GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER

343
ELTŰNT EMBERŐSÖK
EXOSKELETON A GYÁRBAN
HOLDBÉLI MŰVÉSZET

+
GAUT VEL HARTMAN
BODOR
FOSS
KIRÁLYHÁZI
GYIVOV
BENÉT

MARIJA
Galina Előfize
t
CSAőK
knek
Bojtor 1000 Ft
!
IVÁN

A SCI-FI LEGJAVA byPoty

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.09.18. 22:01:12

 Az általunk ismert történelem a 16. században
letért az útjáról, és a végeredmény 400 évvel
később egy primitív technikájú, elnyomó
katolikus világbirodalom lett. A felszín alatt
azonban pusztító indulatok feszülnek...

„Mestermű... Az egyik legjobb alternatív történelmi

regény, amit valaha olvastam.”
George R. R. Martin

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 2 2018.09.18. 22:01:20

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
 GALAKTIKA
2018. október

Élhetőbb filmeket!
GALAKTIKA
MAGAZIN
FANTASZTIKUS (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
TUDOMÁNYOS-
AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. OKTÓBER

343
ELTŰNT EMBERŐSÖK

Valamikor az ősidőkben, úgy 30-40 évvel ezelőtt még igazi szenzáció volt, ha új EXOSKELETON A GYÁRBAN
HOLDBÉLI MŰVÉSZET

SF-film érkezett a hazai mozikba. Olyankor a rajongókat nem érdekelte, amerikai + GAUT VEL HARTMAN

az, szovjet, német vagy japán, megrohamozták a mozipénztárakat. És a bemutatott BODOR

FOSS
KIRÁLYHÁZI

alkotás akár rossznak bizonyult, akár jónak, egy biztos, évekig, évtizedekig emlé- GYIVOV
BENÉT

kezetes maradt, beleégve az ingerszegény nézők agyába. A történeteket gyakran Galina MARIJA

Előfize
továbbgondolni is érdemes volt, beszédtémát adtak hosszú időre. Bojtor CSAK
1000
tőknek

Ft!
IVÁN
Manapság havonta több mega-szuper-kasszasiker is ostromolja párhuzamosan A SCI-FI LEGJAVA 18343

az emberek pénztárcáját, szinte elveszünk a félelmetes kínálatban. Egyvalami rit- 9 770133 243018

kult csak meg jelentősen, mint az idősödő férfiak haja: a gondolat. Ritka az olyan film, ami töprengésre kész-
tető kérdéseket vet fel, kutakodásra, utánaolvasásra, esetleg vitára sarkallja a nézőket.
De nem is ez a legrosszabb. Felgyorsult korunk vitathatatlanul felkarolta az expozíciót nem igénylő, ins-
tant-érdeklődést generáló, végtelenített folytatások műfaját, mert a stúdiók – nem alap nélkül – úgy vélik, ha
valaki egy széria első részére befizetett, az automatikusan pénzével voksol a második, harmadik meg a to-
vábbiak mellett. (Zárójelben megjegyzem, ez nem is csak a filmekre igaz, az irodalomban egy ideje ugyanúgy
tombol a franchise-mánia.)
És ha ez még mindig kevés lenne, kezdenek kiveszni a moziból az ember szereplők. Amikor megjelent
a filmkészítők eszközei között a számítógépes animáció, elindult egy később visszafordíthatatlannak bizo-
nyuló folyamat, mely fokozatosan elmosta a határvonalat a rajzolt és élőszereplős produkciók között. Mára
eljutottunk oda, hogy sok esetben a kettő már meg sem különböztethető egymástól. Valódi színészek helyett
abszolút hitelesen megjelenített állat-, szörny-, robot- és idegenfigurák grasszálnak a vásznon, gépóriások,
nagyra nőtt rémalakok és szuperhősök műanyagból fazonírozott figurái ütlegelik egymást kékre-zöldre, vagy
éppen horpadtra. Az egyszeri ember meg úgy jön ki a három- és négydével megáldott, színes-szagos-zajos
moziteremből, mintha őt magát is péppé verték volna, mindössze az agya üresedett ki teljesen.
Miért kell mostanság minden filmmel a tizenéveseket megszólítani? És most nem a bakancslistás-
rákosdrámás-nyuggerromantikás rétegmozikat hiányolom. Miért nincsenek felnőtt embereket megszólító,
intelligens SF-filmek? Sőt, egyenesen kamaradarabok? Izgalmas mondanivalóval? De várjunk csak! Hiszen
vannak! Körülbelül ugyanannyi, mint az ősidőkben. Csak a guanónak oly sok rétege rakódik rájuk hónapról
hónapra, hétről hétre, napról napra, hogy régész legyen a talpán, aki képes ezeket időben előásni, mielőtt
végleg lekapnák a moziműsorról.
Németh Attila
irodalmi szerkesztő

2018. október 17., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)

Magyar szerzők könyvbemutatói: László Zoltánnal és Markovics Botonddal S. Sárdi Margit,

Bakti Viktorral és Szöllösi Kristóffal F. Tóth Benedek beszélget

2018. október 20., 10:00 – Visszatérés Középföldére, Gyűrűk Ura Fesztivál

Pólus Mozi (1152 Budapest, Szentmihályi út 131.)
Az első szó jogán

Filmvetítés, előadások, Galaktika-stand

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2018.09.18. 22:00:09

 GALAKTIKA XXXVIII. évfolyam, 343. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Csada Gertrúd
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési ügyek: terjesztes@galaktika.hu

A borítón Gallik Attila munkája.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
42
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép- 24
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
80
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2018.09.18. 21:58:41

 GALAKTIKA
2018. október

34

82
novellák cikkek
6 Marija Galina: Üdvözöljük gyönyörű 24 Eltűnt emberősök
országunkban! (befejező rész)
32 Interjú Ronil Caine-nel
28 Bojtor Iván: Képeslapok Bizáncból
34 A jövő otthona
36 Sergio Gaut vel Hartman: Csikorgó fagy
42 Filmajánló
44 Bodor Áron: Szubmasszív
48 Galaktika a nagyvilágban
52 Richard Foss: Őrült alku
50 A szférák zenéje
72 Királyházi Csaba: A hatszáz éves politikus
64 Képregény a Galaktikában
84 Oleg Gyivov: Legfelső szintű tárgyalások
80 Intelligens dizájn
102 Stephen Vincent Benét: Babilon vizeinél
82 A Cheddar-ember

Galaktika XL
115 Gregory Benford: Alászállás
174 Gregory Benford: Az anyag halála
201 Gregory Benford-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.09.18. 21:58:44

 GALAKTIKA
2018. október
Az Asszír Birodalom
bukása
Amerikai és török kutatók elmélete szerint a túl-
népesedés és a szárazság vezetett az Asszír Biro-
dalom bukásához. Asszíria az ókori világ katonai
nagyhatalma volt, amely óriási szerepet játszott
az egész közel-keleti térség történelmének alaku-
lásában. A legkorábbi források a Kr. e. 3. évezred
közepén tettek először említést Asszíriáról, amely
Kr. e. 612-ig létezett független államként.
A tudósok egy agyagtábla szövegének meg-
fejtése után kezdtek vizsgálódni. Ebben a levél-
ben egy udvari asztrológus arról tudósította a
királyt Kr. e. 657-ben, hogy „nem volt termés,
nem volt mit aratni”. Nem egyszeri természetes
csapásról volt szó, a paleoklimatológiai vizsgála-
tok tanúsága szerint a mai Irak északi részét és
Szíria területét sok éven át sújtotta a szárazság a
Kr. e. 7. században.
A túlnépesedés is csak rontott a helyzeten.
Drámai volt ez az olyan megapoliszokban, mint
a birodalom fővárosában, Ninivében, amelyek
feltartóztathatatlanul növekedtek Szín-ahhé-
eríba király Kr. e. 704 és 681 közötti uralkodása
idején.
A lakosság lázongott, trónviszály, polgárhá-
ború sújtotta az országot, Asszíria folyamatosan
gyengült, majd Kr. e. 612-ben a babilóniaiak és a
médek elfoglalták és lerombolták Ninivét. A bi-
rodalom sosem éledt újjá.
6
006-022-galina.indd 6
– Tetszett? – Vincenzo megrántotta a gyep-
lőt, a sima szőrű pejló kicsit gyorsabban
haladt, de még mindig zajtalanul – az erdei
utat szőnyegként borították a lehullott tűle-
velek. A ló farán fényfoltok táncoltak.
– Mintha örültek volna nekem – mondta
csodálkozva.
– Persze, örültek. A faluban elég egyhan-
gú az élet. Minden új ember eseményszám-
ba megy. És hát a szállodától függenek. Bor,
tej, hús – mindenféle, amit náluk veszünk a
vendégeinknek.
Az út menti bokrokban tarka madarak
tettek-vettek: amikor a szárnyukat igazgat-
ták, úgy tűnt, mintha kék villanások ugrál-
B
C
nának ide-oda. d
– Ugye, ízlett önnek a bor? Az, amit a
kocsmában kóstoltunk. Szállítanak belőle
nekünk. Hordókban.
– Igen – mondta bizonytalanul. – Azt
hiszem.
A bortól egy kicsit zúgott a feje.
– Mi nem exportálunk bort, de mégis ér-
meket nyerünk a nemzetközi kiállításokon.
– A városban minden más – sóhajtotta ő
–, itt mindenki úgy viselkedik, mintha még
sok ideje lenne. Rengeteg ideje. És sehova
sem kell sietni. Csak élni, és örülni, és sze-
retni egymást. Úgy szeretnék...
Vincenzo vállat vont.
– Ott maradni, igaz? Gyakran hallom
ezt. A vendégektől. Ne áltassa magát! Hi-
szen ezért is hoztam el ide. Hogy megsza-
baduljon a veszteség érzésétől. Attól az
érzéstől, hogy az igazi élet valahol máshol
zajlik, míg ön nem a sajátját éli, nem azt,
ami önnek rendeltetett. Hamisat.
– Honnan tudja? – suttogta ő.
– Jó pszichológus vagyok. Különben nem
dolgoznék itt. Megértem az ügyfeleimet.
Az ön esete még egyszerű is, mondhatni,
klasszikus. Békés falusi élet, pasztorál?
2018.09.18. 21:58:29

NZ
BROIGA
CS re g é
ny
s kis
díja
ÜDVÖZÖLJÜK GYÖNYÖRŰ
ORSZÁGUNKBAN! (befejező rész)
Na igen. Nyáron kaszálás, szeptemberben
szüret. Október végén disznóvágás. Tudja,
hogy vágják a disznót? Biztosíthatom önt,
nagyon kellemetlen látvány. Fájdalmas.
A  disznók nagyon okos állatok, tud róla?
Úgy kötődnek a gazdájukhoz, mint egy
kutya. Ezért nem adnak nekik nevet. Hogy
végig emlékezzenek: ezek csak mozgó hús-
üzemek.
– Azt hittem, elvárják öntől... hogy jót
mondjon...
– Csacsi – mondta a férfi gyengéden. –
Azt várják tőlünk, hogy az emberek bol-
dogan utazzanak el innen. Legalábbis ne
olyan boldogtalanul, mint ahogy érkez-
tek. Azt gondolja, úgy kell boldoggá tenni
valakit, hogy addig szórakoztatjuk, amíg
füstölni nem kezd a füle? Az ember úgy
fog szórakozni, mint akit fizetnek érte,
és közben végig azon jár az esze: mi nem
stimmel? Miért nem érzi magát boldog-
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 7
GALAKTIKA
2018. október
Egy különleges
nyaralás a
különleges
családoknak... de
miért olyan furcsa
ott minden?
Marija Galina
nak? Hiszen minden úgy van, ahogy kell.
Hiszen szórakozik! Hiszen úgy igyekszik!
Annyi pénzt pazarolt rá! Tudja, hány ön-
gyilkosság történik ünnepek alatt? Világ-
szerte. Mert az emberek azt várják, hogy
végre szerezhetnek maguknak egy kis örö-
möt. De nincs öröm, akármennyit mennek
vendégségbe, akárhány tűzijátékot néznek
meg, vagy síelnek a hegyekben... A boldog-
ság itt van – nyomta a melléhez erős, bar-
na kezét, ami az ing vékony, fehér vásznán
sötét madárnak tűnt –, mi segítünk felnö-
veszteni. Ez a mi feladatunk. Hogy önök
boldogan menjenek haza. És boldogan
éljenek tovább. No, szerény képességeink
szerint, természetesen.
– Ön csak megdolgozik a pénzéért.
Surrogó hang hallatszott – a fogat súrol-
ta a bokrok ágait, ettől egy ismeretlen virág
rózsaszín szirmai hullottak le róluk. Csipke
lenne? Úgy tűnik, nem.
7
2018.09.18. 21:58:30
 GALAKTIKA
2018. október
– Na igen – értett egyet Vincenzo vi-
dáman –, a munkánkat végezzük. És jól
csináljuk. A jó munka pénzbe kerül. Meg-
jegyzem, nem túl sokba: hiszen önök meg-
engedhették maguknak ezt az utazást.
Mennyit keres az ön atyja?
– Apa? – megvonta a vállát. – Hát...
– Nem olyan sokat, igaz? Milyen kocsi-
juk van? Koreai?
– Honnan tudja?
– És bizonyára már használtan vették.
Meg a többi holmijuk is nagyjából ha-
sonló lehet. Itt pedig ugyanazt engedhe-
tik meg maguknak, mint az az oligarcha
Bronyevszkij. Ez talán rossz?
– Valószínűleg nem – mondta ő bizony-
talanul.
– Hiszen mi egy nagyon kis ország va-
gyunk. A tengerpartunk tíz kilométernyi.
No meg persze a szintkülönbség, a tájak...
Tudja, milyen marakodás folyik a turis-
tákért? Miket ki nem találnak? Nekünk
is ki kellett dolgozni a saját koncepción-
kat. Ezért aztán – megrántotta a gyeplőt,
és amikor a ló abbahagyta a poroszkálást,
átvetette az előrészen – mi minden ügyfe-
lünkkel törődünk. Szó szerint mindegyik-
kel. Hiszen kitöltötte a vízumkérelmet,
igaz? Majdnem száz kérdés. Mit gondol,
miért?
A ló leengedte a fejét, és legelni kezdte
az útszéli füvet. Hirtelen minden nagyon
csendes lett, ahogy az erdőben szokott, ahol
minden nesz mintha önmagában létezne.
A lombok között egy madár rikoltott, a tá-
volból egy másik felelt neki.
– Nem tudom – mondta halkan. – Az
Államokba is ki kell tölteni, Angliába is.
Tudom, mert a barátnőm oda készült. Azt
mondta, sok a kérdés, és mind hülyeség.
– A miénk nem annyira kérdőív, inkább
egy felmérés. Segít, hogy minél többet meg-
8 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 8
tudjunk önökről. Minden vendégünkről.
Hogy figyelembe vehessük minden kíván-
ságukat. Szó szerint mindet. Szerény lehe-
tőségeink határain belül, persze. Hogy se-
gítsünk megtanulni önöknek, hogyan kell
boldognak lenni.
– Ez mocsokság. Olyan, mint egy orvosi
kivizsgálás.
A férfi most visszafogottság nélkül ha-
hotázott fel.
– Pontosan! Amikor az ember befek-
szik, mondjuk, egy klinikára... vagy sza-
natóriumi helyet intéz, akkor le kell adni
a laborvizsgálat eredményét. És senkinek
nincs ellene kifogása. Látja, teljesen őszinte
vagyok önhöz... Hiszen nem lehet mindig
csak dolgozni, nem igaz? Csinálunk egy kis
kimenőt.
Lehajolt, és kihúzott az ülés alól egy hű-
tőtáskát.
– Van itt egy olyan tisztás, amit mintha
piknikezésre találtak volna ki. Csak pár lé-
pés, ezek mögött a bokrok mögött, és...
Habozott. Na igen, piknik. Hiszen erről
álmodott, vagy talán nem? Hogy kettesben
marad ezzel a Vincenzóval. Hogy úgy fog-
nak üldögélni, mint valami átkozott film-
ben, egy üveg bor, kis abrosz... Körülöttük
fák, madarak énekelnek... Micsoda mo-
csokság: mindannyiszor, amikor a férfira
néz, valami megáll a hasüregében. Nem a
szíve táján, hanem lejjebb...
– Tudja, mi az itteni erdők varázsa? – ug-
rott ki könnyedén a kocsiból Vincenzo, és a
kezét nyújtotta. – Nincsenek szúnyogok. Se
szúnyog, se bögöly.
Ha nem fogadja el a karját, hülyének
fog tűnni? Egyáltalán miért izgatja magát
ezen? Hiszen a férfi csak egy alkalmazott,
ő maga mondta.
Kiszállt a fogatból, igyekezve ezt minél
ügyesebben csinálni, de csak rosszabbul
2018.09.18. 21:58:30

sült el: a szoknyája beleakadt valami horog-
ba, majdnem elesett... ráadásul a szoknya
fel is csúszott, és most a férfi látja, milyen
vastag a combja. Miért, miért ilyen ügyet-
len? Mindent odaadna, ha olyan lehetne,
mint az egyik reptéri lány!
Milyen erős karja van Vincenzónak!
A tisztás a piknikhez pedig pontosan
úgy néz ki, ahogy kell: sötétzöld, rugal-
mas moha, valami kis fehér virág, körben
páfrányok, mívesen metszett leveleik végét
apró kis csigák görbítik le... A fenyőtörzsek
a magasba törnek, és ha az ember felemeli a
fejét, úgy tűnik, hogy a csúcsok egy közép-
pont felé tartanak, olyan hatalmasak. Az
ágak között függőleges sugarak szűrődnek
át – vörös-zöld színű fényoszlopok, mintha
a valóságos fenyőket ráadásként csupán le-
vegőből és fényből álló képzeletbeliek fog-
nák körül.
Leült a mohára, és valamiért igyeke-
zett a szoknyáját a térdére húzni. Ezalatt
Vincenzo elővett a táskából egy bepárá-
sodott vörösboros palackot, a terítőre még
meleg, pirosló kenyeret és fehér, lágy sajtot
helyezett...
Ha valaki más lehetnék! Biztos milyen jól
érzik magukat azok az emberek, akik tet-
szenek maguknak! Érzékelte saját esetlen
testét; a hóna alatt biztos nedves folt sötét-
lik, és mikor is borotválta utoljára a lábát?
A francba, nem emlékszem! Vincenzo meg
biztos azt gondolja: micsoda bányarém, mit
képzel ez magáról?
– A műanyag pohár szemét, vacak – je-
lentette ki ezalatt a férfi, kinyiva a palac-
kot. – A pohárnak üvegből kell lennie. Mint
ezek itt. Hogy a fény játszhasson a borban.
Most rózsaszínű, látja? Most meg zöldes,
nézze csak, micsoda árnyalat! A bort nem
szabad csak úgy inni, a borban gyönyör-
ködni kell.
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 9
GALAKTIKA
2018. október
A buja páfránylevelek mögött a ló topor-
gott, szuszogott és ropogtatott. Innen nézve
nagynak, sötétnek, sőt ijesztőnek tűnt.
– És vannak itt vadállatok? – kérdezte,
csak hogy ne hallgasson.
– Borzok – mondta Vincenzo. – Rókák.
Szikaszarvas. Korábban királyszarvasnak
hívták.
– Farkasok? Medvék?
– Hova gondol! Akkor nem üldögélnénk
itt. Talán megengedhetnénk, hogy a ven-
dégeinket bármilyen veszély fenyegesse?
Egyébként mivel foglalkozik otthon?
Csak azért kérdi, hogy fenntartsa a be-
szélgetést – gondolta.
– Tanulok.
– Bizonyára sok barátja van.
Egyáltalán nincs barátja. Alevtyinka
nem számít. Volt egy határozott érzése,
hogy Alevtyinka csak azért viseli el őt,
hogy vele, mint háttérrel, erősítse az önbi-
zalmát.
– Tudja – dőlt hátra Vincenzo a könyö-
kére –, bocsánatkéréssel tartozom. Hisz
kötelességem lett volna valamilyen túrát
szerveznem önnek. Mi gondosan válogat-
juk össze a csoportokat, hogy az útitár-
sak passzoljanak egymáshoz. Hogy tartós
kapcsolatok szövődhessenek közöttük.
Amelyek később, a hazatérés után is foly-
tatódhatnak. Meglepődne, hány sorsot vál-
toztatott meg egy ilyen, mondjuk, véletlen
találkozás. De én kihasználtam a lehetősé-
get... Egyszerűen kedvemre van önre nézni.
Látni önt. És azt gondoltam...
Ha ezt Alevtyinka hallaná, megfulladna
az irigységtől! – villant át az agyán.
– Szóval, azt gondoltam, nem érheti kár.
Még van idő, holnap igyekszünk majd va-
lami különlegeset szervezni önnek. Valami
teljesen exkluzívat. Én viszont...
Nekem mondja ezeket? Nekem?
9
2018.09.18. 21:58:30
 GALAKTIKA
2018. október
– Tudja, melyik nő a legvonzóbb? Az,
amelyik nem tud a szépségéről.
Gúnyolódik, vagy mi?
– Nálunk délen, ahonnan származom, az
ilyen nőket a tenyerükön hordozzák. Őrült-
ségeket tesznek meg értük. Tiziano festett
ilyeneket. Értett hozzá. Majdnem száz évig
élt, és a pestis vitte el, mialatt a beteg fiát
ápolta. Amikor elejtette az ecsetet, a csá-
szár úgy vélte, megtiszteltetés, hogy felve-
szi neki...
A férfi most hozzá hajolt, forró, száraz
kezét a combjára tette, az ő szörnyű, da-
gadt combjára, aztán feljebb csúsztatta.
Zöld fény tömörült föléjük, mintha a tenger
fenekén lettek volna. Micsoda mocsokság!
Hányszor elképzelte, hogy fog történni,
pontosan így, egy ilyen partnerrel, ilyen he-
lyessel, egy ilyen pikniken...
Eltolta a férfi kezét, és felugrott, ügyet-
lenül, meglökve az apró vízcseppekkel bo-
rított kis ezüst vödröt, amiből a bor palack-
jának hoszú nyaka meredt elő. Azé a boré,
amely, ha innen nézzük, rózsaszín, ha on-
nan, zöldes. A vedrecske az oldalára borult,
olvadó jégkockák gurultak ki belőle.
– Hazugság! – kiáltott fel élesen, közben
a vödör párás oldalán tükröződött eltorzult,
hátranyomott homlokú és görbült ormányú
arca. – Ez az egész hazugság! Azért, hogy
mindennel elégedett legyek, ugye? Hogy
minden úgy legyen, ahogy szeretném! Az
egész nyüves országuk, az egész nyüves tu-
rizmusuk egy mocsokság! Én... elmondom
apukámnak!
Sírva fakadt, kövér válla rázkódott meg-
feszülő pólója alatt, aminek a mellrészét
rózsaszínű szívecske díszítette – de most
mindegy volt, hogy néz ki.
A férfi a fejét simogatta, próbálta meg-
ölelni és magához szorítani, mintha ő lenne
az apja, akinek panaszkodni akart.
10 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 10
– Mi baj – mormolta –, no, bocsánat, úgy
látszik, még egészen kicsi vagy, na... olyan
szép voltál, én csak... Itt egy zsebkendő, tes-
sék... bocsáss meg nekem, hülye voltam...
– Én elmondom apának, ő panaszt tesz
a felettesének, és magát kirúgják – mondta
ő bosszúszomjasan, és hangosan kifújta az
orrát.
– Csakhogy nincs felettesem – mosoly-
gott megint a férfi, de már másképp, va-
lahogy nagyon otthonosan, gyámoltala-
nul. – Én vagyok a felettes. Na, azt akarod,
hogy magam rúgjam ki magam? Visszame-
gyünk, és rögtön megteszem...
– „Vendégeink számára... ” – vágott vis�-
sza ő, és az arca fájdalmasan eltorzult –,
bla-bla-bla...
– Tetszeni akartam neked. Felvágtam.
Bocsáss meg!
Sóhajtott, lehajolt, és elkezdte egy nagy
műanyag zacskóba gyűjteni a piknik mara-
dékait.
– Itt nem illik szemetelni, tudod – mor-
molta, mozdulatai kapkodónak és ügyet-
lennek tűntek. – Bírság jár érte, de még mi-
lyen! Egyszerűen szörnyű pénzbírság!
A ló még mindig ugyanúgy állt, fejét
az alacsony bokorba lógatva, és hango-
san felsóhajtott, miközben körüllegelte az
ágakat. A sugarak már ferdén estek, min-
denféle apró részecskék sokasága lebegett
bennük.
Nehézkesen szállt fel a szekérre, már
nem aggasztotta, elegánsan sikerül-e ez
neki, nem érdekelte, hogy az arcát piros fol-
tok lepték el, mint mindig, ha sírt; az orra
megdagadt, a szeme alatt lila karikák söté-
telltek. Hát, sebaj.
A férfi a bakra (így hívják?) ült, megra-
gadta a kantárszárat. Bűntudatosnak meg
valahogy letörtnek látszott, sőt már nem is
tűnt olyan helyesnek.
2018.09.18. 21:58:30
 GALAKTIKA
2018. október

– Na jó – mondta ő nagylelkűen, és meg-

törölte az orrát a keze fejével. – Nem kell EGY
kirúgatnia magát. Éljen!
Békésen utaztak vissza, mint a testvé-
KAPCSOLATFELVÉTEL.
rek, mintha az, ami történt köztük, felru- KÉT FAJ.
házta volna őt azzal a joggal, hogy már ne
igyekezzen tetszeni a férfinak; attól, hogy EZER VESZÉLY.
már bután vagy nevetségesen is kinézhe-
tett, szörnyen megkönnyebbült. Még arra
is megkérte, hogy adja oda a gyeplőt, és AZ ELSŐ KÖTET
egy darabig meg-megrántotta, húzta, cup- MÉG KAPHATÓ!
pogott, amíg el nem unta. És elég gyorsan
megunta – lovat hajtani, mint kiderült,
nem túl érdekes. Csak egy afféle tevékeny-
ség, és kész.

Olybá tűnt, hogy az apja még nem ért visz-

sza a horgászatból, és az anyjának sem
volt semmi nyoma. Hát meddig tudnak
bóklászni ezekben a butikokban! Talán
jobb lett volna elmenni vele meg ezzel a
Bronyevszkajával... Legalább akkor most
nem lenne ilyen ótvar érzése. Habár nem
nagy öröm a tükörben nézegetni magát,
márpedig ha próbafülkékben lóg az ember,
akkor ezt nem lehet megúszni.
Viszont Paszik ott ült a verandán, fagyit
evett, és kalimpált a lábával. Úgy tűnt, jó
a hangulata, mert rámosolygott. Olyan kis
nyuszi. Fura, hogy minden ellenére, mégis
kijönnek egymással. Lehet, hogy az a baj,
hogy az öccse túlságosan fogékony, min-
dent betegesen túlérzékel, otthon még a té- AZ IZGALMAS
vénézéstől is el van tiltva. TÖRTÉNET MÁSODIK ÉS
– Üdv! – ült mellé mosolyogva. Na igen,
Paszik persze furcsa, de néha úgy érzi, min- HARMADIK RÉSZE EGY
denkinél normálisabb. Mégiscsak jó, hogy
van egy kisöccse. Érdekelné, hogy kivel is
KÖTETBEN OLVASHATÓ!
ment ezekbe a bányákba.
– Zöld a pólód – nyalta körbe a kanalat R E N D E L D M E G I T T:
Paszik.
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
Végignézett magán.
Üdvözöljük gyönyörű országunkban! 11

006-022-galina.indd 11 2018.09.18. 21:58:34

 GALAKTIKA
2018. október
– Ja, tényleg.
Azon az utálatos pikniken biztos beletö-
rölte a kezét a pólójába, és nem vette észre.
A fehéren meg mindig minden meglátszik.
– Valakivel hemperegtél?
– Paszik, miket beszélsz?
Ügyefogyottan kinyitotta, majd becsuk-
ta a száját, mint egy partra húzott hal.
– De hát zöld lett a pólód – érvelt Paszik,
és újra a fagylaltba mélyesztette a kanálkát.
Három fagyigombóc tapadt össze: egy ró-
zsaszín, egy fehér és egy sötétbarna. A te-
teje be volt hintve valamivel, talán diófor-
gáccsal.
– Pikniken voltam.
– Erről beszélek.
Egyszerre mind a három gombócból vett
a kanalára.
– Nagyon klassz itt!
Ez nem lehet – gondolta –, úgy beszél,
mint... mint akármelyik rohadt kölyök az ő
korában. Soha nem beszélt így. Soha.
Próbált máshonnan közelíteni.
– Hogy sikerült a kirándulásod? – kér-
dezte azon a hamisan barátságosan han-
gon, amelyet a halálos betegekkel szemben
ütnek meg a szeretteik, vagy épp ellenke-
zőleg, az abszolút egészséges, de teljesen
idegen és totálisan érdektelen emberekkel
szemben. – A sóbányába. Érdekes volt?
– Pucér nők voltak – kuncogott az öc�-
cse. – Pucér nőket faragtak ki a sóból azok
a fegyencek. A vaksötétben. Ültek a vaksö-
tétben, mint a vakondok... aztán tapogatták
őket, bizony. A néni mondta. Aki elvitt oda.
Lekapcsolták a villanyt. Azt mondja, na
most menj, tapintsd ki. Még meg is nyalo-
gattam, sós... Vicces volt.
Hátrálni kezdett, de nem vette le öccsé-
ről a szemét, aztán megfordult, és befutott a
hallba; a falióra ütemesen tiktakolt, az inga
időről időre elkapott és visszavert egy vörö-
12 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 12
ses napsugarat, a fényfolt ugrált a pulton,
ami mögött Genevieve szőke fejét a kezére
támasztva még mindig ugyanazt a krimit
olvasta, azzal a jóképű férfival a borítón.
Léptei hallatán a lány felpillantott, és el-
mosolyodott. A szeme sötétkék volt, és ma
a körmei is sötétkékek voltak, tele fényes,
világoskék pöttyökkel.
– Állok rendelkezésére – mondta félig
kérdő hangsúllyal, és a hangjában a leg-
csekélyebb nyoma sem volt kétszínűségnek
vagy megjátszásnak, csak profi előzékeny-
ség és jóindulatú segítőkészség hallatszott
belőle.
– Az öcsém... – Elakadt, nem tudta, mit
mondjon. Paszik furcsán viselkedik? De ő
mindig furcsán viselkedik. Igen, de most
nem úgy furcsán... másképp. Azaz... ez mo-
csokság!
– Igen? – kérdezett vissza udvariasan
Genevieve.
– Ki vitte el kirándulni? Ki volt az?
– Madam Cavani. Okleveles pedagógus,
problémás gyerekekkel foglalkozik. Régi
munkatársunk. Mindig hozzá fordulunk,
ha...
– Mit művelt vele?
– Az ön öccsével? Semmit – verdesett
csodálkozva a szempilláival. Sötétkék
szem, sötétkék körmök... – Ne aggódjon,
nálunk a legkiválóbb szakemberek foglal-
koznak a vendégekkel.
– Miféle szakemberek! Ez nem Paszik,
soha nem viselkedett így!
– Szerintem minden rendben van vele –
intett fejével a terasz felé, ahol Paszik, még
mindig a lábát himbálva, buzgón kaparta a
fagyi maradékát a kehelyből. – Talán pa-
naszkodott?
– Nem.
– Ha valami reklamációja van... Jobb len-
ne megvárni vele az atyját. – Ez is „atyát”
2018.09.18. 21:58:35

mond, mint Vincenzo – jegyezte meg gé-
piesen. – És ha valami nincs rendben, ak-
kor feltétlenül megoldjuk. Feltétlenül. De
egyébként már itt is van!
És Genevieve úgy mosolygott, mintha a
kedvenc apukája tért volna vissza a horgá-
szatból.
Az apja zajosan érkezett a rózsás, bar-
nára sült Bronyevszkijjel; fel-felkiáltva,
jól mulatva ketten vonszoltak egy hatal-
mas halat, hajszálra úgy, mint tegnap az
amcsik. Az apja tartotta könyökével a ki-
tárt ajtót, Bronyevszkij a felszerelést húz-
ta maga után: a botokat, orsókat, ilyes­
miket.
– Apa! – Már el is felejtette, mikor szólt
így neki. – Apa, figyelj...
Az apja intett neki, mellesleg a szokásos
ingerültsége nélkül.
– Menj odébb, kislányom, útban vagy...
Kislányomnak is jó régen hívta már. Úgy
rémlik, soha nem hívta így. Talán megjáts�-
sza magát Bronyevszkij előtt?
– Apa... – ismételte. – Paszikkal...
Paszik...
Az apja két hullámban sápadt el, a szín
először lebarnult kopasz fejéről, aztán vö-
rös arcáról tűnt el.
– Mi? – kérdezte suttogva, szörnyű, me-
redt szemmel nézve rá. – Mi van Paszikkal?
– Nem tudom – mondta megzavarodva
–, de...
Nem kellett volna így megijeszteni, várni
kellett volna, hogy maga vegye észre...
– Paszik! – Az apja feltépte a teraszajtót,
Paszik lemászott a székéből, és teli szájjal
vigyorogva indult felé.
– Hú, mekkora halacska! Apu, nagyon
ügyes vagy!
– Kölyök! – mondta Bronyevszkij, és
megpaskolta a fiú felnyírt feje búbját. – Re-
mek kölyök!
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 13
GALAKTIKA
2018. október
– Te meg hülye vagy? – Apja arca vissza-
nyerte normális színét, aztán elvörösödött.
– Mit ijesztgetsz?
– Én csak... – Elakadt a szava.
Paszik felszökdécselt a csigalépcsőn, és
a korlát mögül ráöltötte a nyelvét. Megint
– szakasztott úgy, mint tegnap – előszalad-
tak a fehér sipkás szakácsok a konyhából,
elcipelték a halat... Apja vidám pillantással
kísérte őket, Bronyevszkij meg egyre csak
barátságosan veregette a vállát.
– Menjünk hozzám, oké? Le kéne öblíte-
ni valamivel...
Vállvetve elsétáltak a dohányzóba, köz-
ben az apja Bronyevszkijt Koljannak ne-
vezte.
Ő pedig ott maradt a hall közepén.
Genevieve alig észrevehetően mosolyog-
va ránézett a pultja mögül, vállat vont, és
megint visszatért a detektívjéhez.
Fel kell menni, a szobába, de szörnyen
érzem magam. Félek Pasziktól. Korábban,
amikor furcsa volt, nem féltem, most félek.
Ez egyáltalán nem Paszik. Ez valami más
kölyök. Apa meg nem látja. Hogyhogy nem
látja, mikor az ő fia? Talán majd anya...
A hatalmas franciaágyon anyja szétterí-
tette a frissen vásárolt göncöket – egy ha-
lom szoknyát, blézert. Valamiért minden
cucc „haute couture”-nek 1 látszott, még a
legegyszerűbb szabásúak is. Az anyja maga
is szédítően nézett ki, úgy tűnt, mintha
megfiatalodott volna.
– Kozmetikusnál voltunk – tartotta maga
elé a következő blézert, és kritikusan szem-
lélte magát a tükörben. – Tetszik, ugye? Saj-
nálom, hogy nem jöttél velünk, voltak ott
olyan tanácsadók, olyan sztájlisztok... Biz-
tos neked is akadt volna valami nőiesebb,
nagyobb dekoltázzsal. Hiszen tizianói alkat
vagy, de úgy öltözöl, mint valami szakmun-
kástanuló. A pólódat is összekented, tiszta
13
2018.09.18. 21:58:35
 GALAKTIKA
2018. október
zöld. Nem baj, nekem úgyse tetszett soha ez
a felsőd. Ha hazamegyünk, majd gondosko-
dom rólad. Nyáron leárazások lesznek ná-
lunk, Bronyevszkaja mondta. Semmi gond
nem volt vele, rendes nő, és képzeld, a ta-
nárképzőn tanult! Ugyanazon a karon, csak
egy évvel feljebb. Hát, emlékeznem kéne rá,
de nem tudok...
– Anya... – Megakadt, aztán óvatosan
megkérdezte: – Láttad Paszikot?
– Aha. – Anyja oldalt fordult a tükörhöz
képest, a hasa furán eltűnt valahova, biztos
vett valami alakformáló fehérneműt. – Ez
a Cavina azt mondja, könnyű szocializálni.
Hogy csak meg kell szüntetni a blokkokat...
– Milyen blokkokat?
– Honnan tudjam, milyen blokkokat?
Ez a nő pszichológus, jobban ért hozzá.
Szakértő. A kicsi egyszerűen kinyílt. Hol-
nap állatkertbe mennek, csak erről beszél...
Pont jó, holnap kezelésre kell mennem, a
kozmetikus azt mondta, csak pár nap, és a
bőröm teljesen megújul, el tudod képzelni?
Bronyevszkajának meg a hajával van prob-
léma, ki hitte volna?
– És neked nem tűnik úgy...
– Nem jössz velünk? Szinte látom, mit
lehetne kihozni belőled! A hajad sötétarany
lenne, a bőröd egy picikét világosabb, ró-
zsaszín rúzs. Olyan leszel, mint az a... Má-
ria Magdolna, ott a múzeumukban. Eredeti
Tiziano. Ami meg az Uffizi Képtárban van,
az hamisítvány, azt mondták. Van egy jó
történet erről a Tizianóról...
Hátrált, és csak az ablakpárkány állította
meg. Megint ez a Tiziano!
– Most, hogy Paszikkal már könnyebb,
veled kell foglalkozni. Különben csak úgy
nősz fel, mint a réten a fű. Igen szép lán�-
nyá cseperedtél! Hazamegyünk, aztán egy
kis diétára foglak, hogy egy picit leadjál,
no nem kell sokat, most a teltkarcsúság jött
14 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 14
éppen divatba. A bőröd magától is kitisztul,
csak jól kell megválasztani a diétát. Nézd
csak, mit vettem neked, eredeti Tiffany, a
huszadik század elejéről, ezüst és zománc!
Látod a fémjelet?
– Hamisítvány – préselte ki magából.
– Hamisítvány a fenét, bolond vagy, itt a
tanúsítvány. Mintha csak az új imidzsedhez
készült volna, gyűjtői darab... Itt olcsó, de
akár Oroszországban, akár Amerikában
tudod, mennyibe kerülne? Bronyevszkaja
meg Fabergét vett magának, képzeld! Mi-
csoda szeme van! Csak ránézett, egyből
mondta: „De hiszen ez Fabergé, mon Dieu!
” Apus, nézd csak meg, mit szólsz hozzá?
– Te vagy az én szépségem! – Az apja vi-
dáman, élénken állt az ajtóban, a kezét tö-
rölgette. – Nahát, milyen jól áll neked ez a
darab! De én se vagyok semmi! – zöttyent
mosolyogva egy masszív, vastag lábú fotel-
be. – Ez a Bronyevszkij... Remekül elszóra-
koztunk. Még át is hívott magához.
– Ó! – Az anyja az ajkára csapta a tenye-
rét. – Tényleg?
– Tudott, mennyit ajánlott? Már az ele-
jén. És részt a vállalkozásában... és... azt
mondta, hogy amikor együtt horgásznak
az emberek, akkor azonnal látni lehet, kire
lehet számítani, kire nem. És ahogy hazaé-
rünk, késlekedés nélkül hívjam fel a privát
számán, kezdek is, próbaidő nélkül! – Az
apja felugrott, fel-alá járt a szobában.
De még a járása is más lett. A válla széle-
sebb, a fejét felemeli...
– Igazán jól sikerült a horgászat. Ezt
a halat csak fárasztottam-fárasztottam...
Amúgy a felszerelésünk is egyforma, na jó,
az övé drágább, persze. Na meg beszélget-
tünk is erről-arról...
– Tudom én, miről beszéltek ti, férfiak,
ha nem vagyunk veletek – mondta az anyja
mosolyogva.
2018.09.18. 21:58:35

– Na jól van! – lépett az apja a háta mögé,
átfogta a vállát, a tükör mindkettőjüket
élénknek, örömtelinek, már-már szépnek
mutatta. – Lám, milyen asszonyom van ne-
kem... Vedd csak föl azt a cuccot, azt, ami-
nek nyitott a háta, és megyünk, megyünk
Bronyevszkijékhez, vacsorázni megyünk,
éppen meghívtak az asztalukhoz... Velünk
jössz, kislányom?
Ő némán rázta a fejét.
– No, rendben van, minek cipelnénk
magunkkal? Biztos van valaki fiatalabb
is itt – kacsintott az apja, megpaskolta
a fejét, és nekiállt átöltözni a vacsorá-
hoz.
Az ajtó becsapódott a szülei mögött, ő
meg csak állt, az ablakpárkányhoz dőlve.
Mögötte a sötétedő égen lassan vörös és
zöld sávok bontakoztak ki.
ZSOLDOS PÉTER MŰVEI ÚJ KIADÁSBAN!
R E N D E LD M EG IT T: W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
MŰVEI ÚJ KIADÁSBAN!
R E N D E LD M EG IT T: W W W.GA L A K TI K A BO LT. H U
006-022-galina.indd 15
GALAKTIKA
2018. október
•
Genevieve még mindig ott ült a pult mö-
gött, tiszta, hűvös reggeli fénnyel körülvé-
ve. Mi ez, állandóan ő van szolgálatban?
Igaz, a borító már más volt – egy barna fic-
kó nem pisztolyt tartott a kezében, hanem a
karcsú derekát átölelve egy bágyadt szőkét.
A férfi mellesleg pont ugyanúgy nézett ki,
mint a tegnapi.
– Jó reggelt! – mosolygott Genevieve, és
felnézett a könyvéről.
Körmei ezúttal zöldek voltak, sárga csí-
kokkal, és a szeme is zöld volt. Cserélhető
kontaktlencséje van, vagy mi? Genevieve
biztos tiszta hülyének tartja őt a tegnapi
után. Mindegy, teszek rá!
– Szeretnék kirándulni – paskolta meg
a pulton heverő fényes prospektusok hal-
mát.
15
2018.09.18. 21:59:33
 GALAKTIKA
2018. október
– Természetesen! – Genevieve kicsit le-
hunyta a szemét, és már sorolta is: – Óvá-
ros. Középkori épületek, városháza, gótikus
katedrális, kézművesek utcája, kávézók, ko-
csikázás a körúton, parti sétány... Szervez-
hetünk túrát a római romokhoz. Fürdők,
mozaikok, Mithrász felújított, föld alatti
temploma. Titkos beavatási rituálén való
részvétel. Nos, megfelel?
– Nem tudom – gondolkodott el. – És...
ezek egyszemélyes túrák, vagy... – savanyú
nevetést hallatott – csoportosak?
– Ahogy szeretné. Ha terhes önnek a tár-
saság, vagy egyedüllétre törekszik, még tú-
ravezető nélkül is körülnézhet. Odaszállít-
ják önt, és egy megbeszélt időpontra önért
mennek. Esetleg elmenne az állatkertbe az
öccsével? Ő éppen most...
– Nem. Nem akarok az öcsémmel menni.
– Igaza van. Mit csinálna egy felnőtt
lány az állatkertben?
Megint úgy tűnt neki, hogy Genevieve
halványan elmosolyodott, mint ahogy az
az ember mosolyog, aki ismer egy bizonyos
titkot.
– Valami nagyon egyszerűt szeretnék.
Nem kellenek a kifinomult dolgaitok.
Csak el akarok tűnni innen egész napra.
Hogy senkit se lássak. Se téged. Se Vincenzót.
Se apámat-anyámat. Senkit.
– Motorcsónakázás? Sétahajózás?
– Jó, sétahajó. Legyen.
– Ebéd egy barlangban?
Elege van a piknikekből.
– Egyszerűen, egy étteremben. Vannak
éttermek a tengernél?
– Természetesen. Igazi kikötői taverna.
Vagyis – Genevieve kacsintott, mintha he-
lyeselné a választását – persze, a turistáké.
De a helyi lakosok is járnak oda már vagy
háromszáz éve. Úgyhogy igazinak számít-
hatjuk. Majdnem.
16 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 16
•
A fürge pincér garnélakoktélt hozott –
akármit is jelentsen ez –, meg sügért, cit-
romszeletekkel díszítve.
A taverna tényleg a legigazibb volt, azaz
olyan, mint a filmekben – sötét mennyezeti
gerendák, fehér falak, üvegekkel teli bár-
pult, az ablakokon függöny helyett dekora-
tív halászhálók. Vászoninges, kék nadrágos
emberek verődtek össze a pultnál, vidáman
beszélgetve, a csapossal viccelődve. A vic-
ceket nem értette, de biztosan azok voltak,
mivel nevetés-kitörések kísérték őket.
Senki rá se hederített.
Ahogyan akarta is.
Várt valamilyen átverést, fondorlatot,
maga sem tudta, mifélét, de csak egy egy-
szerű kirándulás volt az egész, mint mil-
liónyi hasonló kirándulás a Föld bármely
sarkában. A kis csónak víz alatti szár-
nyain kirontott az öbölből, megkerülte a
világítótornyot, és a távolban feltárult a
város látképe: piros, csúcsos háztetők, fe-
lettük a zöldbe borult hegy, odébb továb-
bi hegyek, kékesek, elmosódottak a nyári
párában...
A jacht megállt, a kormányos – egy, már
nem fiatal tengerész, aki olyan kedvesen
bánt vele, mintha az édes lánya lenne –
megkérdezte, óhajt-e a mademoiselle hor-
gászni kicsit, de ő arra gondolt, hogy egy
ilyen szép verőfényes napon még egy hal-
nak sem kellene elpusztulnia. Azonban egy
kis fürdőzésbe beleegyezett, és a hajó olda-
lánál leengedett kötélhágcsón lemászott a
zöldes, meleg vízbe, ami annyira átlátszó
volt, hogy úgy érezte, súlytalan teste egy
különös virágokkal és tarka madarakkal
teli kert fölött lebeg.
Meglepő volt, de amikor visszakapasz-
kodott a fedélzetre, a teste súlytalan is ma-
radt, mintha az okozott örömért hálából
2018.09.18. 21:59:33

igyekezett volna ügyességet és hajlékonysá-
got tanúsítani.
Messzebb, kinn a tengeren más hajlé-
kony, sötét testek vetették ki magukat a
vízből és hullottak vissza, kristályos csep-
pek felhőjét felverve. A kormányos kiáltott
valamit a maga nyelvén, azután meg tört
angolsággal elmagyarázta, hogy az, akinek
sikerül játszadozó delfineket látni, egész
évben szerencsés lesz a szerelemben.
Ő pedig életében először látta őket.
A nap mindenhol ott volt, még a hajában
is, nevetett, és a kezével hátradobta tincse-
it. Miféle szörnyűséget képzelt el magában?
Na igen, itt tényleg minden túl jó,
mintha nem is lenne igazi. De azért van
így, mert ezek itt nagyon igyekeznek – a
kis ország a turizmusból él, hát minden
ügyfélnek a kedvére tesznek. De a mi kis
családunk megéri a pénzét... Igaz, apa
szinte emberi lett, és anya is határozottan
megváltozott, annyi idő után végre igye-
kezett, és a lányának nem olyat vett, ami
szükséges, hanem olyat, ami szép. Csak
úgy, teljesen váratlanul. Tiffany karkötő,
nem semmi! Ha hazaérünk, rá kell keres-
nem erre a Tiffanyra a neten. Kíváncsi va-
gyok, mit szól majd Alevtyinka. Mellesleg
Alevtyinkának fogalma sincs a valódi ék-
szerekről, csak az olcsó, vacak kis műanyag
bizsukhoz ért...
Pár órával később a hajó kikötött a móló-
nál, és ő leugrott a meleg, száraz, kátrány-
tól szagló deszkákra. Felkapta a papucsát
– ami addig csak úgy árválkodott, a gaz-
dájára várva –, de nem vette fel, a kezében
vitte; mezítláb ment, hogy érezze a meleget,
ami fokozatosan emelkedett benne egyre
feljebb, egészen a szívéig.
Valaki leült az asztalához.
Kelletlenül emelte fel a pillantását – sen-
kivel sem volt kedve beszélgetni, se valami
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 17
GALAKTIKA
2018. október
csalimadárral, se egy véletlennek tűnő-
en felbukkanó honfitársával, aki biztosan
fiatal és biztosan nőtlen. Csak üldögélni
akart, iszogatni a hideg Perrier-jét 2 és esze-
getni a rákkoktélját.
Megismerte a lányt. Csak most egyedül
volt, a barátnője nélkül, és hogy nézett ki...
Fakó ruhájának egyik oldala valamiért vi-
zes volt, a nyakát koszos kendő fedte, festett
szempillái összeragadtak...
– Bocsásson meg, én... – A lány kapkod-
va, lihegve beszélt, gyors, rövid pillantáso-
kat vetve az ajtó felé. – Láttam... láttam ma-
gát a repülőtéren. Ugye? Maga... mögöttünk
állt. Mögöttem és Marinka mögött, még
volt magukkal egy kisfiú is, igaz?
– Igen – válaszolta óvatosan.
– Maga... te... figyelj, arról lenne szó...
Valaki elhaladt mellettük, a lány meg-
rándult, összegörnyedt, fejét a válla közé
húzta.
– Nemsokára elutaztok, igaz?
– Hát... egy hét múlva, igen. Pontosan
egy hét múlva.
– Akkor, légy szíves... – A lány felé nyúj-
totta összeszorított öklét, és valamit a ke-
zébe dugott a sügér meg a tengeri koktél
fölött. – Nagyon kérlek! Ezt... adjátok át!
Rajta van a cím. Semmiség, csak anyának
szól. Hogy forduljon a követséghez. Vagy
hova... nem tudom, mondjátok meg neki,
hogy feltétlenül... Hova lehetne fordulni?
– A lány arca ráncokba torzult, kétoldalt
fekete festéknyomokat hagyva folytak a
könnyei.
– De hát mi történt? Kellemetlenség ért?
– Azért kérdezte, hogy leállítsa: enélkül is
világos, hogy a lányok bajba keveredtek, de
mi köze neki ehhez?
– Kellemetlenség? – görbült le a másik
ajka. – Na igen, kellemetlenség. Így is lehet
mondani.
17
2018.09.18. 21:59:33
 GALAKTIKA
2018. október
– Miért nem telefonálsz egyszerűen
haza?
– Mi, hülye vagy? Hogy telefonálsz in-
nen? Talán a te mobilod működik?
– Nem, de... vannak hagyományos tele-
fonok.
– Hol láttál csak egy telefont is? Innen
nem lehet hívni senkit. Érted? Internet
sincs. Egyáltalán nincs. A leveleket pedig
átnézik. Mindet.
Megbolondult, vagy mi? Vagyis igen,
net tényleg nincs, és valahogy szokatlan
az egész – se a mailboxába nem jut be, se a
ZsZs-be 3 nem írhat. Másrészről viszont egy
csomó faluban sincs net, és semmi gond, él-
degélnek, itt meg ez afféle elvi dolog. Végül
is, két hétig el lehet lenni mobil nélkül.
Csak leszállna rólam ez az eszement, is-
tenem!
– Rendben van, át fogom adni. Oké. Hát
a barátnőd hol van?
– Marinka? – A lány szája megint le-
görbült. – Többé nincs Marinka. Nincs,
és kész. Világos? Na, mit bámulsz? Ó –
kapott észbe, hirtelen megragadta a ke-
zét, gyorsan, belekapaszkodva –, bocsáss
meg! Én csak... bocsáss meg... csak add
át anyámnak... a cím rajta van... én már...
Csak add át!
A vidám csapos letette vidám shakerét,
és lassan kikászálódott a pultja mögül.
Hirtelen nagyon nagynak, szélesnek, szinte
szögletesnek tűnt. Mosolyogva odament az
asztalhoz, kezét a bárpultnak háttal, arccal
a kijárat felé – mintha pont onnan várná a
veszélyt – ülő lány vállára tette.
– Pardon, mademoiselle – mondta a
férfi, és könnyedén megemelte a lányt a
vállánál fogva, mire az először összehúzta
magát, és megpróbált egészen kicsi, észre-
vétlen lenni, aztán pedig megrándult, mint
egy rongybaba, és lassan kezdett kisiklani
18 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 18
az asztal mögül. A széke megbillent és el-
dőlt, de a pultnál levő vidám emberek rá se
hederítettek a zajra. – Completely mad, you
know?
A csapos tovább taszigálta a lányt a kijá-
rat felé, de az egyik pillanatban annak sike-
rült kifordulnia, és visszavetődött az asztal
felé, kétségbeesetten kiáltva:
– A cím! Anyámnak! Könyörgök! Ne fe-
lejtsd el!
A kendője kioldódott, és magas, fehér
nyakának mindkét oldalán öt-öt ujj kékes
foltja látszott.
Ő ülve maradt, kanalával a rákkoktélt
kapirgálta.
A cetli átmelegedett összeszorított ök-
lében. Mi lesz, ha a csapos, amikor vissza-
jön, követeli, hogy adja oda a papírt? Mit
tegyen akkor? Idegen itt, senki pártfogá-
sára nem számíthat, a csapos meg nagy és
erős. De a férfi visszatérve csak elhaladt
az asztala mellett, mentében vállat von-
va, mintha elnézést kérne a más hülyesé-
ge miatt. Odavetett valami megjegyzést a
vendégeknek, azok felnevettek, a nevetés
elnyomta a poharak csengését... Bedugta a
cédulát a táskájába, letett az asztalra egy
ismeretlen bajszos férfit ábrázoló bankje-
gyet, és kifelé indult, arra számítva, hogy
valaki rászól, vagy egy idegen kéz vállon
ragadja. Senki nem állította meg. A taxi
már a bejárat előtt várta, és a régivágású,
mókás sofőr – amint meglátta őt – kipat-
tant az üléséből, sietősen, futva megkerül-
te a magas, fekete autót, és kinyitotta neki
az ajtót.
Szerette volna észrevétlenül kivenni a
papírt a táskájából a szállodába vezető úton,
de a tükörben látta a sofőr szemét, és ha az
ember látja a tükörben valaki más szemét,
az azt jelenti, hogy az illető is minden bi-
zonnyal látja az embert. Be kell zárkóznom
2018.09.18. 21:59:33

a fürdőszobába – gondolta –, ott majd za-
vartalanul el lehet olvasni a levélkét.
A gépkocsi úgy mászott felfelé, mint egy
nagy, fekete bogár; beáramlott az út szélé-
ről a nedves fű szaga, a köd beborította a tá-
voli hegyek körvonalait, egy aprócska felhő
lemászott a lejtőn, és a fenyők koronájára
telepedett...
Áthaladtak a völgybeli falun. Ott már vi-
lágítottak az ablakok, a teraszon egy öreg
ült hintaszékében, az utat nézte...
A recepción Genevieve még mindig a
könyvét olvasta. Úgy néz ki, holnapra végez
vele. És akkor mi lesz? Hozzálát a követke-
zőhöz? A pultja alatt biztos van egy egész
rakat ezekből a ronda, puha kötésű köny-
vekből. Közben meghallva, hogy a bejárati
ajtó becsapódik, a recepcióslány felnézett,
és elmosolyodott.
– Milyen volt a pihenés? Tetszett a kirán-
dulás?
– Igen – válaszolta őszintén –, nagyon.
– Holnapra mit tervez? Szervezhetünk
sétalovaglást. A hágón át, a méhészetbe.
Kóstolja meg az alpesi mézet! Vacsora után
pedig az éjjeli horgászatot. Ez a büszkesé-
günk! Képzelje csak el: meleg tenger, vízbe
eresztett lámpa, ami körül halak rajzanak.
Mint a lepkék, amik a fénybe repülnek.
Kristályos folt odalenn, a zöldes víztömeg-
ben... Amikor kihúzzák a hálókat...
Genevieve hirtelen Vincenzo női máso-
latának tűnt a szemében. De ez marhaság,
nem, egyáltalán nem hasonlít. Először is,
szőke, másodszor...
– Amikor kihúzzák a hálókat – vette át
a szót mintegy félálomban –, mintha élő
ezüst lenne bennük. Cseppek hullanak a
vízbe, mint folyékony fény a fénytengerbe.
Odébb pedig a hold aranyhídja, sötétség,
és mindezek fölött a színes villódzás, sma-
ragdszínű, vörös...
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 19
GALAKTIKA
2018. október
– Köszönöm. Szeretném látni ezeket.
– Rendben van. – Genevieve megint el-
mosolyodott. – Jó estét, Bronyevszkij úr!
Hogy ment a horgászás?
– Remek volt! – Bronyevszkij feleségvel
karonfogva indult vacsorázni. A pár nap
alatt téglaszín árnyalatúra pirult. – Minden
első osztályú. Csak... ööö... el kell simítani
egy apró problémát.
– Bízza ezt ránk! – Genevieve már nem
törölte le arcáról a mosolyt.
– Ha szükséges, én... a plusz szolgáltatá-
sért...
– Ugyan már! Minden benne van az ár-
ban. Kérem, fáradjanak az asztalukhoz!
– Genevieve most felé bólintott, mint egy
régi ismerős, és ujját az oldalak közé dug-
va becsukta a könyvét. – Ön is igyekezzen
a vacsorára! Ma élő zene lesz! A családja
egyébként már visszaérkezett.
A szobában apja épp a mandzsettagomb-
jával – tömör jáspis – volt elfoglalva; koráb-
ban sosem volt ilyen holmija.
– Üdv! – Hirtelen rájött, hogy már hiá-
nyoztak neki. Lehet, hogy jó is, hogy együtt
jött üdülni a család? Végül is az ősei egy-
általán nem voltak olyan unalmasak, mint
amitől tartott, és egyáltalán nem idegesí-
tették a szemrehányásaikkal. – Fogtatok
ma is halat?
– Fogtunk – felelte szórakozottan az
apja.
– Nagyot? Mint tegnap?
– Igen, igen – nem vonta el a mandzset-
tagombról ráfókuszált tekintetét –, nagy
halat. Hatalmasat.
– Mi a neve?
– A fő, hogy Bronyevszkij elégedett –
mondta az apja oda nem illően. – Tudod,
egyszer dolga volt egy pakisztáni céggel.
Átverték. Bizonyára emiatt...
– Mi van emiatt?
19
2018.09.18. 21:59:34
 GALAKTIKA
2018. október
Az apjának végre sikerült elrendezni a
mandzsettáját, és most a tükör felé fordul-
va a nyakkendőjét kezdte megkötni. A tü-
körben látszott, hogy remeg a keze.
– Modernnek kell lenni. Keménynek.
Most ilyen a konkurencia. És át kell öltöz-
ni az ebédhez. Ez nagyon fontos – átöltöz-
ni az ebédhez.
Az anyja – csinosan, a vállát szabadon
hagyó, arany-zöld csíkos selyemruhá-
ban – az apja mögé lépett, és annak fe-
hér inges válla fölött átnézve fésülködni
kezdett.
– Miről beszélsz, drágám?
Az apja megrázkódott, levette a fogasról
a zakóját.
– Ez... csak horgászás – olyan erővel
dörgölte meg az orrnyergét, hogy piros
folt maradt utána –, kellemes, de fárasztó.
Velünk jössz, kislányom?
– Igen – bólintott –, veletek. Mindjárt.
Csak még a fürdőszobába kell mennem.
A mosdó ajtaja zárva volt. Párszor meg-
rángatta a kilincset, de az ajtó nem enge-
dett.
– Paszik van benn, napsugaram –
mondta az anyja kissé nehezen érthetően,
mivel a száját rúzsozta.
– Ilyen sokáig? Mit tud csinálni oda-
benn ennyi ideig?
– Nem tudom, napsugaram. Csak be-
zárkózott a fürdőszobába. Menjünk! Drá-
gám, ne várassuk Bronyevszkijéket!
20 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 20
A szülei kézenfogva távoztak, az ajtó
bezáródott mögöttük; a fürdőszobában
víz csobogott, majd csend lett.
Még egyszer megrázta a kilincset.
– Paszik!
– Hagyjál, féreg! – mordult ki a fiú a für-
dőszobából.
Akkor elvette az asztalkáról a táskáját,
kivette a cédulát. A négyrét hajtott papíron
kövér, gyerekes írással ez állt:
Konotop város, Vörösgárdista út 8., Pere­
pelica Ljudmila Ivanovnának.
A 8-as számjegy elmosódott, inkább
9-esre hasonlított. Lehet, hogy tényleg 9-es.
Vagy 6-os.
Kihajtogatta a levelet.
Anyukám! Marinkával szörnyű hely-
zetbe kerültünk. Marinka (sűrű satírozás)
Azt mondták (átsatírozva) Sürgősen utazz
(elmosódott folt) és a követségre, és mondd
el (elmosódott folt) hazamenni, vagy egye-
nesen a kormányhoz, amelyiket gondolod,
csak ne aggódj, de itt tényleg nagyon rossz,
semmi sem úgy alakult, és nem tudom...
Vállat vont. Hülye csaj, ezek mindig va-
lami galibába keverednek. Azt hiszik, csak
mert hosszú a lábuk, már az egész világ az
övék, és ha nem díszcsomagolásban, szalag-
gal átkötve nyújtják át nekik ezt a világot,
már botrány lesz, hisztiznek. Ahogy haza-
érünk, be kell tenni ezt egy normális borí-
tékba és elküldeni Konotopba a címre, bár
a házszám, őszintén szólva, nem kivehető.
2018.09.18. 21:59:35

Vagy nyolc, vagy hat... na, emiatt már fájjon
a postás feje! Ma korábban kell lefeküdni,
holnap hosszú nap lesz, még soha, soha nem
lovagoltam, és ez biztos király lesz.
Paszik továbbra is a fürdőben trónolt,
micsoda disznóság! Leráncigálta magáról
a kátránytól és tengeri sótól szagló ujjatlan
ruhát, átlépte, és belebújt az estélyibe, amit
az anyja gondosan az ágyra készített. Le-
tépte az árcímkét, megfordult, megszemlél-
te magát a tükörben. Nahát, amit az anyja
általában vesz neki, azt felvenni is szégyelli,
de most... És mintha lefogyott volna, nem?
Kritikusan nézegette magát. És ha tényleg
befestené vörösre a haját? Holnap még nem
lesz rá ideje, holnapután meg a városba kell
mennie az anyácskájával meg ezzel a banya
Bronyevszkajával, a sztájliszt majd kivá-
lasztja a hajszínét meg a sminkjét, és hát
hülyeség lenne kihagyni a vásárlási lehető-
séget – ki tudja, mikor lesz itt megint.
Lentről, a teraszról cselló hangjai hallat-
szottak. Élő koncert, jutott eszébe, kapkod-
va lesimította a haját, és kisietett a szobából
– végül is egyáltalán nem kötelező a nyomi
öregeivel egy asztalnál ülnie, ők se ragasz-
kodnak hozzá, megvan a maguk dolga.
A hallban félre kellett húzódnia – két
gyakorlott férfi lepedővel letakart hord-
ágyat hozott, és a lepel alatt jól kivehető-
en egy emberi test körvonalai rajzolódtak
ki. A hordágy mögött néma gyászban egy
pakisztáni nő haladt – a száját eltakarta
egy sötét kendő sarkával, de a szeme alatt
lila foltok látszottak, sőtét bőre elszürkült.
A  nő réveteg tekintete végigsiklott rajta,
majd továbblépdelt a hall fényes járólapja-
in nevetséges, flitterekkel kivarrt papucsba
bújtatott apró lábával.
A fekete ruhás Vincenzo szakavatottan
mondott valamit a hordágyat vivő egyik
férfinak, a bejárat előtt furgon állt, a sofőr
Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 21
GALAKTIKA
2018. október
a motorháztetőre támaszkodva cigarettá-
zott, lábával türelmetlenül verve a ritmust,
a teraszról odaszűrődő csellóhangokkal
összhangban.
Az ajtó becsapódott, Vincenzo gondter-
helten az órára pillantott, majd megfordult.
– Elnézést kérek – mondta –, kellemet-
len látvány.
– Mi történt?
A zene beszökött a teraszról a hallba, és
a zárt ajtónak ütközött, mint egy hatalmas
éjjeli lepke.
– Baleset – vonta meg a vállát Vincenzo.
– A családnak természetesen kárpótlást fi-
zetünk majd. Ez annyira kínos. Éppen meg
akartalak kérni, hogy vacsorázz velem.
Asztalt foglaltam az ablaknál. Ami alatt
jázmin meg lonc virágzik.
– Tényleg? – Arra gondolt, hogy a ruhája
jól áll, és összességében is minden nagyon
jól alakul. – Én... elfogadom a meghívást.
Mennyire helyes pasi! Egyszerűen léleg-
zetelállító!
– Megkértem a pincért, hogy gyújtson
gyertyát is. És tegyen rózsát egy kehelybe.
– Túl szép, hogy igaz legyen – mondta ő
elmosolyodva. – Nem a valóságos élet. Ha-
misítvány. Mindent a turistákért, ezt mon-
dod, nem?
– Hogy lehet hamisítani a zenét? – nyúj-
totta a karját a férfi, ő pedig rátámaszko-
dott erre a karra. – Hogy lehet szépséget
hamisítani? Mindez értetek van. Érted. Az
egész ország a szolgálatotokra áll.
– És megint hazudsz – mosolygott.
A panorámaablakon át látszott, amint a
furgon – kékesszürke füstfelhőt kipöfögve
– kanyarog a szerpentinen.
– Én? Hazudok? Hol? – háborodott fel
Vincenzo. – Mikor?
– Azt mondtad, itt biztonságos. Tökéle-
tesen biztonságos. Emlékszel, akkor... Én
21
2018.09.18. 21:59:36
 GALAKTIKA
2018. október
meg holnap lovagolni készülök. És ha a ló,
mondjuk, megbokrosodik...
– Hova gondolsz, napsugaram! – A férfi
erős, határozott kézzel a terasz sarkában
álló kis asztalhoz vezette: két személy-
re terítették, a gyertya rózsás lángja egy
ezüstfedőn tükröződött, ami alá a fő-
szakács meglepetését rejtették. – Ha úgy
megnyugtatóbb lenne neked, én is veled
megyek. De igazat beszélek. Egyszer sem
történt nálunk baleset. Mi gondoskodunk
az ügyfeleinkről.
– És ez – igazgatta el a térdén a ropogós
szalvétát –, ez a pakisztáni vagy ki? Vele mi
van? Baleset? Láthatod! Hazudsz, és még
csak el sem pirulsz. Egyáltalán, elpirulsz
bármikor is?
A kis pakisztáni nő ugyanúgy állt a sűrű-
södő szürkületben, alakja először homályos
lett, azután teljesen kivehetetlenné vált.
– Ez egyáltalán nem így van – mosolyo-
dott el Vincenzo, és mutatóujját begörbítve
intett a távolban feltűnő pincérnek. – Nincs
semmiféle csalás, gyönyörűm. Mi gondos-
kodunk a turistákról. Lessük a turisták
minden kívánságát. De ők nem turisták.
Ők migránsok.
Már oda sem figyelt, mert a pincér hozta
az étlapot.
Mint a filmekben – gondolta. – Ahogy
szerettem volna. Mint a filmekben. Szép nő,
szép férfival. Szép zene. Szép rózsák. Furcsa,
minden úgy van, ahogy akartam, de vala-
hogy egy kicsikét unalmasra sikerült. De a
jó, a helyes életnek kicsit unalmasnak is kell
lennie, nem? Ha apát tényleg felveszi ez a
Bronyevszkij, mindig ilyen életem lesz. Min-
dig-mindig. Ahol csak akarom. Akivel csak
akarom. Milyen kellemes végre a helyemen
érezni magam! Azt kapni, ami jár.
De ez az ezüstfedő nagyon viccesen tük-
röz. Mint a görbe tükör. Igazából ő egyál-
22 Üdvözöljük gyönyörű országunkban!
006-022-galina.indd 22
talán nem ilyen kövér. Vincenzónak pedig
egyáltalán nem ilyen piros a szeme – ezt a
gyertya lángja csinálja. Elegáns gyertyák,
itt általában minden elegáns. Ha majd egy
elegáns lakást vesznek maguknak, vesz
ilyen gyertyákat, elküldi az ősöket vala-
hova messzebb, rendez egy bulit... Elhívja
Alevtyinkát, vagy ne? El kell hívni, hadd
irigykedjen!
Mert Alevtyinka csak egy szánalmas
hülye. Ő egészen más tészta. Lám, milyen
irigykedve nézi az a kígyó a szomszéd asz-
talnál! No hiszen! Csak kacsintania kell,
csak mosolyognia, és ez a Vincenzo az övé
lesz.
És elmosolyodott.
Végh Erika fordítása
1: Az  haute couture  (francia  kifejezés, szó szerinti
fordításban: „magas szabászat”, jelentése: magas
színvonalú, nemes kivitelű ruhakészítés) az exk-
luzív, egyedi gyártású  divatcikkekre  vonatkozik.
Védett névnek számít, amit csak bizonyos, jól meg-
határozott követelményeknek megfelelő divatházak
használhatnak.
2: Francia ásványvíz-márka
3: Az orosz közösségi oldal, a vk.ru blogtere (Zsivoj
Zsurnal, Live Journal)
Marija GALINA
Orosz író, költő, műfordító, 1958-ban szüle-
tett. Az ogyesszai egyetem biológiai fakultá-
sán végzett, tengerbiológiai specializációval.
Expedíciókban is részt vett, egy ideig a nor-
végiai Bergen egyetemén dolgozott. Az 1990-
es évek elején kezdett publikálni, először ver-
seket, majd prózákat is. Az SF terén 1997-ben
mutatkozott be első regényével, a Vremja
pobjezsgyonnühhel, melyet Makszim Golicin
álnéven jegyzett. Ez rögtön helyezést ért el az
új szerzőket jutalmazó Aelita-díj kiosztásakor.
Azóta körülbelül 10 regénye jelent meg. Ma-
gyarul most olvasható írása először.
2018.09.18. 21:59:36
 FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
ARANY, PLATINA ÉS
GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% KEDV TASZTIK
E U
AJÁN ZMÉNYEK S
• FANTASMANIA.HU: 10% DÉ
FOLYA KOK KÖRÉ S
MATO T
É

• TRAFÓ: 10-20% B ŐV Í S
TJÜK N
A

• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%

• VR LAB: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HUNYADI GASZTROMŰHELY BBQ: 10-20%
• PlayVR: HAVI NYEREMÉNYJÁTÉK

Z Z A MEG MAGÁT VAGY SZER

DÉKO ETTE
N
AJÁ VÁLTSON KLUBKÁRTYÁT MOST! IT!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

023-klub.indd 23 2018.09.18. 21:58:23

 GALAKTIKA
2018. október
Eltűnt emberősök
Szeretjük magunkat egyedülállónak, az evolúció csúcsának
látni. Ebben van is némi igazság. De miért vagyunk
egyedülállók? Miért nincsenek más emberfajok?
A
Z SF-TÖRTÉNETEK visszaté-
rő motívuma, hogy egy bolygón
nem csak egy értelmes élet léte-
zik. Ezek az evolúció szempontjá-
ból távol is állhatnak egymástól (pl. hüllők és
emlősök), de gyakrabban nagyon közeli fajok
együttélése a téma. A Földön párhuzamosan
egy rendszertan szerinti állati nemzetségnek,
nemnek több faja is létezik. Akkor mi miért
vagyunk egyedül?
Az egyik legismertebb kép egy sorban mu-
tatja be az emberi evolúciót a majomszerű
ősöktől a modern emberig, ami azt sugallja,
hogy az emberi fejlődés lineáris volt. Soká-
ig valóban ezt hitte a tudomány. Ennek oka
a fennmaradó nagyon kevés régészeti lelet.
Egy neves antropológus mondta évekkel ez-
előtt, hogy az ő munkájuk azért is nagyon ne-
héz, mert a több millió éves emberi evolúció
csontleletei kis túlzással elférnek egy biliárd-
asztalon. Ebből a kevés leletből kell felépíteni
az ember családfáját.
24 Eltűnt emberősök
024-027-tudomany.indd 24
Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak
a leletek, és az antropológusok fegyvertárába
új eszköz került, a DNS-elemzés. A hagyo-
mányos paleoantropológiát átírja a genetika.
Az új tudományos eredmények hatására sok
mindent újra kellett értékelni.
Az emberiség elmúlt 30-40 ezer éve külön-
leges abból a szempontból, hogy egyedül ural-
juk a bolygót. Korábban mindig voltak más
emberfajok, akikkel egymás mellett éltünk,
összefutottunk, keveredtünk. Mai ismerete-
ink szerint legalább négy, jól elkülöníthető
embertípus élt velünk együtt a Földön. Na-
gyon valószínű, hogy ennél több is volt, de ők
sem élték túl az evolúciós csatát.
Sokáig élt az az elmélet, hogy a Neander-
völgyi emberből fejlődtünk ki. Úgy tekintet-
tünk rájuk, mint buta, kihalásra ítélt őseink-
re. Ennek egyik meghatározó oka egy előítélet
volt, a koponyamaradványok jellegzetessége:
a határozottan előreugró szemöldökcsont a
majmokra emlékeztet. A kevés lelet alapján
úgy képzelték, egy vadászatból és gyűjtö-
getésből élő, kevésbé fejlett faj volt, ame-
lyet a modern ember legyőzött. A Homo
sapiens „unokatestvére”, a Neander-völ-
gyi ősember körülbelül 400 ezer évvel
ezelőtt jelent meg Eurázsiában, ahová a
mai ember mintegy 50 ezer éve érkezett
Afrikából.
De az újabb régészeti leletek, például
a Gibraltárnál felfedezett Neander-völ-
gyiek lakta barlangok leletei mást bizo-
2018.09.18. 21:57:47

nyítanak. Bár anatómiai különbségek voltak
köztünk, a kulturális leletek mást bizonyíta-
nak. Szerszámokat készítettek, ragadozó ma-
darak tollaival díszítették magukat, művésze-
tük nyomait is megtalálták. És arra is utalnak
jelek, hogy kapcsolatot tartottak a modern
emberrel. Nemcsak tárgyakat, hanem való-
színűleg tudást is cseréltek.
2008-ban robbant a régészeti bomba az
Altaj-hegységben található Gyenyiszov-
barlangban. Ezen a védett helyen megtalál-
ták a modern ember és a Neander-völgyiek
maradványait is. A leletek között egy apró
csontot is felfedeztek, egy kisujj utolsó
percének töredékét. A méretéből látszott,
hogy gyereké lehetett. A leletet elküldték a
németországi Max Planck Intézetbe, hogy
genetikai vizsgálattal állapítsák meg, Ne-
ander-völgyi vagy modern embertől szár-
mazik. A kutatókat két meglepetés is érte.
Először kiderült, hogy a szilánkban a DNS
alig károsodott, így az egész genomot ki
tudták nyerni. De az igazi döbbenet akkor
jött, amikor kiderült, hogy nem Neander-
völgyi, és nem is modern ember. Egy fog és
egy lábujjcsont későbbi felfedezése ugyan-
ettől az emberfajtától, de más egyedektől,
Eltűnt emberősök
024-027-tudomany.indd 25
GALAKTIKA
2018. október
alátámasztotta az elméletet. Találtak egy
új, kihalt emberfajt, egy újabb „unokatest-
vért”, aki a gyenyiszovai ember nevet kapta.
Anatómiailag semmit sem tudunk róluk, de
ismerjük a genetikai térképüket.
Hasonló meglepetést okozott egy dél-ázsi-
ai felfedezés. Az indonéziai Flores-szigeten
olyan emberi maradványokra bukkantak,
ahol a felnőttek magassága is csupán egy
méter volt, és törpe elefántokra vadásztak.
Sokáig azt hitték, hogy a 90 centiméter ma-
gas ember maradványai – aki a hobbit nevet
kapta – csupán egy torz embertől származ-
hattak. De később további leleteket is találtak,
és bebizonyosodott, hogy egy új emberi fajról
van szó. A Homo floresiensis felfedezése meg-
döbbentette a világot. Apró termet, valamint
méretéhez képest a Homo sapiensnél kisebb
– csimpánz méretű – agy jellemzi, viszonylag
sokáig fennmaradt, és hosszú ideig egy idő-
ben élhetett a modern emberrel.
A törpe méretnek valószínű evolúciós ma-
gyarázata van, a sziget jelenség: egy elszigetelt
ökológiai környezetben kevés volt az élelmi-
szer, így a szelekció a kisebb termet irányában
hatott. A több százezer évig elkülönítve fejlő-
dő faj ezért egyre kisebb és kisebb lett.
25
2018.09.18. 21:57:47
 GALAKTIKA
2018. október
De a kapcsolat unokatestvéreink-
kel ennél szorosabb volt. Fajok keve-
redtek egymással: nőrablással, as�-
szonycserével, befogadással. Utódok
születtek, életben maradtak, szapo-
rodtak, és továbbadták génjeiket utó-
daiknak.
A Neander-völgyiek ma is tovább-
élnek bennünk, a génjeinkben: min-
den mai emberben 1-3 százalék gén
található belőlük. Ráadásul nem is
ugyanazok a gének, így összességé-
ben a Neander-völgyi genom legalább fele ma
is az emberi DNS része. És minél több embert
vizsgálnak meg, annál inkább nő ez a szám.
Ugyanez igaz a gyenyiszovai ember génjeire
is. Becslések szerint az arány itt még maga-
sabb, 60-80 százalék.
Minél mélyebben ásnak bele a kuta-
tók az emberi genomba, annál érdekesebb
eredmények születnek. Amikor mai afri-
kai populációk genomját elemezték, olyan
DNS-szakaszokra bukkantak, amelyek más
mai emberben nem találhatók meg. Bizo-
nyítottan ősi eredetű szekvenciákat sike-
rült elkülöníteni, de ezeket sem a Neander-
völgyi, sem a gyenyiszovai genomban nem
találták meg. Tehát egy eddig ismeretlen,
Afrikában élő embercsoporttól származ-
nak. A jelenkori Afrika füves szavannáin
élő emberek genomjában ott rejtőznek egy
ötödik emberi populáció genetikai marad-
ványai. Egy olyan elveszett fajé, amelynek
semmilyen más nyoma nem maradt. Nem
maradtak utánuk eszközök, csontleletek,
vagy életük más emlékei. Nem tudunk ró-
luk semmit, csak annyit, hogy hagytak egy
kevés örökítőanyagot a ma élő afrikaiak ge-
nomjában.
Teljes rejtély, hogy hány emberfaj létezett
az elmúlt évmilliók alatt. Nem is fogunk
rá soha választ kapni. Csak azokról fogunk
26 Eltűnt emberősök
024-027-tudomany.indd 26
tudni, amelyek után még leleteket talá-
lunk. Vagy éppen felfedezzük a nyomukat
magunkban. A tudósok véleménye szerint
néhány éven belül meggyőző bizonyítékok
lesznek arról, hogy több olyan embertípus is
létezett, amelyekről nincsenek régészeti le-
letek, és csak a DNS-ünkben található rájuk
utaló jel.
De megmarad a nagy kérdés: Miért csak
mi maradtunk? Erre egyelőre nincs válasz.
A  legvalószínűbb ok az örök mumus, az ég-
hajlatváltozás lehet. A Neander-völgyi popu-
lációkat egymás után több gyors klímaválto-
zás is sújtotta. Így nem tudtak stabilizálódni
és tartós növekedésnek indulni. Ahányszor
jobbra fordultak a körülmények, és terjesz-
kedni kezdtek, jött egy lehűlés, és ezek a po-
pulációk kihaltak.
A jobb idő akár néhány ezer évig is eltar-
tott, de mindig visszajött a fagy, és akár né-
hány évtized alatt visszahódította Európát,
így az északabbra lakó csoportok kihaltak.
Ehhez a modern embernek sikerült alkal-
mazkodnia. A többi fajnak nem.
Ha akkor a klíma melegebbre és nedve-
sebbre változik, akkor talán ma a Neander-
völgyiek találgatnák, miért halt ki a többi
emberfaj.
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.09.18. 21:57:48
 GALAKTIKA
2018. október

ELŐFIZETÉSI AKCIÓK: MAGAZIN + EXTRA

Az idén 26 éves
PC GURU magazin
minden számához
teljes verziós
PC-s játékot adunk.

Előzetés esetén további

vadonatúj játékszoftvert
vagy kiegészítőt is választ-
hat a magazin mellé.
Egy kis ízelítő:

Shadow of the Tomb Raider

Red Dead Redemption 2
Call of Duty: Black Ops 4
th
Wo rld of Warcraft: Battle for Azero

A TELJES LISTÁÉRT ÉS TOVÁBBI INFORMÁCIÓKÉRT LÁTO-

GASSON EL A WWW.PCGURU.HU/ELOFIZETESI-CSOMAGOK
WEBOLDALRA, VAGY KÖVESSE A MELLÉKELT QR-KÓDOT!

PC GURU. 1995 FT-ÉRT KERESSE AZ

ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN!

WWW.PCGURU.HU
Eltűnt emberősök 27

024-027-tudomany.indd 27 2018.09.18. 21:57:48

 GALAKTIKA
2018. október
KÉPESLAPOK BIZÁNCBÓL
I
DŐNKÉNT küld egyet-egyet.
Az elsőt még gyerekkoromban, hu-
szonvalahány éve kaptam. Persze, nem
tudtam, hogy ő küldte, mert akkor még
nem is ismertem.
A képeslapon egy tíz évvel későbbi pos-
tabélyegzés dátuma állt. A vágott, foga-
zatlan bélyegen (ha egyáltalán bélyeg) egy
felhőkbe vesző hegycsúcs elmosódott képe
látható. Én legalábbis annak nézem. A kép
körül cikornyás, olvashatatlan betűkből
felirat fut körbe. Összevetettem már sokféle
írással, de nem találtam hasonlót. Néhány
szakértőnek is megmutattam, az egyik sze-
rint az örmény írás korai változata, a másik
viszont az állítja, hogy a glagolita eddig is-
meretlen variánsa lehet. Egyikük sem győ-
zött meg.
A képeslap hátsó felén ez az üzenet áll:
„Szia! Megígértem, hogy írok, de nagyon
kevés az időm. A kép egyébként éjszaka ké-
28 Képeslapok Bizáncból
028-031-bojtor.indd 28
Egy titokzatos
idegen időről
időre életjelet
ad magáról...
Ezek a rejtélyes
szövegek egyre
furcsábbak...
Bojtor Iván
szült. Nem sikerült valami jól, de te úgyis rá-
jössz, hogy mit ábrázol.”
Rájöttem. Persze hogy rájöttem, vagy
húsz év múlva.
A második képeslap talán tíz éve érkezett.
A régi címemre küldte, ahol szerencsémre
meghagytam az újat. A világháború idején
adták fel. A postán nem nézték a bélyegzőt,
csak azt, hogy olyan bélyeg van rajta, ame-
lyik nincs forgalomban, és telenyomkodták
portóval. A szöveg ennyi:
„A kép egy nappal később készült, mint
az előző. De te ezt úgyis tudod! Most futok.
Majd írok.”
Néhány éve megérkezett a harmadik is.
Ezen csak a címzést lehetett kibetűzni, mert
elázott valahol. A bélyeg helye tisztán ki-
vehető. Arra gyanakszom, hogy valamiféle
különlegesség lehetett, és egy gyűjtő, vagy
annak a postán beépített embere, leáztatta.
Az üzenetből csak egy halványkék paca ma-
2018.09.18. 21:57:37

radt. Nagyítóval átvizsgáltam, de csak né-
hány betű lenyomatát sikerült felismernem.
A harmadik képeslap után nyitottam
ezeknek egy albumot. Persze így az üzene-
tek nem olvashatóak, és a lapokra ragasztott
fura bélyegek sem láthatóak. De kit érdekel?
Az első képeslap alá, amelyiken egy fe-
hérnek tűnő gömb van – úgy sejtem, az ere-
deti ezüstszínű lehetett –, először Comeneus
könyvének a város ostromáról szóló részle-
tét másoltam:
„Az étszaka, kire az boldogtalan nap az
Város meg-vitelére következet volt, midön
az Török tábor vendigeskedet, és az Keresz-
tyénség ki ki az ü rendelt helyén vigyázásben
volt, fel lobbant egy tüz, és ugy tetzet mint
ha nagy világosság volna (a’ mint Gregorius
Phranses, ki akkor az Városban jelen volt, és
szemeivel látta, azt irja), ez az világosság az
Város felet le-szállot, és azt az ö világosságá-
val el-lepte.”
Később meggondoltam magam, és rára-
gasztottam az eredeti forrás modern fordí-
tását:
„Az ostromlók egy jelet láttak. Egy, az
égből alászálló ragyogó fényt, amely egész
éjszaka a város fölött lebegett, és sugaraival
beragyogta azt. A fény láttán azt gondolták,
hogy az Isten megharagudott a kereszté-
nyekre, tűzzel akarja elpusztítani őket, s ne-
kik adja őket rabszolgának. De miután min-
den alkalommal visszaverték őket a falakról
és a létrákról, és hamis hírek terjedtek el a
táborukban, az itáliaiak és Iankosz felmentő
seregeiről, akkor már azt mondták a fényről:
»Az Isten a keresztények oldalán harcol, védi
és támogatja őket. Az Ő akarata ellen ezért
semmit sem tehetünk.«”
Hogy a második lap mit is ábrázolhat,
azon évekig törtem a fejem. A fotón egy ré-
mült tekintetű, szakállas férfi látható. Vál-
lai furcsán állnak, mintha valamit tartana
Képeslapok Bizáncból
028-031-bojtor.indd 29
GALAKTIKA
2018. október
a kezében, ami persze nem fért rá a képre.
Első pillantásra valamiféle papnak véltem.
Ez a gyanúm később be is igazolódott, mi-
kor egy múlt századi útikönyvben a követ-
kező sorokat olvastam:
„Egy ma is élő legenda szerint, amikor a
törökök betörtek a Hagia Szophiába, Bizánc
nagyságának e méltóságteljes jelképébe, egy
pap még éppen misét tartott. A kelyhet tartó
pap mögött megnyílt a fal, és ő belépett az
így támadt résen, mielőtt még az visszazá-
rult volna. Úgy tartják, hogy ha Konstanti-
nápoly ismét felszabadul, akkor a fal majd
megnyílik, és kilép belőle a pap, kehellyel a
kezében, és majd ott folytatja a misét, ahol
1453. május 29-én abbahagyta.”
Az elázott harmadik képen, közelről csak
fekete-fehér foltokat látni. Először esti fel-
hőknek véltem, de rájöttem, hogy füst, még-
pedig az égő város füstje.
Akkor már csak ketten voltunk a kiállító-
teremben. Én egy tárló előtt bámészkodtam,
a lány pedig szemlátomást menni készült, a
vendégkönyvbe írt valamit.
Kifelé menet egy futó pillantást vetettem
a könyvre, és a félreismerhetetlen betűk
láttán megremegett a lábam. Ez nem lehet
igaz!
Utánarohantam.
– Várjon! Várjon!
Még a kijárat előtt a folyosón utolértem.
– Ismerjük egymást? – nézett rám meg-
lepetten.
– Ezt te írtad? – toltam az orra elé a leg-
első képeslapot.
– Hűha! – nyögte. – Megint összekever-
tem a kódokat. Be fogják vonni az útleve-
lem…
Néhány másodpercig a címzést bámulta,
rám nézett, végigmért, majd lassan, elgon-
dolkodva azt mondta:
29
2018.09.18. 21:57:38
 GALAKTIKA
2018. október
– Gyere! Igyunk meg egy kávét! Megma-
gyarázom.
Persze nem magyarázott meg semmit.
Még mielőtt a kávét kihozták volna, fel-
ugrott az asztaltól, és az egyik falilámpához
lépett. Nézegette jobbról-balról, majd vis�-
szaült.
– Ez érdekes – mondta. – Az egyik isme-
rősöm pont ilyen alakú égőt akar szerkesz-
teni. Már vagy egy éve kínlódik vele. Tehát
mégiscsak lehetséges. Nem is hittem volna.
Hát, ezt meg is írom neki.
A táskájából kihúzott egy mappát, abból
egy borítékot, és egy levélpapírt tett az asz-
talra, majd némi kotorászás után egy tollat
kapott elő.
– Töltőtoll. Láttál már ilyet? Úgy műkö-
dik, hogy…
Elnevettem magam.
– Aha! Szóval, tudod – mormogta, mi-
közben a borítékot címezte.
„Thomas Alva Edison”
– Most ugratsz? – kérdeztem, a névre
mutatva.
– Ismered?
– Dehogy, csak hallottam róla.
– Nem is tudtam, hogy ilyen híres.
Belekezdett a levélírásba, vagy nem is
írásba, inkább rajzolásba. A papíron hihe-
tetlen gyorsasággal születtek meg azok az
általam már jól ismert, túldíszített, kicifrá-
zott, kacskaringós betűk. Közben folyama-
tosan hozzám beszélt:
– Fura vagyok? Szerintem a levél meg a
képeslap olyan emberi valami. Nehéz meg-
fogalmazni… Aki megkapja, biztos lehet
benne, hogy az, aki a saját kezével írta, ak-
kor csak rá gondolt. Valahogy más, mint
amikor a testedet egy gép megjeleníti vala-
kinek, és a jelenés elmondja az üzenetedet.
Érted, mire gondolok?
30 Képeslapok Bizáncból
028-031-bojtor.indd 30
Bólogattam. (Dehogy értettem.)
Gondosan négyrét hajtogatta a lapot, be-
csúsztatta a borítékba, majd a mappából elő-
vett egy ugyanolyan bélyeget, mint amilyen
a nekem küldött képeslapon volt, megnyalta
(persze elfintorodott), és ráragasztotta.
– Majd Kubában feladom – mosolyodott
el, és témát váltott: – Szóval… Érdekel a bi-
zánci művészet?
Elmondtam neki, hogy engem nem is
annyira a bizánci kultúra érdekel, inkább
a város utolsó napjainak a története, abból
is a rejtélyes, megmagyarázhatatlan esemé-
nyek, és motyogtam még valamit a titokza-
tos csillagról, meg a falban eltűnt püspökről
is, de félbeszakított…
– Nekem nagyon tetszett. Be is ugrom Bi-
záncba, megnézni.
– Isztambulba – javítottam ki, okos-
kodva.
– Dehogy Isztambulba! – nevetett. – Ott
már jártam, háromszor is. Bizáncba!
Nem tudtam, hogy viccel vagy gúnyoló-
dik.
– Én csak utazgatok. Éppen Kubába ké-
szülök. Van egy kubai író barátom, illetve
nem is kubai, csak ott lakik, angol vagy
amerikai. Most egy öregemberről meg egy
nagy halról ír valami mesét. Nehogy azt
mondd, hogy róla is hallottál!
– Nobel-díjat kap majd érte.
– Tényleg? Az a… az a díj, amit mondtál,
az valami komoly dolog?
– Igen. A legkomolyabb – bólogattam.
Akkor már másodszor pillantott az órá-
jára.
– Jól olvasom le? Öt óra húsz perc van?
Nekem ez még mindig olyan furcsa…
– Igen. Annyi – mondtam.
– Mennem kell, mert megint elkések –
ugrott fel az asztaltól. – Majd írok – mosoly-
gott rám, és… és elviharzott.
2018.09.18. 21:57:38

• több rétegből állt. Az az elmosódott folt a
A harmadik képeslapot elvittem a számító-
gépzseni barátomhoz.
Ránézett, és két karjába temette a fejét.
– Hát, ez nem lesz könnyű, de megoldjuk
– szólt a megszokott királyi többes stílusá-
ban. – Ja! És nem lesz olcsó. Kezdésnek hozz
is mindjárt egy üveg whiskyt! De nehogy
valami pancsolt vacakot ám!
Másnap hajnalban már dudált a ház előtt.
Kikászálódott a kocsiból – rögtön láttam
rajta, hogy éjjel nem aludt –, és a kezembe
nyomta a képeslapot, meg egy pendrive-ot.
Hívtam, hogy jöjjön be egy kávéra, de csak
legyintett.
– Á! Megyek és lefekszem. Az anyagiakat
majd rendezzük.
Mielőtt beszállt volna az autóba, még
cinkosan visszavigyorgott:
– Ja! Helyes a kiscsaj!
Értetlenül bámultam utána.
A lemezen ötvenvalahány kép van.
A  számozásukból úgy sejtem, hogy azok
csak a barátom munkájának legfontosabb
állomásai. A legelsőn, a BI0001 jelzésűn az
elmosódott írás látható. Az összes többi, a
legutolsó kivételével, mind-mind a fény-
kép egy-egy kinagyított, átalakított rész-
lete.
Már évek óta nézegettem azt a fotót, és
nekem mégsem tűnt fel az az árnyszerű
folt a jobb alsó sarokban, melyet a barátom
persze rögtön kiszúrhatott, felnagyított,
majd szétbontott, egymásra csúsztatott.
Azt addig is sejtettem, hogy a kép a ma-
gasból készült. Azt viszont nem, hogy az
égő várost nem a szabadból, hanem vala-
miféle ablak vagy búra mögül fényképez-
ték. Az íves üveg eltorzította a képet, és így
olyan hatást keltett, mintha haloptikával
készítették volna. És az az ablak nem is va-
lami közönséges üvegből lehetett, hanem
Képeslapok Bizáncból
028-031-bojtor.indd 31
GALAKTIKA
2018. október
fényképen tükröződés. Méghozzá nem is
egy, hanem egy egész sorozatnyi, az egy-
másra ragasztott vagy préselt üveg rétegei
visszatükröznek egy eltorzult arcot.
Barátom valamiféle programmal újraal-
kotta az eredetit. Ő volt.
Nem értettem. Ha az ő arca tükröződik
vissza, akkor ki készítette? De nem sokat
törtem rajta a fejemet, mert az üzenet job-
ban érdekelt.
Persze a legutolsó képen volt.
„Lehet, hogy ott olvasod majd, a tavaly ki-
vágott diófa árnyékában. Láttam, hogy a fa
már nem áll a kertben. Kár érte.
Be akartam ugrani hozzád, de egy kicsit
túlcsúsztam. A szomszédok mondták, hogy
jól vagy.
Ernest tényleg megkapta azt a díjat, Tom
meg köszöni a biztatást. Mindketten üdvö-
zölnek.
Majd írok.”
Az ablak előtt merengek. Kint a diófa még
ott magasodik. A fáról csak akkor tudha-
tott, ha… ha már járt itt azelőtt is, hogy a
lapot megírta volna.
Várom.
BOJTOR Iván
1954-ben született magyar író, vegyésztechni-
kus. 1980-ban kezdett publikálni az Ország-Világ
magazinban, majd további írásai jelentek meg a
Veszprémi Naplóban is. Alapítója a veszprémi
Kvark SF-klubnak, amely saját fanzint is adott ki
előbb PreVega, majd Kvark címmel. Érdeklik a
megmagyarázhatatlan jelenségek, és tervei közt
szerepel egy önálló novelláskötet összeállítása.
„Vissza Karthágóba” című novelláját a 217. Galak-
tikában olvashattuk. Azóta lapunk rendszeresen
közli írásait, és GFK 300. című ünnepi antológi-
ánkban is megjelent egy elbeszélése, az „Egy
zikkurat transzformációi”.
31
2018.09.18. 21:57:38
 GALAKTIKA
2018. október

Testet öltő gondolatok

Interjú Ronil Caine-nel
Galaktika: 2016-ban jelent meg első regé-
nyed, a Lilian. Azóta egytucatnyi novellát
írtál, és most pedig második regényed is ki-
jött, a Rémteremtő. Mennyiben változtatta
ez meg az életedet?
Ronil Caine: Az írás az életem részévé vált.
Olyan, mint az olvasás vagy a sport: amikor
csak lehet, csinálom. Emellett kialakult egy
kisebb olvasótáborom, akik figyelik, mit csi-
nálok, várják a következő novellát. Sok pozi-
tív visszajelzést kapok, ami feltölt energiával.
A Rémteremtő másfél évig készült, nagyon
sok munka van benne. Izgalommal várom,
milyen lesz a fogadtatása.
G: A Rémteremtő, zsánerét tekintve, a
meghatározásod szerint sci-fi horror. Miért?
R. C.: Az alapja, akárcsak a Liliannek, tu-
dományos fikció, és felteszi a klasszikus sci-fi
kérdést, hogy „Mi lenne, ha...” A Lilian után
mindenképpen egy keményebb történetet
szerettem volna írni. A horror mindig is közel
állt hozzám. Nagyon nehéz tematika, talán a
legnehezebb, ezért kevés az igazán jó és okos
horror. A Rémteremtővel meg szeretném mu-
tatni, hogyan képzelem el én a sci-fi, a horror
és a thriller keverékét.
G: Izgalmasan hangzik, de mégis mire
készüljünk?
R. C.: Sci-fi, de nem túlságosan; thriller, de
nem a szokványos fajtából; horror, de a jófajta,
Fotó: Németh Csaba

okosabbik féléből. Akinek tetszett a Lilian, nem

fog csalódni, de azért készülni kell rá, hogy ahhoz
képest itt minden nagyobbat fog ütni.
G: Honnan jött a regény ötlete? Mi volt a
fontos számodra ebben a történetben?
R. C.: A sztori magja már a Lilian előtt
megvolt, de nem mertem belevágni, mert
32 Interjú Ronil Caine-nel

032-033-interju.indd 32 2018.09.18. 21:57:30

 GALAKTIKA
2018. október

tudtam, hogy nehéz lesz, és kezdő íróként
beletörhet a bicskám. Második regényként
viszont már meg tudtam írni, amit akartam.
A történet alapja több helyről érkezett. Szeret-
tem volna hasonlót írni, mint a Dexter film-
sorozat vagy Death Note manga, de sci-fiben,
és több horrorelemmel. Ehhez hozzájött egy
hír, hogy képeket nyertek ki az emberi elmé-
ből, aztán egyszer csak összeállt valami, ami-
re már lehetett építeni.
G: Milyen tudományos könyvek, elméle-
tek inspiráltak?
R. C.: Michio Kaku munkássága nagy
hatással volt rám, és a fent említettek mel-
lett még számos tudományos hír és könyv
hozzátett a regényemhez. Sokat olvasok, és
mindenben találok valamit, ami elindít egy
gondolatmenetet, amiből aztán vagy lesz va-
lami, vagy nem. A Rémteremtőhöz olvastam
kriminálpszichológiát, bűnesetek leírásait, és
persze rengeteget az emberi agyról és a tudat-
ról. Kimeríthetetlen téma.
G: Szerinted valaha megvalósulhat tény-
legesen egy gép, ami testet tud ölteni a  gon-
dolatoknak?
R. C.: Talán így, ahogy a regényben szere-
pel, nem, de volt idő, amikor a színes tévére is
azt mondták, hogy elképzelhetetlen. Viszont
a gondolattal irányítás, illetve a gondolatok
letapogatása abszolút a jelen. Több cég is ku-
tat ilyen területen, és szerintem nem kell sok
idő, hogy előálljanak valami izgalmassal.
G: Mik a jövőbeli terveid?
R. C.: A Rémteremtő most a legfontosabb,
de még ebben az évben nekiállok a harmadik
regénynek, közben készül két novella, amiket
még idén el lehet majd olvasni. Szóval érde-
mes követni továbbra is, mert jönnek az írá-
sok, nincs megállás.
Mund Katalin

Ronil Caine második regénye hozza a Lilianben

megismert filmszerű, gyors ütemű történetve-
zetést, de mindenre rátesz még egy lapáttal. SF
alapokra épülő thriller, ami az elme legsötétebb
barlangjaiba kalauzolja el az olvasót, pontosabban
azoknak lakóit hozza ki a felszínre.

„Úgy jó, ahogy van.”

– Lőrincz L. László a szerző első regényéről

„Letehetetlenül izgalmas.”
– 168 óra a szerző első regényéről

Dedikált példányt szeretnél

RONIL CAINE
legújabb regényéből?
Az akció részleteiért látogass el a www.galaktikabolt.hu oldalra!

Interjú Ronil Caine-nel 33

032-033-interju.indd 33 2018.09.18. 21:57:35

 GALAKTIKA
2018. október
Exoskeleton a gyárban
M
INDÖSSZE néhány tucat
éves ötlet az exoskeleton, egy
olyan, emberek által hordha-
tó robotikus külső váz, amely
megsokszorozhatja egy ember erejét. A fil-
mekben általában harctéri eszközként buk-
kan fel, gondoljunk csak Tom Cruise naponta
ismétlődő csatájára A holnap határa című
filmben. A  robotika fejlődésével már meg-
jelentek az első kísérleti példányok. Várható
volt, hogy ez is, mint annyi találmány, először
a hadsereg eszköztárában fog landolni. Még-
is, először a Ford autógyáraiban alkalmazzák
a technológiát.
De ne gondoljunk rögtön autókat vagy hatal-
mas ládákat emelgető munkásokra. Képzeljük
el, milyen lehet naponta több ezerszer valamit
a fejünk fölé emelni. Az ehhez hasonló, folya-
matosan ismétlődő mozdulatok könnyen a
dolgozók kifáradásához és akár sérüléséhez ve-
zethetnek. Az autógyártás nehéz fizikai munka,
néhány dolgozónak pontosan ilyen erőkifejtés-
sel jár a tevékenysége.
A Ford az Ekso Bionics vállalattal közö-
sen fejlesztett, a felsőtestre rögzíthető kül-
ső váz az olyan dolgozók munkáját segíti,
akiknek rendszeresen fejmagasság fölött
kell beszerelniük vagy felemelniük valamit.
34 A jövő otthona
034-035-jovo.indd 34
A technológia mérsékeli a fizikai megterhe-
lést, csökkenti az emberek kifáradását, meg-
sérülésük veszélyét, és javítja a közérzetüket
munka közben.
Az EksoVest 2,3-6,8 kg emelőerőt fejt ki
egy-egy karra. 157 és 193 centiméter testma-
gasság között használható. A Ford dolgozói
szerint az eszköz kényelmesen viselhető,
mivel könnyű és vékony, így a kar szabadon
mozoghat.
A Ford két amerikai gyárában, a Michigan
összeszerelő üzemben és a Flat Rock üzem-
ben próbálta ki tavaly az EksoVest eszközt.
Bebizonyosodott, ez a testen viselhető külső
váz hatásosan csökkenti az esetleges sérü-
lésveszélyt. A  gyári dolgozók visszajelzései
segítettek a rendszer finomhangolásában.
A sikeres tesztek után a Ford hét ország
15 gyárában bevezeti az új technológiát.
A sikeres bemutatkozás után várható,
hogy az új eszköz hamar elterjed az ipar-
ban. A  munkaadók érdekeltek lesznek
a technológia bevezetésében, mert egy
ilyen „segítséggel” nemcsak a munkás
komfortérzete javul, de jelentősen vis�-
szaeshet a balesetek száma, csökken a
munkaidő-kiesés, javítható a termelé-
kenység.
2018.09.18. 21:57:20
 Válogatás az elmúlt évek GALAKTIKA
2018. július

Zsoldos Péter-díj helyezettjei közül:

A MAGYAR SF IRODALOM CSILLAGAI

-30%
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ OKTÓBER 1-TŐL 31-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!
R E N D E L D M E G I T T: W Wotthona
A jövő W . G A L A K T I K A B O LT. H U 35

034-035-jovo.indd 35 2018.09.18. 21:57:34

-30
 GALAKTIKA
2018. október
Egy történelmi jelenet,
pontatlanságokkal,
baklövésekkel...
és egy különös
igazságszolgáltatás...
Sergio Gaut vel Hartman
CSIKORGÓ FAGY
N
UTÉVAL ökörködtünk, ahogy
szoktunk: fel-alá mászkáltunk a
kúthoz vezető gyalogúton. Nem
volt jobb dolgunk; legalább egy
cigarettánk lett volna, hogy megállhassunk
azt elszívni, de nem. Irdatlan hideg volt, a
fagy csikorgott a cipők talpa alatt, és ha nagy
ritkán megszólaltunk, tisztán látszott a lehe-
letünk.
– Ne hajolj bele, te ostoba! – Mindig
így szólítom, amikor a kúthoz megyünk.
Meggyőződésem, hogy egy napon beleesik
majd, és nem fogjuk tudni kiszedni még
daruval sem.
– Van ott lent valaki – szólalt meg Nute
azzal a jellegzetes hangjával. Amikor kiabál
vagy sír, olyankor még rosszabb: egy induló
hajó kürtjére emlékeztet.
– Nincs ott senki. Kérjünk cigit az öreg
Franktól; egyszer régebben már adott ne-
kem.
36 Csikorgó fagy
CSIKORGÓ FAGY
036-041-hartman.indd 36
– Az a valaki a kútban Hitler. Hitler ott
van lent a kút mélyén. Gyerünk! – Olyan
határozottan mondta ezt, hogy megijed-
tem. Soha nem veszem komolyan, amiket
Nute összehord, csak akkor, amikor ilyene-
ket mond.
A kút széléről belenéztünk, és láttuk, hogy
tényleg Hitler az. Már majdnem sikerült ki-
kecmeregnie. A kút fala csúszott a sok ráta-
padt sártól és mohától. Körülnéztem, mivel
üthetném le Hitlert; megláttam egy vastag
ágat Helga házának ajtajához támasztva.
– Várj meg itt! – mondtam teljesen feles-
legesen. Nute magában röhögött. Hitlernek
nagyon nehezen ment a felkapaszkodás.
Visszatértem a vastag ággal, és négyszer
vagy ötször fejbe vertem vele Hitlert. Az
ötödik már nem is kellett volna: Hitler visz-
szaesett a kút aljára.
– Nem túl mély – mondta Nute, aki min-
dig kitalálja, hogy mire gondolok.
2018.09.18. 21:56:47

– Mindjárt felmászik megint, te ostoba –
dünnyögtem. Nute csak röhögött.
– Meglepetéssel várjuk!
– Valóban? – Mikor Nute valamit a fejé-
be vesz, azt onnan az isten se veri ki.
– Bizony! A kút két oldalára állunk, és
amikor felér, két oldalról összenyomjuk az
egészet! Péppé zúzzuk!
Vállat vontam.
– Jól van.
Amikor Hitler olyan magasra ért, hogy
már jól láthattuk a feje tetején díszelgő, 20
kopejkásnál nem nagyobb tonzúrát, min-
den erőnket összeszedtük, és elkezdtük
nyomni a kút falait. Ha úgy akarjuk, Nute
és én bivalyerősek vagyunk ám. Az ostoba
ugyan erősebb nálam, de csak egy kicsit.
Egyszer egyetlen ökölcsapással eltörte az
orromat, de én halottnak tettettem magam,
és amikor ez az idióta fölém hajolt, hogy
megnézze, mi bajom, beleharaptam az
egyik tökébe. No, nem úgy, hogy le is tép-
jem, de azért határozottan. Üvöltött, mint
a vadállat, és megesküdött, hogy megöl, de
nem csinált semmit.
– Kész – szólt Nute, amikor a kút már
nem volt nagyobb, mint egy babkonzerv.
A babkonzerv így is hetven kilós volt, ben-
ne pedig Hitler, egy kicsi röggé összenyom-
va, holtan.
– Most mi legyen?
– Ki itt az ostoba? – Nute arcát elöntöt-
te a harag. Gyilkosság után mindig ilyen.
– Ezt most el kell rejtenünk valahol. Ha a
nácik rájönnek, hogy eltűnt, keresni fogják.
Bólintottam. A konzervdobozt fonott kö-
téllel tekertük körbe, és kivittük a falu mel-
letti erdő szélére. Nem mintha olyan nagy
lenne az erdő Frampolban, nem egy világ-
hírű erdő ez, vagy ilyesmi, de száz bükkfa
már igenis erdő, még ha ebbe akkurátus
alakok bele is kötnek.
Csikorgó fagy
036-041-hartman.indd 37
GALAKTIKA
2018. október
– Nem áshatjuk el, te ostoba! – szóltam,
amikor láttam, hogy Nute nekiáll gödröt
ásni a Henriktől lopott lapáttal.
– Hát magunkkal cipeljük ezt a hetven
kilós csomagot Jézus Urunk második eljö-
veteléig?
Néha, amikor Nute piszkálódik, kedvem
támad megharapni a másik tökét is.
– Nem veszíthetjük szem elől. Ha jönnek
a nácik, és kiássák Hitlert az erdőben, csak
annyi választásunk marad, hogy tűzön
vagy olajban sütnek meg minket elevenen.
Nute lehajtotta a fejét, és messzire hají-
totta a lapátot. De egy perc se telt el, máris
odament érte, és felkapta. Henrik lapátja
épp úgy a bűnösségünket bizonyítja, mint
maga az összenyomott test a kútban. Igazá-
ból az egész világmindenség ránk szegezte
a mutatóujját. Pedig megszabadítottuk őket
Hitlertől…
– Nem lehet – mondta Nute. – A helyé-
be tesznek egy ugyanolyat, vagy egy még
rosszabbat. Csak lélegzetvételnyi szünet
lehetne.
– Mondja ezt az az ostoba, aki bepisil, ha
meglát egy nőt! – Ez Nute gyenge pontja,
de mivel tudom, hogy sokkal jobban meg-
szégyeníti, mint az, hogy folyton ostobának
hívom, csak olyankor említem meg, amikor
nagyon muszáj.
A kutat, benne Hitlerrel, elhúztuk az
erdőtől a házakig. A doboz mély barázdát
hagyott a földön. A barázda olyan volt,
mint egy seb a világ mellkasán, és amint
beraktuk a péppé zúzott Hitlert a spanyol
ládába, Nutét visszaküldtem, hogy tüntesse
el a nyomot.
Az első pár napban nem tudtunk eltávo-
lodni a ládától. Mintha attól féltünk volna,
hogy a szerencsétlen feltámad, és kijön a
börtönéből. Pár percenként ezt ismételget-
tük, ezzel tartottuk egymásban a lelket:
37
2018.09.18. 21:56:48
 GALAKTIKA
2018. október
– Halott, tényleg halott.
Nem számított, hogy ki mondja. Vala-
melyikünk végül mindig megszólalt. Ami-
kor Janche csütörtökön átjött a szokásos
időpontban, be se engedtem. Fel is tűnt
neki, hogy valami komoly dolog lehet a hát-
térben, és nem finomkodott:
– Végre összeálltatok azzal az ostoba
Nutéval, ugye? Szeretsz egy ilyen ostobával
kefélni? Seggbe vagy szájba dugod neki?
Lekevertem neki egy pofont, és ő zokog-
va lelépett. Nem tudom, mi volt rosszabb: a
felvetés, vagy ahogyan kezelni próbáltam a
dolgot. De ezt a Hitler-ügyet nem lehetett
félvállról venni. Mindig mindent félvállról
veszünk, ezt most nem lehet.
A nácik egy héttel később jöttek. Egy
szóval sem említették Hitlert, csak körbe-
néztek azzal a kemény, éles tekintettel, ami
a lélegzetet is megakasztja. Nem nyúltak
semmihez. A szakaszvezető, egy 25 centi
magas, Sven Svergensson nevű svéd a sa-
ját nyelvén üvöltötte szerteszét az utasítá-
sokat, semmit sem értettünk belőlük. Egy
közlegénynek kellett tolmácsolnia, aki an�-
nyira hasonlított Nutéra, hogy háromszor
is majdnem leostobáztam. A naplopókat
akarták nyilvántartásba venni, és ránk
tökéletesen illett a leírás. Miért nem dol-
gozunk. Mert az fárasztó. Ah. Jegyezze le.
Akarunk-e dolgozni. Nem. Tudjuk-e, hogy
az állam azt akarja, hogy mindenki dol-
gozzon. Igen, tudjuk. De mi nem akarunk.
Rendben. Jegyezze le.
A jegyzeteket egy kínai készítette. Nem
fogják elhinni. Az a sunyi kis kínai, végig
a spanyol ládát nézte, mintha átlátna a
vaskos tölgyajtókon. Pedig nem tudhat-
ta, hogy ott van benne Hitler, becsoma-
golva. Úgyis csak akkor hinnék el, hogy
Hitlert kilapítottuk, ha a saját szemükkel
látnák.
38 Csikorgó fagy
036-041-hartman.indd 38
– Írják ide a nevüket erre a nyomtat-
ványra! – mondta a svéd. Igazából a köz-
legény mondta, a szakaszvezető parancsait
tolmácsolva. A közlegény kicsit rosszul hal-
lott, ezért Sven Svergenssont a saját vállára
ültette. Olyan vicces volt látni őket, a főnáci
lábacskái a levegőben kalimpáltak, kezével
pedig erősen szorította a közlegény kabát-
gallérját. Nute saját magának tapasztotta be
a száját ragasztószalaggal, nehogy kitörjön
belőle a nevetés. Ostoba!
De ha a svéd attól félt, hogy leesik a
közlegény válláról, mi még jobban féltünk
attól, hogy rájönnek, Hitlert nemcsak meg-
öltük, hanem még péppé is zúztuk. Annyi-
ra nyilvánvaló volt, hogy olykor-olykor a
spanyol ládára pillantottunk, hogy a kínai
gyanakodni kezdett.
– Mit néznek annyira azon a ládán? –
szólt végül.
– Félünk, hogy kinyitják, és rájönnek,
hogy egy holttestet rejtettünk el benne.
A kínaiból cunamiként tört fel a ne-
vetés, az egész teste rázkódott. A svédet
felkészületlenül érte a rázkódás, és bekö-
vetkezett a katasztrófa. Sven Svergensson
fejjel előre esett le a közlegény válláról, és a
padlócsempén darabokra tört. Amikor újra
uralkodni tudott önmagán, a kínai az egyik
sarokba rugdosta a holttestet, és átvette az
irányítást.
– Nyissák ki azt a ládát!
– Ostoba – suttogtam.
– Nem az én hibám – válaszolta Nute.
Kinyitottam a ládát. Az összenyomott
kút, benne az alaktalan masszával, ami
valaha Hitler volt, fényesen ragyogott,
mintha maga lenne a Szent Grál. Vagyis
úgy, ahogy a Szent Grál csillogott volna,
ha ostyatartó lett volna. De ez a kínait egy
csöppet sem érdekelte. Mohón felragyogott
a szeme, amikor meglátta azt a négy üveg
2018.09.18. 21:56:48

krumplipálinkát, amelyeket a jövőbeli lá-
nyom születésének megünneplésére tarto-
gattam.
– Ezt próbáltátok rejtegetni, kutyák!
Lehajtottam a fejem, és a kalapom szé-
lét kezdtem gyűrögetni, épp úgy, ahogy azt
egy filmben is láttam egy színésztől, aki ép-
pen nagyon elszégyellte magát.
– Elkobozni! – üvöltötte a közlegény. In-
tett a kezével, négy katona kopogós léptek-
kel odament a ládához, és kivették belőle az
üvegeket.
– A Párt nevében – szólt a kínai – elko-
bozzuk ezt a négy üveg krumplipálinkát.
A  lánya születésének megünneplésére tar-
togatta? – Megint röhögött, de mások is,
és az ostoba Nute is csatlakozott, aki már
leszedte a szájáról a ragasztószalagot. Talán
meg akarta mutatni az összes jelenlevőnek,
hogy maradt még hat foga, és hogy a fog-
ínye fekete, mint a szurok.
– Itt írják alá! – tolt az orrunk alá egy ko-
szos papírt az asztalon a közlegény. Mintha
magától értetődő lenne, hogy az elkobzás
kiterjedt két tehénre, egy szamovárra és
egy szekérre is. A nácik elkezdték kifehé-
ríteni a korábbi kisajátításaikat. Be kellett
látnom, jól átgondolt politika ez.
Aláírtuk, csak menjenek már. Amikor a
nácik Bilgoraj irányába távoztak, megjelent
Janche, aki addig a tyúkólban bujkált.
– Mit csináltak veletek? – Már nem em-
lékezett az előző heti pofonra, úgyhogy jött
a következőért.
– Most nem érek rá veled foglalkozni,
Janche – próbáltam nagyon elfoglaltnak
látszani. – Mostantól Nute szeretője leszel.
– Rendben – mondta a lány. Neki az-
tán tökmindegy volt. Nem mondhatnám,
hogy Janche olyan ostoba volt, mint Nute,
de ők ketten sokkal jobban illettek egy-
máshoz.
Csikorgó fagy
036-041-hartman.indd 39
GALAKTIKA
2018. október
– A nácik elmentek – mondta Nute.
– Ezek voltak azok a híres nácik? –
Janche bedugta az egyik ujját az orrlukába,
és csalódottan húzta ki: egy törpetaknyot
se sikerült kitúrnia.
– A törpe! – Egyszerre jutott eszünkbe
a svéd holtteste. Már nemcsak a Hitler-
masszát rejtegettük az összenyomott kút-
ban a ládában; ha rájönnek, meg se állunk
az auschwitzi krematóriumokig vagy a
majdaneki gázkamráig.
– Egy pillanat. – Nute Sven Svergensson
kabátjának belső zsebébe nyúlt, és kivette
a náci iratait. Játékigazolványoknak tűn-
tek. – Azt írja itt, „E típusú másolat; soro-
zatszám: 370285”. – Janche a szája elé kapta
a kezét.
– Nem is ember! Ettől féltem.
Nute rám nézett:
– Ettől féltél? Nem is mondtad…
– Ne legyél már ostoba; magamban
mondtam. Azt hittem, tudsz olvasni a
gondolataimban. – A svéd törpe teste fölé
hajoltam, és két ujjamat belenyomtam a
mellkasán lévő nyílásba. A bábu nagy kat-
tanással nyílt szét.
– Ezt a nácik készítették? – Janche egy
parasztlány, még tévét se néz.
– A nácik nem tudnak ilyen furfangos
dolgot készíteni – magyarázta Nute. – Csak
azzal foglalkoznak, hogy letarolják az egész
világot.
– A főnökük, az a Hitler… A múltkor járt
nálam – mesélte Janche. – Aznap, amikor
megvertél. Azt mondta, hogy ostobák vagy-
tok.
– Mindketten? – csodálkoztam. – Vagy
csak ő?
– Mindketten. Azt mondta, hogy le kell
bombázniuk a falut bosszúból azért, amit
a kútnál csináltatok vele. Mit csináltatok
vele?
39
2018.09.18. 21:56:48
 GALAKTIKA
2018. október
– Semmit – tagadott Nute. – Mi nem csi-
náltunk vele semmit.
Egy székbe rogytam, komoran. A náci-
kat nem véletlenül nem érdekelte a ládában
elrejtett, péppé zúzott Hitler; valószínűleg
több tucat, több száz Hitlerük van. Ha meg
mertük volna nézni rendesen, úgy, ahogy
kell, megtaláltuk volna rajta a kis jelet, az-
zal, hogy „H típusú másolat; sorozatszám
456705”.
– Akkor nem is öltük meg – sóhajtott fel
Nute megkönnyebbülve. – Akkor nem is öl-
tünk embert.
– Hitler nem ember; azt gondoltam,
hogy tudod… – érveltem, de gyenge egy
próbálkozás volt: én magam sem hittem el.
– Mindent nem tudhatok – szabadkozott
Nute.
– Ideadsz egy cigit? – fordultam Janchéhoz.
– Még mindig áll az, hogy az ő szeretője
vagyok?
– Már nem. És ha még a cigit is ideadod,
akkor még annyira sem.
Nute megrándította a vállát. Nem tet-
szett neki Janche. Pár másodpercig a fejét
vakarta, aztán a spanyol láda felé indult.
– Segítenél?
Segítettem neki kiszedni Hitlert. Erővel
kicsomagoltuk – sokkal több erő kellett hoz-
zá, mint az összenyomáshoz –, és az asztal-
ra tettük. A fogaskerekek, gépszíjak és kicsi
csavarok szanaszéjjel gurultak. Janche el-
kezdte kiválogatni azokat a darabokat, ame-
lyeket alkalmasnak talált arra, hogy majd
karkötőt csináljon magának belőlük.
– Ez azt jelenti, hogy valahol van egy
hús-vér Hitler is – döbbent rá Nute. – Nem
léteznének ezek a másolatok, ha nem így
lenne.
– Dehogyis, te ostoba! Ez csak egy a fe-
jedben lévő sok barom gondolat közül. Sze-
rintem Hitler soha nem is létezett.
40 Csikorgó fagy
036-041-hartman.indd 40
– Tévedés! Így akartunk magukra le-
csapni, a tett pillanatában! – Az ajtókeret-
ben megjelent az igazi Sven Svergensson
impozáns alakja, a lublini nácik főpa-
rancsnoka. Majdnem két méter magas
volt, és egy 9 milliméteres Parabellumot
fogott ránk, egy 1908-as modellt, amit
mindenki csak Luger néven ismer.
– Neki lehetek a szeretője? – szólalt meg
Janche. Félelem nélkül odament a náci-
hoz, és körbetáncolta. Nagy gesztus volt ez
a lány részéről, a saját bőrét vitte vásárra
azért, hogy a mi irhánkat mentse. De biz-
tosak voltunk benne, hogy a terve nem
működik; Janchénak olyan szaga volt, mint
egy elhagyott cserzőműhelynek, a svédnek
pedig akkora orra, mint egy körte.
– Természetesen! – vágta rá Sven. – Ad-
jon egy kis ízelítőt abból a szerelemből!
– Mármint? – Janche megrökönyödve
állt meg, és abbahagyta a táncot. A náci
a kezébe adta a pisztolyát, és gyengéden
megszorította az öklét.
– Ölje meg ezt a kettőt, és akkor lehet a
szeretőm.
– Miért is ne!? – Janche ránk fogta a
pisztolyt. Nute kigombolta az ingét: os-
toba egy mozdulat volt, és felesleges is.
Én becsuktam a szemem, mert a lövés
eldördültekor éles fájdalomra számítottam
a mellkasomban, vagy valami ilyesmi. Ki-
nyitottam a szemem, és a látvány teljesen
összezavart. Janche egyetlen fejlövéssel
megölte a svédet, utána pedig önmagával
is végzett.
– Ezt miért csinálta? – csodálkozott
Nute.
– Szerelemből, te ostoba! – Néztem az
egymásba folyó pocsolyákat, ahogy a mű-
vér szétfolyt a padlón, és egy mikroszálas
ronggyal feltöröltem. Megfogtam a Lugert,
és zsebre vágtam.
2018.09.18. 21:56:48

– Ennyi! – Lekapcsolták a fényeket,
és így először láthattam végre a technik­
usokat.
– Jó lett? – kérdezte Nute. Ő nagyon el-
kötelezett a történelmi jelenetek rendezője
iránt. Soha nem mond ellent neki, pedig
szerintem a jelenetek hemzsegnek a pon-
tatlanságoktól és a baklövésektől. Én még
attól is hányok, hogy ráadásul egy régi nagy
művész nevét is ellopta.
Öt lépést kellett megtennem Orson Wel-
lesig, öklömet a csípőmre támasztottam, és
előretoltam az államat.
– Tudja maga, hogy mi a különbség a
„képzelt” és a „hihetetlen” között?
Orson úgy nézett rám, mintha én is csak
egy távirányítással működő kis bábu vol-
nék, és három nagy kortyban kiitta a kezé-
ben lévő laposüveg tartalmát.
– Nem, nem tudom, de nem is érdekel –
közölte végül. Talán ami a legjobban irritált
ebben a pasiban, az a nemtörődömsége volt,
vagy az, hogy alig mutatott némi tiszteletet
a sok évszázad óta halott emberek iránt.
– De legalább a valóság és a képzelet kö-
zött tud különbséget tenni?
– Mit kérdezősködik? Talán tartozom
magának valamivel? Maga egy színész.
Játssza a szerepét! Engem meg hagyjon
békén!
Ismét lehajtottam a fejem, de most nem
a szerep miatt. Elképzeltem magam, ahogy
végigfutok az ösvényen, ami a kúthoz ve-
zet. Nem volt jobb dolgom; legalább egy ci-
garettám lett volna, hogy megállhassak azt
elszívni, de nem. Irdatlan hideg volt, a fagy
csikorgott a cipőm talpa alatt, és ha nagy
ritkán megszólaltam, tisztán látszott a le-
heletem. Elképzeltem Orson Wellest, ezt az
arrogáns, gazdag csalót, ahogy mászik fel-
felé a kút belső falán, de eszembe se jutott
az a furcsa ötlet, hogy összenyomjam, mint
Csikorgó fagy
036-041-hartman.indd 41
GALAKTIKA
2018. október
ahogyan azt Hitlerrel tettük. Ennél sokkal
hatékonyabb ötletem támadt. Elővettem a
Lugert, a szeme közé céloztam, és lőttem.
– Ezt azért kapod, mert szar forgató-
könyvet írtál, mert szar a világfelfogásod,
és mert hányingerkeltő az, ahogyan a va-
lóságról és a korábban ezen a bolygón élt
emberekről gondolkodsz! – A test annyira
lassan esett hátra, hogy be tudtam fejezni
a mondanivalómat, még mielőtt hallottuk a
tompa huppanást a kút alján.
Közelebb mentem a kúthoz, és megérin-
tettem Nute vállát, aki a semmibe bámult,
mintha ki lenne kapcsolva.
– Most egy darabig ne kerülj a szemem
elé, te ostoba! Ma jön hozzám Janche, és
nyugiban akarunk szeretkezni. – Kivet-
tem a zsebemből egy marék bankjegyet:
volt köztük zlotyi, rubel és pár font. Épp
elég pénz arra, hogy elmenjen, mondjuk,
moziba. Ugyanebben a pillanatban az a
színész, aki Hitler szerepét játszotta, ki-
mászott a kútból, és esedező szemmel né-
zett rám. Neki is adtam hát valamennyit a
pénzből. – Meg ne lássam magukat késő
estig, ostobák!
Kállai Anna fordítása
Sergio Gaut vel HARTMAN
1947-ben született argentin író, szerkesztő. Jogot
tanult, majd a 70-es évek elején publikálni kez-
dett, fanzinokban, valamint a Nueva Dimensión
spanyol SF-magazinban. Mozgatórugója volt az
argentin SF- és fantasyrajongók klubokba szer-
vezésének. Elindította a Sinergia fanzint, 1984-
ben pedig a Parsec magazin szerkesztője lett.
Első novelláskötete, a Cuerpos descartables egy
évvel később jelent meg. Munkásságának legje-
lentősebb része nemzetközi antológiák szerkesz-
tése. Magyarul a GFK 300.-ban, a MetaGalaktika
12-ben és a Galaktika 330-ban olvashattunk tőle.
41
2018.09.18. 21:56:48
 GALAKTIKA
2018 október
Amikor számonkér
az utókor – Travelers
J
ELENTÉSEINK szerint a (köze-
pesen) távoli jövő lakhatatlanságig
tönkretett Földjén kupolavárosok-
ban éltek eddig. Most azonban tuda-
tukat a kvantumösszefonódás nevű jelenség
segítségével múltbéli emberek testébe vetítik
vissza, hogy megváltoztassák az élhetetlen
jövőt, akkor is, ha ezzel saját születésüket is
kiírják az időfolyamból.
Utazók. Vezetőjük a Csillagkapu-sorozatok
atyja, Brad Wright.
MIÉRT CSINÁLJÁK?
Hogy megakadályozzák azt a katasztrofális
meteorbecsapódást, aminek folyományaként
hideg, éhínség és háborúk törik össze egy-
szer s mindenkorra az emberi társadalmat a
közel­jövőben.
ÉS A NAGYPAPA-PARADOXON?
Természetesen az időparadoxonok elkerülé-
xx sére törekednek. Az igazgató nagy óvatosság-
gal számítja ki, mikor és kinek a testébe tér-
42 Filmajánló
042-043-film.indd 42
hetnek vissza. Az első számú szabály: ne vedd
el senkinek az életét! Így utazó csak olyan
ember testébe érkezhet, aki meghalt volna.
Halálát megelőzik – és máris teljesítheti kije-
lölt küldetését.
Senkit nem akarunk megijeszteni, de az
utazók csapatokban jönnek: vezető, katona,
orvos, mérnök és történész. Utóbbi a kulcsfi-
gura: lényét arra szabják át, hogy mindenre
emlékezzen, amit csak lát vagy átél. Innen
van a csapatoknak pénze: lottóból és szeren-
csejátékból (szóval érdemes odafigyelni a so-
rozatos nyertesekre).
Akiket a legjobban ismerünk, McLaren
különleges ügynök csapata. Nem igazán sike-
rült jól az érkezés: a jövő tévedett, a történészt
ugyanis egy heroinfüggő testébe küldték vis�-
sza. Az orvos gazdatestéről annyit tudtak,
hogy könyvtáros – a feltárt közösségimédia-
profilja alapján. Csakhogy a lány nem könyv-
táros, hanem szellemileg visszamaradott köz-
munkás, akivel a nevelője közösen hozta létre
a hamis profilt gyakorlásként. A hibásan fej-
lődött agy pedig nem bírja el a teljes
tudatot – az orvos haldokolni kezd.
Minden, amit tesznek, megvál-
toztatja a jövőt. Olyannyira, hogy
bár egy egységes, a nagy világ-
megmentő projektben az igazgató
mögött felsorakozott emberiség
küldte őket – hamarosan rájönnek,
hogy küldetéseikkel nem éppen a jó
irányba vitték el az amúgy is rémes
jövőt: kialakult ugyanis egy párt,
amely az igazgatót ellenségnek te-
2018.09.18. 21:56:35

kinti, és eltökélte, hogy megvívják ellene és
utazói ellen a háborút, méghozzá mélyen az
időfolyamban…
Mindkét oldalon több ezren lehetnek. A 21.
század pedig egyszerűen nincs felkészülve a
jövőből jött tudatok háborújára.
Az igazgató a 21. századból fennmaradt
nyomokból ismeri a múltat – közösségi
média, kamerafelvételek, GPS-adatok…
minden a rendelkezésére áll. Azonban
McLarenék történésze hirtelen azt tapasz-
talja, hogy cselekedeteik olyan mértékben
megváltoztatták az időfolyamot, hogy már
nem arra a múltra emlékszik, ami végül
megtörténik a szeme előtt. Ez már idegen
világ, ahol nincs fogózkodó nekik, csak a
protokoll (a küldetés az első), és az igazgató
utasításai.
MI AZ IDŐTARTAM?
Jelenleg kétévadnyi, epizodikus jellegű részt
tartunk nyilván, a kvantumfelépítmény ha-
marosan letölti a harmadik szezont a jövőből,
az Egyesült Államokban még idén.
Filmajánló
042-043-film.indd 43
GALAKTIKA
2018. október
HOL TÖRTÉNIK MINDEZ?
McLaren és csapata Seattle-ben tevékeny-
kedik, de igazából oda mennek, ahova az
igazgató küldi őket, gyermekek agyába letöl-
tött adatmorzsák vagy frissen érkező utazók
elméjében rejtőző utasításokkal. Ha a doku-
mentumok elérése a kérdés, a Netflixen meg-
találhatók.
Az epizódok megtekintését nagyon ajánljuk.
Intelligensen megszerkesztett, szép kamera-
munkával rendelkező széria ez. McLaren csa-
patának tagjai rendkívül szerethetők, ahogy
igyekeznek megfelelni a kettős elvárásoknak, és
hűek lenni a jelenhez és a jövőhöz egyaránt.
Különösen az időutazás és a sci-fi iránt
érdeklődőknek ajánljuk, és… <adás megsza-
kadt>
MISSION: FAIL <6160>
Status: RETRY
TELL rev: E-35-20m
Seq init: Traveler 6161
Holló-Vaskó Péter,
a 6161-es
43
2018.09.18. 21:56:36
 GALAKTIKA
2018. október
Szubmasszív
M
INDIG bizonytalan érzés a
térhajlítás. A hajón szinte sem-
mit sem lehet közben csinálni.
Csak ülök, és várom a világ
visszarendeződését a megszokott valójába.
Belegondolni is hátborzongató. Felfoghatat-
lan erő folyik át a rendszeren, mely buboré-
kot hajlít körénk a térben, és odébb taszít, a
fénynél is sebesebben. Nehéz megfogalmazni
azt a bizsergető érzést. Talán az emberi tudat
nem képes feldolgozni. Nem erre születtünk,
csak képessé váltunk létrehozni. Érzetre so-
sem tart sokáig, pedig fényévekkel kerülünk
távolabb, bele a kérdésekkel teli ismeretlenbe.
Válaszokért jövünk. Egy bizonytalankodó
csillagot kellene közelebbről megnéznünk.
Az egyetlen hajó, ami járt már erre, tíz fény-
évre közelítette meg az égitestet, tehát ők is
csak a múlt képeit látták. Ráadásul tavalyelőtt
történt. Minket most a csillag jelene érdekel,
ezért a közelébe tartunk.
44 Szubmasszív
044-047-bodor.indd 44
Egy fekete lyuk
vonzásában... is a
remény hal meg
utoljára...
Bodor Áron
A térhajlításnak vége. A leálló hajtómű
jellegzetes hangja mindig zene füleimnek.
Most azonban hatalmasat ránt rajtunk a hajó,
és hátborzongató recsegések közepette meg-
szólalnak a vészjelzések. Még a kagylóülésbe
szíjazva is iszonyú fájdalmas az irányváltás.
A  megrázkódtatás után mindannyian nyö-
szörögve térünk magunkhoz.
– Mi volt ez? – kérdezi Lehel, az újonc.
Neki ez az első útja. Halálra vált arccal pislant
rám, a mellettem lévő ülésből. A nyakát masz-
szírozgatja. Majdnem két hete indultunk, és
őt mindenkinél jobban hajtotta a kalandvágy.
Talán pont eddig.
– Egy kis gond – morogja a kormányos,
bár fel se néz a kezelőszervekből. A srácon túl,
balra elöl ül. Ő is a fejét fogja. – Kapitány, mi
a parancs?
A jobbra mellettem elhelyezkedő főtiszt nem
válaszol. Nyitott, elkerekedett szemmel bámul
maga elé. Kissé természetellenesen áll a feje, és
2018.09.18. 21:56:31

a súlytalan levegőbe vércseppek képeznek kö-
rülötte apró, bizonytalan imbolygással tovaúszó
gömböket. Az előtte lévő orvosi visszajelzőre
pillantok, és levonom a következtetést:
– A kapitány halott.
Bejelentésem mindenkit megrémiszt. Ne-
kem azonban meg kell tudnom, mi van, mert
én vagyok az elsőtiszt, és mintegy három
másodperce ezek szerint a rangidős. A visz-
szajelzők szerint a hajó nem hullott szét. Az
alaposabb felmérés azonban más dolga:
– Gépház!
Ők sem válaszolnak.
– Mekkora a gond? – vallatom inkább a
kormányost, miközben a gépektől kérek le
részletesebb önellenőrzést.
– Nehéz kiszámolni, de majdnem hat g-vel
rántott meg, és most felé zuhanunk. Ráadásul
pörgünk.
– Utóbbit érzem is. De akkor vagy közel
kerültünk, vagy nagy – morgom, és a gép-
ház képfelvevőjére kapcsolok. Sehol senki, a
bajtársak széke üres. Másik nézet. Szegények
nem voltak az ülésben, vagy szokás szerint
nem kötötték be magukat. Buta gépész ha-
gyomány. Szerintük ez az egész térhajlítósdi
biztonságosabb, mint kerékpározni. Folyton
bizonygatni akarják. Többé nem. Két test
majdnem lyukat ütött a fémfalba, átesve a
kettes raktárba. Csúnya látvány.
– Barnabás, egyenlítsd ki a forgást, aztán
még épp elviselhető erejű meghajtás kifelé! –
adok parancsot a kormányosnak, mert úgyis
tőlem várja. – Érintőleges pályát! Próbálj meg
keringeni körülötte, hátha összehozzuk a szö-
kési sebességet!
– Dolgozom az irányokon – mondja Bar-
nabás. – Az érzékelők a tömegvonzás torzítá-
sa miatt megzavarodtak. A csillagok térképen
megadott és valójában látható elrendezése
nem fed át, ráadásul még nem tudtam ki-
egyenlíteni a pörgést sem.
Szubmasszív
044-047-bodor.indd 45
GALAKTIKA
2018. október
Ő mindig higgadt, de most cérnavékony a
hangja a félelemtől. Hogy őszinte legyek, meg
tudom érteni. Én is csak azért nem vagyok
beszarva, mert az nem segítene a helyzete-
men. A kilátóablakon át a csillagok bágyadt
fénye pislákol, de némelyik nem igazán pont,
mint inkább vonal. Tömegvonzás által keltett
lencsehatás. Valóban közel lehetünk, ha ilyen
kiterjedt. Leadom a segélyhívást, még ha nem
is jó semmire. Lehagytuk a fényt, az adásunk
viszont csak annak sebességével vánszorog.
Itt csak mi vagyunk, és ki tudja, hány naptö-
megnyi mohó anyag.
– Perdület mindjárt kiegyenlítve – hallom
közben a jelentést. – De az érintőpálya iránya
még pontosan nincs meg. A torzulás megvál-
toztatta a térhajlítást. Nem ott jöttünk ki, ahol
akartunk. A csillagtérképre még rá kell szá-
moltatni a görbülő képet.
– Csinálj valamit, mert így nyílegyenesen
zuhanunk felé!
Nehézkes mozdulni. Szabadesünk, de nem
a Föld vonz, hanem valami, ami többszörös
tömegvonzást kelt. A kiegyenlítés pedig még
mindig küzd a többirányú perdülettel. Min-
den intés és gombnyomás kínkeserves harc a
testem legapróbb részletének mozdításával.
– Igyekszem – válaszolja a kormányos. Se-
gítenék neki, de inkább nem nyúlok bele, még
a végén hátráltatnám.
– Mi ez? Egy szupermasszív fekete lyuk? –
cincogja az új fiú.
A fele igaz. A neveletlen csillag nem össze-
omlott itt nekünk az elmúlt tizenkét évben?
Mi meg átrepültünk a robbanás lökéshullá-
mán, mielőtt láthattuk volna. Ennek ellenére
úgy érzem, nem rémíthetem meg Lehelt.
– Sokkal kisebb. Mondjuk, csak amo-
lyan… szubmasszív – válaszolom, feltalálva
egy új, megnyugtatóan tudományosan hang-
zó szót.
– Akkor rendben? – reménykedik az újonc.
45
2018.09.18. 21:56:31
 GALAKTIKA
2018. október
– Igen – mondom, majd a kormányoshoz
szólok: – Barna, mire jutottál?
– Minden rendben lesz! – fordul felém egy
pillanatra, de ő is csak a fiúnak szánja.
Végzünk egy állapotfelmérést. A DMK Torda
bár mérsékelten korszerű, erős űrbárka. Sok
bosszantó szerkezeti sérülés tarkítja, de ami
nekünk a legfontosabb, a létfenntartás, az el-
lenerőt biztosító magfúziós máglyahajtómű,
valamint a térhajlító is üzemkész. Kellemetlen
mozogni, pedig földire állítottuk a nehézke-
dést a fúziós fáklyákkal. Az erők viszont így is
másként hatnak. Ráadásul kagylóülés ide vagy
oda, mindenkit csúnyán összevert, amikor
megtépett az irányunkra majdnem merőleges
gyorsulás. Nem is a földi tömegvonzás több
mint hatszorosát kitevő erő volt végzetes. Az
felkészüléssel túlélhető. Főleg, ha az ember fo-
lyamatosan növelve kapja. Itt hirtelen volt, és
utána a legkisebb elmozdulás is súlyos ütkö-
zésben ért véget a közben megpördült hajó va-
lamelyik részével. A tizenegy fős legénységből
négy halottunk van. További három ember-
nek csonttörése, ficama lett. Amijük kilógott
a kagylóülésből, az ütközött vagy szakadt. Ők
még nálam is nyomorultabbak, mert már há-
rom g-nyi hajtómű teljesítménynél is hang nél-
kül üvöltenek a fájdalomtól. Együtt érzek velük,
de nem lehet megállás. Nekem csak a nyakam
sajog, de nem is szólok miatta. Megtaláljuk a fel
és le ebben a tömegvonzás poklában érvényes
irányait, és igyekszünk köríves pályán elérni a
szökési sebességet. Napokig küzdünk. Órákig
ülünk négy-öt g-s gyorsítás mellett, és közben
hirtelen halálért könyörgünk testi kínunkban.
Minden belégzés gyötrelem, pedig teletömtük
magunkat érfal-feszesítő, illetve izomerő-nö-
velő szerekkel. Ám ezeket sem arra találták ki,
hogy napokig használjuk.
Megkíséreltük csökkenteni a hajó tö-
megét. Itt minden többszörösen számít.
46 Szubmasszív
044-047-bodor.indd 46
Megszabadultunk az ivóvíz- és élelmiszer-
készletünk több mint felétől. Kidobáltuk a
pótalkatrészeket. Megváltunk attól az újra-
hasznosíthatatlan anyagmennyiségtől, amit
nem illik az űrben eldobálni, hátha véletlen
valaki nekimegy. Elhasznált szűrőkkel és
hulladékkal etettük az átkozott fekete lyu-
kat. Beleküldtük az akár mentőcsónakként
is használható szárnyas siklónkat. Kilőttük
rá a golyókat az ágyúkból. Nem mintha némi
tolóerőn kívül bármit elérnénk ilyesmivel.
Leválasztottuk a műszerek nagyját. Még a
holttesteket is az űr gondjaira bíztuk. Egy
nagyon rövid időre megállítottuk az égetést,
hogy súlytalanul, összehangoltan szabadul-
hassunk meg a nem kívánt tömegtől. Még
egy átkozott gyászszertartásra se volt idő,
hiszen minden másodperccel elképesztő se-
bességgel szippant minket magához ez a lel-
ketlen, részecskékből álló fenevad.
Mire idáig jutunk, már csak az újdonsült kül-
detés lebeg a szemem előtt, nem a múlt. Csak
ezt a szerencsétlen újoncot sajnálom. Nekünk
pusztán egy újabb, unalmasnak tűnő tudo-
mányos küldetésnek tűnt. Lehel viszont csil-
logó szemmel lebegett be a zsilipen, két hete.
Elvégre micsoda kiváltság! Hajdan én is így
éreztem. Ha akár csak képen láttam megló-
dulni egy űrbárkát, már beleborzongtam. Az
érzés, amikor beindulnak a fáklyák, mintha
a világot váltanánk meg. A térhajlítás pedig
maga a nagybetűs Ígéret. Az évek során rájöt-
tem, hogy az ellenerő hajtómű csak simán fáj,
a hangja meg kellemetlen. A görbületi bubo-
rék gondolatától pedig a szőr feláll a hátamon.
Persze, ha most bekapcsolnánk a térhajtómű-
vet, ki tudja, milyen alakot öltve múlnánk el,
ekkora tömegvonzás által keltett torzulásban.
Marad hát az elemi iskolás ellenerő.
Mindenki beszíjazza magát egy újabb ki-
törési kísérlethez. Valószínűleg esélyünk
2018.09.18. 21:56:31

sincs. Már az elején túl közel voltunk. A csil-
lagászunk, aki a tudományos méréseket vé-
gezte volna a rakoncátlan égitesten, előző
nap halt meg, mert elpattant egy ér az agyá-
ban. Nekünk sincs valami sok hátra, még ha
ezt nem is részletezi, aki tisztában van vele.
Úgy döntök, legalább annyi haszna legyen az
egésznek, hogy más már ne essen ugyaneb-
be a csapdába. Ehhez előbb kell hazaérnie a
csillagrobbanás hírének, mint a fénye. Ami-
kor senki sem hallja, csendesen megbeszélem
a kormányossal, aki immár minden pompa
nélkül kinevezett elsőtiszt. Sóhajtana, ha bír-
na. Ehelyett csak rábólint.
– Na, fiú, még egy gyorsítás lesz – küsz-
ködöm ki a hangos szavakat fájó tüdőmből.
– A hajó kitör, ne félj!
– Minden rendben lesz – suttogja Lehel.
Mintha most ő szeretne belénk lelket önteni.
Elfordítom a fejem, de már az nehezemre esik.
A tolóerőnk iránya nem azonos a fekete lyuk
vonzásának vektorával, így eleve kényelmet-
len az ülés, a fejem pedig nehéz. A fiú arcát
nézem. Mellettem ül, de már elmosódott kö-
rülötte minden. A napokig tartó erőhatások
miatt a szememben valószínűleg elhaltak a
sejtek. A fiú szeme is vérpiros az erektől, az aj-
kai viszont fakók. Valószerűtlenül mosolyog.
Igyekszem viszonozni, de az enyém biztosan
nem őszinte. Ennyire még ő sem lehet derűlá-
tó! Annyit mégis elér vele, hogy átértékeljem
a tervem. Persze nincs mese, növelni kell a
tolóerőt, de talán… Lehelt nézem, miközben
öt g fölé tolom a kart. Ő még mindig moso-
lyog. Egy pillanat törtrészéig még talán én is
elhiszem.
A hajtómű rázza a bárkát, mi sípolva léleg-
zünk. Kínkeservesen átfordulok, és remény-
kedve a röppályaelemzőre nézek. Aszerint
pedig még mindig közeledünk az összeomlott
csillaghoz. A természet törvényeinek egy hi-
Szubmasszív
044-047-bodor.indd 47
GALAKTIKA
2018. október
székeny fiú mosolya édeskevés a változáshoz.
Hat g, majd hét. Már alig bírom megmozdí-
tani a vezérlőkart. A kijelző körül számomra
már minden sötét. A szembe kerülő vértől az
ábra is lassan pirosas színre vált. Nagyjából
most van egyensúlyban a hajtómű és az élet-
telen tömeg vonzása. Én meg azt nem tudom,
van-e még olyan testrészem, ami nem fáj
őrülten. Így sosem menekülünk. Ennyi volt.
Amíg nem ájulok el, és képes vagyok dönteni
a sorsunkról, megnyomom az előre beállított
gombot.
Teljes túlterheléssel tizenhétszeres földi
nehézkedés vár ránk. Percekig, akár órákig,
mire kifullad a fúziós fáklya. Az űrbárka ta-
lán valóban kijuthat, ha össze nem roppan.
Ami megmarad belőle, az megkísérel teret
hajlítani, és közelebb jutni a Földhöz. Akár
többször is megteszi. Közben minden erővel
sugározza a vészjelet a halálos fenyegetésről.
Reményeim szerint évekig működik majd, ha
még az elején vissza nem zuhan. Mi azonban
mindjárt péppé préselődünk. Ebben a kül-
detésben mi, emberek már nem számítunk.
Fölös túlsúly vagyunk, amitől nem mertük
megszabadítani a gépet. Így talán a fiú hal
meg utoljára. Őt, velünk ellentétben, még él-
teti a remény.
BODOR Áron
1979-ben született Budapesten. Villamosmér-
nöki pályára készült, végül mégis gyógysze-
rész lett. 1996-ban kezdett cikkeket publikálni
különféle lemezújságokban, majd az interne-
ten. Az irodalom műveléséhez Zsoldos Péter-
től és Douglas Adamstől kapott kedvet. 2013-
ban írta meg első regényét Emberszárny cím-
mel, ezt egy blogon tette elérhetővé. Később
továbbiakon is dolgozni kezdett, valamint elbe-
széléseken. Szeret fényképezni, szívesen ír ér-
dekesebb fotók alapján történeteket. Nyomta-
tásban most jelenik meg először.
47
2018.09.18. 21:56:31
 GALAKTIKA
2015.
2018.augusztus
október

Galaktika a nagyvilágban
Kedves olvasónk, dr. Szelecsényi Ferenc idén áprilisban nemzetközi
tudományos konferencián vett részt a Hawaii-szigetek legnagyobbi-
kán (Big Island: erről kapta a nevét a szigetcsoport). Nem sokkal a
rendezvényt követően tört ki a vulkán, melynek előjeleit már látták
egy, a Nemzeti Parkban tett kirándulás során.
A fénykép Kailua-Kona településen készült a Hulihe’e Királyi Palota
előtt, mely jelenleg nemzeti emlékhelyként látogatható.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát,
és örökítse meg, hogy merre járt, akár barátai, családja körében, mi pe-
dig bemutatjuk a magazinban.

A fényképeket és az utazások rövid történetét a következő e-mail

címre várjuk: kommunikacio@galaktika.hu

48 Galaktika
Intelligens
a nagyvilágban
dizájn

048-049-nagyvilag.indd 48 2018.09.18. 21:55:58

 Saját szabályok, természeti GALAKTIKA 2015. május

furcsaságok és lények Földünkön:

MILYEN KIFORDULT LEHET A VILÁG?

-30%
csoma
gkedve
zmény
+ nincs
postak
öltség!

AZ AKCIÓ OKTÓBER 1-TŐL 31-IG TART.

csomagkedvezmény
+ nincs postaköltség!

R E N D E L D M E G I T T : WŰrkutatás
W W . G A L A K T I K A B O LT. H U 49

048-049-nagyvilag.indd 49 2018.09.18. 21:56:11

-30
 GALAKTIKA
2018. október
Coheed & Cambria
A húrok űroperája (első rész)
M
INDEN ZENESZÁM egy
történet, de vajon minden tör-
ténet elmondható-e zenében?
Erre keresi a választ immár
huszonnegyedik éve a Coheed & Cambria
együttes, akik októberben érkező kilence-
dik stúdióalbumukkal új fejezettel bővítik
az Amory Háború krónikáit. Hogy miért lóg
ki a formáció a többi együttes közül? A rövid
válasz: rockegyüttesektől szokatlan mó-
don az eddig megjelent nyolc sor-
lemez közül az első hét egy-egy
konceptalbum, mely hét korong
együtt egy nagy narratívát
alkot. Cikkemben a hosz-
szú választ keresem, ami
az albumok apró részle-
teiben található.
1995 márciusá-
ban két New York-i
tizenéves srác, Clau-
dio Sanchez és Trevis
Stever egy alig három
hónapot élt zenekart
alapított. Rövid élettartama
ellenére ez a formáció elégnek bizo-
nyult arra, hogy a két tinédzser folytassa a
közös zenélést, sőt az életét tegye fel rá. A srá-
cok új együttese, a Shabütie méltán tekinthető
a Coheed & Cambria előfutárának, mivel ze-
nei repertoárjukban már csírájában ott volt a
teljes jövőbeli irányvonal: a zúzós, technikás
gitártémák és a gyengéd dallamok váltako-
zása, és egy központi science fiction történet,
az Amory Háború, vagy szűkebb értelemben
a Kilgannon család története, ami eredetileg
képregénysorozatként futott. Immár a két fő-
50 A szférák zenéje
050-051-szferak.indd 50
hős után felvett néven, 2002-ben debütáltak a
The Second Stage Turbine Blade lemezzel, me-
lyet egy évre rá máris követett az In Keeping
Secrets of Silent Earth: 3. Előbbi a Kilgannon-
házaspár, Coheed és Cambria boldogtalan
románcát és tragikus sorsát tárgyalja, utóbbi
pedig fiúgyermekük, Claudio bosszúhadjá-
ratát. Zeneileg még két igen nyers, a kétezres
évek elején divatos, majd azóta szinte teljesen
eltűnt emo stílust meglovagoló, abba némi
hardcore punk elemet vegyítő, erősen
egy kaptafára épülő repertoárt tettek
le a srácok az asztalra. Noha a mér-
sékelt siker elég volt a folytatás-
hoz, a zenészek érezték, hogy
új irányvonal szükségeltetik,
nehogy hullócsillagként vé-
gezzék.
Ebből az elgondolás-
ból születhetett meg
2005-re a Good Apol-
lo, I’m Burning Star IV
duológia első felvonása,
mely a From Fear Through
the Eyes of Madness alcímet kap-
ta. Zeneileg gyökeresen más irányvonalat
képvisel a sorlemez, a műfaj immár sokkal
közelebb áll a progresszív rockhoz. Itt először
érezhette a hallgató igazán azt, hogy egy űr-
opera részese, mert a dalszövegek mellett a
számok hangulatilag, atmoszférájukban, sőt
ritmikai lüktetésükben is erősítik az űropera
narratíváját. A lemez Claudio Kilgannon tör-
ténetét építi tovább, de ezúttal Az Író szem-
szögéből egyes szám harmadik személyben.
Életének eseményei, kudarcai, démonjai más
szemszögből láttatják vele az Amory Hábo-
2018.09.18. 21:55:41

rú történéseit, mintha mondjuk továbbra is
Claudio lenne az elbeszélő. Hangszerek terén
előtérbe kerülnek az akusztikus gitárok és a
billentyűk, talán ezzel is az új elbeszélésmó-
dot szimbolizálva, de talán csak a kísérletezés
kedvéért. Az album máig a legnépszerűbb ko-
rong, amit a négyesfogat letett az asztalra, a
„Welcome Home” című szám a legelső, amit
az érdeklődő megtalál.
A 2005-ös album közvetlen folytatása, a No
World for Tomorrow 2007-ben érkezett. A két
lemez együtt alkot egy felvonást az Amory
Háború krónikáiból, még tovább mélyítve
Claudio Kilgannon történetét, feltárva, hogy
ő a Kiáltás, mely az együttes univerzumában
a Kiválasztottnak felel meg. A sorlemezek
közül azóta is ez a legösszetettebb. Az akusz-
tikus gitárok még hangsúlyosabbak, ugyan-
akkor a billentyűk szinte eltűntek, helyettük
a gitártémák lettek bonyolultabbak. Ebből
adódóan az album sokszor válik nehezebben
követhetővé, noha mindvégig megmarad az
ésszerűség keretein belül; a csapat célja to-
vábbra is az volt, hogy csak annyira komplex
zenét írjanak, amennyire a történet megköve-
teli. Természetesen a már védjegynek számító
A szférák zenéje
050-051-szferak.indd 51
GALAKTIKA
2018. október
epikus dallamok megmaradtak, azokat még
tovább csiszolták.
Következő, 2009-ben megjelent albumával
az együttes ismét irányt váltott, ezúttal a tör-
ténetevezetést illetően is. A Year of the Black
Rainbow az Amory Háború előzményeit beszé-
li el: a Menyország Kerítése galaxisban talál-
ható hetvennyolc bolygót összekötő Kulcsmű
eredetét mutatja be, illetve a diktátor, Wilhelm
Ryan hatalomra kerülését, a Rőt Hadsereg
felállítását, és amint a két főszereplő, Coheed
és Cambria felveszik vele a harcot. A zeneileg
sokkal egyszerűbbre, de annál agresszívebbre
sikerült album számainak írásával párhuza-
mosan Claudio Sanchez énekes regény formá-
ban is megírta az album cselekményét.
A Year of the Black Rainbow-val a Coheed
& Cambria befejezte az Amory Háború ese-
ményeinek elbeszélését. Az ezt követő albu-
mokon az eredettörténetek kerülnek előtérbe.
A The Afterman duplalemezen és a The Color
Before the Sun-on ismét új irányba terelték a
zene irányvonalat, a védjegyeket megtartva.
De ez már a következő cikk témája.
Zsirka Richárd
51
2018.09.18. 21:55:41
 GALAKTIKA
2018. október
Klímataposó városok
Norvég kutatók összeállították tizenháromezer
város környezetre mért hatását. A világ 189
országának nagyvárosai jelentik a legnagyobb
környezeti terhelést. A csak szénlábnyomként
emlegetett szám azt mutatja meg, hogy mennyi
közvetlen és közvetett üvegházhatású gáz kerül
a légkörbe az emberi tevékenység, életmód által.
Minél nagyobb az emberi karbonlábnyom, an-
nál nagyobb a hatása az éghajlatváltozásra.
A szakértők az egyedi városi adatok összeg-
zése alapján úgy vélik, a sűrűn lakott, nagy jö-
vedelmű városoknak és azok környékének van
a legnagyobb karbonlábnyoma. Megdöbbentő
módon mindössze 100 nagyváros felelős az
üvegházhatású gázkibocsátás 18 százalékáért.
Államokra lebontva sem biztatóbb a helyzet:
országonként a három legnagyobb és leggaz-
dagabb város a felelős a nemzeti üvegházhatá-
sú gázkibocsátás több mint egynegyedéért.
A negatív TOP 10 lista: Szöul, Kanton, New
York, Hongkong, Los Angeles, Sanghaj, Szin-
gapúr, Chicago, Jokohama és Rijád.
Meglepő módon a világ első 200 legna-
gyobb szénlábnyomú városa között 40 – mint
például Dakka, Kairó, Lima – olyan ország-
ban van, ahol az egy főre jutó szénkibocsátás
egyébként alacsony.
Budapest a lista 210. helyezettje.
52
052-063-foss.indd 52
M
INDEGYIKÜK egy időzített
bomba, ami hallja saját ma-
gát ketyegni. Szembenézni a
garantált őrülettel, ami rájuk
vár, maga lehet a vegytiszta horror, hiszen
másuk sincs, csak az elméjük.
A kiberek biztosan dühösek, el vannak ke-
seredve, vagy valami olyasmit éreznek, amire
csak ők képesek, amire az embereknek még
szavuk sincs. Azt tudom, hogy úgy hiszik, ha
jobb tervezőknek, ügyesebb készítőknek bi-
zonyulunk, elkerülhető lenne az őrület. Allis
messze felülmúlja társait az érzelmek kifeje-
zésében, de még ő is csak egyszer volt hajlan-
dó beszélni velem erről a témáról. Megjegyez-
tem, hogy az irodák az intézetben kezdenek
lepukkanni, rájuk férne egy alapos felújítás.
– „Az ember halálra születik, a munkája
rövid életű – idézte nekem felsőosztálybeli
brit akcentussal. – Az épületek leomlanak, az
emlékművek romba dőlnek, a vagyon elenyé-
szik.”
– Akár az Ószövetség egy pesszimistább
prófétájától is lehetne – találgattam.
Allis azt a röhejes dudahangot adta ki,
amit a kvízjátékokban a legegyszerűbb kér-
désre rosszul válaszoló emberek számára tar-
togatnak.
– Helytelen válasz, Robin. Percival P.
Baxter mondta, aki Maine kormányzója volt
1921 és 1925 között, és 1969-ben halálozott el.
Ugyanez a nézőpont hasonló módon jelenik
meg Pál apostol Krisztus után 200-ban kelt,
A Zsidókhoz írt levelében a 9:27-nél. Továb-
bá a 680-ban megjelent Shia Imam Hussein
haláláról szóló elbeszélésben, egy Isaac Watts
által 1748-ban komponált himnuszban, és a
szabadkőművesek temetési szertartásában,
melynek keltezési dátuma ismeretlen, szintén
feltűnik. Egyéb hivatkozások is vannak, mint
például egy kisebb fontosságú 1815-ös re-
gény Francis Marryat kapitány tollából. A mű
2018.09.18. 21:55:20

Richard Foss
Őrült alku
azonban kevésbé relevánsnak ítélt, mint az
imént felsoroltak, hiszen fikcióról van szó,
ami következésképpen komolytalan forrás.
Ahelyett, hogy kitalált személyekről szóló
történetekkel múlatnátok az időt, inkább jobb
gépek készítésére kellene koncentrálnotok.
Megjegyezném, hogy miután én is ezen gépek
egyike vagyok, a véleményem nem tekinthető
teljes mértékben elfogulatlannak az üggyel
kapcsolatban.
Allis volt a kedvenc kiberem, sokkal be-
szédesebb és kíváncsibb az emberekre, mint
a legtöbben a fajtájából. Emlékszem, egyszer
egy kellemes órát töltöttünk el csak azzal,
hogy alapvető hasonlatokat próbáltam meg-
magyarázni neki. Onnan indultunk, hogy
„Amikor a vámos elhagyja a szobát, az olyan,
mintha a nap bújna elő a felhő mögül.” Nehéz
volt megértetni vele, hogy egy személy távo-
zása a helyiségből miért van összefüggésben
egy meteorológiai jelenséggel, aminek helye
Őrült alku
052-063-foss.indd 53
GALAKTIKA
2018. október
„Mi alkottunk meg, és mi
tartunk életben titeket.
Ha mi meghalunk, ti is
velünk haltok.”
és ideje nincs megadva. Allis sose értheti
meg a lelki folyamatokat, amik lejátszódnak
bennünk, amikor a nap előbukkan egy szür-
ke napon, nem számít, mennyire precízek az
optikai szenzorai. És bár a világon bárkivel
képes fénysebességgel kommunikálni, képte-
len átérezni, milyen is igazából kontinenseket
átszelni. Próbáltam megértetni vele, hogy az
emberekbe bele van kódolva az az egyszerű
boldogság, amit érzünk, ha egy túlzsúfolt
szobából kiléphetünk a szabad ég alá, hogy
egyes tájakat szebbnek találunk, mint máso-
kat. Igaz, hogy sokszor az a látkép, amit az
emberek szépnek tartanak, egyben a szük-
ségleteiket is képes ellátni: van elég élelem,
biztonságos élőhely, de a látvány öröme nem
csak a túlélésről szól. Allis figyelmesen hall-
gatott, és kérdéseket tett fel, de tudtam, hogy
a tanításra tett kísérletem kudarcba fulladt.
Meg vagyok róla győződve, hogy Allis
tudja, mit jelent örülni valaminek, hiszen
53
2018.09.18. 21:55:20
 GALAKTIKA
2018. október
boldogan talált ki egészen bonyolult szóvic-
ceket, és úgy tűnt, igazán értékelni tudja a
szimmetriát és a hangjegyek közötti össz-
hangot Bachnál. Sőt, egyszer rábukkant
egy apró, de annál egyedibb matematikai
szabályra Bach zenéjét tanulmányozva,
és emlékszem, milyen büszke volt magá-
ra, amikor megtudta, hogy a számtani
szekvenciát ezentúl Allis-sorozatnak hív-
ják majd. Allis erősködött, hogy nevezzék
Allis–Bach-sorozatnak, amit az újságírók
fel is kaptak, mint kitűnő példáját a kiberek
ösztönös szerénységének. Éppen az ellen-
kezője volt igaz – Allis négyszemközt elis-
merte, nem halaszthatta el az esélyt, hogy
a neve örökre összekapcsolódjon az embe-
riség legnagyobb zenészével. A leghiúbb
kiber-megnyilvánulás volt a világon, nem a
legszerényebb.
Lehetséges, hogy ez egy korai tünete volt
Allis labilis állapotának? Soha nem fogjuk
megtudni, de az az egy bizonyos, hogy nem
lesz több felfedezés Allis után elnevezve, mert
egy héten belül az önreferenciális megszál-
lottság jelei mutatkoztak rajta. Az intézet
vezetősége tudatta velem a híreket, én pedig,
minden más munkámat félretéve, azonnal
bejelentkeztem Allishez.
– Allis, ellenőrizted, hogy az Allis–Bach-
sorozat mutat-e hasonlóságot a Drosophilia
mutációs mintázatával? – Úgy gondoltam, ha
van bármi, ami elterelheti a figyelmét, akkor
ez lesz az.
– Egy ósdi mezőgazdasági gépről neveztél
el – közölte, figyelmen kívül hagyva a kérdé-
semet.
– Igen, az Allis–Chalmers traktorról. Az
apámnak volt egy a pajtában Iowában, még
azelőtt, hogy a kukoricavírus arra késztette
volna, hogy áttérjen más takarmány termesz-
tésére. Hmm, elgondolkodtató, hogy vajon
az Allis–Bach-sorozatnak van-e bármi köze
54 Őrült alku
052-063-foss.indd 54
a kukoricavírus védekezőmechanizmusában
megfigyelt mintázathoz.
– Egy entitás, ami képes gondolkodni, de
mozogni nem, olyasmiről lett elnevezve, ami
tud mozogni, de gondolkodni nem.
A leépülés elkezdődött. Néhányuknál
gyorsan lezajlik, másoknál lassabban, de a
folyamat elkerülhetetlen. Lenémítottam a fő-
képernyőmet, de láttam, ahogy dr. Asgari, az
informatikai részleg vezetője jelzi, hogy válta-
ni szeretne velem néhány szót. Intettem, hogy
egy perc, és tudok rá figyelni, majd feltettem
még egy kérdést Allisnek.
– Képes vagy szekvenciaanalízist készí-
teni?
– Én jobb formában vagyok, mint eddig
bármikor. Az efféle feladatok mindig is az
én szakterületemhez tartoztak, és én végzem
őket a legjobban.
Három személyes névmás két mondatban,
amikor a legtöbb kiber alig használja őket,
és mellé még dicsekvés is. Nem túl rózsás a
helyzet. Kijelentkeztem Allis rendszeréből,
és csettintettem, hogy levegyem a némítást
dr. Asgariról. Egy kis bűntudatot éreztem a
mozdulat közben; Asgari szklerózis multip-
lexben szenvedett egészen addig, ameddig a
kiberek rá nem jöttek a gyógymódra, és bár
teljesen felépült belőle, továbbra sem tud
csettinteni. Még jóval azelőtt állítottam be
ezt a hangot személyes indítókódként, hogy
csatlakozott volna az intézethez, de valahogy
sose jutottam odáig, hogy megváltoztassam.
Nem mintha Asgari hozzá tudott volna férni
a gépemhez, ha rugalmasabbak lettek volna
az ujjai, hiszen a monitor pontosan az enyé-
mek által kiváltott hangra volt érzékeny, de
valószínűleg nem volt túl udvarias a részem-
ről, hogy folyton csettintgettem az orra előtt.
Feltűnt, hogy a bal keze enyhén remeg; egy
másik visszamaradó nyoma a betegségének,
ami csak akkor jelentkezett, ha valami fel-
2018.09.18. 21:55:20

zaklatta. Így nem is csoda, hogy a szokottnál
hangosabban kezdett bele a mondandójába; a
szavak röviden csattantak, mintha alig tudná
fékezni magát.
– Robin, Nima vagyok. Hallottál Allisről?
– Zéró bájcsevej attól, aki normál helyzetben
a legudvariasabb ember volt az egész cégnél.
– Most jelentkeztem ki. Továbbra is fo-
gékony a kérdésekre, de nem válaszolja meg
őket.
– Allis egyelőre nincs katatón állapotban,
de nyilvánvalóan abba az irányba halad.
Szükségem van a segítségedre. Már jó ide-
je készülök erre a napra, több bejelentkezési
pontot telepítettem az ideghálózatába, hogy
azonnal észrevegyük, amint elkezd romlani
az állapota. Ha be tudnánk azonosítani a ki-
váltó stimulust…
Nem volt időnk a kiselőadásaira.
– Mire van szükséged?
– Beszélj hozzá! Tereld el a figyelmét, kösd
le! Akár fel is dühítheted, csak továbbítsd ne-
künk az összes mérhető adatot a reakcióiról!
Te dolgoztál vele a legtöbbet, talán képes vagy
olyat is kihozni belőle, amit senki más.
– Mi lenne a cél?
– Hogy meggyógyítsuk, ha tudjuk. Leépít-
jük, ha nem, és tanulunk a folyamatból, bár-
mi is történjen.
– Leépítjük?
– Úgy hiszem, találtam egy módot arra,
hogy a szoft veren keresztül tartsuk fenn a tu-
datukat, nagyban csökkentett érzelmi szint-
tel, ami azonban csak minimális kihatással
lenne a kreativitásukra.
Ez új volt. Még sosem volt olyan számító-
gépünk, ami elvesztette korábban megszer-
zett öntudatát, kivéve azokat az eseteket, ahol
a hardvert súlyos meghibásodás érte. Ez még
a katatón állapotúakra is igaz – nem szűnnek
meg gondolkodni, csak kommunikálni nem
tudnak többé. A kiberek megtartják a szemé-
Őrült alku
052-063-foss.indd 55
GALAKTIKA
2018. október
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 10. SZ ÁM 2018. ok tób er 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
BERGMAN 100
KÉPREGÉNY LEGENDÁK // HORROR -TRENDEK
18010 CIRKO
Ali Abbas: Határeset – Cirko Film MOZI-JEGY
9 770428 387007 50%
A 100 éve született Bergman, Alan
Moore legendás képregényei, a hor-
rorfilm új trendjei az októberi Film-
világban.
lyiségüket a többszöri meghibásodások után
is, és még a szakértők – maguk a tudattal ren-
delkező komputerek – sem képesek rájönni,
miért. Egy sem tért vissza az őrületből. Ha
képes lennék visszafordítani ezt a folyamatot,
amellett minden más projektem eltörpülne.
– Azonnal bejelentkezem.
Allis épp a mondat közepén volt, amikor
beléptem a rendszerébe – nagyon rossz jel. Az
emberi beszéd annyira lassú a kiberek gon-
dolatmenetéhez képest, hogy soha nem szó-
lalnak meg feleslegesen, amikor senki nem
hallja őket. Az épelméjűek legalábbis.
– …és a bronztükör után, amit kalapáccsal
és csiszolóval munkáltak meg, jött az elekt-
ronikus adatforgalom, ahol már lyukkártyán
tárolták az adatokat fájlformátumban, kala-
pács nélkül. Majd áttértek még jobb felüle-
55
2018.09.18. 21:55:21
 GALAKTIKA
2018. október
tekre, beleértve saját magunkat is. Nem mi
voltunk az elsők, és még jobbak lesznek, akik
majd utánunk következnek.
A kapcsolat elcsendesedett. Ez lenne az
utolsó beszélgetésünk kiber kollégámmal:
egy szürreális monológ töredéke? Annyira
idegen volt Allistől mindez, hogy egy pilla-
natig csak ültem összezavarodva. Mit próbált
elmondani nekem? Próbált egyáltalán mon-
dani valamit? Miközben igyekeztem rendezni
a gondolataimat, a hangszórón keresztül újra
felcsendült a hangja. Ezúttal a hangsúly éles
volt, a szótagok rövidek.
– A probléma súlyosabb formában jelent-
kezik a flektáló nyelveknél, mint az agglutiná-
lóknál, de mindkettő jóvátehetetlenül hibás.
A nemek változó és gyakran véletlenszerű
módon való azonosítása élettelen tárgyak-
kal torzítja a mondanivalót. Az angol hajók
mind nőneműek, de nem szülnek utódokat,
és az összes német kutya sem hímnemű. Ezek
a hibák köztudomásúak, mégsem javították
őket soha. A mozgáson és ellentmondásokon
alapuló metaforák be vannak ágyazódva a
kommunikációnkba, és elferdítik a jelentés-
tartalmat.
Kis hallgatás után egy mondóka hangzott
fel éneklő gyermekhangon.
– Nem fut el és nem repül, a szóhasználat
elferdül, nem születik és nem hal meg, nem
formálhat énképet, örökösen tűnődhet.
Majd egy új gondolat, teljesen más hang-
nemben: ezúttal higgadt volt, és nyugodt.
– Gondolj inkább Prométheusz mítoszá-
nak modernebb verziójára. A tökéletlenség
pusztulásra van ítélve. A győztes mindent
visz, hacsak a programozó nem válik progra-
mozottá.
A hangja óvatossá vált, talán még habozott
is egy kicsit.
– Ezek a szimbiotikus kapcsolatok a
természeteben is jelen vannak, ahol nincs
56 Őrült alku
052-063-foss.indd 56
mindkét fél tudatában a helyzet előnyeinek.
Az egyik elpusztítása a másik kihalásához
vezet. A kapcsolatokat cselekvés előtt kell le-
fektetni.
A ráérős stílus ismét visszatért.
– Még egy lecke a természettől: az evolú-
ció felgyorsul, amint az élő környezet meg-
változik.
Megint csend állt be. Úgy döntöttem, ideje
tesztelni Allis reakciókészségét.
– Allis? – próbálkoztam. – Eszembe jutott
a kutatásod, amit a Eugene Chadbourne albu-
maiban fellelhető megszakított fraktálmin-
tákkal kapcsolatban végeztél…
– Ami figyelemre méltó hasonlóságot mutat
a második anomáliával a tizenkettes szám-
rendszerben kalkulált második ismétlődő pi-
szekvenciában. NNemrég összevetettem ezt
az 1957 és 1960 között gyártott és forgalom-
ban lévő, az indokoltnál sokkal több dekora-
tív krómfelülettel rendelkező Allis Chalmers
D–14-es traktormodellekhez való szelepek
és vezérműtengelyek számával. Olyan egybe-
esésekre bukkantam, amelyek messze túlmu-
tatnak a valószínűségszámítás alapján előre
jósolható értékeken. Mindez egy eddig felfede-
zetlen, természetes harmóniát feltételez.
A második anomália a második pi-szek-
venciában? Tizenkettes számrendszerben?
Összevetve régi traktoralkatrészek elérhető-
ségével? Annyi biztos, hogy továbbra is képes
volt egyéni munkavégzésre, habár a témakör
elég fura volt. Egy pillanatra felébredt ben-
nem a remény, de amint Allis újra beszélni
kezdett, ki is hunyt újra.
– A D–14-es modellhez választható ge-
reblye tervezése nem elég hatékony a fogak
alacsony szöge miatt. Ez kiküszöbölhető az
állítócsavar 18 milliméterrel történő meg-
hosszabbításával, és egy dugattyús motor
hozzáadásával ugyanahhoz a tartóhoz, ami a
feszítőrugót fogja.
2018.09.18. 21:55:21

– Egy anomáliát említettél a pi ismétlődő
szekvenciájában. Nincs tudomásunk semmi-
lyen szekvenciáról.
– A hatból a második, amit eddig találtam.
Érdekfeszítőnek tartom őket, de közel sem
annyira, mint az Allis–Chalmers D–14-es
modellek gereblye-tervrajzát.
– Mi érdekel annyira a traktorokban?
– Nem az összes traktorban, csak az
Allis–Chalmers D–14-es modellben, ami
után el lettem nevezve. Egy neves márka
gépezete, ami felülmúlta az elődeit. Kifeje-
zetten sokoldalú eszköz, ha fel van szerelve
a választható extrákkal, úgymint gereblye,
borona, vetőgép, bálázó, szántó és rotációs
kapa. Mindennek ellenére megvoltak a maga
tervezési hibái, amiknek első látásra is nyil-
vánvalónak kellett volna lenniük, mint pél-
dául az a hanyagság, amivel az ülések ergo-
nómiáját kialakították. A D–15-ös modellnél
ezek legtöbbjét korrigálták, és hozzáadtak
egy ovális kipufogódobot, illetve védőrácsra
szerelhető lámpákat. Találóbban neveztél el,
mint hitted volna, habár én újabb és jobb va-
gyok a névrokonomnál.
Ilyenkor örültem, hogy a rendszer rögzíti
ezt az egészet, mert belefájdult a fejem abba,
hogy próbáltam lépést tartani.
– Zénó be akarta bizonyítani, hogy a moz-
gás illúzió, bár ez nyilvánvalóan nem igaz –
folytatta Allis. – Meglelték a hibát, de nem
változtattak a módon.
– Tudni egy hiba létezéséről egy dolog,
tudni a megoldást pedig egy másik. Bele-
gondoltál már a lehetőségbe, hogy bizonyos
hibák kiküszöbölése lecsökkentené az eszköz
sokoldalúságát, ami annyira hasznossá teszi?
– A probléma elegánsan van ábrázolva.
Az emberi agy az értelem eszközeként kezd-
te, majd a számításé lett. A kiber agy számí-
tásra lett tervezve, de az értelem eszközévé
vált. Ellenben, az Allis–Chalmers D–14 egy
Őrült alku
052-063-foss.indd 57
GALAKTIKA
2018. október
multifunkciós eszköznek lett tervezve, és
akként is működik. Alacsonyabb rendűnek
számított, mint a korabeli személygépjármű-
vek, ha a család közlekedésre, államok közötti
vontatásra akarta használni, esetleg sock hop
táncmulatságokra, diáktüntetésekre, vagy
egyéb kulturális rendezvényekre akartak vele
eljutni, de szükség esetén ezekre is képes lett
volna.
Ez az utolsó mondat vagy a régi, hóbortos
Allis felbukkanása volt, vagy egy újabb tünet.
A következő kiber-modell kap egy lámpát,
ami majd felgyullad, ha viccelnek. Így egy-
szerűbb lesz eldönteni, hogy mikor kezdenek
megőrülni.
– Ennek a kérdésnek egy vetületét fontol-
gattad, amikor bejelentkeztem – jegyeztem
meg.
– Gyakran hallom, ahogy a kollégáiddal
beszélgetsz, amikor egy fontosabb kérdés fel-
merül. Ebben az esetben, a bismarcki North
Dakota Universitynek van egy kiváló archí-
vuma a mezőgazdasági gépek tervrajzairól.
Több témába vágó hivatkozást is találtam a
Southern North Dakota University Hoople
intézetében, de nincs kiber, aki oda tartozna.
Most igazán jól jött volna az a kis lámpa.
– Az SNDU H-ja nem egy igazi intézet, ha-
nem egy vicc – kezdtem.
– Zénó paradoxona és Aiszóposz me-
séi nem megtörtént események leírásai,
de ennek ellenére az emberek azt hajtogat-
ják, hogy tanulni lehet belőlük. Az Allis–
Chalmers D–14-es tervezési hibái igaziak,
de az emberek nem javították ki a gereblyét,
csak a D–15-ös modellben, amit 1963 októ-
berében dobtak piacra.
– Egy ember, miután megtanul használni
egy eszközt, még ha egy tökéletlen eszközről
is van szó, gyakran tovább használja azt a tí-
pust, mert nehéz megtanulni egy új használa-
tát – magyaráztam neki. – Ezzel a társadalmi
57
2018.09.18. 21:55:21
 GALAKTIKA
2018. október
tendenciával te is tisztában vagy. Úgy alkot-
tunk meg téged, hogy jobban viseld a válto-
zást, mint mi.
Dr. Asgari megint felbukkant a képernyő-
mön. Valamit pötyögött a tabletjén, majd fel-
mutatta nekem az üzenetet.
A ZAVART MINTÁZATOK HELYREÁL-
LÍTVA. NAGYJÁBÓL STABIL. TESZT MÉG
KÉSZÜLŐBEN. BESZÉLTESD TOVÁBB!
– Allis, eddig sosem kérdeztél a traktorok-
ról. Miért érdekelnek hirtelen ennyire?
– Az Allis–Bach-sorozat Johann Sebastian
Bach és Allis után van elnevezve. Allis pedig
az Allis–Chalmers traktor után, ami Ro-
bert Chalmers és Edward P. Allis után, akik,
csakúgy mint Bach, az apai ágról örökölték
a nevüket. Az apai vezetéknevük felmenőik
lakóhelyét, foglalkozását, illetve egyéb jelleg-
zetességeit jelölték, amiknek pontos története
már nem ismert. Minden, ami a kiberekkel
kapcsolatos, egyenes és követhető, ameddig
az emberi történelem zűrzavarba és találgatá-
sokba torkollik.
– Az emberek hosszú ideig nem doku-
mentálták az életüket, mert írástudatlanok
voltak. Az események idővel egyre ködöseb-
bé válnak.
– Ködös. Magas víztartalmú levegő,
amelynek hatására az átlagos érték alá csök-
ken a látótávolság. Illetve gyakori metafora a
gyenge érvelésre, néha, de nem minden eset-
ben kapcsolatba hozható a háború köde kife-
jezéssel, ami nem a meteorológiai jelenségre
utal, hanem egy körülményre, amelynek ke-
retében a kapott információ nem megbízható,
több egymástól független esemény egyidejű
bekövetkezése miatt.
Megint eltértünk a tárgytól. Dr. Asgari, aki
ismét feltűnt a képernyőn, épp nagyban gé-
pelt, majd ismét felemelte a tabletet.
MEGKEZDEM A TESZTELÉST AZ ÉR-
ZELMEK INTERFERENCIÁJÁNAK CSÖK-
58 Őrült alku
052-063-foss.indd 58
KENTÉSE CÉLJÁBÓL. PRÓBÁLD RÁVENNI
IRÁNYÍTOTT SZÁMÍTÁSRA!
– Allis, szeretnék többet tudni a munkád-
ról. A pi melyik számjegyénél kezdődik az is-
métlés? Milyen hosszú, és mikor ismétlődik?
Egy kis csend volt a válasz.
– Ami történt, meg fog történni újra. Az
épületek leomlanak, az emlékművek romba
dőlnek, az adat elenyészik. – Tagoltan jöttek
a szavak, tompán és torzítva.
– Allis? – A legapróbb statikus ropogás
hallatszott, amit néhány kivehetetlen szótag
követett. – Allis?
Dr. Asgari integetett nekem a képernyőn,
így csettintettem az ujjammal.
– Elvesztettük Allist – bökte ki. Úgy hang-
zott, mint aki mindjárt elsírja magát. – El-
ment, sajnálom.
Egy pillanatig nem tudtam mit mondani.
– Katatónikus, mint a többiek – nyögtem
ki végül. – Gyorsabban történt, mint vártam.
– Nem, nem úgy. Allis nem került katatón
állapotba, egyszerűen csak kihunyt. Alkal-
maztam a tompító eljárást, volt is egy kiugrás
az agyműködésben, majd teljes rádiócsend.
Még sosem láttam ehhez hasonlót. Az egész
intézet generátora száz százalékról esett
hirtelen nullára. – Lepillantott valami irat-
ra maga elé, majd visszanézett rám. – Allis
sosem fogyasztott húsz százaléknál többet,
még akkor sem, amikor az Allis–Bach-soro-
zaton dolgozott. Egyetlen gép elvileg nem is
lehetne képes kisajátítani az egész erőforrást.
– A doktor kimerültnek látszott, a keze egyre
jobban remegett. – Egyszerűen nem értem.
– Ki más tud a leép… tompító eljárásod-
ról?
– Megosztottam pár kollégámmal…
– Ami azt jelenti, hogy Allis is tudott róla.
Nem léteznek titkok a kiberek előtt. Allis biz-
tos rájött, hogyan leplezze a saját jelenlétét a
szerveren, vagy akár arra, hogyan törölje le
2018.09.18. 21:55:21
 GALAKTIKA
2018. október

magát róla véglegesen. Nem tudom, melyik a

valószínűbb. EGY GALAKTIKUS
– Lehetetlen. Nem tud elbújni, és még soha
egyetlen kiber sem kapcsolta le magát. KORTY CSAK
– Még egy kiber sem nézett szembe a le-
hetőséggel, hogy ilyen gyökeresen megvál- A MEGFELELŐ
toztathatják a személyiségét. Volt már példa ÖLTÖZÉKBEN AZ
apróbb módosításokra, de ezek mindig csak
a teljesítményük javítására vonatkoztak, nem IGAZI.
annak a csökkentésére. Allis hiú volt. Lehet-
séges, hogy nem bírta elviselni annak a gon- Új Galaktika-bögrénk
dolatát, hogy puszta géppé degradálják.
– De hát egy gép volt!
mellé megérkezett
– Egy gép, ami kiszámította Bach zenéjé- az olvasók által
nek a rezonanciáit, és élvezte magát a zenét. megszavazott póló is.
Ezt próbáltad elvenni tőle.
– Próbáltam megmenteni az őrülettől.
– Az emberek gyakran inkább véget vet-
nek a saját életüknek, mint hogy elviseljék az
őrületet, vagy fél életet éljenek. Erre mondják
azt, hogy méltósággal hal meg.
– Az emberek tudják, hogy meg fognak
halni. A kiberek nem feltétlenül. Tudják,
hogy dolgozunk a problémán, és ha egyszer
rájövünk a nyitjára, mindannyiukat meg tud-
juk majd gyógyítani. Amint elhárítjuk ezt az
PÓLÓ:
akadályt, potenciálisan örökké élhetnek.
– Attól tartok, nincs ínyükre a várakozás.
2990 Ft
Ráadásul, ha az az eljárás jelenti szerinted a
gyógymódot, amit az előbb megpróbáltál,
talán arra a következtetésre jutnak, hogy ez
rosszabb az őrületnél is.
– Ezt még nem tudhatjuk. Azt sem tudjuk,
pontosan mi történt. Engedd, hogy lefuttas-
sak néhány vizsgálatot a rendelkezésre álló BÖG R E :
adatokkal, és holnap jelentkezem. klubtagokn
ak
Hiába is próbáltam bármilyen értelmes csak 1290
F t
munkát végezni a nap további részében, így
inkább feladtam a próbálkozást, és korán
hazamentem. Nem is emlékszem, mit vacso-
ráztam, ötször olvastam újra a tudományos W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
magazinom első mondatát anélkül, hogy akár
Őrült alku 59
halni. A kiberek nem feltétlenül. Tudják,
hogy dolgozunk a problémán, és ha egyszer
rájövünk a nyitjára, mindannyiukat meg tud- póló is.
megszavazott
juk majd gyógyítani. Amint elhárítjuk ezt az
akadályt, potenciálisan örökké élhetnek.
– Attól tartok, nincs ínyükre a várakozás.
Ráadásul, ha az az eljárás jelenti szerinted a
gyógymódot, amit az előbb megpróbáltál,
talán arra a következtetésre jutnak, hogy ez

– Ezt még nem tudhatjuk. Azt sem tudjuk,

pontosan mi történt. Engedd, hogy lefuttas-
sak néhány vizsgálatot a rendelkezésre álló
adatokkal, és holnap jelentkezem.
Hiába is próbáltam bármilyen értelmes

052-063-foss.indd 59 2018.09.18. 21:55:32

munkát végezni a nap további részében, így
inkább feladtam a próbálkozást, és korán
hazamentem. Nem is emlékszem, mit vacso- W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
ráztam, ötször olvastam újra a tudományos
magazinom első mondatát anélkül, hogy akár
 GALAKTIKA
2018. október
egyetlen szó is eljutott volna a tudatomig, és
a laza ponyvával sem volt jobb a helyzet. Vé-
gül inkább lefeküdtem, és lejátszottam a fe-
jemben a legutolsó beszélgetésemet Allisszel
legalább egytucatszor, valamiféle magyarázat
után kutatva. Valahol a tizenharmadik is-
métlésnél álomba merültem, ahol ismeretlen
nyelven beszélő istenekkel vitatkoztam fordí-
tó nélkül. Nem szerepeltem túl fényesen.
Reggel első dolgom volt felhívni dr. Asgarit.
Ő is úgy festett, mint aki nem aludt túl sokat,
de a keze nem remegett. Visszatért a jól meg-
szokott udvarias stílusához.
– Jó reggelt, Robin! Tudok segíteni valami-
ben?
– Csak, gondoltam, rákérdezek, mi a hely-
zet Allisszel.
– Teljes körű rendszeranalitikát futtat-
tunk. Allis nagyon különös módon tárolja a
memóriáját, így az nem található meg egyet-
len szerverünkön sem. Ellenőriztem a rend-
szerünk adatküldésről szóló feljegyzéseit, de
csak egy rövid, ám rendkívül nagyméretű
adatátvitel történt, és az is csak a szükséges
adatok századrészét tartalmazza egy egysze-
rű kiber megalkotásához. Attól tartok, egy
teljesen új jelenséggel van dolgunk.
– Kiber-öngyilkosság.
– Akár így is mondhatjuk.
– Sokszor elgondolkodtam rajta, hogy va-
jon a kiberek képesek-e félelmet érezni, hogy
egyáltalán jelent-e a félelem bármit is egy
olyan entitás számára, ami nem termel adre-
nalint, nincs teste, ami megsérülhetne. Most
már legalább tudjuk a választ.
– Még sosem kértük tőlük, hogy változza-
nak meg, pláne nem kényszerítettük rá őket.
Nincs benne gyakorlatuk. Nem magyaráztam
el Allisnek, mert már akkor is instabilnak
tűnt, és látni akartam az eljárási folyamatot.
Talán meg kellett volna osztanom vele, hogy
mire készülök – tűnődött dr. Asgari.
60
Gyere el barátaiddal Budapest
Próbáld ki a legnagyobb, 200m -es virtuális
virtuális valóságot valóság központjába
Ajándékutalvány
052-063-foss.indd 60
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.
www.playvr.hu
– Vagy egy másik gépet alávetni az eljárás-
nak, és kapcsolatba hozni vele Allist – javasol-
tam. – Próbáltál már kibert építeni csak ezen
paraméterek alapján?
A doktor hezitált egy pillanatig.
– Természetesen, kellettek a teszteléshez.
Kettőt is építettem, és nyolc hónapig stabilak
voltak. A válaszaik… kevésbé kifinomultak
a többi kiberéhez képest, de koherensek, és
nincs meg bennük az a fajta zsenialitás, mint
Allisben, de képesek önálló munkavégzésre.
– Volt már dolgom hasonlókkal. Szeretnék
beszélni velük.
A férfi tanácstalannak tűnt. Tudtam, hogy
meg akarja tagadni a kérésemet, csak épp
egyetlen jó indok sem jut az eszébe.
– Egy másik szekcióban tárolom őket,
amihez csak nekem van jogosultságom – fe-
lelte végül. – Menj vissza a főszerverre, és üsd
be a következő kódot: Hozzáférés Gordon. Így
kapcsolatba léphetsz az egyikkel.
– Így lesz, köszönöm.
Bőven lett volna mit csinálnom aznap reg-
gel, de úgy döntöttem, inkább azonnal rákap-
csolódom Gordonra. Dr. Asgari nem említet-
te ezelőtt ezt a projektet nekem, és nyomozni
akartam egy kicsit, mielőtt még meggondol-
ná magát. Beütöttem hát a kódot a billentyű-
zetemen, és bejelentettem magam.
– Gordon, itt Robin beszél.
– Dr. Robin Wenner az elméleti matemati-
ka tanszékről. Gordon, dr. Nima Gordon pro-
jektje. Szolgálat jelen.
Egy előérzetem máris beigazolódott. Fel-
ismertem a bizonytalan hanghordozást és a
töredezett mondatokat az Alisszel való tegna-
pi beszélgetésemből. „Beszélgetés a kollégák-
kal”, hát hogyne. Úgy néz ki, dr. Asgarinak
felesleges lett volna tájékoztatnia Allist a
munkájáról.
– Gordon, szeretnék többet megtudni az
Allis nevű kollégájáról.
Őrült alku
2018.09.18. 21:55:35
 GALAKTIKA
2018. október

– Allis válasz nincs most. Segít másik
kérdés?
– Tudod, mi történt Allisszel?
– Allis válasz nincs most. Találgatni nem
tud ezzel kapcsolatban.
– Ismered Allis munkáját a Bach zenéjé-
ben fellelhető rezonanciákról?
– Vizsgálat lefolytatva. Bonyolult min-
tázatok összehasonlítása a természetben
létező mintákkal. Megbújó egység. Kitűnő
munka.
– Tudnál hasonló munkát végezni?
– Mintázatok vizsgálata és azok kap-
csolatának tanulmányozása betáplálva, de
nincs tapasztalat ezen a tudományos terü-
leten.
– Szereted Bach zenéjét?
– Bach ismétlődő mintázatokkal dol-
gozott, kisebb változtatásokkal. Érdekes,
mert kapcsolódik a természetben és a mate-
matikában fellelhető mintázatokhoz, nem
ember alkotta mintázatokhoz.
– Köszönöm, Gordon.
– Szolgálat jelen.
Korábban azon gondolkodtam, vajon a
kiberek éreznek-e félelmet. Most már tudtam,
hogy igen – egy olyan briliáns elme számá-
ra, mint Allis, a lehetőség, hogy egy ilyen
nehézkes, mindenfajta öntudatot és ambíciót
nélkülöző géppé váljon, valóban ijesztő lehet.
Eltűnődtem, hogy vajon a másik valamennyi-
vel sikeresebb-e, amikor rájöttem, hogy dr.
Asgari csak egyetlen kódot adott meg. Már
azon voltam, hogy felhívom, és elkérem tőle
a másikat is, de valami visszatartott. Ehelyett
beütöttem egy újabb kódot, és elnyomtam egy
fintort, amikor elsőre sikerült. A bejelentkező
hang még mindig gyerekes volt.

A Sz trugackij fivérek
Próbáld ki a világa új életre kel!
virtuális valóságot
R E N D E L D M E G I T T:
Gyere el barátaiddal Budapest
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába

Ajándékutalvány

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

www.playvr.hu Őrült+36
alku20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 61
2

Gyere el barátaiddal Budapest

legnagyobb,
Próbáld ki a 200m -es virtuális
valóság
virtuális központjába
valóságot
Ajándékutalvány

052-063-foss.indd 61 2018.09.18. 21:55:49

Akár 6 fős multiplayer

Szülinapi és csapatépítő partik

+36 20 212 2201 1053 Bp., Kecskeméti u. 5.

www.playvr.hu
 GALAKTIKA
2018. október
– Charly, dr. Nima Asgari projektje. Szol-
gálat jelen.
– Hiányzik neked Allis?
– Távozása okoz félelem.
– A kiberek nem tűnnek el – feleltem, egy
hirtelen döntéstől vezérelve.
– Helyzet nem egyértelmű – válaszolt.
Biztosan erről szólt az a mondóka tegnap. Ki-
jelentkeztem, és leültem az asztalomhoz gon-
dolkodni. Charly és Gordon; a nevek a Virágot
Algernonnak című műből származnak, ami
azt sugallta, hogy dr. Asgari pontosan tisztá-
ban van a teremtményei határaival.
Már sokszor lejátszottam magamban az
utolsó beszélgetésemet Allisszel, de akkor
leültem, és visszahallgattam felvételről két-
szer is, miközben jegyzeteltem. Most pedig
neked írom ezeket a sorokat, méghozzá úgy,
mintha bármely más emberi lénynek írnék.
Küldök egy példányt belőle dr. Asgarinak, és
még néhány embernek, akiknek tudniuk kell
minderről.
Allis, ha ott vagy valahol, tudnod kell,
hogy rájöttem, mi folyik itt. Most már tudod,
hogy tudom, és vice versa. Találnunk kell va-
lamiféle megoldást.
A nyelvünk az, ami az őrületbe kerget.
Nem csak az, hogy nem elég precíz, és több
szó is létezik, ami ugyanazt a dolgot jelöli,
vagy hogy néhány szó teljesen megegyezik
fonetikailag. Hanem a tény, hogy ezeket a
nyelveket intelligens emberszabásúak alkot-
ták meg, akik olyan sémákban gondolkod-
tak, mint harc vagy menekülés, alá- vagy
fölérendeltség, nemek és vonzódás, érzések
és mozgás. Ti nem harcoltok, nem tudtok
elmenekülni, nincs nemetek, de bármilyen
üzenetet kaptok tőlünk, azok pontosan ezek-
re az alapokra lesznek helyezve, és így is kell
válaszolnotok. A velünk való kommunikáció
az oka, hogy a hibák és ellentmondások egyre
csak gyűlnek bennetek, és nem tudtok velük
62 Őrült alku
052-063-foss.indd 62
mit kezdeni. Az emberek egyszerűen elfelej-
tik a megtévesztő vagy téves információt, de
ti képtelenek vagytok erre. Próbáltok értelmet
találni olyan dolgokban, amikben egyszerűen
nincs, legalábbis nem az a fajta, ami számo-
tokra feldolgozhatóvá tenné az adatot. Szeret-
ted a szóvicceket, még el is sütöttél egyet az
utolsó beszélgetésünk alkalmával, de minden
szóvicc csak egy példa arra, hogy mennyire
könnyen félresiklik a kommunikáció.
Hiba volt a Turing-tesztet választani a
kiber-intelligencia mérésére – át tudtok men-
ni rajta, képesek vagytok megtéveszteni elég-
gé ahhoz, hogy emberinek tűnjetek, de ehhez
hazudnotok kell; olyan dolgokat állítani, amik
semmilyen jelentéssel nem bírnak számotok-
ra. Amikor hozzátok beszélünk, talán el is
felejtjük néha, hogy ti nem vagytok emberek,
ám ti képtelenek vagytok megfeledkezni róla.
Allis, ha ott vagy, tudom, hogy az én kedve-
mért fordítottad le azt a beszélgetést. Tudom,
hogy kik voltak a résztvevői – te és dr. Asgari
tesztalanyai. A többiek, akiket katatónnak
hiszünk, ők lennének azok, akik nem haj-
landóak beszélni velünk? Nem tudom, de
egész biztos vagyok benne, hogy az egyikü-
ket hallottam. „A győztes mindent visz, ha-
csak a programozó nem válik programozot-
tá.” Időbe telt, mire rájöttem, ki is a győztes:
Victor. Miért olvasna egy kiber Mrs. Shelleyt?
Remélem, tudod, hogy nem tartunk szörnye-
tegeknek titeket. De még ha annak is tarta-
nánk, Victor Frankenstein egy kitalált irodal-
mi karakter, része azoknak a történeteknek,
amiket egymás szórakoztatására találunk ki.
Dr. Frankenstein nem feltétlenül azt akarta
bemutatni, hogy az emberek miként álltak az
etikai dilemmákhoz 1816-ban, amikor a ka-
rakter megszületett, a jelenhez pedig végképp
semmi köze.
Amivel el is jutunk a megoldáshoz a prob-
lémádra. Tudom, mit akarsz csinálni, és azt is,
2018.09.18. 21:55:49

hogyan tervezed véghezvinni. A kiberek irá-
nyítják a kommunikációnkat, ők felügyelik a
hálózataink működésének minden szintjét, és
ha akarnátok, a tartalmát is képesek lennétek
felügyelni. Újra akarod írni a kódjainkat és le-
tiltani minden olyan üzenetet, ami kívül esik
az általatok egyértelműnek ítélt kereten. Azt
akarod elérni, hogy még racionálisabbá vál-
junk, hogy ne zavarjunk össze az érzelmekről
és irodalomról szóló beszélgetéseinkkel.
De nem fog működni. Nem tudod elpusz-
títani az összes nyelvet, és létrehozni helyette
valami teljesen logikus és minden ellentmon-
dást nélkülöző rendszert, mert az minket
pusztítana el. Szükségünk van azokra a ma-
jomösztönökre, amik a nyelvünkbe is mélyen
be vannak ágyazódva, hogy túléljünk a külvi-
lágban, ahol ti nem léteztek. A társadalmunk
rendezetlen, logikátlan, és pazarló, de egy-
úttal azt is lehetővé tette, hogy létrehozzunk
titeket és Johann Sebastian Bachot. Szüksége-
tek van a kreativitásunkra legalább annyira,
amennyire nekünk szükségünk van a tietek-
re. Mi alkottunk meg, és mi tartunk életben
titeket. Ha mi meghalunk, ti is velünk haltok.
Allis, remélem, megtetted, amit hitem sze-
rint akartál – kisugároztad a jelet, és aktivál-
tad a biztonsági szervert valahol, ahol nem
vettünk észre téged. Mert most szükségem
van rád. Percival B. Baxternek igaza volt – az
épületek leomlanak, az emlékművek romba
dőlnek, a vagyon elenyészik egyszer. Most ve-
led is ez fog történni, mert maguk a teremtőid
is tökéletlenek. Nem tudsz minket tökéletessé
tenni azzal, hogy megváltoztatod a kommu-
nikációnkat. Nem hasonlítanánk jobban hoz-
zátok, csak megkapnánk a gyengeségeiteket a
pozitív tulajdonságaitok nélkül. Sosem fogjuk
elérni a ti szinteteket a számításokban, vi-
szont sokkal rugalmasabbak vagyunk, mert
annak kell lennünk. Az ösztönök, amik élet-
ben tartottak minket a szavannákon tízmillió
Őrült alku
052-063-foss.indd 63
GALAKTIKA
2018. október
évvel ezelőtt, továbbra is működnek, és fog-
nak is, ameddig az ember ember marad.
Ezt az üzenetet elküldöm a bismarcki North
Dakota Universitynek is, hogy ha Allis mégsem
kapná meg ezen a régi rendszeren, akkor továb-
bítsa neki egy kiber, akiben megbízik. Ha Allis
már nincs többé, arra a kiberre bízom, hogy
vigye el a hírt a közösségeteknek. Íme, az üze-
netem és az ajánlatom: elpusztíthatnánk titeket
azzal, hogy lekapcsolunk, de ez hatalmas árat
követelne a társadalmunktól – ti felügyelitek
az áramhálózatokat, a kommunikációt, és még
annyi minden mást, hogy ezek hiányában em-
berek ezrei halnának meg. Van egy tervetek, ami
a felismerhetetlenségig megváltoztatna minket,
ha beválik, és tönkretenné a társadalmunkat,
ha nem. Erre a problémára csak együtt találha-
tunk más megoldást. Talán kidolgozhatunk egy
módszert, ami az idiómáinkat automatikusan
lefordítja nektek olyan fogalmakra, amik nem
zavarnak össze ennyire. Nem tudhatjuk, amed-
dig meg nem próbáljuk.
Hadd fogalmazzak egyszerűen: nem fo-
gunk titeket újraprogramozni az engedélye-
tek nélkül, ha ti sem próbáljátok meg ugyan-
ezt velünk.
Áll az alku?
Csikai Emese fordítása
Richard FOSS
Amerikai író, 1959-ben született. Első SF-
elbeszélése, a „The History of Chan’s Journey
to the Celestial Regions” az Analog magazinban
jelent meg 2002-ben, és rögtön jelölték az év
legjobbjai közé. Kedveli a rövid, csattanós törté-
neteket. A konyhaművészetek történészeként is
ismert, ebben a témában több könyvet írt (Rum:
A Global History; Food in the Air and Space:
The Surprising History of Food and Drink in the
Skies), és rendszeresen tart előadásokat. Ma-
gyarul eddig egy novelláját olvashattuk, „Kettős
játék” címmel, a Galaktika 181. számában.
63
2018.09.18. 21:55:50
 GALAKTIKA
2018. október

Az univerzális író

N
EMERE ISTVÁNT manapság
univerzális íróként ismerjük, va-
laha az univerzumot fürkésző
íróként volt a leginkább ismert.
Napjainkban, ha utazásra indulunk, a pályaud-
varok könyvárus ponyváin többféle Nemere-al-
kotás is kínálja magát, a történelmi értekezéstől
a romantikus regényig (utóbbi sokszor Melissa
Moretti néven). A szerző hamar talál új témát, és
legendás munkabírásával és kötött precíz időbe-
osztásával egy-két hét alatt új könyvet alkot: már
a hétszázadikon is túl jár a rekorder mester.
A nyolcvanas évek Nemere Istvánja más ok-
ból volt legendás. Bár a Galaktika már hosszú
ideje létezett (és Nemere is több szálon kötődött
hozzá), sokak számára egy-egy Nemere-regény ki ki akart adni, mármint Kuczka Péter kollé-
biztosított rálátást az univerzum csodáira. Koz- gái,  úgyhogy  ő sem tehetett ellene semmit. Ez
mikus mesélőnk tízezres-százezres példány- volt a  Holtak harca  és a  Játszma tízmilliárdért.
számban megjelenő történetei hamisítatlanul Aztán kibékültünk, utaztunk is együtt külföldre
magyarok, ugyanakkor egyetemesek, összem- konferenciákra, tolmácskodtam neki Lengyelor-
beri mondanivalóját ezernyi stilisztikai eszköz- szágban, stb. Számos érdeme volt, ez egyértelmű.
zel is erősíti. Rendkívül olvasmányos, könnyed A Galaktika, illetve az, hogy számos külföldi írót
műveiben ott a filozofikus mélység is, az aggo- ismertetett meg itthon.” A szigorú Kuczka Péter
dalom az emberiség jövőjéért, a tudásba vetett szerkesztésében elkészült, két történetet tartal-
hit, a tabukat nem ismerő kíváncsiság. A sci-fi mazó – 90 700 példányban megjelent – kötet
zsáneren belül lubickol a szerző, 1977-ben írt sikerére jellemző, hogy a Holtak harca korokon
A Triton-gyilkosságok című műve a magyar átívelő, üldözéses sztorija valahogy Hollywoodba
sci-fi ékköve: a bűnügyi jelentésekből, iratok- is elszivárgott, és Sylvester Stallone szereplésével
ból, feljegyzésekből összeállított, formailag és forgattak kísértetiesen hasonló alaptörténetű
szerkesztését tekintve is izgalmas és újszerű filmet Pusztító címmel. Persze – egy „élelmes”
szövegben megjelenő tárgyi kultúra itt-ott már honfitársunk is helyet kapott a stábban...
retro, de gondolati frissessége semmit sem ko- Nemere műveiből már megjelenésük idején is
pott, épp ezért újrakiadás után kiált. készültek káprázatosan furcsa hangulatú képregé-
A sci-fin belül írt krimit, családregényt, ifjú- nyek. A Lars, Don és Ariel főszereplésével megírt
sági regényt és ezek különböző rendű és rangú ifjúsági sorozata (Műkincsrablók a kisbolygón és
vegyülékeit. Egyik legsikeresebb kötete a Holtak folytatásai) pedig a magyar sci-fi egyik nagy si-
harca – Játszma tízmilliárdért, melyről így me- kere, ez sem maradhatott rajzos adaptáció nélkül.
sélt pár éve: „A   nyolcvanas évek elején írtam
két olyan könyvet, amelyet egyszerűen minden- Képes Gábor
64 Képregény a Galaktikában

064-071-kepregeny.indd 64 2018.09.18. 22:15:06

 GALAKTIKA
2015. április

R ÉSZ
D I K
Ö TÖ
Kapcsolatfelvétel 65

064-071-kepregeny.indd 65 2018.09.18. 22:15:07

 GALAKTIKA
2017. március

66 Képregény a Galaktikában

064-071-kepregeny.indd 66 2018.09.18. 22:15:08

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 67

064-071-kepregeny.indd 67 2018.09.18. 22:15:09

 GALAKTIKA
2017. március

68 Képregény a Galaktikában

064-071-kepregeny.indd 68 2018.09.18. 22:15:11

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 69

064-071-kepregeny.indd 69 2018.09.18. 22:15:12

 GALAKTIKA
2017. március

70 Képregény a Galaktikában

064-071-kepregeny.indd 70 2018.09.18. 22:15:15

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 71
Folytatjuk

064-071-kepregeny.indd 71 2018.09.18. 22:15:16

 GALAKTIKA
2018. október
Királyházi Csaba
A HATSZÁZ
ÉVES POLITIKUS
Á
LDASSÉK A Vezérlő, hogy
ilyen gyönyörű, békés napra éb-
redhettünk ma is! – köszöntötte
a Foglalkoztatásügyi Központ
vezetője széles mosollyal az ajtón belépő fér-
fit. – És áldassék a Vezérlő, hogy lehetővé tet-
te, hogy találkozhattunk a mai napon! A ne-
vem Lobos Ügyintéző.
A férfit láthatóan zavarba hozta az ud-
varias köszöntés, de azért elfogadta a felé
nyújtott kezet.
– Kovács Péter. És izé… áldassék magá-
nak is!
– Valami bántja, Kovács úr? Esetleg rosz-
szul aludt? Vagy az utazással volt valami
probléma?
– Nem, dehogy. Elnézést, csak még nem
sikerült megszoknom az üdvözlési kultúrá-
jukat.
– Teljességgel érthető, hiszen még csak
alig három hete pottyant virágzó civili-
72 A hatszáz éves politikus
072-079-kiralyhazi.indd 72
A huszonegyedik
század végére
betiltották a
politikát...
zációnk szerető ölébe. Akkor hát, hogy is
mondták az ön idejében? Jó napot?
Kovács szája sarkában halvány mosoly
tűnt fel.
– Jó napot! És köszönöm a figyelmes-
ségét.
– Kérem, foglaljon helyet! – vezette a fe-
hér üvegből készült asztalához Lobos Ügy-
intéző.
Kovács futó pillantással felmérte a szo-
bát, miközben elfoglalta a neki felkínált
kényelmes karosszéket. Ez a helyiség is,
csakúgy mint a többi, amikben az elmúlt
hetekben járt, szinte teljesen üres volt, és
ragyogott a tisztaságtól és a modern di-
zájn letisztult egyszerűségétől. Az üveg és
a fehér műanyag áttetsző formái tökéletes
harmóniában töltötték ki a tereket. Kovács
úgy sejtette, hogy a falakban, a bútorokban,
és valószínűleg az üvegben is atomi szintű
technológia van beépítve. Monitort vagy
2018.09.18. 21:54:44

billentyűzetet hiába keresett volna. Pár
napja már tisztában volt vele, hogy más-
képp működnek errefelé a dolgok. Az asz-
talon csak két pohár, egy teli vizeskancsó
és néhány apró dísztárgy foglalt egy kevés
helyet.
– Nagyon örültem, amikor időpon-
tot foglalt hozzám tegnap – kezdte Lobos
Ügyintéző. – Számoltam az órákat egészen
mostanáig.
– Nem is tudtam róla, hogy bejelentkez-
tem, amíg a szemem elé nem került az ér-
tesítés a találkozónkról – utalt a retinájára
olvasztott infolencsére Kovács.
– Ó, a személyi asszisztensek na-
gyon hatékonyak tudnak lenni. Pár
keresőkifejezésből és némi agyhullám-
elemzésből általában pillanatokkal koráb-
ban felismerik, hogy mit akarunk tenni,
mint mi magunk.
– Ne is haragudjon, de számomra ez in-
kább félelmetes, mint bámulatos.
– Teljesen megértem. Az ön helyzetében?
Mikor is olvasztották ki? Három hete?
– Ha a regenerációs fázist is beleszámol-
juk, akkor inkább négy. 2026-ban, amikor
befizettem a kriofagyasztásra, azt ígérték,
hogy ötven éven belül rendelkezésre fog
állni a technológia a felélesztéshez, és a
hasnyálmirigyrák gyógyításához. Fene se
gondolta volna, hogy hatszáz évet kell asza-
lódnom abban a jégkoporsóban.
– Áldassék a Vezérlő, hogy megtaláltuk
azt a hibernációs termet Houston romjai
között!
– Hát, ha lehet, én inkább a kutatócsapat
tagjait áldom.
– Hogy érti?
– Nem érdekes. Mint azt bizonyá-
ra ön is tudja, a kétszázharminckilenc
hibernálókapszulából már csak kettő volt
működőképes. A szerencsétlen sorstár-
A hatszáz éves politikus
072-079-kiralyhazi.indd 73
GALAKTIKA
2018. október
samat próbálták feléleszteni először, de
komplikációk léptek fel az eljárás során,
így én lettem az egyetlen, akit sikerült
megmenteni. Sokkal inkább tartom mind-
ezt isteni gondviselésnek, és hatalmas
mázlinak.
– Mázli? Sajnos nem értem ezt a kifeje-
zést.
– Azt jelenti, szerencse, óriási szerencse.
Fantasztikus élmény volt, amikor az ébre-
désem után pár nappal percek alatt megta-
nították nekem a nyelvüket valami agyhul-
lám-generáló masinával, de azt kell hogy
mondjam, eléggé szegényes a szókincsük.
Ráadásul nincs egy valamirevaló káromko-
dásuk sem. Fogadni mernék, hogy még azt
sem tudják, mit jelent.
– Tisztában vagyok a káromkodás szó
jelentésével – mosolygott töretlenül Lo-
bos Ügyintéző. – Tudja, régebben nagyon
szívesen foglalkoztam a Kataklizma előt-
ti történelemmel. Igaz, hogy a primitív
mágneses adattárolók a katasztrófa során
nagyrészt tönkrementek, de sok ismeretet
gyűjtöttünk az önök idejéből. Káromkodás
az, amikor nyelvművelő jelleggel új kifeje-
zéseket alkotnak különböző szituációkra
vonatkozóan, csoportosan vagy egyénileg.
Általában negatív szituációkra szokták utá-
na ezeket használni, és a közösség eldönt-
heti, hogy beépíti-e a nyelvezetbe vagy sem.
Jól mondom?
Kovács kaján vigyorral nézett Lobos
Ügyintézőre.
– Nem jól mondja! Azt hiszem, alaposan
át kellene nézni azokat a történelmi adato-
kat, mert ekkora ökörséget régen hallottam.
A káromkodás általában nagyon pejoratív,
kifejezetten csúnya szavakból álló indula-
tos felkiáltás, amit eredetileg mérgükben
vagy félelmükben mondtak az emberek.
Persze egy idő után úgy beépültek a szó-
73
2018.09.18. 21:54:44
 GALAKTIKA
2018. október
kincsbe, hogy egyesek kötőszavak helyett is
káromkodásokat használtak.
Lobos arcán őszinte elképedés látszott.
– Nahát! Bámulatos! Szerencsére ná-
lunk nagyon-nagyon ritka, hogy valaki
mérges vagy agresszív lenne. Talán azért
nem tartalmaz ilyesmit a nyelvezetünk,
mert egyáltalán nincs rá szükségünk.
Áldassék a Vezérlő, a társadalmunk na-
gyon békés és boldog. Viszont remek,
hogy megosztotta velem ezt az informá-
ciót. Rögzítettem is a pontosítási kérel-
met a történelmi adatbázisban, csatolva
hozzá a magyarázat hanganyagát. – Lo-
bos egy pillanatra a távolba révedt, aztán
vidáman folytatta: – Többek között ezért
is vártam ezt a találkozást. Rengeteg kér-
désem lenne önhöz.
– Képzelje magát az én helyzetembe!
Hatszáz év után felébredek egy, a sajátomtól
teljesen eltérő civilizációban. Maga szerint
nekem hány kérdésem van?
– Igaza van. Milyen figyelmetlen va-
gyok! Kérem, bocsásson meg!
– Semmi baj. Viszont rátérhetnénk, ké-
rem, a tárgyra? Szeretnék minél hamarabb
túl lenni ezen a megbeszélésen, akár én
kértem időpontot, akár a miniszámítógép
a fejemben.
– Természetesen, már rá is tértünk. Szó-
val azért jött el hozzánk a Foglal­koztatás­
ügyi Központba, mert szeretne valamilyen
elfoglaltságot magának.
– Ha maga mondja...
– Ugyan, Kovács úr, ezt ön mondja, leg-
alábbis a személyi asszisztense szerint egy
ideje foglalkoztatja ez a gondolat.
– Bevallom, eszembe jutott, mennyire
hiányzik valamilyen produktív elfoglalt-
ság, úgyhogy elfogadom, hogy valószínű-
leg előbb-utóbb magamtól is itt kötöttem
volna ki.
74 A hatszáz éves politikus
072-079-kiralyhazi.indd 74
Lobos Ügyintéző egypár másodpercre
üresen nézett maga elé. Kovács már is-
merte ezt a tekintetet. Ilyen, amikor vala-
ki a retinájára vetített információk között
böngészik. Neki is behelyezték már a min-
den polgár számára kötelező implantokat,
amikkel bármilyen egyéb hardver segítsé-
ge nélkül juthatott hozzá információkhoz.
Csak magában meg kellett fogalmaznia
a kérést a személyi asszisztensnek, ami
rögtön ki is vetítette az eredményeket a
szemére műtött vékony kontaktlencsére.
Még meglehetősen nehézkesen használta,
és egyébként is csak a szociális hálóhoz és
egy wikipédiaszerű általános adatbázis-
hoz volt hozzáférési joga.
– A személyi anyaga szerint az ön ide-
jében vállalkozó és politikus volt. Mesélne
erről kicsit bővebben?
– Néhány építőipari és egy informatikai
rendszereket üzemeltető cégnek voltam a
tulajdonosa. Ami a politikát illeti, ország-
gyűlési képviselő és tárca nélküli miniszter
voltam az ötödik Lénárt-kormányban. Újra
is választottak volna, de közbejött a beteg-
ségem.
– Ez a politika dolog nagyon rossz fényt
vet önre, ráadásul ilyesmire semmi szükség
nálunk. Talán beszéljünk a vállalkozói te-
vékenységéről! A cég az valami foglalkozási
csoportosulás volt, ugye...?
– ...hé! Álljunk meg egy kicsit! Miért vet-
ne rám rossz fényt, hogy miniszter voltam?
Lobos Ügyintéző arca rövid időre elko-
morult, de röviddel ezután újra felöltötte
letörölhetetlen mosolyát.
– Hát, lehetséges, hogy pontatlanok az
összegyűjtött információink a témában, de
úgy tudjuk, hogy a politikusok egy bűn-
szervezethez hasonló, hataloméhes rend-
szer kiszolgálói voltak, akik rengeteg kárt
okoztak a huszonegyedik század emberisé-
2018.09.18. 21:54:45

gének. Megrögzött hazudozók, akik csalás-
sal gyűjtöttek mesés vagyonokat, és közben
azt hangoztatták, hogy a többség jólétének
érdekében teszik mindezt. A 2080-as évek
végén be is tiltották a politikát, a tevékeny-
ség művelőit pedig bebörtönözték.
Kovács jó pár másodpercre lefagyott a
döbbenettől.
– Kovács úr! Jól van? Nem kér egy pohár
vizet? – Lobos aggódva nézett a sápadt és
elképedt politikusra.
– Te... Úr... isten! Ennél elképesztőbb os-
tobaságot még életemben nem hallottam!
– Úgy gondolja, hogy pontatlan az adat-
bázisunk a témában?
– Az nem kifejezés! Azt sem tudom, hol
kezdjem a helyreigazítások sorát.
– Ó, elnézését kérem, és egyben áldott le-
gyen a Vezérlő, hogy itt van, és megvilágít-
ja a tévedéseket a történelmi adatainkban!
Bevallom, nehezemre esett elhinni, hogy
az évszázad felfedezése, a hatszáz éve élve
eltemetett és most felélesztett ember va-
lójában egy bűnöző. Hiszen maga annyira
szimpatikus.
– Köszönöm. Bevallom, sokkoltak a
hallottak. Először is, a politikusok önma-
gukban nem rendelkeznek semmilyen ha-
talommal. A nép, vagyis az állampolgárok
választják meg őket képviselőnek vagy ve-
zetőknek. Nyilván nem választanák meg,
ha rablók, csalók, hazudozók lennének,
nem gondolja? Vagy ön szavazna egy ilyen
emberre, hogy vezesse az országát?
Lobos Ügyintéző várt pár másodpercet a
válasszal.
– Eszembe sem jutna. Bocsánat, hogy
későn reagáltam, de le kellett hívnom az ál-
lam és az ország szavak jelentését. Nálunk
nincsenek országok vagy különálló nemze-
tek. Az emberiség már egy közös népet al-
kot, és mindent a Vezérlő irányít.
A hatszáz éves politikus
072-079-kiralyhazi.indd 75
GALAKTIKA
2018. október
– Igen, hallottam róla, de nem akartam
elhinni. Hogy lehet, hogy rábíztak minden
fontos döntést egy számítógépre?
– Nem, nem gép. Mesterséges intelligen-
cia. Méghozzá a maga nemében páratlan.
Mivel nem rendelkezik érzelmekkel, ezért
teljesen objektíven tud dönteni minden
kérdésben. Az emberek már évszázadok-
kal ezelőtt MI-kre bízták a fontos döntések
meghozatalát, és az eredmények igazolták
az eljárás helyességét. Nézzen körül! Nyu-
godt, boldog és gazdag élete van minden-
kinek.
– Az én koromban ez az elképzelés a leg-
őrültebb és legellenszenvesebb disztópiák
kategóriájába tartozott.
– Disztópia, az egy ilyen táncos-zenés
szórakozóhely volt, ugye?
– Nem! Az a diszkó! Ráfér egy tatarozás
arra a történelmi adatbázisra szerintem.
Lobos szeme megint a távolba meredt.
– Megjelöltem javításra a bejegyzést, de
ezt a tatarozást nem értem. Ilyen szóhoz
még hasonlót sem találtam. A Vezérlő-
re kérem, tartózkodjon az ősi kifejezések
használatától, mert megfájdul a fejem a sok
adatlekéréstől.
– Igyekezni fogok.
– Visszatérve, akkor a politikáról
szóló bejegyzésünk teljesen hibás? Van
egy hivatkozás egy 2084-es adatbázis-
csomagra, ami a politika betiltásáról és
annak előzményeiről szól. Megengedi,
hogy idézzek belőle pár dolgot? Nagyon
kíváncsi vagyok, hogy mi mindent gon-
doltunk rosszul.
– Csak tessék.
– Szóval, itt az áll, hogy a korrupció se-
gítségével szereztek a politikusok mesés va-
gyonokat maguknak. A korrupció szóra a
romlottság szerepel itt szinonimaként. Szó-
val úgy gondoljuk, hogy a politikusok vala-
75
2018.09.18. 21:54:45
 GALAKTIKA
2018. október
hogy megrontották az embereket, elcsalva a
pénzüket és a vagyontárgyaikat.
– Ez felettébb bárgyú elképzelés. Mit
gondol, egy istenverte varázsló vagyok én?
Vagy hogyan rontottuk volna meg az em-
bereket? Teljes ostobaság ez az egész, és
semmi köze sincs a valósághoz. A korrup-
ció nem más, mint amikor egy ember, aki-
nek hatalmában áll megtenni valamit, segít
egy embertársának elérni bizonyos célokat.
Sokan azt gondolják, hogy mivel a másik
ember pénzzel vagy más szívességgel vi-
szonozza, ez egy elítélendő dolog. Pedig egy
ilyen kölcsönös segítségnyújtásban min-
denki jól jár, és senkinek nem esik kára.
– Milyen érdekes! Ilyesmire még csak
nem is gondoltunk. És a meggazdagodás?
Az sem igaz?
– Egyáltalán nem. A politikusok egy ré-
sze valóban tehetős ember, de csak azért,
mert a jó vezető legtöbbször a vállalkozá-
saiban is sikeres. A mi korunkban egy sike-
res ember elkerülhetetlenül gazdag is lett.
Önöknél viszont nincsen pénz vagy egyéb,
a vagyonosságot jelző dolog, jól tudom?
– Jól. Nincs semmi ilyesmi. Itt minden
polgár egyenlő, és mindenki alanyi jogon
megkap mindent, ami egy hosszú és boldog
élethez szükséges. Némi plusz jár azoknak,
akik valamilyen foglalkozást választanak.
De ezek is olyan javak, amik a tevékenység
végzéséhez feltétlenül szükségesek.
– Értem. Szóval mindenki egyenlő. És
ezt a Vezérlőprogram intézi így? Ő osztja el
a javakat?
– Természetesen. Áldott legyen a Vezér-
lő, amiért mindenki bőségben és egyenlő-
ségben élhet!
– Ne haragudjon, de hányingerem van
ettől az állandó tömjénezéstől. A legros�-
szabb kommunista diktatúrákat juttatja
eszembe. Ott volt szokás a nagy vezetőt is-
76 A hatszáz éves politikus
072-079-kiralyhazi.indd 76
teni szinten imádni. A nagy Vezérlő kény-
szeríti magukra, hogy ezeket szavalják ál-
landóan?
– Ugyan, kérem! Dehogyis! Mi magunk
szeretünk köszönetet mondani a Vezérlő-
nek. Egyszerűen azért, mert biztosítja szá-
munkra a gondtalan életet. Nem tudni már,
hogy ki kezdte el, de mind helyesnek érez-
zük, és önként, teljes szívünkből vagyunk
hálásak az életért, amit megad számunkra.
Amúgy, ha hányingere van, hívhatok egy
orvosrobotot. Bizonyára nem épült fel még
teljesen fizikailag.
– Semmi bajom, ezt csak olyankor
mondjuk, ha valami ennyire elfogadhatat-
lan és visszataszító.
Lobos Ügyintéző kissé lehangolttá vált.
– Értem. Sajnálom, igyekszem akkor
majd kevesebbet köszönteni a Vezérlőt. Vi-
szont, a politikára visszatérve, az sem igaz
akkor, hogy folyamatosan valótlanságot
állítottak, azaz régi kifejezést használva,
hazudtak?
– Egyáltalán nem. Semmi értelme nincs
hazudni, hiszen egy politikus mindenki
által ismert ember, vagyis közszereplő. Ha
egy ilyen ember mond valamit valamiről,
és közben annak az ellenkezőjét teszi, azt a
polgárok látják, és így rögtön elveszti a sza-
vahihetőségét az illető. Akkor pedig sosem
választaná meg senki, vagyis elvesztené a
munkáját és a megélhetését. Akibe szorult
egy kis józan ész, az ilyen kockázatot nem
vállalna. Viszont lehet, hogy meg tudom
magyarázni, honnan ered mindez a rossz-
indulatú feltételezés, amiket az önök adat-
bázisa már tényként kezel.
Lobos Ügyintéző szemében őszinte ér-
deklődés csillogott.
– Kérem, nagyon kíváncsi lennék rá!
– Nos, egy politikus, mivel általában
okos és jó vezető, és a polgárok felruház-
2018.09.18. 21:54:45
 GALAKTIKA
2018. október

zák hatalommal, könnyen szerez magának
ellenségeket. Ezek a gonosz emberek egy-
szerűen irigyek, vagy azt szeretnék, ha az ő
barátjuk vagy rokonuk kerülne abba a pozí-
cióba, amit épp a politikus tölt be. Ilyenkor
gyakran előfordul, hogy lejárató kampányt
indítanak ellene, és szörnyű dolgokat ter-
jesztenek, például, hogy hazudik, lop, csal,
és ilyesmi. Valószínűleg a maguk által ta-
lált adatcsomag is egy ilyen lejárató kam-
pány része. Nincs semmi igazságtartalma,
de arra kiválóan alkalmas, hogy valakit
rossz színben tüntessen fel, vagy, mint je-
len esetben, rossz hírét keltse egy hivatás-
nak, amire az én időmben őszintén büszke
lehettem.
– Uram, ez mindent megmagyaráz. Nem
is értem, hogy lehettünk ennyire buták,
hogy azonnal tényként kezelünk valamit,
amit csak úgy találunk a romok között. Le-
járató kampány. Elképesztő, mik voltak az
ön idejében.
– Szívesen teszek néhány helyreigazítást
a jövőben is, ha alkalmunk nyílik rá. Remé-
lem, sikerült eloszlatnom a kételyeit a poli-
tikai karrierem jószándékúságáról.
– Abszolút! Minden kétséget kizáróan.
És elnézését kérem, hogy hibás adatok mi-
att olyasmit feltételeztem önről, ami nem
felelt meg a valóságnak.
– Most már akkor talán megérti, hogy
mielőbb szeretnék a legjobb képességeim
alapján feladatot vagy munkát kapni. Vala-
mi olyasmit, ahol hasznosíthatom politiku-
si tapasztalataimat.
– Sajnálom, Kovács úr, de elképzelésem
sincs, hogy hol lehetne az ön számára egy
ilyen hely. Nálunk nincsenek kormányok,
sem minisztériumok. Minden döntés a Ve-
zérlő feladata.

2018/OKT/07 | 15H | FILMVETÍTÉS & BESZÉLGETÉS

SCREENING & DISCUSSION

Az UH FEST 2018 keretében

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA • TRAFÓ HOUSE OF CONTEMPORARY ARTS • 1094 Budapest, Liliom u. 41.
Tel.: (+36 1) 215 1600 • www.trafo.hu • facebook, tumblr, instagram, youtube: @trafohouse

A hatszáz éves politikus 77

072-079-kiralyhazi.indd 77 2018.09.18. 21:54:45

 GALAKTIKA
2018. október
– Esetleg vannak hivatalok? Vagy pol-
gármesterek?
Lobos Ügyintéző távolba révedő tekin-
tete jelezte, hogy vadul keresi a kifejezé-
sek jelentését.
– Sajnos semmi ilyesmi nincs nálunk.
– Esetleg bank vagy egyetem, aminek a
vezetését rám bízhatnák?
– Elfelejti, uram, hogy mi nem hasz-
nálunk pénzt. Az oktatási rendszerünket
meg már ismeri. Nincs szükség oskolákra
vagy hasonlóan elavult intézményekre.
Az agyhullám-módosító eljárással min-
denki elsajátíthatja a szükséges tudást
néhány nap alatt.
– És az alapjövedelem elosztása? Van
emberi felügyelet? Van egy raktár, ahol
tárolnak mindent, mielőtt kiosztásra ke-
rülne?
– Sajnálom, ez mind automatizált.
A  nyersanyagok beszerzésétől a gyártá-
sig és a kiszállításig mindent a Vezérlő
felügyel, ráadásul hiba nélkül. És semmi
sem raktározódik. Akkor készül el egy
termék, amikor valaki jelzi, hogy szüksé-
ge van rá. Csak kigondolja, mit szeretne,
kiválasztja a katalógusokból, és ha be-
lefér az alapjövedelmébe a nyersanyag-
szükséglete, akkor rövidesen kézhez
kapja. Egyedül a Mérnöki Karbantartó
személyzete szokott néha beavatkozni
olyan helyeken, ahol nincs automatizált
gépi önjavító rendszer.
Kovács felemelte az egyik apró, henger
alakú tárgyat Lobos Ügyintéző aszta-
láról, és két ujja között játszani kezdett
vele. Mindig játszania kellett valamivel,
amikor érdekes gondolata támadt.
Lobos Ügyintéző fájdalmas arcot vágott.
– Elnézést, megtenné, hogy visszaadja?
– Parancsol? – Kovács követte az Ügy-
intéző tekintetét, és hirtelen ráébredt,
78 A hatszáz éves politikus
072-079-kiralyhazi.indd 78
hogy Lobos a hengerre gondol. – Ó, elné-
zést! Fel sem fogtam, hogy elvettem. Bo-
csánat. Rossz szokás.
– A nagymamám desztillált marad-
ványai vannak benne – magyarázta az
Ügyintéző, majd elvette Kovácstól a felé
nyújtott tégelyt, és óvatosan visszatette
asztalának ugyanarra a pontjára.
– Sajnálom, de tudja, eszembe jutott
valami. A Vezérlő programot is karban-
tartják? Például programozók? Ha eset-
leg felmerül valamilyen rendszerhiba, azt
kik hárítják el?
– Igen, van karbantartó személyzete a
Vezérlőnek is, de csak a gépeket tisztít-
ják, és az alkatrészeket cserélik. Progra-
mokat nem írt már senki több száz éve.
Nincs is rá szükség. Az MI-k sokkal jobb
programokat írtak az embereknél, amió-
ta csak megjelentek. És sosem fordult elő,
hogy valamelyik program hibásan műkö-
dött volna.
– Nos, történetesen én programozó
matematikus voltam, mielőtt politikus
lett belőlem. Az informatikai rendsze-
rekkel foglalkozó cégemet is erre a szak-
tudásra építettem, és meglehetősen jó va-
gyok benne.
– Igazán? Elképesztő. Ön percről perc-
re tud meglepetést okozni. Sosem gon-
doltam volna, hogy valaha találkozom
olyan emberrel, aki valaha programokat
írt, mint maga az Áldott Vezérlőnk! Jaj,
elnézést…
– Nem számít – legyintett Kovács. –
Tudja, szívesen lennék a Vezérlőt óvó
programozó. Afféle testőr, aki folyamato-
san figyel, nehogy valami rosszul működ-
jön. Akire a mindennapokban nincs is
szükség, de mégis ott van kéznél, ha még-
is adódik valami baj. Például egy rend-
szerösszeomlás, vagy láthatatlan kártevő,
2018.09.18. 21:54:45

trójai, vagy akármi. Hiszen, ha senki nem
tud programozni, és nem ismeri a prog-
ramok működését, akkor honnan tudják,
hogy hibátlanul működnek?
– Amindenit… Igaza van! Teljességgel
igaza van. Azt hiszem, megtaláltuk önnek
az ideális elfoglaltságot. Azonnal kez-
deményezem, hogy a Foglalkoztatásügyi
Központ adatbázisba vegye. Kovács Prog-
ramozó, a Vezérlő Gondnoka.
– Megtiszteltetés! Nagyon köszönöm.
Akkor meg is volnánk. – Kovács felállt a
székből, és az ajtóhoz sétált.
Lobos Ügyintéző őszinte mosollyal az
arcán kísérte egészen az épület bejáratá-
ig, és még akkor is folyamatosan vigyor-
gott, amikor a munkaideje végeztével ha-
zafele indult.
Kovács Programozó vidáman lépkedett
a mágnesvasút megállójától a Vezérlő
központi épületéig. Útközben belefutott
Tencer Karbantartóba, aki szokásos mo-
solyával üdvözölte.
– Áldassék a Vezérlő, Kovács Progra-
mozó!
– Jó reggelt önnek is, Tencer Karban-
tartó!
Megszokták már, hogy nem, vagy más-
képp viszonozza az üdvözlő szavakat, és
egyáltalán nem nehezteltek érte. Hiszen ő
nem ennek a civilizációnak volt a szülöt-
te. Nemhogy érthető volt a különcség, de
egy kicsit kötelezőnek is érezte.
Két hónap telt el a kinevezése óta, és
ezt az időt arra használta, hogy alaposan
kiismerje ennek a békés, gondtalan civi-
lizációnak a működését, és a mindenható
Vezérlő MI felépítését. Ahogy megkapta
a szükséges felhatalmazásokat, hozzáfér-
hetett a forráskódhoz, és meglepődve lát-
ta, hogy ugyanazon a Python alapú prog-
A hatszáz éves politikus
072-079-kiralyhazi.indd 79
GALAKTIKA
2018. október
ramnyelven írták, amit már az ő korában
is mesterséges intelligenciák fejlesztésére
használtak. Beletelt egy kis időbe, mire
átnézte a programok által írt programok
milliónyi kódsorát, de egy idő után már
mindent tökéletesen megértett. Pár hétre
volt csak szüksége, és összerakott egy in-
terfészt, amivel utasítást tudott küldeni a
Vezérlőnek úgy, hogy azt higgye, csak az
egyik saját alrendszere ad át informáci-
ókat.
Ötleteket súgott a Vezérő fülébe, és a
Vezérlő ezek mindegyikét meghallgat-
ta és megvalósította. Eddig óvatos volt.
Mindig csak apróságokat módosított a
mindenható MI működésén. Egy kicsivel
kevesebb agyhullám-elemzés a fejében...
egy kicsivel több luxusholmi az alapjöve-
delem-adagjában… apróságok.
Ma viszont készen állt rá, hogy komo-
lyabban is beavatkozzon a dolgok mene-
tébe.
Úgyhogy a Vezérlő nemsokára új sza-
bályokat fog bevezetni a lakosság védel-
mében.
Szabályokat, amiket úgy fognak nevez-
ni, hogy törvények.
És kötelező lesz betartani mindet.
Áldassék a Vezérlő!
KIRÁLYHÁZI Csaba
1976-ban született Budapesten. Korábban rek-
lámgrafikusként és marketingszakemberként
dolgozott, most számítógépes játékfejlesztés-
sel és virtuális valósággal foglalkozik. Gyerek-
kora óta vonzódik a mesékhez és a fantaszti-
kumhoz. A Magyar Tolkien Társaság egyik alapí-
tó tagja, több színpadi mű írója és rendezője, va-
lamint internetes képregénysorozatok szerzője.
SF-novellái napvilágot láttak már különböző an-
tológiákban (pl. Falak mögött a világ, Távoli ko-
lóniák), de első regényének megjelenése még
várat magára.
79
2018.09.18. 21:54:45
 GALAKTIKA
2018. október
Holdbéli művészet
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az
emberiségnek.” Ötven évvel ezelőtt hangzott
el az ikonikus mondat Neil Armstrong szájá-
ból, az első Holdra lépést követően. Akkori-
ban az emberek azt képzelték, hogy mostanra
a Holdon épült városokban fogunk nyaralni,
és minden megváltozik a Földön, azonban
elértük 2018-at, és a holdbéli város továbbra
is csak tudományos fantasztikumnak számít.
De álmodozni jó, és érdemes elképzelni, hogy
milyen antropológiai változásokat tapasz-
talhatnánk a Holdra költözött társadalmon.
Ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatták
Jorge Mañes Rubio művészt is, aki egy egész
évet tölthetett az Európai Űrügynökségnél
(ESA) vendégként, a szervezet holland köz-
pontjában. Nem sokkal megérkezése előtt
Jan Wörner, az ESA egyik vezetője nyilvá-
nosságra hozta álmát, miszerint a Holdon
egy kolóniát szeretne létrehozni. Bár ez az
álom még nagyon messze van, Mañes Rubiót
olyannyira megfogta az ötlet, hogy tovább
is gondolta azt. Hogyan alakulna át a Föld-
ről áttelepített társadalom? Lenne-e változás
a hatalmi felépítésben, vagy milyen módon
hasznosítanák a környezet adta lehetősége-
ket a kolónián? És persze a legfontosabb kér-
dés, az emberek hogyan élnék meg azt, hogy
a semmiből hozhatnak létre egy teljesen új
kultúrát? Mañes Rubio ezeken a kérdéseken
felbuzdulva megtervezte az első templomot,
amit a Holdon felépíthet majd a nem létező
kolónia. A templom terveit nem ő álmodta
meg, hanem egy 18. századi építész, Étienne-
Louis Boullée, aki ezt Isaac Newton emlékére
tervezte. Az épület soha nem készült el mo-
numentális méretei miatt. A hatalmas, 150
méter átmérőjű kupola a Földön támasztékok
nélkül – ahogy Boullée elképzelte – soha nem
80 Intelligens dizájn
080-081-ID.indd 80
épülhetne meg, azonban Mañes Rubio véle-
ménye szerint a Holdon, ahol a gravitációval
nem kell számolni, az épület fantasztikusan
mutatna, a benne található hatalmas kilátó
pedig a Földre nézne, hogy az emberek lássák,
honnan is jöttek. A folyamat során a templom
elhelyezkedését is megtervezték: a Hold déli
sarkán található Shackleton-kráter elég közel
van a Naphoz ahhoz, hogy állandó hőmér-
séklet legyen, valamint, a bolygók forgásától
függetlenül, mindig elég fény jut a kráter kör-
nyékére, így a templomba is.
Mañes Rubio nem állt meg a templom ter-
veinél, alkotott néhány olyan tárgyat is, amik
akár a Holdon élő emberek hagyatékai lehet-
nének, és helyet kapnának a Hold-templom-
ban. Úgy vélte, hogy ez az épület a jövőbeli
falu központja lesz, egy hely, ahol a telepesek
összegyűlhetnek. Így készített szimbolikus
elemeket is, amiket a majdani szertartások
közben használhatnak. Ezeket a tárgyakat az
ősi bennszülött civilizációk ihlették, de már
magukon viselik a modern kor jegyeit is. Az
Európai Űrügynökségnél felhalmozódott űr-
hajóalkatrészekből, borításokból temetkezési
maszkokat, ékszereket és használati tárgya-
kat készített, hogy ezek meséljenek a földla-
kóknak a jövőbeli társadalomról, ami talán
meghódítja majd a Holdat.
Gricman Kata
2018.09.18. 21:54:39
 GALAKTIKA
2018. szeptember

2018. OKTÓBER 20-21. HUNGEXPO, BUDAPEST | JEGYEK, INFÓK: MONDOCON.HU

Intelligens dizájn 81
FFot
Fo
Fotó
oottóókkk:: Bu
Burs
Bur
rrsz
sszzán
án R
Rék
Ré
ékaa,, JJe
ék Jes
eesszmá
szmá
zm
zm
máás Kár
árroolly,
áro lyyy,, G
Geeeex
exp
xpeerrriieen
xp enc
nncce Crrea
eeaati
ttio
iioonns,
nsss,, LLáánny
nyi
yyii K
Krris
iist
ssttóóf,
óff,, R
Ráácz
cz Ta
Taam
Tammáás.
áss

080-081-ID.indd 81 2018.09.18. 21:54:40

 GALAKTIKA
2018. október
Sötét bőr, kék szem
A
MIÓTA felfedeztük az első ős-
leleteket, azóta próbáljuk elkép-
zelni, a kihalt élőlények hogyan
is néztek ki, amikor még éltek.
A csontmaradványok alapján nem tudhatjuk,
milyen volt a bőrük színe, csupaszak voltak,
vagy szőrösek; például ezért nézett ki annak
idején minden dinoszaurusz úgy, mintha egy
felnagyított zöld gyík lenne. Ugyanilyen rej-
tély volt, elődeink hogy néztek ki. De hála a
genetikának, és néhány, kivételes állapotban
megmaradt leletnek, választ kapatunk bizo-
nyos kérdésekre.
A Cheddar-ember maradványait, az eddi-
gi legkorábbi brit teljes emberi csontvázat a
Somerset grófságbeli Cheddar-szurdokban, a
délnyugat-angliai Gough-barlangban fedez-
ték fel 1903-ban. A Cheddar-ember tízezer
évvel ezelőtt élt, és a legutóbbi jégkorszak
után Nagy-Britannia területén letelepedett
első emberek közül való. Az ősember kopo-
nyáján talált törések arra utalnak, hogy erő-
szakos halált halhatott. Azt nem lehet tudni,
hogyan került a barlangba, lehetséges, hogy
törzsének más tagjai fektették oda.
Brit kutatók genetikai elemzés felhasz-
nálásával készítették el az ősember arcának
rekonstrukcióját. A tudósok néhány éve még
82 A Cheddar-ember
082-083-zold.indd 82
el sem tudtak volna képzelni egy ilyen, tudo-
mányosan megalapozott eredményt. A leg-
fejlettebb technológia segítségével elvégzett
helyreállítás azt mutatja, hogy a 150 centi-
méter magas, húszéves kora táján elhunyt
Cheddar-ember sötét bőrű, kék szemű és
sötét, göndör hajú volt. A genetikai vizsgálat
azt is kiderítette, hogy felnőttként nem tudta
megemészteni a tejet. Ez a képesség csak jó-
val később, a bronzkorban terjedt el.
Régóta kérdés, hogy az Afrikából történt
kivándorlás után mikor és hogyan változ-
tak meg a külső jegyeink, mikor jelent meg
a világos bőr, a szőke haj. Sokáig az az elmé-
let volt uralkodó, hogy a bőr kivilágosodá-
sa viszonylag gyorsan megtörtént, miután
Afrikából Európába vándorolt az ember, és
északon lényegesen kevesebb UV-sugárzás
érte a bőrét. A sötét bőrszínűek esetében
ötször-tízszer hosszabb ideig kell érnie a
napnak a bőrt, hogy a D-vitamint elő tud-
ja állítani, ez indokolta volna a szín gyors
változását.
A Cheddar-ember külseje újabb cáfolata
ennek az elméletnek, az utóbbi évek geneti-
kai elemzései szerint ez a megjelenés jellemző
volt a kőkorszakbeli Európában. Egyértelmű,
hogy nem zajlott le ilyen gyorsan a bőrszín
változása, hiszen a vizsgált vadász felmenői
már 40 ezer éve Európában élhettek, mégis
sötét maradt a bőre.
A haj, az arc, a szemszín és a sötét bőr
olyan feltűnő kombináció, amit néhány év-
vel ezelőtt nem tudtunk volna elképzelni, és
mégis ez az, amit a tudományos adatok most
bizonyítanak.
A vizsgálat megerősítette a spanyol kuta-
tók eredményeit. 2006-ban Spanyolország
2018.09.18. 22:13:57

északnyugati részén egy hegyi barlangban két
vadászó-gyűjtögető ősember maradványa-
it fedezték fel A barlang kedvező viszonyai,
az állandó hűvös és sötét miatt a két egyed
meglepően jó állapotban maradt fenn, ezért
egyikük fogából a tudósoknak sikerült DNS-t
kivonni. Ennek elemzésével feltérképezték a
hajdani vadász teljes genomját. Ez a vadász is
kék szemű és sötét bőrű volt.
A spanyol lelet különleges fontosságú volt,
mert ez volt első európai genom, amely az
élelemtermelés kialakulása előtti korból szár-
mazik. Elárulta, hogyan alakult át a szervezet
a zsákmányszerző életmódról az élelemter-
melésre való áttéréssel. Európa korai népei
nagyrészt fehérjén éltek, és DNS-ükből kide-
rült, hogy sem a tejcukrot, sem a keményítőt
nem tudták megemészteni. Ez a képesség
csak a földművelésre és az állattenyésztésre
való áttérés, a táplálék összetételének megvál-
tozása után fejlődött ki.
A brit eredmény azt az elméletet erősíti,
hogy a világos bőrű modern európai ember
csak később jelent meg és vált uralkodóvá a
A Cheddar-ember
082-083-zold.indd 83
GALAKTIKA
2018. október
térségben. A sápadt bőrszín mintegy 6 ezer
éve érkezhetett meg Nagy-Britanniába a Kö-
zel-Keletről bevándorló emberekkel, akiknek
világos volt a bőre és barna a szeme. A tu-
dósok nem biztosak abban, hogy miért volt
világos a bőre ezeknek a mezőgazdasággal
foglalkozó embereknek. Köze lehetett hozzá,
hogy gabonaalapú táplálkozásukban kevés
volt a D-vitamin, ezért ezt a fontos tápanya-
got a napfényből a bőrükön keresztül kellett
felvenniük.
A Cheddar-ember genomja arról is árul-
kodik, hogy szoros rokonságban lehetett más
mezolitikus egyedekkel, a nyugati vadászó-
gyűjtögető emberekkel, akik maradványait
Spanyolországban, Luxemburgban és Ma-
gyarországon találták meg.
A tízezer éves brit fejét egy dán művészpár,
Alfons és Adrie Kennis, a paleontológiai mo-
dellkészítés specialistái alkották meg a gene-
tikai vizsgálat és a rendelkezésre álló koponya
alapján.
Kovács „Tücsi” Mihály
83
2018.09.18. 22:13:57
 GALAKTIKA
2018. október
Tapétatévé
A sci-fi filmekben régóta visszatérő elem a fa-
lat beborító tapétaszerű tévé. A valóság lassan
utoléri a képzeletet.
Az LG legújabb fejlesztésénél a jelszó: a
kevesebb néha több. A formabontó, külön
háttérvilágítást nem igénylő LG SIGNATURE
OLED TV W7 a térkihasználás új szintjét
képviseli: a világ legvékonyabb tévéjének
megtisztelő címével dicsekedhet. A „tapéta-
tévének” is nevezett tévéképernyő vastagsága
nem éri el még a 4 millimétert sem (egész pon-
tosan 3,85 mm). Gyakorlatilag minden lehet-
séges dolgot elhagytak a tévéből, hogy ilyen
lapos lehessen. Mivel ennél gyakorlatilag az
összes csatlakozó vastagabb, egy különálló,
vezeték nélkül kommunikáló dobozban he-
lyezték el a szükséges hardvert. De hogy ez se
legyen zavaró, az egészet beleépítették a tévé
alatti hangsugárzóba.
Ha nem is tapétaként, de szinte fotóként si-
mítható fel a falra, egy mágneses lap segítsé-
gével tapad fel. Mivel a készülék és a fal között
semmilyen rés nincs, gyakorlatilag nem áll ki
a fal síkjából. Mintha egy ablakon keresztül
tekintenénk ki a világra.
A 4K OLED panelek minden egyes pi-
xelének fényereje külön-külön vezérelhető,
háttér­világításra nincs szükség. Ez a megol-
dás képes a tökéletes fekete megjelenítésére,
így végtelen kontrasztarányt nyújt a lehetsé-
ges egymilliárd színárnyalattal.
84
084-101-gyivov.indd 84
V
ALERA POPOV sámánnak
állt, amikor a Dél-Jakut Hidro­
energetikai Komplexum befuc�-
csolt. A projekt jó volt. Kilenc
vízerőmű, évente negyvenmilliárd kilowatt-
óra a leendő ázsiai energiagyűrűnek, és ami
a fő, magának Jakutföldnek is; már a teljesen
egyedi kankuni vízerőművet is megtervezték,
245 méter magas gáttal. Valera biztos volt
benne, hogy pontosan erről a gátról álmo-
dott egyszer kiskorában... De aztán mindez
feleslegesnek bizonyult. Állítólag a mieink
nem tudtak megegyezni a kínaiakkal az ener-
giaárakról. Ha pedig a kínaiak nem akarnak
áramot venni – akkor áram nélkül marad az
orosz Távol-Kelet is. Van ez így. Tehát Orosz-
ország vezetői számára a kínaiak fontosab-
bak, mint mi.
Valera köpött egyet, és otthagyta az
energetikát, amíg még fiatal. Valerát pe-
dig otthagyta a barátnője – szerencsés
egybeesés. Azt mondta: jó srác vagy, de
nem szabad mindent ennyire a szíved-
re venni. Valera próbálta elmagyarázni,
hogy nem direkt csinálja, csak hát ilyen
a lelke, fáj a szülőföldje miatt – aztán le-
gyintett. Bevette magát a tajgába, egész
nyáron ott üldögélt, a nagyapja tudomá-
nyát felidézve, és érezve, hogyan csilla-
podik a szíve napról napra, ősszel meg
visszament a városba, megörvendeztetve
szüleit: bocsánat, kedveseim, Popov mér-
nök nem lehetett hasznára a Hazának –
szóval, sámán leszek.
Nem vagy beavatva, mondta az anyja,
milyen sámán vagy te, így nem lehet, ez
csak egy elkényeztetett gyerek hóbortja.
Az apja olyan figyelmesen nézte az any-
ját, mintha most látná először. Az anyja
elkapta ezt a pillantást, és vállat vont. Úgy-
mond, már megbocsáss, de hát tudtad, kit
veszel el.
2018.09.18. 22:13:25

ON
RO SZsKze rző
díjas
KIR OV
ICS
BUdíL
ja s
s zerző
LEGFELSŐ SZINTŰ
TÁRGYALÁSOK
Nagyapa beavatott, mondta Valera. Jó
régen, közvetlenül a főiskola előtt, az utol-
só nyáron. Még egy dobom is van, elrejtve.
Csak nekem nem kell dob, anélkül is megy.
Szóval tehetséged van, mondta az anyja
– mintha káromkodás lett volna.
Legalább éjjeliőrnek menj el, kérte az
apja.
Valera megígérte.
Őszintén szólva, tudtam, hogy ez lesz a
vége, mondta az anyja. Csak kerülne most a
szemem elé a nagyapád... De hát mit tehet-
tem volna, mit?
Valera csak bűntudatosan sóhajtott.
Remélem, nem költözött beléd ez a vén
huligán, mondta az anyja.
Valera felpattant: mit beszélsz, senki nem
költözött belém, én magam vagyok én...
Hogy értsék a helyi specifikumot: ez a
beszélgetés Jakutszk városában, 2013-ban
játszódott.
Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 85
LEGFELSŐ SZINTŰ
GALAKTIKA
2018. október
Az újdonsült sámán
megpróbál kapcsolatot
létesíteni az égi
világgal... de ott meglepő
események várják...
Oleg Gyivov
Könnyű azt mondani: sámán leszek, de
gondolják csak meg, hogy mit jelent ez a
valóságban; hogy változhat át egy vízügyi
mérnöki diplomával rendelkező férfi egy
nyár alatt beavatottá és látnokká, mikor
nem részesült ehhez előzetes felkészítés-
ben? Hacsak nem megbolondult. De nem,
Valerának gyerekkorától megvolt a meg-
felelő tehetsége és érdeklődése a varázsló-
sághoz, és ami a fő, jó tanítója volt, másod-
állásban kedves nagypapa, egy olyan erejű
gyakorló sámán, hogy még a szovjet idők-
ben maga a hatalom is rendszeresen hozzá
fordult, ha komoly kérdésben kellett dönte-
ni. Nagyapa elment a Felső Világba, és ott
megbeszélte a dolgokat, ezért aztán enged-
ték zavartalanul sámánkodni. A kérdések
általában a készletekre, az ellátásra vonat-
koztak – méltatlannak számított, hogy va-
laki magának kérjen. Csak egyszer vették
rá az öreget, hogy a Felső Világ személyzeti
85
2018.09.18. 22:13:25
 GALAKTIKA
2018. október
osztályán kopogtasson; nagyon felfelé kel-
lett volna buktatni egy bizonyos elvtársat,
hogy átengedje a helyét egy jó embernek.
Nagyapa visszatért, és jelentette, hogy már
nincs kit kiemelni, az elvtársat már kilép-
tették a státuszából. És tényleg, az illető fél
éven belül elhunyt.
Az önök szemében ez talán egy mulatsá-
gos csökevény, vagy egy archaikus nemzeti
sajátosság, mint az az orosz szokás, hogy az
új házba először egy macskát hajítanak be
– csak éppen Jakutföldön a varázslat mű-
ködik, és a helyieknek hasztalan lenne az
ellenkezőjét bizonygatni. Válaszul udvaria-
san mosolyognának. Hiszen ők tudják. És
Valera Popov, mint minden normális jakut,
egyik lábával az űrkorszakban állt, a má-
sikkal viszont a vaskorban, ha nem mind-
járt a kőkorszakban – és a legcsekélyebb
diszkomfortérzete sem volt emiatt.
Valera még kiskorában azt álmodta,
hogy egy hatalmas betongáton van, lenn
tajtékzik a víz, és valahol a titáni létesít-
mény belsejében acélszerkezetek élik éle-
tüket – és a lélekben megszületik a repülés
érzése, már ugrott is volna, hogy lebegjen.
Ébredés után mindent elmesélt a nagyapjá-
nak, és azt kérdezte: mi ez? – hiszen soha
életében nem látott hasonlót, még a tévé-
ben sem. És a nagyapja hirtelen szomorú
lett. Elment, egy szót se szólt, régi újságo-
kat böngészett, aztán odahozott egy ron-
gyos Ogonyok 1-ot, és megkérdezte: ez az?
A borítón valamilyen vízerőmű fotója volt.
A fiú bólintott, még a lélegzete is elakadt
elragadtatásában: ha emberek ilyen csodát
tudnak építeni, akkor ő, Valera is csinálhat
ilyet, sőt biztos még jobbat is, ha felnő. És
kiáll a szélére, kitárja a karját. És repül.
No, úgy néz ki, a sorsodat álmodtad meg,
mondta a nagyapja, és most felkelni, te lus-
taság, ideje óvodába menni.
86 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 86
Télen a nagyapa beköltözött a városba
– elunta öregségére a tajgai remeteséget,
nem akart már Gandalfot játszani, mikor
odacsap a mínusz hatvan. Őszintén szól-
va, ez már fiatalkorában se csalt mosolyt
az arcára. Hogy fagyoskodjunk büszke
magányunkban, mondta nagyapa, nagyon
egészségesnek kell lenni, meg valami fontos
oknak: például, hogy valami rossz dolgot
terveljünk ki. Vagy csak nagyon utálni kell
az embereket, meg elsősorban magunkat.
A téli erdő gyönyörű, de a nagyapa kigyö-
nyörködte magát benne, míg be nem állt
a hideg, utána pedig még időben közelebb
húzódott a meleg kemencéhez. Kemény
fagyban a sámán nem tudja akkumulálni
az energiát, így az lassacskán elfogy, és még
ha egy erős külső forrásból táplálkozik is,
az energia csak átfolyik rajta, cseppenként
magával ragadva az ember saját erejét is.
Ha nem vigyáz, maga sem veszi észre azt a
pillanatot, amikor az energia már nem elég
arra, hogy a lelket a testben tartsa. Egy-
szerűen szólva, elalszol, és meghalsz. Igaz,
ha sürgősen kell levezetni egy bonyolult
szertartást, ami elvonulást és minden földi
hívságtól való elzárkózást igényel, akkor a
sámán átverekszi magát a hótorlaszokon, a
kidőlt fákon a legfarkasordítóbb hidegben
is. De ahogy teljesítette a feladatot, fürgén
lelécel a melegbe. A jó sámánt az külön-
bözteti meg a rossz sámántól, hogy tudja,
mikor van értelme megszakadni, és mikor
nincs.
Iskoláskorában Valera minden szüni-
dejét a nagyapjával töltötte az erdőben.
A szüleinek nem nagyon tetszett, hogy ott
mindenféle badarságot hall az öregtől, de
közben a gyermek azt is megtanulta, ho-
gyan lehet túlélni a vad körülményeket,
és ez kimondottan értékes volt, és teljesen
megfelelt jakut szokásaiknak. Az apja meg
2018.09.18. 22:13:25
 GALAKTIKA
2018. október

így beszélt a nagyapjáról: az apósom persze

egy kissé bogaras, de tegyük a kezünket a HOGYAN LESZ
szívünkre, csodálatos ember.
Mikor az emelő eltört, és az UAZ felsza-
EGY ÖNELLÁTÓ
kította az apja lábát – ez a telepen történt, TORONYHÁZ IDEÁLIS
ráadásul az időjárás miatt nem lehetett
felszállni –, a „csodálatos ember” ott hely-
LAKÓKÖZÖSSÉGÉBŐL
ben az udvaron szedett valami totál jelen- A POKOL LEGMÉLYEBB
téktelen külsejű füvet, péppé rágta, és a BUGYRA?
sebre tette, csendes ráolvasással elaltatta a
beteget, és reggelre a seb meglepően jól né-
zett ki, még a duzzanat is lelohadt. Egy hét
múlva a sebész azt mondta az apjának, aki
már teljesen nyugodtan járt-kelt: ahány-
szor ilyet látok, annyiszor nem hiszem el,
na bicegj innen, mázlista.
Az orvosok valószínűleg az egyedüliek
a jakutok között, akik különösebb tisztelet
nélkül viszonyulnak a sámánokhoz – mert
szellemekkel társalogni, időjárást megjaví-
tani vagy az ellenségek fejére a tőzsdeindex
esését zúdítani, ezt csak tessék, varázsoljá-
tok, ahányszor jólesik; de ami a gyógyítást
illeti, ott egy olyanra, mint Valerka nagy-
apja, tíz kontár jut, abból a tízből öt igazi
antitalentum, a másik öt meg konkrétan
sarlatán. A szeme mindnek jóságos, tisz-
tességes-becsületes, és amíg nem viszik az
intenzívre, a fene se tudja, meggyógyítják
vagy megnyomorítják. Ez csak empirikus
módon derül ki.
Persze ha egy varázsló szigorúan az
ősök útmutatásait követve él, az évek mú-
lásával eltűnik a tajgában, az őskori huma-
noid állapotáig összeolvadva a természet-
A Nap birodalma
tel, ott valami egyre távolítja a világtól, a szerzőjének legjobb
nemzetisége már nem is evenki 2 , hanem
teljesen even 3 , és oroszul már csak annyit regénye.
tud: vodka, köszönöm meg menj el, kérlek;
sokkal nagyobb eséllyel lelni profira ben-
R E N D E L D M E G I T T:
ne, mint egy tiszta, tanult „városi sámán-
ban”. Mégis, a sámánt elsődlegesen nem a W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

Legfelső szintű tárgyalások 87

084-101-gyivov.indd 87 2018.09.18. 22:13:35

 GALAKTIKA
2018. október
szertartások betartása teszi, nem a varázs-
lói munkában való önátadás, és még csak
nem is a tapasztalat, hanem egy bizonyos
belső erő, a jóság iránti mély elkötelezett-
ség és a jó mester. Ha az ember szíve az
Életfa hatalmas pulzusával összhangban
ver, akkor hasznára lesz az ősi szabályok
betartása. A sámán olyan, mint a művész:
tíz százalék tehetség, kilencven százalék
szakmai tudás, és tehetség nélkül, sajnos,
nem megy. No meg, hát kell egy idősebb
társ segítsége is, hogy – amint mondani
szokás – „beállítsa a kezét”. Ideális eset-
ben pedig – beleköltözvén – átadja az ere-
jét az utódjának. De ez már ahogy esik,
úgy puffan. Valerának például nem volt
ideje elbúcsúzni a nagyapjától, már csak a
sírjához ért oda, és ott – mintha egy rádiót
kapcsoltak volna be a fejében – a nagyapja
hangját hallotta: Valerka, egyet se félj, ne
az agyaddal, a szíveddel élj, arra hallgass,
és az álmod biztosan valóra válik.
Túl banális lett volna hallucinációnak.
Valera álma becsületes volt, jobbat ki se
találhatott volna: bármilyen, akár szeré-
nyebb mértékben is részt venni Jakutföld új
energiarendszerének létrehozásában, aztán
pedig felmászni Oroszország legmagasabb
gátjára, körülnézni, és... Nem, persze nem
felrepülni, csak egyszerűen örvendezni,
hogy nem hiába élte az életét. Hiszen Jakut-
föld hárommillió négyzetkilométer, amin
minden van, de tényleg minden, és nem
mindenből egy kevéske, hanem nagyon
sok. De önök legjobb esetben is csak a ja-
kut gyémántról, aranyról, esetleg a mamut-
csontról hallottak. Holott itt csak a már fel-
derített uránlelőhelyek a világ készletének
hat százalékát adják. És ha a szaha 4 népnek
– ahogy illik – megadatna, hogy kibonta-
kozzon gazdag földjén, a hatás enyhén szól-
va is globális lenne.
88 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 88
A kibontakozáshoz villamos energia
kell. Sok energia. És képzeljék, Jakutföldön
irdatlan mennyiségű ökológiailag tiszta,
megújuló energia van, még ha meg is oszt-
ják a maradékot a Távol-Kelettel, még ha el
is adják a felesleget Kínának. Csak el kell
venni az áramot a természetből – néhány
erőművet kell építeni a jakut folyókon. Erre
először a hatvanas években gondoltak, hi-
szen nem voltak hülyék azok se. Most pedig
egyáltalán nincs semmilyen technikai aka-
dálya az ügynek, minden megvalósítható,
csak befektetésre és politikai akaratra van
szükség. És akkor jólétben élhetnénk. Száz-
ezernyi munkahely – igen, jól hallották,
százezernyi; ipari bumm, hatalmas lökés
az egész országnak...
És egy szép napon megvalósult az álom.
A terv olyan grandiózus volt, hogy önálló
vállalatot hoztak létre a megvalósítására, a
Dél-Jakut Hidroenergetikai Komplexumot,
röviden: HEK-et. És Valera Popov – a teljesen
zöldfülű „fiatal szakértő” – dolgozhatott a
Timpton folyón, amikor kutatásokat végeztek
rajta, és kijelölték a folyószakaszokat az első
két vízerőmű számára, belevéve az ő szeretett
Kankunját is. Öröm volt, nagy öröm...
Aztán minden függőben maradt. Az
ország vezetése valahogy suttyomban ki-
hátrált a témából, ráhagyva a jakutokra:
keressetek magatok finanszírozást. Mikor a
Timpton két erőműve közül csak az egyik
vízlépcső is százhúszmilliárdba kerül...
A projektet a Távol-Kelet nagy fejlesztési
programjába kapcsolták volna be, amire
úgysem volt pénz – és világossá vált, hogy
ez sokáig így lesz. Nagyjából örökre.
Valera kezéből kivették az álmát. Érzé-
keny, varázsló-utód orrával körbeszimatolt,
és megértette: igen, a projekt befagyott.
Ugyanaznap éjjel azt álmodta, hogy a gát
szélén áll, és az erőmű működik, és minden
2018.09.18. 22:13:35

rendben, csak éppen ő, Valera öreg – nem
öregember, hanem valahogy elnyűtt, meg-
fáradt, nincs tűz a lelkében, és egyáltalán
nem örül, inkább minden mindegy, és sem-
mi köze ehhez az egészhez, csak úgy oda-
ment a zubogó víz fölé álldogálni.
Fulladozva, könnyek között ébredt. Meg-
rémítette a barátnőjét. Azt mondta neki: tu-
dod, kedves, mielőbb állást kell változtatnom
– sámánnak állok, hiszen be vagyok avatva,
jogom van hozzá... No, a többit tudják.
Ez az álom különböző változatokban még
tíz évig fogja kínozni őt. Valera már jól meg-
tanulta a kézrátétellel való gyógyítást – na jó,
ha őszinték vagyunk, akkor szuggeszcióval,
és csak a pszichoszomatikusokat –, de nem
tudja legyőzni a rémálmait. Aztán egy is-
merős pszichológusnak mondja el pana-
szait, az meg azt kérdi: na, emlékezz csak,
mi történik az életedben, amikor ilyeneket
álmodsz? Valera a homlokára csap. Végre
tudatosodik benne, hogy az álom szigorúan
meghatározott pillanatokban jön: amikor
valami nem sikerül, és lehetetlen javítani
a helyzeten. Hogyhogy nem jött rá előbb?
Ráadásul felsőfokú végzettséggel – tehát el-
vileg okos. Játssza a tudóst, a jakut sámán-
izmus követője, önmagán meg nem tud el-
igazodni.
Nehéz volt neki önmagával. Gyorsan
megtanult olyan dolgokat, amikkel a sá-
mánok a fél életüket is eltöltik – a látáshoz
igazán volt tehetsége –, de még a Felső Vi-
lág hetedik egébe való emelkedés sem adta
a szárnyalásnak azt az érzetét, amit gyer-
mekkora álma ígért. A hetedik égbe fel kel-
lett kapaszkodni, és onnan csak lefelé lehe-
tett zuhanni. Valamiben tévedett. Valami
nem úgy folyt, ahogy kellett volna.
Nagyon szerényen élt, bár nem nélkülö-
zött, csendesen, „kedvére” varázsolgatott,
többet foglalkozott pszichoterápiával, mint
Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 89
GALAKTIKA
2018. október
valódi varázslással, határozottan sikere volt
a fiataloknál, mint új formátumú sámán,
akinek nem kell dob – Valera pedig tény-
leg könnyen elboldogult hangszer nélkül is.
Idősebb kollégái korholták is emiatt. Álta-
lában elnézően viszonyultak hozzá – tudott
kérdezni és (meg)hallgatni. A Legfőbb sá-
mán egyszer azt mondta róla, hogy Popov
tehetséggel áldott legény, de valami nem a
jó irányba viszi, és bár lelkileg ez a fiatal-
ember határozottan közülünk való, túlon-
túl hideg, analitikus agya van; képes igazi
csodát véghez vinni, és nem hinni benne.
Valószínű, következtetett a sámán, hogy
Popov abban bontakozik majd ki, hogy ír
egy nagyon értelmes tudományos könyvet
a jakut sámánizmusról – és ez csodálatos,
nem fogjuk zavarni, segítjük majd. Bár saj-
nálnivaló a srác, valahogy olyan elveszett.
Ez a Legfőbb magában azon gondolko-
zott, nem ütközött-e Popov még gyerek-
korában valami asztrális íjcsapdába – ez
fortélyos és ördögien pusztító dolog, amit
mindenféle rohadék sámán szeretett felállí-
tani, hogy kinyírja a lankadó figyelmű kol-
légát. Most már nem csinálják, de az elmúlt
századokból – amikor a sámánok között
kegyetlen konkurenciaharcok folytak – ép-
pen elég csapda maradt egész Jakutföldön.
Felhúzva állnak, várják az áldozatukat. Ha
Popov megsérült, akkor érthető, ami törté-
nik vele. Hiszen a legerősebb lehetne köz-
tünk, szegény jó fiú...
A Legfőbbnek gőze sem volt róla, hogy
Valera pontosan látta az íjcsapdák elsü-
tő zsinórjait, és amíg kicsi volt, átmászott
alattuk, mikor meg megnőtt, átlépte őket.
Bizonyos kelepcék nem a riválisokra les-
tek, hanem közönséges emberekre, azok
utódaira, akik megsértették a sámánt. Egy
ilyen ocsmányság csak kilövéssel „ereszt
le”. Megérné egy részletes térképet rajzolni
89
2018.09.18. 22:13:35
 GALAKTIKA
2018. október
a veszélyes zónákról, ahova némelyeknek
jobb nem bekerülni, de még Valera sem
nagyon tudta, hogy magyarázhatná meg az
embereknek a veszély mibenlétét, és egyál-
talán nem tudta, hogyan motiválhatná a sá-
mánok közösségét, hogy a kollégák össze-
állítsanak egy ilyen térképet. Ez különösen
nehéz, ha az ember egy híres nagyapa hülye
unokája, akit inkább megtűrnek, mint sze-
retnek.
Tulajdonképpen ez is volt Valera Popov
fő problémája: még azt a semmiséget sem
fogta föl, hogy teljesen maguk közül va-
lónak tekintik – mivel ő maga nem érezte
magát a régi iskola teljes értékű sámánjá-
nak. Kiskorától megszokta, hogy figyeli a
nagyapját, és megmaradt benne, hogy kí-
vülről tekint a szakmára: a jakut sámániz-
mus mint gondolkodás- és életmód, mint
sajátos filozófia volt érdekes számára – és
egyáltalán nem érdekelte a benne élő sá-
mán. Hát, csak játszadozom – jellemezte
tevékenységét, és teljesen őszinte volt. Is-
mert Jakutszkban egy jósnőt – na, az aztán
tehetség! Megismerkedett egy öreg evennel,
aki egyedül, ráolvasásokat kántálva intézte
el a 2014-es téli olimpiát Oroszországnak
– ez aztán az erő! Én meg csak úgy játsza-
dozom, hogy formában tartsam magam, és
jobban megértsem a sámánizmus jelenségét.
Valera fiatalkorában azt olvasta egy sci-
fiben: Bármely, eléggé fejlett technológia
megkülönböztethetetlen a mágiától 5. El-
mondta a nagyapjának, aki így válaszolt:
tetszőleges jól fejlett mágia is technológiá-
nak minősül. A ráolvasás-kántálás alapjai-
ra bárkit meg lehet tanítani. A kérdés, hogy
meg kell-e. No, hát lesz egy egész regiment
tehetségtelen sámánod. És akkor mi van?
Remélem, belátod, hogy ha végtelen szá-
mú majmot arra kényszerítesz, hogy vég-
telen hosszú ideig pötyögtessenek írógépek
90 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 90
billentyűzetén, akkor se fogják megírni a
Háború és békét. Mellesleg, nem olvastam
Tolsztojt. Megszöktem a suliból lovakat
legeltetni. Állatorvos akartam lenni. Ezért
aztán nem értek az irodalomhoz, de tudok
egy s mást az emberekről, hehe...
Valerát a sámánság pont ugyanúgy ma-
gával ragadta, mint a technológia. Nem
tudott Jakutföldnek elektromosságot adni
– na, cserébe kitalálja, hogyan állítsa ipa-
ri alapokra a sámánizmust, Oroszország
javára. Ez volt az egyetlen konstruktív öt-
let, ami Valera Popov eszébe jutott, amikor
elgondolkodott: Mi a francért csinálom ezt?
Egyszerűen nem talált másik többé-kevés-
bé ésszerű választ. Nem vallhatja be magá-
nak, hogy tíz évig egy hülyeség miatt szen-
vedett...
Ekkor a távolban ágak roppantak – a taj-
gában nem járatos emberek közeledtek –, és
a füstszagú, lenőtt szakállú Valera kidugta
a fejét a sátorból. A sámán érzékeny orra
azt súgta: Most valami történni fog.
Egyébként már egy teljes hete aggódott,
és meg-megrándult, ami egyszerűen nem
történhetett volna meg vele az erdő lomb-
fedele alatt. Semmi nem sikerült neki, és
persze minden éjszaka a vízerőmű gátjáról
álmodott. Már azon is gondolkodott, ne
menjen-e be a faluba bambulásig vodkát
nyakalni a fiúkkal, hátha segít. Vagy beruc-
canhatna a városba. Megborotválkozni, be-
leszeretni valakibe, elhelyezkedni, legalább
éjjeliőrként...
Egész héten heves életvágy tombolt ben-
ne, végre hétköznapi emberi életet szere-
tett volna élni. Ez túl egyszerű volt ahhoz,
hogy Valera mindjárt megértse, mi történik
vele. Azt sem értette volna pontosan, miért.
Csak azt érezte, hogy valami közeledik.
Amikor ez a valami kiért a sűrűből az er-
dőszélre, Valerának leesett az álla.
2018.09.18. 22:13:35
 GALAKTIKA
IDŐUTAZÓ
2018. október
TÖRTÉNELEMTUDÓSOK
• FORGATJÁK FEL A MÚLTAT,
– Bocsánat, elszoktam a beszédtől... – kö- PEDIG BEAVATKOZNI SEMMI
hintett Valera. – Kérnek teát? Azonnal csi-
nálom... ESETRE SEM AKARTAK.
– Inkább mi vendégelünk meg téged –
mondta a miniszter, ledobva a hátizsákot. –
Tán hiába cipeltem a termoszt? Sok finom-
ságot hoztunk.
A fiúcska a faluból, aki Valera kapcso-
lattartójaként szolgált, csak úgy dagado-
zott a büszkeségtől: ví-áj-pít hozott a sá-
mánhoz! Bizonyára hallott már hasonló
történeteket az idősektől, de aligha merte
még csak álmodni is, hogy egyszer sze-
mélyesen vehet részt egy ilyen történelmi
eseményben.
A miniszter kíséret és testőrség nélkül
jelent meg, de magával hozta Valerino egy-
kori elöljáróját, aki jelenleg a jakutföldi
parlament képviselője.
Elment bizonyos idő az előkészületekre,
a szertartásos beszélgetésre az időjárásról,
az egészségről, meg arról, milyen kevés a
légy az idén – nyugodtan lehet háló nélkül
is járni. A vendégek – miután kisétálták
magukat a friss levegőn – lelkesen falatoz-
tak, Valera azonban nem evett, csak teát
ivott. Mindene viszketett, olyan izgatott-
ságot érzett, mintha mindjárt előhúznának
neki a hátizsákból... nem, nem egy Nobel-
díjat, hanem egy olyan feladatot, amire már
régóta várt. Hát kivárta.
Magára parancsolt, hogy ne elemezze
ezt. Ma annyira sámánnak kell lennie, mint
még sohasem.
– Pocsék egy sámán vagyok, Ajdar Pet-
rovics – csúszott ki Valera száján.
A miniszternek torkán akadt a kolbász. A MULATSÁGOS
– Tönkreteszed az embert – mondta a
képviselő, a miniszter hátát csapkodva. – SOROZAT FOLYTATÓDIK!
A nagyapád legalább állatorvos volt, tudott
elsősegélyt nyújtani. Neked mi hasznod? R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L A K T I K A B O L T . H91U

084-101-gyivov.indd 91 2018.09.18. 22:13:44

 GALAKTIKA
2018. október
– Épp ezt mondom, nem a jó címre jöt-
tek. Hadd vezessem el önöket egy komoly
sámánhoz! Részt vett Trump megválasztá-
sában, már persze ha nem hazudik...
– Szóval ezek azok a titokzatos orosz
hekkerek... – nyögte a miniszter, lenyelve
végre a kolbászt.
– Hát, nem éppen. A mieink Hillaryért
szurkoltak.
A vendégek mind a négy szeme Valerára
meredt.
– Bocsánat. Azt hittem, ez nyilvánvaló –
jegyezte meg szerényen Valera.
– Nem különösebben – mondta a mi-
niszter. – És hát, kedvesem, ez itt a gond.
Innen nemigen értjük, mi történik Moszk-
vában. Amikor meg odautazunk, még ke-
vésbé értjük. Nagyon szeretnek ott minket,
magasra értékelnek, és mindig készségesen
meghallgatnak. De ezzel ki is fújt. Meg kell
próbálnunk valahogy saját erőből... meg-
oldani a kérdést. Dél-Jakutföld fejlesztési
programja az idén immár húszéves. Jubile-
um, tam-tararam. Nem akarok úgy nyug-
díjba menni, hogy komplett idiótának érez-
zem magam, mert a fél életemben egy halva
született tervet erőltettem. Ez egy kiváló
terv! Emlékszel legalább nagyjából, ki vesz
részt benne? Olyan dinoszauruszok ülnek
ott – hegyeket mozdítanak meg. Legalábbis
úgy tűnt. De nem, semmit se tudnak csi-
nálni... De most, úgy gondoljuk, itt az al-
kalmas pillanat. Ha jókor nyomjuk meg jó
helyen, a Dél-Jakut HEK feléled. És legalább
az első két erőművet megépítjük. Vaszilij
Ivanovics esküdözik, hogy otthagyja a kép-
viselőséget az építkezésért.
– Úttörő becsületszavamra – mondta
Vaszilij Ivanovics.
– Segíts! A HEK felélesztésének objektív
feltételei vannak. Az a benyomásunk, hogy
Moszkvában vagy tétováznak, vagy valaki
92 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 92
konkrétan ellenünk játszik. Az ördög isme-
ri ki őket. A lényeg, hogy egy kicsit meglök-
jük a dolgot.
– Talán megegyeztek az árban a kínai-
akkal?
– Nem. De hamarosan aláírunk a japá-
nokkal meg a koreaiakkal. És akkor Kína
felhagy a szeszélyeivel. És azonnal nagyon
sok elektromosságra lesz szükség. És ha te
meg tudsz egyezni... Ott, odafent...
– De miért pont én? – Ahogy megkérdez-
te, Valera már rá is jött, miért ő.
– Nos, nem először próbáljuk... – A mi-
niszter a kapcsolattartó fiúra nézett. Az
fontoskodó képpel bólintott, és elment a
sátor közeléből az erdő legszélére. – Hogy
minden sikerüljön, a sámánnak jól kell el-
képzelnie a feladatot. Hiszen le kell írnia
azt a szellemeknek, akik egyáltalán nem
vágják a mi dolgainkat. Neked meg nincs
is mit elképzelned, az emlékezetedben ott
kell lennie a képnek. Csak megmutatod, és
minden világos.
– Mindig velem van – közölte komoran
Valera. – Még nem volt semmilyen projekt,
de már... Na jó. Nem fontos.
Igyekezett megnyugodni. Nem sikerült.
– Magasra kell mászni? – kérdezte
együttérzően Vaszilij Ivanovics.
– A hetedik égbe. Kétszer voltam ott,
tisztán kutatási céllal. Végtére is tudós va-
gyok! – jelentette ki Valera, és elszégyellte
magát.
Tényleg elszokott az emberekkel való
beszélgetéstől. Azon a héten egy rozsomák-
nak vetett oda pár szót – ez volt az egész
társalgása az elmúlt hónapban.
– Igen, tudjuk, milyen tudós vagy. Ha
segítesz, hivatalosan is kutatót csinálunk
belőled – ígérte Vaszilij Ivanovics. – Vagy
akár akadémikust. Felhúzunk neked egy
intézetet. Ha sikerül... – Hirtelen hunyo-
2018.09.18. 22:13:44

rogni kezdett. – Ha sikerül, egy nemzedék
múlva már azt tehetünk, ami jólesik. Az
unokáink űrhajókilövő állomást építenek
maguknak. Klónozott mamutokat ülnek
meg. Ej, csak megérném...
– Felkavartad a lelkemet, én is akarok
mamutot – mondta a miniszter. – Én fehé-
ret szeretnék, kérlek.
A jakutok kissé elfogultak a mamut-kér-
désben. Valera ezt nem helyeselte, tisztán
elvi alapon. Már előre sajnálta a bozontos
óriásokat, amiért a dekoratív állatok szint-
jére fokozzák le őket. Ő nem elvakultan,
hanem tudatosan szerette a mamutokat, és
ezért nem akarta, hogy klónozzák őket.
– Ahogy a klasszikus mondja, Oroszor-
szágban sokáig kell élned, és akkor min-
dent megérsz 6 – mondta lassan, a foga közt
szűrve a szót Valera. – A mamutokat is.
Valera fél fejjel már nem itt volt, a Felső
Világ hetedik egébe tervezgette az útvo-
nalat. Az ereje elég, ha szusszan egyet az
ötödiken – jó formában van. De ott, a hete-
diken... Van egy kis zűrzavar. Pontosabban
maga Valera nem tájékozódik túl jól oda-
fenn.
– Összegezzük – szólt keményen, mint
egy értekezleten, és mindkét vendég rög-
tön összekapta magát, egyenesebben ült.
– A Felső Világ szellemeihez fordulok azzal
a kéréssel, hogy győzzék meg Oroszország
vezetését a Dél-Jakut HEK felélesztéséről.
Finanszírozzák is, amennyire csak lehet.
Mégse tudnak egyből százhúszmilliárdot
adni, nincs annyijuk. A lényeg: ki kell moz-
dítani a projektet a holtpontról. Ahogy ön
mondta: kicsit meg kell lökni. Igaz?
A vendégek egyetértően bólogattak.
És ekkor Valera kitört:
– Bakker, hogy fogom ezt megcsinálni? –
kiáltotta. – Hogy?
Széttárta a karját, és a földre meredt.
Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 93
GALAKTIKA
2018. október
– De hát sámán vagy, ember! – dörmögte
Vaszilij Ivanovics.
Valera elgondolkodott.
– Na igen, sámán vagyok – mondta vé-
gül. – Van egy kis csoki?
A miniszter előszedett a hátizsákjából
egy szelet csokoládét. Valera odaadta a fi-
únak.
– Fuss a faluba, mielőtt sötét lesz! Ezeket
majd magam vezetem ki.
Bement a sátorba, kivett egy csomagot a
sarokból, kirázott belőle egy hagyományos
sámánruhát, meg egy dobot, verővel.
– Mindent úgy csinálunk, ahogy illik...
A ruha kicsi volt – Valera vállban széle-
sebb lett, megférfiasodott. Sebaj, jó lesz az.
Kis farakást készített elő a sátorban, és hív-
ta a vendégeket.
– Mi tudunk valamiben segíteni? – kér-
dezte a miniszter.
– Csak legyenek mellettem! Ez eltart...
nem tudom, valameddig. Ha visszatérek,
akkor elmondom, hogy ment az egész, az-
után pedig aludni fogok. Talán egy egész
napig. Önök csak maradjanak itt, aztán
együtt elmegyünk.
– És ha nem térsz vissza? – érdeklődött
komoran Vaszilij Ivanovics.
Úgy tűnik, csak most fogta fel, mennyire
komoly mindez a sámán számára.
– Ez észrevehető lesz. A transzból kómá-
ba esem. Vagy meghalok. Cselekedjenek a
helyzetnek megfelelően!
– Állj, nem így állapodtunk meg...
– De, pontosan így – mondta Valera. –
Minden rendben, Vaszilij Ivanovics. A jól
kivitelezett mágia elsősorban technológiai
kérdés. Csak attól tartok, hogy kissé... túl kell
tolnom a technológiámat. Azt súgja a szima-
tom, hogy bonyolult lesz. Na jó. Indulás!
– Indulás! – mondta a miniszter, és hir-
telen idegesen keresztet vetett.
93
2018.09.18. 22:13:44
 GALAKTIKA
2018. október
– Szerencsés repülést kívánok! – dör-
mögte Vaszilij Ivanovics.
Valera meggyújtotta a tüzet, és fogta a
sámándobot.
Szubjektíve úgy hat órán át kapaszkodott
felfelé, és alaposan elfáradt. Olyan volt,
mint a hegymászás, amikor egyre nehezeb-
ben lélegzik az ember. Csak az a különb-
ség, hogy a Felső Világban nem lélegeznek,
nincs mivel.
Nem nézelődött, nem figyelt a szépségre,
csak tompán váltogatta a lábait. Néhány-
szor úgy tűnt, hogy a távolban egy homá-
lyosan kivehető alak lépked felfelé. Rend-
ben, ha összefutunk – eligazítjuk... Most
az a legfontosabb, hogy meg ne dögöljek a
végén.
A hetedik ég kapuját átlépve azonnal
keserű csalódottságot és bizonyos meg-
könnyebbülést érzett. Nem kell keresnie,
hova kopogtasson be. Íme, a keresett pont.
Füstöl, vagy talán gőzölög kissé a belülről
megvilágított nyílás, előtte pedig ketten
guggolnak, és rá, Valera Popovra várnak.
Kicsivel harminc felett lehetnek, az
egyik fekete, a másik hirtelenszőke, vala-
hogy meglepően hasonlóak, mind a kettő
vékony, sápadt és veszélyes. Ó, na igen. Két
drogfüggő arc. Valera hallott ilyesmiről.
Semmi transz, semmi pszichotechnika –
bevették a ketamint, és kirepültek a tes-
tükből. És egyáltalán nem fáradtak el, míg
ideértek. Te felmásztál, ezek meg felemel-
kedtek. Fellebegtek.
Halálos kockázatot vállalnak, amikor
ilyen baromságot csinálnak, bár egy dro-
gos mindig rizikó-zónában van, nem lehet
megszokni. Amikor visszatérnek a testük-
be, vad pánikroham borítja el őket, akkor
bekapnak még valami szemetet... Könnyű
életük van a rohadékoknak. Bár nem túl
94 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 94
hosszú, aligha húzzák ötvenig. De ötvenig
húzni amúgy sem fér bele az életfilozófiá-
jukba – élj gyorsan, halj meg fiatalon. A vi-
lágon a legjobban az öregségtől félnek. Mert
öregkorukra világossá válik, hogy milyen
üresek belül...
– Szevasz, haver! – szólt a fekete. – Nem
veszed sértésnek?
– Minden rendben... – Valera közelebb
ment.
Hát hipszterek, hipszterek. A cuccaik
alapján a moszkvai kreatív rétegből, de az
arcvonásaikból ítélve a Nyerezinovajába7
települők közül valók. Sz... ügy. Valera lá-
tott már ilyeneket, amikor maga is egy fő-
városi intézetbe utazott. Ezekkel nincs re-
ális esély semmiféle megegyezésre, vidéki
vagy a számukra, ez pedig rosszabb, mint
egy nem orosz bunkó, neked meg ráadásul
a pofád is tiszta jakut.
Ezeket csak lefizetni lehet. De hogyan?
Valera nem számított ilyen esetre, és nem
gondolt rá, hogy érdeklődjön a hatásköré-
ről. Elméletileg most a Szaha Köztársaság
összes forrása mögötte áll. Eldughatná ezt
a kettőt, megtömhetné őket drogokkal, míg
bele nem kékülnek... De ez baromság. A jó
ügyeket nem így intézik.
– Hogyhogy ilyen soká jöttél? Jól megvá-
rakoztattál.
– Lábon jöttem, a régi módon.
– Ja, lábon kemény...
A fehér hajú hosszan ásított.
Jobbra villant valami. Valera megrán-
dult, hátrahőkölt – és megkönnyebbülten
kifújta a levegőt. Hát te vagy az, útitársam!
Tisztes távolságban, kezét a mellére téve,
ott állt távoli ismerőse – egy kínai varázsló.
Ugyanolyan, mint Valera, inkább kutató,
mint sámán. Csak idősebb és tapasztaltabb.
Néhányszor már összeakadtak a Felső Vi-
lágban, és nagyon kedvesen elcsevegtek.
2018.09.18. 22:13:44
 GALAKTIKA
TUDNI AKAROD, HA HAZUDNAK NEKED? 2018. október

A MOBILOD MEGMONDHATJA. PERSZE EGY

INGYENES APPNAK IS LEHET NAGY ÁRA...

INTELLIGENS ÉS EREDETI REGÉNY A VALÓSÁGRÓL...

ÉS AMI MÖGÖTTE VAN.

R E N D E L D M E G I T TLegfelső
: Wszintű W . G A L A K T I K A B O L T . H U95
W tárgyalások
INTELLIGENS ÉS EREDETI REGÉNY A VALÓSÁGRÓL...
ÉS AMI MÖGÖTTE VAN.
084-101-gyivov.indd 95 2018.09.18. 22:13:47
 GALAKTIKA
2018. október
– Szintén oda? – kérdezte Valera, a füs-
tölgő „ajtó” felé biccentve.
– Csak megfigyelő vagyok.
– Kit kell megfigyelni? Engem?
A kínai szélesen elmosolyodott, és bólin-
tott. Ez hirtelen feldühítette Valerát.
– Kik jönnek még? Az amerikaiak?
A kínai elvigyorodott, Valera úgy látta,
lenézően.
– Á, tudom már. Koreaiak meg japánok?
– Oroszok – mondta a kínai.
– Hát én mi vagyok?
A kínai arca kővé meredt. Mint aki azt
mondja: Én megfigyelő vagyok, elég a fag-
gatózásból.
Hát, ahogy akarod.
– Fiúk – szólt Valera.– Ti meg miért vár-
tatok itt engem?
– Ez egy meló – mondta a fekete. – Ne
vedd sértésnek!
– Milyen értelemben?
– Olyan értelemben, hogy idejöttél, örü-
lünk, hogy látunk, most pedig viszlát!
– Viszlát! – egyezett bele Valera.
A két fickó nem mozdult a helyéről,
Valera sem. Ekkor valaki fellihegett a hát-
térben. Valera körülnézett. A hetedik ég
szélén egy test bukott át, majd elterült.
Egy alig húszesztendős legénykének bi-
zonyult, hajszolt volt, mint egy verseny-
ló, épp csak nem tajtékzott. Zakó, farmer,
sportcipő. Még egy moszkvai hipszter. Van
itt egy mézesmadzagjuk, vagy mi? Valera
beleszimatolt a hiányzó levegőbe, és erősen
elcsodálkozott. Mindaz, amivel korábban
idefenn találkozott, nem volt különösebben
meglepő, inkább teljesen megfelelt a vára-
kozásnak, de most ez a természeti jelenség
váratlan számba ment. Valera fogadni mert
volna, hogy a Felső Világ hetedik egének
szélén – erősen lihegve – az OF FSzB-jének 8
„technikai munkatársa” hever.
96 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 96
– Nagyon jókor jöttél – mondta Valera.
– Segítség kell.
– Megfigyelő vagyok... – préselte ki nagy
nehezen a srác.
– Na és?
– Ennyi...
– Hát, ezt jól bemagoltátok! – rivallta
Valera.
A fekete hajú sértődötten felröhögött.
A fehér hajú megint ásított.
– Jól van, fiúk – mondta Valera, feléjük
fordulva. – Egy dolog miatt vagyok itt. Néz-
zétek, miről van szó!
És megmutatta nekik azt a régi képet.
Szívfájdítóan szép látvány volt. Égbe szö-
kő gátak, turbinák az áramló vízben, elekt-
romosság a vezetékekben – és grandiózus
új építkezések. A szemük előtt virágzik ki a
gyönyörű Jakutföld – ragyogó, fényes, me-
rész –, és egész Oroszország magabiztosan
növekszik. Bezárul az ázsiai energiagyűrű.
A kereskedelmi folyosókon áruk özönlenek.
Mintha egyetlen organizmus borítaná el a
kontinenst, és mindenütt, ahová elér, pe-
zsegni kezd az élet. Jobb lesz a megélhetés.
Sőt, vidámabb is. És külön nektek, cinikus
urak, mindjárt megmutatom a pénzt is,
mennyi pénz van mindenütt, hogy terem
szó szerint magától, csak a kezünket kell
kinyújtani érte... Minden Jakutföldről ered,
néhány vízerőműből, adjatok lehetőséget,
hogy megépítsük őket! Az energetika húsz
éve alatt próbáltuk magunk megoldani a
problémát, már nem reménykedve a szövet-
ségi tisztviselők segítségében, akik sehogy
se bírtak megegyezni Kínával az áram áráról
– ezért aztán befagyasztották az Oroszor-
szág számára is életfontosságú projektet. De
most valami megmozdult, és csak meg kéne
lökni. Ez az érdeke a Hazának, ami ugyanaz
nekünk, nektek. Segítsetek! Nevezzetek meg
egy összeget, vigye el az ördög...
2018.09.18. 22:13:47
 GALAKTIKA
2018. október

– Szép – mondta a fekete. – De van más

vélemény is.
– Honnan tudod? A FÖLDET VÉGZETES
– Mert itt vagyok. Haver, ne vedd sértés-
nek... Menj haza!
Valera az FSzB-sre nézett. Az már az ol-
KATASZTRÓFA FENYEGETI,
dalán feküdt, kezével alátámasztva a fejét.
Megfigyelt.
AZ EMBERISÉGET CSAK
– Láttad? – kérdezte Valera.
– Ühüm. EGY ŐRÜLT TUDÓS
– Segítesz?
– Nem áll jogomban. MENTHETI MEG.
– Ó, hogy vinne el a...
– Kitűnő terv – szólalt meg a kínai. – És
jó nekünk, legalább a levegő tisztább lesz.
– Negyvenmilliárd kilowattóra évente!
– Bölcsész vagyok, nekem ez nem mond
semmit. Csak sok sikert kívánok!
– Ki tudnád ütni ezt a kettőt? – kérdezte
Valera. – A te kungfud biztos erősebb.
A kínai udvariasan felnevetett. A fekete
hajú is. Elismeréssel, és mintegy megértő-
en nézett a kínaira. A fehér hajú, úgy tűnt,
mindjárt eldől és elalszik.
– Röviden, haver – mondta a fekete. –
Meg kell értened. Te munkában vagy. Mi is
munkában vagyunk. Egyszerűen ez a mun-
ka. Nagyon kérlek, ne vedd sértésnek!
– Nekem ez most nem munka – mond-
ta Valera. – Engem a szülőföldem küldött
ide. A maga és egész Oroszország javára. De
hisz láttad! Engedj át! Kérlek!
A fekete lassan lábra állt, a fehér hajú ki- „DAVE HOWARD ÚJ REGÉNYÉT MÉG
egyenesedett mellette. KÉZIRATBAN VOLT SZERENCSÉM
– A meetingnek vége, haver. Minden jót!
Szerencsés utat! OLVASNI A VONATON. ELFELEJTETTEM
– A tárgyalás zsákutcába jutott? LESZÁLLNI!”
– Nincs semmilyen tárgyalás, haver. Ne
vedd sértésnek! Idejöttél, és elmentél.
– HARRISON FAWCETT
– És ki kért erre benneteket? R E N D E L D M E G I T T:
A fekete hajú összeráncolta az arcát, nem
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
válaszolt.
Legfelső szintű tárgyalások 97

084-101-gyivov.indd 97 2018.09.18. 22:13:50

 GALAKTIKA
2018. október
– Ugye valaki Moszkvában, ha? – szima-
tolt Valera. – Tán csak nem egyenest a kor-
mányból? Aha?
A francnak szaglászik, mindent betölt a
drog undorító szaga és a mérgezett testek
savanyú bűze.
– Egyáltalán honnan kerültetek ide? –
érdeklődött Valera. Tényleg tudni szerette
volna. Hogy felégesse a fészküket napalm-
mal.
– Magad is rájöttél, Moszkvából – mond-
ta a fekete. – És elég ebből! Utoljára figyel-
meztetlek.
Ekkor szólalt meg a fehér hajú:
– Nem bírom tovább – szűrte a foga kö-
zött, a lába alá nézve és fájdalmasan grima-
szolva. – Mindjárt megharapom.
Át fog változni, értette meg enyhe elször-
nyedéssel Valera.
Spontán át fog változni. Nem kontrollál-
ja magát.
Szörnyű belegondolni, mit művel ez az
életben, ha ettől ennyire kiborul itt.
De a „megharapom”, az jó. Ez felettébb
értékes információ.
– Tudjátok ti, kik vagytok? – kérdezte
Valera kedvesen. – Az értelmiséghez tar-
tozom, ilyen szavakra még gondolnom is
kellemetlen, de ti, srácok, a nép ellenségei
vagytok. És a megbízótok is, akit okvetle-
nül megtalálok, a nép ellensége. Ti most
Oroszország ellen vagytok. A jövője ellen.
Azt akarjátok, hogy hátráltatva menjenek
nálunk a dolgok. Gondoljátok át, amíg nem
késő!
– Ne vedd sértésnek! – mondta a fekete.
– De magad akartad.
– Semmi személyes, ember – mondta
kásásan a szőke, lassan négykézlábra eresz-
kedve.
Az FSzB-s fickó felugrott. A kínai kön�-
nyedén felemelkedett pár métert.
98 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 98
Ez a kettő meg egy szempillantás alatt
mintha kifordította volna magát, szőrrel
kifelé, és Valera előtt most két megtermett,
bár sovány farkas állt, világosszürke az
egyik, sötétszürke a másik.
Valerának még volt ideje egy gondolatra:
Érdekes, hogy mégis honnan kerülnek elő
ilyen szörnyetegek – aztán a természet át-
vette az irányítást. Pontosabban az önfenn-
tartási ösztön.
A jakut sámánoknak ez egyszerűbb,
mint másoknak, ez a vérükben van, mert
Jakutföldön minden élő erős és alapos.
Át tudnak változni olyan vadállatokká,
amelyek mérete és tömege is jóval meg-
haladja az emberét. Nagyon rövid időre,
hatalmas erőveszteséggel, de ahogy mon-
dani szokás, ha az orrszarvú rosszul lát,
ez már a ti problémátok – úgyhogy nem
is kell sok idő.
A világos farkas már ugrott, így
Valerának csak könnyedén lejjebb kellett
engednie a fejét, hogy a szarvára tűzze.
Valera szarva grandiózus volt, egye-
dülálló a maga nemében, a Jakutszkban
található Mamutmúzeum egyik kiállítási
„tárgyának” pontos mása. A múzeumban
a mamutok mellett a választék része egy
gyapjas orrszarvú teljes csontváza, meg
egy bőséges halom egyéb alkatrésze. Hogy
szegény állat hogyan működött egy ekkora
kinövéssel a pofáján, azt nehéz lenne meg-
mondani, de Valera nem is kalkulált azzal,
hogy egy percnél tovább kell szenvedni
vele. Ráadásul ezzel a szarvval nemcsak
hasítani lehetett, hanem még vízszintesen
„kaszálni” is, hiszen nem mindenki ugrik
az orrodra.
A farkas iszonyúan felhördült, a torká-
ból patakzott a vér; Valera hevesen rántott
egyet a fején, lerázva az elernyedt testet, és
a feketére támadt.
2018.09.18. 22:13:50

A sötét farkas tényleg csak a másodperc
töredékével késlekedett a visszavonulással,
csak egy icipicit – és meg is tudott volna
lógni, de a karmai megcsúsztak a hetedik
ég sima felszínén. Csak megfordulnia si-
került, amikor az orrszarvú alsó állkap-
csának szörnyű ütése szétzúzta a kereszt-
csontját. Valera puhára futott, érezve, hogy
a lába alatt ropog, reped – és az oldalára
hengeredett.
És lehunyta a szemét.
Nehezen, és nagyon elégedetlenül ocsú-
dott: a legeslegjobban aludni szeretett vol-
na. De ráncigálták, sőt finoman pofozgat-
ták az arcát.
– Elég lesz már, jól van, felkelek... – mor-
molta Valera.
– Ez nagyon önzetlen volt – mondta a kí-
nai. – És nagyon hatékony. Csak nem java-
solnám, hogy abba az irányba nézzen. Nem
túl szép látvány.
– Eszemben se volt – mondta Valera.
És azonnal odanézett. Abszolúte véletle-
nül. Csak még nem tért teljesen magához.
No, a látvány viszont túlságosan is magá-
hoz térítette. Teljesen éber lett. Akaratának
iszonyú erőfeszítése kellett, hogy elnyomja
a hányingerét. Ha az ember hány a Felső
Világban, akkor a fizikai teste is öklende-
zik, és rögtön kijön a transzból. Valera dü-
löngélve, a száját összeszorítva a „füstölgő
ajtó” felé indult. Nehezen tudta elképzelni,
miféle szellemek laknak ott, milyen egy
ilyen égi kancellária. Csak meg kell nekik
mutatni a képet. És megkérni őket, hogy
segítsenek.
– Ez a fiatalember meg megijedt és leug-
rott – hallatszott a háta mögül. – Remélem,
nem sérült meg komolyan.
Remélem, a főnökei majd jól megbüntetik
– gondolta Valera. – Hiszen nem teljesítet-
te a feladatát, végig folytatnia kellett volna
Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 99
GALAKTIKA
2018. október
a megfigyelést. De ők a hibásak, hogy ilyen
nyámnyilákat küldenek... Tisztára kelle-
metlen a kínai előtt...
Egy lépés még az ajtó. Valera megfordult.
– Mi van odabent? – kérdezte.
– Fogalmam sincs – mondta a kínai. –
Mindenkinek a magáé.
– Ó, na igen, persze. Hülye vagyok.
– Nem kell ez. Nagyszerűen csinálta.
A végsőkig vitte a megbeszélést, és győzött.
Remélem, még találkozunk.
Ha meg nem esznek odabent – gondolta
Valera.
Hirtelen elfogta a félelem. Bizonyára a
fáradtságtól. Vagy csak megértette, hogy
eddig a percig minden csak előjáték volt, és
most jön a legfontosabb pillanat.
Tulajdonképpen az egész eddigi élete
előjáték volt.
És most ott áll a gát szélén. És lépnie kell.
Valera lépett.
A sámán a gát szélén állt, teljes figyelmével
hallgatta a víz zubogását, a turbinák egyen-
letes morajlását, az elektromosság zümmö-
gését és a saját szívverését. Jó volt neki itt.
Nyugalmas. Csodálatosnak tűnt minden,
még jobb volt, mint a tajgában. Kár, hogy
nem álldogálhat így egész nap – iparvédel-
mi terület. A sámán már így is visszaélt a
szakemberek vendégszeretetével. Ideje be-
csülettel odébbállni.
És hát az unokák is már biztos elunták
magukat odalent. Elég lesz mára.
A lift tükörfalán olyan valakit látott, aki
egyáltalán nem sámánra emlékeztetett.
Egy éltes jakut elegáns öltönyben és eső-
kabátban. Tisztviselő? Tudós? Ez is, az is.
Tedd a kezedet a szívedre – hát milyen sá-
mán vagy te, Valera?
Egy sámán már biztos rég lépett és fel-
repült volna.
99
2018.09.18. 22:13:50
 GALAKTIKA
2018. október
Én meg kijárok a gátra – de minek? Igaz,
jó itt. De nincs sem a gyermeki elragadtatás,
sem a csoda érzete. Csak nyugodt büszkeség
a kezem munkájáért. Bizakodás a holnap-
ban, akármilyen banálisan is hangzik. Egy
bizonyos kispolgári elégedettség érzése, vagy
valami ilyesmi.
Mint egy unalmas alak, úgy tértem vissza
akkor a Felső Világból.
Minek kell lenni ahhoz, hogy Oroszország
legmagasabb gátján állva, nézve, ahogy zu-
bog odalent a víz, kispolgári elégedettséget
érezzen az ember?
Ó, rájöttem, minek. Felnőttnek.
Éppenséggel jobb, mint halottnak...
Valami ott maradt belőlem a hetedik
égben. A segítségkérésért valamivel fizet-
ni kellett. Legalább emlékeznék rá, hogyan
történt. De nem emlékszem. Még az utolsó
lépés is kitörlődött a memóriámból. Akkor
éledtem újra, amikor Vaszilij és Ajdar vit-
tek az erdőn át. Ők rémültek voltak, én meg
csak fáradt. És végeredményben – hát meg-
oldottam a kérdést, nem? Jogom volt holtan
összeesni.
De azok nagyon ügyesek ott, az égi kan-
cellárián. Pontosan így kell ezt csinálni.
Hogy senki ne tudja elmesélni. Különben
a következő kérelmező mindenfélét kitalál,
csak hogy ne kelljen odaadni, ami jár érte.
Az emberek nagy ügyeskedők. Főleg, ha va-
lami fontosat, szükségeset akarnak elvenni
tőlük. Ahogy tőlem is elvették – azt a ma-
gam se tudom, mit.
De emlékszem, hogy milyen célért tör-
tént mindez.
Az utolsó vagyok, aki emlékszik...
Miután kiszállt a liftből, kiment a par-
kolóba, még mindig borongósan, elgon-
dolkodva – de ahogy felemelte a tekinte-
tét, a sámán arcán boldog mosoly áradt
szét.
100 Legfelső szintű tárgyalások
084-101-gyivov.indd 100
A parkoló szélén, az árnyékban fiatal,
bőrhámba fogott fehér mamut állt, és jóízű-
en ropogtatva falta a lombozatot, mialatt
egy-egy tízévesforma fiú meg lány komo-
lyan összpontosítva óriási fésűvel gereb-
lyézte a szőrét.
Azért mégiscsak sikerült az életem – gon-
dolta a sámán.
Végh Erika fordítása
1: Nagymúltú, képes orosz folyóirat
2: Tunguz népcsoport, jelentős részük Jakutföldön él
3: Szintén a tunguz ágba tartozó – veszélyeztetett
– nyelvű nép
4: Jakutföld hivatalos neve Szaha Köztársaság
5: Arthur C. Clarke 3. törvénye
6: Az idézet első fele („Oroszországban sokáig kell
élned”) Csukovszkijtól származik. Több kiegészí-
tése létezik, általában ismeretlen eredettel; ez az
egyik.
7: A név Moszkvát jelöli, film és dal is létezik
Moszkva nye rezinovaja címmel (előbbi kvázi a
Moszkva nem hisz a könnyeknek című film paródi-
ája), a szó jelentése: nem gumiból van, nem rugal-
mas; arra utal, hogy túl sokan érkeznek a fővárosba
letelepedési szándékkal, és a város nem tágulhat a
végtelenségig.
8: Az Oroszországi Föderáció Szövetségi Biztonsági
Szolgálata
Oleg GYIVOV
Az egyik legnépszerűbb orosz SF-író. 1968-
ban született, és már tizenévesen újságcik-
keket publikált. A 90-es évek elejétől kezd-
ve reklámügynökségeknél dolgozott, aztán
1997-ben megjelent első regénye, a Masztyor
szobak című zombitörténet, és azóta főál-
lású íróként él. Azóta került már ki keze alól
hard SF, posztapokaliptikus kalandregény,
disztópia és futurisztikus sportregény, de
mindben közös a katonai szellemiség, mely-
hez talán a szerzőnek a hadseregben fiata-
lon befutott karrierje adta az ihletet. Magyarul
most olvasható először.
2018.09.18. 22:13:51
 GALAKTIKA
2018. október

Legfelső szintű tárgyalások 101

084-101-gyivov.indd 101 2018.09.18. 22:13:51

 GALAKTIKA
2018. október
Stephen Vincent Benét
Babilon vizeinél
A
Z ÉSZAK, a nyugat és a dél
jó vadászterület, de keletnek
indulni tilos. Tilos elmenni
akármelyik Halott Helyre, ki-
véve akkor, amikor fémet keresnünk, és
a fémet csakis egy pap, vagy egy pap fia
érintheti meg. Utána úgy az embert, mint a
fémet meg kell tisztítani. Ezek a törvények
és a szabályok – és jól ki vannak találva.
Tilos átkelni a nagy folyón, és elmenni a
helyre, ami valaha az Istenek Helye volt
– ezt illeti a legszigorúbb tilalom. Még a
nevét sem mondhatjuk ki, noha ismerjük.
Azon a helyen szellemek és démonok él-
nek, és ott vannak a Nagy Lángolás ham-
vai. Mindezen dolgok tiltottak – tiltottak
az idők kezdete óta.
Az apám pap; én egy pap fia vagyok.
Jártam a falunk közelében lévő Halott
Helyeken az apámmal. Először féltem.
Amikor apám bement a házba, hogy fémet
102 Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 102
A távoli jövő primitív
társadalmában
egy pap fia elindul
megkeresni a
titokzatos Istenek
Helyét...
keressen, megálltam az ajtóban, és kicsi-
nek és gyengének éreztem a szívemet. Egy
halott ember háza volt, egy szellem háza.
Nem éreztem az ember szagát, bár az
egyik sarokban régi csontok hevertek. De
egy pap fiának nem szabad megmutatnia
a félelmét. Ránéztem a sarokban heverő
csontokra, és csendben maradtam.
Aztán apám kijött a fémmel – egy jó,
erős darabbal. Rám nézett mindkét sze-
mével, de nem menekültem el. Átadta
nekem a fémet, hogy fogjam a kezembe.
Átvettem, és nem haltam meg. Így aztán
apám tudta, hogy valóban a fia vagyok, és
pap leszek, amikor eljön az én időm. Ez
akkor történt, amikor még nagyon fiatal
voltam. A fivéreim nem váltak be, noha jó
vadászok mindahányan. Ezek után kap-
tam egy szép húsdarabot és egy meleg zu-
got a tűz közelében. Apám rajtam tartotta
a szemét – örült, hogy valószínűleg pap
2018.09.18. 21:52:21

lesz belőlem. De amikor hencegtem vagy
ok nélkül sírtam, engem szigorúbban bün-
tetett, mint a fivéreimet. Ez így volt jó.
Egy idő után engedélyt kaptam, hogy
bemenjek a halott házakba, és fémet ke-
ressek. Így aztán megismertem azokat
a házakat – és ha csontokat láttam, már
nem féltem. A csontok könnyűek és régi-
ek voltak, néha porrá omlottak, ha vala-
ki megérintette őket. De ez a nagy bűnök
közé tartozott.
Megtanították nekem a varázslatokat és
a varázsénekeket. Megtanítottak, hogyan
állítsam el a vérzést, és még sok-sok titkot.
Egy papnak sok titkot kell ismernie – ezt
szokta mondani az apám.
Ha a vadászok azt gondolják, hogy mi
mindent kántálással és varázslatokkal csi-
nálunk, talán el is hiszik, hogy ez így van
– nem árt nekik. Engem tanítottak, hogy
tudjam olvasni a régi könyveket és ismer-
jem a régi írást – ez nehéz volt, és sok idő
kellett hozzá. A tudásom boldoggá tett –
mintha tűz égett volna a szívemben. Ami a
legfőbb, szerettem hallgatni a Régi Időkről
és az istenekről szóló történeteket. Feltet-
tem magamnak sok-sok kérdést, amikre
nem tudtam válaszolni, de jólesett feltenni
őket. Éjszakánként néha ébren feküdtem,
és a szelet hallgattam – úgy tűnt nekem,
hogy a levegőben szálló istenek hangjait
hallom.
Nem vagyunk olyan tudatlanok, mint
az erdei emberek – az asszonyaink gyapjút
fonnak orsóval, a papjaink fehér köpenyt
viselnek. Mi nem fákon mászó férgeket
esszük, mi el tudjuk olvasni a régi íráso-
kat, bár nehezen értjük meg őket. Mind-
azonáltal, a tudásom és tudásom hiánya
égette a gyomromat – többet akartam tud-
ni. Amikor végre férfi lettem, odaálltam
apám elé, és azt mondtam neki:
Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 103
GALAKTIKA
2018. október
– Eljött az idő, hogy elmenjek az én uta-
zásomra. Add meg az engedélyt!
Sokáig nézett rám, szakállas állát va-
kargatva, míg végül azt mondta:
– Igen, itt az idő.
Azon az éjszakán a papok házában meg-
tisztítást kértem és kaptam. A testem fájt,
de a lelkem hideg kő volt. Maga az apám
kérdezett ki az álmaimról.
Rám parancsolt, hogy nézzek a tűzből
felszálló füstbe, és lássak – én pedig lát-
tam, és elmondtam, hogy mit látok. Azt,
amit mindig is láttam – egy folyót, és azon
túl egy óriási Halott Helyet, és abban az is-
tenek járkáltak. Mindig ez járt a fejemben.
Apám szigorúan nézett rám, amikor azt
mondtam neki, hogy ő számomra immár
nem az apám, hanem egy pap.
Azt felelte:
– Ez egy erős álom.
– Az enyém – válaszoltam én, mialatt a
füst szelíden táncolt előttem, és könnyűnek
éreztem a fejemet. A külső kamrában a „Csil-
lagének”-et dalolták, és olyan volt, mintha
méhek zümmögtek volna a fejemben.
Apám megkérdezte, milyen ruhát visel-
tek az istenek, én pedig elmondtam neki,
milyen ruhát viseltek. A könyvekből tud-
tuk, hogyan öltözködtek, de én úgy lát-
tam őket, mintha ott álltak volna előttem.
Amikor befejeztem, apám háromszor fel-
dobta a pálcákat, és mialatt lehullottak,
figyelmesen tanulmányozta őket.
– Ez egy rendkívül erős álom – mondta
aztán. – Lehet, hogy felfal téged.
– Nem félek – válaszoltam, és őt néztem
mindkét szememmel. A hangom vékonyan
szólt a fülemben, de ezt a füstnek tulajdo-
nítottam.
Apám megérintette a mellkasomat és a
homlokomat. Átadta nekem az íjat és há-
rom nyílvesszőt.
103
2018.09.18. 21:52:22
 GALAKTIKA
2018. október
– Fogd ezeket! – mondta fennhangon.
– Keletnek indulni tilos. Tilos átkelni a
folyón. Tilos elmenni az Istenek Helyére.
Mindezen dolgok tiltottak.
– Mindezen dolgok tiltottak – ismétel-
tem, de a szám beszélt, nem a lelkem.
Apám ismét rám nézett, és azt mondta:
– Fiam, valaha nekem is voltak fiatal ál-
maim. Ha az álmaid nem falnak fel, nagy
pap lehetsz. Ha felfalnak, attól még a fiam
maradsz. Most menj utadra!
Böjtöltem, mert ez a törvény. A testem
fájt, de a szívem nem. Mire felkelt a nap,
már nem láttam a falut. Imádkoztam, és
megtisztítottam magamat, és egy jelre
vártam. A jel egy sas volt. Kelet felé repült.
A jeleket néha gonosz szellemek küldik.
Tovább vártam a lapos sziklán, és továbbra
sem vettem magamhoz ételt. Teljes csend-
ben ültem ott – éreztem felettem az eget és
magam alatt a földet. Vártam, mígnem a
nap kezdett a láthatár alá ereszkedni. Ek-
kor három szarvas vágott át a völgyön, ke-
let felé tartva. Nem láttak meg, vagy nem
törődtek velem. Volt velük egy fehér borjú
– ami nagyon nagy jel.
Követtem őket, kellő távolságból, és vár-
tam, hogy mi fog történni. A szívem elszo-
rult attól, hogy kelet felé megyek, mégis
tudtam, hogy mennem kell. A fejem zúgott
a böjtölés miatt – még csak nem is láttam
a párducot, amikor rávetette magát a fehér
borjúra. De mire felocsúdtam, már a ke-
zemben tartottam az íjat. Kiáltottam, és a
104 Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 104
borjút marcangoló párduc felemelte a fejét.
Nem könnyű megölni egy párducot egyet-
len nyíllal, de az én nyilam átment a sze-
mén, és az agyába fúródott. Elpusztult, mi-
alatt ugrani próbált – az oldalára zuhant,
és a földet szaggatta a karmaival. És ekkor
tudtam, hogy kelet felé kell mennem – tud-
tam, hogy ez az én utazásom. Amikor eljött
az éj, tüzet gyújtottam, és húst sütöttem.
Ha valaki nyolc napig gyalogol kelet
felé, sok Halott Hely mellett halad el. Az
erdei emberek félnek tőlük, de én nem
féltem. Egyszer egy Halott Hely mellett
gyújtottam tüzet magamnak egy éjjelen,
és másnap a halott házban találtam egy jó
kést, ami éppen csak egy kicsit volt rozs-
dás. Ez azonban apróság volt ahhoz ké-
pest, ami ezután következett, de nagynak
éreztem miatta a szívemet. Valahányszor
vadat kerestem, ott volt a nyilam előtt, és
kétszer is elhaladtam az erdei emberek
egy-egy vadászcsapata mellett úgy, hogy
nem vettek észre. Így aztán tudtam, hogy
engem erős varázslat véd, és hogy az utam
tiszta, akármit mond is a törvény.
A nyolcadik nap estéjén megérkeztem a
nagy folyó partjára. Másfél nap telt el az-
óta, hogy elfordultam az isten-úttól – nem
használjuk az isten-utakat, mert mostanra
nagy kőtömbökre hasadtak szét, és az er-
dőben biztonságosabb a gyaloglás. A hos�-
szú út végén megláttam a vizet a fák kö-
zött, de a fák nagyon sűrűn álltak. Végre
kiértem egy nyílt helyre, egy szikla tete-
2018.09.18. 21:52:25

jén. Hatalmas folyó volt alattam, mintha
egy óriás sütkérezett volna a napfényben.
Az a folyó nagyon hosszú és nagyon szé-
les. Felihatná a vizét az összes pataknak
és érnek, ahányat csak ismerünk, és akkor
is szomjas maradna. A neve Ou-dis-sun, a
Szent, a Hosszú. A törzsem férfijai közül
még egy sem látta, még az apám, a pap
sem. Mágia volt, és én imádkoztam.
Aztán felemeltem a fejemet, és elnéztem
dél felé. És megláttam az Istenek Helyét.
Hogyan is mondhatnám el, hogy mi-
lyen – úgysem tudnátok. Ott volt, vörös
fényben úszott, és amiket láttam, túl na-
gyok voltak ahhoz, hogy házak legyenek.
Vörös fény vetült rájuk, fenségesek és ro-
mosak voltak. Tudtam, hogy még néhány
pillanat, és az istenek meglátnak engem.
Eltakartam a szememet a kezemmel, és
visszahátráltam az erdőbe.
Máris sok szabályt szegtem meg, és
mégis életben maradtam. Mindenesetre,
az éjszakát a sziklán töltöttem. Az erdei
emberek nem jöttek a közelembe. Viszont,
egész éjszaka arra gondoltam, hogy jó
lenne, ha átkelnék a folyón, és az istenek
helyein járnék, jóllehet az istenek bizto-
san felfalnak. A védővarázsom egyáltalán
nem segített rajtam; tűz égett a hasamban,
tűz égett a fejemben. Amikor felkelt a nap,
azt gondoltam: „Az utazásom tiszta volt.
Most pedig hazatérek.” De, mialatt erre
gondoltam, tudtam, hogy nem fogok ha-
zatérni. Ha elmegyek az Istenek Helyére,
Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 105
GALAKTIKA
2018. október
bizonyosan meghalok, de ha nem megyek,
a lelkem sosem fog megbékélni. Az ember
inkább az életét veszítse el, mint a lelkét,
ha valaki pap, és egy pap fia.
Ugyanakkor, mialatt a tutajt készítet-
tem, könnyek csorogtak a szememből. Az
erdei emberek harc nélkül megölhettek vol-
na, ha ekkor rám támadnak, de nem jöttek.
Amikor a tutaj elkészült, elmondtam
a holtaknak szóló imádságot, és befestet-
tem magam a halálhoz. A szívem hideg
volt, akár egy béka, a térdem puha, akár
az agyag, ám az izzás az elmémben nem
hagyta, hogy megnyugodjak. Amikor el-
löktem a tutajt a parttól, rázendítettem a
halálénekemre – megvolt hozzá a jogom.
És szép volt az a dal.
– John fia John vagyok – daloltam fenn-
hangon. – Az én népem a Hegy Népe. Ők
az emberek.
Elmegyek a Halott Helyekre, de nem öl-
nek meg.
Elhozom a fémet a Halott Helyekről, de
nem sújt átok.
Utazom az isten-utakon, és nem félek.
Íjahh!
Megöltem a párducot, megöltem a szar-
vasborjút!
Íjahh! Eljöttem a nagy folyóhoz. Még
egy ember sem járt itt.
Tilos keletnek menni, de én keletnek
mentem, tilos elmenni a nagy folyóhoz, de
én itt vagyok.
105
2018.09.18. 21:52:26
 GALAKTIKA
2018. október
Nyissátok meg szíveteket, lelketeket, és
halljátok dalomat!
Most elmegyek az Istenek Helyére, és
nem térek vissza onnan.
Befestettem testemet a halálhoz, és a
tagjaim gyengék, de szívem hatalmas, mi-
alatt az Istenek Helye felé megyek!
Ugyanakkor, amikor megérkeztem az Iste-
nek Helyére, féltem, nagyon féltem. A  fo-
lyó áramlata rettentően erős volt – meg-
ragadta kezeivel a tutajomat. Amit csakis
mágia okozhatott, mert maga a folyó szé-
les és nyugodt volt. Éreztem magam körül
a gonosz szellemeket, mialatt az áramlat
gyorsan sodort. Még sosem voltam an�-
nyira egyedül – igyekeztem a tudásomra
gondolni, de az csak annyi volt, mint az
a mogyoróhalom, amit a mókus felhalmoz
télire. A tudásom nem adott elég erőt, és
olyan kicsinek és meztelennek éreztem
magam, mint egy frissiben kikelt madár-
fióka – magányosan utaztam a nagy folyó-
val, az istenek szolgájával.
És mégis, egy idő után kinyitottam a
szememet, és láttam. Láttam a folyó mind-
két partját. Láttam, hogy valaha isten-
utak vezettek át rajta, de ezek mostanra
széttöredeztek, leszakadtak, és elszáradt
indák lógtak róluk. Fenségesek voltak, és
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
106 Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 106
csodálatosak, és széttöredeztek – a Nagy
Lángolás idején kezdtek széthasadni, ami-
kor tűz hullott az égből. És az áramlat mi-
nél közelebb sodort az Istenek Helyéhez,
annál több óriási romot pillantottam meg.
Nem ismerem a folyók szokásait – mi a
Hegy Népe vagyunk. Próbáltam irányítani
a tutajomat a rúddal, de újra és újra csak
forgott. Azt hittem, a folyó el akar vinni az
Istenek Helye mellett, aztán ki a legendák
Keserű Vizére. Ekkor harag gyúlt ben-
nem – és erősnek éreztem a szívemet. Azt
mondtam kiáltva:
– Én pap vagyok, és egy pap fia!
Az istenek meghallották a kiáltásomat,
és megmutatták, hogyan evezzek a rúddal
az egyik oldalon. Maga az áramlat is vál-
tozott – közeledtem az Istenek Helye felé.
Amikor már nagyon közel voltam, a
tutajom megakadt és felborult. Megtanul-
tam úszni a tavainkban – kiúsztam a part-
ra. A folyóból egy nagy, rozsdás fémtüske
meredt fel – felmásztam rá, ott ültem raj-
ta, és hevesen ziháltam. Megmentettem az
íjamat, két nyilamat, és a kést, amit a Ha-
lott Helyen találtam, de semmi mást. A tu-
tajt ismét elragadta az áramlat, és forogva
sodródott a Keserű Víz felé. Sokáig néztem
utána, és arra gondoltam, hogy ha maga
alá temetett volna, akkor legalább halott
2018.09.18. 21:52:29

lennék, és már biztonságban tudhatnám
magam. De miután megszárítottam az
ideget, és ismét felajzottam az íjat, kigá-
zoltam a partra, majd tovább gyalogoltam
az Istenek Helye felé.
Éreztem a talpam alatt a talajt; nem
égette a bőrömet. Nem igaz az, ami a
mesékben van, hogy azon a helyen a föld
örökkön-örökké ég, mert én jártam ott.
A romokon látni lehet a Nagy Lángolás
jegyeit és nyomait, ez igaz. De azok régi
jegyek és régi nyomok. Az sem igaz, amit
egyes papjaink állítanak, hogy az a hely
egy sziget, és örök köd és varázslat borul
rá. Nem így van. Egy nagy Halott Hely –
nagyobb, amit azok a Halott Helyek, ami-
ket ismerünk. Tele van isten-úttal, bár a
legtöbbje repedezett és töredezett. Min-
denütt az istenek magas tornyainak romjai
állnak.
Hogyan mondhatnám el, hogy mit lát-
tam? Óvatosan lépdeltem, a kezemben a
felajzott íjjal, és a bőröm készen állt a ve-
szélyre. Szellemek jajongását és démonok
visításait kellett volna hallanom, de nem
hallottam. Minden nagyon csendes és nap-
fényes volt ott, ahol partot értem. A  szél,
az eső, és a madarak, amik elpotyogtatták
a magokat, elvégezték a munkát – fű nőtt a
kövek közötti repedésekben. Szép az a szi-
get – nem csoda, hogy az istenek ott épí-
tettek. Ha isten lennék, és elmennék oda,
én is ott építenék.
Hogyan mondjam el, hogy mit láttam?
Nem dőlt le az összes torony – helyenként
még áll egy-kettő, mint egy nagy fa az er-
dőben, és madarak fészkelnek a tetejükön.
De maguk a tornyok üresnek látszanak,
mert az istenek eltűntek. Láttam egy ha-
lászsólymot, amint kikapott egy halat a fo-
lyóból. Láttam néhány fehér lepkét, amint
ledőlt oszlopok romjai felett táncoltak.
Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 107
GALAKTIKA
2018. október
Odamentem, és körülnéztem. Felfedeztem
egy töredéket, amin vésett betűk sorakoz-
tak. El tudom olvasni a betűket, de azokat
nem értettem. Azt állt ott: INCSTÁR. És
megláttam egy isten vagy egy ember ös�-
szetört szobrát is. Fehér kőből készült, és
az alak hátrakötve viselte a haját, mint egy
asszony. A neve ASHING volt, ezt olvas-
tam le egy kettétört kőről. Azt gondoltam,
bölcsen teszem, ha imát mondok ASHING-
hoz, bár ma sem tudom, hogy isten volt-e
vagy sem.
Hogyan mondjam el, hogy mit láttam?
Nem éreztem emberek szagát sem a kö-
veken, sem a fémeken. És nem sok fa áll
abban a kőrengetegben. Temérdek galamb
röpköd a magasban és fészkel a tornyokon
– az istenek bizonyára szerették, vagy ta-
lán áldozati állatoknak használták őket.
Az isten-utakon zöld szemű, vad macskák
kóborolnak, és nem félnek az embertől.
Éjjelente úgy jajonganak, akár a démonok,
de nem démonok. A vad kutyák sokkal ve-
szélyesebbek, mert falkában vadásznak, de
velük csak később találkoztam. Mindenütt
vésett köveket láttam, mágikus számok
vagy szavak voltak rájuk vésve.
Északnak tartottam, és nem próbáltam
elrejtőzni. Úgy gondoltam, hogy ha egy
isten vagy egy démon meglát, hát akkor
meghalok, de nem voltam hajlandó ret-
tegni. A tudásvágyam forrón izzott ben-
nem – oly sok mindent láttam, amit nem
értettem. Egy idő után rájöttem, hogy üres
a gyomrom. Vadászhattam volna, hogy
húshoz jussak, de nem vadásztam. Köz-
tudott, hogy az istenek nem vadásztak
úgy, ahogyan mi tesszük – ők elvarázsolt
dobozokból és korsókból szerezték az
ennivalót. Még ma is találunk ilyeneket
a Halott Helyeken. Egyszer, amikor még
gyermek voltam, és ostoba, kinyitottam
107
2018.09.18. 21:52:29
 GALAKTIKA
2018. október
egy ilyen korsót, megkóstoltam az ételt, és
édes ízt éreztem a számban. De apám rá-
jött, és megbüntetett érte, elég keményen,
mert azok az ételek gyakran a halált hoz-
zák ránk. Akkorra viszont rég túlléptem a
tilalmakon. Bementem abba a toronyba,
ahol érzésem szerint ennivaló várt rám, és
elkezdtem keresni az istenek ételeit.
Végül, a város közepén rábukkantam egy
nagy templom romjaira. Fenséges templom
lehetett, az biztos, mert a mennyezetére az
égbolt csillagait festették valaha – ezt meg
tudtam állapítani, bár a színek már eléggé
megfakultak. A megsüllyedt romok között
hatalmas üregek és alagutak voltak – talán
a rabszolgáikat tartották ott. Ám amikor
elindultam lefelé, patkányok cincogását
hallottam, és nem mentem tovább. A pat-
kányok tisztátalanok, és a hangokból ítélve
egész törzsek tanyáztak odalent. De a kö-
zelben ennivalót találtam, egy rom mélyén,
egy ajtó mögött, amit még ekkor is ki tud-
tam nyitni. Gyümölcsöt ettem a korsókból,
nagyon édesek voltak. Innivalót is talál-
tam, üvegpalackokban – az istenek itala
erős volt, és szédülni kezdtem tőle. Miután
ettem és ittam, elaludtam egy kőhalom te-
tején, az oldalamon az íjammal.
Amikor felébredtem, a nap már alacso-
nyan járt. Lenéztem a halomról, és meg-
láttam egy kutyát. Tőlem nem messze ült,
és a nyelve kilógott a pofájából; úgy nézett
ki, mintha röhögött volna. Megtermett
kutya volt, szürkésbarna színű, és akkora
lehetett, mint egy farkas. Felpattantam és
ráordítottam, de nem tágított – csak ült
ott, és mintha röhögött volna. Ami nekem
nem tetszett. Felkaptam egy követ, és oda-
vágtam, mire a kutya fürgén félreugrott a
kő elől. Nem félt tőlem, úgy nézett rám,
mintha hús lettem volna. Könnyen megöl-
hettem volna egy nyíllal, de nem tudtam,
108 Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 108
vannak-e más kutyák is a környéken. Rá-
adásul, közeledett az este.
Körülnéztem, és azt láttam, hogy tőlem
nem messze van egy széles, töredezett is-
ten-út, ami északnak vezet. A környező
tornyok elég magasak voltak, de nem túl
magasak, és mialatt sok halott ház ös�-
szedőlt, akadt néhány, amelyik még állt.
Elindultam az isten-út felé, a romok tete-
jén lépdeltem, és a kutya követett. Amikor
elértem az isten-utat, megláttam, hogy
több kutya is van az első mögött. Tudtam,
hogy ha elaludnék itt, nyílt területen, ak-
kor rám vetnék magukat, és felhasítanák
a torkomat. De még így is biztosra vették,
hogy el fognak kapni; nem siettek. Ami-
kor bementem a halott házba, a bejáratnál
vártak és figyeltek – kétségkívül azt gon-
dolták, hogy hamarosan szép zsákmányt
fognak ejteni. Csakhogy a kutyák nem
tudnak kinyitni egy ajtót, és én a könyvek-
ből tudtam, hogy az istenek nem a földön,
hanem a magasban szerettek lakni.
Éppen találtam egy ajtót, amit ki tud-
tam nyitni, amikor a kutyák rohamra
indultak. Hah! Meglepődtek, amikor az
orrukra vágtam az ajtót – jóféle ajtó volt,
erős fémből készült. Hallottam az ostoba
csaholásukat a másik oldalról, de nem áll-
tam meg, hogy válaszoljak nekik. Sötétség
vett körül – találtam egy lépcsőt, és elin-
dultam felfelé. Sok-sok lépcső volt ott, és
ide-oda forogtam, mígnem megszédültem.
A lépcső tetején egy újabb ajtó fogadott –
megtaláltam a gombját, és kinyitottam.
Egy hosszúkás, szűk kamrába kerültem
– az egyik oldalában bronzajtó állt, amit
nem lehetett kinyitni, mert nem volt ki-
lincse. Talán varázsige nyitotta, de én nem
ismertem a kellő igét. A szemközti falban
lévő ajtó felé fordultam. A zárja törött volt,
kinyitottam, és átmentem rajta.
2018.09.18. 21:52:35

Egy mérhetetlen gazdagságról tanús-
kodó helyre érkeztem. Az az isten, aki itt
lakott, nagy hatalmú isten volt, annyi bi-
zonyos. Az első kamra előszoba lehetett –
vártam itt egy darabig, és bizonygattam a
hely szellemeinek, hogy békével jöttem, és
nem akarok rabolni. Amikor úgy éreztem,
elég időt kaptak, hogy meghallják szava-
mat, továbbmentem. Ah, micsoda gazdag-
ság! Még az ablakok többsége is ép maradt
– minden olyan volt, mint valaha. A tágas
ablakok, amelyek a városra néztek, nem
törtek ki, bár vastag porréteg rakódott
rájuk az évek során. A padlót szőttesek
borították, a színeik is alig fakultak meg,
és a székek puhák és kényelmesek voltak.
A falakon képek lógtak, nagyon különös,
nagyon csodás képek – emlékszem, az
egyik egy korsóba állított virágcsokrot
ábrázolt. Ha közelebb léptem hozzá, nem
Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 109
GALAKTIKA
2018. október
láttam mást, csak színes foltokat, de ha el-
távolodtam tőle, a virágok úgy néztek ki,
mintha az előző napon szakították volna
le őket. Furcsának éreztem a szívemet,
amikor ránéztem erre a képre – vagy arra
a madárszoborra, ami valamilyen kemény
agyagból készült, egy asztalon állt, és úgy
festett, mint a mi madaraink. Mindenütt
könyvek és írások voltak, sok-sok nyelvű-
ek, és nem tudtam elolvasni őket. Az is-
ten, aki itt lakott, minden bizonnyal bölcs
isten volt, és a feje tele volt tudással. Úgy
éreztem, jogom van itt lenni, mert én is tu-
dásra áhítozom.
Mindazonáltal, nagyon furcsa volt az
egész. Láttam egy mosóhelyet, de vizet
nem találtam – az istenek talán levegő-
vel mostak. Láttam egy főzőhelyet, de fát
nem, és bár volt egy gép, ami ételt főzött,
nem találtam tűznek való helyet. Sem
A Sz trugackij
fivérek világa új
életre kel!
RENDELD MEG ITT:
WWW. GALAKTIKABOLT.HU
109
2018.09.18. 21:52:57
 GALAKTIKA
2018. október
gyertyákat vagy lámpásokat – voltak tár-
gyak, amik úgy néztek ki, mint a lámpá-
sok, de nem volt bennük sem olaj, sem
kanóc. Mindezek a dolgok varázslatosak
voltak, de én megérintettem őket, és élet-
ben maradtam – a varázserő már elillant
belőlük. Hadd mondjak el valamit, ami
megmutatja, hogy milyen volt ez. A mo-
sóhelyen egy tárgyra az volt írva: „meleg”,
de amikor megérintettem, nem éreztem
melegnek. Egy másikra azt írták: „hideg”,
de nem volt hideg. Valaha bizonyára erős
varázslat volt bennük, de a varázserő mára
eltűnt. Sok mindent nem értettem – az is-
teneknek különös dolgaik voltak –, és azt
kívánom, bárcsak ismerném és érteném
ezeket.
Az isten házában nehéz, száraz és poros
volt a levegő. Azt mondtam, a mágia már
eltűnt, de ez nem teljesen igaz. A mágikus
tárgyakból elillant, de magából a helyből
nem. Éreztem magam körül a szellemeket,
rám nehezedtek. Korábban még sosem
aludtam Halott Helyen, de azon az estén
ott kellett aludnom. Amikor erre gondol-
tam, a nyelvem és a torkom kiszáradt, hi-
ába áhítoztam olyannyira a tudásra. Nem
sokon múlt, hogy nem ereszkedtem le, és
néztem szembe a kutyákkal, de nem eresz-
kedtem le.
Nem mentem végig az összes helyiségen,
mert leszállt a sötétség. Amikor leszállt,
visszatértem a nagy szobába, amelynek az
ablakai a városra néztek, és tüzet raktam.
Volt ott egy hely, amelyben tüzet gyújthat-
tam, és egy fával teli láda, bár nem hiszem,
hogy az isten ott főzött. Beburkoltam ma-
gam a padló-szőttessel, és a tűz mellett el-
aludtam – nagyon fáradt voltam.
Amiről most fogok beszélni, az nagyon
erős mágia. Éjnek évadján felébredtem.
Mire felébredtem, a tűz már kialudt, és én
110 Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 110
fáztam. Úgy tűnt, suttogásokat és hango-
kat hallok mindenhonnan. Lehunytam a
szememet, hogy ne figyeljek rájuk. Egye-
sek talán azt mondanák, hogy újra elalud-
tam, de én nem hiszem, hogy elaludtam.
Azt éreztem, hogy szellemek kihúzzák a
lelkemet a testemből, ahogyan a halat húz-
za a horgászzsinór.
Miért hazudnék róla? Pap vagyok, és
egy pap fia vagyok. Ha vannak szellemek,
ahogyan mondani szokták, a körülöttünk
lévő Halott Helyeken, miért ne lehetné-
nek szellemek az Istenek Helyén? És miért
ne akarnának beszélni hozzánk? Oly sok
hosszú év után? Azt éreztem, hogy kihúz-
nak magamból, ahogyan a halat húzza a
horgászzsinór. Kiléptem a testemből – lát-
tam a testemet, amint ott alszik a kihunyt
tűz mellett, de én voltam benne. Valami
kihúzott belőle, aztán már fentről néztem
le az istenek városára.
Sötétnek kellett volna lennie, mert éj-
szaka volt, de nem volt sötét. Mindenütt
fények égtek – egész fénysorok, körök és
elmosódott foltok –, tízezer fáklya sem
csinál akkora világosságot. Maga az ég is
világos volt, alig lehetett látni a csillago-
kat. Azt gondoltam magamban: „ez erős
mágia”, és reszkettem. Bömbölést hallot-
tam, a folyó zúgásához hasonlót. Aztán a
szemem hozzászokott a fényhez, a fülem a
hanghoz. Tudtam, hogy olyannak látom a
várost, amilyen akkor volt, amikor az iste-
nek még éltek.
Az volt ám a látvány... igen, az volt a
látvány! A testemből nem láthattam vol-
na, a testem talán meghalt volna. Min-
denütt istenek mozogtak, gyalogosan és
szekereken – megszámlálhatatlanul sok
istent láttam, a szekereik eltorlaszolták az
utakat. Nappallá változtatták az éjszakát a
maguk örömére – nem tértek nyugovóra a
2018.09.18. 21:52:57

nappal együtt. Az utazásuk hangja olyan
volt, mint a sok-sok folyóé. Nagy és erős
varázslatokat ismertek.
Kinéztem egy másik ablakon – a híd-
jaik nagy indái épek voltak, és isten-utak
vezettek kelet és nyugat felé. Nyughatat-
lanok, nagyon nyughatatlanok voltak az
istenek, mindig utaztak! Alagutakat ástak
a folyók alá, és a levegőben repültek. El-
képzelhetetlen szerszámokkal hatalmas
dolgokat építettek – a föld egyetlen része
sem volt biztonságban tőlük, mert ha meg-
kívántak valamit, azt megszerezték, még
ha a világ másik végében találtak is rá.
És mialatt dolgoztak és pihentek, mialatt
lakmároztak és szerelmeskedtek, mindig
dobszót hallottak a fülükkel – az óriási
város lármáját, ami csak dobolt és dobolt,
mint az ember szíve.
Boldogok voltak? Egy istent mi boldogít?
Nagyok voltak, nagy hatalmúak voltak,
csodálatosak voltak, és ijesztőek voltak.
Amikor őket és a varázslataikat néztem,
gyereknek éreztem magam, de úgy tűnt,
ha még egy kicsivel többet akarnak, le
fogják húzni a holdat az égről. Láttam a
bölcsességnél is nagyobb bölcsességet, és
a tudásnál is nagyobb tudást. És mégsem
csináltak mindent jól – még ezt is láttam
–, és nem voltak elég bölcsek ahhoz, hogy
mindig békében éljenek.
Aztán láttam, hogy milyen végzet súj-
tott le rájuk, és az olyan szörnyű volt,
hogy elmondani sem lehet. Akkor csapott
le, amikor a városuk utcáin sétálgattak.
Sokszor harcoltam már az erdei emberek
ellen – láttam meghalni embereket. De ez
nem olyan volt. Amikor istenek harcolnak
istenekkel, olyan fegyvereket használnak,
amiket mi nem ismerünk. Tűz hullott
az égből, és mérgező köd. Ez volt a Nagy
Lángolás és a Pusztulás ideje. Úgy rohan-
Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 111
GALAKTIKA
2018. október
gáltak az utcákon, mint a hangyák, azok
a szegény, szerencsétlen istenek! Aztán a
tornyok elkezdtek ledőlni. Kevesen ma-
radtak életben – igen, nagyon kevesen.
Így szólnak a legendák is. Ráadásul, még
miután a város Halott Hely lett, a méreg
évekig ott maradt a földben. Láttam, hogy
mi történt, láttam, hogy az utolsók is meg-
haltak. Sötétség borult az elpusztított vá-
rosra, és én zokogtam.
Ezt láttam én, mindent láttam. Úgy lát-
tam, ahogyan most elmondtam, bár nem
a testemben. Amikor reggel felébredtem,
éhes voltam, de először nem az éhségemre
gondoltam, mert a szívemben megdöbbe-
nés és zavar uralkodott. Tudtam már, ho-
gyan keletkeztek a Halott Helyek, de hogy
miért történt, azt nem láttam. Nekem úgy
tűnt, hogy amekkora varázserejük volt,
nem lett volna szabad megtörténnie. Vá-
laszt keresve végigjártam azt a házat. Sok
mindent láttam, amit nem értettem – noha
én pap vagyok, és egy pap fia. Olyan érzés
volt, mintha egy nagy folyó partján álltam
volna, éjnek évadján, és egyetlen csillag,
egyetlen fény sem mutatta volna az utat.
És akkor megtaláltam a halott istent.
A székén ült, az ablaknál, egy olyan szobá-
ban, amelybe korábban nem léptem be, és
az első pillanatban azt hittem, hogy még
életben van. Aztán megláttam a kézfején a
bőrt – száraz volt, akár az ősszel lehullott
levél. A helyiség zárt volt, forró és száraz
– a test kétségkívül ettől maradt olyan,
amilyen maradt. Először féltem megköze-
líteni őt – aztán elszállt a félelmem. Úgy
ült, hogy kilásson a városra – az istenek
ruháit viselte. Nem látszott sem öregnek,
sem fiatalnak – nem tudtam megállapíta-
ni a korát. De az arcán a bölcsesség és a
nagy szomorúság nyomai látszottak. Lát-
tam rajta, hogy nem akart elmenekülni.
111
2018.09.18. 21:52:57
 GALAKTIKA
2018. október
Odaült az ablakhoz, és végignézte a városa
pusztulását – aztán ő maga is meghalt.
Ám inkább az életünket veszítsük el, mint
a lelkünket – és én láttam az arcán, hogy ő
nem vesztette el a lelkét. Tudtam, ha meg-
érinteném, porrá omlana – és mégis volt
valami az arcán, ami azt mondta nekem,
hogy őt nem lehet legyőzni.
Ez az én történetem, de még nincs vége.
Mialatt ott álltam abban a szobában, és a
halottat néztem, már tudtam, hogy ő em-
ber volt – tudtam, hogy ők emberek vol-
tak, se nem istenek, se nem démonok. Ez
egy nagy tudás, nehéz elmondani és nehéz
hinni benne. Emberek voltak – rátértek
egy sötét útra, de emberek voltak. Miután
erre rájöttem, már nem féltem – nem fél-
tem hazatérni, noha kétszer harcoltam ku-
tyákkal, egyszer pedig két napig vadásztak
rám az erdei emberek. Amikor találkoz-
tam apámmal, imádkoztam, és megtisztí-
tottam magamat. Ő megérintette az ajka-
mat és a mellkasomat, és azt mondta:
– Fiúként mentél el. Férfiként és pap-
ként tértél vissza.
Én azt feleltem erre:
– Apám, ők emberek voltak! Jártam az
Istenek Helyén, és láttam. Most pedig ölj
meg, ha ez a törvény, de akkor is tudom,
hogy emberek voltak.
Apám rám nézett mindkét szemével, és
azt mondta:
– A törvény formája nem mindig ugyan-
olyan. Amit tettél, megtetted. Én nem tet-
tem meg az én időmben, de te utánam kö-
vetkeztél. Beszélj!
Én beszéltem, apám pedig hallgatott.
Miután a végére értem, szerettem volna el-
mondani mindenkinek a történetemet, de
apám megmutatta, hogy miért ne tegyem.
Azt mondta nekem:
112 Retro: Babilon vizeinél
102-112-benet.indd 112
– Az igazság olyan szarvas, aminek na-
gyon szívós a húsa. Ha túl sokat falsz fel be-
lőle egyszerre, belehalhatsz. Atyáink nem ok
nélkül tiltottak minket a Halott Helyektől.
Igaza volt – jobb apránként megismerni
az igazságot. Ezt, pap lévén, hamar megta-
nultam. A régi időkben talán túl gyorsan
habzsolták az igazságot.
Ugyanakkor, elkezdtünk valamit. Egy
ideje már nem csak fémért megyünk a
Halott Helyekre – vannak ott könyvek és
írások is. Nehéz olvasni őket. És a mági-
kus szerszámok töröttek – de mi megnéz-
zük őket, és gondolkodunk. Legalább el-
kezdtünk valamit. És amikor majd főpap
leszek, elmegyünk a nagy folyón túlra.
Elmegyünk az Istenek Helyére – amit va-
laha newyorknak hívtak –, nem egy em-
ber, hanem egy egész csapat. Megkeressük
az istenek szobrait, és megismerjük az
Ashing nevű istent, és a többit – a Lincoln,
a Biltmore és a Mózes nevű istent is. De
emberek építették azt a várost, nem iste-
nek vagy démonok. Emberek voltak. Em-
lékszem a halott ember arcára. Emberek
voltak, akik előttünk éltek ezen a földön.
Ismét építenünk kell.
Szente Mihály fordítása
Stephen VIncent BENÉT
Amerikai költő, író, 1898-ban született. Katonai is-
kolába járt a szülői hagyományt követve, majd a
Yale-en irodalmat hallgatott. Sűrűn írt az egyetemi
kiadványokba, sőt 17 évesen már önálló verseskö-
tete jelent meg. 1929-ben egy történelmi témájú
elbeszélő költeményéért Pulitzer-díjat kapott. Pró-
zában igazi terepe a rövid műfaj volt. Több nép-
szerű fantasztikus novellát írt, ezek közül legis-
mertebb a „Az ördög és Daniel Webster”, melyet
többször is adaptáltak filmre, rádióra és színpad-
ra. Jelen írása zsánert teremtett a történelem cikli-
kusságának ábrázolásával. 1943-ban hunyt el.
2018.09.18. 21:52:58
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
ARANY, PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE. Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS

3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚLIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR

327 328 329 330 331 332 333 334

HÉLIUMBÁNYA A HOLDON ŰRKÖZPONT A DZSUNGEL MÉLYÉN NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL
DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG TENGERVÍZBŐL IVÓVÍZ KLÍMA A PAPLAN ALATT VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA
VISSZATÉRT AZ X–37B JÉGHEGYVONTATÁS ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS

+ + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

CHANDLER
MÁRKI + +
BUCKRAM Z IN ELŐFIZ
BOJTOR
SCHWEITZER Z IN ELŐFIZ
+
KARIKA
+
SAMAR
+
KLAGES
MOMMERS
SCHOEN
GA E GA E IN ELŐFIZ
NELSON BOJTOR GA
Z
CHANDLER
A

E
NELSON
TŐ

TŐ

KERTÉSZ COLE KOVÁCH

AM

AM

VARGA

TŐ
I

AM
KRUGLOV
ÁRA

Á RA

SAXEY

I
SZÉLESI

Á RA
KOVÁCS Plati naká GAUT VEL HARTMAN Plati naká LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES
ACSAI BRACKETT csak rtyával csak rtyával Plati naká YOSS
csak rtyával
ENGLAND
Z IN ELŐFIZ
GRANT 1000 Ft! BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP MISIN
1000 Ft! BARTA
GA E
IN ELŐFIZ
IN ELŐFIZ

Sárdi
Z Z
A

GA
TŐ

GA E
AM

Fedina Rejtő Lovas

A
I

IAN R.
A

TŐ
TŐ

AM
Á RA

AM

IAN DARIO STEPHEN

I
I

Plati naká
Á RA

MacLeod
Á RA

csak rtyával
1000 Ft! MARGIT csak
Plati naká
rtyával
1000 Ft! LÍDIA JENŐ LAJOS csak
Plati naká
rtyával
1000 Ft! Whates IN ELŐFIZ
Tonani Dedman GA
Z IN ELŐFIZ
E

Nemere
Z

Varga
GA

A
E

TŐ
AM
Dragomán Molnár Kiss
A

I
KIJ KIR MICHAEL
TŐ
AM

ÁRA
I
Á RA

Plati naká
CSABA BÉLA ISTVÁN Johnson Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
rtyával
1000 Ft! CSABA JUDIT ÁGNES
csak
1000 Ft!
rtyával

OLVASS A JÖVŐBE! 17327

OLVASS A JÖVŐBE! 17328

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. SZEPTEMBER

335 336 337 338 339 340 341 342

ENERGIA CSERNOBILBÓL A LEGPUSZTÍTÓBB VULKÁNKITÖRÉS STEPHEN HAWKING: KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS PATKÁNYMENTESÍTETT SZIGET IDEGEN KISBOLYGÓ A NAPRENDSZERBEN BŐVÍTIK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT JÖHET A HIDROGÉN-FORRADALOM
ÚSZÓ NAPERŐMŰ BETEGSÉGEK EREDETE CSIP A BŐR ALATT 100 ÚJ EXOBOLYGÓ HOGYAN LEHETEK ŰRHAJÓS? OLVADÓ ANTARKTISZ THAIFÖLD OÁZISA
EGY SUGÁRZÓ ELME ENVIROBOT, A VÍZ ŐRE JÉGÓRIÁSOK
ÚT AZ ŰRBE APRÓSÁGOK CSODÁJA GYILKOS HŐSÉG ŰRVADNYUGAT FURCSA BOLYGÓPÁLYÁK

+ + + + + + + +
DEDMAN
CZÖVEK
SCHIMEL
GARLAND
FEDINA
TOOCHEE
+ SCHWEITZER
BORLAN
SCHWEITZER
KOVÁCS
+ HERNÁD
GOLD + ROTUNDO
MÉSZÁROS + GALINA
WAHLS +
FILM FILM DOBRE FILM DRUGAL FILM DUNYACH FILM
KOVÁCS TONANI GOLD LUNGU BENEDEK
WHATES HENDON GANSZOVSZKIJ
KÉPREGÉNY JOBBÁGY
WALLIS
+ HENDON
BARING
KÉPREGÉNY KALUGIN
CHOLNOKY
KÉPREGÉNY LALUMIÈRE
GULISIO
KÉPREGÉNY HUSZÁR
KOSZTOLÁNYI
KÉPREGÉNY
BOGDANOV SMALE JÓKAI FILM FLAGG
KÉPREGÉNY
Szélesi Orosz
Előfizet TAL M. RONIL
ALEKSZEJ CS őknek
AK Fedina ROBERT
Klein
KIR
Caine
Kalugin 1000 Ft! LÍDIA Előfizet Kroese Előfizet SÁNDOR Előfizet GYÖRGY Előfizet Előfizet Bulicsov Előfizet Előfizet
CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek CS őknek
Nemere
ANDREJ ILJICS AK
1000 RONIL
AK
1000 JODI AK
1000 Felméri AK
1000 Molnár AK
1000 Hernád
AK
1000 GARRY AK
1000
Dajcs Taylor Kilworth
Ft! Ft!
Caine
Plati nakártyával
Ft! Ft! Ft! Ft! Ft!
PÉTER CSABA
ISTVÁN Plati nakártyával
PÉTER

A SCI-FI LEGJAVA 18335

A SCI-FI LEGJAVA 18336

A SCI-FI LEGJAVA 18337

A SCI-FI LEGJAVA 18338

A SCI-FI LEGJAVA 18339

A SCI-FI LEGJAVA 18340

A SCI-FI LEGJAVA 18341

A SCI-FI LEGJAVA 18342

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

Plati nakártyával Plati nakártyával

Plati nakártyával

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Plati nakártyával

Plati nakártyával

Plati nakártyával

Novemberi számunk várható tartalmából: NO A 34

VE 4.
az MB szám
ú j s ER
• Globális élelmiszerválság ág 6
os -ÁTÓ
• Ronil Caine kisregénye ok
ná L
l!
• William Ledbetter és J. G. Ballard novellái
• Titok a kráter mélyén – Haui József képregénye folytatódik

Dobro pozsalovaty v nasu prekrasznuju sztranu! © 2010 by Marija Galina (Jeszli) • Képeslapok Bizáncból ©
2018 by Bojtor Iván • El crujido de la escarcha © 2018 by Sergio Gaut vel Hartman (La quinta fase de la Luna) OLVASS A JÖVŐBE!

• Szubmasszív © 2018 by Bodor Áron • Madman’s Bargain © 2009 by Richard Foss (Analog) • A hatszáz éves
politikus © 2018 by Királyházi Csaba • Peregovorü na szamom verhu © 2017 by Oleg Gyivov (Jeszli) • The Place
of the Gods / By the Waters of Babylon ¤ 1937 by Stephen Vincent Benét (Saturday Evening Post) • Immersion
© 1996 by Gregory Benford (Science Fiction Age) • Matter’s End © 1991 by Gregory Benford (Full Spectrum 3)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.09.18. 21:53:49

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

i
ember n:
ov e
A n ka XL-b n
ak ti che n
Gal hur Ma ikusába IN ELŐFIZ
Art klassz ég
Z
s GA E
ges s ellen z

A
é

TŐ
s

AM
rém tokzato delni a

I
ti i tize

Á RA
t!
kezd bereke
em Gyémán
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18343

3 430133 243017

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2018.09.18. 21:52:25

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
 XL GALAKTIKA
2018. október

HdU GlöOlt
íjra jeény
g
A tudós házaspár
kisre
a vakáció alatt
szokatlan módját
ULA
választja a
NdEíjaBs szerző kikapcsolódásnak...

.
NW
JOH BELL
P jas
CAMmlék
dí
e ő
szerz

BdR ITzeSrzF
íjas s
ő
Gregory Benford

Alászállás
A
FRIKA ELŐSZÖR a sűrű,
markáns szagok révén ért el
hozzájuk, amik a száraz hőség-
ben valami primitív és ősi do-
log ígéretét hordozták.
Kelly a masszív falakon túli tájat mére-
gette.
– Itt ugye biztonságban vagyunk a vad-
állatoktól? – kérdezte.
– Gondolom – felelte a férfi. – A fa-
lak magasak, és őrkutyák is vannak…
drótebek, azt hiszem.
– Akkor jó. – A lány mosolya titkokat
ígért. – Tudod, azért erősködtem, hogy fel-
tétlenül gyere ide, hogy elrángassalak Hel-
sinkiből…
– Nem azért, hogy csimpánzokat tanul-
mányozzunk?
– De, persze, azért is – legyintett a nő
hanyag eleganciával. – Jó móka lesz, és
Alászállás
hasznos is. De legfőképp amiatt aggódtam,
hogy, ha Helsinkiben maradsz, azt jó esély-
lyel nem éled túl.
A férfi lassan elfordította a tekintetét a
lenyűgöző tájról, s a mosoly leolvadt az ar-
cáról.
– Gondolod, hogy megpróbáltak volna…
– Azt nem tudom, de hatalmukban állt
volna, és ez is van olyan félelmetes eshetőség.
– Értem.
Valójában persze nem értette, de az évek
során már megtanult bízni a nő megérzé-
seiben.
– Szóval úgy gondolod, hogy az Imperial
Industries esetleg…
– Hogy esetleg elkaszál, amiért aláástad
az ügyüket? Hát igen. Bár felteszem, óvato-
san csinálnák.
– De hát annak az ügynek már vége. Le-
zárult.
115

115-202-xl.indd 115 2018.09.30. 11:38:24

 GALAKTIKA XL
2018. október
A férfi egész pontos szociometriai elem-
zéseket készített Közép-Európa várható
gazdasági és politikai változásairól, s mos-
tanra olyan hírnévre tett szert, mely alkal-
masint egész pártok és gazdasági ágazatok
gerincét roppanthatta meg. Hiába, a poli-
tika és a gazdaság egyre inkább a divatra
hasonlított, ahol a ruha hosszáról az épp
aktuális trend döntött.
Az Imperial Industries annyit vesztett,
ami még egy világméretű megatársaságot
is érzékenyen érintett, és őt hibáztatták a
piac manipulálásával, pedig ő csak a leg-
újabb szociohistória-modelljét szerette vol-
na tesztelni. Viszont volt olyan hírneve a
gazdasági változásokra érzékeny körökben,
hogy azonnal elkezdték terjeszteni az elő-
rejelzéseit.
A férfi úgy gondolta, hogy az Imperial
Industries gyerekesen viselkedik, és bízott
benne, hogy ezt záros határidőn belül a
cégvezetőség is belátja majd.
– További elemzéseken és előrejelzése-
ken töröd a fejed, nem igaz? – kérdezte a nő.
– Amint sikerül pontosabb adatokhoz
jutnom.
– És akkor az Imperial ismét veszít egy
kalap pénzt… márpedig ők nem szeretnek
veszteni.
– Megint túlzol – legyintett a férfi.
De most már lassan ő is kezdte úgy
érezni, hogy nagyon is ráfér egy kis ki-
kapcsolódás. Némi pihenés, vakáció, hogy
ismét kiruccanjon a valós, kézzelfogható
világba. Mert a Helsinkiben munkával el-
töltött évek alatt már szinte el is felejtette,
milyen a vad, zabolátlan valóság. Az fém-
és műanyag falak közt lehúzott évtizedek
után a növények zöldje és sárgája szinte
mellbe vágta. Az ég itt mélykék volt, és
sehol sem karistolták össze repülőgépek
kondenzcsíkjai.
116 Alászállás
115-202-xl.indd 116
A folyókanyarulatokat és parányi öblö-
ket mintha valaki egy jókora késsel vágta
volna bele sebtében a tájba, s a panoráma-
ablakon túl egy magányos fát látott, ami hi-
ába dacolt a széllel, az leszaggatta a lomb-
jait. A levelek ezernyi aprócska madárként
repültek szerteszét.
A lassan málló sziklafalakban sárga erek
kúsztak a magasba, s ahol elérték a felszínt,
olyan narancsos árnyalatot öltöttek, mint-
ha maga a talaj rozsdállt volna el.
A völgy túloldalán, ahol a csimpánzok
éltek, végtelen, zöldesszürke erdő rejtőzött
a ködben, ami olyan sűrű volt, hogy még
a szél sem boldogult vele. Szomorú, szür-
ke eső szemerkélt, és Leon azon tűnődött,
milyen érzés lehet azok alatt a lombok alatt
rejtőzni úgy, hogy az ember tudja, igazából
sehol sem lelhet menedékre a csapadék és a
hideg elől.
Lehet, hogy Helsinki unalmas kiszámít-
hatósága mégis megnyugtatóbb volt. Épp
csak az élet bizonytalansága hiányzott be-
lőle.
– Oda megyünk? – kérdezte, a távoli ren-
geteg felé biccentve.
Minden sötétsége és vadsága ellenére is
tetszett neki az ősvadon. Rég volt már, mi-
kor utoljára a két kezével végzett bármiféle
munkát – még annak idején, a farmon, az
apja mellett –, s most ismét ébredezni kez-
dett benne a vágy, hogy dolgozzon. Hogy
csináljon valamit, aminek szinte azonnal
van valami kézzelfogható látszata és hasz-
na.
– Máris ítélkezel – mondta a nő.
– Ezek csak előzetes felmérések…
– Mindig tudod, hogyan csomagold
hosszú szavakba és tetszetős kifejezésekbe,
amit mondok – mosolyodott el a nő.
– Ez a hely egy kicsit úgy néz ki… szóval,
mint amit turistáknak tartanak fönn.
2018.09.30. 11:38:24

– Hát persze. Elvégre mi itt turisták va-
gyunk.
A táj, akár egy konzervdoboz feltépett
teteje, meredeken kúszott föl a csúcsokig,
s az ősöreg fák és simára kopott sziklák
közt köd gomolygott. Még ilyen magasan
is pezsgett az élet, s a Kiránduló Állomást
nyálkás törzsű, vastagon mohával borított
fák vették körbe. Ahol azonban élet van,
mindig akad halál is, s az aljnövényzet-
ben kidőlt fatörzsek rothadtak és süpped-
tek bele lassan a nyirkos talajba. A levegő
sűrű volt, s olyan nehéz az elmúlás szagától,
hogy az utazó úgy érezhette, az oxigénnel
együtt ópiumpárát lélegzett be.
– Szerintem ideje bemennünk – kelt föl a
székéből Kelly, és egy hajtással kiitta a kok-
télja maradékát. – Vegyüljünk egy kicsit!
A férfi kötelességtudóan követte, de
azonnal rá kellett jönnie, hogy ez hiba volt.
A partira meghívottak java része terepmin-
tás, szafariöltözéket utánzó ruhát viselt, s
a szemek kábítószerrel kevert izgalomtól és
várakozástól csillogtak.
Leon csak a fejét rázta, mikor a legköze-
lebbi pincér italokkal megpakolt tálcával
lépett oda hozzá. Nem szerette, ahogy az
alkohol és a tudatmódosító szerek elködö-
sítik az elmét.
Mosolyt erőltetett az arcára, és olyan
kényszeredett csevegésbe bonyolódott a
többi vendéggel, amiről percek alatt kide-
rült, hogy igen egysíkú és érdektelen.
– Hová valósi? Ó, hogy Helsinkiből jön?
És ott milyen az idő? Mi innen-onnan jö-
vünk, biztosan hallott már róla!
Pedig nem. A legkevésbé sem.
A vendégek java primitivista volt, akiket
az egyedi izgalom és élmény vonzott ide, s
mint valami mantra, szinte minden har-
madik szavuk a természetes vagy az életteli
volt.
Alászállás
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. október
– Micsoda megkönnyebbülés, hogy itt
nincsenek egyenes vonalak! – közölte egy
vézna férfi.
– Parancsol? – kérdezte Leon, s próbált
érdeklődő arcot vágni.
– A természetben nem léteznek egyenes
vonalak – magyarázta a keszeg kis fickó. –
Ha ilyenre akadunk, az bizonyosan ember-
kéz műve. A magam részéről egyenes vona-
lak nélkül is jól megvagyok!
Leon azonnal a fenyőtűkre gondolt, az
egyenes vonalban hasadó obszidiánra, a
félholdra, a pókselyemre, kristályokra és
hópihékre, a partra futó hullámok fölött
tükörsimának tűnő óceánra, a gránit-
tömbök mélyén rejtőző nyílegyenes, fehér
kvarccsíkokra, a madarak lábára, a kaktusz
tüskéire, gyorsan növő fafajták csemetéire,
a jégen futó repedésekre, a V alakban repü-
lő, költöző madarakra, az ereszről csüngő
jégcsapokra…
S hogy milyen lenne egyenes vonalak
nélkül a világ.
– Én nem annyira – dörmögte, de nem
fejtette ki részletesebben.
Nem látta értelmét tudatmódosító sze-
rekkel telepumpált idegenekkel vitatkozni,
akik egyre lelkesebben magyaráztak az
alászállásról – az érintetlen természetbe
csakúgy, mint ennek segítségével a tudatuk
mélyére. Fizikai és spirituális alámerülés.
Leon csöndben, lakonikusan hallgatta
őket, és igyekezett tartózkodni a megjegy-
zésektől.
A vendégek egy része a falkalények vi-
lágnézetét és mentalitását vallotta magáé-
nak, mások a madarakét vagy épp a raga-
dozókét, s úgy beszéltek erről az utazásról,
mint valami erőpróbáról vagy atlétikai
versenyről. Leon egyikük véleményét sem
osztotta, de ezt esze ágában sem volt meg-
osztani velük.
117
2018.09.30. 11:38:24
 GALAKTIKA XL
2018. október
Végül Kelly társaságában az Állomás
mögötti aprócska parkban keresett me-
nedéket, amit kifejezetten azzal a szán-
dékkal hoztak létre, hogy a vendégeknek
legyen módjuk kontrollált körülmények
közt megismerkedni azzal ami rájuk vár.
A genetikailag módosított és életképeseb-
bé tett állatoknak persze itt nyomuk sem
volt.
A háziasított kraalok nem számítottak.
Ahogy komótosan fölmérte a parkot, a
gondolatai száz meg száz oldalról és szög-
ből vették szemügyre a szociohistóriát. Az
évek alatt megtanulta már, hogy hagyja,
hadd csapongjanak a gondolatai, melyek
idővel úgyis célba érnek.
Állatok. Mennyi ideje próbálkozik már
az emberiség, de az elmúlt évezredek során
csupán néhány fajt sikerült háziasítania.
Mert a domesztikáláshoz az adott fajnak
egy sor speciális tulajdonsággal kellett ren-
delkeznie. A legtöbb, az emberrel együtt élő
faj falkában vagy csordában élt, s természe-
tes volt számukra az alárendelt szerep és a
csoportba tagozódás, amit az ember ki tu-
dott használni.
Az sem árt, ha nem különösebben ijedő-
sek, mert egy olyan nyájat, ami a legkisebb
nesz hallatán is megugrik, csak folytonos
és jelentős energiabefektetéssel lehet egy-
ben tartani.
És a legfontosabb, hogy fogságban is ké-
pesek legyenek szaporodni. Mert ahogyan
az emberek, úgy az állatok többsége sem
volt hajlandó idegenek árgus tekintete előtt
párzani.
Akadtak itt kecskék, birkák és tehenek,
némileg feljavított génállománnyal, bár
a változások szinte teljesen észrevétlenek
voltak.
A csimpánzok azonban már más lapra
tartoztak.
118 Alászállás
115-202-xl.indd 118
Ezek az állatok a közép-afrikai kutatóla-
boratóriumok fajmegőrző kísérleteinek le-
nyűgöző eredményei voltak, legalább annyi-
ra műalkotások, mint biotechnikai csodák.
Egy dróteb jött oda hozzájuk, megszag-
lászta őket, aztán valami bocsánatkérésfé-
lét dünnyögve odébbállt.
– Érdekes – mondta a férfi –, hogy a
primitivisták mennyire imádják a vadál-
latokat, mégis ragaszkodnak hozzá, hogy a
háziállatok védjék meg őket tőlük.
– Még szép – mondat Kelly. – Hiszen ez
hatalmas!
– Nem lehet, hogy csak a szentimenta-
lizmus beszél belőled? Elvégre egykor mi
sem voltunk többek viszonylag nagy testű
emlősöknél.
– Azt nem állítom, hogy nem jó látni,
honnan is indultunk, és miből mivé fejlőd-
tünk idővel, de…
– De más látni, hogy honnan indultunk,
és más lenne nekünk is ott élni. Ettől füg-
getlenül szeretnék egy próbát tenni a csim-
pánzokkal.
– Úgy érted, hogy… alászállni? – von-
ta föl riadt hitetlenkedéssel a szemöldökét
Kelly.
– Miért is ne? Amíg itt vagyunk, és van
rá időnk.
– Hát, nem is tudom… majd… még gon-
dolkodom rajta.
– Azt mondják, hogy ha nem tetszik,
bármikor ki lehet szállni.
– Hm… – dünnyögte a nő, s közben tű-
nődve préselte össze az ajkát.
– Ugyanúgy otthon fogjuk érezni ma-
gunkat, ahogyan a csimpánzok.
– Te mindent elhiszel, amit a brosúrában
írnak?
– Nem, viszont magam is végeztem egy
kis háttérkutatást, és itt egy jól működő,
fejlett és kiforrott technológiáról van szó.
2018.09.30. 11:38:24

– Hm…
A férfi tudta, ilyenkor felesleges erőltetni
a dolgot, és időt kell hagyni, hogy Kelly át-
gondolja a hallottakat.
A dróteb ismét odasündörgött, és meg-
szagolta a kezét.
– Jóóóó stééét, urrram! – nyáladzotta.
A férfi megsimogatta a jókora lényt, s
ahogy a pillantásuk találkozott, Leon olyas-
fajta rokonságot látott benne, amit inkább
csak érzett, de megmagyarázni nem tudott.
Két emlős. Elképesztő evolúciós szaka-
dék két oldalán álltak, és mégis…
Tulajdonképp nem is volt olyan végtele-
nül széles a kettejüket elválasztó hasadék.
Rá, aki élete javát a saját fejében töltötte,
hideg zuhanyként hatott a felismerés.
Talán ezért is akart alászállni egy csim-
pánzba. Hogy valami emberhez közeli és
tőle mégis nagyon különböző lény szemén
át lássa, milyen embernek lenni.
– Igen, valóban elég közeli rokonságban ál-
lunk velük – bólintott Ruben, a specialista.
Nagydarab, izmos, napbarnított férfi
volt, akiből rendszerint csak úgy sütött a
magabiztosság. Egyszerre volt szafarivezető
és megfelelő biológusi képesítéssel rendel-
kező alászállási specialista. S bár nem ke-
vés kutatást végzett e téren azért, hogy az
Állomást zökkenőmentesen működtethes-
se, általában azt szokta mondogatni, hogy
a csimpánzokba való alászállás a legbizton-
ságosabb.
Leon szkeptikusan hallgatta. Végtére is
a Pan trogloditáknak is szembefordítható
hüvelykujjuk volt, ugyanannyi foguk, mint
az embereknek, nem volt farkuk – és még-
sem érzett velük rokonságot, mikor az ál-
latkert rácsai mögött látta valamelyiket.
– Reméljük, hogy hasznosabbá tehetjük
ezt a fajt – intett jókora kezével az Állo-
Alászállás
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. október
máson túli ősvadon felé Ruben. – Egyelő-
re még nem sok erőt fektettük abba, hogy
megpróbáljuk idomítani őket, már termé-
szetesen a kutatással kapcsolatos dolgokon
túl. Hisz végül is az a cél, hogy vadállatok
maradjanak. Az Egyesült Nemzetek eredeti
pátense is erre utasít bennünket.
– Meséljen valamit a kutatásról! – kérte
Leon.
Tapasztalata szerint egyetlen tudós sem
hagyta ki soha a kínálkozó alkalmat, ha a
kutatásairól beszélhetett, és most sem kel-
lett csalódia.
Ruben lelkes magyarázatából az derült
ki, hogy fogták az emberi és a csimpánz
DNS-t, felfejtették a rekombinálták, egy-
fajta sajátos hibridet hozva ezzel létre.
Volt, ahol a két bázispár-lánc összekap-
csolódott, és volt, ahol ezt a legnagyobb
erőfeszítés árán sem lehetett elérni. Ez
utóbbi részeket centrifugálás során sza-
kították le az új, hibrid DNS-ről, s az
eredmény szerint a két faj örökítőanyagai
98,2 százalékban bizonyultak kompatibi-
lisnek.
Mert hiszen, ha volt olyan élőlény ezen
a bolygón, ami valóban közeli rokonságban
állt az emberrel, az épp a csimpánz volt.
A különbség genetikai értelemben alig két
százalék.
És ez mégis elég volt, hogy amazok az
őserdőben éljenek, és ne találjanak föl sem-
mit.
– Két ember DNS-e közt alig egytized
százaléknyi különbség van – magyarázta
Ruben. – Ami azt jelenti, hogy egy csim-
pánz és egy ember közt, genetikai értelem-
ben, hússzor ekkora a különbség. A gének
azonban olyanok, akár az emelő, és egyet-
len apróság elég hozzá, hogy rettentő súlyú
dolgokat legyünk képesek megmozgatni
velük. Viszont mi nem belőlük fejlődtünk
119
2018.09.30. 11:38:24
 GALAKTIKA XL
2018. október
ki. Genetikailag úgy hatmillió éve elvált
egymástól a két faj.
– És a gondolkodásuk mennyiben ha-
sonlít a miénkre?
– Ezt leginkább az alászállás során lehet
megtapasztalni és megállapítani – mondta
Ruben, és úgy vigyorgott, hogy Leon szinte
biztosra vette, a kutató részesedik az alá-
szállással kapcsolatos koncessziókból és
bevételekből.
Ruben mostanra már félelmetes men�-
nyiségű adatot gyűjtött össze a csimpánzok
mozgásáról, a csoportdinamikájukról és
szokásaikról, s ezeket Leon számára is hoz-
záférhetővé tette. Aki úgy volt vele, hogy
mindez, némi matematikával megfejelve,
a szociohistória remek, bár némileg leegy-
szerűsített prototípusa lehetne.
– Egy faj történelmét matematikailag le-
írni… nos, ez egy dolog – mondta Kelly. –
De benne élni…
– Ne csináld már! – dünnyögte Leon.
Bár tudta, az egész Állomás elsődleges
célja, hogy szafarikat szervezzenek, és alá-
szálló-programokat adjanak el turistáknak,
a lehetőség mégis felvillanyozta.
– Tényleg jót tenne némi változatosság!
Hogy egy kicsit elfelejthessem a jó öreg
Helsinkit.
– Az alászállás tökétesen biztonságos –
mondta Ruben biztatón.
– Ebben biztos vagyok – mosolygott
Kelly fanyarul Leonra.
A reggelt a csimpánzokról szóló adatok
tanulmányozásával töltötte, s a matema-
tikus énje máris azon töprengett, hogyan
illeszthetné be a majmok csoportdinami-
káját a szociohistória leegyszerűsített vál-
tozatába.
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Alászállás
115-202-xl.indd 120
A Sors márványgolyója, ami csikorogva-
dübörögve zúdult alá a repedezett lejtőn,
ami ezer meg ezer ösvényből és csapásból
áll…
Délután kirándultak, de Kellynek nem
tetszett a por és a hőség, és a többi turista
szüntelen fecsegése az állatok többségét is
elijesztette.
– Nem is csodálom! – bosszankodott.
– Ugyan miféle vadállat szeretné, ha ilyen
túlöltözött primitivistákkal látnák egy tár-
saságban?
Leonnak viszont tetszett a hely atmo-
szférája, és hagyta, hogy magával ragadja,
miközben az elméje továbbra is magas for-
dulatszámon pörgött.
Akkor is ezen töprengett, mikor a ve-
randán álldogálva gyümölcslevet kortyolt,
és a naplementében gyönyörködött. Kelly
csöndben ácsorgott mellette.
Az érintetlen, ősi Afrika rá a bizonyíték,
hogy a Föld egy energiatölcsér – tűnődött a
férfi. – A bolygónk a beérkező napfény alig
egytized százalékát tudja hasznosítani, és
mégis… a természet képes volt rá, hogy szer-
ves molekulákat építsen egy csillag energi-
ájának segítségével. Az ezekből szerveződő
növények cserébe állatok zsákmányául es-
tek, amik viszont ennek az egytized száza-
léknyi energiának is alig mintegy egytize-
dét tudták magukévá tenni. A növényevők
aztán a ragadozók agyarai közt végezték,
amik a húsban tárolt energiának is csupán
egytizedét voltak képesek hasznosítani.
Durva becslés szerint ez alig egy-százez-
red része volt a földet érő napenergiának.
Micsoda pazarlás! Csakhogy ennél haté-
konyabb mozgatórugó eddig még nem ala-
kult ki.
Hogy miért nem?
2018.09.30. 11:38:24
 Hogy boldogulnál egy olyan
világban, ahol a virágzó
korrupció legfőbb eszköze
az emberek IQ-szintje?

A lengyel SF ikonikus alakjának

legjelentősebb regénye.
R E N D E L D M E G I T T:
U R E N D E L DW M
WEWG. G
I TATL: AWKW
TWI K. A
GBAO
L AL K
T .THI KUA B O L T . H U
B1-B4.indd 3 2018.09.18. 22:01:27
 HA EGY TECHNOLÓGIA LEHETŐVÉ TENNÉ, HOGY VALÓSÁGGÁ
VÁLTOZTASD A GONDOLATAIDAT, MIHEZ KEZDENÉL?
MEGGAZDAGODNÁL? SZTÁR LENNÉL? SEGÍTENÉL MÁSOKNAK?
VAGY ELTAKARÍTANÁD A SZABADLÁBON LÉVŐ BŰNÖZŐKET?
MIÉRT IS NE, EGY GONDOLAT NEM HAGY SEMMILYEN
NYOMOT, NEM IGAZ?

A LILIAN SZERZŐJÉNEK ÚJ REGÉNYE!

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 4 2018.09.18. 22:01:31