GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JÚNIUS

363
LESZ KORONAVÍRUS VAKCINA?
ÚJ SZUPERJÉGTÖRŐ
MÁSODIK FÖLD

+
VANCE
DAJCS
LASSWITZ

GREGORY
Benford
Előfize
Varga CSAőKknek
1200 Ft
t

CSABA BÉLA !

A SCI-FI LEGJAVA 20363

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2020.05.20. 23:42:45

 Halloween éjjelén tizenkét fiatal kerül
Rocavarancoliába, a csoda, a horror,
a szörnyek és a rémálmok birodalmába.
A romokban heverő mágikus királyságot csak
akkor lehet megmenteni, ha életben tudnak
maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold.

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 2 2020.05.20. 23:42:46

 GALAKTIKA
2020. június

Az első szó jogán

GALAKTIKA
AZIN
SZTIKUS MAG
NYOS-FANTA (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
MÚ TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁ

Kedves Galaktika-olvasók! Remélem, mire eze-

ket a sorokat olvassátok, a koronavírus-veszély WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JÚNIUS

363
elmúlt, végre szabadon járhatunk-kelhetünk, LESZ KORONAVÍRUS VAKCINA?
ÚJ SZUPERJÉGTÖRŐ
és sok időt tölthetünk együtt barátainkkal, sze- MÁSODIK FÖLD
retteinkkel. Nehéz időszakon vagyunk túl, és
a járvány sok mindent megváltoztatott. Sokan
veszítették el az állásukat, a hónapokig zárva VANCE
+
tartó könyvesboltok pedig meglehetősen nehéz DAJCS LASSWITZ
helyzetbe hozták a könyvkiadókat. Óriási hálá-
val tartozunk nektek, amiért kitartottatok, és a GREGORY
galaktikabolt.hu-n töretlen lelkesedéssel vásárol-
tátok a könyveinket. Sok új magazin-előfizetőt is
Benford
Előfize
sikerült verbuválnunk. A  helyzet azonban óva- Varga tő
CS Kknek
120A 0
tosságra int bennünket, ezért úgy döntöttünk, CSABA BÉLA Ft!

hogy egy ideig a Galaktikát továbbra is csak ná-

lunk tudjátok megvenni, előrendelni. A SCI-FI LEGJAVA 20363

9 770133 243018

Óvatosan újraindul a könyvkiadásunk is. Ha-

bár a boltok zárva voltak, mi itt a szerkesztőségben gőzerővel dolgoztunk, hogy előkészítsük
mindazokat a köteteket, amiket az első félévre ígértünk nektek. Ezeket igyekszünk az év során
megjelentetni. Ehhez azonban látnunk kell, hogy a vásárlói kedvetek a régi, mi pedig örömmel
fogjuk sorra kihozni a remekműveket. Júniusban három könyvet jelentetünk meg: Elsőként
Jodi Taylor rajongóinak a St. Mary Akadémia 5. kötetét: Múlt vagy soha. Az egyik legviccesebb
rész a sorozatban, de ránk is fér a nevetés a kemény hónapok után. A fiatalabb korosztályokat is
érdekelni fogja José Antonio Cotrina Vörös Hold-trilógiájának első része, a Samhein aratása,
ami egy letehetetlenül izgalmas, horrorisztikus fantasy. A harmadik könyv pedig a számos díj-
jal kitüntetett Lana Bastašić friss EU Irodalmi-díjas regénye, a Kapd el a nyulat!, ami egyfajta
bosnyák-szerb Alice Csodaországban.
A nyárra és őszre tervezett köteteink egy része pedig már előrendelhető webshopunkban,
a galaktikabolt.hu-n, ahol számos egyéb akcióval is várunk titeket!
Kellemes nyarat, olvassatok sokat!

Dr. Mund Katalin

főszerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2020.05.20. 23:40:52

 GALAKTIKA XL. évfolyam, 363. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Bódis Éva
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Francisco Badilla (Chile) munkája:

www.artstation.com/badillafloyd

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
78
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

76

004-005-tartalom.indd 4 2020.05.20. 23:40:37

 GALAKTIKA
2020. június

24

52 54
novellák cikkek
6 Jack Vance: A kiépített ügynök (befejező rész) 24 Második Föld
28 Varga Csaba Béla: Halálfa árnyéka 51 Intelligens dizájn
56 Gregory Benford: Hölgy rókával 52 Zöld jövő
80 Andrej Iljics Dajcs: Borzasztó 54 Világűrt jelentő deszkák
102 Kurd Lasswitz: Az álomgyáros 72 Obszervatórium
74 A jövő otthona
76 A szférák zenéje
78 Filmajánló
94 Képregény a Galaktikában
101 Galaktika a nagyvilágban

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Gárdonyi Géza: Az istenvér
118 James E. Gunn: Halhatatlanok (első rész)
200 James E. Gunn-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2020.05.20. 23:40:38

 GALAKTIKA
2020. június
A biztosító nemet mond
Semmi sem mutatja jobban egy dolog veszé-
lyességét, mint hogy a biztosító milyen felté-
telekkel hajlandó biztosítást kötni. Amikor
Neil Armstrong a Holdra indult, előtte nem
talált olyan biztosítót, amely hajlandó lett vol-
na életbiztosítást kötni vele. Igaz, saját maga
is csak 30 százalékos esélyt adott annak, hogy
épségben visszatérhetnek a Földre.
Most ismét egy biztosító döntése hívta
fel a figyelmet a veszélyre. A Satellite 2020
konferencián felszólalt az Assure Space, az
űreszközök biztosítására szakosodott bizto-
sító igazgatója. Beszédében bejelentette, hogy
január elseje óta nem kötnek biztosítást ala-
csony Föld körüli pályán keringő műholdak
ütközésére.
Magasabb vagy geostacionárius pályán
működő műholdakra, a Nemzetközi Űrállo-
másra induló küldetésekre továbbra is vállal-
ják az ütközéskárok fedezetét.
Az ok az űrszemét. Az alacsony Föld körü-
li pályán annyira megnőtt az ütközés esélye,
hogy a biztosító már nem vállalja a kockáza-
tot. Abban az esetben hajlandóak mégis biz-
tosítást kötni, ha a szerződés kizárja az ütkö-
zés okozta károkat.
A szakértők évek óta figyelmeztetnek az
alacsony pályák egyre növekvő zsúfoltságára.
Mind gyakrabban fordul elő, hogy a földi irá-
nyításnak kell beavatkoznia, csökkentendő az
ütközés kockázatát.
6
006-023-vance.indd 6
K
ÉT NAPPAL később Adoui
Shgawe újra megjelent a Nagy-
teremben, egy rutin ügyben
szólalt fel, egy államilag mű-
ködtetett konzervgyárral kapcsolatban.
Nambey Faranah nem tudta megállni,
hogy csúfondáros megjegyzést tegyen:
– Végre hasznát láthatjuk az amerikai
rakétasilóknak; könnyen átalakíthatók
halfeldolgozó üzemekké, aztán pedig kilő-
hetjük a veszteségeinket az űrbe.
Shgawe feltartott kézzel igyekezett meg-
fékezni az elismerő kuncogásokat.
– Ez szimpla ostobaság. Már elmagya-
ráztam a fegyverek jelentőségét. Az efféle
ügyekben tapasztalatlanoknak nem lenne
szabad kritizálniuk.
Faranah-t azonban nem lehetett ennyire
könnyen eltántorítani.
– Hogyne lennénk tapasztalatlanok?
Semmit sem tudunk ezekről a leselejtezett,
amerikai vackokról, amelyek láthatatlanul
lebegnek az óceánban. Léteznek egyálta-
lán?
Shgawe sajnálkozó megvetéssel ingatta
a fejét.
– Van még bármi szélsőséges megnyilvá-
nulás, amibe nem próbál belekapaszkodni?
A dokkok készen állnak, bárki megnézheti.
Holnap parancsot adok a Lumumba kiha-
józására, és ezennel a teljes parlamentet
felszólítom, hogy vegyen részt a megtekin-
tésen. Ezt követően már nem lesz ok szkep-
ticizmusra… már ha egyáltalán most még
felmerül bármi kétely.
Faranah nem tiltakozott. Sértődötten
vállat vont, és visszaült a székébe.
A képviselők csaknem kétharmada elfo-
gadta Shgawe invitálását, és másnap reggel
feltódultak Lakhadi hadiflottájának egyet-
len hajójára, egy ősrégi, francia torpedó-
rombolóra. Harangok zúgtak, sípok fütyül-
2020.05.20. 23:40:06
 GALAKTIKA
2020. június

F W A -
Snagyme s t e r

A politikai
intrikák
U G O - sosem halnak
Hdíjas s ze r ző
ki, csak a
rendszerek
és az
U L A- eszközök
B
NEíjas sze ő
r z
d változnak.

RLD
WOTASY-
FAíN
jas s
d
zerző

Jack Vance (befejező rész)

A KIÉPÍTETT ÜGYNÖK
tek, tajték fröccsent a hajófar mögött, és a
Lumumba kisiklott a Tabacoundi-öbölből.
Délnek tartva dagasztotta a pompás, kék
hullámokat.
Húszmérföldnyire távolodott el a rom-
boló, és párhuzamosan haladt a szél kor-
bácsolta parttal; aztán a horizonton feltűnt
tizenhét halvány dombocska – a lebegő
rakétasilók. Azonban a Lumumba irányt
váltott, a föveny felé fordult, ahol a ti-
zennyolcadik dokk nyugodott úszó tartá-
lyokon, a hullámtörés közelében, lesüly-
lyedve egészen az apályhomokig. Mellette
egy orosz kotróhajó horgonyzott, amely
vízsugarat pumpált a siló alá, hogy ki-
préselje onnan a homokot, és a dokk be-
ágyazódhasson.
A képviselők a Lumumba előfedélzetén
álltak, és a kétségkívül impresszív koron-
got bámulták. Valamennyien kénytelenek
A kiépített ügynök
voltak elismerni, hogy a dokkok igenis
léteznek. Shgawe miniszterelnök jött ki a
hajóhíd oldalsó szárnyára, mellette Achille
Hashembe hadseregtábornok, egy szigorú
tekintetű, szikár hatvanas, rövidre nyírt,
ősz hajjal. Miközben Shgawe beszédet inté-
zett a képviselőkhöz, Hashembe alaposan
szemügyre vette őket, egyik arcot a másik
után.
– A helikopter, amely ehhez a dokkhoz
tartozik, javítás alatt áll – közölte Shgawe.
– Jelenleg elég körülményes lenne megte-
kinteni magát a rakétát. De nem számít; a
képzeletünk a segítségünkre lesz. Képzel-
jenek el ezekből a hatalmas fegyverekből
tizennyolcat, egymástól egyenlő távolság-
ra a szülőföldünk partja mentén! Létezhet
ennél hatásosabb védelem?
Keith Faranah közelében állt, és hallot-
ta, ahogy a fickó a mellette állóknak mo-
7

A KIÉPÍTETT ÜGYNÖK

006-023-vance.indd 7 2020.05.20. 23:40:06

 GALAKTIKA
2020. június
tyog. Nagyon fülelt. Két órával ezt megelő-
zően a stewardok feketekávét szolgáltak fel
apró csészékben, és Keith, aki négy hellyel
Faranah előtt állt a sorban, észrevétlenül
egy népszerűtlenségi pirulát hullajtott a
negyedik csészébe. A steward továbbha-
ladt a sor mentén; mindegyik képviselő
elvett egy csészét, így Faranah-nak jutott
az, amiben a pirula volt. Mostanra a hall-
gatósága immár finnyásan fintorgott, és
elhúzódott a közeléből. Egy leheletnyi bűz-
foszlány magát Keitht is elérte; az amerikai
biokémikusok, gondolta, alapos munkát
végeztek. Faranah nagyon durván bűzöl-
gött. És értetlenül forgolódott.
A Lumumba lassan megkerülte a dok-
kot, amely mostanra már beágyazódott
a homokba. A kotróhajó fedélzetén az
orosz mérnökök kikapcsolták a pumpákat,
és megkezdték az előkészületeket, hogy
ugyanezt a műveletet a következő dokkal
is elvégezzék.
Egy steward jött oda Keithhez.
– Adoui Shgawe beszélni kíván önnel,
uram.
Keith követte a stewardot a tiszti étkez-
débe, és ahogy belépett, csaknem beleüt-
között egy képviselőtársába, aki épp kifelé
igyekezett.
Adoui Shgawe feltápászkodott, és ünne-
pélyesen fejet hajtott.
– Tamba Ngasi, kérem, foglaljon helyet!
Kér egy pohár brandyt?
Keith elutasítóan rázta meg a fejét:
Ngasi hóbortjainak egyike volt, hogy nem
fogyasztott alkoholt.
– Találkozott már Hashembe tábornok-
kal? – kérdezte Shgawe udvariasan.
Keitht a lehető legalaposabban felkészí-
tették, de erről az emberről nem rendelke-
zett információval. Kikerülte a kérdést.
– Nagyra tartom a tábornok képességeit.
8 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 8
Hashembe kurta biccentéssel viszonoz-
ta, de nem mondott semmit.
– Megragadom az alkalmat – folytatta
Shgawe –, hogy megtudakoljam öntől, szim-
patizál-e a programommal most, hogy im-
már módjában állt megtekinteni közelről.
Keith egy pillanatig hallgatott, csak
aztán reagált. Shgawe szavai burkoltan a
korábbi véleménykülönbségre utaltak. Be-
lemerült Tamba Ngasi szerepébe, és olyan
szenvedélyesen beszélt, ahogy azt a fekete
törzsfőtől megszokhatták.
– Túl sok a veszteség, túl sok az ide-
gen befolyás. Vízre van szükségünk a szá-
raz földeken, orvosságra a marháinknak.
Ezekre nincs pénz, miközben vagyonokat
pazarlunk el Fejo idióta épületeire.
A szeme sarkából látta, hogy Hasembe
szeme összeszűkül egy kicsit. Az egyetér-
tés jele?
Shgawénak nehezére esett, hogy meg-
tartsa nyájas tónusát.
– Tisztelem az érveit, de azt is fontolóra
kell venni, a pénzt az oroszoktól arra kap-
tuk, hogy Fejót a fejlődés szimbólumává
tegyük. Nem engedték volna meg, hogy az
adományt kevésbé drámai célokra költsük.
Elfogadtuk, és úgy érzem, hasznunkra vá-
lik. Manapság a presztizs rendkívül fontos.
– Fontos, de kinek? És mi végből? – dör-
mögte Keith. – Miért kell olyan dicsőség-
gel hencegnünk, ami nem a miénk?
– Ön elfogadja a vereséget, mielőtt a
csata elkezdődik – szúrt oda Shgawe nyo-
matékosabban. – Szerencsétlen módon ez
a mi afrikai örökségünk, és ezen túl kell
lépnünk.
Keith Ngasi szerepében így felelt:
– Az én otthonom Kotoba, a Dasa el-
maradott forrásvidékén, ahol az én népem
sárkunyhókban él. Maga szerint a dicső-
ség eszméje nem nevetséges Kotoba né­
2020.05.20. 23:40:06

pének? Vizet adjon nekünk, teheneket és
gyógyszert!
Shgawe hangja mélyebb lett.
– Én is azt akarom, hogy Kotoba né­
pének legyen vize, tehene, gyógyszere.
Csakhogy én ennél többet is akarok, és
arra talán nem a dicsőség a legjobb szó.
Hashembe hirtelen felegyenesedett, me-
reven odabiccentett Shgawénak és Keith­nek,
aztán kisietett a helyiségből. A miniszterel-
nök megrázta kerek fejét.
– Hashembe nem érti az elképzelésemet.
Azt akarja, hogy űzzem el az idegeneket:
az oroszokat, a franciákat, a hindukat, de
legfőképpen a kínaiakat.
Keith is felállt.
– Én nem kifejezetten ellenzem az ön lá-
tásmódját. Akad esetleg valami dokumen-
tum, amit elolvashatok? – Tett egy lépést
a terem közepe felé. Shgawe vállat vont, és
keresgélni kezdett a papírjai közt. Keith
úgy tett, mintha megbotlott volna, és a
kézfeje érintette a miniszterelnök hájas
tarkóját. – Bocsásson meg, méltóságos úr!
Ügyetlen vagyok.
– Nem számít – mormolta Shgawe. – Itt
van… ezen meg ezen… a papíron ki van
fejtve, miként képzelem Lakhadi és Új Af-
rika fejlődését. – Hunyorgott. Keith elvette
a dokumentumokat, és áttanulmányozta
őket. Shgawe szeme lecsukódott, ahogy a
drog, amit az ügynök fecskendezett a bőre
alá, átjárta testét. Egy perccel később már
aludt.
Keith sietve mozdult. Shgawe kur-
ta, olajos fonatokban viselte a haját; ezek
egyikének tövére odatűzött egy fekete
gömböcskét, amely alig volt nagyobb egy
rizsszemnél, aztán hátralépett, a papírokat
olvasta.
Hasembe visszatért. Megtorpant, elő-
ször Shgawéra nézett, aztán Keithre.
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 9
GALAKTIKA
2020. június
– Úgy tűnik, elszundított – jegyezte meg
Keith, és tovább olvasta az iratokat.
– Adoui Shgawe! – kiáltotta Hashembe.
– Alszik?
A miniszterelnök szemhéjai megrezzen-
tek; mélyet sóhajtott, aztán felnézett.
– Hashembe… Úgy tűnik, szunyókál-
tam egy kicsit. Á, Tamba Ngasi! Megtart-
hatja azokat az iratokat, és remélem, támo-
gatni fogja a javaslataimat a parlamentben.
Maga befolyásos ember, és sok múlik azon,
ki mellé áll.
– Megszívlelem a szavait, méltóságos úr.
– Keith távozott az étkezdéből, és felment
a hajóhídra. A Lumumba már megfordult,
és a part mentén visszafelé tartott Fejo irá-
nyába. Keith megérintette nyelvével proté-
zise egyik kapcsolóját, és a hallójáratába
bekúszott Shgawe hangja.
– …megváltozott, és egészében véve
észszerű emberré vált. Nincs erre bizonyí-
tékom, csak az, amit érzékelek benne.
Hashembe hangja még gyengébben hal-
latszott.
– Úgy tűnik, nem emlékszik rám, de sok
évvel ezelőtt, amikor még a Leopárd Tár-
sasághoz tartozott, elkaptam őt és tucatnyi
bajtársát Engassában. Megölte két embere-
met, és megszökött, de nem táplálok hara-
got iránta.
– Ngasi egy figyelemre méltó ember –
szögezte le Shgawe. – Okosabb, mint ami-
lyennek tűnik, és azt hiszem, nem annyira
primitív törzsfő ő, mint amilyennek mu-
tatni próbálja magát.
– Valószínűleg nem – bólintott rá
Hashembe.
Keith lekapcsolta a vételt, és a kódolóba
beszélt:
– A Lumumba fedélzetén vagyok, azért
hajóztunk ki, hogy megtekintsük a rakéta-
silókat. Az egyes számú adóegységemet fel-
9
2020.05.20. 23:40:06
 GALAKTIKA
2020. június
csatlakoztattam Adoui Shgawe személyére;
innentől figyelemmel kísérhetik a minisz-
terelnök beszélgetéseit. Én nem merem
lehallgatni; nehogy a rezonancia révén le-
nyomozzanak. Ha valami érdekes történik,
értesítsenek!
Átkattintotta a kapcsolót; az informáci-
ós impulzus elzúgott a műholdra, és azon
keresztül Washingtonba.
A Lumumba megérkezett a Tabacoundi-
öbölbe, kikötött. Keith visszatért a Hôtel
des Tropiques-ba, felment a csillogó moz-
gólépcsőn az emeletre, és végigsétált a csu-
pa selyem és márvány folyosón a szobája
ajtajához. Két körülmény mentette meg
az életét: egy beleivódott megszokás, hogy
sose lépjen be óvatlanul semmilyen ajtón,
és a fülamulettjeibe épített radar. Az előb-
bi éberségre késztette; a második hatására
pedig oldalra és hanyatt vetette magát, épp
abban a pillanatban, amikor azon a helyen,
ahol korábban az arca volt, apró üvegtűk
záporoztak ki a folyosóra. Csilingelve csa-
pódtak a túlsó falnak, és szilánkokra törve
hullottak a padlóra.
Keith talpra szökkent, belesett a szobá-
ba. Üres volt. Belépett, becsukta maga mö-
gött az ajtót. Egy katapult lőtte ki a tűket,
egy viszonylag egyszerű szerkezet. Lehet
valaki a hotelben, aki észleli a történteket,
és idejön majd eltávolítani a tűvetőt – bizo-
nyára hamarosan.
Keith az ajtóhoz ugrott, résnyire kinyi-
totta, kilesett a folyosóra. Üres… de máris
léptek közeledtek. Nyitva hagyta az ajtót,
és a falhoz simult.
A léptek megálltak. Hallotta az érkező
zihálását. Egy orrhegy jelent meg az ajtó-
résben; fürkészőn mozgott erre-arra. Fel-
tűnt az arc is; odafordult, és Keith képébe
bámult, szinte szemtől szemben. A száj
10 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 10
kinyílt, aztán az arc eltorzult, amikor az
ügynök odanyúlt, és megmarkolta a nya-
kat. A száj kinyílt ugyan, de hang nem
hagyta el.
Behúzta a férfit a szobába, és becsukta
az ajtót. Egy mulatt volt, körülbelül negy-
venéves. Arca húsos és terjengős, az orra
akár egy dudorodó csőr. Felismerte őt:
Corty, aki eredetileg az összekötője lett
volna Fejóban. Mélyen a férfi szemébe né-
zett; véreres volt, a pupillák szűkültek; a
tekintete ólmosnak tűnt.
Keith megrázatta egy áramütéssel;
Corty ismét kitátotta a száját kínjában, de
nem sikerült kiáltania. Az ügynök beszélni
kezdett, de Corty kétségbesett mozdulattal
intette csendre. Kirántotta a ceruzát Keith
zsebéből, és angolul felfirkálta a falra:
„A  kínaiak áramkört raktak a fejembe,
megőrjítenek.”
Keith rámeredt. Corty hirtelen tágra
nyitotta a szemét. Hangtalanul felüvöltött,
Keith torka felé kapott az agyaraival, és
marcangolni kezdte volna. Keith azonnal
megölte egy jókora áramütéssel, aztán le-
nézett az ernyedt testre.
Az ég legyen irgalmas az amerikai ügy-
nökhöz, aki kínai kezekbe került, gon-
dolta. Vezetékeket huzaloztak az agyába,
egyenesen a fájdalomközpontba; aztán
utasításokat adtak neki, és lehallgatták,
gyakorlatilag dróton rángatták, vagy ké-
nyükre-kedvükre megbüntették és az őrü-
letbe kergették. Jobb neki holtan.
Szóval a kínaiak rájöttek, ki ő. Valaki
a tanúja lehetett, amikor a lehallgatót fel-
helyezte Shgawéra? Vagy amikor a piru-
lát belepöckölte Faranah kávéjába? Vagy
Doutoufsky adta le nekik az infót? Vagy –
és ez a legvalószínűbb – a kínaiak csupán
azért akarták kiiktatni őt, mert az afrikai
elszigetelődés politikájának híve?
2020.05.20. 23:40:06

Kinézett a folyosóra; egy lélek sem járt
arra. Kigörgette a hullát, és aztán, egy-
fajta hátborzongató szeszélytől vezérelve,
a mozgólépcsőhöz vonszolta, és leküldte
azon az előcsarnokba.
Depressziós hangulatban tért vissza a
szobájába. Észak, Kelet, Dél és Nyugat:
egy négyirányú háború. Az a sok küzde-
lem, kampány és tragédia: oly rengeteg
fájdalom. És mindez miért? A Föld végső
békéjéért? Aligha, gondolta Keith, eltű-
nődve az emberiség előtt álló, sok millió
éven. Szóval, miért öltötte magára ő, James
Keith amerikai állampolgár Tamba Ngasi
külsejét, kockáztatva az életét, vagy azt,
hogy behuzalozzák a fájdalomközpontját?
Eltöprengett. A nyilvánvaló válasz ez volt:
az emberi történelem minden része belesű-
ríthető mindegyik egyén életébe. Minden-
ki kiélvezheti az egész emberi faj diadalait
és vereségeit is. Nagy Károly hatalmas hős-
ként halt meg, habár a birodalma szinte
rögtön utána darabokra hullott. Minden
embernek le kell aratnia személyes győzel-
mét, hogy elérje egyedi és önző célját.
Máskülönben a remény nem létezne.
Az ég füstös bíborrá vált Fejo fantaszikus
sziluettje fölött. Színes fények pislákoltak
a téren. Keith az ablakhoz lépett, és kibá-
mult az álmodó, alkonyi égre. Elege lett eb-
ből az egészből; ha most hazarepülne, élve
megúszhatná. Egyébként pedig – Cortyra
gondolt. A tudatában kattant egy relé. Carl
Sebastiani hangok nélkül beszélt hozzá, de
erélyesen és sürgetően.
– Adoui Shgawe meghalt… két perc-
cel ezelőtt meggyilkolták. Erről az egyes
számú lehallgatója révén tudunk. Siessen
a palotába, és cselekedjen ellentmondást
nem tűrően! Ez válsághelyzet!
Keith felfegyverkezett, tesztelte az ak-
kumulátorait. Kinyitotta az ajtót, kinézett
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 11
GALAKTIKA
2020. június
a folyosóra. Két ember állt a mozgólépcső-
nél a Lakhadi Milícia fehér tunikájában.
Kilépett, és feléjük indult. Elcsendesedve
figyelték, ahogy közeledik. Kimért udvari-
assággal bólintott feléjük, készült lemenni
a mozgólépcsőn, de megállították.
– Uram, volt önnek látogatója ma este?
Egy középkorú mulatt?
– Nem. Mi ez az egész?
– Megpróbáljuk beazonosítani ezt a fér-
fit. Rejtélyes körülmények között halt meg.
– Mit sem tudok róla. Engedjenek to-
vább; én Tamba Ngasi képviselő vagyok.
A milicisták udvariasan fejet hajtottak;
lement a mozgólépcsőn az előcsarnokba.
Átfutott a téren, elhaladt a hat bazalt-
harcos előtt, és a palota bejáratához sie-
tett. Felhágott a lépcsőn, és az ülésterem
előterébe jutott. Egy piros és ezüst öltözetű
ajtónálló lépett elé, aki ezüst orrvédővel el-
látott, tollas fejdíszt viselt.
– Jó estét, uram!
– Tamba Ngasi vagyok, képviselő. Ha-
ladéktalanul találkoznom kell őméltósá-
gával.
– Sajnálom, uram, Shgawe miniszterel-
nök úr határozott utasítást adott arra vo-
natkozóan, hogy senki se háborgassa ma
este.
Keith az előszoba felé mutatott.
– Akkor az ott kicsoda?
Az ajtónálló odanézett, Keith pe-
dig torkon ragadta, és rászorított a
neuromuszkuláris pontokra a fülek alatt,
amíg áldozata el nem ernyedt, ekkor vis�-
szavonszolta őt a fülkéjébe. Belesett az
előszobába. A recepcióspultnál egy bájos
arcú, fiatal nő ült polinéz lavalavában.
A bőre aranybarna volt, haját puha, fekete
piramisba tornyozva viselte.
Keith belépett, a fiatal nő pedig udvari-
asan rámosolygott.
11
2020.05.20. 23:40:06
 GALAKTIKA
2020. június
– Shgawe miniszterelnök úr vár engem
– közölte Keith. – Hol találom?
– Sajnálom, uram, épp az imént adott
utasítást, hogy ne zavarják.
– Épp az imént?
– Igen, uram.
Keith elfogadóan biccentett. A nő tele-
fonja felé bökött.
– Lenne oly szíves felhívni Achille
Hashembe hadseregtábornokot egy rop-
pant sürgős ügyben?
– A neve, uram?
– Tamba Ngasi képviselő vagyok. Si­
essen!
A lány a telefonhoz hajolt.
– Kérje meg, hogy haladéktalanul csat-
lakozzon hozzám és Shgawe miniszterel-
nök úrhoz! – rendelkezett Keith.
– De uram…
– Shgawe miniszterelnök úr vár engem.
Azonnal hívja Hashembe tábornokot!
– Igenis, uram. – A lány lenyomott egy
gombot. – Hashembe tábornokot kérem az
Állami Palotából.
– Hol találom a miniszterelnököt? – tu-
dakolta Keith, és meglódult.
– Az emeleti szalonban van a barátaival.
Egy inas odakíséri önt.
Keith kivárt; inkább néhány másod-
percnyi késlekedés, mint egy sivalkodó re-
cepciós.
Az inas pillanatokon belül megjelent;
egy tizenhat éves kölyök hosszú, fekete
bársony libériában. Keith követte őt fel a
lépcsőn egy faragott, kétszárnyú faajtóhoz.
– Menj vissza, várd meg Hashembe tá-
bornokot, aztán azonnal vezesd ide!
Az inas bizonytalanul távozott, vissza-
visszapillantva a válla fölött. Keith nem
szentelt rá további figyelmet. Óvatosan le-
nyomta a kilincset. Az ajtó zárva volt. Keith
feltapaszott egy parányi plasztik robbanó-
12 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 12
szert az ajtófélfára, csatlakoztatott egy de-
tonátort, és a falhoz simult.
Csatt! Keith benyúlt a forgácsok közt,
kivágta az ajtót, és belépett. Három ré-
mült férfi pillantott rá. Az egyikük Adoui
Shgawe volt. A másik kettő Hszia Lu-min,
a kínai nagykövet és Vasif Doutoufsky, a
lakhadi parlament főjegyzője.
Utóbbi ökölbe szorította jobb kezét, és
közelíteni kezdett. Középső ujján jókora,
drágaköves gyűrű csillogott.
Léptek dobogtak a folyosón: az ajtónálló
és egy harcos, aki a Holló Elitosztag fekete
bőregyenruháját viselte.
– Mit jelentsen ez? – kérdezte Shgawe
nyájasan.
– Ez az ember rám támadt! – kiabálta az
ajtónálló hevesen. – Gonosz szándékkal jött!
– Dehogy! – harsogta Keith zavartan. –
Attól féltem, hogy őexcellenciáját veszély
fenyegeti, de már látom, hogy félretájékoz-
tattak.
– Súlyosan félretájékoztatták – fröcsög-
te Shgawe. Ujjaival kifelé mutatott. – Ké-
rem, menjen el!
Doutoufsky odahajolt hozzá, és Shgawe
fülébe sugdosott. Keith tekintete a minisz-
terelnök kezére vetült, amelyen ő is súlyos
gyűrűt viselt.
– Tamba Ngasi, maradjon, ha akar,
amúgy is tanácskozni kívánok önnel. – Az
ajtónállót és a harcost bocsátotta el. – Ez az
ember megbízható. Távozhatnak.
Meghajoltak, kimentek. És a zavar el-
tűnt Keith elméjéből. Shgawe elkezdett
feltápászkodni, Doutoufsky pedig som-
polyogva közelített. Keith a szőnyegre ve-
tette magát; a zseblámpájából kivillanó
lézersugár átfúrta Doutoufsky arcát, és
Shgawe halántékába csapódott. A főjegyző
felhördült, kiégetett szeméhez kapott; saját
gyűrűjének sugara mély barázdát égetett
2020.05.20. 23:40:07

az arcára. Shgawe hanyatt zuhant. A há-
jas test remegett, rángatózott, reszketett.
Keith újra rájuk lőtt a sugarával, és mind-
ketten meghaltak. Hszia Lu-min a falnak
vetette a hátát, mozdulatlanul állt, a szeme
kidülledt a rémülettől. Keith talpra ugrott,
és rárontott. A kínai nem is védekezett,
miközben az ügynök érzéstelenítőt injek-
ciózott a nyakába.
Keith megtorpant, levegő után kapko-
dott, és ezúttal is a beépített radar men-
tette meg az életét. Egy impulzus, amit az
agya még nem is értelmezett, görcsbe rán-
totta izmait, és oldalra lendítette őt. Golyó
lyuggatta ki köntösét, és horzsolta végig
bőrét. Egy újabb a füle mellett süvített el.
Keith látta, hogy Hashembe áll az ajtóban,
a meredt szemű inassal a háta mögött.
A tábornok megfontoltan célzott.
– Várjon! – süvöltötte Keith. – Nem én
tettem!
Hashembe fakón elmosolyodott, és
mutatóujja ráfeszült a ravaszra. Keith a
padlóra vetette magát, és a lézersugárral
Hashembe csuklójára lőtt. A pisztoly ki-
hullott a tábornok kezéből, aki dermedten,
mereven, zsibbadtan állt. Keith felpattant,
rárontott, a padlóhoz csapta, megragadta
az inast, és érzéstelenítőt fecskendezett a
tarkójába, berángatta, aztán becsapta mö-
götte az ajtót.
Megperdült, és azt látta, hogy Hashembe
a pisztolyáért kotorászik ép bal kezével.
– Megállj! – üvöltött rá durván. – Mond-
tam, hogy nem én tettem.
– Te ölted meg Shgawét!
– Ez nem Shgawe! – Felvette a fegyvert.
– Hanem egy kínai ügynök, akinek az ar-
cát úgy formálták át, hogy hasonlítson rá.
Hashembe szkeptikusnak bizonyult.
– Nehezen hihető. – Lenézett a hullá-
ra. – Bár Adoui Shgawe nem volt annyira
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 13
GALAKTIKA
2020. június
kövér, mint ez az ember. – Lehajolt, meg-
emelte a vaskos ujjakat, aztán felegyene-
sedett. – Ez nem Adoui Shgawe! – Meg-
vizsgálta Doutoufskyt is. – A főjegyző, egy
renegát polák.
– Azt hittem, az oroszoknak dolgozik.
Ez a hiba csaknem az életembe került.
– Hol van Shgawe?
Keith körülnézett a szobában.
– Itt kell lennie a közelben.
A fürdőszobában bukkantak rá a tete-
mére. Fluorszilikon műanyagfóliával bé-
lelték ki a kád alját, amelyre két nagy bal-
lonnyi hidrofluorsavat öntöttek. Shgawe
teste a hátán feküdt a kádban, részben már
szétmarva, felismerhetetlenül.
Hashembe és Keith a felszabaduló gá-
zoktól fulladozva hátráltak ki, és becsap-
ták maguk mögött az ajtót.
A tábornok higgadtsága szertefoszlott.
Egy székhez támolygott, és sebesült karját
szorongatva motyogott.
– Semmit sem értek ebből az egészből.
Keith a kínai nagykövet ernyedt teste
felé pillantott.
– Shgawe túl erős volt számukra. Vagy
talán rájött a nagy tervükre.
Hashembe zsibbadtan ingatta a fejét.
– A kínaiak Afrikát akarják – magyaráz-
ta Keith. – Ennyire egyszerű az egész. Afri-
ka képes ellátni egymilliárd kínait. Ötven
év múlva még egymilliárdan lehetnek.
– Ha ez igaz – nyögte Hashembe –, az
szörnyű. És Shgawe, aki ezt nem tűrné,
már halott.
– Következésképp – mérlegelte Keith –
találnunk kell a helyére egy olyan vezetőt,
aki ugyanazon célokban hisz.
– Hol találnánk ilyet?
– Itt. Én ilyen vezető vagyok. Maga pe-
dig irányítja a hadsereget; nem győzhet le
minket senki.
13
2020.05.20. 23:40:07
 GALAKTIKA
2020. június
Hashembe két percig ült szótlanul, maga
elé meredve. Aztán feltápászkodott.
– Igaza van. Maga lesz az új miniszter-
elnök. Ha szükséges, feloszlatjuk a parla-
mentet. Bárhogy is, az nem egyéb, mint
káráló tyúkok ólja.
Adoui Shgawe meggyilkolása sokkolta az
országot, egész Afrikát. Amikor Achille
Hashembe tábornok megjelent a parlament
előtt, és bejelentette, hogy a testület vagy
Tamba Ngasit választja Lakhadi miniszter-
elnökévé, vagy a háborús jog alapján fel-
oszlatásra kerülnek, Ngasit ellenszavazat
nélkül miniszterelnökké választották.
Keith, aki az Oroszlán Elit fekete-arany
egyenruháját viselte, beszédet intézett a
képviselőkhöz:
– Nagy általánosságban az én politikám
hasonlatos Adoui Shgawééhoz. Ő egy erős
Egyesült Afrikában reménykedett; akár-
csak én. Ő megpróbálta megőrizni a füg-
getlenséget, noha hajlandó volt elfogadni
minden őszinte segítséget, amit ajánlot-
tak. Ez az én politikám is. Adoui Shgawe
szerette a szülőföldjét, és arra vágyott,
hogy Lakhadit egész Afrika irányfényévé
tehesse. Én is ezt kívánom. A rakétasilókat
pontosan úgy fogjuk felállítani, ahogy azt
Adoui Shgawe eltervezte, és a mi lakhadi
technikusaink meg fogják tanulni, hogyan
működtessék ezeket a hatalmas szerkeze-
teket.
Hetek teltek el. Keith lecserélte a palo-
ta személyzetét, és kiégetett minden egyes
négyzetcenti padlót, falat, plafont, bútort
és berendezési tárgyat, hogy megszabadul-
jon a lehallgató szerkentyűktől. Sebastiani
három új ügynököt küldött, hogy összekö-
tőként segítsék, és technikai tanácsokkal
lássák el. Keith immár nem kommunikált
közvetlenül egykori főnökével; és így, hogy
14 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 14
nem állt vele kapcsolatban, a különbségek
James Keith és Tamba Ngasi között egyre
inkább összemosódtak.
Az ügynök tudatában volt ennek a ten-
denciának, és edzette magát a zavarodott-
ság ellen.
– Átvettem ennek az embernek a nevét,
az arcát, a személyiségét, úgy kell gondol-
kodnom, mint ő, úgy kell cselekednem,
ahogy ő tenné. De nem szabad azonosul-
nom vele!
Ám néha, amikor a fáradtság legyűr-
te, megfertőzte a bizonytalanság. Tamba
Ngasi? James Keith? Vajon melyikük a va-
lós személy?
Csendesen telt el két hónap, aztán egy
harmadik is. Ez a nyugalom olyan, akár a
hurrikán szeme, gondolta Keith. A proto-
koll megkövetelte, hogy néhanapján talál-
kozzon és konzultáljon Hszia Lu-minnel, a
kínai nagykövettel. Ezen alkalmakkor az
illendőség és a hivatalos udvariasság ural-
kodott; Adoui Shgawe meggyilkolása nem
tűnt többnek rossz álomnál.
Egy álom, gondolta Keith, a szót ízlel-
getve. Egy álmot élek meg.
A váratlanul rátörő rettegésból kifolyó-
an felhívta Sebastianit.
– Elenyészek, elveszítem önmagam.
Sebastiani hangja hűvös volt, és
észszerű.
– Úgy tűnik, nagyon is jó munkát végez.
– Megeshet – felelte Keith komoran –,
hogy angolul beszél hozzám, én pedig majd
szuahéliül válaszolok. És akkor…
– És akkor? – kérdezett vissza Sebastiani.
– Semmi fontos – felelte. És akkor tudni
fogja, hogy amikor James Keith és Tamba
Ngasi találkoztak a tövisbokroknál, a Dasa
folyónál, Tamba Ngasi sétált el élve, és a sa-
kálok James Keith teteméből falatoztak.
2020.05.20. 23:40:07

Sebastinai tett egy enyhén illetlen javas-
latot:
– Találjon magának egyet a csodaszép
fejói lányok közül, és vezesse le vele az ide-
gi feszültségét!
Keith komoran elvetette az ötletet.
– Hallaná a relék kattogását meg a zi-
zegést, és kíváncsi lenne, miféle szerkezet
udvarol neki.
És végül elérkezett a nap, amikor a ra-
kétasilókat készenléti állapotba helyezték.
Tizennyolc hatalmas betonkorongot mos-
tak az Atlanti-óceán hullámai, vonalban
felállítva Lakhadi tengerpartja mentén.
Keith nemzeti ünnepet rendelt el az épít-
kezés befejezésének napján, és ő elnökölt
a Parlament előtti téren megtartott, nyil-
vános nagygyűlésen. Órákon át tartottak a
szónoklatok, melyek Lakhadi új nagyságát
dicsőítették.
E-KÖNYVEK 50% KEDVEZMÉNNYEL
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 15
GALAKTIKA
2020. június
– …egy nemzet, amely egykor durva,
imperialista tréfák célpontja volt, és most
olyan kulturális fölényt birtokol, amely
különb bárminél Kínától nyugatra! – Ezek
Hszia Lu-min szavai voltak, miközben
mézesmázos oldalpillantást vetett Leon
Pasenkóra, az orosz nagykövetre.
Pasenko viszonzásként hasonlóan csí-
pős szavakat használt:
– Oroszország segítségével Lakhadi ab-
szolút biztonságban érezheti magát a Nyu-
gat bármiféle támadó manőverével szem-
ben. Most azt javasoljuk, hogy az összes
technikust, azok kivételével, akik jelenleg
is részt vesznek a kiképzőprogramokban,
rendeljék vissza. Afrikai munkaerőnek kell
formálnia Afrika jövőjét!
James Keith alig figyelt oda a szónok-
latokra, és anélkül, hogy tudatosan meg-
fogalmazta volna magában, egy olyan
15
2020.05.20. 23:40:12
 GALAKTIKA
2020. június
nagyszabású terv bontakozott ki az el-
méjében, hogy még ő maga is elcsodálko-
zott. Ez politika; nem kellene egyeztetnie
Sebastianival, mielőtt előhozakodik vele?
De ő Tamba Ngasi, ugyanúgy, ahogy James
Keith is. Amikor felemelkedett, hogy szól-
jon az összegyűltekhez, Tamba Ngasi szó­-
lalt meg.
– Pasenko és Hszia elvtársak elmondták
beszédeiket, és érdeklődéssel hallgattam
őket. Különösen üdvözlöm azon nézeteket,
amelyeket Pasenko elvtárs öntött szavak-
ba. Lakhadi polgárainak kiválóan kell tel-
jesíteniük minden területen, hogy ne szo-
ruljunk külföldi támogatásra. Kivéve egy
kritikus területet. Mi még mindig képtele-
nek vagyunk robbanófejeket gyártani az új
védelmi rendszerünkhöz. Következésképp
kihasználom ezt az ünnepi alkalmat, hogy
előterjesszem kérésemet Oroszországnak:
biztosítsanak számunkra nukleáris robba-
nóanyagokat!
Hangos tetszésnyilvánítás, és most, mi-
közben még Hszia Lu-min is lelkesen tap-
solt, Leon Pasenko mutatott csekélyebb
lelkesedést. Az ünnepség után felkereste
Keitht, és mogorván közölte:
– Sajnálom, de Oroszország szilárd po-
litikája az, hogy fenntartsa ellenőrzését az
összes nukleáris egysége fölött. Nem tu-
dunk eleget tenni a kérésének.
– Sajnálatos – felelte Keith.
Leon Pasenko zavartnak tűnt, tiltako-
zásra és vitára számíthatott.
– Sajnálatos, mivel ez esetben a kínaiak-
hoz kell fordulnom a kérésemmel.
Leon Pasenko rámutatott ennek veszé-
lyeire.
– A kínaiak kemény feltételeket szabnak!
Keith egy főhajtással elbocsátotta az
oroszt az apartmanjából. Haladéktalanul
üzenetet küldött a kínai nagykövetség-
16 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 16
re, és félórával később megjelent Hszia
Lu-min.
– Az elgondolások, amelyeket Pasenko
elvtárs fejtett ki ma este, értékesnek tűn-
tek – kezdte Keith. – Feltételezem, megérti.
– Teljes szívemből – jelentette ki Hszia
Lu-min. – Természetesen az a program a
mezőgazdasági reformhoz, amiről koráb-
ban beszéltünk, szóba sem jöhet ezen kö-
rülmények között.
– Dehogyisnem – vágta rá Keith. – Vi-
szont kezdetben csak egy igen korláto-
zott programot indíthatunk, feltéve, hogy
a Kínai Népi Demokratikus Köztársa-
ság biztosít számunkra robbanófejeket,
haladétalanul és azonnal, a mi tizennyolc
rakétánkhoz.
– Egyeztetnem kell a kormányommal –
felelte Hszia Lu-min.
– Kérem, siessen, ahogy csak tud! – nó-
gatta Keith. – Kissé türelmetlen vagyok.
Hszia Lu-min már másnap visszatért.
– A kormányom beleegyezik, hogy fel-
fegyverezze az önök rakétáit, feltéve, hogy
az elképzelt kísérleti programban legalább
kétszázezer mezőgazdasági szakemberünk
vesz részt.
– Lehetetlen! Hogy támogathatnánk
ilyen hatalmas mértékű betelepítést?
A mennyiséget végül lecsökkentet-
ték százezerre, aminek fejében a kínaiak
mindössze hat rakétát szerelnek fel nukle-
áris robbanófejjel.
– Ez egy korszakos jelentőségű egyez-
mény – jelentette ki Hszia Lu-min.
– Egy forradalmi fejlődés kezdete – ér-
tett egyet Keith.
Ezt követően heves vitába kezdtek a
robbanófejek szállításának fázisairól, va-
lamint ennek ellentételezéseként a mező-
gazdasági szakemberek érkezéséről, és a
2020.05.20. 23:40:12

tárgyalások csaknem megrekedtek. Hszia
Lu-min sértésnek vette, hogy Keith a rob-
banófejek tényleges és azonnali leszállítá-
sát követelte, míg ő maga csupán egy szim-
bolikus szándéknyilatkozatot adott volna
cserébe. Keith pedig roppantmód meghök-
kent, amikor Hszia Lu-min bejelentette
tiltakozását azzal kapcsolatban, hogy az
érkező „technikusok” csak hat hónapra
szóló, átmeneti vízumot kapnának, ame-
lyek meghosszabbításáról Lakhadi kormá-
nya kénye-kedve szerint dönthet.
– Hogyan azonosulhatnának ezek a
technikusok a problémákkal? Hogy tudnák
megszeretni azt a termőföldet, amit talán
el kell hagyniuk?
A véleménykülönbségek végül kiéle-
sedtek, és Hszia Lu-min távozott. Keith
szinte rögtön ezután hívást kapott ameri-
kai főnökétől, aki épp az imént értesült a
tervezett kínai–lakhadi egyezményről. Se-
bastiani hangja óvatos volt, puhatolózó és
tapogatózó.
– Nem igazán fogom fel ennek a projekt-
nek az értelmét.
Amikor Keith elfáradt, a személyiségé-
ben Tamba Ngasi elemei kerültek inkább
előtérbe. A hang, amelyen Sebastianinak
válaszolt, türelmetlen volt, harsány és dur-
va, még ő maga is meglepődött rajta.
– Nem az észszerűség sugallta ezt a ter-
vet, zsigerből jött.
Sebastiani hangja még óvatosabbá vált.
– Nem igazán látom, miféle előny szár-
mazhatna ebből az üzletből.
Keith, avagy Tamba Ngasi – bármelyi-
kük volt is a domináns – felnevetett.
– Az oroszok távoznak Lakhadiból.
– A kínaiaké lesz az irányítás. És a kína-
iakhoz képest az oroszok előkelő konzer-
vatívok.
– Téved. Én irányítok.
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 17
GALAKTIKA
2020. június
– Jól van, Keith – mondta Sebastiani el-
gondolkodva. – Úgy látom, bíznunk kell az
értékítéletében.
Keith – avagy Tamba Ngasi – dölyfös
választ adott, aztán elvonult az ágyába. Itt
enyhült a feszültsége, és James Keith bá-
mult a sötétségbe.
Eltelt egy hónap; két robbanófejet már
leszállítottak a kínaiak az ulánbátori
dúsítóüzemeikből. Teherszállító helikopte-
rekkel emelték be ezeket a helyükre, és Keith
diadalmas szónoklatot intézett népéhez és
az egész világhoz.
– E naptól kezdődően Lakhadi, Afrika
Pajzsa helyet követel magának a nemzet-
közi szervezetekben. Nem magunk miatt
áhítottunk hatalmat, nem csupán a hata-
lom kedvéért, hanem azért, hogy biztosít-
hassuk Afrikának, a mi népünknek mind-
azt, amit eddig csak névlegesen élveztek.
A Dél immár nincs lemaradva a Nyugattól,
az Északtól vagy a Kelettől.
A kínai „technikusok” első kontingense
három nappal később érkezett: ezer fiatal-
ember és -asszony, valamennyien egyaránt
sötétkék kezeslábasokban és fehér vászon-
cipőkben. Zárt oszlopokban masíroztak a
buszokhoz, amelyek elfuvarozták őket egy
sátorvárosba, azon földek közelében, ame-
lyekre betelepítették őket.
Ezen a napon jelezte Leon Pasenko,
hogy át kíván adni egy bizalmas jegyzé-
ket Oroszország elnökétől. Megvárta, amíg
Keith átfutja a memorandumot.
„Rá kell mutatnunk – állt a jegyzékben
–, hogy Oroszország kormánya nem nézi jó
szemmel a kínai befolyás növekedését Lak-
hadiban, és fenntartja a jogot, hogy lépése-
ket tegyen az orosz érdekek megvédésére.”
Keith lassan bólintott. Pasenkóra emelte
a tekintetét, aki sima, halvány mosollyal
17
2020.05.20. 23:40:12
 GALAKTIKA
2020. június
figyelte őt. A miniszterelnök megnyomott
egy gombot, és beleszólt egy szerkezetbe:
– Küldjék be a televíziós kamerákat,
fontos bejelentést teszek.
Egy stáb máris sietve érkezett a felsze-
reléssel. Pasenko mosolya merevebb lett, a
bőre tésztaszínű.
A rendező jelzett Keithnek.
– Élőben van, uram.
Keith belenézett a lencsébe.
– Lakhadi polgárai, afrikaiak! Mellet-
tem ül Leon Pasenko, Oroszország nagykö-
vete. Az imént átadott nekem egy hivatalos
dokumentumot, amely arról árulkodik,
hogy megpróbálnak beavatkozni Lakhadi
belpolitikájába. Megragadom az alkalmat,
és nyilvánosan elítélem Oroszország ezen
szándékát. Kijelentem, hogy Lakhadi kor-
mányát csakis olyan intézkedések befolyá-
solhatják, amelyek polgárainak hasznára
válnak, és hogy bármiféle további beavat-
kozás Oroszország részéről a diplomáciai
kapcsolatok megszakításához vezethet.
Keith udvariasan bólintott Leon
Pasenko felé, aki dermedt mosollyal az ar-
cán ült a kamera előtt.
– Kérem, fogadja ezt a bejelentést hiva-
talos válaszként a ma reggeli memorandu-
mukra.
Pasenko szó nélkül felegyenesedett, és
elhagyta a termet.
Percekkel később Keith hívást fogadott
Sebastianitól. A hangtalan beszéd élesebb
volt, mint amilyennek valaha is hallotta.
– Mi az ördögöt művel?! Nyilvánosság?
Megszégyenítette az oroszokat, meglehet,
véget vet a jelenlétüknek Afrikában… de
felfogta ennek kockázatát? Nem magára
nézvést, nem is Lakhadira, sőt még csak
nem is Afrikára… hanem az egész világra.
– Nem foglalkozom ilyen problémákkal.
Lakhadit nem érintik.
18 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 18
Sebastiani hangja sercegett a dühtől.
– Lakhadi nem az univerzum központja,
csak mert magát oda küldték! Mostantól…
és ezt tekintse parancsnak… semmit nem
tehet anélkül, hogy velem konzultálna!
– Hallottam mindent, amit hallani
akartam – felelte Tamba Ngasi. – Ne hív-
jon újra, ne próbáljon beleavatkozni a ter-
veimbe!
Lekattintotta a vevőt, sóhajtott, hát-
radőlt a székében. Aztán hunyorgott, és
felegyenesedett, miközben a beszélgetés
emléke visszhangzott az agyában. Egy pil-
lanatig arra gondolt, hogy visszahívja Se-
bastianit, és magyarázkodásba kezd, aztán
elvetette az ötletet. A fickó jó okkal őrült-
nek hinné – pedig csupán túl fáradt, túl fe-
szült. Keith ezzel nyugtatta magát.
A következő napon jelentést kapott egy
svájci technikai csoporttól, és mérgesen
felhorkant, habár pont valami effélére szá-
mított.
A kínai nagykövet pechjére pont ezt
a pillanatot választotta egy látogatásra,
és bekísérték a miniszterelnöki irodába.
A  kerek képű, mesterkélt modorú Hszia
Lu-min a nyájasságtól majd kicsattanva
lépett elé.
Ő csak egy eldugott, fekete vidék törzs-
főnökének tart engem, gondolta a férfi, aki
ezúttal teljes mértékig Tamba Ngasi volt
– egy ember, aki kérlelhetetlen, akár egy
krokodil, fortélyos, akár egy hiéna, és sö-
tét, mint maga a dzsungel.
Hszia Lu-min elárasztotta szívélyes bó-
kokkal.
– Mily tisztán látja ön a jövőt! Nem
puszta közhely azt állítani, hogy a világ
színesbőrű fajainak a sorsa összefonódik.
– Valóban?
– Valóban. És a kormányom felhatalma-
zását hozom, hogy engedélyeztessem egy
2020.05.20. 23:40:12

újabb csoport ügyes és jól képzett munkás
Lakhadiba utazását.
– És mi van a többi rakétával?
– Biztosíthatom, hogy menetrend sze-
rint szállításra és beszerelésre kerülnek.
– Meggondoltam magam – jelentette
ki Tamba Ngasi. – Nem akarok több kínai
bevándorlót. Egész Afrika nevében beszé-
lek. Azoknak, akiket már beengedtem az
országomba, távozniuk kell, és vélhetően
a Maliban, Ghánában, Szudánban, Ango-
lában és a Kongói Államszövetségben lévő
kínai misszióknak is… sőt, talán egész
Afrikából. A kínaiaknak el kell menniük
a kontinensről, teljes mértékig és megmá-
síthatatlanul. Ez egy ultimátum. Egy hetük
van elfogadni. Máskülönben Lakhadi há-
borút fog deklarálni a Kínai Népi Demok-
ratikus Köztársaság ellen.
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 19
GALAKTIKA
2020. június
Hszia Lu-min meghökkenten hallgatott,
még a száját is eltátotta a döbbenettől.
– Viccel? – nyögte.
– Azt hiszi, viccelek? Na figyeljen!
Tamba Ngasi ismét behívta a televíziós
stábot, és újra nyilvános bejelentést tett.
– Tegnap megtisztítottam a hazámat
az oroszoktól, ma pedig a kínaiakat fo-
gom elűzni. Segítettek nekünk kilábalni
a gyarmati státuszt követő káoszból… de
miért? Hogy előnyt kovácsoljanak belőle.
De mi nem vagyunk olyan bolondok, mint
amilyennek hisznek minket. – Tamba
Ngasi rábökött az ujjával Hszia Lu-minre.
– A kormánya nevében Hszia elvtárs elfo-
gadta a feltételeimet. A kínaiak kivonulnak
Afrikából. Azonnal távozni fognak. Hszia
Lu-min kegyesen beleegyezett ebbe. Lak-
hadi immár erős védelemmel rendelkezik,
19
2020.05.20. 23:40:13
 GALAKTIKA
2020. június
és nincs szükségünk senki segítségére.
Ha bárki ellenszegülne a külföldi befo-
lyás megszüntetésének, használni fogjuk
a fegyvereinket, kímélet nélkül. Ennél vi-
lágosabban nem is mondhatnám. – Az er-
nyedt kínai nagykövethez fordult. – Hszia
elvtárs, Afrika nevében köszönetet mon-
dok az együttműködési ígéretéért, és gon-
doskodom arról, hogy betartsa!
Hszia Lu-min kitámolygott a teremből.
Visszatért a nagykövetségre, és golyót rö-
pített a fejébe.
Nyolc órával később egy kínai repülő
szállt le Fejóban, tele miniszterekkel, tá-
bornokokkal és segédeikkel. Tamba Ngasi
haladéktalanul fogadta őket. Ting Sziü-ma,
a vezető kínai teoretikus vehemensen kez-
dett bele:
– Ön tűrhetetlen helyzetbe taszított
minket. Visszakoznia kell!
Tamba Ngasi nevetett.
– Az önök számára csak egy út maradt.
Engedelmeskedniük kell nekem. Vagy
maga szerint a kínaiak profitálni fognak
abból, ha háborúzni kezdenek Lakhadival?
Egész Afrika önök ellen fordulna; kataszt-
rófába rohannak. És ne feledkezzenek meg
az új fegyvereinkről! Jelenleg Kína legérzé-
kenyebb területeire vannak irányozva.
Ting Sziü-ma gúnyos kacajt hallatott.
– Ez aggaszt minket legkevésbé. Azt
képzeli, aktív robbanófejekkel láttuk el
önöket? A nevetséges fegyvereik ártalmat-
lanok, akár a kisegerek.
Tamba Ngasi odamutatta a svájci jelen-
tést.
– Tudom. A detonátorok kilencvenhat
százaléka ólom, négy százaléka radioak-
tív hulladék. A lítium-hidrid… szokványos
hidrogén. Maguk átvertek engem; ezért
kergetem el magukat Afrikából. Ami pedig
a robbanófejeket illeti, megállapodtam egy
20 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 20
bizonyos európai hatalommal; épp most sze-
relik fel aktív anyagokkal ezeket a rakétákat,
amit maguk nem tettek meg. Nincs választá-
suk. Tűnjenek el Afrikából egy héten belül,
különben katasztrófára számíthatnak.
– Ez mindenképp katasztrófa – vélte
Ting Sziü-ma. – De gondoljon bele: maga
csak egyetlen ember, mi pedig a Kelet va-
gyunk. Tényleg azt reméli, hogy fölénk ke-
rekedhet?
Tamba Ngasi farkasszerű vicsorba húzta
ajkát.
– Igen, azt remélem.
Keith hátradőlt székében. A küldöttség
távozott; ő egyedül ült a tanácsteremben.
Érezte elcsorogni az energiáját, lustán és
fásultan. Tamba Ngasi, legalábbis átmene-
tileg, elenyészett.
Keith végiggondolta az utoló pár nap
történéseit, és érezte, ahogy maga is meg-
retten saját vakmerőségétől. Vagyis inkább
Tamba Ngasi vakmerőségétől, aki meg-
alázta és összezavarta a világ két nagyha-
talmát. Nem fogják megbocsátani neki.
Adoui Shgawét, egy viszonylag mérsékelt
ellenfelüket savban oldották fel. Tamba
Ngasi, aki abszolút tűrhetetlen politikát
folytatott ellenük, aligha úszhatja meg élve.
Megdörzsölte hosszú, erőteljes állát, és
próbált kitalálni valami tervet a túlélésre.
Talán egy hétig még biztonságban lesz,
amíg az ellenségei kidolgoznak valami tá-
madási tervet…
Talpra ugrott. Miért is kerülne sor bár-
miféle késlekedésre? Az oroszoknak és a
kínaiaknak most minden perc számít; és
nyilván felkészültek minden eshetőségre.
A kommunikációs képernyője felcsipo-
gott, és Achille Hashembe hadseregtábor-
nok gondterhelt ábrázata jelent meg rajta.
Kurtán röffentette oda:
2020.05.20. 23:40:13

– Nem értem a parancsait. Miért kellene
most tétováznunk? Söpörjük ki a férgeket,
zavarjuk vissza őket a saját földjükre…
– Miféle parancsokról beszél? – követel-
te Keith.
– Azokról, amiket maga adott ki öt per-
ce a palota előtt, a kínai bevándorlókkal
kapcsolatban.
– Értem – felelte Keith. – Ön nem téved,
valóban félreértés történt. Hagyja figyel-
men kívül ezeket a parancsokat, és tegyen
mindent a korábban megbeszéltek szerint!
Hashembe rátarti elégtétellel bólintott,
a képernyő elsötétült. Nem lesz itt semmi-
féle késlekedés, gondolta Keith. A kínaiak
máris lecsaptak. Megérintett egy dudort
a képernyője alján, és a recepciós altisztje
tűnt fel. Ijedtnek látszott.
– Lépett be valaki a palotába az elmúlt
öt percben?
– Csakis ön, uram… De hogy ért fel a
lépcsőn ilyen gyorsan?
Keith kikapcsolta. Az ajtóhoz sietett,
hallgatózott, és a lift zúgását hallotta.
A privát lakosztályába futott, kirántott egy
fiókot. A fegyverei… eltűntek. Az egyik
szolgája áruló.
Ahhoz az ajtóhoz ment, amelyik a te-
raszkertre nyílt. A kerten át ki tudna jut-
ni a térre, és onnan leléphetne, ha akarna.
A fülét halk surrogás ütötte meg. Kilépett
a sötétbe, az eget fürkészte. Az éjszaka
felhős volt; csak homályosan látott. De a
radarja egy lefelé ereszkedő tárgyat érzé-
kelt, a kezébe épített infravörös detektor
pedig hőt.
Mögüle, a hálószobájából ismét halk
nesz hallatszott. Megfordult, és önmagát
látta, amint óvatosan besurran az ajtón,
és körülnéz a szobában. Szép munka, gon-
dolta Keith, tekintve, milyen rövid idő állt
rendelkezésükre. Ez a Tamba Ngasi verzió
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 21
GALAKTIKA
2020. június
talán félujjnyival alacsonyabb volt nála, az
arca teltebb, a bőre egy árnyalattal sötétebb
és nem túl finom tónusú. Laza, afrikai já-
rással lépkedett, lába valamivel vékonyabb
és rövidebb, mint az övé. Ösztönösen arra
gondolt, hogy egy afrikai lemásolásához a
legjobb, ha egy afrikait alakítanak át. E te-
kintetben legalább az Egyesült Államok-
nak van némi előnye.
Az új Tamba távozott a hálószobából.
Keith utána surrant az ajtóig, követni
szándékozta, és puszta kézzel rátámadni,
de most már leért az égből az az objektum,
amit a radarja érzékelt: egy kis kávédaráló
volt; csak egy ülés, ami négy pörgő légcsa-
varról csüngött le. Puhán landolt a sötét
teraszon; Keith a falhoz simult, és lebukott
egy agyagváza mögé.
A férfi kiszállt a gépből, közeledett, a
tolóajtóhoz óvakodott, és besurrant a háló-
szobába. Keith rámeredt. Még egy Tamba
Ngasi, vékonyabb és darabosabb, mint
az előző behatoló. Ez az égből jött Tamba
gyorsan körülnézett a szobában, kikuk-
kantott az ajtón a folyosóra, és magabizto-
san kilépett.
Keith óvatosan követte. Az égből jött
Tamba sebesen végigügetett a folyosón,
megtorpant az árkádnál, és a dolgozószo-
bát fürkészte. Keith alig bírta megállni,
hogy a halálos veszély ellenére felneves-
sen a most lejátszódni készülő félreérté-
sek láttán.
Az égi Tamba úgy szökkent a dolgozó-
szobába, akár egy nagy macska. Azonnal
izgatott kiáltás harsant, halálos sercegés.
Aztán csend lett.
Keith az ajtóhoz iramodott, meghúzó-
dott az árnyékban, és bekukucskált a dol-
gozószobába. Az égi Tamba állt ott, vala-
miféle fegyvert vagy fecskendőt tartva az
egyik kezében, egy fényes lemezt a má-
21
2020.05.20. 23:40:13
 GALAKTIKA
2020. június
sikban. A fal mentén oldalazott. A koráb-
ban látott, rövid lábú Tamba lebukott egy
könyvespolc mögé, csak a zihálása hallat-
szott. Égi Tamba hirtelen elrugaszkodott;
a polc mögül szikrázó fény- és ioncsóva
lövellt elő. Égi Tamba felfogta a sugarat a
pajzsával, elhajított egy gránátot, amit rö-
vid lábú Tamba reflexből a könyvespolc-
nak rúgott; a bútor előrefelé bukott; égi
Tamba épp csak el tudott ugrani, mielőtt
rázuhant volna. Megbotlott, és elvágódott.
Rövid lábú Tamba máris rávetette magát,
egy bárddal hadonászva, ami szikrázott és
füstölt, valahányszor lecsapott.
Égi Tamba holtan hevert, a küldetése
kudarcba fulladt, az élete véget ért. Rövid
lábú Tamba diadalmasan tápászkodott fel.
Meglátta Keitht, meglepett szitokszó tört
elő a torkából. Felpattant, mint egy gumi-
labda, átvetette magát a korláton, és egy
szinttel lejjebb landolt.
Keith az égi Tamba teteméhez rohant,
próbálta kirántani annak fegyverét, de az
beszorult a súlyos test alá. Ionokkal telt
fénysugár sziszegett el az arca előtt, ha-
nyatt vetette magát. Rövid lábú Tamba do-
bogva trappolt fel a lépcsőn; Keith dühösen
rángatta a fegyvert, de már nem volt idő:
eljött a vég.
Rövid lábú Tamba megtorpant. A szem-
közti ajtóban egy komor, durva külsejű
ember jelent meg fehér köntösben – még
egy Tamba.
Ez épp úgy nézett ki, mint Keith, a bőre,
a vonásai, sőt még a súlya is egyezett, csak
a tekintetében volt valami meghatároz-
hatatlan, amiben különbözött. A hármas
döbbenten meredt egymásra; aztán rövid
lábú Tamba odalőtt egy elektromos suga-
rat. Új Tamba úgy libbent oldalra, akár egy
árnyék, és visszalőtt a lézerével. Rövid lábú
Tamba a padlóra vetette magát, bukfence-
22 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 22
zett, aztán kissé előrehajolva lódult meg.
Az új Tamba bevárta, összeakaszkodtak.
Szikrák röpködtek a lábukból, ahogy meg-
próbálták áramütéssel sújtani egymást;
mindkettejüket felszerelték földeléssel is,
#
és az elektromosság ártalmatlanul foszlott
szét. Rövid lábú Tamba kiszabadult a fo-
gásból, és meglendítette bárdját. Új Tamba
hátraszökkent, és célzott a lézerével. Rövid
lábú Tamba hozzávágta a bárdot, és kiverte
vele a lézerpisztolyt ellenfele kezéből. A két
férfi egymásra vetette magát.
Keith begyűjtötte a bárdot meg a lézer-
pisztolyt, és felkészült rá, hogy elbánjon
azzal, aki túléli.
Elég fura orgyilkosság ez, tűnődött.
Mindenkit megölnek, csak pont a célsze-
mélyt nem.
Rövid lábú Tamba és új Tamba szoro-
san összegabalyodva vonaglottak. Aztán
reccsenés hallatszott, majd sóhajtás. Az
egyik férfi felkelt, és Keith felé fordult: az
új Tamba.
Keith ráfogta a lézert. Az új Tamba fel-
tartotta mindkét kezét, és visszahőkölt.
– James Keith! – kiáltotta. – Ne lőjön!
k
Leváltani jöttem önt.
Nemes István fordítása
Jack VANCE
1916-ban született veterán amerikai író. Tanulmá-
nyait családja rossz anyagi helyzete miatt félbe
kellett szakítania, az egyetemet így csak évek-
kel később fejezhette be. A közbeeső időben a
legkülönfélébb állásokban próbált pénzt keres-
ni. Első novellája 1945-ben jelent meg a Thrilling
Wonder Storiesban. Leghíresebb művei a tá-
voli jövőben játszódó Haldokló Föld-sorozat, a
Lyonesse fantasy-trilógia, valamint két kisregény,
a „Sárkányurak” és „Az utolsó várkastély”. 2013-
ban hunyt el. Magyarul tíznél is több önálló kötete
jelent meg, és 10 novellája, utóbbiak többsége a
Galaktikában.
2020.05.20. 23:40:13
 GALAKTIKA
2020. június

#maradjotthon
#olvassotthon
sikerkönyvek
akár % 80
kedvezménnyel!
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

A kiépített ügynök 23

006-023-vance.indd 23 2020.05.20. 23:40:14

 GALAKTIKA
2020. június

Második Föld
Alig több mint két évtizede, hogy felfedeztük az első,
Naprendszeren kívüli bolygókat. Azóta folyik a hajsza, hogy
a miénkhez hasonlóra leljünk. De egy második Földet találni
nem is olyan egyszerű.

Ó
RIÁSI KIHÍVÁS elé állították
magukat a csillagászok, amikor
azt tűzték ki célul, hogy meg-
találják a második Földet. Egy
olyan exobolygót, amely nagymértékben ha-
sonlít a miénkre: méretében, tulajdonságai-
ban, életfeltételeiben.
Ha találunk egy helyet messze a civilizáció
fényeitől, egy holdtalan, tiszta éjszakán akár
4000-4500 csillagot is láthatunk az égen. Bár
a fényük viszonylag egyenletes, a tőlünk lévő
távolságukban óriási különbségek vannak,
Több száz, több ezer fényévre is lehetnek. Kö-
zülük 134 található 50 fényévnél közelebb, a
Nap „szűk” környezetében. Ezek mellett még
további 200 olyan csillag van, amelyik annyi- van tőlünk, ez 266 877 CsE. Bő negyedmilli-
ra halvány, hogy csak távcsövekkel látszik. ószor távolabb van tőlünk, mint a Nap. És ez
A szomszédos csillagokkal együtt a Nap a legközelebbi csillag. Tehát bárhol is találjuk
egy viszonylag üres térségben tartózkodik, meg a második Földet, szinte elérhetetlen tá-
amit lokális buboréknak nevezünk. Ebben volságban lesz tőlünk.
a buborékban a csillagközi hidrogén mind- Az exobolygó-keresés hihetetlenül nagy
össze tizede található. A tudósok szerint egy kihívás. Ahhoz, hogy fényévekről észreve-
vagy több szupernóva-robbanás söpörhette gyünk egy vakító plazmafolt előtt átúszó
ki a gázt. aprócska sötét pöttyöt, pokolian jó műszerek
A második Föld megtalálása a távolságok kellenek. Nem csoda, hogy az első exobolygók
miatt óriási kihívás. A Föld–Nap távolság 150 Jupiter méretűek, vagy még annál is nagyob-
millió kilométer. Ez egy csillagászati egység, bak voltak. Azért sikerült észrevenni őket,
jele CsE. Ez kerekítve 8 fényperc. A Jupiter 5,2 mert rendkívül közel keringenek a csillaguk-
CsE távolságra van tőlünk, 43 perc alatt ér oda hoz, és így jóval többet takarnak ki a fényéből.
a fény. A Pluto távolsága 39,5 CsE, vagyis 328 A kőzetbolygók felfedezéséhez az áttörést
fényperc. A Proxima Centauri 4,22 fényévre az hozta el, amikor a vörös törpecsillagokat
24 Második Föld

024-026-tudomany.indd 24 2020.05.20. 23:39:57


kezdtük el megfigyelni. Ezek fénye a töre-
déke a Napénak, így a kisebb égitesteket is
érzékelni tudták körülötte a műszerek. Így
fedezték fel az első szuperföldeket, amelyek
csak néhányszor nagyobbak a Földnél. Ahogy
finomodott a technológia, úgy lettek egyre ki-
sebbek a megtalált bolygók.
Azonban hiába voltak ezek már a Földhöz
hasonlóak, ugyanaz velük a gond, mint a gáz-
óriásokkal: túl közel keringenek csillaguk-
hoz. Olyan közel, hogy ott egy év csupán na-
pokig, legfeljebb 1-2 hétig tart. Ez a közelség
pokollá teszi a bolygó felszínét, a hőmérséklet
az ezer fokot is meghaladhatja ott.
Ezért kell a bolygónak a lakhatósági zóná-
ban keringeni, ahol a víz folyékony marad.
Ez a Naprendszer esetében körülbelül a Vé-
nusz és a Mars pályája közötti övezet. De a
Vénusz–Föld–Mars hármast megfigyelve jól
látszik, hiába keringenek a megfelelő helyen,
mégis mennyire különbözőek a bolygókon a
feltételek.
Második Föld
024-026-tudomany.indd 25
GALAKTIKA
2020. június
2016 nyarán robbant a hír, hogy egy olyan
bolygót találtak, amely akár a második Föld
is lehetne. Ráadásul a hozzánk legközelebb
lévő csillag, a Proxima Centauri körül ke-
ring. Távolsága alig 4,2 fényév. Bár a Proxima
Centauri a legközelebbi szomszédunk, olyan
halvány, hogy a Földről szabad szemmel nem
látható.
A bolygója nagyon közel kering a csillagá-
hoz, 7,5 millió kilométerre, vagyis körülbelül
nyolcszor közelebb, mint a Merkúr. Mindös�-
sze 11,2 földi napig tart ott egy év. Azonban
csillaga egy vörös törpe, a Napnál annyival
kisebb és gyengébb fényű, hogy a bolygó
mégis a lakhatósági zónájában kering. Ezek
a vörös törpék már azért is érdekesek, mert
számunkra ugyan gyakorlatilag láthatatla-
nok, mégis galaxisunk leggyakoribb csillagai,
az összesnek mintegy háromnegyede ilyen.
Ami még fontos, hogy tömege a becslések
szerint csupán 1,3 földtömeg, tehát kifejezet-
ten emberbarát méretű. Lehet légköre, lehet
25
2020.05.20. 23:39:57
 GALAKTIKA
2020. június
folyékony víz a felszínén, és viszonylag közel
van. Ideális jelölt a második Földnek.
Azonban sajnos nem álmodozhatunk
arról, hogy végre itt egy olyan bolygó, ahol
hozzánk hasonló élet létezhet, ahol akár meg
is telepedhetnénk. Van néhány olyan körül-
mény, ami ezt minimum kétségessé, de való-
színűleg lehetetlenné teszi.
Komoly probléma a csillag sugárzása.
A Proxima Centauri átmérője a Napénak csu-
pán hetede, tömege a nyolcada, átlagos sűrű-
sége pedig csillagunkénak negyvenszerese.
Az általa kibocsátott teljes sugárzás kevesebb,
mint a Napénak a két ezreléke. Ráadásul a
csillag igazi kis hősugárzó: az energia nyolc-
vanöt százalékát az infravörös tartományban
szórja szét. A látható fény tartományában
azonban csupán a Napénak 0,0056 száza-
léka távozik belőle. Vagyis a bolygó elég sö-
tét hely lehet, ahol a kevés fény valószínűleg
narancsosvörös derengésbe borítja a tájat.
A csillaghoz való közelség is probléma.
A bolygót a Proxima igen rövid pórázon tart-
ja, ezért pályája kötött, vagyis mindig ugyan-
azt az oldalát fordítja a csillag felé. Sötét fele
jeges pusztaság, a fényes pedig csontszáraz
sivatag. Azonban a csillagászok elképzelhető-
nek tartják, hogy a két félteke találkozásánál
kialakulhat egy olyan gyűrű, ahol folyékony
víz is lehet, és akár az élet is kifejlődhetne.
De egy pillanatra még térjünk vissza a csil-
lag sugárzásához. Közelsége miatt a bolygón
az ultraibolya sugárzás sokkal nagyobb, mint
amennyi a Földön mérhető. Akár százszorosa
is lehet. Ha van a bolygónak mágnese tere és
légköre, ez nyújthat valamekkora védelmet,
de kétséges, hogy elég lenne. Ráadásul még
nincs információnk arról, hogy a bolygó bár-
melyikkel rendelkezne.
Szintén nem jó hír, hogy a legújabb elem-
zések szerint az égitest fejlődésének korai sza-
kaszában rengeteg vizet elveszített. A kutatók
26 Második Föld
024-026-tudomany.indd 26
úgy becsülik, hogy körülbelül annyit, mint
amennyi egy földi óceánban van. Azonban
úgy vélik annyi még maradhatott, ami szinte
tropikus körülményeket biztosítana a megfe-
lelő helyeken.
A vörös törpéknek van még egy rossz
tulajdonsága: túlságosan aktívak. Gyakori-
ak rajtuk a flerek, koronaanyag-kidobódá-
sok. Mindehhez járul az erős UV-sugárzás.
A  Proxima Centaurin ráadásul több alka-
lommal figyeltek meg rajta szuperflereket
(szuper-napkitöréseket) is. Ezek akár tízszer
erősebbek is lehetnek, mint a Nap által pro-
dukált legintenzívebbek.
E jelenségek nemcsak a lehetséges légkört
pusztítják, de szinte fertőtleníthetik a bolygó
felszínét. Tavaly ősszel jelent meg a hír, hogy a
Magyar Tudományos Akadémia CSFK Csilla-
gászati Intézetének kutatói vizsgálták a Proxi-
ma Centaurit, és 50 nap alatt 72 flert figyeltek
meg. Bár ezek normális méretűek voltak, a
gyakoriságuk azt mutatja, hogy évente akár
több szuper-napkitörés is lehet. A hatásuk pe-
dig ilyen közelségből pusztító.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy
egy Földhöz hasonló világ megtalálása rend-
kívül nehéz feladat. Nemcsak arra kell figyel-
nünk, hogy milyen a bolygó, hanem hogy mi-
lyen a csillaga. Hol helyezkedik el a lakhatósági
zónája, az aktivitása mennyire fenyegeti a kí-
sérőit. És akkor még ezek után jönnek az olyan
szempontok, hogy van-e a Földéhez hasonló
mágneses mezeje, amely megvédi a bolygót
a csillagától és a kozmikus sugárzástól. Vagy
hogy van-e neki holdja, méghozzá elég nagy,
amely kellően stabilizálni tudja a pályáját.
Kérdéses, fogunk-e ilyet csillagközi utazás
nélkül találni. De ne feledjük, néhány évtize-
de még azt is képtelenségnek tartottuk, hogy
exobolygókat figyeljünk meg a Földről.
Kovács „Tücsi” Mihály
2020.05.20. 23:39:57
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

027-klub.indd 27 2020.05.20. 23:39:13

 GALAKTIKA
2020. június
Új szuperjégtörő
A murmanszki székhelyű Atomflot vállalat
és a vlagyivosztoki Zvezda hajógyár vezetői
aláírták a Lider atomjégtörő megépítéséről
szóló szerződést.
A Lider a nukleáris meghajtású jégtö­
rők új nemzedékének első tagja. Két új tí­
pusú RITM–400­as reaktort kap, amely
a Roszatom legfrissebb fejlesztése. A hajó
teljesítménye 120 MW, és képes arra, hogy
akár 4 méteres vastagságú jégtorlaszokat is
áttörjön.
Méretei igen impozánsak. Hossza 209
méter, szélessége 47,7 méter, vízkiszorítása
hozzávetőlegesen 69 700 tonna. Maximális
sebessége jégmentes vizen 22 csomó (40,74
km/h). A két atomreaktor négy, egyenként
37 MW villamos teljesítményű generátorra
kötött gőzturbinához csatlakozik. A hajó­
csavarok meghajtásáról négy, egyenként 30
MW teljesítményű elektromos motor gon­
doskodik.
Az orosz állami atomenergetikai kon­
szernhez tartozó Roszatomflot üzemelteti
a világ egyetlen atomjégtörő­flottáját. Ez
gondoskodik a sarkköri területeken, a nagy
folyókon és az Északi­tengeren a hajózás
biztosításáról. Az új jégtörő révén lehetővé
válik az Északi­sark keleti régiójának fo­
lyamatos átjárhatósága.
28
028-050-varga.indd 28
A Ghárti izzásában születtem… én vagyok
a pusztulás… én vagyok a ha…
Nem tudtam befejezni az ezerszer is el­
ismételt mantra sorait, mert megéreztem,
hogy nedvesség önti el a lábam.
Már megint jöttek, és whiskyt borítot­
tak rám.
Mindig ezt csinálják. Mármint azok,
akiknek megadatik a kegy, hogy előttem
mondják ki a boldogító igent. Nem min­
denkinek juthat ám osztályrészül ez a ki­
váltság! Pretorio leszármazottjai persze
kivétel nélkül előttem állva fogadtak örök
hűséget a párjuknak.
Hogy később mi vált valóra a nagy ígé­
retekből, a szent esküvésekből, azt nem
tudhattam. Nem foglalkoztam többé ezek­
kel az apró, mohó, ostoba lényekkel. Egye­
dül a Pretoridák állnak közel hozzám.
Ők a hősi múltjuk miatt még akkor is a
bolygó legelőkelőbb családjának számíta­
nának, ha nem lennének sokszoros milli­
árdosok.
De azok.
Nemcsak a Slandava, de a környező űr­
szektorok leggazdagabb nemzetsége.
Amúgy jó ideje nem tartottam őket rossz
embernek, legalábbis a többi földtolvajjal
összevetve. A legtöbbjük kezére már nem
tapadt vér, ma pedig ugye senki sem em­
lékszik arra, hogy egykor ők irtották ki a
népemet.
Az utolsó szálig.
Én nem számítok. Legalábbis még egy
darabig nem.
Ha lenne fejem, amit a távoli, hófödte
kristálycsúcsok felé tudnék fordítani, ak­
kor mit látnék? Talán a gondosan karban­
tartott, tiszta vizű csatornákat? A magas
cölöpkerítéssel körbevett bájos falvakat?
A holdfényben ragyogó estéken a kerek
agyagkunyhók tetején át felszálló édes füs­
2020.05.20. 23:39:00

Varga Csaba Béla
HALÁLFA ÁRNYÉKA
töt? Hallanám a földművesek nevetését?
A kicsik jókedvű zsivajgását? Az anyák szí­
vet melengető énekét?
Ugyan már.
Még a csontjuk sem maradt meg. Bezúz­
ták, bedarálták, így tették termékenyebbé
a földeket, hogy elviselje idegen magvai­
kat, gyümölcseiket, amelyekből sohasem
ehetett az én népem.
Hát nem. Hiába néznék a hegyek felé, hi­
ába fordulnék a mélykék vizű őstenger felé,
nem láthatnék semmi olyant, ami kedves
lehetne a szívemnek. Elvették tőlünk ezt a
földet, legyőztek, és utána elfeledtek min­
ket. Ami kevésre meg emlékeznek, azon
nevetnem kell.
Azt hiszik, azért muszáj whiskyvel lo­
csolni a lábamat, mert nekünk volt ez a
szokásunk! A mi hagyományunk!
Sírnom kell, komolyan.
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 29
HALÁLFA ÁRNYÉKA
GALAKTIKA
2020. június
Bárhová is mentünk
a Kozmoszban, az
isteneink mindenhová
elkísértek minket.
A Miragótól elvett üvegek tartalmát nem
a tiszteletem jeléül öntöttem a vén Kvongo
lába elé, de nem ám. Pretorio teljesen félre­
értette, amit látott. Azért borítottam oda,
mert dühös voltam. Őrjöngtem, mert a vé­
nek gyülekezete, a Tanács nem tett semmit
azért, hogy megakadályozza a földi méreg
elterjedését.
De nem akarok panaszkodni. Ez van.
Ha ez a Mindenható akarata, akkor legyen
így. Ha a Teremtő másként döntött volna,
akkor minden másképpen alakul. Meg­
mérettünk, és könnyűnek találtattunk.
Helyünket átvette egy ifjabb, erősebb, élet­
revalóbb faj. Ezt nem azért mondom, hogy
mentegessem magamat. Nincsen bűntuda­
tom. Nem kínoz a lelkiismeret­furdalás.
Kicsit sem.
Nem magyarázkodom. Hiszen nincs
kinek.
29
2020.05.20. 23:39:00
 GALAKTIKA
2020. június
Aki értene, már nem él. Aki él, az meg
nem ért.
Ezek meg itt, a lábamnál semmit sem
tudnak, és semmire sem emlékeznek. Nem
tudják, kicsoda Bram, kicsoda Vis és nem
várják a mindent elemésztő Sív eljövetelét.
Pedig jobban tennék, ha figyelnék a vul­
kánt, és felkészülnének a pusztulásra.
Délután iskolások jöttek. Szőke, szürkés­
zöld szemű gyerekek csinos egyenruhá­
ban. Ijedten, megilletődve néztek fel rám.
A tanárnő már járt itt korábban is. Tud­
tam, mit fog mesélni nekik. Örülök, ha
eljön. Bár nem Pretorida, de valamennyi­
re azért Gaiára emlékeztet. Hihetetlen, de
ma már csak én emlékezem a magasztos
Szűz Királynőre, pedig alig ezer éve, hogy
itthagyott.
– Jól nézzétek meg, gyerekek, ezt a ha­
talmas, nagy fát! – csendült fel a tanárnő
hangja. – Csak itt, egyedül nálunk honos
az óriásfőnixfa.
– A papám azt mesélte, hogy a Santa Ve­
gán látott ekkora fenyőket.
– Ugyan már, ne beszélj butaságokat! –
csattant fel a tanárnő. – Ez a világegyetem
egyetlen létező óriásfőnixfája. A portugál
gyarmatokon legfeljebb terrai ősfenyőt lát­
hatott az apád. Azok is tényleg nagyok, na
de nem ennyire. Ez a fa azért nőtt ilyen ha­
talmasra, mert Pretorius megáldotta, ami­
kor elültette hűséges segítője, a nemes Saka
sírja fölé.
– Sakát ugye a gonosz inkvizítorok ölték
meg?
– Így igaz, a hős vadember életét áldozta
Pretoriusért. A sugarak elé vetette magát,
és saját nyeszlett, szutykos kis testével fog­
ta fel a rút boszorkányok energiacsapásait.
És nézzétek meg, milyen nagyra nőtt a cse­
mete! Gyökerei lenyúlnak egészen a bolygó
30 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 30
magjáig, levelei pedig megérintik a napot
és a csillagokat. Hatalmas mérete nemze­
tünk nagyságát jelképezi. Nem árthat neki
a vad szélvész, a villámcsapás, a meteor­
zápor. Úgy dacol a sivatagi viharokkal, a
Ghárti felől áradó vulkáni gázokkal, a be­
tegségekkel, ahogy büszke népünk dacol a
ránk zúduló ezernyi csapással.
– Tessék mondani, Pretorius építette
ezeket a nagy házakat is?
– Dehogyis, kicsikém. Te ugye Dar­
banból vagy? Érzem az édes sivatagi ki­
ejtéseden. Nem csodálom, hogy ámulsz
és bámulsz itt, a fővárosban. Gyönyörűek
azok a szobrok, igaz? A galaktika legna­
gyobb természetes gyémántjai díszítik a
kormányzók koronapántjait. E helyt min­
den egyes kődarab igazi nemzeti ereklye.
A Hősök Csarnokát kétezer évvel ezelőtt
emeltük. Színezüstből készült csöveken
hoztuk el a Vindjácshál kristálytiszta pa­
takvizét. Akkoriban még nagyon kevesen
voltunk, egy emberöltőig eltartott az épít­
kezés. De megérte, mert nincsen még egy
ilyen fenséges, méltóságteljes emlékhely
a világegyetem egyetlen bolygóján sem.
Ki tudja megmondani, mit jelképeznek a
szobrok? Te, kis virágszálam? Mondjad,
lássuk, mit tanítanak nektek ott, túl a
hegyeken! Tudod, ki az a szép kisasszony
arany koronával a…?
– Te… ki vagy…? Valójában?
Felriadtam a szendergésből, mert az
előbb megint álomba menekültem az em­
berek idegesítő szavai, gondolatai, kapzsi­
sága, butasága és rosszindulata elől. Vagy
talán nem is ez történt? Valójában éppen­
séggel most álmodom? Újra átélek egy ezer
évvel ezelőtti szép, megrázó emléket?
Ma már tudom, hogy az akkor régen
előttem álló lány gyönyörű volt. Vad, sza­
2020.05.20. 23:39:00

bad, szilaj és megtörhetetlen. Ha ember
lettem volna, egészen biztosan beleszere­
tek. De akkor csupán ingerült voltam, és
kissé meglepődött. Nagyon régóta nem
szólított meg senki sem, ezért azt hittem,
csupán hallucinálok.
– Mit keresel az álmaimban? Miért
szólsz hozzám minden éjjel, amikor alszik
a város? Mit akarsz tőlem?
Alaposabban is megnéztem magamnak,
mint egy furcsa bogarat. Egy Pretorida, na
persze. Ugyanaz a magabiztosság és öntelt­
ség áradt belőle, mint az őséből. Meg…
Tényleg azt akarja tudni, ki is vagyok va-
lójában? Ugyanezt a kérdést maga Pretorio
tette fel nekem a folyó partján, pár perccel
azután, hogy halálra ítéltem a népemet. Ha
akkor belém csap egy villám, én ugyan el­
pusztulok, de még ma is létezne a nép! Nem
borítana be mindent a terrai férgek szen�­
nye! Komolyan tudni akarja? Hát legyen…
– Én va… ÉN VAGYOK A VÉGZET!
A VILÁG ELEMÉSZTŐJE.
Gaia Pretorida felsikoltott, amikor az
elméjében egy vulkánkitörés erejével har­
sant fel a hangom, térdre rogyott, de nem
menekült el, ahogy minden épeszű ember
tette volna. Ott maradt, közelebb csúszott
hozzám, és remegő, véres kézzel megérin­
tette a törzsemet. Így kezdődött kettőnk
kegyetlen, rengeteg szenvedéssel és csaló­
dással járó kapcsolata.
A kormányzó leányának köszönhettem,
hogy nem őrültem bele a magányba.
– Gyerekek, ugye ti is tudjátok, hogy az a
fenséges épület ott a Kormányzók Palotája?
Nemzetünk ereklyéje és büszkesége.
A tanárnő éneklő hangja riasztott fel a
szendergésből. Rossz kedvem lett: ezek sze­
rint Gaia újra csak egy álom volt, én pedig
kénytelen-kelletlen visszatértem a szmo­
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 31
GALAKTIKA
2020. június
gos, füstfelhőktől fuldokló jelenbe. Ébredő
elmém végigsimította közvetlen környeze­
temet. A hatalmas parkban rengeteg más fa
is nőtt. Az árnyékom csak rövid időre bo­
rította be őket, így a közelségem nem aka­
dályozta meg, hogy rügyeket hajtsanak,
virágba és levélbe boruljanak, majd gyü­
mölcsöt hozzanak. A gyökereim túl mélyen
húzódtak ahhoz, hogy elszívjam előlük a
tápanyagot. Nem kellett félniük tőlem, sőt
igazából jó kertészként én vigyáztam rá­
juk. Elriasztottam az élősködőket, értékes
tápanyagokat juttattam a termőföld felső
rétegeibe, és mozgásba hozva a levegőt,
nem engedtem ideáramlani a bányák és a
feldolgozók füstjét.
A Kormányzók Parkja igazi csodának
számított az egész bolygón. A sivatagon in­
nen nem maradt meg sok növény, hiszen az
új ipartelepek ontották magukból a maró
gázokat, a mérgező salakot és az undorító
szagú, szennyezett vizet. A gyökérrendsze­
remnek azonban nem okozott gondot eze­
ket kiszűrni a palotanegyed alól.
– Tessék mondani, tényleg igaz, hogy
Pretorius a saját két kezével emelte ezt a
dombot a buta kis Fekete Peti sírja fölé?
A kisfiú kérdését hangos felzúdulás kö­
vette. Alighanem ő lehetett a csoport egyik
legfiatalabb tagja, óvodásként még a mesék
megnyugtató, biztonságos világában élt.
A  többiek, az iskolások kegyetlenül lehur­
rogták.
– Jaj, gyerekek, ne bántsátok! – szólt rá­
juk a tanárnő. – Biztos sok mesét olvasott
neki a nagypapája. Abban persze nagyon is
igazad van, drágám, hogy az emlékdombot
az Első Kormányzó parancsára emelték év­
ezredekkel ezelőtt, mégpedig az önfeláldo­
zó bennszülött szolgája emlékére.
Az utolsó néhány szó közben megválto­
zott a hangja. Eltűnt az alapvetően kedves
31
2020.05.20. 23:39:01
 GALAKTIKA
2020. június
pedagógus, és a helyét átvette az unatkozó,
a munkájában és életében egyaránt csaló­
dott idegenvezető. Érzelemmentesen da­
rálta le a gyerekeknek a múlt hivatalos, jó­
váhagyott történetét, amit persze már sok
ezer alkalommal hallhattam. Hagyomány,
hogy még a legtávolibb városokból is el­
hozzák ide a gyerekeket. Az egykori hon­
szerzők minden utódjának az élete során
legalább egyszer látnia kell az alapító atyák
emlékét őrző óriásfőnixfát. A hivatalos
szöveg engem is untatott, régebben pedig
fel is bőszített, ha éppen nem aludtam. Ma
már csak gúnyosan mosolygok magamban,
amikor a meghamisított történelem legen­
dáit hallgatom.
– Pretoriust, az Első Kormányzót a
Gondviselés vezette el büszke Ezüst Flot­
tája élén a Slandavára. A gonosz portugál
inkvizítorok rémülten menekültek előle.
Éppen felkelt a nap, amikor partra szállt,
és zászlójának rúdját mélyen belenyomta a
hullámoktól még nedves homokba…
Aha… Flotta… Menekülő boszorká-
nyok… Hát persze! Ebből nagyjából egyet-
len szó sem volt igaz.
Pretorióék hajója súlyosan megsérült,
amikor belefutottak abba a magányos, már
a hazaútra készülő portugál őrnaszádba.
Az is kész csoda volt, hogy a dereglyéjük
egyáltalán átjutott ebbe a naprendszerbe.
A portugálok Navigátor Henrik herceg
kora óta féltékenyen őrizték a csillagközi
utazás monopóliumát. Jó pénzért nyilván
hajlandóak voltak más nemzetek tagjait is
elszállítani a távoli napok világaira, ahol
aztán a haldokló Föld menekültjei új éle­
tet kezdhettek. A jegyük persze csak az
odaútra szólt.
Szerencsés esetben a toborzók nem
csapták be őket, és az új világ alkalmas
volt a megtelepedésre, az életben maradás­
32 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 32
ra. Pretorio egy olyan paraszti közösségből
származott, amelyiket csúnyán átvertek
a nagyvállalatok. A kilátástalanság és a
biztos halál fenyegetése vakmerő lépésre
kényszerítette őket. Új, halálos kelepcének
bizonyuló bolygójuk körül a közeli űrt át­
fésülve rábukkantak egy hiperhajtóművel
felszerelt korai galleon roncsára. Minden
technikai tudásukat latba vetve megpróbál­
ták rendbe hozni, majd merészen kihajóz­
tak vele a mélyűrbe. Hihetetlen szerencsé­
vel, egy kozmikus áramlatot meglovagolva
elsodródtak a Slandava rendszerébe. Itt, el­
képesztő messzeségben a civilizált, gazdag
világoktól csupán egyetlen elavult portu­
gál naszád járőrözött, melynek parancsno­
ka bizonyára úgy vélte, a bolygónk légköré­
ben felizzó roncson nem maradtak túlélők.
Pretorióék az óceánba zuhantak. Napok­
kal később, nem messze a mai Darbantól
léptek ki a szárazföld szikláira. Ha nem
kőkemény parasztemberek lettek volna,
valószínűleg mind elpusztulnak, miköz­
ben átkeltek a partvidéki sivatagon.
Így csak a gyengék haltak meg útköz­
ben. Azok, akiktől esetleg együttérzésre
és könyörületre lehetett volna számítani.
A túlélők kiéhezett farkasként zúdultak a
nagy folyó völgyét benépesítő kis közös­
ségekre.
– A zászlónk a honszerzéskor még csak
vörös és fekete színű volt. A mélykék sáv
akkor került fel rá, amikor az Első Kor­
mányzó elültette a nemes vadember emlé­
két őrző fa csemetéjét. A fekete a legyőzött
világűrt, a vörös a Slandava életet adó nap­
ját, a kék pedig a Gondviselés által reánk
ruházott ősi földünket jelképezi.
Ebből megint egyetlen szó sem volt igaz!
Úgy felidegesítettem magamat az újabb
hazugságok miatt, hogy legszívesebben a
nőre üvöltöttem volna. Mégsem tettem.
2020.05.20. 23:39:01

Az a helyzet, hogy Gaia szerint elké­
pesztően sértődékeny vagyok. Mint egy
hisztérikus tizenéves. Amikor végleg ott­
hagyott, megfogadtam magamban, hogy
többé egyetlen emberrel sem állok szóba.
Egyáltalán nem azért, mintha duzzognék,
hanem mivel semmi közöm sincs ezekhez
a mohó, visszataszító kártevőkhöz.
– Tanító néni, mi az ott?
Én természetesen jóval hamarabb fel­
figyeltem a heliokopterekre, mint akár a
legélesebb fülű kisgyerek. A légierő gépei
szokatlanul nagy sebességgel közeled­
tek. Dübörgésük megrázta a paloták és az
emlékhelyek ablakait. A park légtere zárt
övezet volt, itt csupán a kormányzó légjá­
rói szállhattak le. A harci gépek azonban
nem törődtek a tilalommal, hanem olyan
közel süvítettek el mellettem, hogy a lég­
örvényük miatt az elhalt leveleim borvörös
hóförgetegként zúdultak a magasból az is­
kolásokra.
– Valami baj lehet – felelte a tanárnő.
Újra a saját hangján beszélt, hiszen már
nem a bemagolt szöveget darálta le.
Vörös fény villant fel az egyik közeli
oszlopon, és halk recsegéssel működésbe
lépett a hangszóró.
– Figyelem! Figyelem! Itt a Hazafias
Emlékhely parancsnoksága. Kérjük láto­
gatóinkat, hogy rendezetten és fegyelme­
zetten azonnal induljanak el a legközeleb­
bi kijárat felé. Gondoskodunk arról, hogy
buszok várják önöket, amelyek mindenkit
eljuttatnak egy biztonságos szálláshelyre.
– Mi történt? Miért kell elmennünk? –
kérdezte riadtan a kisfiú. – Még szerettem
volna meghallgatni azt a mesét is, amiben
Pretorius legyőzte Navigátor Henriket.
A többiek kivételesen nem nevették ki.
Elbizonytalanodva közelebb húzódtak a
vezetőjükhöz.
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 33
GALAKTIKA
2020. június
– Nem tudom, mi a gond, de ha a pa­
rancsnokság azt akarja, akkor mennünk
kell. Ne féljetek, gyerekek, nem lesz semmi
baj. A lázadók egész biztosan nem jutnak
el idáig.
Elnézett a gyerekek feje fölött a Ghárti
komor tömbje felé. A hatalmas vulkáni kúp
fölött sűrű füstfelhő lebegett. Az embere­
ket ez ugyanúgy nyugtalansággal töltötte
el, mint engem. Csakhogy amíg ők csupán
az államalapítók babonás megfigyeléseire
emlékeztek, én pontosan tudtam, hogy mit
jelez a vulkán felébredése.
Itt az idő!
Ezek az ostoba kis lények persze semmit
sem sejtettek. Nem tudták, hogy csak az
adott szavam odázza el a pusztulást. A vi­
lág végzete helyett a saját elnyomott fajtár­
saiktól rettegtek.
– Milyen lázadók? – nyöszörögte a
darbani kisfiú. A sivatagon túlra nem jut­
hattak el a fővárosi feszültségről szóló hí­
rek. Ha más nem is, de a cenzúra még min­
dig hatékonyan működött.
– Hazaáruló lázadók, mutáns klónbá­
nyászok, portugál kútmérgezők meg két­
színű verdadeirók – sziszegte eltorzult
arccal a tanárnő. Az elméjébe nézve jól
láttam, hogy csak a rémületét és a bizony­
talanságát akarta haraggal elfedni.
Aznap éjjel egy verdadeira lopakodott be a
kertbe ágacskáért.
Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy
milyen különféle szektáik vannak a hó­
dítóknak, és egy darabig azt sem fogtam
fel, hogy egyáltalán hisznek valamiben.
Pretorio gyilkos hiénái semmi tanújelét
nem adták annak, hogy akár csak hírből
is ismertek volna bármilyen hitet. Néhány
száz év alatt azonban ez is megváltozott:
ahogy nőtt a jólét, templomok épültek, és
33
2020.05.20. 23:39:01
 GALAKTIKA
2020. június
a vallásnak egyre fontosabb szerep jutott a
hétköznapok során.
Egy alig pár száz esztendeje lezajlott
közjátéktól eltekintve azonban sosem
volt jó római hitű verdadeirónak lenni
a Slandaván. A telepesek nagy többsége
geloof volt, ám a hatalmas termetű sző­
ke, zöldesszürke szemű emberekből nem
született annyi, hogy feltárhassák a vilá­
gom ellopott kincseit. Pretorio életének
utolsó évtizedei alatt százezrével érkeztek
a vendégmunkások. Átmenetileg a leg­
különfélébb bolygók gyermekei: barna,
fekete, halványzöld és szürke bőrszínű
emberek találtak új otthonra az első tá­
borhelyek körül kialakított bádogváro­
sokban. A portugál anyák kezdetben csak
titokban miséztek, ám egy évezrednyi szí­
vós munkával elérték, hogy hitközösségük
a legbefolyásosabb vallásos erővé váljon.
Egy darabig a Slandava volt a külső űr­
szektorok verdadeiro evangelizációjának
központja. Az itt épült székesegyházak fé­
nye felülmúlta a régi Róma és a Santa Vega
ragyogását is. Tíz év sem telt el az után,
hogy Gaia végleg itt hagyott, és a közeli
templomába már ezrével érkeztek a nők
a szektor világairól, hogy gyógyulásért,
gyermekáldásért fohászkodjanak hozzá.
Engem büszkeséggel töltött el, hogy en�­
nyire népszerű lett, ezért gondoskodtam
arról, hogy aki napkeltéig a templom lapos
tetején imádkozik Gaiához, annak telje­
süljön a kívánsága.
Aztán a kormányzóknak elegük lett ab­
ból, hogy a vegai egyház ennyire gazdag
és befolyásos. A klónozott munkások had­
rendbe állítása után már nem volt szükség
az űrben toborzott munkaerőre. Megkez­
dődtek a pogromok, majd a tömeges ki­
utasítások. Korábban a portugál armada
hasonló esetben vesztegzár alá vonta vol­
34 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 34
na a világot, ám ekkorra már Slandava
urai a galaktika legerősebb bolygóközi
f lottájának parancsoltak. A kitermelt
gyémántok árából a legkorszerűbb fegy­
verrendszerre, orbitális védelmi platfor­
mokra is tellett.
A kormányzó végül elrendelte a vallási
transzformációt és az állítólagos portu­
gál ügynökök deportálását. Százezrével
küldték őket egyetlen csepp víz nélkül a
sivatagba, a Halál Völgyének irányába.
Mostanra már alig maradtak verdadeirók
a bolygón, a propaganda azonban felfújta
a szerepüket, a filmgyárak és a televíziók
pedig ontották magukból az olyan történe­
teket, melyekben a rejtőzködő szekta tagjai
követnek el szörnyű merényleteket, vissza­
taszító gyilkosságokat.
A sötétből előbukkanó lány azonban
nem volt szörnyeteg, bár a testét és a lelkét
egyaránt sebhelyek csúfították el. A sivatag
felől jutott be a nagyvárosba, és kész lett
volna akár meghalni is, csak hogy Szent
Gaia nyughelye előtt imádkozhasson.
Vakmerő volt, és elszánt. Eljutott hozzám.
Most ott állt, közvetlenül előttem, és két­
ségbeesetten nézett fel a magasba. A legal­
só ágam is jó ötszáz méternyire volt a feje
fölött.
Érdeklődve figyeltem, ahogy összeszedi
magát. Nem törődött a város felől hallat­
szódó robbanásokkal és a magasban ös�­
szecsapó heliokopterek dübörgésével sem.
Térdre rogyott, bal kezét a szívére, jobbját
pedig a kérgemre szorította. Halk szavakat
mormolt:
– Zancta Gaia, vuce ezdá zentadu au
ladu de nussa Zenhore…
Érdeklődve néztem az elméjét. Amikor
a kis Jacinta az én Gaiámra gondolt, nem
az a kép jelent meg előtte, amilyennek én
megismertem a kormányzó lányát. Talán
2020.05.20. 23:39:01

egy megkopott, féltve őrzött ikonon láthat­
ta az egykori szentet: Gaia azon az ábrá­
zoláson már dühös, rideg öregasszony volt.
Élete alkonyán át kellett élnie, ahogy a ha­
talom kifolyik a kezéből, és az emberi mo­
hóság meg kapzsiság aláássa nagy terveit.
Keserűen távozott.
Ez a lányka itt előttem persze semmit
sem tudott a múltról. Csak a jelen érde­
kelte, meg a jövő. A mérgező sivatag ter­
méketlenné tette, ám dacosan gyermekre
vágyott. Lenyűgözött csodálatos, tiszta
hitével. Úgy döntöttem, hogy megjutal­
mazom.
Az elméjébe nyúltam, felragyogott ben­
ne a fiatal Gaia képmása, a tenyere bőrén
keresztül pedig olyan nedvesség áramlott
a szervezetébe, ami megtisztította a mér­
gektől, erősebbé, egészségesebbé tette, és
esélyt adott neki a fogantatásra.
Végül pedig letörtem egy parányi ágacs­
kámat.
Ez volt a létező legnagyobb jutalom,
amiben egy hívő részesülhetett. Odahul­
lott mellé az avarba. Jacinta boldogan fel­
kiáltott, aztán a kezét a szájára szorította,
és rémülten körülnézett. A harcok miatt
azonban senki sem járt a parkban, nem
kellett félnie. Megcsókolta és a szívére szo­
rította a kis ágat. Volt annyi stílusérzékem,
hogy egy bimbóból éppen akkor legyen
virág, amikor az ajka hozzáért az ajándé­
komhoz.
Annyira megragadó volt a boldogsága,
hogy majdnem elköszöntem tőle. Végül
mégsem tettem, mert én csakis Gaiához
szólok.
A Szűz Királynő tizenhat éves volt, és
cseppet sem magasztos, amikor először
megérintett. Vér tapadt a kezére, friss, me­
leg vér, mert nem sokkal korábban megöl­
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 35
GALAKTIKA
2020. június
te a szobalányát – a titkosszolgálat tiszt­
jét – és a két testőrét. Kicsit őrült volt ez a
lány, és nagyon vad. Kimenekült a palotá­
ból, lerázta a vérebeket, és eljutott a park
közepébe, hozzám, hogy választ kapjon a
kérdéseire.
Megpróbáltam elijeszteni, rákiabáltam,
de semmire sem mentem vele. Gyorsan
összeszedte magát, és elszántan mászni
kezdett fölfelé a törzsemen. Meghökkenve,
rosszkedvűen figyeltem, és biztosra vet­
tem, hogy előbb-utóbb megcsúszik, majd
pedig a mélybe zuhan. Hetvenévnyi ólmos
álomból riasztott fel. Beletelelt egy kis idő­
be, amíg összeszedtem magam, és a lány
ekkor már majdnem száz méter magasan
járt. Először csak úgy tekintettem rá, mint
egy kellemetlen és visszataszító bogárra,
amitől semmi jót sem várhatok. Lassacs­
kán azonban a kérgen át belém szivárogtak
az érzelmei, és kicsivel később a gondola­
tai. Nem állt módomban összerezzenni, de
megremegett a lombkoronám, és virágszir­
mok felhője indult el lassan a mélység felé.
A lány megdermedt, mintha halványan
megérezte volna a döbbenetemet, aztán el­
szántan folytatta az útját felfelé.
Odalent fényszórók mozogtak, fegyvere­
sek fésülték át a parkot. A szavaikból kide­
rült, hogy mi történt. A kormányzó férjhez
akarta kényszeríteni egyszülött gyerme­
két. A szép Gaiától félt a környezete. Há­
borodottnak, gátlástalan szörnyetegnek
tartották, ám azon senki sem csodálko­
zott, hogy nem akar hozzámenni egy dús­
gazdag fölbirtokos család elhízott disznóra
emlékeztető külsejű és elképesztően ostoba
fiúgyermekéhez. Mivel tudták, hogy sem­
mitől sem riad vissza, ezért már jóval az
esküvő előtt bezárták a lakosztályába.
Három megcsonkított holttestet maga
után hagyva, rajtam keresett menedéket.
35
2020.05.20. 23:39:01
 GALAKTIKA
2020. június
Most már sokkal gyorsabban haladt felfelé,
mert megtámasztottam a talpát, és a leg­
jobb helyeken erős fogódzkodókat nyitot­
tam előtte. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet,
mi lehet ez a lény. Az első embervastagságú
ágamon megpihent, lenézett a mélybe, és
rátört a tériszony. Ha nem ragadom meg,
egészen bizonyosan lezuhan.
Megmentettem, mert…
Miért is?
Talán mert unatkoztam, és elegem volt
abból, hogy csak az álom jelent menedéket?
Újra megérzett valamit. Gyanakodva
nézett rám, aztán észrevette az ágak között
feltáruló nyílást, és óvatosan tovább haladt
felfelé. Azelőtt még sohasem csináltam
ilyesmit. Folyosókat, lépcsőket alakítottam
ki előtte, fent pedig, jó egy kilométernyire
a talaj fölött, a virágok szintjén létrehoz­
tam egy tágas szobát. Felvezettem oda.
– Hűha! – Gaia elméjéből olyan elége­
dettség és elemi erejű boldogság csapott le
rám, hogy szinte megszédültem tőle. Ko­
rábban még csak hasonlót sem tapasztal­
tam soha.
Ilyesmit érezhet a földlakó, amikor be­
adják neki az első adag, mámort ígérő ká­
bítószert. Azonnal a rabja lettem.
Két héten át volt a vendégem odafent, a
felhők fölött. Gyümölcsökkel, nektárral
és mézzel tápláltam. Minden éjjel puha
szirmokból vetettem neki ágyat. Megle­
pődve figyeltem, hogy a női test men�­
36 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 36
nyire eltér a férfiak felépítésétől. Annak
idején Pretoriót egyetlen asszony vagy
leány sem kísérte el, amikor a nagy folyó
partján felfelé haladva sorra ellátogatott
a falvainkba.
Én az elsők között találkoztam vele.
Döbbenten néztem az éhségtől tántorgó
kintvilágiakat. A vének úgy döntöttek,
hogy segítünk rajtuk. Túl ostobák voltunk
ahhoz, hogy felfogjuk, a világos szemű
idegenek nem a nép tagjai, nem ismerik a
törvényeinket, és ha ismernék, akkor sem
tartanák be őket. Beesett horpaszú farka­
sok érkeztek közénk, és amikor újra erőre
kaptak, könyörület és lelkiismeret-furda­
lás nélkül elbántak velünk.
Ezt azonban az első napok során még
nem sejtettük.
A vének megparancsolták, hogy vi­
gyünk élelmet a hegyeken túlra, ahol a jö­
vevények asszonyai és gyermekei várták a
csodát. Engem kirendeltek Pretorio mellé,
hogy mutassam neki az utat, mert elmond­
ta, szeretné megismerni a nép földjeit. Vo­
natkozott rá a vendégbarátság törvénye,
ezért eleget tettünk a kérésének.
Ha akkor elutasítjuk őket, az idegenek
nem sokáig maradhattak volna életben a
sivatag és a Vindjácshál közé szorulva. Egy
vagy két nemzedéken át még talán elve­
getáltak volna ott, de aztán a könyörtelen
környezet egészen biztosan végez velük.
Vagy ők, vagy mi. Csakhogy ezt sem is­
mertük fel.
2020.05.20. 23:39:01

• Végre újra volt kivel beszélnem!
– Mondjál valamit! Szólj hozzám! – Az el­
mémben újra felhangzott Gaia követelőző
hangja. Egy év telt el azóta, hogy az első
látogatása után visszatért az emberek vi­
lágába. Egy ideig azt hittem, hogy sikerült
kitörölnöm a tudatából a találkozásunk
minden emlékét, ám hamarosan kiderült,
hogy nem végeztem alapos munkát.
Talán mert valójában nem is akartam
elengedni?
Nem voltam elég erős ahhoz, hogy éj­
szakáról éjszakára elzárjam előle a tuda­
tomat. Nappal ugyan nem gondolt rám,
de amikor felragyogtak a holdak az égen,
álmában egyre csak engem keresett. Újra
és újra, szünet nélkül. Ugyanolyan makacs
és megátalkodott volt, mint az ősapja. Hiá­
ba döntöttem el, hogy fenséges némaságba
burkolódzom, végül nem bírtam tovább.
Mit akarsz?
Ingerült hangom az elméjében szólalt
meg. Azonnal felébredt, és én jól éreztem a
palotából felém sugárzó boldog elégedett­
séget. Húsz perccel később egy szál háló­
ingben már ott állt a tövemben, és a test­
őrei könyörgését semmibe véve elindult
felfelé.
Életem legnehezebb, de egyben legbol­
dogabb időszaka következett. Ez a parányi
lény nagyon hamar felbőszített, az idege­
imre ment, ám amikor nem volt ott mel­
lettem, pár óra múlva már szenvedtem a
sóvárgástól.
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 37
GALAKTIKA
2020. június
A változás annyira felrázott, hogy ki­
tisztult az elmém, kikerültem a fásult
letörtség fogságából, és hosszú évszáza­
dok után ismét szemügyre vettem őseim
földjét.
A régi falut övező őserdő nyomtalanul
eltűnt. Egy húszmilliós nagyváros vet­
te körül a terrai növényekkel telezsúfolt
parkot. Szent helyként tisztelték a dom­
bot, melyet Pretorio és az utódai emeltek.
Vizsgálódás közben rájöttem arra, hogy
ha akarom, megértem az itt élőket, látom
és hallom a rádió- és a tévéadásaikat, a
kommunikációs csatornáikat, és vala­
mennyire még azt is, ahogy a holdakon
és a közeli bolygókon élő szolgáikkal meg
alkalmazottaikkal tartják a kapcsolatot.
A gyökereim átjárták az egész fennsíkot.
Nem tudatosan tapadtak rá a vezetékekre
és a kábelekre, mert ugyanolyan kevéssé
tudtam szabályozni őket, mint ahogy egy
embernek sincs befolyása a körme vagy a
haja növekedésére.
Abból, amit láttam, rengeteg mindent
nem értettem. Ez azért volt nagyon jó,
mert a tudatomban alakot öltő kérdéseket
feltehettem a lánynak.
– Te olyan vagy, mint egy kisgyerek.
Mint egy kiskamasz – nevetett Gaia. Egy
kényelmes ágon ült, én pedig gondoskod­
tam arról, hogy a lába alatt felszakadjon
a felhőréteg, és így jól láthassa az éjszakai
fényárban úszó várost. – Ez furcsa, hiszen
37
2020.05.20. 23:39:01
 GALAKTIKA
2020. június
az idők kezdete óta itt állsz. Hogyhogy
nem tudsz semmiről?
Eszem ágában sem volt elárulni neki
az igazat. Azt, hogy kezdetben gyűlöltem
a fajtáját, később pedig túlságosan eltom­
pultam ahhoz, hogy törődjek velük. Sem­
miképpen nem akartam megengedni, hogy
rájöjjön, mennyire fontos a számomra. Ek­
korra ugyanis már pontosan tudtam, hogy
gátlástalanul visszaélne a helyzetével.
Odalent egyre többen tisztelték eleven
szentként. A régi telepescsaládok nagyra
tartották, hogy ilyen meghitt a kapcsolata
velem, vagyis Saka fájával. A háta mögött
arról beszéltek, hogy esetleg maga Pretorio
született újjá benne.
Az őse neve egyébként állandó vitára
adott okot kettőnk között. Gaia is finom­
kodva, latinosan Pretoriusként emlegette
az Első Kormányzót, és felháborította,
hogy én következetesen a valódi nevét
használtam. A bolygó új urai néhány
generáción át megátalkodott dúvadak,
primitív, kapzsi lények voltak. Ahogy
azonban egymást követték a nemzedé­
kek, még a Pretoridák is felpuhultak és
egyre adakozóbbá váltak, megnyitották
palotáik kertjét a szegény gyerekek előtt,
harcoltak az éhezés és a betegségek ellen,
és kezdetüket vették a nagy építkezések.
A gyémántbányák bevételéből ezekre is
jutott.
Gaia nagyon hamar megértette, hogy a
drágaköveket nem szabad szóba hoznia a
közelemben. Kezdetben őrjöngő harag fo­
gott el, amikor megemlítette őket, később
pedig… hát igen, duzzogtam.
– Ideje tiszta vizet önteni a pohárba –
mondta aztán váratlanul egy éjszakán.
Tudtam, hogy valamire készül, mert egész
nap áradt belőle a feszültség és az inge­
rültség. – Ha a barátodnak tartasz, nem
38 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 38
lehetnek titkaid előttem. Mi van a gyé­
mántokkal?
– A barátom vagy?
– Igen, a barátod. Mégpedig a legjobb, és
amúgy az egyetlen! – Ezt olyan határozot­
tan vágta rá, mintha teljesen természetes
dolog volna egy másfél kilométer magas
ősfa meg egy fiatal nő barátsága.
Persze ekkor már csak az én szememben
volt fiatal nő. A város és egyben az egész
bolygó első kormányzóasszonya nemrég
ünnepelte a negyvenedik születésnapját.
Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ő
követi az apját a trónon. A beiktatási szer­
tartására nemcsak a bolygó minden részé­
ből, de a távoli csillagok világairól, még a
Földről és a Santa Vegáról is érkeztek dele­
gációk. Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy
a fél galaktika a Slandava magasztos Szűz
Királynőjéről beszéljen.
Negyvenévesen azonban valami meg­
változott benne. Még ingerlékenyebb lett,
mint korábban, ugyanakkor viszont órákat
töltött a trónján ülve, kifejezéstelen tekin­
tettel maga elé bámulva. A verdadeirók
szilárdan hitték, hogy ilyenkor Isten an­
gyalával kommunikál, míg geloof alatt­
valói arról beszéltek, hogy az Úrnő a jövőt
fürkészi, mert meg akarja védeni atyáik
örökségét.
Valamennyire mindkét feltevés igaz volt.
Csakhogy az angyal ugyanúgy én vol­
tam, mint a közeljövő veszélyeire figyel­
meztető komor árnyalak.
Gaia amúgy egyáltalán nem volt szűz.
Elképesztő étvággyal falta a férfiakat és, ha
éppen úgy tartotta kedve, a nőket. Éjsza­
kánként azonban fojtogatta a hálószobája,
ezért szinte mindig kijárt hozzám. Csak
évszázadokkal később jöttem rá, hogy ez a
viselkedés nem természetes. Akkor régen
fogalmam sem volt az emberek életéről.
2020.05.20. 23:39:01

Azt gondoltam – már ha egyáltalán felme­
rült bennem ez a kérdés –, hogy minden
ember így viselkedne, ha lehetősége lenne
rá. Ha a kincstára tele volna a világegye­
tem leghatalmasabb gyémántjaival.
– Igen, a barátod vagyok – ismételte
meg, aztán hasra feküdt az ágon, két kar­
jával szorosan átölelt, és egy megfontolt,
nedves csókot nyomott a kérgemre.
– Hát jó – mondtam beletörődően. Ami­
kor korábban rádöbbentem arra, hogy a
gondolataimmal belenyúlva az elméjébe
beteggé teszem, megijedtem, és más mód­
szert kerestem. Megtanultam úgy beszélni,
hogy a fülével hallhassa a hangomat. Sokat
nevetett a kezdeti próbálkozásaimon. Fel­
mérgesített, és meg akartam mutatni neki,
hogy nem ismerem a lehetetlent. Most egy
vörös virágokból álló, majdnem emberi
fejből szólítottam meg. Sziromajkaim pon­
tosan úgy mozogtak, ahogy egy földlakó is
formázta volna a szavakat. – Gyötör a lel­
kiismeretem miattuk.
Gaia felült az ágon, és a virágarcra nézett.
– Folytasd! – parancsolta.
– Még a partraszállás évében történt…
– Ne így! – vágott a szavamba. – Vetítsd
az elmémbe, mintha én is ott volnék!
Imádott így utazni a múltba, én azonban
vonakodtam tőle, mert féltem, hogy rákos
lesz miatta.
– Inkább…
– Mutasd meg! Látni akarom.
Így történt, hogy egy évezred után va­
lakinek elárultam életem leggyalázatosabb
tettét.
A tábortűz körül görnyedt, kétségbeesett
alakok ültek. Az expedíció teljes kudarccal
végződött. A hódítók nem találtak sem­
mi olyasmit, ami elősegíthette volna az
életben maradásukat. Napok óta kietlen,
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 39
GALAKTIKA
2020. június
sziklás vidéken haladtak, és mostanra el­
fogyott az élelmiszer meg a megtisztított
ivóvíz is. Egyedül én tudtam volna a folyó­
ból inni, ám azzal akartam kimutatni az
együttérzésemet, hogy Pretorióval együtt
szomjaztam.
Lenyűgözött ez az idegen.
Annyira magabiztos, határozott és el­
szánt volt. Könyörtelenül hajtotta tovább
az embereit, és semmitől sem riadt vissza a
céljai elérése érdekében. Annyira más volt,
mint a törzsek vezetői. Nálunk a fontos
dolgokról hosszú tanácsokozás után dön­
töttek. Megvizsgáltunk minden szempon­
tot, és úgy intéztük el az ügyeinket, hogy
az a legnagyobb haszonnal járjon az egész
közösség számára. Amikor meséltem erről
Pretoriónak, ő csak nevetett. Nem szeret­
tem az emberei röhögését, mert éreztem,
hogy az ellenem és a népem ellen irányul,
ám az ő kacagása egészen más volt. Szilaj
életörömével és jókedvével hamar meg­
fertőzött.
A Fekete Péter nevet adta nekem, és azt
bizonygatta mindenki előtt, hogy szeren­
csét fogok hozni neki.
– Másnak malac kell ahhoz, hogy kitúr­
ja a földből a kincseket, engem viszont ez a
Peti gyerek tesz majd gazdaggá.
Nem engedte, hogy a telepesek bántsa­
nak. Amikor az egyik erőszakoskodott ve­
lem, Pretorio leütötte, és úgy megrugdal­
ta, hogy alig maradt fog a gazember véres
szájában.
Most viszont az expedíció vezetőjéből,
az én nagy és erős barátomból is csüggedt­
ség áradt.
Meg csalódottság.
Jól láttam halvány fényű gondolatait.
Gyűlölte ezt a világot, és utálta önmagát
is a kudarc miatt. Attól félt, hogy ha majd
nagy nehezen visszavergődünk a túlélők
39
2020.05.20. 23:39:01
 GALAKTIKA
2020. június
táborába, az ottmaradottak, az öregek és a
nők ki fogják nevetni.
Ez Pretorio számára szörnyűbb lett vol­
na a halálnál.
Nem akartam megengedni, hogy ilyes­
mi történjen a barátommal. Felkeltem, és
elindultam a folyó felé.
– A büdös kis nigger – méltatlankodott
az egyik telepes. – Ő legalább ihat. Nem fog
szomjan dögleni, mint mi.
Pretorio egy dühös pillantással elhall­
gattatta.
– Mit csinálsz, Péter, hova mész? – kiál­
totta utánam.
Már bokáig gázoltam a folyócskában.
Akkor régen nekem is emberalakom volt.
A telepesektől eltérően azonban én e
világ gyermeke voltam. Olyan dolgokat is
megéreztem, amikről nekik fogalmuk sem
lehetett. Térdre rogytam a vízben, és be­
letúrtam a hordalékba, ahonnan időtlen
idők óta gyűjtöttük a fényköveket. Gyorsan
megtelt a markom, ezért aztán a zsákmá­
nyomat az ingem aljából formált tarisznyá­
ba raktam.
Én voltam a népem egyetlen gyermeke,
aki egy idegen bolygón készült ruhada­
rabot viselt. Az inget Pretoriótól kaptam
ajándékba.
– Mit találtál, Péterke? – kérdezte. Az
elméjéről lefoszlott a fáradtság, az elkese­
redettség, és kíváncsian felállt.
Odaöntöttem elé, a tűz mellé, amit a ka­
vicsok közt találtam.
Felhorkant, közelebb hajolt, aztán ká­
romkodva térdre rogyott. Most már a tár­
sai is felpattantak.
– Mi az? Mit hozott a kölyök? – kér­
dezték.
Pretorio két ujjal megragadta az egyik
kődarabot, és odatartotta a lángok fölé. Az
emberek egyszerre hördültek fel.
40 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 40
– Na most, a Peti vagy értéktelen, de
szépen csillogó kavicsokkal lepett meg
minket, vagy pedig ez itt a kezemben a
világegyetem legnagyobb természetes gyé­
mántja. Ha engem kérdeztek, fiúk, ez a
gyerek mindannyiunkat gazdaggá tett!
Még ma is a fülemben hallom a betola­
kodók harsány, kapzsi éljenzését.
A Vindjácshál felől sűrű, sötét felhőket
hozott a szél, és a legvékonyabb hajszál­
gyökereimtől egészen az ágak végéig át­
járt a kellemetlen bizsergés, de nem emi­
att voltam nyugtalan. Gaia már két hete
nem járt nálam, és a városból is eltűnt,
ráadásul a környezetéből senki nem tud­
ta, hova indult el váratlanul egy kisebb
expedíció élén.
Nyolcvanéves korára a bolygó minden
lakója élő szentként tisztelte.
Messze földön elterjedt, hogy gyógyít az
érintése, és csodák kísérik az útján, bár­
merre is jár. Úgy nézett ki, mint egy har­
mincéves nő, áradt belőle az erő és az ener­
gia. Az emberek persze nem tudhatták,
hogy ez minek – kinek – köszönhető. Egy­
re jobban megismertem a testét, és amikor
nálam aludt odafent, a virágszirmokból
olyan váladékok szivárogtak be a testébe,
melyek lelassították a sejtek elhalását. El­
pusztítottam tüdejében és az agyában is a
rákos burjánzásokat. Azt jól tudtam, hogy
örök élettel nem fogom tudni megajándé­
kozni, de szerettem volna olyan sokáig ma­
gam mellett tudni, ameddig csak lehet.
Most viszont fogalmam sem volt arról,
hogy hova tűnt.
Felidéztem magamban utolsó beszélge­
téseinket, és egyre mardosóbb nyugtalan­
ság vett erőt rajtam.
– Szóval te mutattad meg Pretoriusnak a
gyémántokat?
2020.05.20. 23:39:01

– Igen.
– Ugye tudod, hogy ha nincsenek azok
a drágakövek, akkor erről a bolygóról
nagyon hamar eltűnt volna a földi em­
ber? A  Slandava zsákutcát jelentett szá­
munkra.
Érdekes, hogy csak a saját fajtáját ne­
vezte földi embernek. Egyetlen hódítóban
sem merült fel soha, hogy a falvak népe
miért hasonlít annyira rájuk? Nem kér­
dezték, honnan jöttünk, miért öt ujj van a
végtagjainkon, amikor minden slandavai
állatnak hét volt. Buta parasztok voltak,
na. Az utódaik meg sosem találkozhattak
a néppel, „hála” az atyáik véres kapzsi­
ságának.
– Tudom.
– Tehát akkor ezért vagy ennyire ko­
mor ott belül, a lelked mélyén.
Nem válaszoltam. Annak idején
Pretorio és a társai diadalmenetben, a
vállukon hurcoltak vissza a Ghárti ár­
nyékából a Vindjácshál túloldalára. Én
voltam a nap hőse. Feldobtak a magasba,
megéljeneztek, és olyan embergyerekek
ölelgettek, akik korábban még csak szóba
sem álltak velem. Pretorio kapcsolatba lé­
pett a csempészekkel. Néhány emberével
elment a Santa Vegára, ahonnan hama­
rosan három jól felszerelt űrhajóval tért
vissza. Gépeket, magvakat és állatokat
hoztak. Először egy óriási víztisztítót épí­
tettek, majd megnyitották az első bányát.
Mivel pedig munkásokra volt szükségük,
fegyveresek rohanták le a népem falvait.
Rabszolgák lettünk, de engem nem
bántottak.
Én voltam a kabalaállatkájuk, az örök­
ké gyerek Petike.
– El sem tudom képzelni, hogyan le­
hettél azelőtt ember, most meg egy más­
fél kilométer magas faóriás. Ugye a néped
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 41
GALAKTIKA
2020. június
minden tagjának ez a két alakja volt? Ez
valamilyen többlépéses fejlődés? – töp­
rengett Gaia. – Vagy… esetleg Fekete Pé­
ter valójában meghalt, és a sírjára ültetett
fa szívta magába az emlékeit? Múltorzó
parazita volnál?
– Fejezd be! – üvöltöttem rá. A dühöm
éppen elég erős volt ahhoz, hogy odalent
felriadjon húszmillió ember. Vonyítani
kezdtek a földi kutyák, megbokrosodtak
az idegen világokon kitenyésztett lovak,
és a telepesek leszármazottjai meg a ven­
dégmunkások utódai rémálmokra kezd­
tek panaszkodni.
Furcsa, de nem emlékszem, mikor ke­
rült szóba a Halál Völgye. Valószínűleg
akkor, amikor Gaia megpróbált többet
is kipréselni belőlem a fajom múltjával
kapcsolatban. Egyre többet foglalkoztatta
az elmúlás gondolata, és arra gondolt, ha
én képes vagyok évezredeken át dacolni
a halállal, akkor ez az út talán őelőtte is
nyitva áll.
– Belőlem miért nem lehet olyan fő­
nixfa, mint amilyen te vagy? Mit titkolsz
előlem? Mit rejtegetsz? Talán nem is sze­
retsz? Lehet, hogy soha, egyetlen pillanat­
ra sem szerettél?
Én viszont elzárkóztam a magyaráz­
kodás elől, mert az a távoli sziklahasadék
már a régi időkben is a legszigorúbb tabu­
nak számított a síkság népe számára.
Úgy tudtam, úgy tudtam!
Ez az őrült némber elment a Halál
Völgyébe. Mégis mi a fenét gondolt? Mi­
ért adtuk ezt a nevet annak az elátkozott
helynek?
Az ostobaságáról egy rádióadásból érte­
sültem. Valaki mentő heliokoptereket kért
a Ghárti tövébe. A nagyvárosban gyorsan
elterjedt a hír, hogy a kormányzóasszony
41
2020.05.20. 23:39:01
 GALAKTIKA
2020. június
súlyosan megsebesült, sőt talán már meg is
halt. A rémület és a kétségbeesés hullámai
ostorcsapásként zúdultak rám. Mint a kis
emberkék, én is őrjöngtem a türelmetlen­
ségtől és az aggodalomtól, amikor a látó­
határon végre megpillantottam a gyorsan
közeledő légi járműveket.
A város templomai ekkorra már zsúfo­
lásig megteltek. A különféle szekták – va­
gyis hát felekezetek – hívei egy ember­
ként imádkoztak Gaia életéért. Jó páran
fennhangon állították, hogy a Magasztos
Királynő valamilyen ősi gonosz, a múlt
démonai ellen harcolva szenvedett súlyos
sérüléseket.
Ha tudták volna, mennyire igazuk van!
Az egyik heliokopter kivált az alakzat­
ból, és a Központi Katonai Kórház helyett
nyílegyenesen felém közeledett. Pontosan
tudtam, kit hoznak benne.
A tiltott zónában szálltak le, törzsem
sötét árnyékában. Hordágyon emelték ki a
mozdulatlan alakot. A katonák futólépés­
ben hozták oda hozzám, miközben terep­
járókon orvosok és ápolónők érkeztek a fal
felől. Hangos vita támadt, mert a fegyve­
resek nem engedték meg nekik, hogy oda­
menjenek a haldoklóhoz. Ketten óvatosan
megragadták Gaia testét, és ráfektették az
egyik érdes, a talajból félig kiálló, széles
gyökeremre. Utána minden ember távo­
zott a parkból. Kint, a városban pillanat­
nyi megszakítás nélkül imádkoztak az
alattvalók.
Ebben az alakomban még sosem érez­
tem ilyesmit, mint most. Újra olyan féle­
lem, mardosó kétségbeesés fogott el, mint
amikor én voltam a satnya kis Fekete Pé­
ter. Utána viszont összeszedtem magam, a
nagy Saka dacosan az égre emelte a fejét,
és eldöntötte, hogy megmenti az egyetlen
embert, akit igazán szeret.
42 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 42
Vékony ágak sarjadtak ki a talajból, és
beborították a sugárfertőzött testet. Szinte
lehetetlen volt, amire vállalkoztam, de az
erőfeszítéseim végül eredménnyel jártak.
Gyakorlatilag sejtről sejtre ki kellett cserél­
nem e megátalkodottan konok nőszemély
minden porcikáját.
Három napon át feküdt a védelmező bu­
rokban. Az a részem később elhalt, mert
olyan erős sugárzás érte. A negyedik nap
reggelén viszont fényesség támadt Gaia el­
méjében, én pedig visszahúztam az ágakat.
A felkelő nap fénye beragyogta megújult
testét.
Mosolyogva ült fel, végigsimította az
arcát, feszes keblét és lapos, izmos hasát.
Tudtam, hogy ingerült lesz, ezért azzal
próbáltam meg jókedvre deríteni, hogy hu­
szonéves korának testével leptem meg.
Úgy tűnt, a számításom bevált, mert
nemcsak hogy újra szóba állt velem, de fel
is jött a magasba, megszokott fészkébe.
Nem volt benne sok köszönet.
– Hazudtál nekem, te kis szemétláda! Ha­
zudtál nekem, Petike!
– Ne szólíts így! Neked én Saka vagyok.
– Igen? Tényleg? Na de kicsoda az a nagy
Saka? Vagy inkább micsoda?
A terasz padlóján cafatokra szaggatott
virágszirmok hevertek. Gaia azóta őrjön­
gött, hogy felért ide. Kénytelen voltam is­
mét az elméjében megszólítani.
– Tudod, mit találtam a Halál Völgyé­
ben? – kérdezte zihálva.
– Nem, és nem akarom tudni – hazud­
tam. – A népem számára tabu az a hely,
aminek bizonyára jó oka van.
Ezzel a megjegyzésemmel csak olajat
öntöttem a tűzre.
– És te soha nem akartál szétnézni a
Ghárti tövében? Nem akartad kideríteni,
2020.05.20. 23:39:02

hogy mitől rettegnek annyira a vének, a hí­
res Tanácsotok bölcsei?
Erre nem akartam válaszolni. Pár száz
évente felmerült bennem, hogy vastag lá­
varéteg alá kellene rejtenem azokat a sötét
sziklákat, de végül nem tettem semmit.
Nem tüntettem el a múltam emlékeit.
A  gyökereim viszont még akkor sem nőt­
tek abba az irányba, amikor évtizedekre
elnyeltek a dermesztő álmok. Öntudatla­
nul is ragaszkodtam a belém égetett tilal­
mak betartásához.
– Ehhez mit szólsz? – harsogta Gaia,
és felmutatott egy színes rongydarabot. –
Volnál szíves elmondani a véleményedet a
Slandava zászlójáról?
– Hát, az űr feketéje, az életet adó vörös
nap meg a gondviselés által reánk ruházott
ősi föld – dadogtam, felidézve az idegen­
vezetők egymást követő nemzedékeinek
szavait.
– Lófaszt! – harsogta. A zászlót odavág­
ta hozzám. – Ugye hallottál már Bramról,
Visről és Sívről? A víz, a föld és a tűz iste­
neiről?
Sosem tartottam volna lehetségesnek,
hogy óriásfa alakomban is meg tudok der­
medni. Most pontosan ez történt. Életem­
ben először fordult elő, hogy egy földtolvaj
kimondta az ősi dévák nevét.
– A kis Péter gyakorlatilag egy folyadék­
kal teli bőrzsák volt. A víz lénye. Te, az óri­
ási fa a föld teremtménye vagy. Na de vajon
mi a harmadik alakod, drága jó barátom?
Miért is hívunk óriásfőnixfának?
Nem akartam válaszolni. Gaia elméjé­
ben torz fények ragyogtak. Nehezen tud­
tam csak meggyőzni magamat arról, hogy
legjobb barátom nem őrült.
– Hazudtál nekem, végig félrevezettél!
– üvöltötte újra, és én már felkészültem
egy újabb hosszú őrjöngésre, de ekkor
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 43
GALAKTIKA
2020. június
elhomályosult a tekintete, mintha csak
az eltorzult idegszálain végigfutó inge­
rek váratlanul előhoztak volna valamit a
téboly rárakódott rétegei alól. – Vagyis,
várjunk csak… Amikor először idejöttem
hozzád…
Újra ott láttam magam előtt az őrült
lányt a halottak vérével a kezén.
Csakhogy ekkor Gaia remegve a szájá­
hoz kapta a tenyerét, aztán térdre rogyott.
Nem leptek meg hirtelen hangulatváltozá­
sai, hiszen mostanra már teljesen megbo­
londult.
– De hiszen te már az első pillanatban
megmondtad az igazat, csak én nem figyel­
tem rá!
A padlót alkotó ágak szövedékére zu­
hant. Eltűnt a haragja, és hangosan sírt.
– Én olyan, de olyan ostoba vagyok – zo­
kogta. – Ne haragudj rám, kérlek.
Remegtem a rám zúduló kétségbeesés
miatt, és bár megpróbáltam a fájdalmas
érzelmeket magamban tartani, éreztem,
hogy odalent, a nagyvárosban ismét li­
dércnyomás csap le az emberekre.
– Én csak egy ostoba vénasszony vagyok
– nyöszörögte. – Félek a haláltól. Nem aka­
rok még meghalni.
– Dehogyis vagy vénasszony – ellenkez­
tem. – Olyan a tested, mint egy húszévesé.
Nem törődött a bókkal. Teljesen hozzám
simult, és mindene remegett.
– Nyolcvanéves vagyok, Saka. Csak
azért nem estem még teljesen szét, mert
te vigyáztál rám. De halhatatlanságot még
tőled sem kaphatok… igaz?
Felemelte a fejét, és reménykedő tekin­
tettel abba az irányba nézett, ahol a tűz­
vörös szirmokból lassan újra összeállt egy
fiatal férfi arca. Pretorióé, mert soha egy
pillanatig sem mertem a kis Péter vonásait
használni.
43
2020.05.20. 23:39:02
 GALAKTIKA
2020. június
– Sajnos nem – mondtam letörten. – Vi­
szont még hosszú évsz…
Kihúzta magát, és egy kézmozdulattal
hallgatásra intett. A csodálattól lenyűgöz­
ve bámultam rá. Eltűnt a rémülete, a két­
ségbeesése, és az elméje olyan dermesztő­
en, keményen csillogott, mint egy csiszolt
gyémánt.
– Nem baj, semmi baj – mondta hide­
gen. – Már azért is hálás vagyok, amit ed­
dig kaptam tőled. Persze ismersz… Tudod
jól, kedvesem, hogy ennyivel nem fogom
beérni.
– Tudom, de nem baj. Mindent megadok
neked, amit csak lehet.
– A halálom előtt még kérni fogok tőled
valamit. Esküdj meg rá, hogy teljesíted!
– Kérni? Mit?
– Esküdj meg!
Elbizonytalanodtam. Tudtam, hogy ez
így nem helyes. Ugyanakkor viszont re­
megve a ködös, elmosódó jövő felé fordul­
tam, és elképzeltem, milyen lesz az életem
szeretett barátom nélkül.
Mostanra már tisztában voltam azzal,
hogy szeretem, és hogy – a maga sajátos
módján – ő is szeret engem.
– Esküdj meg!
– Hát jó.
Ekkor láttam utoljára Magasztos Gaia
Pretóriát. A Szűz Királynő soha többé nem
jött oda hozzám, és a palotája alól savval
kimaratta az összes gyökeremet.
A bombatámadások robaja a forró, mérge­
ző légáramlatokat meglovagolva tört rám.
Felébredtem az álomvilágból, és vissza­
tértem abba a jelenbe, amelyet az őrjöngő
Gaia mellett ezer esztendeje távoli jövő­
ként láttam előre. Minden porcikám saj­
gott, bizsergett, az egész testem fájt, mert
hiába volt itt az idő, nem engedtem átala­
44 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 44
kulni. A Ghárti fölött villámok cikáztak a
sűrű, örvénylő felhőben. A vulkán kúpjá­
ból több helyen is kibuggyant a láva.
Nem törődtem a jelekkel.
A nagyvárosban is számos tűz tom­
bolt. A felkelők helyzete egyre romlott,
a kormányzó csapatai könyörtelen haté­
konysággal számolták fel az ellenállást.
A templomok nagy részét már rég be­
zárták vagy átalakították. Nem szálltak
imák az ég felé, alig valaki könyörgött a
földtolvajok távoli, láthatatlan Terem­
tőjéhez.
Gaia annak idején látta az istenurak
sziklából kifaragott képmásait. A Halál
Völgyében megtalálta a lezuhant ősi űr­
hajót. Ólompáncélzatú szervovértjében
bejárta a túlélők csarnokait. Eljutott a
föld alatti templomokba, ahol tízezer év­
vel korábban a Slandava szendergő urát
imádták a menekültek. Felismerték ben­
ne szülőbolygójuk, Mahábhárát, vagyis
az ősi Föld déváit. Úgy szólították meg,
ahogy atyáik hívták az Indus partján vi­
rágzó civilizáció túlvilági védelmezőit.
Itt, az idegen csillag rendszerében új is­
tent teremtettek maguknak.
A maguk képére formálták… for­
máltak.
A barlangok felfedezése és a halála kö­
zötti száz év során Gaia elég sok mindent
kiderített. Fiatal kutatók seregét küldte a
Föld romos könyvtáraiba, és alkut kötött
a Santa Vega úrnőivel is. Gyémánttal fize­
tett az információért.
Amikor megüzente utolsó kérését,
már tudta, kik szenvedtek itt hajótörést
az utolsó terrai jégkorszak és diadalittas
ellenségeik, Átlán fiai elől menekülve.
A  túlélők megpróbálták a Slandava gyil­
kos fényében ismét megteremteni Rám
elbukott birodalmát, ám kudarcot vallot­
2020.05.20. 23:39:02

tak. Örökségük elveszett, civilizációjuk
elenyészett, és csak a vérük keringett to­
vább a falvak népének ereiben.
Nem hazudtam, amikor a véres kezű
lány rám talált.
Néhány nappal Gaia halála után újra
egy fiatal nő állt előttem. Ő is magas volt,
szőke és acélkék szemű. Az új kormány­
zóasszony, Gaia öccsének legidősebb déd­
unokája. Barátnőm kétszáz éves uralkodá­
sa után fel sem merült senkiben sem az a
gondolat, hogy ne egy asszony kövesse a
trónon.
Látogatóm nem mondott egy szót sem,
de működésbe hozta a kezében tartott ké­
szüléket. A fénygömbben megjelent a halá­
los ágyán fekvő vénasszony.
– Itt az idő, Petike. Itt az idő, nagy Saka.
Elhallgatott, hangosan köhögött, aztán
felém fordította hályogos szemét. Én vi­
szont valamiért mégis úgy éreztem, hogy
a pillantása ugyanolyan ragyogó, mint
amikor fiatal leány korában az ágaimon
hintázott.
– Megesküdtél arra, hogy teljesíted az
utolsó kívánságomat.
Így igaz – feleltem, de a szavaimat nem
hallhatta meg senki. Én csak Gaiához be­
szélek, ő pedig ekkor már rég a ravatalon
feküdt.
– Tudom, mi vagy. Tudom, mi a har­
madik alakod. Régészek seregét kel­
lett a halálba küldenem, de sikerült
megismernem a titkodat. – Olyan erős
köhögőroham tört rá, hogy majdnem
megfulladt. Valaki alighanem oda akart
sietni hozzá, de Gaia egy dühös mozdu­
lattal megállította, és erőt véve magán
ismét hozzám beszélt. – Mindenki azt
gondolja rólam, hogy jégből van a szívem,
és nincsenek érzéseim. Ez nem igaz, te is
tudod. Téged szerettelek, igaz?
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 45
GALAKTIKA
2020. június
Egy újabb köhögőroham után vér bug�­
gyant elő a szája szélén.
– Egyetlen férfi sem ért fel veled. Egyet­
len embertől sem kaptam annyit, mint
tőled. Nekünk azonban nem lehetett gye­
rekünk, olyan kis emberke, akit mind a
ketten szerethettünk volna. Valahol mé­
lyen azonban igenis maradtak bennem ér­
zelmek. Ősi, önző ösztönök. Cseppet sem
érdekelnek a féregként nyüzsgő kisembe­
rek, de fontos nekem a saját vérem sorsa.
Éppen ezért arra kérlek, hogy vigyázz a le­
származottjaimra.
– Tessék? – kérdezte meglepődve az új
kormányzó, és a kezében megremegett a
vetítő.
– Szörnyeteg vagy, mert az univerzum
születésekor annak teremtettek, én pedig
gyilkos, a népirtók leánya. Ezért értettük
meg olyan jól egymást.
– Komolyan nem tudom, miről beszél az
dédnagynéni – mormogta magában a világ
új úrnője. Az elméje elárulta, elbizonytala­
nodott, és legszívesebben hagyná a fenébe
ezt az egészet. Megérintettem a tudatát,
megdermesztettem, mert tudnom kellett,
hogyan folytatja Gaia.
– Halld meg tehát a kérésem! Addig ne
vedd fel harmadik alakodat, míg az én vé­
rem áll az emberek élén! Mindaddig ne jöj­
jön el a Sív júga, míg Pretorius háza viseli a
Slandava koronáját!
Elengedtem a fiatal úrnőt, hogy vis�­
szatérhessen a halandók világába. Nem
töprenghettem azonban sokáig kedve­
sem kérésén, mert felbukkant a gyászme­
net. Meglepődve figyeltem a közeledőket.
A  Pretoridák hamvait évszázadok óta a
nagy folyóba szórták. Most mit akarnak
itt?
A menet megállt az árnyékomon kívül.
Csupán az új úrnő és a két leánya jött oda
45
2020.05.20. 23:39:02
 GALAKTIKA
2020. június
hozzám. Egy dísztelen cserépurnát és sú­
lyos szerszámokat cipeltek. Az erőpengék
belemartak a törzsembe, és egy jókora da­
rabot kimetszettek elven húsomból.
Talán őrjöngenem kellett volna, kiégetni
elméjüket, de nem tettem. Magatehetetlen
döbbenettel figyeltem, ahogy a kedvesem
végre visszatér hozzám. Az urnát betették
a résbe, és egy meghajlás után magunkra
hagytak minket.
Kérgem és a szöveteim azonnal eltüntet­
ték a nyílást, és gondosan körülöleltem az
urnát. Hosszú életem során először most
komolyan féltem. A közelemben még soha
senkit nem temettek el. Mi lesz, ha Gaia
szelleme itt talál új otthonra, bennem?
A  gondolatai nem fogják úgy befolyásolni
az elmémet, ahogy századokon át én tet­
tem az emberekével?
A szorongásom elég sokáig tartott. Köz­
ben teljesen magamba fordultam, és fo­
kozatosan megfeledkeztem a külvilágról.
Mivel azonban Gaia egyszer sem bukkant
fel éber pillanataimban, kénytelen voltam
levonni azt a következtetést, hogy az em­
bereknek nincs is lelkük.
Friss vér fröccsent a törzsemre.
Szokás szerint ingerülten ébredtem.
Mennyi idő telhetett el azóta, hogy ágacs­
kát adtam annak a szegény lánynak,
Jacintának? Megint évszázadokon át szen­
deregtem? Megváltozott a hagyomány?
Whisky helyett most már vérrel öntöznek
meg a boldog jövőre készülő ifjú házasok?
De nem.
Ez nem esküvő volt.
Hanem kivégzés.
A megcsonkított holttestet elhurcolták
mellőlem, majd odavonszolták a követke­
ző áldozatot is. Felcsattant egy katona­
tiszt parancsszava, és felszisszent a sor­
46 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 46
tűz. Néhány sugárnyaláb belém vágott, de
nem törődtem vele. Megpróbáltam lerázni
magamról az ólomsúlyú tompaságot, és
megérteni, hogy most éppen minek va­
gyok a tanúja.
A város, a világ fuldoklott a füstben és
a szmogban. Nem látszottak a holdak, de
a Ghárti sem. A mélyben a magma már
egész közel járt a gyökereimhez. Minden
erőmre szükség volt ahhoz, hogy megál­
lítsam az izzó kő lassú folyását. Az embe­
rek ebből semmit sem sejtettek. Ők csak a
földrengést, a mérges gőzöket érzékelték:
a katonák gázálarcot viseltek. Ruhájuk­
ból enyhe radioaktivitás áradt, akárcsak
a környező romok felől. Egy újabb fog­
lyot vezettek oda hozzám. Őt nem kellett
rángatni. Dacosan szembefordult hóhér­
jaival, és elutasította, hogy bekössék a
szemét.
– Gaius Cecilius Pretorius, a Slandavai
Forradalmi Bíróság halálra ítélt a bűneid
miatt.
Felszisszent a sortűz, és ismét vér
fröccsent a lábamra. Ezt a vért azonban
egyből megismertem. Gaia leszármazottja
volt a kivégzett zsarnok. Kegyetlen, gát­
lástalan szörnyeteg… pont olyan, mint mi
ketten.
Elmémet kiterjesztve azt kerestem,
hogy kedvesem melyik örököse áll a leg­
újabb államcsíny mögött. Ki lesz a követ­
kező Pretorida, aki felül a bolygó trón­jára?
Senkit sem találtam.
Ez a férfi volt a nemzetség utolsó tag­
ja… A nemzetség utolsó tagja?
A haldokló világ élén már nem Pretorio
utódai állnak.
Többé már nem köt az esküm.
Ezer mérföldes körzetben a földre rogytak
az emberek, és megvesztek a terrai állatok,
amikor felüvöltöttem. A Slandava őshonos
2020.05.20. 23:39:02

teremtményei viszont azonnal a mélykék
színű tenger felé próbáltak menekülni.
Hagytam, hogy a magma megérintse
gyökereimet. Mintha megállt volna az
idő, amikor a folyékony kőzet csókja be­
indította a változást. Mohón magamba
szívtam a tüzet. Izzó, füstölgő csíkok in­
dultak el felfelé a törzsemen, elszáradtak
és lehullottak a leveleim, a virágaim.
Hihetetlen volt ez a forróság!
Megtisztult az elmém, kiégtek belőle a
korábban magamra öltött alakok alantas
emlékei, sekélyes gondolatai. Végre újra
magasabb szintre léphetek az örök kör­
forgásban. Vajon meddig tart majd ez az
állapot? Remélem, sokáig, mert még soha­
sem éreztem ilyen gyönyört. Az átalaku­
lással járó eksztázist.
Mi vár majd rám?
A levelek és az ágak után lángolt, elsze­
nesedett és hamuvá vált a törzsem is. Mi
jön ezután? A tudatom már csak egyetlen
gondolatra korlátozódott:
Itt az idő!
A főnix ideje.
Kódolt üzenet
Adóállomás: Rainha Santa Isabel csa-
tacirkáló, a Slandava rendszeréből
Küldő: Lúcia da Costa, a Szent Kongre-
gáció vallatója
Címzett: Isabel dos Santos nyugalma-
zott főinkvizítor
Hozzáférés szintje: teljes jogú inkvizí-
tor vagy a Szent Kongregáció annál maga-
sabb rangú Anyái
Alázatos üdvözletem, Kegyes Isabel
Anya!
Remélem, hogy az üzenetem jó egész-
ségben, erőben talál, mesterem, és még
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 47
GALAKTIKA
2020. június
hosszú éveken keresztül ugyanolyan el-
szántsággal taníthatod az egyetlen igaz
hit védelmezőinek árvaságra jutott leány-
gyermekeit, mint amikor én járhattam a
kolostorodba.
Szeretném ismét kinyilvánítani meg-
rendíthetetlen hitemet abban, hogy a
Szent Kongregáció vezetőit sajnálatos mó-
don megosztó vitában neked volt és van
igazad. Mi, fiatal vallatók, miközben a hit
védelmezésének frontvonalain küzdünk
az ezerarcú eretnekség ellen, mind hatá-
rozottabban úgy véljük, igenis itt az ide-
je annak, hogy a szentek dicsőséges gyü-
lekezetébe végre bekerülhessenek a Föld
leányai mellett a csillagvilág gyermekei
is – természetesen abban az esetben, ha
meg felelnek a legszigorúbb elvárásoknak,
és a Santa Vega hatóságai elvégezték a hi-
vatalos szentté avatási eljárást. Pontosan
úgy, ahogy a legutóbbi, sajnálatos kime-
netelű zsinaton Kegyes Anyám is kezde-
ményezte.
Most olyasmiről számolhatok be meste-
remnek, ami bizonyára igényt tarthat az
érdeklődésére, sőt talán érvként felhasz-
nálhatja a legszentebb anyaszentegyhá-
zunkat a múlt mocsarában tartani kívá-
nó, szélsőségesen konzervatív erők ellen
küzdve.
Határozott bizonyítékaim vannak arra,
hogy a Slandava bolygón az erős hitű, de
műveletlen lakosság által egykoron helyi
szentként tisztelt Gaia Pretorida valóban
rászolgált a belévetett bizalomra. Az a
rengeteg hívő nem tévedett!
Kegyes Anyám, bizonyára kíváncsi
vagy, hogy oly sok évszázad elteltével
a Szent Kongregáció miért foglalkozik
megint az eretnek geloofok jelentéktelen
bolygójával. Nos, örömmel számolhatok
be arról, hogy a legszentebb anyaszentegy-
47
2020.05.20. 23:39:02
 GALAKTIKA
2020. június
házunkat eláruló, alantas csőcselék többé
már nem létezik. A Mindenható haragja
lesújtott a Slandavára, és utolsó szálig a
pokol tüzébe taszította a hitehagyottakat.
Erről úgy értesültünk, hogy körülbelül
három egységhónappal ezelőtt slandavai
menekültek érkeztek az elátkozott rend-
szerük közelében lévő portugál csillagok
bolygóira. Inkvizítor testvéreink a dolog-
ról tudomást szerezve azonnal őrizetbe
vették a nőket és a gyermekeket, a férfia-
kat pedig a lelki üdvük megóvása érdeké-
ben eladták rabszolgának a jezsuita rend
Terra Nova-i kénbányáiba. A menekültek
rendkívül különös dolgokról számoltak be,
aminek hatására – a megszokott, sajná-
latos bürokratikus tiszteletkörök lefutása
után – a Santa Vega elrendelte egy expe-
díció kiküldését. A  Rainha Santa Isabel
fedélzetén engem ért az a megtiszteltetés,
hogy tisztázzam a zavarodott elméjű túl-
élők lázas beszámolóit.
Egy teljes jogú inkvizítor kiküldése
azért tűnt elkerülhetetlennek, mert a me-
nekültek nem valamilyen háborúskodás-
ról vagy természeti katasztrófa szörnyű-
ségeiről tájékoztatták vallatóikat, hanem
egy démoni lény támadásáról beszéltek.
Mivel vallomásukat az ilyenkor szokásos
kínvallatás után sem módosították, ezért
jogos volt a feltételezésünk, hogy valami-
lyen pokoli manifesztáció történhetett a
Slandaván. Ezen, mondjuk, nincs is miért
csodálkozni. Azok a hitetlenek elfordul-
tak anyaszentegyházunk tiszta fényétől,
és mérhetetlen gazdagságukkal hencegve
sötét erők szolgálatába álltak.
Levelemhez mellékelem a csatacirkáló
műszerei által készített feljegyzéseket. Ke-
gyes Anyám ezekből saját maga vonhatja
le a következtetéseket. Egy tucatnyi alka-
lommal megkerülve a bolygót megállapít-
48 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 48
hattam, hogy a Slandaván teljes mérték-
ben megsemmisült a civilizáció. Tényleg
úgy tűnt, mintha tüzes eső perzselte volna
fel a városokat, a hírhedt gyémántbányá-
kat, a kiborgizált fegyveresekkel őrzött
kincstárakat és a klónozott milliók iparte-
lepeit. Az előzetes adatgyűjtés után akkor
még úgy véltük, hogy odalent elpusztult a
teljes lakosság.
Szerencsére hamarosan kiderült, hogy e
feltételezésünk nem helytálló.
A bolygó körüli űrállomásokat, védelmi
és ipari platformokat üresen találtuk. Ezek
személyzetéből kerültek ki azok a menekül-
tek, akik eljutottak a szabad világ bolygó-
ira. Az űrállomásokon elvégeztük a teljes
körű adatgyűjtést. Ebből megállapíthat-
tuk, hogy a Slandava pusztulása viszony-
lag sokáig tartott, legalább két-három helyi
napig. Ehhez képest meglepő, hogy az ese-
ményekről összesen kevesebb mint egyperc-
nyi képanyag maradt meg. A több tucatnyi
helyszínről származó, egyenként néhány
másodperces részleteket megtekintve azt
hihetné az ember, hogy az itteni ostoba
parasztok nem beszéltek a levegőbe. Elmo-
sódottan és homályosan ugyan, de tényleg
valamiféle pokoli fényekben ragyogó, szár-
nyas lényt rögzítettek a kamerák, mielőtt
megolvadtak volna a lencséik.
Ezen a ponton szeretném ismételten kife-
jezni mélységes hálámat azért, hogy Isabel
Anya tanítványa lehettem. Mesterem meg-
tanított arra, hogy ügyeljek minden apró
részletre, és ne hagyjam félrevezetni maga-
mat még akkor sem, ha az állítólagos bi-
zonyítékok nagyon is kézenfekvő dolgokat
próbálnának sugalmazni. Kegyes Anyám
útmutatásának megfelelően alapos vizs-
gálatba kezdtem. Tudom, a Santa Vegán a
konzervatívok legszívesebben gyorsan le-
zárnák ezt az ügyet azzal, hogy az eretnek
2020.05.20. 23:39:02

gyémántbányászok megidéztek egy infer-
nálist, ami aztán az utolsó szálig kiirtotta
őket. Sokan örülnének annak, ha ilyesmi
történt volna, ám az általam nagy munká-
val feltárt tények ennél sokkal csodálato-
sabb, lélekemelő összefüggésekre utalnak.
Isabel Anya, szilárd meggyőződésem
szerint a Slandaván nem az alvilág dé-
monai tomboltak, hanem kegyes csoda
történt!
Tudom, hogy ez veszélyes és merész ál-
lítás, azonban három megrendíthetetlen
bizonyítékkal is alá tudom támasztani.
Őszinte örömmel tölt el, hogy ezekkel
Isabel Anya nagy küzdelmét is támogat-
hatom a zsinatban.
Tehát akkor:
Pro primo: A Slandava bolygón elenyé-
szett az igaz hittől elforduló összes eret-
nek. Ez lehetett volna akár a megidézett
démon csalárd cselekedete is, de nem
ilyesmi történt. Ezt támasztja alá a má-
sodik érvem is.
Pro secundo: A bolygó pusztulása a
fővárosban vette kezdetét. Itt kő kövön
nem maradt. Megolvadtak az épületek,
felperzselt pusztasággá vált az egykor vi-
rágzó síkság. Csakhogy a pusztulás kellős
közepén rábukkantam egy teljes épségben
megmaradt hatalmas raktárra! Nem aka-
rom csigázni a kíváncsiságodat, ezért egy-
ből elmondom, hogy az a raktár jó száz
esztendőn keresztül a Slandava legszebb
katedrálisa volt. A  hívők Szent Gaia szü-
lőháza helyén emelték, mikor e planéta
zsarnokai még nem üldözték az egyetlen
igaz hitet. Azt hiszem, e tényt erős érvként
használhatjuk fel a szentté avatás folya-
matának beindításakor.
Pro tertio: A harmadik bizonyíték pe-
dig valójában örömmel teli hír. Kegyes
Anyám, túlélőkre bukkantam!
Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 49
GALAKTIKA
2020. június
Túlélőkre bizony, egy parányi, eldugott
faluban, a Ghárti oldalában. Amikor a
csatacirkáló műszerei felfigyeltek az élet-
jelekre, Del Monte kapitányasszony atom-
csapást akart mérni arra a helyre, mert
úgy vélte, csakis a démonimádók vészel-
hették át a világ elenyésztét. Én azonban
úgy éreztem, hogy odalent fontos titkok
magyarázata várhat ránk. Csatavértet
öltve, ezer kiborgizált rohamosztagos élén
alászálltam a mélységbe.
Milyen jól tettem, hogy nem engedé-
lyeztem az atomcsapást! Abban a kis fa-
luban ugyanis évszázadok óta üldözött
testvéreink, az igaz hit tiszta lángjának
őrizői éltek. Olyan archaikus, torz por-
tugált beszéltek, hogy alig értettem meg
őket. Bizony mondom, csodálatos dolgo-
kat sikerült megtudnom tőlük. A falut a
maguk együgyű módján Gaiaházának
nevezik. Nem csodálkoztak azon, hogy a
tűzözön elkerülte őket. Nemcsak az álta-
lunk is jól ismert Gaia Pretoridát tart-
ják anyaszentegyházunk mártírjának, de
szinte ugyanilyen nagy tisztelettel fohász-
kodnak egy bizonyos Jacintához.
E hajadon néhány nemzedékkel ezelőtt,
fiatal leány korában az életét kockáztatva
elzarándokolt Gaia szülőházába, s csodá-
val határos módon bejutott a zsarnokok
kertjébe is. Amikor Szent Gaiához imádko-
zott, álmában megjelent előtte az Úr tüzes
angyala. Meggyógyította Jacinta testének
és lelkének sebhelyeit, és – bocsáss meg,
Kegyes Anyám, de most szó szerint idézem
együgyű hittestvéreink szavait – egy pará-
nyi csemetét adott neki a Paradicsomban
növő Életfából. Nem tudták megmondani,
hogy ez pontosan mikor történt, de megmu-
tatták nekem az állítólagos Életfát is. Al-
kalomadtán érdemes volna egy botanikust
küldeni a bolygóra, mert jómagam nem
49
2020.05.20. 23:39:02
 GALAKTIKA
2020. június
tudtam megállapítani, hogy mégis milyen
fajta növény ez. Del Monte kapitány ekkor
egy érdekes megállapítást tett. Feltérképez-
te a világégéstől megmenekült területet, és
megállapította, hogy a nagyjából százhúsz
mérföldes átmérőjű, sugárfertőzés-mentes
körnek szinte hajszálpontosan a falu és a
fa van a közepében.
Megkérdeztem nővéreinket, hogy nem
féltek-e a démontól. A maguk egyszerűsé-
gében kinevettek engem – fogalmuk sem
volt arról, hogy mi vagyok –, majd meg-
feddtek, hogy ne beszéljek ostobaságokat.
A Slandavát nem valamilyen ördög faj-
zat, hanem Szent Gaia őrangyala pusztí­-
totta el.
Beszámoltak arról, hogy az angyal a
világ felperzselése során eljött ide, hozzá-
juk is. Meglátta a kis fát, és tanúja volt
annak, hogy Szent Jacintához és Szent
Gaiához imádkoznak. Megkímélte őket, és
elmondta, hogy Szent Gaia nekik és az ő
leszármazottaiknak adja az egész világot,
egy napon pedig talán ő maga is visszatér
közéjük, ha véget ér az angyali magány
vigíliája. Ezekből a szegény, egyszerű em-
berekből olyan megrendíthetetlen hit és
bizonyosság áradt, hogy eltekintettem a
kínvallatásuktól.
Visszatérve a Rainha Santa Isabelre, el-
végeztük a még függőben lévő vizsgálato-
kat, majd a jegyzőkönyvek lezárása után
felkészültünk a hiperugrásra a Santa Vega
felé. Úgy döntöttem, beszámolómat még
az ugrás előtt elküldöm szeretve tisztelt
mesteremnek. Alázatosan azt javaslom,
kezdeményezzük, hogy Gaia Pretoridát, a
Földön kívül született nővéreink közül el-
sőként hivatalosan is szentté nyilvánítsák.
A bolygó körül három automata rom-
bolószondát hagytam. Mindenkit elpusz-
títanak, aki az inkvizíció engedélye nélkül
50 Halálfa árnyéka
028-050-varga.indd 50
jön a rendszerbe, így illetéktelenek nem
beszélhetnek a túlélőkkel.
Tisztelettel várom mesterem útmutatását.
Legalázatosabb szolgád,
Lúcia
Utóirat:
Egy mulatságos apróságról majdnem
elfeledkeztem. Sugárbiztos bevetési vér-
temben bejártam a megkímélt terület pe-
remvidékét. Itt bukkantam rá egy kisfiúra.
Csodálkoztam, hogy mit keres ott, de az
áldott emlékezetű Jacinta leszármazottai
elmondták, hogy a bolond kis jószág oda-
kint tanyázik valahol, és mindennap bejár
a faluba a facsemetéhez. Nagy gonddal
ápolja, öntözi, távol tartja tőle a kártevő
rovarokat. Nem tartozik a falu népéhez,
de mivel mindenkinél jobban tiszteli Szent
Gaiát, ezért nem bántják, hanem vizet és
ételt adnak neki, ha nagyritkán kér tőlük.
A falusiak kedvéért magam sem bántottam
ezt az amúgy jó kedélyű, mulatságos gyer-
kőcöt. Csak nevettem, amikor azt mesélte,
hogy a kis fa az ő menyasszonya, és egy na-
pon majd feleségül veszi, hogy utódaik újra
benépesíthessék a nagy folyó völgyét…
VARGA Csaba Béla
Magyar író, műfordító, 1966-ban született.
1991-től a Galaktikának is dolgozott, eleinte
újságíróként, majd fordítóként, és végül meg-
jelent első saját novellája, az „Asimov halála”,
a magazin 160. számában, 1994-ben. Ezt to-
vábbi hat elbeszélés követte itt, és még négy
egy magyar szerepjátékhoz köthető antológi-
ában, mely az Angyal, ha lángol címet kapta.
Évekig élt Indiában. Hazatérése óta újra fordít,
novellákat ír, és 2013 óta több regénye is nap-
világot látott. Nálunk a Galaktika 360. számá-
ban olvashatták legutóbb „Testvérem őrizője”
című elbeszélését.
2020.05.20. 23:39:02

Rajzfilmhősök disztópiája
A
NIMÁCIÓS disztópia, ezzel jel-
lemezhetnénk két szóban a prá-
gai Filip Hodas művészetét, me-
lyet folyamatosan bővít az újabb
kreációkkal, ezzel lassan létrehozva egy saját
univerzumot. A fiatalember még nincs 30
éves, de már több kiállításon van túl, és rend-
kívül tehetségesnek tartják. Saját bevallása
szerint alkotásaihoz a legnagyobb inspiráci-
ót Simon Stålenhag alkotásai adták számá-
ra. Hodas képei is többnyire egy disztópikus
világot mutatnak be, vagy épp egy letűnt kor
maradványait. Stålenhag esetében ezek főleg
használati tárgyak voltak, mint egy walk-
man, Hodas inkább ikonikus karaktereket és
objektumokat emelt át grafikáiba.
2015-ös, első képsorozata még visszafo-
gottabb volt, mind strukturáltságban, mind
témájában. Azokon a képeken nem lehet
eldönteni, hogy egy másik bolygót látunk,
vagy a Földet, amin egy idegen faj végzett
változtatásokat több száz év alatt. A  fotók
világosak és színekben gazdagok. Alkotónk
aztán 2017-ben száznyolcvan fokos fordula-
tot vett, és a depresszív, sötét, komor hátte-
rekbe csempészett némi élénkséget egy-egy
karakterrel a 80-as, 90-es évek ikonjai kö-
zül. Ez a sorozat A popkultúra disztópiája
címet viseli. A képeken megtalálható egy
elhagyott roham­osztagos-sisak, egy Happy
Meal-házikó, egy kólásdoboz épület, de
Hello Kitty és Miki egér hatalmas szobra is
a porba hullott, és már csak graffitivel má-
zolt árnyéka önmagának. A lego-épületek
alig látszanak ki az indák közül, és az első-
generációs konzolok is csupán elhagyatva
fekszenek a porban. Az alkotások főhősei
nemcsak rajzfilmfigurák, aminek külön
örülök, hanem retro játékok szereplői is.
Intelligens dizájn
051-ID.indd 51
GALAKTIKA
2020. június
Pacman kiégett már ebben a világban, és
Super Mario piros gombái is egy tóban
nyugszanak. Ezeket a képeket elnézve egy-
szerre tört rám a nosztalgia és a szomorú-
ság érzése is, miközben gyönyörködtem az
aprólékosan megtervezett háttérben, hi-
szen gyermekkorom ikonjai roncsként vál-
nak egyé a természettel.
Hodas 2020-ban ismét megújult, de nem
fordított hátat az animáció hőseinek. Leg-
frissebb munkái a Rajzfilm-fosszíliák címet
kapta, és a rajzolt világ nagy öregjeinek meg-
kövült csontvázai ismerhetők fel, mintha egy
múzeumban járnánk, ahol kiállított darabok
lettek a mesehősök. Az ásatások során előke-
rültek többek között Popeye, Dagobert bácsi,
Spongyabob és a komplett Miki egér família
földi maradványai, melyeket nagy gonddal
állított ki Hodas a virtuális múzeumában.
A művész legfrissebb feltöltött képeit el-
nézve kíváncsian várom, hogy mi lesz a kö-
vetkező képsorozat, amivel előrukkol. Talán
belekóstol a gőzpunk világába, vagy a könyör-
telen kalózokat veszi célba? Remélhetőleg ha-
marosan kiderül.
Gricman Kata
51
2020.05.20. 23:38:21
 GALAKTIKA
2020. június
Lesz koronavírus vakcina?
M
INDEN ŐSSZEL lehetősé-
günk van rá, hogy beadassuk
magunknak az influenzaol-
tást. A koronavírusra mikor
lesz oltás? A probléma nagyon bonyolult, és
az eljárás sajnos rendkívül időigényes.
Az influenzaoltás nem olyan, mint az
egyéb betegségek ellen kifejlesztett vakcinák.
Amíg társai egy-egy konkrét kórokozó ellen
készülnek, addig az influenza nemcsak egy
vírus, hanem egy egész csoport. Ezer és ezer
különféle törzs létezik. Nincs is mindegyikre
ellenszer. Az éves oltásokba csak az a néhány
vakcina kerül bele, amelyek felbukkanása a
következő télen a legvalószínűbb.
Az influenzavírus az ősidők óta jelent fe-
nyegetést az emberiségre. Írott emlékekben a
korai középkor óta találni feljegyzéseket. Már
az 1500-as években dokumentálták, hogy ké-
pes tömegeket is megbetegíteni. A vírusok
minden évben változnak, ezért mindig új
vakcina kell. Influenza oltóanyagot előállítani
az orvosbiológia egyik legbonyolultabb fel-
adata. A védőoltás gyengített vagy elölt kór-
okozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot
tartalmaz.
A koronavírusok, így az új törzs ellen
sincs hatóanyag. Természetesen megkezdő-
52 Zöld jövő
052-053-zold.indd 52
dött a vakcinafejlesztés, a munka kezdetekor
úgy jósolták, hogy a védőoltás előállításához
az addigi tapasztalatok alapján legalább 18
hónap kell.
Azonban most nem a szokványos helyzet-
tel állunk szemben. A komoly világjárvány
miatt bolygónkon mindenütt, soha nem lá-
tott léptékben kezdődött meg a vírus kuta-
tása és a vakcina fejlesztése. Ráadásul szo-
katlan mértékű együttműködés alakult ki a
kutatóintézetek között. Januárban már nyil-
vánosságra hozták a vírus genomjának első
megfejtett szakaszait. Márciusban a Pécsi
Tudományegyetemen elsőként sikerült ha-
zánkban meghatározni a koronavírus teljes
genetikai kódját.
A vírus genomja viszonylag egyszerű: 29
fehérje, 30  000 nukleotid. Ennek segítségé-
vel számos támadási pontot azonosítottak
a kutatók. Április végére már csaknem száz
vakcina fejlesztését jelentették be a világon
hivatalosan. Májusban Putyin elnök közölte,
hogy egy orosz kutatóintézet már júniusban
befejezi a prototípusok preklinikai tesztelését,
szeptemberben pedig be is kívánja jegyeztetni
a COVID-19 elleni vakcináját.
Azonban ha sikerül is kifejleszteni egy –
vagy akár több – vakcinát, az nem fog azon-
nal rendelkezésre állni. A gyártás ugyanis
lassú folyamat. Nézzük meg például a penn-
sylvaniai Sweetwater városban található
Sanofi Pasteur üzemet, ahol többek között
influenza oltóanyaggyártással foglalkoznak.
A technológiát még az ötvenes években fej-
lesztették ki, de ma is jól használható. Tyúk-
tojásban állítják elő a vakcinát, egy adag el-
készítéséhez körülbelül egy tojás szükséges.
Az influenza oltóanyaggyártás szezonjában
minden egyes nap egymillió tojás érkezik a
2020.05.20. 23:38:09

telephelyre. Napi 24 órában dolgoznak a hét
minden napján.
Átlagosan hat hónapig tart, amíg a tojásból
kinyerhetik az oltóanyagot. Eközben az idő
körülbelül hetven százalékát töltik minőség-
ellenőrzéssel. A folyamat elején bejuttatják a
vírustörzset. A tojásokat inkubátorba helye-
zik és három napig itt tartják, hogy a kóroko-
zó szaporodni tudjon. A vírus a következő na-
pok során számtalanszor lemásolja önmagát.
A tojás átvilágításon esik keresztül, min-
den egyes darabot megvizsgálnak, mielőtt
kivonják belőle az amnion-folyadékot. A fo-
lyadékot megtisztítják, sűrítik. Ezután kivon-
ják belőle a vírust, majd kémiailag inaktívvá
teszik. Az anyagot szűréssel sterilizálják. Ez
egy hosszú folyamat, és az oltóanyag dózisa
nagyon kis mennyiség. Nem is gondolnánk,
hogy mire eljut hozzánk a biztonságos és ha-
tékony vakcina, hány száz állomáson és lé-
pésen megy át. Több ezer ember munkája és
több száz ellenőrzés szükséges hozzá.
Az Egyesült Államokban 150 millió dózis
influenzavakcinát gyártanak évente, Ez az
ország lakosságának alig harmadára elég.
Zöld jövő
052-053-zold.indd 53
GALAKTIKA
2020. június
Ebből is látszik, milyen óriási feladat lenne
az egész, 7,75 milliárd főt számláló emberi-
séget ellátni.
Óriási kérdés, hogy a gyártás ütemében
ki és mikor juthat hozzá az oltóanyagoz.
Kik élveznek elsőbbséget, és kiknek kell
várniuk a sorukra? A fejlettebb országok-
ban mennyi idő alatt juthat a lakosság az
oltóanyaghoz? Mi lesz a legszegényebb ré-
tegekkel és országokkal?
Nem szabad elfelejteni, hogy a védőoltás
sem 100 százalékos csodaszer. Nem garantál
teljes védettséget, az egészséges oltott felnőt-
teknél 60-80 százalékos, a gyengébb immun-
rendszerrel rendelkező időseknél pedig 40-60
százalékos védettséget lehet elérni. De aki
mégis elkapja, annál sokkal enyhébb lesz a
kór lefolyása. Az is rendkívül fontos, hogy a
szövődmények ellen is védelmet nyújt: 60-90
százalékban csökkenti például a tüdőgyulla-
dás esélyét.
Még egy dolgot nem szabad elfelejteni.
A  fejlesztés és a gyártás hónapjai alatt a ví-
rus bármikor mutálódhat, és új törzs jelenhet
meg, amelyre már nem hat a vakcina.
53
2020.05.20. 23:38:09
 GALAKTIKA
2020. június
Világhírű művészek az online
színházak műsorán
M
ÁJUSBAN a londoni Nati-
onal Theatre online színházi
repertoárja egy különleges
előadással kezdődött: Mary
Shelley Frankenstein című regényének szín-
padi változatát láthattuk, méghozzá fantasz-
tikus szereposztásban. Johnny Lee Miller és
Benedict Cumberbatch felváltva játszották
Frankenstein és a lény szerepét. A látvá-
nyos, eksztatikus képekben nem szűkölkö-
dő darabot a kultuszfilmként számontartott
Transpotting rendezője, Danny Boyle vit-
te színre.
Az elektromosság feltalálásának idő-
szakában divatos dolognak számított kí-
sérletezni a lehetetlennel. A fiatal tudós,
Frankenstein, egy jóravaló család sarja
megkísérelte, hogy életet varázsol egy ha-
lott emberi testbe. Elképzelése sikerült,
teremtménye megelevenedett, de ő a fe-
lelősségtől megrettenve, sorsára hagyta
szüleményét. Ennek a különös hősnek a
keserű és viszontagságos sorsáról szól a
történet, melyet a világhírű sztárok elké-
pesztően bensőséges módon elevenítettek
meg a színpadon. A National Theatre at
Home YouTube-csatornán mindkét szerep-
osztásban megtekinthető volt a 2011-ben
54 Világűrt jelentő deszkák
054-055-deszkak.indd 54
rendezett, nagy népszerűségnek örvendő
előadás.
A kör alakú színpadon, a kezdőjelenet
sejtelmes, vöröses fényeiben, egy összetá-
kolt díszlet mögött emberi alak körvonala
rajzolódik ki. Majd a mennyezet szikrázó
fényeffektjei közepette életre kel, és kibújik
az őt körülvevő, burokszerű anyagból. Az
emberre tökéletesen hasonlító jövevény ne-
hézkesen, de próbál öntudatra ébredni, és
szenvedések árán megismeri a számára ide-
gen világot.
Jelzésszerű díszletek alkotják a színpad-
képet, a világítás, a hang és a fényeffektek
hatásosan elevenítik meg a természeti ké-
peket. Minden technikai eszközt bevet-
nek, amely a történet korának szellemisé-
gét hűen ábrázolja. Egy gőzmozdonyszerű
szerkezetet is felvonultatnak a színpadon,
mint az addigi korok legnagyobb vívmá-
nyát. Egy ilyen fergeteges jelenet közepette
szembesül hősünk az emberek megvetésé-
vel. Magára marad, és számkivetettként ke-
resi tovább életének értelmét.
A darab alapvetően a két főszereplő je-
leneteire fókuszál, a kettőjük közötti cse-
lekmény, de legfőképpen a párbeszédek
alkotják a nézőt lelkileg mélyen megérintő
2020.05.20. 23:37:46

mondanivalót. Ez az előadás nemcsak tech-
nikai eszközökben gazdag, hanem a lélekáb-
rázolás területén is nagyon emberségesnek
mutatja be a sokak által szörnyként ismert
kultikus szereplőt. Emberi vonásokkal lett
felruházva, ugyanúgy keresi önmagát, a sze-
relmet, és kutatja saját boldogtalanságának
okát. Erős és öntudatos, tanul, és tanítják
folyamatosan individuális törekvései, me-
lyeket környezetére is ráerőltet, így sodorva
másokat és önmagát a végzetes tragédiába.
Nagyon tanulságos történet, korunk alap-
vető problematikáját, a kirekesztettséggel
küzdő magányos lélek elveszett és sajnálatra
méltó emberi alakját helyezi középpontba.
A brüsszeli La Monnaie operaház többek
között Shakespeare Macbethjét is láthatóvá
tette májusban. A fiatal brit-francia Olivier
Fredj rendezése, barokkosan túlburjánzó
képi világa és óriási alakokat ábrázoló ve-
tített képei jól tükrözik Macbeth zaklatott,
félelmekkel teli látomásait. A színpad teljes
hátterét beterítő vetítések még jobban el-
mélyítik a szürreális jelenetek bizarr és ti-
tokzatos mondanivalóját. A rémálmokkal
teleszőtt hangulat kifejtéséhez és az emberi
lélek mélyebb értelmezésének ábrázolásához
a díszlet eszközeit alkalmazza a rendező.
Fredj a kapuk és nagy bútordarabok moz-
gatásához rengeteg háttérszereplőt használ,
akik mind a boszorkány holdudvarához tar-
toznak. Bohókás, játékos figurák, akik kel-
lőképpen képesek a drámai légkört is olda-
ni, és mindig ott somfordálnak, ahol éppen
valami titokzatosság rejlik. A kosztümökben
a modern világ stílusjegyei dominálnak, a
mondanivaló időtlensége és aktualitása ér-
zékelhető. A  szürrealisztikus látványeleme-
ken és modern jelmezeken túl beemeli a ko-
rabeli királyi öltözéket és az uszályos ruhát
is a színpadképbe. A vacsora-jelenet arany-
Világűrt jelentő deszkák
054-055-deszkak.indd 55
GALAKTIKA
2020. június
színű berendezései és ruhái mind a hivalko-
dó hatalomvágyról árulkodnak. A 21. század
divatos címlapjaira illő, a luxus világára jel-
lemző eszköztárat sorakoztatott a színpadra
a rendező. Merész és mai alkotás, akár ko-
runk sötét és rémisztő története is lehetne.
A 2016-ban, Verdi karakterisztikus zenéjére
készült opera valószínűleg az egyik legmo-
dernebb Macbeth, amit valaha rendeztek.
Májusban a Metropolitan Opera online mű-
során Thomas Adès fiatal zeneszerzőként
megírt, Shakespeare Vihar című színművét
alapul vevő 2004-es operáját közvetítette.
Simon Keenlyside magával ragadó személyi-
ségét és bariton hangját élvezhettük Prospero
szerepében. A Robert Lepage rendezte darab
egy szigeten játszódik, amelynek egzotikus
világába jól illenek az óriási drapériák és
mozgatható díszletek. A dinamikus látvány-
világ mellett az időnként egy hatalmas csil-
láron függeszkedő bájos Ariel (Audrey Luna)
szopránjában és színészi játékában is elmé-
lyedhettünk. A kosztümök motívumvilága
és a főszereplő felsőtestét díszítő színes teto-
válások a darabban megjelenített sziget naiv
törzsi kultúrájára utalnak. Az előadás Pros-
pero lányának szerelmi történetét meséli el,
egy elbűvölő és misztikus világot tárva elénk,
egyben pedig kellemes szórakozást nyújtva az
otthon maradt operarajongóknak.
Kis Judit
55
2020.05.20. 23:37:46
 GALAKTIKA
2020. június
Utasfertőtlenítés
a reptéren
A járvány egyik súlyos következménye, hogy
leállt, vagy ha úgy tetszik, összeomlott a világ
tömegközlekedése. A vírus terjedésének lassí-
tása érdekében le kellett állítani a nemzetközi
és a belföldi közlekedést.
A folyamatot leginkább a légitársaságok
és a repülőterek üzemeltetői sínylették meg.
Keresik a megoldásokat, hogyan lehetne
biztonságosabbá tenni az utazást. Az utasok
hőkamerás vagy hőmérős vizsgálata már
most általános eljárásnak számít, de dolgoz-
nak a megelőző intézkedéseken is.
A Hongkongi Nemzetközi Repülőtér
olyan készülék tesztelését végzi, amely a
repülőtérre érkezőket a fejük búbjától a ci-
pőjük talpáig fertőtleníti. A kapuként funk-
cionáló fülkébe belépve elpusztítja az utas
ruházatán és testfelületén lévő kórokozókat.
Fertőtlenítőt és antimikrobiális védőbevo-
natot alkalmaznak.
Belépés előtt itt sem úszhatjuk meg a test-
hőmérsékletünk ellenőrzését. A gépben ural-
kodó negatív nyomás megakadályozza a külső
és belső környezet keveredését.
A készüléket jelenleg a repülőtér alkalma-
zottai tesztelik.
56
056-071-benford.indd 56
A
Z A HÍR JÁRTA, hogy egy
érdekes hölgy érkezett a város-
ba, akinek volt valami köze a
biopolisziakhoz. Azt rebesget-
ték, igazi „konntehetség”, legalábbis SanJi
így mondta, és hogy van valamiféle flancos
új háziállata.
Az egészet hamar kivertem a fejemből,
mert rengeteg munka várt. Akkoriban
mindenki csak a konnról beszélt: az elmé-
ket összekötő kapocsról, amikor két ember
„konnektál”, ahogy a köznyelv nevezte az új
neurális interfésztechnológiát. A használa-
tához elég volt együtt aludni, ami persze új
értelmet adott a régi eufemizmusnak.
Aztán egy nap észrevettem, ahogy ott
ül az orchideakertben, egy távoli padon,
és messziről hallgatja a kertészeti előadást.
Nem épp fiatal, az orra és az arcéle határo-
zott: mintha az arca egy erélyes vonásokkal
készült vázlatrajz lenne. Fényes, zöld ru-
hája tökéletesen illett a parkba, szépen el-
lensúlyozta az őt körülvevő virágok gazdag
színkavalkádját. Ahogy ott üldögélt csen-
desen, ezüsttel futtatott türkiz fülbevalója
remekül kiemelte nyaka kecses ívét. Az a
fajta ékszer volt, amit az ember nyaralás
közben vásárol egy amerindián rezervá-
tumban, mint mindenki más, de aztán soha
nem vesz fel – neki viszont nagyon jól állt.
Néztem, ahogy ott ül, és figyelmesen
hallgatja a szabadon látogatható szabadtéri
előadást. A téma az volt, mi alapján lehet
megállapítani, mennyi genetikai csiszol-
gatást engedhet meg magának egy valami-
revaló orchideatermesztő. Ennek a szabá-
lyozására léteztek törvények, de nem sokat
értek, és ez nem tetszett az előadónak.
Valami megrezzent a lába előtt, és egy
apró, szőrös jószágot vettem észre, amely
szintén átható tekintettel figyelte az elő-
adót: mintha a mutáns ebzet értette volna,
2020.05.20. 23:37:39
 GALAKTIKA
2020. június

RE
H EODO N-
T O
RGE lölt Egy másik
STU kdíjra aje
emlénovell
emberi tudat
megérintése
csodálatos
U L A-
E B
N díjas sz ő
e r z dolgokat
hozhat ki az
emberből. Vagy
NW
. szörnyűeket.
JOH BELL -
P díjas
CAMmlék
e ő
szerz

T SF
-
BdRíjaIs szerző
Gregory Benford

HÖLGY RÓKÁVAL
miről beszél. És talán így is volt, valami-
képpen: mindenütt rengetegen foglalkoz-
tak ilyen-olyan fejlesztésekkel, többnyire
törvénytelenül.
SanJi korábban elmondta, hogy a hölgy
jól ért a konnhoz, de ennél többet nem árult
el róla. Azt állította, nehéz szavakba önte-
ni, ez pontosan mit is jelent. Máshonnan
pedig azt hallottam, ők ketten közelebbről
is ismerik egymást, bármit is jelentsen ez.
Amikor az előadás végén a nő felállt, hogy
udvariasan megtapsolja az előadót, kide-
rült, hogy nemcsak kecses, hanem izmos is.
A kérdéseket már nem várta meg: elfordult,
és ekkor a kutyaféléről is kiderült, hogy egy
ragyogó, vörhenyes róka. Pórázon táncolt
körülötte, és meg-megvillant okos szeme
fehérje.
A hölgy határozott arcéle jobban kirajzo-
lódott, mikor kiért a napra, majd ellibegett
Hölgy rókával
a bájos rókaféleséggel a sarkában, amely
folyton fel-felnézett rá, mintha tudni akar-
ta volna, még mindig ott van-e.
Akkor nem tettem semmit, mert nem
szeretek kapkodni. Folytattam az ide-
gi hálózatok kutatását, mint addig, és a
partikon egyre többet tudtam meg róla, s
hogy milyen jó a konnban: hogy rendkívül
fogékony. A konnról az emberek keveset
tudtak, bár sokat beszéltek. Úgy tapasz-
taltam azonban, a pletyka mindig üres fe-
csegés olyasvalamiről, amit az ember nem
ért, csak szeretne. Ennél nem több. Őskori
maradvány, ami segít enyhíteni a mentális
feszültséget.
Senki nem tudta, a hölgy honnan jött
vagy hol lakik. Többször is felbukkant az
Intézet előadásain, és jegyzetelt – de soha
nem kérdezett semmit. A posztdokok azt
híresztelték, részt vesz egy szigorúan titkos
57

HÖLGY RÓKÁVAL

056-071-benford.indd 57 2020.05.20. 23:37:39

 GALAKTIKA
2020. június
kutatásban, de valójában senki nem tudott
semmi biztosat.
Az viszont gyakran eszembe jutott,
ahogy az orchideakert kijáratához érve egy
pillanatra visszafordult felém, mintha azt
akarta volna látni, még mindig őt nézem-e.
Ugyanazokba a kávéházakba járt, melyeket
akkoriban, az aranyláz idején a biotechik is
lelkesen látogattak. Eszeveszett idők jártak.
Szingapúr annyit keresett a petrolkémiai
iparosok közötti közvetítésen, hogy bőven
volt mit kutatásra költeni. Miközben az
amerikai és ázsiai elit nem lett fiatalabb.
Komoly előrelépések történtek az embe-
ri halandóság megértésében: hogy hogyan
függ össze azzal, milyen üzleteket kötött
az evolúció a gyors sikerek és a szaporodás
érdekében – az öregkori szörnyű mellékha-
tások fejében, melyek végül mindenkivel
végeznek. A lényeg, hogy egy faj egyedei
a reprodukcióképes kor után bekövetkező
hasznos genetikai változásokat képtelenek
továbbadni az utódaiknak. Egy olyan társa-
sági lény esetében, mint amilyen az ember
is, szintén fontos tényező a szülésre való
képesség és a felneveléshez szükséges idő,
akár nagybácsik és nagynénik segítségével,
és így tovább.
A korai szülés ezen ellentmondásossága
miatt olyan különleges az ember, amilyen.
Tudjuk, hogy meghalunk, és nézzük, ahogy
az evolúció számtalan lehetőséget biztosít
erre.
Én mindennek az idegi oldalával fog-
lalkoztam. A hölgyet a rókával többször
is láttam különféle kávézókban olyan
emberekkel, akiket csak szegről-végről
ismertem. Úgy tűnt, minden pillantá-
sán csüggenek. Egy nagydarab görög, aki
szénszekvesztrációs terveket árult, mindig
mellette volt, már amikor engedte neki.
58 Hölgy rókával
056-071-benford.indd 58
Ő maga kerülte a tömeget, és főleg férfiak-
kal foglalkozott. Megfigyeltem, hogy min-
dig akadt valaki, aki elvigye vacsorázni.
Magam is gyakran jártam étterembe,
mert épp facér voltam, két komoly partner
között. Egyszerűbbnek találtam nem ki-
lépni Biopolisz biotech közösségéből, mert
így nem kellett keresztülmennem azokon
a viszontagságokon, amiket az érthetetlen
ázsiai kultúrközegben való megtelepedés
jelentett volna. Ebből a szempontból lusta
voltam. A hölgy gyakran vacsorázott a gö-
röggel, és néha egy párral. Olykor egy má-
sik férfi is a közelében őgyelgett, mindig
látótávolságban, próbálva elkapni a tekin-
tetét. Ezzel nem sokra ment.
Valamennyire én is éreztem ugyanazt a
késztetést, mint a többiek. Amikor egyedült
ült egy szabadtéri kávézóban, már a rókát
leszámítva, valamiféle kávékülönlegesség-
gel a poharában, gyakran elsétáltam az
asztala előtt. A szemét a kávén és a rókán
tartotta, amely a lába előtt csetlett-botlott,
és vidáman vakkantott, ha ő került a figyel-
me középpontjába.
Ha csak egyszer felvonja a szemöldökét,
biztosan megállok, és megszólítom – de
soha nem tette.
Gondom akadt a kutatási tervemhez szük-
séges új ötletekkel. Noha a munkatársaim,
az asszisztensek és a labortechnikusok re-
mek csapatot alkottak, a feltérképező pro-
jekt új irányvonalainak tőlem kellett szár-
mazniuk.
Volt egy módszerem, amellyel addig
mindig meg tudtam csapolni ötleteim for-
rását. Esténként, lefekvés előtt áttekintet-
tem a problémákat és az ígéretes megol-
dási lehetőségeket. Ébredéskor aztán nem
nyitottam ki a szemem, hanem felidéztem
azokat a gondolatokat. És talán az esetek
2020.05.20. 23:37:39

egyharmadában találtam mellettük egy
új ötletet. Ezek véletlenszerű villanások-
ban érkeztek: mint egy szó, egy megpil-
lantott kapcsolat, olykor egy teljes logikai
ágrajz.
Ingyen. Mindent a tudatalattim inté-
zett. Lényünk legnagyobb része ebből az
árnyékos tartományból származik. Az
evolúció úgy alakított ki minket, hogy ne
láthassuk, hol és miként megy végbe ez a
fajta munka. Amitől persze az egész csak
még érdekesebb.
Ezek az ötletek olykor haszontalannak
vagy tévesnek bizonyultak. De többnyi-
re beváltak. A legtöbbjük apróság volt:
egy megfigyelés, amit belevehetek egy ép-
pen íródó cikkbe, vagy egy friss, rétegelt
kódmegközelítés az információ szűrésé-
hez. Néha azonban egészen eredeti, új-
féle támadási felületet nyitottak meg. Az
ilyesmi ritka volt, de nagyon is megérte a
várakozást.
Már évek óta dolgoztam így, egy ideje
viszont nem működött a módszerem. A tu-
datalattim nem szólt hozzám. Megpróbál-
koztam a délutáni szunyókálással, de éb-
redéskor nem várt új ötlet. Hosszú sétákat
tettem, aztán búvárkodni mentem egy tá-
voli szigetre, de nem változott semmi.
Ezért mentem vissza az orchideakertbe
úgy egy héttel később: olvasni, és elgondol-
kodni egy neuronanalitikai problémán –
amikor újra megpillantottam őt. Bizonyára
kedvére volt a sok kecses virág és az ezernyi
ragyogó szín. Vagy legalábbis én így kép-
zeltem, úgyhogy felálltam, és odasétáltam
hozzá. Ízléses, szaténfényű cipője sarkánál
ott táncolt a rókafajzat, a szemét idegesen
járatta körbe.
– Természetes vagy laboros? – kérdez-
tem, egy pillanatra a halkan csaholó állatra
sandítva.
Hölgy rókával
056-071-benford.indd 59
GALAKTIKA
2020. június
– Természetes úton tenyésztették, ahogy
az én jó modorom is természetes.
Ez tetszett, így közelebb hajoltam hozzá.
A mosolyunk egyforma volt, ahogy felmér-
tük egymást. Manapság sokaknak van jó
szemük a genetikai módosításokhoz, és a
tenyésztés gondolata, vagy az állatnemesí-
tésé, ahogy régebben hívták, népszerű téma
a média végtelen, lármás küzdőterén. A ge-
nerációkon keresztül való nemesítés elmé-
letileg erényesebb, mint egyszerűen csak
belenyúlni a genomba, és megkeresni, ami
kell; ebben a vitában nem akartam állást
foglalni. Úgyhogy csak mosolyogtam.
Erről is beszélgettünk aztán séta köz-
ben, az édes illatú orchidealugasok alatt.
Ha sikerült valami szellemeset mondanom,
a nevetése könnyed volt és légies, csak úgy
csilingelt a meleg, párás levegőben. Az or-
chideapiramisok tövében a tavak a nemes
növények ezer árnyalatát visszhangozták,
tajtékos vizük visszatükrözte a végtelen,
néma trópusi égboltot felettünk.
Jól kijöttünk. Szégyenlősen tudtomra
adta a nevét: Aliim. Gratuláltam magam-
nak ehhez a kis győzelemhez, mert azok,
akik jók a konnban, vagy egyáltalán alkal-
masak rá, nagyon kapósak. A nők nyilván
népszerűbbek, mint a férfiak. Bennünk,
férfiakban van valami sürgetés, ami nem
lel visszhangra a nőkben, legalábbis egyelő-
re nem, ezen a különös új területen.
Az, hogy a konn metszette a saját kuta-
tási területemet, akkor kevésbé számított,
mint a merő kíváncsiságom. A friss kuta-
tási területek ritkán lépnek be a közvetlen
tapasztalás változékony, ködös birodalmá-
ba. Ebben a viharos évtizedben a neurális
tartomány kutatása olyan terület volt, ahol
a tudós tapasztalata többet számított, mint
egy lapos, adatokkal teli táblázat. Úgy érez-
tem, meg kell tapasztalnom a valóságot.
59
2020.05.20. 23:37:39
 GALAKTIKA
2020. június
A vezetéknevét nem árulta el sem akkor,
sem később. Azt hiszem, nem is számított.
Nem az adatok érdekeltek.
Elvittem ebédelni egy jobb helyre. Apró
halacskákat ettünk fűszeres bundában.
Mellé tücsköt adtak fokhagymás tejszínben
párolva. Az ételhez sört hoztak nagy, habos
korsókban, és reméltem, ettől megered a
nyelve. Ahogy a távolban dolgozó halász-
hajókat figyeltük, és a háttérben a forgalom
fojtott hangja duruzsolt, egy idő után ma-
gától beszélni kezdett.
Felidézte, milyen volt, amikor még hajó-
kon dolgozott Thaiföldön. Azt hiszem, úgy
éreztem, ennek semmi köze ahhoz, amit
hallani akarok, ezért nem sokra emlék-
szem belőle. Mégis úgy láttam, megkedvelt,
ahogy én is őt, és a teljes körű, mély konn
lehetősége mintha ott lebegett volna a be-
szélgetés fölött, kimondatlanul.
Ebéd után a csatornák mentén sétáltunk,
onnan néztük a bárkákat, amelyeken a kü-
lönféle javak és a biomassza érkeztek a vá-
rosba.
– Napelemesek? – kérdezte kétkedő han-
gon. A bárkákat nagy, fekete panelek takar-
ták, és fájdalmas lassúsággal hajtották őket
előre. A fedélzetek biomálhától roskadoz-
tak, ahogy azt a széntörvények megkövetel-
ték. A tatban kicsi kajütök lapultak, taka-
rosak és tiszták, az ablakban virágokkal és
fehér függönyökkel. Az egyik közeli bárkát
egy testes asszonyság vezette, kezében egy
csővel kormányrúd gyanánt.
– Én is egy ilyen hajón nőttem fel. – Ezt
egészen közönyösen mondta. – Nehéz idők
voltak.
A róka nyugtalanul izgett-mozgott, ő
pedig odapöccentett neki egy pingpong-
labdát. Meglepetésemre az állat felegyene-
sedett, és dobálni kezdte a labdát. Miköz-
ben ezt figyeltem, feltűnt, hogy a füle lóg,
60 Hölgy rókával
056-071-benford.indd 60
a bundája pedig tele van fehér foltokkal.
A  farkát a magasba emelte, ha figyelmet
kapott, és persze ott volt az a fényes, tán-
coló szem és a tompa orr – na meg a vidám
vakkantásai, amit a biomérnökök előszere-
tettel alkalmaznak, hogy aranyossá tegyék
az állatokat. Tudtam, hogy a hozzá hasonló
jószágok olyan géneket is hordoznak, me-
lyek hatására több szerotonin termelődik
a szervezetükben, ha produkálják magu-
kat, és hogy ugyanilyenek az emberekben
is vannak, hogy jámborak maradjanak. De
ez a példány képes volt két lábon táncolni,
ami további beágyazott tehetségeket sejte-
tett. Aztán észrevettem, hogy az ugatása
valójában tömörített szavakból áll. Olyas-
miket vakkantott, hogy „jó!”, „ügyes!” meg
„juhú!” és „dejó!” Miközben szemét egyre
a pingponglabdán tartotta, olykor idegesen
fel-felpillantott ránk, a közönségére.
– Igazán lenyűgöző állat. Biztos sokba
került így felfejleszteni.
Aliim csak vállat vont.
– Így kaptam.
– Nagylelkű ajándék.
– Részt vettem egy konn kísérletben.
Néha kedvesek velünk.
Főleg, ha az ember kiváló tesztalany, ál-
lapítottam meg magamban.
– Úgy hallottam, ön nagyon tehetséges.
– Nyilván SanJitól. Túl sokat beszél.
– Csupa jót mondott.
– Szeretne konnolni. De nem tudja, ho-
gyan jusson hozzá.
– Kevesen vannak, akikben megvan a
tehetség – feleltem, csak hogy mondjak
valamit, de nem tudtam, hova fogunk ki­
lyukadni.
– Én ilyen vagyok.
– Hallottam hírét.
– Magam választom meg, kire áldozom.
Ezt a szót még nem hallottam a konnal
2020.05.20. 23:37:39

kapcsolatban, de a vallásos felhangot meg
tudtam érteni.
– Azt hiszem, mind erre vágyunk, höl-
gyem. A mély kapcsolódásra.
– Ez nem szex.
– Sejtettem.
– Azt mondja, a neurális háló kutatásá-
val foglalkozik, és még sose tapasztalta meg
a konnt?
Vállat vontam; nem tudtam, mit feleljek.
Zavarban voltam.
– Majd gondolkozom rajta. – Felállt, és
szó nélkül elsétált. A róka bizonytalanul
rám nézett, majd az úrnője nyomába eredt.
Amikor a hölgy visszanézett felém, hogy
lássa, még mindig őt bámulom-e, gyorsan
elfordultam.
Egy lassú napon az ember mintegy tizen-
kétezer gondolatot futtat le. Ha gyorsan
és sokat gondolkodunk, ez a szám egészen
ötven- vagy hatvanezerig is felkúszhat. De
ezután az agynak többnyire pihenő kell.
Biopoliszban számos labor tanulmá-
nyozza a szövevényes neurális hálózato-
kat, amelyek mindezt lehetővé teszik. Én
is építettem egy szimulációt az emberi
emlékezet modellezésére, amely jelentős
érdeklődést váltott ki, de úgy éreztem,
nem értem igazán jól a memóriát. Ahogy
más sem. A modellem kedves játék volt, de
nem tudott közelebb kerülni az alapvető
problémához.
– Ne gondolkozz rajta túl sokat! – mond-
ta SanJi, Singapore Slinget kortyolgatva egy
belvárosi kocsmában. Langyos szellő lenge-
dezett, mézillatú. – Hagyd, hogy az intuíci-
ód dolgozzon vele!
Én ma csak teát ittam.
– Megcsináltam egy neurális rendezés­
szimulációt, és az eredményeit tudom
igazolni, persze, laboratóriumi kísérle-
Hölgy rókával
056-071-benford.indd 61
GALAKTIKA
2020. június
tekkel. De ez csak a tudatos munka. Az
agyunk másodpercenként mintegy ti-
zenegymillió bit adatot küld nekünk,
miközben ebből tudatosan úgy ötvennel
tudunk megbirkózni. Legfeljebb ha öt szá-
zalékával vagyunk tisztában annak, mire
gondolunk.
– Ja, a másik kilencvenöt százalékon a
háttérben dolgozunk. Mi magunk is csak
egy lecsupaszított modelljével futunk an-
nak, ami igazából történik.
– Vagyis a valódi, emberi szintű mester-
séges intelligencia lehetetlen.
SanJi megrázta a fejét.
– Talán mégsem. Mert a tudatalattiról is
futtathatunk egy modellt a háttérben. Mi a
tudatos és főleg tudattalan folyamatok ös�-
szessége vagyunk. Az egyetlen egyenes út a
tudattalanba a konn. És az erre képes em-
berek ritkák. Nem tudjuk, miért, de azok.
SanJi a konn technológiájának egy elég
homályos területével foglalkozott, és még
beszélt róla egy darabig, én pedig próbál-
tam követni. Ez kívül esett a szakértelme-
men, és ahogy az a kockák szokása, SanJi
is hamar elveszett a szakzsargonnal tűzdelt
részletek között, mikor engem az alapvető
mechanizmusok érdekeltek volna. Végül
rákérdeztem:
– Vagyis álmok, ugye?
– Nem sokat tudunk erről, de igen, va-
lamiképpen. A konn ezért lehetséges csak
akkor, ha mindkét alany alszik.
– Elképesztő, hogy mostanáig tartott,
mire eszünkbe jutott alvás közben össze-
kapcsolt embereket tanulmányozni.
– De amit konn közben látsz, az nem
álom, hanem a másik tudatalattija mun-
ka közben. Az az érzés kapcsolódik hozzá,
hogy múltbéli események jönnek a felszínre
utólagos vizsgálat céljából, többnyire ké-
pekkel. Ezek általában banális dolgok. Leg-
61
2020.05.20. 23:37:39
 GALAKTIKA
2020. június
többször csak az látszik, ahogy emberek
beszélnek az alanyhoz… persze ilyenkor
mindig a konnoló partner szemével látsz.
– Semmi szaftos?
– Hogy szex? Néha az is van. De gondolj
bele, a napod mekkora része szól a szexről!
– Felnevetett, és rendelt még egy koktélt,
közben végigmérve a szárongos pincérnőt.
– Nem arról beszélek, mennyit gondolunk
rá… az elég sok lenne, nem igaz? Sokkal
több, mint ami tényleg megtörténik. Sőt,
úgy néz ki, az alvás közbeni mennyiség még
annál is nagyobb.
Ez nem volt nagy meglepetés, de szeret-
tem volna többet is megtudni a hölgyről a
rókával, úgyhogy hagytam, hadd meséljen
tovább SanJi az elméletről. A képzelet szép
dolog, de a tapasztalat jobb, annak idején
ezt mondta a konzulensem.
– Szóval honnan tudod mindezt? – vág-
tam közbe.
– Hamarosan konnolni fogok. Én ma-
gam. – Egészen zavarba jött.
– Ó, igazán? Aliimmal?
Összerezzent, és majdnem kiöntötte az
italát ropogós fehér nadrágjára.
– Te… ismered.
– Úgy tűnik, nem olyan közelről, mint te.
– Állítólag ő a legjobb.
– Csodállak, amiért tudsz vele konnolni.
– Van rá támogatásom.
– Még jobb. Akkor másra nincs is szük-
séged.
Élesen rám nézett.
– Mármint mi másra?
– Sok kísértés van a világban.
– Mire gondolsz?
Kezdtem belefáradni ebbe a beszélgetés-
be, de azért megjegyeztem:
– Valamiből meg kell élnie. És nem
mintha szexelnétek.
– Nem is.
62 Hölgy rókával
056-071-benford.indd 62
– Akkor minden rendben van – moso-
lyodtam el. – Ez egy kísérlet.
Ezt követően az időm egy részét egy terep-
biológussal töltöttem, egy egészen magával
ragadó nővel. Egy-két hétig meg is feled-
keztem a hölgyről és arról, SanJi mennyire
meg akarta ismerni. Arra azért emlékez-
tem korábbi beszélgetéseinkből, hogy SanJi
nem tudott igazán konnolni a feleségével.
Korábban ugyanúgy próbálta felesége
iránti szerelmét demonstrálni, ahogy a fér-
fiak általában. Aztán a fejébe vette, hogy a
konn még jobb lenne erre a célra. Többünk-
kel is beszélt erről. Elöntötte a lelkesedés az
új és a különös iránt.
Amikor nem sikerült, valami kiégett
benne, láttam rajta. Nem beszélt róla, de
mikor eltűnt belőle, nyilvánvaló volt.
Ez még akkor történt, amikor a techno-
lógia új volt, és mindenki azt hitte, végigsö-
pör majd a világon. Később aztán kiderült,
hogy a neurális mintázatok gyakrabban
nem illenek össze, mint igen, vagyis az ese-
tek többségében nem történt semmi, ha az
ember bement a kamrába, és elaludt vala-
kivel konnban összekapcsolva. Egy agyi
eredetű neurotróp tényező megakadályozta
a kapcsolódást. Többnyire csak fejfájás lett
belőle.
Később összefutottam SanJival annak a
kínai befektetőnek a partiján, aki egymilli-
árd dollárt tolt bele Biopoliszba. Én persze
nem számíthattam ebből semmire, de SanJi
igen, ő pedig vigyorgott, mint a vadalma.
Az én kezemben gin-tonik volt, az övében
megint Singapore Sling. A fogadást egy ha-
talmas kertben rendezték, csupa trópusi
növény között, ezek pedig émelyítő illattal
toldották meg a szokásos csevegő alapzajt.
Az élményt ropogós édes és sós rovarokból
készített falatok fokozták.
2020.05.20. 23:37:39

– Hogy megy a kutatásod? – érdeklőd-
tem, és a feleségére pillantottam. A nő
szeme gyönyörű volt és mély, a tekintete
üveges.
– Nagyon jól, nagyon komoly. Re-
mek eredményeket kapok. Részleteseket.
Topografikusakat.
Eltűnődtem, ez vajon mit jelenthet, de
ekkor észrevettem a hölgyet a rókával.
A  táncoló apróság egy nagyobb kínai tár-
saságot szórakoztatott, akiknek már meg-
ártott az ital. Nevetve lelkendeztek, ahogy a
róka a hátsó lábára ágaskodva táncolt, és a
pingponglabdával egyensúlyozott. Suttogva
vakkantgatott hozzá: „Ügyes! Grr! Jó! Grr!
Okos!”
Amilyen buzgón szórakoztak, inkább
odébbálltam, és szóba elegyedtem az egyik
laborvezetővel, hogy az emberi kapcsola-
ti hálóval is foglalkozzak egy keveset. Egy
óra múlva visszaólálkodtam a kertnek ebbe
a felébe, ahol a hölgy időközben magára
maradt. A róka fáradtan nyalogatott egy tál
cukros valamit.
– Hogy ment a műsor? – szólítottam meg.
– Nem értem, mire gondol?
– Már jó ideje van sokak érdeklődése
középpontjában. SanJi azt mondja, komoly
kutatást végeznek. – Persze nem mondott
ilyesmit, de a felesége már korábban haza-
vonszolta a partiról, így tudtam, hogy Ali-
im nem ellenőrizheti az állítást. És reggelre
valószínűleg senki nem fog emlékezni a ma
este elhangzottakra.
– Együttműködtem vele, igen. – Gya-
nakvóan nézett rám.
– Irigylem a hozzáférését.
– Igazán? Korábban mégsem hozta fel
soha a témát.
Igyekeztem nem pislogni vagy máshogy
kimutatni a meglepetésemet.
– A kutatásom…
Hölgy rókával
056-071-benford.indd 63
GALAKTIKA
2020. június
– Akár ezen a területen is folytathatná. –
Keményen, higgadtan nézett a szemembe,
és várt.
– Szükségem lesz a megfelelő eszközökre.
Tudta, hogy csak az időt húzom.
– Hát hogyne.
– És ellentételezésre.
– Hát hogyne.
– Feltételezem, nem a matematikai te-
hetségem érdekli, hanem a konn.
Azt mondtam, el is felejtettem, hogy ért
a matematikához.
– Valójában kiemelkedő matematikus
vagyok.
– Én meg kiemelkedően szerény.
Ezen nevetett, én pedig úgy éreztem,
üzleti tárgyaláson vagyok, ezért így foly-
tattam:
– Igen, a konn érdekelne.
– Elő kell készülnöm rá.
– Vagyis hajlandó lenne…?
Nem felelt, csak elmosolyodott. Lassan
és szélesen.
SanJi azt mondta, nem bánja, ha én is dol-
gozom vele.
– Ne feledd, hogy matematikus! Az én
élményem szerint (a „tapasztalat” nem
megfelelő szó, mert ez inkább olyan, mint
sütkérezni a napfényben) ez határozza meg
a tudatalattija szerveződését.
– Ismert? Eredeti?
– Fogjuk rá. Többnyire csomóelmélettel
és kombinatorikával foglalkozik. Vagy leg-
alábbis ezt állítja. Azt hiszem, a neurális
hálókról többet tud, mint a csomókról.
A két terület egyikét sem ismertem, de a
hölgy lakonikus társalgási stílusa valóban
sejtetett némi szigorúságot.
– Milyenek a T-rostjai?
SanJinak kellett egy kis idő, mire vála-
szolt. Ő és én azon az akkoriban elterjedt
63
2020.05.20. 23:37:40
 GALAKTIKA
2020. június
álláspont alapján dolgoztunk, miszerint az
elme olyan, mint egy ágensekből felépülő
társadalom. Ez nem néhány alapvető elv
vagy egy egyszerű, formális rendszer kö-
vetkezménye. Az egyes ágenstípusokat a
különböző célokra kialakult folyamatfajták
határozzák meg, mint a tudás reprezentá-
lásának módjai és az eredmények elérésére
kialakított módszerek. Ennek a megközelí-
tésnek a megalkotójaként Marvin Minsky
annak idején azt mondta, az intelligencia
az óriási sokféleségből fakad, nem pedig
egyetlen, tökéletes elvből. Plusz jól kell is-
merni a részeket.
SanJi így folytatta:
– T-rostoknak a nyomát se láttam. Az
egész olyan volt… mint egy élmény. Térkép
nélkül.
A szeme megrebbent, aztán kinézett az
irodája ablakán, ahol együtt kávéztunk.
A  foltos tengeren trópusi vihar közeledett,
és a villámok mint hatalmas, sárga szigo-
nyok csaptak le a lila felhők közül.
SanJi szemének rezzenése jel volt, egy
tudatalatti jelzés, melyet ismeretségünk
hosszú évei alatt tanultam meg azonosíta-
ni. Azt jelentette, egy cenzor T-rost éppen
megakadályozza, hogy egy ötlet előrelép-
jen a tudatos gondolatai közé. Egy pilla-
natra láthattam, mit csinál a tudatalatti-
ja, miközben ő mit se tudott minderről.
A szakzsargonunkban a tudásrost az, ami
rögzíti, milyen erőforrásokat használt az
elme egy adott probléma megoldására.
Az elme a rost csatlakozásainak újbóli
előhívásával lesz később képes megol-
dani egy hasonló problémát. Azonban a
T-rost dönthet úgy, hogy elfojtja a tudatos
hozzáférést.
– Akkor nincs is benne bajkereső? – kér-
deztem, hogy kizökkentsem. A mi elkép-
zelésünk szerint az elfojtó rost veszélyes
64 Hölgy rókával
056-071-benford.indd 64
viselkedést akadályoz meg. A bajkereső
egy magasabb szintű tudásrost, amely fi-
gyeli a többi magas szintű T-rostot, és elhá-
rítja azokat a konfliktusokat, amelyekkel a
tudatalatti nem akar szembenézni. Vagy
amiről nem akarja, hogy a tudatos elme
tudomást szerezzen.
– Gondolom. Ezért is olyan rikítóak az
álmok.
– Persze, áthágják a társadalmi normá-
kat. Ez a dolguk.
SanJit ez mintha aggasztotta volna, és
összevonta a szemöldökét. Figyelte a vihart,
és összerezzent, amikor egy villám vakító
fénnyel árasztotta el az irodát.
Úgy döntöttem, még jobban megszoron-
gatom.
– És vannak ott olyan ágensek, amelyek
könnyen tudnak váltani a reprezentációk
között?
– Hát… nem tudom. Nehéz leírni, mit is
láttam, mit éreztem.
– Miért? Zavaros volt?
– Nem olyan, mint látni valamit.
A konnban lenni… nos, olyan, mintha nem
a saját gondolataim járnának a fejemben.
– Nem irányítod őket?
– Nem lehet. Próbáltam.
– Akkor egy T-rost aktivál egy adott
ágenscsoportot? Aztán lefut, és…
– Ezek a háttérben futnak. Nem tudja
megzavarni őket a tudatos elme betürem-
kedése. Ezt valami megakadályozza.
– Milyen érzés?
– Kívül voltam az elméjén, de belül is,
csak… máshogy. Éreztem, ahogy gondo-
latmenetek haladnak el mellettem. Beszéd-
foszlányok. Emlékvillanások a tegnapjá-
ból. Erős volt, ennyit biztosra mondhatok.
És gyors.
Azért neveztük el őket T-rostoknak,
mert képesek egyes ágenscsoportokat akti-
2020.05.20. 23:37:40
 GALAKTIKA
2020. június

válni, és kaszkádreakciót elindítani az em-

ber elméjében. Amikor a tizenhét éves
– Éreztél érzelmeket beáramlani? Jana álma teljesül,
– Igen… – A tekintetével a kövér, lila fel- és Tokióba utazhat,
hőket követte. – Mint ez az időjárás. Felül- legszívesebben
írják a T-rostokat.
Ez beleillett az elképzeléseinkbe, de ne-
örökre ottmaradna.
héz lett volna beleépíteni azokba a neurá- Hamarosan rájön, hogy
lis modellekbe, amikkel én foglalkoztam. egy ilyen kívánságnak
Az agynak vannak bizonyos szabály-alapú beláthatatlan
mechanizmusai, melyeket útvonalválasz- következményei
tóknak hívunk: ezek aktiválják az érzelme-
ket. Végigsöpörnek a T-vonalakon, átveszik
lehetnek...
a probléma kezelését, és kierőszakolják a
megoldást.
– Mi magunk is számos modellt építünk
magunkról – folytatta SanJi. – Ezek versen-
genek bennünk.
Mintha egyre inkább eltávolodott volna
tőlem, befelé fordult. Hogy visszahúzzam,
azt mondtam:
– Nehéz modellezni a mélyen gyökerező,
neurotikus szorongást, a fóbiákat, a pánik-
rohamot és az obszesszív-kompulzív zava-
rokat. De miért?
– Mert az egyik modell, amelyet ma-
gunkról kialakítottunk, az életéért küzd.
Én… – hirtelen elhallgatott.
Próbáltam elkapni a pillantását.
– Nézd, hamarosan konnolni fogok vele.
Szeretném, hogy ezt tudd.
SanJi megmerevedett, de nem vette le a
szemét a viharról.

Az egész helyzetet furcsán intimnek Rendeld meg itt:

éreztem, a rideg laboratóriumi környe-
zet ellenére is. Általánosságban tisztá-
www.galaktikabolt.hu
ban voltam a kapcsolódási problémák-
kal, és a tesztekkel, amelyeket mindkét
résztvevőn le kell futtatni. A techni-
kusok nyílt egykedvűséggel végezték a
dolgukat.
Hölgy rókával 65

056-071-benford.indd 65 2020.05.20. 23:37:41

 GALAKTIKA
2020. június
Aliim csak feküdt, szinte szótlanul.
Ahogy én is. Ez végül is tudomány; de érez-
tem, hogy a szívverésem felgyorsul a csen-
des, sötét kapszulában. Eltűnődtem azon,
hogy a sok kis EEG-elektróda úgy tekere-
dik a fejünk köré, mint megannyi hajtincs.
A technikusok lefuttattak néhány tesztet,
aztán elaludtunk.
Én igyekeztem távol tartani magam
a történésektől, kihasználva az EEG-
bővítmények által biztosított alváskontroll-
lehetőséget. Éreztem, ahogy a konn belép
a lassú hullámú alváson keresztül. Olyan
volt, mint meglovagolni egy ócska szörf-
deszkát gyerekkorom lomha délutánjain.
A hullámok melegen, lassan, egyszerre
emelkedtek. Éreztem, ahogy lüktetve el-
árasztják az agyam. A kutatással töltött
éveimnek köszönhetően felfogtam, ahogy
ebben az alvási fázisban a lassú hullám-
tevékenységet rögzítik, megszűrik, majd
visszatáplálják Aliimba és belém. Érez-
tem, ahogy összelebegünk. A jelenséget
még réges-régen figyelték meg órásmes-
terek: ha több ingaórát is felfüggesztenek
egy falra, amely képes átadni a rezgése-
ket, az órák idővel ugyanazt fogják mu-
tatni.
Belesüppedtem a folytonos, egyenletes
rezonanciába, az összelebegésbe, amely
egyre inkább elhatalmasodott körülöttem,
és aztán elvesztettem az eszméletem…
Kirobbanó sárga fény ömlött végig egy tá-
gas, kék síkságon. Pöttyös zöld valamik
mozogtak rajta szaggatott ritmusban…
A fejében voltam. Tudtam, hogy ez a tu-
datalattija, mert próbáltam neki üzenetet
küldeni, de nem jött semmi válasz, csak a
néma csend. Úgyhogy elengedtem magam,
és hagytam, hogy magával ragadjon az él-
mény.
66 Hölgy rókával
056-071-benford.indd 66
Tekergő vonalak kapcsolódtak össze és
szövődtek háromszögekbe. Tomboló ener-
gia lüktetett rajtuk végig, ahogy különös
nyeregfelületekbe álltak össze. Elektro-
mos kék fény táncolt át rajtuk, miközben
új alakzatokba rendeződtek egyetlen hang
nélkül…
Éles, csikorgó hangot hallottam, és felé
fordultam. Vörös villanások.
Sűrű, élénkvörös tajték nyaldosott ragyo-
gó sárga vonalakat. Biztos az áramkörök,
gondoltam, és ezzel egy ütött-kopott sárga-
réz valami tornyosult fölém. Váladék szivár-
gott belőle. Hirtelen elöntött a jeges pánik.
A  lenti tájat akartam figyelni, de a torony
megnyikordult, és lassan körbefordult.
Keresztülláttam sárgaréz felületén.
A belsejében sziporkázó cseppek gyöngyöz-
tek egy rézszínű drótmátrixon. A drótból
szúrós villanások szivárogtak nagy zörgés
közepette.
Erővel kellett rávennem magam, hogy
másfelé nézzek. A levegőben tompa puffa-
nások kalapáltak. Sós levegő csapott át fe-
lettem. Megborzongtam.
Próbáltam a fény bonyolult játékára fi-
gyelni a rajzó geometriai alakzatok felüle-
tén. Gyors egymásutánban végiglüktetett
rajtam meglepetés, öröm, teljes lényemben
borzongató félelem. Ezeket az érzelmi vil-
lanásokat figyelmen kívül kellett hagynom,
hogy megfigyelhessem a kacskaringós uta-
kon kerengő mintázatokat. Parázsló na-
rancs fény reszkető tajtéka tört keresztül a
réztornyon, és mintha felém tartott volna.
Tudásrostok?
A félelem nyert. Sarkon fordultam, és
futásnak eredtem. Forró veríték csorgott a
szemembe…
…Felfelé, a sápadt fény felé…
Ébren voltam. Aliim szeme lehunyva, az
arca kifejezéstelen.
2020.05.20. 23:37:41

Ügyetlenül álltam fel mellőle, kocsonya-
lábakon.
Éjjel felriadtam, verítékben úszva. Megfor-
dultam, és belegabalyodtam az ágyneműbe;
a sötétben motyogtam.
Álmomban megint előttem volt minden.
Nem úgy láttam, ahogy a konnban, hanem
egy-egy hirtelen felvillanásban. Nem ne-
vezném rémálomnak, legalábbis nem iga-
zán. Ez valami más volt. Valami köztes.
Ellipszoid nap forgott némán ezüst so-
rok fölött, ezüst fényekkel táncban. Finom
szövésű rézmátrix forrt az éles horizonton.
Szemcsés felületű, ragyogó poliéderek ke-
mény aranyfényt sugároztak. Amikor a
mintázatok összeolvadtak, éreztem, hogy a
csontjaim búgva rezonálnak.
Felkeltem, főztem egy kávét, és kimen-
tem a tengerpartra sétálni. Ez volt az egyik
utolsó érintetlen partszakasz, és láttam, a
védművek hogy tartják vissza az óceánt,
mely egyetlen vízszintes vonal volt a hori-
zonton. A nap elmosódott, sárga foltként
világított a fövenyt nyaldosó, sóhajtozó
tenger fölött.
Eljött az otthonomba, és kopogás nélkül
besétált.
– Nem tudtam, miért nem hallottam ön
felől.
– Csak… idő kellett, hogy feldolgozzam
a konnt.
– Máskor mindig visszajeleznek azok,
akikre időt áldozok.
– Az egész… olyan fura volt.
Mindketten álltunk, ő pedig kinyújtotta
a kezét, és megmarkolta a golyóimat, mint-
ha méregetné őket.
– Jobb is lehet… ha csinálunk… mást
is. – Tiszta szeme egyenesen az enyémbe
nézett.
Hölgy rókával
056-071-benford.indd 67
GALAKTIKA
2020. június
– Nem engedhetem meg magamnak a
kutatási kiadást. – Ez hazugság volt, igye-
keztem színtelen hangon beszélni.
– Várni fogok.
Megfordult, és kisétált.
A konn óta nem találkoztam SanJival.
A  Bezos Intézet – a munkahelyünk – te-
rületén kialakított egyik kertben vol-
tam épp; lassan a végére értem szegényes
szusiebédemnek, mikor észrevettem, hogy
felém tart.
Felálltam, hogy üdvözöljem. Ő eltökélten
lépdelt felém, egyenes vonallá összeszorí-
tott szájjal. Köszöntem, ő pedig az arcom
felé ütött a jobb öklével. Elléptem előle, és
gondolkodás nélkül védekezésre emeltem a
két kezem.
Ő nem szólt egy szót sem. Amikor láttam,
milyen merev az arca, én se mondtam többet.
Tizenöt éves koromban gyakran bok-
szoltam egy virtuális-valóság szimuláció-
val, és meglepetésemre a következő fél perc
során minden tudásom visszajött.
SanJi többször felém szúrt a baljával, de
ezeket az ütéseket hárítottam a jobb alka-
rommal és a vállammal. Alacsonyabb volt
nálam, és gyorsan mozgott körülöttem,
keresve a kedvező alkalmat. A jobbja hátul
maradt. Tudtam, hogy csak el akar terelni
a baljával, hogy aztán a jobbjával fejezze be
a munkát, de túlságosan hátrahúzta az ök-
lét. Emlékeztem, hogy a szimulációban egy
egész lecke szólt erről. Ha az ember túlsá-
gosan hátrahúzza az erősebb kezét, az ütés
elveszíti minden erejét.
Egyszer mesélte, hogy korábban táncolt,
és ezt most világosan láttam a mozgásán.
A szeme nem árult el semmit, a lába pedig
gyors volt, miközben én egyenesekkel és
horgokkal próbálkoztam. Úgy éreztem, hi-
ába csapkodom.
67
2020.05.20. 23:37:41
 GALAKTIKA
2020. június
Körbepillantottam, hogy lássam, van-e
bárki, aki szétválasztana minket, de senki
más nem tartózkodott a kis kertben. Vagyis
le kellett játszanunk a meccset.
– Mi ez az egész? – kérdeztem, hogy elte-
reljem a figyelmét a bal kezemről.
A szája vonala meg se rezzent, nem felelt.
A balommal az orra előtt hadonásztam, az-
tán a jobbommal keményen fejbe vertem
oldalról. Éreztem, ahogy roppan a füle, de
mintha meg se kottyant volna neki. Csak
elhátrált, hogy összeszedje magát, aztán
megint rám támadt, hunyorogva.
Csak úgy záporoztak rám SanJi ütései,
de két karomat magam elé tartva átvé-
szeltem a vihart, bár egy nagyobb ütést
bekaptam a bal vállamba, amitől meg is
tántorodtam. Felidéztem, mit tanított a
szimuláció a lábtechnikáról, és ezzel rá-
kényszerítettem, hogy még hátrébb húzza
a jobb öklét. Abból, ahogy hátraemelte,
láttam, használni akarja, de még mielőtt
megtehette volna, felé ütöttem a saját job-
bommal. Ezt ügyesen kivédte gyors bal-
jával. De ez a szempillantásnyi idő is elég
volt, hogy egy bal felütéssel eltaláljam
az orrát.
Éreztem, ahogy eltörik. Vér fröccsent a
szemébe, én pedig keményen a bal arcába
öklöztem. Hátratántorodott, megingott,
én meg hasba vágtam. Az öklöm mélyen
a gyomrába fúródott. Ő elterült a föl-
dön. Nem esett nagyot, inkább csak úgy,
mint aki rájött, hogy kényelmesebb lenne
leülnie.
Felnézett rám, de még mindig nem szólt
egy szót sem. Hátat fordítottam neki, és
otthagytam. Csak később jutott eszembe,
hogy az ebédem ott maradt.
Egy kikötői étteremben ültem, ahova tu-
risták nem jártak, és akvarellt festettem: a
68 Hölgy rókával
056-071-benford.indd 68
kikötőt és rajta túl a szigeteket. Egy kislány
odajött, és megkérdezte, mit csinálok.
– Festek. – Megmutattam neki a palet-
támat.
Ő hosszan tanulmányozta.
– Nem vagy valami ügyes, ugye?
Ezen nagyot nevettem. Persze igaza volt.
Jobban éreztem magam, mint napok óta
bármikor. A verekedés után valamiféle zen
tudatosságot kerestem, cserébe a fájdalo-
mért. Ahogy befejeztem a festményt, én is
láttam, amit az imént a kislány – ami elke-
rülte a figyelmemet, míg gyors ecsetvoná-
sokkal igyekeztem a festékkel megragadni
a fényt. Összegyűrtem a képet.
A konn álmait elfújta a szél, és ma reg-
gel újabb ötletem támadt, mire felébred-
tem. Hosszú hetek óta most először történt
ilyesmi, és ezt megünneplendő kijöttem
ide, hogy kényelmesen megreggelizzek,
és megfessem azt az akvarellt. Az ötletet
később akartam tesztelni a laborban: elég
jól ismertem magam ahhoz, hogy egyelőre
hagyjam, hadd csámcsogjon rajta egy ki-
csit az agyam, amíg valami mással foglal-
kozom.
Csak ekkor vettem észre, hogy Aliim az
étterem túloldalán ül.
Jeges utálat hasított belém. Az arca úgy
úszott elém, mint egy freudi rémálom pil-
lére. Aliim a rókafajzattal játszott, és köz-
ben kávét kortyolgatott. Ahogy máskor,
most is egy elegáns, elefántcsont színű
szárongot viselt, és egyszerű, zöld szan-
dált, semmi mást.
Mikor az asztalához léptem, felnézett, és
az arcán mintha az suhant volna át, hogy
legszívesebben messzire elkerülne. De ez
egy pillanat alatt eltűnt, és halványan el is
mosolyodott.
– Hogy megy a kutatás?
– Remekül – feleltem, de nem ültem le.
2020.05.20. 23:37:41

– Az enyém is.
– Az mi is? – Éreztem hogy megfeszülök;
farkasszemet néztünk.
– Én is a tudásrostok hálózatainak feltér-
képezésével foglalkozom. Én azonban más
módszerrel dolgozom.
– Nem kétlem. – Korábban sose mesélt
a kutatási területéről. – És tényleg nyertem
némi tapasztalatot a konnunkból.
– Én is. Talán hasznos lenne még egy
alkalom…? – Felemelte a csészét, és ész-
revettem, hogy remeg a keze; ilyesmi sose
fordult elő korábban.
– Mostanában elég elfoglalt vagyok.
– Természetesen másodjára nagyobb
lenne az ára. A bevezető alkalmat áron alul
adtam, és eléggé be vagyok táblázva.
– Ez esetben kétlem, hogy megengedhe-
tem magamnak.
– Milyen kár. Reméltem, hogy segít-
hetek.
– Ahogy már sokakon segített.
– Ezt meg hogy érti?
– Sehogy. Ha jól értem, SanJi is dolgozott
önnel?
Mindketten tudtuk, hogy így volt, de ő
azt felelte:
– A munkájáért semmilyen módon nem
felelek. Sem a tetteiért.
Nem tudtam, erre mit mondhatnék,
a rókája pedig csócsálni kezdte a cipő-
met. A hátsó lábára ágaskodott, felnézett
rám keményen csillogó szemével, és rövid
szavakat vakkantott – hamarosan azt is
megértettem, miket: „naaa!” és „menj!” és
„rossz!” és „fáj!”
– Ilyet nem is állítottam.
– Helyes – hagyta rám ridegen. – Bármit
is mondjanak mások.
Amikor később visszanéztem rá, a róka
még mindig táncolt, és a tulajdonos közele-
dett, hogy szóvá tegye a lármát.
Hölgy rókával
056-071-benford.indd 69
GALAKTIKA
2020. június
•
Egy ideig nem találkoztam SanJival, pedig
a laboromhoz közel dolgozott. Jómagam
elég sokat voltam benn; az ötleten dol-
goztam, amit a tudatalattim adott. Igazi
áldásnak bizonyult. A rétegzett megköze-
lítés, amelyet kidolgoztam, egyszerűbbé
tette annak megértését, hogyan rendezik a
T-rostok új megoldásokká a meglevő kép-
zeteket. Ehhez arra volt szükség, hogy a
neurotropikus faktorok olyan módon ta-
padjanak, amit modellezhetek a megfelelő
lineáris algebrai módszerekkel. Ezeknek
léteznek geometriai analógiái, amelyek
megkönnyítik a vizualizációt. Ez jutott
eszembe azon a reggelen, amikor arra
ébredtem, hogy egy furcsa ötlet zizeg a
fejemben. Eltartott egy darabig, mire rá-
jöttem, hogy az első a geometria, az ered-
mény pedig azokra a képekre hasonlít,
melyeket a konn során láttam.
Egy reggel az orchideakertben pont
ezen morfondíroztam, és az Aliimmal
folytatott beszélgetésemen, mielőtt besé-
táltam volna az Intézetbe, hogy újrakezd-
jem a munkát. Épp megittam a kávémat,
mikor észrevettem, hogy SanJi ott ül a kö-
zelemben.
Úgy döntöttem, nem törődöm vele, de
odajött hozzám, és céltudatosan leült a leg-
közelebbi padra. Az arca nyúzott volt és sá-
padt; lefogyott.
– Rég találkoztunk.
Egyenesen ránéztem, mindenre készen,
de azon kaptam magam, hogy ökölbe szo-
rult a kezem. Kinyitottam a tenyerem.
– Az orrodon nem látszik semmi.
– Nem tört el.
– Örülök.
– El akartam mondani, hogy nem én vol-
tam, akit megvertél.
– Pedig nagyon úgy tűnt.
69
2020.05.20. 23:37:41
 GALAKTIKA
2020. június
– Nem tudom elmagyarázni, milyen álla-
potban voltam. Nem tudtam, mit csinálok.
– A jobb kezed talán nem tudta, de a bal
nagyon is. Egy hétig kék-zöld voltam.
Erre humortalanul elmosolyodott.
– A nő miatt kerültem ilyen állapotba.
Nem kellett kimondanunk a nevét.
– Nekem hasznos volt a vele való konn.
– Ő is kutatást akart végezni, bizonyos
értelemben. Miközben a tehetségével keresi
meg a betevőt.
– Kutatást? Az idegi hálózatokon? Azt
hittem, valamiféle matematikus, de…
– A lappangási idő több hét.
– Mire gondolsz?
– Ő nem a megszokott konn alany és erő-
forrás. Úgy fest, van egy neuvírusa.
– Azt hittem, az csak elmélet.
– Hát nem az. Elkaptam.
– Tőle?
– Kizárásos alapon. Az vett rá erre. –
Az öklét az égnek emelte, és láthatatlan
ellenségei felé ütött. Láthatatlan, de nem
ismeretlen.
– De miért én?
– Nem tudom. Nem volt rád mérges
valami miatt? A „neurológiai vírus” csak
analógia. Az ötletek konstellációja elkezdi
megsokszorozni önmagát. A tudásrost ké-
pes elhagyni az egyik tudatalattit, és meg-
telepedni egy másikban. Fertőz.
– Konn közben.
– Az elméletet ismertem, de első kézből
megtapasztalni már más tészta. Őrület.
– Vagyis nem tudod, miért estél pont ne-
kem.
– Biztos haragudott rád. Én meg csak a
közvetítő voltam.
– Én is voltam vele konnban, és én nem
tapasztaltam semmi ilyesmit.
– Te csak egyszer konnoltál vele. Én öt-
ször.
70 Hölgy rókával
056-071-benford.indd 70
– Ezt nem tudtam.
– Más is volt, aki több időt töltött vele.
Ők is éltek át kitöréseket.
– Verekedtek?
– Páran. Mások inkább az extrém spor-
tot választották. A férfiak. A nők inkább
leitták magukat, és hazacipeltek valakit a
kocsmából. Ezek mind csendes, hétközna-
pi nők voltak, akik korábban sose csináltak
ilyesmit. Rengeteg a kár.
– Van gyógymód?
– Talán. Most terápiába járok, de teljesen
kísérleti jellegű és egyedi.
SanJi nem hasonlított korábbi önmagá-
ra. Régebben ritkán mosolygott, de ha még-
is, a szája lefelé görbült, nem felfelé – mégis
igazi volt a mosolya. A szemén látszott. Ez
most kiveszett belőle.
Nem akartam megkérdezni, hogy élte
meg azt az állapotot. Az orra talán elég volt.
Hosszan nézett rám, de nem szóltunk
egy szót sem. Aztán mélyen beszívta a lan-
gyos levegőt, és azt mondta:
– Régebben egyetértettem a nagy
Minskyvel, hogy lealacsonyító vagy sértő
azt mondani, valaki jó ember vagy lelke
van. Úgy véltem, mindenki egy elképesz-
tően összetett struktúrát épít fel magában,
egész életében ezt építi. Mi ezt próbáljuk
feltérképezni és megérteni. Ha azt mon-
dod, hogy ez a csodálatos képződmény egy
varázslatos igazgyöngy egy kagyló belsejé-
ben, és ez teszi a jó embert, azzal elbaga-
tellizálod magát az embert. És ez megaka-
dályozza, hogy belegondolj, mi történik
valójában.
– Hm, igen.
– Most már nem vagyok ebben olyan
biztos. A középpontban lehet igazgyöngy
vagy koromszemcse. Hogy mi van közé-
pen, elárulja a teljes kidolgozott struktúra,
amely köréje épült.
2020.05.20. 23:37:41

– Vagyis van értelme azt mondani, hogy
egy ember gonosz. Talán mint Aliim.
– Ő a koromszemcse, igen.
Többet nem találkoztam Aliimmal.
Valaki más viszont megkeresett, és a
konnbéli tapasztalataimról kért információt.
Összeírtam neki valamit, majd később döb-
benten láttam, hogy a szöveg nem egy tudo-
mányos szaklapban jelent meg, hanem olyan
weboldalakon, ahova az emberek tanácsért
mentek, illetve kitárgyalni a konn egyre bur-
jánzó jelenségét. Hiába tiltakoztam, az írásom
kinn maradt, és nyilván sokan elolvasták.
Közben éveket töltöttem a modellem
felépítésével. Az emberi érzelem neurális
anatómiájára specializálódtam, és volt is
némi sikerem a viselkedés előrejelzésében.
A modell egy 200 fős klinikai vizsgálaton is
bizonyított Szingapúrban.
Nagyjából ekkortájt tudtam meg, mi lett
Aliimmal. Hongkongba utazott, ahol konn
alanyként működött; az üzlet virágzott,
amíg a neuvírus ismét fel nem bukkant. Az
egyik partnerében, ugyanazzal a T-rost as�-
szociációs transzferrel. A nő elég jól értett a
közelharchoz. Korábban ő is járt azokon a
webhelyeken, ahova kikerültek a megfigye-
léseim. Elkövettem azt a hibát, hogy név
szerint említettem Aliimot. A nő felkereste,
felfogadta, és sok időt töltöttek konnban.
És ugyanúgy, ahogy SanJival is megesett,
a nő Aliim ellen fordult. Bement a lakásá-
ba, és szó nélkül ütni kezdte. Aliimnak nem
volt semmi harci tapasztalata, a nő pedig
órákon át püfölte. A hongkongi rendőrség
közzétette a biztonsági felvételt. Aliim nem
tudott védekezni a rúgások, ütések, pofo-
nok és fejelések ellen. Meghalt.
„Tudtam, hogy ilyesmi lehetséges?”, kér-
dezte tőlem a hongkongi rendőrség. Elme-
séltem, mi történt SanJival. De már tudtak
Hölgy rókával
056-071-benford.indd 71
GALAKTIKA
2020. június
róla, mert ez is szerepelt a netre kikerült
megfigyeléseim között.
A rendőrség végre távozott. Végül is nem
tettem mást, csak válaszoltam egy riporter
kérdéseire.
A rókáról nem esett szó. Soha többet
nem láttam még csak hasonlót sem.
Akkoriban sokat gondoltam Aliimra.
Számos más pletyka is keringett róla, de a
halála volt a legnagyobb hír. Most már az is
marad. A tudás határán kísérletezni lehet
csodálatos, de halálos is. Ennek megértése
miatt olyan különleges az ember, amilyen.
Tudjuk, hogy meghalunk, és az evolúció
számtalan lehetőséget biztosít erre.
A vágyak is megölhetnek. Amikor eljött
hozzám, és megpróbált elcsábítani a maga
ügyetlen módján, nem engedtem, hogy a
vágy eluralkodjon rajtam. Ő pedig elvesz-
tette az előnyét, amit a konnban szerzett.
A vágy egyaránt képes megölni a nagyon
jót, a nagyon gyengédet és a nagyon bátrat,
részrehajlás nélkül. Ha ezek közül egyik sem
vagy, akkor is biztosra veheted, hogy téged is
utolér a végzet, csak talán nem olyan gyor-
san. A tudást keresve is ugyanúgy koslatunk
vágyaink után, mint az a kis róka.
Sarkadi Zsuzsanna fordítása
Gregory BENFORD
Amerikai fizikus és író, 1941-ben született. Egye-
temi professzori állásával jól megfér SF-szerzői
karrierje, amely a 60-as évek közepén indult.
Az évtized végére már rendszeresen megje-
lenő ismeretterjesztő rovata volt az Amazing
Storiesban. Elbeszélései, regényei számos dí-
jat elnyertek. Írói életművének mérföldkövei a
Galactic Center ciklus húsz éven át szövögetett
történetei, valamint a Timescape című regény,
amely elnyerte mind a Nebulát, mind a John W.
Campbell-emlékdíjat. Magyarul eddig a legter-
jedelmesebb válogatást a 343. Galaktika XL-
kiadásában olvashattuk műveiből.
71
2020.05.20. 23:37:41
 GALAKTIKA
2020. június
BepiColombo búcsút int
a Földnek
Á
PRILIS 10-ÉN hajtotta végre
az első pályamódosító boly­
góérintését az Európai Űr­
ügynökség (ESA) és a Japán
Űrkutatási Hivatal (JAXA) közös szondá­
ja, a BepiColombo. Az összetett űreszköz
úti célja a Merkúr, melynek eléréséhez ös�­
szesen kilenc bolygóérintést kell végrehaj­
tania. Ezekből az első a Földnél történt.
A  következő kettő parittyamanőverre a
Vénusznál, további hatra pedig a Merkúr­
nál kerül majd sor, mielőtt a tudományos
egységek pályára állnának.
A szonda három részből áll. Ebből ket­
tő keringő egység: az ESA Merkúr Kerin­
gő egység (Mercury Planetary Orbiter) és
a JAXA Merkúr Magnetoszféra Keringő
egység (Mercury Magnetospheric Orbiter –
MIO). Ezenfelül az űreszköz része még a két
tudományos szondát célba juttató Merkúr
Szállító Modul (Mercury Transfer Modul),
A BepiColombo utolsó pillantása a Földre (fotó: ESA)
72
072-073-obszervatorium.indd 72
A BepiColombo közelít a Földhöz a parittyamanőver előtt
(fotó: ESA)
melyet szintén az ESA fejlesztett. A megér­
kezés után az utóbbi egység fogja a megfelelő
pályára helyezni a két keringő egységet, és
gondoskodik a Merkúrhoz vezető út bizton­
ságáról.
Miért is van szükség ezekre a bolygó­
érintésekre vagy parittyamanőverekre? Az
űreszközök útjuk során a pályamódosítás­
hoz a hajtóműveikre támaszkodhatnak.
A BepiColombo is rendelkezik egy ionhajtó­
művel, mellyel a kisebb korrekciókat tudja
végrehajtani. A hajtóművek hátránya, hogy
üzemanyagot fogyasztanak, mely amellett,
hogy véges mennyiségű, az eszköz tömegét
és ezzel a költségeket is növeli. A megoldás
a parittyamanőver lehet, mely Newton har­
madik törvényét használja ki: minden test
egyenes vonalú egyenletes mozgást végez,
amíg külső erő nem kényszeríti megállásra
vagy irányváltoztatásra. Űreszközök ese­
tében ez a kényszerítő erő a közelben lévő
bolygók által keltett gravitáció. Amikor egy
szonda elhalad egy égitest mellett, a gravi­
tációs erőt használhatja irányváltoztatásra,
gyorsításra vagy lassításra. Ehhez pontosan
Obszervatórium
2020.05.20. 23:37:20

meg kell tervezni, hogy mennyire közelítse
meg az eszköz a bolygót, és milyen irányból
érkezzen.
Mivel a BepiColombo úti célja a Merkúr, a
Naprendszer legbelső bolygója, ezért a szon­
dának minden ilyen érintésnél lassítania
kell, hogy a Naphoz egyre közelebbi pályára
kerülhessen. Az első lassítás során, melyet
a Föld mellett végzett, a szonda sebessége
közel tizennyolcezer kilométer per órával
csökkent. Ez elegendő ahhoz, hogy október­
ben a Vénusszal találkozva végrehajtson egy
újabb hasonló műveletet.
Az áprilisi manőver során 12  700 kilo­
méterre közelítette meg bolygónk felszínét.
Ennek köszönhetően amatőr csillagászok
is megfigyelhették az elhaladását. A szonda
tudományos műszereinek többsége az elha­
ladás során üzemelt, és a mérési adatok mel­
lett látványos képsorokat is küldött a Föld­
ről. A tudósok ezt a lehetőséget az űreszköz
kalibrálására használták, hiszen a Föld kö­
rüli ismert értékek segítségével a fedélzeti
műszerek finomhangolhatók.
A manőver ugyan teljesen előre prog­
ramozottan zajlott, az ESA darmstadti
irányítóközpontjában azonban végig fel­
ügyelték. Az elhaladás legkritikusabb pontja
az volt, amikor a szonda belépett a Föld ár­
nyékába. 2018-as indítása óta a BepiColombo
napelemeit akkor első alkalommal nem érte
napfény, így teljesen az akkumulátoraira
kellett hagyatkoznia. A művelet előtt a földi
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
072-073-obszervatorium.indd 73
GALAKTIKA
2020. június
Szigorú távolságtartás a földi vezérlőközpontban
(fotó: ESA)
irányítás gondoskodott róla, hogy az akku­
mulátorok teljes töltöttségen legyenek, és az
alkatrészeket előre felmelegítették, hiszen
földárnyékban akár -200 Celsius-fok is lehet.
A munkát nehezítette a COVID-19 jár­
vány miatt bevezetett távolságtartási rende­
let is. A manőver már jóval korábban prog­
ramozva és időzítve lett, elhalasztani nem
lehetett. A vezérlőben csak a szükséges mi­
nimális személyzet tartózkodott, a tudósok
és a mérnökök egy része otthonából követ­
hette az elhaladást. Az adatok feldolgozását
és a további kalibrációt távmunkában tudják
majd előkészíteni.
Az első bolygóérintési manőver sikeres
volt, így a BepiColombo űrszonda még egy lé­
péssel közelebb került ahhoz, hogy 2025-ben
pályára álljon a Merkúr körül, ahol 2026-ra
tervezik a tudományos munka kezdetét.
Bodó Zsófia, Góczán Bence
73
2020.05.20. 23:37:21
 GALAKTIKA
2020. június

Környezetkímélő elmúlás

A
HALÁL, az elmúlás bármeny-
nyire is fáj, az élet része. A hagyo-
mányos temetésekről azonban
kiderül, amúgy is szennyezett
környezetünket tovább terhelik, minden fázi-
sa károsítja a természetet.
A balzsamozóanyagok erős mérgek, pél-
dául formaldehidet tartalmaznak, a talajba
kerülve komoly szennyeződést okoznak, de
a hamvasztás sem semlegesíti őket. Mivel az
emberi testben általában rengeteg, a környe-
zetre káros kémiai anyag található, temetke-
zésnél ezek a földbe jutnak, hamvasztásnál
pedig a levegőbe.
Megdöbbentő, hogy maga a hamvasztás
is mennyire környezetszennyező. Globális
szinten az üvegházgáz-kibocsátás 0,2 szá-
zalékát teszi ki, mintegy 6,8 millió tonna
szén-dioxid jut így a légkörbe. Indiában a
hagyományos halotti máglyákhoz évente
ötvenmillió fát vágnak ki, ezek szén-dioxid-
kibocsátása is óriási.
A hamvasztás azonban nemcsak a globális
felmelegedéshez járul hozzá, mérgező anya-
gokat is juttat a környezetbe. Úgy becsülik,
2020-ra Nagy-Britanniában a krematóriu-
mok lesznek például a higany legnagyobb ki-
bocsátói.
A koporsós temetés sem környezetbarát.
A  koporsókészítés nagy energia- és anyag-
költséggel jár, a felhasznált festékek, lakkok,
műszálas anyagok is terhelik a környezetet.
És akkor még itt vannak a temetők által el-
foglalt földterületek.
Ezért is keresik folyamatosan a temetések
környezetbarátabb lehetőségeit, hiszen egy-
re nagyobb ezekre a társadalmi igény is. Aki
környezettudatosan élt, az szeretne így is tá-
vozni.
74 A jövő otthona
Az emberi test a természetes környezetben
a többi élőlényhez hasonlóan egyszerűen le-
bomlik. A testben lévő anyagok visszakerül-
nek az élet természetes körforgásába. Ismert,
hogy a sírokon milyen szépen nő a virág, és a
csatatereken nő legjobban a fű.
Ezt a természetes folyamatot tenné a te-
metés valódi alternatívájává egy seattle-i
nonprofit társaság. Emberi komposztálást kí-
nálnak temetés helyett. Az elhunytakból így
tápanyagban gazdag talaj lenne, amelyet vi-
rágok, fák vagy élelmiszernövények termesz-
téséhez lehetne használni. Ez nem sokban
különbözne attól, mint amikor a hamvakat a
kertben szórják szét.
Egy másik kutató olyan halotti ruhát, il-
letve leplet állított elő, amely egyrészt he-
lyettesíthetné hagyományos temetés esetén a
koporsót, másrészt a benne lévő biomix olyan
mikroorganizmusok és gombák keverékébe
burkolná az elhunytat, amely nemcsak gyor-
sítja a test lebontását, de közben semlegesíti a
káros anyagokat és mérgeket.
Ez csupán két módszer, amivel halálunk
után is tehetünk a környezetünkért.

074-075-jovo.indd 74 2020.05.20. 23:37:06

 PÓTOLD A NEBULA-DÍJAS SZERZŐ KÖTETEIT: GALAKTIKA
2020. május

VÁLASSZ 3-AT A 10-BŐL 3490 FT-ÉRT!

.

3 kötet

3490 Ft
+ ingyen szállítás!

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

AZ AKCIÓ JÚNIUS 1-JÉTŐL
A jövő otthona 30-IG TART. 75

074-075-jovo.indd 75
AZ AKCIÓ JÚNIUS 1-JÉTŐL 30-IG TART.
2020.05.20. 23:37:25
 GALAKTIKA
2020. június
Galaxis Útikalauz
rockzenészeknek
Ö
REG HIBA, ha egy zenekart
egyetlen slágerrel párosítunk.
Márpedig éppen ez történt
a Radioheaddel: az 1992-es
„Creep” noha a maga idejében nem aratott za-
jos sikert, mára szinte kizárólag ezzel a szám-
mal azonosítják az angol ötösfogatot. A későbbi
albumaik fényében ez szinte főbenjáró vétség,
hiszen az együttes többszörösen bizonyította,
hogy jóval többek egy melankolikus, önmar-
cangolásról írt dalnál. Különösen ékes példá-
ja ennek három egymást követő albumuk: az
1997-ben napvilágot látott OK Computer, a há-
rom évvel későbbi Kid A, majd az arra egy pár
hónapra megjelenő Amnesiac. Na de mi közük
ezeknek a sci-fihez? A válasz nem annyira egy-
értelmű, hiszen szigorú értelemben semmi, a
szövegek maximum utalás szintjén tartalmaz-
hatnak tudományos-fantasztikus elemeket, de
a zenei világ más kérdés. Rendhagyó írás kö-
vetkezik egy olyan együttesről, amely inkább
zenei megoldásain át repíthet bennünket távoli
csillagrendszerekbe, vagy épp párhuzamos di-
menziókba, fókuszban az előbb említett három
albummal.
Az 1997-es OK Computer az együttes sor-
rendben harmadik albuma, és egyben az első,
mely el mert mozdulni egy kevésbé rockos
irányba. A címe főhajtás Douglas Adams
munkássága előtt, akinek a Galaxis Útikala-
uz stopposoknak könyvsorozatot köszönhet-
jük. Az első könyv eredetileg rádiójátékként
futott, amit az együttes tagjai a turnébuszban
hallgattak végig 1996-ban. Mikor a főszerep-
76 A szférák zenéje
076-077-szferak.indd 76
Radiohead
lő Zaphod Beeblebrox átveszi az irányítást az
Arany Szív űrhajó felett, akkor hangzik el az
„Okay, computer…” kezdetű mondat – in-
nen az album címe. Douglas Adams hatása
itt nem ér véget: az album egyik legnagyobb
húzószáma, a „Paranoid Android” kedvenc
depresszív robotunknak, Marvinnak állít
emléket. A dal a címén túl hangulatában idézi
meg Marvint. Szomorkás, ijesztő képi világot
felvonultató szerzemény, amit egy kocsmai
konfliktus inspirált eredetileg, és amely ös�-
szefoglalja az egész albumot átszövő szöveg-
világot: őrület, erőszak, és a politika kilátás-
talansága. Az ezt követő dal, a „Subterranean
Homesick Alien” egy érdekes csavar a filmes
kultúrán: ahelyett, hogy mi néznénk egy űr-
lényekről szóló filmet, az űrlények néznek egy
rólunk, földiekről szólót. Továbbá a dal egy
játék az alien (idegen) szóval, utalva a nagyvá-
rosi egyedüllétre. Az OK Computer mindeze-
ken felül elindított egy olyan zenei vonalat,
ami a következő két albumon teljesedett ki
igazán. A hangszerelésben az öt tag elhagyta
a hagyományos gitár-basszus-dob hármast,
és Thom Yorke is többet kísérletezett a hang-
jával, mint azelőtt bármikor. Ékes példa a
„Karma Police” utolsó pár hangja, ami kísér-
tetiesen emlékeztet a klasszikus sci-fi filmek
űrhajóinak hangjára, vagy épp az ezt követő
„Fitter Happier” elektronikus eszmefuttatása.
A 2000-ben napvilágot látott Kid A koron-
got és a 2001-es Amnesiacot érdemes egy le-
mezként kezelni, hiszen dalaik egyszerre íród-
tak és lettek felvéve. A dalszövegekben ezúttal
2020.05.20. 23:36:50

egyáltalán nem találunk sci-fi utalásokat, a
sorok sokszor összefüggéstelenek, tele vannak
érdekes hasonlatokkal, és szokatlan párosí-
tásokkal. A hangsúly egyértelműen a zenére
esik. Rögtön a nyitányban kiélesedik a bil-
lentyűk fontossága, illetve a különböző zajok
belekeverése a hangszerelésbe. A címadó „Kid
A” visszaröpít bennünket a Tangerine Dream
és a Kraftwerk fémjelezte krautrock korszak-
ba, egy olyan időbe, amikor a zenében – nem
feltétlenül a rockzenében – először jelentek
meg tudományos-fantasztikus elemek. A „The
National Anthem” egy enyhén torzított bas�-
szusmenetre felfűzött, elborult free jazz tétel, a
„Treefingers” pedig a modern ambient iskola-
példája, mely akár egy lassú űrutazás aláfestő
zenéjeként is szolgálhatna. Az Amnesiacról ki-
emelendő a „Pyramid Song”, mely az idő cik-
likusságát taglalja, ezzel valahol Stephen Haw-
king előtt tisztelegve. Az „I Might Be Wrong”
hangulatában posztapokaliptikus, a címadó
dal egy kísérteties, szinte hátborzongató el-
jövetelre emlékeztet, a „Hunting Bears” egy
instrumentális, szintén posztapokaliptikus
A szférák zenéje
076-077-szferak.indd 77
GALAKTIKA
2020. június
állapotokat idéző dal, mely mintha egy elpusz-
tult vadnyugatra kalauzolna bennünket. Vé-
gül, de nem utolsósorban ejtsünk szót a „Like
Spinning Plates” című, utolsó előtti tételről,
melyet mintha visszafelé vettek volna fel, ezál-
tal olyan hangzást kölcsönözve a dalnak, ami
egy fordított világba repíti a hallgatót.
Ha eltekintünk attól a hagyományos
rockballadától, aminek a Radiohead a hír-
nevét köszönheti, és amit idővel maguk az
együttes tagjai is megutáltak, az ötösfogatról
egy szó juthat az ember eszébe: fura. Az
imént bemutatott három albumot nehéz jelle-
mezni, és annál nehezebb rangsorolni, hiszen
valahol kihagyhatatlan alkotások, valahol
meg taszító hatással lehetnek azokra, akik a
„Creep”-ből indulnak ki. Mindazonáltal aki
egy olyan trilógiát hallgatna végig, amit nyu-
godtan, hátradőlve is élvezhet, miközben az
őt foglalkoztató kérdéseken gondolkodik, az
nyugodt szívvel adjon egy esélyt akár mind-
három korongnak, akár csak az egyiknek.
Zsirka Richárd
77
2020.05.20. 23:36:50
 GALAKTIKA
2020. június
A félelem fejlesztői
E
LÉG CSAK egy pillantást vetni
napjaink eseményeire az 5G-vel
kapcsolatban, és máris látszik,
hogy mennyire igaz: nincs új a nap
alatt. Az emberek (okkal vagy ok nélkül) fél-
nek az ismeretlen, új technológiáktól, amiket
nem értenek eléggé. Mindegy, hogy 1800-as
évekbeli ludditákról vagy a 2020-as évek ur-
bánus emberéről beszélünk – amint a techni-
kai fejlődés lehagyja az ember elméjét, átveszi
az uralmat az irracionális rettegés.
Kevés olyan dinamikusan fejlődő területre
igaz ez, mint az informatika – a filmek és az
irodalom már a kilencvenes években is gyak-
ran csak értetlenül szemlélték, és színpadias,
bárgyú módon reprodukálták a „hekkereket”.
Tény, ami tény, az információtechnológia
azóta brutális ugrásokban fejlődik, és még a
téma iránt érdeklődőket is gyakran sokkolja
a tudomány haladása. Könnyű elképzelni azt
a pontot, ahol már a szakértők kezéből is ki-
csúszik a gyeplő.
xx Alex Garland, az Ex Machina és az Expe-
díció alkotójának új sorozata, a Devs pedig
pontosan egy ilyen pillanatról szól.
78 Filmajánló
078-079-film.indd 78
Devs
Sergei és kedvese, Lily az Amaya nevű,
szilícium-völgyi tech szupervállalat mun-
katársai. A lány a titkosítás terén dolgozik,
Sergei pedig a cég kvantumszámítógépeinek
kapacitását kihasználva a mesterségesintel-
ligencia-fejlesztő részlegen programozó. Egy
sikeres prezentáció után, ahol bemutatja azt
a programrészletet, mely képes egy élőlény
mozgását nagyjából tíz másodperccel elő-
re megjósolni mintaelemzés segítségével, a
férfi visszautasíthatatlan ajánlatot kap: a cég
vezetője áthelyezi őt a fejlesztői részlegbe.
Dev lehet.
Ez egy olyan titokzatos részleg, hogy a
munkájáról még a párjával sem beszélhet
majd. Nem vihet be semmit, és nem hozhat ki
semmit a munkahelyéről.
Maga a főnök, Forest kíséri be: egy ha-
talmas, külön épület, arannyal bélelve, több
méternyi vákuummal szigetelve, a közepében
egy géppel, ami olyan számítási kapacitással
bír, hogy azt már nem érdemes számszerűsí-
teni sem.
Sergei feladata egyszerű: elé tesznek egy
kódtömeget, amit el kell olvasnia és meg kell
értenie. A fiú pedig rájön, hogy ha ezt a kódot
lefuttatták, az mindent megváltoztat.
Lily másnap rémülten megy be dolgozni.
Sergei nem tért haza az éjjel, amire még nem
volt példa. Bent közlik vele a sokkoló hírt:
felvételek tanúsítják, hogy a fiú az este ön-
gyilkosságot követett el. Megvan a holttest, a
nyomozás lezárva.
Csakhogy Lily nem fogadja el ezt a magya-
rázatot. Párja hátrahagyott pótmobilján rejté-
lyes, lezárt adathalmot talál, és veszedelmes
2020.05.20. 23:36:38

nyomozásba kezd, ami elkerülhetetlenül a
fejlesztői részleg, és az általuk végzett érthe-
tetlen, felfoghatatlan súlyú kutatás felé tereli
a tántoríthatatlan lányt.
A sorozat a legkellemesebb módon hason-
lít Garland korábbi munkáira – a helyenként
rendkívül szokatlan, nagyon is művészi
képeket zseniális zeneválasztás teszi még
hátborzongatóbbá, a rendező igen ügyesen
játszik a csenddel, a rövidebb-hosszabb szü-
netekkel, és végső soron a téma is abszolút
beleillik a munkásságába, sőt ezen a ponton
egyfajta szintézisnek is tekinthető. Az Ex
Machina az ember és a technológia talál-
kozásáról, súrlódásáról, viszonyáról szól,
és arról, hogy miképp változtatja meg ez a
kapcsolat az embert, míg az Expedíció azt
mutatja meg, milyen hatást gyakorol egy,
a miénktől tökéletesen idegen tudat embe-
ri mivoltunkra. Itt pedig az rajzolódik ki
előttünk, hogy mit tesz az emberrel a „big
Filmajánló
078-079-film.indd 79
GALAKTIKA
2020. június
data” világa, az általa nyújtott fejlődési lehe-
tőségek – a kvantumszámítógépek, a rajtuk
futó intelligens programszegmensek, sőt
már önmagában a techcégek közti versen-
gés egyaránt olyan utakra kényszerítik az
egyéneket, ahol emberségüket hátrahagyva
kénytelenek döntéseket hozni. És hogy ez
hova vezeti a társadalmat… az már csak a
fejlesztőkön múlik.
A jövősokk fogalmát Alvin Toffler óta is-
merjük, de igazán a 90-es években indult, és
jelenleg is zajló robbanásszerű informatikai
fejlődés ébresztett rá minket, hogy pontosan
mit is jelent szó szerint frászt kapni a holnap-
tól. Az pedig, hogy van-e mitől félni, egyre
inkább úgy tűnik, hogy valóban néhány tech-
startup vezetőn fog múlni. Mert kvantum­
fölény ide vagy oda, az emberi birtoklási
vágynál nincs nagyobb erő a világon.
Holló-Vaskó Péter
79
2020.05.20. 23:36:39
 GALAKTIKA
2020. június
Borzasztó
Andrej Iljics Dajcs
B
ORZASZTÓ ÉV, hülye egy
év volt ez. És a vége is hülye
lesz: illik nagyapámhoz, az ő
hülyeségéhez és borzalmas-
ságához. Mindegy, ez most az ő teme-
tési beszéde. Meg az enyém. Mert én is
borzasztó vagyok. Hát figyeljenek csak:
temetési beszédben még sosem volt szó
ennyi baszásról.
„Arca fáradt volt, mégis férfias, és el-
képzelhetetlen lett volna lassan őszbe for-
duló, fegyelmet és erőt sugárzó bajusza
nélkül. De szinte a teste része volt vasalt
sarkú, mindig ragyogóra suvickolt csiz-
mája és széles bőröve is, amelyről jó ideje
hiányzott a pisztolytáska – ám ő továbbra
is érezte a jelenlétét, ahogy az amputált
karú hadirokkant is érzi a hiányzó test-
részt: tartása talán ezért sugárzott annyi
erőt és harciasságot. Féltek tőle az embe-
rek? Meglehet. Bíztak benne? Biztosan.
80 Borzasztó
080-093-dajcs.indd 80
Önmagunk
keresése közben
olyasvalamire is
ráakadhatunk,
amit legjobb
lenne gyorsan
elfelejteni.
És vakon. Ahogy régen az alárendeltjei,
úgy most mindazok, akikkel magányos
öregkora idején valahogy összehozta az
élete: megérezték rajta a különleges sor-
sot.” Ez ő is lehetne, gondoltam, amikor
csordultig átitatott az a végtelen unalom,
amely elhagyott házából áradt, és végül
felcsaptam a hálószobájában maga után
hagyott, kevés személyesnek tűnő holmi-
ja közül az egyiket: egy kékes műbőrbe
kötött, dohos noteszt, amelyet riasztóan
rendezett betűkkel körmölt tele. Sok-sok
teleírt oldal, vonalzó egyenességű margó,
formás, alig természetesnek tűnő, erősen
megdőlő betűk egyetlen helyesírási hiba
nélkül. Az én fafejű, monomániás, ma-
gába zárkózó, az egész világot gyűlölő és
rossz szagú nagyapám regényt írt – fe-
deztem fel. Az sem tűnt volna ennél külö-
nösebbnek, ha az a monomániás, magába
zárkózó, az egész világot gyűlölő és rossz
2020.05.20. 23:35:58

szagú majom ír regényt, akit az öreg ho-
zott magával rejtélyes útjainak egyikéről,
valahonnan Ázsia túlsó feléről. Karikó,
így hívta, és világ életében utálta. Karikó
nagyapám halála napján felmászott a ház
gazos udvarán álló egyetlen fára, azóta
az elvékonyodó törzsön ringatja magát,
sandán pislog rám, az egyetlen élőlényre,
aki a látókörében maradt, nem hajlandó
lejönni, és kizárólag szárán megrohadt
szilván él. Szerintem mindennap berúg
tőle, és azért nem mozdul, mert fél, hogy
ha nem öleli szorosan a fa redves törzsét,
lezuhan. Hunyorog, csuklik, és megállás
nélkül a seggét babrálja.
Nagyapámra emlékeztet.
Magamra maradtam a kongó, fűtet-
len udvarházban. Nagy részét nem hasz-
náltuk, csak az előteret, az abból nyíló,
feleslegesen tágas, zsúfolt konyhát, és a
mögötte induló folyosóra felfűzött három
apró szobát. A folyosót örökké lezárt ajtó
vágta ketté, azon keresztül juthattak va-
laha a ház egykori lakói a többi földszin-
ti szobába, a szalonba, a könyvtárba, az
ebédlőbe, a szivarszobába, az emeleti kis
szalonba meg a hálókba. Mondjuk, nagy-
jából így lehetett. Ki tudja, kié volt ez a
dácsa azelőtt? Milyen érdemeiért cserébe
kapta, hogyan tett szert rá a nagyapám?
Mire én idekerültem, már nem volt senki,
aki elmesélhette volna. Nagyapám pedig
szeretett úgy beszélni, mintha idekötné a
múltja: sok rossz vodka, pár Ázsiából ma-
gával hurcolt, kezeletlen betegség meg a
benne bujkáló, kikúrálhatatlan sznobéria
abba a homályos és tökéletesen értelmet-
len illúzióba ringatta, hogy ez az ő törvé-
nyes öröksége. Tompa fényű szeme előtt
nagy kalapos hölgyek, császárkabátos
urak, holtig alázatos komornyikok kar-
tánca derengett. Elhitette magával, hogy
Borzasztó
080-093-dajcs.indd 81
GALAKTIKA
2020. június
egy Csehov-darabban élt. Hogy ő a boga-
ras tudós a második felvonásból, aki vi-
lágmegváltó találmányán dolgozik.
Vagyis hát ravasz dög volt: velem hitet-
te el, hogy ezt hiszi; közben csak az ajtó
mögé zárt, földöntúli őrületéről igyeke-
zett elterelni a figyelmemet.
Hogy is felejthette volna el, ki ő? Egy
fűtetlen szuterénből menekült meg azzal,
hogy 17 éves korában jelentkezett a had-
seregbe. Finnországban kezdte a hábo-
rúzást, és gyorsan tanult: hamar letette
a mestervizsgát. Mert a háborúnak az a
mestere, aki már tudja, hogy csak a hülyék
maradnak a frontvonalban. Ő átküzdötte
magát a politikaiakhoz: dörzsölt volt,
kíváncsi, sokféle emberrel, sokféle hely-
zetben megértette magát, és semmikép-
pen sem akart hosszú időt tölteni olyan
helyen, ahol puskagolyók repkednek az
ember feje körül. Szinte bármire hajlan-
dó volt, hogy megérje a boldog öregkort
– gondolom. Mert a tényekről keveset tu-
dok. Én már a jutalmul vagy büntetésből
kapott, isten háta mögötti udvarházban
ismertem meg, nyugdíjas korában, ami-
kor kizárólag szakadt ülepű nadrágot és
foszlott mamuszt hordott – feltételezem,
hogy így is aludt.
Jutalom Beregovojban élni? Az ideva-
lósiak valószínűleg mind úgy gondolják,
hogy büntetés.
Amikor nem sokkal az érettségi előtt
apám úgy döntött, hogy ide kell költöz-
nöm, öngyilkossággal fenyegetőztem, ki
tudja, talán meg is próbálkoztam volna
vele. Apám fegyvert rántott, a pisztoly
csövét a fejemnek nyomta, és azt kiabál-
ta, hogy azonnal el kell tűnnöm Moszk-
vából. Azt is kiabálta, hogy ha nem me-
gyek, akkor vinni fognak, és őt is vinni
fogják, pedig azt a két kibaszott évet
81
2020.05.20. 23:35:58
 GALAKTIKA
2020. június
már guggolva is kibírná a leszerelésig, ő
guggolva töltötte az életét, büntetésből
született, büntetésből történt vele min-
den. A  pillanat nem volt alkalmas rá,
hogy közbevessek egy-két logikus kér-
dést, mert vadul vörösödő nyakán olyan
erek jelentek meg, melyekről még az az
anatómiai atlasz sem tett említést, amit
évekkel korábban kotortam elő valame-
lyik ruhásszekrényünk mélyéről, és azóta
kedvenc olvasmányommá vált.
Apám kezében remegett a pisztoly.
Kérdeztem már korábban, de nem árul-
ta el, hogy használta-e valaha. Ő min-
dent fordítva csinált, mint a nagyapám.
Kínlódva elvégezte az egyetemet, és friss
jogi diplomával a zsebében utazott Afga-
nisztánba. Négy évet töltött ott, közben
kétszer engedték haza szabadságra. Soha
nem mesélte el, mi történt vele, nem tu-
dom, korábban is sántított-e, korábban
is hiányzott-e mindkét nagylábujja, és
megvoltak-e csonka lábfején a letörölhe-
tetlen, kékesfekete rajzolatok.
A családi átlaggal persze nincsen baj:
nekem mindkét lábfejemen két nagyláb-
ujj nőtt, és olyan derűsen halványkék a
bőröm, hogy éjszakánként a pokrócaim
alól sugárzó szelíd derengés tart ébren.
Gyerekkorom minden álmatlanul töltött
éjszakáján új döbbenettel nyugtáztam a
jelenséget, és reggel mindenáron igyekez-
tem azt hinni, hogy csak álmodtam.
Nagyapámat bezzeg egy testi hibám
sem zavarta. Mivel soha nem beszélgetett
velem, azt sem kérdezte meg soha, milyen
érzés az, ha az ember már 13 éves korában
kétméteres, és semmi jele annak, hogy a
közeljövőben befejeződne a növekedése.
Milyen érzés, hogy meghökkentő testma-
gasságomhoz képest csupán ötven kiló
vagyok, az utcán megfordultak utánam
82 Borzasztó
080-093-dajcs.indd 82
az emberek, dolgozat előtt gimnáziumom
hatalmas épületének legtávolabbi zugá-
ból is meglátogattak a srácok, hogy ka-
balából megfoghassák kiálló lapockáim
egyikét – és a szomszédasszony, aki nem
sokkal később, jóval negyven fölött Mün-
chenbe költözött, mert azt tervezte, hogy
kurvaként fogja megkeresni a kenyerét,
búcsúzóul még a lelkemre kötötte, hogy
redőnyszerelő vagy ablakpucoló legyek,
de ha ez nem sikerül, akkor ő majd Mün-
chenben beprotezsál a Circus Kronéhoz?
Ne törjék a fejüket feleslegesen, gyor-
san elárulom a választ: borzasztó. Bor-
zasztó, borzasztó, borzasztó.
Hogy milyen kurva lesz abból, aki
előző huszonöt évét napközis tanárként
töltötte, azt nem tudom. De hogy min-
den szava fájt, az biztos. Pontosítok: még
most is fáj. Hiszen most is azt érzem,
amit akkor, mikor lépcsőházunk olajzöld
folyosóján száraz tenyerébe szorította a
kezem, és olyan vehemenciával suttogott,
hogy azt a tizediken is hallották. Bele
akartam rúgni, hátha eltalálom a gyo-
morszáját, azután legurítani a lépcsőn,
de úgy, hogy minden fokhoz odakoppan-
jon a feje. A fordulóban az utcára nyíló,
törött katedrálüveg fogaira akartam szo-
rítani a nyakát. Negyvendekás húsdara-
bokat akartam kiharapni a fenekéből. De
persze hallgattam. Csak bólogattam apró
fejemmel, ott fenn a magasban.
Akkor is hallgattam, amikor nagy-
apám egy koszosfehér Lada Szamara
csomagterébe tuszkolta két bőröndömet,
fémvázas hátizsákomat és a gitártoko-
mat. Az omszki repülőtéren hiába keres-
tem, nem várt. Attól féltem, hogy nem
ismerem meg, elsétálok mellette, és ezzel
halálra sértem. De sokszorosan tévedtem:
Moszkvából való kiűzetésem első napján
2020.05.20. 23:35:58

egyedül kellett Omszkból Beregovojba
buszoznom. Olyan sértődötten élt, hogy
nem volt már semmi, ami megbánthatta
volna, ráadásul ő nem ismert meg engem.
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT
w w w. fi l mvi l ag. h u
Apám nem sokat mesélhetett rólam.
Hanyadik mondatában említi meg az
ember, ha tizenhét éves, lepkesúlyú fia
két méter és 17 centiméter? Az első ötben
valószínűleg benne van – ezek szerint ő
nem beszélt rólam négy mondatnál töb-
bet, és nagyapám nem is volt kíváncsi
többre.
Mi lehetett az a négy mondat? Fogad-
nék, hogy az egyik egy szóból állt, és
így hangzott: borzasztó. A többi nem is
érdekel.
Amikor megérkeztünk új otthonom-
ba, nagyapám megmutatta a szobámat.
A szűk ablakon keresztül kiintett a kertre
– „az ott a kert”, mondta –, egy pillanatig
még állt előttem, talán felmerült benne,
hogy megölelhetne, esetleg végiggondol-
ta, milyen lehet ehhez a csontos, izzadt
testhez érnie, és nyomatékosan, mint
aki titkot árul el, megismételte: „a kert”,
vagy háromszor bólintott, megvakarta a
fenekét, és magamra hagyott.
Engedelmesen megnéztem a kertet.
Egy kinyitható, fémkeretes kerti széken
nagy majom ült, és szilvát evett. Amikor
meglátott, megvetően felém köpött egy
magot. A gaz és a sittkupacok háborújá-
ban a gaz állt nyerésre, távolabb egy le-
lakatolt gazdasági épület kuporgott, az
egykori veteményesre csak a hepehupák
emlékeztettek mellette. A kívülről ha-
talmasnak tűnő udvarház belül szűkös
volt és penészszagú. Amikor megkértem
nagyapámat, hogy körüljárhassak a fo-
lyosó lezárt ajtaján túli részében, mely
– biztos voltam benne – egész más lehet,
mint a saját szobáink, ő végre némi hatá-
Borzasztó
080-093-dajcs.indd 83
GALAKTIKA
2020. június
LXI I I . É VFO LYAM , 06. SZ ÁM 2020. j ún i us 490 FT / 8, 60 RO N
MURNAU
DÉMONAI
Hajdu Szabolcs
Hirokazu Kore-eda
Corben, a barbár
20006 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Kreif Zsuzsanna: Candide
9 770428 387007
20003
9 770428 387007
Murnau expresszionista démonai, a
Neverwhere képregény barbár birodal-
ma, világjárvány a videójátékokban, a
Devs sorozat, magyar Candide a vimeón.
A júniusi Filmvilágban szembenézünk a
szorongó világgal.
rozottságot mutatott, és annyi indulattal
tiltotta meg, hogy „babrálni kezdj ott,
mint valami szaros betörő. Az az ajtó már
soha nem nyílhat ki! A kurva életbe!”,
hogy megijedtem tőle. Végre! Érzelmeket
mutatott, és érzelemmel válaszolhattam.
Attól kezdve ellenségemnek tekintettem,
és amikor egy évvel később eltűnt az éle-
temből, hiányzott is egy kicsit.
Aztán még sokkal jobban megijedtem,
vagy inkább az ijedtséggel rokon, de az-
zal nem azonos, zsibbasztó, kellemetlen,
bár izgalmas érzés bizsergett végig a ge-
rincemen, a halála után: immár magá-
nyosan bolyongtam a házban meg a kert-
ben, és egyszer csak rábukkantam a kék
83
2020.05.20. 23:35:59
 GALAKTIKA
2020. június
noteszre, majd unottan lapozgatni kezd-
tem. És találtam egy mondatot: „alapo-
san leteremtette torzszülött és torz lelkű,
de hozzá mindig hibátlanul hű eszkimó
inasát. Megrémült, hogy esetleg babrál-
ni kezdi az ajtót, mint valami alattomos
betörő. Az az ajtó már soha nem nyílhat
ki! »A kutya teremtette!«, mondta neki,
és az eszkimó megértette, hogy a titkos
laboratórium, gazdája élete nagy kísérle-
tének szentélye örökre tiltott marad szá-
mára. Bár a világ új korszaka indulhat e
laborból, és őt sorsa vagy vad isteneinek
valamelyike e modern Édenkert közelé-
be vezette, mégsem tudhat többet, mint
a világ nyolcmilliárd lakója közül bárki.
De majd a másik nyolcmilliárddal együtt
ő is hálálkodhat, amikor az itt zajló me-
rész és különleges kísérletek gyümölcse
megszületik – szó szerint –, és egy új élet
kezdetét hozza el!” Nagyapám a saját re-
gényéből idézgetett nekem? Tulajdonkép-
pen ezért kezdtem a noteszt böngészni:
az ismerős mondatok kedvéért. Kíváncsi
voltam, hányszor mondott olyat, amit
már leírt. A regény helyszíne is egy vidéki
udvarház volt, de tágas, világos, kivételes
hely. Elzárt szárnyában sok-sok lakóval.
Méghozzá egy titkos tervnek megfelelően
páros számúval: a férfiak és nők száma
mindig megegyezett.
Nők!
Ha a noteszben nőkre terelődött a szó,
órákra abbahagytam az olvasást. Az eget
bámultam, és nem a felhőkre gondoltam.
Hanem Klarisára, a párhuzamos osztály-
ba járó cseh lányra, aki miatt apám szám-
űzetésre ítélt. Alig értem, miért: mit árt-
hatott volna nekünk egy tejfölfehér bőrű,
pisze, kissé görbe hátú lány? Amikor
könnyedén odavetettem apámnak, hogy
aznap este kivételesen kihagyom moszk-
84 Borzasztó
080-093-dajcs.indd 84
vai napjaim legnyomasztóbb programját,
a közös vacsorát, mert moziba megyek –
méghozzá egy igazi, hús-vér (fehér bőrű,
pisze, görbe hátú) lánnyal, akit alig kel-
lett győzködnöm, sőt úgy tűnt, szinte
örömmel tart velem, akkor ő felpattant,
izgatottan járkálni kezdett a szűk nappa-
liban, amelyet a nemrég beszerzett, fal-
hoz tolható kandalló tett még szűköseb-
bé, és keresztkérdések özönét zúdította
rám. Kérdései tapintatlanul célra törőek
voltak, és már a legelsőbe belepirultam.
Mert így hangzott: „baszni akarsz, te sze-
rencsétlen?” Azután rátett még néhány
lapáttal. Mellénk akart ülni – azt mond-
ta, úgyis imádja az óriásszörnyes filme-
ket. Meg akart várni a mozi előtt. A  ve-
títés vége után 20 perccel otthon akart
látni. Le akarta tépni Klarisa szőke, cseh
fejét. Nem viccelt: csapkodott, kiabált,
és ami a legfurcsább, a vita egy pontján
úgy láttam, mindjárt sírva fakad. Csak
egy pillanatra suhant át az arcán valami
ismeretlen, torz grimasz; szerettem vol-
na jobban megnézni, de már el is tűnt.
Hiába bámultam a képébe, újra csak az
indulatot, a szája sarkában buborékoló
nyálgömböt, a bal felső aranykoronát és
a nyakba mélyedő zubbonygallért láttam.
Mit lehet leolvasni egy apró foszlásokat
mutató, sötétzöld színű gallérról?
Ne válaszoljanak, úgysem hallom. In-
kább megmondom én: sok mindent. Az
ötven körüli, hízásnak indult, szörnyű
dolgokat látott katona életének jelen-
tős részét – csak elég közelről kell néz-
ni. De erre az értelmetlen dühkitörésre
nem adott magyarázatot. „Mi baj van
Klarisával?”, kérdeztem, és én is közel
jártam hozzá, hogy elbőgjem magam.
Ezután jött a félautomata Makarov meg a
vörös nyak. Végül átölelt, széles mellka-
2020.05.20. 23:35:59

sára rántott, azt hittem, meg akar fojtani,
és kapálózni kezdtem, de csak hosszan
szorított magához, bizonyos szempontból
nézve megölelt, kivárta, míg megértem
a helyzetet, és nem tiltakozom tovább.
Akkor megcsókolt, és kijelentette, hogy
másnap repülőre tesz, mehetek nagy-
apám vidéki dácsájába raboskodni. Ő úgy
mondta: „nyaralni”. Arra a kérdésemre
persze nem tudott válaszolni, hogy az
érettségivel mi lesz. „Majd megoldjuk”,
sóhajtotta, és hogy a zavaros helyzetet
további érthetetlen kijelentésekkel bo-
nyolítsa, még hozzátette: „nyilván tud-
tam, hogy így lesz. Hogy is lehetett vol-
na másképp… tudtuk, hogy ez is eljön.”
És még egyet sóhajtott. Hozzám beszélt?
Most, másfél évvel később úgy gondolom,
hogy nagyapámmal vitázott, őt vádolta:
ha szólni akart hozzá, mi mást tehetett
volna, magában átkozódott, vagy azzal,
akit éppen talált. Katonacsalád a miénk,
nálunk az állandó harc a természetes.
Apám és nagyapám között ez régimódi
állóháború volt, egymástól távol beásott,
mozdulatlan vonalakkal, és eleve dön-
tetlenre játszottak – valami régi, súlyos,
nagy sérelmet sejtettem mögötte, amely-
ről egyikük sem árult el soha semmit, pe-
dig mindkettejükből próbáltam kicsalni a
választ. Az még nem ok, hogy nagyapám
a világot bejáró, rögeszmés elhárítótiszt
volt, apám pedig az első vonalban az éle-
tét kockáztató, fantáziátlan frontkatona,
ahogy az sem, hogy egyikük szovjet, a
másik orosz egyenruhát viselt – hiszen
olyan kicsi a különbség. Dédapámat, aki
valószínűleg mindkettejüket lenézte vol-
na, egyforma tisztelettel emlegették: ő
falusi tanítóként kezdte pályáját, és Kol-
csak oldalán jutott élete csúcspontjára,
amikor egy kozákezred parancsnoka lett.
Borzasztó
080-093-dajcs.indd 85
GALAKTIKA
2020. június
Nagyapám természetesen igyekezett
fordított, lefelé ívelő karriert bejárni.
Nem sokat tudok sem róla, sem a szovjet
elhárításban betöltött szerepéről, meg az
állítólag emiatt szükséges számtalan ke-
leti útjáról, arról az évről, amikor Kam-
csatka határában, egy hóba vájt kuny-
hóban egyedül várta ki a tavaszt, vagy
amikor a Tunguszka környékén üldö-
zött egy dzerzsinszkojei száműzetéséből
szökött, messze kóborolt akadémikust.
Hosszú, közös estéinken óvatosan próbál-
tunk beszélgetni egymással. Fokozatosan
talán megkopott az a kölcsönös bizalmat-
lanság, amely harag, bosszúvágy, gya-
nakvás és undor változó arányú keveré-
kéből gyűlt közénk, de lassan haladtunk.
Egy bő év kettesben a világ végén mire
elég? Nekünk kevés volt. Még tíz ilyen év,
és megbarátkozunk. Néha feltört belőle
pár szakadozott mondat, amelyben mint-
ha magáról akart volna mesélni valamit.
De még mielőtt átszakadhatott volna az
a gát, mely az alaptermészete legmélyén
épült, mindig fékezett. Megemberelte
magát. Inkább káromkodott, vagy elhall-
gatott, vagy visszabújt a szobájába – talán
a regényét írta ilyenkor, vagy csak ivott,
vagy a nőkről álmodozott, akiket megírt:
könyve minden női szereplőjének szigo-
rú szabályok szerint kellett lefeküdnie az
összes férfi szereplővel. Azok a kedvenc
részeim.
Néhányszor azon is rajtakaptam, hogy
a ház lezárt, hátsó traktusában jár – de
mindig ügyelt rá, hogy én ne legyek ott,
amikor kinyitja a csavarokkal megerősí-
tett, vastag, barna faajtót, és azt is igyeke-
zett elkerülni, hogy lássam a visszatéré-
sét. Ráhagytam. Ha erőszakosabb lettem
volna, talán most nem feküdnék mezte-
lenül az Irtisz partján, nem fagyna kék-
85
2020.05.20. 23:35:59
 GALAKTIKA
2020. június
re a testem, és nem félnék percről percre
jobban attól a pulzáló, kékes derengéstől,
amely egyre erősebben sugárzik belőlem:
a közeli bozótos árnyéka lassacskán ki-
rajzolódik a havon. A fontos kérdéseket
sajnos nem tettem fel. A mi esetünkben
e fontos kérdések a gyűjteményére vo-
natkoztak volna, de nagyapám élete leg-
nagyobb – és fia meg unokája életére is
legnagyobb hatást gyakorló – szenvedé-
lyéről, a gyűjtésről egyáltalán nem esett
szó közöttünk.
Az embergyűjtésről. Mert dugásokat
gyűjtött. Baszásokat. Nem viccelek.
De most inkább apámra és magamra
gondolok, meg a mi elbaszott életünkre:
pedig már régen szembe kellett volna néz-
nem azzal az alapproblémával, hogy nem
tudom, valóban rokonok vagyunk-e. Le-
het, hogy csak a katonai elhárítás, a vele
szövetséges Gyámügyi Hivatal vagy közös-
sé vált sorsunk valamelyik véletlenszerű
bakugrása sodort minket egymás közelé-
be – csupán engem elfelejtettek beavatni
ebbe. Mit vádoljam őket, nyilván ők is ál-
dozatok. A rohadékok. A szemetek.
Nagyapám gyűjtőszenvedélye érkezé-
sem első percében, mindenféle magyará-
zat nélkül is nyilvánvalóvá vált: a lakó-
telepi két szobában felnőtt srác számára
meghökkentően nagy méretű konyhában
körben polcok és vitrinek zsúfolódtak
össze. És mindegyik tele: a világ minden
tájáról származó eszközök, ruhadarabok,
albumok, kéziratok, furcsa műszerek,
fém-, fa- és kőtárgyak töltötték meg őket.
Mintha egy óriáskirakós darabkái volná-
nak, amelyekből helyreállítható a világ-
mindenség. Nagyapám azt állította, hogy
minden a saját beszerzése. Mindent ő ta-
lált, ő gyűjtött be, ő hozott magával. Nem
értettem: teherautóval járt titkos beve-
86 Borzasztó
080-093-dajcs.indd 86
tésre? Amikor az állam- vagy pártérdek
azt kívánta, hogy egy évet töltsön egye-
dül Szibériában, akkor egy megpakolt
társzekeret hajtva igyekezett beolvadni
a nincstelen helybeliek közé? Apám egy-
szer azt mesélte róla, hogy ha nem olyan
fafejű, rigolyás ember, akkor a tábornok-
ságig vihette volna. Akkoriban úgy gon-
doltam, hazudik. Most is úgy gondolom,
hogy ha tehette, becsapott, de a zsúfolt
polcokat, tárlókat és zavaros formalinban
úszkáló embriókat meg azonosíthatatlan
állatpreparátumokat nézve felmerült
bennem, hogy nagyapám a saját lábában
botlott el a seregben, mert némi devian-
ciát mutatott. Hiába erőlködött, képtelen
volt megszabadulni az egyéniségétől, és
ezzel megásta a sírját: búcsúajándékként
egy romlásnak indult luxuskriptát kapott
Beregovojban – amelybe végül engem is
kénytelen volt befogadni.
De amíg a világot járta, gyűjtött. Állí-
tólag gyerekkora óta ez volt a mániája: öt
kontinensről hozott földet kevert az ud-
var virágládájába, hogy borsót termeljen
benne, Amundsen kutyáinak csontváza
ügyében levelezett a Norvég Királyi Aka-
démiával, és apám szerint a konyhaszek-
rény valamelyik polcán Einstein egyik
zanzásított heregolyóját őrizte.
Ehhez képest a könyvében kissé szabad-
jára eresztette a fantáziáját. Azt a szöveget
egy perverz őrült írta, aki arra számított,
hogy az olvasói is őrültek lesznek.
Úgy tűnik azonban, eddig én voltam az
egyetlen olvasója. És már ég az udvarház:
nemsokára fekete porrá válik a gyűjte-
mény és a kék notesz.
„Új Édenkert! E pusztuló Föld önjelölt
megmentőjeként rég felmérte már, hogy
nem tudósok és nem nagy szakállú papok
fogják elhozni a világot tönkretevő kó­
2020.05.20. 23:35:59
 GALAKTIKA
2020. június

rok gyógyszerét. Sokáig csak gyötrődött,

tépelődött, önmagát sajnálta, míg külön- EGY VILÁGJÁRVÁNYT
leges harci kiképzése egyik nyugodt nap-
ján – amikor stressztűrő képességét azzal KÖVETŐ GAZDASÁGI
tették próbára, hogy bekötött szemmel ÖSSZEOMLÁS
egy hideg pince ablaktalan, koromsötét
zárkájába zárták, és három-négy napig UTÁN KIUTAT EGY
nem mentek érte – meg nem világoso-
dott. Nem delírium volt ez, nem a két-
KIS KÖZÖSSÉG
ségbeesés őrült szikrája, hanem valódi, MUTAT, AHOL
nehezen szerzett, de váratlanul érkező,
minden mást kizáró bölcsesség. Már ér-
ÚJRAÉLED ŐSEINK
tette, hogy azért nem találta eddig sem HAGYOMÁNYA ÉS
ő, sem más a labirintusból kivezető utat,
mert az nyílegyenes. Most, hogy egyszer HITVILÁGA
rácsodálkozott az igazságra, soha nem
lesz képes másképp látni. Mindig ez az
út lesz az, amelyen megtér, azután halad
tovább.”
Patetikus, mint minden magányos
falusi ember a harmadik vodkája után.
Mégis volt ennek a szövegnek valami
avíttas bája: a szemem előtt vidékünk
jellegzetes figurája, a csapzott szakállú,
dülledő szemű, elmebeteg látnok jelent
meg, de nem Raszputyin, hanem valaki
más: aki egy ismeretlen kis párt járá-
si irodája előtt üldögél, magában kiabál
(kezében literes sör), vagy benn terpesz-
kedik az irodában, mert ő a megyei titkár.
Ez lett volna nagyapám titkos énje? Vagy
ez szeretett volna lenni? Nem, ő egészen
más akart lenni.
Hogy is magyarázhatnám meg? Nem
ragaszkodom hozzá, hogy elhiggyék.
Ahhoz túl lusta volt, hogy iskolát ke-
ressen nekem, így élete utolsó évét vele
töltöttem a házban, meg egyedül az Irtisz
gazos partján. Csak tengtem-lengtem. RENDELD MEG ITT:
Amikor végül titokzatos körülmények
között eltűnt, és én magamra maradtam, WWW.GALAKTIKABOLT.HU
rok gyógyszerét. Sokáig csak gyötrődött,
leltárt készítettem a konyhában álló há-
tépelődött, önmagát sajnálta, míg külön-
leges harci kiképzése egyik nyugodt nap-
ján – amikor stressztűrő képességét azzal
tették próbára, hogy bekötött szemmel
egy hideg pince ablaktalan, koromsötét

87
zárkájába zárták, és három-négy napig

Borzasztó
nem mentek érte – meg nem világoso-
dott. Nem delírium volt ez, nem a két-
ségbeesés őrült szikrája, hanem valódi,
nehezen szerzett, de váratlanul érkező,
minden mást kizáró bölcsesség. Már ér-
tette, hogy azért nem találta eddig sem
ő, sem más a labirintusból kivezető utat,
mert az nyílegyenes. Most, hogy egyszer
rácsodálkozott az igazságra, soha nem
lesz képes másképp látni. Mindig ez az

080-093-dajcs.indd 87 2020.05.20. 23:36:02

 GALAKTIKA
2020. június
rom böhöm mélyhűtőláda tartalmáról, és
úgy gondoltam, hogy egy fél évet kihúzok
itt, azután majd kitalálok valamit. Leg-
rosszabb esetben hazastoppolok Moszk-
vába, és megkeresem Klarisát. Boldogan
lettem Robinson Crusoe, ha felbukkant
volna egy Péntek, riasztólövésekkel zava-
rom el. Kivéve persze, ha nő, és Klarisára
hasonlít.
A fejemben most is meztelen nők tán-
colnak. De zenét nem képzelek hozzájuk.
Csak a testüket látom, a mellüket, a fe-
neküket, a bőrüket. Kicsik meg nagyok,
ismerősek vagy felfoghatatlanok. Kár,
hogy a képbe folyton bezavar a nagy-
apám: ő is megjelenik, egy majmot ölel
magához, és táncol, mint a többiek. Az
elmúlt egy órában – talán életem utolsó
órájában – többet tudtam meg róla, mint
az előző másfél évben. De még most is
nehezemre esik elmagyarázni, hogy iga-
zából ki volt.
Talán az úristen és egy kuplerosné keve-
réke. De a Barnum cirkusz igazgatója is ott
lehet a koktél alján: felrázva, nem keverve.
Fura ember volt. Az álmaiban egy utazó
nagycirkusznak is elég szörnyszülött kúrt,
mint a nyulak. Ő pedig figyelte őket, jegy-
zetelt, és arra készült, hogy e lehetetlen
menazséria utódainak nagypapája legyen.
És az istene. Iszákos, sáros csizmájú, vidé-
ki isten, aki kijavítja elődje hibáit, és új,
jobb fajt teremt a korcsok korcsaiból.
A konyha felét elfoglaló szekrénysor-
labirintus egyik polcán egy Biblia po-
rosodott, meg néhány bibliamagyarázó
füzetecske. Rég feltűnt, hogy mindegyik
Ádámmal, Évával vagy úgy általában a
Paradicsommal foglalkozik, sőt azt is
észrevettem, hogy van köztük, amelyik-
ben valaki aláhúzogatott vagy bekerete-
zett néhány mondatot. Amikor azonban
88 Borzasztó
080-093-dajcs.indd 88
egy este megkérdeztem erről, nagyapám
egyszerű, határozott választ adott – oda-
trappolt a szekrényhez, és az üveges ajtó-
ra fordította a kulcsot, amit azután kivá-
gott a sötét kertbe. Végül visszaült, töltött
magának, és poénkodni próbált – ez volt
közös életünkben a második vicce: „Tu-
dod, miért jobb az almánál a krumpli?
Mert én tudom!” Azzal felhajtotta a vod-
káját, és borzasztó szokása szerint nagyot
cuppantott hozzá.
Az első viccét tíz perccel azután sü-
tötte el, hogy másfél évvel ezelőtt meglá-
tott. Azt mondta, „ha tudom, hogy ekko-
ra vagy, még a télen eltüzelem a létrát”.
Harmadszor nem sokkal az eltűnése előtt
viccelt, amikor alkalmasnak hittem a pil-
lanatot, hogy valami komolyat kérdezzek
tőle. „Igazából miért itt élsz, nagyapa?”,
próbálkoztam, mire ő azt felelte: „Nekem
ez volt az Éden. Gondoltam, arkangyal-
nak még jó leszek”, azután legyintett,
és ivott. Udvariasan nevettem, bár most
már sejtem, hogy nem mókázni akart,
csak berúgott, és őszintébb lett a szoká-
sosnál. Ezek szerint mindössze két viccet
hallottam tőle életem során. Azokat sem
kellett volna erőltetnie.
Hiszen a napjaimból sosem hiányzott
a humor – és én voltam bennük a legna-
gyobb vicc.
Szégyelltem magam. Mindig szánt-
szándékkal késtem a tornaöltözőből, és
úgy bújtam az iskolai egyendresszbe,
hogy a többiek ne lássák a testemet. Már
a harmadik intőt kaptam késésért, amikor
apám kapcsolt, és szerzett egy orvosi iga-
zolást, amely a Moszkvai Központi Kato-
nai Orvosi Rendelők cirkalmas pecsétjét
viselte. Többet nem kellett tornáznom. Ha
a haverjaim úszni mentek, nem tartottam
velük. Egyszer rákerestem a MOKKOR-ra
2020.05.20. 23:36:03

az interneten, és nyomát sem találtam. De
nem kérdezősködtem, elfogadtam, hogy
amerre járok, titkok kísérnek. Ha otthon
maradok, hazajönnek értem. Vicc vagyok,
és titok. És még valami: borzasztó. Bor-
zasztó – az vagyok én.
„Gyermekkorában mindig csodálat-
tal figyelte apja teknősbékaszerű, púpos
kertészét, aki a kétszáz évesek nyugalmá-
val oltotta a gyümölcsfákat: karomszerű,
apró kezének mozdulatai nyomán termő-
re fordultak az öreg kertek. De ő az oltást
– magasabb célokra függesztve tekintetét
– más szintre emelte. Új Édent álmodott:
otthonát alakította át, és amikor végre
letehette fárasztó állami kötelezettsége-
it, ismét bejárta a világot. És embereket
hozott magával. Férfiaknak és nőknek
teremtett új otthont a házában. Etette,
tartotta őket, a terheseket féltő gondos-
kodással vette körül, és csupán egy felté-
telt szabott cserébe jótéteményeiért: saját
fajtárssal nem üzekedhettek. Kötelező
volt keveredniük. Más törvényt – hiszen
igazi felfedező természettudósként ő is
csupán figyelni, dokumentálni, és az ala-
kuló szabályok alapján újabb szabályokat
formázni tervezhetett – nem állított népe
elé. Csak egyre újabb gyűjtőkörutakat
tett. Vásárolt, cserélt – az emberkereske-
dők villái, a nagyvárosi kuplerájok meg
nyomortelepek, Szibéria végtelen tájai, a
tunguszkai kráter körüli falvak mind az ő
gyűjtési területévé váltak. Régi kapcsola-
tai és új, az ügy érdekében vállalt, minden
más szempontból elfogadhatatlan beszál-
lítói segítették, egyben el is borzasztották.
A kertje végében kialakított óvoda vigasz-
talta mindenért: szilárdan hitt benne,
hogy a birtokán született, a szeme előtt
cseperedő apróságok között totyog földje
jövője. Egy új, jobb faj ősapja.”
Borzasztó
080-093-dajcs.indd 89
GALAKTIKA
2020. június
Éjszaka volt, amikor ehhez a részhez
értem. A notesz a földre esett az ölem-
ből, félrerúgtam, felkaptam egy petróle-
umlámpát, és kirohantam a kert végében
rogyadozó gazdasági épülethez. A lámpát
a földre téve keresgélni kezdtem. Felbo-
rult persze, és kialudt, egy kevés kiöm-
lött petróleum kis lángocskákat gyújtott
a havon, azután azok is feladták. Sötét-
ben maradtam. Egy pillanatra mozdu-
latlanná merevedtem, füleltem – mintha
valahonnan a ködön túlról gyereksírást
hozott volna a szél. Gémberedő kézzel
tapogatóztam a hóban, de nem a lámpát
akartam megtalálni, hanem egy kőre volt
szükségem.
Vagy egy fél óráig tartó küzdelem árán
vertem szét a lakatot. Közben egyszer el
is sírtam magam, sokat káromkodtam,
és úgy átjárt a hideg, hogy azóta sem
hagytam abba a didergést. Elegánsabban
azt mondhatnám: a reszketés, amely ott
kezdődött, már életem végéig elkísér.
Mert ez most az, a vége. Ezt a pajtában
értettem meg: akkor, amikor az újra fel-
pislákoló lámpás fényében nem kerti
szerszámokat, tüzelőt vagy a nagy ház-
ban már szükségtelenné vált, rozsdásodó
fridzsidereket, könyvkupacokat, viseltes
ruhákat találtam. Hanem egy óvodát. De
olyat, hogy abba másnap be lehetett vol-
na ereszteni egy sereg ukrán háromévest.
Műanyag csúszdák, műanyag triciklik,
műanyag játékok. Műanyag asztalok kö-
rül műanyag székecskék, mellettük mű-
anyag ágyacskák, takarók, párnácskák.
A falaknál körben mindenféle orvosi mű-
szerek, fenn a gerendákba srófolva vak
ipari kamerák.
Leültem egy műanyag kisszékre – a lába
meg sem görbült a súlyom alatt –, és vet-
tem egy nagy lélegzetet. Meg még egyet,
89
2020.05.20. 23:36:03
 GALAKTIKA
2020. június
és még egyet. Úgy kapkodtam levegő után,
mint aki lefutott egy téli félmaratont. Pe-
dig a java még előttem volt.
Rohantam vissza a házba. A lámpát
otthagytam a már soha vissza nem térő
apróságok kísérteteinek: a testük talán a
gazdasági épület mellett sorakozó dom-
bocskák alatt rohad. A követ vittem ma-
gammal. Még egy zárral meg kellett küz-
denem.
Azzal a barna faajtóval a folyosón,
amit rég fel kellett volna törnöm.
A ház elhagyott helyiségeiben nem
nehéz cseresznyefa bútorokat meg kris-
tálycsillárokat találtam. Nagyapám nem
múltbeli illúziókat rejtegetett előlem.
Hanem élete nagy, addigra romba dőlt
vágyát.
Nem regényt írt, hanem naplót.
Nyilván attól félt, hogy irománya eset-
leg illetéktelen kezekbe kerülhet, és ezek
az illetéktelenek majd felelősségre vonják
valamiért, amit a gyűrött lapokon olvas-
tak – akkor majd diadalmasan felhívja
rá a figyelmüket, hogy a szövegben egy-
szer sem szerepel az a szó, hogy „én”, és
kitarthat amellett, hogy mindez csupán
kitaláció.
A vakolat átnevesedett és lehullott, a
fűtetlen folyosókon néhány madártetem
feküdt, amit patkányok dézsmálhattak
meg – ezt így is képzeltem. De egykor dí-
szes termek helyett vékony falemezekkel
elválasztott szűk fülkék sorakoztak min-
denütt. Bármerre jártam, ugyanaz a kép
fogadott: egy elhagyott tömegszállás nyo-
mai. Ajtó sehol, csak háromfalú bokszok.
Az üres falak között egy-egy csöpp, ajtó
nélküli szekrény és dupla ágy vagy mat-
rac. Végül azért egy tágasabb helyiséget
is találtam. Egy nyugdíjasotthon közös-
ségi termének, egy nőgyógyászati rende-
90 Borzasztó
080-093-dajcs.indd 90
lőnek és egy agrárszövetkezet könyvelé-
sének keverékét rendezték be benne.
„Gyűjteménye lángpallosú őreként
büntetnie és jutalmaznia kellett. Jutal-
mazni a terhességet, amely fajközi kap-
csolatból született, és büntetni… szinte
minden mást: a terméketlen szerelmet,
az újszülötthöz való ragaszkodást, a szö-
kést, a szűk közösséget veszélyeztető vi-
szályok szítását.”
A büntetéshez szükséges eszközöket
megtaláltam a pincében. Az egyikbe be-
lerúgtam: a fémszerkezet csörögve fel-
borult, a bakancsomra valami nyúlós,
fekete kulimász tapadt. A jutalmazáshoz
pedig nincs szükség eszközre. Mi lehet
az? Plusz fejadag? Séta a szabadban? Sza-
badság? Nem, az biztos nem.
A notesz utolsó fejezete – ezt olvas-
tam legelőször, hiszen az igazi rajongó a
krimit is a végén kezdi, mert a titok aka-
dályoz a szöveg élvezetében – itt, a be-
tört barna ajtón túl nyert értelmet: nem
lehetett negyven csodabogarat, magast,
alacsonyt, törpét, vöröst, sárgát, hófe-
héret vagy a még különösebb szerzemé-
nyeket titokban tartani. A történet azzal
végződött, hogy nagyapám régi kollégái
szabály szerint, hajnali három óra táján,
teherautókkal érkeztek, és minden lakót
elszállítottak. Az udvarház kiürült, a Pa-
radicsom elnéptelenedett; nagyapám há-
lás lehetett, hogy őt megkímélték – per-
sze Oroszország azért Oroszország, hogy
néhány régi jó elvtárs segítségére mindig
számíthasson az, aki a hazát szolgálta.
Nyugdíjazása után hagyták egy dara-
big, hogy a szenvedélyével foglalkozzon.
Szerintem figyelték is: eredményt remél-
tek az isten háta mögötti kísérletektől.
Talán arra vártak, hogy megszülessen a
siker. Miután lecsaptak rá, a nagyapám
2020.05.20. 23:36:03
 GALAKTIKA
2020. június

egyedül maradt az üres telepen, és attól

rettegett, hogy egykori társai újból fel-
keresik, de akkor őt is magukkal viszik.
Valószínűleg teljesen felhagyott a kuta-
A Z ÓN A NE M
tómunkával, és inkább iszákos, mogorva
nyugdíjassá nevelte át magát. Jobb hí-
KEDVELEI
ján élvezni próbálta a magányt. Azután A T URI S TÁ K AT,
jöttem én.
Rólam nem volt szó a naplóban. DE H A VA L A K I T
Nincs ennél árulkodóbb jel.
Nincs ennél borzasztóbb gondolat. BE F OG A DO T T,
Álltam a csöpp baszófülkék előtt, és
töprengtem. Az ágyékomra tettem a ke- A Z T NE M
zem. Gondolkodtam tovább. Azután
meztelenre vetkőztem, és elindultam. Így
E NGE DI E L . . .
legalább a fagyot éreztem a jéghideg pad-
lón. Legalább dideregtem. Egyébként egy
csomag vatta töltötte ki a koponyámat,
bamba voltam, és üres. Már nem gondol-
kodtam semmin. És reméltem, hogy so-
káig így is maradok.
Egy tükröt kerestem. A konyhában
csak az üveges polcok segíthettek volna,
azt a helyet elkerültem. Nagyapám szo-
bájában egy félbetört borotválkozótükör
támaszkodott az üres vodkásüvegből lett
vázának: a ház gazdájának eltűnése óta
senki sem nyúlt hozzájuk. Nem voltam
elégedett. Újra bejártam a pincét, kinyi-
tottam minden szekrényajtót, benéztem
minden mosdóba, végül a padláson, egy
orvosi vizsgálóban találtam meg, amit
kerestem. Nagyapám szaga ide is köve-
tett: valószínűleg az orvosi feladatokat is
ő látta el.
Állótükör. Aki elé lép, tetőtől talpig
megcsodálhatja magát. Még én is, pedig
megszoktam, hogy szinte minden tükör-
be görnyedten nézek, hogy darabokból
RENDELD MEG ITT:
kell összeraknom magam.
Ebben látta magát a sok fura figura, WWW.GALAKTIKABOLT.HU
távoli vidékről idekerült, -hozott, -csá-
Borzasztó 91

080-093-dajcs.indd 91 2020.05.20. 23:36:06

 GALAKTIKA
2020. június
bított, -rabolt, -édesgetett férfi és nő,
aki nagyapám őrült szenvedélyének kö-
szönhetően lett apa és anya. Gyerekeik
keverékek voltak: attól még boldogan
élhettek volna, de már nem élnek. Vagy
ha élnek, az orosz titkosszolgálat vigyáz
rájuk. Most én állok a helyükön, az én
testem az övék helyén tükröződik – én
vagyok az utolsó kísérleti egér. Moszk-
vában jártam iskolába, engem nem vittek
el. Megúsztam mindent, vagy parancs-
ra kíméltek meg, de végül idekerültem;
hogy még egyszer, utoljára dolga legyen a
tükörnek.
Nagy lábfej, botvékony lábszár. Ti-
zenkét lábujj. Kiálló bordák. Pörsenéses
arc. Kéken irizáló bőr. Ívesen kettéágazó,
ipszilon alakú nemi szerv – a legkékebb
testrészem. Magasságom 220 centi körül
járhat, de már egy ideje nem mérem.
Összetörtem a tükröt, és kijöttem a fo-
lyó partjára.
Oda, ahol nagyapám néhány hónappal
ezelőtt egy részeg éjszakán az Irtiszbe
esett. A teste nem került elő, csak a fel-
túrt hó jelezte, hogy ott járt – és távolodó
lábnyomokat sem talált senki.
Nem öltöztem fel, minek öltöztem
volna.
„A Föld kevés. Ez rég bebizonyosodott.
Hősünknek olyan keveréket kellett létre-
hoznia, amely csupán az egyik ágán szár-
mazik a vén bolygóról” – írta nagyapám a
feljegyzései utolsó lapján, már nyilván az
őrület határán. Hacsak nem én vagyok az
őrület gyümölcse.
Mielőtt kisétáltam az udvarházból,
amelynek gazos kertjét másfél éve alig
hagytam el, az összes, áramszünet idejére
tartalékolt petróleumlámpát felborogat-
tam. Még ki sem léptem a konyhaajtón,
amikor fellobbant néhány csökött kis láng-
92 Borzasztó
080-093-dajcs.indd 92
nyelv: épp annyi, hogy biztos lehessek ben-
ne, ezek már nem alszanak ki. A szilvafa
tetején Karikó vadul rikácsolt, de nem má-
szott le. A tűz nemsokára őt is eléri.
Most ott fekszem, pár méterre az
Irtisztől, ahol nagyapám eltűnése után
a legjobban össze volt túrva a hó. A hi-
deg csontig hatol. Ágyékomból kék fény
sugárzik az ég felé, a mocskos hóbucká-
kon bizonytalan árnyékok derengenek.
Néhány óra múlva felkel a nap. Addigra
megfagyok. Előbb-utóbb erre jön majd
egy orvhorgász vagy egy szerelmespár,
és rám talál. Akkor végre egyértelművé
válik, ki voltam: egy mániákus nagy-
apa, egy szeretni alig tudó apa porontya.
Katonák sarja, akiből nem lett katona.
A borzasztó.
De az is lehet, hogy nem leszek már
itt. Addigra eltűnök. A belőlem áradó
kék fény idecsal valakiket a magasból,
vagy ki tudja, merről, akik maguk mel-
lé emelnek, és visznek a nagyapám után.
Eljönnek értem az ismeretlen rokonaim.
Azok, akiktől – félig – származom. Kék
fényt árasztva suhanunk majd a csillagok
között.
Ha eltűnök…
Andrej Iljics DAJCS
A szerző 1967-ben született, Budapesten él
magyar feleségével és két lányával, Annával
és Bellával. Egy filmforgalmazó vállalat mun-
katársa, forgatókönyveket ír, filmeket (köz-
tük sci-fit: A 639. baba címűt) rendez, regé-
nyeket, novellákat, meséket fordít, de írt már
színdarabot, dalszöveget és képregényt is,
sőt egy magyar grafikussal és egy ékszerter-
vezővel közös kiállítása is volt. Eddig öt no-
vellája jelent meg a Galaktikában, valamint
még egy a Galaktika Lightban. Legutóbb la-
punk 351. számában olvashattuk tőle „Az
öszvér”-t.
2020.05.20. 23:36:07
 PÓTOLD A NEBULA-DÍJAS ÍRÓ KÖTETEIT! GALAKTIKA
2020. június

VÁLASSZ 3-AT 4990 FT-ÉRT!

INGYE
SZÁL N
LÍTÁS
!

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

Borzasztó
AZ AKCIÓ JÚNIUS 1-JÉTŐL 30-IG TART. 93

080-093-dajcs.indd 93
AZ AKCIÓ JÚNIUS 1-JÉTŐL 30-IG TART.
2020.05.20. 23:36:25
 GALAKTIKA
2020. június
„Talán a szenvedélyek kimerülése
a kezdete minden bölcsességnek”
James Hilton (1900–1954)
J
AMES HILTON Cambridge-ben
végezte iskoláit, és húszéves korában
már megjelent első regénye Catherine
Herself (’Catherine személyesen’) cím-
mel egy fiatal női zongoristáról és tanáráról.
Számos más könyv után Glen Trevor álnéven
megírt egy krimit, a Gyilkosság az iskolábant
(Murder at School, 1931), amely
később utat nyitott a hasonló
környezetben játszódó bűnügyi
regényeknek. Ugyanebben az év-
ben elkészült a fő művének tartott
A Kék Hold völgye (Lost Horizon),
amely elnyerte a Hawthornden-
díjat. (Magyarul Déry Tibor for-
dításában jelent meg, először
1936-ban.) Az eltérített repülőgép
utasainak története, akik egy ti-
tokzatos kolostorba kerülnek, ha-
talmas siker lett.
A következő évben megjelenő Isten vele, tanár
úr! (Goodbye, Mr. Chips!) személyes, keserédes
kisregény egy tanáremberről és az idő múlásáról.
A British Weekly lap felkérésére írt történet az író
elmondása szerint biciklizés közben robbant a
tudatába, és négy nap alatt készült el vele. A meg-
jelenés napján Amerikában 15  000 példányt
adtak el a könyvből. Ezzel Hilton gyakorlatilag
bestsellerszerzővé vált. Az elballagott diákjainak
gyermekeit nevelő Mr. Chipsről, aki a háborúban
elesett tanítványai, kollégái nevét vasárnapon-
ként felolvassa, bármelyik oldalon harcoltak is,
színdarab, musical, rádiójáték, tévésorozat, vala-
mint egy hét Oscar-díjra jelölt film is készült.
Hilton 1935-ben Kaliforniába költözött fe-
leségével, akitől nem sokkal később elvált. Má-
94 Képregény a Galaktikában
094-100-kepregeny.indd 94
sodik felesége egy orosz származású színésznő,
akivel nyolc évig élt együtt.
Hollywoodban megbecsült, jónevű forgató-
könyvíróként, Frank Capra barátjaként tovább
írta sikeres regényeit: Megtalált évek (Ran-
dom Harvest, 1941), Szeptember elseje (So Well
Remembered, 1945), Time and Time Again (’Újra
és újra’, 1937). A Mrs. Miniver
(1942) című háborús dráma forga-
tókönyvéért megkapta az Oscart.
Az alapvetően realista, néhol
szentimentális író húsz regényt
és számos forgatókönyvet írt.
A Kék Hold völgye a múlt század
fontos alkotása. A megkeseredett
európai állampolgár kiútkeresése,
menekülés egy komor, eszement
világból egy békés, elzárt időt-
lenségbe, a mai napig aktuális
problémákkal szembesít minket.
A kolostor, a Karakal csúcsa, a völgyet bevilágító
hold a boldogság útkeresésének szimbólumává
vált. Gyönyörű mondatokkal, gondolatokkal te-
lehintett könyv, amit mindenkinek el kellene ol-
vasnia, és eltöprengeni, mennyire más lenne az
élet, ha nem kellene folyton menekülnünk egy
tökéletlen világ tökéletes csapdái elől…
Az író szenvedélyes utazó és hegymászó volt,
imádta a zenét, de számos egészségügyi problé-
mával küzdött, és rengeteget dohányzott. 1954.
december 20-án, alig 54 évesen hunyt el első fe-
lesége, Alice karjai között.
Fogadják szeretettel a képregény második
részét!
Basa Attila
2020.05.20. 23:35:49
 GALAKTIKA .
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 95

094-100-kepregeny.indd 95 2020.05.20. 23:35:50

 GALAKTIKA
2019. augusztus

96 Képregény a Galaktikában

094-100-kepregeny.indd 96 2020.05.20. 23:35:52

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 97

094-100-kepregeny.indd 97 2020.05.20. 23:35:54

 GALAKTIKA
2019. augusztus

98 Képregény a Galaktikában

094-100-kepregeny.indd 98 2020.05.20. 23:35:55

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 99

094-100-kepregeny.indd 99 2020.05.20. 23:35:57

 GALAKTIKA
2019. augusztus

100 Képregény a Galaktikában

094-100-kepregeny.indd 100 2020.05.20. 23:35:59

 GALAKTIKA
2020. június

Galaktika a nagy­világban
Kedves visszatérő olvasónk, dr. Vass Gábor, akiről tudjuk már, hogy a Galaktika mellett a
másik nagy szerelme a siklóernyőzés, ezúttal a római Fiumicino repülőtérről jelentkezett
be. Pánikra semmi ok, még februárban járt ott, és azóta is kitűnő egészségnek örvend. (Háta
mögött a legklasszikusabb siklóernyő látható, Leonardo Da Vinci műve.)

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 101

101-nagyvilag.indd 101 2020.05.20. 23:34:42

 GALAKTIKA
2020. június

Gazdagíthatja-e az
emberiséget, ha megtanuljuk
irányítani az álmainkat? Vagy az
előregyártott képek csupán a
képzeletet ölik meg?

Kurd Lasswitz
AZ ÁLOMGYÁROS
T
IZENHÁRMAT ütött az óra,
és Németország középső részén
annak dacára is alászállt az al-
konyat, hogy az állami közvilá-
gítási rendszer és a washingtoni délkört
alapul vevő, újonnan bevezetett világidő
megpróbálta elkenni a tényt, hogy besöté-
tedett. A napnyugta ellen nem lehetett mit
tenni, sem új törvényekkel, sem nemzetkö-
zi szerződésekkel, ami jobban belegondolva
igencsak sajnálatos, mivel rengeteg terme-
lőmunka megy veszendőbe Napunk azon
kellemetlen szokása miatt, hogy az év felét
a látóhatár alatt tölti.
Az emberek már megint elégedetlenné
váltak, ezért bűnbakot kerestek minden
nyomorúságukra, aminek következtében
létrejött az éjszakánkénti szendergést a
kultúrát aláásó erőszakkal megvádoló,
és ez ellen küzdő Antiszomnista Párt, va-
gyis az alvásellenesek mozgalma. Mindez
102 Retro: Az álomgyáros
azonban csupán a csőcselék képzettebb
részének gyorsan megbánt tréfája volt, és
a rendetlenkedők beesett arca hamarosan
megmutatta, hogy mily keveset érnek az
„élősködő” alvás nélkül. Ráadásul azt sem
lehetett tagadni, hogy az alvás szokása egy-
re nagyobb teret nyer. Többet aludtunk,
mint korábban. Mihelyt sikerült e tényt
statisztikai eszközökkel rögzíteni, feltűnt
az alvásprobléma Kopernikusza, és e súlyos
kihívást a megközelítés megfordításával
elhárítva, egy új népek tavaszát ígért a ko-
rosodó Európának, feltéve, hogy a földrész
hajlandó lesz hódolattal adózni az intenzív
tömegalvásnak.
Az elavult biológia magasabb szintjét
jelentő biomisztika fontos felfedezést tett.
Eszerint az emberi fejlődés tendenciája az
alvásra és az álmok átélésére alapul. Bebi-
zonyosodott, miszerint csupán a realisták
szemfényvesztése az, hogy az ember ké-

102-112-lasswitz.indd 102 2020.05.20. 23:34:36


pes volna megbirkózni a zord valósággal;
minél fejlettebbé vált ugyanis a kultúra,
annál tehetetlenebbé váltunk a minden-
napok kihívásaival szemben, és egyre cse-
kélyebb mértékben voltunk képesek eleget
tenni az új társadalmi problémák elvá-
rásainak. Ugyanakkor köztudott, hogy a
természet önmagát szabályozza. Amire
a kultúra nem képes, azt az élő szervezet
megpróbálja magára vállalni. A modern
ember sokat alszik. Jóval többet, mint őse-
ink a 19. században, akik amúgy maguk is
kétségtelenül álomittasabbak voltak, mint
ókori elődeik.
Aki többet alszik, az többet is álmodik!
Ez jelentette annak a nagy kulturális rej-
télynek az egyszerű biológiai megoldását,
amelyikkel a 19. század filozófusai sem-
mire se mentek, pedig a dolog amúgy egész
egyszerű volt.
A modern kultúra fejlődése megragad-
ható abban, hogy a testi munkavégzés he-
lyét egyre inkább átveszi a szellemi munka.
Az izmok terhelését kiváltja az agy teljesít-
ménye. Ennek természetes következménye-
ként a gondolkodásért felelős testrészeink
szervesen tovább fejlődnek. Néhány kima-
gasló egyén esetén már korábban is tetten
érhető volt az agy túlingerlése következté-
ben beálló, emelt szintű idegtevékenység,
és ez a folyamat most kiterjedt az egész faj-
ra. A szerves fejlődéshez hosszabb éjszakai
nyugalom szükségeltetett. Amíg ugyanis
alszunk, addig takarékoskodunk a táplá-
lékkal és az innivalóval. Ennek következté-
ben a művelt emberiség táplálékigénye pon-
tosan olyan arányban csökkent le, ahogy az
agy fokozott igénybevétele miatt fellépő al-
vásvágya megnövekedett. A természet ilyen
zseniális módon adott választ a társadalmi
problémák legnehezebb részét jelentő táp-
lálkozás kérdésére. Az emberiség fejlődése
Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 103
GALAKTIKA
2020. június
során a táplálékfelvételt sikerült alvással
helyettesíteni. Minderre a fiziológusok
tiltakozásának dacára került sor, akik azt
állították, hogy a csökkenő mértékű kiadá-
sok távolról sem jelentenek bevételt. Töké-
letesen félreismerték az agyműködés ter-
mészetét. Egy metafizikus ezzel szemben
könnyedén bebizonyította azt, hogy fajunk
fejlődésének végcélja nem más, mint hogy
az emberiség fokozatosan eljusson az örök-
ké tartó alvás állapotába; ha ezt elérjük, ak-
kor megszűnik a születés és a halál, a faj ál-
landó szintre áll be, és biztosítottá válik az
egyén halhatatlansága; mindeközben pedig
eluralkodik az általános boldogság, hiszen
a zord és szigorú valóság helyét átveszi a
gondtalan, felelősséggel nem járó álomélet.
A túlvilágról szóló teológiai elképzeléseket
is pontosan így kell értelmezni. A filozófus
e nézőpont igazát egyértelműen bizonyítot-
ta azzal, hogy legkiemelkedőbb művének
boldogító hatását rögtön tetten érhetjük,
mivel a mű olvasása mély álommal ajándé-
koz meg minket.
Az alvás nemzetépítő erővé vált. A fe-
lelősségteljes pártok egyetértettek ab-
ban, hogy a haza java elválaszthatatlan a
polgárok lehetőség szerinti legnagyobb
összalvástömegétől. Az egyes országok ös�-
szehasonlításakor ettől kezdve már nem a
gabonatermelésüket, a kőszénkincsüket, az
iparukat, az exportjukat, a gyermekek szá-
mát, a fegyveres erőik nagyságát és az egy
főre jutó befizetett adó mennyiségét vették
figyelembe, hanem azt vizsgálták meg, hol
hány órát tölthetnek az emberek alvással és
álmodással. Nemzetünk gyermekei meg-
nyugodva láthatták, hogy országuk a civi-
lizáció csúcspozíciójában szendereg, és azt
is belátták, hogy az a politikai álmodozás,
ami korábban a hazai viszonyokkal szem-
ben gyakran felhozott szemrehányásnak
103
2020.05.20. 23:34:36
 GALAKTIKA
2020. június
számított, valójában nem volt más, mint
az európai kulturális fejlődés megelőle-
gezésének félreértett tényállása. Csupán a
mindenki által megvetett antiszomnisták
csekély létszámú maradványa tartotta
rossznak az alvást; a többi politikai párt kö-
zött csak az adott okot vitára, hogy ponto-
san milyen eszközökkel is kellene a leghaté-
konyabban támogatni azt. A szembenállók
ádáz vadsággal csaptak össze. Az Ösztönző
Párt tagjai azt az álláspontot képviselték,
hogy a nemzet aluszékonyságát mester-
séges, kábító hatású anyagok segítségével
kellene fokozni. Elvárták az államtól, hogy
erőszakkal érje el a nemzeti célkitűzések
valóra váltását. Biztosítsa támogatásokkal
az alvást elősegítő termékek megtermelé-
sét és előállítását. A kávét könyörtelenül be
akarták tiltani. Prémiumot követeltek a so-
kat alvóknak. Ellenfelük, a Támogató Párt
a szellemi befolyásolás módszereit hasz-
nálva törekedett az alvástömeg növelésére.
Ebből a célból eljuttatták az emberekhez a
két politikai párt parlamenti képviselői-
nek felszólalásait, a kormánykomisszárok
megnyilatkozásait, és elősegítették, hogy
a fiatal lírai költők ne csupán kiadhassák a
verseiket, de fel is olvashassák ezeket a kö-
zönségnek. Az előadótermeket kényelmes
heverőkkel bútorozták be. Olcsó zsebköny-
vek formátumában adták ki a 19. század
nagy filozófusainak munkáit, és gondos-
kodtak arról, hogy csak egészen halkan
lehessen az akkoriban népszerű operákat
játszani.
Siebler parlamenti képviselő úr, az Ösztön-
zők lelkes szószólója ebben a pillanatban
fejezte be az állam alvás- és álommonopó-
liumát követelő briliáns előadását az Una-
lom Kultúregyletben. Részletekbe menően
kifejtette, hogy az állam kötelessége lesz a
104 Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 104
jövőben az egyéni alvás- és álomelosztás
szabályzása és ellenőrzése. Egy politikus
szónoklatának sikerességét az mutatja
meg, hogy milyen gyorsan alszik el a hall-
gatósága; ráadásul a szerencsés szónoknak
így igen előnyös módon nem kell vitákba
bocsátkoznia. Siebler annyira hatásosan
szónokolt, hogy a beszéde végén ő maga
is elszenderedett; ehhez fogható dolog
korábban csupán néhány íróval történt,
miközben letisztázták az új tárcájukat.
Természetesen a népképviselet csarnokát
már az új idők elvárásainak megfelelően
alakították ki. A törvényhozó összejöve-
telekre nem egy hatalmas kupolateremben
került sor, hanem a képviselők telefonon
követték a szónoki rekamié felől felhangzó
szavakat. Kényelmesen meghallgathatták
a beszédeket, illetve maguk is fekvő test-
helyzetből jelentkezhettek szóra. Derék
nejeiknek így már soha többé nem kellett
amiatt zsörtölődniük, hogy a törvényho-
zók túl későn értek csak haza; ugyanakkor
persze előfordulhatott, hogy a szónoklat
egy mondat közepén félbeszakadt, mert a
képviselő felesége elvette az urától a tele-
font. A többiek persze arra gyanakodtak,
hogy társukat álomba ringatták a saját
szavai, és igazi hazafiként nagyra tar-
tották, mivel fényesen lángolt kezében a
nemzeti szentség fáklyája.
Mivel Siebler úr özvegy volt, így addig
beszélhetett volna, ameddig csak akart, ám
a szónoklata rá is pontosan ugyanolyan an-
dalítóan hatott, mint a többiekre. Miközben
azonban a hallgatósága valóságos őrjöngő
ásításviharban tört ki a szavai hatására,
addig a szomszédos szobában a képvise-
lő úr leánygyermeke, Amália sajgó szívvel
hallgatta szűk látókörű apja politikai út-
mutatását. A leány nagy barna szemében
nyoma sem volt az álomnak, e szőke angyal
2020.05.20. 23:34:36

egyfolytában azon törte bájos fejecskéjét,
mégis hogy a csudába hozhatná összhang-
ba az előbb hallott zord nézeteket a hosszú
hónapok óta eltitkolt szerelmes terveivel?
Mitévő legyen? Édesapja és eltitkolt szerel-
me, Dormio Forbach ugyanis az ellenséges
táborok, az Ösztönzők és a Támogatók tag-
jaként egymás elkeseredett ellenfeleinek
számítottak. Ez volt az oka annak, hogy a
fiatalember nem merte megkérni Amália
kezét. Most azonban a leány atyja Dormio
megélhetését is veszélybe sodorhatná azzal,
hogy az alvászati és álmodási intézmények
államosítását követeli. Az ifjú ugyanis egy
„álomgyáros” volt.
Mihelyt Amália meggyőződött arról,
hogy apjaura mélyen alszik, máris távbe-
szélőn hívta a Forbach Álomközpontot.
A szerelmesek zavartalan kapcsolattartását
kedves szavak és elektronikusan továbbí-
tott csókingerek tették lehetővé egészen
addig a pillanatig, míg szóba nem hozták,
ami a szívüket nyomta. Forbach végre be-
jelentette, úgy döntött, hogy függetlenül at-
tól, mennyi esélyük van a sikerre, másnap
reggel odaáll Amália atyja elé!
Bárcsak lenne egy olyan eszköz a kezük-
ben, amivel megértőbb hangulatra lehetne
e zordon férfiút hangolni! Esetleg egy álom
által? Amália erre természetesen már sok-
szor gondolt; de hogy a csudába lehetne az
apját rávenni arra, hogy vesse magát alá a
Forbach-féle kezelésnek, amikor a magán-
álomgyártás legelszántabb ellenségei közé
tartozik? A leány szerette volna ezt a kér-
dést alaposabban is megtárgyalni a ked-
vesével, ám a férfi a munkahelyén fellépő
problémák miatt kénytelen volt egy időre
félbeszakítani a beszélgetést. Az egyik ügy-
fele amiatt panaszkodott, hogy többször is
az anyósával álmodott; ez pedig azonnali
beavatkozást igényelt.
Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 105
GALAKTIKA
2020. június
•
Az alvás megoldotta a társadalmi prob-
lémák anyagi vonatkozásait, az álomnak
pedig az a feladat jutott, hogy rendbe te-
gye a mentálisokat is. Az alvó ember nem
gondolkozik, vagyis nem úgy működik az
agya, mint ahogy ébren szokott, vagy nap-
közben működnie kellene, amikor is kény-
telen engedelmeskedni az önazonosság, az
ellentmondás és az ok-okozati viszonyok
szigorú elvárásainak. Viszont aki alszik,
az csak álmodik, nem elemez, és nem von
le következtetéseket. Álmunkban egyálta-
lán nem lepődünk meg azon, ha váratlanul
szakadt öltönyben seperjük az utcát, majd
a következő pillanatban máris felpatta-
nunk a nagy hatalmú kabinetfőnök vállá-
ra, hogy lovagoljunk egy kicsit. Sarokkal
jól oldalba bökjük, mire ő előhúzza a pi-
páját a zsebéből, melynek alakjában fel-
ismerjük hűtlen szerelmünket. Amikor e
hölgyet tartjuk a karunkban, felfedezzük,
hogy az illető valójában nem más, mint az
Amerikában jobblétre szenderült, gazdag
nagynénikénk. Szerelmünk ragyogó csil-
lagok szakadó záporává változik, mi pedig
nem tudjuk eldönteni, hogy a villanások
izzó csókok-e, vagy titkos aranypénzek.
Na most, ki nem élt már át ilyen fantasz-
tikus látomásokat, melyek miatt a legcse-
kélyebb mértékben sem csodálkozunk?
Boldog az a nép, amelyiknek nem kell fog-
lalkoznia a politikai viták kérlelhetetlen
következményeivel, vagy a tudományos
kutatással, hanem minden fennakadás
nélkül élvezheti az álomvilág gyönyöreit!
Az ilyen nemzet kicsit sem csodálkozik,
ha ugyanaz a száj egymásnak tökéletesen
ellentmondó módon értelmez egy tényt,
nem lepi meg a köpönyegforgatás vagy an-
nak a határozott leszögezése, hogy a feke-
te az bizony fehér. Az emberek jókedvűen
105
2020.05.20. 23:34:36
 GALAKTIKA
2020. június
mindent elfogadnak, és azt tesznek, amit
csak akarnak. Nem kell ugyanis semmiért
sem felelősséget vállalniuk. Álmodnak,
majd ébredésük után az emlékek elhalvá-
nyulnak, és csupán a szabadság édes em-
lékezete marad meg. Napközben néhány
éber órát töltenek korlátok közé szorított
aktivitással a polgári élet szigorúan szabá-
lyozott gépezetében, aztán ismét magához
öleli őket az alvás istenségének lágy karja.
Eljuthatnak az álomtündérek varázslatos
birodalmába. Ily módon sikerült elhárí-
tani a kultúra másik nagy problémáját is:
azt, hogy az egyén szabadsága mégis mi-
ként összeegyeztethető az államhatalom
elkerülhetetlen kényszerintézkedéseivel.
Minél többet alszunk, annál kevésbé érvé-
nyesülhet a kényszer, és annál kiterjedteb-
bé válhat az álom boldog szabadságának
birodalma.
Ez a szabadság azonban nem jelenthet
rendeltetésnélküliséget. Azért van, hogy
felvidítson minket, nem pedig, hogy meg-
lepetésekkel kínozzon. Éppen ezért kell
kutatómunkát folytatni, hogy legalább az
álom lefolyásának általános pályáit meg
tudjuk határozni, hogy kiiktassuk a rémké-
peket, és szabályozhassuk a költői fantázia
viszonylagos irányultságát. A biomisztika
ezt a problémát is elhárította; egy tudós
orvosprofesszor szomnambuláns állapot-
ba kerülve, mélyalvás közben felfedezte az
„álomszervet”. Igen, ez a testrészünk tény-
leg létezik, mégpedig pontosan ott, ahol az
állati magnetizmus hívei keresték: a gyo-
morszájunk közelében, vagyis annál a test-
tájunknál, amivel az alvajárók közismert
módon olvasni tudnak; a ganglionrendszer
úgynevezett napfonatáról van szó, az ideg-
buborékokat megtöltő egyik különleges
ideggázról, melyet a következő képlettel
írtak le:
106 Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 106
C 632H418N26S8Fe2O99
A bizonyító kísérletet egy halálra ítélt
gyilkoson végezték el, aki a lelkiismeret-
furdalástól korábban nem tudott aludni: a
beavatkozást követően nyugodtan és álom-
mentesen szunnyadhat. A miszticizmus
egyik képviselője, egy neves filozófus pedig
az egyik összetett körmondatába gabalyod-
va, szerencsétlenül a gyomrára zuhant, és
elveszítette az álomszervét; azóta meglehe-
tősen tisztán érthető könyveket ír.
Dormio Forbach az álomszerv szakértője
volt. Beavatkozásai során részben külső in-
gerekkel hatott e testrészre, részben pedig
az agykéreg egyes területeit megfelelő mó-
don összeköttetésbe hozta az álomszervvel,
így irányítva az átélt képzelődés menetét.
Cége bevételének nagyobbik része a Dormio
által gyártott álomgáz értékesítéséből szár-
mazott. Ezzel töltötték meg a különleges
kaucsukpárnákat, melyekből a vásárló be-
lélegezhette a légszeszt. A párnákat ezenfe-
lül olyan elmés berendezésekkel látták el,
melyek a szunnyadóknak pontosan azon
érzékszerveire gyakoroltak finoman hatást,
amik aktivitása szükséges volt az álomkép
megjelenítéséhez. A szem ingerlése színek
kavalkádját eredményezte. Az álom kép-
zelőereje bármilyen képként értelmezni
tudta a különféle ingerek együttesét, hála
a hozzájuk kapcsolódó asszociációnak. Ha
az alvó szép tájakat akart látni, akkor eh-
hez a fülét használták fel. Jól ismert hegyek
és tájak nevét suttogták bele, lejátszották a
kocsik zúgását, vagy a legelésző jószág lágy
hangjait, ily módon a megfelelő irányba te-
relve a kialakuló álomképeket.
Forbach azonnal egy új álompárnát ké-
szíttetett az álmaiban felbukkanó anyósa
miatt panaszkodó, elégedetlen ügyfélnek.
2020.05.20. 23:34:37

– Nem figyelhetünk eléggé a kuncsaftok
egyéniségére – magyarázta az asszisztensé-
nek. – Ha tudtam volna, hogy ez az úr nős
férfiú, akkor körültekintőbb lettem volna.
Maga is hallhatta, hogy a minap mi történt
azzal az ügyfelünkkel, aki szép tájakat ren-
delt meg az álmai számára. Elaludt, de a
napkelte fényét pusztító tűzként értelmez-
te, a tehenek bőgéséről pedig azt hitte, hogy
beindult a tűzjelző. Kiugrott az ágyából, és
ráöntött egy egész lavór vizet. Kártérítést
kellett fizetnünk neki.
– Az az alak valószínűleg túl sok lég-
szeszt szippantott be.
– Éppenséggel nem, viszont gyújtómes-
ter a tűzoltóságnál.
Forbach felemelt egy levelet az asztalról,
de aztán dühösen visszadobta.
– Már megint egy ugyanilyen reklamá-
ció! – kiáltotta. – Dr. Mieriger fel van há-
borodva: „mégis mi ütött belénk, hogy a
kolerajárvány kitöréséről álmodtattuk?”
Mondja, jóember, hát mit küldött az ügy-
félnek?
– Kellemes, a szakmájához kapcsolódó
álmokat rendelt, ezért egy hatos kategóri-
ájú párnát küldtem neki, enyhe karbolin-
gerrel és gyászzenével. Úgy véltem, hogy
egy orvost kifejezetten boldoggá tesz az, ha
a város közegészségügyi állapotának meg-
romlásáról értesül…
– Na de kérem, dr. Mieriger nem orvos…
– Az lehetetlen! Akkor micsoda?
– Egy nagy biztosítótársaság elnöke.
– Nahát! Ebben az esetben azonnal bo-
csánatot kérek tőle.
Kopogtak az ajtón, és egy rendkívül ele-
gáns, bár kissé kihívóan öltözködő úriem-
ber lépett be.
– Engedtessék meg nekem a kérdés, hogy
vajon signora Muratori fent van-e jelenleg
az álomvezetéken – szólalt meg.
Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 107
GALAKTIKA
2020. június
– Persze. A 117-es melléken.
– Akkor kérem, legyenek szívesek ma
este a nevemet a hölgy fülébe suttogni:
Alboin von Warzheim vagyok.
– Itt van önnél a kisasszony személyes
felhatalmazása?
– Nem, kérem, a saját kezdeményezé-
semre jöttem el önökhöz.
– Ez esetben őszinte sajnálatunkra nem
tehetünk eleget az ön kívánságának. Az
álomtörvény alapján csakis az érintett sze-
mélyek megbízásait hajthatjuk végre.
– De kérem, tegyenek egy kivételt! Ha-
lálosan szerelmes vagyok… Reményte-
lenül! Olvastam ám egy hasonló esetről,
amikor is a derék anya megengedte a sze-
rencsétlen szeretőnek, hogy odasuttogják
a nevét. Ezt követte a szép álom, az alvó
felfigyelt rajongója személyére, és a feltá-
madó vonzalom eljegyzést eredményezett.
A pénz nem számít. Mondják meg egészen
nyugodtan, hogy mennyit kérnek ezért a
szolgáltatásért!
– Jó uram, erről egyszerűen nem tár-
gyalhatok önnel – tiltakozott Forbach. –
A  legcsekélyebb kötelességszegés miatt is
alkalmatlanná válnék felelősségteljes hiva-
tásomra. Semmiképpen nem szegném meg
a törvényes előírásokat.
Miután von Warzheim úr rosszkedvűen
távozott, Forbach azonnal folytatta a sze-
relmes Amáliájával félbeszakadt csevegést.
A kishölgynek időközben merész ötlete tá-
madt: Dormio küldjön el egy különleges,
preparált álompárnát az apjának. Ő aztán
titokban az öregúr feje alá csempészi azt.
Azzal akart apjának kedveskedni, amit
az a legjobban szeret: vadászattal, fejedel-
mi vacsorával és kedélyes beszélgetéssel,
melyeket egész egyszerű eszközökkel meg-
felelő ingerré lehet változtatni az álomtu-
datban. Ezáltal Siebler úrnak garantáltan
107
2020.05.20. 23:34:37
 GALAKTIKA
2020. június
jó lesz a hangulata, így amikor a fülébe
suttogják, hogy Dormio Forbach megkérné
a gyermeke kezét, akkor ez nagyon is jó öt-
letnek fog tűnni a számára. Amália úgy vél-
te, ily módon lehetne a leghatékonyabban
előkészíteni a másnapi leánykérést.
Szegény kishölgy azonban óriási csaló-
dottsággal hallotta, hogy Forbach eluta-
sítja a tervét. Az álmodó felhatalmazása
nélkül még akkor is tilos bármilyen be-
folyásolást kezdeményeznie, ha az érin-
tett leánya vállalná magára a felelősséget.
Amália hiába könyörgött és hízelgett;
bármennyire is nehezére esett, Dormio
kitartott. Még azt is elmesélte a kedvesé-
nek, hogy éppen az előbb volt kénytelen
elutasítani a dúsgazdag von Warzheim
tekintetes urat. Beszámolt a lánynak arról
is, hogy meglehetősen gyakran zaklatják
hasonló megkeresésekkel.
Utána pedig kitért annak a részletezé-
sére, mily kockázattal járna, ha Siebler
véletlenül felfedezné az álompárnát. Egy
ilyen botrány óriási támadófelületet nyit-
na a magánkézben lévő álomközpontok
megbízhatósága elleni kampány számára.
Amikor pedig a drága kis Amália tovább
makacskodott, felhívta a figyelmét arra,
hogy a siker igencsak bizonytalan. Nem
lehettek ugyanis biztosak abban, hogy
ha Forbach nevét Amáliával kapcsolat-
ban említik meg, akkor ez nem venné-e
el a jókedvre derítő álom hatását, hogy a
feltámadó rosszkedv aztán tudatalatti fi-
gyelmeztetésnek tűnjön a felébredő apa
számára, ami ugyebár nagyban megnehe-
zítené a terveik végrehajtását.
Amália megsértődött. Ha Dormio en�-
nyire szűk látókörű, akkor holnap reggel
igencsak kösse fel a gatyáját, amikor odaáll
a lány apja elé. Meglehetősen feszült han-
gulatban mondott búcsút az udvarlójának.
108 Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 108
•
Az atyai prédikációk engedelmes kísérőjé-
nek számító, ám amúgy istenként tisztelt
álom, melyet mindenekelőtt békességhozó-
ként tartottak oly nagyra – és persze éppen
ezért számtalan makacs vita tárgyát ké-
pezte –, nem volt kegyes az ifjú hölgyhöz,
kinek bájos feje nyugtalanul forgolódva
simult Forbach ajándékához, a saját álom-
párnájához. Dormio ugyan nem szolgált rá
arra, hogy aggódjon miatta, ám ha a férfi
holnap nem nyeri el az atyai beleegyezést,
akkor talán a kudarc miatt nem Amália fog
a legjobban senyvedni?
Hát semmit sem tehet ez ellen? Saját ko-
rának gyermekeként, hasonlóan minden
történelmi korszak asszonyaihoz, egészen
egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből az
abban egyszer már meggyökerezett gondo-
latot az álom hatékonyságával kapcsolat-
ban. Na de csupán egyetlen eszköz állt ren-
delkezésére, a saját álompárnája, benne az
álomgázzal és azokkal a szép melódiákkal,
melyek mindig és mindenütt képesek vol-
tak szerelmi vágyat ébreszteni az emberek
keblében:
„Boldogság és szenvedés,
Szomorú a töprengés,
Félelemmel eltelve
Kínok között lebegve,
Égig zengő ujjongás,
Sírba visz a szorongás,
Boldog csak az a lélek lehet,
ki ismeri a szerelmet!”
Nagy örömmel álmodozott fejét e
párnára hajtva, érezve a hangulatok lé-
lekemelő váltakozását, és hagyva, hogy
eltöltse a végtelen boldogság biztos tuda-
tának megrendíthetetlen, örömteli érzé-
se. Mi más volna a szerelem, ha nem az
2020.05.20. 23:34:37

egoista gyökerű szándékok és vonzódá-
sok egybeolvadása a szimpátiára alapuló
érzelmekkel? A büszkeség és az öntudat
boldogan hagyja magát feloldani, hogy a
feltételek nélküli odaadásba, élvezetbe és
lemondásba merülve boldoggá tehessék
egymást. A fájdalom, az élvezet… Milyen
hatással lehetne ez a párna az apjára? Le-
het, hogy felidézi benne boldog ifjúko-
rának emlékeit, meglágyítja a szívét, és
fogékonnyá válik tőle a szerelmetes érzü-
letek iránt? Számíthat arra, hogy legalább
megenyhül a hangulata, és jobb lesz a
kedve? A párna csakis szép álmokat hoz,
melyeket pedig egész bizonyosan békes-
séggel teli ébredés követ.
Amália nesztelen léptekkel beosont az
atyja szobájába, és óvatosan a mélyen alvó
öregúr feje alá csúsztatta a vánkost.
Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 109
GALAKTIKA
2020. június
•
Másnap reggel Siebler képviselő úr nyögve
és nyöszörögve ébredt nyomasztó álmából;
a komorság csak akkor tűnt el az arcáról,
amikor megkönnyebbülve rájött arra, hogy
csupán álom volt az egész. Amália viszont
reggeli közben feszülten és aggódva figyelte
az apját, s megpróbálta felfedezni rajta az
álompárna hatásait.
A képviselő szűkszavú volt, és úgy tűnt,
hogy egy fontos kérdés foglalkoztatja.
Reggelente általában órákon át böngészte
az újságjait, ám most csupán egy pillan-
tást vetett a lapokra, majd nyugtalanul
elkezdett fel és alá járni a szobában. A te-
kintete ekkor véletlenül egy hirdetésen
állapodott meg: Forbach cégét ajánlot-
ták a nagyérdemű olvasónak. Ez nagyon
is illett a gondolatmenetébe. Eszébe ju-
109
2020.05.20. 23:34:37
 GALAKTIKA
2020. június
tott, hogy a lánya milyen sokat sóhajto-
zott mostanában, és felidézte magában
Amália elejtett megjegyzéseit is. Oda-
hívta magához, és igencsak meglepte e
kérdéssel:
– Te ugyebár ismered ezt az álomgyárost,
Forbachot? Az a helyzet, hogy kedvem vol-
na kapcsolatba lépni vele. Persze csakis
akkor, ha valaki garantálni tudná nekem a
vállalkozása megbízhatóságát.
Amália természetesen kapásból fel tudta
sorolni jó pár olyan rokonukat és ismerő-
süket, akik készen álltak volna arra, hogy
Forbach dicsőségét zengjék. Számtalan
példával illusztrálta az álomközpont kivá-
ló beavatkozásainak eredményeit. Gyorsan
magához tért a meglepődöttségből, és az
apja jókedvén felbátorodva ügyesen úgy
intézte a dolgokat, hogy az uraság hajlandó
legyen fogadni Forbachot. Az idős férfinak
semmi oka nem volt az ellenkezésre, már
túl azon, hogy korábban bizalmatlanul te-
kintett az álomszakmára. Ilyen előzmények
után Forbachnak nem okozott gondot meg-
kérni a leány kezét.
– Az elém tárt dokumentumok alapján
semmi kivetnivalót nem találtam a céged
megbízhatóságával és értékével kapcsolat-
ban – állapította meg Siebler. – Abból a cél-
ból pedig, hogy teljes mértékben meggyő-
ződhessek a vállalkozásod képességeiről,
előfizetek nálad álomgázra jómagam és a
leányom számára.
E szavakkal egymásra helyezte a bol-
dogságtól sugárzó ifjú pár kezét, majd
mind a hárman belekortyoltak az egy
ilyen ünnepi alkalomra tartogatott kiváló,
1999-es borba.
– Az a helyzet, gyermekeim, nem sze-
retnélek további bizonytalanságban hagy-
ni benneteket azzal kapcsolatban, mégis
miképpen történhetett meg, hogy tegnap
110 Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 110
még az álmodás állami monopóliumát
támogattam beszédemben, ma pedig már
arra is hajlandó vagyok, hogy kiszolgál-
tassam magamat ennek a magánvállalko-
zónak itt. Éppen ezért bejelentem, hogy
milyen döntést hoztam. Teljes mértékben
visszavonulok a politikától, és lemondok
a mandátumomról, legalábbis mindad-
dig, míg napirenden van az álom kérdése.
Látva meglepődött arckifejezéseteket, a
kimondatlan kérdésetekre ezennel meg is
mondom a választ: döntésemet egy ször-
nyű álom miatt hoztam, melyet az éjsza-
ka folyamán éltem át. Kedves Dormio, te
fogsz arról gondoskodni, hogy hasonló
soha többé ne történhessen velem; ponto-
san ez okból leszek az ügyfeled.
– Mégis milyen rettentő álomról be-
szélünk? – tudakolta Forbach lelkesen,
miközben Amália arca lángvörös lett a
bűntudattól.
– Először csupa kellemes dolgot éreztem,
melyeket alig tudok szavakba önteni – vá-
laszolta Siebler. – Úgy tűnt, valóra váltot-
tam a vágyaimat, és bár éreztem, így is kell
még küzdenem és harcolnom, ám közben
nem kételkedtem az örömteli győzelemben.
Hullámoztak az érzelmeim, de mindennél
erősebb volt az elégedettség; közben pedig a
nagy költő, Goethe szavait hallottam:
„Boldogság és szenvedés,
Szomorú a töprengés,
Félelemmel eltelve
Kínok között lebegve,
Égig zengő ujjongás,
Sírba visz a szorongás…”
Az utolsó sorok azonban nem jutottak az
eszembe.
Forbach egy kérdő pillantást vetett Amá-
liára, aztán visszafordult Siebler felé.
2020.05.20. 23:34:37

– Milyen képeket festett álmában ez a
hangulat? Az álmok ugyanis csak képekben
szólítanak meg minket.
– Így igaz. Csakhogy én nem tudtam
megragadni őket, és most be kell érnem
azzal, hogy csupán az általános benyo-
másaimról tájékoztassalak. De a leglénye-
gesebb pillanatra jól emlékszem: a parla-
mentben éppen az álommonopóliumról
szavaztunk, és a döntő voksot én adtam le.
A szavazatommal keresztülment a törvény,
engem pedig egyből megtettek „álommi-
niszternek”. Bizony, én lettem az alvás- és
álomelosztás kolosszális gépezetének fe-
lelős vezetője. Egészen a nyakamig szap-
panbuborékok tengerében ültem. Minden
irányba szét kellett osztanom őket. Ehhez
szünet nélkül befújtam a buborékok közé;
mindenfelé szétröppentek, de egyre újab-
bak bukkantak fel. A hatalmas stadionban
pedig ott ült az egész nemzet. Mindenkinek
odarepült a fejéhez egy buborék, és kipuk-
kant; a cafatok üvegszilánkokká változtak,
amiket a honfitársaink eltorzult arccal
visszadobtak felém. Hamarosan már a mel-
lemig ért a metsző üvegdarabkák hegye.
– Ez nem az én álmom! – üvöltötte egy
polgártárs.
– Másikat akarok! – követelődzött a má-
sodik.
– Ma nem akarok álmodni! – kiabálta
egy társa.
– Mi ez a nyomorúságos vacak? – méltat-
lankodott a negyedik. Egyre csak panaszkod-
tak, és közben a szilánkok valósággal zápo-
roztak a fejemre. Ekkor azonban észrevettem
azt, hogy nem is az emberek kiabálnak velem,
hanem körülöttem a széksorokban az újságok
óriási nyomtatott betűi ülnek. Egy otromba
felkiáltójel így förmedt rám:
– Na figyeljen, méltóságos Siebler úr!
Most szépen megvizsgáljuk az állami
Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 111
GALAKTIKA
2020. június
álomköltségvetést, maga pedig fogja ezt
az egész történetet, amit elálmodtatott ve-
lünk, visszaszívja az egészet, de hátulról
előrefele ám!
Körülöttem egyre magasabbra nőtt a szi-
lánkhegy, csakhogy ezzel egy időben én is
megnövekedtem, és a lábammal ráhágtam
a romokra. Ez nem fájt, a szívem pedig a
büszkeségtől dagadozott, és hirtelen úgy
éreztem, mintha az összes tomboló, feke-
te alak valójában az én részem lett volna.
Őket kell szolgálnom, hogy odaadóan bol-
doggá és elégedetté tehessem mindet az
életet adó lélegzetemmel. Minden erőmmel
feléjük fújtam, újra és újra, új álombuboré-
kokat küldtem a tömegbe. Ezek a gömbök
egyre nagyobbak, hatalmasabbak lettek, és
végül már lefedték az egész gyülekezetet.
Alig kaptam levegőt, fájdalom hasított a
mellkasomba, mert olyan erővel fújtattam;
biztosra vettem, hogy most valamennyien
köszönetet mondanak nekem; én ugyanis
az egész nemzetet beburkoltam rózsaszínű
álmokkal.
Ehelyett a szilánkok egyre csak záporoz-
tak a talajra, a lelátók mind magasabbak
lettek, és fülsértő bömbölést hallottam:
– Nekünk aztán nem kell a te egy kapta-
fára készült világnézeted!
– Le az egységálommal!
Én azonban rájuk kiabáltam:
– Csak abból adhatok, amim van! Mást
nem adhatok nektek!
Utolsó erőmet megfeszítve szappanbu-
borékok felhőjét fújtam, és úgy éreztem,
mindjárt milliónyi darabkára hullok. Kö-
rülöttem az emberek lecsaptak a gömbök-
re, a szemük elé tartották, aztán dühösen
eldobták őket.
– Minden álombuborékon az ő képmá-
sa látszik! – harsogták. – Inkább álmodjuk
meg mi őt magunknak!
111
2020.05.20. 23:34:37
 GALAKTIKA
2020. június
Ekkor egy szilánk repült a szemembe és
mintha hirtelen új fény ragyogott volna be
mindent körülöttem. Döbbenten láttam,
hogy az egész csarnokban az összes szap-
panbuborékon az én képem van. Csakis
magamat láttam, bárhova néztem. Már
nem fújtam új buborékokat, mégis számo-
latlanul törtek elő a hasonmásommal díszí-
tett gömbök. Felhalmozódtak körülöttem,
és az a veszély fenyegetett, hogy megfulla-
dok. Csupán a messzeségben mormogtak
tompán dühös hangok. Hiába kapálóztam
magam körül, hogy megkapaszkodjak egy
emberben, valaki másban. Na, ekkor ri-
adtam fel, mégpedig izzadságban úszva.
Abban a szent pillanatban megfogadtam
magamban… szóval úgy döntöttem, hogy
elegem van a gyűlölt álompolitikából.
Az emlékezés annyira felzaklatta az idős
férfit, hogy elkezdett fel és alá járni a szo-
bában. Forbach halkan odaszólt a párjának:
– A te párnád…
Amália rábólintott.
– Nehogy elárulj! – kérte.
– Dehogyis! – felelte Dormio. – Most vi-
szont láthatod, milyen következményekkel
jár, ha valakire az álmában kényszerítünk
boldogságot. Csupán a fő csapásvonalat
határozhatjuk meg, a sikerről többnyire az
egyén dönt. Az álomkép ugyanis a tudat-
ban összegyűlt elképzelésekből építkezik,
mégpedig a megszokott asszociációkra
támaszkodva. Ezáltal különül el az egyé-
niség, és e valóság végtelen sokrétegűsége
lehetetlenné teszi az álmok megjóslását.
Nem lehet okoskodóan és jóindulatúan be-
lenyúlni valakinek az elméjébe, az álmok
szabályzása pedig még annál is nehezebb.
A te álompárnád önérzetet és önfeláldozást
sugallt; csakhogy ami a szerelmesek elmé-
jében boldog harmóniaként cseng, az egy
pártaktivistából félelmet keltő küzdelmet
112 Retro: Az álomgyáros
102-112-lasswitz.indd 112
robbant ki. A szerelmesek boldogsága csak
növekszik önmagunk odaadásával, míg
a nemzetek boldogsága megköveteli azt,
hogy mindenki szabadon fejlődhessen.
– De akkor az álmok gyártása megle-
hetősen bizonytalan kimenetelű vállalko-
zás? – vágott a szavába kérdő hangsúllyal
Amália.
– Nem jobban és nem is kevésbé, mint az
emberiség összes próbálkozása azzal kap-
csolatban, hogy meghatározza a jövőt. Az
élet túlságosan sokszínű, és egyedül csak
az a lélek boldog…
– Emeljük poharunkat arra, hogy az em-
beri szellem dicsőséges győzelmet arat a
sors fölött! – kiáltotta az asztalhoz vissza-
térő Siebler úr. – Igyunk a művészet ural-
mára és a feltartóztathatatlan kulturális
haladásra!
Összekoccantak a poharak, és a szerel-
mesek megszorították egymás kezét. A má-
sik szemébe nézve olyan valamit láttak, ami
biztosabb volt az alvásnál és az álomnál;
persze hangosan nem mondták ki, hogy
mire gondoltak. Egy kulturális vezérelvnek
ugyanis sohasem mondunk ellent.
Varga Csaba Béla fordítása
Kurd LASSWITZ
A német SF atyja 1848-ban született. Matema-
tikából és fizikából doktorált, majd gimnáziumi
tanárként helyezkedett el. Elsőként publikált
SF kisregénye, a „Bis zum Nullpunkt des Seins”
1871-ben jelent meg, és 500 évvel később ját-
szódott. Élete fő műve a Két bolygón (1897) című
nagyszabású regény, mely a fejlett marslakók-
kal való kapcsolatfelvétel története. Ez magya-
rul is három kiadásban látott napvilágot. Írt még
további novellákat és könyveket, előbbiek közül
kettő a Galaktikában és a Roburban olvasható.
1910-ben hunyt el, 70 évvel később díjat nevez-
tek el róla.
2020.05.20. 23:34:37
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER

347 348 349 350 351 352 353 354

MARS-KOLÓNIA AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK A DEKKÁN-PLATÓ TITKA
ÚSZÓ VÁROS EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS VULKÁNOK A JÉG ALATT
BOLYGÓFALÓ MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG ÖNJÁRÓ VILLAMOS NAPERNYŐ AZ ŰRBEN

+
SZENTE
+
BIGGLE
+
WINKLER
+
ANTAL
+
HYKES
+
MÁRKI
+
CHWEDYK
+
KARR
FEDERICI BOJTOR Előfizet KALUGIN FOX VARGA
CS őknek Előfizető
KARR VARGA DAJCS GULISIO BOJTOR GAILEY
BOLDOG
LEDBETTER
GAUT VEL HARTMAN
HENDON
AK
1200 BODOR HUSZÁR GAILEY GALINA CS knek
AK CROWLEY MAKAI
Ft! NESBIT Előfizető KOVÁCS TÉPŐ 1200 VÁSÁRHELYI
PANOV WATTS MUMFORD CS knek
AK MIKSZÁTH SPOFFORD
DAVID Ft! BELLAMY
SHIEL 1200 Ft!
SZINI

PETR GREGORY
GREGORY
Előfizet
CS őknek Fedina Stančík Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Benford
NANCY

Benford
AK
1200 Ft!
LÍDIA SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach Kress
CS knek CS knek Urbánszki
Előfizető
AK J. G. AK CS knek IAN Előfizető

Toochee DAVE
LLOYD
Biggle, Jr. Nemere 1200 Ft!
Ballard
1200 Ft!
RICHARD
Chwedyk LÁSZLÓ
AK
1200 Watson CS knek
AK
Hutchinson ISTVÁN
Ft! 1200 Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19347

A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

A SCI-FI LEGJAVA 19353

A SCI-FI LEGJAVA 19354

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁJUS

355 356 357 358 359 360 361 362

KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK INTERJÚ JOHANNA SINISALÓVAL EGY VARÁZSLATOS BOLYGÓRENDSZER METEORBECSAPÓDÁS AZ ÓKORBAN AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE S.T.A.L.K.E.R.-INTERJÚ AHOL A LEGRÖVIDEBB EGY ESZTENDŐ
ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD MIT FOGUNK ENNI 2050-BEN? ÚJABB MAGYAR ŰRHAJÓS? AZ ELSŐ UTASOK A HOLDHOZ P-OLED MŰSZERFAL KUPOLAVÁROS TŰZVÉSZ CSERNOBIL KÖRNYÉKÉN
CSERNOBILI SZARKOFÁG EMOJI DZSEKI SZUPERBOMBÁK A LESBEN ÁLLÓ ELLENSÉG
SÖTÉT ANYAG GRÖNLANDI OLVADÁS AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE
A HEXAGON-PROJEKT ELNÉMULÓ BÁLNÁK

+ + + + + + +
KARR
FRINI
KALUGIN
+
KARR
HARGLA
VARGA
SCHOLZ
BENFORD
KIVIRÜÜT
TÖRZS
BENINI
WINKLER
HOWARD
TURNBULL
FEDINA
FEDERICI
VAGANOV
HOLLÓ-VASKÓ
VARGA L.
JONES
MOMMERS
Előfizető
CS knek
BARNÓCZKY ECSÉDI
VARGA L.
FOX KOMOR
ALTOV FOX SOLYMÁR MAKAI AK
1200
HVATOV SURUGIU WATES GYIK ZAGAT J. VIRÁG
SALGARI AMBRUS Ft!
JONES SLACHTA VÖRÖSMARTY
TÓTH
JACK
Fedina Előfizető EMMI GREGORY
Nemere MIKE THEODORA DAVE
Vance
LÍDIA
CS knek
AK
1200 Itäranta Előfizető
Benford ISTVÁN Előfizető Resnick Előfizető Goss Howard Előfizető
CS knek
AK
Ft!
CS knek CS knek 1200
CS knek Varga Bodor
AK DAVE AK Előfizető ROMAN
Szélesi
Előfizető DAVE
AK
JACK
Kornis CS knek
1200 1200 Ft!

Vance
1200 Ft!
SÁNDOR
CS knek
AK
1200 Hutchinson Ft!
Howard Ft!
CSABA BÉLA
AK
1200 Ft! ÁRON Kulikov
MIHÁLY Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19355

A SCI-FI LEGJAVA 19356

A SCI-FI LEGJAVA 19357

A SCI-FI LEGJAVA 19358

A SCI-FI LEGJAVA 20359

A SCI-FI LEGJAVA 20360

A SCI-FI LEGJAVA 20361

A SCI-FI LEGJAVA 20362

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

A
Júliusi számunk várható tartalmából: JÚ 364
NIU . s
S zá
• Terraformálás ka 30-Á m
ph
ató TÓL
• Siv Ramdasz indiai szerző írása !
• Adam-Troy Castro és Erik Simon novellái
• Képregény James Hilton A Kék Hold völgye című regénye alapján

I-C-a-BeM / The Augmented Agent © 1961 by Jack Vance (Amazing Stories) • Halálfa árnyéka
© 2020 by Varga Csaba Béla • Lady with Fox © 2014 by Gregory Benford (Carbide Tipped
Pens) • Borzasztó © 2020 by Dési András György • Der Traumfabrikant ¤ 1886 by Kurd Lasswitz
(Das humoristische Deutschland) • Az istenvér ¤ 1891 by Gárdonyi Géza (Veszprémi Független
Hírlap) • The Immortals © 1962, 2004 by James E. Gunn
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2020.05.20. 23:34:16

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
HUMORRAL FŰSZEREZETT
ZÓS SCI-FI FOLYTATÓDIK!
2020. JÚNIUS

363 ÁRA: 2990 FT

Z IN ELŐFIZ
GA

ÚJ!
E

TŐ
AM
liusi :

I
A jú XL-ben

Á RA
ka nn
lak ti . Gu Gyémán
G a
es E nok
csak t kártyáv
m
Ja atatla ny al
2250 F
363

Halh
é
s reg
a
z izgalm ezése t!
a j
befe
JAMES E. GUNN
GALAKTIKA

Halhatatlanok
HARC AZ ÖRÖK ÉLET TITKÁÉRT
(ELSŐ RÉSZ)
20363

VANCE / VARGA / BENFORD /

243011

DAJCS / LASSWITZ /
I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU
630133

GÁRDONYI
3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

FT

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben
Halhatatlanok vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2020.05.20. 23:33:13

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Bevezető
A
Z EMBERISÉG mítoszai tele
vannak halhatatlan lényekkel.
Kezdve az istenekkel, akik a leg-
több hitvilág szerint örökké élnek,
már ha a saját köreikben kitörő viszályok nem
akadályozzák meg őket ebben. A mesék és le-
gendák világában azután megjelentek az első
halhatatlan emberek is, akiket vagy maguk közé
emeltek a nagy hatalmú természetfölötti lények
(pl. Ut-napistim), vagy éppenséggel megátkoz-
tak ezzel a tulajdonsággal (pl. a bolygó zsidó).
Az alkimisták a történelem folyamán évszáza-
dokon keresztül keresték azt az elixírt, ami örök
életet adhat a halandóknak, mindhiába.
A valóságban a tudomány mai állása szerint
halhatatlan lények legfeljebb a baktériumok
szintjén léteznek, illetve más, egyszerűbb orga-
nizmusoknál (főként csalánozóknál) áll fenn a
lehetőség, de egyelőre az emberi megfigyelés
lehetőségeinek végessége miatt nem mondha-
tunk bizonyosat. A növények közül a simatűjű
szálkásfenyő egyes példányainál állapítottak
meg 5000 év körüli kort, de hogy ezek a fama-
tuzsálemek valóban örökké élnek-e, csak egy
örökkévalóság múlva tudhatjuk meg.
A legkomolyabb bökkenő a legendákbeli
halhatatlansággal kapcsolatban kezdettől fog-
va az volt, hogy az eléréséhez először is meg
kellett halni. Remekül illusztrálja ezt a trójai
hősök esete a görög mitológiából, Jézus példá-
ja, illetve a dolgok sötétebbik oldaláról közelít-
ve az élő halottakról szóló legendák vámpírjai
és zombijai.
Az SF természetszerűleg megjelenésétől
fogva ezzel a problémával is igyekezett megbir-
kózni, többféle fiktív tudományos megoldást is
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2020. június
felkínálva. Az első és legegyszerűbb módszer,
de persze rövid távon a legfrusztrálóbb is, ha
az evolúcióra bízzuk a feladatot. Ily módon a
célt nemzedékek ezrei, százezrei után érhetjük
csak el. Ha gyorsabb eredményre vágyunk, a
tudománynak be kell avatkoznia a természe-
tes kiválasztódás lassú folyamatába. Ebben
segítségünkre lehetnek az alkimistáktól meg-
örökölt életelixírek, a mutációk, a nanotech-
nológia, valamint – ha nem fontos számunkra
elengedhetetlenül a test örökkévalósága – a
tudat feltöltése valamiféle szuperkomputerbe,
esetleg kiborgba. Még savanyúbb megoldás
a krionika, más néven hibernáció, aminek
haszna igencsak megkérdőjelezhető, hiszen a
minimumra csökkentett életműködés nem is
nevezhető igazi életnek.
Nem feledkezhetünk meg a halhatatlanság
társadalomra gyakorolt hatásairól sem. Hiszen
civilizációnk forrásai egyelőre végesek, ha töb-
bé nem halna meg senki, az valóságos népes-
ségrobbanáshoz vezetne, aminek a következ-
ményei beláthatatlanok.
Az emberiség mindazonáltal tovább álmo-
dik. A tudományos fantasztikum szerzői újabb
és újabb gondolatkísérleteket folytatnak le. Er-
ről tanúskodik James E. Gunn most következő
regénye is, és az előtte, amolyan második beve-
zetőként tálalt rövid novella, mely azt mutatja
meg, hogy a legeredetibbnek tűnő ötleteknek
is mindig vannak előképei, és meglelésükhöz
sokszor még a szomszédba se kell átmenni,
csak a magyar irodalom mélyére ásni.
Jó szórakozást!
Németh Attila
115
2020.05.25. 8:54:39
 GALAKTIKA XL
2020. június
A széles tömegek kezében a legáldá-
sosabb találmány is katasztrófát okozhat.
Az istenvér
E
LŐÁLLOTT EGY hosszú fehér sza-
kállú öregember. Könnyű sárga ruha
volt rajta. Látni lehetett azon át, mi-
csoda nagy, erős izmai vannak. A já-
rása is olyan volt, mint amilyen egy meginduló
ércszoboré lenne: méltóságos és erőteljes, az em-
ber azt hitte volna, valamelyik bibliai pátriárka
mászott ki a sziklasírjából, és öltözött angolka-
navászba.
A kormányzó felemelte fejét, és érdeklődéssel
nézte az idegent.
– Uram – szólt ez nyugodt, komoly hangon –,
arra kérem mindenekelőtt, hogy hallgasson vé-
gig; mert amit mondok, hihetetlennek hangzik,
de igaz; és így igazságtalan volna ön hozzám, ha
becsukatna az őrültek házába.
– Hallgatom.
– Én Robert Koch vagyok – mondta a fehér
szakállú öregember. Keresztbe fonta a karját, és
emelt fővel nézett a kormányzó szemébe.
– Még ebből nem sokat értek.
– Én ugyanazon Robert Koch vagyok, aki a
19. században megszüntettem a tuberkulózist.
A kormányzó mosolygott.
– Mit kíván? – kérdezte azon a hangon, amely
után hamar következik az ajtónyitás.
Az erőteljes öreg rendíthetetlen nyugalom-
mal folytatta.
– Ma van az ezredik évfordulója a születé-
semnek. Elhatároztam, hogy ha ezt megérem,
nyilvánosságra hozom az örök élet titkát.
Az öreg belenyúlt a kabátja zsebébe, és egy víz-
színű folyadékkal telt üvegecskét emelt ki abból.
116 Az istenvér
115-202-xl.indd 116
Gárdonyi Géza
– Itt van – folytatta –, a neve „istenvér”.
– Ön csudákat beszél, uram – kiáltott föl a
kormányzó megrendülve.
– A szernek nincs más hatása, mint hogy a
test anyagcseréjét gyorsabbá teszi. Közönsé-
gesen használva az ember csak azt veszi észre,
hogy csaknem szemmel látható hízásnak indul,
azonban ha a test a maga hiányzó elemeit keve-
ri általa a vérbe, akkor nem egyéb, mint egész-
ség-helyreállító, amelynek segítségével mindig
ellenállhatunk az öregedés folytán bekövetkező
kimúlásnak.
Ezzel Robert Koch egy ív papirost tett a kor-
mányzó elé.
– Tessék – folytatta –, a szívgyengülés, agy-
lágyulás, csontmeszesedés és egyáltalán vala-
mennyi halálokozó baj ellen itt van az ellenszer.
Tetszik tudni, az ember néhány hét alatt min-
den részében teljesen megújul. Az én italom a
sejteket is megváltoztatja.
Nem beszélhetett tovább. A kormányzó öröm-
től és lelkesedéstől elragadottan borult a nyakába.
Aznap délután éppen világgyűlés volt: a Föld
minden országának képviselője egybegyűlt arra.
Mikor a kormányzó bemutatta az ezeréves
tudóst, pokoli lárma támadt:
– Nem igaz! A kormányzó meg van őrülve!
Robert Koch sarlatán! Lássuk a bizonyítékot!
Lássuk a bizonyítékot! – Ezek a kiáltások hang-
zottak egyre a teremben.
Robert Koch egy vastag csomagot bontott ki
az elnöki asztalon.
A csomagban fényképek voltak.
2020.05.25. 8:54:39

– Itt van, uraim, kilencszázharminc fényké-
pem. Minden évben levetettem magamat két
példányban. Az egyiket megtartottam a polgár-
mesterek aláírásával és pecsétjével, a másikat
kilencszázharminc város levéltárában helyez-
tem el a kellő dátummal és pecsétekkel ellátva.
A kétkedés előbbi vihara szilaj lelkesedéssé
változott át a teremben. Egy pillanat múlva már
fenn lebegett a tudós a tömeg fölött. Kezét-lábát
csókolták, s a „világatya” címmel ruházták föl.
A gyűlésen mindjárt határozatot is hoztak,
hogy a Koch-féle istenvér előállítására gyárakat
építenek, és hogy az időszámítást ettől a naptól
kezdik.
Mikorra a gyűlésnek vége lett, már az egész
világot bejárta az örök élet italának híre. A lapok
különkiadásokat nyomtattak, amelyek fejlécé-
ben vastag betűkkel állt az új dátum: „Az örök
élet 1. évének 1. napján”.
Azt hisszük, érdekelni fogja közönségünket,
ha ezekből a rendkívüli kiadásokból közöljük a
Nap című napilap vezércikkét:
„Az örök élet megnyitó napja ez!
Az idők futása meg van állítva. A múlt
évezredek sírján örököt teremtett a világ
legnagyobb elméje. A csontfejű halál önszí-
vébe vágott kaszával hull az általa legyilkolt
népmilliók fölé. Nincs többé emberhalál. Az
örök istennek büszkén nyújt kezet az örök
ember. Beláthatatlan évmilliók felé veti bátor
tekintetét. Csak a Föld múlandó, és az ég
minden csillagai. Ha eljő az idők teljessé-
ge, az örök életű ember kirúgja maga alól
e hitvány portekét, és a tudomány szekerén
magának alkot majd új világokat.”
Végül kijelentették, hogy Robert Kochot meg-
teszik al-atyaúristennek és az istenvérgyárak fő-
igazgatójának.
Izgalmas és lázas nap volt ez az egész földön.
A kereskedők azonnal csalni kezdtek; milliomo-
Az istenvér
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2020. június
sok szegénységi bizonyítványt írattak maguk-
nak, és visszavonták a végrendeletüket; a ház-
tulajdonosok pert indítottak az építőmesterek
ellen, hogy az építményeik nem elég tartósak; a
fiatal házasok csalás miatt emeltek panaszt szü-
leik ellen, hogy tudniillik ezek a haláluk után
való örökség ígéretében házasították őket össze;
koporsóüzletek bölcsőgyárakká alakultak át;
a temetőkre haszonbérleti árverést hirdettek; a
nép gúnykacajjal verte le az életbiztosítási társu-
latok címtábláit; a barátok, káplánok és plébáno-
sok levetették reverendájukat, es háztűznézőbe
indultak; az egyházak kiáltványokat bocsátot-
tak ki, amelyekben hangsúlyozták, hogy a püs-
pöki székek és birtokok fennmaradása az örök-
vallás érdekében szükséges.
Még nem is gyártották az istenvért, máris a
legkegyetlenebb önzés és irigység kapott lábra
az emberek között; a testvérek egymást öldösték
az örökség miatt; az országutakon millió rabló
termett; az ékszerüzleteket még azon éjjel feltör-
ték; s a gazdagabb polgárok reggelre valamen�-
nyien rejtélyes halállal múltak ki.
Vadállati őrjöngés szállta meg az emberisé-
get: a pénzszerzés-düh gyilokkal uralkodott a
foldtekén, és oly általános vérontás kezdődött az
egész világon, hogy a rendőrségnek el kellett ko-
boznia azt az egy üveg istenvért is, különben há-
rom nap alatt kipusztult volna a teljes emberi faj.
GÁRDONYI Géza
Igen termékeny magyar író, 1863-ban született,
Ziegler Géza néven. Iskolái elvégzése után ta-
nítóként helyezkedett el, majd újságíróként és
szerkesztőként kereste kenyerét. Közben versek
és elbeszélések kerültek ki keze alól. Első önál-
ló novelláskötete, a Szerelmes történetek 1886-
ban látott napvilágot. Írt még drámákat, meséket
és naplókat, de legmaradandóbbnak az olyan re-
gényei bizonyultak, mint az Egri csillagok (1901),
a Láthatatlan ember (1902) és az Isten rabjai
(1908). A rövidebb prózai művek között számos
vallásos témájú, allegorikus fantasztikus novellá-
ja maradt fönn.
117
2020.05.25. 8:54:39
 GALAKTIKA XL
2020. június

F W A -
Snagym e s t er

U G O -
Hdíjas s ze r ző

CséU S-
LöO díjas

Halhata t
g
k zön rző
sze

Előszó Lithographing Company nevű cégnél,

Egyszer csak eszembe jutott a történet,
teljesen váratlan módon fejlődött ki
bennem úgy, hogy gyakran önálló élet-
re kelt.
A Halhatatlanok ötlete második
olyan életszakaszomban merült fel ben-
nem, amikor főállású íróként próbál-
tam boldogulni. Az első ilyen periódus
tizenkét hónapig tartott, 1948–49-ben,
majd felhagytam abbéli terveimmel,
hogy színpadi vagy rádiójáték-szerző
legyek. Jó pár írásomat sikerült elad-
nom (kezdetben Edwin James álnéven),
de nem kerestem annyit, hogy megél-
hessek belőle, így aztán elhatároztam,
hogy visszatérek a Kansasi Egyetemre,
és megszerzem a mesterfokozatot angol
nyelv és irodalomból. Két évvel később
állást kaptam a Western Printing &
118 Halhatatlanok
a wisconsini Racine-ban. Ez puhafe-
delű könyveket és Disney képregénye-
ket nyomott ki a Dellnek, meg a Litt-
le Golden Books szériát a Simon and
Schusternek. Aztán kineveztek szer-
kesztőnek, és feladatul kaptam, hogy
indítsak egy science fiction sorozatot,
csakhogy amikor életemben először,
1952-ben, Chicagóban részt vettem a
Worldconon (ez volt az első rendezvény,
amin valaha részt vettem), megtudtam
az ügynökömtől, Frederik Pohltól, hogy
négy történetemet eladta, ezért úgy
döntöttem, visszatérek a főállású írói
tevékenységhez. E két és fél éves idő-
szak körülbelül felénél született meg a
Halhatatlanok ötlete. A science fiction
varázsa a grandiózus ötletekben rejlik,
és abban a kérdésben, hogy „mi lenne,

115-202-xl.indd 118 2020.05.25. 8:54:40

 XL GALAKTIKA
2020. június

Mi lesz, ha a halhatatlanságért folytatott harc

az egész világot romba dönti körülöttünk?
Érdemes lesz-e akkor még örökké élni?

a tlanok
James E. Gunn

ha?”. Egy napon elkezdtem gondolkozni
azon, mi volna, ha az emberiség meg-
szerezné magának a halhatatlanság tit-
kát. Ekkor keltek életre bennem ezek a
történetek. Tegyük fel, hogy vannak te-
remtmények, akik eleve halhatatlanok.
Mert mi is az öregedés? A vérkeringés
lassú összeomlása, amikor már nem
tudja megfelelően táplálni a sejteket, és
nem szállítja el a mérgező anyagcsere-
termékeket. Miért ne lehetne valakinek
ennél jobb vérkeringése? És miért ne
lehetne átvinni véradással ezt a képes-
séget másokba? És mi van akkor, ha a
megfiatalodás képessége egy vérben
található fehérjéhez köthető, ugyanúgy,
ahogy az immunrendszer működése
a gamma-globulinokhoz. Köztudott,
hogy ha ezeket beinjekciózzuk valaki-
be, akkor átvisszük a védettséget egyik
Halhatatlanok
szervezetről a másikra. Igaz, hogy így a
megfiatalodás képessége csak időleges
lesz, legfeljebb harminc-negyven na-
pig tart, hasonlóan a gamma-globuli-
nokkal szerzett passzív immunitáshoz.
Ezek a „mi lenne, ha?”-k indították el a
történetet a megszületés útján.
Nekiláttam hát, és megírtam „Az új
vér” című elbeszélést, amelyet az ügy-
nököm elküldött John Campbellnek, az
Astounding Science Fiction szerkesz-
tőjének. Az írásom az 1955. novemberi
számban jelent meg. Eddigre már be-
fejeztem a sorozat második darabját,
„A donor”-t. Campbellt azonban nem
érdekelte egy újabb halhatatlan vérrel
kapcsolatos novella, így ezt az írásomat
a Startling Storiesnak adtam el. A téli
számban akarták megjelentetni, de az
őszi lett az utolsó (nem ez az egyetlen
119

115-202-xl.indd 119 2020.05.25. 8:54:40

 GALAKTIKA XL
2020. június
újság, amelyiknek a megszűnésénél ott
voltam). Továbbálltam a novellával,
amit ezúttal a Fantastic Stories of the
Imagination vásárolt meg. Jóval később
hozták le, az 1960. novemberi számban.
Akkoriban költöztem vissza a csalá-
dommal Kansas Cityből Lawrence-be,
amikor „Az új vér” megjelent. Felkértek,
hogy tartsak pár órát angol fogalmazás-
ból a Kansasi Egyetemen. Még mielőtt
a félév véget ért volna, rám bízták az
egyetemi lap felelős szerkesztői állását.
Úgy egyeztem meg a főnökeimmel, hogy
nyáron havonta csak három hetet dolgo-
zom az egyetemen, a negyediket otthon
töltöm, hogy írhassak. Az első nyáron
megírtam „A medikus” című novellát,
amit Bob Mills adott ki a Venture Science
Fiction 1957. júliusi számában „Nem is
olyan nagy ellenség” címmel. A második
nyáron elkészült a „Halhatatlanok”; ezt
Fred Pohl közölte le a Star Science Fiction
Stories 4 című antológiában, 1958-ban.
Ekkoriban indította el a Bantam
Books kiadó a science fiction sorozatát.
Eladtam nekik a Station in Space (’Ál-
lomás az űrben’) és a The Joy Makers
(’A  boldogsággyárosok’) című írásaimat,
harmadikként pedig felajánlottam a Hal-
hatatlanokat. Ez 1962-ben jelent meg.
A kontinens másik szélén, a Bantam
Books Los Angeles-i szerkesztőségében
dolgozott egy tehetséges forgatókönyvíró,
Robert Specht. Minden hónapban meg-
kapta a kiadó új könyveit a keleti partról,
és egy alkalommal éppen a Halhatatla-
nokat vette magához. Később elárulta
nekem, hogy amikor belenézett, azonnal
elhatározta, hogy átdolgozza filmre.
120
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Halhatatlanok
115-202-xl.indd 120
Négy évvel később, amikor Everett
Chambersszel dolgozott együtt a Peyton
Place tévésorozatban vezető forgató-
könyvíróként, rávette Chamberst, hogy
vásárolják meg a Halhatatlanok mozi-
és televíziós filmjogait. Felvették a kap-
csolatot az akkori ügynökömmel, Harry
Altshulerrel (Fred Pohl abbahagyta az
ügynökösködést). Megegyeztünk egy
kétéves szerződésben úgy, hogy féléven-
te fizetnek egy kisebb összeget jogdíj
gyanánt. Három alkalommal kaptam is
a pénzt, de a negyedik sohasem érkezett
meg. Írtam Bob Spechtnek, aki tájékoz-
tatott arról, hogy Chamberst elbocsátot-
ták, és hogy eddig hiába próbálkozott
Hollywood minden producerénél, rende-
zőjénél, jelentősebb színészénél, de most
új lehetőséget lát, így aztán kötöttünk
egy új szerződést. Mindenki legnagyobb
meglepetésére a megfilmesítés ezúttal
összejött.
Az ABC elhatározta, hogy nem vásá-
rolja tovább a tévéfilmeket Hollywoodtól,
hanem sajátok gyártásába kezd, amiket
aztán „A hét filmje” műsorsávban ad le.
Egyszeriben forgatókönyvekre volt szük-
ség, és Bob Specht eladta a Paramountnak
a Halhatatlanokat. 1969 tavaszán forgat-
ták le a filmet Christopher George, Bar-
ry Sullivan, Ralph Bellamy, Carol Lynley
és Jessica Walter főszereplésével. Joseph
Sargent rendezte, és szeptemberben már
adásba is ment. A címe a változatosság
kedvéért A halhatatlan lett. Úgy tervez-
ték, hogy ez lesz az első „Hét filmje”, de
az utolsó pillanatban mégis Milton Berle
Seven in Darknessjével (’Heten a sötétség-
ben’) indítottak.
2020.05.25. 8:54:40
 VARÁZSLATOS TÖRTÉNET EGY GYERMEKKORI
BARÁTSÁGRÓL, A FEHÉR NYÚL SZEMBOGARÁBAN
MEGLÁTHATÓ TITKOKRÓL, ÉS ARRÓL, HOGY
SOHA NEM TUDHATÓ BIZTOSAN, A TÜKÖR
MELYIK OLDALÁN ÁLLUNK.

EURÓPAI
UNIÓ IRODALMI
DÍJA 2020

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 3 2020.05.20. 23:42:49

 AZ ANGOL HUMORRAL FŰSZEREZETT
IDŐUTAZÓS SCI-FI FOLYTATÓDIK!

ÚJ!

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU

B1-B4.indd 4 2020.05.20. 23:43:02