GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁJUS

362
AHOL A LEGRÖVIDEBB EGY ESZTENDŐ
TŰZVÉSZ CSERNOBIL KÖRNYÉKÉN
A LESBEN ÁLLÓ ELLENSÉG

+
VARGA L.
JONES Előfize
MOMMERS tőknek
MAKAI CSAK
J. VIRÁG 1200 Ft
!

JACK
Vance
ROMAN
Kulikov
A SCI-FI LEGJAVA 20362

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2020.04.22. 23:25:37

 HA SZERETED A DISZTÓPIÁKAT,
AKKOR EZEKET A KÖNYVEKET
ÉRDEMES MINÉL HAMARABB
BESZEREZNED. MÉG
MIELŐTT VALAMELYIK 6 KÖTET
VALÓRA VÁLIK! 3 9 90
+ INGYEN F T
SZÁLLÍTÁS

W W W.GAL AK TIK ABOLT.HU

AZ AKCIÓ 2020. MÁJUS 1-31. KÖZÖTT ÉRVÉNYES.

B1-B4.indd 2 2020.04.22. 23:26:09

 GALAKTIKA
2020. május

Az első szó jogán

GALAKTIKA
AZIN
SZTIKUS MAG
NYOS-FANTA (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
MÚ TUDOMÁ
AZ ELSŐ SZÁ

Hónapok óta garázdálkodik a koronavírus. Most,

lapzárta idején még nem látni a végét. Itthon ülök, és WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁJUS

próbálom kivárni a végét. Ahogy olvasom, most az AHOL

362
A LEGRÖVIDEBB EGY ESZTENDŐ
TŰZVÉSZ CSERNOBIL KÖRNYÉKÉN

emberiség egyharmada hasonlóan cselekszik. A LESBEN ÁLLÓ ELLENSÉG

Civilizációnk kapott egy pofont. Nem kicsit, de

nem is túl nagyot. Pont akkorát, hogy igen kellemet- VARGA L.
+
len legyen, fájjon, de ne legyen végzetes az emberi- JONES Előfize
tő
MOMMERS
CSAKknek
ségre nézve. MAKAI
J. VIRÁG 12 0 0 Ft!
Évtizedek óta figyelmeztetnek a tudósok, hogy
nem az a kérdés, lesz-e világjárvány, hanem mikor. JACK
Sajnos idén már nem sikerült elkerülni, sem igazán Vance
megfékezni. ROMAN
Az már most látszik, hogy ezért a leckéért komoly Kulikov
árat fizetünk. Milliárdokba kerül a helyzet kezelése,
összeomló gazdaság, munkanélküli százezrek és sok A SCI-FI LEGJAVA 20362

értelmetlenül elveszett élet.

9 770133 243018

Furcsa volt figyelni az embereket, hogyan reagálnak a járványra. Az egyik része pánikba
esett, és armageddont vizionált már pár halálos áldozat után, mások egyszerűen nem hajlandó-
ak komolyan venni, és megtenni a szükséges biztonsági intézkedéseket.
Az már biztos, a világ kormányai leszerepeltek. A legtöbb ország nem készült fel egy világ-
járványra. A tudósok minden figyelmeztetése ellenére nem voltak cselekvési tervek, a válság-
ra felhalmozott készletek, megfelelő mennyiségű orvosi eszköz, felkészített orvosi személyzet.
Ehelyett kapkodás, látványos, de értelmetlen intézkedések, fogadkozás, ígérgetés. És hiány, hi-
ány, hiány.
Talán az emberiség pontosan azt a betegséget kapta, amelyikre szüksége volt? Nem becsül-
tük a természetet, a munkánkat, az egészséget, a családot. Nem tiszteltük az időseket, a taná-
rokat, azokat, akik ránk vigyáznak. Most ránk szabadult egy betegség, ami otthonunkba zárva
ráébresztett minket, mi a fontos az életben.
Megkaptuk a figyelmeztetést, de társadalmilag, emberileg se szerepeltünk jól. A jóindulattal
adott osztályzat kettes alá. Talán most ideje lenne tanulni a hibáinkból. De ez sosem volt az
erősségünk.
Az élet sok helyen leállt. Szerencsére ez a Galaktikára nem igaz. A magazin időben elkészül,
hiszen mi már évek óta online, home office-ban dolgozunk. Bár az utcán most nem kapható, az
webáruházunk működik. Mindenkit arra biztatok, használjuk ki az időt olvasásra!

Kovács „Tücsi” Mihály

tudományos szerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2020.04.22. 23:11:14

 GALAKTIKA XL. évfolyam, 362. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Bódis Éva
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Mike Winkelmann (Egyesült Államok) munkája:

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
24
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
42
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

84

004-005-tartalom.indd 4 2020.04.22. 23:10:20

 GALAKTIKA
2020. május

65

40

novellák cikkek
6 Jack Vance: A kiépített ügynök (első rész) 24 A lesben álló ellenség
28 Varga L. László: Feltámasztás 39 Intelligens dizájn
44 Gareth D. Jones: Haggis, orrszarvú és a vadon 40 Zöld jövő
egyéb meglepő csodabogarai
42 Világűrt jelentő deszkák
54 Helmuth W. Mommers: A sajt és az egér
52 Obszervatórium
68 Makai Máté: Nincs fölösleges élet
65 A jövő otthona
86 Roman Kulikov: Mindannyiunkban
66 A szférák zenéje
108 J. Virág Béla: A világkrónika vége
84 Filmajánló
1 00 Képregény a Galaktikában
107 Galaktika a nagyvilágban

Galaktika XL
115 Bevezető
116 Jerzy Żuławski: Ezüstös mezőkön (befejező rész)

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2020.04.22. 23:10:21

 GALAKTIKA
2020. május
Ahol a legrövidebb egy
esztendő
A magyar népmesékben három napig tart
egy esztendő. A Warwicki Egyetem kutató-
csoportja olyan bolygót fedezett fel, amely-
nek még ennyi időre sincs szüksége, hogy
megkerülje a csillagát.
A kutatók a chilei Next-Generation
Transit Survey távcsővel 100 ezer csillagot
figyeltek meg. Erre a bizonyosra még tavaly
figyeltek fel, akkor úgy becsülték, kb. 980-
1140 fényévre lehet a Földtől. Az adatok fi-
nomítása után most úgy vélik, az NGTS–10
mintegy 1000 fényévre található. A fényes-
ségváltozás alapján kiderült, hogy egy Jupi-
ter méretű gázóriás kering extrém közel a
csillaghoz.
A bolygó az NGTS–10b jelet kapta és ki-
derült, az úgynevezett forró Jupiterek közé
tartozik. Körülbelül 20 százalékkal na-
gyobb, mint a Jupiter, és elképzelhetetlenül
közel kering a csillagához: mindössze 18,4
óra alatt kerüli meg, vagyis ott egy év rövi-
debb, mint a Földön egy nap.
A bolygó egészen szélsőséges körülmé-
nyeknek lehet kitéve. Kötött pályán kering,
mindig ugyanazt az oldalát fordítja a csillag
felé, és ezért a felszínén 1000 Celsius-fok fe-
lett lehet a hőmérséklet.
Ha az NGTS–10b a Nap körül keringene,
27-szer közelebb lenne hozzá, mint a Mer-
kúr. A kutatók úgy vélik, a bolygó a végső
zuhanás fázisában lehet, feltételezhető, hogy
a csillag gravitációja idővel szét fogja tépni.
6
006-023-vance.indd 6
H
ÉT HÓNAPON át James Keith
egy sorozat szövevényes és
komplikált műtéten esett át, és
alapból is hatékony teste számos
módon megváltozott: „kiépített” lett, ahogy a
CIA Különleges Ügyosztályának zsargonjával
nevezték, mintegy a „beépített” mintájára.
Amikor a tükörbe nézett, olyan arcot lá-
tott, amely csak azokról a fényképekről volt
ismerős, amiket jó ideje tanulmányozott
már – sötét, brutális és durva: szó szerint
egy vadállati pofa. Hosszúra növesztett ha-
ját olajjal kenték be, aranyszálakkal fonták
varkocsokba; a fogait rozsdamentes acélból
készült protézisre cserélték; a fülébe egy pár
elefántcsont amulettet függesztettek. Mind-
egyik esetben a díszítés csak a másodlagos
funkció volt. Az aranyhuzalok a fejdíszében
több rétegű akkumulátorok voltak, a tölté-
süket termoelektromos folyamattal tartották
fenn. A fogprotézisek kódolták, tömörítet-
ték, továbbították, fogadták, kitömörítették
és visszakódolták azokat a rádióhullámokat,
amik szinte ahhoz is túl alacsony frekvenci-
ájúak voltak, hogy észlelni lehessen őket. Az
elefántcsontnak látszó amulettek térhatású
radaregységek voltak, amelyek révén nem-
csak jól tudott tájékozódni a sötétben, de ti-
zedmásodpercen belül észlelte, ha golyó vagy
nyílvessző közeledett, vagy ha egy bunkósbot
zúgott feléje. A körmeit rézezüst ötvözettel
preparálták, belülről kapcsolódtak a hajában
lévő akkumulátorokhoz. Egy másik áramkör
szolgált földelésként, hogy védje őt az áram-
ütéstől – ami épp az ő leghatásosabb fegy-
verének számított. Ezek voltak a legnyilván-
valóbb beültetései; a többi apró szerkentyűt
egyenesen a húsába építették.
Ahogy a tükör előtt állt, két szótlan tech-
nikus keskeny darshba turbánt tekert a feje
köré, aztán fehér köntöst adtak rá. Keith már
nem ismerte fel magát a tükörképében. Carl
2020.04.22. 23:10:09
 GALAKTIKA
2020. május

F W A -
Snagyme s t e r

A politikai
intrikák
U G O - sosem halnak
Hdíjas s ze r ző
ki, csak a
rendszerek
és az
U L A- eszközök
B
NEíjas sze ő
r z
d változnak.

RLD
WOTASY-
FAíN
jas s
d
zerző

Jack Vance (első rész)

A KIÉPÍTETT ÜGYNÖK
Sebastianihoz fordult, aki a szoba túlfeléről
figyelte őt – egy kicsi, pergamenbőrű férfi,
szigorú pofacsontokkal és törékenynek tet-
sző koponyával. Sebastiani hivatali titulusa
„aligazgatói asszisztens” volt, ami ugyanúgy
nem fejezte ki a hatalmát, ahogy látszólagos
gyengesége sem állt összhangban belső ke-
ménységével.
– Hamarosan majdnem ugyanannyira lesz
Tamba Ngasi, mint amennyire James Keith –
jegyezte meg Sebastiani. – Vagy még jobban
is. Amely esetben a hasznossága megszűnik,
és hazahozatjuk.
Keith nem tett megjegyzést. Felemelte
mindkét karját, és érezte, amint új csatla-
kozásai és illesztékei megfeszülnek. Ökölbe
szorította jobbját, és figyelte, ahogy három
fémfullánk jelenik meg a csuklója fölött. Fel-
tartotta a bal tenyerét, érzékelte a kibocsá-
tott infravörös sugarat Sebastiani arcánál.
A kiépített ügynök
– James Keith vagyok. Úgy viselkedek majd,
mint Tamba Ngasi… de soha nem válok azo-
nossá vele.
Sebastiani hűvösen kuncogott.
– Ez az arc szinte ellenállhatatlan szimbó-
lum. Magukkal ragadhatják az események.
Bárhogy is, kevés ideje lesz önvizsgálatra…
Jöjjön, menjünk fel az irodámba!
A segédek levették róla a fehér köntöst; ő pe-
dig követte Sebastianit a háromszobás hiva-
tali lakosztályába, amely csöndes, hűvös és
elegáns volt, akárcsak az aligazgatói asszisz-
tens maga. Keith letelepedett egy párnázott
karosszékbe, Sebastiani pedig becsusszant az
íróasztala mögé, és megpöckölt egy sor gom-
bot. Az egyik képernyőn egy nagy felbontású
Afrika-térkép jelent meg.
– Úgy tűnik, új időszak veszi kezdetét, és
mi ki akarjuk aknázni azt. – Megérintett egy
7

A KIÉPÍTETT ÜGYNÖK

006-023-vance.indd 7 2020.04.22. 23:10:10

 GALAKTIKA
2020. május
másik gombot, és a nagy mauritániai dom-
borzat alsó részén zölden felfénylett egy apró
négyszög. – Az ott Lakhadi. Fejo pedig az a
fényes pötty ott a Tabacoundi-öbölnél. – Fel-
pillantott Keithre. – Emlékszik a lebegő ICBM
rakétasilókra?
– Rémlik. Nagyjából húsz éve még újdon-
ságnak számítottak.
– 1983-ban – bólintott Sebastiani. – Manap-
ság már totál haszontalan vackok. Az ICBM-
ek… a Titanok… már elavultak, a silók drágák,
a karbantartásukkal csak a gond volt. Egy hó-
nappal ezelőtt leselejtezték őket, és egy japán
roncstelepre kerültek, természetesen a robba-
nófejek nélkül. A múlt héten Lakhadi minisz-
terelnöke, Adoui Shgawe megvásárolta azokat,
nyilvánvalóan az oroszok vagy kínaiak tanácsa,
jóváhagyása vagy beleegyezése nélkül.
Sebastiani beütött négy számot; a kép meg­
remegett, majd elmosódott.
– Ez még új fejlesztés – közölte a fickó ci-
nikusan. – Képeket lerakodó atomok rögzítik
egy fényérzékeny kristályon. A kamera elég
hatékonyan álcázott, már-már közhelyesen,
közönséges házi légynek. – Piros és arany
pontok villogtak a képernyőn. – Szennyező-
dések… a mérnökök kóbor molekuláknak
nevezik őket. – A kép végül összeállt, és egy
magas kupolás tanácstermet mutatott, melyet
szórt napfény világított be. – Az új építészet
remeke – jegyezte meg Sebastiani szarkasz-
tikusan. – Egy kis Zimbabwe, egy kis Dr.
Caligari és a Bolsoj Balett keveréke.
– Van benne valami vadregényes báj – bó-
lintott rá Keith.
– Fejo egész Afrika egyik legkeresettebb
idegenforgalmi pontja; nem is kérdéses, hogy
ez egy igen látványos demonstráció. – Sebas-
tiani megérintette a „Hold” gombot, megál-
lítva ezzel a tanácstermi képet. – Shgawe ül
az asztalfőn, aranyban és zöldben. Bizonyára
felismeri.
8 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 8
Keith biccentett. Shgawe nagy teste és ke-
rek, izmos arca szinte már olyan ismerős volt
számára, akár a sajátja.
– A jobbján Leonyid Pasenko, az orosz
nagykövet. Vele szemben a kínai nagykövet,
Hszia Lu-min. A többiek a titkáraik. – Elin-
dította a képet. – Hangot nem tudtunk rögzí-
teni, de a szájról olvasó labortól kaptunk egy
közelítőleges fordítást… Shgawe most jelenti
be a szerzeményét. Megnyerő és mézesmá-
zos, de úgy lesi Pasenkót és Hsziát, akár egy
sólyom. Ők meglepettek és feldúltak; való-
színűleg évek óta most először értenek egyet
bármiben is… Pasenko azt tudakolja, ugyan
mi szükség van ilyen grandiózus fegyverek-
re… Shgawe azt feleli, hogy olcsók voltak, és
egyaránt hozzájárulnak Lakhadi védelméhez
és presztizséhez. Pasenko azt mondja, hogy
Oroszország garantálja Lakhadi függetlensé-
gét, és az ilyen aggodalmak teljesen fölösle-
gesek. Hszia elgondolkodva ül. Pasenko jóval
aktívabb. Rámutat, hogy a Titanok nemcsak
elavultak és robbanófej nélküliek, de roppant
kiterjedt technikai háttérre van szükség a
működtetésükhöz… Shgawe nevet. „Tisztá-
ban vagyok vele, és épp ezért kérek segítséget
Oroszországtól. Ha nem kapom meg, ugyan-
ezen kéréssel a Kínai Népi Demokratikus
Köztársasághoz fordulok. Ha továbbra sem
járok sikerrel, máshonnan fogok segítséget
kérni.”… Pasenko és Hszia hallgatnak, mint
a sült hal. Gyűlölködés feszül közöttük; nem
bíznak egymásban. Pasenko végül kinyögi,
hogy konzultálni fog a kormányával, és ez
minden mára.
A kép kifakult. Sebastiani hátradőlt a szé-
kében.
– Két nap múlva Tamba Ngasi útnak indul
választókerületéből, Kotobából, a Dasa folyó
forrásvidékéről a Fejóban tartandó parla-
menti választásra. – Kivetített egy részletes
térképet a képernyőre, és megjelölte Kotobát
2020.04.22. 23:10:10

meg Fejót egy-egy fényponttal. – A Dasán
fog lehajózni egy bárkával Dasaiba, és onnan
vonattal folytatja útját Fejóba. Azt javaslom,
hogy Dasaiban csapjon le rá. Tamba Ngasi
tagja a Leopárd Csoportnak, és részt vett a
rodéziai népirtásban. Ahhoz, hogy helyet
kapjon a Nagy Parlamentben, megölte a nagy-
bátyját, egy fivérét és négy unokatestvérét. Ne
okozzon önnek lelkifurdalást, ha extrém in-
tézkedésekre lesz szükség. – Finnyás grimas�-
szal sötétítette el a képernyőt. – Az ezt követő
programot alaposan átbeszéltük már. – Be-
nyúlt a szekrényébe, és egy ütött-kopott tás-
kát húzott elő. – Itt van a készlete. A tartalmát
jól ismeri, kivéve… ezeket. – Három üvegcsét
mutatott, amelyek jól megkülönböztethető,
fehér, sárga és barna tablettákat tartalmaz-
tak. – Vitaminok, a cimkék szerint. – Fontos-
kodón meredt Keithre. – Mi népszerűtlenítő
tablettáknak nevezzük őket. Ne vegyen be be-
lőlük, hacsak nem akar népszerűtlenné válni.
– Érdekes – jegyezte meg Keith. – Hogy
működnek?
– Meglehetősen kellemetlen testszagot in-
dukálnak. Nem mindenki reagál egyformán
ugyanarra a bűzre; sok függ a társadalmi
háttértől, emiatt van háromféle. – Kuncogott
Keith szkeptikus kifejezésén. – Ne becsülje le
ezeket a tablettákat! A szagok akaratlanul is
hatnak a tudatalattira, az arckifejezésekre;
egy bántó bűz bosszúságot, utálkozást, el-
lenérzést okoz. Ügyeljen a tabletták színére:
a leginkább érintett faji csoportok bőrszínére
utalnak. A fehér az európaiakra hat, a sárga a
kínaiakra, a barna a feketékre.
– Azt hittem, a büdös az egyformán büdös.
Sebastiani kioktatólag beszívta ajkát.
– Természetesen ezek nem csalhatatlan
készítmények. Másképp reagálnak az észak-
kínaiak, mint a dél-kínaiak, ahogy a lappföl-
diek, franciák, oroszok és marokkóiak is. Az
amerikai feketék kulturálisan fehéreknek szá-
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 9
GALAKTIKA
2020. május
mítanak. De nem is kell többet mondanom;
biztosra veszem, hogy megértette a tabletták
funkcióját. Egy dózis két vagy három napig
hat, és az a személy, akinek beadta, nem lesz
tudatában annak, hogy bűzlik. – Visszarakta
az üvegcséket a táskába, és mintha csak most
jutna eszébe, egy viharvert zseblámpát vett
elő. – És persze ez… abszolút szigorúan titkos.
Nem is értem, hogy engedik önnek használni.
Amikor ezt a gombot nyomja meg… fényt ad.
Ha kibiztosítja, aztán újra megnyomja… –
dobta vissza a lámpát a táskába – akkor halál-
sugár. Vagy ha úgy jobban tetszik, lézer, nagy
energiájú vörös és infravörös fényt bocsát ki.
Ha megpróbálja kinyitni, lerobbantja a karját.
Újratöltése bármely váltóáramú konnektorba
bedugva megejthető. A golyók korszakának
leáldozott. – Összecsattintotta a táskát, fel-
tápászkodott, és nyersen odaintett a kezével.
– A külső irodában várja meg Parrisht; ő vi-
szi ki magát a gépéhez. Ismeri a feladatait. Ez
kemény ügy, vakmerő üzlet. Ha nem tetszik,
mehet dolgozni a postázóba.
Északi szélesség hat fok harmincnégy perc,
nyugati hosszúság tizenhárom fok harminc
perc, a gép napnyugtakor randevúzott egy fe-
kete tengeralattjáróval. Keith egy rozoga szer-
kezettel ereszkedett le, amely egy ülésből, egy
kicsiny motorból és négy forgó lapátból állt.
A tengeralattjáró a fedélzetére vette őt, majd
lemerült, és huszonhárom órával később buk-
kant fel újból, kitették őt egy vitorlás csónak-
ban, aztán ismét eltűnt a felszín alatt.
Keith egyedül maradt az Atlanti-óceán déli
részén. A hajnal fényei derengtek a horizon-
ton, és keleten felsejlett Afrika sötét tömege.
Keith a szélnek feszítette vitorláját, és a hajó
fara tajtékot vert.
A pirkadat egy csupasz, homokos partot
világított meg, amelyen csak néhány ha-
lászkunyhó látszott. Északon, fekete és zöld
9
2020.04.22. 23:10:10
 GALAKTIKA
2020. május
lombkötegek alól Dasai fehér épületei csillog-
tak. Keith kiirányította csónakját a fövenyre,
és a homokdűnéket tapodva kicaplatott a part
menti országútra.
Ott máris jelentős volt a forgalom: nők
cammogtak szamarak mellett, fiatalemberek
bicikliztek, és néha egy-egy kicsi és régimódi
autó is elhaladt; egyszer pedig egy drága, új
típusú Amphitrité hidroplán is elsiklott mel-
lette a légpárnáin, alig hallható susogással.
Kilenc órakor, miután átkelt a lustán
hömpölygő, barna vizű Dasa folyón, beért
Dasaiba, egy kicsiny, napsütötte kikötőbe,
amelyet még nem érintettek azok a modern
változások, amik Fejót már átformálták. Két-
és háromszintes, lenti árkádos, fehér mű-
márvány épületek szegélyezték a főutcát, és
egy pálmákkal, rododendronokkal és olean-
derekkel beültetett sáv futott a közepén. Volt
két szálloda, egy bank, egy garázsépület, kü-
lönféle üzletek és irodaházak. Egy fehér sisa-
kos, elcsigázott rendőr irányította a forgalmat
– amely pillanatnyilag egy rongyos beduin
által vezetett két tevéből állt. Egy nagy áll-
ványon négy hatalmas plakát Adoui Shgawét
ábrázolta a következő felirattal: „Nemzetünk
Imádott Miniszterelnöke, Afrika Irányfénye”.
Alatta szembetűnően kisebb fotók sorakoz-
tak, Marxról, Leninről és Mao Ce-tungról.
Keith betért egy mellékutcába, és elsétált
a folyópartig. Rozoga dokkokat látott, fél tu-
cat éttermet, sörkerteket és kiskocsmákat,
amiket víz fölé nyúló platformokra építettek,
és pálmaleveles napernyőkkel árnyékoltak.
Odaintett egy közelben bóklászó fiút. Az óva-
tosan közelített.
– Mikor érkezik a menetrend szerinti bár-
ka Kotobából, és hol fog kikötni?
A fiú megmutatta vékony, göcsörtös ujjával.
– Annál a mólónál, uram, valamivel a
Hollywood Kávézón túl.
– És mikor fog megérkezni?
10 A kiépített ügynök
KÖNYVEK KIS- ÉS KÖZEPES
PÉLDÁNYSZÁMBAN
006-023-vance.indd 10
– Azt én nem tudom, uram.
Keith odapöckölt a fiúnak egy pénzérmét,
aztán elsétált a mólóhoz, ahol megtudta,
hogy a Kotobából jövő folyami hajó pontosan
délután kettőkor fog ideérni, de három előtt
mindenképp, leges-legkésőbb négyig.
Keith fontolgatta. Ha Tamba Ngasi megér-
kezne kettőre vagy esetleg háromra, minden
bizonnyal már indulna is tovább Fejóba, ami
innen hatvan mérföldnyire van a tengerpar-
ton. Ha viszont a bárka többet késik, való-
színűleg úgy dönt, hogy itt tölti az éjszakát
Dasaiban – a Grand Plaisir Hotelben, innen
alig pár lépésnyire.
A kérdés az, hol csapjon le Tamba Ngasira?
Itt, Dasaiban? A Grand Plaisir Hotelben? Út-
közben Fejo felé?
Ezen lehetőségek egyike sem tetszett neki.
Visszatért a főutcára. Egy dohányárustól meg-
tudta, hogy itt nem lehet autót bérelni, legfel-
jebb felfogadni a három helyi taxis egyikét a
viharvert járgányával. Mutatott is egyet, egy
régi, fekete Citroënt, amely valamivel fentebb
várakozott az utcán egy hatalmas szapotilfa
árnyékában. A sofőr, egy vézna öregember
fehér rövidnadrágban, kifakult, kék pólóban
és vászoncipőben egy bódé mellett őgyel-
gett, ahol sziruppal leöntött jégkását árultak.
A tulajdonosnő, egy terebélyes asszonyság ra-
gyogó fekete, arany és narancssárga ruhában
megkopogtatta a vállát a légycsapójával, így
irányítva figyelmét Keithre. Az öreg tétovázva
indult meg a járdán.
– Kívánja az úr, hogy elvigyem valahová?
Keith, aki egy fekete vidék barbárjának
szerepét játszotta, kétkedőn simogatta állát.
– Kipróbálom a járművedet, de csak ha
nem próbálsz átverni.
– Szabott díjakkal dolgozom – felelte a so-
főr nem túl lelkesen. – Három rúpia az első
kilométerért, azt követően egy rúpia kilomé-
terenként. Hova óhajt menni?
2020.04.22. 23:10:12
 GALAKTIKA
2020. május

KÖNYVEK KIS- ÉS KÖZEPES CÍMKÉK, ÖNTAPADÓ,

PÉLDÁNYSZÁMBAN HŰTŐMÁGNESEK
DOSSZIÉK, BROSSÚRÁK, ÖNÁTÍRÓK, ÚTMUTATÓK,
PROSPEKTUSOK ÜGYVITELI NYOMTATVÁNYOK
ÉTLAPOK, ITALLAPOK,
NÉVJEGYEK, MEGHÍVÓK
SZÓRÓLAPOK

nyomda@aszpress.hu
KERESSEN MINKET +36 70 602 9980
ELÉRHETŐSÉGEINKEN:
aszpress.hu

A kiépített ügynök 11

KÖNYVEK KIS- ÉS KÖZEPES

PÉLDÁNYSZÁMBAN

006-023-vance.indd 11 2020.04.22. 23:10:12

 GALAKTIKA
2020. május
Keith beszállt a taxiba.
– Hajts fel a folyó menti útra!
Kidöcögtek a városból egy földúton, amely
nagyjából a folyó vonalát követte. A táj homo-
kos, terméketlen pusztaság volt, itt-ott egy-
egy masszív baobabfával. A mérföldek szapo-
rodtak, és a sofőr egyre idegesebb lett.
– Hova szándékozik menni az úr?
– Állj meg itt! – szólt rá Keith. A sofőr bi-
zonytalanul lelassított. Keith pénzt vett elő
az övén csüngő bőrerszényből. – Én óhajtom
vezetni a kocsit. Egyedül. Te megvárhatsz itt,
annak a fának a tövében. – A sofőr hevesen
tiltakozott. Keith száz rúpiát nyomott a kezé-
be. – Ne vitatkozz, nincs választásod! Lehet,
hogy távol leszek pár óráig, de épségben fo-
god visszakapni a kocsidat, és további száz
rúpia üti majd a markodat… ha megvársz itt.
A sofőr kiszállt, és elsántikált a porban egy
magas, sárga gumifa árnyékáig, Keith pedig
elhajtott, tovább az úton.
A környék kellemesebb lett. Pálmafák tűn-
tek fel a folyópart mentén; néha megművelt
földek között vitt az út, és három falu mellett
is elhaladt, amelyben kúpos, pálmalevéltetős,
kerek agyagkunyhók sorakoztak. Néha kenu-
kat látott a homályos, barna vízen, meg egy
sarangolt fával megpakolt, nagyobb uszályt
is megpillantott, amit egy nevetségesen al-
kalmatlan, külső motorral felszerelt evezős
csónak vontatott. Keith megtett újabb tíz mér-
földet, és a vidék ismét barátságtalanná vált.
A folyó gőzölgött a hőségtől, iszapzátonyok
közt kanyargott, amelyeken kicsi krokodilok
sütkéreztek; mindkét partot sűrű papiruszsás
és vörösfenyő bozótok lepték. Keith leállította
a kocsit, és a térképet tanulmányozta. Az első
város, ahol a legnagyobb valószínűség szerint
a bárka utasai kiszállhatnak, Mbakouesse még
újabb huszonöt mérföldre van – túl messze.
Elsüllyesztette a térképet az utazótáskájá-
ban, és egy üvegcsét húzott elő, amely a cím-
12 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 12
kéje szerint brillantint tartalmazott. Nézeget-
te egy darabig, aztán döntésre jutott.
Lassan hajtott, és hamarosan talált egy
helyet, ahol a csatorna a kegkeskenyebb volt,
szinte becsúszott a kiugró partrész alá. Keith
leparkolt egy csoport toronymagasra nőtt, vö-
rös barázdás bambusz mellé, és hozzálátott
az előkészületekhez. Kifolyatott nagyjából
harminc milliliternyi, viaszszerű krémet a
brillantinos üvegcséből egy különösen sú-
lyos, köhögés elleni pirulára, amit egy doboz-
ból vett elő, és az egészet felragasztotta egy
száraz fadarabra. Talált egy orsónyi vékony
zsinórt, és egy követ kötött a végére, letekert
vagy hatméternyit, és ráerősítette a botra. Az-
tán, nagyon ügyelve a viperákra, krokodilok-
ra és a redősszárnyú lódarazsakra, amelyek
a part menti üregekben lakoztak, a vörösfe-
nyők között kigázolt a folyópartig. Letekert
vagy harmincméternyi zsinórt, és behajította
a követ a fadarabbal a folyóba, olyan messzire,
amennyire csak bírta. A kő lesüllyedt a meder
fenekére, kifeszítve a botocskát a felszínen,
amelyik most a csatorna túlsó végén lebegett,
pontosan, ahogy Keith tervezte.
Eltelt egy óra, aztán még egy. Keith a vö-
rösfenyők árnyékában üldögélt, a gyantás
levelek balzsamillatával és a mocsaras folyó
bűzével körülvéve. Végül meghallotta egy
dízelmotor mély dübörgését. A folyón egy
tipikus afrikai folyami bárka közeledett.
Nagyjából húszméteres, elsőosztályú kabi-
nokkal a felső fedélzeten, másodosztályú há-
lófülkékkel a fedélközben, a maradék utasok
pedig ott ülhettek, állhattak, kuporoghattak
vagy zsúfolódhattak, ahol helyet találtak
maguknak.
A bárka közeledett, a csatorna közepén
csorgott lefelé az áramlattal. Keith megfeszí-
tette a zsinór megereszkedett részét, köze-
lebb húzta a botot. A legfelső fedélzeten egy
magas, nyurga férfi állt sötét, durva ábrázat-
2020.04.22. 23:10:13

tal, darshba turbánban. Tamba Ngasi? Keith
nem tudta biztosan megállapítani. Ez a férfi
lehajtotta a fejét, éles szögben felhúzta a kö-
nyökét. Keith elég sok fotót látott már Tamba
Ngasiról, de most ott állt előtte élőben… Nem
volt idő spekulációra. A hajó már majdnem
egy vonalba került vele, az orrtőkéje áttetsző,
sárgásbarna tajtékot vert. Keith megrántotta
a zsinórt, behúzta a botot az orr alá. Maga elé
tartotta jobb tenyerét, amelybe egy állítha-
tó antennát tekercseltek. Széttárta ujjait, így
adva meg az impulzust a kis, fekete pirulába
épített detonátornak. Tompa robbanás hallat-
szott, a habos víz felfröccsent, barna vízfüg-
göny homályosította el a látványt, meglepett
és rettegő sikolyok harsantak. A hajó orra le-
merült, a törzs szeszélyesen körbefordult.
Keith feltekercselte zsinórja maradékát.
A bárka máris megtelt vízzel, süllyedni
kezdett. A part felé sodródott, és ötven lépés-
sel arrébb megfeneklett.
Keith kitolatott a taxival a vörösfenyők kö-
zül, fél mérföldnyit visszafelé hajtott az úton,
megállt, várt, és távcsövön nézte, mi történik.
Egy csapat fehér ruhás férfi és nő bukkant
fel a vörösfenyők közül, és hamarosan egy
darshba turbános, magas férfi caplatott ki
mérgesen az útra. Keith rá fókuszált a távcső-
vel: ugyanazokat az arconásokat látta, amiket
jelenleg ő maga is viselt. A testtartás, a léptek
darabosabbaknak tűntek, idegesebbeknek; el
ne felejtse majd magáévá tenni ezeket a visel-
kedésmintákat… De most munkára! Köpe-
nyének csuklyáját előbbre húzta, hogy elrejtse
arcát, aztán a gázra lépett. A taxi odaért az út
mellett álldogáló emberekhez. Egy pocakos,
olajbarna bőrű, indiai férfi fehér, európai öl-
tözékben szökkent ki elé, és hadonászva lein-
tette. Keith meglepetést színlelve nézett ki rá.
Vállat vont.
– Sajnálom. Van fuvarom; most épp érte
megyek, hogy felvegyem.
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 13
GALAKTIKA
2020. május
Tamba Ngasi rontott oda. Feltépte az ajtót.
– Az utasa várhat. Én kormányzati tisztvi-
selő vagyok. Vigyen Dasaiba!
A pocakos, kis hindu olyasféle mozdulatot
tett, mintha ő is be akarna szállni a kocsiba.
Keith leállította.
– Csak egynek van hely.
Tamba Ngasi behajította a bőröndjét a ko-
csiba, és beugrott. Keith máris indított, és
otthagyta a csoportot, akik vigasztalanul bá-
multak utána.
– Ostoba baleset történt – magyarázta
nyűgösen Tamba Ngasi. – Eddig nyugodt
utunk volt, erre a bárka nekiment egy sziklá-
nak, olyan volt, akár valami robbanás, aztán
a hajónk elsüllyedt! El tudja ezt képzelni? És
én, a kormány egy fontos tagja, a fedélzeten
utaztam! Miért lassít?
– El kell mennem a másik utasomért. –
Keith letért az útról egy alig érzékelhető ös-
vényre, amely a bozótosba vezetett.
– Ne foglalkozzon a másik utasával, nem
kívánok késlekedeni! Hajtson tovább!
– Egy kanna benzint is fel kell vennem, kü-
lönben nem jutunk messzire.
– Benzint, itt, a tüskebokrok között?
– Van egy raktár, amit csak a taxisofőrök
ismernek. – Keith megállt, kiszállt, kinyitotta
a hátsó ajtót. – Tamba Ngasi, kifelé!
Az illető ekkor pillantotta meg Keith csuk-
lyája alatt a saját arcát. Indulatosan káromko-
dott, és megragadta a derekán lévő kés mar-
kolatát. Keith előreszökkent, és megpöckölte
a férfi homlokát rézezüstös körmeivel. Elekt-
romosság gyilkos sugara hatolt Ngasi agyába;
a férfi megingott, és kizuhant az útra.
Keith levonszolta a hullát az ösvényről, be
a bozótosba. Tamba Ngasi lábai túl súlyosak
és vastagok voltak inas törzséhez képest. Er-
ről a sajátosságról Keith eddig nem tudott. De
nem számít; ugyan kinek fog feltűnni, hogy
az ő lábszára hosszú és vékony?
13
2020.04.22. 23:10:13
 GALAKTIKA
2020. május
A sakálok és a keselyűk elég hamar eltün-
tetik majd a tetemet.
Átpakolta áldozata erszényének tartalmát
a sajátjába, és bár alaposan ellenőrizte, de
nem talált pénzes övet. Visszatért a taxihoz,
és visszahajtott a magas gumifához. A sofőr
a fa tövében aludt; Keith hangos dudaszóval
ébresztette.
– Gyerünk, vigyen vissza Dasaiba, Fejóba
kell érnem alkonyat előtt!
Egész Afrikában, sem az ókoriban, sem a
középkoriban vagy a modernben sosem
létezett Fejóhoz hasonlatos város. Egy csu-
pasz hegyfokon emelkedett, a Tabacoundi-
öböltől északra, ahol húsz éve még a ha-
lászok sem éltek. Fejo egy merész város
volt, alakjában, struktúrájában és színe-
iben is ijesztő. Az afrikaiak ki akarták fe-
jezni egyedi etnikai örökségüket, amikor
megtervezték, teljes mértékben elvetették
Európa és Amerika építészeti tradícióit, a
klasszikust és a modernt is. Az építkezést
az Oroszországtól felvett gigászi kölcsönből
finanszírozták, orosz mérnökök formálták
át a buzgó lakhadi diákok vázlatait űrkor-
szakivá és megbízhatóvá.
Fejo, következésképp, figyelemreméltó
város lett. Bizonyos európai kritikusok bí-
rálták és színpadiasnak nevezték; némelyek
elképedtek, mások utálkoztak. Senki sem ta-
gadta, hogy Fejo egészen drámai hatást kelt.
„Döbbenetességéhez képest Brazíliaváros
szinte sterilnek, eklektikusnak és csinosnak
tűnik”, írta egy angol kritikus. „Tébolyodott
képzelet műve, amelyen még maga Gaudí is
elképedne”, csattant fel egy spanyol. „Fejo
az afrikai zsenik dacos provokációja, és a
túlzásait inkább a szenvedély inspirálta,
nem a stílusérzék”, jelentette ki egy olasz.
„Fejo”, írta egy francia, „rettenetes, ijesztő,
túl csavaros, nagyratörő, tudatlan, fullasztó,
14 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 14
és csakis a gyötrelmes formái miatt figye-
lemreméltó, amelyeket kiváló anyagokból
építettek”.
Fejót az ötvenemeletes Afrika Intézet csú-
csos tornya köré építették. Ennek közelében
emelkedett a Nagy Parlament, amelyet réz
boltívek tartottak a magasban; ovális abla-
kaival és kék zománcos tetőivel olyan volt,
akár egy széles karimájú keménykalap. Hat
magas, csiszolt bazaltból faragott harcos áb-
rázolta Lakhadi hat ősi törzsét egy köztéren,
és azon túl emelkedett a Hôtel des Tropiques, a
legfényűzőbb szálloda Afrikában, ami felvet-
te a versenyt bármivel a világon. A Hôtel des
Tropiques volt talán a központi komplexum
legkonvencionálisabb épülete, de az építészek
még ennél is ragaszkodtak a tiszta, afrikai stí-
lushoz. A tetőkertből leereszkedő kúszónövé-
nyek borították a fehér és kék falakat; az elő-
csarnok berendezését burmai padauk, tikfa
és ébenfa alkotta; üvegoszlopok emelkedtek
ki az ezüstkék és bíborvörös szőnyegekből,
hogy megtartsák a rozsdamentes acél és feke-
te zománc plafont.
A tér túloldalán állt a hivatali palota, és
azon túl az elsőként megtervezett három tu-
cat apartmanház, amelyeket a magas beosz-
tású hivatalnokoknak szántak. Fejo összes
építménye közül ezeket fogadták el leginkább
a külföldi kritikusok, talán éppen az egy-
szerűségük miatt. Mindegyik szint egy-egy
négy méter magas korongból állt, és ezek
mindegyikét négy vasoszlop tartotta, ame-
lyek alulról és fölülről átfúrták a korongokat.
Valamennyi nyitott teraszként szolgált, a leg-
felső pedig helikopterleszállóként.
A Hôtel des Tropiques túlsó oldalán egy
másik tér terült el, amelyet egy tipikusan af-
rikai bazár foglalt el. Akadt itt minden; bó-
dék, utcai árusok, mindenféle és fajta mulat-
tatók, árultak itt helyben gyártott karórákat,
amiket a Greenwichből eredő, hatvan hertzes
2020.04.22. 23:10:13

pulzálással szinkronizáltak, csakúgy, mint
dzsudzsukat, elixíreket, csodabalzsamokat és
talizmánokat.
A téren vidám és jókedvű emberek mász-
káltak vegyesen: fekete nők csodás mintázatú
pamutvászonban, selyemben és fátyolszö-
vetben, mohamedánok fehér dzsellabákban,
tuaregek és mauritániai kék emberek, kínai-
ak divatjamúlt, fekete ruhákban, mindenütt
jelenlévő hindu árusok, néha egy-egy orosz,
szigorú tekintetűek és dölyfösek, akik kirít-
tak a tömegből. Ezen a téren túl tökéletesen
tiszta, fehér, háromszintes kockaépületek
sorakoztak. Az ablakokból kibámuló embe-
rek bizonytalanoknak és határozatlanoknak
tűntek, mintha a váltás a pálmaleveles agyag-
kunyhókból az üveges, cserepes és légkondi-
cionált házakba túl nagy lenne ahhoz, hogy
alkalmazkodhatnának hozzá egyetlen em-
beröltő alatt.
James Keith délután ötkor érkezett meg
Fejóba, a vonat első osztályán Dasaiból.
A vasútállomásról keresztülsietett a bazáron
a Hôtel des Tropiques-ba, a pulthoz lépett, fél-
relökdösött jó pár embert, akik sorban álltak,
és a pultra csapott, hogy magára vonja a re-
cepciós figyelmét, egy sápadt eurázsiaiét, aki
bosszankodva kapta fel a fejét.
– Gyorsan! – csattant fel Keith. – Illendő
megvárakoztatni a Parlament tagját egy ma-
gafélének? Vezessenek a lakosztályomba!
A recepciós viselkedése azonnal megváltozott.
– A neve, uram?
– Tamba Ngasi vagyok.
– Nincs foglalás ilyen névre, Ngasi elvtárs.
Tett ön…
Keith dühösen ráförmedt a fickóra:
– Én az Állami Parlament tagja vagyok.
Nekem nem kell foglalnom.
– De az összes lakosztályunk ki van adva.
– Dobjon ki valakit, de gyorsan!
– Igenis, Ngasi elvtárs. Máris.
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 15
GALAKTIKA
2020. május
Keith nem sokkal később kapott egy több
szobából álló, fényűző lakosztályt, amelynek
a berendezése faragott fából, zöld üvegből és
vastag szőnyegekből állt. Nem evett kora reg-
gel óta; egy gombnyomásra bevillant az étte-
rem étlapja egy képernyőn. Nincs arra indok,
hogy egy fekete törzsfőnök miért ne élvez-
hetné az európai konyhaművészet örömeit,
gondolta Keith, és ennek megfelelően rendelt.
Miközben az ebédjére várt, szemügyre vette a
falakat, a kárpitokat, a plafont, a berendezést.
Nem kizárt, hogy a kémszerkentyűk alapvető
eszközöknek számítanak itt, a fondorlatoktól
átszőtt Fejóban. Nem talált semmi gyanús
cuccot, és tulajdonképpen nem is számított
arra, hogy találhatna. A legmodernebb hol-
mik már szinte felfedezhetetlenek.
Kilépett az erkélyre, nyelvét az egyik fo-
gához nyomta, és suttogva beszélt percekig.
Visszakattintotta a kapcsolót a korábbi po-
zíciójába, és az üzenete egy századmásod-
perc múltán kódoltan került kisugárzásra,
megkülönböztethetetenül a sztatikus zajok-
tól. Ezer mérföldnyire a feje fölött volt egy
műhold, amely Föld körüli pályán keringett;
az vette a jelet, felerősítette, és továbbította
Washingtonba.
Keith várt, a percek teltek, de csak annyi,
ami alatt lejátszhatták az üzenetét, és megfo-
galmazhattak egy választ. Aztán jött a szinte
érzékelhetetlen kattanás. Sebastiani hangján
érkezett a válaszüzenet Keith állkapocscsont-
jára, onnan a hallóidegére, tényleges hang
nélkül, ám valahogy mégis Sebastiani jelleg-
zetes haghordozásával.
– Eddig jó – üzente Sebastiani. – De van
rossz hírem is. Ne próbáljon kapcsolatba lépni
Cortyval! Nagy valószínűséggel letartóztatták
a kínaiak, és agymosásnak vetették alá. Tehát
magára van utalva.
Keith mogorván felmordult, aztán vis�-
szatért a nappaliba. Felszolgálták az ebédjét;
15
2020.04.22. 23:10:13
 GALAKTIKA
2020. május
evett, aztán kinyitotta a táskát, amit Tamba
Ngasitól vett el. Hasonló volt a sajátjához, még
a tartalma is: tiszta vászon, tisztálkodószerek,
személyes holmik, dokumentumok. Utóbbi-
ak, amiket cikornyás Új Afrika betűtípussal
nyomtattak ki, nem voltak különösképpen ér-
dekesek: egy közvéleménykutató lista, külön-
böző hivatali megjegyzések. Keith talált egy
direktívát, amit elolvasott.
„Amikor megérkezik Fejóba, a poggyá-
szait vigye a Rue Arasabette 453-ba, ahol egy
alkalmas lakosztály várja önt. Kérem, jelent-
kezzen be a parlamenti főjegyzőnél olyan ha-
mar, amint lehetséges!”
Keith halványan elmosolyodott. Csu-
pán jeleznie kell, hogy ő inkább a Hôtel des
Tropiques-ot részesíti előnyben. És ugyan ki
kérdőjelezné meg egy hírhedten harapós ter-
mészetű fekete törzsfő szeszélyét?
Miközben átrakosgatta Tamba Ngasi tás-
kájának tartalmát, Keith ráébredt valami
furcsaságra. A tárgyak… különösnek érződ-
tek. Ez a fétisdoboz például… valamivel sú-
lyosabb a várhatónál. Keith elméje egy halom
spekulációt dolgozott ki. Itt van ez a régi,
viharvert golyóstoll… Alaposan szemügy-
re vette, eltartotta magától, és megnyomta a
bekapcsoló gombot. Egy kattanás, szissze-
nés, kilövellő gázfelhő. Keith visszahőkölt,
és elhátrált a szoba távolabbi sarkába. Ez egy
miniatűr pisztoly volt, amit arra készítettek,
hogy olyan gázt lőjön ki, ami a bőrön át be-
szivárogva hat. Ez megerősítette gyanúját…
méghozzá milyen különös irányba!
Visszatette a tollat, becsukta a táskát. El-
gondolkodva járkált fel-alá egy pillanatig
vagy kettőig, aztán becsukta saját táskáját is,
és távozott a szobából.
Egy rózsaszín és zöld kristályokkal borí-
tott, csillogó mozgólépcsőn lement az előcsar-
nokba, megállt egy pillanatra, és szemügyre
vette a terepet. Nem számított efféle pom-
16 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 16
pára; vajon, csodálkozott, Tamba Ngasi mit
szólna e tündöklő terem és a hipermesterkélt
vendégek láttán? Nem lenne elragadtatva, az
biztos, döntötte el. Gunyoros, utálkozó arc-
kifejezéssel sétált a bejárathoz. A Hôtel des
Tropiques még az ő saját ízléséhez képest is
túlságosan gazdagnak látszott, egy kicsit túl
extravagánsnak.
Áment a téren, végigsétált a Hat Fekete
Harcos sugárúton egészen a groteszk, de fur-
csamód lenyűgöző Lakhadi Parlamenthez.
Két fekete bőrű, fémszandálos és lábvértes,
fehér bőrből készült, pliszírozott szoknyás
őr szökkent elő, és keresztezték előtte a dár-
dájukat.
Keith dölyfösen végigmérte őket.
– Tamba Ngasi vagyok, a Nagy Parlament
tagja, Kotoba tartományból.
Az őröknek arcizmuk se rezdült, akárha
ébenből faragott szobrok lennének. Az egyik
oldalsó fülkéből alacsony, kövér férfi jött elő
trottyos, barna pantallóban és ingben.
– Tamba Ngasi – csaholta. – Őrök, áten-
gedni!
A dárdások egyetlen szökkenéssel eltűntek
az útból. A kis ember udvariasan meghajolt,
de úgy tűnt, mintha a tekintetét egyetlen pil-
lanatra sem venné le Keithről.
– Bejelentkezni jött, képviselő úr?
– Pontosan. A főjegyzőnél.
A kövér férfi ismét meghajtotta a fejét.
– Vasif Doutoufsky vagyok, a főjegyző.
Lenne szíves befáradni az irodámba?
Az iroda meleg volt, zsúfolt, és édes, rózsa-
szirom füstölőtől illatozott. Doutoufsky meg-
kínálta vendégét egy csésze teával, ő viszont
Tamba Ngasi jellegzetesen nyers, elutasító fej-
rázását produkálta, és ettől a főjegyző enyhén
meglepődött. Oroszul szólalt meg:
– Miért nem ment a Rue Arsabatte-ra? Ott
vártam magát, csak tíz perce jöttem el.
2020.04.22. 23:10:13

Keith elméje úgy pörgött, mintha go-
lyóscsapágyak forgatnák. Mogorván vá-
laszolt a saját nem túl gördülékeny orosz
stílusában.
– Megvolt rá az okom… Baleset történt a
folyami bárkán, valószínűleg robbanás. Fog-
tam egy taxit, úgy jöttem Dasaiba.
– Aha – mondta Doutoufsky lágy hangon.
– Fennáll a beavatkozás gyanúja?
– Hogyha igen – felelte Keith –, csak egy
forrásból származhat.
– Aha – ismételte magát a főjegyző még
halkabban. – Úgy érti…
– A kínaiak.
Doutoufsky tűnődve vizslatta Keitht.
– Az átalakítás jól sikerült – mondta. –
A bőre teljesen korrekt, a tónusok meggyőző-
ek. Elég furcsán beszél.
– Ahogy ön is azt tenné, ha a fejét úgy tele-
tömték volna mindenféle kütyükkel, mint az
enyémet.
Doutoufsky az ajkát biggyesztette, mintha
valami rejtett tréfát hallott volna.
– Átköltözik a Rue Arsabatte-ra?
Keith habozott, próbálta kifürkészni, vajon
milyen viszonyban állhat vele Doutoufsky?
Alárendeltje vagy fölöttese? Valószínűleg ala-
csonyabb rangú, aki a kapcsolatot tartja vele
és azzal a valakivel, akitől az instrukciók jön-
nek, és akihez a jelentések befutnak a Kreml-
be. Dermesztő gondolata támadt: Doutoufsky
és az a fickó, aki Tamba Ngasi álcáját viselte,
talán renegát oroszok, immár mindketten kí-
nai ügynökök ebben az egészen fantasztikus
háborúban. Amely esetben Keith életét még
nagyobb veszély fenyegette, mint félórával ez-
előtt… De ennek a hipotézisnek elég csekély
volt a valószínűsége.
– Bocsátottak a rendelkezésemre kocsit? –
kérdezte erélyesen.
Doutoufsky pislogott.
– Tudomásom szerint nem.
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 17
GALAKTIKA
2020. május
– Szükségem lesz egy autóra. Hol a maga
kocsija?
– Már elnézést, uram, de ez nem illik a ka-
rakteréhez.
– Azt én ítélem meg.
Doutoufsky nagy levegőt vett.
– Kirendelem az egyik parlamenti limuzint.
– Amit, gyanítom, hatékonyan lehallgatnak.
– Természetesen.
– Olyan jármű kell, amelyben lebonyolít-
hatok bizonyos tárgyalásokat anélkül, hogy
tanúktól kellene tartanom.
Doutoufsky kurtán biccentett.
– Rendben van. – Egy kulcsot dobott az
íróasztalára. – Ez a saját légsiklóm. Kérem,
használja felelősen!
– Ezt nem figyelik?
– Határozottan nem.
– Mindenesetre alaposan le fogom ellen-
őrizni – jegyezte meg Keith csendes, ámde
fenyegető hangon. – Remélem, mindent rend-
ben találok rajta.
Doutoufsky pislogott, és szolid hangon el-
magyarázta, hol található a kocsija.
– Holnap délben ül össze a parlament. Ter-
mészetesen erről önnek is tudomása van.
– Természetesen. Van valami kiegészítő
információ?
Doutoufsky vetett Keithre egy fanyar ol-
dalpillantást.
– Kíváncsi voltam, mikor fog erre rákér-
dezni, mivel ezen okból léptünk most kapcso-
latba, nem pedig azért, hogy fenyegetőzzön,
vagy luxuskocsit követeljen.
– Hátrább az agarakkal, Vasif Doutoufsky!
Semmi sem akadályozhatja a munkámat.
Máris hallani némi kételyt a képességeivel
kapcsolatban, ne akarja, hogy megerősítsem
a szóbeszédeket!
– Aha – motyogta Doutoufsky. A fiókjába
nyúlt, és egy vasszöget rakott az asztalára. –
Itt vannak az instrukciók. Megkapta a kocsim
17
2020.04.22. 23:10:13
 GALAKTIKA
2020. május
kulcsát, elutasította, hogy a kijelölt szálláshe-
lyet használja. Kíván még valamit?
– Igen – csapott le rá Keith farkasszerű vi-
gyorral. – Pénzt.
Doutoufsky odavetett egy kötegnyi rúpiás
bankjegyet az asztalra.
– Ez elég lesz a következő találkozónkig.
Keith lassan feltápászkodott. Gond lehet
abból, ha elmulasztja az előre egyeztetett ta-
lálkozót Doutoufskyval.
– Bizonyos körülmények miatt meglehet,
változtatni kell a rutinon.
– Valóban? Úgymint?
– Nemrég megtudtam… egy olyan for-
rásból, amelynek a kilétét nincs engedélyem
felfedni… hogy a kínaiak elkaptak egy nyu-
gati ügynököt, és átmosták az agyát. Azért
bukott le, mert a megszokások rabja lett.
Jobb, ha nem tervezzük meg előre a találko-
zóinkat.
Doutoufsky komolyan bólogatott.
– Van valami abban, amit mond.
Holdfénynél a tengerparti út Fejótól Dasaiba
minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű
volt. Balra a tenger végeláthatatlan hullámai,
a föveny és a hamuszínű, sivár homok; jobbra
tövisbokrok, baobabfák, tüskés kaktuszok –
szögletes formák az ezüst, a szürke és a fekete
minden árnyalatában.
Keith egyértelműen meggyőződött arról,
hogy nem követik. Gondosan átmosatta a
kocsit zseblámpája sugaraival, így sütve ki
egy esetleges nyomkövető finom áramköreit
indukált árammal. Félúton Dasai felé leféke-
zett, kikapcsolta a világítást, és fülamulettjei
radarjával az eget pásztázta. Nem észlelt sem-
mit; az ég tiszta volt és üres, autót sem érzé-
kelt maga mögött. Kihasználta az alkalmat, és
üzenetet küldött a fölötte keringő műholdra.
Öt perc várakozás következett, aztán a relé
kattanása jelezte, hogy létrejött a kapcsolat.
18 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 18
Sebastiani hangja tisztán és érthetően csen-
gett a fejében.
– Ez a véletlen, jobban belegondolva, egy-
általán nem meglepő. Az oroszok ugyanazon
okból választották Tamba Ngasit, mint mi:
mivel híresen agresszív és önfejű, a katona-
ság körében népszerű, ellentétben Shgawéval,
akiben nem bíznak… A Rue Arsabatte-i
címmel kapcsolatban is úgy érzem, korrekt
döntést hozott. A hotelben kevésbé lesz szem
előtt. Doutoufskyról nincs semmi konkré-
tumunk. Látszólag egy lengyel emigráns,
aki immár lakhadi állampolgár. Meglehet,
maga kissé túljátszotta a szerepét azzal, hogy
megszorongatta. Ha újra megkeresi magát,
mutasson némi megbánást, és jegyezze meg,
hogy utasítást kapott, miszerint működjön
együtt vele szorosabban!
Keith ismét végigpásztázta az eget, de csak
egy alacsonyan repülő baglyot észlelt. Maga-
biztosan hajtott tovább a valószerűtlen úton,
és hamarosan megérkezett Dasaiba.
A városka csendes volt, csak az utcai lám-
pák világítottak, elmosódott zeneszó és neve-
tés hallatszott a kocsmákból. Keith ráfordult
a folyó felé vezető útra, és eltávolodott a ten-
gerparttól.
A vidék vad és elhagyatott lett. Húsz mér-
föld múltán Keith lassított. Megtalálta a sár-
ga gumifát, ahol a taxisofőrt kirakta. Azt a
helyet is, ahol a folyami bárka megfeneklett.
Megfordult, visszatért az útra, oda, ahol le-
tért azzal az emberrel, akit Tamba Ngasinak
hitt. Lefordult most is, hajtott egy darabig,
aztán megállt, és kiszállt a kocsiból. A bo-
zótosból tucatnyi sárga szempár verte vissza
fényszóróinak világítását, aztán sietve elil-
lantak.
A sakálok már gondjukba vették a tetemet.
Három is ott hevert közülük döglötten, gusz-
tustalan, szőrös kupacokként, és Keith nem
tudta, mi történhetett velük. Zseplámpájával
2020.04.22. 23:10:13

fejtől lábujjig oda-vissza végigvilágította a
hullát, a sakálok által kitépett húst vizslat-
ta. Közelebb hajolt, és értetlenül ráncolta a
homlokát. Különleges, párnás szövet feszült
a combok külső részén, csaknem egy ujjnyi
vastagon. Szerves anyag volt, vaskos artéri-
ák táplálták, itt-ott fémesen csillogott. Keith
hirtelen rádöbbent miféle szövet lehet ez, és
arra is, mitől döglöttek meg a sakálok. Fel-
egyenesedett, körülnézett a holdfényben
fürdő kaktuszerdőn és tövisbokrokon át, és
megborzongott. Már maga a halál jelenléte
is félelmetes volt, főképp egy olyan emberé,
aki itt hevert, messze az otthonától, oly fur-
csán megváltoztatva és átépítve. Azok a szür-
ke húskötegek elektroorganikus szövetek,
olyanok, akár a villamos angolnáké, amiket
az orosz biológusok valahogy adaptáltak az
emberi húsba. Keith némi szorongást érzett.
Mennyivel előttünk járnak! – gondolta. Az
én erőforrásom kémiai, nem szerves; ezét az
emberét pedig a testi funkciói kontrollálták,
és olyan potenciálisan hatékony maradt, hogy
három sakál is belehalt az áramütésbe, mi-
közben a húsát tépték.
A fogát összeszorítva a hulla fölé hajolt, és
tanulmányozni kezdte.
Félórával később végzett, és két vékony,
fémszerű hártyával a kezében egyenesedett
fel, amelyeket a hulla arca alól hámozott le:
nyilván kommunikációs áramkörök, legalább
olyan kifinomultak, mint a sajátjai.
Ledörzsölte a kezét homokkal, visszatért a
kocsihoz, és visszafelé hajtott a lenyugvó hold
fényében. Elérte Dasai sötét peremét, délnek
fordult a tengerparti sztrádán, és egy órával
később megérkezett Fejóba.
A Hôtel des Tropiques előcsarnokát most
csak nagy, halványzöld és kék gömbök vilá-
gították meg. Pár kisebb csoport üldögélt ott
beszélgetve és italokat szürcsölgetve; fojtott
társalgásuk zsongásától kísérve haladt át köz-
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 19
GALAKTIKA
2020. május
tük Keith a mozgólépcsőhöz, ami egészen a
szobájáig vitte.
Óvatosan lépett be. Minden rendben­
lévőnek tűnt. A két táskához nem nyúlt senki;
az ágyat viszont bevetették, és lila selyempi-
zsamát raktak ki számára.
Elalvás előtt megérintett egy másik kap-
csolót a protézisében, és őrző funkcióra állí-
totta a radart. Bármi mozgás keletkezik a szo-
bában, azonnal fel fogja ébreszteni. Jelenleg
biztonságban volt; elaludt.
Egy órával a Nagy Parlament ülése előtt
felkereste Vasif Doutoufskyt, aki úgy szo-
rította össze a száját, mint valami rózsaszín
rozettát.
– Kérem! Nem helyes, ha közvetlen kap-
csolatban látnak minket.
Keith bevetette nem túl kellemes, rókasze-
rű vicsorát.
– Ne aggódjon emiatt!
Odamutatta a szerkezeteket, amiket az
állítólagos Tamba Ngasi teteméből cibált ki.
Doutoufsky érdeklődve bámult rájuk.
– Ezek kommunikációs áramkörök. –
Keith az asztalra dobta őket. – Bekrepáltak,
és nem tudom továbbítani a jelentéseimet.
Magának kell megtennie helyettem, és továb-
bítani a nekem szánt instrukciókat.
Doutoufsky a fejét rázta.
– Ez nem tartozik a feladataim közé. Nem
kompromittálhatom magam; a kínaiak már
így is gyanakodnak a jelentéseimre.
Hah, gondolta Keith, tehát Doutoufsky ket-
tős ügynökként dolgozik. Úgy tűnt, az oro-
szok megbíznak benne, bár ezt Keith egyfajta
naivitásnak vélte. Töprengett egy pillanatig,
aztán lapos óndobozkát húzott elő az erszé-
nyéből. Kinyitotta, és kivett belőe egy apró
faholmit, ami leginkább egy fokhagymage-
rezdre emlékeztetett. Lerakta Doutoufsky elé.
– Nyelje le!
19
2020.04.22. 23:10:13
 GALAKTIKA
2020. május
Doutoufsky lassan nézett fel, a homloka
ráncolódott a kimondatlan tiltakozástól.
– Nagyon furcsán viselkedik. Természete-
sen nem fogom lenyelni ezt a valamit. Mi ez?
– Egy kapocs, ami összefűzi az életünket.
Ha meghalok, az egyik szervem impulzust
bocsát ki, amely felrobbantja ezt a tárgyat.
– Maga megőrült! – motyogta a főjegyző. –
Ezt jelenteni fogom.
Keith azonnal mozdult, Doutoufsky vállá-
ra fektette a kezét, megérintette a nyakát.
– Ugye tudja, hogy megállíthatom a szí-
vét? – Kicsinyke áramot juttatott rézezüst
körmeibe.
Doutoufsky inkább tűnt értetlennek, mint
rémültnek. Keith egy valamivel erősebb
áramütést bocsátott ki, épp eleget ahhoz,
hogy egy ember arcizmai összeránduljanak
tőle. Doutoufsky odanyúlt, hogy elhúzza
Keith karját. Ujjai rászorultak a csuklójára;
hidegek voltak, és kemények, akár a harapó-
fogó. És Keith karját lezsibbaszotta egy fájdal-
mas áramütés.
– Maga idióta! – fröcsögte Doutoufsky
utálkozva. – Én olyan fegyverekkel ren-
delkezem, amilyenekről magának fogalma
sincs. Azonnal engedjen el, különben meg-
bánja!
Keith engedelmeskedett, és émelygett a
csalódottságtól. Doutoufskyt is kiépítették.
Semmi kétség, a kövérsége nagy lapnyi áram-
fejlesztő szöveteket rejtett. Ő pedig melléfo-
gott; bolondot csinált magából.
Gongszó csendült; más képviselők vonul-
tak el a közelében. Keith mélyet sóhajtott, és
betámolygott a visszhangzó, vörös, arany és
fekete fatáblás terembe. Egy ajtónálló tisztel-
gett előtte.
– A neve, uram?
– Tamba Ngasi, Kotoba tartományból.
– Az ön széke, méltóságos úr, a huszonhe-
tes számú.
20 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 20
Keith letelepedett a helyére, és a legcseké-
lyebb érdeklődés nélkül hallgatta a megnyi-
tót. Mihez kezdjen Doutoufskyval?
Töprengéseiből az riasztotta fel, hogy egy
kövér, kerek képű férfi hágott fel a szószékre
egyszerű, fehér köntösben. A bőre szinte ké-
kesfekete volt, szemhéja petyhüdten lógott
kidülledő szemgolyóira, a szája széles volt, aj-
kai vastagok. Keith felismerte Adoui Shgawét,
Lakhadi miniszterelnökét, Afrika Jótevőjét.
Zengő hangon szónokolt, semmitmondó
banalitásokat és közhelyeket puffogtatva, és
elég sokszor utalt a szocialista szolidaritásra.
– Lakhadi jövője a Fekete Afrika jövője!
Ahogy végigtekintünk e csodás teremben, és
az ízléses dekoráció színeit szemléljük, nem
érint meg bennünket annak szimbolizmu-
sa? A piros a vér színe, amely közös minden
embernél, és ugyanakkor a nemzetközi szo-
cializmus színe is. A fekete a bőrünk színét
jelképezi, és dicső kötelességünk biztosítani,
hogy fajunk energiája és zsenialitása tiszte-
letet vívjon ki szerte a földgolyón. Az arany
pedig a siker színe, a dicsőségé és a haladásé,
mint ahogy az arany Lakhadi jövője is!
A terem vastapstól zengett.
Shgawe rátért a közvetlenebb problémákra.
– Míg lelkiekben gazdagok vagyunk, bi-
zonyos értelemben kizsákmányolnak ben-
nünket. Nambey Faranah elvtárs… – zömök,
darabos ábrázatú, fekete ruhás férfi felé bic-
centett – érdekes programot jelentett be. Azt
javasolja, hogy egy gondosan megtervezett
bevándorlási kampány révén új, nemzeti
munkaerőhöz juthatunk. Ugyanakkor…
Nambey Faranah elvtárs talpra ugrott, és
az összegyűltek felé fordult. Shgawe felemelt
kézzel próbálta visszatartani, de a másik tu-
domást sem vett róla.
– Eszmecserét folytattam erről Hszia Lu-
minnel, testvérnemzetünk, a Kínai Népi
Demokratikus Köztársaság nagykövetével.
2020.04.22. 23:10:13

Ő a lehető legértékesebb módon biztosított
arról, hogy latba fogja vetni minden befolyá-
sát az érdekünkben. Egyetért abban, hogy
bizonyos számú, képzett mezőgazdasági
szakember mérhetetlen hasznára lehet a né-
pünknek, és felgyorsíthatja a nem politizáló
hátország politikai elköteleződését is. Előre
a fejlődésért! – üvöltötte Faranah. – Éljen a
színes bőrű fajok hatalmas előretörése, akik
kart karba öltve egyesülnek a nemzetközi
szocializmus vörös zászlaja alatt! – Várako-
zóan nézett körül a teremben, tapsra számít-
va, amelyet hamarosan meg is kapott, noha
csak egyfajta felszínes módon. Azonnal vis�-
szaült. Keith új összeesküvés-elmélettel für-
készte: Faranah elvtárs… egy kiépített kínai
ügynök lenne?
Adoui Shgawe higgadtan folytatta mon-
dandóját:
– …némelyek megkérdőjelezték ennek a lé-
pésnek a gyakorlati hasznosságát. Barátaim,
elvtársak, hadd hívjam fel a figyelmüket arra,
hogy bármily lojálisak és bajtársiasak is a mi
testvérnépeink, nem biztosíthatnak számunkra
presztizst! Minél jobban támaszkodunk rájuk és
tekintjük vezetőinknek őket, annál inkább elve-
szítjük saját nemzeti jellegzetességeinket Afrika
népei között.
Nambey Faranah feltartotta reszkető ujját.
– Ez így nem egészen igaz, Shgawe elvtárs!
A miniszterelnök azonban nem foglalko-
zott vele.
– Ezen okból vásároltam meg tizennyolc
amerikai fegyvert. Köztudottan ócskák és el-
avultak. De még így is félelmetes eszközök…
és tiszteletet követelnek. Ezzel a tizennyolc
interkontinentális rakétával visszaverhetünk
bármiféle támadást, megszilárdíthatjuk pozí-
ciónkat a fekete Afrika vezetőiként.
Újabb tapsvihar következett. Adoui
Shgawe előrehajolt, és nyájasan tekintett vé-
gig az összegyűlteken.
A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 21
GALAKTIKA
2020. május
– Ezzel zárom beszédemet. Várom a kérdé-
seket… Á, Bouassede elvtárs!
Egy rozoga vénember tápászkodott fel, vat-
taszerű, fehér szakállal.
– Nagyon-nagyon remek, hogy vannak
ezek a hatalmas fegyverek, de ki ellen kíván-
juk használni őket? Mire jók ezek számunkra,
akik mit sem tudunk az efféle dolgokról?
Shgawe roppant szívélyesen bólintott.
– Bölcs kérdés, elvtárs. Erre csak annyit
felelhetek, hogy az ember sosem tudhatja,
honnan érheti valamiféle elmebeteg katonai
támadás.
Faranah talpra ugrott.
– Megválaszolhatom én a kérdést, Shgawe
elvtárs?
– A közgyűlés tisztelettel meghallgatja az ön
véleményét – szögezte le Shgawe udvariasan.
Faranah a vén Bouassede felé fordult.
– Az imperialisták sarokba szorultak,
omladozó erődeikben lapulnak, de gyűjtik
az erőt egy végső, mindent eldöntő csapásra,
amelyben esélyt látnak arra, hogy profithoz
juthassanak.
– Faranah elvtárs – magyarázta Shgawe –
a tőle megszokott, sosem lankadó buzgalom-
mal fejezte ki magát.
– Nem haladja meg ezeknek a szerkezetek-
nek a fenntartása a lehetőségeinket? – köve-
telte Bouassede.
Shgawe bólintott.
– Gyorsan változó körülmények közepette
élünk. Jelenleg ez a helyzet. De amíg képesek
vagyunk kiállni magunkért, orosz szövetsé-
geseink sok értékes szolgáltatást kínálnak.
Hatalmas fenékkotró gépeket fognak hozni,
és megépítik a kilövőállomásokat a partjaink
árterén. Biztosítani fognak számunkra egy
speciális kialakítású hajót is, amely a folyé-
kony oxigént és az üzemanyagot szállítja.
– De ez hülyeség! – morogta Bouassede. –
Fizetnünk kell azért a hajóért, nem ajándékba
21
2020.04.22. 23:10:13
 GALAKTIKA
2020. május
kapjuk. Jobb lenne ezt a pénzt utak építésére
vagy tehenek vásárlására fordítani.
– Bouassede elvtárs nem fogja fel az eszmei
tényezőket – szögezte le Shgawe. – Á, Maguemi
elvtárs! Kérem, tegye fel a kérdését!
Maguemi elvárs egy komoly, szemüveges
fiatalember volt, fekete öltönyben.
– Pontosan mennyi kínai bevándorlóra
számítunk?
Shgawe a szeme sarkából Faranah irányá-
ba sandított.
– A felajánlás momentán pusztán elméleti,
és valószínűleg…
Faranah ismét talpra ugrott.
– Ez egy igen sürgető program. Azonban
sok kínaira van szükség, örömmel kell fogad-
nunk őket.
– Ez nem válasz a kérdésemre – jegyez-
te meg Maguemi hűvösen. – Száz tényleges
szakember valóban hasznunkra lehet. De
százezer földműves, akik idegenek közöt-
tünk, csak árthatna nekünk.
Shgawe komolyan bólintott.
– Maguemi elvtárs nagyon komoly problé-
mát világított meg.
– Szó sincs róla! – harsogta Faranah. –
Maguemi elvtárs feltételezései inkorrektek.
Száz, százezer, egymilló, tízmillió… mi a
különbség? Mi mind kommunisták vagyunk,
közös célért harcolunk!
– Nem értek egyet! – harsogta Maguemi.
– El kell kerülnünk a doktrinér megoldásokat
a problémáinkra. Ha alámerülünk az ázsiai
hullámban, a hangunk elfullad.
Egy másik fiatalember pattant fel; vézna
volt, mint egy éhes madár, keskeny arccal és
pengeszerű orral.
– Maguemi elvtársnak fogalma sincs a tör-
ténelmi vetületekről. Figyelmen kívül hagyja
Marx, Lenin és Mao tanításait. Egy igaz kom-
munista nem törődik sem a faji, sem a földraj-
zi elhelyezkedéssel.
22 A kiépített ügynök
006-023-vance.indd 22
– Én nem vagyok hithű kommunista – je-
lentette ki Maguemi hűvösen. – Sosem tettem
ilyen megalázó beismerést. Szerintem Marx,
Lenin és Mao tanításai még azoknál az ame-
rikai fegyvereknél is elavultabbak, amiket
#
Shgawe elvtárs nem túl bölcsen ránk terhelt.
Adoui Shgawe szélesen mosolygott.
– Nyugodtan továbbléphetünk a kínai be-
vándorlók témájáról, mivel nagy valószínűség
szerint erre úgysem kerül sor. Néhány száz
szakembert, ahogy azt Maguemi elvtárs ja-
vasolja, persze örömmel fogadunk. Egy ennél
szélesebb program viszont bizonyára problé-
mákhoz vezetne.
Nambey Faranah mogorván bámulta a
padlót.
Shgawe tovább beszélt, megnyugtató han-
gon, majd berekesztette a gyűlést két napra.
Keith visszatért a szobájába a Hôtel des
Tropiques-ba, leheveredett a kanapéra, és a
helyzetén töprengett. Nem érezte túl meg-
nyugtatónak a mai produkcióját. Komoly hibát
vétett Doutoufskyval, és ezzel felkelthette a
gyanakvását. Nem volt sok oka optimizmusra.
(folytatjuk)
k
Nemes István fordítása
Jack VANCE
1916-ban született veterán amerikai író. Tanulmá-
nyait családja rossz anyagi helyzete miatt félbe
kellett szakítania, az egyetemet így csak évek-
kel később fejezhette be. A közbeeső időben a
legkülönfélébb állásokban próbált pénzt keres-
ni. Első novellája 1945-ben jelent meg a Thrilling
Wonder Storiesban. Leghíresebb művei a tá-
voli jövőben játszódó Haldokló Föld-sorozat, a
Lyonesse fantasy-trilógia, valamint két kisregény,
a „Sárkányurak” és „Az utolsó várkastély”. 2013-
ban hunyt el. Magyarul tíznél is több önálló kötete
jelent meg, és 10 novellája, utóbbiak többsége a
Galaktikában.
2020.04.22. 23:10:13
 GALAKTIKA
2020. május

#maradjotthon
#olvassotthon
sikerkönyvek
akár % 80
kedvezménnyel!
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

A kiépített ügynök 23

006-023-vance.indd 23 2020.04.22. 23:10:14

 GALAKTIKA
2020. május
A lesben álló ellenség
Koronavírus, világjárvány, karantén, home office: ezek most a
mindennapjaink kulcsszavai. Egy betegség, amit évtizedekig
túlságosan könnyedén vettünk, és nem vagyunk tisztában
azzal, mire is képes.
H
A MEGKÉRDEZZÜK az em-
bereket, mi a véleményük az
influenzáról, százból kilencven-
kilenc azt fogja mondani: az egy
kis őszi-téli betegség, olyan, mint a megfázás,
nem komoly. Ha elkapom, pár napig nyomom
az ágyat, és vége. Azonban ha egy szakértőt,
egy virológust vagy járványkutatót kérde-
zünk, sokak számára megdöbbentő válaszo-
kat kaphatunk: a lopakodó tömeggyilkos, a
betegségek atombombája.
Nem vagyunk tisztában a veszélyessé-
gével. Ha a kutatók szemével nézzük meg a
világ minden fertőző betegségét és az összes
különféle vírust, az influenza kiemelkedik
közülük. Képes robbanásszerű gyorsasággal
elpusztítani a népesség egy részét. A világon
minden évben végigvonul a járvány, milliók,
tízmilliók kapják el, és sokan bele is halnak.
Csupán az Egyesült Államokban több tízezer
embert öl meg évente. A történelem egyik leg-
nagyobb gyilkosa: az öt legnagyobb világjár-
vány közül három volt influenza.
24 A lesben álló ellenség
024-026-tudomany.indd 24
Nem minden vírus rossz, némelyikre
szükségünk is van. Évmilliárdok óta itt létez-
nek a Földön, pedig önmagukban életképtele-
nek. A vírus csupán egy adag fehérje, benne
a genetikai kóddal. Szüksége van egy sejtre,
hogy trójai falóként belebújjon, átvegye fe-
lette az irányítást, és önmagát sokszorosítsa.
Ez okozza a betegséget. A vírusok képesek
mutálódni, fejlődni. Ez egy állandó háború,
amelyben ők alkalmazkodnak gyorsabban.
Változnak, és mi próbáljuk követni őket.
Az influenzában az a veszélyes, hogy telje-
sen kiszámíthatatlan. Nem ismerünk olyan
módszert, amivel információkat tudnánk
szerezni a következő járványról, veszélyessé-
géről, helyéről, halálozási arányáról.
Az influenza egy kicsit jobban bírja a
környezetet, rendkívül fertőző, aggasztóan
gyorsan terjed. Képes komplikációkat okoz-
ni, például tüdőgyulladást, de akár többszö-
rös szervelégtelenséget is. Az igazi gondot
ezek okozzák, évente milliókat kell miattuk
kórházban ápolni. Becslések szerint az inf-
luenzához köthető halálozások száma évente
150-400 ezer közé tehető. Ez a betegség azért
veszélyes, mert minden megvan benne, ami
halálossá válhat. Nagyon ragályos, nagyon
súlyos, mindenki elkapja, könnyen terjed.
A vírus egy gömb alakú csomag. Két felszí-
ni fehérjével rendelkezik, melyek tüskeként
állnak ki belőle, ez a hemagglutinin (H) és a
neuraminidáz (N). Az influenzának különbö-
2020.04.22. 23:09:20

ző alaptípusai vannak, amelyeket e fehérjék
neve alapján H és N betűkkel jelölnek. Mind-
kettőnek léteznek variásai, amelyeket szám-
mal jeleznek. Innen jön a H1N1, a H2N4 stb.
elnevezés.
Az influenza nemcsak egy vírus, hanem
egy egész csoport. Ezer és ezer különféle törzs
létezik. Az igazi probléma azonban az, hogy
az influenzavírusok sokszor keverednek. Ha
két különböző törzs egyszerre fertőz meg egy
sejtet, létrejöhet egy új vírus, mutálódhat és
keveredhet másokkal. A lehetőségek száma
végtelen.
Sokszor hallottuk az utóbbi időben a ma-
dárinfluenza szót. De miért olyan fontos egy
madárbetegség? Ahogy dr. David M. Morens,
az Egyesült Államok Országos Allergia és Fer-
tőző Betegségek Intézetének kutatója egy elő-
adásában mondta, az összes általunk ismert
influenzavírus eredetileg vadmadárvírusok-
ból származik, konkrétan víziszárnyasoktól,
kacsáktól, ludaktól vagy parti madaraktól.
A lesben álló ellenség
024-026-tudomany.indd 25
GALAKTIKA
2020. május
Ezek a rezervoárok, vagyis azon állatfajok,
amelyek a kórokozót a természetben fenn-
tartják. Több milliárd ilyen madár él a Föl-
dön, és közülük sok költöző. Nekik azonban
általában nem ártanak a kórokozók.
Ezeket a vírusokat próbálják követni a tu-
dósok a természetben, mert így kideríthetik,
milyen influenzatípusok jelenthetnek járvány-
veszélyt a jövőben. A legveszedelmesebbé az
teszi e kórokozókat, hogy képesek elhagyni a
madarakat, megtelepedni más hordozó fajok-
ban, és azokhoz alkalmazkodni. Így alakul ki
csirke-, kutya-, sertés- és lóinfluenza. Egyik
fajról a másikra ugranak, mutálódnak, gene-
tikai anyagot cserélnek, és teljesen új vírusok
alakulnak ki. Ahogy átterjed madárról más ál-
latra, majd emberre, és onnan tovább emberről
emberre, az influenza veszélyessé válik ránk
nézve. Ettől igazi időzített bomba.
Sokáig azt hittük, a csirkékben található
influ­enzavírus embert nem fertőzhet meg.
1997 májusában egy Hongkongban élő há-
25
2020.04.22. 23:09:21
 GALAKTIKA
2020. május
roméves kisfiú megbetegedett. Influenzás tü-
netekkel kórházba került, majd öt nappal ké-
sőbb meghalt. A vizsgálatok kiderítették, hogy
H5N1 madárinfluenza fertőzte meg. Ez az első
eset, hogy bebizonyosodott, állatról átterjedhet
emberre, és halált okoz. Kiderült, hogy minden
hongkongi baromfitelepet megfertőzött a ví-
rus. Egyre több ember került H5N1 fertőzéssel
kórházba. A vírus szokatlanul súlyos és ragá-
lyos volt. 18 eset ismert, és ebből hat végződött
halállal. A tudományos világot megijesztette
a 33 százalékos halálozási arány. Az egyetlen
szerencse az volt, hogy a vírus nem terjedt em-
berről emberre. A kormány, hogy megfékezze
a járványt, a forrás ellen fordult: minden csir-
két elpusztítottak Hongkongban.
Az influenza évről évre bejárja a vilá-
got, új törzsek bukkannak fel és terjednek
el. De mindegyik egy családhoz tartozik. Az
influenzaszezonban az embereket érintő víru-
sokról beszélünk. A szezon a mérsékelt övön
a téli hónapokra esik, mivel hideg az idő, az
emberek többet vannak benn, közelebb egy-
máshoz. Ezért tör ki minden télen a járvány.
De évente más vírusokkal, mert az ember im-
munitást szerez, a kórokozók pedig fejlődnek
és változnak. Ezért óriási kihívás megtervez-
ni, milyen törzsek ellen készüljön az adott évi
védőoltás. Svájcban évente két konferenciát
tartanak, amikor a kutatók megbeszélik és ki-
választják a vírusokat. A 140 intézet kutatói a
több ezer törzsből először kijelölnek több tucat
esélyest, majd ezekből kell kiválasztani azt a
négyet, amely a következő télen veszélyes lesz
az emberre, és oltóanyagot kifejleszteni ellene.
Fél évvel korábban kell dönteni, mert a vakcina
előállítása hat hónapot vesz igénybe. Komoly
probléma, hogy ez alatt a fél év alatt a vírusok
mutálódhatnak, és meglephetik a kutatókat.
Ha jól választanak, azt látjuk, az azévi járvány
enyhe volt. Ha nem… Kicsit olyan, mint a jós-
lás, nem? Az elmúlt években a vakcina hatásos-
26 A lesben álló ellenség
024-026-tudomany.indd 26
sága a legrosszabb esetben 10 százalékos volt, a
legjobb évben kb. 60 százalékos.
Ha egy teljesen új vírus terjed el hirtelen,
akkor alakul ki a világjárvány. Ezek ellen
nincs védőoltás, nem szezonálisak, és még
nem fertőztek meg embert. A hatásuk sok-
kal komolyabb lehet. Ilyen volt az 1918-as
spanyolnátha, amelyet – ma már tudjuk – a
H1N1 egy különlegesen virulens törzse okoz-
ta. A becslések szerint 25-50 millió áldozatot
követelt a világon.
Az 1-2 százalék körüli halálozási arány
nem tűnik soknak. A hantavírusnak 10 szá-
zalék feletti, a himlőnek 30 százalék. De ha
nálunk 8 millió ember elkapja, az 8-16 ezer
halálesetet jelent. Amennyiben ma törne ki
egy olyan járvány, mint a spanyolnátha, a vi-
lágon több százmillió halálos áldozata lehet-
ne. És a mostani pandémia is azt bizonyítja,
hogy nem állunk rá készen.
Még ma, modern korunkban is veszélyesek
ránk nézve a fertőző betegségek. A 7,5 milli-
árd ember és a zsúfoltság miatt talán még job-
ban. Egyszer már megtörtént, és nincs semmi
akadálya, hogy újra megtörténjen. Nem az a
kérdés, hogy lesz-e, hanem hogy mikor.
Kovács „Tücsi” Mihály
2020.04.22. 23:09:23
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

027-klub.indd 27 2020.04.22. 23:09:24

 GALAKTIKA
2020. május
Feltámasztás
Varga L. László
B
ARÁTSÁGOSAN csattogott a
kiszuperált mosógépmotorból
szerkesztett fűnyíró. Zoli elgon-
dolkodva tologatta fel-alá a kert-
ben a gépezetet, azon töprengve, mitől is van
enyhe hiányérzete.
Hát persze! Már vagy két napja nem látta a
szomszéd Pista bácsit! Pedig az öreg minden
zajra át szokott lesni a közös kerítés felett, tesz
valami kézenfekvő megjegyzést Zoli tevékeny-
ségére, aki rutinosan nyugtázza a hallottakat.
Például: kurtítja a füvet, szomszéd, kérdi Pista
bácsi, zavarja a burján, mire Zoli hasonlóan el-
mésen válaszol: ráfért már a fazonírozás.
Most viszont nem tűnt fel az ősz üstök a
horizonton. Csak nem sértődött meg? Pár
napja, igaz, kissé belebonyolódtak abba a
szakmai kérdésbe, hogy vajon az időutazó,
ha visszatér a saját múltjának valamelyik
eseményéhez, ketten lesz-e ott? Ha csak egy-
maga, akkor tudatában van-e annak, hogy ő
28 Feltámasztás
Feltámasztás 028-038-varga.indd 28
A Helygép hősei
visszatérnek,
ám ezúttal igazi
mentőakcióba
kezdenek.
már nem ugyanaz az ember, aki akkor élt?
És vajon elméje birtokában van-e az azóta
megtapasztaltaknak, vagy az élete ugyanúgy
zajlik tovább, mint annak előtte? Pista bácsi
ez utóbbi állásponton volt, így fölöslegesnek
vélte Zoli vesződségét az időgéppel, valami,
az emberiség számára hasznosabb dologgal
kéne inkább foglakoznia, javasolta neki. Ő ez-
zel nem értett egyet, bár az eredeti kérdésekre
ő sem tudott biztos válaszokat adni.
Kis idő múltán aztán, számukra is érthe-
tetlen okból, a vita kissé elfajult.
– Ki fogjuk próbálni – mondta emelt han-
gon a feltaláló. – Visszaküldöm magát teg-
napra, és megtapasztalja, micsoda hülyesége-
ket beszél itt nekem!
– Kűggye vissza a jó keresztanyukáját! Az-
zal a maga elfuserált gépével, ami időbe’ uta-
zik, de térbe’ nem! – vágott vissza Pista bácsi.
– Már rég megreparáltam! Beleépítettem
egy… – kezdte Zoli.
2020.04.22. 23:08:31

– Hagyja a süketelést, és ne ordibájjék itt
velem! – kiabált az öreg. – Én ezt már nem is
hallgatom tovább, vannak nekem ettűl fonto-
sabb dógaim is – mondta végül, és elment a
nyulait megetetni.
Zoli most, miután felidézte a veszekedé-
süket, kikapcsolta a barkácsolt fűnyírót, ki-
nyitotta a két kertet elválasztó (és összekötő)
közös kaput, s átlépett Pista bácsi területére.
Elment az üvegházak, majd a nyúlketrecek
mellett, de itt a szokatlan zajra megtorpant.
A nyulak ugyanis kétségbeesetten kaparták
a deszkapadlójukat. Talán éhesek, merült fel
Zoliban a lehetőség. Próbaképpen bedugdo-
sott a rácson keresztül nekik némi száraz lu-
cernát. Mohón, szinte rágás nélkül nyelték a
zsákmányt a nyulak. Nagy lehet a baj, Pista
bácsi soha nem hanyagolta el a jószágot, gon-
dolta Zoli, majd futva indult a kis ház felé.
Az idős szomszéd mozdulatlanul feküdt a
koszlott ágyneműhalomban, az ajtónak hát-
tal. Zoli félve érintette meg a vállát, mire az
öreg nyögött egyet, és lassan megfordult, csi-
pás szemében könny csillogott.
– Haggyon engem, Zolikám, békibe meg-
halni…
– Hát ennyire megbántottam a múltkor,
Pista bácsi? – ijedt meg Zoli.
Az öreg tekintetén látszott, hogy ennél na-
gyobb gondja is van.
– Nem hagyom levágni a lábom, mán in-
kább meghalok – mondta aztán síri hangon,
és mutatta a madzagot, amivel a takaró alatt
matatott. – Látja, készítem a kötelet, felakasz-
tom magam.
– Előtte összefoglalná röviden, mi történt?
– kérdezte Zoli.
A következő eseménysor bontakozott ki: a
vitájukat követő napon, csütörtökön, délelőtt
tíz óra után valamivel Pista bácsi a kertje vé-
gében papsajtot vágott a nyulainak, mikor
egy rossz mozdulattól a sarló beleszaladt a lá-
Feltámasztás
028-038-varga.indd 29
GALAKTIKA
2020. május
bába. Nem törődött a sérüléssel, a vérző sebre
valami füvet nyomott, és folytatta a munkát.
Másnap reggelre viszont szinte az egész bal
lába fekete lett.
– Nézze, Zolikám – húzta fel a beteg lábán
a nadrágja szárát –, el vagyok üszkösödve!
– Nem ártana némi szellőzés – mondta
Zoli akaratlanul, mert hirtelen rosszul lett a
látványtól.
– Mán bűzlök is, ugye? – kérdezte Pista bácsi.
– Én nem érzem, biztos megszokta az orrom…
De jobb lesz most, ha magamra hagy. Jobb az
ilyet tanúk nélkül intézni – és felnézett a plafon-
ra, tekintetével megállapodott a kampón, amin
a csupasz százas égő lógott a drótján.
– Nem engedem, hogy butaságot csináljon!
– kiáltott fel Zoli. – Már tudom is, mit fogunk
tenni! – Gyorsan beszélt, hogy az öregnek
ideje se legyen tiltakozni. – Épp egy hete fe-
jeztem be az időgép tökéletesítését. Áttolom
ide magához, az udvarra, Pista bácsi, maga
beleül, visszaküldöm két nappal korábbra,
csütörtökre, mikor indult ki a kertbe papsaj-
tot sarlózni a nyulaknak, és most majd nem
vágja meg magát, egészséges marad, és sokáig
él, mindenki örömére!
De mintha a szomszéd nemigen lelkesedett
volna az ötletért.
– Ha ez ollyan eccerű vóna…
– Mire gondol, Pista bácsi?
– Semmi, csak… emlékszik a múltkori
perpatvarunkra? Ne legyen igazam… Szóval,
visszamék az időbe’, eddig rendben, de ott ak-
kor vagy ketten leszek, illetve leszünk, a mos-
tani jómagam, aki tud a bajrúl, meg az akkori,
az a haszontalan, aki mán semmire se jó, aki
megvágja magát, és ettűl a dupla példánytúl
meg majd jól megbolydul az univerzum. Vagy
csak egymagam leszek, és újból ugyanaz fog
történni, megvágom magam…
– Nem, Pista bácsi, nem fog megkettőződ-
ni. Egy lesz magából, higgye el, és emlékezni
29
2020.04.22. 23:08:31
 GALAKTIKA
2020. május
fog a balesetre, amit nem fog megismételni!
Na, megyek az autóért, azaz az időgépért.
Maga csak pihenjen, azt a kötelet meg ne szo-
rongassa már!
Mire Zoli áttolta az időgépnek átalakított
kis Polskit az öreg házához, Pista bácsi újra
elvesztette a reményt.
– Nem fog ez menni, Zolikám – kesergett
–, emlékezzék csak vissza, mán a múltkó’
kiderűt, hogy nem tökéletes a gépezete. Mer’
időben ugyan utazhat vele, de nem veszi fi-
gyelembe, hogy azóta eltávozott alóla a Föld,
így hát a nagy csupasz űrbe jut vele.
– Mondtam, hogy tökéletesítettem a gépet,
most már hely- és időgép egyben – nyugtatta
meg a feltaláló. – A múltkori kudarc óta vál-
toztattam a technológián. Beépítettem egy
dimenzió-szinkronizátort.
– Mit?
– Kiterjedés-összehangolót.
– Így sem értem. De haggya, hiszek magá-
nak, elég nekem, ha megmenti az életem, bár-
minek is híják a masináját. Amúgy meg nem
mondanám kudarcnak a múltkori kísérletét,
hisz közbe’ helyreállt a családi béke.
De Zoli már nem figyelt a bácsira, kellően
belelkesedett az életmentő szereptől.
– Elmondom, mi fog történni – kezdte
magyarázni. – Kijön velem az udvarra az
autóhoz. Beül, a gép elviszi magát két nappal
korábbra, kilép belőle ott és akkor, mielőtt
megtörtént volna a baj. A gép visszatér ide
üresen a programja szerint, Pista bácsi meg
ott marad, kimegy a kertbe, de nem vágja bele
a lábába a sarlót, rendben?
– Hogyhogy üresen gyün vissza? Velem
meg mi lesz?
– Maga ott marad, él egészségesen. Persze a
gép nem lesz üres, mert most mindjárt beleül,
tehát akkor is benne lesz, mikor a gép vissza-
érkezett. Ehhez persze az kell, hogy kiszálljon
belőle tegnapelőtt, így be tud ülni ma. Érti?
30 Feltámasztás
028-038-varga.indd 30
– Hát még mosse’.
– Nem baj. Jöjjön, szálljon be!
Segített az öregnek kivánszorogni az ud-
varra, majd beülni a narancssárga kisautóba.
Behajolt a műszerekhez, beállította a számlá-
lót 1975. május 22-ére, csütörtök délelőtt tíz
órára.
– Tudja, mit? – jutott eszébe pár jó tanács.
– Majd erősen gondoljon arra, hogy maga egy
időutazó, aki el akar kerülni egy balesetet!
Legjobb lesz, ha rögtön átdobja a sarlót a ke-
rítésen, ide hozzánk, és kézzel kezdi szedni a
papsajtot!
– Megtanáta, Zolikám, csütörtökön a sar-
lómat a kertjében?
– Nem.
– Akkó’ inkább nem dobom át tegnapelőtt.
Na – fordult megint az indítógomb felé –, ál-
lítsa be, aztán had indújjak!
Zoli benyomogatta a két nappal korábbi
időpontot. Ellépett oldalra, és épp engedélyt
adott volna az indulásra, mikor meglátta a
házuk felől közeledő feleségét.
– Egy szót se az időgépről – súgta gyorsan
Zoli az öregnek –, Margit nem tud róla!
– Mit szórakoztok azzal az autóval? – ki-
áltott feléjük az asszony, nedves kezét a ru-
hájába törölve. – Gyere haza, Zoli, tegyük át
a mosógépből a vizes ruhát a centrifugába!
– Átlépett a kapun, benézett a kis Polskiba,
meglátta a mereven ülő idős embert. – Mi a
baj, Pista bácsi?
– A lábam vacakol, üszkösödik, vagy mi a
fene van vele, de nem engedem levágni, nem
akarok nyomorékon élni.
– De miért ül az autónkban? Zoli elviszi az
orvoshoz?
– Neeem, hanem… szerkesztett a férje egy
gépet, ugyi…
– Ez egy gyógyító gép – vágott közbe Zoli
–, besugározza a beteg szervet…
Margit dühösen legyintett.
2020.04.22. 23:08:31

– Azok a te híres találmányaid! Inkább or-
voshoz kellene fordulnia, Pista bácsi, mint az
én lökött uramra bízni a felgyógyulást!
– Jól van, te nagyon okos – tolta a kapu felé
a feleségét Zoli –, menj most szépen haza, me-
gyek én is mindjárt utánad!
Tekintetével követte a távolodó Margitot,
és mikor eltűnt a kerítés mögött, ismét Pista
bácsihoz fordult.
– Ha arrébb álltam, nyomja meg ezt a
kapcsolót! – magyarázta a nem túl bonyolult
teendőt.
Az öreg szót fogadott, ráncos mutatóujját
ráhelyezte az időgép indítójára, némi hezitá-
lás után megnyomta a piros gombot. Egy alig
észlelhető villanás után továbbra is az ülésen
tartózkodott, és csalódottan nézett a bal lábá-
ra, ami változatlanul sötétkék foltokkal volt
tarkítva. Zoli közben felnyitotta a csomagtar-
tó fedelét, és a gépezetben turkált.
– Nem működik a gépe – vélte Pista bácsi.
– Pedig történt áramfelvétel – dünnyögte
elgondolkodva Zoli, az akkumulátorra szerelt
műszert szemlélve.
– Vagy ténleg működött – töprengett
tovább a beteg –, visszamentem én, de
valószínülleg a két nappal azelőtti agyam
ugyanúgy tette a dolgát, mint annak előtte,
ugyanúgy cselekedtem, mint akkor, és még
eccer megvágtam magam a sarlóval.
– Azt állítja, Pista bácsi – kérdezte hitet-
lenkedve Zoli –, nem volt tudatában, hogy a
jövőből tért vissza?
– Hát már hogy a fenébe tudtam vóna, nem
lehet két ész egy fejben egyszerre! Vagy a mai
fejemmel gondolkodok két nappal korábban,
vagy az akkorival, a kettő együtt nem megy!
– Emlékszik valamire ezen kívül, Pista
bácsi?
– Semmire.
Egy percig csak nézték egymást tanácsta-
lanul.
Feltámasztás
028-038-varga.indd 31
GALAKTIKA
2020. május
– Nem szuperál a készüléke, szomszéd –
vélte ismét a beteg.
Zoli most már kissé ideges lett.
– Azért nem sikerült, mert bemagyarázta
magának! Direkte ellenáll!
– Aztán miért tenném? Nem érdekem az
nekem se! – magyarázta az öreg.
– Tudja, mit? – vetette fel Zoli. – Próbáljuk
meg még egyszer, hátha csak valami hiba tör-
tént az előbb!
Az öreg lemondóan legyintett, majd mégis
rábólintott. A feltaláló hosszasan vizsgálgatta
a gépet, átböngészett minden kábelcsatlako-
zást, megkopogtatta az összes műszert, aztán
újra beállította a koordinátákat, és félreállt.
– Kész! Indulhat, Pista bácsi!
A beteg kissé remegő keze lassan köze-
ledett a piros gombhoz. Mielőtt azonban le-
nyomhatta volna, közeledő lépteket hallottak.
A szomszédból ismét megjelent Zoli felesége,
de ezúttal nem egyedül jött: vele volt egy fehér
köpenyes, ősz kontyos, idősebb asszony is.
– Kihívtam az ügyeletes orvost – közölte
a két férfival Margit, maga elé tolva a kedves
arcú hölgyet. – A huszadik században elég
fejlett már az orvostudomány, ne valami ku-
ruzslógépben keressük a gyógyulást! Elég egy
telefon, és itt a segítség. Üljön vissza, Pista bá-
csi, a doktornő meg fogja vizsgálni!
A kontyos asszony közelebb lépett, lehajolt
a beteghez, aki most félve nyújtotta ki elszí-
neződött lábát.
– Megérdemelnéd, hogy levágjam! És
nemcsak azért, mert elhanyagoltad a sérülést,
hanem a gyávaságodért, István! – szólalt meg
a doktornő.
Zoli és felesége semmit sem értettek, cso-
dálkozva figyelték a jelenetet.
– Üszkösödök – suttogta Pista bácsi lesze-
gett fejjel, mint aki rossz fát tett a tűzre.
– Üszkösödsz, mi? Mutassad csak! Gyul-
ladásban van, kétségtelen. Szedned kell a
31
2020.04.22. 23:08:31
 GALAKTIKA
2020. május
gyógyszert, amit mindjárt felírok, István, és
majd kenegetni ezzel a kenőccsel, így… – és
lassú mozdulatokkal valami fehér szert simo-
gatott a beteg bőrre.
– Hát felhelyeztek a városba, Erzsi? – szó-
lalt meg egy idő múlva Pista bácsi.
– Fel. És hiába bujkáltál előlem, lásd, meg-
találtalak. Nincs senkid, ugye? Látom ám,
gondozatlan vagy, István.
– És neked, Erzsi? Van-e valakid?
– Teutánad? Nem emlékszel, megesküd-
tem, hogy vagy te leszel a férjem, vagy senki
más. És te is mondtál valami hasonlót, ugye,
István?
– Én be is tartottam… Lásd, egyedül élek.
De most már mindegy, úgyis belehalok az
üszkös lábamba, Erzsi…
– Úgy üszök ez, ahogy te a férjem vagy, Ist-
ván! Kapsz egy jó nagy adag antibiotikumot,
pár nap múlva már fára mászol cinegetojásért
– mondta a doktornő, majd Zoliékhoz fordult.
– Tudják, Istvánnal együtt gyerekeskedtünk,
és valamikor, jó régen el is jegyeztük egymást.
Aztán ő – bökött Pista bácsi felé – elszökött a
falunkból, mikor engem felvettek az egyetem-
re, megijedt tán…
– Nem úgy volt az! – tiltakozott az öreg.
– Csak nem akartalak zavargatni, gondútam,
hamarosan úgyis megismerkedel valami fő-
városi ficsúrral, én meg, ugyi, megmaradok
egyszerű, nyakas parasztembernek…
– Ó, te balga – nézett Erzsi doktornő ellá-
gyulva Pista bácsira –, hát nem érted, éppen
ezt szerettem benned! Ezt a büszkeségnek
gondolt makacsságodat…
Úgy egy hónap múlva, egy szombat délután
Pista bácsi átcsoszogott egy tepsi pitével
Zoliékhoz.
– Az Erzsi sütötte, fogyasszák egészség-
gel – adta át. – És – tette hozzá szemérme-
sen –, ha még nem tudnák, ma délelőtt szép
32 Feltámasztás
028-038-varga.indd 32
csöndbe’ megesküdtünk. Ő most nem tudott
átgyönni, ügyeletbe’ van a kórházban. Aztán,
ha hazaér, itt is marad, nálam fogunk lakni.
Margit gratulált a nagy eseményhez, és
boldog közös évtizedeket kívánt az új házas-
párnak. Zoli pedig sikeres nászéjszakát, és
rákacsintott az öregre.
Később, hogy így meg lett említve, ők is
kedvet kaptak a dologhoz, lekapcsolták a
lámpát, levetkőztek, és viszonylag korán ágy-
ba bújtak.
Nem sokkal ezután Pista bácsi feldúltan
rontott be a sötétben enyelgő házaspárhoz.
– Kopogni kéne talán – mondta halkan
Margit a férjének.
– Neked meg az ajtót kellett volna bezár-
nod – feddte meg csöndben Zoli.
– Még szerencse, hogy le volt kapcsolva
a lámpa – tette hozzá Margit, miközben be-
gombolta a blúzát.
Az öreg ezalatt a szobaajtóban toporgott.
Zoli kimászott az ágyból, felhúzta sebtében a
nadrágját, és lámpát gyújtott.
– Mi a baj, Pista bácsi, rosszat álmodott?
Vagy a háza gyulladt ki? – engedett meg egy
tréfát, mert nem látott lángnyelveket villódz-
ni a szomszéd telek felől.
– Erzsim! Valami történt vele! – tört ki az
öregből.
– Miből gondolja?
– Ma, ugye említettem, ügyelete volt, és
még nincs itthon, pedig kéne! Nyócra ígérte
magát!
– Talán sürgős esete van – próbálta nyug-
tatgatni Pista bácsit Margit az ágyból –, vagy
kihívták egy súlyos beteghez, netalán egy
balesethez. Orvosoknál ez gyakran előfordul.
– Honnan tudhatnám? – heveskedett az
öreg. – Haza sem tud szólni! Jövő hónapra
ígérik a telefont!
– Eridjetek – nógatta Margit a férjét – te-
lefonálni, ott a fülke a sarkon! Itt a huszadik
2020.04.22. 23:08:31

században nem vagyunk teljesen elvágva a
külvilágtól!
Nem sokkal ezután az öreg bedobott egy
forintost az utcai távbeszélőbe, majd megfon-
toltan tárcsázott, míg Zoli az ajtót tartotta,
hogy némi fény essen a készülékre az utcai
lámpából. Pista bácsi szólt, hogy kapcsolják a
feleségét.
– Jön – súgta boldogan Zolinak. Fél perc
múlva újra beleszólt a kagylóba. – Szervusz,
Erzsi, ne haragudj mán, hogy zavarlak, de ag-
gódtam, megértheted… – aztán elhallgatott,
és ettől kezdve csak hüledezett. – Nahát! Ne
mondd! A szerencsétlen! Hát mi történt vele?
Gyilkosság? De hát kinek volt útjában a kis-
öreg? Na és te mikor jössz haza? És miért nem
tudod? Na mindegy, igyekezz, a vacsora rég
kész – zárta le a beszélgetést. Fejcsóválva tette
vissza a hallgatót. Zoli türelmesen várta, hogy
elmondja, mit tudott meg.
– Bent kellett maradnia szegénynek –
kezdte –, behoztak egy haldoklót, képzelje,
az újságos Tibi bácsit! Ott múlt ki aztán, a
kezei közt, elvérzett, nem tudott vele mit csi-
nálni. Most jelentést ír a rendőröknek. Majd
csak aztán jöhet haza. Asszem, jobb lesz, ha
elteszem a jégre a fasírozottat, mert megme-
red kint.
Később, mikor Zoli elmesélte otthon a fele-
ségének, mit hallott az öreg újságosról, akit az
egész környék ismert, Margit értetlenkedve
kérdezte:
– De hát a Tibi bácsi kinek állhatott az útjá-
ban? Az a szelíd ember! Ki akarhatta megölni?
– Biztos valami idegen, nem idevalósi –
vélte Zoli. – De nekünk most dolgunk van –
mondta pajkosan, és nejéhez bújt.
– Csak arra gondoltam – nyitott be ebben
a pillanatban Pista bácsi –, hogy nem tehet-
nénk-e valamit, szomszéd?
– Hát, feltámasztani a Tibi bácsit nemigen
fogják – mondta Margit hangosan a látogató-
Feltámasztás
028-038-varga.indd 33
GALAKTIKA
2020. május
nak, majd Zoli felé súgva: – Most meg te nem
zártad be az ajtót!
– Azér’ jöjjék ki egy kicsit, szomszéd – ja-
vasolta a kitartó Pista bácsi.
Zoli, amúgy lengén, kilépett a sötétbe.
A verandán aztán pusmogni kezdtek.
– Arra gondútam, hogy azzal a maga gépé-
vel nem tudnánk-e valahogy visszahozni az
életbe a Tibort?
– És mégis hogyan képzeli, Pista bácsi? Ez
időgép, nem az élet vize!
– Nem-e? – kérdezett vissza a bácsi. –
Azért csak törje a fejét, Zolikám!
– Várjon, előbb felöltözök. Ne mozduljon,
mindjárt visszajövök!
Pár perc múlva a kerti hintaágyban ülve
folytatódott a szűk körű konferencia.
– Először is, meg kell tudnunk pontosan,
hogy mi történt – kezdte Zoli.
– Elmondom én, amit Erzsimtől megtud-
tam a telefonban. Ő meg, ugye, a rendőrök-
től. A Tibi a kocsmábú’ indult haza, mikor
megtámadhatta az ismeretlen késelő. A háza
előtt leltek rá aztán a járdán, ájultan, bevitték
a kórházba taxival, ahol a vérveszteség miatt
halt meg.
– Kirabolták?
– Alighanem. Nem tanáltak nála semmit.
Ha volt is pénze, irata, elvehették tűle. Mindig
sok aprója vót a zsebében, a borravalókból.
Erzsim szerint viszont most egy fillér se vót a
ruhájában. És akkor hogyan tovább, hogy így
ki vagyunk okosodva?
– Egyelőre semmi ötletem – tárta szét a
karját Zoli. – Magának?
– Nekem? Mondanám, hogy lopjuk ki a
hullát a kórházból, és a maga gépével kűggyük
vissza a halála pillanatánál korábbra, hogy
majd vigyázzon magára, ne ölhessék meg, de
tudom, hogy ez nem ilyen eccerű.
– Persze hogy nem. Emlékszik, ez magá-
nál sem jött be, mikor megvágta a lábát. Fe-
33
2020.04.22. 23:08:31
 GALAKTIKA
2020. május
leslegesen utazott vissza a múltba, a baleset
előttre, ugyanúgy megsértette a lábát a sar-
lóval.
– Igen, Zolikám, valóban nem voltam tu-
datában, hogy ez már egyszer megtörtént ve-
lem, és másodjára is megcsináltam ugyanazt
a hülyeséget.
Zoli fel-alá lökdöste a hintát, miközben
gondolkodott.
– Nem hagyná ezt abba, szomszéd?
Mingyá’ elszédülök – panaszkodott Pista
bácsi.
– De – egyezett bele Zoli.
Ültek mozdulatlanul a sötétben, és töp-
rengtek.
– Ide figyeljen, szomszéd! – vetett fel egy
ötletet Pista bácsi. – Ha nem tuggyuk a halot-
tat visszakűdeni, kűggyük vissza a tettest…
– Hogy megint megölje?
– …de úgy, hogy most ne legyen alkalma
elkövetni a gyilkosságot!
– Ez az! Maga egy zseni, Pista bácsi, New-
ton és Einstein szerelemgyereke! – pattant fel
Zoli. – Már tudom is, mit kell tennünk. Be-
leültetjük a gépbe… – Elszontyolodott. – De
kit? Nem tudjuk, ki volt a Tibi bácsi gyilkosa.
– Na, menjünk! – kászálódott ki nagy ne-
hezen a hintából Pista bácsi is.
– Hová?
– Kideríteni a tettes személyit!
Indulás előtt magukhoz vettek néhány
praktikus tárgyat: elemlámpát, kötelet, lapos-
üvegben pálinkát (ki tudja, mikor vetődnek
haza), kombinált fogót, papírt, ceruzát.
– Hová mész ilyen későn? – érdeklődött
Margit a sötét konyhában matató férjétől.
– Elmegyünk a Pista bácsival…
– Jó, de hová?
– …az Erzsim elé – segítette ki a bácsi, aki
épp benyitott, mert erősen indulhatnékja volt
már.
– Te meg minek kíséred el, szívem?
34 Feltámasztás
028-038-varga.indd 34
– Sötét van, nehogy már őt is legyilkolják!
– szólt vissza Zoli az ajtóból.
– Könnyű azt mondani, nyomozzuk ki
– mondta már az utcán. – De hogyan? Ha a
rendőrségnek sem sikerült…
– Eccerű – jelentette ki Pista bácsi. – A lé-
nyeg a göngyölítés. Az újságban is mindig ezt
írják: felgöngyölítették az ügyet.
– Hogy kell göngyölíteni?
– Mint a szőnyeget. Ahogy tekerik. Csak a
jó véginél kell kezdeni.
– És itt melyik a jó vég?
– Ahonnét indút az eset. A kocsma, gon-
dolom, a Két Szamár. Ahol a Tibi iszik estén-
ként.
Hamar odaértek. A félig leeresztett redőny
alól gyenge fény szivárgott ki a töredezett be-
tonjárdára. Lehajoltak, óvatosan bekúsztak a
még mindig füstös helyiségbe.
– Zárva vagyok, már takarítok – szólt ki
a pult mögül a kocsmáros, majd elő is jött,
partvissal a kezében. A terebélyes ember ha-
sán pecsétes kötény feszült.
– Nem fogyasztás végett gyüttünk, Lajos
– kezdte Pista bácsi. – Érdeklődnénk, hogy a
Tibi, az újságos, itt volt-e a mai napon?
– Hát hogyne! Ahogy tegnap is, meg teg-
napelőtt is, meg azelőtt is, mióta a felesége
meghalt, tán vagy húsz éve minden este.
– És azt hallotta-e, mi történt vele?
– Azon kívül, hogy alaposan berúgatták? –
nevetett fel a kocsmáros.
– Ledöfték, a háza előtt – szólt közbe tü-
relmetlenül Zoli. – Aztán a kórházban bele is
halt a sérülésbe.
Hangosan csattant a kőpadlón az elejtett
partvis.
– Ez nem lehet igaz! Hiszen olyan jól érezte
magát! Együtt ünnepelt a többiekkel!
– Mit ünnepeltek?
– Születésnapot.
– Az övét? – csodálkozott Pista bácsi.
2020.04.22. 23:08:31

– Dehogy! Az öregeknek egy bizonyos kor
fölött már nincs is születésnapjuk, főleg, ha
magányosak. A Nagy Jóskáéra ittak. Tudják,
aki az anyjával él a Zrínyi utcában.
– Mikor és kivel távozott az újságos? – kér-
dezte Zoli.
– A Jóskával, záráskor, pontban tízkor.
Egymást támogatták. A Tibi többet ivott a
szokásosnál, a születésnapos nagyon kínál-
gatta, fizetett is neki többször, pedig nem
szokása a Jóskának. Persze ma is hozomra
rendelt, így szokta, aztán előbb-utóbb meg-
adja. Pedig a Tibi akarta megvendégelni őt,
csörgette a rengeteg apróját, de a Jóska nem
engedte, hogy költsön rá.
A két nyomozó kibújt a gyéren megvilá-
gított utcára. Megálltak, nézték a repedezett
járdát, az akácok tövénél a sok kutyaszart, az
eldobott csikkeket.
– Keressük meg a Jóskát! – javasolta aztán
Zoli, és elindult.
– Ismeri? – kérdezte Pista bácsi, aki igye-
kezett lépést tartani a fiatalemberrel.
– Osztálytársam volt az általánosban.
– Oszt’ milyen ember?
– Jól indult, alsóban még kitűnő volt, aztán
mikor már tanulni is kellett volna, lemaradt
tőlünk. A szülei nemigen foglalkoztak vele,
nem támasztottak semmiféle elvárást vele
szemben. Lecsúszott, ahogy kell. Szakmát
sem szerzett, nem fejezte be a szakmunkásis-
kolát, a szülei is szétmentek közben. Nem tu-
dom, van-e most állása, de valószínű, ha még
a Tibi bácsit is itatta.
– Tudja pontosan, melyik a házuk?
– Arra tartunk éppen.
De nem is kellett odáig menniük. Már a
Zrínyi utca elején rátaláltak a Jóskára, a se-
kély árokban aludt részegen. Kihúzták, és
nekitámasztották egy házfalnak. Mikor elen-
gedték, Pista bácsi ösztönösen a nadrágjába
törölte nedves kezét.
Feltámasztás
028-038-varga.indd 35
GALAKTIKA
2020. május
– Világítson csak ide, szomszéd!
Zoli előhalászta az elemlámpát, az öreg be-
letartotta a tenyerét a fénysugárba.
– Véres! Látja maga is? A zakója ujjától –
mutatott az alvóra.
Zoli lerakta a lámpát a földre, és kezdte át-
kutatni a Jóska ruháját. Az egyik zsebből egy
marék aprót markolt ki, egy másikból egy vé-
res bicskát.
– Nézze, még be sem csukta! – mutatta
Pista bácsinak.
Előkerült egy elnyűtt bőrtárca is. Belenéz-
tek: egy százas, pár tízes és húszas mellett rá-
bukkantak Tibi bácsi foszlott bordó személyi
igazolványára. Ezt követően megpróbálták
életre pofozni az alélt egyedet, de nem jártak
sikerrel.
– Elszállítjuk, hozzánk – döntött végül
Zoli.
Megmarkolták a Jóska karját két oldalról,
és elvonszolták hazáig. Lerakták a garázsban,
nekidöntve a vendéget a kis Polskinak. Pista
bácsi elszaladt főzni egy erős kávét, Zoli addig
egy kissé meglocsolta az ájultat hideg vízzel.
Mikor beleöntötték a kávét is, valamelyest
magához tért, és elsírta magát.
– Micsináltál, te szerencsétlen? – esett neki
Pista bácsi.
– Semmit.
– Akkó’ meg mér rísz?
– Rosszul érzem magam – jött a felelet.
– Azt elhiszem – mondta Zoli.
Ezután elmondták neki, mivel gyanúsítják.
– Én nem öltem meg senkit – vinnyogott
Jóska. – Nem emlékszek semmire. Hagyjatok!
– Nem úgy van az! – heveskedett Pista
bácsi. – Legyilkolászunk ártatlan öregeket,
oszt’ elfelejtkezünk róla? Csináljunk gyor-
san valamit vele, különben széthasítom a
fejét egy baltával! – fordult Zolihoz, aki ed-
dig csöndben tépelődött a háttérben. Most
előrelépett.
35
2020.04.22. 23:08:31
 GALAKTIKA
2020. május
A kellemetlen vendég elé kirakta a véres
bicskát, a pénztárcát és a nagy halom apró-
pénzt.
– Nem akartam bántani, tényleg, csak egy
kis pénz kellett, nem tehetek róla, hogy bele-
szaladt a pengébe – tört meg hamar a tettes.
– Jóska, szeretnél börtönbe menni? – kér-
dezte tőle Zoli. – Aztán az akasztófára? Nem?
Gondoltam. Kaphatsz egy esélyt tőlünk. Bele-
ülsz ebbe a gépbe, és ha jól számolunk, meg-
úszhatod baj nélkül.
– Mi ez – kérdezte Jóska –, gázkamra?
Bosszút álltok? Hát kitek nektek az a félnótás
újságos?
– Ha nem bízol bennünk, el is mehetsz –
ajánlotta Zoli.
– Mi történik, ha beleülök?
– Az történik, hogy kiradírozzuk a gyil-
kosságot. Te nem ölöd meg a Tibi bácsit, ő
pedig nem hal meg – közölte vele Pista bácsi.
– Annyit azér’ nem ittam, hogy ezt be­
vegyem!
– Nem kell elhinned – mondta Zoli. – El-
magyarázom, bár nem fogod érteni, és úgyis
elfelejted az egészet. Ez egy időgép. Visszaszál-
lítunk vele a gyilkosság előttre, de nem pont
oda, ahol akkor voltál. Emiatt majd nem teszed
el láb alól a bácsit. Ő is életben marad, téged
sem akasztanak fel. Egy próbát megér, nem? –
Nem várt a válaszra. – Hánykor van a záróra
a Két Szamárban? Tízkor? Jó. Akkor most állí-
tunk az idő- és helykoordinátákon, hogy vala-
mivel arrébb érkezzél. Eltűnsz Tibi bácsi mel-
lől, ahogy berúgattad, észre sem veszi. Aztán
mire visszatalálnál hozzá, ő közben hazaér, és
jól bezárkózik a lakásába. Ne nyugtalankodj,
Jóska – szólt oda az izgő-mozgó bűnöshöz –,
várj még egy percet, ki kell számolnom, hány
milliszekundummal távolabb landolj.
– Ne kábítsál, te Zoli – figyelt fel Jóska –,
annyira nem vagyok részeg, hogy ne tudnám,
a távolságot méterben számoljuk!
36 Feltámasztás
028-038-varga.indd 36
– Akkó’ lettél vóna ilyen okos, te eszelős,
mikó’ a bicskádat elővetted! – kiáltott rá Pista
bácsi mérgesen.
– Szóval – gondolkodott hangosan Zoli – a
Föld forgási sebessége az Egyenlítőnél, ha jól
emlékszem, valami ezerhatszáz-egynéhány
kilométer óránként, az annyi, mint nagyjából
négyszázötven méter per másodperc, de ez
nem is érdekes, mert a keringése sokkal gyor-
sabb, az… mennyi is?
– Harminc kilométer egyetlen másodperc
alatt – segítette ki Pista bácsi. – Nemrég ol-
vastam valamelyik Élet és Tudományba’.
– Jó, akkor az harmincezer méter másod-
percenként. Tehát ha egy századmásodperc-
cel vétjük el a visszaérkezést, az háromszáz
métert jelent nagyjából. Annyival arrébb
érsz földet – mondta Jóskának, és közben
egy vékony csavarhúzót vett elő a kesztyű-
tartóból. Leszedte az egyik műszer fedelét,
belenyúlt a szerszámmal. Finoman állított
a srófon. Felegyenesedett, hátrébb lépett. –
Lehet beszállni!
Begyömöszölték Jóskát a narancssárga kis-
autóba. Közben Zoli magyarázta, mi fog tör-
ténni pontosan.
– Annyira állítottam el a szinkronizátort,
hogy valamivel arrébb érkezzél meg. Emiatt,
mivel a Föld jócskán elmozdul alattad, némi
megrázkódtatás fog érni. Az autó meg vis�-
szajön üresen, pont ide és pont akkor, amikor
ezt a kapcsolót megnyomod – mutatta neki a
tennivalóját. – Nyomd meg a gombot, és meg-
menekülsz!
A fiú reszkető ujjával hozzáért a kapcsoló-
hoz, és abban a pillanatban el is tűnt.
– Mi lett vele vajon? És él-e az újságos bará-
tunk? – kérdezte Pista bácsi.
– Jöjjön – hívta ki Zoli a garázsból –, hív-
juk fel a kórházat!
A fülkében Pista bácsi ismét tárcsázott, Er-
zsit kérte.
2020.04.22. 23:08:31
 GALAKTIKA
2020. május

A Magyar Scifitörténeti Társaság

pályázatot hirdet
SCI-FI NOVELLA írására
10-11-12. osztályos középiskolai tanulók számára
dr. Mund Katalin, a Galaktika magazin főszerkesztőjének
védnöksége alatt.

Téma: a vészhelyzet és bármilyen vírus vagy egyéb járvánnyal fenyegető

tényező. Mi történik a járvány kitörése előtt, alatt vagy után? Milyen társa-
dalmi, gazdasági, életmódbeli, lélektani és spirituális kérdések, helyzetek,
válaszok, reakciók adódnak? Milyen emberi viselkedéseket láthatunk? Mi
lesz a kifutása? Milyen következményekkel jár?
FONTOS KIKÖTÉS, HOGY A NOVELLA TARTALMAZZON SF-ELEMEKET!
Egy kis segítség: „a tudományos-fantasztikus irodalom az elbeszélő szép-
prózának az az ága, amely ma még nem létező vagy föl nem ismert prob-
lémákkal foglalkozik, s azokra racionális megoldást kínál, vagy fordítva, lé-
tező, fölismert problémákkal foglalkozik, s azokra nem létező, de racionális
megoldást kínál.”
További részletekért ajánljuk a honlapunkat:
https://sites.google.com/site/scifitort/sci-fi/mi-a-sci-fi
Formai követelmények: maximum 12 A4-es oldalnyi terjedelem, Times New
Roman betűtípus, 12-es betűméret, másfeles sortávolság, WORD formátum.
A PÁLYAMŰVEKET 2020. JÚLIUS 31-IG VÁRJUK
A MASFITTPALYAZAT@GMAIL.COM CÍMRE!
A pályázatokat a Magyar Scifitörténeti Társaság tagjai közül választott bírá-
lók értékelik.
Eredményhirdetés: 2020. szeptember 1.
Az első három helyezést elért pályamunka szerzőjét 30 000, 20 000 és
10 000 forint pénzjutalomban és megfelelő irodalmi színvonal esetén elekt-
ronikus publikálási lehetőségben részesítjük.
Az első három helyezettet e-mailben értesítjük. Az eredményeket az egye-
sület honlapján és Facebook-oldalán is közzétesszük.

Feltámasztás 37

028-038-varga.indd 37 2020.04.22. 23:08:34

 GALAKTIKA
2020. május
– Mit vacakolsz ott bent, miért nem jössz
mán haza? – szólt a kagylóba. Aztán csend-
ben volt egy darabig. – Igen? – kérdezett vis�-
sza később. – És hogy történt? Jó, akkor meg-
melegítem a vacsorát, mire itthon vagy.
– Mit mondott? – kérdezte Zoli türelmet-
lenül.
– Azt, hogy a Jóskát látja el, aki nagyon
csúnyán eltörte mindkét lábát. Semmire sem
emlékszik, hiszen részeg, de úgy néz ki, mint
aki legalább két emelet magasról esett le. Pe-
dig, mondta Erzsim, azon a környéken, ahol
megtalálták, egy darab emeletes ház sincs, de
még egy magas fa se. Jajgat a szerencsétlen,
azt is mondta.
– Ez a legkevesebb, amit megérdemelt –
vélte Zoli.
– Úgy is van – helyeselt Pista bácsi.
Nem beszéltek össze, mégis egyszerre in-
dultak el, de a portájuktól ellenkező irányba.
Pár perc múlva odaértek a sorházhoz, amely-
nek egyik szoba-konyhás lakásában élt az új-
ságos. Bekopogtak. Semmi válasz. Zoli meg-
próbálta kinyitni a bejáratot, de zárva volt.
– Ez be szokott jönni – mondta, és meg-
emelte a rozzant ajtót, ami ettől ki is tárult
engedelmesen.
Felkapcsolták a villanyt a konyhában,
majd a szobában is. Az ágy felől szuszogás
hallatszott, Tibi bácsi aludta részeg álmát.
Ruhástul, cipőben. Nem tétováztak, felrázták
az öreget.
– Hát él? – kérdezte tőle Pista bácsi, mikor
az újságos végre kinyitotta véreres szemét.
– Hogy a fenébe ne! Eddig is éltem! De ti?
Elment a’ eszetek? Betörtetek, vagy mi?
– Hoztunk egy kis itókát – húzta elő Pista
bácsi a zsebéből a laposüveget –, hogy igyunk
veled a szerencsés megmenekülésedre.
– Menjetek a csudába! – tolta el fintorogva
a palackot Tibi bácsi. – Kell a francnak a pá-
linkátok, így is túl sokat ittam a kocsmában,
38 Feltámasztás
028-038-varga.indd 38
az a’ ütődött Jóska folyvást itatott, meglehetős
rosszul vagyok.
De addigra Zoli már talált a konyhában
három vizespoharat, és ki is töltött egy-egy
felnőtt adagot mindenkinek. Az újságos ke-
zébe nyomta az egyiket, na, egészségünkre,
mondta, és felhajtotta a magáét. A két öreg is
így tett, Pista bácsi élvezettel nyelte, Tibi bácsi
kényszeredetten, hátha így hamarabb elmen-
nek a hívatlan vendégek.
A látogatók elégedetten, nyájasan moso-
lyogva nézték az öreg újságost, aki most hir-
telen kipattant az ágyból, futva indult a kijá-
rat felé, de nem volt elég gyors, így a konyha
közepére rókázott.
– Takarodjatok, most azonnal, mert rend-
őrt hívok! – kiabálta a tócsa mellől. – Gyilko-
sok, kifelé!
– Hát ez a hála? – kérdezte már kint Pista
bácsi Zolitól. – Így kell elbúcsúzni az életmen-
tőktől?
Nem telt bele egy negyedóra, és Zoli már le-
vetkőzve bújt be felesége mellé a meleg ágyba.
– Hol is tartottunk? – érdeklődött.
– Bezártad az ajtót? – kérdezte félálomban
Margit.
– Kettőre! – válaszolta előrelátó férje. – És
a láncot is beakasztottam!
VARGA L. László
A szerző városi hivatalnok, a köz szolgája.
Unalmas életét többek között utazgatással és
a Galaktika magazin számainak gyűjtésével,
olvasásával színesíti. Írásaival főleg önmagát,
valamint családját és barátait szórakoztatta –
eddig. Köznapi hősei életének természetes ré-
sze a fantasztikum. Kedvenc írója Mihail Bulga-
kov. Első nyilvánosság elé bocsátott írása (nem
számítva a régi iskolai lapokat), „Helygép” cím-
mel a Galaktika 345. számában jelent meg,
és már akkor ígéretet tett a folytatásra. Azóta
357. számunkban megjelent még egy humoros
fantasynovellája „Bervia Rt.” címmel.
2020.04.22. 23:08:34

Kartonrobotok és repülő
hajók Ausztráliában
A
Z ELMÚLT HÉTEN elmoso-
lyodtam egy cikket olvasva, ahol
megtudhattam, hogy egy elektro-
nikai berendezéseket gyártó cég
úgy készíti el ezentúl az eszközök csomagolását,
hogy a kartondoboz könnyedén újrahasznosít-
ható legyen. Építhetünk belőle dizájnos újság-
tartót a nappaliba, polcot a falra vagy kisházat
a kutyának, macskának. Így a kartonpapír
nemcsak csomagolásként szolgál, hanem a sze-
lektív gyűjtés előtt még valami kreatív dekorá-
ció is lehet belőle ideig-óráig
– és most nem a gyerekek által
megálmodott várkastélyra és
versenyautóra gondolok, bár
be kell ismernem, én is sok-sok
órát töltöttem az űrhajómban
25 évvel ezelőtt.
Vannak azonban olyan
emberek, akik a kartonpa-
pírból hajtogatási útmutató
nélkül is képesek csodálatos
dolgokat készíteni olyan rész-
letességgel, hogy azokat már
méltán nevezhetjük szobroknak. Ilyen ember
a grafikusból lett szobrász is, Greg Olijnyk. aki
az ausztráliai Melbourne-ben él. Olijnyk a min-
dennapokban illusztrátorként dolgozik, éjszaka
és hétvégén pedig, azaz minden szabad, ébren
töltött percében mozgatható szobrokat készít
kartonból. Alkotásait sci-fi művek ihlették, és
rengeteg retró képregénynek vette hasznát a
robotok megtervezésénél. Egy-egy szobor elké-
szítéséhez körülbelül egy hónap kell. A szobrok
elsősorban kartonpapírból – aminek a kiválasz-
tása okozza a legtöbb nehézséget Olijnyk állítása
szerint – és ragasztóból állnak, a bonyolultab-
Intelligens dizájn
039-ID.indd 39
GALAKTIKA
2020. május
bak pedig ledvilágítást is kapnak, valamint üveg
kiegészítőket. A legtöbb általa készített robot-
nak mozgathatjuk a végtagjait, a járműveket
guríthatjuk, és van néhány extra darab, melyek
már napelemet is tartalmaznak, így emberi be-
avatkozást se igényelnek.
Egy másik művészt is meg kell említeni eb-
ben a témában, aki az ötletet adta Olijnyknek, ő
pedig nem más, mint Daniel Agdag. A szintén
ausztrál filmrendező és kartonszobrász méltán
lehet Olijnyk példaképe, hiszen hosszú évek óta
rendez kiállításokat Melbourne
egyik galériájában, a MARS-
ban, valamint nemrég Angli-
ában is bemutatták alkotásait.
Agdag 50-60 cm-es kartonszob-
rokat készít, melyekhez szintén
használ üveget és ledizzókat
is. A szobrok megtervezésénél
előszeretettel nyúl vissza az art
deco stílushoz és a gőzkorszak-
hoz, szobrai jelentős része egy-
egy járművet ábrázol. 2017-ben
egy stoptrükkel készült rövid-
filmet is bemutatott, ami több nemzetközi díjat
bezsebelt. A Lost Property Office 18 hónapig ké-
szült, Agdag több mint 2500 kartonlapot hasz-
nált fel a díszlethez, és 1258 darab kézzel készí-
tett art deco tárgyat helyezett el, melyeket egytől
egyig ő készített.
A két szobrász alkotásait mindenkinek jó
szívvel ajánlom, igazi kikapcsolódás az apró
részletekben elveszni, még a monitor előtt ülve
is, a stoptrükk szerelmeseinek pedig kötelező
darab Agdag rövidfilmje.
Gricman Kata
39
2020.04.22. 23:07:24
 GALAKTIKA
2020. május
Tűz Csernobil környékén
K
ÉT HETE olvasni arról, hogy
erdőtüzek égnek a csernobili
atomerőmű közelében. Médi-
uma válogatja, hogy mennyire
higgadtan írtak az eseményről. Ki tájé-
koztatni akart, ki rémiszteni az olvasóit.
Ezek után nem meglepő, hogy mindenféle
vad találgatások kaptak lábra, a szándéko-
san elindított rémhírekről nem is beszélve.
Nem árt egy kicsit tisztázni a helyzetet.
De nézzük át a tényeket. A csernobili til-
tott övezet területén április 4-én lobbant fel
az első tűz. A nyílt lángokat többször sike-
rült már eloltani, de a feltámadt szél miatt
helyenként ismét meggyulladtak. A parázs-
ló gócok elfojtásához azonban a kataszt-
rófavédelem szerint napok szükségesek,
és közben bármikor újra fellobbanhatnak.
A tüzeket hanyagság okozhatta, de a szán-
dékos, csoportosan elkövetett gyújtogatást
sem zárták ki a hatóságok. Két embert gya-
núsítottak meg a csernobili zónában elkö-
vetett tűzokozással, de őrizetbe nem vették
őket. Mindketten azt vallották, hogy tettük
véletlen volt.
Jelentős területek szenvedtek kárt, ös�-
szesen több száz hektár, de ezt csak helyen-
ként nevezhetjük erdőtűznek, sok esetben
40 Zöld jövő
040-041-zold.indd 40
csupán bozóttűzről beszélhetünk, az aljnö-
vényzet égett el.
Csernobil és környéke erdős, bozótos te-
rület, az erőmű környéki lezárt terület igazi
vadon. Az időjárás kedvezett a tűznek, a ta-
valyi szárazság, amely miatt hatalmas terü-
letek égtek le a szibériai tajgában, még most
is érezteti hatását. Az erős szél sem jött jól,
de szerencsére közben volt csapadék is.
A Csernobil körüli erdőkben, a tiltott
övezetben nem ritka az erdőtűz. Az utolsó
komolyabb eset 2015-ben volt, akkor 400
hektáron is égett az erdő a viharos szél mi-
att. Ezenkívül 2002-ben, 2008-ban és 2010-
ben is felcsaptak a lángok. A legnagyobb
tűz 1992-ben volt, amely akkor csaknem az
egész fenyőerdőt felemésztette.
Sokan abból következtettek óriási ka-
tasztrófára, hogy a tűzoltáshoz helikop-
tereket és repülőgépeket is bevetettek.
Ez azonban teljesen bevett gyakorlat ott,
ahol nincsenek utak. A tűzfészkeket a le-
vegőből a legkönnyebb megközelíteni, és
a tajgában sokszor ez az egyetlen lehető-
ség is. Másrészt ez szennyezett terület, a
földön a tűzoltók csak lassan tudnak ha-
ladni, mert folyamatosan figyelniük kell a
sugárzásra. A lezárt övezetben nem egyen-
letes a szennyezés: van, ahol alig maga-
sabb a normálisnál, van, ahol veszélyes az
emberre.
A tűz és a füst miatt sokan újabb nukle-
áris katasztrófát vizionáltak. Ettől nem kell
tartani, 1986-ban az erőmű reaktora égett,
ez okozta a hatalmas szennyezést, most a
lezárt zónában az erdő ég. A szarkofág biz-
tonságban van, nem tudják elérni a lángok,
mert körülötte ki lett irtva az erdő. Konkrét
szabályozás vonatkozik arra, milyen távol-
2020.04.22. 23:07:01

ságban lehet növényzet a létesítménytől.
A keleti oldalán ott a hatalmas tó, a nyuga-
tin a több száz négyzetméteres lebetonozott
terület, ahol az új szarkofágot építették.
A radioaktivitás valóban megemelke-
dett, mert a talaj felszínén és az elégett
fákban megkötött sugárzó anyag a leve-
gőbe került. Ez a növekedés azonban az
egészségügyi határértékeken belül maradt.
Az 1992-es tűzben keletkezett füst- és ha-
mufelhő a reaktorbaleset után leülepedett
radioaktív por java részét magával sodorta,
így most már sokkal kevesebb részecske ke-
rülhetett a levegőbe.
Valóban, Kijev napokig a legszennye-
zettebb levegőjű város volt a világon, de a
füst, és nem a radioaktivitás miatt. A ka-
tasztrófavédelmi szolgálat szerint az égés-
termékek, amelyek szagát érezni lehet a
fővárosban, nem tartalmaznak káros ve-
gyi anyagokat, továbbá a sugárzás szint-
je sem haladja meg az egészségre káros
mértéket.
Természetesen jöttek a hangok, hogy
eltitkolják az igazságot most is, mint 1986-
ban. Erre azonban egyszerűen nincs lehe-
Zöld jövő
040-041-zold.indd 41
GALAKTIKA
2020. május
tőségük. A világtól kapott segítségnyújtás
egyik feltétele volt az állandó és pontos
adatközlés. Sok mérőműszer van függet-
len külföldi szervezetek kezelésében, több
készülék a mért adatokat egyből az inter-
netre továbbítja, ahol bárki megtekintheti
azokat.
Szintén sokan aggódtak amiatt, hogy a
mért háttérsugárzás a többszörösére nőtt,
és ez borzasztó. Valójában ez egy normá-
lis érték. Folyamatosan háttérsugárzásban
élünk, amely egyrészt a világűrből szárma-
zik, másrészt a talajból. A többszörös nö-
vekedés nem okoz gondot, a természetben
sok helyen találunk ilyen területet. Vannak
olyan gyógyvizek, amelyek radioaktivi-
tása a háttérsugárzás többszöröse, többek
között ez a gyógyhatásuk része. Ha repü-
lővel utazunk 10-12 kilométer magasan, a
világűrből a normál háttérsugárzás akár
20-50-szerese is érhet minket, mégis biz-
tonságban vagyunk.
Tehát nem kell aggódni a Csernobil kör-
nyéki erdőtűz miatt. Ha nem is normális,
de megszokott, és olyan messze van tőlünk,
hogy biztonságban érezhetjük magunkat.
41
2020.04.22. 23:07:03
 GALAKTIKA
2020. május
„Maradj otthon” online színház
A
KARANTÉN IDEJE alatt New
Yorktól Budapestig ingyen köz-
vetítéseket sugároznak a nap
huszonnégy órájában a világ
minden tájáról a legnívósabb teátrumok. Az
itthoni palettáról elsőként a Trafó alkalmaz-
kodott online formában az események válto-
zásához. A TAKE A SEAT virtuális nézőtér
műsora március 28-án a Tabu kollekcióval in-
dult. Nagy Fruzsina és Halasi Dóra rendezése
a Soharóza kísérleti együttes előadásában volt
látható. Egész estés előadásuk hátborzongató-
an groteszk, polgárpukkasztó és tabu témákat
feszeget, nem utasítva el a félelmet és a kirívó
attitűdöket. Rendkívül esztétikus látványvi-
lágában felhasznál minden hatásos eszközt,
amellyel fel tudja vonultatni túláradó érzelmű
repertoárját.
Húsvétkor a Freak Fusion Cabaret rend-
hagyó előadással rukkolt elő, futurisztikus
gőzpunk hangulatú, a vándorcirkuszokat idé-
ző előadásaikkal már többször találkozhatott
a nagyközönség. Most szintén cirkuszi mutat-
ványokkal jeleskedtek, de már a virtuális tér-
ben léptek a pódiumra. Előadásaik a gőzgé-
pek világának hangulatát idézik fel, melyben
mindig jó elmerengeni és nem kevésbé kikap-
csolódni a vicces poénok és idétlen burleszk-
jelenetek közepette.
Március 30-tól a Trafó működésbe hozta
Gondolat Generátorát, melybe bárki feltölt-
heti történetét, aki érvényesülni vágyik az
éteren keresztül. Végül a résztvevők megal-
kothatják saját digitális változás-installáció-
jukat. Az elmaradt előadásokról és interaktív
kiállításokról előzeteseket láthatunk a Trafó
smART! XTRA oldalán.
A Budapesti Bászínház a fiatalabb korosz-
tálynak is kínál néznivalót, online műsoru-
42 Világűrt jelentő deszkák
042-043-deszkak.indd 42
kon a Fehérlófia, autentikus zenei világgal,
mondókákkal és a legmodernebb látványvi-
lágba öltöztetve. A Nemzeti Színház művészei
a Szín-Ház-Hoz című facebook-sorozatukkal
kedveskednek az otthon ragadt nézőknek.
A költészet napja alkalmából megszólaltatták
otthonukból többek között Babits és Karinthy
létezéssel kapcsolatos, filozófiai kérdéseket
felvető költeményeit, a húsvét misztériumá-
hoz kapcsolódó bibliai témákat, valamint
hallhattuk a Csongor és Tündéből „Az éj
monológjá”-t. Az Örkény Színház társulata
elmaradt bemutatójuk darabját, Racine And-
romakhéját dolgozta fel a karantén idejére,
élő videokonferenciájukban az ókori görög
mítoszok világában találhatjuk magunkat.
A Katona József Színház színészei a Karantén
Színház keretein belül egy elképzelt biroda-
lom szereplőivé válnak, A márki árulása című
élő próbafolyamat az index.hu oldalon és a
színház facebook-oldalán követhető.
A világ nagy teátrumai a legsikeresebb
darabjaikat tették nyilvánossá az interneten.
A New York-i Metropolitan Opera műsorán
áprilisban látható volt a Rusalka varázslatos
előadása, melynek főszerepét a csodálatos
hangú szoprán, Renée Fleming játssza. A tör-
ténet szerint a páratlan szépségű vízitündér
álma valóra válik, egy ember lesz a kedvese.
Mint ahogy a legtöbb mágikus történetből,
ebből sem hiányzik a különleges vágyakat
teljesítő boszorkány, és az eseményeket pá-
ratlan mesebeli hangulat kiséri. A „Dal a
Holdhoz” a legnépszerűbb címszerep-áriák
egyike a zenetörténetben. Az operát a cseh
Antonín Dvořák írta, 1901-ben mutatták be
a prágai Nemzeti Színházban. Azóta bejárta
az egész világot, elbűvölő szereplői és témá-
ja miatt a legkedveltebb dalművek között
2020.04.22. 23:06:54

Freak Fusion Cabaret
tartják számon. Áprilisban a Met oldalán
Richard Strauss Elektra című operáját is lát-
hattuk. Időutazást tehettünk az ókori féliste-
nek világába és a rémálmokkal teli kollektív
tudat rejtelmeibe, melynek hatására mélyen
elgondolkodhattunk saját lelkiállapotunkon,
akár Freud vagy Jung értelmezései alapján is.
William Berger amerikai író szerint ugyanis
„a görög mítoszok nem »valamikor régen«
történt események megidézései vagy feldol-
gozásai, hanem az emberi pszichében újra és
újra megismétlődő küzdelmek. Ezek a mesék
az elme hősi énekei, melyek ma ugyanolyan
élőnek (és megdöbbentően kortársnak) hat-
nak, mint 1909-ben vagy i.e. 400-ban.”
A londoni Royal Opera House facebook-
oldalán a Kafka Átváltozás című kisregé-
nyéből rendezett balettelőadás is páratlan
élményt nyújt a modern művészetek kedvelő-
inek. Hamisítatlan kafkai fordulatok és drá-
mai jelenetek, a kivételes képességű művé-
Világűrt jelentő deszkák
042-043-deszkak.indd 43
GALAKTIKA
2020. május
Fotó: Nemesházi Péter
szek által megformált szereplők társaságában
átérezhetjük a magány minden pillanatának
gyötrelmeit.
A virtuális térben a berlini Deutsche Oper
1987-es Oidipusz-feldolgozását is újraértel-
mezhetjük, ami szerint a járványokkal az
istenek sújtották a földi halandókat büntetés-
képpen helytelen cselekedeteikért.
Felüdítően színes és látványos élményt
nyújthat a mindig varázslatos világokat meg-
idéző Cirque du Soleil montreali cirkuszi tár-
sulat 60 perces online összeállítása, melyben
különleges képességű artistákat láthatunk a
manézsban. A színházrajongók májusban is
folyamatosan csatlakozhatnak az előadások-
hoz az éterben, a papageno.hu oldalán megta-
lálható a világ összes színházának közvetíté-
se, maradandó szórakozást nyújtva a négy fal
között otthon üldögélő közönségnek is.
Kis Judit
43
2020.04.22. 23:06:55
 GALAKTIKA
2020. május
HAGGIS, ORRSZARVÚ ÉS
A VADON EGYÉB MEGLEPŐ
CSODABOGARAI Gareth D. Jones
– Ez olyan lehetőség, ami egyszer adódik
egy életben – jelentette ki Sandy.
Az igazat megvallva a legtöbb ötletét így
harangozta be. És mégis: a Covent Garden
Kávézó teraszán egy napfényes őszi délutá­
non teaszürcsölgetés közben Yorickot ra­
bul ejtette Sandy javaslata. El is határozta,
hogy egy időre bezárja állatbőr­kikészítő és
­kitömő üzemét, s elmegy Sandyvel vadász­
ni. Ám amikor a Skót­felföld pusztaságában
egy hóval teli árokban fekve alig hat méter
távolságból szembe kellett néznie egy meg­
lehetősen mérges és rendkívül termetes
gyapjas orrszarvúval, kezdte megbánni a
döntését.
Már a Skóciába való megérkezésük sem
sikerült túl fényesen. Miután vadásztársaik­
kal, Lucjával és Arkadyval az elviselhetőnek
mondhatónál jóval több időt töltöttek el a
Range Rover hátuljában, késő délután meg­
érkeztek egy vendégházhoz, valahol Fort
44 Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 44
Hőseink egy
korábbi kalandját az
elvadult Angliában
már olvashattuk.
A folytatás nálunk
jelenik meg először.
Williamtől északra. Yorick elgémberedett
végtagokkal mászott ki a hátsó ülésről, és
nyögve kapaszkodott meg a kocsi ajtajában.
Lucja a másik oldalon szállt ki, tett né­
hány méltóságteljes, bár kissé merev lépést,
miközben fenyegető jeleket keresett a sötét
horizonton. A lány legfeljebb százötven cen­
ti magas volt, de az a morcos dac, amivel a
hátsó ülésen az utolsó néhány száz kilomé­
teren kuporgott, a kelleténél jobban idege­
sítette Yorickot. Sandy Arkadyval együtt
elindult a bejárati ajtó felé.
A ház két­ vagy háromszáz éves lehetett,
és sötétszürke kőből épült, ami barátság­
talan kinézetet kölcsönzött neki. Az ajtót
kinyitó asszony McCreadynéként mutatko­
zott be. Igen szigorú tekintetű és tekintélyes
hátsójú hölgy volt, akinek látszólag sosem
adtak keresztnevet. Imígyen kezdte a tár­
salgást:
– Angliából, igen?
2020.04.22. 23:05:56

– Úgy van, asszonyom – válaszolta Sandy
udvariasan, de mivel Arkady hangosan szi­
pákolt egyet, azonnal helyesbített. – Nos,
legalábbis ketten.
– Miért nem jönnek már be?
Yorick lehajolt, hogy átférjen a fából ké­
szült szemöldökgerenda alatt, és McCreadyné
nyomában végigment a sötét folyosón, be egy
vörös kővel kirakott padlójú, hatalmas kony­
hába. Akkora mosogató állt itt, ami elég lett
volna fürdéshez is. A hosszú, fából készült
asztalnál magas, kopaszodó férfi ült. Felállt,
és a kezét nyújtotta feléjük.
– Gregor McCready.
Miután átestek a bemutatkozáson, Mc­
Creadyné megvető arckifejezéssel hozzá­
tette:
– Angliából…
– Már amennyire a Yorick angol név – vi­
gyorodott el Gregor.
A férfi fajtiszta angolnak tartotta magát,
de nem akart most erről vitába bocsátkozni.
Gregor megmutatta nekik a szobájukat,
miközben a felesége szorgalmasan csöröm­
pölt pár bádogcsészével és a teáskannával.
Yorick elgondolkozott azon, hogy vajon az
asszony csak a hagyományos ellenszenvvel
viseltetik az angolok iránt, vagy inkább egy
újabb nézetet képvisel, miszerint az ango­
lok hibáztathatóak azért, mert a Felföldön
gyakorivá vált a veszedelmes és egzotikus
állatok vadászata. A skótok között egyre
szélesebb körben hódított az a vélemény,
hogy ez a dolog valójában büntetés, amiért
a legutóbbi népszavazáson sokan vélekedtek
úgy, hogy Skóciának kijárna már a függet­
lenség, tehát el kellene szakadnia az Egye­
sült Királyságtól, először, mióta egy skót
király négyszáz évvel ezelőtt elfoglalta az
angol trónt.
A vadásztársaság lement teázni, amihez
mandulával díszített Dundee tortát kaptak.
Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 45
GALAKTIKA
2020. május
Lucja olyan gyanakodva nézett a sütemény­
re, mintha előbb-utóbb azt is puskavégre
kellene kapnia.
– Vadászat, eegen? – kérdezte Gregor ke­
délyesen, miközben McCreadyné a háttér­
ben viszonylag csendesen tevékenykedett.
– Egen – bólintott Sandy, aki hirtelen
szert tett némi skót akcentusra.
– Ja, és utána esznek haggist is?
Sandy meghökkent, de máris kapcsolt, és
magabiztosan bólintott.
– Hogyne, ha kapunk rá esélyt.
Gregor halkan kuncogott, Yorick pedig
megtartotta magának a megjegyzését.
Sandy az utolsó néhány évben megle­
hetősen jó hírnévre tett szert, mivel egyre
veszélyesebb és furcsább lények nyomára
bukkant, amelyeket a biomérnökök hoztak
vissza a kihalásból. Enyhe bizonytalansága
a skót konyhával kapcsolatban megbocsát­
hatónak bizonyult. Miközben a Westmins­
ter még mindig azon küszködött, hogy mit
csináljanak a kialakult helyzettel, a skót
parlament felhatalmazta az olyan vadászo­
kat, mint Sandy, hogy tegyék a dolgukat.
Félig törvényes helyzetének elnyerése után
Sandy Londonban valahogyan kapcsolatba
került a helyi rendőrséggel, és az ő védnök­
ségük alatt szervezte meg ezt az expedíciót.
Az este további részében aztán kicsoma­
goltak, ellenőrizték a készülékeiket, pörköl­
tet ettek a konyhában, majd pihentek a sötét
és baljós hangulatú társalgóban, amelynek
egyetlen dísze egy kitömött szarvasbikafej
volt a falon.
– Minket nem érdekel a vadászat – je­
gyezte meg Gregor, miközben Arkady bele­
bámult a szarvasbika üvegszemébe. – Nem
vagyunk mink olyan környezetvédő népek.
A Londonban ügyködő különféle környe­
zetvédő csoportokra célzott, amelyek igye­
keztek minél több kalamajkát keverni. Még
45
2020.04.22. 23:05:56
 GALAKTIKA
2020. május
Yorick állatbőr-kikészítő és -kitömő műhe­
lye is célponttá vált egy esős szombaton, ám
az ellene irányuló tiltakozás rövid életűnek
bizonyult. A Skót Környezetvédő Ügynök­
ség egy kiáltványban kijelentette, hogy csak
az ottani természetes élővilággal foglalkoz­
nak, és nem pártfogolnak semmi olyasfélé­
ket amiket az illetékesek a hangzatos „el­
lenséges invazív fajok” névvel illetnek. Az
emberek általában a „nagy, szőrös bestia”
meghatározást használták, amely véletlenül
Arkadyra is illett.
Yorick nem tudta, hogy a hatalmas fickó
melyik európai országból jött, de látható­
an előszeretettel keltette azt a benyomást,
hogy korábban a különleges erőknél szol­
gált. Arkady befejezte a szarvasbikafej fö­
lötti merengést, és leereszkedett egy meg­
lehetősen rozoga karosszékbe. Yorick agyán
átfutott a gondolat, hogy vajon ugyanilyen
nyugodtan bámulna-e egy élő vadállatot is.
Másnap az idő legnagyobb részét arra
szánták, hogy gyapjas orrszarvúakat ke­
ressenek a párás hidegben. Ahhoz képest,
hogy milyen böhöm nagy vadállatról volt
szó, meglepően nehezen bukkantak a nyo­
mára. Még egy drónt is felküldtek fény- és
hőkamerával, de az sem sokat segített. Óri­
ási területet kellett átvizsgálniuk.
A Range Rovert képességeinek végső ha­
táráig hajszolták, amikor végigkocsikáztak
a farmtól levezető ösvényeken, át a földeken
és a vízmosásokon. Ott, ahol a jármű seho­
gyan sem tudott továbbmenni, gyaloglásra
váltottak, fölmásztak a meredek csapáso­
kon, és átvágtak a facsoportokon. Egy he­
lyen találtak gyapjasorrszarvú-nyomokat,
de Lucja kijelentette, hogy azok legalább
kétnaposak, tehát teljesen érdektelenek.
Késő délután volt már, amikor Arkady fel­
kiáltott:
– Á!
46 Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 46
Egész idő alatt figyelte a drón által kül­
dött képeket a tabletjén. Most kimerevítet­
te, és ráközelített. Sandy leállította a kocsit.
– Ott! – Arkady zászlójellel látta el a
csorda képét, amely körülbelül egy tucat
zsákmányállatból állt, és visszakicsinyített.
Eltartott egy darabig, míg a nagyításból a
térkép visszaállt akkora méretre, ahol a sa­
ját helyzetük is megjelent a képernyőn.
– Öt kilométer – mondta Arkady.
Yorick a képernyőt fürkészte, kereste a
keskeny, egymástól távol húzódó ösvénye­
ket, amelyek az utat jelölték a meredek és
sziklás dombok körül.
– A terep miatt jóval több ez, mint öt ki­
lométer – csóválta meg a fejét.
Sandy leeresztette az enyhén színezett
ablaküveget, és kidugta a fejét, hogy a nap
állásából állapítsa meg a lehetőségeiket.
– Túl késő van a már – húzta el a száját.
– Jelöld meg őket!
Arkady dolgozott a drón vezérlőjével,
Yorick pedig figyelte, hogyan változik a
gyapjas orrszarvúak mérete a képen, ahogy
a gép lassan leereszkedik föléjük. Arkady
kiválasztotta az egyik állatot egy vörös
X-szel, és belelőtt egy nyomjelölőt. Gyors
egymásutánban megjelölt még két orrszar­
vút. Nyugtalanság hullámzott végig a csor­
dán, majd ingerülten elrohantak.
– Akkor holnap – mondta ki a végszót
Sandy, és elindította a Range Rovert. Amikor
befordultak a vendégház elé, elkezdett havazni.
A következő reggelen a talajt vékony réteg­
ben hó fedte. Ott tocsogtak a barna latyak­
ban a ház előtt, amíg berakták a felszerelé­
süket a kocsiba. Arkady az anyósülésen a
tabletjéről irányított. Sandy legényesen ve­
zetett, túl nagy sebességgel vette a kanyaro­
kat, és cikcakkban, ijesztő ívekben kerülget­
te a göröngyös talajon az akadályokat. Lucja
2020.04.22. 23:05:56

meredten nézett ki az oldalablakon, Yorick
belemélyedt gondolataiba.
Csaknem egy órán át rázkódtak, zötykö­
lődtek és csúszkáltak a rossz utakon, mire
sikerült úgy nyolcszáz méternyire megkö­
zelíteniük a csordát, vagy legalábbis a meg­
jelölt állatokat, amelyek alig mozdultak ar­
rébb az előző nap óta.
Sandy javasolta, hogy hagyják ott a ko­
csit, és gyalog közelítsék meg a csordát.
Yorick vívódott, hogy a meleg kocsiban vár­
jon­e, vagy kövesse a vadászokat. Valójában
az égvilágon semmi szükség nem volt rá a
gyilkolásnál, de az állatok megfigyelése a
vadonban – a mozgásuké és a reakcióiké –
segített abban, hogy a lehető legreálisabb
helyzetben konzerválja a tetemeket.
Követte hát a triót, kissé lemaradva, hogy
ne legyen útban. Kövér, puha hópelyhek
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 47
GALAKTIKA
2020. május
kezdtek hullani, és a kilélegzett levegővel
együtt az arca előtt kavarogtak. A sálját szo­
rosan a nyaka köré tekerte, hogy kijátssza a
sunyi szelet.
A vadászok elérték a sziklagerincet, és le­
guggoltak. Elővették a távcsöveket, a szélvé­
dő szemüvegeket és a többi felszerelésüket.
Yorick jó pár méterrel mögöttük megállt,
majd lassan sétálni kezdett egy képzeletbeli
kör mentén. Csodálatos volt a magány, a hó­
esés eltakarta az emberi tevékenység min­
den jelét.
Amikor befejezte a teljes kört, látta, hogy
a három vadász továbbment.
Utánuk lendült, egészen a peremig, fel­
készülve arra, hogy bármelyik pillanatban
meghallhatja vagy a puskalövés, vagy az
eszeveszett menekülés hangját. Ez utóbbit,
remélhetőleg, az ellenkező irányba.
47
2020.04.22. 23:05:58
 GALAKTIKA
2020. május
Teljes csend ölelte körül, amit csak egy
sólyom távoli rikoltása zavart meg.
Yorick gyorsított, minek következtében
botladozva rohant előre a hófödte talaj
egyenetlenségein. Megérkezett az emelkedő
tetejére, és megállt.
A három vadász már félúton járt lefelé, de
a feszültség szinte ordított a mozdulataikból.
Előttük öt vagy hat gyapjas orrszarvú marad­
ványai hevertek, szétszórva a hóban. Yorick
újra meg újra megszámolta őket, de nem tudta
megállapítani, hogy öt vagy hat állat hever-e
a meredélyen. Lábakat látott mindenfelé, né­
hány testet valami félig megevett, és mindent
beterített a vér, a rengeteg vér.
Yorick sosem idegenkedett az állatok bel­
sőségeitől – ez része volt a munkájának –, de
a mészárlás ilyen szintjébe beleborzongott.
Sandy és két kísérője megállt, mielőtt el­
érték volna a vér első foltjait. Yorick lefutott
a lejtőn, és csatlakozott hozzájuk. A levegő
szinte állt, ezért csak akkor ütötte meg az
orrát a büdös pézsmaszag, amikor sokkal
közelebb ért a társaihoz. Felhúzta a sálját az
orrára, ami segített egy kicsit.
– Vadászok? – kérdezte iszonyodva.
– Nem – csóválta meg a fejét Sandy –,
vagy legalábbis senki, aki épelméjű.
– Ehhez hasonlót nem láttam azóta, hogy
Kirgizisztánban bevetettek bennünket –
mordult fel Arkady.
Lucja elindult jobbra, hogy körbejárja a
szörnyű helyszínt.
A leölt orrszarvúak közelről még ros�­
szabbul néztek ki, a testüket valami össze­
vissza szabdalta. Egyetlen tetem sem volt
használható.
Lucja visszatért hozzájuk a körútjáról.
– Itt nincsenek más nyomok – közölte.
– Más nyomok? Úgy érted, a miénken kí­
vül? – kérdezte Yorick.
– Az orrszarvúk nyomain kívül.
48 Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 48
Lucja fürkészve nézett körül. Yorick
megremegett. Miközben az állatbőrök kiké­
szítésének és a tetemek kitömésének művé­
szetét gyakorolta, általában nem törődött a
nyomokkal.
– Mikor havazott? – kérdezte Sandy.
– Nem számít – rázta meg a fejét Arkady,
föleszmélve kirgiz emlékképeiből. – Az orr­
szarvú nem tud elsétálni a halála után. Ezt
csak a ragadozó teheti meg.
– Hótalpak. – Yorick összedörzsölte a ke­
zét, mert úgy érezte lefagy.
– Lehetséges. – Sandy leguggolt, és föl­
vett egy maroknyi havat. Fölállt, és engedte
átfolyni az ujjai között. A hó finom szem­
csékben hullt alá.
– Szibériában hótalpakat használtunk –
bólintott Arkady.
– Tegnap jóval több állatot láttunk a
csordában – jegyezte meg Yorick –, tehát
néhánynak még életben kell lennie.
– Igazad van – fordult el Sandy a véres
helyszíntől. – Az összes megjelölt állat itt
hever. – Felemelte a fejét. – Nézzünk körül!
Yorick követte Sandyt kifelé a bűzből, a
másik kettő nyugodtan ballagott utánuk.
Valahol mögöttük gyászosan rikoltozott a
sólyom.
Visszaérve a Range Roverhez, Arkady el­
indította a drónt, és a mészárlás helyszíne
fölé vezérelte. Csak nagyon kis mozgásokat
észleltek a talajon, természetesen semmi
olyan méretűt, ami után kutattak. Az enyhe
hóesés lassan megszűnt, és a napfény itt-ott
átsejlett a ködön.
Sandy a térképen megkereste a legközeleb­
bi ösvényt, és elindultak a drón nyomában.
– Elveszítettem! – kiáltott fel Arkady va­
lamivel később.
– A jelet? – Sandy ránézett, majd időben
visszakapta a tekintetét az útra, hogy kike­
rüljön egy óriási gödröt.
2020.04.22. 23:06:02

– A drónt – fújt dühösen Arkady. – Va­
lami elvitte. A jel megszakadása előtt még
láttam, hogy oldalra billen.
Néhány másodpercen át csendben halad­
tak tovább.
– Hol történt? – kérdezte végül Sandy.
Arkady további öt kilométeren át vezet­
te őket, miközben Sandy morgott valamit a
katonai gyakorlórepülésekről és egy hasz­
nálható drón áráról. Jelzések nélkül semmi
esélyük nem maradt arra, hogy megtalálják
a roncsokat. Megálltak, ettek valamit ebéd­
re, hörpintettek egy korty kávét a termo­
szokból, ami nem volt elég meleg ahhoz,
hogy élvezhető legyen.
– El kell indítanunk a tartalék drónt –
döntött végül Sandy.
Ez láthatóan sokkal egyszerűbb készülék
volt, de a semminél azért lényegesen több.
Lassan gördültek tovább a drón nyomában.
– Ott! – mutatott a képernyőre Arkady
egy órával később.
Megbeszélték a lehetőségeiket Sandyvel,
aztán megkezdték hajmeresztő útjukat a
mocsárvidéken keresztül a megtalált orr­
szarvúpár felé.
– Ez az! – Sandy megállt. – Nyolcszáz
méter.
A három vadász kiszállt.
– Várok, amíg szóltok – mondta Yorick
a növekvő homály és a sűrűsödő hóesés
láttán.
A másik három némán elügetett.
Álló motor mellett a kocsi gyorsan kihűlt.
Yorick beburkolózott a kabátjába, és bámul­
ta a havazást. Lassan félálomba merült.
Fülsiketítő csattanás és óriási rázkódás
rántotta vissza az ébrenlétbe. A kocsi tán­
colt a kerekein. A másik oldali ajtó Yorickkal
szemben ijesztő módon behorpadt. A kocsin
túlról hangos horkantás hallatszott. Yorick
felegyenesedett, és egyenesen belenézett
Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 49
GALAKTIKA
2020. május
egy óriási orrszarvú gyapjas pofájába, ami
körülbelül két méterre volt tőle. Az állat le­
hajolt, ismét beleöklelt a kocsiba, a szarva
kitörte az oldalablakot. A Range Rover csi­
korogva csúszott oldalra, és nekiütközött
egy sziklának. Yorick nem volt biztos ab­
ban, hogy jó ötlet elhagyni a járművet, ar­
ról nem is szólva, hogy mostanra a mellette
lévő ajtó beszorult. Egy újabb támadással az
orrszarvú a másik oldali ajtót is rendesen
átformálta.
Miközben az állat arra összpontosított,
hogy a Range Rover oldalprofilját újrater­
vezze, Yorick átgördült az ülések háttám­
láján, be a csomagtartóba. Megragadta a
kilincset, de várt, amíg az orrszarvút kellő­
képpen lefoglalja az elülső sárvédő átszabá­
sa, és csak akkor nyitotta ki a hátsó ajtót,
hogy egyetlen lendülettel kigördüljön az au­
tóból. A csomagtartó ajtaja becsapódott, és
ez a zaj, szerencsétlen módon, Yorickra te­
relte az orrszarvú figyelmét. A férfi futásnak
eredt, megkerülte a hatalmas sziklatömböt
abban a reményben, hogy talál egy helyet,
ahol fel tud rá mászni.
Sajnálatos módon azonban az ősi glec�­
cser, amely felelős volt azért, hogy ide, a
semmi közepébe lerakta ezt a követ, simára
is dörzsölte. A döngölés és a helybenhagyott
kocsi csikorgása megszűnt. Csak a sólyom
vijjogása törte meg a csendet. Yorick mene­
déket keresve körülnézett. Olyan huszonöt
méternyire meglátott egy töredezett szikla­
darabokból álló, lépcsőzetes halmot. A hó­
val fedett akadályokon bukdácsolva elkez­
dett arrafelé rohanni.
Néhány méterre a célja előtt megbotlott,
és beleesett egy üregbe, amely alattomosan
lapult a fehér lepel alatt. Pár másodper­
cig arccal hevert a sárban, és éppen akkor
fordult oldalra, amikor az állat horkantott
egyet. Óvatosan felemelte a fejét, és kiku­
49
2020.04.22. 23:06:02
 GALAKTIKA
2020. május
kucskált az árokból. Az orrszarvú ott állt
alig hat méterre, és egyáltalán nem látszott
boldognak vagy elégedettnek. A Covent
Garden Kávézó emléke nagyon-nagyon
messzire úszott.
A sólyom ismét rikoltott, valami különle­
gesen mély és fülsiketítő hangon, ami egyál­
talán nem vallott rá.
Yorick a hátára dőlt, és feltekintett az
égre. Inkább sas lesz. Egy rendkívül nagy
sas. Talán egy szirti sas, amelyik meglepő­
en alacsonyan siklik a feje fölött. A madár
most egy fátyolfelhőfoszlány felett repült
el, és Yorick döbbenten ébredt rá, hogy
sokkal magasabban van, mint gondolta.
Vagyis iszonyatosan nagy. Bizonyára kon­
dorkeselyű. Yorick nem sűrűn tömött ki
madarakat – a tollak túlságosan kénye­
sek voltak –, de jó néhány fajt azért fel-
ismert.
Az orrszarvú hangosan fújtatott. Hol
lehetnek a vadászok? Yorick úgy döntött,
hogy megpróbál belesimulni a földbe, és ki­
várja, mi lesz.
Az odafent lebegő madár hirtelen össze­
zárta a szárnyát, és átment bukórepülésbe.
Egy szerencsétlen rágcsálót valószínűleg
elér a végzete… Furcsán hengerszerű volt a
teste, és ahogy egyre lejjebb ért, ijesztő mér­
tékben növekedett. Normál repülőmagas­
ságból már le kellett volna érkeznie! De ez
csak nőtt és nőtt, az árnyéka már eltakarta
az amúgy is gyenge napfényt.
Yorick most teljes valójában szembesült
az érkezővel, és ettől fel kellett sikoltania.
A hatalmas sasszerű állat még zuhant le­
felé, majd pontosan akkor, amikor Yorick
úgy gondolta, hogy kitöri a nyakát, kitárta a
szárnyát, lefékezte az esését, és kinyújtotta
két óriási, karmos lábát.
A rémület üvöltése hangzott fel, és
Yoricknak időre volt szüksége ahhoz, hogy
50 Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 50
megállapítsa: nem tőle származik, de nem is
a madártól, amely most a teljes látómezejét
kitöltötte. A rém hevesen csapkodott óriási
szárnyaival, hogy felemelkedjen a levegőbe.
Laza porhóból álló vihart kavart maga kö­
rül, ami beborította Yorickot. Az orrszarvú
kétségbeesetten ordítva a magasban repült,
a madár karmai közt.
Yorick arcán szétolvadtak a hópelyhek, és
a víz belefolyt a szemébe.
– Itt van!
A hang, ami valamivel később rátalált,
olyan barátságosnak és szívélyesnek tűnt,
mintha nem is a szörnyen ellenszenves
Lucjától származott volna.
Sandy beugrott mellé a gödörbe, és a ke­
zét nyújtotta felé, hogy felsegítse.
– Láttad? – kérdezte.
Yorick felállt, bólintott, és néhány percig
dörzsölgette elgémberedett arcát.
– Igen – mondta végül.
Sandy és Arkady kihúzták a gödörből,
miközben Lucja a sötét ég felé célzott a ka­
rabélyával.
– Hölgyeim és uraim – jelentette ki Sandy
–, a hírhedt rok madarat láthatták.
Yorick topogott, dörzsölgette a kezét, és
reszketett, de nem csak a hidegtől.
– Emlékeznek Az aranygyapjú legendá-
jára? – lelkesedett Sandy miközben elmasí­
rozott a Range Rover felé. – Vagy inkább a
Szinbád, a hajósban volt?
– Ki hozna létre egy rokot? – rázta meg a
fejét Yorick.
Megkerülték a sziklát, és megálltak an­
nak a valaminek a maradványainál, ami
egykor a Range Rover volt. Arkady meg­
eresztett egy cirkalmas káromkodássoroza­
tot valami idegen nyelven. Yorick úgy for­
dította le magában, hogy valami olyasmit
mondhatott, mint: „Ó, jóságos istenem, mi
történt itt?”
2020.04.22. 23:06:02

Lucja kinyitotta a csomagtartót, kiemelte
belőle a hátizsákját, és átvetette a vállán.
Arkady morogva odament az anyósülés
ajtajához, és megpróbálta kinyitni a harmo­
nikához hasonlóvá gyűrődött panelt, majd
hátraugrott, amikor az tompa puffanással
leesett a hóba. Kotorászott a kocsiban egy
maroknyi apróságért, és beletömte őket a
kabátja zsebébe. Lucja már elindult a hó
alatt lassan eltűnő keréknyomokat követve
visszafelé.
Sandy utána eredt, de közben telefo­
nált a vendégházba. Legalábbis ez volt az
első szám, amit tárcsázott. Yorick hallotta
McCreadyné enyhén ellenséges hangját né­
hány méter távolságból is.
– Ideküldi Gregort, hogy szedjen fel ben­
nünket – tájékoztatta őket Sandy, miután
befejezte a beszélgetést. Ezt követően felhív­
ta a rendőrségi kapcsolatát is, és hosszú be­
szélgetést folytatott vele, miközben gyakran
ráncolta össze a homlokát.
– Tudnak a rokról – mondta aztán, ami­
kor kiértek a keskeny ösvényre. – Már több­
ször látták. Úgy tűnik, hogy a Royal Air
Force-nál dolgoznak egy terven, hogy heli­
kopterekkel és nagy hálókkal elkapják.
– Hálók – merengett Arkady. – Kongó­
ban használtunk hálókat…
– Szemmel tartják? – kérdezte Yorick. –
Tudják közölni velünk, ha felénk jön?
Sandy egy darabig némán lépkedett.
– Nem tesznek ilyet – mondta végül, és só­
hajtva hozzátette: – Ennyit az orrszarvúról.
– Mi van? – kérdezte Lucja megtorpanva,
és felnézett az egyre nehezebben követhető
keréknyomokról.
– Ennyi. Hagyják, hogy a rok foglalkoz­
zon a gyapjas orrszarvú invázióval, mielőtt
elkapják.
– Hú! – Lucja megpördült, és tovább­
ment.
Haggis, orrszarvú és a vadon egyéb meglepő csodabogarai
044-051-jones.indd 51
GALAKTIKA
2020. május
– Elfogadható veszteségnek tartják a fel­
földi marhaállományt is, ha szükséges.
– De hát ez őrület! – robbant ki az ellen­
kezés Yorickból, aztán rájött, hogy ez sem
nagyobb őrület annál, hogy ők gyapjas orr­
szarvúra vadásznak itt és most. Folytatták
az utat, miközben egyre sötétebb és hide­
gebb lett.
– Visszamegyünk Londonba? – kérdezte
egy idő után Arkady.
– Nem – válaszolt neki Sandy ismét vidá­
man. – Még nem.
A távolban feltűnt egy pár fényszóró – re­
mélhetőleg Gregor jött megmenteni őket.
– Akkor hová megyünk? – kérdezte
Yorick, mert úgy tűnt, hogy Sandy fel akarja
gerjeszteni a kíváncsiságukat.
– Felkértek bennünket arra, hogy vizs­
gáljunk meg egy másik, újkeletű „megje­
lenést”.
Megérkezett Gregor egy nagy, öreg
dzsippel.
Sandy kinyitotta a hátsó ajtót, és nagyúri
gesztussal intett, hogy szálljanak be.
– Loch Nessbe megyünk – kacsintott rá­
juk vigyorogva.
Fedina László fordítása
Gareth D. JONES
Angol író a fiatal korosztályból. 2004 óta publi-
kálja elbeszéléseit mind online, mind nyomtatott
kiadványokban. Tizenöt idegen nyelvre fordítot-
ták már le. Noha pályájának még meglehetősen
az elején tart, hosszú lista állítható össze novel-
láinak címeiből. Jelenleg egy regénynek keres
kiadót, de az írást persze ezalatt sem hagyja
abba egy pillanatra sem. 2011-ben szerkesztő-
ként egy gőzpunk antológiát állított össze. Ma-
gyarul eddig három elbeszélése jelent meg, a
mostani ezek közül a „Mókusok, rókák és más
különlegességek” (Galaktika 355) folytatása,
ami a világon először nálunk olvasható.
51
2020.04.22. 23:06:02
 GALAKTIKA
2020. május
Első kísérletek a tervezett
holdállomáson
A
Z ESA ÉS A NASA csapa-
tai által kiválasztásra kerültek
az első tudományos kísérletek,
melyek a Hold körüli pályára
tervezett Gateway nemzetközi űrállomás fe-
délzetére szánnak. Az Európai Űrügynökség
egy sugárzásmérő berendezéssel járul hozzá
a küldetéshez, mely az állomást érő kozmikus
sugárzás teljes feltérképezését segíti. Koráb-
ban ez egy kevéssé kutatott terület volt, vi-
szont megismerése rendkívül fontos a hosszú
távú holdi és mélyűrbe tervezett űrmissziók
biztonságos lebonyolításához.
A Gateway űrállomás első eleme az ener-
giaellátó és meghajtó egység lesz, mely két
külső tudományos eszköz fogadására képes.
Az ESA műszere a tervek szerint folyamato-
san méri majd a sugárzást, és továbbítja az
adatokat a programban részt vevő államok
tudósainak.
Amíg a Gateway eléri végleges pályáját a
Hold körül, átrepül a Van Allen-övön, mely
egy nagy energiájú részecskékből álló terü-
let a Föld körül. Az övezet kialakulását boly-
gónk mágneses tere segítette, mely csapdába
A Gateway űrállomás tervezett moduljai és az azokat megépítő ügynökségek
52
052-053-obszervatorium.indd 52
A Gateway energiaellátó és meghajtó modulja elsőként
éri el a Hold körüli pályát
ejtette ezeket a részecskéket. Az Európai Űr-
ügynökség berendezése az itt tapasztalható
sugárzás mérésével hasznos információkat
szolgáltat a Van Allen-övön történő áthala-
dás emberekre és űreszközök berendezéseire
gyakorolt hatásáról. Ezeket az információkat
felhasználva az űrhajósok felkészülhetnek a
biztonságos átrepülésre úton a Hold, és ké-
sőbb a Mars felé.
Amint a Gateway eléri a Holdat, elnyújtott
pályára áll az égitest körül, melynek legala-
csonyabb pontja 3000 kilométer a felszíntől,
míg a legtávolabbi 70 000 kilométer. A kísérlet
a pályára állás után is folytatódik. A műszer
a protonok, elektronok, nehéz
ionok és neutronok becsapó-
dásából felszabaduló sugárzást
fogja rögzíteni. Az ESA tudósa-
it leginkább a nehéz neutronok
érdeklik, melyek a kozmikus
sugárzás holdfelszínről való
visszaverődésével keletkeznek
és veszélyesek lehetnek az em-
berekre. Ezeknek a megismeré-
se elengedhetetlen az űrhajósok
védelme érdekében.
Obszervatórium
2020.04.22. 23:05:49

A NASA által kiválasztott kísérlet egy Nap
központú űridőjárás-kutatás, mely a napszél
és az általa szállított részecskék vizsgálatán
alapul. A nagy méretű napkitörések kiszámít-
hatatlanok, és jelenleg nem lehet őket előre
jelezni, viszont a hatásukra megerősödő nap-
szél és sugárzás veszélyes lehet az űrhajósokra
és eszközeikre a Földet védő légkörön kívül.
A két kísérlet és az azokat végző csapatok
együtt fognak működni, hogy minél több in-
formációt gyűjthessenek a bolygóközi sugár-
zásról, és új előrejelzési módszereket dolgoz-
hassanak ki a napkitörések és egyéb veszélyes
jelenségek esetében. Az így gyűjtött adatokat
fel lehet használni arra, hogy még jobb véde-
lemmel ellátott űrhajók, űrállomások és hold-
felszíni létesítmények épülhessenek. Miköz-
ben az Európai Űrügynökség űrhajósainak új
generációja készül, hogy az Artemis program
keretében részt vegyenek a Hold meghódítá-
sában, a fentiekhez hasonló kísérletek mu-
tatják, hogy kutatás, fejlesztés, tudomány és
felfedezés szoros együttműködése segíti a tu-
dósok céljainak elérését.
A jövőben további kísérletek kerülnek ki-
választásra, hogy a Gateway fedélzetén, Hold
körüli pályán végezzenek kutatásokat. Ez egy
olyan egyedi környezet, amit sem a Földön,
sem a Nemzetközi Űrállomáson nem lehet
modellezni, így különleges lehetőség a tudó-
sok számára.
A Gateway a tervek szerint még ebben az
évtizedben megépül, és pályára áll a Hold
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
052-053-obszervatorium.indd 53
GALAKTIKA
2020. május
A Gateway űrállomás tervezett, elnyújtott Hold körüli
pályája
körül. Célja, hogy platformként szolgáljon
tudományos kísérletekhez és kereskedelmi
űrmissziókhoz, melyek a mélyűr felfede-
zését szolgálják. Az űrállomás üzemelteté-
se és a fedélzetén végzett kísérletek fontos
tapasztalatot és elengedhetetlen mérési
adatokat nyújtanak majd az emberes Mars-
küldetések kidolgozásához. A nemzetközi
együttműködésben megépülő Gatewayhez
az Európai Űrügynökség építi a lakómo-
dult, a kommunikációs eszközöket és egy
töltőállomást, ahol űrhajók üzemanyagot
vehetnek fel akár visszaindulás, akár tá-
volabbi úti célok elérése előtt. A Kanadai
Űrügynökség egy robotkar megépítésével
tervez hozzájárulni a Hold körüli állomás
sikeréhez, valamint a Japán Űrügynökség-
gel is folynak a tárgyalások alrendszerek
megépítéséről.
Bodó Zsófia, Góczán Bence
53
2020.04.22. 23:05:53
 GALAKTIKA
2020. május
D Ma már bármit
KUR ITZ-
S W
LAS s nove
lla
díja
SF-
É M EoT ella
N íjas
d
n v
Helmuth W. Mommers
A SAJT ÉS AZ EGÉR
Ezt nem hiszem el… – Ez volt az első elké-
pedt gondolatom, amikor megpillantottam a
parkot és a bokrok meg a valószínűleg mi-
nimum százéves faóriások lombozata között
megbúvó, négyemeletes főúri villát. Álmél-
kodva lépdeltem a sövény mellett, a virág-
ágyások és a gyepszőnyeg közt haladó, csi-
korgó murvával borított úton. Nem tudtam
levenni a tekintetemet a hatalmas kapuról és
a négy oszloppal tartott párkányzat fölötti,
zöldes patinával borított rézlapokkal fedett
tetőről.
Úgy éreztem magamat, mintha jó két év-
századdal visszakerültem volna az időben,
kilépve az itt és mostból, vagyis 2086-ból,
amikor már annak is örül az ember, hogy
nem egy konténerben kell laknia.
Miről is beszélt a büszke tulajdonos?
„Letűnt korokból reánk maradt parányi
Paradicsom. Ellátva persze a legkorszerűbb
technológiával és minden komforttal.”
54 A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 54
elintézhetünk
az interneten.
Persze nem árt az
óvatosság.
A házban laktak, bár teremtett lelket sem
láttam; mondjuk semmi másra nem számí-
tottam volna ebben a lélektelen városban.
Ugyanakkor a levegő zengett a bogarak ci-
ripelésétől, madarak daloltak, falevelek su-
sogtak, halkan fújt a szél, és szédítő volt a
korai ősz rengeteg illata – egy boldog világ
tökéletes illúziója.
Hamarosan ott álltam az üres névkijelzőjű
ajtó előtt: második emelet balra, ahogy azt
megírták. Itt fogok majd lakni? Ujjheggyel
már majdnem megérintettem az érzékelőt,
de elbizonytalanodtam; kis híján megfu-
tamodtam volna. Hogy a fenébe lehettem
annyira ostoba, hogy elhiggyem, igaz, amit
ajánlanak? Egész biztosan csak szívatnak…
vagy valamilyen csúnya bökkenő van a do-
logban…
Csakhogy már késő volt megfutamodni.
Mégis mi a fenéért szóltam róla Gloriának?
A fél éjszakát azzal töltöttük, hogy parányi
2020.04.22. 23:23:05

odúnkban összebújva, álmodozva elképzel-
tük, milyen volna, ha egy valódi lakásban
élhetnénk, külön szobával mind a hármunk-
nak, még akkor is, ha most még csak ketten
voltunk.
Rányomtam a mutatóujjamat az érzékelőre.
Az ajtó kukucskálónyílásán feltárult egy
csillogó lencse és rám pislogott; tudtam,
hogy ebben a pillanatban többféle módon is
átvilágítottak, és adatcsomagokká sűrítettek
össze.
– Neve, azonosítószáma és jövetelének
oka? – mordult rám egy hangszóró. Mielőtt
azonban válaszolhattam volna, a berende-
zés így folytatta: – A SAFEGUARD Micro
Systems Ltd. automatikus biztonsági rend-
szere, a Házőrző vagyok. Felhívom a figyel-
mét arra, hogy az ujjlenyomata, a retinájáról
készült kép valamint a hangmintája táro-
lásra kerül, és összevetjük az adatbankkal.
Beszéljen!
Kissé megdöbbentem, mivel az ingatlan-
ügynök előzetesen már alaposan kikérde-
zett; már csak tényleg az hiányzott, hogy
megtudakolják, hányas cipőt hordok, és mi-
lyen szexpartnereket részesítek előnyben.
Na, de mégis mit tehettem volna? A baljós
csöndben olyan volt az érdes hangom, mint
egy éhes varjú károgása.
– Nagyon köszönjük, Hans-Jürgen Braun-
Eder úr. Őszinte örömmel tölt el minket,
hogy bemutathatjuk önnek a szolgáltatásain-
kat – felelte a géphang, majd egy több percen
át tartó előadás következett a betörésbiztos
ajtókról, a golyóálló ablakokról, a rezgést
érzékelő szenzorokról, a fénysorompókról,
az infravörös mozgásérzékelőkről és a szá-
mítógépesített, arcazonosításra és a képek
teljes körű kiértékelésére képes kamerákról.
Mindezt természetesen a leghatékonyabb
biztonságtechnikai rendszer, az UMS kínálta
fel nekem, mégpedig nagyon is kedvező havi
A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 55
GALAKTIKA
2020. május
általánydíjért. Képtelen voltam félbeszakítani
a szavak áradatát. Sztoikus nyugalommal el-
merültem az ömlengésben, miközben ott áll-
tam az új jövőnk küszöbén. Gloriára és nagy
közös álmunkra gondoltam.
Amikor végre feltárult az ajtó, egy öröm-
től sugárzó arc fogadott.
– Ó, hát már itt is van, Braun-Eder úr.
Nagyszerű! – Az ingatlanközvetítő szívből
jövően mosolygott, mintha csak élete nagy
szerelme tűnt volna fel az ajtóban. – Tessék,
kérem, befáradni.
Egyik kezét a háta mögé rejtve mélyen
meghajolt, majd megragadta a jobbomat, és
határozottan megrázta. Csak akkor engedett
el, amikor már bent voltam, a világ pedig
kint maradt. Az ajtót mintha csak egy látha-
tatlan szellem zárta volna be.
– Egy apró figyelmesség az ön számára…
– jelentette be az ügynök. Egy gyors mozdu-
lattal előhúzta a háta mögül a kezét, és egy
üveg Dom Pérignont nyomott az orrom alá.
– Ünnepeljük meg, hogy itt van!
– De hát… – Úgy meglepődtem, hogy
csak dadogni tudtam. – De hát még nem is
láttam a lakást.
Az ingatlanos csak legyintett.
– Lárifári! – kiáltotta, és gyorsan kinyi-
totta a palackot. A dugó pont akkorát puk-
kant, mint egy igazi, ám nem hagyott nedves
foltot maga után a mennyezeten. Aranyszívű
vendéglátóm közben már elő is varázsolt két
hosszúszárú poharat, és megtöltötte habzó
pezsgővel. – Na, milyennek találja?
A gyöngyöző italnak remek íze volt. Meg-
ittam az egész pohárral.
– 2078-as évjárat. Igazi fejedelmi ital…
– dicsérte az ügynök lelkesen a terméket.
– Egy egész kevés még van belőle, nyolc pa-
lack. Akciósan megkaphatja!
Úgy ragyogott, mint egy boldog Mikulás.
– Csak négyezer euró. Részletfizetésre…
55
2020.04.22. 23:23:05
 GALAKTIKA
2020. május
Ez most azt hiszi, hogy valami milliomos
vagyok? A válaszomat leolvashatta az ar-
comról. Huszonhárom éves voltam, és nem
várt rám hatalmas vagyon.
– Mit szólna egy jó kis általányhoz…? –
folytatódott a kábítás. – Egy pohár kettő-
ötven, vagy havonta százhúsz, és annyit ihat,
amennyi jólesik. A szerződést a lejárta előtt
bármikor felmondhatja.
Kettő-ötven egy kis virtuális buliért nem
is hangzott annyira rosszul. Még akár egy
lakásavatót is szervezhetnénk. Nyeltem két
hatalmasat, mielőtt megszólaltam volna:
– Erről majd később beszéljünk… ha már
lesz mire áldomást innunk.
– Dohányzik? – kérdezte váratlanul.
– Miért, talán nem szabad?
– Ugyan már! – A boldogságtól ragyogva
megcsóválta a fejét. – Tessék, vegyen egyet!
Odanyújtott felém egy csomag Live
Extralongot.
– Feltétlenül ki kell próbálnia. Éppen
most jött ki a piacra. Maximális ízélmény,
egyetlen káros mellékhatás nélkül. – Ele-
gánsan néhány füstgyűrűt fújt fel a magas-
ba, és közben úgy dohogott, mint egy öreg
gőzmozdony. – Nézze csak! Secperc alatt el-
tűnt a füst. Ez ám a király légcsererendszer!
Honeywell márkájú.
Büszkén kidüllesztette a mellét. Köhögni
kezdtem.
– Igazából nem dohányzom – ismertem be.
– Most még nem, de talán majd nemsoká-
ra. Vegyünk például engem… – Lelkesen el-
mesélte, hogy azelőtt nyomorúságos módon
nemdohányzóként élt, ám hála a Tobacco
& Drugs, Inc. egyik termékbemutatójának,
nem csupán megtért, de megtalálta a valódi
énjét, az élete értelmét és az igazi megvilágo-
sodást. Egyfolytában ömlött belőle a szoká-
sos reklámhalandzsa, melynek tetőpontján
végül közölte velem, hogy csakis dohányoz-
56 A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 56
va lehet emberhez méltó életet élni – mégpe-
dig a sok vitaminnak és nyomelemnek hála
egészségesen!
Szinte már úgy éreztem, hogy hálátlan
vagyok, amikor a kedvezményes árú havi
adagot udvariasan, de határozottan elutasí-
tottam.
Az ügynök végül összeszedte magát, és
kezdetét vehette a lakás megtekintése. Az
étkező-konyha ott volt közvetlenül balra
az előszoba mellett. Ékes szavú útmuta-
tóm ódákat zengett a különféle hasznos
berendezésekről és technikai vívmányok-
ról. Gondosan kitért minden egyes gépezet
működési módjára, megbízhatóságára, és
megnevezte a gyártót, a márkát, valamint
a fogyasztói árat vásárlás vagy hosszú távú
bérlés esetére. Határozottan felhívta a fi-
gyelmemet arra, hogy az összes berendezés
rajta van a hálón, mondhatni korlátozott, de
önálló életet él, akárcsak a hangyák a boly-
ban. Persze őket nem a királynő irányítja,
hanem a lakóegység központi számítógépe,
melynek legfontosabb feladata, hogy min-
denben kiszolgálja urának és parancsoló-
jának a kívánságait. A fickó ezen a ponton
mélyen meghajolt, és elegánsan meglenget-
te előttem nem is létező kalapját. Én közben
csak a fejemet csóváltam.
– Jaj, hát én nem értek az ilyen technikai
dolgokhoz. Nálunk ezzel Gloria foglalkozik.
Majd megmondom neki, hogy töltse le a fel-
használói kézikönyvet – motyogtam, aztán
kérdően az ingatlanosra néztem. – Ugye van
kézikönyvük?
Őszintén nem számítottam arra, hogy
ezzel sikerül kiakasztanom; ugyanakkor az
ingatlanügynökök híresek voltak arról, hogy
egészen elképesztő dolgokra képesek – szí-
nészként is remekül megállják a helyüket,
hála esetleg ebben az esetben a Time Warner
cég Warner Bros. Studios részlegének.
2020.04.22. 23:23:05

– Kézikönyv? – kérdezte savanyú képpel.
– Még szép! Hogy a csudába gondolhatta…
Mintha csak megnyomtak volna rajta egy
gombot, azonnal elkezdett áradozni nekem
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT
w w w. fi l mvi l ag. h u
a rendszer előnyeiről, a szoft verekről, a kom-
patibilitásáról és az upgrade-elés lehetősége-
iről.
Én meg közben úgy éreztem, hogy nem-
sokára összeesek.
Nem törődve a fickó tiltakozásával, átfu-
rakodtam mellette, végigmentem a folyo-
són, ám még így is meg kellett hallgatnom a
mellettünk lévő tároló helyiségben lévő leg-
különfélébb tisztító és karbantartó berende-
zések előnyeit ecsetelő, bő lére eresztett öm-
lengését.
– Ezt bízzuk inkább a feleségemre! Ná-
lunk ő a technikai felelős.
– A feleségére? – Vasmarokkal elhúzott
attól az ajtótól, amin éppen be akartam nyit-
ni. – Maga nős?
– Még nem – javítottam ki magam –, de
élettársam van.
– Ez jó. Ez nagyon jó! – A folyosón végig-
vezetett a sokatmondóan budoárnak neve-
zett helyiség irányába, melynek ajtaja előtt
jelentőségteljesen rám kacsintott. – Itt egy
kellemes kis különlegesség vár önre.
Hirtelen fülbemászó muzsika lengte be a
folyosót; amikor az ajtó önmagától kinyílt,
még erősebbé vált a zene.
– I love you babe, I love you tender… –
csapott rám a vágyakkal teli hang, amit egy
suttogó kérdés követett. – Won’t you stay
with me tonight?
Ismét hatalmasat nyeltem, amikor meg-
pillantottam, hogy mi vonaglik a tágas
ágyon. A fekete kombinét viselő, vörös hajú
szépség úgy hintázott, mint egy gumimatrac
a nyugtalan tengeren. A vékony szövet alig
tudta kordában tartani gömbölyded ido-
A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 57
GALAKTIKA
2020. május
LXI I I . É VFO LYAM , 05. SZ ÁM 2020. máj us 490 FT / 8, 60 RO N
rendszerVáltás-filmek
Argento/Willeford/WAititi
VAjdAsági szociofilmek
20005 Cirko
Mozi-jegy
50%
Kocsis Ágnes: Éden
9 770428 387007
20003
Jancsó rendszerváltás-trilógiája, Dario
9 770428 387007
Argento, a giallo mestere, Waititi-portré,
Willeford-adaptációk, magyar–szláv fil-
mes kapcsolatok. A Filmvilág a járvány
idején is megjelenik.
mait. Rózsaszínű nyelvével benedvesítette
az ajkát, és úgy dörzsölte össze két hosszú
combját, mint egy nőstény imádkozó sáska
táplálkozásra készülve a csápjait. Begörbített
mutatóujjal jelezte, hogy rám vár.
Tűzbe borult az arcom és a fülem; habo-
zás nélkül hátat fordítottam neki.
Az ajtó zárva volt; az ingatlanos eltűnt.
Bizonyára diszkréten magunkra hagyott
minket.
– Na, gyere ide, kicsikém! Ne legyél már
ennyire félénk! – A hölgy alaposan megné-
zett magának; úgy éreztem, mintha elekt-
ronikus érzékelők még a molekuláim fel-
építését is megvizsgálták volna. A dögös
nőszemély elmosolyodott. – Vagy inkább
egy kis friss, zamatos pipihúsra vágysz?
57
2020.04.22. 23:23:06
 GALAKTIKA
2020. május
Egy szempillantás alatt átalakulva már
egy feszes hasú, hegyes cicijű Lolita feküdt
előttem. Mintha csak tudta volna, hogy néz
ki Gloria!
– Na és milyen színű hajat szeretnél? –
kérdezte ekkor. Gyorsan megváltozott az is,
majd a frizurája és a tincsek hossza.
– Megkapsz mindent, amire csak
vágysz… – folytatta éneklő hangon, miköz-
ben erkölcstelenül kihívó mozdulatokkal vé-
gigsimította a mellét, a derekát és a combját.
– A Safer Sex mindenre képes. A Safer Sex
osztályon felüli. A Safer Sex mindig feljuttat
a csúcsra.
Kinyílt a szája, és széttette a lábát; felém
nyújtotta a két karját. Anélkül, hogy ez a
szándékomban állt volna, egy lépéssel köze-
lebb mentem hozzá. Mintha meghipnotizál-
tak volna, a fejem teljesen kiürült.
– Egy menet húsz euró. Százötven a havi
bérlet. Éjjel-nappal. Mindent szabad.
Megragadta a szeméremajkait, és megmu-
tatta, hogy milyen hatalmas lehetnék vele.
Na, ez már több volt a soknál. Valahogy si-
került odaugranom az ajtóhoz, amit szinte
kiszakítottam a keretéből. Kis híján hasra
estem a döbbent ingatlanosban, amikor meg-
próbáltam odarohanni a lakás bejáratához.
Csakhogy ott olyan lendülettel kaptam telibe
a tömör falat, hogy kipukkadt léggömbként
majdnem leeresztettem. Komolyan azt hit-
tem, hogy elájulva átkerülök az álmok biro-
dalmába. Ám két segítőkész kéz máris meg-
ragadta a vállam, hogy felsegítsen.
– Némi tapasztalat még senkinek sem ár-
tott ám meg – suttogta békítően a fülembe. –
Ezenfelül… hát tényleg nem akarja legalább
kipróbálni?
Ez a faszi a jutalékra utazott! Jó, persze,
természetesen nem ő maga, hiszen csak egy
engedelmes eszköz volt, hanem a főbérlő,
vagy a marketinggel megbízott cég.
58 A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 58
Most már megértettem, hogy milyen ke-
lepcébe estem. Én és valószínűleg még sok
száz reménykedő bérlakást kereső.
Spam! – vicsorogtam magamban. Nincs
mit tenni, le kell lépnem innen!
– Ez az egész egy kurva nagy átbaszás! –
harsogtam dühösen. – Panaszt fogok tenni.
Szólok a webmesternek, vagy… elmegyek a
kiberrendőrségre!
– Ugyan már, ugyan! Nem kell egyből… –
csitított a virtuális gazember. Utána viszont
szégyentelenül rám vigyorgott. – Ön ugye a
szabad akaratából jött ide? Senki sem kény-
szerítette erre. Egyértelműek voltak a felté-
telek… ugye elolvasta az apróbetűs részt is?
Bár fogalmam sem volt arról, mi a fenéről
karattyol, de biztosra vettem, hogy az a betűs
izé is csak egy újabb pofátlanság. Úgy érez-
tem magam, mintha egy csapdába esett egér
volnék, akit egy sajtdarabkával húztak csőbe.
A kelepce az a bizonyos link volt. A gyö-
nyörű, remekül felszerelt lakás ígérete, az
eszméletlen környék, mégpedig hihetetlenül
kedvező lakbérért. De nem, nem a lakbér
volt hihetetlen, hanem én. Hihetetlenül idi-
óta.
– Na, most akkor szabad kérnem? – A ba-
rátságos ingatlanos a hálószoba felé biccen-
tett. – Essünk túl rajta, és máris mehetünk a
többi helyiségbe…
– Na de mi van, ha nem akarom? Ha most
inkább a többi szobát szeretném látni? –
Megragadtam a közvetlenül a bejárat mellett
jobbra nyíló ajtó kilincsét. Kérdően néztem
az ügynökre. – A gyerekszobát?
– Ahogy parancsolja. Minden út Rómába
vezet.
Ez már megint mi a fenét jelenthet?
Egyből mindent megértettem, amikor ki-
nyitottam az ajtót.
– Oh be my man, oh be my joy… I’ll give
you all that you want, and still some more…
2020.04.22. 23:23:06

– ölelt körbe egy hajszálvékony fehér kom-
binét viselő, sötét bőrű, fekete hajú szépség
érdesen érzéki hangja. Dinnye méretű keb-
lén jól láttam a hatalmas, sötét mellbimbó-
kat, és amikor csábítóan riszálni kezdte a
csípőjét, feltárult előttem izmos, ugyancsak
tökéletes alakú feneke is. Valahogy vissza-
kerültem a hálószobába, ahol ugyanaz volt
a berendezés, csupán a csalétek változott
meg. Amikor a csokilány levette magáról a
kombinét, hogy megszemlélhessem a teste
teljes szépségét, hastáncosnőként mozgásba
hozott csípőjén felfedeztem az Exotic Erotic
cég logóját.
Segélykérően megfordultam, bár arra
számítottam, hogy nyoma sem lesz az ajtó-
nak és a lelki üdvömre pályázó gazfickónak.
Tévedtem.
– Nem kell egyből elfogyasztania a termé-
ket – tanácsolta a fickó, és rám kacsintott.
– Nyugodtan kipróbálhatja. Az nem kerül
semmibe.
Amikor viszont megpróbáltam megra-
gadni a kilincset, még sietve hozzátette:
– Különben máris jön a következő Pin-a…
p … izé, vagyis a következő Pop-up.
Ez bizony spam-csapda, ahogy sejtettem.
Gloriára gondoltam, meg arra, amit monda-
ni fog, ha értesül az eseményekről. Kizárt
dolog, hogy innen kijussak – legalábbis nem
a megszokott módon. Nem tudom becsukni
ezt a jelenetet, hogy továbbugorhassak a vi-
lágháló illúzióinak színpadán. Itt csak az ak-
tus brutális félbeszakítása segíthet; azt pedig
mindenki tudja, hogy az ilyesmi milyen kö-
vetkezményekkel járhat: a személyes rend-
szer összeomlásával! Nem én lennék az első,
akinek utána részleges amnéziája lenne, sőt
esetleg még annál is rosszabb, mintha csak
lobotomiát csináltak volna rajtam.
Miközben két kezembe vettem a vonzó
dinnyéket, és az orromat megcsapta a fe-
A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 59
GALAKTIKA
2020. május
kete hajú hölgyike érzékien édes aromája,
a fülemben pedig ott csengett a hangja a
különféle árkategóriák előnyeiről, önkén-
telenül is elszabadultak a hormonjaim, és
ennek egy rendkívül kellemetlen erekció
lett a következménye. A virtuális nőstény-
ördög azonnal megragadta nadrágom áru-
ló kitüremkedését, és odahúzott magához
az ágyra.
Bátran ellenálltam a csábításnak, és nem
hagytam, hogy egy szerény húszeurós díjért
cserébe bevezessenek a Karib-tenger egzo-
tikus szerelmi csodái közé. Közben persze
harsányan szabadkoztam. Sikerült lágy erő-
szakkal kiszabadulni a csábító öleléséből,
ám ő vágyakozó hangon még utánam szólt:
– Valamikor látogass meg! Exotic Erotic.
Az érzékiség tetőpontja. Exotic Erotic – Köz-
ben az égre emelte a tekintetét, és kihívóan
megnyalta a száját.
– Na kérem. Nem is volt ez annyira ször-
nyű – mondta az ingatlanos. Az ajtón át
kivezetett a folyosóra, aztán megfordított
a tengelyem körül, így ismét ugyanazzal az
ajtóval találtam szembe magamat, mint az
előbb.
– A gyerekszoba? – kérdeztem újra. Per-
sze mostanra már elszállt minden reményem
azzal kapcsolatban, hogy tényleg kibérelhet-
jük ezt a lakást. Ugyanakkor megértettem,
hogy végig kell mennem a rám váró Golgota
minden állomásán.
– Igen. Persze egyelőre a helyiséget lehet-
ne játszószobának is használni…
Aggódva arra gondoltam, hogy megint
valamilyen erotikus játszadozás vár rám.
Feltárult az ajtó.
Halk mormogás fogadott, meg a zsetonok
csattanása, az apró golyó halk zúgása, majd
a zaj, amikor véget ért a körkörös száguldás,
és a gömböcske megállt az egyik szám vája-
tában.
59
2020.04.22. 23:23:06
 GALAKTIKA
2020. május
– 12. Piros… – A krupié elkezdte begyűj-
teni a vesztesek tétjeit.
Egy fekete-fehér pingvinjelmezes alak
üdvözlésképpen meghajolt előttem, és ami-
kor kezet akartam fogni vele, egy zsetont
nyomott a kezembe.
– A ház ajándéka. Casino Royale a CR
Master Games terméke. – Olyan elképesztő
ügyességgel zúdította rám a reklámszöveget,
hogy a cég és a termék nevét dőltbetűsen hal-
lottam. – Sok szerencsét az úrnak.
Most tényleg csibészesen rám mosolygott?
Természetesen kétszer egymás után is
nyertem. Mondjuk, csak színre tettem. Ez
valószínűleg hiba volt, mivel jobban jártam
volna, ha két szomszédos oszlopra, vagy
négy szomszédos szám sarkára, esetleg egy
tucatra tettem volna fel a pénzem. A beete-
tés elején becsalják a legyet a hálóba, és csak
utána hagyják vergődni.
A meglehetősen hiányos öltözéket viselő
lánynak három B betű látszott a homlokán:
Bármikor, Bárhol, Bármit! Már a második
pohár Fligh High ajándékitalt nyomta a
kezembe, ami miatt tényleg úgy éreztem,
mintha a felhők között lebegnék. Csak-
hogy mielőtt további óvatlanságokra ra-
gadtathattam volna magamat, és például a
fél asztalt beborítottam volna zsetonokkal
az eddigi veszteségeim ellensúlyozása cél-
jából, a magam elé kirakott hitelegységem
felhívta a figyelmemet arra, hogy az ilyen
mámoros szárnyalást általában drámai po-
fára esés követi. Talán nem kellene többet
innom.
Hátratoltam a székemet, és egy gyors
biccentéssel elbúcsúztam az asztal körül
ülőktől. Ennyit az udvariasságról. Mondjuk,
semmi okom nem volt arra, hogy kedves le-
gyek hozzájuk.
Nem vesztettem túl sokat, és tulajdon-
képpen egészen jól szórakoztam közben.
60 A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 60
Legalábbis majd ezzel fogom megpróbálni
Gloria előtt kidumálni magamat.
Mielőtt kijöttem volna az állítólagos
gyerekszobából, gyorsan megnéztem ma-
gamnak a falakat és az ablakot, hogy majd
beszámolhassak róluk a páromnak. Ha nem
volnának itt a rulettasztal meg a játékosok,
akkor ez a helyiség amúgy egy egész tágas
gyermekszoba lehetne. Akár több gyerek is
elférne benne.
Az ingatlanos egyből kitalálta, mi jár az
eszemben.
– A hölgy már várandós? – kérdezte in-
diszkrét módon. A fejcsóválásomat látva így
folytatta. – De szeretnének gyereket, igaz?
Sok pöttöm kis legénykét?
Most már tényleg dühösen néztem rá; ro-
hadtul jó szoftvere lehet, ha így tud reagálni
az arckifejezésemre.
– Ó, bocsánat, nem akartam személyes-
kedni. Teljesen természetes, ha valaki gyere-
kekre vágyik. A kisfiúk pedig igazi angyal-
kák, a kislányokról már nem is beszélve…
Vagy nem? – Lefegyverzően nézett rám.
– Akkor most…? – kérdeztem gyorsan, és
a következő ajtó felé léptem.
– Ahogy parancsolja. Itt minden lehetsé-
ges… Ami pedig a gyerekeket illeti, termé-
szetesen ezen a területen is állunk rendel-
kezésére. Mondjuk úgy, hogy egy áthidaló
megoldást nyújtunk… Az elsőszülöttje ér-
kezéséig.
Csak akkor értettem meg, hogy miről
beszél, amikor a nappaliból kifutott egy
vörös hajú (pont, mint az enyém!), öt év kö-
rüli kisfiú.
– Apu! Apu! – kiabálta, én pedig egy ön-
kéntelen mozdulattal megtöröltem az orrát,
mielőtt rádöbbentem volna, mennyire ab-
szurd ez a helyzet.
– Ebben az életkorban a legaranyosabbak
– jegyezte meg az aranyszívű ingatlanos. –
2020.04.22. 23:23:07

Bújósak, egyszerűen kezelhetőek, probléma-
mentesek. Igény esetén persze szállíthatunk
az anyukája mellén gügyögő csöppséget is.
Minimálisak a költségek: a General Robotics,
Inc. alapmodellje már tizennégyezertől kap-
ható, az éves upgrade-elés pedig kétezerbe
kerül. Az üzemeltetési költségek jelenték-
telenek… szóra sem érdemes az egész. Tíz
év garanciát adunk, cserélheti a modellt és
maximum hatezer üzemóráig ingyenes a
karbantartása.
Várakozó lelkesedéssel nézett rám.
– Na, mit szól az ajánlathoz?
– Hát, nem is tudom…
– Ó, dehogynem… Ön pontosan tudja,
hogy ez sok-kal olcsóbb, mint az igazi. Rá-
adásul cserélhető is.
Azon morfondíroztam, ebben az esetben
mit jelenthet az, hogy cserélhető, bár igazá-
ból nem is akartam tudni. Egy mechanikus
háziállatra talán még hagytam volna rábe-
szélni magamat, na de egy gyerekre…!
Némán megcsóváltam a fejemet, mire is-
mét rám zúdult az ajánlatok pergőtüze.
– Akkor legalább egy cuki házikedvencet…
– Rámutatott a semmiből hópehelyként elő-
bukkanó fehér macskára. – A gyermek ideá-
lis játszótársa. Anyuka és apuka doromboló
kedvence. Garantáltan karmok nélkül. Ter-
mészetesen szobatiszta.
Ismét várakozva nézett rám.
– Na, nem? Nem kell a Robocica? Ta-
lán egy kutyus, a Robokutya… A General
Robotics, Inc. a legnépszerűbb fajtákkal vár-
ja. Szeretne egy kis bemutatót?
Megszabadulok tőle, ha egyfolytában ne-
met mondok? Közben elővarázsolt egy dán
dogot és azt bizonygatta, hogy egy ilyen
bestia mellett megspórolhatom a riasztó-
berendezést. A hosszú szőrű tacskóra pedig
azt mondta, hogy az mellesleg a parkettát is
tisztítja – megint spórolhatok!
A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 61
GALAKTIKA
2020. május
– Talán inkább egy papagájt… – töpreng-
tem egyre jobban zavarba jőve.
– Aha! Ez az! Nagyon jó döntés… – Cset-
tintett. – Mi az ön kedvenc dallama?
Alighogy kimondtam a válaszomat, a tar-
ka madár máris dalra fakadt.
– Óriási a repertoárja. Ráadásul bővíthető.
– Aztán mibe kerül? – kérdeztem teljesen
kétségbeesve.
Az ügynök a következő megjegyzéssel fe-
jezte be litániáját:
– Az ajánlat kérését továbbítom a General
Robotics, Inc. részére. Ők majd bemutathat-
ják önnek a teljes ajánlatukat. – Máris ra-
gyogott a képe a várható jutaléka miatt.
Megtettem neki azt a szívességet, hogy el-
ismerően bólogassak.
– Ez pedig itt a nappali… vagyis mit be-
szélek, a társalgó! – jelentette be büszkén.
A helyiség figyelemre méltó volt, legalább
ötven négyzetméteres, ha nem több. Olyan
magas, hogy nyújtózkodnom kellett, amikor
meg akartam érinteni a csillár alját. A szobát
teljesen berendezték valódi fa- és kárpitozott
bútorokkal, ráadásul tűz ropogott a kandal-
lóban.
– Ez igazi? – kérdeztem.
– Hová gondol? – Az ingatlanosom a ke-
zét tördelte. – Talán el akarja tüzelni az utol-
só fákat?
Egy pillanatnyi tétovázás után azonnal
folytatta:
– Viszont teljes felbontású a holografika.
Kép, hang, szag, hőmérséklet. Az egész Pa-
nasonic. A Simili Gadgets termékcsaládról
beszélünk.
Lelkesen vigyorgott.
– Viaszgyertyáktól a tűzijáték petárdá-
in át a géppuskákig… Természetesen csak
játszadozni – tette még hozzá, mielőtt tilta-
kozhattam volna. – Persze így is rendkívül
kellemetlen, ha eltalálják az embert.
61
2020.04.22. 23:23:07
 GALAKTIKA
2020. május
Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a
gyerekek a környéken lövöldöznek. Szép új
világ. És azt akarom, hogy az én gyerekeim
ebbe szülessenek bele? Jó, talán ez az ötlet
annyira nem is eszement, legalábbis ami a
General Robotics, Inc. termékeit illeti… de
Gloria sosem menne bele.
– Ha pedig amúgy is a technikánál tar-
tunk… – folytatta az ingatlanos. – Termé-
szetesen nem csupán arról van szó, hogy
minden helyiség teljes mértékben rá van
kötve a hálóra… emellett teljes mértékben
fent is vannak a világhálón.
Körbemutatott.
– Bárhonnan és bármikor becsatlakozhat
ide. Tökéletes az ellátottsága érzékelőkkel és
adóegységekkel. Őrült gyors az adattovábbí-
tási sebessége, és az AOL-on keresztül napi
huszonnégy órán át hozzáférhet az internet-
hez. Mindez természetesen a bérleti szerző-
dés szerves része. Na de hát azt ön is tudja,
hogy az átalánydíj nem több, mint egy átla-
gos havi fizetés huszonöt százaléka, szóval
nem nagy ügy.
Hát persze, nem nagy ügy. Semmiség. Lát-
tam már, hogy rohamosan fogynak az esé-
lyeim. Már ha egyáltalán voltak is valaha…
Volt egyáltalán bármi sanszom?
Krákogtam egy nagyot.
– Feltételezem, hogy van… holovíziójuk
is, igaz? Nem csak ez a régimódi televízió.
A falra szerelt laposképernyős tévére mu-
tattam.
– Ó, az ott? Á, az csak dekoráció. Képeket
hívhat le rá, például az Electric Eccentric Új
Ifjú Vadjait, vagy felőlem akár a Classic Dead
Artist régi mestereit. Érdekli az ügy?
– Izé… nem annyira.
– Akkor maradunk a holovíziónál… ter-
mészetesen a Panasonictól. A világ legjobb
Real Fakesjei. Ugye tudja, hogy mire gon-
dolok…?
62 A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 62
Tudtam a nyavalyát. Ki a fene érti ezt a
rengeteg angol kifejezést?
– Na, az olyan igazi gyertyákra gondol-
tam, amik valójában nem égnek. A súlyta-
lan, mégis telt keblekre. Arra az édes csábí-
tásra, amitől nem hízunk el. A ratatatatára,
ami nem öl meg.
– Ó. – Csak ennyire futotta az erőmből.
Az ügynök úgy csettintett, mint a nagy
mágus, aki a semmiből elővarázsol egy ele-
fántot.
A nappali egyik teljes fala hatalmas szín-
paddá változott, ami itt, a virtuális térben
egyenlő volt a valósággal. Az ingatlanos
keresztülszáguldott a programokon: a be-
szélgetős műsorok helyét hátborzongató
sebességgel zenekarok, bemondók, vonós-
négyesek, politikai vitaestek, tüntetők, há-
borús csataterek és… reklámfilmek vették át.
Egy a háromhoz volt közöttük az arány. A jól
ismert, megszokott látványt bámulhattam,
amihez a nemzedékem a születése óta hoz-
zászokhatott.
– Több mint 300 ingyenes csatorna. Ter-
mészetesen van itt még néhány tucatnyi fi-
zetős is. Interaktívak, reklám nélkül! – Le-
fegyverzően rám mosolygott. – Nem olyan
hatékony, mint a kibertér, de a kölyköknek
jobban megfelel. Meg a nagyikának és a
papikának is. Arra az esetre, ha átjönnek ide
látogatóba…
A rezervátumra gondoltam, a nagyszü-
leinkre, akiket pár havonta meg szoktunk
látogatni, ha valamilyen különleges alkalom
van rá. Erősen kételkedtem abban, hogy ők
valaha is elmerészkednének ebbe az őrült
technikai világba.
– És itt volna még ugye a fürdőszoba is.
– Az ügynök már a következő ajtó felé ve-
zetett.
– Hagyja csak, jóember – mondtam le-
törten. – Én így is elhiszem önnek, hogy a
2020.04.22. 23:23:07

fürdőszoba szintén a létező legjobb. Megvan
benne minden, mi szem-szájnak ingere.
– Ó, igen! – Az ingatlanos arca úgy ragyo-
gott, mint egy kisebb napkitörés. – Szauna­
kabin, jacuzzi, masszázs, automatikus für-
dőegység fertőtlenítő- és aromaszóróval.
Komplett wellnessprogram… Szeretné ki-
próbálni?
– Köszönöm, de már zuhanyoztam. –
A kimerültségtől alig álltam a lábamon.
– Akkor üljünk le! – javasolta az ingatla-
nos avatár, és a kandalló előtt álló kényelmes
ülőgarnitúrára mutatott. – Kávét? Teát?
Úgy döntöttem, hogy eredeti ceyloni za-
matú virtuális teát iszom. A semmiből egy
régimódi öltözetet viselő idősebb úr buk-
kant elő. A teát vékony falú porceláncsészék-
ben, ezüstösen csillogó kiskanalakkal szol-
gálta fel.
– Parancsol cukrot az uraság… tejet?
– Robotkomornyik – magyarázta az ügy-
nököm. – Nagyon hasznos. Felettébb kedve-
ző áron. Nem drágább, mint egy gyerek…
izé… mint egy robotgyerek!
Arckifejezésemet meglátva úgy érezte,
hogy megengedhet magának egy bizalmas-
kodó megjegyzést:
– Ugye nem akar mindent átengedni az
ön… jövendőbelijének?
Utána ingerülten folytatta:
– A komornyik természetesen női ver-
zióban is kapható. A szobalány fiatal, tűz-
rőlpattant és bevállalós. Látta már a 3-B
modellünket? – Jelentőségteljesen meg-
nyalta az ajkát. – Megspórolhatja magá-
nak az asszonyt a házban. Ráadásul sokkal
olcsóbb…
Úgy tűnt, hogy ezzel a mondanivalója
végére jutott, mert elővarázsolt egy marok-
nyi papírt, amit aztán elkezdett kiteríteni az
asztalon.
– Lássuk csak…
A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 63
GALAKTIKA
2020. május
Én viszont egyből felfogtam, hogy most
jön a döntő pillanat. Adásvételi szerződések,
bérleti szerződések, opcionális megállapo-
dások, mintarendelések. Hideg borzongás
futott végig a hátamon, miközben azon
töprengtem, hogy a csudába tudnám ebből
a helyzetből kidumálni magamat. Önkén-
telenül is előbbre hajoltam, hogy a kezemet
megmelegítsem a kandalló nyílt tüzében.
Az ügynök azonnal lecsapott a csuklóm-
ra, és visszarántotta.
– Vigyázzon! Az égési sérüléseket még
odakint is érezné!
– De hát… Ez nem veszélyes? A gyerekek-
re nézve?
– Beépített gyerekzár van benne. Csak be
kell kapcsolnia.
– Mi szükség van ilyesmire a kibertérben?
Az ingatlanos ikon szélesre tárta a karját.
– Maga talán nem úgy gondolja, hogy le-
gyen minden a lehető legvalósághűbb?
– Most ezzel azt akarja mondani, hogy ez
a lakás tényleg létezik? És valóban így néz ki?
És ebben a házban meg egy ilyen parkban ta-
lálható? Ilyen lakbérrel? – A kételyemet bizo-
nyára vastag betűkkel írták az arcomra.
Úgy tűnt, az ügynök megsértődött.
– Még szép, hogy ez a helyzet. Mégis mi-
nek tart engem az uraság?
– És tényleg megkaphatnám a lakást? –
A  képzelőerőm látóhatárán felragyogott a
remény fénye.
– Elméletileg igen. Természetesen nagyon
sok a jelentkező rá…
Aha. Most jön a csőbe húzás!
– Mit kellene tennem azért… hogy én
kapjam meg a lakást?
– Na, kérem… – A kezét dörzsölgette. –
Ön ugyebár ismeri a kínálatunkat… Ezt a
sok szép terméket és szolgáltatást…
– Igen? – A látóhatár kezdett újra elsöté-
tedni.
63
2020.04.22. 23:23:07
 GALAKTIKA
2020. május
– A lakást az az ügyfél kapja meg, aki a
legtöbb szerződést köti velünk. Tudja, ké-
rem, mindent vagy semmit… Nálunk ugyan-
is az ügyfél a király. Király pedig csakis az
lehet, aki fogyaszt.
A látóhatáron kitört egy vihar. Minden
egyes felragyogó villám egy-egy kósza öt-
let volt azzal kapcsolatban, hogyan is tud-
nám… minden erőnket összeszedve…
Csak hát akkor elért hozzám a felismerés
mennydörgése, és rájőve a valóságra, szinte
kipukkadtam.
– Na most, amennyiben pénzügyi nehéz-
ségei volnának… – mondta belátó mosollyal
az ingatlanos, miközben úgy éreztem, hogy
két apró szarv nőtt a homlokára. – Ez eset-
ben ajánlhatunk önnek hosszú távú hitelt,
mégpedig nagyon is kedvező feltételekkel…
amennyiben megköti a megfelelő életbiztosí-
tást elhalálozás esetére az anyatársaságunk-
nál, a Happy Life Forever cégnél. Persze az is
jó, ha valaki kezességet vállal önért, például
a szülei, ha vagyonos emberek, vagy ha még
kellő ideig munkavállalásra alkalmas élet-
korban vannak…
A látóhatár koromsötét lett.
– Jöjjön, kérem, segítek. – Az ördög meg-
testesülése a kezét nyújtotta, mint aki attól
tart, hogy mindjárt elájulok. Odakísért a la-
kás ajtajához. – Egyedül is hazatalál?
Csak bólintottam.
– Fogja! – Egy cédulát húzott elő az öltö-
nye zsebéből. – Ez az öné! Szívélyes üdvöz-
letünkkel.
Barátságosan vállon veregetett.
– A viszontlátásra!
Zavarodottan zsebre vágtam a cédulát…
és ugrottam.
Vissza a kibertérből a valódi, egyetlen tizen-
nyolc négyzetméteres lakó-étkező-háló szobá-
ból álló lakásomba. Magatehetetlenül ültem a
64 A sajt és az egér
054-064-mommers.indd 64
karosszékemben. Gloria volt kénytelen helyet-
tem kihúzni a kábelt a nyakszirtemből.
– Na?… Milyen volt? – kérdezte egyszerre
reménykedve és aggódva.
– Semmilyen – nyögtem ki végül. – Csak
egy spam-csapda.
Annyi a szép reményeknek! Kénytelenek
leszünk beérni ezzel az odúval. Ma és hol-
nap, és még egy jó darabig.
– Viszont van valami, amit mindörökre
megtanultam. Soha többé nem megyek fel a
világhálóra reklámblokkoló nélkül!
Ekkor az eszembe jutott valami. A zse-
bembe nyúltam a cédula után.
Túl későn, hiszen az csak egy virtuális pa-
pírdarab volt!
– Ezt keresed? – emelt fel egy lapot Gloria
a nyomtatóból.
Ez állt rajta: GRATULÁLUNK! ÖN EGY-
MILLIÓT NYERT! Apró betűkkel pedig ezt
írták alá: Zsebelje be a nyereményét, miután
kitöltötte ezt a formanyomtatványt…
Nem kellett tovább olvasnom, mert ebben
a pillanatban egy csapásra megértettem, mi
a fenéről is beszélt az a pokolfajzat, amikor
azt a bizonyos apróbetűs részt emlegette!
Varga Csaba Béla fordítása
Helmuth W. MOMMERS
A német nyelvű SF egyik nagy alakja. 1943-
ban született, Bécsben, és az írás mellett volt il-
lusztrátor, fordító, irodalmi ügynök és kiadó is.
Később Svájcba költözött, majd Mallorcára, és
megélhetési kitérők után 36 éves kihagyást kö-
vetően tért vissza a tudományos fantasztikum-
hoz. Azóta főleg szerkesztőként tevékenykedik,
és persze ír. A 60-as években több regényen
dolgoztak Ernst Vlcekkel közösen. Novelláit szá-
mos nyelvre lefordították már, magyarul eddig
kettő jelent meg közülük, a Kurd Lasswitz-díjra
is jelölt „Szerelem-program” (Galaktika 224), va-
lamint az „Ágyútöltelék” (Galaktika 334).
2020.04.22. 23:23:07

Egy kis kupola-matek
A
légkör nélküli vagy éppen mérge-
ző légkörű bolygókra évtizedek
óta olyan településeket álmo-
dunk, amelyeket egy kupola vé-
delmez a környezettől. Gyönyörű és izgalmas
elképzelés, de sajnos a számok rávilágítanak
arra, miért is megvalósíthatatlan. Jöjjön egy
kis kupola-matek!
Vegyünk egy igazán kis települést akár
a Holdon, akár a Marson. Építsünk oda egy
olyan várost, amely pont elfér egy egy kilo-
méter átmérőjű búra alatt. Egy gyönyörű fél-
gömb, mint egy hatalmas tortatál.
Tételezzük fel, hogy sikerül megépíteni, és
hermetikusan elzárni a környezetétől. Ezután
fel kell tölteni levegővel. De mennyire is lenne
szükség?
Egy egyszerű képlettel kiszámolható
hogy ennek a félgömbnek a belső térfogata
261 666 666 köbméter.
Összehasonlításul a NASA-nak van egy
óriás vákuumkamrája, ahol az űrjárműveket
tesztelhetik, ez 23 500 köbméteres. Képzelet-
beli félgömbünk 11 ezerszer nagyobb.
Mennyi gázt kellene odaszállítani, hogy ezt
a búrát a tengerszintinek megfelelő nyomású
levegővel töltsük fel? Egy liternyi tömege kb.
1,3 gramm. Egy köbméter 1,3 kilogramm.
Vagyis a félgömböt 340  166  665 kilogramm
gáz töltené meg. Ez kerekítve 340 000 tonna.
Ami 255 000 tonna nitrogént és 85 000 tonna
oxigént jelentene.
Elon Musk a Starship nevű rakétával ké-
szül a Marsra. Ennek tervezett teherbírása
100 tonna. Csak 3400 rakéta kellene ahhoz,
hogy ennyi gázt odaszállítsanak.
Jelen pillanatban a NASA szakértői úgy
kalkulálnak, hogy 1 kilogramm tömeg
A jövő otthona
065-jovo.indd 65
GALAKTIKA
2020. május
Marsra szállítása 300 ezer dollárba ke-
rül. A levegő átjuttatása napi árfolyamon
102 000 000 000 000, azaz 102 billió dollár.
Ez az USA öt teljes évi GDP-je.
Persze nem kellene egy félgömb, lehetne
alacsonyabb is, mondjuk egy 200 méter ma-
gas gömbszelet ugyanekkora alapterülettel.
Ebben az esetben a kupolavárosunk már csak
82,6 millió köbméter térfogatú, és ehhez elég
lenne csupán 107 ezer tonna levegő. Vagyis
ezer rakéta.
Persze nem kellene feltétlenül odaszállí-
tani az oxigént, elő lehetne állítani vízből és
regolitporból is. Ha találnánk vízjeget, több
mint 200 ezer tonnányit kellene felbontani,
hogy ennyi oxigént kapjunk. De még ennél
is nagyobb probléma a levegő másik össze-
tevője. Bár a Föld légkörének 78 százaléka
nitrogén, a Naprendszer belső régiója nagyon
szegény ebben az anyagban. A bolygók kiala-
kulásakor elillant, és csak a gázóriásokban
vagy azok egyes holdjain találunk a gázból.
Ebből már látszik, hogy érdemes inkább
kisebb, zárt légkörű kolóniákban és azok lán-
colatában gondolkodni. Talán eljön az az idő,
amikor megoldható és rentábilis lesz a kupo-
laépítés, de arra még nagyon-nagyon sokat
kell várni.
Kovács „Tücsi” Mihály
65
2020.04.22. 23:22:50
 GALAKTIKA
2020. május
Csajkovszkij az űrben
S
EMMI NEM zárja ki, hogy ha
Csajkovszkij ma születik, kar-
mesterség helyett progresszív
rockzenésznek áll. Zenetörténé-
szek garmadája érvel amellett, hogy dallamai
szembementek az 1800-as években domináns
romantikus dallamokkal, neve éppen ezért
maradhatott fenn jóval tovább, mint egyes
kortársaié. Talán ha mához képest kétszáz
év múlva megkérdeznek egy akkori zenetör-
ténészt, hogy ki volt a 20. század legnagyobb
hatású kanadai zeneszerzője, három férfit
fognak kiemelni: Geddy Lee, Alex Lifeson és
Neil Peart. Ők a Rush hármasfogata. 1976-
ban a világegyetemre szabadult klasszikusuk,
a 2112 nyitódala főhajtás az 1800-as években
élt orosz zeneszerző előtt: egyik leghíresebb
művének, az 1812 (nyitány)-nak futurisztikus
továbbgondolása. A 76-os album noha elejé-
től a végéig egy remekmű, jelen írásomban
kizárólag a címadó dalra koncentrálok, mely
egyfajta időutazás a múltba és a jövőbe, de
egyaránt reflektál a jelenre is, mind zeneileg,
mind szövegvilágában.
A grandiózus opusz ott indul, ahol Csaj-
kovszkij abbahagyta: Alex Lifeson gitáros
ugyanazzal az akkordkettőssel nyitja a dalt,
amivel Csajkovszkij fúvósai lezárták a 19. szá-
zadi darabot. A párhuzamok itt nem érnek
véget. Az eredeti darab egy megszállás vissza-
verését, Napóleon finoman szólva félresike-
rült oroszországi hódításának állít felmagasz-
taló emléket. Ehhez hasonlóan a Rush is egy
bolygó megtámadását veszi górcső alá, épp
csak nem emléket állít neki, hanem felvezeti
azt. Az alapkontextus egy olyan univerzumot
tár a hallgató elé, ahol a Nap Föderációja ural-
66 A szférák zenéje
066-067-szferak.indd 66
Rush: 2112
ma alá hajtotta az ismert Naprendszert (talán
párhuzam Napóleon birodalmával), és 2112-
ben már jó hatvan éve béke honol a csillagok
rendszerében.
Ebbe a háttérbe pottyan bele a történet
névtelen főhőse, a néhai Neil Peart dobos-
dalszövegíró kitalált karaktere, aki „a
Megadon kietlenségében” tengeti napjait a
huszonkettedik század elején. Az instru-
mentális bevezetés után kapunk egy idézetet
a Bibliából: „Az alázatosak öröklik a földet”
(Zsolt. 37, 11). Az idézet több szempontból is
fontos. Egyfelől ez adja meg a kiindulópontot,
másfelől rejtetten arra az SF-toposzra utal,
miszerint az emberiség felélte anyabolygóját.
Akár még újabb Csajkovszkij-áthallásként is
értelmezhető, ha azt vesszük, hogy az orosz
darab vallásos közegben került először be-
mutatásra. Ami a legfontosabb viszont, hogy
az idézet indítja el a cselekményt: főhősünk-
nek megjelenik egy látomás, amiben Syrinx
templomának papjai beszélnek hozzá szuper-
számítógépeik segítségével. Kiderül, hogy a
papok a háttérből irányítják a föderációt, és
protagonistánknak is a feltétlen engedelmes-
séget tanácsolják. A  folytatásban főhősünk
egyszer fent van, egyszer lent: kiáll a régmúlt
idők művészetéért egy barlangban talált gitár-
ral, harcba száll az elnyomás ellen – szintén
hangszerével, ami tiltott eszköz a papok mű-
vészetmentes disztópiájában. A finálé előtti
monológjával a főhős hamleti magasságokba
emelkedik: a halálon, a lélek felszabadulásán
mereng, ami talán álom csupán („A halál: al-
vás; az alvás: talán álom” [Hamlet, Nádasdy
Ádám ford.]). Hogy végül kioltja-e életét, nem
derül ki; monológját félbeszakítja az űrhajók
2020.04.22. 23:22:32

inváziója. Az már a hallgató értelmezésére
van bízva, hogy amikor az űrhajók leszállnak
a papok világára, az vajon a főhős gondolata-
inak következménye-e. A bombázást az érke-
ző flotta hangosbemondója zárja: „Átvettük a
hatalmat”, háromszor megismételve.
A zene együtt építkezik a cselekménnyel.
A húsz perc harminchárom másodperc hét
összefüggő részre van tagolva. Az instrumen-
tális felvezetés a Rush első olyan zeneszáma
volt, ahol előszeretettel éltek az effektekkel,
főleg visszhangeffektekkel, hogy megteremt-
sék az űrbéli hangulatot. Amikor megis-
merjük Syrinx papjait, hard rock kísér ben-
nünket, azután szinte együtt tanulunk meg
gitározni a főhőssel a harmadik tételben, ahol
megtalálja azt a bizonyos hangszert. A ne-
gyedik részben váltakozik a főhős (Lee) és a
főpap (Lifeson) hangja, előbbit gyengéd dalla-
mok, utóbbit kőkemény zúzás kíséri, amit egy
virtuóz gitárszóló zár. A főhős álmát effekte-
zett akusztikus gitár, öngyilkosságon való
A szférák zenéje
066-067-szferak.indd 67
GALAKTIKA
2020. május
merengését pedig egy hömpölygő, baljóslatú
zenei világ kíséri. A bolygó megszállása ismét
instrumentális, ezáltal keretbe foglalva a nyi-
tányt, és talán mondani se kell, egy szélsebes
rocktétellel ér véget a nagy mű, mielőtt a meg-
szállók leereszkednének.
A Rush talán az Kanadának, ami annak
idején Csajkovszkij lehetett egész Európá-
nak. Az 1976-os klasszikus méltán idézi meg
a nagy orosz zeneszerző művét, és a szám-
talan párhuzam csak egy tulajdonság azok
közül, melyek miatt azt gondolhatjuk, hogy
Lee, Lifeson és Peart darabja idővel legalább
akkora hatású művé válik, mint nagyzene-
kari elődje. Mindegy, hogy melyiket hallgat-
juk ma, 2020-ban: az olyan darabok, mint a
két 12, még ma is újszerűnek hatnak, teljen
el negyven vagy száznegyven év. Minden bi-
zonnyal 2112-ben is mindkettőt előszeretettel
fogják hallgatni.
Zsirka Richárd
67
2020.04.22. 23:22:33
 GALAKTIKA
2020. május
USA: gondok a nukleáris
konténerekkel
Ahogy a világon mindenhol, az Egyesült Ál-
lamokban is gondot jelent a nukleáris hulla-
dék hosszú távú, biztonságos tárolása. Jelenleg
mintegy 90 000 tonna hulladék vár arra, hogy
végső tárolóhelyére kerüljön, és ez a mennyiség
a következő évtizedekben 140 000 tonnára fog
nőni. Jelenleg ideiglenes lerakókban ott várnak
a sorsukra, ahol keletkeztek. Ez összesen 35 ál-
lam 80 telephelyét jelenti, amelyek jó része már
megtelt.
A kormány 1982 óta dollármilliárdokat köl-
tött hosszú távú, biztonságos és hatékony tárolá-
si stratégiák kidolgozására. Húsz év tervezgetés,
vizsgálat és alkudozás után 2002-ben jelölték
ki lehetséges helyszínnek a Nevada állambe-
li Yucca-hegységet. A Las Vegastól mindössze
140 kilométerre lévő telep geológiai adottságai
lehetővé teszik a hulladék biztonságos tárolását
évezredeken keresztül. Ide tervezték a 80  000
tonna befogadóképességű lerakat kiépítését.
Azonban egy most befejezett vizsgálat kide-
rítette, hogy a régió komplex geológiája miatt
nincsenek biztonságban a hordók. A talajvíz
elérheti őket, és meggyengítheti a burkolatu-
kat. Egy 30 napos teszt során kiderült, a víz, a
rozsdamentes acél és a kerámiaszerű hulladék
között olyan folyamatok indultak be, amelyek
gyengítették a konténert. A kutatók szerint új
tárolási módszert kell kidolgozni.
68
068-083-makai.indd 68
T
EMETÉSI szertartásra vagyunk
hivatalosak Diával. És azt hiszem,
nagyon jól fogunk szórakozni. A te-
metés, ami persze csak a szokásos
konzervatív hisztivel nevezhető annak, valójában
újjászületési szertartás. Roch Gábor barátom apja
pedig a mentális restartot választotta. Szépen
összegyűlünk, majd együttesen megnyomjuk
a piros gombot. Mintha csak együtt élesítenénk
egy atombombát! Jó lenne, ha ezt anyám is látná.
Legalább tisztában lenne vele, hogy milyen az,
amikor a szülő lehetetlenné teszi a gyerekei életét.
Alig fordulunk be a félsziget déli oldalán el-
terülő Krematechhez, megjelennek az őskövü-
letek is, transzparensekkel, fáklyákkal. Ordibál
az ostoba csürhe!
– Remek, baszki. Ma sem ússzuk meg hisz-
ti nélkül. Állandóan kitömik a szélvédőmet a
prospektusaikkal.
– Nyugi, ez most nem rólunk szól. Amúgy
kitaláltam valamit anyádnak. Majd bent be-
széljünk!
– Jó.
Diának igaza van. Semmi közöm hozzá, úgy-
hogy megpróbálom leszarni.
Beállunk a vendégek számára fenntartott
parkolóba. A kapuban pedig megjelenik Gábor.
Míg Dia kiszedi a gyerekeket, eléje sietek.
– Részvétem, öregem. Vagy nem is tudom,
mit szeretnél most hallani.
Látom rajta, hogy kivan. Karikás a szeme,
dülledt a mellkasa. Kapkodja a levegőt. Szerin-
tem szorong.
– Én sem tudom.
– Jaj, sajnálom. Szedsz most valamit? Nagyon
rossz bőrben vagy.
– Nem gondolom, hogy szednem kéne.
Vállon veregetem, sőt átölelem. Jólesik az em-
bernek ilyenkor.
– Apám jól megkínoz minket.
– Sajnálom – mondom neki másodszor, mert
már nem tudok mit mondani. Ezzel a helyzettel
2020.04.22. 23:22:12

Makai Máté
NINCS FÖLÖSLEGES ÉLET
nem is könnyű mit kezdeni. Az apja teste ép és
egészséges. Rányomják a rebootot, és ennyi, új
személyi szám, új élet. Aztán mégis beugrik egy
mantra.
– Szerintem gondolj arra, hogy ha mondjuk
lenne Isten és túlvilág, és oda távozna az apád,
akkor se tehetnél semmit. Megnyugodnál tőle?
Lehet, de akkor is elveszítenéd. Próbáld lezárni
magadban. Ez a legjobb, amit tehetsz.
Gábor meredten néz rám. Valahogy minden-
kiből ezt a reakciót váltom ki. Sokan vannak
még, akik számára váratlanok az ilyen szépen
eldolgozott emberi érzelmek, hogy meg van
minden esetre a megfelelő viselkedésforma, a
használható, kidolgozott önterápiás recept.
Közben a háttérben erősödik zaj. Dia meg a
gyerekek lemaradnak.
– Csak megjöttek a nyomik is – utalok a
Szabad Hívek csoportjára. Igyekszem terelni a
témát.
– Mintha csak ezt is apám intézte volna. Jel-
lemző.
Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 69
GALAKTIKA
2020. május
Vajon szabad
mindenáron
ragaszkodni az
élethez, vagy van
helye a világban a
halálnak?
Kitartóan bámulja őket, de nem igazán fogja
föl az egészet. Talán nem is zavarja, hogy tüntet-
nek az apja szertartásán.
– Elküldjem őket?
Lesújtva adja ki Gábor a parancsot.
– Légy szíves.
Megindulok a Hívek felé, Dia közben me-
resztgeti rám a szemét.
– Mi van? Nyugi – mondom neki.
Elém toppan egy nő. Valami apácaszerűség
lehet, mert kereszt lóg a nyakában. Mellette
hosszú hajú, ápolatlan pasas, egy hippi.
– Kérem önöket a gyászoló család nevében,
legyenek szívesek távozni. Legyenek tisztelettel
a kegyeleti időkben.
– Ez nem kegyelet, hanem egy közönséges
lemezformázás, akár otthon is csinálhatnák a
konzol mellett – vágja nekem oda vehemensen
a nő. A férfi védelmező pozícióban áll mellette.
– Ebben, látja, igazat adok önnek. Fölösleges,
innen nézve legalábbis, a cirkusz. De a család
számára van jelentősége. Ők búcsúznak. És bár
69
2020.04.22. 23:22:13
 GALAKTIKA
2020. május
a szerettük tovább él, gyökeresen más formában
teszi ezt. Tudják önök is.
Most a férfi lép előre. Ő már kicsit agresszí-
vabb. Igazi aktivisták ezek.
– A valódi kegyeleti szertartás kötött. Valódi
eseményhez kötődik.
– Nézze, nem fogok most filozófiai vitába bo-
nyolódni önökkel. Mint mondtam, talán nem is
lenne vitahelyzet közöttünk. A család nevében
mégis kérem, hogy…
– Hagyd csak, úgy sem jönnek be. Maguk
meg szégyelljék magukat! – lép mellém Gábor
egyik rokona, talán a testvére.
Elindulunk a bejárat felé, a nő viszont még
beszól nekünk.
Nem bírom visszafogni magam, visszafor-
dulok.
– Szennyezitek itt a levegőt azzal a szarral –
mutatok a fáklyára.
Mikor bent vagyunk, Dia mellém lép, meg-
fogja a kezem.
– Gratulálok! Mit ígértél?
Ezt most nem veszem magamra.
– A gyerekeket letetted a megőrzőbe? – kér-
dezem. Dia bólint, úgyhogy húzom magammal.
Belépünk a terembe, elfogaljuk a helyünket.
Rövid időn belül aztán megjelenik egy pap a
kijelzőn.
– Mókás lesz – suttogom. Dia röhög.
A pap a szokásos mesebeszédet mondja el.
Gábor apjának életéről, a most meghozott dön-
téséről és a korábbi döntéseiről. Meg úgy általá-
ban arról, hogy micsoda felelősség ez, és persze
bátorság. Előtte kétoldalt padsorok, állítólag a
templomok elrendezését követve. Középen pe-
dig, a kijelző alatt egy kisebb trónon, nekünk
háttal ül az öreg Roch. Bla-bla.
– Mit találtál ki anyámnak? – suttogom.
Ja, igen, anyám elmebeteg: ugyanis nemrég
úgy döntött, hogy meg akar halni, ennek bizo-
nyítására önként bevonult egy öregségi klini-
kára, hogy ott várja be az utolsó éveit. Monda-
70 Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 70
nom sem kell, a család kiborult. A klinika meg
rohadt drága.
– Hát ugye nehezen adja meg magát.
– Mondhatni.
Dia gondolkozik egy kicsit.
– Szerintem kérhetnél felügyeletet. Nem fel-
tétlenül tud helyes döntést hozni.
Hmm.
Nem hangzik rosszul, de ez kevés. Felügyelet
alá helyezni valakit, ahhoz orvosi dokumentu-
mok kellenek. No meg legalább egy szindróma,
ami ezt indokolja.
– Jó, de milyen címen?
– Mondom, a döntése. Anyád meg van ke-
resztelve, ugye?
Hogy meg van-e? Istenem, lepörög bennem
az egész addigi életem, hányszor próbált rávenni
mindenféle bugyuta ősi terápiára, talizmánok
viselésére, gyógykövek markolászására, hogy
próbálta ünnepek idején kierőszakolni belőlem
az áhítatot! Aztán persze kevert mindent min-
dennel. Jézust a keleti tanokkal, a sintó tárgyhi-
tet a skandinávok újhullámos térterápiáival.
– Mi az, hogy! Ha nem járunk sikerrel, talán
még szent is lesz belőle.
– Kár, hogy nem hozhattuk el ide.
Na igen. Említettem neki már hetek óta, hogy
Gáborék mire készülnek. Nem volt hajlandó
még beszélni sem róla.
– És mik a konkrét terveid?
A szertartás ezalatt újabb ponthoz érkezett
el. A kijelző kimerevedett, Gábor lép az apja elé,
majd sorban a testvérei, az öccse, a húga. A fe-
lesége. Istenem, ebbe bele sem merek gondolni,
ő mit érez. Barbárság az egész. De mégis jobb
ez a köztes út. Ha valaki fél az élethosszig tar-
tó autokogniciótól, még ez is jobb, mint a teljes
megsemmisülés.
– Hát, tudod… – folytatja Dia – a keresztel-
kedésből kiindulva lehetne a vallására hivatkoz-
ni. Érted, hogy nem tudományos, tehát fogalma
sincs, mire vállalkozik.
2020.04.22. 23:22:13

Imádom Diát, mindig is imádtam, hogy sok-
kal okosabb nálam, jobban vág az agya.
– Zseniális. De nem megalázó egy picit? –
kérdezem. Valaki lepisszeg hátulról.
Dia halkabban folytatja.
– A cél érdekében.
Elöl Gábor anyja zokogni kezd, és az öreg
nyakába borul. Valamit nyögdécselve odamond
neki, majd a közönséghez fordul.
Dia a kezébe temeti az arcát.
– Istenem, de kínos!
– Hát igen, ennél bármi jobb. Azt már el sem
tudom képzelni, milyen lehet egy igazi temetés.
Nem hiszem el, hogy anyám kitenne minket egy
ilyen csapásnak.
– Borzasztó, hogy mikre nem képes az ember
önzőségében. – Mélyen egyetértek vele.
Hallgatjuk még a Roch-féle drámát, de egy
percen belül felvillan a nanoDimen egy üzenet.
Diától. Egy gyors menet karzaton?
Suttogva kérdezek vissza.
– Mo-ost?
– Tök üres – súgja a fülembe. Úgyhogy ki-
kéredzkedünk. Fel a karzatra. Zseniális a fele-
ségem!
A ligeti szanatórium kertjében ücsörgünk
anyámmal. Mutogatom neki a képeket Gábor
apjának szertartásáról. Eltolja a DiPlayt.
– Gyere, inkább imádkozz velem! – mondja.
– Az sem baj, ha nem ismered a szöveget.
Nem ellenkezem, összekulcsolom a kezemet,
és becsukom a szemem, közben igyekszem vala-
mi jóra gondolni. Állítólag így kell, vagy mintha
olvastam volna erről valamit annak idején. Meg
arról is, hogy ilyenkor kívánni is lehet. Azt kí-
vánom, jöjjön meg végre az esze. Mindenkinek
könnyebb lenne.
Közben ő mormol valami hülyeséget az Úr-
ról, kenyérről és a hatalomról, meg háláról, de
alig fogom fel, miről beszél. Úgy egy perc az
egész, de hosszabbnak tűnik.
Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 71
GALAKTIKA
2020. május
– Na, jobban érzed magad? – kérdezi.
Tudtam, hogy most ez jön. Olyan kiszámít-
ható szegénykém.
– Egészen biztosan jobban – mondom. –
A rendszeres ima megváltoztatja az agy szerke-
zetét. Éppen úgy, mint a napi szinten gyakorolt
hála. Konkrétan hatással van bizonyos régiók
növekedésére. Tehát ebből következik, hogy már
egy is érhet valamit.
Legyint.
– A te generációdnak már mindenről meg-
van a tudományos véleménye. Tudjátok, mi
mire képes. Csak átélni, azt nem tudom, képe-
sek vagytok-e még.
– Nekünk ez az élmény. Ismerve átélni a
dolgokat. A tudás az élet, anyu. Enélkül vé-
günk van.
– A túlélésünk, igen – motyogja halkan.
Közben rám mosolyog, amitől valamiféle
melegség önti el. Még van benne jóság, tud még
minket szeretni.
Aztán az arcomhoz emeli gyűrött, öreg
kezét, hogy megsimogasson. Nagy mágus a
mami, tudja, hogyan kell érzelmeket kiváltani
az emberből.
Viszont ahogy felemeli a kezét, megint ész-
reveszem a kanültől bevérzett alkarját. Oda a
varázslat, elfordulok. Alig bírom visszatartani
az öklendezésemet.
Anyám elkeseredik.
– Undorodsz tőlem?
Hát most mit mondjak? Nem tudom nem
nézni, közben mégis forog a gyomrom.
– A haláltól undorodom.
Lesajnálva néz rám. Mintha nem tudnám,
mi a dörgés. Mintha nem érteném, mi az a halál.
– Miért féltek tőle ennyire? Az élet része ez is.
– Mert a halál annyira proli dolog – mon-
dom. Micsoda logika, micsoda kérdés?
Erre szerintem megsértődik, mert most só-
hajtozásba fog. Kezdek már dühös lenni. Mégis
miről akar meggyőzni?
71
2020.04.22. 23:22:13
 GALAKTIKA
2020. május
De csak nem hagy békén ez az aszott kis néni,
aki az anyám akar lenni.
– Szégyelled a tulajdon anyádat?
– Most megint azt akarod előadni, hogy az
elmúlás elfogadása adja meg nekünk az élet
szabadságát? Megpróbálsz a szívembe férkőzni,
pszichologizálsz.
Oldalra dönti a fejét, sajnál, elemez. Leg-
alábbis úgy tesz, mintha mindent tudna rólam
azért, mert etetett, beíratott az iskolába, és kitö-
rölte a seggem. Eldurran az agyam.
– Mit nézel így? Ezt tanultad az imakörben?
A tenyerébe temeti az arcát. Rázkódik, bőgni
kezd, ekkor végleg elhagy a türelmem. Felállok,
hogy otthagyom a francba.
De az ajtóban még visszafordulok.
– Tudod, hogy nem bírom, amikor ezzel az
érzelmi zsarolással jössz. Megbeszéltük, hogy
nem csinálod többet.
Nem válaszol. Agyfaszt kapok!
– Milliószor megbeszéltük már! – ordítom.
Megijedek a saját hangomtól, úgyhogy inkább
lelépek, mielőtt rám szólnak.
– Akkor szia – mondja, ahogy kilépek az ajtón.
Két lépést teszek a folyosón, majd megfordu-
lok. Egy aszalt mazsolányi, pici, élni nem akaró
néni tekint rám a megsárgult szobából. Nincs
számára sok mondanivalóm, mert ő sem akar
már tőlem semmit valójában.
– Nagy kérés lenne, hogy ne akarj meghal-
ni? – vetem még oda neki. Most már remegve
az idegtől.
72 Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 72
Ő meg csak néz rám, mint egy hülye. Jézu-
som. Tényleg otthagyom a fenébe.
Praebus Pastilla – olvasom a dobozán. Alatta:
Jövő és szabadság. Kiveszek egy darabot, és a
számba hajítom. Címkétlen, valójában már-
kátlan gyógyszer, a bevezető terápia része.
Kevés felirat van rajta, de ezt a két kifejezést
újra meg újra elolvasom. Érzem, megnyugtat,
ahogy elképzelem a jövőmet, egyben szabad-
ságomat. Látom magam és Diát egy zöldellő
parkban, tóra néző napelemes ház teraszán a
füredi szőlőhegyi lejtőn, ahogy saját borunk-
kal koccintunk, és eltervezzük a ránk váró,
következő száz évet. Csak ennyit, mert ahogy
mondják: élj a jelenben! Pedig ez baromság!
Mikor terjed végre el az a mondás, hogy „Élj
a jövőben”? Régen azt tartotta a pszichológia,
hogy a jövőben élni annyit tesz, mint szoron-
gani. Nevetnem kell.
Indulni készülök, ekkor veszem észre a
prospektust a szélvédőn, lehúzom az ablakot,
és leveszem. Újabb mocsok papírpazarlás.
A  Szabad Hívek Egyesülete a Jövőért szóró-
anyaga. Mi más? A kórházak környékén tudják
a legtöbb embert meghülyíteni. Jó kis ellent-
mondás! Már a címlapon felsorolt tételeikben
megpróbálnak az emberek agyába férkőzni.
Vezényszavaik: „a döntés joga”, „a személyiség
visszanyerése”, „a teljes élethez való jog”, „az
örök körforgás természetes rendje”, és ehhez
hasonló vallásos baromságok.
2020.04.22. 23:22:13

Kiszállok, a tőlem pár lépésre lévő kukához
lépek, és belevágom a prospektust, hisz oda való.
Rögtön ezután, ahogy fordulnék, nyomást
érzek a gyomorszájamnál, felforrósodik a nye-
lőcsövem – vissza az egész. Megfordulok, és a
kuka tövébe hányok. Kijön belőlem minden, a
tetején a pasztilla.
Basszameg!
– Micsoda pazarlás! – hallom a hátam mö-
gül. – Kiszökik az a jó kis levegő – mondja a
parkolóőr, aki ezzel a lendülettel be is csapja a
kocsim ajtaját.
– Kösz – mondom neki, majd visszatántor-
gok a podhoz.
– Vigyázzon magára! Csak úgy pang itt a sok
negatív vibráció!
Nézek a fickóra, de nem veszem fel a dolgot.
– Sok, igen. Maga is vigyázzon!
Kifordulok az útra. A következő lámpánál
aztán újból bekapok egy Praebust, iszom rá, mé-
lyeket lélegzem, koncentrálok. Figyelem az utat.
Beszívom a levegőt lassan, öt másodperc alatt,
háromig tartom, majd amilyen elnyújtottan
csak lehet, kifújom. Ezt még három-négy alka-
lommal megcsinálom, és sínen leszek, a bogyó
pedig a helyére kerül.
Mire kigurulok a városból, az út simává
és könnyűvé válik. Kicsit forog még ugyan a
gyomrom, de a kritikus első öt perc hamar lete-
lik, legalább a szívem nem zakatol. Így ez akkor
most már lent marad – szerencsére.
Hamar jó kedvem is lesz, elönt a boldogság.
Érzem, hogy leráztam magamról a szanatórium
kellemetlen hangulatát, érzem a biztos jövőmet is.
Aztán persze eszembe jut anyám, mert ami-
kor felhúz, az agyamba is férkőzik, és onnan ne-
hezen távozik.
Mire hazaérek, a kocsibeállón vár Dia, aki
láthatóan fel van dobva.
– Mi az, drágám? – kérdezem.
– Semmi, csak vártalak – mondja, majd
nyújtja felém a kezét.
Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 73
GALAKTIKA
2020. május
•
Az előszobában Csilla szalad elém.
– Akkor most elmondod, hogy hol voltál! –
jön a számonkérés kapásból. Négyéves, naná,
hogy mindenről tudni akar – kis zseni. Diára
nézek. Nyilván az ő szerepébe bújt bele.
– Ajaj, kikapok?
Néz, kivár, fenntartja a feszültséget.
– Hát nem.
– Hmm. Akkor?
Oldalra dönti a fejét, méreget. Úgy csinálja,
ahogy kell.
– Csak hiányoztál!
Magamhoz húznám, megölelném, mert
meglágyult a szívem, de nem hagyja.
– Előbb mondd el, hogy hol voltál!
Jó, kötélnek állok.
– Hát, csak a mamánál, a kórházban.
Dia krákog egyet a nappaliból. Lehuppan
a fotelba, hallom, hogy elindítja a nagy, fali
DiPlayt.
– A mama beteg?
– Ó, nem. Azaz hogy csak az agyával van egy
kis gond, emiatt van bent.
Csilla ingatja a fejét. Ekkor jelenik meg Laura
a lépcsőfordulóban.
– Bután gondolkodik – mondja nagyobbik
lányom, majd elhúz mellettem, köszönés nélkül.
– Helló, te majdnem-iskolás. Miket mon-
dasz?
– Ezeket ti mondjátok anyával – javít ki.
Diára pillantok újból. Nem figyel, a DiPlayt
bámulja veszettül.
Csillához fordulok.
– Akkor most már jöhet az ölelés? Teljesítet-
tem a feltételeidet.
– Igen, de csak ha megmondod, hogy a mama
mikor megy haza.
– Azt hittem, annyi elég, ha elmondom, hol
jártam.
Töri a fejét.
– Jó, jó, de a mama legyen jól!
73
2020.04.22. 23:22:14
 GALAKTIKA
2020. május
– Hát, kislányom… Éppen ezért voltam ott,
hogy jól legyen a mama.
Vár pár másodpercet, aztán elmosolyodik.
– Akkor jó – mondja, majd megkapom a várt
ölelést.
Ekkor Dia felkiált a háttérben.
– Nem hiszem el! – mondja, miközben a ki-
jelzőre szegezi a mutatóujját.
– Mit?
Megy az élő közvetítés, ha minden igaz, a
dublini kongresszusról.
– Az olaszok és az írek után most a dánok
is ki akarnak lépni az egyezményből. A DH
Electronica nyerte az ottani tendert.
– Ehh. Most mondjam, hogy ez nem lep meg?
Titkon ők is újítók voltak, mindig is. De a mie-
ink nem lépnek ki, ugye?
– Miből lépnek ki? – kérdezi Csilla.
– Hát, tudod, abból a csapatból, ami a mama
gyógyszerét is készíti. Ők inkább számítógépe-
ket fognak használni. Nanorobotokat.
– Robotokat? Amiktől a mama meggyógyul?
– A gondolkodása – szúrja közbe Laura. Át-
megyek hozzá. Megsimogatom a fejét. Örülök,
hogy ilyen okos. Alig várom, hogy beiratkoz-
zunk az új iskolába. Még három hét, és kiderül,
mit tud.
– Ennél azért több a tét – mondja Dia. – De
nagyjából igazad van. – Aztán suttogva folytat-
ja, ezúttal úgy, hogy csak én halljam. – Úgy tű-
nik, saját szabályozást, saját készítményt akar-
nak. Igazi belterjes kockák.
– Elmebetegek, de végül is ők tudják.
– Azok – vágja rá Dia.
Csilla felbőszül azon, hogy kihagytuk a té-
mából, most közbekiált:
– Kik?
– Neked mindenről tudnod kell, kicsi? Amúgy
meg – folytatom Diának, most már hangosan – a
dánoknál tök más a rendszer, érthető, ha ragasz-
kodnak a saját fejlesztésükhöz. Ha nincs tabletta,
hát nincs. Engedni kell, hogy a saját kereteik kö-
74 Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 74
zött értelmezzék a közös törvényeket. Az egyez-
mény csak piaci megállapodás.
– Jó, de szerintem ma miénk a legjobb – vág-
ja rá a Dia.
– A miénk! – erősíti meg Csilla.
– Igazad van, drágám. De azt hiszem, ez
olyan, mint az egykori feltalálók esete. Minden-
ki nagyjából egy időben találta fel a maga tele-
fonját, tévéjét, és így tovább. Miért ne lehetne ez
ugyanígy az A-mort szabályozás esetében is?
– Mert akkor majd megindulnak szépen
ide is például mindenfelől a gyógyszerturisták.
A halhatatlan-zarándoklat! Jézusom!
Dia konkrétan belesápad ezekbe a kilátá-
sokba. De igaza van. A nyamvadt egészségügyi
menekültek. Ezért van szükség az egységes sza-
bályozásra, nem valami kretén birodalmi szem-
léletből.
– Majd meglátjuk, hogyan sül el, nem?
Ám Dia erre már nem válaszol, bambul bele
a közvetítésbe.
– Döbbenet, hogy most már minden erről
szól – közli kicsivel később mégis. – Az egész
életünk ekörül forog.
– Mi körül foroghatna, ha nem az élet körül?
– Menjünk inkább úszni! – mondja.
Vibralux, IsoTonik, balatoni panoráma – Rochék
családi torpartiján vagyunk, az aszófői dombol-
dalon. A teljes látkép: a Tihanyi-félsziget domb-
jai és a csillogó víztükör, csak hogy ne legyen
ugyanaz és mindig olyan unalmas. A legutóbbi
ilyen eszem-iszom, amin jártunk, az Echo Bár-
ban volt, konzervatív, mindenféle bevállalást
nélkülöző tucatesemény.
De Roch tudja, mi a dörgés! Beszélgetőműsort
szervezett meg két regnáló fővárosi élőzővel,
Váry Csaba és az örök provokátor Székhely Ta-
mara, a Jablonka Center házigazdája a vendég.
Igazi sztárok tehát, Roch pedig mélyen a zsebé-
be nyúlt, le a kalappal! Ami azt jelenti, hogy így
egy héttel a kamuszertartás után jól érzi magát.
2020.04.22. 23:22:16

Nyoma sincs a lelkében az apja eltűnésének,
amit csak dicsérni lehet. Vajon hogy sikerült
neki? Cannabinoin? SSE? Nagy adag Iso? Majd
megkérdezem tőle.
A beszélgetés, mint a meghívottak esetében
mindig, fergeteges. A téma a halál. Ígéretes és
izgalmas! Mi más lenne? Váry, ez az amúgy
virtigli konzervatív amellett érvel, hogy a halál
természetes, és nem lehet technikai kérdéssé
degradálni. Az embernek a halála éppen annyi-
ra a sajátja, mint az élete, sőt az élet megalkotása
maga a halál lényege. Nyomasztó egy barom.
De ő már csak a Váry. Bár mondhat, amit akar,
masszívan tolja ő is a Praebust.
Székhely, bár kap egy nagy adag füttyöt itt-ott,
mégiscsak nagy sztár, tehát magas lóról beszél, és
ezt követően elég hamar feltörli Váryval a pad-
lót. Bár nemigen érezzük úgy, hogy valódi konf-
liktus lenne közöttük. Elvégre ez nem is olyan
alkalom. Szóval Székhely szerint az emberiség
mást sem tett egy időben a hétköznapjaiban,
mint hogy igyekezett megfeledkezni a halálról.
A memento morinak vége, az életre emlékezünk,
és ma, hogy eljutottunk a teljes halhatatlanság
mezsgyéjére, most végre minden a halálról szól-
hat, bátran, bármikor. Ki nem szarja le? Ezen na-
gyot röhögünk. De aztán kiböki, hogy most az
élet az, amiről nem ejtünk szót. Ekkor jön a fütty.
De én azt hiszem, senki nem érti igazán, hol hú-
zódik itt a vita határa, mert a Vibralux szétcsapja
a társaságot. Kicsit elvitázgatnak, fogyasztanak,
ordibálnak egymással, sőt Váry egyenesen leszu-
kázza Székhelyt egy ponton, aki azzal vág vissza,
hogy hiába alázza őt Váry, talán már fel sem állni
neki, úgyhogy mit mutogat. És azért a végén ő is
nagy tapsot kap. Mindketten nagy tapsot kap-
nak, mindenki boldog.
Mi pedig még jobban szétesünk a lötyitől.
Hogy miért Vibralux? Onnan kapta a nevét,
hogy amikor múlik a hatása, remegő-rezgő
fénycsóvákat látunk az égen, mint megannyi
hullócsillagot. Vibra-Lux.
Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 75
GALAKTIKA
2020. május
És ha érzed, hogy szétbasz, megiszod az
IsoTonikot, ami kimossa a szervezetedből. Így
akár, mint most, délelőtt is lehet partizni, sőt
utána lehet este újból nyomni, vagy ha megiszol
két Isót, már délután is.
A beszélgetést követően kicsit még ácsor-
gunk, dumálunk, fotózkodom egyet Székhellyel,
megfogom a seggét, de Dia engedi, merthogy ő
celeb, így nem számít, ő nem valóságos. Eszünk
egy pár falatot, köszöntjük a Roch családot, és
egykor már ott sem vagyunk. A saját podomban
vezetek vissza Füredre a Kapitányba.
– Á, imádom az IsoTonikot!
Dia pedig válaszul a hajamba túr, és bárgyún
mosolyog.
– És, jó segge volt? – kérdezi. Ezen aztán ful-
dokolva röhögünk.
Miután az asztalhoz ültetnek, azonnal kikérünk
Diával egy-egy deci alkáli vizet, lehúzzuk kapás-
ból, így két perc múlva újból fittek vagyunk.
– Anyáddal mi a helyzet? – kérdezi.
– Semmi.
Sajnálkozó arcot vesz fel. Közben kibújik a
szandáljából, és a tökömet kezdi birizgálni az
asztal alatt.
– Jó, de ezt ne hagyd sokáig húzódni. Ren-
dezd el időben, nehogy rossz hatással legyen
rád, tudod.
– Pont én ne tudnám, cicám?
A Kapitány étterem terasza a tó mellett idilli
környezet. Nyugi van, paraván választ el a többi
zabagéptől. Friss fogasfilé érkezik salátaágyon,
vinaigrette-tel. Dia viszont meresztgeti a szemét.
– Ne fogd vissza magad! – mondom.
– Hát csak tudod. Látom, hogy tényleg
emészt téged anyád ügye. Mármint túl sok
idődet köti le. Én ennek jobban utánamennék.
Nem hagyhatod, hogy kizökkenj. Itt vannak a
gyerekek, kapásból kettő. Laura ősztől gimnázi-
umba megy. Nem tudom, csak nem szeretném,
hogy rossz példa álljon előtte. Ne érts félre! Most
75
2020.04.22. 23:22:16
 GALAKTIKA
2020. május
mindketten nagyon fogékonyak. És a rossz rez-
géseket átveszik a gyerekek.
– Jaj, a rezgésekkel ne gyere, légyszi! – mon-
dom, miközben enni készülök. De ami azt illeti,
valójában nem sértődés van bennem, hanem
szégyenérzet.
Dia folytatja.
– Szerintem el kéne menned egy SSE beavat-
kozásra.
Ez viszont tényleg váratlan.
– Üttessem ki magam?
– Jó! Tudtam, hogy felhúzod magad. Akkor
hagyjuk!
– Nem húztam fel magam. Tudom, milyen az
SSE. Elfelejted, hogy másról sem szólt a gyerek-
korom, mint SSE-ről?
Igen, a millió költözködés, a beilleszkedési
és szeparációs szorongások. Ráadásul minden-
hol duplán, a kézicsapat miatt. Tudom, milyen
ez. Az újgenerációs SSE-t már gyerekkoromban
is úgy írták föl akárkinek, mint anyáméknak a
Prozacot. Ami azt illeti, nem félek tőle, csak az
egész tök kényelmetlen. Bár húsz éve kaptam
az utolsót, és azóta csak még jobb lett a kezelés.
Már nincs a másfél napos szédelgés meg a kon-
centráció- és egyensúlyzavar. Csak egy jó alvás,
ambulánsan megvan a sztori. Tudom, a Roch
Gábor rendszeresen járt, miután megtudta,
hogy az apja végrendeletet írt.
– Nem kell meggyőznöd. Ha idegességet látsz
rajtam, az nem amiatt van, hogy megsértődtem.
Csak azt hittem, ennél már jobb vagyok, hogy
előrébb tartok.
– Jaj, drágám, ne éld ezt meg vereségként! –
mondja Dia, előrenyúl az asztal felett, és meg-
fogja a kezem. Most alul-felül cirógat. – Ne iz-
gulj! Ahogy te mondod, már rég voltál, így nincs
mitől tartanod, magad miatt sem.
– Persze.
– Ez egyenesen győzelem lesz. Mert te tö-
rődsz magaddal. Hányan vannak még mindig,
akik képtelenek, akik még egy szaros SSE-t
76 Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 76
sem hajlandók bevállalni, azért, hogy jobbak
legyenek?
Igazat adok neki. Ekkor Dia hálából lebukik
az asztal alá, és leszop. Mivel Székhely Tamara
seggének emléke még bennem van, elég gyor-
san elmegyek. Dia pedig győztes mosollyal tér
vissza az asztal alól, mire megjön az ő fogása is.
– Egy Tullamore-t is legyen szíves, köszö-
nöm! – fordul oda a pincérhez. Elröhögöm ma-
gam. Jól telik ez a nap.
Újabb kísérlet: a Krematech katalógusát néze-
getjük anyámmal. Nem zárkózott el tőle, hogy
beszéljünk róla, sőt mintha még érdeklődőnek
is mutatkozna. Jó napja van. Aztán lehet, hogy
megint csak bepalizott, és az időt húzza.
– Itt van egy alap csomag. Ez nem tűnik
rossznak – szúrja ki a legolcsóbbat, a Kremlight
1.0-t. Talán arra gondol, ez kevésbé fogja kiütni.
Drágám!
– Ez tényleg nem az. Kapsz egy új elmét, de
a test marad, nincs fiatalitás, szerviz. Ennél az
elme kímélete a döntő. A testről nem rendel-
kezik.
– Az mit jelent? Megbolondulok, aztán egy-
szer csak elpatkolok?
Hát ezért ez az alap csomag, a dzsentricsomi.
Mert ez azoknak a wannabe halhatatlanoknak
szól, akik részt akarnak venni a programban, de
csórók ahhoz, hogy a teljes szolgáltatást kifizes-
sék, ahogy illik. Kétlépcsős árazás, hogy min-
denki megkapja, amit akar.
– Igen, ez a proliknak való.
– Na!
– Jó, a lényeg, hogy ennél azért mi még job-
ban állunk. Az öreg Roch a Deluxe változatot fi-
zette ki. Kérdés persze, hogy kinek mi a Deluxe.
Rákattint anyám a Deluxe csomagra.
– Jézusom, ez rettenetes – sopánkodik, ke-
resztet vet a levegőbe. Annyira ciki.
– A pénz nem kérdés. Ha szimpatikus neked
bármelyik megoldás, akkor megoldjuk.
2020.04.22. 23:22:19

Végigmér, úgy néz rám, mint egy fennhé-
jázó újgazdag techszektorosra. Most ő undo-
rodik tőlem.
– Tudom, hogy ezt utálod hallani, de
az élet pénzen igenis megvehető. Nézzük a
Deluxe-ot!
Anyám persze talán nem sejti, vagy ha sejti
is, mindegy, de ez most a kompromisszumos
csomag. Én azt akarom, hogy a Kremmax
Deluxe-ot válassza, és a teljes A-Mort keze-
lést. Mert józan ember ezt választaná.
– Jó, hát akkor ez a Deluxe, jár az alap szer-
tartás, búcsúceremónia családdal, majd az át-
vezetés után teljes zárolás, kapcsolatmentes
reboot. Mit jelent ez?
– Azt, mama, hogy lényegében a te vá-
gyad teljesül majd, ha itt az ideje. A teljes
zárolás azt jelenti, hogy új tudatot kapsz, egy
memblokkot, a kapcsolatmentes reboot pe-
dig azt, hogy elaltatnak, a kórházban kapsz
egy masszív pakolást, fiatalítják a bőrödet,
és onnantól csak az isten tudja, mi történik
majd veled. Mert minket arról már nem tá-
jékoztatnak.
– Pakolást kapok? Új agyat? Ennek akkor
mi értelme?
Amúgy a drágámnak mintha felcsillanna
a szeme.
– Igazad van. Semmi. Mi a Kremmaxot
vettük meg a családdal. A lényeg, hogy a
Deluxe-szal így a még működő testedet aján-
lod fel az emberiségnek. Mindenki nyer rajta.
– De nektek ebből mi a hasznotok?
– A folytonosság, mama. Meg a környe-
zettudatosság. Kvóták vannak, és ha igazak
hírek, még szigorúbbak jönnek.
Bólint. Azt hiszem, pontosan tudja, miért
számít nekünk ez. Nem hülye ő, nem szenilis,
makkegészséges, pusztán reakciós és vallá-
sos. Ő még urnáknál szavazott, tüntetésekre
járt, okostelefonon internetezett. Nem csoda,
ha elavultak a nézetei.
Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 77
GALAKTIKA
2020. május
Aztán csak kibújik a szög a zsákból.
– Nekem ez nem tetszik, sajnálom. Senki sem
nyer rajta igazán – mondja, és eltolja maga elől
a DiPlayt.
Nem tudok rá haragudni. Mert tényleg
Praebusra akarom rábeszélni.
„Ez nem jött be”, írom meg Diának.
Nem válaszol. Vettem az adást.
Letisztult, minimalista épület földszintjén ülök
a recepción, puha fotelben várom dr. Szalayt.
Nu-era jazz válogatás szól, az ablakból a türkiz
Balaton sima, érintetlen víztükre is jól látszik.
Kifogástalanul érzem magam, semmi sem ér el
hozzám abból, ami az épületben történik. Ezt
nevezem én profizmusnak.
Hamar meg is jelenik Szalay.
– Üdvözlöm. Kávét készíthetek önnek? –
kérdezi.
– Természetesen.
– Hogy is issza?
Még soha nem találkoztunk. Micsoda
gesztus!
– Cukor nélkül, kis tejjel, szimplán.
Bólint, az irodájába kísér, majd elnézést kér,
és eltűnik egy másik helyiségben. Rövid időn
belül megérkezik a kávémmal: mellette kétféle
cukor és édesítőszer, oldódó csomagolásban, la-
pos, formatervezett kávéskanál.
– Parancsoljon, tegnap érkezett. Közepes
pörkölésű etióp keverék. Bocsásson meg, sajnos
éppen kifogytunk a tiszta arabicából.
– Mondhatta volna előbb is! – Diával a
tiszta arabicára esküszünk. Ezeknek az olcsó
blendeknek semmi értelme. Elavult vackok.
Sajnálkozva néz. Azért megkóstolom, tekint-
ve, hogy nincs más. Ami azt illeti, nem olyan
rossz. Ezt viszont nem hozom a tudomására,
nehogy nyeregben érezze magát. Elvégre csak
egy szaros pszichiáter. Egy elmekukac.
– Elmegy. De nem fogom meginni, kö­
szönöm.
77
2020.04.22. 23:22:19
 GALAKTIKA
2020. május
Elveszi a kávéscsészét, újból eltűnik a kony-
hában. Majd megjelenik egy DiPlayjel. Végre
rátérhetünk a lényegre. Kicsit ideges vagyok, bár
ez indokolatlan.
– Itt van az édesanyja adatlapja. A szanatóri-
umi részletező szerint valóban indokolt lehet a
kérvénye. Végső soron elvehetjük tőle a döntési
jogot.
Hmm, ez könnyen megy.
– Ezek szerint jóvá is hagyja?
– Természetesen. Nincs ebben semmi szo-
katlan. De azt azért tudnia kell, hogy nem feltét-
lenül lesz egyszerű. Legalábbis az édesanyjának.
Magának, úgy látom, nem okoz nehézséget, ön
eltökélt.
Most mi van? Leforráz a pasas az okoskodó
stílusával.
– Szerintem ne engem elemezgessünk most,
ez nincs benne a szolgáltatásban. Meg hát, nem
értem. Nem úgy van, hogy a bevezető gyógyke-
zelés már eleve… Hogy is mondjam? Nyugtató
hatású. A Praebus.
– A Praebus előkészítő gyógyszer, de nem
nyugtató. Az ilyen jellegű hatása legfeljebb pla-
cebo lehet.
Ez nekem most új. Bár a lényegen nem vál-
toztat. A placebo a rejtett emberi képességek
legfantasztikusabbja. Nem csoda, ha beépítik a
kúrába.
– Jó, hát akkor ez van. De önök közlik majd
vele, hogy innentől fogva nem dönthet a jövőjé-
ről, igaz? És nem nekem kell.
– Nem, ne vicceljen, semmiképp! A kollé-
gák a kórházban megkapják a jóváhagyásomat,
és mindent elintéznek. Önnek ezzel egy percig
78 Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 78
nem kell majd fáradnia. Minden kellemetlenség
kizárólag miránk hárul. Ahogy mondta, ezért
fizet.
Ez most megint valami burkolt, béna meg-
jegyzés volt? Mindegy, elengedem a fülem
mellett. Készséggel vigyorog, nagyon számít a
pozitív értékelésemre.
– Csodálatos, köszönöm szépen.
Szalay végül elém tartja a DiPlayt, ráhe-
lyezem az öt ujjam, és már meg is vagyunk.
A nano­Dire meg is érkezik a visszaigazolás.
– Kérem, nézze át, hogy semmiképpen ne
csússzon semmilyen hiba az adatkezelőbe!
– Oké, rendben – mondom.
Erre elégedetten rám vigyorog.
– Az édesanyja a legjobb kezekbe kerül. A ke-
zelést követően pedig boldog időket tölthetnek
majd el együtt.
– Ha minden igaz. Valóban.
– Megkérdezhetem mit választ majd?
Töprengek egyet, de igazából nem sokáig.
Nincs min.
– Csakis a legjobbat, a Kremmax Deluxe-ot
– mondom, mire egy kicsit lehervad. Ekkor esik
le neki, hogy gazdag vagyok, és megengedhetem
magamnak ezt is. Most találkozott ez a hülye
fasz először igazi halhatatlan emberrel!
– Jól döntött, ne izguljon! – mondja aztán.
Szinte kiszáradt a torka.
Bólintok. Egy minimális gyomorgörcs rám is
rám jön, talán csak anyám miatt, de gyorsan el
tudom fojtani. Kremmax Deluxe.
– Elvégre nem normális dolog az, ha valaki
nem akar örökké élni – teszi hozzá nevetve. –
Nincs fölösleges élet! – teszi még hozzá.
2020.04.22. 23:22:20

– Nincs fölösleges élet! – válaszolom neki.
Menni készülök.
Kifizetem a pasast, aki ezután egész a bejá-
ratig elkísér. Itt még elém tartja a DiPlayt, hogy
leadhassam az értékelést. Ötpontos skálát hasz-
nál, négyet adok neki a kávé miatt. Bár sokkal
inkább amiatt, hogy elsumákolta. Kinyitja ne-
kem az ajtót, kezet nyújt. Nem fogom meg, csak
bólintok.
Nem szabad, hogy ezek a rohadék proli szol-
gáltatók elbízzák magukat.
Rövidesen újból a kocsimban ülök. Lassan csor-
gok hazafelé. Nem hallgatok zenét, podcastot
sem, csöndben gurulok.
Úgy döntök, hogy ma már anyámat sem
zaklatom. A kórházba úgyis megküldik a doku-
mentumokat, felvilágosítják, begyógyszerezik,
aztán másnap meglátogatom, és jól meglepő-
döm az egészen. Tiszta sor ez, másképp nem
működik. Így lesz neki is, nekünk is a legjobb.
Nem mondom, kavarognak picit az érzéseim, de
nem sokat. Hisz minek? Bekapok egy Praebust,
hasson az a rohadt placebo!
De nem hat. Hogy rohadjon meg. Még ezzel is
megszopatott ez a rohadék orvos.
Félreállítom az autót. Legszívesebben felhív-
nám a Szalayt, hogy jól lebasszam. De a követ-
kező másodpercben már valami egészen más
gondolat fészkeli be magát a fejembe. Mondjuk,
megkérni a palit, hogy várjon a jelentés bekül-
désével, de aztán eszembe jut, milyen következ-
ményei lennének mindennek. Hogyan reagálna
Dia? Mégis, valahogy jólesne időt nyerni még.
Mert ez most konkrétan mintha kezdene fájni.
Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 79
GALAKTIKA
2020. május
Kiszárad a torkom, ezért a kesztyűtartóhoz
nyúlok, kiveszem az alkáli vizes palackot. A tar-
tóból ezzel együtt kizuhan a Szabadok múltkori
prospektusa is. Újból elolvasom a mantráikat,
majd szinte reflexszerűen beolvastatom az autó
DiPlayével. Felugrik egy egzaltált fej. Éppen
olyan figura néz rám a hologramon, mint akiket
az öreg Roch ceremóniáján láttunk.
Halkan motyog a pasas, felhangosítom.
– …mindent a túlélésre tesznek fel. Önöknek
mindennél fontosabb ez. Az élet jelentőségéről, a
túlélésről beszélnek, minden mozdulatuk, min-
den tettük, intézkedésük erről szól, így valójá-
ban, bár ezt nem veszik észre, képtelenek meg-
szabadulni a szorongásuktól. A halálfélelmük
teszi ki a mindennapjaikat. Szertartásról szer-
tartásra járnak, és hajtják maguk előtt a mély
őrületüket. Mi, akik hiszünk az élet lényegében,
lehet, hogy kimúlunk, de teljes életet élünk. El-
fogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak. Nekünk
van mércénk, nekünk van valóságunk. Maguk
bekapják a kapszuláikat, és majd belefulladnak
az unalomba…
Pont úgy beszél, mint a kibaszott Váry!
Dühösen kapcsolom ki, majd ahogy a pasi
mondja, bekapok még egy Praebus kapszulát,
hátha egy helyett jobban hat a kettő. Hátha így
jobban beindul a placebo-effekt is. Hátha nem
döglök majd bele abba, hogy milyen unalmas
nekem örökké élni, bazmeg!
Lehúzom az ablakot, kicsit fújtatok, de már
érzem, nem fogok pánikba esni. Nem tudnám
megbocsátani magamnak, ha anyámat nem
sikerülne meggyőzni. Így elhatározom, hogy
semmi áron nem hívom fel Szalayt, hanem in-
79
2020.04.22. 23:22:20
 GALAKTIKA
2020. május
kább hazamegyek. Amúgy sem akarok rá indo-
kot adni neki, hogy nyeregben érezze magát.
A vezetéstől aztán újból jókedvre derülök, sőt
perceken belül eszelős nevetés tör rám.
Nincs miért aggódnom, azt hiszem.
Otthon Dia egyedül vár. A DiPlay alatt ül, és a
dubaji Pálma-szigeten sétál a konzollal. Érzem,
hogy most rossz a kedve. Akkor megy virtuális
sétákra.
Nem köszönünk egymásnak. Leülök mellé,
és inkább élvezem én is a látványt.
– A gyerekek?
– Még iskola. Edzés.
– Ja, igen.
Dia épp egy keskeny karéjra fordul rá. Közé-
pen egy utca, kétoldalt egyedi luxussorházak,
mögöttük homokos parttal a tenger. Meseszép.
– Affene! Hangulatos. Laknék itt.
– Én nem.
Pedig ez az ő stílusa. Hol máshol lakna?
– De ha ugyanez a ház, mondjuk, Los Ange-
lesben lenne, akkor igen?
– Naná, két külön világ.
– Hát persze.
A konyhába megyek, töltök magamnak
gyömbéres, nyers spenótlevet. Ez jó az izgatott
gyomornak.
Eközben Dia átvált Los Angelesre, keres egy
hasonló utcasort, és most arrafelé bóklászik.
– Mit tennél, drágám, ha esetleg mégis meg-
halnék? – kérdezi aztán.
Éreztem, hogy rossza napja van. Jók a csáp-
jaim.
Visszaülök mellé a kanapéra. Együtt nézzük
a Venice Beach-i házakat. Nem igazán tudom,
mit mondjak erre. Nem is gondolkodtam még
ilyesmiken. Valahogy nem aktuális.
– Talán kitöröltetnélek a fejemből – mondom
végül.
Erre aztán nem válaszol. Kilép a sétálóalkalma-
zásból, kikapcsolja a DiPlayt és kisétál a kertbe.
80 Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 80
Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam. Bár
mindegy is. Azt hiszem, ő ma depis. Azzal vi-
szont nem tudok mit kezdeni, ráhagyom.
Amikor belépek a szobájába, anyám háttal ül a
bejáratnak, az ablakon néz kifelé, közben elő-
re-hátra dülöngél. Láttam ilyet egyszer. Egy-
kori kollégám, a Hargitai gyereke bekattant a
DiPlaytől. Kikezelték, most jól van, úgyhogy
ezen nem is agyalok tovább. De anyám csak
nem vesz észre.
Várok még pár másodpercet. Nézem őt. Most
valahogy szeretem, mert békés, nyugodt.
Mikor végre kiszúr, széles mosollyal üdvözöl,
és abbahagyja a dülöngélést.
– Szervusz, drágám! Gyere csak, ülj ide!
Azt gondoltam, hogy dühös lesz, de semmi,
tényleg nyugodt.
– Képzeld, gondolkodtam – mondja.
– Mesélj! – helyezkedem el mellette az ágyon.
Bizarrnak érzem a helyzetet. Valahogy váratlan,
túl bizalmas. De ő már csak ilyen.
– Hát rólad, rólatok. Hogy mennyire jó ve-
letek lenni, lemenni a tóhoz, és hogy mennyire
szeretnék főzni nektek.
Durva, hogy kapásból a lényegre tér. Elkép-
zelni nem tudtam, hogyan kezeli majd a hely-
zetet.
– Mire akarsz kilyukadni?
Elhallgat, a térdemre teszi a kezét, megsimo-
gat, közben néz kifelé az ablakon.
Csak ezt ne! Érzem, hogy a gyomorgörcs
megint belém áll. De szerencsére hamar felülke-
rekedek az érzéseimen.
Hallgatunk még egy ideig, aztán egyszerre
összeszedi magát.
– Hát arra, hogy...
– Hogy? Mire?
– Hogy nincs fölösleges élet.
Hatalmasat szusszanok. Mert milyen igaza
van!
És akkor ez most jó, nem?
2020.04.22. 23:22:20

– Nincs fölösleges élet – válaszolom neki.
Rám emeli a könnyes tekintetét. Egyszerre
látom boldognak és végtelenül szomorúnak.
Ismerem ezt az arcot, láttam már ilyet. Ez az
alázat és a szeretet arckifejezése – sokak szerint.
– Vállalom a kezelést, képzeld! – teszi még
hozzá hirtelen.
Letöröl egy könnycseppet az arcáról. Így akar
bepalizni. Nem tudom, szánjam-e, vagy sajnál-
jam. De most nem állok le vitázni vele.
– Jól döntöttél, mama. Logikusan, hidd el! –
biztatom, és mivel így áll a helyzet, el is búcsú-
zom tőle. – Várhatóan nem sok időt kell már ak-
kor itt töltened, így most megyek is a dolgomra,
ha nem haragszol. Holnap hívlak, jó?
– Már mennél is?
Taktikázom picit, az órámra pillantok. Sze-
rencsére veszi a lapot.
– Jól van, kisfiam, nem tartalak fel. Végül is
most már nincs miért izgulnunk. Köszönöm,
hogy támogatod a döntésemet.
Valahogy összezavarnak a szavai. Ezt tényleg
jobb lezárni. Mennem kell!
– Persze! Na jól van, megyek.
Kifelé még odalépek a nővérpulthoz. Mély le-
vegő, várok. Próbálom lerázni magamról anyám
trükkjeit. Majd alig egy percen belül oda is ér a
délelőttös főnővér.
– Miben segíthetek?
Kicsit zavarban vagyok. Nem tudom, átjött-e
már a kérvényem.
– Megkapták a pszichiátriai kérést, ugye? – sut-
togom neki, nehogy véletlenül túl hangos legyek.
– Természetesen.
– Jó, akkor legyenek szívesek, ellenőrizzék majd
az ablakokat a 7-es szobában – mondom neki.
Kicsit leblokkol a nő. De nincs gond, tudja,
hol a helye. A hangja kedves és megnyugtató.
– Ne izguljon, legfeljebb bukóra nyílnak!
– Köszönöm, hölgyem, önök tényleg min-
denre gondolnak.
Széles mosollyal nyugtázza a szavaimat.
Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 81
GALAKTIKA
2020. május
Menni készülök. A nővér még utánam kiált.
– Ön egy csodálatos ember!
Lassan kapcsolok.
– Hogy mondja?
– Hát, tudja… – Kicsit zavarba jön. – Nem
mindenki ajándékoz az édesanyjának Kremmax
Deluxe-ot. Ön kivételes ember.
Elönt a melegség. És közben rájövök, hogy
flörtöl velem a csaj. Hát ez nem semmi.
– Köszönöm. Maga nagyon kedves.
Egyszerre alszom és meditálok. Nem vagyok
itt, és mégis itt vagyok. Mintha csak órákon át a
fülem mellett hallgatnám a hullámtörőt, ahogy
visszafogja a tengert. A legpuhább, mégis leg-
erősebb sodrást, a világformáló erőt.
Hallom a hullámokat, ahogy végighaladnak
az idegrendszeremen.
Ez az SSE.
Ilyen az élet szarságok nélkül. Diának igaza
volt. Jó, hogy eljöttem.
Jó volt itt lenni. És jó: itt lenni!
Furcsa párosítás, de jönnek is már a régi, ka-
maszkori emlékek. A gimnáziumi délutánok, a
sok-sok régi SSE-vel. Egyszerre olyan, mint egy
masszázs vagy kefélés után, vagy egy hosszú-
hosszú, szeptember eleji tengerparti nyaralás
közben. Az örök nyáresti napsütés érzése. Mind-
ez tehát, mindez egyszerre. Imádom!
Nézem a telefont. Hív anyám, de mindegy.
Tudom, hogy valami megerősítést vár, az is le-
het, hogy rám akarja önteni mindenét. Hogy a
gyenge eszével eddig bírta, és most agyoncsap.
De nem számít. Mert én most könnyű va-
gyok. Könnyű a podom, könnyű nekem az út és
a levegő, könnyű itt és most. Semmi sem rossz és
semmi sem semmilyen!
Ízlelgetem a szót: könnyű.
Könnyű! Köny-nyű!
Haladok, de alig érzem. Semmi ellenállásba
nem ütközöm most. Az ellenállás sem ütközik
belém. Az autó magát vezeti.
81
2020.04.22. 23:22:20
 GALAKTIKA
2020. május
Lassú a kocsi, lassú az idő, és hagyom, hadd
párologjon belőlem az életerő, mert most egy-
szerűen nincsen rá szükség.
Ízlelgetem a szót: lassú! Lass-ssú!
Érzem, szinte hallom, hogy nő a távolság a
perceim között, hogy az élet egyre ritkábban és
ritkásabban váltja be a másodperceit.
Kifeszül a pillanat.
Az előttem haladó jármű fénye megnyúlik,
mintha csak víz folyna a szemembe. De nem a
robotpilóta szemébe! Húz a robot, hazavisz, meg-
véd, és életben tart. Húzzál innen, robot, haha!
Anyám, anyám, ne félj! Jönnek a robotok, és
megvédenek. Úsznak a véredben, megtisztíta-
nak, megszabadítanak a nanorobotok, gyerek-
ként látod majd a világot!
– Hamarosan megérkezünk – mondja be a
rendszer.
Imádom a rendszert! És imádom az SSE-t.
– Köszönöm, rendszer! Hálás vagyok neked!
Lenyomom a gombot, és beleordítom, hogy
imádom az SSE-t.
– Jaj, drágám, miattam mentél? – hallom
anyám hangját a telefonból.
Hát, mit is mondhatnék neki most, mind-
ezek után? A drágámnak!
– Dehogyis, semmi baj, hagyjad már!
Majd a csend, a hallgatás, a szipogás, anyám
már csak ilyen, de nem haragszom rá, ő ilyen,
ő ilyen volt, és ilyen is lesz mindig, hacsak nem
valaki más lesz belőle. De az sem baj! Lesz, ami-
lyen lesz. Megváltozunk, ha kell, maradunk, ha
szeretnénk. Akkor is, ha ettől a figyelmünk szét-
esik, akkor is, ha ettől hiperaktívak leszünk, és
figyelemhiányosak vagy csak kurvára megőrü-
lünk, és ezért időről-időre SSE-re kell menni. Kit
érdekel, amíg van valami előttünk.
– Tudom, hogy mit tettetek. Elvettétek az
eszemet! – mondja még.
– Jaj, dehogy! Szállok, mama – közlöm vele,
hogy tudja. A kis bolondom!
– Jól van, drágám, szálljál csak!
82 Nincs fölösleges élet
068-083-makai.indd 82
– SSE-n voltam, mama, tudod, mint régen!
De ne félj, gondoskodom rólad!
Jaj, de hülye vagyok! Úgyhogy le is teszem. De
mindegy, mert itthon vagyok – mondja a rend-
szer. Hazahozott. Haza a kislányaimhoz meg a
feleségemhez, kis világomba, ahol ragyoghatok,
örökkön-örökké! És jöhet ő is, ha akar. De most
már akkor is fog, ha nem akar.
Az ablakok pedig csak bukóra nyílnak!
Dia szalad elém, segít, hogy kiszálljak a
podból. Akar valamit. Dia mindig és mindig
akar tőlem valamit.
– Elintézted, amit kellett?
Ránézek, simogatom az arcát, megfogom a
forró kezét. Megnézem, bazmeg! De jó segge van!
És elönt végérvényesen az öröm. És egyszerre ér-
zem most mellette a hosszanti végtelenséget és a
teljes itt-és-mostot. Hát mit mondhatnék neki?
– Az én anyám sosem fog meghalni! – kiál-
tom örömömben.
– Jól van, drágám, jól van!
Nézem őt, nézem tovább, látom, hogy most
kedves az arckifejezése. Az előző napi rosszked-
vének semmi nyoma. Talán ő is, végre ő is volt
valami kezelésen.
– Mit gondolsz, nem kéne vennünk egy új podot?
– Dehogynem, veszünk, drágám, veszünk!
Majd úszom tovább. Hagyom, hogy rezegjen
bennem az SSE Deluxe.
MAKAI Máté
1986-ban született magyar szerző. Irodalom-
és kultúraelméletet hallgatott, mellette külön-
böző újságírói műfajokban publikált. Számos
kritikája jelent meg, díjazták már versírópá-
lyázaton, de SF-novellát is fordított már a Ga-
laktika számára. Prózai szövegei 2011 óta je-
lennek meg online és a nyomtatott sajtóban.
A  Fiatal Írók Szövetsége 2015-ös alkotói pá-
lyázatának első helyezettje próza kategóri-
ában. 2016-ban önálló novelláskötete jelent
meg Koriolán dala címmel. Lapunkban eddig
„Zeusz-komplexus” című írását olvashattuk, a
354 számban.
2020.04.22. 23:22:21
 A NAGY ÉRDEKLŐDÉSREGALAKTIKA
2020. május

VALÓ TEKINTETTEL
MEGHOSSZABBÍTJUK AKCIÓNKAT!

2 KÖTET
1 ÁRÁRÉRT:
2990 FT

W W W.GAL AK TIK ABOLT.HU

A Z A K C I Ó 2 0 2 0 . M ÁNincs
J U fölösleges
S 1 - 3 1élet
. KÖZÖTT ÉRVÉNYES. 83

068-083-makai.indd 83 2020.04.22. 23:22:31

 GALAKTIKA
2020. május
Angyali igazság
A
KORONAVÍRUS-pandémiának
„hála” történelmi időket élünk,
nagyon sokan házi karanténba
kényszerülve várjuk ennek az
időszaknak a végét. Könnyű unatkozni – a
Requiem azoknak is intő tanmese, aki az ok-
kult tanok gyakorlatba ültetésével kívánná
elütni az időt.
A történet főhőse egy tehetséges ifjú csel-
lista, Matilda (Tilly) Gray, aki zenésztársával,
a zongorista Harlan Fine-nal épp egy nagy
fellépésre készül, amikor édesanyja felkeresi
a koncert előtt, csak azért, hogy egy konyha-
késsel megölje magát a szeme láttára. Tilly
érthető módon összeomlik – főleg, miután
anyja ágyán egy korábban soha nem látott
dobozkára bukkan, amiben fényképek gar-
madáját találja vadidegen emberekről egy
távoli, walesi kisvárosból, Penllynithből. Va-
lamint újságcikkeket, információkat, képeket
egy kislányról, Carysről, aki ebből a városká-
ból tűnt el nyomtalanul húsz évvel ezelőtt.
xx Tilly rögeszméjévé válik a kislány és sor-
sa, fellépéseit sorra lemondja, így zongorista
társa, Harlan felveti: utazzanak az álmatag,
84 Filmajánló
084-085-film.indd 84
Requiem
ködös kis faluba, és derítsék ki együtt, mi
történt ott húsz éve, ami ennyire mozgatta a
lány mamáját. A helyiek azonban nem igazán
örülnek Tilly felbukkanásának, akinek kuta-
kodása és kérdései évtizedes sebeket tépnek
fel, és feloldhatatlan ellentéteket hoznak a
felszínre.
A lány megismerkedik a faluban álló ősi
birtok örökösével, az pedig odafogadja őt a
kastélyba – és Tillynek újabb rögeszméje tá-
mad: úgy hiszi, ő maga a húsz éve eltűnt (il-
letve elrabolt) kislány, Carys. Emlékek tolul-
nak elé, sötét képek, és kutatása szépen lassan
okkult mederbe terelődik, amikor I. Erzsébet
udvari alkimistája, John Dee nyomaira buk-
kan a birtokon. Dee korának egyik leghíre-
sebb okkult szakértője volt, leginkább az ér-
dekelte, hogy az „angyalok nyelvén” szóljon,
kommunikálhasson Isten küldötteivel. Ehhez
kidolgozta az énoki nyelvet és írásrendszert,
mely évszázadokon át nagyban befolyásolta a
ceremoniális mágia és az okkult világát. Aki
azonban beleártja magát az angyalok megidé-
zésébe, jó, ha tudja, hogy angyalból is kétféle
van: rendes és bukott…
A hatrészes sorozat azonnal képes beszip-
pantani a nézőt, erre pedig két eszköze is
van: a szokatlanul igényes kivitel, valamint
a megkapó, sejtelmes látványvilág és fényké-
pezés, amit a remekbe szabott zeneválasztás
csak tovább fokoz. A zene központi motí-
vum: a kísérteties, csellón játszott klasszikus
darabok mellett a feszültséget fokozó, elekt-
ronikus számok képeznek kontrasztot, de a
mágikus ceremóniák elkerülhetetlen eleme-
ként felbukkanó, egyszerre harmonikus és
2020.04.22. 23:22:00

mégis rémisztő énekek is a fülünkbe mász-
nak. A múlttal való szembenézés szintén kar-
dinális pont: nemcsak Tilly kénytelen saját
múltjának feltárása közben nehéz döntéseket
hozni és sötét titkokban, fájó pontokban váj-
kálni, de a kastélyhoz szinte véletlenül hoz-
zájutó örökös is kemény fába vágja a fejszé-
jét, amikor a számára értéktelen, másoknak
azonban a világ minden kincsénél többet érő
családi vagyont készül pénzzé tenni. A falu
népe szintén ambivalensen áll a múlthoz: bár
tudni akarják az igazságot, a hozzá kapcsoló-
dó fájdalomból már nem kérnek.
Ez azonban nem így működik. A tragédiák
feltárása elkerülhetetlenül vonzza a keselyű-
ket, és a kíméletlenség, a törtetés önmagában
hordozza büntetését. A titkok mindig a fel-
színre kerülnek előbb vagy utóbb, a lelkifur-
dalást eltemetni pedig sohasem jó ötlet.
A sorozat legnagyobb erőssége a befejezett-
ségén túl a fantasztikus szál, ami John Dee na-
Filmajánló
084-085-film.indd 85
GALAKTIKA
2020. május
gyon is létező munkásságára, az énoki nyelvre
és az ő angyaltanára építkezik. Épp annyi de-
rül ki, amennyire szükség van, a misztikus at-
moszféra egyenesen Baran Bo Odar Dark című
mesterművére emlékeztet, amely az isten-
részecskével, a téridő-szingularitás tudomá-
nyos hátterével csinálja ugyanazt, amit itt Dee
szintén tudományos angyaltanával tesznek:
vászonként használják fel, és egy mérhetetle-
nül emberi, drámával és szerethető, élő karak-
terekkel teli képet festenek fel nekünk.
Amit így kapunk, az egy gyönyörűen elké-
szített, átgondolt, voltaképp tudományos ala-
pokon álló misztikus thriller/horror sorozat,
ami ékesen mutatja, mennyire igaz az, amit
Dee kortársa, William Shakespeare tanácsolt:
„gondolkodj, mielőtt beszélsz, mérlegelj, mie-
lőtt cselekszel”. Van olyan igazság, amit nem
érdemes felkészületlenül előásni.
Holló-Vaskó Péter
85
2020.04.22. 23:22:01
 GALAKTIKA
2020. május
Apró műholdak a
napviharok ellen
Hamarosan indul egy új NASA küldetés,
amely a Napot, pontosabban a napkitöréseket
fogja érzékelni. Megfigyeli a napviharok ki-
alakulását és térbeli kiterjedését. Ez hatalmas
segítséget fog jelenteni a jövő űrhajósainak,
hogy az űrben, a Hold vagy a Mars felszínén
a veszélyes kitörések elől időben biztonságba
tudjanak vonulni.
A SunRISE (Sun Radio Interferometer
Space Experiment) küldetés érdekessége,
hogy nem nagy méretű műhold figyeli csil-
lagunkat, hanem hat kis CubeSat látja el ezt
a feladatot. A mindössze kenyérpirító méretű
szondák közösen fognak egy nagy rádiótele-
szkópot alkotni.
A hat műhold a Földhöz közel, a légkör
felett fog kötelékben repülni. Olyan alacsony
frekvenciájú rádiótartományban fülelnek,
amelyeket az atmoszféra egyébként kiszűr-
ne. Az összegyűjtött adatokat a NASA Deep
Space Network hálózatán keresztül küldik a
központba, ahol azok alapján 3D térképeket
készíthetnek.
Ez lesz az egyik első olyan küldetés, amely
kifejezetten kis költségvetésű projektként
a nagy programokkal párhuzamosan fut.
A SunRISE tervezett költsége mindössze 62,6
millió dollár, és a műholdak leghamarabb
2023 nyarán állhatnak pályára.
86
086-099-kulikov.indd 86
– A háború az háború, de az ebédnek megvan
a maga ideje.
Annyira unom már ezt a frázist!
Hetente ötször hallom már vagy három
éve. Azt jelenti, hogy Sztyepanics, a munka-
társam az étkezdébe készül, hogy elfogyas�-
szon valami savanyúságot és egy adag halpör-
költet krumplipürével.
Felnéztem a képernyőn derengő rajzról, és
a monitor sarka felé pislantottam: pontosan
tizenkettő.
Sztyepanics felállt székéről, egy öreg me-
lóst nem lehet félrevezetni! Pontosan tudja,
mikor kezdődik az előírt ebédszünet, és egy
perccel sem fog többet munkával tölteni.
Három éve dolgozom a technológiai fő-
osztályon, és egyetlen munkanap sem telt el
úgy, hogy Sztyepanics át ne ment volna az
üzemi étkezdénkbe. Mivel már közel húsz
éve dolgozik a gyárban, hajlamos vagyok
ezt beidegződött rossz szokásai egyikeként
számontartani: például hogy gemkapoccsal
tisztogatja a szipkáját, összekoszolja vele a
dokumentumokat, aztán lefújja róluk, és nem
érdekli, merre, kire.
Eddig még nem mertem leellenőrizni,
hogy az étel az étkezdében valóban annyira
ízletes-e, és valószínűleg soha nem is fogom,
ezért ebéd előtt gondolatban mindig végig-
veszem a lehetséges helyeket, vajon hol lenne
most legalkalmasabb elverni az éhemet?
A kerületben csak három tisztességes étte-
rem van meglehetősen hangulatos környezet-
tel és tisztességes konyhával, vagyis nem túl
nagy a választék.
Először a Dzsókerbe néztem be, de oda-
benn egy gombostűt se lehetett volna leejte-
ni, minden asztal foglalt, telefüstölve… ezért
úgy döntöttem, máshová megyek. És valóban,
a Sanszban volt szabad hely.
A kellemes ebéd után vidáman léptem ki
az utcára. Beszíva a párás őszi levegőt, az ju-
2020.04.22. 23:21:02

Roman Kulikov
MINDANNYIUNKBAN
tott eszembe: a fene se akar visszamenni abba
a dögunalmas irodába!
Rövid gondolkodás után megtaláltam a
vágy és a szükség közötti kompromisszumot.
Úgy döntöttem, elkések.
Megtettem néhány komótos lépést a mun-
kahely irányába, de belefutottam egy magas,
vékony fazonba. Vállával félrelökött, közben
hideg ujjával megérintette a tenyerem.
–  Hé! – kiáltottam rá ingerülten. Annyira
rühellem az ilyen fazonokat, már reggel leisz-
szák magukat, aztán összevissza lézengenek…
Valamit motyogott, csak annyit tudtam kiven-
ni, hogy „bocsáss meg, haver”, és továbbloholt.
Mekkora egy barom!
Utána néztem, közben megdörzsöltem a
tenyerem, ahol hozzáért.
Micsoda marhaság?! Semmi se látszott, de
a bőröm úgy égett, mintha csalánnal csapott
volna rá.
Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 87
GALAKTIKA
2020. május
Mit tennénk,
ha egyszer
csak kéretlenül
nyakunkba
szakadna a
világ sorsa?
A hangulatom azonnal elromlott. Hom-
lokomat ráncolva arra néztem, amerre a
fickó elhúzott, de addigra természetesen
köddé vált.
Bocsáss meg… – forogtak agyamban sza-
vai. – …bocsáss meg…
Micsoda agyrém! Annyira be volt szíva,
hogy a nyelve se forgott rendesen, a „bocsáss
meg”-en kívül semmi értelmeset nem tudott
mondani. Dünnyögött még valamit, de hogy
mit, ha akarnám, se tudnám felidézni. Pró-
báltam, de képtelen voltam visszaemlékezni
rá, cserébe a szám kiszáradt, és kitöltötte va-
lami fura, keserű íz.
A kezemet perzselő érzés lassan alábbha-
gyott. Szándékom, hogy elkéssek, tovaszállt,
ezért elindultam a munkahelyem felé.
Mit is mondott? Még mielőtt bocsánatot
kért? – ráncoltam homlokomat útközben,
megpróbálván visszaemlékezni, mit is düny-
87
2020.04.22. 23:21:03
 GALAKTIKA
2020. május
nyögött a fazon. Kezdtem úgy érezni, hogy
szavai itt vannak a nyelvem hegyén… De se-
hogy se tudtam kimondani őket. A nyelvem
már ráállt, de a szavak nem álltak össze.
Fékcsikorgás és duda erős hangja rántott
vissza gondolataim közül, és összerezzentem.
Meglepetten körülnéztem: az úton álltam, egy
kocsi mellettem, sofőrje rémült, gyűlölködő
pillantással bámult rám a szélvédőn át. Keze
annyira ráfeszült a kormányra, hogy ujjper-
cei egész elfehéredtek… Hogy kerültem az út
közepére, mikor épp csak kiléptem a Sanszból?
–  Bocsáss meg, én… – bólintottam felé,
bocsánatot akartam kérni figyelmetlensége-
mért, de fejemben azonnal megszólalt annak
a fazonnak a hangja, ahogy az mondja, „bo-
csáss meg, haver”.
A fene beléd! Előtte mit mondtál, te szuka-
fattya?!
Észre sem vettem, hogy a lábam csak úgy
visz tovább. Gondolatban felidéztem és sor-
ban elvetettem a különféle lehetőségeket,
melyek hasonló szavaknak, mondatoknak
tűntek.
Mire elértem a bejáratot, kezdem kissé
rosszul érezni magam, és ez kirángatott gon-
dolataim közül, melyek szinte már teljesen
magukba szippantottak. Az iroda felé haladva
már tényleg rosszul lettem, szédültem, hány-
inger szorongatta a gyomrom, de azért lassan
ballagtam felfelé.
Mit ettem? Hát ennyi, a Sansznak nincs
több esélye nálam!
Odamentem a helyemre, leültem a székre,
és a monitorra meredtem. Szemem előtt min-
den elhomályosult…
–  Ljoska! – Sztyepanicsra néztem, mikor
megrángatta a karom. – Miért nem felelsz?
Már vagy harmadszor szólok! Nem vagy ma-
gadnál?
Mikor szólt? Nem emlékszem… nem hallot-
tam… nem vagyok jól!
88 Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 88
– Ljoska – ért el hozzám Sztyepanics hang-
ja, mintha vatta mögül beszélne. – Az arcod
fehér, kivert a víz… Elmenjek Antonovnáért
az elsősegélyhelyre…?
– Ne – szakítottam félbe. – Nem kell ide-
hívni Antonovnát. Rendben vagyok.
Bár egyáltalán nem voltam „rendben”. És
valamiért úgy tűnt, nem a kaja miatt.
Egy gondolat arra kényszerített, hogy pis-
logjak, szemem könnybe lábadt tőle, izzad-
tam, akár egy ló, és a fejem majd szétrepedt:
Mit motyogott az a fazon?!
–  Tudod, Sztyepanics… Sztyepanics?! –
váratlanul úgy éreztem, nincs is mellettem
senki. Teljesen egyedül vagyok, az iroda
hirtelen hamuszürkévé vált, szinte láttam,
ahogy a hamu lefelé hullik, és hangomtól
megkavarva mozogni kezd. Szívem majd
kiugrott mellkasomból, aztán leszállt vala-
hová alulra. Alig tudtam visszafogni heves
hányingerem.
– Igen, Ljos, itt vagyok.
– Sztyepanics, én… én, azt hiszem, haza-
megyek – lihegtem.
… bocsáss meg, haver…
Csinált velem valamit? Az a vézna, esetlen
barom…
Megérezve kollégám kezét, felálltam. Kissé
megszédültem.
– Gyere, elkísérlek.
–  Nem kell, Sztyepanics… Megoldom. Te
csak engedélyezd a kimenőt, nehogy a portán
feltartsanak!
Mi a fenét mondott?!
– Menj csak! Ljuszka Zacepina van szolgá-
latban, szólok neki, és kienged.
Megtámogatott a hónom alatt. A folyosón
összefutottunk Viktor Fjodoroviccsal a minő-
ség-ellenőrzésről.
–  Vity – szólította meg azonnal
Sztyepanics. – Segíts! Kocsival jöttél ma?
– Igen. Mi van vele? Felhívjam az orvost?
2020.04.22. 23:21:03

– Nem kell orvos! – kezdtem erőtlenül til-
takozni. – A puszta gondolat, hogy meg kell
várni az orvost, aztán megválaszolni a kérdé-
seit, hogy mit ettem, megrágtam-e alaposan,
vagy lenyeltem egészben, hátborzongató volt.
Nem! Haza akarok menni!
…mit mondott az a rohadék?!
– Vity, vidd haza! Van kilépési engedélyed?
Köszönöm, Sztyepanics!
–  Igen. Rendben – egyezett bele Viktor
Fjodorovics.
Arra csak homályosan emlékszem, hogyan
jutottunk el a lakásomig. Talán Sztyepanics
és Viktor Fjodorovics együtt kísértek haza,
mert beugrott kollégám hangja, ahogy meg-
kérdi, melyik zsebemben vannak a kulcsaim.
Sötétben ébredtem fel. A félelem szúrós tüs-
kéi végigfutottak gerincemen, de szinte azonnal
meg is nyugodtam, ahogy rájöttem, csak éjszaka
van, és én a saját ágyamban fekszem.
Aztán egy női hangot hallottam a konyhából:
– …igen, mama. Jól van. Értettem. A dok-
tor azt mondta, hogy csak kimerültség a túl-
terheltségtől. Ljoska szinte azonnal elaludt, és
most is alszik. Igen, jövök. Taxit hívok. Miért
kell mindig, mindenért engem okolnod?!
Szvetka! Felsóhajtottam. Kiderült, hogy
orvost is hívtak már hozzám.
Váratlanul mozgást éreztem a fejem fölött,
és arra fordultam, hogy megnézzem.
Az ágyam felett három kép függött, apám
barátja, egy festőművész adta a lakásavatóra.
Virágok meg ilyesmik. Nem vagyok művé-
szetrajongó, de Szvetka azt mondta, nagyon
szépek, és fel kellett akasztanom őket. Szveta,
bár még nem a feleségem, elég időt töltött már
az ágyamban, hogy beleszólhasson lakásom
berendezésébe.
Most a sötétben a képek csak fekete foltok-
nak látszottak a világosabb háttéren… és va-
lami miatt mozogtak.
Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 89
GALAKTIKA
2020. május
A félelem ismét megragadott jeges csáp-
jaival. Feljebb húztam a takarót, és körül­-
néztem.
A festmények fekete árnyéka valahogy
furcsán vetült a falra, lenyúlt majdnem az
ágytámláig. E pillanatban egy autó ment el
az utcán, és fényszóróinak visszaverődött, va-
kító sugara gyors villanásként söpört végig a
szobán…
Fojtottan felsikoltottam, a torkom még
mindig ki volt száradva.
Uram, ne hagyj el! Védelmezz!
A nagymamám kora gyermekkoromban
hallott imáiból bennem megragadt szavak
robbanásszerűen törtek felszínre memóri-
ámból. Hajam az égnek meredt, hideg mar-
kolászta a gyomrom, borzongás futott végig a
gerincemen…
Csillogó, nyálkás, széttárt ujjú, inas kezek
nyúlkáltak felém a képekről. A vászonra ve-
tett virágok sajátos tetoválásként borították
be őket teljes hosszukban. Töredezett körme-
ik megnyúltak, és irtóztató méretű karmokká
növekedtek… szinte elérték az arcom. Ami-
kor az egyik kézről lehullott egy csepp nyálka,
és az arcomra freccsent, ismét felsikoltottam.
Hirtelen fény gyulladt.
A felém nyúlkáló valamik szürke porrá
változtak, ami azonnal elolvadt, akár a dér a
lángnyelvektől.
– Ljosa? Mi történt? – Szveta az ágy mellett
állt, és aggódva nézett rám.
Rémült szemébe néztem, aztán a képek-
re, amik újra egyszerűen csak képek voltak.
Tenyeremmel végigsimítottam az arcom:
száraz.
Kicsit szégyelltem magam. Megijedni vala-
mi árnyéktól.
– Semmi, egyszerűen csak egy rossz álom.
Szveta odajött, és leült mellém. Belenézett
a szemembe, tenyerével megsimogatta hom-
lokom. Az arcom.
89
2020.04.22. 23:21:03
 GALAKTIKA
2020. május
– Biztos jól vagy?
Éreztem, hogy menni akar, a mamája meg-
betegedett, őt is ápolni kell. Szvetkának nem
volt apja, ezért senki más nem tudott vigyázni
Viktoria Szergejevnára.
– Rendben vagyok – feleltem –, egyszerű-
en kifáradtam, azt hiszem.
– Igen – bólintott. – A doktor is ezt mond-
ta. Holnap szabadságra mész… Ljos… anyám
rosszul van…
–  Hallottam, ahogy beszéltél a telefo-
non – paskoltam meg a kezét. – Természe-
tesen, menj csak! Értem ne aggódj! Most
kialszom magam, holnap reggel felhívom
Sztyepanicsot, hogy írjon ki nekem szabadsá-
got. Egy hétig pihenni fogok.
Szveta elmosolyodott, és adott egy puszit a
homlokomra.
„Ljoska, te olyan okos vagy!” – megbor-
zongtam. Tényleg hangosan kimondta, vagy
csak nekem tűnt úgy?
Ez már valahogy túl sok nekem. Ki kell
aludnom magam, amennyire csak lehet.
Szveta taxit hívott, gyorsan összepakolt,
hozott nekem egy pohár vizet és szalvétát,
csak a biztonság kedvéért. Letette mellém
a mobilomat, és szigorúan rám parancsolt,
hogy hívjam, ha „bármi van”, még egyszer
megcsókolt, aztán elrohant.
És mialatt velem foglalkozott meg pakolá-
szott… végig hallottam a gondolatait.
Amint az ajtó becsukódott mögötte, meg-
ragadtam a poharat, és az összes vizet egy
korttyal lezúdítottam a torkomon, észre sem
véve, ahogy lefolyik az államon, a mellkaso-
mon, rá az ágyra.
Mit mondtál, te gazember?! – morogtam
magamban. Félretettem a kiürült poharat, és
hátradőltem a párnán. Most már teljesen biz-
tos voltam benne, hogy a szavak, amiket az a
fickó motyogott, mikor összefutottunk, jelen-
90 Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 90
tenek valamit. Miattuk lettem olyan rosszul
ebéd után, miattuk vagyok most ágyban, mi-
attuk lett látomásom… és pontosan miattuk
hallottam meg Szvetkina gondolatait!
A mennyezetet bámulva félhangosan mo-
tyogtam:
–  Szóval hallom a gondolatokat… El-
ment az eszem… Mégis, mit mondtál? Mit…
mondtál? Mit… mondtál?
A fejem ismét fájni kezdett. Ujjaimmal
megdörzsöltem a homlokom, és halkan fel-
nyögtem. A mobil csörgésére majdnem felug-
rottam. Holnap meg fogom változtatni ezt a
hülye csengőhangot.
Megnyomtam a válasz gombot.
– Igen?
– Üdvözletem.
A férfihang valahogy homályosan isme-
rősnek tűnt.
– Ki az?
–  Mi nem ismerjük egymást… én… én
még egyszer elnézést akarok kérni, és elma-
gyarázni…
Á, az a gazember!
–  Mit mondtál nekem? He?! Válaszolj
azonnal! – kiáltottam rá. – Mit csináltál ve-
lem, te rohadék?! Honnan tudod a számom?
Ki a fene vagy te?!
A szomszédok a fűtőtestet csapkodva re-
agáltak üvöltésemre. De nem érdekelt! Még
ha az egész fűtőrendszert szét is verik, az sem
érdekelt volna, valami egész más aggasztott:
tudni akartam, mit mondott ez a fickó, és
hogy kezdődött ez az egész hülyeség, ami ve-
lem történt?
– Te valami varázsló vagy?! Megátkoztál?!
– üvöltöztem tovább a telefonba, felidézve
magamban nagymamám régi hiedelmeit, ba-
bonáit, és ha ezeket a szavakat pár nappal ko-
rábban mondom ki, még magam is jót nevet-
tem volna rajtuk. Most azonban nem tudtam
nevetni. – Felelj nekem, te szukafattya!
2020.04.22. 23:21:03

–  Én… nem vagyok varázsló – motyogta
az ipse.
– Mit motyorászol? Megint csinálni akarsz
velem valamit?!
–  Nem-nem – vágta rá gyorsan. – Most
mindent megmagyarázok, elmagyarázok!
– Akkor magyarázd!
– Meg kell értenie, én már nem tudtam to-
vább hordozni. Nem tudtam elviselni, bocsás-
son meg nekem, de hetek óta kerestem magát.
Nem lehet bárkinek átadni ezeket a szavakat.
– Miféle szavakat?! – ordítottam vele még
mindig.
– Nem emlékszem rájuk.
– Mi?! – szakadt bennem a szó.
– Nem emlékszem rájuk – ismételte meg a
fazon. – Miután átadja őket valakinek, többé
nem emlékszik rájuk.
Torkom összeszorult, bennem szakadt a
szusz. És most mit tegyek? Hisz ha nem tu-
dom, mik ezek a szavak, végül el fogom vesz-
teni az eszem! Hinni akartam, hogy a fazon
hazudik, de TUDTAM, hogy igazat beszél…
mert kihallottam a gondolataiból!
– Magának most ez nem jó. De ezek a sza-
vak így működnek – folytatta mondókáját.
– Ne aggódjon, a rossz közérzet elmúlik. Egy-
két nap, és a szervezet hozzászokik a terhelés-
hez, csak hagyjon neki időt!
– Időt, mire? – kérdeztem, próbálva értel-
mezni ezt az ostobaságot.
De a fazon úgy tűnt, nem hall, és csak
mondta a magáét.
– Egyszerűen képtelen voltam tovább el-
viselni. Ez a lánc évezredeken nyúlik át, so-
kan akár évtizedeken keresztül is képesek
megtűrni magukban a szavakat, de van, aki
pár óráig se bírja. Én három évig kínlódtam,
és mindennap csak egyre rosszabb és ros�-
szabb lett. El kellett volna vágnom a láncot,
de nem voltam képes rá, nem jutottam elég
messzire.
Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 91
GALAKTIKA
2020. május
A fazon gyorsan beszélt, mintha félne,
hogy végzek vele, de nekem ez nem állt szán-
dékomban.
–  Teljesen véletlenül találtam magára né-
hány nappal az Esemény előtt. Túl nagy volt a
kísértés, hogy megszabaduljak ettől az egész-
től. Nem tudtam ellenállni. Bocsásson meg
nekem!
Megcsikorgattam a fogaim, és azt morogtam:
–  Miféle Esemény előtt? – Úgy éreztem,
pont így kell, nagybetűvel.
– Ez elkerülhetetlen. Újra és újra megtör-
ténik, évszázadról évszázadra. Vagy min-
dent megváltoztat, vagy minden marad a
régiben. Kizárólag csak a Hordozótól függ,
mi lesz utána.
– A Hordozótól?
–  Igen. – A fazon szünetet tartott, majd
hozzátette: – Magától.
Tőlem! Milyen jó! Egyszerűen csodálatos!
Micsoda baromság!
Dühös voltam beszélgetőpartneremre, aki
a megkérdezésem nélkül átadott nekem vala-
mi számomra érthetetlen, ám nyilvánvalóan
súlyos terhet. És ami a legfontosabb, őszintén
hitt abban, amiről beszélt. És én is hittem,
már hogy is ne hittem volna, hisz hallottam
a gondolatait. Vagy egyszerűen csak elment az
eszem? Hallucinálok?
– Nem – mondta váratlanul a fazon.
– Mi az, hogy „nem”?! – forrt fel bennem
a düh.
– Nem vesztette el az eszét, és nem hallu-
cinál.
Szóhoz se tudtam jutni. Vagyis…
„Igen én is hallom a gondolatokat – jött a
hangtalan válasz fel sem tett kérdésemre –,
amíg még lehetséges. Hamar el fog múlni.”
Kissé összezavarodva, még mindig gondo-
latban szegeztem neki:
„És mit kell tennem?”
„Amire én nem voltam képes…”
91
2020.04.22. 23:21:03
 GALAKTIKA
2020. május
Ez egyre szebb!
–  Felhívtam, hogy bocsánatot kérjek, és
tanácsot adjak… – A fazon ismét visszatért a
szóbeli kommunikációhoz.
– Milyet?
–  Próbáljon távol maradni a sötétségtől
és… az emberektől.
– Rendben. Még valami?
A fazon hallgatott, gondolkodott, aztán azt
mondta:
– Valószínűleg nincs. Nincs több tanácsom.
– Tudom – feleltem, és letettem a telefont.
Majd felrobbantam a dühtől, ami harsány
káromkodásokban adott jelet magáról. A ra-
diátorok ismét zörögtek.
Olyan szavakat üvöltöttem a szomszé­da­
imnak, hogy magam is meglepődtem, hon-
nan ismerem őket.
Ám ennek is megvolt a maga hatása, a la-
kók nyilván úgy döntöttek, teljesen meghib-
bantam, és jobb, ha nem zavarnak tovább,
abbahagyták a zörgést, és nyugodtan gondol-
kodhattam.
Az Esemény, Hordozók… ostoba halan-
dzsa… nem akartam elhinni, amit mondott,
ugyanakkor pontosan tudtam, hogy igaz.
Bármelyik nap megtörténhet az Esemény,
ami mindent megváltoztat… vagy nem.
És csak arra van szükségem, hogy vissza-
emlékezzek valami szavakra. Aha! Ennyi az
egész! És milyen egyszerű!
Lendületesen a falhoz vágtam a telefont, az
meg darabjaira hullott.
Emlékezni! MIRE EMLÉKEZNI?! MIRE?!
Tenyerem közé szorítottam a fejem. Még
mindig baj volt vele, és úgy tűnt, nem is akar
rendbe jönni.
A fény bántotta a szemem, le akartam ol-
tani, de aztán meggondoltam magam, félve
néztem a képekre.
Próbáljon távol maradni a sötétségtől.
Ezeket a szavakat sosem fogom elfelejteni.
92 Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 92
De valahogy olyan furcsán csengenek. Mi-
ért nem: „próbálj a fényben maradni”, hanem
„távol maradni a sötétségtől”? Most már tény-
leg félnem kell minden árnyéktól? Menjen a fe-
nébe! Csak ültem, tenyeremre támasztott fejjel.
Bármilyen messze is kerülnék attól a fa-
zontól, mindig emlékeznem kell rá. Éreztem
ezt, akartam, teljes lelkemből, szervezetem
valamennyi sejtjével vágytam erre!
A fáradtság hamarosan megtette a magáét,
és csendben elnyomott az álom. Csak néhány
órát aludtam és pontosan hat-harminckor ki-
pattant a szemem. Még másfél órám maradt a
munkaidő kezdetéig.
Egész elviselhetően éreztem magam. Seho-
vá se akartam menni, de otthon ücsörögni és
azokon a titokzatos szavakon agyalni elvisel-
hetetlen volt. Gyorsan összepakoltam, ittam
egy pohár vizet (enni még nem tudtam), és
munkába indultam.
De odakint még rosszabb volt. Kint em-
berek jártak, sok száz ember… mindegyik
a maga gondolataival, amiket én HALLOT-
TAM! Olyan volt, mint egy hamisan éneklő
kórus sokszólamú előadása. Majdnem felsi-
koltottam, ahogy rám zuhantak mások gon-
dolatai.
Kicsit ácsorogtam a kapunál, felemeltem
a fejem, és a napra meredtem. Október kö-
zepén nem süt olyan gyakran, örülni kell a
sugarainak.
Összeszedve bátorságomat, elindultam a
megálló felé. Belépve az aluljáróba, önkén-
telenül összeráncoltam a szemöldököm. Itt
sűrűbben áramlottak az emberek, mint az ut-
cán. De makacsul törtem tovább, előre.
Egy fickó sétált felém. Pimasz kinézetű,
farmerben, kigombolt bőrkabátban. Álmos
szeméből, duzzadt arcából ítélve nyilván
csak nemrég kelt fel valami alapos piálás
után. Kínosan vigyorogva beszélt valakivel
a mobilján:
2020.04.22. 23:21:03

– Ki? Én? Nekem mi közöm ahhoz, hogy ő
beszívott?
Akaratlanul is meghallottam a gondola-
tait, és beszélgetőpartnere szavainak vissz-
hangját.
„Könyörgök, ne gyere ide többet” – rimán-
kodott egy fiatal nő. – „Épp csak hogy tudott
munkát szerezni, már kezdtük kicsit ös�-
szeszedni magunkat. Krisztina iskoláira kell
gyűjtenünk, és ha idejössz, megint nem tudja
megállni.”
–  Ő már felnőtt ember. Ha nem tudja
kordában tartani magát, ki vagyok én, hogy
megtegyem?
„Ma is elmegyek hozzátok, és te girhes szu-
ka, nem fogsz ebben megakadályozni – gon-
dolta kárörvendően a fazon. – Ha sokat szó-
rakozol velem, még jól meg is duglak, miután
»Igorkád« kinyúlik!”
A rohadék!
„De légy szíves” – zokogott a nő. – „Kö-
nyörgök…”
Megragadtam a pofát a mellkasánál, elrán-
tottam oldalra, és erősen a mocskos csempé-
hez szorítottam a falon. A járókelők tanács-
talanul, aggódva kerülgettek minket. A fazon
értetlen szemmel rám meredt.
–  Mi a fenét csinálsz, te szörnyeteg?! –
kezdtem fenyegető hangon.
Egész testsúlyommal rádőltem, könyö-
kömmel a torkának támaszkodva. A fazon
zihált, próbált szabadulni, de én a füléhez ha-
joltam, és halkan belesuttogtam:
–  Tudom, hogy elloptad Szajan pénzét!
– Ez volt az első, ami eszébe jutott, mikor
elkaptam: „Tudják! Szajan megtudta, hogy
zsebre vágtam a pénzét! Ha nem lépek le, ki-
nyírnak!”
A szemében megjelent a rémület.
–  Nem mész hozzájuk soha többé! –
mondtam.
– Kihez?
Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 93
GALAKTIKA
2020. május
– Igorhoz és Marinához.
Fel sem tudta fogni, miről beszélek.
– Igen, igen, ahhoz a „kormoránhoz a don-
gójával” – hallottam ki a gondolataiból. – Kü-
lönben elküldöm Szajannak, amit tudok, és
én mindent tudok, a legapróbb részletekig,
még azt is, hogy tetted a sörébe az altatót.
Elengedtem a fickót, és a kabátomról
szürke por hullott le azon a helyen, ahol ne-
kitámaszkodtam, ahogy a falhoz nyomtam.
Hamu – villant át rajtam, de el is vetettem
a gondolatot, mert ez nem hamu volt. Rom-
lottság! A fickó minden pórusából ez áradt,
ontotta magából a kifújt levegővel, hullott a
hajából…
A rohadék lekonyuló fejjel állt.
–  Megértettél? – akartam a mellére bök-
ni ujjammal, de sehogy se tudtam rávenni
magam, hogy hozzáérjek. – Soha többé nem
mész hozzájuk, és még a telefonszámukat is
elfelejted.
– Én… – kezdte mondani.
– Értetted?! – üvöltöttem rá.
– Igen!
–  Tűnj el innen! Rohadék! – Gonoszul
meglöktem, és gyorsan leráztam a tenyerem,
alig bírva elfojtani hányingeremet.
Megbotlott, elesett, elejtette a telefont, de
gyorsan felállt, vetett rám egy rémült pillan-
tást, és elfutott. Utána néztem, ahogy rohant,
és küzdöttem a feltörő undorral. Az erős, gyo-
morforgató érzéstől kirázott a hideg.
Ácsorogva az emberek áramlatában, ujja-
immal szememet dörzsölgetve feltettem ma-
gamnak a kérdést: Miféle világban élünk mi
mind?! Mi történik mindannyiunkkal? Csak
attól függ, mit hoz ránk a sors, és mi mind-
annyian pogányok vagyunk, belülről mocs-
kosak… Szóval érdemes egyáltalán emlékezni
azokra a szavakra? Talán ha nem idézem fel
őket, minden megváltozik… És mi mind tehet-
jük azt, amit szeretnénk?
93
2020.04.22. 23:21:03
 GALAKTIKA
2020. május
– Uram, minden rendben van magával?
Valaki hozzám szólt, de nem figyeltem rá.
Körülnéztem. Ó, hogy mennyi kavargott a
romlottság szürke porából az előttem elhala-
dó emberek áramlatában! Belepte az aszfal-
tot, lebegett a levegőben, rárakódott a bőrre,
hajra, ruhára. Elviselhetetlen érzés volt. El
akartam rohanni onnan, hanyatt-homlok, tá-
vol ezektől a sötét árnyaktól, akik az emberek
mindig is voltak.
– Uram?
Egy fiatal pár, egy kislány egy kölyök-
kel, valószínűleg még diákok, fiatalok, vidá-
mak… a gondolataik is ugyanolyanok… és a
romlottság… nem! A kontraszt a környezet-
tel, azzal a rohadékkal, akit a falhoz présel-
tem, annyira váratlan volt, hogy először nem
is tudtam, mit feleljek.
–  Igen, köszönöm. Minden rendben –
mondtam végül.
Megráztam a fejem, összeszedtem magam
– a borzongást és az undort mintha elmosta
volna valami tiszta víz, és nem tudtam vis�-
szatartani a mosolyt.
– Köszönöm a figyelmességet, ez mostaná-
ban annyira ritka.
–  Ne mondja már – ragyogott fel a lány
mosolya –, annyi segítőkész ember van a vi-
lágon!
–  Tudom – bólintottam. – Még egyszer
köszönöm, és most futás, mert elkéstek a fi-
zikaóráról!
Meglepetten néztek egymásra, de végül
továbbmentek, én pedig megértettem, hogy
emlékeznem kell. Kell! Ezeknek a diákoknak
a nevében, Marina nevében, Igor nevében, és
az ő lánykájuk, Krisztina nevében, Szveta és
az ő mamája nevében, aki szeretett nekem
blinit1 készíteni… emlékeznem kell!
Nem jutottam el a munkahelyemre, nem
bírtam tovább, hogy hallgassam a hango-
94 Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 94
kat a buszon, és belélegezzem az utasteret
elárasztó szürke mocskot. Pár megálló után
leszálltam, levegő után kapkodtam, lein-
tettem egy taxit, és alig tudtam elviselni
a sofőr gondolatait. Míg hazafelé fuvaro-
zott, egész úton, kezemet számra szorít-
va köhögtem és köhögtem. Aztán még be
kellett mennem a lépcsőházi szomszédom-
hoz, felhívni Szvetát és a munkahelyemet,
mert a mobilt ugye összetörtem, vezetékes
telefonom meg még nem volt. Beszéltem
Szvetával és Sztyepaniccsal, hogy velem
minden rendben, pihenek.
Becsuktam magam mögött az ajtót, és ro-
hantam a fürdőszobába, ahol nem kevesebb,
mint két órát álltam a zuhany alatt, szap-
pannal és mosdókesztyűvel vakargattam le
magamról az emberi gondolatok szennyét.
Aztán átöltöztem, kivettem egy üveg vizet a
hűtőből, beültem a karosszékbe, és elkezdtem
emlékezni.
Belefáradván az ücsörgésbe, sétálgatni
kezdtem a lakásban, szavakat és mondatokat
idézve fel a fejemben.
Semmi! Nem működik!
Amikor a lábam már elzsibbadt a folyama-
tos járkálástól, ledőltem az ágyra.
Aztán leszálltam róla, a padlóra, majd is-
mét beleültem a karosszékbe.
–  De én nem tudom! NEM TUDOM! –
csapkodtam dühödten a szék karfáját, meg-
ráztam fejem, beletúrtam a hajamba, ismét
kimentem a fürdőszobába, megmosakodtam,
majd vissza a szobába.
Bekapcsoltam a rádiót, aztán a televíziót.
Kattogtattam a csatornák között, keresgél-
tem a rádióállomásokat, abban reménykedve,
hogy véletlenül meghallom a szavakat… Nem
segítettek. Akkor a könyvekhez fordultam.
Elővettem egyet, kinyitottam, átfutottam
szememmel a szöveget, lapoztam, félretol-
tam, előhúztam a következőt…
2020.04.22. 23:21:03

Ha valaki akkor odajön hozzám, akár azt
is hihette volna, hogy valakik alapos házku-
tatást végeztek a lakásomban.
Észre sem vettem, hogy kezd besötétedni.
És nem is csoda, hisz a fényt éjszaka óta nem
oltottam le.
A sötétség közeledtével béketűrésem és
türelmem véget ért. Kezdtem ideges lenni. Is-
mét nekiálltam átlapozni a könyveket. Egyi-
ket, másikat, harmadikat…
Közben véletlenül bepillantottam az ágy
alá, és felsikoltottam.
A lelógó takaró alól valaki nézett engem.
Lemerevedve hallgattam, ahogy nehézkesen
lélegzik. A romlottság porgömbjei lövelltek
láthatatlan szájából ki a fényre, ahol azonnal
elolvadtak.
Egész testem reszketett. Ingemet nyomban
átitatta a jeges verejték. Az ágyam alá dobtam
a kezemben tartott könyvet, de az hangtala-
E-KÖNYVEK 50% KEDVEZMÉNNYEL
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 95
GALAKTIKA
2020. május
nul eltűnt, amint belezuhant az árnyékba.
A falhoz futva felkapcsoltam minden világí-
tást, amit csak tudtam, a konyhában, a fürdő-
szobában, a vécében, a folyosón.
A kamra ajtaját haboztam kinyitni, mint-
ha valahonnan odahordta volna a szél, szürke
por halmozódott fel a küszöbén.
Szó szerint éreztem, hogy valaki van az ajtó
mögött. Vagy valami. És ott ülve várja a pilla-
natot, amikor kinyitom, és elragadhat engem.
A félelem hatalmába kerítette a testem, egy
pillanat alatt megfosztott minden akaratom-
tól és gondolatomtól. Ebből a kegyetlen fog-
ságból tört elő kétségbeesett sikolyom:
− Mi folyik itt?!
Aztán rájöttem: az Esemény! Közeledik!
De az a fazon azt mondta, van még néhány
napom…
Tévedett.
Mi a teendő? Mit csináljak?
95
2020.04.22. 23:21:21
 GALAKTIKA
2020. május
Most már a félelmem vezetett, mutatta,
milyen lépéseket kell megtennem.
Kinyitottam vagy ragasztószalaggal bezár-
tam az összes ajtót a szekrényeken, levettem a
fürdőszobában a tükröket, és bevittem a szo-
bába, kinyitottam a hűtőszekrényt… és hirte-
len rájöttem, az egésznek semmi értelme, ha
nem emlékszem a szavakra!
Ismét kétségbeesetten, néha idegesen az
ágy felé pillantva elkezdtem átlapozni a köny-
veket. Fel akartam fordítani a bútordarabot,
de nem mertem a közelébe menni. Megbor-
zongtam, és a legkisebb zörejre is odakaptam
a fejem.
Miközben kerestem, volt egy olyan érzé-
sem, hogy már ismerem a szükséges szava-
kat, többször találkoztam velük, ki is mond-
tam őket. Pont abban a pillanatban, amikor
az előző Hordozó épp átadta nekem…
És akkor rájöttem, nem számít mennyire
próbálom, most nem fogok visszaemlékezni
rájuk. A megfelelő pillanatra van szükség.
A SZAVAK A MAGUK ÓRÁJÁRA VÁRNAK!
Az Eseményt várják! Nekem csak ki kell mon-
danom őket.
Ez felismerve, valahogy megnyugodtam.
Még a félelem is eltűnt valamerre.
A karosszéket odahúztam az ágy mellé. Le-
ültem, vártam, vártam, néztem a takaró alól
kiszivárgó romlottságcseppeket. Már semmi-
féle gondolat nem maradt, csak a gondtalan
vidámság átfutó hullámai. Ezen pillanatok
egyikében, összeszedve bátorságomat, az ágy
alá hajítottam egy másik könyvet.
A szörnyű üvöltéstől bedugult a fülem. Ré-
mülten felsikoltottam, labdává gömbölyöd-
tem, és úgy fedeztem magam, mint aki egy
ütés ellen védi magát. A falak megremegtek,
az üvegek megcsendültek az ablakokban, a
mennyezetről vakolat hullott. Szürke porfel-
leg söpört végig a szobán, de ezúttal nem ol-
vadt el azonnal.
96 Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 96
Egy ideig szinte semmit sem hallottam, és
lehet, hogy emiatt tűnt úgy, mintha sok más
hang visszhangozná az üvöltést. Nem annyira
hangosan, de nem kevésbé rettentően. Vagy
talán nem is csak úgy tűnt?
Ők… szintén vártak. Várták a maguk órá-
ját, a maguk pillanatát, amikor lehetőségük
nyílik betörni ebbe a világba, a mi világunk-
ba, az én világomba!
Mire van szükségük ehhez, mire várnak?
– gondolkodtam. – Talán arra, hogy leoltsuk
a fényt?
És ebben a pillanatban előbújt.
Hirtelen koromsötétben találtam magam,
és fel akartam ugrani, rohanni, nem számít
hová és miért, a fő, hogy ne maradjak itt, a
rémálom kellős közepén, de a vad rettegés je-
ges láncaival megkötötte az elmém, és raga-
dós mancsaival összeszorította a szívem.
A sötétben mozgást éreztem. Az ágy meg-
nyikordult, ahogy felemelték, és én nem mer-
tem mozdulni. Bennem minden sikoltozott
a primitív rettegéstől, de a torkomba tolult
gombóc nem engedett át egy hangot sem.
Az Esemény!
Elkezdődött!
A torkom bizsergett, köhögtem. Száraz,
meleg por burkolt be.
Aztán valami nedves, hideg megérintet-
te a kezem, égette a bőröm. Elrántottam, és
szinte semmire sem gondolva átmásztam a
szék háttámláján. A padlóra estem, kúszni
kezdtem. Nem számít, hová, a konyhába,
a folyosóra, ki az ablakon, csak menekül-
ni innen, olyan messzire, amennyire csak
lehet!
Két lábra állva azonnal megbotlottam a
padlóra szórt könyvekben, és elestem. Úgy
éreztem, mintha valami súlyos átrepült volna
fölöttem, hogy recsegve-ropogva lepattanjon
a falról.
A karosszék! – jöttem rá.
2020.04.22. 23:21:21

Az útjában állt, akadályozta… akadályozta
abban, hogy eljusson hozzám!
Ebben a pillanatban valami megragadta a
lábam, maga felé rántotta, aztán hasra for-
dított…
A szoba sötétjében meg tudtam különböz-
tetni egymástól a fekete alakokat, amik elő-
kúsztak a falakból, sikamlós nyálkaként szi-
várogtak a szakadt festményekből, lelógtak a
repedezett mennyezetről…
Sziszegés, csepegés, hamu…
A lények egy része odalebegett az ablak-
hoz, mintha meg akarná vizsgálni új birtokát.
Odakinn, egy közeli sokemeletes épület az
egyik felső szintjénél elhomályosodott, mint-
ha felrobbant volna benne egy porbomba, a
sötétszürke pöffenetek hangtalanul kiáram-
lottak az ablakokon, és körülvették a házat.
Aztán egy másik emeleten, és még egyen…
Elképzeltem, ahogy ugyanez megtörténik
a következő házzal, majd tovább terjed a si-
vár, forró, száraz hullám, melynek forrása itt
van mellettem.
És ez már az ő territóriumuk lesz, ezeké
a fekete lényeké, amelyek magukban hor-
dozzák a pusztulást és a sötétséget. A  be-
lőlük eredő orrfacsaró bűz megcsapott, és
arcomat elöntötték a könnyek. Nem láttam,
inkább csak éreztem, ahogy mancsuk ki-
nyúl felém, szeretnék elkapni a lelkem,
és ugyanolyan testetlen árnnyá formálni,
mint ők maguk…
Mélységes szomorúság és kétségbeesés ér-
zése temetett maga alá, elvonva erőm és bá-
torságom maradványait. Végtelen vágyako-
zás ébredt mellkasomban, és kezdett kitörni,
közben szürke hamuvá változtatva testemet…
És ugyanez fog történni a lépcsőházi szom-
szédommal, a házam valamennyi lakójával,
az egész kerülettel, az egész várossal…
Az emberek árnyakká válnak az utcákon,
a házakban, az autókban, a vonatokon. Többé
Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 97
GALAKTIKA
2020. május
már nem éreznek sem szerelmet, sem gyűlö-
letet… Végtére is az árnyak ezt nem tudják
megtenni, nincsenek érzelmeik, ami azt is
jelenti… véget érnek a háborúk, a betegségek,
a katasztrófák és a szerencsétlenségek… Csak
úgy érzem, vagy tényleg mosolyra nyílik a
szám? Hát nem nagyszerű ez?!
Eltűnnek a gyilkosok, tolvajok, erősza-
kolók, valamennyi más rohadék, akik nem
engedik az egyszerű embereket normális mó-
don élni. Nem maradnak olyan barmok, mint
akit az aluljáróban a falnak nyomtam, és Igor
meg Marina képes lesz a lányát iskoláztat-
ni… Állj! De ők is eltűnnek! Ők se lesznek! És
senki más sem marad… sem a diákok, sem a
Sztyepanicsok, sem a Szveták…
Ez nem történhet meg! EZ nem történhet
meg! NEM! Nem, nem és NEM!
Nem engedem! Ezt nem hagyhatom!
EMLÉKEZZ! – üvöltöttem magamra gon-
dolatban. – Emlékezz, ha nem akarod, hogy
mindenki, akit ismersz, porrá váljon! Emlé-
kezz, ha nem akarod, hogy a világban csak
árnyak legyenek, és por! EMLÉKEZZ!
És ebben a pillanatban éreztem, ahogy a
testem feltöltődik világossággal, ahogy a lel-
kem mélyéről, az emberi természetemből elő-
törnek a SZAVAK!
És én sikoltottam.
Úgy tűnt, mintha a szavak egyenesen a
mellkasomból törnének elő, megkerülve a
hangszálakat, és kitöltik a körülöttem lévő
teret.
– LEGYEN VILÁGOSSÁG!
És lőn.
Mindenütt ott ragyogott, a levegőből, az
alattam heverő könyvekből, saját magamból,
minden molekulából, minden atomból…
A fekete lények hamuvá váltak. Szürke
pelyhek kavarogtak körbe-körbe a szobában,
elvékonyodtak, majd elenyésztek, elnyelte
őket a fény.
97
2020.04.22. 23:21:21
 GALAKTIKA
2020. május
Testemet végtelen könnyűség töltötte el,
úgy tűnt, már nem is érzem a padlót magam
alatt. Szememből továbbra is könnyek szivá-
rogtak, de most ragyogó… elviselhetetlenül
ragyogó fényből születtek.
A fény fokozatosan mindent megtöltött,
még a tudatomat is.
Már reggel volt, mikor magamhoz tér-
tem. Egész testem sajgott, mint nátha ide-
jén. Nagy nehezen összeszedve magam fel­
ültem, és körülnéztem. A lakás eltorzult.
Mindenütt, a falakon, a bútorokon, a men�-
nyezeten, a szétszórt könyveken, de még az
ablaküvegen is ott voltak a kővé tömörödött
hamu nyomai.
A lábam nagyon fájt. Felhúzva a nadrágszá-
ram, láttam az engem megragadó mancsok
nyomát. Nehézkesen felkeltem, felöltöztem,
elzártam a gázt meg a vizet, és elhagytam a
lakást. Tudtam, hogy oda soha többé nem té-
rek vissza, egyszerűen képtelen lennék rá.
Kimentem az utcára, leintettem egy kocsit,
és Szvetlánához vitettem magam.
– A háború az háború, de az ebédnek megvan
a maga ideje – állt fel székéről pontosan tizen-
kettőkor Sztyepanics. – Ljoska, jössz?
– Igen, pillanat.
–  Menjünk, ha a népek odaérnek, sokat
kell ácsorogni.
– Jövök, Sztyepanics, jövök!
Most együtt járunk az üzemi étkezdébe.
Kiderült, hogy egész jól főznek. És még ol-
csóbb is, mint a kávézó. Mostanában spórol-
nom kell a pénzzel, új lakásra gyűjtök.
A szavak… Emlékszem a szavakra, és tu-
dom, hogy mindig is itt voltak bennem, hogy
mindig velem voltak… és valamennyi ember-
rel. Ezek a szavak a születésünktől bennünk
élnek.
Csak nagyon könnyű elfeledkezni róluk,
mert körös-körül sok a sötétség.
98 Mindannyiunkban
086-099-kulikov.indd 98
Behatol az emberek lelkébe, kitölti a szí-
vét, mérgezi az elméjét, folyamatosan próbál
kitörni, és amikor eléri a kritikus tömeget,
bekövetkezik az Esemény.
Egyébként én azt gondolom, nem szabadna
egyetlen embernek döntenie mindenki sor-
sáról. Végül is előfordulhat, hogy a Hordozó
nem tud visszaemlékezni. Ahogy többször
is megtörtént… 38-ban, 14-ben és még ré-
gebben… a dátumokat a történelemkönyvek
tartják számon. Ezért mindannyiunknak
próbálkoznia kell, felidézni a szavakat, a fény
hordozóit, és próbálni megküzdeni a minket
elborító sötétséggel.
Ami engem illet, két napja megtaláltam az
embert, aki az új Hordozó lesz. Már döntöt-
tem, neki adom át a szavakat, pont neki. Ha
lehet, akkor már holnap. Aztán megpróbálok
segíteni neki, magyarázni, irányítani.
Amikor már nem hallom többé a gondola-
tokat, megveszem a legjobb zenelejátszót, fel-
veszem a fejhallgatót, és senkinek még csak a
hangját se fogom hallani, amíg haza nem érek.
És hagyom, hogy minden menjen, ahogy
megy… egész az Eseményig.
Sándor Gábor fordítása
1: Blini: orosz palacsintaszerű étel.
Roman KULIKOV
Orosz szerző, 1976-ban született. Mérnöki,
majd jogi diplomát szerzett, jelenleg rendszer-
gazdaként dolgozik. A 90-es években rákapott
a számítógépes játékokra, különösen a hazai
fejlesztésű S.T.A.L.K.E.R.-re. Amikor a játék fej-
lesztői novellapályázatot hirdettek, beneve-
zett, és sikerült előkelő helyezést elérnie. Ez-
zel kezdetét vette irodalmi karrierje. Jelenleg
tizedik regényén is túl van már, és ezek közül
egy magyarul is olvasható. Lapunk pedig két
S.T.A.L.K.E.R.-novellát, közölt tőle, a „Két mo-
soly az Irányítónak”-ot (306. szám) és „A szál-
láscsináló”-t (320.).
2020.04.22. 23:21:21
 A Z ÓN A NE M K E D V E L EGALAKTIKA
I 2020. május

A T URIS TÁ K AT,
DE H A VA L A K I T BE F OG A DO T T,
A Z T NE M E NGE DI E L . . .

R E N D E LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U99
Mindannyiunkban

086-099-kulikov.indd 99 2020.04.22. 23:21:24

 GALAKTIKA
2020. május

Elveszett vagy sosem

volt városok
K
I NE ÁLMODOZOTT volna
gyermekkorában ősi tudást őrző
pergamenekről, agyagtáblákról
és elveszett városokról, ahol hal-
mokban állnak a kincsek? Az emberiséget
öröktől mozgatják a titkos, rejtélyes helyek,
melyek sosem léteztek, vagy köddé váltak
az időben.
Kr. u. 79. augusztus 24-én tört ki a Vezúv,
hogy lávatakaróval temesse be Pompejit,
amit csak a 18. században kezdtek feltár-
ni. Földrengés következtében süllyedhetett
a vízbe az egyiptomi Héraklion, melynek
templomában a legenda szerint Kleopátrát
koronázták. A város 45 méter mélyen fek-
szik a tenger alatt, és körülbelül kétszáz(!)
év, mire a teljes feltárás befejeződik. A vala-
ha létezett helyek közül meg kell említeni a
sumér Urt, a pun Karthágó városát, melyet
a rómaiak, majd a muszlim hódítók is földig
romboltak, de erre a sorsra jutott Babilon is
– híres függőkertjeivel egyetemben. Machu
Picchu az egyik leghíresebb elveszett város
a világon, melyet 1911-ben Hiram Bingham
történész fedezett fel. A perzsa Petrára, a
nabateusok királyságára, „mely feleany-
nyi idős, mint az örökkévalóság”, Johann
Ludwig Burckhardt bukkant rá 1812-ben.
Az angliai Shell Grottót, a Kagyló-barlan-
got 1835-ben fedezték fel úgy, hogy tóásás
közben beszakadt a föld. Négy és fél mil-
lió kagyló borítja itt a termeket. S hogy kik
és mi célból készítették? A választ még ho-
mály fedi.
Atlantiszt Platón részletes leírásából, a
Csendes-óceánba merült Mu kontinensét
100 Képregény a Galaktikában
James Churchward ezredes kutatásaiból is-
merjük. Eldorádó aranyvárosa vagy Arthur
király szigete, az Avalon, ahol örök nyár ho-
nol, az átlagolvasók számára ismerős hely-
színek. Vannak mitológiai helyek: Valhalla,
Asgard, Tartarosz, Elízium, János pap or-
szága, vagy a legősibb bulinegyed: az Éden-
kert. Bergengócia, Tündérország, Üveg-
hegy a magyar népmesekincs alapvetései…
Tibeti és mongol lámák szerint ahol az ég
és a föld találkozik, ott található Shambala
elveszett királysága. Ezen a helyen nincs
betegség, a lakók száz évig élnek, és mellé-
kesen gondolatolvasók. Tibeti jövendőmon-
dók szerint harminckét király fog uralkod-
ni egymás után, és az utolsó legyőzi a világ
gonosz erőit. Ekkor fog fény derülni az ég-
ben lebegő város rejtélyére is, melyet nem
tart semmi, mégis ott van.
Ez a legenda hasonlít legjobban most
kezdődő utópisztikus képregényünkre,
amely óda egy szebb, tökéletesebb világhoz.
Jó szórakozást!
Basa Attila

100-106-kepregeny.indd 100 2020.04.22. 23:20:52

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 101

100-106-kepregeny.indd 101 2020.04.22. 23:20:53

 GALAKTIKA
2019. augusztus

102 Képregény a Galaktikában

100-106-kepregeny.indd 102 2020.04.22. 23:20:55

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 103

100-106-kepregeny.indd 103 2020.04.22. 23:20:57

 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

100-106-kepregeny.indd 104 2020.04.22. 23:21:00

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 105

100-106-kepregeny.indd 105 2020.04.22. 23:21:02

 GALAKTIKA
2019. augusztus

106 Képregény a Galaktikában

100-106-kepregeny.indd 106 2020.04.22. 23:21:03

 GALAKTIKA
2020. május

Galaktika a nagy­világban
Fazekas Péter nevű kedves olvasónk még a télen járt a kanadai Montrealban, mely számos
futurisztikus (vagy akár posztapokaliptikus) látványossággal szolgál. Ezek mellé lapunk a
tökéletes párosítás. Péter gyermekkora óta olvassa a Galaktikát, állítása szerint az új sorozat-
ból sem hiányzik a polcáról egyetlen szám sem. További jó olvasást kívánunk neki a mostani,
utazásmentes időkben is.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 107

107-nagyvilag.indd 107 2020.04.22. 23:20:27

 GALAKTIKA
2020. május
J. Virág Béla
A VILÁGKRÓNIKA VÉGE
A
HÁRMAS LÁNCCAL vont,
merész hajlású híd alatt, a Duna
homokos, sziklás medrében hit-
vány patak sekély vize torlódik
itt-ott zöldes tócsává. A Gellért-hegy sárgás-
szürke ormán a romba dőlt Pantheon három
csonka oszlopa bizonyítja, hogy itt hajdan,
régen, egy nagy nép temette halhatatlanjait.
A budai oldal, föl a hegyek gerincéig olyan,
mint egy félbehagyott márványbánya. Törött
oszlopok, nagy kőkockák körbe járó utcák
lépcsőzetes rendszerébe foglalva futják körül
a lejtős hegyoldalt, s a Duna partjáig érő fehér
márványlépcsők óriás talpán mesés pompájú
királyi palota roskadó falai hirdetik egy nagy
hatalmú dinasztia egykori fényét. Fejjel alá-
bukva hever a lépcsőn egy óriás alak, avagy
talán egy ledőlt ércszobor?
A Gellért-hegy és a királyi palota közé tor-
kolló hídon át hosszú, egyenes út vezet föl a
Sas-hegyre, és vissza a Kerepesi úton ki a Rá-
108 Retro: A világkrónika vége
108-112-virag.indd 108
Mintha a világvége
nem lenne épp
elég, az ember
előszeretettel ront
tovább a helyzetén.
kosra. Három-négy üvegsínpár fut rajta végig,
és a ferdén eső déli napsugár kékes, hideg fé-
nye bágyadtan verődik róluk vissza.
Sehol semmi nesz. A hideg szél néha lever
a düledező paloták tetejéről egy ökölnyi vako-
latdarabot, és az ráhull az üvegsínre. Mintha
üvegharang kondulna meg, úgy zúg végig a
megütött sínpár hangja a halott városon, és
rémes visszhangot ver a bedőlt házak még
álló falai között.
Az utolsó harangszó az utolsó temetéshez.
Mert így kellett annak jönnie. Tizenhá-
romezer éves küzdelem után bebizonyította a
tudomány, hogy Amerika, az uj világrész már
elhasznált föld, melyet új termőképességgel
két iszonyú katasztrófa ruházott föl. Az egyik
elsüllyesztette a tenger alá, s a másik, mely
ismét felszínre hozta. Ekkor szabadult meg a
szűz Európa is a jégkéregtől.
Tizenháromezer esztendő kimerítette
Amerika földjét, és éhen haló lakói visszaván-
2020.04.22. 23:20:18

doroltak Európába, ahol még megtermett a
kalász, és megélt a húst adó állat.
Tizennégyezer-négyszáztizenkilenc év múl-
va új katasztrófának kellett bekövetkeznie, mely
nemcsak a Földet magát, de az egész Naprend-
szert megváltoztatta. Ez az örökkévalóság egy
esztendejének tavasza, a természet örökifjodása,
a bibliai napok hajnala.
A rázkódtatást nagy átalakulások előzték
meg. A Földközi-tenger partjain és fenekén
megrepedezett a föld, és fölitta a tengert. Et-
től a 224 kilométernyire kihűlt földréteg 108
kilométerrel mélyebbre hűlt. A hűlés fölött a
felszínen kiveszett a fa, kiszáradt a fű.
A csillagutak változtával mint valami
elszabadult üstökös távolodott a Föld a
Naptól, hogy ismét belekerüljön egy új nap-
rendszerbe.
A tudomány tisztában volt a helyzettel. Ki-
számította másodpercek tizedére, hogy med-
dig képes meleg sugárral táplálni a távolodó
Földet a Nap: de látta másrészt az új rendszer
mintegy közeledő napját, melyhez századról
századra közelebb jutott a tengelyéből kizök-
kentett bolygó, s mely hivatva volt új életet
gyújtani a kilobbanó helyébe.
Kiszámította az időt, mely alatt meleg su-
gár nem éri egy oldalról sem a Földnek mon-
dott égitestet, és módot keresett rá, hogy az
ember túlélje ezt az időközt, s az új napsugár-
ban új életet kezdjen.
Azalatt irtóztató rendet vágott az élőlények
között a halál. A hűlő földből emberirtó jár-
ványok szálltak föl. Fű, fa elszáradtával az ál-
latok elhullottak, és a bolygót rothadt gázok
sárga köde vette körül. A nagy óceánokon
megszűnt a dagály, csak folytonos apadást
észleltek a megfigyelők. Az egyre sűrűsödő
tengervíz felszínét elborították az elpusz-
tult halak. A patakok kiszáradtak, és Európa
leghatalmasabb folyóját – a Dunát – is csak
itt-ott táplálta egy természetes artézi forrás.
Retro: A világkrónika vége
108-112-virag.indd 109
GALAKTIKA
2020. május
Pedig ennek partja volt az emberiség utolsó
menedéke.
Úgy kellett jönnie, hogy ott, ahol összeér
a dúsan termő síkság a havas hegység végső
kiágazásaival, ahol a változott időjárás esélyei
ellen sziklagátat emelt a természet, de ahol
mégis változást idéz elő a tovafolyó víz árja,
ahol önkéntelenül együvé kerül a hegyek,
völgyek, síkságok tápláló termése, ott kellett
legtovább élnie az emberiségnek, ott kellett
meghalnia az utolsónak közülük.
Még küzd az ezredévek során fejlett tu-
dományok erejével, de már ki van számítva
a perc, a pillanat, ameddig e küszködés még
folyhat, s akkor aztán halott lesz a Föld, míg
az új napsugár új életet nem fakaszt melegedő
felületén.
És kárba vész a tetőpontját ért, fölhalmo-
zott tudás. A könyvek betűit nem érti meg az
új korszak embere, hacsak…
A hosszú sugárút legvégén, csaknem a
Sas-hegy tetején még élnie kell valakinek,
ott – füstöl a kémény! Barna füstje egyenes
vonalban húzódik dél felé, mint a meghalt
gazdáját sirató ház lebegő gyászfátyola. Néha
a szivárvány minden színe tör ki a kémény-
ből, melynek tüzét a fölszabadult tudomány
biztos tudásával igazgatja az utolsó ember, az
utolsó tudós.
Ő volt hivatva utolsónak maradni. Túl kel-
lett élnie a vele küzdő utolsó előtti embert,
akit tréfásan Ábelnek nevezett. A tudomány
gyilkos mosolyával nézett a vele szemközt
álló üveglencsébe, melyből visszatükröződött
a föld alatt levő vegyi műhely.
Ott lent végezte Ábel a gép pontos műkö-
désével pillanatokra kiszámított teendőit.
Négy, csillag alakban szétfutó folyosóban
volt fölhalmozva a kiaknázott kőszén, és de-
lejes áramon járó apró kocsik hordták a kü-
lönféle tűzhelyek alá, melyek katlanjai száz
meg száz csappal és nyílással szolgáltak a fel-
109
2020.04.22. 23:20:18
 GALAKTIKA
2020. május
ső műhelybe. Óriási üveggörebek, villany- és
delejfejlesztő gépek mozogtak ott rémes egy-
hangúsággal és pontossággal, s csak a munka
végeredményei jutottak föl a tudós szobájába,
hogy ott ismét új erőket hajtsanak a tudo-
mány szolgálatába.
A kékes napsugár derengő fénye mindenütt
átszűrődött az épület tejüveg falain. A göm-
bölyű nagy teremből csak négy kristályablak
szolgált a négy világrész felé. Mindegyik előtt
a legfejlettebb időjelzők mutatták az idő fo-
lyását, a levegő változásait, a Nap fogyó hevét,
és észak felől, a közeledő új nap irányában
volt fölállítva az öntött gyémántlencse, mely
a szabad szemmel ki nem vehető új csillagot
sűrűn kilövellő lángsugarak özönében mutat-
ta be a tudománynak. Képe rézvörös, és azon
csak itt-ott látszott fekete folt.
A terem minden szükséges bútora üveg-
lábakon állott, nehogy a delejes áramok
bomlást idézzenek elő. Az üveg íróasztalon
szigorú rendben könyvek állottak, melyekbe
percenként vezette be számadásai eredmé-
nyét az utolsó tudós.
A világkrónikának ez volt az utolsó köny-
ve. Vajon akad-e, aki megérti majd?
A tudomány azt felelte erre az utolsó kér-
désre, hogy akad. Ez volt az utolsó probléma.
melynek megoldásán évezredek óta fáradt a
modern filozófia minden hivatott művelője.
Egy elhibázott eredmény ölnyi magas
üvegtokban ott állott az íróasztal előtt: a haj
és köröm nélküli – vegyi ember. Tökéletesen
ember formájú lény, kinek csak a vére volt
négy fokkal hidegebb, s ezért testén nem vert
gyökeret a haj, nem fejlődött a köröm. Vérke-
ringése lelassult, agyának működése eltom-
pult, és szimpatikus érzése hiányzott. Három
napi lét után megszűnt élni. És ki tudja, volt-e
benne lélek?
Ez a borszeszben ázó múmia összpontosí-
totta a tudományt. Ez volt a megoldandó kér-
110 Retro: A világkrónika vége
108-112-virag.indd 110
dés. A vegyi ember, mely dacol a világ folyásá-
val, aki bevárja az új napsugarat. Más feladata
nem lesz, mint fűteni a folyton működő dina-
mógépeket, és pontos utasítás nyomán, vegyi
úton előállítani az utódot, akire átruházza ezt
a működési kört.
A terem egyik részében üveglapokra kar-
colt krónikák állottak, melyekben a legele-
mibb tudnivalók voltak följegyezve, s végül
a tudományos források és azok föllelhetési
helyeinek lajstroma. Ez volt az új emberiség
bibliája.
Az utolsó tudós csendes nyugalommal ült
helyén, és számolt. Az új ember vegyi tételeit
kellett kiszámítania. Előtte a könyvek évszá-
zadok szakadatlan munkájának eredményei,
melyekkel a saját eredményeit hasonlította és
egyeztette össze.
Szervezetének minden döntő tényezője:
gerince, tüdeje, szíve, izomzata platinaleme-
zek segélyével ruházta át működését az író-
asztal közepén álló óraszerű gépezetre, mely
szigorú pontossággal jelezte, hogy az utolsó
ember – meddig él.
Tizenkét óra 34 perc és 16 másodperc!
Mialatt odatekintett is, fogyott egy másod-
perccel. Ránézve egy ezredév, a pótolhatatlan
örökkévalóság.
Csakhogy a tudományon nem lehet kifog-
ni. Pontos számítások szerint még három órát
élni fog, mikor a vegyi tételek számításaival
elkészül, és akkor 7 perc múlva készen áll a
vegyi ember, kinek 2 óra és 53 perc alatt ép-
pen elégséges utasítást adhat a jövendőkre,
s azután nyugodtan lehunyhatja szemét az
utolsó természetes ember, akit anya szült a
világra.
Odalent még végzi ugyan kötelességét egy
embertárs, de az ő ideje hamar lejár. Minden
tíz percben magára ölti az is az életkormutató
készüléket, hogy ismét tovább dolgozhassék,
mert ideje, munkája kimért. Fölülről halló,
2020.04.22. 23:20:18

látó és beszélő berendezések szabályozzák
működését.
A világfönntartó munka biztosan közele-
dik a végéhez, az eredmények pontosan ös�-
szevágnak. A különböző elemek külön zárva
várják az egyesülést, csak a vér hőfoktételei-
nek számadásai nem készültek még el.
Minden láz nélkül számol a tudós, mint az
óra, mely pillanatról pillanatra mutatja fogyó
életét. Eredményt eredmény után vezet az
előtte álló könyvekbe. Még 11 másodperc s az
utolsó is…
Az életkormutató óra tűjének lázas inga-
dozása az utolsó ember belső fölháborodását
jelzi. A végeredmény nem vág össze! Az új
ember vére két fokkal hidegebb lesz, és a tö-
kély megszűnt.
A tudós hirtelen lehányja magáról a pla-
tinavezetéket, és dülledt szemekkel keresi
Trafó.
Bekapcsol.
Otthon.
trafo.hu/maradjotthon
Retro: A világkrónika vége
108-112-virag.indd 111
GALAKTIKA
2020. május
a számadási hibát. Hátha még kijavítható,
hátha jut még idő helyrehozni azt. Az üveges
selyempapiros susog az ujjai között, miköz-
ben egyik könyvről a másikra megy át, és
végre… itt, itt a szerves anyagoknál, a szim-
patikus idegrendszer számadásainál van a
hiba, itt, itt… és ez az ő hibája, az ő bűne!
Még egy reménye van! Az utolsó ember
utolsó reménye.
Az eshetőségek tételeit már korábban ki-
számították, és az eredmények összege ott áll
az íróasztalon.
Mialatt szeme kergeti a sorokat, arca föl-
derül, és kiüti rá magát a tudomány gyilkos
mosolya.
Ismét magára kapcsolja az életkormutató
kötelékeit, és előpróbára bocsátja a nagy alko-
tást. Nesztelenül működő gépek egymás után
küldik vizsgálat alá adandó eredményeiket,
111
2020.04.22. 23:20:19
 GALAKTIKA
2020. május
és megfelelő berendezések vizsgálják azokat
mesés pontossággal. Mind, mind, a csontszö-
vet, az izomszövet, a bélszövet, az ideganyag,
mind tökéletesen megfelel, csak a vér, csak a
vér hideg…
És az utolsó ember mosolyogva nézi a föld
alatt dolgozó embertársát, akinek élete még 9
perc és 47 másodperc.
Engedelmes villanyáramok zajtalanul
szállítják le a föld alá az utolsót az utolsó előt-
tihez.
– Ábel, számoljunk!
És Ábel szótlanul mutatja be a gépek
önerejűleg írt eredményét.
– A vér, Ábel?
Az utolsó előtti ember megdöbbenve látja a
hibát, és sápadtan tekint a mesterre.
– Kettőzd meg az áramot, nyisd ki a nagy
görebet, és tartsd belé a kezedet!
Ábel szótlanul engedelmeskedett. A nagy
üveggöreb fölé hajolva tartotta belé a kezét.
A  mester közben hirtelen fölugrott, megra-
gadta Ábel lábát, és belelódította őt a görebbe.
A légmentesen záró ajtó iszonyú csattanással
záródott rá.
– A te véred folyjon az új emberben! – ki-
áltott a tudós, és diadallal nézte áldozata ver-
gődését.
Az üvegedény falán pedig megjelent a ha-
lálra szánt férfi, és reátapadt átlátszó falára.
Rémes ordítása kihallatszott:
– Te gyilkos! Gyilkos! – és tehetetlenül ver-
te ököllel az edény falát.
A tudós fölszállt az íróasztala mellé, és a
krónika utolsó fejezeteképpen beírta, hogy:
„Káin ismét megölte Ábelt!”
Ez volt a visszafelé haladó világkrónika
utolsó mondása. Következett Ádám születése,
de ez már az új krónikára tartozott.
Az előtte álló lencsén át még egyszer lete-
kintett a föld alatti műhelybe, hol gyengülő
erővel vergődött Ábel. És mialatt nézte halál-
112 Retro: A világkrónika vége
108-112-virag.indd 112
tusáját, elfásult idegein hideg borzadály fu-
tott át, mely görcsösen erőt vett szívén, agyán.
Reszketve lépett az ablakhoz, és kibámult a
halott világba.
Előtte beláthatatlan távolságig fogta el a
láthatárt a pusztuló város, melyben sehol
nem mozdult egy élőlény, egy hitvány bogár.
Homlokára kiült a hideg verejték, a kö-
nyörtelen egyedüllét irtóztató gondolata
ránehezedett izzó agyára, és a didergős féle-
lemtől összeverődtek fogai.
Hirtelen megrázkódott, bágyadt szemében
különös fény gyulladt ki, és elfogta az őrü-
letes vágy, hogy társat teremtsen magának a
megölt helyébe. Sorra megnyomta az áram-
szabályozó billentyűket, mire megindult
mindenütt az utolsó munka, melynek zsongó
zajában elővette az új könyvet, az új ember
krónikáját, ráírta a pillanat pontos keltét, és
alája jegyezte, hogy:
„ekkor született meg az új…”
Irtóztató csattanás következett. A meg-
őrült agy téves intézkedése megzavarta az ele-
mi erők működését, és a megbomlott elemek
összecsaptak az utolsó ember felett, rommá
döntve minden alkotását.
S a Föld tovább hullott némán, holtan, hi-
degen – az új naprendszer felé.
J. VIRÁG Béla
Jaskula Virág Béla 1863-ban született Felső­
moticén. A Budapesti Műszaki Egyetem építésze-
ti karán folytatott tanulmányait félbehagyta, és
újságírói karrierbe kezdett. Dolgozott az Üstökös,
az Ország-Világ, a Budapesti Hírlap, az Egyetér-
tés, a Kis Újság című lapoknak, országgyűlési
tudósítója volt a Magyar Hírlapnak. Rövid ideig
a Fővárosi Lapokat szerkesztette. A Telefonhír-
mondó felelős szerkesztőjeként munkatársa volt
Puskás Tivadarnak. 1903-ban megalapította és
1936-ban bekövetkezett haláláig szerkesztette a
Budai Napló című hetilapot. A Galaktikában most
olvasható először.
2020.04.22. 23:20:19
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS

353
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS

346 347 348 349 350 351 352

ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK MARS-KOLÓNIA AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN NAPELEM A BŐR ALATT BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK
ÚJ VERSENY A HOLDRA ÚSZÓ VÁROS EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK ZOMBI APOKALIPSZIS CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS
A HOLD KÖRÜL LAKNI ÖNJÁRÓ VILLAMOS
BOLYGÓFALÓ MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK KLÓNHADSEREG GLECCSER-VÉSZ GYILKOS HŐSÉG

+
CAINE
+
SZENTE
+
BIGGLE
+ +
ANTAL
+
HYKES
+
MÁRKI
+
CHWEDYK
KOMOR WINKLER KALUGIN FOX
Előfizet FEDERICI BOJTOR Előfizet
CS őknek Előfizető
KARR VARGA DAJCS BOJTOR
NEMERE
CS őknek
AK BOLDOG GAUT VEL HARTMAN AK BODOR HUSZÁR GAILEY
GULISIO
CS knek
AK CROWLEY
PORCAYO
1200 LEDBETTER HENDON 1200 Ft! NESBIT Előfizető KOVÁCS TÉPŐ
GALINA
1200
GALINA
BROWN
Ft! PANOV WATTS MUMFORD CS knek
AK MIKSZÁTH SPOFFORD
DAVID Ft!
SHIEL 1200 Ft!
SZINI

PETR GREGORY
KEITH
GREGORY
Előfizet
CS őknek Fedina Stančík Szélesi Molnár JEAN-CLAUDE
Benford
Roberts Benford
AK
1200 Ft!
LÍDIA SÁNDOR Előfizető CSABA Előfizető Dunyach
Urbánszki
Előfizető
ALEKSZEJ CS knek
AK J. G. CS knek
AK CS knek
Kalugin Toochee DAVE
LLOYD
Biggle, Jr. Nemere 1200 Ft!
Ballard
1200 Ft!
RICHARD
Chwedyk LÁSZLÓ
AK
1200
Hutchinson
Ft!
ISTVÁN
Mateusz Majewski képe

A SCI-FI LEGJAVA 19346

A SCI-FI LEGJAVA 19347

A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

A SCI-FI LEGJAVA 19350

A SCI-FI LEGJAVA 19351

A SCI-FI LEGJAVA 19352

A SCI-FI LEGJAVA 19353

9 770133 243018
9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. ÁPRILIS

354 355 356 357 358 359 360 361

A DEKKÁN-PLATÓ TITKA KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK INTERJÚ JOHANNA SINISALÓVAL EGY VARÁZSLATOS BOLYGÓRENDSZER METEORBECSAPÓDÁS AZ ÓKORBAN AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE S.T.A.L.K.E.R.-INTERJÚ
VULKÁNOK A JÉG ALATT ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD MIT FOGUNK ENNI 2050-BEN? ÚJABB MAGYAR ŰRHAJÓS? AZ ELSŐ UTASOK A HOLDHOZ P-OLED MŰSZERFAL KUPOLAVÁROS
CSERNOBILI SZARKOFÁG EMOJI DZSEKI SZUPERBOMBÁK
SÖTÉT ANYAG GRÖNLANDI OLVADÁS AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE
NAPERNYŐ AZ ŰRBEN A HEXAGON-PROJEKT ELNÉMULÓ BÁLNÁK

+ + + + + + +
KARR
VARGA
GAILEY
MAKAI
KARR
FRINI
KALUGIN
BARNÓCZKY
+
KARR
HARGLA
VARGA
SCHOLZ
VARGA L.
BENFORD
KIVIRÜÜT
TÖRZS
BENINI
WINKLER
ALTOV
HOWARD
TURNBULL
FEDINA
FEDERICI
VAGANOV
HOLLÓ-VASKÓ
ECSÉDI FOX SOLYMÁR
VÁSÁRHELYI HVATOV FOX KOMOR
SURUGIU WATES GYIK ZAGAT
BELLAMY JONES SALGARI AMBRUS VÖRÖSMARTY
SLACHTA
TÓTH

NANCY
Kress Fedina Előfizető EMMI GREGORY
Nemere MIKE THEODORA DAVE
LÍDIA
CS knek
AK
1200 Itäranta Előfizető
Benford ISTVÁN Előfizető Resnick Előfizető Goss Howard Előfizető
CS knek
AK
Ft!
CS knek CS knek 1200
IAN CS knek Varga Bodor
Előfizető AK DAVE AK Előfizető
Szélesi
Előfizető DAVE
AK
JACK
Kornis CS knek
1200 1200 Ft!
CS knek
Watson AK
1200 Ft! Vance
1200 Ft!
SÁNDOR
CS knek
AK
1200 Hutchinson Ft!
Howard Ft!
CSABA BÉLA
AK
1200 Ft! ÁRON
MIHÁLY Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19354

A SCI-FI LEGJAVA 19355

A SCI-FI LEGJAVA 19356

A SCI-FI LEGJAVA 19357

A SCI-FI LEGJAVA 19358

A SCI-FI LEGJAVA 20359

A SCI-FI LEGJAVA 20360

A SCI-FI LEGJAVA 20361

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Júniusi számunk várható tartalmából:
A
MÁ 363
JU . sz
S á
• Második Föld ka 26-Á m
ph T
ató ÓL
• Jack Vance kisregénye befejeződik !
• Lavie Tidhar és Jean-Pierre Laigle novellái
• Képregény James Hilton A Kék Hold völgye című regénye alapján

I-C-a-BeM / The Augmented Agent © 1961 by Jack Vance (Amazing Stories) • Feltámasztás © 2020 by
Murvai József • Haggis, Rhino and Other Unexpected Wildlife © 2020 by Gareth D. Jones • Speck für
die Maus © 2003 by Helmuth W. Mommers (c’t Magazin für Computertechnik) • Nincs fölösleges élet
© 2020 by Makai Máté • V kazsdom iz nasz © 2013 by Roman Kulikov (Zsurnal Elefant) • A világkrónika
vége ¤ 1891 by J. Virág Béla (Ország-Világ) • Na Srebrnym Globie ¤ 1903 by Jerzy Żuławski
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2020.04.22. 23:18:40

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
KLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL
SZABBÍTJUK AKCIÓNKAT!
2020. MÁJUS

362 ÁRA: 2990 FT

Z IN ELŐFIZ
GA E

TŐ
AM

I
i
nius ben:

Á RA
A jú -
ik a XL n Gyémán
t kártyáv
t un
alak
G es G k
Jam2 KÖtTaEtTlano rt!
JERZY ŻUŁAWSKI csak al
Ezüstös 2250 F
362

1 a
HaÁlRhÁRÉöRrTö:k éle
té
299a0zF
Harc T
mezőkön(BEFEJEZŐ RÉSZ)
t!
GALAKTIKA

20362

GAL AK TIK ABOLT.HU VANCE / VARGA L. / JONES /

243012

MOMMERS / MAKAI /
620133

. MÁJUS 1-31. KÖZÖTT ÉRVÉNYES. KULIKOV / J. VIRÁG

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

FT

Népesítsük be együtt!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

Gyémántkártyával

A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!

114-xl.indd 114 2020.04.22. 23:14:20

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!

Ez történt eddig
E
GY KIS csillagászati obszervató-
rium munkatársa szenzációs hírrel
keresi meg a napilapokat: kezébe
került egy megdönthetetlen bizo-
nyíték, mely az ötven évvel korábban, a Holdba
fellőtt kettős expedíció sorsáról lebbenti fel a
fátylat. A kételkedőknek meg is mutatja a vas-
golyót, ami az üzenetet hozta. Sajnos az üreges
belsejében rejtőzött kézirat szinte teljesen elsze-
nesedett, ezért csak nehezen rekonstruálható.
A Kongó folyó torkolatától vernei mód-
szerrel, egy óriási ágyúból indították útjára
az expedíciót szállító lövedéket öttagú legény-
ségével, majd hat héttel később egy második,
hasonló járművet újabb két emberrel a fedél-
zetén. Sajnos a kapcsolat mindkét csapattal
még a leszállás előtt megszakadt, így a közvé-
lemény elkönyvelte, hogy a Hold meghódítá-
sát tervező hősök mind egy szálig odavesztek.
Ezt cáfolja meg az ágyúgolyóban érkezett
üzenet, mely, mint kiderül, az első expedíció
egyik tagjának, a lengyel Jan Koreckinek a
naplója.
Korecki bemutatja társait, O’Tamort, az
ír csillagászt, Varadolt, a portugál mérnököt,
Woodbell doktort, valamint a titokzatos Martát,
aki az utolsó pillanatban csatlakozott hozzájuk.
A Holdat érés katasztrofálisan sikerül,
Woodbell megsérül, de O’Tamor még ros�-
szabbul jár: az ütközéskor eszméletét veszti,
és többé nem is tér magához. A rádiótávíró el-
romlott, visszatérésre pedig nincs lehetőség,
a legénység arra készült, hogy megpróbál el-
jutni a Hold túlsó oldalára, ahol az ír elmélete
szerint belélegezhető légkör van.
O’Tamor halála után a többiek, más válasz-
tásuk nem lévén, elindulnak kerekekkel is ren-
delkező, elektromos meghajtású lövedékükkel
Bevezető
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2020. május
távoli úti céljuk felé. Majdnem 3000 kilomé-
tert kell leküzdeniük egy olyan világban, ahol
nincs levegő. Ha feljön a Nap, gyilkos hőséget
bocsát rájuk, ha pedig lemegy, csontig hatoló
fagy bénít embert és gépet egyaránt. Rá kell
döbbenniük, hogy egy navigációs hiba követ-
keztében nem a tervezett helyen landoltak. Így
egy sokkal nehezebb vidéken kell átjutniuk,
hogy kiérjenek a Mare Imbriumra, majd onnan
a Mare Frigorisra, s végül az északi sark táján
átérjenek a túlsó oldalra.
Az expedíció egyetlen nő tagja közben fel-
korbácsolja az érzelmeket. Ő Woodbell barát-
nője, de a másik két férfi is vágyódva figyeli,
különösen, mivel a doktor a Holdat érés óta
gyengélkedik.
Útközben elvész a magukkal hozott leve-
gőkészlet nagy része, és a kis csapat már a
fulladásos halál rémképével küzd, amikor
megérkezik a második expedíció lövedéke a
francia Rémogner fivérekkel. Sajnos ők is el-
számolták magukat, így járművük összetörik
a becsapódástól, ők maguk pedig életüket
vesztik. Koreckiék kimentik a roncsok közül
a használható berendezéseket, alkatrészeket,
és a sértetlenül maradt légtartályokat.
A Pico hegy tövében olyan sziklaromokra
bukkannak, amelyek akár mesterséges erede-
tűek is lehetnek. Woodbellt ezek között vég-
zetes baleset éri. Marta, félőrülten a gyásztól,
a férfi visszatértét jövendöli. Végül kiderül,
hogy érti: a doktortól gyermeket vár!
Hármasban száguldanak tovább, és a sark-
vidékhez közeledve egyre több nyomát lát-
ják a légkörnek. Ekkor Korecki esik ágynak,
hallucinálni kezd, és egy idő után eszméletét
veszti…
Németh Attila
115
2020.05.26. 12:17:48
 GALAKTIKA XL
2020. május
Jerzy Żuławski
Ezüstös me z
MÁSODIK RÉSZ
A TÚLSÓ OLDALON
I majd mitológiának hiszik a Földről jött ős-
Soha nem felejtem el azt, amit éreztem,
kinyitva szememet a hosszú és úttalan
utakon megtett rettenetes utazás végén.
Most, amikor nekifogtam kalandjaink
leírásának, már tizenegyedik éve van ide-
érkezésünknek. Úgy tűnik, mintha csak
tíz-egynéhány óra telt volna el attól a pil-
lanattól, hogy kijöttünk a Holdon a ko-
csiból, pedig az tíz esztendőnél több ideje
történt. Már nyugodtan lélegzünk a fel-
színen, akárcsak otthon, a Földön, hul-
lámzik a kék tenger vize, és megszoktuk
a látványt: a furcsa és hihetetlenül válto-
zatos növények erdejét. Itt minden a saját
életét éli. A Nap százharmincnégyszer tet-
te meg útját a szemünk előtt, és már-már
116 Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 116
megszoktuk ezt is. Őszül a hajunk, mellet-
tünk pedig növekszik egy újabb nemzedék.
Olyan emberek nemzedéke, akik egykoron
apák történetét. A Föld folyton felmerül és
eltűnik a szemük előtt látható, levegőtlen
síkság fölött. Nekik csak egy kék fénygömb
lesz, de nekünk olyan, mint az anyánk, akit
elhagytunk örökre, még ha össze is köt vele
egy nagyon erős szál: a vágyakozás.
Eltelik majd több tíz holdi nap, és
meghalunk mindannyian, akik a Föl-
dön születtünk, s az új nemzedék, ha az
én emlékirataimat olvassa, azt jó sokáig
valamiféle szent könyvnek fogja tartani.
Valamiféle Exodusnak, „Kijövetelnek”,
mígnem egyszer egy kritikus bebizonyít-
ja hibátlanul, hogy a holdi emberek földi
eredete csak a régen halott ősök gyerekes
fantáziájának terméke.
2020.05.26. 12:17:48

Az első holdutazás
krónikája tragédiákkal
van tele, mégis
az ember küzdeni
akarásának hősi
története.
(befejező rész)
e zőkön
Amin nem is csodálkozom, mert hi-
szen a saját szememben is fantasztikus
álomnak tűnik mindaz, amit átéltem.
Különösen egy betegség miatt, ami alatt
végig eszméletemen voltam egy teljes
holdi napon keresztül. Ez különös lyukat
ütött az életemen. Egyfajta szünetet tar-
tottam, ami miatt néha nehéz összefűzni
az előtte és az utána történteket. Mit lát-
tam a valóságban, és mi maradt meg a
lázálmok emlékeként? De az ébredésem
tényleg nagyon furcsa volt.
Kinyitottam a szememet, és nem tud-
tam felfogni azt, ami körülvett. Annyit
láttam, hogy dombok között, egy tágas
réten vagyok, a talajt furcsán friss, zöld
növényzet takarta. Az egész környéket
szelíd félhomály uralta, olyasmi, mint a
Földön hajnalban, amikor a Nap éppen
felbukkan a láthatár mögül. Csak a magas
Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2020. május
hegyek ormai égtek teljes, vöröses fény-
ben. Fölöttük halványkék égbolt feszült,
könnyű kis köd lebegett. Sokáig néztem,
és nem tudtam kitalálni, hol vagyok. Az-
tán megpillantottam a réten két embert,
lassan lépkedtek, és folyton lehajoltak,
mintha valamit keresnének. Mellettük
két kutya ugrált vidám ugatással.
Először azt hittem, hogy a Földön va-
gyok, valamelyik ismeretlen vidéken, és
azon töprengtem, hogyan kerültem ide,
de akkor hirtelen eszembe jutott szörnyű
expedíciónk, hosszú vándorlásunk a ko-
csiba zárva, át a holdi sivatagokon. Még
egyszer körülnéztem, amennyire tudtam
a fejem emelése nélkül, mert az olyan
nehéz volt, mintha ólomból lenne. Hová
tűnt a kocsi? Hol vannak azok a vad tá-
jak, amelyeket annak ablakán át láttam,
és amelyeket oly nehéz feledni?
A közelben lévő embereknek kiáltot-
tam volna, de akkor olyan fáradtság ro-
hant meg, hogy nem jött ki hang a torko-
mon. Már azt képzeltem, hogy hallatlan
kalandjainkat csupán álmodtam. Úgy
volt, hogy elmegyünk a Holdra, aztán el-
aludtam valahol egy réten – ki tudja, mi-
lyen sokáig szundikáltam? –, és azt kép-
zeltem, valóban elutaztunk, elvesztettem
a társaimat, halálos veszélyt vállaltam…
Csak az a furcsa, hogy nem ismerem ezt
a környéket!
Egy súlyos betegség halvány tudata
ébredezett az elmémben. Biztosan lá-
zam volt, igen, és ebben az állapotban a
Holdon vándoroltam… De jó, hogy véget
ért a rémálom! Nagyon megkönnyebbül-
tem, hogy mindezt csak képzeltem, hogy
a Földön vagyok, és soha nem kell azt
elhagynom. Furcsa, édes íz a számban,
kellemes állapot – és ismét álomba me-
rültem.
117
2020.05.26. 12:17:49
 GALAKTIKA XL
2020. május
Amikor másodszor is felébredtem, ész-
revettem, hogy a fekvőhelyem mellett két
alak áll. Már korábban is láttam őket.
Fojtott hangon beszélgettek. Úgy tűnt, az
egyik azt mondja: „alszik”, a másik erre
ezt felelte: „életben marad”. Ezen csodál-
koztam, de nem akartam, hogy azt hig�-
gyék, hallgatózom, hát mozdulatlanul he-
vertem, ám azért félig nyitott szemhéjam
alól nagyon is figyeltem őket. Bár úgy tűnt,
sokáig aludtam, a környék megvilágítása
nem változott. A bizonytalan fényben nem
ismertem fel a fölém hajló arcokat. Egy idő
után a szemem megszokta a félhomályt, az
emberek ismerősnek tűntek, csak a nevük
nem jutott eszembe. Tekintetemet a látha-
tár alján emelkedő hegyekre fordítottam.
Azokat is ugyanolyan megvilágítás érte,
bár most a másik oldalról esett rájuk.
Majd észrevettem közöttük valamit,
ami odavonzotta az egész figyelmemet. Két
magas hegy között, egy mély szakadékban
látszott egy hatalmas, fehéresszürke ko-
rong, ami a láthatár pereméig leért. Sokáig
néztem, míg felfogtam, hogy az ott az égen
világító Föld!
A tudattól, hogy tényleg a Holdon va-
gyok, egész testemben reszketni kezdtem.
Hangos kiáltással ugrottam fel fekhelyem-
ről. Pedro és Marta – őket láttam az előbb
magam mellett – felém siettek, arcukon
nagy örömmel, de én csupán zűrzavart
éreztem a fejemben, és megint elvesztet-
tem az eszméletemet.
Hosszú betegségem alatt az volt az
utolsó ájulásom. Miután magamhoz tér-
tem, egyre csak gyógyultam. Még százti-
zenvalahány óra telt el, mire lábra állhat-
tam, és saját erőmből járhattam. Pedro és
Marta úgy vigyáztak rám, akárha a gyer-
mekük lennék. Még nem volt elég erőm a
beszélgetésekhez, de azon járt azt eszem,
118 Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 118
vajon mi történhetett velem? Annyit már
tudtam, hogy a betegségem idején megér-
keztünk a rég várt „országba”, ahol nem
hiányzik a levegő és a növényzet. Nehe-
zemre esett azonban megszokni a gondo-
latot, hogy mindez teljesen természetesen
történt. Nehezemre esett elhinni, hogy
egy egész földi hónapon át eszméletlenül
feküdtem, ezenközben a kocsi észak felé
haladva végre elérte a Hold-sarkot. Ami-
kor a láz ledöntött a lábamról, az még
több száz kilométerre volt.
A Hold északi sarka. Furcsa hely! Egy-
szerre örök a fény és a homály, nincsenek
égtájak, nincs napfelkelte vagy naplemen-
te, sem észak vagy dél. A Hold tengelye
majdnem függőleges az ekliptika síkjá-
hoz képest, ezért a Nap itt sohasem megy
a láthatár alá, de nem is kel fel az égre.
Állandóan a horizont szélén van. Ha fel-
megyünk valamelyik hegyre – ezekből
van itt éppen elég –, vörös, tüzes gömb-
ként látjuk, amint az égbolt alján mászik
lustán. Az ormok örök rózsaszín fényben
égnek, az kúszik el róluk itt és ott. Mió-
ta a világ világ, ezek a hegyek nem láttak
éjszakát. Viszont a lábaiknál lévő völgyek
meg sohasem látták a napfényt. Örökre a
hegyek árnyékában maradnak, itt mindig
örök alkonyat vagy örök hajnal van. Friss,
sötétzöld síkjaikra csak a meztelen hegyol-
dalakról lezúduló, alig-piros fények esnek.
Nagyritkán, pár földi havonta egyszer, a
Nap – a Hold librációja miatt – kicsit kinéz
a láthatár mögül, belevilágít a mély szaka-
dékokba, ott áll a hegyvidék kapujában,
akár egy aranyos kerub. Olyankor a szur-
dokokon átfut a fényfolyam, a sziklákról
zuhan le a fenékre széles, vörös áradatban,
de néhány órával később a Nap ismét elbú-
jik, és a csöndes völgyeket megint elönti a
félhomály.
2020.05.26. 12:17:49

Nagyritkán a homályból jön valamilyen
különös, gyenge, de szélesen elterülő „pir-
kadat”, afféle fényszivárvány ül a hegyor-
mokra – ez a holdi sarki fény úgy hasonlít
a földihez, mint álom a valósághoz, mégis
szép, tiszta és szomorú.
Van valami furcsán titokzatos a Hold
sarkvidékének gyenge derengésében. Em-
lékszem: ezt nézve olyan benyomásom
támadt, mintha álmomban az elvarázsolt
elíziumi mezőkön lennék. Az érintetlen
zöld rétek fölött a köd foszlányai úgy vo-
nulnak, akár a kísértetek. A  hatalmas,
kábító csöndet semmi sem töri meg. Rá-
adásul itt mindig hűvös, szelíd tavasz
uralkodik. Több mint fél éve éltünk ezen
a vidéken, és csak egyetlenegyszer jelentek
meg felhők a sápadt égbolton. Szinte soha
nem esik az eső, ezért nincsenek is vizek,
források vagy patakok. Mégis, a levegőben
annyi a pára, ami elég a növények fejlődé-
séhez. A földi füvek és fák biztosan kiszá-
radnának. A  holdi sarkvidéknek azonban
saját, mindentől különböző, ám ideillő nö-
vényzete van.
Az itteni réteken furcsán lédús növé-
nyeket találni, hasonlítanak a földi mo-
hákhoz, és mint azok, egyenesen a levegő-
ből szívják ki a nedvességet, de nagyobb
hatásfokkal, mint a földiek. Annyi vizet
gyűjtenek magukba, hogy ha egy csokor-
ral szedünk, és összenyomjuk, több liter
értékes folyadékra tehetünk szert. Így
hát italt adott a természet – de nem ment
ilyen jól az élelemmel. Találtunk néhány
lédús, ehető növényfajtát, meg olyan ál-
latokat, mint a nagyobb földi csigák, de
ezeknek nem volt házuk – épp csak meg-
főzni nem tudtuk őket. Otthonról hozott
üzemanyagkészletünk hamar kimerült,
és közel-távol nem találtunk semmit,
amivel helyettesíthettük volna. Még a
Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2020. május
mohák vastagabb ágait is annyira átitatta
a nedvesség, hogy azokból nem lehetett
tüzet rakni, és ebben a páradús levegő-
ben ez amúgy sem sikerülhetett. Tőzeget
ugyan sokat találtunk, de ha az ember a
kezébe vette, abból is csöpögött a víz.
Én meg egyre jobban lettem, és hamaro-
san elhagyva hamarjában összeeszkábált
sátrunkat, a síkságon vándoroltam. Ak-
kortájt fogyott ki az üzemanyagunk. So-
kat tanácskoztunk és vitatkoztunk erről,
sokféle anyaggal próbálkoztunk, de sorra
kudarcot vallottunk. Pedrónak támadt az
ötlete, hogy a vastagabb, összetört ágakat
és a tőzeget vigyük fel a magasabb hegyek-
re, ahol süt a nap. Reméltük, hogy a fény
megszárítja őket – de hát a napsütés ott is
gyenge volt. Tíz-egynéhány órával később
a kifacsart tőzeg a levegőből ismét megtelt
vízzel, az egész fáradozásunk hiábavaló-
nak bizonyult.
Végül is összeszedtük az összes fa al-
katrészt, hulladékot, amelyek nélkül meg-
lehettünk, azután raktunk egy hatalmas
tüzet. Reméltük, hogy ezzel kiszárítha-
tunk sok nedves anyagot. Ha sikerül, lét-
rehozhattunk volna egy „örök tüzet”, amit
tápláltunk volna a kiszárított holdi növé-
nyekkel, az új szárított „üzemanyaggal”.
De ez sem vált be. Minden éghetőt tűzre
vetettünk, de csupán maréknyi száraz
mohát és tőzeget kaptunk. Kiderült, hogy
a száradáshoz kétszer-háromszor annyi
anyagot kell elégetni, így hát az „örök tü-
zünk” fél nap múlva kialudt. Csak annyi
hasznunk volt az egészből, hogy működés-
be hoztuk a kocsi akkumulátorait megtöltő
szer­kezetet.
Beletörődtünk, hogy ezután tűz nélkül
fogunk élni. A nagyon páradús levegő jól
megtartotta az amúgy szűkösen érkező
napmeleget, ezért fagytól nem kellett tar-
119
2020.05.26. 12:17:49
 GALAKTIKA XL
2020. május
tanunk. Mégis nehezen szoktuk meg a
nyers ételeket. A maradék készleteinket,
amelyekre az emberi szervezetnek szük-
sége lehet az emésztéshez, a fehérjét és a
cukrot gondosan eltartalékoltuk arra az
esetre, ha más környékre eljutva nem ta-
lálnánk ennivalót. Mert hát nem tettünk
le arról a tervünkről, hogy elmegyünk a
Hold Földről nem látható felének közepére.
Ettől azonban egyelőre három okból is tar-
tózkodtunk. Mindenekelőtt a betegségem
miatt még nagyon gyenge voltam ahhoz,
hogy elbírjam egy ilyen utazás fáradalma-
it. A második ok Marta volt, aki gyermeket
várt Thomastól, hát őt sem tehettük ki ve-
szélyeknek. Harmadjára meg mindezt csak
növelte az üzemanyag hiánya, és a félelem
a hosszú, fagyos éjszakáktól, amelyekbe
belefutunk, amint elhagyjuk az örök fél-
homály sarki birodalmát.
Minden kényelmetlenség ellenére azok
a sarkvidéken töltött hónapok a holdi éle-
tem legkellemesebb emlékei közé tartoz-
nak. A Földről hozott vászonsátrat éppen
az északi sarkponton vertük fel, ezért a fe-
jünk felett a Kis Medve csillagkép és benne
a Sarkcsillag volt látható.
A sártorban csak aludtunk, a nap na-
gyobb részét a puszta égbolt alatt töltöttük,
élveztük a látványt, amely, bár már meg-
szoktuk, nem veszítette el szelíd és meg-
foghatatlan szépségét. Itt minden olyan
furcsán harmonikus volt, és úgy passzolt
az egészhez. A zöld hihetetlenül nyugodt
színe, a rózsaszín hegyek, és fölöttük a sá-
padt égbolt, no meg a friss, balzsamos rétek
füveinek illata… Itt az ember lelkébe lopó-
zott a nyugalom. A  mi társaságunkban is
szívélyesség uralkodott. Minden sértődés,
szenvedély és félreértés oly messze került
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Ezüstös mezőkön
115-202-xl.indd 120
tőlünk! Akár azok a rettenetes pusztaságok,
amelyeken átvergődtünk, és amelyek emlé-
ke még sokáig félelmet ébresztett bennünk.
Az idő észrevétlenül múlt, miközben
sokszor órákig beszélgettünk a Földről –
amelynek kicsinyke szélét olykor meglát-
tuk a láthatáron, mint egy szürkés felhőt.
Szóba kerültek drága társaink, akik csön-
des sírokban fekszenek, vagy az ismeret-
len jövő, mely minket vár. A gyermek, aki
majd világra jön, a tájak, amiket itt még
megláthatunk, minden más is – egyetlen-
egyet kivéve. Soha nem hoztuk szóba azt a
témát, ami majdnem robbanáshoz vezetett
köztem és Pedro között: hogy Marta a jö-
vőben melyikünkhöz fog tartozni? Furcsán
hangzik, de akkortájt talán nem is gondol-
tunk erre – én legalábbis nem gondoltam
rá. De most, annyi év után, amikor már
minden rég eldőlt és megtörtént, beismer-
hetem legalább magamnak: szerettem azt
a nőt, még jobban is szerettem, mintsem
azt ki tudnám fejezni ma. Ám az a szere-
lem nagyon különös volt…
Ha Martára néztem, a finom vonalú és
soványka arcára, amiről sohasem foszlott
le a félig szomorú, félig ábrándos mosoly,
vagy a kicsi, sápadt, folyton dolgos kezére,
egy csöppet sem hasonlított ahhoz a régi
Martához, amilyen valaha volt. Akkor ma-
gabiztosnak, szépnek, szenvedélyesnek, oly-
kor megvetőnek láttam, ennek ellenére ben-
nem határtalan érzések ébredtek a jóságos,
mégis szegény lány iránt. Olyankor kedvem
lett volna könnyedén végigsimítani a haján,
és elmondani neki: kész vagyok megtenni
bármit, amire képes lehetek, lemondani
mindenről, amit követelhetnék, csak hogy
egy kicsit boldogabb lehessen – hálából csu-
páncsak azért, amiért láthatom.
2020.05.26. 12:17:49
 EGY VILÁGJÁRVÁNYT KÖVETŐ
GAZDASÁGI ÖSSZEOMLÁS UTÁN
KIUTAT EGY KIS KÖZÖSSÉG
MUTAT, AHOL ÚJRAÉLED ŐSEINK
HAGYOMÁNYA ÉS HITVILÁGA

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
EGY VILÁGJÁRVÁNYT KÖVETŐ
GAZDASÁGI ÖSSZEOMLÁS UTÁN
KIUTAT EGY KIS KÖZÖSSÉG
MUTAT, AHOL ÚJRAÉLED ŐSEINK
HAGYOMÁNYA ÉS HITVILÁGA

B1-B4.indd 3 2020.04.22. 23:25:53

 A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL
MEGHOSSZABBÍTJUK AKCIÓNKAT!

2 KÖTET
1 ÁRÁRÉRT:
2990 FT

W W W.GAL AK TIK ABOLT.HU

AZ AKCIÓ 2020. MÁJUS 1-31. KÖZÖTT ÉRVÉNYES.

B1-B4.indd 4 2020.04.22. 23:26:33