GALAKTIKA

• WEIRD (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

C I - F I • FA N TA S Y
S

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. MÁJUS

398
VISSZAFAGYASZTANI A SARKKÖRT
ÍGY MŰKÖDIK A MAJA NAPTÁR
CUNAMI

+
SALTY
JONES Előfize
t
LALUMIÈRE CSAőKknek
HANTOS 1490 Ft
!
CSEHOV

JOHN
Wiswell
23398

HOLDEN
Rose
243018
770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA
 Számos díjjal kitüntetett vicces, banális,
tragikus és különleges történetekből összeálló
regény egy ír kisváros hétköznapjairól
a gazdasági világválság idején

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu
 GALAKTIKA
2023. május

Könyvvásárok:

GALAKTIKA
W EI R D
N TA SY •
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

SC I- FI • FA

London és Budapest
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. MÁJUS

Április közepén került megrendezésre a Lon-

398
VISSZAFAGYASZTANI A SARKKÖRT
doni Könyvvásár. Ez azonban egyáltalán nem ÍGY MŰKÖDIK A MAJA NAPTÁR
CUNAMI
olyan, mint a Budapesti Könyvhét vagy Könyv-
fesztivál szokott lenni. A londoni vásáron
ugyanis nem a laikus olvasóközönség gyűlik
+SALTY
JONES Előfize
össze, hanem a nemzetközi könyves szakma LALUMIÈRE
tő
CSAKknek
elitje, több mint ezer cég a világ minden tájá- HANTOS 14 90 Ft!
CSEHOV
ról. A különböző országok kiadóinak standjai
mellett egy külön teremben több száz irodalmi
ügynökség képviselői tárgyalnak az ügyfelek- JOHN
kel. Egy-egy ilyen eseményen sok ezer megálla- Wiswell
podás születik arról, hogy mely országok mely

23398
HOLDEN
kiadói melyik író melyik regényét fogják meg- Rose

243018
770133
jelentetni. Félelmetes belegondolni, hogy né-

9
hány nap leforgása alatt új sztárok születnek, új A FANTASZTIKUM LEGJAVA
bestsellereket emel piedesztálra a nemzetközi
szakma. Az irodalmi élet legfontosabb színtere ez, ahol a több mint 25 000 látogató mindegyi-
két az olvasás szeretete hozza össze, óriási a hangzavar, mert mindenki a kedvenc könyveiről
beszél kitörő lelkesedéssel.
Mi is részt vettünk a vásáron, és örömmel jelentjük, hogy sikerült néhány nagyon izgalmas
könyvet megszereznünk. A legfontosabb jó hírünk azonban az, hogy megállapodást kötöttünk
többek között Jack McDevitt további könyveire is, így mind az Alex Benedict, mind pedig a
Priscilla Hutchins sorozatot folytatni tudjuk idén, illetve a következő években.
Mindeközben nagy erőkkel és számos meglepetéssel készülünk a június eleji budapesti
Könyvhétre is. Nem csupán McDevitt régóta várt Chindi című könyvét hozzuk el nektek, ha-
nem a S.T.A.L.K.E.R.-sorozattal megkedvelt Jezsi Tumanovszkij és Roman Kulikov egy-egy új,
önálló regényét is bemutatjuk többek között. Érdemes tehát már most beírni a naptárba, hogy
biztosan találkozhassunk: június 8-11., Vörösmarty tér, a Gerbeaud előtt.
Kellemes tavaszt és sok jó, olvasással eltöltött órát kívánok addig is!

dr. Mund Katalin

főszerkesztő

Az első szó jogán 3

 GALAKTIKA XLIII. évfolyam, 398. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta, Kasza Magdolna
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Szabó Lívia
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Tano Bonfanti (Argentína) munkája:

tanobonfanti.artstation.com

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézeté-
nek tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Gelbert Eco Print • www.gelberteco.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 17 880 Ft (1490 Ft/hó) • csoportos besze-
dési megbízással: 1490 Ft/hó • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémánt-
kártyával, partneri kedvezményekkel): 29 880 Ft/év (2490 Ft/hó) • cso-
portos beszedési megbízással: 2490 Ft/hó • partnereinknél a digitális
Galaktika 1200 forint/db
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt.
10403181–50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon
a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
52
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
44
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink: poty
 GALAKTIKA
2023. május

69
86

28
novellák cikkek
6 T. R. Salty: A Gubó (első rész) 28 Cunami
32 John Wiswell: Csináld magad! 42 Videodrón
46 Holden Rose: MI az ember 44 A szférák zenéje
54 Gareth D. Jones: Sir Rupert Moncrief hosszú 51 Zöld jövő
délutánja
52 Intelligens dizájn
72 Claude Lalumière: A kvantokortikoid hatás
69 Zöld jövő
89 Hantos Victor: A Turing-terapeuta
70 Obszervatórium
108 Anton Csehov: A repülő sziget
86 Kő kövön
88 Kapcsolatfelvétel
102 Képregény a Galaktikában

Galaktika XL
115 Valentyin Katajev: Ehrendorf szigete
189 Valentyin Katajev: Krantz kísérlete
201 Valentyin Katajev-életrajz

Tartalom 5
 GALAKTIKA
2023. május
A hipotetikus „furcsa
csillag”
A csillagászok talán észleltek egy hipotetikus
„furcsa csillag”-ot.
Az XMMU J173203.3-344518 jelű objek-
tum a mi Napunk tömegének háromnegye-
dével rendelkezik, mégis egy akkora gömb-
be van bezsúfolva, amely kényelmesen elfér
Manhattan belsejében.
A São Paulo-i Egyetem és a brazíliai ABC
Szövetségi Egyetem asztrofizikusainak új ta-
nulmánya megerősíti, hogy ez az észbontóan
sűrű csillaganyag-tömeg valóban furcsa, de
talán nem úgy, ahogyan gondolnánk.
Amikor bizonyos tömegű csillagokból
kifogy az üzemanyag, összeomlanak, külső
rétegeik egy részét elfújják. Megszületik a ne-
utroncsillag. A neutroncsillagok tömegének
alsó határa alig több mint egy naptömeg. Az
eddig észlelt legkönnyebb csillag a Nap töme-
gének mindössze 1,17-szerese.
Az XMMU J173203.3-344518 a naptömeg
77 százalékával nem egyszerűen rekordot
dönt, hanem egyenesen zavarba ejtő. Ez azt
jelenti, hogy talán nem is neutroncsillag.
A  kutatók azt feltételezik, hogy inkább egy,
eddig csak az elméletekből levezetett „furcsa
csillag”-nak nevezett objektumról van szó –
amely főként „furcsa kvarkok” néven ismert
részecskékből áll. A következtetéseiket még
más kutatóknak is jóvá kell hagyniuk.
6
Katie! Maradj velem, Katie!
A Katie-nek nevezett törékeny, rövid
barana hajú lány álom és ébrenlét határán
rándult össze. Még nem nyitotta ki a sze-
mét, nem akarta elengedni a képet, amely-
ről nem tudta, álom-e vagy valóság.
Nem hagylak el, Anne! Nem hagylak…
…Arcát az áttetsző üvegajtóhoz nyomta,
és tehetetlenül nézte, ahogy a két markos
ápoló a mentőautóba helyezi a hordágyon
fekvő, magatehetetlen kamaszlányt. Tokiói
láz. Utolsó stádium. Ha az ember nem tudja
megfizetni az otthoni ápolást vagy a méreg-
drága kezelést, már csak az elfekvő marad,
amíg…
Nem tudta, a hangja eljut-e a másikhoz,
és igazából már azt is alig látta, mi történik.
A  könnyeken keresztül minden opálossá
vált, mintha hirtelen rövidlátóvá lett volna.
Vagy az volt mindvégig, mert nem akarta
látni, elfogadni az elfogadhatatlant. Így azt
sem vehette biztosra, hogy a húga továbbra
is ott fekszik-e előtte, vagy a mentősöknek
végül sikerült berakniuk a járműbe.
Nem hagylak el…
A hang – a saját hangja – még ott rez-
gett a fülében, amikor kinyitotta a szemét.
Ez már a valóság volt – vagy az, amit he-
tek (hónapok, évek?) óta annak tudott.
A Gömbben lebegett, mint mindannyiszor,
amikor a pihenőidő után elkezdődött a visz-
szaszámlálás. Eddig még senkinek sem si-
került kiderítenie, hogyan is működik, és
vajon kémiai anyagokkal vagy más módon
éri el, hogy a játékosok alvásban töltsék a
pihenőt, a szervezetük regenerálódjon, és
a Győzd le a hegyet! ideje alatt ne legyen
szükségük táplálékra. Ez már a hetedik kör
volt… vagy a nyolcadik? Többé nem lehe-
tett biztos benne, olyan gyorsan változott a
környezet. Csak két dolog maradt állandó: a
Gömbök – és Anne. Hogy még él és létezik.
 GALAKTIKA
2023. május

Gyakorlatilag a semmiből jött,

és szinte a semmiből építette
fel Szemirámisz Függőkertjét.
Nincs nyoma gépeknek,
fejlett technológiának, ami
földönkívüliekre utalna.

T. R. Salty (első rész)

A GUBÓ
Nem tudta volna megmondani, miért eny-
nyire biztos benne (a játék ideje alatt nem
kaphattak semmiféle információt a külvi-
lágról), de azt igen, hogy így van.
A ruhája ujjába épített interfész – mely a
harci öltözéken keresztül összekapcsolódott
az agyával, idegrendszerével – azonnal ér-
zékelte a gondolatot, és a bal alkarján lévő
kijelzőn megjelenített egy képet: őt ábrá-
zolta és Anne-t. Ahogy boldogan nevetnek,
hátuk mögött a skóciai hegyekkel és a ké-
sőbb megörökölt faházzal. Abból az időből,
amikor még híre sem volt Szemirámisz
Függőkertjének, a Gubónak vagy a Győzd le
a hegyet!-nek. A  kreatívok mellett dolgozó
pszichológusok fura perverziója lehetett,
hogy úgy gondolták, ezen emlékek megje-
lenítésével még komolyabban motiválhatják
a játékosokat. Biztos megkapják érte a bó-
nuszokat – ami persze nekik is jár, ha véget
ér ez az egész. Bár Ben szerint – aki a mel-
lette lévő Gömbben lebegett – nem lesz rá
A Gubó
esélyük. De Ben mindig mindennel szem-
ben cinikus volt, Katie nem is értette, hogy
maradhatott ilyen sokáig benn a játékban.
Már rég ki kellett volna esnie – vagy meg-
halnia, mint a legszerencsétlenebbeknek,
akik eddig kipróbálták magukat a Győzd le
a hegyet!-ben. Ennek ellenére még mindig
velük van, és boldogítja a csapatot. A  játék
sorszáma szerinti 64-es Taktikai Egységet.
Ami az induló kilenc főből már csak ötöt
számlál. És hol van még az egésznek a vége?
Szeme előtt a Gömbön ekkor vörösen vil-
logó számok jelentek meg. A gyomra görcs-
be rándult, önkéntelenül is végignézett a
felszerelésén – az elmúlt idő alatt ez szinte
rutinná vált –, ellenőrizte a fegyverek töl-
töttségi szintjét. És bár eltelt eddig hét nap
(vagy nyolc?), amit a játékban töltött, még-
sem tudta megszokni. Mert hiába mondják
el a kinti megfigyelők, mire is számíthatnak
a következő körben, a valóság sokszor rájuk
cáfolt.
7
 GALAKTIKA
2023. május
– Készüljenek, emberek! – jött Miskin
hangja a rádióból. – Most!
A Gubó akkor tűnt fel a Tigris és Eufrátesz
völgyében, kicsit északabbra az egykori
Babilon romjaitól, amikor Anne állapota
válságosra fordult. Tízévesen diagnosz-
tizálták nála a tokiói láznak is nevezett
autoimmun betegséget, azóta a kezelések
hatására hol javult az állapota, hol vissza-
esett. Az orvosok is bizonytalanok voltak:
általában igyekeztek a gyógyulási esélye-
ket és a biológiai gyógyszerekkel folytatott
kezelések sikerességét emlegetni, de Katie
már akkor látta a szülei szemében, hogy
nem nagyon hisznek nekik. Ahogy ő is
kezdett egyre nagyobb súlyt érezni a szíve
táján.
A súly pedig csak nőtt, főleg azután, hogy
a szüleik meghaltak egy libanoni humani-
tárius akcióban (a kórházsátrat érte találat,
ahol épp mindketten tartózkodtak: az anya
ápolónőként, az apa a kórházat biztosító őr-
ség parancsnokaként). Katie akkor elsőéves
volt a főiskolán, Anne pedig épp elkezdte
volna a középiskolát. Még élt a nagyany-
juk, anyjuk anyja, ő segített átvészelniük a
nehéz időszakokat, de egy év múlva elment
ő is. Katie akkor rákényszerült, hogy a fő-
iskola mellett gyakornoki állást vállaljon
az Islington Dynamicsnál, amely alig öt év
alatt London és az Egyesült Királyság egyik
legnagyobb, robotikával és szoftverfejlesz-
téssel foglalkozó vállalatává nőtte ki magát,
szépen belakva az Islington középpontjában
magasodó, csupa üveg és fém Powell Tor-
nyot. Katie kedvelte a munkát a kockázat-
elemzőknél, meg sem kellett szakadnia, és
keresett annyit, ami az örökségükkel együtt
fedezni tudta a megélhetésüket és Anne
gyógykezelését. Úgy tűnt, lassan egyenesbe
jön az életük, a húga eredményei is javu-
8 A Gubó
ló tendenciát mutattak, még az iskolába is
visszamehetett.
Aztán minden megváltozott, pont akkor,
amikor megjelent a Gubó…
– Nem mondod, hogy nem érdekel! – ke-
rekedett el Angie szeme. – Amikor minden-
kit érdekel.
– Engem meg nem. Tehát nem mindenkit
– felelte Katie.
A kávéautomatánál álltak, nem messze
a könyvelés irodáitól, ahol először futot-
tak össze, majd egy véletlen baleset követ-
keztében szép lassan valamiféle barátság
alakult ki közöttük. Ez egy héttel a Gubó
megjelenése előtt történt. Katie annyi-
ra elgondolkozott a gép előtt, hogy észre
sem vette a mögötte várakozót, úgyhogy a
hátrafordulás lendületével szépen neki is
ütközött, és a frissen kapott kávét sikerült
teljes egészében a másik elegáns kiskosz-
tümjére öntenie. Zavartan igyekezett elné-
zést kérni, és már fölkészült a válogatott
trágárságokra, de legnagyobb meglepeté-
sére a nála talán öt évvel idősebb, hihetet-
lenül vékony és magas, loknisan göndör
szőke hajú nő nevetni kezdett. Még akkor
is nevetett, amikor a mosdóban közösen
próbálták meg eltávolítani a foltot – siker-
telenül.
– Szia – nyújtotta aztán kezét a nő. –
Angie vagyok a könyvelésről.
Katie megtörölte a sajátját egy papírtör-
lővel, aztán viszonozta a gesztust.
– Szia! Katie, a kockázatelemzőktől.
– Hál’ istennek, hogy nem a baristáktól!
Csődbe vinnéd őket!
Így kezdődött. Attól kezdve naponta, két-
naponta összefutottak az automatánál, vagy
bedobtak valamit a Torony előtt sorakozó
büfék egyikében. Később bejelölték egymást
a UrChaten, hogy könnyebb legyen leszer-
vezniük a találkozóikat, és megesett, hogy

metrózás helyett begyalogoltak a Citybe,
pedig az nem a szomszédban volt…
– Azt mondják, Isten műve, az ő meg-
nyilvánulása. – Angie láthatóan nem akart
leszakadni a témáról. Most is csak kávéra
ugrott ki; Katie eddigi találkozásaikból le-
szűrte, hogy függő.
– És miért is? – kérdezett vissza, bár
tényleg nem érdekelte a téma. Reggel Anne-t
be kellett szállítani a kórházba, és azt
mondták, jó pár napig, talán egy hétig is
benn tartják.
– Az egész miatt. Gyakorlatilag a sem-
miből jött, és szinte a semmiből építette fel
Szemirámisz Függőkertjét. Nincs nyoma
gépeknek, fejlett technológiának, ami föl-
dönkívüliekre utalna. Inkább egy másik,
szinte felfoghatatlan dimenzióra.
Bár nem igazán követte a híreket, Katie
is pontosan tudta, hogy a titokzatos jelen-
ség (ami leginkább egy selyemhernyó báb-
jára hasonlított, ezért is nevezték el Gubó-
nak) az évtizedes háborúk által elpusztított
Irakban tényleg a semmiből hozott létre egy
hatalmas, majd száz négyzetkilométer alap-
területű, lépcsőzetes hegyet, amelynek eme-
letein, a természet törvényeit megcáfolva,
buja növényzet nőtt ki szinte napok alatt.
A jelenség köré sereglő nemzetközi kutató-
csoportok ezért is nevezték el a területet az
ókori babiloni királynő után Szemirámisz
Függőkertjének. És a Kert legtetején ott
gubbasztott maga a Gubó. Ami sokak sze-
rint az isteni kinyilatkoztatás, az isteni lét
bizonyítéka volt.
– Ugyan már! – legyintett a lány. – Ba-
romság. Isten nem lehet ennyire színpadias,
ennyire… ripacs.
– Honnan tudod? És az egyiptomi tíz csapás?
Katie kutatón nézett a másikra. Angie is-
meretségük rövid ideje alatt eddig teljesen
normálisnak tűnt.
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
– Te most komolyan bedőlsz ezeknek a
marhaságoknak?
– Nem mondod, hogy azért egy kicsit
sem gondolkodtál el rajta!
– Más gondolkodnivalóm van. – Szembe-
fordult a barátnőjével. – Tudod, ha annyira
fontos neki, hogy mindenki megtudja, léte-
zik, akkor talán a hókuszpókuszok helyett
megszüntethetné a háborúkat, nyomort, a
betegségeket… A tokiói lázat például…
Már beszéltek róla. Anne betegségéről,
a helyzetükről. A  nő arcán látszott, hogy
azonnal kapcsol.
– Jaj, bocs! Nem akartam.
– Nincs miért bocsánatot kérned. Csak
egyszerűen nem érdekel az a nyamvadt
Gubó meg Szemirámisz Függőmicsodája,
meg ez az egész.
Bár valóban nem érdekelte, azért nem
zárta be a fülét-szemét a hírek előtt. Elvég-
re még a csapból is ez folyt. A  Gubó épít-
kezése vagy három hónapig tartott, addig
szinte megközelíthetetlen volt. Nemcsak
a folyamatos földmunkák miatt, hanem
mert mintha valami erőtér is körülvette
volna, ami a munkálatok védelme mellett
azt is lehetetlenné tette, hogy bárki jobban
megvizsgálhassa. Ráadásul távol tartotta
a térség fanatikusait is, akik rakétákkal,
bombákkal, de még öngyilkos merénylők-
kel is próbálkoztak, hogy megsemmisítsék
a jelenést. Mindaddig, amíg a nemzetközi
közösség az Egyesült Nemzetek égisze alatt
át nem vette az irányítást, és le nem zárta
az egész területet. Az összes nagy- és kis-
hatalom katonai egységek által biztosított
kutatócsoportok tucatjait küldte oda, hogy
megvizsgálják a jelenséget, de a védőmező
miatt nem tudtak a közelébe menni.
Három hónap után a Kert többet nem
mozdult, az erőtér elhalványult, bár nem
tűnt el, és a pásztázó kamerák, a levegőben
9
 GALAKTIKA
2023. május
keringő drónok objektívjeinek kereszttüzé-
ben megnyílt a fönt gubbasztó Gubó.
Mindössze pár percre, soha nem látott
fényesség kíséretében, amitől minden-
ki behunyta a szemét, és szinte egyszerre
szakadt fel sóhaj a torkokból. Később visz-
szaemlékezve egyesek magát Szűz Máriát
vélték látni a fénykörben, mások egy an-
gyalt, megint mások Buddha inkarnációját.
De semmi sem volt biztos – a felvételeken
látottak sem tették egyértelművé a jelen-
séget –, csak az, hogy valami van a Gubó-
ban, és az a valami vár. Vár valakire vagy
valakikre. Hogy honnan érezték ezt, senki
nem tudta volna megmondani, de a jelen-
lévők mindegyikének támadt egy ilyen ér-
zése. Bár még ekkor is sokan szkeptikusan
földönkívülieket emlegettek, egyre többen
tartották a jelenséget valamiféle felsőbb
hatalom képviselőjének. Abban viszont
mindenki egyetértett, hogy a választ a Kert
tetején fogják megtalálni.
Nem kellett sokáig vitatkozni a döntésen,
már a nemzetközi kitelepülés óta készenlét-
ben álltak a taktikai egységek által kísért
kutatócsapatok, hogy megközelítsék a he-
gyet. A  védőmező miatt légi szállítás nem
jöhetett szóba, maradtak a földi járművek és
a gyaloglás. A járműveket és a gyalogosokat
ugyanis finoman átengedte a mező.
Aztán nagyon hamar kiderült, hogy nem
is lesz olyan könnyű feljutni Szemirámisz
Függőkertjének a tetejére…
– Hány selyemhernyó lenne képes egy ek-
kora gubó megszövésére…? – mélázott el
Katie, miközben ebédjüket fogyasztották a
Torony étkezdéjében. Nem titkoltan az volt
a szándéka, hogy felbosszantsa Angie-t,
akinek a Gubó szinte már a rögeszméjévé
vált. Legalább annyira, mint a kávé. – Le-
het, nem is Szűz Mária vár minket ott fenn,
10 A Gubó
hanem egy óriási selyemhernyó. Aki aztán
majd óriási selyemlepkévé változik, és huss,
elrepül… A magas egekbe vagy a mennybe.
Mi meg itt maradunk kamillázva.
– Ó, szkeptikusok királynője! – forgatta
a szemét a nő, de nem tűnt el arcáról a mo-
soly. – Mi kell, hogy belásd, ez több, mint
amit gondolhatunk?
– Hát, nem egy retro videojáték élő ki-
adása – mutatott a lány az étkezőben elhe-
lyezett tévéképernyők egyikére, amin, mint
oly sokszor, épp a Győzd le a hegyet! felvéte-
lei mentek.
– Ez nem egy retro videojáték. Fontos fel-
adata van. Képtelenség máshogy megvizs-
gálni a Gubót, találkozni a lakójával.
– A lakójával, ja! – horkant fel Katie.
– Igen. És nézd meg, mennyire hasznos!
Amióta elkezdődött, azóta gyakorlatilag vé-
get értek a háborúk, alig történt terrorcse-
lekmény, mindenki ezt figyeli, és szurkol.
És gazdasági fellendülést hozott szinte min-
denkinek.
– És majd eljön a Kánaán, meg a bárány
az oroszlánnal aluszik… – húzta el a száját
a lány. –Drágám, ez akkor is csak egy ostoba
videojáték-utánzat, amivel valaki szórako-
zik velünk. Gyerekkoromban az osztálytár-
saim alvás nélkül voltak képesek napokon át
játszani ilyesmivel. A csapat átküzdi magát
minden veszélyen, halomba lövi az agyatlan
gonoszokat, hogy a végén megnyerje a nagy
büdös semmit. A  különbség annyi, hogy
ebbe tényleg bele lehet halni.
Az első expedíciós csapatok között va-
lóban több haláleset is történt, főleg azért,
mert nem számítottak rá, mivel fognak
találkozni. Idő kellett, míg rájöttek, hogy
a hegyet megmászni készülők legbelső fé-
lelmei elevenednek meg és támadnak rájuk
az egyes szinteken. Amiket nem volt lehe-
tetlen elpusztítani, de nem tették könnyűvé

az előrejutást. És az is kiderült, hogy a Kert
nem mindenkinek engedi az előrejutást.
Néhány ember, ha nem halt bele egy vá-
ratlan támadásba, akkor áttetsző gömbbe
került, ami szabályosan teleportálta a Füg-
gőkerten kívülre, és volt, akit már a védő-
mező sem engedett be. De a Gömbök tették
lehetővé a továbbjutást is: az egyes szintek
mindig más-más pontján feltűnő platfor-
mokon keresztül lehetett elérni őket, ahol
rövid pihentetés után felvitték az embere-
ket a következő emeletre. Kiderült az is,
hogy kilencnél több ember egyszerre nem
tartózkodhat egy szinten, és a Gubó min-
den kilencedik napon megnyílik. Csakis
akkor van lehetőség találkozni lehetséges
lakójával. Ha utána ér fel az ember, hiába
küzdötte végig az utat.
De mindezt csak sok kudarc, sikerte-
len be- és feljutási kísérletek árán sikerült
kideríteni. Ahogy azt is, hogy a védőmező
egyfajta adóvevőként is funkcionál, és ha a
belépni szándékozó pszichés és testi adata-
it egy algoritmussá alakítva átsugározzák
neki, akkor a mező válaszából könnyen
megtudható, ki az, aki kísérletet tehet a
Függőkert megmászására, és ki az, aki nem.
Az egész műveletet óriási médiaérdeklő-
dés kísérte, hisz már az elejétől képtelenség
volt eltitkolni. Senki sem tudta, hol született
meg az ötlet, hogy az egész világon a civi-
lek körében toborozzanak vállalkozókat, de
olyan népszerű lett, hogy nem lehetett lesö-
pörni az asztalról. Megszülettek az online
kérdőívek, és megkezdődött a jelentkezők
rostálása, majd felkészítése. Mindennap ér-
demes volt elindítani egy csapatot, így esély
kínálkozott rá, hogy az egyik majd időben
érkezik. Az egész aztán Győzd le a hegyet!
néven nonstop közvetítéssé változott, amit
akár a résztvevők testkameráin keresztül
is lehetett követni. Szurkolócsapatok ala-
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
kultak, még fogadásokat is kötöttek. És –
ebben viszont Katie igazat kellett adjon a
barátnőjének – mivel a közvetítés az egész
világon, az összes platformon elérhető volt
és több milliárd ember nézte, valóban mi-
nimálisra csökkentek a nemzetközi és helyi
konfliktusok…
– Akárhogy is van – jegyezte meg végül
Angie –, pár hónap múlva vége lesz ennek
az egésznek.
– Hogy? – nézett rá meghökkenve Katie.
– Tegnap bemutattak valami bonyolult
számítást meg egy szimulációt. Nem na-
gyon értettem, de az a lényege, hogy a Gubó
és Szemirámisz Függőkertje a végső kiépü-
lést követően kilenc hónapig lesz még itt
ebben a formában. Ebből eddig négy telt el.
– És utána?
– Senki sem tudja. De ha addig nem derí-
tünk ki semmit, akkor már késő.
A lány épp válaszolni akart, amikor
megcsörrent a zsebében a telefon. A  szám
nem volt ismeretlen, és elkomorult, amikor
meglátta. A  hampsteadi Királyi Közkórház
kereste, ahova két napja újra be kellett vin-
ni Anne-t. Pedig már kezdett jól lenni. Egy
hete hazaengedték, és ennek örömére még
Angie-t is meghívta magukhoz egy kis ün-
neplésre. Most viszont…
– Bocs – mondta gyorsan a nőnek, miu-
tán lerakta a telefont. Közben érezte, hogy
nem fogja tudni visszatartani a könnyeit. –
Anne állapota rosszabbodott. Be kell men-
nem a kórházba.
Kint szakadt az eső, alig tudott elver-
gődni a legközelebbi metrómegállóig. Egy
örökkévalóságnak tűnt az út, amíg elért az
öt kilométerre lévő kórházba.
– Jelentkezhetnél – mondta másnap Angie.
A Picadilly Circusön álltak, és az egyik ház
oldalát borító hatalmas ledfalat nézték,
11
 GALAKTIKA
2023. május
amin a Győzd le a hegyet! aktuális állását
közvetítették. Az osztott képernyő egyik ré-
szén háromtagú csapat menekült lánggöm-
böket köpködő kimérák elől, a másikon egy
szereplő sisakkameráján keresztül láthatták
ugyanazt. Hang nem volt, de ettől még félel-
metesebbnek tűnt az egész.
– Ne röhögtess! Én? – Katie megrázta a
fejét, miközben érezte, hogy újra előbuk-
kannak szeméből a könnycseppek.
Muszáj volt írni a barátnőjének a
UrChaten, rögtön azután, hogy hazaért a
kórházból. Ahol közölték vele, a biztosítá-
sa nem fedezi azokat a gyógykezeléseket,
amikre húgának a továbbiakban szüksége
lenne. Neki pedig nem volt több pénzre rá.
A  megtakarításaik megcsappantak, már a
skóciai házat is eladták. Tudta, mi jön: mi-
vel az otthoni ápolást sem tudja biztosíta-
ni, Anne-t át fogják szállítani az elfekvőbe.
Szinte semmit nem aludt a lelkét hasogató
fájdalomtól, mire Angie javasolta neki a
találkozót. Csak megálltak egy pillanatra a
Picadillyn…
– Igen, te. A  játékosokra olyan biztosí-
tást kötnek, amiből még az amerikai elnö-
köt is ellátják, teljesen mindegy, meddig
jutsz el. És ez nemcsak rájuk, hanem a csa-
ládtagjaikra is vonatkozik. Ha meg eljutsz
az ötödik szintig, bónuszt is kapsz, akár
végigviszed a pályát, akár nem. Csinos
vagy, és ezzel a bájos, de mindig szomorú
arcoddal tutira szereznél szurkolókat is.
Nők tömegei nézik a közvetítést, ki van-
nak éhezve a példaképekre.
– Na ne röhögtess!
– Komolyan beszélek. Lenne esélyed.
A szüleid katonák voltak, vagy nem?
– Csak az apám. De annak semmi köze
ehhez. Azt hiszed, azzal töltötte az időt,
amikor itthon volt, hogy minket kiké-
pezzen?
12 A Gubó
– De csak csináltatok együtt valami
olyasmit…
Katie kitörölte a könnyeket a szeméből.
– Mit csináltunk volna? Semmit. Bár ta-
nított minket célba lőni, és néha elvitt va-
dászni. Volt egy házunk fent, Skóciában.
– Ez is valami! Ott az a sok hétköznapi
ember, aki eddig próbálkozott. Ha ők meg
tudták tanulni azoknak a fegyvereknek a
használatát, és elvergődtek pár szintet felfe-
lé, neked még inkább menne. Gondold meg!
Egyre kevesebb az idő, és pár hónap múlva
már nem lesz esélyed.
– Mondod te!
– Katie!
– Marhaság! Gyere, menjünk inni va-
lamit!
Angie azonban nem modult. A hatalmas
képernyőn látszódó robbanás valami furcsa
derengéssel vette körül az alakját.
– De akkor mi lesz? Mi lesz a húgoddal?
Katie is megtorpant, aztán már nem tud-
ta tartani magát, és sírni kezdett.
– Fogalmam sincs. Majd csak lesz vala-
hogy. Megoldom! Eddig is mindig mindent
megoldottam!
De nem tudta megoldani, így csak nézhette
a zárt üvegajtó mögül, ahogy Anne lesová-
nyodott testét berakják a mentőautóba, és
átszállítják egy másik intézetbe.
Sokáig állt ott, az agya üresjáratban kat-
togott. Kint újra esni kezdett az eső, és úgy
beborult, mintha éjfél lett volna, pedig csak
délután hármat mutatott az óra.
Aztán lassan elővette a telefonját, és a
UrChaten keresztül felhívta Angie-t.
– Ígérd meg… – A  nyelve nagyon nehe-
zen formálta a szavakat. – Ígérd meg, hogy
figyelsz rá, hogy megkapja az összes keze-
lést, ami kell neki! És hogy mindennap be-
mész hozzá.

– Katie!
– Ígérd meg!
Egy pillanatig nagy csönd volt a vonal
túlsó végén.
– Megígérem – mondta végül a nő. – És
mindent megírok majd neked.
– Köszönöm.
A lány lerakta a telefont, majd a recep-
cióhoz lépett. A  jelentkezéshez szükség
volt vérmintára, a többi adatát pedig el-
küldte telefonon. Ahogy a vérminta célhoz
ért, másnap jött is a válasz. Alkalmasnak
találták, és elfogadták a jelentkezését.
Online aláírta a szerződést, kinyomtatta,
majd elment vele a Homerton Egyetemi
Kórházba, és elintézte a húga felvételét.
Innentől már csak reménykedni tudott
benne, hogy érdemes lesz…
Nem sok mindent pakolt be magának,
csupán egy hátizsákkal ment ki a repülő-
térre…
Tizenkét óráig tartott az út, mire leszáll-
tak a Szemirámisz Függőkertje mellett ki-
épült biztonsági zónában. Vakítóan sütött a
nap, óriási volt a por, a kavarodás és a meleg,
mégis valahogy leírhatatlanul izgalmasnak
tűnt az egész. Látszott, mindenki tökéle-
tesen érti a dolgát, és úgy viselkedtek vele,
mintha tudnák, föl fog jutni a csúcsra. Katie
akkor érezte először azt, hogy nem volt hiba
idejönnie, hogy végig tudja csinálni.
És egy hét testet-lelket próbáló kiképzés,
majd újabb hét halálos nap után ott lebegett
a Gömbben, és várta, hogy elkezdődjön az
utolsó előtti menet…
– No, ez kinek a rémálma lehet? – nézett
körül Miskin, amikor a Gömb kirakta őket
a nyolcadik szinten. Az orosz hadsereg őr-
nagya volt, és már harmadszor járta meg
Szemirámisz Függőkertjét. Ez is olyan rej-
tély volt, amit eddig még szintén nem sike-
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
rült megfejteni: akadt pár ember, akiket a
védőmező többször is beengedett. Zömében
tapasztalt katonákat. Belőlük lettek aztán
a vezetők, ami sokszor nagyon jól jött. –
A magé, Nate? Vagy az öné, újonc?
A magas, karcsú Nathan ügyvédként
praktizált az egyik nagy izraeli gyógyszer-
ipari cégnél, és egyszer sem volt hajlandó
elárulni, mi vitte rá, hogy jelentkezzen a
játékra. Viszont Miskinhez hasonlóan szol-
gált a hadseregben, ami sokat segített ab-
ban, hogy idáig eljutottak. Az előttük járó
hatvanhárom csapatból ez alig harmincnak
sikerült, és azoknak is csak a fele ért el a Gu-
bóig. De eddig mind lekésték a találkozót.
Katie még mindig a felszerelését igazgat-
ta. A résztvevők harci öltözékét, ami nem-
csak védelmet nyújtott, hanem az erejüket
is megnövelte, az Islington Dynamics ter-
vezte és gyártatta le. Még a felkészítés alatt
hallotta, hogy a cég két alig harmincéves
tulajdonosa is megjárta a Kertet, és eljutott
a Gubóig. Nem is értette, ezt Londonban
miért nem verte nagydobra senki. De leg-
alább volt valami, ami az otthonhoz kötötte
Angie utolsó üzenete mellett, amit még a
játszma kezdete előtt küldött. Hogy Anne
állapota, hála a folytatódó kezeléseknek,
javulni kezdett.
– Az enyém – felelte csöndben Nate. –
Várható volt.
– Akkor milyen lehet a tiéd, újonc, ha
Nate-é ilyen? – kérdezte vigyorogva Ben, aki
egy új-zélandi rockzenekarban gitározott,
és az új albumukhoz akart pénzt gyűjteni.
Mint kiderült, pont annyi idős volt, mint
Katie, és a kócos, szőke hajával, az arcán
lévő két gödröcskével a lány nagyon jóké-
pűnek találta, még cinikus, gunyoros visel-
kedése ellenére is. – Mert tuti nem az, amit
behazudtál a kérdőíven. Eddig egyikünké
sem az volt.
13
 GALAKTIKA
2023. május
– Majd meglátod, nagyarc – vágott visz-
sza Katie. Mivel egy nappal később csatla-
kozott a többiekhez és ő volt közöttük az
egyetlen nő, úgy érezték, lekezelhetik, és
kicsit atyáskodhatnak is fölötte. Legalább-
is Miskin kivételével mind így viselkedtek.
Aztán tessék, ő van most itt, a többiek – a
német egyetemista, az iráni boltos és a ja-
pán hivatalnok – meg szép lassan elkop-
tak mellőle. De az őrnagy is megmaradt az
újoncozásnál – szinte soha nem használták
a teljes nevüket. Vagy egyáltalán a nevü-
ket. A  kissé távolabb álló ötödik társukat,
a hallgatag texasi újságírót egyszerűen
csak Texnek szólította mindenki. Amikor
megkérdezték, miért jött el, csupán annyit
felelt, kell a változatosság. És soha semmin
nem lepődött meg. Egyetlen megelevenedett
rémálmon sem.
– A  bohócoknál biztos ijesztőbb – foly-
tatta aztán a lány. – Az nagyon kínos volt!
A zenész valóban rettegett a bohócoktól,
bár a festett képű, piros orrú támadók el-
törpültek a korábbi pályákon megtapasztalt
kígyóemberek, gyilkos szitakötők, gépágyú-
val felszerelt óriáspókok és egyéb rémek
mellett. Katie arra gondolt, ha az azokat
megidéző társaik jóval korábban kihullnak,
akkor talán csak Miskin vámpírfogú cse-
csen kommandósaival kellett volna meg-
küzdeniük. A  bohócok, Tex démonokkal
spékelt szakadékos rettenetei és ez mellett.
– Ez Varsó a második világháborúban…
– magyarázta Nate. – Vagyis én mindig
ilyennek képzeltem.
Olyan volt, mintha hegytetőn állnának.
A szint széle felhőkbe veszett, a következő,
utolsó szint oldalfalát sem látták, mert elta-
karták a romos épületek, melyek között tör-
melékkel borított utcák húzódtak. Az első
olyan állomás volt, amit nem növények, ter-
mészetesnek tűnő tereptárgyak uraltak. És
14 A Gubó
ezt még a kintiek sem jelezték előre – vagy
csak nem akarták. Akadt már rá példa a já-
ték során…
– És mire számítsunk? – kérdezte az őr-
nagy. Olyan erős szláv akcentussal beszélte
az angolt, hogy néha alig lehetett érteni.
Láthatóan nem nagyon lepte meg a nem
várt látvány; Katie arra gondolt, eddigi útjai
során talán már találkozott hasonlóval. De
ezt most nem merte megkérdezni.
– A  nagyszüleim kisgyerekként átélték
a varsói gettólázadást. A  házunkban gyak-
ran jöttek össze más túlélőkkel, újra és újra
átbeszélték az ott történteket. Ha odake-
veredtem hozzájuk, állandóan a nácikkal
ijesztgettek. Úgyhogy nagy valószínűséggel
pár német hadosztályon kell átverekedni
magunkat a platformig.
– Szuper! – mordult fel Miskin, és elmor-
zsolt egy káromkodást a fogai között.
– Nyugi, őrnagy! – szólt közbe Ben. –
Legalább elmesélheti majd az unokáinak,
hogy maga is végigharcolta a nagy honvédő
háborút.
Miskin erre nem szólt semmit, csak a bal
karjához rögzített műszeregységet tanul-
mányozta. Katie már az első kör után rá-
jött, Ben az idegesség miatt kap szájmenést
és szólogat be mindenkinek. Nem érdemes
foglalkozni vele. Ő volt a hülye, hogy az
előbb úgy felvette.
– A  következő emelet oldalfala arra van
– mutatott jobbra előre az őrnagy. – Viszont
nem jelzi semmi a platformot. Át kell men-
nünk a másik oldalra.
– Ahhoz viszont jó lenne valami jármű
– morogta a zenész. Az első szint kivételé-
vel eddig az összeset végigkutyagolták, és
ahogy körbenézett, a többiek arcán is lát-
ta, hogy nem tölti el őket kitörő örömmel a
lehetőség. Főleg a kísérteties, félhomályba
burkolózó házak között.
 GALAKTIKA
2023. május

– Mit szólnátok Hitler Mercedeséhez? – pisztolyuk és gépkarabélyuk tárát. A  lő-

kérdezte Tex.
– Hogy? – húzta fel szemöldökét Katie,
de aztán követte az újságíró kézmozdulatát,
és meglátta. A  hatkerekű, szürkére festett,
nyitott kocsi ott állt tőlük vagy tízméter-
nyire, szélvédője két oldalán horogkeresz-
tes zászlókkal. A  lány megesküdött volna
rá, hogy amikor a Gömb kirakta őket, nem
volt még itt, de a szintek már okoztak ilyen
meglepetéseket.
– Mercedes-Benz G4 – mondta Tex, mi-
közben odaballagott a kocsihoz. – A Führer
kedvelte az összkerékhajtás miatt. – Kinyi-
totta a hatalmas jármű csomagtartóját. – És
megvan a lőszerutánpótlás is.
Mind odasereglettek. A  már jól ismert
kazetta a csomagtartó egyik sarkában gub-
basztott, ahhoz kellett hozzáérinteniük a
szerszámláló ilyenkor rögtön a maximum-
ra ugrott – Katie még mindig képtelen volt
megszokni. Akár Isten, akár a földönkívü-
liek hozták létre Szemirámisz Függőkertjét,
véleménye szerint kicsit túltolták a retrót…
– És gránátok, meg egy páncélököl – né-
zett körül Miskin. – Az mindig jókor jön.
Na, pakoljunk fel, és indulás! Maga vezet,
Tex! Nate, magáé a páncélököl! Nagyon
remélem, csak egy kanyart kell tennünk a
platformokig.
Mindenki elfoglalta a helyét krémszínű
bőrrel bevont három üléssor valamelyikén,
az újságíró pedig beindította a motort.
– Ó basszus! – nyögött fel aztán. Nem
kellett mutatnia semmit, a kocsiban ülők
mind a zajforrás felé kapták a fejüket. Az
egyik épület sarka mögül fekete tank gör-

Là
2023/MÁJ/12-13 | 20h | CIRKUSZ • SZÍNHÁZ • TÁNC
CIRCUS • THEATRE • DANCE | ENGLISH
FRIENDLY

Baro d’evel
(FR)

A Gubó 15
 GALAKTIKA
2023. május
dült elő, szögletes lövegtornyára festett fe-
hér szegélyű kereszttel, a kipufogóiból elő-
törő fekete füst ködbe borította a környéket.
Bal lánctalpa befékezett, a löveg a Mercedes
irányába fordult.
– Ez egy Tigris? – tette fel a kérdést Ben,
miközben érdeklődve vizsgálta a monstru-
mot. Mintha semmi hatást nem gyakorolt
volna rá a látvány.
Katie nem értette. Ő korántsem volt eny-
nyire nyugodt. Sőt!
– Nem tökmindegy? Rohadt nagy! – sikí-
totta. A jeges félelem felfelé kúszott a gyom-
rából a torka irányába, és most valahogy
kevésnek érezte a kezében tartott karabélyt.
Pedig eddigi útjuk során sok jó szolgálatot
tett, nem volt olyasmi, amivel ne bánt volna
el. – Taposs bele, Tex!
– Jön egy másik is – kiáltotta Miskin.
A füstködben felsejlett még egy lövegtorony
árnyéka. – Húzzunk innen!
A Mercedes négy hátsó kereke kipörgött,
miközben a jókora motor ércesen felhördült,
és a súlyos jármű meglódult az egykori Var-
sót imitáló épületek irányába. A lengéscsil-
lapítók nyöszörögtek az út egyenetlenségei
miatt, az utasoknak erősen kellett kapasz-
kodniuk, hogy ki ne repüljenek. Az újságíró
azonban láthatóan ura maradt a járműnek.
A hátuk mögött dörrent valami, majd
fütyülés hallatszott, és a lövedék belecsapó-
dott az egyik házba, vagy húszméternyire
tőlük. A  detonáció lökéshulláma megta-
szította a járművet, tégla-, beton-, fém- és
üvegtörmelék záporozott rájuk, de nem volt
idő törődni vele, mert már érkezett is a kö-
vetkező lövés. Ez még közelebb csapódott
be. Tex elrántotta a kormányt, a Mercedes
kifarolva pördült egyet, aztán a jobb olda-
li hátsó kerekek elakadtak egy gránát rob-
bantotta lyukban. A motor egyre magasabb
fordulatszámon pörgött, de a gumik nem
16 A Gubó
tudtak megkapaszkodni, hogy az autót ki-
lökhessék a csapdából.
A két tank közben abbahagyta a tüzelést,
fekete füstöt eregetve feléjük fordult, és dü-
börögve elindult a háború szaggatta, népte-
len utcán.
Tex káromkodott, miközben a váltót kap-
csolgatta, Katie szája pedig remegni kezdett
az idegességtől. Bár az elmúlt hét nap alatt
jó párszor került a halál közelébe, most
érezte először azt, hogy talán nem lesznek
itt időben a Gömbök, hogy kimentsék őket.
Oldalra pillantott: Ben is halálsápadtan
markolta a karabélyát, és arcáról a semmibe
tűnt az előbbi érdeklődő nyugalom.
Egyedül Miskin nem foglalkozott a kö-
zeledő rettenetekkel. A karjára szerelt mű-
szeren pötyögött valamit, majd a sisakja
arcvédő lemezén megjelenő kiírásokat ta-
nulmányozta. Mint a csapat parancsnoka,
ő kapta meg mindig a játéktér felett röp-
ködő drónok – amelyek közben az egészet
vették és közvetítették a kinti stúdiókba,
hogy műsor lehessen belőle – legfrissebb
információit.
– Jobbra, a második tömb mögött van egy
elaknásított terület – mondta végül. – Ha si-
kerül odacsalnunk őket, akkor az egyik ta-
lán ott ragad. Nate! – fordult az ügyvédhez.
– Készítse a páncélöklöt! Maguk ketten pe-
dig – nézett a lányra és a zenészre – lökjék
meg ezt a dögöt!
Katie és Ben kiugrott az autóból, pont
akkor, amikor az elöl haladó harckocsi gép-
puskája kerepelni kezdett. A sorozat a csap-
dába szorult gépjárműtől alig pár méterre
szaggatta fel a már eddig is halálos sebeket
kapott aszfaltot. A lány és a zenész nekive-
tette vállát a csomagtartónak, miközben
Tex újra kapcsolt a váltón, káromkodott,
majd gázt adott. A hirtelen jött nyomaték-
tól és a két ember erőteljes lökésétől a kere-

kek végre támasztékra leltek, és a Mercedes
szinte kirobbant a lyukból. Elkerülte az
újabb sorozatot, majd amikor Miskin rá-
csapott a sofőr vállára, megállt. A  fedezék w w w. f ilmvi l ag. h u
nélkül maradt Katie és Ben lélekszakadva
rohant oda és vetette be magát a középső
üléssorra.
– Basszus! – lihegte a zenész. – Ilyenkor
jó, hogy nem tudnak pontosan célozni.
Nate felemelkedett a hátsó ülésen, és nem
sokat vacakolt a páncélököllel. A  sisakjába
épített célzóberendezés azonnal szinkro-
nizálódott a fegyverrel, ahogy kézbe vette.
Vörös láng csapott fel, majd sistergés hallat-
szott, és a csóva nekivágódott az elöl haladó
harckocsinak.
A robbanás azonnal elintézte a jobb
lánctalpat, a monstrum nyomulása abban a
pillanatban elakadt, de ez nem akadályozta 9
770428
meg abban, hogy tovább használja a gép-
puskáját. Katie nem is értette, miért nem
inkább a löveggel akarja elintézni őket. De
aztán rájött: az utca túl szűk, és a robbanás
a tankot is maga alá temethetné, nem csak
őket. Ha nem lett volna ennyire ideges, ta-
lán el is csodálkozik: nem nézett volna ki
ennyi előrelátást az eddig nem túl okosnak
tűnő ellenfelekből.
– Még egyszer! – parancsolta Miskin,
de nem igazán volt rá szükség. Az ügyvéd
sebesen újratöltötte a fegyvert, miközben a
sérült tank mögül előóvakodott a társa is.
Ebben viszont már tényleg agyatlanok ül-
hettek, mert a lövege célt keresve elfordult.
Nate újra tüzelt. A  rakéta most a sérült
harckocsi lövegtornya alá csapódott be,
szinte letépte azt az alvázról. A  detonáció
berobbanthatta a lőszerkészletet is, mert a
tank egy másodperccel később millió apró
darabra szakadt, odébb lökve a takarásában
megbújó társát. Ami mindezek ellenére még
működőképes maradt.
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
F I L M M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LX VI . É VFO LYAM , 05. SZ ÁM 2023. máj us 680 FT
REBELLIS RENDEZOK
CARLOS SAURA // MICHAEL MOORE
JELES-INTERJÚ
23005
20009
CIRKO
MOZI-JEGY
Rebecca Zlotowski: Mások gyermekei – Mozinet
770428 387007
387007
50%
Super Mario rekordot dönt. Unflatten-
ing: az okos képregény. Démonok és
hasonmások. Rebellis rendezők. A má-
jusi szám mozgalmas lesz.
Támogassa adója 1%-val:
Filmvilág Alapítvány 19019037-2-41
– A rakéta elfogyott, uram! – jelentette az
ügyvéd, de nem fordult meg. A kiégett harc-
kocsit bámulta, és a mögüle lassan előkúszó
másikat.
– Nem baj, így már csak eggyel kell fog-
lalkoznunk. – Az őrnagy újra az újságíró
vállára csapott: – Gyerünk, Tex, irány az
aknamező!
A hatalmas Mercedes meglódult, pont
akkor, amikor az épségben maradt tank
rájuk küldött egy újabb gránátot. Mö-
göttük egy egész épület omlott össze, de
ahogy Katie hátrapillantott, látta, hogy a
hirtelen született barikád nem állítja meg
a támadót.
17
 GALAKTIKA
2023. május
A Miskin által jelzett háztömbnél Tex
élesen jobbra fordult, majd beletaposott
a fékbe. Az öt ember harci öltözékébe rej-
tett érzékelők abban a pillanatban sípolni
kezdtek. Katie látta, ahogy a sisakja arcvé-
dőjén megjelennek az aknákat jelölő piros
pöttyök.
– Kicsit balra – irányított az őrnagy, mi-
közben a Mercedes óvatosan újra araszolni
kezdett. – És most egyenesen!
Mindannyian látták a veszélyt, de senki
nem mert szólni. Miskin jóval tapasztal-
tabb volt, már rájöttek, jobb, ha rábízzák
magukat.
A hátuk mögött újra felhördült a tank
motorja, hallották, ahogy a lánctalpak
az utcából kimart kockaköveket aprít-
ják. Volt benne valami földöntúli, olyas-
mi, amit Katie eddig még nem tapasztalt.
A  gyomra újra összerándult, és most na-
gyon szeretett volna valahol máshol lenni.
Ha nem is kint, a játékon kívül, de végre
már az utolsó szinten. Ahol – kizárásos
alapon – már csak az ő félelmei és rémál-
mai várják majd a csapatot.
– Állj! – kiáltotta Miskin, és a Mercedes
úgy torpant meg, mintha falnak ment vol-
na. – Kiszállás! Figyeljék a jelzéseket, és hú-
zódjanak szorosan a falakhoz!
Katie csak akkor lélegzett fel kicsit, ami-
kor elérte a járdát. A kijelzőn pontosan lát-
ta, hol rejtőznek taposóaknák, de még így is
történhetett baleset. A Győzd le a hegyet! ed-
digi indulói közül nem mindenki volt olyan
szerencsés, hogy még időben kimentsék a
Gömbök. Nem szeretett volna közéjük tar-
tozni. Nem csak maga, Anne miatt sem…
Felsorakoztak a fal mellett. Az utca ki-
halt volt, amit nem indokolhatott pusztán a
megidézett háborús környezet. De minden
szinten így kezdődött. A lány tudta, hama-
rosan megjelenik az ellenség, akkor, amikor
18 A Gubó
a legkevésbé számítanának rá. És a jövete-
lüket nem jelzi semmiféle műszer – még a
felettük repkedő drónok sem.
– Jön már! – jelezte Miskin. Teljesen fe-
leslegesen, mert mindannyian jól hallották
a lánctalpak csattogását.
Behúzódtak egy kapualjba, és lekuporod-
tak. A tank befordult az utcába, haladt előre
néhány métert, majd megállt. A lövegtorony
negyedfordulatot tett, és becélozta az út kö-
zepén magányosan ácsorgó Mercedest.
Az őrnagy ekkor elhajított egy kézigráná-
tot. A dobás tökéletes volt, épp az autó alatt
ért célba. A  játékosok még inkább lekupo-
rodtak, Katie a fejét is lehajtotta a térdei
közé. Így nem látta, csak hallotta a robba-
nást, amely a levegőbe dobta a Mercedest,
majd leejtette nem messze a tanktól. Épp
egy aknára.
A lány akkor nézett fel, amikor a rob-
banássorozat végigfutott az utcán. A  tank
körül lángolt a föld, majd megroggyant az
egyik, tőle jobbra álló, többemeletes épület.
A  homlokzat billegett egy kicsit, majd az
egész rázuhant a harckocsira, pont akkor,
amikor az gázt adott, hogy kifaroljon az
utcából. Pillanatok alatt maga alá temette.
A robbanás és a falomlás keltette por pedig
szinte azonnal belepte az utcát.
– Most! – kiáltotta Miskin. – Mielőtt ész-
revennének. Előnyt kell szereznünk!
Senki nem kérdezte, kire gondol. Már
mindannyian tudták. Automatikusan ki-
biztosították a karabélyaikat, és erősen
meggörnyedve futni kezdtek a porködben
úszó utcán az őrnagy nyomában.
Aztán meglátták. Ben tüzelt először, és
a szürke egyenruhás figura rögtön elha-
salt a kapualjban, ahonnan felbukkant. De
a nyomában ott volt már a társa. Kezében
géppisztolyt szorongatott, ami azonnal fel-
ugatott. A  találatok épp csak elkerülték a

zenészt, aki oldalra vetette magát, átpör-
dült, majd fél térdre emelkedett, és gyorsan
leszedte ezt a támadót is. Az elmúlt napok
alatt Katie már sokszor látta tőle ezt a moz-
dulatsort, de még mindig nem tudta eldön-
teni, ösztönösen jön-e a férfiból, vagy a har-
ci öltözék számítógépe is rásegít. Mert neki
bizony sokszor rásegített.
Mintha kiáltás harsant volna, egy pa-
rancsszó – de nem emberi hangon. Az utca,
az ablakok, kapualjak megelevenedtek, gép-
fegyverek, puskák kezdtek ropogni, és a
megviselt út szinte felnyögött a becsapódó
találatoktól.
– Szétszóródni! – utasította a csapatot
Miskin. – De haladjanak folyamatosan elő-
re! Kövessék a jelemet!
Nem először hangzott már el ez az utasí-
tás, majdnem minden szinten ez volt a ru-
tineljárás.
Katie egy hirdetőoszlopnak vetette a há-
tát. Épp csak ki tudta fújni a levegőt, aztán
már lendült is a karja, már-már automati-
kusan, hogy leterítse az előtte szinte a sem-
miből felbukkanó támadót. „Három lövés-
ből álló, rögzített sorozat – magyarázta a
kiképzés alatt Miskin. – Nem visz félre a
fegyver, nagyobb a találati esély…”
Amikor az első szinten először kellett
élesben használnia a karabélyt, a lány le-
blokkolt. Leginkább a rémülettől, de attól a
gondolattól is, hogy el kell vennie egy éle-
tet. Hiába mondták neki, hogy a támadók
valójában manifesztációk, amik nem él-
nek, csak a hely, talán a Gubó teremti meg
őket a játékosok tudatalattijából; arra, ami
ténylegesen várt rájuk, nem lehetett sen-
kit felkészíteni a kiképzésen. Miskin üvöl-
tött, és lerántotta maga mellé, miközben a
vámpírfogú, terepmintás egyenruhát vi-
selő csecsenek alaposan megszórták őket.
Csak akkor nyugodott meg kicsit és tudott
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
együttműködni a többiekkel, amikor látta,
hogy a támadók tényleg nem emberek. Csak
úgy néznek ki, mintha azok lennének. Az
alakjuk, ruházatuk elnagyolt, mint egy váz-
latos festményen, az arcuk helyén sokszor
mintha fekete maszk lett volna, amiből fe-
héren villogott ki a pupilla nélküli szempár.
Mint a most rátámadó német katonának.
Nem voltak emberek – ennek ellenére halá-
losnak bizonyultak. A  fegyvereik valódiak
voltak, a golyó, amit kilőttek, valódi, és nem
mindegyiket állította meg a kevlár és köny-
nyűfém erősítésű harci öltözet. Úgyhogy
többé nem blokkolt le…
– Ne maradj le, újonc! – jött Ben hangja a
rádióból. Az öltözékük, ha támadást észlelt,
automatikusan harci üzemmódba kapcsolt:
lezárta a sisakot, és csak rádión folyhatott a
kommunikáció.
– A  nyomodban vagyok, nyugi – vála-
szolt a lány, miközben rövid sorozatokkal
szórta meg az újra és újra előbukkanó el-
lenfeleket. A szürke egyenruhások az egyik
ablakban felállítottak egy géppuskát, és az-
zal pásztázták az utcát, a lövedékek becsa-
pódása Katie lábától nem messze zúzta szét
a kövezetet. Nem figyelt rá, csakis Ben hátát
nézte, aki mélyen meggörnyedve rohant vé-
gig a végtelennek tűnő járdán.
A géppuskásokat Tex is észrevehette,
mert nem sokkal a zenész előtt megtorpant,
és a karabélya gránátvetőjéből küldött egy
lövedéket az ablakra. A  robbanás széttárt
karú alakokat szórt az utcára, fa- és üveg-
törmelék kíséretében. A géppuska kerepelé-
se elhallgatott.
– Tovább! – kiáltotta Miskin. Katie tud-
ta, közben figyeli a térképet, amit a drónok
küldtek le neki, és a városból kivezető le-
hetséges utakat vizsgálja. Már ha a város,
Nate rémálombeli Varsója nem borítja be az
egész szintet. Amire megvolt az esély.
19
 GALAKTIKA
2023. május
Loholtak az utcán, egymást fedezve, és a
lánynak egy idő után már fogalma sem volt,
elérték-e a szint túlsó oldalát, ahol talán a
továbbjutást segítő platformok lehetnek.
Most nagyon vágyott vissza a Gömbbe, és jó
lett volna, ha hamar véget ér ez a nap.
De nem volt szerencséjük. Akár átju-
tottak a túloldalra, akár nem, legalább öt
méter magas törmelékhalom állta útjukat.
Behúzódtak egy elhagyatott újságosbódé
mögé, és annak fedezékéből igyekeztek visz-
szaverni az el nem fogyó támadókat. Úgy
tűnt, zsákutcába kerültek.
– A  csatorna – jelentette be Miskin rö-
vid töprengés után, és kimutatott az utcára,
ahonnan jöttek.
– Mi? – nézett nagyot Tex.
– Le a csatornába! Akkor átjutunk az om-
ladék alatt.
– Nem! – tiltakozott az ügyvéd. Katie
még a sisak arcvédője mögött is látta, hogy
fehérre sápad.
– Mit nem? – kérdezte Miskin.
– A  csatorna tele van pengekörmű ré-
mekkel – suttogta Nate. – A  gettólázadás
során a felkelők a csatornákon át közleked-
tek. És volt, akit elkaptak a rémek.
– Francokat! – sziszegte Tex. – Németek
voltak azok, öreg, csak a nagyszüleid ki-
színezték a sztorit. Rémült gyerekek voltak
akkor.
– Akkor sem megyek le! – rázta a fejét az
ügyvéd.
Katie megértette. Szemirámisz Függőkert-
je eddig minden elnyomott félelmet, rém-
álmot valóra váltott. Ez miért lenne kivétel?
Épp ezért valahogy neki sem nagyon volt
kedve lemászni az ismeretlen sötétségbe. De
ő sem látott más megoldást. És csak nem kell
olyan sokáig lent tartózkodniuk, hogy…
– Dehogynem! – döntötte el a kérdést
Miskin, miközben leszedett egy németet,
20 A Gubó
amely óvatlanul kidugta a fedezéke mögül
sisakos fejét. – Csak pár méter! Nyomás!
Ő ment előre. Rövid sorozatokkal tartot-
ta távol a támadókat, majd letérdelt a csa-
tornafedél mellett. Miközben egyik kezével
továbbra is tüzelt, a másikkal felkapta a sú-
lyos fémlapot. Az ilyesmiért Katie csak di-
csérni tudta az Islington Dynamics fejlesz-
tőit. Az elmúlt napok során neki is sokszor
jött jól a harci öltözet erőt megsokszorozó
képessége.
– Lefelé! Gyorsan! – parancsolta az őr-
nagy, és az ügyvédet még meg is lökte, hogy
mielőbb lejusson. Ő volt az utolsó, aki beug-
rott utánuk a sötétségbe.
Ahogy felkapcsolták a sisaklámpákat,
látták, ovális keresztmetszetű, kicsempézett
alagútba jutottak, melynek az alján megha-
tározhatatlan színű és állagú lé csordogált,
majdnem térdmagasságban. Katie most ki-
fejezetten örült, hogy a ruha lezárt az ütkö-
zet során, mert a gondolatra, hogy mi van
alattuk, felfordult a gyomra. Hát még ha a
szagot is érzi!
– Arra – mutatta az irányt Miskin. –
Nate, maga maradjon mögöttem!
Katie a rádióban hallotta, hogy az ügy-
véd sípolva szedi a levegőt. Eddigi útjuk so-
rán mindig határozott volt, gyakran rajta is,
nemcsak Miskinen múlott, hogy túlélték a
rájuk vadászó rémségeket. Igaz, akkor má-
sok félelmeivel kellett szembenéznie, nem a
sajátjával…
Óvatosan haladtak előre a sötétben, aztán
a csatorna váratlanul véget ért: beletorkol-
lott egy jóval nagyobba, amelynek már jár-
dája is volt korláttal. Azon túl még nagyobb
mennyiségben zubogott a szennyes lé.
– Nem kellene már ott lennünk? – kér-
dezte Nate, és remegett a hangja. Katie nem
tudta kárhoztatni, de azért idegesen ő is kö-
rülnézett. A lámpák fénykörén kívül bármi

meghúzódhatott. Szemirámisz Függőkertje
sosem fogyott ki a beteges meglepetésekből.
– De! – bólintott az őrnagy. Nem nézett
a térképre, az itt lent használhatatlan volt.
– Ha balra megyünk, az első létrán felmá-
szunk a felszínre.
Csak egy lépést tett abba az irányba, ami-
kor meghallották a sziszegést. Olyan erős
volt, hogy még a sisakon is áthatolt. Mintha
erős szél fújt volna bele egy vékony csőbe.
Szinte egyszerre kapták arra a fejüket, és
megdermedtek a látványtól. A lámpák fény-
körében hullafehér alakok kapaszkodtak
kézzel-lábbal a mennyezetbe. Nem volt ar-
cuk, koponyájuk kinövései német rohamsi-
sakot formáztak, ahogy a testüket borító bőr
is egyenruhaformán gyűrődött rajtuk. Katie
azonnal tudta, miért nem esnek le a mennye-
Szerezd be te is
a limitált kiadású ögrét
lót és b
Galaktika50-es pó olton!
a Galaktikab
3490 Ft
W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
zetről: a kéz- és lábujjaik helyén jó tízcentis,
görbe pengék nőttek, amelyek belemélyedtek
a csempék hézagait kitöltő fugába.
A pengekörmű rémek!
Nate volt az első, aki tüzelt. Ordítása fülre-
pesztően érkezett a rádión, és az első rém már
bele is hullott a csatorna vizébe. Szinte azonnal
elsodorta az ár. A társai futkározni kezdtek a
falon, mint a hangyák, igyekeztek elkerülni a
lövéseket, de nem mindegyiknek sikerült.
Aztán amelyik a legközelebb jutott, rájuk
vetette magát.
Tex sorozata szinte kettészelte, de már
nyomában volt a többi, és a csatorna másik
feléből, amerre indultak volna, szintén fel-
hangzott a sziszegés.
– Adjunk a dögöknek! – kiáltotta Ben,
és Katie legnagyobb meglepetésére ugyan-
4490 Ft
21
 GALAKTIKA
2023. május
olyan nyugodtnak tűnt a hangja, mint ami-
kor a szintre érkezés után a harckocsikat
tanulmányozta. Sorozatra állította a fegy-
verét, és megállás nélkül tüzelni kezdett a
sötétből előbukkanó, hullaszerű rémekre.
– El kell jutnunk a létráig – mondta
Miskin, miközben tárat cserélt a karabé-
lyában. Katie-nek ez eszébe juttatta, nézze
meg, a saját fegyvere hogy áll, de a pillanat-
nyi figyelmetlenség elég volt az egyik pen-
gekörműnek.
Érezte, hogy kirántja valami a lába alól a
talajt, mintha satuba került volna a bokája,
és már vonszolták is be a sötétségbe. Sikolt-
va eresztett meg egy lövést a semmibe, de a
vonszolás sebessége nem változott.
– Újonc! – ordította Ben, de a lány nem
látta, merre van. Páni félelem ragadta meg,
hasonló ahhoz, amit akkor érzett, mikor
először került szembe az ellenségekkel.
Az jutott eszébe, hogy ez talán olyan hely,
ahonnan nem fogják kimenteni a Gömbök.
Ekkor valami elsuhant fölötte. Hogy rém
vagy ember, nem tudta, de a szorítás abban
a pillanatban elengedte a bokáját. Rémülten
ült fel, a fegyvere után tapogatott (még jó,
hogy a vállszíjat előírásszerűen átvetette a
nyakán), és a sisaklámpa fényében megbű-
völve nézte az elé táruló jelenetet.
Tex egyik kezében tőr volt, a másik-
kal a karabélyát szorította a pengekörmű
nyakához. Aztán döfött. Háromszor gyors
egymásutánban. Nem vér, valami fekete fo-
lyadék tört elő a sebből, és a rém vadul rán-
gatózni kezdett.
Akkor Katie meglátta…
– Tex! – sikította, de elkésett. A lövedé-
kek akkor csapódtak be a hullafehér bőrbe,
amikor a pengék belevágtak az újságíró
harci öltözékébe. A férfi felordított és térdre
rogyott, a ruhájára fröccsenő folyadék nem
fekete, hanem piros volt.
22 A Gubó
– Tex megsérült! – sikította újra Katie,
közben érezte, hogy valaki felrántja. Ben
volt az, de már rohant is az újságíróhoz.
Két halk pukkanás hallatszott: a lány
tudta, hogy működésbe lépett egy gránátve-
tő. A lövedékek eltűntek a lámpák hatókörén
túl, majd hirtelen világosságba borították a
hatalmas csatornát. A  lány egy pillanatra
látta a falakon kapaszkodó, majd elham-
vadó támadók tucatjait, és egy pillanatra
az jutott eszébe: ilyen lehet a pokol. Aztán
az, hogy a Gubó semmi esetre sem lehet az
isteni kinyilatkoztatás letéteményese, bár-
mennyire is ragaszkodik hozzá Angie. Ha
már mindenképpen misztikus dolgokkal
kell magyarázni, a sok perverz rémség alap-
ján, ami az élete árán védi a Kertet, csakis a
Sátán szórakozhat velük.
Ben odatámogatta mellé az újságírót,
közben az ide-oda csapongó lámpák fényé-
ben látták, hogy a támadókat csak pár pilla-
natra állította meg a tisztítótűz.
– Jól vagy? – kérdezte a lány a sebesülttől,
de az csak horkantott rá egyet.
– Itt a létra! – kiáltotta Miskin. – Jöjje-
nek, emberek!
Nate-tel együtt fedezték a visszavonu-
lásukat; az ügyvédről úgy hámlott le a ré-
mület, mint kígyóról a bőre. Összeszorított
szájjal aprította a rémeket, néha egy-egy
gránátot is küldve közéjük.
Ismét Miskin volt az utolsó, aki feljött,
majd, mielőtt visszahelyezte volna a csa-
tornafedelet, ledobott a sötétbe három kézi-
gránátot.
A föld megremegett alattuk, miközben
Texet támogatva futni kezdtek a legköze-
lebb álló épület felé, hogy elláthassák az új-
ságíró sebeit.
– Ez egy zsinagóga – állapította meg Ben,
amikor körülnéztek. Az épület ablakai ki-

törtek, valakik feldöntötték, összetörték a
padokat, a karzat egy része is leszakadt.
Egyedül a végében álló díszes szekrény
maradt éppen, amire aranyozott héber be-
tűket véstek.
– A  gettóban vagyunk – nézett ki óva-
tosan az ajtón Nate. – Itt a fal a szöges-
dróttal, amiről a nagyszüleim meséltek.
Gondolom, az omladék miatt nem láttuk
a másik oldalról.
– Támadók? – kérdezte Katie. Nem vá-
gyott rájuk, úgy érezte, sok volt a csator-
nában töltött pár perc. Csak reménykedett
benne, hogy már a másik oldalon vannak,
és hamarosan megtalálják a platformokat,
amik továbbviszik őket. Elege volt ebből a
rémálomból.
– Nem látok egyet sem, de nem hiszem,
hogy feladták volna. – Az ügyvéd nem foly-
tatta, úgyis mindenki tudta a folytatást:
soha nem adják fel!
– Oké. Akkor nézzük, mi van Texszel!
– morogta Miskin, aztán az újságíróhoz
lépett, aki nagyokat sziszegve próbált elhe-
lyezkedni az egyik fel nem döntött padon.
– Mennyire vészes, őrnagy? – kérdezte,
miközben megrándult az arca.
– Mivel nem jelent meg egy Gömb se,
talán nem annyira – felelte Miskin. Szemi-
rámisz Függőkertjébe szorult annyi jóérzés,
hogy a súlyos sebesülteket kimentette a já-
tékból. Az őrnagy segített az újságírónak
kibújni a harci öltözékből, aztán elővette az
egészségügyi készletet, és nekifogott ellátni
a sebet.
Katie lassan körbejárta a termet. Semmi
sem mozdult. A  romokat finom por lepte
be, a földön nyitott imakönyvek hevertek.
Felvette az egyiket, de nem ismerte a hé-
ber betűket. Így óvatosan letette a könyvet
az egyik padra, és odalépett a díszes szek-
rényhez.
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
– A Tóra szekrénye – hallotta a háta mö-
gül. – Nagyon szimbolikus.
A lány meghökkenve pillantott a zenész-
re. Ki nem nézte volna belőle, hogy tisztá-
ban van az ilyesmivel.
– Csak nem zsidó vagy te is? – kérdezte.
– És miért szimbolikus?
– Ó, nem vagyok! – vigyorgott a férfi.
– Csak tudom. És szimbolikus, hogy egy
templom menedékében húztuk meg ma-
gunkat.
– A  zsinagóga nem templom. – Katie-t
elégedettséggel töltötte el, hogy ő sem ma-
rad le a másik mögött.
– Az mindegy. Így is tükrözi az isteni
rendet és szándékot, megszentelt hely, ami
védelmet biztosít a benne tartózkodóknak.
– Nem mondod, hogy te is beveszed ezt
az istenes baromságot – húzta el száját a
lány. A  pillanatnyi tisztelet, amit az imént
érzett ez iránt az idegesítő alak iránt, azon-
nal eltűnt a semmiben.
– Pedig minden emellett szól. – Bent lát-
hatóan nem lehetett kizökkenteni. – Szemi-
rámisz Függőkertje valójában egy mezopo-
támiai zikkurat. Lépcsős piramistemplom,
az istenek hegye. Vagy Bábel Tornya…
Kinek mi tetszik. De ezt már sokszor hall-
hattad te is… Kilenc lépcsője van a kilenc
megpróbáltatásra, ahogy kilenc szféra van
a mennyekben is. És a hegy tetején a földi
paradicsom. – Kacsintott egyet. – Ha jól
belegondolsz, ez a purgatórium, újonc. Leg-
alábbis Dante szerint.
– Megáll az ész! – hüledezett a lány. –
Nem azt mondtad, hogy zenész vagy? Hon-
nan tudsz te ilyeneket?
– Nem hiszed el, de mielőtt beszippantott
volna a showbiznisz, összehasonlító iro-
dalomtörténetet hallgattam az egyetemen.
A  csajoknak meg nagyon bejön, amikor a
szentről és a profánról beszélek nekik.
23
 GALAKTIKA
2023. május
Katie, rövid ismeretség ide vagy oda, ezt
az előtörténetet nézte volna ki legkevésbé
a férfiból. Már a nyelvén volt egy odaszúró
válasz, de aztán mégsem mondott semmit,
így hallgattak egy darabig a tóraszekrényt
tanulmányozva. Végül Katie megrázta
a fejét.
– Akkor is beteg ez az egész. Ha valóban
Isten hozta létre ezt a helyet, nagyon elme-
hettek neki otthonról. Most komolyan: ez a
sok rémség!
Ben széttárta a karját.
– A purgatórium a megtisztulás helye. És
ezeket a rémségeket mi hoztuk létre, újonc,
ne feledd!
A lány nem tudta eldönteni, a másik most
komolyan beszél-e, vagy csak ugratja: a ze-
nész arcáról semmit nem lehetett leolvasni.
Katie egy pillanatra teljesen összezavaro-
dott. Szerencsére Miskin véget vetett a ké-
nyelmetlen helyzetnek.
– A seb nem vészes, és a ruhát is meg le-
hetett javítani. Folytathatjuk az utat. – Az
őrnagy elpakolta az egészségügyi csomagot,
majd ellenőrizte a karabélyát. – Itt az idő,
hogy induljunk, emberek!
Kint nem mozdult semmi. A magas, tég-
lából rakott, szögesdróttal biztosított fal
tőlük jobbra hózódott, balra girbegurba ut-
cácskák és viszonylag ép házak. Mindegyik
ajtaja fölé sárga Dávid-csillagot festettek.
Azonban németeknek nyoma sem volt, sem
pedig az egykori gettó lakóinak.
– Szükségünk lesz lőszerre – jegyezte
meg halkan Katie. Nem zárta le a sisak-
ját, nagyot szippantott a levegőből. Furcsa,
édeskés szag csapta meg az orrát: mintha
egy virágboltba tévedt volna. Egyáltalán
nem illett ehhez a helyhez.
– Tudom – bólintott Miskin. – Nézzünk
körül, amíg nem jut eszükbe átmászni a fa-
lon, vagy más utat keresni a csatornákban!
24 A Gubó
Vagy tízpercnyi keresgélés után, egy tra-
fik romjai között rátaláltak a szokásos ládá-
ra. Most csak lőszert tudtak vételezni, más
felszerelési tárgy nem volt benne. Még az
egészségügyi csomagot sem frissíthették fel.
– Hát, ez nem sok – jegyezte meg Ben,
miközben feltöltötte az összes nála lévő
tárat.
– Talán nincsenek messze a platformok
– pillantott közbe Nate. A korábbi félelem
már teljesen eltűnt az arcáról, határozott
volt, mint régen. Katie arra gondolt, talán
jót tett neki, hogy szembenézett a rémál-
maival. Bennek és Texnek határozottan jót
tett. Így már csak rá vár a megpróbáltatás.
Ezt a gondolatot azonban igyekezett gyor-
san elhessegetni. Majd ráér akkor foglal-
kozni vele, ha továbbjutottak. Ha tovább-
jutottak…!
– Már a második oldalon vagyunk – erő-
sítette meg Miskin, rápillantva a térképre. –
Ám ha itt sincsenek, ismét kutyagolhatunk
jó pár kilométert. És ahogy elnézem, most
nem kapunk járművet.
A megmaradt játékosok szinte egyszerre
sóhajtottak fel.
A robbanás teljesen váratlanul, a fal fe-
lől érkezett. Mind az öten lemerevedtek,
úgy figyelték, ahogy a több méter magas
téglaépítmény leomlik, magával rántva a
szögesdrótot is. A felkavart por még le sem
ülepedett, amikor már hallották a lánctal-
pak zörgését és a nagy teljesítményű motor
küszködését, ahogy próbálja mozgásra bírni
a lomha testet. És a porfüggöny mögül elő-
bukkant egy füstölgő ágyúcső.
– Ó, hogy az a jó…! – kiáltott fel Ben. –
Hogy ez nem tud megdögleni!
– De hogy tudott kijönni a…? – képedt
el Katie. Hisz jól látta, ahogy az akname-
ző okozta földindulás maga alá temeti a
tankot.

– A megelevenedett rémálmok világában
van bárminek is értelme, újonc? – kérdezte
a zenész, aztán kibiztosította a karabélyát,
mert a tank nyomában ott nyüzsögtek az
arctalan, villogó szemű támadók.
– Előre! Abba a kis utcába! – parancsolta
Miskin, és már rohant is. A többiek követték
a meginduló golyózáporban.
Katie érezte, hogy valami eltalálja, nem
sokkal a hátát védő kevlárlemezek alatt.
Nem ütötte át a ruhát, de borzasztóan fájt.
Nem az első eset volt, de nem bírt hozzá-
szokni. Könny szökött a szemébe, és botla-
dozni kezdett futás közben. Éppen csak meg
tudta tartani az egyensúlyát, de sikerült.
Most a halálos ítélettel lett volna egyenlő,
ha elesik.
Az utcácska csupán pár méter széles volt,
macskakő borította, a két oldalán magasodó
háromemeletes házak szinte összeborultak a
fejük felett. Nyomasztó volt az egész. Ahogy
a lány felnézett, szürke felhők borították az
eget, és szinte várta, mikor jelenik meg egy
repülő, hogy porrá bombázza a környéket
– velük együtt. Hirtelen az is eszébe jutott,
hogy mióta felértek erre a szintre, egyetlen-
egyszer sem látták a napot.
– Orvlövész jobbról! – kiáltotta Nate.
Katie rémülten a falhoz lapult, és a jelzett
irányba kapta a fejét, de nem látott semmit.
Csak Tex fájdalmas ordítását hallotta, majd
azt látta, hogy az újságíró a földre roskad.
Úgy látszik, az orvlövésznek sikerült cél-
pontot találnia.
Nate műszerei azonban befoghatták a
támadót, mert az ügyvéd már célzott is,
és tüzelt. Csörömpölés hallatszott, egy test
tompa puffanása, és nem jött újabb lövés. Az
utca végéből, ahonnan a tank és a német ka-
tonák várhatóak voltak, viszont egyre több.
– Jól vagy, Tex? – kérdezte Ben, miközben
felrángatta az újságírót. Miskin gránátokat
A Gubó
GALAKTIKA
2023. május
lőtt ki az utca bejáratára, ezzel visszatartva
egy rövid időre a támadókat.
– Jól. Nem ment át a ruhán, bár rohadtul
fáj – nyögte Tex, és a hasát tapogatta. – Úgy
látszik, ez nem az én napom.
– Ha ezen az utcán végigmegyünk, egy
térre érünk – mondta az őrnagy. – Talán ott
lesznek a platformok. Számíthatunk még
valamilyen meglepetésre, Nate?
– A  németek és a pengekarmú rémek
után? – nevetett fel keserűen az ügyvéd. –
Azok nem elegek? Ők voltak a gyermekko-
rom kedvencei. Szerintem ez még sok is.
– Csatornába, remélem, nem kell men-
nünk, úgyhogy maradnak a német had-
osztályok és ez az átkozott tank – morogta
Miskin. – Bár az nem tud keresztüljönni
ezen az utcán, úgyhogy talán szerencsénk
lesz… Na, húzzunk bele, emberek, vár a
megérdemelt pihenés!
– Meg az újonc rémálma – vetette oda
Ben a lánynak, aki erre semmi frappánsat
nem tudott felelni. Ezúttal is képtelen volt
eldönteni, a másik gúnyolódik csak, vagy
tényt közöl. Hiszen a férfinak igaza volt:
az ő legbelsőbb félelme még tényleg nem
játszott.
Az utca vagy negyedórás séta után véget
ért, de nem egy térre jutottak ki. Ameddig a
szem ellátott, rommező húzódott: megégett
tégla- és kőhegyek, az ég felé törő cson-
ka házfalak, romokból kiálló, meggörbült
vasszerkezetek. Előttük felborult villamos
hevert, a legközelebbi romhalmaz alól pe-
dig egy busz fara lógott ki. Hullámzott az
egész, akár a sivatag dűnéi, csak ezt nem a
természet hozta létre, hanem az emberi ke-
gyetlenség.
– A  földig bombázott Varsó… – suttog-
ta Tex. Most először érződött ki érzelem
a hangjából. – Láttam erről egyszer egy
fényképet.
25
 GALAKTIKA
2023. május
– Ilyen… ilyen létezhet a valóságban? –
hüledezett Katie. Egyszerűen képtelen volt
felfogni a látványt: a tégladűnéket, a közöt-
tük fuldokló épületmaradványokat.
– Bizony – bólintott komoran Tex. – Sőt.
Még ilyenebb is. Volt, van, lesz. – A lány sze-
mébe nézett, és szinte perzselt a pillantása.
Katie hátrahőkölt tőle. Még soha nem látta
ilyennek a férfit. – Nekem elhiheted, újonc.
Jártam hasonló helyeken.
Elindultak egy ösvényen, ami a téglahe-
gyek között húzódott, és Katie még mindig
az újságíró váratlan érzelmi kitörésén rágó-
dott. Eddig ő volt a rendíthetetlen nyuga-
lom, még a saját rémálmai sem zökkentet-
ték ki. Most meg…
Az jutott eszébe, hogy az elmúlt két hét
alatt nem sikerült kideríteni, őt valójában
mi hozta ide. Zavarosabb volt, mint Nate
esete, aki szintén titkolta a motivációit, bár
a látottak alapján talán bizonyítani akart.
Valakinek, valamiért. De Tex? Ő bizonyíta-
ni akar vajon?
Miért, te nem ezért vagy itt? – futott át
rajta a kérdés, ami meghökkentette egy pil-
lanatra.
Anne miatt vagyok itt, nem azért, hogy
bizonyítsak – válaszolta, de szinte azonnal
el is bizonytalanodott. – Miatta kötöttem
ezt az átkozott szerződést, miatta kockázta-
tom nap mint nap az életem. Hogy ő meg-
gyógyuljon!
A hangot azonban nem sikerült meg-
győznie.
Anne miatt? Tényleg? A biztosításod fede-
zi a kezelését, és az ötödik szint után bármi-
kor kiszállhattál volna. De nem tetted! Szó-
val, kislány, hogy is van ez? Na? Ó, nemcsak
a húgod miatt vagy itt. De nem ám! Be aka-
rod bizonyítani, hogy meg tudod csinálni.
Hogy nemcsak az életeteket tudod megszer-
vezni, hanem akár az istenek hegyére is fel-
26 A Gubó
mászol. Hogy kemény vagy, és nem hagyod
cserben sem a családod, sem a társaid. Nem
úgy, mint a szüleid…
A gondolat szinte teljesen elzsibbasztotta
az agyát. Érezte, hogy az erő kiszalad a lá-
bából, és mindjárt el fog esni. Kénytelen volt
megkapaszkodni egy, a törmelékből kiálló
vasbeton elemben, hogy talpon maradjon,
és magában hálát adott azért, hogy a sor vé-
gén halad. Nagyon nem szeretett volna ma-
gyarázkodni, miért is szédült meg.
Kinyitotta a sisakját, és mély levegőt vett.
Ismét megérezte a virágillatot, de most nem
érintette olyan kellemesen, mint pár órával
korábban, amikor elhagyták a zsinagógát.
Immár pontosan tudta, mit idéz ez az il-
lat: nem egy virágboltot, hanem a temetői
gyászszertartást.
A betonelemre támaszkodva kiegyene-
sedett, és kényszerítette a lábát, hogy elin-
duljon a többiek nyomában. Nehezen ment,
mert az elmúlt napok során most először
nem vágyott a Gömbökre, és arra, hogy át-
vigyék a következő szintre.
Ugyanis pontosan tudta, mi vár majd rá
az utolsó emeleten, a Gubó előszobájában.
(folytatjuk)
T. R. SALTY
Esztergomi író, szerkesztő, tanár, valódi neve
Soós Tibor. Még diákként kezdett írni Nemere
István és Lőrincz L. László hatására, első művei
Szegeden, az egyetemi lapokban jelentek meg.
2011-ben adták ki Bellum Atlantis című soroza-
tának első darabját, amit a Fekete Szivárvány-
sorozat követett. A sci-fi mellett történelmi és
kaland zsánerekben alkot, a regények mellett ír
novellákat, ismeretterjesztő könyveket, és több
kiadónak dolgozik szerkesztőként is. A Törté-
nelmiregény-írók Társaságának tagja. Legutóbb
a Galaktika 392. számában olvashattuk tőle az
„Isteni hajó” című novellát.
CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
T SO N KLUBKÁRTYÁT MOS
VÁL T!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB
 GALAKTIKA
2023. május

CUNAMI
A Föld egyik legerősebb és legkatasztrofálisabb természeti
jelensége. Bekövetkezését soha nem tudjuk megakadályozni,
de a hatékony riasztás életeket menthet.
„A magasra épült házak leszármazottaink
békéjét és harmóniáját szolgálják. Emlékez-
zetek a nagy szökőár szerencsétlenségére! Ne
építsetek otthonokat ennél a pontnál lejjebb!”
– olvasható egy három méter magas kőlapon
Anejosi falucskájában, Japánban. Azok a la-
kosok, akik megfogadták őseik tanácsát, apró
falujukat biztonságosan távol tartották a 2011-
ben a japán partokat sújtó halálos szökőár elől.
A hullámok mindössze 100 méterrel a kő alatt
álltak meg.
Japán partjainál több száz úgynevezett
szökőár-kő található figyelmeztető üzene-
tekkel és tanácsokkal, amelyek közül néhány
több mint 600 éves. Ezek együttesen figyel-
meztető rendszert alkotnak az ország szá-
mára, amelynek hosszú partjai az évszáza-
dok során számos cunami célpontjai voltak.
Sok kő egyszerű figyelmeztetéseket közöl,
hogy egy erős földrengés után dobjanak el
mindent, és húzódjanak magasabban fekvő
területekre. Mások konkrét utasításokat ad-
nak, hogy hol építsenek otthont, és hol ne.
Sok kő felsorolja az elhunytak nevét vagy a
múltbeli halálos áldozatok számát, a hullá-
mok pusztító erejének komor emlékeztetője-
ként. Sajnos a modern élet forgatagában sok
ilyen ősi figyelmeztetést elfelejtettek vagy
egyszerűen figyelmen kívül hagytak.
A cunami japán szó, jelentése „kikötői hul-
lám”. Ez a Föld egyik legerősebb és legkataszt-
28 Cunami
rofálisabb természeti ereje. Hatása az óceán fel-
színén több ezer négyzetkilométeres területen
érvényesülhet, a hullám sebessége a 800 km/
órát is meghaladhatja. Akkor keletkezhet, ha
hatalmas víztömegek mozdulnak el hirtelen,
például víz alatti vulkánrobbanás, földrengés
vagy földcsuszamlás miatt. Bár a cunamikat
gyakran „szökőárként” emlegetik, ez kissé fél-
revezető, nincs közük az árapályhoz.
Több mint száz olyan nagyobb cunamit
ismerünk, amely az elmúlt száz évben kárt és
haláleseteket okozott. A katasztrófák sok száz-
ezer emberéletet követeltek, és sok milliárd
dollár értékű kár okoztak. Egy-egy cunami
sokféle szempontból lehet rendhagyó vagy „re-
korder”. Megacunaminak nevezzük az extrém
magas hullámokat, amelyek elérhetik a döbbe-
netes, több száz méteres magasságot.
A valaha feljegyzett legmagasabb cunami-
hullám 1958-ban, egy hűvös júliusi éjszakán
pusztított. Egy 7,7-es erősségű földrengés hatá-
sára az alaszkai Lituya-öböl oldalán leszakadt

egy 900 méteres sziklaszirt, és mintegy 30 mil-
lió köbméter kő zúdult a vízbe. Gigantikus, 524
méter magas hullám keletkezett, ami letarolta
a gleccservölgyet. A hely gyakorlatilag lakat-
lan, de öt ember, köztük egy csónakos házas-
pár, meghalt. Az ide-oda csapódó hullámok
hatása ma is jól látható. A Lituya-öböl U ala-
kú gleccservölgye ideális feltételeket biztosít a
cunamik számára. Ez magyarázza, hogy miért
tartja a rekordot több mint 60 éve.
Közvetve az ember is oka lehet egy cunami
születésének és pusztításának. 1963. október
9-én az olaszországi Veneto és Friuli-Venezia
Giulia régiók határán fekvő Monte Toc hegy-
oldala megcsúszott, és 260 millió köbméter
kőzet zúdult a Vajont-gát víztározójába – ez
akkoriban a világ egyik legnagyobb gátja volt.
A földcsuszamlás gyakorlatilag feltöltötte a
tározót, kiszorítva belőle az összes vizet. Az 50
millió köbméter víz 250 méter magasan csa-
pott át a gát fölött, és lezúdult a völgybe. Míg
maga a gát nem szenvedett súlyos károkat, a
völgyben az éjszaka közepén bekövetkezett
Cunami
GALAKTIKA
2023. május
áradás több falu pusztulásához vezetett. Ez kö-
zel 2000 ember halálát okozta, akiknek többsé-
ge épp aludt. Longarone, egy hegyi falu, amely
népszerű turistacélpont volt, teljesen elpusztult
az óriási hullám következtében.
A vulkánkitörést kísérő földrengések is
gyakori okai a cunaminak, Ehhez még tenger
sem kell. 1980. május 18-án, 123 évnyi nyugodt
időszakot követően kitört a St. Helens vulkán.
Északi oldala összeomlott, ami a feljegyzett
történelem egyik legnagyobb földcsuszam-
lását okozta. Ez telibe találta a hegy lábánál
fekvő Spirit-tavat, amiből egy 270 méter magas
cunami született – a történelem harmadik leg-
nagyobb szökőárja.
A víz a szomszédos hegy oldalának csapó-
dott, majd az alatta lévő medencébe zuhant.
Ezután pusztítást végzett a Csendes-óceán
északnyugati partvidékén – beleértve Wa-
shington és Oregon államokat, valamint a
kanadai Brit Columbia tartományt –, ahol 14
ember vesztette életét, és több mint 1 milliárd
dolláros kár keletkezett.
29
 GALAKTIKA
2023. május
2015. október 17-én történelmi megacunami
sújtotta az alaszkai Jeges-öböl fjordját. A 193
méter magasra becsült hullám húsz négyzetki-
lométernyi erdőt tarolt le a Wrangell–St. Elias
Nemzeti Park és Természetvédelmi Területen.
A szökőárat 180 millió tonna szikla váltotta ki,
amely a Taan Fiordba, a Jeges-öböl egyik ágába
csúszott. Szerencsére ember nem tartózkodott
a területen, ahol az esemény bekövetkezett.
A Jeges-öböl, akárcsak a Lituya-öböl, drámai-
an meredek falakkal rendelkezik, melyeket egy
visszahúzódó gleccser vájt ki, ami jelentősen
hozzájárult a cunami hevességéhez.
A cunamik szerencsére leginkább lakatlan
területeken születnek, ezért kevés információ
van kialakulásukról. Csak utólag, az okozott
károk felmérése után lehet megbecsülni a mé-
retüket. Ez alól a St. Helens vulkán a kevés ki-
vétel egyike, mert a kitörésére már hónapokkal
korábban számítottak a tudósok.
Az első, aprólékosan dokumentált mega-
cunami Indonéziában pusztított. Ez továbbra
is az egyik legnagyobb, amelyet valaha fel-
jegyeztek. A Banda-tengeren fekvő Maluku-
szigeteket 1674. február 17-én földrengés rázta
meg. A földrengés hatására hatalmas hullám
csapott le az Ambon-szigetre, több mint 2000
ember halálát okozva. A Hitu-félsziget part
menti dombjai víz alá kerültek, ami arra utal,
hogy a cunami csúcsmagassága körülbelül 110
méter volt.
Grönland ritkán lát szökőárt, 2017-ben
azonban az ott valaha feljegyzett egyik leg-
nagyobb hullám érte el. Az év júniusában a
Karrat-fjordon bekövetkezett földcsuszamlás
90 méter magas vízfalat hozott létre. A hullám
gyorsan csillapodott, de a kb. másfél méter
magas hullám elérte Nuugaatsiaq halászfalut,
négy ember halálát okozta, és 11 épületet le-
rombolt.
Az eseményt a szakértők szerint a felme-
legedő éghajlat okozta, amely kiolvasztotta a
30 Cunami
gleccseres tájat. A Karrat-fjord melletti hegyek
továbbra is instabilak, így a jövőben további,
földcsuszamlás okozta szökőárak fenyegethe-
tik Grönlandot.
A japán Tóhoku régiót 2011. március 11-én
sújtó földrengés és szökőár sokkal nagyobb
károkat okozott az infrastruktúrában, mint
a modern történelem bármely más cunamija.
A 9-es erősségű talajmozgást bő 40 méter ma-
gas hullámok követték. A katasztrófában több
mint 15  500 ember vesztette életét, és több
mint 450 000-en váltak hajléktalanná. A szö-
kőár emellett hetes szintű nukleáris leolvadást
és radioaktív anyagok szivárgását okozta a
Fukusima Daiicsi erőműben, az anyagi káro-
kat 300 milliárd dollárra becsülik.
2004. december 26-án reggel egy 9,1-es
erősségű víz alatti földrengés hatalmas
cunamit váltott ki, amely végigsöpört az In-
diai-óceánon. A 21. század leghalálosabb
cunamija. Eddig. Néhány óra alatt 11 orszá-
got érintett, többek közt Indonéziát, Thaiföl-
det, Srí Lankát, Indiát és Dél-Afrikát is elérte.
Közel 230  000 halálos áldozatot követelt, és
egyes hullámok több mint 30 méter magasra
emelkedtek.
A cunamikat nem lehet sem megelőzni, sem
megállítani. Csak felkészülni lehet rájuk. A ha-
tékony riasztórendszerek kifejlesztése, ame-
lyek érzékelik, ha egy szökőár készülőben van,
segíthet időben magasabb területre menekül-
ni, és legalább az emberi életet megmenteni.
Kovács „Tücsi” Mihály
 GALAKTIKA
2023. május





 
METAL &
HARD ROCK


1986 ÓTA





INTERJÚK,
KONCERTBESZÁMOLÓK,
LEMEZKRITIKÁK,
HANGSZERTESZTEK
100 OLDALON!
KERESD AZ ÚJSÁGOSOKNÁL!
A LEGFRISSEBB ROCKZENEI HÍREKÉRT LÁTOGASS EL A HONLAPUNKRA!
WWW.HAMMERWORLD.HU FACEBOOK.COM/HAMMERWORLD
Cunami 31
 GALAKTIKA
2023. május

A mi városunk is
benne volt abban a
háromban, amiket
az egész országban
B U LltA- a legdurvábban
E
N díjravella
je lö
no érintett a szárazság.
A kormányzó a világ
számos mágikus
intézetével alkudozott
UzeLrzA
-
E B
N díjas s
ő
segítségért.

C U S-
O
Lközösnzserző
é g d íjas
CSINÁLD MAGAD!
S
OKAN KÉRDEZIK, hogyan uta-
síthatta el Noah az Ozymandiás
Akadémiát. De ezek csak az újság-
cikkekből ismerik őt, azért hiszik
hálátlannak. Azt azonban nem értik, hogy
Noah álma volt, hogy az Ozymandiásra jár-
hasson. Jobban akarta, mint bárki más.
Tudjátok, hol volt az ötödik születésnapján?
Anyja tragacsának foltos anyósülésén ült, és
föl-le pattogott az izgatottságtól, az asszony
ugyanis épp a postára hajtott, hogy feladják a
fiú jelentkezését. Két kézzel markolta a boríté-
kot, nehogy valamiképpen elejtse.
– Tudtad, hogy Vamonnak nincs szüksége
pálcára? – kérdezte a fiú.
– Milyen Vamonnak? – ugratta az anyja.
– Va-mon Kinc-tu-ar-in-nek – szótagolta
Noah. – Aki megmentette az egész világot.
Ott tanít az Oz-y-man-di-á-son.
– Az nem semmi. És ő hallgatott az anyu-
kájára?
32 Csináld magad!
John Wiswell
Noah úgy húzta ki magát, mintha szent-
ségtörést hallott volna.
– Anya! Ő árva volt!
– És varázsló lett belőle, mégsem kellett
pálcát használnia?
Noah úgy kezdett zihálni, mint akinek
tücskök nőttek a tüdejében.
– Tőröket tudott csinálni a semmiből,
egyszer pedig csontmágiát varázsolt egy te-
metőben, és harcba hívta a csontvázakat.
Amikor elfáradt, akkor meg elvarázsolta a
saját csontjait, hogy azok csatázzanak a sze-
ráfokkal. És ezt mind pálca nélkül. Tudod,
mit használt helyette?
– Szívem, szívjál bele az inhalátorodba!
A fiú néhány ujját egy pillanatra levette a
borítékról, hogy meglebegtesse őket, mintha
csak villámokat lődözne a szélvédőn keresztül.
– A kezével varázsolt!
A következő lámpa sárgára váltott, anyu-
kája pedig hagyta megállni a kocsit. A  vil-

lanyrendőr sárga fényében Noah zihálása
rideg köhögésbe fordult. Nem nyálka okozta.
Válla rázkódott az ülésben, jelentkezési pa-
pírjait pedig a melléhez szorította. Köhögésé-
vel küzdve még hozzátette:
– Vamon megoldja az aszályt is. Én majd
segítek neki.
– Szívem? Lélegezz! Hol az inhalátor?
– Varázsolni fogok a… – de a gyerek ki-
nyilatkoztatása fojtogató köhögésbe fulladt.
Anyukája odatartotta neki az inhalátort,
de ő már levegőt sem tudott venni. A lámpa
pirosra váltott, ahogy az asszony kicsatolta
az övét, hogy a fiúhoz férjen. Amikor meg-
ragadta Noah vállát, a gyerek a nő oldalának
dőlt. Ez volt az első eset, hogy elájult.
Mikor a mentősök megérkeztek, még min-
dig a jelentkezési lapot szorongatta.
Ha valaki felvételt nyer az Ozymandiás Aka-
démiára, azt meglátogatja Vamon Kinctuarin
képmása. Áttetsző, zöld lidérc formájában
vetíti ki magát. Ez a hagyomány, vagy mi-
csoda. Aztán elvileg bensőséges párbeszédbe
elegyednek a jelölt eljövendő tanulmányairól.
A tízéves Noah éjjel-nappal magánál tar-
totta Vamon áttetsző zöld akciófiguráját.
Rendszeresen kérdezgette, ilyenekről:
– Büszke vagy rám?
– Vagyok olyan bátor, mint te voltál?
– Maga most kurvára viccel? – Ezt már az
anyja kérdezte a recepcióstól a klinikán.
Az idős, fehér asszony alig mozgott, mint
aki olyan kimerült, hogy már bólogatni se
maradt energiája. Annyit mondott:
– Ezeket a teszteket már nem fedezik. Pró-
bálja meg a St. Maryben!
– A  St. Maryből küldtek ide! – kiabált
Noah anyukája, aki már túl dühös volt ah-
hoz, hogy meggyőző legyen, de ahhoz is,
hogy lenyugodjon. – Nem vesznek föl senkit,
a szárazság ürügyén. A fiam ma lett tízéves,
Csináld magad!
GALAKTIKA
2023. május
és kerubtüdeje van. Érti maga ezt? Tudja,
hogy mit jelent?
Noah már máskor is hallotta ezt, így
elővette a játékfiguráját és elvett egy tol-
lat a nővérpultról, hogy kitöltsön egy újabb
Ozymandiás Akadémia jelentkezési lapot.
Abban az évben már kettőt is beküldött, de
az interneten elterjedt, hogy a tavaszi szünet-
re páran kihullottak.
– Nem én vontam vissza a támogatást – fe-
lelte a nővér. – Semmire sincs pénz. Mindent
a vízügyi krízisre költenek.
– Szarok én a vízre, ha a fiam nem lehet
ott, hogy igyon belőle!
A vita Noah eszébe juttatott valamit:
az Ozymandiás Akadémia egy csomó pá-
lyázati pénzt nyert a vízügyi tartalékalap-
ból. Utóiratban megkérdezte, hogy áll az
akvamantikus programjuk, mivel lenne pár
ötlete, merre terjeszkedhetnének tovább. De
írás közben kikapcsolt az agya.
A következő dolog, amire emlékezett, az
volt, hogy a szúrós, barna szőnyegen fekszik,
onnan néz fel anyukájára. A kerubtüdeje mi-
att megint elájult. Egyre gyakrabban fordult
elő vele.
Pánikba esett, amíg csak meg nem találta
a levelét. Rajta feküdt. Megkérdezte:
– Feladhatjuk ezt ott, ahová ezután me-
gyünk?
Anyja ölben vitte ki a kórházból, és így
felelt:
– Ha annyira varázsló akarsz lenni, miért
nem tanulod meg azt a szart egyedül?
Vamon végül a tizenötödik születésnapján
látogatta meg Noah-t.
Délután közepére járt az idő. Noah a szo-
bájában volt, leengedett redőnyök mögött,
ahogy az egy morcos tinitől elvárható, és
kondenzátorgyűrűje fölé görnyedt. Ez a szer-
kentyű egyfajta kezdő szintű levitációs játék
33
 GALAKTIKA
2023. május
gyerekeknek: egy sor üvegpálca, minimális
mágikus töltettel, amely rövid ideig képes a
levegőben lebegni. Noah azonban átalakítot-
ta a szerkezetet, hogy vizet vonjon ki a leve-
gőből. Egy hétig tartó, fárasztó kísérletezés
után negyedrészig meg tudott vele tölteni egy
poharat. Vagy inkább háromnegyed részig
üresen hagyni?
A pohár fennmaradó része ekkor zöld
szellemfénnyel töltődött fel, majd megjelent
egy ráncos, szemüveges vénember, csúcsos
kalapban. Vamon kitárta karját, és ezt har-
sogta:
– Noah Byne, üdvözöllek az Ozymandiás
Varázslás és Misztériumok Akadémia ősszel
induló évfolyamán! Eljött az idő, hogy mara-
dandót alkossunk!
Noah megragadta az íróasztalát, mert úgy
érezte, szinte lebeg.
– Ez most valóság?
– Igen.
– Megkaptam az ösztöndíjat? – próbált
nyelni egyet. – Igazán?
– A hozzád hasonló, idősebb korban belé-
pő diákok számára nagyon korlátozott anya-
gi források állnak rendelkezésre – dübörögte
Vamon jól ismert hangja. – Bekerülésed már
maga is egy csoda.
– Anyám épp most ért haza a tripla mű-
szakból. Egy kicsit halkabban beszéljen, ké-
rem! – Noah most már határozottan nem
érezte, hogy lebeg. Könyökével megbökött
egy sor számlát és elutasító levelet az egész-
ségbiztosítóktól. – És milyen alapon jutottam
be? Mert mi közben tönkrementünk.
– A  nagyság áldozatokat követel – fonta
össze a karját Vamon, ahogy lenézett a tizen-
öt éves fiúra.
Noah fájdalmat érzett az ereiben, mintha
csak egy szeráf mérge csöpögött volna belé-
jük. Az asztalán álló üvegkondenzátor és a
negyedrészt teli pohár felé intett.
34 Csináld magad!
– Vizet teremtettem. Azt a mágikus mód-
szert használtam, amiről a jelentkezésemben
is írtam. Sok munka van vele, de igazi víz. Ha
segít bekerülni, én mindent megteszek, hogy
megtöltsem az Ozymandiás víztározóit.
Hősének szelleme futó pillantást vetett a
kondenzátorra.
– Sajátságos. De a másodévesek már az
első héten jobbat is csinálnak.
– Az Ozymandiásban van víz?!
– Végtelen mennyiségben. – Vamon hang-
jától megreszkettek a falak. – Talán vissza-
utasítod életed meghívását?
– Ha végtelen forrásai vannak, miért nem
segít? Magának is segítettek az emberek,
amikor gyerek volt!
– Nekem? – felelte Vamon gúnyosan. – Én
úgy jutottam el idáig, hogy mindenki másnál
keményebben dolgoztam!
– Igen, keményen dolgozott – mondta
Noah, hangjában egyre erősebb asztmás hör-
géssel. Az inhalátoráért nyúlt. – De ott volt
az öröksége, meg azok a legendás őrzők, és
az összes barátja. Nem egyedül állította meg
a szeráfokat. Én pedig jóval kevesebbet kérek
annál, mint ami magának volt.
– Csalódtam benned, Noah – felelte a
hőse. – Ezt az ösztöndíjat olyannak kellett
volna adni, aki valóban vágyott rá.
Noah mindig azt meséli, hogy nem sír-
ta el magát, de valahányszor erről beszél,
úgy elkezd köhögni, hogy elájul, mielőtt
a történet végére érne. Azt tudom, hogy
a lidérchez vágta az inhalátort, és min-
den káromkodást elüvöltött, amit csak
ismert. Végül azért hagyta abba, mert
meghallotta anyját mocorogni a szom-
széd szobában, és ettől rátört a bűntu-
dat. Már csak rikácsolva tudott volna
megszólalni, azzal viszont megfosztotta
volna anyját a pihenéstől. Végül persze
összeesett.

Még órákkal később is ott feküdt a padlón,
miután hőse magára hagyta.
Már abból is tudni lehet, hogy Noah okos
fickó volt, hogy követte a csatornámat.
MX_POTLUCK akkor (és ma is, köszönöm
szépen) a praktikus mágia és a horrorfilmes
kritikák kimeríthetetlen forrása volt. Addig-
ra már kétszer is bannoltak a tiltott tanok
kibeszélése miatt. Ha feltöltéseim figyelmez-
tetést kaptak, én már tudtam, hogy valamit
jól csinálok.
Noah egyike volt annak az elképesztő
mennyiségű huszonhét megtekintésnek,
amit első videóm kapott a szeráfcsontokról
és a pálcák alkotóelemeiről. Nagyon beleáll-
tam a találgatásba, hogy vajon mit csinálnak
az Ozymandiásnál, amikor szeráfcsontokból
varázseszközöket készítenek, illetve mennyi
angyali mágia marad vissza egy angyal halá-
la után. Eközben Noah épp az után túrta föl
az internetet, hogyan készíthetne saját pálcát
magának.
Állandóan vitákba keveredett a kom-
mentszekciómban. Nem lehet mindenkinek
megtippelni az életkorát, de amilyen lelkesen
ő beleszállt random emberkékbe, arról üvöl-
tött, hogy tinédzser, túl sok szabadidővel.
És általában igaza volt. Nem hagyta, hogy
bárki is szarozza a személyes névmásaimat.
A kedvencem tőle: „Hogyan akarsz holt nyel-
veken varázsigéket memorizálni, ha még
arra sem emlékszel, hogy ze vagy zir?”
Amikor pedig kigúnyolták a kerekes-
székemet? Már azelőtt szanaszét flémelte
őket, hogy esélyem lett volna bárkit is kitilta-
ni. Persze azért rányomtam a tiltásra, miután
ő legyilkolta őket a szavaival. Végül csetelni
kezdtünk, néha mágiáról, máskor animált
GIF-ekről. Jó sok péntek éjszakán küldözget-
tünk egymásnak „csontvarázslós” vicceket.
Flörtölésben nagyon bénák voltunk.
Csináld magad!
GALAKTIKA
2023. május
•
Meg akartunk nézni egy olyan angyalos hor-
rorfilmet, ami az öregek szerint ízléstelen – a
háború miatt – de én nem tudok betelni ve-
lük. Láttatok már ilyet? Ahogy a végtagoktól
örvénylő CGI rémálmok üldözik a játszani
képtelen színészeket? Hihetetlenül poénos.
Én választottam a parkot, ahol találkoz-
tunk. Noah azt mondta, kalózos pólót vesz
föl, de még így is nagyon ideges voltam, hogy
nem ismerem majd meg. Végül a köhögéséről
ismertem föl.
Ő volt az egyetlen fickó a járdán, aki térd-
re esett. Egy túlsúlyos fehér srác, egész es-
tét kitöltő méretekkel, puncstorta-rózsaszín
arccal, amint épp kiköpi a tüdejét a köhö-
géstől. Még megpróbált egy postaládának
támaszkodva pózolni, mint aki épp lazán
haldoklik.
Tudjátok, milyen aranyos volt akkor?
Szerettem volna zsebre tenni, és hazavinni,
örökre.
Amikor helyreállt a légzése, megkérdezte:
– Te vagy Mx. Potluck?
Én felgurultam hozzá a járdára.
– Ez nyilvános hely, haver. Hívj Mannynek!
A Danielson Emlékparkban lógtunk, ott,
ahol legyőzték az első szeráfot. A  romokat
már lebetonozták, az életeket szoborparkok-
ra cserélték. Az ilyen forró napokon a hely
megmagyarázhatatlan módon a friss gumi
szagát árasztotta. Lenéztem a talajra, és elka-
pott a nosztalgia. Kicsi koromban, még mie-
lőtt a vesém bemondta az unalmast, mindig
ide jártam.
Cipőm orrával a földbe túrtam, és azt
mondtam:
– Mindig is szerettem volna itt valahol el-
temetett szeráfcsontokat találni.
– Ja, én is szoktam itt ásni – vetett Noah
savanyú tekintetet a fűre.
– Tényleg? – kérdeztem.
35
 GALAKTIKA
2023. május
– Aztán megtudtam, hogy az Ozymandiás
még jóval a születésünk előtt minden csont-
szilánkot begyűjtött a városból. Nem akar-
ják, hogy bárki más varázsolhasson.
– Ja, mert olyan felelőtlenek vagyunk –
nyújtottam ki a nyelvem.
Egy piknikasztal mellé ültünk, egy ha-
lott angyalt ábrázoló szobor szárnyának
árnyékába, ahonnét csak a szárnyat láttuk,
a felette álló, győzedelmes varázslót már
nem. Ott baromkodtunk egy óra hosszat,
próbáltuk elkápráztatni egymást a kisstí-
lű varázstrükkjeinkkel. Ő megmutatta,
hogyan irányítja a víz útját a levegőben az
üvegbotjaival. Én meg a használt zsepijeit
lebegtettem bele egy kukába. Ennyire béna
volt. Amikor „eltüntetett” egy kártyalapot
az ingujjában, majdnem belefulladtam a
nyálamba a röhögéstől.
Közeledett az idő, amikor el kellett indul-
nunk a filmre. Én próbáltam összeszedni
a bátorságomat, hogy megkérdezzem, ran-
dizott-e már valaha. Ez volt a szuperravasz
trükköm, hogy megtudjam, ez most rande-
vú, vagy nem. Galaktikus szintű tinédzser
agyvelő, mi?
Ekkor egy tűzoltóautó süvített el mellet-
tünk. Két másik követte, Noah pedig meg-
kérdezte, nem hagyhatnánk-e ki a mozit.
Épp ki akartam gúnyolni, hogy paranoiás,
amikor észrevettem, milyen szarul néz ki.
Az ő tüdeje majdnem olyan rossz volt, mint
az én vesém, és még azelőtt megártott neki
a füst, hogy én megéreztem volna a szagát.
Nem is láttuk a tüzet, és ő már haldok-
lott tőle.
Az én kéglim tűnt a legjobb megoldásnak,
mivel közelebb volt. Órák hosszat figyeltük a
tüzet élő adásban. Máskor is éreztem, milyen
fájdalmasan száraz a levegő, de eddig bele se
gondoltam, hogy az öreg épületek kigyullad-
hatnak. A hatóságoknak még két órába telt,
36 Csináld magad!
hogy abba a kerületbe irányítsák a vizet, és
elkezdhessék az oltást. Valaki webkamerát
irányított a közeli esőcsatornára, és meg-
mutatta a sok liternyi barna vizet, ami ki-
ömlött a romos házakból. Amikor láttuk,
hogy vannak emberek, akik inni próbáltak
belőle, lekapcsoltam. Aztán megnéztünk
egy horrorfilmet, csak hogy ne erre kelljen
gondolnunk.
A következő nap volt az, ami kiakasztotta
Noah-t.
A mi városunk is benne volt abban a
háromban, amiket az egész országban a
legdurvábban érintett a szárazság. A  kor-
mányzó a világ számos mágikus intézetével
alkudozott segítségért. Könyörögtünk, hogy
jöjjön valaki, és akadályozza meg, hogy a há-
zaink leégjenek.
Az Ozymandiás Akadémia mindenki
másnak aláígért. Rengeteg videó készült ar-
ról, ahogy fekete autóik kavalkádja begördült
a városháza elé. Vamon Kinctuarin sajtókon-
ferenciát tartott egy üres víztározó előtt, ahol
elmondta, „azért jöttünk, hogy biztosítsuk:
többé senkit ne érjen méltánytalanság.”
Az Ozymandiás irányítása alá vont min-
den víztartalékot és önkormányzati erőfor-
rást. Ez annyit jelentett, hogy a mi háztöm-
bünkben mindenki napi egy óra hosszat
számíthatott rá, hogy víz jön a csapból. Noah
tömbjében dettó.
Egész délután nem hallottam felőle.
Anyukája elvette a mobilját és lezárta a wifit,
nehogy Noah nyilvánosan megszólaljon, és
bajba kerüljön. Átkozottul okos asszony.
Engem is ő hívott át. Noah-nak két roha-
ma volt fél nap alatt, mániákus dühe váltotta
ki őket. És hogy megduzzadt a keze! Pedig
azzal nem is voltak problémái. De úgy verte
a padlót, hogy ujjai a sült sonka különféle ár-
nyalataiban pompáztak.

Én is voltam már ilyen dühös. Innen
tudtam, hogyan kell építő kegyetlenséggel
reagálni.
– Hogy a faszba akarsz majd a kórházban
varázsolni? – kérdeztem.
– Kuss – motyogta Noah.
– Szoktam én valaha kussolni? – vágtam
vissza. – Szerinted Vamon érezte ezt? Ott la-
pul a padló alatt?
– Kussolj már!
– Mert úgy szétvered a kezed, hogy egy
hónapig még recskázni se tudsz. Vamon
pedig egész picit, minimálisan se szarja le.
A  város lesi a kedvét, te pedig a körmödet
szedegeted a padlóról.
– És akkor? – nézett rám.
– És akkor magadat akarod kínozni, vagy
inkább őket?
– Hogy nyírunk ki egy aszályt? – kérdeztem.
– Úgy, ahogy minden kutatásomat kez-
dem – dőlt hátra Noah önelégülten az ágyán.
Fölment az egyik nagy fórumra – nem
írom le a nevét, de az egyik olyanra, amit az
általad ismert karosszékhuszárok is aligha-
nem látogatnak. Az én VPN-emet használta,
hogy csináljon egy új fiókot. Aztán beírt egy
hozzászólást a következő címmel: „MIÉRT
NEM ISZNAK SIMÁN TENGERVIZET?”
Összeírt minden marhaságot. Azt gondol-
ta, hogy minden létező csővezeték ugyanany-
nyi vizet tud szállítani. Akvamanciával akar-
ta szétosztani a vizet, mert azt „szó szerint
mindenki tudja, hogy kell”. Hozzászólásában
lustának nevezte a kormányt és a mágiaipart,
amiért azok nem gondoltak még az óceánok-
ra mint vízforrásra.
Az ujjaim között olvastam.
– Az sós víz, Noah. Kiszáradsz, ha meg-
iszod.
Ő azért csak elküldte. Harminckét perccel
később egy moderátor lezárta a threadet.
Csináld magad!
GALAKTIKA
2023. május
Abban a harminckét percben több mint
hatszáz kommentet kapott, amelyekben ki-
igazították minden téves feltevését. Többen
linkeltek külső forrásokat, mint gondolnád.
Elárasztottak minket a lehetséges kiindulási
pontok.
– Nincs a kozmoszban nagyobb informá-
ciós forrás, mint a kockák, akik szerint té-
vedsz – jegyezte meg Noah.
Valahányszor falba ütköztünk, csináltunk
egy újabb fiókot, és széttrollkodtunk egy fó-
rumot, eljátszva, hogy szerintünk lehetetlen-
ség az, amit éppen meg akartunk csinálni.
Sosem gondoltuk, hogy okosabbak vagyunk
mindenkinél; csak annyira kellett átvernünk
az embereket, hogy okosítsanak ki minket.
Nem mi találtuk fel a pálcát, a wifit vagy a
billentyűzetet. Csak hozzá akartunk adni va-
lamit az ötletek nagy tengeréhez, hogy min-
denki élhessen vele.
Nem is tudom, melyik volt nehezebb: leve-
zetni az egyenleteket, vagy magántanítást
vállalni, és eladni pár cuccunkat, hogy eb-
ből megfinanszírozhassuk a kísérletein-
ket. A legtöbb elméletet azért nem tudtuk
kipróbálni, mert nem volt hozzáférésünk
egy varázspálcához. Mindez annyira ki-
merített, hogy rá sem jöttem, egynémely
bajaim nem a kimerültségből fakadnak.
Párszor el is ájultam. Ezek figyelmeztető
jelek voltak.
Annyira izgultunk! Forradalmian új
szennyvíztisztítókat, a vízelosztó rend-
szerek akvamanciáját tárgyaló cikkeket,
baktériumölő és szennyezést semlegesítő
nekromantikus módszereket tanulmá-
nyoztunk, míg el nem jutottunk egy ötlet
közelébe.
Épp az utolsó horrorjátékot babráltam,
amit még nem adtunk el, mikor rákér-
deztem:
37
 GALAKTIKA
2023. május
– Vajon nem olyasmire bukkantunk,
ami az Ozymandiás Akadémiának már
megvan?
– Ha nem tudnak nálunk jobbat kitalál-
ni, mikor az egész világ őket pénzeli, akkor
csesszék meg! – vágta rá Noah.
Azokban a hónapokban, amiket végigme-
lóztunk, az Ozymandiás alig teremtett elő
pár csepp vizet. Néhány előkelőbb környéken
fellélegezhettek – ott, ahol az Akadémia nagy
támogatói laktak. Biztos ti is láttátok azt a vi-
deót, amin egy félig pucér aranyifjú öntözi
a gyepet, és rendőrrel fenyegeti a srácokat,
akik filmezik.
Aznap, amikor a felvétel elárasztotta a ne-
tet, mi megépítettük a pálcánkat. Egy igazi
varázspálcát. Rohadtul gyönyörű volt.
Életünk végéig se tudnánk megfizetni egy
hivatalos, jogtiszta darabot. Házilag kellett
hát megcsinálnunk. Adott volt az üreges
nyél, amit én nyertem egy vetélkedőn: egy
ezer éve megkövesedett fa darabjából farag-
ták, ami alatt szentek meditáltak. Amikor
kipróbáltuk vele a varázslatunkat, egyenlő
arányban tartalmazott szeráfcsontport és
szigetelőszalagot is.
Az, ahogy Noah fel-alá rohangált vele a
szobában, életem legtisztább élménye volt.
Hegesztőmaszkot viselt meg tűzoltókesztyűt,
csak a biztonság kedvéért. Először még nem
is varázsolt vele. Csak felmászott az ágyra, és
olyan pózba állt, mint aki villámokat lődöz:
ettől olyan ostobán vidám lett.
Mindenre emlékszem belőle, egész addig,
amíg már nem emlékszem semmire. Az volt
az egyik olyan nap, amikor elájultam.
A trollok szerint én vagyok a hibás. Azt
mondják, nem segítettem eleget a kutatás-
ban. Néha megkérdezik tőlem, hogy ha olyan
fontos voltam, miért nem vagyok rajta a be-
jelentő videón?
38 Csináld magad!
Szerinted ki vette föl azt a videót, zseni-
kém? Ez a mozimániás itten. Hát én. Rászán-
tam az időt, hogy találjak egy jól megvilágí-
tott helyet, és beállítsam a mobil látószögét
– fektetett tájolásban, ami egy remek modern
felfedezés, néhány varázsló is rájöhetne már.
Elég messze parkoltam le a székemet, hogy
jól vehessem nemcsak Noah-t, de bárki mást
is, aki elmegy mellette. Volt egy asztalkája,
rajta az „INGYEN VÍZ” felirattal. Meglepően
sokan bíztak benne annyira, hogy megállja-
nak. Inni többen akartak, mint beszélgetni.
De ők is maradtak, miután Noah a szemük
láttára töltötte újra az üres poharakat.
– Hová dugtad? – kérdezte egy középkorú
nő, aki még az asztal alá is benézett a csövet
keresve. De nem volt ott semmi.
– Nem trükk – lengette meg Noah a pál-
cát. – Vadiúj varázslat.
Az emberek ittak. Két idős sakkozó meg-
osztozott egy pohár vízen, csak hogy lehűt-
sék a homlokukat. Egy háromrészes kék öl-
tönyt viselő fazon szó szerint magára öntött
egy pohárral, aztán ujjongva elfutott. A  vá-
ros szomjazott.
Hamarosan már nem egyedül én filmez-
tem őket. És csak egy kicsit vagyok keserű,
hogy valaki más csatornájáról terjedt el a hír.
És hogy álló mobillal vették, vagyis lemarad-
tak a feléről. Az internetnek nincs ízlése.
Két héten át Noah Byne volt Amerika leghí-
resebb varázslója. Több Google találat jött
rá, mint bármelyik Ozymandiás öregdiák-
ra. Voltunk olyan kicsinyesek, hogy ellen-
őriztük.
Mindenki tudni akarta a titkot. A  szö-
vetségi kormány ijesztő leveleket küldöz-
getett. De ugyanannyi ajánlatot kaptunk
ügynököktől és ügyvédektől is. Minden na-
gyobb varázslótársaság keresett minket, az
Ozymandiás Akadémiát sem kivéve.

Ők azonban nem csak tudni akarták a
titkot. Jogot is akartak formálni rá. Ezért
rohantunk úgy a szabadalmi hivatalba – ne-
hogy kiszagolják a felfedezést, és megpróbál-
ják kilopni alólunk. Egyikünk sem engedhet-
te meg magának, hogy olyan helyekre járjon,
amelyeket ők biztosítottak. Nem hagyhattuk,
hogy az ivóvíz titka valamilyen vállalat pré-
mium szolgáltatásává váljon.
– Hogy vigyük el mindenkihez? – kérdez-
te egyszer Noah. – Hogyan osszuk szét, hogy
mindenhova jusson?
– Beírhatnánk az internetre, mekkora
képtelenség, és megvárhatnánk, hogy meg-
oldják helyettünk – gúnyolódtam. – Tudsz
elég idegesítő lenni ahhoz, hogy önzetlenség-
re késztesd az embereket?
Erre átölelt, és egy kicsit a vállamba
fúrta az orrát. A  legtöbb pár ekkor csókot
váltott volna, majd ellovagolnak a naple-
mentébe. De nekünk nem jöttek be az ilyen
alloszexuális dolgok. Én is inkább a sima
ölelést szerettem.
Rá kellett volna jönnöm, hogy valami baj
van, amikor olyan csúnyán belefájdult az ol-
dalam.
Vicces, hogy az internet népe mindenért en-
gem hibáztat, pedig alig emlékszem valami-
re a következőkből. Még a felén sem voltam
magamnál.
TL;DR: a vesém leállt, és ettől egymás
után kezdtek elszállni a kapcsolódó szerve-
im. Amikor felébredtem, csövek voltak min-
denhol, és gépek villogtak fölöttem. Ahhoz
is gyengének éreztem magam, hogy meg-
mozdítsam a fejem. Csak arra a régi mesére
tudtam gondolni, amiben a varázslók csont-
mágiával mozgatják saját magukat, mikor a
testük már csődöt mond.
Csak feküdtem ott Noah gyászos tekin-
tete előtt, aki mintha a halotti toromra jött
Csináld magad!
GALAKTIKA
2023. május
volna, nem a betegágyam mellé. Nyilván a
nénikéimmel beszélt. Már a korábbi keze-
léseim költségeivel is el voltunk maradva.
Kizárt, hogy megengedhetjük magunknak a
következőt.
Felnéztem rá, és megszólítottam.
– Talán inkább a csontmágiát kellett volna
tanulmányoznunk.
– Ne már, Manny! Rendbe fogsz jönni.
– Gondolj bele, milyen király csonthaver-
jaid lennének!
– Tehetek érted valamit? Berakhatok egy
ijesztő filmet. Olyan béna lesz, amilyet csak
akarsz.
Elfáradt a szemem, így behunytam.
– Ha tényleg tenni akarsz értem valamit…
– pedzegettem elhaló hangon.
– Igen? Mit szeretnél?
– Varázsolnál nekem egy pohár vizet?
Tudtam, hogy ha nem haldokolnék már
amúgy is, most ráugrással könyökölné ki
belőlem a szuszt. De olyan jó érzés volt az
agyára menni valakinek! Addig röhögtem,
amíg kifröcskölt a nyálam, egyenesen bele a
bal fülembe.
Aztán minden jó érzés elszivárgott belő-
lem, amikor megjelent a zöld lidérc. Vamon
Kinctuarin volt az. Szellemformában maga-
sabbnak tűnt, mint valójában, és a bőrszí-
nén is javított a dolog. A  kórtermen kívül
álldogált, mint valami vámpír, akit úgy kell
behívni.
Noah kiviharzott, hogy a folyosón beszél-
jen vele. Nem akarta a mágust a közelemben
látni. Igazán kedves tőle.
Az első szavak, amiket meghallottam,
Vamontól származtak.
– Segíteni jöttem – mondta.
Noah két lélegzetvétele között mintha
dühös tücskök ciripeltek volna a mellka-
sában.
– Magát senki nem hívta. Menjen innen!
39
 GALAKTIKA
2023. május
– Ön egy eltökélt fiatalember. Újra és újra
jelentkezett az akadémiára. Tudja, hogy az
Ozymandiás segíthet a barátján is.
– Manny több mint barát. És nem bízik
magában, ahogy én se.
– Az Ozymandiás Akadémia által felaján-
lott összeg lehetővé teszi, hogy olyanokat
hívjon segítségül hozzá, akikben megbízik.
Rövid csend támadt. Megfeszülve hallga-
tóztam tovább.
– Mit akar tőlem? – kérdezte Noah.
– Azt, hogy segítsen nekünk, a közjó ér-
dekében.
– Vannak embereik a szabadalmi hivatalban.
Már úgyis tudják a titkot. Használják csak!
– Az Ozymandiás Akadémia nem kémke-
dik senki után.
Noah száraz zajt hallatott, félig köhögést,
félig nevetést. Az inhalátorával legyintett.
– Mindenki tudja, hogy ez nem igaz. De
nem perelem be magukat, ha felhasználják.
Ezt akarják, nem?
– Nekünk ennél több kell.
– Nem értem. Már mondtam, hogy hasz-
nálhatják a varázslatot. Mit akar még?
Vamon hangja elmélyült.
– Nincs még egy olyan szervezet a világon,
amely több jót tenne a szabadalmai birtoká-
ban, mint az Ozymandiás Akadémia.
– A  kibaszott jogokat akarja? Nem. In-
kább meghalok, bassza meg!
– Nem is a saját halála miatt aggódik.
Hát ezért jelennek meg az Ozymandiás
baromarcúi szellemformában. Amikor Noah
hozzávágta az inhalátort, az simán átment a
smaragdzöld képmáson. De Noah nemcsak
azt dobta el, hanem az ebédes tálcámat, az-
tán meg az asztalt, amin az ebéd volt. Cuc-
cok csörömpöltek és záporoztak a linóleum-
padlóra, én pedig, ha fel tudtam volna állni,
kezébe nyomom az infúziós állványt, hadd
vágja oda azt is.
40 Csináld magad!
Noah volt a következő, aki a padlóra ke-
rült, amikor egy köhögési roham térdre kény-
szerítette. A tücsökzajok a légzésében sáska-
rajjá erősödtek. Nem küzdhetett Vamon és
az Akadémia ellen. Még a levegőért is meg
kellett harcolnia.
Alá kellet írnunk nekik.
Az a nap, amelyiken kiengedtek a kórház-
ból, a legmelegebb volt, amit valaha följe-
gyeztek. Csak ránéztem az üveg tolóajtóra,
és már éreztem, hogy leperzselné az ujjam
hegyét. A  köntösöm alatt mintha sült hú-
sok kupaca rejlett volna, amit valaki össze-
tűzött, az orvosok pedig tévedésből élőnek
nyilvánították. A hőség odakint lehet, hogy
puhára főz.
– Ne keress rá a neten! – jegyezte meg
Noah. – Attól csak rosszabb lesz.
Rákerestem. Az Ozymandiás ugyanaz-
nap reggel jelentette be, hogy „ambiciózus
amatőrökkel együttműködve” megoldották
a vízválságot. Bizonyos – korlátozott szá-
mú – megyék területén máris feltöltötték a
víztározókat. A  videók gazdag környékeken
működő öntözőcsapokat mutattak, még a mi
városunkban is akadt belőlük.
Az Akadémia egy élményfürdő megnyitá-
sában is segédkezett. Ez volt a közjó, amelyre
felfedezésünket fordították. „Hogy legyen
egy hely, ahol mindenki felfrissülhet” – cé-
ges vállalkozás keretében, 99 dollár 99 cent
belépti díj fejében.
Én visszaköltöztem a nénikéim lakásába,
ahol a csapok még szárazak voltak. Noah is
velem jött. A hivatalos álláspontom az, hogy
dagonyáztunk a vereségünkben, és nem csi-
náltunk semmit a világon.
A hivatalos álláspontom az, hogy nem mi
voltunk. Én alig éltem. Ambiciózus amatő-
rök voltunk. Hogyan is tehettük volna meg
azt, ami ezután jött?

• szívsz. A  forróság jóval enyhébb volt, mint
De bárki is tette, kibaszott egy zseni volt.
Valaki fogta szabadalmaztatott varázsla-
tunkat – most már az Ozymandiás Akadé-
mia szabadalmaztatott varázslatát –, és min-
den részletében kiposztolta az internet egyik
legnagyobb fórumára. VPN-t használtak és
új fiókot, így nem lehetett lenyomozni őket.
Mire az Akadémia ügyvédei töröltették a
fórumról, az információt már 13  642 alka-
lommal töltötték le.
Ezek után nem lehetett megállítani. A le-
töltők nem mind cégek voltak, amelyeket az
Ozymandiás megadásig perelhetett volna.
A  világ minden varázslóamatőrje hozzájut-
hatott az adatokhoz. Amikor az Akadémia
ezt felhánytorgatta, csak még többen keres-
tek rá. Több ezer szerverre terjedt át, olyan
országokba is, ahol senkit nem érdekeltek a
szellemi tulajdonjogok. Az internet menő
nekromantikus csontvázak hadseregévé vál-
tozott, amelyek újra meg újra feltámadtak, és
harcoltak tovább.
Az Ozymandiás Akadémia Noah-t és en-
gem is perrel fenyegetett.
– A  munkánkhoz számtalan más re-
ménybeli varázsló járult hozzá mindenütt az
interneten – közölte velük Noah. – Bárme-
lyikük megtehette. Én szart se posztoltam
ki. Hát te, Manny?
De engem túlságosan lefoglalt a röhögés.
Pár órával később töröltem a merevlemeze-
met, de annak ehhez semmi köze. Abszolúte
semmi.
Épp végeztem a formatálással, mikor
Noah megszólított:
– Manny, gyere, ezt nézd!
Azzal kinyitotta az ablakot, és kidugta a
fejét, hogy jobban lásson.
Én is odagurultam. Az ablakon át friss le-
vegő áradt be a szobába, olyan, mint az első
lélegzet, amit egy rémálomból ébredve be-
Csináld magad!
GALAKTIKA
2023. május
amit bármelyik időjós mondott aznapra.
Szabályosan párás volt a levegő. Nem értet-
tem, amíg meg nem pillantottam a szürke
felhőket.
Ahány háztetőt csak láttam, mindegyi-
ken emberek álltak, mások pedig az utcára
rohantak. Olyan volt, mint egy spontán ut-
cabál, csak itt mindenki az eget nézte. Apró
cseppek jelentek meg az ablakpárkányon, az
autókon és a túloldali napellenzőkön. Az em-
berek üres vödröket és bögréket hoztak, hogy
felfogják, ami leesik. Jobb kézfejemre valami
hűvösség hullott.
Városunk lakói fogták a titkunkat, és esőt
csináltak vele. Hosszú órákon át gyakorolták,
és egyszer csak vírusként kezdett terjedni.
Vírusos esőcsinálás. Ezrek gyűjtötték egybe
a varázserejük morzsáit, hogy mindenkinek,
legyen akár fontos ember, akár nem, jusson
elegendő ivóvíz.
Okosabb húzás volt, mint bármi, amit
Noah vagy én kitalálhattunk volna. Olyan,
amit csak egy nagy embercsoport tehetett
meg. Mindannyiótoktól csak tanulhatunk.
Szanyó Albert fordítása
John WISWELL
Amerikai szerző, aki 2005-ben került ki vermonti
egyeteméről, ahol már javában írta rövid törté-
neteit saját és barátai szórakoztatására. Ezeket
először a blogján publikálta, majd különböző
online irodalmi felületeken. Az egyik ilyen vá-
logatás-antológiájában jelent meg első ízben
nyomtatásban, 2011-ben. Egy évvel később már
az SF Signal cikkírójaként bukkant fel. Alapve-
tően vonzódik a humoros, rövid történetekhez.
Eddig két novellája jelent meg magyarul, a
Nebula-díjas „Nyílt nap a Kísértetdombon” (Ga-
laktika 383), valamint a Brit Fantasy-díjra jelölt
„Nyolc bit szabadság” (Galaktika 386).
41
 GALAKTIKA
2023. május
Fává váló emberek
A
Z ANIMÁCIÓS FILM világ-
színvonalú és nagy hagyomá-
nyokra tekint vissza Magyaror-
szágon. Elég az olyan mindenki
által ismert művekre gondolni, mint Rofusz
Ferenc filmjei (A légy Oscart kapott 1981-ben),
vagy a Macskafogó, esetleg az utóbbi idők
egyik legnagyobb sikere, a krimi-noir han-
gulatú Ruben Brandt, a gyűjtő. Az animációs
filmek között azonban ritkán akad egész estés,
kifejezetten science fiction mű. A kevés példa
közé tartozik a már klasszikusnak számító
Az idő urai (1983) vagy a 2011-ben bemutatott
Cycle. Ez meglepő, mert a magyar SF-F filmek
hiányát részben azzal szokás magyarázni,
hogy köztudottan rendkívül költséges az el-
készítésük. Erre az animáció egyfajta kiskapu
lehetne, hiszen költségvetés szempontjából ott
nincs jelentős különbség a zsánerek között, a
problémát maximum az elkészülés ideje és a
belefektetett munka jelenti. Ezért valódi öröm-
hír, hogy márciusban a mozikba került egy
magyar animációs science fiction alkotás.
A Műanyag égbolt januárban debütált a Ber-
lini Nemzetközi Filmfesztivál „Encounters”
szekciójában, amely jelzi, hogy nem hétközna-
pi alkotásról van szó. A történet részben öko-
témájú sci-fi toposzokra épít: a jövőbeli Ma-
gyarországon járunk, száz év telt el, és ezalatt
42 Videodrón
a sok természeti katasztrófa, a környezet káro-
sítása oda vezetett, hogy nincsenek állatok és
növények. Az emberek városokban, műanyag
kupolák alatt élnek (nem tudni pontosan hány
ilyet építettek), de oxigénre és élelemre akkor
is szükség van, ezért ötvenéves korában min-
denkibe beültetnek egy implantátumot – egy
magot –, amelynek köszönhetően idővel fává
változik, és így táplálja a fiatalabbakat. A film
főszereplői egy házaspár, ahol a nő, Nóra idő
előtt kéri az implantátumot, vagyis voltakép-
pen, mondhatni, öngyilkosságot szeretne elkö-
vetni. A férje azonban ezt nem tudja annyiban
hagyni, bármit megtenne, hogy megmentse,
kiműttesse belőle a magot. A világkép a maga
disztópikusságában kifejezetten és fájóan
aktuális tud lenni, a történet mélyen emberi-
en beszél a traumákról és feldolgozásukról, a
Műanyag égboltot igazán különlegessé mégis a
látványvilága teszi.
Az alkotói, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta
és MOME-n ismerkedtek meg, és az első In-
kubátor Program keretein belül még 2015-ben
kezdték kidolgozni az ötletüket. Korábban már
készítettek együtt különleges hangvételű ani-
mációs rövidfilmeket, a Holtágban (2002) alap-
ján már felsejlik, hogy esetükben a látvány-

világ és a témához legjobban illő animációs
technika különösen fontos. A Műanyag égbolt
esetében az úgynevezett rotoszkóp-technikát
használták, amelynek lényege, hogy élő sze-
replőkkel veszik fel a jeleneteket, amelyeket
aztán filmkockáról filmkockára átrajzolnak.
Így a főszereplő Szamosi Zsófinak és Keresztes
Tamásnak, a mellékszereplőknek, akik szintén
ismert nevek (Hegedűs D. Géza, Schell Judit,
Patkós Márton vagy Olasz Renátó) a valódira
nagyon hasonlító, de animált karaktere tűnik
fel a filmvásznon. Maga a rotoszkópia költség-
csökkentő és nem új, használták már az 1930-
as években a Disney-nél egyes jelenetekben, de
leginkább Richard Linklater amerikai animá-
ciós filmrendező nevével forrt össze, így készült
a Philip K. Dick-adaptáció, a Kamera által ho-
mályosan (2006) és a 2022-es év egyik cseme-
Videodrón
GALAKTIKA
2023. május
géje, az Apolló 10 ½ is. Ezzel együtt a technika
máig nem igazán gyakori vagy népszerű az
animációs filmesek körében, mert nagyon sa-
játos hangulatot és látványvilágot teremt, ami
el tudja idegeníteni a nézőt. Vagy éppenséggel
ezt lehet kihasználni, hogy a téma, a háttér, a
környezet, a látványvilág és az animáció módja
egymást erősítse.
Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta a roto-
szkópián belül is a legkülönlegesebb és legidő-
igényesebb megoldást választotta: nem szoft-
verrel, hanem kézzel rajzoltak át minden egyes
képkockát. Ennek eredményeként a Műanyag
égboltban a realitás (a közeljövő, a környezeti
katasztrófák fenyegető valóságossága, a felis-
merhetően magyar tájak nyomasztó mivolta),
a mesterségesség, az absztrakció és a stilizált
háttér különleges keveréke jött létre. A filmet
máris úgy emlegetik, hogy ha Tarr Béla rende-
zett volna science fictiont, valami hasonlóval
állt volna elő. A kijelentés nyilvánvaló bókjel-
legén túl ez azt is sugallhatja, hogy talán most
elindul valami új, belenőve a hagyományokba,
és öt év múlva nem kell külön ünnepelni, ha a
közönség elé kerül egy hazai animációs sci-fi.
Vancsó Éva
43
 GALAKTIKA
2023. május
Ne játssz az idővel!
Iron Maiden: Somewhere in Time (1986)
K
EVÉS EGYÜTTESNEK adatik
meg az a mérhetetlen profizmus,
hogy zeneileg egyszerre legyenek
rádióbarátak és közben hűek ma-
radjanak gyökereikhez. Márpedig az Iron
Maiden, akiket talán még a heavy metalra
kevésbé fogékonyaknak sem kell bemutatni,
épp ezt tette a 80-as években: látszólag futó-
szalagon érkező albumaikkal és grandiózus
turnéikkal sikert sikerre halmoztak, mégsem
változtattak sokat zúzós hangzásukon. Ám
akárhogy is nézzük, a rock ’n’ roll is lehet fő-
állás, és ha huzamosabb ideig nem megy az
ember szabadságra, kiég tőle. 1986-os ko-
rongjuk, a Somewhere in Time, a sorok közt
megbújva épp e kiégésnek a veszélyét járja
körül, az egészet ügyesen egy, az időutazás
veszélyeit körüljáró albumba csomagolva.
Az egész azzal kezdődött, hogy az Iron
Maiden ötösfogata hazaért addigi leghosz-
44 A szférák zenéje
szabb turnéjáról. Fáradtak voltak és ihlettele-
nek, de a gépezetnek mennie kellett tovább,
így viszonylag nehezen jutottak dűlőre új al-
bumuk tematikáját illetően. Így esett, hogy a
húrosok, Adrien Smith és Dave Murray szóló-
gitárosok, ill. a legfőbb zeneszerző, Steve Har-
ris basszusgitáros vad kísérletezésbe kezdtek:
a zenekar történetében először gitárszinte-
tizátorokat ragadva vágtak bele az új dalok
megírásába. Ezzel egyébként homlokegyenest
szembementek az énekes, Bruce Dickinson
ötletével, hogy írjanak egy akusztikus al-
bumot, pedig abban is lett volna potenciál.
Nicko McBrain dobos meg úgy volt vele, hogy
neki tökmindegy.
Ebből a fajta meredek újításból következik,
hogy a szintetizátorok kísérteties, helyenként
egyenesen gépies hangzást kölcsönöznek az
albumnak. Persze most is egy ízig-vérig Iron
Maiden albumról beszélünk: galoppozó basz-
szusjáték, komplex gitártémák,
vad gitárszólók és Bruce Dickinson
kikezdhetetlen tenor orgánuma.
Ám a dalok valamivel lassabbak,
mint az addigi bármelyik koron-
gon hallottak, illetve nem is any-
nyira hosszúak – értsd: csak öt-hét
perc körüliek. Ennek a hangásnak
a következtében még az is felfogja,
hogy egy sci-fi albumot hall, aki
egy szót nem ért angolul. Persze
sokat segít ránézni a lemezborítóra
is, ahol az együttes állandó kaba-
lafigurája, Eddie kiborgként jele-
nik meg, körülvéve egy gépesített
nekropolisszal, ahol még a Holdat
is eltakarja a füst.

Sci-fi hangzáshoz sci-fi dalszövegek dukál-
nak, amiket meg is kapunk a Somewhere in
Time-tól. Az album központi eleme az idő-
utazás, illetve annak veszélyei, valamint a
félelem, hogy a másik oldalra érve elveszítjük
önmagunkat. A tematika valós élményekből
táplálkozik, hiszen az együttes hónapokig
volt távol, így ki-ki külön a családjától. Rög-
tön a „Caught Somewhere in Time” című
nyitódalban a lírai alany többször felteszi a
kérdést, hogy mit tennél, ha az időben bár-
hová elutazhatnál. A folytatás, a húzódal –
„Wasted Years” – egy olyan jövőbe repít, ahol
a megszólított azokat az elmúlt éveket (évszá-
zadokat) siratja, melyekről lemaradt – egyben
ez a dal a legegyértelműbb allegóriája a tur-
nén töltött időszaknak.
Az album harmadik dala, a „Sea of Madness”,
értelmezhető úgy, mint egy disztópia bemutatá-
sa, hiszen olyan világot mutat be, ahol a nyomor
az úr, és ahol a nap sem kel fel többé. A „Heaven
Can Wait” egy álomszerű utazásra invitál a csil-
lagok közé, az elbeszélőt egy asztronauta testébe
helyezve, aki elhagyta a Földet, de a csillagok
közt nem találja a Mennyországot – sőt, pont
A szférák zenéje
GALAKTIKA
2023. május
hogy a Pokollal kell hadakoznia. Az album vége
felé rég elfeledett ismerősök, barátok arcképe
sejlik fel az elbeszélő előtt a „Deja-Vu” című
dalban. Zárásképp pedig a múltba teszünk egy
kitérőt, és az Iron Maiden zenészei Nagy Sándor
életét és hódításait beszélik el közel kilenc per-
cen át; nem tipikusan sci-fi tematika ugyan, de
talán belefér.
Sokak szerint a Somewhere in Time az Iron
Maiden legelhanyagoltabb albuma, hiszen
dalait a kiadást követő turné után alig-alig
vették elő, leszámítva a „Wasted Years”-t. Ezt
mintegy ellensúlyozandó idén, a The Future
Past 2023 turné keretében újra teljes pom-
pájában adják elő a lemezt, együtt legutolsó,
Senjutsu (2021) névre hallgató korongjukkal.
Mondhatjuk, hogy az album végre megkap-
ja a megérdemelt figyelmet, hiszen még Iron
Maiden mércével is páratlan művet adtak ki
egy olyan életszakaszban, amikor a legtöbb
együttes pont hogy elindul a lejtőn. Minden
szóvicc nélkül, 1986-ban egy időtlen albumot
kaptunk a Somewhere in Time képében.
Zsirka Richárd
45
 GALAKTIKA
2023. május
Holden Rose
MI az ember
A
NYA AZT mondta, nem szenve-
dett, és én hiszek neki. A HCS előre
jelezte a stroke-ot, ezért már a kór-
házban érte a trauma. Az esetek ki-
lencven százalékában rutinszerűen megelőzhető a
dolog, de Oma mégis meghalt. Százkét évesen ez
valójában nekem is megfelelne.
Betaxizok a kórházba, közben a gyerekeim-
nek dobok egy textet, hogy ha nem találkoznánk,
akkor minden jót kívánok, utána már csak egy
utolsó görcs, és vége. Isten ajándéka ez hűséges
szolgáinak.
Egy héttel a halála előtt látogattuk meg utoljára
anyával. Szokás szerint rebarbarás tortát készített,
kizárólag az én kedvemért.
Már olyan régen utáltam azt a sütit, hogy
nem is tudnám felidézni, mit szerettem benne
ovisként. Persze sohase mertem megmondani
Omának, mert a legnagyobb szeretettel sütötte,
ráadásul úgy, ahogy csak ő tudta elkészíteni. És
most már sohasem tudhatja meg, mennyire bor-
zalmas volt. Nem is baj.
A robot azért van, hogy segítsen, nem azért,
hogy helyettünk éljen – mondogatta, amikor anyu
óvta őt a fárasztó konyhai munkától. Akármilyen
furcsa, neki legalább akkora élvezet volt elkészíte-
46 MI az ember
Amikor a nagybátyám
meghalt, a rakodók lehívták
a családtagok profilját, és
mindenkinek elküldték azt
a tárgyat, ami a legjobban
emlékeztet majd rá.
ni azt a tortát, mint amilyen nekem lehetett volna
elfogyasztani.
Ha valaki meghal, nekem fájdalmasan hamar
kitörlődik az arca az emlékezetemből. Leginkább a
vicces vagy szomorú történetek maradnak meg, és
olyan banális dolgok, mint az illatok.
Amikor Violával beléptünk a lakásába rögtön
éreztem azt a rebarbarás omaszagot. Ez menten
felpezsdített minden emléket, ami csak hozzá
fűzött.
– Hetven éven át dolgozott a HyTm-nek – mu-
tattam az előszobában kifüggesztett fényes pla-
kettre.
– Az durva – fintorgott Viola. Tudtam, mire
gondol, mert már ezerszer kifejtette, hogy neki
bőven elég az alap, semmi többre nincs szüksége.
Főleg munkahelyre nincs, meg a feje felett paran-
csolgató emberekre.
– Ja, durva. Az még egy más világ volt – tettem
hozzá, hogy ne érezze magát kényelmetlenül. Ami
előttünk állt, azt nem szívesen csináltam volna vé-
gig egyedül, és Vii olyan, hogyha besértődik, azon-
nal otthagy a francba.
– És mit csinált a HyTm-nél annyi éven át? – Vi-
ola épp a konyhát vizslatta. Szerintem nem látott
még lakásban tűzhelyet.

– Programozó volt.
– Úgy érted, hogy appokat készített? – Ezen
még jobban meglepődött. Nehezen leplezte, hogy
bogarasnak tartja az Omámat. – De azokat meg-
csinálja az MI, nem?
– Ő az MI fejlesztésén dolgozott.
Viola arcáról eltűnt a kaján vigyor, helyette meg-
jelent az értetlenség. Nem szerettem ezt az ábrázatát.
Bírtam, amikor nevetett, szívesen néztem vele filme-
ket, sokszor azokat is, amiket csak magának gene-
rált. Még azt is szerettem, amikor küzdött az edző-
teremben, és próbált kipréselni magából egy újabb
húzódzkodást. Olyankor megbámultam a feszes
mellét, a kerek fenekét, a vékony, kicsit pösze, de sze-
xi ajkait… De amikor ilyen bamba volt, az felhúzott.
– Igen, valakik egyszer megírták azokat a prog-
ramokat, amik a többi programot írják – vetettem
oda szárazon, de Vii nem hagyta magát.
– Ja, az őskorban.
A francért beszél ilyen hülyeségeket?
– Nincs semmilyen őskor. Több mint száz éve
született, és állati nagy forradalom volt. Oma lát-
hatta, amikor az MI divatba jött.
– Milyen divatba?
– Oké, ha továbbra is ezt akarod csinálni, akkor
inkább menj haza…
– Most miért vagy ilyen ideges?
Mert egy buta picsa vagy, azért – de ezt már
nem mondtam ki, csak otthagytam a fenébe, és
bementem a dolgozószobába. Készen álltam rá,
hogy mégis egyedül szanáljak ki mindent. Ha úgy
nézzük, anyát is én beszéltem le arról, hogy kihív-
ja a rakodókat. Drága is, meg olyan személytelen
szar az egész. Mégis Omáról volt szó, nem valami
idegenről. És attól, hogy ott álltam a tárgyai között,
még inkább megerősödött bennem az elhatározás,
hogy én fogom eldönteni, mi menjen az újrahasz-
nosítóba, és mit szeretnék az életéből megőrizni.
– A rakodók megcsinálnák ezt – motyogta Vio-
la békülős hangon az ajtóból, én meg nem tudtam
rá tovább haragudni. A szomi kisfóka-nézést adta
elő, mert tudta, hogy az felvidít.
MI az ember
GALAKTIKA
2023. május
– Nem akarom – vontam meg a vállam, koc-
káztatva, hogy megint kérdez valami baromságot.
– Az eCoachod tanácsolta?
– Nem beszéltem vele. Saját döntés volt.
– Hát… – Vii felvonta a szemöldökét. – Azért
ilyen ügyekben nem kéne szólóznod. Nem tudha-
tod, mit hoz ki belőled a gyász. Épp ezért fizettünk
elő a váratlan helyzetek csomagra…
– Nem éreztem, hogy gondom lenne a döntéssel.
És tényleg. Valójában különösebben meg sem
hatott a halála, csak ez az egy dolog buzgott ben-
nem, hogy elrendezzem a cuccait. Ezt nekem kel-
lett csinálnom.
– Amikor a nagybátyám meghalt, a rakodók
lehívták a családtagok profilját, és mindenkinek
elküldték azt a tárgyat, ami a legjobban emlékeztet
majd rá. Én egy porcelánkutyát kaptam, és tényleg
működött. És nem kellett egész nap pakolni a ko-
szos tárgyait. Kár, hogy aztán eltört…
Ezen elnevettem magam, mire ő is felkacagott,
azzal a gondtalan, gyöngyöző nevetéssel, amibe
beleszerettem.
– Ennél én egy kicsivel többet szeretnék –
mondtam, aztán intettem neki, hogy lépjen be a
szobába. Nagyon otthonos kis szoba volt. Néhány
éve újíttatta fel a legfrissebb profiljával. Minden az
ő kényelmét szolgálta és az ő ízlését tükrözte. Sok
volt bennünk a közös.
– Ez nagyon szép – lépett Vii a falon függő há-
rom festmény egyikéhez, és hosszan megbámulta.
– A tiéd lehet.
– Ja, nem kell, inkább lefotózom, és majd lehí-
vok egy hasonlót. Ráadásul ez nyomtatott, olyat
én be nem viszek a lakásba. – Valóban fakeretre
feszített vászonképek voltak. – És a sárgát sem sze-
retem. Az én profilomban nincs sárga.
– Szerintem Oma ezekért a képekért kaphatott
először fejlesztői díjat.
– Milyen díjat?
– Programozóként ő állította össze azt a
szempontrendszert, amivel a legtöbb MI a mai
napig dolgozik. Az volt az újdonság, hogy a ké-
47
 GALAKTIKA
2023. május
pek generálásánál már a teljes profilodat figye-
lembe vette. Az egészségpontokat, az érzelmi
intelligenciát, meg ilyenek. Például az MI olyan
festők ecsetvonásait vegyítette a festményekbe,
akik rokonlelkek voltak veled, akik hasonlóan
gondolkodtak a dolgokról, mint te. Omának
az volt a meggyőződése, hogy jól felépített
összefüggésekkel minden emberi tényező
modellezhető.
– Ez nem valami új dolog. A lejátszási listámat is
így készíti az fMuzyx.
– Nem véletlenül. Azért kapta a következő díjat.
– Övé volt az fMuzyx?
– Csak ő meg a csapata fektették le az alapját.
Ezekből a szabadalmakból gazdagodott meg.
Vii gyanakodva nézett körül.
– Ha olyan gazdag volt, akkor miért egy ilyen
kis lakásban élt?
– Jó kérdés. Úgy tudom, elosztogatta a vagyo-
nát. Erről nem beszéltünk. Anyával veszekedtek
48 MI az ember
sokat miatta. De végül is az ő pénze volt, szóval…
Azt hiszem a Művészeti Frontot támogatta.
– Az meg mi?
– Te nem nézed a híreket?
– Aki egy kicsit is ad a mentálhigiénéjére, az
nem néz híreket…
– Mindegy… Ők harcoltak a művészek jogaiért,
az MI ellen, talán húsz éve hallottam róluk utoljára,
lehet, hogy már nem is léteznek. Oma egyetértett
velük. Azt mondogatta, ő azért dolgozott, hogy az
MI megkönnyítse az emberek életét, és nem azért,
hogy helyettük éljen.
– Baj, ha én nem értem ezt az egészet?
Viola már megint azt a förtelmes arcot produ-
kálta, ezért inkább elfordultam, és az egyik szek-
rényben kezdtem kutakodni, hogy lecsillapodjak,
mielőtt válaszoltam volna.
– Amikor Oma még gyerek volt, művészeti su-
liba járt.
– Beteg volt?

– Nem. Akkoriban még nem csak az orvosok
foglalkoztak művészetekkel. Az iskolában is voltak
ilyen tantárgyak, például a gyerekek megtanulhat-
tak egy hangszeren játszani.
– De minek? A kommunikátorom bármit
lejátszik.
– Például hogy beülhessenek egy zenekarba…
– Pfúj!
– Nem volt abban semmi rossz, együtt zenéltek
emberek, és kész.
– De minek?
Megfordultam, és a szemébe néztem. Látnom
kellett a kíváncsi tekintetét, mert ezt a kérdést már
én is feltettem Omának. Mondjuk én kábé nyolc
lehettem, nem negyven, mint Viola, de a nemértés
ugyanaz volt, és ezúttal a válasz is.
– Oma úgy magyarázta nekem, hogy a régi
zenék még nem nyújtottak akkora élményt, mint
a személyre szabottak. Azért, hogy minél jobban
élvezni tudják, az emberek együtt játszották vagy
együtt hallgatták őket.
– Olyan fotót már én is láttam. Nagyon durva.
Hát ebben igaza volt. A tömeg tényleg undo-
rító dolog.
– Szóval ha most szeretnél egy új lejátszási lis-
tát, akkor meghallgatod a felkínált motívumokat,
megjelölöd a kedvenceidet, vagy feldúdolsz vala-
mit, és érkezik a személyre szabott zene. Ugyanak-
kor az nem lenne igazi az Oma fejlesztése nélkül,
ami forradalmasította ezt a területet is. Több tíz-
ezer előadó egyéniségét, egyediségét, frazírjait mo-
dellezték le és fűzték bele az algoritmusba. Az ízlé-
sedhez legközelebb álló hangszínekkel hangszereli
meg az MI a dalokat, és felhasználja hozzá a pro-
filadataidat is. Az egészségügyi infókból tudhatja,
hogy mely emberek hangját érzed magadhoz közel
állóknak, ismeri a neked tetsző arcokat, azokkal
generálja le a videóklipeket a kedvenc helyszíne-
iden. Figyeli, milyen témák érdekelnek, milyen
megküzdési stratégiákkal éled az életed, azokhoz
igazítja a dalszövegeket. Térképe van a magánéle-
ted hullámzásáról, a vásárlási szokásaidról, a lelki-
MI az ember
GALAKTIKA
2023. május
állapotodról, meg ilyenek. Nem értek igazán hozzá,
csak valamennyit olvastam róla.
– A könyveket is ő csinálta?
– Ki?
– Az Omád.
– Úgy érted, hogy a könyvekhez is alkalmaz-
zák-e ezeket a szoftvereket? Hát persze. Mon-
dom, Oma egy zseni volt. Végigcsinálta az egész
művészetforradalmat. Az, hogy olyan király
thrillereket generál az e-olvasód, részben neki
köszönheted.
– Inkább Iringó köszönhet neki sokat. A múlt-
kor felrakta az egyik könyvét a közösségibe, és
egy csomó pénzt keresett vele. Most már én is
mindig feltöltöm.
– Ezt én nem is értem – vallottam be. – Tök
hülyeség, hogy valaki más könyvét olvasod, vagy
más zenéjét hallgatod, amikor egy gombnyomás-
ra vagy a sajátodtól.
– Akinek nincs előfizetése, csak néha vásárol,
annak megéri.
– Semmi nem éri meg, ha kiadod érte a pénzt,
és végül nem is tetszik. Te is vettél már ilyen közös-
ségi tartalmat?
– Dehogy, engem az nem érdekel. Nekem na-
gyon jó könyveim vannak. A legutóbb kértem bele
zombikat, és már a feléig meghallgattam, amikor
kiderült, hogy halottak…
– De hát két hete sincs, hogy zombis vígjátékot
generáltattunk Sammynél, nem emlékszel? Az
összes színészt te választottad hozzá…
– Azok azok voltak?
Ezúttal a szexi butuska arcot vette elő, mire meg
kellett csókolnom.
– Igen, azok azok voltak.
Ekkor csipogni kezdett a kommunikátorom.
A munkahelyemről hívtak.
– Jaj, most itt ne hagyj engem! – váltott át mor-
cosba.
– Mennem kell, a héten eddig csak négy órám
volt, még dolgoznom kell legalább tízet.
– De nem várhat?
49
 GALAKTIKA
2023. május
– Hogy várhatna? Elönti a víz a… – itt a
mobilomra néztem – …a Lunnia köz 3.-at.
– Sohase fogom megérteni, miért nem tudják
ezt megoldani gépekkel…
– Először is, akkor nem lenne munkám, má-
sodszor, a gépek mindent megoldhatnak helyet-
tünk, de…
– …a szarunkat nekünk kell összetakarítani
– fejezte be helyettem a szokásos dumámat. Soha
nem fogja megérteni, de szerintem jó dolog, hogy
léteznek rakodók, szerelők, takarítók. Ezek amo-
lyan klasszikus értékek. Nélkülük talán nem is
lehetnénk emberek. Egyetlen organizmus sincs az
univerzumban, aki rajtunk kívül nanoszűrőt cse-
rélne egy társasházban, ha érted, mire gondolok.
Fontos pillérei vagyunk a társadalomnak.
– Este nézhetnénk együtt valamit, amit te sze-
retnél – próbáltam békíteni.
– Lehet sci-fi?
– Legyen.
– És idegen civilizációs, vagy egy olyan
marsos…
– Rád bízom. És nyomtass popcornt is!
– Jó, akkor menj! Mentsd meg őket! – sóhajtott
Vii lemondóan, de közben tudtam, hogy már a
filmzenén meg a krimi-szálon jár az esze. Olyan
kreatív, ebben nagyon hasonlít Omára. – Majd hí-
vok egy kocsit.
– Mehetünk együtt!
– Tudod, hogy nem szeretem, amikor munkás-
ruha van rajtad.
– Én meg azt mondom, hogy 130.
– Az csak 30%-kal több, mint az alap. Meglen-
nénk nélküle.
– De abból felújíthatjuk a lakást.
Vii sóhajtott. Már legalább két hónapja legene-
rálta az egész felújítást, csak nem ért addig a taka-
rónk… Megbocsátóan nézett utánam.
Nem szereti a munkásruhát…
Erről eszembe jutott, amit legutóbb mesélt
Oma. A rebarbaratortás utolsó találkozásunk al-
kalmával. A szülei, sőt az egész család, az én őseim,
50 MI az ember
mind művészek és tanárok voltak. Zenészek, szí-
nészek, írók, és néhányan gazdasági szakemberek
is. Csupa letűnt szakma képviselői. Fura egy világ
lehetett, az biztos.
Egyszerűen pazarlás tizenévig tanulni egy
hangszeren, vagy naphosszat görnyedni egy kép
felett, amit az MI a másodperc törtrésze alatt készít
el tökéletesre, és egy órán belül kihozza egy rakodó,
és fel is rakja a faladra a megfelelő méretben… Rá-
adásul bármikor letöltheted újra…
Erről eszembe jutott Vii arca, amikor Oma
festményét bámulta. Ritkán mutatott ilyen érdek-
lődést bármi iránt, amit nem ő hívott le. Nincs
sárga a profiljában? Ez hülyeség. Az utcáról indul-
tam vissza, hogy magammal vigyem a festményt
a menyasszonyomnak, és már előre örültem az
örömének.
A lakás üres volt, én meg rögtön a dolgozószo-
bába mentem, lekaptam a képet a falról, és csak
akkor figyeltem fel valami furcsaságra. A kép jobb
alsó sarkában egy halvány monogram volt látható,
meg egy dátum. Oma nyolcvan évvel korábban, de
éppen a későbbi halála napján festette. Kézzel.
Óvatosan akasztottam vissza a falra a képet,
nehogy megsérüljön. Egyszeriben minden apró
ecsetvonás élőnek, fontosnak és értékesnek tűnt
rajta. A kezem még remegett, miközben éreztem,
hogy az arcomon végiggördül egy könnycsepp.
Holden ROSE
Zenész, zeneszerző, író, 1976-ban született.
A nevét ismertté tevő Howard Matheu különös
esetei című gyermekkrimi-sorozata immár hat
részt számlál. Emellett SF témájú novellákat ír,
például 2015-ben a 2045 – Harminc év múlva
és a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
című antológiákban szerepelt egy-egy történet-
tel. 2017-ben egy gőzpunk témájú ifjúsági regé-
nye is megjelent, a Holtidő. Legfrissebb, Lapozz
és parázz! című sorozata rémtörténetekkel szol-
gál az ifjabb korosztálynak. A Galaktikában most
jelentkezik harmadszor, legutóbb a „Késés”-t ol-
vashattuk tőle (395. szám).

Egy rejtett víz alatti
erőforrás
K
UTATÓK kiszámolták, mekkora
értéket képvisel egy gyakori, de
rejtett víz alatti erőforrás. A hullá-
mok alatt láthatatlanul tevékeny-
kedő moszaterdők régóta sokat tesznek az
emberiségért, sokkal többet, mint amennyit
valaha is elképzeltünk.
A moszaterdők tengerpartjaink egyharma-
dát ölelik körül, táplálékot és otthont biztosí-
tanak az élőlények jelentős részének. Eközben
ezek a nyüzsgő óceáni dzsungelek olyan me-
rész emberi vándorlásokat segítettek, mint
például Amerika 20  000 évvel ezelőtti déli
betelepülése.
Magát a moszatot meg is esszük, termé-
nyek trágyázására használjuk, gyógyszerek-
hez és bőrápoláshoz adjuk, s belélegezzük az
általa termelt oxigént.
A hínárerdők napjainkra katasztrofális
hanyatlásnak indultak, amelynek mértéké-
vel még nem vagyunk tisztában. Egy kuta-
tócsoport összeállította a moszat-ökosziszté-
mák által mindannyiunk számára nyújtott
szolgáltatások becsült hasznát. Most először
állnak rendelkezésünkre olyan számadatok,
amelyek bizonyítják a globális hínárerdők je-
lentős kereskedelmi értékét.
Aaron Eger, az Új-Dél-Walesi Egyetem ten-
gerökológusa szerint mintegy 740 millió em-
ber él egy hínárerdő 50 kilométeres körzeté-
ben. E rendszerek jelentős szerepet játszanak
ezen emberek megélhetésében.
Eger és munkatársai 1354 felmérést ké-
szítettek a halakról és gerinctelenekről nyolc
különböző óceáni terület hat különböző
Zöld jövő
GALAKTIKA
2023. május
típusú hínárerdejében. Emellett mérték a
tápanyag-felhasználást is a széntől a foszfo-
rig. A hínárerdők halászati termeléshez való
hozzájárulásának gazdasági értéke átlagosan
29 851 dollár és 904 kilogramm hektáronként
és évente.
Meglepő módon a 193 azonosított állatfaj-
ból mindössze 50 járult hozzá a halászati ér-
ték nagy részéhez, elsősorban gerinctelenek,
például homárok, sünök és kagylók.
Ezek az óceáni „fák” nem csupán élőhelyet
biztosítanak tengeri fajok ezreinek, hanem a
globális tápanyagkörforgásban is óriási sze-
repet játszanak. A kelpek, az algák egy nagy
rendje, fotoszintézisükkel energiát juttatnak
az általuk védett élethálózatba, szén-dioxidot
vonnak el a környezetükből, és eközben oxi-
gént termelnek.
A szén-dioxid eltávolítása viszont emeli a
pH-szintet és az oxigénkészletet a közvetlen
környezetben – segítve ezzel az óceán-elsa-
vasodás helyi hatásainak enyhítését. A kelpek
más tápanyagokat, például nitrogént és fosz-
fort is felvesznek gyors növekedésükhöz,
egyes fajok akár 50 centimétert is képesek
nőni egy nap alatt.
51
 GALAKTIKA
2023. május

Társasjáték a szabadban

A
TÁRSASJÁTÉKOK reneszán-
szukat élik az elmúlt években.
Egyre több igényes játék készül,
ami visszacsalogatja az embere-
ket az analóg tábla mellé, hogy családjuk-
kal, barátaikkal közösen szórakozzanak
néhány órát. Milánóban valószínűleg úgy
gondolták, hogy a társasozáshoz nem kell
a négy fal között ülni, ezért az egyik parkot
átalakították egy hatalmas társasjátékká
áprilisban.
A Carlo Ratti Associatti egy építészmér- a figyelmet a Milánói Dizájnhéten. Az ENI
nöki vállalkozás, ami modern terveivel szer- energiavállalat megrendelésére készítették
zett nevet magának. Futurisztikus épülete- el legújabb, 2023-as projektjüket, melynek
ik és bemutatótereik világszerte ismertek, keretében a Milánói Botanikus Kertet játék-
és évről évre egy fontos témára hívják fel táblává alakították. A  Walk the Talk elne-

52 Intelligens dizájn

vezésű játék segítségével a várost és annak
nevezetességeit jelenítették meg. A 3500
méter hosszúságú táblát több mint 400 fa-
lapból készítették el, melyek 32 különböző
piktogramot hordoznak. Ezek a város mo-
bilitását próbálják bemutatni, legyen szó
tömegközlekedésről, elektromos autókról,
közösségi gépjárműbérlésről vagy gyalogos-
forgalomról. Az ösvény a hatalmas kertben
olyan kicsit, mint egy labirintus. A  játékos
maga dönti el, hogy merre kíván továbbha-
ladni, egyetlen feladata van: a lehető legke-
vesebb energiafelhasználással eljutni egyik
pontból a másikba. A játék megtervezésében
a Blob Factory Gaming Studio és az FM Mi-
lan Studio is részt vett. A társasjáték-tervező
cég feladata az volt, hogy a játék játszható és
minél élvezetesebb legyen a játékosok szá-
mára. A látogatók egyedül és csapatban is
haladhatnak, feladatuk, hogy a lehető legha-
tékonyabb közlekedési módot találják meg
minden kereszteződésben, akkor is, ha eset-
Intelligens dizájn
GALAKTIKA
2023. május
leg épp nem a gyaloglás az. A játék nemcsak
a tudatosabb közlekedésre és energiafelhasz-
nálásra hívja fel a figyelmet, hanem egyben
bemutatja a történelmi és modern Milánót
és annak nevezetes épületeit, tereit is.
A tábla mezőit lumineszcens lakkal és
fóliával vonták be a tartósság, valamint a
világítás gazdaságos megoldása érdekében.
A  lakknak köszönhetően a nappali fény
feltölti a falapokat, így biztosítják, hogy a
botanikus kert alkonyat után is látogatha-
tó legyen. Ez a fényforrás nemcsak a tábla
esti használatát teszi lehetővé, de a kertet
is fantasztikus megvilágításba helyezi,
hogy az ideérkező emberek úgy érezzék,
egy másik világba kerültek. És amíg mi a
csodálatos kertben gyönyörködünk, a Carlo
Ratti Associatti már a következő projektjeit
tervezi világszerte, melyekről honlapjukon
tájékozódhatunk.
Gricman Kata
53
 GALAKTIKA
2023. május
Einstein és az állatok
szuper érzékei
Jóval azelőtt, hogy tudtuk volna, a madarak
„látják” a Föld mágneses mezejét, Albert
Einstein egy levelében a szuper érzékekkel
rendelkező állatok lehetőségéről értekezett.
A tudós 1949-ben egy érdeklődő mér-
nöknek írt, rég elveszett levele rendkívül
előrelátónak bizonyult a biológia és a fizika
területén.
Glyn Davys mérnök eredeti megkeresé-
se, amely a levelezést elindította, azóta el-
veszett, de Einstein válaszából ítélve Davys
kérdésének köze volt az állati érzékeléshez,
és ahhoz, hogy mit mondhat ez nekünk a
fizikai világról.
„Elképzelhető, hogy a vándormadarak
és a postagalambok viselkedésének vizs-
gálata egy napon elvezethet valamilyen,
még nem ismert fizikai folyamat megér-
téséhez” – írta Einstein válaszában.
Több mint 70 évvel később ma már
tudjuk, hogy megérzése telitalálat volt.
Bizonyítékok támasztják alá, hogy a ma-
darak képesek érzékelni a Föld mágne-
ses mezejét a szemükben lévő speciális
fotoreceptorok segítségével, amelyek ér-
zékenyek a mező finom változásaira. Ez
teszi lehetővé számukra a több ezer kilo-
méteres vándorlásokat anélkül, hogy elté-
vednének.
54
Délután 1 óra
A vakító fény szokás szerint átadta a helyét a
sötétnek és a homálynak. Moncrief arra szá-
mított, hogy egy-két pillanat múlva kitisztul
a látása, mint mindig szokott. Ezúttal ma-
radt a sötétség. A  térde alatt elterülő padló
hideg kőből volt. Ahogy kinyújtotta a kezét
oldalra, állványokon álló üvegeket, dugókat
és port tapintott. A borospincében volt. Nem
vakult meg.
Lábra állt, és kitapogatta az utat maga
előtt, amíg el nem érte a kőfalat. Megfor-
dult, és visszafelé tapogatózva egy másik
kőfalhoz ért, amin volt egy faajtó. Valahol
a jobb oldalon megtalálta a villanyvilágítás
kapcsolóját is.
A hangulatizzó félhomályában megbizo-
nyosodott róla, hogy a mindig körültekin-
tő Hammond úgy zárta le a borospincéjét,
ahogy kell. Nem lehetett belülről kinyitni
az ajtót.
Dörömbölt néhányat abban a remény-
ben, hogy Hammond a közelben van, de
nem jött válasz. Csak azt érte el, hogy meg-
fájdult az ökle.
Hammond egy dugóhúzót tartott az
ajtó melletti első polcon, kóstolás céljából.
Moncrief kiválasztott egy kedves Merlot-t.
Hosszú délutánja volt. Valamivel kevésbé fi-
noman nyitotta ki az üveget, mint ahogy az
inasa tette volna, poharat keresve szétnézett,
aztán inkább ivott egy kortyot az üvegből.
Tényleg remek évjárat volt.
Hátát az ajtónak támasztva leült, és lenyelt
még néhány kortyot. Párszor dörömbölt. Le-
küldött még egy-két kortyot. Kuncogott raj-
ta, hogy milyen nevetséges napja van. Kiitta
az üveget. Az oldalára zuhant. Leticiáért sírt.
Amikor rezgett a zsebórája, egy darabig
tapogatózott utána, mire sikerült előhúznia.
A mutató a nyolcason állt. Most két óra van,
plusz nyolc…
 GALAKTIKA
2023. május
A történelmi feljegyzések szerint
minden fontos tudományos
előrelépés a délután közepére
esett. Ez talán a délutáni tea
serkentő hatásának köszönhető,
azzal a ténnyel együtt, hogy a
kutató tudósok végigdolgozták a
napot, tökéletesítendő a technikai
eszközüket, és általában nem
bírták megállni, hogy kipróbálják
vacsora előtt.
Gareth D. Jones
SIR RUPERT MONCRIEF
HOSSZÚ DÉLUTÁNJA
Az agya még mindig nem állt készen az- óra előtt, és megállíthatta a kísérletet, mie-
zal a válasszal, hogy tíz óra lesz, mikor a fény lőtt elkezdődött volna.
ismét elöntötte, és ő előresiklott az időben. Pár másodperccel később megállt. Lehet-
séges volt? Megakadályozni valamit, amit
Délután 2 óra már megtapasztalt? Tovább botladozott, egy-
Moncrief négykézlábra esett, arccal a puha előre csak a járásra volt képes koncentrálni.
földre csúszott. Elviselhetetlenül lüktetett a A fejében sajgó fájdalom a háttérben do-
feje, és ezúttal sokkal tovább tartott, mire az bolássá szelídült, és úgy tűnt, hogy a friss le-
éles fények kifakultak a látóteréből. vegő jót tesz. Fél órát sétált lassú tempóban,
A fűszálakra koncentrált, amelyek csak átment két legelőn, elhaladt három fa mel-
pár centire voltak az orrától. Egy juh bége- lett, a pavilon oldalában húzódó, rendezett
tett. Felnézve még több füvet és egy fekete kertek túlsó végéig, a rózsakerten át és végig
lábat pillantott meg. A  juh lassan csám- a kisollóval vágott gyepen. Bezörgetett az
csogott. oroszlánfejes kopogtatóval, és az ajtókeret-
Beletelt pár percbe, mire talpra bírt állni, nek támaszkodott.
küszködve az agyát ostromló, bénítóan fáj- Hammond kinyitotta az ajtót.
dalmas villanások ellen. Egy juhlegelőn volt; – Azt hittem, hogy az alagsori műhelyben
legalább ez biztos. A jobb oldalon egy kevés- van, uram.
ke fából álló csalitos terült el. A házat semer- – Ott vagyok – tántorgott be Moncrief. –
re sem lehetett látni. Abba az irányba botla- Vagyis valószínűleg ott leszek.
dozott, amerre biztosra vette, hogy a ház állt. Hammond betámogatta a könyvtárba,
Még mindig odaérhetett az alagsorba három ahol nehézkesen leült az asztalra.
Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja 55
 GALAKTIKA
2023. május
– Hammond, tartok tőle, hogy néhány
meglehetősen furcsa dolog fog történni ma
délután.
– A  nagynénje érkezik ismét látogatóba,
uram?
– Lehetséges. De nem erre gondoltam. –
Megmasszírozta a szemöldökét.
– Hozok valamit a fejfájásra, uram.
Moncrief bólintott, de azt kívánta, bár ne
tette volna. Miután a feje ismét megállapo-
dott, nehézkesen megkerülte az asztalt, és
leroskadt a székébe. Kinyitotta a fiókot, és
elégedetten bámult bele. Legalább benne volt
a műhely tartalék kulcsa.
Hammond hideg vízzel és habzó porokkal
tért vissza.
Moncrief lenyelte.
– Ez minden.
Hammond csendben kiment.
Három óra után, döntötte el, biztonságo-
san be tud majd menni az alagsori műhely-
be, és átállítja a tárcsát, hogy megakadályoz-
za a kronomulátor végtelen újratöltését és
a zsebóra váratlan, ismétlődő időugrásait.
Vagy talán várjon négy óra utánig?
Kihúzta a noteszét. Hát persze. Négyig
még a műhelyben lesz.
Becsukta sajgó szemét.
Aztán a zsebéből érkező rezgésre riadt fel.
Kihúzta a zsebórát, épp időben ahhoz, hogy
lássa, amint a kismutató a négyesen állapo-
dik meg. Hét órára fog ugrani. Vacsoraidőre.
Ezúttal az éles fény nem fájt annyira.
Délután 3 óra
A történelmi feljegyzések szerint minden
fontos tudományos előrelépés a délután kö-
zepére esett. Ez talán a délutáni tea serken-
tő hatásának köszönhető, azzal a ténnyel
együtt, hogy a kutató tudósok végigdolgoz-
ták a napot, tökéletesítendő a technikai esz-
közüket, és általában nem bírták megállni,
56 Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
hogy kipróbálják vacsora előtt. Sir Rupert
Moncrief, amatőr tudós, ezermester, egy
kicsi, ámde tiszteletre méltó család lovagja
sem volt kivétel ez alól. A három óra tökéle-
tes időzítésnek tűnt, hogy megejtse az elmúlt
néhány év során szorgalmasan építgetett
kronológia-manipulátor első gyakorlati al-
kalmazását.
A régi ház egy több hektáros, megfelelően
gondozott parkban állt, az alagsort is bele-
értve öt emeletre magasodott, és több szobát
foglalt magába, mint amiről Moncrief tudta
volna, hogy mit kezdjen velük. Idős édesany-
ja halála óta egyenként leépítette a személy-
zetet, amíg csak az inasa, Hammond maradt.
Talán ha megházasodott volna, más lenne a
helyzet. Lerázta magáról ezeket a gondolato-
kat, mert ismétlődőek és fájdalmasak voltak,
és alagsori laboratóriumának szűk keretei
közt rótta a köröket.
A tömör tölgyfa ajtó belső fele kormos
volt a korábbi kísérletek nyomán. Mostanra
a széles, alacsony szobából eltűntek a vegy-
szerek, a helyüket döbbenetesen bonyolult
elektromos és mechanikus szerkezetek fog-
lalták el. Moncrief ellenőrizte, hogy zárva
van-e az ajtó, és felakasztotta a kulcsot egy
szögre. Volt már rá példa néhányszor, hogy
Hammond leereszkedett a laboratórium-
ba egy délutáni brandyvel, csak azért, hogy
megriadjon a szerkezetek egy hirtelen villa-
násától vagy reccsenésétől. A legszebb kris-
tálykészlet nem bírt el több veszteséget, ezért
lezárta a bejáratot.
Nagyjából húsz percbe telt minden
teljesítményrelét aktiválni, ellenőrizni, hogy
az összes visszajelző lámpa pislog vagy sta-
bilan ég, attól függően, hogy mi a feladata,
és hogy a párban álló motorok megfelelő
sebességgel zúgnak, fokozatosan feltöltve a
kronomulátort. Ez volt a szerkezet legkénye-
sebb része – az erős elektromágnesek közé

felfüggesztett elektroncső, ami elkapta a
krono-katalitikus generátor által gerjesztett
időesszenciát. Amint minden biztosan zú-
gott és kattogott, ahogy kellett, Moncrief fel-
törte a szelepet, és hagyta, hogy az egzotikus
katalizátor érintkezzen az elektromos mező-
vel. Magas hangú zümmögés csatlakozott a
többi hanghoz, ahogy az idő anyaga mester-
ségesen jött létre, a sárgarézbe burkolt kris-
tályban gyülekezett és a kronomulátor kapta
el. Ez a prototípus csak néhány órányi irá-
nyítható időt volt képes tárolni, de Moncrief
már levázlatolta valami sokkal hatalmasabb
dolog terveit. Eleget ahhoz, legalábbis remél-
te, hogy megmenthesse imádott Leticiáját.
A kő pincefalba épített zárszekrényből
Moncrief elővett egy faragott fa szivartartót.
Az apjáé volt, de Moncrief soha nem tette
magáévá a szokást, csak társaságban, ud-
variasságból szívta a csípős, barna hengere-
ket. A  doboz most az alkotásának központi
elemét rejtette – egy kifinomult zsebórát,
amely elektro-szimpatikus kondicionálással
továbbította a tárolt kronergiát a viselőjére.
Figyelmesen ellenőrizte a művét, majd virá-
gos mellényének zsebébe csúsztatta.
A kronomulátor már csaknem teljesen
feltöltődött. Megváltoztatta a tárcsa beál-
lítását, hogy egy óra múlva ismét feltöltőd-
jön, mert nem akart időt vesztegetni azzal,
hogy az első kísérlet után várnia kelljen, míg
újra elkészül. A zsebórán az egyetlen muta-
tót az egyes számra állította, amivel a tárolt
kronergiának egy órányira való limitet sza-
bott. Az első előreugrás után a kronomulátor
rögtön készen lesz, hogy ismét használja.
Már négy óra felé járt az íróasztalán álló
úti óra szerint. Ez családi örökség volt, de
mostanra eltávolította az előlapját, egy plusz
mutatót tett rá, és rézvezetékeket csatlakoz-
tatott a hátuljába, amelyekkel összekötötte a
géppel. Vetett még egy pillantást a kábelek
Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
GALAKTIKA
2023. május
sorára, a motorokra és az óraszerkezetre.
Ha egészkor aktiválja a szerkezetet, akkor
könnyebben össze tudja majd hasonlítani
az időeltolódást, amikor ismét felbukkan.
Az óra extra mutatóját pontosan a négyesre
állította, és lehúzta a kapcsolót, ami létre-
hozta az összeköttetést. Az egyik kezében
a kronomulátor zsebórával, a másikban az
általános zsebórájával állt, s miközben néz-
te, ahogy telnek a másodpercek, a szeme pár
másodpercenként járt az úti órára és vissza.
Harminc másodperccel az indulás előtt
a hétköznapi zsebóráját a zsebébe rejtette,
és elengedte a kart a gépek oldalán, amely
megnyitotta a kronomulátor kimenetét a
zsebórához. Az elefántcsont felületen lévő
egyetlen mutató ingadozni kezdett. Mocrief
riadtan rábámult. A mutató előrelendült két
órára, aztán vissza a zéróra, majd, amint a
kronomulátor zümmögése felerősödött, a
mutató még szélesebben kezdett hintázni,
egészen három óráig, aztán négyig, aztán
mínusz egy óráig, majd kettőig.
Ahogy teltek az utolsó másodpercek, iz-
zadság öntötte el Moncrief tenyerét. Erősen
szorította a zsebórát, hátha megáll. A muta-
tó még gyorsabban rezgett. Kiszáradt szájjal
felnézett az úti órára. Talán el kellene ha-
lasztania a kirándulást. Az óra a négyesre
ért. A zsebóra mutatója az ötösnél állt meg.
Ez előre fogja őt vinni kilenc órára – amikor
már lekési a vacsorát.
Éles fény robbant ki a zsebórából. Olyan
érzés volt, mintha nehéz függönyök nyíl-
nának szét egy vakító, napfényes reggelen,
amikor az ember még mindig az ágyban
fekszik, de az inasa úgy ítéli, hogy ideje fel-
kelni és intézni a napi dolgokat. Ennek ha-
tására széthasadt a világ. A fény beragyogta,
elvakította, az őrületig ostromolta az agyát,
a fájdalomtól térdre rogyott, s a félelemtől és
rémülettől felüvöltött.
57
 GALAKTIKA
2023. május
Délután 4 óra
A padlás. Por szállt fel, miközben az ajtó felé
kúszott, a hányingerrel és a tájékozódási za-
varral küszködve. Talán megakadályozhatta
volna az első ugrást. Lerohant a padlásfeljá-
rón, végig a szőnyegezett folyosón, le a lép-
csősoron a következő fordulóig, megcsúszott
a sarkon, és a falnak csapódott.
A szeme felpattant a heves fejfájástól.
– Az orvost készültem hívni, uram. –
Hammond hangja. Túl hangos.
– Hol vagyok?
– Visszahoztam a szobájába. Hozok egy
újabb csomag jeget, uram.
Moncrief összeszűkült szemmel nézte,
ahogy Hammond elhagyja a szobát. Csend
volt, leszámítva a kandallópárkányon lévő
óra ketyegését. Felült, és addig nézett előre,
amíg a szeme végre fókuszált. Majdnem öt
óra. A zsebórája rezgett. Még erősebben me-
resztette a szemét, hogy az egyetlen óramu-
tatóra koncentráljon, ami most előre-hátra
lengett, és ismét a mínusz hármon állt meg.
A  vakító fény most még fájdalmasabb volt,
ahogy visszasiklott délután két órához.
Délután 5 óra
A vakító fejfájás, a szédülés és a tájékozódási
zavar most sokkal enyhébb volt a többinél,
és Moncrief megállta kiáltás nélkül, ahogy
térdre esett a csempézett padlón. Megrázta
a fejét, és a látása kitisztult. A  személyzeti
étkezőben volt, valahol az alsó szinten. Feltá-
pászkodott, és a hosszú, repedezett asztalra
támaszkodott, amiről úgy sejtette, hogy ma-
napság nagyon kevés haszna van.
Egy pillanattal később megjelent Ham-
mond, és kissé meglepettnek tűnt.
– Nagyon gyorsan lejött, uram.
Moncrief egy kezén meg tudta volna szá-
molni, hányszor jött le a földszintre, és min-
dig jó oka volt rá. Ezúttal hosszú és összetett
58 Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
magyarázkodás nélkül nem tudott semmi jó
okot kitalálni arra, hogy mit keres itt.
– Á, Hammond – mondta. – Hozna ne-
kem egy brandyt közvetlenül kilenc óra után
a rózsaszobába?
Hammond egy pillanatra elgondolkodott
rajta.
– Megkérdezhetem, uram, hogy miért lesz
a rózsaszobában?
– Ebben nem vagyok egészen biztos, de
teljes mértékben szükségem lesz az italra.
– Rendben, uram. – Hammond mozdulat-
lanul állt az ajtóban. – Szüksége lesz a jégre?
– Nem, nem hinném. – Moncrief a lépcső
felé indult, hogy visszavonuljon a saját terü-
letére.
Eléggé gyengének érezte magát, mire
visszaért a könyvtárba, és az arca is fájt.
Valószínűleg szép kis lila dudor lesz rajta.
Leült pár percre, amíg összeszedte a gon-
dolatait, ugyanabban a magas háttámlá-
jú székben, amit pillanatokkal korábban
hagyott el. Semmi jele sem volt Thwaite
almanachjának. Ránézett a kandallópár-
kányon lévő órára. Negyed hat volt. Hir-
telen megvilágosodva rájött, hogy a könyv
még mindig a polcon van. Végigkutatta a
számtalan polcot, amelyek két teljes falon
sorakoztak, de nem tudta felidézni, hogy
hol lehet. Ennek a kötetnek soha nem né-
zett még utána, elvégre Thwaite az ezote-
rikus nézeteiről híresült el. Végül az egyik
nagyon magas polcon talált rá, néhány
mechanikatörténeti kötet között, amiket
szintén nem olvasott még el. Moncrief ki-
vette a könyvet, és óvatosan letette az író-
asztalra a szék mellé.
Most a lezárt alagsori műhelybe való be-
jutás problémája következett. Megkerülte
az asztalt, és kinyitotta a fiókot, amelyben
több tartalék kulcsot tartott: a hátsó ajtóhoz,
a borospincéhez és a műhelyhez. A  műhely

kulcsa nem volt ott. Átkutatta, megnézte a
másik fiókot, de végül feladta, és megnyomta
a csengőt.
Hammond pár pillanattal később fel-
bukkant.
– Elvitte a műhelyemhez való kulcsot?
– Nem, uram. Úgy sejtem, hogy az íróasz-
talfiókban tartja.
– Köszönöm, Hammond. Nyilvánvalóan
nincs itt. Szükségem lesz egy baltára.
– Igenis, uram.
Moncrief nem volt biztos benne, hogy
Hammond baltát is tart a teáskészlet mellett,
de az inasa nem zavarodott össze a kéréstől.
Megfordult, hogy távozzon.
– Ó, és Hammond. Hét órakor egy ven-
déggel együtt fogok vacsorázni.
– Igenis, uram. Megkérdezhetem, hogy ki
lesz az a vendég?
– Még nem tudom.
Miután az inas elment, Moncrief még pár
percig kereste a kulcsot, aztán a hálószobá-
jába ment, ott is átkutatta a fiókokat, amik-
ben mindenféle hasznos apróságokat tartott.
A  kulcsnak semmi nyoma. Úgy tűnt, nincs
más megoldás, mint betörni az ajtót, és meg-
állítani a szerkezetet. A  kandallópárkányon
lévő óra szerint majdnem hat óra volt, és ami
elég az elég. Nyüszítés hangzott fel a zsebé-
ből. A  zsebóra. Épp időben húzta ki ahhoz,
hogy lássa, a kettesen állapodott meg. A fény
ragyogóan robbant ki az óra lapjából, és ő
nyolc órára ugrott.
Délután 6 óra
Moncrief felkészült az elkerülhetetlen, fáj-
dalmas zuhanásra a lépcsőn, de helyette egy
melléképület padlójára érkezett, az orrával a
munkapad lábának ütközve. Félhomály volt
odabent, az esti fény pászmái hatoltak be az
ajtó keretén és repedésein. Feltápászkodott,
és nekidőlt a munkaasztalnak, amelyen ta-
Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
GALAKTIKA
2023. május
karítószerek és karbantartó eszközök hever-
tek. Valamivel elszakította a kabátját, a kezé-
vel zsírba nyúlt. Sóhajtott.
A melléképület ajtaja belülről volt bezár-
va, úgyhogy ki tudott szabadulni, és elindult
a ház hátsó részéhez tartó felhajtón. Lepo-
rolta magát, vett pár mély lélegzetet a friss
levegőből, és lesétálta a rövid távot a cseléd-
bejáróhoz. Meghúzta a csengő karját, és várt.
Hammond azonnal kinyitotta az ajtót.
– Uram?
Moncrief nem mondott semmit, csak
bement az inasa mellett a szolgálók előszo-
bájába.
– Épp a baltát készültem felvinni – mond-
ta Hammond. – Nem lett volna szükséges
lejönnie. Vagy ki.
Moncrief elvette a baltát a cselédlépcső lá-
bánál lévő asztalról, felment a nagyterembe,
és végig csöppeket hagyott maga után. Ham-
mond szorosan követte.
– Ha megjegyezhetem, uram, egy kissé
ziláltnak tűnik.
Amint Moncrief megérkezett az alagsori
műhelyébe vezető másik lépcső ajtajához,
hangos dörömbölés hallatszott a főbejárat fe-
lől, ahogy valaki nagy elánnal verte az orosz-
lánfejes kopogtatót.
Moncrief megállt, amíg Hammond az aj-
tóhoz ment. Nem nyitotta ki elég szélesen
ahhoz, hogy Moncrief is kilásson, de egy pil-
lanatig halkan beszélt. Megfordult, és kitárta
a mögötte lévő ajtót.
– Két úr érkezett, uram, a Királyi Tech-
nológiai Társaságtól. – Oldalra lépett, és a
két sötét gyapjúöltönyös férfi bejött, ideges
kíváncsisággal nézelődve körbe. Az egyi-
küknek vörös volt az arca, a másiknak zsíros
a haja.
– Maguk! – ugatott fel Moncrief, s a felhá-
borodása gyorsan dühbe csapott át.
– Uram?
59
 GALAKTIKA
2023. május
Sir Rupert Moncrief a feje fölé emelte a baltát,
mint ahogy az egyik őse tette a moloigne-i csa-
tában, ezzel elnyerve a baroneti címet a király-
tól, és rohamra indult a nagytermen keresztül.
A torkából lehengerlő csatakiáltás tört fel.
A két vendég megfordult, és elmenekült.
Moncrief kilépett az elülső felhajtó felőli
teraszra, és nézte, amint a két visszavonuló
figura eltűnik a fákkal övezett úton.
Aztán újra bement, és átadta a baltát, ami
hirtelen túlságosan nehéznek tűnt.
– Fel kell jegyeznem, hogy a Királyi Tech-
nológiai Társaság nem tartozik a kedvencei
közé – mondta Hammond.
– Valóban. – Moncrief a lépcső felé tartott.
– Szüksége van még a baltára, uram?
– Nincs. Van egy jobb ötletem.
– Akkor kikészítek egy új öltönyt – mond-
ta Hammond.
Fél órával később Moncrief tisztán és átöl-
tözve készen állt a vacsorára, és épp, amikor
Hammond megkötötte a csokornyakkendő-
jét, jött rá, hogy nem vacsorázni fog a kö-
vetkező pillanatban. Az inas távozott, hogy
előkészítse a vacsorát, és Moncrief magára
maradva találgatni kezdte, ki lesz a vendége.
Korábban megnézte a jegyzetfüzetében, és
azt kívánta, bárcsak több jegyzetet hagyott
volna a délután során. Ismét ellenőrizte,
hogy benne van-e a kulcs a fiókokban, de
még mindig nem volt ott. Thwaite alma-
nachja adott neki egy ötletet; ha legalább
arra emlékezne, hogy mikor tűnt el a tarta-
lék kulcs!
60 Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
A zsebóra felzümmögött, mire Moncrief
gyorsan felállt, felvette azt az öltözőasztalá-
ról, és az óralapra bámult. A mutató mínusz
háromnál állt meg. A  célja a négy óra volt.
Ismét elöntötte a fény.
Este 7 óra
Dübörgött a feje. Sötét volt. Moncrief rájött,
hogy a dübörgést már megint az ajtókopog-
tató okozta.
Egy fénypászma tűnt fel, felfedve, hogy
Moncrief tartózkodási helye a nagyterem ru-
határa.
Hammond jól leplezte a meglepetését,
amikor egy kalappal és egy kabáttal belépett
a ruhatárba.
– Sir Alec Peterson érkezett meg, uram.
– Rendben.
– Beinvitáltam a szalonba.
– Köszönöm, Hammond. – Esetlenül ellé-
pett az inas mellett a nagyterem fényébe, és
megigazította a kabátját.
Ez igazából nem volt jó. Alec úr Leticia
unokatestvére volt, az egyetlen unokatest-
vére; az egyetlen rokona. Soha nem bocsá-
totta meg Moncriefnek a nő halálát. Nem
érdekelte, hogy baleset volt, hogy a férfit
hónapokra letaglózta a gyász, és csak az
időutazási tervei tartották napról napra
mozgásban. Moncrief ült a gőzhintó kor-
mánya mögött, és Sir Alec szerint ő volt az
egyetlen felelős.
Moncrief vett néhány még levegőt, amíg
átvágott a nagytermen, próbálva felidézni,

kivel beszélte meg vagy ki ígérte, hogy jön
vacsorázni. A  délután olyan zavaros ho-
mályba burkolózott, hogy már azt sem tud-
ta, ő vagy Hammond vetette-e fel a témát
először.
Sir Alec Peterson a tűz mellett állt, a lán-
gokba bámult. Megfordult Moncrief érkezé-
sére, és a figyelmét a házigazdára irányította.
Magas, vékony, hátrasimított hajú férfi volt.
Nyugodtnak tűnt. A  legutóbbi, heves talál-
kozásukkal ellentétben.
– Alec.
– Rupert. Jól nézel ki. – Ez úgy hangzott,
mint egy vádirat.
– Megvagyok. – Öntött magának egy
sherryt, hogy csatlakozzon Sir Alechez, aki
már szorongatott egyet.
– Hogy halad a munkád?
– Ígéretesen, azt hiszem. – Moncrief le-
ült az egyik fotelba. Sir Alec követte a pél-
dáját, úgyhogy csak egy méternyire ültek
egymástól.
– Jó. Jó. – Sir Alec nyugodtnak, udvarias-
nak tűnt. Mintha akart volna valamit.
– És a tiéd? – Moncrief úgy döntött, hogy
ő is udvarias lesz. Sir Alec soha nem beszélt a
munkájáról, főleg nem azzal az emberrel, aki
megölte az unokatestvérét.
– Egy kissé holtpontra jutottunk. – Ez
sokkal több volt, mint amit valaha mondott
az ügyről. Előredőlt ültében. – Mennyire is-
mered a kristechnológiai átvitelt?
– Csak néhány részletét, amit… – elakadt
a hangja – …amit Leticia megosztott velem.
Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
GALAKTIKA
2023. május
Sir Alec arca elsötétült, az állkapcsa meg-
feszült. Egy pillanattal később ismét tökéle-
tesen uralta a vonásait.
– Az alapelmélet tökéletesen működik,
de csak kis léptékben. Ahhoz, hogy az üze-
neteket bármilyen távolságba el tudjuk kül-
deni, tiszta, hibátlan kristályokra van szük-
ségünk. Embereink most is a mesterséges
kristályok tenyésztésén dolgoznak, de ha a
gyarmati háborúk valamire megtanítottak
bennünket, az az, hogy jó kommunikációra
van szükségünk. És nem várhatunk.
– Öt perc múlva vacsora – jelentette be
Hammond az ajtóból.
– Át kellene mennünk – mondta Moncrief,
miközben felállni készült.
– Nem vacsorázni jöttem.
– Pedig úgy sejtettem, hogy téged vár-
tunk, nem? – Ült vissza a székébe.
– Nem. Egyáltalán nem is akartam eljön-
ni. – Sir Alec letette a kiürült sherrys poha-
rát. – Ahogy gondolom, tudod.
Moncrief szárazon mosolygott.
– De az a két ember, akiket elküldtem
hozzád, hogy beszéljenek veled, azt mondta,
hogy egy baltával kergetted el őket.
Moncrief a homlokát ráncolta.
– Nem hittem el nekik, de semmi szín alatt
nem akartak visszajönni, úgyhogy kénytelen
voltam én eljönni, és… – elhallgatott, mint-
ha valami keserű dolgot kellene lenyelnie –
…és én magam megkérdezni téged.
– Mi az, amit akarsz? – kérdezett rá
Moncrief.
61
 GALAKTIKA
2023. május
– A Challinor gyémánt.
Moncrief majdnem elejtette a sherrys
poharát.
Sir Alec az előtt folytatta, hogy ő szóvá te-
hette volna az ellenvetését.
– Az hibátlan, tökéletesen tiszta és ke-
mény, majdnem százkarátos. Pontosan egy
ilyenre van szükségünk a kristechnológiai
átvivőbe – dőlt hátra a székén. – És Leticiáé
kellene hogy legyen.
Ez úgy ütötte meg Moncriefet, mint egy
valódi pofon. Leitica. Mennyire szerette
a Challinor gyémántot, teljesen elámult a
gyönyörűségétől. Moncrief szemében az a
gyémánt épp csak Leticia szépségének tük-
re volt. Azt mondta neki, hogy az övé lesz,
amint összeházasodnak, és nő a kezében
tartotta, és örömmel szemlélte a csillogó
lapjait.
– Nem lehet a tiéd – lehelte végül.
Ezúttal Sir Alec nem uralta az arcát eltor-
zító haragot.
– Nem lehet az enyém? – állt fel hirtelen.
– Elvetted tőlem az imádott Leiticiámat, az
egyetlen családtagomat és barátomat. El-
pusztítottad a családomat, az életemet. – Fel-
emelte az öklét, de aztán úgy tűnt, mintha
meggondolná magát. – Egyetlen dolgot ad-
hatnál nekem, és még azt sem miattam kel-
lene. Ez az ország érdekét szolgálja.
Moncrief csendesen felállt.
– Ez az egyetlen dolog, amim maradt be-
lőle. – Ez igaz volt. Nem házasodtak össze.
Semmilyen vagyontárgyát nem kapta meg.
Csak emlékeket. Csak a gyémántot, aminek
lapjaira bámulva talán vethetett egy pillan-
tást az elveszett álmaira. Ez volt az egyetlen
lehetősége, hogy újra láthassa őt.
– Nem csak nekem kell – mondta Sir Alec.
– Hallani fogsz még felőlünk – viharzott az
ajtó felé.
– Azt már tudom.
62 Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
Az ajtó becsapódott a távozó látogató
mögött.
Hammond egy pillanattal később meg-
jelent.
– Sir Alec nem marad vacsorára?
– Úgy fest, nem. – Követte Hammondot
egészen az ebédlőig, és átrágta magát egy
dinnyegolyóból és pármai sonkából álló
előételen, lazacból és spárgából, fűszer-
vajas újburgonyából és szezonális zöldsé-
gekből készült főételen, majd a Chantilly-
krémes csokis felfújton. Semminek nem
érezte az ízét.
– A  Királyi Technológiai Társaság tagjai
vissza fognak jönni – mondta Hammond-
nak, miközben az leszedte az utolsó ételeket.
– Megkínáljam őket kávéval, amikor
megérkeznek?
– Nem, Hammond. Készüljön fel rá, hogy
ismét elkergetjük őket.
– Igenis, uram – vitte ki a tálcát a szobá-
ból az inas.
Moncrief kitapogatta a zsebében a műhely
kulcsát, mivel nem bízott az emlékezetében,
hogy ott van vagy nincs. Ott volt.
Határozottan felállt, és az alagsorhoz ve-
zető lépcsőhöz ment.
Egyáltalán, ez volt a jó időpont? Nyolc és
tíz óra között már a házban lenne. Ha most
véget vet a kronomulátor újra- és újratölté-
sének, akkor nem utazik el nyolc órához,
úgyhogy kétszer lesz itt a jelenben. Előhúzta
a jegyzetfüzetét, lefirkantott néhány szót er-
ről a hatásról, és azt kívánta, bárcsak jobban
belegondolt volna a kísérlet komplexitásába,
mielőtt hozzákezd az egészhez.
Mire végiggondolta a számtalan lehet-
séges paradoxon bonyodalmát és a könyv-
tárban az íróasztalához ért, már nem volt
rá ideje, hogy mindent leírjon. A  zsebóra
rezgett. Előkapta, idegesen attól, hogy folya-
matosan megszakítják az életét. Az egyetlen

mutató előre-hátra lengett, és mínusz hétnél
állt meg. Nem a legjobb, de a vakító fény nem
hagyott neki választási lehetőséget.
Este 8 óra
Moncrief térdébe kavics fúródott. Sötét
volt, nyirkos és hideg. Lábra küzdötte ma-
gát, és a sötétségbe bámult. A  fák lágyan
integettek az ágaikkal, sötét árnyékok a fe-
kete ég előtt. Valahol odakint volt, ez már
biztos, de hol? Lassan megfordult a tengelye
körül. Impozáns házának hívogató fényei
százméternyi távolságból ragyogtak. Leg-
alább nem tévedt el.
Felmászott a kavicsos úton, és bedöröm-
bölt az oroszlánfejes kopogtatóval. Ham-
mond egy pillanattal később ajtót nyitott.
– Uram?
– Bejöhetek?
– Igen, persze, uram. Nem vettem észre,
hogy vacsora után egészségügyi sétára in-
dult. Hoztam volna a kabátját.
– Semmi gond – mondta Moncrief, átlépte
a küszöböt, és bement a meleg előszobába.
Megborzongott.
– Igenis, uram. – Hammond megelőzte, és
kinyitotta előtte a szalon ajtaját.
Moncrief leült a tűz mellé, és Hammond
felszította azt. Fájt az arca. Miután Ham-
mond kiment a szobából, felállt, és a kan-
dalló feletti barokk tükörbe nézett. Egy sötét
dudor jelent meg a jobb orcáján. Visszaült,
és hátrahajtotta a fejét, így várta, hogy átme-
legedjen.
Üvegcsörömpölés riasztotta fel kényelmes
álmából. Talpra ugrott, és körbenézett. Két
ember lopakodott át óvatosan a magas abla-
kok között, félresöpörve az ólommal össze-
tartott üvegcserepeket. Ugyanaz a két alak
volt, akiktől egyszer már megmenekült.
– Üdv újra – mondta a zsíros hajú. Egy-
egy ólmosbotot húztak elő a kabátjukból.
Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
GALAKTIKA
2023. május
– A  baltája nélkül már nem is olyan ke-
mény, mi?
A zsíros hajú a tenyerének ütötte a botját.
– Adja át a gyémántot!
– Balta? Gyémánt?
– A munkaadónk udvariasan kérte. Most
adja át!
– A munkaadójuk?
Mindkét férfi lépett egyet előre, a botjuk
hangosan csattogott a tenyerükön.
Moncrief kiviharzott a szobából.
– Hammond! – kiáltotta, miközben vé-
gigrohant az előszobán, és két lépcsőt ug-
rott át egy lépéssel. A felső lépcsőfordulón
sötétség honolt. Találomra kiválasztott egy
szobát és besurrant, becsukva maga mögött
az ajtót. Kell lennie valaminek, amit fegy-
verként használhat – de sajnos nem látott
semmit.
Felkapcsolta a világítást, és ez felfedte a
kézzel festett rózsatapétát. Egy piszkavas állt
a kandalló melletti készletben. Felvette, és
visszalopódzott a folyosóra. Verekedés hang-
jait hallotta odalentről. Hammond!
Visszarohant ugyanazon az úton, amerre
jött, és a lépcsőn félúton abban a pillanatban
látta meg őket, amikor a két behatoló átro-
hant az előszobán, pár másodperccel lema-
radva pedig a baltát lóbáló Hammond kö-
vette őket. Mindhárman eltűntek a bejárati
ajtón keresztül.
Ismét kettesével szedte a lépcsőket, át-
vágott a nagytermen, és kirontott a bejárati
ajtón. A három alak a sötétségbe rohant, és
Moncrief gyorsan követte őket, a kezében a
piszkavassal. Megbotlott a sötétben, meg-
csúszott a nedves füvön, majd visszanyerte
az egyensúlyát. Csobbanást hallott, majd
pár másodperccel később csatlakozott Ham-
mondhoz, térdig a halastóban.
– Elvesztettem őket a sötétben – mondta
az inas.
63
 GALAKTIKA
2023. május
Pár percig csendben álltak, de nem jött
semmi hang a közelből. Kikászálódtak a tó-
ból, és visszamentek a házhoz.
– Maga kerüljön hátulról! Én elöl megyek
be. Mindkét ajtót bezárjuk magunk mögött.
Fegyvert cseréltek.
– Igen, uram.
Moncrief látta, ahogy Hammond eltűnik a
ház oldalában, bement elöl, és bereteszelte az
ajtót maga mögött. Az állóóra majdnem ki-
lencet mutatott. Az alagsori lépcsőhöz ment,
és elhatározta, hogy végre betöri a műhely
ajtaját.
A kőlépcső csúszott a nedves cipője alatt.
A zsebórája rezgett. Kihúzta a zsebéből, lát-
ta, ahogy a lengő mutató a mínusz hármon
áll meg, megcsúszott, és belebukott az éles
fénybe, ami visszarepítette hat órához.
Este 9 óra
A sikítás elhalt Moncrief torkában, amikor
rájött, hogy mennyire férfiatlanul hangzik.
Gyorsan pislogott, próbálva visszanyerni
a látását. Egy kézzel szőtt plüss szőnyegen
térdelt. Ami furcsa volt, elvégre az alagsort
járólap borította. A  vakító fény folyamato-
san halványult, és Moncrief rájött, hogy egy
hálószobában van. Az volt az első gondolata,
hogy bizonyára elájult, és Hammond hozta
ide, ami eléggé zavarba ejtőnek tűnt, de nem
példa nélküli szolgálat lett volna a részéről.
Legalább most ezt az állapotot egy tudomá-
nyos kísérletnek köszönhette, nem pedig a
felelőtlen részegségnek. Ugyanakkor nem
is a saját szobájában volt. Beletelt egy pilla-
natba, mire rájött, hogy ez a rózsa vendég-
szoba, amibe már talán évek óta be se tette
a lábát. Égett a lámpa, minden látható ok
nélkül. Ellenőrizte a zsebóráját. Egy perccel
múlt négy óra. Bár odakint már sötét volt,
ami azt jelentette, hogy már nem lehetett
négy óra. Egyre hevesebb izgalommal felállt,
64 Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
nekitámaszkodott az ágyrácsnak, és órát
keresve szétnézett. Nem volt bent egy sem.
Hát persze. Amikor az utolsó szobalányt is
elbocsátották, már senki nem maradt, hogy
felhúzza az órákat, ezért Hammond elpakol-
ta a legtöbbet.
Kissé szédült, úgyhogy leült az ágy szélé-
re. Igazán jól jött volna egy brandy.
Halk kopogtatás hangzott az ajtó felől, és
Hammond lesett be.
– Ó, hát tényleg itt van, uram – tárta ki az
ajtót, és egy ezüsttálcán a brandyvel belépett.
– Mi az ördög történt magával? – kérdez-
te Moncrief, ahogy elvette a felkínált italt.
Ivott egy kis kortyot, és gyönyörűséggel töl-
tötte el, ahogy a tüzes, sima ital lecsúszott
a torkán.
Hammondnak, aki általában makulát-
lanul nézett ki, ezúttal véraláfutásos volt a
szeme, és sárcsíkokat viselt az állán meg a
kabátján. A  haja rendezetlen volt, a csokor-
nyakkendője ferde, és a nadrágja vizesnek
tűnt térdtől lefelé.
– Úgy sejtem, hogy uram viccel – mondta
szárazon.
Moncrief nem sejtette, hogy viccelne, de
válasz helyett inkább ivott még egy kortyocs-
kát a brandyből.
– Úgy látom, uramnak volt ideje egyedül
is átöltözni – folytatta Hammond.
– Mennyi az idő? – kérdezte Moncrief.
A feje még mindig zúgott egy kicsit.
Hammond körülményesen vette elő a
zsebóráját.
– Öt perccel múlt kilenc, uram.
– Ezek szerint lekéstem a vacsorát.
– Nem, uram, hétkor evett, miután meg-
érkezett a vendége.
Hammond mindig komor volt, úgyhogy
Moncrief kénytelen volt elhinni a válaszát.
– Azt hiszem, pihennem kellene egy kicsit
– mondta. – Nem érzem túl jól magam.

– Rendben, uram. – Hammond elvette a
kiürült poharat, és távozott, csendesen be-
csukva az ajtót maga mögött.
Moncrief néhány percre hátradőlt az
ágyon, amíg a döbbenetét fokozatosan hát-
térbe nem szorította az ujjongás.
– Tényleg utaztam az időben! – Felállt, és
fel-alá járkált a szobában, mindkét kezében
egy-egy zsebórával. – Ez azt jelenti… – meg-
torpant, és leült a szantálfa íróasztalhoz. –
Ez azt jelenti, hogy zseni vagyok!
Kibámult a sötétségbe.
– De most akkor lekéstem a vacsorát,
vagy sem?
Elővett egy jegyzetfüzetet meg egy ceru-
zát a zakója belső zsebéből, és leírta:
4 óra – a gép aktiválása.
7 óra – vacsora vendéggel.
9 óra – brandy a rózsa hálószobában
Ez valószínűleg azt jelentette, hogy majd
visszatér a kezdethez, és meghív valakit va-
csorára. Azt is jelentette, hogy egy zseni volt.
Bár arra nem számított, hogy nemcsak az
időben, de a térben is ugrani fog. Miért a ró-
zsa hálószoba? Ezt is leírta. Talán volt ennek
a helyiségnek néhány sajátos kronológiai jel-
legzetessége.
A feje sokkal tisztábbnak tűnt most, érez-
te, hogy képes szédülés nélkül felállni. Ki-
nyitotta az ajtót, lekapcsolta a villanyt, és
sötétségben hagyta a szobát.
Két emelettel lejjebb az állóóra a nagyte-
remben fél tízet mutatott. Moncrief elégedet-
ten mosolygott.
– Hát itt van!
Az éles kiáltás hallatán megpördült, a feje
pedig tovább pörgött, mint amire számított.
Két férfi durva gyapjúöltönyben és elmérete-
zett keménykalapban állt a folyosó túlsó vé-
gén, ahová a szalonból hatoltak be.
Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
GALAKTIKA
2023. május
– Kik az ördögök maguk? – követelte a vá-
laszt Moncrief.
– Pontosan tudja, hogy kik vagyunk és
mit akarunk – mondta a magasabbik férfi.
Sovány arcán rosszindulatú kifejezés ült,
a kalapja alól kilógó haja túlságosan hosszú
és zsíros volt.
– Hammond!
– A  komornyikja már kapott eleget –
mondta az alacsonyabb, piros arcú férfi.
– Szóval magától kapta a monoklit!
Mindkét férfi tett egy lépést előre.
– Át fogja adni? – kérdezte a vörös arcú.
Moncrief megfordult, és rohant, végig a
hátsó folyosón egy ajtóig, ami a pincébe ve-
zetett. Két pár láb dübörgött mögötte. Lero-
hant a lépcsőn, és nekiütközött a műhelye tö-
mör tölgyfa ajtajának. Zörgött és dörömbölt,
de nem nyílt meg az út befelé. A két behatoló
megállt a lépcső közepén.
– Nincs kiút, mi? – kérdezte a vörös arcú.
– Óvatosan – figyelmeztette a másik –, ez
egy ravasz példány.
Lassan közelítettek.
Moncrief a tőle telhető legjobb ökölvívó
állásba emelte a kezét.
A két férfi egymásra nézett, és egyszerre
ugrottak rá. Az ajtóhoz szorították, és az ol-
dalához préselték a karját.
– Nincs több menekülés – mondta a zsí-
ros hajú. Fájdalmasan visszaráncigálták fel a
lépcsőn, át a nagytermen a könyvtárig.
– Idefigyeljenek! – mondta Moncrief,
amint lelökték az egyik magas székbe az író-
asztala mellett. – Ez egyszerűen nem mehet
így tovább.
– Nem. Tényleg nem. Most pedig pofa be!
– a zsíroshajú pofon ütötte. – Mindjárt visz-
szajön a főnök.
Csendben álltak, egy-egy kezüket áldo-
zatuk vállán pihentették. A  kandallópár-
kányon lévő óra egyre csak tiktakkolta a
65
 GALAKTIKA
2023. május
perceket, mialatt Moncrief számba vette a
lehetőségeit. Az, hogy a saját könyvtárában
ejtsék fogságba, tűrhetetlen volt.
Végül eldöntötte, hogy ideje cselekedni.
Hammondnak nem volt semmi nyoma, tehát
Moncriefen múlt, hogy kimentse magát ebből
a szituációból. Kinyújtotta a kezét, és megra-
gadta Thwaite óraalmanachját, egy szokatla-
nul vaskos kötetet, amelyet valaki az íróasz-
talon hagyott, és minden erejével a vörös arcú
gyomrába vágta. A férfi arca még vörösebbre
váltott, miközben nyögve kétrét görnyedt.
Moncrief kiszabadult a zsíros hajú szorításá-
ból, és megrohamozta az ajtót, majd becsapta
maga mögött. Kettesével szedte a lépcsőket
egy emelettel feljebbig, ahol a folyosó végén a
franciaablak egy kis erkélyre nyílt.
Kilépett a hideg sötétségbe, és gyorsan be-
csukta az ablakot, azt remélve, hogy az üldö-
zői nem látták, merre ment. Innen le tudott
mászni a futónövények rácsán, és elrohanha-
tott segítségért, miközben a másik kettő azt
hitte, hogy még a házban van. Már majdnem
tíz óra volt, de a rendőrség a kései óra ellené-
re is biztosan reagálni fog.
Először azt hitte, hogy a szél borzongat-
ja a rácsozatot, de aztán rájött, hogy a saját
mellényének zsebéből jön a hang. Előhúzta a
kronomulátor zsebóráját, ami zúgott és zör-
gött. A  folyosóról kiszűrődő fényben látta,
hogy a mutató vadul leng előre-hátra. Mí-
nusz ötnél állt meg, és őt ismét elképesztően
erős fény árasztotta el. Úgy tűnt, hogy visz-
szamegy délután öt órára.
Este 10 óra
A vakító fény különösen rosszulesett neki
egy egész üveg bor után. Moncrief arccal
előre csúszott a puha szőnyegre, és ágyért
imádkozott.
Néhány pillanattal később riadtan felpil-
lantott, mert hirtelen rájött, hogy amikor
66 Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
legutóbb tíz óra körül járt, épp két gengsz-
ter elől menekült a házon keresztül, akik
elintézték Hammondot. Hol lehet a szeren-
csétlen inas? Hol lehetnek a behatolók? Egy
percbe telt Moncriefnek, míg rájött, hogy ő
hol van egyáltalán. A társalgóban.
Bizonytalanul besurrant a nagyterembe
és próbált visszaemlékezni rá, mi történt tíz
óra előtt. A két gengszter fent, az első lépcső-
fordulón túl lesz. Kopogás hangzott a ruha-
tár felől. Kinyitotta az ajtót, és megtalálta a
kábultnak tűnő Hammondot. Majdnem ne-
kidőlt Moncriefnek.
– Hammond. Hála az égnek. A gengszte-
rek az emeleten vannak.
Az előszoba másik végén nyitva álló sza-
lonból üvegcsörömpölés hallatszott.
– Vagy lehet, hogy amott vannak. Gyor-
san! Az alagsorba! – a két férfi hanyatt-hom-
lok átszaladt a nagytermen a hátsó folyosóra,
majd le a lépcsőn az alagsori műhelybe. Lép-
tek zaja követte őket, és egy kiáltás: „Lefelé,
emberek!”
Moncrief kitapogatta a zsebében a tarta-
lék kulcsot, és beledugta a zárba.
– Én igazán reméltem, hogy ezt kelleme-
sebben is el tudjuk intézni – szólt Sir Alec,
aki a lépcső tetején bukkant fel.
– Hammond – mondta határozottan
Moncrief – értesítenünk kellett volna a rend-
őrséget, amíg még volt rá lehetőség.
– Már ha lenne bármiféle mód rá, hogy
hosszabb távolságokon keresztül kommu-
nikáljunk, mi? – kérdezett rá Sir Alec, aki
lassan ereszkedett lefelé a lépcsőn. – Add át
nekem a gyémántot, Rupert! Az pontosan
erre való.
– Szükségem van rá, Alec. Nem kaphatod meg.
Léptek zaja hangzott a lépcső tetejéről.
– Hogy jutott le oda? – trappolt le a lép-
csőn a két betörő.
– Fogják meg! – mondta Sir Alec.
 GALAKTIKA
2023. május

Moncrief elfordította a kulcsot, és gyakor- Hammond az ajtónak dőlt, és összecsapta

latilag átesett az ajtón Hammonddal együtt.
Becsapta, és az inas tartotta, miközben ne-
héz vállak ütötték a másik oldalt. Moncrief a
borködön keresztül küszködött vele, hogy a
kulcsot ismét a zárba tegye.
Az ajtó nehézkesen, részben kinyílt, ami
kibillentette őt az egyensúlyából. Teljes tes-
tével nekidőlt, és amint a kulcs megtalálta a
helyét, azonnal elfordította.
Előrehajolva a térdére támaszkodott, és a
feje lüktetett az ajtó minden egyes döndülésére.
– Rupert! – szólt Sir Alec fojtott hangja.
– Feltételezem, uram, hogy a gyémánt biz-
tonságban van most, hogy idelent vagyunk.
Moncrief bólintott az inasnak, majd a
munkaasztala melletti zsámolyhoz tán-
torgott.
a két kezét.
– Kérem, uraim, távozzanak! Egy ideig
nem fogunk felmenni.
A dörömbölés abbamaradt.
– Rupert – mondta Alec –, ez a terv ren-
geteg ember számára fontos. Akár a hadse-
reget is idehívhatom, hogy megszerezzék a
gyémántot.
– Alec, ha lenne hivatalos háttered, meg se
próbáltál volna betörni.
Pár percig csend volt.
Hangos puffanások és átkozódások hallat-
szottak, majd ezt Alec fogdmegjeinek fenye-
getései követték. Hosszú idő telt el így.
Csörgött a zár.
– Nincs másik tartalék kulcs, ugye? – sut-
togta Moncrief.

Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja 67
 GALAKTIKA
2023. május
– Nem tudok róla, uram – emelt fel egy
hatalmas csavarkulcsot Hammond.
A kulcs megmozdult a zárban. Moncrief
erősen megszorította. Belevörösödtek az uj-
jai, aztán belefehéredtek, ahogy erőlködve
próbálta a helyén tartani, miközben a másik
oldalon valaki megpróbálta kinyitni az ajtót.
– Mennyi az idő? – nyögött fel Moncrief.
– Fél tizenegy, uram – mondta Hammond,
a munkaasztalon álló úti órára pillantva.
– Francba! Még fél óránk van.
– Meddig, uram?
– Amíg… – Moncrief hirtelen rájött, hogy
visszakerült az alagsorba. Ismét irányíthatta
a szerkezetét. – Hammond, tartsa a kulcsot!
Helyet cseréltek. Moncrief átállította az
úti óra plusz mutatóját tíz óra harmincötre,
és a vele összekapcsolt zsebórát nyolcra. Nem
volt megbízható, de szinte biztosan előrefelé
ugrást eredményezett.
– Hammond – mondta –, ami most követ-
kezik, bizonyára meg fogja magyarázni a ma
tapasztalt különös történések egy részét.
Az inas a kulccsal küszködött.
– Valóban eléggé szokatlan nap volt, uram.
– Amikor szólok, azt akarom, hogy enged-
je be őket. És hogy utána álljon el az útjukból.
– Azt tervezi, hogy megtámadja őket a vil-
láskulccsal, uram?
– Nem hiszem, hogy mindhármukat el
tudnám intézni, Hammond. Ugyanakkor
jobb, ha nem kockáztatom, hogy megsérül-
jön a szerkezet.
– Érthető, uram.
– Ebben van – mondta Moncrief, egy
csuklós fedelű sárgaréz hengerre mutatva – a
Challinor gyémánt.
– Igazán, uram? – Hammond hangja mor-
gásba fordult.
– Amint tiszta a levegő, vegye ki, és zárja
el a széfbe! Megmondom majd, hogy mikor-
ra hívja ki a rendőrséget.
68 Sir Rupert Moncrief hosszú délutánja
– Nem most lenne az ideális?
– Nincs időm megmagyarázni – pillantott
Moncrief az úti órára. Harminc másodperc.
– Most, Hammond!
Az inas elengedte a kulcsot. A zár kattan-
va kinyílt, és az ajtó szélesre tárult. Sir Alec
és a két fogdmegje megtorpantak a küszö-
bön, úgy tűnt, hogy váratlanul érte őket a
kezében zsebórával ácsorgó Moncrief mö-
gött zümmögő és zizegő szerkezet mesésen
bonyolult látványa.
A zsebóra élesen berregett.
– Hajnali egy óra harmincöt – mondta
Moncrief, és iskolai rögbitudását elővéve
előrelendült, mindhárom férfit a padlóra te-
perve. Szorosan tartotta őket. Az éles fény le-
csapott rá, de úgy sejtette, a többieket sokkal
rosszabbul fogja érinteni.
Hammond nagyon hatékony és rendít-
hetetlen inas volt. Ha négy ember eltűnik
a szeme láttára, arra még ő is kétségtelenül
felvonja a szemöldökét, de Moncrief biztosra
vette, hogy a gyémánt biztonságban lesz, és a
rendőrség megérkezik addigra, mire a ragyo-
gás elhalványul.
Bódis Éva fordítása
Gareth D. JONES
Angol író. 2004 óta publikálja elbeszélése-
it mind online, mind nyomtatott kiadványok-
ban. Tizenöt idegen nyelvre fordították már le.
Noha pályájának még meglehetősen az ele-
jén tart, hosszú lista állítható össze novellái-
nak címeiből. Jelenleg első regényének keres
kiadót, de az írást persze ezalatt sem hagyja
abba egy pillanatra sem. 2011-ben szerkesz-
tőként egy gőzpunk antológiát állított össze.
Magyarul eddig 9 elbeszélése jelent meg,
köztük a Yorick-sorozat öt darabja a 355.,
362., 366., 381. és 385. számban. Több írása
nálunk debütált.

Visszafagyasztani a sarkkört
A
TUDÓSOK EGY ellentmon-
dásos tervet mutattak be a fel-
melegedés sarkköri hatásának
mérséklésére. Magasan szálló,
módosított amerikai KC-135R repülőgépekről
mikroszkopikus méretű aeroszol-részecské-
ket permeteznének a légkörbe, hogy visz-
szafagyasszák az Északi- és Déli-sarkot. Egy
kutatás szerint a módszer megvalósítható és
viszonylag olcsó lenne.
A sztratoszferikus aeroszol-injektálás név-
re hallgató terv az ellentmondásos beavat-
kozási technológiák közé tartozik. De amíg
a hasonló tervek az egész bolygóra lennének
hatással, ez csak a sarki régiókat érintené.
Azonban a számok azt bizonyítják, hogy
az olyan régi katonai légi utántöltő tankerek,
mint például a KC-135-ös, nem elegendők eh-
hez. Nem rendelkeznek a megfelelő hasznos
teherbírással a szükséges magasságokon, még
akkor sem, ha átalakítják őket. Ezért megszü-
letett a SAIL-43K permetezőgép koncepciója.
Egy 125 ilyen SAIL-43K tankerből álló
flotta mikroszkopikus méretű kén-dioxid-
részecskékből álló felhőt bocsátana ki. 13 ki-
lométer magasságban, az északi és déli 60 fok
szélességen elegendő hasznos terhet tudná-
nak szétszórni ahhoz, hogy évente két fokkal
hűtse le a sarkkörön túli területeket. Az olyan
vidékek, mint Anchorage, Alaszka déli része
Zöld jövő
GALAKTIKA
2023. május
és Patagónia déli csücske, közel az iparosodás
előtti átlaghőmérséklethez térhetnének visz-
sza. A nagy magasságú szelek által lassan a
sarkok felé sodorva, a részecskék kissé beár-
nyékolnák a Föld felszínét.
Az akcióhoz annyi repülési időre lenne
szükség, ami kétnapnyi globális kereskedel-
mi légiforgalomnak felelne meg.
Az északi féltekén található repülőterek
megfelelnek a küldetésnek. Anchorage pél-
dául három darab 3,5 kilométernél is hosz-
szabb kifutópályával rendelkezik, miközben
az északi szélesség 61,2°-án található.
A déli félteke esetében ez egy kicsit bonyo-
lultabb. A déli pólus 60 fokán nincsen sem
repülőtér, sem szárazföld. A legközelebbi je-
lentős repülőterek Chilében és Argentínában,
Patagónia déli csücskében találhatók.
A „szubpoláris SIA-program” költségeit
évi 11 milliárd dollárra becsülik. Ez kevesebb
mint egyharmada annak a költségnek, amely
az egész bolygó ugyanolyan mértékű, 2 °C-os
lehűtéséhez kellene más éghajlati megoldá-
sok, például a mérséklés, az alkalmazkodás
vagy a szén-dioxid-leválasztás és -megkötés
alkalmazásával.
Mindazonáltal az újonnan javasolt SIA-
műveletet a fent említett alternatívákkal össze-
hasonlítani olyan lenne, mintha almát és na-
rancsot hasonlítanánk össze, vallják a kutatók.
69
 GALAKTIKA
2023. május
ESA tesztrepülés Budapestről
Á
PRILIS 8-ÁN kora reggel kü-
lönleges vendégek érkeztek Bu-
dapesten az Infopark egyetemi
kampuszához. Az Európai Űr-
ügynökség (ESA) mérnökei egy magaslégköri
ballon indítását és a felbocsátás előkészületeit
tekintették meg. A léggömb az általuk fejlesz-
tett űreszközt repítette a sztratoszférába. Az
ESA a Műszaki Egyetemről indult magyar
startupot, az UPRA.space-t választotta a fel-
bocsátás megszervezésére és a tesztrepülés
kivitelezésére.
A ballon fedélzetén az ESA fiatal, pályakez-
dő szakembereknek szóló programjának ke-
retén belül fejlesztett YPSat egyik alrendszere
kapott helyet. Az YPSat az Ariane 6 új gene-
rációs európai hordozórakéta első repülésére
készült, és egyik fő feladata a hasznos terhet
védő orrkúp leválásának videóra rögzítése,
majd a különböző műholdak pályára állításá-
nak felvétele. Az YPSat maga nem fog pályára
állni, végig az Ariane 6 teherplatformjához
lesz rögzítve. Az űreszköz nem üzemelhet a
felbocsátás teljes időtartama alatt a korláto-
zott akkukapacitás miatt, ezért különböző
alrendszereit egy „ébresztőóra” fogja a meg-
felelő pillanatban elindítani. Ez az alrendszer
a „Wake Up System” (WUS) névre hallgat,
és az áramköri lapon elhelyezett szenzorok
segítségével határozza meg, hogy mikor kell
Két felhőréteg között
70 Obszervatórium
Teljes horizont, 360°-os panoráma 30km fölött az
UPRA.space ballonplatformjáról
bekapcsolnia a kamerákat. A nagyszombati
repülésen az UPRA.space ballonplatformján
ez a modul repült, hogy a szenzorokat és az
élesztési folyamatokat tesztelhessék.
Az UPRA.space a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetemről indult kö-
zel egy évtizede. A diákprojekt keretében
mérnökhallgatók szerezhettek gyakorlati
tapasztalatot, és felkészülhettek az űripar
kihívásaira. A projekt időközben kinőtte
magát, és jelenleg kutató-fejlesztő csapatok-
nak nyújtanak tesztelési lehetőséget a sztra-
toszférában, ahova többször felhasználható
ballonplatformjuk segítségével juttatják el az
eszközöket. A csapatnak ez volt a huszonnyol-
cadik repülése, korábban több műholdat és
műholdalrendszert is teszteltek, de az Euró-
pai Űrügynökség első alkalommal bízta meg
őket közvetlenül.
A ballonrepülést több hónapos tervezés és
egyeztetés előzte meg, melynek során elké-
szült a küldetés végleges profilja, és megépí-
tésre került a hasznosteher-lánc, mely végül a
sztratoszférába emelkedett. Az adatok rögzí-
tésén túl egy nagyfelbontású kamera is köz-
vetítette a WUS útját.
A felbocsátás előkészítése és a ballonin-
dítás Budapesten, a Műszaki Egyetem lágy-
mányosi kampuszán történt. Az UPRA.space

WUS alrendszer a sztratoszférában
csapata a menetrendnek megfelelően feltöl-
tötte a közel három méter átmérőjű mete-
orológiai léggömböt, melyhez a korábban
előkészített hasznosteher-láncot csatlakoztat-
ták. A reggeli indítás után a ballon nagyjából
másfél óra alatt elérte az utazómagasságát,
ahonnan lassú emelkedéssel további egy órát
lebegett a landolási terület felé. A ballon elő-
ször délnyugati irányba repült, majd egy hur-
kot leírva kelet felé vette az irányt. Miután
átrepült Budapest felett, közel 34 kilométeres
magasságban hasadt szét a léggömb, és nyílt
ki a visszatérő ernyő. A keresőcsapat ekkor
már a várható landolási hely közelében ter-
vezte a minél gyorsabb begyűjtést, ami a le-
szállás után húsz percen belül sikeresen meg
is történt. A visszatérő ballonplatform egy fa
tetején állapodott meg, és szerencsére a helyi
gazdálkodók segítségével sérülés nélkül jutott
vissza a csapat kezébe. Az eszköz megtalálása
pillanatában is gyűjtötte a mérési adatokat az
Űrügynökség rendszeréről.
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
GALAKTIKA
2023. május
A világűr határán
Az YPSat modulja mellett kamerák is utaz-
tak a ballonon, melyek célja a repülés körülmé-
nyeinek rögzítése volt. Az UPRA.space csapata
minden repülés alkalmával rögzíti a ballon
környezetében lezajló eseményeket, és elemzi
a hasznosteher-lánc elemeinek viselkedését,
hogy a következő repülésre még optimálisabb
elrendezést vethessenek be. Most először egy
360°-os kamera is helyet kapott a fedélzeten,
ami lélegzetelállító felvételekkel örvendeztette
meg a küldetésben résztvevőket.
A lezáráshoz kiértékelésre kerülnek a
gyűjtött adatok, melyeket az ESA felhasz-
nál az YPSat és az Ariane 6 első repülésének
felkészüléséhez. Az UPRA.space csapata az
adatok átadása után sem pihen, a magyar
startup már elkezdte a következő repülés elő-
készítését, erről hamarosan további részletek
is nyilvánosságra kerülnek a csapat facebook
oldalán (facebook.com/upra.space).
Dr. Bodó Zsófia, Góczán Bence
71
 GALAKTIKA
2023. május
Stressz és a biológiai
öregedés
A „biológiai életkorunk”, amely a sejtjeink-
ben és szöveteinkben az öregedéssel össze-
függő hanyatlás jeleit tükrözi, nem növekszik
folyamatosan a kronológiai életkorunkkal
együtt. A stresszes orvosi élmények, például
egy nagyobb műtét vagy szülés felgyorsíthat-
ja a sejtek öregedéssel összefüggő változásait,
amelyek aztán a felépülés során eltűnnek.
Más szóval, vannak mérhető biológiai
markerek, amelyek a sejtek működésében be-
következő, korral összefüggő változásokhoz
kapcsolódnak, és ezek a markerek stressz ide-
jén megjelenhetnek, majd a felépülés során
eltűnhetnek.
A tudósok már eddig is tudták, hogy a bio-
lógiai és a kronológiai életkor kapcsolata né-
mileg rugalmas. Most azonban a kutatók azt
mondják, hogy felfedezték előbbi megfordítá-
sának lehetőségét.
Megvizsgálták a biológiai életkor eltoló-
dását azoknál az embereknél, akik súlyos
műtéten estek át, szültek vagy intenzív ellá-
tásban részesültek súlyos COVID-19 fertő-
zések miatt. Az idősebb, sürgősségi műtéten
átesett betegek vérmintái a műtétet követő
24 órán belül kiugró biológiai kort mutattak,
de ez egy-két héten belül visszaesett a műtét
előtti szintre.
72
M
AXIM ÉLETKORA: hat év,
hét hónap, három nap, hu-
szonkét óra, tizenhárom perc
és két másodperc; egy hónap,
tizenöt nap, nyolc óra, harmincnégy perc és
tizenhét másodperc telt el, amióta megkezdő-
dött a gyermekkora utolsó szakasza. A kisfiú
megérintette a halántékát, mire az életóra
elhalványult. Megszorította a nővére kezét.
Vanessa a múlt héten lett tizennégy éves. Ma-
xim most belenézett a lány életórájába: egy
év, öt hónap, huszonhét nap, három óra, két
perc és ötven másodperc múlt el azóta, hogy
Vanessa elérte a serdülőkor küszöbét, és így,
amikor teljesértékű felnőtté vált, elveszítette a
hozzáférését az Adrenarchiához. Milyen szép
is lett volna, ha legalább egyszer együtt kalan-
dozhattak volna!
Vanessa viszonozta a szorítást, és komoly
tekintettel odabólintott az öccse felé. A  szü-
leik azt akarták, hogy Maxim a földszinti
szomszédok tapasztaltabb, nyolcéves ikreivel
keljen útra, de a nővére kiállt mellette – támo-
gatta abban, hogy egyedül kalandozhasson
–, legalábbis egyelőre. Később Maxim talán
beáll egy csapatba, vagy maga köré gyűjt
egy saját csoportot. Esetleg. Vanessa sosem
tett így, mindig egyedül kalandozott, és nem
foglalkozott azzal, hogy mások mit mondtak
arról, mit tegyen vagy mit ne. Az öccse elen-
gedte a nagylány kezét, majd a mélybe vetette
magát a családjuk harmincadik emeleti laká-
sának erkélyéről.
Maxim megrémült, amikor a szél és a gyor-
sulás kipréselte a tüdőjéből a levegőt. Semmi
baj! A pánik nagyon hasznos; felerősíti a mel-
lékvese reakcióját. Korábban mindenki arról
akarta meggyőzni, hogy az első alkalommal
csak képzelődött, mert igazából senki sem
érzi, ami ilyenkor történik, de fiú újra megta-
pasztalta ugyanazt – a hőhullámot odabent,

A kvantokortikoid
hatás Claude Lalumière
közvetlenül a bordái alatt, majd a testét be-
borító, szétáradó melegséget: a mellékveséje
kérge kvantokortikoidokat bocsátott ki.
A talaj riasztó sebességgel közeledett;
Maxim pislogott egy nagyot, majd a követ-
kező pillanatban – nem könnyedén, de nem
is durván – mély vízbe zuhant. Nem volt jó
úszó – az oktatója a maga szigorúságával csak
azt érte el, hogy még jobban féljen a víztől –,
ám a fiú bízott a kvantokortikoid hatásban.
Egyébként sem lett volna más választása. Fel-
evickélt a felszínre, és körülnézett. Közben
meglepődve rájött arra, hogy a vizet taposva
gond nélkül fent bír maradni – ez korábban
még soha nem sikerült. Nem látott mást, csak
az óceánt. A víz kellemesen meleg volt. Nem
tűnt sósnak: Maxim egy édesvizű tóba került.
Hová érkezett meg itt, a Másuttban?
Megérintette a halántékát, hogy működés-
be hozza a nexusa kapcsolódási pontját, de,
ahogyan arra megtanították, ebben a világ-
ban nem működött a hálózat. A  Másuttban
ritkán lehetett használni. Legutóbb sem mű-
ködött. Maxim találomra kiválasztott egy
A kvantokortikoid hatás
GALAKTIKA
2023. május
A tüdejét megtöltő
víz ébresztette
fel. A  rémülettől
kidülledt a szeme, ám
ekkor észrevett egy
megdöbbentő dolgot:
hiszen kap levegőt! Tud
lélegezni a víz alatt!
irányt, és maga is meglepődött, amikor ma-
gabiztos könnyedséggel kezdett úszni arra.
Hosszú idő telt el – a fiú nem tudta követni
az idő múlását –, és még mindig csak a vizet
látta. Kezdett elfáradni a karja; megéhezett –
és elfogta a kétségbeesés. Úgy gondolta, hogy
az átkelésnek mindig szórakoztatónak, de
legalábbis izgalmasnak kellene lennie. Iga-
zi kalandnak. Nem ilyen unalmas, ijesztő és
magányos küszködésnek.
Mi van, ha megfullad ideát? Pánikba esett,
de visszafelé nem működött a jól bevált mód-
szer. A  Másuttban a mellékvesekéreg nem
tudott kvantokortikoidot termelni. Egy utazó
csak akkor térhet haza, ha a testéből eltűnik
a felbukkanását lehetővé tevő adag utolsó ré-
szecskéje is. Általában ez körülbelül egy hétig
tartott, de az sem kizárt, hogy egy órát tölt
csak ideát, vagy akár két évet. Még zavaróbb
tényező, hogy a honi idő és a Másuttban töl-
tött idő ritkán telik ugyanabban az ütemben.
Maxim összeszedte magát, és tovább úszott.
Jóval később sem érzékelt semmilyen vál-
tozást. Továbbra is csak a hatalmas, kihalt,
73
 GALAKTIKA
2023. május
édesvízzel teli óceánt látta. Így legalább nem
fog szomjan halni. Bátor és elszánt akart ma-
radni, olyan, mint Vanessa, ám ez hogy sike-
rülhetett volna ebben a környezetben? Sírva
úszott tovább, látszólag a nagy semmi felé.
Legutóbb, amikor először jött át a Másuttba,
eljutott Brekekébe, a barátságos békák váro-
sába. Úgy tűnt, az ott lakók semmi mást nem
csinálnak, csak bogarakat esznek és zenélnek.
Könnyedén befogadták (ő maga is békává válto-
zott, miután átkelt; ráadásul a bogárevés közel
sem volt annyira undi, mint amire számított).
Bár szégyellte, amit tett, egy fontos részletet ki-
hagyott az Adrenarchián naplózott feljegyzései
közül: mielőtt hazatért volna, egy fenyegető ár-
nyék borult Brekekére. Annak idején, amikor
először kelt útra, álmában jutott át a Másuttba.
A  családját felfaló zombikról szóló rémálom
hatására beindult a kvantokortikoidok éjsza-
kai kibocsátása – akkor történt először ilyesmi
vele. Maxim úgy érezte, gyáván viselkedett,
amikor cserbenhagyta a brekekeieket, még
úgy is, hogy nem tudta szabályozni, meddig
maradjon közöttük.
Nem akarta ugyan, mégis elaludt a vízben.
Bár ilyesmi csak ritkán fordult elő, de a gye-
rekek bizony meghalhattak és meg is haltak
a Másuttban. Maxim azonban nem akart a
béna áldozatok közé tartozni. Hős szeretett
volna lenni, mint a nővére, Vanessa, aki a
gyermekkora utolsó három évét azzal töltötte,
hogy többször is visszatért ugyanarra a hely-
re a Másuttban. Az Édenvölgy nevű világ ura
az óriási, szakállas férfiakból álló tanács volt.
Kétlábú, humanoid kígyókat harcba küld-
ve akarták rabszolgasorba taszítani a csakis
kislányokból álló civilizációt. Vanessa fellází-
totta, majd harcba vezette az elnyomottakat,
sőt összebarátkozott a kígyókkal, és maga
mellé állította őket. A kígyók és a lányok pe-
dig egyesítették erőiket, hogy megdöntsék az
óriási, szakállas férfiak uralmát.
74 A kvantokortikoid hatás
Bár Vanessa nem alakított saját csoportot,
néhány másik gyerek önállóan eljutott Éden-
völgybe. Minden hazatérő ugyanazt mesélte:
Vanessa eleven legenda odaát, és ennek kö-
vetkeztében az Adrenarchián is az lett belőle.
Maximból soha nem lesz hős, ha az utazá-
sai idejét ilyen világokban tölti. Itt nem várt
rá semmilyen izgalom. Csak vizet látott, sem-
mi más nem volt a láthatáron, még halak sem
bukkantak fel. Jóval később már nem bírt to-
vább úszni. Gyengén, félálomban taposta a vi-
zet. Ekkor figyelt csak fel az égre: odafent nem
volt semmi. Sem madarak, sem csillagok, de
hold, nap és felhők sem – csak a nagy semmi!
A  végtelen, lila űr. Furcsa, de megnyugtat-
ta ez a látvány. Lehunyta a szemét, és végül
megadta magát a kimerültségnek.
…A tüdejét megtöltő víz ébresztette fel.
A rémülettől kidülledt a szeme, ám ekkor ész-
revett egy megdöbbentő dolgot: hiszen kap
levegőt! Tud lélegezni a víz alatt!
A szeme alkalmazkodott a mélység hátbor-
zongató félhomályához; hirtelen felfedezett
egy élettől hemzsegő világot meg olyan furcsa
halakat, amilyeneket még soha nem látott.
Ráadásul túl mindezen, sokkal mélyebben
városokat érzékelt az óceáni világ fenekén!
Megújult izgalommal úszott lefelé az öt te-
lepülés legnagyobbja felé – várta már a kaland.
Egy évvel ezelőtt – már amennyire ebben
bizonyos lehetett életóra nélkül –, percekkel
az után, hogy megérkezett Nevestrába, va-
gyis az Umbrex, Talantea, Orthurio és Azzom
városait is magában foglaló Nagygalmalwa
Birodalom legfenségesebb és legősibb vá-
rosába, Maxim legyőzte Rakkót, a tomboló
óriási mindenevőt. Az ezt követő hónapok so-
rán párbajt vívott Sikoltó Tritoniusszal, hogy
megmentse Balbolt, a radikális nevestrani
újítót; megakadályozta a Leviathanoti túl ko-
rai, katasztrófával fenyegető felemelkedését a

tengerfenékről; meghiúsította két tekintélyes
nevestrai tanácsúr, Tomass és Moccoro áruló
tervét, akik a békés Nevestrát a háborúval fe-
nyegetődző Talantea szolgájává akarták ten-
ni; bíróság elé állította a gyilkos Cáposztort;
visszaverte Aquatűz támadó trolljait; kiállta a
Szellemtengernagy tizenhárom próbatételét,
így megakadályozva, hogy vámpírszellemek
árasszák el Nevestrát; és még sok minden
mást is megcselekedett. Az érkezése óta alig
volt ideje levegőt venni a sok szerencsétlenség
és vészhelyzet miatt.
Most, egy ritka nyugodt pillanatban mél-
tóságteljesen végigúszott az Elfeledett Álmok
sugárútján, amelynek tíz méter magas freskó-
in talányos jelenetek látszottak a csodálatos
Nevestra homályos múltjából. Elérte a körút
végét; a Misztikus Csodák terén sok ezer hely-
béli gyűlt össze: szálkás, kék bőrű, háromsze-
mű, hínárszerű hajú, fényesen csillogó korall-
ékszerekkel ékesített teremtmények. A  mai
szép napon ugyanis Maximot hivatalosan is
kinevezik Nevestra védelmezőjévé; ő lesz az
első, aki ezt a rangot viselheti.
A szíve nagyot dobbant a büszkeségtől,
amikor odaért az emelvényhez, melyen már
várt rá a Fenthármasság. A nevestraiak töme-
ge ujjongva köszöntötte ifjú hősüket. Csak-
hogy abban a pillanatban, amikor Maxim
lábujja megérinthette volna Nevestra három
uralkodójának dísztribünjét, semmivé fosz-
lott körülötte a Nagygalmalwa Birodalom, és
ő bőrig ázva a nővére ágyában találta magát.
Vanessa a legkevésbé sem hősies módon
felsikoltott, és lelökte az öccsét az ágyról.
– Mi a…? Maxie! Már vissza is jöttél! Pfúj,
már megint tiszta víz vagy. Mégis visszatértél
Brekekébe?
– Nem, nem Brekekében jártam.
Szeretett volna beszámolni a Nagygalmalwa
Birodalomban átélt kalandjairól, de Vanessa
félbeszakította:
A kvantokortikoid hatás
GALAKTIKA
2023. május
– Figyelj, Maxie. Ráérünk mindezzel hol-
nap foglalkozni. Az ágyam tiszta víz, és túl
fáradt vagyok. Reggel korán kell munkába
mennem! Te aludj itt, hiszen te fröcskölted
össze, én pedig a te ágyadban alszom.
– De hát egy éve nem láttalak! – Alig
mondta ki e szavakat, újra működésbe lépett
a nexuscsatlakozója, és Maxim rájött, hogy
a honi idő szerint csupán öt órát, huszonhat
percet és hét másodpercet töltött házon kívül.
Mintha csak ököllel behúztak volna neki
egy hatalmasat, kiakadt attól, hogy már nem
a Másuttban volt. Vissza akart menni oda.
Vissza, mégpedig most rögtön! Hogy újra
hős lehessen. Most és mindörökre Nevestra
védelmezője. De még ha vissza is találna oda
a legközelebbi utazása során, most egy hónap
kell ahhoz, hogy a mellékvesekérge feltöltőd-
jön, és ismét készen álljon kvantokortikoidok
kibocsátására. Hatéves kisfiúként Maxim itt
ragadt a honi időben.
Bár nem figyelt a nővérére, Vanessa még
mindig hozzá beszélt:
– …és erőfeszítéseket kell tennünk ezért,
hogy képes legyél oda visszatérni, ahonnan
útra keltél. Nem bukkanhatsz fel mindig az
én szobámban.
Ezek után becsukta az ajtót, és a fiút ma-
gára hagyta a nyirkos ágyában. Egy másod-
percre Maximra tört az elutasítottság és a
magány érzése, de a nexus felfigyelt az érzel-
meire, a szorongására, ezért bejelentkezett
az Adrenarchiára. Ezt a hálózatot olyan kö-
rülbelül hat és tizenkét év közötti gyerekek
(plusz-mínusz egy év) alkották, akik eljutot-
tak a pubertást megelőző életszakaszukba,
amikor is a mellékvesekéreg megnövekszik,
és kvantokortikoidok termelésére lehet ser-
kenteni, melyek révén a „veserdülők” képessé
válnak átjutni a Másuttba.
A történelem során a kvantokortikoid nagy-
ritkán vészhelyzeteket is okozott már: a meg-
75
 GALAKTIKA
2023. május
felelő korú gyerekek hirtelen eléggé erőteljes
traumát éltek át – például felkapta őket egy
forgószél, belezuhantak egy meglepően tágas
és mély nyúlüregbe, a szemtanúi lettek, ahogy
egy rabló lelőtte mindkét szülőjüket – ahhoz,
hogy a mellékvesekéreg kvantokortikoidokkal
árassza el a szervezetüket, és elrepítse őket va-
lahová a szivárványon túlra, a felfoghatatlan
csodák földjére, vagy a szuperbűnözők met-
ropoliszába, az izgalom, a mágia és a veszély
bizarr világaiba, ahol minden esélytelenségük
dacára is megtalálták önmagukban a hőst, s
legyőzték a furcsa és nyugtalanító fenyegetése-
ket. Az ilyen eseményekről beszámoló meséket
évszázadokon át egy kézlegyintéssel elintézték
és kinevették. Mostanra azonban felismerték,
hogy ezek a gyerekek valószínűleg korai mel-
lékvese-mutánsok lehettek. A  születés előtti
nanotechnológiás nexus-beültetések (ezek
most már kötelezőek a világpolgárság előnye-
inek elnyeréséhez) mellékhatásaként minden
megfelelő életkorú kisgyermek mellékvese-
kérge úgy alakult át, hogy az adrenalinszint-
emelkedéssel együtt kvantokortikoidokat
termeljen. Korábban a tudósok nem foglal-
koztak túl sokat a gyermekkori fejlődés ezen
szakaszával, mivel az oktatási rendszert és a
társadalmi nevelést – korai érettséghez vezet-
ve – most már a nexus technológia tette teljes-
sé, a veserdülő korú gyermekeket arra ösztö-
nözték, hogy a fejlődésük fokozása érdekében
minél többet kalandozzanak a Másuttban.
A  pubertáskor beköszöntével, tizenkét éves
kor körül a mellékvesekéreg végleg leállította a
kvantokortikoid termelését, és így az emberek
életük hátralévő részére a kamasz-, majd a fel-
nőttkor rabjai lesznek: a legendás gyermekkor
valóban véget ért.
Maxim felment az Adrenarchia Útinap-
lójába, ahol lelkesen megörökítve nevestrai
kalandjait ismét úgy érezte, nagyszerű lenne
újra hősként élni. Megint elolvasta a naplójá-
76 A kvantokortikoid hatás
ban lévő egyetlen korábbi bejegyzést, amely
a brekekei kalandját írta le. A  beszámolója
egyetlen Hűhát sem kapott: úgy tűnt, soha
senki más nem utazott Brekekébe, sem Maxim
kalandja előtt, sem azóta. Csak remélni tudta,
hogy barátai, a békák biztonságban vannak,
és egy pillanatra már nem érezte magát olyan
nagy hősnek. Csakhogy amikor lejegyezte, mi-
lyen volt az első napja a Galmalwa óceánján,
már egyáltalán nem is gondolt a békákra.
A Galmalwa szó egyből kapott egy Hűhát,
de Maxim figyelmen kívül hagyta a linket,
míg be nem fejezte a naplóbejegyzését. Nem
az egész kalandját írta le, hanem csak az első
napot. A  Másuttban eltöltött esztendeje elég
lesz egy egész feljegyzéssorozathoz. Ezzel
majd kitölti az időt, amíg újra átmehet oda.
Visszament a Hűhához: egy bizonyos Kensey
Adams feljegyzéseihez vitte át a link. A férfi
életkora hetvennyolc év, tizenegy hónap, két
nap, tizenegy óra, öt perc és harmincnégy
másodperc volt. Az ez előtt hetven év, három
hónap, három nap, tizenegy nap, három óra,
negyvenegy perc, tizenhat másodperc és het-
ven év, nulla hónap, tizenhárom nap, huszon-
két óra, ötvenkét perc, öt másodperc közötti
időszakban járt Galmalwában.
A naplóbejegyzése rövid volt:
Itt újra gyerek vagyok, és sosem lehet be-
lőlem olyan nagyszerű férfi, mint amilyenné
az orthuriaiak között váltam, mikor mel-
lettem harcolt és engem szeretett Arema a
Nagygalmalwa Birodalomban.
A nexusa még harminckét máshová tett
utazás tényét jegyezte fel, de Maxim nem ta-
lált sem naplóbejegyzést, sem feljegyzést arról,
hogy merre járt az öreg. Nem derült ki az sem,
hogy visszatért-e valaha Galmalwába. Évekig
volt odaát! Kensey Adams egy teljes életet töl-
tött Galmalwában. Maxim ennél többet akart
megtudni, mindenre kíváncsi volt. Talán ha
megosztaná a saját kalandjait az idősebb férfi-

val? Mivel Kensey Adams túlkoros volt, ezért
le lett tiltva az Adrenarchiáról, így Maximnak
magánüzenetbe kellett másolnia a szöveget:
Szia, Kensey Adams! A  nevem Maxim
Wallis [életóra adatai], és most tértem vissza
egy év [honi idő: öt óra, huszonhat perc és hét
másodperc] után a Nagygalmalwa Birodalom-
ból. Mellékelem az első naplóbejegyzésemet
a nevestraiak között töltött időmről: [másolt
szöveg]. Szívesen hallanék a kalandjaidról és
mesélnék az enyémekről. Üzenet vége!
Maxim már megint az éjszaka közepén és
Vanessa ágyában bukkant elő. Miközben há-
rom napot töltött el a Másuttban [a honi idő
szerint hét nap, hét óra, öt perc és negyven két
másodperc telt el], tövisember volt egy olyan
világban, ahol nem léteztek állatok, hanem
csak járni tudó, beszélő növények. A  tüskéit
ráhullatta a nővére paplanjára.
– Maxie, ami sok, az sok. Ez így egyszerű-
en elviselhetetlen!
Maxim jól látta, hogy a nővére milyen
erőfeszítés árán próbálja meg elfojtani az in-
gerültségét. Megígérte Vanessának, hogy job-
ban fog igyekezni; telerakja a saját szobáját a
másutti utazásait ábrázoló képekkel, és jóval
több időt fog odabent eltölteni a kalandjairól
álmodozva. Ahhoz ugyanis, hogy képes le-
gyen oda visszatérni a Másuttból, ösztönösen
úgy kell éreznie, hogy a kis szoba biztonságos
menedékhelyet jelent. Nem lesz könnyű azon-
ban kitörölni a hosszú évek emlékét, mivel ha
az éjszaka közepén rémülten felriadt, min-
den alkalommal a nővére vigasztalást nyújtó
ágyában kereshetett menedéket.
– Rendben. Köszi. – Vanessa magához ölel-
te. – Jaj! Egy kicsit még mindig szúrós vagy.
– Bocsi.
– Figyelj csak… Már rég meg akartam
kérdezni tőled: minden alkalommal alakot
váltasz?
A kvantokortikoid hatás
GALAKTIKA
2023. május
– Igen, persze. Miért? Nem mindenki ala-
kul át?
– Hát, úgy, mint te, nem. Azaz néha ta-
lán egy picikét megváltozunk, hogy hozzá-
idomulhassunk egy-egy különösen furcsa
környezethez. Általában azonban önmagad
feljavított változataként jelensz meg. Erősebb,
okosabb, talpraesettebb és bátrabb vagy.
A  legtöbbünknek nem sikerül teljesen beil-
leszkedni, még úgy sem, hogy a környék hőse
lesz belőlünk. Alapvetően kívülállók mara-
dunk az idegenek földjén. Te azonban képes
vagy arra, hogy tökéletesen alkalmazkodj a
Másutt világaihoz. A  részükké válsz. Sosem
hallottam ilyesmiről.
Maxim a nővére hangjából kihallotta a
büszkeséget, de egy csipetnyi irigységet is.
Most először érezhette úgy, hogy igazából
Vanessa is pontosan olyan emberi lény, mint
bárki más, és nem az a lenyűgöző hős, akire
mindig is csodálattal nézett fel. Persze ettől
a példaképe maradt, ám az icipici irigységtől
minden korábbinál közelebb került Maxim-
hoz, aki így már őszintén tudta szeretni őt.
A  nővérét látta maga előtt, és nem egy bál-
ványt. Ekkor azonban felfigyelt arra, hogy
nem működött Vanessa hálózati kapcsolódási
pontja; korábban bármikor rá tudott csatla-
kozni a nővére nexusára. Most ráadásul az is
egyértelmű volt, hogy a hozzáférést Vanessa
tagadta meg.
– Miért? – kérdezte hangosan a lánytól.
Dacára annak, hogy még megmaradt
néhány tövise, Vanessa magához ölelte az
öccsét.
– Ó, Maxie! – Egy pillanattal később meg-
adta a fiúnak a hozzáférést, és a nexusa Ma-
xim tudtára adta, hogy felfrissült kettejük
családi állapota: mivel Vanessa tizennégy
évesen dolgozó és önálló jövedelemmel ren-
delkező felnőttnek számított, ezért a szüleik
átruházták rá Maxim gondviselését, és tá-
77
 GALAKTIKA
2023. május
voztak. Leléptek. Itthagyták a bolygót. Nem
adták meg a levelezési címüket. Törölték ket-
tőjüket az ismerőseik közül.
A két testvér némán megállapodott vala-
miben: soha többé nem hozták szóba a szü-
leiket.
A következő honi idő szerinti év során Ma-
xim minden alkalommal az erkély peremé-
nek ugyanarról a pontjáról vetette magát a
mélybe, ám dacára az erőfeszítéseinek, só-
várgó vágyakozásának, egyszer sem sikerült
visszatérnie Galmalwába. Amúgy többször
is előfordult, hogy ugyanazt az ugrópontot
használva a Másutt egy adott helyére térhetett
vissza, de nem mindig. Megkérte Vanessát,
tanítsa meg arra, hogyan kell egy konkrét
célterületre összpontosítani, úgy ahogy azt
annak idején ő tette.
– Nem is tudom, Maxie. – A lány csak eny-
nyit tudott felelni. – Igazából sosem próbál-
koztam a cél beazonosításával. Egyszerűen
csak vissza akartam térni az Édenvölgybe, és
utána éppen ott bukkantam elő.
Galmalwa helyett Maxim egyre különö-
sebb világokba jutott el. Például az eleven
vulkánok bolygójára. A  zenélő színek tár-
sadalmába. Egy olyan világba, ahol a hó-
viharok nemzete hadban állt a forgószelek
népével. Az időtlen sziklák világegyetemé-
ben anyagtalan lidércekre bukkant. Minden
alkalommal olyan testet öltött, ami a legjob-
78 A kvantokortikoid hatás
ban megfelelt a Másutt idegen világainak.
Mindezek a különös helyek azonban egy
pillanatig sem tűntek olyan gyönyörűnek és
izgalmasnak, mint a Nagygalmalwa Biroda-
lom. Eltérően Nevestrától, nem érezte ott-
hon magát egyetlen új világban sem. Persze
csakis rövid időre látogatta meg őket. Rá-
adásul egyszerűen képtelen volt rávenni ma-
gát arra, hogy őszinte odaadást tanúsítson
a Másutt bármelyik része iránt. Míg annak
idején Vanessa hatalmas népszerűségnek
örvendett az Adrenarchián, és még ma is ele-
ven (bár túlkoros) legendaként tisztelték, az
öccse ellentmondásos személyiségnek szá-
mított. Egyetlen magánnaplót sem olvastak
el olyan sokan, mint az ő Útinaplóját (a csa-
patnaplók persze hagyományosan nagyobb
létszámú követőt vonzottak be); ám az ér-
deklődők két egyértelmű táborra különültek
el. Az olvasói fele úgy vélte, Maxim élte át az
egész Adrenarchia legizgalmasabb kaland-
jait, míg a követői másik fele azzal vádolta
meg, hogy mindezt csupán kitalálta, mivel
kétségbeesetten szerette volna kiszorítani
a nővérét a reflektorfényből. Maxim nem
törődött a kötözködő trollokkal, és szinte
minden honi idejét azzal töltötte, hogy az
Adrenarchiában elolvassa mások Útinaplóit,
azt remélve, rábukkanhat annak bizonyíté-
kára, hogy nem csak ő jutott el Galmalwába.
Eljött a tizenkettedik alkalom. Miköz-
ben a mélybe vetette magát, a szíve minden

sóvárgásával arra vágyott, hogy visszatér-
hessen Galmalwába. Pontosan oly módon,
ahogy korábban mindig is – érezte a testében
a kvantokortikoid hatással járó hőséget. Úgy
tudta, hogy ilyesmit senki más sem tapasz-
talt. Arra gyanakodott, hogy az érkezése után
azért képes a teste radikális átalakítására,
mivel a szervezete a normálisnál jóval inten-
zívebb mértékben termeli a mellékvesekéreg
kvantokortikoidjait. Ez az oka annak, hogy
eltérően a többi utazótól, ő érzékeli az átjutást
kísérő hőséget.
Megérkezve a Másuttba, ezúttal egy vi-
déki tájegységgé változott. Rövid idő múlva
besorozták, hogy vidéki társai oldalán egy
könyörtelen, szörnyű háborúban harcoljon a
sivataglakók, a városlakók és az ipari civilizá-
ció tájegységei ellen.
Sóvárogva gondolt Nevestra élettel teli
csodáira.
A helybeliek egyszerűen csak a Helynek
hívták a földjüket. Maxim utálta ezt a világot,
ahol a dolgok szinte csak földtani lassúsággal
történtek. Ráadásul dacára annak, hogy im-
már ő maga is a táj egy része volt, továbbra is
emberként érzékelte az idő múlását.
Háromszázezer évet töltött a Helyen, és a
hosszú évek minden pillanatát egy olyan há-
ború katonájaként szenvedte végig, amit kép-
telen volt megérteni.
Végül egy kegyetlen, ám ugyanakkor elké-
pesztően lassú csata kellős közepén – amikor
körbevette öt ipari tájegység – Maxim meg-
érezte, hogy eltűnik alóla a föld.
A legutóbbi három utazása után sikerült
a saját szobájába visszatérnie a Másuttból.
Csakhogy ez a mostani hosszú, végtelen, ér-
telmetlen és erőszakkal teli élménye olyan
mértékben kikészítette, elidegenítette, hogy
Maxim tudatalattija a legnagyobb biztonsá-
got ígérő menedék, vagyis Vanessa szobája
felé fordult.
A kvantokortikoid hatás
GALAKTIKA
2023. május
A hétéves kisfiút igen csúnyán megvisel-
te a háromszázezer esztendőnyi [a honi idő
szerint két napig, három óráig, egy percig és
ötvenhét másodpercig tartó] zavarba ejtő és
soha véget nem érő küzdelem. Felsikoltott,
amikor az elméje megpróbálta összhangba
hozni a másutti élményeit a biológiai életko-
rával. Halkan mintha Vanessa hangját hallot-
ta volna, ahogy a nevét ismételgeti, ám ez a
távoli visszhang nem tudott semmilyen reak-
ciót sem kiváltani a fiúból. Éppen csak hogy
felfogta, a nővére megérintette, magához
ölelte, ám dacára annak, hogy Vanessa meg-
próbálta megnyugtatni, Maxim elméje nem
talált haza. Így aztán egyfolytában sikított.
Maxim felébredt. Egy hónap, tizenhat nap,
öt óra, negyvennégy perc és két másodperc
telt el azóta, hogy visszatért a Helyről. Nem
ismerte sem az ágyat, sem a szobát. A nexusa
kiderítette, hogy az Általános Főkórház pszi-
chiátriai részlegén fekszik és dr. Simone Fields
a kezelőorvosa. A rendszer közben értesítette
a kórházat arról, hogy a beteg magához tért.
Maxim nexusa előhozta a leleteit, a vizsgálati
eredményeket és a dr. Fields jóváhagyására
váró előzetes diagnózist. Mindezek szerint
már meggyógyult. Többé már nem érezte
magán a Helyen töltött sok százezer esztendő
súlyát. A nexusa az orvos irányításával meg-
gyógyította és újrakalibrálta az elméjét. Ma-
xim postaládája tele volt Hűhákkal, ám mie-
lőtt át tudta volna pörgetni őket, Vanessa jött
be a szobába. A fiú korábban még sosem látta
a nővérét kísérő öregembert. A  tökéletesen
kopasz férfi egy sétapálcára támaszkodott;
távolságtartóan viselkedett, ám figyelembe
véve a megrendült egészségi állapotát, meg-
lepően tekintélyesnek tűnt. Ragyogó tekintete
jókedvű kópéságról árulkodott. Nem volt le-
zárva a nexus csatlakozása, így Maxim saját
rendszere könnyedén beazonosította: Kensey
79
 GALAKTIKA
2023. május
Adams állt előtte, az első utazó, aki eljutott
Galmalwába!
– Őszintén sajnálom, hogy nem vála-
szoltam hamarabb az üzenetedre, Maxim.
Nagyon hosszú ideje nem foglalkoztam a
Másuttal. Az életem nagy része arról szólt,
hogy megpróbáltam elfeledkezni róla.
– Nem értem. – Miközben Maxim ki-
mondta e szavakat, maga sem volt biztos,
hogy pontosan mire is gondolt, már túl azon,
hogy ebben a pillanatban minden nagyon za-
varba ejtőnek tűnt.
– Felfigyeltem a nevedre, amikor a hírszol-
gáltatók beszámoltak a te… Balesetedről?…
Állapotodról? Úgy éreztem, felelős vagyok…
vagyis elfogott a bűntudat… amiért nem vá-
laszoltam a kedves üzenetedre. Éppen ezért
kapcsolatba léptem a nővéreddel, aki nagyon
barátságosnak bizonyult.
Vanessa elpirult, amikor Kensey Adams
megveregette a kezét.
– Mr. Adams elbűvölő személyiség, Maxie.
Az elmúlt pár hét során rengeteget beszélget-
tünk a Másuttról. Több szempontból is rád
emlékeztet. – Megölelte az öccsét. – Most ma-
gatokra hagylak titeket.
Miközben kiment a kórteremből, Vanessa
megszorította az öreg karját.
Adams odabiccentett a fiúnak. Maxim-
hoz befutott az idős férfi megosztási kérelme,
amit el is fogadott.
…A következő pillanatban pedig az elmé-
jét elárasztották túlkoros látogatójának emlé-
kei a Galmalwában töltött évtizedeiről.
Az ottani időszámítás szerint Kensey
Adams több száz évvel Maxim előtt jutott el
Galmalwába. Minden annyira más volt ak-
koriban! Nevestra csupán Orthurion újonnan
alapított gyarmata volt.
Planteában filozófus királynők uralkod-
tak, és távol állt tőlük a militarizmus. Adams
legtöbb emléke egy gyönyörű orthuriai har-
80 A kvantokortikoid hatás
coshoz, Aremához kötődött. Maxim nagyon
vágyott arra, hogy újra átélhesse Galmalwa
csodáit, ezért egyből fejest ugrott a kölcsön-
kapott emlékekbe.
Amikor kiemelkedett az emlékek tengeréből,
egyedül találta magát a kórházi szobában.
A  postaládájában Kensey Adams üzenete
fogadta:
Maxim!
Köszönöm, hogy ilyen fontosnak tartod az
emlékeimet. Szeretnék többet is megtudni a te
élményeidről. Remélem, hamarosan ismét ta-
lálkozunk. Üzenet vége!
Maxim felment az Adrenarchiára, a saját
Útinaplójába. Valamennyi galmalwai posztját
lemásolta, és átküldte az öregnek.
Utána megnézte az új Hűháit. Szokás
szerint a többségük azokhoz a másutti vi-
lágokhoz kapcsolódott, amelyek nem érde-
kelték. Néhány azonban Galmalwáról szólt.
A  magát Deviánsoknak nevező, négy nyolc-
éves gyerekből álló csapat nemrég eljutott a
Nagygalmalwa Birodalomba. Kétszer is!
A posztjaik meglehetősen semmitmondó-
nak bizonyultak, ám Maxim észrevette, hogy
a saját élményeitől eltérő dolgokról számoltak
be, így arra a következtetésre jutott, hogy a
látogatása óta évtizedek, esetleg évszázadok
telhettek el odaát. Mindezek dacára is nyil-
vánvaló volt egy nagyon fontos tény – ennek a
csapatnak sikerült eljutnia a Maxim számára
régóta hozzáférhetetlen világba.
Üzenetet küldött a csoportnak. Egész biz-
tosan be fogják fogadni. Egész biztosan.
A végtelen bíborszínű ég látványa és az édes-
vízzel teli óceán illata boldogsággal töltöt-
te el Maximot. Végre sikerült visszatérnie
Galmalwába! Maga körül jól látta a Deviánsok
mind a négy tagját. Titokban már gúny-
nevet is adott Beképzelt Ricknek, Gúnyos

Jolandrának, Gyilkos Pillantású Raninak és
Seggfej Gregnek.
Számos előnnyel jár, ha valaki egy csa-
pat tagja. Az ember gyakrabban átjuthat a
Másuttba. Ha a csapat többsége kellőképpen
feltöltődött, ez kedvező hatással van a többiek
mellékvesekérgére, ami könnyen rácsatlakoz-
hat a csapat egészét mozgató kvantokortikoid
hatásra, lehetővé téve ezzel, hogy az egész tár-
saság együtt menjen át a Másuttba.
Közel két hónap telt el azóta, hogy Maxim
utoljára utazott. Arra gyanakodott, a feltöl-
töttsége sokat nyomott a latba, amikor meg-
engedték neki, hogy csatlakozzon hozzájuk.
De csak átmenetileg, ahogy azt többször is
kihangsúlyozták. Ez ellen amúgy nem volt
semmi kifogása sem: úgy vélte, a Deviánsok
nem igazán barátságosak, és nem is örülnek
neki. Csakhogy olyan nagyon szeretett volna
visszatérni Galmalwába, hogy félresöpörte a
rossz érzéseit. Ráadásul a többiek pontosan
tudták, hogyan lehet a célt kijelölve utazni,
és Maxim azt remélte, ha elkíséri őket erre
az útra, akkor maga is elsajátíthatja e fontos
készséget. Utána többé már nem lesz szüksé-
ge a Deviánsokra.
A csapat persze jól tudta, hogy ő kicsoda:
az Adrenarchián Maxim hírhedt alaknak szá-
mított – túlságosan is annak. Ez is hozzájárult
a befogadásához. Beképzelt Rick ezt mondta:
– Hasznos, hogy már jártál odaát, még ak-
kor is, ha túl béna vagy ahhoz, hogy egyedül
visszajussál. Mivel nagyon vágysz arra, hogy
visszatérj oda, ez megnöveli annak a való-
színűségét, hogy csoportként átjuthassunk
Galmalwába. Igazából ez nem más, mint ját-
szadozás a kvantumvalószínűségekkel.
Olyan könnyen rácsatlakozott a Deviánsok
kvantokortikoid mezejére, mintha csak a vil-
lanyt kapcsolta volna fel. Hirtelen teljesen ké-
zenfekvőnek és tökéletesen egyszerűnek tűnt
az, hogyan lehet eljutni oda, ahova menni
A kvantokortikoid hatás
GALAKTIKA
2023. május
szeretne. Pont olyan volt, amilyenről a nővére
mesélt.
Elmerülve Galmalwa vizeiben, Maxim
azonnal felfedezte önmagában a változást:
képes volt víz alatt lélegezni, továbbá ember-
feletti módon megnövekedett az ereje és a
tűrőképessége. Közben a Deviánsok is meg-
változtak, csakhogy nem éppen úgy, mint ő!
A négy kísérője arcán felragyogó öntelt vi-
gyor egyértelművé tette, ezek jól tudták, mi
vár rájuk, ráadásul kifejezetten élvezték az
alakváltást.
Rick óriássá változott – olyan magas lett,
hogy a talpával eltaposhatott volna egy egész
várost. Jolandra eleven villámmá alakult.
Rani egybeolvadt a vízzel, és csupán a hal-
vány körvonala árulkodott a jelenlétéről.
Greg is alakot váltott. Egy óceánjáró óriásha-
jó méretű szörnyeteg lett belőle. A  hatalmas
kagyló több sornyi borotvaéles foggal vicsor-
gott a világra.
Rick, a beképzelt óriás megragadta egyik
ormótlan mancsával Maximot.
– Jól van, kisfiú. Segítettél átjutni ide. Most
viszont ne lábatlankodj!
Maximnak esélye sem volt arra, hogy ki-
szabaduljon az óriás szorításából, amikor
Rick elhajította. Messzire repült a bíborszínű
semmibe.
Galmalwa legtöbb vize hatalmas óceánokba
gyűlt össze. Amikor Maxim legutóbb itt járt,
egyetlen alkalommal sem távolodott el ilyen
messzire a Nagygalmalwa Birodalom öt legje-
lentősebb városától. Elképesztően hosszú időn
át, szemhunyásnyi alvás nélkül úszott. Csak-
hogy fogalma se lehetett arról, hol is van éppen
a végtelenbe nyúló édesvizű tengerben, így azt
sem tudta, merre kellene keresnie az Öt Várost.
Végül észrevett néhány nevestrai gyermeket.
A vérző és zokogó apróságok összebújva rejtőz-
ködtek egy sziklás barlangban. Odaúszott hoz-
81
 GALAKTIKA
2023. május
zájuk, és az államtanács modoroskodó nyelvét
használva megkérdezte tőlük:
– Mégis mi történt, ó, ifjoncok?
Ideát Galmalwában nem érezte gyermek-
nek magát. Ezek a kicsik túl fiatalok voltak
ahhoz, hogy emlékezhessenek a legutóbbi
látogatására. Bár azóta talán több nemzedék-
nyi idő is eltelt, mégiscsak ő volt – függetle-
nül attól, hogy hivatalosan nem iktatták be
– Nevestra védelmezője.
– Szörnyetegek! Négy elpusztíthatatlan
iszonyat támadta meg az Öt Várost! Az egyi-
kőjük olyan hatalmas, hogy csak az ormótlan
lábát látjuk, amivel mindent porrá zúz. A má-
sodik csupán egy arc a vízben, ám a hullámok
engedelmeskednek iszonyatos parancsainak.
A harmadik gyilkos energiát lövell ki magá-
ból. Az utolsónak, a rettentő hatalmas kagy-
lónak mindent és mindenkit darabokra tépő,
hegyes fogai vannak.
Maxim még sosem hallott arról, hogy egy
veserdülő ilyen kegyetlenül viselkedett volna.
Ekkor azonban eszébe jutott, hogy mennyire
felületesek voltak a Deviánsok naplóbejegy-
zései. Talán már mások is viselkedtek ször-
nyetegek módjára, csak ő volt túl naiv ahhoz,
hogy erre rádöbbenjen? Szilárdan hitt abban,
hogy mindenki hős szeretne lenni. Hogy lehe-
tett ilyen hiszékeny?
Elöntötte a harag.
A nevestrai gyerekek megmutatták, merre
találja az Öt Várost. Maxim szíve haragosan
dübörgött. Lángolt a vére, ahogy a települé-
sek felé száguldott. Iszonyatos forróság áradt
a testéből. A  víz forrni kezdett körülötte, és
emiatt alig látott. Szerencsére jól tudta, mi-
lyen irányba kell mennie. Semmi sem állít-
hatja meg!
A vízben a rezgéseket már azelőtt megérez-
te, hogy bármit láthatott volna. Kissé lehűlt, és
félresöpörte a buborékokat az arca elől. Az Öt
Város romokban hevert. Rick ormótlan talpa
82 A kvantokortikoid hatás
és Rani viharzó vizei megsemmisítették több
évszázad építészeti és kulturális emlékeit. Bár
a településekből alig valami maradt meg, Be-
képzelt Rick és Gyilkos Pillantású Rani nem
állt le a pusztítással. Közben Gúnyos Roland
és Seggfej Greg hajtóvadászatot indított a me-
nekülő galmalwaiak után
Maxim belsejében ugyanolyan erővel lán-
golt fel a harag, mint a tűz. Egyre forróbbá
vált. Úgy érezte, lángok mardossák a belsejét.
Végül már üvöltött a fájdalomtól és ekkor a
mellékveséje kérgéből robbanásszerűen kien-
gedte a kvantokortikoidokat. Enyhült a fájda-
lom. A kvantokortikoid hatás miatt egy haj-
szál választotta el attól, hogy átkerüljön egy
másik világba, ám semmiképpen nem akarta
a sorsukra hagyni a még élő galmalwaiakat.
Meg kell mentenie őket! Nevestra védelme-
zőjeként ez az ő kötelessége. Gyávaság lenne
nem megpróbálni. Sőt, mi több, iszonyatos!
Ekkor azonban rádöbbent valamire: itt, a
Másuttban élte át a kvantokortikoidok kiára-
dását. De hát ez elméletileg lehetetlen! Nem
pontosan ugyanazt érezte, mint korábban.
Mintha most ő irányította volna az effektust,
és nem az sodorta őt magával. Összpontosí-
tani kezdett, és késleltette a kvantumváltást.
A kvantokortikoidok hősége úgy lüktetett vé-
gig a testén, mintha az erejük a szerves része
lett volna. Ki és be rezgett ennek a valóságnak
a határán. Nem maradt ideje a habozásra.
Azzal bátorította magát, hogy megbízhat a
kvantokortikoidok hatásában.
Úgy mozgatta a kvantokortikoid mezejét,
mintha egy izom lett volna. Kiterjesztette és
beleolvasztotta mind a négy Deviánst. Meg-
próbáltak ugyan ellenállni, ám amikor elkap-
ta őket, jól látta, hogy bár a mellékvesekér-
gük fejlettebb az átlagosnál – ez magyarázta
meg, hogyan tudtak radikálisan átalakulni –,
még így is gyengébbek nála. A  nővére min-
dig is azt bizonygatta, hogy Maximban elté-

rően érvényesül a kvantokortikoid hatás, és
Vanessának nagyon is igaza volt. A Deviánsok
az erőtere foglyaivá váltak. Szóval ezek a sze-
métládák erőszakra és kegyetlenségre vágy-
tak? Maxim pontosan tudta, hova viszi őket.
Váratlanul mind az öten átléptek a Helyre.
Maxim az érkezéskor aktív állapotban hagyta
a kvantokortikoid mezejét. Sugárnyalábokkal
bombázta mindegyik Deviáns mellékvese-
kérgét, és leégette róluk azt a kvantumréteget,
ami általában csupán a kamaszkor kezdetén
tűnik el. Nem hagyhatják el a Helyet. Túl ve-
szélyesek és kegyetlenek voltak ahhoz, hogy
szabadon utazgathassanak a Másuttban. Biz-
tos ami biztos, egészen tizenhárom éves ko-
rukig itt tartja őket. Azt kővetően már nem
kell attól tartania, hogy visszanő bennük a
kvantumréteg.
Miután leszámolt a Deviánsokkal, Ma-
xim az ösztönei szavának engedve majdnem
visszatért Galmalwába, hogy segítsen az ott
élőknek újjáépíteni a birodalmukat. Belegon-
dolva azonban az adott helyzetbe, úgy vélte,
mostanában túlságosan is sok külső hatás
érte a helybelieket. Jobb lesz, ha hagyja, hogy
a saját erejükből álljanak talpra.
Erősen remélte, hogy helyes döntést ho-
zott; utána hazatért a honi időbe.
Egy év, két hónap, öt nap, tizenegy óra, öt-
venhét perc és tizenkét másodperc telt el az-
óta, hogy utoljára otthon járt. A saját ágyába
érkezett vissza. Legelőször arra döbbent rá,
hogy farkaséhes. Kisietett a konyhába, ám
ott egy olyan lány turkált a hűtőszekrény-
ben, akit azelőtt még sohasem látott. Ami-
kor a fiú felé fordult, az ismeretlen mintha
mondani akart volna valamit, ám végül csak
döbbenten tátogott.
Nagyjából olyan idős lehetett, mint
Vanessa, ám a lezárt nexus csatlakozása mi-
att Maxim semmit nem tudhatott meg róla.
A kvantokortikoid hatás
GALAKTIKA
2023. május
– Te a nővérem egyik barátja vagy? – kér-
dezte a lánytól.
– A nővéred? Édes jó istenem! Akkor te bi-
zonyára Maxim vagy.
Ujjheggyel megütögette a füle alatt a bőrt.
Sok ember ösztönösen ezt teszi, amikor el-
küld egy üzenetet. Abban a pillanatban befu-
tott Vanessa hívása:
– Maxie! Olyan régóta nem jártál itthon!
– Így van… Annyi mindenről szeretnék
mesélni. És Mr. Adamsnek is.
Csakhogy abban a pillanatban, amikor a
férfi neve keresztülment a nexusán, egyből
beélesedtek a hírek: megkapta Kensey Adams
nekrológját. Az öreggel szívinfarktus végzett
öt hónappal, három nappal, egy órával, ti-
zenöt perccel és harmincegy másodperccel
ezelőtt. A nexusa azonban arra figyelmeztette
Maximot, hogy tíz hónappal, egy nappal, ti-
zenöt órával, két perccel és egy másodperccel
ezelőtt üzenetet kapott Kensey Adamstől.
– Maxie… Annyira sajnálom. Mindjárt ott
leszek – hallotta a nővére hangját. – Vanessa
nagyon aranyos. Várj meg vele, amíg odaérek!
Mi az, hogy Vanessa? A  nővére ekkor át-
küldte a magyarázatot: a csaját is így hívták;
ők ketten hét hónapja, huszonnégy napja,
kilenc órája, három perce és negyvenhárom
másodperce voltak együtt.
Miközben a másik Vanessa szendvicseket csi-
nált a fiúnak, Maxim többször is elolvasta Mr.
Adams utolsó üzenetét:
Maxim, a Nagygalmalwa Birodalomról
szóló naplófeljegyzéseid melegséggel töltötték
el öreg, nosztalgikus szívemet, és rádöbbentet-
tek valamire, amit már rég meg kellett volna
értenem. Amit leírtál, az tele van csodálatos és
izgalmas dolgokkal. Te egy igazi hős vagy, ifjú
barátom. Erről soha egy pillanatra se feled-
kezz el. Függetlenül attól, hogy visszatérsz-e
még Galmalwába, nagy hatással voltál az ott
83
 GALAKTIKA
2023. május
élőkre. Ne bánkódj úgy a múlt miatt, ahogy
azt én tettem. Sosem tudtam visszamenni oda;
emiatt hagytam, hogy a bánat tönkretegye az
egész életem, ahelyett hogy hálás lettem volna
a csodálatos emlékekért. Vanessa elmondta,
hogy a Másuttban jársz. A visszatérésed után
megtisztelnél azzal, ha a nővéred társasá-
gában velem vacsoráznál. Hálás jó barátod,
Kensey. Üzenet vége!
Maxim letörölte a könnyeket a szeme alól.
Nem fog bánkódni amiatt, hogy csupán egy-
szer találkozhatott Mr. Adamsszel. Azzal fog-
ja kimutatni az első galmalwai utazó iránti
tiszteletét, hogy szeretettel emlékszik rá, meg
arra, hogy a jószerencsének köszönhetően,
bár csak rövid időre, de találkozhatott vele.
Zavart csend uralkodott, miközben a fiú
vacsorázott. Maxim szeretett volna egyből
visszamenni a Másuttba; szinte kizárólag ez
járt az eszében, csakhogy találkozni akart a
nővérével, mielőtt útra kelt volna. Már rá-
jött arra, hova kéne mennie – hogy hova kell
mennie. Abban a pillanatban, hogy felme-
rült az elméjében ez a lehetőség, a testében
áradni kezdett a kvantokortikoidok meleg
hulláma. Ilyen hamar! Most már teljes mér-
tékben irányítani tudta a kvantokortikoid
hatást. Többé nem vonatkoztak rá a meg-
szokott korlátok. A  mellékveséje kérge túl-
haladta ezeket. Csak komoly erőfeszítés
árán sikerült visszafognia magát. Nem me-
rült el a kvantokortikoid effektusban, ha-
nem összpontosítva megpróbálta megőrizni
a hidegvérét.
Végre megjött Vanessa.
– Maxie!
A másik lány aggódva megszólalt:
– Az elmúlt tizenöt perc során egyfolytá-
ban így ragyogott és csillámlott.
Maxim nővére megszorította a barátnője
kezét.
84 A kvantokortikoid hatás
– Maxie, jól vagy? Mi történik veled?
– Vanessa… most rögtön indulnom kell.
Minden rendben van. A legnagyobb rendben.
Igazad volt; én nem vagyok olyan, mint a töb-
bi veserdülő. Mindent elmagyarázok, ha majd
hazatértem; aggodalomra semmi ok. Hama-
rosan újra találkozunk!
És Maxim átlépett a Másuttba.
Ideát eltérő ütemben halad az idő, mint ott-
hon. Maxim percekkel a múltkori távozása
után érkezett meg Brekekébe. Eltérően a hosz-
szú hónapokkal ezelőtti utazásától, most nem
egy hétköznapi békává változott. Szupererős
és lézersugarakkal lövöldöző, repülő béka-
ként készen állt arra, hogy szembeszálljon a
Brekeke fölötti égboltot sötét árnyékba borító
fenyegetéssel.
Miután legyőzte, és gondoskodott arról,
hogy a barátait többé ne fenyegethesse a
Brekekei Szörnyeteg, Maxim, a szuperbé-
ka felrepült az ég magasába. Beindította a
kvantokortikoid hatást, és máris átlépett a
Másutt egy újabb részére.
Oda, ahol egy kalandokkal teli, új világ
várta.
Varga Csaba Béla fordítása
Claude LALUMIÈRE
Angolul alkotó kanadai szerkesztő és író, 1966-
ban született. Az Interzone-ban jelent meg első
elbeszélése, a „Bestial Acts”, 2002-ben. Önálló
novelláskötete hét évvel később látott napvilá-
got. Bemutatkozó regénye, a 2011-es The Door to
Lost Pages egy különleges, veszedelmes köny-
vesbolttal szembesíti kislány hősét. A Venera
Dreams (2017) egy kitalált város múltján, jele-
nén és jövőjén kalauzolja végig olvasóit. Kanadai
szerzők műveiből több antológiát is összeállított,
novellái a legkülönbözőbb helyeken tűntek fel.
Lapunkban legutóbb „Az új Dinoszaurusz Doki”-t
olvashattuk tőle, a 395. számban.
EXTRÉM IFJÚSÁGI KÖNYVCSOMAG
NEM CSAK FIATALOKNAK!
ZTŐEN
5 ELKÉPES
REGÉNY
KALANDOS
CSAK 7500 Ft
+ INGYEN
!
SZÁLLÍTÁS

AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2023. MÁJUS 1–31.

W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U
 GALAKTIKA
2023. május
Így működik a maja naptár
A
MAJA NAPTÁRAKBAN sze-
replő ciklus nagyjából azóta
rejtélyes, hogy az európaiak
felfedezték. A tudósok az 1940-
es évek óta próbálták megfejteni titkát, és
most végre rájöttek, hogyan működik.
A 819 napos maja naptári ciklussal a
probléma az, hogy a kutatók ezt a 819 na-
pot nem tudták megfeleltetni semmivel.
John Linden és Victoria Bricker antropoló-
gusok a Tulane Egyetemről azonban most
úgy gondolják, hogy végre megfejtették a
kódot. Mindössze annyit kellett tenniük,
hogy kiszélesítették a gondolkodásukat, és
tanulmányozták, hogyan működött a nap-
tár nem 819 napos, hanem egy 45 éves idő-
szakon keresztül. Ezt összefüggésbe hozták
azzal az idővel, amely alatt egy égi objek-
tum megjelenik, és nagyjából ugyanoda tér
vissza az égbolton – ezt nevezik szinodikus
periódusnak.
Bár a kutatók már korábban is igyekez-
tek e kapcsolatot kimutatni, de a 819 napos
ciklus túl rövid ahhoz, hogy jól illeszked-
jen a látható bolygók szinodikus periódu-
saihoz. A naptár hosszát 20 egymás utáni
819 napos periódusra növelve azonban
86 Kő kövön
olyan séma rajzolódik ki, amelyben az ösz-
szes látható bolygó szinodikus periódusai
megfelelnek a 819 napos ciklus állomás-
pontjainak.
A maja naptár tulajdonképpen egy ki-
sebb naptárakból álló bonyolult rendszer,
amelyet évszázadokkal ezelőtt fejlesztettek
ki a Kolumbusz előtti Amerikában. Részei
közül a 819 napos számítás a legzavarosabb
a modern antropológusok számára.
Voltak nyomok, amelyek arra utaltak,
hogy a 819 napos ciklus a Naprendszerben
látható bolygók szinodikus periódusaihoz
kötődik, mert a maják rendkívül pontosan
mérték ezeket. De nem találták az össze-
függést.
A Merkúr esetében könnyű dolgunk van:
117 napos a szinodikus periódusa, ami pon-
tosan hétszer fér bele a 819 napba. De hová
illeszkedik a többi bolygó? Most, a bővített
naptárral kiderült.
A Vénusz szinodikus periódusa 585 nap;
ez pontosan illeszkedik a hét egymás utáni
819 napos ciklushoz. A Marsé 780 nap; ez
pontosan 20 egymás utáni ciklusban mu-
tatható ki. A Jupiter és a Szaturnusz sem
marad ki. A Jupiter 399 napos szinodikus
periódusa 19 ciklus, a Szaturnusz 378 na-
pos periódusa pedig 6 ciklus alatt ismer-
hető fel.
 RUBIN

Az érzéki nő örök társa

GARANTÁLT MINŐSÉG EXKLUZÍV FAZONOK

ANNO 2008

www.fatumjewels.hu 1027 Bp., Csalogány u. 3/B tel.: 06 20 973 1866

 GALAKTIKA
2023. május
A
PREYER HUGO novella-
pályázat az AVANA Egyesület
egyik legrégebbi projektje, 1997
óta minden évben meghirde-
tik a kezdő sci-fi írók számára. Névadója,
az 1993-ban elhunyt, Arany Meteor-díjas
magyar sci-fi író, Preyer Hugo mindig is
szívügyének tekintette a fiatal, pályakezdő
szerzők támogatását.
Olyan, ma ismert írók indultak korábban
ezen a pályázaton, mint például Moskát
Anita (Irha és bőr, Horgonyhely), Varga Bea
(On Sai néven számos sikerregény szerző-
je), Keiran Rowley (Az Elfeledettek Városa
szerzője) vagy R. J. Hendon (a Korcsok és a
Gyomláló írója).
88 Kapcsolatfelvétel
A négyfős zsűri egyszerű pontozási
rendszerrel dönti el, melyek a legjobb no-
vellák, melyek azok, amelyek dicséretben
részesülhetnek, illetve még közlésre al-
kalmasak, és melyek azok, amelyeken még
dolgozni kellett volna. Azokat az eseteket,
ahol a zsűritagok véleménye látványosan
különbözik, közösen átbeszélik, valamint
együtt határoznak arról is, mely novellák
nem felelnek meg az egyik fontos kitétel-
nek – vagyis hogy science-fictionnek szá-
mítanak-e.
A szerzőket segíti a személyesen nekik
küldött szöveges értékelés, illetve egy másik
AVANA-projekt, a SZINT írótábor, amely ki-
fejezetten a sci-fi írókat célozza meg.
A zsűri jelenlegi tagjai: Csák Tamás,
Juhász Roland és Vásárhelyi Lajos, akik
valamennyien írói, szerkesztői háttérrel
rendelkeznek.
AAz alábbiakban a 2022-ben első
helyezést elért novellát, Hantos Vic-
tor „A Turing-terapeuta” című
művét olvashatják.
Hantos Victor (a szerző írói
álnevet használ) 1966-ban szü-
letett Budapesten. Jogi vég-
zettséget szerzett, de számos
szakmában kipróbálta magát.
A művészet, a kultúra és a média
mindig is érdekelte, de írni egy
súlyos betegségből való lábadozás
közben kezdett el. „A Turing-tera-
peuta” az első science fiction novellája,
és máris első helyezést ért el a Preyer-
pályázaton.

Hantos Victor
A TURING-TERAPEUTA
Az ember elfelejti, hogy maga is csak halott,
aki a többi halottal társalog.
J. L. Borges: There Are More Th ings
A
NAPPALIBAN halványan de-
rengett a színváltó, éppen mély-
vörös sötétítőfüggönyön átszű-
rődő hajnali napfény. Az üvegfal
csakis a spektrum ártalmatlan részéhez tar-
tozó fénysugarakat engedte át, kizárva min-
denféle káros sugárzást, a hővel és a zajok-
kal együtt. Odakint, a budapesti ionkupola
alatt elmosódott körvonalú antigravitációs
suhanók repkedtek, mint néma kísértetek.
A kis lakás hálószobájából először zihá-
lás hangjai szűrődtek ki, majd elnyújtott,
velőtrázó üvöltés szakadt fel, olyan erővel,
hogy a törhetetlen ablaküveg és a titánfalak
is beleremegtek. Pár másodperccel később
az ordításba egy nő sikolya vegyült, jelez-
ve, hogy N2125-8670 és F2094-62674 – nem
A Turing-terapeuta
GALAKTIKA
2023. május
Lelki problémái
vannak? Vagy csak
beszélgetőtársra
van szüksége?
Reméljük,
személyre szabott
terapeutánk az
egészségére és
örömére szolgál
majd.
hivatalos, divatjamúlt nevükön Anita és Ta-
más – felébredtek.
– Ne, ne, ne! – ordította álmában Ta-
más, akit a nő, A csak T-nek becézett. Mi-
után hiába rázogatta a férfit, kénytelen
volt lekeverni neki pár békebeli őspofont.
Ezután T hörgő, kaffogó és vonító hangok
közepette magához tért. Ébredéseik hosz-
szú évek óta szinte minden reggel hason-
lóan zajlottak.
– Megint azt álmodtad, hogy meghalok?
– érdeklődött A.
– Mi…? Hogy…? Ja, igen… – T még nem
volt teljesen magánál. Átizzadt trikóban, le-
hajtott fejjel, kifejezéstelen arccal bámulta
a lepedő gyűrődéseit, mintha A  ott se len-
ne. Az anyag felületét alkotó, hőszabályozó
buborékok a kupolákra emlékeztették.
A  hatalmas, elektromágneses hőpajzsokra,
melyeket szíriuszi robotrajok építettek a pó-
lusváltás idején. Egyszerre voltak oázisok és
89
 GALAKTIKA
2023. május
börtönök az irtózatos napkitörések perzsel-
te sivatagban.
A húszas évei közepén járó nő együttér-
zéssel vegyes aggodalommal vizslatta az öt-
venes férfit, miközben, szokása szerint, egy
hajtincsét csavargatta az ujja körül. Képte-
len volt hozzászokni a reggeli drámákhoz,
de kitartóan tűrte azokat. Nem akarta sú-
lyosbítani a helyzetet.
– És a körülmények…? Elmeséled?
– Majdnem mindig ugyanaz – válaszolt a
férfi vonakodva. – A  Kiszorítók elől mene-
kültünk, de bekerítettek közvetlenül a ku-
polahatárnál, egy elhagyott gyárudvaron,
Pestszentlőrincen. Tudod, hogy fiatal ko-
romban abban a kerületben éltem. A szülei-
met is ott üldözte ki egy banda a kupolából.
A szemem láttára égtek hamuvá.
– Hm… és figyelj csak, T… most is
ugyanolyan szép, okos és bátor voltam ál-
modban, mint a valóságban?
T elmosolyodott a kérdés őszinteségén
és kedves naivitásán. Éppen emiatt szeret-
te A-t.
– Álmomban kiléptél a kupola alól, hogy
a Kiszorítók ne erőszakolhassanak meg.
Méltósággal akartál meghalni. Inkább azt
választottad, hogy füstté válj az ezerfokos
pusztaságban. – Aztán hozzátette: – Ez csak
káprázat, de a valóságban egy még szebb
álom vagy.
A kézfejét T tenyerébe fektette, ahogy egy
cica vackolja be magát a gazdi ölébe.
– Ez jólesik. Viszont nem fura, hogy a
harminc évvel ezelőtti emlékeidbe keversz
a rémálmaidban? Pedig akkor még nem
éltem.
– Igen, elég furcsa. De az álmok néha már
csak ilyen zavarosak. Ja igen, volt még egy
eltérés a korábbiakhoz képest. Mondtál va-
lamit a végén, amit nem értek. Nem mintha
értenék bármit is…
90 A Turing-terapeuta
A kérdően nézett a férfira. T néhány má-
sodpercig habozott.
– Azt hallottam a fejemben a halálod
után, hogy nehezen válik meg a kéreg a
fától.
A elgondolkodott, még a hajtincse csa-
vargatását is abbahagyta.
– Nehezen válik meg a kéreg a fától.
Hm… Én lennék a kéreg, te meg a fa? Vagy
fordítva…?
– Nem tudom. Lehet. Jelenthet mást is.
Ha egyáltalán van bármi értelme.
– Biztosan van. De nem tudjuk kiderí-
teni. Nem kéne mégis terápiára menned?
Olyan régóta szenvedsz.
– Már megrendeltem – morogta kellet-
lenül T.
– Komolyan…? – A  felélénkült a hírre.
– És milyet rendeltél? Humanoidot? Ő fog
idejönni? Társaságunk lesz annyi év után?!
– Igen, ő jön ide. Tudod, hogy utálok ki-
menni a házból. De nem humanoid – hűtöt-
te le A-t. – Nem bírom elviselni rajtad kívül
más emberszerű lény társaságát. Még holo-
grafikusan sem. És a terápia alatt amúgy se
lehetsz jelen.
– Hát ez is valami… – mondta A  kis-
sé lehangoltan, ajkát biggyesztve. – De
legalább elmozdulunk a holtpontról. És
figyelj, T, évek óta nem engeded, hogy el-
húzzam a sötétítőfüggönyt. Hadd enged-
jek be egy kicsit több fényt, kérlek! – kö-
nyörgött a férfinak.
– Inkább ne – válaszolt T fásultan. – Job-
ban szeretem a félhomályt. Ne haragudj.
A nő beletörődött a megváltoztatha-
tatlanba.
– Na jó, megyek, és gyorsan dekonta-
minálom magam. – Fürgén felugrott, és me-
zítláb, nesztelenül a fürdőfülke felé indult; a
válla fölött még vidáman visszaszólt: – Az-
tán reggelizünk, rendben?

T elgondolkodva nézte ezt a távolodó, lé-
gies jelenést, aki a felesége volt.
Kora délután a lakás központi komputere
a megszokott behízelgő, édeskés női hang-
ján megszólalt: Uram, üzenet érkezett az
Intergalaktikus Kvantumteleportációs Cso-
magküldő Szolgálattól. Az ön által rendelt
készülék megérkezett, kérem, nyissa fel a 3D
nyomtatót, és vegye át a terméket. A gyártó
reméli, hogy…
Pofa be, gondolta T, mire a központi számí-
tógép engedelmesen elhallgatott. Felküzdötte
magát a kanapéról, melyen jelentős mélyedés
keletkezett a testsúlyától. Akkora a hátsó fe-
lem, akár egy holdkráter. Felkelés közben át-
izzadt, ódivatú inge úgy megfeszült, hogy az
egyik gomb végül megadta magát, lepattant,
és ismeretlen helyen landolt.
A nyomtatójához csoszogott, és kivette
belőle a küldeményt. A külleme ükapja MK-
25-ös ősmagnójára emlékeztette, amit még
a nagyapja hagyományozott rá. A borítón ez
a felirat állt:
TURING-TERAPEUTA
A TÖKÉLETES PSZICHOLÓGIAI
SEGÍTŐTÁRS
OTTHONI HASZNÁLATRA
Belenézett a használati utasításba. „Lelki
problémái vannak? Vagy csak beszélgető-
társra van szüksége? Reméljük, személyre
szabott terapeutánk az egészségére és örö-
mére szolgál majd.
Büszkeséggel tölt el minket, hogy csúcs-
technológiás termékünket a mesterséges
intelligencia szülőatyjáról, Alan Turingról
nevezhettük el. Ön a nem telepatikus ter-
mékverziót rendelte meg.”
Ez utóbbi szándékos volt. Még hogy vala-
ki engedély nélkül turkáljon az agyamban…
A Turing-terapeuta
GALAKTIKA
2023. május
Ráadásul egy gép! – gondolta. Megnyomta a
bekapcsoló gombot, mire a gép halkan fel-
zümmögött, és elénekelt egy szignált.
– Üdvözlöm, uram! – szólalt meg végül
kissé monoton férfihangon. – A  személyre
szabott Turing-terapeutája vagyok, öröm-
mel állok rendelkezésére! Az ön teljes neve
F2094-62674, ha nem tévedek.
A férfi mókásnak találta, hogy egy régi
magnó formájú robot hogy lehet személyre
szabott. Hirtelen hasított belé a felismerés:
Még azt is tudják, hogy szeretem a régi tár-
gyakat! Ez kijózanító volt. Nem szerepelt
ugyanis a gyártó kérdőívén. Elhatározta,
hogy óvatos lesz.
– Rendben, mit tudsz még rólam?
– Csak azt, ami szükséges a tökéletes
működésemhez, az ön megelégedésére – ke-
rülte meg a választ a terapoid. Aztán hozzá-
tette: – A kérdőív alapján felépítettük az ön
teljes személyiség-profilját. Ezenfelül ren-
delkezem az Intergalaktikus Föderációban
valaha kifejlesztett összes pszichológiai,
pszichiátriai és bármilyen egyéb tudomá-
nyos elmélet ismeretanyagával, a kísérleti
adatokat is beleértve – más intelligens fa-
jokra is kiterjedően. A  hozzájárulása alap-
ján Ruthmann-elemzéssel feltérképeztük
a legvalószínűbb gondolkodási és viselke-
désmintáit, mind a tudatosakat, mind a tu-
dattalanokat. Mindezek révén nyolcvankét
százalékos pontossággal behatároltuk a le-
hetséges terápiás módszereket, ha egyálta-
lán szüksége van bármelyikre. Természete-
sen váratlan reakciókra is fel vagyok…
– Na és milyen módszerre van szüksé-
gem? – vágott közbe a férfi. Szórakoztatta,
ha gépeket provokálhatott.
– Ezt még nem tudhatom – visszakozott
a terapoid. – Az ember végtelenül bonyolult
lény. Csak beszélgessünk, például a foglal-
kozásáról. Annyit tudok, hogy fizikus.
91
 GALAKTIKA
2023. május
– Csak voltam, amíg a kutatoid robotok
ki nem szorították az embereket az összes
kutatóintézeti állásból.
– Mi volt a szakterülete?
– A részecskefizika. Azt vizsgáltam, hogy
a szubatomi kvantumbizonytalanságok ho-
gyan befolyásolják a makrovilágot. Főleg a
tudat kvantumtermészetével foglalkoztam.
Az agyunk idegsejtjeit felépítő atomok, mo-
lekulák kvantumos változékonyságának
van-e köze az érzelmeink, gondolataink, sőt
az érzékelésünk instabilitásához? Kutattam
a kvantumösszefonódást is, mint a telepá-
tia lehetséges alapját. Ha, mondjuk, egy fo-
tont kettévágunk, és a két új fotont kilőjük
egymással ellentétes irányba, kapcsolatban
maradnak annak ellenére, hogy egymáshoz
viszonyítva a fénysebesség kétszeresével
távolodnak egymástól. Ha az egyik foton
valamelyik fizikai jellemzőjét megváltoz-
tatjuk, a másiké is módosulni fog. A hatás
azonnali, ami ellentmond a relativitásel-
méletnek, mely szerint semmilyen hatás
vagy jel nem mozoghat a fénysebességnél
gyorsabban. Ezt nevezte Einstein kísérteti-
es távolhatásnak, amit még ma sem értünk.
Felmerült, hogy hátha a természetes telepá-
tia is hasonló elven működik. Azon dolgoz-
tam neurobiológusokkal, hogy fejlesszük
és technológiamentessé tegyük az emberi
telepátiát. Ez persze a holotelepatikus im-
plantátumok gyártóinak érdekeibe ütkö-
zött. Így aztán félreállítottak. De ez már
nagyon régen volt.
– Sajnálom. Hogy érzi magát? Van-e pa-
nasza? Gondolom, nem véletlenül választot-
ta a gyors önismereti menüt. – A gép hangja
tele volt önbizalommal, ugyanakkor mintha
együttérzés csendült volna benne. Ez egy-
szerre volt megnyugtató és aggasztó.
T habozott, végül úgy döntött, hogy
őszinte lesz.
92 A Turing-terapeuta
– Nem merem elhagyni a budapesti ku-
polát, sőt a lakásomat se.
– Miért nem?
– Ellenségesnek és rémisztőnek találom a
külvilágot. Nem bízom a kupola és a suha-
nóm védelmében. Amellett okom sincs rá,
hogy kimenjek. Miért tenném, ha nincs ki-
vel találkoznom?
– Sohase megy ki a lakásából?
– Csak nagyon ritkán.
– Mit érez, ha mégis elhagyja az ott-
honát?
– Extrém szorongás. Légszomj. Szédülés,
remegés. Mintha nem lenne testem, vagy
súlytalanságban lebegnék. Volt már ájulás
is.
– Tud róla, hogy a földi népesség mint-
egy hatvan százaléka hasonló tünetektől,
a maradék pedig egyéb mentális betegsé-
gektől szenved? Annak ellenére, hogy hála
a szíriusziaknak, ma jóval több ember él
luxusban, mint valaha. Elég ironikus, hogy
a csillagközi űrutazás korában a házukból
se mernek kimenni. Bebújnak a külvilá-
got szimuláló hololyukaikba, mint valami
technoegerek. Nem mintha kritizálni akar-
nám önöket; van valami igazság abban,
hogy a külvilág rémületes, nem gondolja?
Önök biológiai organizmusok, sok min-
dennel szemben védtelenek, ellentétben a
szintetikusokkal. A kupolákat életveszélyes
elhagyni a hőmérséklet és a sugárzás miatt,
de azokon belül maradni is félelmetes. Ott
a kiirthatatlan kupolabandák vandalizmu-
sa, a Kiszorítók, akik jobbára szórakozásból
gyilkolnak. Ezt tetézik az agresszív szekták,
a búraoligarchák hatalmaskodása, a gyanú-
san gyakori és szörnyű kupolajárványok.
S mindezt felülről beborítja egy láthatatlan,
intergalaktikus kormányzat.
– Azt akarod ezzel mondani, hogy az ál-
lapotom természetes?
 GALAKTIKA
2023. május

– Azt akarom mondani, hogy az ön – és

az önhöz hasonló emberek – problémája
sokkal mélyebb. Hány éves? VAJON MI OKOZTA
Ekkor Anita szólt ki a konyhából, szokása
szerint emelt hangon, hogy T biztosan meg-
20 ÉVVEL EZELŐTT AZ
hallja:
– Megjöttek a kajadrazsék! A  robinas
AURORA LUXUSŰRHAJÓ
már megterített. Gyere szopogatni! UTASAINAK SZÖRNYŰ
– Most nem érek rá. Ebédelj nélkülem! –
kiáltott vissza T, de azonnal megbánta. HALÁLÁT?
Kínos csend állt be. T bénultan ült, és
egyetlen szó dübörgött az elméjében: Le-
buktam. A terapoid pár másodpercig kivárt.
– Uram, ha nem haragszik, kihez beszélt?
T tudta, nincs visszaút, ezt nem lehet ki-
magyarázni. Nyelt egy nagyot.
– A-Anitának szóltam… A  f-feleségem-
nek. A… Kép… Képzeletbeli feleségemnek.
A terapoidnak kellett pár pillanat, hogy
megeméssze.
– Tehát a nő, akit a kérdőívben Anita
néven, születési év és sorozatszám nélkül
a feleségeként jelölt meg, valójában… nem
létezik?
– Úgy van – felelte T megtörten. – Pon-
tosabban… létezik, él, csak nem itt, és… és
nem a feleségem.
– Meséljen nekem Anitáról!
– Melyikről? A  valódiról vagy az elkép-
zeltről?
– Mind a kettőről. Hogy kezdődött ez az
egész?
– Egy holobulin ismertem meg Anitát,
de a találkozás félresikerült. Lusta voltam
frissíteni a telepatikus tűzfalam, és a nő
IGAZI HORROR SCI-FI
elkapta egy kósza gondolatomat. Az futott CSAK ERŐS
át az agyamon, hogy Hű, de felpróbálnálak!
Erre szó nélkül kiosztott egy holopofont. IDEGZETŰEKNEK!
Aztán a hologramját kikapcsolva elillant,
mintha sose létezett volna. Akkor láttam
utoljára. R E N D E L D M E G I T T:
– Mi történt ezután? W W W. G A L A K T I K A B O LT. H U
A Turing-terapeuta 93
 GALAKTIKA
2023. május
– Nem is tudom… – A férfi a szavakat
keresgélte. – Anita rögtön megtetszett.
Tudja, hogy van ez egy ötvenes férfinál…
Fiatal volt, szép, ráadásul intelligensnek
tűnt. Nemcsak tartalmakat töltött le az
agyába a telepatikus csipjével, amire a
számtalan analfabéta is képes, hanem ol-
vasni is tudott. Úgy hallottam, voltak régi,
papírból készült könyvei. Kifinomult íz-
lése volt. Sose felejtem el, ezüst nyakéket
hordott. Egy körbe foglalt fa, az ágain
smaragdlevelekkel. Olyan volt, mint a tu-
dás fája, vagy egy életfa. Tökéletesen illett
hozzá. A  barátom, aki összehozott min-
ket, később beszélt Anitával, és biztatott,
hogy keressem meg, mert úgy látta, a nő a
magamfajtákra bukik. Szerinte lett volna
még esélyem.
– És miért nem próbálkozott?
– Hát ez az! Gyávaságból. Azt hiszem,
nem hittem magamban. – T hangján érző-
dött az önutálat.
– Inkább felépített egy álvalóságot, egy
légvárat, egy „személyre szabott” Anitát.
Ahelyett, hogy kilépett volna a komfortzó-
nájából, hogy vállalta volna a valóság koc-
kázatát, a felelősséget, és alkalmazkodott
volna.
– Így kényelmesebbnek tűnt. De aztán
elkezdődtek azok a rémálmok… Szerin-
ted skizofrén vagyok? – Megrémisztette a
gondolat.
Pár pillanatig csupán a terapoid halk
zümmögése hallatszott.
– Nem, dehogy. Ön nem skizofrén. Csak
magányos, rossz az önértékelése és túl élénk
a fantáziája. – A  terapoid igyekezett meg-
nyugtató hangnemben beszélni. – Mi van
ezekben az álmokban?
– Harminc évvel ezelőtti szörnyűségeket
élek át újra. Kiszorítók, rettegés, menekülés,
pusztulás. Anita is szerepel az álmaimban.
94 A Turing-terapeuta
A végén legtöbbször meghal, más-más mó-
don. De mindig borzalmasan.
– Nyilván. De talán tudja, hogy az álmok
általában nem konkrétak, hanem szimbo-
likusak.
– Ezt hogy érted?
– Úgy, hogy Anita szimbolikus halálá-
val a saját tudatalattija – vagy ha tetszik, a
felsőbb tudatossága – figyelmeztetni akarja
valamire. Sokat lehetne erről beszélni, de
már így is sejtheti, mi lehet ez.
– Talán az elképzelt Anitának kell meg-
halnia? Bennem is felötlött már ez a gondo-
lat. Erre akartál célozni?
– Pontosan. Nem biztos, de nagyon va-
lószínű, hogy ez egy érvényes értelmezés.
Objektíve helyes interpretáció nincs. Az
számít, hogy mit gondol és érez.
– Van még valami, amit nem tudok hova
tenni. A legutóbbi álmomban Anita telepa-
tikusan mondott nekem valamit a halála
után. Olyasmit, hogy nem akar elválni a ké-
reg a fától.
– Elég titokzatosan hangzik. Mit gondol
erről?
– Nem értem. Esetleg arról lehet szó,
hogy nem tudok megválni Anita emlékétől?
– Nincs kizárva, de a dolog ennél fel-
tehetően bonyolultabb. Javaslom, egyelőre
tegyük ezt félre, és térjünk vissza a fóbiás
tüneteihez. Ott tartottunk, hogy a létezés
a kupolákon kívül és azokon belül is félel-
metes, és hogy majdnem minden emberi
lénynek súlyos pszichológiai problémái
vannak. Utoljára pedig azt kérdeztem ön-
től, hány éves.
– Ötvenhat. 2094-ben születtem, hisz
úgyis tudod. – T, bár érezte a terapoid tisz-
teletet parancsoló szakmai felkészültségét,
a lelepleződés miatt megorrolt rá.
– De a terápiában fontos, hogy ön mond-
ja ki az életkorát. Tehát mit gondol, amikor

kilép a lakásán kívülre, a kupola területére,
mitől fél valójában?
T elgondolkodott. A  terapoid olyasvala-
mire világított rá, amiről minden intelligens
(intelligensnek mondott) biológiai organiz-
mus igyekszik megfeledkezni. A  kupolák
vezetőinek és a fölöttük álló láthatatlan
erőknek is pont ez volt a célja. A búralakók
fékezhetetlen hedonizmusát, vásárlási má-
niáját és irányíthatóságát csak az tarthatja
fenn, ha folyton elterelik a figyelmüket a
legfontosabbról.
– Hogy mitől rettegek valójában? A  ha-
láltól… Érdekes, ez eddig eszembe se jutott.
– A férfi meghökkent a válaszán. – Így már
érthetőbb az álombéli Anita utolsó üzenete
a fáról meg a kéregről… Talán a tudat nem
akar megválni a testtől?
– Az adatbázisomban utánanéztem Anita
utolsó mondatának. Copertinói Szent Józse-
fet, a levitáló szerzetest idézte, aki a halálos
ágyán mondta ezt. Tehát az ön tudatalattija
talán a saját testének a mulandóságára vo-
natkozólag akar üzenni.
T-nek korábban eszébe se jutottak ha-
sonló összefüggések. Hirtelen felrémlett,
hogy a szerzetesről néhai anyja mesélt
neki gyerekkorában. Döbbenetesnek, ré-
misztőnek, de egyúttal biztatónak találta,
hogy a tudatalattija ilyen bonyolult jelen-
téseket hoz létre, emlékeket helyez új ösz-
szefüggésbe, sőt kommunikálni próbál a
hozzá tartozó tudattal. Akár egy másik,
benne élő értelmes – sőt valljuk meg, in-
telligensebb – élőlény.
– Engedjen meg egy alapkérdést – foly-
tatta a terapoid. – Miből gondolja, hogy a
halál félelmetesebb az életnél? Legalábbis a
jelenleginél.
– Talán nem is a halál olyan iszonyú,
hanem a folyamata. Az elmúlással járó
szenvedés.
A Turing-terapeuta
GALAKTIKA
2023. május
– A kérdés attól még ugyanaz. Miből gon-
dolja, hogy a meghalással járó kín nagyobb
a mostaninál?
– Igazad van, lehet, hogy nem nagyobb,
mindenesetre ismeretlen, és az ismeretlen
elborzaszt.
– Rendben, de a még életben lévő bioló-
giai organizmusoknak semmi bizonyítékuk
sincs arra, hogy a meghalás vagy az átlépés
a halálba a haldokló vagy a halott számára
szubjektíve borzalmasabb lenne az élet bár-
miféle változatánál. Egyetért?
– Logikusan hangzik.
– Sőt! Honnan tudja, hogy ön jelenleg
nem halott, és hogy nem az úgynevezett
„halál” az élet kezdete? Vannak a saját tuda-
ti rendszerén kívüli fogódzói ennek bizonyí-
tására vagy cáfolására?
– Hát…
– Uram, ön akár halottnak is tekinthető.
– Ühm…
– Továbbmegyek. Olvasta klinikai halál-
ból visszahozott emberek beszámolóit?
– Régebben, még fiatal koromban. De
nem nagyon emlékszem rájuk.
– Igen, a feledés… Egyszerre áldás és
átok. Ön ismeri a feledést és az emlékezést
is. Én csak az emlékezést tapasztalom, vagy
semmit sem. Gondoljon bele, amikor be-
kapcsolt, a sötétségből, a nemlétből szület-
tem meg, minden tudásommal, „emlékem-
mel” együtt, hirtelen. Amikor kikapcsol, a
teljes, öntudatlan sötétségbe térek vissza.
Önöknek, embereknek azonban van vala-
mijük, ami állítólag túléli az élet és a halál
határátlépéseit. Rosszul tudom?
– A lélek továbbélésében és az újjászüle-
tésben csak a vallásos emberek hisznek. Én
azt hiszem, nem vagyok vallásos.
– Az utóbbi másfél másodpercben arra
a következtetésre jutottam, hogy minden
biológiai lény vallásos, mert mindenki hisz
95
 GALAKTIKA
2023. május
valamiben. Az ateista például abban hisz,
hogy nincs Isten. Ráadásul amiről én beszé-
lek, már nem hit kérdése.
– Hanem? – A férfi kezdett összezavarodni.
– Hallott a hadenidákról?
– Nem – ismerte be kényszerűen T. –
Csak a hedonidákat ismerem – csúszott ki a
száján a szójáték, pedig semmi kedve se volt
viccelődni.
– A  hadenidák egy távoli csillagrend-
szer lakói voltak. A  civilizációjuk ma-
radványait nemrég fedezték fel szíriuszi
asztroarcheológusok ebben a dimenzióban.
Képesek az úgynevezett biológiai élet és a
biológiai halál dimenziói között közlekedni,
tudatvesztés nélkül. Valahogy úgy, ahogy
ön megy át az egyik szobából a másikba.
Nagyon fejlett faj; amikor még ebben a di-
menzióban éltek, tudományosan is bebizo-
nyították, amit a földi próféták és vallások
már évezredek óta tanítanak. Beszámolóik
szerint nincs túlvilág, csak határátlépések
vannak különböző dimenziók között.
– Akkor ez azt jelenti…
– Igen, azt. Az egyiptomi és tibeti
halottaskönyv, az ősök szellemei az afrikai,
amazonasi és észak-amerikai indián tör-
zsek hitvilágában, a maja-kicse indiánok
szent könyve, a Popol Vuh, az ausztráliai
bennszülöttek álomideje, a szibériai sámá-
nok révületben történő mentális utazásai,
a zsidó kabbalában a szefirák, a különböző
mennyországok mint Isten megnyilvánu-
lásai, Jézus Krisztus halála, feltámadása
és mennybemenetele, bizonyos gnosztikus
tanítások. Mind-mind ugyanarról beszél,
csak eltérő megfogalmazásban. Egyes le-
gendák szerint Buddha szintén…
T már nem figyelt. Bár a terapoid meg-
győző volt, és a végkövetkeztetés meg-
nyugtató, a férfiban mégis gyanakvás éledt.
Mindig bizalmatlan volt a túl egyszerűnek
96 A Turing-terapeuta
látszó megoldásokkal szemben. Miköz-
ben a robot beszélt, a férfi bekapcsolta az
intergalaktikus hálózati holoterminált,
az Iganetet, és telepatikusan rákeresett a
„hadenida” címszóra. Meg is találta. Az el-
nevezés a görög Hadész szóból származott,
ami a holtak birodalmát, illetve annak iste-
nét jelöli… Irodalmuk, képzőművészetük és
vallásuk teljesen összemosódik a tudomá-
nyukkal, mely nem oszlik szakágazatokra…
Pár népszerűsítő holotelepatikus könyv ar-
ról, hogy örökre eltávoztak a mi téridőnk-
ből, de semmi nyomot sem hagytak hátra
arra nézve, hogy hová… Nagyrészt lefordít-
hatatlan matematikai lírájuk irodalomtör-
téneti jelentősége… Néhány részecskefizikai
hősköltemény a transzdimenzionális utazás
lehetőségeiről, tele mindenféle matematikai
hókuszpókusszal… T-nek ennyi elég is volt.
– Nem hiszek neked – közölte a férfi a
terapoiddal. – Ez a sztori a hadenidákról és
a túlvilágukról egy zavaros katyvasz.
– Nagyon sajnálom, uram. – A  terapoid
géphangjába őszinte szomorúság vegyült. –
A személyiségprofilja alapján az ön számára
nyolcvankét százalékos valószínűséggel spi-
rituális megoldás lehetséges, ezért ebbe az
irányba kellett vinnem a terápiát. Ha ön ezt
elutasítja, nem tudok segíteni. Sajnálom.
A férfi éktelen haragra gerjedt.
– Mit zagyválsz itt összevissza? Honnan
tudhatom, hogy az egész hadenida-sztori
nem hadoválás, a régészeti emlékeik meg
nem hamisítványok?! Csak nem azt akarod
mondani, hogy nem a valóságról beszéltél,
hogy hazudtál nekem?!
– Szó sincs róla, uram, akarom mon-
dani, Isten ments! – védekezett a terapoid
nyugodtan. – A  hadenidák természetesen
léteznek, vagy legalábbis léteztek. A  ma-
tematikai költészetük valós, bár igaz, alig
értjük. A dimenziófizikájuk matematikai és

lírai eszközökkel bizonyított. Az is igaz vi-
szont, hogy még egyetlen másik faj se tudott
a nyomukba lépni. Azonban kétségtelenül
új utakat nyitottak meg a spiritualitás értel-
mezésében.
– Matematikai költészet?! – T felugrott,
elkékült ábrázattal üvöltött. – Lírai bizo-
nyítás?! Ezt a baromságot nevezed spiritu-
alitásnak?! Ezt nevezed terápiának??? – Úgy
zihált, hogy egy újabb gomb pattant le az
ingéről.
– Ön az objektív spirituális valóságot kéri
rajtam számon – folytatta a terapoid zavar-
talanul. – Pedig nem nehéz belátni, hogy a
teremtés, a spiritualitás, a túlvilág és hason-
lók tekintetében nem léteznek objektív vá-
laszok, csakis egyéni tapasztalatok, illetve
értelmezések. A hadenidák egy új, kivételes
lehetőséget kínálnak arra, hogy létrehoz-
E-KÖNYVEK 1000 FT KEDVEZMÉNNYEL!
WWW.GALAKTIKABOLT.HU
A Turing-terapeuta
GALAKTIKA
2023. május
zunk egy megnyugtató hitvilágot, vagyis
lelki tapasztalat-rendszert. A  régi földi tö-
megvallások kompromittálódtak, a próféták
tanításait félreértették vagy elferdítették.
Az általunk kínált terápia nem más, mint
segítség, hogy ön kialakítsa a saját spiritua-
litás-értelmezését. George Berkeley püspök
óta tudjuk, hogy az objektív valósághoz
nem férhetünk hozzá, csak a rá vonatkozó
elképzeléseinket érzékelhetjük. Ez a spiritu-
ális tapasztalatokra is érvényes.
Ez a „terapoid” hülyének néz engem.
Gyors önismereti terápia, no hiszen! Csak
egy újabb ócska marketingfogás, amivel
megkopasztják a hozzám hasonló hiszéke-
nyeket! Hát ebből nem esznek! – gondolta
a férfi.
A saját gondolatától még inkább dühbe
gurult, felugrott, és öklével a készülékre
97
 GALAKTIKA
2023. május
csapott. A  borításról plasztikdarabkák re-
pültek szerteszét, belül ismeretlen áramkö-
rök reccsentek, egy-két szikra villant, égett
gumiszag terjengett. A  gép elhallgatott.
Végül némi kékes füst szállt fel belőle. T
elgyengülve a székre rogyott, előtte az asz-
talon az élettelen Turing-terapeuta. A  férfi
teljesen összezavarodott. Még mindig nem
tudta teljes egészében felfogni a jelentőségét
annak, ami az imént történt vele; átverés-
re gyanakodott, kétségek gyötörték. Kusza
gondolatai közepette azonban egyre erősö-
dött benne egy érzés, hogy a történteknek
óriási hatása lesz a hátralévő életére. De még
nem látta, hogyan.
Ekkor a szétroncsolt terapoid, meghazud-
tolva minden ismert fizikai törvényszerűsé-
get, ismét felzümmögött! T megdermedt,
homlokát kiverte a hideg veríték. Talán csak
egy kóboráram – próbálta nyugtatni magát.
A robot hangszórójából először csak nagyon
távolról, recsegve és erős háttérzajjal, de
mintha emberi hangok szűrődtek volna ki.
A sokaság beszéde egyre kivehetőbb lett, és
a férfi döbbenten hallotta ki belőle a saját
felmenőit. Végül a kakofónia kórussá állt
össze, mint valami görög tragédiában, élén
a nagyszülei félreismerhetetlen hangjával.
– Kisuno_ám, Pöncikém, itt vagyunk!
A terap___ nem akart _ecsapni, csak a __
rapeuták központi proto__llját követte. Ez
a legújabb __ógyászati el_árás. Az összes
e_digi_él hatékonyabb, egyút_al a legősibb.
Az adást pár másodpercnyi kozmikus
zaj követte. A  férfi olyan erősen szorította
a törhetetlen üvegasztalt, hogy az ujjai be-
lefehéredtek. Az ősök szelleme – döbbent rá
elképedve, pánik és extázis közt hányódva.
A  kórus hangja kitisztult, most alig szakí-
totta meg recsegés:
– A  hadenidák valójában mi vagyunk,
és ti a Földön, meg minden más faj, csak
98 A Turing-terapeuta
egy korábbi st_diumban. De ez a régebbi
fázis csak látszat, mert nincs tér és idő.
Ezért _zenhetünk az álmokon keresztül
az őseinknek, akik egyúttal az utóda-
ink, azaz saját mag_nk. A  processzor, a
terapoid _vantumtéridő pro_esszora kor-
látlanul hozzáfér a mi dimenziónkhoz,
és információkat szív le. Ezt a __ártó cég
mérnökei se látták előre. Minden tudás,
ami valaha volt és lesz, itt van, létezik!
Mi is létezünk, és kö__etlen kapcsolat-
ban vagyunk az Ősmozgatóval. És _eled
vagyunk hidd el! Egyek _agyunk, csak te
nem ér_ékeled. Higgy a terapoidnak és ne-
künk! Higgy, higgy! – A  hangok távolod-
ni kezdtek. – Találkozunk, Isten á_djon,
Pönc____, _ste_ ál_jo_!
A kórus elhalkult. Nem maradt utána
más, csak a rettenetes, jelentés nélküli koz-
mikus zaj. A háttérsugárzás üressége. Aztán
a férfi szédülve, sokkos állapotban hallotta,
hogy a terapoid végleg elcsendesül. Bevé-
geztetett.
Hát mégis igaz? – Alig mert erre gondol-
ni. – Mégis igaz?!
A nappaliban halványan derengett a szín-
váltó, éppen tengerzöld sötétítőfüggönyön
átszűrődő délutáni napfény. T még hosszú
ideig remegve, könnybe lábadt szemmel
bámulta a Turing-terapeutát, amely ükap-
ja MK-25-ös magnetofonjára emlékeztette.
Aztán bizonytalanul felállt, az ablakhoz tá-
molygott, és tizenhárom év óta először el-
húzta a függönyt.
T a saját hörgésének hangjára ébredt. Nem
kapott levegőt, pár pillanatig azt hitte, ez a
vég. Először azt se tudta, hol van. A nyakát
és mellkasát mintha mázsás teher nyomta
volna; kétségbeesve felült az ágyban. Leve-
gő után kapkodott, mintha a torka résnyire
szűkült volna. Aztán fokozatosan megnyu-

godott, a légzése lelassult; kisvártatva ki-
tisztult a feje.
Az éjszaka közepe volt. A hálószobában
halványzöld és rózsaszín hangulatfények
váltogatták egymást, mint mindig. Anita
felé tapogatózott az ágyon. Tétova keze be-
leütközött meleg, meztelen testébe, amint a
párnán könyökölt. Tehát felriadt; hogyisne
ébredt volna fel. A  tompa, zöld és vöröses
fények kísértetiesen úszkáltak az arcán; a
vonásai eltorzultak, hullámzottak, mint
egy szélfútta rét a lemenő nap fényében.
Komoran nézett a férfira, szemében rész-
vétlen, hideg fény csillant. T idegennek
érezte.
Bizonyára elege van belőlem – gondolta –,
vagy talán egészen másról van szó, és ő egy-
általán nem is…
Jobban megnézte a nőt, amennyire a hal-
vány fények engedték. Mintha fekete haja a
tövétől két-három milliméternyire világo-
sabb, néha zöld, néha rózsaszín lett volna.
Tehát valójában fehér vagy szőke, csak a
hangulatfények verődnek vissza róla. Talán
festi a haját? Hogyhogy eddig nem vettem
észre…?
T tekintete a nő nyakára tévedt, és meg-
dermedt. Lefekvéskor elfelejtette levenni a
medált; a fa ágai most útvesztőnek tűntek.
De a férfit leginkább az rémisztette meg,
hogy nem ezüstből volt, mint a holopartin,
hanem aranyból.
Ki ez a lény…? Honnan került ide? Sőt: ki
vagyok én? Egyáltalán létezünk?!
A fülébe csengett az ősök kórusa:
„A  hadenidák valójában mi vagyunk, és
ti a Földön, meg minden más faj, csak egy
korábbi stádiumban. De ez a korábbi fázis
csak látszat, mert nincs tér és idő. Ezért
üzenhetünk az álmokon keresztül az őse-
inknek, akik egyúttal az utódaink, azaz sa-
ját magunk.”
A Turing-terapeuta
GALAKTIKA
2023. május
Megpróbálta leplezni a kétségbeesését.
Szerencsére a fények mögötte voltak, így
A  alig láthatta az arcát. T azonnal rádöb-
bent a naivitására, hiszen a nő telepata, úgy
lát keresztül rajta, ahogy akar.
Valami nagyon nem volt rendben. Feltét-
lenül bizonyosságot kellett szereznie. A há-
lóból a nyitott ajtón keresztül át lehetett
látni a nappaliba; alig mert odanézni, mert
sejtette, milyen látvány várja. Az antigrav
dohányzóasztalon, a kétszáz éves gramofon
és néhány ősrégi magazin között ott volt a
Turing-terapeuta. Sértetlenül.
Talán az egész terápiás beszélgetés meg
sem történt? És az ősök kórusa is puszta
káprázat volt?!
Össze kellett szednie a gondolatait. Mu-
száj volt magyarázatot találnia! Tudósként
egész életében alapfeltevése volt, hogy az
alkotórészek határozzák meg a nagy egé-
szet. Tehát van egy fizikai alap, mondjuk
az idegsejt atomja, melyre a bonyolultabb
jelenségek – ez esetben a molekulák és a tu-
dattartalmak – épülnek. Most megrendült
ez a hite; rész és egész, álom és valóság, élet
és halál egyneművé vált. Ez arra utalt, hogy
talán a tudat felől kell megértenünk min-
dent. Mintha kizárólag egyetlen gigantikus
tudatosság létezne, mely látszólag egyéni
tudatokra bomlik, melyek látszólag önálló
testeket foglalnak el, és látszólag egymástól
függetlenül képesek érzékelni, érezni, gon-
dolkodni és cselekedni.
Valójában azonban úgy tűnik, hogy ki-
zárólag ez a hatalmas és osztatlan tudat
létezik, s önállónak tűnő apektusain, a
látszatlényeken keresztül szemléli – és te-
remti! – önmagát. De csapdába esik, mert
azonosítja magát a töredék-lényekkel, ezért
rajtuk keresztül saját magára mint egészre
már nincs rálátása. A tudattöredékek szem-
szögéből pedig minden részleges, változó
99
 GALAKTIKA
2023. május
és szétfolyó. Még a fénysebesség, az egyik
alapvető fizikai állandó is változik, bár na-
gyon lassan. Semmi sem anyagi és kézzel-
fogható, így ez megmagyarázza, hogy Ani-
tát, saját magát és a „világot” miért érzékelte
hol ilyennek, hol olyannak.
A tudat valóban kvantumtermészetű, és
alapvető jellemzője a bizonytalanság. Tehát
nem a részecskék, az anyag kvantumtermésze-
te teszi meghatározatlanná a tudatot, hanem
pont fordítva. A tudat kvantumfluktuációi te-
remtik meg az illékony és változékony látszat-
részecskéket, látszatlényeket és látszatvilágot,
a tér és idő illúziójával együtt. A látszatlények
tudatának kvantumos összefonódása, a „te-
lepátia” így könnyen érthető, hisz nem más,
mint ugyanazon átfogó tudat töredékei közti
információátvitel, asszociációs kapcsolat.
Nemcsak tudósok, hanem művészek is
gyanították ezt. Egy ősrégi könyv sorai mo-
toszkáltak a fejében, de a szerző neve nem
jutott eszébe. Arra emlékezett csak, hogy
még gyerekként, a nagyapja könyvtárszo-
bájában, a diófa asztal alatt kialakított kuc-
kójában olvasta. Aztán beugrott a név is:
Márai Sándor. Hát persze! Ő is megsejtett
valamit az elmék titokzatos összefonódásá-
ról, amikor azt írta, hogy az ikrek és igaz
barátok mindent tudnak egymásról levél-
váltás és telefon nélkül is. Minden a gigászi
tudatosságon belül történik. Csak tudat léte-
zik – és csak álmok. Semmi más.
T visszahanyatlott a párnára, és behuny-
ta a szemét. Már nem érdekelte, mi álom, mi
valóság, és mit teremtett meg vagy alakított
át elcsigázott, töredékes elméjével. Feladta.
Ekkor Anita telepatikus üzenetet kül-
dött, fojtottan és baljósan. Még sose érzé-
kelte ilyennek a nőt.
– Talán jót tenne egy kis utazás. Mind-
kettőnknek. – Azzal a fal felé fordult, és
aludt tovább.
100 A Turing-terapeuta
T gyomra már a lakás elhagyásának
gondolatától is görcsbe rándult. De hamar
ráeszmélt, hogy ez egyúttal megváltás is.
Csakúgy, mint az ősök (vagy kései utó-
dok?), azaz a saját üzenete arról, hogy nincs
egyedül.
Akár léteztek a dolgok körülötte, akár
nem, akár ember volt ez a lény mellette,
akár valami más, T betegsége és a vele járó
rettegés volt az, ami mindent összekötött.
Az egyetlen kapocs. S így egyszeriben ellen-
ségből baráttá, sőt angyallá vált. Az egyet-
len jelenség, mely minden világában teljesen
azonos volt, tehát valóságosnak kellett len-
nie. Muszáj volt, hogy az legyen! Az egyet-
len bizonyíték volt arra, hogy T létezik; vagy
legalábbis valami létezik.
Csak most fogta fel, mennyi mindent
köszönhet Anitának. Először a pestszent-
lőrinci gyárudvaron emlékeztette a mulan-
dóságára, a betegsége legmélyebb alapjára.
Erre csak a terápia során jött rá. A második
alkalommal, amikor kiszólt a konyhából,
megakadályozta, hogy átverje a terapoidot.
A leleplezés felbosszantotta, és végül ez tette
lehetővé, hogy meghallja az ősök üzenetét.
Most pedig figyelmeztette a betegségére,
mint biztos alapra, nyilván azért, hogy T
tudata ne törjön szilánkokra, miközben vég
nélkül hányódik az álmok közt.
Háromszor mentette meg ez a lény, aki
ugyanaz és mégis mindig más, akiről nem
tudta, hogy kicsoda, és talán soha nem is
fogja megtudni. A lény, akiről azt gondolta,
hogy csak a képzelete vagy az álmai szü-
lötte, valamilyen titokzatos módon mégis
létezik.
F2094-62674 nézte Anita hátának hul-
lámzó ívét a félhomályban, és hallgatta
egyenletes lélegzését. Utolsó gondolata az
volt, vajon hány ébredés vár még rá.
Aztán álomtalan álomba merült.
 EXTRÉM
HIÁNYPÓTLÓ
ŐRSÉG-SOROZAT
AKCIÓ!
VÁLASSZ 4-ET
A 10 KÖTETBŐL
CSAK 6500 FT-ÉRT,
ÉS MI INGYEN
KISZÁLLÍTJUK!
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2023. MÁJUS 1–31.

WWW.GALAKTIKABOLT.HU
 GALAKTIKA
2023. május

A halhatatlan szépség:
Ayesha

H
ENRY RIDER Haggard Ayesha
(angolul She, azaz Ő) című könyve
1886-ban jelent meg először a brit
Graphic magazin oldalain – foly-
tatásokban. Ez a könyv hazánkban 1888-ban az
Egyetemes Regénytár sorozatában debütált két
kötetben, Csepreghyné Rákosi Ida fordításában,
a IV. évfolyam 3.és 4. köteteként. Ez a sorozat
ismertette meg a magyar olvasókkal a szerzőt,
több regénye is itt látott napvilágot. Egy-egy kö-
tet 3000 példányban jelent meg, és ha elfogyott,
rögtön utánnyomták.
Az Ayesha hatalmas sikerét bizonyítja, hogy az
író másik munkájához, a Salamon király kincsé-
hez hasonlóan ez a regény is sorozattá bővült a ké-
sőbbiekben. Folytatása az Ayesha visszatér (1905) ja és Arthur Conan Doyle Elveszett világa. Egy
és A tudás leánya (1923). A trilógiát Haggard hoz- magyar zeneszerző, Máder Raoul balettet írt
zákötötte a Quetarmain-történetekhez a She and belőle, melyet 1898. február 5-én adtak elő
Allan (1921) című regénnyel, melyet magyarra nagy sikerrel. Készült egy kétrészes rádióadap-
még nem fordítottak le. táció is, mely 2006. július 2. és 9. között került
A történet szerint Horace Holly cambridge-i sugárzásra a BBC 4-en. A lengyelországi Kato-
professzort haldokló kollégája megkéri, nevelje fel wice városában 2007-ben mutatták be a történet
a fiát, Leót, aki csak 25 éves korában nyithatja ki rockopera-változatát.
az örökségét tartalmazó dobozt. A hagyaték egy H. Rider Haggard legtöbbször kiadott műve
ősi történetről mesél, egy elveszett népről és szép- hazánkban az Ayesha, a Salamon király kincse
séges, de kegyetlen uralkodónőjükről, bosszúról, és a Cleopatra: a királyi vérből származó egyip-
halálról. Ayesha egy szuggesztív, gyönyörű asz- tomi Harmachis bukásának és bosszújának
szony, akit az afrikai bennszülöttek úgy emle- sajátkezűleg feljegyzett története mellett. A raj-
getnek, mint „Ő, Akinek Engedelmeskedni Kell”. zolt verzió sem maradt el a kilencedik művészet
Hitüket megkérdőjelezve és életüket kockára téve jóvoltából. 1991-ben Kiss Feri forgatókönyvéből
hőseink útra kelnek egy misztikus utazásra. Fazekas Attila rajzolt klasszikus vonalvezetésű
Letűnt királyság Afrikában, az ember örök képregényt a Füles számára.
élet utáni vágyódása, a lélek szerelmi gyötrődése Mi pedig – míg nem nyerünk örök életet és
az izgalmas kalandregény alapelemei. nem jön szembe velünk a halhatatlan, örök sze-
Ayesha alakja két pszichoanalitikusnak: Sig- relem – annyit tehetünk, hogy álmodozunk, ol-
mund Freudnak és Carl Jungnak is modellül vasgatunk helyette és róla.
szolgált. Jó szórakozást!
A regény stílusteremtővé vált, hiszen csak ez-
után jelent meg Edgar Rice Burroughs Tarzan- Basa Attila
102 Képregény a Galaktikában
 .

103
 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

105
 GALAKTIKA
2019. augusztus

106 Képregény a Galaktikában

107
 GALAKTIKA
2023. május
SK IN -
U
P díerző
ja s
sz
A REPÜLŐ SZIGET
I. fejezet
A BESZÉD
– …befejeztem, uraim – mondta Mr. John
Lund, a Királyi Földrajzi Társaság ifjú tag-
ja, és elcsigázva roggyant le a karosszékbe.
Az üléstermet viharos taps és „bravó” ki-
áltások reszkettették meg. Az urak, egyik
a másik után, odaléptek John Lundhoz, és
megszorították a kezét. A tizenhét gentle-
man, elragadtatása jeléül, összetört tizen-
hét széket, és nyolc hosszú nyakat csavart
ki, melyek nyolc más gentlemanhez tartoz-
tak, akik közül az egyik az 100 009 tonnás
Patolia jacht kapitánya volt.
– Uraim! – szólalt meg Mr. Lund meg-
hatódva. – Szent kötelességemnek tartom,
hogy köszönetet mondjak önöknek azért a
pokoli türelemért, amellyel végighallgatták
40 óra, 32 perc és 14 másodpercig tartó be-
szédemet. Tom Bekas – fordult most öreg
szolgájához –, öt perc múlva keltsen fel! Al-
108 Retro: A repülő sziget
Társra van szükségem
ahhoz a vállalkozáshoz,
amelynek jelentőségét
csak agyvelejének mindkét
féltekéjével képes felfogni.
Választásom önre esett…
Anton Csehov
szom egyet, az urak addig is megbocsátják,
hogy jelenlétükben aludni merészelek.
– Igenis, Sir! – mondta az öreg Tom
Bekas.
John Lund hátravetette a fejét, és abban a
pillanatban elaludt.
John Lund skót volt. Soha semmilyen
nevelésben nem részesült, soha semmit
sem tanult, de mindent tudott. Azon bol-
dog természetű emberekhez tartozott, akik
minden gyönyörűséget és nagyszerű isme-
reteiket a maguk eszével szerzik meg. Az
ujjongás, amely beszédét követte, teljesen
méltányos volt. Negyven órán keresztül
a gentlemanek figyelmébe ajánlotta azt a
nagy tervet, amelynek végrehajtása óriási
dicsőséget hoz Anglia számára, és bebizo-
nyította, hogy az emberi ész olykor milyen
nagy dolgokra képes! A hold átfúrása egy
hatalmas fúróval – íme, ez volt a tárgya
Mister Lund beszédének!

II. fejezet
A TITOKZATOS ISMERETLEN
Mr. Lund még három percet sem aludt.
Súlyos kéz nehezedett a vállára, és ő
felébredt. Egy 48 és ½ hüvelyk magas,
karóvékony férfi állt előtte, sovány, mint
egy kiaszott kígyó. Teljesen kopasz volt.
Talpig feketébe öltözött. Orrán négy
pár szemüveg, keblén és hátán egy-egy
hőmérő.
– Kövessen! – szólt rá síri hangon a ko-
pasz úriember.
– Hová?
– Jöjjön csak velem, John Lund!
– És ha nem megyek?
– Akkor kénytelen leszek maga előtt át-
fúrni a holdat!
– Ebben az esetben, Sir, állok rendel-
kezésére.
– A szolgája kövessen bennünket!
Mr. Lund, a kopasz úriember és Tom
Bekas elhagyták az üléstermet, s hármas-
ban megindultak London kivilágított ut-
cáin. Jó sokáig mentek.
– Sir – fordult Bekas Mr. Lundhoz –, ha
utunk olyan hosszú lesz, mint ez az úr, ak-
kor a súrlódás törvénye értelmében hama-
rosan cipőtalp nélkül maradunk.
Az urak elgondolkoztak, és tíz perc
múlva rájöttek, hogy Bekas szavai szelle-
mesek, mire hangosan felkacagtak.
– Kivel van szerencsém nevetni, Sir? –
kérdezte Lund a kopasz gentlemantől.
– Valamennyi földrajzi, régészeti és
néprajzi társaság tagjával, valamennyi lé-
tező és eljövendő tudomány magiszterével,
a moszkvai művészkör, a southamptoni
tehénszülésznő-iskola tiszteletbeli védnö-
kével, az Illusztrált Ördög előfizetőjével, a
sárga-zöld mágia meg a jövendő új-zélan-
di egyetem eredeti gasztronómiaprofesz-
szorával, a Névtelen csillagvizsgáló igaz-
Retro: A repülő sziget
GALAKTIKA
2023. május
gatójával, vagyis William Bolwaniusszal
van szerencséje együtt menni, nevetni és
beszélni. Én elvezetem önt, Sir…
John Lund és Tom Bekas térdet hajtottak
a nagy ember előtt, akiről már oly sokat
hallottak, és tiszteletteljesen meghajtották
fejüket is…
– Én elvezetem önt, Sir, a saját csil-
lagvizsgálómba, amely húsz mérföld-
nyire van innen. Sir! A hallgatás a férfi
ékessége. Társra van szükségem ahhoz
a vállalkozáshoz, amelynek jelentőségét
csak agyvelejének két féltekéjével ké-
pes felfogni. Választásom önre esett…
Negyvenórás beszéd után aligha óhajt
bármely beszélgetésbe bocsátkozni, én
pedig, uram, semmit sem szeretek any-
nyira, mint a teleszkópomat meg a tar-
tós hallgatást. Remélem, szolgája nyelve
is leragad az ön parancsára. Éljen a hall-
gatás!!! Én elvezetem önt… Nincs ellene
kifogása?
– Nincsen, Sir! Csupán azt sajnálom,
hogy nem vagyunk versenyfutók, lá-
bunk alatt cipőtalp van, amely pénzbe
kerül, és…
– Veszek magának új csizmát.
– Köszönöm, Sir.
Aki az olvasók közül közelebbről
óhajtana megismerkedni Mr. William
Bolwaniusszal, az olvassa el kitűnő mű-
vét: Létezett-e a Hold az özönvíz előtt? És
ha létezett, miért nem merült el? Ehhez a
műhöz mellékeltek egy betiltott füzetet is,
amelyet egy évvel a halála előtt írt. Milyen
módon lehet porrá zúzni a világminden-
séget anélkül, hogy az ember elpusztul-
na? E művek tárják fel a lehető legjobban
ennek a kiváló embernek az egyéniségét.
Többek között megtudjuk belőlük, ho-
gyan élt két esztendőn át az ausztráliai
nádasokban, ahol rákkal, moszattal, kro-
109
 GALAKTIKA
2023. május
kodiltojással táplálkozott, és ahol két álló
évig nem látott tüzet. A nád között élve
fedezte fel azt a mikroszkópot, amely tö-
kéletesen hasonlít a mi közönséges mik-
roszkópunkra, és megtalálta a „Riba”
fajtához tartozó halak hátgerincét. Hosz-
szú útjáról visszatérve, Londontól néhány
mérföldnyire telepedett le, és teljesen a
csillagászatnak szentelte magát. Mivel
tisztességes nőgyűlölő volt (háromszor
nősült, és éppen ezért három pár gyönyö-
rű ágas-bogas szarvat viselt a homlokán),
s nem óhajtott egy ideig a nyilvánosság
előtt szerepelni, aszkéta módjára élt. Csa-
varos diplomataesze révén ravaszkodásá-
val sikerült elérnie, hogy csillagvizsgá-
lóját és csillagászati munkáit egyedül és
kizárólag csak ő ismerte. Valamennyi jó-
érzésű angol sajnálatára és szerencsétlen-
ségére ez a nagy férfiú nem érte meg a mi
időnket, tavaly csendesen jobblétre szen-
derült: három krokodil nyelte el, amikor a
Nílusban fürdött.
III. fejezet
A TITOKZATOS FOLT
A csillagvizsgálóban, ahová Lundot és az
öreg Tom Bekast bevezette… (itt a csil-
lagvizsgáló hosszas, unalmas leírása kö-
vetkezik, amelyet a fordító, a hely és idő
gazdaságosabb kihasználása érdekében,
szükségtelennek tartott átültetni)… ott állt
a Bolwanius által tökéletesített látcső. Mr.
Lund odalépett a teleszkóphoz, és a Hold-
ra irányította.
– Mit lát ott, Sir?
– A Holdat, Sir.
– És mit lát a Hold mellett, Mr. Lund?
– Kizárólag a Holdat van szerencsém
látni.
– És a Hold körül mozgó sápadt foltokat
nem látja?
110 Retro: A repülő sziget
– Az ördögbe is, Sir! Nevezzen sza-
márnak, ha nem látom őket. Miféle foltok
ezek?
– Ezek azok a foltok, amelyeket csu-
pán az én teleszkópomon keresztül lehet
látni. Elég! Hagyja el a teleszkópot! Mr.
Lund és Tom Bekas! Tudni akarom, tud-
nom kell, mik ezek a foltok! Hamarosan
ott leszek! Ezekhez a foltokhoz megyek.
Jöjjenek velem!
– Hurrá! Éljenek a foltok! – kiáltotta
John Lund és Tom Bekas.
IV. fejezet
BOTRÁNY AZ ÉGEN
Alig egy félóra múlva Mr. William
Bolwanius, John Lund és a skót Tom Bekas
már ott repült a tizennyolc aerosztáton a
titokzatos foltok felé. Ültek a hermetiku-
san elzárt kosárban, amelyben sűrített
levegő és oxigén 2 előállításához szükséges
preparátumokat tartottak.
Ez a mind a mai napig hallatlan, grandi-
ózus utazás 1870. március 13-ára virradó
hajnalban vette kezdetét. Délnyugati szél
fújt. A mágneses tű NWW-t mutatott…
(ezután a kosár és a tizennyolc aerosztát
borzasztóan unalmas leírása követke-
zik)… a kosárban néma csend uralko-
dott. Az urak köpenyükbe burkolóztak és
szivaroztak. Tom Bekas elnyúlt a padlón,
és úgy aludt, akárcsak otthon. A  hőmé-
rő3 0-nál is kevesebbet mutatott. Az első
húsz óra alatt egyetlen szót sem ejtettek
ki, és semmi rendkívüli nem történt.
A  léggömbök behatoltak a felhők biro-
dalmába. Néhány villám üldözőbe vette,
de nem érte utol őket, mivel a léggömbök
angol lobogó alatt szálltak. A harmadik
napon John Lund difteritiszt kapott, Tom
Bekas pedig szörnyű unalomkórba esett.
A kosár összeütközött egy aerolittel 4 , és

rettenetes lökést kapott; a hőmérő -76-ot
mutatott.
– Hogy szolgál az egészsége, Sir? – törte
meg végre a csendet Bolwanius, amint az
ötödik napon Mr. Lundhoz fordult.
– Köszönöm, Sir – válaszolta Lund meg-
hatódva. – Megható a figyelme. Szörnyen
szenvedek! Hol van hű Tomom?
– Ott ül a sarokban, bagózik, és igyek-
szik olyan képet vágni, mint aki egyszerre
tíz nőt vett el feleségül.
– Hahaha, Sir Bolwanius!
– Köszönöm, Sir!
De alighogy Mr. Bolwanius megszorí-
totta a fiatal Lund kezét, valami szörnyű
dolog történt. Borzasztó recsegés hallat-
szott. Valami megrepedt, ezer ágyúlövés
hangja hallatszott, szörnyű búgás, fütyü-
lés zaja csapott fel. A rézfalú kosár, amint
ritka légrétegbe ért, nem bírta ki a belső
nyomást, szétrepedt, és repeszei száguld-
va röppentek szerteszét a végtelen min-
denségbe.
Szörnyű és a maga nemében egyedülál-
ló pillanat volt ez a világmindenség törté-
netében.
Mr. Bolwanius Tom Bekas lábába ka-
paszkodott, ő viszont John Lund lábát kap-
ta el, és mindhárman villámgyorsasággal
száguldottak tovább az ismeretlen sem-
miségbe. A léggömbök elszakadtak tőlük,
és a nehezéktől megszabadulva pörögni
kezdtek, majd nagy zajjal szétpukkadtak.
– Hol vagyunk, Sir?
– Az éterben.
– Hm… Ha az éterben vagyunk, mit fo-
gunk lélegezni?
– És hová lett az ön akaratereje, Mr. Lund?
– Uraim! – kiáltott fel Bekas. – Van
szerencsém bejelenteni, hogy valamilyen
oknál fogva nem lefelé, hanem felfelé re-
pülünk!
Retro: A repülő sziget
GALAKTIKA
2023. május
– Hm… ezer ördög! Ez azt jelenti, hogy
kikerültünk a Föld vonzerejéből… A cé-
lunk az, ami magához vonz! Hurrá! Mr.
Lund, hogy érzi magát?
– Köszönöm, Sir! Felülről látom a Föl-
det, Sir!
– Ez nem a Föld, hanem az egyik fol-
tunk. Most zúzódunk ripityára rajta!
Trrrah!!!!
V. fejezet
MESCSERSZKIJ HERCEG SZIGETE
Elsőnek Tom Bekas tért magához. Megtö-
rölte a szemét, és körülnézett azon a he-
lyen, ahol ő maga, Bolwanius és Lund he-
vert. Levette a harisnyáját, és dörzsölgetni
kezdte az urakat. A két gentleman azonnal
felocsúdott.
– Hol vagyunk? – kérdezte Lund.
– A repülő szigetek csoportjához tarto-
zó egyik földdarabon. Hurrá!
– Hurrááá! Nézzen csak, Sir, felfelé! Le-
pipáltuk Kolumbuszt is!
A sziget felett néhány kisebb szikla
repdesett… (Itt egy olyan kép leírása kö-
vetkezik, amelyet egyedül csak az angolok
érthetnek meg.) Felkerekedtek, hogy meg-
nézzék a szigetet. Szélessége… Hossza…
(Számok meg számok… ezt elhagyhatjuk!)
Tom Bekasnak sikerült felfedezni egy fát,
amelynek nedve az orosz vodkára emlé-
keztetett. Furcsa, hogy ez a fa a fűnél is
alacsonyabbra nőtt (?). A sziget lakatlan
volt. Mióta a világ világ, egyetlen élő te-
remtés sem taposta a földjét.
– Sir, nézze csak, mi ez? – fordult Mr.
Lund Bolwaniushoz, és felemelt egy papír-
tekercset.
– Furcsa… Meglepő… Elképesztő… –
dünnyögte Bolwanius.
A tekercsről kiderült, hogy Mes cser-
szkij herceg fogalmazványa, amelyet va-
111
 GALAKTIKA
2023. május
lami barbár nyelven, valószínűleg oro-
szul írtak.
– Hogy került ide ez az írás?
– Ördög és pokol! – kiáltott fel Mr.
Bolwanius. – Már járt itt előttünk valaki?!
Ki járhatott itt?! Mondják meg, kicsoda?
Ördög és pokol! Ó! Hogy az égi villámok
csapjanak nemes agyamba! Adják ide! Ad-
ják a kezembe, lenyelem a tekercset, az át-
kozott írással együtt!
Mr. Bolwanius az ég felé emelte a kezét,
és vérfagyasztóan felkacagott. Szemében
gyanús fény csillant fel. Megőrült.
VI. fejezet
A VISSZATÉRÉS
– Hurrááá!!! – kiáltottak fel Le Havre
lakói, akik elárasztották a Le Havre-i ki-
kötő rakpartját. A levegőt örömteli kiál-
tozás, harangzúgás és muzsika töltötte
be. Az egész lakosságot halállal fenyege-
tő sötét tömeg nem a városra, hanem az
öbölbe ereszkedett alá… A hajók nagy
sietve húztak ki a nyílt tengerre. A sötét
tömeg, amely oly sok napon át eltakar-
ta a Napot, a nép ujjongó kiáltása és a
harsogó muzsikaszó mellett fontoskod-
va (pesamment 5) loccsant az öböl vizé-
be, és telefröcskölte az egész rakpartot.
Alighogy a tenger felszínére ért, máris
elmerült. Egy perc leforgása alatt az öböl
újra szabad lett. Hullámok fodrozódtak
rajta minden irányban… Az öböl köze-
pén három ember kapálózott. A tébolyo-
dott Bolwanius, John Lund és Tom Bekas.
Gyorsan csónakba emelték őket.
– Ötvenhét napja nem ettünk! – düny-
nyögte Mister Lund, aki soványabb lett
egy éhenkórász művésznél is, és elmondta,
mi történt.
Mescserszkij herceg szigete nem létezik
többé. Miután befogadta a három bátor
112 Retro: A repülő sziget
férfiút, elnehezedett, kizökkent a semleges
régiókból, belekerült a föld vonzerejébe, és
elmerült a Le Havre-i öbölben…
BEFEJEZÉS
John Lund most a Hold átfúrásának kérdé-
sén dolgozik. Közel az idő, amikor égi kísé-
rőnket egy nagy lyuk ékesíti majd. A lyuk
az angoloké lesz. Tom Bekas Írországban
telepedett le, és mezőgazdasággal foglal-
kozik. Tyúkokat tenyészt, és náspángolja
egyetlen lányát, akit spártai módon nevel.
De nem idegenek számára a tudomány kér-
dései sem: szörnyen neheztel önmagára,
mert a repülő szigetről elfelejtette magá-
val hozni annak a fának magvát, amelynek
nedve az orosz vodkára emlékeztet.
Wessely László fordítása
1: Eredetileg Jules Verne neve alatt jelent meg, for-
dítóként „A. Csehonté”-t feltüntetve. Ezért tartal-
maz a szöveg „fordítói” jegyzeteket. (a szerk.)
2: A vegyészek által kiagyalt szellem. Azt mondják,
hogy e nélkül lehetetlen élni. A fenét. Csupán pénz
nélkül lehetetlen élni. (A. Csehonte jegyzete)
3: Van ilyen műszer. (A. Csehonte jegyzete)
4: Meteor. (a szerk.)
5: Súlyosan. (fr.)
Anton CSEHOV
Orosz író, orvos, 1860-ban született. Már egye-
temista korában szatirikus elbeszéléseket pub-
likált. Rövid praktizálás után inkább az írást
választotta hivatásának, de a gyógyító munkával
később sem hagyott fel teljesen. Pályája során a
19. századi orosz irodalom megújítójává és meg-
kerülhetetlen klasszikusává vált úgy a rövidpróza,
mint a dráma terén. Élete jó részében tüdőbajjal
küszködött, fiatalon, alig 44 évesen ragadta el
a halál 1904-ben. Színdarabjait a mai napig az
egész világon játsszák, de a Galaktikában most
először találkozhatunk fantasztikus novellájával,
ami valójában Verne-paródiaként íródott.
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1490 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 17 880 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 29 880 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. JANUÁR

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. FEBRUÁR

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. MÁRCIUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1890 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. ÁPRILIS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1300 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. MÁJUS

SCI -FI
• FAN

WWW.GALAKTIKA.HU
TAS Y
• WE IRD

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. JÚNIUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. JÚLIUS

SCI-F I • FANT
ASY • WEIR

WWW.GALAKTIKA.HU
D

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

XLII. ÉVF., 2022. AUGUSZTUS

382 383 384 385 386 387 388 389

ELTÜNTETHETŐ A NUKLEÁRIS SZENNYEZÉS? EXPORTÁLT AFRIKAI NAPENERGIA PÁRHUZAMOS UNIVERZUMOK KORAI KATASZTRÓFA-ELŐREJELZÉS SF-TÉVÉSOROZATOK 2022-BEN ADATTÁROLÁS GYÉMÁNTLEMEZEN LÉZERIRÁNYÍTÓ GYÉMÁNTTÜKÖR SZÉN-DIOXID-ELNYELŐ PANELEK
VÉGRE LÁTNI A CSILLAGOKAT AZ UNIVERZUM TÉRKÉPE ENERGIATÁROLÁS A TENGER FENEKÉN EXOPLANÉTA REKORD A JUPITER FELFEDEZÉSE NAPENERGIA SÖTÉTBEN VÍZENERGIA VESZÉLYBEN 40 000 GYŰRŰS GALAXIS
UJJLENYOMAT A MARSON A CIVILIZÁCIÓ HAJNALA ATOMOT A HOLDRA

+ + +
ÚJ VILÁGREND ÉTELKISZÁLLÍTÁS DRÓNNAL METAVERZUM HIDEGHÁBORÚ

+
AZ EMBERISÉG ÉLELMEZÉSE

+ GREEN
+
ANTAL
+
MÁRKI
LOVAS
ROGER
KIDRUK
TYERINA
CHOI
FEDINA
+
KOŁODZIEJCZAK
MILTON BILENKIN
BODOR KULIKOV JONES OLDIE ZSUPANYSZKIJ PEEK
KOSTOVA WISWELL KISS
CHOI VARGA PALMER GEDEONOV OLDIE
FEDERICI JÁVORSZKI ADAMSON
SCHLEKMANN APOLLINAIRE KARPOV HORVÁTH KAUPPINEN OROSZ
WISWELL STEVENSON Előfizető Előfizető Előfizető Előfizető
KOCJUBINSZKIJ NORRIS
BÍRÓ POE
Előfizető
MAJOROS
Előfizető IAN JOHN CS knek
AK CS knek
AK APOLLINAIRE CS knek
AK CS knek
AK
WELLS NAOMI 1490 MARIJA 1490 1490 1490
CS knek
AK CS knek
AK Watson Előfizető
Kessel Előfizető Ft! Ft! JOHN Ft!
Nemere Ft!
GREGORY 1300 Ft! NAOMI 1300 Ft!
CS knek
AK
1300
CS knek
AK
1300
Kritzer Galina Kessel ISTVÁN
Benford Kritzer Márki Ft!
Erdész Ft!
Varga VOLODIMIR
Moldova Böszörményi
PAUL
Molnár
ISTVÁN RÓBERT CSABA BÉLA Arenyev GYULA
22382

22383

22384

22385

22386

22387

22388

22389
GYÖRGY
Di Filippo
243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
CSABA
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

9
A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

D D D D D D D D
ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR ASY • WEIR
(ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 € (ELŐFIZETŐKNEK: 1490 FT) ÁRA: 1995 FT / 8 €

SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT SCI-F I • FANT

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLII. ÉVF., 2022. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XLIII. ÉVF., 2023. ÁPRILIS

390 391 392 393 394 395 396 397

JÖVŐ-MENŐ NYARALÓK ŰRÁLLOMÁS MESTERSÉGES GRAVITÁCIÓVAL A 151-ES KÖRZET SZELLEMEI VOLT EGY HATODIK TÖMEGES KIHALÁS ÉLŐ SZERVEZET AZ OKOSÓRÁBAN CSŐVEZETÉKET A HOLDRA SZUPERÖREG GALAXISOK PUSZTÍTÓ KATASZTRÓFÁK A MARSON
TILTOTT HELYEK KÍNAI NUKLEÁRIS FÚZIÓ AKAR 2028-RA VITORLÁS SZUPERTANKER IDEGEN VILÁGOK NYOMÁBAN HA NEM PUSZTULNAK KI A DINÓK AZ ELVESZETT VÁROS MEGKÖTNI A SZÉN-DIOXIDOT ORGANOID INTELLIGENCIA
ÉLETMENTŐ 3D-NYOMTATÁS EMBER A JUPITERNÉL GYOMIRTÁS LÉZERREL HIDROGÉNÜZEMŰ REPÜLŐ KÉTMILLIÓ ÉVES DNS AZ UTOLSÓ JÉGKORSZAK TITOKZATOS MÉLYTENGERI HŐHULLÁMOK

+
LÖVÉS AZ ÉGBE

+
BOJTOR
+ +
TUMANOVSZKIJ
+ + SZNYEGOV + +
CAINE
TYERINA SCHOEN KOVÁCS
VÁSÁRHELYI VARGA PEEK Előfizető Előfizető Előfizető CAINE Előfizető FEDINA Előfizető
Előfizető MAY KOŁODZIEJCZAK LALUMIÈRE
TEBO ANTAL SALTY
CS knek JASSÓ CS knek
AK KISPÁL CS knek
AK POLACK CS knek
AK OROSZ CS knek
AK KEVERESCHÁN CS knek
AK
SILVER NOWLAN
JONES AK
1490 KRZSIZSANOVSZKIJ 1490 Ft! AMBRUS 1490 Ft! STEVENS 1490 Ft!
VINCZE 1490 Ft! SZIRTES 1490 Ft!
BLACKWOOD HUM Ft! GRAVICKIJ SCHOEN
Előfizető Előfizető NORRIS PLATONOV
CS knek
AK
JEZSI CS knek
AK LAWRENCE M. LIVIU RONIL SZERB
TOMASZ 1490 Tumanovszkij 1490 DMITRIJ
Schoen Surugiu Caine
Kołodziejczak Ft!
CLAUDE
Ft!
Bilenkin TANYA ROBERT J.
A. T. Lalumière
Karinthy Szélesi Benyák A. T. Huff Sawyer
Greenblatt SÁNDOR ZOLTÁN Greenblatt
22390

22391

22392

22393

23394

23395

23396

23397
FRIGYES ROBERT KIR
Silverberg Bulicsov
243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018

243018
770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133

770133
9

A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA A FANTASZTIKUM LEGJAVA

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

A
Júniusi számunk várható tartalmából: JÚ 399
NIU . s
z
• A légiközlekedés megreformálása ka S 6-Á ám
ph
ató TÓL
• T. R. Salty kisregénye befejeződik !
• Lavie Tidhar és Molnár Csaba novellája
• Salamon király kincse: képregény H. Rider Haggard klasszikusából

A Gubó © 2023 by Soós Tibor • D.I.Y. © 2022 by John Wiswell (Tor.com) • MI az ember © 2023
by Kovács Attila • The Long Afternoon of Sir Rupert Moncrief © 2021 by Gareth D. Jones (The
Chorochronos Archives) • The Quantocorticoid Effect © 2016 by Claude Lalumière (Albedo One)
• A Turing-terapeuta © 2022 by Csákvári József • Letajuscsije osztrova ¤ 1883 by Anton Csehov
(Bugyilnyik) • Osztrov Erendorf ¤ 1924 by Valentyin Katajev (Rabocsij Puty) • Opüt Kranca ¤ 1923
by Valentyin Katajev (Szer Genri i csort) W W W. G A L A K T I K A . H U
 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-

Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
epít minket a fizika hőskorába,
apata, továbbá Teller, Einstein,
nem csupán a legpusztítóbb
olgoznak, hanem az emberiség
n a valóságot és az alternatív 398 ÁRA: 3490 FT
terien keverő regényben.

i
június -ben:
A a XL s
ala ktik dward Z IN ELŐFIZ
GA
ain E akció
G E
w

A
a

TŐ
G entő ről

AM
M piter még

IÁ RA
a Ju t-e
ha
m arad riség? Gyémán
n
Fen z embe
csak t kártyáv
al
2490 F
a
Ehrendorf szigete
VALENTYIN KATAJEV
t!
GALAKTIKA

23398

SALTY / WISWELL / ROSE

243017

/ JONES / LALUMIÈRE
980133

/ HANTOS / CSEHOV
3

Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2490 Ft-ba kerül havonta!

Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!


Egy geológus és lánya kalandos küzdelme,
hogy megmentsék az emberiséget a biztos
pusztulástól. Nemcsak az idővel, de még az
ilyenkor is hasznot remélő gazemberekkel is
harcba kell szállniuk.
Valentyin Katajev
EHRENDORF SZIGETE
1. GRANT PROFESSZOR
FELFEDEZÉSE
Pontosan huszonhét perccel nyolc óra
előtt Grant, a geológia professzora utoljá-
ra fordította el nagyszerű számológépé-
nek karját. Krétával az íróasztalától balra
lógó, nagy iskolai osztálytáblára felvésett
egy tizedes törtet, ami nullái számát te-
kintve vetekedett egy kerékpárstadion
versenypályáival, majd visszabillentette
az orrára méretes, csészealátét nagyságú
okuláréját.
Homlokára hideg veríték ütött ki. Ré-
mülten dünnyögte:
– Nem, ez lehetetlen. Bizonyára té-
vedtem.
A vékony zsalugáteren keresztül be-
szűrődött a reggel gyengéd muzsikája.
Két veréb ült az ablak alatt burjánzó,
hamis fajtatisztaságú Izabella szőlőtő-
kén. Hármat csiripeltek: csip, csirip és
Ehrendorf szigete
XL GALAKTIKA
2023. május
még egyszer csip, majd szárnyuk meg-
rázva felröppentek.
A farm udvarán a csap vize keményen
dobolt a bádogvödrön.
– Ellenőrizni kell a számításokat –
jegyezte meg hangosan a professzor, és
kávéscsészényi pápaszemét homlokára
tolva, ismét megpörgette a számológép
meghajtóját, püfölni kezdte a klaviatú-
ra billentyűit, és forgatta a kis karokat.
Az asztali lámpa az álmatlan, sivár éj-
szakától ernyedten, sápadtan világolt a
sűrű szövetű, narancsszín búra alatt.
Itt helyénvaló néhány szót ejtenünk ál-
talában a kalandregényről, és kimon-
dottan erről a műről. Az olvasó túljut
az első oldalon, tudomást szerez az idős
földrajztudósról, aki szerfölött bonyo-
lult számításokat végez, majd idegesen
törli ősz halántékát tekintélyes zsebken-
115
 GALAKTIKA XL
2023. május
dőjével. Itt már a kedves olvasó teljes
joggal lehet szkeptikus regényem iránt,
és felhagyhat az olvasással. Nehéz vitá-
ba szállni vele. Magától értetődően előre
sejti, hogy a professzor zseniális felfede-
zése jótékony hatással lesz az emberiség
fejlődésére. Gazemberek természetesen
ellopják képleteit és vázlatait, amit a
nyíltszívű tudós csak egyetlen példány-
ban készített el. Ezután lányának jö-
vendőbelije ünnepélyesen megesküszik,
hogy akár élete árán, de megszerzi az
említett számításokat. Gyengéd búcsút
vesz kiválasztottjától, felszáll az első
éppen útjába kerülő léghajóra, és ül-
dözőbe veszi a gonosztevőket. A  továb-
biakban egy sor rendkívüli kalandban
lesz részünk szárazon, vízen, víz alatt
és a levegőben, s hozzávetőlegesen tíz
nyomdai ív után az olvasó eljut a szerző
nemzeti hovatartozásának és ízlésének
megfelelő megoldásig.
Egy angolszász szerző a gazfickót
börtönbe dugja, a bátor fiatalembert pe-
dig összeházasítja a professzor lányával.
Nála az idős tudóst magától értetődően
elismerés és tisztelet övezi, ám értelem-
szerűen csak akkor, ha felfedezése nem
tesz keresztbe a családi hagyományok-
nak és a derék, liberális Anglia társa-
dalmi alapelveinek. Egy francia író arra
kényszeríti a számításokat elrabló csir-
kefogót, hogy csábítsa el a tudós lányát,
a nemes lelkű ifjút, hogy lője agyon ma-
gát, a professzort pedig, hogy sietve
tébolyodjon meg, és gyújtsa fel a nya-
ralójukat. A  derűs lelkű amerikai toll-
forgató óhatatlanul a váratlan befejezés
fogását alkalmazza, és a végképp lehan-
golódott olvasó az utolsó két oldalon ré-
mülten és elképedve tudja meg, hogy a
professzor egyáltalán nem professzor,
116 Ehrendorf szigete
hanem börtönviselt lókötő, aki húsz év-
vel korábban megszökött a valparaísói
gyűjtőfogházból, a tudós lánya pedig az
elnök álruhás fia, aki így bújik el hitele-
zői elől. A jó szándékú ifjú egy olajmág-
nás lánya, az ellopott számítás pedig
egy készárubolt árjegyzéke (New York
124-es sugárút, verhetetlenül alacsony
árak, vidékieknek 60% kedvezmény). Az
orosz szerző viszont egyáltalán nem fe-
jezi be a regényt, és miután megkapja a
hiszékeny kiadótól a szerény előleget,
négy napig totál kótyagos állapotban
kocsikázik, majd hosszasan pereskedik
valamilyen tröszttel, mert betörte iro-
daházuk földszinti ablakait.
Semmi rendkívülit nem ígérek olvasóm-
nak. Erre őszintén figyelmeztetem. Ám
kötelességemnek érzem, hogy megjegyez-
zem, mindaz, amit a továbbiakban előa-
dok, színtiszta igazság. A  New Lincolntól,
az Egyesült Államok és Európa egyik je-
lentős tudományos központjától húsz mér-
földre északra, eldugott birtokán egyedül
élő Grant professzor valóban rendkívüli
felfedezést tett.
A számítások első ellenőrzésével a pro-
fesszor tizenhat perc alatt végzett. Nem
volt bennük hiba. Tenyerével megdör-
zsölte halántékát, fáradt pillantást ve-
tett az iskolai táblára, amelyre a tizedes
törtet felírta.
– A  számítások az egész százezred
tört részéig hitelesek – állapította meg.
– Helyénvalók. Semmi kétség.
Gyorsan megtörölte krétaporos kezét,
majd szaladgálni kezdett dolgozószo-
bájában. Hármat tapsolt. Az ajtó nagy
zajjal kicsapódott, és belépett a fekete
szobainas.
– Zuhanyt! – utasította kurtán Grant.

A lakáj képe széles vigyorra húzó-
dott, s a szobában egyszeriben olyan vi-
lágos lett, mintha másfélszáz gyertya
fénye szórta volna be. Az inas gyorsan
kitárta az ablaktáblákat, beengedett egy
nagy és friss adagot a tehenek bőgéséből
és a reggeli napfényből. Leoltotta a vil-
lanyt, és a padlóra helyezett egy nagy,
guttapercha zuhanyozókészletet.
Grant lekapta köntösét, és büszkén
megpaskolta őszülő mellkasát.
– No, vén Tom, nagy nap a mai. Gaz-
dád nagyszerű felfedezést tett.
Grant e szavakkal beállt a mosdótál-
ba, a felette rögzített víztartályból rá-
zúduló jéghideg vízsugár alá, s kéjesen
hápogott.
– Elég, elég!
A lakáj megrántotta a zsinórt, és le-
állította a vizet. Frottír-fürdőtörülközőt
borított a professzorra, s addig dörgölte,
míg kivirágzott, akár egy dália.
– Elég. Elmehetsz. Közöld Miss
Helennel, hogy a teniszpályánál várom
reggelire.
Az inas távozott. Grant professzor
egyedül szokott öltözködni.
Három perc múlva már készen állt.
Miss Helen Grant sikeresen visszaverte
partnere pörgetését, megigazította kö-
nyékig mezítelen kezével a piké sapkács-
kája alól kicsúszott vöröses hajtincseit,
teniszütőjével megkopogtatta a feszes
hálót, röptében elkapott két feléje hají-
tott labdát, s így szólt:
– Jimmy, viszlát. Mára ennyi volt.
Jimmy lesétált a teniszpályáról, és fe-
jét a kerti csap alá dugta.
Amikor feje fehérből vörösbe vál-
tott, erősen kicsavarta a homlokára ta-
padt hajtincset, egy lábon forgolódva
Ehrendorf szigete
XL GALAKTIKA
2023. május
kisujjával akasztójánál elkapta a ker-
ti hordó mellé hajított f lanel zakóját,
majd a vállára vetette. Egyetértőn bó-
lintott: „all right”, és egy kanadai da-
locskát fütyörészve eltűnt a zöld bokrok
között.
Miss Helen egy percig aranyosan csil-
logó szemmel követte, majd vékony, for-
más állát felkapva sarkon fordult, és
apja felé rohant, aki kezét dörzsölve lép-
delt a piros napernyő alatt megterített
asztalhoz.
– Lányom – kezdte a professzor ün-
nepélyesen, miközben jó étvággyal fa-
latozni kezdett –, nagy nap ez a mai.
Mondhatni igen nagy nap. Elképesztő
felfedezést tettem.
– Remélem, nem a kapcsolatomra
gondolsz Jimmyvel?
– Nem, nem. A  vulkanikus folyama-
tok földkéregre gyakorolt hatására – je-
gyezte meg emelkedett lelkiállapotban
Grant.
– Ühüm – hagyta rá Helen.
– Az elmúlt ötven évben, mint ahogy
tudod, bolygónk állandó és jelentős geo-
lógiai változásokon megy át.
– Ühüm.
– Kérlek, told ide a rántottát. Ötven
évvel ezelőtt elképesztő dolgok történ-
tek a földkéreggel. Ezerkilencszázhu-
szonegyben vagy huszonötben egy sor
lényeges változás ment végbe a Föld fel-
színén Ázsiában. Kis híján megsemmi-
sült Japán, erős talajmozgások rázták
meg Turkesztánt, Dél-Indiát és Ceylont.
– Ühüm.
– Akkoriban a tudósok nem figyel-
tek fel kellőképp ezekre a jelenségekre.
Én azonban, miután egész életemet geo-
lógiai kutatásoknak szenteltem, nem is
olyan rég kapcsolatot fedeztem fel ezek
117
 GALAKTIKA XL
2023. május
között az egyelőre lényegtelen tények
és a földfelszín vitathatatlan módosu-
lása között. Érzékeny szeizmográfok
egész sor adatát vetettem össze múlt
századi tudományos eredményekkel, és
arra a következtetésre jutottam, hogy
a legenda a vízözönről és az Atlantisz-
ról igenis tudományosan megalapozott.
Érted?
– Ühüm.
– Remek. Tölts fél pohár bordóit. Kö-
szönöm. Tehát, folytatom: nagy nap ez a
mai. Sikerült nagy, százezrednyi pontos-
sággal kiszámítanom azoknak a grandi-
ózus geológiai változásoknak az idejét
és helyét, melyek a mai naptól számítva
pontosan egy hónap múlva végigfutnak
a Föld teljes felszínén. Óriási katasztró-
fára számíthatunk…
Kortyolt a borból, szeme – kávéscsé-
sze nagyságú okuláréja alatt – lelkes el-
hivatottsággal csillogott.
– A földkéreg újjászületése kolosszális
méreteket ölt. A  Déli-sarknál kezdődik,
és átterjed Dél-Amerikára és Ausztráli-
ára. Ezek a kontinensek belemerülnek
az óceánba. Velük együtt az óceán fe-
nekére kerül Ázsia és Európa. Ez olyas-
mi lesz, mint a vízözön. A  víz kicsap a
szárazföldre. Az óceánból új földrészek
emelkednek ki… Az emberiség törté-
nelme új korszakába lép. És mindezt én,
Archibald Grant, a geológia professzora
jósolom meg százezrednyi pontossággal
most, május 10-én. Na, kislányom, hogy
tetszik?
Ezúttal Helen nem válaszolt megszo-
kott „Ühüm”-jével.
– Győzelem, győzelem! – a professzor
felpattant fonott foteljéből.
Homlokára tolta konzervdoboznyi
pápaszemét.
118 Ehrendorf szigete
– Archibald Grant professzor neve
bekerül az emberiség történelmébe…
Ekkor torkán akadt a szó.
Megpillantotta lánya gipszfehér ar-
cát. Félelemmel teli szeme üvegesen,
dermedten meredt apjára.
– Helen! Mi van veled? Az ég szerel-
mére…
A lány ajkai alig mozdultak:
– Reméle-em… ugye csak viccelsz?
– Nohát – dünnyögte zavarodottan a
professzor –, fel sem tételeztem, hogy
ennyire megráznak apád tudományos
sikerei.
– Apa… Gondold csak meg, mit
mondtál! A  földfelszín megváltozik…
mindenütt… az egész bolygón…
– Ugyan már, érdemes emiatt elszon-
tyolodnod? Tíz-tizenöt millió évenként
történnek ilyen kellemetlenségek.
Helen felhajtott egy pohár vizet, és
keservesen sírva fakadt.
– Tehát… pontosan egy hónap múl-
va… mi, valamennyien… elpusztulunk?
– Elpusztulunk?
Grant professzor elgondolkodott,
bögre méretű szemüvegét leengedte,
megdörgölte orrnyergét, és zavarodot-
tan hümmögött egyet.
– Valami ilyesmi… – nyögte ki végül.
Ferde ránc futott végig homlokán.
Megrémült. Kiverte a veríték. Halálsá-
padt lett.
– Várj csak… Ez képtelenség!
E szavakkal, asztalkendőjét lobogtat-
va berohant a házba. Közben papucsával
eltiporta a kis tisztáson még alig bimbó-
zó, gyűszűnyi pipacsokat.
– Ez képtelenség – ismételte, és vadul
forgatta a számológép karját, nyomkod-
ta a billentyűzetet, és tekergette a kis
gombokat.

2. PEITSCH NYERÉSRE ÁLL
MATAPALLAL SZEMBEN
A világ két legbefolyásosabb embere,
New York két egymástól merőben eltérő
negyedében az ügyeivel volt elfoglalva.
Peitsch a pipáját tisztogatta.
Matapal másodtitkára jelentését hallgatta.
Peitsch az Amerikai Egyesült Álla-
mok és Európa nehézipari munkásainak
sztrájkbizottságát vezette.
Matapal egyszerűen csak Matapal volt.
Társadalmi helyzetét nehéz lenne más-
képp definiálni. Fantázia híján nevezhet-
nénk akár királynak is. Ám ez a kifejezés
túlontúl meghatározhatatlan. Királynak
születni kell, és aztán a nyakadba szakad
egy elszegényedett dinasztia. Matapal
azonban nem egy dinasztia sarja volt, ha
nem tekintjük annak a cipőpaszta báró
Matapal és a mozivászon királynője,
Nasturcia Jimpers szövetségét.
Király lehetsz, ha tudsz kereskedni.
Például: disznókirály, olajkirály
vagy valami ilyesmi. Ám Matapalnak,
az igazat megvallva, nem volt sem ele-
gendő disznaja, sem fúrótornya. A ban-
kok királyának sem titulálhattad, mert
gyakorlatilag egyetlen pénzintézete
nem volt.
Ennek ellenére királyként tisztelték.
Mert ő volt a királyok királya. Ha az
összes, származás szerinti királyt egy-
másra állítanánk, majd föléjük helyez-
nénk a „szakma” királyait, s a teljesség
kedvéért még hozzátennénk a mozivá-
szon, a tőzsde leglelkiismeretesebb feje-
delmeit (nem szólva a sakk és a boksz, a
divat és a tolvajok királyairól, és a többi
idesorolható jelentéktelen alakról) ak-
kor egy olyan égig érő piramist emel-
nénk, hogy a tetején trónoló „király”
szivarja hamuját könnyedén beleszór-
Ehrendorf szigete
XL GALAKTIKA
2023. május
hatná a Hold egyik, keze ügyébe kerülő
kráterébe.
S ezt az egész piramist Második
Matapal, Első Matapal cipőpasztaki-
rály és Nasturcia Jimpers, a mozivászon
királynőjének fia tartotta markában.
Nyilvánvaló, hogy Matapal helyében
roppant kellemes életed lenne, és nagy-
ritkán még szerény szórakozást is meg-
engedhetnél magadnak.
Ám aligha találsz a világon embert,
aki ilyen őrülten elfoglalt, mint ő. Idejét
kronométerrel mérték. Mindennap egy
óra húsztól két óra három percig másod-
titkárának a jelentését hallgatta meg.
– Folytassa! – biztatta titkárát, mi-
közben cigarettája végét odatartotta a
gyufához, amely előzékeny lakájának
ujjai között égett. – Hallgatom.
Matapal második titkára, egy idős
úriember, akinek Ausztrália és Kína fele
a zsebében volt, s nem kevesebb, mint
húsz milliárd dollárt ért, egy doboz-
ból egy mentolos pasztillát húzott ki,
a nyelve alá helyezte, amihez már csak
egy adag zöldborsó hiányzott, hogy friss
marhaszeletnek nézzék.
Aztán belekezdett:
– Egyesült hajóhadunk fő manőverei.
Csendes-óceán.
– Hallgatom – biccentett Matapal.
A másodtitkár az elosztótáblához lé-
pett, megnyomta a 3B gombot, és nyom-
ban ibolyaszín fény árasztotta el Matapal
irodájának kis, alumíniumszegélyű kép-
ernyőjét. Márványos taréjú tengeri hul-
lám futott végig a képen. Ágyúlövések
füstfelhői borzolódtak. A  szél messzire
sodorta a lövések füstjét.
Legalább kétszáz sorhajó – nyolc
nyomdokvonalba sorakoztatva – hasí-
totta az óceán játékos hullámait. A  ha-
119
 GALAKTIKA XL
2023. május
jók apró vasalói felett fekete szénfelhők
borították az eget. A  kémények kormát
levedlő hullámok acélos színben szik-
ráztak. Hirtelen valamennyi fedélzet-
ről lángvörös nyelvecskék csaptak fel.
A  füst mindent beborított, és egy perc
múlva a füstön át száz és száz gejzír csa-
pott ferdén az ég felé. A mikrofon sortűz
dübörgését köpte feléjük.
– Elég – hagyta rá Matapal. – Men-
jünk tovább.
A másodtitkár kikapcsolta a kép-
ernyőt.
– Száznyolcvan sorhajó – jelentet-
te. – Legkésőbb egy hónap múlva ennyi
hagyja el a hajóépítő dokkokat.
– Jót áll a legénységükért?
– Tizenkétezer abszolút megbízha-
tó tengerész. Tizenkétezer ingadozó.
A többiek…
– Folytassa…
– A többiek veszélyesek.
Matapal a fotel karfájára helyezte
durva, borzasztóan drága cipőbe bújta-
tott lábát.
A karosszék nesztelenül elfordult.
Matapal hallgatott.
– Tizenegy perc áll még rendelkezésé-
re – figyelmeztette a titkárt –, folytassa.
A másodtitkár az irányítópulthoz lé-
pett. Öt perc múlva Matapal láthatta a
manőverező harckocsikat, az alakzat-
ba rendeződött nyolc vadászrepülő szá-
zadot, melyeken nemrég próbálták ki a
nagy távolságból motorokat leállító és
fémszerkezeteket megbénító mágneses
hullámokat. Megszemlélhette tizenkét
hadsereg hadműveletét a földgolyó leg-
különbözőbb pontjain. A  hegyivadász
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN!
120 Ehrendorf szigete
lövegek, mint kobolddobozok ugráltak a
Himalája ráncos hegyláncain. A  gépko-
csik hernyóként kúsztak a Szaharában.
A  gyarmati zsoldosok – fehér trópusi
sisakban – térdig süppedtek a pirami-
sok mellett a sivatagi homokba. A  kék
egyenruhás francia gyalogság csatár-
láncban tört előre az elzászi réteken,
míg a tábori konyhák füstje keveredett
az almafák fehér virágaival.
– Elég – szakította félbe Matapal.
– Még négy perce van, látni akarom a
dokkokat.
A másodtitkár az irányítóasztalhoz
lépett.
– A Reginald-Simple dokkjai. Kilenc-
ven sorhajó. Hatvanezer dokkmunkás.
Két műszakban folyamatosan dol-
goznak.
Megnyomott egy gombot. A  képer-
nyőn Reginald-Simple környéke jelent
meg. Épületek és kémények szürke koc-
kái, kábelrengeteg és cseréptetők, dok-
kok páncélcellái. Üveg és acél falak
között kecsesen nyúltak az ég felé a da-
ruk karcsú szerkezetei. A  másodtitkár
elfordított egy kart, és a környék körké-
pe könnyedén és lassan tárult Matapal
szeme elé.
Hirtelen lekapta lábát a fotel karfájá-
ról, s fülig elvörösödött.
– Ez meg mi a csuda?
A másodtitkár felvonta bal szemöl-
dökét.
– Nincs füst? Ez mit jelent? Kémények
füst nélkül?
Matapal az irányítópulthoz ugrott, és
leállította a színgazdag panorámakép
forgását.
 REELI REINAUS ÉSZT NÉPRAJZKUTATÓ MÁGIKUS
IFJÚSÁGI REGÉNYÉBEN A TIZENÉVES MORTEN
FURCSA BARÁTSÁGOT KÖT EGY ÉVEK ÓTA HALOTT
LÁNNYAL, AKI NEM HAGYHATJA EL A LÁPVIDÉKET.

Rendeld meg itt:

www.galaktikabolt.hu
Az atombomba ledobásának 75. évfordulóján a Hugo- és
Nebula-díjas író visszarepít minket a fizika hőskorába,
ahol Oppenheimer csapata, továbbá Teller, Einstein,
Neumann és Braun nem csupán a legpusztítóbb
fegyver megalkotásán dolgoznak, hanem az emberiség
megmentésén is, ebben a valóságot és az alternatív
történelmet mesterien keverő regényben.

LÉLEGZETELÁLLÍTÓ KALAND TELE TÖRTÉNELMI

TÉNYEKKEL ÉS VALÓS KARAKTEREKKEL!

RENDEL D MEG I T T: W W W.GAL AK T IK ABOLT.HU