GALAKTIKABOLT.HU XLIV. ÉVF., 2024.

MÁRCIUS

408. SCI-FI // FANTASY // WEIRD

NICK
DICHARIO
TARJA
KAUPPINEN

CYPESS // BOJTOR
// ROMANOVSZKIJ // DEFORD
// SZŰCS // PLATONOV

NASA A BŰNÜLDÖZÉS SZOLGÁLATÁBAN ÁRA: 1995 FT // 8 €

AMIKOR A MÚLT VESZÉLYEZTETI A JÖVŐT

24408

DNS-T A HOLDRA 9 770133 243018

A FANTASZTIKUM LEGJAVA
SCI-FI // FANTASY // WEIRD

B1-B4.indd 1 2024. 03. 03. 14:00:38

 A SZÁMOS DÍJAT, KÖZTÜK
A RANGOS PRIX SORCIÈRES-T
ELNYERT IFJÚSÁGI REGÉNY
IGAZI BESTSELLER LETT
FRANCIAORSZÁGBAN!

RENDELD MEG ITT:

WWW.GALAKTIKABOLT.HU

B1-B4.indd 2 2024. 03. 03. 14:00:42

 // HUGO, A VÍZIÓ
A
HUGO-DÍJ az angolszász SF (és újab-
ban úgy általában a fantasztikus irodalom)
egyik legfontosabb értékmérőjének számít.
Persze nem mindig volt ez így. Az 1953-ban alapított
díj hivatalosan az Annual Science Fiction Achievement
Award nevet kapta, de mint az Oscarnál, ezt hamaro-
san háttérbe szorította a Hugo elnevezés, amely az úttö-
rő szerkesztő, Hugo Gernsback előtt kívánt tisztelegni.
Rögös úton, döcögve indult a Hugo, a második év-
ben rögtön ki sem osztották, aztán 1955-ben egy olyan
regény nyert, amit azóta is a legrosszabbnak tartanak a
díj történetében, és különböző összeesküvés-elméletek
keringenek arról, hogyan is kerülhetett a győztes po-
zícióba. Később aztán a hullámok elcsitultak, és egyre
nagyobb presztízst jelentett, ha egy könyvre ki lehetett
rakni a feliratot a győzelemről, sőt, akár a jelölésről is.
Azt már Brian Aldiss megírta a Trillió éves dáridó-
ban, hogy a Hugo elsősorban a szerzők népszerűségét
értékeli, a művek minőségét csupán másodlagosan.
A magyarázat logikus: ez nem egy zsűrizett díj, hanem
az éves SF-találkozók látogatóinak véleményén alapuló
ítélet. Egy-egy karizmatikusabb író a puszta jelenlétével,
pár stratégiailag elhelyezett előadással vagy dedikálással
bebiztosíthatja esélyeit a sikerre.
Az ezredfordulótól aztán meglepő kacskaringókat vett
a történet. Először a korábban deklaráltan SF-díj megnyi-
totta kapuit a fantasy előtt, ami azt eredményezte, hogy a
következő öt évben négyszer fantasy nyert a regény kate-
góriában. Majd következett két év 2015–16-ban, amikor
egy szélsőségesen konzervatív gondolkodású csoport
megkísérelte magához ragadni a hatalmat a Hugo fö-
lött. Most pedig itt állunk a csengtui Worldcont követő-
en kipattant óriási (ön)cenzúrázási és megvesztegetési
botrány romjai között, és azt kérdezgetjük magunktól:
mennyi időnek kell eltelnie, amíg a díj újra visszanyeri
(ha egyáltalán visszanyeri) az olvasók bizalmát?
Ami minket ez utóbbiból legközelebbről érint:
Samantha Mills, a „Nyúlteszt” (Galaktika 399) szer-
zője bejelentette, lemond megnyert Hugójáról, annyira
sérelmezi a Kínában történteket. Persze a novellája ér-
tékéből ez mit sem von le.
Németh Attila
irodalmi szerkesztő
003-elsoszo.indd 3
GALAKTIKA
XLIV. ÉVFOLYAM, 408. SZÁM // ALAPÍTVA 1972-BEN
Tiszteletbeli főszerkesztő: Kuczka Péter
Főszerkesztő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger István
Irodalmi szerkesztő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesztő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta, Kasza Magdolna
Kommunikáció: Goda Mikolt Hanna
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés és adminisztráció: Simó Nikolett
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató/címlap: Varga Balázs
A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI:
Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóin-
tézetének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI
bizottság korábbi alelnöke
Réz András esztéta
S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi docens, a Magyar
Scifitörténeti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János
Számítógép-tudományi Társaság
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50 // Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjeszti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print // www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 17 880 Ft (1490 Ft/hó), csoportos
beszedési megbízással: 1490 Ft/hó // Galaktika XL (12 Galaktika
XL, Gyémántkártyával, partneri kedvezményekkel): 29 880 Ft/év
(2490 Ft/hó), csoportos beszedési megbízással: 2490 Ft/hó
Partnereinknél a digitális Galaktika 1200 forint/db
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín postautalvá-
nyon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A megjegyzés rovatba kérjük beírni a kedvezményezett nevét
és postázási címét!
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető a Pannonia
Könyvesboltban: www.pannonia.ca // e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
TÁMOGATÓINK: poty
3
Támogatja
a Magyar Kultúráért
Alapítvány
2024. 03. 03. 13:59:02
 20
// TARTALOM / 2024. MÁRCIUS

NOVELLÁK
6 Leah Cypess: Dadák napja
24 Nick DiChario: Szarajevó
38 Bojtor Iván: A Kraken-akták
50 Borisz Romanovszkij: A város, ahol
nem szokott esni az eső
64 Tarja Kauppinen: Fenntartható fejlődés
74 Miriam Allen deFord: A kolónia
88 Szűcs László: Az origamimester
108 Andrej Platonov: Színes pillangó
34
CIKKEK
20 Fókusz
33 Zöld jövő
34 Film
62 Zene
73 Zöld jövő
86 Planetológia
33
102 Képregény

GALAKTIKA XL
115 Edwin L. Arnold: Gulliver a Marson
(első rész)
201 Edwin L. Arnold-életrajz

86
HELYREIGAZÍTÁS
Elmúlt két lapszámunkban Nancy Kress
73
„Égi tánc” című kisregénye adminisztráci-
ós hiba folytán nem a valódi fordítója neve
alatt jelent meg. A munka Szanyó Alberté
volt, akitől ez úton is elnézést kérünk.

004-005-tartalom.indd 4 2024. 03. 03. 13:58:53

 GALAKTIKA
KÖSZÖNTSÜK A TAVASZT 2015. április

SZÉPIRODALOMMAL!
Válassz 3 könyvet most csak 6990 Ft-ért
+ ingyen szállítás!

AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2024. MÁRCIUS 1–31.

WWW. GAL AK T IKA BO LT. HU

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2024. 03. 03. 13:59:01

 GALAKTIKA
DNS-T A HOLDRA
A texasi székhelyű Celestis űrvállalatnak már
negyed évszázados az a szolgáltatása, hogy
emberi hamvakat állít Föld körüli pályára.
1997-ben, az első indításkor a Star Trek
megalkotójának, Gene Roddenberrynek, és
a tudományos látnok Gerard O’Neillnek,
az O’Neill-henger néven ismert űrbéli lakó-
hely tervező fizikusának földi maradványait
szállította.
A Celestis ügyfeleinek sokféle motiváció-
ja lehet arra, hogy hamvaikat az űrbe lőjék.
Egy szabadszellemű fizikaprofesszor, a 86
éves Kenneth Ohm egészen különleges kí-
vánsággal állt elő. A Celestis az egyik közel-
gő küldetése során a Hold déli sarkára szál-
líttassa a maradványait. Ne csak a hamvait,
a DNS-ét is.
A tudós reméli, hogy a jövőbeli civilizációk
végül egy „intergalaktikus állatkertet nyit-
hatnak egy ketrecben tartott Ken Ohmmal”,
vagy akár „több ezer rekonstruált Ken Ohm
kirajzhat az univerzumba”.
Az ötlet kicsit olyan, mintha a Rick és
Morty egyik epizódja ihlette volna őket.
Azonban a DNS-minták megőrzése a jövőbeli
civilizációk számára – legyenek azok földiek
vagy földönkívüliek – nem is olyan őrültség,
mint amilyennek hangzik.
006-019-cypess.indd 6
K
ÖZTUDOTT, hogy három
hónapnál tovább nem tartasz
meg egy dadát. Az ügynökség
még azt is megkérdezte tőlem,
amikor Stephet felvettem, hogy szeretnék-e
februárra időpontot kérni. Már azért, hogy
kiválasszam a következő dadát. Nem tehe-
tek róla, de kitört belőlem a nevetés – azt az
időpontot is alig tudom tartani, ami egy hét
múlva lesz –, és azt mondtam, hogy majd fel-
hívom őket.
Föl is akartam hívni őket. Isten bizony!
De aztán az ügy, aminek el kellett volna
rendeződnie, nem rendeződött el, Sammy
allergiás lett a mogyoróvajra, ami nemcsak
ijesztő, de nagyon időigényes is volt, arról
nem szólva, hogy rendszeresen megfázott,
ami azt jelentette, hogy minden szabadidő-
met a kanapén töltöttem, ahol ringattam sze-
génykét, és… nem is tudom, mi minden még.
A három hónap eltelt, majd átcsúszott négy-
be, aztán ötbe. Észre sem vettem.
Egészen a tárgyalás hetének szombat reg-
geléig, amikor otthon voltam, mert közöltem
ügyvezető partneremmel, hogy ha már a kö-
vetkező hét nagy részében Washingtonban
kell dolgoznom, akkor ezt a hétvégét – anyák
napja! – otthon töltöm a fiammal. Amikor ra-
gaszkodtam ahhoz, hogy a vasárnapok nagy
részét szabaddá tegyem, máris „veszélyeztet-
tem a partnerségemet”, és a társam most is
fintorgott meg mormogott egy sort, mielőtt
beleegyezett egy egész szabad hétvégébe, de
nem tágítottam.
Így történt, hogy palacsintát sütöttem,
és az asztalnál ültünk, ettünk. Éppen azon
töprengtem, hogy a Kígyók és Létrák társasjá-
tékkal vagy meseolvasással töltsük el az időt,
amikor Sammy grimaszolva eltolta magától a
tányért.
– Mi a baj? – kérdeztem.
Lebiggyesztette az ajkát.
2024. 03. 03. 14:02:54
 // LEAH CYPESS / DADÁK
AMIKOR NAPJA
MEGPRÓBÁLT
GALAKTIKA
KÖVETNI, ÉS A MEZŐ VISZ-
SZATASZÍTOTTA, A SÍRÁS
BÖMBÖLÉSSÉ ERŐSÖDÖTT.
BÁR TUDTAM, A VÉDŐ-
MEZŐT ELÉG RUGALMASRA
TERVEZTÉK AHHOZ, HOGY
A GYEREK NE SÉRÜLJÖN
MEG, ÖSSZEREZZENTEM.

NEBULA-
DÍJRA JELÖLT
NOVELLA

LEAH CYPESS

DADÁK NAPJA
– Steph finomabbat csinál.
– Ó – mondtam.
A bűntudat olyan ismerős volt, hogy alig
vettem észre. Persze, hogy jobban szere-
ti Steph palacsintáját – ő készíti a reggelit a
hét öt napján. Pislogással elfojtottam feltö-
rő könnyeimet, és kényszerítettem magam,
hogy ne számolgassam, hány órával tölt a
dada több időt Sammyvel, mint én.
– Oké. Nos, ezt most én sütöttem, és nincs
más. Megeszed?
Ellökte maga elől a tányért.
– Nem!
– Jó – mondtam kissé csípősen. Nem sze-
retek palacsintát sütni, és a legkevésbé sincs
szükségem a kalóriákra. De az étel visszauta-
sítása – emlékeztettem magam – egyike azon
kevés lehetőségnek, amellyel egy hároméves
gyerek érvényesítheti az akaratát. Nem sza-
bad ezen rugóznom! Nyugalmat erőltettem
magamra. – Ha nem akarsz enni, Sammy,
semmi gond. Szeretnéd, hogy felolvassak ne-
ked egy Durci Marci-történetet?
Dacosan nézett rám.
– Azt akarom, hogy Steph olvassa fel!
– Sammy…
– Azt akarom, hogy mindig Steph vigyáz-
zon rám! – meredt rám parancsolóan. – Azt
mondta, hogy megteszi, ha ezt akarom. – Si-
keresen belelovalta magát a hisztizésbe. Sima,
kerek arcán könnyek gördültek végig. – És én
ezt akarom!
Így történt, hogy éjjel háromkor ott ültem a
konyhaasztal mellett, figyelmen kívül hagyva
a jobb kezemnél felhalmozott tárgyalási elő-
készítő jegyzetek hegyét, és kétségbeesetten
olvastam a gyermekfelügyeleti ügynökséggel
kötött háromoldalas szerződésemet.
A záradék ott volt apró betűkkel, a máso-
dik oldal alján:
„A GONDOZÓ, Steph Seyon, beleegyezik,
hogy nem perel a gyermekfelügyeleti jogért a


006-019-cypess.indd 7 2024. 03. 03. 14:02:55

 GALAKTIKA
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
jelen szerződés időtartama alatt vagy azt kö-
vetően.”
Rövid, egyszerű, megnyugtató. De bíróság
előtt nem tették még próbára.
Idegesen doboltam az asztalon, és meg-
próbáltam a figyelmemet arra a kétórányi
munkára összpontosítani, amit még el kel-
lett végeznem, mielőtt lefekhetek aludni. Úgy
tűnt azonban, hogy rabul ejtett ez az egyetlen
mondat. Az ügynökség tavaly egészítette ki
a szerződést azzal a záradékkal, hogy a dada
nem igényelheti a felügyeleti jogot, miután az
egyik népszerű hírműsorban levetítettek egy
olyan riportfilmet, amely azokról a dadákról
szólt, akik sikeresen perelték be a szülőket
a gyermekeik felügyeleti jogáért. A záradék
sziklaszilárdnak tűnt, de senki sem tudta,
hogy megállja-e a helyét a bíróságon. Minden-
ki várta az első próbapert, amikor egy dajka a
gondviselői státusz megszerzésének tilalmára
vonatkozó záradék ellenére megpróbál peres-
kedni a rá bízott gyermek felügyeletéért.
„Azt mondta, hogy megteszi, ha ezt
akarom.”
Nem szerettem volna egy próbaper ala-
nya lenni.
Gyereksírás harsant fel. Lefelé fordítottam
a szerződést, és berohantam a gyerekszobába,
ahol Sammy ült az ágyban, a zokogástól egé-
szen eltorzult arccal. Az ösztönös együttérzés
olyan erővel nyilallt belém, hogy az már fájt.
– Anyaaaa!!
Lekuporodtam mellé az ágyra – a gyerme-
ket védő korlát-mező villogni kezdett, ahogy
áthatoltam rajta –, és magamhoz öleltem
apró, remegő testét.
– Mi a baj, Sammy? Rémálmod volt?
Tíz perc összefüggéstelen jajgatás után
végre sikerült visszafektetni és betakargatni
hüppögéstől rángó testét. Amikor azonban
megpróbáltam lecsúszni az ágyról, a nyakam
köré kulcsolta a karját.
006-019-cypess.indd 8
– Ne! Maradj velem, anya!
– Sammy, nem lehet…
A korábbi tíz perc minden erőfeszítése
a másodperc töredéke alatt vált semmivé.
Sammy sikoltozva rám vetette magát, én pe-
dig hiába próbáltam szabadulni. Az, hogy egy
hároméves legyőz, megszokottnak számított
az életemben, de fáradt voltam, aggódtam, és
el is gémberedtem, így nem maradt bennem
türelem. Megragadtam mindkét csuklóját, el-
toltam magamtól, és átcsúsztam a védőmezőn.
Amikor megpróbált követni, és a mező
visszataszította, a sírás bömböléssé erősödött.
Bár tudtam, a védőmezőt elég rugalmasra ter-
vezték ahhoz, hogy a gyerek ne sérüljön meg,
összerezzentem.
– Sammy. Nem lehet!
Ha bebújnék az ágyába, egy órán keresztül
próbálna rávenni, hogy meséljek neki.
– Anyunak sok dolga van, és neked alud-
nod kell. Nagyon fáradt vagy…
– Menj innen! – üvöltötte, ököllel és lábbal
püfölve a védőmezőt. – Stephet akarom!
Ez kivégezte az esélyemet arra, hogy aznap
éjjel le tudjam hunyni a szememet.
Másnapra kirándulást terveztem az akvá-
riumba, és alig vártam, hogy Sammy tágra
nyílt szemmel csodálkozzon, amikor meg-
mutatom neki a delfineket. Annyira kimerí-
tett azonban az álmatlan éjszaka, hogy végül
hagytam Sammyt két órán át tévézni, amíg
én a kanapén szundikáltam. Anyák napján.
Remek!
– Két órát? – nézett rám Annette a filmné-
zős esténken. – Ha Becka csak ennyit tévézik,
az már egy remek vasárnap.
– Túl szigorú vagy magadhoz – csóválta
meg a fejét Kate, miközben hátradőlt a kana-
pén. – Az anyaság nem a papság, Margaret.
Nem kell fölesküdnöd arra, hogy lemondasz
minden hétköznapi dologról.
2024. 03. 03. 14:02:55

Kate lányának a gondviselője az exférje
volt, Annette pedig főállású anyaként nevelte
a gyermekeit – tehát velük az anyaságról vitát
nyitni: értelmetlen volt. Halványan elmoso-
lyodtam, és elmentem borért. Mivel Kate a
múlt héten szakított a legutóbbi barátjával,
megvásároltam a kedvenc (és nagyon drága)
borát. Elvigyorodott, amikor átadtam neki
a poharat, én pedig letelepedtem barátnőim
közé a kanapéra.
Az éves anyák napi rituálékon össze-
jöttünk, pizzát ettünk, túl sokat ittunk, és
megnéztük az Isten veled, dadust. Idén nem
vártam úgy, mint korábban, de bekapcsol-
tam a v-képernyőt, és már a film előtt el-
kezdtem inni.
– Az ügy, amely beivódott Amerika em-
lékezetébe – mondta egy drámai hang, és a
képernyőn megjelent a történet mindenki ál-
tal ismert, túldramatizált változata. A dada,
egy pufók, ötvenéves nő szemszögéből kez-
dődött, aki csecsemőkorától kezdve felnevelte
valaki más gyerekét, és úgy szerette, mintha a
sajátja lenne – ezt a kifejezést használták ak-
koriban. Aztán átváltott az anyára, az üzleti
és szabadidős utazásaival, a viszonyaival és az
elhanyagolással.
– Sosem akartam igazán gyereket – val-
lotta be egyik szeretőjének a film egyik leg-
híresebb jelenetében az anya (ami főleg azért
híres, mert a szeretőt Steve Yu játszotta). – De
mivel van, azt hiszem, szeretem őt. Ez bioló-
giai dolog, tudod?
Amikor az ügyvédnő elárulta, hogy az
anya még a fia kedvenc plüssmackójának
a nevét sem tudja, mindannyian bőgtünk.
De az igazi könnyeket a végére tartogattuk,
amikor a dada elvesztette a pert, és elvezet-
ték. A kisfiú megpróbált kiszabadulni anyja
karjai közül, belevájta a körmét a vállába, és
azt kiabálta: „Nana! Nana, ne menj el, kérlek,
maradj velem! Nana, miért mész el? Miért?”
006-019-cypess.indd 9
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
GALAKTIKA
A film itt véget ért, és a képernyőre kiír-
ták, mi történt aztán. A döntést öt évvel ké-
sőbb hatályon kívül helyezték, gátat vetve
a bioista tendenciának, vagyis annak, hogy
az amerikai joggyakorlat egészen addig a
biológiai összetartozást részesítette előny-
ben. Edward Seiver vagy a dadája számá-
ra már túl későn. De még időben ahhoz,
hogy megmentsék a következő gyermek­
nemzedékeket.
A GYERMEKEK KÖVETKEZŐ GENE-
RÁCIÓJA kifejezés egy teljes percig maradt a
képernyőn, fekete-fehér feliratban. Aztán kö-
vetkezett a végefőcím.
– Ironikus, nem igaz? – mondta Kate, mi-
közben a lábát a kanapé párnájára támasztot-
ta. Annette még mindig zokogott. Csak két
pohár bort ivott, de gyorsan elázott.
– Azon gondolkodnak, hogy átnevezik az
anyák napját. Dadák, gondviselők napjának
vagy valami ilyesminek… – mondta Kate.
– Már nem hangzik ugyanúgy, nem igaz?
– szipogta Annette. – De akkor is, itt az ideje.
Az anyák napja eléggé bioista kifejezés lett.
– A legtöbb gyereket – mondta Kate a
lábujjait mozgatva – még mindig a szülei
nevelik.
– Ez nem jelenti azt, hogy nem mutatha-
tunk érzékenységet! – Kate-tel szórakozot-
tan összenéztünk, Annette hajlamos volt az
önelégültségre, ha ivott. – Nem véletlenül
vetítik le ezt a filmet minden anyák napján.
Hogy emlékeztessen bennünket a bioista ki-
váltságok veszélyeire. Az, hogy mi vagyunk a
biológiai anyák, még nem jelenti automatiku-
san azt, hogy mi vagyunk az ideális emberek
a gyermekeink nevelésére.
Kitört belőlem a sírás.
Húsz perc múlva még mindig zokogtam.
Barátnőim mindent megtettek – teljesen
eredménytelenül –, hogy vigasztaljanak, de
csak akkor nyugodtam meg amikor Annette

2024. 03. 03. 14:02:55
 GALAKTIKA
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
kiment a mosdóba, Kate pedig lecsúszott mel-
lém a padlóra, és odasúgta:
– Ki kell rúgnod – mondta. – Holnap
reggel.
A szememet törölgettem.
– De… mi van, ha ő…
– Valószínűleg pénzt akar – mondta
Kate. – Pénzt akar. Nem a felügyeleti jogot.
A legtöbb dada ezt akarja, és ezért van az,
hogy a legtöbb ilyen ügy nem is jut el bíró-
sági fázisba.
Beleharaptam az ajkamba. Tudtam, hogy
szörnyű dolog, amit mondok, már-már
a bioizmus határát súrolja, de reméltem,
hogy igaz.
– Ismerek egy anyát, aki elvesztette a fel-
ügyeleti jogot – mondtam. – Úgy értem, a tit-
kárnőm ismer valakit, aki hallotta valakitől.
A dada Kaliforniába költözött. Az anya öt éve
nem látta a fiát. Valószínűleg már akkor sem
ismerné fel, ha látná.
– Nem fogod elveszíteni Sammyt – bizta-
tott Kate. – Te nem, Marg! Te jó anya vagy.
Sammy szeret téged.
Ez az, amire szükségem van!
Csak az a gond, a gyerekek bármit mon-
danak, hogy odafigyeljenek rájuk. Alig tud-
tam megszólalni, a torkom összeszorult a
félelemtől.
– Holnap reggel – nyögtem ki végül. – Kö-
szönöm, Kate. Sajnálom, hogy tönkretettem
az estét!
Kate megvonta a vállát.
– Jövőre is lesz még anyák napja. Vagy
akárhogy is hívják majd.
Aztán Annette kijött a fürdőszobából, és
elhallgattunk.
A kirúgás nem ment jól.
– Megértem, hogy azt akarod, hogy meg-
tanuljon egy másik nyelvet – szűrte a szót a
fogai között Steph –, de szerintem Sammyt ez
10
006-019-cypess.indd 10
nagyon felzaklatja majd. Talán jobban, mint
gondolod.
Gépiesen elmosolyodtam. Utáltam ezt
a nőt, aki az elmúlt hét hónapban etette,
fürdette a fiamat, és játszott vele. Hét hó-
napig! Hogy hagyhattam, hogy idáig fajul-
jon a dolog?
– Nem lesz semmi baj.
Összefonta mindkét kezét az asztalon.
Alacsony, vékony nő volt, fényes, sötét hajjal,
amelyet hosszú lófarokban hordott. Átfutot-
tam az ötoldalas jelentéseket korábbi csalá-
doktól, akiknek dolgozott – mindannyian el-
ragadtatással nyilatkoztak a gyerekekkel való
kapcsolatáról, de a magánéletéről nem sokat
tudtam, csak annyit, hogy a negyvenes évei
közepén jár és elvált. Kíváncsi voltam, hogy
vannak-e saját gyermekei, akiket szerethet.
„Azt mondta, hogy megteszi, ha ezt
akarom.”
Talán nem is ezt mondta. Talán Sammy
félreértette, vagy füllentett. Nem mertem
megkérdezni.
Nap mint nap gondozta Sammyt. Általá-
ban az utolsó pillanatban értem haza, hogy le-
fektessem. Vajon mennyire lenne más Sammy
élete, ha a dada fekteti le, és a hétvégén is vele
marad? A híradóban minden héten volt egy
történet egy anyáról, aki elvesztette a gyerme-
ke gondviseletét egy dada miatt. A riporterek
általában önelégülten nyilatkoztak erről. Az
anyák nyilvánvalóan megérdemelték.
Végigfutott a hátamon a hideg. Kétségbe-
esetten mondtam:
– Adhatnék végkielégítést. Egy… egy nagy
bónuszt.
– Nem akarok pénzt – mondta Steph
alattomosan. – Azt akarom, ami a legjobb
Sammynek.
Remek. Most megsértettem. Tudhattam
volna, hogy nem szabad Kate-re hallgatnom,
aki mindig is konzervatív volt.
2024. 03. 03. 14:02:55

Sammy a másik szobában játszott, és rán-
colta a homlokát a nagy igyekezettől, ami-
vel azt a lovat színezte ki, amit én rajzoltam
neki. Az ajtón keresztül rápillantottam, és
kétségbeesetten szerettem volna mellé térdel-
ni, átölelni, és a következő fél órában együtt
vihogni vele a színválasztásán. De munkába
kellett mennem. Eddig minden reggel azzal a
gondolattal vigasztaltam magam, hogy tény-
leg szeret Stephfel játszani, hogy nem bánja,
ha elmegyek.
– Az a szándékod, hogy kirúgj, függetlenül
attól, hogy ez milyen hatással lesz Sammyre?
– kérdezte a dada.
A szabályosan megfogalmazott mondat
vészcsengőként harsant az agyamban. Egy
pillanatig csak bámultam rá. A diadal széles
mosolyával nézett vissza.
– Nem – mondtam. – Természetesen
nem. Csak gondoltam, hogy érdemes lenne
megbeszélni.
Amint beértem a munkahelyemre, gyors
keresést végeztem a cég esetadatbázisában és
megtaláltam a betanult mondatot. Ezt mond-
ta a dada a McAvoy kontra Chen ügyben, egy
öt évvel ezelőtti, Kentuckyban indított sikeres
gondviseleti perben.
Egy hosszú pillanatig dermedten bámul-
tam a képernyőt. Aztán kirohantam az iro-
dámból.
– Még nem késő. – Beverley Ganteaume
megfordította a székét, és összekulcsolta a
kezét az asztalán. – Megértem, milyen ér-
zés ez, Margaret, de kérlek, nyugodj meg!
A hisztériát a dajka felügyeleti kérdésekben
általában a média generálja. A legtöbb dadá-
nak nem áll érdekében, hogy örökbe fogadja
azt a gyermeket, akire vigyáz. Ám ha mégis,
az esetek kilencvenkilenc százalékában ők
veszítik el a felügyeleti joggal kapcsolatos
csatákat.
006-019-cypess.indd 11
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
GALAKTIKA
De az esetek egy százalékában nyernek.
Ezt nem kellett kimondanom. Beverleynek
három gyereke volt, és kéthavonta váltogatta
a dadákat, óramű pontossággal.
– Csakhogy ő ezt már eltervezte! – Tudtam,
hogy paranoiásan hangzik, de nem érdekelt.
Bíztam Beverleyben. – Hallanod kellett volna,
mintha egy forgatókönyvet mondott volna fel.
Tudod, hogy mindenki azt várja, milyen vég-
eredménnyel zárul egy olyan per, amelyben a
dajka szerződésében ott van a felügyeleti jog
igénylését kizáró záradék. Én leszek a próba-
kő. Engem választottak – nagyot nyeltem –,
mert azt hiszik, hogy veszíteni fogok.
Mert rossz anyának tartottak.
Beverley együttérzően grimaszolt, és vis�-
szafordult a számítógépéhez.
– Még ne vonjunk le elhamarkodott követ-
keztetéseket, oké?
Beverley fiatalabb volt nálam – én
mentoráltam, amikor belépett a céghez, és
közeli barátok lettünk –, de ő volt a gyermek­
elhelyezési szakértő. Az ujjával a képernyőre
koppintott.
– Nincs ugyan precedens ilyen esetre,
de… nem néz ki jól. A modern felügyeleti
rendszer lényege, hogy a gyermekről an-
nak a felnőttnek kell gondoskodnia, akihez
érzelmileg a legerősebben kötődik, nem pe-
dig annak, aki biológiailag a legközelebb áll
hozzá. Nem hiszem, hogy egy bíróság figyel-
men kívül hagyná a kötődési teszt eredmé-
nyét, csak azért, mert a szerződésben van
néhány sor, amiben az áll, hogy a dada nem
perelhet. – Összeszorította az ajkát, és fújt
egyet. – Felajánlottad neki…
– Pénzt. Igen.
– Nem fogadta el?
Csüggedten megráztam a fejem.
– Ez aggasztó.
Beverley gyerekeinek háromdimenziós
képe a számítógépe fölött forgott. Ránéz-

11
2024. 03. 03. 14:02:55
 GALAKTIKA
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
tem, de nem a lányait láttam, az asztalo-
mon lévő képet láttam Sammyről, amin
szégyenlős félmosollyal billenti oldalra a
fejét. A gondolattól, hogy elvehetik őt tő-
lem, összeszorult a szívem. A munkanap
végéig hátralévő órák egyszeriben túl hos�-
szúnak tűntek ahhoz, hogy ne lássam a fi-
amat. Néha azt kívántam, bárcsak otthagy-
hatnám az állásomat, hazamehetnék, és
játszhatnék vele a nappali padlóján, amíg
elég idős nem lesz az iskolához.
Azonban általában tudtam, hogy ezt csak
néhány napig bírnám megőrülés nélkül.
Így ehelyett a munkahelyemen töltöttem az
időt, ahol – ha igazán őszinte voltam magam-
hoz – lenni akartam. Szerettem belemerülni
a munkámba, megfejteni a bonyolult jogi
problémákat, amelyekben olyan jó voltam.
Szerettem felnőttként felnőttek között forgo-
lódni. Jobb volt, mint órákon át ugyanazzal a
tizenkét darabos kirakóssal játszani.
Ezt Steph csinálta helyettem. Steph volt ké-
pes erre nap mint nap. Ez azonban nem tűnt
kellő oknak, hogy elveszítsem a fiamat. Nem,
amikor annyira szeretem őt.
Megmarkoltam a szék karfáját.
– Jó anya vagyok, tudod. Kizárt, hogy ő is
annyira szeresse Sammyt, mint én. Úgy ér-
tem, türelmesebb vele, és több időt tölt játék-
kal, de ez azért van, mert ez a munkája. Neki
nem kell semmi másra odafigyelnie. Én annyi
időt töltök a fiammal, amennyit csak tudok.
Minden percet, amikor nem dolgozom.
12
006-019-cypess.indd 12
– Margaret – Beverley előrehajolt, szé-
les homlokán egyetlen ránc futott végig –,
tudom.
Egy újabb elhallgatott mondat lógott kö-
zöttünk, amit egyikünknek sem kellett ki-
mondania: de vajon Sammy is tudja ezt?
Csak a kötődésvizsgálat mondhatná meg
biztosan. És én nem akartam hagyni, hogy
odáig fajuljon a dolog.
– Nocsak, nocsak – mondta Daniel. – Azt
hiszem, itt az irónia szót lehetne használni.
Nem gondolod?
Összeszorult a szívem, és azt kívántam,
bárcsak ne videóhívást indítottam volna.
A volt férjem önelégült, jóképű arca arra in-
gerelt, hogy belevágjak v-képernyőbe.
Ehelyett visszafordultam a konyhapult
felé, hogy háttal álljak neki. Tudtam, hogy
kárörvendeni fog, tudtam, hogy ezt el kell
viselnem. Így hát itt voltam, és igyekeztem
elviselni.
– Örömmel hallom, hogy már képes vagy
három szótagú szavak kimondására Daniel.
Ez persze túlzás volt.
Nevetett.
– A válásunk alatt vágytál a kötődésvizs-
gálatra, nem igaz? Amikor olyan biztos voltál
abban, hogy melyikünk nyer!
Egy szoptatós anya kontra egy férfi, aki
még arra sem vette a fáradságot, hogy ki-
vegye az apasági szabadságát? Nem, ez nem
volt nagy kihívás. Én tudtam megvigasz-
2024. 03. 03. 14:02:55

talni Sammyt, amikor éjszaka felébredt,
akit hívott, amint meg tudott szólalni,
akibe belekapaszkodott, amikor megijedt.
Akkoriban a kötődésvizsgálat az anyáknak
kedvezett. Különben is, Danielnek nem
kellett Sammy. Csak bosszúból akarta el-
venni tőlem.
Néha úgy éreztem, hogy mindenki csak
ennyit akar.
– Mondtam neked, hogy ha egyedül aka-
rod felnevelni, akkor fel kell hagynod…
Nem figyeltem oda arra, amit mond, bár
ez most nehezebben ment, mint amikor még
gyakorlatban voltam. Miután negyedszerre is
felsorolta, miért rontom el Sammyt a nevelé-
semmel, úgy döntöttem, elég időt hagytam
neki, hogy elmondja, amit akart. Ha mégsem,
az ő baja.
– Mindig megkönnyítettem neked, hogy
láthasd Sammyt – mondtam egyenesen. –
Még akkor is, ha törvényesen nem kellett vol-
na. Azért tettem, mert úgy gondoltam, hogy
így jobb lesz neki. Gondolod, hogy Steph is
így fog tenni?
Ez elhallgattatta. Nem mintha valaha is
kihasználta volna ezt a lehetőségét, de Dani-
elt mindig jobban motiválta az, amije nincs,
mint az, amije van.
– Úgy veszem ki a szavaidból, hogy ő nyer-
ne – mondta végül.
– Ebben egyáltalán nem vagyok biztos! –
Kimondtam, de a félelem sűrűn és savanyú-
an kavargott bennem. Sammy! – Csak éppen
nem akarom megkockáztatni.
– Persze, hogy nem akarod. Ezért vagy elég
kétségbeesett ahhoz, hogy felhívj engem. –
Daniel a feje fölé emelt karral nyújtózkodott.
– Mit akarsz, mit tegyek?
Vettem egy mély lélegzetet.
– Randizz vele!
Leengedte a kezét.
– Mi van?!
006-019-cypess.indd 13
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
GALAKTIKA
– Kezdj vele kapcsolatot! Aztán dobd őt!
Ha ezután beperel a felügyeleti jogért, olcsó
bosszúhadjáratnak fog tűnni. Vagy legalábbis
eléggé összezavarja a dolgot ahhoz, hogy elin-
tézhessem, ejtsék az ügyet, mielőtt elrendel-
nék a kötődési vizsgálatot.
Ez meggyőzné az ügynökséget, hogy nem
jó alanyt választottak a próbához.
Pillanatnyi csend következett. Aztán Da-
niel azt mondta:
– Le vagyok nyűgözve.
Efelől kétségem sem volt.
A történet másnap reggel feljött a felugró kép-
ernyőn: bioista zsarolás. Egy őrült, elhanyagoló
anyáról szólt, aki arra kérte a volt férjét, hogy
kompromittálja a szerető, önzetlen dadát, mert
nem tudta elfogadni, hogy a fia jobban szereti
nála. Már ötvenhét hozzászólás volt, de az első
három után abbahagytam az olvasást:
Nem lenne egyszerűbb, ha csak mesét ol-
vasna neki esténként? De gondolom, erre nincs
ideje. Bárcsak azt mondhatnám, hogy megle-
pődtem, de nem.
– Anne New Jerseyből
43 like
Nem vagyok meglepve. Ő egy anya, azt
tette, amit kellett, hogy megtartsa a gyerekét.
Én is ezt tenném. Tudom, hogy mindannyian
bioistának fogtok bélyegezni, de nem érdekel.
Ez az igazság.
– Szerető anya Alabamából
3 like
Régen dada is voltam, és hidd el, ez jellemző
a legtöbb anyára, akinek dolgoztam. Sajnáltam
a gyerekeiket, én magam is pereltem volna a fel-
ügyeleti jogért, ha nem lenne öt sajátom.
– Egy amerikai dada
26 like

13
2024. 03. 03. 14:02:55
 GALAKTIKA
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
A hírben nem szerepeltek nevek, ami csak
azt jelentette, hogy a hírszolgálat még nem
fejezte be az ellenőrzési folyamatot. Biztosra
vettem, hogy a nevek – az enyém, Danielé és
Stephé – csak arra vártak, hogy leközölhes-
sék őket.
Az első gondolatom a szégyenérzet hul-
lámai közepette az volt: hála Istennek, hogy
Sammy még nem tud olvasni!
Daniel már az első csengetésre válaszolt, és
máris vigyorgott.
– Nahát, szia, Margie!
– Te… miért csináltad? Azt akarod, hogy
Steph elvigye a fiunkat?
– Nem. Én akarom őt.
Erre nem tudtam mit mondani.
Videóhívást indítottam, így láthatta, hogy
tátogok.
– Nos, az egyértelmű, hogy te nem kapod
meg őt. – A haját simogatta. – Meg fogom
kérni a szülői kötődési teszt megismétlését.
A törvény szerint ennek meg kell történnie,
mielőtt a dadát megvizsgálják.
Igazat mondott: ez a törvény a régi, bioló-
giai alapú felügyeleti jog egyik maradványa
volt. Harmincnyolc államban már eltörölték,
de Ohio nem tartozott közéjük. Még.
– Daniel – mondtam, amilyen nyugodtan
csak tudtam (vagyis nem nagyon) –, csak
nem gondolod, hogy nyerni fogsz!? Idén ös�-
szesen háromszor találkoztál vele.
– És mindannyiszor jól szórakoztunk. –
Daniel hátradőlt. – Nem én vagyok az, aki
kiabál vele, aki időre lefekteti, és semmibe
veszi, amikor játszani akar. Szerinted most
melyikünket szereti jobban?
– Ez… ez nem így működik!
– Nos – mondta önelégülten –, azt hiszem,
majd kiderül.
A kötődési tesztünket felvették, ezért Daniel
ügyelt arra, hogy a legjobb formáját hozza.
14
006-019-cypess.indd 14
A legjobbja nagyon jó volt, amitől még jobban
utáltam.
Nem vettem a fáradságot, hogy kiöltözzek,
gesztenyebarna üzletasszonyi kosztümömet
viseltem és egy kis hypno-krémet tettem fris-
sítőnek az arcomra. Ezt is csak azért, mert
reméltem, hogy utána be tudok menni az iro-
dába. A mai tárgyalás egyáltalán nem ijesz-
tett meg, nem aggódtam a kötődésvizsgálat
eredménye miatt. És mivel az unalmas esete-
ket, amelyekben a felügyeleti jog az anyánál
marad, sosem közvetítik a tévében, senki sem
láthatja, hogy nézek ki.
Sammy rémültnek látszott, amikor az
agyhullámokat rögzítő készüléket a fejére il-
lesztették, és a szívem összeszorult. Semmit
sem gyűlöltem jobban Danielben, mint azt,
hogy volt pofája Sammyt kitenni ennek, csak
hogy engem megtámadhasson. Legszíve-
sebben megöleltem volna a kisfiamat, és azt
mondtam volna neki, hogy minden rendben
lesz, de mivel ez egy stresszteszt volt, sem az
apja, sem én nem lehettünk vele. Folyton en-
gem szólongatott – „Anya, anya!” – és sírt, de
Daniel önelégült arckifejezése még csak meg
sem rezdült. Az arrogancia hülyévé teszi az
okos embereket.
Együtt mentünk be a vizsgálóba, ami új-
donság volt. Amikor a válásunk miatt tesz-
teltek le bennünket, akkor külön ajtókon
keresztül léptünk be a helyiség két ellentétes
oldalán. A kötődést mérő technológia nyil-
vánvalóan finomodott az elmúlt néhány
évben. De a kijelzők még mindig ugyanott
voltak, valószínűleg a drámai hatás kedvéért:
két csík, egy piros és egy kék, függőlegesen a
hátsó falon. A kamerákat arra és az arcunkra
irányították.
– Anya! – sikoltotta Sammy, átrohant a
szobán, és a karomba vetette magát. Magam-
hoz öleltem, és szorítottam, belélegeztem lágy,
tiszta illatát, és azt suttogtam, hogy minden
2024. 03. 03. 14:02:55

rendben lesz. Egy pillanat múlva átnéztem a
válla fölött. A piros csík teljes hosszában vilá-
gított, a kék éppen csak legalul.
Elmosolyodtam, miközben arcomat a fiam
hajába fúrtam.
– Sajnálom, Sammy. Sajnálom, hogy ezt
kellett tennünk. De most már minden rend-
ben van. Anya itt van, és hazamegyünk.
Gyenge hangon, ami még mindig elég han-
gos volt ahhoz, hogy a mikrofonok felvegyék,
azt kérdezte:
– Steph otthon van?
Három nappal később kaptam meg az idé-
zést Stephtől. A kötődési vizsgálatot igen
hamar, két héten belülre tűzték ki, ami azt
jelenti, hogy az ügyet gyorsított eljárásban
folytatják le. Vagyis valaki, akinek hatalma
van, így intézte.
Éppen az idézést bámultam, a torkom
annyira összeszorult, hogy nem kaptam le-
vegőt, amikor Steph besétált a nappalimba.
Egymásra néztünk. Nem volt mit monda-
nom. Sammy még aludt, nekem dolgoznom
kellett, és mindketten ismertük a törvényt.
Amíg a kötődésvizsgálat nem zajlott le, nem
akadályozhattam meg, hogy a fiamra vi-
gyázzon.
Utána pedig talán ő lesz az, aki elzárhatja
tőlem.
Tudtam, mit kell tennem: kisétálni az
ajtón. Ez volt az egyetlen dolog, amit tehet-
tem. De mozdulni sem tudtam, mint ahogy
beszélni sem. A hálószobában Sammy ál-
mában nyögdécselt, és a takarója suhogott.
A legtöbb napon ez lett volna a jel, hogy né-
hány percig halogassam a távozást, hátha
felébred, és búcsúcsókot adhatok neki, mie-
lőtt elmegyek.
Az ártatlansága miatt fájt a szívem. Meg
kellett volna védenem őt, és nem tudtam,
hogy képes vagyok-e rá.
006-019-cypess.indd 15
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
GALAKTIKA
– Margaret – mondta Steph. – Nem kell,
hogy ez csúnya legyen.
A szemem égett. A szívem összeszorult.
– Kérlek – suttogtam, nem törődve azzal,
hogy ez mennyire megalázó. – Ne vedd el
tőlem!
Steph megrázta a fejét.
– Nem rólad van szó, Margaret.
– Elkések – mondtam, amikor ismét meg
tudtam szólalni. Minden önuralmamra szük-
ségem volt, hogy ne vágjam pofán, miközben
elmentem mellette az ajtón kifelé.
A cégem nyomozóirodája drága és diszkrét
volt. Miután közöltem a vezető partnerrel,
hogy ejtenem kell a washingtoni ügyet (nem
vitatkozott, így tudtam, hogy olvasta a hírcik-
ket), felhívtam őket.
Gyorsak voltak. Két órán belül az asztalo-
mon hevert egy háromcentis akta Stephről.
Mintha ez jó lett volna nekem. Steph ter-
mészetesen makulátlan volt. Ha az ügynök-
ség azzal a céllal vágott bele ebbe, hogy a
felügyeleti jogért való folyamodást tiltó zára-
dékot megsemmisítsék, akkor nem választ-
hattak olyasvalakit a gyermekem felügyeleti
jogáért folytatandó pereskedéshez, akinek
szemernyi hibája is van. Kristálytisztán ki
kellett derülnie, hogy ki lenne a jobb gond-
viselő. Steph még a jogi egyetemre is járt egy
évig, aztán otthagyta, mert: „nem vonzotta ez
az életmód”.
Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy
kerül a csizma az asztalra. Aztán rájöttem.
Nagyon is van értelme, hogy ezt előhozták.
Micsoda ellentétben áll velem, az ambiciózus,
karrierista, mindent akaró anyával, aki nem a
fiát helyezi előtérbe!
Elkáromkodtam magam, és becsuktam az
aktát. Mégis, mire számítottam? Őt is kiválasz-
tották, akárcsak engem. Az előző dadámat hét
hónapig tartottam meg, az előtte lévő egy év

15
2024. 03. 03. 14:02:55
 GALAKTIKA
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
után magától felmondott. Az ügynökség számít-
hatott rá, hogy megint ez lesz. Hogy Stephnek
jut ideje megszerettetni magát Sammyvel. Hogy
a fiam jobban szeresse, mint engem.
Sammy tényleg jobban szeretné őt? Fel-
idéztem, amikor kisbaba volt, ahogyan nagy
kék szeme mindenhová követett, egyértel-
műen bízva bennem. Azt hittem, hogy meg-
feleltem ennek a bizalomnak. Amikor először
mentem vissza dolgozni, mindenki biztosított
arról, hogy a dada felfogadása nem kudarc a
részemről, hogy Sammy tökéletesen rendben
lesz. És én hittem nekik. Mindig olyan boldog
volt, amikor a nap végén hazaértem. Tudta,
hogy ki az anyja.
Nem igaz?
Mintha csak a gondolataimra válaszolna,
a v-képernyőm felvillant. Felismertem Daniel
fénymintáját, és izgatott lettem. Egy kis ordi-
bálás most jólesne.
De nem Daniel volt az – legalábbis nem
személyesen. A bosszúálláshoz mindig jól ér-
tett. Ezúttal egy klipet küldött.
A Isten veled, dadusból.
Tíz másodperces klip volt, olyan gyors,
hogy nem is jutott időm kikapcsolni. A kisfiú
azt sikoltotta – miközben az ártatlan arc min-
den ízére kiült a döbbenet fájdalma –, hogy
„Nana!”. Aztán az anya rideg, diadalmas mo-
solya, mint aki nincs tudatában – vagy nem
törődik azzal, hogy mekkora fájdalmat okoz
a kisfiának.
Nagy sóhajjal ültem az íróasztalom mö-
gött. Aztán a képernyőre nyomtam az ujjam,
és megérintettem az ismétlést:
– Nana, ne menj el!
Újra lejátszottam.
És még egyszer.
Daniel nem volt olyan jó, mint amilyennek
gondolta magát. Minden egyes alkalommal,
amikor megnéztem, újból megcsapott a jogos
boldogság, majdnem büszkeség érzése:
16
006-019-cypess.indd 16
Jó anya vagyok. Én nem vagyok ilyen.
Meg fogom nyerni ezt az ügyet.
Csak hazafelé menet döbbentem rá, hogy
ennél jobbat is tudok.
Amikor beléptem, Steph a padlón ült, és
Sammyvel kirakóst játszott. Nem vett észre
azonnal, de Sammy igen. Felnézett, szélesen
elmosolyodott, az arca ragyogott.
– Anya, nézd! Egyedül csináltam meg az
egészet!
– Ez csodálatos – lelkesedtem, és össze-
csaptam a kezem. – Hű, Sammy! Annyira
büszke vagyok rád!
Steph feltápászkodott.
– Találkozunk holnap…
– Igazából – mondtam –, miért ne beszél-
gessünk? Sammy, édesem, nem akarod szét-
szedni a kirakóst, és újra megcsinálni? Gyere
és szólj, ha kész van, hogy megnézhessem!
Steph óvatosan követett a konyhába. Ki-
húztam egy széket, leültem, és kedvesen azt
mondtam:
– Nem is tudtam, hogy jogi egyetemre
jártál.
Nekidőlt a pultnak, a térdét behajlította,
mintha futni készülne.
– Így volt. Nagyon régen. Aztán úgy dön-
töttem, hogy a dajkaság jobban illik a szemé-
lyiségemhez.
– Ez így is volna – mondtam –, ha Sammy
felügyeletét akarnád. De nem hiszem, hogy
akarod.
A nappali felé pillantott, ahol Sammy ép-
pen vidáman szedte szét a kirakóst.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Azt hiszem, tudnod kell – mondtam –,
hogy átadom…
A szeme összeszűkült.
– Micsodát?
– Átadom neked a felügyeleti jogot. Elma-
gyarázom a bíróságon, hogy rájöttem, sosem
2024. 03. 03. 14:02:55

voltam anyának való, és hogy a fiamnak azzal
a személlyel kell lennie, aki a legjobban sze-
reti őt. És aztán nagyvonalú láthatási jogot
fogok kérni. Nem kétlem, hogy megkapom.
– Elmosolyodtam. – Szóval… Gratulálhatok?
Tátogott egy sort. Egy pillanat múlva azt
kérdezte:
– Miért?
– Mert nem hagyom, hogy a fiamat bábu-
ként rángassák! – Feltört bennem a düh, és
beletelt pár pillanatba, mire visszanyertem a
hűvös, fölényes hangnemet. – Tudom, miért
fontos neked ez az ügy, azaz az ügynökség-
nek. De nem fogom hagyni, hogy a fiamat
kitegyék ennek a megpróbáltatásnak, csak
azért, hogy bebizonyítsák az igazukat.
– Margaret… – Steph vett egy mély lé-
legzetet – …sajnálom. Nem akarom elvenni
Sammyt tőled.
2024/MÁRC/19-20 | 20h | TÁNC
DANCE
006-019-cypess.indd 17
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
GALAKTIKA
– Tudom. És én sem akarom elvenni őt
tőled – tettem hozzá, ami szemérmetlen ha-
zugság volt, de tudtam, nem jön rá, hogy csak
blöffölök. Annak tükrében semmiképpen,
hogy megértettem, miről is szól ez az ügy va-
lójában. Megvártam, amíg az ajtóhoz ér, mie-
lőtt kedvesen hozzátettem:
– Ide tartozol, közénk.
Amíg az ügynökség rá nem veszi, hogy
újra megpróbálja. Túl jó jelölt ahhoz, hogy
ne vegyen részt a következő kísérletükben.
Különösen, hogy jogi egyetemre is járt, és így
senki sem vitathatja, hogy érti a szerződést,
amit aláírt.
A következő anya valószínűleg nem jönne
rá erre.
Sammyvel vacsoráztam (Steph remekül
főz – ez hiányozna), hagytam, hogy néz-
zen egy edu-show-t, amíg elmosogattam és
| ENGLISH
FRIENDLY
17
2024. 03. 03. 14:02:56
 GALAKTIKA
// LEAH CYPESS / DADÁK NAPJA
megválaszoltam néhány e-mailt, aztán fel-
olvastam neki egy mesét, és ágyba dugtam.
Megvártam, amíg egyenletes, mély légzése
biztosít arról, hogy mély álomba merült, az-
tán bementem a szobájába, ott álltam egy
darabig, és néztem. Úgy aludt, hogy a feneke
felfelé púposodott, az arcát a párnához szorí-
totta, és olyan édes volt, hogy a felébresztés
kockázatát vállalva odahajoltam, és megcsó-
koltam a homlokát. Motyogott valamit, de
nem ébredt fel.
Mivel nem akartam túlfeszíteni a szeren-
cse húrját, kiosontam a szobából, és határo-
zottan becsuktam magam mögött az ajtót.
Aztán letelepedtem a kanapéra, és kiválasz-
tottam az Isten veled, dadus elmentett vál-
tozatát.
Az idei anyák napi nézés nem számított,
mert csöppet sem szórakoztam jól. Ma este
viszont minden másodpercet ki akartam él-
vezni. Elvégre ebből jöttem rá, mit akar való-
jában az ügynökség.
Nem véletlenül vetítik ezt a filmet minden
anyák napján.
Leadják. De nem azért, hogy segítsen a da-
dáknak. Azért, hogy az anyáknak segítsen.
Ez volt az oka, amiért a barátaimmal
együtt évről évre megnéztük ezt a filmet,
amelyik azzal foglalkozik, hogy a gyerme-
keinket elvehetik tőlünk. Nem azért néztük,
mert mélyen hittünk a kötődésen alapuló fel-
ügyelet helyességében. Az én hitem, most már
tudtam, igencsak sekélyes, és kétlem, hogy
Kate vagy Annette – vagy a legtöbb anya –
erősebben hinne ebben.
Nem. Azért szeretjük ezt a megtörtént ese-
tet feldolgozó filmet, mert mi nem vagyunk
olyan anyák. Minden apró bűntudat ellenére,
ami nap mint nap ránk nehezedik – elmaradt
iskolai események, egészségtelen ételek, hogy
nem figyeltük oda eléggé a gyerekeinkre,
mert éppen a postát válogattuk –, nem va-
18
006-019-cypess.indd 18
Ihsahn
gyunk olyan rosszak, mint az a filmbeli anya.
Bátran mondhatjuk magunknak, hogy nincs
miért aggódnunk.
Mégis háromhavonta kirúgjuk a da-
dáinkat.
Ami bizonyára megnehezíti a dadák életét.
Az esetek kilencvenkilenc százalékában a
dadák veszítenek.
Nem akarják, hogy a záradékot eltöröl-
jék. Azt akarják, hogy tartsák fenn. Ezért
választottak engem. Mert nem én voltam a
filmbeli anya.
Mivel Steph jogot is hallgatott, senki sem
állíthatja, hogy nem érti a felügyeleti jog irán-
ti folyamodás kizárására vonatkozó záradé-
kot. Mivel én elég rendes anya vagyok, senki
sem vitathatja, hogy a kötődésen alapuló fel-
ügyelethez való ragaszkodás szükségtelenül
kegyetlen. A bíróság talán – talán – meg-
erősítette volna a záradékot. És nem lenne ez
mindenkinek jobb?
– Legközelebb több szerencsét – mond-
tam az orrom alatt, és komolyan gondoltam.
A gyerekszobában Sammy halkan felhorkan-
tott. Bekapcsoltam a filmet, és hátradőltem,
hogy nézzem.
Fedina Lídia fordítása
LEAH CYPESS
Amerikai írónő, 1977-ben született. Már általános
iskolás korában írogatott, és középiskolásként
sikerült eladnia első novelláit. Első fontosabb
megjelenése a „Temple of Stone” volt 1997-ben,
Marion Zimmer Bradley fantasymagazinjában.
Ezután kisebb szünetet tartott, míg biológiát és
jogot hallgatott, de egyetemi tanulmányai vé-
geztével folytatta a publikálást. 2010-ben ifjú-
sági fantasyregénnyel jelentkezett (Mistwood),
egy évvel később az Asimov’sban egy elbeszé-
léssel, 2012-ben pedig e-könyvként kiadta no-
velláskötetét. Magyarul először olvasható.
2024. 03. 03. 14:02:57
HW G
 GALAKTIKA
Ihsahn
Ó T A
1 9 8 6
K
C
O
R
D
R
A
H
&
L
T A
E
M M E T A L & H A R D //R LEAH
O C CYPESS
K 1 9/ DADÁK
8 6 NAPJA
Ó T A

EXKLUZÍV INTERJÚK, KRITIKÁK,

BESZÁMOLÓK 100 OLDALON!

KERESD
A BENZINKUTAKON, A NAGYÁRUHÁZAKBAN, AZ ÚJSÁGOSOKNÁL!
A LEGFRISSEBB ROCKZENEI HÍREKÉRT LÁTOGASS EL A HONLAPUNKRA! 
HAMMERWORLD.HU FACEBOOK.COM/HAMMERWORLD
19

006-019-cypess.indd 19 2024. 03. 03. 14:03:00

HW Galaktika 165 x 232 - 202402.indd 2 2024. 01. 15. 10:18:25
 // TUDOMÁNY / FÓKUSZ
A NASA A BŰNÜLDÖZÉS
SZOLGÁLATÁBAN
AZ AMERIKAI ŰRHIVATAL TUDÓSAI NEMCSAK AZ ŰRKUTA-
TÁSHOZ ÉRTENEK, IDŐNKÉNT A RENDŐRSÉGNEK ÉS AZ FBI-
NAK IS SEGÍTENEK.
A
NASA MINDIG IS élen járt a
technológiai fejlesztésekben. Ren-
geteg találmányuk lett később a
mindennapjaink része, de előtte hosszú ideig
csak a hivatal tudósai számára volt elérhető.
Előfordult, hogy ezek az úttörő technikák se-
gítettek a hatóságoknak bűnözők leleplezésé-
ben. Három érdekes eset a NASA bűnüldözői
tevékenységéből.
Dawn Elaine Sanchez aprócska nő volt,
csupán 150 centi magas, és alig nyomott 45
kilót. 1991-ben a 32 éves Dawn egy motelben
élt Los Altosban, a kaliforniai San Francis-
co-öbölben, és mi tagadás, szexmunkásként
kereste a kenyerét. Barátja, Bernardo Bass
viszont nehéz testalkatú és magas volt, egy
brutális ember, aki verbálisan és fizikailag is
bántalmazta őt.
1991. augusztus 30-án Sanchez a barátjá-
val beszállt annak autójába. Ez volt az utolsó
alkalom, amikor bárki élve látta a nőt. Még
csak az eltűnését sem jelentette senki egészen
októberig.
A felhívásra csupán egyetlen tanú jelentke-
zett, hogy vallomást tegyen arról, mi történt
Dawn Sanchezzel. William Alcorn azt mondta,
hogy ő és a pár a 237-es úton autózott a kali-
forniai Sunnyvale közelében. Egy üres telek-
nél megálltak, Alcorn kiszállt, a pár elhajtott.
Ahogy a kocsi után nézett, látta, hogy egy lövés
dörren. Bass lelőtte Sanchezt.
Bass a kihallgatáson tagadott, Alcorn tanú-
vallomása pedig önmagában nem volt elég bi-
20
020-022-tudomany.indd 20
zonyíték ahhoz, hogy a férfit elítéljék. Az autót,
amelyet vezetett, Bass nővére eladta, és a ható-
ságok később nem jutottak a nyomára. Sanchez
maradványait soha nem találták meg, bár holt-
testkereső kutyák jeleztek a férfi otthonának
egyik szekrényében. Nincs hulla, nincs gyilkos
fegyver, nincs a tetthelyül szolgáló autó. 1992-
ben ejtették a Bass ellen felhozott vádakat. Úgy
tűnt, a férfi megúszta a gyilkosságot.
2007-ben a rendőrség fülest kapott, hogy
Bass a telkén mindössze 10 nappal Sanchez el-
tűnése után betonozott. De ennyi évvel a gyil-
kosság után alapos indok nélkül nem törhetik
fel a betont.
Ezért megkeresték az Amerikai Geológiai
Szolgálatot, és Robert Kayent arról kérdezték,
tudósként hogy tudna benézni a beton alá.
A kutató a NASA egyik új földradar készülékét
ajánlotta.
2007. április 12-én a tudóscsapat elkísérte a
rendőrséget Bass telkének átvizsgálására. A ra-
dar szinte perceken belül felfedezett a beton
alatt egy gyanús jelet. A rendőrség azonnal fel-
törte a betont, de sajnos nem találták meg a nő
maradványait. Valószínűleg egykor ott volt, de
utána eltávolították a holttestet. A nyomozás
újra zátonyra futott.
Nem sokkal később egy névtelen telefonáló
azt állította, tudja, hol az autó. Állítása szerint
Bass feldarabolta, és elásta egy telken.
A gond az volt, hogy a telek csaknem fél hek-
tár, az egész terület felásása túl költséges lett
volna, ezért más módot kellett találniuk arra,
2024. 03. 03. 13:58:15

hogy megnézzék, mi lehet a föld alatt. A fém-
detektorok nem tudtak volna segíteni, mert a
terület már így is tele volt fémtörmelékkel.
A rendőrök a NASA Ames laboratóriumá-
hoz fordultak segítségért. Itt önjáró berende-
zéseket fejlesztettek. A tudósoknak volt egy
tökéletes eszközük a feladatra, a Senseta MAX
5.0A Rover. Az önjáró berendezés két óra alatt
végigjárta a területet, rögzítve a GPS-koordi-
nátákat és a mért mágneses adatokat.
Miután a rover által részletesen kijelölt
pontokat feltárták, valóban régi, eltemetett
autóalkatrészek kerültek elő, amelyek az egy-
kor Bernardo Bass tulajdonában lévő, 1979-es
Pontiac Grand Prix-hez tartozhattak. Miután
megvizsgálták őket, kiderült, hogy a férfi az
áldozat holttestét az autójába tette, és valószí-
nűleg egy szekrényben tartotta az üres telek
közelében lévő otthonában.
020-022-tudomany.indd 21
// TUDOMÁNY / FÓKUSZ
AZ FBI KÉPELEMZŐ
PROGRAMJAIN
KIFOGTAK
A FELVÉTELEK
Basst letartóztatták Dawn Sanchez meg-
gyilkolásáért, de ő kezdetben ártatlannak val-
lotta magát. Ha a védekezése sikertelen, 25 év-
től életfogytig tartó börtönbüntetés várt volna
rá a gyilkosságért. Ezért inkább alkut kötött az
ügyészséggel, és hat év börtönbüntetést kapott
emberölésért.
1996. júliusában az atlantai nyári olimpián
éjszaka bomba robbant a Centennial Parkban.
Ketten meghaltak, több mint százan megsebe-
sültek. Az FBI egyik legnagyobb embervadá-
szata indult meg.
A nyomozóknak kevés bizonyíték állt a ren-
delkezésére. Volt azonban két videó, amelyet
turisták készítettek a tragédia előtt. 13 másod-
percnyi rázkodó, szemcsés felvétel. Az egyiken
egy alak ül egy hátizsákkal egy padon, a másik
egy pad alatti hátizsák. Ugyanaz a zsák? Talán,
mert a 400 képkocka életlen, nagyon sötét,

21
2024. 03. 03. 13:58:16
 // TUDOMÁNY / FÓKUSZ
rendkívül zajos, alig felismerhető. Az FBI kép-
elemző programjain ki is fogtak a felvételek,
nem tudtak javítani a felbontáson.
Az FBI ezért a NASA-hoz fordult. Az asztro-
fizikusok nagyon erősek a képfeldolgozásban,
az űr távoli régióiról készülő fotók elemzése
nagyon bonyolult folyamat. David Hathaway
napfizikus hamar rájött, hogy ugyanazt a tech-
nológiát kell alkalmazni, mint a Hubble-űrtáv-
cső esetében.
A Hubble ugyanarról az objektumról készít
sok felvételt. Azokat aztán egyesítik, átlagolják,
és az összes képből így készül egyetlen jó mi-
nőségű, éles fotó.
Azonban a Hubble nagy, stabil, és pontosan
a célpontra irányítják. Ezzel szemben a szem-
tanúk a kamerával mozogtak, kezük reszke-
tett, zúmoltak, a képek összevissza ugráltak.
A rendelkezésre álló NASA-technológia erre a
feladatra nem volt alkalmas.
Hathaway és csapata ezért egy új szoftver
fejlesztésébe kezdett. A feladat az egyes kockák
izolációja, majd az egyesítés és az átlagolás. Eh-
hez először a képeket stabilizálni kellett.
A stabilizáláshoz és regisztráláshoz Hatha­
way kiválasztott egy főképet. Ezen kijelöltek
egy pontot, és ehhez igazították az összes kép-
kockát. Megnézték, hogy ehhez képest men�-
nyire mozdult el, milyen irányban, kisebb vagy
nagyobb lett, majd az eredmények alapján hoz-
záigazították a főképhez. Aprólékosan, egyesé-
vel minden egyes képkockát.
Az aprólékos munka hónapokig tartott, de
végül sikert hozott. A végső képen nemcsak
felismerhető volt egy felül nyitott hátizsák, de
még azt is megállapították, hogy egy, a hadse-
regben rendszeresített típusról van szó. A tás-
kában jól kivehetően látszott a bomba, amely-
ből vastag drótok álltak ki.
A kutatók ezután a másik videót vették keze-
lésbe, ugyanígy jártak el képkockáról képkocká-
ra. A végső fotón a hátizsák mellett kivehetővé
22
020-022-tudomany.indd 22
vált egy alak. A falnak dőlt, khaki színű ruhá-
ban, sötét cipőben és talán piros svájci sapká-
ban. A tudósok megadták a férfi magasságát,
cipőméretét és hozzávetőleges súlyát is.
A két fotó alapján az FBI-nak sikerült azono-
sítani az elkövetőt, majd évekkel később letar-
tóztatták Eric Rudolphot, aki börtönbe is került.
A szoftver a VISAR (Video Image Stabilization
And Registration), napjainkban már a világ
több száz bűnüldöző szervezete használja.
Nem ez volt az első eset, hogy a NASA kép-
javító technológiáját használták. 1989-ben
holtan találták Lori Ann Aukert, 17 késszúrás
végzett vele. A gyanúsított az erőszakos férj,
aki pár nappal korábban 10 000 dolláros élet-
biztosítást kötött felesége nevére.
Lori utolsó napján a kocsijához tartott. Egy
bankautomata kamerája rögzítette az esemé-
nyeket, de csak 10 másodpercenként. Lori
előtt keresztbeáll egy autó, a következő képen
a sofőrhöz hajol. Az azutánin se Lori, se autó.
Emberrablás.
A rendőrség a NASA-hoz fordult. Sikerült
annyira feljavítani a képet, hogy meg lehetett
állapítani az autó színét, típusát és gyártási
idejét. Ez megegyezett a férj autójával. A bí-
róságot ez a tény meggyőzte, és Robert Auker
életfogytiglant kapott.
Van, amikor kevés minden nyomozói mun-
ka. Olyankor érdemes a legfejlettebb technoló-
gia birtokosaihoz fordulni. A NASA-hoz.
Kovács „Tücsi” Mihály
2024. 03. 03. 13:58:16
 CSATLAKOZZ FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJ
VALAMIRŐL: WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK PLATINA
ÉS GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-
ELŐFIZETÉS, VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV,
ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!

� GALAKTIKABOLT.HU: 25-30%
� FANTASMANIA.HU: 10%
� TRAFÓ: 10-20%
� KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
� HAMMERTIME CAFE: 5-30%
� HANAMI SUSHI BAR: 10%
� COFFEE NEW WAVE: 10%

DÉ KOZD MEG MAG

JÁN LUBK ÁRTYÁT AD:
A S K MO
LT ST
VÁ !
W W W.GAL AK TIK A . HU/KLUB

023-klub.indd 23 2024. 03. 03. 13:58:02

 // NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
HUGO-
DÍJRA JELÖLTŰ
NOVELLA
NICK DICHARIO
SZARAJEVÓ
A
HMO végignézte, ahogy egy
kisfiú áldozatul esik egy mes-
terlövésznek a szarajevói Rade
Končar téren. A lövedék a fiú
bal fülébe csapódott be, és az állkapcsán
keresztül robbant ki. A kifröccsenő vér és
az egykor lágy ívű, kerek orcát alkotó hús
és csont úgy szállt a levegőben, akár a ki-
bontott palackból előtörő pezsgő. A fiú
teste összecsuklott, a nyaka pedig groteszk
módon csavarodott alá. Ez volt az egyik
első dolog, amit Ahmo Szarajevóban látott.
Újra és újra végignézte, mert képtelen volt
hinni a szemének.
Kísértetszerű külleme ellenére a fiú min-
den egyes alkalommal rendkívüli részletes-
séggel adta elő a halálát. Zúzódásokkal teli
könyöke a bordáinak feszült. Fakó olívazöld
színű, szakadt inge könnyedén libbent fel a
24
024-032-dichario.indd 24
EZ AZ ÁLDOZATOK
TÖRTÉNETE, AKIK MÉG
HALÁLUKBAN SEM
TŰRIK, HOGY ELFELED-
KEZZENEK RÓLUK.
szélben. Amikor a golyó olyan könnyedén
hatolt a puha bőrbe és a törékeny csontba,
akár egy jégcsákány, átható zavarodottság
jelent meg az arcán. Az örökkön-örökké
ismétlődő halál nagyszabású csodájában
még a por is úgy ülepedett le a fiú sebek-
kel borított teste körül, ahogy az minden
bizonnyal egy évszázaddal korábban is tör-
tént. A fiú tágra nyílt, kérdő szemekkel halt
meg, mintha egyszerűen nem értette volna
az egész eseménysort.
– Elnézést, uram – szólította meg fémes
hangon egy okosrobot, miközben két taka-
ros kerekén Ahmo felé gördült. – Szeretné,
ha orvost hívnék önhöz?
Idejétmúlt, alacsony és széles testű mo-
dell volt, sárgaréz rudakra emlékeztető ka-
rokkal. Szögletes fején egy régi RetnaNet
szkennercsík szolgált a vizuális jelek fel-
2024. 03. 03. 13:57:40

dolgozására, nyaka pedig nem is volt.
Peridottól és platinától csillogott.
– Jól sejtem, hogy beszél angolul? – kér-
dezte recsegő hangon.
Ahmo úgy érezte, fojtogatja a nyári hő-
ség. Hét ágra sütött a nap, és nem tudott
hová bújni a sugarai elől. Kétségkívül na-
gyon elsápadhatott.
– Jól vagyok – felelte.
– Örömmel hallom. Elfogad némi olvas-
nivalót a Spirituális Tudatosság Szarajevói
Tanácsától?
A robot egy köteg brosúrát szorított me-
rev karja alatt. Precíz ujjaival kihúzott kö-
zülük egyet, és Ahmo felé nyújtotta.
– Allah kegyelméből járhat ezen a Szent
Földön. Allah mindenki szeme elé tárja a
Kísértetjárás Csodáját, aki csak – bip – Sza-
rajevóba utazik. A szellemek Allah prófétái,
és arra emlékeztetnek minket, hogy vigyáz-
zunk a békére. Nincs fontosabb, mint a béke
Allahhal, a saját lelkünkkel, egymással és
a többi élőlénnyel. A világ népei bűnösek,
amiért hátat fordítottak Szarajevónak, de
Allah nem hagyja, hogy a világ i-i-ilyen –
klikk, nnnnnnnn – könnyen elfelejtse a tör-
ténteket. Kérem, olvassa el ezt a brosúrát!
– Úgy lesz. – Ahmo összehajtotta és
zsebre tette a papírt.
– Uram, tervezi megnézni a hírhedt mé-
szárlást a Vaszo Miszkin utcai pékség előtt?
– Dobrinjába tartok – felelte Ahmo.
– Ha a Vaszo Miszkin utca felé megy,
talán jobban teszi, ha – bíp – behunyja a
szemét. Úgy tűnik, nincs túl jó bőrben –
gurult tovább a robot egy kelet-indiai turis-
tacsoport felé a tér túloldalán.
A gépnek igaza volt a Miszkin utcával
kapcsolatban. Kísértetek százai gyűltek
össze az épület előtt, ahol Szarajevó ostro-
ma során a város egyetlen péksége műkö-
dött. A vérengzés reggelén az emberek ab-
024-032-dichario.indd 25
// NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
ban reménykedtek, hogy a kevés pénzükből
kenyeret vehetnek a családjaiknak. Ahmo a
nagymamája történeteiből tudta, hogy nem
volt élelem, víz, sem áram, a telefonvonala-
kat pedig egytől egyig elvágták. Emberek-
hez méltatlan közegészségügyi állapotok
uralkodtak. Hónapok óta nem ettek tojást,
húst, gyümölcsöt, sem zöldséget. Kenyéren,
esővízen, és a humanitárius segélyszállít-
mányokból kapott kevés rizsen éltek.
A tömegben gránátok robbantak. Karok
és lábak repültek a levegőbe, majd hullottak
a közeli erkélyekre. A Vaszo Miszkin utcán
patakokban folyt a vér.
Ez történt Szarajevóban 1999-ben, 2092-
ben, és a kettő között minden egyes évben.
Isten hozta!
Ahmo egy kopottas és porladó mészkő-
ből épült, roskatag épület árnyékába húzó-
dott. Az izzadságtól átázott kendővel töröl-
gette az arcát. A zsebébe nyúlt, kihajtogatta
a robottól kapott brosúrát, amiben egy Ko-
rán-idézet állt:
„Az emberek félni kezdtek az erősektől
és elnyomták a gyengéket. Kérkedtek a bő-
ségben és átkozódtak a nehézségben. Ke-
rülték egymást és árnyakat kergettek, mert
elhagyták a valódi és igaz Egységet.”
Ahmo másra sem vágyott, mint maga
mögött hagyni ennek a rettenetes helynek
a valóságát és igazságát. Emlékeztetnie
kellett magát, hogy miért jött ide: szeretett
nagymamája kedvéért, akinek megígérte,
hogy nem fog megtörni. Elővette övtáská-
jából az aranygyűrűt, amit Ivana nagyma-
mától kapott a halála napján. Ujjai hegyével
megérintette, és a szájához emelte.
– Hamarosan – suttogta. – Hamarosan
hazajuttatlak.
Kilépett az árnyékból, és Dobrinja elővá-
rosa felé vette az irányt, ahol Ivana nagy-
mama kislányként élt.

25
2024. 03. 03. 13:57:41
 // NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
• középiskolában és a főiskolán kosárlabdá-
Sietve lépett be nagyszülei barna homok-
kőből épült, apró házába Greenwich kül-
városában. Félő volt, hogy lemarad Ivana
nagymama haláláról. Nem így tervezte, de
a Kelet-Jersey felől közlekedő metró kétszer
is leállt. Eközben ezrek tüntettek a webnet
virtuális tartalmát szabályozó új kormány-
rendelet miatt. A demonstráció nyolc ház-
tömb hosszú fennakadást okozott az előke-
lő belvárosi részen.
– Nem várhatok itt egész délután –
mondta Ahmo nagyapjának a Bürök Társa-
ság technikusa, egy filigrán alkatú, merev
testtartású fiatal nő. Szürke blézert, feszes
szoknyát és fekete topánkát viselt, amelytől
a lába óriásinak tűnt. – Hat óráig még két
másik halál szerepel a beosztásomban.
A nagyapa arca karmazsinvörössé vált.
– Mi előre fizet Büröknek munkáért,
maga megcsinál munkát. Vagy visszafi-
zet pénzt. Egész pénzt! – csapta össze a
tenyerét.
Ivana nagymama mosolyogva nézett fel
az unokájára a steppelt kanapéról. Minden
betegsége dacára gyönyörű volt. Hosszú,
selymes, achátkék takarót viselt az elefánt-
csontszínű köntöse fölött. Felcicomázta a
haját, sőt Ahmo egy árnyalatnyi sminket is
felfedezett a sápadt arcán. Ma nem remegett
túlságosan. Ahmo megállt egy pillanatra,
hogy az emlékezetébe vésse a látványt.
A hölgy a Bürök Társaságtól észrevette
őt, ahogy a nappaliban álldogál.
– Erre a fiatalemberre vártunk?
A hangja máris kevésbé hangzott élesnek.
Nem sok nő tudott mérges maradni Ahmo
közelében. A nagymamája úgy fogalma-
zott, „csücsöri ajkakkal” és kisfiús fizimis-
kával bírt. Hosszúkás, keskeny arcát és dús
fekete haját az anyjától, erős állkapcsát és
égkék szemét az apjától örökölte. Ahmo a
26
024-032-dichario.indd 26
zott, aminek köszönhetően szálkás és izmos
testalkatra tett szert, a Kelet-jerseyi Egyete-
men segédedzőként végzett munkája pedig
megőrizte fitten és jó formában. Titokban
tartotta, hogy egy elismert professzor tanár-
segédjeként angol irodalmat is tanít, hacsak
nem találkozott olyan nővel, akit az ilyesmi
nyűgöz le. Ez egyébként ritkaságszámba
ment a társaságában, amit főleg a kosárlab-
da és az érettnek nem nevezhető főiskolai
haverok tartottak össze.
– Ahmo – szólalt meg a nagymama. –
Tudtam, hogy eljössz.
Úgy szólt hozzá, mintha csak ketten
lennének szobában. A nagymamája min-
dig így beszélt vele, még gyerekkorában is.
Ettől különlegesnek érezte magát, de majd-
nem 30 éves korára sem talált senki mást,
aki ilyen hatással lett volna rá. Rengeteg nő
vágyott a testére, és természetesen ő is az
övékre, mégis nehezére esett valaki külön-
legeset találni közöttük. Ezért sem akarta,
hogy Ivana nagymama eutanázián essen át.
Önző ok volt, de igaz.
– Sajnálom, hogy elkéstem – mondta,
bár nem gondolta igazán komolyan. – Nem
az én hibám. Leállt a metró, és a tüntetés a
belvárosban…
– Semmi baj, Ahmo – mondta a nagy-
mama.
A fiatal nő végigsimított gyapjúkabátján.
– Azt hiszem, mi még nem találkoztunk
– mondta.
– Miss March, ő itt az unokám, Ahmo.
Ő lesz a második tanú. Ahmo, ő Miss
March, és egyébként hajadon – szólt közbe
a nagymama.
– Örülök a találkozásnak – mosolyodott
el Miss March.
Beesett arcán erőltetettnek és túlzó-
nak hatott a mosoly. Annyira bűzlött az
2024. 03. 03. 13:57:41

erős parfümtől, hogy a ravatalozót juttatta
Ahmo eszébe. A ravatalozót, amitől egyet-
len lépés választotta el a hölgy ügyfeleit.
– Megtisztelő, hogy képes örömét lelni a
helyzetben.
– Ahmo, ne viselkedj így! Miss March
kedves hölgy. Tudod, hogy nem lenne itt, ha
nem így akarnám – ráncolta szemöldökét a
nagymama.
– Tudom, de ez nem jelenti azt, hogy én
is így akarom. – Ahmo a nagymamája mel-
lé térdelt, és megfogta a kezét. – Nem tud-
lak lebeszélni róla?
– Pont olyan makacs vagy, mint a nagy-
apád. Már mindent megbeszéltünk. 112
éves vagyok, és a modern orvostudomány
nem tartogat számomra csodákat. Ideje
mennem.
– Ideje mennem! Ideje mennem! – csat-
tant fel a nagyapa, majd kiviharzott a kony-
hába. – Mást se hallottam tőled az elmúlt
három hónapban. Gyerünk, essünk túl
rajta!
– Gondját viseled majd a nagyapádnak,
ha én nem leszek, ugye, Ahmo? Ő sem fiatal
már – mosolygott Ivana.
– Természetesen – felelte kényszeredet-
ten Ahmo.
Tudta, hogy Ivana nagymama készen áll
a halálra. Megtett minden előkészületet a
Bürök Társasággal, és átesett a szükséges
pszichológiai vizsgálatokon. Még arra is
gondolt, hogy az unokáját kinevezze ha-
gyatéki végrehajtónak, bármit is jelentsen
ez egy olyan nő esetében, aki alig áhítozott
bármire. Ahmo ellenben nem állt készen
rá, hogy elengedje őt.
A családjára gondolt. A szülei, a testvé-
re, annak férje és a három gyerekük egy
távoli amerikai kolónián éltek Kanadában,
a George Washington Tartományban. Meg
fognak haragudni, ha tudomást szereznek
024-032-dichario.indd 27
// NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
Ivana haláláról. Tudni akarják majd, hogy
Ahmo miért nem értesítette őket hama-
rabb. Ő pedig azt fogja felelni, hogy a nagy-
mama kívánta így. Nem akarta, hogy bárki
más lássa meghalni.
– Itt az idő! Itt az idő! – hőzöngött a
nagyapa a konyhából. – Hadd menjen!
Miss March az asztalra tett valamit, ami
leginkább egy műanyag horgásztáskára
hasonlított. Felnyitotta, és kivett belőle né-
hány fehér lenvászonba tekert tűt.
Ahmo körülnézett az apró nappaliban,
ahol a gyerekkora nagy részét töltötte,
miután a családja északra költözött. A fa-
lon az 1984-es szarajevói olimpia régi
plakátja díszelgett egy fényes keretben.
A szülei egy árverésen jutottak hozzá, és
Ivanának ajándékozták a századik szüle-
tésnapjára. Gyakran megfigyelte, hogy a
plakátot nézve mintha a sírás kerülgetné
a nagymamát. Végigsimított a térde alatt
elterülő nagy, kerek szőnyegen, amit Ivana
nagymama az ő és a testvére segítségével
készített, amikor még csak gyerekek vol-
tak. Hirtelen azt kívánta, bár a metrón
ragadt volna, vagy magával sodorta volna
a tömeg a belvárosban. Bármit, de tényleg
bármit, csak ezt ne.
Ivana megfogta Ahmo arcát, és gyen-
géden közelebb húzta őt magához, hogy
homlokon csókolja. A nagymama szilvakék
szeme volt a legszebb a világon. Tisztának
és delejesnek tűnt, akár a bor. Ahmo el sem
tudta képzelni, hogy többé ne nézhessen
Ivana szemébe, amikor melegségre, vigasz-
ra és családi kötelékre vágyik, vagy a saját
történetére kíváncsi. Bámulatosnak tartot-
ta, hogy ez az idős, törékeny asszony ilyen
fontossá vált a számára.
– Ahmo – mondta. – Miért ellenkezel?
Boldog vagyok. Őszintén mondom, így aka-
rok meghalni. Érted?

27
2024. 03. 03. 13:57:41
 // NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
Ahmo értette, de nem tudta elfogadni.
Túlságosan szerette őt.
– Hallgass ide! – Ivana Ahmo kócos ha-
jába túrt. – Szeretnék kérni tőled valami
fontosat. Egy utolsó szívességet. Megígéred,
hogy megteszel nekem valamit, miután el-
megyek?
– Természetesen. Bármit. – Ahmo meg-
csókolta a nagymamája ujjait. A tenyere
nyirkos volt. Arra lett figyelmes, hogy a
saját kezével próbálja felmelegíteni az övét.
Úgy simogatta, mintha egy bot lenne, ami
talán lángra kap, ha elég gyorsan dörzsöli.
– Szeretném, ha visszamennél. Menj
vissza Szarajevóba a kedvemért!
– Menjek vissza? Ó, mama, én… én nem
is tudom… Szarajevóba…
– Kérlek – mondta. – Ez az utolsó kíván-
ságom. Félretettem a pénzt az útra. Neked
csak az időt kellene rászánnod.
Ahmo habozott. Nem akaródzott látnia
a Kísértetjárás Csodáját, sem a felmenőit,
amint borzalmas halált halnak.
– Édesanyád sosem fog visszamenni,
mert fél. Nem hibáztatom érte. Talán túl
érzékenyen érintik a történtek.
Mégis mit felelhetett Ahmo? Hogy
mondhatott volna nemet a drága nagyma-
májának, ennek a gyönyörű nőnek? Hiszen
ez volt az utolsó kívánsága.
– Rendben, visszamegyek, ha ennyire
fontos neked.
Ivana felemelte a bal kezét. Lehúzta ujjá-
ról az aranygyűrűt, és Ahmo kezébe adta.
– Tedd el ezt a gyűrűt, és vidd el
Dobrinjába, vidd el az otthonomba! Ös�-
szeszedtem mindent, amit tudnod kell, egy
térképpel együtt. Amikor megérkezel, csak
hagyd a gyűrűt a földön! Mindössze ennyit
kérek. Ezt a gyűrűt mindvégig magamnál
tartottam, és szeretném visszajuttatni. Ez
az utolsó kívánságom. – Ivana állkapcsa és
28
024-032-dichario.indd 28
ajkai megremegtek, a szeme pedig könnybe
lábadt. – Ó, nézzenek oda! Megfogadtam,
hogy nem fogok sírni.
– Ne haragudjanak, hogy erre terelem a
szót – mondta Miss March –, de meg kell
kérnem, hogy írja alá ezt a nyilatkozatot.
Bár a nő nem kifejezetten hozzá intézte a
szavait, Ahmo úgy érezte, mintha tőrt döf-
tek volna a szívébe.
– Rendben. – Felállt, és gyorsan aláírta a
papírt. Még csak át sem olvasta. Nem akart
elidőzni a feladattal, mert úgy érezte, mint-
ha a nagymamája halálos ítéletét írná alá.
– Vége? – kiabált a nagyapa a konyhából.
– Meghaltál már, Ivana?
Ivana idegesen felnevetett, aztán letöröl-
te a könnyeit.
– Nem, még nem. Főzz egy kancsó ká-
vét! Mire végzel, már halott leszek. Koffe-
inmenteset főzz, különben egész éjjel ébren
leszel!
– Elfogyott a koffeinmentes! – ki-
abált vissza a nagyapa. – Felírtam a
bevásárlólistára, mégsem vettél!
– Dehogynem vettem. Nézd meg a hűtő-
ben, a savanyúságok mögött! Mi lesz veled
nélkülem? Holnap már nem leszek mellet-
ted, hogy elmondjam, mit hol keress. – Ez-
után Ahmo szemébe nézett. – Cuvajte se,
kicsi Ahmo, vigyázz magadra! Teljes szí-
vemből szeretlek.
Ahmo a jobb markába szorította a
gyűrűt, majd a kanapé mögé lépett, ahol
Ivana nagymama nem láthatta, mennyire
szenved.
Elhaladt a „mesterlövészek utcája” mellett
Szarajevóban, és végignézte, ahogy egy
mentőautó sofőrje elveszíti az uralmat a
járműve fölött, miután egy lövés a nyakán
találja el. Az autó megpördült, felborult, és
csendben egy kávézóba rohant. A mentő-
2024. 03. 03. 13:57:41

autóból úgy gurultak ki a sérültek, akár a
farönkök a megbomlott halomból.
Az UNPROFOR békefenntartó erők fő-
hadiszállása előtt az Equilibre humanitá-
rius szervezet egyik munkatársnője égett
halálra egy Molotov-koktél lángjaitól. Va-
lószínűleg egy csetnik gerilla végzett vele.
Ők különös örömöt leltek az önkéntesek,
nők és gyerekek meggyilkolásában.
A derűs égbolton kegyetlenül tűzött a
nap. Ahmo szeme égett, a szájában pedig
mintha homok ropogott volna a levegőben
szálló por miatt. A Butmir és Dobrinja kö-
zötti úton sétálva érezte, ahogy a nap égeti
a tarkóját. Szarajevó délnyugati része szen-
vedte el a legnagyobb pusztítást a háború
során. Nyoma sem volt fáknak vagy he-
gyeknek, amik megvédhették volna.
A nyugati orvosi ellátmánnyal, rizzsel
és babbal megpakolt Hercules repülőgépek
egymás után zuhantak le a heves légvédel-
mi tűzben, amikor megpróbáltak leszállni
a régi reptéren. A légi harccal járó foszfo-
reszkáló csillogástól az égbolt részegnek és
zavarodottnak tűnt.
Nézelődés közben Ahmo elgondolko-
dott: vajon nem elégelték már meg a foly-
tonos lezuhanást és kiégést ezek a meg-
fáradt, öreg gépek? Vajon a pilótáik nem
mondtak még le a biztonságos földet érés-
ről? Valóban Allah kérte volna tőlük ezt az
óriási áldozatot?
– Kísértsétek Szarajevót! – parancsol-
ta Ahmo képzeletében Allah. A halottak
légiója szarajevóiak ezreiből állt, akiknek
élőholt lelke engedelmeskedett az egyetlen
igaz istenüknek.
Miközben Ahmo a reptér előtt állt,
megszólította a Turisztikai Hivatal egyik
robotja.
– Szlovák? Angol? Német? Olasz? Fran-
cia? Spanyol? – kérdezte.
024-032-dichario.indd 29
// NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
– Angol – vágott közbe Ahmo.
– Jó napot, uram! – folytatta a robot szü-
net nélkül. – Tudja, mi robbantotta ki az
öldöklést Szarajevóban? Ismeri a hátterét
a népszavazásnak, amelynek tétje Bosznia-
Hercegovina függetlenedése volt a Jugo-
szláv Szocialista Szövetségi Köztársaságtól?
Tisztában van vele, hogy a Szerb Demokra-
ta Párt erőszakkal felelt az ország függet-
lenségi törekvésére? Szeretné megtudni az
igazságot az alávaló háborús bűnösökről,
Milosevicsről és Karadzsicsról? Szeretné
megismerni az etnikai tisztogatásról és
népirtásról szőtt terveiket?
Ez a robot egy újabb, magas és karcsú
modell volt, rézötvözet lábakkal és térd-
ízületekkel, kitűnő hangprocesszorral, és
szinte valóságosnak ható üvegszemekkel.
Mandulaszínű külső váza egy két lábon
járó hulla külsejét kölcsönözte neki. Tenge-
részkék zubbonyt viselt, a mellén hivatalos
felvarróval. Matt sárgaréz kezében egy szé-
pen becsomagolt adathordozót tartott. Kat-
togva és zümmögve közeledett.
– Miért engedték az emberiességükkel
büszkélkedő, szent és igazságos európaiak
és amerikaiak a civilizált világból, hogy
ártatlanok haljanak meg, miközben ők
könnyen véget vethettek volna a mészár-
lásnak? Miért korcsosulhatott ez a békés
város a történelem legnagyobb koncent-
rációs táborává? Mindent megtudhat a
Szarajevóról megemlékező tájékoztató
anyagunkból. Ez az egyetlen, a Szarajevói
Történeti Társaság által jóváhagyott infor-
mációs csomag.
Ahmo elnézett a robot mellett. A kifutó-
pályán újabb repülőgép pördült meg, aztán
megbillent, és letört az egyik szárnya. Tűz-
golyó és fehér füstfelhő nyelte el a gépet.
– Járja be Szarajevó, a Tolerancia Vá-
rosa utcáit, mielőtt teljesen elpusztította

29
2024. 03. 03. 13:57:41
 // NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
őket a háború és belakták őket a szelle-
mek! Tudja meg, hogyan éltek évszázado-
kig békében egymás mellett a horvátok,
zsidók, muzulmánok és katolikusok, de
még a szerbek is! Nézzen meg exkluzív in-
terjúkat olyan szarajevóiakkal, akik cso-
dával határos módon megmenekültek az
erőszaktól! Hallgassa meg nemzetközileg
elismert misztagógok1 elméleteit arról,
miért zajlik a kísértetjárás! Mindez öné le-
het csupán 2000 dinárért: ennyibe került
fél kiló tészta a borzalmas háború idején
itt, Szarajevóban.
Ahmo német márkában, a Balkán prefe-
rált fizetőeszközében adakozott a Történeti
Társaságnak, de azt válaszolta a robotnak,
hogy nincs gyomra a tájékoztató anyaghoz.
Dobrinjából nem maradt más, csak ös�-
szeomlott mecsetek és zsinagógák, romos
minaretek és lakótelepek, valamint örökké
haldokló szellemek. Ahmo gyorsan megta-
nulta, hogyan hagyhatja figyelmen kívül
őket, épp ahogy sok-sok évvel korábban a
világ is megtanulta figyelmen kívül hagyni
az akkori eseményeket. Ám ő úgy érezte,
kiérdemelte ezt a jogot. Most egy volt kö-
zülük, őt is gyújtóbombákkal, gránátokkal
és ágyútűzzel ostromolták, őt is mesterlö-
vészek figyelték csendben.
A szellemek már mindenhol ott voltak…
Táncoltak…
Táncoltak…
Annyira sokan haltak itt meg, hogy a kí-
sértetek természetellenes halmaiból kivég-
zések összemosódó képe sejlett fel, vérrel,
agyvelővel, belekkel, szétszaggatott hússal,
törött csontokkal és némán sikoltó arcok-
kal. A hátborzongató összképben látomás
és fény, áttetszőség és színek, élet és halál
keveredtek egymással. Ahmo csak most
kezdte felfogni, hogy az egészben van va-
lami abszurd, valami meseszerű. Minden
30
024-032-dichario.indd 30
olyan homályos és szürreális volt, hogy
úgy érezte, mintha egy őrült rémálomban
lebegne, amely sem magába roskadni nem
engedi, sem véget érni nem akar. Nem volt
több egy fogolynál, aki várta a szabadulást
Szarajevóból, a nyughatatlan és elkínzott
lelkek földjéről.
Végül épp a gyűrű, a tenyerét égető gyű-
rű segített neki visszatérni a valóságba, ös�-
szeszedni magát és emlékezni arra, ki ő és
miért van itt. Ivana nagymama gyűrűje, ez
a míves aranyékszer valahogyan a tenyeré-
be került az övtáskából, így megmentette
attól, hogy maga is kísértetté váljon.
Mire Ahmo rátalált a házra, ahol a nagy-
mamája lakott, testileg és lelkileg egyaránt
kimerült. A forró szél az arcába fújt. Mell-
kasán patakokban folyt az izzadság. Ivott
egy korty vizet a szarajevói Marriott Hotel
ajándékboltjában vásárolt kulacsából. Csu-
pán be akarta váltani az ígéretét, aztán to-
vábbállni.
A nagymamája régi otthonában Ahmo
végignézte, ahogy egy család a szó szoros
értelmében miszlikre robban. Eleinte csak
üldögéltek ott, aztán egy kislány szaladt be
a szobába. Ekkor bomba robbant, a szoba
pedig rájuk omlott. A kislány annyira ha-
sonlított a nagymamájára, hogy Ahmo újra
és újra végignézte a jelenetet. Igyekezett a
többi kísértet között kémlelve tanulmá-
nyozni az arcát.
Nagymamája a szerencsés gyerekek
közé tartozott. Még azelőtt kijutott, hogy
beköszöntött volna a tél, amikor az embe-
rek kényszerűségből a bútoraikat eltüzelve
védekeztek a fagy ellen. Ivana az ágyútűz-
nek sem esett áldozatul. Az egész család-
ját elveszítette, de ő túlélte kisebb vágá-
sokkal és horzsolásokkal, bár a füle még
hónapokig csengett. Másnap a Gyermekek
Nagykövetsége kimenekítette egy csapat
2024. 03. 03. 13:57:41

olasz újságíró között, majd egy amerikai
otthonba került.
A lány megdöbbentően hasonlított
Ahmo nagymamájára: az arccsontjának
alakja, az állkapcsa íve, az apró orra, a ma-
gas homloka, a felfelé kanyarodó ajkai és
az apró szája egytől egyig ugyanolyan volt.
Ahmo már hallott róla, hogy idős korukban
az emberek emlékeztetni kezdenek gyerek-
kori önmagukra. Talán ez ösztönözte arra,
hogy közelebb lépjen. A kislány szelleme
egyenesen felé nézett, Ahmo pedig most
először tisztán látta Ivana nagymamát a kí-
sértetiesen ismerős gyerek sötét, szilvakék
szemében.
Nem, ez lehetetlen. A nagymamája
Amerikába menekült, nem halhatott meg
Szarajevóban. Talán az unokatestvére volt,
IRATKOZZ FEL
A GALAKTIKABOLT
HÍRLEVELÉRE EGYEDI
KEDVEZMÉNYEKÉRT
ÉS AJÁNLATOKÉRT!
GALAKTIKABOLT.HU/HIRLEVEL
024-032-dichario.indd 31
// NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
vagy egy testvére, akit sosem említett.
Hány felmenője halhatott meg ebben az
épületben? Olyan rég történt. Talán Ahmo
már saját kísérteteket is odaképzelt az
egymás hegyén-hátán tobzódó ismeretlen
szellemek közé.
Bárki is volt a lány, Ahmo megelégelte
a helyzetet. Nem bírta elviselni még több
halál látványát. A romok között a földre
tette a gyűrűt, épp, ahogy Ivana nagy-
mama kérte. Ugyan szégyellte, de örült,
hogy megszabadult tőle. Hátat fordított
az épületnek, és már indult is volna, ám
valami visszatartotta. Maga sem tudta,
mi. Megfordult, hogy egy utolsó pillantást
vessen a fiatal lányra, aki örökkön-örökké
szörnyethalt az örök koporsójául szolgáló
épületben.

31
2024. 03. 03. 13:57:42
 // NICK DICHARIO / SZARAJEVÓ
Ám ezúttal valami egészen más történt.
A kislány nem futott be a szobába, hanem
megállt előtte. Gyönyörű, bíborszínű sze-
me aranyló csillogást pillantott meg a nyári
napfényben, épp ott, ahol Ahmo a nagyma-
mája gyűrűjét a földre tette. Odasétált, és a
sárgán fénylő köröcske felé nyúlt. A gránát
újra felrobbant, de a lány nem volt a szobá-
ban. A robbanás erejétől az utcára repült, és
átgurult az úttesten, szinte Ahmo lába elé,
aztán sírva fakadt.
Életben volt!
A jelenet egyszerre elhalványult. A kis-
lánynak nyoma veszett. Többé nem sírt az
utcán fekve, és a családja halálának emlék-
képében sem jelent meg kísértetként. Egy-
szerűen nem volt sehol.
Ahmo visszasétált oda, ahová Ivana
nagymama gyűrűjét tette. Eltűnt. A nagy-
mama gyűrűje eltűnt.
Ahmo a steppelt kanapén ülve átkarol-
ta Ivana fejét és vállát. Olyan könnyűnek
tűnt, hogy a lélek talán már el is hagy-
ta a testét. A Bürök Társaság technikusa
hat perce adta be neki a halálos injekciót.
Miss March szerint legfeljebb tíz percbe
telik, mire a nagymamája fájdalommen-
tes, békés, álomszerű halált hal az altató-
keveréktől.
Ivana csukott szemmel, halványan elmo-
solyodott, és azt suttogta:
– Ahmo.
– Itt vagyok, nagyi.
– Mondtam már neked, mennyire sze-
rencsés vagyok, hogy túléltem Szaraje-
vót? Nem sokan mondhatják el magukról
ugyanezt. – Alig lehetett hallani a hangját.
– Így volt megírva – suttogta Ahmo a
fülébe. Gyengéden megszorította a vállát,
mintha az ölelésével örökké maga mellett
tarthatná.
32
024-032-dichario.indd 32
– Néha Szarajevóról álmodom, de az ál-
maimban minden gyönyörű és békés. Sen-
ki sem fél. A családommal vagyok, és mind
boldogan élünk. Hát nem szép, Ahmo? Fur-
csa dolog történt, amikor találat érte a há-
zunkat. Épp szaladtam édesanyámhoz, de
aztán megláttam egy kis fényt, szinte csak
egy csillanást. Úgy gondoltam, Allah szólít.
A nagymamája sok-sok éve nem mond-
ta ki Allah nevét. Ahmo családja feladta a
régi hagyományait és vallását. A szüleihez
hasonlóan Ahmo nem tartozott egyik fe-
lekezethez sem. Most mégis azt kívánta,
bár ne így lenne. Egy ilyen pillanatban jól
jött volna, ha imádkozhat egy istenhez, aki
meghallgatja.
– Újra látom azt a fényt, Ahmo. Látom.
Egy csillanás… csak egy csillanás… a tá-
volban… engem szólít…
Ahmo mosolyt erőltetett könnyes arcára.
Tenyerébe szorította a gyűrűt, és Szaraje-
vóra gondolt. Valamiért már nem rémítette
meg az út. Ivana nagymama még egyszer,
utoljára elérte, hogy különlegesnek érezze
magát.
Kun Dániel fordítása
1: A misztériumokba bevezető mester. (görög ere-
detű szó)
NICK DICHARIO
Amerikai író, 1960-ban született. A New York
állambeli Rochesterben nőtt fel, az Ontario-tó
partján. 1987 óta jelennek meg elbeszélései kü-
lönböző magazinokban és antológiákban. Öt
évvel később figyeltek fel rá először igazán, ami-
kor „Téli magyal” című elbeszélését (Galaktika
405) valamennyi nagyobb irodalmi díjra jelölték.
2006-ban jelentkezett első regényével, melynek
az A Small and Remarkable Life címet adta.
Mind ezt, mind a későbbi Valley of Day-Glo-t
felterjesztették a John W. Campbell-emlékdíjra.
Magyarul eddig két novellája jelent meg, a má-
sik a „Sárkányfej” (Galaktika 197).
2024. 03. 03. 13:57:42

AMIKOR A MÚLT
VESZÉLYEZTETI A JÖVŐT
A
KÖRNYEZETÜNK ellen el-
követett múltbeli bűneink gyak-
ran a jövőnkre is hatással vannak.
A környezetszennyezések következményei
néha csak évtizedekkel később válnak valós
veszéllyé. A második világháborús tragédi-
ák a közeljövőben okozhatnak katasztrófát.
Az Északi-tengeren most egy roncsot
tanulmányoztak. Az 1942-ben elsüllyedt
náci hajó maradványai még mindig szen�-
nyezik a tengerfeneket, de úgy tűnik, az
ottani élőlények alkalmazkodnak a körül-
ményekhez.
A hajó roncsa jelenleg az Északi-tenger
fenekén fekszik, Belgium partjainak köze-
lében, körülbelül 35 méter mélységben. Az
új kutatás szerint a brit harci repülőgépek
által elsüllyesztett járőrhajó maradványai-
ból 80 évvel később is szivárognak a veszé-
lyes vegyi anyagok.
A policiklusos aromás szénhidrogének,
a nehézfémek és robbanóanyagok hatással
vannak a tengerfenék mikrobiológiájára
és geokémiájára. A nehézfémek különféle
forrásokból származhatnak, lehet maga a
fémszerkezet csakúgy, mint az üzemanyag,
a festék és a kenőanyagok. A policiklusos
aromás szénhidrogének (PAH) a fosszilis
tüzelőanyagokből, a lőszerekből és robba-
nóanyagokból származnak.
Az Északi-tengeren, Nagy-Britannia és
az európai kontinens között több ezer há-
borús roncs hasonló módon veszélyeztethe-
ti a tengeri környezetet.
A tanulmányban a V 1302 John Mahn
nevű hajó roncsa kapott fontos szerepet.
Azért választották ki, mert állapota, fel-
033-zold.indd 33
// TUDOMÁNY / ZÖLD JÖVŐ
szerelése és helyzete tipikusnak tekinthető.
Ráadásul a tanulmányozását megkönnyíti,
hogy a hajózási vonalaktól távol fekszik, jól
megfigyelhető, és hozzáférhető mélységben
van. A búvárok jelentéseiből ismert korábbi
állapota.
A kutatók azt akarták megtudni, hogy
az ilyen roncsok milyen hatással vannak
a mikrobiális közösségre és a tengerfenék
üledékére.
Bár sok veszélyes vegyi anyagot találtak,
80 év elteltével is mindegyik szintje veszé-
lyes mérték alatt maradt. Ebben a koncent-
rációban mindegyik ártalmatlan.
A roncson sokféle élőlény talált otthonra.
A halak, a rákok, a puhatestűek és a ten­-
geri növények mesterséges zátonyként hasz-
nálják ezeket a maradványokat.
A roncson és körülötte a mikroorganiz-
musok alkalmazkodtak a belőle kiszivárgó
vegyi anyagokhoz, sőt egyesek azokból táp-
lálkoztak.
Bár a helyzet egyelőre még jó, minden
hasonló roncs egy időzített bomba, amely
a korrózió hatására a tengerbe engedhetik
mérgeiket.
KTM
33
2024. 03. 03. 13:57:30
 // KULTÚRA / FILM

AZ EMBEREK MINDENHOL
KÍVÁNCSIAK A JÖVŐRE
INTERJÚ LÓRÁNT DEMETERREL

F
EBRUÁRBAN a Budapest In-
dependent Film Festivalon a legjobb
animációs kisfilm díját egy nyolc-
perces magyar tudományos-fantasztikus
alkotás vitte el, a Sileo. A Galaktika erről
kérdezte az író-rendezőt.

GALAKTIKA: Miről szól a filmjük, és mi-

ért éppen ez a téma került elő?
LÓRÁNT DEMETER: A film alapötletét
a „Thészeusz hajója” gondolatkísérlet adta.
A paradoxon az önazonosságot értelmezi:
vajon egy tárgy (későbbi filozófiai értelme-
zésben akár ember vagy személyiség) elve-
szítheti-e vagy megőrizheti-e saját identitását
azután is, ha az őt alkotó elemek, alkatrészek
nagy részét vagy akár egészét kicserélték.
Évek óta foglalkoztatott ez a kérdés, és ebben
a történetben volt lehetőség ezt egy mester-
séges intelligencia által vezérelt robotra átül-
tetni. Innen indult tehát az alapkonfliktusa
a filmnek – egy robot félti az identitását, és
ezért felkeresi alkotóját, hogy kérdéseire vá-
laszokat kapjon – de ezenfelül rengeteg egyéb
témát érintünk, egy lehetséges és nem túl fé-
nyes jövőképet felvázolva próbáltam a terem-
tő témakörtől kezdve egy lehetséges digitális
evolúcióig sok kérdést felvetni és ezekre nem
megadni a válaszokat, hogy a film gondolato-
kat tudjon elindítani.
A mesterséges intelligencia, a jövőnkről
való gondolkodás és az identitásunk elveszté-
sétől való félelem mind aktuális problémák,
ezekről akartam a filmben beszélni egy nem
erőltetett, de hatásos formában.
G: A kisfilm képi világa csodálatosan le-
tisztult, igazodik a történethez. Kik és ho-
gyan álmodták meg és valósították meg az
elképzeléseket?
LD: Ez egy alapvetően egyszemélyes pro-
jekt volt mindig is, az első snittek elkészíté-
se inkább csak kísérletezés volt, de annyira
megtetszett a hangulatuk, hogy úgy döntöt-
tem, ezt érdemes kisjátékfilm hosszúságúra
kibővíteni. A gyártási folyamatban a kísérle-
tezős hozzáállás elég sokáig megmaradt, már
másfél éve dolgoztam rajta, amikor rájöttem,
hogy az elképzelt, kissé képregényes hangu-
latú látványvilág nem igazodik a történethez,
így a 3D modelleken kívül szinte mindent ki
kellett dobnom és újrakezdenem a munkát,
ekkor kapta meg a film a letisztult és induszt-
riális hangulatú képi világát.

34

034-037-film.indd 34 2024. 03. 03. 13:57:25


Annyira a fejemben alakult ki az egész
történet és világ, hogy azt éreztem legegy-
szerűbb megoldásnak, ha mindent magam
készítek el a főszereplő robot megtervezésétől
kezdve az utolsó villanyoszlop lemodellezésé-
ig. A film zörejezését és hang-atmoszféráját is
én raktam össze, életemben először csináltam
ilyet, de meglepetésemre Venezuelából, az El
Grito Fantastic Film Festivalról elhozta a film
a legjobb hang díját, ez nagy elismerés volt.
Nagy Sz. Gábor, a film producere és cégtár-
sam a stúdiónkban pedig megteremtette ne-
kem arra a lehetőséget, hogy időszakosan akár
hetekre vagy hónapokra eltűnjek a cég életéből
dolgozni ezen a filmen, addig ő vitte a hátán a
stúdiónkat, amit ezúton is köszönök neki.
G: Hol lehet bemutatni egy nyolcperces,
díjnyertes animációs kisfilmet? Hogyan
juttatható el a szélesebb közönséghez?
LD: Egy kisjátékfilmet szélesebb közön-
séghez eljuttatni sajnos elég nehéz dolog, van-
nak lehetőségek, de olyan sok kisfilm készül,
hogy a nagy számok törvénye alapján is szin-
te lehetetlen az, hogy egy ilyen film sok ezer,
vagy akár százezer nézőhöz eljusson. Ter-
mészetesen keressük az utakat, de vélhetően
a fesztiválszereplések után egyszerűen fel
fogjuk tölteni a youtube-ra ingyenesen néz-
hető formában, hogy minél több emberhez el
tudjon jutni – ami egyébként számomra egy
siker, hisz ha már ennyit dolgoztam ezen a
034-037-film.indd 35
// KULTÚRA / FILM
filmen, szeretném, hogy minél többen tudják
megnézni, minél egyszerűbb módon.
G: A februári elismerés nem az első
volt. Ezt megelőzően a Sileo a utah-i
ScorpiusFestről hozta el ugyancsak a leg-
jobb animációs kisfilm díját. Ezen a fesz-
tiválon is független filmesek méretődnek
meg, ám az esemény nem a nagyközönség,
hanem a szakmabeliek számára van fenn-
tartva. Mennyiben más egy ilyen elisme-
rés? És vajon ez azt jelenti, hogy a kisfilm
megkezdheti világ körüli útját?
LD: A ScorpiusFest nagyon érdekes volt
számomra több szempontból is. Soha nem
jártam még olyan fesztiválon, ahol gyakor-
latilag mindenki filmrendező, színész, pro-
ducer vagy más szakmabeli. Bárkihez fordul
az ember, tud szakmai dolgokról beszélgetni,
vagy esetleg kapcsolatokat építeni. Minden
filmvetítés után lehetett kérdezni az alkotótól,
a szünetekben pedig folytatódott a beszélge-
tés. Találkoztam kint egy több mint 70 éves
kellékessel, aki Hollywoodban nőtt fel, fiatal
korában többször dolgozott Telly Savalasszal
és Steve McQueennel, róluk hallani szemé-
lyes történeteket első kézből nagy élmény
volt. Nagyon régen tapasztaltam meg ennyi-
re inspiráló és kreatív közeget, és a fesztivál
óta több kint megismert filmessel is tartom a
kapcsolatot, sőt még jövőbeli közös produkci-
ók lehetőségéről is beszélgetünk.

35
2024. 03. 03. 13:57:25
 // KULTÚRA / FILM
A környezet is gyönyörű volt. A Sziklás-
hegység fantasztikusan néz ki ilyenkor télen,
és Park City tele van a téli sportok szerelme-
seivel. Napközben is -15 fok körül volt kint
a hőmérséklet, és minden éjszaka legalább
15-20 cm friss hó esett le. Festői a környezet,
nem véletlenül rendezik itt a Sundance Film
Festivalt is.
A Sileo nagyjából egy éve készült el, min-
dig eltart egy darabig, amíg egy film bejut
fesztiválokra, és elkezdheti a nemzetközi
turnéját, de szerencsére a Sileót ilyen szem-
pontból szeretik a szervezők: tavaly nyár óta
gyakorlatilag 2-3 hetente vetítik a világ va-
lamelyik pontján. Eljutott már Venezuelába,
Mexikóba, Kínába, Uruguayba, Koreába, sok
európai fesztiválon is bemutatták, többek
között a Curtas Festival do Imaxinarióra is
bejutott Spanyolországban, ami egy legendás,
több mint 50 éves fesztivál. A science fiction
tematikájú fesztiválok közül többen is ját-
szották a hivatalos programjukban. A Sydney
Science Fiction Film Festivalon és a Brooklyn
SciFi Film Festivalon jelölve is volt a legjobb
animációs film díjára. Legközelebb Chicagó-
ban fogják bemutatni a Juggernaut Sci-Fi &
Fantasy Film Festivalon március elején.
G: A Sileo mögött egy független hazai
filmgyártó cég, a Full Screen Films áll.
A cég műfaji filmek gyártását tervezi, és
leginkább a sci-fi, horror, thriller zsáner-
re koncentrál. Milyen projektjeik voltak-
vannak a Sileón kívül?
LD: Készítettünk egy horror rövidfilmet
2016-ban Lucky Girl címmel, amely a 2000-
es évek francia realista horror hullámára volt
egy hazai válasz, 2020-ban pedig egy család-
barát science-fiction kisfilmet forgattunk le
Possessed by Aliens (Idegen Nagyi) címmel.
Mindkét film sok kisebb műfaji jellegű nem-
zetközi fesztiválra eljutott, és jelöléseket illet-
ve díjakat hozott el.
36
034-037-film.indd 36
Jelenleg előkészületben van és reménye-
ink szerint két hónapon belül el is kezd fo-
rogni egy pszichothriller/horror műfajú,
mikroköltségvetésű egész estés játékfilm
angol nyelven. Nemzetközi VOD piacra szán-
juk, de természetesen sok-sok fesztiválra is
el akarjuk küldeni a világ minden pontjára.
Elkezdtünk forgatni egy életrajzi jellegű do-
kumentumfilmet is, úgyhogy ha minden jól
megy, idén két egész estés produkcióval is elő
tudunk majd rukkolni.
G: Nem magyar piacra tervezik a filmje-
iket. Milyen kihívásokat jelent ez egy füg-
getlen filmes cégnél?
LD: Sok apróság mellett két dolog van,
amely szerintem fontos, hogy a film mű-
ködni tudjon nemzetközi piacon. Az egyik
a nyelv, hogy angolul szólaljanak meg benne
a szereplők, ezért angolul anyanyelvi szinten
beszélő színészeket kerestünk a fontosabb
szerepekre.
A másik fontos dolog a témaválasztás.
Rengeteg a jó téma itthon is, akár még horror
és fantasy műfajban is – gondolok itt a népi
hiedelmekre vagy anekdotákra –, de meg kell
vizsgálni, hogy ezek mennyire lehetnek ér-
dekesek a világ egy másik pontján. A horror
és science fiction szerencsére olyan műfaj,
ami hálás ebből a szempontból, az emberek
2024. 03. 03. 13:57:26

mindenhol kíváncsiak a jövőre, és szeretnek
félni, de fontos, hogy olyan témát válasszunk,
amihez nem kell feltétlenül ismerni egy adott
ország történelmét vagy sajátosságait.
Nem gondolom azt, hogy lehetetlen ezek
nélkül egy nemzetközi érdeklődésre számot
tartó filmet készíteni, de mindenképpen ne-
hezebb, mi pedig szeretnénk minden lehető-
séget megragadni arra, hogy a filmünk minél
szélesebb körben tudjon működni.
G: Személyesen mi az ön célja? Mi lesz az
a film, amit egyszer meg szeretne csinálni?
LD: Nagyon sok tervem van, sok science
fiction témájú ötletem is, akár kidolgozott
forgatókönyv formájában, de sajnos ezek-
hez pénz kell, sok pénz, ha a látványvilá-
got úgy akarjuk megvalósítani, hogy a tör-
ténet és a film élvezhetősége ne szenvedjen
csorbát.
Hosszabb távú célunk hazai tehetségek és
lehetőségek felhasználásával egy erős füg-
getlen stúdió létrehozása, ami melegágya le-
het olyan műfaji filmek gyártásának (sci-fi,
horror, thriller) amelyekből jelenleg nagyon
kevés készül hazánkban. További terveink
közt szerepel külföldi produkciós cégekkel
való együttműködés, külföldi produkciók
Magyarországra hozatala, akár az előkészí-
tő szakasztól az utómunkáig, kihasználva
034-037-film.indd 37
// KULTÚRA / FILM
hazánk adottságait, és bevonva hazai filmes
szakembereket.
Egyelőre erre az évre tudunk tervezni, el-
sősorban a pszichothriller/horror játékfilmre
koncentrálunk, aztán majd a fogadtatás és
a film utóélete eldönti, hogy jövőre újra tu-
dunk-e hasonlót, vagy akár nagyobbat lépni,
de ideális esetben szeretnénk minden évben
legalább egy olyan produkciót lerakni az asz-
talra, amire büszkék lehetünk.
Az én személyes célom az, hogy megva-
lósítsam gyerekkori álmomat: műfaji jellegű
nagyjátékfilmek készítésében vegyek részt,
akár rendezőként, íróként, producerként.
A filmkészítést egy csodának tartom, az, hogy
kitalál valamit az ember a fejében, és ebből egy
történet, vagy akár egy egész világ kerekedik és
aztán az meg tud jelenni egy vásznon és nézők
láthatják – az egy fantasztikus dolog.
Azzal egyébként, hogy most önöknek
adhatok interjút, szintén egy gyerekkori ál-
mom valósul meg, a Kaland–Játék–Kockázat
könyvek mellett a Galaktika magazinokban
tudtam leginkább magamra találni, és na-
gyon sokat segítettek abban, hogy kifejlődjön
az érdeklődésem a science fiction, fantasy és
horror iránt. Köszönöm a lehetőséget!
Az interjút Szélesi Sándor készítette
37
2024. 03. 03. 13:57:26
 GALAKTIKA
// BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
BOJTOR IVÁN
A KRAKEN-AKTÁK
Az az őrült Paolo Fabbri majdnem elrontott
mindent.
– Ez sem sikerült? Elátkozott egy nap! – ug-
rott fel a cápabőrrel bevont, fűtött ülésből
Nick Abrans.
Négykézláb átkúszott a térelválasztó síkos
izomkötegek között a „Bálna” fejéből a testé-
be. Szkafanderén csúszva végigszánkázott a
hideg, zsíros alagúton a torpedóüregig, ahol
Alan Tistler elkapta a karját, és berántotta.
Alan a zölden foszforeszkáló fényben eléje
gördített egy három méter hosszú hengert.
– Nézd meg, milyen lett! Mondtam, hogy
túl gyorsan merülünk. De persze megint hi-
ába pofáztam.
Nick elfintorodott, mert a torpedó felüle-
tén a mesterséges bálnabőr ugyan megkemé-
nyedett, de meggyűrődött, szétszakadozott,
a vezetőszárnyak, vagyis az uszonyok helyén
pedig csak öklömnyi kidudorodások éktelen-
38
038-049-bojtor.indd 38
TENGERBIOLÓGUSNAK?!
ITT A MARSON?
ESZEDNÉL VAGY?
ÉS MIBŐL FOGSZ MEGÉLNI?
kedtek. A mélységmérőre pillantott. A „bál-
na”, vagyis a Cetus–1 tengeralattjáró, ami
egyetlen földi hadsereg nyilvántartásában
sem szerepelt, 2112 méterrel a tengerszint
alatt lebegett, akkor már negyvenhét perce.
– Fel kell emelkednünk, mert az „Öreg-
lány” izomburkolata megsérülhet ezen a
nyomáson. És akkor… Tudod, mi történik.
Nekünk annyi! Még egyszer megpróbáljuk,
ha nem sikerül, akkor sincs gond, mert már
van négy használható torpedónk.
– Ezzel a két selejttel mi legyen? Életve-
szélyes szállítmány. Nézd csak meg! Még a
robbanóanyag is kilátszik a bőr alól, pedig…
Még hogy olyan kemény lesz, mint az acél! Ki
mondta ezt neked?
– Jól van! Nyugi! Majd valahol útközben
elengedjük – kiáltotta vissza Nick, miközben
már a „Bálna” gyomrába benövesztett bor-
dákba kapaszkodva mászott vissza a síkos
lejtőn a fejbe.
2024. 03. 03. 13:57:05
 // BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
Kezét ráhelyezte a mesterséges bálnaagy
egyik kék színű kitüremkedésére, mire a ten-
geralattjáró megrándult, és lassan úszni kez-
dett a felszín felé.
Miután a Cetus–1 teleszívta magát levegő-
vel, lemerültek 150 méterre. Nick végigsimí-
tott egy barázdát az agyon. Épp hogy fejére
kapta a fülhallgatót, már hallotta is az egyik
fülében műbálnájának lehalkított énekét,
majd rövidesen a másik fülében felerősítve
az arra érkező válaszokat is. „Itt vannak a
közelben.”
– A Gittegylettől? Egy admirális? Turista?
Micsoda? Hivatalos küldetésben?
Saunders őrnagy, a Mars tudományos
kutatásokért felelős államtitkára elmélázva
kapcsolta ki a telefont. „Mit akarhat itt egy
gittegyletes admirális?”
A Gittegylet a Földi Konföderáció marsi
csúfneve volt. Tulajdonképpen Saunders sem
tudta, hogy a szó eredetileg mit is jelenthe-
tett. Hiába törte rajta a fejét, hiába kereste
a szótárakban. Végül arra jutott, hogy vala-
miféle laza, vagy talán felesleges szövetségre
utalhat.
Néhány percig még hátratett kézzel jár-
kált fel-le a rozsdásodó falú acélfolyosón.
„Mi történhetett már megint? Miért jön
ide egy admirális? Dicsekedni valamiféle új
csodafegyverrel, vagy fenyegetőzni?” Vis�-
szament az irodájába. „No, lássuk, ki is ez
az Angster!” A nyilvántartásban csak egy tíz
évnél is régebbi életrajzott talált. „Admirális?
Még hogy admirális? Nem is űrhajós. De még
csak nem is hivatásos tengerész. Ez egy ta-
nárember, egy történész. Talán a kora miatt
léptették elő? Vagy ez csak valamiféle tiszte-
letbeli rang lehet?”
Hívta az MHVF-et, a Marsi Haderők
Vezérkari Főnökének irodáját, hogy sze-
mélyes kihallgatást kérjen. Meglepetésére
038-049-bojtor.indd 39
GALAKTIKA
rögtön, mintha csak várták volna a hívá-
sát, magáhozVan Helden altábornagyhoz
kapcsolták.
A vezérkari főnök csak ennyit mondott:
– Nyugalom! Erre is felkészültünk.
Saunders csak tátogott. „Erre is? Mire? Mi
folyik itt már megint a tudtom nélkül?”
A Cetus–1 már negyedik napja egy bálnaraj
közepén úszott. „Ez ám az álcázás!”
Alan Tistler lehunyt szemmel ült. Fejében
színes alakzatok cikáztak: a raj nőstényeiről,
hímjeiről, borjairól visszaverődött jelek al-
kotta képek.
„Csodálatos látomás. Csodálatos, mint
maga a Föld. A bolygó 70,8%-át víz borítja.
Otthon, a Marson meg adagoljuk a vizet. Egy
személynek 10 kilogramm jut naponta, néha
még annyi sem.”
Eszébe ötlött, hogy szülei milyen meg-
döbbent, kétségbeesett arcot vágtak, amikor
bejelentette, hogy tengerbiológus szakra je-
lentkezett.
„Tengerbiológusnak?! Itt a Marson? Eszed­
nél vagy? És miből fogsz megélni? Ismered
a törvényt: életed során csak háromszor öt
napra utazhatsz a Földre. Ráadásul a három
alkalomból te már egyet hatéves korodban el-
használtál, amikor nagyapád elvitt magával.”
A nagyapja még a Földön született, má-
sok előtt persze verte a mellét, hogy ő igenis
elszakadáspárti, de ha rátört a honvágy, na-
pokig ült a lejátszó előtt, és a régi földi felvé-
teleit bámulta szótlanul. Ha akkor gyerekko-
rában nem hozza magával, talán másképpen
alakult volna az élete.
Az első négy napra már nem is emlékezett,
éppen olyan volt minden, mint a Marson:
zárt folyosók, liftek, hatalmas termek, és apró
szobácskák. Ám az utolsó napon nagyapja
kivitte az óceánhoz. Egy sziklán álltak, ta-
lán három méter magasan a hullámok felett.

39
2024. 03. 03. 13:57:05
 GALAKTIKA
// BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
Nagyapja letépte szeme elől a védőfóliát, és…
hirtelen minden sokkal, de sokkal színesebb
lett. Majd kipiszkálta az orrából a nyomás-
szabályozó szűrőket is, és azt mondta, hogy
lassan lélegezzen. „Lassan! Mondom, hogy
lassan!” Persze pillanatok alatt annyit belé-
legzett a marsinál oxigéndúsabb levegőből,
hogy megszédült. Jóleső zsibbadtság járta át,
mint akkor, amikor otthon titokban beleivott
apja borospoharába. Dülöngélt jobbra-balra.
„Na, ilyen az igazi Föld” – nevetett rajta
nagyapja. (Nem értette, hogy amikor otthon
szüleinek elmondta ezt az esetet, ők miért
szidták le az öreget, hiszen olyan jó, mámo-
rító érzés volt a hullámokat látni, hallani, és
közben vidáman szédelegni.)
Helmut Angster admirális mindvégig mo-
solygott magában, miközben végigkísérték
az űrrepülőtér új terminálján meg a marsi
parlament gigantikus épületének kéklő kö-
vekkel kirakott folyosólabirintusán. Tudta
jól, hogy amit megmutatnak neki, azok csak
egy, az ő személyének szánt színházi előadás
díszletei, és talán néhány kilométerre onnan
már a rozsdásodó nyomornegyedek kezdőd-
nek. „Kellett nekik a függetlenség? Hát, meg-
kapták. Ez lett belőle.”
És most mégis… Ideküldték őt, hogy
kérjen tőlük segítséget vagy tanácsot. Vagy
legalább azt derítse ki, hogy sejtenek-e vala-
mit mindarról, ami a Földön történik. Mert
ahogy a Földön mondják: „a Marson úgyis
tudnak mindent”. Amikor az első találko-
zón vendéglátóinak elmagyarázta, hogy arra
a következtetésre jutottak, miszerint egy
idegen faj inváziójának előjelei mutatkoz-
nak, úgy néztek rá, mint egy őrültre. Hiába
erősködött, hogy ha a feltételezéseik igazak –
márpedig minden jel arra mutat –, akkor bi-
zony mostantól ők sem dughatják a fejüket a
vörös, marsi homokba. Kinevették! Még Van
40
038-049-bojtor.indd 40
Helden altábornagy is vigyorgott (fegyelme-
zetlen népség!), de ő legalább egyértelműen
kijelentette, hogy ebben a kérdésben a legtel-
jesebb együttműködésükre számíthatnak.
„Lássuk, mit tudnak!”
Az újonnan kifejlesztett sisakot elsőnek Nick
próbálta fel. Arra tervezték, hogy egyrészt,
miképpen a régi fülhallgatókban, abban is
szétválasztva hallják a Cetus által küldött je-
leket és a valóságos bálnák dalait, másrészt a
hangvisszaverődések elektromos jeleit szem-
mel látható képpé alakítva lássák is maguk
előtt, és ne kelljen azokat a halántékukba
szúrt elektródákon keresztül közvetlenül az
agyukban megjeleníteni. És ne kelljen a sze-
müket összeszorítva, csukva tartani, hanem
közben a sisak alkotta áttetsző kép mögött a
körülöttük lévő valóságot, a bálnafej műsze-
reit is megfigyelhessék.
Miután Nick lefejtette, lenyúzta a fejéről a
sisakot, csak annyit vakkantott:
– Működik.
– Ez is bálnából van, mint az egész Cetus.
Jó! – lelkendezett Alan. – Van benne egy kis
cápaszövet, meg egy-két polipidegfonat is, de
nem sok. Az elektromos…
– Hagyd már abba! – vágott a szavába
Nick. – Tudom, hogy ez a te ötleted volt, és,
hogy ez életed fő műve, de rohadtul megfáj-
dult benne a fejem. Ha nem hiszed, próbáld
ki te is! Na, mi lesz? Rajta!
Alan a fejére rángatta a vastag, ragacsos
idegkötegekből álló sisakot. „Ez inkább sap-
ka.” Csatlakoztatta a Cetus agyához. Egy
ideig nem látott semmit, csak a nagy feke-
teséget. Hirtelen olyan erős fény villant a
szemébe, hogy fájdalom nyilallt az agyába.
Szemhéjai összerándultak, eltelt vagy három
másodperc, mire szemét újra ki tudta nyitni,
de akkor is csak villódzó, szétfolyó-összeál-
ló képeket látott maga előtt, de még azokat
2024. 03. 03. 13:57:05
 // BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
is csak egy-egy pillanatra. Egy idő után vá-
ratlanul megszólaltak fülében a hangok, és
ugyanakkor kitárult előtte a tenger panorá-
mája, olyan furcsa alakzatokkal, melyeket
akkor még nem tudott beazonosítani, és
mozgó, villogó pontok tömegével. Lassan,
nagyon lassan e látvány mögött felsejlett a
Cetus feje, de közben még néhányszor vala-
miféle apró zavar támadt, mert szeme előtt
felismerni vélt egy rozsdás falú marsi szobát,
amikor pedig ösztönösen félrerántotta a fe-
jét, hogy ne azt lássa, valamiféle tekergőző
csápok tűntek fel, talán polipé vagy kalmáré,
meg egy óriási kerek szem, ami őrá meredt.
Aztán végre kitisztult előtte minden, és
egyben látta a tenger alatti világot vagy tíz
kilométeres körzetben, de akkor meg zson-
gani kezdett a feje. Lerángatta a sisakot.
– Túl sok információ jelenik meg benne
– morogta. – Ennyit az agyunk egyszerre
nem képes feldolgozni. Sokat kell még gya-
korolnunk ahhoz, hogy csak azt lássuk, amit
akarunk.
Nick egy ideig még gúnyosan vigyorgott,
majd belemarkolt a bálnafej falába, kihúzott
egy izomköteget, letépett belőle egy darabot,
és bekapta.
– Sejtettem, hogy… ez lesz a válaszod.
Együnk! Jó étvágyat! – mondta tele szájjal.
Saunders őrnagy mind jobban belelovalta
magát:
– Szóval maguk bennünket gyanúsítanak?
Fogja fel végre, mi nem végzünk ilyen kísérle-
teket! Ha nem tudná, a Marson nincs tenger.
Mielőtt idejött volna, talán a Földön kellett
volna körbeszaglásznia. A „gittegylethez”
(kimondta a szót, pedig nem akarta) tartozó
államok közül hatban is végeztek ilyen titkos
kutatásokat. Erről bizonyítékaink vannak…
Angster admirálisnak, miközben Saunders
kirohanását hallgatta, megint olyan érzése
038-049-bojtor.indd 41
GALAKTIKA
támadt, hogy amit hall, az csak egy jól szer-
kesztett, de hirtelen betanult mondóka. Csak
egy szöveg, amibe tárgyalópartnere ugyan
időnként belehibázik, de attól még, vagy ta-
lán pont azért, elég hatásosnak tűnik. Talán
mással elhitetné, hogy nem beszél mellé, de
vele nem. „Valamit titkolnak, az biztos.”
Miután Saunders kivörösödött fejjel vis�-
szaült a székébe, Van Helden altábornagy
emelkedett szólásra.
– Admirális úr! Elnézést kérek Saunders
őrnagy indulatos kifakadásáért. De el kell
mondanom, hogy mindenben egyetértek
vele. Mi itt a Marson nem végeztünk ilyen
irányú kísérleteket. Egy idegen invázió le-
hetőségét pedig nevetséges fantazmagóriá-
nak tartom. Az üggyel kapcsolatos minden
ismert információnkat megosztjuk önökkel.
Meggyőző bizonyítékaink vannak arra, hogy
a Földön egyes államok hadseregeinek meg-
bízásából végeztek ilyen célú kutatásokat.
Természetesen minden dokumentumot a
rendelkezésükre bocsátunk.
„Dokumentumot? Még hogy dokumentu-
mot! Mivel akarnak ezek beetetni?”
A műszerek a bálnahangok visszaverődései
közül kiszűrték a kakukktojást. Abban a
pillanatban tőlük 7543 méterre egy teherha-
jó állt. Egy megrozsdásodott, több helyen is
megbontott, sorsára hagyott, egymillió brut-
tóregisztertonnás gépszörny.
Alan elengedte a torpedót, amit a bőrtar-
tályokba sűrített levegő kitolt a bálna tes-
téből. „Na, menj kicsikém!” Onnan már az
maga úszott tovább. Kanyargott erre-arra,
egyszer körbejárta a célpontot, majd négy
méterrel a vízszint alatt az acélfalhoz tapadt.
A halszemből kifejlesztett optikán keresztül
négyszázszoros nagyításban látták a fém fe-
lületét. Alan fejben gyorsan elvégezte a fal
anyagának azonosítását (hónapokig gyako-

41
2024. 03. 03. 13:57:05
 GALAKTIKA
// BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
rolta), közben egy műszer kiírta a fémlemez
vastagságát. „Egy újabb adat!”
– Mehet! – szólt Nicknek, aki megérintette
az „Öreglány” agyának egyik lila foltját, mire
a torpedó felrobbant.
A visszavert hangjelekből alkotott képen
jól látták, ahogy a hajó lassan kettészakadt,
és az első fele elmerült. A másik darab, mint-
ha mi sem történt volna, állt ott mozdulat-
lanul.
– Küldjünk neki még egyet? – fordult Alan
Nick felé, de mielőtt az még bármit is kinyög-
hetett volna, megszólaltak a sisakokba szerelt
vészcsengők.
A képernyőiken a hajóroncs megmaradt
részéből kiszáguldó kisebb hajókat láttak.
– Ez egy csapdahajó! Bennünket vártak.
Én megmondtam, hogy… – kezdett volna
bele Alan, de Nick közbevágott.
– Fogd már be!
Angster admirális bezárkózott az irodájába,
és elővette táskájából a dossziét. A fedőlapon
a „KRAKEN” felirat díszelgett. Lassan átla-
pozta a muzeális iratköteget. A legrégebbi
feljegyzések lapjai már foszladoztak, az egyik
oldalt négy darabból illesztette össze. „Nem
csoda, hiszen több mint kétszáz évesek.”
Hogy gyorsabban haladjon, kiválogatta a
német nyelvűeket. „A többit majd lefordítta-
tom.” Az első, amelyik a kezébe akadt, a sváj-
ci német nagykövetség egyik munkatársának
(az nem derült ki belőle, hogy név szerint ki-
nek) a jelentése volt egy titkos tárgyalásról.
A feljegyzés szerint Nagy-Britannia és a
Német Császárság képviselői megegyeztek
abban, hogy ha a Kaiserliche Marine, a Né-
met Császári Haditengerészet nem folytatja
tovább kísérleteit egy újfajta technológiával
gyártott tengeralattjáró kifejlesztésére, akkor
a Royal Navy, a Brit Királyi Haditengerészet
sem folytatja az új tengeralattjáró-vadászok
42
038-049-bojtor.indd 42
gyártását. A megállapodás ellenőrzésére két
semleges állam, Norvégia, és Svédország lon-
doni és berlini követségeinek munkatársait
kérték volna fel.
Az admirális a keltezésre meredt: „1918.
október 28.”.
– Ez akkor már egy teljesen felesleges
megállapodás volt – dünnyögte magában.
Nem véletlenül választották őt, a tenger-
alattjáró-háborúk szakértőjét, a német ten-
gerészeti akadémia tanárát erre a küldetésre.
Fejből tudta a valaha épített összes német
tengeralattjáró műszaki adatait és azok tör-
ténetét, ráadásul még az atom-tengeralattjá-
rók korának is a legtekintélyesebb szakértője
volt. Tudta, hogy 1918. október 21-én, Wilson
elnök és Vilmos császár jegyzékváltását kö-
vetően Németország már felhagyott a tenger-
alattjáró-háborúval.
Mi lehetett az az új technológia? Az első
világháború végén kétszáznál is több befeje-
zetlen tengeralattjáró maradt a német gyá-
rakban, de azok között egy sem akadt, ame-
lyiknél valamiféle forradalmian új technikai
újítást alkalmaztak, olyat, amelyik esetleg a
háború menetére még hatással lehetett volna.
Az angolok tengeralattjáró-vadászai pedig
csúfosan felsültek. Azok építésével egykettő-
re fel is hagytak.
„Akkor miről szólhatott ez a megállapodás?”
Ez meg mi?
„SZIGORÚAN TITKOS”.
Karl Dönitz Grossadmiralnak, az Ober­
befehlshaber der Kriegsmarine, a német ha-
ditengerészet főparancsnokának jelentése a
Führer felé.
Angster a lap aljára pillantott. „Ez bizony
Dönitz furcsa, krikszkrakszos aláírása. Mi-
csoda kincs! Hogy kerülhetett a Marsra? De
ennek a levélnek se iktatási száma, se az át-
vételét igazoló aláírás, se keltezése. Talán el
sem küldték?”
2024. 03. 03. 13:57:05
 // BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
A jelentésben csak annyi állt, hogy a Szin-
gapúrba tartó U 802X tengeralattjárót légitá-
madás érte az Indiai-óceánon, Madagaszkár
közelében. „U 802X? Ez meg miféle jelzés?
Volt U 802, persze, hogy volt. 1944-ben ké-
szült el, járt a kanadai partoknál, Norvégiá-
ban: Bergenben, Kristiansandban, és túlélte
a háborút. Ez nem lehetett ugyanaz a hajó.
Mit jelenthet az az X a szám mögött?
– Vártak bennünket. Nagy szerencse, hogy
ott volt az a bálnaraj a közelben – mormo-
gott Alan.
– Nem a Cetust várták, hanem valami mást.
– Miből gondolod?
– Azok a kezdetleges mélységi aknák
mind alattunk robbantak. Sokkal mélyeb-
ben, mint ameddig mi le tudunk merülni. És
nézd meg azoknak a rombolóknak az útját!
Felénk indultak, de utána mind elkanyarod-
tak, pont az ellenkező irányba, mint amerre
mi voltunk. Valami mást láthattak a műsze-
reik, nem minket. Talán egy régi roncsot a
tengerfenéken, vagy volt még ott rajtunk kí-
vül más is.
– Folytatjuk tovább a programot az erede-
ti terv szerint. Már csak egy feladatunk ma-
radt. Itt vannak a koordináták. Szétlőjük azt
az elhagyott, öreg tankert, és vége. Megyünk
haza a Marsra.
Angster admirális megkapta az angol és
orosz nyelvű dokumentumok fordításait. Az
egyik a KGB-nek, a szovjet titkosszolgálatnak
a jelentése volt. Egy „Sztyepan” nevű ügy-
nök, és egy „Raimstein”-nek nevezett ameri-
kai beszélgetését, egy „Makarov” nevű vette
fel magnetofonra, és a felvételt egy „Kavkaz”
nevű fordította le, és írta le oroszul.
Csak annyi derült ki belőle, hogy 1961.
június 3-án, miközben Nyikita Szergejevics
Hruscsov szovjet főtitkár John F. Kennedy
038-049-bojtor.indd 43
GALAKTIKA
amerikai elnökkel találkozott Bécsben, egy
másik tárgyalás is folyt a városban, egy kávé-
zóban, a Café Centralban.
Angster háromszor is végigolvasta mind
a negyvenhat oldalt, de nem lett okosabb.
Azt, hogy miről is beszélnek, egyik résztvevő
sem ejtette ki a száján. Csak annyit szűrt ki
az egészből, hogy egy esetleges megkötendő
megállapodás végrehajtását egyik fél sem
tudta volna ellenőrizni. Megegyeztek egy
újabb tárgyalási fordulóban.
Az eredeti dokumentum végén egy kézzel
írt megjegyzés szerint „nem jött létre újabb
találkozó”.
A feladatukat végrehajtották. Már harma-
dik napja vesztegeltek a találkozási ponton,
várták az űrhajót, ami majd visszaviszi őket
a Marsra. Többnyire 50 méter mélyen lebeg-
tek, csak addig emelkedtek fel, míg a Cetus
teleszívta magát levegővel, vagy merültek le a
fenékig, míg telezabálta magát.
– Hadd egyen! Kell neki az energia – mor-
mogta olyankor Nick.
Alan alig válaszolt. Azon törte a fejét,
hogy mi történhetett. Talán egy földi műhold
kiszúrta az teherűrhajót, és most tesznek né-
hány kört a bolygó körül, hogy ne tűnjenek
gyanúsnak? Vagy? Nincs semmi „vagy”! Biz-
tos jönnek majd.
Naphosszat a fejben fetrengtek. Alan látta,
hogy Nick időnként a bálna agyát simogatta.
Tudta mire gondol: az utolsó torpedókra. Ha
megérkezik az űrhajó, fel kell robbantaniuk
a tengeralattjárót. Vagyis meg kell ölniük
Cetust. Igen! Megölni, mert akármennyire is
emberi alkotás, mégiscsak egy élőlény.
Angster admirális megvizsgáltatta az iratkö-
teg minden lapját. „Első a bizalmatlanság!”
Az elemzések eredménye szerint minden
papír, tinta és ceruzagrafit abban az időben

43
2024. 03. 03. 13:57:05
 GALAKTIKA
// BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
készülhetett, amire az egyes dokumentu-
mokban talált hivatkozások utaltak. Azért
biztos, ami biztos, megkérdezett egy szak-
értőt, hogy azokat az anyagokat elő tudná-e
állítani.
– Az összetétel ismeretében? Hát persze! –
hangzott a válasz.
Angstert leginkább az bosszantotta, hogy
még semmit sem tudott meg az iratokból
azokról a folyton-folyvást emlegetett „csoda-
fegyverekről”.
Újra szétválogatta az egész dokumentum-
halmazt. A többi lap közé keveredve megta-
lálta egy széttépett oldal fejlécét, melyen a
„Board of Invention and Research”, a Felta-
lálói és Kutatási Tanács felirat díszelgett. Egy
kézzel írt cetli is előkerült, ami ránézésre ah-
hoz az irathoz tartozhatott:
Arra 7 580 433 fontot költöttünk, ami négy
dreadnought csatahajó ára. Már az első kül-
detésén megsemmisült, amikor azt a tenger-
alattjárót a mélybe rántotta. Ki adott rá pa-
rancsot? Ki a felelős?
A BIR, vagyis Feltalálói és Kutatási Tanács
1915-ben kezdte meg működését. Anglia leg-
jobb tudósaiból állt. Nem kisebb személyiség
vezette, mint Sir Jackie Fisher, aki addig az
Admiralitás Első Lordja volt. A háború alatt
vagy ötvenezer olyan találmányi elképzelést
vizsgáltak meg és értékeltek, amelyeket a ha-
ditengerészet fejlesztésére javasoltak.
Beszkennelte a szöveget az írásfelismerő
programba, ami néhány másodperc múlva
azonosította is. „Hát persze! Ki más írhatott
volna ilyet, mint maga a nagy hatalmú Fisher
admirális?”
– Mit csináltak maguk? A Földre küldték a
két legzseniálisabb kutatómérnökömet? És
most nem tudják visszahozni őket? Nincs
kapcsolat? Mi az, hogy nincs kapcsolat? Hol
élünk? A huszadik században? – tajtékzott a
44
038-049-bojtor.indd 44
dühtől Saunders, majd a székébe roskadt: –
Ezt jelentenem kell az Államtanácsnak.
Van Helden altábornagy hologramalakja
hirtelen eltűnt a szobából.
„Ez is micsoda lekezelő tiszteletlenség!
A hologramját küldte ide egy ilyen fontos be-
jelentéssel. Most meg csak úgy eltűnik!
Jól átvágtak. Minden fórumon hangoztat-
tam, hogy a Föld védelmének legsebezhetőbb
része az óceán. Ezerszer is elmondtam, de
mindig lehurrogtak. Legalábbis úgy tettek.
Aztán titokban, a tudtom nélkül kidolgoztak
egy programot. Persze a megvalósítását el-
kapkodták, mint mindig. És most lebuktunk,
kiderül majd minden. De ezt nem hagyom a
nyakamba varrni.”
Angster admirális aznap reggel már har-
madik kávéját itta éhgyomorra. Állandóan
Jackie Fisher furcsa megjegyzése járt a fejé-
ben: „a tengeralattjárót a mélybe rántotta”.
Tudta, hogy már olvasott valami hasonlót.
„Hát persze, ez olyan, mint az UB 85 legen-
dája! Abban a baromságban azt állították,
hogy valamiféle tengeri állat süllyesztette el
a búvárnaszádot, Nessie-nek, a Loch Ness-i
szörnynek a testvére.”
Szóval az UB 85 (épült Brémában, az AG
Weser gyárában; szolgálatba állították 1917.
november 24-én; kapitánya: Günther Krech,
stb., stb.) felszínre emelkedett a sötétben,
hogy feltöltse az akkumulátorait.
Váratlanul egy furcsa szörny emelkedett
ki mellette a tengerből. „Kérges, szaruszerű
koponyáján nagy, mélyen ülő szemei voltak.
A feje a testéhez képest kicsinek tűnt. A hold-
fényben meg-megcsillantak a fogai.”
Amikor megpróbált felmászni a tenger-
alattjáró oldalára, az a súlya miatt kis híján
felborult.
A legénység minden tagja tüzelni kezdett
rá oldalfegyveréből, mire a szörny elmene-
2024. 03. 03. 13:57:05
 // BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
kült. Rövidesen egy angol őrhajó érkezett
oda. Az összecsapásban a búvárhajó annyi-
ra megsérült, hogy se lemerülni, se elmene-
külni nem tudott. A legénység mindenféle
ellenállás nélkül megadta magát, de közben
a tengeralattjárót az utasításoknak megfele-
lően elsüllyesztették.
Ez volt az angolok által is terjesztett hiva-
talos verzió. Csakhogy a háború után a ha-
difogságból szabadult legénység több tagja is
egy másik történettel állt elő.
Elbeszéléseikben szó sem volt pikkelyes
fejről, holdfényben szikrázó fogakról meg a
hajóra felmászni igyekvő behemótról, hanem
emberderék vastagságú csápokról, és egy ha-
talmas, kerek szemről regéltek, amik a tenge-
részlegendák krakenjének a jellemzői.
Persze akkoriban már az első történetet is
mindenki kétkedve fogadta, a második halla-
tán meg még gúnyolódtak is az elbeszélőkön,
karikatúrák is megjelentek róluk.
Angster nem mosolygott. „Hát erről szól
minden! És a Marson ezt mindvégig tud-
ták, ezért áll az akta borítóján a KRAKEN
felirat.” Az a kifejezés nem általánosságban
a tengeralattjárókra mint tengeri szörnyek-
re vonatkozik – ahogy ő gondolta –, hanem
arra az emberi kéz alkotta szörnyre, ami Sir
Jackie Fisher szerint is képes volt a mélybe
rántani egy naszádot.
A hatodik napon ismeretlen hangra kapták
fel a fejüket. Egy pillanatra azt hitték, hogy
az érkező űrhajó jelzése, de nem az volt.
A Cetus–1 hirtelen meglódult, egyre gyor-
SZÓRAKOZÁS EXTRA MÉRETBEN!
Fizess elő a GALAKTIKA XL-re, és
minden hónapban kétszer ennyit
olvashatsz a fantasztikum legjavából!
038-049-bojtor.indd 45
GALAKTIKA
sult, majd maximális sebességgel száguldott
valamiféle ismeretlen célpont felé.
– Állítsd már meg! – üvöltött Alan. Látva
Nick tehetetlen összevissza kapkodását, fel-
rántotta a sisakját, hátha a hang elemzéséből
rájön a probléma okára. A jel frekvenciája ak-
kor már 10 hertz alatt volt, ami az emberi fül
számára nem hallható. Feltekerte az erősítőt.
A jól ismert bálnajelek egyikét hallotta, azt,
amelyikkel a csapat tagjai a zsákmánnyal teli
területre hívják egymást, csak sokkal gyak-
rabban hangzott fel a megszokottnál, úgy,
mintha egy egész raj egyszerre dalolt volna.
– Enni hívják a társai – szólt oda Nicknek.
– És úgy megy, mintha ő is tényleg igazi bál-
na lenne. Állítsd már meg! Mindjárt kiérünk
a várakozási körzetből.
Nick a fejét rázta.
– Nem tudom. Az összes trükköt megpró-
báltam. Már csak egyetlenegy maradt.
– Azt még ne! – ordított fel Alan. – Le-
het, hogy ha telezabálja magát, akkor meg-
nyugszik, és…
– Ugyan! – vágott a szavába Nick. – Va-
lami olyasmi játszódhat le az agyában, mint
egy ketrecből kiszabadult vadállatnak.
Száguldottak tovább.
A Cetus váratlanul lassult, majd fordult er-
re-arra, tett néhány kört, és a mélybe indult.
Alan Tistler fel-le rakosgatta a sisakját,
közben kapkodva nyomogatta a puha gom-
bokat, azt hitte elromlottak, nem hitt a sze-
mének. Hiába erőlködött, a fejében megjele-
nő képen egyetlen bálnát sem látott. Akkor
honnan jönnek a hangok?


45
2024. 03. 03. 13:57:07
 GALAKTIKA
// BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
– Ez csapda! – ordította. – Megint egy
csapda. Mondtam, hogy ezek már tudnak ró-
lunk. Tűnjünk innen! Hallod, Nick? Csinálj
már valamit!
De a Cetus továbbra sem reagált Nick
egyetlen mozdulatára sem. A jelek a mélybe
hívták, és ment.
Alan mind idegesebben csapkodta a mély-
ségmérőt, nem akarta elhinni azt, amit mu-
tatott, mert akkor már 2310 méteren állt.
És akkor mindketten egyszerre üvöltöttek
fel. A sisakkamerákon vastag, izgő-mozgó
csápok jelentek meg.
– Egy óriáspolip – nyögte Nick.
– Ez nem polip, hanem kalmár. Óriáskal-
már. Amit régen krakennek…
– Legalább ilyenkor ne okoskodj! – dohog-
ta Nick.
Az a rémség sokkal gyorsabb volt, mint
a Cetus–1. Kétszer körbeúszta a bálnát, és a
fejére rontott, csápjaival belekapaszkodott,
rángatta lejjebb és lejjebb.
– Torpedót! – szólt Nick.
– Túl közel van – morogta Alan lemondó-
an. Sóhajtott egy nagyot, és elindította.
– Gondolkodó állati szövetek? – kérdezte hi-
tetlenkedve Angster admirális.
Paolo Fabbri biológus, „a kis zseni” felnevetett:
– Valójában ez csak egy nagyzoló elne-
vezés volt, hogy több támogatást kapjanak
a hadseregtől. Néhány év után felhagytak a
kísérletezéssel, mert a nagyokosok úgy gon-
dolták, hogy felesleges pénzkidobás.
– És azokkal a tudósokkal mi lett, akik ez-
zel foglalkoztak?
– Szétszóródtak.
– Mikor történt mindez?
– Valamikor 2320 körül.
– Ühüm! Akkor még a marsi államok nem
szakadtak el a Földtől. Lehetséges, hogy azok
a kutatók oda mentek?
46
038-049-bojtor.indd 46
– Néhányan biztosan. Hova mehettek vol-
na? Akkoriban minden tudós koponya tőlük
várt támogatást.
– Azóta semmiféle jel nem mutatott arra,
hogy ilyesmivel foglalkoznának?
– Ott a Marson egészen más gondjaik
voltak: élelmiszergyártás, oxigén-előállítás,
és… és tengerük sincs. Admirális! Értse meg
végre! Biztos, hogy azok az anyagok, amiket
megvizsgáltunk, nem készülhettek sem a
Földön, sem a Marson.
Angster admirális ki nem állhatta „a kis
zsenit”. Nem a nagyképű, kioktató stílusa
miatt, hanem azért, mert ott ült a Tengeré-
szeti Tanács elnökségében. Nem tett semmi
olyat, amivel azt a megtiszteltetést kiérde-
melte volna, egyszerűen megörökölte a he-
lyet. Dédnagyapja saját hajóival gyűjtötte
a szemetet az Indiai-óceánból, nagyapja
– szintén a saját költségén – megépítette a
világ legnagyobb víztisztítóját a Panamai-
földszoroson, apja vagy kétszáz veszélyezte-
tett halfajt mentett meg és telepített vissza az
óceánokba… Ő meg, aki semmit sem tudott
felmutatni, addig ügyeskedett, míg elődeire
hivatkozva beleülhetett abba a székbe. „Hát,
így megy ez!”
A robbanástól a Cetus egyik uszonya is meg-
sérült, de az volt a kisebbik baj. Ha oldalazva
is, az „Öreglány” elindult a mélyből felfelé.
Addig csak irányítani nem tudták, de leg-
alább a saját helyzetükkel tisztában voltak,
most azonban úgy tűnt, egy idegkötege is
elszakadhatott valahol, mert az összes mű-
szer használhatatlanná vált. Az új sisakok
érzékelői még működtek, mert azokat csak
utólag szerelték be, és azokhoz egy másik
idegpályát kellett kiépíteni, ami a robbanás-
tól nem sérült meg.
A Cetus úszott erre-arra, amerre éppen
kedve volt.
2024. 03. 03. 13:57:07
 // BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
– Ez már a negyvenkettedik nap – szólalt
meg Alan.
– Én is látom – mordult fel Nick.
Alan még próbált fecsegni valamit a szol-
zavarról, de Nick nem válaszolt.
Napok óta ez volt a leghosszabb beszél-
getésük. Mindketten a halálra vártak, és
kiegyeztek volna még egy súlyos szolza-
varral is.
A Mars tengely körüli forgásának ideje,
tehát a szoláris nap hossza 24 óra 39 perc
35,244 másodperc. Ezt a helyi napot, amit
szolnak neveztek el, 24 részre osztották fel.
Azt a néhány percnyi időeltérést nem vet-
ték komolyan. Az emberi szervezet belső
órája gyorsan alkalmazkodott a szolhoz.
Ám rövidesen kiderült, hogy a földi és
marsi belső idő gyakori váltogatása ideg-
rendszeri problémákat okoz. Ez nevezték
el a szolzavarnak. Ezek után alkották meg
a Marson a hírhedt háromszor ötnapos
törvényt.
Fülsiketítő dörrenésre riadtak. A sisa-
kokban látták, hogy felettük, alattuk, mel-
lettük aknák lebegnek. „A Cetus betévedt
egy aknamezőre?”
Angster admirális és Saunders őrnagy
némán ültek egymással szemben Jakarta
egyik külvárosi éttermében. Angsternek
az járt a fejében, hogy erről a találkozóról
majd egy újabb titokzatos Kraken-akta ké-
szül, amiből azt, hogy miről is tárgyaltak,
néhány év múlva már senki sem tudja meg-
fejteni. Elmosolyodott.
Saunders alig észrevehetően, de bóloga-
tott. „Most Angster az hiszi, hogy jó vásárt
csinált. Mi visszakapjuk a két kutatónkat,
a Cetus meg az övék, mármint az, ami
megmaradt belőle. Gyakorlatilag használ-
hatatlan, évtizedekig is eltarthat, mire re-
konstruálják.”
038-049-bojtor.indd 47
GALAKTIKA
Kezet fogtak, és elbúcsúztak egymástól.
Mindketten biztosak voltak abban, hogy
soha többé nem fognak találkozni.
A kilenctagú vizsgálóbizottság Saunders őr-
nagy vezetésével ült össze. Az egész tárgyalás
alig fél szolig tartott. Miután Nick Abrans és
Alan Tistler elmondták gondosan betanult
szövegüket, Saunders javasolta, hogy zárják
le az ügyet, és az aktákat húsz évre titkosít-
sák. Ezt a bizottság tagjai ellenvetés nélkül
elfogadták, és már rohantak is a dolgukra.
Saunders Nicket és Alant az irodájába
terelte.
– És most kezdjük elölről az egészet! Meg-
vizsgálták azokat a mintákat?
– Meg. Nem a mienk egyik sem – fe-
lelt Nick.
– Tehát: földiek.
Nick szótlanul a fejét rázta.
– Akkor?
– Nem tudjuk. Megkockáztatok egy kije-
lentést: azokat a szöveteket nem ember al-
kotta. Ilyen sejtstruktúrák nincsenek földi
élőlényekben.
– Ugyan. Ez képtelenség.
– Annak a dögnek, amelyik majdnem ki-
nyírt minket, csak a formája hasonlított a
krakenhez. A bálnahangok, amiket kiadott,
nemcsak egyszerűen lemásolt, utánzott hí-
vóhangok voltak, hanem parancsok, amikkel
átvette a Cetus agyának irányítását. Márpe-
dig itt még mi sem tartunk a kutatásban.
Ideje levonni a következtetéseket!
Angster admirális „tanár úr” egyik tanít-
ványát, Steiner fregattkapitányt elküldte
Batumiba, az Orosz Haditengerészeti In-
tézet történeti kutatásokat végző részlegé-
hez, ugyanakkor hozzáférési engedélyt kért
és kapott az USA Haditengerészeti Levé­l­
tárához is.

47
2024. 03. 03. 13:57:07
 GALAKTIKA
// BOJTOR IVÁN / A KRAKEN-AKTÁK
Ő maga hiába böngészett át sok száz-
ezer oldalnyi anyagot, nem talált utalást
semmiféle titkos tengeralattjáró-egyez-
ményre. Steiner több szerencsével járt. Át-
küldött neki egy 1961 októberére keltezett
dokumentumot, amiben az állt, hogy az
egyik meg nem nevezett titkos kutatóinté-
zetben egy gyenge idegállapotú biológust
felmentettek a beosztásából, mert előbb
azt állította, hogy az amerikaiak óriáspo-
lipokat tenyésztenek a haditengerészetnek,
majd azzal állt elő, hogy valamiféle űrlé-
nyekkel szövetkeztek a Szovjetunió ellen.
Paolo Fabbri légjárója átszállt a Tenar-
öböl felett, majd besiklott magányosan
álló, hétemeletes villájának ötödik szint-
jére, a leszállóhelyére. Nehézkesen kiká-
szálódott az ülésből, és levánszorgott a
negyedik szintre. Túlságosan sokáig volt
távol, ijesztően elfáradt. Lába meg-megre-
megett, miközben a biztonsági rendszert
ellenőrizte. Miután meggyőződött arról,
hogy teljesen egyedül van az épületben,
megkönnyebbülten sóhajtott, majd bekap-
csolta az átalakítót.
A padlóból a falak mentén vékony, át-
tetsző hártya emelkedett ki egy hatalmas
buborékot, kupolát képezve, ami az egész
negyedik emeletet magába zárta. Lassan
a padlón is végigterült az az elasztikus,
vízzáró anyag, és légmentesen lezárta az
egész szintet. Fabbri kapkodva ledobál-
ta magáról a ruháit. Néhány másodperc
múlva a kupola falán embermagasságban
megjelenő réseken ömleni kezdett befelé
a víz. „Végre! Tengervíz.” Hanyatt fekve
elterült a padlón. Néhányszor még ösztö-
nösen nagyot lélegzett, de nem mozdult,
hagyta, hogy a víz ellepje. Talán két órája
feküdhetett ott, amikor teste hirtelen meg-
rándult, lassan, ügyetlen mozdulatokkal
48
038-049-bojtor.indd 48
úszni kezdett. Agya idővel szinkronizálta
a nyolc csáp és a két hosszú fogókar moz-
gását. Néhányszor körbeúszta a meden-
cét, majd lakmározni kezdett a körülötte
nyüzsgő apró halakból. Rettenetesen éhes
volt, és először még az sem zavarta, hogy
csak szardínia került terítékre. Közben
eszébe villant, hogy elfelejtette kicserélni
a vízszűrőt arra a nagyobb lyukúra, ame-
lyiken a termetesebb halak is átférnek.
Odaúszott, egyik karjával megnyomott
egy gombot. A vízszűrő kiemelkedett a
helyéről, mögötte feltárult a három méter
átmérőjű cső torkolata, melyből egy ha-
talmas, szürke szem meredt rá. Az egyik
csápjával a gomb felé csapott, hogy vissza-
zárja a csövet, de már elkésett.
Mint azt jelentésemben kiemeltem, ebben
a témában sem a Földön, sem a Marson
nem született komoly tudományos áttö-
rés. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy sze-
rintem még nem érkezett el a mi időnk.
Én továbbra is a lassú beszivárgás takti-
káját támogatom. Ami pedig azt a Paolo
Fabbrinak nevezett, általunk kreált enti-
tást illeti, nem tehettem mást, állandóan
fecsegett, majdnem elrontott mindent.
BOJTOR IVÁN
1954-ben született magyar író, vegyésztech-
nikus. 1980-ban kezdett publikálni az Ország-
Világ magazinban, majd további írásai jelentek
meg a Veszprémi Naplóban is. Alapítója a
veszprémi Kvark SF-klubnak, amely saját
fanzint is adott ki előbb PreVega, majd Kvark
címmel. „Vissza Karthágóba” című elbeszélé-
sét a 217. Galaktikában olvashattuk. Azóta la-
punk rendszeresen közli írásait, legutóbb a 405.
számban jelent meg „Az évszakok hullámai”.
Tavaly év végén magánkiadású, gyűjteményes
elbeszéléskötettel jelentkezett, melynek címe
Elveszett novellák.
2024. 03. 03. 13:57:07
 GALAKTIKA
VOLTÁL MÁR INDIÁBAN?
A MAGNESIA LITERA-DÍJAS REGÉNY
A CSEHEKTŐL MEGSZOKOTT IRONIKUS
STÍLUSBAN MESÉL A RASSZIZMUSRÓL
ÉS A SZERELEMRŐL, NA MEG PERSZE
A GLOBÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁSRÓL!

RENDELD MEG ITT:

WWW.GALAKTIKABOLT.HU

038-049-bojtor.indd 49 2024. 03. 03. 13:57:09

 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
BORISZ ROMANOVSZKIJ
A VÁROS, AHOL NEM
SZOKOTT ESNI AZ ESŐ
N
OS, AZT ÍGÉRTEM, hogy
mesélek majd a bírói gyakorla-
tomban előforduló valamilyen
bűncselekményről. Az igazat
megvallva soha nem bíró, hanem népbíró vol-
tam. Nem, ez nem ugyanaz, bár közel állnak
egymáshoz.
A srác, akiről mesélni szeretnék, a barátom
fia volt. Nem állítom, hogy egész gyerekkorá-
ban a térdemen hintáztattam, de tény, hogy
jól ismertem – az apja teleduruzsolta a feje-
met utódja tehetségét illetően. A fiú valóban
csendes és szégyenlős romantikusként cse-
peredett, falta a kalózos és banditás könyve-
ket és filmeket, de az iskolában csupán négy
pontja volt szorgalomból. Mikor a szerencsét-
lenség történt, már felnőtt és közepes terme-
tű, törékeny, szinte kórosan sovány férfi lett
belőle. Ritkás haja búzaszőke volt, szeme, bár
a látásával nem akadt semmi gond, valami-
féle vaksi tehetetlenséget sugárzott. Remek
50
050-061-romanovszkij.indd 50
FELESÉGE, TAMARA K.
MEGGYILKOLÁSÁÉRT, EGO-
ISTA JELLEGŰ, SÚLYOSBÍTÓ
KÖRÜLMÉNYEK MELLETT,
EZ MEG AZ A BÍRÓSÁG, EB-
BEN MEG EBBEN AZ ÖSZ-
SZETÉTELBEN ALEK SZ.-T
TELJES SZEMÉLYISÉG-
KITÖRLÉSRE ÍTÉLI.
költő, jószívű és kedves ember volt. Teljesen
váratlan módon a nők odavoltak érte, de erről
vagy nem tudott, vagy nem tulajdonított neki
túl nagy jelentőséget.
Idővel persze akadt egy ifjú hölgy is, aki
beleszeretett, vagy legalábbis úgy képzelte,
hogy beleszeretett a fiúba, és akibe ő maga
is beleszeretett… Hogy hogy hívták őket?
Ez teljességgel lényegtelen a történetem
szempontjából, de akkor legyenek Alek és
Tamara… Igen, láttam a lányt két-három al-
kalommal. Hasonlítottak egymásra, ez fura
– általában az ellentétek vonzzák egymást,
és csak idővel válnak hasonlóvá, a közösen
leélt évek során… Tamara szőke lány volt,
hatalmas, csodásan kék szemmel. Természe-
tesen a szeretett nőt, de bármilyen nőt is tel-
jesen másképp látunk, mint ő magát. Felma-
gasztaljuk, hogy legyen mit imádni. A költők
meg valószínűleg még inkább. Ugyan sosem
voltam költő, de így képzelem el. A lényeg,
2024. 03. 03. 13:56:53
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
hogy Alek elkezdte megszervezni a közös
életüket, és elfogadott egy állást az egyik
ökológiai bázison, valahol az erdőben, tá-
vol az emberektől. Ez nagyon illett hozzá,
a biológushoz, munkásságának nagyszerű
kezdete volt. Tudják, az ökológiai bázisokat
kiválóan felszerelik, az ott élő emberek tel-
jesen autonómok, nem szenvednek hiányt
semmiben az emberi közösségen kívül.
Nyilván megértik, hogy az ifjú házasok-
nak az emberi közösségre volt legkevésbé
szükségük. Remélték, hogy a mézeshetek
pont három évig fognak tartani. Nem tu-
dom, ők maguk találták-e ki ezt a számot, de
szentül hittek az általuk teremtett ártatlan
mítoszban.
Nagyjából fél évig így is volt. A fiú dolgo-
zott, a lány segített neki, a fiú verseket írt, a
lány meghallgatta őket. Apró összetűzések és
viharos békülések tették színesebbé életüket
ezen a lakatlan szigeten. A fiú később elmond-
ta, hogy ez alatt a fél év alatt a legtökéletesebb
boldogságban volt része, és én hiszek neki.
Ám a helyzet úgy hét-nyolc hónap eltelté-
vel megváltozott, a veszekedések viharossá
váltak, a kibékülések pedig kérészéletűvé és
ingataggá. A lány városlakó volt, a város szü-
lötte, ráadásul temperamentumos és szenve-
délyes. Tiszta szívéből gyűlölte a természetet,
elege lett a magányból, a madarak csicsergése
és a tücskök ciripelése nem töltötte be lelké-
ben az űrt. A fiú azonban nem szeghette meg
a szavát, és nem hagyhatta el az állomását, a
lány viszont félt egyedül elmenni, mert ezt
kudarcnak és kapitulációnak tekintette vol-
na a külvilág, de ezt az ő iszonyatos öntudata
nem viselte volna el.
Volt egyszer egy Goethe nevű költő… á,
szóval hallott róla? Annál jobb! Nos, Goethe
mondta egyszer, hogy „egy nőnek ezer esz-
köze van, hogy boldogtalanná tegyen, bol-
doggá tenni viszont csak egy”. A lány többé
050-061-romanovszkij.indd 51
már nem akarta boldoggá tenni a fiút, így a
fiú igazán boldogtalanná vált. A lány maga
sem tudta, mit is szeretne elérni, és gondo-
lom, semmiféle terve sem volt. Egyszerűen
csak a fiún verte le a magányosságát, mert
most már tényleg magányosnak érezte magát.
A fiú nagyon kiábrándult belőle, annál is in-
kább, mert három-négy hónappal ezelőtt ret-
tentően felmagasztalta. Túl rövid idő ez egy
ekkora metamorfózishoz. Eltávolodott tőle,
megkeseredett, de nem vesztette el a lányt,
pontosan tisztában volt testének térben való
elhelyezkedésével minden egyes pillanatban.
Ezt a fajta érzékenységet az embernek vagy a
mindent elsöprő szerelem, vagy a parttalan
gyűlölet adja.
A vihar idején történt minden. Mivel Ta-
mara ki nem állhatta a természetet, érthető
módon rettegett az égzengéstől.
Márpedig körös-körül teljes pompájában
villámlott és dübörgött az égiháború. A villá-
mok egyszerre két, néha három helyen is meg-
világították az eget, a dörgés, amelyet az égi
szekerek és kövek ütközése okozott, minden
más hangot elnyomott, úgy tűnt, hogy nincs
semmi ezen a dübörgésen, majd pedig az esőn
kívül. A lány tolakodón és jól érezhetően élte
meg a félelmét, ezért Alek, hogy ne lássa, in-
kább kiment a verandára. A levegő friss volt,
arcába csaptak a visszaverődő esőcseppek, az
utóbbi napok fülledt dühe elpárolgott, és úgy
érezte, a gyűlölet bűnét is lemosta róla az eső.
Megsajnálta a lányt, amiért ennyire magá-
nyos a viharral szemben. Visszatért a házba.
Tamara ijedten és szétszórtan ült bent.
– Csukd be az ajtót! Az eső bever a szobába!
A fiú engedelmeskedett. A lány szokásos
néma ellenkezésnek vette a hallgatást, és fel-
csattant:
– Gyűlölöm! Gyűlölöm a vihart, az esőt, az
átkozott kunyhódat és azt, hogy magányosan
élünk, mint a vadállatok!

51
2024. 03. 03. 13:56:53
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
– Tamara, hallgass meg… – kezdte a fiú.
– Nem akarlak meghallgatni, te senki! Egy
ilyenre pazaroltam el egy évet az életemből!
De ennek most vége!
A lányt felhergelte a vihar, villámlás és
zuhogó eső, valószínűleg csak emiatt fe-
ledkezett meg magáról és vetette rá magát
a férjére. Valószínűleg meg akarta alázni a
férfit, ezért egy ocsmány sértést vágott az
arcába. Alek eleinte összezavarodott. Finom
és szeretetteljes légkörben nőtt fel, ezért a
lány szavai úgy hatottak rá, mint egy pofon.
Miközben igyekezett egyre növekvő dühét
féken tartani, megvető és keserű nevetésben
tört ki. Úgy gondolom, hogy ez a nevetés
jobban megalázta a lányt, mintha Alek meg-
ütötte volna. Másodszor is kiköpte a sértést,
újabb szavakkal gazdagítva azt.
Alek meglökte a lányt, felkapta az első,
keze ügyébe kerülő tárgyat, és lesújtott. Egy
kisebb krómozott fejsze volt az, amelyet ba-
rátaitól kapott ajándékba. Megölte Tamarát.
Ezek után felhívta a kórházat. Két autó ér-
kezett, egy mentő a lányért, a második pedig
később, érte.
A villámok már az üres ház felett villogtak,
a dörgés pedig nem zavarta senki szavait.
A pszichiáterek a kivizsgálás után arra
jutottak, hogy Alek beszámítható, bár meg-
állapítottak némi idegi kimerültséget. Ügyét
átadták a bíróságnak.
A tárgyaláson ügyvédként voltam jelen:
gyerekkora óta ismertem Aleket, és ki más,
ha nem én tudtam volna, miféle ember ő.
A bíró sem ellenezte, úgy tűnt, heves szavaim
segítették abban, hogy jobban eligazodjon az
ügyben. Én úgy próbáltam felmenteni Aleket,
hogy közben el is ítéltem. Véleményem szerint
a házasság már az első pillanattól kudarcra
volt ítélve. Hagyták, hogy végigmondjam, az-
tán a bíró hűvös és nyugodt hangon lerombol-
ta minden érvemet, amikor közölte:
52
050-061-romanovszkij.indd 52
– Azt próbálta velünk elhitetni, hogy a
vádlott jó ember, aki mindig férfiasan és mél-
tósággal viselkedett. Holott bármelyik férfi,
még ha nem is költő, aki egy kicsit is jobban
átérzi a másik ember érzelmi állapotát, bár-
melyik férfi megpróbálta volna megszüntetni
azt a helyzetet, amely a szeretett nőt felzak-
latja. Elutazott volna ebből a házból, elvégre
nem kényszermunkára mentek oda, megpró-
bált volna olyan helyzetet teremteni, amely
mindkettőjük számára elfogadható. A vádlott
azonban nem óhajtott áldozatot hozni, nem
óhajtott kiutat keresni ebből a konfliktusból.
Egoista volt, elképesztően egoista, aki számá-
ra a saját vágyai mindenek felett állnak. És ez
bűntetthez vezetett.
Ebben a pillanatban ránéztem Alekre, és
láttam, hogy megdöbbentik őt a bíró gondo-
latai. Úgy tűnt, mintha csak most ébredt vol-
na rá tulajdon bűnösségére. Arcán átsuhant a
zavarodottság. Úgy elsápadt, hogy csak a sze-
me maradt eleven. Aztán leverte az izzadság,
amit gépiesen letörölt a homlokáról.
Hosszasan vitáztunk, az ügy túlságosan
komoly volt.
A vádlott összeomlott, védekezni sem volt
hajlandó.
Láttam, hogy testileg is romokban hevert.
A tárgyalóban fejeztük be a vitát. Az ítélet így szólt:
„Felesége, Tamara K. meggyilkolásáért,
egoista jellegű, súlyosbító körülmények mel-
lett, ez meg az a bíróság, ebben meg ebben
az összetételben Alek Sz.-t teljes személyiség-
kitörlésre ítéli.”
Az ítéletet nem szó szerint idéztem. Az
évek során megfakult az emlék, holott ez volt
az első ügyem, ahol a vádlott a legsúlyosabb
büntetést kapta.
Nyomott hangulatban léptem ki a bíróság-
ról. Miközben felidéztem minden egyes érvet
és ellenérvet, hirtelen felrémlett bennem a
vádlott arca. És ekkor arra gondoltam, hogy
2024. 03. 03. 13:56:53
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
az ítélet teljesen jogos. Természetesen kár
a költőért, az érzékeny és kifinomult lelkű
emberért. Szerencsétlenségét és bűnösségét
a vakság, kizárólag a vakság okozta és az,
hogy nem keresett kiutat. De hát nem is élhet
tovább most, hogy felnyílt a szeme és meg-
látta bűnét. Soha nem bocsátana meg magá-
nak. Mindenképp rossz vége lenne. És ekkor
megint megsajnáltam. És a nőt is.
A büntetés végrehajtása előtt elmentem
hozzá, és hosszasan beszélgettünk. A végén
feltettem neki néhány kérdést.
– Mondd meg nekem, Alek, az összetű-
zéseitek alatt, amikor minden annyira rossz
volt, szeretted őt néha?
– Szerettem. – Elég kategorikusan vála-
szolt, tétovázás nélkül.
– És ő téged?
– Nehéz kérdés ez, Albert… Nekem úgy
tűnt, hogy igen.
– Akkor mondd meg, kérlek, mert szeret-
ném megérteni: véletlenül ölted meg, vagy
szándékosan végeztél vele?
– Abban a pillanatban, amikor felkaptam
a baltát, nem tudtam, hogy az balta, de meg
akartam ölni. Igen, meg akartam ölni.
A büntetést a kriminalisztikai intézet
két tudományos munkatársa hajtotta végre.
Már akkor az volt az érzésem, hogy mindent
hanyagul csináltak. Nem erőltették meg ma-
gukat, hogy alaposabb elemzést végezzenek,
csak kiválasztottak egy teljesen ellentétes
személyiséget, ahogy azt a törvény is előírja.
Alek memóriáját törölték, és bemásolták az új
személyiséget az elvileg üres agysejtekbe.
Még abban sem vagyok teljesen biztos,
hogy elég megbízhatóan hajtották végre ezt a
műtétet.
A fiú immár Giovanni T. volt, származását
tekintve olasz. Élénk, energikus, vidám, élet-
igenlő ember – ilyennek kellett lennie az új
személyiségének.
050-061-romanovszkij.indd 53
Egy nemrégiben elhunyt ember pszichéjét
és emlékeit kapta meg. A férfinak nem voltak
élő rokonai. A leendő olaszt meggyőzték ar-
ról, hogy orvosok javaslatára változtatta meg
lakhelyét és a klímát. Az egyetlen figyelmen
kívül hagyott tényező Giovanni foglalkozása
volt – meteorológusként dolgozott.
Miután végrehajtották az ítéletet, megtud-
tam, hogy Tamara életét sikerült megmenteni.
A legbonyolultabb újraélesztési technikákkal,
jó néhány operáció után sikerült az egészsé-
gét is visszaadni. Sőt, még a megjelenését is,
ahogy hallottam. Saját szememmel nem lát-
tam, de szerettem volna találkozni vele.
A nő is lecserélte a nevét, és eltűnt a látha-
tárról.
Giovanni új adatai, a bíróság ítélete, az
ítélet végrehajtásának protokollja mind beke-
rültek a Gépbe, és ezzel véget is ér történetem
első része.
A második? Természetesen van második
része is!
Giovanni egy nagy, modern város belse-
jében rejtőző kis régi várost választott lak-
helyéül. Tallinn úgynevezett óvárosában
telepedett le. Azokban az időkben az olyan
városok, mint Firenze, Párizs, Moszkva
történelmi részeit geodéziai kupolákkal bo-
rították be, hogy megóvják őket a pusztu-
lástól. A történelmi negyed épületeit rend-
szerint kőből és nem túl tartós téglákból
építették, amelyeket könnyen szétmos az
eső, főleg a vakolatot. Giovanni római volt
és egy olyan város, mint Tallinn, bizonyos
értelemben előző életének folytatása volt. Én
magam tallinni születésű vagyok, nagyon
szeretem a városomat, és úgy érzem, hogy
minden egyes követ jól ismerek ott. Azt a há-
zat is ismertem a Kullaszen utcában, ahova
Giovanni beköltözött. Az Időjárás Központ-
ban kapott munkát, olyat, amilyet szeretett
volna: meteorológus-operátor volt.

53
2024. 03. 03. 13:56:53
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
Nem titkolom, érdekelt, hogy él és mihez
kezd magával az „új személyiségű” ember, és
néhány könnyű lépés után meg is ismerked-
tem vele. Nem okozott gondot, hiszen közlé-
keny és jóhiszemű volt.
Nem tettem semmi elítélendőt, nem tudat-
tam vele, ki ő és honnan származik, de remé-
lem, megértenek, hogy fürkésztem, megma-
radt-e belőle valami a barátom fiából, a régi
Alekból. Néha úgy rémlett, hogy felsejlik va-
lami megfoghatatlan, valami könnyed, mint
a világoskék árnyalata a szürkében, de aztán
mindezt elseperte a kifinomult érzelmesség-
től megfosztott ember viharos életöröme.
Nem, nem volt ő rossz, dehogy! A maga mód-
ján nagyon is jó volt. A maga módján kedves
és közlékeny. És a maga módján finom, bár
lobbanékony.
– Alberto – mondta egy nap. Olaszosan
ejtette a nevemet. – Alberto. Te kedvelsz en-
gem! Csak nem tudom, miért. Nagyon hason-
lítasz az apámra, Alberto!
Ekkor jó érzés töltött el, mert tényleg ked-
veltem őt.
Egyszer elmentem hozzá a munkahelyére,
mert nagyon hívott, hogy „nézzem meg, ho-
gyan készül az időjárás”. Giovanni nagyon
megörült nekem, leültetett a vezérlőterem kö-
zepére, hogy „mindent jól lássak”.
– Meg kell locsolnom még három hatalmas
szántóföldet és a kerteket – mondta. – Az eső-
felesleget pedig átadom a szomszédos szektor
ügyeletesének.
A szokásosnál nyugodtabb volt, szárazabb
és szerfelett komoly.
Most már gyakran mutatják a Hírekben,
hogy működik az Időjárás Központ, akko-
riban viszont a megnyitása napján lehetett
látni, majd az újságírók valami oknál fogva
elvesztették iránta az érdeklődést.
Központi helyen ültem, és mindent láthat-
tam működés közben.
54
050-061-romanovszkij.indd 54
A négy pultot a világ országaira irányítot-
ták, és mindegyik mögött a plafon ferdén tar-
tott a fal felé. Az egyik pult felett a felületen
imbolygó narancssárga sugarak villóztak, és
élénk világoskék felhők hömpölyögtek rajta.
A felhőket felismertem, természetellenes szí-
nük és sokféle élénkségük ellenére.
– Giovanni, mi ez a narancssárga?
– A szelek. A világoskékek a felhők, a sö-
tétebbek: sok víz, a világosabbak: kevesebb.
– Időközben a szelek és felhők térképére rá-
vetítette a földterületek vörös kontúrjait. –
Alberto, látod?
– Igen.
– Ezt a földet meg kell locsolni! Most már
ne tegyél fel kérdéseket, ez a feladat nagy
pontosságot és aprólékosságot igényel. Ez az
egyetlen hely, ahol a gép nem helyettesítheti
az embert.
Fel-alá sétált a pult mellett, meg-megnyo-
mott gombokat, tekergette a fogantyúkat.
A narancssárga sugarak összefolytak, majd
megint szétváltak, a sebességük változott, és
amikor látszólag elérte a megfelelő feltétele-
ket, megnyomta a piros gombot a pult egyik
részén. A szép tájkép, amely előtte, az „ég-
bolt” alatt lógott kicsivel, hirtelen elhomályo-
sodott, és megláttam, hogy csorognak a kép-
ernyőn a vízcseppek. Eleredt az eső.
– Az egyik kész! – kiáltott fel Giovanni.
A másik két területen is „megszervezte” –
más szóval nem tudom leírni – az esőt. Az-
tán bekapcsolta a kommunikációs csatornát.
A képernyőn megjelent egy napbarnított,
kopasz észt, akinek a háta mögött szintén egy
pult látszódott.
– Leif, nagyjából húsz perc múlva átadok ne-
ked hetvenezer tonna maradékot. Ezenkívül fel
nem használt… – A szakmai beszélgetés öt per-
cig folytatódott, majd utána Leif képe kialudt.
– Ellenőriznem kell, hogy minden rend-
ben menjen le – mondta Giovanni. – Tudod,
2024. 03. 03. 13:56:54
 Alberto, a római kollégák fél napig szállítják
a felhőket akár ezer kilométeren át, hogy egy
kisebb záport intézzenek a kiszáradt föld fe-
lett. Én meg itt a szomszédos szektorokra
dobom le a felesleges felhőket. Szeretem az
esőt! Csak a vihart nem szeretem valami ok-
nál fogva.
Még egyszer felidéztem azokat a félkegyel-
műeket, akik meteorológust csináltak belőle.
Egy ilyen munkahelyen természetes dolog
költővé válni, de az, ami csodálatos lenne
bárkinek, az Alek számára azzal fenyegetett,
hogy visszatérnek az emlékei. Olyan ember
válhatna belőle, akinek két „lelke” van, és va-
lószínűleg egyik sem teljes értékű.
De az is megeshet, hogy az egyik személyi-
sége bírálni fogja a másikat. A lényeg, hogy
eléggé ijesztő felfordulás történhet.
Kivártam a munkaidő végét, aztán sétál-
tunk egyet a tiszta tallinni óvárosban. Körü-
löttünk halkan járkáltak az emberek, helyiek
és turisták, puha talpú cipőkben, sarok nél-
kül: a kövek nem örökéletűek.
Későn váltunk el egymástól.
– Holnap korán kell kelnem! – mondta.
– Rajtam van a sor, hogy meglocsoljam a
gyepet.
– Hogyhogy? A parkokat is ti locsoljátok?
– Természetesen! – Felnevetett. – Ki más?
Mi. Úgy reggel hat óra tájban, amikor még
mindenki alszik.
– És ez hogy történik?
– Ugyanúgy. – Őszintén meglepődött.
– Hát nem tudod, hogy a geodéziai kupola át-
látszó, forgó elemekből áll?
– Ne-e-em. Milyen elemekből?
– Háromszögekből. Odahajtom a felhőt,
kinyitom a megfelelő szektort, és tessék, már-
is folyik a csodás, oxigéndús, mindenféle io-
nokban gazdag víz. Sok asszony összegyűjti,
majd hajat mos vele. Azt mondják, hogy segíti
a növekedést, és csillogóvá teszi a frizurát.


55

050-061-romanovszkij.indd 55 2024. 03. 03. 13:56:55

 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
Ha korán kelsz, a saját szemeddel is látha-
tod! Holnap nem találkozunk, randevúm lesz
Vandával. – Vanda volt az aktuális, szerfelett
kedves fiatal lány. A nőkhöz való viszonyát
Giovanni nem bonyolította túl.
Nem ébredtem korán.
Utána öt napig nem találkoztunk, sok
feladatom volt, miután hazaértem, teljesen
kizártam a külvilágot. Esténként minden lé-
tező eszközzel igyekeztem visszaszerezni az
erőmet. A hatodik napon aztán megint össze-
futottunk.
– Mi újság, fiacskám?
– Semmi, Alberto. Hova tűntél el?
– Sok volt a munka.
– Én meg megismerkedtem egy csodálatos
lánnyal!
– Igen?
– Aha. Jöttem haza munkából, a lány pedig
odalépett hozzám, és megkérdezte, hogy hív-
nak. Én pedig válaszoltam.
– És ő?
– Ő is. Lina a neve.
Kicsit megkönnyebbültem. Hiszen minden
esetben rettegtem.
– Tudod, Alberto, úgy néz rám, mintha is-
merne. Pedig én sohasem láttam.
„A fene vigye el!”
– Azt kérdezte tőlem, honnan származom,
kik a szüleim és a barátaim.
– Hogy néz ki? – Azt hiszem, a hangom
rekedt volt.
– Szőke. Apró termetű. Hatalmas, szinte
világító kék a szeme. Az a benyomásom, hogy
belelát a lelkembe, amikor rám néz.
„Nagyon valószínű – gondoltam –, többet
lát ott, mint amit te magad látsz!”
– És mikor tervezel találkozni vele?
– Ma. A Városháza téren, este hétkor. – El-
mondott mindent lelkiismeretesen. – És mi
mikor találkozunk?
– Legyen holnap!
56
050-061-romanovszkij.indd 56
– Rendben. – És ezzel elváltunk egymástól.
Cselekedni kellett. Ki kellett valamit talál-
ni, intézkedni kellett. Sürgősen, halaszthatat-
lanul. Ez a dühös asszony úgy érzi, hogy senki
nem bosszulta meg őt kellően, és kitalált va-
lami aljasságot. Meg voltam győződve az iga-
zamról. Mitévő legyek? El kell mennem oda.
És mentem is, átöltözve, még az arcomat is el-
maszkíroztam. Nagy örömömre a városházá-
nál annyira sok turista volt, hogy észrevétlen
tudott volna maradni még akár a huszadik
század nagy kedvence, egy hóember is.
Kedvező helyet találtam a városháza sar-
kánál. Nem kellett sokáig álldogálnom. A fiú
megjelent, és megállt az épület bejáratánál,
miközben közömbös pillantása átsiklott raj-
tam. Elfordultam, és olyan arcot vágtam,
mint aki sóvárogva várakozik.
A lány az én oldalam felől közelítette meg a
városházát, én láttam meg őt hamarabb. Az-
tán a fiú is észrevette végre, és szinte ragyogni
kezdett. Igen, ő volt az, Tamara. Viszonozta a
mosolyt. Lehet, hogy még őszinte is volt. Kö-
zelebb kerültem. Giovanni megindult a lány
felé, és gyengéden megfogta a könyökét. Eh-
hez nagyon értett.
– Már egy órája várlak!
– Tényleg? Pedig időben jöttem.
– Hova menjünk, kedves?
– Hát már kedves vagyok? – A lány sze-
me mosolygott. – Ahova szeretnél. Sétáljunk
egyet ezen a védett területen!
A lány elindult, a fiú pedig a nyomába
eredt.
– Mivel foglalkoztál ma… Giovanni? Se-
hogy sem tudom megszokni a nevedet.
– Miért? – A fiú meglepetten nézett rá.
– Még nem ismerjük egymást elég régóta –
vágta ki a magát a lány.
– Nekem viszont úgy tűnik – jelentette ki
gálánsan a fiú –, hogy már egy örökkévalóság
óta ismerlek. – Tamara és én egyszerre sápad-
2024. 03. 03. 13:56:55
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
tunk el, de a lány irigylésre méltón kiegyen-
súlyozott maradt.
– Szóval, mivel is foglalkoztál?
– Időjárást csináltam!
– Hogyhogy „időjárást csináltam”? Ez mit
jelent?
– Hát még nem meséltem? Meteorológus-
operátor vagyok, és minden egyes nap én csi-
nálom az időjárást.
– Hát erről van szó! – A lány tűnődve né-
zett rá, és elhallgatott.
Egy pillanatig úgy tűnt nekem, hogy tet-
szik Tamarának. Egymás mellett sétáltak, a
fiú az oldalához szorította a lány behajlított
könyökét, a lány pedig egyfolytában a fiú ar-
cába nézett. „Hát tényleg megint?” – gondol-
tam, de aztán elhessegettem ezt a gondolatot.
Nem, a lánynak nagy valószínűséggel tervei
voltak, amelyeket valóra is akart váltani.
– Akkor, megyünk valahova? – kérdezte
meg a lányt még egyszer.
– Nem, Giovanni. Csak sétálunk egyet. Az-
tán elkísérsz engem a szállodába.
– Esetleg felmegyünk hozzám?
– Elment az eszed! – A lány hangjában
nyoma sem volt elszántságnak, és újra felme-
rült bennem, hogy a fiú nem közömbös neki.
– Este kilencre az Öreg Tamás szállodában
kell lennem – tette hozzá egy kicsit határo-
zottabban.
– El sem tudod képzelni, mennyire elszo-
morítottál! Elutasítod minden javaslatomat.
– Giovanni, valóra tudod váltani a vágyamat?
Forró vágy!
– Bármit!
– Idehallgass, csinálj holnap esőt! Fel-
hőszakadást dörgéssel és villámlással itt,
Tallinn óvárosában! Ebben az üvegtetejű
dobozban… Egy jó kis esőt mennydörgéssel!
– Az tilos – felelte a fiú, de rövid hallgatás
után hirtelen beadta a derekát. – Rendben,
megteszem, bár a dörgést nem szeretem.
050-061-romanovszkij.indd 57
– De mindenképpen legyen villámlás és
dörgés is, hallod, kedves?
A fiú furcsa pillantást vetett a lányra, és
bólintott.
Este kilenckor az Öreg Tamásnál vártam
őket. Hamarosan megérkeztek, és megálltak
nem messze tőlem. A fiú vagy tizenöt percen
át igyekezett felmenni a lányhoz, aki viszont
ellenállt, aztán elbúcsúztak egymástól, a lány
belépett a szálloda épületébe, a fiú pedig egy
dallamot fütyörészve elindult a fehér észt éj-
szakába. Elégedettnek tűnt.
A lány nyomába eredtem. Miközben
lépkedett fel a virágos szőnyeggel borított
lépcsőn, gyönyörködtem a lábában és az
alakjában. Szép nő, tényleg bármelyik férfit
könnyedén meg tudta volna hódítani. Mi-
közben nyitotta a szállodaszoba ajtaját, utol-
értem.
– Tamara!
A lány megfordult.
– Ki maga? És mit akar tőlem?
Leszedtem a buta álbajuszt, és nagyjából
megtöröltem az arcomat egy zsebkendővel.
– Nem ismersz meg?
– Ne-e-em.
– Albert vagyok, Alek barátja!
– ??
– Beszélnem kell veled.
A lány kitárta a szoba ajtaját. Elsőként lép-
tem be, ő pedig utánam.
– És mit akarsz tőlem, Albert? Alek nincs
itt, nincsenek itt a barátai sem, és azt sem ér-
tem, te miért vagy itt. Miért is engedtelek be?
– Hát ez az. Miért engedtél be? Kínálj
hellyel!
– Foglalj helyet. – A lány közben össze-
szedte magát. – Szóval mi szél hozott erre?
– Követtelek titeket, és hallottam, ahogy
arra kérted, rendezzen esőt. Villámokkal és
dörgéssel! – mondtam, miközben elhelyez-
kedtem a kényelmes szállodai karosszékben.

57
2024. 03. 03. 13:56:55
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
– És? – A lány kicsit zavarba jött.
– Van néhány kérdésem. – Nem hagyhat-
tam, hogy magához térjen. – Az első ez: mi-
nek kutattad őt fel?
– Á, szóval azt akarod tudni, hogy miért
kutattam őt fel? – A lány dühbe gurult, és ettől
még inkább megszépült. – Nos, nem kutattam
fel! Egy kirándulásra jöttem ide, és váratlanul
belebotlottam. Az utcán. És amikor meglát-
tam, hogy ilyen magabiztos, nyugodt, hogy
kivirult, jobban is, mint akkoriban… velem,
akkor elöntött a düh. Igen, a düh! – Indula-
tosan beszélt, szeme elsötétedett a haragtól.
– Tisztában vagy azzal, hogy éltem ez alatt az
idő alatt? Nem? Hát akkor hadd mondjam el.
Az orvosok raktak össze. Teljesen helyrehoz-
tak, még a külsőmet is. Három hónapot vett
ez el az életemből, de egye fene, nem nagy ár,
megérte. Tudtam, hogy kitörölték a memóriá-
ját, és örültem neki. Igen, örültem! De nekem
nem törölték ki, érted? Nekem megmaradt ez
az egész rettenet. Meg az a borzalmas éjszaka
a villámlással. És a gyilkosság. A rémület és a
szörnyű fájdalom. És a nemlétezés. Azóta ma-
gamban hordozom a rettenetet és fájdalmat.
Senkinek az érzelmeiben nem hiszek. Agyon-
nyomott a rémület. És amikor találkoztam
Alekkal, aki nyugodtan, magabiztosan járt-
kelt a világban mindenféle emlék nélkül, úgy
döntöttem, hogy ez igazságtalan. Teljességgel
igazságtalan! Neki nem jutott szenvedés, sem
aggodalom! Gondtalanul él!
– És úgy döntöttél, hogy bosszút állsz.
– Úgy döntöttem, hogy mindennek a he-
lyére kell kerülnie.
– És ezért kitervelted, hogy megölsz egy
teljesen másik embert? – Könyörtelen voltam
vele, úgy gondoltam, hogy így kell tennem. –
Te magad is bűnt akarsz elkövetni, elvégre ha
valaki tájékoztatja az elítéltet a múltjáról az
ítélet végrehajtása után, az bűncselekmény-
nek számít.
58
050-061-romanovszkij.indd 58
– Minek tuszkolod az orrom alá a törvé-
nyeket?! Az én esetemben én magam vagyok
a törvény! Igazából ennek most nincs semmi
jelentősége. – Hirtelen megnyugodott, még
jókedvre is derült.
– Miért?
– Mert megértettem, hogy ő már nem
Alek. Nem, nem Alek, hanem Giovanni. Tel-
jesen más ember, ahogy te is mondtad. Sokkal
határozottabb, sokkal férfiasabb. Energikus
és életigenlő ember. A tettek embere. Tudod,
Albert, azóta, hogy úgymond meggyógyul-
tam, egyfolytában kínoznak a gondolataim.
És már az is eszembe jutott, hogy kezdek
megőrülni. A régi városokban tett utazások
mellett is csak azért döntöttem, hogy elterel-
jem a gondolataimat, de semmi sem segített.
Most pedig, amikor belebotlottam, megis-
merkedtem vele és megláttam, hogy milyen,
enyhült a megszállottságom. Giovannival,
kimondottan Giovannival jól érzem magam.
Kellemes és egyszerű. – A lány elhallgatott, és
kihívóan hozzátette: – Tetszik nekem!
– Akkor meg pláne, minek neked az eső és
a villámok? – Felpattantam a karosszékből.
A lány bólintott:
– Persze, ostoba dolog! Csak hát végig élt
bennem a gondolat, hogy elmondom neki,
mi hogy történt, ha egyszer valaha összehoz
vele a sors. Amúgy meg mindent meg is ma-
gyaráztam magamnak. Ha képes felidézni
bármit, gondoltam, akkor inkább most, mint
később. Elvégre nem ez az utolsó eső életünk
során, Albert!
Nem tudtam megcáfolni az érveit. Úgy
tűnt nekem, hogy egy olyan zónába kerültem,
ahova kívülállóknak tilos a belépés.
Felálltam.
– Lehet, hogy igazad van. Nem tisztem ezt
megítélni. És legyen úgy, ahogy akarod.
– Megértettél, Albert! – mondta a lány, és
ő is felállt. – Látom, hogy megértettél. És tu-
2024. 03. 03. 13:56:55
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
dod, szeretném, ha szeretnének! Ez annyira
jó! – Panaszosan csengett a hangja, én pedig
elszégyelltem magam.
– Rendben – mondtam. – Megyek. Ne ha-
ragudj rám, Tamara!
– Lina. Nem Tamara, hanem Lina. És ne
mentegetőzz, Albert. – Nagyon fáradtnak
tűnt. – És gyere majd el a Hosszú utcába ti-
zenkettőkor, a „Három Nővér” házakhoz, oda
beszéltünk meg találkát.
– Hát mégis félsz?
– Nem. – Elmosolyodott. – Azt akarom, hogy
lásd, milyen boldogok vagyunk mindketten!
Másnap reggel beszóltam a munka-
helyemre, hogy nem megyek be. Aztán
megreggeliztem, és rendet raktam. Három-
negyed tizen kettőkor, mintha csak direkt
történne, megcsörrent a videofon. Korábban
le kellett volna tiltani. Nem volt mit tenni,
9 770428
9 770428
bekapcsoltam. A képernyőn az egyik kolle-
gám jelent meg…
Végül tizenkettő óra öt perckor léptem ki
a lakásom ajtaján, és még néhány lépést is
sikerült megtennem, amikor fura zörejre let-
tem figyelmes, amit egy csattanáshoz hason-
ló zaj követett. Világosabb lett. Az arcomra
vízcsepp cseppent, aztán még egy, majd még
egy. Az aszfalton és a köveken apró nedves
pöttyök jelentek meg, és hirtelen eleredt az
igazi eső. Eleinte nem nagyon esett, de perc-
ről percre erősödött. A puha nyári eső lan-
gyos vízfüggönyként borult ránk, és közben
átsütöttek rajta a nap sugarai. A víz dübö-
rögve kezdett lezúdulni a vízelvezető csator-
nákon, amelyek már rég elfelejtették az eső
ízét. Az aszfalt nedvessé és feketévé változott,
és minden egyes, most már súlyos esőcsepp
felett légbuborék jelent meg. Eleinte zavaros
víz folyt le a tetőkről és ereszcsatornákból,
hiszen ebben a steril múzeum-városban nem
kevés por halmozódott fel a sarkokban és
repedésekben, de kis idő múltán olyan tisz-
050-061-romanovszkij.indd 59
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LX VI I . É VFO LYAM , 03. SZ ÁM 2024. márc i us 680 FT
w w w. fi l mvi l ag. h u
Túlélőfilmek
Christian Petzold
Leni Riefenstahl
24003
20009
CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Anne Fontaine: Bolero – Cirko Film
387007
387007
Sárország elfelejtett lakói; Leni Rie-
fenstahl: a sötét akarat diadala.
Agnieszka Holland: bátorság és szo-
lidaritás. Vedd meg, védd meg a
márciusi Filmvilágot is!
ta lett, mint a forrás vize. Az utcán egymást
kergető, rosszalkodva ugrándozó patakokká
változva hömpölygött a víz. Azonnal bőrig
áztam, de nem kerestem menedéket. Sietnem
kellett. Gyors léptekkel megindultam a Hosz-
szú utca felé, a találka helyszínére.
Az őrült vízfolyás igyekezett elmosni engem.
A csillogó aszfalton és a pocsolyákon a szi-
várvány színei kúsztak szét. Az esőfüggöny
mögül egyszer csak egy fiatal lány és fiú lépett
elő, mindketten bőrig ázva.
A lány ruhája és a fiú vékony öltönye rá-
tapadt a testükre, kéz a kézben, mezítláb
sétáltak, boldogan nevettek az esőben, és
szándékosan a mélyebb pocsolyákban és víz-
folyásokban gázoltak. Cipőjüket a kezükben
vitték. Aztán emberek bukkantak még fel,

59
2024. 03. 03. 13:56:56
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
meglepően sokan. Senki sem bújt el, min-
denki örült az esőnek. Hirtelen egy villám
villant fel a fejünk felett, és valahol a távolban
dörgés hallatszott. Az eső, mintha csak erre
a jelre várt volna, ömleni kezdett. Majdnem
futásnak eredtem, de miután befordultam a
sarkon, meglepődve megtorpantam.
Egy hatalmas pocsolya kellős közepén hét-
nyolc éves kisfiúk és kislányok népes csapata
lejtett valami furcsa, vad táncot.
– Eső-eső, cseperegj, / Nem is eshetsz ele-
get. / Eső, eső, álljál el, / Erisztánba megyek el
– énekelték a kis bőrig ázott és boldog vadó-
cok, lábuk alól vízoszlopok csaptak fel, ártat-
lan, gyermeki szemükből pedig gondtalan vi-
dámság sugárzott a vízfüggönyön keresztül.
Mellettük nem túl aggodalmaskodó nevelők
futkostak, és igyekeztek rábeszélni a gyere-
keket, hogy hagyják végre ott a pocsolyákat.
Nem vártam meg a helyzet kedvező befejezé-
sét, hanem hirtelen nekiiramodva, a Hosszú
utca felé vettem az irányt.
A lány már ott volt. Pontosabban szembe-
jött velem, az utca közepén, lassan és szinte
méltóságteljesen. Világos haja sötét lett a
víztől, ruhája csurom vizessé vált, és a durva
szövet nagy redőkben ölelte körül a testét. Na-
gyon természetesnek hatott a középkori utca
kövei között, és a gyöngysortól, vastag gyű-
rűtől és nehéz fülbevalóktól még inkább egy
katolikus templom szobrára hasonlított.
Kezével a ház főbejáratára mutatott, én
pedig sietve elbújtam az ősi boltívek alatt.
A lépcsőházban volt egy ajtó, én pedig be-
léptem rajta. Az apró előcsarnokban csend
volt, csak az eső dobolt halkan a díszesen
faragott rácson túl. Itt bent monotonnak és
unalmasnak tűnt.
– Bújjunk itt el! – csendült fel váratlanul
Giovanni hangja egészen közelről. – Csurom
vizes vagyok. Bőrig áztam! Túl messzire szer-
veztem a randevúnkat!
60
050-061-romanovszkij.indd 60
Úgy tűnt, hogy a lány direkt vezette őt ide.
– Fura álmot láttam az éjjel. – Megint a
fiú hangját hallottam. – Esővel, villámlással
és dörgéssel álmodtam. És magunkat láttam
egy aprócska házban.
– És? – A lány hangjában nem volt fe-
szültség.
– Az eső miatt veszekszünk. Te sétálni sze-
retnél a szakadó esőben, én pedig egy filmet
nézek a tévében a mitológiai amazonok éle-
téről. Csak gondolj bele, milyen képtelenség!
– Kezdtem kényelmetlenül érezni magam a
rejtekhelyemen, aztán hirtelen megéreztem,
hogy vizes a ruhám.
– És mivel végződött ez a családi jelenet?
– A lány hangja végre megremegett. De a fiú
nem vette észre.
– Semmivel. Dörgött az ég, megfordultam,
te pedig már nem voltál a szobában.
– Végignézted a műsort? – A lány hangja
gúnyosan csengett.
– Nem, a legérdekesebb résznél ébred-
tem fel!
– Kár.
– Aha… Idehallgass, Lina, tetszett az esőm?
– Igen. Csak nem volt dörgés és villámlás.
– Volt. Kétszer is.
– Egyszer. De akkor is köszönöm.
– Hálával nem úszod meg!
– Hagyd abba! Ne csináld, Giovanni!
– Micsoda butaság! Addig kell szeretni,
amíg fiatalok vagyunk!
– De én ezt nem akarom… csak azért,
mert fialatok vagyunk. Ne csináld!
– Jól van, abbahagyom… Mekkorát fogok
kapni ezért az esőért! El sem tudod képzelni!
– Fuss, állítsd el az esőt! Megkaptam, amit
szerettem volna.
– Tényleg? Akkor tényleg futok! Így is kap-
ni fogok a fejemre! Őszintén szólva már bá-
nom, hogy megtettem! Bőrig áztam, és tartok
tőle, hogy meg is fázom. Hú, mekkorát fogok
2024. 03. 03. 13:56:56
 // BORISZ ROMANOVSZKIJ / A VÁROS, AHOL NEM SZOKOTT...
kapni a fejemre! – Az utolsó mondat már az
utcáról hallatszott be.
És egy szó sem esett a szerelemről! Egyet-
lenegy sem!
– Itt vagy, Albert? – kérdezte a lány.
– Itt. – Kiléptem a rejtekhelyemről. – Mi-
ért akartad, hogy tanúja legyek ennek az
egésznek?
– Nem tudom. – A lány nagyon bánatos volt,
úgy tűnt, pityereg is. – Albert, vigyél el innen!
Kiléptünk az esőbe. Csüggedten bakta-
tott mellettem, én nem mertem az arcába
nézni. A fejünk felett hirtelen egy ismerős
csattanás hallatszott. Az eső elállt, de nem
kivilágosodott, hanem valami okból inkább
besötétedett minden. Hallani lehetett, ahogy
sebesen száguld a víz az utcákon. Az emberek
szétszaladtak az otthonaikba, mert hozzám
hasonlóan rádöbbentek, hogy bőrig áztak. Az
ünnepnek vége lett.
Otthon ráparancsoltam a lányra, hogy ve-
gyen egy forró fürdőt és melegedjen át. Aztán
adtam neki egy kis alkoholt. Bágyadtan haj-
tott végre mindent, amit mondtam neki. Kis
idő elteltével aztán a Vana Tallinn visszahozta
az életkedvét.
– Albert, ez katasztrófa. – A karosszékben
ült, a frottír köntösömbe bújva.
– Miért? – Bár úgy éreztem, tudom, miért.
– Csak mert… – A lány megint elsírta ma-
gát, mikor végiggondolta a mondatát. – Csak
mert képes esőt csinálni, holott ő maga a szá-
raz és napos időt szereti jobban.
– Hát akkor lehet, hogy ez nem is olyan
nagy baj!
– Lehet. De én azt szeretném, ha szeretné-
nek!… Alek meggyilkolt, és közben gyűlölt és
szeretett. Most már képes vagyok megérteni
őt. És… talán… meg is tudok neki bocsátani!
Igen, tudod mit? Meg is bocsátok neki!
– Hát igen, Giovanni nem lenne képes
megölni.
050-061-romanovszkij.indd 61
– Nem szeretném, ha valaki még egyszer
megölne. De Giovannival leélni egy életet
sem szeretnék. Nincs benne sem szeretet,
sem gyűlölet – mondta a lány bánatosan. –
Ő csak egy test.
Kiment a szobából, aztán a saját ruhájába
átöltözve tért vissza.
– Albert, köszönök neked mindent. – Az
arckifejezésemet látva csak megingatta a fe-
jét. – Nem, tényleg köszönöm! Most eluta-
zom. És kérlek, intézd úgy, hogy soha ne ke-
ressen engem, jó?
Bólintottam.
– Megbocsátottam Aleknak, Albert… Ne
kísérj ki!
A lány elment. Leültem a szobámban, nem
kapcsoltam villanyt sem, csak megittam egy
kupica keserű valamit. Az ablak felső része te-
jes-kéken csillogott.
Fejemben kuszán kergetőztek mindenféle
gondolatok.
Nagyon megsajnáltam a fiút. Nagyon. Ott
állt Aladdin nyitott kincsesbarlangja előtt, és
nem látta, képtelen volt bármit kivenni belőle.
És egy picit, egészen picikét a lányt is meg-
sajnáltam. Bár biztos voltam benne, hogy ha-
mar, nagyon hamar rátalál a szerelem.
Egri Zsuzsa fordítása
BORISZ ROMANOVSZKIJ
Szovjet-orosz SF- és ismeretterjesztő szerző,
1932-ben született. Leningrádban mérnöknek
tanult, számos újítását jegyezték be. 1965-től
kezdve publikált novellákat, főleg humoros-
szatirikus írásokat. Első fantasztikus témájú el-
beszélése, és egyben az egyik legnépszerűbb
is, 1969-ben született, és magyarul a Galaktika
26. számában jelent meg „Tréfa” címen. 1986-
tól főállású íróvá vált. Élete utolsó éveiben az
immár Szentpétervár névre átkeresztelt város
írószövetségének szakosztályelnöke volt. 1996-
ban hunyt el. A hazai olvasók másodszor talál-
kozhatnak munkájával.
61
2024. 03. 03. 13:56:57
 // KULTÚRA / ZENE
INTERGALAKTIKUS ROCKSZTÁR
BOLT THROWER: REALM OF CHAOS (1989)
Ö
RÖK REJTÉLY marad, ki
gondolta először jó ötletnek, hogy
az artikulálatlan hörgés jót tesz a
hangszálaknak, illetve a zenehallgatóknak.
Egy bizonyos: a death metalt nem nehéz értel-
metlen, embertelen őrjöngésnek tartani. Mint
minden stílus, a kezdeti fellángolást követően a
death metál is elkezdett feldarabolódni, egye-
sek a még agresszívabb hangzás felé fordultak,
míg mások egy jóval dallamosabb irányvona-
lat vettek fel. Az angol Bolt Thrower az előbbi
megoldást választotta, amit szövegviláguk
meg is követel, hiszen a pincébe lehangolt gi-
tárok jobbára dicső, vagy épp dicstelen csatá-
rozások aláfestő zenéjeként szolgálnak, legyen
szó lovagi kardok csattogásáról, vagy épp a
jövő gépfegyvereinek ropogásáról.
A Bolt Thrower 1986-ban alakult, és ponto-
san harminc évnyi menetelés után, 2016-ban
tették le a fegyvert, amit már felvezetett egy
rövidebb szünet, hiszen nyolcadik, egyben
utolsó albumuk 2008-ban jelent meg. A metál
hadtest megalakulása akár az angol humor is-
kolapéldája is lehetne némi helyzetkomikumot
mögé képzelve, lévén, hogy Barry Thomson és
Gavin Ward gitárosok egy kocsmai mosdó-
ban találkoztak és határozták el, hogy együtt
fognak zenélni, míg a vendéglátóipari egység-
ben egy hardcore punk együttes rúgta ki épp
a ház oldalát. Röviddel megalakulásuk után
62
062-063-zene.indd 62
ötösfogattá bővültek Karl Willetts vokalistával,
Andrew Whale dobossal, valamint basszus-
gitáron, rendhagyó módon, egy hölggyel, Jo
Benchcsel. Rögtön célba is vették a stúdiót, és
egy igen primitív első lemezzel azonnal beírták
magukat a metáltörténelembe, mint az úgyne-
vezett grindcore, a death metal talán legagres�-
szívabb alfajának egyik legelső képviselői.
Első hangosabb csatakiáltásukkal nem
arattak zajos sikert, és ők maguk is úgy érez-
hették, hogy az In Battle There Is No Law!
című 1988-as darálásuk egy nagyon hamar
megfáradó formulává válhat. Éppen ezért
az egy évre rá megjelenő második album,
a Realm of Chaos: Slaves to Darkness nem-
csak zeneileg finomított a formulán, hanem
tematikailag is jóval összeszedettebbé vált.
A nyers döngetést zabolázatlan tempó váltot-
ta fel, melyet kíméletlenül gyors gitárszólók
koronáznak meg. Még death metal mércével
mérve is alig lehet azt mondani az albumra,
hogy ellaposodna. Ez egyrészt annak köszön-
hető, hogy összevissza 38 percet számlál, ami
éppen elég hosszúságú egy ilyen gyorsaságú
anyagnál. Másrészt a Realm of Chaos egy
érezhető elrugaszkodás az elődtől, és ezúttal
tetten is érhető, hogy a torzított hangszerek
mögött igen képzett zenészek állnak.
Ám ami még a zenei továbbfejlődésnél is
érdekesebb, az a Bolt Thrower második leme-
zének szövegvilága. A Realm of Chaos meré-
szen a Warhammer 40 000 táblajátékot vette
tematikai alapul, ami akkoriban még egyál-
talán nem volt egy akkora médiaóriás, mint
napjainkban. Az osztagnak tehát a fantáziáját
is használnia kellett ahhoz, hogy a vérgőzös
harcok köré valamiféle történetet is körítsen.
Egy nyúlfarknyi bevezetőt követően rögtön
egy végeláthatatlan harcmezőn találjuk ma-
2024. 03. 03. 13:56:44

gunkat, ahol Karl Willetts vokalista elhörgi
nekünk, hogy senki nem tudja, mikor kezdő-
dött el a háború ebben a fantasyt és science
fictiont ötvöző univerzumban, ahol a fekete
mágia és az űrcsaták tökéletesen megfér-
nek egymás mellett. A „Through the Eye of
Terror” című harmadik dal azonban rögtön
csavar is egyet a formulán, hiszen egy béke-
időszakot mesél el a vesztes fél szemszögéből,
akiben csak úgy fortyog a düh és bosszúvágy.
A „Dark Millennium” ugyanezt a narratívát
beszéli tovább, bemutatva a győztes embe-
rek brutális elnyomását közel egy évezreden
át. A dal rövidsége már önmagában is sokat-
mondó, hiszen gyaníthatjuk, hogy valami ké-
szül, már csak azért is, mert az elbeszélő dühe
talán itt teljesedik ki a legjobban, legalábbis
ha a dal hangszerelését vesszük.
Ám a nagy visszatérés egyelőre még mindig
várat magára, hiszen a lírai alanynak először
még be kell járnia az emberek által lerombolt
világot, szembesülnie kell az elhullottak szel-
lemével, és túl kell élnie egy rengeteg életet
062-063-zene.indd 63
// KULTÚRA / ZENE
RÖVID IS, VELŐS
IS, ÉS MÉG
MONDANDÓJA
IS VAN
követelő járványt, mielőtt fegyvert fogna. Ez
végül be is következik, és az album vége felé is-
mét eljő a Káosz Birodalma, és a több ezer éves
háború egy újabb fejezete kezdődik el, melyet
a Gyűlölet Prófétája indít útjára. Lefordítva ez
annyit tesz, hogy a Realm of Chaos éppen az-
zal a brutalitással zár, mint amivel nyitott, így
kvázi zeneileg és tematikailag is keretes szer-
kezetbe téve a Bolt Thrower egyetlen olyan le-
mezét az angolok katalógusában, mely elejétől
a végéig egy sci-fi univerzumban játszódik.
A Bolt Thrower nem lesz mindenki zenéje,
hiszen a stílus, melyet az ötösfogat képvisel,
hamar képes elállni az ember fülét. A máso-
dik lemez azonban mindenképpen megér egy
kört, ha nem kettőt, ha másért nem, akkor
azért, hogy a húrdarálás mögé jó sok harcté-
ri robbanást képzeljünk. Rövid is, velős is, és
még mondandója is van, így a Realm of Chaos:
Slaves to Darkness nem véletlenül ül a death
metal panteonjának legkitüntetettebb leme-
zei között.
Zsirka Richárd
63
2024. 03. 03. 13:56:44
 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
SOLEDAD ÉPP KIVETT
EGY PIRÍTOTT CSÓ-
TÁNYT A TÁLBÓL, AMI-
KOR HIRTELEN VALAMI
FÉNYJELENSÉG VONTA
MAGÁRA A FIGYELMÉT
A SZEMHATÁRON.

TARJA KAUPPINEN

FENNTARTHATÓ
FEJLŐDÉS
– Darwin szerelmére… – dünnyögte
Soledad de la Tierra fejcsóválva, azzal fá-
sultan beleroskadt a nagy üvegablak előtt
álló fotelba, és tekintete végigsöpört a
Brundtland központi csillagának fényében
fürdőző ültetvényeken, a palánták rende-
zett sorai közt sürgölődő telepesekkel.
A táj nyugodtnak tűnt, de Soledad tudta,
hogy ez csak a látszat. A minap is leszállt
egy űrsikló, nem messze a kolóniától…
Azóta persze már rég újrahasznosították a
nyavalyást.
Fene a civilizációba!
Tovább zsörtölődve magában, Soledad
kivett egy ínycsiklandó, kandírozott liszt-
kukacot az asztalon álló tálból, és elméláz-
va ropogtatni kezdte.
– Még hogy fejlődés… – dörmögte az
orra alatt a földbirtokosnő, szórakozottan
majszolva a lárvát. Bár szkeptikus volt a
szomszédság szóbeszédeivel szemben, az
égen mind gyakrabban feltűnő űrcirká-
lók utasainak szándékait illetően aligha
túloztak.
Vajon mit kéne tennünk, hogy végre bé-
kén hagyjanak bennünket? – morfondíro-
zott Soledad gondterhelten.
A helyiek legnagyobb bosszúságára
ugyanis az emberiség többi része még min-
dig nem mondott le a Brundtlandról, erről
a primitív és félvad exobolygóról, telepesei
hiába szakították meg a kapcsolatot a kül-
világgal nem sokkal a terraformálása után.
Noha az égboltot néha űrsiklókra utaló
fénypontok szelték át, fedélzetükön felfede-
zőkkel és civilizátorokkal, Soledad ritkán
látott fejlettebb dolgot a birtoka végében
kezdődő dzsungelnél. Bár édesapja annak
idején – mielőtt egy kígyómarás végzett
vele – sokat mesélt a néhai Földről, melyet
tulajdon lakói civilizáltak tönkre, a nő fo-
gadni mert volna, hogy csak a túl magas

64

064-072-kaipuvki.indd 64 2024. 03. 03. 13:56:25

 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
véroxigénszint beszélt belőle. Mégis, ho-
gyan éghetne le az őserdő?! Badarság.
Soledad tekintete végigsiklott a horizon-
ton, és elégedetten nyugtázta, hogy bármi
is az igazság a Földet illetően, a Brundtland
nem fog egyhamar a legendás ősbolygó sor-
sára jutni. Még akkor sem, ha a külvilág
mindent megtesz ennek érdekében.
Még hogy Föld! Még hogy klímakataszt-
rófa! Jó, hogy nem mindjárt ózonlyuk…
A dáma tekintete a nagy üvegablakon át
az ültetvényre révedt, mely egészen a hori-
zonton kezdődő dzsungelig ért. A planéta
nagy részét borító, háborítatlan természe-
tet csak itt-ott szakították meg termőföl-
dek, a terepet egyébként a vadon uralta.
Naphosszat nagy papagájok kerregtek az
ablak alatt. Soledad ötévesen verte szét elő-
ször csörgőkígyó fejét, a néhanapján ideté-
vedő civilizátorok meg jobbára komposzt-
ként végezték az ültetvényeken.
Még hogy túlnépesedés… Mégis hogyan
lenne képes az emberiség komplett bolygó-
kat tönkretenni?!
Soledad épp kivett egy pirított csótányt a
tálból, amikor hirtelen valami fényjelenség
vonta magára a figyelmét a szemhatáron.
Olyan volt, mint egy nagy sebességgel köze-
ledő meteor, és pár szempillantásnyi zuha-
nás után az egyik távolabbi parcella kellős
közepében landolt.
Birtokháborítók!
Az ültetvényében esett kár láttán a dáma
kezében megremegett a falat, ajka tátva
maradt, az ujjai között tartott cigaretta vé-
géről a hamu a tarka szőnyegre hullott.
Nem azért gürcölt egy életen át, hogy egy
derűs nyárestén valaki csak úgy ukmuk-
fukk letarolja a veteményét!
Az égből pottyant tárgy Soledad érzé-
keny pontjára tapintott, azaz inkább zu-
hant. A horizonton felkacskaringózó füst
064-072-kaipuvki.indd 65
felszította az indulatait; oly feldúltan nyom-
ta el a staubot, hogy a zsakarandaszipka re-
csegve félbetörött.
A gaz birtokháborító Soledad elevenébe
gázolt, méghozzá térdig. A nő felpattant,
dúlva-fúlva átvágott a szobán, csizmája
dühös taktust vert a gyalulatlan mang-
roveparkettán. Útközben lekapta a falról
csappantyús Sharps kézi plazmalövegét,
a háztartásában található legmodernebb
holmit, amelyet még nagyapjától, a hajdani
terraformátorok egyikétől örökölt.
Amikor a Brundtland csillaga alábukott
a legtávolabbi ültetvény mögött, Soledad
már az istállóban járt, kedvenc muszkája
felé tartva. Noha az úgynevezett „ló” – egy
bizonyos emlősfajta, melyet az emberiség
hajnalán állítólag közlekedésre használtak
– a legtöbb bolygó virtuális adatbankjá-
ban már rég a dinoszauruszokkal szerepelt
egy lapon, itt, a Brundtlandon tökéletes
megfelelőjének bizonyult a muszka, va-
gyis az óriáslégy lárvája, amely kiválóan
szuperált nyereg alatt, húsa pedig rendkí-
vül táplálónak bizonyult. Ezek az irdatlan
exorovarok fenntarthatóbbak voltak, mint
a legfejlettebb zöldenergiával működő
transzporterek, ráadásul természetes úton
reprodukálták önmagukat.
Miközben befordult az istállóba, Soledad
keblét szétfeszítette az ültetvényében esett
kár miatti indulat. Az a meteorféleség, ott
a távolban…
Landolása inkább tűnt kényszerleszál-
lásnak, mintsem kontroll nélküli becsa­
pódásnak.
A nő fogadni mert volna, hogy nem me-
teor volt.
Maxwell Freund ezredes halk imát mor-
molva megmarkolta a füstölgő mentőkabin
peremét, de hiába erőlködött, jobb lába a

65
2024. 03. 03. 13:56:25
 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
landoláskor a rommá tört komputerkonzol
alá szorult, és minden mozdulatra éles fáj-
dalom nyilallt belé. A férfit ez akár el is ke-
seríthette volna, ám az égiek láthatóan még
mindig kedvelték, mert noha kijutnia nem
sikerült, a mentőkabin még percek múl-
va sem robbant fel. Néhány, szabadulásra
tett hasztalan kísérlet után Freund belátta,
hogy egyedül maradt egy roncsba szorulva,
egy kenderszagú, papagájrikoltozással, ali-
gátorokkal, tigrispitonokkal, alkoholisták-
kal, ateistákkal és mangrovemocsarakkal
teli, buja élővilág lakta kolónián.
Freund azonban nem véletlenül jutott az
ezredesi rendfokozatig, ugyanis még két-
szer ilyen szorult helyzetben sem rezelt vol-
na be: jobb híján puszta kézzel esett neki a
lábát fogva tartó, eldeformálódott roncsok-
nak. Ha ki tudna jutni a kabinból, félig már
nyert ügye lenne…
Nekivághatna az őserdőnek gyalog, vagy
elszívhatna bármit, ami itt megterem.
Ha valamikor, hát most aztán szüksége
lesz a Teremtő segítségére!
A férfi percekig küzdött a roncsok-
kal, kisvártatva már csurgott róla az iz-
zadság. Remegő kézzel megszabadult hát
kevlárszálas szkafandere maradványaitól,
aztán megsemmisülten vetette magát ha-
nyatt az oldalára dőlt mentőkabinban, és
felbámult a betört ablakon át eléje táruló,
kristálytiszta égboltra.
Csillagok.
Konstellációk…
Hol az ördögben landolhatott?
Tekintete az égről a mentőkapszulát
körülvevő tájra siklott, azon tanakodva,
kitől remélhetne segítséget ezen a vadregé-
nyes helyen. A látképet festőivé varázsolta
a lenyugvó nap fénye és a dzsungel illata,
az étikabóca-zümmögés pedig olyan bájt
kölcsönzött a jelenetnek, hogy Freund leg-
66
064-072-kaipuvki.indd 66
szívesebben lefestette, versbe szedte vagy
valami andalító húros hangszer kíséretével
megénekelte volna.
Az ezredes elcsigázottan, sajgó lábbal,
zúgó fejjel hevert a mentőkabin roncsában,
és e képtelen helyzetben egyszerre úrrá lett
rajta a természet szépségének csodálata.
Mivel szülőbolygóján már rég mestersége-
sen szabályozták az éghajlatot, az őt körül-
vevő organikus táj harmóniája úgy elbó-
dította, mint egy slukk színtiszta oxigén.
Noha megperzselődött alsója cafatokban
lógott rajta, hajója és legénysége sorsa felől
pedig nem lehettek illúziói, mégis mérhe-
tetlen hála töltötte el a megmenekülése
miatt. Az, hogy a Gondviselő megóvta őt a
zuhanáskor, erőt adott neki, tekintete ismét
végigsöpört hát a szemhatáron.
A zöldellő ültetvény felett apró organiz-
musok döngicséltek sűrű rajokban; a kikép-
zésen tanultak alapján Freund a beporzást
végző rovarokra ismert bennük. A távolban
ráadásul megpillantotta egy épület körvo-
nalait is: az ódon kúria pont úgy festett,
mintha a régi Földet megjelenítő történel-
mi szimulációkból teleportálták volna ide.
Freundot letaglózta a gépesítettség teljes
hiánya; úgy érezte magát, mintha nemcsak
a térben, de az időben is utazott volna –
visszafelé. Az itt uralkodó állapotok a né-
hai Földet idézték, mielőtt még a fejlődés
nagyobb kényelmet és kedvezőbb életkö-
rülményeket teremtett volna.
A Pángalaktikus Civilizációs Szenátus
azért küldte őt a Brundtlandra, mert a helyi
telepesek már jó ideje semmilyen üzenetre
nem reagáltak, és a korábban a bolygóra
menesztett követeknek is nyomuk veszett.
Eddig mindenesetre nem úgy tűnt, hogy
nagy baj érte volna a kolóniát, hiszen ha
most épp nem is látszottak pionírok a kör-
nyéken, a horizontig nyúló termőföldek
2024. 03. 03. 13:56:25
 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
rendezettsége sok-sok emberkéz áldozatos
munkájáról árulkodott, a növényzet meg-
termékenyítéséért felelős ízeltlábúak pedig
sűrű rajokban duruzsoltak mindenütt.
A férfi nagyot szippantott hát a páratla-
nul oxigéndús levegőből, majd újult erővel
esett neki a lábát fogva tartó roncsoknak.
– Az én otthonomat márpedig nem fogjátok
tönkretenni, gaz civilizátorok! – köpött a
markába Soledad elszántan, azzal magában
dohogva kivezette az istállóból sebtében
felnyergelt muszkáját; az ölnyi vastagságú,
piszkosfehér tenyészhím öt pár potrohlá-
bán szaporán igyekezett lépést tartani vele.
Soledad a kúria árkádjainak pereméről fel-
kapaszkodott a lény hátára, és bár átfutott
az agyán, hogy az ügy nem kíván személyes
intézkedést, azon nyomban el is hessegette
ezt a gondolatot.
A jövevény évek munkáját tarolta le
egyetlen pillanat alatt! Az elpusztult pa-
lánták a dáma lelki szemei előtt kemé-
nyen átdolgozott esztendőkké, homlokon
legördülő verítékcseppekké, megannyi ál-
dozattá, erőfeszítéssé és megpróbáltatássá
változtak.
Az ügy igenis személyes intézkedést kíván.
Ki tudja, miféle gaz gyarmatosító tolta
ide a képét, és milyen aljas tervet forgat a
fejében!
Soledad rakott szoknyái szétterültek óri-
áslárvája farán, hajába pedig belekapott a
trópusillatú fuvallat. A nő megigazította
a mellkasán átvetett kézi plazmalöveget,
majd indulásra nógatta a lényt, mire az
fürge perisztaltikus mozgással nekieredt
a szigorú rendben ültetett palántákkal teli
rézsűnek.
Freund ezredes időközben belátta, hogy
képtelen önerejéből kiszabadulni. Ez a fej-
064-072-kaipuvki.indd 67
lemény azonban nem ejtette kétségbe, hi-
szen ha szívbajos lett volna, eleve fel sem
veszik civilizátornak. Amióta az emberiség
belakta a galaxist, és sorra hajtotta igájába
a bolygókat, a civilizálás vonzó karrierle-
hetőség volt a magafajta talpraesett fickók-
nak. Annyit kellett csak tennie, hogy elma-
radott planétákat keres fel, majd tudásával
és műszaki ismereteivel felzárkóztatja őket.
Noha a Brundtland megközelítése nem
ment zökkenőmentesen, a mentőkabin se-
gítségével időben el tudta hagyni sérült
űrsiklóját. Freund végigtörölte kézfejével
sápadt homlokát, kifinomult zongoristauj-
jaival hátratúrta dús haját, azzal istenéhez
fohászkodott, hogy küldjön a megmentésé-
re valakit, és mutassa meg neki az emberi-
ség reményteli jövője felé vezető utat. Nem
aggódott, hiszen az ültetvény arra utalt,
hogy itt is élnek emberek, akiket a fejlődés
útjára vezethet, elhozva ide is azt a jólétet,
ami a Földön volt, mielőtt lakói gajra vág-
ták volna. A táj lenyűgöző természetessége,
a más bolygókon már rég nem hallható ro-
varzümmögés és a közeli esőerdő elzsongí-
tó illata miatt úgy érezte, már látatlanban
is imádja a helyi lakosságot.
Soledad menet közben csőre töltötte a plaz-
malövegét, és úgy sarkantyúzta a muszkát,
hogy torszelvényei szaporán hullámzottak
a nyereg alatt. Sertekoszorús lábain az óri-
áslégy-lárva megtapadt a domboldalon, s
mind feljebb és feljebb kapaszkodott.
A dáma már látta is a roncsot, melyből
immár nem szállt fel füst.
Még hogy lezuhant! Még hogy az én
telkemre!
Az ültetvényében esett kár láttán
Soledadban tetőfokára hágott az indulat.
Minden egyes palántához érzelmi szálak
fűzték, ezért az ellenük irányuló támadást

67
2024. 03. 03. 13:56:25
 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
személyes sérelemként élte meg – ha szán-
dékos volt, ha nem.
Akárki követte is el, mindjárt keserűen
meglakol! Ledaráljuk, brikettnek! Vagy a
tetemét a legyek elé vetjük, takarmánynak!
Amikor a letarolt növényekkel teli terü-
lethez ért, a nő lassítani kezdett. A kvan-
tumba is, vajon hány tő veszhetett oda?!
A pusztítás helyszínén egy totálkáros
mentőkabin hevert. Soledad sosem látott
még ilyet a saját szemével – ezen a vidéken
nem sok minden haladta meg a rovarte-
nyésztés és -feldolgozás szintjét –, hallo-
másból mégis felismerte. A betört ablakon
át valami mozgásra lett figyelmes a kaszni
belsejében.
A dáma gyilkos elszántsággal szökkent
le a nyeregből. Nem elég, hogy idezuhan,
meghülyíteni a népet a süket dumájával, de
még a végén képes, és életben is marad?!
Soledad a muszka kantárját eleresztve
a mentőkapszula felé iramodott, útközben
kibiztosítva a plazmalöveget. Már majd-
nem ráküldött egy pusztító energianya-
lábot a roncsra, amikor egy hang szelíden
megszólította:
– Señorita, az istenekre kérem, ne lőjön!
A dáma megtorpant, lába földbe gyöke-
redzett. Csak egyetlen szó jutott el a tuda-
táig, az viszont ott visszhangzott benne,
elméje egyik falától a másikig.
Istenek…
Ez már több volt a soknál. Nem elég,
hogy idezuhan, és mindent letarol, de még
ráadásul istenekkel jön!
A „ne lőjön”-nel mindazonáltal igaza
volt a hang gazdájának. Soledad kelletlenül
ismerte el, hogy ha tüzet nyit a mentőka-
binra, az berobbanhat, még nagyobb kárt
okozva.
A Sharpsot a nyeregkápára akasztotta
hát, és bizalmatlanul a kabinhoz somfor-
68
064-072-kaipuvki.indd 68
dált, majd a félig a földbe ékelődött gép-
törzs peremére hágva óvatosan bekémlelt a
betört ablakon.
A tekintetét viszonzó szempár maga volt
a civilizáció, az istenek, és Soledad összes
többi esküdt ellensége együttvéve. Egy
hozzávetőleg vele egykorú, ám nála kevés-
bé ingerült asztronauta hevert hanyatt a
roncsban, félig az összetört digitális loká-
tor maradványai alá szorulva. Noha hely-
zete távolról sem volt rózsás, arcán olyan
angyali jámborság ragyogott, hogy Soledad
legszívesebben ott helyben megszórta vol-
na őt plazmával, hogy aztán a munkásaival
komposzt gyanánt a földekre teríttesse.
A lezuhanás és a letarolás még hagy-
ján. Az istenekkel már kihúzta a gyufát, de
hogy a tetejébe még mosolyog is?!
A dáma mégiscsak fontolóra vette a
plazmatüzet, azonban a Sharpsot a nyer-
gen hagyta, ezért más megoldáshoz kel-
lett folyamodnia. Fintorogva leroskadt hát
a roncsra, és távolba révedő tekintettel
így szólt:
– Tudod, hová tedd az isteneidet…
A roncsba szorult fickó arcán égi derű
ömlött el. Tengerkék tekintete a tiszta szel-
lemet, a romlatlan teremtő erőt és az ere-
dendő emberi jóságot idézte.
Még hogy romlatlan! Még hogy jóság!
És a veteményben esett kárt ki fogja meg­
téríteni?!
Soledadnak kezdett a fejére nőni ez a
mai nap, a fickó dumájától máris zsongott a
feje. Megsemmisülten belekotort hát a pen-
delyébe, és egy dekkre gyújtott.
– Cirka kétszáz palántát vágtál haza –
krákogta kisimuló arccal, ahogy letüdőzte
az első slukkot. – Darabja száz brundt-
landi peso.
– Ha kiszabadítasz, megfizetem.
– Ha megfizeted, kiszabadítlak.
2024. 03. 03. 13:56:25
 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
Soledad szúrós pillantást vetett a férfira,
nem mintha általában szokása lett volna
bármilyen pillantást is vetni bármiféle fér-
fira. Az emberi fajba kódolt reprodukciós
ösztönt maladaptív evolúciós sémának tar-
totta, melynek eredménye egy rakás ide-
gesítő mihaszna, akik tulajdon kényelmük
érdekében sorra vágják tönkre a bolygókat.
– Ments ki innen, és megtérítem a ká-
rodat! Ledolgozom! – ütötte tovább a vasat
a sebesült, mire Soledad homlokráncolva
rásandított. Végül fásult sóhajjal elővette a
rugósbicskáját, és az asztronauta döbbent
tekintetétől kísérve – eddig bizonyára csak
a digitális adatbank virtuális skanzenében
látott ilyet – bemászott a roncsba, hogy ki-
szabadítsa őt.
A jóképű, bolhás férfi szórakozottan be-
levakart a szakállába, majd a tetőn párzó
muszkák felajzott zizegése közepette ruti-
nosan eltaposott egy csörgőkígyót, és be-
kapcsolta a mentőkabinból épségben kisze-
relt kommunikátort.
Miután a lába rendbejött, Freund kör-
besétálta a birtokot, és meggyőződött róla,
hogy tényleg nincs semmiféle távozási le-
hetőség. A kiképzésen azt tanulta, hogy a
Brundtlandnak egyetlen űrkikötője volt
valaha, de amikor a telepeseknek tele lett
a hócipőjük a civilizációval, azt is szétkap-
ták, és ma már vágórovarokat tenyésztenek
benne.
Freund többször is elgyalogolt az esőer-
dő széléig, és tűnődve bámulta az emberi
lét határát. Nem azt, amit eddig ismert, a
sűrű szmog és a légszennyezettség jelentet-
te véget, hanem a másikat: a bölcsőt, ahol
az emberélet kezdetét vette.
Telt-múlt az idő, és Maxwell Freund-
ról már-már lemondott a Pángalaktikus
Civilizációs Szenátus. Egy nap azonban
064-072-kaipuvki.indd 69
üzenet érkezett tőle, és mindjárt futótűz-
ként terjedt el a hír: megannyi év után
mégiscsak sikerült kapcsolatot teremteni a
Brundtlanddal!
Freund arról számolt be, hogy bár rá-
bukkant az egykori telepesek leszármazot-
taira, azok olyan nyomorban élnek, mint
elődeik a hajdani Földön. Jelentéseiben azt
állította, hogy a lakosok háziasították a leg-
nagyobb helyi ízeltlábút, a legyet, ennek
petéje a fő táplálékuk, a legjobb vérvonalú
lárvák közül azonban hagynak kifejlődni
néhányat, és továbbtenyésztik őket, mint
eleink annak idején azt a bizonyos „lovat”.
Noha számos ponton alighanem túlzott,
üzenetei egykettőre bejárták a galaxist, és
egy szempillantás alatt vezető hírré váltak
minden telekommunikációs platformon.
Aki csak hallotta, elborzadt a légypete-
evéstől, és döbbenten gondolt arra, milyen
lehet egy lassú és olykor csökönyös organiz-
mus hátán zötykölődni a kényelmes, gáz-
üzemű roadsterek helyett. Mások kétségbe
vonták már a hír valódiságát is, mondván,
hogy a benne említett ló fiktív lény, amelyet
csak ősrégi rajzok és feljegyzések alapján
talált ki néhány kreativitás-túltengésben
szenvedő, betépett fantaszta.
Freund tudósításai alapjaiban rengették
meg a civilizált világot, és hatásukra milli-
ók csatlakoztak fel a virtuális adatbankra,
hogy megnézzék maguknak a lovat, ezt az
emberi faj kirajzása előtt kihalt, vagy ta-
lán soha nem is létezett gerincest, amelyet
egyes tudományos-fantasztikus regények
szerint valóban közlekedésre használtak az
idők hajnalán.
Bármilyen őrültségeket írt is a jelentése-
iben, a Pángalaktikus Civilizációs Szená-
tus fontolóra vette Freund megmentését, és
a pénzügyi részleghez fordult a közvéleke-
dés szerint megtébolyodott ezredes haza-

69
2024. 03. 03. 13:56:25
 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
hozatala érdekében. Bár a vele kapcsolatos
posztok milliárdos nézettséget produkál-
tak, amint az anyagi tényező szóba került,
működésbe léptek az emberi reflexek: ge-
bedjen csak meg ott, ahol van, vagy hoz-
zák haza másnak a költségén! A nemes cél-
ra kapott százhúsz intergalaktikus pesóval
a Civilizációs Szenátus ünnepélyes kere-
tek között kitörölte a hátsófelét, majd el-
morzsoltak egy könnycseppet a szemük
sarkában, azzal ott hagyták emberüket
a francba.
Freund üzenetei egy darabig lázban tar-
tottak mindenkit, végül azonban a kétel-
kedők kerekedtek felül. A rovarevéssel és
légytenyésztéssel kapcsolatos állításait az-
zal magyarázták, hogy kölyökként túl sok
időt töltött az életkorának nem megfelelő
szimulációkban, és ahogy az már csak lenni
szokott, jelentései hamarosan ki is bővültek
– dinóháton röpködő spagettiszörnnyel,
belső égésű motor hajtotta automobillal,
vezetékes telefonkészülékkel kommunikáló
óriás amőbákkal, és még mindenféle más
képtelenségekkel, amiket csak az emberi
elme kieszelhetett.
Mialatt beszámolói végképp eltűntek a
hagymázas fantazmagóriák süllyesztőjé-
ben, Freund elégedetten dőlt hátra karos-
székében, és a hálóval fedett karámban
döngicsélő tenyészlegyek barátságos züm-
mögését hallgatva örömmel pillantotta meg
közeledő kiszemeltjét.
Lábadozása során a férfi fontos felisme-
réseket tett. Belátta például, hogy a légy
fenntarthatóságának semmiféle plug-in
hybrid nem érhet a nyomába, és ha lárvája
nem is kínált túl gyors módot az utazásra,
az élet itt hozzá igazodott. Senki nem ro-
hant sehová, hiszen a növények érését nem
lehetett siettetni. A közegészségügyi ellátás
kimerült ugyan a telek sarkán ásott kútban,
70
064-072-kaipuvki.indd 70
melynek vizéből forralás után a bátrabbak
akár ihattak is, de legalább nem kellett túl-
népesedéstől, és a vele járó globális vesze-
delmektől tartani.
Noha nehezen barátkozott meg a rovar-
fehérjével, Freund hamar felismerte a dolog
előnyeit. Barbárságán és kényelmetlensé-
gén túllépve a Brundtland maradéktalanul
önfenntartónak bizonyult.
– Az istenek azért vezéreltek ide, hogy
fajunk megmentése érdekében szertevi-
gyem a fenntarthatóság titkát – foglalta
össze elmélkedését a férfi, mire Soledad
megcsóválta a fejét:
– Szertevinni?! – pironkodott a dáma,
és pár jutalomfalattal elhessegette kedvenc
legyét. – Majd jól kiviszünk a kert végébe,
aztán elföldelünk. Eszedbe se jusson!
Freund megszokta már Soledad mo-
dorát, és idővel összecsiszolódtak. A férfi
néha elmélázott azon, vajon mikor sikerül
végre ágyba vinnie a dámát, de a légkör szo-
katlanul magas oxigéntartalma miatt hó-
napok óta olyan kába volt, hogy már kettőt
látott a rumospoharából is, úgyhogy nem
nagyon erőltette a dolgot. Közúthálózat
és közlekedési lehetőségek híján minden-
esetre a birtokon maradt, és a napi robot
végeztével gyertyafénynél, moszkítóháló
alatt, hangyászgébics, törpeguvat és
csiröge sivalkodása, emsemakákó, sely-
mes szifaka és szürke bambuszmaki vi-
songása, karakál, jaguarundi és kodkod
öblös ordítása közepette töltögette fel je-
lentéseit a virtuális adatbankba, az eddig
igencsak üres „Brundtland” szócikkhez,
hogy galaxisszerte olvashassák.
– Az még nem sodorná veszélybe a boly-
gót, ha megosztanánk az emberiséggel a
titkait – vélekedett Freund, cinkos pillan-
tást vetve a nőre, aki az elmúlt fél esztendő
során úgyszólván a bajtársa lett.

2024. 03. 03. 13:56:25
 RENDHAGYÓ SCI-FI,
// TARJA KAUPPINEN ÁTSZŐVEFEJLŐDÉS
/ FENNTARTHATÓ

FANTASY ELEMEKKEL, ÉS
MEGFŰSZEREZVE EGY KIS WEIRDDEL!
HAGYD, HOGY RABUL EJTSEN
A VÉGTELEN VÁROS!

W W W. G A L A K T IK A B O LT. H U 71

064-072-kaipuvki.indd 71 2024. 03. 03. 13:56:27

 // TARJA KAUPPINEN / FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS
– Nem hát, de szerinted elhinnék? Írhat-
nád azt is, hogy mi itt nyereg alatt puhít-
juk a húst, meg füstjelekkel üzengetünk a
szomszéd tanyán élő molyembereknek.
Freund ezen elgondolkodott. A boly-
góközi kommunikáció nehézségei miatt
nem várhatott választ a jelentéseire, mégis
szorgosan küldözgette azokat. Leírt ben-
nük mindent: hogy a Brundtlandon még
csak nem is hallottak földgázról vagy poli-
etilénről, a nagy hangárakban tenyésztett
légylárvák viszont mindennapos fehérje-
forrásnak számítanak. A nőnek azonban
igaza volt… miért is ne írhatna legköze-
lebb még meredekebbeket? A civilizált
ember számára a sült rovartól már csak
egy lépés a nyereg alatt füstjeleket puhító
piranhaember.
– Ha már ideevett a fene, legalább vegyük
hasznodat – sandított a férfira Soledad az
idegesítő, de elkerülhetetlen kellemetlen-
ségeknek kijáró pillantással. – Nemsokára
kezdődik az aratás, akkor pedig minden
dolgos kéz elkél!
Freund végignézett finom, asztronómi-
ai műszerekhez szokott ujjain, és felidézte
magában mindazt, amit valaha az aratás-
ról tanult: lelki szemei előtt a virtuális
adatbank régi holoképei jelentek meg szé-
nakazlakról, sarlónyél által feltört tenye-
rekről, hosszú téli estéken kis kunyhók-
ban poharazgató parasztokról, nehéz és
könyörtelen életről a Teremtő szabad ege
alatt, melyet nem hajtott még rabigájába a
modern világ.
A férfi tekintete végigsöpört a láthatáron,
és elkapott egy távoli datolyapálmáról fel-
szálló, tarka tukánt. Fél év ittlét után kezd-
te megérteni, hogy a Brundtland az emberi
létnek nem a végállomása, hanem épp el-
lenkezőleg, a kezdete, az utolsó mentsvár,
melyet nem döntött még nyomorba az em-
72
064-072-kaipuvki.indd 72
ber kényelem iránti, önző vágya: a fejlődés.
Noha nosztalgiával gondolt vissza szülő-
bolygója ízletes marhahús-ételeire, kom-
fortos gázüzemű járműveire és klimatizált
épületeire, melyeket naponta a legkülön-
félébb vegyszerekkel tisztítottak, immár
belátta, hogy mindez hová vezet. Megértés
ébredt benne a hajdani terraformáló tele-
pesek iránt, akik a bolygó háborítatlan va-
donja láttán sutba dobták a civilizációt, és
nekiálltak legyet háziasítani.
Az élet durván viszontagságos volt itt
ahhoz képest, amit Freund megszokott, ám
az ezredes apránként kezdte a milliónyi
hüllőben, csúszómászóban és ragadozóban,
a karcos modorú helybeliekben meg a zabo-
lázhatatlan növényzetben a halál számta-
lan formája helyett a fennmaradás egyetlen
lehetséges útját látni. Néha eljátszott a gon-
dolattal, hogy ércet olvaszt, és akkor talán
a dédunokái már fejlettebb körülmények
között élhetnének, de azonmód el is vetette
a dolgot.
Valamit valamiért – zárta le magában
a témát, majd rezignált sóhajjal villájára
szúrt párat a tányérjára halmozott légy-
peték közül, és mélyen belélegezve a hori-
zonton zöldellő esőerdő buja illatát, jóízűen
falatozni kezdett.
TARJA KAUPPINEN
1987-ben született, 2017 óta publikál. Első re-
génye, A nép igazsága 2020-ban jelent meg
egy pályázati siker folytán, ezt követte 2022-
ben A rendszer ellensége, majd 2023-ban, im-
már Koppány Tímeaként a Ködcsempész című
grimdark fantasy. A rendszer ellensége és a
Ködcsempész Az Év Könyve díjon Hazai szép-
irodalom, valamint Fantasy, sci-fi kategóriában
a Top 10-be jutott. Tímea célja a fantasztikus
irodalomban, hogy görbe tükröt tartson az
emberi természet és társadalom fonákságai
elé. A Galaktikában legutóbb az „Istenterem-
tők” című elbeszélést olvashattuk tőle, a 400.
számban.
2024. 03. 03. 13:56:27

ROVARBARÁT
NAPERŐMŰVEK
M
EGLEPŐ DOLOGRA figyel­-
tek fel a tudósok: ha a nap­elem­
farmok környékén lehetőséget ad-
nak az őshonos flóra elterjedésére, azzal akár
megháromszorozható a helyi rovarpopuláció.
Egyszerre érhető el két cél, a zöldenergia-terme-
lés és a biodiverzitás megőrzése.
Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisz-
tériuma Nemzeti Megújuló Energia Laborató-
riumának és az Argonne Nemzeti Laboratóri-
umnak tudósai által végzett aprólékos kutatás
alapján nemrégiben készült tanulmány fel-
tárta, hogy ha a napelemtáblák körül az ős-
honos vadvirágok és füvek megtelepednek, a
terület számos faj, köztük rovarok, madarak
és méhek nyüzsgő élőhelyévé válhat.
A tanulmány egy olyan kritikus időszakban
készült, amikor a rovarok biológiai sokfélesége
globálisan hanyatlik. Ez olyan okokra vezet-
hető vissza, mint a peszticidek alkalmazása,
az élőhelyek elvesztése és az éghajlatváltozás.
Ennek óriási a hatása a biológiai sokféleségre
és az élelmiszerbiztonságra is. Azonban a ta-
nulmány megdöbbentő eredményei szerint
ezeken a helyeken a rovarpopuláció megfiata-
lodott, és kevesebb mint öt év alatt meghárom-
szorozódott. A fejlesztésekben felbukkant egy
új kifejezés: „napbeporzó élőhely”.
A napelemfarmokat régóta vádolják azzal,
hogy elveszik a termőföldeket. Ez valóban így
van, ha korábbi termőterületekre telepítenek
kollektortáblákat. De kiderült, a helyzet nem
ilyen egyértelmű.
A kutatók öt éven keresztül két nap­elem­
farm területét figyelték meg Minnesota déli
073-zold.indd 73
// TUDOMÁNY / ZÖLD JÖVŐ
részén, amelyeket korábban mezőgazdasági
területekként használtak. Céljuk az újonnan
megtelepedő őshonos növényzet megfigyelé-
se volt, illetve azé, a rovarközösségek hogyan
reagálnak ezekre a helyreállított élőhelyekre.
Az eredmények azt mutatják, hogy a jól el-
helyezett, élőhelybarát szoláris berendezések
nemcsak megvédhetik a rovarpopulációkat,
de javíthatják a beporzást a szomszédos me-
zőgazdasági területeken.
Az új cél az „Agrivoltaics”, vagy agro­foto­
voltaikus rendszerek, olyan energetikai és
agrármegoldások, ahol egyazon földterületen
történik mezőgazdálkodás és fotovoltaikus
napelemekkel való villamosenergia-termelés.
A stratégia hangsúlyt fektet a beporzók
és más vadon élő állatok élőhelyeinek meg-
teremtésére, ezáltal az alapvető „ökosziszté-
ma-szolgáltatások” biztosítására. A bepor-
zók a globális növénytermesztés mintegy
75%-ában kulcsfontosságúak, döntő szerepet
játszanak a tápanyag-ciklusban, a növények
megtermékenyítésében, a magvak szétszórá-
sában és a talajminőség megőrzésében.
KTM
73
2024. 03. 03. 13:55:29
 GALAKTIKA
KÉNYSZER SZÜLTE
HÓGYÁRTÁS
A klímaváltozás kézzelfogható következmé-
nye, hogy egyre csökken a téli csapadék men�-
nyisége. Ez a hatás nemcsak a városokban,
hanem a hegyek hóval fedett, vagy éppen nem
fedett sípályáin is érezhető.
A Montana állambeli Big Sky közelében ta-
lálható Yellowstone Club igazán exkluzív üdü-
lőhely, olyan tagjairól ismert, mint Bill Gates
vagy Justin Timberlake. De még ennek az igazi
vad hegyi környezetnek is meg kell küzdenie
a csökkenő hómennyiséggel. Ezért úttörő pro-
jektbe kezdtek: a szennyvizet alakítják át hóvá.
A projekt a klub, a helyi környezetvédelmi
szervezetek és az állami szabályozó hatósá-
gok több mint egy évtizedes együttműködé-
sének eredménye.
A klub eddig a szennyvizet újrahasznosítot-
ta, korábban a golfpálya öntözésére használta.
A tisztított szennyvízből, amely egyébként egy
folyóba kerülne, ezentúl havat hoznak létre.
A mesterséges hó az olvadás során a víz-
gyűjtő területet segíti, fokozva a talajvíz fel-
töltődését és a patakok táplálását.
Bár ismerjük a régi viccet, hogy az eszki-
mó mondás szerint ne egyél a kunyhó mögöt-
ti sárga hóból, itt ez a veszély nem fenyeget.
A szennyvíz olyan mértékű tisztításon esik
át, hogy semmilyen veszélyt nem jelent a kör-
nyezetre vagy a síelőkre.
74
074-085-deford.indd 74
S
ZÓ SINCS ARRÓL, hogy
ottrekedtek volna. Eleve a letelepe-
dés szándékával érkeztek egy túlné-
pesedett bolygóról, melyet – ahogy
azt minden galaxis minden emberlakta bolygó-
jának szülöttei, ők is – Földnek vagy „a világ-
nak” neveztek. Azután esett erre a bolygóra a
választásuk, hogy felderítőik alaposan megvizs-
gálták a talaját, éghajlatát, gravitációs mezejét,
légkörét és napjának tulajdonságait, valamint
megbizonyosodtak arról, hogy nyoma sincsen
rajta értelmes életformáknak. Immár húsz éve
éltek a bolygón. Ezalatt a kezdeti kétszázötven
fős létszám több mint ezerre duzzadt, gyerme-
kek jöttek világra, majd cseperedtek fiatal férfi-
akká és nőkké, akiknek ez a – szüleik számára
idegen – bolygó jelentette a Földet, a világot.
Nem volt könnyű dolguk, de apránként
meghódították a vadont. Földet érésük helyén
– melyet az otthonihoz hasonló éghajlat miatt
választottak – és annak környezetében kiir-
tották a dzsungelt. Kezdetben a földművelésre
helyezték a hangsúlyt, de már ekkor egy tele-
pülés köré szerveződtek, mely idővel várossá
alakul majd, később pedig egy nagy nemzet
fővárosává, ahol a kezdeti faszerkezeteket fel-
váltja majd a kő és az üveg. Mindenük megvolt,
ami a legtöbb kultúrában alapvető, a temetőt
kivéve – halottjaikat ugyanis elhamvasztották,
és szétszórták a maradványokat. Egy generáció
választotta el őket attól, hogy kolóniájukat si-
kerként könyvelhessék el, és az otthoniakat is
értesítsék arról, hogy más kolóniák is megtele-
pedhetnek a bolygó többi részén.
Az űrhajó még mindig ott állt az elszenese-
dett talajon, ahol egykor földet ért. A karban-
tartására (és csak arra) kijelölt személyek ki-
fogástalan állapotban tartották. Annak idején
olyannyira megpakolták szerszámokkal, ma-
gokkal, és egy civilizált közösség megteremté-
séhez szükséges mindenféle más ellátmánnyal,
hogy sokáig leginkább raktárként szolgált;
2024. 03. 03. 14:03:20

// MIRIAM ALLEN DEFORD
MIRIAM ALLEN DEFORD
A KOLÓNIA
mostanra a rakomány nagy részét vagy felél-
ték, vagy kivitték használatra, de az űrhajót
mindig indulásra kész állapotban tartották,
ha esetleg szükség lenne rá. A karbantartással
megbízottak az idők során szinte papi szerepet
öltöttek, munkájukat pedig egyfajta szertar-
tásossággal végezték, ami a fiatalok szemében
egyre inkább röhejesnek tűnt.
Természetesen számtalan nehézséggel szem-
besültek. Ott volt a dzsungel és az erdő, ott
voltak a folyók (bár a szárazföld szívében tele-
pedtek le, az óceántól távol, mert tudták, hogy
kezdetben amúgy sem tudnának hajókat építe-
ni). Ott voltak a veszélyes vadállatok. Egyetlen
dologgal nem találkoztak – ellenkező esetben
az anyabolygójukon működő Tanács szabályai-
nak értelmében azon nyomban el kellett volna
hagyniuk a bolygót: értelmes lényekkel, me-
lyeket magukkal egyenrangúnak tekinthettek
volna. Voltak vadállatok, melyek néha már-már
felegyenesedve jártak, és olyanok is, melyek mo-
074-085-deford.indd 75
ADDIG
GALAKTIKA
CSUPÁN CSAPDÁ-
/ A KOLÓNIA
KAT ÉS BALTÁKAT KEL-
LETT BEVETNIÜK, HOGY
LESZÁMOLJANAK AZ
ŐKET FENYEGETŐ VADÁL-
LATOKKAL. EZ VISZONT
VÉSZHELYZET VOLT, ÉS
PONT AZ ILYEN ESETEKRE
LÁTTÁK EL ŐKET HALÁLOS
FEGYVEREKKEL.
rogva, üvöltve kommunikáltak, de ezek kétség-
kívül vadállatok voltak, nem pedig emberek.
Talán különös és kegyetlen szabálynak tűn-
het, hogy el kellett volna hagyniuk a bolygót,
ha kiderül, hogy azt emberi vagy potenciá-
lisan emberi lények lakják. Ha valóban értel-
mes lényekre lelnek, nem lehetne velük egy-
szerűen kiegyezni? Nem elég nagy a bolygó
mindannyiuknak? A szabály keserű tapaszta-
latokon alapult. Otthonuk, az ő Földjük kap-
csolatban állt más túlnépesedett világokkal,
melyek szintén kolóniákat létesítettek más
bolygókon. Úgy tűnt, két idegen faj együttélé-
si kísérlete kivétel nélkül katasztrófába tor-
kollott: vagy a hódítókkal számoltak le egytől
egyig, vagy azoknak nem volt más választása,
mint kiirtani az adott bolygó őshonos lakossá-
gát. Az utóbbi lehetőséget meglehetősen fejlett
társadalmuk kimondottan taszítónak találta.
Egy napon különös teremtmények jelentek
meg a városkájukban. A távoli dzsungel felől

75
2024. 03. 03. 14:03:20
 GALAKTIKA
// MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
érkeztek cammogó léptekkel. Még sosem lát-
tak hozzájuk hasonlót.
Testüket dús szőrzet borította, akár a vad-
állatokét. Olykor-olykor – kiváltképp a fiata-
lok – négykézlábra ereszkedtek, és öklükre
támaszkodva haladtak előre; de többnyire
felegyenesedve jártak, bár tartásuk görnyedt
volt, nyakuk pedig előrehajlott. Mindemellett
csevegtek is. Ez sok más állatról is elmondha-
tó volt, viszont az ő csevegésük szinte már be-
szédnek hatott. Ezeket leszámítva kevés embe-
rinek tekinthető tulajdonsággal rendelkeztek
– testük meztelen volt, dolgukat a legnagyobb
természetességgel végezték egymás előtt, és
felettek bármit, amit találtak, majd kiköpték,
ami nem ízlett nekik. De köveket dobáltak, bo-
tokkal hadonásztak, és még tüzet is raktak a
várost övező kerítés darabjaiból.
A kolónia lakóinak első reakciója spontán
volt és ösztönös. Amikor az idegenek megje-
lentek a földjeiken és az utcáikon, fosztogatni
kezdtek a gyümölcsöseikben és a vásártéren,
majd erőszakkal feleltek az ellenállásra, nem
volt mit tenni, mint felvenni velük a harcot, és
elkergetni őket. Békeszerető emberek voltak,
egy békés világ törvénytisztelő polgárainak
leszármazottjai, de azt mégsem várhatta tőlük
senki, hogy szó nélkül hagyják magukat ki-
fosztani, megsebesíteni vagy éppen meggyil-
kolni. Kezdetben nem akartak úgy bánni velük,
mint a többi, emberre távolról sem emlékeztető
vadállattal, ezért aztán furkósbotokkal próbál-
ták elijeszteni őket, sőt puszta kézzel is harcba
szálltak ellenük. De még a legerősebbikük sem
tudta felvenni a versenyt azzal az elképesztő
erővel, ami ezekben a náluk valamivel alacso-
nyabb teremtményekben lakozott. Miután több
fiatalembernek vérét ontották vagy csontját tör-
ték, két idősebb férfi pedig belehalt a sérülései-
be, úgy érezték, nem maradt más választásuk.
Bár anyabolygójuk legkorszerűbb fegyve-
reivel nem rendelkeztek, használható lőfegy-
76
074-085-deford.indd 76
verben és lőszerben nem szenvedtek hiányt.
Addig csupán csapdákat és baltákat kellett
bevetniük, hogy leszámoljanak az őket fenye-
gető vadállatokkal. Ez viszont vészhelyzet volt,
és pont az ilyen esetekre látták el őket halálos
fegyverekkel. A puskák nagy részét még min-
dig az űrhajóban tárolták; azonnal el is küldtek
egy csapatot a fegyverekért. Négy órával az-
után, hogy a törzs megjelent a területükön, a
kolónia tagjai katonai alakulatot formáltak, és
összehangoltan tüzet nyitottak.
Három teremtmény holtan esett össze,
mindegyiket a fején érte a lövés. A többi sar-
kon fordult, és visszamenekült arra, amerről
jött. A kolóniának otthont adó völgytől néhány
mérfölddel keletre egy hegység húzódott, lá-
bánál számos barlanggal. A támadók minden
bizonnyal arrafelé menekültek. Valószínűleg
onnan is érkeztek, ha nem még távolabbról.
Miközben futásnak eredtek, egyikük hirte-
len kinyújtotta szőrös karját, és felkapott egy
riadt lányt, aki az útjába esett, majd sikoltozó
foglyát magához szorítva futott tovább. A kö-
zelében tartózkodó férfiak elszántan tüzet
nyitottak rá, még az áldozat életét is kioltották
volna, hogy megkíméljék a halálnál rosszabb
kínoktól. Nem sikerült azonban eltalálniuk, a
falka pedig beleveszett a messzeségbe.
Egy gyönyörű, alig tizennyolc éves lányt
vittek magukkal. Amritsének hívták. Apja a
városka határán lévő földekből élt; ő vezette
a menekülő lények üldözését – arca szürke,
szeme tágra nyitva, puskája lövésre készen. De
hamar szem elől veszítették őket, így nem volt
mit tenni, mint visszakísérni Amritse apját a
többiekhez, akik éppen a sebesülteket látták el.
Saját halottjaikat szokásuk szerint elham-
vasztották, a három betolakodót viszont el-
temették, pont, mint a többi fogyasztásra al-
kalmatlan állatot, amit elejtettek. Csakis az
emberi lények voltak méltóak arra, hogy testü-
ket a tűz tisztító ereje eméssze fel.
2024. 03. 03. 14:03:20
 // MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
• pillanatra úgy tűnt, hogy meglincselik, de aztán
Amikor a feldúlt lakosokra végül leszállt a
döbbenet csendje, a főbíró, aki a legmagasabb
tisztséget töltötte be, és akit közmegegyezéssel
neveztek ki vezetőjükké, gyűlést hívott össze a
városka legnagyobb épületébe, mely egyszerre
szolgált hangversenyteremként, bíróságként,
iskolaként és templomként. Még a két legyilkolt
férfi közeli hozzátartozói is megjelentek; min-
denki, a sebesülteket és Amritse szüleit kivéve.
És még valaki hiányzott.
Vajon hol lehet Aghonizzen? – gondolta ma-
gában a főbíró, miközben szemével nyugtalanul
kutatott a fiú után, aki egyszerre volt a fia és a
jobbkeze. A felesége már nem élt, így magán-
élete Aghonizzenre korlátozódott. Most viszont
nem látta sehol. A főbíró nyugalmat erőltetett
magára, és az összegyűlt tömeghez fordult.
A teremben óriási hangzavar uralkodott:
mindenki igyekezett elsőként szóhoz jutni. A fő-
bíró határozottan, de mégis kedvesen és meg-
nyugtatóan rendet teremtett.
– Mindenki elmondhatja majd a magáét –
kezdte. – De mindenekelőtt vegyük sorra azo-
kat a kérdéseket, amiket kénytelenek leszünk
megválaszolni a tragikus események kapcsán.
Először is, meg tudjuk-e védeni magunkat, ha
visszatérnek a támadóink, vagy egy másik hor-
da támad ránk? És ha igen, hogyan?
– Mi lesz Amritsével? – kiabálták be többen is.
– Nem feledkeztem meg róla – felelte a főbí-
ró komoran. – Szegény lány, úgy hiszem, és re-
mélem is, hogy már nem él. Fogalmunk sincs,
hányan lehetnek ezek a… ezek a teremtmények.
Kész öngyilkosság lenne elhagyni a saját terü-
leteinket, és utánuk menni a dzsungelbe vagy a
barlangokba. Minimális annak az esélye, hogy
meg tudnánk menteni. El kell fogadnunk, hogy
ő is odaveszett, mint az a két bajtársunk, akik-
nek a hamvai még ki sem hűltek.
Szavai hallatán a fiatalok talpra ugrottak,
túlkiabálták a főbírót, és az öklüket rázták. Egy
074-085-deford.indd 77
GALAKTIKA
a vele egykorú férfiak és nők a segítségére siet-
tek. Mellé állt többek közt Margotz, aki húsz év-
vel azelőtt az űrhajót vezette; Envereddin, aki jó
ideje a kolónia egyetlen tanára volt, és Lazzidir,
a kolónia legelső orvosa és szerény kórházának
igazgatója. Lassanként lecsillapították a forron-
gó tiltakozókat, és csendet teremtettek, hogy a
főbíró folytathassa mondandóját. Kimerültnek
és feldúltnak érezte magát, de nem véletlenül
választották meg vezérüknek.
– A másik kérdés pedig az – folytatta –, hogy
értelmes lényekkel van-e dolgunk, még ha pri-
mitívek is. Ha igen, és a bolygón maradunk, ak-
kor megszegjük a Tanács törvényeit, melyekre
a kolónia alapítóiként felesküdtünk. Ezt elke-
rülendő kötelesek lennénk ittjártunk minden
nyomát eltüntetni, űrhajónkat működésbe hoz-
ni, és az otthoni utasításoknak megfelelően egy
másik lakható bolygó keresésére indulni.
Szemét behunyva várta az újabb támadást.
Azt kívánta, bárcsak ott lenne vele Aghonizzen,
akinek hasonló tekintélye volt a fiatalok között,
mint neki a szüleik körében. Ő kordában tud-
ta volna tartani őket, és a hatására hajlandóak
lettek volna átgondolni és átbeszélni a felme-
rült problémákat. Vajon hova tűnhetett? Egyre
inkább aggódott, a lehetőségekbe pedig bele-
gondolni sem mert.
De ez alkalommal nem támadt felfordulás.
Úgy tűnt, hogy szavai sokkolóan hatottak a kö-
zönségére. Fiatalok és idősek egyaránt csend-
ben ültek, és döbbenten meredtek rá.
Húszévnyi áldozat, gürcölés és szenvedés, a
földjeik, az otthonaik és a virágzó városkájuk –
hiába lett volna minden? Újabb hosszadalmas
és kimerítő keresgélés várna rájuk? És ha végül
nem is találnak másik élhető bolygót értelmes ős-
lakosok nélkül? Térjenek vissza immár idősen és
kimerülten a túlnépesedett Földre, melyet annak
idején pont a kilátástalanság miatt hagytak ott?
A Földre, ahol az idő szeszélyeinek hála csupa is-

77
2024. 03. 03. 14:03:20
 GALAKTIKA
// MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
meretlen fogadná őket, mert családjuk és baráta-
ik már rég nem élnek? E sötét kilátások leginkább
a kolónia alapítóinak agyán futottak át. A fiata-
labbak számára az egész felfoghatatlannak tűnt.
– És úgy gondolom – folytatta a főbíró –, hogy
először a második kérdésről kell döntenünk, az
elsővel csak utána érdemes foglalkoznunk.
Bár nyugodtan beszélt, belül egyre inkább
gyötörte az aggodalom. Mi történt a fiával? Va-
jon nem sebesülten vagy holtan fekszik valahol?
Utoljára harc közben látta. Azért csak folytatta a
mondandóját.
Apránként sikerült is meggyőznie őket.
Envereddin, Lazzidir, Margotz, valamint az idő-
sebb nők és férfiak a segítségére siettek.
– Nem kell azonnal cselekednünk – mondta,
mielőtt berekesztette volna az ülést. – Eléggé va-
lószínűtlen, hogy támadóink mostanában vis�-
szatérnének, miután hármukat elvesztették, és az
sem valószínű, hogy hirtelen egy másik nomád
csoport is erre vetődne. Elvégre húsz év alatt ez
volt az első ilyen eset. Vitassátok meg a dolgot
egymás között, és nagyjából egy hét múlva gyűl-
jünk össze újra, hogy eldöntsük, hogyan tovább.
De hadd mondjak még valamit, mielőtt szét-
szélednénk, aztán nekem is mennem kell, hátha
tehetek valamit szegény Amritse szüleiért. Tu-
dom, hogy van köztetek néhány forrófejű ifjú,
aki a lány keresésére akar indulni. Könyörögve
kérlek benneteket, hogy ne tegyétek. Roppant
kevés az esély arra, hogy még életben van, ti
pedig szinte biztosan a vesztetekbe rohannátok.
Már így is elég veszteséget szenvedtünk, szüksé-
günk van rátok.
Miközben nézte, amint az összegyűlt tömeg
apránként feloszlik, néhányan még a döbbenet-
től némán, mások lelkesen vitatkozva, egyre in-
kább attól tartott, hogy a saját fia nem várta meg
intő szavait.
A megérzése hat nappal később igazolódott
be. A főbíró első dolga az volt a gyűlés után,
78
074-085-deford.indd 78
hogy éjjelre és nappalra is őrszemeket állítson
a városkában és a kolónia határain – életerős
és fürge fiatalokat, akik gyorsan tudnak ria-
dóztatni. A vészkiáltás késő éjjel hangzott fel,
az egyik városi őrszemtől. Kimerülten és terhe
alatt botladozva Aghonizzen botorkált a város
felé. Ruhája elrongyolódott, haja csomókba ra-
gadt a fejét ért sérülésből szivárgó vértől. Kar-
jában egy lány hevert ájultan.
A kórházból azonnal Aghonizzen apjáért
és a lány szüleiért küldtek. A fiúnak csak némi
elsősegélyre, pihenésre és ételre volt szüksége.
A lány állapota sokkal súlyosabbnak bizonyult.
Lába eltörött, durván összeverhették, mert tes-
tét zúzódások borították, és továbbra sem tért
magához. Miközben lefektette, Aghonizzen
levegőért kapkodva elmondta, hogy a lány az
előző napig félrebeszélt, és magas láz gyötörte.
Be kellett tömnie a száját, nehogy elrablói meg-
hallják őket.
– A történet többi részét majd máskor – ren-
delte el az orvos.
Miután megvizsgálták és ellátták Amritsét,
Lazzidir kénytelen volt beismerni a lány őrü-
let határán álló szüleinek, hogy a gyermeküket
több ízben megerőszakolták.
Mire a főbíró másnap reggel visszatért a kór-
házba, fia már kellőképpen felépült ahhoz, hogy
elengedjék. Még látszottak rajta az út borzalma-
inak nyomai, de hazatérhetett, hogy aztán saját
ágyából mesélje el apjának a történteket a legap-
róbb részletekig.
Első szavai igencsak meglepték a főbírót.
– Utána kellett mennem – mondta. – Amritse
a szerelmem.
Fogalmunk sincs róla, hogy mi zajlik gyer-
mekeink fejében és szívében – gondolta az idő-
sebb férfi. Mindig is közel állt a fiához, de ezt
még csak nem is sejtette. A meglepettség mel-
lett némi büszkeséget is érzett: Aghonizzen je-
len időben beszélt a lánnyal való kapcsolatáról.
Nem akart volna olyan fiúgyermeket, akinek a
2024. 03. 03. 14:03:20
 // MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
szerelmét el tudja pusztítani a szeretett nő szo-
morú sorsa.
Bár több részletben – néha még el is szundí-
tott közben –, de Aghonizzennek végül sikerült
elmesélnie a teljes történetet. A többiek előtt in-
dult útnak, pár perccel azután, hogy Amritsét
elragadták. Szerencsére még a fájdalom és
kétségbeesés ellenére is megőrizte józan eszét:
tudta, hogy erővel nem mentheti meg a lányt.
A hordát nem látta, de a nyomukat nem volt
nehéz követni, sőt néha még hallotta is, amint
ügyetlenül utat vágnak maguknak az erdőben.
Egyértelműen a hegység lábához tartottak.
Ráesteledett, mire utolérte őket. Szétterülve
hevertek a holdfényben, mélyen aludtak – őket
is kifárasztották a nap izgalmai. Óvatosan köze-
lebb merészkedett hozzájuk. Biztos volt benne,
hogy állítottak őrszemet, és nem is tévedett.
Idegenek valószínűleg soha nem ismerhették ki
olyan alaposan ezt a vad vidéket, mint az ősla-
kosok, de Aghonizzen a kolonizáló közösségben
nevelkedett, így ő is tudta, hogyan járjon nesz-
telenül és hogyan maradjon láthatatlan. Bizton-
ságos távolból szemügyre vette őket, és pont,
ahogy gondolta, az egyik teremtmény a parázs
mellett állva őrködött. Amritsének viszont nem
látta nyomát, akárhogy is kereste.
Egész éjjel figyelte őket, míg fel nem ébred-
tek, és útnak nem indultak. Ekkor vette észre,
hogy néhányuk nem a földön aludt, hanem a
fák alsóbb ágain, köztük a nagyobb terme-
tű hím, aki elragadta a lányt. Ő Amritsével a
karjában mászott le egy fáról. A lányt indák-
kal kötözték meg, és bár Aghonizzen nem volt
olyan közel, hogy egy pillantásnál többet vet-
hessen rá, a lány nyögését onnan is hallotta.
Alig bírta visszafogni magát. De tudta, hogy ha
most lelepleződik, azzal eljátssza minden esé-
lyét, hogy megmentse a lányt, sőt egy pillanat
alatt darabokra is tépik. Siettében még csak
fegyvert sem ragadott; semmilyen harci esz-
köz nem volt nála. Így aztán megvárta, amíg
074-085-deford.indd 79
GALAKTIKA
összeszedelőzködnek és útnak indulnak, majd
utánuk eredt.
Az éjjeli virrasztás során lehetősége nyílt
jobban kiismerni a teremtményeket. Összesen
tizennégyet számolt össze, közülük Amritse
elrablóján kívül még hárman aludtak a fákon.
Mivel hármukat agyonlőtték, a kolónia megtá-
madásakor tizenheten lehettek. A túlélők kö-
zül nyolc gyermek vagy fiatal serdülőkorú volt,
öt pedig kifejlett nőstény. A három, akit elejtet-
tek, Aghonizzennel egykorú hím lehetett. Az
egyetlen kifejlett hím tehát Amritse elrablója
volt, aki bizonyára egyben a vezérük is lehetett,
esetleg egy többnejű család feje.
Aghonizzen egész testét kirázta a hideg,
amikor belegondolt, hogy Amritsére nézve
mit is jelent mindez, de a lány megmentésé-
re továbbra is csak a megfelelő stratégia útján
kerülhetett sor. És ráébredt még egy dologra:
az indák kötözőként való használata bizony
meghaladta az alsóbbrendű állatok képessége-
it. Legyenek akármilyen fejletlenek vagy éppen
durvák, ezek a lények emberi intelligenciával
rendelkeztek, ami a Tanács törvényei szerint
azt jelentette, hogy a kolónia lakóinak nem ma-
radt más választása, mint elhagyni a bolygót.
De nem Amritse nélkül – fogadta meg
Aghonizzen –, legfeljebb a saját élete árán.
A harmadik éjszakán végre alkalma nyílt
cselekedni.
Bár rendkívül óvatos volt, alig tudta elhinni,
hogy az őrszemek addig nem vették észre.
Csak elvétve aludt, és a legapróbb neszre is
felébredt. Gyümölcsökön és bogyókon élt – tü-
zet amúgy sem mert volna rakni, még akkor
sem, ha sikerült volna elejtenie egy kisebb álla-
tot. A szomjúság viszont már igencsak kínozta,
amikor harmadnap este utolérte őket, és látta,
hogy egy folyó partján telepedtek le.
A víz mentén nem volt akkora fa, ami elbír-
ta volna a vezérük súlyát, ő így a többiektől egy
kicsit távolabb feküdt le, és már nagyban hor-

79
2024. 03. 03. 14:03:20
 GALAKTIKA
// MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
kolt. Az alvó vagy talán ájult és gúzsba kötött
Amritse pedig ott hevert mellette, egy erősebb
cserjéhez kötözve. Az őrszem ezúttal fel-alá jár-
kált a táborban. A folyó miatt most csak három
oldalra kellett figyelnie.
Aghonizzen le sem vette róla a szemét. Fel s
alá járkált, fejét a veszély legapróbb jelére is fel-
kapta. A tűz, melyet a ragadozók távol tartása
végett nem oltottak el, már majdnem kialudt.
Látta, amint az őrszem gallyak után kutat a
földön, hogy legyen mivel táplálnia a tüzet. Ezen
a nyílt területen jóval kevesebb akadt, mint az
erdőben, és a közeli ágakat már mind felhasz-
nálták. Az őrszem végül megfordult, és odébb
ment vagy tíz lépést, majd tekintetét a földre
szegezve nekilátott fát gyűjteni.
Aghonizzen mindent kockára tett, és megra-
gadta a lehetőséget. Lélegzetét visszafojtva a bo-
korhoz sietett, gyorsan eloldozta az indát, mel�-
lyel a lányt a növényhez kötötték, majd felkapta
szerelme vékonyka testét, és elrohant vele.
Szerencsére a lány nem ébredt fel, és egy han-
got sem adott ki – talán altató hatású leveleket
adtak neki, hogy csendben maradjon. A fiú pedig
olyan halk volt, hogy az őrszem sem figyelt fel rá.
Már majdnem hallótávolságon kívül járt, látni
pedig már nem is lehetett, mire az őrszem vissza-
tért a helyére, és észrevette, hogy a foglyuk eltűnt.
Ezután – ahogy azt előre megjósolta – kiál-
tásokat hallott, lárma kerekedett, és kezdetét
vette az üldözés. Éppen csak megállt a folyó-
nál, hogy szomját oltsa, aztán váratlanul irányt
váltott. Bár üldözői viszonylag értelmes lények
lehettek, egy civilizált ember taktikájával nem
vehették fel a versenyt. Arra számíthattak, hogy
Aghonizzen egyből visszamegy, amerről jött,
ő viszont korábbi útjára merőlegesen, az erdő
felé vette az irányt. Odaérve rögtön búvóhelyet
keresett. A lány hiába volt könnyű, sőt már
szinte csont és bőr, a fiúnak fogyott az ereje. Ép-
pen próbálta behúzni Amritsét a sűrű bozótba,
amikor egy törött ág hegyes vége felhasította a
80
074-085-deford.indd 80
K
fejbőrét. Nem igazán tudott mit kezdeni a sé-
rüléssel, csak kitörölgette a vért a szeméből, és
várta, hogy a vérzés magától elálljon. Végül ki-
merülten álomba zuhant, miközben Amritsét
szorosan magához ölelte.
Már fényes nappal volt, mire magához tért.
Rögtön a lány jutott eszébe. Ébren találta, leg-
alábbis nyitott szemmel, de láthatóan nem ismer-
te fel a fiút. Amikor felemelte, rémülten nyüszí-
tett. Aghonizzen nyugtató szavai mit sem értek.
Félt, hogy a lány nem éli túl, ha nem kap azonnal
segítséget. Így hát feszülten figyelt, de madárszón
és kisebb állatok neszén kívül mást nem hallott.
Óvatosan lefektette Amritsét a földre, és olyan
magasra mászott a legközelebbi fán, amennyire
csak tudott. Az erdő és a láthatatlan folyó között
nem látta jelét az üldözőinek. Végül lemászott, és
reszkető szívvel, de sietős léptekkel a kolónia felé
indult, amilyen gyorsan csak tudott.
– Túl fogja élni – mondta Lazzidir. – Azt viszont
nem tudni, hogy újra a régi önmaga lesz-e vala-
ha. Mindenesetre van remény.
A második gyűlés idejére Aghonizzen kel-
lően felépült ahhoz, hogy felszólaljon. Előtte
a főbíró tanácsosai összegyűltek a házukban,
hogy meghallgassák a történetet. Ezt hosszas
megbeszélés követte, és mire a kolónia tagjai
ismét megtöltötték a hangversenytermet, a ve-
zetők már meghozták a döntést.
A teremben ott volt minden lakos, aki csak
járni tudott. Egy egész hétig attól rettegtek,
hogy a martalócok visszatérnek; mostanra
azonban úgy tűnt, hogy nem készülnek bos�-
szúhadjáratra. Egy újabb támadáshoz túl rö-
vidnek bizonyult a memóriájuk, és a vezérük
ereje sem volt határtalan.
– Bár vándorló életmódot folytatnak, és
kisebb csoportokban élnek, kétségkívül értel-
mes lényekről van szó – mondta Aghonizzen.
– Ahhoz túlságosan vadak és primitívek, hogy
megpróbáljunk szót érteni velük, így aztán csak

2024. 03. 03. 14:03:20
 KÉT AGGÓDÓ APA, EGY LÁNGBA
// MIRIAM BORULT
ALLEN DEFORD VÁROS
GALAKTIKA
/ A KOLÓNIA

ÉS EGY CSIPETNYI MÁGIKUS REALIZMUS

KERESD JAN CARSON EURÓPAI UNIÓ-DÍJAS

REGÉNYÉT A GALAKTIKABOLTON:
WWW.GALAKTIKABOLT.HU 81

074-085-deford.indd 81 2024. 03. 03. 14:03:22

 GALAKTIKA
// MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
akkor élhetnénk tovább biztonságban ezen a
bolygón, ha végeznénk velük egytől egyig. Ez-
zel pedig, mint mindannyian tudjuk, és ahogy
apám is említette, megszegnénk a ránk vonat-
kozó törvényeket. Hibát követtünk el, még ha
nem is szánt szándékkal, most pedig meg kell
fizetnünk az árát.
Szavai hatására rögtön talpra ugrott egy
Brogdin nevű megtermett fiatal, aki mind-
két vállán kötést viselt. Igazi bajkeverő volt,
ráadásul több követője is akadt. De ahogy a
többieknek, neki is jogában állt kifejezni a vé-
leményét.
– Már nem vonatkoznak ránk a Tanács tör-
vényei – kiáltotta. – Ez itt a mi bolygónk, és atyá-
inkkal együtt húsz éven át fáradoztunk azon,
hogy az otthonunkká tegyük. Én azt mondom,
felejtsük el a korábbi formaságokat, és védjük
meg magunkat! Ezek az állatok egyszer leptek
meg minket és úszták meg ép bőrrel. Ilyen nem
fog többet előfordulni, a Tanács törvényei ide
vagy oda. Ragadjunk fegyvert, és vadásszuk le
ezeket a bestiákat! Irtsuk ki őket az utolsó szálig,
bárhol is legyenek! Ki van velem?
Meleg helyzet volt – fennállt a veszély, hogy
Brogdin jóvoltából a gyűlés tülekedéssé alakul
át. Végül mindannyiuk tanítója, Envereddin
teremtett rendet. Magasra emelte karját, mire a
zűrzavarban némi szünet állt be.
– Civilizált emberek vagyunk – mondta sze-
líden. – Nem megszálló hadsereg, hanem békés
telepesek. Kolóniánk alapítóit maga a Tanács
választotta ki, és mindannyian egy fejlett társa-
dalom képviselői vagyunk. Nem fejlődhetünk
vissza a bolygót lakó vadak szintjére. Vagy nem
ezt tanítottam nektek, amikor valamennyien
még az iskolapadban ültetek?
Szavait szégyennel vegyített nevetés fogadta,
és az izgalom lassan alábbhagyott.
A főbíró legnagyobb meglepetésére a
következő ellenvetés a legidősebb lakótól,
Megardistól érkezett, kinek férje a bolygóra
82
074-085-deford.indd 82
érkezést követő évben hunyt el. Azóta egyedül
igazgatta a farmjukat.
– Főbíró úr, én nem értek egyet azzal, hogy
emberinek tekintjük ezeket a lényeket csak
azért, mert kövekkel dobálnak és botokkal üt-
nek minket, vagy mert képesek indákat meg-
kötni és tüzet rakni. Földünk majmai is tud-
tak hasonlót, de azokat sem kezeltünk emberi
lényként, és szabadon megölhettük őket, ha
ránk támadtak.
A főbíró jelentőségteljes pillantást vetett
Lazzidir felé, mire az orvos vonakodva felállt.
– Reméltük – kezdte –, hogy ezt a részletet
nem kell majd felfednünk. Sajnos cáfolhatatlan
bizonyítékunk van. Eddig csak az érintett keve-
sek tudtak róla. Mint azt sokatoknak volt már le-
hetősége személyesen is megtapasztalni, többek
között a legkorszerűbb orvosi berendezéseket
és eljárásokat is magunkkal hoztuk anyaboly-
gónkról, a Földről. Valamivel több mint két hét
telt el a kolóniánkat ért támadás óta. A tesztek,
amiket végeztem, megerősítik, hogy valóban
emberi lényekről van szó. Amritse terhes.
A hír hallatán az összegyűlteknek tátva ma-
radt a szája. Amritse anyja könnyekben tört ki,
apja pedig hamuszürke arccal és alig hallható
hangon így szólt:
– Szegény lányunknak teljesen elvette az
eszét ez a szörnyű tragédia. A feleségemmel in-
kább látnánk holtan, mint hogy tovább kelljen
élnie ebben a borzasztó állapotban. Reméljük,
hogy Lazzidir hajlandó lesz békés halált biztosí-
tani neki és… és a gyereknek.
Az orvos határozottan bólintott. De mielőtt
bármit is mondhatott volna, Aghonizzen talp-
ra ugrott.
– Hallgassatok ide! – zokogta elcsukló han-
gon. – A gyermek… igen, menjen. Lazzidir bi-
zonyára tudja, mit kell tennie, és ezt a törvénye-
ink is megengedik. De Amritse… szeretem őt,
és amíg magánál volt, ő is szeretett engem. Őt
választom feleségemül, akár felépül, akár nem.
2024. 03. 03. 14:03:22
 // MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
De fel fog épülni… majd a tőlem kapott szeretet
és törődés meggyógyítja, és újra a régi önmaga
lesz, ezt az egész szörnyűséget pedig elfelejt-
hetjük. De mindez nem lehetséges, ha itt mara-
dunk, ahol a vademberek bármikor ismét ránk
támadhatnak. Apám és a legbölcsebbek közü-
lünk mind azt mondják, hogy mennünk kell,
akár vissza a régi otthonunkba, akár új otthont
keresni. Számos érvet felhoztak, és mindegyik
megállja a helyét. Én pedig, aki sokatokhoz ha-
sonlóan ezen a bolygón születtem, és soha nem
ismertem másik otthont, könyörögve kérlek
benneteket, hogy szavazzatok a távozásunkra,
ha másért nem is, hát Amritse érdekében.
Szinte egyhangú döntés született.
– Margotz – szólalt fel utána a főbíró –, a
kommunikációs rendszerünk a te kezedben
van. Pontosan mennyi időbe fog telni, hogy kö-
zöljük a Földdel a történteket, és megkapjuk az
utasítást a továbbiakról?
Az expilóta összeszedte a bátorságát.
– A tegnap esti beszélgetésünk után felmen-
tem a hajóra. A bolygóközi rádiót húsz éve nem
használtuk. A főkarbantartóval megvizsgáltuk,
és arra jutottunk, hogy már nem működik, a javí-
tásához pedig nincsenek meg a kellő eszközeink.
Az otthoniak nélkül kell meghoznunk a döntést.
A főbíró érdeklődve figyelte Margotzot. Egy
fiatal fiút leszámítva, akit az utódjának kép-
zett ki, egyedül ő értett a rádióhoz. Nehéz volt
elhinni, hogy a használat hiányától elromolna,
de senki nem tudta volna bizonyítani, hogy
Margotz hazudik. Talán tényleg hazudott; ta-
lán ő is azok közé tartozott, akik a vademberek
visszatértétől való félelmükben éjjelre eltorla-
szolták házuk ajtaját, és felfegyverkezve mentek
munkába; akiknek az idegei nem bírták elvi-
selni a gondolatát sem annak, hogy hónapokat
várjanak, amíg kapcsolatot létesítenek a Földdel.
A főbíró nem volt biztos benne, hogy kordában
tudná tartani az összegyűlt tömeget, ha sza-
botázzsal gyanúsítaná a közösség egy ennyire
074-085-deford.indd 83
GALAKTIKA
nagyra becsült tagját. Jogkövetéshez szokott el-
méje nem volt elragadtatva, de végül a kisebbik
rossz mellett döntött.
– Akkor nincs mit tenni – mondta nyugodt
hangon. – Mi magunk határozunk. Kezdjünk
el összecsomagolni, és mindent felhordani az
űrhajóra! Annak idején csak kétszázötvenen ér-
keztünk rajta, de ennek az ötszörösét képes be-
fogadni. Aztán módszeresen el kell tüntetnünk
minden nyomát annak, hogy valaha is itt jár-
tunk. Valamikor több ezer év múlva az őslako-
sok civilizált társadalmat fognak alkotni. Soha
nem tudhatják meg, hogy idegenek jártak itt a
mi Földünkről, mely számukra egy idegen nap-
rendszer távol eső szeglete. Már csak azt kell el-
döntenünk, hogy keressünk-e egy újabb bolygót
egy másik csillagrendszerben, és telepedjünk
le ott, vagy térjünk vissza a Földre, hogy aztán
végleg ott maradjunk, esetleg idővel csatlakoz-
zunk egy másik kolonizáló küldetéshez.
Pontosan úgy történt, ahogy azt sejtette: az idő-
sebb nők és férfiak nagy része azt szerette volna,
ha szülőföldjén éri a halál, a kevésbé kalandvágyó
fiatalok pedig vagy közömbösek voltak, vagy alig
várták, hogy az idegen bolygón való megtelepe-
dés nehézségeit a civilizáció kényelmére cserél-
hessék. Egy hónappal később a földjeik kopáran
terültek el, épületeik a földdel voltak egyenlőek,
mozgatható tulajdonuk pedig az űrhajón várta
az indulást. Tudták, hogy nem tart majd sokáig,
mire az erdő visszahódítja az irtásokat.
Az első földönkívüli kolónia ezzel eltűnt a
bolygóról.
1969-ben egy akkoriban függetlenedett afrikai
állam kormányának engedélyével két európai
ország és az Egyesült Államok régészei közös
ásatáson vettek részt. A munkát Gundlichen
professzor vezette, akinek a térségben végzett
korábbi kutatásai alapján valószínű volt, hogy
a terület ősemberek maradványait rejti. A ko-
rábbi ásatások során pattintott kőszerszámok

83
2024. 03. 03. 14:03:22
 GALAKTIKA
// MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA
kerültek felszínre, valamint fával táplált tüzek
maradványai, a faszénen végzett szénizotópos
kormeghatározás szerint mintegy harmincezer
évvel azelőttről.
Az első lelet a projekt második hónapjában
látott napvilágot. Maga Gundlichen is a helyszí-
nen tartózkodott, amikor az egyik munkás fel-
fedezett egy megkövesedett emberi combcson-
tot. Lassan és a lehető legnagyobb gonddal végül
három emberi csontvázat tártak fel, melyek egy-
másba gabalyodtak, mintha csak egy tömegsír-
ba vetették volna őket. Még annál is mélyebben
feküdtek, mint az eszközök és a faszén, amit
Gundlichen egy évvel korábban talált.
Mindegyik csontváz férfié volt, fiatal férfié.
Faját tekintve pedig Neander-völgyi emberé –
ez volt az első eset, hogy Afrikában ilyet találtak.
A koponyákról elmozdításuk előtt in situ
felvételeket készítettek, majd kezdetét vette a
kényes művelet. Amint a legközelebbi koponya
kiszabadult, Gundlichen előrehajolt, és óvatosan
alányúlt. Mozdulatait szinte minden munkatár-
sa figyelemmel kísérte.
Aztán egyszer csak szörnyen elsápadt, és
visszaejtette a koponyát eredeti helyére. A pro-
fesszort Pemberton, a mellette álló brit régész
kapta el, mielőtt összeesett volna. Mindenki
odasietett.
– Mi történt? A szívével van baj? – kérdezte
egyikük.
Gundlichen összeszedte az erejét, és feltá-
pászkodott.
– Jól vagyok – mondta ridegen. – Maga ott!
– kiáltott oda a helybeli művezetőnek. – Mond-
ja meg az embereinek, hogy azonnal hagyják
abba a munkát!
A munkások hanyagul eldobták az eszközei-
ket, és félreálltak.
– Hazamehetnek – folytatta Gundlichen. –
Holnapig nem lesz szükség magukra.
Az összezavarodott szakértők értetlenkedve
tekingettek egymásra. Gundlichen szava szent,
84
074-085-deford.indd 84
de mi lehet a baj? Az idős férfi kipréselt magából
egy mosolyt.
– Hölgyeim és uraim, holnap innen folytat-
juk – mondta nyájasan. – Van itt valami, amit
Ő
előtte még szeretnék tüzetesebben megvizsgál-
A
ni. Pemberton és maga, O’Brien – fordult kollé-
gáihoz –, van egy percük? Szeretném kikérni a
véleményüket valamivel kapcsolatban.
Amikor a három régész magára maradt, úgy
tűnt, Gundlichennek nehezére esik megszó-
lalnia. Még mindig sápadt volt, a szeme pedig
csillogott.
– Természetesen ezeket a csontokat is alá
kell vetnünk szénizotópos kormeghatározási
vizsgálatnak – mondta végül. – Biztos vagyok
benne, hogy ezek a fosszíliák idősebbek, mint a
leletek, amiket tavaly találtam. Na de mit szól-
nak ehhez?
Ismét lehajolt, és felemelte a legközelebbi
koponyát. Zörgött, aztán valami kiesett belőle,
egyenesen a tenyerébe.
– O’Brien – szólt ekkor –, nézze meg a másik
kettőt is!
A három férfi alig hitt a szemének. Némán
meredtek az apró dolgokra.
A Neander-völgyiek koponyája egy-egy
puskagolyót rejtett.
Horváth Eszter fordítása
MIRIAM ALLEN DEFORD
Amerikai írónő. 1888-ban született. Ifjúkorá-
ban újságíróként dolgozott, feminista és bal-
oldali eszméket vallott. Legszívesebben krimit
és science fictiont írt, azon belül is túlnyomó-
részt novellákat. 1921-től kezdve publikált. Mun-
káiban előszeretettel ötvözte két kedvenc zsá-
nerének elemeit. 1961-ben Edgar-díjat kapott
egy valós történelmi bűnügy hátterét megvilá-
gító könyvéért, tíz évvel később pedig a Night
Gallery tévésorozat keretében megfilmesítet-
ték egy elbeszélését. 1975-ben hunyt el. Magya-
rul most olvasható írása először.
2024. 03. 03. 14:03:22
 BECKY CHAMBERS GALAKTIKA
// MIRIAM ALLEN DEFORD / A KOLÓNIA

HUGO-DÍJAS SOROZATA
ŐRÜLT ÉS SZÍVMELENGETŐ
ŰRKALANDBA REPÍT
A WAYFARER FEDÉLZETÉN!

www.galaktikabolt.hu 85

074-085-deford.indd 85 2024. 03. 03. 14:03:26

 // TUDOMÁNY / PLANETOLÓGIA
ŐSI ÉLET NYOMA EGY
RUBINMINTÁBAN
A
VILÁG legrégebbi színes drága-
köveinek elemzése során a kanadai
Waterloo Egyetem kutatói egy 2,5
milliárd éves rubint tartalmazó mintában
olyan szénmaradványokat fedeztek fel, ame-
lyek az egykori ősi élet bizonyítékai.
Chris Yakymchuk, az egyetem föld- és kör-
nyezettudományi professzora kutatócsoport-
jával azon dolgozik, hogy jobban megértsék a
rubin kialakulásához szükséges feltételeket.
Grönlandon találhatóak a világ legöre-
gebb ismert rubin lelőhelyei. A kutatócsapat
itt olyan mintát talált, amelyről az utólagos
elemzés kimutatta, hogy grafitot tartalma-
zott. Ennek a szénnek a további elemzése arra
utal, hogy a korai élet maradványa.
A grafitot 2,5 milliárd évvel ezelőtti kőze-
tekben találták meg, egy olyan időszakban,
amikor a bolygón még nem volt bőséges oxi-
gén a légkörben, és az élet csak mikroorganiz-
musok és algafilmek szintjén létezett.
A vizsgálat során Yakymchuk csapata
felfedezte, hogy a grafit nemcsak az ősi élet-
86
086-087-dragako.indd 86
hez köti a drágakövet, hanem valószínűleg
szükséges volt ahhoz is, hogy ez a rubin
egyáltalán létezzen. A grafit megváltoztatta
a környező kőzetek kémiáját, hogy kedvező
feltételeket teremtsen a rubin növekedésé-
hez. A csapat modelljei azt mutatták, hogy
enélkül ezen a helyen nem alakulhatott vol-
na ki rubin.
„A grafit ebben a rubinban valóban egye-
dülálló. Ez az első alkalom, hogy ősi életre
utaló bizonyítékot láttunk rubint tartalmazó
kőzetekben” – mondja Yakymchuk. „A grafit
jelenléte további támpontokat is ad ahhoz,
hogy meghatározzuk, hogyan keletkeztek a
rubinok ezen a helyen, amit a drágakő szí-
ne és kémiai összetétele alapján lehetetlen
megtenni.”
Lehetővé vált a kutatók számára az is, hogy
elemezzék a szén izotóp-összetételét. A szén-
atomok több mint 98 százalékának tömege 12
atomi tömegegység, de néhány atom nehe-
zebb, 13 vagy 14 atomi tömegegység.
„Az élő anyag előnyben részesíti a kön�-
nyebb szénatomokat, mert ezek
beépítése a sejtekbe kevesebb
energiát igényel” – magyaráz-
za Yakymchuk. „Az ebben a
grafitban megnövekedett szén-
12 mennyisége alapján arra a
következtetésre jutottunk, hogy
a szénatomok egykor ősi élet,
valószínűleg mikroorganizmu-
sok, például cianobaktériumok
voltak.”
KTM
2024. 03. 03. 13:55:05
 A gyűrű, ellentétben más ékszerekkel,
nemcsak egy díszítő elem, egy kiegé-
szítő, hanem annál sokkal több. Ez egy
jelentéssel bíró ékszer, amellyel ki-
fejezünk valamit a külvilág számára.
Párok esetében az egymás iránti elkö-
teleződését fejezi ki.
Az eljegyzési gyűrű jelképezi a férfi ko-
moly szándékát, a kölcsönös szeretet
és a hűség ígéretének a jelképe.

Egyköves eljegyzési gyűrű egy klasszikus, mely nagyon sokféleképpen nézhet

ki. Választhatsz, hogy az egyköves eljegyzési gyűrű alapanyaga fehérarany,
sárga arany vagy rozé arany legyen. Kiválaszthatod a drágakő színét, formá-
ját. Választhatsz a teljes mértékben klasszikus formák közül.
Az itt látható fotók csak ízelítőt adnak. Nézz körül a Fatumjewels Galéria
eljegyzési gyűrű kínálatában!

EGYEDI FORMATERVEZÉS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TRENDEK

ANNO 2008

www.fatumjewels.hu 1027 Bp., Csalogány u. 3/B tel.: 06 20 973 1866

086-087-dragako.indd 87 2024. 03. 03. 13:55:06

 GALAKTIKA
CSILLAG ZAVARTA MEG
A FÖLD PÁLYÁJÁT
Egy új tanulmány szerint a „csillagtalálko-
zások” nagyobb szerepet játszhatnak a Föld
történetében, mint azt korábban hitték.
A geológiai adatok azt mutatják, hogy
bolygónk keringési excentricitásának vál-
tozásai kísérik az éghajlat ingadozásait.
A HD-7977 csillag körülbelül 2,8 mil-
lió évvel ezelőtt repült el Naprendszerünk
mellett. A becslések eltérőek, de a csillagá-
szok úgy vélik, hogy kevesebb mint 31 000
csillagászati egységnyire (a Föld és a Nap
távolságának 31 000-szerese) közelítette
meg a Napot.
Fordított pályaszimulációkkal a kutatók
arra a következtetésre jutottak, a csillagok
találkozása elég lehetett ahhoz, hogy tény-
legesen megzavarja bolygónk pályáját.
Az ilyen találkozások nem ritkák. Egy
csillag átlagosan 1 millió évente halad el
50 000 csillagászati egységnél közelebb a
Naphoz.
Ha a legjobban meg akarjuk érteni az ősi
éghajlati anomáliák okait, fontos, hogy le-
gyen fogalmunk arról, hogyan nézett ki a
Föld pályája ebben az időben.
88
088-101-szucs.indd 88
A KAMI
Rjúdzsi, a sógun, akit valaha Békét Hozó
Sárkánynak hívtak, ledobta vértől iszamós
sisakját, és térdre roskadt a tó partján.
Tavasz volt, a szellő egy cseresznyevirá-
got ejtett a vízre. Rjúdzsi a tenyerébe vette
a törékeny kis növényt. Korábban verset írt
volna a pillanat szépségéről, de már csak
végtelen ürességet érzett. Oda sem figyelt,
miközben összemorzsolta a szirmokat, és
beleszórta a tóba.
Az okuri-inu érzékelte gazdája borús
hangulatát. Miután ivott a vízből, ránézett
Rjúdzsira, majd visszagomolygott a harci
ménhez, mint egy fekete felhő, és lefeküdt
mellé a fűbe. A ló idegesen prüszkölt egyet
– még mindig nem szokta meg az alakváltó
démon közelségét.
A nyeregkápára kötött fej csendesen sírt,
de alig lehetett hallani a madárcsicsergéstől.
Rjúdzsi nem tudta, mit is várt ettől a lá-
togatástól. Szeretett felesége immár kami
volt, a tó szelleme. A férfi tisztán érzékelte a
jelenlétét, de kedvesét semmilyen mágia nem
tudta visszahozni az élők közé.
– Mei, megbosszultam a halálod. A föld-
del tettem egyenlővé az árulók kastélyát. Fel-
perzseltem az egész tartományt. Nem maradt
élő ember azon a vidéken, ez a mérhetetlen
vérontás mégsem hozott megnyugvást. Veled
együtt én is elvesztem…
Szavaira senki sem válaszolt, csak a mada-
rak csiviteltek tovább. Rjúdzsi felsóhajtott, és
kihúzta kardját a hüvelyéből.
Ekkor hűvös ujjak kulcsolódtak a csukló-
jára. A sógun felnézett, de nem volt ott senki,
csak a szellő neszezése vált alig érzékelhető
suttogássá.
– Rjúdzsi, neked még dolgod van. Nem
hagyhatod pusztulni, amit elértünk…
A sógunt azonban nem érdekelte már a
birodalom sorsa. Mei és ő egyszer már felvi-
2024. 03. 03. 13:54:57
 // SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
MURAMASZA ÁTÉLTE, AMIKOR
GALAKTIKA
A VOLTAK EGYIK SZERKEZETE A CSIL-
LAGOK KÖZÜL A SZÜLŐVÁROSÁRA
ZUHANT. A FÁJDALMÁT ÚGY NYOMTA
EL, HOGY AZ ÉGŐ ROMOK KÖZÖTT
ÖSSZEGYŰJTÖTTE A MEGOL-
VADT FÉMDARABOKAT.

SZŰCS LÁSZLÓ
AZ ORIGAMIMESTER
rágoztatták, azonban egy pillanat alatt össze-
omlott minden.
Hogyan juthattak idáig?
15 évvel korábban
CSATA A TŰZHOLD ALATT
Nobujuki, az Ezer Rizsföld Ura, lenézett a
dombról a hódítók seregére. A Jéghold már
lement, csak a Tűzhold borította vöröses
fénybe a völgyben a szabályos sorokban álló
szamurájok páncélját. Nobujuki csapatai sor-
ra vereséget szenvedtek, amikor meg akarták
állítani a támadókat, de ennek most vége.
A hódítók feleannyian voltak, mint ők, és
stratégiai szempontból rosszabb pozíciót fog-
laltak el. Ráadásul éjjel Nobujuki jelet is látott
az égen: felizzott a Voltak egyik szerkezete, és
tüzes ívet húzva tűnt el a horizont mögött.
Mire felkel a nap, elsöprik a hódítókat,
majd elfoglalják az immár haderő nélkül ma-
radt pimasz Hajató tartományát, és Nobujuki
nagyobb úr lesz, mint valaha. A családja év-
századok múlva is tisztelni fogja a nevét.
Nobujuki zordan elmosolyodott a maszk-
ja alatt, majd parancsot adott a támadásra.
Serege acéllavinaként zúdult le a völgybe,
miközben az íjászok nyílzáport zúdítottak az
ellenségre.
Elsőként a lovasok érzékelték, hogy vala-
mi nincs rendben. Az ellenséges szamurájok
nem estek össze a beléjük csapódó nyílves�-
szőktől. Amikor megállíthatatlan erővel kö-
zéjük vágtattak, szanaszét repültek a vértek.
Volt, amelyiket a harci mének rúgtak fel,
volt, amelyiket a kardok vágtak szét, de vér
nem fröccsent. A páncélok szalmával voltak
kitömve.
Ordítás hangzott fel a domboldalon.
Nobujuki ráeszmélt, mekkorát hibázott, de
már el is veszítette a csatát. Seregének nem
volt ideje visszatérni a dombra, mire a táma-
dók legyőzték a testőreit.


89

088-101-szucs.indd 89 2024. 03. 03. 13:54:58

 GALAKTIKA
// SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
Nobujuki feje egy lándzsára tűzve nézte,
amint felkel a nap.
ÖT TEST CSÍPŐVÁGÁSSAL
Hajató, a daimjó az ütközet helyén adott tisz-
teletet a legyőzötteknek. A levágott fejeket
megtisztították a vértől, és egy fehér ruhá-
val fedett tálcán a daimjó és parancsnoka,
Takahiró elé járultak velük.
Amikor Rjúdzsi is bemutatta a trófeáját,
Hajató közelebb intette a legyezőjével a fiút.
– Tudod, kit öltél meg? – kérdezte.
– Nem ismertem, de jól harcolt – felelte
Rjúdzsi.
– A testőrök vezetője volt.
Rjúdzsi csak villanásokra emlékezett az
ütközetből. Eszébe ötlött a rövid párbaj, amit
a körülötte tomboló élet-halál harc közepette
a szamurájjal vívott. A díszes sisak és a gaz-
dagon dekorált vért alapján valóban magas
rangú harcos lehetett.
– Akkor visszaküldetem a fejet a családjá-
nak, hogy elmondhassák érte az imáikat.
A parancsnok továbbra sem szólalt meg,
csak helyeslően bólintott.
– Ülj le közénk! – mondta a daimjó, miköz-
ben intett, hogy töltsenek a fiúnak is a teából.
Kortyoltak egyet, majd Hajató törte meg a
csendet.
– A felszerelésed alapján nem tűnsz gaz-
dagnak, de a kardod nemes darab. Megnéz-
hetem?
Rjúdzsi átnyújtotta a fegyvert. A daimjó
először a hüvely díszítését csodálta meg,
majd kivonta a pengét, és szakértő szemmel
tanulmányozta a hullámvonalat, ami a ko-
vács egyik kézjegye volt.
– Ez a fegyver Muramasza, a legendás
kardkészítő remekműve – mondta áhítattal.
– Lehet vagy háromszáz éves…
– Az egyik ősöm kapta helytállásáért a
sóguntól. Generációk óta száll apáról fiúra a
90
088-101-szucs.indd 90
családunkban – bólintott Rjúdzsi. – Különle-
ges acélból készült. Muramasza átélte, ami-
kor a Voltak egyik szerkezete a csillagok kö-
zül a szülővárosára zuhant. A fájdalmát úgy
nyomta el, hogy az égő romok között össze-
gyűjtötte a megolvadt fémdarabokat.
Takahiró elkérte a daimjótól a fegyvert.
Végighúzta hüvelykujját az élén, majd a le-
vegőbe emelte a pengét. Egy levelet sodort
feléjük a szél. Amikor a kardhoz ért, le sem
lassulva repült tovább, de már két darabban.
– Csodálatos fegyver! Érzem, hogy szom-
jazik a vérre…
Ahogy a parancsnok visszaadta
Rjúdzsinak a kardot, látszott, jobban tiszteli
a számtalan életet kioltó pengét, mint a fiút,
aki most forgatja.
– Már tudom is, hogyan itassuk meg! Hoz-
zatok öt foglyot! – intett Takahiró a katoná-
inak. – Ha egy csapással mindet kettévágod,
kapsz tőlem egy rendes páncélt!
A daimjó nem tűrte a szükségtelen ke-
gyetlenkedést, de a harcosok már gyülekez-
ni kezdtek a látványosság hallatán, és nem
akarta előttük csorbítani legfontosabb em-
bere tekintélyét. Mindazonáltal tudta, mire
megy ki a játék. A parancsnoknak nem tet-
szett, hogy a fiatal szamuráj ilyen gyorsan
elnyerte Hajató szimpátiáját, így meg akar-
ta neki mutatni, hol a helye. Magas rangú
szamurájok nem végeztek tamesigirit, mi-
vel az pusztán a kard élességét bizonyította,
nem a forgatója képességeit. De még az az
esély is fennállt, hogy Rjúdzsi egy félresi-
került csapással megszégyeníti magát a
daimjó előtt.
A rémült foglyokat összekötözték, hogy
ne mozogjanak. A kettévágásukhoz egy rjú-
gurumára volt szükség, a legnehezebb vágás-
ra, ami a csípőnél metszette el a testet.
Rjúdzsi kiürítette az elméjét, és egy töké-
letes mozdulattal kettévágta az öt foglyot.
2024. 03. 03. 13:54:58
 // SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
A KARAKURI DOBOZ
A daimjó egymás után győzte le ellenfele-
it, és egyre hatalmasabb úr lett. A csatákat
követően mindig Rjúdzsi mutatta be a leg-
értékesebb trófeákat. Hajató a parancsno-
kává tette a fiút hősiessége miatt. Földet is
adott neki, és egy házat a kastélyhoz közel, a
szamurájnegyedben.
Egyik alkalommal Rjúdzsi épp hazafelé
lovagolt az erdőn át, amikor fegyvercsörgést
hallott, majd egy nő kiáltott fel a fák között.
A fiú kikötötte lovát, és az ismeretlen segítsé-
gére sietett. Amikor átvágott a bokrok között,
azt látta, hogy két szamuráj köröz egy lány
körül, aki naginatát forgatva figyeli minden
mozdulatukat.
A fegyveresek a lányra támadtak. A nagi­
nata nyele villámgyors ívet írt le, közben ki-
söpörte az egyik férfi lábát, majd felütötte a
másik kardját. A támadónak felocsúdni sem
volt ideje, amikor a lány már mellbe is vágta
a nyél végével, majd a másik férfi felé fordult,
aki addigra felkelt a földről és felé szúrt a lán-
dzsájával. A lány oldalra lépett, egyik kezével
meghúzta a lándzsát, közben a naginata nye-
lével a támadó karjára sújtott, így az ismét
elterült a fűben.
Egy pillanatra csend lett, majd mindkét
férfi felnevetett. A lány felsegítette a pórul
járt lándzsást, közben kiszólt a bokrok közé:
– Most már előjöhetsz.
A hármas kíváncsian nézte, ahogy Rjúdzsi
kilép a tisztásra, miközben visszacsúsztatja a
hüvelyébe a kardját.
– Másokat is így védsz meg? – kérdezte
a lány.
– Úgy látom, nem igazán szorulsz vé­
delemre…
– Mindig a testőreimmel küzdök. Mi len-
ne, ha érdekesebbé tennénk a mai napot?
Vagy nem szeretnéd, ha egy nő legyőzne?
– Nem szeretném, ha megsérülnél…
088-101-szucs.indd 91
GALAKTIKA
– Ó, ne félts te engem! Tudod, mit? – kér-
dezte, miközben naginatáját odadobta az egyik
férfinak, és felemelt egy harci legyezőt. – Úgy
harcolok ellened, ahogy egy nőhöz illik.
A két férfi leült a fűbe. Rjúdzsi és a lány
körözni kezdett egymás körül. A legyező úgy
nyílt és csukódott, mint egy vízi lény kopol-
tyúja. Rjúdzsi kihúzta kardját a hüvelyéből,
és ugyanazzal a mozdulattal a lány nyaka
felé csapott. Amaz oldalra lépve elvezette
a csapást a legyező fémvázával, és bordán
akarta rúgni a fiút, aki azonban kifordult, és
egy srégen felfelé indított vágással válaszolt.
Éles helyzetben az elegáns riposzt felnyitotta
volna ellenfele hasát, most viszont Rjúdzsi
épp annyit igazított a katanán, hogy kiüsse
a lány kezéből a legyezőt. Az fel sem szis�-
szent – kihasználva a lendületet, kirántotta
Rjúdzsi másik kardját, megpördült, és a fiú
felé vágott, aki katanájával felfogta a csapást.
Lihegve néztek egymásra.
Ezután rendszeresen találkoztak, hogy
összemérjék ügyességüket. Mindig Rjúdzsi
kerekedett felül, de egyszer a lány egy
sógitáblát hozott, mondván, a harcos elmé-
jének is élesnek kell lennie, és legyőzte a
szamurájt.
A következő alkalommal Rjúdzsi egy gyö-
nyörű karakuri dobozt ajándékozott a lány-
nak, aki óriási izgalommal kezdte nyomogat-
ni, húzogatni és forgatni a trükkös szerkezet
elemeit. A fiú mosolyogva nézte őt, amíg
megfejtette, hogy kell a dobozt kinyitni.
Egy tenyérnyi, téglalap formájú, fekete
üvegből és fémből készült tárgy volt benne,
az oldalán kidudorodásokkal, a hátulján pe-
dig furcsa jelekkel, amiket már senki nem
értett.
– A Voltak fekete tükre… – forgatta áhí-
tattal a lány.
– Egyszer talán megtudhatom tőle, ki
is vagy.

91
2024. 03. 03. 13:54:58
 GALAKTIKA
// SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
A TEAÜNNEP
A daimjó sokat beszélgetett Rjúdzsival. Meg-
tudta tőle, hogy az apja róninként, gazdát-
lan szamurájként vándorolva élte az életét.
Rjúdzsi tizenöt évesen már mellette lovagolt,
amikor egy adószedő kíséreteként sarcolták
a falvakat. Miután az apját megölték, Rjúdzsi
úgy érezte, többre hivatott annál, hogy ka-
ravánokat védjen vagy gazdag kereskedőket
gyilkoljon meg a vetélytársaik megbízásá-
ból. Ekkor döntötte el, hogy a daimjó szol-
gálatába áll.
Hajatónak szimpatikus volt a szerény és
tisztelettudó fiú. Kiderült, hogy Rjúdzsi nem-
csak a fegyverforgatásban jeleskedik, de a
költészet és a kalligráfia ízére is ráérzett. Úgy
tűnt, mintha a daimjó az igazi apja lenne, mi-
vel a sajátjától csak azt tanulta meg, hogyan
vívja ki karddal a tiszteletet, de Hajató udva-
rában a szamurájlét másik, nemesebb oldalát
is megismerte.
A daimjó egyetlen fia elesett egy csatában,
így a földesúr örökös nélkül maradt. Hajató
úgy döntött, örökbe fogadja Rjúdzsit, aki
megtiszteltetésnek érezte, hogy továbbviheti
a család nevét.
Takahiró nem nézte jó szemmel a fiú fel-
emelkedését. Régóta szolgálta a daimjót,
Rjúdzsi viszont tapasztalatlansága ellenére
egyre nagyobb befolyást szerzett.
Hajató rájött, csak úgy tudja feloldani a
parancsnokai közötti ellentétet, ha szoro-
sabbra fűzi kapcsolatukat. Eldöntötte, hogy
hozzáadja Rjúdzsihoz Takahiró lányát. Tea-
ünnepséget szervezett, ahol Mei is megjelent.
A teaünnepség a pillanat tökéletességének
megéléséről szólt. Egy kevés, de ízlésesen el-
helyezett virág, épp csak érezhető illatszerek,
a ceremónia eszközeinek minimalista szép-
sége és a gondosan koreografált mozdulatok
biztosították, hogy a résztvevők teljes harmó-
niában koncentráljanak a felszolgált italra.
92
088-101-szucs.indd 92
Ám Rjúdzsi csak a vele szemben ülő lányra
tudott figyelni. A lányra, akivel már annyi-
szor találkozott az erdőben. Porcelánfehér
arcára. A mosolyára, amikor kivillantak fe-
ketére festett fogai.
A következő hónapban összeházasodtak.
Rjúdzsi életének legboldogabb napja volt,
amikor Mei fehér kimonóját vörösre cserélte.
AZ ÚJ SÓGUN
A daimjó csaknem az egész birodalmat egye-
sítette. Eljött az idő, hogy bevegye a fővárost.
A néhány földesúr, aki még ellenállt, szö-
vetségre lépett a sógunnal, hogy összevont
seregükkel megállítsák az ostromlókat.
Háztól házig folyt a küzdelem. Mire Hajató
csapatai felőrölték az ellenállást, holttestek
tömegei borították az utcákat. Takahiró is
több találatot kapott. Letörte a páncéljából
kiálló nyílvesszőket, és lassabban ugyan, de
továbbnyomult.
A daimjó serege végül a császári palotáig
szorította vissza a védőket. A maroknyi túl-
élőt maga a sógun vezette.
Hatalmas termetű férfi volt, minden egyes
csapásával kettészelt egy támadót. Páncél-
zatán úgy mozogtak a lakkozott pikkelyek,
mintha egy ősi szörny kelt volna életre. A si-
sakján szarvakat viselt. Maszkja egy démoni
pofát formázott. Ez a maszk legendás volt,
mivel közvetítette a gazdája érzelmeit. Állí-
tólag a sógun soha nem vette le, mert az arca
eltorzult egy csatában szerzett sérülés miatt.
De arról is suttogtak, hogy fiatal korában be-
hatolt a tiltott vidékre, ahol mindig zölden
izzik a talaj, és az ott élő, elfajzott állatok
marták össze.
Az óriás felemelt egy levágott fejet, és el-
üvöltötte magát:
– A zsarnok meghalt! Nincs, akiért tovább
harcoljatok! Vonuljatok vissza, vagy egyen-
ként kaszabollak le benneteket!
2024. 03. 03. 13:54:58
 // SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
Rjúdzsi rémülten látta, hogy a sógun
Hajató fejét tartja a kezében. Elverekedte ma-
gát hozzá. Amikor az óriás meglátta, elvigyo-
rodott a maszkja.
– Á, a daimjó örököse személyesen… Ha
megöllek, nem lesz, aki vezesse a hordátokat.
Gyere, állj bosszút az apádért!
Ahogy a két szamuráj körözni kez-
dett egymás körül, elcsendesedett a harc.
Mindenki a döntő összecsapást figyelte.
A sógun felordított, és egy hatalmas csa-
pással sújtott le Rjúdzsi vállára. A fiú ki-
tért a vágás elől, majd a mozgás lendületét
kihasználva továbbpördült. Az óriás ekkor
vízszintesen felé vágott, de Rjúdzsi for-
gás közben leguggolt, kivonta a kardját, és
ugyanazzal a mozdulattal elvágta a sógun
bokáit. Az óriás a földre zuhant. Rjúdzsi
lefelé fordította pengéjét, és teljes testsú-
lyát beleadva a démoni arc szájába szúrt.
A sógun hörögve rángott még párat, majd
nem mozdult többé.
Amikor Rjúdzsi levágta a sógun fejét, és fel-
mutatta, egy pisszenés sem hallatszott. A fiú
levette az óriás véres maszkját, és a saját arcára
illesztette. A démoni pofa, amit a maszk addig
mintázott, sárkányfejjé változott.
Immár ő volt a sógun. A védők letették a
fegyvert.
A Békét Hozó Sárkány kora
A GASADOKURÓ
Rjúdzsi verejtékben fürödve riadt fel. Annyi-
ra hevesen vert a szíve, hogy attól tartott, a
dobbanások hangja a feleségét is felébreszti.
Kiment a verandára, hogy a hajnali hűvös le-
vegő lecsillapítsa.
Nem először ébredt így. Volt egy rémál-
ma, ami mindig visszatért. Az előző sógun
legyőzött seregét látta a császári palota előtt.
Megcsonkított, lenyilazott testek feküdtek
mindenütt.
088-101-szucs.indd 93
GALAKTIKA
Lassan az agonizálók is elcsendesedtek.
Ahogy teltek a napok, a halottak húsát le-
nyúzták a dögevők és az idő. A fehérre szik-
kadt csontvázak felett ködként lebegett az
elesett harcosok vérszomja és haragja. Ölni
jöttek ide, és ez a vágy nem bomlott le a
húsukkal.
Talán egy hónap múlt el, talán egy év-
század. Az elátkozott helyen egy szamuráj
jelent meg pikkelyes vértben, a sisakján
szarvakkal, azonban a legyőzött sógun
páncélját Rjúdzsi apja viselte. Úgy sétált a
halottak között, mintha megszemlélné csa-
ta előtt a seregét.
A sereg pedig készen állt az ütközetre.
Megelevenedett a föld. A csontvázak zörög-
ve felálltak, majd a palota előtti tér közepé-
re vonszolták magukat, ahol egyre nagyobb
csonthalom képződött.
Amikor már nem maradt csontváz, és a
halom hegy nagyságúra nőtt, Rjúdzsi apja
valamit mormolni kezdett. A csatateret be-
lengő harag a csontok fölé koncentrálódott,
mint egy fenyegető viharfelhő, majd alászáll-
va közéjük szivárgott. A halom megmozdult,
és vérfagyasztó csikorgással hatalmas csont-
vázzá állt össze.
Az elnézett a fák fölött Rjúdzsi kastélya
felé, majd elindult, hogy szörnyű elégtételt
vegyen.
ACÉL, TŰZ ÉS VÍZ
Amikor Rjúdzsi reggel elmesélte a rémál-
mát feleségének, Mei azt mondta, talán jelet
kapott.
– Korábbi apád, a rónin, aki életében csak
a harcot ismerte, talán üzenni akar neked
valamit a szellemvilágból. A háború háborút
szül. A mészárlás bosszút, ami újabb mészár-
láshoz vezet. Meg kell szakítani ezt az ördögi
kört! Ideje, hogy beköszöntsön a békesség
kora a birodalomban!

93
2024. 03. 03. 13:54:58
 GALAKTIKA
// SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
Az új kor új jelképet igényelt. Rjúdzsi úgy
döntött, a család vérszomjas katanáját csak
mementóként tartja meg, és készíttet egy
békés kardot a birodalom legjobb kovácsá-
val, Daicsivel, aki a legendás kovácsmester,
Maszamune leszármazottja volt. Daicsi mes-
tert egyszerre tartották alkimistának, mű-
vésznek és harcosnak. A kardkészítést spiri-
tuális utazásnak tekintette.
Tizennyolc hónap telt el. Amikor el-
készült a kard, Daicsi mester megkérte
Rjúdzsit, hogy sétáljanak le a műhely mellett
csörgedező csermelyhez. Rjúdzsi felemelte a
fegyvert, és hosszasan csodálta a kidolgozás
részleteit.
– Tudhatnád már, hogy a külsőségek való-
jában nem fontosak – simított végig szakál-
lán a mester. – Merítsd a kardot a patakba!
Ahogy a pengét körülölelte a víz, az élét
egymás után kikerülték a sodródó levelek.
– Látod, az új fegyvered nem akar ok nél-
kül pusztítani.
A KOTODAMA HATALMA
A birodalomban béke honolt, a rémálmok
mégsem akartak elmúlni. Az apja szelleme
talán nem a vérengzések megállítását várta
tőle, hanem figyelmeztetni akarta valamire.
Rjúdzsi úgy döntött, találkozik vele. Vörös
rizst csomagolt, hogy kiengesztelje vele apja
kamiját, majd elindult, hogy megkeresse a
helyet, ahol megölték.
Rjúdzsi rég nem járt arra, a Voltak váro­
sának felhőkig érő, növényekkel befont há-
zai, majd a hegyek ismerős hulláma mégis
úgy idézte fel a végzetes út emlékét, mint
amikor az ember megtalál egy elveszettnek
hitt tárgyat egy láda mélyén.
A megbízatás nem tűnt veszélyesebbnek,
mint amiket már annyiszor elvállaltak. Egy
kereskedőt kellett elkísérni a közeli városig.
Rablóktól nem tartottak, mert a helyi földes-
94
088-101-szucs.indd 94
úr katonái rendszeresen járőröztek az úton.
Azt azonban nem árulta el nekik a kereske-
dő, hogy az emberei ellopták a földesúrtól a
család ereklyéjét, egy ősi jádeszobrot.
Amikor a szamurájok megtámadták a
karavánt, Rjúdzsi és az apja sokat levágtak
közülük, egy nyíl azonban halálra sebezte a
rónint. Sikerült elmenekülniük, de az apja
nem élte túl a sérülést. Ekkor hagyta rá a
családi kardot.
Lassan beesteledett. A Jéghold sápadt
fénnyel hintette be a tájat. Rjúdzsi letért az
ösvényről, és tüzet rakott egy tisztáson, ahol
már korábban is táboroztak. Evett egy kis
nattót, majd lefekvés előtt felrajzolta a tíz
rúnát a tisztás körül, amelyek távol tartották
az ártó szellemeket. A mágia ugyanúgy a vé-
rében volt, mint a kardforgatás. Már gyerek-
korában gyakran járta apjával az erdőt, így
tudta, hogyan kell kijönni a lényekkel, amik
nem emberek, de nem is állatok.
Éjszaka furcsa zaj ébresztette fel Rjúdzsit.
A tűz lassan kialudt, a zsarátnok sápadt fénye
pedig nem tudta bevilágítani az egész tisz-
tást. Rjúdzsi neszezést hallott, mintha vala-
mi felé lopakodna a bokrok között. Kihúzta
a kardját, de amikor a holdfényben meglátta,
hogy az erdő szélén az egyik árnyékfolt egy
hatalmas kutya alakját veszi fel, visszadugta
a pengét a hüvelyébe. Egy okuri-inu talált rá.
Rjúdzsi tudta, ha rátámad az alakváltó dé-
monra, semmi esélye a túlélésre.
Az okuri-inu úgy morgott, mintha a túl-
világról jönne a hangja. Fekete ködként kez-
dett körözni a védőrúnák peremén, miköz-
ben izzó szemeit egy pillanatra sem vette le
áldozatáról.
Rjúdzsi sejtette, ha reggel útnak indul, a
rúnák már nem védik meg a démontól, tehát
most kellett megbékítenie. Csakhogy nem
úgy tűnt, mintha a fenevad valaha is békés
lett volna.
2024. 03. 03. 13:54:58
 // SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
Rjúdzsi a kotodamához, a hangok erejéhez
fordult. A szavaknak lelke van; gyógyírként
hathatnak, megáldhatnak, vagy nagyobbat
sebezhetnek, mint a fegyverek. A szamuráj
egy ősi nyugtató rigmust kezdett mormolni.
Az okuri-inu egy idő után lefeküdt a mágikus
védőkörön túl, miközben továbbra is rásze-
gezte a tekintetét.
Rjúdzsi elővette a vörös rizst. Letette az
okuri-inu elé, azután óvatos mozdulattal el-
törölte az egyik rúnát. A kutyadémon beljebb
kúszott, befalta a rizst, majd felpattant, és el-
tűnt a sötétben.
Rjúdzsi másnap továbbindult. Útközben
hallotta, hogy a bokrok között valami köve-
ti. Este ismét megjelent az okuri-inu – ekkor
már közelebb merészkedett. A kutyadémon
néhány nap alatt hozzászokott Rjúdzsihoz,
és vele együtt tért vissza a kastélyba.
A BÉKE ÉVE
Egy év telt el háború nélkül. A nép, ami vég-
re kezdte elhinni, hogy tényleg véget értek a
harcok, új nevet adott a sógunnak: a Békét
Hozó Sárkány. A birodalomban erődök he-
lyett templomok, szobrok és zen kertek épül-
tek. A földeket már nem vér öntözte, meg-
szűnt az éhezés.
A szamurájok, akiket gyerekkoruktól
harcra neveltek, és akik egész életükben a
dicsőséges halálra készültek, háború nélkül
maradtak. Néhányan a költészetben és festé-
szetben találták meg a kiteljesedést. Sokan az
országot járták a megvilágosodást keresve,
mások párbajokban mérték össze tudásukat.
Rjúdzsi is kialakította a napi rutinját. Dél-
előtt a birodalom ügyeivel foglalkozott: fo-
gadta a daimjók követeit, döntéseket hozott
vitás ügyekben, meghallgatta a szerzetesek
tanácsait. Délután vendégeivel teaszertar-
táson vett részt, kabuki-előadásokat vagy
kardtáncosokat nézett, megcsodálta a virág-
088-101-szucs.indd 95
GALAKTIKA
kötők remekműveit vagy az ország legjobb
harcművészeinek összecsapásait.
Amikor magukra maradtak, a felesége,
akinek már gömbölyödött a hasa, elmerült
kalligráfiai tudása tökélyre fejlesztésében,
Rjúdzsi pedig visszavonult, hogy befejezze
zen kertjét.
Mei végzete
MEGZAVART HARMÓNIA
Elkészült a kert. Oly szép lett, hogy az egész
birodalomból a csodájára jártak. Tavasszal a
cseresznyefák, nyáron a pompás illatú bíbor,
vörös, napsárga és fehér rododendronok, ős�-
szel a krizantémok borultak virágba. A patak
partján álló kőlámpás a tűz és víz kapcsolatát
jelenítette meg, a fedelén télen szép hósapka
alakult ki. A lombhullató fák minden évszak-
ban más arcukat mutatták – a tűzvörös ju-
har változékonyságát örökzöld feketefenyők
ellenpontozták.
A tóban úszkáló színpompás koik a bol-
dogságot és jólétet szimbolizálták. A sintó
papok szerint a kert olyan harmóniát tükrö-
zött, hogy a vizekbe, a fákba és a mohos kö-
vekbe kamik költöztek. Az okuri-inu is szere-
tett itt lenni – elkísérte Rjúdzsit a sétáira, és
a lába mellé feküdt, amikor a férfi csendben
szemlélődött.
Ma azonban a sógunt folyton kizökken-
tették gondolatai a meditációból. A krizanté-
mok, amik a hatalom jelképei voltak, szerte
a kertben elhervadtak. A koik is pusztulni
kezdtek, mostanra egy sem maradt a tóban.
Nem kellett jósokat hívni ahhoz, hogy a
sógun értse a jeleket – a birodalom rendjét
veszély fenyegette.
Rjúdzsi legmegbízhatóbb emberei vágtat-
tak el a földesurakhoz, hogy kiderítsék, mi a
helyzet, a követek azonban még nem tértek
vissza. Terhes feleségét is elküldte az apjá-
hoz, hogy biztonságban legyen. Mégis zavar-

95
2024. 03. 03. 13:54:58
 GALAKTIKA
// SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
ta, hogy nem tudja, ki és miért készülhet az
árulásra. Az okuri-inu érezte nyugtalanságát
– felpattant, és fekete felhőként körözött a
kőpad körül, ahol a sógun ült.
A csendet kiáltás törte meg, amit a kardok
csengő hangja fojtott el. Valaki megtámadta
az őröket.
KÖLTŐK, FESTŐK, KABU­
KIMONÓK
Rjúdzsi visszasietett a kastélyba. Amikor be-
lépett a lakosztályába, az okuri-inu is besur-
rant a lába mellett, majd miután érzékelte a
veszélyt, farkas formájú szoborrá változott.
Átszakadt a rizspapír tolóajtó, és egy
őr teste zuhant be a szobába. A nyomában
Takahiró lépett a helyiségbe, lecsapva kard-
járól a vért. Rjúdzsi apósát öt legjobb szamu-
rája kísérte.
– Hát mégsem tudtál lemondani a sóguni
címről? – kérdezte döbbenten Rjúdzsi.
– Ez nem a hatalomról szól – válaszolta
Takahiró, miközben egy pillantással meg-
győződött róla, hogy a veje egyedül van –,
hanem a busidóról. Te is tudod, hogy ben-
nünket születésünk pillanatától a háborúra
nevelnek. Dicsőségre vágyunk a csatamezőn,
generációk óta a harc a lételemünk. Az új
rend, amit bevezettél, megfosztott bennün-
ket ettől.
– Hiányzik a vérontás? A káosz? Hogy az
ellenség fejét lándzsára tűzd? Vagy hogy föl-
dönfutóvá tedd a felégetett falvak lakóit?
– Azt hittem, ennél jobban ismersz. Az
életformánkat féltem. Láthatnád, mit tesz
a szamurájokkal, ha háború nélkül marad-
nak! – mutatott a szoba egyik festményére
Takahiró. – Akik azt hiszik, a művészetben
találták meg a kiteljesedést, a csatákat eleve-
nítik fel. Sokan az országot járják a megvilá-
gosodást keresve, mások azért vannak foly-
ton úton, hogy méltó ellenfeleket találjanak,
96
088-101-szucs.indd 96
akikkel párbajokban mérhetik össze tudá-
sukat. Jó néhány szamuráj kabukimonó lett:
estéről estére részegen, rikító kimonóban
tántorognak az utcákon ebben a városban is,
hangoskodnak, verekednek, zaklatják az ár-
tatlanokat. Mit gondolsz, hova vezet ez?
– És mi a terved?
– Megadom a lehetőséget, hogy szeppukut
kövess el. Megtisztelnél, ha a végén én segít-
hetnélek át a halálba. Utána hősként fogunk
emlékezni rád.
– Nem félek attól, hogy felvágjam a saját
gyomromat – mondta Rjúdzsi, miközben
előhúzta katanáját, és a vérszomjas kardot is
leemelte tartójáról. – De azt nem hagyhatom,
hogy a daimjó öröksége elvesszen.
Megpörgette kardjait, és a legközelebbi
szamurájra támadt. Ugyanabban a pillanat-
ban a farkas formájú szobor is megelevene-
dett, és az okuri-inu a katonákra vetette ma-
gát. Kitört a zűrzavar, ahogy folyton alakot
váltva cikázott közöttük és mardosta őket.
A sógun néhány csapással végzett a pánikba
esett harcosokkal.
Amikor már csak az apósa volt talpon,
Rjúdzsi egy fejmozdulattal megállította a
morogva felé kúszó okuri-inut. Takahiró
előhúzta a vakizasiját, hogy ő is két karddal
harcoljon.
– Számtalan csatát küzdöttünk együtt vé-
gig – sziszegte Rjúdzsi, miközben nekiugrott.
– Az életemet is rád bíztam volna! – kiáltotta,
gyors csapásokat mérve apósára, aki hátrál-
ni kezdett. – Hozzád küldtem a feleségemet,
hogy ne legyen veszélyben!
Takahiró nem tudta megállítani ellenfelét,
akit mintha földöntúli erő szállt volna meg
a dühtől.
– És te árultál el engem!!! – ordította apósa
arcába Rjúdzsi, miközben egyik katanájával
félreütötte az idősebb férfi kardját, a másikat
pedig tövig a bordái közé döfte.
2024. 03. 03. 13:54:58
 // SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
Takahiró elejtette a fegyvereit. Megmar-
kolta az oldalából kiálló kard nyelét, mintha
ki akarta volna húzni, majd térdre rogyott.
Rjúdzsi egy csapással levágta a fejét.
MEI ÚTJA
Meit a sógun feleségének kijáró tisztelettel
fogadták apja kastélyában. Anyja kimért vi-
selkedése egyben azt is jelezte, hogy ő már
nem ebbe a házba tartozik. Édesapjával nem
találkozott – a földesúr nyilván hivatalos
ügyeit intézte valahol.
Mei testőreit nem a többi szamurájjal
együtt szállásolták el. Az épületük egyet-
len kijárata elé katonák csoportja ült le be-
szélgetni.
Mei úgy döntött, sétál egyet a kastélyban,
amit már oly régen látott. Beszélgetett kicsit
a nevelőnőjével, majd megnézte a lovakat.
A raktárak előtt viszont őrök álltak, akik
még őt sem engedték át.
A szamurájok a fegyvereiket készítették
elő, vagy gyakorlatoztak. Zsoldosok gyü-
lekeztek az udvaron szedett-vedett páncél-
zatban.
Meinek rossz előérzete támadt. Este, mi-
előtt feljöttek volna a holdak, kilopózott a
szobájából. Domborodó hasa miatt kicsit
nehezen mozgott, de így is bejutott az egyik
raktárba, hiszen úgy ismerte a kastélyt, mint
a tenyerét.
A döngölt padlón ládák sorakoztak, ben-
nük fegyverekkel és páncélokkal, a zsákok-
ban pedig annyi rizst halmoztak fel, hogy
három hadsereget is el tudtak volna látni vele.
Mei sejtelme beigazolódott. Az apja hábo-
rúra készült. Pedig a sógun megtiltotta, hogy
a földesurak egymásra támadjanak.
Mei úgy döntött, az lesz a legcélszerűbb,
ha kérdőre vonja az anyját. Amint azonban
a nő lakosztálya felé haladt, észrevette, hogy
a család egyik parancsnoka lép be az épület
088-101-szucs.indd 97
GALAKTIKA
kapuján. Odalopakodott az ablakhoz, és hall-
gatódzni kezdett. Éppen az anyja beszélt.
– Amint a sógun meghal, be kell vonul-
nunk a fővárosba. Meg kell mutatnunk, ki-
nek a kezébe került a hatalom, különben
kitör a fejetlenség.
– Hajnalra készen áll a sereg, és azonnal
indulunk.
– Takahiró a palotában fog várni.
Mei teljesen megdöbbent. Az apja nem egy
másik földesurat akart megtámadni, hanem
magát a sógunt készült félreállítani! A nő
nem habozott: magához vette a fegyverét,
felszerszámozta a lovát, és elindult, hogy fi-
gyelmeztesse férjét. Egy őr megpróbálta fel-
tartóztatni, de Mei a naginatájával levágta.
Ahogy vágtatni kezdett a kastélyból levezető
úton, még hallotta, hogy riadót fújnak.
Biztos volt benne, hogy az anyja utána
küld egy csapatot, ezért olyan gyorsan ha-
ladt, ahogy csak terhesen tudott. Viszont
amikor egy tóhoz ért, a megerőltetés vagy az
átéltek miatt fájdalom nyilallt a hasába, ezért
meg kellett állnia.
Rövid pihenés után úgy döntött, továbbin-
dul, amikor patadobogást hallott. A követke-
ző pillanatban körbevették az apja katonái.
– Velünk kell jönnöd! – mondta a parancs-
nokuk, miközben leszállt a lováról.
– Sajnálom, de ezt nem tehetem – vála-
szolta Mei, megpörgetve naginatáját.
Amikor a szamurájok is kivonták kardju-
kat, a parancsnok csillapítólag intett nekik,
majd ismét Meihez fordult.
– Attól tartok, ezt nem te döntöd el.
Az egyik férfi kötelet emelt le a nyergéről.
Közben a parancsnok Meire vetette magát.
A nő oldalra lépett, és a naginata nyelével a
katona tarkójára sújtott, a következő táma-
dót pedig szíven szúrta.
Miután társuk összeesett, a szamurájok
már nem fogták vissza magukat. Mei kemé-

97
2024. 03. 03. 13:54:58
 GALAKTIKA
// SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
nyen küzdött, és több katonát megsebesített,
de végül az egyik hasba döfte.
A csapat parancsnoka tisztában volt vele, ha
kiderül, mit tettek, a sógun vagy Mei apja ször-
nyű bosszút áll rajtuk. Így hát köveket kötöttek
a haldokló nő nyakába, és a tóba dobták.
SZENBONGIRI
Rjúdzsi megtudta a felderítőitől, hogy az
anyósa átvette halott férje helyét, össze-
hívta a kastélyba a család seregét, és más
daimjókat is próbál meggyőzni, hogy csat-
lakozzanak hozzá. A sógun tisztában volt
vele, hogy a lázadást csírájában el kell fojta-
ni, így felkészítette csapatait az indulásra.
Közben Mei véres lova is hazatért a kas-
télyba. Rjúdzsi érezte a lelke mélyén, hogy a
felesége meghalt. Végtelen üresség töltötte
el. Visszavonult Takahiró levágott fejével,
és beszélni kezdett hozzá.
– Visszaidézem a lelked a túlvilágról ebbe
a fejbe, hogy lásd, te okoztad a saját lányod
és unokád vesztét. Tanúja leszel annak is,
amint porig égetem a tartományodat.
Takahiró kastélyát úgy vette körbe a se-
reg, mint ahogy a tenger öleli körbe dagály-
kor a sziklákat. Rjúdzsi tudta, nehéz ostrom
vár rá. A domb oldalait, amin az erődít-
mény állt, legyalulták, egyetlen kapun át le-
hetett csak bejutni. Ám a sógunnak támadt
egy ötlete. Megbízta legügyesebb felderítő-
jét, hogy másszon fel éjszaka a függőleges
falon, ahol senki sem számít behatolóra, és
szabadítsa ki Mei testőreit, akiket foglyul
ejtettek a kastélyban.
A felderítő teljesítette feladatát: kien-
gedte a szamurájokat. Amikor a testőrök
megtudták, hogy Meit megölték, úgy érez-
ték, cserben hagyták úrnőjüket. Csak úgy
nyerhették vissza becsületüket, ha véres
bosszút állnak a haláláért. Így aztán el-
szabadult a pokol a kastélyban. Mire a vé-
98
088-101-szucs.indd 98
dők feleszméltek, sok katonával álmában
végeztek. Közben a felderítő felgyújtotta a
gabonaraktárat, majd a káoszt kihasználva
kinyitotta a kaput.
Beözönlött az ostromló sereg. Rjúdzsi,
oldalán az okuri-inuval, úgy harcolt, mint
Hacsiman, a háború istene. Két kardja acél-
szárnyú pillangóként röppent minden irány-
ba – a nyomukban fejek hullottak, végtagok
szakadtak le, és belső szervek ömlöttek a
talajra. Anyósa a kastély tornyából nézte,
ahogy a sógun szinte önkívületben végre-
hajtja a Szenbongirit, az ezer tökéletes csa-
pást. A nő tisztában volt vele, hogy Rjúdzsi
hamarosan érte is eljön. Nem akart szembe-
nézni a veje haragjával – visszavonult a lak-
osztályába, és elvágta a saját torkát.
Amikor a védők letették a fegyvert, kel-
lett egy kis idő, hogy Rjúdzsi magához tér-
jen, és érezni kezdje a kiömlött vér rozsdás
vasra emlékeztető szagát. Lenyilaztatta az
összeterelt foglyokat, felesége gyilkosait
pedig elevenen megfőzette. Miután az utol-
só sikoly is elfulladt, felgyújtotta apósa kas-
télyát.
A serege ezután minden települést fel-
égetett a tartományban, hogy egyszer és
mindenkorra példát statuáljon. A füst
szemfedőként borította be a tájat.
Az utolsó sárkány
A TANÁCSADÓ
Teltek-múltak az évek. Felesége halála napján
Rjúdzsi minden alkalommal elzarándokolt a
helyre, ahol a nőt megölték. Ilyenkor lámpást
tett a vízre, hogy a lebegő fény visszahozza
Mei lelkét az élők közé. Elmesélte neki, mi
történt az év során, elképzelte, mekkora len-
ne már a gyermekük – szavaira azonban csak
a madarak éneke válaszolt.
A sógun egy torii kaput is állíttatott. A tó
a szentélye lett.
2024. 03. 03. 13:54:58
 // SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
A birodalomban béke honolt, azonban
a tartományokat már nem a harmónia
tartotta össze, hanem a megtorlás miatti
félelem. A zen kert elvadult, a tavacska el-
iszaposodott.
Apósa feje egy idő után már nem könyör-
gött Rjúdzsinak, hogy végezzen vele, csak
csendesen dünnyögött magában.
– Gyilkosnak születtünk. Amikor édes-
anyád vajúdni kezdett, a te apád is biztosan
az ágy mellé fektette a család ősi kardját…
Rjúdzsi néha lemosta a fejet, beillato-
sította, levágta a haját – gondosan ápolta,
mint egy bonszait. Eközben egyre többet
beszélgettek.
– Mire emlékszel a legélesebben a gyerek-
korodból? – kérdezte Takahiró.
– Amikor 13 éves lettem, apám kivitt éj-
szaka az országúthoz. Azt mondta, szamu-
rájként jogom van hozzá, hogy élő emberen
SZEREZD BE TE IS
SÚ
A LIMITÁLT KIADÁ
50 ­E S PÓLÓT É S BÖGRÉT
GALAKTIK A ON!
A GALAKTIK ABOLT
3490 Ft
088-101-szucs.indd 99
GALAKTIKA
is gyakoroljam a nukiucsit. Elrejtőztünk a
fák között, és órákig vártuk, hogy jöjjön egy
utazó. Amikor végül a gyanútlan vándor
elhaladt mellettünk, egyetlen mozdulattal
vontam ki a kardom és öltem meg vele.
Rjúdzsi egyre inkább hajlott arra, hogy
valójában soha nem mondott le a harcról,
csak elnyomta magában az öldöklés iránti
vágyat. Kezdte megérteni azokat, akik fellá-
zadtak ellene, hogy visszatérjenek régi élet-
módjukhoz.
Takahiró szerint hiba volt olyan bűvigét
bocsátani rá, aminek hatására csak akkor
szólalhatott meg, ha Rjúdzsin kívül senki
nem volt a közelben. A parancsnokai így
azt hitték, a sógun magában beszél, és kezd
megőrülni. Talán már lépéseket is tettek az
elmozdítására. A parancsnokok tényleg gya-
núsan viselkedtek, ezért Rjúdzsi utasította
őket, hogy kövessenek el szeppukut.
4490 Ft

99
2024. 03. 03. 13:54:59
 GALAKTIKA
// SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
A sógun végül egy tartóra helyezte a békés
kardot, és ismét magához vette családja vér-
szomjas katanáját.
A SÓGUN SZELLEME
A rémálmok visszatértek. Rjúdzsi már nem
az óriáscsontvázat látta éjszakánként – ő
maga lett a szörnyeteg. Vérre szomjazó
kardja mintha életre kelt volna, hogy ke-
gyetlen pontossággal szelje le a végtagokat.
A sógunnak jelentették, hogy utazók és
kereskedők tűnnek el az utakon. Járőröket
küldetett ki, de reggelre csak a katonák
megcsonkított holtteste került elő. Rjúdzsi
megszemlélte a véres maradványokat. A tö-
kéletes vágások egy magasan képzett kard-
forgatótól származhattak, aki egy egész
csapat szamurájjal is elbánt.
Elterjedt a hír, hogy a kastélyon átok ül.
A birodalom központja lassan szellemvá-
rossá változott.
Rjúdzsi meditálni kezdett, de a brutális
gyilkosságok akkor is folytatódtak, amikor
már egy percet sem aludt.
Az okuri-inu kerülni kezdte a sógunt,
mintha félne tőle. Egyre többször surrant
ki az erdőbe, míg végül vissza sem tért.
Rjúdzsi végül rájött, hogy a lelke éjsza-
kánként bosszúvágyó szellemként járja
a kastély környékét, és megöl bárkit, aki
szembejön. Az ikirjót csak úgy lehetett le-
győzni, ha feldolgozza Mei és a gyermeke
halálát, és megszabadul az öldöklés iránti
vágyától.
Elbúcsúzott hát apósától, és feloldotta az
életben tartó varázsigét, amitől a fej bőre
egy pillanat alatt a koponyára száradt. Is-
mét meglátogatta a birodalom legjobb ko-
vácsát, ám ezúttal azért, hogy olvassza be a
vérszomjas kardot a kohójában.
Ezek után készen állt arra, hogy utoljára
meglátogassa a feleségét.
100
088-101-szucs.indd 100
BÚCSÚ A TÓNÁL
Az utazás napján Rjúdzsi, ahogy évről
évre tette, felvette legszebb kimonóját,
és ellovagolt a tóhoz. Útközben neszezést
hallott a bokrok közül – az okuri-inu is-
mét követni kezdte.
Amikor vízre bocsátotta a mécsest, a sze-
me sarkából látta, hogy a kutyadémon ki-
merészkedik a partra, közben bizonytalanul
csóválja füstszerű farkát, de még mindig biz-
tos távolságot tart.
Egy levél sem rezzent, valami mégis a tó
közepére sodorta a mécsest. Sokáig semmi
sem történt, de egyszer csak kiemelkedett a
vízből Mei és egy fiúgyermek szelleme. A kis-
fiú az okuri-inuhoz lebegett. A kutyadémon
először óvatosan elhúzódott tőle, de hamaro-
san kergetőzni kezdtek.
Mei szelleme is odalibbent Rjúdzsihoz.
Leültek a tó partján.
– Rég láttalak – törte meg a csendet
Rjúdzsi, aki nem tudta levenni a szemét fe-
lesége arcáról.
– Bocsáss meg, hogy eddig nem mertem
megjelenni – válaszolta Mei. – Láttam, mi-
lyen állapotban vagy. Féltem, hogy csak fo-
koznám az őrületedet, de most el kellett jön-
nöm, mert válaszút előtt állsz.
– Félek magamtól – vallotta be sóhajtva a
sógun. – Nem tudom legyűrni a háború irán-
ti vágyamat. Emberek halnak meg miattam,
de ez semmi ahhoz képest, amit talán ezután
fogok tenni.
– Hidd el, képes vagy változtatni – felel-
te Mei. – Egyszer már elhoztuk a birodalom
számára az aranykort. Tudod, hogy neveztek
téged akkor? A Békét Hozó Sárkány. Legyél
újra ez a sárkány! Éleszd fel a tudatodban,
hogy legyőzze a démonjaidat!
– De hogyan?
– Hajtogass ezer sárkányt! Legyenek egy-
re részletesebbek, egyre nagyobbak! És az
2024. 03. 03. 13:54:59
 // SZŰCS LÁSZLÓ / AZ ORIGAMIMESTER
utolsót engedd szabadon, hogy megmutassa
neked az utad!
Amikor elbúcsúztak, a gyerekszellem és
az okuri-inu is odajött hozzájuk. Rjúdzsi
érezte, hogy soha többé nem fogja látni őket.
AZ ORIGAMIMESTER
Rjúdzsi megrendelte a birodalom legjobb
minőségű karakami papírját, és hajtogatni
kezdett. Az első néhány sárkány elég sutára
sikeredett, de a sógun mozdulatai egyre gya-
korlottabbak lettek, elméje pedig békét lelt az
elmélyült koncentráció során.
Ismét gondozni kezdte a kertet. Sok mun-
kába telt, mire kitisztította a tavat, kikotorta
a patak medrét és a fák is visszanyerték régi
formájukat, de végül a hely újra olyan har-
móniát sugárzott, mint régen.
A rémálmok is elmúltak. Az emberek las-
san elfelejtették a gyilkosságokat, a fővárosba
visszatért az élet.
Közben Rjúdzsi egyre bonyolultabb sár-
kányokat hajtogatott. Technikája annyira
tökéletessé vált, hogy a papírfigurák szinte
valóságosnak tűntek. Amikor már nem talált
kihívást abban, hogy kézzel hajtogasson, a
sógun a mágiát hívta segítségül. Saját papír-
készítő műhelyt építtetett a kastélyban, ami
kizárólag az ő számára gyártotta az egyre
nagyobb íveket.
A mágia lehetővé tette, hogy annyiszor
hajtsa ketté a papírlapot, ahányszor csak
akarja. Ez akkora erőt igényelt, amekko-
rára puszta kézzel az origami legnagyobb
mesterei sem lettek volna képesek. A leg-
finomabb, hajszálvékony papír is olyan
vastaggá vált a harmadik hajtás után, mint
a köröm, tíz hajtás után tenyérvastagságú
volt, tizennégy hajtás után pedig elérte egy
ember magasságát.
Rjúdzsi a sárkányok megszállottja lett.
Már a kastélyt sem hagyta el.
088-101-szucs.indd 101
GALAKTIKA
Új sárkánya huszonöt hajtogatás után na-
gyobbra nőtt, mint a város fölé magasodó
szent hegy. És még mindig messze volt az
ezer papírfigurától, így tovább dolgozott.
Harminc hajtogatás, és az elkészült sár-
kány szélesebben terpeszkedett, mint maga
a birodalom.
Ekkor tértek vissza Rjúdzsi rémálmai.
A következő sárkány papírját ötvenegy-
szer sikerült meghajtania. Amikor a bo-
nyolult figura tekeregni kezdett, eltakarta a
Napot. Nyár volt, de a birodalmat maga alá
temette a hó.
Az őrök Rjúdzsi elé kísérték a didergő, át-
fagyott kovácsot. Visszahozta az ősi kardot,
amit a szamurájok évszázadok alatt beléköl-
tözött lelkei miatt nem sikerült a kohóban
megolvasztania. A sógun régi ismerősként
köszöntötte fegyverét.
Rjúdzsi az utolsó sárkányhoz minden va-
rázserejét bevetette. Végül százegyszer haj-
totta meg a papírt.
A szörnyeteg, ami akkorára nőtt, mint
maga az Univerzum, kitátotta a száját, hogy
lángot okádva hirdesse alkotója diadalát.
Nagy bumm hallatszott, és megszületett
egy új világ.
Egy új világ, ami csak arra várt, hogy a
sógun tűzzel-vassal meghódítsa.
SZŰCS LÁSZLÓ
Magyar szerző, 1971-ben született Makón. Először
az ezredfordulón, a Möbius kiadó novella-
pályázatán tűnt föl tehetsége, de az első pub-
likáció 2006-ig váratott magára. Ekkor jelent
meg magazinunk 196. számában „Az új em-
ber” című novellája. A továbbiakban ezt még
négy követte: az „Eredetmítoszok eljövendő
vallások számára” (Galaktika 204), „A rövid élet
titka” (G. 232), az „Ab ovo” (G. 280) és „A szé-
pek” (G. 318). 2015-ben második helyen fu-
tott be a Petőfi rádió dalszövegíró versenyén.
Nemeszisz követe címmel 2020-ban alternatív
történelmi regénye látott napvilágot, egyelőre
csak e-könyvben.
101
2024. 03. 03. 13:54:59
 // KULTÚRA / KÉPREGÉNY

TARZAN KÉPREGÉNYEK
– KÜLFÖLDÖN

A
Z EDGAR RICE Burroughs
Tarzan-történeteiből készült első
képregénycsík 1927. január 7-én
jelent meg Tarzan, a dzsungel fia címmel
R. W. Palmer adaptációjában, Hal Foster il-
lusztrációival a Metropolitan Magazine-ban.
A naponta megjelenő képregény ötkockás
volt, fekete-fehér, és eleinte képaláírásos.
1931. március 15-étől a vasárnapi számokban
már egy egész színes oldalt kapott a párhuza-
mosan futó, másik képregény, amelyet szin-
tén R. W. Palmer írt, de Rex Maxon rajzolt. Ez
a sorozat egészen 2002. május 19-ig, azaz több
mint hetven éven át szórakoztatta a nagyér-
deműt. Ekkor már Alex Simmons írta és Erik
Battle rajzolta azt.
A Grosset and Dunlap adta ki 1929 nyarán
az első Tarzan-képregényt könyv alakban.
Ez tartalmazta Hal Foster első háromszáz
csíkját. A rajzoló csak 1937-ben vált meg az
őserdő hősétől, hogy megalkossa az azóta
kultikus státuszba emelkedett Valiant her-
ceg című, Artúr király korában játszódó epi-
kus képregénysorozatát. A Dell Publishing
Co. 1938-ban nagyméretű kötetben, 72 olda-
lon adta ki Hal Foster hatvan történetcsíkját
Henry E. Vallely további illusztrációival.
A képregények általában a Tarzan-köny-
vekből kölcsönöztek cselekményeket és ka-
raktereket. Don Kraar író, aki 1983 és 1995
között írta a sztripeket, Burroughs más köny-
veiből származó karaktereket is bevont a
történeteibe, például a Mars-sorozatból John
Carter alakját.
Sokan rajzoltak Tarzan képregényt: Hal
Foster (1929–1937), Rex Maxon (1929–1947),
Burne Hogarth (1937–1945, 1947–1950), Ru-
ben Moreira (1945–1947), Dan Barry (1948),
Paul Reinman (1949–1950), Bob Lubbers
(1950–1954), John Celardo (1954–1967), Russ
Manning (1967–1979), Gil Kane (1979–1981),
Mike Grell (1981–1983), Gray Morrow (1983–
2001) és Eric Battle (2001–2002).
Minden idők egyik legnagyobb hatású il-
lusztrátorát, Burne Hogarthot tucatnyi jelent-
kező közül, 26 évesen választották Hal Foster
utódjának. Hogarth hamar kialakította saját
dinamikus stílusát, és némi szünettel tíz éven
át rajzolta a vasárnapi képregényoldalt. Húsz
év kihagyás után, 1972-ben visszatért hősé-
hez, hogy elkészítse a Tarzan, a dzsungel fia
című nagy formátumú képregényalbumot,
amelyet a Watson Guptill adott ki 11 nyel-
ven. Ezt követte a Tarzan dzsungeltörténe-
tei (1976), amelyben korábban nem próbált
technikákat alkalmazott. Hogarth így nyi-
latkozott a képregényől: „A 21. század egyik
meghatározó művészeti ágaként foglalja majd
el a helyét.”
Az utolsó Tarzan képregénycsík (a 10 308-
as számú) 1972. július 29-én jelent meg Russ
Manning rajzaival.
Fedina Lídia

102

102-107-kepregeny.indd 102 2024. 03. 03. 14:02:06

 .

3.

103

102-107-kepregeny.indd 103 2024. 03. 03. 14:02:08

 // KULTÚRA / KÉPREGÉNY

104

102-107-kepregeny.indd 104 2024. 03. 03. 14:02:09

 105

102-107-kepregeny.indd 105 2024. 03. 03. 14:02:12

 // KULTÚRA / KÉPREGÉNY

106

102-107-kepregeny.indd 106 2024. 03. 03. 14:02:14

 107

102-107-kepregeny.indd 107 2024. 03. 03. 14:02:15

 // ANDREJ PLATONOV / SZÍNES PILLANGÓ
SZÍNES PILLANGÓ
(LEGENDA)
1.
A Fekete-tenger partján, ahol a Kaukázus he-
gyei az ég felé nyújtóznak, egy öregasszony élt
kőből emelt kunyhójában, Anyiszjának hívták.
A kunyhó rózsák borította, virágos mező köze-
pén állt, ahol valamikor régen is virágos mező
nyújtózott. Akkortájt Anyiszja a virágkerté-
szetben dolgozott, ahová már régen nem jár be,
nyugdíjas, azt a kenyeret eszi, amit a gazdaság-
ból hoznak neki, mint idős és tisztelt kolhoztag-
nak. A mezőtől nem messze volt egy méhészet.
Emberemlékezet óta ott élt Uljan nagyapó, a
méhész. Azt mesélte, hogy amikor még fia-
tal volt, és ideköltözött a Kaukázus lábához,
Anyiszja már akkor is öregasszony volt, senki
nem tudta, hány éves, mióta él a földön. Ő maga
sem tudta megmondani, mert már el is feledte.
Csupán arra emlékezett, hogy az ő idején a he-
gyek fiatalok voltak, és nem borította őket erdő.
Ezt elmesélte egy arra vetődött utazónak, aki
szavait könyvében közzétette. Ám az az utazó is
már régen meghalt, könyvét pedig elfelejtették.
Uljan apó évente egyszer vendégségbe ment
Anyiszjához, hozott neki mézet, megreparálta
lábbelijeit, megnézte, nem lukadt-e ki a vödre,
átrakta a cserepeket a kunyhó tetején, hogy ne
essen be az eső.
108
108-112-platonov.indd 108
A PILLANGÓ FEL-
KÚSZOTT EGY APRÓ
KŐRE, ÁM JÖTT
EGY SZÉLROHAM,
A KÖVECSKE
MEGMOZDULT, S
A LEPKÉVEL EGYÜTT
A MÉLYBE ZUHANT.
ANDREJ PLATONOV
Majd a kunyhó bejáratánál letelepedtek egy
sziklára, és kiöntötték egymásnak a szívüket.
Az öreg Uljan tisztában volt vele, hogy a követ-
kező évben aligha teszi tiszteletét Anyiszjánál,
vénséges vén volt, és tudta, eljött az ideje, hogy
távozzon e világból.
A legutolsó alkalommal, amikor az öreg-
asszonynál vendégeskedett, észrevette,
hogy okuláréjának a kerete elkopott, cér-
navékony lett, s nem sok kell, hogy eltör-
jön – a fémkeret idővel elvásott az orrán.
Egy dróttal megerősítette, hogy a szemüveg
még szolgáljon, és Anyiszja láthassa, mi
történik a nagyvilágban.
– Nos, anyó, lejárt a mi időnk – jegyezte meg.
– Még nem, az enyém nem járt le – ellenke-
zett Anyiszja. – Még van valami elintéznivalóm.
Várom a fiamat. Amíg nem tér haza, nem hal-
hatok meg.
– No, akkor élj csak – értett vele egyet Uljan.
– Az én időm viszont eljött.
– Ha eljött, akkor meg miért pusztítod a ke-
nyeret? – mordult rá Anyiszja. – Én teszem a
dolgomat. És te?
– Az is lehet, hogy hiába várod a fiadat – vágott
vissza Uljan. – Hiszen mikor volt veled és hová
tűnt el? Senki nem emlékszik rá. Bizonyára már
2024. 03. 03. 13:53:54
 // ANDREJ PLATONOV / SZÍNES PILLANGÓ
a csontjai is elporladtak valahol egy szakadékban,
a szél szertehordta. Ugyan hol kereshetnéd meg?
A vénséges Anyiszja erre dühbe gurult, s rá-
förmedt, hogy kívül tágasabb.
– A fiam valahol messze van, a szívem érzi,
nem halhatok meg, amíg ő él. Visszatér hozzám,
megvárom. Te pedig eredj haza, te haszontalan
kenyérpusztító!
Uljan elment, és nemsokára elszenderült,
Anyiszja pedig tovább élt, és várta a fiát.
2.
Anyiszja fia, Tyimosa akkor szökött el ott-
honról, amikor még kisgyerek volt, s nem tért
vissza. A nő is fiatal volt akkortájt. Tyimosa
minden reggel kirohant a hegyekhez, hogy ott
játsszon, beszélgessen a sziklákkal, akik vála-
szoltak szavára, de szívesen vadászott színes
pillangókra is.
Déltájban Anyiszja kiment a hegyhez vezető
ösvényre, és hívta a fiát:
– Tyimosa, Tyimosa! Nagyon belemelegedtél
a játékba, és elfeledkeztél rólam.
A gyermek a távolból válaszolt:
– Mama, mindjárt jövök, csak elkapom ezt
a lepkét.
Pillangókra vadászott, majd visszament any-
jához. Otthon megmutatta zsákmányát, és szo-
morkodott, hogy a lepke többé nem repül, csak
sután vonszolja magát.
– Mama, miért nem repül? – érdeklődött a
pillangó szárnyait simogatva. – Jobb lenne, ha
repülne. Meg fog halni?
– Nem hal meg, de élni sem fog – felelte az
anyja. – Repülnie kell, ha élni akar, de te elkap-
tad, kézbe vetted, letörölted a szárnyacskáit, s
ebbe belepusztul… Ne vadássz rájuk!
– De akarom – perlekedett Tyimosa. – Sze-
retném tudni, mitől ilyen.
– Ugyan milyen lenne! – tette helyre az any-
ja. – Olyan, mint a többi, van belőlük elég.
– Ez olyan különleges, jobb mint a többi.
108-112-platonov.indd 109
– Ugyan, vannak még nálánál is jobbak,
pompásabbak.
– Ha találok belőlük, utolérem és elkapom
őket – erősködött Tyimosa.
Minden reggel felszaladt az elhagyott ösvé-
nyen. Anyja tudta, hogy a csapás egy kisebb he-
gyen át vezet egy nagyobbhoz, majd onnan egy
még magasabbhoz, ahol estére mindig össze-
gyűlnek a felhők, majd onnan, a legmagasabbtól
a hegyek legvadabb, égig érő csúcsához, ahon-
nan egyenest a mennybe tart. Elmesélte, hogy
az ösvényt egy ismeretlen férfi taposta ki, aki
azon ment fel a legmagasabb csúcson át az égbe
– elment és többet nem tért vissza, nem volt gyer-
meke, még senkit nem szeretett a világon, a föld
nem volt kegyes hozzá, és mindenki elfelejtette:
csak az ösvény maradt utána, fürge lábának nyo-
mai. Utána alig-alig jártak a csapáson. Csupán
Tyimosa rohangált arra, a pillangókat kergetve.
Lent, a tenger partján, a meleg földön sok-sok
pillangó röpdösött. Ám mind egyformák voltak,
fakó fehérek és sárgák, Tyimosa hozzájuk szokott,
és nem vadászott rájuk. A hegyekben színpompás
és nagy lepkék szálldostak, arrafelé hűvösebb volt,
ritkábban akadtak útjába, viszont sokfélék voltak,
ismeretlenek, virágokra emlékeztették, amelye-
ket a szél felkapott s magával vitt távoli házába.
Tyimosa pedig kergette a széllel az ég felé röpített
lepkéket, amíg egyet el nem kapott. Majd alaposan
szemügyre vette, hogy milyen is valójában. Látta,
ahogy erejét veszíti, tarka szárnyai sötétbe válta-
nak. Letette a földre, hogy magához térjen, és fel-
repüljön. Ám a pillangó szárnyaival verdesve csak
vonszolta magát, képtelen volt repülni. Tyimosa
hasra feküdt, és közelebbről szemügyre vette. Nem
értette, miért nem száll fel, hiszen csupán azért
kapta el, mert látni akarta, miért ilyen.
– Repülj, többé nem bántalak – biztatta a pil-
langót.
Az azonban nem repült el, és hallgatott.
– Gyerünk, beszélgessünk! – ösztökélte, mi-
közben arcát vizsgálgatta.

109
2024. 03. 03. 13:53:55
 // ANDREJ PLATONOV / SZÍNES PILLANGÓ
A pillangó felkúszott egy apró kőre, ám jött egy
szélroham, a kövecske megmozdult, s a lepkével
együtt a mélybe zuhant. Tyimosa elkapott egy
másik pillangót, egy ideig a kezében tartotta, majd
eleresztette, de ez a lepke sem tudott már többet
repülni, és kúszni kezdett, akár egy csúszómá-
szó féreg. Majd lecsapott rá egy veréb, és felkapta.
Tyimosa látta, mit tesz a madár. Megharagudott,
felkapott egy követ, üldözni kezdte, és feléje hajítot-
ta. A kő fején találta a verebet, az ösvényre zuhant,
és már nem lélegzett, szájában ott maradt a szétla-
pított, de még le nem nyelt pillangó, ő sem élt már.
Tyimosa felkapta a madarat, és inge mellébe
rejtette.
– Véletlen volt – nyögte. – Miért haltok meg
mind miattam?
Hazafelé tartott: beköszöntött az este, a virágok
már alváshoz készülődtek a hegyoldalban. Magá-
nyos fűszál nőtt az ösvény mellett, a meredély alól
kikukucskált arra, aki elhaladt, halovány, tiszta
fény ragyogott arcocskáján. A fiú látta, hogy egy
harmatcsepp az, azért hullott a fűszálra, hogy az
feligya, hisz nem tudott elmenni a forráshoz.
„Derék vízcsepp!” – gondolta Tyimosa.
Színes pillangó ült szárnyaival verdesve a fű-
szálra. Tyimoska megrémült: még sohasem lá-
tott ilyen pillét. Nagy volt, akár egy madár, szár-
nya tarkán csillogott, életében nem találkozott
hasonlóval sem a földön, sem az égen, lángoló
naplementén vagy derengő hajnalpírban. Tar-
ka lángnyelvecskék csaptak ki rebegő szárnya-
iból, mintha egy távoli, halk hang csalogatná.
Tyimosát vonzotta a szárnyaival verdeső pillan-
gó, el akarta kapni, hogy jobban megszemlél-
hesse szárnyait, amiknek rajzolatához hasonlót
még nem látott. Egyáltalán nem hasonlított arra
a szerencsétlen kis lepkére, amelyet a szél a kővel
együtt a szakadékba sodort, és arra sem, ame-
lyiket a veréb kapta fel.
Kezét a ragyogó, remegő pillangó felé nyújtot-
ta, ám az átröppent és leszállt egy nagy sziklára.
Tyimosa messziről így szólt hozzá:
110
108-112-platonov.indd 110
– Gyerünk, beszélgessünk!
A pillangó nem szólt egy szót sem, és nem né-
zett Tyimosára: félt tőle. Bizonyára gonosz terem-
tés volt – pedig csodaszépnek tűnt –, aki senkivel
nem áll szóba, és nem kell, hogy jó legyen.
A lepke felszállt, és az ösvényt követve felrepült
a hegyre. Tyimosa futott utána, hogy még egyszer
szemügyre vegye, mert nem tudta jól megnézni.
Futott az ösvényen a pillangó után, az éj pedig
egyre sötétebben borult rájuk. Nem vette le sze-
mét az előtte röpülő pillangóról, és csupán azért
nem zuhant a szakadékba, mert emlékezett az
útra. A halott veréb ott rázkódott inge mellében,
kirántotta, és szánalom nélkül elhajította.
A lepke kedvére és szabadon röpködött, elő-
re-hátra, jobbra-balra, mintha láthatatlan szél
dobálná. Tyimosa elfulladva loholt utána, észben
tartva az ösvényt, nehogy félrelépjen, s attól is félt,
hogy a pillangó lecsap a szakadékba, vagy felröp-
pen előle magasan az égbe, és magára marad.
Hirtelen meghallotta anyja szívhez szóló
hangját:
– Már megint úgy belemerültél a játékba, ro-
hangászol és megfeledkeztél rólam!
– Rögtön, mama – felelte Tyimosa. – Csak
elkapom ezt a lepkét, a legszebbet, az utolsót.
– El fogsz tévedni – hallotta anyja hangját.
– Nemsokára itt az éjszaka, s a lepke eltűnik a
sötétben.
– Akkor lekapok egy csillagot az égről! – vá-
gott vissza sietve Tyimosa. – Éjszaka alacsonyan
röpködnek!
A pillangó elsuhant, közvetlenül az arca mel-
lett, érezte szárnyai meleg szelét, majd se szó, se
beszéd, köddé vált. Tekintetével kereste a leve-
gőben, a föld felett, megfordult, majd visszasza-
ladt, de nem találta.
Beköszöntött az éjszaka. Tyimosa szaladt az
ösvényen, fel a hegyre. Úgy érezte, a pillangó
szárnyai a közelben villognak, feléjük nyújtotta
kezét. Már túljutott kisebb-nagyobb hegyeken,
felkapaszkodott a legfélelmetesebbre, a legmaga-
2024. 03. 03. 13:53:55
 // ANDREJ PLATONOV / SZÍNES PILLANGÓ
sabbra és legkopárabbra, ahonnan az ösvény már
egyenest a mennybe tartott.
Elfutott a csapás végéig, s megpillantotta az
égboltot. A közelben jóindulatúan hunyorgott
rá egy csillag. Ekkor vette észre, hogy a pillangó
nincs sehol.
„Akkor elkapom a csillagot! – gondolta. –
A csillag még jobb, most már nem kell a lepke!”
Elfelejtette a földet, kezét a csillagos ég felé
nyújtotta, és belezuhant a szakadékba. Először
elszorult lélegzettel csak zuhant, ám teste bele-
akadt a hegyoldal bokrainak zizegő leveleibe,
ágaik feltartották, s nem törte össze magát, mi-
kor földet ért.
Reggel magához tért, és körbepillantott, hová
is került. A hegy meredélyét egy folyócska part-
jáig bokrok borították. A folyó a hegy lábától
indult útjára, egy ideig csendben csordogált,
kisebb tóba ömlött, ahonnan reggel ködként
emelkedett fel. Errefelé hajnaltájt igen meleg
volt. Égig érő, csupasz, meredek hegyek vették
körbe a tavacskát, nem lehetett felmászni, csak
felrepülni rájuk, ahogy a pillangó tette.
Az ormok körbezárták a horhost, ahol a kis
Tyimosa magához tért. Egész nap kószált a víz-
mosás aljában, melyet mindenütt sziklafalak
vettek körül, nem lehetett felkúszni rájuk, nem
menekülhetett. Tikkasztó forróság kínozta, eszé-
be jutott, hogy milyen hűvös van anyja házában.
A folyócska partján a fűben és a bokrok kö-
zött szitakötők tanyáztak és zümmögtek, min-
denütt ragyogó színes pillangók szálldogáltak,
mint amilyeneket Tyimosa tegnap el akart
kapni, hogy megvizsgálja őket. Ott röpködtek a
forró föld felett, szárnyaik duruzsolása betöltöt-
te a levegőt, ám semmi kedve nem volt vadászni
rájuk, már unta, hogy bámulja őket.
– Mama! – hívta a kövek csendjében anyját,
és sírva fakadt, hogy nincs vele.
Leült a sziklafalhoz, és körmével kaparni
kezdte. Szerette volna átlukasztani, hogy eljus-
son anyjához.
108-112-platonov.indd 111
3.
Azóta, hogy a kis Tyimosa a köves szakadék fe-
nekén magához tért, sok-sok év telt el. Felnőtt,
és kitanulta, hogyan vájja és törje a sziklákat.
Megkereste a hegycsúcsról lezuhant legkemé-
nyebb szikladarabokat s ugyanolyan kemény
köveken megélesítette őket. Ezekkel a szerszá-
mokkal püfölte és aprította a hegyet, ám a hegy
hatalmas volt, és a köve is kemény.
Az évek múltával egy nem túl mély barlangot
vájt ki a kovakő hegyben, de még messze volt
attól, hogy a sziklákon át hazajusson. Amikor
munka közben hátrapislantott, a szakadék mé-
lyére, ahová gyermekként zuhant, ugyanazokat
a színes pillangókat látta, melyek valamikor fel-
hőkben röpködtek a forró levegőben. Gyermek-
kora óta nem kapott el többé olyan lepkét, mint
azt az egyet. Ha egy lepke véletlenül rászállt a
vállára, leverte, elhessegette.
Egyre ritkábban hallotta anyja szívében
visszhangzó hangját: „Tyimosa, elfeledtél! Miért
mentél el, és miért nem jöttél vissza?…” Csendes
szavaira válaszul csak zokogott, és még szor-
galmasabban csákányozta, aprította a sziklás
hegyet.
Amikor reggelente kőbe vájt barlangjában
felébredt, néha elfelejtette, hol is van, és nem
emlékezett arra sem, hogy már hosszú évek tel-
tek el életéből. Azt gondolta, hogy még gyerek,
és mint régen, a tenger partján él az anyjával,
boldogan mosolyog, s indul, hogy lepkéket fog-
jon. Ám látta, hogy sziklák veszik körül és egye-
dül van. Kezét házuk felé nyújtotta, anyját hívta.
Az anyja azonban nem hallotta, hogy szólít-
ja, hogy a hegyet vájja, és minden évvel közelebb
kerül hozzá. A csillogó eget kutatta. Úgy érez-
te, kisfia ott szalad a csillagok között. Kezét ki-
nyújtva egy csillagot üldöz, el akarja fogni, ám
a csillag egyre messzebb repül, a fekete égbolt
legmélyére.
Anyja számon tartotta az időt. Tudta, ha
Tyimosa csak a földön szaladna, már rég körbe-

111
2024. 03. 03. 13:53:55
 // ANDREJ PLATONOV / SZÍNES PILLANGÓ
futotta volna, és hazatér. Ám fia nem volt sehol,
az idő pedig csak múlt. Tehát valahová a Földön
túlra ment, oda, ahol csillagok röpködnek, s vis�-
szatér, ha majd körbejárta az égboltot. Éjszakán-
ként kiment a házból, letelepedett egy sziklára, s
az eget nézte. Halkan így könyörgött:
– Tyimosa, gyere, gyere haza, ideje már…
Minek neked a pillangók, minek a hegyek és az
ég? Éljenek csak békében a pillangók, hegyek és
csillagok, te pedig légy velem! Pillangókra va-
dászol, azok pedig belepusztulnak, ha elfogod
őket, elkapsz egy csillagot, s az elveszíti a fényét.
Nem kell, maradjon minden, ahogy van, mert
akkor te is velem leszel!…
A fia pedig eközben homokszemekként vájta a
hegyet, és sajgó szívvel vágyott anyja után.
A hegy azonban hatalmas volt, az élet meg
csak telt-múlt, s Tyimosából vénember lett.
4.
Tyimosa pedig csak küzdött, hogy áttörjön a
hegyen, ám egyre öregebb lett, az idő is repült
elválásuk óta. Ritkábban hallotta anyja hívó
szavát, s már kezdte elfeledni, ki is ő, és hová
tör a sziklákon át. Hozzászokott a munkához, s
mindennap egy kicsivel, talán egy hangyányival
közelebb jutott a szülői házhoz.
S egyszer csak eljött az ő ideje. Hallotta, hogy
egy vödör zörög a sziklás hegy belsejében. Hang-
jából rájött, hogy ez az ő vödrük, az anyjáé. Elkiál-
totta magát, hogy felfigyeljenek rá. Semmi kétség,
anyja volt. Vízért jött: most már csupán negyedé-
ig töltötte a vedret, többet nem tudott vinni.
Anyja hallotta, hogy valaki kiáltozik a hegy
belsejéből, de nem ismerte fel a fia hangját.
– Ki van ott? – kérdezte. Tyimosa viszont ráis-
mert, és így válaszolt:
– Mama, már elfeledtem, ki is vagyok.
Anyja térdre ereszkedett, és arcát a köves talaj-
hoz szorította.
Fia lebontotta az utolsó szikladarabokat, és
kijutott a szabadba, szülőjéhez. De nem látta,
112
108-112-platonov.indd 112
megvakult a sziklás hegy belsejében. Anyiszja
odalépett hozzá, s egy vénembert pillantott meg.
Átölelte, és így köszöntötte:
– Megszültelek, és te elhagytál. Nem én nevel-
telek, nem én etettelek, becézni sem tudtalak…
Tyimosa odabújt apró és gyönge anyjához, s
érezte, hogyan ver szerető szíve.
– Mama, most már mindig veled leszek!
– Megöregedtem, megéltem másfél évszá-
zadot, hogy megvárjalak, te is már öreg vagy.
Nemsokára meghalok, és nem lesz időm, hogy
örüljek neked.
– Ismét gyermek leszek! – ígérte Tyimosa.
Anyiszja magához szorította, azt akarta,
hogy lélegzete beleköltözzön, szeretete erőt és
életet leheljen fiába.
Érezte, hogy Tyimosája egyszeriben könnyű
lett, hogy a kezében tartja, ismét kisgyerek, mint
amilyen akkor volt, amikor a színes pillangót
kergetve elrohant. Élete, szeretete átköltözött
fiába, aki ismét gyermek lett.
Az öreg édesanya boldogan még egy utolsót
sóhajtott, majd meghalt, magára hagyta fiát.
A kis Tyimosa egyedül élt tovább a földön.
A tarka pillangó elröppent a feje felett, követte
tekintetével.
Földeák Iván fordítása
ANDREJ PLATONOV
Szovjet-orosz író, 1899-ben született. Munkás-
családból származott, az 1917-es forradalom
nyitotta meg előtte a továbbtanulás lehetősé-
gét. Meggyőződéses kommunista volt, szkep-
tikus, mindent megkérdőjelező hozzáállása
azonban hamar páriává tette a párt szemében.
Ez írói munkásságára is kedvezőtlen hatással
volt, életművének nagy része csupán 1951-ben
bekövetkezett halála után évtizedekkel jelen-
hetett meg először. Két főbb műve, a magya-
rul is hozzáférhető Munkagödör című kis- és
a Csevengur című nagyregény utópisztikus
eszméket és azok visszájára fordulását helyezi
a középpontba.
2024. 03. 03. 13:53:55
 113
FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK!
1. Havidíjas előfizetési konstrukció: fizess elő 4. Az előfizetés díját – amely egy évre 17 880 Ft
havonta 1490 Ft-ért a Galaktika magazinra! A szolgálta- (ajándék platinakártyával), XL esetén 29 880 Ft
tás igényléséhez kérd ügyfélszolgálatunk segítségét (ajándék gyémántkártyával) – utald át a Metropolis
+36/1 457 0250-es vonalas számon, a +36/70 948 4802 Media Group Kft. bankszámlájára:::
mobilszámon vagy a szerkesztoseg@galaktika.hu K&H Bank Zrt. 10403181-50526767-88671008
címen, illetve személyesen szerkesztőségünkben: számlaszámra, vagy rózsaszín postautalványon a
1024 Budapest, Fény utca 2. (108-as kapucsengő). Metropolis Media Group Kft., 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A megjegyzés rovatba kérjük, írd be a kedvezménye-
2. Interneten keresztül: www.galaktikabolt.hu zett nevét és pontos címét irányítószámmal, és azt,
hogy Galaktika előfizetés!
3. E-mailben küldd el előfizetési szándékod a
szerkesztoseg@galaktika.hu címre az alábbi adatokkal: 5. Személyesen a Galaktika szerkesztőségében
név/cégnév/postázási cím/számlázási név/cégnév (ha hétfőtől péntekig 10–16 óra között:

OKOK ÉS OKOZATOK
más, mint a fenti)/számlázási cím (ha más, mint a postá- 1024 Bp. Fény u. 2. I. em.
zási cím)/telefonszám/e-mail cím/előfizetés időtartama Tel: +36/1 457 0250
(12 hónap)/melyik hónaptól indul az előfizetés

LEMARADTÁL RÓLA?
Korábbi számaink megrendelhetőek a www.galaktikabolt.hu weboldalon.

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

D D D D D D D D
ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. JÚNIUS

392 393 394 395 396 397 398 399

A 151-ES KÖRZET SZELLEMEI VOLT EGY HATODIK TÖMEGES KIHALÁS ÉLŐ SZERVEZET AZ OKOSÓRÁBAN CSŐVEZETÉKET A HOLDRA SZUPERÖREG GALAXISOK PUSZTÍTÓ KATASZTRÓFÁK A MARSON VISSZAFAGYASZTANI A SARKKÖRT A LÉGI KÖZLEKEDÉS MEGREFORMÁLÁSA
VITORLÁS SZUPERTANKER IDEGEN VILÁGOK NYOMÁBAN HA NEM PUSZTULNAK KI A DINÓK AZ ELVESZETT VÁROS MEGKÖTNI A SZÉN-DIOXIDOT ORGANOID INTELLIGENCIA ÍGY MŰKÖDIK A MAJA NAPTÁR GLOBÁLIS KLÍMAVÁNDORLÁS
GYOMIRTÁS LÉZERREL HIDROGÉNÜZEMŰ REPÜLŐ KÉTMILLIÓ ÉVES DNS AZ UTOLSÓ JÉGKORSZAK LÖVÉS AZ ÉGBE TITOKZATOS MÉLYTENGERI HŐHULLÁMOK CUNAMI SPACE FOOD CHALLENGE

+
TUMANOVSZKIJ
+ + +
SZNYEGOV + + + +
TYERINA SCHOEN KOVÁCS CAINE SALTY SALTY
PEEK Előfizető Előfizető Előfizető CAINE Előfizető FEDINA Előfizető JONES Előfizető BOJTOR Előfizető
Előfizető MAY KOŁODZIEJCZAK LALUMIÈRE
SALTY
CS knek JASSÓ CS knek
AK KISPÁL CS knek
AK POLACK CS knek
AK OROSZ CS knek
AK KEVERESCHÁN CS knek
AK LALUMIÈRE CS knek
AK GRAVICKIJ CS knek
AK
JONES AK
1490 KRZSIZSANOVSZKIJ 1490 Ft! AMBRUS 1490 Ft! STEVENS 1490 Ft!
VINCZE 1490 Ft! SZIRTES 1490 Ft! HANTOS 1490 Ft! HUSZÁR 1490 Ft!
HUM Ft! GRAVICKIJ SCHOEN CSEHOV ROGER
NORRIS PLATONOV SZERB ZSITKOV
LAWRENCE M. LIVIU RONIL
DMITRIJ
Bilenkin Schoen Surugiu Caine TANYA ROBERT J. JOHN SAMANTHA

Karinthy Szélesi Benyák A. T. Huff Sawyer Wiswell Mills

SÁNDOR ZOLTÁN Greenblatt
22392

22393

23394

23395

23396

23397

23398

23399
FRIGYES ROBERT KIR HOLDEN LAVIE
Silverberg Bulicsov Rose Tidhar
243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

D D D D GALAKTIKABOLT.HU XLIII. ÉVF., 2023. NOVEMBER GALAKTIKABOLT.HU XLIII. ÉVF., 2023. DECEMBER GALAKTIKABOLT.HU XLIV. ÉVF., 2024. JANUÁR GALAKTIKABOLT.HU XLIV. ÉVF., 2024. FEBRUÁR
ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT

A LÉGI KÖZLEKEDÉS MEGREFORMÁLÁSA

GLOBÁLIS KLÍMAVÁNDORLÁS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. OKTÓBER

400 401 402 403

404. SCI-FI // FANTASY // WEIRD 405. SCI-FI // FANTASY // WEIRD 406. SCI-FI // FANTASY // WEIRD 407. SCI-FI // FANTASY // WEIRD
SPACE FOOD CHALLENGE
Erdész BENYÁK A HÁBORÚ ÚJ ARCA
HIDROGÉNGYÁR A MARSON
A HOLD REJTETT OLDALA
DNS IDŐKAPSZULA
ÚJ VÍRUS A MARIANA-ÁROKBAN
METANOL HAJTÁSÚ HAJÓ
Róbert ZOLTÁN A FENSÉGES NYOLCADIK KONTINENS ÓRIÁSOK BÁBEL TORNYA ROBERT J. NICK NANCY STEVE RASNIC
SAWYER DICHARIO KRESS TEM
MÁRKI ISTVÁN + + + SAMANTHA ANTAL NEMERE VARGA
BABITS Nemere
KOVÁCS BRASILI HALLUS
VARGA
HORVÁTH
MOLNÁR
ROGER Előfizető
FEDINA
HANTOS Előfizető
MILLS JÓZSEF ISTVÁN L. LÁSZLÓ

MIHÁLY István ADAMSON

STEVENS Előfizető
KOMOR
PUELLES
CS knek
AK
1490 Ft!
TORMAY CS knek
AK
1490 Ft!
CS knek ARELSZKIJ
TARJA KAUPPINEN AK
1490 Ft! NANCY
HUSZÁR // HOWARD VARGA // LARIONOVA // OROSZ BORLAN // ECSÉDI KRESS // BODOR
Lovas GRETA MAY ROBERT J. Varga Kress // GRAVICKIJ // KOCH // BRASILI // BEREZSNOJ // // STEVENS // TIDHAR // HORVÁTH // TUBB
Sawyer CSABA BÉLA // MITCHELL BOJTOR // ARELSZKIJ // VÁSÁRHELYI // FEDINA // BELJAJEV

Lajos TOOCHEE LAVIE

Tidhar
23400

23401

23402

23403

STANISŁAW HOLDFOGYATKOZÁS-HADMŰVELET HEKKEREK AZ ŰRBEN KŐKORSZAKI REJTÉLY A DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA

JOHN ÁRA: 1995 FT // 8 € ÁRA: 1995 FT // 8 € ÁRA: 1995 FT // 8 € ÁRA: 1995 FT // 8 €

Szélesi Sándor Lem Wiswell 2000 ÉVES DATOLYA BÚCSÚ AZ IGAZI TÉLTŐL ÁLLATOK HELYETT GÉPEK ŰRTECHNOLÓGIA, ERDŐTŰZ ÉS HÓDOK
23404 23405 24406 24407
243018

243018

243018

243018

ZÖLDTETŐVEL A KLÍMAVÁLTOZÁS ELLEN AZ UNIVERZUM LEGSÖTÉTEBB HELYE KORÁN KELŐ NEANDER-VÖLGYIEK HALÁLOM UTÁN IS KONCERTEZEM
770133

770133

770133

770133

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

ÁPRILISI SZÁMUNK VÁRHATÓ TARTALMÁBÓL:

• Prekogníció és MI
• Huszár Karina kisregénye
• Marcin Przybyłek, Philip E. High és Greta May novellája
• Tarzan, a dzsungel ura: Fazekas Attila képregénye Edgar Rice Burroughs
klasszikusa alapján
A 409. SZÁM ÁPRILIS 4-ÉTŐL KAPHATÓ!
Nanny’s Day © 2012 by Leah Cypess (Asimov’s Science Fiction) • Sarajevo © 1999 by Nick DiChario
(Magazine of Fantasy and Science Fiction) • A Kraken-akták © 2024 by Bojtor Iván • Gorod, v kotorom
nye büvajet dozsgyem © 1982 by Borisz Romanovszkij (Bjelüj kameny Erdeni) • Fenntartható fejlődés
© 2024 by Merényi Viktória • The Colony © 1966 by Miriam Allen deFord (Magazine of Fantasy and
Science Fiction) • Az origamimester © 2024 by Szűcs László • Raznocvetnaja babocska ¤ 1965 by Andrej
Platonov (Kosztyer) • Lieut. Gullivar Jones: His Vacation ¤ 1905 by Edwin L. Arnold
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2024. 03. 03. 13:54:09

 A GALAKTIKÁNAK MÁR
NEM KELL ITT BEFEJEZŐDNIE!
HA SZERETNÉL TÖBB SF-ET OLVASNI, FIZESS
ELŐ LAPUNK XL-VÁLTOZATÁRA, AMELY
A GALAKTIKA TARTALMA MELLETT EGY
TELJES, EXKLUZÍV REGÉNYT IS TARTALMAZ!
SZTÁRSZERZŐK, KURIÓZUMOK, CSEMEGÉK
TOVÁBBI 88 OLDALON!

A KÖVETKEZŐ
GALAKTIKA XL-BEN:
VIVIAN ITYIN
GONGURI ORSZÁGA
A jövő stapledoni víziója

A GALAKTIKA XL ÚJSÁGÁRUSOKNÁL NEM KAPHATÓ,

KIZÁRÓLAG SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN VÁSÁROLHATOD
MEG 3490 FT-ÉRT, DE ELŐFIZETŐI ÁRA GALAKTIKA
KLUB GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL CSAK 2490 FT HAVONTA!
Pontosabb információkért érdeklődj szerkesztőségünk
elérhetőségein, illetve a www.galaktika.hu weboldalon.

114-xl.indd 114 2024. 03. 03. 13:53:35

 GULLIVER JONES HADNAGY KALANDJAI A MARSON,
// EDWIN L. ARNOLD / GULLIVER A MARSON
AHOL NEMCSAK A MARSI SZOKÁSOKAT SAJÁTÍTJA
EL, DE SZÁMOS KALANDON KERESZTÜL MEG
KELL MENTENIE EGY MARSI HERCEGNŐT IS.

EDWIN L. ARNOLD (ELSŐ RÉSZ)

GULLIVER A MARSON
ELSŐ FEJEZET
Ki merjem mondani? Ki merjem-e mon-
dani, hogy én, egy egyszerű, közönsé-
ges hadnagy a köztársaság szolgálatában,
megtettem azokat a hihetetlen dolgokat
egy nő szerelméért – egy nő alakjában
tetszelgő kiméráért; az asszonyi gyönyö-
rűség e sápadt, erőtlen szelleméért? Néha
azt mondom magamnak, hogy nem me-
rem: mert ki fogsz nevetni, és szélhá-
mosnak könyvelsz el; aztán mégis kézbe
veszem a tollamat és összegyűjtöm a szét-
szórt lapokat, mert meg kell írnom – min-
dig ott van előttem, és nem tudom feledni
a sápatag ragyogását annak, amit sze-
rettem, elnyertem, majd elveszítettem.
A harc forgataga, amelybe ez a látomás
vezetett, még mindig ott lüktet az elmém-
ben, a feldúlt bolygó halk, zengő hangja,
és a pusztítás üvöltése, amely hazáig kö-
vetett kalandomból, minden más hangot
elnyom a fülemben! Írnom kell, és írni
fogok – mert megkönnyebbülést hoz; te
csak olvasd, és higgy, amit akarsz.
Ama pillanatban, mikor ez a törté-
net kezdődik, grillezett steakre és para-
dicsomra gondoltam – mindkét oldalán
ropogós, barna húsra és paradicsomra,
mely vörös, mint a lenyugvó nap!
Bár sok minden mást elfelejtettem, ez
oly tiszta maradt, mint egy jól ismert part
utolsó látványa egy hullámokkal hányko-
lódó utazó elméjében. E prózai gondolatot
egy olyan éjszaka szülte, mely vacsora és
kandalló utáni sóvárgásra készteti az em-
bert, még ha előbbi szerény is, utóbbi pe-
dig magányos, s ahogy én, Gulliver Jones,
a már említett szegény tengerésztiszt,
köztársaságunk csillagaival a galléro-
mon, és feletteseim méltatlan elutasítása
miatt nehéz szívvel, elindultam hazafelé
egy sivár New York-i nyomornegyeden át


115

115-202-xl.indd 115 2024. 03. 05. 21:33:16

 // EDWIN L. ARNOLD / GULLIVER A MARSON
lerövidítve utamat, steakre és barna sör-
re, papucsra és pipára vágytam egy zakla-
tott lélek szánalmas buzgóságával.
Vad, fekete éjszaka volt, éreztem fur-
csaságát, amint lámpától lámpáig halad-
tam, vagy beléptem homályos sikátorok
száján, melyek az ég tudja, milyen poko-
li rejtélyes és bűnös barlangokba vezet-
tek még ebben a mi modern városunkban
is. A hold egész a templomtornyokig ért;
nagy párafelhők gomolyogtak az égen
előtte, és kövér esőcseppeket kavaró, erős,
viharos szél vicsorgott dühösen az utca-
sarkokon, s úgy sóhajtozott az oromfala-
kon, mintha különös hangok szólnának
olyan dolgokról, amelyeket az emberek
nem érthetnek meg.
Nekem persze mindegy volt. New York-
ban e kegyes korban nincs helye a termé-
szetfölöttinek, sose volt alkalmatlanabb
az idő seprűn röpködő boszorkányokra,
és a kéményekben fütyülő éjszakai szél
már sosem hangzik úgy, mint megfojtott
emberek halálhörgése.
Nem, a világ nagyon is földhözragadt
volt, különösen nekem, a szegény legki-
sebb fiúgyermeknek, akinek öt dollár
volt a pénztárcájában, egy csomag kifize-
tetlen számla a mellényzsebében, a nya-
kában pedig egy medál, benne annak a
kedves, dús keblű, szeplős, pisze orrú
lánynak a képével, aki egy kis déli kikö-
tővárosban élt, és akiről úgy hittem, hogy
csodás odaadással szeretem.
Istenek! Még csak a közelében sem vol-
tam a valódi szenvedésnek.
Ahogy sétálgattam kedvetlenül, lehor-
gasztott fejjel, és túlságosan elmélyedve
gondolataimban ahhoz, hogy rendesen
felfogjam, mi történik körülöttem, épp
egy romos háztömb előtt haladtam el,
amely csaknem a zarándokatyák1 idejé-
116
115-202-xl.indd 116
ből származott, amikor tudatom homá-
lyosan érzékelte, hogy hirtelen egy sötét
valami suhan el mellettem – egy hatal-
mas denevérhez hasonló valami, vagy egy
tömör árnyék, ha létezhetne ilyesmi, s a
következő pillanatban egy puffanás hal-
latszott, majd egy dobbanás, megint egy
dobbanás, egy félig elfojtott kiáltás, aztán
egy pillanatra feltűnt egy fekete szőnyeg,
amely úgy csapkodott és lengett, mintha
Iblis2 összes szele a redőibe bújt volna, vé-
gül a mélyéből kiköpött egy kicsi embert.
Mielőtt az első, félig-meddig szórako-
zott döbbenetem elmúlt volna, meglát-
tam a pislákoló lámpa fényénél, ahogy az
alak megpróbálja visszanyerni egyensú-
lyát, majd megbotlik a csúszós járdasze-
gélyen, és a következő pillanatban csúnya
puffanással a tarkójára esik.
Nem voltam érzéketlen, bár sokféle-
képpen láttam már embereket meghalni,
és anélkül rohantam oda a mozdulatlan
alakhoz, hogy bármi egyébnek hittem
volna, mint egy hétköznapi balesetnek.
Ott feküdt, némán, és mint utóbb kide-
rült, holtan, a legfurcsább öregember,
akit valaha láttam, ócska, antik szabású,
sóskaszínű ruhába öltözve, hosszú, ősz
szakállal az állán, összehúzott szemöl-
dökkel, ráncos és napbarnított arcbőrrel,
amit az ég tudja, milyen éghajlat baráz-
dált ilyenre, és lehetetlen volt kitalálni a
nemzetiségét.
Felemeltem a fekete vértócsából,
amelyben feküdt, és a feje úgy csuklott
vissza a karomra, mintha csak egy zsi-
nórral erősítették volna a testéhez. Már
nem volt se szívverés, se légzés, és az
élet utolsó szikrája is kihunyt a vézna ar-
con, miközben néztem. Nem volt valami
örömteli a helyzet, és úgy tűnt, az egyet-
len tennivaló az lehet, hogy a halott minél
2024. 03. 05. 21:33:16
 // EDWIN L. ARNOLD / GULLIVER A MARSON
hamarabb megfelelő helyre kerüljön (bár
ennek már nem sok hasznát vehette). Így
hát egy kósza járókelőt kiküldtem a főut-
cára egy kocsiért, s amint az megérkezett,
beültettem a halottat, jobb híján magam
is beszálltam mellé, egyúttal szóltam a
kocsisnak, hogy vigyen el minket a legkö-
zelebbi kórházba.
– Ez az ön szőnyege, kapitány úr? –
kérdezte egy járókelő, amikor éppen elin-
dultunk.
– Nem az enyém – válaszoltam kissé
durván. – Ugye nem gondolja, hogy éj-
nek évadján török szőnyegekkel a hónom
alatt járkálok? Ez az öreg fickóé itt, aki
épp most pottyant le az égből a fejére;
dobja rá a tetejére, és csukja be az ajtót!
– És a szőnyeget, amely az elkövetkező
megdöbbentő dolgok fő mozgatórugója
volt, ezzel hanyagul feldobták a kocsira,
és elindultunk.
Nos, hogy rövidre fogjam, leadtam a
kórházban azt a semmiből jött vén uta-
zót, és kíváncsiságból ott maradtam a vá-
róteremben, amíg megvizsgálták. Öt perc
múlva bejött hozzám az ügyeletes házior-
vos, és egy fejrázással röviden így szólt:
– Eltávozott, uram. Egyértelműen ha-
lott. Eltört a nyaka, mint egy pipaszár.
Nagyon furcsa külsejű ember, és egyi-
künk sem tudja megtippelni a korát. Gon-
dolom, nem az ön barátja…
– Semmi közöm hozzá, uram. Az
előbb megcsúszott a járdán, és elesett
előttem, pusztán jóindulatból hoztam be
ide. Volt nála valamilyen azonosításra
alkalmas irat?
– Semmi – válaszolta a doktor, miköz-
ben elővette a jegyzetfüzetét, és a for-
maság kedvéért feljegyezte a nevemet, a
címemet és néhány rövid adatot. – Sem-
mi, kivéve ezt a furcsa kinézetű gyön-
115-202-xl.indd 117
gyöt, amely egy megfeketedett bőrszíjon
lógott a nyakában.
Átnyújtott nekem egy körülbelül gesz-
tenye nagyságú tárgyat, mely nyilvánva-
lóan hegyikristályból készült, valamint
a szíjat, bár annyira kopott és fénytelen
volt, hogy nehéz lett volna megállapítani
a természetét. A gyöngy látszólag érték-
telen volt, és akaratlanul is a mellény-
zsebembe csúsztattam, miközben még
néhány percig beszélgettem a doktorral,
majd kezet fogtunk, és visszamentem a
kint várakozó kocsihoz.
Csak otthon vettem észre, hogy a be-
teghordók elmulasztották levenni a ha-
lott szőnyegét a kocsi tetejéről, és mivel a
kocsis nem akart vele visszamenni a kór-
házba, és az utcán sem lehetett volna kint
hagyni, kissé vonakodva bevittem ma-
gammal a házba.
Lámpásom fényében, szivarral a
számban, vetettem egy közelebbi pil-
lantást arra az ősi műalkotásra, mely a
mennyekből vagy arról a másik helyről
pottyant ide, vagy ki tudja, miféle régi
szövőszékről.
A nagy, erős, megfakult, keleti színe-
zésű szőnyeg a fél nappalim padlóját be-
borította, az anyaga inkább hasonlított a
teveszőrre, mint bármi másra, és ha job-
ban megnézte az ember, olyan hosszú és
finom, sötét szálak futottak rajta, hogy
bizonyára Salamon király kedvenc feke-
te csődörének a farkából származhattak.
De a legfurcsább dolog a szőnyegben a
mintája volt. Néhol már csaknem teljesen
kikopott, de a minta még mindig ünne-
pélyes, korhű árnyalatokban élt, és ahogy
a kályha elé vontam és kiterítettem, úgy
tűnt, egy csillagtérképre hasonlít, me-
lyet egy delirium tremensből lábadozó ír-
nok készített. A középpontban egy olyan

117
2024. 03. 05. 21:33:17
 // EDWIN L. ARNOLD / GULLIVER A MARSON
gömb látszott, amelyet a Naphoz hason-
líthatnánk, míg itt-ott, „a mezőn”, ap-
róbb gömbök helyezkedtek el, amelyek
méretük és helyzetük alapján kisebb, kö-
rülötte keringő világokat ábrázolhattak.
E gömbök között a leghétköznapibb stílu-
sú szaggatott vonalak és nyilak mutattak
minden irányba, míg az összes közbeeső
helyet szövevényes írásjelek töltötték ki,
megjelenésükben félig-meddig a rúnák és
a misztikus szanszkrit között helyezked-
tek el. A széleken ezek az írásjegyek vad
labirintusba rendeződtek, egy olyan ábé-
cé tökéletes dzsungelébe, amelyben csak
egy varázsló tudott volna értelmet talál-
ni, ha nagyon megerőlteti magát.
Mindent egybevetve, egy furcsa és
egyáltalán nem előnytelen berendezé-
si tárgynak gondoltam, miközben ki-
egyenesítettem a padlón – jól mutatna a
Carolina 3 étkezdéjében is, és ha holnap
felbukkanna szegény öregember bárme-
lyik képviselője, miért is ne adnék érte
pár dollárt? Akkor még nem is sejtettem,
milyen sokba fog ez kerülni nekem!
Időközben már későre járt ahhoz a
steakhez, és most, hogy az este átmene-
ti izgalma alábbhagyott, újra elmereng-
tem. Sötét, nyirkos világ tárult elém,
mikor az ablakhoz léptem, és kinyitot-
tam, hogy élvezzem a hűvös levegőt, és
süvöltött a szél a háztetőkön. Milyen
magányos voltam! Micsoda bolond vol-
tam, hogy hosszabb eltávozást kértem,
és így szálltam partra, egy csapat ma-
kacs fajankó kegyeit keresve, akik nem
is törődtek velem – vagy Pollyval –, és
nem tudták vagy nem akarták megérte-
ni, mennyire fontos a Szolgálat érdekei
szempontjából, hogy megkapjam azt az
előléptetést, melynek révén méltó udvar-
lóként térhetnék vissza kedvesemhez!
118
115-202-xl.indd 118
Micsoda bolond voltam, hogy nem je-
lentkeztem önként valami kétségbeejtő
feladatra, ahelyett, hogy így veszteget-
tem az időmet! Akkor legalább érdekes
lett volna az élet; most viszont pangott,
mint az árokvíz, és a tétova várakozás
nyomorúságos távlatai álltak a mostani
és ama örömteli nap között, amikor fe-
leségül vehetem azt a drága, rózsás arcú
leányt. Micsoda bolond voltam!
– Bárcsak, bárcsak! – kiáltottam
fel, körbe-körbe járva a kis szobát. –
Bárcsak…
Mialatt e befejezetlen felkiáltás való-
ban elhagyta számat, véletlenül átsétál-
tam azon a pokoli szőnyegen, és amilyen
meglepő, olyan igaz, de szavamra bizser-
gés futott végig a kopott szöveten – iz-
gatott zizegés töltötte meg ősi anyagát,
egyik kopott sarka felcsapott, és ahogy
leléptem róla a félbehagyott mondattal az
ajkamon, rendkívüli gyorsasággal és oly
hatásosan tekeredett a bal lábam köré,
hogy majdnem a szállásadóm karjaiba es-
tem, aki abban a pillanatban kinyitotta az
ajtót, és egy tálcával s a már többször em-
lített steakkel és paradicsommal tért be
hozzám.
Nyilvánvalóan a nyíló ajtó okozta hu-
zat volt az, ami miatt a halott férfi sző-
nyege olyan furcsán felemelkedett – mi
más lehetett volna? Elnézést kértem a jó
asszonytól, és miután megterített és be-
csukta az ajtót, még egy-két kört tettem
a szobámban, és közben folytattam hara-
gos elmélkedéseimet.
– Igen, igen – mondtam végül, vissza-
tértem a kályhához, és zsebre dugott kéz-
zel megálltam előtte –, bármi jobb lenne
ennél, bármilyen vad vállalkozás, bár-
milyen kétségbeesett kaland. Ó, bárcsak
bárhol máshol lehetnék, akárhol, távol a
2024. 03. 05. 21:33:17
 // EDWIN L. ARNOLD / GULLIVER A MARSON
mi bürokráciával átitatott világunktól!
Bárcsak a Marson lennék!
Hogyan írhatnám le azt, ami e szeren-
csétlen szavak után következett? Miköz-
ben beszéltem, a varázsszőnyeg válaszul
megremegett a lábam alatt, és a peremén
hullámzás futott végig, mintha hirtelen
szél mozgatta volna meg. Középen olyan
hirtelen púposodott fel, hogy egy perc-
re elzsibbadtam a döbbenettől. A hátam-
ra vetett, és úgy gomolygott körülöttem,
mintha egy viharos tenger hullámai közt
vergődnék.
Gyorsabban, mint ahogy le tudnám
írni, egyik sarkát rám fordította, és úgy
tekert be a redőibe, mint egy bábot a gu-
bóba. Felordítottam, és kétségbeeset-
ten küzdöttem, de már túl késő volt. Egy
óriás irdatlan erejével és egy ügyes szi-
varcsavaró fürgeségével, aki levelekkel
borítja be a „magot”, elfojtotta az erőfe-
szítéseimet, kiegyenesítette a végtagjai-
mat, megfordított, feltekert, míg fejem,
lábam és mindenem el nem tűnt – vissza-
szorította az életet és a lélegzetet legbel-
sőbb lényembe, aztán az öntudat utolsó
részecskéjével éreztem, hogy felemelke-
dem a padlóról, körbefordulok a szobá-
ban, és végül a nyitott ablakon keresztül
kiszáguldok az űrbe! Egyre feljebb és fel-
jebb repültem, a szétrobbanó légkör zaja
olyan volt, mint szakadó selyem elnyúj-
tott sikolya, a hátam mögött dörgött, míg
végül tántorgó érzékeim nem bírták már
tovább, és idő, tér és körülmények mind
értelmüket vesztették számomra.
MÁSODIK FEJEZET
Hogy meddig tartott ez a vad száguldás,
azt nem tudom megítélni. Lehet, hogy
egy óra volt, egy nap vagy akár több, mert
mindvégig bénult voltam, de rövidesen
115-202-xl.indd 119
kezdtek feléledni az érzékeim, és rájöt-
tem, hogy lassulunk, ami végre feloldot-
ta azt a roppant szorítást, mely kishíján
elpusztított. Épp olyan érzés volt, bár
annál sokkalta élénkebb, mint amikor a
priccsen az álmos hajós különleges érzé-
kek híján is tudja, hogy elérték a kikötőt,
s az utazás véget ér. De az én esetemben
ez a lassulás hosszú ideig csak viszony-
lagos volt. Arra azonban épp elég volt,
hogy felélessze szétzilált érzékeimet, és
amint élénk csodálkozásra, a saját érzel-
meimben is kételkedve, mohó kíváncsi-
sággal felébredtem, különös járművem
imbolygott kicsit, könnyedén hullámzott
fel és alá, mint egy harkály, amely fáról
fára száll, aztán íves hasával talajt fogott,
majd többször átfordult, lenyugodott, és
végre megállapodva kinyílt; e pokoli sző-
nyeg a maga sajátos módján remegett
a szélein, aztán középen felpúposodva
öt láb magasra lőtt a levegőbe, mint egy
macskát egy iskolásfiú takarójából.
Ahogy megpördültem a levegőben, ho-
mályos látomásom volt egy tiszta fény-
ről, mint amilyen a hajnal ragyogása, és az
alattam lévő szilárd, lejtős talajról. Ezen a
lejtőn kuporgó emberek tömege látszott,
és egy nyugodt, nekem háttal álló alak volt
ott valamivel közelebb. Később megtud-
tam, hogy épp a gravitáció etikájáról és a
zuhanó testek sajátos tulajdonságairól tar-
tott előadást az előtte ülőknek; abban a
pillanatban csak azt tudtam, hogy épp az
utamban van, ahogy ereszkedtem, aztán
a hirtelen fénytől és a friss levegőtől szé-
delegve megragadtam a derekánál fogva,
lendületből végigtáncoltam vele a lejtőn,
az alján megbotlottam, majd vele együtt
óvatlanul belefordultam a lenti, döbbent
tömeg karjaiba. A legsűrűbb emberáradat-
ba zuhantunk, és utat törtünk magunknak

119
2024. 03. 05. 21:33:17
 // EDWIN L. ARNOLD / GULLIVER A MARSON
közöttük, míg végül megálltunk a vonag-
ló alakok, integető lábak és karok tökéle-
tes halmában. Azután a tömeg megritkult,
és végre képes voltam felemelni a fejemet
annak a válláról, akire ráestem, és ezzel
egyidejűleg felültettem magam mellett a
férfit vagy nőt – mi is volt valójában? –,
miközben a többiek úgy emelkedtek fel kö-
rülöttünk, mint búzaszárak a vihar után,
és félénken hátrébb húzódtak, amennyire
csak tudtak.
Milyen karcsú, sudár ifjú volt az, aki ve-
lem szemben ült, arcán a szelíd meglepetés
pírjával, elegáns keze óvatosan tapogatta vé-
gig a testét sérülések után kutatva. Olyan
furcsán bűnbánónak tűnt, mégis olyan jó-
lelkűnek, hogy saját csodálkozásom ellenére
is nevetésben törtem ki. Aztán ő is nevetett,
nyugodt, zenés kuncogással, és valami érthe-
tetlen dolgot mondott, miközben az ujjamon
lévő, vérző sebre mutatott. Megráztam a fe-
jem, ezzel azt akartam mondani, hogy sem-
miség, de az idegen méltóságteljes törődéssel
megfogta a kezemet, és miután megvizsgálta
a sérülést, gondosan letépett egy szövetcsí-
kot élénksárga, tógaszerű ruhájából, és nőies
gyöngédséggel bekötözte a sebet.
Amíg ellátott, volt időm körülnézni. Hol
lehettem? Nem a Broadway volt, sem egy
szombat délután Staten Islanden. Épphogy
elmúlt az éjszaka, és a nap mindjárt fel-
kelt. Még mindig hajnali félhomály ural-
kodott mindenütt, a levegő csodálatosan
langyos és kellemes volt. Furcsa, lágy il-
latok szálltak az orromba, mint egy új vi-
lág lehelete – ismeretlen virágok és járatlan
mezők harmatos illata; a fülemben nevetés
hangja csendült fel, amely alig volt embe-
ribb, mint a szél susogása a fák között, és
egy szépen hullámzó suttogás, mintha egy
120FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!
115-202-xl.indd 120
nagy embertömeg beszélne halkan álmá-
ban. Bámészkodtam, nem tudván, hogy ér-
zékszerveim vagy környezetem mennyire
valóságosak és mennyire képzelgések, míg-
nem a rózsás szürkület nappalba fordult, és
a növekvő világosságban egy különös jele-
net kezdett kibontakozni.
Először egy opálos vízfelületet láttam a
ködben, felszínén a hajnal arany- és rózsa-
szín sugarai táncoltak. Aztán ahogy a lágy,
áttetsző tó kialakult, hegyek bukkantak fel,
feketén és bíborvörösen, látszólag a leve-
gőbe emelkedtek, majd más, alacsonyabb
dombok tűntek fel a fátyolon keresztül, ke-
rek erdőcsomókkal, míg végül a napfény el-
oszlatta a ködöt. A rózsaszínű foszlányok
lassan elúsztak, és egy csodálatosan szép
ország tárult fel a szemem előtt, a távol-
ban pedig egy széles, öblökkel tagolt ten-
ger csillogott. Először minden homályos és
valószerűtlen volt, a hegyek árnyékosak, az
óceán valószerűtlen, a virágos mezők kö-
zöttünk üresek és árnyékosak.
De vajon üresek voltak-e? A nap még fé-
nyesebben ragyogott, és ahogy a szemem
kitisztult, s erre-arra fordultam, hamarosan
felderengett előttem, hogy a tőlem északra
fekvő rétek és teraszok, az eddig kopárnak
és üresnek hitt kék és tágas terület bódék
és sátrak nyüzsgő sokaságától volt hangos;
most, hogy közelebbről megnéztem, egy
egész várost láttam a lejtőn, amely mintha
egy éjszaka alatt épült volna fel még zöld
ágakból és gallyakból, az utcák és sétányok
az árnyékban várakozó emberekkel voltak
tele, akik csoportokban mozogtak, és élénk
áradatban váltották egymást – beszélgettek
a bódéknál, és lágy, könnyed, tarka tömeg-
ben gyűltek össze a sátrak bejáratai körül,
egyszerre lenyűgözően és zavarba ejtően.
2024. 03. 05. 21:33:17
 A TOKIÓBAN ÉBREDEK
SZERZŐJÉNEK LEGÚJABB
REGÉNYE HAMAROSAN
A GALAKTIKABOLTON!

WWW.GALAKTIKABOLT.HU

B1-B4.indd 3 2024. 03. 03. 14:00:48

 VAJON TÉNYLEG A TUDATUNK HOZZA
LÉTRE AZ ÉSZLELT VILÁGUNKAT?
MI TÖRTÉNIK, HA BELÉPHETÜNK
MÁS VALÓSÁGOKBA IS?
KERESD ROBERT LANZA ŐSSEJTKUTATÓ ÉS
A NEBULA- ÉS HUGO-DÍJAS NANCY KRESS
KÖZÖS REGÉNYÉT A GALAKTIKABOLTON!

www.galaktikabolt.hu
B1-B4.indd 4 2024. 03. 03. 14:00:53