George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1.

rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

A közölt George Adamski könyv az eredetileg 1955-ben kiadott 'Inside the Space Ships' Aranyi
László által közölt teljes nyersfordítása.

( A fordításban, mivel érezhető, hogy gyorsan csinálták, sok hiba van, jóllehet, aki nem ismeri
az eredeti szöveget, annak ez pillanatnyilag nem lesz zavaró. De azt azért mindenképpen meg
kell jegyeznem, hogy az eredeti szövegben Adamski mindig egyes szám első személyben
meséli el az élményeit, míg a nyersfordításban következetesen egyes szám harmadik személy
szerepel! )

George Adamski

Az űrhajók belsejében

( 1. rész )

Desmond Leslie előszava

1 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Amikor társszerzője lettem George Adamski „A Repülő csészealjak leszálltak” című

könyvének, korábban sohasem találkoztam vele. A kiadómmal egyetértettünk abban, hogy
jelentős mértékben alátámasztást nyert állítása, miszerint kapcsolatba lépett a Földre leszállt
repülő csészealjak utasaival, beszámolója rendkívül életszerű. A későbbi események további
alátámasztást adtak álláspontunknak. 1958. novemberében, alig egy hónappal később, ahogy
könyvünk megjelent, egy objektum, majdnem hajszál pontosan olyan, mint amilyent Adamski is
lefényképezett, repült át Norwich – Norfolk megye – felett; hét tagja is látta a Brit Csillagászati
Társaságnak és a Norfolki Csillagászati Társaságnak, egyikük Mr. Potter, rajzot is készített a
csészealj formájú objektumról, ábrázolva a jellegzetes kupolaformát és a kémlelőnyílásokat,
szinte pontosan ugyanabban az elrendezésben, miként azok megjelennek Adamski fotóján.

1954. február 15-én két fiú, egyikük 13, másikuk 8 éves, lefényképezett egy objektumot, amint
az lefelé ereszkedett a felhők magasságából Conistonban, Lanceshire megyében. A
fényképezőgépnek nem sikerült pontosan beállítani a fókusztávolságát, ám tökéletesen
felismerhető a csészealj forma, a kupola, négy kémlelőnyílás, és egyfajta kerek leszállótalp,
hasonlatosan Adamski fényképeihez. Az egyetlen különbség, amit alapos vizsgálattal fel
lehetett ismerni, az eltérő szög. Ez a fénykép a repülő csészealj függőleges tengelyhez képest
nagyjából 250 fokos szögben készült, miközben Adamski felvételei kb. 500 fokos szög alatt.
Alapos vizsgálat bizonyította, a fiúk nem hamisították meg a negatívot, és nem az Adamski
fotói alapján elkészített modellt fényképezték le. A további igazolásokat Leonard Cramp
M.S.I.A (szerzője a következő tudományos műnek: Világűr, Gravitáció és a repülő
Csészealjak), aki különféle vetítési eljárásnak vetette alá a fotót, bizonyította, A Conistonban
lefényképezett csészealj tökéletes arányosságot mutat Adamski repülő csészealjával, és
ahhoz, hogy a fiúk modellt készíthessenek az Adamski-féle csészealjról, ahhoz végre kellett
volna hajtaniuk Adamski fényképein a szükséges vetítési eljárásokat, csak így tudták volna
elérni a megtapasztalt arányosságot. Ha még ezt meg is oldották volna, eztán számos
tökéletes paraboloid jellegű görbét kellett volna kiesztergálniuk. A fiúknak semmiféle
esztergához nem volt hozzáférésük, és semmit sem tudtak a vetítési eljárásokról, azt is
kétségbe vonhatjuk, hogy a parabola-szerkesztésről bármit is tudtak volna.

Igen sokan azzal vádolják Adamskit, hogy közönséges lámpaformát fényképezett le. A
„lámpaforma” megjelenése Norwich felett, hirtelen aláereszkedése a felhők közül a
Lanceshire-i égen, arra utal, hogy a „lámpaformának” ugyancsak jó meghajtó-rendszerrel
kellett működni, hogy áthidalhasson 9000 kilométeres távolságot, beleértve az óceán feletti
átrepülést. Emellett megjegyzendő, ha Adamski bármiféle lámpaformát vagy más, kézzel
gyártott objektumot fényképezett volna le, tegyük fel – előbb vagy utóbb – fel kellett volna
bukkannia mások birtokában ugyanannak a tárgynak és be kellett volna tudni azonosítani.

2 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Adamski negatívjait megvizsgálta Cecil B. Mile, a fotótrükkök csúcsszakértője és Fey Marley,

akik határozottan leszögezték, ha ezek hamisítványok lennének, akkor a legjobbak lennének,
amit valaha csak láttak. Ugyanezt támasztotta alá Joseph Mansour, a Jetex Model
Repülőgépek vezetője, aki szerint semmiképpen nem ábrázolhatnak a felvételek modelleket,
sokkal inkább kiterjedt objektumokat, nagyjából tíz méteres, vagy nagyobb átmérővel.

Elmentem Amerikába és megvizsgáltam Adamski filmjeit és berendezéseit 1964. nyarán. Igen

jó minőségű 15 cm-es Newton-reflektora volt. A kémlelőnyílásához igen gyenge minőségű
kamerát illesztett, az egész szinte csak egy dobozból állt, gomb segítségével lehetett kezelni a
zárszerkezetet, a hátulján kis nyílás volt a fotólemezeknek. A kamera közvetlenül a távcső
okulárjához csatlakozott, annak lencserendszerét használta.

Ezt a berendezést alkalmazva lefényképeztem egy repülő csészealj makettet bizonyos

távolságból. Az eredmény hajszál pontosan megfelelt az elvárásoknak, amikor valaki egy
repülő csészealj makettet lefényképez bizonyos távolságból.

Adamski 1952. november 20-i idegenekkel való találkozásának a sivatagban többen is

szemtanúi voltak. Jól látták a nagy, szivar- alakú hajót, amint Desert Center fölé száll azon a
reggelen. Látták, amint Adamski szóba elegyedik egy további személlyel, aki hétköznapi, barna
színű öltözéket viselt. Amikor ismét csatlakoztak Adamskihoz a látogató távozását követően,
valamennyien megvizsgálták a két különböző típusú lábnyomot a sivatagban – Adamskiét és a
másikat, mely az amerikai méret szerint női „négyes méretnek” tűnt. Cementlenyomatot vettek
róla, ezek egyike most is itt van az íróasztalomon, miközben ezeket a sorokat írom. Adamski
lábnyomai visszavezettek a csoporthoz, a másik lábnyomsor viszont megszűnt annál a pontnál,
ahol a csészealj lebegett.

Meglátogattam a pontos helyszínt ez év augusztusában, habár a hőmérséklet 37 fok felett volt,

a lábam jól körülhatárolható nyomokat hagyott. Mindezt a homok finomságának
tulajdonítottam, ugyanis régi vízfolyás alján álltam és a mélyben esetleg még előfordult némi
nedvesség.

3 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Adamski találkozásának mind a hat szemtanúja megerősítette a történteket – Dr. és Mrs

George Williamson, Mr. És Mrs Al Bailey, Mrs. Lucy McGinnis és Mrs Alice Wells –, az
alacsonyan szálló Légierő gépeket is, melyek az események után köröztek felettük; mindezt a
Légierő sohasem erősítette meg vagy cáfolta.

Adamski nem az első volt, aki azt állította, kapcsolatba lépett földre szállt idegen űrhajó
utasával. Hat hónappal korábban (1952. júniusában) egy szerelő, név szerint Truman
Bethurum, aki éppen egy szerkezeten dolgozott a Mormon Mesában, a Mojave sivatagban,
határozottan állította, számos találkozásban volt része egy méretes repülő csészealj utasaival,
akik meg is hívták őt a fedélzetre. Bethurum megfogott beszámolójával, mivel messze kisebb
fantáziával rendelkezett, mintsem ilyen történetet kitaláljon. Az is kiderült, hogy a főnöke, E. E.
White, a Wells Cargo Construction Company részéről, szintén látta a távolról, nagyjából két
kilométerről érkező és később leszálló repülő csészealjat, az egyre halványodó fényben pedig
úgy ítélte meg, hogy valamiféle szerencsétlenül járt utasszállító lehet. Egy későbbi alkalom
során pedig White és többen mások is, láttak két alakot is a csészealj legénységéből. Nem
gondolnám, hogy Bethurum teljes mértékben tisztában lett volna az általa látott dolgok lényegét
illetően, miként azzal sem, amit az idegenek mondtak neki, amit képes megérteni, az
mindösszesen annyi, hogy valamiféle kapcsolatba került egy földönkívüli űreszközzel és annak
személyzetével. Amint az gyakran előfordul, a történet egyre színesedett az egyes
elmondásokat követően. Azonban megőrzésre került az eredeti hangfelvétel, ezen ijedt és
rémült, nehézkesen beszél a vele történtekről, akkor, amikor még élénken éltek tudatában az
események.

A saját benyomásom Bethurum kapcsán az, hogy jó természetű, képzelő erő híján lévő
egyszerű emberről van szó, ugyanazokkal a problémákkal küzdve, mintha egy őslakost
kiemelnénk a brazíliai dzsungelekből és megkérnénk, írja le a faluja lakosai számára azt a
helikoptert, amelyik nemrég leszállt a közelében és fehér emberek alkották legénységét.

Daniel Fry más történet. Fry a kormányzat alkalmazásában álló mérnök volt a White Stands
Kísérleti Lőtéren, Új Mexikóban, 1950-ben. Egy este – elbeszélése szerint – kisméretű repülő
csészealj szállt le, majd egy hang hívta a fedélzetre (valamiféle rádiókészülékből, a kis
csészealjat ugyanis távirányítással működtették anyahajójáról) és elmagyarázta neki nagy
vonalakban a szerkezet felépítését és meghajtó-rendszerét.

4 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Fry beszámolója éppen az ellenkezője Bethuruménak – technikailag és pontosság

tekintetében – jellemzően mérnöki leírás, a megfelelő szakkifejezésekkel és formulákkal. Fry
állítása szerint a vele való kapcsolatfelvételre négy évvel korábban került sor, de akkoriban
csak igen kevés embernek beszélt róla, hiszen igen csak félt munkája elvesztése miatt, vagy
amiatt, hogy bolondnak nézik.

Nem sokkal azután, hogy találkoztam vele, felajánlotta (egyesek szerint kényszerítették), hogy
aláveti magát hazugságvizsgáló készüléknek, televíziós adásban. Fry, révén mérnökember,
elővigyázatossági lépéseket tett annak kiderítésére, hogy képes-e detektálni hazugságot a
hazugságmérő készülék. Ezért szántszándékkal téves életkort, születési helyet, stb. adott meg,
ezeket a készülék azonban teljes mértékben igaznak találta. A saját tapasztalata szerint tehát
a készülék hamis adatokat közölt. Ezek után, egyik kutatótársunk, Mme Manon Darlaine
Hollywoodból, leírta a történteket barátjának, J. Edgar Hoovernek, az FBI vezetőjének. Hoover
válasza szerint a hazugságmérő készülék teljességgel megbízhatatlan, mindössze érzelmi
változásokat képes jelezni, ezért pedig – személy szerint ő – megtiltaná használatát bűnügyi
nyomozások során. Fry személyes tesztjének végrehajtásakor - a teszt végrehajtóit nem
ismerjük – hangsúlyozott alátámasztást nyert ebben a különleges esetben a készülék
használhatatlansága.

Mindhárom férfi, Adamski, Bethurum és Fry, határozottan állította, tapasztalataik konkrétak és

fizikaiak, semmi közük az egésznek a pszichika területéhez. Elbeszéléseikben valósághűek,
ismételten rámutatnak arra, miként azt ők látják, mindaz pusztán a véletlennek köszönhető,
hogy éppen azon a helyen tartózkodtak, amikor egy idegen civilizáció tagjai megtiszteltek
minket látogatásukkal – semmi több. Megbízható emberek benyomását keltették, olyanokét
akik mindenáron el akarják mondani az igazságot, és megvallották, igen nagy nehézséget okoz
számukra ilyen rendkívüli élményt felidézni közönséges szavakkal. Mindannyian
megszenvedték megtapasztalásuk következményeit. Nem kétséges, hogy a dzsungelbéli
őslakos is szintén megszenvedné a dolgot, ha a hitetlenkedő és babonás falubelieknek kellene
elmesélnie egy helikopter közeli leszállását.

Ha már szó esett a babonáról, érdemes megjegyezni, már-már az elmebaj határát súrolja,
amikor képzetlen fizikusok belépnek repülő csészealjakba, nagy veszélynek kitéve magukat,
hogy akár az egész történet hitelességét rombolják össze.

5 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Persze szomorú lenne azt mondani, hogy a teljes igazság elveszne az értelmetlen önzés
füstös képernyője mögött. Ha a csészealjak valóságosak, akkor a bolygónk az idők kezdetétől
tekintve a legnagyobb tudományos, szociológiai és filozófiai felfedezések előtt áll.

Egy Dél-Amerikai munkatársam, Ed Martins, eljött Mount Palomarba mialatt Adamskinál

tartózkodtam, júliusban, számos leszállásról szóló beszámolót hozva magával, Dél-Amerikai
esetek leírását, melyek láthatóan ugyanazt a mintát követték – nagy, kerek űrhajó, jóvágású
emberi lényekkel a fedélzeten, erős elektromágneses tér az űrhajó körül. Kanadából
személyes beszámolót kaptunk egy órakészítőtől, név szerint Mr Galbraithtól, aki Swastika
közelében él, Ontario államban. Állítása szerint 1948-ban két ízben is, egy-egy nagy hajót látott
leszállni. Mindkét alkalommal egy férfi szállt ki és talajmintát gyűjtött a felszínről. A férfi
barátságosnak tűnt. Azonban az űrhajót körülvevő erőtér olyan erős volt – Galbraith szavait
idézve -, hogy „kilapította a füvet és odaszögezte a sarkaimat a földhöz”. A második
alkalommal egy rendőrségi szakasz keresett az erdőben egy szökött bűnözőt. Látták az
erdőben a fényt, de képtelenek voltak megközelíteni, elmondásuk szerint, egy láthatatlan falba
ütköztek. Galbraith szintén beszél erről a láthatatlan energia „falról”, mely megakadályozta,
hogy közelebb menjen, habár halványan látta a hajót (az erdő másik oldalán tartózkodott),
miközben a hajó utasa megnyugtatóan mosolygott rá. A láthatatlan „fal” esete néhány, friss
beszámolókban is felbukkan csészealjak leszállása kapcsán, pl. Franciaországban és
Olaszországban. A gond az európai beszámolókkal az, hogy általában halálra rémült
földművesektől származnak. Amikor valaki megrémül, nem tudja pontosan megfigyelni a
környező eseményeket. Egy másik munkatársam, Jef Athierens, riporter Belgiumban, elmondta
nekem, hogy ő személyesen készített interjúkat ezen földművesek közül néhánnyal.
Meggyőződése, hogy valóban láttak „valami szokatlant leszállni”, de meghatározni, hogy mi
volt az, kivonva a beszámolóból a félelmi tényezőt, mely befolyásolja a pontos
megfigyelő-képességet – rendkívül nehéz.

Számos leszállásról kaptunk hírt az utóbbi két évben, ezek közül néhányról kiderült,
közönséges csalás – ez utóbbi kapcsán biztosak lehetünk abban, hogy még lesz is jó néhány.
Nem hinném azonban, hogy valamennyi megfigyelő őrült lenne és minden esetben csalás
történne. A beszámolóikkal kapcsolatosan csak az az egyetlen gond, hogy a modern kor
csillagászainak állítása szerint meglehetős bizonyossággal sikerült igazolni, Naprendszerünk
többi bolygóján az élet lehetetlen. Vagy az egyik, vagy a másik állítás nyilvánvalóan téves.
Nyilván nagyon könnyű dolog néhány egyszerű és kedves ember megfigyelését félresöpörni,
amikor „tudományos” háttér áll mögöttünk, és egyben ez a legkönnyebb dolog is. Azok az
állítások, miszerint a Föld gömb alakú, hogy viaszra hangot lehet rögzíteni, hogy az éter képes
rádióhullámok továbbítására, hogy a sugarak behatolhatnak a testbe és „láttatják” velünk a
szervezet belsejét, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak képesek repülni, a maguk korában
szintén képtelenségnek hangzottak, éppenséggel a tudományos élet hivatalos képviselői
számára. A Marsról szóló nemrég megjelent könyv szintén a hivatalos tudomány szólamait

6 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

erősíti, szerzője Dr. Hubertus Strughold, címe: A Zöld és Vörös Bolygó. A szerző kijelenti,
amennyiben műszereink és az általuk szolgáltatott információk megfelelnek a valóságnak,
akkor a Mars felszínén, az a fajta intelligens és szerves élet, amit ismerünk, 10 másodperc alatt
elpusztulna. Strughold azonban azt is megjegyzi, talán elsiklottunk néhány „kritikus tényező”
felett, és az egyetlen módja a teljes igazság megismerésének, ha odautazunk és első kézből
szerzünk tapasztalatokat.

Van egy alternatív lehetőség is – ezek az emberek, a maguk különleges világaiból, az első
alkalommal látogatnak hozzánk. Megmutatnak nekünk egy keveset a művészetükből,
életmódjukból, tudományukból, vallásukból és filozófiájukból, mely ismeretek révén
tapasztalatokat nyerhetünk.

Ez pedig pontosan az, amire egyes emberek esküt tesznek, hogy velük megtörtént. George
Adamski, egyikük a sorban, sok-sok órán keresztül mesél azokról a lenyűgöző élményekről,
melyeket más világok, igen fejlett lakói társaságában töltött, emellett megpróbálja visszaadni a
tudásuk spirituális és filozófiai szépségét.

Mindent egybevéve, alapjában kétféleképpen tekinthetünk ezekre a rendkívüli

dokumentumokra: vagy igazak, vagy nem. Semmiféleképpen nem tudom igazolni az olvasók
számára, hogy igazak, mint ahogy azt sem, hogy nem. Az olvasó feladata, hogy mindezt
eldöntse.

Mindenkit óvnék az elhamarkodott döntéstől. A legfontosabb dolog, olvasni és tanulmányozni

a leírtakat, az adott tanításokat, sokak számára nagy segítséget jelentenek majd. Amikor valaki
mindezt megérti a maga teljességében és (remélhetőleg) elfogadja, mások számára, akik
szintén ilyen tapasztalatokkal rendelkeznek, vagy tesznek szert, már útmutatással tud
szolgálni.

Az új igazság feltárásában (vagy inkább az Egyetlen Igazság megismétlésében) nincs könnyű

dolgunk, hiszen a világ részéről a fogadtatás továbbra is gúny és megvetés, és a
megbélyegzés: „hazugság”. Az úttörők a korukat általában évtizedekkel megelőzik, gyakran

7 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

kortársaik megvetésének céltáblái, hogy aztán unokáik végre felemeljék a fejüket és felfogják,
miről is volt lényegében szó, hiszen számukra érik be teljes egészében az a gyümölcs,
melynek fáját a magányos úttörő ültette el, ekkorra válnak az általa állított tények hétköznapi
dolgokká.

Mindaddig amíg ez bekövetkezik Adamski is hasonlóan kínos körülmények között találja

magát, mint a brazil őslakos, aki esélyt kap repülni egy helikopteren. Adamski is megtette a
maga repülését. A helikopter elment. Ő viszont megpróbálja elmesélni a törzsének mi történt,
miközben nem találja a megfelelő szavakat a saját nyelvén, hogy kellő pontossággal leírja.

Eközben a földlakó Adamski a maga egyszerű nyelvezetét használja, a képességeihez mérten

a lehető legtökéletesebben igyekszik átadni tapasztalatait, melyek nem itt a Földön történtek.
Ilyesfajta tapasztalatokról teljes pontossággal beszámolni lehetetlen. Természetes, hogy az
egyén kiszínezi az eseményeket, hozzáteszi saját személyiségét, az elbeszélési stílusát, mint
ahogy ez minden esetben megtörténik.

Mindezen nehézségek ellenére Adamski megkísérel számunkra egy futó pillantást adni egy
olyasféle civilizációra, melyet bizonnyal irigyelhetünk, olyan civilizációra, melyben talán már
unokáink részesedhetnek. Kinek a döntésén múlik mindez? Ki fogja eldönteni, hogy a jövő
generációi rátérjenek a csillagok által jelzett ösvényre és hallgassák a szférák zenéjét, netán
eldeformálódott mutánsokká váljanak, barlangban lakjanak, és puszta körmükkel és egyszerű
botokkal kaparják a szennyezett talajt élelem után kutatva, rettegett győzedelmes uralkodók
elnyomása alatt?

Mi döntünk! A döntés a mienk. Az emberiség végső ultimátumot kapott – élni az életet, vagy
mindörökre elpusztulni. Ebbe az atomhatalmak által birtokolt kígyófészekbe és a megrémült
emberek tömegeinek mocsarába jött el egy fényfelvillanás. Felülről sugárzik ránk csodálatos
kristályűrhajóról, melyet tudomásunk szerint olyan emberek irányítanak, akik mesterei a
tudásnak és a mi mestereinkké is válhatnak – ha hagyjuk őket. Nem engedhetjük meg
magunknak azt a luxust, hogy nem törődünk velük. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy
nyugodtan üljünk és a hajunkat igazgassuk, miközben a bolygónk szívét alapjaiban fenyegeti a
halálos kór.

8 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Olvassa tehát az elkövetkezendő beszámolót nyitott lélekkel és tapasztalja meg vajon a

fényből származó tanítás igaz-e.

 Adamski első találkozása vénusziakkal

Minden 1952. november 20-án kezdődött. E napon Adamski és követői kis csoportja kiment
egy kaliforniai sivatagba, hogy felvegye a kapcsolatot a repülő csészealjak utasaival. Adamski
rávette a csoport valamennyi tagját, maradjanak visszább mintegy 500 méterrel, a biztonság
kedvéért. A kapcsolat kicsivel dél után, 12.30-kor jött létre.

A hátramaradt társaság először egy szivar alakú UFO-t pilantott meg, majd egy villanást látott
az égen. Adamski szerint ekkor vált le róla az a repülő csészealj, mely tőle nem sokkal arrébb
leszállt, és kilépett belőle a vénuszlakó, Orthon. Adasmski 7 tekercs filmet használt el 1/25-öd
másodperces expozícióval az esemény megörökítésére, Alice K. Wells, egy étterem-tulajdonos
pedig mindezt le is rajzolta, ő vadásztávcsövön kísérte biztonságos távolságról az
eseményeket.

A repülő csészealj csillogott, prizmaszerűen szórta a fényt, leszálláskor három talpára

ereszkedett. Adamski is mindent szorgalmasan lerajzolt; a bent ülők szépséges arcát is
megörökítette.

A manapság bennünk élő beidegződések ellenére Orthonnak kerek arca volt, rendkívül magas
homlokkal, szürkés-zöld ferdevágású szemekkel, a keleti népeknél megfigyeltnél is
kiemelkedőbb járomcsonttal, kis orral és ragyogó hófehér fogakkal. Az idegen ujjai hosszúak

9 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

és vékonyak voltak, akár egy nőnek. Adamski úgy gondolta, az idegen bizonnyal csodálatosan
szép nő lenne, ha másképpen öltözne. A látogató elkérte az egyik tekercs filmet, mire Adamski
át is adta neki.

Amint az idegenek távoztak, Adamskihoz csatlakoztak társai a leszállási pont környékén, ahol
George Hunt Williamson „levette” a később igencsak híressé vált lábnyomát Orthonnak.
Felpillantva, a csoport jól láthatta, az ég igencsak megtelt katonai gépekkel, beleértve a
Légierő Edwárds-i Bázisról felszállt B36-os bombázóit. A gépek köröztek, egészen alacsonyra
ereszkedtek Adamskiék feje fölé, majd visszatértek bázisukra.

Két héttel később Adamski éppen egy repülő csészealjat fotózott, amikor az mindössze száz
méternyire megközelítette, egy nyílás tárult fel rajta, egy kéz nyúlt ki rajta, és kidobta a
korábban elkért filmnegatívot - minden egyes kocka megvolt -, majd a kéz búcsút intett és a
szerkezet elröppent.

A vénusziak visszatérése

Los Angeles a fények és a zaj városa, a rohanásnak, a nyughatatlanságnak; éles ellentéte a

csillagos ég végtelen nyugodt és békés látványának. Sok éves szokását követve Adamski
1953. február 18-án elvonult a város nyüzsgése elől, igaz, nem túl messze, csupán egy
városszéli hotelbe. Ide érkezett, mert hasonlóan sürgős késztetést érzett, mint az „A repülő
csészealjak leszálltak” című könyvének megírása előtt.

Követve a szokásos eljárást, amikor Los Angelesbe tett látogatást, beregisztrált a hotelbe.
Amikor pedig a küldöncfiú felvitte a csomagjait a szobába és távozott, Adamski bizonytalanul

10 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

állt meg a szoba közepén. Nagyjából délutáni négy óra volt, és igazából pontosan fogalma sem
volt, mi vitte őt oda, hirtelen elbizonytalanodott. Odament az ablakhoz, és a forgalmas utcát
nézte. Semmi érdekeset sem talált.

Hirtelen ötlettől vezérelve, lement, keresztül az előcsarnokon és betévedt az italbárba. Az

éppen ott lévő egykori diákja felismerte, aki habár eleinte alapjában szkeptikus volt, ez
megváltozott, miután beszélt Adamskival és látta az általa készített fotókat a repülő
csészealjakról. Forrón üdvözölte. Miután beszélgettek egy keveset, elmondta, igen sok ember
vált érdeklődővé a repülő csészealjak iránt. Kifejtette, szívesen Adamskival tartana, ha
lehetővé tenné számára

Válaszra várt, de Adamski nem tudta igazából mit is mondjon neki. Nem voltak konkrét tervei.
Nem érzett magában különösebb indítást, hogy egyfajta rögtönzött előadást tartson, idegenek
előtt, másrészről pedig, jó ötletnek tűnt elütni az időt, a várakozás idejét… Nos, akármi is lesz,
várni fog!

Adamski beleegyezett, s hamarosan jó néhány férfi és nő gyűlt össze körülöttük. Érdeklődésük

őszintének tűnt, ő pedig legjobb tudása szerint igyekezett válaszolni kérdéseikre.

Hét órára járt az idő, amikor kimentette magát és rövid sétára indult az utcán lefelé, hogy
megvacsorázzon. Egyedül kívánt lenni azzal a folyamatos, társául szegődött érzéssel, hogy
„valami történni fog”.

Egykedvűen megvacsorázott és visszament a hotelbe. Senki nem volt az italbárban aki

ismerte volna, így a bár a továbbiakban nem keltette fel érdeklődését.

Hirtelen eszébe jutott Miss M-, egy fiatal diáklány a tanítványai közül, aki ebben a városban
élt. Sajnos nem tudott velük tartani a hegyekbe annak idején, Adamski állomáshelyére, ezért

11 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

megkérte, ha lejön a városba legközelebb, hívja fel őt. Hirtelen nekiindulásból belépett egy
telefonfülkébe és tárcsázta a számát. Nagyon őrült, hogy meghallotta Adamskit. Autója nem
révén, elmondta, beletelik egy órába, vagy még annál is többe, míg taxival odaér a hotelhez.

Adamski vett egy esti lapot, és igyekezett úgy tartani a kezében, hogy senki se ismerje fel,
aztán felment a szobájába. Miután elolvasta a számára érdekesnek tűnő írásokat,
kényszerítette magát, hogy elolvassa az átugrott bekezdéseket is, így törekedvén a rajta mind
hatalmasabban eluralkodó fáradtság uralására, tudata éberen tartására.

Mielőtt az óra eltelt volna, ismét lement az előcsarnokba, hogy megvárja Miss M-t, aki meg is
érkezett úgy 15 perccel később. Jót elbeszélgettek, számos ügyben adott neki tanácsot, igen
sok problémával kellett az egykori diáklánynak szembesülnie. Annak idején szívébe zárta,
minden egyes megnyilvánulását. A diplomamunkája élményszámba ment, és a diáklány
szintén szívébe zárta a tanárát és remélte, ha a városba jön ismét, segítséget kaphat tőle.

Adamski fejében az is megfordult, miközben a lányt a taxiállomáshoz kísérte, hogy az a

sürgető telepatikus üzenet, amit a hegyek között kapott, talán nem éppen őtőle érkezett.
Amikor azonban visszatért a szálloda halljába, tudatosult benne, a magyarázat nem állja meg a
helyét. Az érzés továbbra is benne volt – erősebben mint valaha!

Ránézett az órájára, fél tizenegy volt. meglehetősen későre járt már, és semmi jele nem
mutatkozott, hogy bármi is történni fog, ezért kisebb csalódottság hulláma futott végig rajta. És
a kiábrándultságnak ebben a pillanatában hirtelen felbukkant két férfi, közülük az egyik a nevén
szólította.

Mindketten teljesen ismeretlenek voltak, ám nem maradt idő töprengésre velük kapcsolatban,
hiszen gyorsan közeledtek, a külsejük alapján pedig semmi sem utalt arra, hogy mások
lennének, mint fiatal üzletemberek. Mivel számos előadást tartott már Adamski Los
Angelesben, megjelent a rádióban és a tévében is, emellett a városból is sok ember látogatta
már meg, a Palomar hegyi otthonában, idegenek felé való közeledése nem számított
szokatlan helyzetnek.

12 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Mindketten igen jól szituáltak voltak. Egyikük 180 cm-nél is magasabb volt, nagyjából a
harmincas évei elején járhatott, elegáns, sötét szemű alak, akin látszott, hogy élvezi az életet.
Rendkívül átható tekintete volt. fekete haja lobogott, és megfelelt a kor divatjának. Sötétbarna
öltönyt viselt, kalap nélkül.

Az alacsonyabb, nagyjából 170-es férfi, fiatalabbnak tűnt, kerek, fiús arca volt, pontosan a kor
divatjának megfelelő. Szőke alkatú volt, szürkéskék szemmel. A haja szintén neki is hullámos
volt, homokszínű, és a kor stílusának megfelelően hordta. Szürke öltönyt viselt, szintén kalap
nélkül. Mosolygott, miközben Adamski nevét mondta.

Fogadta köszöntését, amikor pedig kinyújtott keze elérte az övét, hallatlan boldogság töltötte
el Adamskit. Pontosan ugyanazt érezte, mint azon az emlékezetes 1952. november 20-i
napon. Az idegen ugyanazt a jelet használta. (A Repülő Csészealjak Leszálltak – című
könyvben részletesen leírva.)

Azonnal felismerte, a két idegen nem földi. Azonban teljesen nyugodt volt. Miközben kezet
ráztak a fiatalabb férfi megszólalt: „Azért jöttünk, hogy találkozzunk Önnel. Van ideje
csatlakozni hozzánk?”

Anélkül, hogy a legkisebb kétely is felmerült volna Adamskiban, így felelt: „Teljes mértékben
Önökre bízom magam”.

Együtt hagyták el a hotel előcsarnokát, Adamski közöttük lépdelt. A hotel épületétől egy
tömbnyivel északra egy parkoló felé indultak, ahol a kocsijuk várt rájuk. Egy szót sem szóltak e
rövid idő alatt, de magában Adamski így is tudta, igaz barátokról van szó. Nem érzett
semmiféle késztetést, hogy megkérdezze, hová mennek, mint ahogy az sem tűnt
szokatlannak, hogy nem akarják megosztani vele ezt az információt.

13 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Egy alkalmazott előállt az autóval, ezután a fiatalabb férfi elfoglalta a vezetőülést, jelezve,
foglaljak helyet mellette. A másik útitársunk is előre ült. Az autó egy négyajtós Pontiac sedan
volt

A férfi, aki a kormány mellé ült, láthatólag pontosan tudta hová szándékozik hajtani, vezetési
stílusa gyakorlatról árulkodott. Adamski nem ismerte egyformán jól valamennyi, Los Angelesből
kivezető országutat, így igazából fogalma sem volt arról, melyik irányba tartanak. Csendben
haladtak, Adamski pedig teljes részletességgel visszaemlékezett az egész találkozásra, a
várakozás időszakára, s próbált a maga számára valamiféle magyarázatot kidolgozni a
találkozás célját illetően.

Tudatosult benne, ez a fajta bizalmas hozzáállás teljességgel őrültségnek tűnhet a mai

világban, ahol a törvénytelenség uralkodik. Viszont ez a fajta hozzáállás az, ami más
civilizációk lakosaira jellemző. Ez a szokás uralkodott az amerikai indiánok között is, akik
tisztelettel, emberséggel, türelemmel és hűséggel fordultak az idegenek felé. Mindezt
mélységében sikerült Adamskinak megértenie és erre a fajta lelkületre hangolni, miközben az
idegenek jelenlétében azt a fajta erőt érezte, amit egy gyermek, amikor igazán bölcs felnőttek
társaságába kerül.

A fények és az épületek elmaradoztak, ahogy elhagyták a város. A magasabb férfi első ízben
szólalt meg: „Nagyon türelmes vagy. Tudjuk mennyire érdekel kik vagyunk és hova viszünk.”

Természetesen minderre nagyon kíváncsi volt Adamski, ám várakozó álláspontra

helyezkedett, tudta, előbb-utóbb úgyis tudatják vele.

A férfi a vezető felé biccentett: „Ő az általatok Marsnak nevezett bolygóról származik. Én pedig
arról, amelyiket Szaturnusznak neveztek.”

14 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Hangja nyugodt volt és lágy, az angol kiejtése pedig tökéletes. A fiatalabb férfi is lágy hangon
beszélt, habár a hangja kissé magasabb volt. Adamski azon kezdett tűnődni, hol és hogyan
tanulták meg ilyen jól ezt a nyelvet.

Miként a gondolat megfogalmazódott a fejében, a válasz is azonnal megérkezett. A marsi az

első alkalommal szólalt most meg azóta, hogy elhagyták a hotelt. Elmesélte, hogy ők egyfajta
„kapcsolattartók”, közöttünk élnek és dolgoznak, mivel a Földön is gondoskodni kell
megélhetésükről, hogy ruhát és élelmiszert vásárolhassanak, meg mindenfélét, amire az
embereknek szüksége van. Eleinte még volt egy kis akcentusuk, de idővel megszűnt és most
már teljességgel felismerhetetlenek az itteniek számára.

Miközben az emberek között élnek, szigorúan titokban tartják tényleges származásukat, azt,
hogy más világok lakói. Veszélyes lenne, ha kiderülne. Mostanra már jobban ismerik az
embereket, mint azok saját magukat, és jobban látják a minket körülvevő kellemetlen
jelenségek gyökereit, mint mi magunk.

Segítenek nekünk szembesülni az általunk okozott problémákkal, melyek már puszta létünket
fenyegetik. Ha pedig kiderülne róluk, hogy pusztán azért jönnek bolygónkra, hogy dolgozzanak
és hogy tanuljanak, tudóstársaik egyszerűen elmebajosnak vélnék őket. Nem is beszélve arról,
hogy olyan bolygókról érkeztek, ahol tudósaink szerint élet teljességgel lehetetlen.

Engedélyt kaptak szülőbolygónk alapos megvizsgálására. Mint ahogy az emberek is vágynak

régi barátokkal való találkozás esélyére, így vannak ezzel az idegenek is. Természetesen jól
meg kell szervezni az ilyen eseményeket, miként az emberek is teszik, munkaszüneti napokra,
vagy a hétvégére szervezik, azért, hogy minél kevesebb zavaró tényező jöhessen közbe.

Adamski nem kérdezte társaitól vajon házasok-e és él-e a bolygónkon hozzátartozójuk; volt
valamiféle benyomása arra nézve, hogy nem ez a helyzet. Néhány perces töretlen hallgatás

15 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

közben újra átgondolta a kapott információkat. Azon morfondírozott, vajon miért éppen őt
tüntették ki barátságukkal és éppen neki adták át az ismereteket a más világokból érkezettek.
Akármi is volt az ok, igencsak zavarban, ám hálásnak érezte magát.

Amint ezek a gondolatok kergették egymást a fejében, a szaturnuszi megszólalt: „Te nem az
első, de nem is az egyetlen földi ember vagy, akivel kapcsolatba léptünk. Sokan mások is
vannak, a Föld különböző pontjain élnek, akiket már meglátogattunk. Néhányan, akik elég
bátrak voltak, hogy beszéljenek tapasztalataikról, üldöztetésben részesültek – párat közülük
egészen az - általatok így fogalmazott – ’halálba’. Ebből adódóan, a legtöbben csendben
maradtak. Amikor azonban a könyv, amin éppen dolgozol, eljut a nyilvánossághoz, az első
találkozásunkról a sivatagban, testvéreinkkel, arról a bolygóról, amit ti Vénusznak hívtok,
felbátorít majd másokat is, sok-sok országból a Földön, hogy megírják neked beszámolóikat.”
(Miután a könyv, a ’Repülő Csészealjak Leszálltak’ megjelent, a jóslat igazságtartalma
bizonyítottá vált.)

Adamski nemcsak erős bizalmat táplált új barátai iránt, hanem egyfajta mindent elsöprő
érzést, miszerint igazából nem számítanak idegennek egymás számára. Egyben
meggyőződése volt, ezek az emberek biztosan ismerik valamennyi kérdésre a választ, és
egyben tisztában vannak a Föld összes problémájának megoldásával; azonban tenni semmit
sem tudnak értünk, hiszen amilyen megítélés alá esnek, az visszatartja őket az ilyen jellegű
küldetések végrehajtásától.

Már régóta haladtak egyenletesen az országúton, megvolt már másfél órája is. Adamski
számára továbbra sem volt tiszta, milyen irányba mennek, attól eltekintve, hogy sivatagos
vidékre értek. Túlságosan sötét volt a környező táj szemrevételezésre. Agya folyamatosan
azon zakatolt amit mondtak neki, és - egyébként pedig – kevés szó esett közöttük.

Hirtelen kizökkent töprengéséből, amikor váratlanul lehajtottak a sima országútról egy rázós,
keskeny hullámzó útra. A marsi közölte: „Meglepetés vár rád!”

Egyetlen kocsival sem találkoztak ezen az úton, pedig legalább 15 percig hajtottak. Azután,

16 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Adamskin hirtelen erős izgatottság hatalmasodott el, amikor megpillantott a távolban egy
fehéres, ragyogó fényű objektumot a földön pihenve. Nagyjából 15 méterre megálltak tőle. Úgy
ítélte meg, talán 5-7 méter lehet a magassága, és erősen emlékeztette a három hónappal
korábban, az első találkozása során látott csészealjra, vagy ahogy nevezte e típust„
„Felderítőre”.

Amint céljukhoz közelítettek, Adamski észrevett egy férfit, amint ragyogó űrhajója mellett
álldogált. Amint kiszálltak a kocsiból, üdvözölték. A férfi láthatóan a repülő csészealján
ügyködött valamit. Amint közelítettek felé, Adamski rögtön megismerte. Ő volt az a férfi, a
vénuszi barát, akivel először kapcsolatba lépett.

Pontosan ugyanazt a síruha-szerű öltözetet viselte, mint az első alkalommal, ez azonban

világos barna volt, narancssárga csíkokkal a derékszíj fölött és alatt. Sugárzó mosolya jelezte,
ő is örül a találkozásnak. Miután kölcsönösen üdvözölték egymást, azt mondta: „Miközben
ereszkedtünk alá, egy kisebb darab letört az űrhajónkból, amíg vártalak Benneteket, csináltam
egy másikat helyette.”

Adamski fokozott figyelemmel kísérte, amint kiüríti a kis olvasztótégely tartalmát a homokra.
„Az időzítés tökéletes” – mondta – „Éppen végeztem a szereléssel, amikor megérkeztetek.”

Adamski meglepetéssel konstatálta, angol kiejtése szinte tökéletesen akcentus-mentes,

miközben az első találkozásuk alkalmával úgy tűnt, szinte teljes mértékben képtelen
megszólalni angolul. Remélte, később majd erre is magyarázatot kap, de ha mégsem, akkor
elhatározta, rá fog kérdezni.

Ehelyett azonban óvatosan megérintette az olvadt fémnek tűnő, homokra szórt, parányi
fémdarabot. Habár továbbra is igen forró volt, annyira nem, hogy ne lehetett volna megfogni.
Óvatosan egy zsebkendőbe csomagolta, majd kabátjának belső zsebébe tette biztonságos
helyre. Haláláig őrizte.

17 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

Habár társai kinevették különleges antik gyűjtőszenvedélye miatt, semmiféle gúnyos hangsúly
nem volt viselkedésükben. A vénuszi megkérdezte, habár eleve tudta a választ: „Miért van
szükséged arra?”

Adamski elmagyarázta számukra, hogy talán mindez őrültségnek tűnik, azonban egyértelmű
bizonyíték a látogatásukra vonatkozóan, s mivel az emberek általában „kőkemény
bizonyítékokat” követelnek, arra nézve, hogy nemcsak „kitalálta” a történetet az idegenek első
látogatásával kapcsolatban. Ez pedig most az.

Továbbra is mosolyogva, hozzátette: „Igaz, és te pedig egy szuvenír-gyűjtő faj tagja vagy, nem
igaz? Akárhogy is, pontosan ugyanezt ötvözetet megtalálhatod a Földön is, és nagyjából az
összes bolygón.”

Itt kell megjegyezni, az idegen világok látogatói nem viseltek a mi szóhasználatunknak

megfelelő neveket. Ennek okát elmagyarázták neki, de itt nincs lehetőség a részletezésére.
Nincs a dologban semmi rejtélyes végül is, azonban teljesen más koncepciót állítottak fel a
nevekkel kapcsolatban, mint mi.

Ez a „név-nélküliség” félreérthető helyzeteket teremthetett volna a beszámoló összeállítása

során, ideértve az új barátokat is, ennek érdekében valamit tenni kellett, már csak azért is,
hogy a későbbiekben se keletkezhessenek félreértések. Mivel a mi világunkban függünk a
különböző elnevezésektől, azért Adamski nevet adott nekik.

Mindeközben persze tisztában volt azzal, hogy ezek a nevek nem az ő igazi neveik, hogy
mégis ezeket választotta, annak megvolt a saját maga jó oka; az adott nevek nem jelentés
nélküliek, valamiképpen köthető azokhoz, akikre illesztve lettek.

A marsi a Firkon, a szaturnuszi a Ramu, a vénuszi pedig az Orthon elnevezést kapta.

18 / 19
George Adamski Az űrhajók belsejében ( 1. rész )

Írta: Spirituális UFO-kutató

2011. január 04. kedd, 17:07 - Módosítás: 2011. január 08. szombat, 12:19

19 / 19