1.

tétel
Szokás, hagyomány, illem, erkölcs és jog közötti viszony

Az ember társas lény, közösségben él.

A közösségek életét társadalmi szabályok irányítják. A társadalmi szabályok lehetnek íratlan
és írott szabályok.
Íratlan társadalmi szabályok: szokás, hagyomány, erkölcs, illem.
Írott társadalmi szabály: jog.

Íratlan társadalmi szabályok jellemzése:

- korábban keletkeztek, mint az írott szabályok,,
- a közösségek hozzák létre, s betartásukról is ők gondoskodnak, nem az állami szervek,
- be nem tartásuk esetén a közösség különböző módon lép fel,
- szocializáció útján sajátíthatók el

/szocializáció: a társadalmi környezetbe való beilleszkedés. Az ember születésétől kezdve

folyamatosan válik "emberré" és sajátítja el a viselkedési normákat, családban, óvodában,
iskolában, munkahelyen../
- felnőttkorra belső igény alapján tartjuk be ezeket a szabályokat,
- koronként, népenként, csoportonként eltérőek ezek a szabályok,
- lassan alakulnak, változnak,
- nem szokás vitatni betartásukat. (A többség nem vitatja.)

SZOKÁS
A többség által követett magatartásformát tartják szokásnak.
Minél zártabb egy közösség annál erősebben vannak jelen a szokások, s megsértésük is
súlyosabb következménnyel jár.
A szokásokat könnyű elsajátítani, lassan változnak.
A történelem során az állami jogalkotó szervek beemelhetik a szokások egyes elemeit a
törvények közé, ezeket szokásjognak nevezik.

ERKÖLCS
Olyan normák, elvek összessége, amelyek a jó-rossz, helyes-helytelen megkülönböztetését
segítik elő. Az erkölcs sajátossága, hogy az ember magatartását "belülről" szabályozza.
Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is
különböző erkölcsi nézetek élnek egy időben, pl. orvosi, katonai … erkölcs.
A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi
csoportonként, kultúránként, országonként, régiónként változnak. Az közerkölcsi
alapelvekben az emberek magatartásával szembeni legáltalánosabb követelmények nyernek
megfogalmazást.
Erkölcstelen: amit az ember szabad akaratából követ el, ill. mulaszt el.
Az erkölcsi normák és a törvények nem mindig esnek egybe, pl. Antigoné – halott eltemetése.
HAGYOMÁNY
A közösségben kialakult, továbbélő szokás, ízlés, felfogás, cselekvés, amelyek nemzedékről
nemzedékre öröklődnek. Az adott társadalom tagjai szociokulturális öröklés (beleszületik az
egyén az adott társadalomba és viszi tovább ősei hagyományait) alapján adják tovább a
hagyományokat.
A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik.

ILLEM
Az illem a társas érintkezés alapjait képezi, a másokkal való viselkedést szabályozza.
Sűrűn változik, mert minden kornak, generációnak, vallásnak, népcsoportnak, sőt a családnak
is megvannak az illemszabályai. Az illem maga a jó modor, a kulturált viselkedés, amely
eszköz, és bizonyos helyzetekben védelem.
ETIKETT: A francia estiguette szóból származhat, amire a neveket, rangokat, a különböző
szertartások lebonyolítását írták. Az udvari szertartás- és illemszabályok összességét
jelentette, ma már a túlszabályozott viselkedési formák összessége. Fénykorát XIV.
Lajos versailles-i udvarában élte.
A magánéletben ritkán használjuk, de a diplomáciának elengedhetetlen kelléke.
PROTOKOLL
A protokoll az etikett legszigorúbb és egyben legmagasabb formája, ami a társadalmi
ranglétra tetőfokán álló állami alkalmazottak és a nemzetközi diplomáciai életben résztvevők
számára előírt viselkedési és illemszabályok bonyolult rendszere.

JOG
A jog olyan írott társadalmi szabály (törvény), amely keletkezése állami szervekhez
kötődik.
Az ókori államok megalakulásától kezdve léteznek jogszabályok, törvények.
Betartásuk mindenki számára kötelező, érvényesülésüket az állami szervek végső soron
kényszerrel biztosítják.
A jog jelentős forrása az íratlan társadalmi szabályok (szokás, hagyomány, illem, erkölcs),
azokból sokat átemelnek a törvényekbe.
Az egyes országok törvényeiben jelentős mértékben jelen van:
- a szokásjog, mely a nép közmeggyőződésében alakult ki, egyes elemeit írásba foglalták,
- a vallásjog, főleg az iszlám országokban jelentős, ahol az iszlám vallás előírásai törvénnyé
váltak,
- a precedensjog, leginkább az angolszász országokra jellemző,
precedens: korábbi konkrét esetre vonatkozó bírói ítélet az alapja az adott elbírálandó
ügynek, tehát nem elvont jogtételt alkalmaz a bíróság, hanem egy korábbi döntést.