GALAKTIKA

TASY • WEIRD (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

I-F I • F A N
SC

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JÚLIUS

376
NAPELEMES VONAT
AZ ÉDEN KERESÉSE
HŰST MÁSHONNAN

+
VARGA L.
ROGER
ZIEGLER
BURNS
ZSURAVLJOVA Előfize
tőknek
SILVER CSAK
1200 Ft
!
A. T.
Greenblatt
21376

GEORGE BERNARD
Shaw
243018
770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA
B1-B4.indd 1 2021. 06. 25. 0:24:28
 ALEXIS HENDERSON ELSŐ REGÉNYE
EGYSZERRE MEGRENDÍTŐ DISZTÓPIA
ÉS BORZONGATÓAN IZGALMAS
IFJÚSÁGI FANTASY

RENDELD MEG ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU

B1-B4.indd 2 2021. 06. 25. 0:24:31

 GALAKTIKA
2021. július

Az első szó jogán

GALAKTIKA
W EI R D (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
N TA SY •
SC I- FI • FA

A Naprendszer külső övezetének felderítése a

hetvenes években kezdődött. A Voyager 1 és 2 WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JÚLIUS

376
megmutatta nekünk, mennyire érdekesek ezek NAPELEMES VONAT

a távoli világok. De a külső Naprendszer olyan AZ ÉDEN KERESÉSE

HŰST MÁSHONNAN
üresnek tűnt, a Plutóról is alig tudtunk valamit.
Valamikor a 80-as években néhány fiatal csil- +
VARGA L.
lagász lobbizni kezdett a NASA-nál azért, hogy ROGER
űrszondát indítsanak az akkor még kilencedik ZIEGLER
BURNS
bolygóhoz. A társaság Pluto Undergroundnak ZSURAVLJOVA Előfize
nevezte magát. SILVER
t
CSAőKknek
A bolygókutatási programokért felelős veze- 12 00 Ft!
tőnek tetszett az ötlet. A csoportnak ki kellett A. T.
dolgozni az ötletet és a terveket, hogy beválhat-e Greenblatt
a misszió. Minden évben felmerült valami, ami

21376
GEORGE BERNARD
akadályozta a küldetést, amire megoldást kel-
Shaw

243018
lett találni. Többen ajánlották nekik, hogy fe-

770133
9
lejtsék már el az egészet. A FANTASZTIKUM LEGJAVA
1992-ben újabb lökést kapott a projekt, két
csillagász felfedezte a „15760 Albion”-t, az első Kuiper-övi objektumot. Kiderült, ez a régió sem
üres, azóta égitestek ezreit fedezték fel. Milliárd számra nyüzsögnek ott, ezek közül csupán a
legnagyobb a Pluto.
A NASA végül elfogadta a tervet a Pluto és a Kuiper-öv felderítésére, de a küldetésre az űrhi-
vatal versenyt hirdetett, amire öt csapat jelentkezett. Az Underground volt a Dávid a Góliátok
között, akik 300 nap alatt állítottak össze egy telefonkönyv méretű projektet. 2001-ben mégis
ők nyertek.
Ötévi építés és többszöri halasztás után 2006. január 19-én indították el a New Horizons űr-
szondát. Egy évvel később minden idők legszebb képeit készítette a Jupiterről, majd újabb nyolc
év utazás után elkészítette híres fotóit a Plutóról. A New Horizons ma is működik, a projekt
tovább fut.
A Pluto Underground végzős csillagászhallgatói ma ősz hajú, nyugdíj közelében járó embe-
rek. Az űrkutatás nem a türelmetlen embereknek való.

Kovács „Tücsi” Mihály

tudományos szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2021. 06. 25. 0:29:06

 GALAKTIKA XLI. évfolyam, 376. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta, Fehér Katalin
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Szabó Lívia
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Ilya Ozornin (Oroszország) munkája:

ozornin.artstation.com

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
82
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print • www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon
a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink: poty

38

004-005-tartalom.indd 4 2021. 06. 25. 0:28:54

 GALAKTIKA
2021. július

18

48 98
novellák cikkek
6 A. T. Greenblatt: Üdvözlöm a családot 18 Az Éden keresése
22 Varga L. László: Elhárítás 38 Zöld jövő
40 Frank Roger: Ugrás 48 Filmajánló
50 E. M. Marthacharles: Quéiijja 60 Szférák zenéje
62 Stephen L. Burns: Marad! 82 Intelligens dizájn
83 Valentyina Zsuravljova: Négy márvány kiselefánt 88 Obszervatórium
91 Johhny Silver: Az Aratás Napja 88 Kapcsolatfelvétel
106 George Bernard Shaw: Futball az égbolton: 98 Kő kövön
az új játék
100 Képregény a Galaktikában

Galaktika XL
115 Jerzy Żuławski: A régi Föld (befejező rész)
174 Zsoldos Endre: Lengyel fantasztikus elbeszélések magyarul II.
177 Kurd Lasswitz: A létezés nullpontja

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2021. 06. 25. 0:28:55

 GALAKTIKA
2021. július
Déli-óceán
Az Óceánok Világnapján a National Geo­
graphic óceánként ismerte el az Antarktiszt
körülvevő vizeket, vagyis mostantól hivatalo­
san a Déli-óceánt.
Ez komoly áttörés egy évtizedek óta folyó
vitában. Nincs olyan, világot átfogó szerve­
zet, amely egy ilyen kérdésben egyértelműen
dönthetne. A NOAA, az amerikai Nemzeti
Óceán- és Légkörkutatási Hivatal idén feb­
ruárban ismerte el hivatalosan a Déli-óceánt.
Erre reflektált a National Geographic Társa­
ság, amely a világ egyik legnagyobb nonpro­
fit, tudománnyal és oktatással foglalkozó ala­
pítványa. Állásfoglalása egy-egy kérdésben
alapjaiban meghatározó.
Régóta folyik tudományos vita arról, hogy
az Antarktisz körüli vizek minek számítanak.
Egyszerűen az óceánok hideg nyúlványai,
vagy rendelkeznek-e olyan sajátos tulajdon­
ságokkal, hogy jár nekik a saját név.
A kérdés azért is nehéz, mert az óceá­
nokat az őket körülvevő kontinensek de­
finiálják. Így kapott nemrégiben óceáni
rangot az Északi-tenger, pontosabban már
Északi-óceán. A Déli-óceánt azonban az
áramlatok határozzák meg, egészen pon­
tosan az antarktiszi áramlás, ami a szél
által hajtva teljesen körbefutja a Déli-
sarkvidéket. Ezen belül a víz kevésbé sós,
és hidegebb.
6
006-017-greenblatt.indd 6
K
EZDEM MEGBÁNNI az életben
hozott döntéseimet, Saul. Egyéb­
ként helló a galaxis túlsó végéből!
És még egyébként: meglepe­
tés! Tudom, nem erre gondoltál, amikor azt N
mondtad, „Majd jelentkezz, Hazel!”, de ez a
bolygó nem igazán idézi meg a levélírás mú­
zsáját. A szélsőségesen hosszú hangüzenetek
múzsáját viszont…
Szóval. Akarod tudni, milyen ez a világ? TH
S
Sziklás, üres, sivár minden irányban, kivéve
egyet. Az ég olyan viharos és zöld, hogy úgy
néz ki, mintha egy algával teli tó alján baktat­
nék. Ez a 85 millió dolláros űrruha van köz­
tem és a külvilág között, de esküszöm, meg­
fulladok az atmoszférában. Ezenkívül 900
méterre járok onnan, ahol lennem kéne, és
semmilyen felszerelés nincs, ami odajuttatna,
a két lábamat leszámítva.
Szóval itt vagyok. Sétálok.
Bocsánat, hogy ezt teszem veled, Saul, de ha
nem beszélek valakivel – na jó, nem akadok ki
valakinek –, nem fogok eljutni a Könyvtárba.
És a jó fenébe is, nem fogok egy ilyen üzenetet
visszaküldeni a fiúknak a programban. Leg­
alább te nem fogsz emiatt kevesebbre tartani.
Te tudod, hogy nálam az érzelmi összeomlás
része a folyamatnak.
850 méter. Hallgatnom kellett volna rád,
Saul.
És igen, tudom, hogy ez milyen klisésnek
hangzik. Voltam elég vacsorabulin és hal­
lottam elég vacsorabulis történetet, különö­
sen, amikor az emberek meghallották, hogy
valószínűleg én vagyok minden idők utolsó
asztronautája. Most legalább nagyszerű ki­
fogással tudom elutasítani a meghívásokat.
„Nagyon szerettem volna menni, de jelenleg
harminckét és fél fényévnyire vagyok a Föld­
től. Üdvözlöm a családot!”
Persze csak hat hónappal később kapják
meg az üzenetet.
2021. 06. 25. 0:28:41

BUovella LA-
NdE
íjas n
RE
ODO
THE GEON-
R kdíjra
STU
emlé vella no
jelölt
Üdvözlöm a
családot
Hű, ez lehangoló. Látod, ezért mondtam a fic­
kóknak a kutató­fejlesztő osztályon, hogy ne ad­
janak túl sok tényt meg adatot, de mind kocka,
tudod? Nem tudják megállni. A legjobb szándé­
kuk ellenére épp csak kibuknak belőlük néha.
És nem mintha én el tudnám felejteni.
750 méter.
A jó hír az, hogy tényleg látom a Könyvtá­
rat. Szóval ha itt, 742 méternyire a bejárattól
halok meg, abban a tudatban tehetem, hogy
én voltam az első ember, aki saját szemével,
személyesen láthatta ezt a hatalmas informá­
ciós infrastruktúrát.
Jó isten! Lehet, hogy tényleg itt halok meg,
Saul. Nem mintha a gondolat nem futott vol­
na át az agyamon korábban, de a lehetőség
sokkal kézzelfoghatóbbá válik, amikor épp
egy barátságtalan, idegen tájon sétálsz.
És egyébként a menő űrruhám aggasztó
hangokat ad. Nem hiszem, hogy úgy kellene
zörögnie, mintha zihálna.
Üdvözlöm a családot
Üdvözlöm a
családot 006-017-greenblatt.indd 7
GALAKTIKA
2021. július
A Föld utolsó űrhajósa a
történelem legfontosabb
küldetésére vállalkozik, de
vajon kész-e megfizetni
annak teljes árát?
A. T. Greenblatt
675 méter. Istenem, Saul, nagyon remélem,
hogy ez a küldetés megéri.
Meséltem már neked a Könyvtárról? Nem,
még nem, ugye? Pedig, ha minden igaz, már
évek óta beszélek róla. Hát tudd meg, hogy
nem olyan, mint amire számítottam. Ami
tiszta hülyeség, mert egy idegen épületnek
idegennek kell kinéznie, és nem kastélynak
vagy templomnak, tornyokkal meg minden­
nel. Pofa be, Saul! (Tudom, hogy nevetsz,
vagy legalábbis nevetni fogsz ezen hat hó­
nap múlva.) Nem bánom, hogy olyan sok
fantasytörténetet olvastam gyerekkorunk­
ban. Csak azt bánom, hogy nem olvastam
többet.
De azt akartad tudni, hogy néz ki a Könyv­
tár. Hát, másztam már meg hegyeket, amik
hangyabolynak tűnnének e mellett az épü­
let mellett. És hegynek is néz ki. Egy ronda,
formátlan hegynek, tele furcsa ablakokkal
és kiugró falakkal. Fényes és sima bizonyos
7
2021. 06. 25. 0:28:44
 GALAKTIKA
2021. július
szögekből, és durva meg unalmas másokból.
A hideg futkos tőle a hátamon.
Ami nem igazán meglepő. Ez egy idegen
világ, idegen építészete tele van idegen és nem
annyira idegen tudással, ami csak arra vár,
hogy megismerjék. Több információ, mint
amit a csillogó szemű Homo sapiens valaha is
megtudni remélhetett.
500 méter.
Saul, kezdek aggódni a ruhám miatt. A bal
karom már nem hajlik könyöknél. Nem mint­
ha szükségem lenne a bal karomra a járáshoz,
de egy kicsit nyugtalanító, olyan pánikkeltő
módon. Istenem, minden sokkal könnyebb
volt, amikor csak annyit kellett tennem, hogy
a Könyvtárosok technológiájára hagyatko­
zom az idejutásom érdekében. Most viszont
az emberiség saját, megkérdőjelezhető ké­
pességeire kell támaszkodnom, hogy ezen
az utolsó kilométeren végigvigyen. De ezek
a Könyvtárosok belépési szabályai. „El kell
juttassák a képviselőjüket biztonságosan a
bejáratig a legkönyörtelenebb körülmények
között.” Hát kiderült, hogy ez a rendkívül
drága szkafanderemen kívüli abszurdan ma­
gas légnyomást, maró hatású gázokat, vad hő­
mérséklet-ingadozásokat jelent a fényes és az
árnyékos területek között, ésatöbbi, ésatöbbi.
Ja, és a talaj pont annyira sziklás, hogy meg­
lepetés legyen minden egyes lépés.
Nem akarok arra gondolni, mi lesz, ha el­
esek. Nem is gondolhatok rá. Nem jártam fizi­
ka szakra eddig, nem most akarom elkezdeni.
350 méter.
Mármint ismertem a veszélyeket, amikor
jelentkeztem. Tudtam, hogy ez lesz az út leg­
nehezebb része. (Úgy értem, hogy is ne lenne
az? A Könyvtárosok pár hónap alatt rájöttek,
hogy kell fényéveket utazni. És az még csak a
kezdet volt.) De nem akadt nálam jobb jelent­
kező a munkára, nekem meg tennem kellett
valamit, Saul. Tudom, hogy másként gondo­
8 Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 8
lod, de én nem mondtam le az emberiségről.
Ez nem menekülés.
Bárcsak tudnék futni, mert most úgy tű­
nik, finom porréteg gyűlik a ruhám belsejé­
ben. Te jó isten!
250 méter.
Pofa be, Saul! Szinte hallom, ahogy az
idősebbtestvér-hangodon mondod nekem:
„Nem baj, ha kiborulsz, Hazel, csak ne pont
most”, mint amikor gyerekek voltunk. És iga­
zad van, nem akadhatok ki, mert a legros�­
szabb dolog, ami történhet, mármint a halált
leszámítva, egy asztmaroham a portól. Csak
meg kell nyugodjak; összpontosítani és to­
vább haladni.
175 méter.
Az űrruhámmal határozottan valami baj
van. A porréteg benne „minimális”-ról „sű­
rű”-re növekedett, és fogalmam sincs, melyik
berendezésen keresztül lélegzem.
Csak semmi pánik, Hazel!
Csak semmi pánik, csak semmi pánik,
csak semmi pánik.
Nem pánikolhatok. Elképzelem a fejlesztő
kockákat, amikor elmesélem majd nekik. Tel­
jesen ki fognak akadni, amikor meghallják,
hogy a drága kis modelljük nem működött
olyan jól, mint tervezték. Remek, bosszúálló le­
vegő után kapkodás. Mert ez lesz, ha a legjobb
jelölted a melóra egy asztmás antropológus.
100 méter.
Oké, már majdnem ott vagyok. Már látom
az ajtót. Ennek a vacak, űrruhának nevezett
szánalmas kifogásnak már csak pár percig
kell kitartania. Tovább kell menjek. Hama­
rosan biztonságban leszek odabent, és újra
találkozhatok a csodálatos, csodálatos inha­
látorommal.
75 méter.
Hát, remélem, beengednek.
Szóval… a következő a helyzet, Saul.
A  Könyvtárosok sosem garantálták, hogy
2021. 06. 25. 0:28:44

beengednek. Azt mondták, azoktól a Könyv­
tárosoktól függ, akik a Könyvtárban élnek.
(Úgy tűnik, ők egy különböző szekta a felfe­
dező Könyvtárosoktól, akikkel találkoztam
és utaztam, és hát a két szekta nem mindig
ért egyet.) De a felfedezők elhoztak idáig, ez
csak számít valamit, nem igaz?
Na most, ennek a hülye ruhának ki kellett
volna bírnia egy sétát a Könyvtárba és vissza
a hajóhoz, ha szükség lenne rá. Úgy néz ki, a
biztonsági hálóm nem sok mindent bír.
25 méter.
Sajnálom is, hogy nem mondtam el mind­
ezt, mielőtt elindultam, meg nem is sajnálom.
A tudás, amit potenciálisan megszerezhetek
itt, megéri a kockázatot. Annak a 85 millió­
nak minden centjét megéri, és ha itt, a lépcső­
kön halok meg, hát, az szívás. De oké, végül is
megpróbáltuk.
10 méter.
Nem sajnálom, Saul. Csak félek.
A Könyvtárosok remélhetőleg beenged­
nek, de ha nem kapsz újabb üzenetet tőlem,
tudod, mi történhetett. Üdvözlöm a családot.
Oké. Na lássuk.
Voltál már szerelmes, Saul?
Igen, tudom, hogy szereted Huangot. Lát­
tam, ahogy nézel rá és ahogy ő néz rád. De
emlékszel arra a pillanatra, amikor előszőr
néztél úgy rá, és azt gondoltad, „Te jó ég! Ő az.
Végre megtaláltam.”
Igen. A Könyvtár, Saul, csodálatos.
És… nehéz leírni. Olyan, mint a külseje.
Változik, attól függően, honnan nézed.
Amikor elhagytam a fertőtlenítő kamrát
(legalábbis azt hiszem, az volt!), beléptem a
halványan megvilágított és csendes nagy­
terembe. A Könyvtár Könyvtárosai – akik,
mint később megtudtam jobban szeretik, ha
Levéltárosoknak hívják őket, mert ők nem
a Könyvtárosok, akik az univerzumban ka­
Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 9
GALAKTIKA
2021. július
landoznak – szerteszét nyüzsögtek a hatal­
mas csarnokban. Hasonlítottak a felfedező
Könyvtárosokra, akikkel a Földön találkoz­
tunk; magas, nyurga, humanoidszerű testek.
De mindegyikük hosszú, csillámló szakállt
viselt, amit a felfedező Könyvtárosok nem (le­
het, hogy ők nem is tudtak szakállat növesz­
teni?). Arcszőrzetük egészen szélesedő, tízujjú
lábukig ért le.
A terem meglepően üres volt, leszámítva
az építményeket a közepén, amikről nem tud­
tam eldönteni, műtárgyak-e vagy bútorok.
Mint az egyetemi könyvtárakban otthon.
Épp csak kezdtem könnyebben lélegezni,
az inhalátorom végre használt a pokoli séta
után, amikor a fény megváltozott, és hirte­
len egy óriási, páfrányszerű valami mellett
álltam, aminek furcsa komlóillata volt, és
fénylő lila színe. A levegő nevetségesen párás
lett, és a terem megtelt valamikkel, amikről
csak feltételezni tudtam, hogy növények. Még
a Könyvtárosok – mármint a Levéltárosok –
is megváltoztak. Most négy lábuk volt és két
kezük, testüket buja, fehér szőr borította.
Kinyújtottam a kezem, és megérintettem az
egyik páfrányt mellettem, olyan volt, mintha
egy tüskés szappanbuborékot érintenék, amit
nem vártam. Ahogy azt sem, hogy kinyúljon
és viszonozza az érintést a homlokomon.
Azt hiszem, káromkodtam. Nem vagyok
benne biztos, mert megint minden megvál­
tozott. Hirtelen egy befagyott óceánon állva
vacogtam, aminek jégtáblái mintha sarki
fényt ejtettek volna foglyul. A levegő szinte
orrvérzésig száraz volt, rozsdaszagú, és a jég
alatt halványan dolgokat láttam mozogni.
A Levéltárosok kerekek és átlátszóak lettek,
egyméternyire a levegőben lebegtek.
És a terem tovább változott. Ijesztő volt…
és egészen elképesztő, Saul.
Szóval ott álltam, tátottam a szám, mint
egy idióta, egyszerre féltem megmozdulni és
9
2021. 06. 25. 0:28:44
 GALAKTIKA
2021. július
le voltam döbbenve, ahogy megpróbáltam
mindent befogadni. Leesett állú hülyeségem­
ben túl sokáig tartott, amíg rájöttem, hogy
két dolog nem változik. Először is, a Levéltá­
rosok mindig megtartották gumiszerű folyé­
konyságukat és a szakállukat. És azok a kis
fények sem mozogtak.
Francba, nem jól mesélem ezt az egészet.
Elfelejtettem megemlíteni a fényeket. Több
ezer volt belőlük, apró csillagokként, látszólag
véletlenszerűen szétszórva sodródtak, lebeg­
tek a helyiség légterében. Szerintem miat­
tuk változott meg minden, mert amikor egy
Levéltáros odament, és megérintett egyet a
hosszú szakállával, bumm! – új környezet.
Idesüss: amikor végre összeszedtem a bá­
torságom, és megkérdeztem egy arra járó Le­
véltárost, mik azok a fények, azt válaszolták:
„Minden ismert naprendszerről megéri tudni
valamit.”
Azt mondanám, meghaltam és egy jobb
helyre jutottam, de csak azzal, hogy ideértem,
már elhasználtam a szörnyű klisék rám eső
adagját.
Ja, várjál, ez nem igaz. Még mindig van egy
borzasztó hátra.
Ott álltam a teremben egy darabig, hos�­
szabb ideig, mint kellene, de az igazság az,
hogy megpróbáltam felbátorodni, és bemutat­
kozni a Főlevéltárosnak. De aztán nem kellett,
mert odajött, és üdvözölt. Az egyik legidegőr­
lőbb beszélgetés volt, amit valaha folytattam.
Az inhalátorom szteroidjai és a tiszta, nyers
szorongás között a kezem a Richter-skála sze­
rinti kilences fokozaton remegett.
Tudod, Saul, a Levéltárosokkal nem szabad
szórakozni. Komolyan. Ne mondj nekik ellent,
ne emeld fel a hangod, légy fájdalmasan tisz­
telettudó. Lehet, hogy puhányoknak tűnnek,
de atomjaidra tudnak kapni, beraknak egy
memóriatabletbe, és a hitetlenkedő seggedet
eltárolják egy polcon, ahol az összes unalmas
10 Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 10
információt tartják, ami senkit sem érdekel. És
közben meghagynak érző lénynek.
Vagy legalábbis eléggé érzőnek. Remélem.
Szerencsére az interjú elég rövid volt.
A Főlevéltáros eléggé alkalmasnak talált, azt
hiszem, és adott egy nagyon, nagyon limitált
hozzáférést a Könyvtárhoz. Amikor odave­
zettek a mi naprendszerünkről szóló szek­
cióhoz, bárcsak ott lettél volna, Saul, hogy
lefényképezhesd az arcomat abban a pillanat­
ban. Biztos vagyok benne, hogy „megfizethe­
tetlen” kategóriásnak minősült volna. Mert
ez a szoba akkora volt, hogy egy kisebb város
belefért volna.
És ezt kapd ki, a Leváltáros sajnálkozását
fejezte ki. „Csak nemrégiben kezdtünk tanul­
mányozni titeket, és gondoltuk, hogy kuta­
tásainkat inkább fizikai formában szeretnéd
látni – mondták. – Remélhetőleg megtalá­
lod, amire szükséged van, csekély gyűjtemé­
nyünkben.”
Csakhogy, ezt hallgasd meg: valószínűleg
több információjuk van rólunk, mint nekünk
magunkról.
Sőt, számítok rá.
Minden olyan különös itt, Saul. A fény túl
színtelen, és a levegőnek furcsa íze van. A fa­
lak és a polcok mintha meghajolnának kicsit.
Minden új, és milyen idegen!
Csodálatos.
A Levéltárosok a tengeri korallokról szóló
szekció egyik sarkában rendeztek be nekem
valamit, ami nem sokban különbözik egy mű­
teremlakástól. Van benne folyóvíz és mester­
séges napfény, és mind a 11 évad a M*A*S*H
sorozatból egy tévében, ami mintha az 1980-
as évekből került volna ide. Kidolgoztam egy
elméletet, hogy a lakhelyem egy ifjú Levéltá­
ros diplomamunkájának része lehet, de való­
színűleg csak a saját kultúránkat próbálom
kivetíteni rájuk. Másrészről viszont, ha már a
2021. 06. 25. 0:28:44
 GALAKTIKA
2021. július

80-as éveket választották, sokkal rosszabbul

is járhattam volna, mint a M*A*S*H-sel.
Pár hét múlva biztosan borzasztó hon­ FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI V. É VFO LYAM , 07. SZ ÁM 2021. j úl i us 490 FT / 8, 60 RO N

vágyam lesz, és még hosszabb, lehet, még w w w. fi l mvi l ag. h u

inkább csapongó üzeneteket fogok küldeni

neked, melyekben megkérdőjelezem életem
minden egyes döntését, ami eddig a pon­
tig vezetett. De most még eléggé felszaba­ A harag napja
dító érzés a Könyvtárban lenni. Mármint BUÑUEL SZÜRREÁL
DÁRDAY-NAPLÓ
olyan hívjuk-fel-a-nagytesóm-mert-az-új- MONTE HELLMAN

műteremlakásom-annyira-csendes módon.
Ó! Ma megkaptam az első üzenetedet. Em­
lékszel arra, amit hat hónappal ezelőtt vettél
fel, körülbelül három nappal azután, hogy
én elmentem? Tudtam, hogy mérges leszel,
de hűha, Saul! Egy hátbaszúró, idegenimádó,
fulladozó, haszontalan gyáva nyúl? Három
napod volt kitalálni valamit, és ez volt a leg­ 21007 CIRKO
MOZI-JEGY

jobb, ami sikerült? 50%

Magnus von Horn: Sweat – Mozinet
9 770428 387007
20009

Tudom, hogy nem gondoltad komolyan. 9 770428 387007

A mélyben fortyogó társadalmi indulatok

Tudom, hogy csak félig vagy mérges rám, fé­
lig a haldokló bolygónkra, félig pedig, hát…
Kaptam egy üzenetet Huangtól is. Beszélt
a minapi vetéléséről. Nagyon sajnálom, Saul.
Egy nap majd ti ketten lesztek a világ legjobb
szülői. Ebben erősebben hiszek, mint a nem­
zetközi újraerdősítő projektedben, ami szin­
tén határozottan működni fog.
És értem, miért gondolod, hogy elhagylak
téged és a Földet egy steril, biztos könyvtá­
rért, de ide kellett jönnöm. Van egy működő­
képes elméletem a Könyvtárosokról. Akarod
hallani? Kár, akkor is elmondom.
Tudod, minél több időt töltök velük, annál
inkább meg vagyok róla győződve, hogy a
Könyvtárosok elpusztíthattak volna bennün­
ket, ha akarnak. De nem tették. Sőt, hihetet­
len energiát fektettek abba, hogy tanulmá­
nyozzanak minket és a megfelelő emberekkel
vegyék fel a kapcsolatot. És azoknak az embe­
reknek pont a megfelelő kérdéseket tették fel,
mint például: „Sikerült megmentenünk az in­
Üdvözlöm a családot
filmjei, Lynd Ward képregényei a nagy világ-
válságról, Monte Hellman titkos öröksége,
Buñuel démonai. A júliusi Filmvilág átjáró az
alternatív valóságba.
formációkat, mielőtt ez az egyetemi könyvtár
leégett vagy ezt az adatközpontot elárasztotta
a víz. Szeretnék visszaszerezni?” Kérdések,
amik meggyőztek minket, hogy rakjuk össze
ezt a küldetést.
És amik miatt én azt gondolom, hogy segí­
teni akarnak nekünk.
Tudom, hogy most forgatod a szemedet,
Saul. Mondtam már neked, hogy úgy nézel ki,
mint egy szeszélyes tinédzser, amikor ezt csi­
nálod? Ja, igen, mondtam. De hallgass végig,
valami fontosat akarok elmesélni.
Kérlek.
Emlékszel az első nagy vitánkra a külde­
téssel kapcsolatban? Azt mondtad, aki egy
környezetvédelmi katasztrófa közepén jön
a Földre, abban nem lehet megbízni. Egyet­
11

006-017-greenblatt.indd 11 2021. 06. 25. 0:28:45

 GALAKTIKA
2021. július
értek. Kivéve, hogy az első Könyvtáros, aki­
vel találkoztam, elmondta, hogy a Könyvtár
egyfajta világítótoronynak épült az értelmes
lények számára az univerzumban. Egy hely­
nek, ahová kutatók mehetnek, és tanulhatnak
elveszett felfedezésekről. És a múlt hibáiról.
Szinte hallom, ahogy azt mondod: „És
elég naiv voltál ahhoz, hogy vakon meg­
bízz bennük, Hazel?”. Nem, Saul, nem.
Mielőtt kiválasztottak erre az őrült kül­
detésre, én csak azért voltam ott, hogy a
kapcsolatfelvétel simán menjen – a meg­
maradt kevés antropológus egyikeként,
aki tapasztalattal rendelkezett gyökeresen
eltérő kultúrák interakciója terén. Abszolút
nem érdekelt, hogy asztronauta legyek; az
űrutazás nekem mindig kockázatosnak és
kényelmetlennek tűnt. De a Könyvtároso­
kat lenyűgözte az elkötelezettségem a kul­
túrák megőrzése iránt. Az űrprogramot a
nevetségesen jó memóriám nyűgözte le. És
lassan meggyőztek róla, hogy ha én nem
megyek, valaki más megbotlik, és a „teljes
társadalmi összeomlás”-t hozzátehetjük az
emberiség problémáihoz a „környezetvé­
delmi katasztrófa” mellé.
Tudod, Saul, olyan sok mindent látok a
Könyvtárban, amit nem mondok el neked.
A Könyvtárosok fejlett technikája letarolná a
mi alulfejlett társadalmunkat.
Ez persze nem fogta vissza az embere­
ket a kutatás-fejlesztésen, hogy újra és újra
elmondják: alapos jegyzeteket készítsek
mindenről, amit látok, és küldjem vissza az
információkat, suttyomban, persze. Azért
küldtek ide, hogy megszerezzek bármilyen
kutatási vagy történeti anyagot, ami segíthet
önmagunk megmentésében, de szerintem azt
remélik, megismerek néhány hasznos idegen
technológiát is. Nagy a kísértés, hogy vissza­
küldjek egy jelentést, amiben csak annyi áll:
„Bocs, kockák, az egész csak varázslat.”
12 Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 12
Nem, Saul, nem igazán. A hivatalos jelen­
téseim sokkal egyenesebbek és professzioná­
lisabbak lesznek. Tudod, dupla adag tény és
fele mennyiségű szarkazmus. De azt hiszem,
továbbra is küldözgetem neked ezeket az üze­
neteket, legalábbis egy darabig. Nem emiatt
„futottam el” otthonról.
Igazából ez csak egy jó kifogás volt arra,
hogy távol tartsam magam a chicagói közle­
kedéstől.
Csak viccelek. A tüzek miatt a Great Plain­
sen. Egy asztmás kutató csupán egy bizonyos
mennyiségű füstöt és hamut bír elviselni, mi­
előtt kihajózik.
Csak félig viccelek.
Egy egész listányi dolognak kell utánanéz­
zek az otthoni tudósok kedvéért, de most, azt
hiszem, lezárom a napot. Rápillantva a kö­
rülöttem lévő hihetetlen mennyiségű infor­
mációra rádöbbenek, hogy mennyi mindent
vesztettünk. Hogy a Könyvtárosok hogyan
tudták visszaszerezni mindezt, egy rejtély,
amit nem szándékozom megoldani, de remél­
hetőleg sikerült megmenteniük azt a kutatást,
amit keresek.
Említettem már, mennyire fontos része en­
nek a küldetésnek a remény?
Helló, Saul, eltévedtem. Nem, ez nem igaz, a
memóriám nem engedi, hogy eltévedjek, de
úgy képzelem, hogy ilyen érzés. A memória­
tabletek sorai egyformák, ha nem figyelsz a
Levéltárosok felirataira minden fordulónál.
Igazából nem tudom őket elolvasni, mert mi­
niatűr szobroknak néznek ki, de emlékszem
a kis különbségekre. A Levéltárosok voltak
olyan kedvesek, hogy adtak egy alap térképet
egy alapfordítással, hogy merre találom a dol­
gokat. De a Könyvtárosok szerinti alap és az
emberek szerinti alap nem ugyanaz.
Istenem, azt gondoltam, a kutatási irány
megtalálása a könnyű része lesz ennek az út­
2021. 06. 25. 0:28:45

nak, de talán sosem jutok ki az egysejtű orga­
nizmusok szekciójából. Szóval add át üdvöz­
letemet a családnak! Tudom, mire gondolsz.
Igen, tényleg. Arra gondolsz: „Akkor miért
nem jössz haza, Hazel, és segítesz nekem
ezekkel a palántákkal?”, mert már mióta is
folytatjuk ezt a vitát, tíz éve?
Nem, nem egészen. Kilenc éve, tíz hónapja
és huszonhét napja, azóta az első veszekedés
óta a vacsora fölött.
Igen, Saul. A memóriám néha a legros�­
szabb ellenségem.
Egyébként ma megkaptam a második
üzeneted. Bocsánatkérés elfogadva. De nem
jöhetek vissza, Saul. Épp csak elkezdtem az
információ-visszaszerzési projektemet. Jó pár
jó dolog pusztult el az utóbbi évtizedben.
Mint például dr. Ryu kutatása. Ha megta­
lálom. Ha itt van egyáltalán.
Istenem, ez egy depresszív üzenet. Hé,
itt egy menő dolog, amit ma tudtam meg.
A konyhaszekrények azt az ételt állítják elő,
amire gondolok, a huszonvalahány üres
könyv meg a nappaliban az lesz, amit olvas­
ni akarok. Tényleg olyan, mint a varázslat.
Minden, amire egy embernek szüksége van,
és minden könyv, amit csak egy lány akarhat.
Nem megyek haza, Saul.
Hát, eltelt egy hét, és bár még mindig nem
találtam meg dr. Ryu kutatásait, egy cso­
mó érdekes dologra leltem itt. Mint például
napenergia hajtotta járművek szabadalmaira
és működő koncepcióira, vagy légtisztító tu­
lajdonságú kukoricafajokról szóló tanulmá­
nyokra, amiknek kétszer annyi CO2 kell a fo­
toszintézishez. Annyi sok lehetőségünk volt,
hogy megállítsuk a dolgokat, mielőtt olyan
szörnyűvé váltak volna, Saul. És mi mind el­
packáztuk.
Komolyan, az információ gazdagsága itt
egészen észbontó. A Könyvtárosok az univer­
Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 13
GALAKTIKA
2021. július
zum legszervezettebb harácsolói. Megmentet­
tek mindent az útépítési projektektől kezdve a
ruhaipar csomagolási és hirdetési előírásaiig.
És ezt figyeld, minden alkalommal, amikor
aktiválok egy memóriatabletet, az információ
kivetítődik körém. Néha az egész folyosó át­
alakul, és szó szerint elveszek a munkámban.
Ezért telt el annyi idő az utolsó üzenetem óta.
Elnézést kérek emiatt, Saul.
Ne nevess, de tegnap az egész napot a
gyerekirodalmi szekcióban töltöttem. Itt is
életre keltek a történetek; növényekkel be­
futtatott házak, csokoládégyárak és szorgos
kis mozdonyok. Fantasztikus volt, Saul! És
egészen lehangoló. Mert ahogy ott ültem,
ezekkel a reményteli történetekkel körülvé­
ve, hirtelen belém vágott, hogy a te unokáid
talán már azt sem tudják majd, hogy ezek
a történetek léteznek. Igen, tudom, hogy
nem értesz egyet. De én egy tanult antro­
pológus vagyok, és általános pesszimista,
és félek.
Megérdeklődtem egy Levéltárostól, hogy
minden információjukat így tárolják-e. Meg­
kérdezték, megbántódom-e, ha kinevetnek,
és megmutatták a memóriatabletet, ami tar­
talmazza a Könyvtár összes tudását. Úgy egy
átlagos, puhafedeles szerelmes regény nagy­
ságú volt.
„Információink hozzáférhetetlenek lenné­
nek az ön számára másképpen” – tette hoz­
zá a Levéltáros. „A keresőmotorjaik vagy túl
kezdetlegesek vagy túl részrehajlóak.”
„De nem tartott sokáig felépíteni mindezt?”
„Nem” – mondták, de biztosan nem tűntem
meggyőzöttnek. „Varázslat” – tették hozzá.
Saul, szerintem az információtechnológus
idegen faj hallgatja ezeket a felvételeket. Szó­
val akármit csinálsz, ne válaszolj olyasmit,
amit nem szeretnél megőrizni az utókornak.
„Akkor miért ilyen nagy ez a Könyvtár?”
– kérdeztem.
13
2021. 06. 25. 0:28:45
 GALAKTIKA
2021. július
És most jön a sztorinak az a része, ami
tényleg lehangoló, Saul.
Elmondták nekem, hogy ez a bolygó, ez a
lakhatatlan hely, ami most csak egy pusztaság
és egy hatalmas Könyvtár, régen tele volt élet­
tel. Régen több milliárdnyi Könyvtáros élt itt.
Most már csak pár ezer van. Mielőtt az infor­
mációtechnológia legnagyobb mesterei lettek
az ismert univerzumban, a Könyvtárosok is
elpusztították a bolygójukat.
Az elsők, akikkel találkoztam, azt mondták,
hogy a Könyvtár egy világítótorony az értel­
mes élet számára a galaxisban, de most már
tudom, hogy nem csak egy jelzőtűz más fajok­
nak. A Könyvtár azért ilyen nagy, Saul, mert
a legtöbb Levéltáros és Könyvtáros is itt lakik.
Ők sem tudták megmenteni a bolygójukat.
Szinte hallom, ahogy megkérdezed, miért
jöttem ide, ha ilyen csökönyösen zordnak lá­
tom a jövőt, és hogy ez nem egy könnyű fel­
adat, testvérem, és azt próbálom elmondani
neked az én saját kis körkörös, csapongó mó­
domon, hogy…
Én…
Saul! Később folytatjuk! Azt hiszem, végre
megtaláltam dr. Ryu kutatásait!
Megvan, uramisten, úgy megkönnyebbül­
tem! Azért nem volt könnyű. Nem, Saul, nem
túlzok. Ne forgasd a szemedet!
Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy a
Levéltárosok megtartják érzőnek az informá­
cióikat? Hát, ő eléggé érző volt, Saul.
Amikor hozzáfértem a memóriatablethez,
a tudós maga jelent meg, olyan valóságosan
és élesen, hogy láttam az ősz tincseket a ha­
jában és a tiszta lakkot a körmein. Nem úgy
tűnt, mint aki örül nekem, ezt figyelmeztetés­
nek is vehettem volna, de túlságosan izgatott
voltam.
„Ön dr. Yumi Ryu?” – kérdeztem. (Az olva­
doztam pontosabb kifejezés volna.)
14 Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 14
„53 éves koromig” – felelte.
„Csodálatos! Nagyon örülök, hogy végre
találkozhatok önnel, dr. Ryu! Annyi min­
dent meg szeretnék kérdezni! Milyen érzés
a Könyvtárosok archívumában lenni? Nem,
várjon, tudna előbb az újraerdősítési kutatá­
sairól beszélni?”
Valami okból, Saul, a fecsegésemtől nem
enyhült meg.
„Miért?” – kérdezte gyanakodó arckife­
jezéssel.
„Hát, otthon nem túl jó a helyzet. A Csen­
des-óceán északi esőerdőinek nagy részét el­
pusztították a kiszáradás és az erdőtüzek. Az
ön eredeti kutatásai is odalettek a UBC-ről.”
Nem tűnt meglepettnek, csak szomo­rúnak.
„És hol a csapata, Ms…?”
„Hazel Smith. Csak én vagyok.”
Összeráncolta a homlokát, arcán tovább
nőtt a gyanakvás.
„Egyetlen asztronautát küldtek? Miért?”
„Erőforrások és finanszírozás. Mindkettő­
ből túl kevés van manapság.”
„Akkor miért magát?”
„Mert én is kutató vagyok, dr. Ryu, és cé­
lom, hogy megőrizzem az emberi társadal­
mat. És még azért, mert rendkívüli memó­
riám van, különösen az adatok és a részletek
tekintetében, és nincs szükségem akkumu­
látorra.”
Ryu felhúzta a szemöldökét. Körülbelül
egy szerelmesregény nagyságú memóriatablet
jelent meg a kezében a semmiből. Meredten
bámulta.
„Mit csinál?” – kérdeztem, mert nem volt
jó érzésem ettől.
„A cikkeit olvasom, a tudományosakat és a
többit. A Könyvtár részének lenni, Ms., elné­
zést, dr. Smith, azt jelenti, hogy én is rá tudok
nézni anyagokra.”
Egyből tudtam, hogy fog lemenni ez a be­
szélgetés. Olyan lesz, mint azok a szörnyű
2021. 06. 25. 0:28:45

vacsorapartik, amik kellemetlen csönddel zá­
rultak, mikor emberek megkérdezték, miért
nincs még gyerekem. De nem volt mit tenni,
leszámítva, hogy próbáltam nem rágni a kör­
mömet. Az egész emberi kultúrában nincs
semmi kellemetlenebb, mint állni és várni,
amíg valaki végigolvassa a munkásságodat.
De ha valamit tanított nekem az antropo­
lógia, Saul, az az, hogy az emberi lények min­
dig meg tudnak lepni.
„Hű! – mondta dr. Ryu, és a tablet eltűnt a
kezéből. – Lehangolóak az ön nézetei az em­
beri természetről.”
Sose szerettem ezt a beszélgetést, így
hát zsebre tettem a kezemet, és csak annyit
mondtam:
„A történelemből indultam ki.”
Dr. Ryu bólintott.
„Ha ez ér valamit, egyetértek.”
Ledöbbentem, Saul.
„Akkor mesél nekem a kutatásáról?”
Ryu rám nézett, olyan kritikus szemmel,
amit csak azok tudnak produkálni, akik túl
sok időt töltenek laborokban részletek anali­
zálásával.
„Nem” – mondta.
Nem. Tényleg ezt mondta. Miután har­
minckét és fél millió fényévet utaztam egy
ilyen kutatási anyagért. Nem hazudok, Saul,
egy rövid másodpercig azon gondolkodtam,
hogy széttöröm a memóriatabletet.
„Komolyan beszél?” – kérdeztem.
„Igen, dr. Smith. Professzionális karrie­
rem nagy részét a politikusokkal, nagyvál­
lalatokkal, ingatlanfejlesztőkkel és gazdál­
kodókkal való küzdelem töltötte ki. Vagy
bárkivel, akinek nem tetszett az ötlet, hogy
feladja a földjét, és visszaadja az erdőknek,
hogy megpróbáljuk csökkenteni a sérülést,
amit okoztunk. Meg sem tudom számolni,
hányszor próbálták emberek elpusztítani ez
a kutatást.”
Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 15
GALAKTIKA
2021. július
„Én nem azért vagyok itt, hogy bármit is
elpusztítsak, dr. Ryu. Túl sok mindent adtam
fel ahhoz.”
„És mit adott fel, dr. Smith?”
„A Földet. Mindenkit, akit ismertem és
szerettem. Az életemet kockáztattam ezért az
információért!” – mondtam. Visszatekintve,
egy kicsi túl védekezőn.
„Nem, ez menekülés – felelte. Igen, tényleg
ezt mondta, Saul. – Miért van itt valójában?”
Felsóhajtottam, és a klasszikus mondato­
dat használtam.
„Mert a reményünk a jövőért hajt minket
előre.”
„És ön miben reménykedik, dr. Smith?
Mert az, amit olvastam öntől, nem fest túl re­
ményteljes képet.”
Nem tudtam mit tenni. Így hát elmondtam
neki, Saul. Mindent, amit neked is próbáltam
elmondani.
Nincs sok meghatározó pillanat az életem­
ben. Azt hiszem, a legtöbb utólag visszanézve
csak klisé. Szóval talán ez is az, de emlékszel
arra a nyárra, tíz évvel ezelőtt, amikor min­
den égett? Igen, nehéz elfelejteni.
Épp megszereztem az első egyetemi dip­
lomámat, amikor az erdőtüzek Washington
északi részén tomboltak, és volt egy ösvény,
ami felvitt a hegyre, de még biztonságos tá­
volságra, ahonnan szemtanúja lehettél a tör­
ténelem legrémesebb tüzeinek. Csak egyórá­
nyi útra a kampusztól. Frusztrációt éreztem,
és félelmet, de kíváncsiságot is. Szóval azt
gondoltam, a fenébe is, hát legyen.
Magammal vittem ezt a srácot. Nem, so­
sem találkoztál vele, Saul.
Együtt sétáltunk fel a hegyre, bár a hamu
szörnyen csúszott.
Nem szerelem volt, és ezt mindketten
tudtuk. Csupán egyike annak a sok-sok sza­
bálynak, amit megszegtem azon a nyáron. De
15
2021. 06. 25. 0:28:45
 GALAKTIKA
2021. július
tetszett nekem, és én is tetszettem neki. És ab­
ban a pillanatban ez elég volt. Épp elég. A vi­
lág lángokban állt, és ott, akkor hálás voltam
azért, hogy van valaki, aki felmászik velem
egy hegyre, megnézni a világvégét.
A halandóság vakmerővé tesz néha, Saul.
Végül a füst olyan sűrű lett, hogy az aszt­
mám nem bírta már. A srác gyakorlatilag a
karjában hozott le.
Két hónappal később hazamentünk Colo­
radóba, ahol még maradt pár fa, és azt az őszt
zokogva és zihálva töltöttem. Amit rögtön
megmagyarázott, mikor csináltam egy ter­
hességi tesztet.
Választottam. És nem bántam azt a válasz­
tást, Saul. Kivéve három nappal, tizennyolc
órával és tizenkét perccel később, mikor fel­
hívtál, és az első gyereketekről beszéltél, aki
mégsem fog megszületni.
Sajnálom, hogy nem mondtam el koráb­
ban, Saul. De nem is sajnálom. Huszonhárom
éves voltam, és bár szó szerint vissza tudtam
idézni tankönyveket, folyamatosan elvesz­
tettem a kulcsaimat és elfelejtettem enni. És
az után a nyár után nehéz volt magamnak
jövőt látni, és még nehezebb egy gyereknek.
Tudom, hogy csalódtál bennem, mert azt
hiszed, semmilyen lehetőséget nem szabad
elvesztegetni. Azt gondolod, hogy minden
életnek, még a csótányoknak is a fészerben,
adni kell esélyt. Te mindig hittél a jövőben a
Földön, Saul. Ahol én hamut láttam, te termé­
keny földet.
Ezt mondtam el dr. Ryunak. Mindent el­
mondtam rólad és Huangról meg a te megin­
gathatatlan kitartásodról és reményedről. Azt
hiszem, rokon lelket látott benned, és talán
a pont megfelelő mértékű makacsságot. Így
hát beleegyezett, hogy megossza a kutatását
veled. Le fogunk írni egy keveset mindennap.
A  memóriatabletje átalakítja a Könyvtár fo­
lyosóit virágzó erdőkké. Igazán szép.
16 Üdvözlöm a családot
006-017-greenblatt.indd 16
Tekintsd ezt a neked szánt ajándékom első
felének, Saul, mert rohadtul nem fogok bocsá­
natot kérni a döntésekért, amik ide juttattak.
A második fele az egyik előnye annak, ha
az ember lesz az utolsó asztronauta: nevet­
séges nagyságú fizetést kap a kormánytól.
Hát, igazából életbiztosítási kifizetést, mert
jó sokáig itt leszek majd. Remélhetőleg nem
örökké, de nagyon sok elveszett informá­
ciót találtam, és úgy tűnik, a Levéltárosok
hozzá vannak szokva a tartósan maradó
vendégekhez.
Mondtam, hogy lesz még egy utolsó, ször­
nyű klisé, és ez a legrosszabb mind közül. Az,
amelyikben az asztronauta sosem tér haza.
Saul, szeretném, ha arra használnád azt a
pénzt, hogy megteremtsd a családot, amit te
és Huang mindig is akartatok.
Őszintén szólva én nem vagyok benne
biztos, hogy megmenthetjük a Földet, de te
igen, és részemről ez így rendben van. Így hát
tovább kutatok, és hazaküldök minden in­
formációt, amit találok. Talán, kettőnk közt
szólva, ennyi elég lesz.
Szóval add át üdvözletem a családnak!
Tóth László fordítása
A. T. GREENBLATT
Amerikai gépészmérnök és író. Keresztnevét,
az Alizát azért hsználja rövidítve, hogy ne ke-
verjék össze egy korábban élt költőnővel. Első
elbeszélése 2013-ban jelent meg egy e-mai-
les terjesztésű elektronikus magazinban. Szí-
vesen kísérletezett podcast-publikációkkal
is, de 2017-ben már egy, az év legjobbjait fel-
vonultató antológiába is beválogatták. „And
Yet” című novelláját 2019-ben Nebula-díjra je-
lölték, egy évvel később az itt olvasható írása
el is nyerte az Amerikai SF-írók Szövetségé-
nek elismerését. Magyar fordításban először
olvasható műve.
2021. 06. 25. 0:28:45 HW G
 MEGÚJULT A
GALAKTIKA
2021. július

HAMMERWORLD
MAGAZIN! 1490 132 oldal
METAL ÉS K
HARD ROC ! Ft
1986 ÓTA

KERESD JÚLIUS 5-TŐL AZ

ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!
KÜLÖNLEGES GYŰJTŐI KIADÁSOK! www.hammerworld.hu
www.hammerworld.hu/gyujtoikiadas/ facebook.com/hammerworld
Üdvözlöm a családot 17

006-017-greenblatt.indd
HW Galaktika 165 x 232 -17
202107.indd 1 2021.06.
2021. 06.18.
25. 12:43:59
0:28:45
 GALAKTIKA
2021. július
Az Éden keresése
Az Édenkert, a Biblia talán legismertebb helyszíne, Ádám és
Éva lakhelye, az isteni tökéletességű otthon, amit elvesztettünk.
De vajon létezett ez a hely a valóságban? Egy érdekes elmélet
szerint igen.
A
BIBLIA egy szent könyv, manap-
ság csak a legelvakultabbak tekin-
tik pontos és egyetlen hiteles for-
rásnak. De hiba lenne egyszerűen
mesegyűjteménynek minősíteni. Ennél sokkal
több: szent iratok, példabeszédek és történelem
gyűjteménye, furcsa keveréke.
Pont ez a keverék teszi nehézzé a kutatást,
hogy mik a hiteles, tudományosan bizonyítható
elemek a könyvben. Ott van például a Teremtés
könyvének második fejezetében az Édenkert
vagy más néven Paradicsom, ahol az első em-
berpár, Ádám és Éva lakott.
„Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, kele-
ten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott.
S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát,
amelyet látni szép és melyről enni jó – az élet fáját
is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját.
Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a ker-
tet, utána pedig négy ágra szakadt. Az egyiknek a
neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának
egész földjét, ahol az arany terem – annak a föld-
nek az aranya igen jó, s ott található a bdellium
és az ónixkő. – A második folyó neve Gíhon:
ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét.
A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszí-
rok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden
kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt
parancsolta az Úr Isten az embernek: »A kert min-
den fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fá-
járól ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel
18 Az Éden keresése
018-020-tudomany.indd 18
róla, meg kell halnod!«” (Káldi Biblia, Teremtés
könyve 2. fejezet 8-17, fordította Káldi György)
Minden népnek megvan a maga teremtéstör-
ténete, arról, hogyan került az ember a Földre.
Egy ilyen, az Isten alkotta kertről szóló helyet bo-
torságnak tűnne történelmileg és földrajzilag ke-
resni. Azonban van egy zavaró tényező: az Éden
bibliai leírása meglepően részletes. Négy folyóról
beszél, konkrét helyeket nevez meg. Nem úgy tű-
nik, mintha légből kapott ötlet lenne.
Ott van a Tigris és az Eufrátesz folyó. Ma is
jól ismerjük őket, Irak két legnagyobb folyója.
Sumernek nevezték az ókorban a két folyó ál-
tal határolt területet, Mezopotámia déli részét,
amely otthont adott többek között az uruk és
akkád kultúrának is.
Van még egy nagyon fontos momentum:
„Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben”. Tehát
hibás édenkertről beszélni, helyesen édeni kert.
Éden egy terület neve, ahol isten létrehozta az
embernek a kertet.
Az elmúlt évszázadokban sokak fejébe szöget
ütöttek ezek a tények, és megpróbálták földrajzi-
lag behatárolni a helyet. Két folyó már adott, de
hol van a másik kettő: Píson és Gíhon? Egyesek
úgy gondolták, hogy a Píson az a Nílus, a Gíhon
az a Gangesz, de Édennek ez elég nagy terület
lenne. Ráadásul a Biblia egyértelműen írja, a
négy folyó egy rendszert képez. Ennek ellené-
re többen is megpróbálták elhelyezni, a Közel-
Kelettől az Orinoco vidékén vagy egy indonéz
szigeten át az Északi-sarkig terjedtek az ötletek.
2021. 06. 25. 0:28:33

Ez a kérdés keltette fel Juris Zarins figyel-
mét is. A litván származású amerikai régész a
Missouri Állami Egyetemen oktatott, híres volt
furcsa természetéről és habitusáról. Szakmájá-
ban azonban elismerték, a Közel-Kelet régésze-
ti szakértőjeként több sikeres expedícióban és
kutatásban vett részt. Először merészkedett az
Arab-félsziget mélyére, ami a hetvenes évekig
régészetileg terra incognita volt. A helyi törzsek
nem szívesen látták az idegeneket, sok helyre
ő jutott el első fehér emberként. Kereskedelmi
utakat, elfeledett oázisokat, városokat fedezett
fel. Geológiából is doktorált, nyelvészettel is fog-
lalkozott, így egy adott problémára sokkal szé-
lesebb rálátása volt. Kicsit olyan, mint Indiana
Jones. Egy kis csapatot hozott létre, amely ezzel
a kérdéssel foglalkozott.
Az első nyom az Eden szó. Idegen a héberben,
a Biblia nyelvén. Átvették a történettel együtt
attól a nyelvtől, ahonnan származik. Az első
civilizációtól ered a történet, az első olyan em-
berektől, akik szervezett városi közösséget hoz-
Az Éden keresése
018-020-tudomany.indd 19
GALAKTIKA
2021. július
tak létre. A sumérok voltak az elsők, akik lete-
lepedtek a Tigris és Eufrátesz közötti területen,
elkezdték a földet művelni, városokat építeni és
kereskedni. Az Eden szót olyan területre alkal-
mazták, amely vad volt, nem megművelt, vagyis
ahol a földet nem az ember, hanem Isten uralta.
Ha a szó innen ered, a terület is itt lehetett.
Mióta sikerült megfejteni a sumér nyelvet, tud-
juk, hogy az Ótestamentum több történetet is
onnan vett át: a Teremtéstől Noé legendájáig,
Babilon tornyától Ábrahám útra keléséig. A Bib-
lia első fejezetei Mezopotámiában estek meg.
A kutatás csak úgy mellékesen, több éven át,
a többi hivatalos projekt mellett folyt. A kiin-
dulási pont a Biblia volt, és Zarins közel-keleti
vizsgálódásai. A kutatás sok nehézséggel járt, az
egykor élt izraeliták távoli tájakra vonatkozó is-
meretei finoman szólva sem voltak tökéletesek.
Földrajzuk kissé zavaros, a szájhagyományok
nyomán az információ sokat torzult.
Az áttörést a 80-as években az űrkutatás fej-
lődése hozta meg. Forradalmi új technológia
19
2021. 06. 25. 0:28:34
 GALAKTIKA
2021. július
jelent meg, a műholdas képalkotás. A NASA
útnak indította a Landsatot, amely a világűrből
fényképezte le a fölfelszínt. Akkoriban rémesen
nehéz volt a fotókhoz hozzájutni, Zarinsnak
azonban néhány barátja a NASA-nál dolgozott,
tőlük szerezte meg a Közel-Kelet felvételeit.
Már az első pillanatban komoly felfedezést
tettek. Az Arab-félszigeten észrevettek egy ki-
száradt folyómedret. A földről nézve szinte lát-
hatatlan, csupán enyhe bemélyedés a sivatag-
ban, de az űrfelvételen világosan kirajzolódott
a meder. A Vádi Badin folyórendszer egykor a
félsziget közepén eredt, majd keletre és északra
fordult, végül a mai Arab-öböl fölött, az egyesült
Tigris és Eufrátesz folyóba torkollott. Ez lehetett
hajdan a Píson.
De hol lehet a Gíhon? Zarinsnak ekkor zseni-
ális ötlete támadt: nemcsak térben, időben is el
kell helyezni Édent. A számítások szerint a Gíson
medrében utoljára víz a jégkorszak után folyt.
Akkoriban még más volt a táj, a Perzsa-öböl va-
lójában még nem is létezett, a jégkorszak idején
szárazon állt, lévén a tenger szintje 60 méterrel
alacsonyabb. A három folyó a közös mederben
hajdanán hosszú kilométerekkel tovább folyt.
De mit keresne egy édenkert a sivatagban?
8000 évvel ezelőtt a régió éghajlata teljesen eltért
20 Az Éden keresése
018-020-tudomany.indd 20
a maitól. Akkoriban monszunesők fürdették az
egész Arab-félszigetet és a mai Arab-öböl helyét.
A terület termékeny volt, vízben és életben gaz-
dag, igazi zöldellő paradicsom.
Viszont még mindig kérdés a Gíhon-folyó.
A Biblia szerint ez öntözte egész Kus földjét.
Évszázadokig úgy vélték, Kus Kelet-Afrika egy
területe. Zarins elvetette ezt az elképzelést. Sze-
rinte Kus a mai Zagrosz-hegység mögötti terü-
let, amely ma Iránhoz tartozik. Egy nagy folyó
ma is áttör a hegységen, ez a Karún. Amíg a het-
venes években gátakkal nem szabályozták, ez is
az Eufráteszbe torkollott.
Megvan a négy folyó, amely egyesült, valahol
emögött lehetett hajdanán Éden. Ma ezt már
nem találhatjuk meg, mert a terület a Perzsa-
öböl mélyén van.
Zarins és csapatának elméletét 1987-ben a
neves Smithsonian magazin közölte. Érdekes
módon a tudományos világból nagyobb ellen-
állással találkozott, mint az egyházak vagy a
vallásos emberek részéről. A kutatás több mint
10 évig tartott, sokszor közel állt a kudarchoz,
és Zarins azért tudta megoldani az ősi rejtvényt,
mert többféle tudományágbeli tudását ötvözte.
Kovács „Tücsi” Mihály
2021. 06. 25. 0:28:34
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

021-klub.indd 21 2021. 06. 25. 0:28:30

 GALAKTIKA
2021. július
Napelemes vonat
Az indiai vasút sok szempontból a világon
a legnagyobb: a 64 000 km hosszú sínpálya
másfélszer kerülhetné meg a földet, évente
annyi utast szállít, mint a Föld lakossága,
és a világ egyik legnagyobb munkáltatója
közel másfél millió alkalmazottal. Itt min-
den kisebb változtatásnak is komoly ered-
ménye lehet.
A világ egyik legszennyezettebb országa
zöld reformokkal kísérletezik, napelemes va-
gonokat fejlesztettek ki. Ezen a napfényben
gazdag vidéken már azért is hasznos az ötlet,
mert a vasútvonalak alig negyede villamosí-
tott, a kocsik elektromos berendezéseit is dí-
zelgenerátorok működtetik.
Az 1600 lóerős DEMU dízel-elektromos
vonatok vagonjaira kerültek a napelemek.
Kocsinként 16 darabot szereltek fel, ame-
lyek közel 5 kilowatt energiát szolgáltatnak.
A  napelemek nem a mozdonyokat hajtják,
hanem a vagonok dízelgenerátorait váltják ki.
A  megtermelt áramot akkumulátorok tárol-
ják, így felhős idő sem okoz gondot.
Egy vagon elektromos berendezéseinek
működése nem tűnik soknak, de egyetlen
szerelvény éves üzemeltetéséhez 21  000 liter
dízelolajat használnak fel.
22
022-037-varga.indd 22
É
PP AKKOR állt el az eső, mely
reggel óta folyamatosan áztat-
ta a várost, mikor Zoli hazaér-
kezett a munkából. A nedves
füvön karikázott át biciklijével a garázs-
hoz. Kinyitotta az ajtaját, betolta a kerék-
párt a helyiségbe. Az első, amit észrevett,
hogy lehajtva maradt az egyik felső, kes-
keny ablak, és az eső bevágott rajta, órák
alatt helyes kis pocsolyát alkotva a beton-
padlón.
– Milyen figyelmetlen ez a Margit! – hárí-
totta magában rögtön a felelősséget nejére. –
De vajon mit kereshetett a garázsban? Majd
előveszem, ha hazaért!
A második megfigyelése szinte lenullázta
az elsőt: az autójának hűlt helye! Ellopták a
narancssárga kiskocsit!
Megfordult, végignézett az udvaron, a ka-
puig, és megállapította, hogy csak a bicikli-
jének keréknyoma látható a vizes fűben és a
sárosabb részeken.
– Erre nem távozhatott a tolvaj!
Mivel ennél többet egyelőre nem tudott
kinyomozni, átment a kerítéskapun a szom-
széd Pista bácsihoz. Az öreg nehezen hajol-
gatva a viharban letört gallyakat szedegette
fel a földről.
– Ellopták az autómat! – kiáltotta neki
Zoli köszönés helyett.
– Nekem meg a kakasomat, a Sanyit –
egyenesedett fel Pista bácsi. – Tuggya, amék
bejáratos a házba, mint egy családtag!
Ez Zolit nemigen érdekelte. Kakast köny-
nyebb volt újat szerezni, mint egy időgépnek
átalakított kis Polskit.
– Nem látott valakit nálunk napközben?
A garázs körül?
– Nemigen. Egyébiránt én se nagyon
vótam itthol. Kora reggel elballagtam a pi-
acra, túladni egypár nyulamon. Úgy kettő
környékén gyüttem haza.
2021. 06. 25. 0:28:11

Elhárítás
– Reggel még megvolt – közölte Zoli. –
Mostanra tűnt el.
– Mán csak az a kérdés, szomszéd, hogy
mint gépjármű, avagy mint időgép lett-e
e’tüntetve?
– Nincs keréknyom a kertben. Időben
utaztak el vele – mondta Zoli.
Átmentek a garázsba, közelről is meg-
szemlélni a bűneset helyszínét. Pista bácsi
hátrébb tolta a sapkáját, és megvakarta ko-
pasz fejét.
– Nem lehet, szomszéd, hogy elutazott
vele valahová, illetve valamikorra, és ott fe-
lejtette?
– Be van állítva automatikus visszatérés-
re, a múltba érkezése után tíz perccel az in-
dulás idejére és helyére kell visszajönnie.
– Hátha megin’ máshová érkezett – pró-
bálkozott Pista bácsi.
– Az, látja, előfordulhatott, mert tegnap
este dolgoztam rajta egy kicsit, és a dimenzió-
Elhárítás
022-037-varga.indd 23
GALAKTIKA
2021. július
Akinek a
garázsában egy
igazi időgép áll,
annak csupa
kaland
az élete.
Varga L. László
szinkronizátor, azaz a téridő-összehangoló
állítócsavarját kilazítva hagytam.
Zoli most félrehúzta a szerelőaknát fedő
léceket, belenézett a keskeny gödörbe, de az
autót ott sem találta.
– Osztán beszélt rúla bárkivel is? Má’mint
a gépiről? – puhatolózott az öreg.
– Senkinek. Magának – vágta rá Zoli. Az-
tán ahogy kimondta, elgondolkodott. – Illet-
ve… Ha nem is konkrétan, de utalhattam rá.
Úgy egy hónapja. Összefutottam egy volt ha-
verral, a Petivel. Taggyűlésre ment, ugyan-
is egy horgászegyesület tagja, és havonta
egyszer gyűléseznek a székházukban, ami
egy horgásztanya a folyóparton, nádtetővel,
tűzrakó hellyel, stéggel, ladikkal, ahogy kell.
Elvitt engem is, nem volt nehéz rábeszélnie,
volt vagy hat üveg sör, meg tán két palack
bor is a cekkerében.
– Ez akkó’ vót, mikó’ hajnali ötkor, ződ
fejjel, kétrét görnyedve rohangált az udva-
23
2021. 06. 25. 0:28:11
 GALAKTIKA
2021. július
ron, mer’ görcsei vótak, de mán nem vót mit
kihánnyon?
– Ne hánytorgasson már, Pista bácsi!
Egyébként honnan tudja?
– Onnét, hogy tanákoztunk, váltottunk is
pár szót, de ahogy elnézem, nemigen emlék-
szik rá. No, folytassa!
– Iszogattunk, persze, és szóba került
mindenféle badarság a vége felé, például az
időutazás is. Mondtam nekik, hogy meg-
oldható, de csak annak, aki az elméletét és
a gyakorlatát is tudja a fizikának. Valaki
kérdezte, láttam-e már ilyen embert. Persze,
mondtam viccesen, mindennap látok, mikor
a tükörbe nézek. Ezen aztán jót nevettek.
Na, ekkor vetette fel a Peti, hogy elvihetném
a jövő hétre, amikor megnézi a lottószámo-
kat, ezen a héten pedig megjátssza őket. Pár
napja szerezte meg ugyanis a jogosítványt,
venne hozzá egy autót is.
– No, Zolikám, akkó’ mennyünk, hívjuk
föl ezt a Peti gyereket, hacsak nem ragadt a
jövőbe’. Ha mán adtak nekünk telefónt – tet-
te hozzá. – Meg telefónkönyvet is.
– De a gépem a jövő felé nem működik –
emlékeztette az öreget Zoli, ahogy beléptek a
szomszéd verandájára.
– Tán ez a Peti megbütykőte – vélte Pista
bácsi.
– A képleteknek, igaz, két megoldása van,
de csak az egyik pozitív, az vezet a múlt felé,
a másik, a jövő felé mutató viszont negatív –
magyarázta Zoli.
A telefonkönyvben nem találták meg
Zoli ismerősét. A tudakozó sem ismert ilyen
nevű és című előfizetőt.
– Akkó’ indújjunk! – sóhajtott fel Pista bácsi.
– Kénytelenek leszünk. De előbb hadd
hívjam fel Margitot a gyárban, hátha látott
valamit.
Azonban tőle sem tudtak meg semmit.
Belevágtak hát a privát nyomozásba.
24 Elhárítás
022-037-varga.indd 24
A fiatalembert nem, csak idős anyukáját
találták otthon.
– Petikém pecázni ment, ide a közeli part-
ra, az új autójával. Nyert a lottón, abból vet-
te! – dicsekedett a néni.
Hamar megtalálták, a kocka Wartburg
kombi ott terpeszkedett a vízhez vezető ös-
vény elején. A két nyomozó jelentőségtelje-
sen összenézett.
– Há’ itt van, ni! – bökött rá az öreg. –
Megvette a kocsit, ahogy monta! Mennyibe
kerül egy Wartburg… túriszt? – olvasta le az
autó hátuljára ragasztott feliratot.
– Hetvenháromezer, de három évet kell rá
várni. Ha azonnal szeretné, tíz százalék fel-
árral viheti el.
Peti nagy munkában volt: harcot folyta-
tott egy domolykóval. A látványos küzdelem
a szívósabb és leleményesebb ember győ-
zelmével végződött. Az alacsony, vézna Peti
diadalmasan emelte ki a folyóból a csaknem
húszcentis halat.
– Szevasz, te vitted el az autómat? – kezd-
te a lényeggel Zoli.
– Miért vittem volna el? – csodálkozott a
fiatalember. – Van egy sajátom!
– Épp azért, hogy legyen – érvelt Zoli ta-
lányosan.
De látták, Peti semmit sem ért. Zoli fel-
elevenítette neki azt a bizonyos beszélgetést
az időgépről a horgásztanyán. Peti nagyot
kacagott.
– Neked van ilyen géped? Akkor miért
vagy ilyen csóró, hapsikám? Ha nekem lenne
egy időgépem, ötösöm lett volna a lottón két
hete, nem négyesem! És nem egy használt
Wartburgot vettem volna a Röppentyűn,
hanem egy vadonatúj Jaguart! Egyébként –
mélázott el kissé – lehet, hogy mégsem, mert
pecázáshoz ideális a Wartburg, nemcsak a
cajg fér el hátul gond nélkül, aludni is tudok
benne!
2021. 06. 25. 0:28:11

A nyomozó páros csalódottan indult vis�-
sza az ösvényen. Peti utánuk kiáltott.
– Várjatok! Nem én vagyok a ti embere-
tek, hanem a Fülöp! Az a szakállas fickó, tag-
társunk, ott volt ő is a székházban a múltkor.
Őt nagyon is érdekelte az időutazás. A vége
felé odament hozzád megbeszélni a kérdést,
emlékszel?
– Nem – ismerte be restelkedve Zoli.
– Mindegy. Ő aztán ki tudna használni
egy időgépet, élőben láthatná, aminek csak
a romjait szokta piszkálni. Fülöp, a régész,
így hívjuk, pedig villanyszerelő egy ktsz-nél.
Mellesleg amatőr földturkász. Ártalmatlan
félnótás. Csuda vicces elméletei vannak.
Szerinte a magyarok ősei indiánok voltak, és
a honfoglalás fordítva történt, nyugatról ke-
letre. Valami morvák meg frankok is vannak
a sztoriban, gondolom, téged is untatott vele.
– Hol lakik ez a barátod? Beszélnék vele…
– mondta izgatottan Zoli.
Peti felírta nekik a műkedvelő történész
címét. Nem lakott messze, hamar odaértek,
de hiába. Fülöp háza olyan elhagyatott volt,
mintha régóta nem lakták volna.
Közben kezdett beesteledni. Tanácstala-
nul álldogáltak a csendes utcán.
– Azér’ a rendőrségen jelencse be az el-
tűnést, nehogy valaki valami disznóságot
csinájjon vele, amit magára fognak. Mosmár,
hogy van telefónunk, hasznájja azt.
– Jó ötlet. Induljunk!
Szomorúan battyogtak hazafelé. Útköz-
ben Pista bácsi, mint mindennap, megvette
az Esti Hírlapot.
Zoli felhívta a kerületi kapitányságot, be-
jelentette a lopást. Az ügyeletes ígérte, fél-
órán belül megérkezik az illetékes nyomozó.
Míg a rendőrökre vártak, az öreg az újságot
lapozgatta a garázs lámpájának gyenge fényé-
ben. Egyszer csak felkiáltott, és Zoli orra alá
nyomta a lapot, egy cikkre mutogatva.
Elhárítás
022-037-varga.indd 25
GALAKTIKA
2021. július
– Itt van e’ ni! Óvassa csak, én nem látom
jól, nincs itt a szemüvegem!
Zoli fennhangon kezdte olvasni a cikket.
– „Olvasóink bizonyára emlékeznek két
hete készített interjúnkra a közeli lápban
folytatott ásatásokról. Mi sem gondoltuk
volna akkor, beszélgetve a kutatást irányító
egyetemi professzor elvtárssal, és közben le-
nézve az óvatosan kimélyített árokba, micso-
da szenzációs leleteteket rejt a föld a lábunk
alatt, alig egy-két méter mélységben!” Bla-
bla – sietett Zoli –, ez itt nem érdekes. De ez
már igen! „Beigazolódni látszik régi kedves
levelezőnk, Bányai Fülöp amatőr történetku-
tató elképzelése, akinek cikkeit, pironkodva
jegyezzük meg, ez idáig nem közölhettük,
mivel nézetei nem voltak megfelelő tudomá-
nyossággal alátámasztva. Szerinte ugyanis
a magyarok bejövetele nem keletről történt,
hanem épp ellenkezőleg, Észak-Amerikából
indulva, nyugatról közelítettük meg és népe-
sítettük be a Kárpát-medencét…”
– Mér’ írnak ijjen hosszú mondatokat,
elfelejtem az elejét, mire a végire ér… – pa-
naszkodott Pista bácsi.
– Innentől megint érdekes lesz – folytatta
Zoli. – „…régi levelezőnk sajátságos elmélete,
melyet ő Inverz Honfoglalásnak nevez…”
A felolvasást a nyomozók megérkezése
szakította félbe. Kölcsönösen bemutatkoz-
tak, a testes férfi, nagy, szögletes fejjel Bóbi-
ta hadnagyként, filigrán társa pedig Fukar
törzsőrmesterként. Ezt követően megszem-
lélték a kisautó hűlt helyét. A terep rövid
szemrevételezése után megállapították, hogy
szinte semmi nyom nem maradt a tolvaj
után. Gyanúsnak is találták kissé az esetet.
– Volt-e tanúja a bűncselekménynek? –
puhatolózott a rangidős rendőr.
– Nem – mondta Zoli. – Én dolgozni vol-
tam, a szomszédom, Pista bácsi a piacon.
– Családtag esetleg?
25
2021. 06. 25. 0:28:11
 GALAKTIKA
2021. július
– Feleségemmel lakunk itt, ő délután egy
óra után indult a munkahelyére, ma délutá-
nos, darukezelőként dolgozik a közeli gép-
gyárban. Pár órája felhívtam, de nem tudott
segíteni, nem nézett be a garázsba, mikor
itthonról távozott.
– Én meg kettőre értem haza a piacrúl –
segített Pista bácsi.
– A motorzúgást meghallotta volna, ugye?
– kérdezte a nyomozó az öregtől. – Akárcsak
a maga felesége – nézett egy pillanatra Zolira.
Végül nagy hümmögve feljegyezte, hogy a
kérdéses autót reggel fél nyolckor látta utol-
jára a tulajdonosa, mikor a biciklijét vette
elő a garázsból, és délután ötkor már üresen
találta a gépkocsitárolót. A nyomozati cse-
lekmény, azaz a lopás 13:10 és 14:00 között
történt.
– Majd értesítjük – biztatta Zolit, és kollé-
gájával együtt távozott.
Mikor eltűntek a sövény mögött, ismét
előkerült az Esti Hírlap.
– Nézzük tovább azt a cikket! – mondta
Zoli, szemével végigfutva a sorokon. – Azt
hiszem, itt lesz a lényeg! „A tőzegmohaláp
halott vize konzerválta a testet. Szinte töké-
letes állapotban került elő a férfi és a ruháza-
ta. A régészek óriási megdöbbenésére észak-
amerikai indiánokra jellemző tollas fejdíszt
viselt a harcos. A lelet egy olyan rétegből
bukkant elő, amelynek a korát már előzőleg
meghatározták, ez alapján százszázalékos
biztonsággal mondhatjuk, hogy a fejdíszes
férfi egyik ősapánk, azaz egy honfoglaló ma-
gyar harcos…”
– Mutassa mán azt a fényképet mellette!
– húzta maga elé az újságot Pista bácsi. –
Ha nem tudnám, hogy valódi az a hulla, azt
mondanám, azok ott a képen az én Sanyi ka-
kasom farktollai! – Szemrehányóan nézett
Zolira. – Mégis fecsegett, szomszéd, azon a
horgásztanyán!
26 Elhárítás
022-037-varga.indd 26
– Úgy tűnik – értett vele egyet Zoli.
– Most e’mék – búcsúzott el az öreg –, úgy
hallom, Erzsim meggyütt a kórházból. Ins-
pekciós vót ma. Biztos farkaséhes!
Másnap, szombat reggel Pista bácsi a közös
kerítés mellett motoszkált, nagyon várta
már, hogy Zoli előkerüljön.
– Jöjjék csak, szomszéd! – integetett neki
a reggeli újsággal, mikor végre meglátta. –
Ezt nézze meg! Ez ugyan gyorsan ment! Mán
meg is cáfolták!
Zoli álmos, csipás szemmel kezdett olvas-
ni, de mire befejezte, tökéletesen felébredt.
– „Botrány az ásatáson! Laptársunk teg-
nap délutáni tudósítása szerint szenzációs
leletre bukkantak a lápvidéki ásatáson. A ra-
diokarbon módszerrel 1100 évesre datált tő-
zegmohában tollas fejdíszt viselő honfoglaló
magyar harcosra bukkantak. A cikk megírása
után tekintette meg a maradványokat a tu-
dományos akadémia két szakértője. A leletek
korát nem vitatják, de a mellékelt fényképe-
ken szinte szabad szemmel is látható ismer-
tetőjegyekre ők sem találnak magyarázatot.
A földből előkerült, igen jó állapotú fejdísz
tollai házityúktól származnak, mégpedig a
mintegy száz éve kinemesített sárga magyar
fajta kakasától. A szíj, mely a fejéket a férfi
homlokára erősíti, műbőrből készült, mely-
nek előállítását honfoglaló őseink értelemsze-
rűen nem ismerhették. A kissé kopott övön jól
kivehető a belenyomott RIFLE felirat. A több
mint ezer éve halott lápból, egy méterrel
arrébb előkerült a kakas is. A szerencsétlen
baromfi át van szúrva a harcos dárdájával,
de a lábán fémgyűrű látható, benne kézzel
vésett szó: Sanyi. Mivel a tudósaink itt állnak
válaszok nélkül, a leletet el fogják szállítani
Moszkvába, hogy a szovjet szakértő elvtársak
fejlettebb technikájuk segítségével derítsék ki
az igazságot.”
2021. 06. 25. 0:28:11

– Mondtam, ugyi, hogy a Sanyi kakas volt
az? – szólt hozzá Pista bácsi.
A fiatalembernek nem volt ideje helyesel-
ni, Pista bácsi felesége, Erzsi kiabált feléjük.
– Telefon! Zoli, magát keresik! A rend-
őrség!
A kagylóból Bóbita hadnagy erélyes hang-
ja hallatszott.
– Megvan az autó! – tette le a telefont
Zoli. – Be kell mennem érte a kapitányságra.
Elkísér, Pista bácsi?
– Mán hogy a fenébe ne!
A hadnagy a rendőrségi garázs udvarán
várt rájuk, két másik hivatalos személy tár-
saságában, akik civil ruhában voltak. A me-
legben is nyakkendőt, felöltőt és kalapot vise-
lő férfi Bényei századosként lett bemutatva,
a másik rendőr, Zakariás főtörzsőrmester a
kapitányság garázsának volt a parancsnoka.
Az autó a térség közepén pihent, igen
megviselt állapotban. Valami lassan, de fo-
lyamatosan csöpögött belőle, már egy egész
tócsa állt alatta.
Bóbita hadnagy egy percig szuggerálta
Zolit, majd közelebb lépett hozzá.
– Éjszaka szállították ide az autóját.
A  Fertő-tóból került elő – kezdte lassan.
– Különös körülmények között. Az egyik
furcsa tényállás, hogy tegnap délután fél
kettőkor találtak rá. A másik a megjelené-
sének a módja. A határőr tizedes elmon-
dása szerint, aki társával együtt csónakkal
járőrözött, figyelve az esetlegesen felbuk-
kanó határsértőket, egy hatalmas csobba-
nást hallott a hátuk mögül, majd az azt
követő hullám majdnem beborította őket
a vízbe, ladikostul. Úgy jelent meg a tóban
a kocsija, mintha egy helikopterről ejtet-
ték volna bele. Pedig semmiféle légi jármű
nem járt arra sem akkor, sem azt megelő-
zően. Mit szól hozzá? – szegezte a kérdést
Zolinak.
Elhárítás
022-037-varga.indd 27
GALAKTIKA
2021. július
– Fogalmam sincs, mi történhetett – ha-
zudta a fiatalember. – Talán mégsem akkor
lopták el, amikor gondoltuk.
– Valaki tehát valótlanságot állított – je-
lentette ki a hadnagy. – Vagy maga, vagy a
felesége, vagy ez az öregúr.
– De miért tettük volna? – értetlenkedett
Zoli. – Talán mi magunk loptuk el a saját
autónkat?
– Másra gondolok – mondta a hadnagy.
– Valaki disszidálni akart ezzel a kocsival.
– Ember volt benne? Az autómban? Mi-
kor megtalálták? – kérdezett vissza a fiatal-
ember.
– Az nem. Bizonyára addigra már át-
úszott Ausztriába. A kollégám – mutatott a
garázs vezetőjére – azonban alaposan meg-
vizsgálta a járművet, és megállapította, tele
van pakolva meghatározhatatlan rendelte-
tésű műszerekkel. Úgy véljük, ezek a szer-
kezetek a víz alatti tájékozódást és haladást
teszik lehetővé. Kétségtelen, valaki ezzel az
autóval észrevétlen nyugatra akart szökni!
Ha nem maga, akkor valaki más, de ez eset-
ben a tulajdonos anyagi ellenszolgáltatás
fejében segíti a disszidenseket!
A garázsmester izgatottan vágott közbe,
mutatva a vastag gumicsíkot az ajtók körül.
– A szigetelés arra szolgál, hogy a víz alatt
közlekedjenek vele.
– A kipufogó hogy működne a víz alatt? –
csodálkozott Zoli.
– És azok a műszerek. A skálájuk alap-
ján egyértelmű – kötötte az ebet a karóhoz
a főtörzsőrmester –, hogy térben és időben
is navigálhatnak velük.
– Még az is lehet, hogy időgép – tréfálko-
zott Bóbita hadnagy.
– Súlyos vádak ezek – jelentette ki Zoli, és
Pista bácsira hunyorított. – Könnyűszerrel
megcáfolhatom őket. Ezek a berendezések a
kertművelést segítik, Pista bácsival közösen
27
2021. 06. 25. 0:28:12
 GALAKTIKA
2021. július
használjuk őket. Ezzel mérjük ki a magok,
palánták sortávolságát, vetéskor például. Be
tudjuk bizonyítani. Jöjjön, szomszéd, üljön
be! – tolta az öreget a jobb oldali ajtóhoz.
A rendőrök láthatólag gyanakodtak, a
kíváncsiságuk viszont nagyobb volt a bi-
zalmatlanságuknál; közelebb léptek ugyan,
de hagyták Zolit tevékenykedni, aki előbb a
motortérben, majd a csomagtartóban mata-
tott a gépezeten, miközben mindenféle mű-
szaki halandzsával zavarta össze a hivatalos-
ságokat. Végül ő maga is beült a kis Polskiba.
Ettől kezdve értelmesen, bár halkan beszélt,
hogy csak Pista bácsi értse.
– Jól gondoltam, automata visszatérésre volt
állítva – suttogta –, tíz perc tartózkodás után
visszajött a múltból. A téridő-szinkronizálás
csavarja nagyon ki volt lazulva, ezért érke-
zett a Fertő-tóba a kocsi, de most jól meghúz-
tam. – A műszerfalhoz nyúlt. – Megnyomom
a memóriagombot, és látni fogjuk, mikorra
ment vele a tolvaj. Így! – A kijelzőn megjelent
a dátum: 900. május 23. – Ahogy gondoltam.
Előbbre állítom ehhez képest egy nappal. Ha
van egy csöpp esze annak a Fülöpnek, ott vár
minket, ahol kiszállt a gépből. Vissza fogjuk
hozni. Kapaszkodjon, Pista bácsi! – súgta,
majd megnyomta az indítógombot.
Az autó egy milliomod másodpercre el-
tűnt, majd ugyanott, a rendőrség udvarán, a
két utasával újra megjelent.
Lágy, zsombékos területre érkeztek. Csendes
eső szemerkélt. A kocsi azon nyomban, las-
san süllyedni kezdett. Zoli letekerte az abla-
kot, és kikiáltott:
– Hahó, van itt valahol egy időutazó?
Koszos, ázott, borzas alak bújt elő vala-
honnan. Rémülten futott az autóhoz, egyik
lábát húzva. Szemmel láthatóan megviselte
a kietlen vidéken való éjszakázás. Vadul rán-
gatta a kilincset.
28 Elhárítás
022-037-varga.indd 28
– Hé, ember! Ezt hagyd abba, jó? – csapott
a kezére Zoli.
– Haza… akarok… menni – sírt a csap-
zott szakállas illető. – A huszadik századba!
– Vissza fogsz menni, ne sipákolj! – nyug-
tatta meg Zoli. – De előbb mondanék vala-
mit, mielőtt elsüllyedünk. A rendőrségről
jöttünk ide érted. Viszont nem vihetünk
vissza a kapitányságra, hogyan magyaráz-
nánk meg, miért lettünk hirtelen hárman
az autómban, mikor ketten szálltunk be, és
előtte a derék rendőrök szinte szétszedték a
kocsit, és látták, hogy üres? Ezért megszakít-
juk a visszautat, kiteszünk pénteken, mielőtt
elloptad az időgépemet. Hánykor másztál be
a garázsomba, te elfuserált régész?
– Egy óra körül – motyogta Fülöp.
– Pontosabban?
– Nem tudom, nem hoztam órát… – men-
tegetőzött Fülöp. – De arra emlékszem, hogy
amikor jöttem át a szomszédból a kakassal,
nyílt a házatok ajtaja. Ijedtemben lekupo-
rodtam a garázs mögött. Azt hittem, senki
sincs otthon, pénteken, munkaidőben!
– A feleségem volt, dolgozni indult – ma-
gyarázta Zoli. – De jó, hogy ezt említetted.
Margit mindig 13:10-kor lép ki az ajtón, ha
délutános, hogy elérje azt a buszt, amivel
beér kettőre a gyárba.
Kinyitotta az ajtót, előrehajolt a székével,
hogy a kellemetlen utas benyomakodhasson
a hátsó ülésre. Közben beállította a kijelzőt
1975. május 23., 13:00-ra. Mielőtt indított
volna, hátrafordult Fülöphöz.
– Egyébként mi volt a terved itt?
– Bizonyosságot akartam szerezni arról,
hogy a honfoglaló őseink indiánok voltak,
akik nyugatról érkeztek a Kárpát-medencébe.
– És ha mégsem, akkor a Pista bácsi Sanyi
kakasának a tollait teszed a fejükre, a RIFLE
feliratú műbőr öveddel, mi? És ezért megöl-
tél egy embert is?
2021. 06. 25. 0:28:12

– Nem! – tiltakozott hevesen a szakál-
las. – Ő nyilazott meg engem! A bal lába-
mat teljesen átütötte a nyílvesszője! Azután
futott felém, én meg ijedtemben először
hozzávágtam a kakast, aztán a szemébe
villantottam – mutatta nyakában lógó vi-
harvert fényképezőgépét a rászerelt vaku-
val –, a harcos meg erre infarktust kapott.
Ezután raktam rá a fejdíszt, és rángattam
be a lápba, hogy elsüllyedjen. A kakast meg
átdöftem a dárdájával, és utánuk küldtem a
vízbe. A hitelesség kedvéért. Aztán vettem
észre, hogy az autó eltűnt. Kétségbeestem,
ha itt maradok ebben a durva, pogány vi-
lágban, nem élem túl. Kinek kell egy vil-
lanyszerelő 900-ban? – mondta keserűen.
– De nem indulhatnánk már?
– Azonnal – nyugtatta meg Zoli. – Még
valami. Ebből a kalandból nem fogsz emlé-
kezni semmire. Ezt most nem tudom, miért
mondtam neked, hiszen úgysem fogsz rá
emlékezni.
Megnyomta a gombot, és egy villanás
után a garázsukban voltak, és már csak ket-
ten ültek a kocsiban Pista bácsival. Halkan
kiszálltak, Zoli óvatosan kinyitotta az ajtó
zárját, azután elbújtak a polcok mögött.
– Télleg nem fogunk semmire se emlékez-
ni? – nyűgösködött Pista bácsi.
– Dehogynem! Hogy nem érti? – bos�-
szankodott Zoli. – Most nem egy helyen, egy
testben létezik az eredetijével! A másik Pista
bácsi a piacon van, a másik Zoli meg a mun-
kahelyén! De maradjon csöndben, mindjárt
jön a tolvaj!
Először Margitot hallották, ahogy kilép
a házból, bezárja maga mögött az ajtót, vé-
gigcaplat a felázott kerten a kapuig. Egy perc
múlva nyílt a felsőablak. Először valaki be-
dobta Sanyi kakast a helyiségbe, majd meg-
jelent két kéz a párkányon, végül Fülöp teljes
terjedelme bújt át nagy nyögések közepette
Elhárítás
022-037-varga.indd 29
GALAKTIKA
2021. július
a nyíláson. Lehuppant a földre, de szétnézni
sem volt ideje, mert vad üvöltéssel két alak
ugrott ki a fedezékéből: Zoli, kezében egy
kapával, és Pista bácsi, egy baltát lóbálva.
Fülöp a rettenettől félájultan rohant az ajtó-
hoz, feltépte, és eltűnt az esőfüggöny mögött.
– Na, esse gyün ide többet! – sóhajtott
Pista bácsi.
– Gyorsan az autóba! – szólt Zoli, miután
visszazárta a garázsajtót, és a helyére tette a
fegyverként használt szerszámokat.
– Hogy megyünk vissza? – ijedt meg hir-
telen Pista bácsi. – Nem azt mondta, a jövő
felé nem működik a gépe?
– De értetlen maga! Most nem a jövőbe
megyünk, már leélt időkön át utazunk. Látja
– csavargatta a műszert –, az utolsó időpont,
ahonnan nem tudom tovább tekerni, az 1975.
május 24., 10 óra és 16 perc, ekkor tűntünk
el a rendőrségi garázs udvaráról. Oda kell
visszamennünk, mert nem élhetünk örökké
két példányban! Margitom szerint belőlem
néha egy is sok. Maga is meglepődne, ha az
utcán szembetalálkozna saját magával. Meg-
nyugodott végre, indulhatunk?
– Rögtön, szomszéd! – jutott eszébe Pis-
ta bácsinak valami. Felkapta a kakasát, újra
kinyitotta az ajtót, kiszaladt az udvarra, át-
dobta a jószágot a kerítésen, a saját kertjébe,
majd visszafutott. Becsukta a garázsajtót,
beült az autóba. – Mosmár mehetünk!
– Reménykedjünk, Pista bácsi, hogy a
rendőrök is tartanak ebédszünetet! Mivel
elhárítottuk a Fülöp bűnesetét, senki nem
vár majd minket a garázs udvarán. Úgy
fogunk ott felbukkanni hirtelen, mint egy
jelenés. Nem szeretném, ha ennek akár egy
tanúja is lenne!
Zoli megnyomta a gombot, és abban
a pillanatban ismét a rendőrkapitányság
udvarán találták magukat. Szerencséjükre
üres volt a placc. Zoli beindította a benzin-
29
2021. 06. 25. 0:28:12
 GALAKTIKA
2021. július
motort, és elszántan a kijárat felé indult.
Az ott posztoló őr unatkozhatott, mert kint
ácsorgott az utcán.
– Hát maguk? – állta el az útjukat.
– Az őrnagy elvtárs lányának lesz aján-
dékba az autó – rögtönzött Zoli –, visszük
feldíszíteni.
A rendőr némi hümmögés után engedé-
lyezte a gyanús gépkocsi távozását.
Hamar hazaértek. Útközben megálltak az
újságos bódéjánál, vettek egy lapot. Izgatot-
tan keresték a hírt az ásatásról. Meg is talál-
ták: „Szovjet régész elvtársak látogatták meg
a kutatógödröt, a Lomonoszov Egyetemről
érkeztek…” kezdődött a cikk, melyben nem
volt szó sem indiánokról, sem kakasról, sem
tollakról.
Pista bácsi elbúcsúzott, a kertjében akadt
valami dolga. Feleségeik nem voltak otthon,
Margit elvitte magával Erzsit a fodrászához,
előjegyzett időpontra.
Zoli épp lepihenni készült a nap moz-
galmas eseményei után – dolgozni már
nem ment be, hiszen a hadnagytól igazo-
lást kapott –, mikor nesztelenül a hálószo-
bába lépett az előző idővonalon nemrég,
a rendőrség udvarán megismert hivatalos
személy, Bényei százados. Megállt, elegáns
mozdulattal levette kalapját, és jelentőség-
teljesen, kissé hatásvadász módon nézett
a fiatalemberre. Keskeny, nyírott bajsza és
olajosan csillogó, hátrafésült haja egy század
eleji filmszínészhez tette hasonlatossá. Végre
megszólalt. Lassan, mélázva, kissé rekedtes
hangon beszélt.
– Bényei százados vagyok. Felesleges ta-
gadnia, Zoltán, mindent láttam az emeleti
ablakból. A rendszám alapján gyorsan le-
nyomoztam magát. Én nem egyszerű rendőr
vagyok, hanem az elhárítás tisztje – jelentet-
te ki, és várta a hatást.
30 Elhárítás
022-037-varga.indd 30
– Nohát! – préselt ki magából Zoli egy
csodálkozásfélét. Úgy tett, mintha kissé
megrémült volna.
– Én észrevettem, Zoltán, amit azok a jó-
ravaló rendőrök nem, ott, a kapitányság ud-
varán. Azt az apró kis folytonossági hiányt
az időben és a térben. Egy villanás, huss! –
mutatta egy kecses mozdulattal. – És meg-
jelentek. – Hirtelen előrehajolt ültében. – Az
imént benéztem a garázsába, Zoltán! Láttam
az autóját! A különös műszereket! A dátum-
állító tárcsát! – Hatásszünetet tartott. – Ez
egy időgép, nemde?
A fiatalember nem szólt semmit, várta,
mit is akar a hívatlan vendég.
– Tud erről valaki hivatalosan? Be van ez
jelentve az illetékes hatóságnál? – faggató-
zott a százados. – Nem? Gondoltam. Mert
ha így lenne, már rég értesültem volna róla.
Tudja, mit kaphat maga ezért? Illegálisan
ugrándozni az időben, befolyásolni, meg
nem történtté tenni eseményeket! Mond-
juk, egy forradalmat! Vannak országok, ahol
ezért rögtön kivégeznék!
Zoli igyekezett elsápadni, nem nagy si-
kerrel.
– De nem fenyegetni akarom magát,
Zoltán. Nekem terveim vannak magával,
pontosabban az időgépével. No de üljünk
le! – biztatta Zolit, és maga is belehuppant
az egyik fotelbe. Lábát keresztbe vetette,
kalapját a térdére fektette. Régimódi dóznit
vett elő, és kérdezés nélkül rágyújtott egy
vékony cigarettára. – Én azt mondom ma-
gának, állítsuk a maga időgépét a haladás
szolgálatába! Szolgálja az igaz ügyet, a szo-
cializmus ügyét! Maga most, Zoltán, kap
egy lehetőséget, hogy bebizonyítsa, mel-
lettünk áll a globális imperializmus elleni
élet-halál harcunkban, és jó hazafi, de fő-
leg jó internacionalista elvtársunk. A maga
gépe segítségével lefőzhetjük az imperialis-
2021. 06. 25. 0:28:12

ta ügynök elvtársakat… akarom mondani,
urakat. Mire is gondolok?
Kifújta a füstöt a mennyezet felé, és utá-
nanézett a lassan oszló, bűzlő felhőcskének.
– Hasznos utakat fogunk megtenni azzal a
maga járművével. Rengeteg tervem van. Első
utunk a jövőbe vezet, 2075-be. Megnézzük,
milyen is az a megvalósult kommunizmus.
A központi, állami üzletek, az ételelosztók,
ékszerboltok, ahol a feleségek minden egyes
hónapban választhatnak maguknak egy új
nyakéket…
– Nem fog menni – szakította félbe Zoli.
– A gépem erre nem képes. A képletek meg-
oldása a jövőre nézve negatív…
A százados fürkészően leste őt, aztán úgy
döntött, hisz neki.
– Jó, erre is gondoltam, ez esetben hát-
rafelé fogunk menni az időben. Kiigazít-
juk a hibákat. – Megint felfelé nézett, te-
kintete elhomályosult. – Találkozunk Kun
Bélával, Szamuelyvel, adunk nekik pár ta-
nácsot, és nem fog elbukni az őszirózsás
forradalom. Vagy lefogjuk Matuska Szil-
veszter kezét, amikor a bombáját készíti.
Esetleg felkeressük a gyerek Hitlert, és el-
raboljuk…
– Nem avatkozhatunk bele a történelem
menetébe – jegyezte meg Zoli. – Van ez az
úgynevezett időparadoxon…
– Jó, tudom, olvastam már én is jó pár
szifit! – mosolygott elnézően a százados.
– Most nem azzal az együgyű szomszéd
öregúrral beszél, nekem érettségim is van.
Egyébként csak próbára akartam tenni. Az
igazi tervemet most fogom elmondani!
Felállt, körbesétált a szobában, benyitott
az összes ajtón, benézett a nagyobb szekré-
nyekbe, kikukkantott az ablakon is. Vissza-
ült a helyére, és azután folytatta:
– Amerikába utazunk, Dallasba, 1963.
november 22-ére.
Elhárítás
022-037-varga.indd 31
GALAKTIKA
2021. július
– A merénylet Kennedy elnök ellen… –
gyúlt világosság a házigazda fejében.
– Eltalálta, Zoltán! – helyeselt az
elhárítótiszt. – Kiderítjük, ki volt a valódi
gyilkos, a világ tőlünk fogja megtudni a me-
rénylő nevét! Pontosabban tőlem! Mehet a
kukába az a dilettáns Warren-jelentés!
Egy ötlet kezdett formálódni Zoli fejében.
Azt már látta, hogy ezt az embert nem lehet
eltántorítani a szándékától.
– Rendben. De azt tudnia kell, hogy a
gép arra a helyre visz, ahonnan indult. Nem
tudunk vele Amerikába utazni, túl messze
van, a Föld görbülete miatt kilométeres
zuhanás után csapódnánk a talajba. Rögzí-
tettem hát a dimenzió-szinkronizátor állí-
tócsavarját, ezért itt fogunk megjelenni, a
garázsban.
– Erre is gondoltam. Készíttetek még ma
este a nyomdánkban korabeli diplomata-
útlevelet, az ellátóban veszek magamhoz pár
ezer dollárt, majd azt mondom, egy külföl-
dit kell lefizetnem némi információért. Ha
pénzem van, kiutazhatok hajóval, vagy akár
repülővel.
– Mindent elfelejt, ha visszajövünk a
mába – hazudta Zoli.
– Leírom azon melegében, és feladom
postán.
– 1963-ból 1975-be? Lehetetlen! Elkalló-
dik mára. Egyébként kapott ilyen levelet va-
laha is saját magától?
– Nem.
– Na látja!
– De lehet, hogy a jövő héten megkapom
– töprengett a százados. – Vagy mégsem!
Leírom a legfontosabb tényeket, magammal
hozom ezt az iratot a zsebemben, és itt, il-
letve most, azaz a visszaérkezés után elol-
vasom. Mikor indulunk? Holnap délelőtt
tizenegyre fel tud készülni?
– Kötelező magával mennem?
31
2021. 06. 25. 0:28:12
 GALAKTIKA
2021. július
– Nem – fortyant fel a százados –, mehet a
börtönbe is! Öttől húsz évig terjedően, kém-
kedés okán.
– Jó, akkor holnap tizenegykor indulás.
Tud maga angolul? – jutott eszébe egy utolsó
lehetőség.
– Természetesen – húzta ki magát ültében a
tiszt. – Ahogy oroszul is. Oroszul persze jobban.
Talpra állt, kalapját a fejére tette, és jól a
szemébe húzta.
– A feleségét holnap reggel küldje el va-
lahová! Hogy ne nekem kelljen, hivatalosan,
ugye érti?
– Megoldom – nyugtatta meg Zoli.
– És a legfontosabb: a teljes titoktartás!
Ne feledje, senkinek egy szót sem, ha nem
akar a börtönben megrohadni!
Miután Bényei százados elment, Zoli ro-
hant át Pista bácsihoz, és töviről hegyire el-
mesélte, mire utasította őt az elhárítótiszt.
Nem felejtette el megemlíteni, hogy az illető
együgyű öregúrnak nevezte őt, akinek még
érettségije sincs.
– Hát ebbű’ hogyan fog kimászni? – tolta
hátra elnyűtt sapkáját az öreg szomszéd.
– A maga segítségével, Pista bácsi! Kie-
szeltem valamit! Benne van?
– Há’ hogy a fenébe ne! Abba’ nem lesz
hiba! Megleckéztetjük ezt a pökhendi tisz-
tecskét!
– Menjünk át hozzám, a garázsba! – in-
dítványozta Zoli fellelkesülten. – Elmondom
a tervemet.
Magukra csukták az ajtót, elővettek egy
darab papírt, hozzá ceruzát, és nekiláttak
32 Elhárítás
022-037-varga.indd 32
összeírni a feladatokat és a szükséges kel-
lékeket.
– Először is – kezdte Zoli –, az asszonyo-
kat holnap reggel kilenctől legalább délig el
kell távolítanunk a helyszínről.
– Majd énnálam lesznek, sütnek-főznek
egy jó ebédet. Vágnak egy kacsát meg egy
tyúkot, lesz sütemény is… – kezdte beleélni
magát Pista bácsi.
– Rendben, ezt majd ők megszervezik.
Nézzük a mi dolgunkat!
A papír hamar megtelt a feladatokkal.
Bal oldalon voltak Zoli elintéznivalói, a jobb
hasábra Pista bácsi teendői kerültek. Végül
Zoli kettéhasította az ívet, mindenki indul-
hatott intézkedni a maga listájával.
Zoli a városba igyekezett, régi vászon
hátizsákját vitte magával, abba sok min-
den belefér. Vásárolt hat pingponglabdát,
három tábla csokit (keserűt, mert azt sze-
rette, bár csak a csomagolóanyagra volt
szükségük), tíz doboz gyufát, egy hatlöve-
tű, forgótáras játék pisztolyt, a hozzá való
patronokkal. Felugrott egy volt munkatár-
sához, a nyugdíjas Pető bácsihoz, akitől
elkunyerált néhány emléktárgyat, amit
korábbi amerikai utazásain gyűjtött össze
az öreg feltaláló, és az írógépét is igény-
be vette egy kis időre. Hazafelé benézett
a könyvtárba, helyben olvasásra kiköl-
csönzött néhány 1963-as külföldi újságot.
Végül az utcájukban a szemben lakó Egri
családhoz csöngetett be, ahol tavaly meg-
javította a tévéantennát, mely pont a foci-
vébé döntője előtt ment tönkre, így most
2021. 06. 25. 0:28:12

persze szívesen kölcsönadták neki kisfiuk
egyik kedvenc játékát.
Pista bácsi eközben beslattyogott a kór-
házba, megkereste a feleségét, Erzsit, aki a
belosztályon látta el a szombati ügyeletet,
kért tőle egy receptet, amit hazafelé ki is
váltott a gyógyszertárban. Útközben elka-
nyarodott a játszótér felé, ahol összeszedett
egy vödörnyi apró kavicsot. Otthon, a lista
előírásai alapján, először megkereste a suf-
niban a tavalyról maradt plexilapot (a nyu-
lak ketrecének ajtaját akarta kiszabni belőle,
a téli hidegre tekintettel, de akkor valahogy
elfelejtkezett róla), a padláson megtalálta a
gázálarcokat és a második világháborúban
összeszedett szovjet töltényhüvelyeket is.
Előásott egy régi biciklikereket, amit befo-
gott a rozsdás villájába, a villára meg felerő-
sített jó néhány rövid, de különböző széles-
ségű acéllemezt.
– Látom, megtalált mindent a kacatok
között – nyugtázta elismerően Zoli az öreg
által áthordott tárgyakat, miután újra együtt
voltak a garázsban.
– Azok nem kacatok! – tiltakozott erélye-
sen Pista bácsi. – Akármire is jók lehetnek!
Ahogy most is, látja!
Az öreg a helyiséget készítette elő, míg
Zoli főleg az autóban eszközölt némi változ-
tatást: huzalokat kötött keresztbe, műszere-
ket állított át. Kora este lett, mire végeztek az
előkészületekkel. Addigra már asszonyaik is
hazaértek.
– Akkor holnap fél tizenegykor találko-
zunk! – köszönt el a házigazda Pista bácsitól.
Elhárítás
022-037-varga.indd 33
GALAKTIKA
2021. július
•
Bényei százados pontos volt. Benyitott a ga-
rázsba, és mielőtt behúzta volna maga után
az ajtót, alaposan körülnézett kint is, és bent
is. Zoli türelmetlenül ugrált körülötte, sür-
gette az indulást.
– Minden rendben van, Zoltán? – kérdez-
te a tiszt. – Műszakilag.
– Természetesen – felelte a házigazda. –
Ezt vegye majd fel! – nyomta az utas kezébe
az egyik gázálarcot. – Erre szükségünk lesz,
nehogy megfulladjunk mikor egy pillanatra
átsuhanunk a semmin.
Elhelyezkedtek az autóban. A százados
igyekezett leplezni szorongását.
– Egyeztessünk! – mondta aztán. – A terv
a következő: Egy hetet szánok rá, hogy ki-
utazzak Dallasba, eszerint 1963. november
15-ére állítsa a műszerét. A hazaút is egy
hét, tehát november 29-én találkozunk újra,
akkor jövünk vissza a mába. Megértett?
Zoli bólintott.
– Maga megvár, míg visszaérek – folytat-
ta az elhárítótiszt. – Mit fog addig csinálni?
– Semmit – mondta Zoli. – Előreugrok
két hetet.
– Persze, persze, én is így gondoltam – he-
lyeselt a százados.
Zoli már nyúlt a műszerhez, addig teker-
getett rajta, míg meg nem jelent rajta a kí-
vánt dátum.
– Még valamit – fordult Zolihoz a kel-
lemetlen ember. – Ha azt forgatná a csa-
lafinta agyában, hogy esetleg ott felejt
engem a hatvanas években, azt tanácsol-
33
2021. 06. 25. 0:28:12
 GALAKTIKA
2021. július
nám, tegyen le róla. Ha nem jön értem a
megbeszélt időpontban, megkeresem ma-
gát 1963-ban, és pokollá teszem az éle-
tét. Írok egy tökéletes névtelen feljelen-
tést maga ellen, és kész, el van vágva az
élete fonala! Higgye el, van ebben némi
gyakorlatom!
– Nem kétlem – mondta Zoli. – Akkor
induljunk! Vegye fel a gázálarcot! Ne ijed-
jen meg, ha váratlan eseményeket tapasz-
tal, az időn és a téren át fogunk keresztül-
száguldani, különös világok, csillagködök
tűnhetnek fel, meteorok fogják veszélyez-
tetni a járművet.
Mindketten belebújtak a maszkjukba,
ezután Zoli látványosan, lassú mozdulattal
megnyomta az indítógombot.
Alighogy meghallották a kattanást, ré-
misztő események vették kezdetüket. Vér-
fagyasztó, egyre gyorsuló kattogással kez-
dődő, majd többszólamú süvítésbe átcsapó
hangok riogatták az utasokat, gomolygó
fehér füst tüntette el előlük a garázs valósá-
gát. Robbanások hallatszottak, meteorzápor
sorozta meg a karosszériát. Az autó időnként
annyira remegett, rázkódott, hogy azt hihet-
ték, hamarosan szétrobban. A szélvédőn át
kitekintve színes képeket láttak villódzni,
csillagok, felizzó és elhalványuló üstökösök
tűntek fel, és mikor már majdnem elaléltak
a rémülettől, egy félelmetes küllemű, félig
robot, félig ember formájú lény lebegett át
előttük. Annyira ijesztő volt, hogy Zoli fel-
sikoltott.
Mikor minden elcsendesedett, és a füst
is szétoszlott, Zoli lekapta fejéről a gázál-
arcot. Tekergetett valamit a műszerfalon,
aztán kiszállt, vagy tíz percig pakolászott
a garázsban, és csak ezután nézett be a ko-
csiba. A  százados aléltan feküdt az ülésen.
Zoli levette róla is a maszkot, hátha akkor
hamarabb magához tér. A biztonság kedvé-
34 Elhárítás
022-037-varga.indd 34
ért kissé fel is pofozta. Addig-addig, míg a
tiszt szeme nyiladozni nem kezdett. Zavaros
tekintettel nézett körül.
– Hol vagyok? – kérdezte elfúló hangon.
– Itt, nálam. Visszajöttünk 1975-be – vá-
laszolta Zoli.
– Honnan?
– 1963-ból.
– Nem emlékszem semmire.
– Mondtam, ugye, hogy így lesz? – nyug-
tázta Zoli.
– Megmondta – szólt a tiszt elrévedve.
– Furcsákat álmodtam, Zoltán. Meteorzá-
poron repültünk át, a végtelen űr köde ka-
vargott körülöttünk. Még egy földönkívülit
is láttam elsuhanni.
– Ez nem álom volt, ilyen egy utazás a tér-
időn át – világosította fel Zoli.
Pista bácsi nyitott be váratlanul.
– Mi történt, szomszéd? Már aszittem,
szétrobban a garazsa!
– Semmi különös – nyugtatta meg Zoli –,
csak tettünk egy kört az autóval és a száza-
dossal.
– És hun jártak? Amerikában?
– Miből gondolja? – kérdezte gyanakodva
a tiszt.
– A táskábul – mutatott a hátsó ülésre
Pista bácsi.
A százados hátrafordult, és meglátott egy
világoskék, cipzáros, kissé kopott, Pan Am
feliratú repülőstáskát az ülésen. Zoli benyúlt
érte az ablakon, hogy kivegye, de az elhárító
ráütött a kezére.
– Azt hiszem, ez az enyém – mondta. Az
ölébe húzta a táskát, kihúzta a cipzárját, és
különféle dolgokat kezdett kiszedegetni be-
lőle. Előkerült egy gondosan leragasztott,
megsárgult boríték, egy tépett, kifakult repü-
lőjegy, New York–Párizs viszonylatra. A többi
tárgyat nem láthatták, azokat már nem vette
elő, a táska alján matatott közöttük.
2021. 06. 25. 0:28:12

– Engem nem láttak itt, értve vagyok?
– szólt rájuk szigorúan, kikecmergett az
autóból, és hóna alatt a táskával kislisszolt
az ajtón.
– Megéheztem – mondta Zoli, mikor vég-
re magukra maradtak.
– Nézzük meg, kész van-e már az ebéd! –
javasolta az öreg.
Az asszonyok épp a rácsos linzert húz-
ták elő a sütőből, mikor átértek Pista bácsi
konyhájába.
– Mi volt ez a nagy zaj odaát? – kérdezte
Margit. – A garázsból jött, ugye? Egy idegen
férfit is láttam elmenni a kerten át. Remé-
lem, nem találtál fel megint valami haszon-
talanságot!
– Üljünk le ebédelni – javasolta Zoli –,
majd az asztalnál mindent elmesélünk!
A tyúkhúsleves után, a kacsasült előtt
kezdett bele Zoli a történetbe.
– Tegnap felkeresett egy százados az el-
hárítóktól. Az az eszelős tiszt valamiért meg
volt győződve róla, hogy feltaláltam az idő-
gépet, és megkért, hogy vigyem vissza 1963-
ba. Le kellett ráznunk valahogy – mentege-
tőzött –, ezért Pista bácsival megszerveztünk
számára egy emlékezetes utazást. Tegnap
délután előkészítettünk mindent, ma meg
leadtuk a műsort. Látnotok kellett volna!
– E’bújtam a szerelőaknába’ – nevetett az
öreg. – De inkább mongya maga, Zoli, ügye-
sebben beszíl!
– Jó, folytatom. Tehát Pista bácsi alattunk
várakozott, mi meg beültünk a századossal
az autóba, felvettünk egy-egy gázálarcot.
Megnyomtam a műszerfalon egy gombot,
amitől lent, a kocsi alján egy elektromotor
megforgatott egy biciklikereket, melynek
a szélére acéllemezeket szereltünk. Olyan
hangja volt, ahogy a küllők megrezegtették
a lapokat, mint egy szirénázó tűzoltókocsi-
nak! Pista bácsi ezalatt begyújtotta a füst-
Elhárítás
022-037-varga.indd 35
GALAKTIKA
2021. július
bombákat, amiket ezüstpapírba csomagolt
pingponglabda-darabokból készítettünk.
A kocsi elé a mennyezetről leeresztett
egy nagy plexilapot, egy dróttal mozgat-
ta, erre a hullámzó horizontra vetítette a
szembeszomszéd gyerekének diavetítőjével
a „Csillagos égbolt” című tekercs ideillő
képkockáit. A vetítés után visszamászott az
aknába, és alulról rázta a kocsit egy meg-
erősített gereblyenyéllel, közben egy patro-
nos pisztollyal durrogtatott.
– És a meteorzápor? Azt is meséjje el! –
szólt közbe az öreg izgatottan.
– Meteorzáport is csináltunk! Pista bácsi
apró kavicsokkal szórta meg az autót, ször-
nyű hangja volt, azután égő gyufaszálakat
dobált el a szélvédő előtt.
– És az a tiszt mindezt el is hitte? – hitet-
lenkedett Pista bácsi felesége.
– Nemigen volt közben magánál, a gáz-
álarca szűrőjébe tettünk egy éteres vattát,
még véget sem ért az előadás, ő már édes-
deden aludt.
– Szóval ezért kérted tegnap azt a recep-
tet, István! – nézett félig haragosan, félig el-
ismerően a férjére Erzsi.
– Egy kis étert én is beszívhattam – mélá-
zott el Zoli –, ugyanis a vége felé egy földön-
kívüli élőlényt láttam elsuhanni a füstön át.
Vagy egy szellem volt talán?
Pista bácsi nagyot kacagott.
– Egy fenét vót az szellem! Én vótam,
na! Úgy spekuláltam, kéne a végire egy kis
eszk… eksztra látványosság! Felkaptam a
méhészruhát a kalappal, a pofázmányomra
meg a hegesztőszemüveget. Nem szótam elő-
re, gondótam, meglepem.
– Sikerült! Még engem is halálra rémí-
tett vele!
Margit most aggodalmas arcot vágott.
– Felelőtlenség volt ez az egész! Mint a
gyerekek, olyanok vagytok! – dorgálta meg a
35
2021. 06. 25. 0:28:12
 GALAKTIKA
2021. július
férjét. – Rá fog jönni, hogy a bolondját járat-
tátok vele! Egyszer csak megjelenik, és elvisz
a börtönbe!
– Nem fog – nyugtatta meg Zoli. –
A  történet végét még nem tudjátok. Fel-
mentem tegnap a Pető bácsihoz, emlékszel
rá, Margit, kollégám volt, néhány éve már
nyugdíjas. Régebben többször is járt nyu-
gaton, kiküldetésben. Elkértem tőle né-
hány Amerikából származó tárgyat, ami
csak kallódott nála. Elsősorban egy való-
di, amerikai repülőstáskát. Ebbe tettem
a szintén tőle elkunyerált repülőjegyet,
amiről letéptem a Pető bácsi nevét. A ke-
rületi könyvtárba is elmentem, kivettem
pár külföldi újságot a merénylet idejéből,
az egyikből észrevétlenül kivágtam egy
rossz minőségű fényképet, bekarikáztam
rajta két homályos alakot, és ezt is berak-
tam a táskába. De még előtte Pető bácsi
írógépén írtam egy levelet, a százados ne-
vében, a századosnak címezve, ékezetek
nélkül, mintha Amerikában készült volna
az írás. Ebben a feljegyzésben az áll, hogy
sikerült lelepleznie Kennedy elnök valódi
gyilkosait, akik mindketten szovjet ügy-
nökök, és a Kreml parancsára cselekedtek.
Bizonyítékképpen néhány, Pista bácsi ka-
catjai… bocsánat, dolgai között őrizgetett,
második világháborús szovjet töltényhü-
velyt is bedobtunk a táskába. A levél sze-
rint ezek a titkos ügynökök, Csajkovszkij
és Anyegin elvtársak, megszorongatták a
mi balga tisztünket, hogyha elárulná bár-
kinek, amit megtudott, kitörne az atom-
háború, elpusztulna a világ. De mielőtt
ez bekövetkezne, előbb a századost ölik
meg, és addig is egész életén át titokban
követni, figyelni fogják. A levelet a táská-
val együtt az emberünk magával vitte. Ha
elolvassa, szerintem még a környékünket
is kerülni fogja!
36 Elhárítás
022-037-varga.indd 36
Ebben a pillanatban megcsörrent a tele-
fon. Erzsi kapta fel a kagylót, vidáman be-
lehallózott, aztán elhallgatott, majd sápadt
arccal nyújtotta Zoli felé.
– Bényei százados – suttogta.
A fiatalember átvette a kagylót, köszönt a
hívónak. Egy percig némán hallgatta.
– Legyen szíves, hangosabban, rosszul ér-
tem – szólt aztán a hallgatóba, majd eltartot-
ta magától a kagylót, hogy mindenki hallja a
helyiségben, amit a tiszt mond.
– Azt mondtam, ne keressen soha, hogy-
ha kedves az élete! – kiabálta a tiszt a tele-
fonba. – Felejtse el a nevemet, soha nem is
találkoztunk!
– Örömmel! – válaszolt neki Zoli. – Már
most is alig emlékszem magára, ööö… Bél-
gennyesi elvtárs!
Nyugodtan letette a kagylót a helyére, és
visszaült az asztalhoz.
– Úgy láccik, nem kő’ ahhó’ éreccségi,
hogy elháríccsunk egy elhárítót! – szólt
megelégedetten Pista bácsi, és kivett a tálból
egy ropogósra sült kacsacombot. Sanyi ka-
kas kíváncsian lesett be az ajtón, és elégedet-
ten állapította meg, hogy odabent minden a
legteljesebb rendben van.
VARGA L. László
A szerző városi hivatalnok, a köz szolgája. Unal-
mas életét többek között utazgatással és a Galak-
tika magazin számainak gyűjtésével, olvasásával
színesíti. Írásaival főleg önmagát, valamint csa-
ládját és barátait szórakoztatta – eddig. Köznapi
hősei életének természetes része a fantasztikum,
ennek megfelelően kedvenc írója Mihail Bulgakov.
Első nyilvánosság elé bocsátott írása (nem számít-
va a régi iskolai lapokat) „Helygép” címmel a Ga-
laktika 345. számában jelent meg, folytatása, a
„Feltámasztás” a 362.-ben, és most a sorozat tri-
lógiává bővült. Legutóbb a „Tandíj”-at olvashattuk
tőle 373. számunkban.
2021. 06. 25. 0:28:12
 Halloween éjjelén tizenkét fiatal került
GALAKTIKA
Rocavarancoliába, a csoda, a horror,
2021. július

a szörnyek és a rémálmok birodalmába

A
köt z első
FÉL et mo
a G ÁRO st
a
bol laktik N
t.hu a-
-n!

A kaland folytatódik: a romok alatt

egy ősi gonosz erő éledezik, miközben felkel
a Vörös Hold...

Rendelje meg itt:

www.galaktikabolt.hu

022-037-varga.indd 37 2021. 06. 25. 0:28:17

 GALAKTIKA
2021. július
Húst máshonnan
D
ÁNIA Európa élvonalába tarto-
zik a környezetvédelmi intézke-
dések tekintetében. Van azon-
ban egy igen nagy problémájuk.
Nagy húsexportőrök, az országban kétszer
annyi sertés él, mint ember.
A húsipar a világ egyik legnagyobb üveg-
házhatású gázkibocsátója. A nagy probléma
az állatok etetése. Ezért erdőket vágnak ki,
hogy a helyükön legelők vagy takarmányül-
tetvények legyenek. A szójabab vagy kukori-
ca termesztése hatalmas mennyiségű szén-
dioxid-kibocsátással jár.
De Dániában már létezik egy cég, amely tel-
jesen új utakat keres a világ húsigényének ki-
elégítésére. Cseppet sem hagyományos utakat.
Az Enorm telephelye ránézésre nem sok-
ban különbözik más zárt tartású állattenyész-
tő telepektől, ipari épületek sora. A cégé a vi-
lág egyik legnagyobb rovarfarmja. Igen, egy
rovarfarm. Légylárvákat nevelnek, amikkel
etethetik a háziállatokat.
38 Zöld jövő
038-039-zold.indd 38
A légyistálló azonban sokban különbözik
egy átlagos istállótól. Egy nagy terem több tu-
catnyi, rozsdamentes lábakon álló, nagy fehér
ládával. Minden ládában legyek százai, ezek
a szülők. Itt párosodnak, majd a nőstények
lerakják a petéiket. A művelet viszonylag egy-
szerű, csak megfelelő fény, hőmérséklet és pá-
ratartalom kell a szaporodáshoz.
A nagy láda oldalán egy kéttenyérnyi mé-
retű, hullámpapírból készült lap, amelynek
rései már sárgállanak a lerakott petéktől. Egy
légy 7-10 nap alatt körülbelül 700-1000 petét
rak le. Amikor a peték kikelnek, szép kövér
lárvákká lehet őket hizlalni.
A „hizlalda” meglepően egyszerű, csupán
egy hűvös raktárhelyiségnek látszik. Ben-
ne egymásra rakott, szabványméretű ládák.
A látvány sokak számára nem kellemes: a lá-
dákat különböző anyagok töltik meg, bennük
kukacok ezrei, tízezrei nyüzsögnek.
A ládákat feltöltő anyag maga a táplálék.
Ennek a fajnak a legjobb tulajdonsága, hogy
2021. 06. 25. 0:28:04

gyakorlatilag bármilyen szerves táptalajban
megél. A kukac még a trágyát is képes fehér-
jévé alakítani. Olyan dolgokat is megeszik,
amiknek alig van értékük, így nincs szükség
drága takarmány vásárlására. Napok alatt
közel két centiméteresre is megnő, és igazán
„szaftos”: nagyon sok benne a fehérje és a
zsír, gazdag tápanyagokban. A ládákat csak
egymásra kell pakolni, így kis alapterületen
is igen komoly mennyiségű fehérjét lehet
előállítani.
Ez a takarmány élettanilag magasabb
értékű, mint a szójabab vagy a kukorica. És
nem kell miatta az esőerdőket irtani. Egysze-
rűen és olcsón előállítható, a hagyományos
állattartásban tökéletesen felhasználható.
Aki már látott háztáji csirkéket kapirgálni,
az tudja, milyen lelkesen vetik rá magukat
erre a csemegére. Amely a szemétbe kerülő
normál konyhai hulladékból is képes ara-
nyat csinálni.
A farmon különleges kísérletek is folynak.
A lárvákat különböző tápanyagokra bontják
le, melyek már nem az állati takarmányozást
szolgálják: emberi tápláléknak is tökéletesen
alkalmasak.
Ha fenntarthatóságot elősegítő alapanyag-
ként vizsgáljuk, az így előállított zsír ugyan-
olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a
pálmaolaj vagy a kókuszolaj, íze, illata is kel-
lemes. Ugyanúgy használható, mint az egyéb
megszokott zsiradékok.
A cégnek nincsenek illúziói, nem az a cél-
juk, hogy leváltsák a csirke- vagy a marha-
hús fogyasztását. Ezek a kultúránk részei. De
muszáj, hogy környezetbarát, fenntartható
fehérjeforrásokat is használjunk.
Az egyetlen akadály ez előtt kulturális be-
idegződésünk. Ázsiában és a világ sok helyén
teljesen normális és elfogadott a rovaroknak
és lárváiknak a fogyasztása. A nyugati kul-
túrkörben azonban nem képezik az étrend ré-
Zöld jövő
038-039-zold.indd 39
GALAKTIKA
2021. július
szét, miközben világszerte milliárdok esznek
rendszeresen ilyesmit. A belénk táplált leg-
erősebb félelem a hozzájuk köthető betegsé-
gekhez és fertőzésekhez kapcsolódik, de ezek
a rovarok steril körülmények között tartható-
ak, és így teljesen veszélytelenek.
Ám nem csak feldolgozott formában fo-
gyaszthatók, egyszerűen csemegének is ki-
válóak. A farm tulajdonosai vendégeiket
rendszeresen megkínálják sült lisztkukaccal,
amelyet hagymás-tejfölös és csilis ízesítésben
szolgálnak fel. Akinek sikerül leküzdeni a be-
lénevelt távolságtartást, meglepően kellemes
élményről számol be, az abszolút többségnek
kifejezetten ízlett a kóstoló.
Az Európai Unióban is központi kérdéssé
válhat a rovarfogyasztás. Az Európai Élelmi-
szer-biztonsági Hatóság idén januárban em-
beri fogyasztásra alkalmasnak minősítette a
közönséges lisztbogár lárváját, azaz a lisztku-
kacot. A kérvényt egy francia vállalat nyújtot-
ta be, amely rovarokból állítana elő ételeket.
Várhatóan zöld utat kaphat a tücsök, a sáska
és a gyászbogár is.
A szárított lisztkukac íze a mogyoróéra
emlékeztet. Nagy valószínűséggel először
nem kukactermékekkel fogunk találkozni,
hanem lisztté őrölve, alapanyagként lesz fel-
sorolva. Fogyasztása csupán azoknak nem
javasolt, akik allergiásak a poratkákra vagy a
rákfélékre.
39
2021. 06. 25. 0:28:04
 GALAKTIKA
2021. július
Frank Roger
UGRÁS
A
LEX ÖT ÓRAKOR kilépett a
munkahelye ajtaján, és észre-
vette, hogy zuhog az eső. Átkoz-
ta magát, mert az esernyőjéről
persze megfeledkezett, és sietős léptekkel
a metrómegálló felé indult. A víz az arcát
verte, hunyorgott, nem figyelt, csak lelépett
a járdáról, és egy autó már nem tudta kike-
rülni. Amikor Alex meghallotta a fékcsikor-
gást, felkapta a fejét, és rémülten látta bizto-
san közeledő végzetét.
Egy másodpercnél is rövidebb idő múlva
újra az irodai íróasztalánál találta magát,
az elkerülhetetlennek tűnő szerencsétlen-
ség miatt még mindig alig kapott levegőt, és
nem értette, hogy kerül oda. De az volt a leg-
fontosabb, hogy megúszta. Valamiképpen
sikerült kikerülnie a sorsát.
Ez így persze túl jó volt ahhoz, hogy igaz
legyen. Talán csak álmodott? Lehet, hogy
elbóbiskolt az íróasztalánál, csak álmodta a
40
040-047-roger.indd 40
Mi lenne a
legkönnyebb kiút
egy életveszélyes
helyzetből?
szörnyű pillanatot, és éppen a „halála” előtt
riadt fel?
– Nicsak, Alex! – szólította meg az egyik
kollégája. – Még itt vagy? Azt hittem, az előbb
elmentél.
– Csak itt felejtettem valamit – próbálta
Alex eltitkolni az értetlenségét és zavarát. Az
egyik pillanatban kinn volt az utcán, a követ-
kezőben pedig újra az irodájában ült. Felfog-
hatatlannak találta az egészet. Képtelenségnek.
Azután másodszor is kilépett a munkahe-
lye ajtaján, a metró felé sietett, igyekezett tu-
domást sem venni a zuhogó esőről, és ezúttal
különösen óvatosan ment át a túloldalra – nem
is érte semmi baj. Nagyon megkönnyebbült,
amikor hazaért, és azon gondolkodott, el-
mondja-e a feleségének, ami történt. Képtelen
volt rávenni magát, hogy egy ilyen lehetetlen
szöveggel álljon elő, amire ráadásul bizonyí-
téka sincs. Kicsit kutakodott az interneten, de
közelítőleg hasonló esetet sem talált.
Ugrás
2021. 06. 25. 0:27:59

Egész este a furcsa incidens járt a fejében.
Menjen orvoshoz? Mondjuk, pszichológushoz?
Talán súlyos betegség gyötri? Meg fog őrülni?
Vagy lehet, hogy a halál közvetlen közelsége
életre keltette benne az önvédelem valamilyen
szunnyadó mechanizmusát? Lehet, hogy az
életösztön lépett működésbe egy pillanat alatt?
Lényeg, hogy élek, gondolta végül. Amikor
Tessa, a felesége megkérdezte, hogy bántja-e
valami, mert feszültnek és szórakozottnak lát-
szik, csak azt felelte, nehéz napja volt a cégnél,
és ha alszik egy jót, túl lesz az egészen. És tény-
leg úgy is lett, bár következő reggel még min-
dig a bizarr eset járt a fejében.
Másnap korán indult a munkahelye felé, és bár
az időjárás-jelentésben szót sem ejtettek esőről,
ő szorosan markolta az ernyője nyelét – nem
akarta újra kihívni maga ellen a sorsot. Fürge
léptekkel a metrómegálló felé tartott, amikor
úgy félúton egy sötétkék öltönyös férfi állt elé.
Alexnek megszólalni sem volt ideje, két másik
férfi, aki szintén sötétkék öltönyt viselt, a háta
mögül lépett oda hozzá.
– Kérem, jöjjön velünk – mondta egyikük.
Ugyanabban a pillanatban egy autó fékezett
mellettük csikorgó gumikkal, és kivágódott az
ajtaja.
– Miről van szó? – kérdezte Alex levegő
után kapkodva. Nem kapott választ, a három
férfi minden teketória nélkül a hátsó ülésre
lökte, azután ők is beugrottak a kocsiba, amely
vad tempóban indult ismeretlen célja felé.
– Mi ez…? – kezdte volna Alex, de a bal
oldalán ülő férfi egy gyors kézmozdulattal el-
hallgattatta.
– Minden ki fog derülni – mondta. – Fe-
lesleges most kérdezősködnie. Nem fog soká
tartani.
Alex nem szólalt meg többet, de a legros�-
szabbtól tartott. Lehet, hogy elrabolták? Kik
ezek a fickók? Valami bűnszervezet kezébe
Ugrás
040-047-roger.indd 41
GALAKTIKA
2021. július
került? Vajon mit tartogatnak a számára? Ve-
szélyben van? Túléli a kalandot? Semmi két-
ség, ki fog derülni.
Az autó úgy tíz perccel később lassított, és
egy föld alatti parkolóba kanyarodott.
– Jöjjön velünk! – mondta az egyik férfi, mi-
után lefékeztek. Ez nem úgy hangzott, mintha
ellentmondhatott volna. Mind a négyen be-
szálltak egy liftbe, amely felvitte őket a hato-
dikra. Azt sem tudta megnézni, hogy mi ez az
épület. Irodaház? Valamilyen kormányhivatal?
Vagy egy szálloda?
Végigvezették egy folyosón, és beléptek egy
helyiségbe, amelynek a közepén hosszú asztal
állt, körülötte néhány székkel.
– Üljön le, és várjon! – mondta valamelyik
kísérője. Ő engedelmesen leült. Néhány perc
múlva két férfi lépett be, ellenségesen végig-
mérték, azután helyet foglaltak vele szemben.
– Maga Alex Burroughs – állapította meg a
jobb oldalon ülő. Valószínűleg nem kérdésnek
szánta, Alex mégis felelt neki.
– Igen.
– Gondolom, tudja, miről van szó.
Megrázta a fejét.
A két férfi összenézett.
– Ne játsszon velünk! – mondta a bal oldali.
– Egyszerűen csak válaszoljon a kérdéseinkre!
Alex bólintott.
Újra a jobb oldalon ülő szólalt meg.
– Mikor és hogyan tett szert a képességére?
– A képességemre? – csodálkozott Alex. –
Mire gondolnak? – Tett egy bizonytalan kéz-
mozdulatot.
– Ne csináljon úgy, mintha fogalma sem
volna róla, hogy miről beszélünk! – csattant
fel az, aki kérdezte. – Maga tegnap ugrott. Ho-
gyan és mikor tanult meg ugrani?
– Ugrottam? – hökkent meg Alex. Szóval
ez az a tegnapi érthetetlen furcsaság, amelyet
képtelen volt megmagyarázni magának! Ezek
az alakok most azt hiszik, hogy ő valahonnan
41
2021. 06. 25. 0:27:59
 GALAKTIKA
2021. július
tanulta, amit csinált. Még az is előfordulhat,
hogy tényleg ez a helyzet, de hát ő is sötétben
tapogatózott… de hisznek majd neki? Csak úgy
elkapták az utcán, és idehozták kivallatni: ez azt
bizonyította, hogy elég fontos számukra az ügy.
Kár, hogy nem nagyon van mit mondania.
– Tényleg ugrottam – bökte ki végül.
– Hallgatjuk. – A férfi hangjában növekvő
türelmetlenség csengett.
Alex vállat vont.
– Fogalmam sincs, hogy csináltam. Egyszer
csak megtörtént. Nem akartam, hogy így le-
gyen. Az egyik pillanatban még az utcán áll-
tam, a következőben pedig újra az irodában
találtam magam.
A két férfi újra összenézett.
– Szóval nem akar segíteni – sóhajtott a jobb
oldali. – Ne tettesse magát hülyének! Válaszol-
jon egyértelműen! Utoljára kérdezem: hogyan
és mikor tanult meg ugrani?
– Fogalmam sincs. Őszintén – rázta meg
Alex a fejét.
Rövid csend ereszkedett a szobára. Az egyik
férfi felállt, és kiment. A másik megszólalt.
– Így nem megyünk semmire. Sajnos dur-
vább módszerekhez kell folyamodnunk.
Alex hátán végigfutott a hideg. Durvább
módszerek? Az meg mit jelent? Talán megkí-
nozzák, hogy kiszedjék belőle, amiről azt hi-
szik, hogy eltitkolja? És ha így sem járnak ered-
ménnyel, mi lesz a következő lépés? Talán…
Egyszer csak újra az utcán találta magát,
nem messze a metrómegállótól. Pislogott pá-
rat, megpróbálta összeszedni magát. Újra
ugyanazt csinálta! Másodszor is ugrott! És
minden ugyanúgy történt, mint a múltkor:
halálos veszély kellett hozzá. Először kis híján
autó gázolta el, most kínzással fenyegették. Ez
lehet az összefüggés. Amikor hajszálon múlik
az élete, ugrik. Elképzelni sem tudta, mikép-
pen csinálja, de elég valószínűnek tűnt, hogy
értékes képességről van szó, hiszen egyesek
42 Ugrás
040-047-roger.indd 42
sok mindenre hajlandóak lettek volna, hogy
kiszedjék belőle a titkot.
Nagyon óvatosnak kell lennie. Összeszed-
te magát, és továbbindult a metrómegálló felé.
Folyton hátra-hátranézett, attól félt, hogy újra
előbukkannak ezek a fickók, hogy kivallassák, de
szerencsére nem mutatkoztak. Megkönnyebbült,
amikor minden baj nélkül megérkezett a munka-
helyére. Szeretett volna a dolgára figyelni, de nem
ment könnyen – sok minden mást kellett végig-
gondolnia. És kitől kérhetne tanácsot?
Két eseménytelen nap következett. Nem került
újabb veszélyes helyzetbe, nem akadt össze
titokzatos céllal érkező férfiakkal, és nem is
ugrott. Úgy tűnt, az élete visszazökkent a nor-
mális kerékvágásba, és Alex remélte, hogy ez
már így is marad. A két esetről senkinek sem
beszélt, még a feleségének sem.
De a harmadik napon, ebédszünetben tör-
tént valami. Már majdnem megette a négy év-
szak pizzáját, amikor egy nő lépett az étterem-
be, meglátta Alexet, és egyenesen az asztalához
sétált.
– Ugye nem bánja, ha ideülök?
Alexnek válaszolni sem volt ideje, az isme-
retlen leült vele szemben, és a szemébe nézett.
– Nyilván maga Alex Burroughs – állapítot-
ta meg. Nem kérdésnek szánta. Alex nem felelt,
azon gondolkodott, honnan ismeri őt ez a nő.
– Sajnos nincs időm mindent elmagyarázni
– kezdte az idegen –, de nagyon fontos dologról
van szó.
Alex némán figyelt.
A nő óvatosan körülnézett, mintha minden
sarokban lapulhatna valaki, aki ki akarja hall-
gatni őket.
– Legyen nagyon óvatos! Vannak, akik meg
akarják szerezni a titkát. Sok mindenre hajlan-
dóak azért, amit maga tud. Ne bízzon bennük!
Csak a saját érdekeiket nézik. De talán… –
Nem fejezte be a mondatot.
2021. 06. 25. 0:27:59

A titka? Amit ő tud? Nyilván az ugrásról be-
szél. És azoktól óvja, akik elrabolták. Ezek szerint
nem hallott róla, hogy már össze is akadt velük.
– …Csak azt ne mondja, hogy elkéstem a
tanácsaimmal.
– Néhány napja összefutottam pár ilyen em-
berrel – bólintott Alex. – Nem untatom a rész-
letekkel, lényeg, hogy időben sikerült lelépnem.
– Úgy érti, hogy…
– Ugrottam.
– Ez az a készség, amit meg akarnak szerez-
ni. Mindenre képesek, hogy elvegyék magától.
Ne kerüljön a kezük közé! Nem fognak… –
A  nő észrevehetett valamit, mert hirtelen el-
hallgatott.
– Kimegyek a mosdóba – mondta váratla-
nul. – És nem találkoztunk, rendben?
Felállt, és a női mosdó felé sietett. Alex meg-
látott két férfit, akik most léptek be az ajtón, és
alaposan körülnéztek az étteremben. Látták
E-KÖNYVEK 1000 FT KEDVEZMÉNNYEL!
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Ugrás
040-047-roger.indd 43
GALAKTIKA
2021. július
őt, de jelét sem mutatták annak, hogy felis-
mernék. Szóval a nőt keresték, nem őt. Miután
átfésülték az egész helyiséget, és a mosdókat is
ellenőrizték, elsiettek. Nem rendeltek semmit
– nem az ebéd érdekelte őket.
Alex várt még egy kicsit, a nő azonban nem
tért vissza. Hogy sikerült elszöknie? Talán ta-
lált egy hátsó ajtót, és arra távozott? Vagy ug-
rott? Ha így történt, az azt jelenti, hogy nem
Alex az egyetlen, aki képes ilyesmire. Ez meg-
magyarázná, miért üldözik.
És így a nő bölcsen tette, hogy nem mások
szeme előtt ugrott. Ezt ő is megjegyzi: jobb
olyankor ugrani, amikor senki sem látja. Eszé-
be jutott az első alkalom. Mit gondolhatott az
autó vezetője, amikor az elé sodródott gyalogos
hirtelen levegővé vált? Nyilván azt hitte, hogy
kísértetet látott, vagy hallucinált.
Alex fizetett, és távozott, közben pedig azon
törte a fejét, amit éppen megtudott. Volt egy
43
2021. 06. 25. 0:28:03
 GALAKTIKA
2021. július
ritka és értékes képessége, amelyről gonosz
emberek szeretnének információt szerezni tőle,
és valószínűleg nem válogatnak a módszerek-
ben. Lehet, hogy veszélyben forog, bár egyelőre
sok részlet tisztázatlan maradt. Az ügynek más
szereplői is vannak, őket a nő képviseli, és ők
talán vele egy oldalon állnak, habár nekik is
lehetnek ki nem mondott céljaik.
Ami pedig a képességet magát illeti, egyál-
talán nem tudja irányítani – mindkétszer ak-
kor ugrott, amikor halálra rémült. Lehet, hogy
alaposabban ki kéne ismernie? Lehet, hogy
kísérleteznie kellene vele; megpróbálhatná az-
zal működésbe hozni, hogy halálos veszélybe
sodorja magát – bár jobb volna közben mégis
óvatosnak maradnia. Mi van, ha leveti magát
egy háztetőről, és kiderül, hogy az nem indítja
be az életmentő ugrást? Komolyabb előkészü-
letek nélkül inkább nem kéne ilyesmibe bele-
vágnia.
Visszament az irodába, és megpróbált a
munkájára figyelni. Az íróasztala mellett leg-
alább nem zavarhatták kellemetlen látogatók,
és az élete sem kerülhetett veszélybe.
A következő napot már egyáltalán nem nevez-
hetjük eseménytelennek.
A munkahelye felé menet meglátott egy
kék öltönyös férfit, aki nagyon határozottan és
nagyon dühösen indult felé. Erre balról felbuk-
kant egy motoros, és egyenesen az öltönyösnek
hajtott – Alex nem várta meg, hogy mi lett a
jelenet vége. A baleset – vagy inkább egyértel-
mű támadás – során valaki nyilván súlyosan
megsérült.
Ugrott. Újra otthon volt, újra elindult dol-
gozni, és nem tudta előre, hogy ismét valami
komoly bajba keveredik-e útközben.
De miért ugrott? – kérdezte magát. Hiszen
ő maga nem forgott halálos veszélyben. Csak
szemtanúja volt valami rémisztőnek. Ki tudja,
mire készült az a kék öltönyös? Biztos, hogy ő
44 Ugrás
040-047-roger.indd 44
volt a célpont? És miért érte ennyire brutális
ellentámadás a motoros részéről? Csak azért,
hogy a jó öreg Alex megmeneküljön? Ezek
szerint ők szövetségesek? Vagy a motoros egy
rivális frakció tagja, Alex pedig ártatlan kívül-
álló valakik belháborújában? Fogalma sem volt
semmiről.
Azt sem értette, miért ugrott. Lehet, hogy
kezd rászokni, és már olyankor is alkalmazza,
amikor nem volna feltétlenül szükség rá, ami-
kor igazából nincs életveszélyben?
De mi volt az ugrás eredménye? Sor került a
súlyos balesetre, vagy nem? Azzal, hogy vissza-
ugrott néhány pillanattal, magát az eseményt
is megszüntette, vagyis újabb ösvényt nyitott
a jelenben, amely az eredetivel párhuzamosan
fut? És akkor ő ott van az összes eddigi ösvé-
nyen, vagy ezek csak virtuálisan léteznek, el-
méleti lehetőségként, de anélkül, hogy megva-
lósultak volna?
Egy kérdésre sem tudott válaszolni, elké-
pesztően bonyolultnak találta őket, és nem ha-
ladt a munkájával.
Nagy megkönnyebbüléssel fogadta az ebéd-
szünetet, de hiába remélt néhány nyugodt
percet. Újra felbukkant a nő, aki egyszer már
beszélgetni kezdett vele. De vajon kinek az ol-
dalán áll?
– Nincs sok időm – mondta a jövevény, és
látszott rajta, hogy fél. – Nem folytathatja ezt
tovább. El sem tudja képzelni, mekkora bajt
okoz. Ez a rémálom egyre bonyolultabbá válik.
Gondolja végig, mit csinál, és próbálja helyre-
hozni! Próbáljon visszamenni a…
A nő szava elakadt. Két férfi lépett be az
étterembe, észrevették őket, és gyors léptek-
kel elindultak feléjük. Kétség sem fért hozzá,
hogy valami rosszra készülnek. Alex újra ug-
rott… pedig most sem volt egyértelműen ha-
lálos veszélyben.
Újra az irodájában ült, és kezdődött az
ebédszünet. Elindult, beült ugyanabba az ét-
2021. 06. 25. 0:28:03

terembe, és megebédelt – ezúttal senki sem
zavarta meg. Mégis az járt a fejében, amit a
nőtől hallott. Nem értette, kinek az érdekeiről
volt szó, más szempontból viszont lassacskán
összeállt, amit mondott.
Ezek szerint ahányszor ugrott, annyi-
szor újabb ösvény ágazott el az időben. Nem
tűnt el semmi, az ugrások párhuzamos idő-
síkokat hoztak létre. De ő miért csak egyről
tud? Lehet, hogy korlátozottak az érzékei,
és ezért nem látja át az egész helyzetet? Mi-
ért eredtek annyian, annyiféle szándékkal a
nyomába? Ő az első ember, aki képes erre,
és ezért számít ennyire különlegesnek?
A nő arra célzott, hogy ő összezavarja a te-
ret és az időt?
És akkor most mit csináljon? Hozza helyre,
mondta a nő. Menjen vissza… talán a legelső
epizódba? De hogyan? Talán vissza kellene
ugrania az első ugrást kiváltó pillanat elé, és
LEGYEN MIT OLVASNI
A VÍZPART MELLETT VAGY
A KERTBEN PIHENVE!
SIKERKÖNYVEK
25–70% KEDVEZMMÉNNYEL!
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Ugrás
040-047-roger.indd 45
GALAKTIKA
2021. július
ott megpróbálhatná elfojtani magában a kész-
tetést? De visszacsinálható így a számtalan
elágazás rendszere, vagy csak egy új ösvény
kanyarodik le az idősíkról?
Teljesen összezavarodott, a két keze közé
szorította a fejét.
A főnöke zavarta meg a töprengésben, aki
odament az íróasztalához, és szóvá tette, hogy
Alexnek egész nap máson jár a feje, csak álmo-
dozik, és alig halad a feladataival.
Ő habozás nélkül ugrott. Újra az étterem-
ben találta magát, éppen befejezte az ebédet,
és indult vissza az irodába. Amikor a helyé-
re ért, azonnal lázas munkához látott, elejét
akarta venni a főnöke kellemetlenkedő meg-
jegyzéseinek.
Hát tessék, megint megcsináltam, gondolta.
És ezúttal egy egészen apró kellemetlenség is
elég volt hozzá. Meg kellene próbálnia irányí-
tani valahogy ezt a képességet, hogy csak ak-
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2021. JÚLIUS 1–31.
45
2021. 06. 25. 0:28:03
 GALAKTIKA
2021. július
kor lépjen működésbe, amikor tényleg az élete
múlik rajta – vagy még jobb volna, ha teljesen
el tudná fojtani, ahogy a nő kérte.
Aznap már nem történt semmi említésre
méltó, de otthon volt min gondolkodnia.
Másnap teljes erőből arra koncentrált, hogy ne
ugorjon, de hiába. Túl könnyen ment. Valami
lényegtelen apróság félresikerült, erre ugrott,
és másodszor is próbálkozhatott ugyanazzal
a feladattal. Az olyan gyanús találkozások –
vagy majdnem-találkozások – száma is nőtt,
amelyek elől inkább kitért. Le kell ráznom eze-
ket a patkányokat, gondolta. És mi más segít-
hetne rajta, mint az ugrás?
A végtelenül sok félbeszakított és újra-
kezdett helyzet sora szédítő körhintává vál-
toztatta az életét, olyan lett számára a világ,
mint egy túl gyorsra vágott klip. A napok
töredékei összefolytak, már azt sem tudta,
hogy igazából mit lát. Az idő csak rövid,
nyilvánvalóan véletlenszerű sorrendben elő-
bukkanó részletekben létezett, és nem kínált
kapaszkodót.
Megértette, hogy ez nem mehet így tovább.
Ártalmas természeti erővé vált, amely mindent
felforgató hullámokat indít útjára az idő réte-
geiben. A nyomában a hatalmat megragadni
vágyó érdekcsoportok járnak, minden ugrás
új elágazásokat hoz létre, és a katasztrófa, amit
okozhat, felmérhetetlenül bonyolult lesz.
Egyszer olyan zsákutcába ugrom majd,
ahonnan nincs menekvés, gondolta Alex. Ko-
molyan meg kellene próbálnom leküzdeni a
késztetést. Meg kellene próbálnom visszaállí-
tani az eredeti állapotot. Forduljanak vissza a
vízgyűrűk, amelyeket keltettem, és simuljon ki
újra a felszín. De hogyan?
Talán akkor jut el a megoldásig, ha végig-
gondolja a következőket: azért fejlődtek ki kü-
lönféle képességek az emberben, mert segítet-
ték életben maradni. Először ez az ő esetében is
46 Ugrás
040-047-roger.indd 46
teljesen igaz volt. Azért ugrott, mert különben
meghalt volna. A képesség szunnyadt benne,
de egy életveszélyes helyzet hatására aktiváló-
dott. Ezek szerint amennyiben meggyőzi ma-
gát, hogy azzal javulnak az életben maradási
esélyei, ha nem ugrik, akkor újra kikapcsolhat-
ja, amit tud.
Ez így csak elmélet. De hogyan alkalmazza
a gyakorlatban? Nagyon kell akarnia, és sokat
kell edzenie.
Két nap elég volt hozzá, hogy az apróbb kel-
lemetlenségeket ne visszaugrással oldja meg.
A negyedik napon már nem az egyszerűbb
kiutat választotta, amikor veszélyes kék öltö-
nyösök vagy más gyanús alakok kerültek elé.
Lerázta őket a tömegben, hirtelen bekanyaro-
dott egy bevásárlóközpontba, és sikerült meg-
szabadulnia tőlük – eleinte nem ment kön�-
nyen, de aztán egészen belejött.
A hét vége felé egy teljes napot sikerült ug-
rás nélkül kibírnia. Az eredmény büszkeséggel
töltötte el.
Egy utolsó lépés még hátravan, mondta
magának ebéd közben. Igazából arra vágyott,
hogy bukkanjon fel a nő, és dicsérje meg, ami-
ért ennyit fejlődött, de hiába. Ha vissza akarom
állítani az eredeti helyzetet, akkor a képességet
beindító első ugrás elé kell jutnom, gondol-
ta Alex. Ha valóban én vagyok az első ember,
akiben életre kelt a rég szunnyadó tudás, akkor
ezzel mindent rendbe hozhatok. Ha attól kezd-
ve soha többé nem ugrom, akkor senki nem
fog tudni semmiről, ezek az ellenséges bandák
sem lesznek a nyomomban, eltűnik ez a sok
őrültség, sőt attól kezdve úgy vehetem, hogy
soha nem is létezett.
Tovább gondolkozott. Mi lenne, ha létre-
hozna egy új elágazó idősíkot? Csak egy ilyet
ismert, a „sajátját”, de a nő mintha azt mondta
volna, hogy helyre tudná hozni, amit elrontott.
Úgy döntött, valóra váltja a tervét. Jobb nem
jutott az eszébe.
2021. 06. 25. 0:28:03

• •
Lélekben felkészült, és nem tétovázott. Lassan,
de elszántan lépkedett a járdán, és közben vett
pár nagy levegőt. A metrólejárat felé tartott,
de előbb át kellett mennie az út túloldalára.
Megnedvesítette az ajkát, próbálta megfékezni
a keze remegését. Érthető módon ideges volt.
Nagyon sok múlt a következő pár másodper-
cen. Ha hibázik, az egyensúly talán már soha
nem állítható helyre. De ha sikerrel jár…
Megállt, egy pillanatra lehunyta a szemét,
hagyta, hogy a körülötte kavargó forgalom
minden érzékszervére hasson. Gyalogosok,
biciklik, motorok, autók, buszok, kamio-
nok, a kipufogók szaga, a dudák, fékek zaja,
a mellette elhaladva telefonálók hangja. Ki
kell lépnem ebből a zűrzavarból, gondolta. Az
idő egy határozott pontjára kell menekülnöm
előlük. Koncentrált, a megfelelő percre várt…
és ugrott.
Kinyitotta a szemét. Az íróasztala mellett
állt, indult hazafelé. Felkapta a táskáját, és újra
nekivágott. Odakinn makacsul zuhogott az
eső. Kár, hogy elfelejtettem magammal hozni
az esernyőmet, gondolta, de nem bánta igazán.
Ez most túl fontos ahhoz, hogy elrontson va-
lamit. Ment tovább a metró felé, csak ott állt
meg, ahol át kellett kelnie a túloldalra. Nem tö-
rődött az esővel, a forgalmat figyelte. Ott van!
Az autó, ami elől elugrott! Az első alkalommal!
Az autó elsüvített előtte. Mosolyogva ment
át a túloldalra. Tizenöt perc múlva már otthon
volt, és egy karcolás sem esett rajta.
– Jesszuskám, te aztán jól eláztál! – mondta
a felesége.
– Bent felejtettem az esernyőmet – válaszol-
ta Alex. – De mindegy. Nem lényeges.
A nap ezután már eseménytelenül telt.
Hát megtettem, gratulált magának. Vé-
get vetettem ennek az őrületnek. Remélem,
most már semmi sem zavarja meg a helyre-
állt rendet.
Ugrás
040-047-roger.indd 47
GALAKTIKA
2021. július
Egy héttel később a feleségébe botlott a fürdő-
szobában.
– Te még itt vagy? – csodálkozott. – Azt hit-
tem, pár perce elmentél.
– Csak itthon felejtettem valamit. – A pil-
lantása azonban másról árulkodott. Alex fel-
ismerte a felesége arcára kiülő érzést. Az értet-
lenséget, a félelmet, a zavart. Mintha valami
teljesen megmagyarázhatatlan történt volna
vele, olyasmi, amit még a férjének sem mer el-
mondani.
Szegény asszony gyorsan ki is ment a fürdő-
szobából, Alex pedig ott maradt, és azon törte a
fejét, hogy mihez kezdjen. Hogy segítsen neki?
Mit csináljon, hogy ne kezdődjön elölről az
egész? Tehet valamit egyáltalán? És a felesége
vajon elszigetelt eset? Vagy egyre több és több
ember kezd ugrani? És hogy hat ez majd az éle-
tükre? És a társadalomra úgy általában?
Hamarosan megtudom a választ, gondolta
Alex. És muszáj lesz mindent megbeszélnem
vele. Hát… vár még néhány nagy meglepetés
szegény asszonyra. Csak arra kell vigyáznom,
hogy előlem ne ugorjon el, ne higgye, hogy má-
sodik nekifutásra esetleg jobb helyzetbe kerül.
Dési András György fordítása
Frank ROGER
Belga szerző (teljes nevén Frank Roger
Florimond De Cuyper), 1957-ben született,
Gentben. Doktori disszertációját Philip K.
Dickről írta. Első elbeszélése 1975-ben jelent
meg egy magazinban, azóta már több önálló
kötete is kiadásra került. Holland, francia és
angol nyelven ír, s nyelvtudását kihasználva
szívesen utazik. Európa legtöbb országában
jelentek meg művei (Albániától Portugáliá-
ig), de Indiában, Kínában és Dél-Afrikában is
publikált már. Magyarul eddig egy novelláját
olvashattuk, a „Szentségtelen Grál”-t, a Ga-
laktika 190. számában.
47
2021. 06. 25. 0:28:03
 GALAKTIKA
2021. július
Mit teszünk a sötétben?
M
INDNYÁJAN belefutottunk
már ezekbe az érthetetlen je-
lenségekbe: még 2021-ben is
vannak, akik továbbküldik
tíz ismerősüknek a szellemjárással fenyegető
e-mailt, minden irodában dolgozik valaki,
akiről senki nem tudja, hogy került oda és mit
csinál pontosan, a lakógyűlésen megjelenik
egy vadidegen, és elképesztő ostobaságokat
beszél, amikről kiderül, hogy igazak… Taika
Waititi rendező dokumentumsorozatának
válasza van ezekre és sok más rejtélyre, mi-
közben szanaszét pofozza a valóságot: Vám-
pírok. A mindennapi élettel köszönőviszonyt
sem ápoló, több száz éves vámpírok.
Az igencsak sötét, de brutálisan kacagtató
(ál)dokumentumszéria egy stáb munkáján
keresztül követi három vámpír, a könyörte-
len Nandor, a szerelmespár Laszlo és Nadja
(valamint lakótársuk, az energiavámpír Co-
lin Robinson), na meg Nandor familiárisa,
Guillermo „életét”. A reality show-k leg-
jobb hagyományait követve az események
xx után leültetik a vámpírokat, hogy kifejtsék
véleményület a történtekről. Egyszerű, de
nagyszerű alapkoncepció, ezer meg egy ilyen
reality műsor készült már a tévéknek, az em-
48 Filmajánló
048-049-film.indd 48
Hétköznapi vámpírok
beriség rosszabbnál rosszabb pillanatait tárva
a nagyközönség elé táncos-zenés tehetségku-
tatóktól kanos kretének mindennapjaival be-
zárólag sok-sok témában. A Thor: Ragnarököt
is jegyző Taika Waititi és Jemaine Clement
ezen a koncepción csavar egyet azzal, hogy
valóban érdekes figurákat helyez a reflektor-
fénybe: több száz éves, a valóságból már rég
kiesett vámpírokat követhetünk nyomon.
Persze mindez nem lenne annyira érdekes, ha
nem történne velük rengeteg bizarr, nevetsé-
ges vagy rettenetes dolog – és valljuk be, ha
lövésed sincs arról, hogy mi zajlik a világban,
akkor minden bizarr, nevetséges vagy rette-
netes lesz.
Márpedig Nandor, Laszlo és Nadja feje
felett úgy elrepült az idő, hogy esélyük sincs
megérteni semmit. Sejtik, hogy vámpírok-
ként valamiféle uralom alá kéne vetniük az
emberiséget, csakhogy erre semmi igényük
sincs: Nandor másra se vágyik, mint hogy
végre állampolgárságot szerezhessen, és újra
legyen egy népe, míg Laszlo meg Nadja töké-
letesen megvan egymással és a mindennapi
romantikázgatással.
A vámpír a fantasztikum egyik legrégeb-
bi toposza, John William Polidori már 1819-
ben megalkotta Lord Ruthven, a vérszívó
nemesúr karakterét. Azóta volt már ember-
feletti, éteri lény (mint mondjuk Drakula
gróf), állatias szörny, mint Nosferatu, a 21.
század eleje pedig a Vámpírnaplókkal és az
Alkonyattal elhozta a domesztikált vámpírt:
Edward Cullen és társai iskolába járnak,
baseballoznak, szerelmesek, és csillognak
a napon. A Hétköznapi vámpírok vérszívói
friss vért pumpálnak a kissé már elkopott
2021. 06. 25. 0:27:47

koncepcióba, ők ötvözik a fennköltséget az
állatias gyilkos szörny képpel és a legmaka-
csabb filmes közhelyekkel – a domesztikáció
elmarad, a hétköznapokkal ugyanis nem
tudnak mit kezdeni, hisz az ő világukban
nem volt még olyan, hogy „hétköznap”.
Ezzel a sorozat nemcsak újra tud érdekes
vámpírokat mutatni, de ráadásul teszi mind-
ezt úgy, hogy sültbolondnak látjuk őket, akik-
nek vajmi kevés fogalma van az elmúlt három-
száz év vívmányairól: a ruháik tisztítására
(New Yorkban) a falusi mosónőt akarják fel-
kérni, halálra rémülnek attól, hogy megszáll-
ja őket e-mailen keresztül a mailerdaemon,
az autóvezetésnek már a fogalmát se értik…
Alapvetően mind meg vannak rekedve fejben
abban a korban, amikor vámpírrá váltak (lá-
tunk a hetvenes években vámpírrá alakított
családot is, akik a mai napig nem léptek to-
vább annál az évtizednél, így máris könnyebb
megérteni a középkorban ragadt triót).
Miközben igen jókat kacagunk értetlenke-
désükön és kiszólásaikon, pont ezen a ponton
válik kényelmetlenné látni őket. Melyikünk
az, aki például teljesen kihasználja a mobil-
telefonja nyújtotta lehetőségeket? Ki az, aki
tökéletesen érti, hogyan működik a minket
körülvevő politikai rendszer? Melyikünk tud-
ja a tévétől kezdve a belső égésű motoron át
az internetig bármelyik technikai vívmányra
azt mondani, hogy maximálisan érti a műkö-
Filmajánló
048-049-film.indd 49
GALAKTIKA
2021. július
dését? Valahol mindnyájan bedobjuk a gyep-
lőt, és egyszerűen elfogadjuk ezeknek a létét
anélkül, hogy távolról is felfognánk, hogyan
működnek és mire tudnánk használni őket.
Amikor pedig olyan figurákat látunk, akik
az 1300-as években dobták be így a gyeplőt,
akkor olyan görbe tükröt tart elénk Waititi
és Clement, amiben még a vámpírok is jól
látszanak. Ráadásul, rátérve a vérszívásra,
melyikünk mondhatja el magáról, hogy nem
manipulált vámpír módjára soha senkit? Me-
lyikünk nem használt ki senkit soha („szívta
a vérét”)? És akkor még az energiavámpírról
egy szót se szóltam – az ő fölfedezését meg-
hagyom a nézőknek, minden másodpercnyi
szereplése aranyat ér. Ez a társadalmi és egy-
ben egyéni reflexió a sorozat fő erőssége a re-
mekül eltalált humor és az azt balanszírozó
horrorelemek mellett, amiért azt mondom,
a Hétköznapi vámpírok az utóbbi évek egyik
legkellemesebb meglepetése számomra. Kü-
lön plusz, hogy olyan színészek is tiszteletüket
teszik egy-egy részben, mint Tilda Swinton,
Mark Hamill, Danny Trejo vagy maga Penge,
azaz Wesley Snipes – ezek a cameók szó sze-
rint zseniálisak.
Ráadásul az epizódok könyörületes hossza
(nagyjából 20 perc egy rész) könnyűvé teszi,
hogy beillesszük a munkás hétköznapokba is.
Holló-Vaskó Péter
49
2021. 06. 25. 0:27:47
 GALAKTIKA
2021. július
QUÉIIJJA
T
IZENHÉT diplomám van.
A kvantumfizikától a repülőmérnö-
kin át a terraformálásig.
És most a legnagyobb problémám
az, hogy honnan kerítsek magamnak holnapra
egy nadrágot.
Pontosítok.
Tizenhét valódi diplomám van. De összesen
harminckét képzés, tanfolyam, tréning okleve-
lét tűzhettem ki a valahai kollégiumi falamra.
Ezek közül momentán különösen az ETT-XL,
a különleges extrém túlélő tréning kitűnő
minősítése bosszantó, mert oly sok mindenre
felkészítette az űrhajósokat, csak éppen arra
nem, hogy honnan szerezzek holnapra egy
nadrágot?
Pontosítok.
Nem holnapra kellene, hanem már tegnap-
előttre is késő lett volna. De mivel hiába túrom
a harminckét képzettségem minden zugát,
egyikben sem rejlik a kérdésre válasz, és a
50 Quéiijja
050-059-ziegler.indd 50
Ha egy nagy reményekkel
indult csillagközi expedíció
katasztrófával végződik,
a magasztos tudományos
célokat fölváltja a harc
a túlélésért.
E. M. Marthacharles
probléma holnapután is élő lesz, egészen addig,
amíg ennek az elméletileg téphetetlen, kopha-
tatlan, örökéletű, sugár- és hővédő, kevlár-
titán-nanoszenes csodaszövet kezeslábasnak
az utolsó néhány foszlánya is le nem cikkan
rólam Quéiijja egyetlen tollborzolására.
Quéiijja fedőtollai alatt, hihetetlen puhaságú,
levegős, meleg, rugalmas nyaktollágyban ülök.
Fejemet behúzom, mert a nagyjából óránként
kétszáz kilométeres sebességű szél még ebben
a langyos formájában is gyilkos tud lenni. Las-
san combtőig pucér lábammal átkulcsolom
a lüktető, forró nyakat, amitől bármely fajta
tudományos célú boncolás nélkül is érezhető,
hogy Quéiijja melegvérű. Illetve meleg-belső-
folyadékú, fene tudja, vér-e az egyáltalán. A la-
borban persze rögtön kielemezhetném. Ám a
labor megtalálásának még a lehetősége is úgy
minimum negyvenezer kilométerrel van már
mögöttünk, és minden becsült nappal kábé
2021. 06. 25. 0:27:42

újabb ezerrel távolabb kerül. No meg ahhoz
egy csepp vére is kéne… és alig-alig valószínű,
hogy Quéiijja önként adna.
Talpammal a vállán kezdődő fedőtollak henge-
res tövén támaszkodom. Nagyon vigyázva, hogy
lejjebb ne csússzak véletlenül. Mert hát a fedőtol-
lak… valami elképesztő keménységű anyagból
készültek, szélük, mint a japán szamurájkardok,
méretük a húszcentistől a négyméteresig terjed.
Iszonyú sebeket tudnak ejteni a legkisebb óvatlan
mozdulatra is. Márpedig az óvatosság nem tarto-
zik Quéiijja alaptulajdonságai közé. Leguggol és
lesimul ugyan, amikor le akarok mászni róla. Vi-
szont kiszámíthatatlan, mikor rázza meg hirtelen
az egész tollazatát, ha viszket valamije. Ilyenkor
a nyakamat védem leginkább. Láttam már, mire
képes egyetlen szárnysuhintással. Derékvastag-
ságú fatörzseket tud elmetszeni.
Már ha fák ezek egyáltalán.
Az első néhány ilyen hasítás után, a tör-
zsekből kibuggyanó sűrű folyadék miatt – ami
egyébként mézszerűen ízes és ehető – inkább
fűfélére gyanakodtam. Keservesen kellett
azonban megtapasztalnom, hogy akármik is,
keményebbek a bükknél, és igen kényelmetlen
alvás esik a darabjaik között.
A kevlár-nanocsoda kiállt minden próbát száz
évre előre, amit csak a Földön kitaláltunk. Az
első exomadártolltól viszont néhány hónap
alatt kipurcant.
Pontosítok.
Fene tudja, mennyi idő alatt. Az expedíció
felkészülése során csodálatos karkütyüt tervez-
tek nekünk, ami az esküszünk-hogy-bármely-
körülmények-közt-is-biztos kommunikációtól
kezdve, a teljes földi tudástár lehívásán át, a
tájékozódás, levegőelemzés, nyomásmérés
végzéséig mindent tud. Rögzítése a felkaron
a kevlárcsodával és annak belső drótozásával
harmonikusan összenőtt. És többek közt még
az idő múlását is jelezte, mindkét bolygó saját
Quéiijja
050-059-ziegler.indd 51
GALAKTIKA
2021. július
forgásidejében egyszerre. Ez a készülék sze-
mélyre szóló, gyakorlatilag levehetetlen a ru-
háról, hacsak te nem akarod. A legjobb barátod
mindenféle extrém körülmények közt, mint a
valahai katonák puskája, ahogy a kiképzésen
sokszor elsütötték ezt a régi viccet.
Ez biztosan így is volt, egészen a Zöld Sáráig.
Amikor a végletesen elbarmolt landolás
után magamhoz tértem, a ruhám karja cak-
pakk hiányzott. A kütyüvel egyetemben. Jó,
hogy a karom megvolt. Sebaj, hiszen az űrruha
hiányában a kütyüt a torokmikivel is kereshet-
tem, szívhez szóló sivalkodással szokott vála-
szolni, bárhol is volt.
A Zöld Sáráig legalábbis. Itt aztán egyszerű-
en megnémult.
Mérnökeinknek igencsak sokáig kellene ele-
mezniük, hogy melyik eszközünk milyen téve-
sen elképzelt bolygótulajdonság miatt nem mű-
ködött. Beleértve a hatszorosan túlbiztosított,
automatikus irányítórendszert is. Azt, amelyik
elhozta az űrhajót az alvó legénységgel és min-
den elképzelhető esetre kiagyalt felszerelésével
egyetemben a Földtől negyven fényévnyire. Azt,
amelyik menet közben minden bajt és gondot
kiszűrt, megoldott. Aztán a fölébresztett, eufo-
rikusan boldog legénységgel a fedélzeten, meg-
tette a kötelező harminc megfigyelő kört is az új
bolygó körül, minden hiba nélkül.
Majd pedig egyetlen lendülettel, bármilyen
riasztás vagy vészjelzés nélkül, úgy tíz méter-
rel a felszín alá tette le az Eternal Expectation
névre keresztelt bárkát.
A szakmában rendkívüli eseménynek ti-
tulált fiaskó kivizsgálása momentán nem túl
sürgős feladat. Egyrészt azért, mert expedíciós
mérnökeink mind ott rekedtek a hajó roncsai
alatt, és már nem derítenek ki semmit sem.
Másrészt azért, mert mindezen problémákról
a Föld nagy valószínűséggel soha nem fog tu-
domást szerezni.
51
2021. 06. 25. 0:27:42
 GALAKTIKA
2021. július
– Tudod – dünnyögöm félhangosan, sza-
vakkal is Quéiijja fülébe, vagyis nagyjából arra
a tájra, ahol a hallószervét sejtem –, a Föld ki-
csi… és szegény a nyersanyagokban. Legalább-
is a te hazádhoz képest. De nagyon sok ember
van rajta. És a nagy számok törvénye szerint
ezek között elég sok okos ember is akad. Ahhoz
mindenesetre elég, hogy a több ezer exobolygó
közül, a rendkívül gyér adatok alapján mégis
kiválasszák ezt az egyet, amelyikre az emberi-
ség az első felderítő expedíciót elindította. Ha
eredményesen hazatérve azt jelentjük, hogy
lakható égitestet találtunk, akkor sorban jön
majd a többi űrhajó. Ha viszont nem lakható,
többé ide nem jön senki. Ha pedig haza sem
térünk, akkor is ez marad az egyetlen, egy-
ben utolsó expedíció a Zöld Sárára. A Földön
nem járnak utána, hogy miért nem tértünk
vissza, amennyiben nem jelentkezünk. Nem
küldenek mentőexpedíciót. Az erőforrásokat
a következő bolygóra fogják koncentrálni. És
azért azt se feledjük, hogy negyven fényév tá-
volság még akkor is kicsivel több mint négyév-
nyi valós alvásidőt jelent az űrhajósoknak, ha a
Palla-féle hatás-hiány cserén alapuló téreltolás
maga nullához közeli, vagyis csak egyetlenegy
Planck-egység időtartamú. Mert a megfele-
lő térszerű téridőgyűrődésre állás előtt még
az otthoni szegmensben, és annak elhagyása
után az itteni szegmensben, mindkét oldalon
el kell tölteniük nagyjából két-két évnyi valós
időtartamot. Hogy elég távol legyenek minden
zavaró tömegtől a téreltolás pillanatában.
Azt egyből jelenthetném – folytatom a gon-
dolatot most már magamban, mert Quéiijja a
fejét, rajta levesestányér méretű hártyás szemét
felém fordítva ráébreszt, hogy egy hétméteres,
tökkelütött exomadárnak beszélek egy ideje
egyre hangosabban –, hogy a bolygó lakható.
De nincs mivel.
Úgyhogy Casparék a Földön ma már az
Exo2050b-re készülnek, vagy esetleg el is in-
52 Quéiijja
050-059-ziegler.indd 52
dultak? Fene tudja, mennyi idő telt el… Egy
emberéletnyi tán még nem, mert itt vagyok.
Habár… Ki tudja, mióta is? Merthogy nemigen
öregszem… Tényleg csak hónapok? Vagy már
évek? Fene. Fene, fene, fene.
Ki vagyok ám képezve!
Ha semmim sincs, a nap állásából akkor is
tudok szélességi fokot saccolni, napszakon be-
lül időpontot, napjárásból kelet-nyugatot, szó-
val azért az időbecslésnek mennie kéne.
Ha lenne nap.
Pontosítok.
Ha csak egy nap lenne.
Sajnos a lakhatónak remélt exobolygókkal
szemben támasztott követelmények oly sok-
rétűek, és a mérhető adat oly kevés, hogy a vi-
szonylagos közelség (negyven fényév… hehe…)
és az élet szempontjából legfontosabb ismér-
vek megléte kenterbe veri az olyan nüanszokat,
hogy hány hold járja a táncát körülötte, vagy
éppen hány központi csillag van az égen.
Itt speciel kettő.
Körülöttük, túlságosan is közel, néhány
túlméretes kőzetbolygó. Amelyek akkorák,
hogy egészen bizarr módon láthatóak a Sárá-
ról is. Senki sem érti még, mitől keringenek
ott, ahol keringenek. És ha nem lesz meg az
exokomom, akkor ez így is fog maradni. Az-
után, a következő sávon jön a Zöld Sára. Majd
tovább, kifelé még vagy egy tucat rendesebben
viselkedő kőzet- és gázbolygó, amelyeket innen
már tényleg nem lehet látni.
A két csillag körül érdekes pályán keringünk.
Vannak harminc földi órás nappalok, és
vannak kétszer olyan hosszúak is. Persze nem
a forgásidő változik, hanem a két nap miatt a
megvilágítás viszonyai. Tudom ám a napok
saját neveit is: két hosszú betű-szám sorozat.
Juszt sem ezeket használom! Nagyon jó ne-
kem Caspar „Ma” és „Gran’ma” megnevezése,
ahogy a felkészítésünkkor a két csillagért lel-
kesedett.
2021. 06. 25. 0:27:42

Bebifláztuk az egész rendszert.
Ugyan fejben megjegyezhetetlenek, de azért
valahol szabályosan ismétlődőek a ciklusai.
Így a karkütyü, az örök életű aksijával megtá-
mogatva, ki tudná számolni mindennap, hogy
mire számíthatunk. Vannak itt még évek is,
azok meglehetősen egyformák, kábé ezerkét-
száz földi napot tesznek ki. A földi napokról
azonban csak a kütyü lenne képes tájékoztatni.
Ha meglenne.
A Zöld Sára tengely körüli fordulatainak
száma is segítene.
Ha meg tudnám állapítani.
Egy ilyen fordulat nagyjából négy földi nap.
Csillagász is vagyok, a két nap és a belső boly-
gók látványából pontosan meg tudnám hatá-
rozni az idő múlását, ha a kütyü mikrocsipjé-
ben lévő táblázatokhoz hozzáférhetnék.
Így is meg fogom állapítani!
A hosszú időn át tartó, szemmel való megfi-
gyelés eszközével.
Sajnos a megfigyelést utána valamilyen
ismert időtartamhoz kellene igazítani és fel-
jegyezni. Ismert időtartamom egyetlen van, a
saját szívdobogásom. Följegyzési lehetőségem
pedig pont eggyel kevesebb. Nulla. Fejben
kell tartanom. De mit is? Számolnám a szív-
dobbanásaimat, amíg ismétlődő napszakhoz,
csillagálláshoz érkezem. Ám eddig még ilyen
nem volt.
Ebbe az is belejátszik, hogy becslésem sze-
rint kábé kétszáz kilométer per órás sebesség-
gel haladunk észak felé, kábé tíz földi órányikat
földi becsült naponként, úgy jó pár saccolt hó-
napja, ami jelentősen torzítja a megfigyelhető
csillagállásokat. Mármint Máét és Gran’máét,
mert igazi csillagos eget itt még nem láttam.
Néhányszor volt már erős szürkület, csak sö-
tét nem. A levegőburok nem sokkal vastagabb,
mint a földi, eltérő összetétele sem indokolna
túlzott zavarosságot, akár láthatnám is a csil-
lagokat.
Quéiijja
050-059-ziegler.indd 53
GALAKTIKA
2021. július
Ha lenne éjszaka.
De még nem volt. Jó lenne, ha egyszer lenne
végre. Habár… lehet, hogy megbánnám ezt a
kívánságomat?
Jobb híján egyelőre azt tekintem egy nap-
nak, amikor elálmosodom, és alszom egyet.
Ez közelítőleg sincs Quéiijja népének ritmusá-
val összhangban, úgyhogy sokszor torzul az ő
napjaik szerint.
Már ha napok azok, ami szerint alszanak.
Már ha alszanak is egyáltalán olyankor, ami-
kor leszállunk, és táplálék után járunk.
Mert még pihenés közben is mindig kurrog-
nak, csárognak, mintha folyamatosan beszél-
getnének. A szemüket soha nem csukják be.
Pedig van rajta egy dupla hártyájuk, ezt mó-
domban állt alaposan megfigyelni.
Az első csak erős szélben húzódik a szemgo-
lyóra, de átlátszó. Most éppen ezzel hasítunk,
meg is nézhetném, ha kedvem támadna kidug-
ni a fejemet a nyaki fedőtollak közül. Ami az
én nyakamra nézve igen fájó lenne, úgyhogy
dugja ki a rák, még akkor is, ha ezen a tájon
Quéiijja tollai csak húsz-harminc centisek, és a
többihez képest hajlékonyak, puhák…
A második szemhéj vaskos és izmos – ezt
nemigen akarnám újra látni. A víz alatti, tor-
pedószerű haladáskor használják. Amikor
én meg lobogok az áramlatban, és konkrétan
megfulladni készülök, hacsak el nem engedem
az egyetlen biztos menedékemet, egyben rab-
szolgatartómat. Quéiijja hamar rájött, hogy
nem vagyok annyi időre hitelesítve a víz alatt,
mint ők – nekem azonban ez a hamar is igen
megviselő volt.
Nem beszélve arról, hogy a vízből kibújó
exojószág jóízűen, szinte földi madárként ráz-
za meg összes jatagántollát. És aki nem áll elég
távol… A kevlárcsoda első hasadásai akkor
keletkeztek. És létrejöttük nagyon meglepett.
Ma már csak legyintek az újabb és újabb sza-
kadásokra.
53
2021. 06. 25. 0:27:42
 GALAKTIKA
2021. július
De mindez nem oldja meg a kérdést: hon-
nan a bánatból vegyek holnap egy új nadrágot,
ha ez végleg lemúlik rólam?
Mert nadrágnak lennie kell!
Quéiijja nyaka menedék és óvóhely, de me-
zítelen lágyékkal odamászni, beleülni, majd
később kievickélni, és lemászni az élére állított
pengéken… Hát ez még az ETT-XL vizsgánk
hátborzongató feladatait morbid fantáziával
kiagyalók képzelőerejét is meghaladná!
Akadnak itt szálas szerkezetű növényfélék.
Levelük is van, meg egyéb fura kinövéseik,
amelyek ugyan biológiai ismereteim alapján
gyaníthatóan nem termések, de kiválóan ehe-
tőek az én számomra is. Viszont ezekből ru-
hát készíteni – az többlépcsős feladat lenne.
Kéne valami varróeszköz, tű, fonal. Szabni
még csak tudnám, éles belezőtollból jól is ál-
lunk, ez nem lenne gond. Viszont tűfélét és fo-
nalat utoljára az Eternal Expectation fedélze-
tén láttam. A ruhám erre szakosított zsebébe
tettem. Ami akkor szakadt le, amikor Quéiijja
először elkapott.
Quéiijja feje, amikor föláll, hét méter körü-
li magasságba emelkedik. Az egész jószág a
hátranyúló, tömpe farktollaival még ennél
is hosszabb. Nagyban-egészben, arányaiban
leginkább egy mamut méretű, rövidfarkú pa-
pagájra emlékeztet. Egy exo-mamut-papagáj.
EMP. Túlméretes fejjel és csőrrel, óriási láb-
bal. Három lábujja van. Legalábbis ennyi
nyúlványt tesz a földre. Madárnak titulálom,
mert repül, szárnya van, ami meglepően ha-
sonlít a földi madarak szárnyához, rajta az
acéllemezszerű tollakkal. Keze nincs, csőré-
ben sincsenek fogak.
Minek is lennének?
A csőre széle borotvaéles. Saját tollát is el
tudja metszeni vele, ha gondatlanul tollászko-
dik. Ilyenkor bánatos uuúuu hangot hallat.
54 Quéiijja
050-059-ziegler.indd 54
Egyébként pedig egy roppantással hasítja ketté
mindazt, amit a szárnya végével suhintva nem
tud elvágni. Kivéve a nála nagyobb sziklákat.
Azokat, ha éppen útjában állnak, a karmával
repeszti ketté, általában egyetlen rúgással.
Pont úgy, ahogy annak a remek, leginkább
krokodilra emlékeztető, de mozdonyméretű
fejjel ellátott tavigyík-lénynek – amelyik egyik
vízi cserkészése alkalmával, igen tévesen,
kosztfélének vélte Quéiijját, vagy engem – szin-
tén egy rúgással szedte ki tíz centi vastag kopo-
nyájából a benne lévőt.
Úgy kellett neki, őt mi ettük meg. Bár csak
kis hányadát, mert akkora volt. Az egész csapat
sem bírt vele. Fura íze volt. Hús volt, kétségte-
lenül, bár semmilyen részében nem emlékez-
tetett a hazai szusira. A biológusaink táncot
jártak volna örömükben, ha kikenhették volna
a tárgylemezeikre, hogy lássák, miből épül fel
egy sárai vízi valami.
Sajnos ők is ott nyugszanak, ahol a mérnö-
kök. Az Eternal Expectation alatt valahol.
Négyszázan voltunk.
– Ha bárki életben maradt volna, ráleltem
volna az első néhány napi kétségbeesett ke-
resgélés során – mondom megint hangosan
Quéiijjának. – De csak négy halottat találtam.
Kicsit elmélázom: ma (ma?) már másod-
szor kezdek magamban hangosan beszélni.
Hülyülök?
Úgy döntök, hogy nem.
Sőt, éppen ellenkezőleg! Ez az ETT-XL
tréningen tanult, extrém alkalmazkodási ké-
pességem megnyilvánulása: kommunikációs
kísérlet a bolygó növénynél értelmesebbnek
tűnő, élő entitásával.
– Quéiijja, mondd, ha sokáig beszélek hoz-
zád, megtanulod a nyelvemet, meg fogsz érteni
egy idő után?
Na persze. Ha ő és én is elég soká élünk,
biztosan.
2021. 06. 25. 0:27:42

Tényleg. Vajon milyen hosszan él egy ilyen
EMP? Remélem, hogy jóval tovább, mint én,
mert nélküle hamar halott lennék. Habár…
többen is pályáznak rám, Quéiijja néha elég
komoly rúgásokkal tesz rendet az elszemtele-
nedettebbek között – szóval nem maradnék
árva, az biztos.
Vicces volt, amikor először meglátott, és felis-
merte, mire vagyok jó neki.
Távol landolt tőlem.
Alaposan meg is lepett engem. Mert va-
lahogy otthon nem volt arról szó, hogy mek-
kora állatokra számítsunk egy ugyan óriási,
de mégiscsak kábé a Föld gravitációjával és
tömegével bíró bolygón. Elég logikus, hogy na-
gyokra. Amikor azonban egy ilyen állat a maga
szuszogó és szagos valóságában, még távolabb
állva is föléd tornyosul, és pláne még érdek-
lődni is kezd irántad, az drámaian több mint
meghökkentő.
A kezemet nézte.
Ma már tudom, hogy hiába volt az elején jó
százméteres távolságban, már akkor pontosan
látta a körmeim alatt még a piszkot is, ahogyan
kotorásztam a több négyzetkilométerre szét-
szóródott roncsok sűrűbb részeiben, és gyűjtö-
gettem, amit még használni lehetett.
Én csak halkan duruzsoltam neki:
– Szép madár. Jó madár. Nem harap. Nem fél!
Ezt ma már nem mondanám. Quéiijja sem-
mitől sem fél. Vagy ha igen, az a dolog még mé-
lyen rejtőzik a Sára rengetegében.
Én meg gyűjtögettem tovább, közben folya-
matosan oldalra is sandítottam, igyekeztem a
lény becsült hatósugarát tiszteletben tartani, és
menedéket építgettem a roncsokból.
Hosszú ott-tartózkodásra számíthattam.
Egy életre. Úgyhogy minden kis tárgy fontos
lehetett.
Jó esélyem volt a túlélésre.
Quéiijja
050-059-ziegler.indd 55
GALAKTIKA
2021. július
Talán még egy exokomot is tudok építeni a
roncsból kimenekített eszközökből.
Az exokom elméleti lehetőség. A gyakor-
latban még soha nem próbáltuk ki, de elvileg
tudunk olyan színű és erejű, magas frekven-
ciájú ultraibolya fényeket generálni, amelyek
nincsenek a Sára csillagainak spektrumában,
és mára már elérik a földi műszerek mérés-
határát. Csak át kell hidaljuk a fény visszajut-
tatásával a negyven fényévet. „Csak…” Erre a
téridőgyűrődés térszerű oldalának felfedezése
már indulásunkkor lehetőséget adott. Viszont
ironikus módon, amikor elindultunk, ez, a
térgyűrődés meglovaglásánál ezerszer kisebb
horderejű innováció még hiányzott: nem volt
ilyen érzékeny vevőoldali földi műszer. De tud-
ták, hogy kell, és gőzerővel folyt a fejlesztés.
Úgyhogy a meglelt társaim temetése után
feszített tempóban dolgozni kezdtem. Kell,
hogy hírt kapjanak a földiek: jöhetnek!
Mondjuk, így se lesz egy gyors híradás.
Ámde ha a Sára extrém biológiájára vonatkozó
megfigyelésem hosszú távon is helytálló lesz,
talán még az én életemben ideérhetnek.
Quéiijja eközben a kezemet nézte.
És elirigyelte.
Ennyivel talán mégis intelligensebb, mint a
földi papagájok. Pontosan tudta, hogy mennyi-
vel többre menne, ha neki is lenne keze. Sajnos
azt is ki tudta tervelni, hogyan tegyen szert rá.
Több napon át cserkészett a környezetem-
ben. Napról napra, lassan közelített felém, és
mozgásával ugyanazt a mondandót jelezte,
amit én is duruzsoltam:
– Jó izécske. Szép izécske. Nem bántalak.
Ne félj!
Nem is féltem.
Remek lézerfegyverem volt, ami meglepő
módon sértetlenül élte túl a zuhanást. Bármit
leteríthettem volna vele, ami csak kicsivel is ki-
sebb, mint egy kék bálna.
55
2021. 06. 25. 0:27:42
 GALAKTIKA
2021. július
Aztán Quéiijja egészen közel ért hozzám.
Mellém telepedett, leült, tollaival borzolt
egyet, és hagyta, hogy megcsodáljam.
Lenyűgöző volt. A két nap fénye olyasféle
mintákat rajzolt az izgő-mozgó acélos tollazatra,
mint a földi olajtócsákon futkározó szivárvány.
Nálam jóval nagyobb csőrét elfordította, és
a szárnyába akasztotta, jelezve, hogy nem akar
harapni. Vagyis csak reméltem, hogy ezt akar-
ja jelezni. Nagy, félgömbölyű szemével közben
gond nélkül fixírozott tovább.
Majd elsírtam magam, annyira földi ma-
dárszerű volt. Eltekintve a méreteitől.
Aztán valami fura remegést éreztem a lá-
bam alatt, ami határozottan felőle jött. Egyre
magasabb frekvenciára váltott, majd minden
előjel – és sajnos fülvédő – nélkül először éle-
temben megtapasztaltam, hogyan szólítják
távoli társaikat:
– Kvéiiííjjjjja! – mondta a madár.
– Anyád! – sikoltottam én, és szabályosan
elájultam a hangerőtől.
Mikor magamhoz tértem, egy bizonytalan
szagú, de kellemesen meleg boholyfelhőben
ültem, fájt a hátam és a combom, vérzett a
vállam, nagyon fájt a fülem, és nemhogy lé-
zerfegyverem nem volt, de egy árva zsebkésem
sem – semmim. Csak a ruhám. És körülöttem
ezerrel kurrogott egy állatcsapat, amit még
félsüketen is jól hallottam, a gyomrom is rez-
gett tőle.
Azt már az első fülsértő vijjogás alapján
rögtön tudtam, hogyan fogom elnevezni az
exo-mamut-papagájomat. Csak azt nem tud-
tam, hol a bánatban vagyok.
Óvatosan kinéztem a boholyból. Ami némi
tájékozódás után Quéiijja kábé öt méter maga-
san lévő nyakának bizonyult, ahová a madár
fölhajított.
Kábé, már megint… azt veszem észre, hogy
egyre gyakrabban használom ezt a szót. Min-
56 Quéiijja
050-059-ziegler.indd 56
den, amit valaha pontosan tudtam, mértem,
mára csak saccolhatóvá, hozzávetőlegessé vált.
Olyan kábé értékűvé. A fenébe. Fene, fene,
fene. Na, ezt a szót is túl gyakran ismételgetem.
Igen. Hát, ha még egyszer találkozom ember-
rel, esküszöm, elhagyom. Addig viszont kábé
csak az biztos, hogy nagyon fene, fene, fene.
Velem szemben vagy harminc hasonló jószág
kvakkogott egyszerre, egyértelműen engem
nézve. Észrevétlen elosonást nem is tervezhet-
tem.
Lassan, nagyon lassan kezdtem lecsúszni
szorult helyzetemből, közben mulatságosan
lomha mozdulataikat figyeltem, és erősen re-
méltem, hogy nem tudnak felgyorsulni, ha föl-
det érve sprintelni kezdek.
Ma már csak keserű mosollyal emlékszem
erre, ám akkor reális tervnek tűnt.
Mert gyorsulni, azt tudnak.
Quéiijja szeme követett, amíg úgy három-
négy méterre nem értem tőle, akkor egyszer
csak újra ott volt a csőre. Hozzá képest nagyon
finoman fölcsippentett, és visszatett a nyaká-
ba. Még csak nem is vijjantott. Csupán nekem
lett eggyel több vérző sebem.
A következő osonásnak ugyanez volt a vége.
Aztán megint.
Tanítgatott.
Arra, hogy hol lesz a helyem ezután.
Végül elkeseredésemben ráordítottam:
– Te hülye pulyka! Eressz már el, ha nem
akarsz megenni! Dolgom van!
A csapat egy madárként kicsit hátraugrott,
ami harminc, fél elefánt méretű, acéltollú EMP
esetében meglehetősen vicces, bár nem voltam
nevetős kedvemben.
Quéiijja jól megnézett. Most először hallott
ilyen hangosan beszélni.
Tetszett neki.
Szinte mosolyra húzódott a tolla a szeme
körül. Aztán kivételesen nagyon óvatosan újra
2021. 06. 25. 0:27:42

föltett a nyakába, de most föl is állt, és eltotyo-
gott velem a legközelebbi magas, fának sejlő
növényszerűséghez, amivel már eddig is sze-
meztem. Csak túl magasan volt minden olyas-
mi, ami ehetőnek tűnt rajta. Megállt velem a fa
előtt, demonstratívan lecsípte a legalsó, mond-
juk, hogy gyümölcsöt – úgy dinnyeméretűt –
és jóízűen megette. Aztán pipiskedni kezdett,
jelezve, hogy el szeretné érni a következőt, de
az mélyebben van a lombok közt, nyúlnék tán
én utána.
Máig nem tudom, mi lett volna okosabb.
Az, amit tettem, vagy ha inkább nem értem
meg, és nem segítek neki. Én azonban megér-
tettem, és segítettem. Leszedtem a gyümölcsöt,
és odaadtam.
Nagyon elégedettnek látszott.
Egészen addig, amíg újra le nem mász-
tam róla.
Akkor nagyon elgondolkodónak tűnt, aztán
rázott egyet a tollain, fölcsippentett megint,
kicsit nyekkenősebben odavágott a nyakába,
és elindította az infraremegést. Erre azonnal
befogtam a fülem.
– Kviiíííjjjja! – és a csapat egyszerre szárny-
ra kapott.
Egyszerűen elraboltak. A kezemért.
Amikor újra leszálltunk, már vagy ezer ki-
lométerrel voltunk távolabb. Esélytelenné vált,
hogy visszataláljak a roncsokhoz.
Azóta úgy tűnik, egyenesen haladunk egy
irányba. Nagy valószínűséggel a mágneses
észak felé. Egyetlen reményem, hogy vagy
teljesen körberepülik a Sárát, vagy félidőben,
legyen az egész idő bármi is, visszafordulnak,
mint a mi költöző madaraink, és velük együtt
visszatalálhatok még az életemben a félig kész
exokomhoz.
Most Quéiijja a legjobb, valamint egyben az
egyetlen barátom ezen a bolygón.
Ő haszonállatként tart engem, de vigyáz rám.
Quéiijja
050-059-ziegler.indd 57
GALAKTIKA
2021. július
Én meg dolgozom neki, és vakargatom óra-
szám. Olyankor leereszti az átlátszó hártyát, és
tompa fényű szemmel néz mögüle – épp hogy
nem dorombol.
Minden aprólékos munkát rám bíz. Élve-
zettel nézi, amikor kisebb eszközöket készítek,
hálót szövök. Az új tárgyakkal nagyon boldog,
aztán mindig mindent otthagyunk, és úgy re-
pülünk tovább.
Főleg gyümölcsöket szedünk – mármint
ha gyümölcsök ezek egyáltalán. A múltkor
az egyik gyanúsan nagyot nyiffant, amikor
lecsavartam. Egy másik zöldség meg, ami-
kor húzogatni kezdtem a levelét, egyszerűen
kihúzta a gyökereit, és sértődött morgással
arrébb gyalogolt.
Gyanús.
Viszont pont ez a kettő, az általános vörös
növényzettel szemben, kifejezetten zöld volt, és
ehető, határozottan klorofillos alapon működő
entitásnak tűnt, bárhová is sorolnák a lelkes
biológusaink.
Ha leterítünk valami vadat, Quéiijjánál az
erő. Széttépi egy perc alatt, utána viszont már
az én dolgom a finom falatok kibogarászása.
Pláne a szálkáké. Már ha egyáltalán szálkák
ezek az izék. Mert az állat, amiből kiszedjük,
szárazon is úgy fut, mint a nyúl, nem csak
vízben él. Nem is igazán halszerű. De legalább
nem zöld.
A többi EMP szemmel láthatóan irigykedik.
Quéiijja eddig is a vezérféléjük lehetett, de
az én kezemmel megkérdőjelezhetetlen ma-
gasságba emelkedett föléjük. Tudom, hogy ha
ő elhagyna, a többieknek nagyon kellenék. De
nem látok másik EMP-t, akire csak kicsit is rá
merném bízni magam. Eléggé szertelen jószá-
gok. Bizonyos értelemben nagy mázlim volt
Quéiijjával. Ő azért néha rám is tekintettel van.
Szándékosan pedig még soha nem tett kárt
bennem.
57
2021. 06. 25. 0:27:42
 GALAKTIKA
2021. július
Az is elég, amit nem szándékosan tesz. Min-
den csőrfelcsípéskor folyik a vérem. Pedig már
tudja, hogy azért ordítok, és igyekszik is nem
fölsérteni. De nem vagyunk egy érzékenységi
csoportban.
Érdekes viszont, hogy minden sebem na-
gyon gyorsan gyógyul. És soha nem gyullad
be. Beteg sem voltam.
És nem öregszem.
Kicsit úgy tűnik, valahogy megállt velem az
idő. Nem láttam még természetes halált sem.
Egyetlenegyet sem. Mivel az örök élet biztosan
lehetetlen, ez azt mondja számomra, hogy a
normál halálesetek itt nem túl gyakoriak. Va-
gyis az élőlények, hacsak Quéiijja le nem va-
dássza őket, sokáig élnek ezen a bolygón.
Nagyon, nagyon sokáig.
Úgy tervezem, hogy velem is ez fog történ-
ni. Muszáj. Fogok én még embert látni a Zöld
Sárán!
Az emésztésem is tökéletes.
Pedig amióta a csapattal vagyok, olyan dol-
gokat eszem, amiktől egy gasztroenterológus
hátast dobna.
Azt iszom, amit ők. Fura módon vannak
olyan kristálytiszta tavak, amiktől hangos
csárrantással eltiltanak, ők sem isszák. És van-
nak jóval koszosabbnak tűnő pocsolyák, ame-
lyekből vidoran hörbölünk, sokszor azután is,
hogy az egész csapat jól belefürdött.
Több további jelenség miatt arra gyanak-
szom, hogy a Zöld Sárán a baktériumok és
vírusok, vagy a fertőző gombák nem terjedtek
úgy el, mint a Földön. Legalábbis eddig… mert
amit én potyogtatok, abban nyilván benne van
a földi bélfauna minden képviselője. Nota bene,
a helyi növényzet, akár vörös, akár zöld, össze-
tekeredik és ki is fehéredik alatta, nagyon nem
bírja a megpróbáltatást. Csak remélni merem,
hogy egy szál magamban nem bírom tönkre-
tojni a bolygót. Valami csak megeszi az általam
58 Quéiijja
050-059-ziegler.indd 58
invazív módon idehozott mikrogyilkosokat…
Quéiijjáék szemmel láthatóan rá sem ránta-
nak, élnek, mint hal a vízben.
Na, csak azt ne! Beleborzongtam a hason-
latba. Szerencsére a nagy tavat az úszóleckéim-
mel meg a mozdonyfejű krokodilos kalanddal
már jócskán magunk mögött hagytuk.
Pihenéskor megpróbálom magam elé idézni
a Sára térképét, amit még a bolygó körüli ke-
ringés során vettünk fel. A landolás tervezett
helyétől északra, nagyjából tízezer kilométerre
volt egy tóféle. Már amennyire tónak számít
egy, a Csendes-óceánnál nagyobb felületű ten-
ger. De személyesen meglátogatva is tényleg tó-
nak bizonyult. Nemcsak a térkép szerint. Iható
a vize. Élet is van benne, és nem is kicsi… Jelen
fölszereltségemmel nagyon nem firtatnám a
további részleteket. Legalább azt tudom, hogy
a mágneses észak felé haladunk.
Nem mintha ez számítana valamit.
Tudom. Értem. De nem bírom megszokni az
itteni méreteket.
Anno a Földön csak a szűkösen megsze-
rezhető információk alapján döntöttünk: a
gravitáció mértéke (vagyis: ne dögölj bele a
saját súlyodba), a víz jelenléte (értsd: legyen,
sőt folyadék formában legyen, hogy ne kell-
jen egy batár jégbolygót nyalogatni) és a le-
vegő belélegezhetősége (azaz: tartalmazzon
legalább 20%-nyi, minden más, normálisabb
életforma számára mérgező oxigént, de ne le-
gyen benne aktív savas, lúgos, naszcensz, vagy
bármely egyéb, számunkra mérgező gázféle).
A méret nem volt kritérium. Ezért az első exo-
expedíciót egy 0,9 g-s, vízzel bőségesen ren-
delkező, oxigénes-nemesgázos légkörrel bíró
kőzetbolygóra terveztük, vagyis a Zöld Sárára.
És ez a pár adat egyben a negyven fényév tá-
volságból szerezhető információk túlnyomó
többségét is jelentette.
2021. 06. 25. 0:27:42

A Sára viszont, ahogyan a kaotikus egével, a
táncot járó pályájával tényleges testi valójában
megláttuk az űrhajóból –, hát, az okozott némi
meglepetést.
Azt tudtuk, hogy nagy.
Ez már otthon kiszámítható volt.
De hogy tényleg mekkora, arra csak itt de-
rült fény. Egyelőre ismeretlen belső szerkezeté-
nek különleges jellemzőjeként, a tömegvonzás
a felszínén valamivel kisebb a földinél; azon-
ban majdnem tízszer nagyobb a sugara, mint
a Földé. Ebből fakadóan a kerülete is tízszeres.
El sem tudom képzelni, mi lehet belül, ami ezt
bírta produkálni. A geológusaink a harminc,
bolygó körüli adatgyűjtő körözés alatt versenyt
fenekedtek a kutatásokra.
Ők most szintén ott alusszák örök álmukat,
a mérnökök és a biológusok mellett. Vagy alatt.
A Zöld Sárán a távolságok is nehezen kezelhetőek.
Nem beszélve a látványról.
Amire én nem is gondoltam addig, amíg
Quéiijja nyakában föl nem repültem, úgy ezer
méterre. Odalent nem tűnik annyira fel. De
odafent… az ember zsigereiben ott él, hogy
ha valamekkorának látja a tárgyakat a talajon,
akkor milyen magasan van, és ahhoz mekkora
látóhatár szokott tartozni.
Na, itt nem akkora.
Már régen alá kéne görbüljön az ég pereme.
De itt még mindig csak nézel, nézel, egyre tá-
volabb, és még mindig ott a táj, magasan, ma-
gasan a várt látóhatár pereme fölé kanyarod-
va… Csak a köd az, ami végül megkímél, és
eltakarja a többit. Persze tudom, hogy valahol
ez a föld is bekunkorodik. De ami látható belő-
le, attól olyan érzésem van, mintha egy nagy,
homorú tálban repülnénk. Ha ide születünk,
tán még ma is a lapos földben hiszünk.
Remegő infrahang indul el a lábam alatt, gyors
emelkedéssel.
Quéiijja
050-059-ziegler.indd 59
GALAKTIKA
2021. július
Quéiijja torkában rezegni kezd a levegő.
Sebes mozdulattal fogom be mindkét ke-
zemmel a fülemet. Ezt nagyon hamar megta-
nultam.
– Kvéííííííjjjja! – rikoltja, és bedőlve kanya-
rodni kezdünk lefelé, utánunk a csapat.
Mintha csak vadlibák lennének.
Én meg egy elpénecolt Nils Holgersonként
gubbasztok, tíz körömmel kapaszkodom a
nyaka bolyhába; remélem, hogy most nem fog
sikoltani egy darabig, csak ha valaki megint
nem fogad szót neki.
Amikor majd landolunk, Quéiijja leteszi
kétméteres, görbe csőrét a földre, hátrasandít
rám, hogy megvagyok-e, lekucorodik, még a
szárnyát is tartja, hogy lekászálódhassak róla.
De gyorsan ám, mert ha eltürelmetlenedik,
akkor csőrével nyakon csíp, és ő tesz le nagy
puffanással. Az pedig egy újabb hasadás len-
ne a hátamon, amin már így is atlétatrikóvá
diszpergálódott a kezeslábas fölső része.
És ezzel megérkeztünk az alapproblémához.
Amire tudósként most koncentrálnom kell, az
az, hogy honnan kerítek holnapra egy nadrágot.
Pontosítok.
Hogy tervezem a túlélést, ha mégsem lesz
nadrágom?
E. M. MARTHACHARLES
Ziegler Éva rendszerkutató mérnök, egyetemi
oktató. A rendszertudomány lenyűgöző vilá-
gáról szóló tanulmányok mellett időről idő-
re szívesen ír sajátos humorával fűszerezett
science fiction novellákat és regényeket is a
nagyszülei tiszteletére tőlük kölcsönzött írói
nevén (Elisabeth-Matthew Marthacharles).
Az elmúlt években több novellája jelent meg
antológiákban, és napvilágot látott első nagy
regénye, az Emguru (2020). A Trivium Egye-
sület 2017-es, „Utazók” című sci-fi pályáza-
tán ennek az elbeszélésnek egy korábbi
változatával első díjat nyert. A Galaktikában
most olvasható először.
59
2021. 06. 25. 0:27:42
 GALAKTIKA
2021. július
A Naprendszer istenei
Gustav Holst: The Planets
A
KOMOLYZENÉT mai fejjel
úgy lehetne jellemezni, hogy
ironizáljuk annak műfaji beso-
rolását: aligha veszik ma már
komolyan. A 20. század elején a dzsessz,
majd a blues, később pedig a populáris zene
kismillió válfajának térnyerésével immár
csak egy nagyon szűk réteg hallgat nagyze-
nekari darabokat. Érdekes módon viszont
a filmzenéket szinte mindenki szereti, és
az olyan szerzők, mint Hans Zimmer vagy
John Williams, még a fiatalabbak körében
is időről időre megtalálják a maguk hallga-
tóbázisát. De valahonnan nekik is meríte-
niük kellett.
Gustav Holst angol zeneszerző volt a 19.
század végén és a 20. század első negyedé-
ben. Zenei műveltsége párját ritkította: a
szviteket, operákat, kórusműveket, a ko-
molyzene valamennyi alműfaját lexikáli-
san ismerte, de ugyanúgy az angol népze-
nét és a hindu spiritizmust is. Mindezek
60 A szférák zenéje
060-061-szferak.indd 60
ötvözéséből alkotta meg saját darabjait, és
élete végére az egyik legtermékenyebb ze-
neszerzőként vonult be a zenetörténelembe.
Az utókorban azonban csupán – és mond-
hatni méltatlanul – egyetlen műve maradt
igazán népszerű: az 1914 és 1916 között, a
Nagy Háború véres éveiben komponált The
Planets című.
Ez egy héttételes nagyzenekari szvit,
mely műfajnak történelme a barokkig nyú-
lik vissza, és ahol jellemzően a különböző
tételek egymásnak mintegy „válaszolgat-
va” hol gyorsak, hol lassúak. A The Planets
– ahogy azt címe is sugallja – mind a hét
tétele a Naprendszer egy-egy bolygója után
kapta a nevét. A bolygók jellemzően egy
tulajdonság megtestesítői, egyben ókori, a
görög és római mitológiából átvett isteni
szerepek betöltői. A Mars így a háború iste-
ne (avagy annak „hozója”), a Vénusz hozza
el a békét, a Merkúr az üzeneteket közve-
títi, a Jupiter a jókedvet és a mulatságot, a
Szaturnusz pedig az öregkort. Az utolsó két
tétel kissé kilóg ebből a sorból, az Uránusz
és a Neptunusz ugyanis nem valaminek az
elhozója, hanem egy-egy mesterség űzője:
előbbi egy mágus, utóbbi pedig egy jós ké-
pében jelenik meg.
Kétféleképpen értelmezhetjük a szvit
által elmondott narratívát. Felfoghatjuk
egy általánosabb eseménysorozatként,
ahol in medias res módon a háborúval kez-
dünk, majd miután eljő a béke, a hírvivő
elterjeszti azt az országban, a jó hír okán
pedig jókedv lesz úrrá a vidéken. Persze
mint minden mulatság, ez is egyszer véget
ér, ahogy lenyugszik, avagy megöregszik a
2021. 06. 25. 0:27:35

nap. Aztán új hajnal virrad, és a jós újabb
konfliktust ígér. A másik lehetséges értel-
mezés az emberi életút mind földi, mind
túlvilági állomásainak végigjárása. A hábo-
rú értelmezhető az élet nehézségeinek meg-
éléseként, amit békésebb időszak követ, azt
a mulatság, az élet végén pedig az öregkor.
A túlvilágra a mágus kísér el bennünket,
belépvén oda pedig a jós mond ítéletet földi
létünk felett.
A két lehetséges értelmezés közül bár-
melyiket válasszuk, vagy akár értelmez-
zük a darabot a magunk módján, a zene
tökéletesen szimbolizálni fogja az érzést
minden egyes tétel mögött. A háború elho-
zójának méltóságteljes menetelését a béke
elhozójának szelíd léptei követik, a hírvi-
vő pattog és szárnyal, a mulatság éppen
olyan, mint amilyennek egy mulatságnak
lennie kell, az életút végén pedig mindez
találkozik: a személy számot vet életével,
a kezdetben hangos dallamok pedig meg-
nyugszanak. A túlvilágon először a pompa
nyűgöz le bennünket, a jós színe előtt az-
tán teljesen, ugyanakkor baljósan elcsen-
desedik minden.
Ahogy arra már a bevezetőben utaltam,
Holst darabja zenészek garmadáját inspi-
rálta, és ez nem csak a komolyzene műve-
lőire értendő. Hans Zimmer ugyanúgy ins-
pirációként tekint rá, mint John Williams.
Ez utóbbiról kering egy érdekes anekdota
is: állítólag a Csillagok háborúja első kép-
kockáinak felvételekor George Lucas ezt a
darabot játszatta aláfestésként, és annyi-
ra szerette a stáb, hogy John Williamset
egy hasonló filmzene megírásával bíz-
ták meg. Egyesek Holstnak tulajdonítják
a heavy metal megszületését is: a Black
Sabbath zenészei interjúban nyilatkoztak
arról, hogy a névadó dalukban használt
tritónuszt, avagy „az ördög hangközét”
A szférák zenéje
060-061-szferak.indd 61
GALAKTIKA
2021. július
Holst darabjának első tételéből kölcsö-
nözték. Két korábbi cikkem alanya is me-
rített a darabból: a Flaming Youth egyet-
len megjelent albumának negyedik dala a
„The Planets” címet viseli, hét alfejezetre
van osztva, és az alfejezetek megnevezé-
sei egy az egyben megegyeznek Holst cí-
meivel, a Genesis „Watcher of the Skies”
dala pedig hasonló ütemmutatót használ,
mint az első tétel. És ez csak néhány pél-
da abból a sok százból, amit a The Planets
inspirált.
Gustav Holst darabja ékes példája annak,
hogy a komolyzene kortalan, ellentétben
például a rockzenével, melynek ötven-plusz
éve alakult képviselői azért mutatják a
Szaturnusz által elhozott kor jeleit. A szvit
hallgatásakor óhatatlanul is egy történet
pereg le előttünk, melynek értelmezése a
teljes figyelmünket kívánja. Ugyanakkor,
ha egy olyan zeneműre vágyunk, ami köz-
ben teljesen ki tudunk kapcsolni, és csak
arra az ötven percre koncentrálni, akkor is
meg fogjuk találni Holst szerzeményében a
számításainkat.
Zsirka Richárd
61
2021. 06. 25. 0:27:36
 GALAKTIKA
2021. július
Újra jönnek a
szuperszonikus
utasszállítók?
2000. július 25-én a Concorde párizsi tragédiájá-
val véget ért a szuperszonikus utasszállító repü-
lőgépek csupán néhány évtizedig tartó korszaka.
A repülők nem váltották be a hozzájuk fű-
zött reményeket. Tervezésük kezdetekor az olaj
olcsó volt, de mire megépültek, működtetésük
túl drágává vált, csak a gazdagok engedhették
meg maguknak, és a hangrobbanás miatt csu-
pán a szárazföldtől távol gyorsulhattak hang-
sebesség fölé.
Mindezek ellenére a szuperszonikus utas­
szállítást nem felejtették el, több társaság is fog-
lalkozik a fejlesztéssel. A HSCT, az AST Alliance
és az SSBJ projekt után most egy startup, a Boom
Overture kavarta fel az állóvizet. Az amerikai
United Airlines légitársaság bejelentette, hogy
ötven repülőt tervez vásárolni a cégtől.
A Boom Overture ígérete szerint 2025-re
gyártanák le az első gépeket, 2026-ban végez-
nék a próbarepüléseket, és 2029-től már utaso-
kat szállítanának.
A legtöbb repülési szakértő szkeptikus a re-
pülővel kapcsolatban. Bár a 2014-ben alakult cég
szerződésben áll a a Rolls Royce-szal és az ameri-
kai légierővel, a nemrégiben bemutatott prototí-
pus magángép méretű, és csupán a hajtóműtesz-
tekre szolgál. Egyelőre még több az ígéret, mint az
eredmény. Könnyen kipukkanhat a lufi.
62
062-081-burns.indd 62
A
Z EGYESÜLT Államok elnöke
gondterhelten körüljárta Badlands1
követét, négykézlábra ereszkedett,
és megszaglászta a követ fenekét.
Miután újra felegyenesedett, arckifejezése
tanácstalannak tűnt, mintha zavarban lenne.
A rémült követ lélegzetét visszafojtva, tágra
nyílt szemmel várt.
– Uram…? – kérdezte feszülten.
Az elnök hirtelen elmosolyodott, és a követ
vállára tette a kezét.
– Nos, ön meglehetősen sok újdonsággal
szolgált. Beletelik némi időbe, mire átgondo-
lom a hallottakat.
– Természetesen, uram. Ez… meglehető-
sen nagy hír.
– Igen. Az egyik segédtisztem elkíséri egy
lakosztályba, amíg megfontolom a válaszomat
az ön által kézbesített ajánlatra.
A követ szemében félelem villant.
– Uram…?
Az elnök szorítása felerősödött.
– Ön a Fehér Ház nagyra becsült vendége,
barátom. Itt a legnagyobb biztonságban van,
és addig tartózkodik nálunk, amíg csak óhajt.
Az elnök legendás vonzereje most is varázs-
latként hatott: a követ megkönnyebbülten el-
mosolyodott, és finoman meghajolt.
– Köszönöm, elnök úr.
– Ugyan, én köszönöm.
Egy elegáns kézmozdulattal még jelezte
a látogatónak, hogy távozhat, de elméjében
már az ellenségtől szerzett új információkat
elemezte.
A követ távozása után azonnal belépek az
Ovális Irodába. Az elnök éppen az asztala felé
tart. Lassan ül le, óvatosan, mintha szeretné
a helyükön tartani a fejében rendszerezett új
adatokat.
– Nos? – kérdezem, miközben megállok az
asztal előtt.
2021. 06. 25. 0:27:26

Stephen L. Burns
MARAD!
– Elhiszi, amit mond.
– Én is így vélem.
– Ugyanakkor fogalma sincs az ajánlat va-
lódi jelentőségéről.
– Nincs. Ő csak egy hírnök. Amit megpa-
rancsoltak neki, elmondta. És őszintén el is
hiszi.
Én magam nem hinnék az üzenet küldőjé-
nek, ha nem ez a jámbor bárányka hozta volna.
Elmosolyodok a hasonlatomon: a bárá-
nyokat már réges-régen megerőszakolták
vagy megették. Vagy mindkettő. A derűsebb
pillanatok azonban elillannak, mert az elnök
felsóhajt.
– Ha mindez igaz, akkor most…
– …zavaros idők következnek?
– Mégpedig kellemetlen és nehéz dönté-
sekkel fűszerezve. És bármiféle megegyezés
nagyon…
Mindig így akarja megtudni a véleménye-
met. Nem közvetlenül kérdez, hanem hagyja,
Marad!
MARAD!
062-081-burns.indd 63
GALAKTIKA
2021. július
Mindenki tudja, melyik
állat az ember legjobb
barátja. De ha egyszer
eljönnek az utolsó
napok, kire számíthat
majd igazán?
hogy befejezzem a mondatát, mintegy össze-
gezve az adott helyzetet.
– …sok újabb problémát vet majd fel.
– Milyen finom kifejezés egy kegyetlen
csapdahelyzetre! – nevet fel az elnök.
– Ugyanakkor mégiscsak egy elképesztő
lehetőség, nem?
– Igen, de még mennyire! – néz egyenesen
a szemembe. – Mit gondol, mit tegyünk?
A válasz nyilvánvaló, de egyáltalán nem
tetszik.
– Be kell kapnunk és egyúttal alaposan meg
kell vizsgálnunk a csalit. Ami egyben azt is je-
lenti, hogy elfogadjuk Wolf játékszabályait.
– És ha az ajánlata igaznak bizonyul…
Most nem találom a megfelelő szavakat a
befejezéshez.
– Azt akarja, hogy azonnal induljak.
Ez már nem is kérdés, hanem beletörődő
következtetés.
– Igen. Amilyen gyorsan csak tud.
63
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
• Fogalmunk sincs, de nem azért, mert meg
Utazásom fontosságát és az idő sürgetését
mi sem jelzi jobban, mint hogy az elnök egy
repülőgépet és egy pilótát bocsát a rendelke-
zésemre.
Megkönnyebbülök, amikor megtudom,
hogy a zömök, rekedt hangú, fesztelenül önfe-
jű korcs szuka, Chloe lesz a pilótám. Mindene
a repülés, csak annak él. A legtöbbünk viszont
egyáltalán nem.
– Üdv, főnök! – rikkant vidáman, ahogy
meglát. – Felkészült néhány felhő megmá-
szására?
Némi csípőringatással be is mutatja a gya-
korlatot.
– Csak annyira, mint mindig – felelem mo-
gorván. – Újraírtam a végrendeletemet.
– Szuper! Rám is hagyott valamit?
Ez valójában egy játék közöttünk. Számta-
lanszor repültem már vele, ő a legjobb a Fehér
Ház pilótái közül. Nem mintha olyan sok len-
ne belőlük, fajunk ugyanis irtózik a repülés-
nek még a gondolatától is.
– Természetesen semmit. Arra gondol-
tam, ha lezuhanunk, úgyis mindketten fűbe
harapunk.
– Akkor talán jobb lesz, ha nem zuhanunk le.
– Megkaphatnám ezt írásban is?
A Változás bekövetkeztekor a testfelépítésünk
nagyon átalakult: majdnem olyan lett, mint a
bennünket „felszabadító” idegeneké. Ez a fizi-
ológia – meglehetősen ironikus módon – hű
tükörképe egykori gazdáink testfelépítésének
is. Magasabbak vagyunk, felegyenesedve já-
runk, mellső lábaink mancsaiból kezek lettek,
ujjakkal. Hangképző szerveink megváltoztak,
tudunk beszélni.
Az elménk egyfajta keresztezése egykori
agyunknak és a mostanra eltűnt emberi agy-
nak. Így lettem én is az, aki és ami most va-
gyok. Hogy mindez hogyan történt?
64 Marad!
062-081-burns.indd 64
sem próbáltuk kideríteni. Még újoncok va-
gyunk a tudományban és a technikában: a
Változásig egyikünk sem tudott mobilon
pizzát rendelni – ez ma már gyerekjáték
számunkra.
Talán ezeknek az új képességeinknek kö-
szönhető, hogy a pizzériák képezik gazdasá-
gunk legdinamikusabban fejlődő szektorát.
A felszállás iszonyatos, de eseménytelen. Szá-
momra a fel- és a leszállás a repülés azon két
része, amely már-már vetekszik az öngyil-
kossággal. De míg a leszállásban mindig ott
a remény, hogy nemsokára kiszállhatsz és
megcsókolhatod a földet, felszálláskor a szi-
lárd talaj iránt érzett szerelmed néhány órára
reménytelenül viszonzatlanná válik.
Fentről nézve Washington éppen olyan-
nak tűnik, mint a Változás előtt – és egyúttal
teljesen másnak is. Szinte alig van járműfor-
galom, viszont sok a gyalogos és a kerékpá-
ros. A városképet sebhelyekként csúfítják el a
kiégett, lerombolt épületek, a Változás idején
történt szörnyű események emlékei. Ezt el-
lensúlyozva viszont örvendetesen növekszik
a zöldfelület, mintha csak a természet vissza-
venné az egykor betonnal és aszfalttal halálra
ítélt területeket.
– Volt valaha Coloradóban, főnök? – kér-
dezi Chloe. Ahogy a tekintetem elszakad a
felszíntől, iszonyatos vágy tör rám, hogy újra
ráléphessek.
– Igen. Még a Változás előtt.
– És milyen volt?
Eszembe jut a hóban futkározás, a végte-
lennek tűnő égbolt… Eszembe jut a mámo-
ros boldogság, a tökéletes gondtalanság…
Elűzöm a képeket, nem akarok elmerülni az
emlékekben.
– Nem számít… – felelem rekedten.
– Mostanra már a Badlands része lett.
2021. 06. 25. 0:27:27

– Nemcsak egy része, hanem a fekete szíve.
– Valóban olyan rossz ott a helyzet, ahogy
mondják?
Ahogy Washington egyre kisebb és kisebb
lesz alattunk, az a dermesztő érzés telepedik
rám, hogy most látom utoljára.
– Azért megyünk oda, hogy megtudjuk.
Az ország – vagy nevezhetjük nemzetnek is
– számunkra nem egy természetes fogalom,
nem olyan, mint a kevésbé absztrakt és in-
kább az ösztönökhöz köthető pázsit vagy a
territórium.
Megörököltünk egy országot, amit egykor
Amerikai Egyesült Államoknak hívtak. Nem
mi építettük fel, nem mi alakítottuk, és noha
most jobban vigyázunk rá, mint előttünk bár-
ki, mégsem volt a mienk egészen addig, míg
meg nem kaptuk.
Mint a valaha volt legnagyobb és legizgal-
masabb játékot.
Az elsöprő többség úgy vélte, hogy az Ame-
rikának nevezett csomagot lehetőleg olyannak
kell megőrizni, mint amilyen a Változás előtt
volt. Hogy miért?
Sokat gondolkodtam ezen, számtalan órát
végigvitatkoztam az elnökkel, de nem ta-
láltam sziklaszilárd választ. Talán lojálisak
akartunk maradni egykori gazdáinkhoz – és
ahhoz, ami számukra fontos volt. Talán egy-
szerűen csak elértünk arra az értelmi szintre,
amit gazdáink mindig is akartak.
Talán a többség esetében a birtokbavé-
tel és a szellemi érdeklődés sikeresen ötvö-
ződött a szerencsével és a gyakorlati sok-
színűséggel. Talán ez az oka, hogy most
földművelőink, rendőreink, politikusaink,
orvosaink, tanáraink, szakácsaink és sörfő-
zőink vannak. Utánozzuk egykori gazdáin-
kat. Azt hiszem, pontosan így van az önjelölt
Wolf tábornok esetében is. Egy gonosz, sze-
paratista bűnöző, primitív viselkedéssel és
Marad!
062-081-burns.indd 65
GALAKTIKA
2021. július
kegyetlen természettel – ugyanolyan, mint a
korábbi gazdája.
Ha tévedek, akkor továbbra is makacsul ki-
tarthatunk legtitkosabb reményünkben, hogy
azok, akik ezt az egészet csinálták, visszajön-
nek, és rendet tesznek.
Fejjel lefelé lógva ébredek, testem a szíjaknak
feszül, a fejem alatt pedig repedezett beton szá-
guld. Önkéntelenül is felugatok, és megpróbálok
feljebb mászni az ülésben. Biztos vagyok benne,
hogy egy szívdobbanás múlva becsapódunk.
– Üdv, főnök! – mosolyog vidáman Chloe.
– Jól szundikált?
– Mégis mi a francot művel? – ordítok ha-
lálra váltan.
Összeráncolja a szemöldökét, nem érti,
hogy miért vagyok pánikban. Aztán elkereke-
dik a szeme.
– Jaaa, hogy így repülünk?
– Igen! – hörgöm, és próbálok nem felnézni.
Vagy le.
– Oké, egy pillanat! – Felfordul a gyomrom,
ahogy a padló hirtelen meglódul, aztán egy
újabb émelygés után a repülő alaphelyzetbe
áll. – Na! Így jobb?
Nem vagyok ijedős, sem túlreagálásra haj-
lamos, de halálfélelemre ébredni finoman
szólva is ijesztő. Chloe vidámsága üzemanyag-
ként táplálja kitörő haragomat.
– Rossz kutya! – ordítom. – Rossz kutya! Ha
még egyszer…
Chloe döbbent és sértett ábrázata láttán a
fülem végre érzékeli a számból elhangzotta-
kat. Rádöbbenek, hogy milyen megbocsátha-
tatlan dolgot mondtam.
A dühöm éppoly gyorsan párolog el, ahogy
kitört.
– Bocsásson meg, Chloe! Ez teljesen felesle-
ges volt. Védelmemre szóljon, halálra rémisz-
tett. Csak a szerencséjén múlt, hogy nem kell
lemosnia az ülésemet.
65
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
– Nem állt szándékomban – feleli Chloe
meghunyászkodva. – Komolyan, főnök.
– Tudom. Biztos vagyok benne, hogy jó
oka volt fejjel lefelé, kétszázzal száguldani két
méterrel a felszín felett – próbálok meg kipré-
selni egy erőtlen mosolyt –, és abban is biztos
vagyok, hogy hallani akarom ezt az okot.
Chloe nem haragtartó, és látom rajta, va-
lóban sajnálja, hogy ennyire megijesztett.
Megbocsát, és ez számomra nagyon sokat
jelent.
Rádión keresik, de ügyet sem vet rá.
– Tudja, hogy megy ez, főnök. Van, ami-
ben jók vagyunk, van, amiben nem. A repü-
lőterek karbantartása az egyik olyan terület,
ahol – legyünk őszinték – nagyon nem va-
gyunk jók. Mielőtt letenném a gépet, a saját
szememmel is alaposan meg kell vizsgálnom
a leszállópályát.
– Chloe, minden szükséges óvintézkedést
tegyen meg a sikeres leszálláshoz!
– Már megtettem, főnök. A rádión is.
Nyugodjon meg, minden tiszta előttünk.
Az üzemanyagtöltők készültségben vár-
nak. Felállítottak egy ideiglenes fogadóál-
lomást élelemmel és egyéb felszerelésekkel.
De addig nem teszem le a gépet, amíg meg
nem bizonyosodtam róla, hogy egyetlen
farokcsóváló bolhazsák sem felejtett sem-
mit a leszállópályán.
– Hasznos szokásnak tűnik.
– Mérget vehet rá! A múlt hónapban is
volt egy meredek helyzetem. Még ma sem
tudom, hogy alkalmatlanság vagy szabotázs
okozta, de nem is érdekel már. Az én dolgom
most az, hogy viszonylag egyben leszálljunk,
aztán rendben továbbinduljunk.
– Köszönöm, hogy így figyel a részletek-
re, de tudna esetleg figyelmeztetni, mielőtt
megismétli ezt a műveletet?
– Gondolja, hogy az segít majd? – kérdezi
vidáman csillogó szemmel.
66 Marad!
062-081-burns.indd 66
– Nem, nem hiszem… – suttogom olyan
szomorúan, hogy hangosan felröhög.
Chloe elmondja, hogy a topekai repülőteret egy
Franny nevű bozontos keverék üzemelteti. Az
intézmény fentről jól karbantartottnak és szer-
vezettnek tűnik. A leszállás zökkenőmentes, a
szemben lévő irányítótorony egy kisebb, de sok-
kal biztonságosabb zónába küldi a gépünket.
A Franny által irányított intézmény koránt-
sem tökéletes működése akkor válik látható-
vá, amikor belépünk az érkezési csarnokba.
Utazásunk híre kiszivárgott: Topeka polgár-
mestere már türelmetlenül várja, hogy kö-
szönthessen bennünket.
Úgy veti rám magát, mint macska az egér-
re, valósággal árad belőle az öröm.
– Üdvözöljük Topekában! – kiáltja boldo-
gan, majd megragadja és összenyomorgatja a
kezemet. Chloe rutinosan lemarad. Úgy véli,
elég, ha csak engem nyálaznak össze.
– Ó, igazán köszönöm.
Miközben megpróbálom kiszabadítani a
kezemet, azon töröm a fejem, hogyan lehetne
elszökni a látogatásra érkező politikus szere-
péből – és végre harapni valamit.
– Üdvözöljük, uram! Mindig öröm, ha
valaki a fővárosból erre téved, és meglátogat
minket itt a hátországban!
Már attól tartok, hogy a polgármester má-
sodperceken belül átnyújtja a városa kulcsait
is, de Franny megmenti a helyzetet: finoman
és tisztelettudó képpel közénk siklik.
– Uram, tudom, hogy hosszú volt a repü-
lés. A pihenőszoba arra van, ott felfrissítheti
magát és haraphat valamit, amíg feltöltjük
a gépét.
– Remek! – ordít tovább a polgármester. –
Nyújtóztassa ki a lábát, aztán megkóstoljuk
Topeka legjobb ételeit! Elképesztő a választék!
– Köszönöm – motyogom elgyötörten, és
elindulok a Franny által jelzett irányba. Tu-
2021. 06. 25. 0:27:27

dom, hogy csak ideiglenesen menekültem
meg, de a sült hús illata némi vigaszt ígér.
– Nos, ez meglehetősen érdekes volt… – ös�-
szegzem az eseményeket a felszállás után.
– Azt terveztük, hogy feltűnés nélkül jövünk-
megyünk, de valaki kotyogott. Nem lep meg.
– Miért?
Chloe úgy néz rám, mintha bolond lennék.
– A fővárosból jöttünk, főnök.
– És?
– Tudja, amióta repülök, sok mindenre
rájöttem. Például arra, hogy ezek a helyek
meglehetősen elszigeteltek. Itt nem áradnak
az utasszállítókból a turisták… sem Washing-
tonból, sem máshonnan.
– Azért annyira nincsenek elvágva a világ-
tól. Van tévé, van rádió, van internet. A vona-
tok rendszeresen járnak, az utakon egyre több
a busz és az autó.
– De a mobilitás még mindig elenyésző.
Mint ahogy a politikus nagykutyák felbuk-
kanása is. A mi fajtánknak viszont különleges
igényei vannak. Mi…
Chloe elhallgat, keresi a megfelelő kifejezé-
seket. Várok, mert őszintén kíváncsi vagyok a
véleményére.
– Mi sokkal inkább függünk a közvetlen
társadalmi kapcsolatoktól. Tudja, szemtől
szembe. Látnunk kell a politikusok testtartá-
sát, figyelnünk kell a szemük, farkuk mozgá-
sát, és a francba, igen, meg kell szagolnunk a
feneküket. Gondoljon a Crumble-ra: extrém
példa, de jól mutatja, hogy hová vezet a túlsá-
gosan kevés személyes kapcsolat.
– Mire gondol? – Crumble a neve a
Badlandset körülvevő övezetnek. Ahol min-
den erőfeszítésünk ellenére Wolf befolyása
napról napra erősödik.
– A hadsereg és a rendőrség együtt sem
tudja megakadályozni Wolf térnyerését, nem
igaz?
Marad!
062-081-burns.indd 67
GALAKTIKA
2021. július
– Legalábbis nem annyira, mint sze­
retnénk.
– Wolf ügynökei beszivárognak a Crumble
mélyére, és felszítják a kormánnyal szem-
beni gyűlöletet és elégedetlenséget. Vagy a
félelmet, ha az előbbiek nem válnak be. Azt
hangoztatják, hogy a kormányzatot úgysem
érdekli ez a terület. Hallott már minderről?
– Vannak jelentéseink.
Chloe gúnyosan felhorkan.
– Nekünk viszont orrunk van, főnök.
Másfél kilométerről kiszagoljuk, ha vala-
ki fingott egyet. Azt is megmondjuk, hogy
az a fingóbajnok mit vacsorázott. De azt
nem, hogy…
– …melyik fenékből jött? – próbálok vic-
celődni.
– Az én szőrös fenekemből! – csattan fel
Chloe. – Teljesen mindegy! A lényeg: a fing-
szagot ugyan megérezzük, de ettől még nem
voltunk ott a vacsorán.
Elmosolyodok a durva, de kétségtelenül
lenyűgöző érvelésen.
– Szóval szellentésnek tartja a jelentésein-
ket? És a politikusok látogatásait is?
– Csak arra utalok, hogy mennyit érnek
azok a látogatások. Valóban ki akarja ebru-
dalni Wolfot a Crumble-ból? Rángasson ki
ide egy rakás nagykutyát Washingtonból
meg a sikeres államokból, és mutassa meg
az ittenieknek, hogy az Amerikai Egyesült
Államok nem csak egy sosem fogyasztott
vacsorára emlékeztető, irdatlan, poshadt
fingfelhő.
– Nos, ez egy nagyon… khm… érdekes
vélemény… – Viszketni kezdek a gondolat-
tól, hogy miután szerencsés véget ér ez a fur-
csa küldetés, visszamegyek majd az elnök-
höz, és elmagyarázom neki, azért veszítjük
el az ellenőrzést a Badlands környékén, mert
ő csak egy Poshadt Fingfelhő elnöke.
Chloe vállat von.
67
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
– Azért beszélek így róluk, mert ilyennek
látom őket.
– Vagy ilyennek szagolja.
– Pontosan! – bólint Chloe.
A Badlands és az Egyesült Államok határát se
fal, se kerítés nem jelzi. Se egy vonal a homok-
ban, se egy rendőrségi szalagkordon, se egy
mobil drótakadály. Csak Chloe rádiózásából
tudom meg, hogy már Wolf felségterületén
járunk. Azt is elmagyarázza, hogy egy speciá-
lis légifolyosóban haladunk, az adatokat pedig
előre elküldték neki.
– Azért, hogy elkerüljük a többi gépet?
– Nem. Amennyire tudom, Wolfie-nak nin-
csenek repülői.
Hallottam már erről, de nagyon érdekelne,
honnan szerzi Chloe az információit.
– Miért?
– Mert mi, pilóták okosak vagyunk – feleli
önelégült vigyorral.
– Ez furcsa. Én pont azt hallottam, hogy
már azokat is felveszik pilótának, akik meg
tudják jegyezni: menet közben tilos kihajolni
az ablakon.
– Hahaha. Nagy poén volt, főnök. Hallot-
tam már, de egész jól adta elő. Ez a politikus-
ság különben sem áll jól magának, inkább
standupozhatna.
– Köszönöm. De miért is nincsenek itt
pilóták?
– Mint mondtam, a pilóták okosak. Ha va-
lakinek elég sütnivalója van a repüléshez, az
rögtön olajra lép, ha Wolfie hívja.
– Mert?
– Mert ha a hozzá hasonló bunkóknak len-
nének pilótái, azonnal haditerveken kezdenék
törni a fejüket. Egy kis lövöldözés? Egy kis
bombázás? Kösz, nem. Repülni jó móka, kár
ilyesmivel elcseszni.
– Dicséretes a józanságuk. De akkor miért
kellett a szigorú repülési terv?
68 Marad!
062-081-burns.indd 68
– Mert a lenti népek ordas hülyék. Úgy hal-
lom, mindent lelőnek, ami mozog, a marad-
ványokból meg mindent felfalnak, ami ehető.
Az általános paranoiából pedig egyenesen
következik, hogy a mi fényesen csillogó repü-
lőnk inváziót jelez… és egyben meghívót egy
légi szállítású ebédhez.
Mindez egybecseng az ismereteimmel. Van
néhány beépített kutyánk a Badlandsben, a
legtöbbjük félelmetes túlkapásokról, rémtet-
tekről jelent, és arról, hogy a kannibalizmus
már szinte nem is számít bűnnek.
Fajtánkból nem mindenki ás le az embe-
ri történelem legmélyére, vagy helyesebben
szólva: a vérig és zsigerekig.
Én igen. Az igazat megvallva, még ma is
szégyellem, hogy egykori gazdám tiltása elle-
nére sem tudtam ellenállni az incselkedő mó-
kusoknak. Wolfnak viszont egyáltalán nem
hiányoznak egykori gazdáink, sem pedig a
bolygó más részein élő rokonaink. Akiknek
parancsol, két táborra oszlanak: a megfélem-
lítettekre és a hívőkre. A fanatikus hívők –
kiváltképp a rendszer haszonélvezői – úgyis
mindent helyesnek tartanak, ami a hatalom
közelében tartja őket.
Egy Goldwater nevű ember mondta egy-
szer: „A szélsőségesség a szabadság védel-
mében nem bűn.”2 Hangzatos, potenciálisan
halálos kijelentés, mert mindig a szélsősé-
gesség elkövetője határozza meg a szabadság
fogalmát. Wolf is – mint oly sokan előtte –
arra használja a maga sajátságos szabadság-
fogalmát, hogy igazolja a kegyetlenkedéseket.
Pol Pot is azt mondta, hófehér a lelkiismere-
te. Olyan fehér, mint a koponyákból épített
piramisa.
– Szóval hol is szállunk le?
Chloe megrázza a fejét.
– Fogalmam sincs. Nem adják meg az
információt, amíg nem érünk beljebb a
Badlands légterében. Azt hiszem, akkor
2021. 06. 25. 0:27:27

közlik majd, ha már nem tudunk vissza-
fordulni.
– Milyen elbűvölően paranoid… Az üzem­-
anyaggal nem lesz probléma?
– Nem. Ezért tankoltunk Topekában.
Rengeteg időt tölthetünk még a levegőben,
körözhetünk, kerülhetünk, ha kell, sőt még
arra is marad üzemanyag, hogy baj esetén
néhány kilométerre elhúzzunk erről sintér-
telepről.
– Csábító gondolat.
– Ha már itt tartunk, főnök – fordítja ko-
molyra a szót Chloe –, mennyire veszélyes ez
a küldetés?
– Nos, mivel egy acélcsőben repülünk a
nyavalyás levegőben…
– Jobban érezné magát fejjel lefelé, egy
méterre a betontól?
– Nem, köszönöm. A kérdésére felelve: az
irányítás kezd kicsúszni Wolf kezéből, a hely-
zet vélhetően rosszabb, mint ahogy sejtjük.
Az embargónk és a felelőtlen intézkedéseik
miatt az élelmiszerhiány egyre súlyosabb.
A  békét már csak a fegyverek garantálják.
Az agyelszívás és a tisztogatások miatt alig
maradt valaki, aki irányítani vagy fejleszteni
tudná az infrastruktúrát, a legtöbb stratégiai
fontosságú feladatkört feltétlen hívek töltik
be, nem pedig szakértők. Wolf kezd kétség-
beesni. Annyira, hogy kapcsolatba lépett ve-
lünk, és eladásra kínált valamit.
– Valami különlegeset?
– Igen.
– Mit?
– Inkább nem mondom meg. Még nem.
– Nem bízik bennem?
– Magában nagyon is megbízom, Chloe.
Magamban viszont egyáltalán nem.
Ez a színtiszta, kendőzetlen igazság.
Egy reptér felett körözünk. Chloe hosszan
vitatkozik a földi irányítással. Ragaszkodik
Marad!
062-081-burns.indd 69
GALAKTIKA
2021. július
hozzá – hangosan és megdöbbentő károm-
kodásokkal fűszerezve –, hogy landolás előtt
vizuálisan is ellenőrizhesse a leszállópályát.
Szemét forgatva rám néz, és obszcén jeleket
mutogat a mikrofonjának. Felveszem a mel-
lettem lógó fejhallgatót, és bekapcsolom a
mikrofont.
– Szabad? – kérdezem hangtalanul.
Vigyorogva bólint. Én is, mire azonnal
bejelentkezik.
– Na, kezdjük elölről, nagyokos! A főnö-
köm akar beszélni veled.
Előveszem a legjobb alfahím hangomat.
– Kivel beszélek?
– Öhhh… Itt Ralph… – feleli egy nyálas,
szolgálatkész hang.
– Itt Merlin beszél, az Egyesült Államok
elnökének személyes képviselője. Két válasz-
tása van, Ralph. Vagy azonnal teljesíti a piló-
tám kérését, vagy kitalálja, mit fog mondani
a vallatóinak, amikor megkérdezik, miért
fordultam meg és repültem vissza Washing-
tonba anélkül, hogy találkoztam volna Wolf
tábornokkal.
– Kérem, várjon! – sikítja Ralph pánikba
esve.
– Már vártam, Ralph. – A hangom elég
mély ahhoz, hogy a toronybeli lakájból cso-
rogjon a vizelet. – Pilóta! Fordítsa meg a gé-
pet, és készüljön fel a hazaútra!
– Nem akartam… – Szünet. – Aaah, nagy
örömömre szolgálna, ha esetleg átrepülnének
a leszállópálya felett, és ellenőriznék az álla-
potát!
Leteszem a fejhallgatót. Chloe fuldoklik a
nevetéstől.
– Egy perc múlva ráfordulok, és ellen-
őrzöm a betoncsíkot. Air Force 10, vége! –
Szélesen vigyorogva félrelöki a mikrofont.
– Ezért most jutalmul normál helyzetben
végzem az ellenőrzést, főnök.
– Amiért nagyon hálás vagyok…
69
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
• A velem szemben álló őrnagy nagyobb és
Fajunk túlnyomó részére – szemben elődeink-
kel – egyáltalán nem jellemző a fegyverimádat,
de a Badlandsben ezek az eszközök újra fétissé
váltak. Alighogy kiszállunk a gépből, állig fel-
fegyverzett kutyák vesznek körbe. Mind hím:
masztiffok, pitbullok és dobermannok.
Chloe rám pillant. Látom a szemén, hogy
azon gondolkodik, felemeljük-e a kezünket a
fenyegető fogadtatás láttán. Finoman megrá-
zom a fejemet, aztán hirtelen a falkavezér felé
fordulok. Könnyen felismerem: ő a büszke
tulajdonosa a legtöbb fegyvernek, a legszíne-
sebb rangjelzéseknek és a legfenyegetőbb ko-
morságnak.
– Nos? – kérdeztem élesen.
Komorsága hirtelen elmélyül.
– Mi nos?
– Azért van itt, hogy elkísérjen bennünket
valahova, vagy azért, hogy mindenki lássa,
maga itt a keményfiú?
A masztiff felborzolja a szőrét.
Vicsorogni kezdek.
A dominancia és az engedelmeskedés a
Változás után is az elménk része maradt – a
tudósaink szerint egyfajta büntetésként.
A primitív és a civilizált mindannyiunkban
ott van, és néha nehezen férnek meg egymás-
sal. A kettő közötti feszültség pedig olykor
robbanáspontokat hoz létre – ezt megérteni és
irányítani rendkívül hasznos képesség. Egy-
fajta szellemi harcművészet.
70 Marad!
062-081-burns.indd 70
nehezebb nálam, annyi fegyvert visel, mintha
arra számítana, hogy a következő másodperc-
ben háború tör ki, a háta mögött pedig egy ra-
kásnyi brutális kutya sorakozik.
Semmivel sem több, mint egy közepes rang
egy nála sokkal hatalmasabb struktúrában. Ki
tudja, hány felettese van. Nekem csak egy: az
elnök. Most elismerem az őrnagy dominanci-
áját, de nem csodálom, nem tisztelem, és nem
a barátom. Elfogadom a céljait és az elérésük-
höz szükséges eszközeit – de nem félelemből
és nem kisebbrendűségi érzésből.
Ez most nem harc.
A masztiff lekushad, és behúzza a farkát.
– Nos? – kérdezem még élesebben.
– Erre, kérem! – Úgy mosolyog, mintha to-
jást szopogatna.
Egy limuzin hátsó ülésén utazunk Chloéval,
szerencsére elszigetelve a kopár tájat átszelő
főút hőjétől és porától. Előttünk és mögöttünk
csapatszállító járművek dübörögnek ismeret-
len úti célunk felé.
Chloe jelenléte egy rövid, csendes vita
eredménye. Először a gépénél akart maradni,
„nehogy valami agyhalott mormota megpisz-
kálja”. Én kértem, hogy jöjjön velem. Meg is
parancsolhattam volna neki, de kicsi a va-
lószínűsége, hogy engedelmeskedett volna.
Inkább ajánlottam neki egyet a sok lehetsé-
ges ok közül, miért kell velem maradnia: ha
2021. 06. 25. 0:27:27

a dolgok eldurvulnak, ketten még mindig
könnyebben találunk egy másik repülőgé-
pet, mint én egyedül egy másik pilótát. Va-
lami olyasmit motyogott, hogy „jó, legyen”,
és most az ablakon kibámulva keresi a kó-
bor, kisajátítható repülőket, miközben én a
laptopomon dolgozom. Nem tudok a netre
kapcsolódni, mert a Badlands területén már
rég megszűnt a mobilszolgáltatás. Néhány
vezetékes vonal még működik, de azokat
lehallgatják. A műholdas telefonomnak kö-
szönhetően azonban mégsem vagyunk telje-
sen elvágva külvilágtól. Tartok tőle, hogy az
utasteret is bepoloskázták, ezért fehér papír-
ra jegyzetelek – ez jellemző a Változás előtt
született kutyákra. Ők még emlékeznek a
régi időkre.
Valójában nem azért akartam magammal
hozni Chloét, mert tud repülőt vezetni. Ha-
nem mert okos, higgadt, ravasz és szórakoz-
tató, rendíthetetlen tiszteletlensége pedig már
önmagában is halálos fegyver. Egy baráti arc
bármikor jól jöhet Wolf hanyatló birodalmá-
nak sötét bugyraiban. És van még egy ok, de
azt megtartottam magamnak: nem vehetem
biztosra, hogy a diplomáciai mentességem
megóvná őt, ha egy szál magában marad a re-
pülőtéren. A jelentések szerint Wolf elitjének
legfőbb ismertetőjelei a kapzsiság és az indu-
latkezelés teljes hiánya.
– Főnök! – kiált fel hirtelen Chloe.
Felnézek a laptop képernyőjéről, és köve-
tem a pillantását.
Egy telefonpóznára szögelt gerendáról hat
holttest lóg, a különböző testméretekből ítélve
egy család. A limuzin szándékosan lelassít.
– Vélhetően a statárium áldozatai – sutto-
gom halkan.
– Borzalmas! – Chloe hangja nagyon re-
kedtes.
– Ez a cél: hogy elborzasszon és megrémis�-
szen. Észrevesz még valamit?
Marad!
062-081-burns.indd 71
GALAKTIKA
2021. július
Chloe hátrafordul, és kinéz a hátsó ablakon.
– Mit kellene észrevennem?
– Hogy egyetlen dögevő sincs a tetemek kö-
zelében.
– És ez mit jelent?
– Mindent megettek már, amit meg lehetett
ölni, vagy ki lehetett ásni. Azt is, ami néha be-
kóborolt a területre. Nagyon valószínű, hogy
mesterlövész van a közelben, hátha a bűz ide-
csal néhány még élő dögevőt.
Chloe szinte sokkot kap. Én is azt kaptam,
amikor először olvastam erről.
– Azok a holttestek… csalik?
– Is. És egyben reklámhordozók is: így jár-
nak Wolf tábornok politikai ellenfelei.
– Ez iszonyatos!
– Az. Mindenkinek.
Nem merem elmondani Chloénak, hogy az
itteniek lelőtték, megették és kiirtották saját
unokatestvéreiket, a prérifarkasokat is.
Az elvárásaim nem nagyok, de reálisak. Vél-
hetően csak akkor látom majd Wolf irháját, ha
már hajlok a fizetésre. Akkor kezd majd alku-
dozni. A despoták – legalábbis a makroskálán
– meglehetősen kiszámíthatóak.
Mint ahogy utunk végcélja is. Pontosan
az, amire számítottam: egy katonai bázis,
amit még a Változás előtt építettek egy hegy
gyomrában.
A sürgés-forgásból úgy tűnik, ez lehet Wolf
főhadiszállása. A legkevésbé sem lep meg:
ahogy a hozzá hasonlók, Wolf is hegyi erődök
mélyén érzi jól magát – ugyanúgy, mint a kö-
vek alatt bujkáló férgek.
Három éve kapjuk a jelentéseket, hogy Wolf
ruhaujjában ász lapul, amit a lehető legjobb
pillanatban akar kijátszani. Ezzel a küldetés-
sel most a végére járunk a történetnek.
Wolf kijátszotta az ászt.
A kutyák szeretnek pókerezni – jut eszem-
be a Változás utáni élet népszerű kártyajátéka.
71
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
Különös lenne, ha most derülne ki, hogy
kicsi a tét.
Behajtunk a hegybe, egyik ellenőrzőpont
követi a másikat, mintha csak Wolf egyre nö-
vekvő paranoiáját jeleznék. Ahogy mind mé-
lyebbre jutunk, kevesebb és kevesebb a fegy-
veres. Ez is azt jelzi, hogy közeledünk Wolf
tanyájához. A zsarnokok saját testőrségükön
kívül nem tűrnek meg fegyvereseket a közvet-
len környezetükben. Ha államcsínyt követsz
el, együtt kell élned azzal a félelmetes tudattal,
hogy a zsarnokság túl fog élni téged.
Chloe nagyon elveszettnek tűnik. Nem vá-
dolom: őt a feje feletti kőtömeg nyomasztja,
engem a repülőgépe alatt tátongó kilométe-
rek. Ez is egy olyan terület, ahol a kutyafélék
két érzéssel küzdenek folyamatosan. Egyrészt
még mindig él bennünk az ösztön az elbújás-
ra, hogy találjunk egy biztonságos, jól védhető
menedéket, másrészt viszont néha már ké-
nyelmetlennek érezzük a zárt tereket, legyen
az egy kennel vagy egy ól.
Mivel éppen elég dolog miatt kell aggód-
nom, ezekhez képest az, hogy behurcolnak
egy föld alatti katonai támaszpontra, már nem
sokat számít.
A limuzin megáll. A reptéri fogadóbizottsá-
gunk tagjai kiugrálnak a csapatszállítókból, és
szorosan az autónk köré gyűlnek. Sokkal ke-
vesebb fegyver van náluk, azok is tokban.
A masztiff őrnagy türelmetlenül int, úgy
viselkedik, mintha mi várakoztattuk volna
meg őt.
– Erre!
Gyalog indulunk tovább a hegy mélyébe.
Széles, erősen kivilágított alagútban lépde-
lünk, kísérőink katonai bakancsainak ütemes
dobbanásai többszörösen visszaverődnek a
falakról. Acél, beton és félelem szagát érzem.
Nehéz és nyomasztó.
– Elég szépen helyrehozták ezt a régi bázist.
Mi a véleménye, Chloe?
72 Marad!
062-081-burns.indd 72
– Ebben a fényben hülye színe van a bun-
dámnak…
– Hm… Viszont szépen csillog tőle a szeme.
– Nincs beszéd! – mordul fel a masztiff.
– Miért? Attól tart, hogy összezavarjuk a
tarkabarka kis falkáját? Nem szeretné, ha a
kinti patkányürülékes államocskájában nem-
csak a balfék katonái, hanem mindenki jóllak-
na végre?
– Ne felejtse el a Jégkrémet Mindenkinek
Minden Vasárnapra törvényt, főnök! – vihog
fel Chloe. – De ölyvízű már nincs.
– Azt mondtam, nincs beszéd!
– Csak kiabálni lehet? – kérdezi Chloe ár-
tatlan képpel. Mosolyogva megfogom a karját.
– Hallgatni arany, Chloe.
– Ja, igen. A hóban a vizelet is aranyszínű.
De ezek a fiúk azt is jégkásának hinnék.
Most a mi nevetésünk visszhangzik az
alagútban. Őreink egyre feszültebbek.
Újabb ellenőrzőpont bejáratához érünk, kísé-
rőink átadnak egy tucatnyi rosszarcú, hallga-
tag, sokkolóval és gumibottal felszerelt dober-
mannak. Még mélyebbre indulunk ebben az
alagutakból álló útvesztőben.
Az a fajta vagyok, aki szereti gondosan ki-
tervelni a dolgokat. Néha még túl is gondolom
az adott helyzetet.
Amióta csak Wolf követe átadta az üzenetet
és az ajánlatot, azon töprengtem, hogyan fo-
gom kezelni a rám váró eseményeket.
Még most sem tudom, mit fogok érezni, mit
fogok tenni, vagy egyáltalán mit tehetek majd,
ha alkudoznom kell.
Kísérőink meg sem szólalnak. Kinyitnak egy
súlyos acélajtót, és intenek, hogy lépjünk be.
Az ajtó becsukódik mögöttünk, egy fél-
homályos kamrában állunk, valamikor el-
látmányozási iroda lehetett. Öregség szagát
érzem, és félelemét. Penészes papírt és rot-
hadt élelmet.
2021. 06. 25. 0:27:27

– Ki az? – kérdezi egy elgyötört hang.
– Merlin vagyok, és Chloe van itt velem.
Kivel beszélek?
Egy loncsos, púpos alak mászik elő a sa-
rokban felhalmozott takarók és párnák alól.
Nehezen lélegzik és nagyokat nyög.
– Buddy vagyok…
A hang tulajdonosa egy ősöreg újfundlan-
di, ősz pofaszőrrel és hurutos szemekkel. Me-
rev és lassú mozgással elénk vánszorog.
– Azért jöttünk, hogy megnézzük őket,
Buddy – mondom gyengéden. Az öreg rám
pillant.
– Mondták… Mondták, hogy jön majd
valaki. Megnézi őket. El fogja… El fogja vin-
ni őket?
– Nem tudom, Buddy.
Szeméből és a füle állásából reménykedés
és kétségbeesés sugárzik. Torkát köszörülve
hozzám lép, egy pillanatra körbenéz, mintha
avatatlan fülektől tartana.
– Remélem, elviszi őket. Haldokolnak. Nem
gyorsan… Neeem… Lassan, de haldokolnak.
– Maga a gondozójuk? – Tőle akarom hal-
lani, mi a szerepe itt.
– Gondozó… Őr… Börtönőr… – szipogja.
Nagyon kevés kutya tud sírni. – A barátjuk
vagyok. Az egyetlen barátjuk.
Megsimogatom a fejét, mintha meg akar-
nám áldani.
– Elhiszem, Buddy. Nem tudom kifejezni,
hogy milyen hálásak vagyunk azért, amit tett.
Az öreg valósággal összeroskad a tenyerem
alatt. Meggörbült hátának ívéből érzem, hogy
a rábízott feladat testileg-lelkileg tönkretette.
Az utolsó ajtó.
Mély levegőt veszek, és belépek. Tudom,
hogy itt most a múlt, a jelen és a jövő fog ös�-
szeütközni.
És ennek az ütközésnek a végkimenetele
kiszámíthatatlan.
Marad!
062-081-burns.indd 73
GALAKTIKA
2021. július
Wolf követe igazat mondott. Nem egy ha-
zugságot és nem egy álmot kergetve jöttem
ide. Először csak megborzongok, mert megér-
zem a szagukat, aztán már látom is azt, amire
tegnap még azt mondtam volna: teljességgel
lehetetlen.
Emberek.
Mögöttem Chloe levegőért kapkod.
– Szent szar!
Én is szívesen mondanám ezt, de nem
engedhetem meg magamnak. Nem kis erő-
feszítésembe kerül, hogy megőrizzem a
nyugalmamat. Testet öltött szellemek állnak
előttem, visszatérő holtak, akiket kiírtak a
történelemből.
– Jó napot kívánok! – Örömmel nyugtá-
zom, hogy a hangomból nem érződik a fel-
indultságom. – A nevem Merlin. Az Egyesült
Államok elnökét képviselem.
Négy nő és három férfi, alultápláltak és ki-
merültek. Mindannyian nagyon rosszul feste-
nek: büdösek, sápadtak, a tekintetük tompa és
élettelen. Az érkezésemtől ijedten és idegesen
összebújnak.
– Főnök, ezek igaziak? – suttog mögöt-
tem Chloe.
– Igen. És azért jöttünk, hogy segítsünk
nekik.
Egy idősebb, kócos, ősz hajú nő feláll, és
közelebb lép. A szeméből félelem süt. És re-
ménykedés.
– A nevem Viola. Viola Spooner. – A hangja
mély és érdes. Az arca aszimmetrikus, valami-
kor eltörhetett az arccsontja vagy az állkapcsa,
és rosszul forrt össze.
– Ms. Spooner, nagyon örülök a talál­
kozásnak.
Udvarias viselkedésemből bátorságot és
erőt merít. Kihúzza magát, és a szemembe néz.
– Valóban az elnöktől érkezett?
– Igen. Mondja, hölgyem, mennyit tudnak
a történtekről, és arról, hogy mi van odakint?
73
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
– Nem sokat – feleli keserűen. – Foglyok
vagyunk, elzárva mindentől és mindenki-
től. Nincs tévénk, nincs rádiónk, semmilyen
kapcsolatunk nincs a külvilággal. Néha úgy
érezzük, hogy mindannyian megőrültünk…
– A nő válla újra leereszkedik.
– Megmondaná, hogy miért? – kérdezem
gyengéden.
– Beszélő kutyák ejtettek foglyul és hurcol-
tak ide. Buddy, egy másik beszélő kutya hoz
nekünk élelmet és próbál gondoskodni ró-
lunk, de túlságosan fél, ilyesmikről nem mer
beszélni nekünk. Ő az egyetlen élőlény, akivel
találkozunk.
– Most én is itt vagyok. Egy újabb beszélő
kutya.
Viola Spooner gyanakodva néz rám.
– Maga rossz hírt leplez a nyájasságával.
– Így van. Az emberiségnek vége. Szelle-
mi képességeik egy részét mi kaptuk meg.
Tudunk beszélni, tanulni, új képességeket
szerezni, a gondolkodásunk szinte már meg-
haladja a magukét, és az esetek többségében a
viselkedésünk is.
– Vége? Ez azt jelenti, hogy… – Nem kön�-
nyű kiejtenie azt a szót. – Megsemmisült?
– Igen. Sajnálom.
Viola megrázza a fejét, kétségbeesetten
próbálja felfogni az elhangzottakat. Nem
megy neki, de annak idején nekünk se ment
könnyen. Egy évig vergődtünk az értetlenség,
a bánat és a bűntudat sötét homályában, pedig
minden döntést a fejünk felett hoztak meg.
– Miért tették ezt?
– Úgy gondolták, hogy visszaállítják a
dolgok helyes menetét. Kutyák fel, emberek
le. Meghagyták a majmokat, a gorillákat, tu-
lajdonképpen minden főemlőst. Csak az em-
bereket törölték el a föld színéről. Az öntelt
főemlőst, aki elkövette azt a hibát, hogy domi-
náns fajjá vált. Vad testvéreink is megmarad-
tak, a farkasok, a prérifarkasok és a többiek.
74 Marad!
062-081-burns.indd 74
– Ez őrület!
– Igen, hölgyem, az. Nem mi akartuk így.
Azt mondták, hogy értünk teszik mindezt.
Fizikailag is megváltoztattak. Felegyenesedve
járunk. A mancsunk kézzé változott. Az agy-
működésünk nagyon hasonlít az emberéhez.
Mindezeket olyan technológiával hajtották
végre, amit sem akkor, sem most nem tudunk
megérteni, de egyik napról a másikra már ne-
künk kellett működtetni a világot. Azt mond-
ták, értünk tették, a bolygóért, aztán itt hagy-
tak bennünket, boldoguljunk, ahogy tudunk.
Viola Spooner nagy levegőt vesz.
– Az elnök is…? Ő is kutya?
– Kutya volt – mosolygok. – Ma már a ku-
tyanép fogalmat használjuk magunkra. Ez
jobban kifejezi a kutyanép és az emberek kö-
zös történelmét. A kutya szó önmagában ma
már megvető hangsúlyt hordoz.
A nő elsápad.
– Nem akartam megsérteni.
– Tudom. Azt hiszem, kedvelné Billt. Nem
fajtiszta, border collie–husky keverék. Okos
és szórakoztató, elnökként a legnagyobb és
legkülönösebb kihívással kell megküzdenie:
megpróbálja egyben tartani ezt az országot.
Viola újra megrázza a fejét.
– Ez… ez olyan, mint egy rossz film.
– A mopszok bolygója – vihog fel Chloe. –
Sőt: A border collie visszavág.
– Azért annyira nem rossz a helyzet… –
kuncogok én is. – De valóban nincs garancia
a boldog befejezésre.
– Se popcornra, főnök!
Előrehajolok. Sajnálom, hogy félbe kell sza-
kítanom a derűs pillanatot, de nem tudom,
mennyi időm van, és sok még a megválaszo-
latlan kérdés.
– Ms. Spooner, el tudná mondani, hogyan
kerültek ide?
– Szerencsénk volt… Legalábbis azt hi-
szem… – fintorog Viola. – Nem vagyok benne
2021. 06. 25. 0:27:27

biztos, hogy jó vagy rossz szerencse. Annak
alapján, amit most elmondott, az invázió ide-
jén egy több kilométer mélyen húzódó bar-
langrendszer élővilágát tanulmányoztuk.
Logikus. A korai napokból sok beszámolót
ismerünk a bányákban dolgozó túlélőkről.
A kínai és dél-afrikai hírek igaznak bizonyul-
tak, a többi kevésbé. Egy közös vonás mind-
egyikben volt: a felszínre érkező, ott emberek
helyett beszélő kutyákat találó túlélők mind
megőrültek. Egy sem vészelte át a bekövetke-
ző káoszt.
– Mi történt, amikor a felszínre értek?
– Beszélő kutyák fogly… – harapja el Viola
a mondatot. – Bocsánat, a kutyanép foglyul
ejtett és börtönbe vetett minket – folytatja az
arcát tapogatva. – Nem finomkodtak. Idehoz-
tak, bezártak, és azóta itt vagyunk.
– Minden bizonnyal azonosítjuk majd a
foglyul ejtőiket – próbálom oldani a feszült-
séget. – Ms. Spooner, emlékszik, hogy a Vál-
tozás előtt a Vérpatriótáknak sok tagja élt
errefelé?
– Arra a rakásnyi paranoid, túlélősdit
játszó, szeparatista őrültre gondol? Igen… –
sóhajt szomorúan. – Akkortájt gyakran hall-
gattam az NPR-t3 és a Déli Jogsegély Központ
munkatársaként is dolgoztam.
– Az utóbbi ma is működik, bár sokkal
kisebb hatásfokon, az NPR semmit sem vál-
tozott. A leírása nagyon pontos. Az itteni ku-
tyák is utánozni kezdték korábbi gazdáikat,
milíciákba szerveződtek, és rövidesen már ők
uralták a területet. Nem voltunk felkészülve
ilyesmire, nem tudtuk, hogyan kell kezelni a
helyzetet. Még most is csak a megfékezésükre
törekszünk. Mint minden fanatikusok által
vezetett terület, később ez is darabokra hul-
lott. Wolf most arra akarja felhasználni ma-
gukat, hogy elkerülje az összeomlást. Ugyan-
is Wolf tábornok az önjelölt vezére ennek az
egész felfordulásnak.
Marad!
062-081-burns.indd 75
GALAKTIKA
2021. július
– És azért jött ide, mert ez a Wolf elveszíti
a hatalmát?
– Nem. Wolf úgy akarja megoldani a súlyos
problémáit, hogy eladja az önök szabadságát.
– Eladható áruk vagyunk?!
– Wolfnak nincs más választása. Emlék-
szik még Észak-Koreára? Az itteni hatalom
is ugyanúgy működik: egy maroknyi fana-
tikus hívőn kívül a lakosság a legmélyebb
nyomorban tengődik. Az infrastruktúra ös�-
szeomlóban, élelmiszer, ivóvíz, üzemanyag
nincs, az áramellátás akadozik. A terület
nagy részén a kereskedelem a Változás előt-
ti szintet sem éri el. Ez egy gazdasági fekete
lyuk. Eddig Wolf összes kereskedelmi aján-
latát visszautasítottuk, de a maguk esetében
nem mondhattunk nemet.
– Az eladásunkra! – csattan fel Viola. –
Ön mondta: Wolf el akarja adni a szabad­
ságunkat.
Bólintok.
– Mégis mit jelent ez pontosan?
– Ezt a kifejezést használták, amikor érte-
sítettek minket a maguk létezéséről. És hogy
mit jelent? Nos, azon vagyok, hogy kitaláljam.
Viola meredten néz rám, miközben fel­
állok.
– Ki tud minket szabadítani innen?
– Nem tudom, hogy képes leszek-e erre –
felelem őszintén.
A társaira mutat.
– Haldoklunk.
Nehezen jön ki hang a torkomon.
– Tudom.
Amikor visszamegyünk a külső szobába,
Buddy már nincs egyedül. Az öreg a látogatók-
tól megrettenve behúzódott az egyik sarokba.
– Szánalmasak, nem? – kérdezi Wolf tábor-
nok. Chloe becsukja mögöttünk az ajtót.
– Kétségtelenül – felelem, miközben szem-
ügyre veszem a Badlands urát. Az eddig nyil-
75
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
vánosságra került propagandaképein úgy néz
ki, mintha szobrásznak pózolna, vagy festőnek
állna modellt, hogy bankjegyekre nyomtassák
az arcát. Személyesen kevésbé megnyerő. Ki-
sebb és öregebb. Arca petyhüdt, bundája ősz.
Egy gyaloghintóban ül. Vajon azért szállítják,
mert előkelőnek tartja, vagy azért, mert moz-
gásképtelen? Mögötte testőrök állnak, dober-
mannok sokkolóval, gumibottal és jéghideg
tekintettel.
Wolf int, hogy üljünk le. Így nem kell fel-
néznie ránk. Felkapok egy széket, és leülök
vele szemben. Chloe is letelepszik mellém, de
egy kicsit hátrébb.
– Az a Billy gyerek nem vesztegette az időt
– vigyorog Wolf elégedetten.
– Nem volt oka késlekedni – vonom meg a
vállam. – Gyorsan és hatékonyan szerettünk
volna cselekedni.
Persze ez csak terelés: nekünk rendelkezé-
sünkre állnak repülők és pilóták, neki nem.
– Nagyon akarhatják őket.
– Meg akartunk győződni a létezésükről.
Wolf szeme összeszűkül.
– Az én szavam nem volt elég?
Milyen kellemes lenne elmagyarázni, hogy
körülbelül annyit ér a szava, mint a macska
vacsorája, de ez legalább annyira felbőszítené,
mint a kérdése megkerülése.
– Nyilván számított rá, hogy valaki idejön,
és megnézi őket. Ha nem is ilyen gyorsan.
– Akkor hát látták a kis állatkertemet…
– Igen.
– És?
– Láttam őket – tárom szét a kezemet.
– És?! Mit érnek maguknak? – Láthatóan
kezd türelmetlenné válni.
Sokáig hallgatok, de csak azért, hogy még
jobban feldühítsem. A válaszom sem javít a
hangulatán.
– Azt hiszem, a helyes kérdés inkább az
lenne, mennyit érnek önnek?
76 Marad!
062-081-burns.indd 76
Dühösen megrázza a fejét.
– Én tettem fel a kérdést. Válaszoljon!
– Nincs válaszom. Ön kapcsolatba lépett
velünk, tudatta, hogy ezek az emberek a fog-
lyai, és alkut ajánlott. Mi ebből azt szűrtük le,
hogy van valamilyen szilárd elképzelése az
összegről. Azért vagyok itt, hogy eldöntsem,
megéri-e kifizetni.
Wolf szemmel láthatóan nincs hozzászokva,
hogy nem engedelmeskednek a parancsainak.
A viselkedésem és a válaszaim egyáltalán nem
tetszenek neki. Vicsorogni kezd.
– Ez a hely az enyém! Én hozom a szabá-
lyokat! A területemen is, és ezen a tárgyalá-
son is!
– Akkor mondja meg, hogy mennyit ér-
nek! Ha érnek egyáltalán valamit.
– Valamit?! Iszonyú értékesek!
– Valóban? Ez a világ már nem az ő vilá-
guk, itt nincs hely a számukra. Nem alkalma-
sak arra, hogy feltáplálva életképes populá-
ciót hozzanak létre. Talán érdekességnek jók
lennének. Állatkerti látványosságnak. Vagy
kísérleti alanyoknak. Esetleg felvonulni velük
a Változás Napján. Eddig is jól elboldogultunk
nélkülük, ezután sem fogunk rájuk szorulni.
Wolf keze ráfeszül a karfákra, vérben forgó
szeme arról árulkodik, hogy elégedetlen az
árképzésemmel.
– De hát emberek!!!
Vadásznak születtünk, becserkészni a pré-
dát, megvetni a gyengeséget. Ebből az egyet-
len szavából, abból, ahogy kiejti, a testtartásá-
ból és a szagából most végre megtudom, amit
akartam. Most már csak vérebbé kell válnom,
követni a fényesen megvilágított ösvényt.
– Soha nem ment még a közelükbe se,
ugye? – kérdezem gúnyosan. – Elzárva tar-
totta őket, látni sem akarta őket, még gondol-
ni sem akart rájuk.
– Miért tennék így? – dermed mozdulat-
lanná.
2021. 06. 25. 0:27:27

– Mert fél tőlük! – Ez egyszerre kihívás és vád.
– Nevetséges! – morogja, de a tagadása
nem meggyőző. Testőrei nyugtalanul moco-
rogni kezdenek.
– Akkor bizonyára nincs kifogása az el-
len, ha egyiküket behívom beszélgetni.
– Erre semmi szükség nincs!
– Szerintem van. Az árukról alkudozunk.
Hallgassuk meg, hogy mennyire tartják ők
magukat! – Chloéhoz fordulok. – Kérem,
hívja be Viola Spoonert.
Chloe gyanakodva néz rám, nem érti,
hogy mire készülök, de tétován feláll. Éppen
erre van szükségem. A habozására.
– Minden rendben lesz, Chloe. Ha Ms.
Spooner aggódna, magyarázza el neki, hogy
nincs annál rosszabb, mint ami a topekai le-
szállásunk előtt történt.
Chloe nem adja jelét, hogy megértette vol-
na a rejtett parancsomat.
– Minek még egy halandzsázó?
– Örülnék, ha inkább a „túlságosan
érintett”-et használná. Senkinek sem esik
bántódása, senki sem fog helytelenül visel-
kedni – pillantok sokatmondóan Wolfra.
– A tábornok természetesen garantálja Ms.
Spooner testi épségét.
A lázadók vezére olyan képet vág, mintha
valami ocsmányságba ragadt volna az orra.
– Még mindig nem értem, mi szükség van
erre!
– Maga üzletet akar kötni. Ez pedig az
üzletmenet része lesz, különben visszame-
gyünk Washingtonba.
– Üres kézzel?
– Úgy is jöttünk – vonom meg a vállam.
– Semmi olyat nem ajánlott, amivel előrébb
juthattunk volna. Önnek szüksége van va-
lamire a foglyokért. Lehet, hogy mi akarjuk
őket, de nincs rájuk szükségünk.
Miután nem felel, bólintok Chloénak, aki
el is indul Viola Spoonerért.
Marad!
062-081-burns.indd 77
GALAKTIKA
2021. július
– A dolgok igen jól haladnak mifelénk –
fordulok nyájasan Wolfhoz. – Először nehéz
volt, de mindennap egyre szervezettebbek
lettünk. Nincs élelmiszerhiány. Sőt, az át-
lagpolgár könnyedén megveheti, és meg is
engedheti magának az alapvető élelmiszere-
ket. A húst is.
Amint kiejtem a varázsszót, Wolf három
testőrének megvillan a szeme. Egyikük
megnyalja a pofáját.
– Sör is van bőven – folytatom, miköz-
ben leülök. – Jégkrém is. A legtöbb települé-
sünknek saját kórháza van. Őrületes divat a
macskatartás és a macskashow.
Wolf értetlenül hallgatja a locsogásomat.
– Miért mondja el ezeket? – kérdezi
nyersen.
– Hogy teljen az idő. Nem tudom, hogy
mennyi hír jut el ide.
Wolf megrázza a fejét.
– Elég ebből! Vannak még kérdéseim, és
válaszokat akarok!
Kényelembe helyezem magamat.
– Kérdezzen!
Előrehajol, mintha sarokba akarna szo-
rítani.
– Miért magát küldték ide?
– Erre könnyű válaszolni. Én voltam el-
érhető.
– Hagyjuk a süketelést! Maga nyilván
Bill belső köreihez tartozik. És ha már tudni
akarja: igen, hozzám is eljutnak a hírek. De
magát sosem említik.
– Talán nem teszek olyasmit, ami emlí-
tésre méltó – vigyorgok szélesen.
– Vagy figyel rá, hogy ne szivárogjon ki.
– Túlbecsüli a jelentőségemet. Azért
küldtek engem, mert eldobható vagyok. In-
kább történészként jöttem, mintsem hiva-
talnokként. Azért én, hogy elkerüljük a múlt
hibáit. Ennyi.
Wolf hitetlenkedve csóválja a fejét.
77
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
– Ne nézzen hülyének! A Billy gyerek ide-
küld egy nagydarab, agyafúrt németjuhászt,
én meg higgyem el, hogy egy szánalmas pojá-
ca? Ha eldobhatót akart volna küldeni, akkor
most egy csivava ülne itt.
Figyelmeztetően felemelem az ujjam.
– Ez rasszizmus, tábornok!
– Kíméljen meg az érzelgős baromságaitól!
– förmed rám. – Inkább legyek erős, kegyet-
len fajtiszta, mintsem kicsi, gyenge korcs!
– Most már értem, hogy milyen alapvetés
mentén szervezte meg az utópisztikus társa-
dalmát.
A dobermannok fülüket hegyezik, amikor
Chloe belép Viola Spoonerrel, a nő láttán vi-
szont azonnal lesimulnak az éber fülek. Wolf
orrlukai is megremegnek, és kényelmetlenül
fészkelődni kezd.
Mosolyogva felállok, hogy üdvözöljem
Violát.
– Köszönöm, hogy idefáradt, Ms. Spooner.
A nő feszülten bólint.
– Szívesen.
Felhívom a figyelmét vendéglátónkra.
– Szeretném bemutatni Wolf tábornokot.
Ő  az önök de facto tulajdonosa, és úgy véli,
hogy önök nagyon értékes árucikkek.
Viola megköszörüli a torkát.
– Van ebbe valami beleszólásunk?
– Attól tartok, nincs.
A nő Wolf felé fordul.
– Remélem, megtalálja a módját, hogy vé-
get érjen a méltatlan rabságunk!
A tábornok kifejezéstelen arccal néz a nőre.
– Nem bántak rosszul magukkal.
– Éppen elég volt az, amikor elfogtak min-
ket! – mutat eltorzult arcára Viola. – Nem bán-
tottak, de nem is bántak jól velünk. Rossz étel,
bezártság, ellátatlanság. Egyikünk meghalt, a
többiek egészsége pedig nagyon megromlott.
Nincs joga így bánni velünk!
Wolf szeme összeszűkül.
78 Marad!
062-081-burns.indd 78
– Nincs jogom?! Ez a hely az enyém, bármi-
hez jogom van itt! Akár le is lőhetem magukat,
hogy ölyvek falják fel a hulláikat. Itt én paran-
csolok, itt az én szavam a törvény!
– Nincsenek már ölyvek, haver – kotyog
közbe Chloe. – Megzabáltátok mindet. Én,
mondjuk, jobban szeretem a sült csirkét. Két
nappal ezelőtt is ettem, extra ropogóst kértem
keksszel és spárgával. Az az igazság, hogy a
spárgát legalább annyira csípem, mint a sült
csirkét. Fura, nem?
– Kuss! – vicsorog Wolf. Dühíti, hogy fe-
nyegetését eltompítja Chloe fesztelen udvari-
atlansága. – Mindet megölöm, ha nem kapom
meg, amit kérek!
Újra Wolfhoz fordulok.
– Akkor újra a témánál vagyunk. Még min-
dig nem mondta meg, hogy mit akar. A fenye-
getőzések helyett megnevezhetné az árat.
Wolf megrágja a szavait, mielőtt megszó-
lalna. Állkapcsa fel-le mozog. Látom a kapzsi
fényt a szemében, magában latolgatja a számí-
tásait. Már sejtem, mit fog kérni. A mostani
helyzete igencsak korlátozza a vágyait. Olyan
ez, mint amikor valaki mély kútba esik: termé-
szetesen kötélért vagy létráért fog esdekelni.
– Egy csomagot kérek. Az embargó meg-
szüntetését és rendszeres élelmiszersegélye-
ket. Tudom, hogy a csapataik felvonultak a
határra, ezeket azonnal vonják vissza, és dek-
larálják a be nem avatkozást! Állítsák vissza a
mobilszolgáltatást! Ezek vannak a lista elején.
– Értem… – Hagyom, hogy a hangomból
kiérződjön a gondosan kimért gúny. – Azokat
az eszközöket akarja, amelyekkel megakadá-
lyozhatja, hogy ez az ócska, talibán-klón vi-
dámpark a fejére dőljön.
Wolfnak fizikai erőfeszítésébe kerül nem
válaszolni a sértésemre.
– Nevezze, ahogy akarja! Ha megkapom,
amit akarok, megkapják az embereket. Ha
nem kapom meg, eledel lesz belőlük.
2021. 06. 25. 0:27:27

A fenyegetés után egy pillanatig csend lesz,
aztán emelek a téten.
– Nem merné megtenni. Igazán abbahagy-
hatná végre a szónokias badarságait.
Wolf szeme vérbe borul.
– Megölöm őket!
– Nem. Az egy dolog, hogy szereti kivégezni
azokat, akiktől fél, vagy akik nem értenek egyet
magával, de ezt a pózolást meghagyhatja a játék-
hadseregének. Szerintem nem tudná megtenni.
– Ne fenyegessen! Figyelmeztetem!
– Tegyen próbára! Én nem a magát körül-
vevő hiszékeny bunkók egyike vagyok. Szóval
köpje ki az ürüléket a szájából, cicuskám, és
beszéljen egyenesen!
Wolf felugrik, ajka felhúzódik az ínyéről, és
eszelősen vicsorogni kezd.
– Saját kezemmel végzek velük! Figyel-
meztetem!
Az arcába nevetek.
– Gyerünk, láss neki vagy kussolj, te kiherélt
dumagép!
Wolf egész testében reszket a gyűlölettől.
Testőrei bizonytalanul toporognak. Soha sen-
ki nem bánt még így a parancsnokukkal, és
most nem tudják, mihez kezdjenek. Chloe ré-
mülten rám pillant, nem érti, miért ingerlem
ezt az őrültet. A sarokban Buddy felnyüszít
félelmében.
Viola Spooner a szemembe néz. Látom, na-
gyon fél, de megérti a tervemet – és azt is, hogy
abban mi az ő szerepe.
Ez a bátor nő Wolfra néz, és elindul felé.
A tábornok nyakszőre felborzolódik, és vész-
jóslóan morogni kezd.
Viola felemeli a kezét. Ujjával előremutat.
Wolf még fenyegetőbben morog, ugrásra
készül. Testőrei vicsorogva a fegyvereikért
nyúlnak.
– Elég! – kiált Viola hangosan, aztán azok
a szavak következnek, amelyekre vártam. –
Rossz kutya!
Marad!
062-081-burns.indd 79
GALAKTIKA
2021. július
Wolf úgy omlik össze, mintha eltalálták
volna, valóssággal lelapul a padlóra. Mögötte
a testőrök szűkölve lehajtják a fejüket.
– Nagyon rossz kutya! – kiált újra Viola
Spooner, haragja korbácsként tartja féken
Wolfot és testőreit, amíg Chloéval és Buddyval
lefegyverezzük őket. Egyikük ugyan megpró-
bál ellenállni, és vadul ugatva Violára támad,
de Buddy úgy dől rá, mint egy versenyzongora
a székre. Az ember ősöreg védelmezője soha
nem ingott meg hitében.
Wolf és foglyai ügyében sokkal jobb ered-
ményt értünk el, mint valaha is remélni
mertem. De számomra nagyon rossz lett a
vég­k ifejlet.
Az üzletkötésem egyúttal államcsínyt is
jelentett. Én lettem a Badlands alfahímje. So-
sem vágytam ilyen tisztségre, de rövid távon
az ilyen típusú hatalomnak is megvan a maga
haszna.
Chloét autóba tettük, és visszaindult a re-
pülőgépéhez. Nehezebb volt rávenni a paran-
csom végrehajtására, mint Wolf régi tisztjeit
arra, hogy ismerjenek el új vezérüknek. Nem
akart egyedül hagyni a bázison.
Én sem igazán akartam maradni.
Egykori gazdám, akit mindennél jobban
szerettem, amikor még kutya voltam, figye-
lemre méltó ember volt. Harcosként szolgált,
magas rangú katonatisztként, élete utolsó éve-
iben emlékeit rendezgette, és papírra vetette
gondolatait a háború értelmetlenségéről. Tu-
dós volt, véleményére a legmagasabb körök-
ben is hallgattak.
Hazafi volt.
Én az vagyok, amit rám hagyott, és az va-
gyok, ami ő volt. Ezért nincs más választásom,
mint megtenni azt, amit a kötelességemnek
érzek.
Miután Chloe elindult végre, én pedig pa-
rancsba adtam Wolf propagandájának leál-
79
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
lítását, megfordulok, és visszasétálok Viola
Spoonerhez.
A nő sértetten és zavartan néz rám.
– Szóval nem visz ki innen minket… –
A hangja szinte remeg a kétségbeeséstől.
– Nem, attól tartok, nem. Sajnálom.
– De miért?
Fáradtan felsóhajtok, szeretném elkerülni
ezt a beszélgetést.
– Itt kell maradniuk, mert önök a régi idők
istenei.
Hitetlenkedve megrázza a fejét.
– Nem értem…
– Tudom. Bárcsak én se érteném… –
Hogyan magyarázzam meg neki? – Ms.
Spooner, látta, hogy mire volt képes Wolffal
szemben. Félt öntől… és okkal. Néhány szó-
val megsemmisítette. Lehetünk mi szabadok
és lehetünk az evolúció csúcsán, de valahol
mélyen belül megmaradt bennünk a szeretet
és az engedelmesség. A rajongás a Változás
előtti életünkért.
– De hát megüzente Chloéval, hogy mit
mondjak! Tudta, hogy mi fog történni, ha
Wolfra kiáltok.
– Hogy tudtam-e? – nevetek fel keserű-
en. – Mondjuk inkább úgy, reméltem, hogy
ez fog történni. A gondolat, hogy találkozni
fogok önökkel, megijesztett. Aztán amikor
találkoztunk… Majdnem elvesztettem a mél-
tóságomat. Önök voltak az isteneink. Nem
mindenki találkozhat az isteneivel, nem min-
denki ülhet a lábaiknál. És még kevesebben
tudnak ellenállni az istenek haragjának.
Hagyom, hogy felfogja a szavaimat, de az-
tán folytatnom kell.
– Akár tetszik, akár nem, ez most a mi vi-
lágunk. Nem mi akartuk és sokszor én ma-
gam is kételkedem abban, hogy sikerül mű-
ködtetni. De mindent meg fogunk tenni, hogy
működjön. Ha ön és a társai csatlakoznak eh-
hez a fejlődéshez, az egész folyamat megvál-
80 Marad!
062-081-burns.indd 80
tozhat. Mi keressük majd az együttműködést
önökkel, és hajlandók vagyunk akár a visel-
kedésünkön is változtatni, hogy ne érezzék
magukat kényelmetlenül.
Viola sírva fakad.
– Nem is tudom, talán nem kellene részt
vennünk ebben…
– Nincs más választásuk. Önök éppen
olyan halálos fegyverek, mint a valaha itt
tárolt rakéták. Komoly és tiszteletre méltó
elnökünk van. De mi lesz, ha következő el-
nök, vagy esetleg egy hatalomra jutó újabb
zsarnok olyan lesz, mint Wolf? Mi lesz, ha a
tévében fogja mutogatni önöket, hogy megfé-
lemlítse a lakosságot és rájuk kényszerítse az
akaratát? Vagy túszokként fogva tartja majd
önöket, mint Wolf is tette? Hogy egy múltbe-
li kifejezéssel éljek, az önök puszta létezése
is veszélyezteti azt a világot, amelyet éppen
most próbálunk felépíteni. Ezért kell eltitkol-
nunk az önök létezését, ezért kell biztonságos
elszigeteltségben tartanunk önöket.
A nő feje lehanyatlik, minden reménye el-
párolog.
– Én is itt maradok – folytatom halkan. –
Én nem vagyok Wolf. Ez a hely többé nem a
börtönük, hanem a menedékük. Már beszél-
tem az elnökkel. Az élelmiszer-szállítmányok
úton vannak, Chloe rövidesen visszatér a leg-
jobb orvosainkkal. Kapnak tévét és rádiót, ér-
tesülhetnek a világ jelenlegi helyzetéről. Mi-
után helyreállítottuk a rendet a területen, és
kiépítettünk egy biztonsági zónát a hegy kö-
rül, mindannyian kimehetünk a szabadba, és
nagyokat kirándulhatunk a környéken. Köz-
vetlen kapcsolatunk lesz az elnökhöz. Szeret-
ném, ha rendszeresen beszélnének vele, ő is
azon lesz, hogy folyamatosan egyeztessenek.
Ígéreteim és terveim hallatán Viola né-
mileg megkönnyebbül, talán a remény is fel-
csillan a szemében, de még mindig zavarja
valami.
2021. 06. 25. 0:27:27

– És amit korábban mondott? Az együtt-
működésünkről?
– Én megpróbálom majd. Az elnök is. Fi-
gyelnünk kell majd egymásra, de hiszem, hogy
elég civilizáltak vagyunk. Mindannyiunknak
muszáj hinnünk ebben. Az önök tudása túl
értékes ahhoz, hogy elfecséreljük.
Viola türelmesen várja, hogy elmagyaráz-
zam, mire is gondolok. Igyekszem meggyőzni
őt, próbálom a megérzésemet racionális ma-
gyarázattá alakítani. – Kockáztatni fogunk.
Megpróbáljuk a veszélyes tudásukból kinyer-
ni az új perspektívák előnyeit. Mi még min-
dig… Mi még mindig csak az út elején járunk.
És ártatlanok vagyunk az elődeink bűneiben.
– A mi bűneinkben…
– Úgy van… – bólintok komoran.
A nő elgondolkodik, arckifejezésén látszik,
hogy nem vidám dolgokon. – Soha nem dob-
tak atombombát egy városra. Soha nem követ-
tek el népirtást. Soha nem volt inkvizíciójuk.
– Még nem. De itt Badlands-ben már fel-
ütötte fejét a régi gonosz. Wolf csak az ismert
zsarnoki eszközökkel húzta ki eddig: brutali-
tással és környezete megfélemlítésével. Többet
kell tudnunk róluk. Meg kell tudnunk, mitől
olyan vonzóak, miért bukkannak fel rendsze-
res időközönként, és miért tartanak ki ilyen
sokáig. Önök az utolsó kapcsolatunk a régi
világgal. Tanulnunk kell önöktől, de most már
nem a lábuk mellett. Érti a különbséget?
Viola Spooner megpróbálkozik egy szo-
morkás mosollyal.
– Attól tartok, igen. – Nagy nehezen fel-
áll. – Azt hiszem, most el kell mondanom a
többieknek, mi történt itt. És hogy mi áll még
előttünk.
Én is felállok.
– Magával tartok, hátha szüksége lesz a
segítségemre. Felelhetek a kérdéseikre. A töb-
bieket is biztosíthatom, hogy életminőségük
mostantól jelentősen megjavul majd.
Marad!
062-081-burns.indd 81
GALAKTIKA
2021. július
– Köszönöm, örülnék a segítségének.
Egymás mellett indulunk el.
Viola egyszer csak megvakarja a vállamon
a szőrt.
Meg se próbálom leplezni a mozdulata ál-
tal kiváltott örömöt, a farkcsóválásom úgyis
elárulna. A kutyanép és az emberek közös
történelme nagyon hosszú, sokáig éltek tár-
sakként. Most egy darabig az emberek ma-
roknyi csoportja és néhány kiválasztott kutya
újra társakként él majd. Egy új kapcsolat egy
új világért.
Van egy régi parancs, aminek mindig enge-
delmeskednem kell. Mintha ma is hallanám a
régi gazdámat: Marad!
Itt maradok a régi istenekkel, tisztelem
őket, törődök velük és tanulok tőlük.
Maradok, amíg örökre el nem tűnnek a
Föld színéről.
Horváth István
1: Az Amerikai Egyesült Államok kietlen, száraz vidé-
ke Dél-Dakota államban.
2: Barry Goldwater (1909–1998) szenátor, elnökjelölt
elhíresült mondata az 1964-es elnökválasztási kam-
pányban hangzott el.
3: A National Public Radio az Amerikai Egyesült Álla-
mok leghíresebb közszolgálati rádiója.
Stephen L. BURNS
Amerikai író, 1953-ban született. Harmincéves
is elmúlt, mire az első novellája megjelent
egy kis kiadó antológiájában. Az ugyanabban
az évben Marion Zimmer Bradley által kiadott
„Taking Heart” már beválogatásra került az év
legjobb fantasytörténeteit bemutató kötetbe.
1985-ben kezdődött azóta is tartó kapcsolata
az Analog magazinnal, a mai napig ott jelenik
meg írásai nagy része. A lap házi közönségsza-
vazásain rendszeresen végez előkelő helyen.
Két regényt is írt, az első elnyerte a legjobb be-
mutatkozó műnek adott Compton Crook-díjat,
a másodikat pedig Philip K. Dick-díjra jelölték.
81
2021. 06. 25. 0:27:27
 GALAKTIKA
2021. július
Kartonpoharas kávé
a karton kávézóban
M
iközben könnyen lebomló pa-
pírpohárból szürcsöljük a ká-
vénkat a munkahelyre menet
reggel, vajon eszünkbe jutott
már, hogy milyen lehet egy újrahasznosított
kartonból épült üzlet? Emlékszem, mikor gye-
rek voltam, az egyik barkácsáruházban nyer-
tem egy kartonházikót a húsvéti tojáskeresés
során. Nem volt túl nagy, egy kisgyerek épp el-
fért benne, de rendkívül jó móka volt, és ki le-
hetett színezni. Valószínűleg nem ez motiválta
a Mumbaiban található egyik új hullámos ká-
vézó tulajdonosát, amikor 2019-ben megbízta
a Nudes tervezőirodát azzal, hogy alakítsanak
ki egy karton belsővel rendelkező kávéházat.
A Nudes alapítója, Nuru Karim azért dön-
tött a karton mellett, mert ez az anyag nemcsak
könnyen alakítható, és sokrétű a felhasználha-
tósága, hanem mert rendkívül fontos szempont
volt a belső tér kialakítása során a fenntartha-
tóság. Mindemellett az is hasznos, hogy a kar-
ton jó hangszigetelő, így el lehet elszigetelni a
kávéházat a külvilágtól, és bent sincs akkora
zaj, mint általában egy ilyen helyen. A tervező-
csapatra, miután megálmodták az alapanyagot,
egy sor tesztelés várt, hogy megtudják, melyik
a legmegfelelőbb papíráru a projekt megvalósí-
82 Intelligens dizájn
082-id.indd 82
tásához. Vizsgálták, hogy reagálnak a kartonok
vízzel történő érintkezésre, különböző erősségű
párára, valamint hőhatásokra. Miután megta-
lálták az alapot, elkezdték megtervezni és elké-
szíteni a falak borítását. A helyiségeket úgy ala-
kították ki, hogy a vendégek egyszerre érezzék
magukat egy nagy dobozban és egy múzeumi
kiállításon. Mindenhol kihasználták a karton
adta lehetőségeket. Vannak falak, ahol lépcsőze-
tesen vágták el, ezzel egyfajta polcos rendszert
alakítottak ki, míg máshol hullámvonalban
ér le a papír a mennyezettől egészen a padlóig.
A falakon a polcok és a szekrények is kartonból
készültek. A tervezők a csupasz betont és a csö-
veket nem tüntették el semmilyen bevonattal
vagy álmennyezettel. Az armatúrák is karton-
ból vannak, illeszkedve a minimalista stílushoz.
Végül a székeket és asztalokat is elkészítették,
utóbbiakat egy speciális viasszal lekezelve, hogy
minél erősebb víztaszító felületet kapjanak.
A  152 négyzetméteres üzlethelyiségben össze-
sen körülbelül 6000 méter papírt használtak
fel. Az enteriőr olyannyira egyedire sikerült,
hogy nemcsak a finom tradicionális ételek miatt
kezdtek betérni a vendégek a Cardboard Café-
ba, hanem mert a környezettudatos kávéházat is
látni akarták.
Gricman Kata
2021. 06. 25. 0:27:19

NÉGY MÁRVÁNY
KISELEFÁNT
– Kira Vlagyimirovna, van egy kis problémánk
– jelentette Morev. – Tessék, nézze csak meg!
Kihúzta íróasztala fiókját, s egymás után
négy márvány elefántszobrocskát rakott ki.
A polírozott asztallapon, az elegáns, „retró”
stílusú telefon mellett a kiselefántok fura lát-
ványt nyújtottak. A „retró” mégiscsak amo-
lyan bolondozás a múlttal, a szobrok azonban
igazából antik darabok voltak. Morev viszont
remekül nézett ki. Helyén volt a modern iro-
dában. Velúr dzseki, divatos szemüvegkeret…
a vadonatúj, tettre kész tudományos kutatóin-
tézet vadonatúj és tettre kész vezetője. Melles-
leg most már egy egyesített tudományos-ipari
tröszt vezérigazgatójaként tisztelhették.
– Akár egy Agatha Christie-krimi – foly-
tatta. – Krimi és misztikum keveréke… Egy
emelettel lejjebb van személyzeti helyettesem
irodája. Négy napja reggel kinyitotta a széfjét…
Minden érintetlen volt, ám a dossziékon ott állt
ez a kiselefánt. – Morev a legkisebb szobrocskára
bökött. – Ki és mi a csudának tette oda? De ami
a fő: hogyan? Másnap reggel a páncélszekrény-
ben megjelent a második, kissé nagyobb elefán-
tocska. Valamit tenni kellett… Este Szarajszkij a
Négy márvány kiselefánt
083-087-zsuravljova.indd 83
GALAKTIKA
Ha egy zárt
2021. július
páncélszekrény
tartalma megváltozik,
az lehet bűnügy,
vagy... tudományos
áttörés!
Valentyina Zsuravljova
jelenlétemben zárta be a széfet, gondosan lepe-
csételtük mind a páncélszekrényt, mind a szoba
ajtaját. Reggelre ott volt a harmadik kiselefánt…
Nos, erre éjszaka Szarajszkij szobájában ma-
radtam, és dolgoztam. Éjjel kettőig írtam. Majd
elővettem egy angol krimit. – Elnevette magát. –
A gonosztevők kísértetnek öltözve garázdálkod-
tak az ódon kastélyban… Az irodát nem hagy-
tam el. Reggel mégis ott várt rám a trezorban ez
a negyedik kiselefánt… Fel kell hívni az illetékes
szerveket… Ám úgy döntöttem, előbb beszélek
magával. Hálás vagyok, hogy szakított időt rá…
A kiselefántok ismerősnek tűntek, valahol
már láttam őket, csak fogalmam sincs, hol…
Hogy időt nyerjek, megjegyeztem, ide nyomo-
zó kell, én csupán pszichológus vagyok. Morev
azonban, úgy tűnt, jól felkészült a beszélgetésre.
– Kira Vlagyimirovna, számomra fontos a
maga véleménye, ismernem kell. Öt évvel ez-
előtt úgy terveztük, gazdasági szerződést kö-
tünk kutatóintézeteink között. Kértük, hogy
az önök laboratóriuma tegyen ajánlatot. Meg-
ismerkedtek intézetünkkel, majd sajnos le-
mondták a szerződést. Ha emlékszik, volt egy
kellemetlen beszélgetésünk. Azt mondta: öt év
83
2021. 06. 25. 0:27:07
 GALAKTIKA
2021. július
múlva a kutatóintézetük elképesztő felfedezést
tesz, de nem önnek köszönhetően, Morev elv-
társ, éppen ellenkezőleg… Azóta pont öt év telt
el… Bocsásson meg a rossz szóviccért, a széf
feltárása ugye nem valami tudományos prob-
léma feltárása, és mégis… Nincs itt valami
kapcsolat?
Úgy tűnt, az a régi történet legalább an�-
nyira izgatta, mint a titokzatos kiselefántok.
A tudományos-technikai forradalom ifjú tá-
bornokai rendkívül érzékenyek rá, hogyan
minősítik őket…
– Akkor ön, Igor Petrovics, nyugodtan
fogadta a szavaimat – emlékeztettem. – Azt
válaszolta, hogy az igazi felfedezések mindig
váratlanok és megjósolhatatlanok.
– Talán nincs így? Jó, beismerem, sértve
éreztem magamat. Éppen csak bekerültem az
intézetbe, dolgozni kezdtem, maga pedig ha-
tározottan biztosított, hogy öt éven át semmi,
elvileg új dologra nem jövünk rá.
A kiselefántokról megfeledkezve, Morev
magyarázni kezdte, miféle eredményeket ért
el az intézet az elmúlt öt esztendőben. Nem
igazán figyeltem rá – felidéztem akkori be-
szélgetésünket. Akkortájt Morev a javaslatok-
kal mit sem törődve átszervezte az intézetet.
Ezért is álltam el a szerződéstől. Szükségünk
volt pénzre, de mi a csudát nyűglődjünk olyan
javaslatokon, amelyekről eleve tudjuk, hogy
nem veszik figyelembe őket? Morev ki akarta
pipálni a dolgot: az átalakítást egyeztette pszi-
chológusokkal…
– Maga azokra az irányokra összpontosította
minden erejét, melyek a legtöbb reményre jogo-
sítottak – jegyeztem meg. – Azokra, ahol a siker
garantáltnak tetszett. És elérte… a várt sikert.
Ám ez nem volt váratlan felfedezés. Ilyen straté-
gia mellett erre nem is számíthatott.
– Megmaradtak a kutatási témák… például
Kanarcsuk osztályán. Pankratyev laboratóriu-
ma pedig általános elméleti kutatásokat végzett.
84 Négy márvány kiselefánt
083-087-zsuravljova.indd 84
Horkantottam egyet. Sehogyan sem tudok
megszabadulni ettől a szerencsétlen szoká-
somtól… Morev valóban békében hagyta
a tudomány egyes korifeusait. Nem voltak
alkalmasak taktikai eredmények elérésére,
összeakasztani velük a bajszát pedig nem
akarta.
– Magát nem csaphatom be – nevette el ma-
gát Morev. – Igen, Pankratyevvel nem akar-
tam megküzdeni. Kanarcsuk már nyugdíjba
készült… Emlékezzék csak, elődöm alatt az
intézet éveken át semmi lényeges dolgot nem
tudott felmutatni. Akkoriban alaposan lema-
radtunk a japánok és az olaszok mögött. Közel
kétezer ember, tudományos kutatóintézet, ter-
vezőiroda, kísérleti üzem… az eredmény pedig
nullával egyenlő. Tőlem eredményeket vártak,
ezért is neveztek ki. S akkor egyszer csak be-
állít egy fiatal teremtés… Már megbocsásson,
Kira Vlagyimirovna, maga az első ránézésre
nem tűnt többnek húszévesnél. A pedagógiai
vagy pszichológiai tudományok kandidátusa,
akinek gőze sem volt a vegyészethez, viszont
hajlott rá, hogy kioktasson, hogyan irányítsak
egy vegyészeti kutatóintézetet…
Ha akkor egy ősz szakállas akadémikus
toppan Morev elé, az eredmény ugyanaz lett
volna.
– Mit kacag? Valami nem stimmel?
Elmagyaráztam, minden rendben, csupán
elképzeltem, hogyan nézhetett ki ma reggel,
amikor kinyitotta a széfet, és meglátta a negye-
dik kiselefántot.
Morev vállat vont.
– Ha szeretné pontosan maga elé képzelni,
teljesen ledöbbentem… De térjünk vissza a
múltra. Gyors és nagy horderejű eredménye-
ket vártak tőlem. A leginkább ígéretes irányo-
kat kellett kiválasztani, és oda koncentrálni
az összes értelmes elmét. Kíméletlenül szoros
határidőket szabtam meg, és arra kényszerítet-
tem őket, hogy serényen dolgozzanak…
2021. 06. 25. 0:27:07

S ekkor egyszer csak beugrott, hol is láttam
ezeket a kiselefántokat. A szívverésem is elállt.
Szép kis ügy, futott végig rajtam, kész őrület…
– Váratlan felfedezésekről beszélt – folytatta
Morev. – De hiszen azok előre megjósolhatat-
lanok… éppen azért, mert váratlanok. Hogyan
tervezhettem volna meg őket előre?
Semmi kétség, ezek azok a kis elefántszob-
rocskák! A legkisebbiknek egy picit megsérült
az ormánya…
– A váratlan felfedezések előre kiszámít-
hatóak – vetettem ellen. – Mármint abban az
esetben, ha kiszámítható annak az embernek a
viselkedése, aki a kísérletet lefolytatja.
– Nem értem. – Morev makacsul a fejét csó-
válta. – Kérem, magyarázza meg, mire gondol.
Öt évvel ezelőtt Morev szótárából hiány-
zott ez a kifejezés: „nem értem”. Micsoda elő-
relépés!
– Tegyük fel, mindez a század elején tör-
ténik. Egy, a gőzfűtést kutató intézetben tesz-
vesz egy csodabogár. A réz vezetőképességét
méri alacsony hőmérsékleten. A rézvezetéket
beledugja egy hóval teli kosárba, és valamit
méricskél… Körötte mindenki fontoskodva
sürög-forog, korszerűsítik a gőzfűtést. Ferde
szemmel méregetik a csodabogarat: ugyan mi
értelme van a munkájának? Tíz év elteltével a
csodabogár örvendezve jelenti, semmi ered-
mény, a hó és jég gyakorlatilag nem változtat
a vezeték ellenállásán… Egy normális ember
itt megállna, ám a csodabogárnak a fejében
már kész a következő tíz esztendő munkater-
ve. Folytatni fogja a kísérletet, míg fokozatosan
eljut a folyékony nitrogén hőmérsékletéig. És
megvan az elképzelése az elkövetkezendő har-
madik évtizedre: megnézni, mi történik, ha a
vezetéket még erősebben lehűtik, például az
abszolút nulla fokig… A főnökség tombol és
vagdalkozik. A hó és a jég egy kopejkába sem
került, most viszont vehetnek folyékony nitro-
gént. Különben is, a tervben a gőzfűtés szere-
Négy márvány kiselefánt
083-087-zsuravljova.indd 85
GALAKTIKA
2021. július
pel!… Hát ez az. Persze tisztában vannak vele,
hogy a csodabogaruk makacs alak. Rá se ránt
a gőzfűtésre és a főnökség dühére… semmi kö-
rülmények között nem hagyja abba a munkát.
A helyzet jellemzése sértette Morevet (kü-
lönösen a gőzfűtést kutató intézet kitétel), ám
egy szempillantás alatt megértette a lényeget.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy megjósol-
hatta volna a szupravezetés felfedezését?
Elmagyaráztam, ilyen pontos jóslásokra
senki nem képes, de gyanítható, hogy valamit
fel fognak fedezni. Meglepne, ha az anyagok
tulajdonságai nem változnának, ha hőmérsék-
letük közeledik az abszolút nulla fokhoz.
Morev némán meredt rám. Ó, de milyen
tekintettel! Istenuccse, úgy éreztem, kész rá,
hogy elkérje a telefonszámomat…
– Tudja, Kira Vlagyimirovna, egy ideje in-
formációkat gyűjtök magáról. Az intézetben
jól mennek a dolgok, de semmi szárnyalás.
Gyakran eszembe jutott a beszélgetésünk. Kü-
lönös információk gyűltek egybe: kitalációk,
legendák, tudományos szóbeszéd. Ám most
már hajlandó vagyok mindent elhinni… Te-
hát a Gőzfűtés Tudományos Kutatóintézete,
és benne ez a csodabogár az alacsony hőmér-
sékleteket kutatja. Hogy is hívják ezt a csoda­
bogarat?
– Iván Kuzmics – mondtam, s arra gondol-
tam, mégiscsak disznóság, Iván Kuzmics tájé-
koztathatott volna a helyzetről. – Gyemeskin,
Iván Kuzmics. Fotóvegyészeti laboratórium.
Morev bűntudatosan széttárta a karját. Iván
Kuzmicsra természetesen nem emlékezett.
– Tíz évvel ezelőtt volt kutatási témájuk,
ami gyors lefolyású folyamatokkal volt kapcso-
latos. Vegyészeik megrendelésére Gyemeskin
összerakott egy berendezést. Egymilliárd má-
sodpercnyi felvillanásokra volt szükség, nem,
kevesebbre, talán 10-10 vagy 10-11. Gyemeskin
merőben új módszereket dolgozott ki, és az in-
tézet levédette őket…
85
2021. 06. 25. 0:27:07
 GALAKTIKA
2021. július
– Emlékszem – bólintott Morev. – Két sza-
badalmat még el is adtunk a japánoknak.
A feltalálóra nem emlékezett, de a szabada-
lomra igen, jóllehet még azelőtt adták el őket,
hogy Morev megjelent az intézetben. Már a
nyelvemen volt néhány keresetlen szó, de tür-
tőztettem magamat.
– Akkor lássuk Iván Kuzmics Gyemeskint
– folytattam. – A háború előtt kilenc osztályt
végzett. 43-tól kint volt a fronton. Utászként.
Két sebesülés, Vörös Csillag érdemrend, Dicső-
ség Érdemrend III. fokozat, érdemérmek. Le-
szerelt, dolgozott, esténként tanult… Makacs
ember. Közúti főiskolát végzett… Született kí-
sérletező, vonzódik a finommechanika, optika
iránt. Negyvenhat évesen került a maguk in-
tézetébe. Nyomban rájött a küldetésére. Olyan
volt, mint a kései szerelem… boldogság, amit
borzasztó lenne elveszítened, mert tudod, hogy
többé ilyen már nem lesz. Na, öt évig csinálta
azt, amire úgy érezte, hogy hivatott, és az inté-
zetnek is szüksége volt rá. De a kutatási témát
kimerítette. Ravasz kis berendezést rakott ös�-
sze, elképesztő ötletei voltak arra, hogyan mér-
hetők a hiperrövid intervallumok, ám senki
nem tartott igényt rá. Különben az intézetben
még emlékeztek az eladott szabadalmakra, és
egy ideig nem nyúltak Gyemeskinhez. Akkor
beállított maga. Az értelmes embereket moz-
gósította, a hasznavehetetleneknek kitette a
szűrét, a csodabogár Gyemeskin sorsa egy haj-
szálon függött. Nyomban felfigyeltem rá: íme,
az ember, aki képes lemérni 10-15 másodpercet,
és azt tervezi, hogy eléri a 10-25-t is. Mégsem
kellett senkinek ebben a vegyészeti kutatóinté-
zetben a közúti mérnöki diplomájával és őrült
vonzalmával az „elképzelhetetlen alacsony
mínuszok iránt”… Zarajszkij felajánlotta neki,
hogy kiléphet saját kérésére: a laboratórium-
ban szükség volt egy elemző vegyészre.
– Emlékszem – bólintott Morev. – De van itt
egy apróság, ami elkerülte a figyelmét. Tegyük
86 Négy márvány kiselefánt
083-087-zsuravljova.indd 86
fel, hogy ez a csodabogár a gőzfűtési kutató-
intézetben nem abszolút nulla fokon tervezi a
kísérleteket, hanem még ennél is alacsonyabb
hőmérsékleten, mondjuk mínusz 500 fokon.
Ehhez mit szólna? A fellobbanás anyagi fo-
lyamat. A leggyorsabb folyamatok, az atom-
magon belüli kölcsönhatások 10-23 másodperc
alatt mennek végbe, ugye? Nem tervezhet
fellobbanást 10-30 vagy 10-40 másodperc alatt.
Ez fizikilag képtelenség. Zarajszkij elmesélte
nekem Gyemeskin terveit. Nos, végül a csoda-
bogarunknak is érdekében állt, hogy ámenjen
egy másik kutatóintézetbe.
– Dehogyis! Az ő érdekében az állt, hogy
annál a berendezésnél maradjon, amit éveken
keresztül rakott össze. – Alig tudtam vissza-
fogni magamat. – Azt mondja, hogy a leggyor-
sabb folyamatok 10-23 másodperc alatt mennek
végbe? Most egy pillanatra képzelje el, hogy
valamiféle csoda eredményeként képessé válik
ezt az időtartamot nagyságrendekkel lecsök-
kenteni! Akkor a kiselefánt átmegy bármi-
lyen falon. Hiszen a falak atomokból állnak, s
ezek kölcsönhatásba tudnak lépni a kiselefánt
atomjaival.
Morev megértette az ötletet, én azonban
nem tudtam megállni, hogy élvezettel elma-
gyarázzam neki:
– Ha nagyon gyorsan, például a másodperc
egymilliomodnyi része alatt dugjuk az ujjun-
kat egy fazék forró vízbe, s ugyanilyen gyorsan
ki is rántjuk… nem ég meg, ugye?
A fazék példától megvadult:
– Elkövetett három alapvető hibát… – De
nem hagytam, hogy folytassa.
– Csak egy hiba van, Igor Petrovics! Egy
hiba: úgy hisszük, hogy az akadályok leküzd-
hetetlenek. Abszolutizáljuk jelenlegi isme-
reteink határait. Ugyan ki mondja, hogy az
elemi részecskék mélyén nem történhetnek
szupergyors folyamatok? Hiszen száz évvel
ezelőtt fogalmunk sem volt az atommagról,
2021. 06. 25. 0:27:07

következésképp nem tudtunk a benne zajló
erőteljes kölcsönhatásokról, ezért a 10-23 má-
sodpercet elvileg elérhetetlennek kiáltották ki.
Ide figyeljen, mélyen tisztelt Igor Petrovics, ha
továbbra is kitart amellett, hogy elérhetetlen
ez a gyorsaság, várja a következő kiselefántot!
Gyemeskinnek hét ilyenje van.
Morev nyomban lehiggadt.
– Tehát kezdettől fogva tisztában volt ezzel
a… vicces dologgal?
– Egyáltalán nem. Csupán egy évvel ezelőtt
meglátogattam Gyemeskint az otthonában.
Betegeskedett. A kanapén feküdt. Tudja, olyan
régimódi bútordarabon, magas háttámlával, a
támlán tükör és polcocskák. S az egyik polcon
apró elefántszobrok voltak. Amikor megláttam
ezeket magánál, eszembe jutottak.
– Hol dolgozik most ez a Gyemeskin?
– Nálam, a laboratóriumban. Ugyan hol
másutt? Már négy éve. Felvettem… pszicho-
lógusi státuszra. Biztosítok neki felszerelést,
jutalmakat harcolok ki, nagy a családja.
– Képzelem, mennyi kellemetlenséget oko-
zott a négy év során…
Nem, Morev aligha sejthette, mennyi kel-
lemetlenségben volt részem! Hány szinten,
hány alkalommal próbáltak lebeszélni… Két-
szer is döntés elé állítottam őket: ha kirúgják
Gyemeskint – én is megyek… A lógósokhoz
hozzászoktak, van belőlük elég – senki nem
háborodik fel. Ám ha valaki olyasmit csinál,
amit mások lehetetlennek tartanak, minden-
ki rohan, hogy takarékoskodjon az állami
pénzzel…
– Kira Vlagyimirovna, kérem, ne sértődjön
meg – kezdte Morev, s éreztem, hogy valóban
nincs szándékában megsérteni. – Mindaz,
amit Gyemeskin művel, egyszerűen nem fér
bele a tudomány kereteibe. Ön tényleg hitt a
sikerben?
Mit felelhettem neki? A tudomány keretei…
Hittem benne, meg voltam róla győződve,
Négy márvány kiselefánt
083-087-zsuravljova.indd 87
GALAKTIKA
2021. július
hogy bárki, ha tágítja ezeket a kereteket, kék-
zöld foltokkal gazdagodik.
– Ekkora sikerre nem számítottam – je-
gyeztem meg. – De valamit, tudja, valamit
kellett hogy találjunk a hipergyors folyamatok
képtelen világában…
Hallgattunk. Morev törte meg a csendet:
– Ha engem kirúgnak, bekéredzkedem ma-
gához, mint pályakezdő kutató. A témám ez
lesz: „Az anyagok tulajdonságainak kutatása
az abszolút nulla fok alatt”. Felvesz?
Az utcán hosszasan méregettem a Zaporo-
zsecemet. Korallszíne villogott a nap fényé-
ben, remek svéd polírpasztám van. Néztem
a Zaporozsecet, és arra gondoltam, az ilyen
autók hamarosan múzeumba kerülnek. Az se
baj, ha nem rögtön. A lényeg, hogy rájöjjünk
az új elvekre.
Beültem a kormány mögé, s próbáltam nem
gondolni a dolgaimra. Egy gondolat mégis vé-
gigfutott rajtam. Most repül éppen a Merkúr
felé az első expedíció, vicces lenne, ha a leszál-
lóhelyen a legénység hét kis márványelefántot
találna…
Földeák Iván fordítása
Valentyina ZSURAVLJOVA
Szovjet-orosz írónő, 1933-ban született az azer-
bajdzsáni Bakuban. Gyógyszerésznek tanult,
majd az 50-es évek vége felé a sci-fi írás irá-
nyába fordult. Számos történetet jegyeztek a
férjével, Genrih Altovval közösen („Ballada a
csillagokról”, „Utazás a vita csomópontjába”),
de egyedül is rendszeresen publikált. Hosszabb
ciklusának főszereplője Kira Szafraj pszicholó-
gus, aki valahogy mindig fantasztikus esemé-
nyek középpontjában találja magát. E sorozatba
tartozik a magyarul is megjelent Hóhíd a szaka-
dék fölött (1974) című kötet, valamint a jelen no-
vella. Az írónő 2004-ben hunyt el.
87
2021. 06. 25. 0:27:07
 GALAKTIKA
2021. július
Egyszerű, mint egy fakocka
K
I GONDOLTA VOLNA, hogy
a technikaórán vagy a modellező
klubban végzett asztalosmunka
egyszer az űriparban is hasz-
nos lehet? A finn származású Jari Makinen
úgy gondolta, érdemes tenni egy próbát, és
nem kevésbé meglepő ötlettel állt elő, mint
egy teljesen fából készített műhold pályá-
ra állítása. Makinen társalapító az Arctic
Astronautics nevű cégben, ahol oktatási célra
készítenek műholdmodelleket. 2017-ben egy
magaslégköri ballonon reptették KitSat nevű
termékük fából készült verzióját, és ekkor jött
az ötlet, hogy ugyanezt egy rakétával is meg
lehetne csinálni. A tervük felkeltette a támo-
gatók és befektetők érdeklődését, melynek
köszönhetően idén bejelentették, hogy pályá-
ra állíthatják WISA Woodsat névre keresztelt
műholdjukat.
A WISA Woodsat egy 10x10x10 cm-es
Cube­ Sat, melynek szerkezeti elemei fából,
pontosabban rétegelt lemezből készültek.
Egyedül a pályára állítást segítő csúszóélek és
a fedélzeti kamera teleszkópos karja lesz fém-
ből. A projekt nem meglepő módon felkeltette
az Európai Űrügynökség anyagtudománnyal
foglalkozó szakembereinek a figyelmét is. Egy
együttműködés keretében az ESA több szen-
Az Európai Űrügynökség szenzorcsomagjának látványterve
88
088-089-obszervatorium.indd 88
Magaslégköri ballonos repülés a KitSat fából készült
változatával
zort és kísérletet is elhelyezhet majd a műhold
fedélzetén, cserébe támogatják a csapatot az
eszköz tesztelése és a felbocsátásra való felké-
szülés során.
Az egyik kísérlet kifejezetten a műholdat
fogja vizsgálni, pontosabban azt, hogy annak
belsejében és közvetlen környezetében mi je-
lenik meg a pályára állítás utáni időszakban.
A vákuumba helyezett anyagok különböző
módon reagálnak az extrém alacsony nyo-
másra. A többségük hajlamos kipárolgásra,
ami azt jelenti, hogy molekulák szakadnak
le róluk, melyek kis felhőként jelennek meg a
műhold környezetében. Ha megfelelő felüle-
tet találnak, akkor ott kicsapódhatnak, mint
téli reggeleken az ablakon megjelenő pára. Ez
egy érzékeny szenzor vagy kameralencse ese-
tében a küldetés végét jelentheti. Az ESA cél-
ja, hogy megvizsgálja, a szatellit alapanyagául
szolgáló falemezek mennyit veszítenek töme-
gükből, és ez hogyan befolyásolja a közvetlen
környezetet.
Az Európai Űrügynökség másik kísér-
lete egy már az űrben korábban is használt
anyagot fog vizsgálni. A mérés egy LED-ből
és egy fényszenzorból áll, utóbbi érzékeli, ha
a fedélzeti LED világít, melynek tápellátásá-
ról egy 3D nyomtatott, vezetőképes műanyag,
Obszervatórium
2021. 06. 25. 0:27:00
 GALAKTIKA
2021. július

poli(éter-éter-keton), vagy ismertebb nevén

PEEK gondoskodik. Ezzel szeretnék megmu-
tatni, hogy a jövőben olyan nyomtatott mű-
holdalkatrészek is készülhetnek, melyeken
integráltan kialakításra kerülhetnek vezető
csatornák.
A szerkezeti elemek gyártásához használt
faanyagot egy finn, rétegelt lemezek gyártá-
sára szakosodott vállalat biztosítja. A nyír-
fából készülő lécek gyakorlatilag alig külön-
böznek a barkácsboltban vásárolható rétegelt
lemeztől. Legalábbis összetételben, ugyanis
WISA Woodsat és a fejlesztőcsapat
a hagyományos faáru könnyen nedvesedik,
a megkötött pára pedig a vákuumban gon- Range = nagy hatótávolságú) ismétlőállomás-
dot okozhat. A cég ezért a rétegelt lemezeket ként fog üzemelni. Az IoT-világban (Internet
termo-vákuum kamrában szárítja és vékony of Things = a dolgok internete) elterjedt nagy
alumínium-oxid réteggel vonja be. Ez az extra távolságú protokoll használatához csupán egy
réteg eltömíti a fa pórusait, megakadályozva pár ezer forintból megépíthető földi állomás-
a maradék kipárolgást és azt, hogy a külső ra van szükség, és máris kapcsolódhatunk a
felület reakcióba lépjen a szabadon lévő oxi- berendezéshez.
génatomokkal, melyek a tervezett pályán na- A végső hajrába érkező projekt készítői a
gyobb koncentrációban megtalálhatók. rengeteg kísérlet mellett nem csak egy egy-
A műhold fedélzetén helyet kap két kamera szerű technikai vívmányként tekintenek a
is, melyek közül az egyik egy „szelfi-kamera”, műholdra. Állításuk szerint kiválóan jel-
és teleszkópos karon helyezkedik el. Ennek képezi a tradicionális, letisztult skandináv
nem az a célja, hogy a közösségi médiában dizájnt és kézművesmunkát. A szatellittel,
szórakoztassa a nagyközönséget, sokkal in- mely még az idei évben pályára kerülhet,
kább a műhold anyagának változását, örege- szeretnék inspirálni az embereket, és rávi-
dését hivatott dokumentálni. lágítani a műholdas technológiák életünkre
A kamerák és az ESA szenzorcsomag gyakorolt hatására.
mellett egy rádióamatőr kísérletet is sikerül
a kockába sűríteni. A műhold LoRa (Long Bodó Zsófia és Góczán Bence

Érdekel az űrkutatás?

www.mant.hu
Obszervatórium 89

088-089-obszervatorium.indd 89 2021. 06. 25. 0:27:01

 GALAKTIKA
2021. július

A
PREYER HUGO novella-
pályázat az AVANA Egyesület
egyik legrégebbi projektje, 1997
óta minden évben meghirdetik
a kezdő sci-fi írók számára. Névadója, az
1993-ban elhunyt, Arany Meteor-díjas ma-
gyar sci-fi író, Preyer Hugo mindig is szív-
ügyének tekintette a fiatal, pályakezdő szer-
zők támogatását.
Olyan, ma ismert írók indultak koráb-
ban ezen a pályázaton, mint például Moskát
Anita (Irha és bőr, Horgonyhely), Varga Bea
(On Sai néven számos sikerregény szerző-
je, a Könyvmolyképző Kiadó munkatár-
sa), Keiran Rowley (Az Elfeledettek Városa
szerzője) vagy R. J. Hendon (a Korcsok és a Legutóbb nem hirdettek első helyezettet, a
Gyomláló írója). zsűri hosszas mérlegelés után úgy döntött,
A négyfős zsűri egyszerű pontozási rend- hogy megosztott második helyezettet hirdet ki.
szerrel dönti el, melyek a legjobb novellák, A következő oldalakon az egyik legjobb-
melyek azok, amelyek dicséretben részesül- nak ítélt, második helyezett novella, Johhny
hetnek, illetve még közlésre alkalmasak, és Silver „Az Aratás Napja” című műve olvas-
melyek azok, amelyeken még dolgozni kellett ható, amely korunk egyik aktuális problé-
volna. Azokat az eseteket, ahol a zsűritagok máját újszerű nézőpontból közelíti meg.
véleménye látványosan különbözik, közö- Johhny Silvert, polgári nevén Rát-
sen átbeszélik, valamint együtt határoznak kai Szilvert középiskolás korában kezdte
arról is, mely novellák nem felelnek meg az foglalkoztatni az írás, és már 1993-ban
egyik fontos kitételnek – vagyis hogy science második helyezést ért el a HungaroCon
fictionnek számítanak-e. irodalmi pályázatán. Olyan klasszikus
A szerzőket segíti a személyesen nekik művek hatottak rá, mint az Alapítvány, a
küldött szöveges értékelés, illetve egy másik Dűne vagy a Marsbéli krónikák. 2014 óta
AVANA-projekt, a SZINT írótábor, amely ki- rendszeresen nevez a Preyer Hugo pályá-
fejezetten a sci-fi írókat célozza meg. zatra, 2018-ban első hellyel jutalmazták
A zsűri jelenlegi tagjai: B. Kósa Katalin, Csák „Tizenöt év” című novelláját. A pályázaton
Tamás, Juhász Roland és Vásárhelyi Lajos. kívül egyéb antológiákban (Új Galaxis,
A díjátadóra minden évben a Hungaro- SF.Galaxis, Halhatatlanok) és online je-
Conon kerül sor, amelyet tavaly a Ferenc- lentek meg írásai, de önálló kötettel még
városi Művelődési Központban tartottak. nem jelentkezett.
90 Kapcsolatfelvétel

090-kapcsolat.indd 90 2021. 06. 25. 0:26:54


Johhny Silver
AZ ARATÁS NAPJA
– Alec bácsi, még egy utolsó történetet!
Az őzszemű lány a férfi hegektől szabdalt al­
karjára tette a kezét.
– Kérlek! – tette hozzá egy halvány mo­
sollyal.
A férfi beljebb rúgott egy tuskót a lángok
közé, közben alaposan megnézte magának a
tábortűz körül mocorgó alakokat. Az utolsó
nap fárasztóra sikerült, de ez is volt a célja:
kihozni belőlük mindent. Azt is, amiről nem
tudják, hogy bennük van. A Kézikönyv sze­
rint most jött el a dicséret ideje, hiszen a fel­
adatok során keményen állták a sarat, zokszó
nélkül végrehajtották valamennyi parancsát,
ám ahogy az izmok leengedtek, a gyomor pe­
dig megtelt a laktató kásával, eltűnt a máz,
vele együtt pedig eltűntek a mindenre elszánt
harcosok. Egy csapatnyi kölyök maradt csu­
pán, akik ugyanazokon a fatönkökön kuco­
rogtak, amelyeken egykor ő is himbálózott a
bajtársaival.
Az Aratás Napja
091-097-silver.indd 91
GALAKTIKA
2021. július
Lehet-e világjobbító a
szándék, ha szabályait
vérrel írják?
Alec megvakarta az állát. Sok arc elho­
mályosult az évtizedek során, az egykori
parancsnok savanyú képére azonban élesen
emlékezett. Rá is csak azért, mert soha nem
gondolta volna, hogy egyszer majd ő ül a he­
lyén a búcsúesten. A tábor vezetője mindenek
ura volt a völgyben, korlátlan hatalommal
bírt a Csapat felett. Akkor gyűlölte a férfit, a
makulátlanul tiszta egyenruhájával, a fényes
bakancsával, de persze leginkább azt, amit
jelképezett. Ezen a nyáron azonban alapo­
san megtapasztalhatta a felelősséget, amit
egy csapatnyi Farkas kiképzése rótt a vállára,
ahogy azt a félelemmel vegyes megvetést is,
ami a neveletlen csürheként érkező ifjakból
áradt felé.
Nem szívesen gondolt bele abba, mivel telt
a nyara. Eleinte köpni akart a megbízásra,
lázadni, megszegni a szabályokat, ám azon
kapta magát, hogy azt teszi, amit elvártak
tőle. Talán még többet is, mint az elődei, pe­
91
2021. 06. 25. 0:26:24
 GALAKTIKA
2021. július
dig nem járt érte jutalom. Jól tudta, hogy a
kinevezése leginkább gunyoros fricska volt a
még élő Vén Farkasok részéről, ám általában
sikerült elhessegetni magától a negatív gon­
dolatokat.
A férfi visszanyelte a felszakadni készü­
lő sóhajt. Nem gyengülhetett el az utolsó
percekben. A mindenkori Táborvezetőt a
személyes példamutatása emelte a Felü­
gyelők fölé. Jelképnek kellett lennie, amire
emlékeznek egész életük során, ahogy erre
a tábortűzre is, mely a végét jelképezte a
megpróbáltatásoknak, a gyerekkornak, és
az új nappal egy új világot tárt ki az ifjú
Farkasok előtt. Nagy nap volt ez a fiatalok­
nak, hiszen először jártak Aratáson. Bár­
mennyire is felkészültnek érzik magukat,
ilyenkor döbbennek rá, hogy egy dolog
éjszaka egymás között sutyorogni erről az
éjszakáról, és egész más meg is élni.
Alec alaposan szemügyre vett minden
egyes lángoktól megfestett arcot. Néhá­
nyuk játékként kezelte az utóbbi hat hetet,
ám ahogy teltek a napok, lassan mindenki
felfogta az együtt töltött idő valódi jelentő­
ségét. A  végére mindannyian az elvárt ko­
molysággal hajtották végre a feladatokat.
A felügyelők java része alig volt idősebb a tá­
borlakóknál, így pontosan tudta, mit várnak
tőle. Szigorúan bántak a rájuk bízott rajok­
kal, lelkiismeretesen elkövettek mindent,
hogy felkészítsék őket az igazi nagy próbá­
ra. A buszról leszálló, riadtan pislogó lurkók
megkeményedtek a kezük alatt. A  viccek
elmaradtak, az esték fáradt szuszogással
teltek, de lesz idő, amikor elmondhatják,
hogy megtanulták, amit érdemes megta­
nulni a túléléshez. A tábor emléke a Farkas
csapat dicsőségét hirdeti a jövőben is. A szé­
gyenfalon az évekkel korábban felszegezett
fénykép lassan teljesen elsárgult, a vörössel
festett név után ezúttal sem került fel újabb.
92 Az Aratás Napja
091-097-silver.indd 92
Az egészségügyi csomag szinte érintetlen
maradt, a tábori őrszolgálat vezetője pedig
még soha nem unatkozott ennyire. A fogdát
lassan belepte a pókháló, a kutyák teljesen
ellustultak a kennelekben, hiszen a kötelező
gyakorlatokon felül csak a napi névsorolva­
sásra hozták ki őket.
Fuvallat söpört végig a tisztáson. Felszítot­
ta a tüzet, szikrákat repített a csillagos ég felé,
a férfi mégis megborzongott. A mellette ülő
lány mosolya megmerevedett egy pillanatra,
amikor Alec a belső zsebébe nyúlt, aztán el­
lazulva leengedte a vállát, ahogy megcsillant
a fény a flaskán.
– Egy kortyot, remélem, megengedtek, ha
már ennyire hosszúra nyúlt az éjszaka – né­
zett körbe a férfi.
Néhány arcon megütközés látszott, ám
senki nem tiltakozott a Törvény nyilvános
megszegése miatt. Ez az ő napjuk, úgyhogy
lehettek egy kicsit engedékenyek egy vén
csonttal szemben. Voltak, akik bátorítóan bó­
lintottak, ám akadtak olyanok is, akik inkább
elfordították a fejüket, amíg el nem tűnt az
ezüst flaska a belső zsebben.
– Elszaladt az idő, de a Farkasok törvénye
érvényes a táborvezetőre is, így teljesítenem
kell a kéréseteket – nézett körbe Alec. – Miről
akartok hallani?
A mocorgás újrakezdődött a tűz körül, és
pár pillanatig úgy tűnt, a spontán kérés ha­
mar elbukik a bátorságpróbán, ám a rajpa­
rancsnoki jelvényt viselő fiú a térdére csapta
a tenyerét.
– Az első Farkasokról beszélj, öreg! Azt
mondják, az utolsó vagy azok közül, akik fel­
szították a lángokat.
Alec beszívta az ajkát. Fiatalabb korában
ezért a hangvételért gondolkodás nélkül a
tóba hajította volna a fiút, ám az a világ már
elmúlt, és csak a hozzá hasonlók emlékeiben
élt. A kiképzés alatt nem maradt volna bün­
2021. 06. 25. 0:26:24

tetlenül a szemtelenség, tucatnyi megtorló
eszköz állt a rendelkezésére, ám az utolsó éj­
szakán már csupán a saját kiharcolt tekintélye
választotta el az ifjaktól. A tábortűznél ilyen­
kor a fiatal Farkasoké a hatalom, a táborveze­
tő kötelessége pedig mindent megtenni azért,
hogy emlékezetes legyen a beavatásuk napja.
A fiú jól tudta ezt. Egy aljas kígyó volt, akár
egykor az apja, akivel Alec egy sátoron oszto­
zott néhány hideg éjszakán, mégis, ezekben a
percekben védelem illette mindennel és min­
denkivel szemben.
A férfi keserű epét érzett a torkában. Jól
mondta a fiú, ő volt az egyike az első Farka­
soknak, aki ott volt, mikor a vérükkel pecsé­
telték meg a Törvényt. Ha akkor több esze
van, talán más lett volna a világ, de önhitten
úgy gondolta, helyesen cselekszenek. Fiatalok
voltak, tapasztalatlanok. Nem gondolták vé­
gig, mit tesznek, amikor pedig beindultak az
események, már a Farkastörvényként kikiál­
tott szabályok átvették felettük az irányítást.
Onnantól nem volt kiszállás. Az első tévely­
gők hamar megtapasztalták, milyen, amikor
a saját társaik emelnek rájuk kezet. Senki
nem gondolta, mennyire nehéz lesz, azt sem,
milyen messzire jutnak el. Akadt köztük, aki
nem bírta a nyomást, és kilépett egy erkély­
ről, amikor meglátta a jelzőtüzeket, olyan is
akadt, aki maga volt a tűz, ami felemésztette
a múlt egy részét.
– Érdekes, hogy pont te kérded ezt, Mi­
chael – biccentett a fiú felé. – Úgy hiszem, az
apád nálam is többet tudna erről mesélni.
A rajvezető kihúzta magát.
– Őt még kötelezi a Törvény. Ráadásul
előbb vágná ki a nyelvét, mint hogy meg­
szegje.
Alec széttárta a karját.
– Akkor szerencse, hogy ma én vagyok itt
veletek, és ezekben az órákban rám egészen
más szabályok vonatkoznak.
Az Aratás Napja
091-097-silver.indd 93
GALAKTIKA
2021. július
Két lány összesúgott a közelben, aztán kun­
cogni kezdtek, mire valaki rájuk pisszegett.
Alec megtapogatta a másik zsebét. A ce­
lofán megzörrent a szivaron, amit vacsora
után vett magához. A táborvezetőnek is
akadt néhány kiváltsága ezekre a hetekre.
Az egyik a harmincéves konyak volt, amit
az utóbbi hetekben esténként kortyolgatott,
a másik pedig az asztalára készített fara­
gott doboz, ami a Vének ajándékát rejtette.
A csapat egy emberként felszisszent az újabb
törvényszegés láttán, egyedül Michael vi­
gyorgott teli szájjal, amikor a férfi egy izzó
ágdarabbal rágyújtott. Az aromás füst kör­
belengett fölötte, aztán elvegyült a nyári éj­
szaka illatfelhőjében.
A táborvezető két szippantás között el­
merengett, vajon mire is számítanak tőle
az ifjak. Maga ellenőrizte az ismereteiket
történelemből, személyesen javította ki a
vizsgalapokat, amiken beszámoltak az Első
Farkasok tetteiről. Tudták, amit tudniuk
kell, nem lenne jó összezavarni a fejüket.
Arra is emlékezett, milyen volt, amikor
ő ült a fatönkön, és szájtátva hallgatta az
akkori táborvezető történeteit. Olyanokat,
amiket otthon soha nem hallhatott. Elfe­
ledett bölcsességekről, titkos dolgokról, a
felnőttek érthetetlen világáról. Akik most
körülötte ültek, egészen mások, mint ami­
lyenek ők voltak, legbelül mégis ugyanaz a
kíváncsiság hajtja őket. Azokra a dolgokra
kíváncsiak, amelyekről senki nem beszélt
nyíltan előttük, mert még gyermeknek tar­
tották őket, pedig közben már sok minden­
ről voltak elképzeléseik. A Törvény szerint
az első Aratással érdemlik ki a jogot a teljes
tudásra, addig tisztának kell maradniuk,
hogy gondolkodás nélkül meg tudják tenni,
amit elvár tőlük a világ.
Talán Michael apja szándékosan adta a fia
szájába a kérdést, hogy meggyőződhessen
93
2021. 06. 25. 0:26:24
 GALAKTIKA
2021. július
a hűségéről, vagy éppen ellenkezőleg, pro­
vokálni akarja, hogy aztán örökre kitöröl­
hessék a nevét a Farkasok közül. Kijelölték
a táborvezetői feladatra, ő pedig engedel­
meskedett, mert ezt várták tőle, ettől még a
keserű epe a torkát égette, amikor első nap
elfoglalta a székét. Az élet igazságosságával
nehéz vitába szállni, ezt jól tudta. Egyike
volt azoknak, akik megalkották a Törvénye­
ket, és maradéktalanul éltek a hatalmával,
most pedig, annyi év önmarcangolás után
ott ült, azon a helyen, amit senkinek sem kí­
vánt az első Aratás óta.
Egy kulacs esett a lábához.
– Igyon egy korty vizet, ha fél az igazság­
tól! – mondta Michael előreszegett állal. –
Nem fog megártani.
Alec ökölbe szorította a kezét, ujjai száraz
ágként pattantak, mire a mellette ülő lány
ismét megérintette. A férfi megrázkódott.
A  kis Sára a saját lányára emlékeztette. Őt
is éppen ilyen göndör hajzuhataggal látta
utoljára. A tengerhez indult éppen, ahol egy
vitorlás várt rájuk, amivel hosszú hónapokra
kihajóztak az óceánra. Az ő feladatuk volt,
hogy ellenőrizzék, mennyire érte el a vizeket
a technikai visszaesés hatása. A lánya izga­
tottan csicseregte végig az utat az állomásig,
és csak az épület előtt várakozó társait meg­
látva hallgatott el. Nem nézett vissza, ami­
kor felszállt a vonatra, nem intett ki az ab­
lakon, még arra sem pillantott, Alecet pedig
majd szétvetette a büszkeség. Mindent tud
már a lánya, amire szüksége lehet egy igazi
Farkasnak.
– Hol kezdjem? – nézett Sárára Alec. –
Greta Thunberg neve, gondolom, ismerős.
A lány szava elakadt, keze önkéntelenül rá­
csúszott a nyakába lógó medálra.
– Szent Greta – dadogta elsápadva, mintha
a táborvezető valami tiltott szót ejtett volna
ki a száján.
94 Az Aratás Napja
091-097-silver.indd 94
A férfi kis híján felkacagott, de tartotta
magát annyira, hogy nem mutatta ki, mit
gondol valójában.
– Ó, csak Greta. A szent elég erős túlzás.
Egy letűnt kor jelképe, az öntudatra ébredő
ifjúságé, de lássuk be, a szentség azért messze
állt tőle, akár a titokzatos támogatóitól.
Sára elsápadt, a lányok közül pedig volt,
aki látványosan a késére tette a kezét. Alec
egyenként a szemükbe nézett, mégis hos�­
szúra nyúlt a perc, mire lenyugodtak a ke­
délyek.
– Folytathatom? – kérdezte végül, bár iga­
zából nem várt feleletet. – Ti akartatok tör­
ténetet, hát vessetek magatokra! Az igazság
fájdalmas, és ezt mindenkinek meg kell ta­
nulnia.
A fiú felől elismerő morgást hallott, de is­
mét visszanyelte a feltörő első gondolatát.
– Senki nem állítja, hogy Greta ne lett vol­
na egy nagyszerű lány. Pimasz volt, bátor, ki
mert állni a kamerák, a tömegek elé abban a
korban, amikor sokszor még egy tapasztalt
ember sem mindig találta a megfelelő szava­
kat. Pont akkor bukkant fel, amikor nagyon
kellett egy új arc, egy fiatal hang, aki meg­
mozgatja az ifjúságot. Hogy tényleg ő akarta-e
így? Sokan szeretnék ezt hinni. Ne feledjük
azonban, hogy minden nagy ember mögött
áll egy csoport, aki az akaratát érvényesíti
rajta keresztül. Legtöbbször nem is lehet tud­
ni, mi az igazi cél, de ha megvan a megfelelő
eszköz, amivel az emberek figyelmét fel lehet
kelteni, akkor ezen nemigen szoktak rágódni.
Mi sem tettük, amíg a Farkasok táborában
ízelítőt kaptunk a való világból. Ismeritek a
történetet: eljött közénk, és még azon a napon
megölték.
Alec hagyta, hogy lenyugodjanak a kedélyek.
– Mindenkit megérintett. A lénye, a szen­
vedélye, az előadása. Együtt kiáltottunk vele,
amikor a beszéd végén kiállt közénk.
2021. 06. 25. 0:26:24

– Elloptátok az álmaim, a gyermekkorom
az üres szavaitokkal – mormolták a tábortűz
körül ülők. A lányok lehajtották a fejüket, a
fiúk többsége mereven bámulta a lángokat.
Más helyzetben a férfit meghatotta volna
az ifjak elkötelezettsége, ám túlságosan beta­
nult volt minden mozdulat, hiányzott belőle
a szívekből érkező, valódi érzés, ezért inkább
gyorsan a tó felé mutatott.
– Ott találkoztam vele. Bár ez így nem
igaz, mert nem találkoztunk, ő a naplemen­
tét nézte, én pedig a bokrokból lestem. Háttal
állt nekem, és sírt. Nem mertem mozdulni,
csak figyeltem őt, ahogy rázkódik a válla.
Egy idő után leguggolt, és a tóba merítette
a kezét. Lassú mozdulatokkal megmosta az
arcát, majd hosszasan nézte a vizet, mint aki
vár valamire. Bármennyire is viccesnek tűnt
az egész, hiszen ő a tiszta vizű tavak országá­
ban nőtt fel, mégsem tudtam nevetni. Valami
mély fájdalom érződött ki minden mozdu­
latából, amit a mai napig nem sikerült meg­
fejtenem.
Alec felnézett.
– A drón a fák közül csapott le, ám a pro­
pellerek sivítását már csak akkor fogtam fel,
amikor a fejem fölött húzott el. Gretának esé­
lye sem volt, mert a szerkezet felgyorsult, és a
hátának vágódott. A robbanás meg sem köze­
lítette azt, amilyennek a filmekben mutatták,
de éppen elégnek bizonyult arra, hogy kiolt­
son egy életet. Gyáva dolog volt, azt mondha­
tom. Egy magányos fiatal nőt öltek meg, akit
nem álltak körül testőrök, nem viselt fegy­
vert, nem adtak neki esélyt a védekezésre.
– Legyen átkozott a Talbot név! – szólalt
meg a tűz mellett a kórus.
A férfi megborzongott a szavakból sütő
őszinte gyűlölettől. Ha korábban hiányolta
a valódi érzéseket, most valósággal letaglóz­
ta az, ami a Farkasokból áradt. A történetet
azonban elkezdte, így be is akarta fejezni.
Az Aratás Napja
091-097-silver.indd 95
GALAKTIKA
2021. július
– Én ismertem ezt a Talbot fiút. Tonynak
hívták egyébként, persze erre már senki nem
emlékszik. Láttam az arcán a rémületet, ami­
kor kilépett a fák közül a robbanás után. Ak­
kor érthette meg, hogy átverték. Falfehéren
nézett maga elé, kezében a távirányítóval,
amíg az első érkezők maguk alá nem gyűrték.
Soha nem került nyilvánosságra, ki állt va­
lójában a háttérben, csak azt a futárt kapták
el, aki a gördeszkapálya mellett Tony kezébe
adta a dobozt a géppel.
Talbot legnagyobb bűne, hogy ostoba volt,
így fenntartás nélkül elhitte, csak vicc lesz az
egész. Annyit vállalt el, hogy ráijeszt a lányra,
cserébe megtarthatja a gépet, és kap mellé egy
köteg pénzt. Fel sem foghatta, mit tett, hiszen
alig néhány nappal később a fogdában leszúr­
ták. Az agitátort perbe fogták, ám öngyilkos
lett, akár egy rossz kémfilm statisztája. Az
igazi bűnös persze megúszta, hiába kutattunk
utána annyi éven át.
– A Falka soha nem felejt! – csapott a mel­
lére Michael, mire a fiúk követték a példáját.
Alec a rajvezető szemébe nézett, a szavai
azonban nem csak neki szóltak.
– Azt hiszed, számít ez bármit is? Egy
név, egy arc, egy újabb halott. Mit változ­
tatna a történelmen? Úgy nőttünk fel, hogy
folyamatosan ijesztgettek bennünket a ra­
dikálisokkal, akiket már gyerekkorukban
arra nevelnek, hogy ha kell, az igaz ügyért
gondolkodás nélkül feláldozzák az életüket.
Bárhová mentél, csak ilyen ellenséget láttál.
Az iszlám, a feketék, a fehérek, a mexikó­
iak, a keletiek. Mindig akadt valaki, aki a
vele egyet nem értőket az igaz értékeket
semmibe vevő ellenségnek titulálta. Beszél­
tek nekünk róla, hogy ez a radikalizálódás
történhet tudatos ráneveléssel, váratlan
traumával, vagy pusztán azért, mert rossz
helyre születik valaki. Nekünk ezen a na­
pon a trauma jutott.
95
2021. 06. 25. 0:26:24
 GALAKTIKA
2021. július
Csend telepedett a rajra, amit csak a tá­
bortűz pattogása tört meg. A férfi megkö­
szörülte a torkát, majd folytatta:
– Szégyen, hogy ez épp itt, nálunk tör­
tént meg, és még nagyobb szégyen, hogy
egyáltalán megtörtént, de ezt akkor nem
fogtuk fel. Aki ide szervezte a merényletet,
az minden bizonnyal tudatos megfélem­
lítést akart elérni. A jómódú szülők elit
tábora jó médiavisszhangot ígért az ese­
ményekhez, a megrémült gyerekek pedig
az őket féltő szülőket befolyásolták volna a
későbbiekben. Bárki is volt a tervező, az el­
képzelése zseniális megoldás lett volna, ha
nem mi alkotjuk a Falkát.
A Farkasok Szövetsége mindig össze­
tartó csapatként működött, a hagyomány
apáról fiúra, anyáról lányára szállt. Ezen az
estén viszont a körülöttem ülő fiúk és lá­
nyok valami egészen mást éreztek. A gyász
és értetlenség mellett dühöt, ami egyre fo­
kozódott bennük, egészen addig, míg páran
szóvá nem tették ezt. Nem voltunk már gye­
rekek, de felnőttek sem, akkor este azonban
előbukkant belőlünk egy egész generáció
sérelme. Greta emléke felszította bennünk
a harcos ösztönöket. Nem akartuk, hogy
ilyen legyen a világ. Nem akartuk, hogy ez
a mocsok határozza meg az életünket, hogy
befolyásoljanak, és másoknak ártsunk csak
azért, hogy valaki ettől gazdagabb lehessen.
A Falkaeskünk engedelmességre szólított, a
haragunk cselekvésre.
Alec felvette a kulacsot, és megnedvesí­
tette a nyelvét.
– Két tucat fiú és lány. Ennyien fogad­
tuk meg, hogy megtesszük Greta emlékére,
amit helyesnek tartunk. Ő beszélt a válto­
zásról, mi elindítottuk. Tudtuk, hogy elítél­
né a céljainkat, ahogy az eszközeinket is, de
nem akartunk úgy járni, mint ő, akit csak
annyira vettek komolyan, hogy megöljék.
96 Az Aratás Napja
091-097-silver.indd 96
Kicsiben kezdtük. Egy újabb radikális cso­
port a dark webről indulva a világ gyerekeit
vette célba. Nem árultunk drogot, fegyvert,
emojikba rejtett tartalommal adtuk tudtára
mindenkinek, aki értette, hogy mit terve­
zünk. Saját apáink adtak volna rendőrkéz­
re, ha megsejtik az igazat. A terjeszkedés
hihetetlen léptéket öltött. A két tucatból
néhány nap alatt százak lettek, egy héten
belül ezrek, az év végére pedig a Farkasok
behálózták a világot.
– Ez senkit nem érdekel! A kések éjsza­
kájáról beszélj, öreg! – vakkantotta Mi­
chael. – Te hány embert öltél meg?
Alec keze ökölbe szorult.
– Valóban ez érdekel benneteket? Az
Aratás Napjának csúfolt vérengzés? Ami­
kor a fiúk elmetszették az apák torkát ál­
mukban, a lányok pedig az anyjuk ölébe
szúrták a késüket? Igen, én is véres kézzel
álltam az erkélyen, és vonyítottam, akár a
milliónyi Farkas a világban. Kiengedtem
minden dühömet, a félelmemet, de igazá­
ból csak évekkel később döbbentem rá, mit
is tettünk valójában.
– A Farkastörvény az életet szolgálja! –
mondta fagyos arccal Sára. – A Földanya és
az emberiség utolsó esélyét teremtettétek
meg azzal, hogy egy éjszaka alatt a tizedére
csökkentettétek a népességet.
Alec megdöbbenve bámult a lányra.
– Egy nemzedéket tettünk gyilkossá – in­
gatta a fejét. – Ki jogosított fel erre minket?
– Hát mi, a gyerekeitek, akik már egy
jobb világban nőnek fel.
A férfi felpattant a helyéről.
– Mitől jobb az a világ, ahol megölik a
csecsemőket, az öregeket és a betegeket,
aztán a túlélők egymás torkának esnek az
összeomlott világ maradékáért?
– Vér áztatta földben jobban nőnek a
fák – egyenesedett ki Michael is, mögöt­
2021. 06. 25. 0:26:24

te pedig sorra emelkedtek fel a Farkasok.
Fiúk, lányok vegyesen álltak, kezükben kés
csillogott.
Alec gúnyosan felnevetett.
– Tudom, arra vártok, hogy kiváltságos­
nak mondhassátok magatokat azzal, hogy
már öltetek, de tévedtek. Az Aratás Nap­
ja egyszeri alkalom volt, soha nem lehet a
tietek. Amit tesztek, az egy mesterségesen
teremtett rítus, teljességgel szükségtelen.
Eltelt huszonöt év, közben a múlt század ele­
jének szintjére süllyedtünk vissza. Az inter­
net és a távközlés haldoklik, az egészségügy
sarlatánok kezébe került, az oktatást pedig
vasmarokkal tartja kézben a Farkasok Ta­
nácsa, akik a vérrel fenntartott hűségre
építik a hatalmukat. Megmenekült a Föld
és az emberiség? Ugyan mitől? Annyi min­
dent tehettünk volna a jobb életért, ehelyett
elvágtuk a saját gyökereinket, közben nem
értettük, hogy ettől a levelek egyszer majd
elhalnak. Hiába locsoljátok vérrel a Földet,
minden egyes kioltott élettel a saját sírotok
ássátok! A jövő nem létezik a múlt nélkül, a
hibákat pedig ki lehet javítani.
– Fogd be, vénember! – indult meg Mi­
chael, aztán megtorpant, ahogy Alec kezé­
ben feltűnt a széles vadászkés. – Ez az éle­
ted utolsó napja, elnéztük hát neked, hogy
semmibe veszed a magad alkotta szabályo­
kat. Ez a viselkedés már sérti a Farkasokat!
A Törvény alól senki nem lehet kivétel!
A fiú mögött felsorakozott a csapat, az­
tán néhányan külön parancs nélkül oldal­
ra kezdtek húzódni. A férfi tanította meg
nekik a falkaharc alapjait, ezért pontosan
tudta, mi fog következni. A terelők elvon­
ják a figyelmét, a csapatvezér pedig meg­
sebzi, nehogy menekülni tudjon. A kések
mindenfelől érkeznek majd. Lesz, ami csak
egy fájdalmas sebet ejt, de néhány halálo­
san mélyre hatol. Együtt fognak végezni
Az Aratás Napja
091-097-silver.indd 97
GALAKTIKA
2021. július
vele, mindenki kiveszi a részét a gyilko­
lásból, mert a Falkát a vér köti egységbe.
Reggelre mindenki, aki vörös szalagot visel
a ruháján a táborban, halott lesz, a követ­
kező nap pedig két tucat újabb gyilkos sza­
badul rá a világra, ezzel kezdetét veszi az
Aratás Napja.
Alec leengedte a kést. A Túlélés Törvé­
nye nem tűri az öreget vagy a gyengét. Az­
nap, amikor betöltötte a negyvenedik évét,
a magát orvosnak nevező suhanc egy nagy
piros pecsétet ütött a kartonjára. Tudta,
hogy egyszer eljön ez a nap, mégis remény­
kedett benne, hogy egykori társai, akik
ugyanezt élik át, időben rájönnek, milyen
ostobaságot követtek el. A Vének Tanácsa
bármit megtehetett volna, azonban az egy­
kori harcosok már csak némán meredtek
maguk elé. Az utolsó esélyük pedig a vétó­
jogukkal együtt eltűnt, amikor a vörös sza­
lag megjelent a zubbonyokon.
Eszébe jutott Greta a tó partján. Elme­
nekülni már késő volt, a harcot pedig úgy­
sem nyerhette meg. Megtette, ami tőle telt.
Átadta a tapasztalatát az ifjaknak, immár
rajtuk állt, milyen véres rendet vágnak a
világban. Abban bízott csupán, hogy talán
elvetette néhányukban a kétkedés magját.
Sára lépett mellé, és rámosolygott.
– Vén csont – mondta becéző kedves­
séggel.
Alec térdre ereszkedett, majd felszegte a
fejét. Michael szemébe nézett, és odabólin­
tott neki.
– Tudod a dolgod, kölyök – mondta, az­
tán meglepetten felnyögött.
Sára mosolya szemernyit sem változott,
amikor csavart egyet a bordák közé csúszó
késen.
– Veled veszi kezdetét az Aratás – mond­
ta a lány, majd oldalra lépett, hogy helyet
adjon a mögötte állónak.
97
2021. 06. 25. 0:26:24
 GALAKTIKA
2021. július
Mesebeli gyémánthegyek
S
OK MAGYAR népmesében az
igazán messzi területek az üveg-
hegyen vagy a gyémánthegyen túl
voltak. A valóságban is létezhet-
nek ilyenek, habár nem a Földön.
A gyémánt létrejöttéhez nagyon magas
nyomás és hőmérséklet kell, ez a gázóriások
belsejében rendelkezésre áll. Innen született
az ötlet, hogy a Jupiter magja akár egy Föld
nagyságú gyémánt is lehet. Arthur C. Clarke
2061. Harmadik űrodisszeia című regényében
a csillaggá vált gázóriás egyik holdján hegy
méretű gyémántdarabot találnak, amely a
berobbanás során szakadt ki a hajdani bolygó
mélyéből.
Ma már úgy gondoljuk, hogy a gázóriá-
soknak nincs gyémánt magjuk. Még ennél
is sokkal érdekesebb feltevéssel álltak elő a
tudósok. Mindezt egy véletlen felfedezésnek
köszönhetjük.
A kaliforniai L. Livermore National Labo-
ratory és a New York államban lévő Univer-
sity of Rochester kutatói azzal próbálkoztak,
hogy meg tudják-e olvasztani a gyémántot.
Ehhez a rochesteri OMEGA szuperlézert
használták.
98 Kő kövön
098-099-dragako.indd 98
Hagyományos körülmények között ez ki-
vitelezhetetlen, mert a gyémánt a hőmérsék-
let-emelkedés miatt először grafittá alakul, és
csupán utána olvad meg.
Azonban a kutatók a lézeres hevítés mel-
lett mintegy négyezer gigapascal nyomást is
létrehoztak. Ez a földi légnyomás körülbelül
negyvenmilliószorosa. A gyémánt környeze-
tét ezután 110 000 Kelvin-fokra hevítették, és
így vizsgálták a viselkedését. Kiderült, hogy
6-10 millió atmoszféra nyomás felett a gyé-
mánt is megolvadhat.
Sor került még egy érdekes megfigyelésre.
Mivel a gyémánt valamivel kisebb sűrűségű,
mint a folyékony szén, úszhat annak a felszínén.
A bolygómodellek szerint az Uránusz és
a Neptunusz mélyén a köpeny alsó részén
hasonló viszonyok uralkodnak, vagyis az itt
található, tiszta állapotú szén, pontosabban
gyémánt szintén olvadék és szilárd darabok
keverékállapotában létezhet.
Ez az elképzelés egyúttal magyarázatot adhat
a két jégóriás mágneses terének furcsaságára is.
Annak tengelye ugyanis hatvanfokos szöget zár
be a a bolygó forgástengelyével. Okozhatja ezt
egy ilyen gyémánttenger is a mélyben.
2021. 06. 25. 14:10:52
 GYÉMÁNT

A természet megalkotta,
de vele lesz tökéletes!
EGYEDI FORMATERVEZÉS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TRENDEK

ANNO 2008

www.fatumjewels.hu 1027 Bp., Csalogány u. 3/B tel.: 06 20 973 1866

098-099-dragako.indd 99 2021. 06. 25. 14:10:58

 GALAKTIKA
2021. július
A robotok négy parancsolata
1
920-BAN Karel Čapek R.U.R.
(Rossum’s Universal Robots) című utó-
pisztikus kollektív drámája használta
először a „robot” kifejezést. Az R.U.R
Kft. egy szigeten az ember tökéletes mását al-
kotja meg, leszámítva azt, hogy a gépemberek
képtelenek gondolkodni, érezni vagy szapo-
rodni. Később ez megváltozik, amikor Radius,
a félig emberivé, fájdalmat érzővé átalakított
gépember vezetésével a robotok fellázadnak
teremtőik ellen. Személy egy hozzánk hasonló
robot? Van-e lelke? Munkára foghatjuk őket egy
tökéletes jövő érdekében, ahol az emberiségnek
már nem kell dolgozni? Ilyen kérdéseket vet fel
az első robottörténet, amely utópiából félelme-
tes disztópiába vált.
A következő mérföldkő 1940-re datálható a
robotok történetében, amikor Isaac Asimov és
barátja, John W. Campbell megalkotják a robo-
tika három alaptörvényét.
ELSŐ TÖRVÉNY: a robotnak nem szabad
kárt okoznia emberi lényben, vagy tétle-
nül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen
kárt szenvedjen.
Az első törvény először a „Te hazug!” című
novellában bukkan fel. Herbie, a robot gondo-
latolvasásra képes. Azt mondja, amit az em-
berek hallani szeretnének, mert még pszichés
kárt sem szeretne okozni nekik. A robot azt
nem érzékeli, hogy így sokkal nagyobb kárt
okoz, mint az igazsággal. Amikor szembesítik
a dilemmával, összeomlik. Ezzel a hazugság-
gal ugyan megsértette az első törvényt, mégis
aszerint cselekedett, nem engedve, hogy emberi
lény kárt szenvedjen.
A mezítelen nap című regényben egy ro-
botgyártó bolygó telepesei leszűkítik az em-
100 Képregény a Galaktikában
100-105-kepregeny.indd 100
Az első törvény
ber fogalmát, hogy csak a solar-akcentusúak
számítanak élő lénynek, ezzel feladják a lec-
két teremtményeiknek. Solaria bolygóján
nagy kultusza van a robottartásnak, ebből
kifolyólag az egész bolygón mindössze 20
ezer ember él, akiket 200 millió robot szolgál
ki. Elijah Baley detektív egy tudós meggyil-
kolása miatt utazik a bolygóra, és a nyomozás
során a megoldáshoz át kell értelmeznie az
első törvényt.
A robotok agyába égetett törvények már
csekély mértékű gammasugárzásnál is káro-
sodnak. „Az eltűnt robot” című elbeszélésben
a kormány átalakított robotokat kér egy bányá-
szati bolygóra, akik máshogy kezdenek gondol-
kodni az emberi élet megmentéséről.
Ilyen és ehhez hasonló paradoxonokra, lo-
gikai ellentmondásokra épülnek a robottörté-
netek. A törvényeket számos író (Clarke, Brin,
Benford, Bear, Sheckley) számtalan módon fel-
dolgozta.
A Gépember Rt. dolgozói: Susan Calvin pszi-
chológus, Gregory Powell és Mike Donovan
technikus mérnökök sokszor kerülnek veszélyes
helyzetbe – fizikai és szellemi értelemben egy-
aránt. Amikor Calvint megkérdezik arról, hogy
egy ember és egy robot sokban különbözik-e
egymástól, azt feleli: „Két külön világ. A robotok
természetüknél fogva tisztességesek.”
Képregényünk alapnovellája magyarul elő-
ször a Berzsenyi Dániel Gimnázium KISZ szerve-
zete Diákévek című sci-fi fanzinjának 4. számá-
ban jelent meg „Az AL-76-os robot nem érkezett
meg” címen, 1969-ben, azóta pedig a szerző
Robottörténetek című kötetében olvasható.
Fogadják sok szeretettel!
Basa Attila
2021. 06. 25. 14:12:57
 GALAKTIKA .
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 101

100-105-kepregeny.indd 101 2021. 06. 25. 14:12:58

 GALAKTIKA
2019. augusztus

102 Képregény a Galaktikában

100-105-kepregeny.indd 102 2021. 06. 25. 14:12:59

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 103

100-105-kepregeny.indd 103 2021. 06. 25. 14:13:00

 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

100-105-kepregeny.indd 104 2021. 06. 25. 14:13:02

 er t A . H ein l e in
o b
GALAKTIKA
r l s on , R
Jeff Ca y v e i
2019. augusztus

C . Cl a r k e k ön
és A r t h u r b a n!
k ci ó s c s o m a g
n y á r i a

5800 FT
+INGYEN
SZÁLLÍTÁS
!

AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: JÚLIUS 1–31.

rendeld meg itt: www.galaktikabolt.hu

Képregény a Galaktikában 105

100-105-kepregeny.indd 105 2021. 06. 25. 14:13:10

 GALAKTIKA
2021. július
B E L -
O
Ndíjas s ze r ző
Futball az égbolton:
az új játék George Bernard Shaw
– Meghalt? – kérdezte a motoros busz sofőrje,
akiről lerítt, hogy nagyon rosszul van, mia-
latt a közkórházból érkezett orvostanhallga-
tó felemelte Mrs. Hairnst a Gray’s Inn Road
földjéről.
– Bűzlik a maga benzinjétől – felelte a fiatal
férfi.
A sofőr megszaglászta az asszonyt, és ki-
jelentette:
– Ez ugyan nem benzin, hanem denaturált
szesz! Ez az asszony szépen beivott. Maga fog-
ja tanúsítani, hogy szesztől bűzlött.
– Hát nem is tudja, hogy mit tett még? –
kérdezte a rendőr. – Megölte az uraságot!
– Miféle uraságot? – hördült fel a sofőr,
és az arca, ami eddig sárgás árnyalatban ját-
szott, most egyenesen zöld színezetet vett fel.
– A busz fara, ahogy így oldalra lendült,
nekivágódott a hintónak! – zihálta az inas.
– Tisztán hallottam, hogy reccsen egyet az
uraság nyaka.
106 Retro: Futball az égbolton: az új játék
106-112-shaw.indd 106
Egy buszbaleset
különös
felbolyduláshoz
vezet a mennyek
kapuja előtt.
Az inas zokogott, de nem azért, mert any-
nyira szerette immár néhai munkaadóját, ha-
nem mert így hatott rá a váratlan haláleset.
– A Szent Pankrác püspöke volt – tette
hozzá egy fiú magyarázat gyanánt.
– Ó, te jóságos Isten! – suttogta a buszso-
főr, aki most érezte át igazán, hogy mekkora
bajban van. – Hogyan tudnék segíteni? – kér-
dezte a homlokát törölgetve, és a tömeghez
intézte a szavait, ami mintha a levegőben le-
begett volna feloldott állapotban, olyan gyor-
san csapódott ki a baleset helyszíne körül. –
Megcsúszott a busz!
– Minden busz megcsúszna ebben a sár-
ban, ha ennyire gyorsan menne – háborgott
egy ideges férfi.
És a tömegben az emberek azonnal vitatkoz-
ni kezdtek azon, hogy a busz túl gyorsan ment-e,
vagy sem. Maga a sofőr fennen hangoztatta,
hogy nem, míg a Gray’s Inn Road járókelőinek
véleménye java részben úgy hangzott: igen.
2021. 06. 25. 0:25:45

Annyi bizonyos, hogy Mrs. Hairns denatu-
rált szesztől bűzlött. Mint az utóbbi negyven
évben szinte mindig, valahányszor módjá-
ban állt italra költeni egy-két pennyt. Sosem
mondhatta szépnek senki, és még csak nem
is öltözött rendesen, tisztán; az, hogy az uta-
sokkal teli busz áthajtott a felsőtestén, megle-
pően keveset változtatott a megjelenésén. Egy
kicsivel több sár került a ruhájára, amitől az
nem lett lényegesen koszosabb; és az állapo-
tában beállt változás – az előbb még ittasan
csoszogott hazafelé, most pedig ittasan feküdt
– szintén nem okozott különösebb feltűnést.
Ami a püspököt illette, egyetlen karcolást
vagy sárfoltot sem lehetett felfedezni rajta.
Teljességgel sértetlennek látszott. Gyerekesen
büszke volt arra, hogy püspök lett belőle, és
ezt a büszkeségét azzal fejezte ki, hogy fenn
hordta az orrát, így a nyakát igen mereven
tartotta. Ebből eredően tört el, amikor a busz
oldalra lóduló fara eltalálta a hintót, és az
szempillantás alatt, váratlanul megállt.
Mrs. Hairns megtorpant, amikor a busz
hirtelen felé lendült. De ez nem jelentett
számára különbséget, mert nem létezik az a
lélekjelenlét, ami megmenthette volna. Fáj-
dalmat bizonyosan nem érzett. Ha egyetlen
törött borda eléri a tüdőt, az fáj. De amikor
egy mindent elsöprő fájdalom megsemmisíti
az ember idegeit, és egy rettenetes súly szi-
lánkokra töri a bordáit, majd péppé zúzza a
szívével és a tüdejével együtt, az együttérzés
feleslegessé, sőt nevetségessé válik. A játszma
rögtön véget ér. A gyógyítható gyógyíthatat-
lanná lesz, az átmeneti pedig örökkévaló. Az
igazán rugalmas elme elfogadja az ilyen hely-
zetet, és sokat töpreng rajta, akár az utolsó
pillanatokban is, még mielőtt beáll a halál. És
még a leggyorsabb halál is lassú egy valami
a villámgyorsan működő képzelethez képest,
ami szempillantás alatt is meg tud teremteni
egy, mondjuk, ezer évig tartó történetet.
Retro: Futball az égbolton: az új játék
106-112-shaw.indd 107
GALAKTIKA
2021. július
A busz kereke péppé zúzta Mrs. Hairnst,
a Gray’s Inn Roadon, a lábánál egy hegynek,
amelyen város terült el. Ez nagyban hason-
lított Orvietóhoz, vagyis ahhoz a városhoz,
aminek a fényképe a falon lógott a Szent
Pankrác plébánosának fogadószobájában.
A derék lelkész alkalmazta Mrs. Hairnst be-
járónőként, valahányszor megpróbálta meg-
menteni, de mindannyiszor vereséget szen-
vedett azzal a szenvedéllyel szemben, amivel
az asszony vonzódott a denaturált szeszhez,
és amitől hajtva nem átallotta meginni még
a bútorfényező folyadékot is, holott akár több
tucat palacknyi bort is nyugodtan rá lehetett
bízni. Azon kívül, hogy porolás közben gyak-
ran szemügyre vette a fényképet, Mrs. Hairns
semmit sem tudott Orvietóról. Egy város,
ami olyannyira különbözött Pentonville Hill-
től, félelmet és kínos érzéseket keltett benne.
Biztosra vette, hogy az a hely ugyanolyan
rossz, mint a mennyország, amihez ő főleg az
antialkoholizmust, a tisztaságot és az önural-
mat társította, de mindezeken felül további
borzalmakat is. Így aztán most, amikor a
felé vezető úton találta magát, balsejtelmek-
kel eltöltekezve nézett fel rá, mígnem egy, a
háta mögött megzendülő, érces hang hallatán
megtorpant, és nehézkes mozdulatokkal pu-
kedlizett. A püspök közeledett felé.
– Van itt valahol egy jármű – kérdezte fenn-
hangon a férfi –, ami felvisz engem a kapuig?
– Nem tudhatom biztosan, uram – felelte
Mrs. Hairns –, jómagam is idegen vagyok itt.
Amint kimondta, hogy „nem tudhatom”, a
püspök tovább már nem is érdeklődött irán-
ta, csak lemondóan sóhajtott egyet, és tovább
baktatott.
Kicsivel odébb egy ló legelészett az út kö-
zelében. Amikor Mrs. Hairns meglátta, a
mennyei vigasz halovány sugara derengett fel
a lelkében. Noha sok-sok éven át – azóta, hogy
huszonnégy éves kora környékén átlépett a fi-
107
2021. 06. 25. 0:25:45
 GALAKTIKA
2021. július
atalságból a felnőttkorba – semmi más nem
érdekelte, csak a denaturált szesz, ismeretlen
eredetű képzelgés élt benne nem kifejezetten
a lovakkal, hanem, ahogyan ő mondta, egy
bizonyos lóval kapcsolatban. Értelmetlen és
ártalmatlan ábránd volt ez, ám ennek révén
kötött házasságot a néhai Alfred Hairnsszel,
aki általában és a megélhetési kényszer ha-
tására kocsisként kereste a kenyerét, noha a
természetes hajlamai inkább a vadorzás felé
vonzották. Ám a lovaknak ezen kérges lelkű
rajongója kezdetben túl szegény volt ahhoz,
hogy saját lovat tartson. De végső soron ah-
hoz is szegény volt, hogy lakása legyen Lon-
donban, vagy egy rendes ágya, vagy akár egy
tisztességes öltönye. Mégis mindig rendel-
kezett londoni címmel, sosem jelent meg az
utcán meztelenül, és nem aludt a padlón sem
ő, sem Mrs. Hairns. A társadalom meggyőz-
te arról, hogy a lakás, az ágy és a ruha nél-
külözhetetlen, akár megengedheti magának
ezeket, akár nem, és ebből eredően rendel-
kezett velük. Az a meggyőződése, hogy egy
ló ugyanilyen nélkülözhetetlen, megszállott-
sággá alakult benne, így aztán mindig tartott
lovat, még ha nem is rendelkezett az ehhez
kellő anyagiakkal, kitartóan hangoztatva,
hogy egy ló már nem számít – sőt, még pénzt
is hoz a házhoz. Ugyanezt a nézetet vallotta a
80 lóerős automobilokról.
Bonavia Bankst nagy erővel vonzotta Mr.
Hairns megszállottsága, ami őt magát is jel-
lemezte. Könnyűszerrel meggyőzte a férfit,
hogy egy feleség pontosan olyan nélkülözhe-
tetlen valami, mint egy ló, és ugyanúgy nem
számít már. Hamarosan Mrs. Alfred Hairns
lett belőle, aztán szült tizenhárom gyereket,
akik közül tizenegyen meghaltak gyermek-
korukban, köszönhetően annak a ténynek,
hogy a szüleik többet törődtek a lovukkal,
mint velük. Végül a ló is elpusztult, és a meg-
tört szívű Mr. Hairns erős kísértést érzett,
108 Retro: Futball az égbolton: az új játék
106-112-shaw.indd 108
hogy megvásároljon egy pompás telivért négy
fontért egy úriember özvegyétől, aki kétszáz-
harminc fontot fizetett érte alig három nap-
pal korábban. Mialatt Hairns hazafelé vezette
a szerzeményét, az úgy rúgta fejbe, hogy be-
lehalt a szájzárba egy nappal azután, hogy a
lovat lelőtték. Így távozott az árnyékvilágból
a szegény Alfred Hairns, áldozatául esve az
ember és állat közötti kapcsolatnak, aminek
alapja az, hogy minden élőlény egyenrangú.
A ló most kihúzta orrát a fűből, felemelte
a fejét, és gondtalanul nézett Mrs. Hairnsre.
Aztán megsuhogtatta a farkát, tett néhány
lépést egy még dúsan zöldellő folt felé, és ké-
szült tovább táplálkozni, amikor, mintha az
agyában megrezdült volna egy emlék húrja,
hirtelen hegyezni kezdte a fülét, felkapta a
fejét, és az iméntinél sokkal figyelmesebben
nézett az asszony felé. Végül odaügetett hozzá
– csak egyszer állt meg, hogy harapjon még
egy kis füvet –, és megszólította:
– Emlékszel még rám?
– Chipper! – kiáltotta Mrs. Hairns. –
Nem... az nem lehet!
– De igen, lehet – felelte Chipper.
A ló Bálám szamarának módján társalgott.
Nevezetesen, Mrs. Hairns tökéletesen értette,
hogy az állat mit mond, és így nem vette észre,
hogy valójában nem ad ki semmiféle hangot.
De ugyanúgy ő maga sem adott ki hangot, és
erre szintén nem figyelt fel. A beszélgetés eb-
ben az orvietói régióban teljes egészében tele-
patikus úton zajlott.
– Fel kell gyalogolnom erre a hegyre? –
kérdezte Mrs. Hairns.
– Fel bizony – felelte Chipper –, hacsak én
nem viszlek fel.
– Ne bánnád? – kérdezte szégyenlősen
Mrs. Hairns.
– A legkevésbé sem – válaszolta Chipper.
– Van itt valahol egy jármű? – tudakolta
Mrs. Hairns. – Nem tudok szőrén lovagol-
2021. 06. 25. 0:25:46

ni. Bár, ha jobban meggondolom, egyáltalán
nem tudok lovagolni.
– Akkor bizony gyalogolnod kell! – jelen-
tette ki Chipper. – Kapaszkodj a sörényembe,
és segítek felmenni!
Így aztán felvergődtek valahogy a hegyre,
és már a kapu közelében jártak, amikor Mrs.
Hairnsnek eszébe jutott megkérdezni, hogy
mi ez a hely, és feltenni magának a kérdést,
hogy miért is van ő itt.
– Ez a mennyország – közölte Chipper.
– Ó, Uram! – suttogta Mrs. Hairns, és
megtorpant. – Ezt eddig miért nem mondtad?
Soha életemben nem tettem semmit, aminek
révén beléphetnék a mennyországba.
– Ez igaz – erősítette meg a ló. – Akkor in-
kább a pokolba mennél?
– Ne légy ostoba, Chipper! – szólt rá Mrs.
Hairns. – Hát nincs semmi a mennyország és
a pokol között? Nem minden ember szent, de
nem is mindenki ördög. Csak van már egy
hely az egyszerű, hétköznapi embereknek,
akik nem illenek sem ide, sem oda.
– Én csak ezt az egyet ismerem – vallotta be
Chipper –, és ez bizonyosan a mennyország.
– Hát, még az is meglehet, hogy van oda-
bent egy konyha – vélekedett Mrs. Hairns. –
Ugye, Chipper, nem árulod el, hogy néha egy
kicsit elkapattam magam?
A ló megszaglászta Mrs. Hairns auráját.
– Ennek eldöntését inkább meghagyom
Péternek – felelte. – Az ott Péter – tette hozzá,
és oldalra rántotta a fejét, egy idős úriember
felé, akinek az övéről két 12. századi stílusban
készült kulcs lógott.
A kulcsok a jelekből ítélve inkább díszként
szolgáltak, semmint eszközként, ugyanis a
kapu tárva-nyitva állt. Ráadásul azt a követ,
ami azért volt elé állítva, hogy ne csapód-
hasson be, vastag moharéteg borította, és
szemmel láthatóan évszázadok óta nem moz-
dították el. Mrs. Hairns ezen meglepődött,
Retro: Futball az égbolton: az új játék
106-112-shaw.indd 109
GALAKTIKA
2021. július
mert gyerekkorában az a benyomás alakult ki
benne, hogy a mennyország kapuját állandó-
an zárva tartják, és az őrzőjének éjjel-nappal
nyitogatnia kell.
A kocsiúton néhány angyal ácsorgott.
A szárnyuk lila és arany, lilás rózsaszín és
ezüst, borostyánsárga és fekete színekben
pompázott, s a látványuk elbűvölte Mrs.
Hairnst. Egyikük kardot tartott a kezében,
aminek markolatából penge helyett hosszú,
gránátkővörös lángnyelv meredt ki. Egy má-
siknak a ruhája térdig ért, és az egyik lábán
magas szárú csizmát viselt, a másikon sem-
mit, míg a kezében karcsú, egyenes harsonát
tartott, ami elég hosszúnak tűnt ahhoz, hogy
elérjen a láthatárig, mégis oly könnyen kezel-
hetőnek látszott, mint egy esernyő. Az egyik
kaputorony földszinti ablakán benézve Mrs.
Hairns felfedezte Mátét, Márkot, Lukácsot
és Jánost, amint gatyában feküdtek az ágyon,
ahogyan a régi gyerekdal szerint kellett nekik.
Ennek láttán most már biztosan tudta, hogy a
mennyország kapujában áll. Semmi más nem
győzhette volna meg erről, de ez igen.
És ekkor Chipper odaszólt Péternek:
– Ez az asszony részeg!
– Igen, én is úgy látom – dörmögte Péter.
– Jaj, Chipper! – fakadt ki Mrs. Hairns
rosszalló hangon. – Hogy tehetted?
Hirtelen valamennyien őrá néztek, mire
sírni kezdett. A kardos angyal közelebb lépett
hozzá, elhúzta a szeme előtt a lángpengét, és
felszárította a könnyeit. A tűz nem okozott
neki fájdalmat, sőt új erőt adott neki.
– Attól tartok, ez az asszony reménytelen
eset – közölte Chipper. – A saját gyermekei is
kerülni fogják.
– Melyik bolygó volt hazája? – érdeklődött
a harsonás angyal.
– A Moncsak – felelte Chipper.
– Mit mondjak? – kérdezte Mrs. Hairns.
Az angyalok nevettek, Péter bömbölt.
109
2021. 06. 25. 0:25:46
 GALAKTIKA
2021. július
– Ugyan már! – mondta a harsonás angyal.
– Ki tud találni szójátékokat! Mi a baj vele?
– Az, hogy hazug és tolvaj – közölte Chipper.
– A Moncsak összes lakója hazug és tolvaj
– jelentette ki a harsonás angyal.
– Igen, de ő az, akit még ők is hazugnak és
tolvajnak neveznek – felelte Chipper.
– Ó! – mondta a kardos angyal, és hirtelen
nagyon komoly lett.
– Csak megkönnyítem a dolgodat – súgta a
ló Mrs. Hairnsnek. – Hogy ne várjanak tőled
túl sokat. – Azzal Péter felé fordulva folytat-
ta: – Segítettem neki feljönni, mert egyszer,
amikor egy forró vasárnapon egy dombolda-
lon húztam felfelé a kocsit, amin rajta ült ő,
a férje, három barátjuk a feleségükkel együtt,
valamint nyolc gyerek, egy csecsemő, de még
volt náluk vagy három tucat sör is, ez az as�-
szony kiszállt, és gyalogolt, hogy nekem kön�-
nyebb legyen a teher.
– Csodálatos, hogy még emlékszel erre! –
lelkendezett Mrs. Hairns. – Tényleg ezt csi-
náltam?
– Az ilyesmi annyira távol állt tőled, ha
szabad így mondanom – válaszolta Chipper
–, hogy sosem felejtettem el.
– Ki kell jelentenem, hogy sokszor igen
ostobán viselkedtem – mentegetőzött Mrs.
Hairns.
És ekkor megérkezett a püspök. A szűk
gyalogösvényeken mászott fel a hegyre, ame-
lyek újra és újra keresztezték a kanyargós utat,
és ebből következően Chipper, aki jobban is-
merte a járást, jócskán megelőzte.
– Ez a mennyország kapuja? – tudakolta a
püspök.
– Igen, ez – felelte Péter.
– A főkapu? – kérdezte a püspök gyana-
kodva. – Biztos, hogy ez nem a kereskedők-
nek fenntartott bejárat?
– Mindenki számára ez a bejárat – közölte
Péter.
110 Retro: Futball az égbolton: az új játék
106-112-shaw.indd 110
– Szokatlan megoldás, és véleményem sze-
rint nem túl észszerű – jelentette ki a püspök,
és az angyalok felé fordulva folytatta: – Ura-
im, én a Szent Pankrác püspöke vagyok.
– Ha már így alakult… – szólt közbe egy
dalmatikát viselő ifjú, miután kidugta a fejét
a kaputorony egyik ablakán. – Én pedig Szent
Pankrác vagyok, személyesen.
– A püspökeként különösen megtisztelő
számomra, hogy találkozhatok önnel – vá-
laszolta a püspök. – Személyes ügyemnek
tekintettem a nyájam minden egyes tagjának
lelki üdvösségét. Ám pillanatnyilag azt kell
kérnem, bocsásson meg, hogy távozom, de
sürgős ügyet kell elintéznem. Engedelmük-
kel, uraim… – tette hozzá, azzal határozottan
átnyomakodott az angyalok között, belépett
a mennyországba, és döngő léptekkel vonult
az utcán. Csak egyszer fordult meg, egyetlen
pillanatra, amikor is visszaszólt: – Jobb lesz,
ha bejelent valaki! – És máris folytatta útját.
Az angyalok döbbenten néztek utána. De az-
tán a harsonás postakürtté formálta hangszerét,
és előbb az ég felé fújta meg, majd lefelé fordí-
totta, és a vége úgy pásztázott jobbra-balra az
utcán, mint egy reflektor fénykévéje. A kürt ad-
dig nyújtózott, amíg utolérte a gyorsan távolodó
püspököt, és a következő hangorkán elsöpörte,
mint egy falevelet – elrepült egy sarkon túlra,
aztán tovább, amíg eltűnt valahol a távolban.
Az angyalok csodálatos komolysággal
mosolyogtak. Mrs. Hairns akarata ellenére
felnevetett.
– Hát nem egy vicces fickó? – kérdezte
Chippertől a harsonás angyalra mutatva.
– Nem lenne jobb, ha követnéd a püspö-
köt? – érdeklődött Chipper.
Mrs. Hairns aggodalmasan nézett Péter-
re (az angyaloktól nem félt), és megkérdezte
tőle, hogy bemehet-e.
– Bárki bemehet – közölte Péter. – Mit
gondolsz, mire való a kapu?
2021. 06. 25. 0:25:46

– Én ezt nem értem, jó uram – jelentette ki
Mrs. Hairns. És félénken közeledett a küszöb
felé, mikor visszatért a püspök, aki egészen
kivörösödött felháborodásában.
– Egy rendkívül erős szél átrepített az
egész városon – mondta ingerülten. – És nem
találtam meg! Kezdek kételkedni abban, hogy
csakugyan ez a mennyország.
– Mit nem találtál meg? – érdeklődött Péter.
– A Trónt, uram – válaszolta püspök szigo-
rú hangnemben.
– Ez a Trón – szólt közbe Szent Pankrác,
aki továbbra is ablakban könyökölt úgy, hogy
az állát a tenyerén nyugtatta.
– Ez! – kiáltott a püspök. – Mi?
– A város – mondta Szent Pankrác.
– De… de… hol van ő? – dadogta értetle-
nül a püspök.
– Természetesen itt – közölte vele a kardos
angyal.
– Itt? Hol? – kérdezte a püspök a hangját
lefojtva, majd nyugtalanul végignézett min-
denkin, míg végül a tekintete a harsonás
angyalon állapodott meg, aki az imént leült,
hogy levegye a csizmáját, és kirázzon belőle
egy követ.
– Ő az a jelenlét, amiben élünk – jelentette
ki a kardos angyal kellemesen zengő, dalla-
mos hangon.
– Ezért angyalok ők – magyarázott Szent
Pankrác.
– Mi az, amit keresel? – tudakolta a harso-
nás angyal, aki időközben visszahúzta a lábá-
ra a csizmát, és most felállt. – Arra számítot-
tál, hogy látni fogsz valakit, aki az anglikán
papok kalapját és kötényét hordja, továbbá
van orra, és zsebkendője, amibe belefújhatja
az orrát?
– Uram! – fakadt ki a püspök, és elvörö-
södött. – Ez istenkáromlás! Szentségtörés!
Maga még a jó ízlésnek is híján van. Ha nem
lenne bennem az a jóindulat, amit a hivatá-
Retro: Futball az égbolton: az új játék
106-112-shaw.indd 111
GALAKTIKA
2021. július
som kényszerít rám, kísértést éreznék meg-
kérdezni, hogy önök úriemberek-e a szó leg-
szorosabb értelmében. Jó napot!
Azzal lerázta a mennyek porát a lábáról, és
elment.
– Hát miféle lelkész ez? – csattant fel Mrs.
Hairns. – Bár jómagam örülök, hogy nincs trón,
nincs semmi, sem senki. Olyan lesz ez, mint a
King’s Cross. – Meglehetősen tanácstalanul és
félénken nézett az angyalokra, mert a kardos
hangjában volt valami, amitől megszeppent, sőt
elszégyellte magát azért, mert ittas. Valamen�-
nyien ünnepélyes komolysággal meredtek rá,
és megint sírhatnékja támadt, de tudta, hogy
hasztalanul próbálkozna vele, miután a kard
megérintette a szemét – a könnyei örökre kiszá-
radtak. Zavarában a kabátja – az ócska kabát-
ja – csücskét csavargatta nyughatatlan ujjaival.
És csend honolt a kapu környékén, ami csak
akkor tört meg, mikor Máté, Márk, Lukács és
János hortyogása fülsértően hangos lett, és arra
késztette az asszonyt, hogy a négyük közös, kis
faágyára nézzen, valamint a felette, a falon vilá-
gító feliratra: „A töredelmes és bűnbánó szívet,
ó, Isten, nem veted meg!”
– Az jár a fejemben… – mondta végül –
hogy önök közül valaki elmondana-e egy
imát egy szegény, részeges, öreg házvezetőnő-
ért, aki eltemette tizenegy gyermekét, és nem
volt senki ellensége, csakis a saját magáé, mi-
előtt bemegyek oda?
Néhány pillanattal később le kellett ülnie
az útra, úgy megdöbbent, mert az összes an-
gyal a kezét és a szárnyát széttárva, csodás
hangon kiáltott fel; a lángoló kard beragyogta
az egész égboltot; a harsona a láthatár sarkáig
nyújtózott, és zengő dallamokkal töltötte meg
az univerzumot; a csillagok láthatóvá váltak a
verőfényes nappalban, és visszhangot küldtek
vissza, ami úgy hatott Mrs. Hairnsre, mint
egy óriási korty egy újfajta, rendkívül kelle-
mes denaturált szeszből.
111
2021. 06. 25. 0:25:46
 GALAKTIKA
2021. július
– Ó, uraim, semmi szükség erre a nagy
felhajtásra – tiltakozott riadtan az asszony. –
Azt fogják hinni, hogy egy királynő érkezik,
vagy egy úri hölgy a Tavistock Square-ről,
vagy valami efféle.
És minden eddiginél jobban félt belépni a
mennyországba. A kardos angyal mosolygott,
és épp szólni készült, amikor visszatért a püs-
pök, és az addiginál is elszántabbnak és hatá-
rozottabbnak tűnt.
– Uraim! – kezdte fennhangon. – Átgon-
doltam mindazt, ami az imént történt. És mi-
alatt a józan eszem azt súgja, minden okom
és jogom megvolt ahhoz, hogy úgy beszéljek
és cselekedjek, ahogyan tettem, talán az önök
álláspontja is védhető, és bár a mód, amellyel
kifejezték, talán illetlennek minősíthető, a cél
tekintetében hatékonynak bizonyult. Ezen-
felül azon kaptam magam, hogy egy ural-
hatatlan késztetés áldozata lettem, ami arra
sarkall, hogy oly módon cselekedjek, amire
nincs mentségem, legfeljebb annyi, hogy kép-
telen vagyok türtőztetni magam.
A beszéde végére érve lekapta magáról a
kötényét, gömbölyűre gyúrta, majd belegyö-
möszölte a kalapjába, amibe akkorát rúgott,
hogy felrepült a magasba. Mielőtt a rögtön-
zött labda ereszkedni kezdett volna, a kardos
angyal szárnya egyetlen, gyors csapásával
a levegőbe szökkent, és lelkesen hujjogva
vagy egy mérfölddel magasabbra rúgta.
Szent Pankrácnak ugyan nem volt szárnya,
de ő puszta levitációval száguldott felfelé, és
már-már elrepült volna a labdával, amikor a
harsonás angyal leszerelte, majd passzolt a
borostyánsárga és fekete angyalnak. Ezekben
a pillanatokban Máté, Márk, Lukács és János
kipattantak az ágyból, és követték Pétert a
fenti kékségbe, ahol máris teljes erővel dúlt az
angyalok és szentek futballmeccse úgy, hogy
a Szíriusz volt az egyik kapu, és a Nap a má-
sik. A püspök pár pillanatig álmélkodva nézte
112 Retro: Futball az égbolton: az új játék
106-112-shaw.indd 112
a magasan felette tomboló összecsapást, majd
harsány ordítást hallatva a levegőbe szökkent,
és majdnem ötven lábig jutott, aztán már
zuhant abból a veszedelmes magasságból,
mikor a szent, akinek valaha a szolgálatába
szegődött, lecsapott rá, és magával vitte a já-
tékba. Húsz másodperccel később a kalap már
félúton járt a Hold felé, és az angyalok har-
sány kiáltozása távoli csipogássá halkult, míg
a mennyei játékosok kisebbnek látszottak,
mint nyaranta a fecskék Róma felett.
És ekkor Mrs. Hairns számára eljött a
lehetőség, hogy észrevétlenül besurranjon
a kapun. Amikor a lába a küszöbhöz ért, a
mennyei utcát szegélyező házak barátságosan
fénylettek előtte a napsütésben, és a kövezet-
be ágyazott mozaikok úgy csillogtak, mint az
ékkövek a kiszáradt folyómedrekben.
– Meghalt – jelentette ki a közkórházból való
orvostanhallgató. – Azt hiszem, maradt még
benne egy szikra, amikor az előbb felemel-
tem, de az tényleg csak egy szikra lehetett.
Most már eléggé, pontosabban, teljesen ha-
lott… akarom mondani: ó, a szegény asszony!
Szente Mihály fordítása
George Bernard SHAW
1856-ban született, ír származású angol dráma-
író, író és kritikus. Az utópista szocializmus híve-
ként fiatal korától kezdve sokat politizált, baráti
köréhez tartozott H. G. Wells és G. K. Chesterton.
Drámaírói munkásságában is erősen foglalkoz-
tatta a felsőbbrendű ember megjelenésének
lehetősége. Urópisztikus fő művének, a Vissza
Matuzsálemhez című színműnek is az evolúció
a központi témája. Írásai rendszeresen játszód-
nak a jövőben, máskor egy onnan érkező lá-
togató helyezi perspektívába a múlt és jelen
eseményeit. 1925-ben munkásságáért irodalmi
Nobel-díjjal tüntették ki. 1950-ben hunyt el.
2021. 06. 25. 0:25:46
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. ÁPRILIS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. MÁJUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. JÚNIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. JÚLIUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. AUGUSZTUS

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. SZEPTEMBER

AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XL. ÉVF., 2020. OKTÓBER

360 361 362 363 364 365 366 367

AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE S.T.A.L.K.E.R.-INTERJÚ AHOL A LEGRÖVIDEBB EGY ESZTENDŐ LESZ KORONAVÍRUS VAKCINA? ZÁRT ÖKOSZISZTÉMA A NAPRENDSZER TŰZHÁNYÓI HIPERSZONIKUS FEGYVEREK CENTAURI-EXPEDÍCIÓ
P-OLED MŰSZERFAL KUPOLAVÁROS TŰZVÉSZ CSERNOBIL KÖRNYÉKÉN ÚJ SZUPERJÉGTÖRŐ
UTOLSÓ NAPFOGYATKOZÁS KIRÁNDULÁS A MÉLYBEN LEBEGŐ SZIGET AZ ALPOK ELTŰNŐ CSODÁI
EMOJI DZSEKI SZUPERBOMBÁK A LESBEN ÁLLÓ ELLENSÉG MÁSODIK FÖLD
TERRAFORMÁLÁS OKOSMASZK PUSZTULÓ JÉG TÚL KEVÉS BALESET

+
HOWARD
+
FEDERICI
+
VARGA L. + + + + +
LOVAS
MÁRKI SURUGIU VARGA
TURNBULL VAGANOV JONES Előfizető SIMON LAIGLE JONES KOMOR
VANCE
FEDINA
FOX
HOLLÓ-VASKÓ
SOLYMÁR
MOMMERS
MAKAI CS knek
AK DAJCS KREMO BOJTOR TAMÁS
Előfizető
VARGA L.
BALIKÓ
GYIK ZAGAT J. VIRÁG 1200 LASSWITZ FEDINA KULIKOV GRAY
CS knek PÉNTEK
VÖRÖSMARTY
Ft! JÓSIKA JÓSIKA AK
1200 RÓZSÁS
Ft!
Lovas
MÓRICZ Előfizető
THEODORA DAVE
JACK GREGORY LAVIE ADAM-TROY CS knek
AK
Vance Benford
LAJOS 1200
Goss Howard Előfizető
CS knek
Tidhar Castro SHIV Fedina Ft!
AK Előfizető LÍDIA
Varga
Előfizető
CS knek Bodor
1200 Ft!
ROMAN Varga CS knek
AK JEZSI
Előfizető
CS knek Huszár
Előfizető
CS knek Ramdas
CSABA BÉLA
AK
1200 Ft! ÁRON Kulikov CSABA BÉLA 1200 Ft! Tumanovszkij AK
1200 Ft! KARINA
AK
1200 Ft!
Nemere
ISTVÁN

A SCI-FI LEGJAVA 20360

A SCI-FI LEGJAVA 20361

A SCI-FI LEGJAVA 20362

A SCI-FI LEGJAVA 20363

A SCI-FI LEGJAVA 20364

A SCI-FI LEGJAVA 20365

A SCI-FI LEGJAVA 20366

A SCI-FI LEGJAVA 20367

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN US MAGAZIN
D D D D D D
ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR
S-FANTASZTIK (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € S-FANTASZTIK (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ
SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLI. ÉVF., 2021. JÚNIUS

368 369 370 371 372 373 374 375

AZ ELSŐ VIRTUÁLIS MÚZEUM AKIK TÚLÉLTÉK A NAGY KIHALÁST A KOZMIKUS SUGÁRZÁS VESZÉLYE A MESSZI-MESSZI GALAXIS JÖVŐJE A NAPRENDSZER ÓCEÁNJAI KANNIBÁL TEJÚTRENDSZER A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS A JOG LEGFEHÉREBB ÉS LEGFEKETÉBB
LEFEDETT AUTÓPÁLYÁK ÉHSÉG ÉS KLÍMAVÁLTOZÁS KISTÁSKA MÉRETŰ VÍZTISZTÍTÓ AZ AMAZONAS ARANYA KÜZDELEM AZ ÍVÓVÍZÉRT A KÖVETKEZŐ ATLANTISZ SPACEX MEGY A HOLDRA LÉZERREL AZ ŰRSZEMÉT ELLEN
A GYÉMÁNTBÁNYÁK TITKA SZÉPSÉG A VILÁGŰRBŐL ÖNJÁRÓ MUNKAGÉP DISZTÓPIA

+
BÁLNAMENTÉS MÁSKÉPP KIRÁNDULÁS A TITANICHOZ KÉZBEN TARTHATÓ PC FŰTHETŐ ÚT

+ + +
LOVAS + + +
LOVAS
+
LOVAS
BENYÁK
MÉNES LOVAS HERNÁD WINKLER
Előfizető LOVAS SZENTE BRUNO BOJTOR
TUMANOVSZKIJ KRAPIVIN CAMPO FEDINA
HEKL LAIGLE CS knek
AK CAINE DI FILIPPO CAVALLERO SURUGIU LAIGLE
SALTY
HUTCHINS VARGA 1200 Ft!
RAMEAU Előfizető SALLIS KOVÁCS VARGA L.
RAMEAU
KRAPIVIN SZERB
O’BRIEN GAUT VEL HARTMAN
BELJAJEV CS knek
AK
MOMMERS KRZSIZSANOVSZKIJ
CUTCLIFFE HYNE
1200 JÓKAI Előfizető Előfizető

Lovas
Ft!
BEN CS knek CS knek Előfizető A. C. Előfizető Előfizető
Lovas Szélesi Bova
AK
1200 JOSEPH AK
1200 GARETH D. CS knek
AK
Wise CS knek
AK CS knek
AK
LAJOS SÁNDOR
GREGORY
Benford
Ft!
Green Ft!
Jones 1200 Ft!
1200 Ft! LAJOS 1200 Ft!

Varga
Előfizető ROBERT
Lovas
KAREN ROMAN
CS knek
AK Holdstock Majoros Komor Szélesi
21371

21372

21373

21374

21375

Osborne Kulikov
21370

1200 Ft! CSABA BÉLA

243010

243018

243018

243018

243018
243018

SÁNDOR LAJOS ZOLTÁN SÁNDOR

770133

710133

770133

770133

770133

770133

A SCI-FI LEGJAVA A SCI-FI LEGJAVA

9

19348 19369

9 770133 243018 9 770133 243018

A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Augusztusi számunk várható tartalmából: AU A 37
GU 7
SZ . szá
T m
• Távoli gammakitörések hatása a Földre ka US 3
ph -Á
a tó TÓ
• Rhett C. Bruno elbeszélése ! L
• A. C. Wise és Varga Csaba Béla novellája
• Akaratlan diadal: képregény Isaac Asimov novellájából

Give the Family My Love © 2019 by A. T. Greenblatt (Clarkesworld) • Elhárítás © 2021 by Murvai
József • Spring! © 2020 by Frank Roger (Ganymedes 20) • Quéiijja © 2021 by Ziegler Éva • Stay ©
2011 by Stephen L. Burns (Analog) • Csetürje mramornüh szlonyika © 1981 by Valentyina Zsuravljova
(Tyehnyika i nauka) • Az Aratás Napja © 2020 by Johhny Silver • Aerial Football: The New Game
¤ 1907 by George Bernard Shaw (The Neolith) • Stara Ziemia ¤ 1911 by Jerzy Żuławski • Bis zum
Nullpunkt des Seins ¤ 1871 by Kurd Lasswitz
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2021. 06. 25. 14:15:08

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
a egy csapat tini hekker/gémer
deójátékba? Szó szerint annak
2021. JÚLIUS

lnak? A valóság és a VR-játék 376 ÁRA: 2990 FT

IN ELŐFIZ
Z
san elmosódnak, és az egész GA E
i
nd már több mint játék!usztus n:

TŐ
AM
ug be

I
Az a tika XL- ughs

Á RA
k ro
Gala ice Bur abbi Gyémán
ar R vol csak t kártyáv
Edg a legtá on al
2250 F
376

Túl csillag ának

atyj a!
JERZY ŻUŁAWSKI
t!
a n
Tarz roperáj
ű A régi Föld
A HOLD-TRILÓGIA BEFEJEZŐ RÉSZE
GALAKTIKA

21376

GREENBLATT / VARGA L. / ROGER

243015

/ ZIEGLER / BURNS / ZSURAVLJOVA

ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU
760133

/ SILVER / SHAW / LASSWITZ

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

FT

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz! BEFEJEZŐ RÉSZE
A HOLD-TRILÓGIA
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2021. 06. 25. 0:25:22

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
A régiill.
Földkeresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
 XL GALAKTIKA
2021. július

A földi világ olykor még az

emberek számára is érthetetlen,
nemhogy két holdlakónak!

Jerzy Żuławski (befejező rész)

A RÉGI FÖLD
III.
Jacek délben érkezett vissza Lord Ted-
wentől, és gépével varsói háza lapos te-
tején landolt. A férfi sebesen kiugrott az
ülésből, telefonált a gépésznek, hogy fog-
lalkozzon a repülővel, és máris leszaladt
a lépcsőn. Különös, megmagyarázhatat-
lan nyugtalanság fogta el – volt egy olyan
előérzete, hogy a távolléte alatt történt
valami...
Ez már útközben feltámadt benne, ami-
kor még magasan a föld felett messziről
megpillantotta szülővárosa határát. On-
nantól kezdve szédítő sebességgel szállt, a
leggyorsabban, amire csak képes volt re-
pülő járműve. A légcsavarok hangos pör-
gése és az örökös szél sivítása szüntelenül
kísérték. Még egy maszkot is fel kellett
vennie, hogy ilyen hallatlan sebesség mel-
lett lélegezni tudjon. A halántékán érezte,
A régi Föld
hogyan dobol a vére, dübörgött a pulzusa
a felgyorsult vérkeringéstől. Csak akkor
könnyebbült meg kissé, amikor meglátta,
hogy a háza most is ott áll a helyén.
Az azbesztszőnyegekkel borított, remek,
színpompás előcsarnok után dolgozószo-
bája ajtajában találkozott a szolgával, aki a
háztetőre szálló gép zajára jött elő egy tá-
volabbi helyiségből.
– Mi újság?
– Semmi új, excellenciás uram. Vártuk
az érkezését.
Jacek előkereste zsebéből a dolgozószo-
ba kulcsát.
– Senki sem keresett?
– Nem. Két napja nem járt itt senki.
– És a holdi jövevények?
A szolga elmosolyodott.
– Jól vannak. Csak hát a kócos fejű... –
Elhallgatott.
115

A RÉGI FÖLD 115-202-xl.indd 115 2021. 07. 15. 16:38:01

 GALAKTIKA XL
2021. július
– Mi van vele?
– Excellenciás uram megparancsolta,
hogy teljesítsük minden kívánságukat. Az
a kócos folyton parancsokat osztogat. Nem
is lehet mind teljesíteni. Ráadásul olyan
furcsa nyelven beszél, amiben igencsak ke-
vés a lengyel szó, és haragszik, amiért nem
értjük.
Jacek egy intéssel elküldte a lakájt, majd
többször elforgatta a kulcsát  a zárban.
A két zárnyelv hirtelen szétugrott oldalra,
egy-egy fekete nyílást hagyva maga mö-
gött. Az ablakok külső fémburkolata le volt
eresztve. Megkereste az ajtófélfában elrej-
tett lyukat, és betolta a másik kulcsát. Hir-
telen fényözön tört be a szobába, ami kicsit
elvakította a férfit.
Jacek nagy lendülettel ment át az első,
kerek dolgozószobán, általában itt szokott
munkálkodni az íróasztalnál. Ám volt még
egy fémajtó, elrejtve a falban, egy keskeny
folyosón átjuthatott a magánlaboratóriu-
mába, amelynek ez volt az egyetlen bejára-
ta. A küszöbre érve halkan felkiáltott.
A szerkezet fölött, amelybe rettenetes
találmányát zárta, ült egy emberi alak, aki
épp előrehajolt... Jacek odaugrott hozzá. Az
felállt, és megfordult.
– Nyanatiloka!
Egy pillanatig nézte a hindu arcát,
majd meg sem kérdezve, hogyan jutott
be ide a zárt ajtók és fémmel lezárt ab-
lakon keresztül, a szerkezet fölé hajolt...
Az elektromos áramot vezető egyik drót
el volt vágva. Jacek az óralapra nézett –
ez jelezte az áramerősséget –, és megdöb-
bent. A drótot éppen abban a pillanatban
vágták el, amikor az áram megmagyaráz-
hatatlan okból éppen túlment a határon,
és olyan feszültség támadt, hogy a szer-
kezet magától is felrobbanhatott... Talán
még egy másodperc, és nemcsak ez a ház,
116 A régi Föld
115-202-xl.indd 116
de az egész város egyetlen romhalmazzá
változott volna.
– Már nincs veszély. Elvágtam az ára-
mot – így a hindu mosolyogva.
– Te tetted?
Nyanatiloka nem válaszolt. Megfogta
Jacek karját, és lassan kikísérte őt a la-
borból, vissza a dolgozószobába. A tudós
hagyta magát vezetni, akár egy gyermek.
Alig tudott gondolkodni, olyan káosz ural-
kodott benne; meg sem merte kérdezni a
„három világ tudóját”, hogy mi történt.
Annyira valószerűtlennek tűnt ez a cse-
lekedet, mely minden emberi gondolatot
felforgat.
Csak akkor ébredt fel kábulatából, ami-
kor már az íróasztalánál ült kényelmes szé-
kében, és úgy nézett Nyanatilokára, mint
aki most tért magához. Tágra nyílt szem-
mel bámulta a férfit, már-már kinyújtotta
a kezét, hogy megérintse a burnuszát, hogy
megbizonyosodjon róla, ez az ember való-
ban itt áll előtte, de némi kis szégyenérzet
visszatartotta. Lehet, hogy Nyanatiloka
észrevette az induló mozdulatot, vagy
megérezte Jacek gondolatát...
– Úgy véled, a tapintás érzéke biztosabb
a látásnál? Hiszen a szemeddel látsz engem.
– Hogyan kerültél ide?
– Nem tudom – felelte a hindu nagyon
őszintén.
– Mi az, hogy nem tudod? Ez felfogha-
tatlan! Biztos vagyok benne, hogy amikor
két nappal ezelőtt bezártam az ajtót, senki
sem ült itt...
– Tegnap még Ceylon szigetén voltam a
testvéreim társaságában...
– Nyanatiloka, könyörgök, mondd meg
az igazat!
– Az igazat mondom. Ma, talán egy
vagy két órával ezelőtt, megéreztem, hogy
a laboratóriumodban valami szörnyűség
2021. 07. 15. 16:38:01

történik. A legnagyobb erőfeszítéssel sem
tudtam megérteni, mi lehet az, de meg
kellett akadályoznom egy katasztrófát, és
éreztem, hogy nincs vesztegetni való időm.
Jacek homlokán verejtékcseppek jelen-
tek meg.
– Folytasd!
– Nem sokat tudok hozzátenni. Bezár-
tam az összes érzékemet, hogy a külső vi-
lág látszata ne zavarjon, és azt kívántam:
legyek itt. Amikor kinyitottam a szeme-
met, megláttam a szerkezetet meg ezt a
drótot magam előtt, és elvágtam.
– Ha csak negyed másodpercig haboztál
volna, a robbanás hatókörébe kerülsz. És a
házzal együtt te is semmivé váltál volna.
Nyanatiloka elmosolyodott, és Jacek
szemébe nézett.
– Nem hiszed? – vetette oda a férfi.
– A te géped robbanása képes lenne
semmivé változtatni azt, ami valójában
semmi: a lelket?
Jacek nem tudott válaszolni. Fehér ke-
zével néhányszor végigtörölte homlokát,
majd felállt, és ide-oda járkált a szobában.
Valamivel később szólalt csak meg:
– Ma nem tudok veled beszélgetni. Túl
nagy a zűrzavar, és fáraszt a gondolkodás.
Már tegnap este is volt egy különös eszme-
cserém, ami még most is a fejemben ka-
varog... – Félbehagyta, aztán a hinduhoz
lépett: – Figyelj! Mondd meg nekem, mi
a lélek! Folyton ezt a szót hallom... Sokat
tudok, de erről az egyről fogalmam sincs,
holott ez van hozzám a legközelebb, sőt ez
én magam vagyok! Valóban csak hinni kell
benne, ami az ember bensőjének mélyén a
legfontosabb?
– Hinni az kevés – súgta Nyanatiloka,
és tágra nyílt szemmel nézett maga elé. –
Mindenképpen tudni kell.
– Te tudod?
A régi Föld
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2021. július
– Tudom.
– Honnan és hogyan?
– Mert akarom.
Jacek csalódott arccal vállat vont.
– Körbe-körbe járkálunk. Kettőnk gon-
dolkodása között olyan nagy a különbség,
hogy sohasem fogjuk megérteni egymást.
A tudás függhet az akarattól?
– Igen, az akarattól függ.
Kis csend támadt. Jacek visszaült a he-
lyére, és töprengett:
– Furcsa dolgokat mondasz. Nem tu-
dom elfogadni a te nagyon is felfoghatat-
lan érvelésedet. Mégis vonz engem ez az
egész, a te nyugodt és biztos tudásod, amit
az akarat vezérel. Mondd hát el, számodra
mi a lélek?
– A lélek az, ami által minden megtörté-
nik, anélkül nem történt volna meg semmi.
Jacek Lord Tedwen hatalmas tar kopo-
nyáját látta maga előtt, amint János evan-
géliuma fölé hajol.
– Tehát te is ugyanazt mondod... – sut-
togta.
Nyanatiloka úgy tett, mintha nem is
hallotta volna.
– A világ a lélekből keletkezett. A lé-
lek az élet ragyogása és egyetlen igazsága.
Minden más, ami körülötte felnőtt, csupán
a belőle létrejött álság, mi ideiglenes és
múló. A lélek testté lett...
– És ha meghal a testtel együtt?
A keleti bölcs elmosolyodott.
– Képes vagy egy ilyen hamis dolgot
még csak feltételezni is?
– Semmit sem tudok. Neked beismerem
őszintén, hogy semmit sem tudok. Van-
nak, akik azt állítják: az úgynevezett test,
függetlenül attól, micsoda, nem a lélek első
fázisa, hanem az utolsó. A lélek a testben
rejtőzik, de alig várja, hogy kiszabadulhas-
son belőle, és vele együtt pusztuljon el.
117
2021. 07. 15. 16:38:01
 GALAKTIKA XL
2021. július
– A lélek nem pusztul el. Az, ami valójá-
ban „ő”, nem pusztulhat el.
– Akkor hát mi a lélek sorsa a test halá-
la után? Miután elvesztette az érzékelőket,
amelyekkel lát, érez, hall? Az agy megszű-
nése után, amelynek segítségével gondol-
kodott?
Nyanatiloka nem vette le a szemét
Jacekről.
– Akkor szabad lesz.
– És...?
– Létezik. Az egyetlen igazságot önma-
gából meríti ahelyett, hogy más lelkek csa-
lóka érzékei vagy az álmok becsaphassák.
– Nem értem.
– Nem is érteni kell... hanem tudni. Mit
teszel, ha bezárod az érzékeidet?
– Álmodom.
– A lélek pedig, magára maradva, ál-
modik. Mert az az álom olyankor az ő
kétségtelen és egyetlen valósága, mert
kívülről semmi sem száll vele szembe.
Honnan veszed, hogy az élet, amelyben
most mindketten jelen vagyunk, más
alapokon nyugszik? Hogy ez valami... ke-
vesebb, mint a lélek gondolkodása, mert
hiszen az a legfontosabb! Lehet, talán egy
másik életben, ahol egy másik testben
élnénk, bár az is egy akaratokból szőtt
áltest lenne... szóval utolsó gondolatunk
nem egy élet kezdete lenne, amely aztán
tovább tart?
– Igen, tegyük fel. De miért gondoljuk
mi mind ugyanazt, és miért alakítunk
ki egymáshoz illő valóságokat, ha én is
ugyanazt látom, amit te?
– Mert alapvetően egy lélek van, amely
sok változáson keresztül egy végleges egy-
ség felé törekszik, amely kezdetben léte-
zett. Bár nem tudom, idő-értelemben is
lehet-e azt kezdetnek nevezni.
– És mi van a jövendő élettel?
118 A régi Föld
115-202-xl.indd 118
– Tudom, hogy elkövetkezik, amikor az
utolsó csalódástól, az akarat őrültségeitől,
az éhezéstől megszabadulunk. De nem tu-
dom, milyen lét lesz az. Az is lehet, hogy
mielőtt eszméletünket vesztjük, az utolsó
gondolatunkkal új életet teremtünk ma-
gunknak, és mindenki megkapja benne
azt, amiben hitt, amit kívánt, elvárt, vagy
amitől éppen hogy rettegett... Képzeld
el, milyen szép és egyben szörnyűséges
dolog: egy új életet teremteni az utolsó
gondolatodból! Fejleszd ki, töltsd meg
tartalommal, valósítsd meg! És mennyi-
re kell vigyázni erre az utolsó gondolatra,
nehogy aljas rettegés vagy gyötrelem le-
gyen, mert ha mégis, akkor az ember va-
lamilyen visszavonhatatlan pokolban vész
el menthetetlenül!
– És mi lehet a szabadulás?
– Ne vágyakozz semmire! Szent és nagy
szavak ezek, amiket túl gyakran és szent-
ségtörő módon használnak. Ami van: a
mindent betöltő, változatlan, teljes, lénye-
ges létezés. A változások sora megszakad:
ez a Nirvána, a végső boldogság. Isten a
mélység, a mélység Isten, mindig visszaté-
rünk ugyanoda, Istenünkhöz.
Jacek kis gondolkodás után felállt, és
megrázta magát.
– Szükségtelenül beszélek veled ilyen
dolgokról. A gondolkodás most fáraszt,
nagyon kímerít. Az a benyomásom, hogy
egy időre elvesztettem a döntésképessé-
gemet. A szavaid különös állapotot idéz-
nek elő nálam. Ne szólj, ne mondj többet!
Félek! Most valahová máshová kell vis�-
szatérnem a gondolataimmal... Pedig a
fejem kábult és gyenge... – Megtörölte a
homlokát.
A hindu felállt.
– Elmegyek. Majd máskor eljövök újra.
Jacek élénken tiltakozott:
2021. 07. 15. 16:38:01

– Nem, nem! Maradj itt! Sok dolog miatt
akartam tőled tanácsot kérni. Csak most
egy kicsit szeretnék magamhoz térni. Min-
denekelőtt ennem kell valamit.
Csengetett a szolgájának, és amint az
belépett, máris parancsot adott:
– Készíts nekünk reggelit, és kéretem a
holdi követeket!
Miután a lakáj kiment, Nyanatiloka
Jacekre nézett.
– Miképpen állsz azokhoz a hírekhez,
Jacek, amelyek Marek barátodról szólnak?
Jacek már annyira megszokta, hogy ez a
különös ember a gondolataiban olvas, mi-
előtt azokat szavakban is kifejezné, hogy
egy csöppet sem csodálkozott. Tehát a hin-
du ismeri az utolsó hetek eseményeit is.
Vállat vont, és széttárta a kezét:
– Még nem tudom. Gyanúsak nekem
ezek a törpék. Úgy tűnik, fel kell építeni
egy másik hajót, és elmenni a Holdra...
Hirtelen eszébe jutott valami. Elhallga-
tott, és Nyanatilokára nézett.
– Figyelj! Hiszen te megtudhatnád, mi
történik Marekkel.
Bikhu, rázta a fejét amaz tiltakozva.
– Nem tudom, testvérem. Már mondtam
neked, hogy az emberi akaratnak nincs
határa az aktivitásban, de a tudás korláto-
zott, és a tudat nem mindenhová képes el-
jutni. Megismerheti a legmélyebb elveket,
viszont sok részlet homályban marad előt-
te, mert azok idegen forrásokból erednek.
– Mégis mindig tudod, mire gondolok.
– Ha szavakkal szólsz hozzám magad-
ban, akkor tudom. Akaratod ellenére oly-
kor a gondolataiddal a lelkembe ütközöl.
– A kezét Jacek vállára tette, és annyit
mondott még: – De ezt most tényleg hagy-
juk! Magad mondtad, hogy fáradt vagy...
Jacek érezte, hogy gondolatai kezdenek
összezavarodni a hindu tekintetétől, és va-
A régi Föld
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2021. július
lamilyen furcsán édeskés, mindent eluraló
köd lepi el egész valóját. Megértette, hogy
a hindu az akaraterejével elaltatja őt. Belül
valami lázadt volna ellene, kiáltani akart,
menekülni, ám egy legyőzhetetlen árnyék
leteperte, eloltva tudatának utolsó, kicsiny
lángját is. Éppen csak annyi maradt, hogy
érezte: létezik...
Teljes mértékben elvesztette a hely- és
időérzékét, nem tudta, hol van. Ez az ál-
lapot talán egy másodpercig tartott... vagy
ezer évig...? Semmire sem vágyott, semmit
sem tudott, és nem érzett semmit magá-
ban.
Valami hang, valami köd, eleinte na-
gyon sűrű és szürke, a sötétségtől alig
különbözött, majd egyre világosabban,
ezüstösebben lepte el. Valamilyen megha-
tározhatatlan, kellemetlen érzés telepedett
rá. Gyermeki, őszinte, majdnem személy-
telen kíváncsiság ébredt benne. Valami
felvillant a szeme előtt... Talán egy furcsa
tájkép? Zöld mezők, fölöttük alacsonyan
jár a nap... Egy idő után észrevette, hogy
nem tudja meghatározni a helyét a térben,
ahol most éppen van, mégis pontosan lát
egy tágas völgyet, különös, kerek tavak-
kal, a partokon nagyon fura növényekkel.
A völgyet minden oldalról, akár egy gyű-
rű, hatalmas hegyek zárják el, csúcsaikon
hó fehérlik.
Töprengeni kezdett: hol lehet, és mit
keres itt? Az gyötörte, hogy bár a külvi-
lágot nagyon élesen érzékeli a szemével,
ugyanakkor önmagát nem látja, nem érzi.
Nem volt saját teste, inkább mintha valami
megfoghatatlan és súlytalan lény lenne.
Éppen erre gondolt, amikor rájött, hogy
anyagtalansága ellenére a hallásán keresz-
tül érzékeli a külvilág jelzéseit. Valamiféle
hangot hallott, mintha csatazaj lenne: lö-
vések, jajgatás, kiáltások. Csak most vette
119
2021. 07. 15. 16:38:01
 GALAKTIKA XL
2021. július
észre, hogy a széles katlanban egy szikla-
fennsíkon város magasodik. Körös-körül
pedig tényleg csata dúlt. Egy maroknyi
ember haladt győzedelmesen a minden-
honnan – fölülről, a levegőből – rájuk tá-
madó valamiféle madarak vagy repülő hül-
lők között.
Hatalmas rajokban szálltak valamifé-
le hártyás szárnyú, négyszemű szörnyek,
és fentről lövöldöztek a lenti emberekre.
Jaceknek hirtelen úgy tűnt, ismerős han-
got hall. Nagy erőfeszítéssel fordította arra
a figyelmét.
– Marek!
Igen, őt látta, amint egy sereg élén sza-
lad, furcsán óriási volt a sok törpe között.
Mintha egy hosszú, jatagánszerű fegyver
lett volna a kezében, azzal mutatott a város
naplementében vöröslő falaira.
...Jacek kiáltott volna. Ám mintha szét-
esne a világ, akkora volt a zúgás, a dörgés,
a zűrzavar... Majd jött egy fekete villám,
amely elsöpört mindent...
Kinyitotta a szemét. A dolgozószo-
bájában, az íróasztala másik oldalán
Nyanatiloka ült, állát két tenyerébe hajtot-
ta, és makacsul nézte őt.
– Aludtam?
– Igen, testvérem. Egy pillanatra elbó-
biskoltál. Mit láttál?
Jacek ekkor felfogta.
– A Holdon voltam?
– Azt akartam, hogy ott legyél. Fogal-
mam sincs, sikerült-e. Nem holt tárgy
vagy, hanem érző lélek, ahogyan én is. Lé-
lek a léleknek soha nem engedelmeskedik
feltétlenül, inkább megküzd vele.
– Így van. A Holdon voltam, és láttam
Mareket. Valamilyen szörnyekkel küzd, és meg-
hódít egy várost. Lehet, hogy tényleg király lett
120FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! A régi Föld
115-202-xl.indd 120
belőle? De nagyon keveset tudok, túl keveset!
Túlságosan hamar felébredtem. Nem akartál
tovább megtartani abban az állapotban?
– Nem. Főként azért, mert ügyelnem
kellett rá, hogy továbbra is önmagad le-
gyél, úgy gondolkozz, ahogyan szoktál, és
a saját szemeddel láss, ne az enyémmel.
Jacek mondott volna valamit, de ekkor
belépett a lakáj, és jelezte, itt vannak a hí-
vatott törpék.
Bejöttek mindketten, és bizalmatlanul
méregették Nyanatilokát. Roda nagyon
megijedt, mert a hindu ruházata, az egy-
szerű fehér burnusz arra a Hafidra emlé-
keztette, aki kalitkába zárta őket. Jacek
azonnal lecsapott. Már felébredt álmából,
a holdlakók előtt termett, és kerek perec
megkérdezte:
– Miért hazudtátok azt, hogy Marek bé-
késen uralkodik a holdi nép felett, amikor
éppen ebben a pillanatban szörnyekkel
harcol egy gyűrű alakú hegylánc közepén?
Roda elsápadt, és egész testében resz-
ketett.
– Legfényességesebb urunk! Ő tényleg
háborút vív... – Elhallgatott. Eszébe jutott:
Jacek semmilyen módon nem tudhatja,
hogy mi történik a Holdon, tehát nem le-
het, hogy a valós eseményekről tájékoztat-
ja. Csücsörített az ajkával, és fejét harcia-
san felvetette. – Fájdalom ez nekem, uram
– úgy tett, mintha az előző mondatot foly-
tatná –, hogy ily könnyedén megvádolsz.
Egy király kötelességei és egyszerű fogla-
latosságai közé tartozik a háború. Hát mi
ebben a furcsa? Lehet, hogy jelenleg csak-
ugyan hadjáratot vezet, amiről azonban
sem te, sem mi nem tudhatunk.
Jacek egy ideig csendben figyelte a tör-
péket, majd azt mondta:
2021. 07. 15. 16:38:01
 A díjnyertes regényben egy fiatal lány
próbálja megérteni, mit jelent a nőiség,
miközben teste az élet és a halál harctereként
műalkotássá lényegül át.

Rendelje meg itt:

www.galaktikabolt.hu

B1-B4.indd 3 2021. 06. 25. 0:24:39

 Mi történik, ha egy csapat tini hekker/gémer
betör egy videójátékba? Szó szerint annak
részévé válnak? A valóság és a VR-játék
határai lassan elmosódnak, és az egész
kaland már több mint játék!

RENDELD MEG ITT: WWW.GALAKTIKABOLT.HU

B1-B4.indd 4 2021. 06. 25. 0:24:46