GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS

341
BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT
OLVADÓ ANTARKTISZ
JÉGÓRIÁSOK

+
ROTUNDO
MÉSZÁROS +
DRUGAL FILM
LALUMIÈRE KÉPREGÉNY
GULISIO
FLAGG

KIR
Bulicsov Előfize
tőknek
CSAK
Hernád 1000 Ft
!
PÉTER

A SCI-FI LEGJAVA 18341

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.07.24. 21:02:23

 HOGYAN LESZ EGY ÖNELLÁTÓ TORONYHÁZ
IDEÁLIS LAKÓKÖZÖSSÉGÉBŐL A POKOL
LEGMÉLYEBB BUGYRA?

A Nap birodalma szerzőjének

legjobb regénye.

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U R

A Nap birodalma szerzőjének

B1-B4.indd 2 2018.07.24. 20:58:06
 GALAKTIKA
2018. augusztus

Megvalósult az időutazás!
GALAKTIKA
AZIN
ZTIKUS MAG
NYOS-FANTAS (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
Ú TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁM

Az elmúlt héten Baranya megyében barangoltunk a

családdal, ahol többek között az egyik, 258 lelket szám- BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS

láló falucska református templomának festett faka- OLVADÓ

zettáit is megtekintettük. A kulcsot egy helybéli lakos
ANTARKTISZ
JÉGÓRIÁSOK
341
őrizte, őt kellett megkérni, hogy nyissa ki a templomot. ROTUNDO +
Tőle tudtuk meg, hogy a korábban szinte teljesen elnép- MÉSZÁROS +
DRUGAL FILM
telenedett faluban újra pezseg az élet, ugyanis az összes LALUMIÈRE KÉPREGÉNY
GULISIO
lakó közmunkásként a földesúr földjén dolgozik. Habár FLAGG
sokat kell dolgozni, a földesúr nem rossz ember, ünnep- KIR
napokon ételt is oszt a gyerekeknek. A faluba egyszer Bulicsov Előfize
tőknek
még az igazságos Orbán Viktor is ellátogatott, aki, ami- CSAK
kor meglátta a templom nyomorúságos állapotát, oly- PÉTER
Hernád 10 0 0 Ft!

annyira megsajnálta az ottaniakat, hogy megígérte, mi-

helyt hazaér, küld pár millió forintot, hogy a templomot A SCI-FI LEGJAVA
18341

9 770133 243018

helyrehozhassák. Hogy, hogy nem, a pénz egy részének

útközben lába kelt, így a templomot csak félig sikerült helyrehozni, de ha majd ezt megtudja
Orbán Viktor, biztos újra megsegíti a népét. Így mesélt a templom kulcsának őrzője. Én pedig
eközben arra gondoltam, hogy időutazáson vagyok. Hihetetlen, de alig 8 év alatt sikerült az
emberek tudatában 200 évet visszalépni az időben. Kezdetnek nem is olyan rossz, habár kicsit
lassú, kicsit nyomorúságos, de azért a mi magyar időutazásunk!
Azok számára, akik ennek ellenére az időutazás más módjaira is kíváncsiak, jó hírem van:
augusztusban hozzuk Jodi Taylor sorozatának harmadik kötetét Második esély címmel, vala-
mint Valerio Evangelisti Inkvizítor-sorozatának negyedik kötetét (Rettegj, inkvizítor!). Meg-
jelentetjük még Clarke Harmadik űrodisszeiáját is, valamint Zsoldos Péter életműsorozatának
utolsó előtti kötetét (A holtak nem vetnek árnyékot). Érdemes a galaktikabolt.hu nyári akcióit is
figyelemmel kísérni, mert kivételesen magas, 30%-os kedvezményekkel és ingyenes szállítással
szeretnénk olvasóinknak kedveskedni. Kellemes olvasást kívánok a forró nyári napokra!

Mund Katalin
lapigazgató

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2018.07.24. 20:56:47

 GALAKTIKA XXXVIII. évfolyam, 341. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési ügyek: terjesztes@galaktika.hu

A borítón Maciej Rebisz (Lengyelország) munkája.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
48
Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
88
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
86
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2018.07.24. 20:56:34

 GALAKTIKA
2018. augusztus

22
32

novellák cikkek
6 Hernád Péter: A betűmetsző utazása 22 Jégóriások
(befejező rész)
32 A jövő otthona
26 Matthew S. Rotundo: Fényjátékok
34 Világűrt jelentő deszkák
36 Kir Bulicsov: A félelemről
48 Filmajánló
50 Mészáros László: A Lélek útja
53 Galaktika a nagyvilágban
54 Szergej Drugal: Vizsga
69 Kapcsolatfelvétel
78 Claude Lalumière: Roman Predator kimerikus
70 Képregény a Galaktikában
odüsszeiája
86 Intelligens dizájn
90 Gulisio Tímea: Párhuzamosok
88 Zöld jövő
94 Francis Flagg: Apex Fejei
92 Obszervatórium

Galaktika XL
115 Stanley G. Weinbaum: A Fekete Láng
200 Stanley G. Weinbaum-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.07.24. 20:56:36

 GALAKTIKA
2018. augusztus
Bővítik a Nagy
Hadronütköztetőt
Elkezdődött a CERN Nagy Hadron­ütköz­te­tő­
jének bővítése. 2026-ra fel akarják javítani a
világ legnagyobb részecskegyorsítójának tel­
jesítményét, hogy a kísérletek során még több
ütköztetést végezhessenek, így növelve az új
fizikai felfedezések lehetőségét.
Az LHC jelenleg másodpercenként 1 mil­
liárd proton–proton ütközést képes létre­
hozni. A kibővített nagy luminozitású Nagy
Hadronütköztetőben ezen ütközések száma
növekedni fog, ami 2026 és 2036 között tíz­
szer több adatot fog eredményezni. A fiziku­
sok képesek lesznek ritka jelenségeket vizs­
gálni, és még pontosabb méréseket végezni.
A HL-LHC-bővítés lehetővé fogja tenni a
Higgs-bozon tulajdonságainak még pontosabb
meghatározását, még pontosabb mérését an­
nak, hogyan jön létre és hogyan pusztul, és ho­
gyan kerül kölcsönhatásba más részecskékkel.
A bővítés során két fő helyszínen új épüle­
teket húznak fel, új vájatokat, aknákat és föld
alatti csarnokokat építenek, az alagutak és
föld alatti csarnokok új hűtőberendezéseknek,
elektromosáram-termelő és -ellátó rendszer­
nek, valamint hűtő- és szellőzőrendszernek
adnak majd otthont. Az LHC mintegy 130 da­
rab új mágnest, köztük 24 szupravezetőt kap.
Az építési munkálatok alatt az LHC tovább
fog működni, csak kétszer terveznek műszaki
leállást.
6
006-020-hernad.indd 6
6.
Tótfalusit a homlokán végigsimító balzsamos
szellő ébresztette. Bevégeztem, és a mennybe
kerültem – vélte. Hitében csak megerősítette
a fölé hajoló, finom vonású, gyönyörű arc.
– Csakhogy végre magadhoz tértél, Tótfa­
lusi uram! – vetette oda az angyal, meglehe­
tősen nyersen.
Elvira de Witt – fogta fel Tótfalusi. Óvato­
san körbejáratta a tekintetét. Takaros kis szo­
bában szállásolták el, hófehér ágyneműhuzat
simult hűvösen a bőréhez, a napfénynek és a
lágy szellőnek a nyitott ablak engedett utat.
Kellemes, de nem a mennyek országa. Inkább
annak a fogadónak lehet a felső szintje, ahová
behúzódtak a vihar elől.
– Mi történt velem?
– Megmérgeztek.
A férfi majdnem rávágta, miféle képte­
lenség ez, de eszébe jutott a vasszervezetű
Bikfalvi, aki lefekvés előtt rosszullétre pa­
naszkodott, és reggelre jobblétre is szende­
rült.
– Valamilyen bürökféle – folytatta a lány.
– A borodba került, nyilván miközben engem
bámultál. Szerencsére Hakim doktor a gyors
beavatkozások specialistája, és időben közbe­
lépett. És persze te is keményen harcoltál az
életedért, még ha nem is emlékszel rá.
Inkább Bornemissza Anna és Lippai Béla
érdeme – vélte Tótfalusi. A beesett mellkasú
fogarasi tanár aligha élte volna túl az aljas
merényletet.
– Ki tenne ilyet?
– Kevesen jöhetnek szóba. Önmagamat
és két társamat nem vádolom, ha megbocsá­
tod. A fogadóst és a családját megbízhatónak
tartom. Kizárásos alapon tehát egyetlen gya­
núsított maradt, aki azáltal válik még gyanú­
sabbá, hogy kirabolt téged, amíg az életedért
harcoltál, és még az éjszaka, a vihar leple alatt
meg is szökött.
2018.07.24. 21:13:45

A betűmetsző
utazása
– Hesperus.
Elvira bólintott.
– Olaf üldözőbe vette. Amint utoléri, min­
den kérdésünkre választ kapunk… De szeret­
ném, ha addig is elmondanál nekem mindent,
amiről csak tudomásod van ezzel a sötét ügy­
gyel kapcsolatban. Bármilyen elhanyagolha­
tónak tűnő részlet fontos lehet…
Tótfalusi azon töprengett, vajon hihet­e
Elvirának. Talán éppen fordítva áll a helyzet,
mint a nő állítja, és Hesperus a barátja, akitől
az éj leple alatt megszabadultak ezek a különös
idegenek. Ám az ösztönei azt súgták, megbíz­
hat a nőben, így aztán részletesen beszámolt
mindenről, attól a perctől kezdve, hogy Bor­
nemissza Anna rátalált a fogarasi füvészkert­
ben. Elvira de Witt egyszer sem szólt közbe.
– Nem értem – ismerte be végül. – Vala­
hol megbúvik egy apró részlet, ami mindent
megmagyarázna, de képtelen vagyok rájönni,
mi lehet az…
A betűmetsző utazása
A betűmetsző
006-020-hernad.indd 7
GALAKTIKA
2018. augusztus
Egy, a
Németalföld és
Erdély közötti
könyvüzlet
nem úgy
sikerül, ahogy
eltervezték...
Hernád Péter
(befejező rész)
– Pedig egészen nyilvánvaló – felelte Tót­
falusi. – Bécs áll a merényletek mögött. A pá­
pisták nem szeretnék, ha elkészülnének és
hazajutnának azok a Bibliák.
– Kötve hiszem – ingatta a fejét Elvira. –
Nem kicsinyelném le a nemzeted gondjait, de
ez a konfliktus vihar egy pohár vízben annak
a fekete mágusnak a szemében, akivel balsze­
rencsédre összeakadtál.
Fekete mágus… Nem hangzott éppen szív­
derítően, de mi tagadás, ráillett a férfira, akit
Tótfalusi Hesperus tanárként ismert. Márpe­
dig, ha elfogadja, hogy egykori útitársa afféle
gonosz garabonciás, akkor muszáj minden
másra is valóságként gondolnia…
– Az Örök Háború? – emlékezett vissza.
– A Jó és a Rossz harca? A Rend és a Káosz
küzdelme? Ebbe keveredtem bele?
– Pechedre – bólintott Elvira komolyan. –
Általában nem beszélünk erről kívülállók előtt,
de képtelen voltam eldönteni, Hesperusnak
7
2018.07.24. 21:13:47
 GALAKTIKA
2018. augusztus
vagy Tótfalusinak álcázta-e magát az ellenség,
és így próbáltam kiugrasztani a nyulat a bokor­
ból. A terv bevált, mert az események mozgás­
ba lendültek, de a gazember sokkal gyorsabban
reagált, mint számítottunk rá.
Ebben a pillanatban felcsapódott a szoba
ajtaja, és Hakim doktor lépett be rajta. Egy
pillantással meggyőződött Tótfalusi állapo­
táról, elégedetten biccentett, aztán Elvirához
fordult.
– Olaf utolérte Hesperust! – jelentette ki.
Tótfalusi meg sem kérdezte, honnan tudja,
talán egyszerre két helyen is jelen lehet, vagy
szavak nélkül képes társalogni tőle távollé­
vő emberekkel? Hakim doktor a magyar felé
fordult.
­– Általában kitörlöm a kívülállók emlé­
keit, de neked még oszthatnak lapot ebben a
szomorú históriában. A történtekről ne be­
szélj senkinek, Amszterdamban talán még
találkozunk!
7.
Tótfalusi annyira komolyan vette a figyelmez­
tetést, miszerint ne beszéljen senkinek a tör­
téntekről, hogy önmagát is besorolta a „sen­
ki” kategóriájába, és megpróbálta elfelejteni
az egészet… persze sikertelenül.
Már csak azért sem boldogult a felejtéssel,
mert a különös kaland igen sokba került neki.
Mint kiderült, Hesperus tanár mindenétől
megfosztotta, elvette a megbízóleveleit, az úti
passzusait, a pénzét. Az utazást is csak azért
folytathatta, mert Elvira de Witt kifizette az
útiköltségét egészen Amszterdamig. A posta­
kocsi és a kocsis ugyanis legalább megmarad­
tak, ami egyfelől jó hír volt, másrészt újabb
kérdéseket vetett fel. Vajon hogyan menekült
Hesperus tanár? Talán bizony denevérszár­
nyakat növesztett, Olaf lovag pedig pegazus­
háton üldözte, az állítólagos Örök Háborújuk
legújabb, hőskölteménybe illő fejezeteként?
8 A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 8
A tanító ilyesféle képtelenségeken töpren­
gett, miközben átutazott a kies Németalföl­
dön. Maga az ország még inkább elnyerte a
tetszését, mint a mögötte maradt német fe­
jedelemségek és városállamok. Hiányoztak
ugyan a drámai tájak az út két széléről, az
ősi tornyok a távoli hegyormokról, de éppen
ezért minden olyan emberléptékűnek tűnt,
barátságosnak, a protestáns szorgalom és a
józan paraszti ész munkájának.
Ehhez képest Amszterdam rettentő csa­
lódást okozott. Hatalmas város volt, a leg­
nagyobb, amit Tótfalusi életében látott, és
persze gyönyörű is, vörös vagy sárga téglás
házaival, díszes homlokzataival, csatornáit
átívelő szépséges hídjaival és rendben tartott
köztereivel.
Ugyanakkor zsúfolt volt, hihetetlen men�­
nyiségű lélek verődött össze a falai között,
Tótfalusi úgy vélte, a szultánok Konstanti­
nápolyában sem lehet ekkora a zsúfoltság,
és másutt legfeljebb hadjáratok idején lehet
ilyen tömegeket látni. Ráadásul a városi nép
alaptulajdonsága volt, hogy mindenki igye­
kezett valahova, miáltal Amszterdam inkább
nyüzsgő hangyabolyra, mint emberei telepü­
lésre hasonlított.
Ahogy közeledett a nyomdához, és az ipari
negyedekhez is közelebb ért, a bűz is zavarni
kezdte. Egyes utcákban kendőt kellett kötnie
az arca elé, hogy elviselje valahogy a cserző­
műhelyek iszonyatos bűzét. Legalábbis cser­
zőműhelyt gyanított a szag mögött, de bármi
más is lehetett, mert Amszterdamban száz­
szor annyi szakmát ismertek és űztek, mint
Fogarason. A százszor annyi szakma pedig
százszor akkora zajjal is járt; a magyar elkép­
zelni sem tudta, hogyan lehet megszokni az
iszonyatos hangzavart. Ámbár akik benne él­
tek, azok láthatólag nem érezték rosszul ma­
gukat. Idővel én is hozzászokom – bizakodott
Tótfalusi.
2018.07.24. 21:13:47

A fogarasi tanító jószerével egész életében
arról álmodozott, hogy a saját szemével lát­
hatja valamelyik híres németalföldi nyom­
dát, és végre felvirradt a nagy nap. A Blaeu­
nyomdát befogadó épület az Amszterdamban
látott bérházak közül a nagyobbfajták közé
tartozott. Bikfalvi leveleiből Tótfalusi tudta,
a földszintet teljes egészében műhelyek fog­
lalják el, és az emeleten találhatók a mesterek
lakásai és az inasok közös szállásai.
Bezörgetett a főkapun; a legényke, aki ajtót
nyitott neki, visszahőkölt a látványától. Tót­
falusi nem neheztelt, tudta, mostanság nincs
a legmegnyerőbb formájában. Miközben a
Blaeu­nyomdát kereste, átvágott egy piacon,
ahol alkalma nyílt belenézni egy ruhakeres­
kedő egész alakos tükrébe. Alig ismert magá­
ra. A haja a szemébe lógott, a bajsza az állát
verdeste. Borostás arcában a szeme úgy vil­
logott, mint Lippai hajdúinak. A csizmáján
szakadásokat, a köpönyegén letörölhetetlen
pecséteket hagyott a közel három hónapos
utazás.
Mostanra rájött, a holland nyelv olyan,
mintha a német és a latin keveréke lenne. Mi­
vel jól beszélte mindkettőt, ügyesen elboldo­
gult az amszterdamiakkal is.
– Eredj, szólj a főnöködnek, hogy fontos
ügyben van megbeszélnivalóm vele!
Az a bizonyos főnök jóval tovább váratta
a kelleténél, de végül méltóztatott előfáradni.
Középkorú holland férfi volt, magas homlok­
kal és kék szemmel, gallér nélkül, feltűrt ing­
ujjban; az első németalföldi nyomdász, akivel
sikerül találkozni. Tótfalusi máris megbocsá­
tott neki, nyilván azért váratta meg, mert nem
szakíthatott félbe valamilyen kényes művele­
tet az öntőműhelyben vagy a kötészeten.
– Goekstra mester vagyok, az inasok veze­
tője.
– Tótfalusi Kis Miklós, az erdélyi fejedelem
képviselője.
A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 9
GALAKTIKA
2018. augusztus
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 08. SZ ÁM 2018. augus ztus 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
PASOLINI MÍTOSZAI ALEX GARLAND JURAJ HERZ
18008 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Isabel Coixet: Könyvesbolt a tengerparton – Cirko Film
9 770428 387007
„A kultúra és a természet között
keletkezett »Nagy Szakadék«: Tar-
kovszkij, Darren Aronovsky, Alex
Garland (Ex Machina, Exodus). Már
megint egy fantasztikus FV-szám,
immár színesben.
A kapu kitárult, Goekstra mester megszo­
rította a kisinas vállát.
– Szólj a főnöknek, hogy megérkezett az úr
a magyar Bibliák ügyében!
A legényke eliszkolt. A főbejárat kitárult,
Tótfalusi követte a mestert a tágas belső udvar­
ba. Eddig simábban ment, mint remélni merte.
– Hogy haladnak a munkálatok?
Goekstra karon fogta. Az enyv erősödő sza­
gából Tótfalusi arra következtetett, a könyv­
kötő műhely felé vezetik, ami korainak tűnt.
A kötészet elvileg az utolsó lépés a nyomdai
munkálatok során, nyilván ez Amszterdam­
ban sincs másként.
– A díszkötéseket éppen az aranyozáshoz
készítjük elő – magyarázta Goekstra. – Most
9
2018.07.24. 21:13:48
 GALAKTIKA
2018. augusztus
a hétköznapi használatra szánt könyvtáblá­
kon dolgozunk, a legutolsó példányokon, a
műszak végére elkészül az összes.
– Tessék?
– Talán elégedetlen?
– Hogy érti azt, hogy hamarosan elkészülnek?
A küldetésének sarkalatos pontja éppen az
volt, hogy hozzáértő szem nézze át a Szent­
írás szövegét, mielőtt az a nyomdába kerülne.
Modernizálja, könnyebben befogadhatóvá te­
gye a közel százéves Károli-féle szöveget. Az
utazásával párhuzamos levelezésben is az a
megállapodás állt, hogy Bikfalvi halála után
azonnal felfüggesztik a munkálatokat, és nem
is folytatódnak Tótfalusi érkezéséig.
– Miért nem vet inkább egy pillantást a
munkánkra?
Tótfalusi tiltakozott volna, de a látvány
beléfojtotta a szót. Körülbelül száz könyvet
máris fekete vászonba kötöttek, több ezer stó­
szokba rendezett ív pedig tűre, cérnára vagy
már az enyvre várt.
– Lapozzon bele nyugodtan! – javasolta a
holland nyomdász.
Lapozni sem kellett, egy ív kiszabadult a
prés alól, a huzat felkapta, és Tótfalusi felé
sodorta. A magyar óvatosan elkapta, nehogy
tépés keletkezzen rajta, aztán szétnyitotta.
Éppen egy egész oldalas illusztrációba botlott
bele. A képen szőrős, szatírszerű figura állt, a
fején hajlított szarvakkal, a kezében pedig…
Nos, a kezében merev hímtagját tartotta.
­– Kissé bizarr egy Bibliában… – jegyezte
meg Goekstra. – Ez a bűnöket hivatott illuszt­
rálni?
Tótfalusi nem válaszolt, csak annyit tudott
biztosan, hogy ezt az ocsmány képet aligha
Bikfalvi rendelte meg. Megfordította a lapot,
és immár másodszorra állt el a lélegzete.
A  legrémisztőbb, legocsmányabb betűtípust
látta maga előtt, amellyel valaha is találko­
zott. Az írásjelek mintha csak szögekből és
10 A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 10
élekből álltak volna, a díszítések töviseknek,
agyaraknak és tekergőző csápoknak tűntek.
Megpróbálta kisilabizálni a szöveget, de egy­
általán nem boldogult vele. Művelt ember
létére sejtelme sem volt róla, miféle nyelven
íródhatott az eredeti szöveg, de nem magya­
rul, az holtbiztos. A Szentírás semmiképpen
sem lehetett. Inkább tűnt ellentétesnek min­
dennel, ami szent.
Mielőtt reklamálni kezdett volna, új ala­
kok bukkantak fel a Blaue-nyomdában, csu­
pa marcona fickó, fényes mellvértben, ala­
bárdokkal és muskétákkal felszerelkezve.
Goekstra Tótfalusira bökött, mire a városi őr­
ség porkolábjai – csakis ők lehettek azok, ezek
szerint a kölyök a rendőrfőnöknek, nem pedig
a nyomdafőnöknek szólt – hozzá is fogtak a
tanító bekerítéséhez.
­– Mit jelentsen ez?
– Tótfalusi úr elmondta, hogy felbukkan­
hat egy imposztor, aki a nevével szélhámos­
kodik.
– Hazudott! Én vagyok az igazi Tótfalusi!
– Mivel tudja bizonyítani?
– A megbízóleveleimet és az úti passzusa­
imat ellopták tőlem. Valószínűleg éppen az,
aki nekem adja ki magát, és a nevemben ki­
nyomtattatta ezt az iszonyatot.
­– Ezt majd a bíróság kideríti – vetette közbe
az őrség vezetője. Tótfalusi nem látta értelmét
az ellenállásnak, bármennyire is megedzette
az utazása, aligha bírna el ilyen szépszámú,
tapasztalt fegyverforgatóval. Egyetlen zokszó
nélkül átnyújtotta a kardját. Jó szándékú gesz­
tusa sem akadályozta meg, hogy gyomorszájon
vágják alabárdnyéllel. Nyugaton minden más,
igaz, Bikfalvi barátom? – gondolta, miközben
előregörnyedt, és kiadta magából az ebédjét.
8.
Amszterdam és Fogaras egyetlen területen
nem is különbözött annyira, nevezetesen a
2018.07.24. 21:13:48

börtönviszonyok területén. Tótfalusit vaksö­
tét, nyirkos pincezárka ajtaján lökték be, ahol
a bokáig érő talajvíz felszínén meglehetősen
gyanús dolgok úszkáltak.
– Ez a koldusok cellája…
A tanító értette ugyan a célzást, de csak a
vállát vonogatta.
– Útközben már kiraboltak egyszer.
A porkolábok csalódottan morogtak.
­– Esetleg értesítsünk valakit? – kérdezős­
ködött tovább az őrjárat kapitánya.
Tótfalusit félkontinensnyi távolság válasz­
totta el a pártfogóitól, de egyetlen név azért az
eszébe jutott.
– Elvira de Witt.
A poroszlók összenéztek; a nagydarab, aki
éppen Tótfalusi vasra verésére készült, leen­
gedte a falhoz rögzített vasláncot.
­– Másik zárka – bólintott a kapitány. – De
ha kiderül, hogy a bolondját járattad velünk…
Az emeleti zárka, ahol végül elhelyezték,
tágasabbnak és világosabbnak bizonyult, és
főleg száraznak. Még cellatársa is akadt; kö­
vérkés, ötven év körüli, kereskedőforma férfi.
­– Kártyaadósság – mondta, mintha ez len­
ne a neve. Nem tűnt kétségbeesettnek.
– Ellopták a papírjaim, a pénzem, és vis�­
szaéltek a nevemmel – mutatkozott be Tótfa­
lusi is.
– Ha nem sikerül bizonyítanod az ártat­
lanságod, ebből gályarabság is lehet.
Pazar kilátások – gondolta Tótfalusi. Vé­
gigdőlt a priccsén, és a feje alá gyűrte a taka­
rónak kapott lópokrócot.
Ez lenne hát a kaland vége?
Megpróbált visszaemlékezni az iszonytató
betűkre és a belőlük összeállt halandzsaszö­
vegre. A felismerés megvilágosodásszerűen
tört rá. A hiányzó mozaikdarabka, amit El­
vira annyira keresett! Magyarország messze
van Németalföldtől, s bár mesterségbeli tu­
dásra vágyó vagy teológiát hallgató protestáns
A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 11
GALAKTIKA
2018. augusztus
ifjak alkalmanként egészen a kikötővárosokig
merészkednek, összességében Amszterdam
utcáin ritkán hangzik el magyar szó. A tájé­
kozottabbak nyilván hallottak már a Hunya­
diakról, és a szörnyű szenzációkra éhesek
pedig a Báthoryakról, de ők lehetnek keve­
sebben. Valaki kihasználta ezt a helyzetet, és
megpróbálta magyar nyelvű Bibliaként eladni
a saját förmedvényét!
A holland nyomdászok nyilván akaratlan
résztvevői az összeesküvésnek. Bikfalvit, aki
leleplezhette volna a csalást, orvul eltették
láb alól, és ez a sors várt volna a barátja he­
lyettesítésére érkező Tótfalusira is, ha Elvira
de Witt és a csapata nem avatkoznak közbe a
fogadóban.
Ebben a pillanatban a cellatársa nyavalya­
törősként kezdett rángatózni; Tótfalusi látott
már ilyet, tudta, mit tegyen: felugrott a pric�­
cséről, hogy a férfi segítségére siessen. Elő­
ször is megpróbálta lefogni, nehogy lenyelje a
nyelvét, ám amint vállon ragadta a cellatár­
sát, az is Tótfalusi ingébe markolt. A rohama
már nem rosszullétnek tűnt, hanem valami
ezerszer ijesztőbbnek. A férfi haja égnek állt,
a körmeiből szikrák pattogtak, miközben az
arca teljesen eltorzult. A tekintete kifordult, a
szeme fehérje elsötétedett, de olyan éjsötétté
változott, mintha a tanító magába az alvilág­
ba vetett volna egy pillantást. Tótfalusi már
meg sem lepődött, amikor az orrát megcsap­
ta a kénkőszag. Amióta a Blaue-nyomdában
meglátta azokat a rettenetes írásjeleket, nem
maradtak kétségei az Örök Háború valósá­
gossága felől. A következő pillanatban az al­
világ mozgásba lendült.
Tótfalusi alaposan megedződött az utazása
során, miközben a kártyaadós jó húsz évvel
lehetett idősebb nála, és eleve a városi jólét­
ben elkényelmesedett puhánynak látszott.
Minden számítás szerint a magyarnak kellett
volna erősebbnek lennie, de nem úgy tűnt.
11
2018.07.24. 21:13:48
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Megvadult cellatársa a földre vitte Tótfa­
lusit, aztán fölébe kerekedett, és két kézzel
megragadva a torkát fojtogatni kezdte. A
magyar először a bordáira mért ökölcsapá­
sokkal próbált megszabadulni a kínzójától,
teljesen eredménytelenül, utóbb a csuk­
lókat megragadva igyekezett lefeszegetni
a torkáról a szorongató markokat, szintén
hiába. Közben sikerült felhúznia a térdét,
és a másik bordáinak feszíteni, de mintha
mázsás sziklatömböt próbált volna lefor­
dítani magáról. Hamarosan színes pöttyök
táncoltak a szeme előtt, és a világ lassan fe­
ketedni kezdett…
A cella ajtaja felpattant, és két porkoláb
rontott be rajta. Tagbaszakadt legények, akik
minden bizonnyal őrjöngő rabok tucatjaival
bántak már el a pályafutásuk során, de ez a
pocakos, idősödő férfi most megoldhatat­
lan gondot okozott a számukra. Tótfalusiról
ugyan lerángatták, de inkább csak a megle­
petés erejének köszönhetően. Amint az em­
ber formájú démon feléjük fordult, pillanatok
alatt véget ért a küzdelem. Az egyik őrt a fal­
hoz kente, a másikat a földhöz vágta, mind­
ezt játszi könnyedséggel, mintha az ellenfelei
csak gyerekek lennének.
Tótfalusi még mindig lélegzetvételért küz­
dött, pillanatnyilag esélye sem volt kihasznál­
ni az alkalmat és kimenekülni a cellából. Sze­
rencséjére újabb segítsége érkezett, mégpedig
Elvira személyében. A szőke amazon elké­
pesztő energiával vetette magát a küzdelem­
be, ökölcsapások és rúgások tucatjait zúdítva
az ámokfutóra. Tótfalusi még sosem látott
efféle harcmodort; látványos volt, ugyanak­
kor nem tűnt túl hatékonynak. Hiába pofozta
Elvira az ellenkező falig az eszét vesztő férfit,
amaz olyan rendületlenül viselte az ökölcsa­
pásokat, mintha kőből faragták volna, pedig
az arca már felismerhetetlenné vált, és az inge
is vérben úszott.
12 A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 12
Mostanra Tótfalusi is talpra kászálódott,
majd tett néhány tántorgó lépést a küzdők
felé, hátha a nő segítségére lehet, bár egyetlen
porcikája sem kívánta a második menetet a
megszállott ellen…
– A karját! – csattant fel az utasítás a háta
mögött. – Kapd el a karját, ha segíteni akarsz!
Ösztönösen engedelmeskedett; sikerült
megragadnia az ámokfutó bal csuklóját, majd
a könyökét is, miközben Elvira ugyanígy járt
el a jobb karral. Ezután egyesült erővel, na­
gyot küzdve a falnak szorították a cellatársat.
Ekkor Hakim doktor lépett közéjük, a mór
mutatóujján olyan erővel izzott fel a pecsét­
gyűrű, hogy Tótfalusinak be kellett csuknia
a szemét. Ismerős szavakat hallott, Elvira la­
tinul imádkozta végig a Miatyánkot, amihez
hamarosan Hakim doktor mélyebb hangja
is csatlakozott, a mór egy ismeretlen nyelven
kántált. Mire Tótfalusi eldönthette volna, mi­
lyen imával, netán gyermekkorából ismert
ráolvasással járulhatna hozzá a közös erőfe­
szítéshez, eszét vesztett cellatársa ellenállása
megszűnt, és a férfi teste eszméletlenül csú­
szott le a fal tövébe.
­A furcsaságok sora még ezzel sem feje­
ződött be. Hakim doktor arasznyi hosszú,
üres butéliát húzott elő, és az üveg szájához
illesztette még mindig fénylő pecsétgyűrűjét.
Kisvártatva az ékszer ragyogása tompulni
kezdett, miközben a butélia belsejében szür­
ke füst kezdett el kavarodni. Ekkor Elvira
egy dugóval lezárta az üveget, és a tanító nem
tudott másra gondolni, mint hogy a szellem
bekerült a palackba.
9.
Tótfalusi szeretett volna mielőbb eltűnni a kó­
terból, amiben Elvira de Witt befolyása nagy
segítségére volt. Ha jól érzékelte, zálogot sem
kellett lerakni, a nő becsületszavára kienged­
ték, sőt a cellatársa megőrülésével kapcsolat­
2018.07.24. 21:13:49
 GALAKTIKA
2018. augusztus

ban sem zaklatták nehezen megválaszolható

kérdésekkel. Az utcára érvén Elvira támogat­ EGY GALAKTIKUS
ta el a legközelebbi padig, aztán laposüveget
kínált felé. Tótfalusinak még életében nem KORTY CSAK
esett ennyire jól a snapsz; először felkavaro­
dott gyomrát hozta rendbe, aztán zilált ideg­ A MEGFELELŐ
rendszere is helyreállt annyira, hogy legalább ÖLTÖZÉKBEN AZ
odafigyelhessen, bár beszélni egyelőre nem
tudott, már csak alaposan megropogtatott IGAZI.
nyaka miatt sem.
Kora délután börtönözték be, mostanra Új Galaktika-bögrénk
teljesen besötétedett, de Tótfalusit gyötörte a
balsejtelem, miszerint még messze nincs vége
mellé megérkezett
élete legrosszabb napjának… az olvasók által
– Tótfalusi uram, te aztán vonzod a bajt – megszavazott póló is.
mondta Elvira, halvány elismeréssel a hang­
jában.
– Az őrök felismertek a támadóban egy
rablógyilkost, akit két éve ebben a börtönben
akasztottak fel – magyarázta Hakim doktor.
– Megidézték a pokolból a lelkét, és beleplán­
tálták a cellatársadba. Nem akármilyen ellen­
ségek, akik ezt a módját választják, hogy az
életedre törjenek
Tótfalusi bőven beérte volna azzal a ma­
gyarázattal, hogy a cellatársa az eszét vesztet­
PÓLÓ:
te a kártyaadósságai miatt. Elvira és Hakim
doktor teóriáit hallgatva a kezébe temette az
2990 Ft
arcát. Aztán végre lélegzethez jutott, és be­
szélni kezdett:
– Úgy sejtem, rájöttem a megoldásra.
Rekedtes hangon beszámolt a látogatásáról
a Blaue­nyomdában és a magyar Bibliáknak
hazudott, különös nyomtatványokról.
– Muszáj lesz egy pillantást vetnem azokra BÖG R E :
a könyvekre! – jelentette ki a mór. Gondter­ klubtagokn
ak
heltnek tűnt, messze nem élvezte annyira a csak 1290
F t
kalandot, mint Elvira.
– Láttam a címlapot – felelte Tótfalusi. –
Azt hiszem, sikerült megjegyeznem.
Elvira erre pálcát nyomott a kezébe, ami­ W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
ben a férfi a muskétákhoz használatos töl­
A betűmetsző utazása 13
ségek, akik ezt a módját választják, hogy az

Tótfalusi bőven beérte volna azzal a ma­ póló is.

megszavazott
gyarázattal, hogy a cellatársa az eszét vesztet­
te a kártyaadósságai miatt. Elvira és Hakim
doktor teóriáit hallgatva a kezébe temette az
arcát. Aztán végre lélegzethez jutott, és be­

– Úgy sejtem, rájöttem a megoldásra.

Rekedtes hangon beszámolt a látogatásáról
a Blaue­nyomdában és a magyar Bibliáknak
hazudott, különös nyomtatványokról.
– Muszáj lesz egy pillantást vetnem azokra
a könyvekre! – jelentette ki a mór. Gondter­
heltnek tűnt, messze nem élvezte annyira a

– Láttam a címlapot – felelte Tótfalusi. –

Azt hiszem, sikerült megjegyeznem.
Elvira erre pálcát nyomott a kezébe, ami­
ben a férfi a muskétákhoz használatos töl­
006-020-hernad.indd 13
W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
2018.07.24. 21:13:58
 GALAKTIKA
2018. augusztus
tővesszőre ismert. A lányra sandított; olybá
tűnt, Amszterdamban a finom úrinők sehová
sem mennek a muskétájuk nélkül. A szeme
sarkából a fegyvert is észrevette. Egy elegáns,
kétkerekű bricska hátsó ülésén feküdt, mely
elé két izmos, szürke lovat fogtak be.
A tanító megpróbált visszaemlékezni a
furcsa betűkre, ellentétes módon bármiféle
józan megfontolással, hiszen inkább elfelej­
teni kellett volna őket. Különösen a kacska­
ringós, csápokra emlékeztető díszítésekkel
nyomtatott betűket esett nehezére felidézni,
de hamarosan a pálca hegyével rajzolni kez­
dett az út porába.
– Ennyi elég is! – szólt rá kisvártatva
­ lyoznunk!
Hakim doktor. A mór arca szürkévé fakult,
aztán örökké jókedélyt sugárzó vonásai el­
torzultak az iszonyattól. A csizmájával sietve
szétrugdosta a porba rajzolt betűket.
– A Hekatétum! – sziszegte a mór.
Elvira visszakérte a töltővesszőt, de ugyan­
azzal a mozdulattal, mint amivel elvette Tót­
falusitól, bele is hajította a legközelebbi csa­
tornába. A nő meg sem szólalt, de halvány
nyoma sem maradt a jókedvének.
– Mi az a Hekatétum? – kérdezte a magyar
rosszat sejtve.
– Varázskönyv – felelte Elvira de Witt. –
Az Éjszaka Királynőjének varázskönyve.
– A történelem legveszedelmesebb varázs­
könyve – vette át a szót Hakim doktor. – ­ De
azt is mondhatjuk, minden időké, hiszen jó­
val azelőtt létezett, mielőtt a mi írott történel­
münk a kezdetét vette volna.
– A gonosz szellemet is ezzel a könyvvel
uszították rám? – kérdezte Tótfalusi.
– Könnyen lehet – biccentett a mór.
– A  Hekatétum bőséggel tartalmaz meg­
idézéseket. Bár a te gonosz szellemed, ha
szerepel egyáltalán benne, valahol az első
oldalakon található. És ez mindent elmond
a Hekatétumról. Olyan kapuk tárhatók ki a
14 A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 14
segítségével, melyeknek az idők végezetéig
zárva kell maradniuk. Az egyetlen szerencse,
hogy a Hekatétumot lehetetlen lemásolni.
Illetve eddig volt lehetetlen, de olybá tűnik,
Hesperus tanár megtalálta a módját, hogy a
nyomtatás útján kijátssza az ősi törvényt…
Mit is mondtál, hány könyvet rendeltetek?
Tótfalusi elárulta neki.
­– Háromezer példány ­– csóválta a fejét
Hakim doktor. – Ha csak minden tizedik da­
rab rossz kézbe kerül, már az is felérne egy
Armageddonnal keresztezett Ragnarökkel,
miközben Nostradamus valamennyi jóslata
beteljesül. Ezt bármi áron meg kell akadá­
– Olaf lovag? – kérdezte Tótfalusi.
– Abban bíztam, hogy utoléri Hesperust –
magyarázta Elvira. – Hát utolérte…
A tanító nagyot nyelt. A zsigerekig érő ré­
mülettel töltötte el a gondolat, hogy létezik
olyan iszonytató erő, amely elpusztíthatta azt
a büszke harcost. Ennek ellenére nem mond­
hatott mást:
– Hadd vegyem át a helyét a csapatban! Ta­
lán a hasznomat vehetitek.
Attól tartott, visszautasítják, sőt az is elő­
fordulhat, hogy, miután mindent megtudtak,
a szokásos eljárásukat alkalmazva törlik az
emlékeit, és megszabadulnak tőle.
Hamar kiderült, hogy nincs ekkora szeren­
cséje.
10.
Goekstra mesternek cseppet sem volt ínyére
a késő esti háborgatás, már csak azért sem,
mert nem De Witt kisasszony volt az első,
akinek az éjszaka közepén jutott eszébe meg­
rugdosni a Blaue-nyomda ajtaját.
– Tótfalusi uram itt járt, és szekerekre pa­
koltatta az elkészült köteteket.
Csak az idejüket vesztegették volna a kija­
vításával. Hakim doktor borzasztóan feszült­
2018.07.24. 21:13:58

nek látszott; Elvira de Witt elsöprő magabiz­
tossága egyre inkább megjátszottnak tűnt.
– A bekötetlen íveket is magával vitte –
folytatta Goekstra.
­­– Merre indult? – kérdezte Elvira.
­– A kikötő felé.
A kikötő felé, mint a nagykönyvben – töp­
rengett az igazi Tótfalusi. Az utóbbi hetekben
számtalanszor hallotta, London ide, Ham­
burg oda, még mindig Amszterdam a világ
kereskedelmének központja. A világ közepe,
ha úgy tetszik. Elképzelni sem lehet alkalma­
sabb kiindulópontot a Hekatétum világhódító
útjához.
– Mikor?
– Majdnem egy órája, de lassan haladtak,
mert roskadásig megraktuk a szekerüket.
– IJ vagy Zee? – faggatózott tovább a nő.
Ezzel a kérdéssel már megfogta a máskülön­
ben beszédesnek bizonyuló mestert.
– Nem érdekes, kiszámoltam – vetette oda
Hakim. – Ebben az órában, ennél a széljárás­
nál csakis az IJ jöhet szóba. Gyerünk, csap­
junk a lovak közé!
Így is történt, a bricska meglódult. Elvira
és Hakim doktor ültek a bakra, Tótfalusi há­
tul kapaszkodott.
Úgy hozta a sors, hogy mind ez idáig vaj­
mi keveset látott Amszterdamból; leginkább
csak a nyomdát és a börtönt, illetve az utcá­
kon azt a rettenetes, fullasztó tömeget. Utóbbi
mostanra megszűnt, ami rendkívüli nyere­
ségnek bizonyult számukra, jószerével ked­
vükre száguldhattak végig a kiürült utcákon.
Az a veszély sem fenyegette őket, hogy lesod­
ródnak az útról, vagy buktatóra hajtanak,
mert a telihold tejszínű fénye szinte tökéletes
látási viszonyokat teremtett. Tótfalusi ráéb­
redt, szerencséről valószínűleg szó sincsen.
Meglehet, a fekete mágus szándékosan a te­
lihold éjszakájára időzítette a könyvek átvéte­
lét, és az utcák is azért üresek, mert a jónép
A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 15
GALAKTIKA
2018. augusztus
megérezte, ma éjjel bölcsebb otthon maradni
és imádkozni. Az út két szélén, a gyakran
három- vagy négyemeletes bérházak ablakai
legalábbis sötétek maradtak, az erkélyek pe­
dig üresen ásítoztak.
A bérházak lassan mögöttük maradtak, és
átfutottak egy olyan negyedbe, ahol palotára
emlékeztető céhes és kereskedőházak emel­
kedtek ki a lapos tetejű, hatalmas raktárépü­
letek közül. A telihold fénye csatornák vizén
csillant, a vízen dereglyék ringatóztak, ot­
romba, lapos készségek, amelyek semmi más
célt nem szolgáltak az áruszállításon kívül.
Tótfalusi tartott tőle, előbb-utóbb elfogy az
út a bricskájuk alól, de mindig maradt annyi
hely az épületek és a csatornák partja között,
hogy a kétkerekű tovább surranhasson.
Kísérteties hajsza volt, csak a szürke lo­
vak patái kopogtak az utcaköveken, más
hang nem hallatszott. A kanyarokban, ami­
kor Elvira lassított, Tótfalusi az alabárdjukra
támaszkodó őröket látott a bódéjuk mellett
szunyókálni, sőt egész őrjáratokat megfigyelt,
akik a földön ücsörögtek, és üres tekintettel
meredtek maguk elé. Fekete mágia műve, mi
más lehetne; a tanító gyomra összeszorult az
aggodalomtól.
Végül Elvira bevette az utolsó kanyart, és
kiértek az épületek közül. Az IJ-ről kiderült,
folyó vagy csatorna, a partján annyi hajó
horgonyzott, hogy az árbócok valóságos er­
dőt képeztek. Nem dereglyék, hanem mély
merülésű gályák és karcsú szkúnerek, tehát
ez már a tengeri kikötő volt. A bal kezénél
végigfutó épület hosszúságban a sokszo­
rosára nyúlt a leghosszabb gabonasilónak,
amelyet a magyar valaha is látott. Kötélverő
műhely, jutott eszébe Bikfalvi Bálint vala­
melyik leveléből, és az emlék megacélozta az
elszántságát. A barátjáért is küzdeni fog… és
hogy ki ellen, azt is azonnal megtudta.
– Megvannak – mutatta Hakim doktor.
15
2018.07.24. 21:13:59
 GALAKTIKA
2018. augusztus
11.
Az üldözöttek szekere kétszer akkora volt,
mint a sarkában robogó bricska, a szállítmá­
nyukat vitorlavászonnal fedték be. Amikor
ráébredtek, hogy Elvira csapata a nyomuk­
ban van, azonnal felhagytak a meneküléssel.
A szekér megállt, a bakról két alak ugrott le,
a holdfényben tisztán felismerhetőek marad­
tak. Az ösztövér csakis Hesperus tanár lehe­
tett, aki még mindig ragaszkodott a fekete
ruháihoz. A társa tagbaszakadt férfi volt, va­
lóságos óriás.
– Csak ezt ne! – jajdult fel Elvira.
– Az már nem ő! – figyelmeztette Hakim
doktor.
Tótfalusi is felismerte a lovagot, aztán
földbe gyökerezett a lába a rémülettől. Olaf
szeme vörösen világított, és az oldalán,
ahol a tunikája és a láncinge is szakadtan
lógott, kilátszottak fehéren világító bordái.
Hesperus visszahozta a halálból, hogy ezen­
túl őt szolgálja. Talán éppen azt a bizonyos
Hekatétumot használta a pokoli fortély­
hoz… Egy okkal több, hogy véget vessenek
az üzelmeinek.
Sajnos Tótfalusi egykori utastársa még ez­
zel sem ért a trükkjei végére. Hesperus ujján
dió nagyságú, vakítóan fényes kis gömb jelent
meg, majd néhány szívverésnyi idő alatt em­
berfej méretűvé dagadt. A fekete mágus ekkor
feléjük taszította a gömböt, amely szétnyílt a
levegőben, és úgy érte őket, akár egy fényből
szőtt ostorcsapás…
Elvira és Hakim doktor rendelkezhettek
védelemmel, mert talpon maradtak, Tótfa­
lusi azonban felkészületlenül ütötte bele az
orrát a varázslók háborújába. A magyarnak
kardot rántani sem maradt ideje. A forró­
ság az arcába vágott, azonmód lepörkölve a
szakállát és a szemöldökét, aztán a levegőbe
ragadta, és méterekkel repítette hátrébb. A
becsapódásba minden csontja belesajdult, a
16
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
006-020-hernad.indd 16
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
szája megtelt porral, az orra a saját vérével.
Csak remélhette, hogy legalább a szeme vi­
lága megmaradt.
Hallani viszont mindent hallott. Elvira
vércsevijjogásra emlékeztető csatakiáltását
acél csengése követte, ahogy a lány össze­
akaszkodott a néhai Olaf lovaggal, aztán a va­
rázsigék mennydörgése még a fegyvercsörgést
is elnyomta. Hakim doktor ismerős nyelveken
kántált, latin, héber, arab vagy görög nyelvű
igéket. Hesperus varázslása ellenben egyálta­
lán nem emlékeztetett emberi beszédre, még
akkor sem, ha a fekete mágus is szavakat for­
mált. Ám az utóbbi hangja leginkább a kígyó
sziszegesére hasonlított, és más, azonosítha­
tatlan, bestiális hangokra.
Tótfalusi feltápászkodott, és tántorgó lép­
tekkel megindult előre. A szemét még mindig
nem tudta kinyitni, kinyújtott karral cso­
szogott a hangok irányába, bár képtelen lett
volna megmondani, mi hajtja előre. Talán
ugyanaz a kötelességérzet, ami arra is rávette
hétről hétre, hogy igeragozást tanítson a haj­
dúk keményfejű kölykeinek.
Az áhítatosságának ezúttal nem maradt
el a jutalma, beleütközött valamibe, amiről
rájött, a bricskájuk oldala. Végigtapogatta az
üléseket, amíg a kezébe nem akadt a kulacs.
Vizet öntött a tenyerébe, megmosta az arcát;
eleinte iszonyatosan fájt, de a langyos víz eny­
hítette a kínjait, és végül óvatosan újra kinyi­
totta a szemét.
Egy rémületes pillanatig azt hitte, csak­
ugyan megvakult, mert annyit látott, mint­
ha egy sötét szobában, behunyt szemmel
heverve megdörzsölné a szemhéját. Vagyis
csillagokat, és lassan, méltóságteljesen tova­
úszó világoskék-rózsaszín foltokat. Aztán fo­
kozatosan, először csak a szeme sarkában, de
elkezdtek kiélesedni a részletek: bal oldalt a
csatorna vizén ringatózó árbócrengeteg, jobb
oldalt raktárépületek, és éppen előtte a brics­
A betűmetsző utazása
2018.07.24. 21:14:01
 GALAKTIKA
2018. augusztus

ka, amely kiszolgáltatottságában fedezékül
szolgált neki.
A csillagokat azonban továbbra is látta,
mígnem rájött, a csillaghullás a varázslócsata
kísérőjelensége. Hesperus a szivárvány min­
den színében csillogó fénydárdái szikraeső
közepette csapódtak bele a Hakim doktort ol­
talmazó fényes aurába, miközben a viszont­
válaszokat, ezüst és arany nyilakat elnyelte a
fekete mágust oltalmazó éjsötét pajzs.
Pár méterrel odébb nem kevésbé ádáz
küzdelem dúlt. Olaf hatalmas, kétélű kardja
suhogott minden irányba, Elvira szélsebesen
tért ki a csapások útjából, de riposztra nem­
igen nyílt lehetősége. Amikor a párbajtőre
mégis a német zsoldos oldalába fúródott, Olaf
meg sem érezte a sérülést, csak rohamozott
tovább. A szeme vörösen villogott, mint a
rémmesékben az éjszaka fenevadjainak.
Tótfalusi sem varázsló, sem harcos nem
volt. Hesperus egyetlen halkan elsuttogott va­
rázsigével, Olaf egyetlen csuklómozdulattal
megölhette volna. Ám akadt valami a csata­
téren, ami igenis hozzá tartozott; nevezetesen
a szállítmány, a háromezer kötet. A  Bibliák
már régen elvesztek Erdély számára; a taní­
tó kizártnak tartotta, hogy a Blaue­nyomda
még egyszer hajlandó lenne elvégezni azt a
munkát, amiért csak egyszer fizettek nekik.
Ettől függetlenül azon a szekéren minden
Tótfalusié, pontosabban azoké az embereké,
akiket képvisel. Visszavenni már nem tudja
Hesperustól, kárba ment az egész, de ez még
nem jelenti azt, hogy muszáj átengednie a fe­
kete mágusnak…
Persze a szíve is belesajdult a könyvégetés
gondolatába, jobban fájt neki, mint az imént
belenézni abba a varázslövedékbe, vagy mi a

A Sz trugackij fivérek
Próbáld ki a világa új életre kel!
virtuális valóságot
R E N D E L D M E G I T T:
Gyere el barátaiddal Budapest
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu +36utazása
A betűmetsző 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 17
2

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

006-020-hernad.indd 17 2018.07.24. 21:14:15

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2018. augusztus
bánatba… A könyv aligha felelős érte, hogy a
belézárt tudást milyen célokra használják fel,
miként a vas sem tehet róla, ekét vagy kar­
dot kovácsolnak-e belőle. Minden bizonnyal
Hesperus varázskönyvét is fel lehetne hasz­
nálni jó céllal, de sajnos úgy festett, az embe­
riség még nem érett meg rá.
Elvira muskétája mellett ott hevert a lő­
porszaru is. Tótfalusi előhúzta a kését, felha­
sította a tasak oldalát, aztán előregörnyedve
átszaladt a másik szekérhez, és felkapaszko­
dott rá. Egyelőre senki nem vette észre, a va­
rázslókat és a fegyverforgatókat lekötötte a
maguk viaskodása. A tanító újra használta
a kését, felhasította a vitorlavásznat. Jól sej­
tette, a Blaue-nyomdából elhozott könyvek
sorakoztak a szekérderékban, a bekötetlen
ívek stószai között arasznyi keskeny folyosó
futott a fekete vászonba kötött varázskönyvek
szabályos sorokból emelt rakásáig. A tanító
karján felborzolódott a szőr, de még a haja is
égnek állt. Érezte, amivel szembetalálta ma­
gát, az nemcsak pár mázsányi papír, vászon
és nyomdafesték, hanem ezekből az összete­
vőkből létrejött valami sokkal hatalmasabb,
valami teljesen idegen…
Kinyújtotta a karját, amennyire csak te­
hette, és a lőporszaruból alaposan beterítette
a papírstószok közötti folyosót, majd a félig
kiürült tasakot a könyvrakás tövébe dobta.
Egy fél ívet tépett magának, a sors fintoraként
ugyanaz a lap akadt a kezébe, mint a nyom­
dában, a meredező fütykösű szatír. A szörny
tekintete most nem tűnt annyira gúnyosnak.
18 A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 18
Mintha megérezte volna a bajt. Tótfalusi elő­
halászta a zekéjéből a tűzszerszámot.
Hesperus talán az eltépődő papír neszére
lett figyelmes, a szekér felé fordult, és azonnal
észrevette a tűzszerszámával bíbelődő ma­
gyart. A baljával Tótfalusira mutatott. Nekem
harangoztak – gondolta a tanító, de a fekete
mágus nem valamiféle pusztító varázslattal
sújtott le rá, ehelyett fagyos leheletet küldött
felé. Ennyire telt tőle, olybá tűnt, Hesperus
kénytelen a Hakim doktorral vívott párbajra
koncentrálni az erejét.
Ám a célját így is elérte; Tótfalusi mindent
úgy csinált, ahogy szokott, mégsem sikerült
szikrát csiholnia a tűzszerszámból. Hiába
erőlködött, hiába próbálkozott meg az ös�­
szes ismert módszerrel, minden próbálko­
zás meddőnek bizonyult. Tehát erre irányult
Hesperus varázslata; nem Tótfalusit akarta
megölni, hanem a szállítmányát megvédeni.
A tanító olyan kifejezéseket kezdett sorolni,
melyeket nem a líceumban, a tanároktól hal­
lott, hanem Lippai marhahajcsár hajdúitól.
Lippai… Mit is mondott mindig? Nem kéz
kérdése, mondogatta, amikor Tótfalusinak
sikerült meggyújtani a tábortüzet. A tanító
mély lélegzetet vett, és megpróbálta még egy­
szer, utoljára. Nem varázsolt, arról sejtelme
sem volt, hogy kell csinálni, és nem is érdekel­
te. Inkább csak hitt benne, hogy képes rá, és
a fáradozását ez alkalommal siker koronázta.
Szikra pattant, belekapott a szatír-illusztrá­
cióba, aztán lángra lobbant az egész tekercs.
Tótfalusi a két stósz közé kiöntött lőporcsík
2018.07.24. 21:14:16

végéhez illesztette a máris a körmére égő pa­
pírdarabot, aztán figyelte, ahogy a lángnyelv
végigszalad a szekérderék teljes hosszában.
A hatás leírhatatlan volt: mintha csont­
száraz, de gyantában fürdőző fenyőágakat
gyújtott volna meg, egyetlen hatalmas, szem­
kápráztató lobbanás, és minden lángokban
állt. Tótfalusi esküdni mert volna rá, hogy
nemcsak az anyag kapott lángra, nem a papír,
a vászon és a nyomdafesték táplálják a tüzet,
hanem a betűk, a szavak, a belőlük összeálló
mondatok és varázsigék is. A kötőfékek és a
szíjak elpattantak, a szekeret húzó két ló páni
rémületben száguldott bele az éjszakába.
Az egyik állat menekülés közben kis híján
elsodorta Hesperust. A fekete mágus vissza­
nyerte ugyan az egyensúlyát, állva maradt, de
a koncentrációját elveszítette. Kétségbeeset­
ten, a szemét forgatva kereste Hakim dok­
tort, de rossz helyen. Mire észrevette, hogy
a doktor már mellette áll, addigra késő volt.
A testes mór megragadta ösztövér ellenfelét,
és a lángoló szekérnek taszította. Hesperus
hosszú köpenye azonnal lángra kapott, aztán
kiderült, nincs gyúlékonyabb a nap alatt a fe­
kete mágusnál, a ruhájában őrzött ősi perga­
menek, éghető alkimista keverékek és porok
mintha egyszerre fogtak volna tüzet.
Pár szívverésnyi ideig még kivehető ma­
radt az emberalak, aztán a test egybeolvadt
a máglyával. Hesperus halála pillanatában a
sötét erő is felhagyott a munkálkodással, ami
Olaf lovagot mozgatta. Az óriás rongybaba­
ként csuklott össze.
A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 19
GALAKTIKA
2018. augusztus
Tótfalusi a lelke mélyén arra számított,
a győztesek megünneplik a triumfálást, a
túlélést, az Örök Háború nevében megvívott
dicsőséges ütközetet, és talán meg is köszö­
nik a közreműködését, de Elvira és Hakim
szerényen vették tudomásul a sikert. A ta­
nító rájött, hogy az elveszített társukat gyá­
szolják.
– Segíts! – szólt rá Hakim doktor. Olaf hóna
alá nyúlt, mire Tótfalusi megragadta a halott
lábait. Könnyebben ment, mint várta. Elvira
elfordult, amikor a két férfi a máglyára lódí­
totta a holttestet. A lángok még magasabbra
csaptak fel, a tűz bevilágította a fél kikötőt.
Félő volt, hogy reggelig sem ég le, de úgy falt
fel mindent – vásznat, papírt, az emberi teste­
ket, magát a szekeret –, mintha maga a pokol
tüze lenne.
És talán az is volt.
Amikor nem maradt más, csak üszök és
hamu, Hakim doktor széttárt ujjakkal ki­
nyújtotta mindkét karját, elsuttogott néhány
varázsigét, mire feltámadt a szél, és a máglya
maradványait a csatornába sodorta.
12.
– Köszönjük, Tótfalusi uram – biccentett El­
vira. – Nélküled aligha sikerülhetett volna.
A nőnek vérzett a homloka, de más sérü­
lésnek nyoma sem látszott rajta. Mégsem tűnt
ugyanannak a hetyke fegyverforgatónak,
mint akár csak egy órája. Az élőholtként vis�­
szatérő barátjával vívott párbaj nyilván bor­
zasztóan megviselte.
19
2018.07.24. 21:14:16
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Tótfalusi úgy vélte, a saját élete sem lesz
már ugyanolyan, mint régen, Sőt, immár az
egész világot másként látta. Vajon miként le­
hetséges együtt élni ezekkel az új ismeretek­
kel? Már ha egyáltalán megadatik ezeknek
az új tapasztalatoknak a birtokában folytat­
ni az életét.
– Most mi lesz? – kérdezte. – Törlitek az
emlékeimet?
– A te döntéseden múlik – felelte Hakim.
– Derekasan helytálltál, jogod van hát em­
lékezni is.
– Ragaszkodnék az emlékeimhez – felelte
Tótfalusi, rövid hezitálást követően. Máris
tudta, hogy ezerszer megbánja majd a dönté­
sét. Főleg hajnalonként, amikor rémálmok­
ból riad fel. Ám azt is tudta, akárhányszor
ajánlanák fel a felejtés lehetőségét, éppen
annyiszor mondana nemet.
Elvira és Hakim szinte egyszerre bólin­
tottak, láthatólag helyeselték a döntést.
– Arra gondoltam, talán csatlakozhatnék
hozzátok – folytatta Tótfalusi. – Nem vagyok
már fiatal, de még mindig gyorsan tanulok.
Családom nincs, nem hiányoznék senkinek,
ha otthagynám a fogam az Örök Háborúban.
Hakim és Elvira összenéztek; végül a nő
válaszolt:
­– Az Örök Háborút sok fronton vívják,
sokféle fegyverrel – magyarázta. – Ha se­
gíteni akarod a Fény ügyét, nyomtasd ki
azokat a könyveket, amiket annyira vár­
nak a hazádban, és juttasd haza! Tanuld ki
a betűmetszést, a nyomdászatot, és alapítsd
újra az otthonodban a könyvművességet!
Hidd el, ezzel többet segítesz, mintha hát­
ba szúratod magadat egy sötét sikátorban,
vagy halálra varázsolnak valami csatorna­-
parton.
– Így gondolod?
­– Igen – felelte Elvira egyszerűen, aztán
végighúzta az ujját a szemöldökén. – Ezzel
20 A betűmetsző utazása
006-020-hernad.indd 20
pedig örömmel hozzájárulok a leendő Tótfa­
lusi-antikvához.
A tanító szívesen válaszolt volna valami
szellemeset, ám a beszédkészsége, ami a ka­
land idejére mintha működni kezdett volna,
újra csak cserbenhagyta. Elvira és Hakim
nem várták meg, amíg megtalálja a szavakat,
eltűntek a szeme elől, egyszerűen beleolvad­
tak az éjszakába. Azzal kapcsolatban sem ad­
tak tanácsot, hogyan boldoguljon Amszter­
damban, hogyan szerezzen pénzt, nemcsak
a magyar Bibliák újranyomására, de a puszta
megélhetésére.
Szerencsére már nem szorult rá a taná­
csaikra, érezte, hogy nélkülük is boldogulni
fog. Sok mindent elveszített a németalföldi
utazáson, de rátalált az önbizalmára és az el­
szántságára. Ezek az új erények pedig tovább­
ra is vele maradtak, ámbár tíz évvel később,
amikor majdnem négyezer, saját költségén
kinyomtatott magyar nyelvű Bibliával és több
társzekérnyi nyomdafelszereléssel a háta mö­
gött nekivágott az Amszterdam–Kolozsvár
útnak, már abban is kételkedett, hogy a né­
metalföldi kalandok valóban megtörténtek-e
vele, és nem csupán különös rémálmok azok­
ból a napokból, amikor a gyomrát elcsapva
feküdt egy vesztfáliai fogadóban.
HERNÁD Péter
1975-ben született könyvtáros. 2004 óta je-
lennek meg írásai a spekulatív irodalom kü-
lönböző területein. A hagyományos fantasy
zsánerébe illeszkedő történeteit Soren Ward
néven jegyzi, urban fantasy vagy SF írásait
a saját nevén. Első novellája a Hittel és vas-
sal című antológiában jelent meg. Két koráb-
bi regénye, a Feketepart (2006) és a Leceai
játszma (2008) Ammerúnia világán játszó-
dik. Új kötetei magyar szuperhős-történetek:
Hollóember (2015) és Pannónia Parancsnok
(2016). Lapunk 301. számában, valamint a
Galaktika Lightban olvashatták már egy-egy
elbeszélését.
2018.07.24. 21:14:16
 FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
ARANY, PLATINA ÉS
GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!

• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% A FAN

KEDV TASZTIK
E U
• FANTASMANIA.HU: 10% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• TRAFÓ: 10-20% B ŐV Í
MATO
S A
T
TJÜK N
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• VR LAB: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK ÚJ!

• ALIEN ESCAPE: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK

Z Z A MEG MAGÁT VAGY SZER

DÉKO ETTE
N
AJÁ VÁLTSON KLUBKÁRTYÁT MOST! IT!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

021-klub.indd 21 2018.07.24. 20:56:08

 GALAKTIKA
2018. augusztus

JÉGÓRIÁSOK
A két gázóriás, a Jupiter és a Szaturnusz mellett szinte
megfeledkezünk a jégóriásokról. A legújabb számítógépes
szimulációk szerint azonban komoly szerepük lehetett
a Naprendszer formálódásában, és akár a földi élet
létrejöttében is.

A
Z URÁNUSZ és a Neptunusz:
két nagyon távoli óriásbolygó.
Annyira távol vannak tőlünk
a Naprendszer peremvidékén,
hogy a Nap fénye már alig éri el őket. Soká-
ig jéghideg, komor világokként képzeltük
el mindkettőt. A távolság miatt alig tudunk
róluk valamit. Mindössze egyetlen űrszon-
da, a Voyager–2 látogatta, de az is csak el-
suhant a bolygók közelében.
Az Uránusz felfedezését 1781. március
13-ától számítjuk, mert ekkor pillantotta
meg először Sir William Herschel. Azóta
tudjuk, hogy a bolygót előzőleg 1690 és
1771 között legalább hússzor regisztrálták,
de mindannyiszor csillagnak vélték. Az el-
mozdulását pedig mérési hibának. Herschel
eleinte nem volt tisztában vele, hogy a Nap-
rendszer egy eddig ismeretlen bolygóját
fedezte fel, először üstökösként azonosítot-
ta az égitestet. Minden fényszennyezéstől
mentes helyen nagyon tiszta levegő esetén
egy éles szemű ember szabad szemmel is
megpillanthatja.
A Neptunusz, a Naprendszer legkülső boly-
gója már csak távcsővel látható. Felfedezése
több ember személyéhez is köthető. Az első,
aki egyértelmű utalást tett egy Uránuszon
túli bolygó létezésére, egy amatőr csillagász,
Hussey tiszteletes, kenti rektor volt. 1834-ben
22 Jégóriások
írt erről G. B. Airy cambridge-i professzor-
nak, aki 1835-től királyi csillagász lett. Airy
azonban szkeptikus volt, és ebbe Hussey is
belenyugodott. John Couch Adams tehet-
séges angol matematikus 1841-ben hatá-
rozta el, hogy az Uránusz pályaháborgásait
felhasználva kiszámítja egy lehetséges új
bolygó koordinátáit. 1845-ben eredménye-
it elküldte Airy királyi csillagásznak, de
megfigyelés nem történt. A francia Urbain
Le Verrier hasonló számításokat végzett.
Adams és Le Verrier számításai egy fokon
belül megegyeztek. De Le Verrier se járt
jobban a francia csillagászokkal, ezért írt
Johann Gallénak a berlini obszervatórium-
ba. Így a Neptunuszt az Uránusz mozgásá-
ból levezetett perturbációk alapján Galle
fedezte fel 1846-ban.
Ezek után már nem is meglepő, hogy két-
száz évvel korábban Galilei véletlenül megpil-
lantotta: 1613 januárjában észlelte a bolygót,
amikor az a Jupiterhez igen közel látszott, és
sikerült két egymást követő éjszakán is meg-
figyelnie. Jegyzeteiből kitűnik, hogy január
28-án észrevette a Neptunusz elmozdulását
egy háttércsillaghoz képest, és január 6-án is
utólag bejelölt egy pontot a Neptunusz akkori
pozíciójában. Viszont nincs nyoma, hogy kor-
társait értesítette volna a megfigyeléséről, így
lemaradt a felfedezéséről.

022-025-tudomany.indd 22 2018.07.24. 20:55:52


A kevés információnak az óriási távolság
az oka. A Jupiter körülbelül ötször távolabb
kering a Naptól, mint a Föld. A Szaturnusz
tízszer, az Uránusz hússzor, a Neptunusz
harmincszor távolabb. Érthető, ha az űrku-
tatók inkább a két gázóriáshoz küldtek szon-
dákat. A felfedezések ezért a csillagászokra
maradtak.
Az Uránusz két tulajdonságáról ismert:
gyönyörű gyűrűrendszeréről és tengelyferde-
ségéről. A Föld tengelyferdesége 23,5 fok, en-
nek köszönhetőek az évszakok. Az Uránuszé
azonban kilencven foknál is nagyobb, kis túl-
zással az egyenlítőjén gördül. Ezért legtöbb-
ször az egyik pólus van a Nap irányában, a
több napenergia miatt a pólusokon melegebb
van, mint az egyenlítőn. De ezért is látható
csodás gyűrűrendszere.
Azonban bolygó így nem jöhet létre. Egy
csillagrendszer kialakulásakor a porkorong-
ból születő bolygók ugyanabba az irányba
keringenek, és tengelyeik is ugyanabba az
irányba mutatnak. Ezek a tulajdonságok csak
valamilyen kozmikus katasztrófa hatására
változnak. Ahogy a Föld tengelyferdesége (és
Jégóriások
022-025-tudomany.indd 23
GALAKTIKA
2018. augusztus
a Hold születése) a Theia bolygóval való ütkö-
zésnek köszönhető, az Uránusznak is hasonló
katasztrófát kellett átélnie. Ennek azonban
ellentmond gyűrű- és holdrendszere. Egy
olyan becsapódás miatt, ami felborít egy
bolygót, a gyűrűknek és holdaknak eredeti
pályán kellett volna maradniuk. Az elvégzett
szimuláció alapján, a tudósok szerint, az a
legvalószínűbb, hogy az Uránuszt sorozatos
több kisebb találat érte. Hasonlóan ahhoz,
ahogy a Shoemaker–Levy 9 üstökös darabjai
1994-ben megsorozták a Jupitert. Több mint
négymilliárd éve, több kisebb becsapódás fo-
kozatosan döntötte meg az Uránusz tengelyét,
így a gyűrűk és a kísérők is követték azt.
A Neptunusznak is jelentős a tengelyferde-
sége, nagyobb, mint a Földé: 28,32 fok. Ebből
következően a jégóriáson évszakok is vannak.
Egy neptunuszi év 165 földi évnek felel meg,
emiatt tarthat negyven évig a nyár a legtá-
volabbi bolygón. Ilyenkor a Neptunusz déli
sarka a Nap felé billen, és bár a napfénynek
csupán kilencszázad része jut el a bolygóra,
hatása így is számottevő: a déli sarkon 10
fokkal magasabb a hőmérséklet. Ez a Földön
23
2018.07.24. 20:55:52
 GALAKTIKA
2018. augusztus
komoly különbség, de a Neptunuszon nem: a
bolygó átlaghőmérséklete mínusz 214 Celsi-
us-fok.
Ha már holdpályákról volt szó, a Neptu-
nusz körül sincs minden rendben. Ponto-
sabban a Tritonnal, a legnagyobb Holddal
vannak gondok. 13 másik holdtestvérével
ellentétben ő visszafelé, pontosabban ellen-
tétes irányban kering. A korábban felvázolt
törvények miatt ez csak úgy lehetséges, ha a
Triton nem a bolygó körül alakult ki, hanem a
Neptunusz befogta azt.
Ahhoz, hogy a Neptunusz foglyul ejthes-
se a Tritont, a holdnak radikálisan le kellett
lassulnia. Ez abban az esetben következhe-
tett be, ha a Tritonnak eredetileg volt egy
társa, amely a páros mozgási energiájá-
nak jelentős részét magával vitte, amikor
a Neptunusznak esett áldozatul. Vagyis a
Tritonnak kellett hogy legyen egy nála jó-
val nagyobb társa. Lehetséges, hogy a Tri-
ton annak idején egy másik bolygó, ahogy
manapság divatosan hívják, egy másik
szuperföld körül keringett. Minél nagyobb
tömegű a bolygó, a kinetikus energia annál
nagyobb hányadát ragadhatja el. Sokkal
könnyebb volt a Neptunusznak befogni a
Tritont, ha egy nagyobb bolygó körül kerin-
gett. A kettős a Neptunusz közelébe kerül-
hetett, amely a nagy gravitációs vonzásával
szétválasztotta a párt. Míg a Triton bolygó
körüli pályára állt, társa nagy sebességre
gyorsult, az ellenkező irányba lendült, és
eltűnt az űrben.
De létezik még egy elmélet, hogy a másik
bolygó talán mégsem száguldott tova. Elkép-
zelhető, hogy a Neptunusz bekebelezte. Régi
rejtély, hogy a Neptunusz lényegesen több hőt
sugároz magából, mint tömegében és szerke-
zetében hasonló rokona, az Uránusz. Az el-
mélet szerint a bolygó elnyeléséből származ-
hat ez a plusz.
24 Jégóriások
022-025-tudomany.indd 24
A két bolygó még napjainkban is sok meg-
lepetést okoz. 2017-ben az Uránusz valaha
észlelt legintenzívebb sarki fényeit figyelte
meg a Hubble űrteleszkóp. A Jupiter és a Sza-
turnusz sarki fényeit már alaposan tanulmá-
nyozták a csillagászok, az óriási jégbolygó,
az Uránusz fényeiről azonban keveset tudni.
A Földön a sarki fény órákon keresztül meg-
figyelhető, az Uránusz aurorái csak perceken
át világítottak.
Nem szoktak beszélni a gyűrűkről és azok
színéről. Az Uránusznak is van gyűrűje, és az
is kék. A Naprendszer eddig egyedül ismert
kék gyűrűje a Szaturnusz bolygót veszi körül,
amerikai csillagászok azonban felfedezték,
hogy az Uránusz is rendelkezik hasonlóval.
A gyűrű azért kék, mert az azt alkotó részecs-
kék kisebbek egy mikronnál, míg az ennél
nagyobb részecskék vörösre színezik.
És végül a legfrissebb hír. A hawaii Észa-
ki Gemini teleszkóp közeli infravörös tarto-
mányban működő spektroszkópjával (NIFS)
méréseket végeztek. Az eszköz az Uránusz
infravörös fényét spektrumára bontotta, ami-
nek révén a kutatók megismerhették a bolygó
légkörének összetételét. Kiderült, hogy felhő-
zetét hidrogén-szulfid alkotja, amely a rom-
lott tojás kellemetlen szagát is okozza. Vagyis
nem ez lehet a Naprendszer legkellemesebb
szagú bolygója.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.07.24. 20:55:54
 GALAKTIKA
2018. augusztus

Jégóriások 25

022-025-tudomany.indd 25 2018.07.24. 20:55:54

 GALAKTIKA
2018. augusztus
FÉNYJÁTÉKOK
S
ZÉP HELY VOLT a halálához,
gondolta Rosa.
A nap fehéren izzott a tintafekete
égen, és mívesen faragott dombor-
művekként világította meg a kanyon szürkés-
barna falait. A szikla kőfelületét ezernyi ásvá-
nyi kristálykiszögellés pöttyözte, amelyek a
napsugarak fényében sziporkázva csillogtak,
és vörös, narancs, citrom, zöld, kék és lila szí-
nű prizmatikus fényhatásokkal festették be a
sziklafalakat, tetőtől talpig. A színek vízesésként
zúdultak alá a mélybe, a völgyben félig törme-
lék alá temetett leszállóegység tetejére. A tarka
fényzivatar hatására mintha kitágult volna a
kanyon: a levegőtlen, sugárzó és szétrobbantott
nikkel-vas tömb átváltozott egy olyan varázsla-
tos, mágikus térré, amelyben hatalmas gyémán-
tok hevertek szerteszéjjel, mintha csak egy óriás
ékszeresládikájából borultak volna ki.
Fényjátékok, Sam így nevezte el ezt a jelensé-
get, a harangjátékok mintájára.
26 Fényjátékok
FÉNYJÁTÉKOK
026-031-rotundo.indd 26
A fényjátékok
titokzatos rejtélye
egyelőre ismeretlen,
de a színek
váltakozása olyan,
mint egy szabályos
kommunikáció...
Matthew S. Rotundo
Mindazok után, ami történt, Rosát még most
is elképesztette és ugyanakkor nyugtalanította,
hogy mekkora erőfeszítésébe került levenni te-
kintetét a jelenségről. Elsötétítette a képernyő-
ablakot, még mielőtt megszólalt volna a sugár-
zásjelző.
De sötétség ide vagy oda, a sistergő utókép
tovább táncolt a szemei előtt… félig megformált
gondolat kezdett el kibontakozni előtte. Homlo-
kát ráncolva fontolgatta az elképzelést. Felsejlett
egy reménysugár…
De nem. Nem fog működni.
Visszament Samhez, óvatosan lépkedve a
megdőlt fedélzeten. A férfi egy hordágyon feküdt
az elsötétült, összeroncsolódott leszállóegység
farában, rákötve egy egészségügyi egységre,
ami olyan szépen szívta le az akkumulátorokat,
hogy nem lehetett bekapcsolni a vészjelzőt.
A nő közeledtére Sam megpróbálta felhúzni
magát a könyökére. De erőlködéstől eltorzult arc-
cal, sikertelenül hanyatlott vissza a hordágyra. Az
2018.07.24. 21:10:15

oldalán heverő egészségügyi egység figyelmezte-
tő jelzést adott: felszaladt a vérnyomása.
– Ne erőltesd meg magad! – figyelmeztette
Rosa. – Csak felerősödik a vérzés. – Melléült, és
finoman a kezébe vette a férfi fejét.
– Mennyire súlyos a helyzet? – kérdezte Sam
gyenge hangon. A karján lévő morfiumtapasztól
elkábult, elmosódtak a szavai.
– Minden rendben van, ne aggódj!
– Elérted a... transzportot? Mennyi idő alatt
tudnak ideküldeni egy hajót?
– Én... – De miközben egy kegyes hazugsá-
gon törte a fejét, találkozott a tekintetük. A férfi
közömbösen nézett vissza rá, szabályos vonásai
nyugalomról tanúskodtak. Finom fehér hajának
néhány kósza tincse a homlokán pihent, amitől
kicsit kisfiúsnak hatott az arca. A hazugság el-
halt a torkában. Hogyan is hihette, korholta ma-
gát, akár csak egy pillanatig is, hogy becsaphatja
a férfit?
– A napelemek megsérültek – mondta végül.
– Csak az akkumulátorra hagyatkozhatunk.
Ebből nem futja a rádióra.
– A többi csapat?
– Hatókörön kívül vannak. A kanyonfalak
árnyékolják a jeleket.
– Értem – felelte Sam a plafont bámulva. –
Akkor mit tehetünk?
– Várunk, azt hiszem. Várjuk, hogy ránk ta-
láljanak.
– Mit gondolsz, meddig fog tartani?
– Először észre kell venniük, hogy hiány-
zunk. Talán néhány órába telik.
– Tudunk annyit várni?
Ajkába harapott: fogalma sem volt, hogy az
egészségügyi egység meddig tudja életben tarta-
ni. Rengeteg vért vesztett. A félig megformált el-
képzelés ismét felszínre került a fejében. Őrült-
ségnek tűnt a gondolat; valószínűleg egy akkora
hülyeség, hogy Sam sosem számolna komolyan
az ötlettel. De ez most nem számított.
– Persze, annyit biztosan – felelte a férfinak.
Fényjátékok
026-031-rotundo.indd 27
GALAKTIKA
2018. augusztus
•
A morfiumtapasz egyelőre lenyugtatta a sebe-
sültet; időről időre eszméletét vesztette, majd
újra magához tért. Egész teste izzadságban
úszott. Sápadtsága szinte erősebben világított
a sötétben, mint a gyenge vészfény. Köhögési
rohamok kínozták: ijesztő mennyiségű vért ök-
lendezett fel. Rosa minden alkalommal szótla-
nul törölte le a száját.
Lassan vánszorogtak a percek. A gyomrában
görcs feszült, a torkában egyre növekvő gombóc.
Olyan gyakran nézegette az okosóráját, hogy
végül inkább levette, és félrerakta: ne őrjítse to-
vább az idő csigalassú múlása – felemésztette az
aggodalom.
Amikor az idegei már pattanásig feszültek,
előrement a képernyőablakhoz, és megnyitotta,
hogy megkockáztasson egy pillantást a külvilág
felé. Az árnyak megnyúltak. A tarka fényjáték
özöne nem csillapodott, és az ég közömbös sö-
tétsége is változatlan maradt, semmi jele sem
volt a felmentő seregnek.
Sam fényjátékoknak nevezte a jelenséget.
A járatlan szem számára a fénykövek nem
tűntek többnek olyan kristálykinövéseknél,
amelyek szépen csillogtak a napsütésben. De
foto­szintetizáló tevékenységük felfedezése
megdöbbentette a tudósokat, és a nyilvános-
ság fantáziáját is lekötötte. A közelmúlt pedig
még ennél is elképesztőbb felfedezésekkel
szolgált…
Rosa és Sam az EVA kötelékében kutatták és
katalogizálták az ásványi formákat, amikor a
szerencsétlenség érte őket: egy földcsuszamlás
temette félig-meddig maga alá a leszállóegysé-
güket, megrongálva a napelemeiket. Rosa sze-
rencsésebb volt Samnél: őt nem sebesítette meg
az aláhulló sziklatörmelék.
Felzaklatta az egészségügyi egység képer-
nyője. A férfi életfunkciói stabilak voltak – egy-
előre –, de egy jelzőfény világossá tette, hogy
kezd kifogyni a vér a gépből.
27
2018.07.24. 21:10:15
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Sam nyújtózott egyet a hordágyon, épp ma-
gához tért a morfiumkábulatból.
– Ezz… az én hibám volt… – mormogta. –
Túl közel mentem a kanyonfalhoz. Nem tudtam
levenni a tekintetemet… nem vettem észre a
csuszamlást.
– Ne mondj ilyeneket!
Egy hosszú másodperc után így folytatta:
– Itt fogok meghalni, nem igaz?
– Rendbe fogsz jönni – felelte.
– Nincs semmi baj, Rosa. Elmondhatod nekem.
Megnyugtatólag rátette a kezét a férfi vállára.
Nyirkos volt a bőre.
– Csak tarts ki, Sam!
Arca gyenge mosolyra nyílt.
– Mminden… rendben. Tényleg. Érdemes
volt… csodálatos volt látni… őket.
A férfi hangjában bujkáló vágyakozástól
megsajdult a szíve.
– Igen – felelte –, gyönyörűek.
– Nemcsak hogy élnek, Rosa – mondta álmo-
dozva, távolba vesző tekintettel –, hanem ér…
ér… – erőt gyűjtött a következő szó megformá-
lásához – éreznek.
Ledermedt.
– Ezt még bizonyítani kell, Sam.
– Nincs szükség bizonyítékra. Érzem.
– Ez aligha hangzik tudományosan, különö-
sen egy magadfajta biológustól.
Összevonta a szemöldökét.
– Te még... most sem hiszel benne? Azután
sem, hogy idejöttünk?
– Mondjuk, hogy több bizonyítékra van
szükségem, mint amennyit eddig láttam.
– De a kibocsátott fény… a mintázatok…
Rámutatott az egészségügyi egység képer-
nyőjén megjelenő EKG-mintára.
– A szívverés is egy minta. És akkor mi van?
Ettől még nem válik nyelvvé. Csak annyit állít-
hatunk biztosan, hogy a fénykövek fényt állíta-
nak elő. A kibocsátásuk talán semmi más, csak
valamiféle melléktermék.
28 Fényjátékok
026-031-rotundo.indd 28
Sam lassan megrázta a fejét.
– Te mindig is pragmatikus voltál. Sosem
akartál kockáztatni. – Egy újabb köhögésro-
ham szakította félbe. Rosa egy közelben tartott
ronggyal letörölte az arcáról a vért.
– Próbálj meg ellazulni, Sam! – nyugtatta a
férfit.
De ő csak folytatta, mintha nem is hallotta
volna meg, erőszakkal nyögve ki minden egyes
szót:
– Sosem akartad… kockáztatni a jó hírneve-
det… egy megérzéssel.
– Fejezd be az atyáskodást, Sam! Már nem
vagyok a diákod.
Lehunyta a szemét:
– Sajnálom.
Hirtelen megbánta, amit mondott. Sam ös�-
szetörve és elvérezve feküdt előtte, ő pedig volt
annyira érzéketlen, hogy épp úgy szállt vele
vitába, mintha csak egy egyetemi koktélpartin
rivalizálnának. Régi vita volt ez kettejük között,
akkortól datálódott, amikor tényleg a diákja volt
még. Keményen fogta őt a disszertációja írása
során: A fenébe is, Rosa, ne bujkálj az adataid
mögött! A perfekcionisták sosem publikálnak. És
ami ennél is rosszabb, nem is vállalnak fel sem-
mit.
Régi vita, csak éppen megemelt tétekkel.
Mély levegőt vett.
– Sam, azt hiszem, van egy ötletem, hogyan
javíthatnám meg a napelemeket.
Kinyitotta a szemét.
– Hogyan?
Megköszörülte a torkát.
– Tudom, hogy nem akartuk használni, de
hoztunk magunkkal lézervágókat. Ezekkel
akartunk mintákat venni, nem?
Tágra nyitotta a szemét. A morfiumfelhő ki-
tisztult.
– Nem.
– Talán érdemes lenne megpróbálni…
– Nem – válaszolt eltorzult arccal.
2018.07.24. 21:10:15

– Sam, gondold meg! A fotoreceptorokat
kell csak kicserélni. A fénykövek külső cel-
lái ugyanazon elv alapján működnek. Egy
vékony réteg valószínűleg kompatibilis len-
ne… – Félbeszakította magát, látván a férfi
összevont szemöldökét. – Sam – folytatta –,
nem ülhetek itt ölbe tett kézzel. Segítségre
van szükséged. Üzenetet kell küldenem a
hajóra.
– Honnan tudod... hogy nem látták a földcsu-
szamlást a röppályáról? Talán már el is indítot-
ták a mentőegységet?!
– Tizenkilenc másik kutatócsoportot kell fi-
gyelemmel kísérniük. Egészen addig fogalmuk
sem lesz a földcsuszamlásról, amíg ránk nem
csörögnek. Az egészségügyi egységben nincs
annyi időre elegendő vér. Megszólalt az egészségügyi egység vészjel-
– Akkor kapcsolj le a gépről!
A nő elképedt.
– Mit mondtál?!
– Jól hallottad.
Fényjátékok
026-031-rotundo.indd 29
GALAKTIKA
2018. augusztus
– Nem foglak lekapcsolni. Túl sok vért
vesztettél. Nem kockáztathatjuk meg, még
néhány percre sem.
– Rosa, vegyél le az egészségügyi egység-
ről… és küldd el azt az átkozott vészjelzést! Ez
az egyetlen lehetőségünk.
– Nem, Sam. Legalább meg kell próbál-
nunk.
Felment benne a pumpa; a légzése nehe-
zebbé vált.
– Ezek élőlények. Éreznek. Nem teheted
ezt velük.
– Egyelőre ez nincs bizonyítva, Sam.
– Nem engedélyezem. Nem… engedem…
neked… – Ekkor elájult. Szemgolyói befor-
dultak a szemüregükbe.
zője. Sam életfunkciói kétségbeejtően vissza-
estek: a vérnyomása, a szívritmusa, a légzé-
se… kritikus állapotba került. Sokkot kapott.
– Sam! Jaj, istenem! Nem!
29
2018.07.24. 21:10:16
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Tehetetlenül figyelte a képernyőn megjelenő
adatokat. A szívritmusa egyenetlenné vált. Izom-
görcsök rángatták a testét. Az arca kékre váltott.
Az egészségügyi egység képernyőjén az ÁL-
LAPOTA KRITIKUS! felirat villogott, alatta
pedig a HASZNÁLJA A DEFIBRILLÁTORT!
utasítás.
Nyelt egyet, amint kinyílt egy konzol,
és az egészségügyi egységből kigördült egy
defibrillátor.
Megpróbálta felidézni az egészségügyi kép-
zésen tanultakat, feltépte Sam ingét, hogy mez-
telen mellkasához férjen. Fogta az elektródákat,
és elhelyezte úgy, ahogyan azt tanulta annak
idején. Kényszerítette magát, hogy ne essen
pánikba. A képernyőn megjelent egy három
másodperces visszaszámlálás. Rosa lehunyta a
szemét, és várt.
Felzúgott a gép. Érezte, amint Sam teste meg-
feszül a rajta keresztülhaladó áramtól. Kinyitotta
a szemét, és a képernyőre szegezte a tekintetét.
Az EKG-vonal kisimult. Rosa visszatartotta a
lélegzetét. A másodpercek örökkévalósággá váltak.
Amikor már biztos volt benne, hogy Sam
halott, az EKG életre kelt: újból ritmusra vert a
szíve, de jelentősen lassabban. A többi életfunk-
ciója is úgy-ahogy stabilizálódott. fotoreceptív cellákkal foglalkozzon. Néhány vé-
A vészjelzés abbamaradt, de a figyelmeztető
jelzések égve maradtak. Csendesen szorított,
hogy az életjelei megerősödjenek, de vészesen
gyengék maradtak.
KRITIKUS ÁLLAPOTBAN, DE STABIL – ol-
vasta a kijelzőn.
Félrerakta az elektródákat, és kezébe temette
az arcát. Rázkódni kezdett a teste, amikor fel-
fogta, hogy a férfi milyen közel került a halál-
hoz. És hogy milyen közel is maradt a halálhoz.
Vett néhány mély levegőt, megvárta, amíg
alábbhagy a remegés, és egy kis nyugalmat eről-
tetett magára. Legyűrte a kitörni vágyó hisztéri-
át. Lassan felemelte a fejét, és felállt: letekintett
Sam eszméletlen testére: törékeny volt, és védte-
30 Fényjátékok
026-031-rotundo.indd 30
len. Pillanatnyilag megmentette az életét ugyan,
de a teste iszonyatos sérüléseket szenvedett. Ki-
fogyott az időből.
Rosa odalépett a tárolószekrényekhez, hogy
összegyűjtse a felszerelést, amire szüksége lesz.
A fehéren izzó nap alacsonyan járt a fekete égen,
egyre közelített a sziklás horizonthoz. A ka-
nyon meredek falai elérhetetlenül magasodtak
a messzeségbe. A fénykövek pedig továbbra is
folytatták összetett, folyton változó műsorukat.
Rosa megpróbálta figyelmen kívül hagyni a
fényjátékokat. Dolga volt. Kilépett a zsilipből,
és óvatosan átlépett a földcsuszamlás törme-
lékein. Amint napfény érte, elsötétült a sisakja
érzékeny szélvédője. Egyik kezében a lézervágó,
másikban a mintagyűjtő konténer. A napelemek
javítására szolgáló szerszámkészlet a derekára
erősítve.
Úgy ötven méterre a leszállóegységtől ki-
szúrt egy fénykő-alakzatot. A cirka egy mé-
ter magas kiszögellés a völgy talajából nőtt ki.
A kis gravitációnak köszönhetően pár ugrással
odaszökkelt.
Bekapcsolta a vágót, és emlékeztette ma-
gát, hogy csak a kiszögellések tetején található
kony szeletke elég kell hogy legyen a napelemek
megjavításához, ennyi biztos nem okoz komoly
károkat a teremtménynek – legalábbis ebben
bízott. A vágócsóvát a legszűkebbre állította, és
óvatosan letérdelt.
A fénykő hirtelen vörös csillogást bocsátott
ki, ami elvakította.
Rosa kivárt.
A fénykő megint vörösen villantott, majd ké-
ken, végül egy finom lila következett. Az ő jelen-
létére reagált volna?
Hirtelen rátört nyugtalansággal tekintett
körbe. Más közeli fénykövek – néhány lenn a
völgyben, néhány pedig fenn a sziklafalon – is
hasonló jelzéseket adtak ki: vörös, kék és lila.
2018.07.24. 21:10:16

Mintha csak nyugtáznák az eredeti jelzést. Úgy
érezte magát, mintha ezer szem figyelné.
– Véletlen egybeesés – suttogta. – Semmit
sem bizonyít.
– Rosa…
A halk és kísérteties hang a fülében szólalt
meg. Riadtan nyelt egyet. Talán még a saját
ruhájába is belevágott volna a lézerrel, ha nem
kapcsol, hogy a hang a sisakadóvevőjéből hallat-
szott.
Egy másodpercébe került, mire összeszedte
magát.
– Sam? Sam? Mi a francot csinálsz?
– Ne tedd ezt… Rosa… – Fehérzaj szakította
félbe az adást.
– Sam, elment az eszed? Hagyd a rádiót, és
feküdj vissza! Nem vagy olyan állapotban…
– Ezt nem teheted… kérlek…
A fehérzaj megint elnyomta a hangját.
– Sam, nem hallak tisztán. Sam?
Csend.
– Sam, jelentkezz!
Hátranézett a válla felett: a leszállóegység sö-
téten és mozdulatlanul feküdt a völgyben.
– Sam?
Szeretett volna felpattani és visszarohanni,
de erőt vett magán. Még volt egy kis ideje. Meg
kellett őriznie a nyugalmát, ha meg akarta men-
teni a férfit.
Az előtte lévő fénykő most mély, smaragd-
zöld fényt bocsátott ki, mintha meg akarta volna
nyugtatni őt. Rosa megremegett. Bizonytalan
kézzel emelte fel újból a vágót.
– Rosa – tért vissza Sam. – Hallasz?
Lenyugodott Sam hangjának hallatán.
– Igen, Sam. Kérlek, feküdj le! Rosszabbodni
fog a vérzés.
– Barátként… kérlek… ne tedd ezt…
– Én pedig barátként mondom: meg kell ten-
nem.
– Ne ölj meg egy érzőt… csak hogy meg-
ments egy másikat.
Fényjátékok
026-031-rotundo.indd 31
GALAKTIKA
2018. augusztus
– Utoljára mondom, Sam: nincs bizonyítva.
– Még mindig az adataid mögé bújsz… ugye?
Még mindig félsz a megérzéseidtől. Semmit sem
tanultál.
Összerezzent.
– Sam, ne csináld ezt velem! Ez így egyáltalán
nem fair!
– Érzem… érzem, hogy végem… Rosa…
Újból beúszott a fehérzaj, aztán Sam eltűnt.
A rádió elnémult. Vége volt a jelnek.
– Jaj, istenem! Istenem, istenem, istenem…
Letette a fenekét, és az égre emelte a tekin-
tetét, mintha csak könyörgőre akarná fogni.
A sziklafalak magasából zuhogott arcára a csen-
des, tarka fényeső.
– Nem vagyok benne biztos – mondta. –
A fenébe is, nem vagyok benne biztos!
De Sam biztos volt benne. Ő megbízott a meg-
érzéseiben. Ő sosem bújt szürke adatok mögé.
– Fényjátékok – suttogta. – Jaj, Sam!
Ernyedt ujjakkal kikapcsolta a vágót, és félre-
rakta. Régóta visszatartott könnyek patakzottak
a szeméből, és végigszaladtak az arcán. Fények
csillogtak a sziklákon. Végre hagyta, hogy eltel-
jen a szépségüktől. Hosszú ideig ült még ott, a
fényekben gyönyörködve. Zokogás rázta a testét.
Kotun Viktor fordítása
Matthew S ROTUNDO
A nebraskai Omahában élő amerikai SF-író.
Első elbeszélése a Thin Ice magazinban jelent
meg 1994-ben. Négy évvel később részt vett az
Odyssey Fantasy-írói Műhely munkájában, me-
lyet újabb publikációk követtek. 2002-ben a
Phobos kiadó irodalmi pályázatán fődíjat nyert,
majd 2008-ban az éves Writers of the Future pá-
lyázaton is neki ítélték a fődíjat. Azóta két regé-
nye is megjelent már, egyelőre magánkiadás-
ban. Egy trilógia első két kötetéről van szó, mely
egy könyörtelen börtönvilágon játszódik. Ma-
gyarul eddig a Galaktika 242. számában olvas-
hattuk egy novelláját, „Üzemanyag” címmel.
31
2018.07.24. 21:10:16
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Okosdzseki bringásoknak
A
KERÉKPÁROSOK nehezeb-
ben tájékozódnak a zsúfolt uta-
kon, hiszen állandóan a forga-
lomra kell figyelniük, így nem
jut idejük a navigációs alkalmazást nézegetni.
Ha mégis a képernyőre pillantanak, az bizony
kockázatos számukra – sőt a többi közlekedő
és a gyalogosok számára is.
Érdekes, hogy a mentőötlet pont egy autó-
gyártó cégtől érkezett, pontosabban néhány
kerékpárrajongó Ford-munkatárstól. Megal-
kották azt a különleges öltözéket, aminek se-
gítségével a bicajosok könnyebben követhetik
egy navigációs alkalmazás utasításait, mások
pedig jobban láthatják a kerékpárost, és azt is,
hogy mire készül éppen.
Az okosdzseki egyik ujja világítani kezd,
amikor viselője arra készül, hogy balra
vagy jobbra kanyarodjon. A dzseki veze-
ték nélküli kapcsolatban áll a felhasználó
okostelefonjával, amelynek kerékpárosbarát
navigációs alkalmazása egy-egy fordulóhoz
közeledve megrezgeti a megfelelő oldalon
lévő kabátujjat, így a bicajos akkor is tudja,
melyik irányba kell kanyarodnia, ha éppen
egy nagy forgalmú úton vagy kereszteződés-
ben halad.
A kerékpárosnak akkor sem kell elfor-
dítani a tekintetét az útról, vagy elengedni
a kormányt, ha okostelefonja képernyőjét
32 A jövő otthona
032-033-jovo.indd 32
szeretné kezelni: a hívásokat, az üzenetek
fogadását vagy a navigációs iránymutatás
megismétlését hangutasítással vagy tapintó-
felületen keresztül is elintézheti. A dzsekibe
ezenkívül egy villogó féklámpát is beépítet-
tek a mérnökök.
Az okosdzseki-koncepció kifejlesztésében
a városi kerékpáros öltözékek specialistája, a
Lumo, illetve a közlekedési szoft verekre sza-
kosodott Tome is részt vett. A Ford is felka-
rolta az ötletet, ami jól példázza a cég szem-
léletét, hogy közös munkával törekszik az
innovatív megoldásokra.
A további tervek közt olyan ötletek is sze-
repelnek, mint a kerékpáros és motoros fu-
tárok számára készülő rendszer, aminek se-
gítségével a felhasználók kézmozdulatokkal
és hangutasításokkal kezelhetik hívásaikat
és üzeneteiket. Egy másik érdekes elképzelés
a csontokon keresztül történő hangtovábbí-
tás, ami az állkapcson keresztül juttatja el a
hanghullámokat a külsőfülbe, vagyis – a fül-
be dugható fejhallgatókkal ellentétben – nem
blokkolja a külvilág és a közlekedés zajait.
Az okosdzseki jelenleg még csupán proto-
típus, de a Ford már elindította a szabadalmi
eljárást, így lehet, hogy a vállalat a jövőben
továbbfejleszti az ötletet, vagy az alkalmazás-
sal és az eddig gyűjtött tudásanyaggal együtt
átadja a licencet másoknak.
2018.07.24. 20:55:23
 GALAKTIKA
ISKOLAKEZDÉS ELŐTT MERÜLJ EL 2018. július

a videojátékok és az
Őrség-sorozat világában!
-30%
+ nincs
postak
öltsé g!

AZ AKCIÓ AUGUSZTUS 1-TŐL 31-IG TART.

+ nincs
postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T: W Wotthona
A jövő W . G A L A K T I K A B O LT. H U 33

%
-30

032-033-jovo.indd 33 2018.07.24. 20:55:37

AZ AKCIÓ AUGUSZTUS 1-TŐL 31-IG TART.
 GALAKTIKA
2018. augusztus
A Krakken művelet
S
CI-FI TEMATIKÁJÚ színházi
előadást ritkán látni Magyarorszá-
gon. Most az Átrium egy bizarr da-
rabot tűzött műsorára, A Krakken
műveletet, amely egy pszicho–thriller–kri-
mi–komédia. A szatíra utópisztikus látomás-
ként próbálja feldolgozni egy társadalom kor-
rupt világának visszásságait.
Bodó Viktor rendezéseiben gyakran jelen-
nek meg politikai témák, Mózsik Imre társ-
szerzővel készült komédiájuk egyfajta tükröt
mutat, amelyben gátlástalanul őszintén feje-
zik ki mondanivalójukat, az általuk képviselt
tragikomikum rendkívül szórakoztató hely-
zeteket produkál.
A történet egy különös világban játszódik,
ahol a teljes káosz és anarchia uralkodik, miu-
tán megtámadta őket egy fura lény, Krakken.
Ez a mitikus alak homokvihar képében csa-
pott le az éppen aktuális világkiállítás hely-
színére, hogy megtorolja az érintetteken a
múlt bizonyos bűneit. Krakken egyébként a
viking tengerész legendák polipjaként ismert
szörnyeteg, amely magával ragadja és csáp-
jaival lehúzza a mélybe a vitorlás hajókat.
Sarntröll városát is hatalmába kerítette ez a
jelenség.
Az itteni lakosok érthetetlen nyelven be-
szélnek, nincs normális áramellátás, az in-
ternethálózat felmondta a szolgálatot. Ide
érkezik a még furcsább nevű Recsord Rables
(Gyabronka József) kulturális miniszter,
Honoshország küldöttje, kísérőjével, dr.
Roburt Pondor  (Bálint András) államtitkár-
ral, akinek mellesleg mindig támad magya-
rázata a váratlan eseményekre. A gigantikus
mesterséges Hold felavatását a küldöttségre
bízzák, a honatyák pedig állhatatos munká-
34 Világűrt jelentő deszkák
034-035-deszkak.indd 34
val készek lennének elvégezni a rájuk bízott
feladatot, de már az elejétől fogva egy fantasy
történetben találják magukat, ahol mindenki
csak a vállát vonogatja. A kiállítási darabnak
a viharnak köszönhetően nyoma veszett,
vagy, ami a legrosszabb, hogy soha el sem ké-
szült. Hamarosan előkerül a kiállításra szánt,
több milliónyi közpénzt érő Hold makettje.
Kiderült, hogy a kurátorok elmenekültek a
helyszínről, a gyanú a szervezőkre terelődik,
de az államtitkár úr mindent bevet a hely-
zet és becsülete megmentéséért, valamint
Honoshország Holdjának előkerítéséért.
Kísértetiesen hasonlít ez a Krakken-jelenség
egy adott hatalom befolyásának álságos, meg-
tévesztő politikájához. A helyzetet még fokoz-
za a lepusztult gyárépület hangulata, a széteső
berendezések és elkorhadt vezetékek látványa,
sok korhadt és mindenféle undorító felület
(Schnábel Zita és stábja munkája). A rozsdás
ventilátorok, lepukkant villanyszerkezetek
már csak a múltat dicsérik, a színpad egy film-
beli homokvihart megélt utópisztikus hely-
színhez hasonlít. A valamikori városkának
ebbe a káoszhangulatába jól illik a számunkra
érthetetlen nyelv, amely teljes mértékben kife-
jezi azt a helyzetet, amikor senki sem szeretne
tudomást venni a történtekről, a nézők számá-
ra pedig egyre egyértelműbb, hogy óriási csa-
lás áldozatai a főszereplők. A nyelvi hablatyolás
egyébként nem véletlenszerű, a szereplők több
nyelvet beszélnek, többek között angolul, né-
metül vagy spanyolul, időnként szinkron-
ban elbeszélve egymás mellett. A lakók saját
nyelve ugyanolyan fantazmagória, mint az
őket körülvevő világ, rajtuk kívül senki sem
érti. A  szerzők egyébként korrekt nyelvtant
is alkottak, ami a nézőknek könnyebbség az
2018.07.24. 20:55:12

együgyű verbalitás értelmezésében. Jácekson
Ajvar, a titkár (Fehér Balázs Benő) feladata
a fejtörőhöz hasonló nyelvhasználat tolmácso-
lása, aki könnyed, energikus játékával erősíti
a profi színészi gárda teljesítményét. Kissé fi-
csúros, divatos profiljával lazán hazardírozik
a honatyák és a kísérteties városka szereplői
között. A szereposztásban fellelhetjük a leg-
különbözőbb társadalmi rétegek visszássá-
gait, a korrupt diplomatától a könnyűvérű
riporternőn át a legegyszerűbb viselkedésbeli
attitűdökig. Az egeket verdeső butaságok egy
krimikomédiává változtatják a színpadot.
Lázár Kati alkoholista papnőként igyekszik az
ártó szellemeket elűzni, vele együtt öntudatos
állampolgárként védi városa, Sarntröll becsü-
letét Molnár Piroska, ők több szerepkörben is
szórakoztatóak, egy egész hadtestet kitesznek
színészi játékuk sokszínűségével. A minden
hájjal megkent úrasszonyok még a messzi-
ről jött államférfit is hatalmukba kerítik, aki
bármire hajlandó lenne, még kéjes vágyaik
Világűrt jelentő deszkák
034-035-deszkak.indd 35
GALAKTIKA
2018. augusztus
fotó: Mészáros Csaba / Átrium
kielégítésére is, a hőn áhított Hold megszerzé-
séért. Felsorakoznak a legkülönbözőbb lélek-
tani típusok, akik a bonyodalmakat próbálják
elsimítani, de minden igyekezetük ellenére a
szálak egyre inkább nem vezetnek sehova. Vé-
gül egyértelművé válik a szemfényvesztés, a
miniszter próbálja menteni ismerősei és saját
offshore cégének vagyonával a haza becsületét,
sőt a végén saját bőrét is. Utolsó lehetőségként
a katonaság segítsége menti meg a lehetetlen-
nek tűnő helyzetet, akiknek grandiózus ötle-
tük támad: egy óriási golyóbis eltulajdonítása.
A színdarab végére minden haderőt bevetnek,
óriási katarzis közepette érkezik meg a kato-
naság a kiállítás helyszínére.
A magára maradt államférfit pedig elindít-
ják utolsó holdbéli útjára, hogy megszerezze
a számára legfontosabbat, Honoshország al-
kotását, ami minden kétséget kizárólag már
csak az ő fejében létezik.
Kis Judit
35
2018.07.24. 20:55:13
 GALAKTIKA
2018. augusztus
NZ
BROIGA
CíjaSs szerző
d
N
U R OCeO ő
E díjas sz r z
AdE LIzeTrzA
ő
íjas s
A félelemről
A
KURSZKI pályaudvar előtt egy
utcai árus forró húsos pirogo-
kat árult. Puhákat, kövéreket.
Darabját tíz kopekért. Régeb-
ben mindenfelé kapni lehetett, de úgy lát-
szik, a hústermékek hiányának növekedése
miatt – a lomha árpolitika mellett, amikor
nem lehet voluntarista módon megdupláz-
ni a pirog árát – az étkezdék jobbnak látták
csökkenteni a pirogtermelést.
Végignéztem az árus előtti rövid so-
ron, elképzeltem, miként forognak lassan
a pirogocskák a forró vajban úszkálva, és
belefájdult a gyomrom, annyira kívántam
egyet. És büszke voltam, hogy visszatar-
tottam magam, és bementem az üvegajtón,
elűzve a csábító látomást. Kategorikusan
tilos zsíros tésztaféléket ennem. Öt éve még
hasam volt, de bizonyos személyek már po-
caknak nevezték. Hallottam, hogy beszélt
erről a volt kedvesem, Ljalja Jermosina a
36 A félelemről
036-047-bulicsov.indd 36
Egy család
átutazóban
várakozik a
pályaudvaron...
De nem tudják,
merre menjenek...
Kir Bulicsov
barátnőjével a folyosón. Cigiztek, és nem
hallották, hogy egészen közel értem. Ami-
kor meg észrevettek, kitört belőlük a neve-
tés. Mintha a lelkük mélyén örültek volna,
hogy véletlenül meghallottam a szavaikat.
Szeptember. A pályaudvar tömve em-
berekkel, azt a benyomást keltve, hogy az
egész ország elszabadult a helyéről, gye-
rekek, nénikék, bálák, csomagok, ládák…
Az emeleti végtelen üléssorokat szorosan
kitöltötték az emberek. Ha valaki elszuny-
nyadt, a szomszéd vállára hajlott a feje.
Nem volt több hely. Néhány átutazó eltölt
pár napot az állomáson, végigállja a pénz-
tárakhoz vezető, reménytelenül hosszú so-
rokat, összeverődik a túlzsúfolt büfében,
órákig ténfereg az újságosbódéknál, és ha
már megvan a jegye, de a vonata indulásáig
még van pár óra, vagy akár nap, idegenve-
zetők kegyeire bízza magát, és autóbuszos
kirándulásra indul, hogy lássa Moszkvát az
2018.07.24. 21:08:46

esti kivilágításban. Még a hatalmas, új ál-
lomásépület sem tudta eloszlatni az orosz
vasút szagát, ami szerintem a múlt század
közepe óta belengi a vasúti területeket,
mert nemcsak modern aromák kevered-
nek benne – az elektromos szikrák és a
felhevült műanyag bukéja –, hanem olyan,
másutt már régen halott illatok is, mint a
kapca, a megsavanyodott tej vagy a feketé-
re kormozódott kunyhók bűze. És mindez
a vasút ősrégi ismertetőjeleivel elegyedik,
mint a rosszul takarított vécék klórral te-
lített levegője, a barnaszén és a kátrányos
talpfák kipárolgása. Nem menekülhetünk
az illatok e szimfóniája elől. Azt gyanítom,
hogy még az űrkikötőkben is megjelenik és
állandósul majd ez a szagkomplexum, ami-
kor az űrutazás már közönséges dolog lesz.
Lenn, ahol a mennyezet a föld alat-
ti csarnok fölé hajlik, ahol engedelmes
utassorok bajlódnak a csomagmegőr-
zőknél, az asztalsorok mögött, ahol éles
szemű fiatalemberek árulnak régi folyó-
iratokat és könyveket, amiket az állomás
határain kívül senki sem venne meg, a fa-
lon telefonautomaták függtek.
Belekotortam a zsebembe, és persze azt
észleltem, hogy nincs kétkopekes érmém.
Még tízkopekes se. Kiszedtem három ko-
pejkát, és egy olyan ember hangján, aki tud
kérni (ki nem állhatom, ha kérni kell), az
előttem álló emberhez fordultam.
– Bocsánat – mondtam. – Felváltana ne-
kem három kopejkát?
Az ember, úgy tűnik, mélyen gondolko-
dott. Összerázkódott, mintha nem tudná
felfogni, mit akarok tőle. Megfordult, ezzel
egyidejűleg gyorsan hátralépett. Először a
szemét láttam meg. Nagyon világos szeme
volt, fekete mélyedéssel a pupillája köze-
pén, és szintén fekete szegéllyel körben. Ez
a szem egy pillanat alatt átkutatta az ar-
A félelemről
036-047-bulicsov.indd 37
GALAKTIKA
2018. augusztus
comat, míg én ezalatt jobban meg tudtam
nézni magamnak a férfit. Az arca olyan
hosszú és keskeny volt, mintha gyerekkorá-
ban két deszka között tartották volna. Rög-
tön egy hülye párhuzam jutott eszembe a
kínai nők lábával kapcsolatban, amit szoro-
san bepólyáltak, hogy a lábfejük miniatűr
legyen. Ennek az embernek az orra ettől az
összelapítástól messze előreállt, de a felső
fogai még jobban. Azt mondanám, hogy az
arc kellemetlen benyomást keltett. A férfi
ódivatú, végig begombolt köpenyt viselt.
– Milyen három kopejkát? – kérdezte
úgy, mintha a pénztárcáját követelném.
– Nos… – Kényelmetlenül éreztem ma-
gam, de késő volt visszakozni. – Látja? –
mutattam neki a háromkopekes érmét. –
Fel kell váltanom. Sürgősen telefonálnom
kell. Érti? Fel tudja váltani?
– Nem – felelte gyorsan. – Én is úgy sze-
reztem. Nehezen.
– Nem gond. – Valahogy meg akartam
vigasztalni ezt az embert, aki nyilvánva-
lóan megrémült. – Megoldom. Bocsásson
meg! Csak, ha jön valaki, mondja meg,
hogy én jövök ön után!
A férfi gyorsan bólintott.
A folyóiratos asztalokhoz mentem, és
úgy tűnt, hogy utánam néz.
Az újságokkal kereskedő fiatalok nem
tudták felváltani a pénzem. Vagy nem
akarták. Megelégelték, hogy a nap folya-
mán ezernyi ember fordul hozzájuk ha-
sonló kéréssel. Talán ha megvettem volna a
Tudomány és élet egyik tavalyi számát, ke-
restek volna két kopejkát. De nem tudtam
egy rubelt elvesztegetni arra, hogy ezek
a becstelen emberek lássanak el a kívánt
pénzérmével.
A gyógyszereskioszknál tett sikertelen
kísérlet után megálltam, és még egyszer
átkutattam a zsebeimet. Láttam onnan a
37
2018.07.24. 21:08:46
 GALAKTIKA
2018. augusztus
megijedt, keskeny arcú embert. Éppen gya-
rapodott a sor.
Hirtelen találtam egy érmét. A zakóm
felső zsebében. Hogy hogy kerülhetett oda,
sose fogom megtudni.
Visszamentem az automatákhoz. A kes-
keny arcú férfi mögött egy lány állt, a vál-
lán átvetett táskával.
– Itt álltam – közöltem vele.
– Nekem senki se mondta – jelentette ki
agresszívan.
Zavar engem ifjúságunk agresszivitása.
Mintha ezek a jól öltözött, jóllakott kama-
szok előre képesek lennének a fogukat vi-
csorítani, és még várják is az ürügyet, hogy
beleharapjanak az emberbe.
– Igazolja, kérem! – mondtam a kes-
keny arcúnak, aki már a telefonkagyló után
nyúlt.
– Igen – mondta –, így van. A polgártárs
lefoglalta a helyét. Igazolom.
A lány elfordult, semmit se szólt. Elné-
zést is kérhetett volna a durva tónusért.
Bár, mellesleg, ezt a tónust nem is érzékelte.
A keskeny arcú a tudakozót hívta. Nem
tudtam nem hallani, amit mond. De elég
közel álltam hozzá, nehogy a hívása végén a
szemtelen leányzó kiszorítson.
– Kisasszony – mondta a keskeny arcú
férfi, kivárva a választ –, egy személy te-
lefonszámát szeretném öntől megtud-
ni… Igen, ezeket az adatokat ismerem.
Mik Anatolij Jevgenyevics. Születési éve
ezerkilenszázegy… Nem, a címet nem tu-
dom. De hisz ritka a családneve!
Várta, hogy a lány megtalálja a szüksé-
ges sort a könyvében, tenyerével takarva a
kagylót. Még a terem eme homályos részé-
ben is láttam, hogy a férfi körme koszos.
– Nem szerepel a nyilvántartásban?
Igen, persze, elköltözhetett… Igen, persze,
meg is halhatott… régen, még a háború
38 A félelemről
036-047-bulicsov.indd 38
előtt. Nem, ne tegye le! Kérem, ellenőrizze
akkor: Mik Joszif Anatoljevics vagy Mik
Natalja Anatoljevna. Születési év? Har-
mincegy és harminchárom, ebben a sor-
rendben. Várok.
A lány átment egy másik telefonhoz,
ahol már végeztek.
A keskeny arcú férfi megint befogta a
kagylót, és rám nézett, hajszolt, bűntudatos
tekintettel.
– Mindjárt – mondta. – Hamar meg-
mondja.
Igyekeztem udvariasan mosolyogni. Ba-
nális helyzetnek tűnt. A legvalószínűbb,
hogy a vonata holnap megy, nem foglalt
szállást, és nem akar az állomáson éjsza-
kázni. Nekilátott megkeresni a rég elfele-
dett rokonokat.
– Nincs? – hallottam meg a hangját. –
Meggyőződött róla? Jól megnézte? Értem,
elnézést a zavarásért.
Helyére akasztotta a kagylót.
– Gondoltam, hogy így lesz – mondta
nekem.
– Semmi baj – feleltem. – Valójában el is
költözhettek.
– Hová? – kérdezte, mintha köteles len-
nék választ adni.
– Annyi év eltelt – mondtam.
– Honnan tudja? – A szeme szinte fehér
lett a bizalmatlanság fellobbanásától.
– Semmit sem tudok – válaszoltam béké-
sen. Általában békés ember vagyok. Egyet-
értek azokkal, akik szerint a kövér emberek
jobbak és nagylelkűbbek, mint a soványak.
Bár, persze, szívesen lefogynék.
– Kénytelen voltam hallani a beszélgeté-
sét. És ön mondta, hogy még a háború előtt
látta a rokonait. Kisfiúként.
– Ki a kisfiú?
– Bocsánat – mondtam, érezve, hogy
megint elveszíthetem a helyem. Egy kék
2018.07.24. 21:08:46

dzsekit viselő, magas férfi kezdett fura-
kodni, mire megragadtam a kagylót.
Az ember nem ment messze.
Öt perc múlva megpillantottam a
jégkrémárusnál álló sorban.
Irigy vagyok. Ahogy megláttam, hogy
ott áll, azonnal megkívántam a jégkrémet.
Amikor megtagadtam magamtól a piro-
got, határozottan erőszakot követtem el a
saját szervezetem ellen. A jégkrém fájda-
lomcsillapító volt. Megengedhettem ma-
gamnak azok után, hogy nem engedtem
meg a pirogot. És ekkor kis ravaszsághoz
folyamodtam. Egyenesen a kekeny arcú
emberhez indultam, és húsz kopeket nyúj-
tottam felé.
– Nekem is vegyen! – mondtam moso-
lyogva, mintha jó és régi ismerősök lettünk
volna.
– Mi? – Zavarba jött a részemről tanú-
sított ily mérvű szemtelenségtől, de nem
utasíthatott vissza. Szerencsére a mögöt-
tünk állók közül senki sem vette észre ezt a
pillanatnyi megingást.
A férfi óvatosan fogta a húsz kopekemet,
két ujjal, mintha fertőző volna. A másik
kezében már volt egy tízes érme. Vett négy
jégkrémet, aztán odanyújtotta az eladónő-
nek az én húszasomat, és így szólt:
– Még egyet!
Nem vette el az enyémet, átengedte ezt
nekem, és szabad kezével átvett egypár
gyűrött papírpénzt meg érmét, majd oda se
nézve a köpeny zsebébe dugta.
– Köszönöm – mondtam, arra várva,
hogy elszámol a pénzzel. – Segítsek?
– Miben?
– Adja csak, fogom a jégkrémeket.
Szavaim ostobán csengtek. Bárki képes
négy jégkrémet a kezében tartani.
Valahogy el kellett simítanom ezt a
zavart pillanatot, nehogy azt gondolja,
A félelemről
036-047-bulicsov.indd 39
GALAKTIKA
2018. augusztus
hogy zaklatom, hogy akarok tőle vala-
mit.
– Ne értsen félre! – mondtam, és érez-
tem, hogy elvörösödöm. – De ön szívességet
tett nekem, és én is hasonlóval szerettem
volna viszonozni. Ha kellemetlen önnek
az alkalmatlankodásom, akkor bocsásson
meg, az istenért, és elmegyek.
Nem szólt semmit, és lassan odébb in-
dult. Mentem mellette, és nem tudtam
megállni.
– Úgy alakult – folytattam –, hogy itt ra-
gadtam a pályaudvaron. Már második nap-
ja itt vagyok. Szörnyen vágytam a normális
emberi társaság után. A vonatom csak este
indul. Már kétszer kirándultam a neveze-
tes helyekre, áttanulmányoztam minden
feliratot és hirdetményt, minden rendőrt
arcról felismerek az állomáson. Egyszerű-
en nem tudom elképzelni, hogy élek túl itt
még négy órát. Ha nem hisz nekem, nézze
meg, itt a jegyem.
A zsebembe nyúltam a jegyért, de a férfi
azt mondta:
– Nem kell. Minek?
– Melitopolból jöttem – mondtam. –
Technológus vagyok, Leningrádban voltam
a nénikémnél. Tudja, a pétervári vénlányok
közül való. Most meg betegeskedik. A kor-
ral jár.
Így beszélgetve (pontosabban én be-
széltem, a keskeny arcú ember meg csak
biccentett annak jeleként, hogy hallja)
mentünk föl a mozgólépcsővel. Az üvegfal
mögött már alkonyodott. A kapuknál autó-
buszok zsúfolódtak.
– Elnézést – mondtam, odafent megáll-
va. – Megyek. Még egyszer ezer bocsánat.
Nem válaszolt, én meg indultam a pénz-
tárhoz, de ekkor utánam szólt:
– Várjon, polgártárs! – mondta. –
Melitopolba utazik?
39
2018.07.24. 21:08:46
 GALAKTIKA
2018. augusztus
– Igen – feleltem visszafordulva. – Ma
este.
– Ön ott lakik?
– Magától értetődően.
– Az apám Melitopolban élt – mondta a
keskeny arcú férfi.
– Hihetetlen!
A négy jégkrém, amit mindkét kezével
tartott, lágyulni kezdett, és láttam, hogy
ujjai mélyedéseket nyomnak a csomagolás-
ba. De ő ezt nem vette észre.
– Szeretnék elutazni Melitopolba –
mondta.
– Jöjjön! – válaszoltam. – Megadom a
címemet. Egyedül vagyok egy háromszobás
lakásban. A feleségem elhagyott, magam
maradtam.
Valószínűleg olyan embernek látott, aki-
nek szómenése van. Hogy eltereljem a szót
a melitopoli témáról, azt mondtam:
– A fagylalt mindjárt folyni kezd.
– Igen, persze – értett egyet, valami má-
son gondolkodva.
– Vigye el azoknak, akiknek vette! – ta-
nácsoltam.
– El akar menni? – Rádöbbentem, mi-
lyen magányos és bizonytalan magában ez
az ember. – Kérem, ne menjen! Feltéve per-
sze, hogy megteheti…
– Magától értetődik – mondtam. – Per-
sze, önnel leszek.
Átvágtunk a csarnokon. A családja a te-
rem távoli végében, egy zárva tartó kioszk-
nál várta. Két gyerek ült egy középkorú nő
két oldalán, akinek ugyanolyan keskeny
arca volt, mint új ismerősömnek, és még
hosszabb orra. Először azt hittem, a nővére.
De kiderült, hogy a felesége. Láttunkra a nő
valamiért a melléhez szorította vászontás-
káját, a gyerekek meg – egyik egészen kicsi,
a másik hétévesforma – megmerevedtek,
mint a kisnyulak, ha farkast látnak.
40 A félelemről
036-047-bulicsov.indd 40
A nő frizurája nagyon rövidre volt
nyírva, csupán a haja vége bondorodott
egy kicsit. A ruhája is meg a nagy, szür-
ke gombos kabátja is nagyon szabályta-
lan volt. Igen, szabálytalan. Még azt se
mondhatnám, hogy nem divatos, vagy
hogy ódivatú. Egy másik világhoz tartoz-
tak.
– Mása! – mondta gyorsan útitársam.
– Ne aggódj, minden rendben. Ez egy pol-
gártárs Melitopolból, jégkrémet vettünk.
Ezzel a nő kezébe adta a félig megol-
vadt jégkrémeket, aki ösztönösen maga
elé nyújtotta a kezét, nehogy a kabátjára
csöppenjen valami.
– A feleségem – mondta a keskeny arcú
ember. – Marija Pavlovna.
Az asszony valahogy azonnal felenge-
dett, látszott, hogy félt itt ülni egyedül a
gyerekekkel. Odébb a hosszú padon egy
kazah szendergett elektromos gitárjával,
távolabb egy tizenöt körüli párocska tur-
békolt. Ránk senki nem figyelt.
A nő körülnézett, hova tehetné a jég-
krémeket.
– Add ide! – mondta a hétéves kisfiú. –
Majd én tartom.
– Csak ne csöppentsd a nadrágodra,
Oszja! – mondta az asszony.
– És én? – kérdezte a csöppség. A kis-
lány lábát maga alá húzva ült a padon,
szürke takaróba burkolva, amin egy mó-
kust lehetett kivenni, dióval.
– Mindjárt, Natasenyka, mindjárt! –
mondta a nő.
Gyors, macskaszerű mozdulattal zseb-
kendőt húzott elő a táskájából, megtöröl-
te a kezét, felállt, és a kezét nyújtotta.
– Marija Pavlovna Mik – mondta. –
Nagyon örülök, hogy megismerhetem.
– Átutazóban vagyunk – mondta gyor-
san a keskeny arcú. – Elakadtunk.
2018.07.24. 21:08:46

Hirtelen felnevetett, felfedvén, men�-
nyire előreállnak hosszú fogai.
– Nagyon szeretnénk elutazni – mond-
ta a felesége.
– Elnézést – nem akartam megijeszte-
ni ezeket a furcsa embereket –, de még be
sem mutatkoztunk. Lavin vagyok, Szer-
gej Szergejevics Lavin.
A kezemet nyújtottam.
Egy másodpercre megingott, mintha
nem tudná, megmondja-e az igazi nevét,
vagy eltitkolja. Aztán elszánta magát:
– Mik – mondta. – Anatolij Jevgenyevics.
Ismerős volt nekem ez a név. Akkor
hallottam, amikor Anatolij Jevgenyevics
telefonált. De nem mondtam semmit.
A keze hideg és nyirkos volt, és úgy tűnt,
érzem gyors és finom érverését.
– Húzódjatok összébb, gyerekek! –
mondta Mik felesége. – Hadd üljön le a
bácsi!
– Köszönöm, elálldogálok.
A gyerekek engedelmesen felálltak.
A takaró a padlóra esett. A kicsik egymás
mellett álltak. Így nem ették a jégkréme-
ket, ami tovább olvadozott Oszja ujjai kö-
zött, és csöpögött.
– Egyetek, gyerekek, mert késő lesz –
mondtam. – Látjátok, én mindjárt vég-
zek.
– Miért lesz késő?
– Hát, mert fel kell nyalni a padlóról.
A gyerekek csodálkoztak, a szülők pe-
dig udvariasan nevettek.
– Maradjatok itt, és ne aggódjatok! –
mondta Mik a feleségének. – Nekünk
Szergej Szergejeviccsel beszélnünk kell.
– Ne menj el, apa! – mondta a kisfiú.
– Itt fogunk állni, ahol láttok minket.
Karon fogott, és az üvegfalhoz vezetett.
Amögött sötétkék volt a levegő. A taxira
várók sora feketének látszott.
A félelemről
036-047-bulicsov.indd 41
GALAKTIKA
2018. augusztus
– Nagyon idegesek – mondta Mik. – Két-
ségbe vagyok esve. A feleségem magas vér-
nyomásban szenved. Reggel óta itt ülünk.
– Senkijük nincs a városban? Hallottam,
hogy telefonált, és azt mondták önnek…
– Ennek már nincs jelentősége. De ön
bizalomra méltó embernek tűnik a sze-
memben. Úgy döntöttem, Melitopolba me-
gyünk. Mit gondol, lehet még jegyet venni?
– Én nehezem szereztem – ismertem be
őszintén. – Sok az igénylő.
– Mellesleg máshova is utazhatunk. De
egy olyan helyre érkezni, ahol senki nem
ismeri az embert, és ő se ismer senkit…
– Őszintén szólva, Anatolij Jevgenyevics
– mondtam –, én ezt az egészet nem értem.
Oszja odajött hozzánk, és egy újságot
nyújtott az apjának.
– Anya azt mondta, te olvasd el – közölte
a kisfiú. – Űrhajósokról írnak. Mik azok az
űrhajósok?
Mik elkapta csodálkozó pillantásomat.
– Később elmesélem, fiam – mondta.
Megsimítottam a kisfiú fejét.
– Az űrhajósok meghódítják a kozmoszt
– mondtam. – Űrhajókon repülnek oda. Ta-
lán apukád nem beszélt még erről?
– Visszavonultan éltünk – mondta Mik.
– Oszja, menj vissza anyához!
Szerencsére Oszja nem hasonlított a szü-
leire. Közönséges, kerek arca volt, normális
orra. Talán az anyja félrelépett? Különben,
mi közöm hozzá?
– De miért nem beszéltél nekem az űrha-
jósokról? – kérdezte a fiú. – Régebben soha
nem léteztek.
– És kik léteztek, Oszja? – kérdeztem
mosolyogva.
– Régebben ott voltak a Cseljuszkin ha-
jótöröttei1, de nem láttam őket – mondta
a fiú komolyan. – Most itt van Cskalov2 .
Ő űrhajós vagy nem?
41
2018.07.24. 21:08:46
 GALAKTIKA
2018. augusztus
– Mit tudsz Cskalovról?
– Oszja, azonnal vissza! – Mik szó sze-
rint sistergett, mint egy forró vizes teás-
kanna. Megijedtem, hogy megüti a fiút.
– Cskalov hamarosan Amerikába repül.
Tudom – mondta a gyerek.
A frizura, döbbentem meg. Ilyen ha-
jat manapság egyszerűen senki nem tud
csinálni. Még a távoli járási központban
sem. A fodrászok elfelejtették, hogy kell
felnyírt frizurát készíteni, Mik haja pedig
fel van nyírva.
– A keresztneved Joszif? – kérdeztem a
fiútól.
Aki nem ment el. Érdekesebb volt neki
velem, mint az anyjával.
– Marija! – kiáltott élesen Mik, és meg-
értettem, hogy az életben mindig kiabál,
Mariját hívja segítségül, ha nem tudja, mit
tegyen. – Marija, vidd innen a fiút!
– Sztálin bácsi tiszteletére neveztek el –
mondta a gyerek. – De miért nincs kinn
Sztálin bácsi arcképe?
– Sztálin bácsi – mondtam – réges-ré-
gen meghalt.
Ekkor a fiú megijedt. Még kényelmetle-
nül is éreztem magam, hogy így megijesz-
tettem.
Az anyja már sietett felénk a termen át.
Hevesen kézen ragadta a gyereket, és el-
vonszolta tőlünk, nem kérdezett, mindent
kitalált. A kisfiú nem fordult vissza. Sírt,
és mondott valamit az anyjának.
– N…nos – mondtam, hogy valahogy
megtörjem a hallgatást. – Valószínűleg
jobb, ha megyek. Ön ideges.
– Igen – értett egyet Mik. – Bár, melles-
leg, miért kellene elmennie? Hiszen rájött,
nem?
– Csak találgatásokba bocsátkozom –
mondtam. – Az a benyomásom támadt,
hogy önök sok évre valahol elvesztek,
42 A félelemről
036-047-bulicsov.indd 42
hogy nem voltak… Nem tudom, hogy ma-
gyarázzam…
– Menjünk ki a levegőre, gyújtsunk rá!
Dohányzik?
Kimentünk az állomásról. A megvilá-
gított üvegfalon túl láttam Mik feleségét
meg a gyerekeit, ahogy egy kupacban ül-
tek. A kislány aludt, fejét anyja térdére
hajtva. A fiú térdét felhúzva ült. A térde
csupasz volt. Olyan rövidnadrág volt rajta,
amilyet mostanában nemigen látni.
Mik egy gyűrött csomag Nord cigaret-
tát szedett ki a zsebéből. Megkínált. Én a
Marlborót preferáltam. Rágyújtottunk.
– Nem tűntünk el – mondta Mik, egy
öregasszonyt bámulva, aki nem messze
álldogált egy őszirózsacsokorral. – Egy-
szerűen nem léteztünk.
A fényújság ragyogó betűi a Szadovoje
Kolco túloldalán álló ház tetején futottak.
„A Marsra szállás a közeli órákban várha-
tó.” Gondunk van a húsellátással, gondol-
tam, de a Marsig jutottunk. Természete-
sen nem mondtam ki.
– Mi a múltban élünk. Pontosabban, ab-
ban éltünk a tegnapi napig. És – bocsánat
– elmenekültünk. Mondja meg, és ne ért-
sen félre: valóban nincsenek Sztálin-képek
az ön idejében?
– Valahol láttam egyet egy autó szélvé-
dőjén. Grúz rendszáma volt – mondtam. –
Ő nekünk már távoli történelem.
– És tudják, hogy az ő hibájából halt
meg sok-sok ember? Tudnak erről?
– Tudunk – feleltem. – Régóta tudunk.
– És mit tettek?
– Az egyetlen dolgot tettük, amit ten-
ni lehetett, hogy ne tagadjuk meg a saját
történelmünket – mondtam. – Jobbnak
láttuk elfelejteni. Őt is, és azokat is, akik
meghaltak. Valószínűleg nem vagyok egé-
szen pontos. Talán helyesebb azt mondani,
2018.07.24. 21:08:46

hogy megadjuk az ártatlan áldozatoknak,
ami megilleti őket. De igyekszünk, hogy
ne általánosítsunk.
– Lehet, hogy ez a megoldás. Gyáva, de
megoldás. Nem akarom megsérteni. Azért
választottam éppen ezt az időt, hogy biz-
tos lehessek benne, hogy már senki sincs
életben.
Hallgattam.
– Tegnap még… – kezdte Mik, mélyen
leszívva a füstöt. A cigarettájában silány
volt a dohány, sercegett, mintha Mik a kály-
ha tüzét szítaná. – Tegnap még 1938-ban
éltünk. Nem hiszi?
– Nem tudom – feleltem. – Ha megma-
gyarázza, akkor megpróbálom elhinni.
– Egy intézetben dolgoztam. A neve
semmit nem mondana. Voltunk néhányan,
akik kísérleteztünk. Azt kell mondanom,
A félelemről
036-047-bulicsov.indd 43
GALAKTIKA
2018. augusztus
hogy sok mindenben megelőztük a korun-
kat. Ez naivan hangzik?
– Nem, mindig vannak tudósok, akik
megelőzik a korukat.
– Az intézet vezetője egy zseniális tudós
volt. Krupinszkij. Hallott róla?
– Bocsánat, nem.
– Rutherfordnál dolgozott. Einstein is
hívta. De ő maradt. Velünk, a tudósaival.
Az idők egyre rosszabbra fordultak. És az
intézetben bitangok jutottak hatalomhoz…
Eloltotta a cigarettát, és azonnal újat vett
elő.
– Aztán egyikünket elvitték, és eltűnt.
És világos volt, hogy a többiek következ-
nek. Sokan jártunk külföldön. És később
nem tudtunk óvatosak lenni. A legnehe-
zebb időkben felszínre kerül az óvatos, de
arcátlan középszerűség. Mindenütt ott van.
43
2018.07.24. 21:08:47
 GALAKTIKA
2018. augusztus
A biológiában, a genetikában, még a törté-
nelemben is. Tudja, hogy a genetika gya-
korlatilag be van tiltva?
– Hallottam, hogy így volt.
– Hál’ istennek, nemhiába utaztam ide.
Bár a genetika… Elkezdtünk dolgozni.
Krupinszkij azt mondta nekünk, hogy ha
nem utazhatunk el, ha nem tudunk el-
rejtőzni, akkor nincs jogunk dicstelenül
és észrevétlenül meghalni. A tudomány
nem engedi meg ezt nekünk. Az a köteles-
ségünk, hogy életben maradjunk. És van
egy lehetőség: elmenni a jövőbe. Egyelőre
elméletileg. De ha nagyon akarunk élni,
akkor megcsináljuk. Gyakorlatilag. És
tudja, senki nem köpött. Mind dolgoztunk
esténként, sőt éjjel is, nappal meg úgy
tettünk, mint aki dicsőít, meg a többi. És
minden elkészült.
– És melyik intézetben, ha nem titok?
– Hát milyen titok lehetne most már?
A Morozov Kísérleti Fizikai Intézet. Hallott
róla?
Bólintottam.
– Minden készen lett. Tegnapelőtt.
És tudja, miért siettünk olyan nagyon?
Három napja elvitték Katzmant. Arkasa
Katzmant. Egész más ügy miatt. Vala-
mi volt az egyik rokonával… De tudtuk,
hogy ki fogják hallgatni, és ha keményeb-
ben elkezdik vallatni, elmondja. Tudja,
amikor a polgárháborúról írnak, ott min-
dig hősök vannak, akiket a fehérgárdis-
ták hetekig kínoznak, de ők hallgatnak.
A valóságban nem így szokott lenni. Hi-
szen ezek profik. Értenek a kínzáshoz.
Mindent be kell vallani. És tudtuk, hogy
ha Arkasát még nem is kérdeznék az in-
tézetről, aminek kicsi az esélye, akkor
is elmond mindent, hogy mentse az éle-
tét. Ő egy nagyon jó ember. De igazunk
volt. Ügyeletes voltam az intézetben, és
44 A félelemről
036-047-bulicsov.indd 44
senki se jött be a megbeszélt időre, még
Krupinszkij sem. Azt hittem, őt nem
merik elfogni. Telefonáltam a lakására,
és egy ismeretlen férfihang kérdezte, ki
keresi. Rögtön megértettem. A kiejtésé-
ből. Tudja, valamiért Ukrajnából hoznak
embereket, olyan lágy déli akcentussal.
Nem tudtam, mennyi időm van. Haza-
telefonáltam. Azt mondtam Marijának,
hogy fogja a gyerekeket, és semmi mást.
Igaz, kitalálta, hogy hozza a gyűrűit. Én
elfelejtettem volna. Így aztán ma elad-
tam egy gyűrűt – tudja, húsz rubelt adtak
érte. Olyan feketeforma ember. Különben
telefonálni se tudtam volna. Marija min-
dent kitalált, és nem kérdezett többet. Jó,
hogy az intézet mellett lakunk. És tudja,
mit csináltam, mikor már bekapcsoltam
a gépet? Hazatelefonáltam. És egy ugyan-
olyan lágy akcentussal beszélő ember jött
a telefonhoz. Az enyéim szó szerint az
utolsó pillanatban tudtak eljönni. És úgy
tűnt, hogy amikor a gép már működött,
behatoltak a laboratóriumba. De lehet,
hogy csak képzelődtem.
– Nehéz elhinni – mondtam.
– Ó, ez olyan egyszerű…
Most, hogy mindent elmesélt, másként
érezte magát, a rettegés elhagyta. A cinkosa
lettem. Szinte rokon. Nem fontos, mi törté-
nik velünk később, de most társak voltunk
a múltból való menekülésben. A zakója
belső zsebéből elővett egy fekete bőrtárcát,
és abból az igazolványát, puha szürke borí-
tóban. Kíváncsian néztem bele. Az igazol-
ványban az állt, hogy a beszélgetőtársam
Mik Anatolij Jevgenyevics, született 1901-
ben. A fénykép őt ábrázolta. Keskeny arc.
Világos szem. Természetesen, mindent le-
het hamisítani – az igazolványt, a fényké-
pet. De minek? Hogy meglepjenek? Hittem
ennek az embernek.
2018.07.24. 21:08:47

– És most mi a teendő? – kérdeztem.
– Elképzelni sem tudom. Kora reggel
szálltunk ki a gépből. Szerencsére az intézet
épülete megmaradt. Csak minden máshogy
van benne. Ez hajnalban történt. Nem volt
ott senki. Kijöttünk…
– Nem félt, hogy valaki követi önöket?
– Minden előre meg volt tervezve. Csi-
náltunk egy egészen kicsi időzített bombát.
Csak az irányítópultot kellett megsemmisí-
tenie. Harminc másodperccel azután, hogy
az utolsó is távozik a jövőbe. De én voltam
az egyetlen… Nem, nem jönnek rá. És úgy
vélem, nem is hiszik el. Hogy is hihetnék?
Sokkal könnyebb azt feltételezni, hogy ez
kémek összeesküvése.
Gúnyosan mosolygott, kimutatva hos�-
szú fogait. Aztán elővette a harmadik ci-
garettát.
– Sokat dohányzik – mondtam.
– Ideges vagyok – mosolygott félénken.
– Na, és hogyan tovább?
– Tovább? Megfontoltam… Már éjjel ki-
gondoltam, hogy ha rajtam kívül nem lesz
senki, akkor először a pályaudvarra me-
gyek. És tudja, igazam lett. Itt ugyanolyan
sok ember van, mint egy fél évszázaddal
ezelőtt. És ugyanolyan zűrzavar.
Benézett a csarnokba az üvegfalon ke-
resztül. Marija Pavlovna egyenesen ült, és
maga elé meredt. Várt. Szörnyű volt neki,
messze szörnyűbb, mint a férjének. A gye-
rekek aludtak.
– Szörnyű neki – mondta Mik. – Nem
tudja, hogy végződik ez az egész. De én
most már remélem, hogy elutazunk egy
csendes városba, hiszen most nem tartóz-
tatnak le, nem ölnek meg…
– Nem – feleltem keményen. – Most ez
nem szokás.
– Véget érnek a rémálmok – mondta
Mik. – Mindig tudtam, hogy az a rémálom
A félelemről
036-047-bulicsov.indd 45
GALAKTIKA
2018. augusztus
is véget ér. Legalább a gyerekek felől nyu-
godt lehetek. Tanulni fognak… Én is tanít-
hatok fizikát az iskolában. Nem hinném,
hogy elmaradtam az iskolai szinttől.
– Magától értetődik – válaszoltam.
– Megvesszük a jegyeket Melitopolba, és
felszívódunk… Tudja, lehet, hogy leszál-
lunk valami állomáson, és azt mondom,
elvesztettük a papírjainkat. Mit csinálnak
velem ezért?
– Nem tudom – feleltem. – Valószínűleg
adnak újat. Csak nehéz lesz ellenőrizni…
– Amíg nem találkoztam önnel, sokkos
állapotban voltam – mondta Mik. – Na-
gyon hálás vagyok önnek. Önből valami
nyugalom, magabiztosság árad. Felhívtam
a tudakozót… Á, hallotta? Felhívtam, és
megkérdeztem, nem élte-e túl valamelyi-
künk… Ostoba gondolat.
– Értelmetlen gondolat – mondtam. –
Mintha kettő lenne önből. Ez pedig lehe-
tetlen.
– És hol fog éjszakázni? Az állomáson?
– Nem – feleltem. – Van itt ismerősöm.
Az egyik nénikém. Önálló lakása van.
– Szerencsés.
– Van egy ajánlatom önnek. A gyere-
keknek nem jó az állomáson. A feleségének
sem. Úgy gondolom, hogy a nénikémnél he-
lyet találunk. Azt mondjuk neki, hogy önök
a melitopoli rokonaim.
– Elment az esze. Hiszen ez olyan ké-
nyelmetlenség…
– Ha nem túl hátrányos önnek, akkor
reggel fizet neki – vetettem fel. – Nem so-
kat. Nyugdíjas, és öt rubel többlet jól jönne
neki.
– Természetesen jóval több van nálam.
És Másának is maradtak gyűrűi. Ez nagy-
szerű lenne…
– Akkor eldöntöttük – mondtam. – Szed-
je össze a csapatát, én meg fogok egy autót.
45
2018.07.24. 21:08:47
 GALAKTIKA
2018. augusztus
– Taxit?
– Taxit aligha – feleltem. – Nézze, mi-
lyen sor áll! Minimum másfél óra lenne.
Arra gondoltam, keresek egy maszekot.
Feketézőt.
– És ezt lehet?
– Nálunk sok mindent lehet – moso-
lyogtam.
– Akkor menjek?
– Igen. Itt találkozunk.
Utánanéztem. Szaladt a termen át a fe-
leségéhez. Boldog volt – hosszú fogai vad
mosolyban álltak ki. Lengett a keze, aztán
lehajolt a feleségéhez, és izgatottan, gyor-
san beszélni kezdett neki…
Mire az egész család a kijárathoz ért, a
kék furgon már a közelben állt. A sofőr ki-
nézett az ablakon.
– Igyekezzenek! – mondta. – Errefelé
nem alszanak a zsaruk.
– Beleegyezett – közöltem. – Még egy
családot visz, a Majakovszkij térre, aztán
minket a Leninre.
– Ezzel a kocsival megyünk? – kérdezte
Oszja. – Nem ismerem ezt.
– Megszokod – mondta Mik. – Még kü-
lönbeket is látni fogsz.
Elsőnek Marija Pavlovna szállt be az
alvó kislánnyal. Utána Mik és a fiú. Vé-
gül én. Üdvözöltem a hátul ülő középkorú
párt. Marija Pavlovna elfektette a kislányt
az ülésen.
– Minden rendben? – kérdezte a sofőr.
Az autó a Szadovoje Kolcón haladt,
és Mik egyfolytában jobbra-balra né-
zett. Minden tetszett neki. A fényes
kivilágítás, az utcai közlekedés. Még
a reklámok is. A kisfiú végig kérdezős-
ködött: „És az mi?” „Ez milyen autó?”
Az anyja próbálta elhallgattatni, de azt
mondtam:
– Hadd kérdezzen!
46 A félelemről
036-047-bulicsov.indd 46
A Majakovszkij tér előtt az autó befor-
dult egy mellékutcába.
Mik meg én elöl ültünk, így amikor hoz-
zá hajoltam, és halkan beszélni kezdtem a
fülébe, a felesége semmit sem hallott.
– Mik – mondtam –, csak nem kell
zajongani és hisztériát csapni. Mindjárt
odaérünk egy helyre, és ön halkan kiszáll
a kocsiból. Ott várnak minket.
– Ki? – suttogott, szintén azon igyekez-
ve, hogy a felesége ne hallhassa. – Ki vár-
hat minket… itt?
– Mik – folytattam –, hiszen ön csak
magára gondol. Mi kénytelenek vagyunk
komolyabb dolgokra is ügyelni. Az időuta-
zás nem lehetséges. Egy sikeres időutazás
megsemmisítheti az idő szövetét, ahogy a
költő mondja. Önök eltűntek a múltban,
ezzel veszélyes hézagot képezve. Az önök
hiányától felborul a természet erőegyen-
súlya. Hiszen ön fizikus, ezt előre látnia
kellett.
– És várni, míg megölnek minket, a
gyerekeket meg elküldik valahova?
– A társai nem menekültek el ettől a
sorstól. Értse meg, Mik, semmilyen el-
lenérzésem nincs önnel és a családjával
szemben. Őszintén együttérzek önnel, és
remélem, elejtik a vádat önök ellen. Sok
eset ismert, amikor embereket szabadon
engedtek.
– Mikor halt meg Krupinszkij akadémi-
kus? – kérdezte hirtelen Mik hangosan.
– Nem tudom – mondtam. Bár tudtam,
hogy 1938-ban.
Marija Pavlovna megérzett valamit a
hangjában.
– Mi történt? – kérdezte. És amikor sen-
ki nem válaszolt, nagyon halkan mondta:
– Tudtam előre.
Az autó behajtott az igazgatóság udva-
rára, a vaskapu bezárult mögötte. Lassí-
2018.07.24. 21:08:47

tás nélkül áthaladt az ismerős bejáraton,
majd élesen fékezett a belső hangárban.
Két elvtársunk már várt. Az egyik kinyi-
totta az ajtót.
Hátul ülő két másik társunk eltette a
fegyvert, és a középkorú nő – csak arcról
ismertem – megszólalt:
– Szálljanak ki nyugodtan, elvtársak!
Tökéletes nyugalommal szálltak ki. El
akartam venni a kislányt Marija Pavlovna
kezéből, hogy segítsek neki. De Mik eltolt
onnan. Nem sértődtem meg. Megértettem,
hogy az ő szempontjából álnok embernek
látszom, aki csapdába csalta őt.
– Hova visznek minket? – kérdezte ri-
kácsoló hangon. Arra gondoltam, hogy
megkönnyebbülés lesz elfelejteni ezt az ös�-
szenyomott arcot és ezeket a hosszú sárga
fogakat.
– Vissza – felelte az egyik társunk.
– De hát ezt nem tehetik – mondta Mari-
ja Pavlovna. – Ott várnak minket.
Az elvtárs vállat vont.
Egy alacsony vasajtón Sztyepan
Lukjanovics jött be. Gyors pillantást vetett
a szökevényekre, aztán megrázta a kezem,
és megköszönte a munkát.
– Nálam voltak az adatok – mondtam.
– A többi csupán tapasztalat és megfigye-
lőképesség.
– Mondja – Mik nem engedte ki a kezé-
ből a kislányát –, ön tudta? Régóta?
– Ez a harmadik eset – felelte udvariasan
Sztyepan Lukjanovics. – Mind a hármat si-
került megoldanunk.
A főnököm egy kicsit ferdített. A máso-
dik eset tragikusan végződött. Annál a fér-
finál, akit elkaptunk, méreg volt. De ezek-
nél biztos nincs. Egész másféle emberek.
– Hova megyünk? – kérdezte a fiú.
– Nagyon kérem önöket – mondta hirte-
len Marija Pavlovna. – A gyerekeink ked-
A félelemről
036-047-bulicsov.indd 47
GALAKTIKA
2018. augusztus
véért. Nézzenek rájuk! Hiszen önöknek is
vannak gyermekeik?!
– Őszintén együtt érzek önökkel – felelte
Sztyepan Lukjanovics. – De, már elnézést
a népi bölcsességért, minden zöldségnek
megvan a maga ideje.
– Ne, Mása – mondta Mik –, ne kérd
őket! Ugyanolyanok.
– Akkor legalább a gyerekeket hagyják!
Mi visszamegyünk, beleegyezünk! – kiabál-
ta Marija Pavlovna. Próbálta kitépni a gyer-
meket a férje kezéből, de az nem engedte el a
kislányt, a takaró lecsúszott róla, és a földre
esett, a gyerek visított. Kemény jelenet volt.
Mik elsőként szaladt a nyitott ajtó felé,
de az egyik munkatársunk megállította.
– Nem erre – mondta.
És egy másik ajtóra mutatott, amelyik
épp nyílni kezdett.
Végh Erika fordítása
1: Sarkvidéki expedíció, a jég fogságába esett embere-
ket hosszú hónapok után, 1934 márciusában kezdték –
légi úton – kimenteni.
2: Valerij Pavlovics Cskalov, a szovjet Lindbergh – pi-
lóta, több hosszútávú repüléssel próbált rekordokat
dönteni.
Kir BULICSOV
Polgári nevén Igor Mozsejko 1934-ben szüle-
tett a Szovjetunióban. Alapvetően novellista
volt, de mint azt magyarul megjelent, Az utolsó
háború című kötete bizonyítja, időnként regé-
nyeket is írt. Dolgozott fordítóként, burmai tu-
dósítóként, keletkutatóként és forgatókönyv-
íróként. Mesélőkedve csupán az ezredfordu-
lón, nem sokkal 2003-ban bekövetkezett ha-
lála előtt apadt el. Magyarul több kötete látott
még napvilágot. Kiadónk nemrég kezdett egy
életműsorozat kiadásába a Túlélők című re-
génnyel, amely önálló mű, de kapcsolódik Az
utolsó háborúhoz.
47
2018.07.24. 21:08:47
 GALAKTIKA
2018 augusztus
APA CSAK EGY VAN
A galaxis őrzői vol. 2.
A
RENDSZERES filmrovat-
olvasó tudja, hogy elég kriti-
kusan állok a képregényfilmek
zsáneréhez, különösen a fel-
színességre hajlamos és túlságosan az
univerzumépítést hangsúlyozó Marvel-
moziverzumhoz. Pontosan emiatt, ha azt
mondom, hogy egy Marvel képregényes
film nemcsak hogy megérdemli a figyel-
met, de egyenesen értékes rétegekkel és
igen komoly mondanivalóval bír, akkor
azt tessék nagyon komolyan venni!
A galaxis őrzői vol. 2. örökölte az elődje
izzadságszagtól mentes humorát és valóban
szédítő, lenyűgöző látványvilágát, azonban
most egy komolyan vehetetlen, világfenye-
gető gonosztevő helyett egy olyan konfliktust
helyez a középpontba, amely tényleg releváns,
és – úgy gondolom – az emberek többsége
által nagyon jól ismert probléma: az apa-fiú
viszonyt, tágabb értelemben véve pedig maga
a család, illetve a közösség témáját.
xx Űrlordról már az első részben kiderül,
hogy apa nélkül nőtt föl, mielőtt édesany-
ja tragikus betegségben elhunyt, és eljött
volna érte Yondu, aki azt a feladatot kapta
Űrlord apjától (aki valamiféle idegen lény
volt), hogy vigye el hozzá a csemetéjét.
Yondu azonban úgy döntött, megtartja a
gyereket, mert az remekül befért kalóz-űr-
hajója legszűkebb szerelőaknájába is…
Most azonban, amikor Űrlord és megle-
hetősen szedett-vedett csapata igazán nagy
bajba kerül, egy rendkívüli erőknek paran-
csoló lény húzza ki őket a slamasztikából.
Peter apja az, Ego, aki végre, annyi év után
48 Filmajánló
048-049-film.indd 48
eljött a fiáért. Magával is viszi őt és a csa-
pat egy részét saját bolygójára, Egóra (csep-
pet sem beszédes név, ugye?), ahol hamar
kiderül, hogy milyen tervei vannak fiával:
fel akarja őt emelni, be akarja vonni saját
munkájába, át akarja adni neki örökségét
– egy sor különleges, már-már isteni ké-
pességet. Űrlordnak a festői planétán végre
lehetősége van mindarra, amiből gyerekko-
rában kimaradt. Beszélgethet apjával, lab-
dázhatnak, tanulhat tőle…
Azonban, ahogy az a valóságban is lenni
szokott, az apa hiába képzeli el tökéletesen
fia reménybeli életútját, az a fránya kölyök
csak nem akarja azt bejárni. Mást akar.
Máshogy akar. Jobbat akar…
A film legfőbb ütőkártyája az, hogy
Űrlordnak tulajdonképpen két apja van:
egyrészt az isteni erőkkel bíró Ego, aki
azon dolgozik, hogy fiát is megistenítse,
másrészt ott van Yondu, aki minden ér-
telemben a mostoha pótapát játszotta az
életében. Gyerekmunkára kényszerítette,
kalózzá tette, elrabolta a Földről… Ebben
a filmben azonban Yondu, úgymond, fel-
nő az apasághoz, míg Ego akarnokságának
hála pont, hogy a vér szerinti szülősége da-
cára is elveszíti az apa-státust.
Eközben Gamora le akarja szállítani a
testvérét, Nebulát takaros fejpénzért cseré-
be. Azonban az ő viszonyuk sem egyszerű
(hogy is lehetne bármi egyszerű, ha az em-
ber lánya az őrült titán, csettintgetős Tha-
nos gyermeke?). Apjuk ugyanis folyamato-
san versenyeztette őket, és a rendszeresen
alulmaradó Nebulát gépi kiegészítésekkel
2018.07.24. 20:54:47

fejlesztette tovább, hogy Gamora nyomába
érhessen. A harmadik apaképet kapjuk, és a
harmadik utat, amellyel tönkre lehet tenni
a gyermekeinket. Persze, mind tökéletes-
nek akarjuk nevelni a gyereket, erősnek,
okosnak, önállónak, és ha kell, mindent be-
leadva fejleszteni – csak közben lehet, hogy
mindent tönkreteszünk. Ahogy Yondu el-
veszi Peter gyerekkorát, Ego a jövőképét,
Thanos elveszi egymástól a két lányát,
ahogy egymás ellen fordítja őket – hány
ilyet lehet látni a való életben is!
A film azt is bemutatja, mit tehet egy
apa, hogy helyrehozza a dolgokat. Yondu
elkezd adni, segíteni ahelyett, hogy elvárá-
sokat támasztana és követelne, és hajlandó
a „fiáért” bármiről lemondani – ez pedig az
egyetlen járható útnak tűnik.
És mit tehet egy gyerek? A lányok példá-
ját nézve sok-sok türelmet és megbocsátást
tanúsít… Míg ahogy Peter mutatja, nem al-
kalmazkodik az apa irreális, még csak nem
Filmajánló
048-049-film.indd 49
GALAKTIKA
2018. augusztus
is őrá szabott terveihez, hanem igenis önál-
ló lényként él, cselekszik és működik. Édes-
apák, tessék a szívetekre tenni a kezeteket:
mikor voltatok büszkék igazán? Amikor a
gyerek hibátlanul megtette, amire utasítot-
tátok, vagy amikor magától, saját kútfőből
alkotott valami lenyűgözőt?
A film olyan sokrétűen mesél még a kö-
zösségekről (például a Yondu elleni zen-
dülés, az őt kitaszító fosztogatók, vagy a
Sovereign bolygó „tökéletes” társadalma
kapcsán), hogy hosszú oldalakon át lehetne
még elemezni. Amiért úgy vélem, mara-
dandó, az két dolog: egyrészt, az apa-fiú vi-
szonyról mondott nekem jóval többet, mint
azt egy képregényfilmtől (vagy bármilyen
filmtől) vártam volna.
Másrészt, nem lőtte el az „én vagyok az
apád”-poént, akármennyire is adta volna
magát. Űrlord ennél sokkal stílusosabb.
Holló-Vaskó Péter
49
2018.07.24. 20:54:48
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Mészáros László
A LÉLEK ÚTJA
B
RIT TUDÓSOK bejelentették,
hogy készen állnak lekövetni a
halál folyamatát, és lefilmezni,
ahogy a Lélek felszabadul.
A Nép rögtön fölzúgott; ahogy csak a
Nép tud, tömegben, acsarogva, hitetlen-
kedve, bután és agresszíven, mindenféle té-
nyek ismeretétől mentesen. Már előre öltek
volna, gyalázkodtak, mert ők mind okosab-
bak azoknál, akik amúgy a Téma szakértői.
A halál egyenes út a Mennyországba, il-
letve viselkedési minták alapján a Pokolba
vagy a Purgatóriumba; közölték egyes vallá-
si dogmatikusok. Egyelőre nem bizonyított,
reagált a legtöbb tudós, akik inkább abban
hittek, hogy a film felkerül a YouTube-ra,
és többmilliós nézettséget ér el; minek
köszönhetően biztosítva látják következő
projektjeik finanszírozását. Mert a tudós
ember értelmes, számára a halál csak egy
téma. És csak a vállukat vonogatták, ami-
92 A Lélek útja
050-052-meszaros.indd 92
Mi történik azzal
a bizonyos
21 grammal?
kor felmerült az egyszerűbb nirvánák lehe-
tősége. Végül azt kérték, mindenki álljon
le, majd amikor megvan a film, feldobják
a megosztóra, akkor mindenki levonhatja a
saját következtetését, és elmondhatja kétsé-
geit és dilemmáit a film láttán. Ahogy ér-
telmes emberektől elvárható.
Aztán a tudósok bejelentették, hogy
megvan az önkéntes, akin kipróbálhatják a
direkt halált.
Ezt az embert rögtön körberajongta a
sajtó, riportok és szokásos hazug bulvárhí-
rek formájában. Kiderült: az Ember nőtlen,
gyermektelen; fél évvel ezelőtt egy baleset-
ben veszítette el a családját, és azóta nem
él, inkább hal, csak szenved. Szentül hitte,
hogy odaát találkozhat velük. Már-már el-
dobta az életét, ám amikor hallott erről a
lehetőségről, inkább emellett döntött.
A tudósok készen álltak, hogy beves-
sék a Lélekfonál-technológiájukat, és le-
2018.07.24. 20:54:39

nyomják a REC gombot; illetve, hogy le-
tális dózisú mérget juttassanak az Ember
szervezetébe. Volt némi vita, hogy ez most
mennyire etikus, de aztán eldöntetett: ők
tudósok, a tudásért ölni is képesek, ez az
ember meg amúgy is halni akar. Ezért rá-
bízták, hogy ő aktiválja a méreginjekciót;
a projekt színhelyét erre az időre áttették
Hollandiába, mert ott két dolog is legális
volt: az aktív eutanázia és a cannabis fo-
gyasztása.
Közeledett a pillanat.
A tudósok letapogatták az Ember agyát.
Meghatározták az érzelmi központot, az
emlékeket, a tudat pászmáit, amik egy
koherens szellemet mutattak, ennek a kö-
zepén ott csücsült az úgynevezett Lélek.
Több tucat érzékelő figyelte az agyat, és az
észlelhető összes állapotról olyan adatsű-
rűségű felvétel készült a kvantumlemezre,
amit később akár milliószoros lassításban
is visszanézhettek.
Amikor lokalizálták a Lelket, utasítást
adtak a kvantumszámítógép folyékony hal-
mazállapotú processzorának, hogy hozza
létre a speciális kapocs-fonalat. A techno-
lógiáról nem voltak hajlandóak többet el-
árulni, mert aztán sufni módra mindenki
nekiállna lekövetni a saját Lelkét. Jönné-
nek a Lélek-szelfik, a Lélek-insták, a Lélek-
twitterek, meg az ilyen önkifejező, önimá-
datot és függést okozó baromságok.
Elérkezett az idő.
Az Ember megnyomta a gombot, a méreg
bekerült a szervezetébe, fél perc múlva ös�-
szeomlott a keringése, leállt a légzése; a szív
nem pumpált, a vér nem keringett. A vég
kezdete. Klinikai halál. Az agyműködés az
utolsó percekbe lépett. Ahogy megszűnt az
oxigénutánpótlás, az agysejtek hihetetlen
sebességgel elkezdték felélni energiatarta-
lékaikat.
A Lélek útja
050-052-meszaros.indd 93
GALAKTIKA
2018. augusztus
Itt még bárki meggondolhatta volna ma-
gát, volt négy-öt perce, hogy visszahozzák
az Embert.
Számoltak, és a negyedik perc után már
a hihetetlent rögzítették.
Az Ember, a klinikai halott az asztalon,
hűlő testtel, szederjessé váló bőrrel, azért
vállalta ezt az egészet, hogy találkozhasson
nemrég elhunyt szeretteivel. Mindenki azt
várta, hogy feltűnik az alagút. Nem tűnt fel.
– Most akkor mi van? – A tudósok ös�-
szenéztek, és nagyot szívtak a körbejáró
spangliból. Az egyikük a százötven centis
8K-s kijelzőre mutatott, amin a Lélek útját
követték nyomon.
A tudat és a szellem összefonódásából a
biológiai halál pillanatában nemcsak hogy
életre kelt a Léleknek nevezett esszencia,
hanem elképesztő mozgásba lendült.
Mindenre számítottak, ami elképzel-
hető, és amit le lehet követni a metafizi-
kai adatok alapján, képpé alakítva, hogy
csökött aggyal is felfoghassa a legbutább
szemlélő, csak erre nem. Alig hitték el, ami
következett.
A 3,1456 milliószoros lassítással dolgo-
zó kvantumszámítógép processzora olyan
sűrű jelekkel bombázta a száloptikát, hogy
az szinte izzott a védőréteg alatt.
A Lélek rezgésszáma egy csapásra meg-
változott. Felvette az univerzum alaprez-
gését, a 432 Hz-et. Egy ideig ringatózott,
majd elkezdte növelni az energiáját, látszó-
lag a semmiből táplálkozva. Rezgésszáma
megváltozott, kiugró szinuszhullámokat
produkált, ám az utolsó nem tért vissza,
hanem távozott a végtelenbe.
Döbbenten konstatálták, hogy amikor
megszűnt az utolsó kémiai folyamat, az
érzelmi központból hatalmas energialöket
szabadult fel és csapódott a Lélekbe. A Lé-
lek felszínén lökéshullám szaladt végig,
93
2018.07.24. 20:54:39
 GALAKTIKA
2018. augusztus
és felizzott. Nincs kémia, nincs érzelem;
avagy a Lélek számára az érzelmi központ
csupán energiatároló üzemanyagcella volt.
– Ó, te Nagy Kvantum! – nyögtek páran,
és sűrű füstöt fújtak.
A folyamat következő állomásaként az
emlékezettár is felhasználásra került; az
emlékképek elégtek, a szeretett arcokat ki-
törölte a hideg cél: energiává konvertálni
azokat.
Egyszóval, egy másik elképzelés szerint,
ekkor kellett volna megnyílnia az alagút-
nak, aminek a végén ott várnak a többiek,
megtöltve a peront, hogy ott omolj a kar-
jukba, és ne izgasson már a földi lét.
A Lélek ehelyett elkezdett felcsavarodni,
a Fibonacci-sorozat szerint csökkentve a
kerületét. A tudósok folyamatos nagyítást
kértek a folyamatról, és elképedve látták,
hogy egy idő után túl voltak már a kvarkok
méretén is, ahol a Lélek egy alig észlelhe-
tő pontban rögzült a szubkvarki térben. És
ekkorra az már nem csavarodott tovább a
végtelenbe, hanem a tér kezdett fodrozód-
ni körülötte: egy átjáró nyílt egy másik di-
menzióba, ahol a tér és az idő eddig nem
ismert fogalmak voltak.
Ezen a szinten még képesek voltak vis�-
szanyerni az információt. Ám mivel olyan
dolgokat észleltek, amiknek a rögzítésére a
felszerelésük képtelen volt, azt hitték, nincs
tovább. A felvétel itt már olyan sűrűvé vált,
hogy a szuperkvantumprocesszor sem tud-
94 A Lélek útja
050-052-meszaros.indd 94
ta tovább követni, csupán kimerevedett az
utolsó képnél, amit a tudósok és a gép csak
egyféle módon tudtak értelmezni:
Hidrogénatom keletkezett a szom­szédos
univerzumban.
Ez hát a Lélek végzete? Semmi megvál-
tás, semmi isteni színjáték?
A tudósok hosszú percekig bámulták a
kimerevedett képet, és köpni-nyelni nem
tudtak. Aztán valamelyikük mégis nyelt
egyet, és megkérdezte, hogy most aztán mit
csináljanak a felvétellel. Közöljék-e, amit
rögzítettek, vagy maradjanak kussban, és
mondják azt, hogy csak blöfföltek, kellett a
reklám, ilyesmik.
Ám ekkor a szobában egy másik tudós
csendesen közölte, hogy az egész online
ment fel a videomegosztókra.
És az történt, hogy a nagyvilágban senki
sem ismerte el valódinak a felvételt.
MÉSZÁROS László
1976-ban, Zalaegerszegen született szerző, aki
többnyire Dave Howard néven publikál. Első
elbeszélése, az „Öld meg York Ketchikant!”
2004-ben jelent meg a Birodalmi osztag című
Mysterious Universe-antológiában. Ezt két to-
vábbi MU-novella követte újabb tematikus válo-
gatásokban, majd a szerző bemutatkozó regé-
nye, A Démoncsászár fejvadászai (2010), ugyan-
ebben az univerzumban. A következő évek során
még két MU-regény jelent meg a tollából (Angya-
lok és tolvajok, 2011; Istengyilkosok, 2014), 2017-
ben pedig egy saját ötletből született, teljesen
önálló történet: A Leymann-transzfer.
2018.07.24. 20:54:39
 GALAKTIKA
2018. augusztus

Galaktika a nagyvilágban
Kedves régi olvasónk, Beszeda István az év elejét a Fülöp-szigeteken töltötte fiánál, aki ott dol-
gozik. Egy hosszabb kirándulásuk alkalmával jutottak el többek között Siquijor kis szigetére,
mely csendes, pihenésre kiválóan alkalmas hely, még a civilizáció legtöbb vívmányától is men-
tes. Persze a Galaktika nem hiányozhatott a poggyászból, úgyhogy ez az érintetlen paradicsom
hirtelen a jövővel szembesült.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 53

053-nagyvilag.indd 53 2018.07.24. 20:54:07

 GALAKTIKA
2018. augusztus
2055 – Tízmilliárd
ember
2018. július 1-jén a Föld népessége meghalad-
ta a 7,6 milliárdot. Napjainkra az 1950. évi 2,5
milliárdos népesség több mint háromszoro-
sára nőtt. Lassuló ütemű, de továbbra is nö-
vekedő trenddel kell számolnunk. Az ENSZ
prognózisa szerint bolygónk lakosainak szá-
ma 2055-re éri el a 10 milliárd főt, 2100-ra a
jelenlegi érték 1,5-szeresére, 11,2 milliárdra
fog emelkedni.
A világ urbanizációs folyamatát tekintve
1950-ben a népesség kevesebb mint 30%-a élt
városokban. Ez az arány 2010-re megfordult,
2018-ban a lakosságnak már 55%-a városi la-
kos. A prognózisok szerint ez a tendencia a jö-
vőben is folytatódni fog, és 2050-re várhatóan
68%-ra emelkedik a városlakók aránya.
Jelenleg a tíz legnépesebb országban a vi-
lág lakosságának 58%-a él, közülük öt Ázsiá-
ban, kettő Latin-Amerikában, egy-egy ország
pedig Észak-Amerikában, Afrikában és Euró-
pában található. 2100-ra azonban öt afrikai,
négy ázsiai és mindössze egy észak-amerikai
állam szerepel majd e rangsorban. India és
Nigéria gyarapodik a legintenzívebben, ez
a két ország adja majd a 2018–2050 közötti
időszakban a világ növekményének csaknem
egynegyedét.
54
054-068-drugal.indd 54
N
URI FÖNT ÜLT a fán, oda-
lent pedig dühöngött és a fa
kérgét karmolászta valamilyen
foltos vadállat. Már vagy tíz
perce csinálta egyfolytában, és kezdte ide-
gesíteni Nurit. A vadállat nekifutott, és fel-
ugrott. Szétterpesztett mancsain a karmok
Nuri bakancsától pár centire villogtak.
Nuri maga alá húzta a lábát, átkarolta a fa
törzsét, és lehajolt.
– Szép ez a dög – mondta. – De semmi
önuralma nincsen.
A vadállat figyelt pár pillanatig, aztán
ordított egyet, és fölmászott a fára. Nuri
vett egy mély levegőt, és erősebben megka-
paszkodott egy ágban.
– Nem szerencsés, ha valaki nem jól méri
föl a helyzetet.
Kicsit lejjebb ereszkedett a törzs men-
tén, és a bakancsa sarkával jól orrba rúgta
a fenevadat. Az hanyatt vágódott, fölugrott,
vicsorított egyet, s mintha el is feledkezett
volna Nuriról, nekirontott a madárszárnyú
repülőgépnek. Fogaival beleakaszkodott a
szárny műanyag burkolatába, és morogva
tépni-szaggatni kezdte azt. A szárny meg-
rázkódva összecsuklott. Ez már Nurinak is
sok volt.
– Mindennek van határa – dünnyögte.
Leugrott a fáról, odarohant az állathoz,
megragadta a nyakát és a farkát is a tövé-
nél, és félrehajította. A vad négy lábbal ért
földet, felüvöltött, jobbról-balról megcsap-
dosta magát a farkával, és ugrott...
Nuri belekotort a nyeregtáskába, kike-
reste a bádogkulacsot, s ekkor a hangszóró-
ban megszólalt a TRI ügyeletese:
– Mi a helyzet, Nuri? Nem látjuk és nem
halljuk önt. – Nuri megtörölte a tenyerét.
– Leültem az erdőszélen, hiányzott egy
kis testmozgás, de van itt egy ilyen foltos,
bajuszos izé...
2018.07.24. 20:53:53

AdE LIzeTrzA
ő
íjas s Szergej Drugal
VIZSGA
– És?
– Emlékszem a tennivalókkal kapcsola-
tos eligazításra. Kitértem a konfliktus elől.
Erre ez a dög marcangolni kezdte a gépet.
– Szüksége van segítségre? – kérdezte a
diszpécser.
– Megoldom egyedül is.
Nuri a hátára fordította a vadállatot, és a
kulacsban lévő víz felét beleöntötte a pofá-
jába. Az állat fuldokolni kezdett, és kinyi-
totta a szemét.
– Na tessék – derült fel Nuri. – Él és
egészséges. Csak egy kicsit elmélázott.
– El tud jutni idáig egyedül? – kérdezte
a diszpécser.
– Biztosan. Mindjárt felszállok.
Felszállnia azonban mégsem sikerült.
A  vadállat úgy átharapta a műanyag borí-
tást, hogy a még el nem használt glükóz ki-
folyt a fűre – ott csillogott a kék tócsa. Nuri
összébb húzta a borítás elszakított széleit,
Vizsga
VIZSGA
054-068-drugal.indd 55
GALAKTIKA
2018. augusztus
Ahhoz, hogy a természet
visszahódíthassa a Földet,
emberi segítség kell...
ragasztószalaggal rögzítette őket, és elgon-
dolkodott.
Tartalék glükóz nem volt. Cukoroldattal
talán még el lehetett volna jutni a Közpon-
tig, csakhogy cukor sem volt már. Valahol
olvasta, hogy adrenalin bevitelével vala-
mennyit a már elnyúzott izmokkal is lehet
repülni – de honnan szerezzen most adre-
nalint?
A vadállat már csak ült, és hunyorgott
azzal a zöld szemével.
– Látod, mit tettél? – kérdezte tőle Nuri,
és állt ott, csöndes elragadtatásban.
Az erdei tisztásra kiügetett egy tarka,
nagy hasú szamárcsikó, hátán a robotem-
berrel, akinek a végtagjai a füvet súrolták.
Csillogott a napfényben az arannyal galvá-
nozott teste. Lengedezett a szélben a szal-
makalapjára tűzött strucctoll. A feje fölött
egy kék-piros papagáj repült, és raccsolva
rikoltozta:
55
2018.07.24. 20:53:53
 GALAKTIKA
2018. augusztus
– A robotember hülye? Hülye!
A robotember váratlanul megrándult,
fölkapta a manipulátorokat, s ahogy meg-
próbálta elkapni a papagájt, lefordult a sza-
márról.
– Hülye madár – mondta föltápász-
kodva. – Nagyon hülye. Semmi kedvem
nevetni.
– Most – kezdte Nuri reszkető hangon
–, most nevetek egyet, s azután megint ko-
moly leszek.
– Megállapítom: valaki megrongálta a
leopárdot – mondta a robotember, oda sem
nézve Nurira. – Ha mindenki elkezdi ron-
gálni az állatokat...
– Két kérdés – vágott közbe Nuri. – Elő-
ször is: hol szerezted ezt a tollat? Ha min-
denki kitép egy tollat, akkor a struccnak
lekopaszodik a farka. Másodszor pedig: mi
közöd a leopárdhoz, és mi köze van neki
hozzád?
– A tollat a szavannán találtam. Ami a
második kérdést illeti: én másodállásban
ellenőr vagyok. És felelős az állatok jólété-
ért. Azért kaptam ezt a munkát, mert jóin-
dulatú vagyok, és nem harapós. Engem még
meg is tapostak. És mi van? – A robotember
megpróbálta kidülleszteni a mellét.
– Tényleg, mi van?
– Nincs semmi. Nincs egyetlen horpadás
sem.
– Tehát nem harapós. – Nuri elgondol-
kodott egy pillanatra. – Te a rovarokért is
felelős vagy?
– Erről nem rendelkeztek.
– Akkor mondok én valamit. Hozzál ne-
kem lépes mézet! Egy tenyérnyi darabot.
Errefelé nyilván élnek vadméhek.
– Méhek tényleg vannak, de én erdei mé-
hészkedéssel nem foglalkozom.
– Valamikor csak el kell kezdeni. Mézet
akarok. – A robotember elhallgatott, és el-
56 Vizsga
054-068-drugal.indd 56
kezdett gondolkodni. A csacsi a közelben
rágcsálta a füvet. A bajuszos vadállat telje-
sen magához tért, és azzal a nagy pofájával
a mozdulatlanul álló robotember lábához
dörgölőzött. Nuri elnyúlt a füvön, s az eget
bámulta. Rekkenő hőség volt, csak enyhe
szellő lengette az ágakat a magasban. Tulaj-
donképpen nem volt hová-miért sietni, de ő
megígérte a nagyapjának, hogy egy kicsivel
korábban érkezik, és kellemetlen lett vol-
na késni. A vizsgákig még három nap van
hátra. Vajon hogyan szedik össze magukat
a többiek?
– Szerzek lépes mézet – törte meg a
csendet a robotember. Nuri bólintott, leté-
pett egy fűszálat, és nézte a távozó robot-
embert, amíg az el nem tűnt a bozótosban.
Renyhe, és renyheségükben is elég szokat-
lan gondolatok jártak a fejében. A papa-
gájnak piros nadrágja van, magának pe-
dig, Nuri, igen fejlett képzelőereje, ahogy
a repülőoktató mondta. Fecskeként is re-
pülhetne. Kár, hogy nem nagyon van idő
a kiképzésre. Fecskeként – ez maga a len-
dület, és összecsukott szárnyakkal, megy
a repülés-zuhanás a tehetetlenség erejével.
A veréb is így repül. A feladat semmiség, a
ballisztika és az aerodinamika alapisme-
retei. Érdekes, hogy az élőlények kihasz-
nálják a tehetetlenséget, de ezen az elven
működő gépeket alig ismerünk... Csak ez
maradt nekünk, a három esztendős, kime-
rítő és örömteli versenyfutás önmagunk-
kal. Nyilvánvalóan az alkotási folyamat
mindennapi komponense a tudományok
minden területén. A tudás pedig a képze-
lőerő szülőanyja. Tényleg így van? Mik a
formális ismertetőjegyei a fejlett képze-
lőerőnek? Az intézetben állandó vitákat
folytattunk erről. De csak a programozás
vagy modellezés tárgyaként értelmezett
képzelőerőt kellett formalizálni a Nagy
2018.07.24. 20:53:53

Állami Gép fejlesztőmunkálatai közben.
Furcsa elnevezés ez egy szuperkomputer
számára, melynek blokkjait a baráti orszá-
gok számítógéprendszerei alkották, mik-
roelemeit pedig, kevés kivétellel, a bolygó
nagy számítógépes központjai. Most már
bárki kapcsolatba léphet a géppel, ráke-
reshet bármilyen témára, és szükség ese-
tén modellezhet bármilyen gondolkodási
folyamatot. De tényleg, milyet? Nurinak
eszébe jutott, amikor megpróbálta model-
lezni a rá váró vizsgaszituációt, és elkese-
redett: túlságosan banális eredmény jött
ki. Általánosságban azt lehet mondani,
hogy a programnak az érzelmekkel kap-
csolatos összes elemén volt valami javíta-
nivaló – de hát lehet-e abszolút tökéletes
programot készíteni? Mindenféle hülyesé-
gek fészkelnek bele az ember agyába. De
ő helyesen cselekedett, amikor beadta a
lemondását. A fontos munkát elvégezte, a
még hátralévő kiigazítások az alkotásnak
majd egy másik szintjén jelentkeznek...
Eggyel alacsonyabb szinten. De lehet-e
így gondolkodni önmagunkról, új utakat
keresve? Én képes vagyok magas, a leg-
magasabb színvonalon... Vagyis, valaki
alacsonyabban van, ugyebár. Na és? Sze-
rénytelenség? De az alkotási folyamattól
idegenek a szerénység fogalmai. Félénk-
nek lenni a harcban? Hogy van ez? Sze-
rénység talán azt írni, hogy „Kardtánc”,
ha az ember tudja, ilyet korábban még
senki sem alkotott? Vagy megírni „A pró-
féta” című verset, annak tudatában, hogy
ehhez hasonlót később soha senki nem fog
már írni? Szegény Puskin, akiből kiveszett
a szerénység... „Bennem a szunnyadó köl-
tészet ébredez”1. A költészet a csend és az
elmélyült gondolkodás szülötte. De hát a
program „Költészet” alfejezete teljesen
üres. Csak egy tájékoztató anyag az egész.
Vizsga
054-068-drugal.indd 57
GALAKTIKA
2018. augusztus
Nem enged a formalizációs próbálkozá-
soknak, pedig, ugyebár, hol van több logi-
ka, mint egy ilyen programban?
– A kibberr a bozótosban! – rikoltotta
gúnyolódva a papagáj.
A robotember valóban előmászott a
bokrok közül, s kinyújtott tenyerén hozta
a lépes mézet. Fölötte méhek egész csapa-
ta keringett, a törzsére pedig háromszoros
gyűrűben egy óriáskígyó volt rátekeredve.
Sárga foltokkal tarkított feje a robotember
vállán nyugodott, a szájából pedig kilógott
egy hosszú szárú, fehér virág. A kígyó lát-
ványától a szamárcsikó elkezdett hunyo-
rogni, majd hátrálni is. A bajuszos fenevad
csöndesen elsompolygott.
– Hoztam mézet – mondta a robotember.
Nuri leült, és szótlanul bámulta a kígyót.
– Letekertem őt a fáról, és magamra
csavartam. – A robotember szükségesnek
érezte, hogy elmagyarázza a helyzetet. – Ez
a kígyó a kinézetem miatt megszeretett en-
gem.
– Első látásra?
– Természetesen. A szerelemben mindig
a külső számít – mondta a robotember, és
elgondolkodva még hozzátette: – És a rea-
gálás gyorsasága.
– S főként a gyorsaság! Mondd, hajlandó
vagy teljesíteni még egy kérésemet?
– Ezer örömmel, ha az erőmből telik.
– Akkor figyelj ide! Menj arrébb, tekerd
le magadról a csúszómászót, és tedd vissza
a fára! Biztosra veszem, hogy ezt meg tudod
tenni.
A robotember letette a lépes mézet a
fűre, és elment.
– A kiberr hülye – konstatálta a papagáj.
A szamárcsikó fellélegzett.
– Túlságosan szigorú vagy. – Nuri el-
hessegette a méheket, bedobta a lépes mé-
zet egy kis bográcsba, úgy-ahogy lelocsol-
57
2018.07.24. 20:53:53
 GALAKTIKA
2018. augusztus
ta egy kis vízzel, jól megkavargatta, aztán
beöntötte a kotyvalékot az üzemanyag-
tartályba. A szárny egy perc elteltével ki-
egyenesedett, és visszanyerte rugalmas-
ságát. Nuri megpaskolta, lecsukta az ülés
fedelét, beült, és rácsatolta a bicepszeire a
biovezérlés karkötőit.
– Jó egészséget! – mondta a papagájnak.
– Szerettem volna még veletek lenni, de
hát... vár a munka!
A levegőbe emelte a gépet. A megrongált
szárny nem működött tökéletesen. Nuri vi-
szont egész jól átalakult óriási gólyává – kü-
lönösebb erőfeszítés nélkül. De azért nehe-
zen tudta gólyának képzelni magát ezzel a
sérült szárnnyal. A repülés elég egyenetlen,
hullámzó volt, s Nuri, hogy beleolvadjon az
összképbe, tett néhány kört a tisztás fölött.
– Csak egy vitorlázógép – suttogta.
Ornitoplán, vagyis csapkodó szárnyú re-
pülőszerkezet. De lehet gyalogolni, és lehet
menni lóháton is. Nuri lehajolt. A bozótos-
nál a robotember erősen győzködte valami-
ről a szamarat.
– Egyáltalán, hogy hívnak téged, bajtárs?
– Teleszik! – hallatszott odalentről. –
Szaton házi robotembere vagyok.
Nurinak nagy szárnycsapásokkal sike-
rült magasabbra emelkednie; megkön�-
nyebbülten áttérhetett a megszokott vitor-
lázórepülésre. Odalent, ameddig a szem
ellátott, mindent elborított a Természet-
Restauráló Intézet erdős hegyvidéke.
Beúsztak a képbe smaragdzöld erdei
tisztások, és a szokatlan nagy csendben vi-
lágosan ki lehetett venni a majmok és a ma-
darak rikoltozását. A kis kijelzőpaneleken
zölden villogott az egyetlen műszer, az út-
iránymutató. Az ornitoplánt úgy építették
meg, hogy bele tudjon kapcsolódni az irá-
nyítás biológiai rendszerébe, a pilóta egész
testével érezhette a konstrukciót, és az
58 Vizsga
054-068-drugal.indd 58
üzemzavar diagnosztizálása sem okozott
nehézséget. A megrongált szárny példá-
ul az alkarban szétsugárzó fájdalomként
tudósított az állapotáról. A kaland azon-
ban szerencsésen végződött a tisztáson,
s a derengő távolban már látszott a TRI
hegyes tornya. Nuri megkönnyebbülten
lélegzett föl.
– Helló! – szólt valaki a közelből. Nuri
odanézett. Balra, egy méterre tőle, szárnya-
it alig lebbentve, ott repült egy holló.
– Üdv! – válaszolt Nuri. – Mi van itt ná-
latok, hogy errefelé minden madár beszél?
– Okkos madarrak – recsegte válaszul a
holló.
– Én már találkoztam beszélő papagáj-
jal. Itt a papagájok is...?
– Egyessekk.
– Proggressz – mondta erre Nuri. – Úgy
látszik, Szaton nem csupán restaurálja a
természetet. Hanem modernizálja is. De
mire ez a hiábavaló erőlködés? Foglalj he-
lyet, megbeszéljük.
– Én holló vagyok – felelte a holló.
Nuri elgondolkozott. A beszélgetést ér-
demes folytatni. Hiszen nem mindennap
adódik lehetőség társalogni egy hollóval.
– Nős vagy? – kérdezte Nuri.
– Háromszorosan is. Legutóbb egy fehér
varjú volt a feleségem – válaszolta japános
akcentussal a holló. Aztán hozzátette: –
Elválltunkk. Személyisséggi okkokkból.
– Ó de kár! De hány évig éltetek együtt?
– Százzöttvennett.
– Kész őrület! – Nuri tisztelettel nézett a
madárra. – Százötven év. Egy fehér holló-
val. Én nem bírtam volna ki.
A beszélgetőtárs szótlanul repült mel-
lette. Mert vagy megzavarodott, vagy meg-
sértődött. Amikor Nuri megcélozta a TRI
tornyát, és tett egy lejtős kanyart, a holló
megvetően odaszólt neki:
2018.07.24. 20:53:53
 GALAKTIKA
2018. augusztus

– Csúszni-mászni szürretett... – Billen-

tett egyet a farkával, és tett néhány kört EGY
Nuri szeme magasságában. Elég könnyedén
ment neki.
KAPCSOLATFELVÉTEL.
– Melyik lábával mászik a százlábú? Ta- KÉT FAJ.
lán a te érdemed, hogy repülni tudsz? Mivel
kérkedsz, holló? – Kemény „r” hangzott a EZER VESZÉLY.
beszédükben, ahogy a borsószem zörög a
csörgőben. Nuri felvidult. – De elfogadom
a kritikát. Ha nem rosszindulatú. Ha pozi- AZ ELSŐ KÖTET
tív. Áruld el nekem, melyik tolladdal kor- MÉG KAPHATÓ!
mányzod magad, ha lejtős kanyart akarsz
csinálni!
– A kérrdés nem nehéz – felelte a holló. –
Ezz úgy megy...
A hasa alá nézett, legyezőszerűen szét-
terpesztette a szárnyát, s a mélybe vetette
magát.
– Hát, ez az – mondta Nuri. – Ezentúl ne
hencegj! – A holló eltűnt szem elől, többé
nem is mutatkozott, Nuri pedig nemsoká-
ra szerencsésen földet ért a TRI kicsi, füves
repülőterén.

Nuri felébredt a madárcsicsergésre, s csak

hevert ott, és hallgatta. Bemasírozott a
konyhába Teleszik, és elkezdett zörögni a
turmixgép tetejével. A távolból, valószínű-
leg a repülőtéri hangszóróból kivehetetlen
beszéd hallatszott.
Megnyikordult az ajtó, s Nurinak az ar-
cába sütött a nap. Amikor kinyitotta a sze-
mét, ott állt mellette Teleszik. Aki rosszal- AZ IZGALMAS
lóan csattogtatta az állkapcsát, és odaszólt TÖRTÉNET MÁSODIK ÉS
neki:
– Kelj föl! HARMADIK RÉSZE EGY
De neki nem akaródzott fölkelni. A ro-
botember ott toporgott egy darabig az ágya
KÖTETBEN OLVASHATÓ!
mellett, aztán elment intézni a háztartási
tennivalókat. Világrajövetele óta nem győ- R E N D E L D M E G I T T:
zött csodálkozni azon, hogy az emberek
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
aludni tudnak.
Vizsga 59

054-068-drugal.indd 59 2018.07.24. 20:53:57

 GALAKTIKA
2018. augusztus
Nuri kiment az erkélyre. Odalent a me-
dencében fröcskölt-prüszkölt a nagypa-
pa. Egy delfinnel játszott, összeölelkezve
úszott vele a mélyben. Nuri a fordulásig
figyelte őket, majd fölállt a korlátra, ellök-
te magát, és hosszú ívet leírva beleugrott a
vízbe. Leúszott a falak mentén a mélybe, s
belenézegetve az ottani üregekbe elijesz-
tett két kis rákocskát, amelyek nem tudtak
megosztozni egy csigaházon. Megszemlélte
még a feketekagyló-telepet, és az utolsó ki-
járatnál kiszökkent a vízből.
A medence szélén, a még hűvös homo-
kon ott feküdt a nagypapa. Szórogatta a ho-
mokot a hasára, és végignézett Nurin.
– Üdv, fiatalember! – összegezte a meg-
figyeléseit. – Az ülő életmód nem volt rád
különösebb hatással.
Nuri elnevette magát.
– Hát, úgy általánosságban tényleg nem.
De az izomtömegem ebben az évben nem
növekedett. Megálltam a fizikai fejlődés-
ben... Halat kéne tenyészteni ebben a me-
dencében, hiszen így üres.
– Semmi értelme. A delfin mind megza-
bálná. Nemrég betévedt ide néhány elkóbo-
rolt makréla, de másféle halat nem láttunk
itt.
A medence legszélén, gömbölyű kavicsot
lökdösve maga előtt, ott ugrált fél lábon a
vunderkind, a koránál fejlettebb Aljoska.
Udvariasan köszönt Nurinak, és emlékez-
tette, hogy reggelre meg van beszélve egy
séta a TRI városkájában.
– És tegnap, Nuri, maga ígért nekem egy
mesét.
– Sajnálom, de... – sóhajtott Nuri. – Me-
sét csak egy zseni tud kitalálni. Ez nekem
túl nagy feladat. Megpróbálom, de csak ké-
sőbb. Ne ítélj szigorúan!
– Ne ítéljek? – A vunderkind elgondolko-
dott, rajzolt valamit a lábával a homokba,
60 Vizsga
054-068-drugal.indd 60
aztán áthúzta. – Hát jó. Majd meglátjuk.
Tegnap maga egész jól kezelte az integrált a
Mattie-függvényekben. Nekem tetszett, bár
az integrál tulajdonképpen táblázatos...
– Házigazda! – hallatszott távolról. –
Házigazda! Kész a reggeli!
– Szeretnék a robotember hangján vál-
toztatni. – Szaton fölemelkedett, kezével
nem is érintve a földet, és lerázta magáról
a homokot. – Túl mély basszus hangon be-
szél. Az ő testalkatához jobban illene a ba-
riton.
Átmentek a kicsi kerten. A messzire fe-
hérlő, liánokkal teljesen benőtt nyírfák,
fűzek és pálmák, a platánok és a majdnem
fekete, sima testű, tüskementes kaktuszok
jól megfértek egymás mellett.
– Hibridek – jegyezte meg szórakozot-
tan Szaton. – Keressük a régi formák ha-
sonmásait.
Amíg Nuri reggelizett, Aljoska türel-
metlenül várakozott. Vitt ennivalót a
delfinnek, a macskát pedig fölzavarta a
nyárfára. Szintaxis macska azzal a büty-
kös koponyájával és kemény pofadudora-
ival – a nagymama nevezte így azokat a
helyeket, amelyekből kinőttek a macska
bajuszszálai – megvetően fújt. Csak meg-
előzési célzattal fújt és vicsorgott, a kora-
érett gyerek ugyanis soha semmi rosszat
nem tett vele. Egyszerűen arról volt szó,
hogy Szintaxis, belemakacsodva a maga
barátságtalan harciasságába, nem szorult
rá senkinek a figyelmességére, és a legke-
vésbé Aljoskáéra.
Azután ők hárman, Nuri, Aljoska és a
robotember végigballagtak a bázisvároska
széles utcáján, ahol a Természet-Restauráló
Intézet munkatársai laktak. Megszemlélték
a készenléti, csapkodó szárnyú repülőgépek
állomását. Nuri elbeszélgetett a gépész-se-
bészekkel, akik éppen átültették az ő gépén
2018.07.24. 20:53:57

a madárszárny egyik izmát. Aztán mentek
tovább a szállodához. A zöld pázsitra kira-
kott asztalkáknál furcsán ismerős emberek
ültek sortban, mezítlábasan, papucsban, és
szőlőt faltak: a kékesszürke fürtök hegyek-
ben álltak az asztal közepén lévő, hatalmas
kosárban. A füvön ott hancúrozott két tar-
ka kölyökkutya. Bekötözött fejű óriás hu-
nyorított az egyik szemével – Nuri a port-
rék alapján felismerte a neki egyébként már
ismerős deszantos-jógit, aki először lépett
a Vénusz izzó felszínére. A másik szemé-
vel pedig egy rubinvörös borral teli pohá-
ron keresztül nézegette a világot. Meglátta
Aljoskát, letette a poharat, és panaszosan
mondta:
– Szánd meg az öreget, fiam! Néhány
királyságban csuda zöldségféléket termesz-
tettem! De éjszaka a dinnyeföldön fölrob-
bant egy túlérett dinnye, és látod, kaptam
én is repeszdarabokat. Gyógyulgatok. –
Megrázta az üveget. – Most ezt felhasznál-
juk. Gyertek hozzánk, Nuri!
– Hagyd őket, Rahmatulla! – szólt közbe
a szomszéd. Hosszú arca rezzenéstelen volt,
s a hangja mintha a környező térségből jött
volna. – Az emberek a maguk útját járják.
Hát járják csak! Inkább azt nézd meg, mi-
lyen szép és jó robotember jött ide! Csak
úgy sugárzik még a napsütés is a kidagadó
hasából. Felkészítem őt.
Kinyújtotta a kezét, s a két tenyere kö-
zött felragyogott a nap, kicsi, focilabda mé-
retű és vakítóan fehér.
– Napocska! – mondta Aljoska.
– Ha kéred, neked ajándékozom. Nem?
Akkor hadd szálljon el!
Könnyed mozdulattal a levegőbe hají-
totta a szemkápráztató gömböt, s a kicsi
napocska gyorsan a magasba emelkedett, a
nagy Nap felé, és beleolvadt annak a fény-
sugaraiba. Aljoska és Nuri szájtátva bámul-
Vizsga
054-068-drugal.indd 61
GALAKTIKA
2018. augusztus
ták a nagy illuzionistát, akit korábban még
csak a képernyőn láttak.
– Ajándékozz neki szivárványt, Ivan! –
mondta Rahmatulla. A bűvész pattintott
az ujjával, előhúzott a levegőből egy fekete
dobozt, két részre szedte, széttárta a kar-
ját, és eltávolította egymástól a két dara-
bot. Szivárvány jelent meg a két fél doboz
között, a levegőben friss illat kezdett ter-
jengeni, és hűvös esőcseppek nedvesítet-
ték meg a szőlőfürtöket. Ivan a többiekkel
együtt gyönyörködött a szivárványban, vett
egy mély lélegzetet, föltekerte az egészet az
ujjára, beletette a dobozba, és átnyújtotta
Aljoskának. A vunderkind reszkető kézzel
nyúlt érte, és suttogva mondta:
– Nagyon szépen köszönöm önnek. Csak
néha fogom kiengedni őt, esténként.
– De ami a legfontosabb, arra nagyon vi-
gyázz, hogy ne égjen ki! – mondta a beszél-
getés harmadik résztvevője, egy sötét bőrű,
vastag ajkú, kövér figura. A kövér embert
mindenki ismerte. Ő volt Akaniusz, a városi
doktor, az egyetlen ember, akinek sohasem
akadt érdemi tennivalója: a Természet-
Restaurációs Intézet központjának teljesen
egészséges munkatársait „gyógyította”.
S amikor megint az utcán ballagtak,
Nuri megjegyezte:
– Láthatóan hiába repültem ide. Ha itt
csupa olyan alakok gyűltek össze, mint
Rahmatulla és Ivan Ivanov, akkor nekem
itt semmi keresnivalóm.
– Ivan Ivanov nagyon okos ember. –
A robotember megsimogatta a hasát a ma-
nipulátor puha mancsával. Odasandított a
fekete dobozkára, és hozzátette: – És jóin-
dulatú. Tényleg.
Odaértek a stadionhoz, ahol a futballis-
ták tartottak edzést. Ez a stadion valami-
ért csak az egyik oldaláról volt bekerítve,
egyébként pedig egyetlen nagy focipályából
61
2018.07.24. 20:53:57
 GALAKTIKA
2018. augusztus
állt, és összeolvadt a kaszálóréttel. Az egyik
partvonal mentén békésen legelészett egy
jávorszarvas. A futballisták rá sem hederí-
tettek – ahogy a szarvas sem őrájuk.
Aljoska ide-oda járkált a kapunál, és hir-
telen leguggolt: nem messze csúf kiskacsák
csipegették a füvet. Az egyik egészen közel
ment Aljoskához, megfogott a csőrével egy
fűszálat, és megpróbálta kihúzni. A fűszál
nem adta meg magát. A kiskacsa erőlkö-
dött, narancssárga talpait szétterpesztve,
a vunderkind együttérzésből közelebb lo-
pózott hozzá, és mozdulatlanná dermedt.
A fiókának végül sikerült a dolog.
– Lecsippentette – suttogta a robotem-
ber. – Improduktív energiapocsékolás. Ezt
a füvet úgysem fogja megenni.
Jól kigyönyörködtük magunkat, aztán
mentünk tovább. Két zebra által húzott,
tartályokkal megrakott járgány haladt el
gyorsan mellettünk – a tartályokon ott vi-
rított a felirat: „TRI. Tejeskanna.” A robot-
ember nem akart kockáztatni, félreugrott
a partszegélyre, és rámeredt a plakátra.
A  Whatman-papíros, kézzel írott plakáton
ez állt:
Hétfőn önkéntes társadalmi munkát
rendezünk, átválogatjuk a vörösbegyek és a
fülemülék tojásait. A házi robotemberek szí-
vócső nélkül nem léphetnek be a keltetőgép
helyiségébe.
Teleszik megmozdította négyujjú ma-
nipulátorát. Elgondolkodott. A sarki pati-
kából kijött a kövér Akaniusz, pipettával a
kezében. Aztán valahonnan ott termett egy
tíz év körüli kisfiú. Kötélpórázon egy ku-
tyakölyköt vonszolt maga után. A fiúcska
egész kinézete huszáros magabiztosságot
sugárzott, és semmi jót nem ígért a kisku-
tyának. A gyerek kerek fejét két nagy fül
62 Vizsga
054-068-drugal.indd 62
fogta közre. Nuri arra gondolt, hogy ezeken
keresztül meg lehetett volna figyelni a nap-
fogyatkozást, ha előzetesen, természetesen,
megbeszélik a dolgot a kisfiúval.
A gyerkőc mezítlábas volt, és félmez-
telen. De ami már tényleg túl sok volt
Nurinak, az a nadrágja: ez a gondosan ki-
vasalt és kissé fényes szövetű ruhadarab.
Aljoska rábámult a kiskutyára, a kisfiú
pedig Aljoskára. Aztán a szemébe nézett
Nurinak, és azt mondta:
– Először egy ocelot. Az ocelot az egy
igazi csoda. Semmi fölöslegesség; az utolsó
ecsetvonás a harmóniának nevezett képen.
Aztán a kutya: a méltóság megtestesülése,
négy lábon járó hűséges ragaszkodás, az
emberiesség és a szeretet sűrítménye. Rövi-
den, elcserélem a kutyát egy karkötőre.
Nuri végighallgatta a csodálatos gyerek
érzelmileg túlfűtött szövegét, és nagyot só-
hajtott. Azt rögtön fölfogta, hogy Aljoska
nem távozik majd a kutya nélkül, de az ő
vezérlő karkötője...
– Nem, ti nem fogtok ki rajtam – mond-
ta a fiúcska. – Adjátok ide a készüléket, vi-
gyétek a kutyát, különben mi őt... – Elakadt
egy pillanatra. – Elkezdjük tanulmányozni.
Utolsó szavait Aljoskának címezte, és ál-
latias pofát vágott.
– Az ilyen kutyakölykökből egy petákért
egy tucatot adnak. Ahogy a régiek mond-
ták.
Aljoska leült a fűre, és elkezdte ringatni
magát. A gyerek kelletlenül vihogott.
– Ahogy gondolja. – Megrántotta a kö-
telet, és elindult, maga után vonszolva a
kiskutyát.
– De mit képzeltek? – mondta a ro-
botember. – Ez a kölyök természetesen
vunderkind, de az öt év az öt év.
Feltűrte a vunderkind ingének az ujját,
letörölgette a könnyeit, és megtörölte az
2018.07.24. 20:53:58
 GALAKTIKA
2018. augusztus

orrát is. A másik gyerek képmutatóan föl-

lélegzett. A Jupiter holdjainak
– Az állatot nem sajnálják, az ember- világában különös dolgok
kölyköt viszont igen, filatelista. történnek. A balesetet
Nuri összerezzent. Filatelistának őt még
nem nevezték, de hát eljött ennek is az ide- szenvedett Discovery
je. Lekapcsolta a kezéről a karkötőt. A kis- komputere talán
fiú eldobta a kötelet, megragadta a karkö- magyarázatokkal szolgálhat.
tőt, és elnevette magát.
– Aha! Még néhány kutyakölyök, és Vagy egy második expedíciót
mára elég is! – Integetett a füleivel, sarkon is elpusztít?
fordult, és eltűnt. Mintha köddé vált volna,
csak egy remegő árnyképet hagyva maga
után a levegőben.
Amíg Nuri az üzletet bonyolította, a
doktor kissé távolabb álldogált, és elégedet-
ten figyelte a jelenetet. Most közelebb ment,
és örömmel konstatálta:
– De hiszen ön is nevetett!
Nuri széttárta a kezét.
– Ne keseredjen el, Nuri Metti, önt nagy
megtiszteltetés érte.
– Öntől nem is reméltem, doktor.
– Nuri, számomra ön csak egy potenci-
ális páciens. De a gyerekeket meg lehet ér-
teni. A hősök múzeumában az ön karkötője
kitüntetett helyen látható. A Nagy Állami
Gépezet főkonstruktőre nem mindennap
látogat el hozzánk. És egyébként is, a mú-
zeum az efféle esélyeket ezentúl nem fogja
szaporítani. Én magam sem számítottam
arra, hogy egyetlen helyen rögtön ennyi hí-
rességet fogok látni.
– De az eljárás... A világhírű regénysorozat
– Mi van az eljárással? – A doktor össze-
vonta a szemöldökét, és odacsapott egyet második kötete először
Teleszik kongó pocakjára. – Remélem, nem jelenik meg magyar nyelven
sértődsz meg a tréfától. csonkítatlanul!
– Én filatelista vagyok. Az vagyok.

A kiskutya ott üldögélt a verandán. Fel- R E N D E L D M E G I T T:

élénkült, de mindenki láthatta, hogy némi W W W.G A L A K TI K A B O LT. H U
Vizsga 63

054-068-drugal.indd 63 2018.07.24. 20:54:00

 GALAKTIKA
2018. augusztus
kötődést, idetartozást érzett. Aljoska meg-
simogatta őt. A család jelen lévő tagjai így-
úgy reagáltak.
– Nem, ez nem uszkár – jelentette ki a
nagymama, és, mint mindig, most is igaza
volt. – Hülye vagy te is, meg Aljoska is, de
természetesen ez hadd éljen!
A nagypapa megtapogatta a kölyökkutya
aránytalanul nagy tappancsait, drót-rugal-
mas bajuszszálait, végigmérte Aljoskát, de
nem mondott semmit.
Szintaxis macska ott döglött a díványon,
hanyatt, az ég felé kivirítva azt a dagadt ha-
sát. Annyira lenézett mindenkit, hogy hal-
kan még dorombolt is, amit, jegyezte meg a
nagymama, három éve még senki nem hal-
lott tőle. A nagypapa elkezdte őt gyöngéden
bökdösni. A macska elhallgatott, de még a
szemét sem nyitotta ki, bár a feje lelógott a
dívány széléről. Végül oldalvást lemászott a
padlóra, de ott is csak feküdt tovább, moz-
dulatlanul. És csak akkor ugrott föl, és vi-
csorított rá mindenkire, amikor a nagyma-
ma elkezdte őt kinevetni. Remegve meredt
föl a farka.
– Sz-szaton! – mondta a macska. –
Kussojjá már be!
– Mi van? Megtanult beszélni? – kérdez-
te a robotember, senkihez nem intézve a
szavait.
– Káromkodni már gyerekkorában meg-
tanult – válaszolta a nagymama. – Már kis-
macskaként.
Aljoska azonban hiába próbálkozik nála,
vele nem akar beszélni. Lusta.
A macska, körül sem nézve, elsomfordált
a kertbe, lerázogatva a mancsairól, ami ad-
dig ráragadt. Ebédre, persze, megint vis�-
szajött.
Beauty manguszta ott feküdt az egyik
aranyszínű delfin hátán: két ilyen szobor
fogta közre az épület főbejáratát. Beauty
64 Vizsga
054-068-drugal.indd 64
közömbösen bámult odafentről a várako-
zókra. A szépen nyírt gyepen sétálgattak
a bolygó legjobb emberei, mindenféle kife-
jezéseket mondogatva egymásnak. A teljes
figyelemkoncentráció pózában, arcát a nap
felé emelve, ott ült Rahmatulla. Nem léleg-
zett már vagy húsz perce, és nem válaszolt a
kérdésekre. Mezítelen törzsére az űrhajósok
öve volt rácsatolva – erre a megtiszteltetés-
re eddig csak három embert érdemesítettek
a világon. Mellette, kezében egy ördögfi-
ókával, ott állt Ivan Ivanov. A  mindössze
macska méretű ördögfióka néha álmosan
hunyorgott, aztán lehajtotta a fejét, a két
kis csavart szarvacskájával, Ivan vállára, és
ásított egyet.
– Valódi? – kérdezte Nuri.
– Nagyon is. Ellenőrizheti.
– Szentség-szentség. Pusztulj innen,
tisztátalan erő! – mondta Nuri, és keresz-
tet vetett az ördögfiókára. – Az semmilyen
módon nem reagált a hókuszpókuszra, csak
a levegőben lengedezett egy kis kéndioxid-
ájer.
– A pokol lehelete – mondta Ivan, már-
már bocsánatkérő hangon.
Az ördögfióka kényelmesebben elfész-
kelte magát a karjaiban, és ezt motyogta:
– Jön egy nagy szarvú kecske... – És el-
aludt.
Narancsszínű tógába burkolózva oda-
ment a nagy tekintélyű Hogarth Brown.
Könnyek peregtek az arcán, s a szeme fe-
hérje lilás színezetűvé vált. A híres bar-
langász és humorista nem hordta a neki
előírt sötét szemüveget. Viszont fényes öl-
tözéket viselt, s a jobb fülében óriási, zöld
rubinköves fülbevalót. Hogarth életének
nagy részét a föld alatt töltötte, s amikor
feljött a felszínre, teljességgel eltöltekezett
az ég, az erdő és a vizek gyönyörűséges
színeivel. Ugyanis ő mindig várta az alá-
2018.07.24. 20:54:01
 GALAKTIKA
2018. augusztus

ereszkedést a sötétség és a csend birodal- támasztott követelmények túlságosan is

mába. Legjobb, pár soros költeményeit ott
írta, a barlang félhomályában, ahol az élet-
veszély még az olyanokra is leselkedett,
mint ő. Hogarth azt állította, hogy neki
egyáltalán nincs humorérzéke, és ezért a
tréfáit és poénjait először mindig önmagán
próbálja ki: ha ő elneveti magát, akkor az
olvasó is óriásit fog röhögni.
– Ördögfióka, ez jó – mondta komolyan
Hogarth. – De engem érdekelne, hogy miért
éppen a TRI. Meghívást kaptam, és elcso-
dálkoztam. Természetesen idejöttem. Két-
púpú tevén. De itt nem vagyunk túl sokan.
– Jelentkezők akadnak bőven – mond-
ta Nuri. – De ma éppen vizsganap van az
összes restaurációs központban. Száz köz-
pont, és mindenütt vagy tíz ember. De
miért a restaurációs intézetekben? Feltéte-
lezem, hogy azért, mert a velük szemben
ellentmondásosak.
– Követelmények...
– Hát, önnek nem kell félnie semmitől.
Igaz, Beauty?
Beauty kitátotta a pofáját, megmutatta
rózsaszínű, rugószerű nyelvét, és elfordult.
– Doktor Nuri! Arra kérik önt, hogy
menjen föl a Természet-Restaurációs Inté-
zet igazgatójának irodájába – hallatszott a
bejárat fölötti hangszóróból.
– Tehát ön az első. Nem tudom, hogy ez
most jó vagy rossz. Valahogy izgulok egy
kicsit – mondta Ivanov. De az ördögfióka
ott tanyázott a karjában, kinyitotta az egyik
szemét, és Nuri után rikoltott egyet.
– Ne legyen szerencséd!
– Menj a pokolba! – morogta Nuri, be-
csukva a lift ajtaját. Még sikerült észreven-
nie, hogyan tűnt el az ördögfióka, hogyan

A Sz trugackij fivérek
világa új életre kel!
R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

Vizsga 65

054-068-drugal.indd 65 2018.07.24. 20:54:12

 GALAKTIKA
2018. augusztus
intett üres kézzel Ivan Ivanov, és emelkedés
közben meghallotta a kiáltását is:
– Mit művelt itt, Nuri! Én oly sokat ve-
sződtem, hogy megszelídítsem őt...
Az emelkedés lendületes volt. A „g”-nek
majdnem másfélszerese, jegyezte meg Nuri,
érezve, hogy kissé kóvályog a feje. Odafent-
ről, a körös-körül övező, széles tetőterasz-
ról a kék öböl hanyagul odavetett ecsetvo-
násnak tűnt, odamázolva az óceán mellé.
A távolban földerengett az öblöt giganti-
kus félkörben körülölelő, zöld erdőrenge-
teg határvonala. A TRI óceáni filiáléjának
birtokait innen, kilométeres magasságból,
majdnem teljes panorámájukban át lehetett
tekinteni.
Az igazgató dolgozószobája hatalmas
volt, és majdnem teljesen üres. Rögtön
szembeötlött a közepén lévő zöld négyzet.
Ebben a négyzetben törpe dzsungelek vol-
tak: a legmagasabb fa is csak derékig ért
Nurinak. E fölött az erdőcske fölött ott le-
begett egy fehér szferoid, szemben pedig, az
ódon íróasztal mögött Szaton foglalt helyet.
Tekintetével intett Nurinak a mellette lévő
karszékre, s az ujjával dobolt az asztalon.
A minidzsungelből kijött egy apró terme-
tű szarvas az erdei rétre. Igazi szarvas volt
ez, semmi szemfényvesztés, kecses mozgá-
sú, csodálatosan arányos testalkatú állatka.
Mozdulatlanná dermedt, fölvetette kicsiny,
ágas-bogas aganccsal ékesített fejét, és jól
lehetett látni, hogy a rövid, bársonyos sző-
re alatt mozgolódnak az izmok. Toppantott
egyet a lábával – megvillant fényes, kettős
osztatú patája –, és megindult az asztal kö-
rül. Szaton fölvette az állatkát, odatette az
asztalra, kivett a fiókból egy kocka sót, és a
tenyerébe tette. A szarvaska megszagolta a
kristálykockát, majd szorgalmasan elkezd-
te nyalogatni. Nuri lélegzet-visszafojtva fi-
gyelte ezt a kis csodát.
66 Vizsga
054-068-drugal.indd 66
– Törpeszarvas – kezdte szomorúan
Szaton. – Az utolsó ilyen példányt a múlt
században ölték meg. Sikerült a fajt „föltá-
masztani”, de a mi csordánkban alig két-
száz példány van, pedig a kereslet óriási. És
a szarvassal még viszonylag könnyű dol-
gunk van: a nagyból kell kicsit kitenyész-
teni. A ragadozókkal már nehezebb a hely-
zet – panaszkodott Szaton, aztán a hasa alá
nyúlva fölvette az állatkát, és visszatette
a padlóra. Az lassan eltűnt a bozótosban.
– Vagy te egyébként sem szereted a raga-
dozókat? – Odanézett a sarokba. Ott állt a
robotember, láncon tartva egy keresztben
bekötött pofájú leopárdot.
Az ablakon beröpült, és letelepedett az
asztalra egy holló. Nuri odakacsintott neki.
– Szevasz!
A holló nem felelt. Oldalra hajtott fejjel,
közömbösen kezdte nézegetni a tükörképét
a polírozott asztallapon. Tarkóján ritkásan
meredeztek a tollak, s látni engedték a ké-
kes-ráncos bőrét.
Aztán csöndben bejött, és letelepedett
az asztal körül Aljoska, a fényes nadrág-
ban járó kisfiú, és doktor Akaniusz. Szaton
előhúzott a fiókból egy papírlapot, letette
maga elé, és ünnepélyesen bejelentette:
– A bizottság összeült. A Csúszómászó
Csoport szociológusai nem tudtak eljönni,
de a távolból részt vesznek a munkában.
Az asztal fölött kivilágosodott, majd
eltűnt a szferoid. A helyén két meztelen
kisgyerek képe jelent meg, akik egy nem
túl nagy boksz alacsony korlátjába kapasz-
kodtak.
– Hallgassák meg az objektív adatokat!
Nuri Metti. Huszonhét éves. A harmadik
marsi kolóniában született. A Földön nyolc
éve dolgozik. A matematikatudományok
doktora. Legutóbbi beosztása: főkonstruk-
tőr. A nagy modellező gépnél. Nőtlen. Nyi-
2018.07.24. 20:54:13

latkozatát, életrajzát két éve adta le. Ennyi.
Kérdése van valakinek?
– Tanúsítom, hogy Metti kolléga gya-
korlatilag egészséges. Engem az érdekelne,
mi a második szakképzettsége – szólalt fel
doktor Akaniusz.
– Műszerész-faunista.
A Csúszómászó Csoport szociológusai
egymásra néztek. A kölyökkutya eladója
szívta az orrát.
– Hiányszakma – mondta. – A gyerek-
intézményekben ma már, természetesen,
élnek vadállatok is. De a felnőttek ezrével
szedik össze a mechanikus állatkákat. Ku-
tyusokat és cicákat, amelyek nem vedlenek
és nem növekednek; felhúzható madárká-
kat, bennük beprogramozott madárfüttyel.
Kiberseregélyek és szintetikus gólyák, ame-
lyek a tetőkön kelepelnek. Ezt mind maguk
művelték?
– Én személyesen is...
– Nem látok ebben semmi rosszat –
mondta Aljoska. – Tudhatnád, hogy a Földi
Tanács sem időben, sem eszközökben nem
korlátozza a TRI-t. De még évtizedek kel-
lenek, míg helyreállítjuk az erdőket és a
folyókat itt, ezen a kontinensen. Ami pedig
a faunát illeti, nem valószínű, hogy sikerül
bármikorra is helyreállítani itt a régi teljes-
ségében bármit. Könnyebb egy új állatfajt
létrehozni, s mint te is tudod, nagyszámú
foltos Cseburáskát tenyésztettünk ki. Irá-
nyított mutáció, a csírasejt sebészeti mó-
dosítása, szelektív válogatás – bevetettünk
mindent. De túl kevés kiindulási anyag állt
rendelkezésünkre. S egyelőre hadd énekel-
jenek a kibernetikus fülemülék.
– Jól van – legyintett a kisfiú. – Én arra
vagyok kíváncsi, hogy mi a helyzet önök-
nél, Nuri, a morális arculat tekintetében.
– A kérdést is elutasítjuk– mondták kó-
rusban a Csúszómászó Csoport szocioló-
Vizsga
054-068-drugal.indd 67
GALAKTIKA
2018. augusztus
gusai. – Miféle erkölcsi arculata lehet egy
nőtlen embernek? Meséljen ő inkább csak
meséket!
A bizottság tagjai között ez a váratlanul
kialakult vita Nurit az örömteli őrület hatá-
rára sodorta. És itt van még a holló: olyan
kinézettel ült ott, mintha az övé volna a
döntő szó. De mégis kell egy mese. Nuri ké-
szült, ám egyelőre semmit nem tudott kita-
lálni. Kénytelen volt rögtönzéssel kezdeni,
és ezt sikerült produkálnia.
Mese.
Szörnyű így, név nélkül élni! – gondolta
szomorúan a kis pufók. – De valóban ez a
lényeg, amikor a réten kinőtt a bogáncs.
A rózsás képű, pufók kölyök odaszaladt
rövidke lábain, és gyönyörködött a piros-
lila virágban. Sejtette, hogy a virágból a
rekkenő hőség illata árad, és ha a napnak
illata is van, akkor az a bogáncs illata.
A virágot meg akarta szagolni, de hát...
Nem érte föl. Szerette volna megkóstolni
is, de a szúrós levelek megakadályozták
ebben. S ekkor a rózsás képű elszaladt
a maga dolgait intézni; lábnyomainak
élénkzöld foltját hagyva a harmattól ké-
kesszürke füvön.
Így aztán megint megérkezett kora reg-
gel, meglátta a virágot, s rajta egy aranyló
szitakötőt.
– Te ki vagy? – kérdezte a csodaszép szi-
takötő.
– Hogy én ki vagyok? Azt nem tudom –
mondta szomorúan a rózsás képű, pufók
kölyök.
– De hát mindenki mégiscsak valaki –
mondta a szitakötő. – Nézd csak: nedves a
hasad, mert a harmatos fűben szaladgálsz.
Szeretnéd, ha kismalacnak neveznélek?
– Mindegy – mondta a harmatos fűben
szaladgáló kölyök. – Nekem tetszik.
67
2018.07.24. 20:54:13
 GALAKTIKA
2018. augusztus
• ez a fajta puhányság, hogy „Ah, fiúcska, en-
– Hát... – dünnyögte Szaton hosszas szünet
után.
– Egyetlen szó sincs a robotemberekről –
mondta Teleszik. – Bár én feltételezem, hogy
az az arany szitakötő is egy kiberszitakötő.
– Sehol egy árva szökőkút? – kérdezte az
egyik szociológus, a hasát vakargatva.
– Mi legyen? – szólalt meg a másik. –
A mese az túlmegy még a mi lehetőségeinken
is. Próbálj megalkotni egyet! Én a magam ré-
széről nem vállalkozom rá.
– Nekem tetszik – jelentette ki Aljoska, és
a szociológusok tisztelettel elhallgattak. – Ne-
kem egyébként tetszik Nuri Metti mint sze-
mélyiség. Meg is tudom indokolni: aktív, ked-
ves és bátor. És pont ilyen ember kell nekünk.
Sok jó tulajdonsága van.
– Pélldáull a humorr – tette hozzá a holló.
– Az is, igen.
– Beverte a leopárd pofáját. És elnyomta
ezzel az állatritkaság egészséges harapási
ösztönét.
Itt a bizonyíték – mondta fémesen kopogó
hangon a robotember, megigazítva a kötést a
vadállat pofáján. A leopárd mély hangon do-
rombolni kezdett.
– A TRI diszpécsere tanúsítja, hogy Nuri
nem akarta ezt, de kénytelen volt...
– Sejtettem – szakította félbe a vunder­
kindet Nuri –, hogy téged érdekelnek az én
ismereteim.
– Ismeretek! Kit tudsz még elbűvölni a tu-
dományoddal? – vetette oda a kutyakölykös
csereberélő. – Számunkra a jellem az, ami a
legfontosabb. Az egyediség, ami még a rend-
kívüli körülmények között is megőrződik.
Talán nem illik ide, de a hajlandóság önma-
gunk alárendelésére a közös érdekeknek. Én
a magam részéről egy nagy piripontot adtam
volna önnek, nekem ugyanis tetszett, ahogy
ön alkudozott velem a karkötő miatt. Tudja,
68 Vizsga
054-068-drugal.indd 68
gedd szabadon a kutyát!”, nem szimpi nekem.
– Elemeztük Nuri Metti viselkedését, attól
a naptól kezdve, hogy kézhez vette az értesí-
tést – mondta az egyik szociológus. – És ös�-
szevetettük a vezérlő karkötőben lévő feljegy-
zésekkel. Ő mindig önmaga maradt. Olyan ő,
amilyen valójában is. Természetes.
Rahmatulla kilépett a nirvána állapotából.
– Emberek – mondta, végignézve a jelenlé-
vőkön. – Visszatértem a valóságba, és az gyö-
nyörű. Hangosan felolvasom, amit Nuri ki-
érdemelt. Ő közülünk való, és ez hadd váljon
mindannyiunk hasznára! Hallgassátok meg!
Nuri kezéből kivett egy falapocskát,
mindenkinek körbemutatta, aztán olvasni
kezdte róla:
– „A jövő nevében. Diploma. A TRI óce-
áni filiáléjának vizsgabizottsága, felismer-
ve az emberiség előtti felelősségét, engedé-
lyezi, hogy Nuri Metti nevelői állást kapjon
a Föld nevű bolygó iskolaelőkészítési intéz-
ményeiben.”
Kállai Tibor fordítása
1: Puskin: Ősz (Rab Zsuzsa fordítása)
Szergej DRUGAL
Szovjet-orosz író, 1927-ben született. Műszaki
egyetemet végzett, vasúti mérnökként dokto-
rált. Hobbiként kezdett írni, első fantasztikus
történetét 1966-ban publikálta egy antológiá-
ban. Ezt több mint tízéves csend követte, majd
megjelentek magyarul is olvasható, híresebb
elbeszélései, mint „A tigris a garázsig kísér”
vagy a „Minden fának megvan a madara”. Ki-
zárólag a rövidebb műfajokban alkotott, önálló
kötetben csak novellagyűjteményei láttak nap-
világot. 2011-ben hunyt el. Nálunk csupán né-
hány írása hozzáférhető, leginkább a Galaktika
különböző kiadványaiban.
2018.07.24. 20:54:13

A magyar kiadás reflektorfényben
A
MAGYAR fantasztikus köny-
vek legújabb megjelenései adták
a témát az Írószövetség SF Szak-
osztályának nyári szünet előtti, félévzáró
rendezvényén – amit szokás szerint a hó-
nap harmadik szerdáján tartottak a bu-
dapesti Bajza utcai székházban. Az össze-
gyűltek teljes merítést kaptak azokból az
első, második és esetleg sokadik kiadású
regényekből, novelláskötetekből, amelyek
2018 első felében láttak napvilágot sci-
fi, fantasy, horror tematikában. Németh
Attila, a Galaktika magazin irodalmi
szerkesztője képes előadásában nem csu-
pán felsorolta a műveket, hanem mindről
ejtett pár szót, felelevenítve a történetet,
vagy a könyv kapcsolódását a szerző elő-
ző regényeihez.
Mindebből kiderült, milyen érdekes ös�-
szetételű a megjelent művek csoportja: a
népnemzeti sci-fitől az időutazós ifjúsági
történeteken és a különös képességű gyer-
mekekről szóló YA-könyveken át a műfaj
határait feszegető horrorig bezárólag. Meg-
találhatja a számítását az is, aki a klas�-
szikus történeteket kedveli, és az is, aki a
mainstreamre vágyik. Meglepő volt látni a
kiadói palettán a Püski nevét, ők eddig nem
a sci-fijeikről voltak ismertek, ugyanakkor
a szerzői magánkiadások mintha kicsit
háttérbe szorultak volna. Persze a hagyo-
mányos, évek, évtizedek óta futó sorozatok
új regényei is feltűntek a sorban: ebből a
szempontból az idei év sem volt más az elő-
zőeknél. A szerzők egy része még mindig
angolszász álnevet választ a regényéhez –
ez a könyvpiac ismeretében nem meglepő.
A „magyar kiadás” után az este második
felében egy közönségtalálkozó következett
az Athenaeum kiadó három szerzőjével:
Kapcsolatfelvétel
069-kapcs.indd 69
GALAKTIKA
2018. augusztus
Benyák Zoltánnal, Lana Millannal és Virág
Emíliával. Benyák a kiadó „friss” szerzője,
a könyvhétre megjelent Az utolsó embe-
rig című regénye a múltba visz vissza: egy
hosszú, több életet felölelő időíven mutatja
be két férfi párharcát. Lana Millan Razielje
egy szárnyát vesztett angyal története, míg
Virág Emília komorabb hangulat felé eve-
zett a harmadik, Tündérfogó címet viselő
urban fantasy regényével – s ezt bizony a
borító is híven tükrözi. Megtudhattuk, ho-
gyan születtek a regények, hogyan érdemes
kiadót keresni – legalábbis a jelen lévő szer-
zők hogyan találták meg az Athenaeumot
–, hallhattunk írástechnikákról, időbeosz-
tásról, a művek fogadtatásáról és az írók
jövőbeli terveiről. Virág Emília például
szünetet szeretne tartani az alkotás folya-
matának ezen a pontján, míg Lana Millan
már a Raziel folytatására készül. Benyák
Zoltán pedig új regénybe fog, aminek sem-
mi köze nem lesz Az utolsó emberig-hez.
Az SF Szakosztály ezzel a rendezvénnyel
zárta a félévet, a következő estje szeptem-
ber 26-án (kivételesen a negyedik szerda)
lesz ugyanitt, az Írószövetség székházában.
Szélesi Sándor
69
2018.07.24. 20:53:36
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Haui József
H
AUI JÓZSEF grafikus, rajzfilm-
rendező, könyvillusztrátor 1952.
szeptember 10-én született Komlón.
1973-ban végzett Pécsett, a művé-
szeti szakiskola keramikus szakán. Érettségi után
egy héttel már a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti
műtermének rajzolója, ahol 1986 nyaráig dolgo-
zott. Végigjárva a stúdió szamárlétráját szakmány-
ban rajzolt, képes forgatókönyveket gyártott, majd
eljutott egészen a rajzfilmrendezésig. Ő szerezte a
műterem első nívódíját. Részese volt sok népszerű
rajzfilmnek és -sorozatnak, dolgozott külföldre is.
Legismertebb munkája a Vízipók-csodapók soro-
zat társrendezése.
Ismertebb rajzfilmjei, melyekben közreműkö-
dött: Magyar népmesék, Kérem a következőt!, Az
idő urai, Tini nindzsa teknőcök, Békavári uraság,
Vakáción a Mézga család, A  majmok kastélya,
Vacak 2.
1986 óta szabadúszóként dolgozik. Elsősorban
a Táltos Kiadásszervezési GM-nek dolgozott, de
rajzolt a Santos, a Szalay, a Korda és az Aranyhal
Kiadónak is.
1983 óta publikál képregényeket.
Gyermekképregényei közül a Bucó, Szetti,
Tacsi-sorozat közismert, mely 1984 és 1989 kö-
zött szintén a Táltos gondozásában jelent meg.
Nyolcadik éve rajzolja a Dörmögő gyereklap kis-
mackóinak történeteit.
Közel kétszáz gyerekkönyvet illusztrált. Legna-
gyobb sikere a Grimm-meséknek volt, amelyeket
más-más stílusban két kiadónak is megrajzolt. Fe-
leségével több éven át dolgozott a sorozat meséin,
melyek egy részét idegen nyelvre is lefordították.
1993-ban kérték fel tankönyvek illusztrálásá-
ra. A Nemzeti Tankönyvkiadó először egy disz-
lexiás gyerekek oktatását segítő, olvasókönyvből
és munkafüzetből álló kiadványpár elkészítését
rendelte meg, és annak sikere után továbbra is
70 Képregény a Galaktikában
070-077-kepregeny.indd 70
munkakapcsolatban maradtak. Több mint ötven
tankönyv képanyagát rajzolta.
A Nemzetiségi Tankönyvkiadó idegen nyel-
vű könyveivel nívódíjat is nyertek, egyik  mun-
kájuk, a Képes betűlottó 2007-ben a HunDdidac
Taneszközminősítő Díjversenyen ezüstérmes lett.
Készített reklámanyagokat, csinált óriáspla-
kátot, dobozos puzzle-t, gyereknyomdát, kifestő-
könyvet, diafilmet, ábécés mesekönyv­sorozatot
a Vízipók figuráival, logopédiai kártyasorozatot,
tervezett müzlisdobozt, matricát, rendőrségi lo-
gót, gyerekpezsgő-címkét, dobozos üdítőkre fi-
gurákat, közlekedési tudnivalók sorozatot, plüss-
figurákhoz figuraterveket, rajzfilm-DVD-hez
borítókat, társasjátékot, hittankönyv-sorozatot és
sok minden mást.
A Galaktikának Robert Bloch „A pokolba
tartó vonat” című elbeszélését dolgozta át képre-
gényre, mely ifjúkori kedvencének továbbgondo-
lásából született.
Ezt Vagyim Sefner „A négylábú tyúk” című
novellájából készült színes képregény követte – a
cikk írójának forgatókönyve nyomán.
A grafikus nem tagja semmilyen képző­
művész szervezetnek, ez nem volt célja soha.
Ő csak rajzolni akar, azt rajzolni, amit szeret, ami
foglalkoztatja, vagy épp a feladata.
Kiss Ferenc
2018.07.24. 20:53:28
 GALAKTIKA
2015. április

R ÉSZ
D I K
R MA
Kapcsolatfelvétel HA 71

070-077-kepregeny.indd 71 2018.07.24. 20:53:29

 GALAKTIKA
2017. március

72 Képregény a Galaktikában

070-077-kepregeny.indd 72 2018.07.24. 20:53:31

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 73

070-077-kepregeny.indd 73 2018.07.24. 20:53:32

 GALAKTIKA
2017. március

74 Képregény a Galaktikában

070-077-kepregeny.indd 74 2018.07.24. 20:53:33

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 75

070-077-kepregeny.indd 75 2018.07.24. 20:53:34

 GALAKTIKA
2017. március

76 Képregény a Galaktikában

070-077-kepregeny.indd 76 2018.07.24. 20:53:37

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 77
Folytatjuk

070-077-kepregeny.indd 77 2018.07.24. 20:53:38

 GALAKTIKA
2018. augusztus
Claude Lalumière
ROMAN PREDATOR
KIMERIKUS ODÜSSZEIÁJA
A
SZÜRKÜLET MA korán ér-
kezett, a nap lemenőben, a
bujazöld Luna pedig már fent
ragyog az égen: a telihold hir-
deti a vadászatot. Roman szájában összefut
a nyál a friss hús gondolatára. Az előző te-
liholdkor esett, és az azelőtti alkalommal
is; ilyen esetekben a havi vadászat tabu,
elmarad. Ma csak vékony, pelyhes felhők
látszanak itt-ott az égen. Ezen az éjszakán
nem fog esni. Nem történhet meg. Roman
nem bírná ki, ha ma sem vehetné be magát
a vadonba.
Kifújja a csípős füstöt, és továbbadja a
spanglit a Mount Royal lábánál mellette ül-
dögélő tinilánynak – azzal a mozdulattal el is
felejti a nevét –, és felpattan a fűről. A közelben
félmeztelen fiatalemberek verik a tamtamot,
lányok táncolnak körülöttük, és elszórják ru-
háikat.
78 Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 78
A vadászat az
vadászat, még akkor
is, ha idegen lény a
célpont...
Romannak elege van az emberekből. Fu-
tásnak ered, először csak a zene ritmusára,
majd kisvártatva beáll a saját ütemére.
Felrohan a hegyre. Kitaposott ösvénye-
ken emelkedik felfelé, elhajol a faágak elől,
hogy egyre sebesebben, gyorsabban és gyor-
sabban szaladhasson. Bízik benne, hogy az
adrenalinfröccs hatására elmúlik az izga-
tottsága. De az erőfeszítéssel most csak az
ellenkező hatást éri el. A teste sóvárog a va-
dászat iránt.
Összeszorul a gyomra, ha arra gondol,
hogy ma éjszaka esetleg nem őt választják
a Farkas avatárjává. Ő vezette a vadászokat
az elmúlt öt évben, és már több mint tíz éve
vesz részt vadászatokon. Így is régebb óta
csinálja, mint a legtöbb magafajta. Nincse-
nek kétségei afelől, hogy a Püspök nemso-
kára mást választ a helyére, mint a Farkas
megtestesítője, és akkor véget érnek Roman
2018.07.24. 20:53:09

vadászattal töltött napjai. Volt falkavezér-
ként nem fog behódolni az utódjának. Akkor
már inkább visszavonul. A papok tisztában
vannak ezzel, eszükbe se jutna valaki más
falkájába hívni őt.
Eléri az ismerős szépkilátást; az ősi beton
darabjai itt-ott még mindig kikandikálnak
az aljnövényzetből. Alatta terül el a Fal ha-
tárolta város; a több száz éves építmény védi
meg Montréalt a vadállatoktól és azoktól a
primitív népektől, akik a sziget többi részét
lakják. Valaha állítólag a városhoz tartozott
az egész sziget. Manapság a Fal jelöli ki a vá-
ros határait.
Hangos recsegés rázza meg az égboltot.
Roman a zaj felé fordítja a fejét, átkozza az
időjárás váratlan változását. De esőnek nyo-
ma sincs. A sötétbe forduló tiszta eget egy
zuhanó tárgy szeli ketté. Szemlélődését a
templomi harang kondulása szakítja meg.
Végre! Roman folytatja nyugatnak tartó út-
ját, hegynek fel, majd újból le, hogy megér-
kezzen a Prédikálószékhez.
Leszállt az éj. Összegyűlt a hatvan vadász –
mind meztelenül, készen a Farkas fogadásá-
ra, ha őket szólítanák.
Két új arcot látok közöttük: Lyana és Paul
állnak be Phil és Van helyére. Van épp csak
belépett a felnőttkorba, amikor egy kiméra1
megölte az előző vadászat során; az volt az
első akciója. Phil viszont tapasztalt vadász
volt, aki nem is a terepen halt meg, hanem
az ágyában; heteken át vért köpött.
Lyana és Paul ma este vadászni fognak.
Az újoncokat mindig kiválasztják. Gyilkolj
vagy pusztulj: kemény leckét veszünk, már
az első foglalkozáson. Itt gyorsan kell tanul-
ni. Ma éjszaka, életükben először, a fiatalo-
kat teljes nevükön fogják szólítani.
Tizenkét, hatalmas, arcukat és mellka-
sukat eltakaró Farkas-maszkot viselő mi-
Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 79
GALAKTIKA
2018. augusztus
nistráns veri a harci dobokat. Roman szíve
követi az ütemet. Mögötte fekete csuhás
ministránsok táplálják a tüzet. A lángokon
túl, a kapuk mögött bámészkodók lepik el az
utcákat és a közeli házak tetejét. A havi rítus
mindig komoly nézőközönséget vonz.
Tizenkét Farkas-maszkos pap több réteg
farkasbundát viselve lépdel le a lépcsőn.
Maszkjuk keskeny, de magas, egy jó méterrel
nyúlik válluk fölé. Farkasfejjel díszített ser-
legeket visznek a kezükben. Mindegyik pap
egy-egy doboshoz lép, majd az összegyűlt
vadászok felé fordul. Kezükben a serlegek,
mint áldozati felajánlások.
A dobolás lelassul, és egyúttal felhango-
sodik. Ekkor jelenik meg a Püspök a hosszú,
magas lépcső tetején. Kezében tartja a pó-
ráz egyik végét; a másikon egy szájkosaras
farkast vezet, a papok által átalakított testű
szent szörnyeteget. Ez az ő szakrális költé-
szetük.
A Püspök meztelen. Egy több mint
két méter magas izom- és zsírkolosszus.
A combjai kétszer akkorák, mint egy átlagos
férfié. Masszív csípőben találkoznak. Hatal-
mas csüngő melleit terebélyes hasa tartja.
Nyaka beleveszik dagadt fejébe. Tetőtől tal-
pig szőrtelen. Világosbarna bőrét a Farkas
foszforeszkáló tetoválásai díszítik. Előrelép,
szorosan tartva a pórázt. A farkasnak is lép-
nie kell, különben agyonnyomja a fölé maga-
sodó tömeg. A dobok ritmusára lép. Egyszer
csak megáll, félúton a lépcsőn. A dobok el-
halkulnak, szinte alig hallani, mintha csak
egy tudat alatti kollektív szívverés volna.
Az első pap Paul Wayfindert szólítja, a
második Lyana Bloodmoutht. Utánuk még
tíz másikat hívnak. Minden kiválasztott a
papjához lép. A vadászok ünnepélyes ko-
reográfiája következik: éles tőröket húznak
ki az eléjük tartott serlegekből. Bal kezüket
a penge fölé tartják, és vágást ejtenek raj-
79
2018.07.24. 20:53:09
 GALAKTIKA
2018. augusztus
ta: vérüket a serlegekbe csepegtetik, majd
belemártják sebesült kezüket. A dobok egy
utolsó, fülsiketítő csapással elhallgatnak. A
vadászok kihúzzák kezüket, hogy körbemu-
tassák a közönségnek: begyógyultak a sebek.
Negyvennyolc vadász maradt talonban,
sokan közülük fiatalok és életerősek – mind-
egyikük jó választás lenne a Farkas befoga-
dására. Roman el van készülve rá, hogy nem
őt fogják szólítani, már a szájában érzi a csa-
lódottság ízét.
A csendet a Püspök mély hangú kiáltása
töri meg:
– Roman Predator!
Roman majd elájul, amint a várakozás
okozta feszültség kiszáll a testéből. De az
újonnan indult dobok ütemére ismét dobog-
ni kezd a szíve, újraindul a vérkeringése.
A kispadon maradt vadászok a Prédikáló-
szék terének szélére húzódnak vissza.
A Püspök mögül egy meztelen, borotvált
és feldíszítetlen ministránslány lép elő, kezé-
ben egy jókora csomag nyers, csöpögő darált
húst tartva. Aligha lehet több tizenhárom
évesnél, nevetségesen apró, legalábbis a Püs-
pök mellett eltörpül. Persze Romannak most
nincs ezen nevethetnékje. A Prédikálószék
lépcsőzetének alján, azzal szemben áll, ünne-
pélyesen, három méterre az első lépcsőfoktól.
A ministráns letérdel a szájkosaras farkas
előtt, és pofájába nyomja a húst.
Az állat vicsorog és csapkod a testével,
szabadulni próbál, de a Püspök keményen
tartja a pórázt.
Továbbra is kezében a hússal, a minist-
ráns hátrál, megfordul, és alászáll a lépcsőn:
minden lépését dobok visszhangozzák.
A kislány csak Romanhoz érve áll meg. Jól-
lehet a Farkas még nem szállta meg a testét,
Roman kifinomult szaglásával mégis megér-
zi a lányka fiatal, beolajozott bőrét. A tekin-
tetét továbbra is a farkasra szegezi.
80 Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 80
A fiatal ministráns szétkeni a húst Roman
meztelen testén, elkalandozik a nyakán, a
mellkasán, a hasán és a lábai között.
A farkas Romant lesi, húzza a pórázt.
A ministráns feláll, és belenyomja húsca-
fatos ujjait Roman szájába. A férfi tisztára
szopogatja.
Kaotikus dobrohamok közepette a kis-
lány visszaszalad a lépcsőkön, és eltűnik a
Püspök mögött.
Ebben a pillanatban a Püspök elengedi a
farkast. A dobosok tovább fokozzák az esze-
lős tempót. A szájkosár lehull az állat pofá-
járól, aki lerohan a lépcsősoron, egyenest
Roman felé tartva.
Roman azzal bizonyíthatja falkavezéri rá-
termettségét, alkalmasságát a Farkas meg-
testesítésére, hogy megöli a szent szörnye-
teget. Sohasem hibázta még el ezt a próbát.
Az utolsó méterig kitart, aztán amikor
a farkas állkapcsa már-már a gyomrába
harapna, a vadász szaltót vet a szörnyeteg
felett. Roman a farkas hátán landol, megra-
gadja az állat fejét, ujjaival kinyomja a sze-
mét, aztán megpróbálja kitörni a nyakát. De
egy hirtelen, nem várt fordulattal, Roman
ötéves avatári szolgálata során most először,
a rituális farkas ledobja a hátáról!
Az elvakított állat Roman felé veti magát,
nyitott szájával a lába közé akar kapni. A va-
dász elgurul előle, még épp időben. Amint a
farkas állkapcsa összecsattan, fogai kitépnek
egy darabka húst Roman combjából.
Rituális farkas még sohasem kóstolta
Roman vérét. Düh tölti el a vadász szívét.
Torkon rúgja az állatot, és a hátába kapasz-
kodik. Most már jó fogást talál a fején, és el-
töri a nyakát.
Roman dühösen vicsorog, tisztában van
vele, hogy egy ilyen rossz alakítás után a ma
éjszaka lesz az utolsó éjszakája, attól függet-
lenül, hogyan alakul a vadászat maga.
2018.07.24. 20:53:09

Roman hátára fordítja a halott állatot.
Puszta kézzel feltépi a hasát, és a bensősége-
iből lakmározik.
Kezével a meleg dögbe nyúl, és megmar-
kolja a szörnyeteg szívét. Kitépi.
Véres arccal emelkedik fel a tetemről, ki-
egyenesedik. A Püspökre tekintve beleharap
a farkas szívébe. A tizenkét másik vadász
mind hozzálép. Egymás után beleharapnak
a meleg szívbe, majd serlegüket Roman felé
nyújtják. A kelyhek tartalmával, az ambró-
ziával kevert vérükkel mossa le magáról a
farkas vérét.
A farkas vére, a vadászok vére és az amb-
rózia felforrósítja Roman belsejét. Érzi,
amint a folyadékok keringeni kezdenek ben-
ne, összekötik a falkájával, és megváltoztat-
ják. A teste kitágul, megnő, a Farkas gyűjtő-
edényévé válik. Bunda nő a testére. Körmei
karmokká válnak. Szemfogaihoz hasonlóan
érzékei is kiélesednek. Hirtelen farkaséhség
tör rá: gyilkolni, gyilkolni, gyilkolni… a
Farkas megszállja az elméjét.
A többiek is megváltoznak, de nem ennyi-
re látványosan. Érzékszerveik finomodnak,
itt-ott egy kis szőrfolt, enyhe növekedés,
körmeik megvastagodnak.
Roman mentális parancsot küld a falkájá-
nak. Tőrrel a kezükben követik, megvesznek
egy kis gyilkolásért. Az ünneplő tömeg utat
nyit számukra.
A Fal mögött vad kimérák járják a szigetet.
Laboratóriumi hibridektől származnak, még
a BioHáború előtti korok megafaunájának
leszármazottai. Ma éjjel Roman és falkája
rájuk vadászik.
A falka ezidáig három tucat szörnyeteggel
végzett, köztük egy hatalmas óriással, a leg-
utóbbi alkalommal. A behemót – feje több
mint hat méter magasan volt, a teste tizenkét
méter hosszú – vastag, narancs bundás lábai
Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 81
GALAKTIKA
2018. augusztus
két méter magasak voltak; nagy, szarvakkal
és agyarakkal díszített fejét narancs sörény
keretezte; vastag szürke irha borította a há-
tát és az oldalait. De, amint azt Roman felfe-
dezte, a hasát nem védte semmi, és ráadásul
kényelmes magasságban volt. Mialatt a fal-
kája elterelte a szörnyeteg figyelmét, az alfa-
hím felugrott a hasára, és belemélyesztette
három mancsának karmait – kitartott, amíg
a szörny rikoltozott és csapkodott. Szabad
kezével feltépte a hasát. Két vadász nyakába
mélyesztette a tőrét, széles, spriccelő sebeket
ejtve rajta. Roman felkapaszkodott a gyen-
gülő szörnyeteg hátára, belemélyesztette fo-
gait a nyakába, és felszakította a torkát.
A többi préda, jóllehet kisebb méretekkel
rendelkezett (egyikük sem volt nagyobb két
embernél), sokkal veszélyesebb ellenfélnek
bizonyultak. Mind nagyon gyorsak voltak,
legtöbbjük teste és mozgása a macskafélék-
re hasonlított. Egyiküknek három feje volt;
egy másiknak plusz végtagjai, hat karomban
végződő karjai. Egy harmadiknak pengeéles
farka. Az éjszaka első áldozata bivalyerős lá-
baival a fejük fölé tudott ugrani.
Most már Roman egymaga vadászik,
amíg a falkája hazacipeli a zsákmányálla-
tokat a városba. Befejezhetné a vadászatot.
Már így is sikerrel jártak: jobban sikerült,
mint sok más hasonló éjszaka – embert se
vesztettek.
De a vérszomj nem hagyja nyugodni
Romant. Ez az utolsó vadászata; hamarosan
visszavonulásra kényszerítik. Még ha nem
is választanak mást a helyére, lehet, hogy a
rituális farkas öli majd meg a következő al-
kalommal. Már nem olyan fiatal és életerős,
mint amilyennek lennie kellene. Emellett, a
szokásjog szerint, ha már elegendő húst ejtet-
tek a közösség számára, akkor az avatár előjo-
ga a magányos vadászat: ez a lakmározás már
csak a Farkasé, senki másé. Furcsa, szokatlan
81
2018.07.24. 20:53:09
 GALAKTIKA
2018. augusztus
szag csapja meg az orrát. Vér, de nem is iga-
zi vér, vagy inkább vér valamivel vegyítve…
valami mással. Felkelti a kíváncsiságát, nyu-
gatnak iramodik, az egzotikus szag irányába.
A tojás formájú tárgy biztosan a Lunáról ér-
kezett, gondolja Roman. De… ez még csak
nem is hasonlít arra a vad technikára, amivel
a Luna időnként megfertőzi a Földet. Talán,
zakatol tovább az agya, ez a valami még azon
is túlról érkezett… valami igazán idegen. Egy
hajó. Egy csillaghajó. Egy tojás az űrből.
A tárgy sima felülete egy színnél sem ál-
lapodik meg. Nagyfokú figyelemre van szük-
sége már ahhoz is, hogy megnézze magának,
mintha az vonakodna a láthatóságtól.
Egy gigászi kimérán landolt, egy óriási
behemóton, akinek se gyorsasága, se esze
nem volt a végzetes baleset elkerüléséhez.
A szörnyeteg feje víz alá került, a teste pedig
– legalábbis, ami megmaradt belőle – szét-
zúzva a parton hever. Valószínűleg éppen a
szomját oltotta a becsapódáskor.
A tojás – körülbelül Romannal azonos
méretű – feltört az ütközésben. Amint meg-
közelíti, észreveszi, hogy csápok nyúlnak ki
belőle. Akárcsak maga a hajó, ezek is a lát-
hatóság határán táncolnak, se a formája, se a
színe nem stabilizálódik.
Roman a sekély vízben trappol, közeledik
a hajóhoz.
A nyúlványok behatolnak a kiméra testé-
be – helyesebben úgy fest, mintha egyesül-
nének vele. Maga a tojás is elveszti a formá-
ját, egybeolvad a ripityára tört csontokkal
és az állat belső részeivel. Amikor a dög feje
egy bőgéssel felemelkedik a vízből, Roman
olyannyira megdöbben, hogy egy pillanatra
elveszti az egyensúlyát: megcsúszik a lába, és
belezuhan a kiméra lüktető, csúszkáló ma-
radványaiba. Az állat valami meglehetősen
furcsa, zavaros útóéletre tett szert.
82 Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 82
Roman felpattan. Ösztönösen kivillantja
a szemfogait, és felemeli a karmait. A tojás-
hoz ront, széttép egy csokor csápot. Fekete
vér spriccel a sebekből, mindent beborítva.
Roman megnyalja az ajkait, és megízleli a fe-
kete vért. A mélyen szunnyadó Farkas azon-
nal feléled, érzi, amint megnő a teste.
Roman beleharap a kezében tartott csá-
pokba, megkóstolja az idegen húst. Még több
nyúlványt tép ki, fogaival szaggatja, és élve-
zettel nyeli a cafatokat. A bőséges nedű ellepi
a szőrét a szája körül.
Amint bepillant a jármű nyílásán, ész-
reveszi a pufóka, gyermek méretű pulzáló
gömblényt: épp új csápok szöknek szárba
belőle, hogy pótolják azokat, amiket Roman
az imént fogyasztott el. Állkapcsai szaggat-
ni kezdik a teremtményt, amit a részlegesen
feltámasztott kiméra keserves sikolya követ.
A zombi feje ismét a vízbe hull. A becsapó-
dás keltette hullámok odébb lökik Romant.
Pillanatnyi zavarában megáll, és ránéz a to-
jásbeli lényre. A szétmarcangolt testben nyo-
mát sem látja felismerhető szerveknek vagy
csontoknak, csak ínszalagszerű dolgok töm-
kelegét véli felismerni. A teremtmény külső
húsa nem különül el a tojáshéjtól, inkább
úgy fest, mintha annak belső membránja
volna; a tojáshajó és a csápos gömböc vagy
szimbiotikus kapcsolatban állnak, vagy egy
lény két részét képezik.
A Farkas átveszi az uralmat Roman felett,
megszakítva gondolatmenetét. Támad. Lak-
mározik a bizarr teremtményből, megízleli a
gömböcöt, a csápokat… mindent végigkóstol.
Az elsővadász Lyana és Paul kötelessége és
privilégiuma, hogy a vadászat után kielégít-
sék az avatár fizikai szükségleteit. Hajnalha-
sadtára a Farkas minden nyoma kivész a két
fiatalból. Roman – aki még mindig kétszer
magasabb normál méreténél – csodálja fe-
2018.07.24. 20:53:09

szes meztelenségüket. Paul frissen borotvált
alsó állkapcsa izmos, ajkai teltek. Lyana fü-
lei ennivalóak, vállai szélesek.
Frissen mosott törölközőkkel szárazra
törlik Roman bundáját. Szokatlan, hogy a
Farkas ilyen hosszan és ilyen intenzitással
használja a testét. De Roman élvezi, jól érzi
magát az erő és hatalom birtokosaként.
Míg Lyana újabb fával táplálja a tüzet,
Paul Roman szemfogait nyalogatja. Lyana
csatlakozik hozzájuk, és a lábait Roman
egyik hatalmas combja köré szorítja, kéjesen
hozzádörgölődzik. A lány benedvesíti az al-
fahím bundáját.
Amikor Roman magához tér, nyomát sem
leli Lyanának vagy Paulnak. A tűz kialudt,
Roman a bundáján érzi a szex szagát. A fi-
ataloknak le kellett volna csutakolniuk. Ez
kötelességük és egyúttal előjoguk.
Feláll. A szobája szokatlanul kicsinek tű-
nik. Roman teste tehát még nem változott
vissza a normális állapotára.
Kipréseli magát az ajtón. A nap állásából
arra következtet, hogy kora délelőtt lehet.
Tekinteteket érez magán. Félelmet érez az
orrában. Suttogások piszkálják a füleit. Az
emberek kerülik, de menthetetlenül bámul-
ják. A Farkasnak mostanra el kellett volna
hagynia.
Roman futásnak ered. Ez általában se-
gít neki a gondolkodásban. Most nem ez a
helyzet. Egyre gyűrűző pániktól hajtva nap-
nyugtáig szalad, és még akkor sem hagyja
abba. Montréal utcáin rohangál. Az embe-
rek elhúzódnak előle. Mindenhol a félelem
szagát érzi.
Hajnalhasadtával felrohan a hegyre, beveszi
magát a fák közé, és összeesik a fáradtságtól.
Az erdőben a múltról álmodik. Valaki más
múltjáról. Kaotikus képeket, hangokat és
Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 83
GALAKTIKA
2018. augusztus
jeleneteket lát villogni összevissza az elmé-
jében; minden egybemosódik.
Érzi, amint a csalitosban bóklászik, leve-
leket és kérgeket csócsál, ragadozó kimérák
támadásait veri vissza. Egészen addig, amíg
valami rá nem zuhan és el nem töri a gerin-
cét. Arra is emlékszik, hogy magzatburkok
tömegéből álló óceánban sodródik, ahol
más, hozzá hasonló csillámló foltok veszik
körül. Néha egymás közelébe úsznak, alka-
lomadtán meg is érintik egymást. A kapcso-
lódás olyankor egyszerre fájdalmas és élve-
zetes. De idővel héjak képződnek a többiek
körül. Őt is héj borítja be, elzáródik ezzel a
többiektől. De a magzatburkos óceán me-
lege továbbra is ölelésében tartja. Zűrzavar
támad, és a melegség helyét kegyetlen hideg
tölti ki. Aztán felismeri Montréalt. Szalad az
utcákon és a sikátorokban. Együtt játszik a
többi gyerekkel. De melyik lenne fiatalkori
önmaga? Egyáltalán nem biztos benne. Szét-
keni a székletét a falon, mire valaki ráordít:
– Lyana! – Életében először a lábai közé
nyúl, oda, bedugja az egyik ujját, és elakad
a lélegzete. Saját magát látja – nem, Lyanát
látja – valaki más tekintetén keresztül. Alat-
ta fekszik, a férfi súlya leszorítja. Körmei a
hátába marnak, és felkiált: – Paul…
Aztán magát látja – Romant – Farkas-
ként. A nappalijában. Két különböző né-
zőpontból látja magát egyszerre: Pauléból
és Lyanáéból. A Farkast imádják, összebúj-
nak a megtestesítőjével. Csápok nyúlnak ki
Romanból. Megfojtják őket, még mielőtt
felsikolthatnának. Roman teste megremeg,
a nyúlványok pedig testébe húzzák a fiatalo-
kat, magába olvasztva őket.
Roman felriad. Lüktető csápok tömege
tapasztja a földhöz. Nyirkos rothadás sza-
gától ködös az elméje. Milliók sietős léptei
visszhangoznak a fejében. Valahol mélyen
a földbe képzeli magát, vakondjáratokat fúr
83
2018.07.24. 20:53:09
 GALAKTIKA
2018. augusztus
keresztbe-kasul a Földön. Felordít, és letépi
magáról a csápokat; mindenhol kinövések: a
mellkasán, a hasán és a lábai között. Feke-
te, ragacsos anyag borítja be szinte az egész
bundáját, de a sebek hamar összehúzódnak.
A letépett csápok pedig felszívódnak.
Felnéz az égre: a Luna megint megtelt,
bujazöld. Eljött a vadászat ideje.
A Prédikálószék körüli réten szétválik a
tömeg, hogy átengedje Romant. Az embe-
rek egészen aprócskák. Mint a gyermekek
– nem, szinte, mint a csecsemők. Itt-ott si-
kongatnak.
Keresztülhalad a kapun, és beáll az össze-
gyűlt vadászok közé. Kiszagolja a félelmü-
ket. Feldühíti. Az aprócska vadászok se nem
menekülnek el előle, se nem támadják meg.
Ők is utat engednek neki. Roman tudomást
sem vesz róluk.
A lépcső lábánál ott áll a dicsőséges Ta-
mara Meatfinder: épp megölte a rituális far-
kast. Készen áll rá, hogy ő legyen a következő
avatár. De a Farkas még mindig Romanban
van. Csak egyvalaki testesítheti meg, csak
egy falkavezér lehet. Vajon meg kell-e ölnie
Tamarát, hogy megtartsa a jogát?
– Roman Predator? – kérdezi félelemmel
átitatott hangon a Püspök. Neve hallatán
valami megmozdulni látszik Romanban,
ráébred önnön furcsaságára, létezése hely-
telenségére.
Körülötte mindenki, a vadászok, a papok
és a ministránsok is az ő nevét visszhangoz-
zák suttogva. Tamara elkiáltja magát:
– Roman, a Farkas! – Néhányan térdre
hullnak előtte, karjukat esdekelve nyújtják
felé. Mindenki követi a példájukat. Minden-
ki, kivéve a Püspököt.
Romannak viszket a bőre, finoman fodro-
zódik a bundája alatt. A teste sóvárog, hogy
csápokat ereszthessen, és minden körülötte
84 Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 84
álló testet magába olvasszon. Roman min-
den erejével küzd ez ellen. Mivé változott?
A  papok biztosan segíthetnek rajta, hiszen
az ő kezükben van az átváltoztatás titka.
Visszavarázsolhatják, talán még Pault és
Lyanát is kimenthetik belőle, és kivehetik
az… az idegent is. Ezt a távoli valamit, ami
belülről emészti fel.
A Püspök leereszkedik a lépcsőn, Roman
felé tart. Az emlékeiben élő hatalmas és erős
alak most ott áll a lábainál, alig éri fel a csí-
pőjét.
Letérdel a nő elé:
– Segíts rajtam! – mormogja.
Kinyújtja a karját, hogy megérintse, meg-
cirógatja a bundáját a hasán, és megkérdezi:
– Hogyan…?
Az érintés hatására elveszíti önuralmát.
Csápok fonódnak a kövér, izmos asszony
köré, aki próbál ugyan ellenállni, de egy
röpke pillanat alatt vége van. Roman teste
magába szívja az övét, és felolvad benne.
Roman haragjában és elkeseredettségé-
ben ordítani kezd. A vadászok és a papok és
a ministránsok rettegve húzzák össze ma-
gukat. Roman elrohan. Kiszalad a kapun.
A Fal felé iramodik. Átugrik a Falon. Olyan
magasra ugrik, mint még sohasem, úgy érzi,
mintha repülne. Beleveti magát a természet-
be. A kimérák közé.
Roman Predator kimérákat ejt el. Amikor a
Farkas a legerősebb, akkor levadássza és fel-
falja őket. Amikor az idegen feltámad benne,
akkor magába olvasztja őket.
Egyre több és több teremtmény emlékei
kavarognak Roman elméjében. Azt gyanít-
ja, hogy teljes napokat, de talán hónapokat
vagy éveket tölt el úgy, hogy más személyisé-
gek uralják hibrid, kiméra testét. Néha vadá-
szat közben tér magához, vagy lakmározás
közben, máskor éppen úszik vagy imádko-
2018.07.24. 20:53:09

zik. Megint máskor ismeretlen környezetben
találja magát, csápjai a földbe gyökerezve,
vagy egy hatalmas sziklába, vagy egy ősöreg
fába. Valahányszor alámerül a tudata, álom-
szerű árnyképek parádéznak az elméje szín-
padán, hogy aztán még azelőtt kámforrá
váljanak, mielőtt nyomot hagyhatnának az
emlékei között.
Roman belebotlik egy csapatnyi nomádba.
Pár tucatnyian lehetnek: férfiak, nők, gye-
rekek, kisbabák. Néhányuknál fegyver van.
Golyók hatolnak a bőre alá. Mintha méhek
csipkednék.
A Farkas és az idegen együtt támadnak.
Roman megvillantja szemfogait, míg egy­
tucatnyi csáp nyúl ki a testéből.
A vadak sikoltozva menekülnek.
Roman utánuk ered. Még több golyó lyug-
gatja a testét.
A csápnyúlványok rátekerednek a mene-
külőkre, és bekebelezik őket. Roman szinte
alig pihen meg, míg ezeket az új embereket
magába szívja kimérikus teste.
Pár perc alatt vége a vadászatnak. Nagyjá-
ból a vadak fele eggyé vált Romannal. A töb-
bit a Farkas ölte le.
Megszagolja a frissen kiterített prédát, és
felzabálja a falka maradékát.
A Püspök megszólítja. Együtt meditálnak, és
irányításuk alá veszik a testet. Fokozatosan
eggyé válnak, és ebbe az összetett személyi-
ségbe egyesítik a többi, mellettük élő tudatot
is. A Farkas. A kimérák. A vadak. További
tudatokra bukkannak: rovarokra, férgekre,
pókokra, baktériumokra, fákra, növényekre,
gombákra, kövekre…
Utoljára már csak az idegen marad.
A  hibrid elme megpróbálkozik a kapcso-
latfelvétellel. Sikerül az egyesülés. Roman
egyéniségének utolsó szikrája is feloldódik
Roman Predator kimerikus odüsszeiája
078-085-lalumiere.indd 85
GALAKTIKA
2018. augusztus
ebben az új, mindent magával ragadó hatal-
mas entitásban.
A Roman Kiméra alámerül az óceán aljára.
Útközben a csápjai halakat építenek be hib-
rid tudatába, planktonok hordái hatolnak
be áteresztő húsába, eggyé válnak Roman
Kimérával. Eleinte borzasztó nyomással ne-
hezedik rá az a tenger nagy víz, de a teste
kisvártatva idomul a környezetéhez.
Amikor a Roman Kiméra eléri az óceán
legaláját, kemény héjat képez maga köré.
Majd fúrni kezd a Föld középpontja felé:
különböző rétegeken vágja keresztül magát,
hogy eljusson a bolygó magjába.
Amikor eléri a célját, a Roman Kiméra
hagyja, hogy felemésztődjön. Táplálékul
adja magát a Földnek.
A Föld magjából milliónyi mikroszkopi-
kus vékonyságú csápnyúlvány indul el a fel-
szín felé.
Kotun Viktor fordítása
1: A görög mitológia több állatból összegyúrt ször-
nyetege. Általában nagymacska feje volt, ami mellé,
mondjuk, egy kígyófej vagy valamely kecsketestrész
is párosult.
Claude LALUMIÈRE
Angolul alkotó kanadai szerkesztő és író, 1966-
ban született. Az Interzone-ban jelent meg első
elbeszélése, a „Bestial Acts”, 2002-ben. Első
gyűjteményes kötete hét évvel később látott
napvilágot. Eddig egyetlen regénye, a 2011-es
The Door to Lost Pages egy közönyös szüleitől el-
menekült kislány története, aki csavargásai köz-
ben egy különös könyvesboltba téved, és ez egy
egészen új, félelmetes világot nyit meg előtte.
Kanadai szerzők műveiből több antológiát is ös�-
szeállított, novellái a legkülönbözőbb helyeken
tűntek fel. Lapunkban korábban a 319. számban
jelent meg az „Itt a jégkorszak” című.
85
2018.07.24. 20:53:09
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Röntgenfelvételek színesben
A
Z ELSŐ röntgenfelvételekről
szóló tanulmányok 1896-ban ké-
szültek. Ki gondolta volna, hogy
122 évvel az első felvétel bemuta-
tását követően még mindig lehet újat mutatni
a témában? Úgy tűnik, az Új-Zélandon élő
Butler család férfi tagjainak sikerült.
A Canterbury Egyetemen fizikusként dol-
gozó Phil Butler és fia, Anthony Butler – aki
a Canterbury, valamint az Otago Egyetem
radiológusprofesszora – közösen készítették el a
világ első színes, 3D-s röntgenfelvételét. A MARS
nevű spektrális röntgengép forradalmasíthatja az
orvosi képalkotást, ezzel pedig az olyan betegsé-
gek gyors diagnosztizálását, mint egy szívbeteg-
ség vagy a rák, mindezt azzal, hogy sokkal részle-
tesebb képet mutat az emberi szervezetről.
Butlerék a CERN (Európai Nukleáris Kutatási
Szervezet) által is használt Medipix nevű techno-
lógiát adaptálták. Feladata a részecskék észlelése
és képi rögzítése. Működése egy kameráéhoz
hasonlít, csak itt a pixelek helyett a részecskéket
érzékeli, megszámolja őket, az eredmény pedig
egy nagy felbontású és kontrasztú, nagyon pon-
tos kép. A MARS-röntgengép méri a röntgensu-
gárzás spektrumát, fekete-fehér helyett színes
felvételeket állít elő, melyeken a testrészek min-
den egyes alkotóeleme elkülöníthető, olyan apró
részletekig, mint a zsír, a folyadék, a kalcium, va-
lamint a betegség okozta elváltozások.
Anthony Butler professzor szerint egy év-
tized fejlesztése után nagyon izgalmas, hogy
végre elérték azt a pontot, ahol egyértelművé
válik: a technológiát a mindennapi betegel-
látásban is használni tudják majd. „A hagyo-
mányos fekete-fehér röntgensugarak csak egy
objektum sűrűségének és alakjának mérését
teszik lehetővé – mondta Anthony Butler pro-
fesszor. – A kutatók a MARS-röntgen kis vál-
86 Intelligens dizájn
086-087-ID.indd 86
tozatát jelenleg is használják a rákbetegségek
vizsgálata során a csontok és az ízületek egész-
ségi állapotának tanulmányozására, valamint
a szívinfarktust és stroke-ot okozó érrendszeri
megbetegedések tanulmányozására. Az eddi-
gi tesztekből arra lehet következtetni, hogy a
spektrális képalkotás rutinszerű alkalmazá-
sával lehetőség nyílik a pontosabb diagnózisok
felállítására és a kezelések személyre szabásá-
ra.” Anthony Butler nyilatkozata az eszközzel
kapcsolatban nagyon pozitív, azonban még így
is éveket kell várnunk, mire a mindennapok-
ban is használható lesz a MARS. Az eszköz kis-
méretű változatát, ami szövetmintákat képes
elemezni, már világszerte problémamentesen
használják, a MARS-röntgennel pedig Phil
Butler csuklójáról és bokájáról készültek az
első felvételek.
Az elkövetkező hónapokban kezdetét veszi
az eszköz klinikai körülmények közötti tesz-
telése is, melyben a Christchurch Kórház orto-
pédiai és reumatológiai osztályának páciensei
lesznek a világ segítségére. A róluk készített fel-
vételeket fogják összehasonlítani az Új-Zélan-
don használt egyéb vizsgálati módszerekkel,
hogy le tudják mérni a gép pontosságát, és egy
napon megkaphassa az engedélyeket.
Gricman Kata
2018.07.24. 20:52:56
 TÚL VAGY A KÖTELEZŐKÖN? GALAKTIKA
2018. július

Kapcsolódj ki az Abarat-sorozat
mesés köteteivel!
-30%
+ nincs
postak
öltsé g!

AZ AKCIÓ AUGUSZTUS 1-TŐL 31-IG TART.

R E N D E L D M E G I T T : Intelligens
W W Wdizájn. G A L A K T I K A B O LT. H U 87
+ nincs
postaköltség!

086-087-ID.indd 87 2018.07.24. 20:53:01

-30
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Olvadó Antarktisz
S
OKÁIG AZT HITTÜK, a globá-
lis felmelegedés nem igazán érinti
az Antarktiszt. Lehet számolgat-
ni, hogy a déli kontinenst borító
több kilométer vastag jég elolvadása men�-
nyivel emelné meg a világtengerek szintjét,
de az ott uralkodó mínusz 30 Celsius-fokos
átlaghőmérséklet mellett ez nem tűnik reális
veszélynek. Ám mégis, a legújabb vizsgála-
tok rácáfolnak erre, még ennyire délen sem
kerülhetők el a felmelegedés negatív hatásai.
A kutatókat komoly meglepetésként érte,
hogy az elmúlt 25 évben a vártánál gyorsab-
ban olvadt az antarktiszi jégtakaró. A mérési
eredmények összegzése szerint 1992 és 2017
között háromezermilliárd tonna jég tűnt el.
A műholdas mérések alapján egyértelműen
és érezhetően felgyorsult az olvadás.
Becslések szerint az antarktiszi olvadás
miatt egy centiméterrel emelkedett a világ-
tengerek szintje. Ez nem tűnik túl jelentős-
nek, de az elmúlt évszázadban összesen 20
centimétert emelkedve, több korábban lakott
szigetet elnyelve nőtt az óceánok vízszintje a
Déli-sark, valamint a szárazföldi gleccserek
olvadása és a hőtágulás miatt. A  tudósok
előrejelzése szerint az Antarktisz olvadása
2100-ra mintegy 15 centiméterrel emeli meg
a világ tengereinek szintjét. Ez meghaladja
a korábbi előrejelzés szerint vártakat. Bár
88 Zöld jövő
088-089-zold.indd 88
a teljes jég olvadása kizárt, arra azonban
egyre nagyobb a kilátás, hogy a nyugat-ant-
arktiszi jégtömb megolvad, leszakad, és ez 5
méter tengerszint-emelkedést okozhat.
A jégveszteség a Nyugat-Antarktiszon és
az Antarktiszi-félszigeten a legnagyobb, ahol
az óceán melegebb vize olvasztja a száraz-
földről a víz fölé benyúló selfjeget, lehetővé
téve, hogy a szárazföldön feltorlódott jég
gyorsabban omoljon a tengerbe.
De a melegebb víz nem csak a gyorsabb
olvadás miatt jelent veszélyt. Az Antarkti-
szi-félsziget körüli sekély vizek mindössze
1-2 Celsius-fokos melegedése drasztikusan
csökkenti a tengeri élővilág sokféleségét.
A  brit antarktiszi kutatóprogram szakem-
berei fűtőpaneleket helyeztek le a tengerfe-
nékre, hogy megnézzék, milyen hatással van
a vízhőmérséklet emelkedése a helyi tenge-
ri fajokra. A jelentés szerint, bár a panelek
hatótávolsága csupán néhány milliméternyi
volt, már ennyi melegedés is jelentős hatás-
sal bírt a tengeri élővilágra.
A szakembereket is meglepte, hogy az év
adott időszakára jellemző hőmérséklettől
való mindössze 1 Celsius-fokos eltérés miatt
egyes fajok növekedési rátája majdnem meg-
duplázódott. Az Antarktisz tengeri élővilága
a viszonylag változatlan hőmérsékleti felté-
telekhez van szokva. 1 Celsius-fokos emelke-
désnél még minden rendben van, és az élőlé-
nyek csupán gyorsabban fejlődnek, amikor
azonban már 2 Celsius-fokkal van melegebb,
ami a klímaváltozás jelenlegi ütemét tekint-
ve nagyon is várható, az már lehet, hogy túl-
megy ezeknek az élőlényeknek a tűréshatá-
rán. A kilenc hónapig tartó vizsgálat során
a kutatók arra jutottak, hogy rendkívül ke-
2018.07.24. 20:51:59

veset tudhatunk arról, milyen hatással lesz a
klímaváltozás a tengeri élővilág egyensúlyá-
ra a bolygó különböző pontjain.
Meglepetést okozott a Totten-gleccser is,
az Antarktisz egyik leggyorsabban mozgó
és legnagyobb gleccsere, amelynek olvadási
sebességét folyamatosan szemmel tartják a
kutatók. Mesterséges szeizmikus hullámok
segítségével vizsgálták a gleccser felépítését
és alapzatát. Kiderült, hogy annak jóval na-
gyobb hányada fekszik az óceán felszínén,
mint azt eddig gondolták. Ahol szilárd ta-
lapzatra számítottak, óceánvizet találtak, a
gleccser valójában a víz felszínén lebeg. Ez azt
jelenti, hogy a melegedő óceánvíz gyorsabban
olvaszthatja a jégóriást. A Totten-gleccser
nagyjából háromméternyi globális tenger-
szint-emelkedéshez elegendő jeget tartalmaz.
Tavaly tavasszal az Antarktisz körüli ten-
geri jég valaha mért legkisebb nyári kiterje-
dését érte el, ezzel megdöntötte az 1979 óta
tartó mérések rekordját. Az Antarktisz leg-
kisebb nyári kiterjedése 2,11 millió négyzet-
kilométer volt, ez 184 ezer négyzetkilomé-
Zöld jövő
088-089-zold.indd 89
GALAKTIKA
2018. augusztus
terrel kisebb, mint a korábban a műholdak
által mért legkisebb minimális kiterjedés,
amelyet 1997-ben jegyeztek fel. A déli-sark-
vidéki jég rekordja mindössze két évvel az-
után következett be, hogy évtizedeken át
mérsékelten növekedett a tengeri jég, és hó-
napokon át rekordokat döntött az Antarktisz
jegének kiterjedése.
A klímaváltozás bizonyítékának tekint-
hető az is, hogy az Antarktiszon egyre több
a zöld felület. Csak néhány növényfaj él meg
a jeges kontinensen, és jelenleg csupán az
összterület 0,3 százalékán telepedett meg
vegetáció. A kutatók a mohákat tanulmá-
nyozták, és jól felismerhető a növényi ak-
tivitás. Az elmúlt százötven éves periódust
vizsgálták meg, és kiderült, kb. ötven évvel
ezelőtt volt a fordulópont, ami egybecseng a
növekvő hőmérsékleti átlagokkal.
Bármilyen távol is fekszik az Antarktisz,
bármilyen vastagon borítja hó és jég, a felme-
legedés hatásait akkor sem tudja elkerülni.
Kovács „Tücsi” Mihály
89
2018.07.24. 20:52:00
 GALAKTIKA
2018. július
Párhuzamosok
A
ZNAP IS ugyanarra mentünk
esti sétára. Kell a mozgás, és
nemcsak a kutyáknak, nekünk
is. Kezdünk elhízni, eltunyulni,
mint összes többi kocka.
Fél kilenckor indultunk, fél tízre hazaértünk.
Ám arra, ami közben történt, nincs magyarázat.
Egész délután szakadt az eső, ázott hárs- és
fakéregillat töltötte be a levegőt. Végre elment a
front. Napok óta csak forgolódtunk egész éjjel.
Szakadt rólunk a víz, ami reggelre szinte ránk
fagyott a tárt ablaknál. Ármin fára mászott,
hogy meggyet szedjen nekem. Addig én cseresz-
nyéztem. Csak így szeretem, a fáról, mosatlanul.
Ármin kezét felhorzsolta a durva törzs, az én
nyakamba víz és bogár zúdult. Nem esett jól,
főleg hogy előtte fél napon át egy darázs ellen
küzdöttem. Még csak az kéne, hogy befészkel-
jen, és tavasszal több száz darázs lepje le a lakást.
Tettem róla. Beszorítottam két ablakkeret közé,
és összenyomtam. Reccsent.
Végigjártuk szokásos útvonalunkat a Mara-
bu és a Búbosbanka utca felé. Csak egy családot
90 Párhuzamosok
090-091-gulisio.indd 90
Néha egy jól ismert
úton is akadhatnak
nem várt fordulók.
Gulisio Tímea
láttunk, amint az autójukat mosták. Köszön-
tünk, nem köszöntek vissza.
– Talán külföldiek – mondtam.
– Szerintem szimplán bunkók – vélekedett
Ármin.
Mintha felesküdtek volna rá, hogy levegőnek
néznek minket: Bütyök ráugrált a gyerekekre,
Mici megugatta a bagázst. Rá se rántottak.
Megálltunk egy kerítésnél, ahol múltkor
mintha egy rottweiler csóválta volna farkatlan-
ságát. Ám ezúttal egy idegen, bizarr kinézetű,
kórosan sovány és itt-ott hiányos szőrzetű, meg-
határozhatatlan fajtájú kutya fogadott minket.
Életemben nem láttam ilyen rondaságot. Bü-
työk nyüszögött, a kutya nem törődött vele, még
rá se támadt.
– Mindenki olyan furcsa ma! – jegyezte meg
barátom.
– Mert mi átlagosak vagyunk? – nevettem
– Tulajdonképp igen. Azt leszámítva, hogy
Bukowskit olvasunk a kádban, lerágott babafe-
jek borítják a padlót, mindennap megnézünk
egy japán horrort, a nagymamánk pedig egy
2018.07.24. 20:52:48

felfújható szexbábu. Hogy hetente felhívunk egy
lányt, hogy a radiátorhoz kössük, megverjük,
majd egy finomat vacsorázzunk hármasban.
Vajon a többi felnőtt is egész nap játszik? Gyako-
ri, hogy valaki fekete szemeteszsákot hord nyári
ruhaként?
Elindultunk visszafelé. Talán az esőzés miatt,
de egy kutya sem csaholt az utcában. Szokatlan.
Ilyenkor az összes ránk szokott mozdulni. Bü-
työk csalódottan bámult be egy kovácsoltvas
kapun.
– Ez nem is az az utca! – döbbentem rá.
– De, ez ugyanaz! Megártott a sör?
A következő pillanatban ő is elbizonytala-
nodott.
– Az a nagy, fehér ház mintha nem lett vol-
na ott.
– Nézd, elszűkül az út!
– De minden más ugyanaz.
– Vagy csak annak látszik. Nem jól figyel-
tük meg.
Továbbmentünk. Az utca egy vadszedresben
végződött. Felnéztünk az utolsó ház erkélyére.
Egy feketerigó ült a korláton. Gyanúsan moz-
dulatlan volt. Megdobtam egy kaviccsal. Meg se
rebbent. Kitömött. Ki tart kitömött madarat? Ha
még mi sem?
A szedresben nyers növényi és pézsmaszag
uralkodott. Ezt itt a vadon. De hogy került ide?
Egy szögesdróttal bekerített területhez ér-
tünk, amit leginkább a római Colosseumhoz
tudnék hasonlítani. Csak kisebb kivitelben és
magas, szúrós póznaerdővel.
– Mi lehet ez?
– Valami, amit nem építettek fel egészen.
– Valami, amit leromboltak – borzongtam
meg.
Az „építmény” semmi fogódzópontot nem
nyújtott arra vonatkozóan, vajon az ókorban
épült, vagy középkori csoportos karóba húzó
alkalmatosságként, netán a szocializmus egy
hamvába holt ütemterve. UFO-bázis?
Párhuzamosok
090-091-gulisio.indd 91
GALAKTIKA
2018. augusztus
– Mici! Gyere, mert itt hagyunk!
De Mici már messze járt. Előrement, talán
haza is ért.
Egy pillanat alatt kint találtuk magunkat a
nyílt utcán. Sehol egy autó, sehol egy ember. Az
óvoda a helyén van, a díszbokrok is. No para.
Minden a régi, csak kicsit eltévedtünk. Igaza van
Árminnak, nem kéne annyit piálnunk. Meg hát
sötétedik is. Mindjárt otthon leszünk – nyugtat-
tuk egymást.
– Ez mi? – mutatott az egyik fát körbevevő
betonkocka-hegyre. – Te emlékszel erre?
– Nem, de te laksz itt negyven éve! Talán ed-
dig is itt volt. – De már én se hittem el.
– Vagy most építették?
– Mohás, repedezett…
– Siessünk, még szedek pár szem cseresz-
nyét! – lihegtem, már futva.
A gyümölcsfák megvoltak, de nem találtam
a nekem kellőt.
– Á, inkább menjünk fel!
Megnyugodtunk. Már láttuk a házunkat. Az
ablakok sötétek. Mindenki alszik? Ilyen korán?
– Nézd, ott a másodikon ég a villany! Valaki
épp most csapta be az ablakot.
– Ketten vannak. Csókolóznak.
– Azok mi vagyunk!
GULISIO Tímea
1989-ben született magyar író, költő, festő és
performanszművész. 2012 óta publikál a leg-
különbözőbb nyomtatott és internetes irodal-
mi lapokban. Önálló kötete először két év-
vel később jelent meg a Katapult Kortárs Al-
kotói Oldal gondozásában: Nekromantika. Ez
egy verseket és rövidprózákat egyaránt tartal-
mazó könyv volt. Ezt egy interjúkötet követte,
amely Onagy Zoltán vele folytatott beszélge-
téseit tartalmazta. Versein kívül egy regénye
(Baszorkányok, 2014) és egy kisregénye (Vér-
narancs, 2017) látott napvilágot. A szürreális és
szókimondó bizarro irányzat egyik legismer-
tebb hazai képviselője.
91
2018.07.24. 20:52:48
 GALAKTIKA
2018. augusztus

Egyetemistaként a világűr határán

A
BME Villamosmérnöki és In-
formatikai Karának Simonyi
Károly Szakkollégiumában
alakult UPRA csapat 2013-ban
azt a célt tűzte ki: egyetemista hallgatók-
nak lehetőséget biztosítson, hogy közelebb
kerülhessenek az űrtechnológiához. Az
ötlet az volt, hogy kézzelfogható projekte-
ken keresztül gyakorlatban is kipróbálhas-
sák tudásukat, és megismerkedhessenek
az űrmérnökséggel együtt járó problémák
megoldásával. Jelenleg csapatunk egy olyan
magaslégköri ballonplatform fejlesztésén
dolgozik, mellyel egyetemi kutatócsapatok
mérőeszközöket és kísérleteket juttathat-
nak fel a sztratoszférába.
Manapság gyerekjátéknak tűnhet egy
kamera feljuttatása 30 kilométeres ma-
gasságba. Elérhetőek különböző GPS hely- UPRA-ReHAB vezérlőegység (1 unitos CubeSat)
meghatározó egységek, melyek segítségével
landolás után meg lehet keresni a repülő Egy ilyen rendszer kifejlesztése költség, és
eszközünket, viszont ezek limitált képes- nem utolsósorban időigényes feladat, amit
ségekkel bírnak. Komolyabb mérések ese- kisebb kutatócsapatok nem engedhetnek
tén szükség lehet a folyamatos követésre, a meg maguknak, és legtöbbször a fejlesztés-
mérési adatok repülés közbeni letöltésére és hez szükséges tudással és szakembergárdá-
adott esetben az eszköz távoli vezérlésére. val sem rendelkeznek. Az UPRA csapattal
szerettünk volna egy olyan platformot
létrehozni, mely biztosítja a rádiós kom-
munikációt, a vezérlést és a felügyeletet a
mérőeszközök fölött, így a kutatócsapatok
a saját kísérletük fejlesztésére koncentrál-
hatnak. A vezérlőegység mellett biztosítani
tudjuk a repülés megtervezését, az eszköz
felbocsátását, élő követését és a visszatérő
egység begyűjtését is. Az elmúlt egy évben
komoly hangsúlyt fektettünk egy megfelelő
tesztkörnyezet kialakítására, hiszen a re-
pülés előtti tesztelés az egyik legfontosabb
Időjárási ballon töltése sarokköve egy sikeres küldetésnek.
92 Obszervatórium

092-093-obszervatorium.indd 92 2018.07.24. 20:50:55


ReHAB-3 úton a világűr határára
A platformunk neve ReHAB – Reusable
High Altitude Balloon, vagyis Újrafelhasznál-
ható Magaslégköri Ballon, hiszen a célunk az
volt, hogy egy olyan egységet építsünk, mely
többször felhasználható, könnyen konfigurál-
ható, és kis karbantartási igénnyel rendelke-
zik, hogy minél előbb újra repülhessen. Mivel
az UPRA-projekt fontos célja, hogy egyetemi
hallgatókat bevezessen az űrmérnökségbe,
ezért a ballon fejlesztésénél úgy jártunk el,
mintha egy űreszközt fejlesztenénk. A vezér-
lőegységet az űrtechnológiában megszokott
szempontok szerint alrendszerekre bontot-
tuk: fedélzeti számítógép, kommunikációs
alrendszer, mérésadatgyűjtő modul és ener-
giaellátó alrendszer.
Az elektronikus részegységek mellett
meg kellett terveznünk a vázat és a szigete-
lést is, mely a mechanikai védelem mellett a
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
092-093-obszervatorium.indd 93
GALAKTIKA
2018. augusztus
magaslégkörben fellépő alacsony hőmérsék-
let ellen is védelmet nyújt. A sztratoszférába
vezető úton akár –60°C hőmérsékletnek is
ki van téve az eszköz, amit a hagyományos
elektronikai alkatrészek már nem tolerálnak,
a szigetelőkapszulának hála, viszont még
ilyen körülmények között is megfelelően mű-
ködhetnek az alrendszereink.
A vázat a méret és a tömeg alacsonyan tar-
tása érdekében az egy unitos CubeSat piko­
szatellit szabványnak megfelelően terveztük
(10 x 10 x 10 cm, ilyen volt a Masat–1 is). Így
a hallgatókat megismertethetjük, hogy mi-
lyen egy, az űrtechnológiában használt, valós
szabvány alapján dolgozni.
Jelenlegi rendszerünkkel több sikeres re-
pülést is végrehajtottunk, és készen állunk ki-
sebb mérőeszközök reptetésére. Szeretnénk,
ha a rendszerünk része lehetne az új űrgene-
ráció képzésének is. Ezzel kapcsolatban már
elindultak a beszélgetések a Magyar Asztro-
nautikai Társasággal, hogy akár a fiatalabb
generációnak (MANT Űrtábor), akár az idő-
sebbeknek (MANT Űrakadémia) bemutas-
suk kézzelfogható formában, az űrkutatás és
az űrtechnológia mennyire elérhető formába
tud kerülni, és a ballonos kísérletek részei le-
hetnek egy hazai űroktatási programnak.
Góczán Bence Dávid (UPRA)
93
2018.07.24. 20:50:57
 GALAKTIKA
2018. augusztus
Légzsákos babaülés
A családi autókban a legnagyobb veszély-
nek a kisgyerekek vannak kitéve. Egy
gyermekülés nagyon jó szolgálatot tesz, de
nem biztos, hogy elég egy baleset esetén.
Amíg a felnőtteket a légzsákok is védik, a
kicsiket ebben pont az ülés akadályozza.
Pedig nekik a leggyengébb a nyakuk és a
fejük.
A holland Dorel cég piacra dobta a világ
első légzsákokkal felszerelt gyerekülését,
az AxissFix Airt. A légzsák ott véd, ahol
ebben az életkorban a leginkább szükség
van rá: a fej és a nyak épségét óvja. Ütkö-
zéses baleset esetén a légzsák a másodperc
töredéke alatt lép működésbe: az ütközés
pillanatában a légzsák 0,05 másodperc
alatt fújódik fel, és 1 másodperc után kez-
di a lassú leeresztést.
A gyerekülés oldalán található nagy
szürke kioldógomb segítségével nemcsak
előre- és hátranéző állásban rögzíthető,
de 360 fokban körbefordítható. Így a gyer-
meket a szülő, nagyszülő gerincét és erejét
kímélő módon lehet beültetni az ülésbe.
Kompakt kialakítása révén a legkisebb
személyautókban is elfér, de kizárólag az
Isofix csatlakozórendszerrel felszerelt au-
tókban használható.
94
094-112-flagg.indd 94
J
USTUS MILES teljesen leégve,
éhesen és elkeseredetten üldögélt
a parkban egy padon, amikor egy
szélroham egy újságot repített a lá-
bához. A New York Times apróhirdetéseit
látta ott. Közönyösen felvette, bár az előző
hetek tapasztalatai alapján előre tudta, hogy
nem sok munkát hirdetnek, vagy talán egyet
sem. Aztán meglepődve kiegyenesedett ül-
tében, mert a lap közepén, fekete keretben,
a többinél kicsivel nagyobb betűkkel szedve
a következő hirdetés szerepelt: „Keresünk:
egészséges, fiatal zsoldost. Követelmény: jó
ajánlólevél. Jelentkezés: Reuter tér 222., ket-
tő és négy között.” A szöveg a napi ajánlatok
között szerepelt, és még egy óra sem volt.
Miles tudta, hogy a Reuter tér kicsivel
odébb van, legalább egy óra gyaloglás a
kemény betonon és az izzasztó hőségben.
De hát volt már része erőltetett menetben
Sonorában, pocsék állapotban, ráadásul
üres gyomorral. Justus Miles, noha nem lát-
szott rajta, kiváló és tapasztalt zsoldos volt,
aki egy ideje megrekedt New Yorkban. Az öt
láb nyolc hüvelyk magas férfi karcsú és iz-
mos alkatú volt, a szeme csalókán szelíd, kék
színben játszott. Harcolt a világháborúban,
szolgált Kemál pasa alatt Törökországban,
segítette a riffeket Marokkóban, harcolt Dél-
Amerikában, és géppuskásként támogatta a
forradalmár csapatokat Mexikóban. Biztos-
ra vette, hogy ha valakire tökéletesen illik a
„zsoldos” kifejezés, akkor az ő.
A Reuter tér 222. egy tekintélyes méretű
ház volt, egy lepusztult környéken állt. A jár-
dán férfiak sorakoztak, a rendet egy nagy
hasú rendőr tartotta fenn. A háza ajtaja ki-
nyílt, és egy széles vállú, lángvörös hajú férfi
kinézett a jelentkezők tömegére.
Justus Miles, amint meglátta, lelkesen in-
tegetve kiáltott neki:
– Rozsdás! Szent isten, Rozsdás!
2018.07.24. 21:04:50

APEX FEJEI
– Hé, barátom, mégis mit gondolsz? Hová
igyekszel? – morogta egy durva képű alak a
sor elején, de Justus Miles nem törődött vele.
Az ajtóban álló férfi szintén izgatottan kia-
bált:
– Nézd már! Akármi legyek, ha ez nem
Kölyök! Hé, őrmester úr, engedje át az az
urat! Beszélni akarok vele.
Miután bezárult az ajtó, és kirekesztette a
tömeg lármáját, a két férfi alaposan meg-
szorongatta egymás kezét. Harry Ward
exőrmester, akit a barátai Rozsdásnak ne-
veztek, bevezette Justus Milest egy tágas iro-
dába, és lenyomta egy székre.
– Nem tudtam, Kölyök, hogy New York-
ban vagy. Akkor láttalak utoljára, amikor
otthagytuk Sandinót.
– Én meg nem is gyanítottam, hogy itt
foglak találni, Rozsdás. Mi a helyzet, öreg
cimbora, van rá esély, hogy beszálljak?
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 95
GALAKTIKA
2018. augusztus
Az atlantiszi
birodalom csodával
határos módon
tovább él, de egy
másik „valóságban”,
ami az emberi
tapasztalás
számára
meghökkentő...
Francis Flagg
– A nyakadat is ráteheted! Háromszázat
fizetnek egy hónapra, és előre letétbe he-
lyezik. A végső szót a főnök mondja ki, bár
az átkozottul biztos, hogy beajánllak téged
nála.
Rozsdás kinyitott egy ajtót, és bevezette
Justus Milest egy belső szobába, ahol kopo-
gott a szemközti ajtón, majd bekísérte ba-
rátját egy férfi hoz, aki egy lecsukható fedelű
íróasztal mögött ült. Justus Miles első pillan-
tásra furcsának találta az illetőt, és miután
alaposabban szemügyre vette, arra is rájött,
hogy mitől különös. A férfi szemmel látható-
an nyomorék volt, egy fura tolószékben ült.
Teljesen kopasz feje aránytalanul nagy volt
a testéhez képest, bár azt teljesen elrejtet-
te egy nyakig érő, bő köpeny, ami szélesen
szétterülve betakarta a tolószék java részét
is. Az idős úriember amúgy finom metszésű
arcvonásain a negroid típus jellegzetessége-
it lehetett felfedezni Barna bőrszíne alapján
95
2018.07.24. 21:04:50
 GALAKTIKA
2018. augusztus
is vagy afrikai, vagy talán egyiptomi felme-
nőktől származhatott. Nagy szeme különle-
ges színben játszott – és most éles tekintettel
fürkészte a két amerikait.
– Nos, Ward, miről van szó? – kérdezte
kimérten, de barátságosan.
– Íme, a férfi, Mr. Solino, akit keresett.
Solino tetőtől talpig végignézett Justus
Mileson, mintha a képességeit akarta volna
felmérni.
– Ön szolgált már zsoldosként? – kérdezte
aztán. A művelt külföldi precizitásával be-
szélte az angolt.
– Igen, uram. Rozsdás... akarom monda-
ni, Mr. Ward ismeri az előéletemet.
– Az őrmestere voltam Franciaországban,
uram. Láttam őt harcolni Marokkóban, Tö-
rökországban, Nicaraguában...
– Ezek szerint kezeskedhet érte... a visel-
kedéséért, a bátorságáért...
– Nála jobb embert nem kaphat, uram.
Ha tudtam volna, hogy a városban tartózko-
dik, egyből őt hívtam volna.
– Nos, rendben. Nekem ennyi elég. Vi-
szont, Mr... Miles, ugye ezt a nevet mondta?
Tehát, Mr. Miles tisztában van azzal, hogy
veszedelmes kalandra vállalkozik, amelynek
során lehetséges, hogy életét veszti?
– Sokszor kerültem már veszélybe, uram,
és nemegyszer tettem kockára az életemet –
mondta csendesen Justus Miles.
Solino bólintott, és kijelentette:
– Akkor ez volt minden, amit jelenleg
mondhattam önöknek.
Justus Miles és Ward visszatértek a másik
szobába, ahol az utóbbi kirakott Milesnak
egy rend ruhát. A kényszerű elhanyagolt-
ság hetei után hihetetlen fényűzés volt me-
leg vízben lubickolni. Mivel ők ketten közel
azonos termetűek voltak, az öltözet majd-
nem tökéletesen ráillett Milesra. Egy kiadós
étkezés után kényelmesen üldögéltek Ward
96 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 96
szobájában, török cigarettát szívtak, és Mi-
les nekilátott, hogy egy kicsit kifaggassa a
barátját.
– Ki ez az idős fickó?
– Nem tudom. Hirdetés útján bérelt fel,
hogy aztán keressek és alkalmazzak má-
sokat.
– De azt legalább tudod, hogy hová me-
gyünk?
– Nem sokkal tudok többet, mint te.
Solino annyit mondott, hogy van egy ország,
egy város, ahová el kell jutnunk. A hollé-
te titok. Magam sem rajongok azért, hogy
vakon beleugorjak egy ilyen helyzetbe, de
éhen halni sem akarok. Amikor Solino fel-
vett, ugyanolyan állapotban voltam, mint
te, amikor jelentkeztél. A végsőkig el voltam
keseredve.
Justus Miles kényelmesen elnyújtózott a
széken.
– A külseje alapján afrikainak tűnik –
mondta –, néger vér, semmi kétség. Nos,
én abból élek, hogy háborúzom. Inkább
keresek pénzt harccal, semmint egy padon
ücsörögjek. Gondolom, az öregfiú többet is
el fog mondani nekünk a megfelelő időben,
de addig is, kellemesen üldögélünk, jókat
eszünk... hát akkor meg miért aggodalmas-
kodjak?
Ha Justus Miles a jövőbe látott volna, va-
lószínűleg nem beszélt volna ennyire gond-
talanul és derűsen.
Miles az alkalmazását követő héten nem ta-
lálkozott Solinóval, de Ward minden egyes
napon beszélt vele, amikor is megkapta az
utasításait.
– Elképzelni sem tudom, hogyan él az
öregúr – vallotta be Milesnak. – A szobájá-
ból van egy külön kijárat az utcára, de es-
küszöm, sosem megy el itthonról. És hogyan
bírja abban a tolószékben, ha még csak segí-
2018.07.24. 21:04:50

tője sincs? De valahogy bírja. Honnan szerez
ennivalót?
– Nincs ebben semmi rejtély, Rozsdás –
felelte lustán mosolyogva Miles. – Több órá-
ra el szoktunk tűnni innen. Mi akadályozza
meg a főnököt abban, hogy telefonon ételt
rendeljen magának?
– Megkérdeztem a sarki étteremben, és
azt mondták...
– Ó, istenem, az az egyetlen étterem Man-
hattanben?
Ám maga Justus Miles sem szabadulhatott
attól az érzéstől, hogy van valami titokza-
tosság Solino körül, de hogy mi az, azt nem
tudta megfejteni – mígnem egy estén ott állt
fél tucat másik kalandor társaságában Long
Island partjának egyik elhagyatott szaka-
szán, és a környéket fürkészte, amire lassan
leereszkedett a sötétség.
– Várni fogunk – közölte velük Solino –,
amíg feljön a hold.
A hold kilenc óra tájban kelt fel, és kí-
sérteties fénnyel árasztotta el a partot, il-
letve a hullámzó tengert. Solino terjedel-
mes köpenyének mélyéből zöld fény villant
a tenger felé. Válasz gyanánt a távolban is
zöld fény villogott, és valamivel később
egy félig vízbe merülő bálnára hasonlí-
tó alacsony és fekete tárgy siklott a part
felé. Szinte egy fodrozódás sem jelezte a
mozgását, míg végül az orra felcsúszott a
homokra.
– Te jóságos isten! – suttogta Miles, és
megragadta Ward karját. – Ez egy tenger-
alattjáró!
Ám a jármű, amit a zsoldosok meglepet-
ten bámultak, nem közönséges tengeralatt-
járó volt. Először is, nem volt parancsnoki
tornya, továbbá, pár másodperccel a megér-
kezése után keskeny rámpa nyúlt ki, ami át-
hidalta a titokzatos hajó és a száraz homok-
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 97
GALAKTIKA
2018. augusztus
sáv közötti vizet. A zsoldosok nem sok időt
kaptak a csodálkozásra.
– Gyorsan! – parancsolta Solino. – Rak-
ják fel azokat a ládákat a rámpára! Nem kell
tovább cipelni őket! – Aztán ő maga is begu-
rult a hajóba a tolószékével, és visszakiáltott:
– Gyerünk, igyekezzenek!
A kalandorok pár perc alatt végeztek a ra-
kodással.
– Most pedig – szólt ki nekik a főnökük
a hajó belsejéből –, álljanak fel a rámpára!
Csak álljanak rá, és ne mozogjanak!
A fémrámpa finoman vibrált a talpuk
alatt, és velük együtt becsúszott a járműbe.
Egy pillanatig teljes sötétség borult rájuk,
aztán fényre gyúlt egy lámpa, és ekkor egy
hosszú, szögletes kabint pillantottak meg.
A  nyílás, amelyen áthaladtak az imént,
hangtalanul bezárult, de úgy, hogy nyoma
sem maradt.
A kabin közepét egy óriási giroszkópra
emlékeztető gépezet foglalta el, valamint
egy jókora, fekete dugattyú, ami súrlódás
nélkül, könnyedén járt fel és le. A gépe-
zet előtt vezérlőpult terült el, aminél egy
barna bőrű, kopasz fejű férfi ült, a szeme
ugyanolyan különös színben játszott, mint
Solinóé. A zsoldosok döbbenten bámulták,
mert ez a férfi is tolószékben ült, és minden
jel szerint nyomorék lehetett. Csakhogy,
Mr. Solinóval ellentétben, nem viselt kö-
penyt, és a testét a nyakától lefelé egy fém-
henger fogta körül. A tolószékhez erősített
henger méretéből ítélve a férfi teste nagyon
kicsi lehetett, míg a lábát alighanem tőből
amputálták.
Solino nem mutatta be a zsoldosokat a ve-
zérlőpultot kezelő férfinak, aki egy gyors pil-
lantást leszámítva egyáltalán nem törődött
velük. Átvezette a csapatat egy másik, ki-
sebb kabinba, és miután közölte velük, hogy
helyezkedjenek el, és várjanak türelemmel,
97
2018.07.24. 21:04:51
 GALAKTIKA
2018. augusztus
magukra hagyta őket. A padló szelíd inga-
dozásából és rezgéséből a zsoldosok tudták,
hogy útnak indultak.
– Fura ügy ez, semmi kétség – jegyezte
meg egyikük.
– Micsoda torzszülött az... egy átkozott
torzszülött! – mondta egy másik kalandor,
akiről cockney akcentusa azonnal elárulta,
hogy született angol.
– Az már biztos – helyeselt egy ösztövér
texasi. – Az a kinti hombre mindkét lábát
elvesztette.
– És keze sincs!
Miles és Ward összenéztek. Mindkettejük
fejében ugyanaz a gondolat járt. Egyikük
sem látta soha Mr. Solino kezét. Csakugyan
különös ügy volt ez!
Órák teltek el. Néhányan kártyáztak. Szabá-
lyos időközönként ettek. Kétszer is lefeküd-
tek, és aludtak. Aztán, hosszúnak tűnő idő
elteltével, Solino magához kérette Milest és
Wardot a parancsnoki kabinba.
– Itt az idő – mondta ünnepélyes hang-
nemben –, hogy többet megtudjanak arról
a vállalkozásról, amelyre jelentkeztek. Amit
most mondani fogok, azt továbbadhatják a
többieknek is. Valamennyiük számára egy-
évi zsoldot helyeztünk letétbe a New York-i
Chase Bankban. És nem csak ez a pénz lesz
a jutalmuk, ha hűségesen szolgálnak, és élet-
ben maradnak.
– Köszönjük, uram – felelte Ward. – De
most, hogy már jó ideje úton vagyunk a cél
felé, mondana róla néhány dolgot? Említett
egy várost, egy országot. Hol van az az or-
szág?
– Lent – hangzott a megdöbbentő válasz.
– Lent? – visszhangozta mindkét zsoldos.
– Igen... lent – erősítette meg Solino. –
Annak a földnek a kapuja az óceán fenekén
van.
98 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 98
Mialatt Ward és Miles tátogva bámulták
a munkaadójukat, szörnyű dolog történt.
Fülsértő dörrenés hallatszott, amit acél és
vas csikorgása követett. Ezzel egy időben
a tengeralattjáró hirtelen megállt, majd
valósággal felágaskodott úgy, hogy az orra
csaknem felfelé mutatott, aztán iszonyatos
csattanással visszazuhant. A zsoldosok ha-
talmas erővel vágódtak neki az acél válasz-
falnak, és azonnal elvesztették az eszméle-
tüket...
Hogy mennyi ideig hevertek ájultan, azt so-
sem tudták meg. Először Justus Miles tért
magához, és barlangi sötétségben találta
magát.
– Rozsdás! – mondta fennhangon, mia-
latt erősen émelygett és szédült. Nem kapott
választ. Te jó isten – gondolta –, mi történt?
Tapogatózni kezdett, aztán visszarántotta a
kezét, mert belenyúlt egy puha és ragacsos
valamibe. Óvatosan felállt. A homlokán jó-
kora duzzanatot tapintott ki. Az egész teste
sajgott, de érezte, hogy nem esett nagyobb
baja. Eszébe jutott a kisméretű lámpa, amit
a zsebében tartott. Elővette, és megnyom-
ta a gombot. Megnyugtatóan erős, keskeny
fénykéve vetült a sötétségbe. Rögtön ezután
nyögést hallott, aztán Ward hangját.
– Te vagy az, Kölyök?
– Igen, én.
– Megsérültél?
– Semmi említésre méltó. Hát te?
– Jól vagyok, azt hiszem. Csak rettenete-
sen fáj a fejem.
– Fel tudsz állni?
– Igen.
A fénysugárban megjelent Ward sápadt és
vércsíkos arca.
– Mi történhetett? – kérdezte Rozsdás.
– A hangokból ítélve nekimentünk vala-
minek.
2018.07.24. 21:04:51

Rémülten meredtek egymásra. Ha egy
tengeralattjáró ütközött valamivel a víz
alatt, az roppant súlyos dolog volt.
– Hol van Solino?
Justus Miles ide-oda forgatta a lámpáját,
és azzal szembesült, hogy a kabinban ijesztő
zűrzavar uralkodik. A giroszkópszerű gépe-
zet leszakadt a rögzítéséről, és a válaszfalat
áttörve az orr irányába lódult. Valahol alatta
feküdt a vezérlőpult és a barna bőrű kezelő.
Aztán meglátták Solinót: az oldalára borult
tolószékben volt, a köpenye szorosan ráfe-
szült a testére és a székre. A feje tetején véres
lyuk tátongott. Miles rájött, hogy az imént
azt a fejet érintette meg, amikor vakon tapo-
gatózott a sötétben.
Ők ketten csodával határos módon ma-
radtak életben. A hatalmas dugattyú elre-
pült felettük, megölte Solinót, átszakította az
elülső válaszfalat, és a szomszéd kabinban
állapodott meg úgy, hogy előtte ott is pusz-
tított és rombolt. Miles és Ward egyetlen
pillantással felmérte a helyzetet: mindenki
meghalt, aki ott tartózkodott.
A két túlélőt a rosszullét kerülgette, mialatt
szembenéztek a zordon valósággal. Csapdá-
ba estek egy víz alatti járműben, és biztosra
vették, hogy még szörnyűbb sors vár rájuk,
mint ami a társaikra sújtott le. Mialatt ezzel
az iszonyatos gondolattal birkóztak, hűvös
légáramlat csapta meg őket, ami a burkola-
ton keletkezett nyíláson tört be a hajóba – a
nyíláson, ami nagyobb volt, mint egy ember
teste. Miles és Ward elképedten bámulták.
Azon a léken víznek kellett volna behatolni,
nem pedig levegőnek. Aztán a bátorságukat
összeszedve odamentek hozzá, és a lámpa fé-
nyénél megvizsgálták.
– Nézzünk körül! – javasolta rövid této-
vázás után Ward, és átmászott a nyíláson,
Miles pedig követte. Hamarosan meglát-
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 99
GALAKTIKA
2018. augusztus
ták, hogy egy óriási alagútban vagy üreg-
ben vannak. Pontosan nem tudták meg-
állapítani, mert a sötétségben nem látták
a falakat. Sejtelmük sem volt arról, hogy a
tengeralattjáró hogyan került át az óceánból
ebbe az üregbe, de annyi bizonyosnak tűnt,
hogy egy fényesen csillogó sínpáron jutott el
idáig. A sín egy ponton eltört, és ez okozta
a katasztrófát. Az üreg vagy alagút padlója
nagyméretű kőlapokkal volt burkolva, ame-
lyek valaha simák és tiszták lehetettek, de
mára érdessé váltak, továbbá nedves foltok
és tengeri növények borították valamennyit.
Miles mélyen beszívta a párás levegőt, és ön-
kéntelenül megborzongott.
– Magasságos isten, Rozsdás, most aztán
nyakig benne vagyunk! Az egyetlen ember,
aki meg tudná mondani, hogy hol vagyunk,
meghalt!
Ward egy pillanatra keményen összepré-
selte a két fogsorát, majd megszólalt:
– A sínek vezetnek valahová. Ez az egyet-
len reményünk. De előbb vegyünk maguk-
hoz fegyvert és élelmet!
Elég szerencsések voltak ahhoz, hogy ráta-
láljanak néhány épen maradt termoszra.
A forró kávé felélesztette csüggedő szellemü-
ket. Amennyire lehetett, lekezelték a kisebb
horzsolásaikat és sebeiket, majd elhagyták
a tengeralattjárót vagy kocsit – úgy tűnt, a
jármű egyaránt képes volt vízben és sínen
közlekedni –, és elindultak előre.
A katasztrófát okozó törésen túl a sínek
messze előrenyúltak a sötétségbe. A zsol-
dosok az egyenetlen kövezeten botladoz-
va haladtak, helyenként nagy kiterjedésű,
sekély tócsákon gázoltak át. Akármerre
fordították a lámpájukat, nem láttak mást,
csak a lehangoló környezetet. Mindketten
féltek, de dolgozott bennük azok bátorsá-
ga, akik sokszor néztek már szembe veszé-
99
2018.07.24. 21:04:51
 GALAKTIKA
2018. augusztus
lyekkel és a gyors halállal, így nem veszí-
tették el a fejüket.
Múlt az idő, de hogy mennyi telt el, azt
nem tudták megállapítani, mert az órá-
ik megálltak. Ám észrevették, hogy enyhe
emelkedőn járnak, és könnyebben haladnak,
mint korábban. Röviddel ezután Ward meg-
jegyezte, hogy már a lámpája fénye nélkül is
látja a környezetüket. Hamarosan különös
fény vette körül őket: egy furcsa derengés,
aminek jóvoltából végre meglátták a távoli
falakat, valamint a mennyezetet tartó, vas-
tag oszlopokat.
Most már azt is látták, hogy egy óriási
csarnokban vannak, ami kétségkívül embe-
ri kéz műve, egy tiszteletet és csodálatot éb-
resztő helyiségben. Mindkét oldalon járatok
indultak titokzatos mélységek felé, és hatal-
mas, titokzatos tárgyak sötétlettek előttük.
Justus Miles felnyögött megdöbbenésében,
amikor egy alaposabb szemrevételezés so-
rán rájött, hogy azok a tárgyak óriási és
bonyolult gépezetek maradványai – és ezen
gépek rendeltetését hiába próbálta kitalálni.
Végül Wardra nézett, és megszólalt:
– Solino egy, az óceán fenekén fekvő vá-
rosról beszélt. Ez lenne az?
Ward a fejét csóválva felelt:
– Itt minden régi és elhagyatott. Nézz
csak oda... az mi lehet?
Márványból vagy kőből vésett, óriási szo-
bor állt előttük. A felszínét foszforeszkáló
anyag borította. Emberfejű, szárnyas fene-
vadat ábrázolt. A vonásai a negroid típust
idézték; az arckifejezése olyan gonoszságot
tükrözött, és az egész szobor olyan élethű
volt, hogy mindkét férfiban jeges félelem
áradt szét. Ward megjegyezte, hogy Egyip-
tomban látott hasonló alkotásokat, csak ez
még azoknál is régebbinek látszik.
A szobron túl a sínek elkanyarodtak, és
a padló vízszintesbe fordult. A kanyaron
100 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 100
túl újabb meglepetés várta őket – egyfajta
„pályaudvarra” jutottak, és a sínpárnak itt
vége lett. Ebben az előzőnél sokkal kisebb
csarnokban tengeralattjáró-kocsik álltak,
ugyanolyanok, mint amivel ők utaztak nem-
régiben. De nem ezek láttán akadt el a léleg-
zetük. A járműveken túl kisebbfajta épület
állt, ami mintha csillogó kristályból készült
volna.
Pár pillanatig levegőért kapkodva bá-
multák a különös építményt, aztán óva-
tosan megközelítették. A tiszta falon nem
látszottak sem nedves foltok, sem foszfo-
reszkáló anyagok. Miles megérintette, és
kellemesen melegnek találta. Bizonyosan
nem üvegből készült, mégis tökéletesen
beláttak az épületbe, aminek a belsejében
egyetlen nagy helyiség volt, és annak kö-
zepét egy berendezés foglalta el, ami nagy-
jából úgy nézett ki, mint egy villanykörte
izzószála. Mi több, kívülről nézve az egész
épület egy jókora lámpaizzóra emlékeztette
a két kalandort. A szál állandó és valahogy
vidám fényt bocsátott ki. Az egyik falban
fémkeret állt, ami csakis egy ajtó kerete le-
hetett.
– Megnézzük közelebbről? – kérdezte
Miles.
Ward bizonytalanul felelt:
– Nem is tudom. Talán...
De végül elfordította az aranyszínű gom-
bot, majd finoman benyomták a teljesen át-
tetsző ajtólapot, és beléptek a lágy fényben
úszó belső térbe. Ward gondolkodás nélkül
elengedte a nyitógombot, és az ajtó becsu-
kódott mögöttük. Mielőtt bármit tehettek
vagy mondhattak volna, erős fény villant,
és mindketten émelyegni kezdtek. Egy pil-
lanatra teljes sötétség borult rájuk, aztán
ismét világosság támadt, és azt látták, hogy
a kristályszoba arányai megváltoztak, de
még a falaik is kevésbé áttetszőek.
2018.07.24. 21:04:51

– Gyorsan! – kiáltotta Ward. – Menjünk
ki innen!
Hamar megtalálták az ajtót, és áttánto-
rogtak rajta.
Pillanatokkal később ismét megtorpantak
döbbenetükben, és úgy álltak ott, mintha a
lábuk gyökeret vert volna a padlóba. A félho-
mályos alagút és a tengeralattjáró-kocsik el-
tűntek. Egy gigászi csarnok vette körül őket,
egy végtelenül különös és pompás csarnok,
és egyenesen egy emberforma, zöld színű te-
remtmény arcát bámulták!
A zöld ember hihetetlenül magas és izmos
volt. Mindössze egy ágyékkötőt viselt, és a
teste olyan széles volt, hogy már-már zömök-
nek hatott. A kezében rövid bunkót tartott,
és ugyanúgy megrökönyödve bámulta a két
amerikait, mint azok őt. Pár pillanatig nézte
őket, aztán vérszomjas hördüléssel rávetette
magát a meglepett Wardra, lesújtott rá, és a
padlóra taszította. Miles a megdöbbenéstől
bénultan állt, de azonnal összeszedte magát,
és ráeszmélve a barátját fenyegető veszélyre,
egy kiáltással ráugrott a zöld ember hátára,
és inas ujjaival elkapta az óriás torkát.
Ám az idegen elképesztő erőt birtokolt.
Könnyedén felegyenesedett, és lerázta ma-
gáról Milest, ahogyan egy medve szabadul
meg a rátámadó kutyától. A zöld óriás fellen-
dítette a bunkóját, és csúnyán elintézte volna
a padlón fekvő Milest, csakhogy Wardnak
eszébe jutott a pisztolya. Szempillantás alatt
előrántotta a fegyvert, és tüzelt. A zöld em-
ber úgy dőlt el, akár egy oszlop, majd mind-
két zsoldos talpra küzdötte magát.
– Vigyázz! – harsogta ekkor Ward. – Oda
nézz!
Egy tágas kapun át tucatnyi óriás rontott
be a csarnokba. Miles mindkét pisztolyával
tüzet nyitott. Az élen haladó zöld ember hir-
telen megtorpant, és a hasát kaparászta vas-
kos ujjaival.
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 101
GALAKTIKA
2018. augusztus
– Erre, Kölyök! – kiabálta Ward. – Erre!
A támadók összezavarodtak a lövések
hallatán, ők ketten pedig a helyzetet ki-
használva egy, a menekülés reményét kí-
náló kijárat felé iramodtak. Hamarosan
egy széles alagútban futottak tovább. A já-
rat minden látszat szerint zsákutca volt,
mert a távolban fehér fal zárta le. A zöld
óriások fülsértő ordításokat hallatva ül-
dözték őket. A zsoldosok kétségbeesetten
megfordultak, elszánva arra, hogy drágán
adják az életüket, amennyire csak lehet,
ám ebben a pillanatban csoda történt.
A fehér fal kettévált, és egy keskeny nyílás
jelent meg a közepén, amelyen mindket-
ten átvetették magukat. A rés hangtalanul
bezárult mögöttük, elvágva az üldözőik
hangját. És ekkor valaki precíz, de furcsa
akcentussal árnyalt angolsággal megszólí-
totta őket:
– Már vártuk önöket, uraim, de... Solino
hol van?
Miles azt érezte, hogy holta napjáig sem
fogja elfelejteni, hogy ő és Ward mennyire
meglepődtek és csodálkoztak ebben a pil-
lanatban. Egy óriási laboratóriumféleségbe
kerültek A magas mennyezetű csarnokban
különféle furcsa gépek álltak. De ők ketten
nem ezeket bámulták. Vagy félszáz nyomo-
rék embert láttak maguk előtt! Valamennyi-
en tolószékben ültek, a testüket fémhenger
zárta körül, amiből csak aránytalanul nagy,
kopasz fejük állt ki.
– Magasságos isten! – kiáltott fel Miles. –
Képzelődöm, az teljesen biztos.
– Hol van Solino? – kérdezte ismét a hoz-
zájuk legközelebb ülő férfi, aki furcsa akcen-
tussal beszélte az angol nyelvet.
– Solino meghalt – felelte Ward.
– Meghalt? – hördültek fel többen is a so-
rok között.
101
2018.07.24. 21:04:51
 GALAKTIKA
2018. augusztus
– Igen. A tengeralattjáró-kocsi, amivel
utaztunk, kisiklott az alagútban, és kettőn-
ket leszámítva mindenki életét vesztette.
A kopasz férfiak egymásra néztek.
– Ez Spiro műve – mondta egyikük, to-
vábbra is angolul, mire egy másik is megszó-
lalt:
– Igen, ezt Spiro tette!
Miles és Ward az első megdöbbenésen
túljutva összeszedték magukat, és az előbbi
megkérdezte:
– Mi ez a hely?
– Ez itt Apex városa, pontosabban, a Fejek
Palotája Apexben.
A Fejek Palotája! A két amerikai semmit
sem értett, de igyekeztek uralkodni magu-
kon.
– Bocsássanak meg nekünk – kérte aztán
Ward –, de nem igazán tudjuk, hogy mi tör-
ténik velünk. Minden olyan furcsa. Először
kisiklott velünk a tengeralattjáró. Aztán
beléptünk egy kristályépületbe, és az alagút
eltűnt. Nem értjük, ez a hely hogyan lehet az
Atlanti-óceán fenekén.
– Nem az Atlanti-óceán fenekén van.
– Nem? Akkor hol?
– Ez a hely – felelte a legközelebbi férfi
vontatottan – nem is az önök világában van.
A zsoldosok először nem is fogták fel a vá-
lasz jelentőségét.
– Nem a mi világunkban van? – kérdez-
ték ostobán pislogva.
– Jöjjenek velem! – válaszolta a nyomorék
ember sejtelmesen mosolyogva. – Nyilván
fáradtak és éhesek. Később bővebb magya-
rázatot kapnak. – Hirtelen rájuk szegezte
különös színű szemét. – Aludjanak! – mond-
ta halk, de valahogy parancsoló hangon.
Ward és Miles ugyan minden akaratere-
jükkel küzdöttek az utasítás ellen, de hiába:
a szemhéjuk elnehezült, és pillanatok alatt
mindketten elaludtak.
102 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 102
•
A zsoldosok az álomtalan alvásból feléb-
redve azt tapasztalták, hogy a fáradtság
csodával határos módon eltűnt a tagjaik-
ból, hogy a sebeik begyógyultak, továbbá a
testük és a ruházatuk mentes a nedvesség-
től és minden kosztól. A nyomorék férfi-
ak – mert magukban így nevezték a furcsa
embereket – egy kivételével eltűntek. Csak
az maradt mellettük, aki először megszó-
lította őket.
– Ne féljenek! – mondta nekik barátságo-
san. – A magunk módján adtunk önöknek
ételt, és gondoskodunk arról, hogy pihentek
legyenek.
Ward mosolygott, bár kissé bizonytala-
nul, és azt felelte:
– Minket nem olyan könnyű megijesz-
teni.
– Aha! Helyes! De most figyeljenek rám,
kérem! A nevem Zoro, és én vagyok az Apex
Fejeinek vezetője. Réges-régen mi, a Fejek az
önök Földjén éltünk, egy kontinensen, amit
a tudósaik Atlantisznak neveznek. Amikor
az Atlantisz a hullámsírba veszett, az önök
szent könyvében özönvíz néven emlegetik
ezt a tragédiát, a népünk java részben el-
pusztult. A társaim és jómagam a kevés szá-
mú túlélő közé tartozunk.
Az amerikaiak döbbenten bámultak.
– De hát az százezer évvel ezelőtt történt!
– kiáltotta Ward.
– Háromszázezer – javította ki Zoro.
Elképedten és hitetlenkedve meredtek rá.
– Igen – folytatta Zoro –, tudom, hogy
képtelenségnek tűnik az önök számára,
de ez az igazság. Akármilyen erős és ha-
talmas az önök jelenkorának ipari civili-
zációja, az Atlantiszé még fejlettebb volt.
Természetesen, akkoriban még nem At-
lantisznak neveztük. A valódi neve az volt:
A-zooma. A-zooma uralta a világot. Réz-
2018.07.24. 21:04:51

vitorlákkal és bronz hajtóművekkel hajtott
hajói bejártak számos tengert, amelyek egy
része manapság szárazföld. A léghajói az-
zal a biztonsággal és gyorsasággal mozog-
tak a levegőben, amelyet az önök léghajói
még nem értek el. A világon megtermelt
javak csak úgy özönlöttek A-zoomába, és
az uralkodói önhitté és büszkévé váltak.
A-zooma és a meghódított országok szol-
gasorba vetett tömegei időről időre fellá-
zadtak. Ilyenkor felvonultatták ellenük
a halált és pusztulást lehelő vaskocsikat,
míg a levegőből a fenséges hajók sárga kö-
döt zúdították rájuk...
Zoro elhallgatott pár pillanatra, de aztán
tovább beszélt:
– Hát így uralkodtunk tízezer éven át,
mígnem a tudósok, akik megalkották a
pusztító gépezeteket, félni kezdtek, mert
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 103
GALAKTIKA
2018. augusztus
maguk a szolgák is elkezdtek titkos labora-
tóriumokat építeni. Mi, a tudomány papjai
előre láttuk az elkerülhetetlen katasztrófát.
Valaha, a messzi múltban megszabadultunk
a testünktől... – Zoro az amerikaiak csodál-
kozásának jelei láttán elmosolyodott. – Nem,
nem tolószékben ülő nyomorék vagyok. Ez
a henger nem tartalmaz hús-vér testet. Egy
mechanikus szívet rejt, ami mesterséges vért
pumpál át a fejemen. Ezt a vért egy különle-
ges eljárással tisztítjuk, amit most nem fo-
gok ismertetni. A henger egyben tartalmaz
bizonyos eszközöket, amelyeket a gondolata-
immal irányítok, és amelyek az emberi lábat
és kezet helyettesítik. Csakis baleset miatt,
illetve bizonyos létfontosságú anyagok hiá-
nyában halhatok meg.
A zsoldosok megint csak elámulva me-
redtek rá.
103
2018.07.24. 21:04:51
 GALAKTIKA
2018. augusztus
– Úgy érti – bökte ki nagy nehezen Miles
–, hogy a fejét leszámítva, maga teljes egé-
szében... egy gépezet?
– Gyakorlatilag, igen. A Belső Rejtély
tudós-papjai ezzel a módszerrel hosszab-
bították meg az életünket. Háromezer éves
voltam, amikor... de elég ebből! Nem fá-
rasztanám önöket annak leírásával, hogy
a szolgák hogyan ástak járatokat A-zooma
felszíne alá, és hogy a gazdáik hogyan ma-
radtak alul az atom erejével szemben. Elég
annyit mondani, hogy egy szigeten megépí-
tettük a mi hatalmas épületegyüttesünket
– vagy alagutaknak is nevezhetik ezeket
–, amit aztán elzártunk a külvilágtól, és
bejáratokat teremtettünk, amelyeken a ten-
geralattjárók egy sor automata zsilipen át
juthatnak be és ki.
Nagyjából ebben az időben a kísérleteink
során feltártuk a létezés egy másik birodal-
mát, aminek magasabb a rezgésszáma, mint
a Földé. Áthoztuk a munkásainkat ebbe az
új világba, ahol megépítették Apex városát,
és a palotát, amelyben jelenleg tartózko-
dunk. De sajnálatos módon nem hoztunk
magukkal fegyvereket, és itt nincsenek sem
anyagaink, sem megfelelő gépeink, sem
gyáraink ahhoz, hogy fegyvereket állítsunk
elő. Ugyanakkor, a munkásaink, akik már
A-zoomában is istenként tiszteltek minket,
évezredeken át nem lázadoztak. Megszü-
lettek, megöregedtek és meghaltak, de mi
éltünk, és élni fogunk az örökkévalóságig.
Ezenfelül a szolgáink Apex városában sza-
badabbak voltak, mint korábban bármikor,
mivel csupán a laboratóriumainkat kell
ellátniuk bizonyos nyersanyagokkal, és ez-
zel máris biztosíthatják azt a vérkészletet,
amitől az életünk függ. Ám az utóbbi idő-
ben megismerkedtek és összefogtak ennek
a világnak az eredeti lakóival, a zöld embe-
rekkel...
104 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 104
•
A zöld emberek! Mintha ez a kifejezés vala-
milyen jelzés lett volna, szörnyű dolog tör-
tént. Egy távoli árnyékból karcsú és förtel-
mes szörnyeteg ugrott elő. Miles döbbenten
nézte, és az az érzése támadt, hogy a lény,
mialatt feléjük szökken, tovább növekedik.
Hihetetlenül vékony volt, bár a fejénél va-
lamivel vastagabbra duzzadt. Két gömbölyű
szeme között vékony kötélre emlékeztető
test vonaglott. A feje legalább tizenkét láb
magasságban lebegett Zoro felett.
– Vigyázzon! – kiáltotta Miles.
Zoro tolószéke megmozdult, de már ké-
sőn. A ruganyos kígyótest ráfonódott a fér-
fi hengerforma tartályára, és annál fogva a
levegőbe rántotta a tolószéket, a gazdájával
együtt.
– Lőjenek! – ordította Zoro.
Miles tüzelt. A lövedék átrepült a hihetet-
lenül vékony testen, és egy távolabbi oszlop-
ba csapódott. Ward is tüzet nyitott, és jobb
eredményt ért el. A lény egyik szeme szét-
fröccsent, akár egy üveggömb. A golyózápor
hatására a szörnyeteg megingott, és éles ri-
koltást hallatott. Zoro fejjel lefelé himbáló-
zott. Ha ebből a magasságból lezuhant vol-
na, valószínűleg belehalt volna.
Ám a teremtmény nem ejtette el. Éppen
ellenkezőleg, noha a haláltusáját vívta, még
nagyobb erővel szorította az áldozatát. És a
két amerikai ekkor megint valami hihetet-
len dolognak lett a szemtanúja. A szörnyeteg
zsugorodni kezdett. Az imént még hosszú
teste gyors ütemben rövidült, közben egyre
vastagabb lett, míg végül egy legfeljebb hat
hüvelyk hosszúságú, kígyószerű lény holt-
teste hevert a padlón!
– Te jó isten! – zihálta Miles.
Zoro, aki sértetlenül úszta meg a halálos
veszélyt, a zsoldosokra fordította azt a külö-
nös színű szemét, aztán a teremtményt nézte.
2018.07.24. 21:04:51

– Ez egy tah-a-la – mondta halkan –, és
minden bizonnyal akkor jött be ide, amikor
önök. A zöld emberek gyakran befogják, és
kiképezik őket vadászatra. Amikor készül-
nek lecsapni a prédára, a testük hihetetlen
mértékben megnyúlik.
Zorón nem látszott, hogy megrázta volna
az eset, és elhessegette néhány társát, akiket
a fegyverdörgés csalt oda. A két amerikai
sokkal jobban megijedt.
– Talán a veszély még nem... – szólalt meg
Ward.
– Nincs veszély – vágott közbe Zoro. – Tu-
dom, hogy nincs több tah-a-la a teremben,
mivel ezek a lények egymás segítségére siet-
nek, ha egyikük felsikolt. Ami pedig a külső
támadásokat illeti, a laboratóriumok védet-
tek mindennel szemben, amivel a munkások
rendelkeznek. A fegyvereik gyengék – a zöld
emberek közönséges fabunkókat használ-
nak. Nem, nem a támadásaiktól tartunk,
hanem attól, hogy nem hajlandók ellátni
minket készletekkel. Isteneknek tekintenek
minket, és a készletek átadása valaha vallá-
si rítus volt. De most már kételkednek a mi
isteni mivoltunkban, és nem engedelmes-
kednek az utasításainknak, nekünk pedig
nincsenek eszközeink ahhoz, hogy megbün-
tessük őket. És mindezért Spiro a felelős.
– Spiro? – kérdezték egyszerre a zsol-
dosok.
– Ő az, akit magunk közé emeltünk Bah-
koo tragikus halálakor, amit az okozott, hogy
túl mély álom telepedett rá a templomban.
Egyesítettük Spiro fejét néhai társunk me-
chanikus testével. Korábban két alkalommal
is megtettük ezt Apex lakóival, és honnan is
tudhattuk volna, hogy Spiro haragudni fog
érte? Igaz, szerelmes volt Ah-eedába, de a
férfi testi vágyai elhalnak, ha elpusztul az
organizmus, amelyben megszületnek. Spiro
három éven át közöttünk élt a laboratóriu-
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 105
GALAKTIKA
2018. augusztus
mokban, elsajátította a Fejek tudását, aztán
pedig – Zoro arca elkomorult – leleplezett
minket a munkásaink előtt. Noha érzékel-
tünk bizonyos fokú elégedetlenséget, sosem
mertek volna nyíltan dacolni velünk, ha ő
nem szítja fel bennük a tüzet. Elmondta ne-
kik, hogy az átkaink nem okoznak kárt sen-
kinek, hogy mi csupán emberfejek vagyunk,
mint ő maga is, és meghalunk, ha nem adják
meg nekünk mindazt, amire a vérünk meg-
újításához szükségünk van.
Ám az engedetlenségük kegyetlen és go-
nosz dolog – kiáltotta hirtelen Zoro. – Elsza-
kad az évezredes szokásoktól, és egyenesen a
létezésünk gyökereire mér csapást. Így aztán
tanácskoztunk, és elküldtük két társunkat a
Földre, hogy szerezzenek embereket és fegy-
vereket, hogy rákényszerítsük a szolgáinkat
arra, teljesítsék a kötelességüket. Éveken át
figyeltük a Földet, láttuk ezernyi civilizáció
felemelkedését és bukását, tanulmányoztuk
Amerikát, mialatt mind nagyobb hatalomra
és befolyásra tett szert. Így aztán Ameriká-
ba küldtük Solinót, azon az alagúton át, ami
még most is létezik az Atlanti-óceán mé-
lyén...
– Ő pedig felbérelt minket – szólt közbe
Ward. – És elhozta a csapatot az alagúton át
azzal a tengeralattjáró-kocsival, aztán...
– Önök ketten beléptek a kristálykamrá-
ba – fejezte be a mondatot Zoro. – A kamra
bizonyos sugarakkal és vegyületekkel átala-
kítja a rezgést. Amikor becsukták az ajtót,
működésbe hozták a kamrát, ami átrepítette
a testüket egy fogadóállomásra, ami ezen a
síkon van, és ami integrálta önöket ebbe a
világba.
Ezek szerint nem az óceán mélyén jártak.
Egy – micsoda őrült gondolat – másik anya-
gi világba kerültek át!
– Spiro megsejtette, hogy mit tervezünk
– folytatta Zoro. – Körülzáratta a laborató-
105
2018.07.24. 21:04:51
 GALAKTIKA
2018. augusztus
riumokat, és egy kristálycsövön át bejutott
az alagútba, ahol feltépte a sínt, és kisiklatta
a tengeralattjáró-kocsit. De ez a gyalázatos
tette csak részben aratott sikert. Önök ket-
ten életben maradtak. Itt vannak, és készek
hűségesek maradni hozzánk és harcolni ér-
tünk.
– Készen állunk a harcra – erősítette meg
Miles és Ward. Kétségkívül szokatlan hely-
zetbe kerültek, amit nem is értettek világo-
san, de a zsoldos katonák egyszerű törvényei
szerint éltek: harcoltak azért, aki fizette őket,
és amíg megkapták a fizetségüket, hűségesek
maradtak.
– Akkor nincs vesztegetni való időnk –
jelentette ki fennhangon Zoro. – A vérünk
máris gyengül. Térjenek vissza a kisiklott
járműhöz, és hozzák el a fegyvereiket!
– De hogyan?
– Az egyik szomszédos helyiségben van
egy utazócső.
Követték Zorót egy sor, sárga fénnyel meg-
világított, magas termen át, mígnem megér-
keztek abba, amelyben a többi Fej gyüleke-
zett. Zoro pergő iramban beszélt hozzájuk
a maga furcsa, dallamos nyelvén. Aztán
odavezette a két amerikait a helyiség hátsó
részében álló kristálykamrához, és megkérte
őket, hogy lépjenek be. A vibráló fény szelí-
den simogatta a tagjaikat.
– Amikor becsukom az ajtót – mondta
Zoro –, szempillantás múlva az alagútban
találják magukat. Szálljanak be az egyik ott
várakozó kocsiba, és utazzanak a roncshoz!
– Gyorsan, de részletesen elmagyarázta, ho-
gyan tudják működtetni a járművet, majd
hozzátette: – Vegyék magukhoz a fegyvere-
iket, és jöjjenek vissza! Megértették?
Ward és Miles bólintottak.
– A munkásoknak nincsenek olyan fegy-
vereik – folytatta Zoro –, amelyek felérnének
106 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 106
a géppuskákkal és a bombákkal. Azt csinál-
hatnak velük, amit akarnak. Ne feledjék,
hogy az életünkért harcolnak, és ha meg-
mentenek minket, gazdag jutalomban lesz
részük. Ne féljenek semmitől!
Az ajtó bezárult. A következő pillanatban
erős fény villant, amit teljes sötétség köve-
tett, aztán Ward és Miles az áttetsző falon
átnézve a halvány fénnyel derengő, víz alatti
járatot látták. Hirtelen mindaz, ami az előző
órák alatt történt velük, egy álom, egy illúzió
termékének tűnt. Ward lendületesen meg-
rázta magát, és megszólalt:
– Azt hiszem, ez eléggé valóságos volt.
Gyerünk, nézzük meg, be tudjuk-e indítani
valamelyik kocsit!
Elszáguldottak a roncshoz, és gond nél-
kül visszatértek a végállomásra. A géppuskát
időközben összeszerelték, a vállukra vetett
hevederen gázbombák sorakoztak.
– Jól van – mondta rekedtes hangon Mi-
les. – Mehetünk!
Megint beléptek a kristálykamrába. Is-
mét erős fény villant, amit sötétség követett.
A  következő pillanatban ott álltak abban
a teremben, amelyből a zöld emberek ki-
kergették őket – de most azért jöttek, hogy
szembenézzenek az ellenséges óriások töme-
gével.
– Ne lőj, Kölyök! – kiáltotta Ward. – Ne
gyilkoljunk feleslegesen, annak semmi értel-
me! Kínáljuk meg őket a bombákkal!
A könnygáz-támadás összezavarta és
megrémítette a zöld embereket. Hamarosan
megtörtek és elmenekültek.
– Utánuk! – lihegte Ward. – Kergessük
meg őket!
A harci lázban égő zsoldosok beértek egy
nyitott térre. Kevés idejük volt arra, hogy
megcsodálják a különös épületeket és a még
furcsább szobrokat. A zöld óriásoknál sokkal
2018.07.24. 21:04:51

alacsonyabb emberek tartottak feléjük, elő-
reszegezett fegyverekkel, amikről semmit
sem tudtak. A csapat mögött egy másik je-
lent meg, és amögött egy harmadik. Egyre
csak futottak és futottak Ward és Miles felé,
és a könnygázzal nem sikerült megállítani a
rohamot.
– Jól van! – kiabálta Miles. – Ezek ólmot
akarnak!
A géppuska golyózáport okádott. A bar-
na bőrű emberek az első sorozat hatásá-
ra megtorpantak. A második szétszórta
őket, akár a szélroham a pelyvát. Miles
és Ward nem sajnálták a sárga kövezeten
fekvő halottakat és sebesülteket. Ez volt a
munkájuk, a zordon szakma, amelynek a
mestereivé váltak az évek folyamán. Fran-
ciaországban, Nicaraguában és Mexikóban
sokkal rosszabb dolgokat is láttak. Megin-
dultak a menekülő ellenség után. Átvágtak
a téren, aztán egy fákkal szegélyezett, hos�-
szú folyosóban nyomultak előre. Egy másik
világban vagy dimenzióban jártak, de a fák
úgy pontosan úgy néztek ki, mint a Föld
trópusi erdőinek fái.
A fő alagútból és az oldaljáratokból ha-
marosan eltűnt a tömeg, és a kiáltozás is
elhalt. Miles és Ward megálltak egy fölébük
hajló fal tövében, és megtörölték az arcukat.
– Gyors munka volt, az biztos – állapítot-
ta meg Ward, de szinte még be sem fejezte a
mondatot, amikor a fal rájuk dőlt. Mindket-
ten kemény ütést kaptak védtelen fejükre, és
elvesztették az eszméletüket...
Mindketten kiemelkedtek az ájulás mélysé-
ges feketeségéből. Először azt hitték, vis�-
szakerültek oda, ahol Zoro és a társai éltek.
Aztán, amikor ködös elméjük teljesen ki-
tisztult, rájöttek, hogy egy óriási csarnok-
ban vannak. Rövid tunikát viselő, barna
bőrű férfiak vették körül őket, valamint zöld
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 107
GALAKTIKA
2018. augusztus
óriások, akik csakis ágyékkötőt viseltek, és
rövid bunkókat lóbáltak. Az óriások harago-
san nézték őket, a barna bőrű férfiak pedig
bosszúszomjasan. De a gyilkos vágyaiktól
hajtott teremtményeket féken tartotta a do-
mináns Fej, ami egy tolószékre szerelt fém-
hengerből emelkedett ki. A zsoldosok döb-
benten bámulták. Nem Zoro feje volt.
Ez csakis Spiro lehet – gondolta csügged-
ten Miles és Ward.
A fellázadt munkások gyűrűjében, azok
vezére előtt álltak!
Spiro, mert valóban ő volt az, elszántsá-
got és könyörtelenséget sugalló tekintettel
figyelte őket. Nem beszélt olyan folyékonyan
angolul, mint Zoro, és az akcentusa miatt
nehezen lehetett érteni a szavait.
– Maguk, amerikaiak egy másik világ
teremtményei, eljöttek ide, hogy a Fejek pa-
rancsára, aranyért cserébe gyilkoljanak és
pusztítsanak. – Elhallgatott egy pillanatra,
majd folytatta: – Én, aki három éve tanul-
mányozom az országukat, megtanultam a
nyelvét, megismertem a történelmét, nem
hiszem el, hogy a lakói képesek ilyen aljas-
ságra.
Megint elhallgatott, és Ward szenvedélye-
sen kifakadt:
– Igaz, hogy azért jöttünk ide, hogy pén-
zért harcoljunk, de éppen maga beszél al-
jasságról? Nem maga fordult a Fejek ellen, a
jótevői ellen, immár a fivérei ellen? Azok el-
len, akik maguk közé emelték? És nem maga
vezeti a lázadást? Nem maga vette rá a mun-
kásokat, hogy megtagadják a Fejektől azokat
az anyagokat, amelyek nélkül nem élhetnek?
Nem maga készül gyilkosságokat elkövetni?
Spiro elgondolkodva nézte őket, majd
visszakérdezett:
– Lehetséges, hogy önök nem tudják, mik
azok az anyagok? Hát akkor figyeljenek,
mert most elmondom a förtelmes igazságot.
107
2018.07.24. 21:04:51
 GALAKTIKA
2018. augusztus
A történelmünk hajnala óta eddig a mostani
pillanatig a Fejeket az a vér tartja életben,
amit több ezer apexi ereiből szívnak ki, újra
és újra!
Az amerikaiak elsápadtak.
– Ezt hogy érti? – suttogta Ward.
– Úgy értem, hogy azt a mesterséges vért,
amit a mesterséges szívek pumpálnak át a
Fejek agyán – felelte Spiro, és keserűen fel-
kiáltott: – És igen, most már az enyémen
is! Szóval, ezt emberi vérből állítják elő. Az
emberi vér az alapja. És hogy hozzájussa-
nak, minden apexinek le kell adnia az előírt
mennyiséget a templomban. Ez az eljárás
lassan, de biztosan megcsapolja a nép élet-
erejét. Az apexiek felismerték ugyan ezt, de
félnek elszakadni a szokásoktól. Mert isten-
ként imádják a Fejeket. Mert amikor az iste-
nek megszólalnak, a szentségtörők szörnyű
halált halnak.
Miles és Ward megborzongtak.
– Valaha én magam is – folytatta Spiro –
bevádoltam a szentségtörőket, és szentnek
tartottam azt, hogy mindenkinek adni kell
egy kis vért a hatalmasoknak. Aztán, egy al-
kalommal, arra tértem magamhoz, hogy én
is Fej vagyok. Először nem értettem. Szerel-
mes voltam Ah-eedába, és... egy gépezet ké-
pes párosodni? De igaz az, hogy a szerelem
java részben vágy, és a vágy a testben szüle-
tik. A test halálával a vágy is elhal. És meg-
lehet, hogy a büszkeség és a becsvágy veszi
át a helyét. Ám akadtak pillanatok, amikor
emlékeztem elvesztett férfi mivoltomra, és
Ah-eedáról álmodoztam. Igen, bár a Fejek
laboratóriumaiban olyan csodákat láttam,
amelyek létezését máskülönben nem hittem
volna el, bár megismertem az önök világát,
és tanulmányoztam a nyelvét és történel-
mét, bár istennek tekintettek, és örök élet
várt rám... mindazonáltal, jól láttam, hogy a
népem ereje egyre fogy.
108 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 108
Spirónak itt elakadt a hangja, de rögtön
összeszedte magát, és tovább beszélt:
– Ezzel a felismeréssel szemben mit ér a
halhatatlanság és a hatalom? Kárpótolhat-
nak egyetlen órányi életet és szerelmet? So-
kat töprengtem. Aztán egy napon, a temp-
lomban ránéztem az arcára annak a lánynak,
akinek éppen készültek lecsapolni a vérét, és
felismertem Ah-eedát. Abban a pillanatban
meggyűlöltem a magukat isteneknek kiadó
gonoszokat, akik megfosztják életerejüktől
megtévesztett munkásaikat. Igen, felébredt
bennem a gyűlölet, és tettekre sarkallt. Így
lettem én az, aki lelepleztem a Fejeket, és fel-
lázítottam a népet!
Spiro megint elhallgatott, és ezúttal nem
folytatta. Miles és Ward elszörnyedve nézték
őt, és egy idő után Miles felkiáltott:
– Nem tudtunk erről! Még csak nem is
gyanítottuk! Ha tudunk róla, sosem harcol-
tunk volna azért, hogy fennmaradjon egy
ilyen iszonyatos dolog!
– Mindazonáltal, harcoltak érte – vála-
szolta megingathatatlanul Spiro. – Sokan
meghaltak, és még többen megrémültek.
A  babonát, a hitet nehéz kiirtani. Máris
vannak köztünk olyanok, akik ismét azt
suttogják, hogy a Fejek istenek, és a fe-
nyegetéseiket beváltva démonokat idéztek
meg az alvilágból, hogy azok büntessék a
munkásokat, amíg nem jön el ismét az idő,
hogy átadják a vérüket a templomban. De
én tudom, hogy a vér nélkül a Fejek nyo-
morúságos halált fognak halni, és a nép
megszabadul azoktól a kegyetlen vámpí-
roktól. Igaz, én is meg fogok halni, de az
nem baj. Boldogan halok meg. Így aztán,
hogy az elnyomottak többé ne áldozzák
vérüket az uraiknak, hogy megmutassuk
nekik, önök halandók, és a Fejeknek nincs
hatalmuk megmenteni a megidézett dé-
monokat, meg fogjuk ölni önöket a nagy
2018.07.24. 21:04:51
 GALAKTIKA
2018. augusztus

palota előtti téren. Igen, önöknek is meg

kell halniuk a népért! A 22. SZÁZADBAN MÁR
Miles és Ward megkötözve és magatehe- MINDENKI
tetlenül feküdtek a hátukon az apró kamra TELEPORTÁLÁSSAL
erős félhomályában, és volt idejük a kétség-
beejtő helyzetükön töprengeni. Spiro azt KÖZLEKEDIK.
mondta, késlelteti a kivégzést, amíg Apex
munkásai összegyűlnek, hogy a tanúi le- DE MI TÖRTÉNIK, HA VALAKI
gyenek. Először küzdöttek, hogy meglazít-
sák a kötelékeiket, de csak annyit értek el,
KÖZBEN VÉLETLENÜL
hogy azok még szorosabbak lettek. Aztán MEGKETTŐZŐDIK?
megpróbálkoztak azzal a trükkel, hogy
egymáshoz gurultak, hogy az ujjaikkal ki-
bontsák a másik kötelékének csomóit. Egy
emlékezetes alkalommal, Törökországban
így sikerült kiszabadulniuk az ellenség fog-
ságából. Ám a kísérleteik rendre kudarcba
fulladtak. A kamra padlója sima volt, és
nem találtak egyetlen kiálló élt sem, ame-
lyen elvághatták volna a köteleket.
Végül teljesen kimerültek, és feladták.
Mindketten ugyanarra gondoltak: valóban
arra ítéltettek, hogy ebben a különös világ-
ban haljanak meg? Valóban soha többé nem
láthatják a Földet? Igen, egy zsoldosnak szá-
mítania kellett arra, hogy szembekerül a
szakmája hátulütőivel, de így is durva meg-
rázkódtatáson mentek keresztül. Hosszas
hallgatás után Ward megszólalt:
– Honnan tudhattuk volna, hogy a Fejek a
munkások vérén élnek?
– Jelentett volna bármilyen különbséget,
ha tudjuk? – kérdezett vissza Miles.
– Talán nem – ismerte el Ward, és meg- N YA K T ÖR Ő S F-K A L A ND
próbálta megvonni a vállát, de még ez sem
nagyon sikerült. – Végül is, harcoltunk már E GY M A GYA R S Z Á R M A Z Á S Ú
olyan rendszerek fennmaradásért, amelyek A ME R IK A I S Z E R Z Ő T ŐL .
nem jobbak ennél. Egy faj vérének lecsapo-
lása és a munkája gyümölcseinek elrablása
között nincs nagy különbség, legfeljebb a fo- R E N D E L D M E G I T T:
kozatok tekintetében. W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
Retro: Apex Fejei 109
R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
MEGKETTŐZŐDIK?

094-112-flagg.indd 109 2018.07.24. 21:04:54

 GALAKTIKA
2018. augusztus
– De olykor népek felszabadulásáért har-
coltunk! – tiltakozott Miles.
– Igen. Szeretek erre gondolni. Jó érzés,
hogy van valamink, amit majd felmutatha-
tunk a végelszámolásnál – felelte Ward, és
borúlátón hozzátette: – És úgy tűnik, most
eljött a mi időnk.
Már jó ideje nem beszélgettek. Komor hall-
gatásba merülve vártak. Végül mindket-
ten elaludtak, és arra ébredtek nyugtalan
álmukból, hogy gyenge fény világít a sze-
mükbe.
– Mi ez? – mordult fel meglepetten Ward.
– Csss... – felelte valaki lágy, halk han-
gon. Aztán, amikor a szemük hozzászokott
a világossághoz, csodálkozva látták, hogy
egy fiatal lány áll előttük, a kezében fáklyá-
val. Lélegzetelállító szépség volt. Kékesfe-
kete haját egyenesen hátrafésülte alacsony,
széles homlokából, hibátlan bőre olyan
sötét volt, mint egy egyiptomié. És az öltö-
zéke is hasonlított azokhoz a viseletekhez,
amiket Miles az ókori Egyiptom lakóit áb-
rázoló képeken látott. Apró keblét fényesen
csillogó, színes lemezek takarták, csupasz
alkarján és karcsú bokáján karkötők csi-
lingeltek, míg a derekán térd alá érő, erős
szövetből szabott szoknyát viselt. A bal ke-
zében tartotta a fáklyát, a jobban pedig egy
karcsú tőrt. A kalandorok egy dermesztő
pillanatig azt hitték, a lány azért jött, hogy
végezzen velük. Ám a viselkedése azonnal
eloszlatta a félelmeiket. Térdre ereszkedett
mellettük, és azt mondta neki:
– Ne rettegjetek! Ah-eeda nem árt nektek.
Ezek szerint Ah-eeda jött el értük, a lány,
akiről Spiro beszélt. Miles és Ward csodál-
kozva bámulták a gyönyörű teremtést, és a
bensőjükben új remény áradt szét. A lány
kérdéseket tett fel. Nem beszélte folyékonyan
az angolt, és gyakran kellett a saját nyelvén,
110 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 110
vagy éppen kézjelekkel kifejeznie magát. De
Miles és Ward számára – akik semmit sem
tudtak arról, hogy az apexieket mire tanítják
az uraik, már az is egy csoda volt, hogy Ah-
eeda meg tud szólalni angolul.
– Igaz, hogy ti egy másik világból jötte-
tek? – kérdezte halkan.
– Igen.
– És azért jöttetek, hogy rákényszerítsé-
tek a népemet arra, hogy a vérét adja a Fe-
jeknek?
– Nem, ez nem igaz. Nem tudtuk, hogy
ezért harcolunk. Ha ismertük volna az igaz-
ságot, visszautasítottuk volna a Fejek aján-
latát.
– Akkor, ha kiszabadítalak titeket, vis�-
szatértek a saját világotokba, és többé nem
harcoltok a népem ellen?
Mindketten élénken bólogattak.
– Ó, annyira örülök! – kiáltotta Ah-eeda.
– Nem akartam, hogy meghaljatok! – Miles-
ra nézett. – Láttalak ezen a délutánon, ami-
kor Spiro előtt álltál – mormolta alig hallha-
tóan, és gyorsan elvágta a köteleket.
Kellett némi idő, hogy a tagjaikban ismét
meginduljon a vérkeringés. Mialatt erre vár-
tak, Miles nyugtalanul megkérdezte:
– Hányan őrzik az ajtót?
– Tizenketten. De wong-wót játszanak a
kinti kamrában, és soolát isznak – válaszol-
ta a lány, közben mutogatta is, hogy mire
gondol. – Egy titkos alagúton jöttem ide. De
most, hogy végre tudtok járni, siessünk! –
tette hozzá, és félénken megfogta Miles ke-
zét, a zsoldos pedig megérezte, hogy a meleg
ujjak érintésétől a vére még gyorsabban tó-
dul át az erein.
Először egy hosszú járatban futottak.
Aztán többször is áttértek más alagutakba,
sötét szakaszokon vágtak át, valamint két
alkalommal el kellett rejtőzniük egy árnyé-
kos sarokban, míg Ah-eeda merészen előre-
2018.07.24. 21:04:55

ment, és váltott néhány szót azokkal, akik-
kel találkoztak, de az út java részét csendes
és elhagyatott helyeken tették meg. Végül
megérkeztek egy alacsony ajtóhoz, ami egy
keskeny utcára nyílt, és a lány eloltotta a
fáklyát.
– Hogy visszatérhessünk a saját világunk-
ba, előbb el kell érnünk a Fejek Palotáját –
mondta Ward.
– Odavezetlek titeket – ígérte Ah-eeda
bólogatva. – De sietnünk kell. A munkások
hamarosan összegyűlnek.
Miles és Ward sosem felejtették el azt a lé-
legzetelállító menekülést. A lány keskeny és
kanyargós sikátorokban vezette őket, sötét
épületek között, nyilván azért, mert kerülte
a nagyobb utakat, bár azokon kétségkívül
hamarabb célba értek volna. Már-már úgy
tűnt, gond nélkül meg tudnak szökni, ami-
kor hirtelen egy zöld óriás ugrott eléjük egy
ajtóból. A fáklyája fénye teljesen megvilágí-
totta a szökevényeket.
– Hóóó! – bömbölte a zöld ember, és úgy
rontott feléjük, akár egy feldühödött bika.
Úgy tűnt, a fajtája jellemző vonása az, hogy
minden bevezető nélkül, azonnal támad.
Futás közben eldobta a fáklyát. A hatalmas
testet nem lehetett megállítani. Az amerika-
iak fegyvertelenek voltak, és hely híján nem
hátrálhattak, így az óriás mindkettejüket a
kövezetre döntötte. És ezzel vége is lett volna
az összecsapásnak, de Ah-eeda, aki időben
félrehúzódott, felkapta a még égő fáklyát, és
nekinyomta a zöld óriás csupasz hátának. A
teremtmény ordított kínjában, és elengedte
a zsoldosok torkát, majd megégett háta felé
kapkodott mindkét kezével, és legurult az
amerikaiakról.
Azonnal talpra ugrottak, és a könnyű lép-
tű Ah-eeda mögött rohantak. A zöld óriás
üvöltései visszhangoztak körülöttük.
Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 111
GALAKTIKA
2018. augusztus
– A pokolba vele! – zihálta Ward. – A vá-
ros összes lakója a sarkunkban lesz!
A gondviselésnek hála, ebben a pillanat-
ban elérték a keskeny utca végét, ami egy
nagy térbe torkollott. Rohanva vágtak át
rajta, és végre-valahára berontottak a Fejek
Palotájába. A tágas csarnokok teljesen elha-
gyatottak voltak.
Elhaladtak a kristálykamra előtt, amely-
ben első ízben materializálódtak ezen a kü-
lönös világon, majd átmentek a távoli ajtón,
és végigsiettek a folyosón a fehér falig. A há-
tuk mögül máris hallották az üldözők hang-
jait, a tömeg egyre erősebb lármáját.
Ward az öklével verte a falat.
– Zoro! Zoro! Engedjen be minket! – kia-
bálta, és ebben a pillanatban a sokaság bezú-
dult a folyosóra. – Zoro! Zoro!
A fal épp időben, hangtalanul megnyílt.
Átugrottak a résen, és Miles a lányt is bevit-
te úgy, hogy félig cipelte, félig húzta. A fal
bezárult mögöttük, és többé nem hallották
az üldözőik dühödt kiáltásait, valamint a
talpak csattogását.
Zoro a nyílással szemben várta őket.
A  fémhengerből kimeredő, kopasz fej lát-
tán Ah-eeda félelmében Miles karjába
bújt. A többiek kicsivel távolabb várakoz-
tak, és valamennyien furcsának tűntek.
A jókora fejek oldalra billentek, a különös
színű szempárok fényesen csillogtak, vagy
elhomályosultak. Zoro függőlegesen tar-
totta a fejét, de látszott rajta, hogy csak
erőlködve képes erre. Az arca beesett és
sápadt volt.
– Igen... – mondta elhaló hangon – a
Fejek haldokolnak. Nem kell bevallaniuk,
hogy kudarcot vallottak. Az erőszak végül
mindig kudarcot vall. A munkásaink többé
nem adják nekünk a vérüket, és a vérük nél-
kül nem maradhatunk életben. Hamarosan
111
2018.07.24. 21:04:55
 GALAKTIKA
2018. augusztus
mindörökre eltűnik innen háromszázezer év
minden tudása és tapasztalata.
Miles és Ward már egy ideje nem érzett
mást a Fejekkel kapcsolatban, csakis meg-
vetést, de a tragikus végzet jelei láttán, Zoro
utolsó szavai hallatán csodálat és együttér-
zés viaskodott a szívükben más érzésekkel.
Ezek a hatalmas intellektusok már az özön-
víz napjai előtt is éltek, a haláluk perceiben
elhomályosuló szemük látta a Föld ősi biro-
dalmainak felemelkedését és bukását... Su-
mert, Babilont... A gondolat ostobaságnak
tűnt, és mégis, az elmúlással szembekerülve
százezer évnyi létezés nem tűnt fontosabb-
nak és jelentőségteljesebbnek egyetlen napi
életnél. Ward hirtelen odaugrott a kábán
pislogó Fejhez, megrázta, és rászólt:
– Zoro! Zoro! Velünk mi lesz? Hűségesen
szolgáltuk magukat, és most vissza kell tér-
nünk a Földre!
Zorónak szemmel láthatóan hatalmas
erőfeszítésébe került az, hogy válaszolni
tudjon.
– Menjenek a laboratóriumon túli kris-
tálycsőhöz! – mondta végül. – Az még mű-
ködik. Már elmondtam, hogyan vezethetik a
kocsikat. Javítsák meg a sínt! A zsilipek au-
tomatikuson nyílnak, és átengedik a kocsit
az óceánba, amikor megnyomja a kapcsolót.
A jutalmuk... – Zoro hangja elhalkult, a feje
oldalra billent. Aztán, mintha még valahon-
nan merített volna némi erőt, a kopasz fej
ismét függőleges helyzetbe lendült, a furcsa
színű szempár kitisztult, és Zoro mondott
valamit egy ismeretlen nyelven. Aztán a
szeme becsukódott, a feje lebillent, és többé
nem mozdult.
Az amerikaiak hirtelen félni kezdtek a
teremben tartózkodó, kísérteties alakoktól,
és kimenekültek a helyiségből. Tudták, hogy
Apex munkásai idővel betörnek majd a labo-
ratóriumokba, ahol holtan találják az ősöreg
112 Retro: Apex Fejei
094-112-flagg.indd 112
vámpírokat. És hamarosan maga Spiro is
meg fog halni – Spiro, a bosszúálló.
A kristálycsőhöz érve Miles megtorpant.
– Ah-eeda – mondta halkan és gyengéd-
ben. – Mi most visszamegyünk a Földre, de
soha nem foglak elfelejteni. Soha!
Egy pillanatig tétovázott, aztán előreha-
jolt, és megcsókolta a lányt. Ah-eeda azonnal
a karjába ugrott, és szenvedélyesen ölelte.
– Én is! – kiáltott. – Én is!
– Arról beszél – mondta Ward –, hogy ve-
lünk akar jönni. Mit szólsz hozzá?
– Isten a tanúm, milyen kísértést érzek,
hogy magammal vigyem – felelte Miles. –
De az bölcs dolog volna? Mit tud ő a Földről?
– Semmit – válaszolta Ward –, de abban
biztos vagyok, hogy szeret téged. És arra
gondoltál már, hogy miután segít nekünk el-
menekülni, többé nem lenne biztonságban a
sajátjai között?
Miles lehajtotta a fejét.
– Hát, rendben – mondta rövid töprengés
után. – Akkor legyen így! Esküszöm, hogy
boldog élete lesz mellettem.
És így végül hárman léptek be a kristály-
csőbe.
Szente Mihály fordítása
Francis FLAGG
Kanadai származású amerikai író, 1898-
ban született Henry George Weiss néven.
1927-ben kezdett publikálni az Amazing
Storiesban, első elbeszélése, a „The Machine
Man of Ardathia” egy, a 20. évezredből érke-
zett időutazóról szólt. Később folytatást is írt
hozzá „The Cities of Ardathia” címmel. A kö-
vetkező 20 év során körülbelül 30 ponyva-SF
sztorit adott el a kor magazinjainak. 1946-ban
bekövetkezett halála után jelent meg egy rö-
vid, füzetes története The Night People cím-
mel egy szökött bűnözőről, aki drogos kábu-
latban tesz utazást más bolygókra. Magyarul
először olvasható.
2018.07.24. 21:04:55
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
ARANY, PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON Szlovákia: 8 €
A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE. Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. ÁPRILIS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. MÁJUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚLIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER

325 326 327 328 329 330 331 332

NAGYVÁROSI KLÍMAVÁLTOZÁS A TRAPPIST-1 ÉS BOLYGÓI HÉLIUMBÁNYA A HOLDON ŰRKÖZPONT A DZSUNGEL MÉLYÉN NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK
INTELLIGENS ZOKNI AZ IGAZI ZOMBIK DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG TENGERVÍZBŐL IVÓVÍZ KLÍMA A PAPLAN ALATT VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK
EHETŐ ROBOTOK VIZES BOLYGÓ VISSZATÉRT AZ X–37B JÉGHEGYVONTATÁS ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA

+ + + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

SHINER
VERBA GA
Z IN ELŐFIZ
E
YU
HAKLIK
CHANDLER
MÁRKI + +
BUCKRAM Z IN ELŐFIZ
BOJTOR
SCHWEITZER Z IN ELŐFIZ
+
KARIKA
+
SAMAR
A

GA GA
TŐ

E E
AM

KOVÁCS SUHNER NELSON BOJTOR

CHANDLER
A

A
I

TŐ

TŐ

KERTÉSZ COLE
AM

AM
Á RA

VARGA
I

KAGANOV Plati naká BENTIVOGLIO KRUGLOV

Á RA

ÁRA

SAXEY LANDIS DAJCS

csak rtyával KOVÁCS Plati naká GAUT VEL HARTMAN Plati naká
SIMON
1000 Ft! JOHNSON ACSAI BRACKETT csak rtyával csak rtyával
JONES BOJTOR GA
Z IN ELŐFIZ
E ENGLAND GRANT 1000 Ft! BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP
A

TŐ

IN ELŐFIZ
AM

Z
GA
I

GÁRDONYI GRIFFITH E
IN ELŐFIZ IN ELŐFIZ
ÁRA

Sárdi
Z Z
A

GA
TŐ

GA E
AM

Fedina Rejtő Lovas

Plati naká

A
I

IAN R.

TŐ
TŐ

AM
ÁRA

rtyával
AM

csak IAN

I
I

JEFF LEWIS Plati naká

Á RA
1000 Ft!
MacLeod
ÁRA

Carlson Shiner
csak
1000 Ft!
rtyával
MARGIT csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával LÍDIA JENŐ LAJOS csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
Whates IN ELŐFIZ

Nemere
Z

Varga
GA E

Dragomán

A
Erdész Benedek KIJ KIR MICHAEL

TŐ
AM

IÁ RA
RÓBERT SZABOLCS
CSABA BÉLA ISTVÁN Johnson Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával

OLVASS A JÖVŐBE! 17325

OLVASS A JÖVŐBE! 17326

OLVASS A JÖVŐBE! 17327

OLVASS A JÖVŐBE! 17328

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS

333 334 335 336 337 338 339 340

ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN
KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE CSIP A BŐR ALATT 100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS?
EGY SUGÁRZÓ ELME ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE
DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA GYILKOS HŐSÉG ŰRVADNYUGAT

+ + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+ + + + +
KLAGES Z IN ELŐFIZ
MOMMERS
SCHOEN
DEDMAN
CZÖVEK
SCHIMEL
GARLAND
FEDINA
TOOCHEE
+ SCHWEITZER
BORLAN
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD +
KOVÁCH GA E
NELSON FILM FILM DOBRE FILM
KOVÁCS TONANI GOLD LUNGU BENEDEK
A

+
TŐ
AM

KÉPREGÉNY
I

SZÉLESI KÉPREGÉNY KALUGIN KÉPREGÉNY

Á RA

KÖRTVÉLYES WHATES HENDON GANSZOVSZKIJ JOBBÁGY HENDON

Plati naká YOSS CHOLNOKY
MISIN csak rtyával BOGDANOV SMALE JÓKAI WALLIS
FILM BARING
1000 Ft! BARTA
KÉPREGÉNY
Szélesi Orosz
Előfizet TAL M.
DARIO STEPHEN ALEKSZEJ CS őknek
AK Fedina ROBERT
Klein
Tonani Dedman Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet SÁNDOR Előfizet GYÖRGY Előfizet Előfizet
CS őknek CS őknek
IN ELŐFIZ

CS őknek CS őknek CS őknek

Z

Molnár
GA E
AK AK AK
Felméri AK AK
A

TŐ

1000 1000
AM

ANDREJ ILJICS JODI

Molnár Kiss Nemere RONIL 1000 1000 1000
IÁ RA

CSABA JUDIT ÁGNES

csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
ISTVÁN
Dajcs Ft!
Caine
Ft!
Taylor Ft!
PÉTER
Ft!
CSABA Ft!

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

Plati nakártyával
A SCI-FI LEGJAVA 18335

A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA 18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával
Plati nakártyával

Szeptemberi számunk várható tartalmából: SZ A 3

EP
T
42
.
az EMB szám
újs ER
Plati nakártyával

• Kusza bolygópályák
Plati nakártyával
ág
os 4-ÉT
ok
• Richard Chwedyk kisregénye ná ŐL
l!
• Richard Foss és Marija Galina novellái
• Titok a kráter mélyén – Haui József képregénye folytatódik

A betűmetsző utazása © 2018 by Hernád Péter • Light Chimes © 2013 by Matthew S. Rotundo
(Penumbra) • O sztrahe © 1992 by Kir Bulicsov (Fantakrim MEGA) • A Lélek útja © 2018 by Mészáros OLVASS A JÖVŐBE!

László • Ekzamen © 1979 by Szergej Drugal (Uralszkij Szledopüt) • Roman Predator’s Chimeric Odyssey
© 2009 by Claude Lalumière (Objects of Worship) • Párhuzamosok © 2018 by Gulisio Tímea • The
Heads of Apex ¤ 1931 by Francis Flagg (Astounding Stories) • The Black Flame ¤ 1939 by Stanley G.
Weinbaum (Startling Stories)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.07.24. 20:51:21

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

i
em ber :
ep t ben
A sz tika XL- a
ak rin
Gal szár Ka OLÓ
Hu R
A S TÁ s és Z IN ELŐFIZ
ÁR M ége díto
tt GA E
A H mesters elem for

TŐ
AM
A rt te
tes é történe

I
e

Á RA
ész s
term teremté
Gyémán
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18341

3 410133 243019

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.07.24. 20:50:26

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

A FEKETE LÁNG
Első fejezet
Büntetés, és ami utána jön
Thomas Marshall Connor a halálra készült.
A börtön káplánjának halk, duruzsoló
hangja ahelyett, hogy megnyugtatta volna,
csak egyre jobban idegesítette, s a halálra ítélt
férfi úgy érezte, lassan egyetlen összefüggő
gondolata sincs. Egyedül az volt világos számá-
ra, hogy tíz perc múlva villamosszékbe kerül,
amiért puszta kézzel agyonvert egy embert.
Connor huszonhat éves, briliáns fiatal-
ember volt, tele tervekkel és vitalitással – és
most meg fog halni. És ez a legkevésbé sem
érdekelte.
Többé már nem riasztották a hideg rácsok, a
feje tetején nyírt tonzúra, sőt még a nadrágján
vágott nyílás sem. Ezek most már csak a dol-
gok megváltoztathatatlan végkimenetelének
kézzelfogható bizonyítékai voltak.
A Fekete Láng
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2018. augusztus
A távoli jövőben
ébredve egy
időutazó
furcsa világgal
szembesül...
először nem érti,
a halhatatlanok
miért nem
boldogok...
Stanley G. Weinbaum
Most már csak ez a kevés számított – az,
ami a fizikai világból még körülvette.
Aztán felhangzottak az őrök közeledő lép-
tei, nyílt a cellaajtó, s a káplán abbahagyta a
zsolozsmázást. Thomas Marshall Connor kö-
zömbösen tűrte, hogy megáldják, aztán a két
őr kíséretében kisétált a cellából.
Fikarcnyit sem ellenkezett, amikor a szék-
be szíjazták, s akkor sem, mikor rögzítették
az elektródákat. Elmosódottan még hallotta a
szemtanúk ideges pusmogását és a kirendelt
újságíró ceruzájának sercegését.
El tudta képzelni, miket hord majd össze
róla a firkász: „megátalkodott gyilkos, aki
még a halál küszöbén sem mutat semmiféle
megbánást”.
De ez már nem rá tartozott.
Egyszerűen hátradőlt, és várt. Az, hogy ilyen
gyorsan és fájdalommentesen távozhat a földi
létből, szinte megkönnyebbüléssel töltötte el.
115
2018.07.30. 19:11:49
 GALAKTIKA XL
2018. augusztus
Nem látta, hogy a börtönigazgató mikor jelez,
s a kékes villanás is csupán egy pillanatig tartott.
Aztán semmi.
Szóval ilyen a halál.
Lassan és méltóságteljesen sodródott a stygiai
sötétségben, az örökkévalóság kortalan hullá-
main. Békét érzett, és végre – végre! – nyu-
galmat.
De vajon mi lehet az a messzi, halovány de-
rengés, ami úgy kacsingatott rá, akár egy távoli
csillag?
Fölfoghatatlanul hosszú idő után a fény
állandósulni látszott, ami egyre jobban bos�-
szantotta. Thomas Marshall Connor abból, ami
jelen állapotában volt – emlékek és bizonytalan
érzetek halmaza –, lassacskán ismét elkezdett
személyiséggé formálódni. Azzá a gondolkodó
entitássá, aki valaha volt, s hirtelen tudatára éb-
redt a fizikai fájdalomnak.
Magas, fejhangú sivítást hallott, s hűvös leve-
gő csapta meg az arcát.
A teste kimerülten hevert, de már nem volt
olyan élettelen, mint… ki tudja, meddig?
Mikor a sivítás ismét fölhangzott, Connor
lassan kinyitotta a szemét, és a sötétségbe fúr-
ta a tekintetét. Ami fokozatosan olyan nyers,
durva és szürke felületté alakult át a szeme előtt,
mint egy félkész betonfal.
Az eddig csak pislákoló fény pedig nappali
világossággá vált, ami a jobb válla fölött szü-
remlett be.
A következő, amit megérzett, az az ezernyi
foggal a testébe tépő hideg volt. Nem a tél hűvös-
sége volt ez, hanem a világűr fagyos borzongása,
amitől mintha még a vér is jeges vízzé vált volna
az ereiben.
Ennek ellenére úgy érezte, mintha teljesen
kiszáradt volna, és időről időre az a benyomása
támadt, hogy kívülről látta magát. Mintha a teste
nem is az övé lenne, csak valami szikkadt porhü-
vely, amibe be van börtönözve.
116 A Fekete Láng
115-202-xl.indd 116
Ismét fölhangzott a fejhangú visítás, amit apró
lábak dobogása követett. Connor szeretett volna
felülni, hogy jobban lássa, kik járhatnak odakint,
de a teste egyszerűen nem akart engedelmes-
kedni. Újra és újra nekirugaszkodott, s a sokadik
próbálkozását végül siker koronázta – szörnyű
reccsenés hallatszott, mintha több száz ősrégi
pergamenlapot szakítottak volna szét egyszerre,
de végül csak sikerült fölemelnie a jobb kezét.
Parányi mozdulat volt, mégis embertelen
mód kifárasztotta, így egy darabig ismét pihen-
nie kellett.
A következő kísérletét már hamarabb siker
koronázta, s a vonakodó test lassan ismét kezdte
elfogadni az elme utasításait. A kezek és a lábak
most már újfent az ő akaratának megfelelően
mozogtak, s tudta, ha sikerül egy kicsit kipihen-
nie magát, végre maga mögött hagyhatja ezt az
átkozott kriptát.
Mert most már biztosra vette, hogy egy sír-
boltban fekszik, és csak arról volt elképzelése,
hogy miért, de hogy mióta, arról nem.
Nagy nehezen sikerült előbb ülő helyzetbe
tornáznia magát, majd fölállt, és a falban táton-
gó hasadék felé botladozott. Itt elég volt a vállával
néhányszor nekifeszülni a köveknek, hogy eléggé
kiszélesítse a repedést ahhoz, hogy maga is átfér-
jen rajta. A törmelékdarabok kifelé és lefelé hul-
lottak, s egy kisebb lavinát indítottak útjára.
Kint napfény és fejhangú visítozás – egy gyer-
mek kétségbeesett kiáltozása – fogadta.
– Megint egy csontváz!
Connor már zihált az erőfeszítéstől, s miköz-
ben átpréselte magát a falon tátongó nyíláson,
újra meg újra a hasadó szövet zaját hallotta.
Aztán végre kint volt!
A következő lépéssel kicsúszott a lába alól a
talaj, s ő a törmelék nyomában bucskázott lefelé,
meg sem állt a domb aljáig.
Most már látta, hogy a talajmozgás összevissza
szaggatta a sírkertet – merthogy valóban egy
2018.07.30. 19:11:49

temetőben volt –, s feltehetően ugyanez a föld-
mozgás volt az is, ami megbontotta a kriptája
oldalát.
Bár a látása még mindig bizonytalan volt, a
körülötte félkörben álló kiskölyköket nem tudta
nem észrevenni. Szokatlan szabású, színes öltö-
zetet viseltek, és tátott szájjal, kimeredt szemmel
bámulták. Olyan borzadállyal, ami szinte ráfa-
gyott pufók kerubarcukra.
Visszaemlékezvén saját gyermekkora félel-
meire, Connor nem is értette, hogy nem mene-
kültek el azonnal a sírból előmászó lidérc láttán.
Tétován előrenyújtotta a kezét, és megpróbált
szólni – csakhogy azon kapta magát, a hangszá-
lai fölött még nem nyerte vissza az uralmat.
A félelmetes delej azonban, ami eddig moz-
dulatlanná dermesztette a gyerekeket, most
megtörni látszott, s az egyikük kétségbeesetten
fölsikoltott:
– Ááááá! Kísértet!
A kis társaság ugyanezt rikoltozva szaladt a
szélrózsa minden irányába. Egy pillanat alatt
eltűntek a domb mögött, s Connor egyedül ma-
radt.
Elkeseredetten nyögött föl, s a torkából fel-
törő mély morgás volt az első hang, amit képes
volt kiadni.
Először pillantott végig magán, és borzadva
konstatálta, hogy mi is volt az, ami elijesztette a
gyerekeket. A halotti lepel, az egyetlen öltözék,
amit a sírban is viselt, már rég elrongyolódott,
s a szennyes szövetcafatok alatt nem volt más,
csupán pergamenszáraz, megbarnult bőrrel
fedett csontok. A bőre olyan szorosan tapadt a
csontjaira, hogy még a legapróbbak is hibátlanul
kirajzolódtak.
Nem ember volt már, hanem valami élőholt
szörnyeteg egy sírbolt mélyéről, akit, ki tudná
megmondani, mi citált vissza a létezésbe.
Kétségbeesetten vonszolta magát a legköze-
lebbi víztócsáig, majd ott lehasalt, és akár egy
sebzett vadállat, szürcsölve inni kezdett.
A Fekete Láng
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. augusztus
Lassacskán a szédülése is elmúlt, már
nem émelygett, s most, hogy megnedvesítet-
te a torkát, már a hangképzés is könnyebben
ment.
Tisztult a látása is – bár ne tisztult volna!
Mert a víz tükréről egy pergamenszáraz, repe-
dezett bőrrel fedett csontkoponya bámult vis�-
sza rá, összeszikkadt, felpöndörödő ajkakkal,
melyek mögül megsárgult fogak vicsorítottak a
világra.
– Ó, istenem! – jajdult föl, s a hangja olyan
rekedt volt, akár a varjúkárogás. – Hol va-
gyok, és… mi történt velem?!
A tudata mélyén azonban ott motoszkált
valami – talán nem is gondolat, inkább csak
egy megérzés –, amitől ez az élő madárijesztő
úgy döntött, fölpillant az égre.
A menny boltozata ragyogó kék volt, tele
gyapjas, fehér felhőfoszlányokkal, s az az ál-
dott napfény ragyogott le rá, amiről azt gon-
dolta, többé már sosem fogja látni. A talpa
alatt földet érzett, az ujjai alatt zöldellő füvet,
s minden rendjén valónak látszott, az érzés
azonban, hogy valami egyáltalán nincs rend-
jén, továbbra sem hagyta nyugodni.
S nem csupán arról volt szó, hogy el sem
tudta képzelni, hogy kerülhetett egy temető
kellős közepére. Nem, ez az a fajta veszélyér-
zet volt, ami minden élőnek és létezőnek sa-
játja. Mert a benne lakozó biológiai óra abban
a pillanatban megállt ketyegni, ahogy a testén
végigcikázó áramütés végzett vele…
Mikor is?
Ahogy ott hevert a füvön, s a napsütötte
eget bámulta, kezdte érteni, hogy az idegen,
oda nem illő dolog ő maga.
– Elvesztem! – szipogta, akár egy kisgye-
rek, s legszívesebben sírva fakadt volna.
Sokáig hevert így, csöndben, mozdulatla-
nul, aztán egyszer csak léptekre lett figyel-
mes. Elgyötörten nézett föl, s egy csapat férfit
látott, akiket az egyik kiskölyök vezetett.
117
2018.07.30. 19:11:49
 GALAKTIKA XL
2018. augusztus
Mind rikító színű inget viseltek – vöröset,
kéket, violaszínt –, nadrág gyanánt pedig va-
lami keleties stílusú, buggyos alkalmatosságot.
Connor kétségbeesett erőfeszítéssel térdelt
föl, s könyörgőn nyújtotta feléjük hosszú kar-
mokban végződő csontujjait.
– Segítség! – hörögte emberinek alig nevez-
hető hangon.
A csupasz arcú, nőies férfiak megtorpantak,
és szent borzadállyal bámulták.
– Aszondi! – visította a gyerek. – Kísértet!
Meg van halolva!
Az egyik férfi közelebb lépett, s a tekintete
hol Connorra, hol meg a kripta oldalában tá-
tongó lyukra vándorolt.
– Mija’? – kérdezte.
Connor annyira erőlködött, hogy válaszolni
tudjon, hogy majd megpattantak a hangszálai,
de így is csak torokhangú hörgésre futotta tőle.
– ’zgáz! – morogta egy másik férfi. – Beteg?
Szunnyadós?
Halkan váltottak néhány szót, s a hangjuk
eközben ugyanolyan nőiesnek tűnt, mint az
öltözékük.
– Evanie! – jelentette ki aztán az egyikük. –
E’visszük Evanie-hez, ő bozorgános!
Félkörbe fogták Connort, majd óvatosan
fölemelték. Azt még érezte, hogy elemelkedik
a földtől, de aztán már ahhoz is gyenge volt,
hogy elfordítsa a fejét.
Sárga, kanyargós utat látott maga előtt, az-
tán mindent elnyelt a sötétség.
Mikor visszanyerte az öntudatát, már is-
mét falak közt volt, puha ágyban. Időről időre
mintha egy bronzbarna bőrű nő hajolt volna
föléje, angyalian finom arcvonásokkal, és va-
lami meleget és édeset – talán glicerint – itatott
vele.
Aztán mondott neki valamit azon a furcsa,
csonkolt angol nyelven, amiből Connor már
nem tudta kihámozni a mondandóját, mert
szerencsére mély, pihentető álomba merült.
118 A Fekete Láng
115-202-xl.indd 118
Második fejezet
Evanie, a boszorkány
Ezek után az álom és az ébrenlét szabálytalan
periódusai váltogatták egymást, szédüléssel,
hányingerrel és fájdalommal karöltve. A hát-
térben mintha valaki folyamatosan beszélt vol-
na, s bár a szavak ismerősnek tűntek, a jelenté-
süket mégis képtelen volt fölfogni.
Aztán egy napfényes nyári reggelen nem-
csak pillanatokra nyerte vissza az öntudatát
– hanem fölébredt. Kintről madárcsicsergés és
gyerekek kiáltozása szüremlett be, s egy dara-
big ebben gyönyörködött. A gondolatai tiszták
voltak, s világosan érezte, milyen gyenge és el-
esett.
Azt azonban még mindig nem tudta, hogy
hol van, sőt a saját kilétével kapcsolatban is vol-
tak homályos foltok az emlékezetében.
Az első, amin megakadt a tekintete, a saját
jobb keze volt. Csontsovány, pergamenszáraz
bőrrel borított, karmokban végződő alkalma-
tosság, ami csak távolról emlékeztetett emberi
kézre. S bármennyire is próbálkozott vele, csak
megmozdítani tudta, fölemelni még mindig
nem volt képes.
A szoba, ahol az ágya állt, tiszta volt, és
spártai egyszerűséggel berendezett. Sehol egy
kép vagy egyéb dekoráció, csupán az egyik fal
mellett állt néhány, alumíniumszerű fémből
készített szék, s egy ugyanilyen anyagú asztal,
rajta néhány rongyos, régi kötettel. A szem-
közti fal mellett egy fémszekrény tornyosult, a
mennyezetről pedig súlyos láncszemeken ab-
roncs-csillár függött.
Szólni próbált, de ismét csak erőtlen hörgés-
re futotta az erejéből.
Erre azonban kivételesen választ is kapott.
– Mija’? – kérdezte egy lágy női hang, s az
a mosolygós, bronzbarna bőrű leány hajolt fö-
léje, akit már mintha többször is látott volna
lázas vízióiban.
2018.07.30. 19:11:49

Ő is buggyos szárú nadrágot viselt, és szín-
ben hozzá illő, feltűrt ujjú zöld inget. Az öltö-
zék szinte semmiben nem tért el a férfiakétól.
– Mija’? – kérdezte ismét, és ezt annyira,
amennyire már Connor is értette. – Kiva’?
– Én… Thomas Connor vagyok.
– Hunna’?
– St. Louisból.
– Selui? ’zvan ’lég messze.
Messze? Hol a csudában lehet?
Aztán lassan elkezdtek visszaszivárogni az
emlékek: a bírósági tárgyalás… Ruth… a villa-
mosszék…
Ruth! A szőke hajú lány, akiért valaha bolon-
dult, akit feleségül kért, s aki följelentette, és min-
dent elkövetett, hogy villamosszékbe juttassa,
mert ő, Thomas Connor megölte a férfit, akit a
lány valójában szeretett.
Halvány emlékképek voltak, alig többek fájó
benyomásoknál, de kitörölhetetlenül beleégtek a
tudatába. Ahogy hazaért, és ott találta a menny-
asszonyát a legjobb barátja karjában. Ahogy a
dühtől szinte eszét vesztve támadt rájuk, s ahogy
a küzdelem végeztével ott állt a barátja mozdulat-
lan, kitört nyakú holtteste fölött a verandán…
Ezért jutott villamosszékbe.
De onnan hogy került abba a kriptába? Talán
valami isteni csoda folytán túlélte az áramütést?
Mert ha így van, akkor még nem töltötte le a
büntetését.
Ismét megpróbált felülni, s ahogy az izmai
nem engedelmeskedtek, dühében legszívesebben
sírva fakadt volna.
– El kell mennem innen! – motyogta. – Mu-
száj elmennem innen! Azaz… nem is. Végül is a
törvény szemében halott vagyok. Hivatalosan ki-
végeztek. Úgyhogy nem szabhatnak ki rám újabb
büntetést! Ebben az országban nem végezhetnek
ki valakit kétszer! Akkor… biztonságban vagyok!
Legközelebb a szomszéd szobából beszüremlő
hangokra ébredt. Valakik épp róla beszélgettek.
A Fekete Láng
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. augusztus
– Seluiból gyütt, aszondi – mondta egy férfi.
– Messzi va’.
– Úgy a’ – felelte valaki. – Aszondi szerencsés,
ho’ él. Gazdag lesz!
Ebből az egészből nem sokat értett, úgyhogy
hallgatózás helyett egy idő után inkább a kezét
próbálta emelgetni. Szörnyű erőfeszítések árán,
de sikerült néhány centit odébb mozdítania, s
látta, hogy már nem száraz és repedezett a bőre,
mi több, a csontokra mintha már leheletnyi hús
is tapadt volna.
A szája száraz volt, s ahogy nagy levegőt vett,
legyűrhetetlen köhögés kezdte csiklandozni a
torkát.
– Kaphatnék egy kis vizet? – kérdezte a lányt.
– Nem a’! – rázta meg a boszorkány a fejét. –
Vizet nem!
Azzal egy sűrű folyadékkal teli bögrét nyo-
mott a kezébe, hogy abból igyon.
Connor, miután legyűrte a bögre tartalmát,
azon kezdett tűnődni, vajon hová keveredhetett,
és kik lehetnek ezek a furcsa öltözékű, bizarr an-
golt beszélő emberek.
Úgy méregette a nőt, mintha valami egzotikus
idegen lenne, s meg kellett hogy állapítsa, a barna
bőrével és rézszínű hajával igazi szépség.
– Hogy hívják? – kérdezte a férfi.
– Evanie Sair. Evanie a bozorgán.
– Evanie, a boszorkány? – visszhangozta a fér-
fi. – Szép név, csak azt nem értem, miért hívják
boszorkánynak. Jövendőmondással foglalkozik?
– Nem ért – csóválta meg a fejét a nő.
– Szóval akkor… mivel foglalkozik?
– Bozorgánságga’ – mondta a nő magától érte-
tődően. – Megerősítni mások, meggyógyít…
Azzal a férfi karjára bökött.
– De ez a gyógyszer, amit öntől kaptam… ez
nem boszorkányság, hanem tudomány!
– Bozorgánság, tudomán’… ekkutya. Apám,
Evan Sair, a varázsló tanított – magyarázta a nő,
aztán hirtelen elkomorodott. – De muzsmá’ nem
é’. Amúgy hol a píze?
119
2018.07.30. 19:11:49
 GALAKTIKA XL
2018. augusztus
– Hát… a St. Louis-i bankban.
– O! – kerekedett el a nő szeme. – Baj! Selui
nem biztonság.
– Miért nem? – nézett rá Connor értetlenül. –
Csak nem volt egy újabb bankcsőd?
Ez megint olyasminek tűnt, amit a lány nem
értett, úgyhogy csak a fejét rázta.
– Ne’ biztonság – hajtogatta. – Urbs jobb. Sok-
kal. Amúgy… mikó’ alutt?
– Már hogy én? Múlt éjjel.
– Ne… hosszú alvás.
A hosszú alvás… Az emlékek félelmetes erővel
csaptak le rá, s hirtelen az jutott az eszébe, hogy
mielőtt villamosszékbe került volna, szeptembert
írtak – most pedig nyár közepére járt az idő.
Vajon mennyi ideig lehetett abban a kriptá-
ban? Hetekig? Hónapokig?
– Melyik évbe’ ment alunni?
– Melyik évben? Az utolsó emlékem 1938-ból
származik, természetesen.
– Nemtom – vonta meg a vállát a lány. – Ezt
nem ért. Most írunk 846.
Aztán a nő egy időre elment, s mikor vissza-
tért, akkor sem akart Connorral beszélgetni.
Eltelt egy nap, majd egy újabb, aztán egy harma-
dik, és Evanie Sair még mindig nem állt vele szó-
ba. Connor azonban folyamatosan figyelte, ahogy
másokkal beszélt, s lassacskán kezdte megérteni
ennek a csonkolt, bizarr angolnak a nyelvtani
szabályait.
És közben bőven volt ideje hihetetlen mene-
külésén töprengeni. A csodán, ami lehetővé tette,
hogy a villamosszék után is éljen.
Éljen és erősödjön, mert minden nappal egy
kicsit erősebbnek érezte magát.
Aztán az a pillanat is eljött, mikor Evanie is-
mét hajlandó volt beszédbe elegyedni vele.
– Éhes vagyol, Tom? – kérdezte, miközben va-
csorát készített. – Mingyá’ kész.
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! A Fekete Láng
115-202-xl.indd 120
– Ehen – felelte a kor újfajta nyelvtani sza-
bályainak megfelelően, s közben elbűvölve
figyelte a tűzhelyet, amin lángok nélkül is le-
hetett ételt készíteni.
– Evanie… Mióta vagyok én itt?
– Három hónapja – felelte a nő. – Nagyon
beteg voltál.
– És meddig aludtam előtte?
– Azt neked kell tudnod – vonta meg a
vállát Evanie. – Ahogy már mondtam, most
846-ot írunk.
– De mégis… miféle 846-ot? – fintorgott
Connor.
– Egyszerűen csak 846-ot. A Megvilágo-
sodás 846. esztendejét. Te mikor szunnyad-
tál el?
– Én 1938-ban – mordult föl Connor türel-
metlenül. – A Mi Urunk 1938. esztendejében.
– Ó! – kerekedett el Evanie szeme. – A Mi
Urunk? Ezalatt nyilván a Mestert érted. Csak
a Mester még közel sincs 1900 éves.
Connor nagyot nyelt, és próbálta türelme-
sen átfogalmazni a mondandóját. Merthogy
nagyon úgy festett, ő és Evanie elbeszélnek
egymás mellett.
– Szeretném, ha elmagyaráznád nekem,
mit is gondolsz, ki vagyok én – mondta las-
san, tagoltan. – Olyan egyszerűen, mintha
nem is erről a világról származnék. Mintha
marslakó lennék… Tudod, lassan, egysze-
rűen.
– Pontosan tudom, hogy mi vagy – mondta
Evanie. – Egy Szunnyadó. Az ilyenek gyakran
elvesztik a józan eszüket a mély alvás során.
– És… tulajdonképpen, mi az a Szun�-
nyadó?
Evanie ugyan megválaszolta a kérdést, de
közben olyan értetlenül nézett a férfira, mint-
ha az valami olyan egyértelmű dologról kér-
dezte volna, mint hogy milyen színű a fű.
2018.07.30. 19:11:49
 TUDNI AKAROD, HA HAZUDNAK NEKED?
A MOBILOD MEGMONDHATJA. PERSZE EGY
INGYENES APPNAK IS LEHET NAGY ÁRA...

INTELLIGENS ÉS EREDETI REGÉNY A VALÓSÁGRÓL...

ÉS AMI MÖGÖTTE VAN.

U R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

INTELLIGENS ÉS EREDETI REGÉNY A VALÓSÁGRÓL...

ÉS AMI MÖGÖTTE VAN.
B1-B4.indd 3 2018.07.24. 20:58:10
 Egy lezuhant űrhajó legénységének
maradéka kimentésre vár – de vajon
eljönnek-e értük egyáltalán?

A legnépszerűbb orosz fantasztikus

író újabb regénye magyarul!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
eljönnek-e értük egyáltalán?

A legnépszerűbb orosz fantasztikus

B1-B4.indd 4 2018.07.24. 20:58:11