ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17.

10:06 Page 3

Nemzetközi tudományos konferencia

Budapest, 2015. április 12–15.

KERESZTÉNY
EGYETEMESSÉG
ÉS NEMZETTUDAT
Az Adventista Teológiai Fõiskola
konferenciáján elhangzott elõadások
szerkesztett változata

Adventista Teológiai Fõiskola

Pécel, 2015
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 4

A konferenciát
az Adventista Teológiai Fõiskola rendezte
az Emberi Erõforrások Minisztériuma támogatásával

A kötet szerkesztõje:
dr. Tonhaizer Tibor

ADVENTISTA TEOLÓGIAI FÕISKOLA

H-2119 Pécel, Ráday u. 12.
Telefon: +36/28/547-295 • E-mail: atf@adventista.hu
Honlap: http://atf.adventista.hu
Felelõs kiadó: dr. Szilvási József
Nyomdai munkák: Print 2000 Nyomda Kft., Kecskemét
Felelõs vezetõ: Kovács András
ISBN 978-963-89527-1-4
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 5

TARTALOM

Rektori köszöntõ ............................................................................................. 7

J BIBLIA ÉS NEMZETTUDAT
Magyarosi Barna
Etnicitás és etnocentrizmus Bábel és pünkösd fényében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Horváth Orsolya
A kirekesztés és befogadás hermeneutikája
(Jézus és a kánaáni asszony – 1.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
Kormos Erik
A kereszténység integrációs identitása
Pál apostol teológiája alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
Gallusz László
Isten országa, egyetemesség és nemzettudat
a Jelenések könyvében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

J KERESZTÉNYSÉG ÉS MAGYARSÁG
Korányi András
Három nyelv – három evangélium? Nemzetiség és nemzettudat
történelmi összefüggései a magyarországi evangélikusságban . . . . . . . . . . . . . . 73
Tonhaizer Tibor
A kereszténység védõbástyájából választott nép ..................................... 83
Michelisz Richárd
A keresztény és a magyar identitás viszonya ........................................... 95

J KERESZTÉNYSÉG ÉS NEMZETKÖZISÉG
Farkas Gyõzõ
Keresztény egyetemesség és nemzettudat .............................................. 109
Jacob J. T. Doedens
Keresztyén egyetemesség és nemzettudat holland szemmel . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 6

KERESZTÉNY EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT

Szilvási József
A vallási és az etnikai kötõdés helye a keresztények értékrendjében
– ruandai tanulságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
Béres Tamás
A keresztény nemzetfogalom emergenciájának jelentõsége
az általános nemzetfogalom meghatározására tett kísérletekben . . . . . . . . 131
Szigeti Jenõ
Az egészséges nemzettudat és a nacionalista pszeudovallás . . . . . . . . . . . . . . . . 141
Tokics Imre
A haza- és nemzettudat kialakulása az Ószövetségben ......................... 151

J GYAKORLATI MEGKÖZELÍTÉSEK
Kamarás István
Isten népe és a magyarok istene .............................................................. 161
Mihalec Gábor
Felekezeti és nemzetiségi vegyes házasságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
Szilvási András
Identitáskeresés és kulturális tolerancia
a Hetednapi Adventista Egyházban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183

A tanulmányok szerzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193

6
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 61

GALLUSZ LÁSZLÓ

Isten országa,
egyetemesség és nemzettudat
a Jelenések könyvében

ABSTRACT
The book of Revelation, due to its apocalyptic nature, is characterized by strong uni-
versalistic outlook. The universalistic language permeats the book's imagery, numeri-
cal symbolism and its way of expression. Its use reveals a theological purpose, which
brings the themes of God's kingdom and the cosmic conflict in the forefront and
stresses their decisive nature. In addition to the universalistic language, national and
local peculiarities also are given some space. The two aspect are not mutually ex-
clusive, but they co-exist in tension, but at the same time in peaceful agreement,
because of their different functions.

L ukács kétkötetes újszövetségi mûve (Lk–ApCsel) kivételével egyetlen új-

szövetségi iratban sem hangsúlyosabb és átgondoltabb az univerzális
nyelvezet használata a Jelenések könyvénél. A könyv képanyaga, szám-
szimbolikája és kifejezési kompozíciói is azt sugallják, hogy az újszövetségi ká-
non utolsó könyve egy olyan alaposan megírt mû, amely célszerûen használja
az univerzális nyelvezetet. Érdekes módon az egyetemességet hangsúlyozó
nyelvezet mellett jelen vannak olyan szempontok is, amelyek a nemzeti saját-
lagosság gondolatát képviselik, amint azt számos etnikai töltettel bíró kifejezés
szemlélteti.
E tanulmányban megvizsgáljuk a könyv egyetemes nyelvezetét, és fényt
derítünk annak funkciójára. Ugyanakkor megkíséreljük az egyetemesség és a
nemzeti sajátlagosság közötti viszony feltárását a Jelenések könyve teológiá-
ján belül. Mindezt elsõsorban az üdvtörténet, ugyanakkor az új teremtés kon-
textusában szükséges megvizsgálni, hiszen az új teremtés az a végcél, amely-
ben Isten szándékai teljes mértékben kiteljesedésre jutnak. Mivel a Jelenések

61
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 62

KERESZTÉNY EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT

könyve olyan apokaliptikus jellegû mû, amelynek teológiai alaphangját erõs

teocentrizmus adja meg, az egyetemesség és a nemzettudat kérdését mindenek-
elõtt szükségszerû teológiai kontextusba helyezni, és ebbõl kifolyólag Isten or-
szága, az Õ szuverén királyi uralma szempontjából megközelíteni.

Teológiai kontextus: Isten királyi uralmának megvalósulása

Jahve királyi uralma az Ószövetség retorikáját alapjaiban meghatározó teo-

lógiai motívum.1 Egyetlen újszövetségi irat sem áll közelebb az Ószövetséghez
e sajátosságot illetõen a Jelenések könyvénél. Amint azt Carson és Moo kieme-
lik, az Újszövetség utolsó könyve „úgy beszél Isten mindenható voltáról, aho-
gyan az Újszövetség egyik könyve sem”.2 A könyv teológiai látása arra a meg-
gyõzõdésre épül, hogy Isten a világegyetem páratlan ura, és ebbõl kifolyólag a
történelem eseményei csupán szuverén hatalomgyakorlása fényében szemlélve
nyernek a valóságnak megfelelõ értelmezést. Isten kérdése és a történelem kér-
dése ezért szorosan összefüggnek a Jelenések könyve teológiájában,3 amelyben
az érvelés kulcsa a király képe.
Ennek fényében nem meglepõ, hogy a Jelenések könyve domináns szimbó-
luma a trón, amely jól ismert, királyi hatalmat megjelenítõ jelkép mind az ókori
Közel-Kelet, mind a görög–római kultúra irodalmában és mûvészetében.
A görög thronos szó negyvenhétszer jelenik meg a könyvben, és áthatja annak
tartalmát, hiszen a huszonkét fejezetes mû tizenhét fejezetében szerepel.
A mennyei trón az egész valóság mozdíthatatlan központjaként van bemutat-
va (axis mundi). Olyan fókuszpontot jelenít meg, amelyet az egész teremtett
valóság imádattal és hódolattal vesz körül. Érdekes módon, Isten legfontosabb
neve a Jelenések könyvében „a trónon ülõ”, amely összesen tizenkétszer jele-
nik meg a mûben. Egy apokaliptikus jellegû iratban e szám nem lehet véletlen-
szerû. A trón motívumának központi szerepére utal az az irodalmi sajátosság is,
hogy a mennyei trón az elsõ objektum, amelyet János a mennybe vitetve meg-
pillant (4,2), ugyanakkor az utolsó látomásban is központi szerepet játszik
(22,1–5). Így az egész mû trón inklúzióba ágyazódik, amely Istenre mint a vi-
lágegyetem egyetlen jogos urára mutat.4
Isten üdvtörténetben folyó munkája a trónhoz kötõdõen van bemutatva, hi-
szen onnan származnak mindazok az ítéletsorozatok és rendelkezések, amelyek
által Isten a világban mûködik. Bár királyi hatalmát vitatják arrogáns földi ha-
talmak, amelyek trónjára pályáznak, a könyv világosan kiemeli, hogy Isten fel-
használja céljai elérésére az emberi és a destruktív démoni hatalmakat, és a törté-
nelmet az új teremtés felé irányítja, amelyben királyi uralma annak teljességében
fog megvalósulni. Az ún. passivum divinum folyamatos használata a könyv-
ben (összesen huszonháromszor)5 azt sugallja, hogy az Istennel ellenséges ha-

62
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 63

ISTEN ORSZÁGA , EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN

talmaknak isteni felhatalmazás által „adatott” meg mindaz, amit mûvelnek.

A látszat ellenére Isten határt szab a gonosz hatalmának, és a történelem ura-
ként kézben tartja a földi események szálait, a végcél felé vezetve azokat.
Isten szuverén királyi uralmának gondolatát hivatottak kiemelni azok az
istennevek is, amelyek között a legjelentõsebbek, „a trónon ülõ” mellett, a kö-
vetkezõk: „Alfa és Omega”, „Aki van, aki volt, és aki eljövendõ” és a „Minden-
ható”. E három kifejezés együtt jelenik meg a könyv prológusának csúcspont-
ján (1,8). Egyetlen versen belül történõ egybefûzésük, méghozzá stratégiai fon-
tosságú helyen (a könyv elsõ látomását közvetlenül megelõzõen), a Jelenések
könyve teocentrikus perspektíváját hivatott hangsúlyozni. E látásmód dombo-
rodik ki a basileus, basilissa, basileia, basileuo– („király”, „királynõ”, „király-
ság”, „uralkodni”) szócsoport gyakori használatában (összesen harmincnyolc-
szor), ugyanakkor a könyv jelképes nyelvezetében is, amelyben olyan tekin-
télyt parancsoló szimbólumok jelennek meg, mint a korona, kard, vasvesszõ,
kulcsok, szarvak, fejek és a sarló.6
A Jelenések könyve Isten szuverén királyi uralmának megvalósulását Krisz-
tus Sátán feletti gyõzelméhez köti (Jel 5), amely a történelem végén nyer uni-
verzális kiteljesedést. A kereszt és a parúzia közötti idõszak a már felavatott, de
még ki nem teljesedett Isten országa és az e földi hatalmak közötti konfliktus
idõszaka. A feszültség a világegyetem feletti hatalomért vívott kozmikus konf-
liktusból fakad,7 amely kifejtésében a könyv univerzális nyelvezete, ugyanakkor
az etnikai töltettel bíró kifejezései is jelentõs szerepet képviselnek.

A Jelenések könyve egyetemes nyelvezete

Az egyetemes nyelvezet intenzív használata nemcsak a Jelenések könyve vo-

nása, hanem a korai zsidó apokaliptikus mûvek jól ismert jellegzetessége.8 Az
újszövetségi kánon utolsó könyvében az egyetemesség gondolata több formá-
ban ölt testet. A gondolatot kiemelõ kifejezések és képek nem csupán mellékes
szereppel bírnak, hanem olyan retorikai eszközöket képviselnek, amelyek segít-
ségével a könyv szerzõje a mû lényegi teológiai témáit fejti ki. Az egyetemesség
gondolatának négy megjelenési formájára mutatok rá a következõ sorokban.
Mivel az univerzális nyelvezet az egész világra, azaz annak lakóira vonatko-
zik, szükséges, elsõsorban, figyelmesen megvizsgálnunk a „föld lakói” (hoi katoi-
kountes epi te–s ge–s) kifejezést, amely kilencszer jelenik meg azonos formában a
könyvben (3,10; 6,10; 8,13; 11,10 [2x]; 13,8, 14 [2x]; 17,8). Emellett a kifejezés
további három közeli, csupán stilisztikai természetû variánsával is találkozunk
(13,12; 14,6; 17,2). A kifejezés a legismertebb korai zsidó apokalipszisekben is
gyakori.9 Míg e mûvekben a kifejezés nem szükségszerûen negatív felhangú, a
Jelenések könyvében olyan technikai jelöléssé válik, amely Isten ellenségeire vo-

63
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 64

KERESZTÉNY EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT

natkozik, akik „hitetlen bálványimádókként”10 vannak bemutatva. Stevenson

megfigyelte, hogy a Jelenések könyvében a ske–ne– („sátor”) és a ske–noo– („lakni”,
„sátorozni”) kifejezések kizárólag Istenre vonatkoznak, valamint azokra, akik az
Õ jelenlétében, a mennyben laknak.11 Ezzel ellentétben a katoikeo– („lakni”, „élni”)
kifejezés csupán a földön élõkre vonatkozóan fordul elõ.12 Ez utóbbi kifejezés
többet jelent a puszta lakozásnál: a földhöz való ragaszkodás gondolatát hangsú-
lyozza.13 Ezek szerint Isten ellenségei azok, akik a mennyben való lakozás helyett
a földhöz való ragaszkodást választják. A Jelenések könyvében a „föld lakói” ki-
fejezés megfelelõi „az egész világ" (oikoumene– hole–; 3,10; 12,9; 16,14), amelyet
Sátán félrevezet (12,9), valamint „az egész föld" (hole– he ge–; 13,3), amely a ten-
gerbõl feljövõ fenevadat követi. A földi szférával ellentétben, amely a gonosz
uralma alatt áll, Isten népe következetesen a mennyben jelenik meg (soha nem a
földön), hiszen életük a mennyei trón felé irányuló, Istent dicsõítõ élet. A Jelené-
sek könyve világnézetében az emberiség, ezek szerint, két csoportra oszlik: a
földhöz ragaszkodókra és az Isten trónja felé irányulókra. E kettõsséggel kiélezõ-
dik a két embercsoport közötti különbség, ami a Jelenések könyve dualista alap-
hangjával áll összhangban, hiszen a könyv az ellentétek könyve.
Másodszor, az egyetemesség gondolata a lét három régiójának összefüggõ
szereplésében is kidomborodik. A menny, a föld és a tenger az a három valóság,
amelyben a jó és a gonosz erõi között dúló kozmikus konfliktus megvalósul.
E gondolat a könyv központi részében, a 12–14. fejezetekben feljegyzett kozmi-
kus konfliktus látomásban a legkifejezettebb, amely a kereszt utáni történelmet
három periódusra osztja: (1) az egyház alapításának idõszakára; (2) az egyház
történelmének idõszakára; és (3) a végidei idõszakra.14 A látomás világosan ki-
fejti, hogy a kereszt után az õsellenség, a Sátán, státusza alapjaiban megválto-
zott. Legyõzött ellenségként kivettetett a mennybõl, ennek következtében
azonban figyelmét a föld és a tenger lakosai felé fordítja (12,12), hiszen e két va-
lóság a nagy küzdelem alapvetõ megvalósulási területe. Ennek fényében nem
számít meglepetésnek, hogy a végidei küzdelemben Sátán két szövetséges tár-
sát, a két fenevadat, éppen e két valóságból hívja elõ: így „tengerbõl” feljövõ
fenevadról (13,1) és „földbõl” megjelenõ fenevadról is olvashatunk (13,11).15
E két kifejezés a démoni erõk univerzális hatalmi törekvéseit jeleníti meg, a
„kháosz megjelenését”, amely az Isten által felállított rendet hivatott megbon-
tani.16 Bár a föld és a tenger valóságai a Sátán által bitorolt területek, Isten még-
sem mond le róluk. A látomásban örökkévaló evangélium hirdettetik a föld
lakosainak (14,6), akiket a három angyal üzenete Isten imádatára buzdít
(14,7–12). A 10. részben az isteni hatalommal leszálló erõs angyal is jobb lábá-
val a tengeren, bal lábával viszont a földön áll (10,2). E kép Isten mindenre ki-
terjedõ királyi uralmát jeleníti meg, az õ szuverén hatalmát a teremtett valóság
felett, amely határt szab a sárkány és szövetséges társai univerzális törekvései-
nek. A világegyetem feletti hatalom körül dúló nagy küzdelem, ezek szerint,

64
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 65

ISTEN ORSZÁGA , EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN

egyetemes kereteket ölt. Minden emberre kiterjed és a lojalitás kérdésére össz-

pontosul, amely az imádatban konkretizálódik (13,4; 14,7).
Harmadszor, a „minden” (pas, pasa, pan) melléknév folyamatos használata a
könyvben különösen hangsúlyossá teszi az egyetemesség gondolatát. A mellék-
név Isten munkálkodására, Jézus uralmára, de szövetséges társai és ellenségei
tevékenységére is alkalmazott.
Isten úgy jelenik meg, mint aki „minden” teremtõje (4,11), akit „minden” imád
a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben (5,13). A bûn történelmének le-
zárulása után Isten megismétli teremtõ munkáját és „mindent” újjá fog tenni
(21,5). Ezzel „minden” könnyet letöröl népe szemérõl (7,17; 21,4). Az új teremtés-
be „semmi” tisztátalan nem fog bemenni (pan koinon; 21,27) és „semmi" átok
sem lesz (pan katathema; 22,3).
Jézus Krisztus úgy van bemutatva a könyvben, mint aki „minden” nép felett
uralkodik (12,5). Második eljövetele a természet egészének struktúrájára ki fog
hatni, hiszen a hatodik pecsétben leírt kozmikus jelenségek hatására „minden”
hegy és sziget elmozdul a helyérõl (6,14).
Isten népe, amelyet angyalok jelenítenek meg a 14. fejezet hármas angyali üze-
netében, „minden” népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek hirdeti az örökké-
való evangéliumot (14,6).
Babilon leitat „minden” népet féktelen paráznaságának borával (14,8).
Bár hatása olyan erõteljes, hogy elvarázsol „minden” népet (18,23), befolyásának
következtében szövetségesei „mindent” elveszítenek: a bõség és a pompa elpusz-
tul körülöttük, és nyoma vész a Babilonnal folytatott kereskedésbõl fakadó
fényûzõ életmódnak (18,14).
E rövid áttekintés világosan szemlélteti, hogy az Isten királyi uralmához való
viszony kérdése a társadalom „minden” szegmensét érinti, kivétel nélkül. Az Is-
tenhez való tartozás vagy a korrupt világi rendszerek támogatása közötti döntés
nem csak a világ hatalmasainak és gazdagjainak a felelõssége, hanem minden
emberé, mind „szolgáé”, mind „szabadé” (6,15).
Negyedszer, a számszimbolika egyedülálló módon teszi hangsúlyossá az egye-
temesség gondolatát a Jelenések könyvében. Ismeretes, hogy az apokaliptikus
irodalomban a számoknak különleges jelentõségük van. Négy szám és azok
szorzata kiemelkedõ szereppel bír az apokaliptikában: három, négy, hét és
tizenkettõ. Ezek a számok az Ószövetségbõl merítik a jelentõségüket.17 A Jelené-
sek könyve számszimbolikája teológiai jelentõségére Richard Bauckham mutatott
rá a legerõteljesebben az elmúlt években,18 bár megközelítését éles kritikák is
érték, különösen Steve Moyise részérõl.19 Bauckham kutatására alapozva a szám-
szimbolika néhány olyan példáját említjük a továbbiakban, amelyek az egyete-
messég gondolatát közvetítik:
A könyv hét boldogmondást tartalmaz – a számválasztás világos szerzõi szán-
dékról tanúskodik.20 Mivel a hetes a teljesség száma (ezért találkozunk hét gyüle-

65
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 66

KERESZTÉNY EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT

kezettel [1,11] és hét lélekkel [1,4; 3,1; 4,5; 5,6]), a könyvben megfogalmazott eti-
kai buzdítások megszívlelése az Isten által ígért áldások teljességét eredményezi.
A könyv négy ítéletsorozatot említ: a hét pecsétet (6,1–8,1), a hét trombitát
(8,6–11,18), a hét csapást (16,1–21) és a hét mennydörgést, amelynek szövege
nincs feljegyezve (10,3–4). Mivel a négy a föld száma, a 4x7-es sorozat az ítélet
teljességének gondolatát jeleníti meg, amely az egész földet sújtja.
Minden bizonnyal nem véletlenszerû az sem, hogy a Babilon által importált ter-
mékek listáján 28 termék szerepel (4x7), amelyek a világ össztermékének képvise-
lõiként jelennek meg a Babilon bukását leíró látomásban (18. fej.). A szám Babilon
bukásának teljességét jelképezi. Ezzel ellentétben, úgyszintén 28 alkalommal vo-
natkoztatja a Jelenések könyve a legfontosabb krisztológiai kifejezést, a Bárányt
(arnion), Jézus Krisztusra.21 Bauckham erre vonatkozó következtetése a szerzõ
krisztológiai-teológiai szándékába nyújt betekintést: „Mivel a Bárány gyõzelme
folytán következik be Isten uralma a teremtett valóság felett, a Bárány 7x4-es elõ-
fordulása megfelelõen jelzi gyõzelme teljességének világszéles kiterjedését.”22
Érdekes megfigyelni a következõ, Istenre/Jézusra vonatkozó statisztikát is,
amely a szerzõ által használt kifejezések számának tudatos megválasztásáról ta-
núskodik. Hétszer fordulnak elõ a könyvben a következõ kifejezések: kurios ho
theos ho pantokrato–r („az Úr Isten, a Mindenható"),23 Hristos („Krisztus"),24 vala-
mint az erhomai („eljövök")25 ige Jézus parúziájára vonatkozóan. Négyszer talál-
kozunk a következõ szavakkal: zo–nti eis tous aio–nas to–n aio–no–n („az örökkön
örökké élõ"),26 hepta pneumata („a hét lélek")27 és a hepta ekkle–siais („hét gyü-
lekezet").28
E szempontok alapján arra következtethetünk, hogy az Istennel kapcsolatos
kulcsfogalmak számainak gondos megválasztása a tervszerûség gondolatát hiva-
tott kiemelni. Ezt a javaslatot erõsíti meg az a tény is, hogy a Sátánnal és szövet-
ségeseivel kapcsolatosan használt fogalmak statisztikájában semmilyen minta
sem figyelhetõ meg. A szerzõ által használt irodalmi technika célja nemcsak egy-
fajta szójátékeffektus elérése, hanem teológiai üzenet közvetítése: Isten uralmá-
nak megvalósulása tervszerûséget követ, és a maga idejében célba is fog érni.
Ezzel ellentétben az arrogáns, kvázi szuverén hatalmak propagandája csupán
látszatkeltés, amelyet nem jellemez értelmes tervszerûség, ezért nem is vezet
hosszú távon sehová.

Az egyetemes nyelvezet funkciója

Amint láthattuk, az egyetemes nyelvezet erõsen áthatja a Jelenések könyvét

és számos formában jelenik meg annak nyelvezetében, képanyagában, vala-
mint számszimbolikájában. A fenti analízis alapján arra következtethetünk,
hogy egy ilyen sajátosság nem véletlenszerû: szerzõi szándékról tanúskodik.

66
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 67

ISTEN ORSZÁGA , EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN

Ezért szükségszerû az adatok tényszerû feltárását követõen kutatásunkban egy

lépéssel továbblépni, és fényt deríteni e jellegzetesség funkciójára: Miért szövi
János a könyv alapanyagába az egyetemes nyelvezetet? Milyen teológiai szán-
dékról tanúskodik a mû univerzális látásmódja?
A választ e kérdésre a Jelenések könyve apokaliptikus jellegében kell keres-
nünk.29 Az apokaliptikus mûvek kulcskérdése a hatalom kérdése: kinek van le-
gitim uralkodási joga a világegyetem felett? Az e kérdés körül dúló kozmikus
konfliktusban éles és egyértelmû választóvonal húzható meg az isteni és a sá-
táni hatalmak között. Ebbõl kifolyólag, a Jelenések könyve az ellentétek köny-
ve: Isten földi szövetségesei megváltásban részesülnek, míg ellenségeinek
szükségszerûen szembe kell nézniük választásuk következményeivel. A nagy
küzdelem dualista jellegét hivatott kiemelni a könyv számos ellentétpárja is:
Isten pecsétje – fenevad bélyege; Isten trónja – Sátán trónja; napba öltözött
asszony – parázna asszony; Jeruzsálem dicsõsége – Babilon bukása; Jézus, a hû
tanúbizonyság – az ördög, aki megtéveszti az egész földkerekséget; az élet fá-
jának gyümölcse – Isten haragjának bora; üvegtenger – kénnel égõ tûz tava.30
A menny és föld között tátongó szakadék áthidalhatatlan, ezért nem létezik kö-
zépút a két valóság között. A Jelenések könyve univerzális nyelvezete egyrészt
kiemeli a kozmikus dráma páratlan jelentõségét, hiszen az minden emberi lény-
re kiterjed, aki a nagy küzdelem életterében él. Ugyanakkor az állásfoglalás el-
kerülhetetlen voltát hivatott hangsúlyozni, ami által a lojalitással kapcsolatos
kérdés személyes jelleget ölt. Ez legvilágosabban a könyv központi szakaszá-
ban, a kozmikus konfliktus látomásban domborodik ki (12,1–14,20), ahol az
imádat kérdése két táborra osztja az emberiséget: a sárkány és a fenevad imá-
dóira (13,4 [2x], 8, 12, 15; 14,9, 11), valamint a teremtõ Isten imádóira (14,6).

Egyetemesség és nemzeti sajátlagosság

Az erõsen egyetemes látásmód mellett etnikai szempontok is megjelennek a

Jelenések könyvében, méghozzá számos formában. Az univerzalizmus hangsú-
lyossága nem nyomja el a helyi vagy a nemzeti sajátlagosságok kifejezésre
jutását. A két szempont feszültségben, de ugyanakkor váll váll mellett, békés
egyetértésben szerepel a könyv látomásaiban, hiszen különbözõ funkciókat
töltenek be. A nemzeti és helyi sajátlagosságra történõ odafigyelést három pél-
dán keresztül szemléltetjük a továbbiakban:
1. A könyv címzettjeit, a hét gyülekezetet, Jézus nem univerzálisan, hanem
egyenként szólítja meg, személyre szabott üzenetet küldve mindegyik közösség-
nek (2–3. fej.). Az egyes üzenetek szem elõtt tartják a gyülekezetek egyéni hely-
zetét, és figyelemmel fordulnak a helyi sajátosságok felé. Jézus minden egyes
gyülekezetnek egyedülálló módon mutatkozik be, aktuális kiértékelést nyújt a

67
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 68

KERESZTÉNY EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT

közösség helyzetérõl, személyre szabott tanácsokat ad, és egyedülálló ígéreteket

tesz.31 Így a Jelenések könyve látomásrészének (4,1–22,5) hét különbözõ beve-
zetése van, mivel Jézus figyelembe veszi a hét különbözõ kontextus valóságát.32
A könyvet – mint profetikus üzenetet – különbözõ élmény volt efézusiként ol-
vasni, avagy laodiceai füllel hallani. Az elmúlt néhány évben számos kortörté-
neti tanulmány született az elsõ századi Kis-Ázsiával kapcsolatosan, amelyek
meggyõzõen mutatnak rá az üzenetekben rejlõ helyi utalásokra.33 A történeti-
társadalmi kontextus alapos ismerete nélkül ezek az utalások feltáratlanok ma-
radnak az olvasó elõtt és az egyes szakaszok értelmezése ez által eltorzul. Ezek
szerint, a gyülekezetek mindegyikéhez Jézus ott közelít, ahol azok jelenleg
élnek: földrajzilag, közösségileg vagy éppen lelkileg. A közösségek hullám-
hosszán szólal meg, ami annyit jelent, hogy figyelmet fordít a helyi sajátlagos-
ságokra, hiszen szem elõtt tartja az érthetõség és aktualitás szempontjait.
2. A nemzeti sajátlagosságra történõ odafigyelés gondolata világosan meg-
jelenik a „népek, törzsek, nyelvek és nemzetek” kifejezés használatában, amely
hétszer fordul elõ különbözõ variánsokban a könyvben.34 Ez a négy elembõl
álló kifejezés elsõsorban az univerzalizmus irányába mutat (az apokaliptikus
irodalomban a négy a föld száma), amit a hétszeres elõfordulás is nyomatéko-
sít, hiszen a hetes a teljesség számaként arra utal, hogy a föld minden népe be-
lefoglaltatik e kifejezésbe. Ugyanakkor a kifejezés azt is szemlélteti, hogy a föld
lakói „népekre, törzsekre, nyelvekre és nemzetekre” tagolódnak, ami a nemzeti
sajátlagosság gondolatát jeleníti meg. E kifejezés elsõsorban negatív felhangú
a Jelenések könyvében, hiszen a csoport megegyezik a „föld lakóival” (a „föld-
höz ragaszkodókkal”), akik az Isten iránt ellenséges hatalmak rezsimének részét
képezik (13,7; 17,15). Bár a 19,11–21-ben a népek megítéltetnek és elpusztíttat-
nak, majd a millennium elteltével ismét felsorakoznak Sátán seregében (20,8),
az új Jeruzsálem látomása szerint azonban a „népek” Isten dicsõségében fognak
járni az új teremtésben (21,24). Ez a két kép elsõ látásra összeegyeztethetetlen,
azonban ha a népek kettõs sorsát az örökkévaló evangélium végidei világszé-
les hirdetésének fényében szemléljük (14,6), akkor az Istenhez való megtérés
olyan lehetõség, amellyel a népek egy része, úgy tûnik, él is. A népek sorsát be-
mutató két ellentétes kép fényében nem beszélhetünk univerzális üdvösségrõl,
de választási lehetõségekrõl igen, amely eredményeként a népek egy része a
fenevad imádását Isten uralmának imádatban történõ elismerésére váltja fel.35
Az istenimádatra történõ hármas angyali felhívás, amely az örökkévaló evan-
gélium tartalmát képezi, figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat, hiszen az
üdvüzenet „minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek” szól.
Az Isten trónja elõtt álló gyõzedelmes egyház leírása is azonos nyelven törté-
nik: „Ímé, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, min-
den nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl.” (7,9) Ennek fényében az egyház
bizonyságtételének, amely a föld lakóit szólítja meg, körültekintéssel kell

68
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 69

ISTEN ORSZÁGA , EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN

kezelnie az etnikai kérdéseket, és a sajátságokban olyan lehetõséget kell látnia,

amelyekre építve az evangélium kreatívan közvetíthetõ.
3. A tény, hogy a Biblia története egy kertben kezdõdik és egy városban vég-
zõdik, sokat elárul arról, hogyan kezeli Isten a nemzeti és a helyi sajátlagossá-
gokat. A Jelenések könyve elsõdleges címzettjeinek világa, ugyanakkor az elsõ
századi pogány kereszténység világa a város világa volt. Mind János, mind
olvasóinak hatalmas hányada városokban élt, amelyek földrajzilag és lelkileg
is Jeruzsálem és Róma között terültek el.36 Ennek fényében nem meglepetés,
hogy a város a Jelenések könyve egyik kiemelkedõ motívuma.37 E motívum
által a Jelenések könyve olvasóinak a babiloni manipulatív és elvakító rend-
szer helyett az új Jeruzsálemben megtestesülõ értékrend alternatívája van fel-
kínálva. Bár ez a város a jövõé, János látomásai által az új Jeruzsálem hatal-
mába keríti a könyv olvasóit erõteljes kisugárzásával, hiszen annak érték-
rendje felülmúlja mindazt, amit Babilon felkínálhat. Isten eredeti terve az
volt, hogy az elsõ emberpár kertben éljen (1Móz 2,8). A történelem lezárulá-
sa után viszont egy Éden szépségével felékesített várost ad népének (Jel
21,19–21), amely magába foglalja (22,1–5), de egyben túlszárnyalja a helyre-
állított Éden ígéretét. Bauckham találóan rámutat arra, hogy e tény „a természet
és az emberi kultúra harmóniáját jeleníti meg, amely után az ókori városok só-
várogva vágyódtak, de amelyet a modern városok egyre inkább elárulnak”.38
Ezek szerint Isten tervének megvalósulása nem veszi semmibe az emberi saját-
lagosságot, amirõl a város képének kreatív használata nagyszerûen tanúskodik
a Biblia végén.

Konklúzió

A Jelenések könyve intenzív univerzális nyelvezete több formában jelenik

meg, és a mû apokaliptikus mûfajában gyökerezik. Világos teológiai szándék
jellemzi, amely Isten országa és a kozmikus konfliktus témáinak egyetemes és
sorsdöntõ voltát hivatott elõtérbe helyezni. Az egyetemes nyelvezet mellett
azonban a nemzeti és a helyi sajátosságok is kifejezésre jutnak. E feszültség el-
lenére a két szempont nem zárja ki egymást, hanem békés egyetértésben szere-
pelnek egymás mellett, hiszen különbözõ funkciókat töltenek be. Az etnicitás
nem akadály az evangélium hirdetésében, hanem kreativitásra inspiráló ténye-
zõ, amely lehetõséget jelent „minden nép, törzs, nyelv és nemzet” számára, hogy
a maga hullámhosszán hallja az evangéliumot és a maga kontextusában élje azt
meg, egyedülálló módon válaszolva az istenimádatra történõ felhívásra.
Bár a bûn világában élve a különbségek gyakran válaszfalakat és ezekkel
együtt akadályokat testesítenek meg, az új teremtésben a körülmények megvál-
tozásával az etnicitás kérdése is új dimenziót kap.39 A hadban álló egyháznak

69
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 70

KERESZTÉNY EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT

tett ígéret szerint a gyõzedelmesek „új nevet” kapnak (2,17) és az új teremtés-

ben megújult népként élnek. A megújult teokrácia egyedülálló harmóniába
hozza a különbözõ háttérbõl jövõ istenimádókat, akiknek célja Isten és a Bá-
rány dicsõítése lesz az örökkévalóságon át.

JEGYZETEK

1 Isten királyi uralmának témája széles körben vitatott kérdés az ószövetségi bibliatudományon be-
lül. A tudományos érdeklõdés elsõsorban a fogalom természetére és eredetére összpontosított, de
a vallástörténeti párhuzamok feltárása felé is nagy figyelemmel fordultak az elmúlt idõszakban.
A kérdés magyarázattörténetének összefoglalásához lásd Gerhard F. Hasel, Old Testament Theo-
logy: Basic Issues in the Current Debate (Eerdmans, Grand Rapids, Mich., 1972), 139–71.
2 D. A. Carson és Douglas J. Moo, Bevezetés az Újszövetségbe (KIA, Budapest, 2007), 705.
3 Lásd pl. Eugene M. Boring, „The Theology of Revelation: ‘The Lord Our God the Almighty Reigns’”,
Int 40 (1986), 257–269(257).
4 A trón motívumának kibontakozásával és jelentõségével kapcsolatosan a Jelenések könyvében
lásd Laszlo Gallusz, The Throne Motif in the Book of Revelation (LNTS, 487; Bloomsbury T&T Clark,
London, 2014).
5 A Jelenések könyvében a passivum divinum két formája jelenik meg: a gyakoribb e–do–te– (6,2, 4 [2×],
8, 11; 7,2; 8,3; 9,1, 3, 5; 11,1, 2; 13,5 [2×], 7 [2×], 14, 15; 16,8; 19,8; 20,4), valamint a harmadik sze-
mély többes számban megjelenõ e–do–te–san (8,2; 12,14).
6 Ezzel kapcsolatosan lásd Paul Sevier Minear, I Saw a New Earth: An Introduction to the Visions of
the Apocalypse (Corpus, Washington, D.C., 1968), 228; Peter A. Abir, The Cosmic Conflict of the
Church: An Exegetico-Theological Study of Revelation 12,7–12 (EuroUS, 23/547; Lang, Frank-
furt am Main, 1996), 186–188.
7 A kozmikus konfliktus témájának alapos kifejtéséhez a Jelenések könyvében lásd Sigve K. Tonstad,
Saving God’s Reputation: The Theological Function of Pistis Iesou in the Cosmic Narratives of
Revelation (LNTS, 337; T&T Clark International, London, 2006).
8 Lásd pl. Ronald Herms, An Apocalypse for the Church and for the World: The Narrative Function
of Universal Language in the Book of Revelation (BZNW, 143; W. de Gruyter, Berlin, 2006), 50–137.
9 1En 37,2, 5; 40,6, 7; 48,5; 54,6, 9; 55,1, 2; 60,5; 62,1; 65,6, 10, 12; 66,1; 67,7, 8; 70,1; 2Bar 25,1; 48,32,
40; 54,1; 55,2; 70,2, 10; 4Ez 3,34, 35; 4,21, 39; 5,1, 6; 6,18, 24, 26; 7,72, 74; 10,59; 11,5, 32, 34; 12,24;
13,29, 30; 14,17.
10 G. K. Beale, The Book of Revelation: A Commentary on the Greek Text (NIGTC; Eerdmans, Grand
Rapids, Mich.; Paternoster, Carlisle, 1999), 290.
11 Jel 7,15; 12,12; 13,6; 15,5; 21,3.
12 Gregory Stevenson, Power and Place: Temple and Identity in the Book of Revelation (BZNW, 107;
W. De Gruyter, Berlin, 2001), 274 lj. 152.
13 A katoikeo– kifejezés metaforikus használatához az Újszövetségben lásd J. Goetzmann, ‘House,
Build, Manage, Steward’, in NIDNTT, II, 247–51(251).
14 E látomás központi helyét illetõen a Jelenések könyve khiasztikus struktúrájában lásd pl. Szigeti Jenõ:
A Jelenések könyve. Az ítélet hírnöke vagy a reménység üzenete? (Arany Forrás, Budapest, 2007), 57–64.
15 A két fenevad hátterével és funkciójával kapcsolatosan lásd pl. Ranko Stefanovic, Revelation of
Jesus Christ (Andrews University Press, Berrien Springs, MI, 2. kiad., 2009), 409–443.
16 Aune, Revelation, II, 728.
17 Az apokaliptikus irodalom számszimbolikájával kapcsolatosan lásd Adela Yarbro Collins, „Numerical
Symbolism in Jewish and Early Christian Apocalyptic Literature”, ANRW 2.21.2 (1984), 1221–1287.
18 Richard Bauckham, Climax of Prophecy (T&T Clark, London, 1993), 1–37. Bár Bauckham érvelési
vonala meggyõzõ, az argumentum bizonyos részletei problémákba ütköznek, mivel csalóka statisz-
tikán alapulnak. Lásd Gallusz, Throne, 117.

70
ATF-konferenciakotet_2015_belivek_3.qxd 2015.06.17. 10:06 Page 71

ISTEN ORSZÁGA , EGYETEMESSÉG ÉS NEMZETTUDAT A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN

19 Steve Moyise, „Word Frequencies in the Book of Revelation”, AUSS 43 (2005), 285–299.
20 Jel 1,3; 14,13; 16,15; 19,9; 20,6; 22,7, 14.
21 Az arnion kifejezés egy további alkalommal is szerepel a Jelenések könyvében, ahol a „Bárányhoz
hasonló" (homoia arnio–) fenevadat jeleníti meg.
22 Bauckham, Climax, 34.
23 Jel 1,8; 4,8; 11,17; 15,3; 16,7; 19,6; 21,22.
24 Jel 1,1, 2, 5; 11,15; 12,10; 20,4, 16.
25 Jel 2,5, 16; 3,11; 16,15; 22,7, 12, 20.
26 Jel 4,9, 10; 10,6; 15,7.
27 Jel 1,4; 3,1; 4,5; 5,6.
28 Jel 1,4, 11, 20 (2x).
29 Bár a Jelenések könyve lényegében apokaliptikus jellegû mû (1,1), a könyv pontos mûfajának megha-
tározása vita tárgyát képezte az elmúlt évtizedekben, hiszen egyedülálló mûrõl van szó. Úgy tûnik,
hogy az apokaliptikus vonások mellett a mû további két mûfaj jellegzetességeit egyesíti magában,
amelyek szem elõtt tartása kritikus fontosságú a mû magyarázatát illetõen: (1) keresztény prófécia
(1,3; 22,7, 10, 18–19); (2) körlevél (1,4–6). A könyv mûfajának meghatározásával kapcsolatosan lásd
Richard Bauckham, The Theology of the Book of Revelation (New Testament Theology, Cambridge
University Press, Cambridge, 1993), 1–17. Az apokalipszis mint mûfaj jellegzetességeivel kapcsolato-
san lásd John J. Collins, „Introduction: Towards the Morphology of a Genre”, Semeia 14 (1979), 1–19.
30 A Jelenések könyve e jellegzetességével kapcsolatosan lásd Kenneth A. Strand, Interpreting the
Book of Revelation: Hermeneutical Guidelines, with Brief Introduction to Literary Analysis (Ann Arbor
Publishers, Worthington, OH, 1976), 18.
31 E megközelítés pasztorális szempontjaival kapcsolatosan lásd Jon Paulien, „Jézus üzenete a gyüle-
kezeteknek”, in Szabó László (szerk.): Krisztusra várva (Reménység evangelizációs központ, Pécel,
2005), 69–71.
32 Steven J. Friesen („Satan’s Throne, Imperial Cults and the Social Settings of Revelation”, JSNT 27
[2005], 351–373.) kiemeli, hogy bár a császárkultuszban való részvétel kérdése közös probléma
volt, ennek ellenére mégsem beszélhetünk egységes társadalmi kontextusról, hiszen minden gyüle-
kezetnek sajátságos belsõ és külsõ problémái voltak.
33 Colin J. Hemer, The Letters to the Seven Churches of Asia in Their Local Setting (JSNTSup, 11; JSOT
Press, Sheffield, 1986); Roland H. Worth, The Seven Cities of the Apocalypse and the Greco-Asian
Culture (Paulist, New York, 1999); Steven J. Friesen, Imperial Cults and the Apocalypse of John:
Reading Revelation in the Ruins (Oxford University Press, Oxford, 2001); Laszlo Gallusz, Svet
sedam crkava: istorijsko-društveni kontekst Otkrivenja (Preporod, Beograd, 2012).
34 Jel 5,9; 7,9; 10,11; 11,9; 13,7; 14,6; 17,15. A variációk jelentõségével kapcsolatosan lásd Bauckham,
Climax, 326–337.
35 A népek megtérésének kérdése a Jelenések könyvében igen összetett kérdés, amely komoly figyel-
met igényel. Lásd a következõ két mûvet, amelyek alaposan foglalkoztak a kérdéssel, bár eltérõ kö-
vetkeztetésekre jutottak: Bauckham, Climax, 238–337.; Allan J. McNicol, The Conversion of the
Nations in Revelation (LNTS, 438; T&T Clark, London, 2011).
36 Bauckham, Theology, 126.
37 A város motívumának jelentõségével kapcsolatosan a Jelenések könyve teológiájában lásd Eva
Räpple, The Metaphor of the City in the Apocalypse of John (SBL, 67; Lang, New York, 2004); Gor-
don Campbell, „Antithetical Feminine-Urban Imagery and a Tale of Two Women-Cities in the Book
of Revelation”, TynBul 55 (2004), 81–108.
38 Bauckham, Theology, 135.
39 J. du Preez, „Exegetical Notes: People and Nations in the Kingdom of God according to the Book of
Revelation”, JTSA 49 (1984), 49–51.

71