VédikusCsávó

2004-09-19 17:57:09
A Kereszténység eredetének vizsgálata a holt-tengeri tekercsek
tükrében - elhallgatott tények

Michael Baigent, Richard Leigh: Mi az igazság a Holt-tengeri

tekercsek körül?

...Qumran tehát jóval nehezebben volt megközelíthető, mint

manapság. A környéken emberi lények csak a beduinok voltak, ide
terelték tevéiket és kecskéiket a tél és a tavasz idejére, amikor
a sivatag - szinte meglepetésszerűen - vizet és füvet adott. 1947
telének vagy talán kora tavaszán azonban valami mást is adott -
korunk leggazdagabb régészeti lelet-együtteseinek egyikét.

A holt-tengeri tekercsek fölfedezésének története mára a legendák

számát szaporítja. Homályos részletein a tudósok még az 1960-as
években is pörlekedtek. Az első fölfedezést egy pásztorfiúnak,
Mohamed adh-Dhibnak tulajdonítják. Neve azt jelenti: Mohamed a
farkas. A beduinok Taamireh törzséhez tartozott. Ő úgy mesélte el
a fölfedezés történetét, hogy elkóborolt kecskéjét keresve útja a
qumrani sziklák közé vezette, ahol a sziklafalban nyílást fedezett
föl. Megpróbált bekukucskálni, de nem látott semmit. Akkor egy
követ dobott az üregbe, mire olyan hangot hallott, mint amikor egy
cserépedény összetörik. Mondanunk sem kell, ez további kutatásra
késztette. Fölkapaszkodott, bemászott a nyílásba, aztán leugrott
és egy magas, szűk kis barlangban találta magát, amelynek
szélessége nem volt nagyobb két méternél, hosszúsága hét-nyolc
méter lehetett. Rengeteg nagy, mintegy hatvan centiméter magas, 25
centiméter széles cserépedényt rejtett, köztük sok töröttet.
Általában úgy tartják, csupán nyolc volt sértetlen, bár ezt
sohasem állapították meg teljes bizonyossággal. Elbeszélése
szerint Mohamed megijedt, kihátrált a barlangból, és elmenekült.
Másnap visszatért néhány barátjával, és közelebbről szemügyre
vette a barlangot. Látták, hogy néhány cseréptartály nagy,
tálszerű fedővel van lezárva. Az egyikben három bőrtekercs volt,
szétmálott vászonba csomagolva - az első holt-tengeri tekercs,
amely napfényre került csaknem kétezer év óta...

...Eleinte azt hitték, a lelet öt tekercsből állt, ám kiderült,

hogy csak négyből, az egyik ugyanis kettétört. A négy szöveg közül
az egyik az ószövetségi Ézsaiás könyvének jó állapotban lévő
példánya, amelynek pergamenje letekerve 730 centiméter hosszú. A
másik három az ~Apokrif Genézis~, ~Habakuk könyvének~ egy
kommentárja és az ún. ~Közösségi szabályok~ volt. (Később nevezték
el őket így a tudósok.)...

...Majd 1949-ben újabb töredékeket találtak...

1
...Az ezt követő években a tekercsekből nagy üzlet lett, és a
velük folytatott kereskedés rendkívül kifizetődőnek bizonyult.
Töredékeket csempésztek ide-oda piszkos bőrtárcákban, cigarettás
dobozokban...

...1951 októberében a Taamireh törzs tagjai Jeruzsálembe érkeztek

új lelőhelyről származó tekercstöredékekkel....

...Saad expedíciója négy barlang fölfedezéséhez vezetett Murabbaat

vádinál, valamivel több, mint 22 kilométerre Qumrantól délre és
mintegy három kilométerre a Holt-tengertől. ...

... A murabbaati barlangok fölfedezése után nem sokkal a Qumran

körüli kutatótevékenység is új lendületet kapott. ...

... Az ásatások öt éven át, 1956-ig folytak. Egyebek közt

föltártak egy épületkomplexumot, amelyet a Plinius említette
~esszénus közösség~ településének tartottak....

... Bár az 1952-es földerítés műkedvelő jellegű volt, egy

csakugyan fontos fölfedezést mégis tettek. Március 20-án, két
nappal a kutatás befejezése előtt a 3. számú barlangnak jelölt
helyen a kutatócsoport két összegöngyölt vörösréz tekercset
talált, vagyis inkább ugyanannak a tekercsnek két darabját. A fém
az oxidáció során annyira törékeny lett, hogy nem lehetett
kigöngyölíteni, ezért a tekercseket fel kellett hasítani....

...3 év múlva kapták meg a felhasításhoz az engedélyt...

...Kiderült, hogy a tekercs kincs leltár: arany- és ezüsttárgyak,

rituális edények és más tekercsek összeírása. A római invázió
kezdetén a jeruzsálemi templom kincseit nyilván fölosztották
számos titkos rejtekhely között, a ~Réztekercs~ - így nevezték
később - pedig részletesen leírja a rejtekhelyek tartalmát és
helyét. Így például:

~7. tétel. A Régi Adóház üregében a Lánc fennsíkján: hatvanöt

aranyrúd.~

A kutatók szerint az egész kincs mintegy hatvanöt tonna ezüstöt és

talán huszonöt tonna aranyat tartalmazott. A mai napig folyik a
vita, valóban létezette-e a kincs egyáltalán. A legtöbb tudós
hajlik az elfogadására, és azt is elfogadja, hogy a tekercs a
jeruzsálemi templom pontos leltárát tartalmazza. Sajnos, a
megadott helyek két évezred elmúltával azonosíthatatlanok lettek.
A kincsből nem találtak semmit. Pedig sokan eredtek a nyomába.

1952 szeptemberében, hat hónappal a hivatalos kutatás után, új

lelőhelyet találtak. Új barlangot, mintegy tizenöt méternyire a
qumrani romoktól, amelyeket de Vaux és Harding tártak föl 1951-
ben. Itt, a 4. számú barlangként jelölt lelőhelyen bukkantak rá a

2
legnagyobb fölfedezésre - mint sejthető volt, megint csak a
beduinok. Néhány évre volt szükség az anyag összerakásához, 1959-
re azonban a legtöbb töredék a helyére került. A munkát a
~Tekercsterem~ nevű nagy helyiségben végezték, a Rockefeller
Múzeumban.

A Rockefeller Múzeum - írjuk ide a hivatalos nevét: a Palesztinai

Régészeti Múzeum - 1938-ban nyílt meg, a brit mandátum idején,
John. D. Rockefeller adományaiból. Nemcsak kiállítóhelységek
voltak benne, hanem laboratóriumok, fényképészeti sötétkamrák, és
itt kaptak helyet az irodák is. Nem sokkal a mandátum megszűnte
előtt, 1948-ban a múzeumot átadták egy nemzetközi kuratóriumnak,
amely különféle külföldi régészeti iskolák, mint például a francia
Biblia Iskola, az amerikai Albright Intézet és a Brit Palesztina-
kutató Társaság jeruzsálemi képviselőiből állt. A Rockefeller
tizennyolc éven keresztül mint független alapítványi társaság
működött. Ezt a státust sikerült fönntartania még a szuezi válság
idején, 1956-ban is, amikor pedig a kuratórium több tagját
visszahívták hazájába. A válság szenvedő alanyai: Gerald Lankester
Harding, akit elbocsátottak a Régészeti Osztály éléről, no meg
maguk a tekercsek. A zavargások alatt elvitték őket a múzeumból,
elhelyezték 36 dobozban, és bezárták egy ammani bankba. Csak 1957
márciusában juttatták őket vissza Jeruzsálembe, néhányuk kissé
penészes és foltos lett a nyirkos páncélteremben....

... 1952-ben mintegy nyolcszáz tekercset találtak a 4. számú

barlangban....

...Botrány a tekercsek körül...

...Már 1955-ben ráeszmélt (Edmund Wilson), hogy a ~szakemberek~

szeretnék távol tartani a qumrani tekercseket mind a zsidóságtól,
mind a kereszténységtől, Föltünt neki, hogy a szakértők túlságosan
hevesen tiltakoznak, és ez fölkeltette a gyanúját.

~Mihelyt az ember elkezdi tanulmányozni a holt-tengeri tekercsek

kiváltotta vitákat, bizonyos ~feszültségekre~ lesz figyelmes... A
feszültség azonban nem csupán az eleinte sokat vitatott datálási
problémákból ered, ráadásul e vita hátterében is vannak talán
másféle aggályok, mint pusztán tudományosak.~

Wilson rámutatott, mennyi közös vonásuk van a tekercseknek a

rabbinikus judaizmussal is, amely a Kr. utáni első században
alakult ki, valamint a kereszténység legkorábbi formáival.
Észrevette, hogy mind a zsidó, mind a keresztény szemléletű
tudósok ~ódzkodnak~ attól, hogy rámutassanak a nyilvánvaló
összefüggésekre.

~Az ember szeretné, ha megvitatnák ezeket a problémákat, kénytelen

azonban föltenni magának a kérdést, vajon a tekercsekkel dolgozó
tudósokat - akik közül oly sokan szerzetesek, vagy rabbinikus

3
hagyományokon nőttek föl -, vallási elkötelezettségük nem
akadályozhatja-e abban, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak...
Az ember bizonyos idegességet észlel, valamiféle húzódozást attól,
hogy a tárgyat történelmi perspektívába helyezzék.~

~Ha mármost a tekercsek anyagának világánál nézzük Jézust, valami

újfajta kontinuitást fedezhetünk föl, és végre valami értelmét
látjuk annak a drámának, amely a kereszténységben csúcsosodott
ki... A (qumrani) kolostor... sokkal inkább, mint Betlehem és
Názáret, a kereszténység bölcsője.~

...Az első nagyobb vihar 1956-ban tört ki, amikor Allegro három
rövid fölolvasásból álló sorozatot készített a tekercsekről. A
sorozatot az észak-angliai rádió sugározta január 16-án, 23-án és
30-án....

...~John Allegro... azt mondta tegnap este a rádióban, hogy az

Utolsó vacsora történelmi alapja és a Miatyánknak, valamint az
újszövetségi krisztusi tanításoknak legalább egy része a qumrani
közösségnek tulajdonítható.~

...1956 szeptember 16-án kelt, tudóskollégáinak írt levelében

kijelentette:

~Önök továbbra is úgy tesznek, mintha tudnák mit gondoltak az első

zsidó-keresztények Jeruzsálemben, holott az egyedüli bizonyítékuk
- ha ugyan ezt annak lehet nevezni - az Újszövetség. Márpedig ez a
számtalanszor átdolgozott szöveg bizonyíték gyanánt két percig sem
állná meg a helyét egyik bíróságon sem... Ami pedig azt illeti,
hogy... Jézus ~Isten fia~ és ~Messiás~ volt, nem vitatom egy
percig sem; de most megtudtuk a qumrani szövegekből, hogy az ő
Dávidtól származó Messiásukat is ~Isten fiának~ tartották, akit
Isten ~nemzett~. Ez azonban nem jogosítja föl az egyházat arra az
elképesztő állításra, hogy Jézus maga is Isten volt.
Terminológiájukban nincs ellentmondás, az ellentmondás az
értelmezésben van.~

Itt kettős bizonyítékunk van mind a szándékos késleltetésre, mind

a publikálatlan qumrani tekercsek értékes voltára. A szöveget,
amelyre Allegro céloz, s amely ~Isten fiáról~ beszél, fontossága
ellenére még a mai napig sem hozták nyilvánosságra, pedig már
régen azonosították, és le is fordították. Csak 1990-ben
szivárogtak ki belőle szemelvények a Régészeti Szemlében....

... 1989... Puech atya elárulta, hogy a következő három fontos

dologra jött rá:

1. Új átfedéseket talált a tekercsek és a Hegyi beszéd között,

egyebek között jelentős utalásokat a ~lelki szegényekre~.

4
2. Barnabás levelében, amely egy már a 2. században említett
apokrif keresztény szöveg, Puech talált egy mindeddig
kinyomozatlan utalást, amelyet egy ~ismeretlen prófétának~
tulajdonítottak. Bebizonyosodott, hogy az idézet valójában a holt-
tengeri tekercsek egyikéből való, így hát a Barnabás levelének
szerzője vagy tagja volt a qumrani közösségnek, vagy legalábbis
ismerte tanításait. Ez vitathatatlan kapocs a qumrani és a
keresztény hagyomány között.

3. A 2. századi keresztény író, Justinianus vértanú munkájában is

talált Puech atya egy, a qumrani tekercsből származó idézetet....

...1989 közepére az ügy mind Amerikában, mind Izraelben az

érdeklődés középpontjába került, s ha nem is olyan hévvel, de a
brit sajtó is foglalkozott vele. Eisenmant bőven és ismételten
idézte a Washington Post, a Los Angeles Times, a Chicago Tribune,
a Time Magazine valamint Kanadában a Macleans Magazine. Eisenman
öt fő pontot hangsúlyozott:

1. A holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatos minden kutatást

tisztességtelen módon kisajátított magának a tudósok egy zárt,
elfogult és kétes szándékú kis csoportja.

2. A qumrani anyagnak csak egy kis részét jelentették meg, a

legnagyobb részét még mindig visszatartják.

3. Félrevezető az az állítás, amely szerint az ún. ~bibliai anyag~

nagy része napvilágot látott, mert az anyag legjelentősebb része
ún. ~szektás szöveg~. Ezek új, soha nem látott anyagok, igen nagy
fontossággal bírnak az 1. század történelme és vallási élete
szempontjából.

4. Negyven év elmúltával végre minden érdeklődő tudás számára

hozzáférhetővé kéne tenni a szövegeket.

5. Független kutatóknak és laboratóriumoknak azonnal meg kellene

kezdeni a qumrani dokumentumok C-14-es vizsgálatát....

...Philip Davies 1988-ban a következőket írta:

~Minden régészt vagy tudóst, aki kiás vagy talál egy szöveget és
nem közli azonnal, börtönbe kellene csukni mint a tudomány
ellenségét. Negyven esztendő elmúltával sincs teljes és egyértelmű
jelentésünk az ásatásokról, és a tekercseket sem publikálták.~...

...Manapság, a huszadik század vége felé megszoktuk, hogy a

történelmi és régészeti kutatások eljárásait és módszereit
készpénznek vegyük. 19. század közepéig azonban nem volt a mai
értelemben vett történelmi és régészeti kutatás. Nem voltak
elfogadott módszerek és eljárások, sem egységes tanítások vagy
képzés. Az emberek fejében az efféle kutatás nem állt össze

5
~tudománnyá~, amely ugyanannyi pontosságot, tárgyilagosságot,
rendszeres eljárásmódot igényel, mint bármely más tudományág. A
kutatóterep tehát nem a formális akadémikus tanulmányozás
színhelye volt, hanem tudós - de még gyakrabban tudatlan -
amatőrök vadászterülete.

A 19. század elején a gazdag európaiak világkörüli útjaik során

turkáltak egy kicsit a görög vagy római terepeken, a talált
műtárgyakat pedig hazavitték palotáikba, kastélyaikba vagy vidéki
kúriáikba. A régiségek fölkutatásában némelyek távolabbi terepekre
merészkedtek, s óriási lyukakat ástak a hatalmas és hanyatló
ottomán birodalom földjén. Az ilyesfajta vállalkozások célja
persze nem a régészkedés, hanem a kincskeresés volt. A kutatásokat
különféle múzeumok finanszírozták, óriási közönségigény
mutatkozott ugyanis a nagy méretű , látványos szobrokra. Az
emberek csak úgy tódultak a kiállításokra megnézni a legújabb
trófeák bemutatóját, s a bulvársajtónak ilyenkor nagy napja
volt....

...A 19. század közepéig meglehetősen siralmas volt, amit régészet

címszó alatt műveltek. A fölfedezők, akiknek fogalmuk sem volt a
műemlékvédelemről vagy a konzerválásról, csak értetlenkedve
bámulták, hogy mennek tönkre a szemük láttára a falfestmények,
faragványok és más műkincsek. Óriási értékű szobrokat tettek
tönkre, mert kincset reméltek találni a belsejükben...

... Maguknak az ásatóknak sem volt elegendő tudásuk, képzettségük

és műszerkészletük, hogy igazán értékessé tegyék fölfedezéseiket.

~A modern régészet atyja~ a német Heinrich Schliemann (1822-90)

volt. DE EZT CSAK AKKOR MODJUK, HA NEM ISMERJÜK TORMA ZSÓFIA ÉS ŐT
MEGELŐZVE ÉS TERMÉSZETESEN SEGÍTVE, TANÍTVA DOLGOZÓ ATYJA
MUNKÁSSÁGÁT... LÁSD: TORMA ZSÓFIA: SUMÉR NYOMOK ERDÉLYBEN CÍMŰ
KÖNYVÉNEK ELEJÉT... IDÉZEK A KÖNYVBŐL: „ELSŐ NYILVÁNOS SZEREPLÉSE
A IX. NEMZETKÖZI ŐSTÖRTÉNELMI ÉS EMBERTANI KONGRESSZUS ALKALMÁVAL
TÖRTÉNT... AZT MONDHATNÁNK, HOGY ELLENSÉGEINEK ZÖME AZ AKKORI
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉS AZ EGYETEMI PROFESSZOROK SORÁBÓL
KERÜLT KI, MÍG LEGJOBB BARÁTAI, SAYCE, LANGENSCHMIT, VIRKOW ÉS
FŐKÉNT SCHLIEMANN EKKOR ISMERTÉK EL A ZSENIÁLIS MAGYAR LEÁNY
ESZMETÁRSÍTÁSAIT AZ ŐSKULTÚRÁK KÉNYES PROBLÉMÁINAK EGYSZERŰSÍTÉSÉN
ÉS KAPCSOLÁSÁN. EKKOR MERÜLT FEL TORDAS-TRÓJA-MEZOPOTÁMIA
KULTÚRÁINAK SZERVES ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK A GONDOLATA, AMELYHEZ EGYRE
TÖBB KÜLFÖLDI TUDÓS CSATLAKOZOTT HÓDOLVA A MAGYAR RÉGÉSZNŐ
INTUITÍV ÉS MÉGIS TÁRGYTÖRTÉNELMI MEGLÁTÁSAINAK. LEVELEK SZÁZAI
TANUSKODNAK ERRŐL... TÉGLÁSI GÁBOR ÍRJA A SZINTE NÉPSZÍNMŰBE
KÍVÁNKOZÓ JELENETET, A MÁR ISMET ZSÓFIA SZEMÉLYÉT OLY
KÖZTISZTELETBEN TARTÓ KÖRNYEZETBEN. EZEK SZERINT VÉN ANDRÁS
TORDOSI TANÍTÓ 1875 ÁPRLISÁBAN BEKOPOGOTT NAGY TISZTESSÉGGEL A
SZÁSZVÁROSI KÚRIÁBA ÉS A KONYHA ASZTALÁRA RAKTA SZEREDÁSA
TARTALMÁT: ÖSSZETÖRT EDÉNYDARABOKAT, ZÚZOTT CSEREPEKET. FURFANGOS
SZÉKELY MOSOLLYAL BAJUSZA ALATT FIGYELTE A FIATAL NEMES KISASSZONY

6
LELKENDEZŐ IZGALMÁT ÉS PÁR „MELLESLEG” ELEJTETT SZÓVAL ELMESÉLTE,
HOGY ILYESMISÉGEK EZRÉVEL AKADNAK A TORDAS FALU HATÁRÁT EGYRE
PORLASZTÓ, LOPAKODÓ MAROS PART HOMOKJÁBAN. MÉG AZT IS
KIBÖKKENTETTE, HOGY BIZONY SAJÁT TULAJDON KÉT SZEMÉVEL Ő MAGA IS
LÁTTA, HOGY MISZERINT AZ IFJONTI LEGÉNYEK TÉLVÍZ IDEJÉN,
JÉGRIANÁSKOR UGYANCSAK MULATOZNAK AZZAL, HOGY A MEREDEK ÉS
MÁLLADOZÓ PARTBÓL KIHULLÓ, KIGURULÓ EDÉNYEKET A BEFAGYOTT MAROS
JEGÉRE VAGDOSSÁK, HOGY ÉKTELEN PUFFOGTATÁSSAL RÉMÍSZTGESSÉK A
CSICSONKÁZNI ODAGYÜLEKEZŐ LEÁNYSEREGET. A TOVÁBBI LEÍRÁS SZERINT
VÉN ANDRÁS URAMNAK VOLT IS MIT HALLANIA A FELHÁBORODOTT
KISASSZONYTÓL ÉS LÓHALÁLÁBAN SIETETT A TORDOSI LEGÉNYEK TUDOMÁSÁRA
HOZNI, HOGY MIFÉLE „ISTENTELENSÉGEKET” KÖVETTEK EL EDDIG ÉS
MAGUKAT IS SZEGÉNYÍTETTÉK VELE, MERT HISZENT MINDEN DARABÉRT SZÉP
PÉNZT KAPHATNÁNAK A NEMES GYŰJTŐTŐL. ÍGY GYŰLT ÖSSZE A TORDOSI
KULTÚRA FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ GYŰJTEMÉNYE, AMELY AZ 1876
SZEPTEMBERÉBEN LEZAJLOTT NEMZETKÖZI RÉGÉSZETI KONGRESSZUS
LEGNAGYOBB LÁTVÁNYOSSÁGA VOLT ÉS LEGTÖBB KÜLFÖLDI TUDÓS ZSONGOTT
KÖRÜLÖTTE...” A TELJES KÖNYV LETÖLTHETŐ MARYAM OLDALÁRÓL...
VÉDIKUSCSÁVÓ
Schliemannt fiatal korától lenyűgözte Homérosz Iliásza és
Odüsszeiája. Meggyőződése szerint mindaz, amit olvas, nem csupán
mese, hanem mitologizált történelem. Nem törődve kortársai
gúnyolódásával és szkepticizmusával, Schliemann ragaszkodott
hozzá: a trójai háború - történelmi tény. Trója nem csupán a költő
agyának szüleménye, ellenkezőleg, valódi város volt. Úgy vélte
Schliemann, hogy Homérosz művét valójában térképként lehet
használni, azonosítva a fölismerhető földrajzi és topográfiai
adatokat. Az akkori utazási sebesség kiszámításával pontosan
meghatározhatók a Homérosz említette helyek egymástól való
távolságai is. Schliemann konklúziója szerint: ha az Iliász
alapján rekonstruálja a görög hajóhad útvonalát, megállapíthatja,
hol feküdt Trója. A szükséges számítások elvégzése után Schliemann
szilárdan hitte, hogy megtalálta az ~ismeretlen X pontot~.

Kereskedéssel szerzett vagyonából belevágott a kortársai szerint

esztelen vállalkozásba. 1868-ban elindult Görögországba, egy két
és fél évezreddel korábbi könyvet használva útikalauzul, hogy
végigmenjen a görög flotta útvonalán. Trója feltételezett helyén,
amely szerinte Törökországban volt, ásatni kezdett. És a világ
legnagyobb megdöbbenésére megtalálta Tróját, vagy legalábbis
megtalált egy várost, amely megfelelt Homérosz Trójájának.
Schliemann tulajdonképpen nem is egy várost talált. Négy ásatási
szakaszban összesen kilenc, egymás romjaira épült települést tárt
föl. Néhány évvel később, 1874 és 1876 között kiásta a
görögországi Mükénét, ahol talán még jelentősebb fölfedezéseket
tett, mint Törökországban. Schliemann fényesen igazolta, hogy a
régészet többet is tehet, mint hogy történelmileg alátámasztja
vagy cáfolja az ősi legendákat. Azt is bebizonyította, hogy a
régészeti kutatásoknak köszönhetően a múlt gyakran száraz
leírásainak szereplői megtelnek élettel, a leletek emberi és
társadalmi összefüggésbe helyezik a krónikákat, hogy a régmúlt

7
korok mindennapi életének bemutatása lehetővé teszi, hogy
megértsük a környezetet és a gondolkodásmódot, amelyben a krónikák
keletkeztek....

...A 19. századi régészetfejlődését lényegében az határozta meg,

hogy Schliemann aprólékos részletességgel és kritikus szemmel
olvasta Homérosz eposzait, és módszeresen ragaszkodott ahhoz, hogy
a tényeket és a fikciót elválassza egymástól. Nem telt sok időbe,
és a Szentírást is ugyanilyen alapos vizsgálatnak vetették alá.
Ennek egyik úttörője a francia teológus-történész Ernest Renan
volt. Az 1823-ban született Renan papnak készült, és a St. Sulpice
szemináriumra iratkozott be. 1845-ben azonban megváltoztatta
szándékát, mivel a német bibliakutatók munkái nyomán
megkérdőjelezte a keresztény tanítások szó szerinti igazságát...

...1860-ban régészeti kutatóútra indult Palesztinába és Szíriába.

Három évvel később adta ki híres könyvét, La Vie de Jesus (Jézus
élete) címmel. Renan a kereszténység demisztifikálását tűzte ki
célul. Jézust ~egyedi, senki máshoz nem hasonlítható~ embernek
mutatja be, ám embernek, vagyis halandó, nem pedig isteni
személynek. Olyan értékrendet állított föl, amit ma ~világi
humanizmusnak~ neveznénk. Renan nem volt sem elvont tudós, sem
felelőtlen szenzációvadász....

...A Jézus élete drámai módon megváltoztatta a bibliakutatást.

Életének hátralevő harminc évében Renan szálka maradt az egyház
szemében...

...Ugyanakkor természetesen más oldalról is támadások érték Rómát.

A Jézus élete megjelenése előtt négy évvel adta ki Darwin A fajok
eredetét, 1871-ben pedig valamelyest teológiai irányultságú művét,
Az ember származását, amely megkérdőjelezte a teremtés bibliai
fölfogását....

...A tudomány, a filozófia, a művészetek és a világi katonai

hatalmak csapásainak súlya jobban megrázta Rómát, mint bármi a
háromszázötven évvel korábbi Reformáció óta....

...1870. július 18-án az Első Vatikáni Zsinat szavazása alapján

IX. Pius - akit Metternich úgy jellemzett, hogy ~melegszívű,
gyenge fejű, teljesen ésszerűtlen~ - kihírdette a Pápai
Csalatkozhatatlanság dogmáját. Renan és a német bibliatudósok
által a Szentírásra mért csapás ellensúlyozására az egyház
elkezdte kiképezni saját tudóskádereit: afféle értelmiségi elit
rohamosztagot, amelynek az volt a dolga, hogy a katolicizmus
ellenfeleit a saját fegyverükkel győzze le. Így született meg a
katolikus modernista mozgalom.

Az egyház fáradhatatlan munkával képezett ki egy vallásos

tudósnemzedéket, hogy a legmodernebb kritikai tudomány minden
nehézfegyverzetét bevetve megvédjék az Írás szó szerinti

8
igazságát. Róma legnagyobb bánatára és megdöbbenésére azonban a
terv visszaütött. Bár kiválóan fölfegyverezték a fiatal egyházi
szakembereket a vita arénájában megharcolandó ütközetre, ezek a
szakértők kezdték elhagyni az ügyet, amelynek védelmére toborozták
őket. A Biblia kritikai tanulmányozása rengeteg következetlenséget
és ellentmondást vetett föl, valamint egy sor utalást, amelyek
ellentétben álltak a római dogmákkal. Hamarosan épp maguk a
modernisták kérdőjelezték meg azt, és fordultak el attól, amit
védeniük kellett volna.

Alfred Loisy, az egyik legkiválóbb és legtekintélyesebb modernista

például azt fejtegette, hogy az újabb bibliakutatás és régészet
fényében még mindig tartható-e sok egyházi tantétel. ~Jézus a
Királyság eljövetelét jövendölte~ - mondta - ~de helyette az
egyház jött el.~
Azt állította, hogy a dogma számtalan tétele bizonyos eseményekre
adott, történelmileg meghatározott válaszként kristályosodott ki,
helyek és korszakok összefüggéseiben. Következésképpen nem
megingathatatlan igazságoknak kell tekinteni őket, hanem
legfeljebb jelképeknek. Loisy szerint a keresztény tanok olyan
alapvető tételei, mint a szeplőtlen fogantatás és Jézus isteni
volta - tarthatatlanok.
Róma, afféle Frankensteinként, maga hozta létre a szörnyet saját
vegykonyhájában. 1903-ban, nem sokkal halála előtt XIII. Leó pápa
megalapította a Pápai Biblia Bizottságot, hogy felügyelje és
irányítsa a katolikus bibliakutatás munkáját. Utódja, X. Pius
indexre tette Loisy műveit. Az új pápa 1904-ben két enciklikában
támadott minden, a kereszténység eredetét és őstörténetét
megkérdőjelező tudományos munkát. A ~modernista szemlélettel~
gyanusított katolikus tanárokat elbocsátották állásukból.

A modernisták, az egyházon belül a legműveltebb, legtanultabb és

legvilágosabb fejű társaság, természetesen nem késlekedtek a
visszavágással....

...Antonio Fogarazzo A szent című, 1905-ben megjelent könyvében

ezt írja: ~A katolikus egyház, amely magát az igazság forrásának
nevezi, manapság ellenzi az igazság kutatását, ha az alapjai, a
szent könyvei, a dogmái, a föltételezett csalhatatlansága lesznek
e kutatás tárgyává. Ez azt jelzi, hogy nem hisz többé saját
magában.~ Persze Fogarazzo műve is azonnal indexre került, az
egyház kampánya pedig fölerősödött a mozgalom ellen, amelynek
létrejötténél bábáskodott. 1907 júliusában a Szentszék dekrétumot
bocsátott ki, amelyben az egyházi doktrinákat, a pápa tekintélyt
és a bibliai szövegek történelmi hitelességét megkérdőjelező
modernista törekvéseket hivatalosan is elitélte. Nem egészen két
hónappal később, szeptemberben a modernizmust eretnekségnek
nyilvánították, és hivatalosan betiltották. Hirtelen tetemesen
megnőtt az indexre tett könyvek száma. Új és sokkal szigorúbb
cenzúrát hoztak létre. Egyházi biztosok szinte középkori
módszerekkel ellenőrizték az oktatást. Végül egy 1910-ben kiadott

9
dekrétumban minden tanítással vagy prédikálással foglalkozó
katolikus számára kötelezővé tették, hogy esküvel tagadja meg a
~modernizmus tévelygéseit~. Kiközösítettek egy sor modernista
írót, a papi szemináriumok és a teológiai főiskolák hallgatóinak
még az újságolvasás is tilos volt....

...A jeruzsálemi Biblia Iskolát - amely később a tekercsek

kutatását is irányította - az első modernista generáció
alapította, még mielőtt az egyház ráeszmélt volna, hogy a saját
sírját ássa....

...Független tudósoknak hosszú éveken át fogalmuk sem volt arról,

hogy a Bibliai Iskolának ilyen ~isteni küldetése~ van, sem pedig
arról, hogy ezt a Vatikán is mennyire óhajtja. Ellenkezőleg,
eleinte úgy látszott, hogy a Biblia Iskola pártatlan intézmény,
amely egyebek között vállalta, hogy összegyűjti, kutatja,
lefordítja és jegyzetekkel látja el a holt-tengeri tekercseket,
nem pedig elrejti, vagy a keresztény propaganda eszközéül
használja föl őket. Így például egy angol, amerikai vagy bármilyen
más nemzetiségű bibliakutatással foglalkozó tudós joggal elvárta,
hogy hozzáférhessen a qumrani anyaghoz. Semmiképpen sem gondolt
arra, hogy kérését elutasítják, hiszen a tekercseknek
elérhetőeknek kell lenniük a szakemberek számára. Mindazonáltal az
összes olyan esetben, amelyről tudomásunk van, az ilyesfajta
kéréseket mindenfajta magyarázkodás nélkül elutasították, sejtetve
ráadásul, hogy a kérelmező maga is nemkívánatos személy....

...A modernizmus egyre terjedő járványa ellenszereként, 1903-ban

XIII. Leó pápa létrehozta a Pápai Biblia Bizottságot, azzal a
céllal, hogy ellenőrizze, hogyan haladnak (vagy nem haladnak) a
bibliai tudományokkal foglalkozó katolikus tudósok kutatásai....

...A Pápai Biblia Bizottság mind a mai napig felügyeli és

ellenőrzi a katolikus egyház irányításával folytatott bibliai
tanulmányokat, és hivatalos dekrétumokat ad ki arról, ~hogyan kell
helyesen tanítani a Szentírást~.
1907-ben X, Pius pápa kötelező érvényűvé tette ezeket a
rendeleteket. Így például a bizottság ~elrendelte~, hogy maga
Mózes volt az öt mózesi könyv szerzője.
1909-ben hasonló dekrétumban szögezték le a Genesis első három
könyvének irodalmi és történelmi hitelességét....

...A Pápai Biblia Bizottság feje ma Joseph Ratzinger bíboros. A

bíboros egy másik katolikus intézménynek, a Hittudományi
Kongregációnak is a vezetője. Ez a poszt viszonylag új keletű,
1965 óta létezik, és a legtöbb világi ember számára ismeretlen, ám
maga az intézmény hosszú múltra, valójában a XIII. századra tekint
vissza. 1542-ben kapta meg a Szent Hivatal nevet. Annak előtte
egyszerűen csak Szent Inkvizíciónak nevezték. Ratzinger bíboros
tehát nem más, mint az Egyház jelenlegi főinkvizítora....

10
...Kiábrándító arra gondolni, hogy ha Ratzinger bíboros akarata
érvényesül, amit a qumrani szövegekről megtudunk, a Hittudományi
Kongregáció cenzúragépezetén megy át, vagyis az inkvizíció szűri
meg.
Mivel a Biblia Iskola szorosan függ a Kongregációtól, az ember
joggal teszi föl a kérdést: vajon megbízhat-e benne. Még ha az
izraeli kormány elrendelné is, hogy azonnal adják ki az anyagot,
hogyan lehetnénk biztosak abban, hogy az egyházat kompromittáló
szövegek valaha is napvilágra kerülnek?...

... A keresztény ortodoxia dilemmája

Abban jobbára minden érdekelt egyetért - kivéve természetesen a

nemzetközi tudóscsoportot és a Bibliai Iskolát -, hogy a holt-
tengeri tekercsek kutatásának története: botrányok sorozata. Nem
kétséges, hogy valami nem egészen ~rendes~ dolog lappang a
késlekedések, halogatások, ködösítések és korlátozások hátterében.
Az ok természetesen bizonyos fokig egyszerűen az elfogultság, a
tudósok féltékenysége, rivalizálása és az érdek-összefonódások.
Ahogy a hírnév megszerezhető, úgy el is múlhat, és a tudósvilágban
nincs nagyobb érték, mint a hírnév. Ezért aztán, főleg a
bennfentesek számára, igen nagy a tét.
S mindenütt nagy lenne, ahol a megbízható, első kézből származó
adatok hiányát történelmi és régészeti kutatások jórészt
feltevéseken alapuló következtetéseivel kellene pótolni....

...Roppant gyanús, hogy az egyház ennyire belebonyolódott a holt-

tengeri tekercsek kutatásába. Lehet-e figyelmen kívül hagyni a
kapcsolatot az említett élénk érdeklődés és a qumrani kutatás
zátonyra futása között? Föl kell tenni a kérdést (sok jól
informált ~kívülmaradott~ föl is tette): nem forog-e több is
kockán, mint néhány tudós személyes hírneve? Nem magának a
kereszténységnek, a hagyományos keresztény tanoknak a
reputációjáról van itt szó? Amióta megtalálták az első holt-
tengeri tekercset, egyetlen központi kérdés lebegett a levegőben -
izgalmat, félelmet és talán rettegést is okozva. Vajon ezek a
szövegek, amelyeket a ~forrás~ közvetlen közelében találtak, és
ellentétben az Újszövetséggel, még senki sem nyúlt hozzájuk és nem
szerkesztette őket, nem helyezik-e teljesen más megvilágításba a
kereszténység eredetét, a jeruzsálemi ún. ~kora kereszténységet~
vagy óegyházat és talán magát Jézust is? Lehet-e bennük valami,
ami kompromittáló, ami kétségbe vonja vagy egyenesen megcáfolja a
meglévő hagyományokat?...

...Ha például a tekercsek jóval Krisztus előttre datálhatók, akkor

Jézus eredetisége és egyénisége kérdőjeleződne meg, mert
kiderülne, hogy néhány általa használt szó és fogalom nem egészen
az övé volt, hanem egy már meglevő gondolatsorból, tanításból és
tradícióból fejlődött, úgyszólván már ~a levegőben volt~. Ha a
tekercsek Jézus korából származnak vagy nem sokkal azutánról,
akkor talán még sokkal kínosabb a helyzet. Fölhasználhatók ugyanis

11
annak kimutatására, hogy a tekercsben szereplő ~Igaz Tanító~ maga
Jézus volt, akit kortársai nem tekintettek isteni eredetűnek....

...Van azonban egy sor olyan pont, ahol a qumrani szövegek és a

közösség, ahonnan származnak, egybeesett a kora kereszténység és
az óegyház szövegeivel. E párhuzamok közül sok igencsak
szembeötlő.

Először is a qumrani közösségben is létezett a keresztséghez - a

mai kereszténység egyik fő szentségéhez - hasonló szertartás. A
Közösségi Szabályzatként ismert holt-tengeri tekercs szerint az új
tag ~megtisztul minden bűnétől a szentség szelleme által, s belép
az igazság birodalmába... Amikor testét meghintik tisztító vízzel,
és megszentelik, megtisztul, mert lelkét alázatosan átadja
Istennek~.

Másodszor: Az Apostolok cselekedeteiben az olvasható az

őskeresztény egyház tagjairól, hogy mindenük közös volt:
~Mindnyájan pedig, akik hívének, együtt valának és mindenük köz
vala. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztották
azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. És minden
nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a
kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.~ A
qumrani Közösségi Szabályzat szerint: ~Mindenki... elhozza
tehetségét, hatalmát és javait a közösségbe...~ ~Együtt étkeznek,
és együtt imádkoznak...~ Egy további helyen azt olvashatjuk a
közösség új tagjáról, hogy ~vagyonát beadja a közösségbe és
tanácsait és segítségét fölajánlja a közösségnek.~
Az Apostolok cselekedeteiben (5.1-11) szó esik egy bizonyos
Ananiásról és feleségéről, akik vagyonukból, amelyet föl kellett
volna ajánlaniuk a jeruzsálemi egyháznak, sok mindent
megtartottak. Mindketten holtan rogytak össze, mert lesújtott
rájuk Isten bosszúálló haragja. Qumranban az efféle vétkekért nem
járt ilyen szigorú büntetés, mindössze hat hónapi vezeklés.

Harmadszor: Az Apostolok cselekedetei szerint a jeruzsálemi

óegyház vezetése tizenkét apostolból állt. A galáciabeliek szerint
hárman Jakab (az Úr testvére), János és Péter - különös
tekintélynek örvendenek. A Közösségi Szabályzat szerint Qumrant
egy tizenkét fős ~tanács~ igazgatta. Szó esik három ~papról~ is,
bár a szöveg nem tartalmaz világos utalást arra, vajon ezek a
tizenkettőbe tartoztak-e, vagy azon kívül voltak még hárman.

Negyedszer, ami a legfontosabb: mind a qumrani közösség, mind az

őskereszténység messianisztikus orientációjú volt, legalább egy új
Messiás eljövetelét jósolták. Mindkét közösség egy lenyűgöző
személyiségű, karizmatikus központi figuráról írt, akinek a
tanításai a hit alapjául szolgáltak. Az óegyházban ez
természetesen Jézus volt. A qumrani szövegekben ~Igaz Tanító~ a
neve.

12
Néha úgy tűnik, mintha az Igaz Tanítóról szóló qumrani szövegek
Jézusra vonatkoznának, nem egy tudós utalt erre. Az Igaz Tanítót
nem ábrázolták isteni eredetűnek, de életében Jézust sem, csak
halála után.

A qumrani szövegeknek és az ősegyháznak nemcsak eszméik, fogalmaik

vagy elveik közösek, hanem képi és frazeológiai világuk is
meglepően hasonló. ~Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják
a földet~, mondja Jézus a Hegyi beszéd talán legismertebb
soraiban. (Máté 5.5). Ez a 37.11 zsoltárból származik: ~A szelídek
pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.~
Ugyanez a zsoltár igen jelentős volt a qumrani közösség életében
is. A holt-tengeri tekercsekben megvan a magyarázata is: ~Ez a
Szegények Gyülekezetére vonatkozik...~, írják. A qumrani közösség
egyik neve ~A Szegények (vagy szelídek) Gyülekezete~ volt. Nem ez
az egyetlen párhuzam: ~Boldogok a lelki szegények, mert övék a
mennyeknek országa~ prédikálja Jézus (Máté 5.3).
Az 1. számú barlangból származó ~Háborús tekercs~ szerint: ~A
lelki szegényeknek hatalmuk van...~

MEGYJEGYZÉS: MIVEL KÉTFÉLEKÉPPEN FORDÍTHATÓ A KIFEJEZÉS - LELKI

SZEGÉNYEK VAGY LELKI SZELÍDEK - JAVASLOM A ~SZELÍD~ FORDÍTÁST,
MELY LEGKÖZELEBB ÁLL A VÉDIKUS SHANTI, LECSENDESEDÉS, BÉKE,
SZELÍDSÉG FOGALMÁRA. EZEN MÉLY, TUDATI BELSŐ CSENDBEN MŰKÖDNEK
MIND A KÜLÖNLEGES KÉPESSÉGEK, SZIDHIK, ÍGY CSAK EZEN A NYUGODT
~SZELÍD~ SZINTEN VAN ~HATALMA~ AZ EMBERNEK. (LÁSD: PATANYDZSALI
JÓGASZÚTRÁI 3. FEJEZET.) - VédikusCsávó -

Máté evangéliuma, különösen annak 10. és 18. fejezete, majdnem szó

szerint megegyezik a qumrani tekercsek Közösségi Szabályzatával.
Máténál például, (5,48) Jézus a tökéletesség fogalmát
hangsúlyozza: ~Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei
Atyátok tökéletes.~ A Közösségi Szabályzat említi azokat, ~akik a
tökéletesség útján haladnak, mint ahogy Isten parancsolta.~ A
szöveg szerint ~nem lesz kegyelem azoknak, akik letérnek az
útról... sem vigasz, míg útjuk nem lesz tökéletes~. ...

...Tehát a qumrani szövegek és az evangéliumok rímelnek

egymásra...

...A Közösségi Szabályzat kezdő sora szerint azonban: ~A Mester

megtanítja a szenteket, hogy a Közösségi Szabályzat könyve szerint
éljenek...~...

...Világos, hogy Szent Pál ismerte a szófordulatokat és

hasonlatokat, amelyeket a qumrani közösség az Ószövetségi szövegek
értelmezésére alkalmazott, de, mint látni fogjuk, ezt a tudását
egészen más célra használta föl....

13
...Szent Pál nem tulajdonít nagy jelentőséget a Törvénynek. A
qumrani szövegekben azonban a Törvény igen nagy fontosságú. A
Közösségi Szabályzat így kezdődik: ~A Mester megtanítja a
szenteket, hogy a Közösségi Szabályzat könyve szerint éljenek,
hogy keressék Istent... és azt cselekedjék, ami az ~szemében
helyes és jó, mint ahogyan azt elrendelte Mózes és a Próféták
által...~ A Közösségi Szabályzat egy másik helyén ezt olvashatjuk:
mindenki, aki ~megszegi Mózes törvényeinek akár csak egyetlen
szavát is, kiűzetik~ és hogy a Törvény addig lesz érvényben, ~amíg
a Sátán birodalma él~. A Törvényhez való ragaszkodásában Jézus -
eléggé meglepő módon - sokkal közelebb áll a qumrani közösséghez,
mint Szent Pálhoz. A Hegyi beszédben (Máté 5,17-19) Jézus
egyértelművé teszi álláspontját, azt, amelytől Pál később
elfordult:

~Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a próféták

eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy
betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik,
a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg
minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e
legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a
mennyek országában a legkisebb lészen...~

...A qumraniak szoláris naptárt használtak a Templom papjainak

lunáris, azaz a holdhónapokkal számoló időszámítása helyett. A
Húsvét minden naptárban más időpontra esett, világos azonban, hogy
Jézus ugyanazt az időszámítást használta, mint a qumrani közösség.

Bizonyos, hogy a qumraniak tartottak egy olyan ünnepet, amely

szertartásaiban igen hasonlatos az evangéliumokban leírt Utolsó
Vacsorához. A Közösségi Szabályzat szerint ~amikor elkészült az
asztal... a Pap lesz az első, aki kinyújtja kezeit, hogy megáldja
az új kenyeret és az új bort~. Egy másik qumrani szöveg, a
Messianisztikus Szabályzat szerint: ~összegyűlnek a közös
asztalnál, hogy egyenek, és igyanak az új borból... és senki fia
nem nyújtja ki kezét az ételhez és az italhoz a Pap előtt... aztán
majd Izrael Messiása nyújtja ki kezét a kenyér fölött.~...

...A qumrani tekercsek legnagyobb része az Ószövettség könyveinek

vagy az apokrif és pszeudoepigráf szövegeknek a kommentárja.
Vannak azonban közöttük nagyon is említésre méltók; különösen
kettőt emelnénk ki, amelyek nemcsak hogy szerfölött sokatmondók,
hanem vitát is válthatnak ki....

...A ~Réztekercs~

A 3. számú qumrani barlangban talált tekercs leltárszerűen

fölsorol hatvannégy lelőhelyet, ahol aranyat, ezüstöt és értékes
edényeket rejtettek el. Sok lelőhely Jeruzsálemben van, sok pedig
a Templom alatt vagy mellett. Vannak vidéken, így talán Qumranban
is. Ha a tekercsekben fölsorolt számok pontosak, akkor hatvanöt

14
tonna ezüst, huszonhat tonna arany van elrejtve, ami mai áron
mintegy 30 millió font értéknek felel meg. Nem igazán meglepő
összeg, egy elsüllyedt spanyol gályán például sokkal több kincs is
lehetett, ám mégsem lebecsülendő, vallási és szimbolikus
jelentősége pedig messze túlszárnyalja pénzbeli értékét. Bár ezt
nem hozták nyilvánosságra, amikor a tekercsek tartalmát
megfejtették, a szövegből egyértelműen kiderül, hogy a kincs a
jeruzsálemi Templomból származik, valószínűleg a rómaiak támadása
elől mentették ki onnan. Így aztán levonható a következtetés: a
~Réztekercs~ a 68-as római megszálláskor készült. Mint már
említettük a nemzetközi csapat néhány tagja szerint a kincs nem
létezett. A legtöbb független tudós ma egyetért abban, hogy igenis
létezett, bár eddig még senki sem találta meg. A
helymeghatározásnál olyan nevek szerepelnek, amelyek ma már nem
azonosíthatók, s a táj is megváltozott kétezer év alatt és a véget
nem érő háborúk során.

1988-ban, valamivel északra attól a barlangtól, amelyből a

~Réztekercs~ előkerült, a jelenlegi felszín alatt vagy egy
méterrel kiástak egy Heródes idejéből származó kis korsót. Minden
bizonnyal nagy becsben tarthatták annak idején, mert igen nagy
gonddal rejtették el, még pálmarostokba is betekerték. Sűrű, vörös
olaj volt benne. A vegyelemzés során kiderült, hogy egyetlen ma
ismeretes olajhoz sem hasonlít. Az elfogadott nézet szerint
balzsam olaj, amely a szomszédos Jerikóban készülhetett, s Izrael
királyait kenték föl vele. Biztosra csak azért nem vehető mindez,
mert a balzsamfa vagy 1500 évvel ezelőtt kihalt.

Ha valóban balzsamolaj van a talált korsóban, akkor lehet, hogy a

~Réztekercsben~ szereplő kincs része. Egy a sivatagban elvonultan
élő aszkétacsoport számára ugyanis túlságosan drága dolog az
ilyesmi. Mint már említettük, a ~Réztekercs~-nek az az egyik
legfőbb jelentősége, hogy bebizonyítja, Qumran nem is volt olyan
elszigetelt. Ellenkezőleg, a ~Réztekercs~ kapcsolatot teremt a
qumrani közösség és a jeruzsálemi Templom között.

A Közösségi Szabályzat

A qumrani 1. számú barlangban talált Közösségi Szabályzat, mint

láttuk, a sivatagi közösség életét irányító rítusok és szabályok
gyűjteménye. Meghatározza a tekintélyhierarchiát, fölsorolja a
közösség Mesterének és alárendeltjeinek a tennivalóit. Foglalkozik
a szabályok megszegőinek büntetésével is. Így például ~aki
szándékosan hazudott, hat hónapig vezekelnie kell.~ Minden tagnak
szövetségre kell lépnie Istennel, ~hogy megtartja parancsolatait~,
aki engedelmes, ~megtisztul bűneitől~. Igen nagy hangsúlyt
helyeztek a Törvény betartására. A közösség tagjainak számtalan
elnevezése van, például ~a Szövetség megtartói~ vagy ~a
törvénytisztelők~.

15
Az említett szertartások között szerepel a keresztségben történő
megtisztulás; a qumraniak életükben nemcsak egyszer, hanem
föltehetően naponta keresztelkedtek. Naponta hajnalban és
alkonyatkor kellett imádkozniuk, imáikban a Törvényből is idéztek.
Volt egy rituális közös étkezés, más tekercsek szerint ez igen
hasonlít az őskeresztények Utolsó vacsorájához.

A Közösségi Szabályzat említi a közösség tanácsát is, amely

tizenkét tagból állt, és valószínűleg még három papból. Említettük
már, milyen érdekes a párhuzam a Máté evangéliumában szereplő
~szegletkő~ és a közösség tanácsáról mondottak között. A
tekercsből az is kitűnik, hogy a tanács ~jámboran és állhatatosan
megőrzi az országba vetett hitet, és vezekel a bűnökért úgy, hogy
keservesen megbánja őket és igazságot szolgáltat~....

...A Közösségi Szabályzat említi a Messiást vagy messiásokat. A

közösség tagjainak, akik ~a tökéletesség útján járnak~, a
Törvényhez kell ragaszkodniuk, ~míg el nem jönnek a próféta és
Áron, valamint Izrael messiásai~...

...Abban az időben természetesen a Messiás még nem azt jelentette,

amit később a keresztény tradícióban. Egyszerűen ~Fölkentet~
jelentett, olajjal fölszentelt személyt. Az izraelita hagyományban
mind a királyokat, mind a papokat fölkenték, így azok mind
Messiások voltak....

...A Háborús tekercs

A Háborús tekercs példányai a qumrani 1. és 4. számú barlangból

kerültek elő. A tekercs egyedi jellegű stratégiai és taktikai
kézikönyv, nyilvánvalóan különleges céllal készült, meghatározott
helyen és időben való alkalmazásra. Például: ~Hét lovascsoport az
alakulat jobb és bal oldalán álljon...~ Másfelől viszont buzdító
és profetikus propagandát tartalmaz, az ellenséggel, a
~kittimekkel~ szembeni harci morál javítására....

...A Háborús tekercs metafizikai és teológiai dimenziót ad a

rómaiak ellen vívott küzdelemnek, mégpedig azzal, hogy ~a fény
gyermekei~ és a ~sötétség gyermekei~ közötti harcnak nevezi....

...Amikor a kittimekről, a rómaiakról beszél, a szöveg világosan

utal a ~királyukra~....

...A Templomi tekercs

A Templomi tekercsről azt tartják, hogy a 11. számú barlangból

került elő, bár ezt pontosan nem lehet bizonyítani. Mint a neve is
mutatja, a tekercs, legalábbis részben, a jeruzsálemi Templom
tervezésével, berendezésével és építésével foglalkozik. A templomi
szertartások egyes részleteit is tartalmazza....

16
...A Templomi tekercs valójában a Tórának, azaz a Törvények
Könyvének egy válfaja. Tulajdonképpen a qumrani és a többi
palesztin közösség által használt, alternatív Tóra. A judaizmus
~hivatalos~ Tórája az Ószövetség első öt könyvét tartalmazza, ezek
a mózesi könyvek, a Genesis, Exodus, Leviticus, Numeri és a
Deuteronomium. Ezek a törvénynek azok a könyvei, amelyeket Mózes
kapott a Sínai-hegyen, szövegüket magának Mózesnek tulajdonítják.
A templomi tekercsben van egy hatodik törvénykönyv is.
Az ott szereplő törvények nem korlátozódnak a templomi
szertartásokra. Vannak általánosabb dolgokat érintő törvények is,
például a rituális tisztálkodásra, a házaséletre és a szexuális
szokásokra vonatkozó törvények. A legérdekesebbek és
legfontosabbak az izraeli királyságot szabályozó törvények, a
király jelleméről, viselkedéséről és kötelességeiről. Például a
király nem lehet idegen....

...Heródes az akkori júdeai fogalmak szerint idegen, arab

származású volt, a Júdeától délre eső Idumaeából....

...A Damaszkuszi dokumentum

A világ már jóval korábban ismerte a Damaszkuszi dokumentumot,

mint ahogy a holt-tengeri tekercsek Qumranban napvilágra kerültek.
Kellő összefüggések híján azonban a tudósok nemigen tudták, mit
kezdjenek vele. A múlt század vége felé egy ősi kairói zsinagóga
padlásán egy fölösleges vagy már nem használatos vallási
szövegeket tartalmazó tárolót fedeztek föl. A Kr. u. 9. századból
származott. 1896-ban néhány töredék egy bizonyos Solomon
Schecterhez, a cambridge-i egyetem akkor éppen Kairóban tartózkodó
tanárához került. Kiderült, hogy az egyik részlet egy olyan
szövegnek az eredeti héber változata, amelyet addig csak
fordításokból ismertek a tudósok. Ezen fölbuzdulva Schecter tovább
kutatott. 1896 decemberében összecsomagolta valamennyi iratot -
vagy 100 ezer kéziratot 164 ládában, és Cambridge-be szállította.
Innen került elő a később Damaszkuszi dokumentumnak nevezett
szöveg két héber verziója is. A Kairóból származó változatok
egyértelműen egy sokkal korábbi mű másolatai. A szövegek nem
voltak teljesek, az anyagnak a közepéből egy nagyobb rész teljesen
hiányzott, ami pedig a sorrendet illeti, kevés volt benne a
logika, annál nagyobb az összevisszaság. Ám a Damaszkuszi
dokumentum még ebben a rendezetlen állapotában is igen értékesnek
bizonyult, mondhatni robbanóanyagnak. Schecter első ízben 1910-ben
adta ki, és 1913-ban R. H. Charles reprint kiadásban fölvette
gyűjteményes kötetébe, Az Ótestamentum apokrif és pszeudoepigráf
szövegei közé.

Amikor Eisenmannak a kezébe került a qumrani anyag számítógépes

leltára, amely a nemzetközi tudóscsoportra bízott szövegeket
tartalmazta, egyebek között szerepeltek benne a Damaszkuszi
dokumentum további verziói és részletei. Mivel Qumranban találták

17
őket, nyilván sokkal korábbiak, mint a kairói változatok, és
minden bizonnyal teljesebbek is. Épp a Damaszkuszi dokumentum
qumrani példányai voltak azok, amelyeket Eisenman és a sheffieldi
Philip Davies levelében kértek John Strugnelltől. Ezzel váltották
ki az 1989. évi, elmérgesedett vitát.

Vajon miért botránykő ez a dokumentum?

A Damaszkuszi dokumentum először említi a zsidóknak egy

csoportját, akik a többiektől eltérően hűek maradtak a Törvényhez.
Megjelent köztük egy Igaz Tanító. Mint Mózes, ő is elvitte
embereit a pusztába, egy Damaszkusznak nevezett helyre, ahol
megújították szerződésüket Istennel. Számos szövegbeli utalás
alapján elmondhatjuk, hogy ez a Szerződés azonos a qumrani
Közösségi Szabályzattal. Nyilvánvaló - egyetlen tudós sem vitatja
-, hogy a Damaszkuszi dokumentum ugyanarról a közösségről beszél,
mint a többi qumrani tekercs. Mégis, itt Damaszkuszt említi
helynévként. A szövegösszefüggésből kiderül, hogy a pusztában
található helység nem lehet a szíriai romanizált város....

...Mindenesetre aligha lehet véletlen, hogy a Damaszkuszi

tekercsnek nem kevesebb mint tíz példánya került elő a qumrani
barlangokból. Csakúgy, mint a Közösségi Szabályzat, a Damaszkuszi
dokumentum is előírásokat, szabályokat sorol föl. Némelyikük
azonos a Közösségi Szabályzatban foglaltakkal, de van néhány
további is, amelyek közül kettő említést érdemel. Az egyik a
házasságra és a gyermekekre vonatkozik. A másik - szinte csak
futólag, mintha köztudomású dologról volna szó - a Palesztinában
másutt is létező társközösségekre hivatkozik. Más szóval, qumran
nem volt annyira elzárva az akkori világtól....

...És utal, mint majd látni fogjuk egy, a közösségben dúló vitára
is, amely egy másik holt-tengeri tekercsben, a Habakuk-
kommentárban még nagyobb hangsúlyt kap. Szó esik ebben egy
bizonyos ~Hazugról~, aki megszökik a közösségből és ellene fordul.
A Damaszkuszi dokumentum elítéli azokat, akik ~Damaszkusz földjén
belépnek az Új Szövetségbe, s akik aztán elárulják és eltávoznak~.
Egy másik helyen a dokumentum említi azokat, akik ~átszöktek a
Hazughoz~.

A Damaszkuszi dokumentum abban is megegyezik a Közösségi

Szabályzattal és a Háborús tekerccsel, hogy említ egy
messianisztikus figurát (vagy talán kettőt is), aki majd elmegy
~Damaszkuszba~ - egy prófétát vagy ~a Törvény magyarázóját~, akit
a ~Csillagnak~ neveznek és egy Dávid házából származó herceget, a
~Jogart~. A szövegben még öt egymást követő alkalommal egyetlen
személyt emel ki, az ~Áron és Izrael házából származó Messiást~.

E Messiás-alak jelentőségével majd a későbbiekben foglalkozunk.

Most érdemes eltűnődni, hogy vajon a Damaszkusz név Qumrant fedi-
e. A legtöbb keresztény számára Damaszkusz természetesen ismerős,

18
mégpedig az Apostolok cselekedeteinek 9. fejezetéből, amely a
Szíriában levő elrómaiasodott városra utal. Ez a város különben ma
az ország fővárosa. A damaszkuszi úton lesz a tarsusi Saulusból
Paulus, azaz Szent Pál. A fejezet az egész Újszövetségnek talán a
legismertebb és legfontosabb része.

Az Apostolok cselekedetei szerint Saulus inkvizítor és végrehajtó

volt, akit a jeruzsálemi Templom főpapja bízott meg, hogy számolja
föl a Damaszkuszban élő eretnek zsidók, azaz az őskeresztények
közösségét. A papság kollaborál a római megszáló katonákkal, és
Saulus az egyik eszközük. A hírek szerint Jeruzsálemben már aktív
részt vállalt a kora keresztények elleni támadásokban. Valóban, ha
az Apostolok cselekedeteinek hihetünk, Pál személyesen részt vett
az eseményekben, amelynek során egy István nevű embert, az első
keresztény mártírt halálra köveztek. Ő maga is beismeri, hogy
áldozatait a ~halálba~ kergette.
Fanatizmusában Saulus ekkor elindult Damaszkuszba, hogy kiűzze az
ott letelepedett kora keresztényeket. Egy fegyveres csoport
kísérte, és Saulusnál ott voltak a jeruzsálemi főpapoktól kapott
letartóztatási parancsok.

Szíria akkoriban nem volt Izrael része. Különálló római provincia

volt, amelyet egy római legátus kormányzott, és sem
adminisztratív, sem politikai kapcsolata nem volt Palesztinával.
Hogyan képzelhető el akkor, hogy a főpap parancsa ott is érvényes
lehetett? A Római Birodalom nemigen egyezett volna bele, hogy
önjelölt rohamosztagok ide-oda mozogván a területen
letartóztatásokat hajtsanak végre, gyilkoljanak és veszélyeztessék
a polgári rend stabilitását. A hivatalos politika minden vallást
eltűrt, ha nem jelentett veszélyt a világi hatóságokra és a
társadalmi rendre. Egy Szíriában ténykedő, jeruzsálemi központú
rohamosztagra olyan megtorlás várt volna a római kormányzat
részéről, hogy azt egyetlen főpap sem merte volna vállalni. (A
főpapok pozíciója a rómaiak kegyétől függött.) Figyelembe véve
ezeket a körülményeket, a tarsusi Saulus, a főpap parancsával
fölfegyverezve hogyan vállalhatta büntetőexpedícióját
Damaszkuszba, ha azt a bizonyos Damaszkuszt Szíriába helyezzük?

Ha azonban Damaszkuszon Qumrant értjük, Saulus küldetése

történelmileg értelmezhető. Szíriával ellentétben, Qumran valóban
olyan területen feküdt, ahol érvényben volt a főpap parancsa.
Teljesen érthető volna, ha a jeruzsálemi főpap a Jerikótól csupán
harminckét kilométerre fekvő Qumranba küld osztagot az ottani
eretnek zsidók megzabolázására. Egy ilyen akció megfelelt volna a
római politikának, amely igen nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy
ne avatkozzék tisztán belső ügyekbe. Más szóval a zsidóknak szabad
volt a saját földjükön más zsidókat üldözni, mindaddig, amíg
akcióik nem ütköztek a római kormányzat érdekeivel. És mivel a
főpap a rómaiak bábja volt, csak jó néven vehették minden olyan
kísérletét, amely a vele egy vallású lázadók megsemmisítésére
törekedett.

19
Ez a magyarázat történelmileg igen valószínű, de azért néhány igen
kényes kérdést vet föl. A nemzetközi tudóscsoport konszenzusa
szerint a qumrani közösség ún. esszénusokból állt, ez egy
judaikus, pacifista, aszketikus szekta volt, nem volt semmilyen
kapcsolata sem a korai kereszténységgel, sem az akkori judaizmus
fő áramlatával. Mégis, Saulus, az Apostolok cselekedetei szerint,
azért indul Damaszkuszba, hogy az óegyház tagjait üldözze.
Meglehetős provokatív tétel ez, mind a keresztény tradíció, mind a
konszenzus követői címére, akik gondosan kerülték, hogy egyáltalán
szembenézzenek a kérdéssel. Mert vagy őskeresztények bujkáltak a
qumrani közösségben, vagy pedig az őskeresztények és Qumran egy és
ugyanaz volt. Bármelyik verzió igaz, a Damaszkuszi dokumentum arra
utal, hogy a holt-tengeri tekercsek elválaszthatatlanok a
kereszténység kezdeteitől....

...A Habakuk-kommentár

A qumrani 1. számú barlangban talált Habakuk-kommentár vagy

Habakuk Pesher az ismert holt-tengeri tekercsek közül talán a
leghívebb krónikája a qumrani közösségnek vagy legalábbis a
közösség legfontosabb eseményeinek. Középpontjában a Damaszkuszi
dokumentumban idézett probléma áll. Ez a kezdődő szakadás minden
bizonnyal a szakadás határát súroló, traumatikus esemény lehetett
a qumrani közösség életében. Nemcsak a Damaszkuszi dokumentum és a
Habakuk-kommentár említi, hanem még négy qumrani szöveg is, négy
továbbiban pedig utalás történik rá.

A Damaszkuszi dokumentumhoz hasonlóan, a Habakuk-kommentár is

említi, hogy a közösség néhány tagja a Hazug gonosz felbujtására
megszegte az Új Szövetséget és semmibe vette a Törvényt. Így
összeütközésbe kerültek ezek az emberek a közösség vezetőjével, az
Igaz Tanítóval. Említés történik egy ~Gonosz Papnak~ nevezett
ellenlábasról is. A konszenzus követői általában azt tartják, hogy
a Hazug és a Gonosz Pap ugyanarra a személyre vonatkozó két
elnevezés. Nemrégiben azonban Eisenman bebizonyította, hogy a
kettő nem ugyanaz. Világossá tette, hogy a Hazug ellentétben a
Gonosz Pappal, belülről, a közösségből lett annak ellenségévé.
Miután befogadták maguk közé, elhagyta őket. Így nem pusztán
ellenfél, de áruló is. A Gonosz Pap ezzel szemben kívülről jött, a
jeruzsálemi papok képviselője. Így aztán jóllehet ellenség, de nem
áruló.... KÉRDÉSEM: HAZUG = JÚDÁS? GONOSZ PAP = SAULUS RABBI? –
VÉDIKUS CSÁVÓ

...Ha az ember ma elmegy Qumranba, azonnal szemébe ötlenek a

hatalmas védőtornyok romjai, méter vastag falakkal, amely
toronynak csak a második szinten van bejárata. Kevésbé feltűnő
egy, a toronytól csak egy kis átjárónyival távolabb álló épület,
amelynek a funkciója nem mindjárt nyilvánvaló. Egy igen jól
megépített kovácsműhely maradványa ez, saját vízellátással a benne
készült szerszámok és fegyverek edzésére. Nem meglepő, hogy

20
létezése ugyancsak kínosan érinti azokat a tudósokat, akik
ragaszkodnak a ~pacifista esszénusok~-teóriához. De Vaux szerint:

~Volt egy műhely is, kemencével, fölötte egy bevakolt rész,

vízvezetékkel. A berendezés azt sugallja, hogy az ott végzett
munkához hatalmas tűz és igen sok víz kellett. A helység célját
ennél pontosabban nem merném meghatározni.~...

...Golb professzor a chicagói egyetemről az egész együttesnek

katonai jelleget tulajdonított. Golb szerint a tekercseket nem
Qumranban írták vagy másolták, oda csak Jeruzsálemből vitték,
megmentésük céljából. ~Egyetlen tekercstöredék nem került elő a
romok közül... és egyetlen írószerszám sem...~ írja Golb....

... Az esszénusok

Plínius nőtlenségben élő remetéknek írja le őket, akiknek ~nem

volt más társuk, csak a pálmafák~, egy olyan területen, amely
ráillik Qumranra.
Josephus Flavius, akit Philón idéz, tovább finomítja ezt a képet.
Szerinte az esszénusok nőtlenségben élnek, bár, mintegy mellékesen
hozzáteszi, ~az esszénus szektának van egy másik ága is; ennek
tagjai... házasodnak.~ Az esszénusok megvetik az élvezeteket és a
gazdagságot. Minden vagyonuk közös, akik soraikba lépnek, le kell
mondaniuk a magántulajdonról. Vezetőiket maguk közül választják.
Palesztina minden városában megtalálhatók, élnek elszigetelt
közösségekben is, ám a városokban is elkülönülnek.

Flavius leírásában az esszénusok egy ókori misztikus iskola

szerzetesrendjére hasonlítanak. A jelentkezőknek hároméves
próbaidőt kell letölteniük, ami nagyjából a noviciátusnak felel
meg. Míg ezt a próbaidőt sikeresen le nem tölti valaki, nem lehet
hivatalosan a közösség tagja. A végzett kitanult esszénusok
hajnalban imádkoznak, majd öt óra hosszat dolgoznak, ezután tiszta
ágyékkötőt vesznek, és elvégzik rituális napi fürdőjüket. Így
megtisztulván, összegyűlnek egy közösségi helyiségben, s együtt
fogyasztják el egyszerű ebédjüket....

...igen járatosak az Ószövetségben és a próféták tanításaiban. Ők

is tanulják a jóslás mesterségét, s a szent szövegek
tanulmányozásával, valamint bizonyos megtisztulási eljárások útján
meg tudják mondani a jövőt...

...1770-ben nem kisebb személyiség, mint Nagy Frigyes írja: ~Jézus

valójában esszénus volt, mélyen át volt itatva esszénus
ethosszal.~...

...ÉS EZUTÁN, KÉRLEK OLVASD EL EDMOND BORDEAUX SZÉKELY: ESSZÉNUS

BÉKE EVANGÉLIUM I-IV. KÖTETEIT ÉS AZ ESSZÉNUS BÉKE EVANGÉLIUM
FEFEDEZÉSÉT... VÉDIKUSCSÁVÓ vagyis v. Dudás Jenő ZSOLT

21
22