AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS TUDOMÁNYA – A. C.

Bhaktivedanta Swami Prabhup§da

LÁL Szövegtár

LÁL Kft.
Somogyvámos
2005.

AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS TUDOMÁNYA – A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da

Elõszó
Kezdettõl fogva tudtam, hogy ¼r¦la Prabhup§da a legcsodálatosabb ember, akivel valaha is
találkoztam. Az elsõ találkozásunk 1966. nyarán, New York Cityben történt. Egy barátom hívott,
hogy hallgassam meg egy idõs indiai sv§m¦ leckéjét alsó-Manhattan Boweryjében. Tele
kíváncsisággal a sv§m¦ elõadása iránt, melyet egy rosszhírû külvárosi utcában tartott, elmentem.
Tapogatózva mentem föl a koromsötét lépcsõházban. A csengõszerû, ritmikus hang egyre erõsebb
lett, ahogy felfelé másztam. Végül elértem a negyedik emeletet, kinyitottam az ajtót, és õ ott volt.
Körülbelül ötven lábnyira onnan, ahol álltam, egy hosszú, sötét szoba másik végében ült egy kis
emelvényen. Arca és sáfrányszínû ruhája sugárzott a gyenge fényben. Idõsebb volt — talán hatvan
vagy afölött, gondoltam én. Keresztbe tett lábbal ült, egyenes és fenséges tartással. Feje borotvált
volt, s határozott arca és pirosas szarukeretes szemüvege miatt egy olyan szerzetes látszatát keltette
aki élete javát tanulmányaiban elmélyülve töltötte. Szeme csukva volt, és egy szanszkrit imát
énekelt lágyan, miközben egy kis dobon játszott. A közönség idõnként csatlakozott hozzá, hívó-
felelõ módon. Néhányan kézi cintányérokon játszottak, és ez szolgált magyarázatul azokra a
csengõszerû hangokra, amelyeket elõzõleg hallottam. Megigézve, gyorsan leültem hátul,
megpróbáltam résztvenni az éneklésben, és vártam.
Néhány perc múlva a sv§m¦ elkezdte az elõadást angolul, szemmel láthatóan egy nagy
szanszkrit kötetbõl, amely kinyitva feküdt elõtte. Alkalmanként idézett a könyvbõl, de inkább
emlékezetbõl beszélt. A nyelv hangzása csodálatos volt, s minden szakaszt aprólékosan részletes
magyarázat követett.
Úgy beszélt, mint egy tudós; beszédét bonyolult filozófiai kifejezések és szavak szõtték át. Az
elegáns kézmozdulatok és az élénk arckifejezések tekintélyessé tették elõadásmódját. A téma a
legkomolyabb volt, amivel valaha is találkoztam: „Nem ez a test vagyok. Én nem vagyok indiai...
Ti nem amerikaiak vagytok... Mindannyian lelkek vagyunk...”
Az elõadás után valaki egy Indiában nyomtatott brossúrát adott a kezembe. A fotó a sv§m¦t
mutatta, amint három könyvét adja át az indiai miniszterelnöknek, Lal Balvadur Shastrinak. A
képaláírás Mr. Shastrit idézte, amint azt mondja, hogy minden indiai állami könyvtárnak meg
kellene rendelnie a könyveket. „Õ Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami munkái
nagyszerûek — mondta a miniszterelnök egy másik röpiraton —, és könyvei jelentõsen
hozzájárulnak az emberiség felszabadulásához.” Megvettem a könyveket, amelyeket — mint
megtudtam — a sv§m¦ hozott át Indiából. Miután elolvastam a fülszöveget, a kis brossúrát és más
kiadványokat, kezdtem felfogni, hogy India egyik legtiszteletreméltóbb lelki vezetõjével
találkoztam.
Nem tudtam azonban megérteni, hogy egy kitûnõ úriember miért egy ilyen helyen, a
Boweryben lakik és tart elõadást. Minden bizonnyal mûvelt volt, és minden jel arra mutatott, hogy
arisztokratikus indiai családban született. Miért él ilyen nyomorban? Mi hozhatta õt ide? Néhány
nappal késõbb egy délután beállítottam hozzá, és ki-derítettem.
Csodálkozásomra ¼r¦la Prabhup§da (ahogy késõbb hívtam) nem volt túlságosan elfoglalt ahhoz,
hogy beszélgessen velem. Valójában úgy tûnt, hogy egész nap kész lenne beszélgetni. Szívélyes
volt és barátságos. Elmagyarázta, hogy 1959-ben Indiában elfogadta a lemondott életrendet, ezért
nem lehetett pénze és nem kereshetett pénzt személyes szükségleteire. A kalkuttai egyetemen
fejezte be tanulmányait sok évvel ezelõtt, családot alapított, aztán legidõsebb fia gondjaira bízta a
családot és az üzleti ügyeket, ahogy azt az õsi védikus kultúra elõírja. Miután elfogadta a lemondott
életrendet, a család egy idõsebb barátján keresztül elrendezte, hogy ingyen átkelhessen az óceánon
egy régi indiai teherhajón (a Scindia Gõzhajó Társaság Jaladutáján). 1965. szeptemberében
Bombayból Bostonba hajózott, mindössze hét dollár értékû rúpiával, egy láda könyvvel és néhány
ruhával felfegyverkezve. Lelki tanítómestere, Õ Isteni Kegyelme Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦
çh§kura megbízta õt, hogy adja át India védikus tanításait az angolul beszélõ világnak. Ez volt az,
amiért hatvankilenc évesen eljött Amerikába. Elmondta nekem, hogy meg akarja tanítani az
amerikaiaknak az indiai zenét, fõzést, nyelveket és más mûvészeteket. Egy kicsit meghökkentem.
Láttam, hogy Prabhup§da egy kis matracon szokott aludni. Ruhái a szoba végében felakasztva
száradtak a nyári délután hõségében. Maga mosta õket, és saját maga fõzött egy ügyes eszköz
segítségével, amelyet saját kezûleg készített Indiában. Ebben a négyszintes apparátusban négyféle
ételt készített egyszerre. Körülötte és a szoba másik részében, az õsi kinézetû hordozható írógép
körül látszólag végtelen mennyiségû kézírat volt felhalmozva. Ébren töltött óráiban — mint
megtudtam körülbelül húszban a huszonnégybõl — annak a három kötetnek a fordítását gépelte,
amelyet megvettem. Ez egy hatvan kötetesre tervezett sorozat volt, amelynek ¼r¦mad-Bh§gavatam a
címe, s amely gyakorlatilag a lelki élet enciklopédiája. Szerencsét kívántam neki
megjelentetésükhöz, õ pedig viszonzásképpen meghívott a szombatonkénti szanszkrit órákra és az
esti elõadásokra hétfõn, szerdán és pénteken. Elfogadtam a meghívást, megköszöntem, és búcsút
vettem tõle, bámulva hihetetlen eltökéltségét.
Néhány héttel késõbb — 1966. júliusa volt — az a megtiszteltetés ért, hogy segíthettem ¼r¦la
Prabhup§dának átköltözni egy valamivel jobb hírû szomszédságba, a Második Sugárútra. Néhány
barátom és én munkához láttunk, és kibéreltünk egy földszinti üzlethelyiséget, valamint
ugyanabban az épületben egy második emeleti lakást, amely a kis hátsó udvarra nézett. Az
elõadások és az éneklések folytatódtak, s két héten belül gyorsan növõ gyülekezet viselte gondját az
üzlethelyiségnek (ekkorra már templomnak) és a lakásnak. Ebben az idõben ¼r¦la Prabhup§da már
utasította követõit, hogy nyomtassanak és osszanak röplapokat, egy lemeztársaság tulajdonosa
pedig meghívta õt, hogy felvegyék egy lemezre a Hare K¥¢£a mantra vibrálását. A lemez elkészült,
s óriási siker volt. ¼r¦la Prabhup§da az új helyen tanította a mantrázást, a védikus filozófiát, zenét,
japa-meditációt, szépmûvészetet és a fõzést. Elõször õ fõzött — mindig példával tanított. A
legcsodálatosabb vegetáriánus ételek készültek így, amelyeket valaha kóstoltam. (¼r¦la Prabhup§da
maga is szolgált fel mindent!) Az étel általában rizs, zöldségfélék, cap§t¦ (teljeslisztbõl készült
lepény) és d§l (ízletesen megfûszerezett mung bab vagy felesborsó leves) volt. A fûszerezés, a
fõzéshez használt gí — tisztított vaj — és a gondos figyelem, amelyet a fõzési hõmérsékletnek és
más részleteknek szentelt, együttesen olyan ízeket hoztak létre, amelyek teljesen ismeretlenek
voltak számomra. Mások véleménye az étellel kapcsolatban, amelyet pras§dának (az Úr kegyének)
hívnak, teljesen megegyezett az enyémmel. A Béketársaság egyik tagja, aki a kínai nyelv tudósa
volt, azt tanulta ¼r¦la Prabhup§dától, hogyan kell klaszszikus indiai stílusban festeni.
Megdöbbentem elsõ vásznai magas színvonalától.
Filozófiai vitában és logikában ¼r¦la Prabhup§da legyõzhetetlen és fáradhatatlan volt.
Megszakította fordítói munkáját nyolc órán keresztül tartó beszélgetésekért. Néha hét-nyolc ember
szorongott a szûk, makulátlanul tiszta szobában, ahol dolgozott, evett és egy két hüvelyk vastag
szivacsmatracon aludt. ¼r¦la Prabhup§da folytonosan hangsúlyozta és példázta azt, amit õ „egyszerû
életmódnak és magasszintû gondolkodásnak” hívott. Kiemelte, hogy a lelki élet egy olyan
tudomány, amely bizonyíthatóan túl van a következtetéseken és a logikán, s nem puszta érzelmek és
vak hit tárgya. Elindította havonta megjelenõ folyóiratát, és 1966. õszén a New York Times
megjelentetett egy kedvezõ képet festõ képregényt róla és követõirõl. Röviddel ezután a televízió
csoportja jött ki és készített egy színes hírriportot.
¼r¦la Prabhup§da érdekes ember volt. Akár a yoga személyes hasznára és a mantrázásra
vágyva, akár csak kezdeti elragadtatásból, de tudtam, hogy követni akarom az út minden lépését,
amelyen halad. Tervei a terjeszkedésre nézve merészek voltak, az eredmények pedig elõre nem
láthatóak — kivéve azt a tényt, hogy úgy tûnt, mindig dicsõséges sikerrel jár. Hetvenes éveiben járt,
idegen volt Amerikában, gyakorlatilag semmivel a zsebében érkezett, most mégis néhány hónapon
belül egy mozgalmat indított el. Ez bámulatos volt.
Egy augusztusi reggelen a Második sugárúti üzlethelyiségben lévõ templomban ¼r¦la
Prabhup§da azt mondta nekünk: „Ma az Úr K¥¢£a megjelenési napja van.” Huszonnégy órás böjtöt
tartottunk és a templomban maradtunk. Aznap este éppen jött néhány indiai látogató. Egyikük —
könnyek között — elmondta, hogy rendkívülien meghatódott amiatt, hogy India hiteles kis darabját
találta meg itt a világ másik oldalán. Soha, legmerészebb álmaiban sem tudta volna elképzelni ezt.
Ékesszólóan dicsérte ¼r¦la Prabhup§dát, kifejezve mély köszönetét, aztán adományt adott és leborult
¼r¦la Prabhup§da lábaihoz. Mindenki mélyen meg volt hatódva. Késõbb ¼r¦la Prabhup§da hindiül
beszélt az úriemberrel, és mivel amit mondott, érthetetlen volt számomra, megfigyelhettem, hogy
minden kifejezése és mozdulata hogyan hatol be az emberi lélek mélyére.
Késõbb — még ebben az évben — amikor San Franciscóban voltam, elküldtem Prabhup§dának
elsõ repülõjegyét, és így eljött New Yorkból. Jókora csoport köszöntötte õt a repülõtéren a Hare K¥¢
£a mantra éneklésével. Aztán elvittük a Golden Gate Park keleti végéhez, egy újonnan bérelt
lakásba és az üzlethelyiségben lévõ templomba — az elrendezés nagyon hasonló volt a New York-
ihoz. Létrehoztuk a mintát. ¼r¦la Prabhup§da eksztatikus volt.
Néhány héttel késõbb megérkezett az elsõ m¥danga (egy hosszúkás agyagdob) Indiából San
Franciscóba. Amikor felmentem ¼r¦la Prabhup§da lakásába, hogy elmondjam neki, szemei
tágranyíltak, és izgatott hangon azt mondta, gyorsan menjek le és nyissam ki a ládát. Lifttel
mentem, kiszálltam a földszinten, és a bejárati ajtó felé tartottam, amikor ¼r¦la Prabhup§da
megjelent. Úgy áhította látni a m¥dangát, hogy a lépcsõn jött, megelõzve a liftet. Megkért
bennünket, hogy nyissuk ki a ládát. Letépett egy darabot a sáfrányszínû ruhából, amelyet viselt, és
beburkolta vele a dobot, úgy, hogy csak az ütõfelületek voltak láthatók. Aztán azt mondta: „Ezt
sohasem szabad levenni!” — és részletes utasításokat adott arról, hogyan kell játszani a hangszeren,
s hogyan kell gondot viselni rá.
Szintén San Franciscóban — 1967-ben — ¼r¦la Prabhup§da bevezette a Ratha-y§tr§t, a
Szekerek Fesztiválját, az egyiket a sok fesztivál közül, amelyet most, neki köszönhetõen,
megtarthatnak az emberek. A Ratha-y§tr§t Indiában, Jagann§tha Pur¦ban kétezer éve minden évben
megrendezik, és 1975-re a fesztivál olyan népszerûvé vált a San Franciscó-iak körében, hogy a
polgármester egy hivatalos kiáltványt tett közzé: „Ratha-y§tr§-nap San Franciscóban.”
1966. végén ¼r¦la Prabhup§da megkezdte a tanítványok elfogadását. Legelõször kihangsúlyozta
mindenkinek, hogy ne úgy gondoljanak rá, mint Istenre, hanem mint Isten szolgájára, és kritizálta
az úgynevezett gurukat, akik hagyják, hogy tanítványaik úgy imádják õket, mint Istent. „Ezek az
Istenek nagyon olcsók” — szokta mondogatni. Egy nap, miután valaki megkérdezte, hogy: „Ön
Isten?”, ¼r¦la Prabhup§da válaszolt: „Nem, én nem Isten vagyok — Isten szolgája vagyok.” Aztán
gondolkodott egy pillanatig és folytatta: „Valójában nem vagyok Isten szolgája, hanem próbálok
Isten szolgája lenni. Isten szolgájának lenni nem közönséges dolog.”
A hetvenes évek közepén Sr¦la Prabhup§da egyre intenzívebben fordította és adta ki könyveit. A
tudósok a világ minden részérõl kedvezõ bírálatban részesítették könyveit, és Amerikában
gyakorlatilag minden egyetem és fõiskola hiteles könyvekként fogadta el õket. Összesen körülbelül
nyolcvan könyvet írt meg, amelyeket tanítványai huszonöt nyelvre fordítottak le és 55 millió
példányban osztottak ki. Száznyolc templomot alapított szerte a világban, körülbelül ezer avatott
tanítványa és milliós gyülekezete volt. ¼r¦la Prabhup§da nyolcvanegy éves evilágbeli tartózkodása
utolsó napjáig fordított.
¼r¦la Prabhup§da nem csupán keleti tudós, guru, misztikus, yoga tanár vagy meditációs oktató
volt. Õ az egész kultúra megtestesülése volt, aki elültette ezt a kultúrát Nyugaton. Számomra — és
sok más ember számára — õ volt az elsõ, aki valóban gondot viselt másokra, aki teljesen feláldozta
saját kényelmét azért, hogy mások javáért dolgozzon. Nem volt magánélete, csak másokért élt.
Lelki tudományt, filozófiát, józan észt, mûvészetet, nyelveket, védikus életmódot — higiéniát,
táplálkozást, gyógyítást, etikettet, családi életet, farmgazdálkodást, társadalmi szervezést, nevelést,
gazdaságot — és sok mást tanított az embereknek. Számomra õ mester és apa volt, a legkedvesebb
barátom.
Mélyen le vagyok kötelezve ¼r¦la Prabhup§dának, és ezt az adósságot sohasem fogom tudni
visszafizetni. A legkevesebb, amit tehetek, hogy megpróbálom kimutatni hálámat azzal, hogy többi
követõjével együtt teljesítjük legbelsõbb vágyát — könyvei kiadását és osztását.
„Nem halok meg — mondta ¼r¦la Prabhup§da egyszer —, örökké fogok élni könyveimben.”
1977. november 14-én hagyta el ezt a világot, de kétségtelenül örökké fog élni.
Michael Grant
(Mukunda d§sa)
Bevezetés
— Ki az a ¼r¦la Prabhup§da? — kérdezik gyakran az emberek, s erre a kérdésre mindig nehéz
válaszolni. Mert ¼r¦la Prabhupáda mindig elhomályosította a hagyományos meghatározásokat. Az
emberek számtalanszor nevezték õt tudósnak, filozófusnak, kulturális nagykövetnek, termékeny
szerzõnek, vallási vezetõnek, lelki tanítónak, a társadalom bírálójának és szent embernek. Igazság
szerint õ egyszemélyben volt mindez, s még több is ennél. Bizonyára soha senki nem tudná õt
összetéveszteni azokkal a modern, vállalkozó „gurukkal”, akik a keleti szellemiség ügyesen
csomagolt, felhígított változatával érkeztek Nyugatra (hogy kielégítsék az azonnali jólét iránti
vágyunkat, és kihasználják egyértelmû lelki naivitásunkat). ¼r¦la Prabhup§da igaz szent ember
(s§dhu) volt, mély intellektuális és lelki érzékenységgel — mély törõdést és együttérzést tanúsított a
társadalom iránt, amely olyan nagymértékben szenvedi hiányát a valódi lelki dimenziónak.
Az emberi társadalom felvilágosítása érdekében ¼r¦la Prabhup§da India nagy lelki
klasszikusainak közel nyolcvan kötetnyi fordítását és összegzõ tanulmányozását alkotta meg.
Munkái angolul és számtalan idegen nyelven jelentek meg. Ezenkívül 1944-ben ¼r¦la Prabhup§da
minden segítség nélkül beindította a „Back to Godhead” [Vissza Istenhez] címû folyóiratot, amely
ma már csupán angolul is több mint félmilliós példányszámban jelenik meg. „Az önmegvalósítás
tudománya” címû könyv számára kiválasztott interjúk, elõadások, esszék és levelek néhány
kivétellel mind a „Back to Godhead” címû lapban láttak elõször napvilágot.
Ezeken a lapokon ¼r¦la Prabhup§da ugyanazt az üzenetet adja át, amelyet a nagy szent,
Vy§sadeva jegyzett le évezredekkel ezelõtt: az õsi India Védikus Irodalmának üzenetét. Amint látni
fogjuk, ¼r¦la Prabhup§da szabadon és gyakran idéz a Bhagavad-g¦t§ból, a ¼r¦mad-Bh§gavatamból
és más Védikus Írásokból. Mai angol nyelven közvetíti ugyanazt az idõtlen tudást, melyet más
kiváló, önmegvalósított tanítók beszéltek el korszakokkal ezelõtt — a tudást, amely feltárja a
bennünk rejlõ önvaló, a természet és a világegyetem, valamint a mindenben és mindenen kívül
létezõ Felsõlélek titkait. ¼r¦la Prabhup§da megdöbbentõ tisztasággal és meggyõzõ erõvel, egyszerû
ékesszólással beszél, s bebizonyítja, mennyire idõszerû az önmegvalósítás tudománya mai modern
világunkban és egyéni életünkben.
A harminchat szemelvény között — melyeket e különleges könyv számára választottunk ki —
találjuk ¼r¦la Prabhup§da megindító költeményét Amerikába érkezésérõl, eszmecseréjét a „lélek
keresésérõl” egy elismert kardiológussal, a londoni rádiónak adott nyilatkozatát a reinkarnációval
kapcsolatban, a londoni Timesban megjelent nagyhatású hozzászólását az igazi és hamis gurukról,
beszélgetését egy német bencés szerzetessel K¥¢£áról és Krisztusról, szemléletét a felsõbbrendû
tudatról és a karma törvényérõl, beszélgetését egy vezetõ orosz tudóssal a lelki kommunizmusról,
valamint tanítványaival folytatott bizalmas beszélgetéseit a modern tudomány csalásairól.
Ha úgy tetszik, kedves olvasó, olvassa sorban e válogatásokat — vagy kezdje azzal, amely
elõször fölkelti az érdeklõdését. (A könyv hátulján lévõ szójegyzékben magyarázatokat talál az
idegen szavakkal és nevekkel kapcsolatban.) Az önmegvalósítás tudománya állásfoglalásra készteti,
ösztönzi és felvilágosítja majd minden olvasóját.
A Kiadók
I.
Az önvaló tudományának megismerése
Az önvaló felfedezése
Ki vagy te? A tested vagy? Vagy az elméd? Vagy valami ennél finomabb? Tudod, hogy ki vagy,
vagy csak gondolod, hogy tudod? És fontos ez egyáltalán? Materialista társadalmunk
felvilágosulatlan vezetésével jóformán tabuvá tette az érdeklõdést valódi, magasabb rendû
önvalónk iránt. Helyette értékes idõnket arra használjuk, hogy a testrõl gondoskodjunk, díszítsük és
dédelgessük saját kedvére. Vajon van-e más alternatíva?
Ez a nagyon fontos K¥¢£a-tudatú mozgalom arra szolgál, hogy megmentse az emberi
társadalmat a lelki haláltól. Jelenleg az emberi társadalmat félrevezetik azok a vak vezetõk, akik
nem ismerik az emberi élet célját, amely nem más, mint az önmegvalósítás, valamint az Istenség
Legfelsõbb Személyiségéhez fûzõdõ elveszett kapcsolatunk helyreállítása. Ez az, ami hiányzik. A
K¥¢£a-tudat mozgalma megpróbálja felvilágosítani az emberi társadalmat errõl a fontos témáról.
A védikus civilizáció szerint az élet tökéletessége nem más, mint megvalósítani kapcsolatunkat
K¥¢£ával, Istennel. A Bhagavad-g¦t§ból — melyet a transzcendentális tudomány valamennyi hiteles
tekintélye úgy fogad el, mint minden védikus tudás alapját — megérthetjük, hogy nem csupán az
ember, hanem minden élõlény Istennek szerves része. A részek azért vannak, hogy szolgálják az
egészt, ahogyan a láb, a kéz, az ujjak és a fül arra valók, hogy a teljes testet szolgálják. Nekünk,
élõlényeknek, mivel szerves részei vagyunk Istennek, kötelességünk szolgálni Õt.
Valójában a helyzetünk az, hogy örökké szolgálatot végzünk valakinek, akár a családunknak,
akár az országnak, akár a társadalomnak. Ha nincs kit szolgálnunk, akkor tartunk egy kedvenc
macskát vagy kutyát, és azt szolgáljuk. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy eredeti természetünk az,
hogy szolgálatot végezzünk valakinek, mégis annak ellenére, hogy legjobb képességeink szerint
szolgálunk, nem vagyunk elégedettek, s az a személy sem elégedett, akinek a szolgálatot végezzük.
Anyagi síkon mindenki csalódott. Ennek az az oka, hogy a szolgálat, amelyet végzünk, nem a
megfelelõ helyre irányul. Ha például egy fát akarunk szolgálni, a gyökerét kell megöntöznünk. Ha a
leveleket, ágakat, gallyakat locsoljuk meg, annak kevés haszna lesz. Ha az Istenség Legfelsõbb
Személyiségét szolgáljuk, minden más rész automatikusan elégedett lesz. Következésképpen
minden jótékony cselekedet — a társadalomnak, a családnak, a nemzetnek végzett szolgálat —
megvalósul az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgálva.
Minden emberi lénynek kötelessége, hogy megértse alapvetõ helyzetét Istennel, és ennek
alapján cselekedjen. Ha ez lehetséges, akkor az életünk sikeressé válik. Néha mégis kihívást sejtünk
ebben, és azt mondjuk: „Nincs Isten” vagy „Én vagyok Isten”, sõt „Én nem törõdöm Istennel”. De a
valóságban ez a kihívó szellem nem fog bennünket megmenteni: Isten létezik, és láthatjuk Õt
minden pillanatban. Ha megtagadjuk Isten megpillantását, akkor mint a kegyetlen halál jelenik meg
majd elõttünk. Ha nem választjuk az egyik arculatát látni, látni fogjuk Õt egy másikban. Az
Istenség Legfelsõbb Személyiségének különféle arculatai vannak, hiszen Õ az eredeti gyökere az
egész kozmikus megnyilvánulásnak. Bizonyos értelemben nem lehetséges számunkra, hogy
elmeneküljünk elõle.
Ez a K¥¢£a-tudatú mozgalom nem vak vallási fanatizmus, sem nem néhány legfrissebb újgazdag
forradalma, hanem egy hiteles, tudományos megközelítése az Abszolút Istenség Személyiségével, a
Legfelsõbb Élvezõvel való kapcsolat örök szükségessége kérdésének. A K¥¢£a-tudat csupán a Vele
való örök kapcsolatunkkal foglalkozik, valamint azzal a folyamattal, hogyan teljesítsük Vele
szembeni kötelességeinket. Így a K¥¢£a-tudat képessé tesz bennünket arra, hogy elérjük az életnek
azt a legtökéletesebb szintjét, amely a létezés jelenlegi emberi formájában elérhetõ.
Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az emberi életnek ezt a bizonyos formáját a lélekvándorlás
körforgásában megtett többmillió évnyi evolúció után értük el. Ebben a bizonyos életformában a
gazdasági problémákat sokkal könnyebben lehet megoldani, mint az alacsonyabb, állati formákban.
Vannak disznók, kutyák, tevék, szamarak stb., s az õ gazdasági szükségleteik éppolyan fontosak,
mint a mieink, de ezeknek és más állatoknak a gazdasági problémáit csak primitív feltételek között
lehet megoldani, míg az embernek minden lehetõsége megvan arra, hogy a természet törvényei
szerint egy kényelmesebb életet éljen.
Miért kap az ember jobb esélyt az élethez, mint a disznó vagy más állatok? Miért kap egy
magasrangú kormánytiszt jobb lehetõséget a kényelmes életre, mint egy közönséges hivatalnok? A
válasz nagyon egyszerû: a fontos tisztviselõnek felelõsségteljesebb kötelességeket kell
végrehajtania, mint az egyszerû hivatalnoknak. Ugyanígy az ember is magasabb rendû
kötelességeknek kell, hogy eleget tegyen, mint az állatok, akik örökké csak éhes gyomruk
megtöltésén fáradoznak. Ám a természet törvényei miatt a civilizáció modern, állatias színvonala
megnövelte a gyomor megtöltésének problémáját. Amikor ilyen kimûvelt állatokat közelítünk meg
lelki életük érdekében, azok azt mondják, hogy csak a gyomruk kielégítéséért akarnak dolgozni, s
hogy semmi szükség arra, hogy Istenrõl érdeklõdjenek. A nehéz munka iránti lelkesedés ellenére
mégis örökké fennáll a munkanélküliség problémája, és sok egyéb akadály is rájuk zúdul a
természet törvényeinek köszönhetõen. Ennek ellenére elítélik Isten elfogadásának szükségességét.
Ezt az emberi létformát nem azért kaptuk, hogy keményen dolgozzunk, mint a disznók és a
kutyák, hanem hogy elérjük az élet legtökéletesebb szintjét. Ha nem akarjuk ezt a tökéletességet,
akkor nagyon sokat kell dolgoznunk, mert erre kényszerítenek a természet törvényei. A Kali-yuga
(a jelen korszak) végsõ napjaiban az embernek csupán egy szelet kenyérért cserébe olyan nehéz
munkát kell majd végeznie, mint a szamaraknak. Ez a folyamat már elkezdõdött, s évrõl évre egyre
nehezebb munkát kell az egyre kevesebb bérért végezni. Az ember nem arra született, hogy állatok
módjára látástól vakulásig dolgozzon, s ha valaki elmulasztja kötelességének végzését mint emberi
lény, akkor a természet törvényei által arra kényszerül, hogy az élet alacsonyabb rendû fajaiba
vándoroljon. A Bhagavad-g¦t§ nagyon szemléletesen írja le, hogyan születik meg és kap megfelelõ
testet és érzékszerveket a lélek a természet törvényei szerint, hogy élvezhesse az anyagot ebben az
anyagi világban.
A Bhagavad-g¦t§ azt is állítja, hogy azok, akik próbálkoznak bár, de nem jutnak végig az
Istenhez vezetõ ösvényen — más szóval akik nem érnek el teljes sikert a K¥¢£a-tudatban —, azok
megkapják azt a lehetõséget, hogy lelkileg fejlett vagy anyagilag tehetõs kereskedõ családokban
szülessenek meg. Ha a sikertelen lelki jelölt ilyen lehetõséget kap arra, hogy elõkelõ szülei
lehessenek, mit mondhatunk akkor azokról, akik valóban elérték a kívánt sikert? Ezért az az
igyekezet, amellyel vissza akarunk jutni Istenhez, még ha csupán félig befejezett is, jó születést
garantál a következõ életben. A lelkileg fejlett és az anyagilag jómódú család egyaránt hasznára
válik a lelki fejlõdésnek, mert az ember mindkét családban jó esélyt kap arra, hogy továbbfejlõdjön
arról a szintrõl, melyen elõzõ életében megállt. A lelki megvalósításban a jó család létrehozta
atmoszféra kedvez a lelki tudomány mûvelésének. A Bhagavad-g¦t§ emlékezteti az ilyen
szerencsés, jó születésû embereket, hogy jószerencséjüket múltbeli odaadó cselekedeteiknek
köszönhetik. Sajnos azonban ezeknek a családoknak a gyerekei nem tanulmányozzák a Bhagavad-
g¦t§t, mert m§y§, az illúzió félrevezeti õket.
A jómódú családban való születés megoldja azt a problémát, hogy az ember elegendõ élelmet
találjon már az élet kezdetétõl fogva; és késõbb is aránylag könnyebben és kényelmesebben
vezetheti az életét. Ilyen helyzetben az embernek nagy lehetõsége van arra, hogy fejlõdjön a lelki
megvalósításban, ám a balszerencse úgy hozta, hogy a jelenlegi vaskor (amely gépekkel és gépies
emberekkel teli) hatására a gazdagok gyerekeit az érzékkielégítés érdekében félrevezetik, s így ezek
a gyerekek elfelejtkeznek arról a lehetõségrõl, amelyet a lelki felvilágosodás érdekében kaptak.
Ezért a természet — törvényein keresztül — tüzet gyújt ezekben az arany otthonokban. La£k§
arany városa is, amelyet a démonikus R§va£a uralt, hamuvá égett. Ez a természet törvénye.
A Bhagavad-g¦t§ a K¥¢£a-tudat tudományának bevezetõ tanulmánya, s minden felelõs
államfõnek kötelessége, hogy úgy tervezze gazdasági és egyéb programjait, hogy azok
megfeleljenek a Bhagavad-g¦t§nak. Az életünk nem arra való, hogy az élet gazdasági kérdéseit egy
bizonytalan felületen egyensúlyozva megoldjuk; azért élünk, hogy az élet végsõ problémáira —
melyek a természet törvényei miatt merülnek fel — megoldást találjunk. A civilizáció egy helyben
áll egy lelki mozgalom nélkül. A lélek mozgatja a testet, az élõ test mozgatja a világot. A testtel
törõdünk, de nincsen tudásunk a lélekrõl, amely ezt a testet mozgatja. Lélek nélkül a test
mozdulatlan, vagyis halott.
Az emberi test egy olyan nagyszerû eszköz, mellyel elérhetjük az örök életet. Ritka és nagyon
fontos hajó ez, hogy átszelje a tudatlanság óceánját, mely maga az anyagi létezés. Ezen a hajón egy
tapasztalt hajós szolgál, a lelki tanítómester. Isteni kegybõl ez a hajó kedvezõ szélben szeli a vizet.
Ilyen kedvezõ feltételek mellett ki ne ragadná meg a lehetõséget, hogy átszelje a tudatlanság
óceánját? Ha valaki elveti ezt a lehetõséget, tudnunk kell róla, hogy egyszerûen öngyilkosságot
követ el.
 Minden bizonnyal nagyszerû dolog egy vonat elsõ osztályú kocsijának kényelme, de ha a vonat
nem halad elõre a célja felé, mi a haszna a légkondicionált fülkének? A jelenkori civilizáció túl
sokat törõdik azzal, hogy az anyagi test kényelmét szolgálja. Senki nem ismeri az élet valódi
célállomását, amely nem más, mint visszamenni Istenhez. Nem szabad csupán a kényelmes
fülkében üldögélnünk: meg kell néznünk, vajon a jármûvünk halad-e igazi célja felé? Nincs haszna
az anyagi test kényelmét szolgálni azon az áron, hogy elfelejtjük az élet elsõdleges szükségletét,
mely nem más, mint elveszett lelki azonosságunk megtalálása. Az emberi élet hajója úgy van
megépítve, hogy egy lelki cél felé kell haladnia. Sajnos ez a test öt erõs lánccal horgonyoz az anyagi
tudatban, s ezek a következõk: 1) ragaszkodás az anyagi testhez, a lelki tényekrõl való
tudatlanságnak köszönhetõen; 2) ragaszkodás a rokonokhoz a testi kapcsolatok következtében; 3)
ragaszkodás a szülõföldhöz és az anyagi javakhoz, mint pl. ház, bútor, ingatlan, birtok, üzlet stb.; 4)
ragaszkodás az anyagi tudományhoz, mely mindig nyomorúságos marad a lelki fény hiányában; 5)
ragaszkodás a vallásos formulákhoz és szent rituálékhoz anélkül, hogy ismernénk az Istenség
Személyiségét vagy az Õ híveit, akik ezeket szentté teszik. Ezeket a ragaszkodásokat, melyek
lehorgonyozzák az emberi test hajóját, a Bhagavad-g¦t§ Tizenötödik Fejezete részletesen
elmagyarázza. Ezeket a dolgokat a Bhagavad-banyan fához hasonlítja, mely egyre jobban
kapaszkodik a földbe. Nagyon nehéz gyökerestõl kitépni egy ilyen erõs banyan fát, ám az Úr a
következõt ajánlja: „Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem tudja, hol
kezdõdik és hol végzõdik, vagy hol van az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés
fegyverével le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé
nem kell visszatérni, és ott meg kell hódolni az Istenség Legfelsõbb Személyisége elõtt, aki
mindennek a kezdete, s akiben idõtlen idõk óta jelen van minden.” (Bg. 15.3-4)
Sem a tudósok, sem a spekulatív filozófusok nem jutottak még következtetésre a kozmikus
helyzetet illetõen. Amit tettek, mindössze annyi, hogy különféle teóriákat állítottak fel. Néhányuk
azt mondja, hogy az anyagi világ valóságos, mások azt, hogy álom, megint mások azt mondják,
örökké létezõ. A világi tudósok tehát ilyen különbözõ véleményeket tartanak fenn, a tény azonban
az, hogy soha egyetlen világi tudós vagy spekulatív filozófus sem fedezte még fel a kozmosz
kezdetét vagy annak határait. Senki nem tudja megmondani, hol kezdõdik vagy hogyan lebeg az
ûrben. Elméletben felállítanak néhány törvényt, mint pl. a gravitáció törvénye, de valójában nem
tudják ezt a törvényt a gyakorlati használatba beilleszteni. Az igazság valódi ismeretének hiányában
mindenki arra törekszik, hogy saját teóriáját hirdesse, hogy bizonyos hírnévre tegyen szert, de a
valóság az, hogy az anyagi világ nyomorúsággal teli, melyet senki nem tud legyõzni azzal, hogy
teóriákat hirdet ezzel kapcsolatban. Az Istenség Személyisége, aki mindenrõl tökéletesen tudatos az
Õ teremtésében, tudatja velünk, hogy saját érdekünkben vágynunk kell arra, hogy kikerüljünk ebbõl
a nyomorúságos létezésbõl. El kell különülnünk mindentõl, ami anyagi. Hogy mentsük ami
menthetõ, anyagi létünket száz százalékig lelkivé kell tennünk. A vas maga nem tûz, de tûzzé
válhat, ha örökké a tûzzel társul. Hasonlóan, az anyagi tettektõl való elkülönülést a lelki tettek
eredményezik, nem pedig az anyagi tétlenség. Az anyagi tétlenség az anyagi cselekvés negatív
oldala, de a lelki tevékenység nem csupán az anyagi cselekvés tagadása, hanem valódi életünk
aktiválása. Vágynunk kell az örök élet utáni kutatásra, a lelki létezésre a Brahmanban, az
Abszolútban. Brahman örök birodalmát a Bhagavad-g¦t§ olyan örökkévaló országnak írja le,
ahonnan senki sem tér vissza. Ez Isten birodalma.
Jelenlegi anyagi létünk kezdetét nem lehet kinyomozni, és nincs is szükségünk arra, hogy
megtudjuk, hogyan kerültünk az anyagi lét feltételekhez kötött állapotába. Meg kell elégednünk
annak megértésével, hogy ez az anyagi világ valamiképpen már idõtlen idõk óta fennáll, s hogy
most az a feladatunk, hogy meghódoljunk a Legfelsõbb Úrnak, aki minden ok eredeti oka. A
Bhagavad-g¦t§ megadja azt a bevezetõ tulajdonságot, amely szükséges ahhoz, hogy visszamenjünk
Istenhez (Bg. 15.5): „Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytõl és a hamis társulástól, megértette az
örökkévalót és felhagyott minden anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az aggodalom
kettõsségétõl, s tudja, miképpen kell meghódolnia a Legfelsõbb Személy elõtt, az eléri azt az örök
birodalmat.”
Az, aki meggyõzõdött lelki azonosságáról és mentes a létezés anyagi felfogásától, aki mentes az
illúziótól és transzcendentális az anyagi természet kötõerõivel szemben, aki örökké a lelki
tudomány megértésével foglalkozik, s aki tökéletesen elszakadt az érzéki élvezettõl, az visszamehet
Istenhez. Az ilyen embert am¡¨hának nevezik, mely megkülönbözteti õt a m¡¨hától, vagyis az
ostobától és a tudatlantól, mivel mentes a boldogság és a boldogtalanság kettõsségétõl.
Mi a természete Isten birodalmának? A Bhagavad-g¦t§ (15.6) ezt a következõképpen írja le:
„Az Én legfelsõbb hajlékomat nem Nap, Hold vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki,
ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”
Bár a természetben minden hely Isten birodalma, hiszen az Úr a legfelsõbb birtokosa minden
bolygónak, az Úrnak mégis van egy személyes lakhelye is, amely teljes egészében különbözik az
univerzumtól, amelyben most élünk. Ezt a helyet paramamnak, legfelsõbb hajléknak nevezik. Még
itt a földön is vannak olyan országok, ahol az életszínvonal magas, és vannak olyan országok, ahol
alacsony. A földön kívül még számtalan más bolygó található szerte az univerzumban, s néhány
ezek közül magasabb rendû, néhány pedig alacsonyabb rendû helynek számít. Ezeknek a
bolygóknak azonban — amelyek a külsõ energia, az anyagi természet irányítása alatt állnak —
mindenképpen szükségük van a nap sugarára vagy a tûz fényére, hogy létezhessenek, mert az
anyagi univerzum a sötétség régiója. E régió mögött azonban van egy lelki birodalom, melyet úgy
írnak le, hogy az Isten felsõbbrendû természete alatt mûködik. Az Upani¢adok így jellemzik ezt a
birodalmat: „Ott nincs szükség napra, holdra, csillagokra, s azt a birodalmat nem elektromosság és
nem valamilyen tûz világítja be. Ezeket az anyagi univerzumokat mind ennek a lelki fénynek a
tükrözõdése világítja meg, s mivel a felsõbbrendû természet önragyogó, mindig parázsló fényt
tapasztalhatunk még az éjszaka legsûrûbb sötétségében is.” A Hari-va°ªában a Legfelsõbb Úr
maga magyarázza meg a lelki természetet: „A személytelen Brahman (a személytelen Abszolút)
vakító sugárzása minden létezõt megvilágít, anyagit és lelkit egyaránt. Ám meg kell értened, óh
Bh§rata, hogy ez a Brahman fényesség az Én testem sugárzása.” A Brahma-sa°hit§ szintén
megerõsíti ezt az állítást. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ezt a helyet elérhetjük valamilyen
anyagi eszköz segítségével, pl. ûrhajóval, de biztosan kell tudnunk, hogy az, aki eléri K¥¢£a lelki
lakóhelyét, örökké tartó lelki boldogságot élvezhet szakadatlanul. Mint esendõ élõlényeknek,
létezésünknek két fázisa van. Az egyiket anyagi létezésnek nevezik, amely a születés, halál, öregség
és betegség nyomorúságaival teli; a másikat pedig lelki létnek hívják, amely az öröklét, a boldogság
és a tudás szüntelen lelki élete. Az anyagi létezésben a test és az elme anyagi felfogása szabályoz
bennünket, míg a lelki létben örökké az Istenség Személyiségével való boldog, transzcendentális
kapcsolatot ízlelhetjük meg. A lelki életben Isten soha nem vész el számunkra.
A K¥¢£a-tudat mozgalma ezt a lelki létet próbálja elhozni az egész emberiség számára. Jelenlegi
anyagi tudatunkban az élet érzéki, anyagi felfogásához ragaszkodunk, de ez a felfogás azonnal
eltávolítható a K¥¢£ának végzett odaadó szolgálattal, a K¥¢£a-tudattal. Ha elfogadjuk az odaadó
szolgálat elveit, transzcendentálissá válhatunk az élet anyagi felfogásához képest, és
megszabadulhatunk a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerõitõl, még a különféle anyagi
elfoglaltságok közepette is. Bárki, aki anyagi dolgokkal foglalkozik, a legnagyobb áldást kaphatja
meg a Back to Godhead (Vissza Istenhez — K¥¢£a-tudatos magazin) lapjaiból és a K¥¢£a-tudatos
mozgalom többi irodalmából. Ezek az írások minden embert segítenek abban, hogy elszakadjon az
anyagi létezés erõs banyan fájának gyökereitõl. Ezek az írások hitelesek arra képezni bennünket,
hogy mondjunk le mindenrõl, ami az élet anyagi felfogásával áll kapcsolatban, s hogy minden
dologban megízlelhessük a lelki nektárt. Ez a szint csupán az odaadó szolgálattal érhetõ el, semmi
mással. Ilyen szolgálat végzésével az ember egyszerre elnyerheti a felszabadulást (mukti), még
ebben a jelenlegi életében. A legtöbb lelki törekvést a materializmus színei árnyékolják be, de a
tiszta odaadó szolgálat transzcendentális minden anyagi szennyezõdéssel szemben. Akik arra
vágynak, hogy visszatérjenek Istenhez, azoknak csupán arra van szükségük, hogy elfogadják a K¥¢
£a-tudat mozgalmának elveit, s hogy tudatukat a Legfelsõbb Úr, az Istenség Személyisége, K¥¢£a
lótusz lábaira irányítsák.
Mi a K¥¢£a-tudat?
A következõ interjút a szabadúszó riporter, Sandy Nixon készítette 1975. júliusában, ¼r¦la
Prabhup§da szálláshelyén, a philadelphiai K¥¢£a központban. A beszélgetés nagyszerû bemutatása
a K¥¢£a-tudatnak, s olyan alapvetõ témákat érint, mint a Hare K¥¢£a mantra, a lelki tanítómester és
Isten kapcsolata, a hiteles és hamis guruk közötti különbség, a nõk szerepe a K¥¢£a-tudatban, az
indiai kasztrendszer, valamint a Krisztus-tudat és a K¥¢£a-tudat közötti kapcsolat.
Ms. Nixon: Elsõ kérdésem nagyon alapvetõ: Mi a K¥¢£a-tudat?
¼r¦la Prabhup§da: „K¥¢£a” azt jelenti: Isten. Mi mindannyian közeli kapcsolatban vagyunk Vele,
mert Õ az eredeti Atyánk. Mi azonban elfelejtettük ezt a kapcsolatot. Amikor érdekelni kezd
bennünket a tudás: „Mi az én kapcsolatom Istennel? Mi az élet célja?” — akkor K¥¢£a-tudatosnak
neveznek minket.
Ms. Nixon: Hogyan fejlõdik ki a K¥¢£a-tudat az azt gyakorlóban?
¼r¦la Prabhup§da: A K¥¢£a-tudat már eleve ott van mindenki szíve mélyén. De anyagilag
feltételekhez kötött életünk miatt ezt elfelejtjük. A Hare K¥¢£a mah§-mantra vibrálásának
folyamata — Hare K¥¢£a Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a Hare Hare, Hare R§ma Hare R§ma, R§ma
R§ma Hare Hare — újjáéleszti a K¥¢£a-tudatot, amellyel már rendelkezünk. Ezek az amerikai fiúk
és lányok például néhány hónappal ezelõtt még nem tudtak K¥¢£áról, de tegnap láttuk, hogyan
vibrálták a Hare K¥¢£a mantrát és hogyan táncoltak extázisban végig a Ratha-y§tr§ felvonuláson
[ez egy minden évben megrendezett fesztivál, melyet a K¥¢£a-tudatú mozgalom támogat a világ
városaiban]. Úgy gondolja, ez valami mesterséges dolog volt? Nem. Senki nem tud mesterségesen
együtt énekelni és táncolni órákon át. Õk valójában felébresztették a K¥¢£a-tudatukat egy hiteles
folyamat követésével. A Caitanya-Carit§m¥ta (Madhya 22.107) elmagyarázza ezt:
nitya-siddha k¥¢£a-prema 's§dhya' kabhu naya
ªrava£§di-ªuddha-citte karaye udaya
A K¥¢£a-tudat ott szunnyad mindenki szívében, s amikor valaki kapcsolatba kerül a bhaktákkal,
feléleszti azt. A K¥¢£a-tudat nem mesterséges dolog. Ahogyan egy fiúban feléled a természetes
vonzódás egy fiatal lány iránt, hasonlóan éled fel alvó K¥¢£a-tudata annak, aki a bhakták
társaságában hall K¥¢£áról.
Ms. Nixon: Mi a különbség K¥¢£a-tudat és Krisztus-tudat között?
¼r¦la Prabhup§da: A Krisztus-tudat szintén K¥¢£a-tudat, de mivel jelenleg az emberek nem
követik a kereszténység szabályait — Jézus Krisztus parancsolatait —, nem jutnak el az Isten-tudat
szintjéig.
Ms. Nixon: Mi az egyedülálló a K¥¢£a-tudatban az összes többi valláshoz viszonyítva?
¼r¦la Prabhup§da: Elõször is vallás azt jelenti: ismerni Istent és szeretni Õt. Manapság a nevelés
hiánya miatt senki sem ismeri Istent, s hogyan beszélhetnénk akkor az iránta érzett szeretetrõl? Az
embereket kielégíti, ha csupán elmennek a templomba és imádkoznak: „Ó, Istenem, a mindennapi
kenyerünket add meg nekünk.” A ¼r¦mad-mert a célja nem megismerni és szeretni Istent, hanem
személyes hasznot húzni belõle. Más szóval, ha én azt állítom, hogy követek valamilyen vallást, de
nem tudom, ki Isten és hogyan kell Õt szeretni, akkor egy csaló vallást követek. Ami a keresztény
vallást illeti, nagy lehetõséget adott Isten megértésére, de senki nem használja ki ezt a lehetõséget.
A Biblia például tartalmazza a „Ne ölj!” parancsolatot, de a keresztények mégis a világ legnagyobb
vágóhídjait építik. Hogyan válhatnak Isten-az Úr Jézus Krisztus parancsolatait? És ez történik
nemcsak a keresztény vallásban, de mindenhol. A „hindu”, „muzulmán”, „keresztény” titulusok
csupán bélyegek. Egyikük sem tudja, kicsoda Isten, s hogyan kell Õt szeretni.
Ms. Nixon: Hogyan lehet megkülönböztetni a hiteles lelki tanítómestert a szélhámostól?
¼r¦la Prabhup§da: Bárki, aki arra tanít, hogyan ismerhetjük meg Istent és hogyan szerethetjük Õt,
az lelki tanítómester. A csaló szélhámosok félrevezetik az embereket. „Én vagyok Isten” — jelentik
ki, és az emberek, aki nem ismerik Istent, hisznek nekik. Komoly tanítványnak kell lennünk, hogy
megértsük, kicsoda Isten és hogyan lehet Õt szeretni. Másképp csak az idõnket vesztegetjük. A
különbség tehát más vallások és miközöttünk az, hogy mi vagyunk az egyetlen mozgalom, amely
valóban arra tanít, hogyan lehet megismerni és szeretni Istent. A Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-
Bh§gavatam tanításának gyakorlásával annak tudományát tesszük közzé, hogyan lehet megismerni
K¥¢£át, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ezek az írások arra tanítanak, hogy egyetlen
feladatunk szeretni Istent. A mi dolgunk nem az, hogy Istentõl kérjünk valami számunkra
szükségeset. Isten mindenkinek megadja, amire szüksége van — még annak is, aki nem vallásos. A
macskák és a kutyák például nem vallásosak, K¥¢£a mégis ellátja õket azzal, amire az életben
szükségük van. Miért kellene zaklatnunk K¥¢£át a napi kenyerünkért? Megadja nekünk mindig. Az
igazi vallás arra szolgál, hogy megtanuljuk, hogyan kell Õt szeretni. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (1.2.6)
azt mondja:
sa vai pu°s§° paro dharmo
yato bhaktir adhok¢aje
ahaituky apratihat§
yay§tm§ supras¦dati
Az elsõrendû vallás arra tanítja az embert, hogyan szeresse Istent minden indíték nélkül. Ha
valamilyen haszonért szeretem Istent, az üzlet — nem szeretet. Az Isten iránti igazi szeretet
ahaituky apratihat§: semmi anyagi ok nem befolyásolja. Feltétel nélküli. Ha valaki igazán akarja
szeretni Istent, nincs akadálya. Istent szeretheti a szegény, a gazdag, a fiatal, az öreg, a fekete, a
fehér.
Ms. Nixon: Minden út ugyanahhoz a célhoz vezet?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Az embereknek négy osztálya van: a karm¦k, a jñ§n¦k, a yog¦k és a
bhakták —, s mindegyikõjük más célt ér el. A karm¦k anyagi haszonért dolgoznak. A városban
például rengeteg ember végez nehéz munkát éjjel és nappal, és a céljuk, hogy pénzhez jussanak. Õk
a gyümölcsözõ tetteket végzõk, a karm¦k. Jñ§n¦ az a személy, aki úgy gondolja: „Minek dolgozzam
olyan keményen? A madaraknak, a méheknek, az elefántoknak és a többi teremtménynek nincsen
munkahelyük, mégis esznek. Miért dolgoznék szükségtelenül olyan sokat? Hadd próbáljam inkább
megoldani az élet problémáit — születést, halált, betegséget, öregséget.” A jñ§n¦k megpróbálnak
halhatatlanokká válni. Azt gondolják, ha beolvadnak Isten létébe, immunissá válnak a születéssel,
halállal, betegséggel, öregséggel szemben. A yog¦k misztikus erõre próbálnak szert tenni, hogy
csodálatos bemutatókat tarthassanak. Egy yog¦ például képes nagyon kicsivé válni: ha bezárjuk egy
lelakatolt szobába, bármilyen kis nyíláson keresztül ki tud jönni. Ilyen varázslat bemutatása után a
yog¦t rögtön mint csodálatos embert fogadják el. Persze a modern yog¦k csak tornagyakorlatokat
tudnak bemutatni — nincs valódi erejük. Az igazi yog¦nak azonban van valamilyen erõ a
birtokában, amely nem lelki, hanem anyagi. A yog¦k tehát misztikus erõre vágynak, a jñ§n¦k az élet
nyomorúságaitól való felszabadulásra, a karm¦k pedig anyagi haszonra. A bhakta viszont — a hívõ
— nem akar semmit saját magának. Csak Istent akarja szolgálni szeretetbõl, mint ahogyan az anya
szolgálja a gyermekét. Nincs szó haszonról akkor, amikor az anya a gyermekét szolgálja. Tiszta
ragaszkodásból és szeretetbõl visel rá gondot.
Amikor valaki az Isten iránti szeretetnek erre a szintjére jut el, az a tökéletesség. Sem a karm¦,
sem a jñ§n¦, sem a yog¦ nem ismeri Istent — csak a bhakta. Ahogyan K¥¢£a mondja a Bhagavad-
g¦t§ban (18.55): bhakty§ m§m abhij§n§ti — „Csak a bhakti folyamatán keresztül lehet Istent
megérteni.” K¥¢£a sohasem mondja, hogy más folyamatokkal meg lehet Õt érteni. Nem. Csak
bhaktin keresztül. Ha valakit érdekel Isten megismerése és az Isten iránti szeretet, el kell fogadnia
az odaadás folyamatát. Semmi más folyamat nem segít.
Ms. Nixon: Milyen átalakuláson kell az embernek keresztülmennie, ha ezen az ösvényen halad?
¼r¦la Prabhup§da: Nincs átalakulás — az embernek eredeti természete a K¥¢£a-tudat. Az ön
tudatát most sok szennyezõdés fedi be. Meg kell tisztítania — azután következik a K¥¢£a-tudat. A
tudatunk olyan, mint a víz. A víz természeténél fogva tiszta és átlátszó, ám néha iszapossá válik. Ha
kiszûrjük a vízbõl az összes iszapot, a víz visszanyeri eredeti, tiszta, átlátszó állapotát.
Ms. Nixon: K¥¢£a-tudatossá válva a társadalomban is jobban tud az ember funkcionálni?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Láthatja, hogy az én tanítványaim nem alkoholisták, nem húsevõk, és
pszichológiai szempontból nagyon tiszták — sohasem támadják meg õket komoly betegségek.
Tulajdonképpen a húsevés feladása nem csupán K¥¢£a-tudat kérdése, hanem emberhez méltó élet
kérdése is. Isten annyi dolgot adott az emberi társadalomnak ételként — finom gyümölcsöket,
zöldségeket, gabonát, elsõ osztályú tejet. Tejbõl száz és száz tápláló étel készíthetõ, de senki sem
ismeri ennek a tudományát. Ehelyett az emberek hatalmas vágóhidakat tartanak fenn és húst esznek.
Még csak nem is civilizáltak. Ha az ember nem civilizált, akkor öli meg a szerencsétlen állatokat és
eszi meg õket.
 A civilizált ember ismeri annak mûvészetét, hogyan kell tejbõl tápláló ételeket készíteni.
Nyugat-Virginiában például, Új-V¥nd§vana farmunkon száz és száz elsõ osztályú ételt készítünk
tejbõl. Bármikor érkeznek látogatók, megdöbbennek, hogy tejbõl ilyen csodálatos ételek
készíthetõk. A tehén vére tápláló — de a civilizált ember ezt tej formájában használja. A tej nem
más, mint a tehén átalakított vére. Tejbõl pedig rengeteg dolgot lehet készíteni — joghurtot, sajtot,
gít (tisztított vajat) és így tovább —, s ezeket a tejtermékeket gyümölcscsel, zöldségekkel variálva
több száz ételféleség készíthetõ. Ez a civilizált élet — nem pedig szántszándékkal megölni egy
állatot és megenni a húsát. Az ártatlan tehén csak azt a füvet eszi, amit Isten adott neki, és tejet ad,
amelyen ön is él. Gondolja, hogy a tehén torkát elvágni és megenni a húsát civilizált dolog?
Ms. Nixon: Nem, ebben száz százalékig egyetértek. Egy dologra vagyok nagyon kíváncsi: a
Védákat ugyanúgy lehet szimbolikusan értelmezni, mint szószerint?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Úgy kell õket érteni, ahogyan vannak, nem szimbolikusan. Emiatt adjuk
ki Az eredeti Bhagavad-g¦t§t.
Ms. Nixon: Ön arra törekszik, hogy az õsi India kasztrendszerét visszaállítsa Nyugaton?
¼r¦la Prabhup§da: Hol említi a G¦t§ a kasztrendszert? K¥¢£a azt mondja: c§tur-var£ya° may§ s¥¢
±a° gu£a-karma-vibh§gaªa¤. „Az emberek négy osztályát Én teremtettem tulajdonságaik és
munkájuk alapján.” (Bg. 4.13) Megértheti például, hogy a társadalomban mérnökök ugyanúgy
vannak, mint orvosok. Ön azt mondja, hogy õk különbözõ kaszthoz tartoznak? Hogy egyikük a
mérnök kasztban van, a másik pedig az orvos kasztban? Nem. Ha egy ember orvosi iskolában
szerez képesítést, akkor ön elfogadja mint doktort, és ha a másiknak mérnöki diplomája van, ön
mint mérnököt fogadja el. Hasonlóan definiálja a Bhagavad-g¦t§ az emberek négy osztályát a
társadalomban. A kiemelkedõen intelligens emberek osztálya, az irányítók osztálya, a termelõk
osztálya és az egyszerû dolgozók. Ez a felosztás természetes, Például az egyik osztálya az
embereknek nagyon intelligens. De ahhoz, hogy az elsõ osztályú emberek tulajdonságai
találkozzanak a Bhagavad-g¦t§ban leírtakkal, képezni kell õket, mint ahogyan egy intelligens
fiúnak képzésre van szüksége ahhoz, hogy orvos legyen. Tehát a K¥¢£a-tudatos mozgalomban az
intelligens embereket képezzük arra, hogyan kontrollálják az elméjüket, az érzékeiket, hogyan
legyenek igazságosak, hogyan legyenek tiszták kívül és belül, hogyan legyenek bölcsek, hogyan
alkalmazzák tudásukat a gyakorlati életben, és hogyan legyenek Isten-tudatosak. Ezek a fiúk itt
mind [ott ülõ tanítványaira mutat] elsõ osztályú intelligenciával rendelkeznek, s mi most arra
tanítjuk õket, hogyan kell azt megfelelõen használni.
Mi nem azt a kasztrendszert mutatjuk be, amelyben minden szélhámos, aki br§hma£a családban
született, automatikusan maga is br§hma£a. Talán az ötödrendû ember tulajdonságaival
rendelkezik, de elsõrendûként fogadják el, csak mert br§hma£a családban született. Ezt mi nem
fogadjuk el. Elsõrangúnak ismerjük el azt az embert, aki képzett, mint br§hma£a. Nem számít,
hogy indiai, európai vagy amerikai, alacsony sorban született vagy elõkelõ születésû, nem számít.
Minden intelligens ember képezhetõ arra, hogy elsõ osztályú szokásokat vegyen fel. Meg akarjuk
szüntetni azt az értelmetlen gondolatot, hogy mi az indiai kasztrendszert alkalmazzuk a
tanítványainknál. Mi csak kiválasztjuk azokat az embereket, akik elsõ osztályú intelligenciával
rendelkeznek, és megtanítjuk õket, hogyan legyenek minden tekintetben elsõ osztályúak.
Ms. Nixon: Mit gondol a nõk felszabadításáról?
¼r¦la Prabhup§da: Az úgynevezett egyenlõ jogot a nõknek azt jelenti, hogy a férfiak becsapják
õket. Tételezzük fel, egy nõ és egy férfi találkoznak, szeretõk lesznek, szexuális kapcsolatba
kerülnek egymással, a nõ terhes lesz — a férfi pedig továbbáll. A nõnek gondoskodnia kell a
gyerekrõl, így alamizsnát koldul az államtól — vagy mások megölik a gyereket abortusszal. Ez a
nõk függetlensége. Indiában a nõk, bár nagyon szegények, a férjük felügyelete alatt állnak, akik
felelõsséget vállalnak értük. Amikor egy nõ terhes lesz, nem kényszerül arra, hogy megölje a
gyereket vagy hogy koldulással tartsa õt el. Melyik tehát a valódi függetlenség — ha a férj
felügyelete alatt marad, vagy ha mindenki csak kihasználja õt?
Ms. Nixon: Hogyan van ez a lelki élettel? A nõk is sikeresek lehetnek a K¥¢£a-tudatban?
¼r¦la Prabhup§da: Mi nem teszünk a nemek alapján megkülönböztetést. Nõknek és férfiaknak
egyenlõen adjuk a K¥¢£a-tudatot. Mindenkit örömmel látunk — nõket, férfiakat, szegényeket,
gazdagokat —, mindenkit. K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦tában (5.18):
vidy§-vinaya-sampanne
 br§hma£e gavi hastini
ªuni caiva ªvap§ke ca
pa£¨it§¤ sama-darªina¤
„A szerény bölcs igaz tudása által egyenlõnek látja a tanult és alázatos br§hma£át, a tehenet, az
elefántot, a kutyát és a kutyaevõt (kasztonkívülit) is.”
Ms. Nixon: Lenne kedves elmagyarázni a Hare K¥¢£a mantra jelentését?
¼r¦la Prabhup§da: Nagyon egyszerû. Hare azt jelenti: „Óh, Uram energiája”, K¥¢£a pedig azt
jelenti: „Óh, Úr K¥¢£a”. Ahogyan az anyagi világban vannak nõk és férfiak, hasonlóan, Isten az
eredeti férfi (puru¢a), és az energiája (prak¥ti) az eredeti nõ. Amikor tehát vibráljuk: Hare K¥¢£a,
azt mondjuk ezzel: „Óh, Úr K¥¢£a, óh, K¥¢£a energiája, kérlek fogadj szolgálatodba!”
Ms. Nixon: Mondana egy keveset az életérõl s arról, hogyan tudta ön, hogy a Hare K¥¢£a
mozgalomnak ön a lelki tanítómestere?
¼r¦la Prabhup§da: Az életem nagyon egyszerû. Családos ember voltam, feleséggel, gyerekekkel
— most már unokáim vannak —, amikor a lelki tanítómesterem azt mondta nekem, menjek a
nyugati országokba prédikálni a K¥¢£a-tudat kultúráját. Így a lelki tanítómesterem utasítására
mindennel felhagytam, s most próbálom véghezvinni az õ és K¥¢£a utasításait.
Ms. Nixon: Mennyi idõs volt, amikor a lelki tanítómestere azt mondta önnek, menjen Nyugatra?
¼r¦la Prabhup§da: Elsõ találkozásunkkor arra utasított, hogy prédikáljam Nyugaton a K¥¢£a-
tudatot. Huszonöt éves voltam, házasember, két gyerekkel. Legjobb képeségeim szerint próbáltam
teljesíteni az utasítását, és 1944-ben, amikor még házas voltam, elkezdtem a Back to Godhead
[Vissza Istenhez] címû magazin szervezését. Könyveket írni 1959-ben kezdtem el, amikor
visszavonultam a családi élettõl, s 1965-ben jöttem el az Egyesült Államokba.
Ms. Nixon: Ön azt mondja, hogy nem Isten, mégis nekem, a kívülállónak úgy tûnik, a hívei úgy
bánnak önnel, mintha Isten lenne.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez az õ feladatuk. Mivel a lelki tanítómester Isten utasításait hajtja végre,
ugyanúgy kell tiszteletben tartani, mint Istent, éppúgy, mint hogy egy kormány hivatalnokát
ugyanannyira kell tiszteletben tartani, mint magát a kormányt, mert a kormány rendeleteit hajtja
végre. Még ha egy egyszerû rendõr jön, õt is tiszteletben kell tartani, mivel a kormány embere. De
ez nem azt jelenti, hogy õ a kormány. S§k¢§d-dharitvena samasta-ª§strair uktas tath§ bh§vyata eva
sadbhi¤: „A lelki tanítómestert úgy kell tisztelni, mint a Legfelsõbb Urat, mert õ az Úr bizalmas
szolgája. Ezt minden kinyilvánított írás elismeri, s minden hiteles szaktekintély követi.”
Ms. Nixon: Arról a sok gyönyörû dologról is szeretnék érdeklõdni, amelyet a tanítványok hoznak
önnek. Például a repülõteret ön egy csodálatos, fényûzõ autón hagyta el. Azért vagyok erre
kíváncsi, mert...
¼r¦la Prabhup§da: Ez arra tanítja a tanítványt, hogyan tekintse a lelki tanítómestert
ugyanolyannak, mint Istent. Ha ugyanúgy tartja tiszteletben az ember a kormány képviselõjét, mint
magát a kormányt, akkor nagyon gazdagon kell vele bánnia. Ha valaki úgy tiszteli a lelki
tanítómestert, mint Istent, akkor ugyanazokat a dolgokat kell neki felajánlania, mint amelyeket
Istennek ajánlana fel. Isten arany kocsiban utazik. Ha a tanítvány egy egyszerû motoros kocsit
ajánlana fel a lelki tanítómesterének, az nem volna elegendõ, mert a lelki tanítómesterrel ugyanúgy
kell bánni, mint Istennel. Ha Isten eljönne az ön otthonába, egy közönséges kocsin vinné haza, vagy
keresne egy arany autót?
Ms. Nixon: A K¥¢£a-tudat egyik legnehezebb aspektusa a kívülálló számára a templomban lévõ
m¡rti. Hogyan képviseli ez K¥¢£át? Beszélne errõl egy keveset?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Jelen pillanatban, mivel ön nem képzett arra, hogy K¥¢£át lássa, Õ
kedvesen megjelenik ön elõtt, s így láthatja Õt. Ön láthat követ és fát, de nem látja azt, ami lelki.
Tegyük fel az ön édesapja kórházba kerül és meghal. Ön ott sír az ágya szélén: „Elment az apám!”
De miért mondja, hogy elment? Mi az a dolog, ami elment?
Ms. Nixon: Nos, a lélek ment el.
¼r¦la Prabhup§da: És látta ön ezt a lelket?
Ms. Nixon: Nem.
¼r¦la Prabhup§da: Szóval ön nem láthatja a lelket, Isten pedig a Legfelsõbb Lélek.
Tulajdonképpen Õ minden — lélek és anyag —, de ön nem láthatja Õt lelki azonosságában. Ezért
hogy kedvességét kimutassa ön iránt, határtalan kegyébõl megjelenik egy fa vagy kõ m¡rti
formájában, hogy ön láthassa Õt.
Ms. Nixon: Köszönöm szépen.
¼r¦la Prabhup§da: Hare K¥¢£a.
Isten meghatározása
A modern ember Istenrõl alkotott fogalma nagyon sokféle és változatos. A gyerekek hajlanak
arra, hogy fehérszakállú öregemberként képzeljék el, a felnõttek pedig láthatatlan erõként, egy
szellemi fogalomként, az emberiségként, az univerzumként vagy épp saját magukként gondolnak rá.
Elõadásában ¼r¦la Prabhup§da részletes leírást ad a K¥¢£a-tudat felfogásáról — egy meglepõen
közvetlen Istenszemléletrõl.
Hölgyeim és uraim, nagyon köszönöm önöknek, hogy kedvesen támogatják ezt a K¥¢£a-tudatú
mozgalmat. Amikor 1966-ban, New Yorkban bejegyezték ezt a társaságot, egy barátunk azt
javasolta, nevezzék az Isten-tudat Társaságának. Azt gondolta, hogy K¥¢£a neve szektariánus. A
szótár is azt írja: K¥¢£a egy hindu Isten neve. De valójában ha valamilyen név tulajdonítható
Istennek, az „K¥¢£a”.
Istennek tulajdonképpen nincsen sajátságos neve. Ha azt mondjuk, nincs neve, azalatt azt értjük,
hogy senki nem tudja, mennyi neve van Istennek. Mivel Isten határtalan, nevei szintén határtalanok
kell, hogy legyenek. Ezért nem illethetjük Õt egyetlen névvel. Így például K¥¢£át néha Yaªod§-
nandanának, Yaªod§ mama fiának, vagy Devak¦-nandanának, Devak¦ fiának, vagy Vasudeva-
nandanának, Vasudeva fiának, vagy Nanda-nandanának, Nanda fiának szólítják. Néha P§rtha-
s§rathinak hívják, ami arra utal, amikor Arjuna — akit gyakran P§rthának, P¥th§ fiának neveznek
— kocsihajtójaként cselekedett.
Isten számtalan féle kapcsolatban áll sok-sok hívével, és e kapcsolatok alapján nevezik Õt
bizonyos neveken. Mivel számtalan híve van, s velük megszámlálhatatlan féle kapcsolatban áll,
ezért számtalan névvel is rendelkezik. Nem illethetjük Õt találomra egyetlen névvel. Ám a K¥¢£a
név azt jelenti: „mindenkit vonzó”. Isten mindenki számára vonzó; ez az Isten meghatározása. Sok
képet láttunk már K¥¢£áról, és láthatjuk, hogy vonzódnak hozzá a tehenek, a borjak, a madarak, a
vadállatok, a fák, a növények, sõt még a vizek is V¥nd§vanában. Õ vonzó a tehénpásztorfiúk, a
gop¦k, Nanda Mah§r§ja, a P§£¨avák és az egész emberi társadalom számára. Ezért ha van
valamilyen sajátos név, amely Istennek adható, az a név „K¥¢£a”.
Par§ªara Muni, a nagy bölcsnek, Vy§sadevának — az egész Védikus Irodalom szerkesztõjének
— apja a következõ meghatározást adja Istenrõl:
aiªvaryasya samagrasya
v¦ryasya yaªasa¤ ªriya¤
jñ§na-vair§gyayoª caiva
¢a££§m bhaga it¦¯gan§
(Vi¢£u Pur§£a 6.5.47)
Par§ªara Muni úgy definiálta Bhagav§nt, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét, hogy Õ az, aki
teljes a hat bõségben — minden erõvel, hírnévvel, gazdagsággal, tudással, szépséggel és
lemondással rendelkezik.
Bhagav§n, az Istenség Legfelsõbb Személyisége minden gazdagság tulajdonosa. Sok gazdag
ember van a világon, de egyikük sem állíthatja, hogy rendelkezik minden gazdagsággal. Azt sem
állíthatja senki, hogy nincsen más, aki nála gazdagabb lenne. Mégis, mi megérthetjük a ¼r¦mad-
Bh§gavatamból, hogy amikor K¥¢£a jelen volt a Földön, Neki tizenhatezer-száznyolc felesége volt,
s mindegyik felesége egy-egy márványból készült, ékszerekkel díszített palotában élt. A szobák
elefántcsontból és aranyból készült bútorokkal voltak berendezve, s mindenhol hatalmas volt a
pompa. E színes leírásokat a ¼r¦mad-Bh§gavatamban találhatjuk meg. Az emberi társadalom
történelmében nem találunk senkit, akinek tizenhatezer felesége vagy tizenhatezer palotája lett
volna. És K¥¢£a nem ment egyik napon az egyik, másik napon pedig egy másik feleségéhez. Nem,
Õ személyesen volt jelen minden palotában, ugyanabban az idõben. Ez azt jelenti, hogy
tizenhatezer-száznyolc formában terjesztette ki magát. Ez lehetetlen egy közönséges ember
számára, ám nem különösebben nehéz Istennek. Ha Isten határtalan, akkor határtalan formában
képes magát kiterjeszteni, másképp nem lenne jelentése a határtalan szónak. Isten mindenható; nem
tizenhatezer, de tizenhat millió feleséget is el tud tartani, s mégsem ütközik semmilyen nehézségbe,
másképp nem lenne jelentése a mindenható szónak.
 Ezek mindenkit vonzó sajátságok. Ebben az anyagi világban azt tapasztaljuk, hogy ha egy
ember nagyon gazdag, akkor vonzó. Amerikában például Rockefeller és Ford nagyon vonzóak a
vagyonuk miatt. Vonzóak annak ellenére, hogy nem rendelkeznek a világ összes kincsével.
Mennyivel vonzóbb akkor Isten, aki minden gazdagság tulajdonosa?
K¥¢£a határtalan erõvel is rendelkezik, s ereje már születése pillanatától jelen volt. Amikor még
csupán három hónapos volt, P¡tan§ démon meg akarta Õt ölni, de ehelyett K¥¢£a ölte meg a
démont. Ez Isten. Isten kezdettõl fogva Isten. Nem valamiféle meditáció vagy misztikus erõ által
válik Istenné. K¥¢£a nem az a fajta Isten. K¥¢£a Isten volt megjelenésének kezdetétõl fogva.
K¥¢£ának a hírneve is határtalan. Természetesen mi, akik K¥¢£a bhaktái vagyunk, ismerjük és
dicsõítjük Õt, de rajtunk kívül a világon még sok millióan vannak tudatában a Bhagavad-g¦t§
hírességének. Szerte a világon minden országban filozófusok, pszichológusok, vallásos emberek
olvassák a Bhagavad-g¦t§t. És nagyon szép számban árusítják is a mi Bhagavad-g¦t§nkat. Ez azért
van, mert az áru színtiszta arany. A Bhagavad-g¦t§nak számtalan kiadása van, de azok nem tiszták.
A miénket azért tudják jól eladni, mert a Bhagavad-g¦t§t úgy adjuk elõ, ahogyan az van. A
Bhagavad-g¦t§ hírneve K¥¢£a hírneve.
K¥¢£a egy másik bõséggel, a szépséggel is határtalan mértékben rendelkezik. K¥¢£a Maga
nagyon gyönyörû, ahogyan minden társa is az. Azok, akik jámborak voltak elõzõ életükben,
megkapják azt a lehetõséget ebben az anyagi világban, hogy jó családban, jó népben születhessenek
meg. Az amerikai emberek nagyon gazdagok és szépek, s ez mind jámbor cselekedeteiknek az
eredménye. Az egész világon mindenki vonzódik az amerikaiakhoz, mert fejlettek a tudományban,
gazdagok, szépek és így tovább. Ez a bolygó egy jelentéktelen bolygó az univerzumban, mégis e
bolygón belül egy ország — Amerika — mennyi vonzó tulajdonsággal rendelkezik. Képzeljük csak
el, mennyi vonzó tulajdonsága van Istennek, aki az egész kozmikus megnyilvánulás teremtõje.
Milyen csodálatos lehet Õ — Õ, aki minden szépséget megteremtett!
Valaki nem csupán szépsége miatt lehet vonzó, hanem tudása miatt is. Egy tudós vagy egy
filozófus vonzó lehet a tudása miatt, de milyen tudás lehet fenségesebb annál, amit K¥¢£a nyújt a
Bhagavad-tudás. K¥¢£a ugyanakkor teljes lemondással (vair§gya) is rendelkezik. Rengeteg dolog
mûködik K¥¢£a irányítása alatt ebben az anyagi világban, de K¥¢£a tulajdonképpen nincs itt jelen.
Egy nagy gyár folytathatja a munkát akkor is, ha a tulajdonos nincs jelen. Éppen így K¥¢£a energiái
az Õ segítõinek, a félisteneknek az irányítása alatt mûködnek. Így K¥¢£a maga távolmarad az
anyagi világtól. Ezt a kinyilvánított írások mind leírják.
Istennek tehát számtalan neve van, cselekedetei szerint, de mivel annyi bõséggel rendelkezik, s
mivel ezekkel mindenkit vonz, K¥¢£ának nevezik. A Védikus Irodalom kijelenti, hogy Istennek
számtalan neve van, de „K¥¢£a” az alapvetõ név.
E K¥¢£a-tudatú mozgalom célja hirdetni Isten nevét, Isten dicsõségét, Isten cselekedeteit, Isten
szépségét és Isten szeretetét. Sok dolog van az anyagi világban, s mind K¥¢£ában vannak. Az
anyagi világ legszembetûnõbb jellemzõje a szex, s ez szintén jelen van K¥¢£ában. Mi R§dh§t és K¥¢
£át imádjuk, s közöttük létezik vonzalom, de az anyagi vonzódás és a lelki vonzódás nem ugyanaz.
K¥¢£ában a szex valóságos, de itt az anyagi világban nem az. Minden, amivel itt foglalkozunk, jelen
van a lelki világban, de itt nincsen valós értéke. Ez csak egy visszatükrözõdés. Az áruházak
kirakataiban látjuk a sok próbababát, de senki sem törõdik velük, mindenki tudja, hogy nem igaziak.
A próbababa gyönyörû lehet, mégsem igazi. Amikor az emberek egy gyönyörû nõt látnak,
vonzódnak hozzá, mivel azt hiszik, igazi. Tulajdonképpen az úgynevezett élõ már szintén halott,
mert ez a test csupán egy anyaghalmaz, s amint a lélek elhagyja a testet, senki nem törõdik azzal,
hogy egy nõ úgynevezett gyönyörû testét nézze. Az igazi tényezõ, az igazi vonzóerõ a lélek.
Az anyagi világban minden halott anyagból van, ezért pusztán csak utánzat. A dolgok realitása a
lelki világban létezik. Azok, akik olvasták a Bhagavad-g¦t§t, megérthetik, milyen a lelki világ,
hiszen a Bhagavad-g¦t§ leírja:
paras tasm§t tu bh§vo 'nyo
'vyakto 'vyakt§t san§tana¤
ya¤ sa sarve¢u bh¡te¢u
naªyatsu na vinaªyati
„Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz
képest örök, transzcendentális, páratlan, és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is
megõrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.” (Bhagavad-g¦t§ 8.20)
A tudósok próbálják kiszámítani ennek az anyagi világnak a kiterjedését, de elkezdeni sem
tudják. Ezer és ezer évre lenne szükségük ahhoz, hogy csupán a legközelebbi csillagig eljussanak.
Mit mondhatunk akkor a lelki világról? Ha nem ismerhetjük meg az anyagi világot, hogyan
ismerhetnénk meg azt, ami mögötte van? A lényeg az, hogy hiteles forrásokból kell tudást
szereznünk.
A leghitelesebb forrás K¥¢£a, hiszen Õ minden tudás tárháza. Nincs senki, aki K¥¢£ánál
bölcsebb vagy intelligensebb lenne. K¥¢£a tudósít bennünket arról, hogy e mögött az anyagi világ
mögött van egy lelki világ, amelyet számtalan bolygó tölt ki. Ez a világ messze van, meszszebb,
mint az anyagi ûr, amely az egész teremtésnek csupán egynegyedét alkotja. Hasonlóan az élõlények
összessége ebben az anyagi világban nem több, mint parányi hányada a teremtés élõlényeinek. Ezt
az anyagi világot a börtönhöz hasonlítják, és ahogyan a fogoly is csupán kis százalékát képviseli a
teljes népességnek, úgy az élõlények az anyagi világban az összes élõlénynek csupán töredék részét
képezik.
Azok, akik fellázadtak Isten ellen — akik bûnösök —, ebbe az anyagi világba kerülnek. A
bûnözõk néha azt mondják, hogy õk nem törõdnek a kormánnyal, mégis letartóztatják és
megbüntetik õket. Hasonlóan kerülnek ebbe az anyagi világba azok az élõlények, akik kijelentik,
hogy Istennel szembeszállnak.
Eredetileg az élõlények mind parányi szerves részei Istennek, s úgy viszonyulnak hozzá, mint
ahogyan a fiak viszonyulnak az apjukhoz. A keresztények is a legfelsõbb atyának tartják Istent. A
keresztények elmennek a templomba, és így imádkoznak: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben.” Az
Istenrõl mint legfelsõbb atyáról szóló felfogás a Bhagavad-g¦t§ban is megtalálható (14.4):
sarva yoni¢u kaunteya
m¡rtaya¤ sambhavanti y§¤
t§s§° brahma mahad yonir
aha° b¦ja-prada¤ pit§
„Óh, Kunt¦ fia, tudnod kell, hogy minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó
Atya.”
Nyolcmillió-négyszázezer féle létforma van — beleértve a vízi élõlényeket, növényeket,
madarakat, vadállatokat, rovarokat és az emberi lényeket. Az emberi lények közül a legtöbb
civilizálatlan, s a néhány civilizált faj között csak kevés számú élõlény él vallásos életet. A sok
úgynevezett vallásos ember közül a legtöbben megjelölésekkel azonosítják magukat, azt állítva: „én
hindu vagyok”, „én muzulmán”, „én keresztény” és így tovább. Vannak, akik emberbaráti
munkákat végeznek, néhányan adományoznak a szegényeknek, iskolákat, kórházakat nyitnak. Ezt
az altruista folyamatot nevezik karma-Millió és millió ilyen karma-k§£¨¦ között talán egy akad, aki
jñ§n¦ („aki tud”). Millió és millió jñ§n¦ között talán egy van, aki felszabadult, s millió és millió
felszabadult lélek közül talán egy képes megérteni K¥¢£át. Ez tehát K¥¢£a helyzete. Ahogyan K¥¢£a
maga mondja a Bhagavad-g¦t§ban (7.3):
manu¢y§n§° sahasre¢u
kaªcid yatati siddhaye
yatat§m api siddh§n§°
kaªcin m§° vetti tattvata¤
„Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán
alig ismer Engem egy is.”
K¥¢£át megérteni tehát nagyon nehéz. De annak ellenére, hogy Isten megértése nehéz dolog,
Isten magyarázatot ad magáról a Bhagavad-g¦t§ban. Azt mondja: „Ilyen és ilyen vagyok. Az anyagi
természet ilyen, a lelki természet pedig amolyan. Az élõlények ilyenek, a Legfelsõbb Lélek pedig
olyan.” Így a Bhagavad-g¦t§ mindenrõl tökéletes leírást ad. Bár Isten megértése nagyon nehéz, nem
nehéz akkor, amikor Isten Maga adja nekünk a róla szóló tudást. Tulajdonképpen ez az egyetlen
folyamat, amely által megérthetjük Istent. Istent megérteni saját spekulációnkon keresztül
lehetetlen, hiszen Isten határtalan, mi pedig behatároltak vagyunk. A mi tudásunk és érzékelésünk
egyaránt nagyon behatárolt, hogyan érthetnénk meg a határtalant? Ha egyszerûen csak elfogadjuk a
határtalan verzióját, megérthetjük Õt. Ez a megértés a mi tökéletességünk.
Az Istenrõl szóló spekulatív tudás sehová nem vezet el bennünket. Ha egy fiú tudni akarja, ki az
apja, a legegyszerûbb folyamat, ha megkérdezi az anyját. Az anya akkor azt fogja mondani: „Ez itt
az apád.” Ez az útja a tökéletes tudásnak. Természetesen az ember spekulálhat az apját illetõen,
kérdezõsködhet, ez az ember-e az vagy az az ember, és bejárhatja az egész várost, kérdezõsködve:
„Te vagy az apám? Te vagy az apám?” Az ilyen folyamatból származó tudás mindig tökéletlen
marad. Az ember sohasem találja így meg az apját. Az egyszerû folyamat csupán az, hogy hiteles
forrástól fogadjuk el a tudást — ez esetben az anyától. Az anya csupán annyit mond: „Kedves fiam,
ez itt az apád.” Így tökéletes a tudásunk. A transzcendentális tudás hasonló ehhez. Épp az elõbb
beszéltem a lelki világról. A lelki világ nem tárgya a spekulációnknak. Isten azt mondja: „Van egy
lelki világ, s az az Én lakóhelyem.” Ilyen módon juthatunk tudáshoz K¥¢£ától, a leghitelesebb
forrástól. Mi talán nem vagyunk tökéletesek, ám a tudományunk tökéletes, mert a tökéletes
forrásból származik.
A K¥¢£a-tudat mozgalma arra hivatott, hogy tökéletes tudásban részesítse az emberi
társadalmat. E tudás által az ember megértheti, ki õ, ki Isten, mi az anyagi világ, miért jöttünk ide,
miért kell keresztülmennünk annyi gyötrelmen és nyomorúságon, s miért kell meghalnunk. Senki
nem akar öreg ember lenni, ám az öregkor mégis eljön. Senki nem akar betegségektõl szenvedni, de
biztos, hogy elegendõ betegség jön majd. Ezek az emberi élet valódi problémái, s még nem találtak
rájuk megoldást. A civilizáció megpróbálja tökéletesíteni az evést, az alvást, a párzást és a
védekezést, de ezek nem a valódi problémák. Az ember alszik, a kutya szintén alszik. Az ember
nem fejlettebb pusztán azzal, hogy szép lakása van. Mindkét esetben a dolog ugyanaz: alvás. Az
ember felfedezte az atomfegyvert, hogy megvédje magát, ám a kutyának is vannak fogai és karmai,
és szintén megvédi magát. Mindkét esetben védekezésrõl van szó. Az ember nem mondhatja, hogy
mivel atombombája van, legyõzheti az egész világot vagy az egész univerzumot. Ez nem
lehetséges. Az embernek lehet kidolgozott módszere a védekezésre és fényûzõ módszere az
evéshez, az alváshoz vagy a párzáshoz, de ez nem teszi õt fejletté. Ezt a fejlettséget nevezhetjük
pallérozott állatiasságnak, ennyi az egész.
Valódi fejlõdés azt jelenti: ismerni Istent. Ha hiányzik belõlünk az Istenrõl szóló tudás, akkor
tulajdonképpen nem vagyunk fejlettek. Rengeteg csaló tagadja Isten létezését, mivel ha Isten nem
létezik, folytathatják bûnös tetteiket. Nekik nagyon jó azt gondolni, hogy Isten nem létezik, de Isten
nem fog meghalni csupán azért, mert õk tagadják Õt. Isten létezik, s az irányítása szintén. Az Õ
elrendelésébõl kel fel a Nap, kel fel a Hold, folynak a folyók s tartja fenn az ár-apályt az óceán. Így
hát minden az Õ irányítása alatt mûködik. Ha minden ilyen szépen megy, hogyan gondolhatná
valaki valóságosan, hogy Isten halott? Ha rossz irányítást tapasztalunk, mondhatjuk, hogy nincsen
kormány, de ha jó szervezés van, hogyan mondhatjuk, hogy nincsen kormány? Csak mert az
emberek nem ismerik Istent, azt mondják, hogy Isten halott, hogy nincs Isten, vagy hogy Istennek
nincsen formája. Mi azonban szilárdan meg vagyunk gyõzõdve, hogy van Isten, s hogy K¥¢£a az
Isten. Ezért imádjuk Õt. Ez a K¥¢£a-tudat folyamata. Próbálják megérteni ezt. Köszönöm szépen.
Lélekvándorlás — s ami mögötte van
1976. augusztusában ¼r¦la Prabhup§da néhány hetet a Londontól tizenöt mérföldre északra fekvõ
Bhaktivedanta Manorban töltött. Ez idõ alatt Mike Robinson, a London Broadcasting Company
riportere interjút készített vele otthonában. Beszélgetésükben, melyet kevéssel késõbb mûsorra is
tûztek, ¼r¦la Prabhup§da azt nyilatkozta, hogy a K¥¢£a-tudat „nem az ,én hiszem, te hiszed'
valamiféle rituális ceremóniája”, hanem mély filozófiai rendszer, mely világos és tömör
magyarázatot ad a reinkarnációról.
Mike Robinson: Elmondaná, miben hisz Ön, mi a K¥¢£a-tudatú mozgalom filozófiája?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A K¥¢£a-tudat nem hit kérdése; ez tudomány. Az elsõ lépés ismerni a
különbséget az élõ test és a halott test között. Mi a különbség? A különbség az, hogy amikor valaki
meghal, akkor a lélek, vagyis az életerõ elhagyja a testet. Ezért nevezik a testet „halottnak”. Két
dolog van tehát: az egyik ez a test, a másik pedig az életerõ a testben. Mi a testben lévõ életerõrõl
beszélünk. Ez a különbség a K¥¢£a-tudat tudománya — amely lelki — és a közönséges materialista
tudomány között. Egy egyszerû embernek emiatt kezdetben nagyon nehéz értékelnie a mi
mozgalmunkat. Az embernek elõször azt kell megértenie, hogy õ lélek, valami más, mint ez a test.
Mike Robinson: És mikor fogjuk ezt megérteni?
¼r¦la Prabhup§da: Bármelyik pillanatban megértheti, de szükség van hozzá egy kevés
intelligenciára. Például amikor a gyerek nõ, nagy fiú lesz belõle, aztán fiatalember, a fiatalember
felnõtté válik, a felnõtt pedig öreg ember lesz. Ez idõ alatt, bár a teste egy gyerekbõl öregemberré
változott, mégis ugyanannak a személynek érzi magát, ugyanazzal az azonossággal. Nézze csak
meg: a test változik, de a test lakója, a lélek ugyanaz marad. Így logikusan levonhatjuk a
következtetést, hogy amikor jelenlegi testünk meghal, egy újabb testet kapunk. Ezt nevezik
lélekvándorlásnak.
Mike Robinson: Tehát amikor az emberek meghalnak, csupán a fizikai test az, ami meghal?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Ezt nagyon részletesen magyarázza el a Bhagavad-g¦t§ (2.20): na j§yate
mriyate v§ kad§cin...na hanyate hanyam§ne ªar¦re.
Mike Robinson: Gyakran idéz az írásokból?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mi gyakran idézünk. A K¥¢£a-tudat komoly oktatás, nem egy közönséges
vallás. [Az egyik bhaktához:] Keresd meg ezt a verset a Bhagavad-g¦t§ban!
Tanítvány:
na j§yate mriyate v§ kad§cin
n§ya° bh¡tv§ bhavit§ v§ na bh¡ya¤
ajo nitya¤ ª§ªvato 'ya° pur§£o
na hanyate hanyam§ne ªar¦re
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem szûnhet; nem-
született, örökkévaló, mindig létezõ, halhatatlan és õsi, s ha a testet meg is ölik, õ meg nem ölhetõ.”
Mike Robinson: Nagyon köszönöm, hogy felolvasta. Lenne szíves még beszélni errõl egy keveset?
Ha a lélek halhatatlan, mindenkinek a lelke Istennel lesz, amikor meghalnak?
¼r¦la Prabhup§da: Nem szükségszerûen. Ha valaki alkalmas rá — ha arra képezte magát ebben az
életben, hogy visszamenjen, haza, vissza Istenhez —, akkor visszamehet. Ha nem képezi erre
magát, akkor kap egy újabb anyagi testet. Nyolcmillió-négyszázezer különbözõ test van. Vágyai és
karmája szerint a természet törvényei egy megfelelõ testet adnak neki. Épp olyan ez, mint amikor
az ember elkap egy betegséget, és aztán ez a betegség kifejlõdik benne. Nehéz megérteni ezt?
Mike Robinson: Nagyon nehéz az egészet megérteni.
¼r¦la Prabhup§da: Tegyük fel, hogy valaki himlõt kap, hét nap múlva pedig elõjönnek a tünetek.
Hogy nevezik ezt az idõtartamot?
Mike Robinson: Lappangási idõ?
¼r¦la Prabhup§da: Lappangási idõ. Ezt tehát nem kerülhetjük el. Ha megkaptunk egy betegséget,
az ki fog fejlõdni, a természet törvénye szerint. Hasonlóan, az élet során az anyagi természet
különféle kötõerõivel társulunk, s ez a társulás határozza meg, milyen testet kapunk a következõ
életünkben. Ez szigorúan a természet törvényeinek irányítása alatt áll. Mindenkit a természet
törvényei irányítanak — mindenki tökéletesen függ tõlük —, de tudatlanságuk miatt az emberek
azt gondolják, hogy szabadok. Nem szabadok, csak képzelik, hogy szabadok, ám teljes mértékben a
természet törvényeinek irányítása alatt állnak. Következõ születésünket tehát a tetteink határozzák
meg — bûnös vagy jámbor, esettõl függõen.
Mike Robinson: Visszatérne erre még egy percre Kegyelmességed? Említette, hogy senki sem
szabad. Azt mondja, hogy ha jó életet élünk, akkor valamilyen módon meghatározzuk a jó jövõt a
magunk számára?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Mike Robinson: Tehát szabadok vagyunk azt választani, amit fontosnak hiszünk? A vallás fontos,
mert ha hiszünk Istenben, és jó életet élünk...
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem hit kérdése. Ne hozzuk most fel a hit kérdését. Ez törvény. Ott van
például a kormány. Elhisszük vagy nem hisszük, ha megszegjük a törvényt, a kormány megbüntet.
Ehhez hasonlóan, hiszünk vagy nem hiszünk, Isten létezik. Ha nem hiszünk Istenben, és
függetlenül azt tesszük, amihez kedvünk van, a természet törvényei meg fognak büntetni minket.
Mike Robinson: Értem. Számít az, milyen vallásban hiszünk? Számít az, ha valaki K¥¢£a híve?
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem vallás kérdése. Ez tudomány kérdése. Lelki lények vagyunk, de mivel
anyagilag feltételekhez vagyunk kötve, ezért az anyagi természet törvényei alatt állunk. Tehát hihet
ön a kereszténységben, én pedig a hindu vallásban, de ez nem jelenti azt, hogy ön megöregszik, én
pedig nem. A megöregedés tudományáról beszélünk most. Ez természtetes törvény. Nem az
történik, hogy mivel ön keresztény, ön megöregszik, vagy mivel én hindu vagyok, én nem öregszem
meg. Mindenki megöregszik. Ehhez hasonlóan a természet összes törvénye érvényes mindenkire.
Hihet ebben vagy abban a vallásban, nem számít.
Mike Robinson: Tehát azt mondja, csak egyetlen Isten van, aki irányít bennünket?
¼r¦la Prabhup§da: Egy Isten van, s egyetlen természetnek a törvénye, és mi mindannyian e
természetnek a törvénye alatt állunk. A Legfelsõbb irányít bennünket. Ha tehát azt hisszük, hogy
szabadok vagyunk, vagy hogy bármit megtehetünk, amit akarunk, az a mi ostobaságunk.
Mike Robinson: Értem. Elmagyarázná nekem, milyen különbséget jelent a Hare K¥¢£a mozgalom
tagjának lenni?
¼r¦la Prabhup§da: A Hare K¥¢£a mozgalom azok számára van, akik komolyak e tudomány
megértésében. Szó sincs arról, hogy valamilyen szektás csoport lennénk. Nem. Mindenki
csatlakozhat. Diákokat is befogadunk. Lehet valaki keresztény, lehet hindu, lehet mohamedán —
nem az számít. A K¥¢£a-tudat mozgalma befogad mindenkit, aki meg akarja érteni az Istenrõl szóló
tudományt.
Mike Robinson: És milyen különbséget jelentene az valakinek, ha arra tanítanák, hogyan legyen
Hare K¥¢£a hívõ?
¼r¦la Prabhup§da: Elkezdõdne az igazi oktatása. Az elsõ dolog azt megérteni, hogy lelkek
vagyunk, s mivel lelkek vagyunk, cseréljük a testünket. Ez a lelki megértés ábécéje. Tehát amikor a
testnek vége és megsemmisül, mi nem semmisülünk meg. Kapunk egy másik testet, mint ahogyan a
kabátunkat vagy az ingünket cseréljük át. Ha ön eljön hozzám holnap egy másik ingben és egy
másik kabátban, az azt jelenti, hogy ön másik személy lett? Nem. Éppen így minden egyes
alkalommal, amikor meghalunk, testet cserélünk, de mi, a lélek a testben, ugyanazok maradunk. Ez
az, amit meg kell érteni, s azután fejlõdhet az ember tovább a K¥¢£a-tudat tudományában.
Mike Robinson: Kezdem megérteni. Amit nehéznek találok az csupán az, hogyan van ez az ön
sok-sok emberének esetében, akiket Hare K¥¢£a irodalmat osztani látunk az Oxford Streeten.
¼r¦la Prabhup§da: Ez az irodalom azért van, hogy meggyõzze az embereket a lelki élet
szükségességérõl.
Mike Robinson: És ön valóban nem törõdik azzal, vajon csatlakoznak-e a Hare K¥¢£a
mozgalomhoz vagy nem?
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem számít. A mi küldetésünk az, hogy tanítsuk õket. Az emberek
tudatlanságban vannak, az ostobák paradicsomában élnek, s azt gondolják, ha a testüknek vége,
mindennek vége. Ez ostobaság.
Mike Robinson: És önt alapvetõen csak az érdekli, hogy megmondja nekik, hogy van az életnek
egy lelki dimenziója is?
¼r¦la Prabhup§da: Elsõsorban az érdekel, hogy elmondjam nekik: õk nem ezek a testek, a test
csupán öltözet (az ing és a kabát), s hogy belül a testben élnek.
Mike Robinson: Igen, azt hiszem, most megértettem. Ha folytathatnánk onnan, ön azt mondta: az,
ahogyan él az ember, változást hoz a halál utáni életben, s hogy a természet törvényei határozzák
meg az elkövetkezõ életünket. Hogyan megy végbe a lélekvándorlás folyamata?
¼r¦la Prabhup§da: A folyamat nagyon szövevényes. A lélek láthatatlan a mi anyagi szemünk
számára. Mérete atomikus. A durva anyagi test — mely érzékekbõl, vérbõl, csontokból, zsírból stb.
áll — megsemmisülése után az elme, az intelligencia és az ego alkotta finom fizikai test tovább
mûködik. A halál pillanatában tehát ez a finom fizikai test viszi a parányi lelket egy másik durva
anyagi testbe. A folyamat éppen olyan, mint amikor a levegõ visz magával egy illatot. Senki sem
látja, honnan jön a rózsa illata, de azt tudjuk, hogy a szél hordozza. Nem láthatjuk, hogyan, de
megtörténik. Ehhez hasonlóan a lélek vándorlása is nagyon finom folyamat. A halál pillanatában az
elme állapotától függõen a parányi lélek egy apa ivarsejtjén keresztül egy bizonyos anya méhébe
kerül, s aztán kifejleszt egy bizonyos típusú testet, melyet az anya adott. Ez lehet emberi lény, lehet
macska, kutya, bármi.
Mike Robinson: Azt mondja, valami mások voltunk ezt az életet megelõzõen?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Mike Robinson: S újra visszajövünk mint valami más a következõ alkalommal?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mivel létünk örök. A munkánk alapján egyszerûen csak testet cserélünk.
Ezért akarnunk kell, hogy megtudjuk, hogyan lehet ezt a folyamatot megállítani, hogyan
maradhatunk eredeti, lelki testünkben. Ez a K¥¢£a-tudat.
Mike Robinson: Értem. Tehát ha K¥¢£a-tudatossá válok, nem kockáztatom meg, hogy kutyaként
térjek vissza?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. [Az egyik bhaktához:] Keresd meg ezt a verset: janma karma ca me
divyam...
Tanítvány:
janma karma ca me divyam
eva° yo vetti tattvata¤
tyaktv§ deha° punar janma
naiti m§m eti so 'rjuna
„Óh, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste
elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök
tartózkodási helyemet.” (Bg. 4.9)
¼r¦la Prabhup§da: Isten azt mondja: „Mindenki, aki megért Engem, megszabadul a születéstõl és
a haláltól.” Istent azonban nem lehet megérteni anyagi spekuláció útján. Az nem lehetséges. Az
embernek elõször el kell jutnia a transzcendentális szintre. Akkor megkaphatja azt az értelmet,
amely szükséges Isten megértéséhez. S aztán amikor megérti Istent, nem kap többé anyagi testet.
Visszamegy haza, vissza Istenhez. Ott örökké él, nincsen több testcsere.
Mike Robinson: Értem. Most már másodjára idéz az írásaikból. Honnan származnak ezek az
írások? Elmagyarázná ezt röviden?
¼r¦la Prabhup§da: A mi írásaink a Védikus Irodalomból származnak, amely a teremtés kezdete
óta létezik. Ha van egy új anyagi teremtés — mint például ez a mikrofon —, van olyan irodalom is,
amely elmagyarázza, hogyan kell bánni vele. Nem így van?
Mike Robinson: De igen, így van.
¼r¦la Prabhup§da: És ezt az irodalmat a mikrofonnal együtt kapjuk kézhez.
Mike Robinson: Igen, így van.
¼r¦la Prabhup§da: Hasonlóan kapjuk meg a Védikus Írásokat a kozmikus teremtéssel együtt, hogy
elmagyarázzák, hogyan kell bánni vele.
Mike Robinson: Értem. Ezek az írások tehát már a teremtés kezdete óta léteznek. Most pedig, ha
lehet, térjünk át egy olyan dologra, amelynek — azt hiszem — ön nagy fontosságot tulajdonít. Mi a
legfõbb különbség a K¥¢£a-tudat és a többi nyugaton tanított keleti tanítás között?
¼r¦la Prabhup§da: A különbség az, hogy mi az eredeti írásokat követjük, míg õk létrehozták a
saját írásaikat. Ez a különbség. Amikor lelki témákról egy kérdés felmerül, az eredeti írásokból kell
felvilágosítást szerezni, nem pedig egy olyan irodalomból, amely egy képmutató illetõ alkotása.
Mike Robinson: Mit kell tudni a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a... éneklésérõl?
¼r¦la Prabhup§da: A Hare K¥¢£a vibrálása a legkönnyebb folyamat, amely által megtisztulhatunk,
különösen ebben a korszakban, amikor az emberek olyannyira nehéz felfogásúak, hogy nem
képesek nagyon könnyen megérteni a lelki tudományt. Ha valaki a Hare K¥¢£át vibrálja, akkor
intelligenciája megtisztul, és képes lesz megérteni lelki dolgokat.
Mike Robinson: Elmondaná, mi irányítja önt abban, amit csinál?
¼r¦la Prabhup§da: A Védikus Írások irányítását fogadjuk el.
Mike Robinson: Azokét az írásokét, amelyekbõl idézett?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez mind benne van az írásokban. Mi elmagyaráztuk ezeket angolul, de
nem hoztunk létre semmi újat. Ha kiagyalnánk valamilyen tudományt, minden tönkremenne. A
Védikus Írások olyasmik, mint az az írás, amely elmagyarázza, hogyan kell összerakni ezt a
mikrofont. Ez azt mondja: „Így csináld: néhány csavarnak ezen az oldalon kell lennie, a fém körül.”
Nem változtathatjuk meg, mert akkor minden tönkremegy. Éppen így, mivel mi nem találtunk ki
semmit, az embereknek csak el kell olvasniuk az egyik könyvünket, s igazi lelki tudást kapnak
majd.
Mike Robinson: Hogyan lehet hatással a K¥¢£a-tudat filozófiája az emberek életmódjára?
¼r¦la Prabhup§da: Enyhíteni tudja az emberek szenvedését. Az emberek a miatt a félreértés miatt
szenvednek, hogy magukat a testnek hiszik. Ha azt gondolja valaki, hogy õ ez a kabát vagy ing, és
nagyon vigyázva mossa a kabátot és az inget, ám elfelejt enni, boldog lesz?
Mike Robinson: Nem, nem lesz.
¼r¦la Prabhup§da: Ugyanígy mindenki csak a „kabátot és az inget” mossa, de elfelejtkezik a
testben lévõ lélekrõl. Nincs arról tudomásuk, ami a test „ingén és kabátján” belül van. Kérdezzen
meg bárkit, kicsoda õ, azt fogja mondani: „Igen, én angol vagyok”, vagy „indiai vagyok.” És ha azt
mondjuk neki: „Látom, hogy angol vagy indiai tested van, de mi vagy te?” — ez az, amit nem tud
megmondani.
Mike Robinson: Értem.
¼r¦la Prabhup§da: Az egész modern civilizáció mûködése azon a félreértésen alapszik, hogy a test
az önvaló (deh§tma-buddhi). Ez a kutyák és a macskák gondolkozásmódja. Tegyük fel, hogy
megpróbálok elmenni Angliába, és ön megállít engem a határon: „Én angol vagyok — mondaná —,
de ön indiai. Miért jött ide?” A kutyák ugyanígy ugatnak: „Vau, vau, minek jöttél ide?” Mi hát a
különbség a mentalitásukban? A kutya azt gondolja, õ egy kutya, én meg idegen vagyok, ön pedig
azt gondolja, hogy ön angol, én meg indiai vagyok. Nincs különbség a két gondolkozásmód között.
Tehát ha valaki egy kutya mentalitásának sötétségében tartja az embereket, és kijelenti, hogy
fejlõdik a civilizáció terén, az a leginkább félrevezetett ember.
Mike Robinson: Áttérve egy másik témára, úgy vélem, a Hare K¥¢£a mozgalmat a világ azon
területei érdeklik, ahol szenvedés van.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez az egyetlen érdekünk. Mások csupán megkerülik a legfõbb
problémákat: a születést, a betegséget, az öregséget és a halált. Másoknak nincsen megoldásuk
ezekre a problémákra, csupán mindenféle ostobaságot beszélnek. Az emberek félre vannak vezetve.
Sötétségben tartják õket. Kezdjünk hát nekik világosságot adni.
Mike Robinson: Igen, de a lelki felvilágosításon túl az emberek fizikai jóléte is érdekli önöket?
¼r¦la Prabhup§da: A fizikai jólét automatikusan követi a lelki jólétet.
Mike Robinson: Hogyan történik ez?
¼r¦la Prabhup§da: Tételezzük fel, hogy önnek van egy autója, s ugyanúgy vigyáz az autójára,
mint saját magára. Ám mégsem gondolja azt magáról, hogy az autó. Nem mondja: „Én ez az autó
vagyok.” Ez ostobaság. De épp ez az, amit az emberek csinálnak. Túlságosan sok gondot fordítanak
a testi „autóra”, azt gondolva, hogy az autó az önvaló. Elfelejtik, hogy különböznek az autótól, hogy
lelkek, és más a dolguk. Mint ahogyan senki nem válik elégedetté, ha benzint iszik, senkit nem
tehetnek elégedetté a testi cselekedetek. Az embernek meg kell találnia a megfelelõ ételt a lélek
számára. Ha egy ember azt gondolja: „Én autó vagyok, meg kell innom ezt a benzint”, azt õrültnek
tartják. Hasonlóan az, aki azt gondolja, hogy õ ez a test, és megpróbál boldog lenni az anyagi
élvezetekkel, az szintén õrült.
Mike Robinson: Van itt egy idézet, melyhez szeretném, ha magyarázatot fûzne. Mielõtt idejöttem,
kaptam ezt az irodalmat az ön egyik emberétõl, s az egyik dolog, amit ön mond itt, az az, hogy „A
vallás ésszerû alap nélkül csupán szentimentalizmus.” Megmagyarázná ezt?
¼r¦la Prabhup§da: A legtöbb vallásos ember azt mondja: „Mi hisz-hogy az ember olyasvalamiben
hisz, ami tulajdonképpen nem helyes. Néhány keresztény például azt mondja: „Abban hiszünk,
hogy az állatoknak nincsen lelkük.” Ez nem helyes. Azért hiszik, hogy az állatoknak nincsen lelkük,
mert meg akarják enni az állatokat, ám valójában az állatoknak van lelkük.
Mike Robinson: Honnan tudja, hogy az állatoknak van lelkük?
¼r¦la Prabhup§da: Ön is megtudhatja. Itt a tudományos magyarázat: az állat eszik, mi is eszünk;
az állat alszik, mi is alszunk; az állatnak van szexuális élete, nekünk is van; az állat védekezik, mi is
védekezünk. Akkor mi a különbség az állat és az ember között?
Mike Robinson: Ezt már teljesen értem. De a keresztény írások azt mondják...
¼r¦la Prabhup§da: Ne hozzuk most föl az írásokat, ez egy közérthetõ téma. Próbálja megérteni!
Az állat eszik, ön is eszik; az állat alszik, ön szintén alszik; az állat védekezik, ön is védekezik, az
állat szexuális életet él, ön szintén; az állatoknak vannak gyerekeik, önnek is vannak; van nekik
lakóhelyük, és önnek is van. Ha az állat testét megvágják, vérzik, ha az ön testét megvágják, vérzik.
Tehát megvannak ezek a hasonlóságok. Miért tagad meg akkor egy hasonlóságot, a lélek jelenlétét?
Ez nem logikus. Tanult ön logikát? Van a logikában egy dolog, amit úgy hívnak, analógia. Analógia
azt jelenti, levonni valamilyen következtetést számos hasonló tulajdonság alapján. Ha ennyi hasonló
pont van az emberek és az állatok között, miért tagad meg egy hasonlóságot? Ez egyéltalén nem
logikus. Ez nem tudomány.
Mike Robinson: De ha vesszük ezt az érvet, és egy másik módon használjuk...
¼r¦la Prabhup§da: Nincs másik mód. Ha ön nem a logika alapjain vitázik, akkor ön nem
racionális.
Mike Robinson: Igen, rendben, de induljunk ki most egy másik feltevésbõl. Tételezzük fel, hogy
az emberi lénynek nincsen lelke.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor meg kell magyaráznia a különbséget az élõ és a halott test között. Én
már az elején elmagyaráztam ezt. Amint az életerõ, a lélek elhagyja a testet, még a leggyönyörûbb
testnek sem lesz többé értéke. Senki nem törõdik vele többé, eldobják. Most viszont ha meghúzom
az ön haját, akkor verekedés lesz. Ez a különbség az élõ test és a halott test között. Az élõ testben
jelen van a lélek, a halottban pedig nincs jelen. Amint a lélek elhagyja a testet, a testnek nincs többé
értéke. Használhatatlan lesz. Olyan egyszerû ezt megérteni, de még a legnagyobb úgynevezett
tudósok és filozófusok is túlságosan nehézfejûek, hogy megértsék. A modern társadalom szörnyû
helyzetben van. Nincs ember, aki igazi agy lenne.
Mike Robinson: Azokra a tudósokra utal, akik nem értik meg az élet lelki dimenzióját?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Igazi tudomány azt jelenti, teljes tudás mindenrõl, anyagiról és lelkirõl
egyaránt.
Mike Robinson: De ön gyógyszerész volt megelõzõen, ugye?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, gyógyszerész voltam régebben. De hogy gyógyszerész legyen valaki,
ahhoz nem kell nagyon intelligensnek lenni. Minden épértelmû ember meg tudja csinálni.
Mike Robinson: De feltételezhetõen ön azt gondolja, hogy az anyagi tudomány szintén fontos, még
ha a mai tudósok nehézfejûek is.
¼r¦la Prabhup§da: Az anyagi tudomány csak valamennyire fontos. Nem a legfontosabb.
Mike Robinson: Értem. Visszatérhetnék egy elõzõ kérdésemre? Amikor néhány perccel ezelõtt
vitatkoztunk, ön azt mondta: „Ne hozza fel az írásokat, használja a józan eszét.” Milyen szerepet
játszanak az Írások az ön vallásában? Mennyire fontosak?
¼r¦la Prabhup§da: A mi vallásunk egy tudomány. Amikor azt mondjuk, hogy egy kisgyerek fiúvá
nõ fel, ez tudomány. Ez nem vallás. Minden kisgyerek felnõ. Mi köze ennek a valláshoz? Minden
ember meghal. Mi köze ennek a valláshoz? S amikor egy ember meghal, a teste használhatatlanná
válik. Mi köze ennek a valláshoz? Ez tudomány. Akár keresztény valaki, akár hindu, akár
muzulmán, amikor meghal, a teste használhatatlanná válik. Ez tudomány. Amikor valakinek meghal
egy rokona, nem mondhatja: „Mi keresztények vagyunk, abban hiszünk, hogy nem halt meg.” Ez
nem így van, meghalt. Akár keresztény valaki, akár hindu, akár muzulmán, õ meghalt. Tehát amikor
beszélünk, mi ezen az alapon beszélünk: hogy a test csak addig fontos, amíg a lélek a testben van.
Amikor a lélek nincs ott, a test használhatatlan. Ez a tudomány mindenkire érvényes, és mi ezen az
alapon próbáljuk oktatni az embereket.
Mike Robinson: De ha jól értem önt, ön úgy látszik tisztán tudományos alapokon akarja tanítani az
embereket. Hogyan kerül egyáltalán bele a vallás?
¼r¦la Prabhup§da: A vallás egyben tudományt is jelent. Az emberek tévesen úgy értelmezik a
vallást, hogy az hitet jelent — „Én hiszek.” [Az egyik bhaktához:] Keresd meg a szótárban a vallás
szót!
Tanítvány: Valláscímszó alatt a következõ áll: „Emberfeletti irányítás illetve erõ, kiváltképpen
egy személyes Isten elismerése, mely egy megfelelõ mentális attitûd hatására alakul ki.”
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Vallás annak a megtanulását jelenti, hogyan engedelmeskedjünk a
legfelsõbb irányítónak. Tehát ön lehet, hogy keresztény, én lehetek hindu, nem számít.
Mindkettõnknek el kell fogadnunk, hogy van egy legfelsõbb irányító. Ezt mindenkinek el kell
fogadnia; ez az igazi vallás. Nem pedig: „Mi abban hiszünk, hogy az állatoknak nincsen lelkük.” Ez
nem vallás. Ez a lehetõ legtudománytalanabb dolog. Vallás a legfelsõbb irányító tudományos
megértését jelenti: megérteni a legfelsõbb irányítót és engedelmeskedni Neki — ennyi az egész. Az
államban az a jó polgár, aki megérti a kormányt, és engedelmeskedik a kormány törvényeinek,
rossz polgár pedig az, aki nem törõdik a kormánnyal. Ha tehát valaki rossz polgár lesz azáltal, hogy
nem vesz tudomást Isten kormányáról, az vallástalan.
Mike Robinson: Értem. Elmondaná nekem, mit hisz ön az élet értelmének? Elsõsorban hogy miért
létezünk?
¼r¦la Prabhup§da: Az élet értelme az élvezet. De az emberek most az életnek egy hamis szintjén
vannak, ezért ahelyett, hogy élveznék az életet, szenvednek. Mindenhol csak a létért való küzdelmet
látjuk. Mindenki küzd, de mi az élvezet a végén? Csak küzdenek és meghalnak. Ezért — bár az élet
az élvezetért van — jelenleg az ember élete nem élvezet. De ha eljut az élet valódi, lelki szintjére,
akkor élvezni fog.
Mike Robinson: Beszélne nekem végül néhány szintrõl, melyen a lelki élet során
keresztülmegyünk? Melyek azok a lelki szintek, amelyeken egy új K¥¢£a-hívõ keresztülmegy?
¼r¦la Prabhup§da: Az elsõ szint a kíváncsiság szintje. „Tehát — mondja az ember — mi is ez a K¥
¢£a-tudatú mozgalom? Hadd tanulmányozzam!” Ezt nevezik ªraddh§nak, hitnek. Ez a kezdet.
Azután ha valaki komoly, azokkal társul, akik ezt a tudományt mûvelik. Megpróbálja megérteni,
hogyan érzik azok magukat. Azután úgy érzi: „Miért ne tartozhatnék közéjük?” S aztán amikor már
közöttük van, minden kételye hamarosan eloszlik. Egyre több hite lesz, s aztán megkapja a K¥¢£a-
tudat valódi ízét. Miért nem járnak ezek a fiúk moziba? Miért nem esznek húst, miért nem járnak az
éjszakai klubokba? Mert megváltozott az ízlésük. Ezektõl a dolgoktól már mind undorodnak. Így
lehet fejlõdni. Elsõ a hit, azután következik a bhaktákkal való társulás, ezután eloszlanak a kételyek,
utána megszilárdul a hit, azután jön az íz, aztán Isten megvalósítása, aztán pedig az Isten iránti
szeretet, a tökéletesség. Ez elsõ osztályú vallás. Nem valamiféle rituális ceremóniája az „én hiszem,
te hiszed”-nek. Az nem vallás. Az csalás. Az igazi vallás azért van, hogy kifejlessze az Isten iránti
szeretetünket. Ez a vallás tökéletessége.
Mike Robinson: Nagyon köszönöm, hogy beszélgetett velem, igazán élvezetes volt számomra.
¼r¦la Prabhup§da: Hare K¥¢£a.
Igazság és szépség
¼r¦la Prabhup§da ezt az esszét elõször Indiában publikálta, a kéthetente megjelenõ Back to
Godhead [Vissza Istenhez] régi, kisalakú változatában (1958. november 20-án). Ez az esszé
tartalmazza a „folyékony szépség” elfelejthetetlen történetét, amelyben ¼r¦la Prabhup§da
drámaian leleplezi az emberi szexualitás elvi alapjait. Az igazság és szépség természetének
tanulságos feltárása idõtlen és megdöbbentõen aktuális azok számára, akik a „belsõ önvaló” után
kutatnak.
Gyakran merülnek fel viták azt illetõen, vajon „igazság” és „szépség” összeegyeztethetõ
fogalmak-e. Az ember szívesen beleegyezik, hogy kimondja az igazságot — mondhatná valaki —,
de mivel az igazság nem mindig szép — gyakran inkább ijesztõ és kellemetlen —, hogyan
mondhatna valaki igazat és szépet egyszerre?
Válaszként tudomására hozhatjuk minden érdekeltnek: „igazság” és „szépség”
összeegyeztethetõ kifejezések. Határozottan kijelenthetjük, hogy a tulajdonképpeni igazság, amely
abszolút, mindig szép. Az igazság olyan szép, hogy mindenkit vonz, magát az igazságot is
beleértve. Az igazság olyan szép, hogy számtalan bölcs, szent és bhakta hagyott el mindent az
igazság kedvéért. Mahatma Gandhi, a modern világ bálványozott személyisége annak szentelte az
életét, hogy az igazsággal kísérletezzen, s minden cselekedete csupán az igazságra irányult.
Miért csak Mahatma Gandhit említjük? Mindegyikünkben megvan az ösztönzés az egyedüli
igazság keresésére, mert az igazság nem csupán szép, hanem mindenható is.
Sajnos az embereknek nincsen tudomásuk a tulajdonképpeni igazságról, sõt kilencvenkilenc
százalékuk az élet minden területén csak hazugságot követ, az igazság nevében. Bennünket
valójában vonz az igazság szépsége, de idõtlen idõk óta az igazságnak tûnõ hazugság szeretetéhez
vagyunk hozzászokva. Ezért egy világi ember számára az „igazság” és a „szépség”
összeegyeztethetetlen fogalmak. A világi igazságot és szépséget a következõ történettel lehet
megmagyarázni.
Egyszer egy férfi, aki bár nagyon hatalmas és erõs volt, ám jelleme módfelett kétséges,
beleszeretett egy gyönyörû lányba. A lány nemcsak gyönyörû volt megjelenésében, de jelleme is
szent volt, s ezért nem tetszett neki a férfi közeledése. A férfi azonban kéjes vágyai miatt kitartó
volt, s ezért a lány arra kérte õt, várjon csupán hét napot, s megadott egy idõpontot a hét nap után,
amikor a férfi találkozhat vele. A férfi beleegyezett, s nagy reményekkel várni kezdte a kitûzött
napot.
A szent lány azonban, hogy kinyilvánítsa az abszolút igazság valódi szépségét, egy nagyon
tanulságos módszert alkalmazott. Nagyon erõs hashajtókat vett be, s hét napon keresztül csak
ürítette és kihányta azt, amit megevett. Ráadásul mindent, amit kiürített és kihányt, összegyûjtötte
egy megfelelõ edényben. A hashajtóknak köszönhetõen a gyönyörûnek tartott lány olyan sovány és
vékony lett, mint egy csontváz, színe feketés lett, csodálatos szemei mélyen beestek szemüregébe.
Így várta türelmetlenül a kitûzött órában a lelkes férfit.
A férfi megjelent a színen, nagyon jólöltözve, kifogástalan viselkedéssel, s a csúnya lánytól, akit
ott várakozva talált, a gyönyörû lány felõl érdeklõdött, akivel találkoznia kellett volna. A férfi nem
ismerte fel abban a lányban, akit látott, ugyanazt a gyönyörû lányt, aki felõl kérdezett, s bár a lány
újra és újra bizonygatta neki, hogy õ az, szánalmas állapota miatt a férfi nem ismerte fel.
Végül a lány elmondta a férfinak, hogy félrerakta szépségének alkotórészeit, s edényekben
tartja. Azt is elmondta, hogy a férfi most élvezheti a szépség e nektárját. Amikor a világi, költõi
férfi azt kérte, hogy láthassa ezt a szépség-nektárt, a lány odavezette õt az ürüléket és folyékony
hányadékot tartalmazó edényekhez, amelyek kibírhatatlan bûzt árasztottak. Így tárult fel a férfi elõtt
a folyékony szépség egész története. A szent lány kegyébõl végül ez a gyenge jellemû férfi képessé
vált arra, hogy különbséget tegyen az árnyék és a valóság között, s így magához tért.
Ennek az embernek a helyzete hasonló mindannyiunk helyzetéhez, akiket a hamis, anyagi
szépség vonz. A történetben szereplõ lánynak csodálatos anyagi teste volt, elméje vágyainak
megfelelõen, de valójában õ különállt ettõl az átmeneti anyagi testtõl és elmétõl. Valójában lelki
szikra volt õ, s a szeretõ is az volt, aki a lány valótlan bõréhez vonzódott.
A világi értelmiségieket és esztétákat becsapja a külsõ szépség és a relatív igazság vonzása, s
nincsen tudomásuk a lelki szikráról, amely igazság és szépség ugyanabban az idõben. A lelki szikra
olyan szép, hogy amikor elhagyja az úgymond gyönyörû testet, amely gyakorlatilag csak ürülék és
hányás, senki sem akarja többé meg sem érinteni ezt a testet, még ha drága ruhákkal van díszítve
sem.
Egy hamis, viszonylagos igazságot követünk, amely összeegyeztethetetlen a valódi szépséggel.
A valódi igazság örökké szép, megszámlálhatatlan évig megõrizve a szépségnek ugyanazt a
mércéjét. Ez a lelki szikra elpusztíthatatlan. A külsõ bõr szépsége néhány óra alatt
megsemmisíthetõ, csupán egy erõs adag hashajtó következtében, ám az igazság szépsége
megsemmisíthetetlen, s mindig ugyanaz marad. Sajnos a világi mûvészek és értelmiségiek nem
tudnak a lélek e gyönyörû szikrájáról. Nem tudnak az egész tûzrõl sem, amely ezeknek a lelki
szikráknak a forrása, s nem tudnak arról a kapcsolatról sem, amely a szikrák és a tûz — aki
transzcendentális kedvtelések formáját veszi fel — között van. Amikor ezek a kedvtelések a
Mindenható kegyébõl megnyilvánulnak itt, az ostoba emberek, akik nem látnak az érzékeiken túl,
az igazságnak és a szépségnek e kedvteléseit összetévesztik az ürülék és a hányás elõbb említett
megnyilvánulásaival. Így kétségbeesetten azt kérdezik, hogyan lehet az igazságot és a szépséget
egyidõben alkalmazni.
A világiak nem tudják, hogy az egész lelki lény az a csodálatos személy, aki mindenki számára
vonzó. Nem tudják, hogy Õ az elsõdleges lényeg, az elsõdleges forrás, minden létezõ kútfeje. A
parányi lelki szikra, lévén szerves része az egész léleknek, szépségben és örökkévalóságban
minõségileg ugyanaz. Az egyetlen különbség, hogy az egész örökké egész, a rész pedig örökké rész.
Mégis õk mindketten a végsõ igazság, a végsõ szépség, a végsõ tudás, a végsõ energia, a végsõ
lemondás és a végsõ gazdagság.
Bármilyen irodalom, legyen bár a legnagyobb világi költõ vagy értelmiségi mûve, ha nem a
végsõ igazságot és szépséget írja le, nem más, mint a relatív igazság ürülékének és hányadékának
tárháza. Igazi irodalom az, amely az Abszolút végsõ igazságát és szépségét írja le.
Az elmúlás mûvészete
Bár társadalmi környezetünket állandóan kísérti az erõszak és a halál gondolata, a halálról és az
elmúlásról nagyon felületes felfogással rendelkezünk. ¼r¦la Prabhup§da megfigyelése: „Amíg az
ember élete teljében van, megfeledkezik a meztelen igazságról a halált illetõen, amellyel szembe
kell néznie.” Hogyan bánjunk eredményesen saját halálunkkal? Ebben az esszében (amely a régi,
kisalakú Back to Godhead [Vissza Istenhez] magazin 1960. április 20-i számában jelent meg
elõször) ¼r¦la Prabhup§da elmagyarázza, hogyan ad erre gyakorlati választ a ¼r¦mad-Bh§gavatam
õsi tanítása.
Egy apjával sétáló kisgyerek állandóan kérdezõsködik. Sok-sok furcsa kérdést tesz fel, s az
apjának ki kell elégítenie õt megfelelõ válaszokkal. Amikor én fiatal apa voltam házas életemben,
második fiam, aki állandó társaságom volt, kérdések százaival árasztott el. Egy napon az történt,
hogy egy esküvõi menet ment keresztül a villamoskocsinkon, s a négyéves fiú szokás szerint
érdeklõdni kezdett, mi az a nagy felvonulás. Minden lehetséges választ megkapott ezer és egy
kérdésére az esküvõi menetet illetõen, s végül megkérdezte, vajon saját apja nõs-e! Ez a kérdés
hangos nevetést váltott ki a jelenlévõ idõsebb urakból, bár a fiú nagyon megdöbbent, miért
nevetünk. Mindenesetre valahogyan megelégedett azzal, hogy apja is házas.
Ebbõl a történetbõl az a tanulság, hogy mivel az ember egy ésszerû állat, arra született, hogy
érdeklõdjön. Minél több a kérdések száma, annál fejlettebb a tudás és a tudomány. Az egész anyagi
civilizáció ezen az eredeti, hatalmas mennyiségû kérdésen alapszik, amelyet a fiatalok tesznek fel
az idõsebbeknek. Ha az idõsebbek megadják a megfelelõ válaszokat a fiatalabbak kérdéseire, akkor
a civilizáció fejlõdik, lépésrõl lépésre. A legintelligensebb ember mégis az, aki arról kérdez, mi
történik a halál után. A kevésbé intelligens ember kevésbé érdeklõdik, ám az intelligensebbek
kérdései egyre magasabb és magasabb szintek felé haladnak.
A legintelligensebb emberek közé tartozott Par¦k¢it Mah§r§ja, az egész világ nagyszerû királya,
akit véletlenül megátkozott egy br§hma£a, hogy egy kígyó marásától találkozzon a halállal hét
napon belül. A br§hma£a, aki megátkozta õt, még gyerek volt, ám rendkívüli erõvel rendelkezett, s
mivel nem ismerte fel a nagy király tekintélyét, ostobán megátkozta, hogy hét nap múlva haljon
meg. A fiú apja, akit a király elõzõleg megsértett, nagyon szomorú lett késõbb emiatt. Amikor a
király értesült a szerencsétlen átokról, azonnal elhagyta fényûzõ otthonát, s a Gangesz partjára ment
— amely városához közel volt —, hogy felkészüljön közelgõ halálára. Mivel nagyszerû király volt,
szinte minden nagy szent és tanult tudós összegyûlt azon a helyen, ahol a király koplalt anyagi teste
elhagyását megelõzõen. Végül ¼ukadeva Gosv§m¦, a kor legfiatalabb szentje is megérkezett, s a
jelenlévõk egyhangúlag elfogadták, hogy õ vezesse ezt a találkozót, bár kiváló apja szintén jelen
volt. A király tisztelettel felajánlotta ¼ukadeva Gosv§m¦nak nagyrabecsülése jeléül a vezetõ
ülõhelyet, s fontos kérdéseket tett fel neki a halandó világból történõ eltávozására vonatkozóan,
amely hét nap múlva lett volna esedékes. A nagy király mint a P§£¨avák — akik mind kiváló
bhakták voltak — méltó leszármazottja a következõ fontos kérdéseket tette fel a nagy szentnek,
¼ukadevának: „Kedves uram, te vagy a nagy transzcendentalisták legnagyszerûbbje, ezért
alázatosan könyörgöm, hadd kérdezzek tõled jelenlegi kötelességeimrõl. Halálom küszöbén állok.
Mit kell tennem ebben a kritikus órában? Kérlek, mondd el, uram — mirõl kell hallanom, mit kell
imádnom, kire kell emlékeznem most? Egy olyan nagy szent, mint te, nem marad egy háztartó
otthonában tovább, mint szükséges, ezért nagy szerencse számomra, hogy kedvesen idejöttél a
halálom idején. Kérlek, adj nekem útmutatást ebben a kritikus pillanatban!”
A nagy szent, akit a király ilyen udvariasan megkért, hitelesen válaszolt a király minden
kérdésére, mert kiváló transzcendentalista tudós volt, isteni tulajdonságokkal is felruházva, hiszen
B§dar§ya£ának, Vy§sadevának, a Védikus Írások eredeti szerkesztõjének méltó leszármazottja volt.
¼ukadeva Gosv§m¦ így szólt: „Kedves királyom, érdeklõdésed nagyon lényeges, s amellett
hasznára van minden embernek, minden korban. Az ilyen kérdések, amelyek minden kérdés közül a
legmagasabb rendûek, lényegesek, mert egyrészt megerõsíti õket a ved§nta-darªana, a védikus
tudomány végkövetkeztetésének tanítása, másrészt mert §tmavit-sammat§¤-k, ami azt jelenti, hogy
az olyan felszabadult lelkek, akik teljes tudással rendelkeznek lelki azonosságukról, ilyen
kérdéseket tesznek fel annak érdekében, hogy további információkra derítsenek fényt a
Transzcendenst illetõen.”
 A ¼r¦mad-Bh§gavatam természetes magyarázata a hatalmas Ved§nta- (vagy ¼§r¦raka)
s¡tráknak, amelyet ¼r¦la Vy§sadeva szerkesztett. A Ved§nta-s¡tra a legkiemelkedõbb Védikus
Irodalom, s a lelki tudomány transzcendentális témájáról szóló alapvetõ kérdések magvát
tartalmazza. Bár ¼r¦la Vy§sadeva megszerkesztette ezt a tanulmányt, elméje mégsem volt elégedett.
Ezután történt, hogy találkozott ¼r¦ N§radával, lelki tanítómesterével, aki azt tanácsolta neki, írjon
az Istenség Személyiségérõl. A tanácsot megfogadva Vy§sadeva a bhakti-yoga elvein meditált,
amely világosan megmutatta neki, mi az Abszolút és mi a relatív, azaz m§y§. Tökéletes
megvalósítást elérve ezekrõl a tényekrõl, megszerkesztette a ¼r¦mad-Bh§gavatam, azaz a gyönyörû
Bh§gavatam nagyszerû elbeszélését, amely Par¦k¢it Mah§r§ja életét érintõ aktuális történelmi
tényekkel kezdõdik.
A Ved§nta-s¡tra a Transzcendensrõl szóló érdeklõdés kulcsával kezdõdik: ath§to brahma-
jijñ§s§: „Most érdeklõdnünk kell Brahmanról, a Transzcendensrõl.”
Ameddig az ember ereje teljében van, elfelejtkezik a halál meztelen igazságáról, amellyel
találkoznia kell. Így aztán az ostoba ember nem tesz fel lényeges kérdéseket az élet igazi
problémáiról. Mindenki azt gondolja, hogy õ sohasem fog meghalni, bár a halál bizonyítékait
minden pillanatban a szeme elõtt látja. Itt a különbség az állat és az ember között. Az állat olyan,
mint az a kecske, aki nem érzékeli a közelgõ halálát. Bár a testvérét már levágták, a kecske, akit
elbájol a zöld fû, amit felajánlottak neki, békésen álldogál, várva, hogy õ legyen a következõ, akit
levágnak. Ezzel szemben az ember, ha látja, hogy az utána jövõ embert megöli az ellenség, akkor
vagy harcol azért, hogy megmentse a testvére életét, vagy ha lehet, elmenekül, hogy mentse a saját
életét. Ez a különbség egy kecske és egy ember között.
Egy intelligens ember tudja, hogy a halál saját születésével együtt született. Tudja, hogy minden
másodpercben haldoklik, s hogy a végsõ ütést akkor kapja majd, amint élete véget ér. Ezért
felkészül a következõ életre vagy a felszabadulásra az ismétlõdõ születés és halál betegsége alól.
Az ostoba ember azonban nem tudja, hogy ezt az emberi életformát a természet törvényei által a
múltban kiszabott születés és halál sorozatai után érte el. Nem tud arról, hogy az élõlény örök lény,
aki nem születik és nem hal meg. Születés, halál, öregkor, betegség csak külsõleges büntetések az
élõlény számára, s annak köszönhetõek, hogy az élõlény kapcsolatba került az anyagi természettel,
valamint elfelejtette örök, isteni természetét és minõségi egységét az Abszolút Egésszel.
Az emberi élet megadja a lehetõséget, hogy megismerjük ezt az örök tényt, vagyis az igazságot.
Így hát a Ved§nta-s¡tra már a legelején azt tanácsolja, hogy mivel megkaptuk ezt az értékes
kincset, az emberi életformát, kötelességünk most, hogy érdeklõdjünk: ki Brahman, az Abszolút
Igazság?
Az az ember, aki nem eléggé intelligens, nem érdeklõdik e transzcendentális dolgok felõl,
ehelyett egy sor lényegtelen témáról kérdez, amelyek nem érintik az õ örök létezését. Életének
kezdete óta érdeklõdik az anyjától, az apjától, tanítóitól, professzoroktól, könyvekbõl és rengeteg
más forrásból, de nincs helyes információja valódi életérõl.
Ahogyan az elõbb említettük, Par¦k¢it Mah§r§ját figyelmeztették, hogy hét nap múlva meg fog
halni, s õ nyomban elhagyta palotáját, hogy felkészüljön a következõ szintre. A királynak hét napja
volt, hogy felkészüljön a halálra, de ami bennünket illet, bár legalább azt tudjuk, hogy a halálunk
biztos, nem ismerjük a bekövetkezés pontos idõpontját. Nem tudom, vajon nem a következõ
pillanatban fogok-e találkozni a halállal. Még egy olyan nagy ember, mint Mahatma Gandhi sem
tudta kiszámítani, hogy a következõ öt percben meg fog halni, és kiváló társai sem tudtak közelgõ
haláláról. Az ilyen úriemberek mégis úgy mutatják be magukat, mint az emberiség nagy vezetõi.
A halálról és az életrõl való tudatlanság az, ami megkülönbözteti az állatot az embertõl. Az
ember — a szó valódi értelmében vett ember — önmagáról érdeklõdik, s arról, kicsoda õ. Honnan
jött ide ebbe az életbe, s hová megy a halál után? Miért került a háromfajta nyomorúság zavarának
uralma alá? Az ember gyerekkorának kezdetétõl számtalan dologról kérdezõsködik életében, de
soha nem érdeklõdik az élet valódi lényege iránt. Ez állatiasság. Ami az állati élet négy elvét illeti,
nincs különbség egy ember és egy állat között, mert minden élõlény evés, alvás, félelem és párzás
által létezik. De csakis az emberi élet alkalmas arra, hogy fontos kérdéseket tegyen fel az örök életre
és a Transzcendensre vonatkozóan. Az emberi élet ezért az örök élet keresésére van, s a Ved§nta-
s¡tra azt tanácsolja, hogy az ember kezdje el e keresést — most vagy soha. Ha valaki elmulasztja
ezt az életrõl szóló fontos érdeklõdést, a természet törvényei által minden bizonnyal visszatér az
állatvilágba. Ezért még ha egy ostoba ember fejlettnek is látszik az anyagi tudományban — amely
evés, alvás, félelem és párzás —, a természet törvénye miatt nem tud megszabadulni a halál
kegyetlen kezébõl. A természet törvényei három kötõerõ irányítása alatt mûködnek — jóság,
szenvedély és tudatlanság. Azok, akik a jóság körülményei között vannak, felemelkednek az élet
magasabb, lelki szintjére. Akik a szenvedély feltételeinek alárendeltjei, azok ugyanazon a helyen
maradnak az anyagi világban, ahol most vannak, de azok, akik a tudatlanság kötõereje alatt állnak,
azok biztos, hogy alacsonyabb rendû fajokba süllyednek.
Az emberi civilizáció berendezkedése nagyon veszélyes, mert nem ad semmilyen oktatást a
lényeges kérdésekrõl az élet legalapvetõbb elveit illetõen. Akárcsak az állatok, az emberek nem
tudják, hogy a természet törvényei szerint el kell pusztulniuk. Elégedettek egy marék zöld fûvel
vagy az úgynevezett vidám élettel, akár a vágóhídon várakozó kecske. Az emberi élet állapotának
láttán mi csupán megpróbálunk egy alázatos kísérletet tenni, hogy megmentsük az emberi lényt a
Back to Godhead [Vissza Istenhez] üzenetével. Ez a módszer nem kitaláció. Ha van a realitásnak
egyáltalán valamilyen területe, akkor a Back to Godhead üzenete a kezdete ennek a területnek.
¼ukadeva Gosv§m¦ szerint a valóság az, hogy egy g¥hamedh¦, az a személy, aki leköti magát —
akár a leölésre szánt kecske — a család, a társadalom, a közösség, a nemzet vagy az egész
emberiség dolgával foglalkozva az állati élet szükségleteit illetõen (ezek névszerint az evés, alvás,
védekezés és párzás), s akinek nincs tudása a Transzcendensrõl, az nem különb az állatnál. Lehet,
hogy érdeklõdik fizikai, politikai, gazdasági, kulturális, oktatási vagy más hasonló, átmeneti, anyagi
vonatkozású dolgokról, de ha nem érdeklõdik a transzcendentális élet alapelveirõl, úgy kell
tekinteni, mint egy vak embert, aki kontrollálhatatlan érzékekkel halad elõre, és közel áll ahhoz,
hogy beleessen egy gödörbe. Ezek a g¥hamedh¦ jellemzõi.
A g¥ha-medh¦ ellentéte a g¥ha-stha. A g¥hastha-§ªrama, a lelki családi élet menedéke éppolyan
jó, mint a sanny§s¦, a lemondott rend tagjának élete. Tekintet nélkül arra, hogy valaki házas vagy
lemondott rendben élõ, a lényeg a fontos kérdések feltevése. A sanny§s¦ csaló, ha nem érdeklõdik a
fontos kérdések iránt, és egy g¥hastha hiteles, ha hajlik arra, hogy tegyen valamit az ilyen
kíváncsiság kielégítéséért. A g¥hamedh¦ azonban csupán az élet állati szükségleteiben érdekelt. A
természet törvényei miatt a g¥hamedh¦ élete tele szerencsétlenséggel, míg a g¥hastha élete
boldogsággal teli. Ám a modern emberi civilizációban a g¥hamedh¦k g¥hasthának tüntetik fel
magukat. Ezért tudnunk kell, ki kicsoda. A g¥hamedh¦ élete bûnnel teli, mert nem tudja, hogyan
kell családi életet élni. Nem tudja, hogy az õ irányításán túl van egy erõ, amely felülvigyázza és
kontrollálja a cselekedeteit; s nincs elképzelése jövõbeli életérõl sem. A g¥hamedh¦ vak a jövõjét
illetõen, s nem hajlik arra, hogy fontos kérdéseket tegyen fel. Egyetlen tulajdonsága az, hogy a
ragaszkodás béklyóival azokhoz a hamis dolgokhoz van láncolva, melyekkel ebben az átmeneti
létezésben kapcsolata van.
Éjszaka a g¥hamedh¦ értékes idejét alvással vesztegeti el vagy azzal, hogy különféle szexuális
késztetéseit elégíti ki moziba, klubokba és játéktermekbe járással, ahol zabolátlanul átadja magát a
nõk és az alkohol élvezetének. Nappal pénzszerzéssel vesztegeti értékes idejét, vagy ha elegendõ
pénze van, akkor családtagjainak kényelméért munkálkodik. Életnormája és személyes szükségletei
anyagi bevételével együtt növekednek. Így nincs határa a költekezésének, és soha nem elégszik
meg. Következésképpen vég nélküli a versengés az anyagi gyarapodás színterén, ezért a világnak
egyetlen társadalmában nincsen békesség.
Mindenkit a pénzszerzés és -költés ugyanazon kérdései tesznek zavarodottá, ám végsõ soron
mindenki az anyatermészet kegyétõl függ. Amikor hiány van valamilyen termékbõl, vagy amikor a
sors elrendezésébõl valamilyen zavar támad, a szegény tervkieszelõ politikusok a kegyetlen
természetre hárítanak mindent, de gondosan elkerülik annak a tanulmányozását, hogy hogyan és ki
irányítja a természet törvényeit. A Bhagavad-g¦t§ azonban megmagyarázza, hogy a természet
törvényeit az Abszolút Istenség Személyisége kontrollálja. A természet és a természet törvényeinek
irányítója egyedül Isten. Ambiciózus materialisták néha vizsgálják a természet törvényének egy
darabját, de soha nem foglalkoznak azzal, hogy megtudják, ki alkotta ezeket a törvényeket.
Legtöbbjük nem hisz egy abszolút személy vagy Isten létezésében, aki irányítaná a természet
törvényeit, hanem csupán azokkal az elvekkel foglalkozik, amelyek által a különféle anyagok
egymásra hatnak, de nem hozzák ezeket kapcsolatba egy végsõ irányítással, amely ezeket az
egymásrahatásokat lehetõvé teszi. Ezzel kapcsolatban nincsenek igazából fontos kérdéseik. A
Ved§nta-s¡tra második verse azonban választ ad a Brahmanról szóló kérdésekre. Kijelenti, hogy a
Legfelsõbb Brahman, a Legfelsõbb Transzcendencia Õ, akitõl minden származik. Végsõ soron Õ a
Legfelsõbb Személy.
Az ostoba g¥hamedh¦ nem csupán annak a bizonyos testnek az átmeneti természetérõl nem tud,
amelyet elért, hanem ahhoz is vak, hogy meglássa azoknak a dolgoknak a valódi természetét,
amelyek életének mindennapi dolgaiban a szeme elõtt történnek. Talán látja meghalni az apját, az
anyját, egy rokonát vagy egy szomszédot, mégsem tesz fel fontos kérdéseket arról, vajon
családjának még létezõ tagjai meg fognak-e halni vagy sem. Néha gondolja és tudja, hogy
családjának minden tagja meg fog halni ma vagy holnap, s hogy õ is meg fog halni. Talán tudja,
hogy az egész családi színjáték — vagy történetesen az egész közösségi, társadalmi, nemzeti és
minden egyéb színjáték — nem más, mint átmeneti buborék a levegõben, amelynek nincs folytonos
értéke. A g¥hamedh¦ mégis megõrül ezekért az átmeneti dolgokért, és nem foglalkozik semmilyen
igazán fontos kérdés feltevésével. Nincs tudomása arról, hová kell mennie a halála után. Nagyon
fáradságosan munkálkodik, hogy családjának, társadalmának, nemzetének átmeneti dolgait intézze,
de semmi jövõt illetõ elrendezést nem tesz sem a maga számára, sem másokéra, akik el fogják
hagyni az élet jelenlegi fázisát.
A közjármûveken — például egy vasúti kocsiban — jópár ismeretlen baráttal találkozunk és
ülünk együtt, s egy rövid idõre ugyanannak a jármûnek az utasaivá válunk, de egy idõ után
elválunk, és soha nem találkozunk újra. Hasonlóan az élet hosszú útján kapunk egy átmeneti
ülõhelyet egy úgynevezett családban, országban vagy társadalomban, de amikor eljön az ideje,
akaratunk ellenére elválunk egymástól, sohasem találkozva újra. Rengeteg kérdés van életünk
átmeneti dolgait és barátainkat illetõen ezekben az átmeneti elrendezésekben, ám az, aki
g¥hamedh¦, soha nem érdeklõdik az örök természet dolgairól. Mindnyájan azzal vagyunk
elfoglalva, hogy az irányítás különféle szintjein permanens terveket készítünk anélkül, hogy
ismernénk a dolgok változatlan természetét úgy, ahogyan azok vannak. ¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya, aki
különösen küzdött azért, hogy eloszlassa ezt a tudatlanságot a társadalomban, s aki támogatta a lelki
tudás kultúráját a személytelen Brahmanra vonatkozóan, kétségbeesetten mondta: „A gyerekek
játszanak, a fiatal fiúk csak az úgynevezett szerelmi ügyek kapcsán a fiatal lányokkal foglalkoznak,
s az öregek a küzdelem zavarodott életének helyrehozásáról elmélkednek komolyan. De jaj, senki
sem készül fel arra, hogy lényegbevágóan érdeklõdjön Brahman, az Abszolút Igazság
tudományáról.”
¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦, akitõl Par¦kªit Mah§r§ja útmutatást kért, a király fontos kérdéseire a
következõ tanácsot adta:
tasm§d bh§rata sarv§tm§
bhagav§n ¦ªvaro hari¤
ªrotavya¤ k¦rtitavyaª ca
smartavyaª cecchat§bhayam
„Óh, Bharata leszármazottja, a halandó embernek kötelessége, hogy érdeklõdjön, halljon az Istenség
Személyiségérõl, dicsõítse Õt, meditáljon Rajta, Aki teljes gazdagsága miatt a legvonzóbb személy.
Harinak nevezik Õt, mert Õ tud egyedül végetvetni az élõlény feltételekhez kötött létezésének. Ha
mindnyájan meg szeretnénk szabadulni a feltételekhez kötött létezéstõl, tudakozódnunk kell az
Abszolút Igazság felõl, hogy elégedetté tegyük, s tökéletes szabadsággal ajándékozzon meg
bennünket az életben.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 2.1.5)
¼ukadeva Gosv§m¦ különösen négy szót használt az Istenség Abszolút Személyiségére
vonatkozóan. Ezek a szavak megkülönböztetik az Abszolút Személyt, Parabrahmant más
személyektõl, akik minõségileg egyek vele. Az Abszolút Istenség Személyiségét sarv§tm§nak
szólítja, mindent áthatónak, mivel senki sem lehet Tõle különálló, bár nem mindenkinek van errõl
megvalósítása. Az Istenség Személyisége teljesértékû képviselõje által mindenki szívében jelen van
mint Param§tm§, a Felsõlélek, minden egyes egyéni lélekkel együtt. Ezért minden egyéni léleknek
van egy bensõséges kapcsolata Vele. Errõl az örökké létezõ bensõséges kapcsolatról való
megfeledkezés az oka a feltételekhez kötött állapotnak már végtelen idõk óta. Ám mivel Õ
Bhagav§n, a legfelsõbb személyiség, késedelem nélkül válaszol a bhakta érzékeny hívására.
Ezenfelül, mivel Õ a tökéletes személy, szépsége, gazdagsága, hírneve, ereje, tudása és lemondása
mind a transzcendentális gyönyör határtalan forrása az élõlény számára. Az egyéni lélek vonzódni
kezd e különféle gazdagságokhoz, amikor ezeket más feltételekhez kötött lelkek tökéletlenül
kimutatják, de az egyéni lélek soha nem válik elégedetté az ilyen tökéletlen megnyilvánulásoktól, s
ezért örökké a tökéletes után kutat. Az Istenség Személyiségének sem szépsége, sem tudása és
lemondása nem hasonlítható semmihez. Mindenekfölött Õ ¦ªvara, a legfelsõbb irányító. Mi jelenleg
e nagy király rendõri tetteinek irányítása alatt állunk. Ezt a rendõri felügyeletet azért rótta ránk,
mert nem engedelmeskedtünk a törvénynek. De mivel az Úr nem más, mint Hari, képes arra, hogy a
lelki létben teljes szabadságot adva nekünk, eltüntesse feltételekhez kötött életünket. Ezért hát
minden embernek kötelessége, hogy tudakozódjon Róla, s így visszamenjen az Istenség
Személyiségéhez.
Kutatás a lélek után
1972-ben egy különleges munkaközösség ült össze Windsorban (Ontario állam), amely „a halál
pontos momentumának meghatározására irányuló törekvések velejáró problémáit” tárgyalta meg.
A csoport tagjai között volt Dr. Wilfred G. Bigelow, világhírû szívsebész, Mr. Edson L. Haines bíró
az ontariói Legfelsõbb Bíróságról, valamint J. Francis Leddy, a Windsori Egyetem elnöke. Dr.
Bigelow fenntartotta véleményét a lélek létezésérõl, és szisztematikus kutatást sürgetett annak
érdekében, hogy meghatározzák, mi a lélek és honnan ered. Dr. Bigelownak és a csoport többi
tagjának kommentárját kevéssel késõbb a Montreal Gazette közzétette. A cikk felkeltette ¼r¦la
Prabhup§da figyelmét. Levelet írt Dr. Bigelownak, melyben a lélekrõl szóló tudomány alapvetõ
védikus ismereteit tárja fel, s egy gyakorlati módszert javasol annak tudományos megértése
érdekében. A Gazette cikkét és ¼r¦la Prabhup§da válaszát olvashatják a következõ oldalakon.
Montreal Gazette:
Egy szívsebész tudni akarja, mi a lélek
WINDSOR — Egy világhírû kanadai szívsebész azt mondja, õ hisz abban, hogy a testnek lelke
van, mely a halál beálltakor eltávozik, s hogy a teológusoknak meg kellene próbálkozniuk többet
kideríteni errõl.
Dr. Wilfred G. Bigelow, a torontói Közkórház szívérsebészeti osztályának vezetõje azt mondta,
hogy mint „a lélek létezésében hívõ ember” úgy gondolja, elérkezett az idõ arra, hogy „megfejtve
ennek misztériumát kiderítsék, mi is az valójában.”
Bigelow tagja volt annak a bizottságnak, amely megjelent az Essex megyei Orvosi és Jogi
Társaság színe elõtt, hogy megtárgyalják azokat a problémákat, melyek a halál pillanatának pontos
meghatározására irányuló kísérletek kapcsán felmerültek.
A kérdés életbevágóvá vált a szív és más szervek átültetésének korában, azokban az esetekben,
amikor a donorok menthetetlenül haldokolnak.
A Kanadai Orvosi Egyesület egy széles körben elfogadott magyarázatot talált, mely szerint a
halál akkor áll be, amikor a páciens kómába kerül, semmiféle ingerre nem reagál és a mûszereken
jelzett agyhullámok megszûnnek.
A bizottság másik két tagja volt Edson L. Haines, az ontariói Legfelsõbb Bíróságról és J.
Francis Leddy, a Windsori Egyetem elnöke.
Bigelow — részletesen kifejtve azokat a pontokat, melyeket felvetett a megbeszélés során —
egy késõbbi interjúban azt nyilatkozta, hogy harmickét éves sebészi praxisa alatt meggyõzõdött
arról, hogy a lélek létezik.
„Vannak olyan esetek, hogy az ember épp jelen van akkor, amikor a páciens az élet állapotából
a halálba kerül, s ilyenkor titokzatos változások észlelhetõk.”
„A legfigyelemreméltóbb az életnek, a fénynek hirtelen eltûnése a szemekbõl. Homályossá és
szó szerint élettelenné válnak.”
„Nagyon nehéz elmondani a látottakat. Nem hiszem, hogy pontosan le lehetne írni õket.”
Bigelow, aki világhírûvé vált úttörõ munkájáért, amit a ”mélyfagyasztás” nevû sebészi technika
— másnéven hipotermia — és a szívbillentyû-sebészet terén végzett, azt mondta, hogy a
lélekkutatást a teológiának és az egyetemen belüli tudományágaknak kellene magukra vállalniuk.
E megbeszélés során Leddy kijelentette, hogy „ha van lélek, akkor az nem látható. Önök nem
fogják megtalálni.”
„Ha az életerõnek vagy életnek van alapelve, akkor az mi lehet?” A probléma az, hogy „a lélek
kifejezetten sehol sem létezik földrajzilag. Mindenhol ott van a testben, s mégsincs sehol.”
„Szép lenne elkezdeni a kísérletezést, de fogalmam sincs, hogy honnan fognak adatokhoz jutni
ezekkel a dolgokkal kapcsolatban” — mondta Leddy. Megjegyezte, hogy a megbeszélés õt arra a
szovjet ûrhajósra emlékezteti, aki az ûrbõl visszatérve jelentette, hogy Isten nincs, mivel ott fönt
nem látta sehol.
Talán így van, mondta Bigelow, de amikor a modern orvostudományban valami
megmagyarázhatatlannal találkozunk, „a jelszó az, hogy találd meg a választ, vidd a
laboratóriumba, vidd el valahová, ahol felfedezheted az igazságot.”
Bigelow szerint a központi kérdés az, hogy „hol van a lélek és honnan jön?”
¼r¦la Prabhup§da a Védák bizonyítékait ismerteti
Kedves Dr. Bigelow:
Kérem, fogadja üdvözletemet. A minap olvastam Rae Corelli „Egy szívsebész tudni akarja, mi a
lélek” címû írását a Gazette-ben, és nagyon érdekesnek találtam. Megjegyzései nagy éleslátásról
tanúskodnak, így hát gondoltam, írok Önnek errõl a témáról. Talán tudja, hogy én a K¥¢£a-tudat
Nemzetközi Szervezetének alapító §c§ryája vagyok. Több templomom van Kanada területén —
Montrealban, Torontóban, Vancouverben és Hamiltonban. A K¥¢£a-tudat mozgalma legfõképp arra
szolgál, hogy megtanítsa minden léleknek az õ eredeti lelki helyzetét.
A lélek kétségtelenül jelen van az élõlény szívében, s forrása minden energiának, mely
fenntartja a testet. A lélek energiája szétterjed az egész testben, s ezt tudatnak hívják. Mivel ez a
tudat az egész testet betölti a lélek energiájával, ezért fájdalmat és örömet érzünk testünk minden
részében. A lélek egyéni, és egyik testbõl a másikba vándorol éppen úgy, ahogy az ember a
gyermekkorból az ifjúkorba, majd az öregkorba lép. A halál akkor következik be, amikor új testet
kapunk, pontosan úgy, mint mikor régi ruháinkat levetve újakat veszünk fel. Ezt nevezik
lélekvándorlásnak.
Ha egy lélek élvezni kívánja ezt az anyagi világot, akkor megfeledkezik igazi otthonáról a lelki
világban, s megszületik ebbe a létezésért folytatott küzdelemmel teli életbe. Az ismétlõdõ születés,
halál, betegség és öregség e természetellenes életformáját meg lehet állítani, ha a lélek tudata
egybeesik Isten legfelsõbb tudatával. Ez a K¥¢£a-
Ami a szívátültetéseket illeti, a siker csak akkor jöhet szóba, ha a páciens lelke belép az
átültetett szívbe. A lélek jelenlétét tehát el kell fogadni. Ha szexuális érintkezéskor a lélek nincs
jelen, akkor nincsen sem fogantatás, sem terhesség. A fogamzásgátlás úgy lerontja a méh állapotát,
hogy az nem lesz alkalmas hely egy lélek számára. Ez ellenkezik Isten parancsával. Az Õ
akaratából a lélek egy bizonyos méhbe kerül, viszont a fogamzásgátló miatt az anyaméh elutasítja
õt, így egy másikba kell kerülnie. Ez pedig engedetlenség a Legfelsõbbel szemben. Példaként
vegyünk egy embert, akinek egy bizonyos lakásban kellene élnie. Ha az ottani körülményeket
olyanná teszik, hogy az illetõ nem tud bemenni a lakásba, akkor nagyon hátrányos helyzetbe kerül.
Ez illetéktelen beavatkozás, melyet büntet a törvény.
A „lélekkutatás'' elkezdése a tudomány haladását jelentené. De bármennyit fejlõdjön is a
tudomány, sohasem lesz képes megtalálni a lelket. A lélek jelenlétét csupán elfogadni lehet a
körülményeket figyelembevévõ megértés alapján, mivel a Védikus Irodalomban az áll, hogy a lélek
mérete megegyezik egy pont tízezredrészével. Ezért nem tudják felfogni az anyagi tudósok a lelket.
A lélek létezését úgy fogadhatjuk el, hogy felsõbb tekintélyektõl hallunk róla. Amit a legnagyobb
tudósok napjainkban igaznak találnak, azt mi már régen elmagyaráztuk.
Amint valaki megérti a lélek létezését, rögtön megérti Istenét is. A különbség Isten és a lélek
között az, hogy Isten egy hatalmas lélek, az élõlény pedig parányi, minõségileg mégis azonosak.
Isten mindenható, az élõlénynek pedig korlátai vannak. Természetük és tulajdonságaik azonban
azonosak.
Ön azt mondja, hogy a központi kérdés: „Hol van a lélek, és honnan jön?” Ezt nem nehéz
megérteni. Azt már kifejtettük, hogy miképpen lakozik a lélek az élõlény szívében, s hogyan keres
menedéket egy másik testben a halál után. Eredendõen a lélek Istentõl származik. Éppúgy, mint
ahogyan a tûzbõl kipattanó szikra kialudni látszik, a lélekszikra is eredetileg a lelki világból jön az
anyagi világba. Az anyagi világban a lélek háromféle feltételhez kötõdik, ezeket a természet
kötõerõinek hívják. Ezek a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Ha a szikra száraz fûre hullik,
akkor lángoló természete tovább él, ha a földre esik, akkor tüzes természete nem nyilvánul meg,
hacsak valami gyúlékony anyag nincs a közelben. Amikor pedig a szikra a vízbe hull, akkor
kialszik. Így hát láthatjuk, hogy a lélek háromféle létállapotba kerülhet. Az egyik élõlény teljesen
megfeledkezik lelki természetérõl, a másik szinte teljesen, de van még hajlama a lelki dolgokhoz, a
harmadik pedig teljesen belemerül a lelki tökéletesség utáni kutatásba. A lélekszikra számára van
egy hiteles módszer arra, hogy elérje a lelki tökéletességet, s ha jól irányítják, könnyen visszatérhet
otthonába, vissza Istenhez, ahonnan eredetileg lezuhant.
Hatalmas jótétemény lenne az emberi társadalom számára, ha ez a hiteles információ a Védikus
Írásokból a modern tudományos megértés alapján közkinccsé válna. A tények már megvannak.
Egyszerûen csak a modern megértés számára kell hozzáférhetõvé tenni. Ha a világ orvosai és
tudósai segítenének megérteni az embereknek a lélek tudományát, az nagyon sokat jelentene.
Szívélyes üdvözlettel,
A. C. Bhaktivedanta Swami
II.
Lelki tanítómester választása
Ki a guru?
A guru szó hallatán hajlamosak vagyunk arra, hogy lelki szemeink elõtt egy karikatúraszerû kép
jelenjen meg: bizarr külsejû, idõs alak, hosszú, dús szakállal, leomló lepelben távoli, ezoterikus
igazságokon meditál — vagy hatalmas szélhámosnak gondoljuk, aki Istenkeresõ fiatalok lelki
naivitásából húz hasznot. De ki is valójában a guru? Mit tud õ, amit mit nem tudunk? Fel tud-e
minket világosítani? Egy Angliában elhangzott beszédében ¼r¦la Prabhup§da megad néhány
felvilágosító választ.
o° ajñ§na-timir§ndhasya
jñ§n§ñjana-ªal§kay§
cak¢ur unm¦lita° yena
tasmai ªr¦-gurave nama¤
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudomány fáklyalángjával
felnyitotta a tudatlanság sötétségétõl elvakult szememet.”
Az ajñ§na szó „tudatlanságot”, „sötétséget” jelent. Ha ebben a szobában hirtelen kialudna
minden fény, képtelenek lennénk megmondani, hol ülünk mi és hol ülnek a többiek. Minden
teljesen összezavarodna. Hasonlóan ehhez, mi mindannyian sötétségben vagyunk ebben az anyagi
világban, amely a tamas világa. Tamas vagy timira sötétséget jelent. Ez az anyagi világ sötét, ezért
szüksége van a napfényre vagy a holdfényre, hogy világítsanak. Ám van egy másik világ e
sötétségen túl: a lelki világ. Azt a világot ¼r¦ K¥¢£a így írja le a Bhagavad-g¦t§ban (15.6):
na tad bh§sayate s¡ryo
na ªaª§¯ko na p§vaka¤
yad gatv§ na nivartante
tad dh§ma parama° mama
„Az Én legfelsõbb hajlékomat nem a Nap, Hold vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az
bárki, ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”
A gurunak az a dolga, hogy tanítványát a sötétségbõl a fényre vezesse. Jelenleg mindenki
szenved a tudatlanságnak köszönhetõen, éppúgy, mint amikor valaki tudatlansága miatt
megbetegszik. Ha valaki nem ismeri a tisztaság alapelveit, nem tudja, mi szennyezi be. Ezért
tudatlanságának következtében megtörténik a fertõzés, és szenved a betegségtõl. A bûnözõ
mondhatja: „nem ismertem a törvényt”, de ez nem menti fel õt, ha bûncselekményt követ el. A
tudatlanság nem mentség. Éppen így egy gyerek, aki nem tudja, hogy a tûz éget, megérinti a tüzet.
A tûz nem kezd gondolkozni: „Ez csak egy gyerek, nem tudja, hogy én égetek.” Nem, nincs
mentség. Ahogyan vannak az államnak törvényei, úgy a természetnek szintén szigorú törvényei
vannak, és ezek a törvények annak ellenére mûködnek, hogy mi nem tudunk róluk. Ha
tudatlanságunk miatt valami rosszat csinálunk, szenvednünk kell. Ez a törvény. Akár egy állam
törvénye, akár a természeté, a szenvedést kockáztatjuk a megszegésükkel.
A guru dolga gondoskodni arról, hogy egyetlen ember se szenvedjen ebben az anyagi világban.
Senki nem állíthatja, hogy nem szenved. Az nem lehetséges. Ebben az anyagi világban háromféle
szenvedés van: adhy§tmika, adhibhautika és adhidaivika. Ezek a szenvedések az anyagi testtõl és
elmétõl, más élõlényektõl, valamint a természet erõitõl származnak. Szenvedhetünk elmebeli
gyötrelmektõl vagy más élõlényektõl — például hangyáktól, szúnyogoktól vagy legyektõl —, vagy
valamilyen felsõbb erõnek köszönhetõen. Lehet, hogy nincs esõ, lehet, hogy árvíz van, lehet, hogy
túlságosan meleg van, lehet, hogy túlságosan hideg. A természet tehát sokféle szenvedéssel sújthat
bennünket. Így az anyagi világon belül háromféle szenvedés van, és mindenki szenved vagy az
egyiktõl, vagy közülük kettõtõl, vagy mind a háromtól. Senki nem mondhatja, hogy tökéletesen
mentes a szenvedéstõl.
Megkérdezhetnénk ezek után, hogy miért szenved az élõlény. A válasz: a tudatlanság miatt. Az
ember nem gondolja: „Hibákat követek el és bûnös életet élek, ez az, amiért szenvedek.” Ezért a
guru elsõ feladata, hogy kimentse tanítványát ebbõl a tudatlanságból. A gyerekeinket azért küldjük
iskolába, hogy megmentsük õket a szenvedéstõl. Ha a gyerekeink nem részesülnek oktatásban,
félünk attól, hogy a jövõben szenvedni fognak. A guru látja, hogy a szenvedés a tudatlanság miatt
van, amelyet a sötétséghez hasonlítanak. Hogyan lehet valakit a sötétben megmenteni?
Világossággal. A guru fogja a tudás fáklyáját, és felmutatja a sötétbe zárt tanítvány elõtt. Ez a tudás
megmenti õt a tudatlanság sötétségétõl.
Felmerülhet a kérdés: vajon a guru abszolút szükséges-e? A Védák tudatják velünk, hogy a
guru:
tad-vijñ§n§rtha° sa gurum ev§bhigacchet
samit-p§£i¤ ªrotriya° brahma-ni¢±ham
(Mu£¨aka Upani¢ad 1.2.12)
A Védák arra utasítanak bennünket, hogy kutassunk fel egy gurut — tulajdonképpen azt mondják,
kutassuk fel a gurut, nem csak egy gurut. A guru egy, mivel a tanítványi láncolaton keresztül jön. A
tanítás ugyanaz ma is, mint amit Vy§sadeva és K¥¢£a tanítottak ötezer évvel ezelõtt. Nincs semmi
különbség a két utasítás között. Bár száz és száz §c§rya jött és távozott el, az üzenet változatlan.
Igazi guru nem lehet kettõ, mert az igazi guru nem beszél másképp, mint elõdei. Néhány lelki tanító
azt mondja: „Az én véleményem szerint ezt kell tenned”, de az ilyen mester nem guru. Az
állítólagos guruk csupán szélhámosok. A valódi gurunak egy véleménye van, s ez a vélemény K¥¢
£a, Vy§sadeva, N§rada, Arjuna, ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu és a Gosv§m¦k kijelentései. Ötezer évvel
ezelõtt K¥¢£a elbeszélte a Bhagavad-g¦t§t, Vy§sadeva pedig lejegyezte azt. ¼r¦la Vy§sadeva nem
mondta: „Ez az én véleményem”, hanem azt írta: ªr¦ bhagav§n uv§ca, amely azt jelenti: „az
Istenség Legfelsõbb Személyisége mondja”. Mindent, amit Vy§sadeva leírt, eredetileg az Istenség
Legfelsõbb Személyisége mondta. ¼r¦la Vy§sadeva nem tette hozzá a saját véleményét.
Következésképpen ¼r¦la Vy§sadeva guru. Nem ferdíti el K¥¢£a szavait, hanem pontosan úgy
adja át, ahogyan azt K¥¢£a elmondta. Ha elküldünk egy táviratot, a távirat kézbesítõjének nem kell
kijavítania, átszerkesztenie, hozzátennie. Õ csak átadja. Ez a guru dolga. A guru legyen bárki, az
üzenet ugyanaz, ezért mondják, hogy a guru egy.
A tanítványi láncolatban csupán ugyanannak a témának az ismétlését találjuk. A Bhagavad-
g¦t§ban (9.34) ¼r¦ K¥¢£a azt mondja:
man-man§ bhava mad-bhakto
mad-y§j¦ m§° namaskuru
m§m evai¢yasi yuktvaivam
§tm§na° mat-par§ya£a¤
„Elmédben gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! A
Bennem való teljes elmélyüléssel biztosan eljutsz Hozzám.”
Ezeket az instrukciókat ismételte minden §c§rya, például R§m§nuj§c§rya, Madhv§c§rya és
Caitanya Mah§prabhu. A hat Gosv§m¦ szintén ezt az üzenetet adta át, s mi csupán követjük az õ
lábnyomaikat. Nincsen különbség. Nem úgy adjuk elõ K¥¢£a szavait, hogy azt mondjuk:
„Véleményem szerint a Kuruk¢etrai Csatamezõ az emberi testet jelképezi.” Ilyen értelmezést a
csalók állítanak fel. A világon rengeteg szélhámos guru van, akik saját véleményüket hangoztatják,
de mi visszautasítunk minden szélhámost. Egy szélhámos guru mondhatja: „Én vagyok Isten”, vagy
„Mi mind Isten vagyunk”. Rendben van, de ki kell keresnünk a szótárból, mit is jelent „Isten”.
Általában a szótár meg fogja nekünk mondani, hogy az „Isten” szó a Legfelsõbb Lényre utal. Így
aztán megkérdezhetjük az ilyen gurut: „Te vagy a Legfelsõbb Élõlény?” Ha nem érti, akkor meg
kell adnunk a „legfelsõbb” jelentését. Minden szótár azt az információt fogja adni, hogy
„legfelsõbb” a „legfõbb tekintélyt” jelenti. Akkor megkérdezhetjük: „Te vagy a legfõbb tekintély?”
Az ilyen szélhámos guru még ha Istennek is kiáltja ki magát, nem tud válaszolni erre a kérdésre.
Isten a Legfelsõbb Lény és a legfelsõbb tekintély. Senki sem egyenlõ Vele vagy nagyobb Nála.
Mégis rengeteg guru-isten van, rengeteg szélhámos, aki a Legfelsõbbnek kiáltja ki magát. Az ilyen
szélhámosok nem segítenek nekünk megszabadulni az anyagi létezés sötétségébõl. Õk nem
világítják meg a sötétséget a lelki tudás fáklyájával.
A hiteles guru egyszerûen csak azt adja át, amit a legfelsõbb guru, Isten mond a hiteles
írásokban. Egy guru nem változtathatja meg a tanítványi láncolat üzenetét.
Meg kell értenünk, hogy nem végezhetünk kutatást, hogy megtaláljuk az Abszolút Igazságot.
Caitanya Mah§prabhu maga mondta: „Az én Guru Mah§r§jám, lelki tanítómesterem nagy
ostobának tart engem.” Az, aki egy nagy ostoba marad a guruja elõtt, az maga is guru. Ha valaki
mégis azt mondja: „Én olyan fejlett vagyok, hogy jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán
egy gazember. A Bhagavad-g¦t§ban (4.2) K¥¢£a azt mondja:
eva° parampar§-pr§ptam
 ima° r§jar¢ayo vidu¤
sa k§leneha mahat§
yogo na¢±a¤ parantapa
„Ó, Ellenség Fenyítõje, a szent királyok ehhez a legfelsõbb tudományhoz ily módon, a tanítványi
láncon keresztül jutottak, így értették meg azt. Idõvel azonban megtört e lánc, ezért tûnik az eredeti
tudomány elveszettnek.”
Elfogadni egy gurut nem egyszerûen divat kérdése. Annak, aki komoly a lelki élet
megértésében, szüksége van egy gurura. A guru szükség kérdése, mert az embernek nagyon
komolyan kell vennie a lelki élet megértését, Istent, a helyes cselekvést és kapcsolatát Istennel.
Amikor igazán komolyan vágyunk arra, hogy megértsük ezeket a témákat, szükségünk van egy
gurura. Nem szabad azért fordulnunk egy guruhoz, mert a guru éppen nagyon divatos. Meg kell
hódolnunk, mert meghódolás nélkül nem tudunk tanulni semmit. Ha azért megyünk egy guruhoz,
hogy csupán kihívó kérdéseket tegyünk fel neki, semmit nem fogunk tanulni. Úgy kell elfogadnunk
a gurut, mint ahogyan Arjuna fogadta el a guruját, Magát ¼r¦ K¥¢£át.
k§rpa£ya-do¢opahata-svabh§va¤
p¥cch§mi tv§° dharma-samm¡¨ha-cet§¤
yac chreya¤ sy§n niªcita° br¡hi tan me
ªi¢yas te 'ha° ª§dhi m§° tv§° prapannam
„Most zavarban vagyok a kötelességemet illetõen, és gyengeségem miatt elvesztettem a
lélekjelenlétemet. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb
számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Elõtted. Kérlek, oktass engem!”
(Bhagavad-g¦t§ 2.7)
Ez a folyamata egy guru elfogadásának. A guru K¥¢£a képviselõje, az elõzõ §c§ryák
képviselõje. K¥¢£a azt mondja, minden §c§rya az Õ képviselõje, ezért a gurunak ugyanazt a
tiszteletet kell megadnunk, amelyet Istennek adnánk. Ahogyan Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura
mondja a lelki tanítómesterhez írott imájában: yasya pras§d§d bhagavat-pras§da¤ — „A lelki
tanítómester kegyébõl kaphatja meg az ember K¥¢£a áldását.” Így tehát ha meghódolunk egy hiteles
guru elõtt, akkor Istennek hódolunk meg.
A Bhagavad-g¦t§ban (18.66) K¥¢£a a következõ instrukciót adja:
sarva-dharm§n parityajya
m§m eka° ªara£a° vraja
aha° tv§° sarva-p§pebhyo
mok¢ayi¢y§mi m§ ªuca¤
„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelõttem! Én megszabadítalak minden
bûnös visszahatástól, ne félj!” Valaki így érvelhet: „Hol van K¥¢£a? Meghódolok Elõtte.” De a
folyamat az, hogy elõször K¥¢£a képviselõjének hódolunk meg, s azután K¥¢£ának. Ezért mondják:
s§k¢§d-dharitvena samasta-ª§strai¤. A guru éppen olyan, mint Isten. Amikor felajánljuk
tiszteletünket a gurunak, azzal Istennek ajánljuk fel. Mivel próbálunk Isten-tudatosak lenni,
szükséges, hogy megtanuljuk, hogyan kell felajánlanunk a tiszteletünket Istennek Isten képviselõin
keresztül. Minden ª§strában úgy írják le a gurut, mint éppen olyan jót, mint Isten, de a guru soha
nem mondja: „Én vagyok Isten”. A tanítványnak kötelessége, hogy felajánlja tiszteletét a gurunak,
éppúgy, ahogyan Istennek, de a guru soha nem gondolja: „A tanítványaim ugyanazt a tiszteletet
adják meg nekem, mint Istennek, ezért Isten lettem.” Amint így gondolkozik, Isten helyett kutya
lett. Ezért mondja Viªvan§tha Cakravart¦: kintu prabhor ya¤ priya eva tasya. Mivel Istennek a
legbizalmasabb szolgája, a gurunak ugyanazt a tiszteletet kell megadni, amelyet Istennek adunk.
Isten mindig Isten, a guru mindig guru. Az illendõség szerint Isten az imádandó Isten, a guru az
imádó Isten (sevaka-bhagav§n). Ezért a gurut prabhup§dának kell szólítani. A prabhu szó urat
jelent, a p§da pedig helyzetet. Prabhup§da így azt jelenti: „aki felvette az úr helyzetét”. Ez
ugyanaz, mint s§k¢§d-dharitvena-samasta ª§strai¤.
Csak akkor van szükség gurura, ha nagyon komolyak vagyunk Isten tudományának
megértésében. Nem szabad megpróbálnunk egy gurut tartani csupán divatból. Az, aki elfogad egy
gurut, az intelligensen beszél. Soha nem beszél ostobaságot. Ez a jele annak, ha valaki elfogadott
egy hiteles gurut. Minden tiszteletet meg kell adnunk a lelki tanítómesternek, de nem szabad
elfelejtenünk, hogyan teljesítsük a parancsait. A Bhagavad-g¦t§ban (4.34) ¼r¦ K¥¢£a maga mondja
el nekünk a módszert, mellyel megtalálhatjuk és megközelíthetjük a gurut:
tad viddhi pra£ip§tena
paripraªnena sevay§
upadek¢yanti te jñ§na°
jñ§ninas tattva-darªina¤
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, és úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan,
és szolgáld õt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert õ már látta az
igazságot.” Az elsõ folyamat a meghódolás folyamata. Találnunk kell egy kiemelkedõ
személyiséget, és készségesen meg kell hódolnunk elõtte. A ª§stra elrendeli, hogy mielõtt
elfogadnánk egy gurut, figyelmesen tanulmányoznunk kell, hogy megtudjuk, meghódolhatunk-e
neki. Nem szabad egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni — az nagyon veszélyes. A gurunak
szintén meg kell vizsgálnia azt, aki a tanítványa szeretne lenni, hogy megnézze, megfelel-e. Ez a
módja annak, hogy a guru és a tanítvány kapcsolatát megalapozzuk. Minden készen áll, de a
folyamatot nagyon komolyan kell elkezdenünk. Azután már képzettek leszünk arra, hogy hiteles
tanítványokká váljunk. Elõször fel kell kutatnunk egy hiteles gurut, azután meg kell alapozni a
kapcsolatunkat vele, azután eszerint kell cselekednünk. Akkor az életünk sikeres lesz, mert a guru
fel tudja világosítani az õszinte tanítványt, aki sötétségben él.
Mindenki csalónak és ostobának születik. Ha tanultan születtünk volna, miért kellene iskolába
járnunk? Ha nem mûveljük a tudást, akkor nem vagyunk különbek az állatoknál. Egy állat
mondhatja, hogy nincs szükség könyvekre, s hogy õ a guru, de hogyan juthatna bárki is tudáshoz a
tudománnyal és filozófiával foglalkozó hiteles könyvek tanulmányozása nélkül? A szélhámos
guruk megpróbálják kikerülni ezeket a dolgokat. Meg kell értenünk, hogy mindannyian csalónak és
ostobának születtünk, s hogy fel kell bennünket világosítani. Tudáshoz kell jutnunk, hogy
tökéletessé tegyük az életünket. Ha nem tesszük tökéletessé az életünket, akkor kudarcot vallunk.
Mi ez a kudarc? A létért való küzdelem. Próbálunk egy jobb életet elérni, magasabb pozíciót kapni,
s ezért nagyon keményen küzdünk, de nem tudjuk, mi is valójában ez a magasabb pozíció.
Bármilyen pozíciónk is van itt az anyagi világban, fel kell adnunk. Akár jó helyzetben vagyunk,
akár rosszban, egyik esetben sem maradhatunk ott. Kereshetünk millió és millió dollárt, s azt
gondoljuk: „Most jó helyzetben vagyok.” Ám egy kis dizentéria vagy kolera véget vet a
pozíciónknak. Ha a bank csõdbe jut, vége a pozíciónknak. Tehát tulajdonképpen nincs jó pozíció
ebben az anyagi világban. Ez csak komédia. Azok, akik megpróbálnak egy jobb helyzetet elérni az
anyagi világban, végül kudarcot vallanak, mert a jobb pozíció nem létezik. A Bhagavad-g¦t§
(14.26) megmondja, mi a jobb helyzet:
m§° ca yo 'vyabhic§re£a
bhakti-yogena sevate
sa gu£§n samat¦tyait§n
brahma-bh¡y§ya kalpate
„Aki teljesen az odaadó szolgálattal foglalja le magát, és nem esik vissza semmilyen körülmények
között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötõerõin, s így elér a Brahman síkjára.”
Van olyan tudomány, amely olyan tudást ad nekünk, hogy általa halhatatlanok lehetünk? Igen,
halhatatlanok lehetünk, de nem anyagi értelemben. Erre a tudásra nem tehetünk szert az
úgynevezett egyetemeken. E tudást, mely által halhatatlanok lehetünk, a Védikus Írások
tartalmazzák. Ez a halhatatlanság a mi jobb helyzetünk. Nincs többé születés, nincs többé halál,
nincs többé öregkor és nincs többé betegség. Így a guru nagyon nagy felelõsséget vállal. Vezetnie
kell a tanítványát, és alkalmassá kell tennie arra, hogy megfelelõ jelölt legyen a tökéletes pozícióra
— a halhatatlanságra. A gurunak értenie kell ahhoz, hogy tanítványát visszavigye, haza, Istenhez.
Szentek és szélhámosok
Minden áldott nap ezrekkel növekszik azoknak az embereknek a száma, akik érdeklõdnek a yoga
gyakorlása és a meditáció iránt. Sajnos azonban, aki megfelelõ vezetõt keres, minden valószínûség
szerint csak mágusok, önmagukat gurunak, Istennek kikiáltó csalók elképesztõ sorával találkozik. A
londoni Timesnak adott interjújában ¼r¦la Prabhup§da elmagyarázza, hogyan tudja a komolyan
keresõ ember meglátni a hamis és a hiteles lelki vezetõ közötti különbséget.
Riporter: Úgy tûnik, több ember kutat valamiféle lelki élet után, mint valaha is. Azt szeretném
megtudni, ha megmondaná nekem, hogy miért van ez így.
¼r¦la Prabhup§da: A lelki élet utáni vágy egy abszolút természetes vágy. Mivel lelkek vagyunk,
nem lehetünk boldogok az anyagi atmoszférában. Ha kiveszünk egy halat a vízbõl, nem lehet
boldog a szárazföldön. Éppen így mi sem lehetünk boldogok lelki tudat nélkül. Manapság sok
ember munkálkodik a tudományos fejlõdés és az anyagi gyarapodás érdekében, de nem boldogok,
mert ezek a dolgok nem az élet valódi céljai. Számtalan fiatal jön erre rá, elutasítva az anyagias
életet, s próbál kutatni a lelki élet után. Tulajdonképpen ez az igazi keresés. A K¥¢£a-tudat az élet
valódi célja. Anélkül, hogy elfogadnánk a K¥¢£a-tudatot, nem lehetünk boldogok. Ez tény. Ezért mi
hívunk mindenkit, hogy tanulmányozza és értse meg ezt a nagyszerû mozgalmat.
Riporter: Ami õszintén aggaszt engem az az, hogy mióta néhány évvel ezelõtt megérkezett az az
indiai yog¦ Angliába, aki a legtöbb ember számára az elsõ „guru'' volt, akirõl valaha is hallott,
megannyi „guru” tûnt fel hirtelen a semmibõl. Néha az az érzésem, nem mindannyiuk olyan
hiteles, mint amilyennek lenniük kellene. Nem lenne-e helyes figyelmeztetni az embereket, akik a
lelki élet elfogadásán gondolkoznak, hogy gyõzõdjenek meg arról, hiteles guru tanítja-e õket?
¼r¦la Prabhup§da: De igen. Természetesen gurut keresni szép dolog, de ha olcsó gurut akar az
ember, vagy azt akarja, hogy becsapják, akkor rengeteg csaló gurut fog találni. Ám ha õszinte,
akkor õszinte gurura talál. Mivel az emberek mindent nagyon olcsón akarnak, becsapják õket. Mi
arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak a meg nem engedett szexuális élettõl, a
húsevéstõl, a szerencsejátéktól és a kábító-mámorítószerek fogyasztásától. Az emberek azt hiszik,
ez mind nagyon nehéz — csak teher. De ha valaki más azt mondja: „Csinálhatsz bármilyen
ostobaságot, ami neked tetszik, csak fogadd el ezt a mantrát”, az emberek szeretni fogják. A lényeg
az, hogy az emberek azt akarják, hogy becsapják õket, ezért jönnek a csalók. Senki nem akar
végezni semmilyen lemondást. Az emberi élet a lemondásra van, de senki sem kész arra, hogy
lemondásokon menjen keresztül. Ennek következtében jönnek a csalók, és azt mondják: „Nem kell
lemondást végezni. Tégy bármit, amit akarsz. Csak fizess, én adok neked egy mantrát, s hat hónap
alatt Isten lesz belõled.” Ez történik. Ha az ember azt akarja, hogy becsapják, a csalók jönni fognak.
Riporter: Mi a helyzet azzal az emberrel, aki komolyan meg szeretné találni a lelki életet, de végül
hamis gurura talál?
¼r¦la Prabhup§da: Ha az ember csupán egyszerû mûveltséget akar szerezni, rengeteg idõt, munkát
és gondolkodást kell rá áldozni. Hasonlóan, ha a lelki életet akarja valaki elfogadni, komolynak kell
lennie. Hogy van az, hogy csupán néhány csodálatos mantra segítségével valaki hat hónap alatt
Istenné válik? Miért akarnak az emberek ilyesmit? Ez azt jelenti, azt akarják, hogy becsapják õket.
Riporter: Hogyan mondhatja valaki, hogy hiteles guruja van?
¼r¦la Prabhup§da: Tud valamelyik tanítványom válaszolni erre a kérdésre?
Tanítvány: Emlékszem, amikor egyszer John Lennon megkérdezte Tõled: „Hogyan fogom tudni,
ki a hiteles guru?” Te válaszoltál: „Meg kell találnod azt, aki a a legjobban átadta magát K¥¢£ának.
Õ hiteles.”
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A hiteles guru Isten képviselõje, és nem beszél semmi másról, csak
Istenrõl. A hiteles guru az, akit nem érdekel az anyagi élet. Õ Istent, egyedül Istent keresi. Ez az
egyik próbája a hiteles gurunak: brahma-ni¢±ham. Elmélyed az Abszolút Igazságban. A Mu£¨aka
Upani¢adban az áll: ªrotriya° brahma-ni¢±ham — „A hiteles guru nagyon jártas az Írásokban és a
védikus tudományban, valamint tökéletesen Brahmanra bízta magát.” Tudnia kell, mi a Brahman
(lélek), s hogyan szilárduljon meg a Brahmanban. Ezeket a jeleket a Védikus Irodalom leírja. Az
elõbb azt mondtam, az igazi guru Isten képviselõje. Õ képviseli a Legfelsõbb Urat, ahogyan az
alkirály a királyt képviseli. Az igazi guru nem talál ki semmit. Minden, amit mond, összhangban
van az Írásokkal és az elõzõ §c§ryákkal. Nem fog adni nekünk egy mantrát azzal, hogy hat hónap
alatt Isten lesz belõlünk. Ez nem tisztességes egy gurutól. Egy guru feladata az, hogy meggyõzzön
mindenkit, legyenek Isten hívei. Ez a lényege egy valódi guru feladatának — sõt nincs is más
feladata. Bárkivel találkozik, azt mondja neki: „Kérlek, légy Isten-tudatos!” Ha bármilyen módon
embertõl emberig megy Isten nevében, és próbál mindenkit Isten hívévé tenni, akkor hiteles guru.
Riporter: Mi a helyzet a keresztény papokkal?
¼r¦la Prabhup§da: Keresztény, mohamedán, hindu — nem ez számít. Ha csupán Isten nevében
beszél, akkor guru. Például az Úr Jézus Krisztus. Embertõl emberig ment, mondván: „Csak
próbáljátok szeretni Istent.” Bárki — nem számít, kicsoda —, legyen hindu, muzulmán vagy
keresztény, guru, hogyha az embereket meggyõzi arról, hogy szeressék Istent. Ez a próbatétel. Egy
guru sohasem mondja: „Én vagyok Isten”, vagy „Istenné teszlek”. Az igazi guru azt mondja: „Én
Isten szolgája vagyok, és téged is Isten szolgájává teszlek.” Nem számít, hogyan van öltözve a
guru. Ahogyan Caitanya Mah§prabhu mondta: „Bárki, aki részesül K¥¢£a tudományában, lelki
tanítómester.” A hiteles lelki tanítómester egyszerûen csak megpróbálja az embereket K¥¢£a, vagyis
Isten híveivé tenni. Nem foglalkozik semmi mással.
Riporter: De a rossz guruk...
¼r¦la Prabhup§da: Mi az, hogy „rossz” guru?
Riporter: A rossz guru csak pénzt és hírnevet akar.
¼r¦la Prabhup§da: Ha rossz, akkor hogyan lehet guru? (Nevetés.) Hogyan lesz a vasból arany?
Tulajdonképpen egy guru nem lehet rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem
mondhatjuk, hogy „rossz guru”. Ez ellentmondás. Amit tennünk kell, az csupán annyi, hogy
próbáljuk megérteni, mit jelent a hiteles guru. A hiteles guru meghatározása az, hogy csak Istenrõl
beszél — ennyi az egész. Ha valami más ostobaságról beszél, akkor nem guru. Egy guru nem lehet
rossz. Ugyanúgy nem lehet rossz gururól beszélni, mint vörös vagy fehér gururól. Guru azt jelenti:
„hiteles guru”. Amit tudnunk kell, az mindössze annyi, hogy a hiteles guru csakis K¥¢£áról beszél, s
megpróbálja az embereket Isten híveivé tenni. Ha ezt teszi, akkor hiteles.
Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szervezetébe, mit kellene tennem?
¼r¦la Prabhup§da: Mindenek elõtt a tiltott szexuális életet kellene feladnia.
Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a tiltott szexuális élet?
¼r¦la Prabhup§da: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli szexuális élet. Az állatok korlátlanul
élnek szexuális életet, de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden országban, minden
vallásban van valamilyen rendszer a szexuális élet korlátozására. Hasonlóan fel kell adni minden
kábító- és mámorítószer fogyasztását, beleértve a teát, a cigarettát, az alkoholt, a marihuanát —
mindent, ami mérgezõ.
Riporter: Valami mást még?
¼r¦la Prabhup§da: Fel kell adni a húsevést, a tojás-és halfogyasztást. A szerencsejátékot szintén
fel kell adni. Anélkül, hogy ezeket a bûnös tetteket az ember feladná, nem kaphat avatást.
Riporter: Hány követõje van önnek szerte a világon?
¼r¦la Prabhup§da: Lehet egy tiszta dolognak csupán néhány követõje, és lehet egy értéktelennek
megannyi követõje. Nekünk körülbelül ötezer avatott tanítványunk van.
Riporter: A K¥¢£a-tudat mozgalma mindig növekszik?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, növekszik — de lassan. Ez azért van, mert annyi korlátozásunk van. Az
emberek nem szeretik a korlátozásokat.
Riporter: Hol van a legtöbb követõje?
¼r¦la Prabhup§da: Az Egyesült Államokban, Európában, Dél-Amerikában, Ausztráliában. És
természetesen Indiában milliók gyakorolják a K¥¢£a-tudatot.
Riporter: Megmondaná, mi az önök mozgalmának a célja?
¼r¦la Prabhup§da: Ennek a K¥¢£a-tudatos mozgalomnak az a célja, hogy felébressze az ember
eredeti tudatát. Jelenleg a tudatunkat megjelölések jellemzik. Van, aki azt gondolja: „én egy angol
vagyok”, egy másik azt: „én amerikai vagyok”. Valójában mi nem tartozunk egyetlen ilyen
megjelöléshez sem. Mi Isten szerves részei vagyunk; ez a valódi azonosságunk. Ha mindenki szert
tesz erre a tudatra, akkor a világ minden problémája megoldódik majd. Meg fogjuk érteni, hogy mi
mind egyek vagyunk — a lélek ugyanazon jellemzõivel. A lélek ugyanazon minõsége mindenkiben
megvan, bár talán különféle öltözetben. Ez a Bhagavad-g¦t§ által adott magyarázat.
 A K¥¢£a-tudat tulajdonképpen egy tisztulási folyamat (sarvop§dhi-vinirmuktam). Célja, hogy
mentessé tegye az embereket minden megjelöléstõl (tat-paratvena nirmalam). Amikor a tudatunk
minden megjelöléstõl megtisztul, a cselekedetek, amelyeket megtisztult érzékeinkkel végzünk,
tökéletessé tesznek bennünket. Végsõ soron elérjük az emberi élet ideális tökéletességét. A K¥¢£a-
tudat emellett egy nagyon egyszerû folyamat. Nem szükséges, hogy az ember nagy filozófus, tudós
vagy hasonló legyen. Csupán arra van szükség, hogy vibráljuk az Úr szent nevét, s így megértsük,
hogy az Õ személye, neve és tulajdonságai mind abszolútak.
A K¥¢£a-tudat nagyszerû tudomány. Sajnos az egyetemeken nincs tanszéke ennek a
tudománynak. Ezért kérünk minden komoly embert, akit érdekel az emberi társadalom jóléte, hogy
értse meg ezt a nagyszerû mozgalmat, és ha lehet, vegyen részt tevékenységében, mûködjön együtt
velünk. A világ problémái megoldásra fognak találni. Ez egyben a Bhagavad-g¦t§, a lelki tudás
legfontosabb hiteles könyvének véleménye is. A mi mozgalmunk ezen alapszik. A mi
mozgalmunkat megerõsítette minden nagy §c§rya Indiában: R§m§nuj§c§rya, Madhv§c§rya, az Úr
Caitanya és még sokan mások. Önök itt mindnyájan a sajtó képviselõi, így arra kérem önöket,
próbálják megérteni ezt a mozgalmat amennyire lehetséges, hogy hasznára válhasson az egész
emberi társadalomnak.
Riporter: Úgy gondolja, az önök mozgalma az egyetlen út megismerni Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Riporter: Hogyan lehet ön biztos ebben?
¼r¦la Prabhup§da: A hiteles személyek és Isten, K¥¢£a által. K¥¢£a azt mondja:
sarva-dharm§n parityajya
m§m eka° ªara£a° vraja
aha° tv§° sarva-p§pebhyo
mok¢ayi¢y§mi m§ ªuca¤
„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelõttem! Én megszabadítalak minden
bûnös visszahatástól, ne félj!” (Bhagavad-g¦t§ 18.66)
Riporter: „Meghódolni” azt jelenti, hogy az embernek el kell hagynia a családját?
¼r¦la Prabhup§da: Nem.
Riporter: De tegyük fel avatást kapnék. Nem kellene idejönnöm és a templomban élnem?
¼r¦la Prabhup§da: Nem szükségszerû.
Riporter: Maradhatok otthon?
¼r¦la Prabhup§da: Ó igen.
Riporter: És mi van a munkával? Fel kellene adnom a munkámat?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, csupán a rossz szokásokat kellene feladni, és vibrálni a Hare K¥¢£a
mantrát ezeken a golyókon — ennyi az egész.
Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, ez önkéntes akaraton múlik. Ha ad valaki, rendben van. Ha nem ad, azt
sem bánjuk. Nem függünk senki pénzbeli hozzájárulásától. Mi K¥¢£ától függünk.
Riporter: Nem kellene egyáltalán pénzt adnom?
¼r¦la Prabhup§da: Nem.
Riporter: Ez az egyik fõ dolog, ami megkülönbözteti a hiteles gurut a hamis gurutól?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Õ Isten képviselõje. Amit Isten mond, a
guru megismétli. Nem beszél másképp.
Riporter: De várhatjuk-e azt, hogy egy Rolls Royce-on utazó, elsõ osztályú hotel tetõtéri
lakosztályában megszálló guru személyében igazi gurut találunk?
¼r¦la Prabhup§da: Néha az emberek elsõ osztályú hotelben biztosítanak nekünk szobát, de mi
általában a saját templomainkban szállunk meg. Van néhányszáz templomunk a világon, így hát
nem kell semmilyen hotelba mennünk.
Riporter: Nem állt szándékomban semmilyen vádaskodás. Csupán megpróbáltam illusztrálni, hogy
az ön figyelmeztetése értékes. Sok ember van, akit érdekel a lelki élet megtalálása, s ugyanakkor
rengetegen vannak, akiket csak az érdekel, hogy hasznot húzzanak a „guru-üzletbõl”.
¼r¦la Prabhup§da: Önnek az a benyomása, hogy a lelki élet önként elfogadott szegénységet jelent?
Riporter: Nos, nem tudom.
¼r¦la Prabhup§da: Egy nincstelen is lehet materialista, és egy gazdag is lehet nagyon lelki. A lelki
élet nem függ sem a szegénységtõl, sem a vagyontól. A lelki élet transzcendentális. Nézzük meg
például Arjunát. Arjuna egy királyi család tagja volt, de egyben Isten tiszta bhaktája. A Bhagavad-
g¦t§ban (4.2) ¼r¦ K¥¢£a azt mondja: eva° parampar§-pr§pta° ima° r§jar¢ayo vidu¤. „Ez a
legfelsõbb tudomány a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá, s a szent királyok ilymódon
értették meg.” A múltban a királyok, akik szentek voltak, megértették ezt a lelki tudományt. Így a
lelki élet nem függ az ember anyagi körülményeitõl. Bármilyenek is legyenek egy ember anyagi
körülményei — legyen király vagy koldus —, megértheti a lelki életet. Az emberek általában nem
tudják, mi a lelki élet, s ezért szükségtelenül kritizálnak bennünket. Ha megkérdezném önt, mi a
lelki élet, mit válaszolna?
Riporter: Nos, nem tudom biztosan.
¼r¦la Prabhup§da: Bár nem tudja, mi a lelki élet, ön mégis azt mondja: „A lelki élet ez”, „a lelki
élet az”. Elõször azonban tudnia kell, mi a lelki élet. A lelki élet akkor kezdõdik, amikor az ember
megérti, hogy õ nem ez a test. Ez az igazi kezdete a lelki életnek. Az önmaga és a teste közötti
különbséget látva az ember megérti, hogy õ egy lélek (aha° brahm§smi).
Riporter: Gondolja, hogy ennek a tudásnak mindenki oktatásának részévé kell válnia?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Az embereket elõször arra kell megtanítani, kik õk. A testük, vagy valami
más? Ez az oktatás kezdete. Most mindenkit arra tanítanak, hogy azt gondolja, õ a testével azonos.
Ha valaki véletlenül amerikai testet kapott, azt gondolja: „Amerikai vagyok.” Ez olyan, mintha azt
gondolná: „Ez a piros ing vagyok”, csupán azért, mert piros inget visel. Pedig nem piros ing, hanem
emberi lény. Hasonlóan ez a test olyan, mint egy ing vagy egy kabát a valódi személy, a lélek fölött.
Ha magunkat csupán a testi „ing” és „kabát” szerint ismerjük, akkor nincsen lelki mûveltségünk.
Riporter: Úgy gondolja, ilyen oktatást az iskolában kellene kapni?
¼r¦la Prabhup§da: Igen — iskolákban, fõiskolákon, egyetemeken. Mérhetetlen mennyiségû
irodalom szól errõl a témáról — a tudás mérhetetlen tárháza. Amire tulajdonképpen szükség van, az
a társadalom vezetõinek elõrelépése, hogy megértsék ezt a mozgalmat.
Riporter: Megtörtént már valaha, hogy olyan ember jött önhöz, aki elõzõleg egy hamis guruval
találkozott?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, sok ilyen van.
Riporter: Tönkretették-e valamilyen módon ezeknek az embereknek a lelki életét a hamis guruk?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, õk komolyan valami lelkit kerestek, s ez tette alkalmassá õket arra, hogy
ide kerüljenek. Isten mindenki szívében jelen van, s amint valaki komolyan keresni kezdi Õt, Õ
segít, hogy az illetõ találjon egy hiteles gurut.
Riporter: Próbálták már az igazi guruk — mint ön is — megállítani a hamis gurukat? Például
úgymond nyomást gyakorolni rájuk, eltávolítani õket az üzletüktõl?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nekünk ez nem célunk. Én csupán a Hare K¥¢£a vibrálásával kezdtem el
a mozgalmamat. New Yorkban, a Tompkins Square Parknak nevezett helyen mantráztam, és
hamarosan az emberek jönni kezdtek hozzám. Így alakult ki fokozatosan a K¥¢£a-tudat mozgalma.
Sokan elfogadták, és sokan nem fogadták el. Akik szerencsések, azok elfogadták.
Riporter: Nem gondolja, hogy az emberek gyanakvóak a hamis gurukkal szerzett tapasztalataik
miatt? Ha valaki sarlatán fogorvoshoz megy, aki kitöri a fogait, akkor nem lesz bizalma elmenni
egy másik fogorvoshoz.
¼r¦la Prabhup§da: Így van. Ha az embert becsapják, természetes, hogy bizalmatlan lesz. De ez
nem jelenti azt, hogy ha egyszer becsapták, mindig be is fogják csapni. Találnia kell valami hiteles
dolgot. Ahhoz viszont, hogy a K¥¢£a-tudatba jöjjön valaki, nagyon szerencsésnek kell lennie, s
egyben jól tájékozottnak errõl a tudományról. A Bhagavad-g¦t§ból megtudhatjuk, hogy a komolyan
keresõk nagyon kevesen vannak: manu¢y§£§° sahasre¢u kaªcid yatati siddhaye. Sok millió ember
között talán egy akad, akit érdekel a lelki élet. Az embereket általában az evés, az alvás, a nemi élet
és a védekezés érdekli. Hogyan várhatnánk, hogy sok követõt találunk? Nem nehéz észrevenni,
hogy az emberek elvesztették lelki érdeklõdésüket. És majdnem minden érdeklõdõt becsapnak az
úgynevezett spiritualisták. Nem ítélhetünk meg egy mozgalmat követõinek száma alapján. Ha egy
ember hiteles, akkor a mozgalom hiteles. Nem menynyiségrõl, hanem minõségrõl van szó.
Riporter: Szeretném tudni, ön mit gondol, mennyi ember került hamis guruk keze közé?
¼r¦la Prabhup§da: Gyakorlatilag mindenki. [Nevetés.] Nem számolás kérdése. Mindenki.
Riporter: Ez emberek ezreit jelenti, ugye?
¼r¦la Prabhup§da: Millióit. Milliókat csaptak be, mert azt akarták, hogy becsapják õket. Isten
mindentudó. Képes megérteni a vágyainkat. A szívünkben van, s ha azt akarjuk, hogy becsapjanak
minket, Isten küld nekünk egy csalót.
Riporter: Mindenki számára lehetséges, hogy elérje azt a tökéletes szintet, amelyrõl ön az
elõzõekben beszélt?
¼r¦la Prabhup§da: Egyetlen másodperc alatt. Bárki elérheti a tökéletességet egyetlen másodperc
alatt — feltéve, hogy akarja. A Bhagavad-g¦t§ban (18.66) K¥¢£a azt mondja: sarva-dharm§n
parityajya m§m eka° ªara£a° vraja: „Csak hódolj meg énelõttem!” De ki fog meghódolni
Istennek? Mindenki azt mondja: „Ó, miért kell meghódolnom Istennek? Én független leszek.” Ha
egyszerûen csak meghódolunk, az egy másodperc dolga. Ennyi az egész. De senki nem akarja, ez a
probléma.
Riporter: Amikor ön azt mondja, hogy sok ember akarja, hogy becsapják, arra gondol, hogy az
emberek többsége folytatni akarja világi örömeit, és ugyanakkor egy mantra vibrálásával vagy egy
szál virággal a kezében a lelki életet is el akarja érni? Ezt érti azalatt, hogy „azt akarja, hogy
becsapják”?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Olyan ez, mint amikor a páciens azt gondolja: „Továbbra is beteg
maradok, s ugyanakkor egészséges leszek.” Ez ellentmondás. Az elsõ követelmény, hogy az ember
mûveltté váljon a lelki életben. A lelki élet nem olyan dolog, amit valaki képes megérteni néhány
percnyi beszélgetésbõl. Rengeteg filozófiai és teológiai könyv van, és az emberek nem érdeklõdnek
irántuk. Ez a probléma. A ¼r¦mad-Bh§gavatam például egy hosszú mû, s ha megpróbáljuk olvasni
ezt a könyvet, napokba telhet megérteni akár egyetlen sorát is. A Bh§gavatam Istent írja le, az
Abszolút Igazságot, de az embereket ez nem érdekli. És ha valaki véletlenül egy kicsit érdeklõdni
kezd a lelki élet iránt, akkor valami azonnalit és olcsót akar. Ezért hát becsapják. Az emberi élet
valójában lemondásra és vezeklésre való. Ez a védikus civilizáció útja. A védikus idõkben a fiúkat
brahmac§r¦ként nevelték, nem volt engedélyezve számukra semmilyen szexuális élet, egészen
huszonöt éves korukig. Hol van most ez a nevelés? A brahmac§r¦ az a tanuló, aki teljes
cölibátusban él, és a guru-kulában (a lelki tanítómester iskolájában) engedelmeskedik a guru
utasításainak. Most az iskolák és középiskolák már kezdettõl fogva a szexet tanítják, és tizenkét-
tizenhárom éves fiúk és lányok szexuális életet élnek. Hogyan élhetnének õk lelki életet? Lelki élet
azt jelenti, hogy az ember önként elfogad bizonyos lemondásokat Isten megvalósításának kedvéért.
Ez az, amiért mi ragaszkodunk ahhoz, hogy tanítványaink ne éljenek tiltott szexuális életet, ne
egyenek húst, ne játsszanak szerencsejátékot és ne fogyaszszanak kábító-mámorító szereket. E
megkötések nélkül egyetlen „yoga meditáció” vagy úgynevezett lelki tanítás sem lehet hiteles
folyamat, hanem csupán a csalók és a becsapottak közötti üzlet.
Riporter: Köszönöm szépen.
¼r¦la Prabhup§da: Hare K¥¢£a.
A lelki tanítómester abszolút szükségessége
1936. februárjában, Bombayben, a jó hírnévnek örvendõ vallási társaság — a Gau¨¦ya Ma±ha —
tagjai megdöbbenéssel hallgatták egyik ifjú társuk nagyhatású és ékesszóló szavait, aki lelki
tanítómesterét, ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦t dicsõítve beszélt. Három évtizeddel
késõbb a fiatal szónok a K¥¢£a-tudatú mozgalom világszerte elismert alapító és lelki §c§ryája lett.
¼r¦la Prabhup§da elõadása emlékezetes nyilatkozat a guru fontosságáról.
s§k¢§d-dharitvena samasta-ª§strair
uktas tath§ bh§vyata eva sadbhi¤
kintu prabhor ya¤ priya eva tasya
vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam
„A kinyilatkoztatott írások kijelentik, hogy a lelki tanítómestert éppúgy kell imádni, mint az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét, s ennek a parancsnak az Úr tiszta bhaktái engedelmeskednek. A
lelki tanítómester az Úr legmeghittebb szolgája, így hát ajánljuk fel tiszteletteljes hódolatunkat lelki
tanítómesterünk lótuszvirág lábainak.”
Uraim, a Gau¨¦ya Ma±ha Bombay-i társaságának nevében hadd üdvözöljem önöket, amiért
csatlakoztak hozzánk ma este, hogy közösen ajánljuk fel hódolatunkat a világ tanítója
lótuszlábainak, Ýc§ryadevának, aki ennek a Gau¨¦ya Missziónak az alapítója, valamint a ¼r¦ ¼r¦
Viªva-vai¢£ava R§ja-sabh§ jelenlegi §c§ryája — örök isteni mesteremnek, Paramaha°sa
Parivr§jak§c§rya ¼r¦ ¼r¦mad Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ Mah§r§jának.
Hatvankét évvel ezelõtt ezen a kedvezõ napon jelent meg Ýc§ryadeva, Bhaktivinoda çh§kura
hívására, ¼r¦-k¢etra Jagann§tha-dh§mában, Pur¦ban.
Uraim, az ilyen tiszteletadás, amelyet ma este Ýc§ryadevának rendeztünk, nem egy szektariánus
vállalkozás, mert amikor mi a gurudeva vagy §c§ryadeva alapvetõ elveirõl beszélünk, akkor annak
univerzális alkalmazásáról beszélünk. Nem merül fel annak a kérdése, hogy az én gurumat
megkülönböztessük az önök gurujától vagy másokétól. Egyetlen guru van, aki formák
végtelenjében jelenik meg, hogy tanítsa önöket, tanítson engem és mindenki mást.
A guru vagy §c§ryadeva, ahogyan a hiteles írásokból megtudjuk, az abszolút világ üzenetét
hozza, az Abszolút Személyiség transzcendentális lakóhelyének üzenetét, ahol minden egyformán
az Abszolút Igazságot szolgálja. Sokszor hallottuk: mah§jano yena gata¤ sa panth§¤ („Kövesd azt
a nyomot, melyen megelõzõleg az §c§ryád haladt”), de nehezen tudjuk megérteni ennek a ªlokának
az igazi magyarázatát. Ha alaposan tanulmányozzuk ezt a mondatot, megértjük, hogy csak egy
mah§jana van, s a transzcendentális világba vezetõ királyi út is egy. A Mu£¨aka Upani¢ad azt
mondja (1.2.12):
tad-vijñ§n§rtha° sa gurum ev§bhigacchet
samit-p§£i¤ ªrotriya° brahma-ni¢±ham
„Annak érdekében, hogy az ember megismerje a transzcendentális tudományt, a tanítványi láncon
lévõ hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki szilárd az Abszolút Igazságban.”
Ezzel tehát az az utasítás hangzott el, hogy a transzcendentális tudás megszerzése érdekében az
embernek a guruhoz kell fordulnia. Ezért ha az Abszolút Igazság egy — amelyrõl azt hiszem, nincs
véleménykülönbség —, akkor a guru szintén nem lehet kettõ. Ýc§ryadeva, akiért ma este
összegyûltünk, hogy tiszteletünket ajánljuk neki, nem egy szektariánus intézmény guruja, vagy az
igazság különféle magyarázóinak egyike. Ezzel ellentétben õ a Jagad-guru, mindnyájunk guruja, s
az egyetlen különbség, hogy néhányan teljes szívbõl engedelmeskednek neki, míg mások nem
engedelmeskednek neki közvetlenül.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamban (11.17.27) az áll:
§c§rya° m§° vij§n¦y§n
n§vamanyeta karhicit
na martya-buddhy§s¡yeta
sarva-devamayo guru¤
„Az embernek meg kell értenie, hogy a lelki tanítómester ugyanolyan jó, mint Én vagyok —
mondta az Áldott Úr. — Senkinek nem szabad féltékenynek lennie a lelki tanítómesterre, vagy
közönséges emberként gondolni rá, mert a lelki tanítómester mindennek a lényege az összes félisten
számára.” Az §c§ryát magával Istennel azonosítják. Neki semmi dolga ennek a földi világnak a
dolgaival. Nem azért szállt ide alá, hogy az átmeneti szükség ügyeivel foglalkozzon, hanem hogy
felszabadítsa az elesett, feltételekhez kötött lelkeket — a lelkeket, az élõlényeket, akik az elme és az
érzékek élvezetének indítékával jöttek ide az anyagi világba. Megjelent elõttünk, hogy kinyilvánítsa
nekünk a Védák fényét, s hogy a teljesértékû szabadság áldását szórja ránk, amire életünk útjának
minden lépésekor vágyakozunk.
A Védák transzcendentális tudományát Isten elõször Brahm§nak, ezen univerzum teremtõjének
mondta el. Brahm§tól a tudás N§radához szállt alá, N§radától Vy§sadevához, Vy§sadevától
Madhvához, s a tanítványi láncolat e folyamatában a transzcendentális tudást egyik tanítvány a
másiknak adta át, mígnem elérkezett az Úr Gaur§¯gához, ¼r¦ K¥¢£a Caitanyához, aki ¼r¦ ¾ªvara Pur
tanítványaként és örököseként jelent meg. A jelenlegi Ýc§ryadeva a tizedik a tanítványi láncolat
képviselõi közül ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦, az Úr Caitanya eredeti képviselõje óta, aki annak teljességében
prédikálta ezt a transzcendentális hagyományt. Az a tudás, amelyet Gurudevánktól kapunk, nem
különbözik attól, amit Maga Isten és az §c§ryák láncolata adott át a Brahm§ tanítói láncon. Ezt a
kedvezõ napot ¼r¦ Vy§sa-p¡j§-tithiként imádjuk, mert az Ýc§rya élõ képviselõje Vy§sadevának, a
Védák, a Pur§£ák, a Bhagavad-g¦t§, a Mah§bh§rata és a ¼r¦mad-Bh§gavatam isteni
szerkesztõjének.
Az, aki az isteni hangot, a ªabda-brahmát tökéletlen érzékfelfogásával tolmácsolja, az nem lehet
igazi lelki guru, mert a megfelelõ, a hiteles §c§rya irányítása alatti tanítványi képzés hiányában
biztos, hogy eltér Vy§sadevától (ahogyan a M§y§v§d¦k teszik). ¼r¦la Vy§sadeva a legfelsõbb hiteles
tekintélye a védikus kinyilatkoztatásnak, s ezért az ilyen jelentéktelen magyarázó nem fogadható el
guruként, §c§ryaként, bármennyire rendelkezzen is az anyagi tudomány minden képességével.
Ahogyan a Padma Pur§£ában áll:
samprad§ya-vih¦n§ ye
mantr§s te ni¢phal§ mat§¤
„Anélkül hogy avatást nyertél volna egy hiteles lelki tanítómestertõl a tanítványi láncon belül, a
mantrának, amit talán kaptál, nincsen semmilyen értéke.”
Ám az, aki hallás útján megkapja a transzcendentális tudást a tanítványi lánc hiteles örökösétõl,
s aki õszinte tisztelettel van a valódi §c§rya iránt, az biztosan hozzájut a Védák kinyilvánított
tudományához. Ahogyan a ¼vet§ªvatara Upani¢adban áll (6.23):
yasya deve par§ bhaktir
yath§ deve tath§ gurau
tasyaite kathit§ hy arth§¤
prak§ªante mah§tmana¤
„Azoknak a nagy lelkeknek, akiknek egyidejûleg fenntartás nélküli hitük van az Úrban és a lelki
tanítómesterben, a védikus tudomány minden lényege automatikusan megnyilvánul.”
Uraim, a mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan tökéletlenek, s forrásaink olyan
korlátozottak, hogy az abszolút régióról még a legcsekélyebb tudást sem szerezhetjük meg anélkül,
hogy meghódolnánk ¼r¦la Vy§sadeva vagy az õ hiteles képviselõje lótuszlábai elõtt. Minden
pillanatban becsap minket közvetlen érzékelésünk tudománya. Ez mind az elmének — amely
örökké becsap minket, változó és csapongó — a terméke vagy spekulációja. Nem tudhatunk meg
semmit a transzcendentális régióról a megfigyelés és tapasztalat behatárolt, elferdített módszerével.
De mindannyian átadhatjuk lelkes füleinket a transzcendentális hang hallásának, amely ¼r¦
Gurudeva vagy ¼r¦ Vy§sadeva tiszta közegén keresztül érkezett abból a régióból ebbe. Ezért,
Uraim, ma meg kell hódolnunk ¼r¦ Vy§sadeva képviselõjének lábainál, hogy kiküszöbölhessünk
minden nézeteltérést, amelyet makacs hozzáálásunk idézett elõ. Ennek megfelelõen mondja a
Bhagavad-g¦t§ (4.34):
tad viddhi pra£ip§tena
paripraªnena sevay§
upadek¢yanti te jñ§na°
jñ§ninas tattva-darªina¤
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és
szolgáld õt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert õ már látta az
igazságot.”
Annak érdekében, hogy transzcendentális tudásban részesülhessünk, teljesen meg kell
hódolnunk az igazi §c§ryának, a lelkes érdeklõdés és szolgálat szellemében. Az §c§rya irányítása
alatt az Abszolútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, mely által a transzcendentális
tudományt magunkévá tehetjük. A mai találkozó, hogy felajánljuk alázatos szolgálatunkat és
tiszteletünket Ýc§ryadeva lábainál, lehetõvé teszi majd számunkra, hogy áldva legyünk azzal a
képességgel, mellyel elsajátíthatjuk a transzcendentális tudást, melyet olyan kedvesen juttatott el
mindenkihez, megkülönböztetés nélkül.
Uraim, mi mindannyian többé-kevésbé büszkék vagyunk a múlt indiai civilizációjára, de
tulajdonképpen nem ismerjük ennek a civilizációnak a valódi természetét. Nem lehetünk büszkék
az elmúlt anyagi civilizációra, amely most ezerszer nagyobb, mint az elmúlt idõkben. Azt mondják,
a sötétség, a Kali-yuga korszakában vagyunk. Mi ez a sötétség? A sötétség nem az anyagi
tudományok elmaradottságának köszönhetõ, hiszen most több tudásunk van, mint azelõtt. Ha nem is
nekünk magunknak, a szomszédainknak minden becslés szerint sok van. Ezért levonhatjuk a
következtetést, hogy a jelen korszak sötétsége nem az anyagi fejlõdés hiányának köszönhetõ, hanem
annak, hogy elvesztettük a vezérfonalat lelki fejlõdésünkhöz, amely az emberi élet elsõdleges
szüksége, és az emberi civilizáció legfejletteb típusának kritériuma. Repülõgépekrõl bombát dobni
nem civilizációbeli fejlõdés ahhoz a primitív, civilizálatlan szokáshoz képest, melyben nagy
köveket ejtettek az ellenség fejére a hegytetõrõl. Szomszédaink gépfegyverrel és mérgezõ gázokkal
történõ megölésének mûvészete semmi esetre sem fejlõdés a primitív barbarizmushoz képest, amely
íjjal és nyíllal ölõ mûvészetével hivalkodott. A dédelgetett önzõség érzésének kifejlõdése sem
bizonyított mást, mint intellektuális állatiasságot. Az igazi emberi civilizáció merõben különbözik
mindezektõl az állapotoktól, s ezért a Ka±ha Upani¢adban (1.3.14) ott találjuk a nyomatékos
felhívást:
utti¢±hata j§grata
pr§pya var§n nibodhata
k¢urasya dh§r§ niªit§ duratyay§
durga° pathas tat kavayo vadanti
„Kérlek, ébredj, és próbáld megérteni a kegyet, melyet most, ebben az emberi létformában kaptál!
A lelki megvalósítás ösvénye nagyon nehéz, éles, akár a borotva éle. Ez a véleménye a mûvelt
transzcendentalista tudósoknak.”
Így, míg mások még a történelmi feledés méhében voltak, India bölcsei egy másféle civilizációt
fejlesztettek ki, amely képessé tette õket arra, hogy önmagukat megismerjék. Felfedezték, hogy
egyáltalán nem vagyunk anyagi lények, hanem mind lelki, folytonos és megsemmisíthetetlen
szolgái vagyunk az Abszolútnak. Ám mivel — egy jobb megítéléssel szemben — azt választottuk,
hogy magunkat ezzel a jelenlegi anyagi létezéssel azonosítjuk, szenvedéseink a születés és halál
kérlelhetetlen törvénye alapján megsokszorozódtak, az ebbõl következõ betegségekkel és
aggodalommal együtt. Ezeket a szenvedéseket nem lehet igazán csillapítani semmilyen anyagi
boldogságra törekvõ gondoskodással, mert anyag és lélek két teljesen különálló elem. Olyan ez,
mintha egy vízben élõ lényt kitennénk a szárazföldre, ellátva mindennel, ami a szárazföldön
lehetséges boldogsághoz kell. Az állat halálos szenvedését egyáltalán nem lehet enyhíteni
mindaddig, amíg ki nem vesszük az idegen környezetbõl. Lélek és anyag tökéletesen ellentétes
dolgok. Mindnyájan lelki lények vagyunk. Nem érhetünk el tökéletes boldogságot, ami pedig
születési jogunk, bármennyire is avatkozunk bele a világi dolgok ügyeibe. A tökéletes boldogság
csak akkor lehet a miénk, amikor visszaállítjuk lelki létünk természetes állapotát. Ez a speciális
üzenete a mi õsi indiai civilizációnknak, ez a G¦t§ üzenete, ez a Védák és a Pur§£ák üzenete, s ez
az üzenete minden igazi §c§ryának az Úr Caitanya vonalán, beleértve jelen Ýc§ryadevánkat is.
Uraim, habár érdemtelenül kaptuk a képességet Õ Isteni Kegyelme részérõl, hogy megérthessük
Ýc§ryadevánk, O° Vi¢£up§da Paramaha°sa Parivr§jak§c§rya ¼r¦ ¼r¦mad Bhaktisiddh§nta
Sarasvat¦ Gosv§m¦ Mah§r§ja fenséges üzenetét, be kell ismernünk, hogy világosan felismertük: a
szent ajkairól származó isteni üzenet a leghasznosabb dolog a szenvedõ emberiség számára.
Mindnyájunknak türelmesen kell õt hallgatnunk. Ha szükségtelen ellentétek nélkül hallgatunk a
transzcendentális hangra, õ minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket. Az Ýc§rya
küldetése az, hogy visszavigyen bennünket eredeti otthonunkba, vissza Istenhez. Ezért hadd
ismételjem meg: türelmesen kell õt hallgatnunk, követnünk õt meggyõzõdésünk mértékében, s
leborulni lótuszlábaihoz, hogy megszabadítson bennünket jelenlegi oknélküli vonakodásunktól az
Abszolút és minden lélek szolgálatával szemben.
A G¦t§ból megtudhatjuk, hogy az §tm§, a lélek még a test megsemmisülése után sem pusztul el;
mindig ugyanaz marad, örökké új és fiatal. Tûz nem égetheti meg, víz nem oldhatja fel, a levegõ
nem száríthatja ki, s kard nem ölheti meg. Folytonos és örök, s ezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam is
megerõsíti (10.84.13):
yasy§tma-buddhi¤ ku£ape tri-dh§tuke
sva-dh¦¤ kalatr§di¢u bhauma ijya-dh¦¤
yat-t¦rtha-buddhi¤ salile na karhicij
jane¢v-abhijñe¢u sa eva go-khara¤
„Bárki, aki ezt a három elembõl (epe, nyál és levegõ) álló testi zsákot mint önmagát fogadja el, aki
vonzódik ahhoz, hogy feleségével és gyerekeivel intim kapcsolatban legyen, aki a szülõföldjét
imádandónak tekinti, aki megfürdik a szent zarándokhelyek vizeiben, de sohasem ragadja meg az
alkalmat, hogy társuljon azokkal, akik igazi tudással rendelkeznek — az nem jobb egy szamárnál
vagy egy tehénnél.”
Sajnos manapság mindnyájan ostobákká lettünk azáltal, hogy megfeledkeztünk valódi
jólétünkrõl, és magunkat az anyagi ketreccel azonosítottuk. Minden energiánkat az anyagi kalitka
értelmetlen, önmagáért való fenntartására koncentráltuk, tökéletesen elhanyagolva a benne
raboskodó lelket. A kalitka arra való, hogy fogva tartsa a madarat, s a madár nem azért van, hogy a
kalitka jólétét szolgálja. Vegyük ezt ezért mélyebben fontolóra. Mostanában minden cselekedetünk
a kalitka fenntartása felé fordul, s a legtöbb, amit teszünk, hogy megpróbálunk valami táplálékot
adni az elmének a mûvészettel és az irodalommal. Ám nem tudjuk, hogy ez az elme szintén anyagi,
egy finomabb formában. A Bhagavad-g¦t§ban (7.4) ez áll:
bh¡mir §po 'nalo v§yu¤
kha° mano buddhir eva ca
aha¯k§ra it¦ya° me
bhinn§ prak¥tir a¢±adh§
„Föld, tûz, víz, levegõ, éter, elme, értelem és hamis ego — e nyolc képezi az Én különálló anyagi
energiámat.”
Alig próbálunk táplálékot adni a léleknek, amely különbözik a testtõl és az elmétõl, s így mind
öngyilkosságot követünk el a szó igazi értelmében. Ýc§ryadeva üzenete figyelmeztet bennünket,
hogy hagyjunk fel az ilyen helytelen cselekedetekkel. Ezért hadd boruljunk le lótuszlábainál
vegyítetlen kegye és kedvessége miatt, amellyel megáldott bennünket.
Uraim, egy pillanatig se gondolják, hogy Gurudevám tökéletesen féket akart tenni a modern
civilizációra — lehetetlen próbálkozás. Ezzel szemben tanuljuk meg tõle, hogyan használjuk ki egy
rossz üzlet jó oldalát, s értsük meg a fontosságát ennek az emberi életnek, amely alkalmas az igaz
tudat legfejlettebb szintjének elérésére. Nem szabad elhanyagolnunk ennek a ritka emberi életnek a
legjobb kihasználását. Ahogy a ¼r¦mad-Bh§gavatam mondja (11.9.29):
labdhv§ sudurlabham ida° bahu-sambhav§nte
m§nu¢yam arthadam anityam ap¦ha dh¦ra¤
t¡r£a° yateta na pated anu m¥tyu y§van
ni¤ªreyas§ya vi¢aya¤ khalu sarvata¤ sy§t
„Ezt az emberi életformát sok-sok születés után lehet csak elérni, s bár nem állandó, mégis a
legnagyobb áldást nyújtja. Ezért egy józan és intelligens embernek azonnal próbálkoznia kell, hogy
küldetését betöltse, s hogy még életében, egy újabb halál bekövetkezte elõtt megkapja a legnagyobb
nyereséget. El kell kerülnie az érzékkielégítést, amely minden körülmények között lehetséges.”
Ne fordítsuk rossz célra ezt az emberi életet az anyagi élvezet hiú üldözésében, más szóval
csupán az evés, alvás, védekezés és érzéki cselekedetek kedvéért. Ýc§ryadeva üzenetét hordozzák
¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ szavai (Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.2.255-256):
an§saktasya vi¢ay§n
yath§rham upayuñjata¤
nirbandha¤ k¥¢£a-sambandhe
yukta° vair§gya° ucyate
pr§pañcikatay§ buddhy§
hari-sambandhi-vastuna¤
mumuk¢ubhi¤ parity§go
vair§gya° phalgu kathyate
„Akkor mondhatjuk, hogy valaki az élet teljesen lemondott rendjében él, ha élete a K¥¢£a-tudattal
összhangban van. Nem szabad, hogy rendelkezzen az érzékkielégítés utáni vággyal, s csak azt
szabad elfogadnia, ami a test fenntartásához szükséges. Másrészt pedig az, aki azzal az ürüggyel,
hogy anyagiak, lemond olyan dolgokról, melyek K¥¢£a szolgálatában használhatók, az nem
gyakorol teljes lemondást.”
E ªlokák mondanivalóját csak életünk gondolkodó, nem pedig állatias részének teljes
kimunkálásával lehet megvalósítani. Ýc§ryadeva lábainál ülve próbáljuk most megérteni a tudás e
transzcendentális forrásából, hogy kik vagyunk mi, mi az univerzum, ki Isten, s mi a kapcsolatunk
vele. Az Úr Caitanya üzenete üzenet az élõlényeknek, s üzenet az egész élõ világnak. Az Úr
Caitanya nem ennek a halott világnak a felemelésével törõdött, melynek találóan Martyaloka a
neve, a világ, amelyben minden halálra ítéltetett. Négyszázötven évvel ezelõtt megjelent elõttünk,
hogy beszéljen nekünk a transzcendentális univerzumról, ahol minden örök, s minden az Abszolút
szolgálatában áll. Ám az utóbbi idõben néhány gátlástalan egyén félremagyarázta az Úr Caitanya
üzenetét, s legfelsõbb rendû filozófiáját úgy tolmácsolták, mint a társadalom legalacsonyabb
rétegének kultuszát. Nagyon örülünk, hogy ma este kijelenthetjük: Ýc§ryadevánk, megszokott
kedvességével megmentett minket a lealacsonyodás e szörnyû fajtájától. Ezért teljes alázattal
borulunk le lótuszlábainál.
Uraim, a jelen kor kulturált (vagy kulturálatlan) társadalmának a mániája volt, hogy csupán az
Istenség Személyisége személytelen arculatának adott hitelt, s leértékelte Õt azzal, hogy azt
állította, Neki nincsenek érzékszervei, nincsen formája, nincsenek cselekedetei, nincsen feje,
nincsen lába, s nem élvez semmit. Ez a modern tudósoknak is örömet okozott, megfelelõ
irányításuk és a lelki birodalom igaz megfigyelése hiányának köszönhetõen. Ezek az empirikusok
mind így gondolkoznak: minden élvezhetõ dolgot az emberi társadalomnak, vagy csak egy
bizonyos rétegnek kell kisajátítania, a személytelen Isten pedig pusztán elrendelõ-ellátó legyen
szeszélyes fortélyaik szerint. Boldogok vagyunk, hogy megmenekültünk a betegség e borzasztó
fajtájától, Õ Isteni Kegyelme Paramaha°sa Parivr§jak§c§rya Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦
Mah§r§ja kegyébõl. Õ szemünk felnyitója, örök apánk, örök nevelõnk, örök irányítónk. Boruljunk
le lótuszlábai elõtt ezen a kedvezõ napon!
Uraim! Habár a Transzcendens tudományában olyanok vagyunk, akár a gyerekek, Õ Isteni
Kegyelme, Gurudeva mégis lángragyújtott egy parányi tüzet bennünk, hogy oszlassuk szét a
tapasztalati tudomány leküzdhetetlen sötétségét. Mi annyira a biztos oldalon állunk, hogy nincs a
gondolkodás empirikus tudósainak filozófiai érve, amely akár egy hüvelyknyire is el tudna
bennünket mozdítani Õ Isteni Kegyelme lótuszlábaitól való örök függésünk helyzetébõl. Sõt,
elutasítjuk a M§y§v§d¦ iskola legképzettebb tudósait, és bebizonyítjuk, hogy egyedül a Legfelsõbb
Személy és Golokán bemutatott transzcendentális kedvtelései alkotják a Védák legmagasztosabb
információit. Erre világos utalások találhatók a Ch§ndogya Upani¢adban (8.13.1):
ªy§m§c chavala° prapadye
ªaval§c chy§ma° prapadye
„Hogy megkapjam K¥¢£a kegyét, meghódolok energiájának (R§dh§), s hogy megkapjam
energiájának kegyét, meghódolok K¥¢£ának.” A ¹g Vedában szintén ez áll: (1.22.20):
tad vi¢£o¤ parama° pada°
sad§ paªyanti s¡raya¤
div¦va cak¢ur §tatam
vi¢£or yat parama° pada°
„Az Úr Vi¢£u lótuszlábai minden félisten legfelsõbb célja. Az Úr lótuszlábai olyan világítóak, mint
a nap az égen.”
A G¦t§ban — mely a Védák központi tanítása — olyan élõen elmagyarázott tiszta igazságot
nem érthetik, sõt nem is sejthetik meg az empirikus iskoláknak még legnagyobb tudósai sem. Ebben
rejlik a ¼r¦ Vy§sa-p¡j§ titka. Amikor az Abszolút Istenség transzcendentális kedvtelésein
meditálunk, büszkén érezzük, hogy mi az Õ örök szolgái vagyunk, s nagy örömmel ujjongani és
táncolni kezdünk. Minden dicsõséget isteni mesteremnek, mert õ az, aki szakadatlanul áramló
kegyébõl az örök lét ilyen mozgalmasságát kavarta fel bennünk. Boruljunk le lótuszlábainál!
 Uraim! Ha õ nem jelent volna meg, hogy megszabadítson ettõl a durva világi káprázattól, akkor
bizonyos, hogy életekre és korszakokra a reménytelen fogság sötétségében kellene maradunk. Ha õ
nem jelent volna meg, nem lennénk képesek megérteni az Úr Caitanya fenséges tanításának örök
igazságát. Ha õ nem jelent volna meg, nem lennénk képesek megismerni a Brahma-sa°hit§ elsõ
ªlokájának jelentõségét:
iªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤
sac-cid-§nanda-vigraha¤
an§dir §dir govinda¤
sarva-k§ra£a-k§ra£am
„K¥¢£a, akit Govindának is ismernek, a Legfelsõbb Istenség. Örök, gyönyörteljes lelki testtel
rendelkezik. Õ mindennek az eredete, Neki azonban nincs más eredete, s Õ minden ok elsõdleges
oka.”
Én személy szerint nem remélhetek semmilyen közvetlen szolgálatot életem útjának
elkövetkezendõ tízmillió születése alatt, de meg vagyok gyõzõdve, hogy egy napon megszabadulok
majd az illúziónak ebbõl a mocsarából, melybe jelenleg oly mélyre lesüllyedtem. Ezért hadd
imádkozzam teljes megfontoltságommal isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat
szenvednem, amelyre múltbeli rossz tetteimnek köszönhetõen ítélve vagyok, de hadd legyen meg az
erõm az emlékezésre: hogy nem vagyok más, mint parányi szolgája a Mindenható Abszolút
Istenségnek, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül foghatok csak fel. Ezért hadd
boruljak le lótuszlábainál a legnagyobb alázattal.
III.
A gyökerek feltárása
A Bhagavad-g¦t§ halhatatlan nektárja
Századokon keresztül India legnagyobb filozófusai és transzcendentalistái dicsõítették a Bhagavad-
g¦t§t, mint az örök védikus bölcsesség lényegének párlatát. A hatodik századi elismert filozófus,
¼a¯kara Meditáció a Bhagavad-g¦t§n címû alábbi versében a G¦t§t és annak isteni szerzõjét, ¼r¦ K¥
¢£át dicsõíti. Bár mindenhol a világon imperszonalistaként ünnepelték, ¼a¯kara ebben a mûvében
Isten eredeti, személyes formája, az Úr ¼r¦ K¥¢£a iránti odaadásáról vall. A verset ¼r¦la
Prabhup§da magyarázatai teszik világossá számunkra.
—1—
Óh, Bhagavad-g¦t§,
Tizennyolc fejezeteden át
Az Abszolút bölcsességének
Halhatatlan nektárjával
Árasztod el az embert.
Óh, áldott G¦t§,
Általad maga az Úr K¥¢£a
Világosította meg Arjunát.
Késõbb a régi bölcs, Vy§sa
A Mah§bh§ratába foglalt Téged.
Óh, szeretõ anya,
Aki elpusztítod az ember újraszületését
E halandó világ sötétségében,
Rajtad meditálok.
—2—
Üdvözlet néked, óh Vy§sa!
Te vagy a rendkívüli intelligencia,
S szemeid oly hatalmasok,
Akár a teljes virágzásában lévõ
Lótuszvirág szirmai.
Te voltál,
Aki felgyújtottad a bölcsesség e lámpását,
Melyet megtöltöttél
A Mah§bh§rata olajával.
MAGYARÁZAT
¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya materialista szempontból imperszonalista volt. Ám soha nem tagadta meg
a sac-cid-§nanda-vigrahaként ismert lelki formát, vagyis a tudás teljes gyönyörrel rendelkezõ örök
formáját, amely már az anyagi teremtés elõtt létezett. Amikor a Legfelsõbb Brahmanról mint
személytelenrõl beszélt, az volt a szándéka, hogy az Úr sac-cid-§nanda formáját ne tévesszék össze
a személyiség anyagi fogalmával. A G¦t§hoz írt magyarázatának már a legelején fenntartja, hogy
N§r§ya£a, a Legfelsõbb Úr transzcendentális az anyagi teremtéshez képest. Az Úr már a teremtés
elõtt létezett mint transzcendentális személyiség, és semmi köze nem volt semmilyen anyagi
személyiséghez. Az Úr K¥¢£a ugyanez a transzcendentális személyiség, és semmiféle kapcsolata
nincs egy anyagi testtel. Õ örök, lelki formájában szállt alá, de az ostobák tévesen olyannak vélik a
testét, mint a mi testünk. ¼a¯kara imperszonalista prédikálása különösen azt a célt szolgálja, hogy
tanítsa azokat az ostoba embereket, akik K¥¢£át anyagi testtel rendelkezõ közönséges embernek
vélik.
Senki nem törõdne a Bhagavad-g¦t§ olvasásával, s bizonyára Vy§sadeva sem törõdött volna
azzal, hogy belevegye a Mah§bh§rata történetébe, ha egy materialista ember beszélte volna el. A
fenti vers szerint a Mah§bh§rata az õsi világ történelme, Vy§sadeva pedig e nagy elbeszélés írója.
A Bhagavad-g¦t§ azonos K¥¢£ával, s mivel K¥¢£a az Abszolút Istenség Legfelsõbb Személyisége,
nincs különbség közte és szavai között. Ezért a Bhagavad-g¦t§ éppúgy imádandó, mint maga az Úr
K¥¢£a, lévén mindkettõ abszolút. Az, aki hallja a Bhagavad-g¦t§t „ahogyan van”, az tulajdonképpen
az Úr lótusz ajkairól származó szavakat hallja közvetlenül. De a szerencsétlen emberek azt
mondják, hogy a G¦t§ túlságosan antik a modern ember számára, aki Istent spekulálással vagy
meditációval akarja megtalálni.
—3—
Köszöntelek Téged, óh K¥¢£a,
Ki menedéke vagy
Az óceán szülötte Lak¢m¦nak,
S mindenkinek, aki menedéket
A Te lótuszlábaidnál keres.
Valóban Te vagy
A kívánság teljesítõ fa
Híveid számára.
Egyik kezed botot tart,
Teheneket terel,
Másik kezed fölemelve —
Hüvelykujjad a mutatóujj
Hegyét érinti
Az isteni tudást jelölve.
Dicsõség Néked, ó Legfelsõbb Úr,
Mert Te vagy a G¦t§
Ambróziájának fejõje.
MAGYARÁZAT
¼r¦p§da ¼a¯kar§c§rya világosan mondja: „Ti ostobák, imádjátok csupán Govindát és a
Bhagavad-g¦t§t, melyet maga N§r§y§£a mondott el!” Az ostoba emberek mégis tovább folytatják a
keresést, hogy N§r§ya£át megtalálják; következésképpen mind szerencsétlenek, s idejüket a
semmire vesztegetik. N§r§ya£a sohasem szerencsétlen, sohasem daridra, sõt a szerencse istennõje,
Lak¢m¦ imádja Õt, éppúgy, mint minden más élõlény. ¼a¯kara magát „Brahmannak” jelenti ki, de
elismeri N§r§ya£át, azaz K¥¢£át az Istenség Legfelsõbb Személyiségeként, Aki az anyagi teremtés
mögött áll. Felajánlja tiszteletét K¥¢£ának mint a Legfelsõbb Brahmannak, Parabrahmannak, mivel
Õ (K¥¢£a) mindenki számára imádandó. Csupán az ostobák és K¥¢£a ellenségei nem érthetik meg,
mi a Bhagavad-g¦t§ (bár magyarázatokat fûznek hozzá), mondván: „Nem a személyes K¥¢£a az,
akinek meg kell teljesen hódolnunk, hanem a születetlen, kezdetnélküli Örök, aki K¥¢£án keresztül
beszél.” Csak ostobák rontanak be oda, ahová még az angyalok is félnek lépni. Míg ¼a¯kara, a
legnagyobb imperszonalista felajánlja a kellõ tiszteletet K¥¢£ának és a Bhagavad-g¦t§nak, az
ostobák azt mondják, hogy „nem kell meghódolnunk a személyes K¥¢£ának”. Az ilyen
felvilágosulatlan ember nem tudja, hogy K¥¢£a abszolút, s hogy az Õ esetében nincsen különbség a
belsõ és a külsõ között. A külsõ és a belsõ közötti különbséget csak a kettõsségekkel teli anyagi
világban lehet tapasztalni. Az abszolút világban nincsen ilyen különbség, mert az abszolútban
minden lelki (sac-cid-§nanda), s N§r§ya£a, K¥¢£a az abszolút világhoz tartozik. Az abszolút
világban csak a tényleges személyiség van jelen, és nincsen különbség test és lélek között.
—4—
Az Upani¢adok
Akár a tehéncsorda,
S az Úr K¥¢£a, egy tehénpásztor fia
A fejõjük,
Arjuna a borjú,
A G¦t§ legfelsõbb rendû nektárja
A tej,
S a megtisztult intelligenciájú
Bölcs e tej élvezõje.
MAGYARÁZAT
Anélkül, hogy az ember megértené a lelki változatosságot, nem értheti meg az Úr
transzcendentális kedvteléseit. A Brahma-sa°hit§ban az áll, hogy K¥¢£a neve, formája,
tulajdonságai, kedvtelései, környezete, a hozzá tartozó dolgok mind §nanda-cinmaya-rasák — azaz
transzcendentális társaságában minden ugyanabból a lelki gyönyörbõl, tudásból és
örökkévalóságból ered. Nincs vége nevének, formájának stb., nem úgy, mint az anyagi világban,
ahol minden dolognak van vége. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ állítja, csak az ostobák gúnyolják Õt ki,
míg ¼a¯kara, a legnagyobb imperszonalista imádja Õt, a teheneit, valamint Vasudeva fiaként és
Devak¦ örömeként végzett kedvteléseit.
—5—
Téged, Vasudeva fia
Ka°sa és C§£¡ra démonok legyõzõje,
Téged, Devak¦ Anya öröme,
Téged, univerzum guruja,
Világok tanítója,
Óh, K¥¢£a, Téged üdvözöllek!
MAGYARÁZAT
¼a¯kara Vasudeva és Devak¦ fiaként írja le K¥¢£át. Azt értené ezalatt, hogy egy közönséges,
anyagi embert imád? K¥¢£át imádja, mert tudja, hogy K¥¢£a születése és cselekedetei mind
természetfölöttiek. Ahogyan a Bhagavad-g¦t§ mondja (4.9), K¥¢£a születése és tettei rejtelmesek és
transzcendentálisak, s ezért csak K¥¢£a bhaktái ismerhetik õket tökéletesen. ¼a¯kara nem volt olyan
ostoba, hogy K¥¢£át közönséges emberként fogadja el, hanem odaadó tiszteletét ajánlja fel neki,
Devak¦ és Vasudeva fiaként ismerve Õt. A Bhagavad-g¦t§ szerint csak K¥¢£a transzcendentális
születését és kedvteléseit ismerve érhet el az ember felszabadulást azáltal, hogy olyan lelki testre
tesz szert, mint a K¥¢£áé. Öt különbözõ fajtája van a felszabadulásnak. Aki K¥¢£a lelki sugárzásába
olvad, amelyet a személytelen Brahman-sugárzásként ismernek, annak nem fejlõdik ki teljesen a
lelki teste. De aki teljesen kifejleszti lelki létezését, az N§r§ya£ának, K¥¢£ának lesz társa különféle
lelki lakhelyeken. Aki N§r§ya£a bolygójára megy, az éppen olyan lelki formát (négykarú formát)
fog kifejleszteni, mint N§r§ya£áé, aki pedig K¥¢£a legfelsõbb hajlékára jut, melyet Gokula
V¥nd§vana néven ismernek, az olyan kétkarú lelki formát fejleszt ki, mint amilyen K¥¢£áé. ¼a¯kara
az Úr ¼iva inkarnációjaként tudott mindezekrõl a lelki létezésekrõl, de nem tárta fel ezeket
buddhista követõinek, mert lehetetlen volt számukra, hogy tudjanak a lelki világról. Az Úr Buddha
azt prédikálta, hogy az üresség a legvégsõ cél, hogy érthették volna meg követõi a lelki
változatosságot? Ezért mondta azt ¼a¯kara: brahma satya° jagan mithy§, vagyis az anyagi
változatosság hamis, de a lelki változatosság tény. A Padma Pur§£ában az Úr ¼iva beismeri, hogy
a Kali-yugában a m§y§, az illúzió filozófiáját Buddha „üresség”-filozófiájának változataként kell
tanítania. Ezt az Úr elrendelésébõl kellett tennie, különleges okból. Mégis feltárta igazi elméjét
azáltal, hogy azt ajánlotta az embereknek, hogy imádják K¥¢£át, mert senki sem menekülhet meg
pusztán szócsavarásból és grammatikai manõverekbõl álló elmebeli spekulációval. ¼a¯kara további
instrukciókat ad:
bhaja govinda° bhaja govinda°
bhaja govinda° m¡¨ha-mate
sampr§pte sannihite k§le
na hi na hi rak¢ati ¨uk¥ñ-kara£e
„Ti intellektuális ostobák, csak imádjátok Govindát, csak imádjátok Govindát, csak imádjátok
Govindát! Nyelvtani tudományotok és a szavakkal való bûvészkedés nem ment meg benneteket a
halál pillanatában.”
—6—
A Kuruk¢etrai csatamezõ
Rémítõ folyójának,
Melyet a P§£¨avák gyõzelemmel szeltek át,
Magas partjai Bh¦¢ma és Dro£a voltak,
Jayadratha akár a folyó vize,
G§ndh§ra királya a kék vízi liliom,
¼alya a cápa, K¥pa az áramlat,
Kar£a az erõs hullámok,
Aªvatth§m§ és Vikar£a a rettegett aligátorok,
Duryodhana maga az örvény —
De Te, ó K¥¢£a, Te voltál a hajós!
—7—
A Mah§bh§rata szeplõtlen lótusza,
Mely Vy§sa szavainak
Vizében nõ,
S melynek ellenállhatatlanul édes illata
A Bhagavad-g¦t§,
Hõseirõl szóló meséi
a virágzó szirmok,
melyek az Úr Hari szavától borultak virágba,
Aki elsöpri a
Kali-yuga bûneit,
S amely naponta fényt vet
A nektárt keresõ lelkekre,
Mint számtalan
Boldogan rajzó méh —
Áldjon meg minket a Mah§bh§rata lótusza
A legnagyobb jóval!
—8—
Dicsõség az Úr K¥¢£ának,
A legfelsõbb gyönyör megtestesítõjének,
Akinek kegyébõl és együttérzésébõl
A némából szónok lehet,
S a béna hegyeket szelhet át —
Õt dicsõítem!
MAGYARÁZAT
Az ostoba spekulálók ostoba követõi nem értik meg az Úr K¥¢£ának, a megtestesült gyönyörnek
szóló dicsõítéseket. ¼a¯kara maga ajánlotta föl ezt a dicsõítést az Úr K¥¢£ának, hogy néhány
intelligens követõje megérthesse a valódi tényt a példa által, melyet nagyszerû mesterük, ¼a¯kara,
az Úr ¼iva inkarnációja állított eléjük. Ám ¼a¯karának rengeteg makacs követõje van, akik
megtagadják, hogy tiszteletüket ajánlják az Úr K¥¢£ának, ehelyett félrevezetik az ártatlan embereket
azzal, hogy materializmust oltanak a Bhagavad-g¦t§ba, és összezavarják az ártatlan olvasókat a
magyarázataikkal, s ebbõl következõen az olvasók soha nem kapják meg a lehetõséget, hogy
áldáshoz jussanak az Úr K¥¢£ának, minden ok okának felajánlott üdvözlések által. A legrosszabb
szolgálat az emberiség számára, ha sötétségben tartják õket K¥¢£a tudományáról, a K¥¢£a-tudatról,
azáltal, hogy kiforgatják a Bhagavad-g¦t§ értelmét.
—9—
Üdvözlet a legragyogóbbnak,
Akit a teremtõ Brahm§, Varu£a,
Indra, Rudra, Marut és minden isteni lény
Himnuszokkal dicsõít,
Akinek dicsõségét a Védák
Versei éneklik,
Akinek S§ma énekesei dalolnak,
Akinek dicsõségét az Upani¢adok
Kórusban hirdetik,
Akit a yog¦k látnak
Tökéletes meditációba
Mélyedt elméjükkel,
Akinek az istenek és a
Démonok egész serege
Sem ismeri határait,
Minden üdvözlet Neki, a Legfelsõbb Istennek, K¥¢£ának —
Õt üdvözöljük! Õt üdvözöljük! Õt üdvözöljük!
MAGYARÁZAT
Meditációja kilencedik versszakának elmondásával — amelyet a ¼r¦mad-Bh§gavatamból idézett
— ¼a¯kara megmutatja, hogy az Úr K¥¢£a mindenki számára imádandó, önmagát is beleértve.
Burkoltan arra figyelmezteti a materialistákat, az imperszonalistákat, az elméjükben spekulálókat,
az „üres” filozófusokat s minden más jelöltet, akik az anyagi nyomorúságok büntetésének
alárendeltjei — csak ajánlják hódolatukat az Úr K¥¢£ának, akit Brahm§, ¼iva, Varu£a, Indra és az
összes többi félisten imád. Nem említette Vi¢£u nevét, mert Vi¢£u azonos K¥¢£ával. A Védák és az
Upani¢adok arra szolgálnak, hogy az ember megérthesse a folyamatot, mellyel meghódolhat K¥¢
£ának. A yog¦k megpróbálják önmagukban, meditáció útján meglátni Õt (K¥¢£át). Más szóval amit
¼a¯kara tanít, az a félistenek és démonok számára van, akik nem tudják, hol van a legvégsõ vég, s
különösen a démonokat és ostobákat utasítja arra, hogy ajánlják fel tiszteletüket K¥¢£ának és az Õ
szavainak, a Bhagavad-g¦t§nak, az õ lábnyomait követve. Csak ilyen tettekkel juthatnak a démonok
áldáshoz, nem pedig úgy, hogy úgynevezett elmebeli spekulációikkal és látványos meditációikkal
félrevezetik ártatlan követõiket. ¼a¯kara közvetlenül K¥¢£ának ajánlja üdvözlését, mintha
megmutatná az ostobáknak, akik fény után kutatnak: itt olyan fény van, mint a nap. De az elesett
démonok olyanok, mint a baglyok, akik magától a napfénytõl való félelmük miatt nem nyitják ki a
szemüket. Ezek a baglyok sohasem nyitják ki a szemüket, hogy meglássák K¥¢£ának és szavainak,
a Bhagavad-g¦t§nak a fenséges fényét. Mégis magyarázatokat fûznek a Bhagavad-g¦t§hoz,
becsukott bagoly-szemükkel, hogy félrevezessék szerencsétlen olvasóikat és követõiket. ¼a¯kara
azonban feltárja a fényt kevésbé intelligens követõinek, és megmutatja, hogy a Bhagavad-g¦t§ és K¥
¢£a a fény egyetlen forrásai. Mindezt azért, hogy az igazság õszinte keresõit megtanítsa, ajánlják
üdvözletüket az Úr K¥¢£ának, s hódoljanak meg Neki kételkedés nélkül. Ez az élet legmagasabb
rendû tökéletessége, s ez a legmagasabb szintû tanítása ¼a¯karának, a nagy mûvelt tudósnak, akine
tanításai Indián, a tudás földjén kívülre is eljuttatták Buddha ürességet hirdetõ filozófiáját. O° tat
sat.
A K¥¢£a-tudat írásos alapja
A Los Angeles Times 1970. január 11-én megjelent számában egy újságcikk hírül adta, hogy a
Berkeley-i University of California fakultásának tagjai — köztük Dr. J. F. Staal, a filozófia és a dél-
ázsiai nyelvek professzora — elutasították azt a kérelmet, hogy engedélyezzenek egy kísérleti
elõadássorozatot a K¥¢£a-tudat témájában, melyet Hans Kary, a Hare K¥¢£a mozgalom Berkeley-i
központjának vezetõje tartott volna. A javasolt kurzus elutasításában Dr. Staal azt mondta: a hívek
„túl sok idõt fordítanak a mantrázásra, a filozófia kifejtése érdekében.” Amikor az újságcikk ¼r¦la
Prabhup§da elé került, a Hare K¥¢£a mozgalom alapítója és lelki tanítómestere szokatlan
levelezésbe kezdett az elismert professzorral.
Idézet a Los Angeles Times cikkébõl
Dr. J. F. Staal, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) filozófia és közel-keleti [sic] nyelvek
professzora, elõadó az indiai filozófiából, hisz abban, hogy a K¥¢£a szekta hiteles indiai vallás, és
követõi komolyak. A Szervezet taglétszámban való gyors növekedését annak tulajdonítja, hogy a
mai kor fiatal generációja hajlik afelé, hogy megtagadja a szervezett templomba járást, ugyanakkor
a miszticizmusba vetett hitének beteljesülése után is kutat.
Kiemeli, hogy azok, akik elfordulnak a kereszténységtõl, a mohamedán és a zsidó hittõl,
általában elvesztik a hitüket ezeknek a vallásoknak a személyes Istenében, és abszolútok nélküli
misztikus vallást keresnek.
„Ezek az emberek a K¥¢£a mozgalomban a hinduizmushoz fordultak, de érdekes módon ez a
kultúra magas fokon személyes kultúra — mondja Staal. — Személyes Istent fogadnak el, ahogy a
kereszténység is. Úgy érzem, valamennyire keresztény hátterüket vitték át a hindu szektába.”
Staal úgy érzi, hogy ezek az emberek túl sok idõt fordítanak az éneklésre a filozófia kidolgozása
érdekében. Ebbõl az okból Dr. Staal és a fakultás más tagjai elutasították a kérést, hogy
engedélyezzenek egy gyakorlati kurzust a K¥¢£a tudatról, melyet Hans Kary, a szekta Berkeley-i
templomának vezetõje a téli szemeszter idején tartott volna.
¼r¦la Prabhup§da levele a Los Angeles Timeshoz
1970. január 14.
A Los Angeles Times szerkesztõjének
Kedves Uram!
A Los Angeles Timesban K¥¢£a-ének címmel 1970. január 14-én megjelent cikkel kapcsolatban
engedje meg, hogy kiemeljem: a hindu vallás teljes mértékben Isten, azaz Vi¢£u személyes
felfogásán alapszik. Isten személytelen felfogása egy mellékszempont, Isten három arculatának
egyike. Az Abszolút Igazság végsõ soron az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Param§tm§
felfogás az Õ mindenhol jelenlétének helyhez kötött arculata, az imperszonalista felfogás pedig
Isten hatalmasságának és örökkévalóságának aspektusa. Ám mindezek együttesen alkotják a Teljes
Egészet.
Dr. J. F. Staal állítása, miszerint a K¥¢£a kultusz a keresztény és a hindu vallás kombinációja,
mint olyan dolog, amely spekuláció eredménye, nem helyes. Ha a keresztény, a mohamedán vagy a
buddhista vallás személyes, az dicséretes. De a K¥¢£a vallás személyes volt már hosszú-hosszú
idõvel azelõtt, hogy a keresztény, a mohamedán, a buddhista vallások létrejöttek volna. A védikus
elmélet szerint a vallást alapvetõen a személyes Isten hozta létre, mint törvényeit. Vallást nem
hozhat létre ember és senki más, Istent kivéve, aki felsõbbrendû az emberhez képest. A vallás
kizárólag Isten törvénye.
Sajnos azok a sv§m¦k, akik elõttem érkeztek ebbe az országba, Isten személytelen arculatát
hangsúlyozták ki, Isten személyes aspektusának elegendõ ismerete nélkül. A Bhagavad-g¦t§ azt
mondja, hogy csupán a kevésbé intelligens emberek vélik úgy, hogy Isten eredetileg személytelen,
és formát akkor ölt, amikor inkarnálódik. A K¥¢£a filozófia azonban — mely a Védák hitelességén
alapszik — az, hogy eredetileg az Abszolút Igazság az Istenség Legfelsõbb Személyisége.
Teljesértékû kiterjedése jelen van mindenki szívében helyhez kötött aspektusában, a személytelen
Brahman-sugárzás pedig a transzcendentális fény és hõ, amely mindenhová eljut.
A Bhagavad-g¦t§ világosan kijelenti, hogy az Abszolút Igazság utáni kutatás védikus útjának
célja a személyes Isten megtalálása. Aki megelégszik az Abszolút Igazság többi arculatával is, azt
úgy kell tekintenünk, hogy szegényes tudással rendelkezik. Nemrég adtuk ki ¼r¦ ¾ªopani¢ad címû
könyvünket, egy védikus írást, s ebben a kis könyvecskében alaposan megvitattuk ezt a témát.
Ami a hindu vallást illeti, Indiában millió és millió K¥¢£a templom van, s nincs egyetlen hindu
sem, aki ne imádná K¥¢£át. Ezért ez a K¥¢£a-tudatú mozgalom nem egy kitaláció. Meghívunk
minden tudóst, filozófust, valláskutatót és az általános köz tagjait, hogy kritikus tanulmányozással
értsék meg ezt a mozgalmat. És ha valaki komolyan teszi ezt, meg fogja érteni e nagyszerû
mozgalom fenséges helyzetét.
A vibrálás folyamata szintén hiteles. Staal professzor ellenérzése K¥¢£a szent nevének folytonos
vibrálása miatt, határozottan bizonyítja a K¥¢£a-tudat e hiteles mozgalmáról szóló tudásának
hiányát. Ahelyett, hogy elutasították volna a kérelmet, hogy adjanak engedélyt Kary kurzusának,
neki és az Egyetem többi mûvelt professzorának türelmesen hallaniuk kellett volna az igazságáról
ennek a hiteles mozgalomnak, melyre annyira szükség van jelenleg az istentelen társadalomban.
[Az engedélyt a tanfolyamra késõbb megadták.] Ez az egyetlen mozgalom, amely képes
megmenteni az összezavarodott fiatal generációt. Kérem ennek az országnak minden felelõs
védelmezõjét, értse meg ezt a transzcendentális mozgalmat, s adjon meg nekünk minden jóindulatú
segítséget, hogy terjeszthessük azt mindenki hasznára.
A.C. Bhaktivadanta Swami,
a Hare K¥¢£a Mozgalom
lelki tanítómestere
Levélváltás ¼r¦la Prabhup§da
és Dr. Staal között
1970. január 23.
Swami A.C. Bhaktivedantának
Kedves Swamiji!
Köszönöm, hogy elküldött egy másolatot arról a levélrõl, melyet a Los Angeles Timesnak
eljuttatott, s amely most a Daily Californianban is megjelent. Azt hiszem, egyetért azzal, hogy a
nyilvánosságtól eltekintve a vallásos és filozófiai témákról való beszélgetés interjúkon és a sajtóban
írott leveleken keresztül kevéssé eredményes, de engedjen meg két tömör észrevételt.
Elsõnek azt, hogy én tudom, hogy a K¥¢£a hit régi (bár határozottan nem olyan õsi, mint a
Védák), és soha nem volt rá befolyással a kereszténység, az iszlám vagy a zsidó vallás (soha nem
említettem ezzel kapcsolatban a buddhizmust). A személyes és személytelen közötti különbség
viszonylag határozatlan, de az egyszerûség kedvéért elfogadva e különbségtételt, kifejeztem
meglepetésemet annak láttán, hogy a nyugati kultúrában — mely a személyességet hangsúlyozza —
felnõtt emberek egy indiai kultúrához fordulnak, amely ugyanezt teszi. Kevésbé vagyok
meglepõdve, amikor a nyugati monoteizmussal nem elégedett emberek egy indiai filozófiát
fogadnak el, amely a személytelen abszolútat emeli ki.
Másodszor pedig soha nem fejeztem ki vagy éreztem ellenérzést K¥¢£a nevének vibrálásakor.
Nemcsak hogy nem zavar engem (mint más embereket), hanem inkább szeretem. De kétségtelen
tény, hogy a Bhagavad-g¦t§ (nem beszélve a Védákról) nem kíván meg ilyen állandó vibrálást. A
G¦t§ egészen más témákkal foglalkozik, amellyel valamennyire én is foglalkoztam India
filozófiájáról tárgyaló kurzusokon.
Köszönettel, õszinte híve:
J. F. Staal,
a filozófia és a dél-ázsiai
nyelvek professzora
1970. január 30.
J. F. Staalnak,
a Kaliforniai Egyetem
filozófia és dél-ázsiai nyelvek professzorának,
Berkeley, California
Kedves Staal Professzor!
Nagyon köszönöm 1970. január 23-án kelt kedves levelét. Levelének utolsó bekezdésében
megemlíti, hogy önt egyáltalán nem zavarja a Hare K¥¢£a mantra vibrálása (mint más embereket),
sõt inkább kedveli azt. Ez nagyon elégedetté tett, s itt küldök önnek egy példányt magazinunkból, a
Back to Godhead címû magazinból, a 28. számot, amelyben megtalálja majd, mennyire szeretik a
diákok (az Ohiói Állami Egyetemen tartott programon) a Hare K¥¢£a mantra vibrálását, habár
mindannyiuk kezdõ még a vibrálás gyakorlatában. Ez a vibrálás tulajdonképpen nagyon örömteli a
szívnek, s a legjobb eszköz arra, hogy a lelki tudatot, azaz a K¥¢£a-tudatot az egyszerû ember
szívébe juttassa.
Ez a legkönnyebb folyamata a lelki megvalósításnak, s a Védák ezt ajánlják. A B¥han-n§rad¦ya
Pur§£a világosan kijelenti, hogy csupán Hari (K¥¢£a) szent nevének vibrálása mentheti meg az
embereket az anyagi létezés problémáitól, és nincs más lehetõség, nincs más lehetõség, nincs más
lehetõség ebben a Kali-korszakban.
A nyugati kultúra monoteisztikus, de a nyugati embereket félrevezetik az imperszonalista indiai
spekulációk. Nyugaton a fiatalok nagyon kiábrándultak, mert nem tanították õket figyelemmel a
monoteizmusról. Nem elégedettek a tanulás és megértés e folyamatával. A K¥¢£a-tudatos
mozgalom egy adomány számukra, mert a hiteles védikus módszer által igazán képzetté válnak,
hogy megértsék a nyugati monoteizmust. Mi nem csupán elméletileg beszélünk, hanem a védikus
szabályok elõírt módszere szerint tanulunk.
Ám meglepetés számomra látni, hogy levelének utolsó bekezdésében ön azt mondja:
„Kétségtelen tény, hogy a Bhagavad-g¦t§ (a Védákról nem is beszélve) nem kíván meg ilyen
állandó vibrálást.” Azt hiszem, ön kihagyta a Bhagavad-g¦t§ következõ versét, eltekintve sok
hasonló verstõl:
satata° k¦rtayanto m§°
yatantaª ca d¥¨ha-vrat§¤
namasyantaª ca m§° bhakty§
nitya-yukt§ up§sate
(Bhagavad-g¦t§ 9.14)
Azoknak a nagy lelkeknek az elfoglaltságáról van itt leírás, akik mentesek az illúziótól és
tökéletesek Isten megvalósításában: satata° k¦rtayanto m§° — õk mindig (satata°) éneklik
(k¦rtayanta¤) az Én dicsõségemet, és — nitya-yukt§ up§sate — mindig Engem imádnak (K¥¢£át).
Nem tudom tehát, hogyan mondhatja ön, hogy „kétségbe nem vonható”. Ha pedig a Védákból
akar utalásokat, számtalannal szolgálhatok. A Védákban a legfelsõbb transzcendentális
hangvibráció, az o°k§ra szintén K¥¢£a. Pra£ava o°k§ra a Védák isteni lényege. A Védákat
követni annyit jelent, mint vibrálni a védikus mantrákat, és nincs védikus mantra, amely teljes
lenne az o°k§ra nélkül. A M§£¨¡kya Upani¢adban az áll, hogy az o°k§ra a Legfelsõbb Úr
legkedvezõbb hangbeli képviselõje. Ezt az Atharva Vedában szintén megerõsítik. Az o°k§ra a
Legfelsõbb Úr hangbeli képviselõje, s ezért a legfontosabb szó a Védákban. Ezzel kapcsolatban a
Legfelsõbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a azt mondja: pra£ava¤ sarva-vede¢u — „Én vagyok az o° szótag minden
védikus mantrában.” (Bg. 7.8)
A Bhagavad-g¦t§ tizenötödik fejezetének 15. versében K¥¢£a azt is mondja: „Én minden
szívben ott lakozom. Én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a
Ved§nta szerkesztõje és a Védák ismerõje.” A mindenki szívében lakozó Legfelsõbb Urat a
Mu£daka és a ¼vet§ªvatara Upani¢ad egyaránt leírják: dv§ supar£§ sayuj§ sakh§y§... A Legfelsõbb
Úr és az egyéni lélek úgy ülnek a testben, mint két madárbarát egy fán. Az egyik madár a fa
gyümölcseit eszi, vagyis az anyagi tettek visszahatásait, a másik madár pedig — a Felsõlélek —
csak tanúja ennek.
A Ved§nta tanulmányok célja ezért megismerni a legfelsõbb Urat, K¥¢£át. Ezt hangsúlyozza a
Bhagavad-g¦t§ nyolcadik fejezetének 13. verse, amely azt állítja, hogy a misztikus yoga
folyamatával, a szent o° szótagot vibrálva az ember végül eljuthat K¥¢£a legfelsõbb lelki
bolygójára. A Ved§nta-s¡trában, melyet ön minden bizonnyal olvasott, a Negyedik Fejezetben (4.
adhikara£a, 22. s¡tra) határozottan az áll: an§v¥tti¤ ªabdát — „Hangvibráció által az ember
felszabadulhat.” Az odaadó szolgálat által, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének alapos
megértésével az ember eljuthat az Õ hajlékára, és soha nem tér vissza többé az anyagi feltételek
közé. Hogyan lehetséges ez? A válasz: pusztán K¥¢£a nevének állandó vibrálásával.
Ezt fogadta el a példás tanítvány, Arjuna, aki tökéletesen megtanulta a lelki tudomány
végkövetkeztetését Yogeªvarától, a misztikus tudomány mesterétõl, K¥¢£ától. K¥¢£át Legfelsõbb
Brahmanként felismerve Arjuna így szólította Õt: sth§ne h¥¢¦keªa... — „A világ örvendezik neved
hallatán, s így mindenki vonzódik Hozzád.” (Bg. 11.36) A vibrálás folyamatát itt úgy hitelesítik,
mint közvetlen eszköze a Legfelsõbb Abszolút Igazsággal, az Istenség Személyiségével való
kapcsolatnak. Pusztán K¥¢£a szent nevének vibrálásával a lélek vonzódni kezd a Legfelsõbb
Személyhez, K¥¢£ához, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.
A N§rada-pañcar§trában az áll, hogy minden védikus rituáció, mantra és megértés ebben a
nyolc szóban sûrûsödik össze: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare. Hasonlóképpen a
Kali-santarana Upani¢ad is azt állítja, hogy ez a tizenhat szó — Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥
¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare — különösen arra szolgál, hogy
megvédjen e materialista Kali-korszak degradáló és szennyezõ hatásától.
Ezeket a dolgokat ¼r¦ Caitanya tanítása címû könyvünk részletesen tárgyalja.
A vibrálás folyamata ezért nem csupán az élet gyakorlati tökéletessége elérésének módszere,
hanem hiteles védikus alapelv, melyet a legnagyobb védikus tudós és bhakta, az Úr Caitanya (akit
mi K¥¢£a inkarnációjának fogadunk el) vezetett be. Mi egyszerûen csak az Õ hiteles lábnyomait
követjük.
A K¥¢£a-tudatú mozgalom kiterjedése univerzális. A folyamat, mellyel az ember ismét elérheti
örök, teljes gyönyörrel és tudással teli életének eredeti, lelki helyzetét, nem absztrakt, száraz teória.
A lelki életet a Védák nem teoretikusnak, száraznak vagy személytelennek írják le. A Védák célja
az Isten iránti tiszta szeretet felélesztése a szívben, s ezt a harmonikus végeredményt a K¥¢£a-
tudatos mozgalommal, a Hare K¥¢£a mantra vibrálásával a gyakorlatban is meg tudjuk valósítani.
Ahogyan a lelki megvalósítás célja egy: az Isten iránti szeretet, úgy a Védák az egyetlen átfogó
egész a transzcendentális megértés témájában. Csak a tanítások hiteles védikus vonalától eltérõ
különféle csoportok tökéletlen szemlélete ad ilyen darabokra szabdalt külsõt a Bhagavad-g¦t§nak. A
békítõ faktor, amely elsimítja a Védák minden eltérõ értelmezését, a Védák lényege, a K¥¢£a-tudat
(az Isten iránti szeretet).
Még egyszer köszönettel,
õszinte híve:
A.C. Bhaktivedanta Swami
1970. február 8.
Swami A.C. Bhaktivedanta részére
Kedves Swamiji!
Nagyon köszönöm kedvességét, hogy ilyen hosszan és érdekesen írt nekem január 30-i
levelében, köszönöm a Back to Godhead legutóbbi számával együtt. Azóta volt néhány
beszélgetésem az önök itteni szervezetének tagjaival, õk azonban nem voltak teljesen kielégítõek az
én szempontomból. Most azonban megkaptam az ön sokkal hitelesebb levelét, amely által a
beszélgetésünk magasabb szintre emelkedik.
Mégis, attól tartok, ön nem gyõzött meg arról, hogy minden írás, amelyet ön idéz, csak K¥¢£a
nevének vibrálását írja elõ. Hadd utaljak most csupán a legfontosabbakra.
A Bhagavad-g¦t§ban (9.14) a k¦rtayanta¤ szó nem szükségszerûen jelenti K¥¢£a nevének
vibrálását. Ez jelenthet dicsõítést, vibrálást, elbeszélést, beszélgetést, valamint énekeknek,
himnuszoknak, leírásoknak vagy beszélgetéseknek felel meg. A magyarázók így értelmezik.
¼a¯kara a kommentárjában csupán ismétli a szót, de Ýnandagiri a vy§khy§ban úgy sorolja be a
k¦rtanamot, mint ved§nta-hallgatása és az o° mormolása.” (Azt, hogy a védikus o° maga K¥¢£a,
azt a Bhagavad-g¦t§ban mondják — amely sm¥ti, ahol K¥¢£át sok más dologgal is azonosítják —,
de nem mondják a Védákban, amely ªruti.) Egy másik kommentátor, Hanum§n, Paiª§ca-bh§¢ya
mûvében azt mondja, hogy k¦rtayanta¤ csak bh§¢m§na¤ot jelent — beszélni (valamirõl).
Még fontosabb, azt hiszem, e szónak a pontos jelentésénél, hogy a vers egésze nem kívánja
meg, hogy mindenki, mindig k¦rtanával foglalja le magát, csupán azt állítja, hogy néhány nagy
lélek azt teszi. Ez magától értetõdõ a következõ versbõl, mely azt mondja, hogy anye, „mások”
jñ§na-yajñena...yajanto m§m — „imádnak engem...a tudás imádatával”. A Bhagavad-g¦t§ elnézõ és
türelmes a vallásos megközelítések változataihoz, bár egy szemléletet az összes többi felé helyez
(sarva-phala-ty§ga).
Végül a Ved§nta-s¡tra utolsó s¡trája, an§v¥tti¤ ªabd§t..., ªabda megfelel az írásoknak, a Védák
kinyilatkoztatásának, ahogyan ez világossá válik a szövegkörnyezetbõl és a kommentátorok által.
¼a¯kara számos szöveget idéz (az ity §di-ªabdebhya¤-val végzõdõen — „e ªabdák alapján”), hogy
ezt alátámassza, s hogy alátámassza azt az állítást is, hogy a „az írások szerint nincs visszatérés.”
Ebben a s¡trában a ªabdára is utal azzal, hogy azt mondja: mantr§rtha-v§d§di... — „mantrák,
leírások stb.” V§caspati Miªra a Bh§matiban alátámasztja ezt, és még tisztábbá teszi azzal, hogy
hozzáteszi: a szembenálló vélemény ªruti-sm¥ti-virodha¤, ellentétben van a sm¥tivel és a ªrutival.”
Még egyszer köszönöm kedves figyelmét,
Õszinte híve:
J. F. Staal
1970. február 15.
J. F. Staal,
filozófia és dél-ázsiai nyelvek professzora részére
Kedves Dr. Staal!
Nagyon örültem, hogy megkaptam 1970. február 8-án, vasárnap írt levelét, s örömmel olvastam
tartalmát.
Ami az ön meggyõzését illeti arról, hogy minden írás elõírja K¥¢£a nevének vibrálását, én
csupán az Úr Caitanya hiteles véleményét adtam át. Az Úr Caitanya azt javasolja, k¦rtan¦ya¤ sad§
hari¤ („Harit, K¥¢£át dicsõítsd állandóan” — ¼ik¢§¢taka 3.). Hasonlóan ehhez Madhv§c§rya így
idéz: vede r§m§yane caiva hari¤ sarvatra g¦yate („Harit éneklik mindenhol a Védákban és a
R§m§yanában”). A Bhagavad-g¦t§ban (15.15) az Úr szintén azt mondja: vedaiª ca sarvair aham
eva vedya¤ („Én vagyok, akit a Védák által ismerni kell”).
Tehát láthatjuk, hogy minden írás a Legfelsõbb Személyre irányul. A ¹g Vedában (1.22.20) a
mantra a következõ: o° tad vi¢£o¤ parama° pada° sad§ paªyanti s¡raya¤ — „A félistenek
mindig Vi¢£u legfelsõbb hajlékára tekintenek.” Ezért az egész védikus folyamat az, hogy megértsük
az Úr Vi¢£ut, s minden írás közvetlenül vagy közvetve a Legfelsõbb Úr, Vi¢£u dicsõségét énekli.
A Bhagavad-g¦t§ 9.14. verse szerint k¦rtayanta¤ minden bizonnyal dicsõítést, vibrálást,
elbeszélést és beszélgetést jelent, ahogy ön mondta; de dicsõítést, vibrálást, elbeszélést, beszélgetés
— kirõl? Minden bizonnyal K¥¢£áról. Az ezzel kapcsolatban használt szó a m§m („Nekem”). Ezért
mi nem ellenezzük, amikor valaki K¥¢£át dicsõíti, ahogyan ¼ukadeva tette a ¼r¦mad-
Bh§gavatamban. Ez szintén k¦rtanam. Az egész Védikus Irodalomban a legmagasabb szintû hely
felel meg a Legfelsõbb Úr, K¥¢£a ilyen dicsõítésére, s ezt a következõ versbõl jól megérthetjük:
nigama-kalpataror galita° phala°
ªuka-mukh§d am¥ta-drava-sa°yutam
pibata bh§gavata° rasam §laya°
muhur aho rasik§ bhuvi bh§vuk§¤
„Óh, tapasztalt és bölcs emberek, ízleljétek meg a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, a Védikus Irodalom
kívánság teljesítõ fájának érett gyümölcsét! ¼r¦ ¼ukadeva Gosv§m¦ ajkairól ered ez a gyümölcs, s
ezért még ízesebbé vált, pedig nektárja már eleve ízletes volt mindenki számára, beleértve a
felszabadult lelkeket is.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 1.1.3)
Azt mondják, Par¦k¢it Mah§r§ja puszta hallás útján ért el felszabadulást, s ehhez hasonlóan
¼ukadeva Gosv§m¦ a vibrálással érte el ugyanezt. A mi odaadó szolgálatunkban kilenc különféle
módszer van ugyanazon cél, az Isten iránti szeretet elérése érdekében, s az elsõ folyamat a hallás.
Ezt a hallási folyamatot nevezik ªrutinak. A következõ folyamat a vibrálás. A vibrálás folyamata a
sm¥ti. Mi a ªrutit és a sm¥tit egyidejûleg elfogadjuk. A ªrutit az anyának, a sm¥tit pedig a nõvérnek
tartjuk, mert a gyerek az anyjától hall, aztán újra tanul a nõvértõl leírása által.
¼ruti és sm¥ti két párhuzamos vonal. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért azt mondja:
ªruti-sm¥ti-pur§£§di-
pañcar§tra-vidhi° vin§
aik§ntik¦ harer bhaktir
utp§t§yaiva kalpate
(Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.2.101)
Ez azt jelenti, hogy a ªrutira, a sm¥tire, a Pur§£ákra és a Pañcar§trákra való utalás nélkül a tiszta
odaadó szolgálatot soha nem lehet elérni. Ezért bárki, aki odaadó extázist mutat ki anélkül, hogy az
megfelelne a ª§strának (a Védikus Írásoknak), csak zavart kelt. Másrészt pedig ha csupán a
ªrutihoz ragaszkodunk, akkor veda-v§da-rata¤ leszünk, amelyet a Bhagavad-g¦t§ nem értékel
igazán. [Bg. 2.42: „Pusztán a Védák virágos szavaihoz vonzódni, s nem megérteni és gyakorolni
õket.”]
 Ezért a Bhagavad-g¦t§, bár sm¥ti, a lényege minden Védikus Írásnak, sarvopa£i¢ado g§va¤
[lásd ¼a¯kar§c§rya meditációjának negyedik versszakát]. Olyan, mint a tehén, amely a tejet adja,
azaz a Védák és az Upani¢adok lényegét, és minden §c§rya, ¼a¯kar§c§ryát is beleértve, így fogadja
el a Bhagavad-g¦t§t. Ezért ön sem tagadhatja meg a Bhagavad-g¦t§ hitelességét amiatt, hogy az
sm¥ti. Ez a nézõpont ªruti-sm¥ti-virodha¤, „ellentétben áll a sm¥tivel és a ªrutival”, ahogyan ön
helyesen mondta.
Ýnandagiri idézetét illetõen, hogy a k¦rtanam jelentése ved§nta-Ved§nta hallgatása és az o°
mormolása”), a Ved§nta ismerõje K¥¢£a, s Õ a Ved§nta szerkesztõje. Õ veda-vit és veda-k¥t. Hol
van tehát nagyszerûbb lehetõség a ved§nta-ªravanamra, mint hogy K¥¢£ától halljuk azt?
A következõ vers szerint, mely a jñ§na-yajñena...yajanto m§mot említi, az imádat tárgya K¥¢£a,
amint arra a m§m szó is utal. A folyamatot leírja a ¼r¦ ¾ªopani¢ad 11. mantrája:
vidy§° c§vidy§° ca yas
tad vedobhaya° saha
avidyay§ m¥tyu° t¦rtv§
vidyay§m¥tam aªnute
„Csak az tudja legyõzni az ismétlõdõ születést és halált — hogy azután a halhatatlanság teljes
áldását élvezze —, aki képes egyidejûleg megérteni a tudatlanság és a transzcendentális tudomány
folyamatát is.”
A vidy§, a transzcendentális tudás kultúrája alapvetõ az emberi lény számára, másképp az
avidy§, a tudatlanság kultúrája az anyagi szinten a feltételekhez kötött létezéshez kötözi. A
materialista létezés az érzékkielégítés kultúrájának hajszolását jelenti, s az érzékkielégítés e
tudománya (avidy§) az ismétlõdõ születés és halál fejlõdését jelenti. Akik ilyen tudásban mélyednek
el, azok nem tanulnak a természet törvényeinek egyetlen leckéjébõl sem, s ugyanazt a dolgot
csinálják újra és újra, beleszeretve az illuzórikus dolgok szépségébe. Másrészt vidy§, tényleges
tudás azt is jelenti, hogy tanulunk a tudatlan cselekedetek folyamatán keresztül is, ugyanakkor a
transzcendentális tudományt is mûveljük, s ezáltal eltérés nélkül követjük a felszabadulás ösvényét.
A felszabadulás nem más, mint a halhatatlanság teljes áldásának élvezete. Ezt a halhatatlanságo
Isten örök birodalmában élvezzük (sambh¡ty-am¥tam aªnute), az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének régiójában, s e halhatatlanság az eredmény, melyet a Legfelsõbb Úr, minden ok
okának (sambhav§t) imádatával nyerünk el. Így tehát igazi tudás, vidy§ az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének, K¥¢£ának az imádatát jelenti. Ez a jñ§na-yajñena, a tudással teli imádat.
Ez a jñ§na-yajñena...yajanto m§m a tudás tökéletessége, amint azt a Bhagavad-g¦t§ állítja
(7.19):
bah¡n§° janman§m ante
jñ§nav§n m§° prapadyate
v§sudeva¤ sarvam iti
sa mah§tm§ sudurlabha¤
„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem [K¥¢£a], mert
tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.”
Ha valaki nem jut el a tudásnak erre a következtetésére, és csak K¥¢£a nélküli száraz
spekulációval foglalkozik, akkor ez a nehéz spekuláló munka olyan, mint amikor a gabona üres
kalászát ütik. A hántolatlan rizs és az üres kalász nagyon hasonlónak látszik. Az, aki tudja, hogyan
kell a hántolatlan rizsbõl a gabonához jutni, az bölcs, de aki az üres kalászt üti, eredményre várva,
az csak haszontalanul pazarolja az energiáját. Hasonlóan, ha valaki a Védákat tanulmányozza a
Védák céljának megtalálása nélkül, az csak értékes idejét vesztegeti.
A K¥¢£a-imádat tudományának mûvelése sok-sok születés és halál után tetõzõdik, amikor az
ember valóban bölccsé válik. Amikor az ember ilymódon bölcs lesz, meghódol K¥¢£ának,
felismerve legalább azt, hogy Õ minden oknak és létezõ dolognak az oka. Az ilyen nagy lélek
nagyon ritka. Akik tehát életükkel és lelkükkel meghódoltak K¥¢£ának, azok sudurlabha
mah§tmák. Õk nem közönséges mah§tmák.
Az Úr Caitanya kegyébõl az élet legtökéletesebb szintjét ingyen megkaphatja az ember. S az
eredménye nagyon lelkesítõ; másképp hogyan lenne lehetséges, hogy minden védikus kultúrát
nélkülözõ háttérrel fiúk és lányok foglalják el gyorsan a ritka mah§tmák helyzetét, pusztán e
transzcendentális hang, a Hare K¥¢£a vibrálása által? S csupán e vibrálásra alapozva többségük
(akik nagyon õszinték) szilárd az odaadó szolgálatban, és nem térnek vissza a bûnös anyagi élet
négy elvének követéséhez, amelyek névszerint 1) a húsevés, 2) a tiltott szexuális élet, 3) a kábító- és
mámorítószerek fogyasztása, beleértve a kávét, a teát és a cigarettát, 4) a szerencsejáték. Ez a
Ved§nta-s¡tra utolsó s¡trája: an§v¥tti¤ ªabd§t („Hangvibráció által az ember elérheti a
felszabadulást”).
Az embernek az eredménybõl kell tanulnia (phalena paric¦yate). A mi tanítványaink azt az
utasítást kapták, hogy így cselekedjenek, és õk soha nem esnek le. Az, hogy a tiszta lelki élet síkján
maradnak anélkül, hogy vágyódnának az avidy§, az érzékkielégítés elõbb említett elveinek
mûvelésére, bizonyítéka annak, hogy helyesen értették meg a Védákat. Õk nem jönnek vissza az
anyagi szintre, mivel az Isten iránti szeretet nektári gyümölcsét ízlelik.
Sarva-phala-ty§ga (azaz „lemondás a munkánk minden gyümölcsérõl”) — az Úr Maga
magyarázza ezt el a Bhagavad-g¦t§ban a „sarva-dharm§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja
szavaiban: „Adj fel mindent, s hódolj meg egyedül Énelõttem! (K¥¢£a)” A Hare K¥¢£a mantra azt
jelenti: „Óh, K¥¢£a Legfelsõbb Energiája, óh, Úr K¥¢£a, kérlek, fogadj örök szolgálatodba!” Tehát
fel kell adnunk mindent, s csupán az Úr odaadó szolgálatával kell foglalkoznunk. Amit K¥¢£a
elrendel számunkra tennivalóként, az az egyetlen elfoglaltságunk. Fel kell adnunk a karma, a jñ§na
és a yoga minden következményes tettét — ez a tiszta odaadó szolgálat szintje, a bhakti uttam§.
Õszinte híve,
A.C. Bhaktivedanta Swami
1970. február 25.
Swami A. C. Bhaktivedanta,
a K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezete
alapító §c§ryája részére
Kedves Swamiji!
Nagyon köszönöm 1970. február 17-i nagyon érdekes levelét, a melléklettel együtt.
Attól tartok, bármikor is idéz ön egy magyarázó részletet, amely azt mutatja, hogy csak K¥¢£a
nevének vibrálása szükséges, én tudok idézni egy másikat, amely valami mást követel meg,
hozzátéve: yadi ªloko 'pi pram§£am, ayam api ªloka¤ pram§£a° bhavitum arhati — „Ha a puszta
versek hitelesek, akkor ezt a verset szintén hitelesnek kell tekinteni.” És ennek talán nem is lesz
vége az elõrelátható jövõben, amint azt Patañjali is mondja: mah§n hi ªabdasya prayoga-vi¢aya¤ —
„Mert roppant a birodalma a szavak használatának.”
Õszinte híve,
J. F. Staal
3764 Watsake Avenue
Los Angeles, California, 90034
1970. április 24.
Kedves Dr. Staal!
Nagyon köszönöm 1970. február 25-én írt levelét. Bocsásson meg, hogy nem tudtam rá
korábban válaszolni; a fenti címen egy új templom vásárlásának ügyével voltam elfoglalva. Nagyon
szép helyet biztosítottunk egy különálló templomnak, elõadóteremnek, lakóhelyemnek és a bhakták
lakóhelyének, mind együtt egy nagyon szép helyen, minden modern komforttal felszerelve.
Arra kérem önt, látogassa meg ezt a helyet, amikor önnek megfelel, s ha egy nappal elõbb lenne
kedves ezt tudatni velem, a tanítványaim nagyon fognak örülni, hogy illõen fogadhatják önt.
A levelezésünket illetõen: ez az idézet és ellenidézet valóban nem oldja meg a problémát. A
bíróságon mind a két tanult ügyvéd idéz a törvénykönyvekbõl, de az nem jelent megoldást az ügy
számára. Az ügy határozata az elnöklõ bíró ítélete. A vita tehát nem juttathat el minket a
végkövetkeztetésig.
Az Írásokból vett idézetek néha ellentmondásosak, és minden filozófusnak más a véleménye,
mert anélkül, hogy újabb tézist állítana fel, senki sem lehet híres filozófus. Ezért nehéz helyes
következtetésre jutni. A végkövetkeztetés, ahogyan az elõbb említettük, a feljebbvaló ítéletének
elfogadása. Mi Caitanya Mah§prabhu autoritását követjük, aki nem különbözik K¥¢£ától, és az Õ
véleménye a Védikus Írások alapján az, hogy ebben a korban a vibrálás az egyetlen megoldás az
élet minden problémájára, s ezt a gyakorlati tapasztalat is megmutatja.
Nemrég Berkeleyben a tanítványaink egy nagy felvonulást rendeztek az Úr Caitanya
megjelenésének napján, s a közönség a következõ megjegyzéseket tette: „Ez a csoport nem olyan,
mint a többiek, akik ablakot betörni és pusztítani akarnak.” Ezt a rendõrség is megerõsítette a
következõ szavakkal: „A K¥¢£a-tudatos mozgalom tagjai teljesen együttmûködtek a rendõrséggel,
és igyekezetük, hogy békés rendet tartsanak fenn, olyan sikerrel járt, hogy csak minimális
rendõrségi beleavatkozásra volt szükség.”
Hasonlóan Detroit-ban is nagy békemenetet rendeztek, és a mi embereinket „angyalokként”
ismerték el a közönségben. A K¥¢£a-tudatra tehát jelenleg tulajdonképpen szükség van mint
univerzális gyógyszerre az emberi társadalom mindenféle problémájának gyógyításában.
A további idézetek most már nem oldanak meg semmit. A gyógyszertárban lehet rengeteg
gyógyszer, és talán mind hiteles is, de arra van szükség, amit egy tapasztalt orvos ír fel annak a
bizonyos páciensnek. Ebben az esetben nem mondhatjuk: „ez szintén gyógyszer, és az szintén
gyógyszer.” Nem. A gyógyszer, amely hatásos egy bizonyos emberre, az a neki szóló gyógyszer —
phalena paric¦yate.
Õszinte híve,
A.C. Bhaktivedanta Swami
¼r¦la Prabhup§da végsõ jegyzete
A bíróságon az ügyvédek saját lényeges érveiket terjesztik elõ a hiteles törvénykönyvekbõl,
hogy eldöntsék a jogi kérdést, de a bírón múlik, hogyan határoz az ügyben az egyik pereskedõ fél
javára. Amikor a szembenálló ügyvédek elõterjesztik az érveiket, mindkettõjük törvényes és hiteles,
de az ítélet annak az érvnek kedvez, amelyik alkalmazható az adott esetben.
Az Úr Caitanya a ª§strák hiteles forrása alapján azt az ítéletet hozta, hogy az Úr szent neveinek
vibrálása az egyetlen eszköz ahhoz, hogy az ember a transzcendentális síkra emelkedjen, és
tulajdonképpen láthatjuk, hogy hatásos eszköz. Minden egyes tanítványunkat, akik komolyan
veszik ezt a folyamatot, egyénileg meg lehet vizsgálni, s egy pártatlan bíró könnyen láthatja majd,
hogy transzcendentális megvalósításukban fejlettebbek, mint bármelyik filozófus, valláskutató, yog¦
vagy karm¦, stb.
El kell fogadnunk minden kedvezõt a körülményekhez képest. Más módszerek elvetése adott
körülmények között nem jelenti azt, hogy az elvetett módszer nem hiteles. Jelenleg azonban
tekintve a kort, az idõt és a tárgyat, néha még hiteles módszereket is elvetnek. Mindent a gyakorlati
eredményén keresztül kell megvizsgálnunk. Ilyen vizsgálattal a Hare K¥¢£a mah§-mantra állandó
vibrálása kétségtelenül nagyon hatásosnak bizonyul.
A. C. Bhaktivedanta Swami
K¥¢£a-tudat: hindu kultusz vagy isteni kultúra?
Miközben a K¥¢£a-tudat mozgalmát a megfelelõ történelmi-kulturális környezetbe próbálja
beilleszteni, sok ember azonosítja ezt a mozgalmat a hinduizmussal. Ez azonban félrevezetõ. ¼r¦la
Prabhup§da visszautasítja a panteizmussal, politeizmussal és a kasztrendszerrel való kapcsolatot,
melyek a modern hinduizmust áthatják. Bár a K¥¢£a-tudat és a mai hinduizmus közös gyökerekkel
rendelkezik — India õsi, védikus kultúrája —, a hinduizmus más „nagy vallásokkal” együtt
szektáriánus vallás lett, míg a K¥¢£a-tudat egyetemes és transzcendentális a relatív, szektariánus
megjelölésekhez képest.
Van egy félreértés, mely szerint a K¥¢£a-tudat mozgalma a hindu vallást képviseli. A K¥¢£a-
tudat lényegében mégsem egy olyan hit vagy vallás, amely más hitek és vallások megsemmisítésére
törekszik. Inkább egy nélkülözhetelen kulturális mozgalom az egész emberi társadalom számára, s
nem vesz tekintetbe semmilyen különös szektariánus hitet. Ennek a kulturális mozgalomnak
legfõképpen az a célja, hogy az embereket arra tanítsa, hogyan kell szeretniük Istent.
Néha az indiaiak — Indiában és Indián kívül egyaránt — azt gondolják, hogy mi a hindu vallást
prédikáljuk, de valójában ez nem így van. Nem találjuk meg a „hindu” szót a Bhagavad-g¦t§ban;
sõt az egész Védikus Irodalomban nincs olyan szó, hogy „hindu”. Ezt a szót az Indiával szomszédos
tartományok — mint pl. Afganisztán, Balukisztán és Perzsia — muzulmánjai vezették be. Van egy
Sindhu nevû folyó India észak-nyugati tartományainak határán, s mivel a muzulmánok nem tudták
a Sindhu szót helyesen kiejteni, ezért helyette „Hindu”-nak hívták, s e vidék lakóit pedig
„hinduknak” nevezték. Indiában a védikus nyelv szerint az európaiakat mleccháknak vagy
yavanáknak nevezik. Hasonlóan, a „hindu” elnevezést a muzulmánok adták.
India tényleges kultúráját a Bhagavad-g¦t§ írja le, amelyben az áll, hogy a természet különféle
minõségeinek vagy kötõerõinek alapján különféle emberek élnek, akiket általában négy társadalmi
és négy lelki rendbe sorolnak be. A társadalmi és lelki felosztás rendszerét var£§ªrama-dharmának
nevezik. A négy var£a, társadalmi rend a br§hma£ák, a k¢atriyák, a vaiªyák és a ª¡drák. A négy
§srama, azaz lelki rend a brahmacarya, a g¥hastha, a v§naprastha és a sanny§sa. A var£§ªrama
rendszerrõl a Pur§£ákként ismert Védikus Írások adnak leírást. A védikus kultúra intézményének
célja, hogy minden embert K¥¢£a, Isten tudományában való fejlõdésre neveljen. Ez a Védák
szándéka.
Amikor az Úr Caitanya R§m§nanda R§yával, a nagy bhaktával beszélgetett, azt kérdezte tõle:
„Mi az emberi élet alapvetõ elve?” R§m§nanda R§ya azt válaszolta, hogy az emberi civilizáció
akkor kezdõdik, amikor a var£§ªrama-dharmát elfogadják. A var£§ªrama-dharma szintjére történõ
eljutás elõtt nem lehet szó emberi civilizációról. Ezért a K¥¢£a-tudat mozgalma megpróbálja az
emberi civilizáció e helyes rendszerét megalapozni, melyet K¥¢£a-tudatnak vagy daiva-
var£§ªramának, isteni kultúrának neveznek.
Indiában jelenleg ezt a var£§ªrama rendszert kiforgatott módon fogadják el, s emiatt egy
br§hma£a (a legfelsõbb társadalmi rend) családjában született férfi azt állíthatja, hogy õt
br§hma£aként kell tisztelni. Ezt a kijelentést azonban a ª§stra (az Írás) nem fogadja el. Lehetett
valakinek az õsapja br§hma£a a családi öröklõdési rend — gotra — alapján, de az igazi
var£§ªrama-dharma az ember szerzett, tényleges tulajdonságain alapszik, tekintet nélkül a
születésre vagy öröklésre. Ezért mi nem a hinduk jelenlegi rendszerét prédikáljuk, különösen nem
azokét, akik ¼a¯kar§c§rya hatása alatt állnak, mert ¼a¯kar§c§rya azt tanította, hogy az Abszolút
Igazság személytelen, s így közvetve megtagadta Isten létezését.
¼a¯kar§c§rya missziója nagyon különleges volt: azért jelent meg, hogy a buddhizmus hatása
után visszaállítsa a védikus befolyást. Mivel a buddhizmust Aªoka császár is támogatta,
kétezerhatszáz évvel ezelõtt a buddhista vallás egész Indiára kiterjedt. A Védikus Írások alapján
Buddha K¥¢£a inkarnációja volt, aki különleges erõvel rendelkezett, és különleges célból jelent
meg. Gondolkodásának, hitének rendszerét széles körben elfogadták, ám Buddha megtagadta a
Védák tekintélyét. Miközben a buddhizmus terjedt, a védikus kultúra megszûnt Indiában és más
helyeken egyaránt. Ezért ¼a¯kar§c§rya egyetlen célja az volt, hogy eltörölje Buddha filozófia
rendszerét, s bevezette a M§y§v§dának nevezett rendszert.
Pontosan szólva a M§y§v§da filozófia ateizmus, mivel ez egy olyan folyamat, melyben az
ember azt képzeli, hogy van Isten. A filozófia e M§y§v§da rendszere már végtelen idõk óta létezik.
A jelenlegi India vallási, kulturális rendszere ¼a¯kar§c§rya M§y§v§da filozófia rendszerén alapszik,
amely kompromisszumot kötött a buddhista filozófiával. A M§y§v§da filozófia szerint
tulajdonképpen Isten nem létezik, vagy ha létezik, akkor személytelen és mindent átható, ezért
minden formában el lehet képzelni. Ez a következtetés nincs összhangban a Védikus Irodalommal.
A Védikus Irodalom sok félistent megnevez, akiket különféle célok érdekében imádnak, de minden
esetben a Legfelsõbb Urat, az Istenség Személyiségét fogadják el legfelsõbb irányítóként. Ez az
igazi védikus kultúra.
A K¥¢£a-tudat filozófiája nem tagadja meg Isten és a félistenek létét, míg a M§y§v§da filozófia
mindkettõt megtagadja, s fenntartja, hogy sem a félistenek, sem Isten nem létezik. A M§y§v§d¦k
számára végsõ soron minden semmi. Azt mondják, az ember elképzelhet bármely hiteles forrást —
legyen az Vi¢£u, Durg§, az Úr ¼iva vagy a napisten —, mert ezek azok a félistenek, akiket a
társadalomban általában imádnak. De a M§y§v§da filozófia lényegében nem fogadja el egyiknek a
létezését sem. A M§y§v§d¦k azt mondják, hogy mivel az ember nem tudja elméjét a személytelen
Brahmanra koncentrálni, elképzelheti ezek közül bármelyik formát. Ez egy új rendszer, melyet
pañcop§san§nak neveznek. Ezt ¼a¯kar§c§rya vezette be, de a Bhagavad-g¦t§ nem tanít ilyen
elméletet, s ezért ezek az elméletek nem hitelesek.
A Bhagavad-g¦t§ elfogadja a félistenek létezését. A félistenekrõl a Védák adnak leírást, s az
ember nem tagadhatja le létezésüket, de nem ¼a¯kar§c§rya módszere alapján kell megérteni vagy
imádni õket. A félistenek imádatát a Bhagavad-g¦t§ elveti. A G¦t§ (7.20) világosan állítja:
k§mais tais tair h¥ta-jñ§n§¤
prapadyante 'nya-devat§¤
ta° ta° niyamam §sth§ya
prak¥ty§ niyat§¤ svay§
„Kiknek elméjét eltorzították az anyagi vágyak, meghódolnak a félistenek elõtt, és követik a saját
természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.” Az Úr K¥¢£a továbbá azt is állítja a Bhagavad-
g¦t§ban (2.44):
bhogaiªvarya prasakt§n§°
tay§pah¥ta cetas§m
vyavas§y§tmik§ buddhi¤
sam§dhau na vidh¦yate
„A Legfelsõbb Úrhoz irányuló odaadó szolgálat szilárd elhatározása nem születik meg azon
személyek elméjében, akiket túlságosan vonz és megtéveszt az érzéki élvezet és az anyagi
gazdagság.” Akik a különféle félisteneket követik, azokat mint h¥ta-jñ§n§¤-kat írják le, amely
annyit jelent: „akik elvesztették a józan eszüket”. Ezt a Bhagavad-g¦t§ (7.23) tovább magyarázza:
antavat tu phala° te¢§°
tad bhavaty alpa-medhas§m
dev§n deva-yajo y§nti
mad-bhakt§ y§nti m§m api
„A csekély értelmû emberek a félisteneket imádják, de az eféle hódolat gyümölcsei korlátoltak és
múlandóak. A félistenek imádói a hozzájuk tartozó bolygókra jutnak, míg bhaktáim végül az Én
legfelsõbb bolygómra kerülnek.” A félistenek nyújtotta ellenszolgáltatások ideiglenesek, mert
minden anyagi elõny csak az átmeneti testtel kapcsolatban tud mûködni. Bármilyen anyagi
könnyebbséghez jut az ember, akár a modern tudományos módszerek által, akár a félistenektõl
származó áldások által, a testtel együtt végeszakad. Ám a lelki fejlõdés soha nem ér véget.
Az embereknek nem szabad azt gondolniuk, hogy egy szektariánus vallást prédikálunk. Nem.
Mi egyszerûen csak arról tanítunk, hogyan kell szeretni Istent. Számtalan teória van Isten
létezésérõl. Az ateisták például sohasem hisznek Istenben. Az ateisták — mint például Jacqes
Monod professzor, aki elnyerte a Nobel-díjat — kijelentik, hogy minden véletlen (ezt a teóriát már
India ateista filozófusai, mint C§rv§ka is hosszú idõvel ezelõtt felvetették). Azután más filozófiák,
mint például a karma-m¦m§°s§ filozófia, elfogadták azt, hogy ha valaki szépen és becsületesen
végzi a munkáját, akkor az eredmény automatikusan követni fogja ezt anélkül, hogy ezt szükséges
lenne Istennek tulajdonítani. Bizonyíték gyanánt az ilyen teóriák felállítói azt az érvet hozzák fel,
hogy amikor valaki egy fertõzésben megbetegszik és gyógyszert vesz be, hogy elhárítsa a
betegséget, a betegséget ezzel semlegesíti. A mi érvünk azonban ezzel kapcsolatban az, hogy még
ha valaki a legjobb gyógyszert adja egy embernek, az akkor is meghalhat. Az eredményeket nem
lehet mindig elõre megjósolni. Ezért van egy magasabb szintû hiteles forrás, daiva-netre£a, a
legfelsõbb irányító. Másképp hogyan lehetne, hogy egy gazdag és jámbor ember fia hippi lesz az
utcán, vagy hogy annak az embernek, aki nagyon sokat dolgozik és gazdag lesz, egyszer csak azt
mondja az orvos: „Mostantól nem ehet semmit, csak árpanyákot”?
A karma-m¦m§°s§ teória azt tartja, hogy a világ Isten legfelsõbb irányítása nélkül mûködik. Az
ilyen filozófiák azt mondják, minden a vágy (k§ma-haitukam) által következik be. A vágy
következtében vonzódik a férfi a nõhöz, a szex véletlenül jelen van, a nõ pedig állapotos lesz.
Tulajdonképpen nincs arra terv, hogy a nõ állapotos legyen, de egy természetes folyamat által,
amikor egy nõ és egy férfi egyesül, eredmény jön létre. Az ateista teória — melyet a Bhagavad-g¦t§
tizenhatodik fejezete démonikusnak ír le — az, hogy valójában minden így történik, a véletlen miatt
és a természetes vonzódás eredményeképpen. Ez a démonikus teória támogatja azt az elgondolást,
hogy ha valaki el akarja kerülni, hogy gyerekei legyenek, fogamzásgátló módszert alkalmazhat.
Valójában azonban van egy nagy terv mindenre — a védikus terv. A Védikus Irodalom
útmutatást ad arra vonatkozóan is, hogyan kell a férfinak és a nõnek egyesülnie, hogyan lehetnek
gyerekeik, s mi a szexuális élet célja. K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a védikus
parancs szerint korlátozott szexuális élet, vagyis a védikus szabályok irányítása alatti nemi élet
hiteles, és K¥¢£a elfogadja azt. De a véletlenszerû nemi élet nem fogadható el. Ha valaki véletlenül
él nemi életet és abból gyerekek lesznek, akkor azokat var£a-sa¯karának, nemkívánt népességnek
nevezik. Ez az alacsonyabb rendû állatok útja, emberek számára nem elfogadható. Az emberek
számára terv van. Nem fogadhatjuk el azt a feltételezést, hogy az emberi életre nincs terv, vagy
hogy minden véletlenül és anyagi szükségszerûségbõl születik.
¼a¯kar§c§rya teóriája, miszerint nincs Isten, és mindenki végezheti a dolgát és elképzelheti
Isten bármilyen formában, hogy a társadalomban békét és nyugalmat tartsanak fenn, többé-kevésbé
szintén a véletlen és a szükségszerûség gondolatán alapszik. A mi módszerünk azonban teljesen
különbözik ettõl, és hiteles forrásokon alapszik. Ez a K¥¢£a által elrendelt isteni var£§ªrama-
dharma, nem pedig a kasztrendszer, ahogyan azt manapság értelmezik. A modern kasztrendszer
most Indiában szintén helyteleníthetõ, mert az embereket születésük alapján különféle csoportokba
osztályozni nem a védikus, isteni kasztrendszer.
A társadalomban sokféle osztálya van az embereknek — vannak mérnökök, orvosok,
gyógyszerészek, kereskedõk, üzletemberek és így tovább. Az osztályoknak ezeket a variációit nem
a születés, hanem a tulajdonságok határozzák meg. A Védikus Irodalom nem hagy jóvá olyan
dolgot, mint a születés általi kasztrendszer, és mi sem fogadjuk ezt el. Semmi közünk ehhez a
kasztrendszerhez, amit jelenleg Indiában is elutasítanak az emberek. Mi inkább mindenkinek
megadjuk az esélyt, hogy br§hma£a lehessen, s elérhesse a élet legmagasabb szintû helyzetét.
Mivel jelen pillanatban hiány van br§hma£ákból, lelki vezetõkbõl, és k¢atriyákból, irányító
emberekbõl, s mivel az egész világot ª¡drák irányítják, a dolgozó osztály tagjai, ezért sok az
ellentét a társadalomban. A K¥¢£a-tudat elfogadása csillapítaná ezeket az ellentéteket. Ha a
br§hma£a osztály valóban helyreáll, a társadalmi jólét többi rendje automatikusan követni fogja,
éppúgy, mint amikor az agy tökéletesen rendben van, s a test többi része, mint például a karok, a
gyomor, a lábak, mind szépen mûködnek.
E mozgalom végsõ célja, hogy az embereket az Isten iránti szeretetre tanítsa. Caitanya
Mah§prabhu megerõsíti azt a végkövetkeztetést, hogy az emberi élet legmagasabb szintû
tökéletessége megismerni az Isten iránti szeretetet. A K¥¢£a-tudat mozgalmának nincs köze sem a
hindu valláshoz, sem más vallásrendszerhez. Nincs keresztény úriember, akit érdekelne, hogy hitét
keresztényrõl hindura változtassa. Hasonlóan nincs olyan hindu úr, aki kész lenne a keresztény hitre
térni. Az ilyen változtatás az olyanoknak való, akiknek nincs bizonyos társadalmi pozíciójuk. De
mindenkit érdekelni fog az Istenrõl szóló filozófia és tudomány megértése, és mindenki komolyan
veszi majd. Az embernek világosan meg kell értenie, hogy a K¥¢£a-tudat nem az úgynevezett hindu
vallást hirdeti. Mi olyan lelki kultúrát nyújtunk, amely képes megoldani az élet problémáit, s ezért
ezt az egész világon elfogadják.
IV.
K¥¢£a és Krisztus megértése
K¥¢£a, Christos, Krisztus
1974-ben ¼r¦la Prabhup§da és számos tanítványa a nyugatnémet Frankfurt am Main ISKCON
Központjától nem messze reggeli sétát tett Emmanuel Jungclaussen atyával, a Niederalteich
Monostor bencésrendi szerzetesével. Amikor Emmanuel atya észrevette, hogy ¼r¦la Prabhup§da a
rózsafüzérhez hasonló meditációs gyöngysort hord magánál, elmondta, hogy õ is vibrál egy állandó
imát: „Uram, Jézus Krisztus, légy kegyes hozzánk!” Ezt a következõ párbeszéd követte:
¼r¦la Prabhup§da: Mi a jelentése a Krisztus szónak?
Emmanuel atya: A Krisztus szó a görög Christos szóból ered, ami azt jelenti: „a felszentelt”.
¼r¦la Prabhup§da: Christos a K¥¢£a szó görög változata.
Emmanuel atya: Ez nagyon érdekes.
¼r¦la Prabhup§da: Amikor egy indiai ember K¥¢£át szólítja, gyakran azt mondja: „K¥¢±a”. K¥¢±a
szanszkrit szó, azt jelenti, hogy „vonzás”. Tehát ha Istent Krisztusnak, K¥¢±ának vagy K¥¢£ának
szólítjuk, ugyanarra a mindenkit vonzó Istenség Legfelsõbb Személyiségére utalunk. Amikor Jézus
azt mondja: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved”, ez a neve Istennek
K¥¢±a vagy K¥¢£a volt. Egyetért ebben?
Emmanuel atya: Azt hiszem, Jézus Krisztus, mint Isten fia, Isten tényleges nevét nyilvánította ki
nekünk: Krisztus. Hívhatjuk Istent „Atyának”, de ha valódi nevén akarjuk szólítani, azt kell
mondanunk: „Krisztus”.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. „Krisztus” egy másféleképpen mondott K¥¢±a, „K¥¢±a” pedig a K¥¢£a
szónak, Isten nevének egy másféle kiejtése. Jézus azt mondta, dicsõítenünk kell Isten nevét, de
tegnap hallottam egy teológust, amint azt mondta: Istennek nincsen neve — csupán „Atyának”
hívhatjuk Õt. Egy gyerek hívhatja „Atyának” az apját, de az apának azért van saját neve. Hasonlóan
„Isten” az általános neve az Istenség Legfelsõbb Személyiségének, de sajátos neve K¥¢£a. Ezért
akár Krisztusnak, akár K¥¢£ának, akár K¥¢±ának nevezi valaki Istent, végsõ soron ugyanazt az
Istenség Legfelsõbb Személyiségét szólítja meg.
Emmanuel atya: Igen, ha Isten tényleges nevérõl beszélünk, akkor „Christost” kell mondanunk. A
mi vallásunkban ott van a Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Mi úgy hisszük, Isten
nevét csak az Isten Fiától származó kinyilatkoztatás által ismerhetjük, ezért mi a Krisztus nevet
fogadjuk el Isten kinyilvánított neveként.
¼r¦la Prabhup§da: Tulajdonképpen ez nem számít — K¥¢£a vagy Krisztus —, a név ugyanaz. A
legfõbb dolog, hogy kövessük a Védikus Írások utasításait, amelyek Isten nevének vibrálását
ajánlják ebben a korszakban. A legkönnyebb módszer a mah§-mantra vibrálása: Hare K¥¢£a, Hare
K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. R§ma és K¥¢£a
Isten nevei, Hare pedig Isten energiája. Amikor tehát ezt a mah§-mantrát vibráljuk, Istent az Õ
energiájával együtt szólítjuk meg. Ez az energia kétféle: lelki és anyagi. Jelenleg mi az anyagi
energia csapdájában vagyunk. Ezért úgy kell imádkoznunk K¥¢£ához, legyen kedves, és szabadítson
meg bennünket az anyagi energia szolgálatától, s fogadjon minket a lelki energia szolgálatába. Ez
az egész filozófiánk. Hare K¥¢£a azt jelenti: „Ó, Isten energiája, ó, Isten, kérlek, fogadjatok engem
a szolgálatotokba!” Ez a mi természetünk, a szolgálat. Valahogyan az anyagi dolgok szolgálatába
keveredtünk, de amint ez a szolgálat a lelki energia szolgálatába transzformálódik, életünk
tökéletessé vált. A bhakti-yoga (Isten szeretetteljes szolgálata) gyakorlata azt jelenti, hogy az ember
megszabadul az olyan megjelölésektõl, mint „hindu”, „muzulmán”, „keresztény” stb., és
egyszerûen csak K¥¢£át szolgálja. Mi megteremtettük a keresztény, a hindu, a mohamedán vallást,
de amikor egy megjelölések nélküli valláshoz eljutunk, melyben nem gondoljuk magunkról, hogy
hinduk, keresztények vagy mohamedánok vagyunk, akkor beszélhetünk tiszta vallásról, azaz
bhaktiról.
Emmanuel atya: Muktiról?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, bhaktiról. Amikor bhaktiról beszélünk, a mukti (az anyagi
szenvedésektõl való megszabadulás) abba beletartozik. Bhakti nélkül nincsen mukti, de amikor a
bhakti szintjén cselekszünk, a mukti automatikusan beletartozik. Ezt megtudhatjuk a Bhagavad-
g¦t§ból (14.26):
m§° ca yo 'vyabhic§re£a
 bhakti-yogena sevate
sa gu£§n samat¦tyait§n
brahma-bh¡y§ya kalpate
„Aki teljesen az odaadó szolgálattal foglalja le magát, és nem esik vissza semmilyen körülmények
között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötõerõin, s így elér a Brahman síkjára.”
Emmanuel atya: Brahman egyenlõ K¥¢£ával?
¼r¦la Prabhup§da: K¥¢£a Parabrahman. Brahmant három aspektusban lehet megvalósítani: mint
személytelen Brahman, mint helyhez kötött Param§tm§, s mint személyes Brahman. K¥¢£a
személyes, és Õ a Legfelsõbb Brahman, mert végsõ soron Isten személy. A ¼r¦mad-Bh§gavatam
(1.2.11) megerõsíti ezt:
vadanti tat tattva-vidas
tattva° yaj-jñ§nam advayam
brahmeti param§tmeti
bhagav§n iti ªabdyate
„A tanult transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettõsségektõl mentes
szubsztanciát Brahmannak, Param§tm§nak vagy Bhagav§nnak nevezik.” A Legfelsõbb Személy
arculata Isten végsõ megvalósítása. Õ mind a hat gazdagsággal teljes: Õ a legerõsebb, a
leggazdagabb, a leggyönyörûbb, a leghíresebb, a legbölcsebb és a leglemondottabb.
Emmanuel atya: Igen, egyetértek ezzel.
¼r¦la Prabhup§da: Mivel Isten Abszolút, az Õ neve, formája és tulajdonságai szintén abszolútak, s
nem különböznek Tõle. Ezért Isten szent nevének vibrálása közvetlen társulást jelent Vele. Amikor
valaki Istennel társul, akkor isteni tulajdonságokra tesz szert, s amikor valaki teljesen megtisztult,
akkor a Legfelsõbb Úr társává válik.
Emmanuel atya: De Isten nevérõl a megértésünk behatárolt.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, behatároltak vagyunk, Isten azonban végtelen. És mivel Õ végtelen, azaz
abszolút, ezért végtelen számú neve van, amelyek mindegyike maga Isten. Annyira érthetjük a
neveit, amennyire fejlett a lelki megértésünk.
Emmanuel atya: Föltehetek egy kérdést? Mi keresztények szintén az Istenszeretetrõl prédikálunk,
próbáljuk megvalósítani az Isten iránti szeretetet, és teljes szívünkbõl és lelkünkbõl próbáljuk
szolgálni Õt. Mi tehát a különbség az önök mozgalma és a miénk között? Miért küldte ön a
tanítványait a nyugati országokba az Istenszeretetrõl prédikálni, amikor Jézus evangéliuma már
elhozta ugyanezt az üzenetet?
¼r¦la Prabhup§da: A probléma az, hogy a keresztények nem követik Isten parancsolatait. Egyetért
ezzel?
Emmanuel atya: Igen, önnek nagyrészben igaza van.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor mit jelent a keresztények Isten iránti szeretete? Ha valaki nem követi
Isten parancsait, hol van akkor a szeretete? Ezért jöttünk ide, hogy megtanítsuk, mit jelent az Isten
iránti szeretet: ha valaki szereti Istent, akkor nem tagadhatja meg a parancsait. Ha pedig
megtagadja, akkor a szeretete nem igazi.
A világon mindenhol láthatjuk, hogy az emberek nem Istent, hanem a kutyáikat szeretik. A K¥¢
£a-tudat mozgalmára szükség van, hogy megtanítsa az embereket, hogyan élesszék föl Isten iránti
elfelejtett szeretetüket. Nem csak a keresztények, hanem a hinduk, a mohamedánok és mindenki
más is bûnös. Magukat „kereszténynek”, „hindunak” vagy „mohamedánnak” bélyegezték meg, de
nem engedelmeskednek Istennek. Ez a probléma.
Emmanuel atya: Meg tudná mondani, miben mutatkozik meg a keresztények engedetlensége?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Az elsõ dolog, hogy megszegik a „Ne ölj!” parancsolatot, mivel
vágóhidakat tartanak fenn. Egyetért azzal, hogy ezt a parancsolatot megszegik?
Emmanuel atya: Én személy szerint egyetértek.
¼r¦la Prabhup§da: Jól van. Ha tehát a keresztények szeretni akarják Istent, abba kell hagyniuk az
állatok ölését.
Emmanuel atya: De nem az a legfontosabb dolog...
¼r¦la Prabhup§da: Ha egy pontot kihagyunk, az egész számítás hibás lesz. Tekintet nélkül arra,
hogy mit adunk hozzá vagy veszünk el belõle utána, a hiba már benne van a számításban, s minden,
ami követi, szintén hibás lesz. Nem fogadhatjuk el csupán az Írásoknak azt a részét, amely nekünk
tetszik, s tagadhatjuk meg azt, amelyik nem tetszik, várva az eredményt. A tyúk például a hátsó
részével rakja a tojásokat, és a csõrével eszik. A gazda azt gondolhatná: „A tyúk mellsõ része
nagyon költséges, mert etetnem kell. Jobb ha azt levágom.” Ha azonban a fej hiányzik, nem lesz
tojás sem többet, mert a test halott. Hasonlóan ha az Írások nehéz részeit elvetjük, a nekünk
tetszõeknek pedig engedelmeskedünk, az ilyen interpretáció nem segít rajtunk. El kell fogadnunk az
Írások minden utasítását, ahogyan azok adva vannak, nem pedig csak azokat, amelyek számunkra
kedvezõek. Ha nem követjük az elsõ parancsot: „Ne ölj!”, akkor hol van itt szó Isten iránti
szeretetrõl?
Egy látogató: A keresztények ezt a parancsolatot az emberre, nem pedig állatokra érvényesnek
fogadják el.
¼r¦la Prabhup§da: Ez azt jelentené, hogy Krisztus nem volt eléggé intelligens ahhoz, hogy a
megfelelõ szót használja: gyilkolni. Van ölés és van gyilkolás. A gyilkolás embernek felel meg. Úgy
gondolja, Jézus nem volt elég intelligens, hogy a helyes szót — gyilkolni — használja az ölés szó
helyett? Ölni mindenfajta ölést jelent, különösen állatok ölését. Ha Jézus csupán az emberek
megölésére gondolt volna, a gyilkol szót használta volna.
Emmanuel atya: De az Ótestamentumban a „Ne ölj!” parancsolat a gyilkolnak felel meg. És
amikor Jézus azt mondta, „Ne ölj!”, e parancsolat jelentését kiterjesztette arra, hogy az embernek
nem csak hogy tartózkodnia kell egy másik ember megölésétõl, hanem szeretettel kell vele bánnia.
Õ soha nem beszélt az ember és más élõlények kapcsolatáról, csak az ember emberrel való
kapcsolatáról. Amikor azt mondja, „Ne ölj!”, ezt szellemi és érzelmi értelemben gondolja — hogy
senkit nem szabad zavarnunk, bántalmaznunk, vagy csúnyán viselkednünk vele.
¼r¦la Prabhup§da: Mi nem ezzel vagy azzal a testamentummal foglalkozunk, hanem csak a
parancsolatokban használt szavakkal. Ha magyarázatot akar fûzni ehhez, az valami más dolog. Mi a
közvetlen jelentést értjük meg. „Ne ölj!” azt jelenti, hogy „A keresztényeknek nem szabad ölniük”.
Ön elõterjeszthet magyarázatokat annak érdekében, hogy folytathassa jelenlegi cselekedeteit, de mi
világosan értjük, hogy nincs szükség ilyen interpretációra. A magyarázat akkor szükséges, ha a
dolgok nem eléggé világosak. De itt a jelentés világos. „Ne ölj!” — ez egy világos utasítás. Miért
kellene megmagyaráznunk?
Emmanuel atya: A növényeket megenni szintén ölés?
¼r¦la Prabhup§da: A Vai¢£ava filozófia azt tanítja, hogy még egy növényt sem szabad
szükségtelenül megölnünk. A Bhagavad-g¦t§ban (9.26) K¥¢£a azt mondja:
patra° pu¢pa° phala° toya°
yo me bhakty§ prayacchati
tad aha° bhakty-upah¥tam
aªn§mi prayat§tmana¤
„Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet,
Én elfogadom azt.” Mi csak olyan ételeket ajánlunk fel K¥¢£ának, amelyeket Õ kér, s aztán mi
megesszük a maradékát. Ha vegetáriánus étel felajánlása K¥¢£ának bûn lenne, akkor az K¥¢£a bûne
lenne, nem a miénk. Isten azonban ap§pa-viddha — bûnös visszahatások Rá nem érvényesek.
Olyan Õ, mint a nap, amely olyan erõs, hogy még a vizeletet is meg tudja tisztítani — ami pedig
részünkrõl lehetetlen dolog. K¥¢£a ahhoz a királyhoz is hasonló, aki talán elrendeli egy gyilkos
felakasztását, de õ maga a büntetésen kívül áll, mivel nagyon hatalmas. Az elõször K¥¢£ának
felajánlott étel fogyasztása olyan, mint a katona ölése a háborúban. Egy háborúban, ha a parancsnok
azt a parancsot adja egy embernek, hogy támadjon, az engedelmes katona, aki megöli az ellenséget,
az kap egy kitüntetést. De ha ugyanez a katona megöl valakit magától, akkor meg fogják büntetni.
Hasonlóan, amikor mi pras§dát (K¥¢£ának felajánlott étel maradékát) eszünk, nem követünk el
semmilyen bûnt. Ezt a Bhagavad-g¦t§ (3.13) megerõsíti:
yajña-ªi¢±§ªina¤ santo
mucyante sarva-kilbi¢ai¤
bhuñjate te tv agha° p§p§
ye pacanty §tma-k§ra£§t
„Az Úr bhaktái megszabadulnak mindenféle bûntõl, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit
elõször felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt,
bizony csak bûnt esznek.”
Emmanuel atya: K¥¢£a nem ad engedélyt a húsevésre?
¼r¦la Prabhup§da: De igen, az állatok birodalmában. Azonban a civilizált emberi lény, a vallásos
ember nem arra született, hogy állatokat öljön és egyen. Ha önök abbahagyják az állatok ölését, és
vibrálják Krisztus szent nevét, akkor minden tökéletes lesz. Nem azért jöttem ide, hogy tanítsam
önt, csupán arra kérem, vibrálja Isten nevét. A Biblia szintén ezt javasolja önnek. Fogjunk tehát
össze és vibráljuk e neveket, s ha önnek elõítélete van a K¥¢£a névvel szemben, akkor vibrálja a
„Christos” vagy a „K¥¢±a” neveket — nincsen különbség. ¼r¦ Caitanya azt mondta: n§mn§m ak§ri
bahudh§ nija-sarva-ªakti¤. Istennek millió és millió neve van, s mivel nincs különbség Isten neve és
Maga Isten között, e nevek mindegyike ugyanazzal a potenciával rendelkezik, mint Isten Maga.”
Ezért, még ha el is fogadja a „hindu”, „keresztény”, „mohamedán” megjelöléseket, ha csupán azt a
nevét vibrálja Istennek, amelyet a saját Írásaiban talál, el fogja érni a lelki szintet. Az emberi élet az
önmegvalósításra van — hogy megtanuljuk, hogyan kell Istent szeretni. Ez a valódi szépsége egy
embernek. Akár hinduként, akár keresztényként, akár mohamedánként teljesíti ezt a kötelességet —
csak teljesítse!
Emmanuel atya: Egyetértek ezzel.
¼r¦la Prabhup§da: [Rámutatva a száznyolc meditációs golyóból álló füzérre]: Mi mindig
magunknál hordjuk ezt a láncot, ahogyan ön a rózsafüzért. Ön vibrálja Isten neveit, de miért nem
teszi ezt a többi keresztény is? Miért kell kihagyniuk ezt a lehetõséget mint emberi lények? A
macskák és a kutyák nem tudják Isten nevét vibrálni, de mi igen, mert emberi nyelvünk van. Ha
Isten szent neveit vibráljuk, nem veszíthetünk semmit, ellenkezõleg, sokat nyerhetünk. Az én
tanítványaim állandóan gyakorolják a Hare K¥¢£a vibrálását. Mehetnének moziba is vagy
csinálhatnának sok minden mást is, de õk mindent feladtak. Nem esznek sem halat, sem húst, sem
tojást, nem használnak kábítószereket, nem isznak, nem dohányoznak, nem vesznek részt
szerencsejátékban, nem spekulálnak és nem tartanak fenn tiltott szexuális kapcsolatokat. De Isten
szent nevét vibrálják. Ha szeretne velünk együttmûködni, menjen a templomba és vibrálja:
„Krisztus”, „K¥¢±a” vagy „K¥¢£a”. Mi lehetne az ellenvetés?
Emmanuel atya: Semmi. Részemrõl örömmel csatlakoznék önökhöz.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, mi most önnel mint a Keresztény Egyház képviselõjével beszélgetünk.
Ahelyett, hogy zárva tartják a templomokat, miért nem adják nekünk? Isten szent nevét vibrálnánk
ott napi huszonnégy órán keresztül. Sok helyen vettünk meg keresztény templomot, amelyek
gyakorlatilag zárva voltak, mert senki sem látogatta õket. Londonban száz és száz templomot
láttam, amelyeket bezártak vagy világi célra használtak. Los Angelesben mi megvettünk egy ilyen
templomot. Eladták, mert senki nem látogatta, de ha ön ma elmenne abba a templomba, ezer és ezer
embert látna ott. Bármely intelligens ember öt perc alatt megértheti, kicsoda Isten, nincs szükség öt
órára.
Emmanuel atya: Én értem.
¼r¦la Prabhup§da: De az emberek nem. Az õ betegségük az, hogy nem akarják megérteni.
Emmanuel atya: Azt hiszem, Isten megértése nem intelligencia, hanem alázatosság kérdése.
¼r¦la Prabhup§da: Az alázatosság intelligenciát jelent. Az alázatosé és a jámboré Isten birodalma.
Ez áll a Bibliában, ugye? De a szélhámosok filozófiája az, hogy mindenki Isten, és manapság ez a
gondolat nagyon népszerû. Ezért senki sem alázatos és szerény. Ha mindenki azt gondolja, hogy õ
Isten, miért kellene alázatosnak és szerénynek lennie? Ezért én arra tanítom a tanítványaimat,
hogyan legyenek alázatosak és szerények. Mindig felajánlják tiszteletteljes hódolatukat a
templomban, valamint a lelki tanítómesternek, s így fejlõdést érhetnek el. Az alázatosság és
szerénység tulajdonságai hamar a lelki megvalósításhoz vezetnek. A Védikus Írások azt mondják:
„Akiknek szilárd hitük van Istenben és a lelki tanítómesterben, aki Isten képviselõje, azok elõtt a
Védikus Írások jelentése megnyilvánul.”
Emmanuel atya: Nem kell-e ezt az alázatosságot mindenki másnak is felajánlani?
¼r¦la Prabhup§da: De igen, ám kétféle tisztelet van: különleges és hétköznapi. ¼r¦ K¥¢£a Caitanya
azt tanította, nem szabad elvárnunk magunknak semmiféle tiszteletet, de mindig tisztelnünk kell
mindenki mást, még ha az tiszteletlen is velünk szemben. De a különleges tiszteletet Istennek és
tiszta híveinek kell megadnunk.
Emmanuel atya: Igen, egyetértek.
¼r¦la Prabhup§da: Azt hiszem, a keresztény papoknak együtt kell mûködniük a K¥¢£a-tudatos
mozgalommal. Vibrálniuk kellene a Krisztus vagy Christos nevet, és felhagyniuk azzal, hogy
megbocsátják az állatok mészárlását. Ez a program a Biblia tanítását követi; ez nem az én
filozófiám. Kérem, cselekedjen ennek alapján, és meg fogja látni, hogyan változik meg az egész
világ helyzete.
Emmanuel atya: Nagyon köszönöm önnek.
¼r¦la Prabhup§da: Hare K¥¢£a.
Jézus Krisztus guru volt
A Hare K¥¢£a mozgalom lelki vezetõje az Úr Jézus Krisztust mint „Isten fiát, Isten
képviselõjét...gurunkat...lelki tanítómesterünket” ismeri fel, ám van néhány éles szava azok
számára, akik jelenleg Krisztus követõjének vallják magukat...
A ¼r¦mad-Bh§gavatam kijelenti, hogy az Isten-tudat minden hiteles képviselõjének
rendelkeznie kell a titik¢§ (béketûrés) és a karu£§ (együttérzés) tulajdonságával. Az Úr Jézus
Krisztus jellemében mindkét tulajdonságot megtaláljuk. Olyan türelmes volt, hogy miközben
keresztre feszítették sem panaszkodott senkinek. Emellett olyan együttérzõ volt, hogy Istenhez
imádkozott, bocsásson meg épp azoknak az embereknek, akik megpróbálták megölni Õt.
(Természetesen nem tudták õt igazából megölni. De mivel azt gondolták, hogy megölhetik, nagy
sértést követtek el.) Amikor Krisztust keresztre feszítették, így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg
nekik, nem tudják, mit cselekszenek!”
Az Isten-tudat prédikátora minden élõlénynek barátja. Az Úr Jézus Krisztus példázza ezt a
tanításával: „Ne ölj!”. Ám a keresztények szeretik félremagyarázni ezt az utasítást. Azt gondolják,
hogy az állatoknak nincs lelkük, ezért azt hiszik, szabadon megölhetnek millió és millió ártatlan
állatot a vágóhidakon. Így bár rengetegen vallják magukat kereszténynek, nagyon nehéz találni
egyet is, aki szigorúan követi az Úr Jézus Krisztus utasításait.
Egy Vai¢£ava boldogtalan, ha mások szenvedését látja. Ezért engedte meg az Úr Jézus Krisztus,
hogy keresztre feszítsék — hogy megszabadítson másokat a szenvedéstõl. Ám a követõi olyan
hûtlenek, hogy elhatározták: „Hadd szenvedjen értünk Krisztus, mi pedig folytatjuk a bûnök
elkövetését.” Annyira szeretik Krisztust, hogy azt gondolják: „Drága Krisztus, mi olyan gyengék
vagyunk, nem tudjuk feladni bûnös tetteinket. Kérlek, szenvedj értünk!”
Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Ám a követõi most úgy döntöttek: „Öljünk mégis”, és
hatalmas, modern, tudományos vágóhidakat nyitnak. „Ha valami bûnt elkövetnénk, Krisztus fog
szenvedni értünk.” Ez a lehetõ leggyalázatosabb következtetés.
Krisztus magára veheti híveinek múltbeli bûneit. De elõször józanná kell válniuk: „Miért kell
Jézus Krisztusnak szenvednie az én bûneimért? Fel kell hagynom a bûnös cselekedetekkel.”
Tételezzük fel, hogy egy ember — apja legkedvesebb fia — gyilkosságot követ el, s tegyük fel,
hogy eképp gondolkozik: „Bármilyen büntetést kapok, az apám szenvedhet értem.” Engedni fogja
ezt a törvény? Amikor a gyilkost becsukják és azt mondja: „Nem, nem! Engem elengedhettek, és
bezárhatjátok az apámat; én vagyok a kedvenc fia”, fogja-e majd érdekelni a rendõröket ennek az
ostobának a kérése? Õ követte el a gyilkosságot, mégis azt gondolja, az apjának kell elszenvednie a
büntetést! Józan gondolat ez? „Nem. Te követted el a gyilkosságot, téged kell felakasztani.”
Hasonlóan, amikor bárki bûnt követ el, neki kell szenvednie — nem Jézus Krisztusnak. Ez Isten
törvénye.
Jézus Krisztus nagyon nagy személyiség volt — Isten fia, Isten képviselõje. Nem volt
semmiféle hibája. Mégis keresztre feszítették. Az Isten-tudatot akarta elhozni, ám viszonzásul
keresztre feszítették — olyan hálátlanok voltak. Nem tudták értékelni a prédikálását. Mi azonban
elismerjük Õt, s minden tiszteletet megadunk neki, Isten képviselõjének.
Természetesen a Krisztus által prédikált üzenet csak abban az adott idõben, helyen és vidéken
felelt meg, és csak az emberek bizonyos csoportjának volt megfelelõ. Krisztus azonban minden
kétséget kizáróan Isten képviselõje. Ezért mi tiszteljük az Úr Jézus Krisztust, és felajánljuk neki a
hódolatunkat.
Egyszer Melbourne-ben keresztény papok egy csoportja látogatott meg. Azt kérdezték: „Mi a
véleménye Jézus Krisztusról?” Azt mondtam nekik: „Õ a mi gurunk. Õ az Isten-tudatot prédikálta,
így õ a lelki tanítómesterünk.” A papok ezt nagyon értékelték.
Valójában mindenkit, aki Isten dicsõségét prédikálja, gurunak kell elfogadni. Jézus Krisztus
olyan nagyszerû személyiség. Nem szabad azt gondolnunk róla, hogy Õ közönséges emberi lény.
Az Írások azt mondják, hogy aki a lelki tanítómestert közönséges embernek tartja, annak pokoli a
mentalitása. Ha Jézus Krisztus közönséges ember lett volna, nem tudta volna az Isten-tudatot
hirdetni.
„Ne ölj!” vagy „Ne gyilkolj!”?
1973. júliusában ¼r¦la Prabhup§da Párizstól nem messze egy szerzetesi kolostorban Jean Daniélou
kardinálissal beszélgetett: „...A Biblia nem egyszerûen azt mondja: Ne öld az emberi élõlényt!
Általánosságban mondja: Ne ölj! Miért magyarázzák ezt önök úgy, hogy a saját kényelmüknek
feleljen meg?”
¼r¦la Prabhup§da: Jézus Krisztus azt mondta: „Ne ölj!” Akkor miért van az, hogy a keresztények
állatok megölésével foglalkoznak?
Daniélou kardinális: A kereszténységben kétségtelenül tilos az ölés, de mi abban hiszünk, hogy
különbség van az emberi lény élete és az állatok élete között. Az emberi lény élete szent, mivel az
ember Isten mására készült, ezért tiltott az ember ölése.
¼r¦la Prabhup§da: De a Biblia nem csupán azt mondja: „Ne öld az emberi lényeket.” Általában
mondja: „Ne ölj!”
Daniélou kardinális: Mi abban hiszünk, hogy csak az emberi élet szent.
¼r¦la Prabhup§da: Ez az önök magyarázata. A parancsolat: „Ne ölj!”
Daniélou kardinális: Az embernek szüksége van az állatok megölésére, hogy legyen mit ennie.
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Az ember ehet gabonát, zöldségeket, gyümölcsöt, tejet.
Daniélou kardinális: Húst nem?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Az ember vegetáriánus ételre van teremtve. A tigris soha nem jön oda,
hogy megegye a gyümölcsöt. Az õ elõírt étele az állati hús. Az ember étele azonban a zöldségek, a
gyümölcs, a gabona és a tejtermékek. Hogyan mondhatja ön, hogy az állatok megölése nem bûn?
Daniélou kardinális: Hiszünk abban, hogy ez indíték kérdése. Ha az állat megölése azért van, hogy
enni adjon az éhesnek, akkor jogos.
¼r¦la Prabhup§da: De nézze csak a tehenet: megisszuk a tejét, ezért õ az anyánk. Egyetért ezzel?
Daniélou kardinális: Igen, természetesen.
¼r¦la Prabhup§da: Tehát ha a tehén az anyánk, hogyan támogathatja a megölését? Ön elveszi tõle
a tejet, aztán amikor a tehén megöregszik és nem tud tejet adni, akkor ön elvágja a torkát. Ez egy
nagyon emberi tett lenne? Indiában azoknak, akik húsevõk, azt ajánlják, hogy alacsonyabb rendû
állatot öljenek meg: kecskét, disznót, sõt bivalyt is. A tehénölés viszont a legnagyobb bûn. A K¥¢£a-
ne egyenek semmilyen húst, s az én tanítványaim szigorúan követik ezt az elvet. De ha mások,
bizonyos körülmények hatása alatt húsevésre kényszerülnek, akkor néhány alacsonyabb rendû állat
húsát kell enniük. Ne öljék meg a teheneket! Az a legnagyobb bûn. Amíg az ember bûnös, nem
értheti meg Istent. Az emberi lény legfontosabb feladata, hogy megértse Istent és szeresse Õt. De ha
bûnös marad, soha nem lesz képes megérteni Istent — mit sem szólva az iránta való szeretet
elérésérõl.
Daniélou kardinális: Azt hiszem, ez talán nem egy lényeges pont. A lényeges dolog szeretni Istent.
A gyakorlati parancsolatok változóak lehetnek minden vallásban.
¼r¦la Prabhup§da: Így a Bibliában Isten gyakorlati parancsa az, hogy ön nem ölhet, s ezért a
tehenek megölése bûn az ön részérõl.
Daniélou kardinális: Isten azt mondja az indiaiaknak, hogy az ölés nem jó, a zsidóknak pedig azt
mondja, hogy...
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem. Jézus Krisztus azt tanította: „Ne ölj!” Miért magyarázza ön ezt úgy,
hogy a saját kényelmének legyen megfelelõ?
Daniélou kardinális: De Jézus megengedte a Húsvéti Bárány feláldozását.
¼r¦la Prabhup§da: De soha nem tartott fenn vágóhidat.
Daniélou kardinális: (nevet.) Nem, de evett húst.
¼r¦la Prabhup§da: Amikor nincs más élelem, az ember ehet húst, hogy ne éhezzen. Ez egy másik
dolog. De a legbûnöseb dolog vágóhidakat fenntartani csupán a nyelv kielégülése céljából.
Tulajdonképpen nem is lehet emberi társadalom addig, míg a vágóhidak mûködtetésének ez a
kegyetlen gyakorlata abba nem marad. És bár az állatok ölése szükséges lehet a túléléshez, legalább
az anya állatot, a tehenet ne öljék meg. Ez csupán emberi tisztesség. A K¥¢£a-tudat mozgalmában a
mi gyakorlatunk az, hogy nem engedjük egyetlen állat megölését sem. K¥¢£a azt mondja: patra°
pu¢pa° phala° toya° yo me bhakty§ prayacchati, „Zöldségeket, gyümölcsöt, tejet és gabonát kell
nekem szeretettel felajánlani.” (Bhagavad-g¦t§ 9.26) Mi csupán K¥¢£a ételének a maradékát esszük
(pras§da). A fák számtalan különféle gyömölccsel látnak el bennünket, de a fát ezzel nem öljük
meg. Természetesen az egyik élõlény tápláléka a másiknak, de ez nem jelenti azt, hogy az anyát
meg kell ölni ételért. Az ember elveszi a tejét, aztán megöli a vágóhídon. Ez nagyon bûnös tett.
Tanítvány: A kereszténység törvénye a húsevésrõl azon a látásmódon alapszik, hogy az
alacsonyabb rendû élet fajaiban nincsen olyan lélek, mint az emberé.
¼r¦la Prabhup§da: Ez ostobaság. Elõször is meg kell értenünk a lélek testben való létének
nyilvánvalóságát. Akkor megnézhetjük, hogy vajon az embernek van-e lelke és hogy a tehénnek
nincs-e. Melyek az eltérõ jellemvonásai a tehénnek és az embernek? Ha találunk egy különbséget a
jellemzõkben, akkor mondhatjuk, hogy az állatban nincs lélek. De ha azt látjuk, hogy az állatnak és
az embernek ugyanazok a jellemvonásai, akkor hogyan mondhatnák, hogy az állatnak nincsen
lelke? Az általános szimptómák a következõk: az állat eszik, az ember eszik; az állat alszik, az
ember alszik; az állat párosodik, az ember párosodik; az állat védekezik, az ember védekezik. Hol
van a különbség?
Daniélou kardinális: Beismerjük, hogy az állatban ugyanaz a fajta biológiai létezés van meg, mint
az emberben, de nincsen benne lélek. Úgy hisszük, hogy a lélek az emberi lélek.
¼r¦la Prabhup§da: A mi Bhagavad-g¦t§nk azt mondja, sarva yoni¢u: „a lélek az élet minden
fajtájában létezik.” A test olyan, mint egy öltözet. Önnek fekete a ruhája, én sáfrányszínûbe vagyok
öltözve. De a ruhán belül ön egy emberi lény, és én is egy emberi lény vagyok. Hasonlóan a
különféle fajták testei olyanok, mint a különféle öltözetek. Négymillió-nyolcszázezer életfajta, azaz
öltözet van, de mindegyikben ott van a lélek, Isten szerves része. Tegyük fel, hogy egy embernek
van két fia, akik nem egyformán dicséretre méltóak. Az egyik talán a Legfelsõbb Bíróságon bíró, a
másik egy egyszerû munkás, de az apa mind a kettõre mint fiaira tart igényt. Nem tesz olyan
különbséget, hogy a bíró fia nagyon fontos, a munkás fia pedig nem fontos. És ha a bíró-fiú azt
mondja: „Drága apám, a te másik fiad haszontalan, hadd vágjam le és egyem meg õt”, meg fogja ezt
engedni az apa?
Daniélou kardinális: Bizonyára nem, de azt a gondolatot, hogy minden élet Isten életének része,
nehéz beismernünk. Nagy a különbség az emberi és a állati élet között.
¼r¦la Prabhup§da: A különbség a tudat fejlettségének köszönhetõ. Még egy fának is van lelke, de
a fa tudata nem valami fejlett. Ha kivágnak egy fát, az nem tiltakozik. Valójában tiltakozik, de
nagyon parányi mértékben. Van egy Jagadish Candra Bose nevû tudós, aki egy olyan mûszert
készített, amely kimutatja, hogy a fák és a növények képesek fájdalmat érezni, amikor megvágják
õket. És közvetlenül is láthatjuk, hogy amikor valaki meg akar ölni egy állatot, az tiltakozik, sír,
szörnyû hangot hallat. Ez tehát a tudat fejlettségének dolga. De a lélek minden élõlényben
megtalálható.
Daniélou kardinális: De metafizikusan nézve az ember élete szent. Az emberi lény magasabb
szinten gondolkodik, mint az állatok.
¼r¦la Prabhup§da: Mi az a magasabb szint? Az állat eszik, hogy fenntartsa a testét, és ön is eszik,
hogy fenntartsa a testét. A tehén füvet eszik a mezõn, az ember pedig modern gépekkel teli óriási
vágóhidakról származó húst eszik. De mivel az embernek nagy gépei és ijesztõ színtere van,
miközben az állat egyszerûen csak füvet eszik, ez nem jelenti azt, hogy ön olyan fejlett, hogy csak
az ön testében van lélek, az állat testében pedig nincsen. Ez logikátlan. Láthatjuk, hogy az alapvetõ
jellemzõk megegyeznek az állatban és az emberi lényben.
Daniélou kardinális: De csupán az emberben találjuk meg az élet értelmére irányuló metafizikus
keresést.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Akkor metafizikus keresésbõl miért hiszi azt, hogy az állatban nincs
lélek? Ez metafizika. Ha ön metafizikusan gondolkodik, az rendben van. De ha úgy gondolkodik,
mint egy állat, mi a haszna a metafizikai tanulmányoknak? Metafizikai azt jelenti, a „fizikai fölötti”,
más szóval „lelki”. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a azt mondja: sarva-yoni¢u kaunteya — „Minden
élõlényben ott a lélek.” Ez a metafizikus megértés. Most elfogadhatja K¥¢£a tanítását mint
metafizikus tanítást, vagy egy harmadosztályú ostoba véleményét fogadja el metafizikus
véleménynek. Melyiket fogadja el?
Daniélou kardinális: De miért teremt Isten olyan állatokat, amelyek a többi állatot megeszik? Úgy
tûnik, hiba van a teremtésben.
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem hiba. Isten nagyon kedves. Ha ön állatot akar enni, Isten megad rá
minden lehetõséget. Isten egy tigris testét fogja majd adni önnek a következõ életében, hogy nagyon
szabadon ehessen húst. „Miért tartasz vágóhidakat? Adok neked fogakat és karmokat. Most egyél!”
Így a húsevõkre ilyen büntetés vár. Az állat-evõk tigrisek, farkasok, macskák és kutyák lesznek
következõ életükben — hogy még több lehetõséget kapjanak a húsevésre.
V.
A yoga gyakorlása a modern korszakban
Felsõbbrendû tudat
„Napjaink nyugati yoga rajongóinak céljai eltörpülnek azon eredmények mellett, amelyeket India
õsi yog¦jai értek el, akik a történelmi leírások szerint kisebbé tudtak válni az atomoknál, könnyebbé
a levegõnél, és külsõ segítség nélkül bárhová el tudtak repülni az univerzumban. Még ezek a
magasszintû eredmények is — mondja ¼r¦la Prabhup§da — csak „egy lépést jelentenek elõre”.
Hogyan érhetõ el — itt és most — az emberi tudat igazi tetõpontja, a felsõbbrendû tudat — ezt tárja
fel ¼r¦la Prabhup§da a következõ elõadásban, amelyet 1967-ben tartott.
A K¥¢£a-tudat a legmagasabb rendû yoga, melyet képzett, odaadó yog¦k végeznek. Az a yoga
rendszer, amelyet a Bhagavad-g¦t§ban, a hiteles yoga gyakorlás szabályaiban az Úr K¥¢£a
megadott, és amelyet Patañjali ajánl yoga tanaiban, különbözik a manapság gyakorolt ha±ha-
yogának a nyugati országokban elterjedt általános felfogásától.
A valódi yoga gyakorlása az érzékek szabályozását, s e szabályozás megszilárdulása után az
elme koncentrálását jelenti az Istenség Legfelsõbb Személyisége, ¼r¦ K¥¢£a N§r§ya£a formáján. Az
Úr K¥¢£a az eredeti Abszolút Személyiség, Isten, s minden más Vi¢£u forma — négy karral,
kagylókürttel, lótuszvirággal, buzogánnyal és cakrával díszítve — K¥¢£a teljesértékû kiterjedése.
A Bhagavad-g¦t§ azt ajánlja, meditáljunk az Úr formáján. Az elme koncentrálásának
gyakorlásához az embernek le kell ülnie egy félreesõ helyen, melyet szent atmoszféra tisztít meg. A
yog¦nak a brahmacarya szabályozó elveit kell követnie — szigorú önmegtartóztatásban és
cölibátusban kell élnie. Senki nem tudja a yogát gyakorolni a zsúfolt városban, szeszélyes életet
élve, amelybe beletartozik a korlátlan szexuális élet és a nyelv imádata.
Már elmondtuk, hogy a yoga gyakorlása az érzékek kontrollálását jelenti, s az érzékek
kontrollálása a nyelv szabályozásával kezdõdik. Nem engedhetjük a nyelvünknek minden tiltott étel
és ital elfogadását, ha fejlõdni akarunk a yoga gyakorlásában. Nagyon sajnálatos az a tény, hogy sok
eltévelyedett, nem hiteles, úgynevezett yog¦ jött Nyugatra, és kihasználta az emberek yoga iránti
fogékonyságát. Az ilyen nem hiteles yog¦k még azt is meg merték tenni, hogy a nyilvánosság elõtt
azt mondják: az ember alkoholivás mellett is gyakorolhatja a yogát.
Ötezer évvel ezelõtt a Bhagavad-g¦t§ dialógusában az Úr K¥¢£a a yoga gyakorlását ajánlja
tanítványának, Arjunának, de Arjuna világosan kifejezi, hogy képtelen a yoga szigorú szabályozó
elveit követni. Az embernek a cselekedetek minden területén praktikusnak kell lennie. Nem szabad
az értékes idõt yoga címen végzett tornagyakorlatok végzésével vesztegetni. Az igazi yoga a
négykarú Felsõlélek kutatása a szívben, az Õ folytonos szemlélése a meditációban. Az ilyen
folyamatos meditációt nevezik sam§dhinak. Ha valaki mégis valami üres és személytelen dolgon
akar meditálni, nagyon hosszú idõt igényel bármit is elérnie a yoga gyakorlásával. Nem tudjuk az
elménket üres vagy személytelen dologra koncentrálni. Az igazi yoga az, amikor az elmét a
négykarú N§r§ya£a személyére irányítjuk, aki mindenki szívében jelen van.
Néha azt mondják, meditáció segítségével az ember megértheti, hogy Isten mindig benne van
mindenkinek a szívében, még akkor is, ha az nem tud róla. Isten mindenkinek a szívében benne van.
Nem csak az emberi lények szívében van jelen, hanem a kutyák és a macskák szívében is. A
Bhagavad-g¦t§ ezt bizonyítja azzal a kijelentéssel, hogy ¾ªvara, a világ legfelsõbb irányítója
mindenkinek a szívében benne van. S nem csupán mindenki szívében van jelen, hanem az
atomokban is. Nincs üres hely; nincsen hely, amely nélkülözné az Úr jelenlétét.
Az Úrnak azt az arculatát, amely által mindenhol jelen van, Param§tmának nevezik. Ýtm§
egyéni lelket jelent, Param§tm§ pedig az egyéni Felsõlélek. Ýtm§ és Param§tm§ egyaránt egyéni
személyek. A különbség közöttük mégis az, hogy az §tm§, a lélek csak egy adott helyen van jelen,
míg Param§tm§ mindenhol jelen van.
Ezzel kapcsolatban nagyon szép példa a Nap példája. Az egyéni lélek lehet, hogy egy helyben
létezik, a Nap mégis — bár egy speciális egyéni lény — jelen van minden egyén feje fölött. A
Bhagavad-Ezért bár minden élõlény — beleértve az Urat is — minõségileg egyenlõ, a Felsõlélek
mégis különbözik az egyéni lélektõl a kiterjedés mértékében. Az Úr, a Felsõlélek millió és millió
különbözõ formában tudja kiterjeszteni magát, míg az egyéni lélek erre képtelen.
A Felsõlélek — mivel jelen van mindenkinek a szívében — tanúja mindenki cselekedeteinek,
múltjának, jelenének és jövõjének. Az Upani¢adok azt mondják, a Felsõlélek mint barát és tanú van
együtt az egyéni lélekkel. Mint barát, mindig azért aggódik, hogy hazavihesse az egyéni lelket,
vissza Istenhez. Mint tanú, Õ biztosítja azokat az áldásokat, melyeket az egyén tettei
eredményeznek. A Felsõlélek ad meg az egyéni léleknek minden lehetõséget, hogy az elérje, amire
vágyik. Barátját emellett tanítja is, így az végül feladhat minden más elfoglaltságot, és egyszerûen
meghódolhat, meghódolhat Istennek a folytonos, tudással teli gyönyör és öröklét eléréséért. Ez a
Bhagavad-g¦t§ — a minden yoga folyamatról író leghitelesebb és széles körben olvasott könyv —
végsõ utasítása.
A Bhagavad-g¦t§ utolsó szava — ahogyan fentebb említettük — az utolsó szó a yoga
rendszerének tökéletesítése témájában. A Bhagavad-g¦t§ban továbbá az áll, hogy az a személy, aki
örökké elmélyed a K¥¢£a-tudatban, a legmagasabb szintû yog¦. Mi ez a K¥¢£a-tudat?
Ahogyan az egyéni lélek a tudata által jelen van az egész testben, úgy a Felsõlélek, Param§tm§
jelen van szerte az egész teremtésben felsõbbrendû tudata által. Ezt a felsõbbrendû tudatot az egyén
lélek — akinek tudata behatárolt — nem imitálhatja: megérthetem, mi történik az én behatárolt
testemben, de nem érezhetem, mi megy végbe valaki másnak a testében. Én jelen vagyok az egész
testemben a tudatom által, de nem vagyok jelen ezzel a tudatommal senki másnak a testében.
Azonban a Felsõlélek, Param§tm§, aki mindenkiben jelen van, mindenhol ott van, Õ minden
létezésrõl tudatos. Az a teória, miszerint a lélek és a Felsõlélek egy, nem fogadható el, mivel az
egyéni lélek tudata nem cselekedhet felsõbbrendû tudatban. Ez a felsõbbrendû tudat csak az egyéni
tudat és a felsõbbrendû tudat összekapcsolódásával érhetõ el, s ezt a folyamatot nevezik
meghódolásnak, K¥¢£a-tudatnak.
A Bhagavad-g¦t§ tanításából világosan megérthetjük, hogy Arjuna kezdetben nem akart
harcolni rokonai ellen, ám miután megértette a Bhagavad-g¦t§t, tudata K¥¢£a-tudat lett, amikor
összekapcsolódott K¥¢£a felsõbbrendû tudatával. A teljesen K¥¢£a-tudatú személy K¥¢£a utasítása
szerint cselekszik, s így Arjuna beleegyezett, hogy megvívja a Kuruk¢etrai Csatát.
A K¥¢£a-tudat kezdetén az Úr ezen utasításait a lelki tanítómester átlátszó közegén keresztül
lehet megkapni. Amikor valaki eléggé képzett, és alázatos hittel és szeretettel K¥¢£áért cselekszik
egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, az összekapcsolódási folyamat még szilárdabb és
alaposabb lesz. Ezen a szinten K¥¢£a belülrõl adja utasításait. Kívülrõl a lelki tanítómester, K¥¢£a
hiteles képviselõje, belülrõl pedig az Úr mint caitya-guru — aki mindenki szívében jelen van —
segíti a bhaktát.
Csupán azt megérteni, hogy az Úr jelen van mindenki szívében, még nem tökéletesség. Az
embernek tudást kell szereznie Istenrõl belülrõl és kívülrõl, s így a K¥¢£a-tudatban kell cselekednie.
Ez az emberi létforma legtökéletesebb szintje, s minden yoga közül a legmagasabb szint.
Egy tökéletes yog¦ nyolcféle felsõbbrendû eredményt érhet el: 1) Kisebbé válhat, mint egy
atom; 2) nagyobb lehet, mint egy hegy; 3) könnyebb lehet, mint a levegõ; 4) nehezebb lehet, mint a
fém; 5) elérhet minden anyagi eredményt, amelyre vágyik (bolygót teremthet például); 6) képes
lehet kontrollálni másokat, akár az Úr; 7) szabadon utazhat az univerzumban (és azon túl); 8)
megválaszthatja saját halálának idejét és helyét, s ott születhet meg újra, ahol akar.
Amikor azonban valaki arra a tökéletes szintre emelkedik fel, hogy az Úrtól kap utasításokat,
akkor fölülemelkedik a fentebb említett eredmények szintjén.
Az általánosan gyakorolt yoga rendszer légzési gyakorlata csupán a kezdete a rendszernek. A
Felsõlelken való meditálás csak egy lépés elõre. Csodálatos anyagi eredmények elérése is csak egy
lépés elõre. Ám a Felsõlélekkel való közvetlen kapcsolat és az általa adott utasítások elfogadása a
legmagasabb szintû tökéletesség.
A yoga légzõgyakorlatai és a meditáció gyakorlása nagyon nehéz ebben a korban. Még ötezer
évvel ezelõtt is nehéz volt, másképp Arjuna nem utasította volna el K¥¢£a tervét. Ezt a Kali-
korszakot elesett korszaknak nevezik. Az emberek manapság rövid életûek, s nagyon lassúak az
önmegvalósítás, a lelki élet megértésében. Leginkább szerencsétlenek, s ezért ha valakit egy kicsit
is érdekel az önmegvalósítás, azt sok-sok szélhámos vezeti félre. Az egyetlen út a yoga tökéletes
szintjének megvalósításához, ha követjük a Bhagavad-g¦t§ elveit, ahogyan azokat az Úr Caitanya
Mah§prabhu gyakorolta. Ez a yoga gyakorlásának legegyszerûbb és legmagasabb rendû
tökéletessége.
Az Úr Caitanya a gyakorlatban is bemutatta a K¥¢£a-tudat yogáját, csupán K¥¢£a szent
neveinek éneklésével, ahogyan azokat a Ved§nta, a ¼r¦mad-Bh§gavatam és sok fontos Pur§£a
említi. Az indiaiak legnagyobb többsége követi ezt a yoga folyamatot, s az Egyesült Államok s más
országok sok városában is fokozatosan terjed. Ez nagyon könnyû és praktikus módszer erre a korra,
különösen azok számára, akik komolyan akarnak sikert elérni a yogában. Ebben a korban más
folyamat nem lehet sikeres.
A komolyan végzett meditációs folyamat lehetséges volt az Aranykorban, a Satya-yugában,
mert az emberek átlagéletkora százezer év volt.
Manapság azonban, ha az ember sikeres akar lenni a yoga gyakorlásában, el kell fogadnia a
Hare K¥¢£a Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a Hare Hare, Hare R§ma Hare R§ma, R§ma R§ma Hare Hare
vibrálását, s maga is érezni fogja, hogy fejlõdik. Az embernek magának kell tudnia, mennyire
fejlõdik a yoga gyakorlásában.
A Bhagavad-g¦t§ a K¥¢£a-tudat e gyakorlását r§ja-vidy§nak, minden mûveltség királyának,
r§ja-guhyamnak, a lelki megvalósítás legbizalmasabb rendszerének, pavitramnak, minden tiszta
dolog között a legtisztábbnak; susukhamnak, boldogan végezhetõnek és avyayamnak,
kimeríthetetlennek nevezi.
Azok, akik elkezdik ezt a legmagasztosabb bhakti-yoga rendszert, a K¥¢£a iránti
transzcendentális szeretetben végzett odaadó szolgálat gyakorlását, tanúsíthatják, mennyire
élvezetes számukra ennek a folyamatnak a boldog és könnyû végzése. Yoga az érzékek
kontrollálását jelenti, bhakti-yoga pedig az érzékek megtisztítását. Amikor az érzékek
megtisztulnak, automatikusan szabályozva is lesznek. Az érzékek mûködését nem lehet mesterséges
eszközökkel megállítani, de ha megtisztítjuk az érzékeket, akkor nemcsak távol maradnak az ostoba
elfoglaltságoktól, hanem pozitívan le lesznek foglalva az Úr transzcendentális szolgálatában.
A K¥¢£a-tudat nem olyan dolog, amelyet mi hoztunk létre elmebeli spekulációnkkal. Ezt a
Bhagavad-g¦t§ írja elõ, amely azt mondja, hogy ha mi K¥¢£áról gondolkozunk, K¥¢£áról énekelünk,
K¥¢£ával élünk, K¥¢£ával eszünk, K¥¢£áról beszélünk, K¥¢£ában reménykedünk, K¥¢£ában
létezünk, minden kétség nélkül visszatérünk K¥¢£ához. Ez a K¥¢£a-tudat lényege.
Az Úr Caitanya megjelenése
Ötszáz évvel ezelõtt az Úr Caitanya Mah§prabhu, a nagy szent és misztikus megjósolta, hogy a
Hare K¥¢£a mantra visszhangozni fog a világ minden városában és falvában. Akkor, amikor a
nyugati ember felfedezõ szellemét a fizikai univerzum tanulmányozására és a Föld körbehajózására
irányította, Indiában ¼r¦ Caitanya egy befelé irányuló forradalmat vezetett be és irányított.
Mozgalma végigsöpört a szubkontinensen, követõk millióit gyûjtve össze s mély hatást gyakorolva a
vallásos és filozófiai gondolkodás jövõjére, Indiában és Nyugaton egyaránt. Következõ beszédében,
melyet l969. novemberében a londoni Conway Hallban tartott, ¼r¦la Prabhup§da ¼r¦ Caitanya
isteni megjelenésérõl beszél.
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu, az arany avat§ra, Indiában jelent meg, közel ötszáz évvel ezelõtt.
Indiában az a szokás, hogy amikor egy gyerek megszületik, asztrológust hívnak. Amikor az Úr K¥¢
£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége ötezer évvel ezelõtt megjelent, apja Gargamunit hívta el,
aki azt mondta: „Ez a gyerek elõzõleg már három színben inkarnálódott, pirosban, aranyban, s most
feketés színben jelent meg.” Az Írások feketés színûnek írják le K¥¢£át, olyannak, mint a felhõ
színe. Az Úr Caitanya pedig Maga K¥¢£a, arany színben.
A Védikus Irodalomban sok bizonyíték van arra, hogy Caitanya Mah§prabhu K¥¢£a
inkarnációja, és ezt tudósok és bhakták is megerõsítik. A ¼r¦mad-Bh§gavatam is elmondja, hogy K¥
¢£ának, Istennek az inkarnációja ebben a korban — a Kali-yugában — mindig K¥¢£a leírásával
foglalja le Magát. Õ K¥¢£a, de mint K¥¢£a bhaktája beszél Önmagáról. Ebben a korban testének
színe nem fekete lesz. Ez azt jelenti, hogy lehet fehér, lehet piros vagy sárga, mert ezt a négy színt
veszik fel a különbözõ korok inkarnációi. Mivel a pirosat, a fehéret és a feketés színt már megelõzõ
inkarnációk felvették, ezért Caitanya Mah§prabhu a megmaradó színt, az aranyat fogadta el. A
színe nem feketés, de Õ Maga K¥¢£a.
Ennek az avat§rának másik jellemzõje, hogy mindig társai veszik körül. Caitanya Mahaprabhu
képein láthatjuk, hogy mindig bhakták követik Õt énekelve. Amikor Isten inkarnálódik, két
missziója van, ahogy azt a Bhagavad-g¦t§ mondja. Ott K¥¢£a így szól: „Amikor megjelenek,
misszióm az, hogy felszabadítsam a jámborokat és megsemmisítsem a gonoszokat.” Amikor K¥¢£a
megjelent, sok démont kellett megölnie. Ha Vi¢£u képét nézzük, láthatjuk, hogy kagylókürtöt,
lótuszvirágot, buzogányt és cakrát tart. Az utóbbi kettõ a démonok megölésére van. Ebben a
világban az embereknek két osztálya van: a démonok és a bhakták. A bhaktákat félisteneknek
nevezik; majdnem olyanok, mint Isten, mert isteni tulajdonságokkal rendelkeznek. A bhaktákat
isteni személyeknek nevezik, a nem bhaktákat — az ateistákat — pedig démonoknak. Tehát K¥¢£a
— vagyis Isten — két misszióval jön: megvédelmezni a bhaktákat és elpusztítani a démonokat.
Ebben a korban Caitanya Mah§prabhu missziója szintén ez: felszabadítja a bhaktákat és elpusztítja
a hitetleneket, a démonokat. Ebben a korban azonban más fegyvere van. Ez a fegyver nem
buzogány, cakra vagy más halálos fegyver — az Õ fegyvere a sa¯k¦rtana mozgalom. A sa¯k¦rtana
mozgalom bemutatásával megöli az emberek démonikus mentalitását. Ez Caitanya Mah§prabhu
különleges jelentõsége. Ebben a korban az emberek már önmagukat pusztítják. Feltalálták az
atomfegyvereket, hogy elpusztítsák önmagukat, tehát nincs szükség arra, hogy Isten ölje meg õket:
Caitanya Mah§prabhu azért jelent meg, hogy a démonikus mentalitást elpusztítsa, s ez a K¥¢£a-
tudatos mozgalom segítségével lehetséges.
Ezért a ¼r¦mad-Bh§gavatam megmondja, hogy Õ Isten inkarnációja ebben a korban. És ki
imádja Õt? A folyamat nagyon egyszerû. Csak legyen egy képünk az Úr Caitanyáról, társaival
együtt. Az Úr Caitanya középen áll, legfontosabb társaival — Nity§nandával, Advaitával,
Gad§dharával és Sr¦v§sával. Kell, hogy legyen egy ilyen képünk — bárhol tarthatjuk. Az nem igaz,
hogy az embereknek hozzánk kell eljönniük, hogy lássák ezt a képet. Bárkinek lehet otthon egy
ilyen képe, vibrálhatja a Hare K¥¢£át, s így imádhatja Caitanya Mah§prabhut. Ez egy egyszerû
módszer. De kik azok, akik elfogadják ezt az egyszerû módszert? Azok, akik igazán okosak. Semmi
nehézségbe nem ütközik: tartanunk kell egy képet ¼r¦ Caitanya Mah§prabhuról, vibrálnunk kell a
Hare K¥¢£át — így meg fogjuk valósítani Istent. Bárki elfogadhatja ezt az egyszerû folyamatot.
Nincs költség, nincs adó, nincs szükség nagy templom építésére sem. Bárki bárhol leülhet az úton
vagy egy fa alatt, vibrálhatja a Hare K¥¢£a mantrát és imádhatja Istent. Éppen ezért ez egy
nagyszerû lehetõség. Az üzleti vagy politikai életben például az ember néha nagy lehetõségeket
kap. Az intelligens politikusok kihasználnak minden lehetõséget, s az elsõ adandó alkalommal
sikert csinálnak belõle. Hasonlóképp, ebben a korban azok, akiknek elegendõ intelligenciájuk van,
elfogadják ezt a sa¯k¦rtana mozgalmat és gyorsan fejlõdnek. Az Úr Caitanyát „arany avat§rának”
nevezik. „Avat§ra” azt jelenti: „aki leszáll, aki lejön”. Ahogyan valaki lejöhet egy épület ötödik
vagy a századik emeletérõl, az avat§ra a lelki ég lelki bolygóiról jön le. Az ég, amelyet szabad
szemmel vagy teleszkóppal látunk, az csak az anyagi ég. De túl ezen van egy másik égbolt, amelyet
lehetetlen meglátni a szemeinkkel vagy a mûszereinkkel. Ezt az információt találjuk a Bhagavad-
g¦t§ban — ez nem puszta képzelõdés. K¥¢£a azt mondja, hogy az anyagi égbolton túl van egy
másik égbolt, a lelki égbolt.
K¥¢£a szavát úgy kell elfogadnunk, ahogyan van. A kisgyereket például arra tanítjuk, hogy
Anglián kívül vannak más helyek is, amelyeket Németországnak és Indiának neveznek, és a
gyereknek ezekrõl a helyekrõl a tanító magyarázatából kell tanulnia, mert túl vannak az õ szféráján.
Hasonlóan emögött az anyagi világ mögött van egy másik világ. Az ember nem kísérletezhet ennek
megtalálása érdekében többet, mint amennyit egy gyerek kísérletezhet Németország vagy India
megtalálásáért. Ez nem lehetséges. Ha tudást akarunk szerezni, el kell fogadnunk egy hiteles forrást.
Éppen így ha meg akarjuk tudni, hogy mi van az anyagi világon túl, el kell fogadnunk a Védák
tekintélyét, másképp nincs lehetõség a tudásra. Ez túl van az anyagi tudáson. Az ember még ennek
az univerzumnak a távoli bolygóira sem tud eljutni, nem beszélve az univerzumon túli utazásról.
Ahhoz, hogy ennek az univerzumnak a legfelsõbb bolygóira eljussunk, a modern mûszerekkel
együtt a becslések szerint negyvenezer fényévet kellene utazni. Tehát még ezt az anyagi világot sem
utazhatjuk be. Élettartamunk és eszközeink olyan korlátoltak, hogy még errõl az anyagi világról
sem lehet megfelelõ tudásunk.
Amikor a Bhagavad-g¦t§ban Arjuna azt kérte K¥¢£ától: „Arra kérlek, magyarázd el azt a határt,
ameddig energiáid terjednek!”, a Legfelsõbb Úr sok példát elmondott neki, s a végén így szólt:
„Kedves Arjunám, mit tudnék elmondani energiáimról? Valójában lehetetlen, hogy megértsd. De
csak képzeld el energiáim kiterjedését: ez az anyagi világ, amely univerzumok millióiból áll, az
egész teremtésemnek csupán egynegyedét teszi ki.” Nem tudjuk felmérni még egy univerzumnak a
helyzetét sem, s millió és milló univerzum van. Ezen túl pedig ott van a lelki világ, millió és millió
lelki bolygóval. Ezeket az információkat mind a Védikus Irodalomból tudhatjuk meg. Aki elfogadja
a Védikus Irodalmat, az tudáshoz juthat. Ha valaki nem fogadja el, nincsen másik forrás. Ez a mi
választásunk. Ezért — a védikus civilizáció szerint — egy §c§rya bármikor is beszél, szavait
azonnal alátámasztja a Védákból származó idézetekkel. A többiek pedig elfogadják: „Igen, ez
helyes.” A bíróságon az ügyvéd a bíróság régebbi ítéleteibõl is idéz, s ha az ügy bonyolult, a bíró
elfogadja azt. Hasonlóan, ha valaki a Védákból idéz, meg kell értenünk, hogy a tények birtokában
van.
A Védikus Irodalom leírást ad ennek a kornak az avat§rjáról, az Úr Caitanyáról. Senkit nem
fogadhatunk el mint avat§rát, anélkül hogy a Védikus Írásokban leírt jellemzõkkel rendelkezne.
Nem szeszélyesen, szavazatok alapján fogadjuk el avat§raként az Úr Caitanyát. Manapság divat
lett, hogy bárki elõállhat és azt mondhatja, hogy õ Isten vagy Isten inkarnációja, néhány ostoba és
szélhámos pedig el is fogadja ezt: „Óh, õ Isten!” Mi nem fogadunk el egy ilyen avat§rát. Mi a
Védákból szerzünk bizonyítékot. Az avat§rának meg kell felelnie a Védák leírásának. Akkor
elfogadjuk, másképp nem. Minden egyes avat§ráról van leírás a Védákban: ezen és ezen a helyen
fog megjelenni, ilyen és ilyen formában, s így fog cselekedni. Ez a védikus bizonyítékok
természete.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamban megtaláljuk az avat§rák felsorolását, s ott Úr Buddha neve is
szerepel. A ¼r¦mad-Bh§gavatam ötezer évvel ezelõtt íródott, és különféle neveket említ az
elkövetkezendõ idõkre. Elmondja, hogy az Úr mint Úr Buddha fog megjelenni, akinek anyját
Añjanának hívják, s Gay§ban jelenik majd meg. Buddha kétezerhatszáz évvel ezelõtt jelent meg, s a
¼r¦mad-Bh§gavatam, amely ötezer éve íródott, megemlíti, hogy a jövõben meg fog jelenni.
Ugyanígy az Úr Caitanyáról is említést tesz, valamint megemlíti a Kali-yuga utolsó avat§ráját is.
Ebben a korban az utolsó avat§ra Kalki. Egy Vi¢£u-yaª§ nevû br§hma£a fiaként jelenik majd meg,
egy ¼ambhalának nevezett helyen. Indiában van egy hely, amit így neveznek, ezért valószínû, hogy
az Úr ott fog megjelenni.
Egy avat§rának tehát meg kell egyeznie az Upani¢adok, a ¼r¦mad-Bh§gavatam, a
Mah§bh§rata és más Védikus Írások leírásával. A Védikus Irodalom hitelessége, és olyan nagy és
rendíthetetlen gosv§m¦k, mint J¦va Gosv§m¦ — aki a legnagyobb tudós és filozófus volt a világon
— alapján elfogadhatjuk az Úr Caitanyát K¥¢£a inkarnációjaként.
Miért jelent meg az Úr Caitanya? A Bhagavad-g¦t§ban az Úr K¥¢£a azt mondja: „Adj fel
minden más elfoglaltságot, és csak foglald le magad az Én szolgálatomban! Én megvédelmezlek a
bûnös tettek minden visszahatásától.” Ebben az anyagi világban, a feltételekhez kötött életben mi
csupán bûnös visszahatásokra teszünk szert. Ennyi az egész. És ezek miatt a bûnös visszahatások
miatt kellett megkapnunk ezt a testet. Amikor bûnös tetteink megszûnnek, akkor nem kell anyagi
testet kapnunk; egy lelki testet kapunk.
Mi az a lelki test? A lelki test az a test, amely mentes a haláltól, a születéstõl, a betegségtõl és az
öregkortól. Ez egy örökkévaló test, teljes tudással és gyönyörrel rendelkezik. A különféle testeket a
különféle vágyak hozzák létre. Amíg különféle vágyaink vannak a különféle élvezetekre, el kell
fogadnunk különféle anyagi testeket. K¥¢£a — Isten — olyan kegyes, hogy ellát bennünket
mindennel, amit akarunk. Ha egy tigristestet szeretnénk, a tigriséhez hasonló erõvel és fogakkal,
hogy állatokat foghassunk meg és friss vért ihassunk, akkor K¥¢£a meg fogja adni nekünk a
lehetõséget. És ha egy szent, egy bhakta testét akarjuk, aki csak az Úr szolgálatában foglalja le
magát, akkor K¥¢£a azt a testet fogja nekünk megadni. Ezt jelenti ki a Bhagavad-g¦t§.
Ha az ember a yogában, az önmegvalósítás folyamatában foglalja le magát, de valahogyan nem
sikerül befejeznie a folyamatot, kaphat még egy lehetõséget; megszülethet egy tiszta br§hma£a
vagy egy gazdag ember családjában. Ha elég szerencsés ahhoz, hogy ilyen családban szülessen
meg, akkor megkap minden lehetõséget arra, hogy megérthesse, hogy mi az önmegvalósítás
jelentõsége. A mi K¥¢£a-tudatos gyermekeinknek életük kezdete óta megvan a lehetõségük, hogy
megtanulják vibrálni a mah§-mantrát, s hogy megtanuljanak táncolni, amikor pedig felnõnek, nem
változnak meg, hanem automatikusan fejlõdnek a lelki életben. Õk nagyon szerencsések.
Függetlenül attól, hogy Amerikában vagy Európában született, a gyerek fejlõdni fog, ha az apa és
az anya bhakták. Ha egy gyerek bhakták családjában születik meg, az azt jelenti, hogy elõzõ
életében már elfogadta a yoga folyamatát, de valamiért nem sikerült befejeznie. Ezért a gyerek kap
még egy lehetõséget, hogy a jó apa és anya gondoskodása alatt haladjon elõre. Így amint teljessé
teszi Istentudatának fejlesztését, nem kell többé megszületnie ebben az anyagi világban, hanem
visszatér a lelki világba.
K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban: „Kedves Arjuna, ha valaki megérti megjelenésemet,
eltávozásomat és cselekedeteimet, az — mivel megértette ezt — megkapja azt a lehetõséget, hogy
a lelki világban szülessen meg, miután ezt a testet elhagyta.” El kell hagynunk ezt a testet — ma,
holnap vagy talán holnapután. El kell hagynunk ezt a testet. De annak, aki megértette K¥¢£át, nem
kell elfogadnia egy másik anyagi testet. Egyenesen a lelki világba megy és a lelki bolygókon
születik meg. Tehát K¥¢£a azt mondja, hogy amint az ember megkapja ezt a testet — mindegy,
hogy indiai, vagy a Holdról, vagy a Napról, vagy a Brahmalokáról való —, az embernek tudnia kell,
hogy ez bûnös tetteinek az eredménye. A bûnös cselekedeteknek vannak szintjei, így a bûnösség
foka szerint kap az ember egy anyagi testet. Ezért valódi problémánk nem az, hogy hogyan együnk,
aludjunk, párosodjunk és védekezzünk — valódi problémánk az, hogy olyan testet kapjunk, amely
nem anyagi, hanem lelki. Ez a végsõ megoldás minden problémára. K¥¢£a garantálja, hogy ha
valaki meghódol Neki, ha valaki teljesen K¥¢£a-tudatossá válik, akkor Õ megvédi bûnös életének
minden visszahatásától.
Ezt ígéri meg K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban, de sok olyan ostoba van, akik nem értik meg K¥¢£át.
A Bhagavad-g¦t§ m¡dháknak nevezi õket. M¡dha azt jelenti: „gazember”, és K¥¢£a azt mondja a
G¦t§ban: „Nem tudják, hogy ki vagyok valójában.” Rengeteg ember van, akik félreértik K¥¢£át. K¥¢
£a átadta nekünk a Bhagavad-g¦t§ üzenetét, hogy megérthessük Õt, mégis sok ember van, aki nem
él ezzel a lehetõséggel. Ezért K¥¢£a könyörületességbõl újra eljött mint bhakta, és megmutatta,
hogyan hódoljunk meg K¥¢£ának. K¥¢£a Maga jött el, hogy megmutassa, hogyan hódoljunk meg. A
Bhagavad-g¦t§ban az utolsó instrukció a meghódolás, de az emberek — m¡dhák, gazemberek —
azt mondják: „Miért kellene meghódolnom?” Ezért bár Caitanya Mah§prabhu Maga K¥¢£a, most
gyakorlatban mutatja meg nekünk, hogyan teljesítsük a Bhagavad-g¦t§ misszióját. Ennyi az egész.
Caitanya Mah§prabhu semmi különlegeset nem tanít, semmit az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének való meghódoláson túl, amire a Bhagavad-g¦t§ már megtanított. Nincs szó másik
tanításról: ugyanarról a tanításról van szó — másféleképpen bemutatva, hogy különbözõ emberek
elfogadhassák, és kihasználhassák a lehetõséget arra, hogy elérjék Istent.
Caitanya Mah§prabhu megadja nekünk az esélyt, hogy közvetlenül érjük el Istent. Amikor
R¡pa Gosv§m¦, az Úr Caitanya legfõbb tanítványa elõször látta Caitanya Mah§prabhut, még a
bengáli kormány minisztere volt, de csatlakozni akart Caitanya Mah§prabhu mozgalmához. Így
elhagyta miniszteri állását és csatlakozott Hozzá. Amikor meghódolt az Úr Caitanyának, egy szép
imát ajánlott fel Neki. Ez az ima így szól:
namo mah§-vad§ny§ya
k¥¢£a-prema-prad§ya te
k¥¢£§ya k¥¢£a-caitanya-
n§mne gaura-tvi¢e nama¤
„Kedves Uram, Te vagy a legbõkezûbb minden inkarnáció közül.” Miért? K¥¢£a prema-prad§ya
te: „Te közvetlenül adod az Istenszeretetet. Nincs más célod. A folyamat, amit tanítasz, olyan szép,
hogy az ember rögtön megtanulhatja szeretni Istent. Ezért Te vagy a legbõkezûbb minden
inkarnáció közül. K¥¢£án kívül senki sem képes arra, hogy átadja ezt az áldást, ezért mondom, hogy
Te vagy K¥¢£a Maga.” K¥¢£§ya k¥¢£a-caitanya-n§mne: „Te K¥¢£a vagy, de elfogadtad a K¥¢£a
Caitanya nevet. Meghódolok Neked.”
Ez tehát a folyamat. Caitanya Mah§prabhu Maga K¥¢£a, Aki megtanítja, hogyan fejlesszük ki
Isten iránti szeretetünket egy nagyon egyszerû módszerrel: Csak vibráld a Hare K¥¢£át! — mondja.
harer n§ma harer n§ma
harer n§maiva kevalam
kalau n§sty eva n§sty eva
n§sty eva gatir anyath§
„Ebben a korban csak folytasd a Hare K¥¢£a vibrálását! Nincs más lehetõség.” Az embereket
megzavarja a sok megvalósítási módszer. Nem végezhetik a meditáció vagy a yoga valódi
szertartásos folyamatait; nem lehetséges. Ezért mondja Caitanya Mah§prabhu, hogy ha az ember
elfogadja a vibrálás folyamatát, akkor rögtön eléri a megvalósítás szintjét.
A folyamatot, amelyet Caitanya Mah§prabhu ajánl az Istenszeretet elérésére, sa¯k¦rtanának
hívják. A sa¯k¦rtana szanszkrit szó. Sam azt jelenti, hogy samyak — „teljes”, k¦rtana pedig
„dicsõítést” vagy „jellemzést” jelent. Tehát a tökéletes jellemzés a Legfelsõbb, vagyis a Legfelsõbb
Teljes Egész tökéletes dicsõítését jelenti. Az nem úgy van, hogy az ember jellemezhet bármit, vagy
dicsõíthet bármit, és az k¦rtana. Nyelvtani szempontból lehet k¦rtana, de a védikus rendszer szerint
a k¦rtana a legfelsõbb forrás, az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének
jellemzését jelenti. Ezt nevezik k¦rtanának.
Ez az odaadó szolgálat a ªrava£a módszerével kezdõdik. ¼rava£a azt jelenti: „hallás”, k¦rtana
pedig azt jelenti, hogy „dicsõítés”. Az egyik embernek jellemeznie kell, a másiknak pedig hallania
— vagy ugyanaz az ember jellemezhet és hallhat is. Nincs szüksége senki segítségére. Amikor a
Hare K¥¢£át vibráljuk, akkor vibráljuk is és halljuk is. Ez így teljes. Ez a tökéletes folyamat. De mi
ez a vibrálás és hallás? Vi¢£uról, K¥¢£áról kell vibrálnunk és hallanunk. Nem bármi másról.
¼rava£a° k¦rtana° vi¢£o¤: a hallás folyamatával érthetjük meg Vi¢£ut, a mindent átható Abszolút
Igazságot, az Istenség Legfelsõbb Személyiségét.
Hallanunk kell: ha az ember hall, az a kezdet. Nincs szükségünk semmilyen oktatásra vagy az
anyagi tudomány fejlõdésére. Úgy, mint egy gyerek: ahogy hall, azonnal reagál és táncol.
Természettõl fogva Isten ezeket a szép eszközöket — a füleket — adta nekünk, így hallhatunk. De a
megfelelõ forrásból kell hallanunk. Ezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam mondja. Olyanoktól kell hallanunk,
akik az Istenség Legfelsõbb Személyiségének hívei. Õket sat§mnak nevezik. Ha valaki a megfelelõ
forrásból hall, egy megvalósított lélektõl, akkor az használni fog. És Istennek, vagyis K¥¢£ának
ezek a szavai nagyon ízesek. Ha valaki elég intelligens, figyelni fog arra, amit egy megvalósított
lélek mond. Akkor nagyon gyorsan megszabadul az anyagi kötöttségektõl.
Az emberi életnek az a célja, hogy elõrelépjünk a felszabadulás ösvényén. Ezt apavargának
hívják, a kötöttségektõl való mentességnek. Kötöttek vagyunk. Az anyagi test elfogadása azt jelenti,
hogy már kötöttek vagyunk. De nem a kötöttség folyamatában kell fejlõdnünk. Amíg az elme a
karmában merül el, addig anyagi testet kell elfogadnunk. A halál pillanatában talán azt gondoljuk:
„Óh, nem fejeztem be ezt a munkát. Óh, meghalok! Meg kell csinálnom ezt. Meg kell csinálnom
azt.” Ez azt jelenti, hogy K¥¢£a egy újabb lehetõséget fog adni arra, hogy megtegyük, és így el kell
fogadnunk egy másik testet. Megadja nekünk a lehetõséget: „Rendben van. Nem tudtad
megcsinálni. Csináld meg most! Fogadd el ezt a testet!” Ezért a ¼r¦mad-Bh§gavatam azt mondja:
„Ezek a gazemberek õrülten megrészegültek, és részegségükben olyat tesznek, amit nem kellett
volna megtenniük.” Mit csinálnak? Mah§r§ja Dh¥tar§¢±ra nagyon jó példa. Mah§r§ja Dh¥tar§¢±ra
számítóan azt tervezte, hogy megöli a P§£¨avákat, azért, hogy saját fiait pártfogolja, így K¥¢£a
elküldte nagybátyját, Akr¡rát, hogy azt tanácsolja neki, hogy ne tegye meg. Dh¥tar§¢±ra megértette
Akr¡ra instrukcióit, de azt mondta: „Kedves Akr¡ra, amit mondasz, abban teljesen igazad van, de
nem kedvemre való, így nem változtathatom meg a politikám. Követnem kell ezt a politikát, és
történjen bármi, hagynom kell.”
Tehát amikor az emberek az érzékeiket akarják kielégíteni, megõrülnek, és õrültségükben
bármit és mindent megtesznek. Az anyagi életben sokszor megtörtént már, hogy valaki valamitõl
megõrült, s bûncselekményt — például gyilkosságot — követett el. Az ilyen ember nem tud
uralkodni magán. Hasonlóan, mi is hozzá vagyunk szokva az érzékkielégítéshez. Õrültek vagyunk,
mert az elménk teljesen a karmában merül el. Ez nagyon szerencsétlen dolog, mert testünk, bár
átmeneti, sok baj és nyomorúság gyûjtõmedencéje, és mindig problémát okoz nekünk. Ezt a témát
tanulmányoznunk kell. Nem szabad õrültnek lennünk. Az emberi élet nem arra van. A jelen
civilizáció tökéletlensége az, hogy az emberek megõrülnek az érzékkielégítésért. Ez történik. Nem
tudják, mi az élet valódi értéke, és ezért elvesztegetik az élet legértékesebb formáját, ezt az emberi
létformát.
Amikor ennek a tesnek vége van, nincs garancia arra, hogy milyen testet kapunk legközelebb.
Tegyük fel, hogy következõ életemben egy fa testét kapom. Sok ezer évig kell majd állnom. De az
emberek nem veszik komolyan. Még ezt is mondják: „És akkor mi lesz? Még ha állnom is kell,
majd elfelejtem.” Az alacsonyabb rendû fajok felejtésben élnek. Ha egy fa nem felejtene, lehetetlen
lenne élnie. Tegyük fel, hogy azt mondják neked: „Állj itt három napig!” Mivel mi nem tudunk
felejteni, megõrülnénk. Tehát a természet törvénye szerint minden alacsonyabb életfajra jellemzõ a
felejtés — nincs fejlett tudatuk. A fának van élete, de mivel nem fejlett a tudata, még ha ki is
vágják, nem reagál. Tehát figyelnünk kell arra, hogy megfelelõen kihasználjuk ezt az emberi
életformát. A K¥¢£a-tudatos mozgalom célja az élet tökéletességének elérése. Ez nem csalás vagy
kizsákmányolás, de sajnos az emberek már hozzászoktak ahhoz, hogy becsapják õket. Egy indiai
költõ így ír versében: „Ha valaki szép dolgokat mond, az emberek veszekszenek vele: Óh, milyen
ostobaságot beszélsz! De ha rászedi és becsapja õket, akkor nagyon fognak örülni.” Így ha egy
csaló azt mondja: „Csak csináld ezt, fizess nekem, és hat hónapon belül Istenné fogsz válni”, akkor
beleegyeznek: „Igen, fogadd el ezt a tiszteletdíjat, és én Istenné válok hat hónapon belül.” Nem.
Ezek a csaló folyamatok nem oldják meg problémáinkat. Ha valaki ebben a korban igazán meg
akarja oldani az életnek ezeket a problémáit, akkor el kell fogadnia a k¦rtana folyamatát. Ez az
ajánlott folyamat.
harer n§ma harer n§ma
harer n§maiva kevalam
kalau n§sty eva n§sty eva
n§sty eva gatir anyath§
Ebben a korban, a Kali-yugában, az önmegvalósításnak és az élet tökéletesítésének nincs más
gyakorolható folyamata, mint a k¦rtana. A k¦rtana a legfontosabb ebben a korban.
Minden Védikus Írás megerõsíti, hogy az embernek a Legfelsõbb Abszolút Igazságon, Vi¢£un
kell meditálnia, és nem bármi máson. Ám a különbözõ korokra különbözõ meditációs folyamatok
ajánlottak. A misztikus yoga meditációs folyamata lehetséges volt a Satya-yugában, amikor az
emberek sokezer évig éltek. Abban a korban a nagy yog¦, V§lm¦ki Muni hatvanezer évig meditált.
Ez tehát egy hosszú idõt igénylõ folyamat, amely nem végezhetõ ebben a korban. Ha valaki
komédiázni akar, az egy másik dolog. De ha valaki tényleg akarja ezt a meditációt gyakorolni,
annak nagyon hosszú idõbe telik, míg tökéletességre viszi. A következõ korban, a Tret§-yugában a
Védákban ajánlott különbözõ szertartásos áldozatok végzése volt a megvalósítás folyamata. Az azt
követõ korszakban, a Dv§para-yugában a folyamat a templomi imádat volt. A jelenlegi korban
ugyanezt a eredményt lehet elérni a hari-k¦rtanával, Hari, K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyiségének dicsõítésével.
 Másfajta k¦rtana nem ajánlott. Ezt a hari-k¦rtanát ötszáz évvel ezelõtt kezdte el az Úr Caitanya
Bengálban, ahol most versengés folyik a Vai¢£avák és a ª§kták között. A ª§kták bevezettek egy
bizonyos fajta k¦rtanát, amelyet k§li-k¦rtanának hívnak, a Védikus Írások azonban nem ajánlják a
k§li-k¦rtanát. K¦rtana azt jelenti, hogy hari-k¦rtana. Senki sem mondhatja: „Óh, te Vai¢£ava vagy.
Végezheted a hari-k¦rtanát. Én pedig végzem a ª¦va-k¦rtanát, vagy a dev¦-k¦rtanát, vagy a ga£eªa-
k¦rtanát.” Nem. A Védikus Írások nem hitelesítenek semmilyen más k¦rtanát, csak a hari-k¦rtanát.
A k¦rtana hari-k¦rtanát jelent, K¥¢£a dicsõítését.
A hari-k¦rtanának ez a folyamata tehát nagyon egyszerû: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢
£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Csak három szó: Hare, K¥¢£a és
R§ma, de olyan szépen vannak elrendezve a vibráláshoz, hogy bárki elfogadhatja a mantrát és
vibrálhatja: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare. Amióta elkezdtük ezt a mozgalmat a
nyugati országokban, az európaiak, afrikaiak, egyiptomiak, japánok mind mantráznak. Nincs
akadály. Örömmel mantráznak és megvan az eredménye is. Mi lehet akadály? Ingyen osztjuk, s
olyan egyszerû. A mantrázással az ember megvalósítja önmagát, megvalósítja Istent, és ha
megvalósította Istent, akkor abba beletartozik a természet megismerése is. Ha valaki például
megtanulja, hogy egy, kettõ, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc és nulla, akkor teljes egészében
megtanulta a matematikát, mert a matematika e tíz jel helyének változtatását jelenti. Ennyi az egész.
Éppígy ha valaki K¥¢£át tanulmányozza, akkor az egész tudása tökéletes. És K¥¢£át könnyen meg
lehet érteni a Hare K¥¢£a mantra vibrálásának segítségével. Miért ne használjuk ki a lehetõséget?
Használd ki a lehetõséget, amelyet az emberi társadalom megkapott! Ez nagyon õsi és
tudományos dolog. Ez nem spekuláció, amely csupán három-négy évig fog tartani. Nem. A
Bhagavad-g¦t§ban Maga K¥¢£a mondja: „Ez a filozófia kimeríthetetlen és elpusztíthatatlan. Ez
sohasem vész el, és sohasem semmisül meg. Lehet, hogy jelenleg be van fedve, de sohasem
semmisül meg. Ezért avyayamnak nevezik. Vyaya azt jelenti: kimerülés. Lehet például, hogy
valakinek van száz dollárja, de ha egyszerre elkölti, akkor a következõ napra nem marad semmije.
Ez vyaya, kimeríthetõ. A K¥¢£a-tudat nem ilyen. Ha a K¥¢£a-tudat tudományát mûveled, az csak
növekedni fog. Ezt az Úr Caitanya Mah§prabhu biztosítja. Ýnand§mbudhi-vardhanam. Ýnanda azt
jelenti: „gyönyör”, „transzcendentális boldogság”, az ambudhi jelentése pedig „óceán”. Az anyagi
világban láthatjuk, hogy az óceán nem növekszik. De ha valaki a K¥¢£a-tudatot gyakorolja,
transzcendentális boldogsága egyre csak nõ. Ýnand§mbudhi-vardhanam. Mindig emlékeztetek
mindenkit arra, hogy a folyamat nagyon egyszerû. Bárki, bárhol mantrázhat, adó vagy veszteség
nélkül, s a haszon felmérhetetlen.
¼r¦ Caitanya Mah§prabhu ¼ik¢§¢±aka címû versében megmagyarázza a sa¯k¦rtana mozgalmat.
¼ik¢§ annyit jelent, mint „tanítás”, az a¢±aka jelentése pedig „nyolc”. Nyolc versszakot hagyott
ránk, hogy segítsen megértenünk ezt a K¥¢£a-tudatos mozgalmat. Elmagyarázom most az elsõ
tanítást. Az Úr azt mondja: ceto-darpa£a-m§rjanam: meg kell tisztítanunk a szívünket. Errõl már
többször beszéltem, de ez sohasem válik unalmassá. Olyan ez, mint a Hare K¥¢£a vibrálása: nem
válik fárasztóvá. A mi tanítványaink napi huszonnégy órán át vibrálhatják a Hare K¥¢£a mantrát, és
mégsem fáradnak el. Nem hagyják abba a táncot és a mah§-mantra éneklését. Bárki
megpróbálhatja: mivel nem anyagi, az ember sohasem fárad el a Hare K¥¢£a mantra vibrálásától.
Ha az anyagi világban vibrál az ember valamit — legyen az bármilyen kedves név — háromszor,
négyszer, tízszer: elfárad tõle. Ez így van. De mivel a Hare K¥¢£a nem anyagi, ha valaki vibrálja ezt
a mantrát, sohasem fárad bele. Minél többet mantrázik, szíve annál jobban megtisztul az anyagi
portól, s anyagi világbeli életének annál több problémája oldódik meg.
Mi az életünk problémája? Nem tudjuk. A modern nevelés sohasem ad felvilágosítást az élet
valódi problémájáról. Ezt mutatja meg a Bhagavad-g¦t§. Azoknak, akik mûveltek és fejlettek a
tudásban, tudniuk kellene, hogy mi az élet problémája. Errõl a problémáról ír a Bhagavad-g¦t§: az
embernek mindig látnia kell a születés, halál, öregség, betegség kellemetlenségeit. Sajnos senki sem
szentel figyelmet ezeknek a problémáknak. Ha egy ember beteg, így gondolkodik: „Rendben van.
Elmegyek az orvoshoz. Ad valami gyógyszert és meggyógyulok.” De nem veszi komolyan a
problémát. „Nem akarom ezt a betegséget. Miért van betegség? Nem lehetséges megszabadulni a
betegségtõl?” Sohasem gondol erre. Ez azért van, mert az intelligenciája nagyon alacsony szintû,
olyan, mint egy állaté. Egy állat szenved, de szenvedésének nincs értelme. Ha egy állatot elvisznek
a vágóhídra és látja, hogy az elõtte lévõ állatot levágják, akkor is csak ott fog állni és egyfolytában
eszi a füvet. Ez az állati élet. Nem tudja, hogy a következõ õ lesz és le fogják vágni. Én láttam ilyet.
Egy K§li-templomban láttam, ahogy egy kecske ott állt, hogy feláldozzák, míg egy másik boldogan
ette a füvet.
Yamar§ja megkérdezte Mah§r§ja Yudhi¢±hirát: „Mi a legcsodálatosabb dolog ezen a világon? El
tudnád magyarázni?” Mah§r§ja Yudhi¢±hira így válaszolt: „Igen. A legcsodálatosabb dolog az, hogy
az ember minden pillanatban láthatja, hogy meghalnak szülei, barátai, rokonai, és mégis azt
gondolja: Én örökké fogok élni.” Sohasem gondol arra, hogy õ is meg fog halni, ahogyan egy állat
sem gondol arra, hogy a következõ pillanatban levághatják. Elégedett azzal, hogy füvet ehet, ennyi
az egész. Elégedett az érzékkielégítéssel. Nem tudja, hogy õ is meg fog halni.
Az apám meghalt, az anyám meghalt, ez meghalt, az meghalt. Tehát én is meg fogok halni. És
mi van a halál után? Nem tudom. Ez a probléma. Az emberek nem veszik komolyan ezt a
problémát, de a Bhagavad-g¦t§ megmutatja, hogy ez az igazi oktatás. A valódi oktatás az az
érdeklõdés, hogy miért van az, hogy bár nem akarunk meghalni, a halál mégis jön. Nem akarunk
megöregedni. Miért ér el bennünket mégis az öregkor? Sok problémánk van, de mindnek ez a
lényege és összegzése.
Hogy megoldja ezt a problémát, az Úr Caitanya Mah§prabhu elõírta a Hare K¥¢£a vibrálását.
Ahogy a Hare K¥¢£a vibrálása megtisztítja a szívet, az anyagi létezés lángoló tüze kialszik. Hogyan
alszik ki? Amikor tisztítjuk a szívünket, megvalósítjuk, hogy nem tartozunk ehhez az anyagi
világhoz. Mivel az emberek az anyagi világgal azonosítják magukat, azt gondolják: „Indiai vagyok,
angol vagyok, ez vagyok, az vagyok.” De ha valaki vibrálja a Hare K¥¢£a mantrát, akkor
megvalósítja, hogy õ nem ez az anyagi test. „Nem tartozom ehhez a testhez vagy az anyagi
világhoz. Lélek vagyok, a Legfelsõbb szerves része. Örök kapcsolatom van Vele, és nincs semmi
közöm az anyagi világhoz.” Ezt hívják felszabadulásnak, tudásnak. Ha nincs közöm az anyagi
világhoz, akkor felszabadultam. Ezt a tudást hívják brahma-bh¡tának.
Annak a személynek, aki megvalósította ezt, nincs kötelessége. Mivel létezésünket az anyagi
világgal azonosítjuk, nagyon sok kötelességünk van. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt mondja, hogy amíg
nincs önmegvalósítás, addig nagyon sok kötelesség és adósság van. Adósok vagyunk a
félisteneknek. A félistenek nem csupán a képzelet szüleményei. Õk valóságosak. Vannak félistenek,
akik a Napot, a Holdat, a levegõt ellenõrzik. Ahogy a kormány csoportjainak is vannak vezetõi, a
fûtõrészleg vezetõje a Napisten, a levegõ-részlegnek ott van Varuna, és hasonlóan, más
részlegekhez is tartoznak félistenek. A Védák úgy beszélnek róluk, mint ellenõrzõ Istenségekrõl,
tehát nem szabad elhanyagolnunk õket. Azoknak a nagy bölcseknek és filozófusoknak is adósaik
vagyunk, akik tudást adtak nekünk. Ahogy megszületünk, rögtön adósai leszünk számtalan
élõlénynek, de lehetetlen kiegyenlíteni minden ilyen adósságunkat. Ezért ajánlja a Védikus
Irodalom, hogy keressünk menedéket K¥¢£ánál. K¥¢£a azt mondja: „Ha valaki menedéket keres
Nálam, akkor senki másnál nem kell menedéket keresnie.”
Ezért azok, akik K¥¢£a-tudatos bhakták, K¥¢£ánál találtak menedéket, s ennek a kezdete a hallás
és a Hare K¥¢£a mantra vibrálása. ¼rava£a° k¦rtana° vi¢£o¤. Lelkes és alázatos kérésünk csupán
anynyi: fogadd el a mah§-mantra vibrálását! Ezt a K¥¢£a-tudatos mozgalmat az Úr Caitanya
mutatta be ötszáz évvel ezelõtt Bengálban. Indiában mindenhol — de fõleg Bengálban — Caitanya
Mah§prabhunak sok millió követõje van. A mozgalom most indul a nyugati országokban, próbáld
hát komolyan megérteni. Nem kritizálunk más vallásokat. Ne így fogd fel! A K¥¢£a-tudat a
legmagasabb rendû vallást adja az embereknek — az Isten iránti szeretetet. Mindenki szeret valakit,
de ezt a szeretetet rossz helyre irányítják. Szeretjük ezt a fiút, ezt a lányt, ezt az országot vagy ezt a
társadalmat, a kutyákat, a macskákat — de nem vagyunk elégedettek. Istenbe kell fektetnünk a
szeretetünket. Ha valaki Istenbe fekteti a szeretetét, boldog lesz.
Ne gondold, hogy a K¥¢£a-tudat egy új vallás. Hol van az a vallás, amelyik nem fogadja el
Istent? Hívhatjuk Istent „Allahnak”, „K¥¢£ának” vagy bármi másnak, de hol van az a vallás,
amelyik nem fogadja el Istent? Annyi dolog vonz bennünket, de ha szeretetünk Isten felé irányul,
akkor boldogok leszünk. Nem kell megtanulnunk semmi mást szeretni; ez minden mást
automatikusan magában foglal. Csak próbáld meg szeretni Istent! Ne csak a fákat, növényeket,
rovarokat szeresd! Az sohasem tesz elégedetté. Tanuld meg Istent szeretni! Ez Caitanya
Mah§prabhu missziója; ez a mi missziónk.
A Hare K¥¢£a mantra vibrálása
Bár a „Hare K¥¢£a” közismert fogalommá vált, gyakorlatilag senki sem tudja, mit jelent. Csupán
egy varázsige, amelyet azért találtak ki, hogy hipnotizálják gyakorlóit? A társadalomtól való
menekülés egy formája? Hiteles meditáció, amely valóban képes felidézni a magasabb rendû
tudatosságot? Ebben a rövid esszében, amelyet elsõ nagylemezén rögzítettek 1966-ban, ¼r¦la
Prabhup§da megvilágítja a Hare K¥¢£a mantra belsõ jelentését.
A transzcendentális vibráció, amely a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare
R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare vibrálásával jön létre, a legmagasabb szintû módszer
arra, hogy felélesszük transzcendentális tudatunkat. Mint élõ lelkek eredetileg mindannyian K¥¢£a-
tudatos lények vagyunk, de mivel idõtlen idõk óta társulunk az anyaggal, most az anyagi atmoszféra
hamissá tette a tudatunkat. Az anyagi légkört, amelyben most élünk, m§y§nak, illúziónak hívják.
M§y§ azt jelenti: „az, ami nincs”. És mi ez az illúzió? Az illúzió az, hogy az anyagi természet urai
próbálunk lenni, miközben valójában az anyagi természet szigorú törvényeinek szorításában
vagyunk. Amikor egy szolga mesterségesen utánozni próbálja mindenható mesterét, akkor azt
mondják róla, hogy illúzióban van. Megpróbáljuk kihasználni az anyagi természet forrásait, de
egyre jobban és jobban belekeveredünk az összetettségébe. Ezért bár keményen küzdünk, hogy
meghódítsuk a természetet, egyre jobban függünk tõle. Ezt az illúzórikus harcot nyomban meg lehet
állítani örök K¥¢£a-tudatunk felélesztésével.
A Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare a transzcendentális folyamat arra, hogy
feléleszük ezt az eredeti tiszta tudatot. Ennek a transzcendentális vibrációnak az éneklésével
megtisztíthatjuk a szívünket az összes aggodalomtól. Az ilyen aggodalmak alapja az a hamis tudat,
hogy én vagyok az ura mindennek, amit látok.
A K¥¢£a-tudat nem az elme mesterséges becsapása. Ez a tudat az élõlény eredeti, természetes
energiája. Amikor halljuk ezt a transzcendentális vibrációt, ez a tudat újjáéled. A meditációnak ez a
legkönnyebb módszere ajánlott erre a korra. Gyakorlati tapasztalattal is meg lehet érteni, hogy a
mah§-mantra, a Felszabadulást Hozó Nagy Mantra vibrálása által az ember transzcendentális
eksztázist érez, amely a lelki szférából jön. Az anyagi életfelfogásban az érzékkielégítéssel vagyunk
elfoglalva, mint ahogyan ezt tettük alacsonyabb, állati szinten is. Kissé felemelkedve az
érzékkielégítésnek errõl a szintjérõl, az ember az elmebeli spekulációba kezd, azzal a céllal, hogy
kikerüljön az anyagnak ebbõl a szorításából. Följebb emelkedve ebbõl a spekulatív helyzetbõl,
amikor az ember elég intelligens, próbálja megtalálni minden ok okát — belül és kívül. Amikor
pedig az ember tényleg a lelki megértés repülõgépén ül, túljutva az érzékeken, az elmén és az
intelligencián, akkor valóban a transzcendentális gépen ül. A Hare K¥¢£a mantra vibrálása a lelki
szintrõl származik, s így túljut a tudat minden alacsonyabb szintjén — vagyis az érzékek, az elme
és az intelligencia szintjén. Ezért nincs szükség arra, hogy értsük a mantra nyelvét, nincs szükség
sem elmebeli spekulációra, sem intellektuális szabályozásra a mah§-mantra vibrálásához. Ez
automatikus, a lelki szintrõl jön, ezért mindenki részt vehet benne, minden elõzetes képesítés
nélkül. Fejlettebb szinten, természetesen, az embernek nem szabad sértéseket elkövetnie a lelki
megértés területén.
Kezdetben lehet, hogy nincs jelen a transzcendentális eksztázisnak mind a nyolc jele: 1)
elnémulás, 2) izzadás, 3) a testszõr égnek meredése, 4) a hang elcsúszása, 5) remegés, 6) a test
legyengülése, 7) sírás eksztázisban, 8) transz. Nem kétséges, hogy ha valaki egy ideig vibrálja ezt a
mantrát, rögtön a lelki szintre kerül, amelynek elsõ jele az a késztetés, hogy táncolni kezdünk a
mantra éneklésével együtt. Ezt gyakorlatban is láthattuk. Még egy gyerek is részt vehet az
éneklésben és a táncban. Természetesen annak, aki túlságosan belebonyolódott az anyagi életbe,
egy kicsit tovább tart, míg eljut a kívánt szintre, de még egy ilyen anyagilag lekötött ember is
nagyon gyorsan felemelkedhet a lelki életbe. Amikor a mantrát az Úr egy tiszta bhaktája vibrálja
szeretettel, akkor van a legnagyobb hatása a hallgatókra, ezért a vibrálást az Úr tiszta bhaktájának
ajkairól kell hallani, hogy azonnali hatást érjünk el. Amennyire lehetséges, az abhakták
mantrázásától tartsuk magunkat távol. Annak a tejnek, amelyet kígyó ajkai érintettek, mérgezõ
hatása van.
A Har§ szó az Úr energiájának megszólító formája. A K¥¢£a és R§ma szavak Magának az
Úrnak a megszólításai. K¥¢£a és R§ma azt jelenti: „legfelsõbb gyönyör”, Har§ pedig az Úr
legfelsõbb gyönyörenergiája, amely Hare-ra változik megszólító esetben.
Az anyagi energia, amelyet m§y§nak hívnak, egy az Úr sok energiája közül. Mi élõlények
szintén energia vagyunk, az Úr határenergiája. Az élõlények felsõbbrendûek az anyagi energiához
képest. Amikor a felsõbbrendû energia az alsóbbrendûvel van kapcsolatban, akkor
összeegyeztethetetlen helyzet keletkezik, de amikor a felsõbbrendû határenergia a felsõbbrendû
energiával, Har§val, kerül kapcsolatba, akkor létrejön természetes, boldog állapota.
Ez a három szó: Hare, K¥¢£a és R§ma a mah§-mantra természetes magjai. Ez a vibrálás lelki
kiáltás az Úr és az Õ energiája felé, hogy védjék meg a feltételekhez kötött lelket. Olyan ez, mint a
gyerek õszinte sírása az anyja után. Har§ Anya segít bhaktáinak elérni Isten Apa kegyét, és az Úr
megnyilvánul annak a bhaktájának, aki õszintén vibrálja ezt a mantrát.
A vita és képmutatás e korszakában a lelki megvalósítás egyetlen eszköze sem olyan hatásos,
mint a mah§-mantra vibrálása: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare
R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare.
K¥¢£a-tudat — yoga a modern korra
Láthatjuk, hogy manapság a yogát különféle tanfolyamokon tanítják és tömegpiaci könyvekben
népszerûsítik, eszközként arra, hogy egészségessé váljunk, lefogyjunk, sikeresek legyünk a
pénzkeresésben vagy növeljük szexuális potenciánkat. De az igazi yoga valami teljesen más. ¼r¦la
Prabhup§da itt beavat bennünket az igazi yoga néhány õsi titkába.
ceto-darpa£a-m§rjana° bhava-mah§d§v§gni-nirv§pa£a°
ªreya¤-kairava-candrik§-vitara£a° vidy§-vadh¡-j¦vanam
§nand§mbudhi-vardhana° pratipada° p¡r£§m¥t§sv§dana°
sarv§tma-snapana° para° vijayate ªr¦-k¥¢£a-sa¯k¦rtanam
Minden dicsõséget a sa¯k¦rtana mozgalomnak! Param vijayate ªr¦-k¥¢£a-sa¯k¦rtanam. Az Úr
Caitanya Mah§prabhu ötszáz évvel ezelõtt Navadv¦pában, Indiában mutatta be ezt a sa¯k¦rtana
mozgalmat, amikor még csak tizenhat éves volt. Nem talált fel semmilyen vallásos rendszert, pedig
mostanában olyan sok vallásos rendszert találnak fel. Dharma° tu s§k¢§d bhagavat-pra£¦tam. A
vallás Isten törvényét jelenti; ennyi az egész. Nem élhetünk anélkül, hogy engedelmeskednénk az
állam törvényeinek, és hasonlóképp nem élhetünk az Isten törvényeinek való engedelmeskedés
nélkül. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja, hogy amikor a vallásos cselekedetek gyakorlása
hanyatlik (yad§ yad§ hi dharmasya gl§nir bhavati bh§rata), és túlsúlyba kerül a vallástalanság
(abhyutth§nam adharmasya), akkor Én (K¥¢£a) megjelenek (tad§tm§na° s¥j§my aham). Az anyagi
világban is láthatjuk, hogy ugyanez az elv mûködik: amikor valaki nem engedelmeskedik az állam
törvényeinek, akkor megérkezik egy bizonyos államhivatalnok vagy rendõr, hogy „rendbe tegye a
dolgokat”.
Az Úr Caitanya Mah§prabhut a Gosv§m¦k imádták. Hat Gosv§m¦ volt: R¡pa Gosv§m¦,
San§tana Gosv§m¦, Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦, J¦va Gosv§m¦, Gop§la Bha±±a Gosv§m¦ és ¼r¦
Raghun§tha d§sa Gosv§m¦. A go szónak három jelentése van. Go jelenti azt, hogy „föld”, jelenti
azt, hogy „tehén” és jelenti azt, hogy „érzékek”. Sv§m¦ azt jelenti, hogy „mester”, így a gosv§m¦ azt
jelenti, hogy õk az érzékeik mesterei voltak. Amikor az ember az érzékei mesterévé válik, akkor
fejlõdést érhet el a lelki életben. Ez a sv§m¦ szó igazi jelentése. Sv§m¦ azt jelenti, hogy az ember
nem szolgája az érzékeinek, hanem mestere.
A hat Gosv§m¦ közül R¡pa Gosv§m¦ volt a legfõbb, aki egy szép verset állított össze Caitanya
Mah§prabhu tiszteletére. Így ír:
anarpita-car¦° cir§t karu£ay§vat¦r£a¤ kalau
samarpayitum unnatojjvala-ras§° sva-bhakti-ªriyam
hari¤ pura±a-sundara-dyuti-kadamba-sand¦pita¤
sad§ h¥daya-kandare sphuratu va¤ ªac¦-nandana¤
(Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi 1.4)
Kalau ezt a kort, Kali korát, a Vaskort jelenti, amely nagyon tisztátalan kor, a vita és a
nézeteltérések kora. R¡pa Gosv§m¦ azt mondja, hogy ebben a Kali-korban, amikor minden
veszekedésbõl és vitából áll, „Te leszálltál, hogy elhozd a legmagasabb rendû Istenszeretetet.”
Samarpayitum unnatojjvala-ras§°: nem csak a legfelsõbb, hanem egy ragyogó ras§t vagy
transzcendentális kedvet. Pura±a-sundara-dyuti: a színed olyan, mint az arany csillogása. „Olyan
kedves vagy, hogy megáldok mindenkit, (a Gosv§m¦k tudnak áldani, mert õk az érzékek mesterei)
hogy az Úrnak ez a formája, Úr Caitanya Mah§prabhu, örökké ott táncoljon mindenkinek a
szívében.”
Amikor R¡pa Gosv§m¦ elõször találkozott az Úr Caitanya Mah§prabhuval Pray§gban, az Úr
Caitanya énekelt és táncolt az utcán: „Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a”. R¡pa Gosv§m¦ akkor is felajánlott
egy imát. Namo mah§ vad§ny§ya k¥¢£a-prema-prad§ya te: „Óh, Te vagy a legnagylelkûbb
inkarnáció minden inkarnáció között, mert Te az Istenszeretetet osztod.” K¥¢£a-prema-prad§ya te,
k¥¢£§ya k¥¢£a-caitanya-n§mne gaura-tvi¢e nama¤: „Te Maga K¥¢£a vagy, mert ha nem lennél K¥¢
£a, nem tudnád osztani a k¥¢£a-premát, vagyis az Istenszeretetet, mert a K¥¢£a iránti szeretetet nem
lehet könnyen elérni. Te mégis ingyen osztod ezt a szeretetet mindenkinek.”
Így kezdõdött el a sa£k¦rtana mozgalom Bengálban, Indiában, Navadv¦pában. Ilyen értelemben
a bengáliak nagyon szerencsések, mert az Úr Caitanya az õ országukban kezdte el ezt a mozgalmat,
és megjósolta:
p¥thiv¦te ache yata nagar§di gr§ma
sarvatra prac§ra haibe mora n§ma
„A világ minden falvában és városában, mindenhol prédikálni fogják ezt a sa¯k¦rtana mozgalmat.”
Ez az Õ jóslata.
Így az Úr Caitanya kegyébõl már a nyugati országok is (New Yorkban kezdve) megismerkedtek
a mozgalommal. A sa¯k¦rtana mozgalmunkat elõször 1966-ban New Yorkban mutattuk be. Abban
az idõben jöttem és kezdtem el énekelni a Hare K¥¢£a mantrát a Tompkins Square-en. Három órán
keresztül énekeltem egy kis m¥da£gával (dob), ezek a fiúk pedig összegyûltek és fokozatosan
csatlakoztak. Így növekszik a mozgalmunk. Elõször egy New York-i üzlethelyiségben kezdõdött, a
Második Sugárút 26-ban, aztán ágaink elindultak San Franciscóba, Montrealba, Bostonba, Los
Angelesbe, Buffalóba, Colombusba. Most (1970-ben) huszonnégy águnk van, beleértve egyet
Londonban és egyet Hamburgban. Londonban amerikai fiúk és lányok vannak és prédikálnak. Õk
nem sanny§s¦k, nem védantisták, nem hinduk, nem indiaiak, de nagyon komolyan veszik ezt a
mozgalmat. Még a londoni Timesban is megjelent egy cikk, amelynek ez volt a fõcíme: „K¥¢£a-
éneklés ébreszti fel Londont.” Így most sokan vagyunk a mozgalomban. Minden tanítványom,
legalábbis ebben az országban, amerikai és európai. Énekelnek, táncolnak, a Back to Godhead címû
újságot osztják. Most sok könyvet adunk ki — a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, Az eredeti Bhagavad-g¦t§t,
a ¼r¦ Caitanya tanítását és az ¾ªopani¢adot. Ez nem csupán egy szentimentális mozgalom. Ne
gondolják, hogy ezek a fiúk valamilyen vallásos szentimentalizmusból vagy fanatizmusból
táncolnak. Nem. A legmagasabb filozófiai és teozófiai háttérrel rendelkezünk.
Illusztrációként nézzük meg Caitanya Mah§prabhut. Amikor prédikált, Benarasbe ment, a
M§y§v§d¦ sanny§s¦k székhelyére. ¼a¯kar§c§rya követõi többnyire ott találhatók. Amikor Caitanya
Mah§prabhu ott volt, énekelt és táncolt. Az emberek nagyon értékelték ezt, s így gyorsan híressé
vált. Egy kiemelkedõ sanny§s¦, Prak§ª§nanda Sarasvat¦, aki sok ezer M§y§v§d¦ sanny§s¦ vezetõje
volt, egyszer azt hallotta: „Óh, Benaresbõl jött egy fiatal sanny§s¦. Olyan szépen énekel és táncol.”
Prak§ª§nanda Sarasvat¦ nagyszerû védantista volt, és nem tetszett neki a dolog. Azt gondolta: „Óh,
egy ál-sanny§s¦. Énekel és táncol, pedig egy sanny§s¦nak nem ez a dolga. Egy sanny§s¦nak a
filozófia és a Ved§nta tanulásával kell foglalkoznia.”
Ezután az egyik bhakta, akinek nem tetszett Prak§ª§nanda Sarasvat¦ megjegyzése, visszament
az Úr Caitanyához és elmondta Neki, hogy megkritizálták Õt. Ezért a bhakta elõkészített egy
találkozót az összes sanny§s¦val. Prak§ª§nanda Sarasvat¦ és az Úr Caitanya Mah§prabhu között
filozófiai vita alakult ki a Ved§ntáról. Ezek a beszélgetések és viták megtalálhatók a ¼r¦ Caitanya
tanítása címû könyvünkben. Figyelemreméltó, hogy Prak§ª§nanda, összes tanítványával együtt Vai
¢£ava lett.
Caitanya Mah§prabhu S§rvabhauma Bha±±§c§ryával, a kor legnagyobb logikatanárával is nagy
vitába keveredett. S§rvabhauma szintén M§y§v§d¦ volt és szintén megtért. Caitanya Mah§prabhu
mozgalma tehát nem puszta szentimentalizmus. Ez a sa¯k¦rtana mozgalom nagyon gazdag háttérrel
rendelkezik, ha valaki a filozófián és logikán keresztül akarja megérteni. Erre elegendõ lehetõség
van, mert ez a mozgalom a Védák tudományán és hitelességén alapszik, de leegyszerûsített
formában. Ez a mozgalom szépsége. Lehet valaki nagy tudós, filozófus vagy gyerek, részt vehet
benne minden nehézség nélkül. Az önmegvalósítás más folyamatai, a jñ§na vagy a yoga folyamatai
szintén elismerésre méltók, de lehetetlen végezni õket ebben a korban. Ez a Védák véleménye.
k¥te yad dhy§yato vi¢£u°
tret§y§° yajato makhai¤
dv§pare paricary§y§°
kalau tad dhari-k¦rtan§t
(¼r¦mad-Bh§gavatam 12.3.52)
A Satya-yugában — az Aranykorban — lehetséges volt a meditációs folyamatot végezni.
V§lm¦ki Muni például hatvanezer évig meditált, hogy elérje a tökéletességet. De hol van ehhez
képest a mi öregkorunk? Emellett, ha valaki a meditációs folyamatot akarja gyakorolni úgy, ahogy
azt a Bhagavad-g¦t§ leírja, akkor választania kell egy elhagyatott helyet, egyedül kell lennie, merev
pózban kell ülnie, teljes cölibátusban kell töltenie az életét — és így tovább. Sok szabály és
megkötés van. Így az a¢±§¯ga-yoga meditáció nem lehetséges. Az más dolog, ha valaki az
imitációval is megelégszik, de ha tényleg a tökéletességre vágyik, akkor keresztül kell mennie az a¢
±§¯ga-yoga mind a nyolc szintjén. Ha ez nem lehetséges, akkor az egész csak idõvesztegetés.
Mi a yoga folyamat vagy a meditáció végsõ célja? A Legfelsõbbel, a Felsõlélekkel, a
Legfelsõbb Úrral való kapcsolat a végsõ célja és tárgya minden yoga folyamatnak. A filozófiai
kutatás, a jñ§na folyamata, szintén a Legfelsõbb Brahman megértésére irányul. Ezek kétségtelenül
elismert folyamatok, de a hiteles Írások szerint ebben a Kali-korban — a Vaskorban — nem
megfelelõek. Ezért kell elfogadnunk a hari-k¦rtana folyamatát. Minden elõképzettség nélkül bárki
gyakorolhatja. Nem kell a filozófiát vagy a Ved§ntát tanulmányoznunk. Ez volt az Úr Caitanya
Prak§ª§nanda Sarasvat¦val való találkozásának magyarázata.
Amikor az Úr Caitanya és Prak§ª§nanda Sarasvat¦ alaposan megvitatták a Ved§nta filozófiát,
Prak§ª§nanda Sarasvat¦ elõször azt kérdezte Caitanya Mah§prabhutól: „Hallottam, hogy korábban
nagy tudós voltál. [Az Úr Caitanya valóban nagy tudós volt. Nim§i Pa£¨itnak nevezték, és tizenhat
éves korában legyõzte a Kashmirból érkezett nagy tudóst, Keªava K§ªm¦r¦t.] Hallottam, hogy nagy
szanszkrit tudós voltál, s különösen logikában vagy nagyon tanult. Te is br§hma£a családban
születtél, most pedig sanny§s¦ vagy. Hogy lehet, hogy énekelsz és táncolsz, és nem a Ved§ntát
olvasod?” Ez volt az elsõ kérdés, amelyet Prak§ª§nanda Sarasvat¦ kérdezett, s az Úr Caitanya így
felelt rá: „Igen, ennek az az oka, hogy amikor lelki tanítómesterem felavatott, azt mondta, hogy
nagyon ostoba vagyok. — Ne vitatkozz a Ved§ntáról! — mondta nekem. — Csak vesztegeted az
idõd. Csak fogadd el a Hare K¥¢£a mantra vibrálásának folyamatát és sikeres leszel.”
Természetesen Caitanya Mah§prabhu nem volt ostoba és a Ved§nta sem az ostobáknak való. Az
embernek szüksége van megfelelõ oktatásra, s el kell érnie egy bizonyos helyzetet, mielõtt
megérthetné a Ved§ntát. Minden egyes szónak kötetnyi jelentése van, ¼a¯kar§c§rya és
R§m§nuj§c§rya magyarázatai pedig hatalmas szanszkrit köteteket tesznek ki. De hogyan érthetjük
meg a Ved§ntát? Lehetetlen megérteni. Lehetséges, hogy egy-két ember megérti, de az emberek
tömegei számára lehetetlen. Nem lehetséges a yoga gyakorlása sem. Ezért ha valaki elfogadja
Caitanya Mah§prabhu módszerét, a Hare K¥¢£a vibrálását, a haszon elsõ része ceto-darpa£a-
m§rjanam lesz: a mantrázás segítségével minden szennyezõdés eltûnik a szívbõl. Vibráld az Úr
neveit! Nincs költség, nincs veszteség. Ha valaki csupán egy hétig mantrázik, látni fogja, hogy
mennyit fejlõdik a lelki tudásban.
Nagyon sok tanítvány vonzódik hozzánk az Úr neveinek vibrálása miatt. Õk megértik az egész
filozófiát, és megtisztulnak. A Szervezet mozgalma négy évvel ezelõtt kezdõdött, 1966-ban, és ma
már sok központunk van. Az amerikai fiúk és lányok nagyon komolyan veszik ezt a mozgalmat, és
boldogok. Bárkit megkérdezhetnek közülük! Ceto-darpa£a-m§rjanam. Kitisztítják a
szennyezõdéseket a szívükbõl a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma,
Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantra vibrálásával.
A következõ lényeges dolog: bhava-mah§d§v§gni-nirv§pa£am: ahogy a szív megtisztult a
szennyezõdésektõl, az anyagi lét összes problémája azonnal megoldódik. Ezt a világot d§v§gnihoz
hasonlítja, amely azt jelenti, hogy lángoló tûz. Az anyagi létben senki sem akarja a
boldogtalanságot, de az mégis jön, erõszakkal. Ez az anyagi természet törvénye. Senki sem akar
tüzet, mégis bármikor bemegyünk a városba, a tûzoltóság mindig dolgozik. Mindig tûz van. Éppen
így, sok dolog van, amelyet senki sem akar. Senki sem akarja a halált — halál mégis van. Senki sem
akar öregséget — öregség mégis van. Ezek a dolgok jelen vannak akaratunk ellenére.
Fontolóra kell vennünk tehát az anyagi lét állapotát. Ennek az emberi létformának a megértés a
célja, nem pedig az, hogy állatokként evéssel, alvással, párzással és védekezéssel vesztegessük el
értékes életünket. Ez nem a civilizáció fejlõdése. A Bh§gavatam azt mondja, hogy ez a test nem
arra való, hogy keményen dolgozzunk az érzékkielégítésért.
n§ya° deho deha-bh§j§° n¥-loke
ka¢±§n k§m§n arhate vi¨-bhuj§° ye
(Bh§g. 5.5.1)
Keményen dolgozni és az érzékkielégítés által elégedetté tenni magunkat, ez a szamarak dolga, nem
emberi lényeké. Az embernek meg kell tanulnia a tapasyát. Különösen Indiában sok nagy szent, sok
nagy király, sok brahmac§r¦ és sanny§s¦ töltötte életét nagy lemondásban, hogy véget vessen a
további alvásnak. Az Úr Buddha egy herceg volt, aki mindent feladott és tapasyába merült. Ez a
valódi élet. Bharata király, akirõl Indiát Bh§rata-var¢ának nevezték el, huszonnégy éves volt,
amikor elhagyta fiatal feleségét és kis gyermekeit, s elment, hogy lemondást végezzen. Az Úr
Caitanya Mah§prabhu csupán huszonnégy éves volt, amikor elhagyta fiatal feleségét, anyját,
mindenét. Számtalan példa van erre. India a tapasya földje, de elfeledkezünk errõl, s a technológia
földjévé tesszük. Meglepõ, hogy India nem hirdeti már ezt a lemondást, hiszen India a dharma
földje: dharma-k¢etre kuruk¢etre.
Ám nemcsak Indiában; ebben a korban mindenhol minden degradálódott ilyen értelemben:
pr§ye£§lp§yu¢a¤ sabhya kal§v asmin yuge jan§¤ (Bh§g. 1.1.10) Ebben a Kali-korban az életkor
lecsökkent, s az emberek nem indulnak el az önmegvalósítás útján, vagy ha mégis, a sok csaló
vezetõ különbözõ módokon megtéveszti õket. Ez a kor rendkívül tisztességtelen. Ezért Caitanya
Mah§prabhu folyamata a Hare K¥¢£a vibrálására a legjobb és a legegyszerûbb módszer.
harer n§ma harer n§ma
harer n§maiva kevalam
kalau n§sty eva n§sty eva
n§sty eva gatir anyath§
„Ebben a Kali-korban nincs más vallás, mint az Úr dicsõítése, szent nevének kimondásával. Ez a
kinyilatkoztatott Írások parancsa. Nincs más út, nincs más út, nincs más út.” Ez a vers a B¥han-
n§rad¦ya Pur§£ában található. Harer n§ma harer n§ma harer n§maiva kevalam. Csak vibráld a
Hare K¥¢£át! Nincs más lehetõség. Kalau n§sty eva n§sty eva n§sty eva gatir anyath§. Ebben a
korban, a Kali-korban nincs más lehetõség az önmegvalósításra — el kell hát fogadnunk ezt.
Van egy másik hasonló vers a ¼r¦mad-Bh§gavatamban. A tizenkettedik ének harmadik
fejezetében ¼ukadeva Gosv§m¦ elmondta Par¦kªit Mah§r§jának ennek a kornak a hibáit, és most a
Kali-kor minden tünete kétségtelenül megfigyelhetõ. A következõ részben mégis azt mondja
¼ukadeva Gosv§m¦: kaler do¢a-nidhe r§jann asti hy eko mah§n gu£a¤: „Kedves királyom, ez a
Kali-kor tele van helytelen dolgokkal, de mégis kínál egy nagyszerû lehetõséget.” S hogy mi ez?
K¦rtan§d eva k¥¢£asya mukta-sa¯ga¤ para° vrajet: „Pusztán a Hare K¥¢£a mantra vibrálásával az
ember felszabadulhat, és visszamehet Istenhez.”
Ez gyakorlati és hiteles folyamat, és az ember ellenõrizheti magát, hogy lássa, mennyit fejlõdött
a mantrázás segítségével. Ez a K¥¢£a-tudatos mozgalom nem új dolog, s nem is valami olyan dolog,
amit mi vezettünk be vagy mi hoztunk létre. A védikus szabályok teszik hitelessé, valamint olyan
§c§ryák, mint Caitanya Mah§prabhu és mások. Ez a módszer nagyon egyszerû, s nem jár
veszteséggel. Nem számolunk fel érte semmit, nem kérünk tiszteletdíjat, nem egy titkos mantrát
osztunk az embereknek, megígérve nekik, hogy hat hónapon belül Istenné válnak. Ez a folyamat
mindenki számára nyitva áll — gyerekek, nõk, lányok, fiúk, öregek — mindenki mantrázhat és
láthatja az eredményeket.
Folytatva ezt, nem csak New V¥nd§vanát [Új-V¥nd§vanát], nyugat-virginiai
farmlétesítményünket alapítjuk meg, hanem más lelki közösségeket is létrehozunk: New
Navadv¦pát és New Jagann§tha Pur¦t. Már elkezdtük New Jagann§tha Pur¦t San Franciscóban, és a
Ratha-y§tr§ fesztivál is folytatódik. Ebben az évben Londonban is nagy ünneplése lesz a Ratha-
y§tr§nak. Jagann§thának, Subhadr§nak és Balar§mának három kocsija lesz, s levisszük õket a
Temzéhez. Ha Amerika importálta New England-et és New York-ot, miért ne lehetne New
V¥nd§vana? Különösen New V¥nd§vanát kell létrehoznunk, mert az Úr Caitanya ezt ajánlotta:
§r§dhyo bhagav§n vrajeªa-tanayas tad-dh§ma v¥nd§vanam: „K¥¢£a, Nanda Mah§r§ja fia,
Vrajabh¡mi V¥nd§vana-dh§mjában a legfelsõbb imádandó Istenség, és az Õ lakhelye, V¥nd§vana
szintén imádandó.” A nyugati fiúk és lányok elfogadják a K¥¢£a-tudatot, és így egy olyan helyen
kellene élniük, mint V¥nd§vana. Swami K¦rtan§nanda, aki két évvel ezelõtt eljött velem
V¥nd§vanába, tudja, milyen V¥nd§vana, tehát utasítottam õt, hogy legalább hét templomot építsen.
V¥nd§vanában R§dh§-K¥¢£ának ötezer temploma van, de ezek közül az a hét a legfontosabb,
amelyet a Gosv§m¦k alapítottak. Az a célunk, hogy New V¥nd§vanában éljünk, hogy gazdasági
megoldásként a mezõgazdaság és a tehenek tartsanak el bennünket, és békésen végezzük a K¥¢£a-
tudatot, vibráljuk a Hare K¥¢£át — ez a V¥nd§vana-terv. Yukt§h§ra-vih§rasya...yogo bhavati
du¤kha-h§ (Bhagavad-g¦t§ 6.17). Az emberi életformának nem a mesterséges szükségleteink
növelése a célja. Meg kell elégednünk azzal, ha csak fenntartjuk a testet és a lelket, és az idõ többi
részében K¥¢£a-tudatunkat kell erõsítenünk, hogy miután elhagyjuk ezt a testet, ne kelljen
elfogadnunk egy másik anyagi testet, hanem haza tudjunk menni, vissza Istenhez. Ennek kell az
emberi élet mottójának lennie.
 Az anyagi élet evést, alvást, párzást és védekezést jelent, a lelki élet azonban valamivel többet
is. Az állati és az emberi élet közötti különbség szintén ez. Az állati lét közönséges menete az evés,
alvás, párzás és védekezés. A kutya eszik, az ember is eszik. Az ember alszik, a kutya is alszik. Az
ember él szexuális életet, a kutya is él szexuális életet. A kutya a saját módján védi meg magát, és
az ember is saját módján védekezik — lehet, hogy atombombával. Ez a négy alapelv közös az
emberi lényeknél és az állatoknál, s ennek a négy alapelvnek a fejlõdése nem emberi, hanem állati
civilizáció. Az emberi civilizáció azt jelenti: ath§to brahma-jijñ§s§. A Ved§nta-s¡trában az elsõ
aforizma az ath§to brahma-jijñ§sa: „Most itt az idõ, hogy Brahman felõl érdeklõdjünk”. Ez az
emberi élet. Ameddig valaki lelkileg nem érdeklõdõ, jijñ§su¤ ªreya uttamam, addig csupán állat,
mert e négy alapelv szerint él, ennyi az egész. Érdeklõdõnek kell lennie, hogy megtudja, ki õ, miért
került a születés, halál, öregkor és betegség nyomorúságai közé. Van-e valami ellenszer? Ezekrõl a
témákról kell kérdezni. Ez az emberi élet; ez a lelki élet.
A lelki élet azt jelenti, hogy emberi élet, és az anyagi élet azt jelenti, hogy állati élet. Ez minden.
Követnünk kell azokat a szabályokat, amelyeket a Bhagavad-g¦t§ leír. Yukt§h§ra-vih§rasya.
Például az, hogy én lelki ember leszek, nem azt jelenti, hogy lemondok az evésrõl — csupán
szabályoznom kell az evést. A Bhagavad-g¦t§ leírja, hogy milyen az elsõ osztályú, a jóság
minõségében lévõ étel, milyen étel van a második osztályban, a szenvedély minõségében, és a
harmadik osztályban, a tudatlanságban. Fell kell emelnünk az emberi civilizációt a sattvic (jóság)
szintjére, s akkor feléled transzcendentális tudatunk, vagyis K¥¢£a-tudatunk. Minden megvan a
ª§strákban. Sajnos nem kérünk tanácsot tõlük.
eva° prasanna-manaso
bhagavad-bhakti-yogata¤
bhagavad-tattva-vijñ§na°
mukta-sa¯gasya j§yate
(Bh§g. 1.2.20)
Ha az ember nem szabadul ki az anyagi természet három módjának karmai közül, nem értheti meg
Istent. Prasanna-manasa¤. Brahman-megvalósított léleknek kell lennünk. Brahma-bh¡ta¤
prasann§tm§ na ªocati na k§¯k¢ati (Bg. 18.54). Az utasítások ott vannak, így élnünk kell a
lehetõséggel és prédikálnunk kell. Ez az intelligens emberek felelõssége. Az emberek tömege tudja,
hogy Isten nagy, de nem tudja, hogy valójában milyen nagy. Ezt a Védikus Irodalomban találjuk
meg. Ez a kötelességünk a Vaskorban. Ez a hari-k¦rtana, param vijayate ªr¦-k¥¢£a-sa¯k¦rtanam: a
Legfelsõbb dicsõítése.
Meditáció és belsõ önvaló
Képes-e megoldani a meditáció mindennapi problémáinkat? Van-e élet a halál után? Segíthetnek-e
a kábítószerek, hogy elérjük az önmegvalósítást? Dél-afrikai látogatása során ¼r¦la Prabhup§da
ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolt Bill Faillnek, a durbani Natal Mercury címû lap
riporterének.
¼r¦la Prabhup§da:K¥¢£aIsten egyik neve, amely azt jelenti, hogy „mindenkit vonzó”. Ha valaki
nem mindenkit vonzó, nem lehet Isten. Tehát a K¥¢£a-tudat Isten-tudatot jelent. Mindannyian Isten
kis részei vagyunk, minõségileg egyenlõek Vele. Mint élõlények, olyan a helyzetünk, mint egy
darabka arany helyzete a nagy tömegû aranyhoz viszonyítva.
Mr. Faill: Valami olyasmik vagyunk, mint a szikrák a tûzben?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A tûz és a szikra is tûz, de az egyik nagy, a másik nagyon kicsi. De a tûz
és a szikra kapcsolatától eltérõen a mi kapcsolatunk Istennel örök, bár jelenleg az anyagi energiával
való társulás miatt elfelejtettük ezt a kapcsolatot. Nagyon sok problémával kell szembenéznünk e
miatt a feledékenység miatt. Ha felélesztjük eredeti Istentudatunkat, akkor boldogok leszünk. Ez a
K¥¢£a-tudat összefoglalása és lényege. Ez a legjobb folyamat arra, hogy felélesszük eredeti
Istentudatunkat. Az önmegvalósításnak különbözõ folyamatai vannak, de a jelenlegi Kali-korban az
emberek nagyon elesettek, és így a K¥¢£a-tudat egyszerû folyamatára van szükségük. Most azt
hiszik, hogy az úgynevezett anyagi fejlõdés a megoldás a problémáikra, de ez nem így van. A
valódi megoldás arra, hogy az anyagi állapotból kikerüljünk, az, hogy K¥¢£a-tudatossá válunk.
Mivel Isten örök, a mi létünk is örök, de az anyagi feltételek között azt gondoljuk: „ez a test
vagyok”, s ezért egyik testet a másikra cseréljük. Ez a tudatlanságnak köszönhetõ. Valójában nem a
testünk vagyunk, hanem lelki szikrák, Isten szerves részei.
Mr. Faill: Akkor a test olyan, mint egy jármû a lélek számára?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Olyan, mint egy autó. Ahogy az egyik helyrõl a másikra megyünk az
autónkkal, ugyanígy az anyagi életfeltételek mellett — a mentális spekulációnak köszönhetõen —
egyik helyzetbõl a másikba kerülünk, és megpróbálunk boldogok lenni. De semmi sem tesz
bennünket boldoggá, hacsak nem kerülünk eredeti helyzetünkbe, ami nem más, mint hogy Isten
szerves részei vagyunk, és valódi dolgunk az, hogy társuljunk Istennel és segítsük az élõlényeket,
együttmûködve Vele. A civilizált emberi életet nyolcmillió-négyszázezer létformán keresztüli
hosszú evolúció után érjük el. Tehát ha nem élünk a civilizált emberi életnek azzal a lehetõségével,
hogy megérthetjük, kicsoda Isten, kik vagyunk mi és mi a kapcsolatunk, hanem ehelyett
elvesztegetjük az életünket mint a macskák és kutyák, ide-oda futva az érzékkielégítés után, akkor
elvesztettük a nagy lehetõséget. A K¥¢£a-tudatos mozgalom célja az, hogy megtanítsa az
embereket, hogyan használják ki az emberi létforma összes elõnyét azáltal, hogy megpróbálják
megérteni Istent és Vele való kapcsolatukat.
Mr. Faill: Ha nem használjuk ki ennek az életnek az elõnyét, kapunk egy második lehetõséget egy
másik életben?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A vágyaink szerint a halál pillanatában egy másik testet kapunk — ám
nem biztos, hogy az emberi test lesz. Már elmagyaráztam, hogy nyolcmillió-négyszázezer
különbözõ létforma van. Bármelyikbe belekerülhetünk attól függõen, hogy milyen az
elmeállapotunk a halál pillanatában. Hogy mit gondolunk a halál pillanatában, az attól függ, hogyan
cselekedtünk életünkben. Amíg anyagi tudatban vagyunk, addig cselekedeteinket az anyagi energia
ellenõrzi, amelyet három kötõerõ — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — igazgat. Ez a három
kötõerõ olyan, mint a három alapszín: sárga, piros és kék. Ahogyan összekeverhetjük a pirosat,
sárgát és a kéket, hogy színek millióit hozzuk létre, ugyanígy keverednek össze a természet
kötõerõi, hogy létrehozzák a különféle életformákat. Ahhoz, hogy megállítsuk a születés és halál
ismétlõdését a különbözõ létformákban, túl kell jutnunk az anyagi természet okozta burkolaton, és a
tiszta tudat szintjére kell kerülnünk. De ha nem értjük meg a K¥¢£a-tudat transzcendentális
tudományát, akkor halálunkkor egy másik testbe kerülünk, vagy jobba vagy rosszabba, mint a
jelenlegi. Ha a jóság módjában cselekszünk, akkor felemelkedhetünk a magasabb
bolygórendszerekbe, ahol magasabb színvonalú az élet. Ha a szenvedély módjában cselekszünk,
ezen a jelenlegi szinten maradunk. De ha tudatlanságból bûnös cselekedeteket követünk el, és
megszegjük a természet törvényeit, akkor állati vagy növényi létbe süllyedünk. Akkor újra fel kell
emelkednünk az emberi formába, ami egy olyan folyamat, amely millió évekig is eltarthat! Ezért az
emberi lénynek felelõsségteljesnek kell lennie. Meg kell ragadnia az emberi élet ritka lehetõségének
elõnyét úgy, hogy megérti Istennel való kapcsolatát és eszerint cselekszik. Akkor kikerülhet a
különbözõ létformákban való születés és halál körforgásából, és hazamehet, vissza Istenhez.
Mr. Faill: Nem gondolja, hogy a transzcendentális meditáció segít az embereken?
¼r¦la Prabhup§da: Nem tudják, hogy mi a valódi meditáció. A meditációjuk egyszerû komédia —
úgynevezett sv§m¦k és yog¦k újabb csaló folyamata. Ön azt kérdezi, hogy segít-e a meditáció, de
tudja-e, hogy mi a meditáció?
Mr. Faill: Az elme egyfajta nyugalma — megpróbálni középen maradni, anélkül hogy
kilendülnénk bármilyen módon.
¼r¦la Prabhup§da: És mi a középpont?
Mr. Faill: Nem tudom.
¼r¦la Prabhup§da: Az emberek rengeteget beszélnek a meditációról, de senki sem tudja, hogy
valójában mi is az. Ezek a csalók használják a „meditáció” szót, de nem tudják, hogy mi a
meditáció megfelelõ tárgya. Egyszerûen álpropagandát csinálnak.
Mr. Faill: Nem azért értékes a meditáció, mert helyrehozza az emberek gondolkodását?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. A valódi meditáció azt jelenti, hogy elérjük azt az állapotot, amelyben az
elme átitatódott Istentudattal. De ha valaki nem tudja, kicsoda Isten, az hogyan tud meditálni?
Ráadásul ebben a korban az emberek elméje annyira zaklatott, hogy nem tudnak koncentrálni.
Láttam ezt az úgynevezett meditációt: csak alszanak és horkolnak. Sajnos Istentudat vagy
„önmegvalósítás” név alatt sok csaló mutat be színvonaltalan meditációs módszereket, anélkül hogy
utalnának a védikus tudás könyveire. Egyszerûen a kizsákmányolás egy formáját gyakorolják.
Mr. Faill: És mi van más tanárokkal, mint Ouspensky és Gurdjieff? A múltban õk az önökéhez
hasonló módszert hoztak Nyugatra.
¼r¦la Prabhup§da: Tanulmányoznunk kellene tanításuk sajátosságait ahhoz, hogy tudjuk, elérik-e
a védikus színvonalat. Az Istentudat egy tudomány, mint az orvostudomány vagy bármilyen más
tudomány. Nem lehet különbözõ azért, mert különbözõ emberek mondják el. Kettõ meg kettõ
mindenütt négy, sohasem öt vagy három. Ez tudomány.
Mr. Faill: Úgy érzi, lehetséges, hogy mások esetleg az Istentudat igazi folyamatát tanítják?
¼r¦la Prabhup§da: Anélkül, hogy részletesen megvizsgálnám a tanításaikat, nagyon nehéz lenne
ezt megmondani. Nagyon sok csaló van.
Mr. Faill: Csak a pénzért csinálják.
¼r¦la Prabhup§da: Nem színvonalas a folyamatuk. Ezért mutatjuk be mi a Bhagavad-g¦t§t
eredetiben, minden személyes értelmezés nélkül. Ez színvonal.
Mr. Faill: Igen, ha elkezdjük a dolgokat felöltözteni, elkerülhetetlenül megváltoztatjuk õket.
¼r¦la Prabhup§da: A K¥¢£a-tudat nem egy új folyamat. Nagyon régi és hiteles. Nem lehet
megváltoztatni. Amint megváltoztatják, rögtön elveszti az erejét. Ez az erõ olyan, mint az
elektromosság. Ha elektromosságot akar valaki gerjeszteni, követnie kell a szabványos elõírásokat,
és megfelelõen elrendezni a negatív és pozitív pólusokat. Nem készíthet saját szeszélye alapján egy
generátort úgy, hogy az elektromosságot hozzon létre. Ehhez hasonlóan a megfelelõ forrásokból jött
K¥¢£a-tudatos filozófia megértésének is van hiteles módszere. Ha követjük a hiteles források
instrukcióit, akkor a folyamat mûködni fog. Sajnos a modern ember egyik veszélyes betegsége az,
hogy mindent a saját szeszélye szerint akar csinálni. Senki sem követi a hiteles utat. Ezért mindenki
elbukik, mind lelkileg, mind anyagilag.
Mr. Faill: Növekszik a K¥¢£a-tudat mozgalma?
¼r¦la Prabhup§da: Ó igen, rohamosan. Csodálkozni fog, ha megtudja, hogy könyvek tízezreit
adjuk el. Körülbelül ötven könyvünk van, amelyeket sok könyvtáros és egyetemi professzor nagyra
értékel, mert megjelenésükig nem létezett ilyen irodalom. Új adomány ez a világ számára.
Mr. Faill: Úgy tûnik, hogy a K¥¢£a-tudathoz az is hozzátartozik, hogy az ember leborotválja a haját
és sáfrányszínû leplet hord. Hogyan tudja egy közönséges családos ember gyakorolni a K¥¢£a-
tudatot?
¼r¦la Prabhup§da: A sáfrányszínû ruha és a borotvált fej nem nélkülözhetetlen, bár jó
elmeállapotot hoznak létre, éppúgy, ahogyan a katona, ha megfelelõen van felöltözve, akkor
energiát kap — úgy érez, mint egy katona. Ez azt jelenti, hogy ha nincs egyenruhában, akkor nem
tud harcolni? Nem. Ugyanígy, az Istentudatot nem lehet megakadályozni — bármilyen
körülmények között fel lehet ébreszteni, de bizonyos körülmények segíthetnek. Ezért írunk elõ egy
bizonyos életmódot, egy bizonyos öltözködést, egy bizonyos étkezést és így tovább. Ezek a dolgok
segítik az Istentudat gyakorlását, de nem nélkülözhetetlenek.
Mr. Faill: Ezek szerint lehet valaki a K¥¢£a-tudat tanulója, amíg normális életét éli?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Mr. Faill: És mi van a kábítószerekkel? Segíthetnek ezek az Isten-
¼r¦la Prabhup§da: Ha a kábítószerek tudnának segíteni Isten megvalósításában, akkor a
kábítószerek erõsebbek lennének, mint Isten. Hogyan fogadhatnánk el ezt? A kábítószerek kémiai
szerek, amelyek anyagi dolgok. Valami anyagi hogyan segíthetne megvalósítani Istent, aki teljesen
lelki? A kábítószerek szedésekor az ember csak egyfajta mérgezést vagy hallucinációt tapasztal; ez
nem Isten megvalósítása.
Mr. Faill: Gondolja, hogy a régi korok nagy misztikusai tényleg látták a lelki szikrát, amelyrõl az
elõbb beszélt?
¼r¦la Prabhup§da: Mit ért azon, hogy „misztikus”?
Mr. Faill: Ez egy név azoknak az embereknek, akiknek van tapasztalata a valóság más szintjeirõl.
¼r¦la Prabhup§da: Mi nem használjuk ezt a szót, hogy misztikus. A mi valóságunk Isten
megvalósítása, amely akkor következik be, amikor eljutunk a lelki szintre. Amíg testi
életfelfogásban élünk, az érzékkielégítést valósítjuk meg, mert a testünk érzékekbõl áll. Amikor
továbbfejlõdünk a testi szintrõl és az elmét látjuk az érzéki tevékenységek középpontjának, akkor az
elmét fogadjuk el az önmegvalósítás végsõ szintjeként. Ez a mentális szint. A mentális szintrõl az
intellektuális szintre juthatunk, és az intellektuális szintrõl felemelkedhetünk a transzcendentális
szintre. Végül felemelkedhetünk a transzcendentális szint fölé is, és elérkezhetünk az érett lelki
szintre. Ezek Isten megvalósításának szintjei. Ebben a korban, mivel az emberek olyan elesettek, a
ª§strák (Írások) azt a különleges javaslatot adják az embereknek, hogy kerüljenek rögtön a lelki
szintre Isten neveinek vibrálása segítségével: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare,
Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Ha ezt a gyakorlatot követjük a lelki szinten,
akkor azonnal megértjük lelki azonosságunkat. Akkor Isten megvalósításának folyamata nagyon
gyorsan sikeres lesz.
Mr. Faill: Manapság sok ember mondja, hogy sokkal inkább befelé kell keresnünk az igazságot,
mint kifelé, az érzékek világában.
¼r¦la Prabhup§da: A befelé nézés azt jelenti, hogy tudjuk, hogy lelkek vagyunk. Ha nem értjük
meg, hogy nem a testünk vagyunk, akkor nem tudunk befelé nézni.
Elõször meg kell vizsgálnunk: „Ez a test vagyok, vagy valami más ezen a testen belül?” Sajnos
ezt a tárgyat nem tanítják egyetlen iskolában, egyetemen vagy fõiskolán sem. Mindenki azt
gondolja: „Ez a test vagyok.” Például ebben az országban az emberek mindenütt azt gondolják:
„Dél-afrikai vagyok, õk indiaiak, õk görögök” — és így tovább. Valójában az egész világon
mindenki testi életfelfogásban él. A K¥¢£a-tudat akkor kezdõdik, amikor az ember a testi
életfelfogás fölé emelkedik.
Mr. Faill: Tehát elõször a lelki szikra felismerése következik?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Az elsõ lépés a lelki szikra felismerése a testen belül. Ha valaki nem érti
meg ezt az egyszerû tényt, nem beszélhetünk lelki fejlõdésrõl.
Mr. Faill: Ez csak intellektuális megértés kérdése?
¼r¦la Prabhup§da: Kezdetben igen. A tudásnak két osztálya van: a teoretikus és a gyakorlati. Az
embernek elõször teoretikusan kell megtanulnia a lelki tudományt; aztán a lelki szinten végzett
munka által az ember elér a gyakorlati megvalósításig.
Sajnos manapság majdnem mindenki a testi életfelfogás sötétségében van. Azért nagyon fontos
ez a mozgalom, mert képes kiemelni a civilizált embert a sötétségbõl. Amíg testi életfelfogásban él,
nem különb, mint az állatok. „Kutya vagyok”, „Macska vagyok”, „Tehén vagyok” — az állatok így
gondolkodnak. Ahogy valaki elhalad mellette, azt gondolja: „Kutya vagyok. Házõrzõnek jelöltek ki
ide.” Hasonlóan, ha átveszem a kutya mentalitását és kérdõre vonom a külföldieket: „Miért jöttél
ebbe az országba? Miért jöttél az én területemre?” — akkor mi a különbség a kutya és énközöttem?
Mr. Faill: Nincs különbség. Hogy más témára térjünk át: feltétlenül szükséges bizonyos étkezési
szokásokat követni ahhoz, hogy a lelki életet gyakoroljuk?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Az egész folyamat arra szolgál, hogy megtisztítson bennünket, az evés
pedig a tisztulás egy része. Azt hiszem, van önöknél egy szólás: „Az vagy, amit eszel” — és ez így
van. Testi felépítésünket és mentális atmoszféránkat meghatározza, hogyan és mit eszünk. Ezért a
ª§strák azt ajánlják, hogy váljunk K¥¢£a-tudatossá, és együk a K¥¢£a által meghagyott étel
maradékait. Ha egy tüdõbeteg eszik valamit, és valaki megeszi a maradékait, õt is megfertõzi a
tuberkolózis. Hasonlóképp, ha k¥¢£a-pras§dát eszel, akkor a K¥¢£a-tudat fertõz meg. Így a
gyakorlatunk az, hogy nem eszünk meg semmit rögtön. Elõször felajánljuk az ételt K¥¢£ának, aztán
esszük meg. Ez segít fejlõdnünk a K¥¢£a-tudatban.
Mr. Faill: Mindannyian vegetáriánusok?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mert K¥¢£a vegetáriánus. K¥¢£a megehet bármit, mert õ Isten, de a
Bhagavad-g¦t§ban azt mondja: „Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot,
gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.” Sohasem mondja: „Adj Nekem húst és bort!”
Mr. Faill: Mi van a dohánnyal kapcsolatban?
¼r¦la Prabhup§da: A dohány is mérgezõ szer. Mivel testi életfelfogásban vagyunk, már eleve meg
vagyunk mérgezve, s ha növeljük a mérgezést, akkor elvesztünk.
Mr. Faill: Úgy gondolja, hogy az olyan dolgok, mint a hús, az alkohol és a dohány csak erõsítik az
testi tudatot?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Tegyük fel, hogy valaki beteg és szeretne meggyógyulni. Követnie kell
az orvos utasításait. Ha az orvos azt mondja neki: „Ne edd ezt, csak azt edd!”, akkor követnie kell
az utasításokat. Ugyanígy van egy receptünk arra, hogyan lehet meggyógyulni a testi
életfelfogásból: vibrálni kell a Hare K¥¢£a mantrát, hallani kell K¥¢£a cselekedeteirõl, és k¥¢£a-
pras§damot kell enni. Ez a kezelés a K¥¢£a-tudat folyamata.
VI.
Lelki megoldás anyagi problémákra
Bûnözés: Miért van, s mit kell tennünk?
A világ évrõl évre több pénzt fordít a bûnözés megelõzésére és megfékezésére. Az erõfeszítések
ellenére a bûnözés mértéke egyre nagyobb, s különösen szembetûnõ, hogy amerika általános
iskoláiban szinte fékezhetetlen szintet ért el. Ebben a beszélgetésben, melyet 1975. júliusában
folytatott David Mozee hadnaggyal, a chicagói Rendõrség tájékoztató hivatalnokával, ¼r¦la
Prabhup§da egy meglepõen egyszerû, mégis gyakorlati megoldást ajánlott a bûnözés látszólag
leküzdhetetlen problémájára.
Mozee hadnagy: Úgy tudom, önnek van néhány gondolata, amely segítene bennünket a bûnözés
megelõzésére irányuló erõfeszítéseinkben. Nagy érdeklõdéssel hallgatnám meg õket.
¼r¦la Prabhup§da: Egy jámbor ember és egy bûnözõ között az a különbség, hogy az egyikük tiszta
szívû, a másik pedig szennyezett. Ez a szennyezettség olyan, mint egy betegség, a fékezhetetlen kéj
és mohóság formájában a bûnözõ szívében. Manapság az emberek általában ebben a beteg
állapotban vannak, így a bûnözés nagyon elterjedt. Ha az emberek megtisztulnak ezektõl a tisztátlan
dolgoktól, a bûnözés megszûnik. A megtisztulás legegyszerûbb folyamata összegyûlni egy
gyülekezetben és énekelni Isten szent neveit. Ezt sa¯k¦rtanának nevezik, amely a mi K¥¢£a-tudatú
mozgalmunk alapját képezi. Tehát ha ön meg akarja állítani a bûnözést, akkor a lehetõ legtöbb
embert össze kell hívnia egy tömeges sa¯k¦rtanára. Isten nevének együttes éneklése szétoszlatja a
szennyezõdést mindenki szívében. Akkor nem lesz több bûnözés.
Mozee hadnagy: Érez valami szembenálló különbséget az itt, Amerikában tapasztalható és az ön
országában, Indiában található bûnözés között?
¼r¦la Prabhup§da: Mi az ön meghatározása a bûnözés szóra?
Mozee hadnagy: Egy ember jogainak bárminemû megsértése egy másik személy által.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A mi definíciónk ugyanez. Az Upani¢adokban az áll: ¦ª§v§syam ida°
sarvam — „minden Istenhez tartozik”. Mindenkinek megvan tehát a joga, hogy használjon bármit,
amit Isten neki juttat, de az ember nem bitorolhatja más tulajdonát. Ha megteszi, bûnözõ lesz.
Tulajdonképpen az elsõ bûntény az, hogy önök amerikaiak azt gondolják, hogy Amerika földje az
önöké. Habár kétszáz évvel ezelõtt nem volt az önöké, eljöttek a világ más részeirõl és igényt
tartottak rá mint saját földjükre. Ez tulajdonképpen Isten földje, s ezért mindenkié, mivel mindenki
Isten gyermeke. Ám az emberek legnagyobb többségének nincs elképzelése Istenrõl. Gyakorlatilag
szólva mindenki istentelen. Ezért az Isten iránti szeretetre kell tanítani õket. Amerikában az önök
kormányának van egy mondása: „Istenben bízunk.” Így van?
Mozee hadnagy: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: De hol van az Istenrõl szóló oktatás? Bízni nagyon jó, de a puszta bizalom nem
marad fenn anélkül, hogy ne támogatná az Istenrõl szóló tudomány. Valaki talán tudja, hogy van
apja, de anélkül, hogy tudná, ki az, tudása nem tökéletes. És ez az oktatás Isten tudományáról
hiányzik.
Mozee hadnagy: Úgy érzi, ez csak az Egyesült Államokban van így?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Mindenhol. A kort, amelyben élünk Kali-yugának nevezik, Isten
elfelejtése korának. Ez a félreértések és nézeteltérések kora, s az emberek szíve telis-tele van
piszkos dolgokkal. Ám Isten olyan hatalmas, hogy ha szent nevét énekeljük, megtisztulhatunk, mint
ahogyan az én tanítványaim megtisztultak a rossz szokásaiktól. A mi mozgalmunk Isten szent neve
vibrálásának elvén alapszik. Mi mindenkinek megadjuk a lehetõséget, minden megkülönböztetés
nélkül. Mindenki eljöhet a templomunkba, vibrálhatja a Hare K¥¢£a mantrát, frissítõként pedig ehet
egy kevés pras§damot [olyan ételt, melyet elõször Istennek ajánlottak fel], s fokozatosan
megtisztulhat. Tehát ha a kormány vezetõi adnak nekünk lehetõséget, tömeges sa¯k¦rtanát
tarthatunk. Akkor — nem fér hozzá kétség — az egész társadalom meg fog változni.
Mozee hadnagy: Ha jól értettem, uram, ön azt mondja, hogy a vallásos elvekhez való visszatérést
kell kihangsúlyoznunk.
¼r¦la Prabhup§da: Így van. Vallásos elvek nélkül mi a különbség egy kutya és egy ember között?
Az ember meg tudja érteni a vallást, a kutya nem. Ez a különbség. Ha tehát az emberi társadalom a
kutyák és macskák szintjén marad, hogyan várhatunk el egy békés társadalmat? Ha egy tucat kutyát
összezárunk egy szobában, lehet-e õket békében tartani? Hasonlóan, ha az emberi társadalom tele
van olyan emberekkel, akiknek a mentalitása a kutyák szintjén áll, hogyan remélhetünk békét?
Mozee hadnagy: Ha néhány kérdésem tiszteletlenül hangzik, az amiatt van, hogy nem értem teljes
mértékben az ön vallásos hitét. Semmiképpen nem áll szándékomban tiszteletlennek lenni.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, ez nem az én vallásos hitem kérdése. Egyszerûen csak kiemeltem a
különbséget az emberi és az állati lét között. Az állatok számára nem lehetséges, hogy bármit is
megtanuljanak Istenrõl, de az ember számára lehetséges. Mégis, ha az emberek nem kapják meg a
lehetõséget, hogy Istenrõl tanuljanak, akkor macskák és kutyák szintjén maradnak. Nem lehet
békesség a macskák és kutyák társadalmában. Ezért a kormány vezetõinek kötelessége gondoskodn
arról, hogy az embereket tanítsák meg arra, hogyan válhatnak Isten-tudatossá. Másképp csak zavar
támad, mert Isten-tudat nélkül nincsen különbség kutya és ember között: a kutya táplálkozik, mi
táplálkozunk; a kutya alszik, mi alszunk; a kutya él szexuális életet, mi élünk szexuális életet; a
kutya próbálja megvédeni magát, mi is próbáljuk megvédeni magunkat. Ezek a közös tényezõk. Az
egyetlen különbség az, hogy egy kutyát nem lehet tanítani az Istennel való kapcsolatáról, míg az
embert igen.
Mozee hadnagy: Nem lehetne a béke a vallásos elvekre való visszatérés elõfutára? Nem kellene
elõbb békét teremtenünk?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem, ez a probléma. Jelen pillanatban senki nem ismeri ténylegesen a
vallás jelentését. Vallás annyit jelent, mint kitartani Isten törvényei mellett, mint ahogyan jó
állampolgárnak lenni annyit tesz, mint kitartani az állam törvényei mellett. Mivel senkinek nincs
megértése Istenrõl, ezért senki nem ismeri Isten törvényeit vagy a vallás jelentését. Ez az emberek
jelenlegi helyzete napjaink társadalmában. Elfelejtkeznek a vallásról, egyfajta hitnek tartván azt. A
hit esetleg vakhit is lehet. A hit nem a vallás valódi leírása. A vallás az Isten által adott törvényeket
jelenti, s bárki, aki követi ezeket a törvényeket — legyen az keresztény, hindu vagy mohamedán —,
az vallásos.
Mozee hadnagy: Minden megérdemelt tisztelet ellenére, igaz az, hogy Indiában, ahol a vallásos
szokásokat évszázadok óta követik, most nem a lelki élethez való visszatérést, hanem az attól való
eltávolodást tapasztalhatjuk?
¼r¦la Prabhup§da: Igaz, de ez csupán a rossz vezetésnek köszönhetõ. Másképp India népének
nagytöbbsége teljesen tudatos Istenrõl, s próbálják követni Isten törvényeit. Itt Nyugaton még a
nagy egyetemi professzorok sem hisznek Istenben és a halál utáni életben. De Indiában még a
legszegényebb ember is hisz Istenben és egy következõ életben. Tudja, hogy ha bûnt követ el,
szenvedni fog, s ha jámboran cselekszik, boldog lesz. Mai napig is, ha valami nézeteltérés támad
két falusi között, a templomba mennek, hogy eldöntsék a vitát, mivel mindenki tudja, hogy a
szembenálló felek vonakodnak attól, hogy hazugságot beszéljenek a m¡rtik elõtt. Tehát a legtöbb
szempontból India még mindig nyolcvan százalékig vallásos. Különleges megtiszteltetés Indiában
megszületni — és különleges lehetõség is. ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu azt mondta:
bh§rata-bh¡mite haila manu¢ya-janma y§ra
janma s§rthaka kari' kara para-upak§ra
(Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi 9.41)
Bárkinek, aki Indiában megszületik, tökéletessé kell tennie az életét azzal, hogy K¥¢£a-tudatúvá
válik, azután pedig terjesztenie kell a K¥¢£a-tudatot szerte a világon.
Mozee hadnagy: Uram, van egy keresztény példázat, amely azt mondja, könnyebb a tevének
átbújni a tû fokán, mint a gazdagnak Isten trónja elé jutni. Gondolja, hogy az Egyesült Államok és
más nyugati országok gazdagsága akadályozza a lelki hitet?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A túl nagy gazdagság akadály. K¥¢£a kijelenti a Bhagavad-g¦t§ban
(2.44):
bhogaiªvarya-prasakt§n§°
tay§pah¥ta-cetas§m
vyavas§y§tmik§ buddhi¤
sam§dhau na vidh¦yate
Aki anyagilag gazdag, az elfelejti Istent. Ezért a túl nagy anyagi gazdagság alkalmatlanná tesz arra,
hogy megértsük Istent. Bár nincs abszolút törvény arra, hogy csak a szegény ember értheti meg
Istent, általában mégis, ha valaki különösen gazdag, akkor egyetlen törekvése a pénzszerzés, s
nehéz neki megértenie a lelki tanításokat.
Mozee hadnagy: Amerikában azok, akik a keresztény hithez tartoznak, szintén hisznek ezekben a
dolgokban. Én nem látok semmi számottevõ különbséget az egyik vagy másik vallásos csoport lelki
hite között.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a lényege minden vallásnak ugyanaz. A mi javaslatunk az, hogy
bármelyik vallási rendszert követi is valaki, meg kell próbálnia megérteni és szeretni Istent. Ha
valaki keresztény, mi nem mondjuk: „Az nem jó, olyannak kell lenned, mint mi vagyunk.” A mi
javaslatunk az, hogy bármilyen vallású is az ember, keresztény, hindu vagy muzulmán, egyszerûen
csak próbálja megérteni Istent és szeretni Õt.
Mozee hadnagy: Ha visszatérhetek jövetelem eredeti céljához: megkérdezhetem, milyen tanácsot
tudna ön adni, amely segít bennünket a bûnözés csökkentésében? Elismerem, hogy az elsõ és
legfontosabb dolog az lenne, hogy visszatérjünk Istenhez, ahogy ön mondja — ehhez semmi kétség
nem fér —, de van-e valami, amit azonnal tehetnénk a terjedõ bûnös mentalitás csökkentése
érdekében?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Ahogyan már beszélgetésünk kezdetén felvázoltam, önöknek meg kell
adniuk a lehetõséget számunkra, hogy Isten nevét énekelhessük és pras§damot oszthassunk. Ez
óriási változást eredményez majd az emberekben. Egyedül jöttem el Indiából és most sok követõm
van. Hogy mit tettem? Arra kértem õket, üljenek le és vibrálják a Hare K¥¢£a mantrát, azután pedig
kiosztottam egy kevés pras§damot. Ha ez tömeges méretekben történik, az egész társadalom
elégedetté válik. Ez tény.
Mozee hadnagy: A gazdag vagy a nyomornegyedekben kezdené a programot?
¼r¦la Prabhup§da: Mi nem teszünk ilyen különbséget. Minden olyan hely, amely minden ember
számára könnyen elérhetõ, alkalmas lenne sa¯k¦rtanát tartani. Nincs olyan korlátozás, hogy csak a
szegény embereknek van szükségük áldásra, a gazdagoknak nincs. Mindenkinek szüksége van arra,
hogy megtisztuljon. Úgy gondolja, a bûnözés csak a társadalom szegényebb rétegeiben létezik?
Mozee hadnagy: Nem. Azt akartam kérdezni, nem volna-e áldásosabb — nem erõsítené-e jobban a
társadalmat —, ha a programot a szegényebb területeken tartaná, mint ha a gazdagabb területeken.
¼r¦la Prabhup§da: A mi gyógymódunk a lelkileg beteg embernek szól. Ha valakit betegség kínoz,
nincs különbség szegény és gazdag ember között. Mindkettõjüket ugyanabba a kórházba utalják.
Ahogyan a kórháznak olyan helynek kell lennie, ahová a szegény és a gazdag egyformán, könnyen
bejuthat, a sa¯k¦rtana helye is mindenki számára könnyen megközelíthetõ kell legyen. Mivel
mindenki fertõzött anyagilag, mindenkinek lehetõvé kell tenni, hogy kihasználja ezt az alkalmat.
A probléma az, hogy a gazdag ember azt gondolja, tökéletesen egészséges, bár õ a legbetegebb
mindenki között. De ön mint rendõr nagyon jól tudja, hogy a gazdagok között ugyanúgy létezik
bûnözés, mint a szegények között. A mi mantrázási folyamatunk tehát mindenkinek szól, mert
megtisztítja a szívet, tekintet nélkül arra, hogy valaki gazdag vagy szegény. Az egyedüli út
megváltoztatni a bûnözés szokását — megváltoztatni a bûnözõ szívét. Amint ön is jól tudja,
rengeteg tolvajt tartóztatnak le számtalan alkalommal és zárnak börtönbe. Bár tudják, hogy ha
lopnak, börtönbe kerülnek, mégis kénytelenek lopni a tisztátlan szívük miatt. Ezért anélkül, hogy
megtisztítanánk a bûnözõ szívét, nem állíthatjuk meg a bûnözést csupán még több szigorú törvény
alkalmazásával. A tolvaj és a gyilkos ismerik a törvényt, mégis erõszakos bûncselekmény követnek
el, tisztátlan szívüknek köszönhetõen. A mi módszerünk a szív megtisztítása. Akkor ennek az
anyagi világnak minden problémája megoldódik.
Mozee hadnagy: Ez nagyon nehéz feladat, uram.
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem nehéz. Csak hívjon mindenkit: „Gyere és vibráld a Hare K¥¢£át,
táncolj, és egyél a pompás pras§damból!” Mi ebben a nehéz? Mi ezt tesszük a központjainkban, és
az emberek eljönnek. De mivel nagyon kevés pénzünk van, csak nagyon szerény keretek között
tudunk sa¯k¦rtanát tartani. Meghívunk mindenkit, s az emberek szép lassan eljönnek a
központjainkba és bhaktákká válnak. Ha a kormány széleskörû lehetõséget adna nekünk,
határtalanul kiterjeszkedhetnénk. És a probléma jelentõs, másképp miért kérdeznék a hazai újságok
cikkei, hogy mit tegyenek? Egyetlen polgári állam nem akar bûnözést. Ez tény. Ám a vezetõk nem
tudják, hogyan lehet megállítani. Ha ránk hallgatnak, mi meg tudjuk adni nekik a választ. Miért van
bûnözés? Mert az emberek istentelenek. És mit kell tenni? Vibráld a Hare K¥¢£át és egyél
pras§damot! Egyébként mi folytatni fogjuk ezt a programot szerény kereteink között. Olyanok
vagyunk, mint a szegény orvos a kicsiny magánrendelõjével, aki nagy kórházat tudna nyitni, ha
kapna támogatást. A kormány a végrehajtó. Ha megszívlelik a tanácsunkat és elfogadják a
sa¯k¦rtana folyamatát, a bûnözés problémája megoldódik.
Mozee hadnagy: Sok keresztény szervezet van az Egyesült Államokban, amely áldozást és
Úrvacsorát ad. Ez miért nem használ? Miért nem tisztítja meg a szívet?
¼r¦la Prabhup§da: Õszintén szólva úgy gondolom, nagyon nehéz akár egy igazi keresztényt is
találni. Az úgynevezett keresztények nem tartják magukat a Biblia parancsaihoz. A Biblia tíz
parancsolata közül az egyik: „Ne ölj!” De hol van az a keresztény, aki nem öl, amikor a tehenek
húsát eszi? Az Úr szent nevének vibrálása és a pras§dam osztás akkor lesz hatásos, ha olyan
emberek végzik, akik ténylegesen gyakorolják a vallást. Az én tanítványaim képzettek arra, hogy
szigorúan kövessék a vallásos elveket, ezért ahogyan õk vibrálják Isten szent nevét, az különbözik
attól, ahogyan mások teszik. Az õ helyzetük nem egy mechanikus gumibélyegzõ-helyzet. Õk
gyakorlatban valósították meg a szent név tisztító erejét.
Mozee hadnagy: Uram, nem probléma-e az, hogy bár a papoknak és a hívõknek egy szûk köre
követi a vallásos elveket, a perifériára szorultak eltérnek attól és zavart okoznak? Tételezzük fel
például, hogy a Hare K¥¢£a mozgalom olyan gigantikus méreteket ölt majd, mint a kereszténység.
Nem lenne-e probléma akkor azokkal az emberekkel, akik a mozgalom szélén vannak és követõnek
vallják magukat, holott valójában nem azok?
¼r¦la Prabhup§da: Ennek az esélye mindig fennáll. Amit én mondok, az csupán annyi, hogy ha
valaki nem igaz keresztény, akkor nem lesz hatásos a prédikálása. És mivel mi szigorúan követjük a
vallásos elveket, a prédikálásunk eredményes lesz majd a K¥¢£a-tudat terjesztésében és a bûnözés
problémájának enyhítésében.
Mozee hadnagy: Uram, engedje meg, hogy megköszönjem rám fordított idejét. Ez a hangfelvételt
meg fogom mutatni feletteseimnek. Remélhetõleg olyan eredményes lesz, mint amennyire ön
eredményes.
¼r¦la Prabhup§da: Köszönöm szépen.
Emberi társadalom vagy állati társadalom?
Az indiai Bhavan's Journal címû lapnak 1976. augusztusában adott interjúban ¼r¦la Prabhup§da
megkérdezte: „Hogyan lehet boldogság vagy béke egy állati társadalomban? Úgy akarják tartani
az embereket, mint az állatokat, aztán meg létrehozzák az Egyesült Nemzeteket... ez egy
agárverseny. A kutya négy lábon fut, önök pedig négy keréken — ez minden. S azt hiszik, hogy ez a
négykerekû verseny a civilizáció fejlõdése!”
Riporter: Az elsõ kérdésem: hanyatlóban van-e a vallás gyakorlása? És ha igen, ez a tény
indokolja-e a korrupció megnövekedését és az erkölcsi értékek széles körben való csökkenését?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a vallás hanyatlóban van. Ezt a ¼r¦mad-Bh§gavatam is megjósolta
(12.2.1):
tataª c§nudina° dharma¤
satya° ªauca° k¢am§ day§
k§lena balin§ r§jan
na¯k¢yaty §yur bala° sm¥ti¤
„A Kali-yugában (a nézeteltérések és a képmutatás jelen korában) a következõ dolgok hanyatlanak
majd: vallás, igazságosság, tisztaság, kegy, élettartam, testi erõ és emlékezet.”
Ezek azok a kincsek, melyek az emberi lényt megkülönböztetik az állattól. Ezek a dolgok
azonban hanyatlóban vannak. Nem lesz kegy, nem lesz igazságosság, az emlékezet rövid lesz, az
élettartam megrövidül. A vallás szintén el fog tûnni. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan az állati
szintre kerülünk.
Riporter: El fog tûnni a vallás? Állatokká válunk?
¼r¦la Prabhup§da: Ha nincs vallás, az az állati lét. Minden hétköznapi ember felismeri, hogy a
kutya nem érti meg, mi a vallás. A kutya is élõlény, de õt nem érdekli a Bhagavad-g¦t§ vagy a
¼r¦mad-Bh§gavatam megértése. Õt ez nem érdekli. Ez a különbség az ember és a kutya között: az
állatot ez a dolog nem érdekli.
Tehát ha az embereket nem érdeklik a vallásos dolgok, akkor állatok. És hogyan lehet
boldogság vagy béke egy állati társadalomban? Úgy akarják tartani az embereket, mint az állatokat,
s aztán létrehozzák az Egyesült Nemzeteket? Hogyan lehetséges ez? Egyesült állatok, az egyesült
állatok szervezete? Ez történik most.
Riporter: Lát ön valami reménykeltõ jelet?
¼r¦la Prabhup§da: Legalább azt felfedezték, hogy hanyatlik a vallás. Ez jó. „Hanyatlás” azt
jelenti, hogy kezdenek állatokká válni. A logikában azt mondják, hogy az ember egy ésszerû állat.
Ha az ésszerûség hiányzik, akkor egyszerûen csak állat, nem emberi lény. Az emberi társadalomban
az ember lehet keresztény, mohamedán, hindu vagy buddhista — bármelyik. Lennie kell valamilyen
vallásos rendszernek. Az emberi társadalom vallás nélkül nem más, mint állati társadalom. Ez
nyilvánvaló tény. Miért olyan boldogtalanok manapság az emberek? Mert nincsen vallás.
Elhanyagolják a vallást.
Valaki azt írta egyszer nekem, hogy Tolsztoj azt mondta: „Anélkül hogy dinamitot tennénk a
templom alá, nem lesz semmilyen béke.” Az orosz vezetés még ma is szigorúan ellenzi az Isten-
tudatot, mert azt gondolják, hogy a vallás megrontja az egész társadalom légkörét.
Riporter: Úgy tûnik, lehet benne némi igazság.
¼r¦la Prabhup§da: Elõfordulhat, hogy a vallás rendszerével visszaélnek, de ez nem azt jelenti,
hogy a vallást el kell kerülni. Az igazi vallást kell elfogadni. Hogy a vallást az „úgynevezett” papok
nem megfelelõen gyakorolják, az nem azt jelenti, hogy a vallást el kell utasítani. Ha egy hályog
miatt a szemem zavar engem, az nem azt jelenti, hogy a szemet ki kell venni. A hályogot kell
eltávolítani. Ez a K¥¢£a-tudat.
Riporter: Azt hiszem, a történelem azt mutatja, számtalan ember használta rossz célra a vallást.
Nem így van?
¼r¦la Prabhup§da: Azoknak az embereknek nincs tudásuk Istenrõl, mégis vallásról prédikálnak.
Mi a vallás? Dharma° tu s§k¢§d bhagavat-pra£¦tam: „A vallás útját a Legfelsõbb Úr közvetlenül
jelentette ki.” Ezeknek az embereknek nincsen elképzelésük Istenrõl — nem tudják, kicsoda Isten
—, mégis valamilyen vallást hirdetnek. Mennyi ideig mehet ez így mesterségesen tovább? A vallás
meg fog szûnni.
Ez a jelenlegi helyzet. Nincs Istenrõl alkotott képünk, így aztán hogyan tudnánk, mi Isten
parancsolata? A törvény például az állam rendeletét jelenti. Ha nincsen állam, hol van a rendelet?
Nekünk tiszta képünk van Istenrõl — K¥¢£áról. Õ adja a parancsokat, mi pedig elfogadjuk. Ha
nincs Isten, nincs Istenrõl alkotott kép, nincs Istennek parancsolata, akkor hol a vallás? Ha nincsen
állam, hol vannak a törvények?
Riporter: Valóban nem lenne semmilyen törvény. Egy törvény nélküli társadalom lenne.
¼r¦la Prabhup§da: Törvény nélküli...mindenki törvény nélküli, létrehozva saját kispekulált
rendszerét a vallásról. Ez folyik most.
Csak kérdezze meg bármelyik vallásban, mi az õ felfogásuk Istenrõl. Meg fogja tudni mondani
bárki is? Senki nem tudja megmondani. De mi azonnal megmondjuk:
ve£u° kva£antam aravinda-dal§yat§k¢a°
barh§vata°sam asit§mbuda-sundar§¯gam
ka¯darpa-ko±i-kaman¦ya-viªe¢a-ªobha°
govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi
„Govindát imádom, az elsõdleges Urat, aki kitûnõ a fuvolajátékban, kinek virágzó szemei olyanok,
akár a lótuszvirág szirmai, akinek fejét pávatollak díszítik, akinek csodálatos testét a kék felhõk
árnyalata színezi, s akinek egyedülálló kedvessége Cupidók millióit bûvöli el.” (Brahma-sa°hit§
5.30) Mi azonnal leírást tudunk adni Istenrõl. Miféle vallás az, amelynek nincs Istenrõl alkotott
fogalma?
Riporter: Nem tudom.
¼r¦la Prabhup§da: Hamis. Az embereknek nincs ismeretük Istenrõl, ezért nem értik a vallást. Ez a
hanyatlás, és mivel a vallás hanyatlik, az emberek egyre inkább olyanná válnak, mint az állatok.
„Állat” azt jelenti, hogy nincs emlékezete. A kutya oda megy, ahol valami ehetõt talál. Azt
mondom neki: „Takarodj!” — és elmegy. De jönni fog megint — nincs emlékezete. Amikor Istenre
való emlékezésünk lecsökken, akkor lecsökkennek emberi tulajdonságaink. A Kali-yugában az
emberi tulajdonságok degradálódnak. Ez azt jelenti, hogy az emberek olyanok lesznek, mint a
kutyák és a macskák.
Riporter: A második kérdésem így hangzik: „A hagyományos vád a védikus kultúra ellen az, hogy
az elõre elrendeltség hitének rabszolgájává teszi az embereket, s így meggátolja a fejlõdést.
Mennyire igaz ez a vád?”
¼r¦la Prabhup§da: Mi az a fejlõdés? A kutya ugrándozása fejlõdés? Ez a fejlõdés? A kutya ide-
oda szaladgál a négy lábán, önök pedig ide-oda szaladgálnak az autó négy kerekén. Ez a fejlõdés?
Ez nem a védikus rendszer. A védikus rendszer szerint az emberi lénynek van egy bizonyos
mennyiségû energiája, s mivel az emberi lény jobb tudattal rendelkezik, mint az állatok, így az
ember energiája értékesebb, mint az állatok energiája.
Riporter: Valószínûleg senki sem vitatná azt, hogy az embernek több szabadsága és —
feltételezem — több felelõssége van, mint az állatoknak.
¼r¦la Prabhup§da: Ezért kell az emberi energiát a fejlõdésre használni, nem pedig a kutyákkal
való versengésben alkalmazni. A szent ember nem azt csinálja, mint a kutya. Manapság az emberek
azt hiszik, ez a kutyaság az élet, de a valódi élet a lelki fejlõdés. Ezért mondja a Védikus Irodalom:
tasyaiva heto¤ prayateta kovido
na labhyate yad bhramat§m upary adha¤
tal labhyate du¤khavad anyata¤ sukha°
k§lena sarvatra gabh¦ra-ra°has§
„Azoknak, akik valóban intelligensek és hajlanak a filozófiára, csak arra a céltudatos végre kell
törekedniük, amelyet még a legfelsõbb bolygótól (Brahmalokától) le a legalacsonyabb bolygóig
(P§t§láig) való vándorlásban sem lehet elérni. Ami az érzéki élvezetekbõl eredõ boldogságot illeti,
idõvel automatikusan el lehet érni, éppúgy, mint ahogyan a boldogságot és a szenvedést is
megkapjuk, bár nem vágyunk rájuk.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 1.5.18)
Riporter: Lenne kedves ezt kicsit tovább magyarázni?
¼r¦la Prabhup§da: Az embernek arra a dologra kell fordítani az energiáját, amelyet sok-sok életen
keresztül nem kapott meg. Sok-sok életen át a lélek kutyák, macskák, madarak, vadállatok testében
volt. A testeknek nyolcmillió-négyszázezer típusa van. Lélekvándorlás történik, és a cél minden
esetben az érzékkielégítés.
Riporter: Mit jelent ez?
¼r¦la Prabhup§da: Például a kutya érzékkielégítéssel van elfoglalva: hol van étel, hol van
menedék, hol van nõstény kutya, hogyan védje meg magát. Az ember ugyanezt csinálja, más
módon. Ez történik életrõl életre. Még a parányi rovar is ezért küzd. Madarak, vadállatok, halak —
mindenhol ugyanez a küzdelem folyik. Hol van étel, hol van a másik nem, hol van fedél, hogyan
védje meg magát. A Védikus Irodalom azt mondja, hogy ezeket a dolgokat sok-sok élet óta
csináljuk, s ha nem kerülünk ki ebbõl a létért vívott küzdelembõl, újra ezt fogjuk tenni sok-sok
életen át.
Riporter: Kezdem érteni.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, tehát ezeket a dolgokat abba kell hagyni. Ezért jelentette ki Prahl§da
Mah§r§ja:
sukham aindriyaka° daity§
deha-yogena dehin§m
sarvatra labhyate daiv§d
yath§ du¤kham ayatnata¤
„Kedves démoni családban született barátaim, az a boldogság, amelyet az érzékek tárgyaival
kapcsolatban tapasztalunk azáltal, hogy kapcsolatba kerülnek a testtel, az élet bármelyik formájában
elérhetõ, a múltbeli gyümölcsözõ tetteknek megfelelõen. Az ilyen boldogság automatikusan,
minden erõfeszítés nélkül elérhetõ, mint ahogyan a boldogság is eljön.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 7.6.3)
Egy kutyának van teste, és nekem is van. Tehát az én szexuális örömöm és a kutya öröme között
nincs különbség. A szexbõl származó öröm ugyanaz. A kutya nem fél az utcán, mindenki elõtt
szexuális örömöt átélni, mi elrejtjük ezt. Ez minden. Az emberek azt hiszik, az a fejlõdés, ha a
szexuális élvezethez egy szép lakásban jutnak. De ez nem fejlõdés. És csak agárversenyt csinálnak
ennek az úgynevezett fejlõdésnek az érdekében. Az emberek nem tudják, hogy annak alapján,
milyen testre vágyik valaki, az élvezet már eleve el van raktározva.
Riporter: Mit ért azalatt, hogy „az élvezet el van raktározva”?
¼r¦la Prabhup§da: Ezt nevezik eleve elrendelésnek. A disznó kapott egy bizonyos típusú testet, s
az étele az ürülék. Nem tudjuk megváltoztatni. A disznó nem fogja szeretni a halavát [vajon pirított,
gabonából készült édesség]. Az lehetetlen. Mivel egy adott típusú teste van, aszerint fog enni. Van-
e olyan tudós, aki meg tudná változtatni a disznó életének normáit?
Riporter: Kétlem.
¼r¦la Prabhup§da: Ezért mondja Prahl§da Mah§r§ja, hogy az már el van raktározva. Az élvezet
alapvetõen ugyanaz, ám egy kicsit különbözik, a testnek megfelelõen. A dzsungelben élõ
civilizálatlan embernél is megvannak ezek a dolgok.
Manapság az emberek azt hiszik, civilizáció annyit jelent, mint felhõkarcolókat építeni. De a
védikus civilizáció azt mondja: nem, ez nem fejlõdés. Az emberi élet igazi fejlõdése az
önmegvalósítás, hogy hogyan tudjuk megismerni az önvalónkat, nem pedig az, hogy
felhõkarcolókat építünk.
Riporter: De hát az emberek nem értenék meg azt, amit ön mond?
¼r¦la Prabhup§da: Az emberek ezt néha félreértik. A bíróságon a bíró komolyan, látszólag
semmitevõen ül, mégis magas fizetést kap. Valaki más azt gondolhatná: „Én olyan keményen
dolgozom ugyanazon a bíróságon — bélyegzek —, és a bíró fizetésének egytizedét sem kapom.”
Így gondolkozik: „Olyan elfoglalt vagyok, olyan nehéz munkát végzek, s mégsem kapok olyan jó
fizetést, mint az az ember, aki csak ül a bírói székben.” A helyzet itt ugyanez: a védikus civilizáció
az önmegvalósítást szolgálja, nem a kutyák versengéséért van.
Riporter: Mégis, általában tiszteletreméltóbbnak tartják a nehéz munkát, a küzdelmet, s a végsõ
„boldogulást” az életben. Nem így van?
¼r¦la Prabhup§da: A karm¦kat, a gyümölcsözõ tetteket végzõket a Bhagavad-g¦t§ m¡dháknak,
szamaraknak írja le. Miért hasonlítja õket a szamarakhoz? Mert a szamár nagyon keményen
dolgozik a málhával a hátán, s viszonzásul a gazdája csupán egy kevéske füvet ad neki. Áll a
mosodás ajtajában és eszi füvet, míg a mosodás újra meg újra meg nem pakolja a hátát. Nincs
érzéke ahhoz, hogy azt gondolja: „Ha elmegyek a mosodás házából, bárhol kaphatok füvet. Miért
cipekedem ilyen sokat?”
Riporter: Ez eszembe juttat néhány embert az ismerõseim közül.
¼r¦la Prabhup§da: Ilyen a gyümölcsözõ tetteket végzõ ember. Nagyon elfoglalt a hivatalban, és ha
találkozni akarsz vele, azt mondja: „Nem érek rá.” Mi az eredménye az ilyen nagyon
elfoglaltságnak? Két szelet pirítóst eszik egy csésze teával. Ez a célja az elfoglaltságának? Nem is
tudja, miért olyan elfoglalt. A bankszámláján azt látja, hogy egymillió volt és most kétmillió lett.
Elégedett ezzel, de továbbra is csak két szelet pirítóst eszik egy csésze teával, és továbbra is
rengeteget dolgozik. Ezt jelenti a karm¦. Szamarak — dolgoznak, mint a szamarak, minden életcél
nélkül.
De a védikus civilizáció más. A vád nem helyénvaló: a védikus civilizációban az emberek
egyáltalán nem lusták. Õk egy magasabb szintû témával foglalkoznak. Prahl§da Mah§r§ja
kihangsúlyozta, hogy ez az elfoglaltság olyan fontos, hogy az embernek már kora gyermekkorában
el kell kezdenie. Kaum§ra §caret pr§jña¤: egy másodpercnyi idõt sem szabad az embernek
elvesztegetnie. Ez a védikus civilizáció. A szamarak látják: „Ezek az emberek nem dolgoznak úgy,
mint én” — mint a kutyák és a szamarak, és úgy gondolják, mi már megmenekültünk. Igen,
megmenekültünk a gyümölcstelen igyekezettõl. A védikus civilizáció az önmegvalósításért van.
Riporter: Lenne szíves több gondolatot elmondani, milyen a védikus civilizáció?
¼r¦la Prabhup§da: A védikus civilizáció a var£§ªrama rendszerrel kezdõdik. A var£§ªrama
rendszer elrendezése a következõ: br§hma£ák (értelmiségiek, tanácsadók), k¢atriyák (irányítók,
szervezõk), vaiªyák (kereskedõk, földmûvelõk), ª¡drák (munkások); brahmac§r¦k (tanulók),
g¥hasták (házasok), v§naprasthák (visszavonult házasok) és sanny§s¦k (lemondott szerzetesek).
A végsõ cél K¥¢£a, a Legfelsõbb Úr imádata. Ha tehát K¥¢£át imádjuk, teljesítjük a
foglalkozásunkkal kapcsolatos összes kötelességünket mint br§hma£a, k¢atriya, vaiªya, ª¡dra,
brahmac§r¦ stb. Fogadják el ezt minél elõbb, fogadják el a K¥¢£a-tudatot! Ez nagyon fontos.
Riporter: Ha az emberek valóban ismernék ezt az életstílust, amely természetesebb és kielégítõbb a
jelenleginél, mi lehetne a probléma? Akkor tényleg — ahogy ön mondta — elfogadnák a K¥¢£a-
tudatot.
¼r¦la Prabhup§da: De nem ismerik, ezért nincsen vallás, csak kutyák versengése. A kutya négy
lábon szalad, õk pedig négy keréken — ez minden. És azt gondolják, hogy ez a négykerekû verseny
a civilizáció fejlõdése.
Ezért a modern civilizációnak gyakorlatilag szólva semmi haszna. Bármi, amely a sors által
elérhetõ, azt az ember megkapja, bárhol is van. Mégis, fogadjuk el inkább a K¥¢£a-tudatot! Prahl§da
Mah§r§ja mondta azt a példát, hogy bár az ember semmilyen szörnyû dolgot nem kíván, az mégis
eléri az embert. Hasonlóan, ha nem akarja a boldogságot, amelyet a sors rendel neki, mégis
megkapja. Nem szabad az energiánkat az anyagi boldogságra vesztegetni. Az ember nem kaphat
több anyagi boldogságot, mint amennyit a sors rendel neki.
Riporter: Hogyan lehet ön ilyen biztos ebben?
¼r¦la Prabhup§da: Hogyan hihetem el? Mert gyötrelmes feltételek közé is kerülhet az ember, bár
nem akarja. Kennedy elnök például a saját honfitársa keze által halt meg. Ki akarta ezt, és miért
következett be? Nagyszerû ember volt, rengetegen vigyáztak rá, mégis az volt a sorsa, hogy
megöljék. Ki védheti meg az embert?
Tehát ha a sors által nehéz körülmények közé kerülök, akkor az ellenkezõ helyzet, a boldogság
szintén jönni fog. Miért kellene az energiámat arra vesztegetnem, hogy kijavítsam? Inkább a K¥¢£a-
tudatra fordítom az energiámat. Ez az intelliligencia. Nem tudjuk a sorsot ellenõrzés alatt tartani.
Mindenki egy bizonyos mennyiségû boldogságot fog tapasztalni. Senki sem élvez megszakítatlan
boldogságot. Az nem lehetséges.
Ahogyan az ember nem tudja a boldogtalanságot befolyásolni, úgy nem tudja a boldogságot
sem. Az automatikusan jön. Nem szabad tehát ezekre a dolgokra vesztegetni az idõt. Inkább arra
kell használni, hogy fejlõdjünk a K¥¢£a-tudatban.
Riporter: A K¥¢£a-tudatos személy nem törekszik a fejlõdésre?
¼r¦la Prabhup§da: A lényeg az, hogy ha hiábavalóan törekszünk a fejlõdésre, annak mi a haszna?
Ha tény, hogy a sorsát nem változtathatja meg az ember, mi a haszna a próbálkozásnak?
Elégedettek leszünk annyi boldogsággal és boldogtalansággal, amelyre sorsunk rendel minket.
A védikus civilizáció Isten megvalósítására szolgál. Ez a lényeg. Indiában még mindig azt
látjuk, hogy a fontos ünnepek idején sok millió ember megy el, hogy megfürödjön a Gangeszban,
mert érdekli õket, hogyan szabadulhatnának fel. Ezek az emberek nem lusták. Ezer, kétezer
mérföldet is gyalogolnak, hogy megfürödjenek a Gangeszban. Nem lusták, de nem is a kutyák
versenyével törõdnek. Sõt már gyermekkoruk óta azzal foglalkoznak, hogy igyekeznek elérni az
önmegvalósítást. Kaum§ra §caret pr§jño dharm§n bh§gavat§n iha. Olyan szorgalmasak, hogy már
egész gyermekkorukban akarják kezdeni a munkájukat. Rossz felfogás tehát azt gondolni, hogy
lusták.
Riporter: Itt felmerülhet az a kérdés, hogy ha a sorsot nem lehet befolyásolni, akkor miért nem
hagyunk minden újszülött gyereket egyszerûen csak szaladgálni, mint az állatok, és bármi, ami a
sorsa szerint történne, történjen meg?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. A fejlõdés az, hogy lelkileg tudjuk õket nevelni. Ezért mondják: tasyaiva
heto¤ prayateta kovida¤: az energiádat az önmegvalósítás érdekében kell használnod. Ahaituky
apratihat§: az odaadó szolgálatot, a K¥¢£a-tudatot nem lehet befolyásolni. Ahogyan az anyagi
sorsot nem befolyásolhatjuk, úgy a lelki életben való fejlõdést sem, ha törekszünk rá.
Tulajdonképpen K¥¢£a megváltoztatja a sorsot, de csak hívei számára. Azt mondja: aha° tv§°
sarva-p§pebhyo mok¢ayi¢y§mi — „Én megszabadítalak minden bûnös visszahatástól.” (Bhagavad-
g¦t§ 18.66)
Ha például valakit a bíróság arra ítél, hogy akasszák fel, senki nem tud ezen változtatni. Még a
bíró, aki az ítéletet hozta, sem tudja megmásítani. De ha a vádlott a király kegyét kéri, aki minden
törvény fölött áll, a király befolyásolhatja az ítéletet.
Ezért a mi dolgunk az, hogy meghódoljunk K¥¢£ának. Ha mi mesterségesen több boldogságot
akarunk az anyagi fejlõdés által, az nem lehetséges. Annyi ember dolgozik keményen, de azt
jelenti-e ez, hogy mindenkibõl egy Henry Ford vagy Rockefeller lesz? Mindenki a legjobbját adja.
Mr. Ford sorsa az volt, hogy gazdag ember legyen, de azt jelenti-e ez, hogy mindenki más, aki
olyan keményen dolgozik, mint Ford, ugyanolyan gazdag lesz, mint õ? Nem. Ez a tapasztalat. Nem
tudjuk a sorsot megváltoztatni azzal, hogy keményen dolgozunk, mint egy szamár vagy egy kutya.
Azt az energiát arra használhatjuk, hogy fejlõdjünk a K¥¢£a-tudatban.
Riporter: Mi a K¥¢£a-tudat pontosan? Mondana errõl többet?
¼r¦la Prabhup§da: Isten iránti szeretet — ez a K¥¢£a-tudat. Ha az ember nem tanulta meg, hogyan
kell Istent szeretni, akkor mi a vallás jelentõsége? Ha az ember valóban az Isten iránti szeretet
szintjén van, megérti kapcsolatát Istennel — „Istennek parányi szerves része vagyok.” Azután
kiterjeszti szeretetét az állatokra is. Ha az ember igazán szereti Istent, akkor a rovarokat is szereti.
Megérti: „Ennek a rovarnak másféle teste van, de ugyanúgy szerves része az én atyámnak, ezért
testvérem.” Akkor nem tudna vágóhídakat fenntartani. Ha vágóhídakat tart fenn és megtagadja
Krisztus parancsolatát: „Ne ölj!”, és kereszténynek vagy hindunak vallja magát, az nem vallás.
Egyszerûen csak idõvesztegetés, mert nem érti meg Istent. Nincs szeretete Isten iránt, mégis
valamilyen szekta tagjának vallja magát — de ez nem igazi vallás. Ez történik szerte a világon.
Riporter: Hogyan tudnánk javítani a helyzeten?
Sr¦la Prabhup§da: K¥¢£a az Istenség Legfelsõbb Személyisége. Ha nem fogadja el valaki, hogy
K¥¢£a a legfelsõbb élõlény, akkor próbálja azt megérteni. Ez a mûveltség: van egy legfelsõbb
valaki. K¥¢£a nem indiai — Õ Isten. A nap elõször Indiában kel fel, de ez nem azt jelenti, hogy a
nap indiai. Hasonlóan, bár K¥¢£a Indiában jelent meg, most eljött a nyugati országokba a K¥¢£a-
tudat mozgalmán keresztül.
Átmeneti és örök altruizmus
1972-ben a dél-indiai Andhra Pradesh államot komoly szárazság sújtotta, mely milliókat érintett.
Annak reményében, hogy a K¥¢£a-tudat Nemzetközi Szervezete felajánlja segítségét, T. L. Katidia,
Andhra Pradesh Segélyezési Alap Bizottságának titkára levelet írt ¼r¦la Prabhup§dának. ¼r¦la
Prabhup§da meglepõ és tanító jellegû levélben válaszolt.
Tisztelt Swamiji!
Az ikerváros polgárai boldogok, hogy lehetõségük van találkozni önnel és nagyrabecsült
tanítványaival. Bizonyára tud arról, hogy az elmúlt két évben a nem elegendõ esõzésnek, s ez évben
az esõzés teljes hiányának köszönhetõen államunk területének [Andhra Pradesh, dél-indiai állam]
több mint fele komoly szárazsággal küzd. Azzal a szándékkal, hogy kiegészítse a kormány
igyekezetét e szerencsétlenség leküzdésében, létrejött a különféle társadalmi helyzetû lakosok
Központi Önkéntes Szervezete. A szervezet tagjai tanulmányozták a szárazság sújtotta területeket.
A helyzet szánalmas. Vannak falvak, ahol mérföldeken belül nincs elérhetõ ivóvíz. A
takarmányhiány következtében a szarvasmarha tulajdonosok névleges áron válnak meg állataiktól.
Az elkóborolt állatok közül sok elpusztul a takarmány és a víz hiányában. Az élelmiszer probléma
szintén nagyon komoly. A gabonafélék magas szabadpiaci ára miatt a szegény falusiak számára
elérhetetlen a gabonavásárlás a piaci áron, amely azt eredményezi, hogy legalább 5-6 millió ember
nehézségek árán eszik egyszer egy nap. Sokan az éhhalál küszöbén állnak. Az egész helyzet
roppant szánalmas és szívfájdító.
Ezért az ön nagyrabecsült személyéhez fordulunk, fontolja meg, hogyan tudna az ön szervezete
annak a többmillió léleknek a segítségére lenni, akik elképzelhetetlen nyomorban élnek. A
Bizottság azt szeretné tanácsolni, hogy az ön szervezetének tagjai forduljanak a bhaktákhoz
[hívõkhöz], akik figyelemmel kísérik az ön elõadásait, hogy adományokkal segítsék Andhra
Pradesh Segélyezési Alapját.
A Bizottság kész elküldeni néhány képviselõjét az ön Szervezetének tagjaival bárhová, ahol ön
pras§damot kíván osztani az éhezõ millióknak az államban.
Minthogy m§nava-sev§ egyben m§dhava-sev§ [„Az embernek végzett szolgálat egyben
Istennek végzett szolgálat”], a Bizottság meg van arról gyõzõdve, hogy az ön kegyes szervezetének
parányi erõfeszítése is messze mehet ezrek szenvedésének enyhítésében.
Örök híve az Úr szolgálatában:
T. L. Katidia, az
Andhra Pradesh Segélyalap Bizottságának titkára,
Hyderabad, India.
Kedves Mr. Katidia,
Kérem fogadja üdvözletemet. Levelére és a személyes beszélgetésre válaszolva engedje meg,
hogy tudassam önnel: anélkül, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét elégedetté tennénk,
senki nem lehet boldog. Sajnos az emberek nem tudják, hogy ki Isten, és hogyan lehet Õt boldoggá
tenni. A mi K¥¢£a-tudatos mozgalmunk arra szolgál, hogy közvetlenül megmutassa az embereknek
az Istenség Legfelsõbb Személyiségét. Ahogyan a ¼r¦mad-Bh§gavatam hetedik énekének hatodik
fejezetében áll: tu¢±e ca tatra kim alabhyam ananta §dye ki° tair gu£a-vyatikar§d iha ye sva-
siddh§¤.
Az a gondolat, melyet ez a vers fogalmaz meg, az, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét
elégedetté téve mindenkit elégedetté tehetünk, s nem merül fel a hiány kérdése. Mivel az emberek
nem ismerik a siker titkát, saját, független terveket készítenek, hogyan lehetnének boldogok. Ezen
az úton azonban nagyon nehéz elérni a boldogságot. Az ön levelének cégjelzésén az ország sok
fontos személyiségének nevét megtalálni, akiket érdekel az emberek szenvedésének enyhítése, ám
biztosan tudniuk kell: anélkül hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét elégedetté tennénk,
próbálkozásunk eredménytelen marad. A beteg ember nem élhet csupán a tapasztalt orvos és a
gyógyszer segítségének erejébõl. Ha így lenne, soha egyetlen gazdag ember sem halna meg. Az
embernek K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyiségének kegyére van szüksége.
Ezért hogyha önök csupán segélyek gyûjtésével akarnak segélyezõ munkát végezni, azt hiszem,
nem lesz sikeres. A legfelsõbb hiteles tekintélyt kell kielégítenünk, ez a siker útja. Itt például a
sa¯k¦rtana végzésének köszönhetõen két évi szárazság után esni kezdett az esõ. Legutóbb Delhiben
tartottunk Hare K¥¢£a fesztivált, ahol a pakisztáni hadüzenet közvetlen veszélye fenyegetett.
Amikor egy újságíró a véleményemet kérdezte, azt mondtam, harcolnunk kell, mert a másik fél
agresszív volt. Mégis, a mi sa¯k¦rtana mozgalmunk miatt India gyõztesen került ki. Hasonlóan,
amikor Kalkuttában tartottunk fesztivált, megszûnt a Naxalite (kommunista) mozgalom. Ezek
tények. A sa¯k¦rtana mozgalmon keresztül nemcsak minden könnyítést megkapunk az élethez,
hanem végül hazajuthatunk, vissza Istenhez. Azok, akik démonikus természetûek, nem értik ezt
meg, de ez valójában így van.
Ezért arra kérem önöket, mint a társadalom vezetõit, csatlakozzanak a mozgalomhoz. Senki
részérõl nincs veszteség a Hare K¥¢£át vibrálva, a nyereség pedig csodálatos. A Bhagavad-g¦t§
(3.21) szerint, amit a vezetõk elfogadnak, azt elfogadják az egyszerû emberek is:
yad yad §carati ªre¢±has
tad tad evataro jana¤
sa yat pram§£a° kurute
lokas tad anuvartate
„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek; és bármilyen
irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi õt.”
A K¥¢£a-tudat sa¯k¦rtana mozgalma nagyon fontos. Ezért önökön keresztül szeretnék India
minden vezetõ személyiségéhez fordulni, hogy fogadják el komolyan ezt a mozgalmat, és adjanak
meg minden segítséget, hogy az egész világon terjeszthessük. Akkor nagyon boldog állapot
uralkodik majd, nemcsak Indiában, hanem az egész világon.
Függõségi nyilatkozat:
Istentõl függünk
Amerika kétszázéves évfordulója sokak számára volt nagy alkalom az ünneplésre. 1976.
márciusában M§y§purban (India) a Back to Godhead [Vissza Istenhez] címû magazin kiadói
különleges interjút készítettek ¼r¦la Prabhup§dával, aki szigorúan bírálta az olyan amerikai
mondásokat, mint „Minden ember egyenlõnek születik”, „Istenben bízunk” és „Isten alatt egy
nemzet van”.
Back to Godhead: Thomas Jefferson belevette az Amerikai Forradalom alapfilozófiáját a
Függetlenségi Nyilatkozatba. A kor jeles emberei, akik a dokumentumot aláírták, egyetértettek
abban, hogy vannak nagyon nyilvánvaló és magától értetõdõ igazságok, melyek közül az elsõ az,
hogy minden ember egyenlõnek születik. Ezalatt azt értették, hogy minden ember egyenlõ a törvény
elõtt, s egyforma lehetõségeik vannak arra, hogy a törvény védelmezze õket.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ilyen értelemben — ahogy ön is mondja — minden ember egyenlõ.
Back to Godhead: A Függetlenségi Nyilatkozat egy másik pontja az, hogy Isten minden embert
bizonyos természetes jogokkal ruház fel, amelyeket nem lehet elvenni tõle. Ez az élethez, a
szabadsághoz való jog és...
¼r¦la Prabhup§da: De az állatoknak szintén joguk van az élethez. Miért nincs az állatoknak joguk
az élethez? A nyulak például élik a saját életüket az erdõben. Miért engedi a kormány a
vadászoknak, hogy odamenjenek és leöljék õket?
Back to Godhead: Csak az emberekrõl beszélnek.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor nincs valódi filozófiájuk. Az a beszûkült gondolkodás, hogy az én
családom vagy az én testvérem jó, és mindenki mást megölhetek, bûnös gondolkodás. Tételezzük
fel, hogy a családom kedvéért megölöm az apádat. Filozófia ez? Az igazi filozófia a suh¥da°
sarva-bh¡t§n§m: barátság minden élõlény iránt. Ez bizonyára emberekre érvényes, de ha egy állatot
is megölsz szükségtelenül, azonnal tiltakozni fogok: „Miféle ostobaságot csinálsz?”
Back to Godhead: Amerika alapítói azt mondják, a másik természetes jog a szabadsághoz való jog
— szabadsághoz abban az értelemben, hogy a kormánynak nincs joga megmondani az embernek,
milyen munkát kell végeznie.
¼r¦la Prabhup§da: Ha a kormány nem tökéletes, nem szabad megengedni, hogy megmondja az
embereknek, mit tegyenek. De ha a kormány tökéletes, akkor megmondhatja.
Back to Godhead: A harmadik természetes jog, amelyet megemlítenek, hogy minden embernek
joga van törekedni a boldogságra.
¼r¦la Prabhup§da: De a te normád a boldogságra talán más, mint az enyém. Te talán szeretsz húst
enni — én nem szeretek. Hogyan lehet a te mércéd a boldogságra egyenlõ az enyémmel?
Back to Godhead: Tehát mindenkinek szabadon kell próbálkoznia elérni azt a boldogságot,
amelyre vágyik?
¼r¦la Prabhup§da: A boldogság mércéjének az ember tulajdonságai alapján kell elõírva lennie. Az
egész társadalmat négy csoportra kell osztani: azokra, akik egy br§hma£a tulajdonságaival
rendelkeznek, azokra, akik k¢atriya tulajdonságúak, akik vaiªya és ª¡dra természettel rendelkeznek.
[A br§hma£ák a társadalom tanult és jámbor tanítói és lelki vezetõi, a k¢atriyák a katonák és
irányítók, a vaiªyák a gazdálkodók és kereskedõk, a ª¡drák a munkások.] Mindenkinek megfelelõ
lehetõséget kell kapnia a munkához, természetes tulajdonságai alapján.
Nem lehet egy ökröt a ló munkájával lefoglalni, sem a lovat az ökör munkájával. Manapság
gyakorlatilag mindenki középfokú oktatást kap. De mit tanítanak ezekben az iskolákban?
Leginkább a technikai tudást, ami ª¡dra oktatás. A valódi magasabb szintû oktatás a védikus
bölcsesség tanulása. Ez a br§hma£ák számára van. A ª¡dra oktatás önmagában csak káoszhoz
vezet. Mindenkit próbára kell tenni, hogy megtalálják, melyik oktatásfélére alkalmas. Néhány
ª¡dra kaphat technikai oktatást, de a ª¡drák többségének farmokon kell dolgoznia. Mivel mindenki
a városba jön tanulni, azt gondolván: „Több pénzt kaphatunk”, a mezõgazdaság elhanyagolt. Most
hiány van, mert senki sem foglalkozik jó élelmiszerek elõállításával. Ezek a hiányosságok mind a
rossz államvezetés miatt vannak. A kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy mindenki
természetes tulajdonságai alapján legyen foglalkoztatva. Akkor az emberek boldogok lesznek.
Back to Godhead: Ha tehát a kormány mindenkit mesterségesen egy osztályba helyez, ott nem
lehet boldogság.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, az természetellenes és csak káoszt eredményez.
Back to Godhead: Amerika alapító atyái nem szerették a társadalmi osztályokat, mivel nagyon
rossz tapasztalataik voltak ezzel kapcsolatban. A forradalom elõtt az amerikaiak fölött fejedelmek
uralkodtak, de az egyeduralkodók mindig zsarnokok és igazságtalanok voltak.
¼r¦la Prabhup§da: Mert nem képezték õket ki arra, hogyan kell szent uralkodónak lenni. A
védikus civilizáció a fiúkat már életük kezdetétõl elsõ osztályú brahmac§r¦ként [cölibátusban élõ
tanulóként] nevelte. Gurukulába, a lelki tanítómester iskolájába jártak, és önfegyelmet, tisztaságot,
igazságosságot és sok más jámbor tulajdonságot tanultak. A legjobbak késõbb alkalmassá váltak
arra, hogy az országot irányítsák.
Az Amerikai Forradalomnak nincsen különösebb jelentõsége. A lényeg az, hogy amikor az
emberek boldogtalanná válnak, fellázadnak. Ezt tették Amerikában, ezt tették Franciaországban és
ezt tették Olaszországban.
Back to Godhead: Az amerikai forradalmárok azt mondták, ha a kormány nem tesz eleget annak,
hogy megfelelõen irányítsa az országot, akkor az embereknek joguk van feloszlatni azt a kormányt.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Ahogyan Nixon esetében is történt: megbuktatták. De ha Nixont
kicserélik egy másik Nixonra, annak mi a haszna? Tudniuk kell, hogyan váltsák fel Nixont egy
szent vezetõvel. Mivel az embereknek nincsen meg ez a neveltségük és kultúrájuk, egyik Nixont a
másik után fogják választani, és soha nem lesznek boldogok. Az emberek lehetnének boldogok. A
boldogság képlete ott van a Bhagavad-g¦t§ban. Az elsõ dolog, amit tudniuk kell, hogy a föld Istené.
Miért állítják azt az amerikaiak, hogy a föld az övék? Amikor az elsõ telepesek Amerikába mentek,
azt mondták: „ez a föld Istené, jogunk van itt élni.” Miért nem engednek hát másokat is letelepedni
azon a földön? Mi a filozófiájuk? Annyi túlnépesedett ország van. Az amerikai kormánynak
engednie kell az embereknek, hogy Amerikába menjenek, és segítséget kell adniuk nekik, hogy
mûvelhessék a földet és gabonát termelhessenek. Miért nem teszik ezt? Erõszakkal elvették más
tulajdonát, s most erõszakkal megakadályozzák, hogy mások odamenjenek. Milyen filozófia áll
emögött?
Back to Godhead: Nincs filozófia emögött.
¼r¦la Prabhup§da: Szélhámosság az õ filozófiájuk. Erõszakkal elvettek egy tulajdont, aztán hoztak
egy törvény, hogy senki nem veheti el más tulajdonát erõszakkal. Tehát tolvajok. Nem tilthatják
meg, hogy Isten tulajdonát Isten fiai birtokukba vegyék. Amerikának és az Egyesült Nemzetek
minden államának egyet kell értenie azzal, hogy bárhol legyen elegendõ föld, azt az emberi
társadalom arra használhatja, hogy élelmiszert termeljen. A kormány azt mondhatja: „Rendben, ti
túlnépesedettek vagytok. Az embereitek idejöhetnek. Adunk nekik földet, és termelhetnek
élelmiszert.” Csodálatos eredményt látnánk. De meg fogják ezt tenni? Nem. Akkor mi a
filozófiájuk? Szélhámosság. „Elveszem erõszakkal a földet, aztán nem engedek másokat idejönni.”
Back to Godhead: Az egyik amerikai jelmondat így hangzik: „Isten alatt egy nemzet van.”
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez a K¥¢£a-tudat. Egy nemzetnek kell lennie Isten alatt, s ugyanígy egy
világ-kormánynak Isten alatt. Minden Istenhez tartozik, és mi mindannyian a fiai vagyunk. Ez a
megfelelõ filozófia.
Back to Godhead: De Amerikában az emberek nagyon félnek egy központi kormánytól, mivel
bárhol is van egy erõs kormányzat, ott örökké zsarnokság lesz.
¼r¦la Prabhup§da: Ha a vezetõk megfelelõen képzettek, akkor nem lehet zsarnokság.
Back to Godhead: De az amerikai rendszerû kormány egyik premisszája az, hogy ha egy
vezetõnek túl sok hatalma van, akkor elkerülhetetlenül korrupttá válik.
¼r¦la Prabhup§da: Úgy kell õket nevelni, hogy ne legyenek korruptak.
Back to Godhead: Mi ez a nevelési program?
¼r¦la Prabhup§da: Ez a nevelés a var£§ªrama-dharma [rendszer, melyben a társadalom négy
társadalmi és négy lelki rendre van osztva, az emberek természetes tulajdonságai alapján]. Oszd fel
a társadalmat a tulajdonságok szerint, és neveld az embereket abban a szellemben, hogy minden
Istenhez tartozik, és mindent Isten szolgálatában kell használni. Akkor valóban lehet „egy nép Isten
alatt”.
Back to Godhead: De ha a társadalom négy különbözõ csoportra oszlik, nem lesz-e ott irigység?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem. Ahogyan az én testemben is különféle részek vannak, hogy együtt
dolgozzanak, úgy a társadalomnak is kellene lennie különbözõ részeinek, amelyek ugyanazért a
célért dolgoznak. A kezem különbözik a lábamtól. De amikor azt mondom a kéznek: „Hozz egy
pohár vizet!”, a láb segíteni fog. A lábra is szükség van meg a kézre is.
Back to Godhead: De a nyugati világban nekünk van dolgozó osztályunk meg tõkés osztályunk,
mégis mindig háború van a kettõ között.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a kapitalista osztályra is szükség van és a dolgozó osztályra is.
Back to Godhead: De harcolnak egymással.
¼r¦la Prabhup§da: Azért, mert nincsenek felkészítve; nincsen közös cél. A kéz és a láb
különféleképpen mûködnek, de a közös cél fenntartani a testet. Tehát ha megtaláljuk a közös célt a
kapitalisták és dolgozók részére egyaránt, akkor nem lesz harc. De ha nem ismerjük a közös célt,
akkkor örökké harc lesz.
Back to Godhead: Forradalom?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Back to Godhead: A legfontosabb dolog tehát megtalálni a közös célt, ami egyesítheti az
embereket?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mint ahogyan a mi K¥¢£a-tudatú szervezetünkben: te eljössz, hogy
konzultálj velem minden tevékenységrõl, mert én megadhatom a közös célt. A kormányzatnak
nagyon képzettnek kell lennie abban, hogy ismerje az élet célját — a közös célt —, és az embereket
arra kell nevelnie, hogy a közös célért dolgozzanak. Az emberek akkor boldogok és békések
lesznek. Ám ha az emberek csak olyan szélhámosokat választanak meg, mint Nixon, soha nem
fogják megtalálni a közös célt. Minden szélhámos szerezhet valamilyen úton-módon szavazatokat, s
aztán õ lesz a kormány feje. A jelöltek vesztegetnek, csalnak, propagandát csinálnak, hogy
szavazatokat nyerjenek. Valahogy megkapják a voksokat és megkaparintják az elsõ helyet. A
rendszer rossz.
Back to Godhead: Ha tehát nem népszavazással választjuk a vezetõinket, hogyan lesz a társadalom
kormányozva?
¼r¦la Prabhup§da:Br§hma£ákravan szükség, k¢atriyákra, vaiªyákra, ª¡drákra. Éppúgy, mint
amikor házat akarsz építeni: mérnökökre van szükséged. Nem utcaseprõket akarsz. Nem így van?
Mit csinálna az utcaseprõ? Nem, ott mérnökökre van szükség. Ha tehát követjük a var£§ªrama
felosztást, aszerint csak a k¢atriyáknak megengedett a kormányzás. A törvényhozók pedig — a
szenátorok — csak képzett br§hma£ák lehetnek. Manapság a hentes is a törvényhozó testület tagja.
Hentes, és mivel szavazatokat szerzett, szenátor lett. Jelenleg a vox populi elve alapján egy hentes is
bekerülhet a törvényhozó testületbe. Tehát minden a neveléstõl függ. Mi a K¥¢£a-tudatú
szervezetünkben valóban nevelünk — õk a politika esetében elfeledkeznek a nevelésrõl. Nem lehet
csupán egy társadalmi osztály. Ez ostobaság, mert az emberek különféle osztályait különféle
tevékenységekkel kell lefoglalnunk. Ha nem ismerjük ennek a mûvészetét, mulasztást követünk el,
mert munkamegosztás nélkül csak pusztulás lesz. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban megtárgyaltuk egy
király összes felelõsségét. A társadalom különbözõ osztályainak együtt kell mûködniük, pontosan
úgy mint a test különbözõ részeinek. Bár minden testrész más-más célt szolgál, mind egy célért
dolgozik: hogy fenntartsák a testet.
Back to Godhead: Mi tulajdonképpen a kormány kötelessége?
¼r¦la Prabhup§da: Megérteni, mi Isten akarata, és gondoskodni arról, hogy a társadalom e cél
elérése érdekében dolgozzon. Akkor az emberek boldogok lesznek. De ha az emberek rossz irányba
haladnak, hogyan lehetnének boldogok? A kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy jó
irányba haladjanak. A jó irány ismerni Istent és parancsai szerint cselekedni. De ha maguk a
vezetõk nem hisznek Isten felsõbbrendûségében, és ha nem tudják, mit akar Isten tenni, vagy mit
vár el tõlünk, akkor hogyan lehet ott jó kormányzat? A vezetõk félre vannak vezetve és másokat is
félrevezetnek. Ez a kaotikus állapot uralkodik ma a világban.
Back to Godhead: Az Egyesült Államokban hagyományosan az egyház és az állam elkülönült
egymástól.
¼r¦la Prabhup§da: Én nem az egyházról beszélek. Egyház vagy nem egyház — nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy a vezetõknek el kell fogadniuk, hogy van egy legfelsõbb irányító. Hogyan
tagadhatják ezt? A természetben minden a Legfelsõbb Úr irányítása alatt mûködik. A vezetõk nem
tudják a természetet kontrollálni, miért nem fogadják hát el egy legfelsõbb irányító létét? Ez a baj a
társadalomban. A vezetõk minden tekintetben érzik, hogy lennie kell egy legfelsõbb irányítónak, és
még mindig tagadják Õt.
Back to Godhead: De a kormány valószínûleg ateista.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor az nem lehet jó vezetés. Az amerikaiak azt mondják, Istenben bíznak.
De Isten tudománya nélkül a bizalom csak kitaláció. Elõször komolyan kell venni Isten tudományát,
aztán pedig bízni kell Benne. Õk nem tudják kicsoda Isten, de mi igen. Mi tényleg bízunk Istenben.
Ezek az emberek létrehozzák a saját módszerüket a kormányzásra. Ez a hibájuk. Soha nem
lesznek sikeresek. Tökéletlenek, és ha tovább folytatják saját módszereik és elméleteik gyártását,
tökéletlenek is maradnak. Mindig lesz forradalom — egyik a másik után. Nem lesz békesség.
Back to Godhead: Ki határozza meg a vallás szabályozó elveit, amelyeket az embereknek
követniük kell?
¼r¦la Prabhup§da: Isten. Isten tökéletes, Õ határozza meg. A védikus szemlélet szerint Isten
minden élõlény irányítója (nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m). Különbözünk Tõle, mivel Õ
teljesen tökéletes, mi pedig nem vagyunk azok. Megvannak bennünk Isten tulajdonságai, de nagyon
kevés mértékben. Ezért csak nagyon parányi tudással rendelkezünk — ez minden. Egy kevéske
tudással gyárthatsz 747-es repülõket, de nem gyárthatsz egy szúnyogot. Isten megteremtette a
szúnyog testét, ami szintén egy „repülõgép”. És ez a különbség Isten és miközöttünk: van tudásunk,
de nem olyan tökéletes, mint Istené. A kormány vezetõinek tehát Isten tanácsát kell kérniük, s akkor
tökéletesen fognak irányítani.
Back to Godhead: Isten megtervezte a legtökéletesebb kormányt is?
¼r¦la Prabhup§da: Ó igen. A k¢atriyák irányították a kormányt a védikus idõkben. Amikor háború
volt, a király volt az elsõ, aki harcolt. Mint a ti George Washingtonotok: harcolt, amikor háború
volt. De miféle elnökök uralkodnak manapság? Amikor háború van, biztonságban ül és telefonon
adja a parancsait. Nem alkalmas arra, hogy elnök legyen. Amikor háború van, az elnöknek kellene
az elsõnek lenni, aki elõremegy és vezeti a csatát.
Back to Godhead: De ha az ember parányi és tökéletlen, hogyan teljesítheti Isten tökéletes
parancsát egy tökéletes kormányzás érdekében?
¼r¦la Prabhup§da: Lehet, hogy nem vagy tökéletes, mégis ha teljesíted az utasításomat,
tökéletessé válsz. El kell fogadnod engem vezetõdnek, én pedig elfogadom Istent vezetõmnek. Így
lehet a társadalmat tökéletesen kormányozni.
Back to Godhead: Jó kormányzat tehát azt jelenti, hogy elõször is elfogadja a Legfelsõbb Lényt a
kormányzat igazi irányítójaként?
¼r¦la Prabhup§da: Nem fogadhatod el közvetlenül a Legfelsõbb Lényt. Az Õ szolgáit kell
elfogadnod, a br§hma£ákat vagy a Vai¢£avákat (az Úr híveit). A kormány emberei k¢atriyák — a
második osztály. A k¢atriyáknak tanácsot kell kérniük a br§hma£áktól vagy a Vai¢£aváktól, és
ennek alapján hozni a törvényeket. A vaiªyáknak végre kell hajtaniuk a gyakorlatban a k¢atriyák
utasításait, a ª¡dráknak pedig e három irányító alatt kell dolgozniuk. Így lesz tökéletes a
társadalom.
A béke képlete
1966. végének háborúellenes tiltakozásai közepette ¼r¦la Prabhup§da (belsõ publikációi között,
Amerikában) kiadott egy sokszorosított szórólapot is New York Második Sugárútjának egyik
üzlethelyiségében lévõ templomában. ¼r¦la Prabhup§da követõi és támogatói több ezer New York-i
utcán osztották ki ezeket a szórólapokat; késõbb San Franciscóban, Montrealban és más
városokban is. „Béke képlete” egy teljesen új megközelítése volt a háborúellenes kérdésnek, és
amerikaiak ezrei számára nyújtott tökéletes megoldást.
A modern civilizáció nagy hibája az, hogy mások tulajdonát bitorolja, mintha sajátja lenne, s
ezáltal szükségtelenül megzavarja a természet törvényeit. Ezek a törvények nagyon erõsek.
Egyetlen élõlény sem szegheti meg õket. Csupán az, aki K¥¢£a-tudatos, tud úrrá lenni a természet
törvényeinek megszorításain, s lehet ezáltal boldog és békés a világban.
Ahogyan az államot a törvények és rendeletek minisztériuma védelmezi, úgy az Univerzum
államát is, melynek ez a Föld csupán jelentéktelen része, védelmezik a természet törvényei. Ez az
anyagi természet egyike Isten különféle energiáinak, Aki a végsõ tulajdonosa mindennek, ami
létezik. Ez a Föld ezért Isten tulajdona, de mi, élõlények, különösen az úgynevezett civilizált emberi
lények, Isten tulajdonát sajátunknak nyilvánítottuk, egyéni és kollektív hamis felfogás alapján. Ha
békét akarsz, el kell távolítanod ezt a hamis felfogást az elmédbõl és a világból. A tulajdonjognak
az emberi faj által való hamis kinyilvánítása részlegesen vagy teljesen elõidézõje a béke minden
zavarának a földön.
Az ostoba, úgynevezett civilizált emberek kinyilvánították tulajdonjogukat Isten tulajdona felett,
mivel istentelenné váltak. Nem lehetsz boldog és békés egy istentelen társadalomban. A Bhagavad-
g¦t§ban K¥¢£a azt mondja, Õ a valódi élvezõje az élõlények minden tettének, Õ minden univerzum
Legfelsõbb Ura s minden élõlény jóakaró barátja. Amikor az emberek a világban felismerik ezt
mint a béke alaptételét, akkor a béke gyõzedelmeskedni fog.
Ezért ha békét akarsz, tudatodat — az egyéni és kollektív tudatot egyaránt — K¥¢£a-tudattá kell
alakítanod Isten szent neve éneklésének egyszerû folyamatával. Ez a világbéke elérésének alapvetõ
és elfogadott folyamata. Ezért azt tanácsoljuk, mindenki váljon K¥¢£a-tudatúvá a Hare K¥¢£a, Hare
K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare mantra
éneklésével.
Ez a folyamat gyakorlatban alkalmazható, egyszerû és fenséges. Az Úr Caitanya 480 évvel
ezelõtt vezette be ezt a módszert Indiában, s most a ti országotokban is elérhetõvé vált. Fogadd el az
éneklés fentebb említett egyszerû folyamatát, valósítsd meg eredeti helyzetedet Az eredeti
Bhagavad-g¦t§ olvasásával, és állítsd vissza elveszett kapcsolatodat K¥¢£ával, Istennel. Béke és
bõség lesz az azonnali eredménye szerte a világon.
Lelki kommunizmus
1971-ben, a Szovjetunióban tett történelmi látogatása alatt ¼r¦la Prabhup§dát bemutatták Grigorij
Kotovszki professszornak, aki a Szovjet Tudományos Akadémia India osztályának vezetõje és a
Moszkvai Egyetem India-tudományok részlegének elnöke. A Dr. Kotovszki irodájában lezajlott
kötetlen beszélgetés során a lelki vezetõ és a kommunista tudós a kölcsönös érdekeket
nyomatékosan megtárgyalták, és ¼r¦la Prabhup§da egy radikális változást javasolt a modern
kommunizmuson belül.
¼r¦la Prabhup§da: Nemrég olvastam a Moscow News-t. Kommunista kongresszus volt, és az
elnök kijelentette: „...Készek vagyunk mások tapasztalatait elfogadni és kipróbálni.” Azt hiszem, a
szocializmus vagy a kommunizmus védikus felfogása sokkal inkább tökéletesíti a kommunizmus
eszméjét. Például egy szocialista államban az elgondolás az, hogy senkinek sem szabad éheznie,
mindenkinek meg kell lennie az ételének. Hasonlóan a g¥hasta (háztartó) élet védikus felfogásában
ajánlott, hogy a háztartó gondoskodjon arról, hogy még egy gyík vagy kígyó, amely a házban él, se
éhezzen. Még ezeknek az alacsonyrendû teremtményeknek is kell ételt kapniuk, s minden bizonnyal
minden emberi lénynek is ugyanígy. Ajánlott, hogy mielõtt egy g¥hasta elfogyasztja az ebédjét,
álljon ki az útra és kiáltson: „Ha valaki éhes, jöjjön! Az étel kész!” Ha nem érkezik válasz, akkor a
ház tulajdonosa elfogyaszthatja az ebédjét. A modern társadalom az emberek egészét úgy veszi,
mint egy bizonyos állam tulajdonosait, de a védikus felfogás errõl az ¦ª§v§syam ida° sarvam —
mindennel ¦ªa, a legfelsõbb irányító rendelkezik. Tena tyaktena bhuñj¦th§¤ — az ember csak azt
élvezheti, amit Isten a számára elrendel. M§ g¥dha¤ kasya svid dhanam: de nem bitorolhatja más
tulajdonát. Ez az Iªopani¢ad — Veda. A különféle Pur§£ák ugyanezt a gondolatot magyarázzák el.
Sok jó felfogás van a Védikus Irodalomban a kommunizmusról. Úgy gondolom, ezeket az eszméket
meg kell ismertetni az önök legkomolyabb embereivel.
Kotovszki professzor: Érdekes, hogy itt a mi országunkban nagy érdeklõdés van a régi-régi
bölcseletek történelme iránt. Ezt figyelembevéve a mi intézetünk a hatalmas indiai kultúra
számtalan irodalmi emlékét fordította oroszra és adta ki. Érdekelni fogja önt a felfedezés, hogy
kiadtunk néhányat a Pur§£ák közül, valamint a R§m§ya£a egyes részeit. Vannak Mah§bh§rata
kötetek oroszul, teljes fordításban. Kiadtuk a Manu-sm¥ti teljes fordítását a szanszkrit
magyarázatokkal. E kiadványok iránt olyan nagy volt az érdeklõdés, hogy egy hét alatt
megvásárolták mindet. Most teljesen hiányoznak a raktárból. Egy hónap után lehetetlen volt
megkapni õket a könyvpiacon. Az olvasó emberek között itt Moszkvában és a Szovjetunióban nagy
az érdeklõdés az õsi védikus kultúra iránt, és ezért rengeteg ilyen könyvet adtunk ki.
¼r¦la Prabhup§da: A Pur§£ák közül a ¼r¦mad-Bh§gavatamot Mah§-Pur§£ának nevezik.
Kotovszki professzor: Mah§-Pur§£a.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Mi lefordítottuk a teljes szöveget. Elõször bemutatjuk az eredeti
szanszkrit szöveget, ennek betûszerinti átírását, minden egyes szó angol megfelelõjét, aztán a
fordítást, végül egy kommentárt, magyarázatot a vershez. A ¼r¦mad-Bh§gavatamban tizennyolcezer
vers van így. Mindent betû szerint fordítottunk le. Ön is láthatja. Minden egyes vers így készült el
az egész Bh§gavata Pur§£ához. Az §c§ryáknak, a nagy és szent bölcseknek, akik ezt a Bh§gavata
filozófiát prédikálják, a véleménye: nigama kalpataror galita° phalam — ez a védikus kívánság
teljesítõ fa érett gyümölcse (¼r¦mad-Bh§gavatam 1.1.3). Ezt minden India-tudós elfogadja, s
különösen az Úr Caitanya prédikálta a Bh§gavatamot. Nekünk tehát megvan a teljes Bh§gavatam
angol fordításban. Ha akarja látni, megmutatom.
Kotovszki professzor: Azt hiszem, a moszkvai és leningrádi könyvtárainkban nekünk az õsi indiai
kultúra minden jelentõsebb szövege megvan, a Védáktól, az eredeti szanszkrit szövegektõl
kezdõdõen. Intézetünk leningrádi részlegében például hat vagy nyolc kiadása van meg a Manu-
sm¥tnek. Ezt az intézetet az Orosz Birodalomban, Leningrádban alapították, így Leningrádban most
intézetünknek van egy részlege, mely nagyrészt az ázsiai kultúra történetével foglalkozik. Talál itt
egy beszámolót arról, mi van lefordítva már, milyen tanulmányokat végeztek el az indiai vallás
történetérõl valamint az indiai vallás helyzetérõl, a hinduizmusról, a mai hindu-Indiáról.
¼r¦la Prabhup§da: A hinduizmus nagyon komplex témakör.
Kotovszki professzor: Ó igen! [Nevetnek.] Valóban, az én megértésem szerint európai
szemszögbõl nézve ez nem is vallás, hanem életmód — vallás, filozófia, életmód, ahogy tetszik.
¼r¦la Prabhup§da: A hindu nem szanszkrit szó. A mohamedánok adták ezt a nevet. Tudja, van egy
folyó, amelyet szanszkrit nyelven Sindhunak neveznek. A mohamedánok az s hangot h-nak ejtik: a
Sindhut Hindura változtatták. Így hát a hindu egy olyan terminus, amely nem található meg a
szanszkrit szótárban, de használatba jött. De az igazi kulturális intézményt var£§ªrama-dharmának
nevezik. Négy dharma (társadalmi felosztás) van — br§hma£a, k¢atriya, vaiªya és ª¡dra —, és
négy §ªrama, lelki felosztás — brahmac§rya, g¥hastha, v§naprastha és sanny§sa. A védikus
életfelfogás szerint anélkül, hogy az emberek elfogadnák a négy var£a és §ªrama rendszerét,
intézményét, tulajdonképpen nem válhatnak emberi lénnyé. Az embernek el kell fogadnia a
társadalmi rendek négyes felosztásának és a lelki rendek négyes felosztásának folyamatát. Ezt
hívják var£§ªramának. India kultúrája ezen az õsi védikus rendszeren alapszik.
Kotovszki professzor: Var£§ªrama.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, var£§ªrama. A Bhagavad-g¦t§ban — ön valószínûleg olvasta Bhagavad-
g¦t§t...
Kotovszki professzor: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: A Bhagavad-g¦t§ban (4.13) találjuk a következõ kijelentést: c§tur-var£ya°
may§ s¥¢±am — ezt a rendszert Vi¢£u (Isten) teremtette, nem lehet megváltoztatni. Olyan ez, mint a
nap. A nap a Legfelsõbb teremtése. Napfény van Amerikában, Oroszországban és Indiában —
mindenhol. Hasonlóan ez a var£§ªrama rendszer is elterjedt valamilyen formában. Vegyük például
a br§hma£ákat, a rendszer legintelligensebb osztályát. Õk a társadalom agyai. A k¢atriyák az
irányítók, a vaiªyák a termelõ osztály, a ª¡drák a dolgozó osztály. Az emberek e négy osztálya
mindenhol megtalálható, különféle elnevezésekkel. Mivel ezt az eredeti teremtõ teremtette, így
mindenhol jelen van: var£§ªrama-dharma.
Kotovszki professzor: Érdekes, hogy néhány európai és régi orosz tudós véleményében a
var£§ªrama rendszer egy késõbbi jelenség, és ha ön elolvasná a Védikus Irodalom régi szövegeit,
egy sokkal egyszerûbb agrártársadalmat találna. Ezeknek a tudósoknak a véleménye az, hogy a
var£§ªrama rendszert az indiai társadalomban csak a védikus korszak késõi szakaszában vezették
be, nem pedig a kezdetekor. Ha analizálná a régi szövegeket, azt találná, hogy az õsi, klasszikus
Indiában ez nem volt elterjedve.
¼r¦la Prabhup§da: Ami engem illet, a Bhagavad-g¦t§ megemlíti: c§tur-var£ya° may§ s¥¢±am. A
Bhagavad-g¦t§t ötezer évvel ezelõtt beszélték el, s az áll benne: „A Bhagavad-g¦t§ e rendszerét
elõször a Napistennek tanítottam.” Ha ön megbecsüli ezt az idõszakot, akkor negyvenmillió évvel
ezelõtt volt. Vissza tudják az európai tudósok vezetni a történelmet negyvenmillió évvel ezelõttre?
Vissza tudnak menni? Bizonyítékunk van arra, hogy ez a var£§ªrama rendszer ötezer évvel ezelõtt
már elterjedt volt. A Vi¢£u Pur§£a (3.8.9) is említést tesz a var£§ªrama rendszerrõl.
Var£§ªram§c§ra-vat§ puru¢e£a para¤ pum§n. Ezt állítja a Vi¢£u Pur§£a. A var£§ªrama-dharma
nem egy történelmi korszak jelensége, melyet a modern korban kalkuláltak ki. Ez természetes
jelenség. A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt az öszszehasonlítást adja, hogy ahogyan a testnek négy része
van — az agy, a karok, a gyomor és a láb —, így természetes módon ez a négyes felosztás létezik a
társadalom testének esetében is. Létezik az embereknek az az osztálya, akiket az agynak tartanak,
olyan osztálya, akik az állam kezeinek tekinthetõk, olyan osztály, akiket termelõi osztálynak hívnak
és így tovább. Nem szükséges a történelmi nyomozás; természetes módon létezik a teremtés
napjától kezdve.
Kotovszki professzor: Ön azt mondta, hogy minden társadalomban négy felosztás van, de ezeket
nem olyan könnyû megkülönböztetni. Az ember például csoportosíthatja együtt a különféle
társadalmi osztályokat és szakmai csoportokat négy felosztásban bármelyik társadalomban, az nem
probléma. Az egyetlen probléma például a szocialista társadalomban — a mi országunkban és más
szocialista társadalmakban —, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a termelõ csoportot a
dolgozóktól.
¼r¦la Prabhup§da: Mi például az emberek intelligens csoportjához tartozunk. Ez egy felosztás.
Kotovszki professzor: Intellektuális osztály, br§hma£ák. Az egész értelmiséget ebbe a csoportba
lehet sorolni.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Kotovszki professzor: De kik a vaiªyák és a ª¡drák? Ez a probléma. Mivel mindenki más dolgozó
— gyári munkás, termelõszövetkezeti dolgozó stb. Tehát ebbõl a szempontból véleményem szerint
nagy különbség van a szocialista társadalom és minden más szocializmus elõtti társadalom között,
mivel a modern nyugati társadalomban e bizonyos négyes felosztásban lehet csoportosítani minden
társadalmi és foglalkozási osztályt — br§hma£ák, k¢atriyák, vaiªyák, ª¡drák: értelmiségiek, a
termelõrendszer tulajdonosai (pl. a gyártulajdonosok), és az alantasabb munkások. De itt nincsenek
vaiªyák, mert az adminisztratív személyzet a gyárakban van, és ön k¢atriyáknak nevezheti õket, de
nincs közbülsõ osztály.
¼r¦la Prabhup§da: Kalau ª¡dra sambhava¤ — így szól az állítás. Ebben a korszakban
gyakorlatilag minden ember ª¡dra. De ha csak ª¡drák vannak, akkor a társadalmi rendben zavar
támad. Az önök ª¡dra államának ellenére a br§hma£ák is megtalálhatók itt, és erre szükség van. Ha
nem osztjuk fel így a társadalmi rendet, káosz lesz. Ez a Védák tudományos véleménye. Tartozhat
valaki a ª¡drákhoz, de a társadalmi rend fenntartásához néhány ª¡drát br§hma£ává kell képezni. A
társadalom nem épülhet a ª¡drákra, sem a br§hma£ákra. A test szükségleteinek kielégítéséhez
lennie kell agynak, karoknak, gyomornak, lábaknak. A lábaknak, az agynak és a karoknak mind
szüksége van az együttmûködésre ahhoz, hogy a teljes test misszióját teljesítsék. Tehát bármelyik
társadalomban megfigyelhetjük, hogy e négyes felosztás nélkül csak káosz van. Nem tud
megfelelõen mûködni. Csak m§y§t és zavart okoz. Kell agynak lennie — de jelen pillanatban
hiányoznak az agyak. Nem az ön államáról vagy az enyémrõl beszélek, úgy tekintem a világot, mint
egészet. Korábban az indiai közigazgatás monarchia volt. Mah§r§ja Par¦k¢it például egy k¢atriya
király volt. Közvetlenül halála elõtt lemondott a királyi rendrõl, s az erdõbe ment, hogy halljon az
önmegvalósításról. Ha fenn akarjuk tartani az egész világ békéjét és jólétét, létre kell hozni az
embereknek egy nagyon intelligens osztályát, azután egy olyan osztályt, akik jártasak a
közigazgatásban; egy olyan osztályt, akik jártasak a termelésben, és egy olyan osztályt, akik
dolgoznak. Erre szükség van, nem kerülhetjük el. Ez a védikus felfogás: mukha-b§h¡ru-p§da-j§¤
(¼r¦mad-Bh§gavatam 11.17.13). Mukha azt jelenti: „az arc”, a b§h¡ jelentése „a karok”, ¡ru a
„derék” és p§da „a lábak”. Akár ezt az államot vesszük, akár azt, anélkül, hogy az élet e négy
rendjének ne lenne zavartalan, szisztematikus megalapozása, az állam vagy a társadalom nem tud
igazán zavartalanul mûködni.
Kotovszki professzor: Általánosságban nekem úgy tûnik, hogy ez az egész var£§ªrama rendszer
bizonyos mértékben létrehozott egy természetes munkamegosztást az õsi társadalomban. De most
bármelyik államot nézzük, az emberek közötti munkamegosztás sokkal bonyolultabb és
kifinomultabb. Nagyon zavaró, ha négy osztályba csoportosítjuk õket.
¼r¦la Prabhup§da: A zavar csak azért támadt, mert Indiában az utóbbi idõkben egy br§hma£a fia,
anélkül hogy rendelkezne brahminikus képzettséggel, br§hma£ának vallja magát; és mások
babonából vagy a hagyomány miatt elfogadják br§hma£aként. Ezért az indiai társadalmi rend
felbomlott. A mi K¥¢£a-tudatos mozgalmunkban azonban mindenhol br§hma£ákat képezünk, mert
a világnak szüksége van a br§hma£a eszére. Bár Mah§r§ja Par¦k¢it uralkodó volt, mégis volt egy
br§hma£ákból (tanult bölcsekbõl) álló testülete, egy tanácsadó testület, hogy tanácskozzon velük.
Akkoriban az uralkodók nem voltak függetlenek. A történelemben látjuk, hogy ha egy uralkodóval
baj volt, akkor a br§hma£ák tanácsadó testülete megfosztotta õt trónjától. Bár a br§hma£ák nem
vettek részt a politikában, tanácsot adhattak az uralkodónak, hogyan végezze királyi feladatát. Ez
nem is volt olyan régen. Mennyi ideje élt Aªoka?
Kotovszki professzor: Abban az idõben élhetett, amit a mi terminológiánk szerint az ókori és
középkori Indiának nevezünk.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Kotovszki professzor: A régi és feudális India — önnek teljesen igaza van — nagyon nyitott volt,
és a törvényhozó testületben a felsõ igazgatási személyzet túlnyomó része br§hma£ákból állt. Még
a mogul korszakban is voltak br§hma£ák, hogy tanácsot adjanak a mohamedán uralkodónak és
ügyintézõinek.
¼r¦la Prabhup§da: Ez így van — a br§hma£ákat elfogadták. Õk alkották a király tanácsadó
bizottságát. Candragupta például — a hindu király — Nagy Sándor idejében élt. Közvetlenül
Candragupta elõtt Nagy Sándor Görögországból Indiába ment és elfoglalta annak egy részét.
Amikor Candragupta uralkodó lett, C§£akya lett az elsõ minisztere. Bizonyára hallotta már
C§£akya nevét.
Kotovszki professzor: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, õ egy nagyszerû br§hma£a politikus volt, s miatta van az, hogy Új-
Delhinek azt a negyedét, ahol a külföldi kirendeltségeket helyezték el, C§£akya Pur¦nak nevezik.
C§£akya Pa£¨ita nagy politikus és br§hma£a volt. Erkölcsi útmutatásai még mindig érvényesek.
Indiában az iskolás gyerekek tanulják C§£akya Pa£¨ita instrukcióit. Bár elsõ miniszter volt,
C§£akya Pa£¨ita megtartotta br§hma£a jellemét; nem fogadott el semmiféle fizetést. Ha egy
br§hma£a fizetést fogad el, megérthetjük, hogy kutyává válik. Ezt állítja a ¼r¦mad-Bh§gavatam.
Adhat tanácsot, de nem fogadhat el állást. C§£akya Pa£¨ita tehát egy kunyhóban lakott, de
tulajdonképpen õ volt az elsõ miniszter. Ez a brahminikus kultúra és a brahminikus ész a védikus
civilizáció normája. A Manu-sm¥ti a példa a brahminikus kultúra színvonalára. Nem tudjuk a
történelemben kijelölni azt a pontot, amikor a Manu-sm¥ti íródott, de olyan tökéletesnek tartják,
hogy máig is ez a hindu törvénykönyv. A törvényhozóknak nem kell naponta elfogadniuk egy új
törvényt, hogy alkalmazkodjanak a társadalmi rendhez. A Manu által adott törvények olyan
tökéletesek, hogy minden korban alkalmazhatók. A szanszkrit nyelvben ezt úgy mondják: tri-
k§ladau, amely azt jelenti, „érvényes a múltra, a jelenre és a jövõre”.
Kotovszki professzor: Bocsásson meg, hogy félbeszakítom, de tudomásom szerint a
tizennyolcadik században az egész indiai társadalom — az angol közigazgatás rendeletére — a
hindu törvényektõl eltérõ törvények alatt volt. Rengeteg változás történt. A hinduk által használt
tulajdonképpeni hindi törvény eléggé különbözött az eredeti Manu-sm¥titõl.
¼r¦la Prabhup§da: Most is változtatnak. Még legutóbb Pandit Jawaharlal Nehru is saját hindu
törvénykönyvét mutatta be. Bevezette a válás jogát, ami pedig nem volt benne a Manu-sa°hit§ban.
Számtalan dolog van, amit megváltoztattak, de ez elõtt a modern kor elõtt az egész emberi
társadalmat a Manu-sm¥ti kormányozta. Az igazat megvallva a mai hinduk nem követik szigorúan a
hindu írásokat.
A mi szempontunk azonban nem az, hogy visszahozzuk a hindu társadalom régi formáját. Ez
lehetetlen. A mi elképzelésünk az, hogy az eredeti gondolatból átvegyük a legjobb elképzeléseket.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamban például van leírás a kommunista elképzelésekrõl. Ezt Mah§r§ja Par¦k
¢itnak beszélték el. Ha valami jó, ha van egy jó tapasztalat, akkor miért ne fogadnánk el? Ez a mi
nézõpontunk. Emellett a modern civilizációban hiányzik az egyik legfontosabb pont — az emberi
élet célja. Tudományosan az emberi élet célja az önmegvalósítás, §tma-tattva. Azt mondják, hogy
ha az emberi társadalom tagjai nem jutnak el az önmegvalósítás pontjáig, akkor bármit tesznek,
kudarcot vallanak. Tulajdonképpen ez történik a modern társadalomban, a gazdasági és egyéb
fejlõdés ellenére: ahelyett, hogy békét és nyugalmat tartanának fenn, harcolnak — egyénileg,
társadalmilag, politikailag és a nemzetek egymás között. Ha hideg fejjel elgondolkozunk ezen,
láthatjuk, hogy a tudomány számos ágazatában bekövetkezett nagy fejlõdés ellenére ugyanazt a
mentalitást tartjuk, mint ami az alacsonyabb rendû állatok társadalmában látható. A ¼r¦mad-
Bh§gavatam alapján a következtetésünk az, hogy ez az emberi test nem arra van, hogy nehéz
munkát végezzen az érzékkielégítés érdekében. De az emberek nem tudnak semmit arról, ami
emögött van. Nem tudnak a következõ életrõl. Nincs tudományos tanszékük, amely tanulmányozná,
mi történik azután, ha ez a test elpusztul. Ez egy hatalmas része a tudománynak.
A Bhagavad-g¦t§ban (2.13) ez áll: dehino 'smin yath§ dehe. Deha azt jelenti: „ez a test”.
Dehina¤ azt jelenti: „aki birtokolja ezt a testet”. Dehino 'smin yath§ dehe kaum§ra° yauvana°
jar§. A deh¦, a test tulajdonosa belül van, a test pedig kicserélõdik egyik formából a másikba. A
gyereknek egy bizonyos típusú teste van, amely egy másik típussá változik, amikor idõsebb lesz. De
a test tulajdonosa mégis létezik egész idõ alatt. Hasonlóan, amikor ez a test teljesen megváltozik,
elfogadunk egy másik testet. Az emberek nem értik ezt meg. Még ebben az életben is különféle
testeket fogadunk el, a csecsemõkortól a gyermekkoron és a serdülõkoron át az ifjúkorig. Ez így
van — mindenki tudja. Voltam gyerek, de a gyerekkori test már nincs többé. Most másféle testem
van. Mi nehéz annak megértésében, hogy amikor ez a test már nem lesz többé, akkor elfogadok egy
másik testet? Ez egy hatalmas tudomány.
Kotovszki professzor: Amint ön tudja, ennek a problémának két teljesen szembenálló
megközelítése van. A felfogások némileg különböznek a különféle vallások szerint, ugyanakkor
mégis minden vallás felismeri és keresi a helyváltoztatás tapasztalatát, a lélekvándorlást. A
keresztény vallásban, a zsidó vallásban...
¼r¦la Prabhup§da: Én nem a vallásokról beszélek önnel. Tudományról és filozófiáról beszélek.
Egy vallás elfogad egy utat — nem ez az, ami bennünket érdekel. Bennünket az a fontos dolog
érdekel, hogy a test tulajdonosa folytonos a test különféle változásai ellenére is. Nem szabad, hogy
probléma legyen annak a megértésében, hogy amikor a test teljes egészében megváltozik, a test
tulajdonosának másik teste lesz.
Kotovszki professzor: A másik elmélet az, hogy nincsen különállás. Nincsen két jelenség — a test
és a test tulajdonosa egy és ugyanaz.
¼r¦la Prabhup§da: (határozottan): Nem.
Kotovszki professzor: Amikor a test meghal, meghal a tulajdonos is.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem. Miért nincs egy tudományos tanszék az egyetemen, amely
tudományosan tanulmányozná ezt a tényt? Ez az én javaslatom — ez az, ami hiányzik. Talán úgy
van, ahogy ön mondja, talán úgy van, ahogy én mondom, de lennie kell egy tudományos
tanszéknek, amely ezt tanulmányozza. Nemrég egy torontói kardiológus elfogadta, hogy van lélek.
Beszélgettem vele egy keveset, és erõsen hisz abban, hogy van lélek. Más szemszög is van tehát, de
a mi folyamatunk az, hogy hiteles forrásoktól fogadjuk el a tudást. Nekünk megvannak K¥¢£a
kijelentései errõl a témáról, s Õ hiteles forrás. K¥¢£át minden §c§rya hiteles forráskét fogadja el. A
Bhagavad-g¦t§t tudományos és filozófiai körökben egyaránt elfogadják az egész világon. K¥¢£a azt
mondja:
dehino 'smin yath§ dehe
kaum§ra° yauvana° jar§
tath§ deh§ntara-pr§ptir
dh¦ras tatra na muhyati
„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülõkoron át
az öregkorig; a halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét megvalósított embert azonban
nem téveszti meg az efféle változás.” (Bg. 2.13) Ezt K¥¢£a jelenti ki, a legnagyobb tekintély a mi
tudományos tradíciónk alapján. Az ilyen állítást mi vita nélkül elfogadjuk. Ez a védikus megértés
módja.
Kotovszki professzor: A probléma ott van, hogy a mi szemléletünk az, hogy nem hiszünk el
semmit bizonyíték nélkül. Mi csak bizonyítékokra épült dolgokat hiszünk el.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez megengedett. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is kijelenti (4.32): tad viddhi
pra£ip§tena paripraªnena sevay§. Paripraªna, azaz vita megengedett, de nem kihívó szellemben,
hanem inkább a megértés szellemében. A vita nincs elutasítva. De ami a védikus állításokat illeti,
azok tévedhetetlenek, s a Védák tudósai ekként fogadják el õket. A tehéntrágya például egy állat
ürüléke. A védikus kijelentés az, hogy amint az ember megérinti bármely állatnak az ürülékét — sõt
ha a saját ürülékét érinti meg, akkor is —, tisztátlanná válik, és fürdéssel meg kell tisztítania magát.
A hindu rendszer szerint az embernek ürítés után meg kell fürödnie.
Kotovszki professzor: Ez eléggé érthetõ higiénikus tudás.
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Kotovszki professzor: Igen, ez jól van.
¼r¦la Prabhup§da: Ám egy másik helyen az áll, hogy a tehéntrágya, bár egy állat ürüléke, mégis
tiszta. Sõt ha egy tisztátlan helyen használják, akkor a hely tisztává válik. Ez felületesen nézve
ellentmondásos. Az egyik helyen az áll, hogy az állati ürülék tisztátlan, és amint az ember
megérinti, meg kell tisztítania magát, a másik helyen pedig az áll, hogy a tehéntrágya tiszta. A mi
tudásunk szerint ez ellentmondásos, mégis, akik követik a Védákat, elfogadják ezt. És tény, hogy ha
analizáljuk a tehéntrágyát, azt találjuk, hogy minden antiszeptikus tulajdonság megvan benne.
Kotovszki professzor: Ezt nem tudom.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, egy orvosi fõiskola professzora megvizsgálta, és úgy találta, hogy tele
van antiszeptikus tulajdonságokkal. Tehát a védikus kijelentések, még ha ellentmondásosnak is
tûnnek, ha alaposan megvizsgálják, helyesnek bizonyulnak. Akadnak kifogások. De elfogadott tény,
és ha tudományosan analizáljuk és vizsgáljuk, helyesnek fogjuk találni.
Kotovszki professzor: Igen, ha tudományos szempontból tanulmányozzuk, az jó.
¼r¦la Prabhup§da: Vannak más példák is — például a kagyló. A kagyló egy állatnak a csontja, és
a védikus utasítás szerint ha az ember megérint egy állati csontot, tisztátalanná válik és fürdõt kell
vennie. De ugyanezt a kagylót a m¡rtik szobájában tartják, mivel a Védák tisztának fogadják el. A
mi szempontunk az, hogy a védikus törvényeket vita nélkül elfogadjuk. Ez a tudósok által követett
elv. Ha ön az állításait a Védákból vett idézetekkel bizonyítja, akkor azok elfogadott állítások. Nem
szükséges, hogy más módon bizonyítsa õket. Különféle pram§£ák, azaz bizonyítékok vannak. A
védikus idézetekkel való bizonyítást ªruti-pram§£ának nevezik. Ha a bíroságon ön a
törvénykönyvekbõl vett kijelentéseket alkalmazza, a kijelentéseit elfogadják, tehát minden állítását
— ha ªruti-pram§£ák által van alátámasztva, elfogadják a tudósok. Azt hiszem tudja, hogy a
Védákat ªrutiként ismerik.
Kotovszki professzor: Igen.
¼r¦la Prabhup§da:
ªruti-sm¥ti-pur§£§di
pañcar§tra-vidhi° vin§
aik§ntik¦ harer bhaktir
utp§t§yaiva kalpate
(Brahma-y§mala)
Bármilyen módszer, amit elfogadunk, alá kell legyen támasztva a ªruti, a sm¥ti, a Pur§£ák és a
Pañcar§tra bizonyítékaival. Az, ami nincs bizonyítva e pram§£ák által, csak zavart okoz.
Kotovszki professzor: Szabad mondanom egyvalamit? Ami a Védákban van, azt tudományos
módon szintén lehetett volna bizonyítani. Ma — tegyük fel, van egy tudományos laboratórium.
Amit ez a laboratórium mond, az igaz. Hogy ez igaz, azt elfogadjuk anélkül, hogy belemennénk
annak helyességébe. Tételezzük fel, önnek van egy tudományos munkacsoportja vagy intézete. Ha
ez a csoport vagy intézet azt mondja: „Ez nem jó”, az átlagember azt biztosra veszi. „Igen, a
tudósok így mondták, tehát megértettük.”
¼r¦la Prabhup§da: Hasonlóan a hiteles Védikus Írások elfogadottak az §c§ryák (nagy tanítók)
által. Indiát ezek a nagy §c§ryák kormányozzák: R§m§nuj§c§rya, Madhv§c§rya, ¼a¯kar§c§rya. Õk
elfogadták a Védákat, és az õ követõik szintén elfogadták a Védákat. A haszna az, hogy én nem
vesztegetem az idõmet annak a kutatásával, hogy a tehéntrágya tiszta-e vagy tisztátlan, inkább —
mivel a Védákban az áll, hogy tiszta — elfogadom azt. Megtakarítottam az idõmet a ªruti-pram§£a
elfogadásával. Ugyanígy a Védákban különféle kijelentések vannak a szociológusok, a politikusok
és mindenki más számára, mert a veda tudást jelent.
sarvasya c§ha° h¥di sannivi¢±o
matta¤ sm¥tir jñ§nam apohana° ca
vedaiª ca sarvair aham eva vedyo
ved§nta-k¥d veda-vid eva c§ham
(Bg. 15.15)
Kotovszki professzor: Feltehetek egy kérdést önnek? Sok központja van az önök szervezetének a
világon?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Kotovszki professzor: Hol van az önök fõ központja, és hol vannak még központjai a K¥¢£a-tudatú
szervezetnek?
¼r¦la Prabhup§da: Több mint hatvanöt ága van.
Kotovszki professzor: Hatvanöt központ.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a fõ központom pedig Los Angelesben van. És most alapozunk meg egy
fontos központot M§y§purban, az Úr Caitanya születési helyén. Járt már Indiában?
Kotovszki professzor: Hatszor vagy hétszer. Nagyon nehéz a helyzet most Kalkuttában a
bangladeshi menekültek beáramlása miatt.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mégis mi tíz napig tartottunk ott sa¯k¦rtanát, és csodálatos volt. A
gyülekezet nem kevesebb mint harmincezer ember volt naponta. Nagyon érdekelték õket az
elõadásaink, mivel a ¼r¦mad-Bh§gavatamból és a Bhagavad-g¦t§ból tartottunk elõadásokat. Az
emberek tehát figyelnek ránk a világ minden részén, különösen az amerikai fiúk és lányok. Õk
különösen érdeklõdnek, de az Angliában, Németországban, Franciaországban élõk is. Innen úgy
tervezem, hogy Párizsba megyek. Mi is a neve annak a kastélynak?
Tanítvány: Párizsban? Fontenay-aux-Roses?
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Vettek egy egész házat, egy szép házat. A mi módszerünk tehát nagyon
egyszerû. Arra kérjük a tanítványainkat, hogy kövessék a négy tiltó szabályt — tilos a hús, hal,
tojás fogyasztása, a meg nem engedett szexuális élet, a szerencsejáték és a kábító-mámorító szerek
élvezete, beleértve a cigarettát, a teát és a kávét is. Az embernek követnie kell ezt a négy szabályt,
vibrálni a Hare K¥¢£a mah§-mantrát, és ön megláthatja, milyen gyorsan fejlõdnek ezek a fiúk és
lányok pusztán e folyamat által. A módszer nagyon egyszerû. Emellett vannak könyveink —
könyvek kötetei —, a ¼r¦mad-Bh§gavatam, a Bhagavad-g¦t§. E néhány év alatt körülbelül egy tucat
négyszázoldalas könyvet írtam meg — K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, két részben; a
¼r¦mad Bh§gavatam hat részben; ¼r¦ Caitanya tanítása egy kötetben, Az odaadás nektárja szintén
egy kötetben. Tehát próbáljuk terjeszteni ezt a K¥¢£a-tudatot. K¥¢£a történelmi személyiség,
ahogyan Lenin is történelmi személyiség. Ahogyan ön próbálja megérteni Lenin filozófiáját — mi
próbáljuk megérteni K¥¢£a filozófiáját.
Kotovszki professzor: Sok tagja van az ön hatvanöt központjának?
¼r¦la Prabhup§da: Ó igen, több mint ezer avatott tanítvány, és kint is élnek sokan. Az az ezer
fogdta el a szabályokat. Mint ezek a fiúk itt [¼r¦la Prabhup§da két titkárára mutat].
Kotovszki professzor: De ez azt jelenti, hogy ezek a tanítványok távolmaradnak a normális nyugati
európai egyetemektõl? Például azt az átlag diákot a számos nyugat-európai egyetem egyikérõl, aki a
szokott módon látogatja az elõadásokat, szintén beavathatják és befogadhatják az ön közösségébe?
¼r¦la Prabhup§da: Ha valaki a mi közösségünkben akar élni és avatást szeretne, azt szívesen
látjuk. Ha nem, akkor próbálja megérteni a filozófiánkat, olvassa a könyveinket — annyi könyv és
folyóirat van, tele kérdésekkel és válaszokkal. Próbálja megérteni a filozófiát. Nem úgy van, hogy
egyszer csak jön egy diák és a tanítványunkká válik. Elõször eljön, társul a bhaktákkal, és próbálja
megérteni a filozófiát. Mi nem korteskedünk. Mindenki önként mondja, hogy tanítvány szeretne
lenni.
Kotovszki professzor: Mi történik például, ha valaki nem diák, hanem egy fiatal munkás vagy egy
farmer fiatal fia? Lemondana az egész életérõl és csatlakozna az ön közösségéhez egy adott
központban? Hogyan tudná fenntartani magát napi életében, az anyagi életben?
¼r¦la Prabhup§da: Amint már mondtam önnek, ez a propaganda arra szolgál, hogy br§hma£ákat
képezzen ki az egész világon, mivel a br§hma£ák hiányoznak a társadalomból. Aki komolyan jön
hozzánk, br§hma£ának kell lennie, tehát el kell fogadnia egy br§hma£a hivatását, és fel kell adnia
k¢atriya vagy ª¡dra hivatását. De ha valaki meg akarja tartani a hivatását, ugyanakkor a
mozgalmunkat is meg akarja érteni, az megengedett. Számos professzor van, akik követik a
mozgalmunkat. Ott van Howard Wheeler, az Ohioi Állami Egyetem egyik professzora. Õ az én
tanítványom. Folytatja a professzori hivatást, de majdnem minden pénzt, amit kap, a K¥¢£a-tudatra
fordítja. A g¥hastáktól, akik a háztartó életben vannak, elvárható, hogy keresetük ötven
százalékával támogassák a szervezetünket, huszonöt százalékot megtartanak a családra, huszonöt
százalékot pedig személyes szükségleteikre fordítanak. De Caitanya Mah§prabhu azt tanította, hogy
nem számít, ha az ember g¥hastha (háztartó), a lemondott rendben él, br§hma£a vagy ª¡dra. Az Úr
Caitanya Mah§prabhu azt mondja: „Bárki, aki érti K¥¢£a tudományát, a lelki tanítómesterem.”
Bengáliul ez pontosan így hangzik: kib§ vipra, kib§ ny§si, ª¡dra kene naya. Érti valamennyire a
bengálit?
Kotovszki professzor: Egy kicsit.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, mint vibrációt. Yei k¥¢£a-tattva-vett§, sei 'guru' haya. „Bárki, aki érti K¥¢
£a tudományát, lelki tanítómester lehet.” (Caitanya-carit§m¥ta, Madhya 8.128)
Kotovszki professzor: De azzal, hogy br§hma£ákat hoz létre a különféle társadalmi osztályokból,
ön megtagadja a hindu írások õsi elõírásait.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, én éppen megalapozom azt.
Kotovszki professzor: Minden írás — a Pur§£ák stb. — szerint a var£áknak mind a négy
osztályába bele kell születni.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem, nem, nem.
Kotovszki professzor: Ez az alapja minden var£ának...
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem! Sajnálom, elnézését kérem.
Kotovszki professzor: Az összes var£a alapja...
¼r¦la Prabhup§da: Ön helytelenül mondja. Nagy tisztelettel kérem, engedje meg, hogy
megmondjam: ön nem beszél helyesen. A Bhagavad-g¦t§ban (4.12) az áll: c§tur-var£ya° may§ s¥¢
±a° gu£a-karma-vibh§gaªa¤. „A br§hma£ák, k¢atriyák, vaiªyák és ª¡drák négy rendjét Én
teremtettem a tulajdonságok és a munka alapján.” Nem említi a születést.
Kotovszki professzor: Egyetértek önnel abban, hogy ezt a késõbbi br§hma£ák tették hozzá, akik
próbálták ezeket a tulajdonságokat fenntartani.
¼r¦la Prabhup§da: Ez ölte meg az indiai kultúrát. Másképp nem lett volna szükség arra, hogy
India egyik részébõl Pakisztánt leválasszák. Nem csak az, hanem — történelmi szempontból — az
egész Föld Bh§rata-var¢a volt, s egészen Mah§r§ja Par¦k¢it idejéig egy zászló irányítása alatt állt.
Azután folyamatosan részekre szakadt. Most Bh§rata-var¢a egy kis szelet földterületre zsugorodott
össze. Egyébként a Védikus Írások szerint az egész földgolyót Bh§rata-var¢ának nevezték. Azt
megelõzõen Il§v¥ta-var¢ának hívták, de amióta Bharata Mah§r§ja uralkodott a Földön, azóta
Bh§rata-var¢ának hívják. Ez a kultúra tehát — a K¥¢£a-tudat — örökké létezett. Nézzünk meg
bármilyen vallást — keresztény, mohamedán, zsidó vallást —, legfeljebb két-háromezer évesek. De
a Védikus Írások kezdetét nem lehet kijelölni. Ezért ezt san§tanának, öröknek nevezik. Ez a kultúra
az egész emberi társadalom számára van. Ez nem egy vallásos hit. A vallásos hitét az ember
megváltoztathatja, de a valódi dharmát nem lehet megváltoztatni. Próbálja megérteni K¥¢£át! A
Bhagavad-g¦t§ban (18.66) K¥¢£a azt mondja: sarva-dharm§n parityajya m§m eka° ªara£a° vraja
— „Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül Énelõttem!” Ez az igazi tudás —
meghódolni a Legfelsõbb elõtt. Ön is, én is, mindenki meghódol valakinek, ez tény. Az életünk
meghódolás, nem? Nem ért egyet ezzel?
Kotovszki professzor: Valamilyen mértékben meghódolunk.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, teljes mértékben.
Kotovszki professzor: Például meg kell hódolni a társadalom elõtt. Minden ember elõtt.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, minden ember elõtt, az állam elõtt, a király vagy a kormány elõtt —
bármit mondhatunk. Meghódolásnak lenni kell.
Kotovszki professzor: Az egyetlen probléma az, hogy nem hódolhatunk meg félig a kormánynak
vagy a királynak. Az elvi különbség abban van, hogy a királynak, egy személynek vagy pedig az
egész társadalomnak hódolunk meg.
Kotovszki professzor: Nem, ez csak a szín változása. A meghódolás elve ott van. Akár
monarchiának, akár demokráciának, akár arisztokráciának, akár egy diktatúrának hódolunk meg —
meg kell hódolnunk, ez tény. Meghódolás nélkül nincs élet. Mi tehát arra neveljük az embereket,
hogy a Legfelsõbbnek hódoljanak meg, ahonnan minden védelmet megkaphatnak, ahogyan K¥¢£a
mondja (sarva-dharm§n parityajya m§m eka° ªara£am vraja). Senki sem mondhatja, hogy „én
nem hódoltam meg senki elõtt”. Egyetlenegy ember sem. A különbség ott van, hogy hol hódolt
meg. A meghódolás végsõ tárgya K¥¢£a. A Bhagavad-g¦t§ban ezért (7.19) K¥¢£a azt mondja:
bah¡n§° janman§m ante jñ§nav§n m§° prapadyate. „Sok-sok születés és halál után az igazi tudást
elsajátító ember átadja magát nekem, mert tudja, hogy én vagyok minden ok oka.” V§sudeva¤
sarvam iti sa mah§tm§ sudurlabha¤: „Az ilyen nagy lélek bizony ritka.”
Kotovszki professzor: De ugyanakkor nekem úgy tûnik, hogy a meghódolás lázadással jár együtt.
Az emberiség történelme bebizonyította, hogy az emberiség csak forradalom által fejlõdött, amely
egyfajta meghódolás ellen volt. A középkorban volt a francia forradalom. Az egy meghódolás elleni
forradalom volt. De maga a forradalom meghódolás volt a köznépnek. Egyetért ezzel?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Kotovszki professzor: Tehát ez nem elég ahhoz, hogy teljesen megálljon. A meghódolás
forradalommal jár, amely valamely emberek ellen van, és meghódol más embereknek.
¼r¦la Prabhup§da: Nincs további meghódolás, hogyha az K¥¢£a elõtti meghódolás.
Kotovszki professzor: Hm, hm.
¼r¦la Prabhup§da: Teljesen megáll — nincs további meghódolás. Minden más meghódolást
forradalommal kell megváltoztatni, de amikor valaki eljut K¥¢£ához, az elég. Elégedett lesz.
Mondok önnek egy példát: egy gyerek sír, és az emberek egyik ölbõl a másikba veszik. Nem hagyja
abba a sírást. De amint az anyja ölébe kerül...
Kotovszki professzor: Abbahagyja.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, teljesen elégedetté válik. Tehát ez a meghódolás, ezek a változások
különféle kategóriákban mennek végbe. De minden ilyen meghódolás végeredménye: meghódolás
m§y§ elõtt. Ezért a Bhagavad-g¦t§ban az áll, hogy a meghódolás, amely K¥¢£át figyelmen kívül
hagyja, az mind m§y§. Akár ennek adja át magát az ember, akár annak, a végsõ meghódolás a K¥¢
£a elõtti meghódolás — akkor lesz boldog az ember. Megvan a meghódolás folyamata — ám a K¥¢
£a elõtti meghódolás az embert teljesen elégedetté, transzcendentálissá teszi.
Kotovszki professzor: Nem találkozik a tanításait ellenzõ viselkedéssel az ortodox hinduk illetve
br§hma£ák részérõl?
¼r¦la Prabhup§da: Legyõztük õket.
Kotovszki professzor: Ah.
¼r¦la Prabhup§da: Jöhetne bármelyik ortodox hindu, hogy kihívást intézzen hozzánk, nekünk
megvan a saját fegyverünk — a Védikus Írások. Tehát nem jön senki. Még a keresztény papok
Amerikában, még õk is szeretnek. Azt mondják: „Ezek a fiúk amerikaiak, keresztények, zsidók, és
most annyira keresik Istent. De mi nem tudjuk megadni nekik.” Bevallják ezt. Az apák és az anyák
néha eljönnek, felajánlják a hódolatukat és azt mondják: „Swamiji, nagyon nagy szerencse
számunkra, hogy eljöttél ide az Isten-tudatról tanítani.” Tehát éppen ellenkezõleg, jól fogadtak.
Indiában szintén — mivel ön Indiáról kérdezett — minden más szekta bevallja, hogy elõttem
rengeteg különféle sanny§s¦ ment a nyugati országokba, de egyetlen embert sem térítettek meg a K¥
¢£a-tudatra. Ezt be is vallják. Ami engem illet, én nem tekintek semmit az én érdememnek, de
meggyõzõdésem, hogy mivel úgy adom elõ a védikus tudományt, ahogyan az van, hamisítás nélkül,
annak hatása van. Ha valakinek megvan a megfelelõ gyógyszere és azt beadja a betegnek, biztosnak
kell lennie abban, hogy a beteg meggyógyul.
Kotovszki professzor: Az ön ezer tanítványa közül hányan vannak Indiában? Hány közössége van
Indiában?
¼r¦la Prabhup§da: Indiában?
Kotovszki professzor: Igen.
¼r¦la Prabhup§da: Indiában rengeteg K¥¢£a-tudatos ember van, százak, ezrek, milliók. Indiában ez
nem is kérdéses. Nincs egyetlenegy hindu, aki ne lenne K¥¢£a-tudatos.
Kotovszki professzor: Igen, értem.
¼r¦la Prabhup§da: Õk Vai¢£avák. Ezt Vai¢£ava kultúrának nevezik. Ön járt Indiában, tehát
ahogyan köztudott, sok millió Vai¢£ava van ott. Ez az úr itt például [egy jelenlevõ indiai úrra
mutat] az Air India légitársaság parancsnoka. Õ nem az én tanítványom, de Vai¢£ava, K¥¢£a-
tudatos ember. Indiában több millió K¥¢£a-tudatos ember él. Még mohamedánok is vannak, akik K¥
¢£a-tudatúak. A Gorakhpur Egyetemen van egy mohamedán professzor, aki az Úr K¥¢£a nagy
bhaktája. Ez olyan természetes. A Caitanya-carit§m¥tában az áll, hogy a K¥¢£a-tudat jelen van
mindenhol, mindenki szívében. Egyszerûen csak fel kell ébresztenünk ezzel a folyamattal. Ennyi az
egész. Még az ön szívében is benne van. Öntõl ez nem idegen. Mindenki szívében benne van a K¥¢
£a-tudat. Ezzel a módszerrel fel kell ébresztenünk. Éppolyan ez, mint amikor a nap felkel. Nem úgy
van, hogy a nap hirtelen feljön a semmibõl. A nap ott van, de reggel felkel. Hasonlóan ez a K¥¢£a-
tudat is mindenhol jelen van, de valahogyan most be van fedve. E folyamattal és a társulás által ez
feléled.
Kotovszki professzor: Ön tegnap érkezett Moszkvába. Látott már valamit a városból?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem nagyon érdekel a városnézés.
¼r¦la Prabhup§da: Mindenesetre egy ilyen régi stílusú hotelben maradni nem túl érdemes, nem
lehet sok emberrel találkozni. Holnapután utazik el?
¼r¦la Prabhup§da: Az a tervem.
Kotovszki professzor: Az Egyesült Államokba utazik vagy Európába?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, Európába, Párizsba. Két nagyon nagy ceremóniánk van Londonban és
San Franciscóban. Most rendezik meg a Ratha-y§tr§ szekérfesztivált, amelyet Jagann§tha Pur¦ban
szoktak tartani. Járt már Jagann§tha Pur¦ban?
Kotovszki professzor: Igen, a szekérfesztivált idõtlen idõk óta megrendezik ott. Ez egy nagyon õsi
hagyomány. Óriási szekerek!
¼r¦la Prabhup§da: Igen, és ezt most bevezettük a nyugati országokban is, Londonban, San
Franciscóban, és fokozatosan más országokban is meg fogjuk rendezni.
Kotovszki professzor: Londonban óriási indiai népesség van.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem, ezt az angolok és amerikaiak szervezik. Az indiai népesség
Londonban és San Franciscóban próbál — ismeri a szót? — sah¦bbá válni?
Kotovszki professzor: [Nevetés.] Nyugativá válni. [Mindketten nevetnek.] Egy kiváló társadalmi
antropológus az egyetemen leírt egy nagyon érdekes jelenséget. Azt mondja kétféle folyamat van —
az elnyugatiasodás a br§hma£ák között, fõleg a felsõbb rétegekben, és a szanszkritizálódás, amely a
br§hma£a rituációk felvétele az úgynevezett alacsonyabb osztályokban, még az érinthetetlenek
között is. Ez egy nagyon érdekes folyamat Indiában, éppen most. De sajnos India helyzete most
problematikus.
¼r¦la Prabhup§da: A probléma az, hogy India nincsen sehol. Próbálják a nyugati életet utánozni,
de materialista vagy technikai szempontból nézve száz évvel el vannak maradva.
Kotovszki professzor: Igen, ez igaz.
¼r¦la Prabhup§da: Van egy dolog, amit tapasztalok. Ha India lelki kincseit terjesztenénk, az
megnövelné az India iránti szeretetet. Bárhová megyek, az emberek még mindig rajonganak az
indiai kultúráért. Ha India lelki tudásának ezt a kincstárát megfelelõen elterjesztenénk, legalább az
Indián kívül élõ népek megértenék, hogy kapnak valamit Indiától.
Kotovszki professzor: Természetesen önnek igaza van. India kulturális örökségét mindenhol
ismertetni kell. De ugyanakkor milyen módon lehetne ez hasznos az indiai tömegeknek? Indiában
élnek, nincsen semmi hasznuk abból, ha India kulturális örökségét szerte a világon terjesztik. Az
indiai falvaknak trágyára, traktorokra stb. van szükségük.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ezt mi nem is ellenezzük.
Kotovszki professzor: Igen, én nem hiszem, hogy önök ezt elleneznék, ugyanakkor valamit tenni
kell Indiában. Nevezhetjük nyugatiasodásnak, de egy ipari-technológiai forradalom bevezetésére
szükség van az indiai élet minden területén, a mezõgazdaságban, az iparban stb.
¼r¦la Prabhup§da: Arjuna, mielõtt megértette volna a Bhagavad-g¦t§t, harcos volt, s miután
megértette a Bhagavad-g¦t§t, harcos maradt. Mi tehát nem akarjuk a helyzetet megváltoztatni. Ön
például egy tiszteletre méltó professzor, tanár. Mi nem mondjuk, hogy meg kell változtatnia a
helyzetét. Azért jöttünk, hogy meggyõzzük önt a filozófiánkról. Ennyi az egész. Arjuna megtagadta
a harcot: „K¥¢£a, én nem akarom megölni a rokonaimat. Én nem akarom ezt a királyságot.” De
megértette a Bhagavad-g¦t§t, s amikor végül K¥¢£a megkérdezte: „Hogyan határoztál?”, így
válaszolt: kari¢ye vacana° tava — „Igen, úgy cselekszem, ahogyan Te mondod.” (Bhagavad-g¦t§
18.72) Ez azt jelenti, hogy megváltozott a tudata. Harcos volt, harcos maradt, de megváltoztatta a
tudatát. Ezt akarjuk mi. Mi nem akarjuk megzavarni a társadalom jelenlegi körülményeit. Nem
vagyunk a technológia ellen. Nem, de meg akarjuk értetni az emberekkel ezt a K¥¢£a-tudatot. Ez a
mi szándékunk.
Kotovszki professzor: De természetesen minden tudatnak a végsõ célja az, hogy megváltoztassa a
társadalmat — hogy egy jobb társadalommá alakítsa.
¼r¦la Prabhup§da: Ez automatikusan következik.
Kotovszki professzor: Nem vagyok túlságosan boldog, hogy a végsõ cél az, hogy ne zavarja meg a
társadalmat, mivel a modern társadalomban rengeteg olyan dolog van, amit a tudaton keresztül meg
kell változtatni.
¼r¦la Prabhup§da: Az elsõ változtatás az, hogy követni kell a lemondás szabályait. Nem szabad
például kábítószert fogyasztani.
Kotovszki professzor: Nem szabad belemerülni a kábítószerekbe — egyszerûség — és így tovább.
¼r¦la Prabhup§da: Ha tehát valaki követi ezt a folyamatot...
Kotovszki professzor: Akkor a többi automatikusan jön majd.
¼r¦la Prabhup§da: Az ember egész élete megváltozik, mivel ez a négy dolog — a tiltott szexuális
élet, a kábítószerek, a húsevés és a szerencsejáték — nagyon nagy akadályok a társadalom
fejlõdésében.
Kotovszki professzor: Ez automatikusan egyszerûbbé teszi az életet, mert az, aki nem mélyed bele
a tiltott szexuális életbe és más hasonló dolgokba, annak egy viszonylag egyszerû életet kell
vezetnie.
¼r¦la Prabhup§da: A napokban Bombayben egy tiszteletre méltó úrral beszélgettem. Elmondtam
neki, hogy K¥¢£a azt mondja:
m§° hi p§rtha vyap§ªritya
ye 'pi syu¤ p§pa-yonaya¤
striyo vaiªy§s tath§ ª¡dr§s
te 'pi y§nti par§° gati°
„Még az alacsony születésûek (p§pa-yonaya¤) — str¦, vaiªya és ª¡dra — is elérhetik a legfelsõbb
rendeltetési helyet, ha elfogadnak Engem. Engem elfogadva transzcendentális helyzetbe
emelkedhetnek.” (Bhagavad-g¦t§ 9.32). A hindu társadalom felsõbb osztályai most miért tagadták
meg a Bhagavad-g¦t§nak ezt az utasítását? Tegyük fel, hogy valaki p§pa-yonaya¤, alacsony
születésû. K¥¢£a azt mondja, hogy „fel tud emelkedni a transzcendentális helyzetbe, ha elfogad
Engem.” Miért nem terjesztette ezt az üzenetet a nép felsõbb osztálya, hogy az alacsonyabb
születésû ember fel tud emelkedni? Miért utasították el õket? Az eredmény az lett, hogy ahelyett,
hogy elfogadták volna a mohamedánokat, az indiaiak elutasították õket, s most különváltak, India
örök ellenségei lettek. Tehát mi az elsõ pillanattól kezdve próbáljuk felemelni az embereket a K¥¢
£a-tudat magasabb szintjére, még azt is, aki alacsony születésû, mivel a lélek tiszta. A Védákban az
áll, hogy a lelket semmilyen anyagi szennyezõdés nem érheti, csak átmenetileg lehet befedett. Ezt a
befedettséget el kell távolítani, s akkor az ember megtisztul. Ez az emberi élet küldetése —
megszabadítani magunkat az anyagi környezettõl, eljutni a lelki megértésig, s meghódolni K¥¢£a
elõtt. Akkor az élet tökéletessé válik.
A modern tudomány parányi világa
1973. áprilisában egy hosszú reggeli séta alkalmával Venice Beachen, Los Angelesben, ¼r¦la
Prabhup§da a modern tudomány témájára tért rá. Filozófiai szigorral, mélyreható, józan
gondolkodással és lefegyverzõ egyenességgel leplezte le a szûklátókörûséget és logikátlanságot a
tudósok általánosan elfogadott teóriája mögött az élet eredetét illetõen. A tanítványok között volt
Dr. Thoudam Singh, szerveskémikus, aki hangszalagon megörökítette a párbeszédet.
¼r¦la Prabhup§da: A tudomány és technológia egész világa azzal a hamis feltevéssel foglalkozik,
hogy az élet anyagból született. Nem engedhetjük, hogy ez az értelmetlen teória válasz nélkül
maradjon. Az élet nem anyagból jön. Az anyag keletkezik az életbõl. Ez nem feltevés — ez tény. A
tudomány egy helytelen elméleten alapszik, éppezért minden számítása és következtetése rossz, s az
emberek szenvednek emiatt. Ha majd mindezek a helytelen tudományos teóriák helyesek lesznek,
akkor lesznek az emberek boldogok. Nekünk tehát kihívást kell intéznünk a tudósokhoz, és le kell
õket gyõznünk. Másképp félrevezetik az egész társadalmat.
Az anyag hat fázison megy keresztül változása közben: születés, növekedés, fennmaradás,
melléktermékek létrehozása, hanyatlás és halál. Ám az élet az anyagban, a lélek — örök; nem megy
át ilyen változásokon. Az élet csak látszólag fejlõdik és hanyatlik, tulajdonképpen csak
keresztülmegy e hat szakasz mindegyikén, mígnem az anyagi testet már nem lehet tovább
fenntartani. Akkor az öreg test meghal, a lélek pedig egy új testbe kerül. Amikor ruhánk régi és
elnyûtt, kicseréljük. Éppígy testünk is egy napon használhatatlan lesz és régi, s mi továbbmegyünk
egy új testbe.
Ahogyan K¥¢£a mondja a Bhagavad-g¦t§ban (2.13), dehino 'smin yath§ dehe kaum§ra°
yauvana° jar§ / tath§ deh§ntara-pr§pti¤: „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a
testben a gyermekkortól a serdülõkoron át az öregkorig, a halál után is egy másik testbe kölözik. Az
igazi énét megvalósított embert azonban nem zavarja meg az efféle változás.” És egy kicsivel
késõbb (2.18): antavanta ime deh§ nityasyokt§¤ ªar¦ri£a¤. Ez azt jelenti, hogy a
megsemmisíthetetlen és örök léleknek csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek. Az
anyagi test elpusztítható, de az élet a testben nitya, azaz örök.
A Védák szerint a lélek mérete a testben egy hajszál végének egy tízezred része. Ez nagyon
parányi méret, gyakorlatilag atomnyi. Mégis emiatt az atomnyi lelki energia miatt mûködik a
testem. Olyan nehéz ezt megérteni? Tegyük fel, hogy egy ember magát nagyon erõsnek és
izmosnak gondolja. Miért olyan izmos és erõs? Csak azért, mert a testében van egy parányi lelki
szikra. De amint a lelki szikra kialszik, a test meghal, ereje és energiája semmivé válik. Ha a
tudósok azt mondják, hogy az anyag az élet oka és eredete, akkor hozzanak vissza az életbe akár
egyetlenegy embert is úgy, hogy vegyi anyagokkal injekciózzák be, Ezt nem tudják megtenni.
Dr. Singh: Mivel a tudósok nem látják a lelket, azt mondják, a létezése nagyon kétségbevonható.
¼r¦la Prabhup§da: Hogyan is láthatnák? Túl kicsi ahhoz, hogy látható legyen. Hol van ilyen
látóképesség?
Dr. Singh: Mégis látni akarják valahogyan.
¼r¦la Prabhup§da: Ha csak egy csöpp halálos mérget fecskendezünk is valakibe, azonnal meghal.
Senki sem látja a mérget vagy azt, hogyan mûködik. De mindemellett a méreg hat. Ugyanígy a
Védák azt mondják, hogy mivel a léleknek nevezett parányi részecske a testben van, az egész test
szépen mûködik. Ha megcsípem magam, azonnal megérzem, mert tudatos vagyok az egész
bõrfelületemrõl. De amint a lélek hiányzik, ami bekövetkezik akkor, amikor meghal a testem,
ugyanezt a bõrt lehet vágni, darabolni, senki sem fog tiltakozni. Miért olyan nehéz ezt az egyszerû
dolgot megérteni? Talán nem a lélek kimutatása ez?
Dr. Singh: Ez a lélek. De mi a helyzet Istennel?
¼r¦la Prabhup§da: Elõször értsük meg a lelket. A lélek egy parányi Isten. Ha megértjük a mintát,
megérthetjük az egészet is. Itt van most egy anyag (¼r¦la Prabhup§da botjával egy kiszáradt fára
mutat). Régebben levelek és gallyak nõttek ezen a fán. Miért nem nõnek most? Tudnak a tudósok
válaszolni erre a kérdésre?
Kar§ndhara d§sa: Azt mondanák, hogy a fának megváltozott a kémiai összetétele.
¼r¦la Prabhup§da: Rendben, akkor ha ennyire fejlettek a kémia tudományában, akkor pótolniuk
kell a megfelelõ kémiai anyagokat, hogy újranövesszék az ágakat és a leveleket.
Brahm§nanda Swami: Tudás azt jelenti, hogy az embernek be is kell bizonyítania az elméletét. Be
kell tudniuk mutatni a laboratóriumaikban, hogy az életet a vegyi anyagok kombinációja okozza.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a tudományos módszer elõször megfigyelést jelent, azután feltevést,
azután bizonyítást. De ezek a tudósok nem tudják a feltevéseiket bizonyítani. Csak megfigyelést
végeznek, azután pedig értelmetlen dolgokat beszélnek.
A tudósok azt mondják, a kémiai anyagok az élet okozói. De mindazok a vegyi anyagok,
amelyek jelen voltak, míg a fa élt, még mindig jelen vannak. És az életerõ is ott van. Ezernyi
mikroba él a fában, mind élõlények. Senki sem állíthatja, hogy az életerõ hiányzik e fa testébõl.
Dr. Singh: De mi van magának a fának az életenergiájával?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, ez a különbség. Az életerõ egyéni, és az a bizonyos egyéni élõlény, amely
a fa volt, eltávozott. Így kell lennie, mivel minden kémiai anyag, amely szükséges az élet
fenntartásához, még mindig ott van, a fa mégis halott.
Van egy másik példa is. Tegyük fel, hogy egy lakásban lakom, azután pedig elköltözöm onnan.
Én eltávoztam, de rengeteg más élõlény maradt ott — hangyák, pókok stb. Nem igaz, hogy mivel én
elhagyom a lakást, az többé nem alkalmas az életre. Más élõlények még mindig élnek ott. Egyszerû,
hogy csak én — az egyéni lélek — mentem el. A fában lévõ kémiai anyagok olyanok, mint a lakás:
csak környezetet jelentenek az egyéni életerõ — a lélek — számára, hogy azon keresztül
cselekedjen. Így aztán a tudósok soha nem lesznek képesek életet elõállítani kémiai
laboratóriumban.
Az úgynevezett tudósok azt mondják, hogy az élet a kémiai anyagokból ered. De az igazi kérdés
az: „Honnan erednek a kémiai anyagok?” A kémiai anyagok az életbõl erednek, s ez azt jelenti,
hogy az életnek misztikus ereje van. Egy narancsfának például rengeteg gyümölcse terem, s minden
egyes narancs tartalmaz kémiai anyagokat: citromsavat és egyebeket. Honnan származnak hát ezek
a kémiai anyagok? Nyilvánvalóan a fában lévõ élettõl kell, hogy származzanak. A tudósok nem
ismerik a kémiai anyagok eredetét. A kutatásaikat a kémiai anyagoknál kezdték, de nem tudják
azonosítani a kémiai anyagok eredetét. A kémiai anyagok a Legfelsõbb Élettõl erednek — Istentõl.
Ahogyan egy ember élõ teste számtalan kémiai anyagot elõállít, a legfelsõbb élet (a Legfelsõbb Úr)
állítja elõ az összes vegyi anyagot, melyeket az atmoszférában, a vízben, az emberekben, az
állatokban és a földben megtalálunk. Ezt misztikus erõnek nevezzük. Anélkül hogy elfogadnánk a
Legfelsõbb Úr misztikus erejét, nincs megoldás az élet eredetének problémájára.
Dr. Singh: A tudósok azt fogják válaszolni, hogy õk nem hihetnek misztikus erõben.
¼r¦la Prabhup§da: De meg kell magyarázniuk a kémiai anyagok eredetét. Bárki láthatja, hogy egy
közönséges fa kémiai anyagokat produkál — ezt nem tagadhatják. De hogyan hozza létre? Mivel
erre nem tudnak válaszolni, el kell fogadniuk, hogy az élõ erõnek misztikus ereje van. Én nem
tudom megmagyarázni, hogyan nõ a köröm az ujjamon — ez meghaladja az agyam képességét.
Más szóval ez egy elképzelhetetlen energia, acintya-ªakti által nõ. Ha tehát minden közönséges
élõlényben van acintya-ªakti, akkor elképzelhetjük, milyen acintya-ªaktival rendelkezik Isten.
A különbség Isten és énközöttem az, hogy bár rendelkezem ugyanazokkal a potenciákkal, mint
Õ, én csak egy kevés mennyiséget tudok elõállítani kémiai anyagokból, míg Isten óriási
mennyiséget. Én képes vagyok elõállítani egy kevés vizet izzadság formájában, de Isten létre tudja
hozni a tengereket. Egy csöpp tengervíz analizálása a tenger minõségi analizálását nyújtja neked,
minden tévedéstõl mentesen. Hasonlóan, az egyszerû élõlény Istennek parányi szerves része, így az
élõlényeket analizálva elkezdhetjük megérteni Istent. Isten hatalmas misztikus képességgel
rendelkezik, amely pontosan úgy mûködik, mint egy elektromos mûszer. A mûszerek bizonyos
energia hatására mûködnek, s olyan ügyesen vannak elkészítve, hogy minden munka elkészül egy
gombnyomásra. Hasonlóan Isten mondta: „Legyen teremtés!” — és volt teremtés. Így
végiggondolva a természet mûködését nem túlságosan nehéz megérteni. Istennek olyan csodálatos
energiái vannak, hogy a teremtés — egyedül az Õ parancsára — azonnal bekövetkezik.
Brahm§nanda Swami: A tudósok nem fogadják el Isten vagy az acintya-ªakti létezését.
¼r¦la Prabhup§da: Ez az õ csalásuk. Isten létezik, az Õ acintya-ªakti energiája szintén létezik.
Kar§ndhara d§sa: A tudósok azt mondják, az élet biokémiai úton teremtõdött.
¼r¦la Prabhup§da: Én meg azt mondom nekik: „Miért nem teremtetek ti életet? Olyan fejlett a
biológia meg a kémia tudományotok, miért nem teremtetek hát életet?”
Kar§ndhara d§sa: Azt mondják, nemsokára, a jövõben fognak életet teremteni.
¼r¦la Prabhup§da: Mikor a jövõben? Ha ismerik a teremtés folyamatát, miért nem tudnak életet
teremteni most? Ha az életnek biokémiai eredete van, és a biológusok és kémikusok olyan nagyon
fejlettek, akkor miért nem tudnak életet teremteni a laboratóriumaikban? Amikor ez a kritikus pont
vetõdik fel, azt mondják: „Meg fogjuk csinálni a jövõben.” Miért a jövõben? Ez ostobaság. Ne bízz
a jövõben, bármennyire ígéretes. Mi a jelentõsége a fejlettségüknek? Csak ostobaságokat beszélnek.
Kar§ndhara d§sa: Azt mondják, már épp a határán állnak az élet teremtésének.
¼r¦la Prabhup§da: Ez is a jövõ, csak máshogy kifejezve. El kell fogadniuk, hogy még nem ismerik
az igazságot az élet eredetét illetõen. Mivel arra várnak, hogy képesek legyenek a jövõben életet
létrehozni, jelenleg a tudományuk biztos, hogy tökéletlen. Az õ feltevésük valami olyasmi, mintha
valakinek egy késõbbre keltezett csekket adnának. Tételezzük fel, tartozom neked tízezer dollárral,
és azt mondom: „Igen, vissza fogom fizetni neked a teljes összeget ezzel a késõbbre keltezett
csekkel. Rendben van?” Ha intelligens vagy, azt válaszolod: „Adj nekem legalább öt dollárt most
készpénzben, hogy lássak valami kézzelfoghatót.” Ehhez hasonlóan a tudósok nem tudnak
létrehozni egy egyszerû fûszálat sem, mégis azt állítják, hogy az élet anyagból keletkezett. Mi ez az
ostobaság? Senki sem kérdõjelezi ezt meg? Mi be tudjuk bizonyítani, hogy az élet az életbõl
keletkezett. Íme a bizonyíték: amikor egy apa nemz egy gyereket, az apa élõ és a gyerek is élõ. De
hol van a tudósok bizonyítéka, hogy az élet anyagból keletkezik? Mi be tudjuk bizonyítani, hogy az
élet életbõl keletkezik, és azt is be tudjuk bizonyítani, hogy az élet eredete K¥¢£a. De mi a
bizonyíték arra, hogy egy gyerek valaha is megszületne egy halott kõbõl? A tudósok nem tudják
bebizonyítani, hogy az élet anyagból ered. Ezt félreteszik a jövõ számára.
Kar§ndhara d§sa: Amit a tudósok a tudomány integritásának neveznek, annak az alapja az, hogy
csupán arról beszélnek, amit érzékeiken keresztül tapasztalni tudnak.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor attól szenvednek, amit mi „Béka Doktor filozófiájának” nevezünk. Volt
egy béka, aki egész életét egy kútban töltötte. Egy napon az egyik barátja meglátogatta, és elmesélte
neki, hogy létezik egy Atlanti-óceán.
— Ó, mi az az Atlanti-óceán? — kérdezte a béka a kútban.
— Egy hatalmas víztömeg — válaszolta a barátja.
— Mennyire hatalmas? Kétszerese ennek a kútnak?
— Ó, nem, sokkal nagyobb — válaszolt a barátja.
— Mennyivel nagyobb? Tízszer ekkora?
Így számolgatott a béka. De mi volt az esélye arra, hogy megértse a hatalmas óceán mélységét
és kiterjedését? A mi képességeink, gondolkodó energiánk és tapasztalataink mindig behatároltak.
A béka örökké a kútjához viszonyítva gondolkodott. Nem volt képessége arra, hogy másképp
gondolkozzon. Hasonlóan ehhez, a tudósok tökéletlen érzékeikkel és elméjükkel becsülik fel az
Abszolút Igazságot, minden ok okát, s így mindenképpen zavarba kerülnek. Az állítólagos tudósok
alapvetõ hibája az, hogy az induktív módszert fogadták el, hogy eljussanak a következtetéseikhez.
Ha például egy tudós induktív módszerrel akarja eldönteni, hogy az ember halandó-e vagy sem,
minden embert tanulmányoznia kell, hogy megpróbálja felfedezni, vannak-e, van-e közöttük
halhatatlan. Ez a tudós azt mondja: „Én nem fogadom el azt a feltételezést, hogy minden ember
halandó. Lennie kell néhány embernek, aki halhatlan. Még nem láttam minden embert, ezért hogyan
fogadhatnám el, hogy az ember halandó?” Ezt nevezik induktív módszernek. A deduktív módszer
viszont azt jelenti, hogy az apád, a tanítód vagy a gurud azt mondja: az ember halandó; és te
elfogadod.
Dr. Singh: Tehát van a tudás megszerzésének egy felszálló és egy leszálló folyamata?
¼r¦la Prabhup§da: A felszálló folyamat soha nem lesz sikeres, mert az érzékeken keresztül
gyûjtött információkra épít, az érzékek pedig tökéletlenek. Ezért mi a leszálló folyamatot fogadjuk
el.
Istent nem lehet induktív módszerrel megismerni. Ezért nevezik Õt adhok¢ajának, ami azt
jelenti: „közvetlen érzékeléssel megismerhetetlen”. A tudósok azt mondják, hogy nincs Isten, mert
közvetlen érzékeléssel próbálják megérteni. Õ azonban adhok¢aja, így hát a tudósok tudatlanok
maradnak Istenrõl, mivel nem rendelkeznek azzal a módszerrel, amellyel meg lehet Õt ismerni. A
transzcendentális tudomány megértése érdekében az embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell
fordulnia, alázatosan hallgatnia kell õt, és szolgálatot kell végeznie neki. Az Úr K¥¢£a
megmagyarázza a Bhagavad-g¦t§ban (4.34): tad viddhi pra£ip§tena paripraªnena sevay§.
Dr. Singh: Van egy Természet címû tudományos folyóirat. Találunk benne cikkeket a természet
termékeirõl, a növényekrõl, állatokról, de nem említi Istent, csak a természetet.
¼r¦la Prabhup§da: Pontosan megfigyelhetjük, hogy a növényeket a természet hozza létre, mégis
meg kell kérdeznünk: „Ki alkotta a természetet?” Ezt a kérdést feltenni az intelligencia.
Dr. Singh: A tudósok ezen nem gondolkoznak.
¼r¦la Prabhup§da: Tehát ostobák. Amint természetrõl beszélünk, a következõ kérdésként fel kell
merülnie: „Kinek a természete?” Például én az én természetemrõl beszélek, te pedig a te
természetedrõl. Ezért amint a természetet megemlítjük, a következõ kérdés az kell, hogy legyen:
„Kinek a természete?”
A természet energiát jelent, s amint energiáról beszélünk, el kell fogadnunk, hogy ennek az
energiának forrása is van. Az elektromos energia forrása például a villamos erõmû. Elektromosság
nem keletkezik magától. Fel kell állítanunk egy villamos erõmûvet és egy generátort. A Védákban
hasonlóan az áll, hogy az anyagi természet K¥¢£a irányítása alatt mûködik.
Dr. Singh: Úgy értsük, hogy a tudósok egy közbülsõ pontból indultak ki, nem pedig az eredeti
pontból?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, pontosan így van. Nem ismerik az eredetet. A tudósok kiindulnak egy
pontból — de mi az eredete annak a dolognak? Nem tudják, a hatalmas kutatások ellenére sem. Az
embernek el kell fogadnia, hogy az eredeti forrás Isten, aki minden misztikus erõvel teljes, és akibõl
minden árad. K¥¢£a maga mondja a Bhagavad-g¦t§ban (10.8): aha° sarvasya prabhavo matta¤
sarva° pravartate. „Én vagyok az eredete minden lelkinek és anyaginak. Minden Belõlem árad.” A
mi következtetéseink nem vak hiten alapulnak — a legtudományosabb következtetések ezek. Az
anyag származik az életbõl. Az életben — az eredetben — határtalan anyagi erõforrások vannak,
melyek a teremtés nagy rejtelmei.
A modern tudományos kutatás olyan, mint a S§¯khya filozófia, amely az anyagi elemeket
vizsgálja. S§¯khya azt jelenti: „számolni”. Mi szintén S§¯khya filozófusok vagyunk bizonyos
mértékben, mert számoljuk és analizáljuk az anyagi elemeket: ez föld, ez levegõ, ez tûz. Ezenkívül
számon tudom tartani az elmémet, az intelligenciámat és az egómat. Az egómon túl már nem tudok
számolni. De K¥¢£a azt mondja, van létezés az egón túl is, s ez a létezés az életerõ — a lélek. Ez az,
amit a tudósok nem tudnak. Azt hiszik, az élet pusztán anyagi elemek kombinációja, de K¥¢£a
tagadja ezt a Bhagavad-g¦t§ban (7.5). Apareyam itas tv any§° prak¥ti° viddhi me par§m: „Ezen
alsóbbrendû természet mögött van egy felsõbbrendû energiám.” Az alsóbbrendû energiát az anyagi
elemek alkotják, a felsõbbrendû energia pedig az élõlény.
bh¡mir §po 'nalo v§yu¤
kha° mano buddhir eva ca
aha¯k§ra it¦ya° me
bhinn§ prak¥tir a¢±adh§
„Föld, tûz, víz, levegõ, éter, elme, értelem és hamis egó — e nyolc képezi az Én különálló anyagi
energiámat.” (Bg. 7.4) K¥¢£a itt megmagyarázza a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a v§yu (gáz) Tõle
származik, s hogy ami finomabb, mint a gáz, az kha° (éter), az éternél finomabb az elme, az
elménél finomabb az intelligencia, az intelligenciánál pedig finomabb a lélek. De a tudósok ezt nem
tudják. Csak a durva dolgokat képesek érzékelni. De honnan származik a gáz?
Dr. Singh: Erre nem tudnak válaszolni.
¼r¦la Prabhup§da: Mi viszont tudunk. Megvan a tudásunk arról, hogy a gáz kha°ból, éterbõl
származik, az éter az elmébõl, az elme az intelligenciából, az intelligencia pedig K¥¢£a
felsõbbrendû energiájából, a lélekbõl.
Dr. Singh: A S§¯khya filozófiában egyaránt tanulmányozzák az alsóbbrendû és a felsõbbrendû
energiát?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. A S§¯khya filozófusok nem tudnak a felsõbbrendû energiáról. Õk csupán
az anyagi elemeket analizálják, ahogyan a tudósok. Sem a tudósok, sem a S§¯khya filozófusok nem
tudnak semmit a lélekrõl. Csupán K¥¢£a anyagi energiáját vizsgálják.
Dr. Singh: Analizálják a teremtõ anyagi elemeket?
¼r¦la Prabhup§da: Az anyagi elemek nem teremtõek! A lélek teremt. Senki sem teremthet életet
csupán az anyaggal, az anyag pedig nem teremtheti meg önmagát. Te, az élõlény összekeverhetsz
hidrogént és oxigént, hogy vizet állíts elõ, de magának az anyagnak nincsen teremtõ energiája. Ha
egy üveg hidrogént egy üveg oxigén közelébe viszel, vegyülni fognak automatikusan, a segítséged
nélkül?
Dr. Singh: Nem, össze kell õket keverni.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, szükség van a felsõbbrendû energiára — az élõlényre. A hidrogén és az
oxigén alsóbbrendû energia, de amikor a felsõbbrendû energia összekeveri õket, vízzé válnak.
Az alsóbbrendû energiának nincs ereje a felsõbbrendû energia beavatkozása nélkül. Ez a tenger
[a Csendes-óceánra mutat] nyugodt és csöndes. De amikor egy felsõbb erõ — a levegõ — nyomást
gyakorol rá, magas hullámok keletkeznek rajta. A tengernek nincs ereje felsõbb erõ nélkül.
Hasonlóan van egy másik erõ, amely magasabb rendû a levegõnél, és újabb és újabb erõk, míg el
nem érünk K¥¢£ához, a legfelsõbb erõhöz. Ez az igazi kutatás. Tegyük fel, hogy egy vasúti
szerelvény épp mozgásba lendül. A motor megtol egy kocsit, amely megtol egy másikat — és így
tovább, míg az egész vonat mozgásba jön. Az egész mozgás a mérnöktõl származik, az élõlénytõl.
Hasonlóan, a kozmikus teremtésben K¥¢£a adja az elsõ lökést, és azután sok sikeres lökéssel az
egész kozmikus megnyilvánulás létrejön. Ezt a Bhagavad-g¦t§ megmagyarázza (9.10): may§dhyak
¢e£a prak¥ti¤ s¡yate sa-car§caram. „Óh, Kunt¦ fia, az anyagi természet az Én irányításom alatt
mûködik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lényeket.” És egy kicsivel késõbb:
sarva-yoni¢u kaunteya
m¡rtaya¤ sambhavanti y§¤
t§s§° brahma mahad yonir
aha° b¦ja-prada¤ pit§
„Minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó Atya.” (Bg. 14.4) Ha például
elültetünk egy banyan magot, egy hatalmas fa fog végül felnõni, és újabb magok millióit hozza
létre. Minden egyes mag sorban teremt egy másik fát millió és millió új maggal, és így tovább. K¥¢
£a tehát az eredeti magot adó Atya.
Sajnos a tudósok csupán a közbülsõ okot figyelik meg, nem érzékelik a távolabbi okot. Kétféle
ok van: közbülsõ ok és távolabbi ok. K¥¢£át a Védák úgy írják le mint sarva-k§ra£a-k§ra£am,
minden ok oka. Ha megértjük minden ok okát, akkor megértünk mindent. Yasmin vijñ§te sarvam
eva° vijñ§ta° bhavati: „Ha ismered az okot, a késõbbi alárendelt okok automatikusan ismertté
válnak.” A tudósok — bár az eredeti ok után kutatnak — nem fogadják el, amikor a Védák, melyek
tökéletes tudást tartalmaznak, megadják az eredeti okot. Kitartanak részleges, tökéletlen
tudományuk mellett.
Dr. Singh: A tudósok aggódnak az energiaforrások miatt, és most azon dolgoznak, hogyan
hasznosítsák a napenergiát fõzésre, világításra és számtalan egyéb célra. Azt remélik, hogy amikor
már minden más energiaforrást kimerítettek, használni tudják majd a napenergiát.
¼r¦la Prabhup§da: Ez nem egy új elmélet. Mindenki tudja, hogy azért lehet tûzhöz jutni a fából,
mert a fák gyökerei tárolják a napenergiát. Ezek a tudósok parányi teremtmények, de nagyon
büszkék. Mi nem adunk hitelt nekik csupán azért, mert azt állítják, amit mindenki tud. Amikor
kivágsz egy fát, nem tudsz tüzet rakni belõle. A napnak ki kell szárítania. Amikor összegyûlt a
napból az energia, akkor a fa használhatja azt a tûzhöz. Tulajdonképpen mindent a nap energiája
tart fönn, de a tudósok nem tudják, honnan származik a napenergia. A Bhagavad-g¦t§ban (15.12)
K¥¢£a azt mondja:
yad §ditya-gata° tejo
jagad bh§sayate 'khilam
yac candramasi yac c§gnau
tat tejo viddhi m§makam
„Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása, a Hold sugárzása, tûznek
fényessége is mind Tõlem árad.”
K¥¢£a újra azt mondja: jyoti¢§° ravir a°ªum§n. „A csillagok közül a ragyogó Nap vagyok.”
(Bg. 10.21) A Bhagavad-g¦t§ tizenegyedik fejezetében Arjuna szintén azt mondja K¥¢£ának: ªaªi-
s¡rya-netram. „A Hold és a Nap végtelen számú szemeid közé tartoznak.” Ezt a tudást tartalmazza
a Bhagavad-g¦t§, de a tudósok ezt nem tudják elsajátítani a spekulálásukkal. Talán igen?
Dr. Singh: Nem, nem lehetséges.
¼r¦la Prabhup§da: De mi az õ tudományuk? Az Írások azt mondják, hogy ha még valaki meg is
tudná számolni az összes homokszemet a Földön, akkor sem lenne képes megérteni Istent. Ezek az
anyagi számítások nem jelentik egyben a határtalan megértését. De még az is meghaladja a
képességüket, hogy minden anyagi dolgot megszámoljanak. Miért olyan büszkék a tudósok az
energiájukra és a képességeikre? Még az anyagi dolgokról sincsen tudomásuk, nem is beszélve a
lelkiekrõl. Ami a tudósokat és a többi élõlényt illeti, behatárolt a tudásuk. Ám K¥¢£a esetében ez
nem így van. Ha K¥¢£ától kapunk tudást, az a tudás tökéletes. Az Írásokból megtudhatjuk, hogy az
óceánban kilencezer féle életforma létezik. Az Írások adta információ pontos, mivel K¥¢£ától
származik, és ahogyan K¥¢£a Maga mondja: „Mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége, Én tudok
mindenrõl, ami a múltban történt, ami most történik, s mindenrõl, ami a jövõben történni fog.” (Bg.
7.26)
Dr. Singh: A legfelsõbb tudótól kell a tudást szereznünk.
¼r¦la Prabhup§da: Tökéletes tudományért egy felsõbb személyhez, egy guruhoz kell fordulnunk.
Megpróbálhat valaki egy tárgyat megtanulni otthon, könyveket olvasva, de sokkal jobban tanulhat,
ha elmegy egy iskolába és felkeres egy professzort. Ugyanígy kell nekünk egy guruhoz fordulnunk.
Természetesen, ha egy hamis guruhoz fordulunk, a tudásunk is hamis lesz. De ha a guru tökéletes,
akkor tökéletes lesz a tudásunk. Mi elfogadjuk K¥¢£át gurunak. Ha Õ tökéletes a tudásban, a mi
tudásunk is tökéletes lesz. Ami bennünket illet, nekünk magunknak nem kell tökéletesnek lennünk,
de ha tudásunkat a tökéletestõl kapjuk, a mi tudásunk is tökéletes. Mi nem mondhatjuk, hogy
megértjük, hogy az óceánban kilencszázezer létforma van, hiszen tanulmányoztuk az egész óceánt,
hanem azt mondjuk, hogy ezt az információt az Írásokból vettük, ezért az tökéletes. Ez a védikus
módszer.
A tudósok végezhetnek megannyi kutatás, de bármilyen kiváló is legyen egy tudós, az érzékei
tökéletlenek. Ezért nem lehet tökéletes tudása. Mi az értéke a szemünknek? Nem látunk napfény
nélkül; és a parányi dolgokat sem látjuk mikroszkóp nélkül. A szemünk tökéletlen, és az eszközök,
amelyeket a szemünk felfedezett, szintén tökéletlenek. Hogyan lehetséges akkor tökéletes tudáshoz
jutni? Mivel az élõlény korlátokhoz kötött, tudása is behatárolt. Egy gyerek talán tudja, hogy kettõ
meg kettõ az négy, de amikor komolyabb matematikáról beszél, nem vesszük õt komolyan. Az
érzékek, amelyeken keresztül a tudós tudás után kutat, korlátoltak és tökéletlenek, ezért tudása is
korlátolt és tökéletlen. Tudatlanságában állíthatja, hogy mindent tud, de az nem más, mint
ostobaság.
Egy vak vezethet egy másik vak embert, de mi a haszna, ha mindketten beleesnek egy árokba?
A természet törvényei megkötik kezünket-lábunkat, mégis azt gondoljuk, szabadon spekulálhatunk.
Ez illúzió. Az ostobák — bár számtalan természeti törvény feltételeihez vannak kötve — azt
gondolják, hogy szabadok. Ha felhõ van, nem látjuk a napot. Miféle képességünk van, hogy lássuk?
Csak amikor a természet törvényei lehetõséget adnak rá, akkor vagyunk képesek látni. Tehát mi
csak bizonyos feltételek mellett tudunk kísérletezni, és ha a feltételek nem kedvezõek, akkor
kísérleteink kudarcot vallanak. Miért vagyunk akkor oly büszkék a tapasztalati tudásunkra?
Miért kísérletezünk? A dolgok már adottak. Ott van a Nap energiája, melyet Isten adott
számunkra, hogy használjuk. Mi más van még, amit tudnunk kellene? A fákról annyi alma lehullik.
Mi szükség van a gravitáció törvényének magyarázatára? Tulajdonképpen a tudósoknak hiányzik a
józan ítélõképességük. Õket csak a tudományos magyarázatok érdeklik. Azt mondják, hogy a
gravitáció törvénye csak bizonyos feltételek mellett mûködik, de ki hozta létre ezeket a feltételeket?
Amikor K¥¢£a megjelent az Úr R§macandraként, köveket dobott a vízbe, és a kövek fennmaradtak a
víz színén. Ebben az esetben nem mûködött a gravitáció törvénye. A gravitáció törvénye csak a
Legfelsõbb Úr irányítása alatt mûködik. A törvény önmagában még nem döntõ. A király hozhat egy
törvényt, de azonnal meg is változtathatja. A végsõ törvényhozó K¥¢£a, és egy törvény csak az Õ
akaratából mûködik. A tudósok sokféleképpen próbálták megmagyarázni Isten akaratát, de mivel
m§y§, az illúzió hatása alatt állnak, csak úgy tudnak beszélni, mint egy szellemjárta ember. Mondd
meg, melyik az a tudományos magyarázat, amely számot ad a fák összes fajtájáról?
Kar§ndhara d§sa: Azt mondják, hogy a természet mutációja hozza létre ezeket a variációkat.
¼r¦la Prabhup§da: Akkor ez kell legyen a természet akarata. És mi ez az akarat? Van a földnek
valamilyen akarata?
Kar§ndhara d§sa: Igen, ennél a pontnál nagyon határozatlanok.
¼r¦la Prabhup§da: Ez azt jelenti, hogy nincsen tökéletes tudásuk. Nem tudják, hogy a természet
mögött K¥¢£a akarata áll.
Dr. Singh: Megmagyarázzák, hogy ezek a különféle növények különféle kémiai összetevõikben
különböznek egymástól.
¼r¦la Prabhup§da: Ez rendben van, de ki teremtette ezeket a kémiai összetevõket? Amint azt
mondod, hogy „kémiai összetétel”, azonnal feltételezel egy Istent.
Kar§ndhara d§sa: Õk azt mondják, hogy nincs szükség Istenre, mert ha két kémiai anyagot
összekeverünk...
¼r¦la Prabhup§da: Isten vagy nem Isten, valamilyen akaratnak lenni kell. Két kémiai anyag
összekeveredik és ilyen meg olyan dolgokat produkál. Ki keveri össze õket? Valamilyen tudat van
ott jelen. Nos az a tudat K¥¢£a. Tudat mindenhol van, és amint elfogadod ezt a tudatot, mint
személyt kell elfogadnod. Ezért beszélünk K¥¢£a-tudatról. A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy ez a
tudat mindent átható. Nekem lehet tudatom, neked lehet tudatod, de van egy tudat, amely mindent
átható. Az én tudatomnak határt szab a testem, a te tudatodnak a te tested, de van egy tudat, amely
benned, bennem, mindenkiben jelen van. Ez a K¥¢£a-tudat.
Tulajdonképpen a világon minden relatív. Ez tudományos tény. A testünk, az életünk, az
intelligenciánk és minden más — relatív. Számunkra egy hangya élete nagyon rövidnek tûnik, de
egy hangya számára az õ élete száz évnyi idõtartam. Ez a száz év csak a testre vonatkozik.
Hasonlóan Brahm§, aki a mi szemszögünkbõl nézve hihetetlenül hosszú ideig él, csak száz évig él
az õ mércéje szerint. Ez a relativitás.
Kar§ndhara d§sa: Tehát a relativitás az egyéni helyzetünkön alapszik.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Ezért mondják, hogy ami étel az egyiknek, méreg a másiknak. Az
emberek azt gondolják, hogy mivel õk nem tudnak élni a Holdon, más élõlények sem tudnak ott
élni. Mindenki relatív módon gondolkodik a dolgokról saját körülményei szerint. Ez a „béka-
filozófia” jelentése. A béka örökké a kútjával kapcsolatban gondolt a dolgokra. Nem volt képessége
arra, hogy felfogja az Atlanti-óceánt, mert egyedüli tapasztalata a kútja volt. Isten hatalmas, de
hatalmasságára csak saját körülményeink szerint gondolunk, a relatív nagyság jegyében. Vannak
olyan rovarok, amelyek éjszaka megszületnek, éjszaka felnõnek, utódaik lesznek éjszaka és
meghalnak ugyanazon az éjszakán. Soha nem látják a napot, ezért arra a következtetésre jutnak,
hogy nem létezik olyan dolog, hogy nappal. Ha megkérdeznél egy ilyen rovart a reggelrõl, azt
mondaná: „Nincsen semmiféle reggel.” Hasonlóan, amikor az emberek Brahm§ hosszú életérõl
hallanak az Írásokból, nem hiszik el. Azt mondják: „Hogyan tudna bárki is ilyen hosszú ideig élni?”
A Bhagavad-g¦t§ban (8.17) K¥¢£a kijelenti:
sahasra-yuga-paryantam
ahar yad brahma£o vidu¤
r§tri° yuga-sahasr§nt§°
te 'ho-r§tra-vido jan§¤
„Ezer földi korszak Brahm§ egy napja, másik ezer az éjszakája.”
Így Brahm§ ezzel a számítással több millió és millió évig él. Mi nem hisszük el ezt, bár a
bizonyítékok adottak az Írásokban. Más szóval levonjuk azt a következtetést, hogy K¥¢£a
értelmetlenül beszél, míg mi hiteles tekintélyként beszélünk. Még komoly tudósok is azt mondják,
hogy ezek az állítások az Írásokban mind csak elmebeli spekulációk. Bár ezek az emberek nem
többek szélhámosoknál, jónevû tudósnak tartják õket. Isten helyzete fölé helyezik saját magukat
azzal, hogy megkísérlik megcáfolni vagy megtagadni Isten állításait a kinyilvánított írásokban.
Rengeteg ostoba rejtõzik így tudósok, filozófusok álruhájában, félrevezetve az egész világot.
Dr. Singh: Természetesen rengeteg írás van Darwin teóriájáról is. Minden könyvtárban könyvek
százai szólnak az elméletérõl.
¼r¦la Prabhup§da: Elfogadják vagy megtagadják Darwin elméletét?
Dr. Singh: Általában elfogadják, de vannak néhányan, akik nagyon kritikusak.
¼r¦la Prabhup§da: Darwin az élet fajtáinak evolúciójáról beszél, de nincs tényleges információja a
lelki evolúcióról. Semmit sem tud a lélek fejlõdésérõl az élet alacsonyabb formáitól a magasabb
formák felé. Azt állítja, hogy az ember a majomtól származik, de láthatjuk, hogy a majom nem halt
ki. Ha a majom az ember közvetlen õse, miért létezik még mindig a majom?
Dr. Singh: Darwin azt mondja, a fajok nem függetlenül jönnek létre, hanem egymásból származnak
le.
¼r¦la Prabhup§da: Ha nincs szó függetlenségrõl, akkor hogyan kezdheti Darwin hirtelen egy
bizonyos fajjal? Meg kell magyaráznia, hogyan jöttek létre az eredeti fajok.
Kar§ndhara d§sa: A tudósok azt állítják, hogy a Föld biokémikus úton jött létre, és megtagadják
annak a tanítását, hogy Isten teremtette a Földet, mert azt gondolják, mindenki ostobának vélné
õket.
¼r¦la Prabhup§da: Ha olyan fejlett a biológiájuk és a kémiájuk, miért nem teremtenek valamit?
Azt állítják, talán képesek lesznek életet teremteni a jövõben; de miért a jövõben? Az élet már meg
van teremtve. A tudomány a jövõn alapszik? Nem szabad a jövõben bíznunk, bármennyire
kedvezõnek is gondoljuk. Mindenki azt gondolja, hogy a jövõ nagyon kedvezõ lesz, de mi a
biztosítékunk erre? El kell fogadnunk, hogy tulajdonképpen nem tudják, mi az igazság. Még egy
fûszálat sem tudnak teremteni a biológiai és kémiai kísérleteikkel. Mindazonáltal azt állítják, hogy a
teremtés bizonyos kémiai és biológiai folyamat által jött létre. Miért nem kérdõjelezi meg senki
mindezt az ostobaságot?
Dr. Singh: A végsõ analízis során, amikor az élet eredetét veszik fontolóra, azt mondják, minden az
anyagból indult ki. Más szóval az élõ anyag az élettelen anyagból származik.
¼r¦la Prabhup§da: Honnan jön most ez az élõ anyag? A múltban élettelen anyagból jött, a jelenben
nem? Mibõl lesz a hangya? A porból ölt testet? Még egy hangya sem keletkezik élettelen anyagból.
Milyen bizonyítékuk van egy ilyen teóriára? Darwin azt állította, hogy a távoli múltban nem létezett
igazán intelligens ember; hogy az ember az emberszabásúakból fejlõdött ki. Ha a múltban nem volt
intelligens ember, hogyan van az, hogy ezek a Védikus Írások ezer és ezer évvel ezelõtt íródtak?
Hogyan tudnak megmagyarázni egy olyan szentet, mint Vy§sadeva?
Dr. Singh: Nincs magyarázatuk. Csak azt mondják, ismeretlen erdei bölcsek.
¼r¦la Prabhup§da: Vy§sadeva talán ismeretlen nekik, mégis élt. Hogyan kaphatott ilyen elmét?
Talán ismeretlen számodra vagy számomra, de elméjének munkája, a filozófiája ott van; ott van a
nyelve, a nyelvészete, a költészete, verbális ereje. Talán nem ismered a személyt, de az elméjét
megértheted.
Dr. Singh: Nem létezik kezdettõl fogva az állatok összes fajtája?
¼r¦la Prabhup§da: De igen. Az egyidejû teremtést megerõsíti a Bhagavad-g¦t§. Az állatoknak,
embereknek — ugyanúgy, mint a félisteneknek — minden változata kezdettõl fogva létezik. Az
élõlény egy bizonyos típusú testet akar, és K¥¢£a megadja neki. Mivel bizonyos módon vágyakozik
a dolgokra, az anyagban a természet meghatározott tulajdonságaival fog társulni. Társulása alapján
egy bizonyos típusú testet kap. A pszichológiai erõk, az elme, a gondolkodás, az érzelmek és az
akarat meghatározzák azt a bizonyos típusú helyzetet és testet, amelyet az élõlény megkap. Az
evolúció folyamata jelen van, de ez nem a fajok evolúciója. Nem úgy van, hogy az egyik életfajta a
másikból fejlõdik ki, mert ahogyan K¥¢£a kijelenti:
avyakt§d vyaktaya¤ sarv§¤
prabhavanty ahar-§game
r§try-§game pral¦yante
tatraiv§vyakta-sa°jñake
„Brahm§ napjának hajnalán élõlények sokasága kel életre, alkonyán pedig minden megsemmisül.”
(Bg. 8.18)
Az evolúció az egyéni élõlény lelki evolúciója az élet különféle fajain keresztül. Ha valaki egy
hal testébe kerül, lépésrõl lépésre keresztül kell mennie az evolúciós folyamaton. Ha valaki a lépcsõ
tetején van és valahogyan visszaesik, lépésrõl lépésre újra fel kell mennie az evolúciós lépcsõn.
Természetesen a tudósok úgy el vannak foglalva a rengeteg kutatással, hogy ezt nem tudják
megérteni. Ha azt mondod nekik, hogy következõ életükben fák lesznek, azt hiszik, ostobaságot
beszélsz. Végül is mit tanulhatunk a kutatásokból? Ha ismert minden ok oka, akkor minden, ami
megismerhetõ, tudottá válik, és semmi sem marad megismeretlenül. Ahogyan a Védák mondják:
yasmin vijñ§te sarvam eva° vijñ§ta° bhavati. Ha ismerjük az Abszolút Igazságot, minden más
igazság ismertté válik, de ha az Abszolút Igazságot nem ismerjük, akkor tudatlanságban élünk.
Lehet, hogy valaki nem hivatásos tudós vagy filozófus, de kiállhat bárkivel szemben és bátran
beszélhet, ha ismer egyetlen dolgot: K¥¢£át.
A jelenlegi civilizáció olyan büszke a függetlenségére, de tulajdonképpen óriási mértékben függ
az olajtól. Ha kifogy az olajkészlet, mit fognak ezek a szélhámos tudósok csinálni? Semmit nem
tudnak tenni. Csak próbáljanak meg olajat gyártani a kémcsöveikben; elég olajat ahhoz, hogy
fenntartsák a civilizációjukat. Jelenleg Indiában szárazság van. Mit tehetnek a tudósok? Talán
tudják a víz kémiai összetételét, de nem tudják elõállítani ott, ahol nagy hiány van belõle. A felhõk
segítségére van szükségük, és ez mind Isten irányítása. Tulajdonképpen semmit sem tudnak tenni.
Elmentek a Holdra, de az egész munkájuk az volt, hogy elhoztak egy kevéske port és követ. A csaló
kormány beszedte az adót és elköltötte szükségtelenül a pénzt. Ez az õ intelligenciájuk. Ez a
szamarak állama, ennyi az egész. A politikusoknak nincs rokonszenvük és együttérzésük. Nem
gondolnak arra, hogy a nehezen keresett pénz az emberektõl jön, õk pedig arra költik, hogy óriási
rakétákat lõjenek ki más bolygókra. Amit megígérnek, az mindössze annyi, hogy még több porral
térnek vissza. Elõször van egy maréknyi poruk, azután megígérik, hogy több tonna port hoznak
majd vissza. Mi ennek az egésznek az értelme?
Kar§ndhara d§sa: Hisznek abban, hogy lehet élet a Marson.
¼r¦la Prabhup§da: Hisznek vagy nem hisznek, mi a haszna? Amit tudunk az az, hogy itt van élet.
Tudják ezt, mégis háborúval és az élet megölésével foglalkoznak. Itt van az élet. Itt van az emberi
lény. Az élet itt kétségbevonhatatlan. Õk mégis azzal foglalkoznak, hogy megpróbálják elpusztítani
hatalmas bombáikkal. Ez az õ tudományos fejlettségük.
Dr. Singh: Nagyon kíváncsiak arra, hogy mi történik más bolygókon.
¼r¦la Prabhup§da: Ez azt jelenti, hogy gyerekes kíváncsiságuk miatt költik el azt a rengeteg pénzt.
Rengeteget költenek kíváncsiságuk kielégítésére, de amikor annyi nyomorgó ország két tõlük
segítséget, azt mondják, nincs pénz. Nagyon büszkék, hogy eljutottak a Holdra, de miért nem
szereznek információt arról, hogyan juthatnának el K¥¢£a Goloka V¥nd§vanájára? Ha oda
mennének, minden kíváncsiságuk kielégülne. Megértenék, hogy az alacsonyabbrendû energia
mögött van egy felsõbbrendû, lelki energia. Ez az anyagi energia nem tud függetlenül mûködni. A
lelki energia kell, hogy csatlakozzon hozzá. Az anyagi elemek nem maguktól keletkeznek. A lélek
az, aki teremt. Megpróbálhatunk csinálni valamit az anyagból, de az anyag nem hozza létre
önmagát. A hidrogén és az oxigén csak akkor lépnek reakcióba egymással, ha a felsõbbrendû
energia mozgatja õket. Csak az ostobák fogadhatják el, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás —
amely csak anyag — önmagától jött létre. Lehet egy szép autónk, de ha nincs, aki vezesse, mi a
haszna? Anélkül, hogy az ember tudná, hogyan kell mûködtetni egy gépet, s anélkül, hogy az ember
megnyomna egy gombot, egyetlen gép sem mûködik. Hasonlóan a felsõbb energia nélkül az anyagi
energia nem képes mûködni. E csodálatos kozmikus megnyilvánulás mögött egy felsõbbrendû
energia irányítása áll. Ezeket az információkat az Írások mind megadják, az emberek mégsem
hisznek benne.
Valójában minden Isten tulajdona, de az emberek azt állítják, hogy az övék vagy az országuké.
Most a túlnépesedés problémájáról beszélnek, de a tény az, hogy Isten eleget adott. Tulajdonképpen
van elég föld és élelem, ha azt megfelelõen használják. Az emberek mesterségesen gyártják a
problémákat, a tudósok pedig azzal segítenek nekik, hogy számtalan ártalmas megoldást ajánlanak
fel. Csak bátorítják a szélhámosokat és a gazembereket, akik próbálják felhasználni Isten tulajdonát.
Ha segítesz egy gyilkosnak vagy egy tolvajnak, te is bûnözõ leszel. Nem így van? Annyi probléma
van a világon amiatt, hogy a tudósok minden szélhámost és gazembert segítenek. Így õk is mind
bûnözõk lesznek. Stena eva sa¤. Aki nem ismeri fel Isten tulajdonjogát, az tolvaj.
A mi küldetésünk az, hogy észhez térítsük ezeket a szélhámosokat. Most az embernek meg kell
találnia az eszközöket, hogyan tegye ezt. A csalók szenvednek, de mivel õk Isten fiai, nem szabadna
szenvedniük. Nem tudják, hogy van Isten és van boldogság. Semmit nem tudnak a boldogságról
vagy az örök életrõl. Számtalan kutatást végeznek, és élnek ötven, hatvan, hetven évet. Utána pedig
nem tudják, hogy mi fog történni. Nincs tudásuk arról, hogy az élet örök. Tulajdonképpen olyan
helyzetben vannak, mint az állatok. Egy állat nem tudja, mi történik a halál után, és a halálon sem
elmélkedik. Nem tudja, miért van itt, és az élet értékét sem ismeri. M§y§ befolyása alatt az állat
csak eszik, alszik, párzik és meghal. Ez minden. Az emberek nagyon komolyan törekednek, de mi a
céljuk? Azt mondják, azért küzdenek annyira, hogy gondoskodjanak a következõ generációról, de
mire való ez a gondoskodás? Erre nem tudnak válaszolni. Ez a K¥¢£a-tudatú mozgalom arra szolgál,
hogy valódi célt adjon az életnek azzal, hogy K¥¢£át, Istent állítja minden dolog középpontjába.
Ezért áldásos a tudósok számára megérteni ezt a fontos mozgalmat.
VII.
A lelki határ felderítése
¼r¦la Prabhup§da megérkezik Amerikába
Több évvel azután, hogy Prabhup§da elõször megérkezett Amerikába, egy tanítványa felfedezte
naplóját, amelyet akkor írt, amikor a Jaladuta nevû gõzhajón átkelt Indiából. Ebben volt egy vers,
bengáliul, kézírással, amelyet ¼r¦la Prabhup§da írt rögtön azután, hogy megérkezett Boston
kikötõjébe. A vers csodálatosan tárja elénk ¼r¦la Prabhup§da elsõ benyomásait a nyugati
civilizációról, és bemutatja õszinte eltökéltségét Amerika tudatának megváltoztatására.
1
Kedves Úr K¥¢£a, Te olyan kegyes vagy ehhez a hasznavehetetlen lélekhez, de nem tudom, miért
hoztál engem ide. Most bármit megtehetsz velem, amit csak akarsz.
2
Úgy gondolom, van valami tennivalód itt, különben miért hoznál engem erre a szörnyû helyre?
3
Az emberek legtöbbjét itt a tudatlanság és a szenvedély anyagi módjai fedik be. Az anyagi életben
elmerülve azt gondolják magukról, hogy nagyon boldogok és elégedettek, s ezért nem tudják
megízlelni V§sudeva transzcendentális üzenetét. Nem tudom, hogyan lesznek képesek arra, hogy
megértsék ezt az üzenetet.
4
Azonban tudom, hogy a Te indokolatlan kegyed mindent lehetõvé tesz, mert a legtapasztaltabb
misztikus vagy.
5
Hogyan fogják megérteni az odaadó szolgálat ízét? Óh, Uram, csak kegyedért imádkozom, hogy
képes legyek átadni nekik üzenetedet!
6
Minden élõlény a Te akaratodból került az illuzórikus energia ellenõrzése alá, s ezért ha Te akarod,
akaratodból ki is szabadulhatnak az illúzió karmaiból.
7
Bárcsak felvilágosítanád õket! Csak ha Te is akarod megvilágosodásukat, lesznek képesek
megérteni üzenetedet.
8
A ¼r¦mad-Bh§gavatam minden szava a Te inkarnációd, és ha egy józan személy alázatos hallással
újra meg újra elfogadja õket, akkor képes lesz rá, hogy megértse az üzenetedet.
9
A ¼r¦mad-Bh§gavatam azt mondja (1.2.17-21): „¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb
Személyisége, aki Param§tm§ (a Felsõlélek) minden élõlény szívében, és az õszinte bhakta
jóakarója, megtisztítja az anyagi élvezet vágyától annak a bhaktának a szívét, aki megízleli az Õ
üzeneteit, amelyek magukban is hatásosak, ha megfelelõen hallják és vibrálják õket. A Bh§gavatam
rendszeres hallásával és a tiszta bhaktát szolgálva gyakorlatilag minden megsemmisül, ami
nyugtalanságot okozhat a szívnek, és a transzcendentális dalokkal magasztalt dicsõséges Úr szeretõ
szolgálata visszavonhatatlanul megkezdõdik. Amikor a szeretõ szolgálat megkezdõdik a szívben, a
szenvedély (rajas) módja, a tudatlanság (tamas), a kéj és a vágy (k§ma) eltûnnek a szívbõl. A
bhakta ekkor megszilárdul a jóságban és boldoggá válik. Így megszilárdulva a jóság minõségében
az ember újjáéled az odaadó szolgálattól és eléri az anyagi társulás alól való felszabadulást (muktit),
és tudományosan megismeri az Istenség Személyiségét. Így a szívben lévõ minden csomó, minden
nyugtalanság darabokra szakad. A gyümölcsözõ cselekedetek (karma) megszûnnek, amikor az
ember az önvalót tekinti tanítójának.”
10
Megszabadul a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötõerõinek hatásától, s így minden kedvezõtlen
dolog, amely a szív mélyén összegyûlt, eltûnik.
11
Hogyan fogom megértetni velük a K¥¢£a-tudat üzenetét? Nagyon szerencsétlen és képzetlen
vagyok, a legelesettebb. Ezért keresem az áldásodat, hogy képes legyek meggyõzni õket, hiszen én
egymagam erõtlen vagyok ehhez.
12
Valahogy idehoztál engem, óh, Uram, hogy beszéljek Rólad. Most Tõled függ, sikert érek-e el vagy
elbukom — ahogy Te akarod.
13
Óh, minden világ tanítómestere! Csak ismételni tudom a Te üzenetedet, ezért ha Te is úgy akarod,
tudsz erõt adni, hogy úgy beszéljek, hogy megértsék azt.
14
Csak indokolatlan kegyed által tisztulnak meg a szavaim. Biztos vagyok benne, hogy amikor ez a
transzcendentális üzenet átjárja a szívüket, örömet fognak érezni, s így megszabadulnak az élet
minden boldogtalan körülményétõl.
15
Óh, Uram, olyan vagyok, akár egy báb a Te kezeidben. Ha idehoztál, hogy táncoljak, akkor
táncoltass engem, táncoltass engem! Óh, Uram, táncoltass engem, ahogy Te akarod!
16
Nincs odaadásom, tudásom sincs, de erõs hitem van K¥¢£a szent nevében. Bhaktived§ntának
neveznek, s most, ha úgy akarod, beteljesítheted a Bhaktived§nta igazi jelentését.
Aláírás: a legszerencsétlenebb, a legjelentéktelenebb koldus,
A. C. Bhaktivedanta Swami,
a Jaladuta hajó fedélzetén, Nemzetközösségi Kikötõ, Boston,
Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok.
Kelt: 1965. szeptember 18-án.
Emeld nemzetedet a lelki szintre!
1972. szeptemberében ¼r¦la Prabhup§dát felkérték, hogy beszéljen Nairobi egyetemén a diákok és
kormánytisztviselõk tömegéhez az egyetem Taifla (Függetlenség) termében. Elõadásában a
következõt tanácsolta Kenya fejlõdõ nemzete polgárainak: „...fejlõdjenek lelkileg, mert a lelki
fejlõdés az egészséges fejlõdés. Ne utánozzák az amerikaiakat és az európaiakat, akik úgy élnek,
mint a macskák és a kutyák... Az atombomba már megvan, és ahogy a következõ háború kitör, az
összes felhõkarcolójuknak és minden másnak vége lesz...”
Hölgyeim és Uraim, nagyon köszönöm, hogy kedvesen eljöttek, hogy részt vegyenek ezen a
találkozón a K¥¢£a-tudat terjesztése érdekében. A K¥¢£a-tudat mozgalma az emberi társadalmat
próbálja arra a szintre hozni, ahol mindenkinek az élete sikeres lehet. A mai téma az emberi élet
valódi célja. Errõl a célról próbáljuk meg az egész világot tanítani.
Emberi életet az evolúció sok-sok millió éve után lehet elérni. Emlékeznünk kell arra, hogy a
Padma Pur§£a szerint nyolcmillió-négyszázezer létforma van. Az élet a vízi élõlényekkel
kezdõdött, mert — ahogy a Védikus Irodalomból megtudhatjuk — a teremtés kezdetén az egész
bolygó vízben merült el. Ez az anyagi világ öt durva anyagi elembõl áll — föld, víz, tûz, levegõ és
éter. Ezek mellett van három finom fizikai elem — elme, intelligencia és egó. E függönyök mögött
van a lélek, amelyet ez a nyolc elem befed. Ezt az információt adja a Bhagavad-g¦t§.
Az ember nem az egyetlen élõlény, amelyben van lélek. Mindannyian lelkek vagyunk —
vadállatok, madarak, csúszómászók, rovarok, fák, növények, vízi élõlények és így tovább.
Egyszerûen csak különbözõ ruhák takarják a lelket, ugyanúgy, ahogy néhányan Önök közül fehér
ruhában vannak, néhányan zöldben, néhányan pirosban stb. De minket nem érdekel a ruha, minket a
lélek érdekel. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ is mondja (5.18):
vidy§-vinaya-sampanne
br§hma£e gavi hastini
ªuni caiva ªvap§ke ca
pa£¨it§¤ sama-darªina¤
„Az alázatos bölcs igaz tudása által egyenlõnek látja a tanult és alázatos br§hma£át, a tehenet, az
elefántot, a kutyát és a kutyaevõt (kasztonkívülit) is.”
A bölcs nem tesz különbséget szín, intelligencia vagy faj alapján. Minden élõlényt a lélek egy
kis részének lát. Az írások azt mondják:
keª§gra-ªata-bh§gasya
ªat§°ªa¤ s§d¥ª§tmaka¤
j¦va¤ s¡k¢ma-svar¡po 'ya°
sa¯khy§t¦to hi cit-ka£a¤
„Megszámlálhatatlan lelki atomrészecske létezik, amelyek akkorák, mint a hajszálvég felsõ
keresztmetszetének egy tízezred része.” Mivel nincs eszközünk a szellemi lélek dimenzióinak
mérésére, ezért így mérik a lélek egy kis darabját. Más szóval a lélek olyan parányi, hogy kisebb az
atomnál. Ez a kis rész megvan önökben, bennem, az elefántban, az óriási állatokban, minden
emberben, a hangyában, a fában, mindenhol. A tudomány még nem tudja felbecsülni a lélek
dimenzióit, s az orvosok sem tudják meghatározni a lélek helyét a testben. Így aztán a materialista
tudósok levonják a következtetést, hogy nincs lélek, de ez nem így van. A lélek létezik. A lélek
jelenléte miatt van különbség egy élõ és egy halott test között. Amint a lélek elhagyja a testet, a test
meghal. Nincs értéke. Bármilyen nagy tudós vagy filozófus lehet valaki, be kell ismernie, hogy
amint a lélek elhagyja a testet, a test meghal. Akkor nem lesz többé értéke, el kell dobni. Ezt meg
kell értenünk; a lélek értékes, nem a test. A lélekvándorlás tényét a Bhagavad-g¦t§ (2.22.)
magyarázza el:
v§s§°si j¦r£§ni yath§ vih§ya
nav§ni g¥h£§ti naro 'par§£i
tath§ ªar¦r§£i vih§ya j¦r£§ny
any§ni sa°y§ti nav§ni deh¦
„Miként az ember leveti elnyûtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és
hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.”
Amikor az öltönyünk már régi, levesszük, s felveszünk egy másik öltönyt. Ehhez hasonlóan a
lélek is cseréli a testét, vágyai szerint. Mivel a lélek Isten része, isteni tulajdonságai vannak. Isten a
legfelsõbb akarat, a legfelsõbb erõ, a legfelsõbb független létezõ, és mi — mivel szerves részei
vagyunk — apró mértékben rendelkezünk ezekkel a tulajdonságokkal. Van akaratunk, vannak
gondolataink, érzéseink, vágyaink. A Védák azt mondják, hogy Isten a legfelsõbb élõlény minden
élõlény között (cetanaª cetan§n§m), és szintén Õ az, aki ellátja az élõlényeket azzal, amire
szükségük van.
Mi, élõlények, megszámlálhatatlanok vagyunk; számunknak nincs határa. Isten azonban egy. Õ
ugyanúgy élõ, ahogyan mi, de mi apró részei vagyunk annak az életerõnek. Egy darabka arany
például minõségileg ugyanaz, mint egy aranybánya. Ha kémiailag elemezzük egy csepp víz
összetevõit, kiderül, hogy a hatalmas óceán alkotóelemeit találhatjuk meg benne. Ehhez hasonlóan
mi is egyek vagyunk Istennel, mivel szerves részei vagyunk. Ez az isteni részecske, vagyis élõlény
vízi élõlényekbõl fákba és növényekbe, aztán fákból és növényekbõl rovarokba, aztán madarak és
vadállatok testébe vándorol. Darwin teóriája a lélekvándorlás részleges magyarázata. Darwin
egyszerûen csak átvette az infomációt a Védikus Irodalomból, de nem értette meg a lelket. A
különbség az, hogy a lélek a vízi életformából a növényekbe, fákba, rovarokba, madarakba,
vadállatokba vándorol, aztán következik az emberi élet, és az emberi életen belül a civilizálatlan
életbõl halad a civilizált felé stb. Az emberi lény civilizált élete képezi a fejlõdés tetõpontját. Itt van
az útkeresztezõdés: errõl a pontról felemelkedhetünk egy isteni élet szintjére. A választás tõlünk
függ. Ezt mutatja meg a Bhagavad-g¦t§.
Ez az emberi létforma valójában fejlett tudatot jelent, ezért nem szabad elvesztegetnünk az
életünket mint kutyák, macskák és szamarak. Ez a parancs. Bár ez a test halandó, akár egy kutya
vagy egy macska teste, mégis különbözik tõlük abban, hogy az ember el tudja érni az élet
legtökéletesebb szintjét. Mi Isten szerves részei vagyunk, de valahogy beleestünk ebbe az anyagi
létezésbe; most úgy kell fejlõdnünk, hogy haza tudjunk menni, vissza az Istenséghez. Ez a
legmagasabb szintû tökéletesség.
Van egy másik világ, a lelki világ. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ (8.20) is mondja:
paras tasm§t tu bh§vo 'nyo
'vyakto 'vyakt§t san§tana¤
ya¤ sa sarve¢u bh¡te¢u
naªyatsu na vinaªyati
„Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz
képest örök, transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is megõrzi
eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.”
Ebben az anyagi természetben minden keletkezik, fennmarad valamennyi ideig, létrehoz néhány
mellékterméket, csökken és végül eltûnik. A mi testünk a szexuális érintkezés egy bizonyos
pillanatában keletkezik. Az apa ondója emulgeálódik, felveszi egy borsó formáját és az élõlény, a
lélek ebben a formában talál menedéket, és mivel menedéket talált, keze, lába, szeme stb. fejlõdik
ki. Ez a fejlõdés a hetedik hónapban lesz teljes, a kilencedik hónapban pedig az emberi lény kijön a
méhbõl. A gyerek azért tud fejlõdni, mert a lélek jelen van. Ha a lélek nincs jelen, nincs fejlõdés, a
gyerek halva születik. Tartósíthatjuk ezt a halott testet kémiai szerekben, akkor sem fog fejlõdni. A
fejlõdés a test változását jelenti. Mindannyiunknak volt csecsemõ teste, de az a test már nem létezik.
A csecsemõ teste egy gyerek testévé fejlõdik, az a test egy fiú testévé, majd egy fiatal ember
testévé, ami végül is egy öreg ember testévé válik. Végül a test teljesen elenyészik. Az egész
kozmikus megnyilvánulás, az anyagi világ gigantikus formája szintén e folyamat szerint mûködik.
Egy bizonyos ponton keletkezik, fejlõdik, fennmarad, s egy bizonyos ponton megsemmisül. Ez az
anyagi világ természete. Egy bizonyos idõre megnyilvánul, aztán újra eltûnik (bh¡tv§ bh¡tv§
pral¦yate).
A bh§va szó jelentése: „természet”. Van egy másik természet, amely sohasem semmisül meg,
ami örök. Mint j¦vák, lelkek, mi is örökkévalóak vagyunk. Ezt megerõsíti a Bhagavad-g¦t§ (2.20):
na j§yate mriyate v§ kad§cin
n§ya° bh¡tv§ bhavit§ v§ na bh¡ya¤
ajo nitya¤ ª§ªvato 'ya° pur§¯o
na hanyate hanyam§ne ªar¦re
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem szûnhet; nem-
született, örökkévaló, mindig-létezõ, halhatatlan és õsi, s ha a testet meg is ölik, õ meg nem ölhetõ.”
Ugyanúgy, ahogy Isten sem születik vagy hal meg, a lélek sem születhet vagy halhat meg, de
mivel azt gondoljuk, hogy „én ez a test vagyok”, úgy véljük, hogy születünk és meghalunk. Ezt a
gondolkodást hívják m§y§nak, vagyis illúziónak, és ahogy kikerülünk abból az illúzióból, hogy a
lelket a testtel azonosítjuk, elérjük a brahma-bh¡tának nevezett szintet. Amikor valaki megérti,
hogy aha° brahm§smi, hogy „Én nem ez a test vagyok; lélek vagyok, a Legfelsõbb Brahman
szerves része”, akkor eléri azt, amit Brahman megvalósításnak neveznek. Ahogy elérte a Brahman
megvalósítást, az ember boldoggá válik.
Nem így van? Ha önök tisztán megértenék, hogy nincs születés és halál, hogy örökké léteznek,
nem lennének-e boldogok? De, minden bizonnyal. Így amikor valaki Brahman megvalósítottá,
lelkileg megvalósítottá válik, akkor nem vágyakozik semmire, és nem sajnálkozik semmi miatt. Az
egész világ csak vágyakozásból és bánkódásból áll. Önök, afrikai emberek most arra vágynak, hogy
olyanok legyenek, mint az európaiak és amerikaiak, de az európaiak elvesztették birodalmaikat, és
most csak panaszkodnak. Tehát az egyik fél vágyódik, a másik pedig bánkódik. Ez az anyagi élet
egyszerûen a vágyakozás és sajnálkozás összetétele. Vágyunk azokra a dolgokra, amelyek
nincsenek a tulajdonunkban, és sajnálkozunk azok miatt, amelyeket elvesztettünk. Ez az anyagi
elfoglaltságunk. Ha megértjük, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége (Parabrahman) szerves
részei vagyunk, s hogy Brahman vagyunk, akkor túl fogunk lépni ezen a vágyakozáson és
siránkozáson.
Az úgynevezett univerzális testvériség vagy egyesülés, amelyet az Egyesült Nemzetek
Szervezete próbál elérni, csak akkor lehetséges, ha eljutnak a lelki szintre, vagyis a Brahman
megvalósítás szintjére. A Brahman megvalósítás az emberi élet célja. Nem szabad úgy dolgoznunk,
mint a macskák, a kutyák és a disznók. A disznó éjjel-nappal csak ürüléket keres és amikor
megtalálja, megeszi, szexuálisan izgatottá válik, és minden megkülönböztetés nélkül él szexuális
életet. A disznó szexuális életet él az anyjával, nõvérével és bárki mással — ez a disznó élete. Az
Írások elmondják, hogy az emberi létforma nem arra való, hogy keményen dolgozzunk az
érzékkielégítésért, mint a macskák, a kutyák és a disznók. Arra való, hogy megértsem: „Nem
tartozom ehhez az anyagi világhoz. Lélek vagyok és örök, de valahogy beleestem a születés,
öregkor, betegség és halál feltételekhez kötött életébe.” Az emberi élet arra való, hogy megoldást
találjunk erre a négy szenvedésre — a születésre, az öregségre, a betegségre és a halálra. Ez az
emberi élet célja. Kérem, próbálják megérteni, hogy az emberi élet nem arra való, hogy olyan
keményen küzdjünk, mint a disznók, aztán kielégítsük egy kicsit az érzékeinket — s aztán hirtelen
meghaljunk.
Azok az emberek, akik nem hisznek a lélekben, a legszerencsétlenebb helyzetben vannak. Nem
tudják, honnan jöttek, sem azt, hogy hová mennek. A lélekrõl szóló tudás a legfontosabb tudás,
mégsem beszélnek róla egyetlen egyetemen sem. De mibõl áll ez a test? Mi a test helyzete és mi az
értéke? Jelenleg senki sem tanulmányozza ezeket a kérdéseket, de mi megpróbáljuk úgy tanítani az
embereket a K¥¢£a-tudat mozgalmán keresztül, hogy képesek legyenek megérteni, hogy nem
azonosak a testükkel: lelkek õk. Az emberi élet lényege más, mint a macskáké és a kutyáké. Ez a mi
üzenetünk.
A lélek számára az evolúciós fejlõdés folytatódik. Küzdünk a létezésért, küzdünk, hogy elérjük
az örök életet. Van lehetõség az örök életre. Ha megteszünk minden tõlünk telhetõt ebben az emberi
életben, akkor következõ életünkben lelki testet kaphatunk. A lelki test már bennünk van, és ki fog
fejlõdni azonnal, ahogy megszabadulunk az anyagi létezés szennyezõdésétõl. Ez az emberi élet
célja. Az emberek nem tudják, hogy mi a valódi érdekük. Az érdekük az, hogy megvalósítsák
önmagukat, megvalósítsák azt, hogy „Isten szerves része vagyok, s vissza kell térnem Isten
királyságába, hogy együtt legyek Istennel.”
Ugyanúgy, ahogy nekünk van társasági életünk itt, Istennek is van társasági élete a lelki
királyságban. Ott együtt lehetünk Vele. Nem az történik, hogy miután ennek a testnek vége van,
üressé válunk. Nem. Ez helytelen felfogás. A Bhagavad-g¦t§ban (2.12) K¥¢£a azt mondja
Arjunának a Kuruk¢etrai Csatamezõn:
na tv ev§ha° j§tu n§sa°
na tva° neme jan§dhip§¤
na caiva na bhavi¢y§ma¤
 sarve vayam ata¤ param
„Nem volt olyan idõ, amikor Én nem léteztem, s öröktõl fogva vagy te és ezek a királyok is. A
jövõben sem fog megszûnni életünk, létünk végtelen.”
Az örök élet elérésének folyamata nagyon könnyû és ugyanakkor mégis nagyon nehéz. Nehéz,
mert kezdetben az emberek nem hisznek a lélekvándorlás tényében. De ha a hiteles tudást
alkalmazzuk, a folyamat nagyon egyszerûvé válik. A mi K¥¢£a-tudatunk azt jelenti, hogy K¥¢£ától,
a legtökéletesebb lénytõl fogadjuk el a tudást, nem pedig egy közönséges lénytõl, aki az anyagi
természet törvényei alatt áll. A feltételekhez kötött lénytõl származó tudás minden bizonnyal
tökéletlen.
Melyek a feltételekhez kötött élõlény hibái? Biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy
illúzióban van, biztos, hogy becsap másokat és biztos, hogy tökéletlenek az érzékei. Nem érhetünk
el tökéletes tudást, mert be akarunk csapni másokat és az érzékeink tökéletlenek. Bár az érzékeink
tökéletlenek, nagyon büszkék vagyunk a szemünkre és látni akarunk mindent. Ezért van olyan, aki
megkérdezi: „Meg tudod nekem mutatni Istent?” A válasz az, hogy igen. Miért nem látod Istent
minden pillanatban? K¥¢£a azt mondja: raso 'ham apsu kaunteya — „Én vagyok a víz íze.” Tehát
ha úgy gondolunk erre az ízre, mint Istenre, akkor elkezdtük Isten megvalósításának folyamatát. K¥
¢£a azt is mondja, hogy prabh§smi ªaªi-s¡ryayo¤: „Én vagyok a Nap és a Hold fénye.”
Mindannyian naponta látjuk a napfényt és a holdfényt, s ha arra gondolunk, hogy van az, hogy a
Nap és a Hold sugárzó fény, akkor végül el fogjuk érni Istent. Nagyon sok hasonló példa van. Ha
valaki Isten-tudatos akar lenni és meg akarja valósítani Istent, ez nem túlságosan nehéz. Egyszerûen
csak követnie kell az elõírt módszereket. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ (18.55) is mondja: tato m§°
tattvato jñ§tv§. Csak meg kell próbálnunk igazából megismerni Istent, megérteni megjelenését,
eltûnését és cselekedeteit. Amikor valóban megértjük Õt, rögtön belépünk Isten királyságába. Az a
személy, aki érti Istent, K¥¢£át, teste elhagyása után nem jön vissza újra, hogy elfogadjon egy másik
anyagi testet. K¥¢£a azt mondja, m§m eti: „Hozzám jön õ.” Ez a mi célunk.
Ezért hát nem szabad elvesztegetnünk az idõnket azzal, hogy úgy élünk, mint a macskák és a
kutyák. Kényelmesen kell élnünk, de ugyanakkor K¥¢£a-tudatosnak, vagyis Isten-tudatosnak kell
lennünk. Ez segíteni fog bennünket abban, hogy boldogok legyünk. Anélkül hogy megértenénk
Istent, s anélkül hogy Isten-tudatossá válnánk, nincs lehetõség a békére és a boldogságra. A békéhez
és a boldogsághoz vezetõ utat a Bhagavad-g¦t§ körvonalazza.
Ha önök valóban meg akarják érteni Istent, akkor nagyon könnyû megérteni Õt. Isten
mindennek a tulajdonosa: ¦ª§v§syam ida° sarvam. Sajnos mi úgy gondolkodunk, hogy „Én vagyok
a tulajdonos.” Például az Önök országában az angolok gyakran mondták, hogy õk a tulajdonosok, és
most Önök állítják ugyanezt — így ki tudja, mi fog történni a jövõben? Valójában senki sem tudja,
hogy ki az igazi tulajdonos. A föld itt van és Isten tulajdona, de mi úgy gondolkodunk, hogy „Én
vagyok a tulajdonos. Az én tulajdonomban van ez, az én tulajdonomban van az.” Valójában
Amerika létezett már mielõtt az európaiak odamentek, de most az amerikaiak azt gondolják: „Mi
vagyunk a tulajdonosok.” Elõttük a Vörös Indiánok gondolták: „Mi vagyunk a tulajdonosok.” Tény
az, hogy nincs olyan ember, aki tulajdonos lenne. A tulajdonos Isten.
¦ª§v§syam ida° sarva°
yat ki° ca jagaty§° jagat
tena tyaktena bhuñj¦th§
m§ g¥dha¤ kasya svid dhanam
„A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élõ és élettelen felett, Õ a birtokosa
mindennek. Ezért az embernek csak azon szükségszerû dolgokat szabad elfogadnia, melyek az õ
számára vannak félretéve, s minden mást kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak.”
(¾ªopani¢ad 1)
Ez a megvalósítás hiányzik. K¥¢£a kijelenti, hogy Õ minden test birtokosa — beleértve az
amerikai testet, az afrikai testet, a macska testet, a kutya testet, a fa testet stb. —, mert valójában Õ
a birtokos és a legfelsõbb apa. Ha megértjük ezt, akkor elérjük Isten megvalósítását. Ha úgy értjük
meg Istent, ahogy a hiteles könyvek írják és ahogyan a Védikus Irodalomban le van írva, akkor úgy
fogjuk találni, hogy nincs nézeteltérés egyik vagy másik fél között. Minden nagyon békés lesz.
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy használja Isten tulajdonát, mint ahogyan a fiúnak is joga van
ahhoz, hogy az apja költségén éljen. Az Írások azt mondják, hogy még a házban lakó kis állatoknak
is kell némi ételt adni. Ez a lelki kommunizmus. Senki sem maradhat éhes, még egy kígyó sem.
Mindig félünk a kígyóktól, mégis ha találunk a házunkban egy kígyót, akkor kötelességünk, hogy
megetessük. Ez az Isten-tudat, vagyis a K¥¢£a-tudat gondolkodásmódja: sama¤ sarve¢u bh¡te¢u.
Az, aki transzcendentális szinten van, egyformán kedvel minden élõlényt. Így a Bhagavad-g¦t§
kiemeli, hogy amikor az ember mindenkit egyenlõnek lát, a Legfelsõbb Úr szerves részeként, akkor
valóban elkezdte a lelki életet. Ez a K¥¢£a-tudatos mozgalom hiteles módon próbálja megértetni
mindenkivel, hogy ki õ, s hogy mi az élet célja. A szív tisztításának ezt a folyamatát nagyon
könnyen teljessé lehet tenni. Csak vibrálnunk kell ezt a mah§-mantrát — Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a,
K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Ebben a mozgalomban
különbözõ országokból, különbözõ vallásokból vannak fiúk és lányok, de senki sem vesz
figyelembe egyetlen osztályt, országot vagy egyházat sem. Csak önmagunk és Istennel való
kapcsolatunk megismerésével foglalkozunk.
Isten a legfõbb birtokos, mi pedig mindannyian az Õ fiai, szolgái vagyunk. Ezért foglaljuk le
magunkat az Úr szolgálatában, ahogyan azt a Bhagavad-g¦t§ javasolja! Amint megértjük, hogy
Isten mindennek a tulajdonosa, a világ összes problémája azonnal megoldódik. Ez némi idõbe
kerülhet. Nem várható el, hogy mindenki megértse ezt a magas filozófiát, az éppen elegendõ, ha
minden országban az intelligens emberek megpróbálják megérteni. A Bhagavad-g¦t§ (3.21) azt
mondja:
yad yad §carati ªre¢±has
tat tad evetaro jana¤
sa yat pram§£a° kurute
lokas tad anuvartate
„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek nyomdokába lépnek; és bármilyen
irányadó mértéket szabjon is meg saját példájával, az egész világ követi õt.”
Ezért arra kérjük a világ legintelligensebb embereit, hogy értsék meg ezt a K¥¢£a-tudatos
filozófiát, és próbálják meg terjeszteni az egész világon! Most hogy eljöttünk ezekbe az afrikai
országokba, arra kérek minden intelligens afrikai embert, hogy jöjjön, értse meg és terjessze ezt a
filozófiát. Önök fejlõdni szeretnének, fejlõdjenek hát lelkileg, mert a lelki fejlõdés az ép fejlõdés.
Ne utánozzák az amerikaiakat és az európaiakat, akik úgy élnek, mint a macskák és a kutyák. Az
ilyen érzékkielégítésre épített civilizáció nem szilárd. Az atombomba már ott van, és amint a
kövekezõ háború kitör, az összes felhõkarcolónak és minden másnak azonnal vége lesz. Próbálják
ezt megérteni ez emberi élet igazi nézõpontjából, a lelki nézõpontból. Ez az, amirõl a K¥¢£a-tudat
beszél. Kérjük Önöket, próbálják megérteni ezt a filozófiát. Nagyon köszönöm.
A szentek könyörületessége
Minden vallásnak vannak saját szentjei, de minden szentnek van egy közös transzcendentális lelki
tulajdonsága: a könyörületesség. ¼r¦la Prabhup§da ezt fejti ki...
Ma Isten szent nevének dicsõítésérõl fogok beszélni Önöknek. Ugyanerrõl beszélgetett Par¦k¢it
Mah§r§ja és ¼ukadeva Gosv§m¦ egy elesett helyzetû br§ma£ával kapcsolatban, aki nagyon
ragaszkodott különféle bûnös cselekedeteihez, de a szent név vibrálása megmentette õt. A leírás
¼r¦mad-Bh§gavatam Hatodik Énekében található.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam Ötödik Éneke nagyon szépen elmagyarázza az univerzális
bolygórendszereket. Ebben az univerzumban van néhány pokoli bolygó. Nemcsak a Bh§gavatam,
hanem más vallásos írások is tartalmaznak leírást a pokolról és a mennyországról. A ¼r¦mad-
Bh§gavatamban megtalálhatják, hogy hol vannak ezek a pokolbolygók, milyen messze vannak ettõl
a bolygótól, éppúgy, ahogy a modern asztrológiától kaphatnak információt. A csillagászok
kiszámították, hogy milyen messze van innen a Hold, és hogy mekkora a távolság bolygónk és a
Nap között — hasonlóan ír a Bh§gavatam a pokolbolygókról.
Még ezen a bolygón is találhatunk különbözõ légköri állapotokat. A nyugati országokban, az
Északi-sarkhoz közel más az éghajlat, mint Indiában, amely az Egyenlítõhöz van közel. Ahogy ezen
a bolygón is vannak különbségek a légköri állapotok és az életkörülmények között, ugyanúgy van
sok más bolygó, amelyeken más légkör és más életfeltételek találhatók.
Miután Par¦k¢it Mah§r§ja meghallgatta ¼ukadeva Gosv§m¦ leírását a pokolbolygókról, így szólt:
adhuneha mah§-bh§ga
yathaiva narak§n nara¤
n§nogra-y§tan§n ney§t
tan me vy§khy§tum arhasi
„Uram, most már hallottam tõled a pokolbolygókról. A nagyon bûnös emberek kerülnek azokra a
bolygókra.” (¼r¦mad-Bh§gavatam 6.1.6) Par¦k¢it Mah§r§ja Vai¢£ava (hívõ) volt, és egy Vai¢£ava
mindig könyörületességet érez mások szenvedése láttán. Nagyon szomorúvá teszi mások
nyomorúsága. Amikor például Jézus Krisztus jelen volt, nagyon lesújtotta õt az emberek
nyomorúságos helyzete. Függetlenül attól, hogy melyik országhoz vagy felekezethez tartozik,
minden Vai¢£ava, minden hívõ — bárki, aki Istentudatos vagyis K¥¢£a-tudatos — ugyanígy
könyörületes. Ezért nagy sértés egy Vais£avát, Isten dicsõségének prédikálóját kritizálni.
K¥¢£a — Isten — sohasem elnézõ a Vai¢£avák lótuszlábai ellen elkövetett sértésekkel szemben.
K¥p§mbudhi: egy Vai¢£ava a kegy óceánja. V§ñch§-kalpa-taru: mindenkinek vannak vágyai, s egy
Vai¢£ava képes teljesíteni minden vágyat. Kalpa-taru azt jelenti: „kívánság teljesítõ fa”. A lelki
világban van egy fa, amelyet kívánság teljesítõ fának neveznek. Az anyagi világban egy bizonyos
fáról egy bizonyos fajta gyümölcsöt szedhetünk, de K¥¢£alokán és a Vaiku£±ha bolygókon minden
fa lelki, s teljesíti minden vágyunkat. Errõl ír a Brahma-sa°hit§: cint§ma£i-prakara-sadmasu
kalpa-v¥k¢a.
A Vai¢£avákat mah§-bh§gának nevezik, ami azt jelenti: „szerencsés”. Aki Vai¢£avává válik és
Istentudatos lesz, azt nagyon szerencsésnek kell tekinteni.
Caitanya Mah§prabhu elmagyarázta, hogy az élõlények különbözõ életfajokon, különbözõ
bolygórendszereken keresztül vándorolnak az egész univerzumon át. Egy élõlény bárhová eljuthat
— a pokolba vagy a mennyországba, ahová csak szeretne, s ahová felkészül elmenni. Számtalan
mennyei bolygó van, számtalan pokolbolygó és számtalan létforma. Nyolcmillió-négyszázezer
életforma van. Az élõlény vándorol, s jelen élete mentalitása szerint megy keresztül ezeken a
fajokon és a teremtett testek formáin. Ki mint vet, úgy arat.
Caitanya Mah§prabhu azt mondja, hogy a számtalan élõlény közül, akik az anyagi világban
utaznak, nem mindenki, csupán egy-egy lélek a szerencsés. Ha mindenki szerencsés lenne,
mindenki elfogadta volna a K¥¢£a-tudatot — ez mindenhol ingyenes. De miért nem fogadják el az
emberek? Azért, mert szerencsétlenek. Ezért Caitanya Mah§prabhu azt mondja, hogy csak azoknak
lesz reményteljes, boldog, tudással teli életük, akik elég szerencsések ahhoz, hogy elfogadják a K¥¢
£a-tudatot. Egy Vai¢£avának az a kötelessége, hogy ajtóról ajtóra menjen és szerencséssé tegye a
szerencsétlen embereket. Egy Vai¢£ava mindig arra gondol, hogy „Hogyan lehet ezeket az
embereket kiemelni pokoli helyzetükbõl?” Eziránt tudakozódott Par¦k¢it Mah§r§ja is. „Uram —
szólt —, elmondtad, hogy bûnös cselekedetei eredményeképpen az ember pokoli körülmények közé
vagy a pokol bolygórendszerébe kerül. De mi a módja annak, hogy egy ilyen ember
megmeneküljön?” Ez a kérdés. Amikor egy Vai¢£ava jön, amikor Isten Maga jön, amikor Isten fia
vagy bizalmas hívõje jön, egyetlen missziójuk az, hogy megmentsék a bûnös embereket, akik
szenvednek. Nekik van tudásuk arról, hogyan kell ezt csinálni.
Amikor Prahl§da Mah§r§ja találkozott N¥si°hadevával, azt mondta:
naivodvije para duratyaya vaitara£y§s
tvad-v¦rya-g§yana-mah§m¥ta-magna-citta¤
ªoce tato vimukha-cetasa indriy§rtha-
m§y§-sukh§ya bharam udvahato vim¡¨h§n
„Kedves Uram — mondta Prahl§da —, engem nem nagyon érdekel a saját felszabadulásom.”
(Bh§g. 7.9.43) A M§y§v§d¦ filozófusok nagyon vigyáznak arra, hogy személyes felszabadulásuknak
semmi ne álljon az útjában. Azt gondolják: „Ha elmegyek prédikálni, mások társaságában
visszaeshetek, és vége a megvalósításomnak.” Ezért õk nem prédikálnak. Csak a Vai¢£avák
prédikálnak, még a visszaesést is megkockáztatva — de õk nem esnek vissza. Õk még a pokolba is
elmehetnek, hogy felvilágosítsák a feltételekhez kötött lelkeket. Ez Prahl§da Mah§r§ja missziója.
Naivodvije — mondja: „Nem nagyon érdekel ez az élet itt az anyagi világban.”
Prahl§da Mah§r§ja késõbb így szól: „Nem aggódom magam miatt, mert valamilyen ok folytán
képzett vagyok arra, hogy mindig K¥¢£a-tudatú legyek.” Mivel õ K¥¢£a-tudatos, biztos benne, hogy
következõ életében K¥¢£ához megy. A Bhagavad-g¦t§ azt állítja, hogy ha valaki pontosan tartja
magát a K¥¢£a-tudatos szabályozó elvekhez, akkor biztos, hogy következõ életében eléri a
legfelsõbb célt.
Prahl§da Mah§r§ja folytatja: „Számomra egyetlen forrása van az aggodalomnak.” Nézzük csak
meg: bár nem aggódik önmaga miatt, mégis van aggodalom a számára. ¼oce tato vimukha-cetasa¤
— mondja: „Aggódom azokért, akik nem K¥¢£a-tudatúak. Ez az aggodalmam. Nem magamra
gondolok, hanem azok miatt aggódom, akik nem K¥¢£a-tudatúak.” Miért nem K¥¢£a-tudatúak?
M§y§-sukh§ya bharam udvahato vim¡¨h§n. Ezek a gazemberek létrehoztak egy csaló civilizációt
az ideiglenes boldogság kedvéért.
M§y§-sukháya. Így van. A civilizációnk egy csalás. Minden évben rengeteg autót gyártanak és
ezért rengeteg utat kell ásni, építeni, ez pedig problémát problémára halmoz. Ezért ez m§y§-
sukh§ya, illuzórikus boldogság, mégis így próbálunk boldogok lenni. Megpróbálunk különféle
lehetõségeket létrehozni, hogy boldogok legyünk, de ez csak újabb problémákat okoz.
Az önök országában van a legtöbb autó, de ez nem old meg semmilyen problémát. Önök
rengeteg autót gyártottak, hogy megoldják az élet problémáit, de tapasztalatom szerint ez csak újabb
problémákat szül. Amikor tanítványom, Day§nanda el akart vinni orvoshoz, azzal kellett
bajlódnom, hogy harminc mérföldet utazzam, mielõtt még egyáltalán konzultálhattam volna az
orvossal. Önök autókat gyártanak, aztán harminc-negyven mérföldet kell utazniuk ahhoz, hogy
találkozhassanak a barátaikkal.
New Yorkból Bostonba lehet repülni egy óra alatt, de sokkal hoszszabb ideig tart, míg kiérünk a
repülõtérre. Ezt a helyzetet hívják m§y§-sukh§yának. M§y§ azt jelenti, hogy „hamis, illuzórikus”.
Megpróbálunk valami nagyon kényelmes helyzetet létrehozni, de csak egy újabb kényelmetlen
helyzet származik belõle. Így mûködik az anyagi világ; ha nem vagyunk elégedettek azzal a
kényelemmel, amit Isten és a természet ajánl, és mesterséges kényelmet akarunk teremteni, akkor
kénytelenek vagyunk kényelmetlenséget is teremteni. A legtöbb ember nem tudja ezt. Azt
gondolják, hogy nagyon kényelmes helyzetet teremtettek, de ötven mérföldet utaznak az irodába,
hogy megkeressék a pénzt a megélhetésükre, és ugyanígy ötven mérföldet utaznak visszafelé. Az
ilyen helyzetek miatt mondja Prahl§da Mah§r§ja, hogy ezek a vim¡¨h§nok — ezek a materialista
személyek, ezek a gazemberek — szükségtelen terhet hoztak létre maguknak az ideiglenes
boldogságért. Vim¡¨h§n, m§y§-sukh§ya bharam udvahato. Ezért a védikus civilizáció azt ajánlja,
hogy az ember szabaduljon meg az anyagi élettõl, lépjen a sanny§s¦ rendbe, az élet lemondott
rendjébe, és minden aggodalomtól mentesen élje a lelki életet.
Ha valaki a családi életben végzi a K¥¢£a-tudatot, az nagyon jó. Bhaktivinoda çh§kura családos
ember volt, tisztségviselõ, mégis nagyon szépen végezte az odaadó szolgálatot. Dhruva Mah§r§ja és
Prahl§da Mah§r§ja g¥hasták, háztartók voltak, de úgy képezték magukat, hogy még háztartókként
sem kellett megszakítaniuk szolgálatukat. Ezért Prahl§da Mah§r§ja azt mondja: „Megtanultam
annak a mûvészetét, hogy hogyan maradjak mindig K¥¢£a-tudatban.” Mi ez a mûvészet? Tvad-
v¦rya-g§yana-mah§m¥ta-magna-citta¤: egyszerûen csak dicsõíteni az Úr gyõzelmes kedvteléseit.
V¦rya azt jelenti: „nagyon hõsies”.
K¥¢£a cselekedetei hõsiesek. Olvashatunk róluk a K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége
címû könyvben. K¥¢£a neve, híre, cselekedetei, társai és minden más dolog, ami kapcsolatban van
Vele, hõsies. Prahl§da Mah§r§ja azt mondja ezzel kapcsolatban: „Bárhová is megyek, tudom
dicsõíteni hõsies cselekedeteidet, és így biztonságban vagyok. Nem fordulhat elõ, hogy visszaesem.
Csak azokért az emberekért aggódom, akik létrehoztak egy ilyen civilizációt, amelyben örökké csak
keményen dolgoznak. Rájuk gondolok.”
Késõbb azt mondja Prahl§da:
pr§ye£a deva munaya¤ sva-vimukti-k§m§
mauna° caranti vijane na par§rtha-ni¢±h§¤
nait§n vih§ya k¥pa£§n vimumuk¢a eko
n§nya° tvad asya ªara£a° bhramato 'nupaªye
„Drága Uram, sok olyan szent személy és bölcs van, akiket nagyon érdekel saját felszabadulásuk.”
(Bh§g. 7.9.44) Munaya¤ azt jelenti: „szent személyek” vagy „filozófusok”. Pr§ye£a deva munaya¤
sva-vimukti-k§m§¤: nagyon érdekli õket saját felszabadulásuk. Megpróbálnak olyan elhagyatott
helyen élni, mint a Himalája. Nem beszélnek senkivel és mindig félnek, hogy a városban
közönséges emberekkel keverednek, ami megzavarja õket, és esetleg vissza is esnek. Azt gondolják:
„Jobb, ha saját magamat mentem meg.”
Prahl§da Mah§r§ja sajnálja, hogy ezek az emberek nem jönnek be a városba, ahol az emberek
létrehoztak egy olyan civilizációt, ahol éjjel-nappal látástól vakulásig kell dolgozniuk. Ezek a
szentek nem könyörületesek. Prahl§da Mah§r§ja azt mondja: „Aggódom ezekért az elesett
emberekért, akik szükségtelenül nagyon sokat dolgoznak a puszta érzékkielégítésért.”
Még ha lenne is valami ok, amiért érdemes lenne ilyen nehéz munkát végezniük, ezek az
emberek nem tudják, mi az. Egyedül a szexualitást ismerik. Vagy elmennek egy meztelen klubba,
vagy meztelenül táncolnak, vagy hasonló dolgokat mûvelnek. Prahl§da Mah§r§ja azt mondja,
nait§n vih§ya k¥pa£§n vimumuk¢a eka¤: „Uram, nekem nem kell, hogy egyedül szabaduljak fel. Ha
nem vihetem magammal ezeket az ostobákat, én sem megyek.” Visszautasítja, hogy Isten
királyságába menjen, ha nem viheti magával az összes elesett lelket. Ilyen egy Vai¢£ava. N§nya°
tvad asya ªara£a° bhramato 'nupaªye: „Csak azt akarom megtanítani nekik, hogyan hódoljanak
meg Elõtted. Ez minden. Ez a célom.”
Egy Vai¢£ava tudja, hogy amint valaki meghódol, az ösvény tisztává válik elõtte. Naivodvije
para duratyaya-vaitara£y§s tvad-v¦rya-g§yana-mah§m¥ta-magna-citta¤: „Csak valahogy
boruljanak le K¥¢£a elõtt.” Ez egy egyszerû módszer. Nem kell mást tennünk, mint hittel
leborulnunk K¥¢£a elõtt, és azt mondani: „Úr K¥¢£a, nagyon sokáig, sok életen keresztül
elfeledkeztem Rólad. Most tudatomra ébredtem; kérlek, fogadj el engem!” Ennyi az egész. Ha az
ember megtanulja ezt a módszert, és õszintén meghódol az Úr elõtt, akkor az út azonnal nyitva áll
elõtte. Ezek egy Vai¢£ava filozófikus gondolatai. Egy Vai¢£ava mindig azon gondolkodik, hogyan
lehet felvilágosítani az elesett, feltételekhez kötött lelkeket. Mindig ilyen tervek készítésével
foglalkozik, éppen úgy, mint a Gosv§m¦k. Mi volt a dolga V¥nd§vana hat Gosv§m¦jának, az Úr
Caitanya közvetlen tanítványainak? Ezt ¼r¦niv§sa Ýc§rya mondja el:
n§n§-ª§stra-vic§ra£aika-nipu£au sad-dharma-sa°sth§pakau
lok§n§° hita-k§rinau tribhuvane m§nyau ªara£y§karau
r§dh§-k¥¢£a-pad§ravinda-bhajan§nandena matt§likau
vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau
„A hat Gosv§m¦, név szerint ¼r¦ San§tana Gosv§m¦, ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a
Gosv§m¦, ¼r¦ Raghun§tha d§sa Gosv§m¦, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦, ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦, nagyon
jártas a kinyilvánított Írások alapos tanulmányozásában. Ezzel az a céljuk, hogy az összes emberi
lény hasznára megalapozzák az örök vallásos elveket. Mindig olyan hangulatban vannak, mint a
gop¦k, s örökké R§dh§ és K¥¢£a transzcendentális szeretõ szolgálatában foglalják le magukat.”
(Þa¨-gosv§my-a¢±aka 2)
Hasonló könyörületességgel szól Par¦k¢it Mah§r§ja ¼ukadeva Gosv§m¦hoz: „Leírtad nekem az
élet különbözõ pokoli állapotait. Most mondd meg nekem, hogyan lehet felvilágosítani azokat, akik
szenvednek! Kegyesen magyarázd el ezt nekem!”
adhuneha mah§-bh§ga
yathaiva narak§n nara¤
n§nogra-y§tan§n ney§t
tan me vy§khy§tum arhasi
Nara azt jelenti, hogy elesett emberi lények. Narak§n nara¤ n§nogra-y§tan§n ney§t tan me:
„Hogyan lehet õket kiszabadítani szörnyû nyomorúságukból és heves fájdalmaikból?” Ez egy Vai¢
£ava szív. Par¦k¢it Mah§r§ja azt mondja: „Valahogy leestek ebbe a pokoli életbe. De ez nem azt
jelenti, hogy ebben az állapotban kell maradniuk. Kell eszköznek lennie arra, hogy felvilágosítsuk
õket. Tehát, kérlek, kegyesen mondd el ezeket!”
¼ukadeva Gosv§m¦ válaszolt:
na ced ihaiv§paciti° yath§°hasa¤
k¥tasya kury§n mana-ukta-p§£ibhi¤
dhruva° sa vai pretya narak§n upaiti
ye k¦rtit§ me bhavatas tigma-y§tan§¤
„Igen, elmondtam a pokoli állapotok és a fájdalmas élet különbözõ fajtáit, de az embernek
ellensúlyoznia kell ezeket.” (Bh§g. 6.1.7)
Hogyan kell ezt tenni? Bûnös cselekedeteket sokféleképpen lehet elkövetni. Elkövethetünk egy
bûnös cselekedetet, vagy készíthetünk egy tervet azt gondolva: „Megölöm azt az embert.”
Mindkettõ bûn. Az elme gondolkodik, érez és akar, aztán cselekszünk.
Az egyik nap olvastam egy könyvben, hogy ha valakinek a kutyája ugat ránk, amikor
átmegyünk az úton, akkor a törvény szerint a kutya gazdája a hibás. Nem szabad, hogy az emberek
féljenek a kutyaugatástól, tehát vigyáznunk kell a kutyákra. Ezt olvastam. Ez törvény az önök
országában. A kutya egyszerûen csak ugat, mégis bûnös. A kutya nem felelõs, mert állat, de az állat
gazdája, mivel a kutyát legjobb barátjává tette, felelõs a törvény szerint. Ha egy kutya kintrõl bejön
a házba, senkinek sem szabad megölnie, hanem a kutya gazdáját kell feljelenteni.
Ahogy a kutya ugatása törvénybe ütközik, ugyanúgy bûn az is, amikor valaki valami sértõt
mond másoknak. Éppen úgy, mint az ugatás. Bûnös cselekedeteket tehát sokféleképpen lehet
elkövetni. Ha bûnös cselekedetekre gondolunk, vagy mondunk valami bûnöset, vagy valójában el is
követünk bûnös cselekedetet, mindenképpen bûnös cselekedetnek számít. Dhruva° sa vai pretya
narak§n upaiti. Büntetést kell elszenvednünk az ilyen bûnös cselekedetek miatt.
Az emberek nem hisznek a következõ életben, mert el akarják kerülni ezt a kényelmetlenséget.
Pedig nem tudják elkerülni. A törvény szerint kell cselekedniük, különben büntetést kapnak.
Hasonlóképp, nem lehet elkerülni Isten törvényét sem. Nem lehetséges. Becsaphatok másokat,
lophatok, elrejtõzhetek, így megvédve magam az állam törvényeinek büntetésétõl, de nem tudom
megvédeni magam a legfelsõbb törvénytõl, a természet törvényétõl. Ez nagyon nehéz. Nagyon sok
tanú van. Tanú a napfény, tanú a holdfény, és K¥¢£a a legfelsõbb tanú. Nem mondhatja senki:
„Elkövetem ezt a bûnt, de senki sem lát!”
K¥¢£a, a legfelsõbb tanú, a szívünkben van. Feljegyzi, amit gondolunk, amit csinálunk.
Lehetõséget is ad. Ha tenni akarunk valamit, hogy kielégítsük az érzékeinket, K¥¢£a megadja a
lehetõséget arra a cselekedetre. A Bhagavad-g¦t§ azt mondja: Sarvasya c§ha° h¥di sannivi¢±o —
„Én mindenki szívében ott lakozom.” Matta¤ sm¥tir jñ§nam apohana° ca: „Tõlem jön az
emlékezet, a tudás és a felejtés”
K¥¢£a így választási lehetõséget ad nekünk. Ha K¥¢£át akarjuk, akkor Õ meg fogja adni a
lehetõséget, hogy megkapjuk Õt, és ha nem akarjuk K¥¢£át, megadja a lehetõséget, hogy
elfelejtkezzünk Róla. Ha úgy akarja valaki élvezni az életet, hogy elfeledkezik K¥¢£áról,
elfeledkezik Istenrõl, akkor K¥¢£a meg fog adni neki minden lehetõséget, hogy elfelejtse Õt. De ha
valaki K¥¢£a-tudatban akarja élvezni az életet, akkor K¥¢£a meg fogja adni a lehetõséget, hogy
fejlõdjön a K¥¢£a-tudatban. Csak rajtunk múlik.
Ha azt gondolja valaki, hogy boldog lehet K¥¢£a-tudat nélkül, K¥¢£a nem akadályozza meg ezt.
Yathecchasi tath§ kuru. Miután tanácsot adott Arjunának, K¥¢£a azt mondta: „Mindent
elmagyaráztam neked. Tégy úgy, ahogy jónak látod.” Arjuna azonnal azt válaszolta, hogy kari¢ye
vacana° tava: „Utasításaid szerint cselekszem.” Ez a K¥¢£a-tudat.
 Isten nem gátolja csekélyke függetlenségünket. Ha Isten utasításai szerint akarunk cselekedni,
Isten segíteni fog. Még ha vissza is esünk néha, ha komollyá válunk — „Mostantól fogva K¥¢£a-
tudatos maradok és K¥¢£a utasításai szerint cselekszem” —, akkor K¥¢£a segíteni fog nekünk. Még
ha vissza is esünk, akkor is megbocsát, és több intelligenciát ad. Ez az intelligencia azt fogja
mondani: „Ne csináld ezt! Teljesítsd a kötelességed!” De ha el akarjuk felejteni K¥¢£át, ha K¥¢£a
nélkül akarunk boldogok lenni, akkor sok lehetõséget fog adni nekünk arra, hogy életrõl életre
elfelejtsük Õt.
Par¦k¢it Mah§r§ja azt mondja itt: „Az nem igaz, hogy ha azt mondom, hogy nincs Isten, akkor
Isten nem lesz, vagy én nem leszek felelõs azért, amit csinálok.” Ez az ateista teória. Az ateisták
nem akarják Istent, mert mindig bûnösek. Ha arra gondolnának, hogy van Isten, rá lennének
kényszerítve, hogy féljenek a büntetés gondolatától. Ezért tagadják Isten létezését. Ez az õ
módszerük. Úgy gondolják, hogy ha nem fogadják el Istent, akkor nincs büntetés és azt
csinálhatnak, amit akarnak.
Amikor egy nyulat megtámad egy nagyobb állat, becsukja a szemét és azt gondolja: „Nem öl
meg.” Pedig mindenképpen megöli. Hasonlóan, tagadhatjuk Istennek és Isten törvényeinek
létezését, de attól Isten és törvényei léteznek. A Legfelsõbb Bíróságon mondhatja valaki, hogy
„Engem nem érdekel a kormány törvénye”, de kényszeríteni fogják, hogy elfogadja a kormány
törvényét. Ha megtagadjuk az állam törvényét, akkor börtönbe csuknak, és szenvedést okoznak
nekünk. Hasonlóan, leértékelheti valaki Isten létezését — „Nincs Isten” vagy „Én vagyok Isten” —,
mégis õ lesz a felelõs minden cselekedetéért, legyen az jó vagy rossz.
Kétfajta cselekedet van — jó és rossz. Ha valaki jól viselkedik és jámbor cselekedeteket hajt
végre, akkor szerencsés lesz, ha pedig bûnösen cselekszik, akkor szenvednie kell. Ezért mondja
¼ukadeva Gosv§m¦:
tasm§t puraiv§ªv iha p§pa-ni¢k¥tau
yateta m¥tyor avipadyat§tman§
do¢asya d¥¢±v§ guru-l§ghava° yath§
bhi¢ak cikitseta ruj§° nid§na-vit
(Bh§g. 6.1.8)
Többféle bûnhõdés van. Ha valaki bûnt követ el, és ezt semlegesíti valami mással, az a bûnhõdés.
Erre vannak példák a keresztény Bibliában. ¼ukadeva Gosv§m¦ azt mondja: „Tudnod kell, hogy
felelõs vagy, és bûneid súlyossága szerint kell elfogadnod valamilyen bûnhõdést a ª§strák, az
Írások szerint.”
Éppen úgy, mint amikor az ember beteg, el kell mennie orvoshoz, és ki kell fizetnie a számlát a
bûnhõdés egy formájaként, a védikus életvitel szerint is van a br§hma£áknak egy osztálya, ahová az
embernek el kell mennie a bûnei súlyossága szerinti bûnhõdésért.
¼ukadeva Gosv§m¦ azt mondja, hogy a bûneink súlyossága szerint kell bûnhõdnünk. Folytatja a
példát: do¢asya d¥¢±v§ guru-l§ghava° yath§ bhi¢ak cikitseta ruj§° nid§na-vit. Amikor egy
orvossal konzultálunk, õ a betegségünk súlyossága szerint olcsó vagy költséges gyógyszert ír fel.
Ha egyszerûen csak fáj a fejünk, akkor felír egy aszpirint, de ha komoly bajunk van, akkor azonnal
elõír egy sebészeti beavatkozást, amely ezer dollárba fog kerülni. Ehhez hasonlóan a bûnös élet is
kóros állapot, így az embernek követnie kell az elõírt kúrát, hogy újra egészséges legyen.
A születés és halál elfogadása a lélek kóros állapota. A lélek számára nincs születés, halál és
betegség, mivel õ lelki. K¥¢£a azt mondja a Bhagavad-g¦t§ban (2.20): na j§yate, a lélek számára
nincs születés, és mr¦yate, számára nincs halál sem. Nitya¤ ª§ªvato 'ya° pur§£o na hanyate
hanyam§ne ªar¦re. A lélek örökkévaló és mindig létezõ. Nem vész el a test megsemmisülésével. Na
hanyate hanyam§ne ªar¦re. Na hanyate azt jelenti, hogy meg nem ölhetõ és nem pusztítható el, még
a test megsemmisítése után sem.
A modern civilizációban hiányzik az a nevelési rendszer, amely arra tanítaná az embereket,
hogy mi történik a halál után. Így ez a legtökéletlenebb oktatás, mert ha nincs meg a tudásunk arról,
hogy mi történik velünk a halál után, akkor úgy halunk meg, mint az állatok. Az állat nem tudja,
hogy egy másik testet fog kapni; nincs tudása errõl.
Az emberi élet nem arra van, hogy állattá váljunk. Nemcsak az evés, alvás, szexuális élet és
magunk megvédése iránt kell, hogy érdeklõdjünk. Lehetnek nagyon jó lehetõségeink az evésre, sok
szép épület az alvásra, nagyon jó elrendezés a szexuális életre, nagyon jó védelmi erõ, hogy
biztonságban legyünk, de ez még nem jelenti azt, hogy emberi lények vagyunk. Ez a fajta
civilizáció az állati élet. Az állatokat szintén az evés, az alvás és a szexuális élet érdekli, és saját
módszereik szerint meg is védik magukat. Ha valaki csak a testi természet e négy kérdésével
foglalja le magát, akkor hol van a különbség az emberi és az állati élet között?
Különbség akkor van, ha az ember érdeklõdik: „Miért születtem ilyen nyomorúságos helyzetbe?
Van-e valami ellenszer erre? Van-e állandó örök élet? Nem akarok meghalni. Nagyon boldogan és
békésen akarok élni. Van-e lehetõség erre? Mi a módszer? Mi ez a tudomány?” Amikor az
érdeklõdés megvan és lépéseket tettünk afelé, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, az az
emberi civilizáció; különben ez csak a kutyák civilizációja, állati civilizáció.
Az állatok elégedettek, ha ehetnek, alhatnak, szexuális életet élhetnek és van valami védelmük.
Valójában nincs biztonság, mert senki sem tudja megvédeni magát a kegyetlen halál kezeitõl.
Hira£yakaªipu például örökké akart élni, ezért komoly lemondásokat végzett. Az úgynevezett
tudósok azt mondják, hogy tudományos módszerekkel meg fogják állítani a halált. Ez egy újabb
õrült kijelentés. Ez nem lehetséges. Nagyot fejlõdhet a tudomány, de erre a négy problémára —
születés, halál, öregség, betegség — nincs tudományos megoldás.
Aki intelligens, mohón vágyik ennek a négy elsõdleges problémának a megoldására. Senki sem
akar meghalni, de nincs ellenszer. Meg kell halnom. Sokféle fogamzásgátló módszer segítségével
szeretnék megállítani a növekvõ populációt, és a születés mégsem áll meg. Nem lehet megállítani a
születést. Feltalálhat az ember korszerû gyógyszereket, de nem tudja megállítani a betegséget. Nem
lehetséges, hogy beveszünk egy tablettát és véget vetünk a betegségnek.
A Bhagavad-g¦t§ azt mondja: janma-m¥tyu-jar§-vy§dhi-du¤kha-do¢§nudarªanam: az ember
gondolhatja, hogy megoldotta az élete összes problémáját, de hol a megoldás a születés, halál,
öregség, betegség négy problémájára? A megoldás a K¥¢£a-tudat.
K¥¢£a ugyanebben a könyvben mondja:
janma karma ca me divyam
eva° yo vetti tattvata¤
tyaktv§ deh§° punar janma
naiti m§m eti so 'rjuna
(Bg. 4.9)
Mindannyian minden pillanatban haldoklunk. A haldoklás utolsó fázisát halálnak hívják. De K¥¢£a
azt mondja: „Aki ismeri megjelenésem és eltûnésem — nem felületesen, hanem valójában —, az
teste elhagyása után nem fogad el újra anyagi testet.”
Mi történik egy ilyen személlyel? M§m eti — visszatér K¥¢£ához. Ha vissza akarunk menni K¥¢
£ához, elõ kell készítenünk a lelki testet. Ez a K¥¢£a-tudat. Ha K¥¢£a-tudatban maradunk, akkor
fokozatosan elõkészítjük következõ testünket, a lelki testet, ami rögtön K¥¢£alokára visz bennünket,
K¥¢£a lakhelyére, és boldogok leszünk. Ott boldogan és örökké fogunk élni.
Védekezés az illúzió ellen
1973-ban ¼r¦la Prabhup§da szokatlan levelet kapott egy kaliforniai asszonytól, aki két fiatal
tanítványával találkozott. A hölgy arról panaszkodott, hogy „nagyon negatív benyomást tettek
azokra az emberekre, akikkel találkoztak.” Megindulva a levélíró õszinte aggodalmától, ¼r¦la
Prabhup§da idõt szakított elfoglalt napirendjébõl, hogy megírja neki ezt a mély gondolatokkal teli
levelet.
Õkegyelmessége:
Kérem fogadja ezt a levelet szeretettel... K-Mart; San Fernando. Két tanítványával
beszélgettünk különbözõ alkalmakkor. Mindketten nagyon negatív benyomást tettek azokra az
emberekre, akikkel találkoztak.
Nem hiszem, hogy ennek így kellene lennie.
Ezek a fiúk Istent képviselik. Ez belülrõl jön. Kegyesnek kell tûnniük az emberek szemében. Ez
az, amit mi látunk; ezért gondosan válogassa meg a mennyország ezen kis darabjait, amikor ilyen
emberek közé helyezi õket. Másképp ez meg fogja hiúsítani a céljait. A szeretet létezik. Ez legyen
olyan, amilyen valójában; szeretettel vagy sehogy.
Imáim legyenek önnel...és kérem imádkozzon értem.
Az Ön híve Istenben, áldását várva
Lynne Ludwig
Kedves Lynne Ludwig!
Kérem fogadja áldásomat! Köszönettel vettem Kaliforniából írt levelét, és figyelmesen
elolvastam, de sajnos mivel hosszú ideig utaztam és prédikáltam Indiában, egészen mostanáig nem
tudtam terjedelmesebben válaszolni. A panasza az, hogy megismerkedett két fiatal tanítványommal
és úgy tûnt, mintha „negatív benyomást tennének azokra az emberekre, akikkel találkoztak.”
Természetesen nem ismerem az esetet és a körülményeket, de kérem bocsásson meg, ha szeretett
tanítványaim részérõl bármiféle barátságtalanság vagy tapintatlanság érte Önt. Elvégre nem könnyû
dolog teljesen Isten szolgálatának szentelni az életünket, és m§y§, az illuzórikus anyagi energia
különösen azokat próbálja tõrbe csalni, akik elhagyták az õ szolgálatát, hogy hívõkké váljanak.
Ezért hogy m§y§ támadásának ellen tudjanak állni, és a kísértés minden helyzetében erõsek
tudjanak maradni, az odaadó szolgálat kezdõ szintjén a fiatal vagy tapasztalatlan hívõk néha
felvesznek egyfajta magatartást azokkal a dolgokkal és emberekkel szemben, amelyek vagy akik
veszélyesek vagy fenyegetõek lehetnek odaadásuk zsenge növényére nézve. Vagy esetleg túlzásba
is viszik ezeket az érzéseket, csak azért, hogy védjék magukat. Így néhány nem hívõ ember
szemében, akiket talán még mindig nagyon szeret az anyagi energia, negatívnak vagy
pesszimistának tûnhetnek.
Tény azonban, hogy az anyagi világ nagyon nyomorúságos, negatív hely, ahol minden lépésnél
veszély fenyeget. Ez du¤kh§layam aª§ªvatam, a halál, születés, betegség és öregség ideiglenes
lakhelye, és egyedül a szenvedés és fájdalom otthona. Nem közönséges dolog arra a szintre kerülni,
hogy igazi valójukban értsük meg ezeket a dolgokat, ezért azokat a személyeket, akik elérték ezt,
„nagy lelkeknek” nevezik.
m§m upetya punar janma
du¤kh§layam aª§ªvatam
n§pnuvanti mah§tm§na¤
sa°siddhi° param§° gat§¤
Ez azt jelenti, hogy akik megértették, hogy az anyagi világ ideiglenes és nyomorúságos,
(du¤kh§layam aª§ªvatam), azok sohasem térnek újra vissza, s mivel õk mah§tm§na¤-k, vagyis nagy
lelkek, K¥¢£a magánál tartja õket, mert képzettek arra, hogy tiszta hívõjévé válva elmeneküljenek
errõl a kellemetlen helyrõl. Ezt a verset K¥¢£a, vagyis Maga Isten mondja el a Bhagavad-g¦t§ban
(Bg. 8.15). Ki lehet Nála hitelesebb? A lényeg az, hogy ahhoz, hogy fejlõdjön a lelki életben, az
embernek minden anyagit pesszimista szemmel kell néznie, kivéve, ha K¥¢£a kielégítésére,
szolgálatára használjuk. Nem reménykedünk semmilyen tartós gyönyörben vagy legmélyebb
vágyaink kielégülésében a durva anyag ezen birodalmán belül.
Levelében sokszor hivatkozik a „szeretet” szóra, pedig az anyagi világban valójában nincs
szeretet. Ez hamis propaganda. Amit õk szeretetnek neveznek, az csak kéj, vagyis vágy a személyes
érzékkielégítésre:
k§ma e¢a krodha e¢a
rajo-gu£a-samudbhava¤
mah§ªano mah§-p§pm§
viddhy enam iha vairi£am
K¥¢£a azt mondja Arjunának, tanítványának: „Csupán a kéj az..., ami a világ mindent felemésztõ,
bûnös ellensége.” (Bg. 3.37) A védikus nyelvben nincsen szó az anyagi „szeretetre”, ahogy ezt
jelenleg hívjuk. A k§ma szó a kéjre vagy az anyagi vágyra utal, de a valódi szeretetre a Védákban a
prem§ szót találjuk, amely Isten felé irányuló szeretetünket jelenti. Isten szeretetén kívül nincs
lehetõség a szeretetre. Csak kéj van. Az anyagnak ebben a birodalmában az összes anyagi
cselekedet — és nem csak az emberi lények minden cselekedete, hanem az összes élõlényé —
ösztönzést kapva és a szexuális vágy által megmérgezve, a nõ és a férfi közti vonzódáson alapszik.
Ezért a szexuális életért forog az egész univerzum, és ezért szenved. Ez a keserû igazság. Itt az
úgynevezett szeretet azt jelenti, hogy „te kielégíted az én érzékeimet és én kielégítem a te
érzékeidet”, és ahogy az elégedettségnek vége, azonnal ott a válás, elkülönülés, veszekedés és
gyûlölet. Nagyon sok dolog történik a szeretet helytelen felfogása miatt. A valódi szeretet K¥¢£a,
Isten szeretetét jelenti.
Szeretetét mindenki be akarja fektetni valamibe, amibe szerinte érdemes. De ez csak a
tudatlanság miatt van, mert az embereknek szegényes tudásuk van arról, hogy hol keressék a
szeretetnek azt a legfelsõbb tárgyát, aki valóban képes elfogadni és viszonozni szeretetüket. Az
emberek egyszerûen nem tudnak róla. Nincs megfelelõ információjuk. Amint az ember vonzódni
kezd bármilyen anyagihoz, az rögtön arcon üti, megrontja és csalódottá teszi. Biztos, hogy
elégedetlenség és frusztráció lesz az eredménye. Ez a valóság. És ezek a fiatal fiúk az Ön
országában és a világon mindenütt, elfogadják, hogy „Igen, ez így van”, és a megfelelõ információt
K¥¢£ától fogadják el.
bah¡n§° janman§m ante
jñ§nav§n m§° prapadyate
v§sudeva¤ sarvam iti
sa mah§tm§ sudurlabha¤
„Sok-sok születés és halál után az igaz bölcs átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok
minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” (Bg. 7.1) K¥¢£a megint a mah§tm§, „nagy lélek”
szót használja. Ezért a hívõink, akikkel Ön találkozott, nem közönséges fiúk és lányok. Nem. Õket
valójában bölcsnek, nagy lelkeknek kell tekintenünk, mert sok születésen át tapasztalták az anyagi
élet nyomorúságos betegségét, és megundorodtak tõle. Ezért magasabb szintû tudás után kutatnak
— valami jobb után, s amikor megtalálják K¥¢£át és meghódolnak Neki, akkor tudással rendelkezõ
mah§tmákká válnak. Ez az anyagi világ olyan, mint egy börtön, egy büntetõhely, ami azért van,
hogy elvigyen bennünket addig a pontig, ahol megundorodunk, és végül meghódolunk K¥¢£ának,
visszatérve eredeti természetünkhöz, az örök élethez, amely boldogsággal és tudással teli. Ezeknek
a hívõknek az érdeméhez hozzátartozik az is, hogy õk megtették azt, ami sudurlabha¤, nagyon ritka
az emberek között a társadalomban.
K¥¢£ának meghódolva az ember megtalálja azt a végsõ dolgot, amibe belefektetheti szeretetét:
Istent. Az Isten iránti szeretet mindenkiben benne van, mint ahogy a tûz a meggyújtatlan gyufában,
csak épp be van fedve. De ha valahogy kifejlesztjük szunnyadó Istenszeretetünket, és K¥¢£a lesz
imádatunk legfelsõbb célja, a legfelsõbb barát, a legfelsõbb mester vagy a legfelsõbb szeretõ, akkor
soha többé nem leszünk csalódottak vagy boldogtalanok. És mivel szeretetre való hajlamunkat
jófelé irányítottuk:
mac-citt§ mad-gata-pr§£§
bodhayanta¤ parasparam
kathayantaª ca m§° nitya°
tu¢yanti ca ramanti ca
(Bg. 10.9)
Az a hívõ, aki életével meghódolt K¥¢£a elõtt, mindig „nagy elégedettséget és örömet” élvez,
mindig felvilágosult, mindig pozitív, nem pedig negatív, ahogy Ön mondja. (Bg. 10.9) A yoga-
yukto viªuddh§tm§t, a K¥¢£a odaadó szolgálatában lefoglalt tiszta hívõt, sarva-bh¡t§tma-bh¡t§tm§,
kedveli mindenki és õ is kedvel mindenkit. Egy másik helyen azt mondja K¥¢£a, hogy yo mad-
bhakta¤ sa me priya¤, az Õ híve, aki nagyon kedves Neki, adve¢±§ sarva-bh¡t§na° maitra¤ karu£a
eva ca, nem irigy, hanem minden élõlény kedves barátja. Egy hívõnek továbbá egyenlõnek kell
lennie mindenkihez (pa£¨it§¤ sama-darªina¤). Sohasem tesz megkülönböztetést úgy, hogy azt
mondja: „ez jó, ez rossz”. Nem.
Ez a K¥¢£a-tudat fejlettebb szintjének leírása, ahová a hívõ a megalapozott tudás fejlõdése során
jut el. Jelenleg sok tanulónk fiatal fiú. Fokozatosan tanulnak, és a folyamat olyan hatásos, biztos és
hiteles, hogy ha ragaszkodnak hozzá, eljutnak a megfelelõ szintig, ahogy Ön mondta, a szeretetig.
De ez a szeretet nem anyagi, ezért nem szabad a közönséges, világi gondolkodás hamis,
szentimentális szintjén megítélni. Szerintünk ez a lényeg. Ezért anyagi szempontból igaz lehet,
hogy õk nem szeretnek. Feladtak minden olyan ragaszkodást a családhoz, barátokhoz, feleséghez,
országhoz, fajhoz stb, amely az anyagi életfelfogáson, a fel-fellobbanó érzékkielégítésen alapszik.
Valamennyire már megszabadultak m§y§ szeretetétõl, vagyis a kéjtõl, és K¥¢£a szeretetére vágynak,
a végtelen és tökéletesen kielégítõ szeretetre, de még nem jutottak el odáig, ennyi az egész. Nem
lehet elvárni, hogy honfitársai, akik olyan sok rossz szokáshoz kötõdnek, hirtelen abbahagyják a
húsevést, az intoxikáló szerek használatát és sok más tisztátalan dolgot, és máról holnapra nagy
önmegvalósult lelkekké válnak. Ez nem lehetséges. Ez utópisztikus. De már csupán azáltal is, hogy
valaki felavatást nyer mint K¥¢£a hívõje, az emberi társadalom legmagasabb osztályába kerül. Sa
buddhim§n manu¢ye¢u sa yukta¤ k¥tsna-karma-k¥t: „Az õ helyzete még akkor is transzcendentális,
ha mindenféle tettet végez.” És bár lehet, hogy ezek a hívõk fejlõdésük során még nem érték el a
lelki megértés legmagasabb fokát, mégis legmagasabb szinten állónak kell tekinteni õket, minden
átmeneti gyarlóságuk ellenére is.
api cet sudur§c§ro
bhajate m§m ananya-bh§k
s§dhur eva sa mantavya¤
samyag vyavasito hi sa¤
„Még ha valaki a legszörnyûbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell
tekinteni, mert a helyes utat járja.” (Bg. 9.30). Ahogy Ön mondja: „Tévedni emberi dolog”. Ezért
kezdõ szinten mindig számítunk eltérésekre. Kérem, nézze a dolgot ebben a megvilágításban, és
bocsássa meg apró hibáikat! A legnagyobb dolog az, hogy õk mindent, még az életüket is K¥¢£ának
adták — és ez sohasem hiba.
Örök jóakarója,
A. C. Bhaktivedanta Swami
Tudatosság arról, ami a legjobb és leggyönyörûbb
1974. májusában az ismert ír költõ, Desmond James Bernard O'Grady meglátogatta Prabhup§dát
római szállásán, ahol kettesben, élénken és hosszasan beszélgettek. A lelki vezetõ és a költõ többek
között megvitatta a személyes azonosság és az egyéni kötelesség kérdését, a háborúskodás
befejezését, a modern nevelést és ennek problémáit, az idõn túli életet és a szeretet alapvetõ
természetét.
Mr. O'Grady: A Bhagavad-g¦t§ nagyon szép kiadásban jelent meg.
¼r¦la Prabhup§da: Ez két év alatt az ötödik kiadás.
Mr. O'Grady: Melyik országban a legsikeresebb a Hare K¥¢£a mozgalom?
¼r¦la Prabhup§da: Mindenhol. Afrikában, Amerikában, Kanadában, Japánban, Kínában. De
valójában Amerikában a legsikeresebb. Nagyon sok amerikai fogadta el a K¥¢£a-tudatot.
Mr. O'Grady: És mi van itt, Rómában? Vannak problémáik a rendõrséggel?
¼r¦la Prabhup§da: Mindenhol vannak problémáink. A rendõrség néha zaklat minket, de általában
elfáradnak, és végül is nem tesznek semmit. [Nevetés.]
Mr. O'Grady: A rendszer feladja? Ez csodálatos. Én magam is elfáradtam a rendszertõl. Valami
baj van az államügyekkel. Talán tud nekem tanácsot adni azzal kapcsolatban, hogyan lehet legyõzni
a rendszert.
¼r¦la Prabhup§da: Maguk írek! Sohasem fáradnak bele a harcba.
Mr. O'Grady: Nem. [Nevetés.] Ez bennünk van.
¼r¦la Prabhup§da: Valójában a harc egyfolytában folyik.
Mr. O'Grady: És mit tanácsol, mit csináljunk? Gondolom erkölcsileg helyes, hogy itt ülök...
¼r¦la Prabhup§da: Addig, amíg a testi életfelfogás illúzió alatt tart bennünket, és azt gondoljuk,
hogy ez a test vagyunk, és az egyik ember azt gondolja: „én ír vagyok”, egy másik azt: „én olasz
vagyok, amerikai, indiai” és így tovább, addig a harc is folytatódik. A kutyák és macskák közötti
harcot nem lehet megállítani. A kutya azt gondolja: „Én egy nagy kutya vagyok.” A macska pedig
azt gondolja: „Én egy nagy macska vagyok.” Éppígy, ha azt gondoljuk, hogy „ír vagyok” vagy
„angol vagyok”, akkor nem vagyunk jobbak, mint a macskák és kutyák. Amíg az emberek testi
életfelfogásban maradnak, addig harcolni fognak.
Mr. O'Grady: És mi volt Mahatma Gandhi harca az alsóházban?
¼r¦la Prabhup§da: Az egy másik kutya-izmus volt. Nincs különbség. A kutya azt gondolja, hogy
„Kutya vagyok”, mert kutya teste van. Ha én azt gondolom, hogy indiai vagyok, mert ez a test India
földjén született, akkor miben különbözöm a kutyától? A testi életfelfogás állatiasság. Amikor
megértjük, hogy nem ezek a testek, hanem lelkek vagyunk, akkor béke lesz. Másképpen nem lehet
béke. Sa eva go-khara¤. A Védikus Irodalom azt mondja, hogy az a személy, aki testi
életfelfogásban él, ugyanolyan, mint egy tehén vagy egy szamár. Az embereknek túl kell lépniük az
önvalónak ezen az alacsonyszintû megértésén. Hogyan kell ezt tenni?
m§° ca yo 'vyabhic§re£a
bhakti-yogena sevate
sa gu£§n samat¦tyait§n
brahma-bh¡y§ya kalpate
„Aki teljesen az odaadó szolgálattal foglalja le magát, és nem esik vissza semmilyen körülmények
között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötõerõin, s így elér a lelki szintre.” (Bhagavad-
g¦t§ 14.25)
A szervezetünkben sok mexikói, kanadai, indiai, zsidó és muzulmán van, de nem tartják
magukat muzulmánoknak, keresztényeknek, zsidóknak, vagy bármi ilyesminek. Mindannyian K¥¢
£a szolgái. Ez a Brahman megvalósítás.
Mr. O'Grady: Így is nevet adunk neki.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Névnek kell lennie. És bár az Ön neve különbözik egy másik írétõl, mégis
mindketten úgy érzik, hogy írek. A nevünk lehet különbözõ, de nem ez számít. A minõségnek kell
egynek lennie. Ez szükséges. Amikor elérjük K¥¢£a minõségét, akkor a különbözõ nevek ellenére
béke lesz. Ezt hívják so 'hamnak. Egy nemzeten belül az emberek nevei különbözõek lehetnek,
mégis minden ember ugyanolyan nemzetiségûnek érzi magát. Különbségek lehetnek, de ha a
minõség azonos, akkor az egy egység, brahma-bh¡ta.
brahma-bh¡ta¤ prasann§tm§
na ªocati na k§¯k¢ati
sama¤ sarve¢u bh¡te¢u
mad-bhakti° labhate par§m
„Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsõbb
Brahmant. Sohasem bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlõ minden élõlénnyel szemben.
Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot ér el Énirántam.” (Bg. 18.54)
Ez a világ nyomorúságos az anyagilag megfertõzött ember számára, de egy bhakta számára az
egész világ éppen olyan jó, mint Vaiku£±ha. Az imperszonalisták számára a Brahman-szint elérése,
az Abszolúttal való eggyé válás az utolsó szó.
Mr. O'Grady: Az Abszolút belsõ vagy külsõ?
¼r¦la Prabhup§da: Nincsen külsõ vagy belsõ. Az Abszolút kettõsségek nélküli.
Mr. O'Grady: Rendben van, de egyéni szinten...
¼r¦la Prabhup§da: Mi nem vagyunk abszolútak. Amikor az abszolút szinten helyezkedünk el,
akkor vagyunk abszolútak. Azonban most a relatív világban vagyunk. Az Abszolút Igazság is itt
van, de az érzékeink nem elég magas szintûek ahhoz, hogy megértsük az Abszolút Igazságot. Amíg
az idõ ellenõrzése alatt állunk, addig szó sincs abszolúttá válásunkról.
Mr. O'Grady: Az „abszolút” idõn túli életet jelent?
¼r¦la Prabhup§da: Ezt a Bhagavad-g¦t§ mondja (4.9):
janma karma ca me divyam
eva° yo vetti tattvata¤
tyaktv§ deha° punar janma
naiti m§m eti so 'rjuna
„Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után
nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök tartózkodási helyemet.”
Ez abszolút — hazamenni, vissza Istenhez. Amíg itt vagyunk az anyagi világban és azonosítjuk
magunkat a testünkkel, addig vándorolunk egyik testbõl a másikba. Ez nem abszolút. Ezt K¥¢£a
világosan elmondja itt. Amikor valaki visszamegy a lelki világba, akkor eléri az abszolút helyzetet.
Mr. O'Grady: Rendben, de az én kérdésem az, elegendõ-e, hogy itt ülünk — Ön ott, én itt,
barátokként, és a beszélgetés nemes mûvészetével foglaljuk le magunkat, amíg az óceánon
keresztül...
¼r¦la Prabhup§da: Figyelmen kívül hagyta azt a fontos dolgot, hogy Ön az egyik helyen ül, és én
pedig máshol, de ez különbség nem befolyásolja a valódi létünket. Mindketten emberi lények
vagyunk. Az ilyen felfogás mint „ír”, „angol”, „protestáns”, „katolikus” és így tovább, nem más,
mint különbözõ ruhák. Az embernek mentesnek kell lennie ezektõl a megjelölésektõl. Amikor az
ember így szabad, akkor megtisztul.
sarvop§dhi-vinirmukta°
tat-paratvena nirmalam
h¥¢¦ke£a h¥¢¦keªa-
sevana° bhaktir ucyate
(Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.1.12)
Amikor az embernek megtisztulnak az érzékei, és ezeket a megtisztult érzékeket az érzékek ura, K¥¢
£a szolgálatában foglalja le, akkor tökéletessé tette az életét. Ez a kettõsségektõl való mentesség, és
ez abszolút.
Mr. O'Grady: De a rendszer ragaszkodik ahhoz, hogy amerikainak, indiainak vagy afrikainak
gondoljuk magunkat.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. A materialista társadalom kettõsséget jelent.
Mr. O'Grady: De ez elkerülhetetlen. Hogyan tudjuk elkerülni az anyagi létet?
¼r¦la Prabhup§da: Ez a K¥¢£a-tudatban lehetséges. A lótuszvirág a vízben él, de sohasem érinti a
vizet.
Mr. O'Grady: Nem hiszem, hogy egyik terület helyzeteit el lehet magyarázni egy másikból való
metaforákkal. Hogyan oldhat meg politikai problémákat bizonytalan lelki gondolatokkal kifejezve?
A természetük teljesen különbözõ.
¼r¦la Prabhup§da: Néha a különbözõ példák segítenek, hogy jobban megértsünk vagy értékeljünk
egy problémát. A vázában különbözõ virágok vannak, és ez a változatosság segít, hogy jobban
értékeljük a virág fogalmát. Bármilyen szempontból nézzük, K¥¢£a képes megoldani minden
problémát. Miért csak az írek és angolok problémáját? Minden problémát. Ezt úgy hívják, hogy
egység a különbözõségben. Tanítványaink különféle hátterekkel jöttek, de mivel mindannyian a K¥¢
£a-tudatban vannak, egységesek lesznek.
Mr. O'Grady: Nagyon jó. Ezt elfogadom. De azért szeretném tudni, hogy amikor K¥¢£a-tudatról
beszél, van-e különbség e között és a Krisztus-tudat között.
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nincs különbség. Krisztus azért jött el, hogy Isten üzenetét prédikálja. Ha
valójában Krisztus-tudatossá válik valaki, akkor K¥¢£a-tudatossá válik.
Mr. O'Grady: És ha K¥¢£a-, vagyis Isten-tudatossá válunk, ez azt jelenti, hogy tudatossá válunk az
önvalóról? Vagyis tudatossá arról, hogy kik vagyunk valójában?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, az Isten-tudatosság magában foglalja az önvalóról való tudatosságot, de
az önvalóról való tudatosság nem feltétlenül Istentudat.
Mr. O'Grady: De lehetséges, hogy az?
¼r¦la Prabhup§da: Nem.
Mr. O'Grady: De az ember elérhet tudatosságot a belsõ Istenrõl.
¼r¦la Prabhup§da: Ez azt jelenti, hogy Istentudatos. Most napfényben van, és a Napról való
tudatosság magában foglalja azt, hogy képes látni önmagát. Sötétben senki nem láthatja magát. Éjjel
még saját kezünket vagy lábunkat sem látjuk, de ha kimegyünk a napra, akkor láthatjuk a napot és
magunkat egyaránt. Napfény nélkül, Istentudat nélkül az önvalóról szóló tudás nem teljes. Az
Istentudattal pedig tudatosak lehetünk az önvalóról is.
Mr. O'Grady: Tanári foglalkozásunkból adódóan nagyon sok fiatal emberrel találkozunk, de nem
próbálunk meg nekik semmiféle didaktikus üdvözülést tanítani. Afelé próbáljuk irányítani õket,
hogy egyfajta tudatosságot nyerjenek arról, ami a legjobb, leggyönyörûbb és ami a lelkileg a
legtáplálóbb körülöttük a világon — vagyis csak annyira, amennyire a rendszer megengedi. Nagyon
gyakran a tanulók nem elég semlegesek ahhoz, hogy lelki szinten legyenek, inkább érzelmi szinten
vannak. Gyakran szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy „Ki vagyok én?” vagy „Egyáltalán
mirõl is van itt szó?”
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Mr. O'Grady: Vagy azt kérdezik: „Miért vagyok itt?”.
¼r¦la Prabhup§da: Igen, nagyon jó.
Mr. O'Grady: Megkérdezik tõlünk, hogy „Miért kell itt lennem? Ki vagy te, tanár, és miért van
jogod ahhoz, hogy megmondd nekünk, mit gondoljunk, mit tegyünk és mit ne? Miért kell
Shakespeare-t olvasnom? Miért kell Mozartot hallgatnom? Jobban szeretem Bob Dylant.” Az ilyen
kérdések nagyon csalódott elmeállapotból származnak, bizonytalanságból, kétségekbõl és a dolgok
teljes struktúrájának hiteltelenségébõl. Gyakran kataklizmatikus módon kell válaszolnunk ezekre a
kérdésekre. Ahelyett, hogy közvetlen választ adnánk, közvetve kell válaszolnunk, tekintetbe véve
azokat a feltételeket, amelyek ezeknek a kérdéseknek a feltevésére buzdították a tanulókat.
Gondolja, hogy nyíltabban kellene közelednünk hozzájuk?
¼r¦la Prabhup§da: Ön egy problémáról beszél, ami ...
Mr. O'Grady: A modern nevelés problémájáról.
¼r¦la Prabhup§da: Igen. Nagyon sok kérdés van, de a modern nevelés nem válaszolja meg ezeket.
„Miért jöttem ide? Mi a cél?” Ezekre a kérdésekre tökéletesen kell válaszolni. Ezért a Védák
utasítanak: tad-vijñ§n§rtha° sa gurum ev§bhigacchet. Ahhoz, hogy az összes ilyen kérdésekre
választ találjon, az embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.
Mr. O'Grady: És mi van akkor, ha nincs ilyen lelki tanítómester? Mi van, ha azt mondják nekünk,
hogy Mr. Nixon hiteles lelki tanítómester? Mit teszünk akkor?
¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem. (Nevetés) A hiteles lelki tanítómesternek el kell érnie egy kívánt
szintet. Csak egy sorát hallotta a versnek. Ki a lelki tanítómester? Ez a következõ sor: ªrotriya°
brahma-ni¢±ham. A ªrotriyam szó egy olyan valakire vonatkozik, aki egy másik hiteles forrástól
hallott. A lelki tanítómester az, aki egy másik képzett lelki tanítómestertõl kapta a tudását. Ez éppen
olyan, mint amikor egy orvos az orvostudományt egy másik orvostól tanulta. Hasonlóan, a hiteles
lelki tanítómesternek az egymást követõ lelki tanítómesterekkel kell kapcsolatban lennie. Az eredeti
lelki tanítómester Isten.
Mr. O'Grady: Igen. Ez így van.
¼r¦la Prabhup§da: Valaki, aki Istentõl hallott, elmondja ugyanazt az üzenetet az õ tanítványainak.
Ha egy tanítvány nem változtatja meg az üzenetet, akkor õ egy hiteles lelki tanítómester. Ez az a
folyamat, amelyet mi követünk. K¥¢£ától, Istentõl hallunk, így tanulunk, és általa értjük meg, hogy
ki tökéletes. Vagy egy képviselõjétõl hallunk, aki nem mond ellent K¥¢£ának, és aki megvalósította
az üzenetét. Ez nem úgy van, hogy beszélünk valamirõl és közben mindenféle ostobaságot teszünk.
Aki így tesz, az nem lelki tanítómester.
Mr. O'Grady: Ott van az én szegény öreg apám, aki Írország nyugati részén él. Egyszerû
öregember, hetvennyolc éves, az Ön generációja. Ebben a korban jutott el oda, hogy így szóljon:
„Õk, a papok, azt mondják, hogy Isten az, aki mindent tud. De én azt akarom tudni, hogy ki
tanította Istent.” Aztán hozzám jön és azt mondja: „Te iskolába jártál és könyveket olvasol. Mondd
meg nekem, hogy ki tanította Istent!” Nem tudok válaszolni. Ez a különbség a hetvennyolc és a
harminckilenc éves ember között.
¼r¦la Prabhup§da: Ez a különbség nem a kor miatt van. A különbség a tudás. A Brahma-s¡trában
az a kérdés merül fel, hogy ki Isten? Elõször is itt ez a kérdés.
Mr. O'Grady: Ki tanította Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Elõször is az a kérdés, hogy ki Isten? Aztán megkérdezhetjük, hogy ki
tanította Istent. A Ved§nta-s¡tra azt mondja: ath§to brahma-jijñ§s§: Érdeklõdnünk kell arról, hogy
ki Isten. Anélkül hogy tudnánk, hogy ki Isten, hogyan tehetjük fel azt a kérdést, hogy ki tanította
Istent? Ha nem tudjuk, hogy ki Isten, nem merül fel az a kérdés, hogy ki tanította Istent. Nem így
van?
Mr. O'Grady: De, így van.
¼r¦la Prabhup§da: Hogy ki Isten, azt a Brahma-s¡tra magyarázza el. Janm§dy asya yata¤: Isten
az, akitõl minden származik. Ez Isten: a Legfelsõbb Lény, akitõl minden származik. Most pedig:
milyen a természete ennek a Legfelsõbb Lénynek? Halott kõ vagy élõlény? Erre is kapunk
magyarázatot. Janm§dy asya yato 'nvay§d itarataª c§rthe¢v abhijña¤ svar§± (¼r¦mad-Bh§gavatam
1.1.1): a Legfelsõbb Lénynek mindig tudomása van mindenrõl, közvetlenül vagy közvetve. Hacsak
nem teljesen tudatos mindenrõl, nem lehet Isten. Aztán következik az a kérdés, amelyet ön tett fel,
hogy ki tanította Istent. Erre szintén van válasz. Svar§±: Õ teljesen független. Nem kell senkitõl
tanulnia. Isten ilyen. Ha valakinek tanulnia kell másoktól, akkor õ nem Isten. K¥¢£a elmondta a
Bhagavad-g¦t§t, és nem kellett senkitõl megtanulnia. Nekem a lelki tanítómesteremtõl kell
tanulnom, de K¥¢£ának senkitõl sem kell ezt tanulnia. Az, akinek nem kell másoktól tanulnia, az
Isten.
Mr. O'Grady: Hol kapcsolódik ehhez az emberi szeretet?
¼r¦la Prabhup§da: Minden Istentõl jön. Mivel Isten szerves részei vagyunk, azért nyilvánul meg a
részleges szeretet bennünk, mert az eredeti szeretet Benne van. Semmi sem létezhet, ha nincs meg
Istenben; ezért a szeretet is megvan Istenben.
Mr. O'Grady: És a szeretet megnyilvánulásai Isten megnyilvánulásai?
¼r¦la Prabhup§da: Ha a szeretet hajlama nem volna meg Istenben, hogyan nyilvánulna meg
bennünk? Egy bizonyos apától született fiúban vannak olyan dolgok, amelyek hasonlítanak az
apára. Mivel a szeretetre való hajlam jelen van Istenben, ezért van meg bennünk is ez a hajlam.
Mr. O'Grady: Lehet, hogy a szeretetet a szükség váltja ki bennünk?
¼r¦la Prabhup§da: Nem beszélhetünk arról, hogy „lehet”. Mi Istent abszolút kifejezésekben
határozzuk meg. Janm§dy asya yata¤. Isten az, akibõl minden ered. A harcra való hajlam is jelen
van Istenben, de az Õ harca és szeretete abszolút. Az anyagi világban azt tapasztaljuk, hogy a harc
éppen a szeretet ellentéte, de Istenben a harcra való hajlam és a szeretetre való hajlam egy és
ugyanaz. Ez az „abszolút” jelentése. Megtudhatjuk a Védikus Írásokból, hogy amikor Isten megölte
úgynevezett ellenségeit, akkor õk felszabadulást értek el.
Mr. O'Grady: Lehetséges az, hogy egyedül jussunk el oda, hogy így megértsük Istent?
¼r¦la Prabhup§da: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: tad-vijñ§n§rtha° sa gurum ev§bhigacchet. Az
abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetséges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige
vidhili¯ formájának nevezik, és ezt a formát akkor használják, ha nincs választási lehetõség. Az
abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer.
Ezért a Bhagavad-g¦t§ban láthatjuk, hogy Arjuna beszélgetett K¥¢£ával, de amikor látta, hogy a
dolgok nem oldódnak meg, akkor meghódolt K¥¢£ának, és gurujaként fogadta el.
k§rpa£ya-do¢opahata-svabh§va¤
p¥cch§mi tv§° dharma-samm¡¨ha-cet§¤
yac chreya¤ sy§n niªcita° br¡hi tan me
ªi¢yas te 'ham ª§dhi m§m tv§° prapannam
„Most zavarban vagyok kötelességemet illetõen, és gyengeségem miatt elvesztettem a
lélekjelenlétem. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra!
A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Elõtted. Kérlek, oktass engem!” (Bg. 2.7) Tehát
láthatjuk, hogy Arjuna zavarban van kötelességét illetõen.
Mr. O'Grady: Ez önmagára nézve kötelesség, vagy másokra, vagy az államra nézve?
¼r¦la Prabhup§da: A katonának az a kötelessége, hogy harcoljon az ellenséggel. Arjuna katona
volt, és K¥¢£a azt tanácsolta neki: „A másik csapat az ellenséged, te pedig katona vagy. Miért
próbálsz erõszakmentes lenni? Ez nem helyes.” Aztán Arjuna így szólt: „Meg vagyok zavarodva.
Ilyen zavarodottságban nem vagyok képes helyes döntést hozni. Ezért elfogadlak Téged lelki
tanítómesteremnek. Kérlek, adj megfelelõ utasítást!” Kaotikus helyzetben, az élet zavaros
állapotában az embernek meg kell keresnie egy olyan valakit, aki teljes tudással rendelkezik az
adott témában. Ügyvédhez megyünk, hogy megoldja a jogi problémákat, és orvoshoz, hogy
megoldja az egészségügyi problémákat. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki
azonosságát illetõen. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljunk, aki
valódi tudást képes nekünk adni.
Mr. O'Grady: Én nagyon meg vagyok zavarodva.
Sr¦la Prabhup§da: Tehát egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.
Mr. O'Grady: És õ dönt arról, hogy hogyan lehet zavarodottságomon segíteni?
¼r¦la Prabhup§da: Igen, a lelki tanítómester az, aki minden zavarodottságot megold. Ha a lelki
tanítómester nem képes megmenteni tanítványát a zavarodottságból, akkor õ nem lelki tanítómester.
Ez a próba.
sa°s§ra-d§v§nala-l¦¨ha-loka-
tr§£§ya k§ru£ya-ghan§ghanatvam
pr§ptasya kaly§£a-gu£§r£avasya
vande guro¤ ªr¦-cara£§ravindam
Az egész megzavarodott világ olyan, mint egy égõ erdõtûz. Az erdõtûzben az állatok zavarodottak.
Nem tudják, merre menjenek, hogy mentsék meg az életüket. Az anyagi világ lángoló tüzében
mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet kioltani az erdõtüzet? Nem tudjuk alkalmazni az ember
által létrehozott tûzoltóságot, és nem önthetünk rá vödörbõl vizet. A megoldás akkor jön, amikor a
felhõkbõl esõ hull az erdõtûzre. Ez a képesség nem a mi kezünkben van, hanem Isten kegyétõl függ.
Tehát az emberi társadalom zavaros helyzetben van, és nem találja a megoldást. A lelki tanítómester
az, aki megkapta Isten kegyét, és meg tudja világítani a megoldást a megzavarodott embereknek.
Az, aki megkapta Isten kegyét, lelki tanítómester lehet, és átadhatja ezt a kegyet másoknak.
Mr. O'Grady: A probléma az, hogy hogyan találjuk meg ezt a lelki tanítómestert.
Sr¦la Prabhup§da: A probléma nem ez. A probléma az, hogy õszinték vagyunk-e. Vannak
problémáink, de Isten benne van a szívünkben. ¾ªvara¤ sarva-bh¡t§n§m. Isten nincs messze. Ha
valaki õszinte, Isten küld neki lelki tanítómestert. Ezért hívják Istent caitya-gurunak is, a szívben
lévõ lelki tanítómesternek. Isten belülrõl és kívülrõl is segít. A Bhagavad-g¦t§ mindent így ír le. Ez
az anyagi test olyan, mint egy gép, de a szívünkben ott a lélek, és a lélekkel ott a Felsõlélek, K¥¢£a,
aki utasításokat ad. Az Úr azt mondja: „Ezt akartad csinálni, most itt a lehetõség. Menj és csináld
ezt!” Ha az ember õszinte, azt mondja: „Isten, most Téged akarlak.” Akkor Õ utasítást fog neki
adni: „Igen, most gyere, és így megkapsz engem.” Ez az Õ kegyessége. Ha mást akarunk, az is
rendben van. Megkaphatjuk. Isten nagyon kegyes. Amikor akarok valamit, Õ ott van a szívemben
és utasít, megmondja nekem, hogyan kaphatom meg. Miért ne adna utasítást arra, hogy hogyan
kaphatok lelki tanítómestert? Elõször is vágynunk kell arra, hogy felélesszük Istentudatunkat.
Akkor Isten ad nekünk lelki tanítómestert.
Mr. O'Grady: Nagyon szépen köszönöm.
¼r¦la Pabhup§da: Én köszönöm önnek. És van egy kérésem önhöz. Ön költõ. Írjon Istenrõl! Ért az
íráshoz, ezért kérem, írjon Istenrõl hivatásaként! Így sikeres lesz az élete. És ha valaki öntõl hall, az
õ élete szintén sikeres lesz. Ez az utasítás:
ida° hi pu°sas tapasa¤ ªrutasya v§
svi¢±asya s¡ktasya ca buddhi-dattayo¤
avicyuto 'rtha¤ kavibhir nir¡pito
yad uttamaªloka-gu£§nuvar£anam
(¼r¦mad-Bh§gavatam 1.5.22)
A társadalomban sok vezetõ van, akik költõk, tudósok, vallásos emberek, filozófusok, politikusok
és így tovább. Akik értenek hozzá, azoknak szól ez az utasítás: kötelességük, hogy a Legfelsõbb
Lény dicsõítésével tegyék tökéletessé hivatásukat.
Mr. O'Grady: Az a tapasztalatom, hogy valamilyen különleges okból kiválasztottak vagyunk arra,
hogy egy bizonyos dolgot csináljunk.
¼r¦la Prabhup§da: Az ok itt található. Avicyuta¤. A biztos választás ez: „Írjanak az Úr
dicsõségérõl!”
Mr. O'Grady: De Ön azt mondta, hogy a lelki tanítómester kiválasztott. A lelki tanítómester, a
költõ, a pap Isten által kiválasztott. Azért választotta ki azt a személyt, hogy verset írjon, festményt
fessen vagy csináljon zenét.
¼r¦la Prabhup§da: Tehát amikor zenét komponál, komponáljon zenét Istenrõl! Ez az ön
tökélessége.
Mr. O'Grady: Amikor az ember saját foglalkozásában dolgozik Istenért, akkor az a szakma válik
az õ tökéletességévé?
¼r¦la Prabhup§da: Igen.
Mr. O'Grady: Nagyon köszönöm.
VIII.
A tökéletesség elérése
Az élet céljának megismerése
Minden gondolkodó ember felteszi azt az alapvetõ kérdést, hogy „Mi az élet célja?”. Sajnos a
végsõ cél megtalálásának nehézségét összetetté teszi az a tény, hogy egymásnak ellentmondó
filozófiák, vallások és ideológiák ezrei és ezek védelmezõi versenyeznek lojalitásunkért. Itt ¼r¦la
Prabhup§da egyszerû és világos útmutatást nyújt.
A mai témánk Istennel való kapcsolatunk. Ez az önmegvalósítás. A sa¯k¦rtana mozgalom az
önmegvalósítás legkönnyebb folyamata, mert tisztítja a szívet. Az identitásunkkal kapcsolatos
félreértés annak a pornak köszönhetõ, amely az elmét takarja. Egy porfedte tükörben az ember nem
láthatja magát — akkor láthatja magát benne, ha a tükör nagyon tiszta. A meditáció tehát egy olyan
folyamat, amely a szívet tisztítja. A meditáció azt jelenti, hogy megpróbáljuk megérteni
kapcsolatunkat a Legfelsõbbel.
Mindennel, amivel érintkezünk, van valamilyen kapcsolatunk. Mivel én ezen a párnán ülök, a
kapcsolat az, hogy én ülök, a párna pedig tart engem. Önöknek is vannak kapcsolataik. Önök
angolok vagy indiaiak, tehát vannak kapcsolataik a társadalmukkal, családjukkal, barátaikkal. De
mi a kapcsolatunk Istennel?
Ha mindenkit megkérdeznénk, csak nagyon kevés ember tudná elmagyarázni Istennel való
kapcsolatát. Azt mondják: „Kicsoda Isten? Isten halott. Nem hiszek Istenben; mit beszélhetnénk
kapcsolatról?” Mivel szívüket betakarják ezek a piszkos dolgok, nem látnak. Mindennel van
kapcsolatunk, miért nem próbáljuk megérteni Istennel való kapcsolatunkat? Intelligens dolog ez?
Nem. Ez tudatlanság. Az anyagi világ minden teremtménye be van fedve az anyagi természet három
kötõerejével. Ezért nem látják Istent. Nem értik Istent, és nem is próbálják megérteni. Pedig Isten
létezik. Reggelente Angliában olyan párás a levegõ, hogy nem lehet látni a napot, amely a köd
mögött van. Ez azt jelenti, hogy nincs nap? Nem látjuk, mert be van fedve a szemünk. De ha
elküldünk egy táviratot a világ másik részére, azt fogják válaszolni: „Igen, a nap itt van. Látjuk.
Káprázóan fényes.” Tehát amikor valaki tagadja Isten létezését, vagy nem tudja tisztázni Istennel
való kapcsolatát, az azt jelenti, hogy hiányos a tudása. Nem azt jelenti, hogy nincs Isten. Nekünk
van hiányosságunk. A Nap nincs befedve. A Nap nem lehet befedve. A ködnek, a felhõnek vagy a
párának nincs elég ereje ahhoz, hogy befedje a Napot. Milyen hatalmas a Nap! Sokszorosa ennek a
Földnek, egy felhõ pedig legfeljebb tíz, húsz, száz mérföldet tud befedni. Tehát hogyan tudnák a
felhõk befedni a Napot? Nem. A felhõk nem tudják befedni a Napot. A szemünket fedik be. Amikor
az ellenség jön, és a nyúl nem tudja megvédeni magát, akkor becsukja a szemét és azt gondolja:
„Az ellenségem már elment.” Hasonlóképpen, mi is be vagyunk fedve Isten külsõ energiája által, és
azt gondoljuk, hogy „Isten halott”.
Istennek háromféle energiája van. A Vi¢£u Pur§£a leírja a Legfelsõbb Úr energiáját. A
Védákban, az Upani¢adokban szintén vannak leírások a Legfelsõbb Úr energiáiról. Par§sya ªaktir
vividhaiva ªr¡yate (¼vet§ªvatara Upani¢ad 6.8). ¼akti azt jelenti, hogy „energia”. Az Úrnak sokféle
energiája van. A Védák azt mondják, hogy az Úrnak nem kell semmit tennie. Nekünk dolgoznunk
kell, mert nincs más eszközünk a létezésre — kell ennünk, szeretnénk élvezni különféle dolgokat
—, de miért kellene Istennek dolgoznia? Istennek nem kell tennie semmit. Akkor hogyan
mondhatjuk, hogy Isten teremtette ezt az univerzumot? Ez nem munka? Nem. Akkor hogyan
történt? Sokféle energiája van, s ezek olyan erõsek, hogy automatikusan és a teljes tudás birtokában
cselekszenek. Láthatjuk, hogy egy virág hogyan fejlõdik, hogyan nõ, s hogy valamilyen rendszer
alapján különbözõ színekben játszik: egyik oldalon egy kis pötty, másik oldalon egy kis pötty, fehér
az egyik oldalán, még fehérebb a másik oldalán. A pillangón szintén láthatjuk ezt a mûvészi
szimmetriát. Ezek mind festve vannak, de olyan tökéletes módon és finoman, hogy nem látjuk,
hogyan. Nem értjük, hogyan készül, de ezt az Úr energiája hozza létre.
Tudásuk hiányosságának köszönhetõen az emberek azt mondják, hogy Isten halott, azt mondják,
hogy nincs Isten, s hogy nincs kapcsolatunk Istennel. Ezek a gondolatok egy olyan ember
gondolataihoz hasonlítanak, akit szellem kísértett meg. Ahogy egy ilyen ember mindenféle
képtelenséget beszél, ugyanígy amikor Isten illuzórikus energiája befed bennünket, akkor azt
mondjuk, hogy Isten halott. De ez nem így van. Ezért van szükségünk a mantrázásnak erre a
folyamatára, hogy megtisztítsuk a szívünket. Fogadd el a Hare K¥¢£a mantra vibrálásának egyszerû
folyamatát! Így a családodban, klubodban, az otthonodban, az úton — mindenhol vibráld a Hare K¥
¢£át, és ez a sötétség, amely beborítja a szíved — beborítja valódi helyzetedet —, el fog tûnni.
Akkor megérted valódi, állandó helyzeted.
Az Úr Caitanya Mah§prabhu azt ajánlotta: ceto-darpa£a-m§rjanam. M§rjanam annyit jelent,
mint „tisztítani”, darpa£am pedig azt jelenti, hogy „tükör”. A szív egy tükör. Mint egy
fényképezõgép, amely különféle képeket csinál a nappalokról és éjszakákról, úgy a szívünk is
mindenféle képeket csinál, tudattalan szinten tartva õket. A pszichológusok tudják ezt. A szív
nagyon sok képet készít, és ezért befedetté válik. Nem tudjuk, hogy mikor kezdõdött, de az tény,
hogy mivel van kapcsolatunk az anyaggal, valódi azonosságunk be van fedve. Ezért ceto-darpa£a-
m§rjanam: meg kell tisztítani a szívünket. Különbözõ folyamatok vannak a szív tisztítására — a
jñ§na folyamata, a yoga folyamata, a meditáció folyamata, a jámbor cselekedetek. A karma szintén
tisztítja a szívet. Ha valaki jámboran cselekszik, fokozatosan megtisztul a szíve. Bár ezek a
folyamatok ajánlottak a szívünk tisztítására, ebben a korban mégis nagyon nehéz végezni õket. Ha
valaki a filozófiai tudás ösvényét akarja követni, ahhoz tanult tudósnak kell lennie, sok könyvet kell
olvasnia, találkoznia kell tanult professzorokkal és tudósokkal, és spekulálnia kell. Fel kell kutatnia
egy olyan személyt, aki már látta a fényt. Ezek mind filozófiai folyamatok. A meditáció szintén
ajánlott módszer. Az embernek meg kell kérdeznie: „Ki vagyok én?” Gondoljuk csak át: ez a test
vagyok? Nem. Ez az ujj vagyok? Nem, ez az én ujjam. Ha elmélkedünk a lábon, rájövünk, hogy
„Óh, ez az én lábam!” Hasonlóan mindent az „enyémnek” fogunk találni. És hol van az „én”?
Amikor az ember ezt az „ént” keresi, ez a meditáció. Az igazi meditáció az, amikor minden érzéket
így összpontosítunk. De a meditációs folyamat nagyon nehéz. Az embernek kontrollálnia kell az
érzékeit. Az érzékeink kifelé rángatnak bennünket, és nekünk befelé kell fordítanunk õket ahhoz,
hogy önmagunkba tekinthessünk. Ezért a yoga rendszernek nyolc folyamata van. Az elsõ az, hogy
az érzékeinket a szabályozó elvekkel ellenõrzés alatt kell tartanunk. Aztán az ülõhelyzetek
következnek, amelyek az elmét segítik ellenõrzés alatt tartani. Ha valaki hajlottan ül, az nem segít,
egyenesen kell ülni. Aztán a légzés ellenõrzése következik, azután a meditáció, aztán a sam§dhi. De
ezek ma nagyon, nagyon nehéz folyamatok. Senki sem tudja azonnal végezni õket. Az úgynevezett
yoga folyamatok töredékesek — csak ülõhelyzeteket és néhány légzõgyakorlatot hajtanak végre. De
ez senkit sem emel a tökéletes szintre. A valódi yoga folyamat — bár egy ajánlott védikus folyamat
— nagyon nehéz ebben a korszakban. Hasonlóképp az ember megpróbálhat tudást szerezni a
spekulációs filozófiai folyamattal. „Ez Brahman, ez nem Brahman, tehát mi Brahman? Mi a
szellemi lélek?” Az ilyen empirikus filozófiai vita szintén ajánlott, de ebben a korszakban nem
használható.
Ezért Caitanya Mah§prabhu — és nemcsak Caitanya Mah§prabhu, hanem a Védikus Irodalom
is — azt mondja:
harer n§ma harer n§ma
harer n§maiva kevalam
kalau n§sty eva n§sty eva
n§sty eva gatir anyath§
Kalau azt jelenti: „ebben a korban”. N§sty eva, n§sty eva, n§sty eva — háromszor n§sty eva. Eva
azt jelenti, hogy „biztosan”, n§sti pedig azt, hogy „nem”. „Biztosan nem, biztosan nem, biztosan
nem.” Mi ez a „biztosan nem”? Az ember nem tudja elérni az önmegvalósítást a karma
segítségével. Ez az elsõ „biztosan nem”. Az ember nem tudja elérni az önmegvalósítást a jñ§na
segítségével. Ez a második „biztosan nem”. Az ember nem tud önmegvalósítást elérni a yoga
segítségével. Biztosan nem. Kalau. Kalau azt jelenti, „ebben a korban”. Kalau n§sty eva n§sty eva
n§sty eva gatir anyath§. Ebben a korban biztos, hogy nem lehet sikert elérni e három folyamat
egyikével sem. Akkor mi az ajánlott folyamat? Harer n§ma harer n§ma harer n§maiva kevalam.
Csak vibráld a Hare K¥¢£a mantrát! Kevalam azt jelenti, „csak”. Csak vibráld a Hare K¥¢£a
mantrát! Ez a legkönnyebb és legmagasabb szintû folyamat. Ez ajánlott, gyakorlati és hiteles. Tehát
fogadd el! Fogadd el az élet minden helyzetében! Vibráld! Nincs költség, nincs veszteség. Nem
titkot vibrálunk. Nem. Ez nyílt dolog. És a vibrálás segítségével megtisztítod a szíved.
Ebben az anyagi világban senki sem akar nyomorúságot, az mégis jön. Váratlanul, mint az
erdõtûz, amely anélkül kezdõdik, hogy bárki gyufát gyújtott volna — csak jön. Senki sem akar
háborút, a háború mégis folyik. Senki sem akar éhínséget, éhínség mégis van. Senki sem akar
pestist, az mégis jön. Senki sem akar harcot, mégis van harc. Senki sem akar félreértést, mégis van.
Miért? Olyan ez, mint a lángoló tûz az erdõben. Nem lehet tûzoltófecskendõvel eloltani. A
tudomány úgynevezett fejlõdésével nem lehet eloltani a problémák lángoló tüzét. Nem. Nem
lehetséges. Ahogy az erdõtüzet nem lehet eloltani azzal, hogy küldünk egy tûzoltóautót vagy vizet
hozunk: az életünk problémáit sem lehet anyagi folyamatokkal megoldani.
Sok példa van erre. Prahl§da Mah§r§ja azt mondja: „Kedves Uram, valójában nem az apa és az
anya a gyerek védelmezõi.” Az apa és az anya gondot visel a gyerekre; ez a kötelességük. De nem
õk a végsõ védelmezõk. Amikor a természet törvénye hívja a gyereket, az apa és az anya nem tudja
megvédelmezni. Bár általában ténynek tekintik, hogy az apa és az anya a gyerek védelmezõi, ez
valójában nem így van. Ha valaki vitorlázik az óceánon, és azt gondolja, hogy nagyon kényelmes
ülõhelye van, meg fogja-e ez védeni õt? Nem. Így is meghalhat. Egy gyönyörû repülõgép száll a
levegõben, mindenki biztonságban van, de egyszerre csak lezuhan. Semmi anyagi nem tud
megvédelmezni bennünket. Tegyük fel, hogy valaki beteg. Alkalmazhat egy jó orvost, aki jó
orvosságot ad neki, de ez nem garantálja, hogy életben marad. Akkor mi a végsõ garancia? Prahl§da
Mah§r§ja azt mondja: „Drága Uram, ha Te nem viselsz gondot valakire, azt semmi sem tudja
megvédeni.”
Ez a gyakorlati tapasztalatunk. Sokféle módszert találunk fel, hogy megoldjuk problémáinkat,
amelyeket az anyagi természet törvényei hoztak létre, de ezek nem megfelelõek. Nem fogják
megoldani az összes problémát, és valódi enyhülést sem fognak hozni. Ez tény. Ezért mondja K¥¢£a
a Bhagavad-g¦t§ban: „M§y§, a külsõ energia nagyon erõs. Semmi sem tesz túl rajta. Az majdnem
lehetetlen.” Akkor hogyan szabadulhatunk meg az anyagi természettõl? K¥¢£a azt mondja:
„Egyszerûen csak azzal, hogy meghódol Nekem, az ember megszabadulhat az anyagi természet
támadásaitól.” Így igaz. Tehát meg kell tisztítani a szívünket ahhoz, hogy megtudjuk, mi a
kapcsolatunk Istennel.
A Ka±ha Upani¢adban az áll: nityo nity§n§° cetanaª cetan§n§m. Az Istenség Legfelsõbb
Abszolút Személyisége, vagyis az Abszolút Igazság örök. Isten örök és a mi létünk szintén örök. De
a Védák elmondják, hogy Õ a legfelsõbb élõ teremtmény. Isten nem halott. Ha Õ nem él, akkor
hogyan mûködik ez az egész világ? A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a azt mondja: „A dolgok az Én
felügyeletem alatt történnek.” A Biblia is mondja: Isten teremtett. Ez tény. Nem úgy van, hogy volt
valamikor egy nagy bumm, s aztán ez és az történt. Nem. A Védák elmondják a valódi tényeket, de
nekünk ki kell nyitni a szemünket ahhoz, hogy lássunk. Ceto-d§rpa£a-m§rjanam. Ez a szívünk
tisztításának folyamata. Ha tisztítjuk a szívünket, képesek leszünk megérteni, amit K¥¢£a és a
Védák mondanak. Meg kell tisztulnunk. Ha egy ember sárgaságban szenved és adunk neki egy
darab kandiscukrot, azt fogja mondani, hogy nagyon keserû. Pedig keserû a kandiscukor? Nem,
nagyon édes. És a sárgaságra a kandiscukor az orvosság. A modern tudomány és a Védikus
Irodalom is leírja ezt. Ha sok kandiscukrot eszünk, akkor megszabadulunk a sárgaságtól. És amikor
enyhülés mutatkozik, az ember azt mondja: „Óh, ez nagyon édes.” Az istentelen civilizáció modern
sárgaságát a Hare K¥¢£a vibrálása tudja meggyógyítani. Kezdetben keserûnek tûnhet, de ahogy
fejlõdünk, látni fogjuk, hogy milyen kellemes is ez.
Ahogy valaki megérti az azonosságát, Istennel való kapcsolatát, rögtön boldoggá válik. Azért
vagyunk telve nyomorúsággal, mert az anyagi világgal azonosítottuk magunkat. Ezért vagyunk
boldogtalanok. Az aggodalmaink, a félelmeink annak köszönhetõek, hogy — helytelenül — az
anyagi világgal azonosítjuk magunkat. Egyik nap azt magyaráztam, hogy az, aki ezzel a zsák
csonttal és bõrrel azonosítja magát, az olyan, mint egy állat. Tehát a Hare K¥¢£a vibrálásával ez a
félreértés kitisztul. A szív tisztítása azt jelenti, hogy az ember megérti, hogy nem tartozik ehhez az
anyagi világhoz. Aha° brahm§smi: lélek vagyok. Ameddig valaki Angliával, Indiával vagy
Amerikával azonosítja magát, az tudatlanság. Ma angol vagy, mert Angliában születtél. De lehet,
hogy következõ életedben nem Angliában születsz meg. Lehet, hogy Kínában, Oroszországban
vagy valamelyik másik országban fogsz megszületni, vagy éppen nem kapod meg ezt az emberi
testet. Ma nacionalista vagy, nagyon szereted az országod, de holnap, ha az országodban maradsz,
lehet, hogy tehén leszel, amelyet vágóhídra visznek.
Alaposan kell ismernünk azonosságunkat. Caitanya Mah§prabhu azt mondja, hogy minden
élõlény valódi azonossága az, hogy Isten örök szolgája. Ha valaki így gondolkodik — „Nem
vagyok senki más szolgája; az én dolgom az, hogy Istent szolgáljam” —, akkor felszabadult. A
szíve teljesen megtisztult, õ pedig felszabadult. Miután valaki elérte ezt, a világon minden gondja és
aggodalma szertefoszlik, mert tudja, hogy „Isten szolgája vagyok. Isten megvéd engem. Miért kéne
bármiért is aggódnom?” Akárcsak egy gyerek. A gyerek tudja, hogy az apja és az anyja gondját
viselik. Ha véletlenül odamegy, hogy megérintse a tüzet, az anyja vigyázni fog rá: „Óh, kedves
gyermekem, ne érj hozzá!” Az anyja mindig gondoskodik róla. Tehát miért nem bízol Istenben?
Valójában Isten védelme alatt állsz.
Az emberek elmennek a templomba és azt mondják: „Isten, add meg mindennapi kenyerünket!”
Ha nem adná meg, nem lennénk képesek élni. Ez tény. A Védák azt is mondják, hogy az Istenség
Legfelsõbb Személyisége ellátja az élõlényeket mindennel, amire szükségük van. Isten mindenkit
ellát élelemmel. Nekünk, emberi lényeknek van gazdasági problémánk, de milyen gazdasági
problémája van az emberi társadalmon kívül más társadalmaknak? A madarak társadalmának nincs
gazdasági problémája. A méheknek nincs gazdasági problémájuk. Van nyolcmillió-négyszázezer
létforma, melynek az emberi társadalom csak nagyon kicsi részét teszi ki. Az ember megteremtette
a problémáit — mit egyen, hol aludjon, hogyan párosodjon, hogyan védekezzen. Ezek problémák
számára, de a teremtés többségének — vízi élõlények, halak, növények, rovarok, madarak, méhek
és sok-sok millió más élõlény — nincs ilyen problémájuk. Õk is élõlények. Ne gondolják, hogy
különböznek tõlünk. Nem igaz, hogy mi emberek vagyunk az egyedüli élõlények, és az összes
többiek halottak. És ki biztosítja az élelmet és a védelmet nekik? Isten. A növények és állatok nem
járnak az irodába. Nem járnak egyetemre, hogy technológiai oktatást kapjanak arról, hogyan
keressenek pénzt. Õk hogyan esznek? Isten ellátja õket. Az elefánt több száz fontnyi ennivalót eszik
meg. Ki látja el õt? Sok millió elefánt van. Ki látja el õket?
Sokkal jobb elismerni azt, hogy Isten lát el bennünket, mint azt gondolni: „Isten halott. Miért
kéne templomba mennünk és Istenhez imádkoznunk kenyérért?” A Bhagavad-g¦t§ azt mondja:
„Négy fajta ember jön K¥¢£ához: a szenvedõ, az, akinek pénzre van szüksége, a bölcs és az
érdeklõdõ.” Az érdeklõdõ, a bölcs, aki szenved és akinek pénzre van szüksége — az embereknek ez
a négy osztálya fordul Isten felé. „Kedves Istenem, nagyon éhes vagyok. Add meg nekem
mindennapi kenyeremet!” Ez szép. Akik így fordulnak Isten felé, azokat úgy nevezik, hogy
suk¥tina¤. Suk¥t¦ azt jelenti, hogy „jámbor”. Õk jámborak. Bár pénzt, ennivalót kérnek, jámbornak
tekintik õket, mert Isten felé fordultak. A többiek pedig éppen az ellenkezõjük. Õk du¢k¥tina¤,
istentelenek. K¥t¦ azt jelenti, hogy „nagyon jószándékú”, de a du¢k¥t¦ szó arra utal, hogy rosszul
használják az energiájukat, pusztítanak vele. Mint az az ember, aki az atomfegyvereket feltalálta.
Van agya, de rosszul használta. Olyan dolgot hozott létre, ami szörnyûséges. Hozz létre valami
olyat, ami biztosítja, hogy az embereknek ne kelljen többé meghalniuk! Mi haszna van feltalálni
valami olyasmit, ami lehetõvé teszi, hogy emberek milliói azonnal meghaljanak? Meghalnak ma,
vagy holnap, vagy száz év múlva. Tehát mit tettek a tudósok? Találjanak fel valamit, hogy az
emberek ne haljanak meg azonnal, hogy ne legyen betegség, ne legyen többé öregkor! Akkor
tényleg tennének valamit. De a du¢k¥tinák sohasem mennek Istenhez. Sohasem próbálják megérteni
Istent. Ezért energiájukat rosszul használják.
Azokat a durva materialistákat, akik elhanyagolják Istennel való kapcsolatukat, a Bhagavad-
g¦t§ m¡¨háknak nevezi. M¡¨ha azt jelenti: „szamár”. Azokat, akik nagyon keményen dolgoznak,
hogy pénzt keressenek, a Bhagavad-g¦t§ szamarakhoz hasonlítja. Ugyanúgy négy cap§t¦t
[teljeslisztbõl készült kenyérlepényt] tudnak megenni naponta, mégis szükségtelenül dolgoznak,
hogy sok ezer dollárt keressenek. Másokat nar§dhamának nevez. Nar§dhama azt jelenti, hogy „az
emberiség legalja”. Az emberi élet célja az, hogy megvalósítsuk Istent. Csak az a br§hma£a, aki érti
Brahmant, Istent, nem pedig mások. Ez az emberi létforma kötelessége. Minden emberi
társadalomban van egy rendszer, amelyet vallásnak hívnak, és amelynek segítségével
megpróbálhatjuk megérteni Istent. Mindegy, hogy ez a keresztény vallás, a mohamedán vallás vagy
a hindu vallás. Ez nem számít. A rendszer arra való, hogy megértsük Istent, és a Vele való
kapcsolatunkat. Ennyi az egész. Az emberi lénynek kötelessége ez, és ha az emberi társadalomban
ezt a kötelességet elhanyagolják, akkor az a társadalom állati társadalom. Az állatok nem képesek
arra, hogy megértsék, ki is Isten és mi a kapcsolatunk Istennel. Õket egyedül az evés, az alvás, a
párzás és a védekezés érdekli. Ha mi csak ezekkel a dolgokkal foglalkozunk, akkor mik vagyunk?
Állatok. Ezért a Bhagavad-g¦t§ azt mondja, hogy akik nem használják ki ezt a lehetõséget, azok az
„emberiség legalját” képezik. Megkapták az emberi létformát, nyolcmillió-négyszázezer születés
után, és mégsem Isten megértésére hasznosítják, hanem állati hajlamokra. Ezért õk nar§dhamák, az
emberiség legalja. És vannak mások, akik nagyon büszkék a tudásukra. De mi ez a tudás? „Nincs
Isten. Én vagyok Isten.” Valódi tudásukat elvette m§y§. Ha õk Isten, akkor hogyan váltak
kutyákká? Nagyon sok érv van ellenük, de õk egyszerûen ellenszegülnek Istennek. Ateizmus. Mivel
az ateizmus folyamatát követik, valódi tudásuk eltûnt. Valódi tudás azt jelenti, hogy tudjuk, mit
jelent Isten és Istennel való kapcsolatunk. Ha valaki nem tudja ezt, akkor ez azt jelenti, hogy ezt a
tudását m§y§ elvette.
Ha így próbáljuk megismerni Istennel való kapcsolatunkat, arra vannak módszerek és eszközök.
Vannak könyvek, van a tudás, miért ne használjuk ki az elõnyeiket? Mindenkinek ki kellene
használnia ennek a tudásnak az elõnyeit. Próbáld megérteni, hogy a Bhagavad-g¦t§ és más Védikus
Írások is mindenhol azt mondják, hogy Isten hatalmas, és bár minõségileg egyek vagyunk Istennel,
mi parányiak vagyunk. Az óceán és a víz apró cseppje hasonló minõségû, de egy csepp vízben és az
óceánban különbözõ a só mennyisége. Minõségileg egyek, de mennyiségileg különböznek.
Hasonlóan, Isten mindenható, és nekünk is van némi hatalmunk. Isten mindent megteremt, és mi is
létre tudunk hozni egy kis gépet, ami repül, olyat, mint amivel a gyerekek játszanak. De Isten sok
millió bolygót tud teremteni, amelyek keringenek a levegõben. Ez Isten jellemzõje. Mi nem tudunk
egyetlen bolygót sem teremteni. Még ha tudnánk is egy bolygót teremteni, mi haszna lenne? Isten
sok millió bolygót teremtett. De nekünk is van teremtõerõnk. Istennek van ereje és nekünk is van
erõnk. Õ azonban olyan hatalmas, hogy a mi erõnket nem lehet az Övéhez hasonlítani. Ha azt
mondod, hogy te vagy Isten, ez ostobaság. Állíthatod, hogy te vagy Isten, de milyen különleges
cselekedetet hajtottál végre, hogy azt állíthatod, hogy te vagy Isten? Ez tudatlanság. Aki azt
gondolja magáról, hogy õ Isten, annak a tudását m§y§ varázsa elvette. Tehát a viszonyunk az, hogy
Isten nagy, mi pedig parányiak vagyunk. A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a világosan elmondja: „Minden
élõlény az Én szerves részem. Minõségileg egyek Velem, de mennyiségileg különböznek.” Tehát
egyszerre egyek is vagyunk Istennel és különbözünk is Tõle. Ez a mi kapcsolatunk. Egyek vagyunk,
mert ugyanolyan tulajdonságaink vannak, mint Istennek. Ha egy percig is vizsgáljuk magunkat,
rájövünk, hogy bár ugyanolyan tulajdonságaink vannak, Isten nagyobb mennyiségben rendelkezik
ezekkel a tulajdonságokkal.
Nem lehet semmink, ami Istenben nincs meg. Ez nem lehetséges. Ezért a Ved§nta-s¡tra azt
mondja, hogy minden, amink van, Istenben is megtalálható, Istentõl származik. Tehát Istennel való
kapcsolatunk az, hogy mivel kicsik, aprók vagyunk, Isten örök szolgái vagyunk. Az anyagi világban
a mindennapi viselkedésben szintén láthatjuk, hogy az egyik ember szolgálja a másikat, mert a
másik nagyobb nála, és jó fizetést tud neki adni. A végkövetkeztetés tehát természetesen az, hogy
mivel kicsik vagyunk, kötelességünk, hogy Istent szolgáljuk. Nincs más dolgunk. Mindannyian az
eredeti lény szerves részei vagyunk.
Egy csavar, amely kapcsolatban van a géppel, értékes, mert az egész géppel együtt mûködik. Ha
ezt a csavart kivesszük a gépbõl, vagy ha hibás, akkor értéktelenné válik. Az ujjam sok millió
dollárt ér, ameddig ehhez a testhez kapcsolódik és szolgálja a testet. Ha levágják a testrõl, mi
haszna van? Semmi. Hasonlóképpen a mi Istennel való kapcsolatunk az, hogy Isten parányi részei
vagyunk; ezért kötelességünk, hogy energiánkat összehangoljuk Vele és együttmûködjünk. Ez a
kapcsolatunk. Különben értéktelenek vagyunk. Levágtuk magunkat. Amikor az ujj
használhatatlanná válik, az orvos azt mondja: „Óh, amputáljuk le ezt az ujjat! Máskülönben
elmérgesedik az egész test.” Hasonlóan, amikor istentelenné válunk, elvágjuk Istennel való
kapcsolatunkat és szenvedünk az anyagi világban. Ha megpróbálunk újra egyesülni a Legfelsõbb
Úrral, akkor kapcsolatunk újjáéled.
A legmagasabb rendû szeretet
„SZERETET.” Énekesek dalolnak róla, költõk ujjonganak miatta, regényírók szõnek bonyolult
meséket belõle. A filmek és a televízió is ezzel vannak átitatva. De valóságos-e ez a szeretet? Ebben
a világos esszében ¼r¦la Prabhup§da amellett érvel, hogy az a szeretet, amelyet itt, az anyagi
világban tapasztalunk, illúzión alapszik, és mint minden más itt, ideiglenes. Ám létezik egy
„magasabb rendû szeretet”, amelyet a világi romantikusok még csak elképzelni sem tudnak.
Ha gondosan védjük az odaadó szolgálat zsenge növényét, akkor ezen az Isten iránti vegyítetlen
szeretet gyümölcse fog megteremni. Az Isten iránti vegyítetlen szeretet azt a szeretetet jelenti,
amelyet nem árnyékol az anyagi haszonra, a puszta filozófiai megértésre vagy a gyümölcsözõ
cselekedetekre irányuló vágy. A vegyítetlen szeretet azt jelenti, hogy tudjuk: „Isten nagy, én szerves
része vagyok, s ezért Õ a szeretetem legfelsõbb tárgya.” Az ilyen tudat az emberi élet legmagasabb
rendû tökéletessége és az önmegvalósítás minden módszerének végsõ célja. Ha elérjük ezt —
egyedül Istent szeretem, K¥¢£a a szeretetem egyetlen tárgya —, akkor az életünk tökéletes lesz.
Amikor megízleljük a K¥¢£ával való transzcendentális kapcsolatot, akkor igazi boldogságot érzünk.
Akkor az odaadás növénye olyan védelmet kap, hogy ha megragadjuk, képesek leszünk elérni a
legfelsõbb célt. Ha valaki állhatatosan mászik fel egy fán, akkor egyszer csak el fogja érni a tetejét.
Hasonlóan, ha valaki képes elérni az Isten iránti szeretetet úgy, hogy fogja az odaadó szolgálat
növényét, akkor kétségtelenül el fogja érni K¥¢£a transzcendentális lakhelyét, és személyesen fog
társulni Vele, ahogy mi társulunk itt, szemtõl szemben.
Isten nem irodalmi vagy képzeletbeli személyiség. Olyan valódi, amilyenek mi vagyunk. (Mi
valójában illúzió alatt állunk; úgy élünk, mintha ez a test lenne a tényleges énünk, pedig ez a test
egyáltalán nem valós, csak egy átmeneti megnyilvánulás.) Azt merjük feltételezni, hogy nincs Isten,
vagy hogy nincs formája. Ez az elmebeli spekuláció szegényes tudásunknak köszönhetõ. Az Úr K¥¢
£a és az Õ lakhelye létezik, elmehetünk oda, elérhetjük Õt, és társulhatunk Vele. Ez tény. A lelki
élet azt jelenti, hogy társulunk a Legfelsõbb Úrral, s örökké boldogságban és teljes tudásban élünk.
Ez az örök társulás azt jelenti, hogy játszunk K¥¢£ával, táncolunk K¥¢£ával és szeretjük K¥¢£át,
vagy éppen K¥¢£a a gyermekünk lehet — ahogy tetszik.
Öt elsõdleges kapcsolat van K¥¢£ával: mint passzív hívõ, mint szolga, mint barát, mint szülõ és
mint szeretõ. K¥¢£a lakhelyén a tehenek is felszabadult lelkek. Surabhi teheneknek hívják õket. Sok
közkedvelt kép mutatja, hogy K¥¢£a mennyire szereti a teheneket, hogyan öleli és csókolja meg
õket. Ezt a passzív kapcsolatot K¥¢£ával ª§ntának hívják. A tökéletes boldogságot akkor érik el, ha
K¥¢£a jön és megérinti õket.
Más bhakták arra hajlanak, hogy ténylegesen szolgáljanak. Azt gondolják: „K¥¢£a le akar ülni.
Készítek Neki helyet. K¥¢£a enni akar. Hozok Neki finom ennivalót.” És õk valóban meg is teszik
ezeket. Más bhakták úgy játszanak K¥¢£ával, mint azonos szinten lévõ barátok. Nem tudják, hogy
K¥¢£a Isten; számukra K¥¢£a nem más, mint szeretett barátjuk, és nem feledkeznek meg Róla
egyetlen pillanatra sem. Egész nap és egész éjszaka K¥¢£ára gondolnak. Éjszaka, amikor alszanak,
azt gondolják: „Óh, reggel kimegyek és játszom K¥¢£ával.” Reggel pedig elmennek K¥¢£a házához,
és ott állnak egy darabig, amíg K¥¢£át feldíszíti a mamája, mielõtt kimegy a rétre játszani a
barátaival. K¥¢£alokán (K¥¢£a lakhelyén) nincs más tevékenység. Nincs ipar, nincs rohanás az
irodába vagy bármi más ilyen ostobaság. Van elég tej és vaj, és mindenki bõségesen eszik. K¥¢£a
nagyon szereti barátait, és néha vajat lop nekik. A valóságban is élhetünk így, s ez az élet
tökéletessége. Vágyódnunk kell az életnek erre a tökéletes szintjére. A K¥¢£a-tudat az a folyamat,
amivel elérhetjük ezt.
De amíg az embernek egy kis ragaszkodása is van ehhez az anyagi világhoz, addig itt kell
maradnia. K¥¢£a nagyon szigorú. Senkit nem enged belépni a társaságába, ameddig bármiféle
ragaszkodása van az élet anyagi felfogása iránt. A bhaktinak mentesnek kell lennie mindenféle
anyagi ragaszkodástól. Ne gondoljuk azt, hogy „Nagyon mûvelt tudós vagyok, és elmebeli
spekulációval ki fogom találni, hogy mi az Abszolút Igazság.” Ez ostobaság; az ember folytathatja a
spekulálást, de sohasem fogja megtalálni minden forrás forrását. A Brahma-sa°hit§ azt mondja:
„Az ember millió és millió évig spekulálhat az Abszolút Igazságról, az mégsem fog feltárulni
elõtte.” Az ember úgy, ahogy van, itt senyvedhet az anyagi világban és folytathatja a spekulálást, de
ez nem a megfelelõ folyamat. A folyamat a bhakti-yoga.
 Az Úr Caitanya azt mondja, hogy az élet legtökéletesebb szintje a K¥¢£ának végzett odaadó
szolgálat, és ezzel összehasonlítva minden más, ami után az anyagi világban az emberek
sóvárognak, olyan, mint buborék az óceánban. Általában az emberek jutalomra vágynak, s ezért
lesznek vallásosak. Azt mondják: „hindu vagyok”, „keresztény vagyok”, „zsidó vagyok”,
„mohamedán vagyok”, „Ez vagyok, az vagyok, és ezért nem változtathatom meg a vallásomat. Nem
fogadhatom el K¥¢£át.” Ezt hívják vallásosságnak, dharmának. A vallásnak ezzel a materialista,
szektáriánus felfogásával itt fognak senyvedni az anyagi világban, szertartásokhoz és hitekhez
ragaszkodva. Az a benyomásuk, hogy ha követik a vallásos elveket, akkor anyagi jóléthez jutnak.
Természetesen ha valaki ragaszkodik valamilyen vallásos hithez, kedvezõ lehetõségeket kap az
anyagi élethez.
Miért vágynak az emberek anyagi jólétre? Az érzékkielégítés miatt. Azt gondolják: „Szép
feleségem lesz. Jó gyerekeim lesznek. Jó pozícióm lesz. Elnök leszek. Miniszterelnök leszek.” Ez
érzékkielégítés. És amikor az embernek meghiúsítják a terveit, és látja, hogy a gazdagsága, a
megszerzett elnökség nem adhat neki boldogságot, s miután minden ízt kifacsart a szexuális életbõl
és teljesen reményvesztetté vált, akkor vagy rászokik az LSD-re, vagy megpróbál egyesülni az
ürességgel. De ez az ostobaság nem adhat neki boldogságot. A boldogság itt van: az embernek K¥¢
£a felé kell fordulnia. Másképpen LSD-zavarodottságban vagy imperszonalista, ürességrõl szóló
felfogások között fogja végezni. Az emberek reményvesztettek. Reményvesztettnek kell lenniük, ha
nincs meg az eredeti lelki életük, hiszen természetük szerint lelkiek.
Hogyan lehet valaki boldog K¥¢£a nélkül? Tegyük fel, hogy valakit beledobnak az óceánba.
Hogyan lehet ott boldog? Az nem nekünk való. Lehet, hogy nagyon jó úszó, de meddig lesz képes
úszni? Végül elfárad és megfullad. Hasonlóan, természet szerint mi is lelkiek vagyunk. Hogyan
lehetnénk boldogok ebben az anyagi világban? Ez nem lehetséges. Az emberek mégis
megpróbálnak itt maradni és sok átmeneti törekvést tesznek a túlélésért. De ez a fércmunka nem a
boldogság. Ha valaki valóban akarja a boldogságot, akkor itt a folyamat: az embernek el kell érnie
az Isten iránti szeretetet. Ha nem tudjuk szeretni K¥¢£át, ha nem vetünk véget a macskák, a kutyák,
az ország, a nemzet és a társadalom felé irányuló szeretetünknek és nem összpontosítunk helyette
K¥¢£a szeretetére, akkor nincs esélyünk a boldogságra. R¡pa Gosv§m¦ egy nagyon szép példát
mondott erre: sok kábítószer van, amelyek átitatják az embert gondolatokkal vagy hallucinációkkal.
De — mondja R¡pa Gosv§m¦ — aki nem kóstolja meg az Isten iránti szeret végsõ kábítószerét, a k¥
¢£a-premát, azt minden bizonnyal el fogja bájolni a meditáció, az imperszonalista monizmus és sok
más õrült dolog.
Caitanya Mah§prabhu leírja, hogy a K¥¢£a iránti vegyítetlen szeretet eléréséhez odaadó
szolgálatot, vagyis K¥¢£a-tudatot kell végeznünk. Az embernek kizárólagosan le kell foglalnia
magát K¥¢£a szolgálatában. A vegyítetlen odaadás legfelsõbb, tökéletes szintje azt jelenti, hogy
mentesek vagyunk minden anyagi vágytól, minden elmebeli spekulációtól és minden gyümölcsözõ
cselekedettõl. A vegyítetlen odaadás alaptétele az, hogy az embernek ne legyen más vágya, mint az,
hogy teljesen K¥¢£a-tudatossá váljon. Még ha valaki tudja is, hogy Isten minden más formája
szintén K¥¢£a, akkor sem szabad semmilyen más formát imádnia, hanem K¥¢£a formájára kell
összpontosítania. K¥¢£ának számtalan formája van, de K¥¢£a fuvolás formáját kell imádnunk mint
R§dh§-K¥¢£a m¡rtit. Csak koncentráljunk erre a formára, és az minden elmebeli spekulációnak és
gyümölcsözõ cselekedetnek véget fog vetni! Kedvezõen kell gyakorolnunk a K¥¢£a-tudatot, és ez
azt jelenti, hogy olyan szolgálatot végzünk, amivel K¥¢£át elégedetté tesszük. A K¥¢£a-tudatot nem
lehet úgy elérni, hogy saját módszereket találunk ki. Lehet, hogy azt hiszem, hogy K¥¢£a-tudatban
csinálok valamit, de ki hagyta ezt jóvá ? A Bhagavad-g¦t§ban Arjuna bizonyos erkölcsi okok miatt
habozott harcolni, de õ a gyümölcsözõ cselekedetek szintjérõl nézte a helyzetet. Ezen a szinten az
ember vagy élvezheti az eredményeket, vagy el kell szenvednie azokat. Arjuna úgy vélte, hogy ha
megölné családtagjait, akkor túl sok visszahatásnak lenne kitéve. De ezt a következtetést K¥¢£a nem
hagyta jóvá. Az anyagi világban a hatás-visszahatás törvényét karmának hívják, de az odaadó
szolgálat túllép a karmán.
A vegyítetlen szeretetnek mentesnek kell lennie a gyümölcsözõ cselekedetek (karma), az
elmebeli spekuláció és az anyagi vágy minden árnyalatától. Ennek a tiszta odaadó szolgálatnak
kedvezõen kell K¥¢£án nyugodnia. „Kedvezõen” azt jelenti, hogy az Õ vágyai szerint. K¥¢£a arra
vágyott, hogy a Kuruksetrai Csata megtörténjen; ezt Õ rendezte el. Arjunának megmondta: „Úgy
gondolkodsz, ahogyan akarsz, de ha nem is harcolsz, a többiek megteszik, mert Én rendeztem el. Az
összegyûlt harcosok közül senki sem megy vissza otthonába. Megölik õket itt. Ez már el van
rendezve.” Isten vágya olyan, hogy nem tudjuk megváltoztatni. K¥¢£ának van két tulajdonsága: meg
tud védeni és meg tud ölni bárkit. Nincs olyan erõ a világon, amely meg tudná védeni azt, akit Õ
meg akar ölni, és nincs olyan erõ a világon, amely képes lenne megölni azt, akit Õ védelmez. K¥¢£a
vágya a legfelsõbb. Ezért össze kell hangolnunk vágyainkat K¥¢£a vágyaival. Amire K¥¢£a vágyik,
senki sem tudja semmissé tenni, mert Õ a Legfelsõbb Úr. Ezért az a kötelességünk, hogy
összehangoljuk cselekedeteinket K¥¢£a vágyaival, és nem pedig az, hogy cselekedjünk, utána pedig
kijelentsük: „Ezt a cselekedetet K¥¢£a-tudatban végzem.” Nagyon gondosan meg kell
bizonyosodnunk arról, hogy K¥¢£a valóban akarja-e. Ilyen hiteles tudást K¥¢£a képviselõje tanít. A
lelki tanítómesternek szóló dicsõítõ imánkban ezt énekeljük minden nap: „Ha a lelki tanítómester
elégedett, akkor Isten is elégedett. Ha valaki elégedetlenné teszi a lelki tanítómestert, akkor nincs
lehetõsége arra, hogy örömet szerezzen K¥¢£ának.”
Ezért amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki tanítómester utasítását. Ez teszi
lehetõvé a fejlõdésünket. Ez a K¥¢£a-tudat kedvezõ végzésének lényege. Eljöttem öregen
Amerikába, és megpróbáltam tanítani a K¥¢£a-tudatot, mert a lelki tanítómesterem azt az utasítást
adta, hogy ezt tegyem. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok-e vagy elbukom. Ez
mindegy; a kötelességemet teljesítettem, ha képes vagyok átadni, amit hallottam a lelki
tanítómesteremtõl. Ezt nevezik a K¥¢£a-tudat kedvezõ végzésének. Azoknak, akik komolyak, úgy
kell elfogadniuk K¥¢£a utasításait, amelyek képviselõjén keresztül jönnek, mint egész életüket és
lelküket. Aki ragaszkodik ehhez a szabályhoz, biztos, hogy fejlõdni fog. Caitanya Mah§prabhu
beszélt így és a lelki tanítómesterem is ezt mondta: „A lelki tanítómester átlátszó közvetítõ eszköz.”
Például ennek a könyvnek a lapjait nagyon jól látom ezen az átlátszó szemüvegen keresztül, amely
nélkül nem látnék, mert rossz a szemem. Hasonlóan tökéletlenek az érzékeink. Ezzel a szemmel
nem láthatjuk Istent, ezzel a füllel nem halljuk a Hare K¥¢£át, a lelki tanítómester közvetítõ eszköze
nélkül nem tudunk semmit sem tenni. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg közvetítõ eszköze
nélkül, ugyanúgy nem tudjuk elérni a Legfelsõbb Urat a lelki tanítómester átlátszó közvetítõ
eszköze nélkül. Az „átlátszó” azt jelenti, hogy a közvetítõ eszköznek mentesnek kell lennie minden
szennyezõdéstõl. Ha átlátszó, akkor keresztül lehet látni rajta.
Az Isten iránti tiszta szeretetben le kell foglalnunk az érzékeinket — sarvendriya, minden
érzéket. Ez azt jelenti, hogy a szexuális életet is K¥¢£a-tudatban kell alkalmaznunk. Istennek
apaként vagy anyaként való felfogása nem engedi meg, hogy lefoglaljuk a szexuális életet az Úr
szolgálatában, mert az apával vagy az anyával nincs szexuális kapcsolat. De ha az Urat szeretõként
fogjuk fel, akkor van szexuális lefoglaltság is. Ezért Caitanya Mah§prabhu megadta a
legtökéletesebb információt arról, hogy hogyan foglaljuk le magunkat a Legfelsõbb Úr
szolgálatában. Más vallásos felfogásokban Istent többnyire apának vagy anyának tekintik. Indiában
sok hívõ K§l¦t fogadja el Isten képviselõjének. Természetesen ez nincs jóváhagyva, de a hit ott van,
és a keresztény vallás is apának tekinti Istent. De Caitanya Mah§prabhu tudtunkra adja, hogy az
embernek még szexuális kapcsolata is lehet az Úrral. Ez az információ Caitanya Mah§prabhu
különleges adománya. Ebben az anyagi világban a szexualitást tartják a legfelsõbb elfoglaltságnak,
a legnagyobb örömnek, bár ez csak elferdített formában létezik. Azonban azt senki sem értette meg,
hogy a lelki világban is lehet szexualitás. Sehol a világon nincs példa egyetlen ilyen teológiára sem.
Ezt az információt elõször Caitanya Mah§prabhu adta: az Istenség Legfelsõbb Személyisége lehet
valakinek a férje, lehet a szeretõje. R§dh§ és K¥¢£a imádatában ez lehetséges, de R§dh§-K¥¢£át
senki sem képes megérteni, fõleg az imperszonalisták nem. Az imperszonalistáknak fogalmuk sincs
róla; nem tudják felfogni, hogy Istennek van formája. De Caitanya Mah§prabhu azt mondja, hogy
Istennek nemcsak hogy formája van, de szexuális élete is. Ez Caitanya Mah§prabhu legnagyszerûbb
adománya.
A Legfelsõbb Urat különbözõ kapcsolatokban lehet szolgálni, de az anyagi világban ezeknek a
kapcsolatoknak csupán elferdített tükrözõdései léteznek. Mivel foglaljuk el magunkat az anyagi
világgal kapcsolatban? Mi a felfogásunk a társadalomról, barátságról, szeretetrõl? Ezek mind az élet
anyagi felfogásán alapszanak. Társadalmunkban van olyan, aki úgy van lefoglalva, mint apa vagy
anya a fiához, mások úgy vannak lefoglalva, mint férj és feleség, szeretõ és szeretett. Vannak más
rasák is, mint például ellenségként állni szemben egymással. Tizenkét különbözõ kapcsolat van, s
ezekbõl öt túlsúlyban van. A másik hét kapcsolat közvetett kapcsolat — mint például valakinek az
ellensége lenni. Általában van kapcsolat az ellenségek között, még a gyilkos és áldozata között is.
De K¥¢£ával való kapcsolatunkat tekintve, még ha valaki ellensége is K¥¢£ának, az élete akkor is
sikeres lesz. Ezért amikor az ember K¥¢£ával foglalja le az érzékeit, e kapcsolat tizenkét fajta lehet,
amelybõl öt fajta közvetlen és hét közvetett kapcsolat.
Amikor K¥¢£a megjelent Ka°sa arénájában, sok nagytermetû birkózó készült arra, hogy
megölje Õt. Valójában azért hívták meg, hogy megöljék. Ellensége, Ka°sa azt gondolta:
„Hamarosan jönnek a fiúk. Tizenhat éve próbáljuk megölni õket, de ezt a fiút, K¥¢£át, nem tudtuk
megölni. De most meghívtam õt mint vendéget, s amikor megérkezik, harcolni fog ezekkel a
birkózókkal, õk pedig meg fogják ölni.” A démonikus vagy ateista emberek mindig azon
gondolkodnak, hogyan tudnák megölni K¥¢£át, Istent. Ezért jönnek elõ teóriájukkal arról, hogy
Isten halott. Azt hiszik, ha Isten meghal, akkor szabadok lesznek és úgy cselekszenek, ahogy õk
szeretnék. De valódi cselekedeteiket tekintve, Isten lehet élõ vagy halott, ügynöke, az anyagi
energia olyan erõs, hogy senki sem tehet szabadon semmi rosszat. Ahogy valaki rosszat tesz, rögtön
ott a büntetés. Ez nem kívánja meg Isten jelenlétét. Isten lehet élõ vagy halott, az anyagi energia
elegendõ ahhoz, hogy megbüntesse azt, aki — akár a legkisebb mértékben is — megszegi az anyagi
természet törvényeit. Isten megszabta ezeket a feltételeket, de az ostoba emberek nem értik meg.
Az Úr Caitanya azonban arról beszél, hogyan lehet kedvezõen lefoglalni az érzékeinket K¥¢£a
szolgálatában, a tiszta odaadó életben. Az embernek kedvezõen kell lefoglalni érzékeit, s azt kell
tennie, amit K¥¢£a akar. Még ha valaki nem K¥¢£a akarata szerint használja is az érzékeit, de mégis
K¥¢£ára gondol, az is hasznos. P¡tan§ démon például K¥¢£a megölésén gondolkodott. Ahogy az
Istenhívõ emberek elfoglaltsága az, hogy Istent szolgálják, a démonok és az ateisták mindig készek
arra, hogy megöljék Istent. P¡tan§ azt gondolta: „Meg fogom ölni K¥¢£át. Õ csak egy gyerek.” Ez a
démonikus emberek másik hibája. Úgy gondolnak K¥¢£ára — Istenre —, mint egy közönséges
gyerekre vagy emberre. Ezért P¡tan§ így gondolkodott: „Bekenem a mellem méreggel és amikor a
gyerek szopni kezd, meg fog halni.” Ha ezt megvizsgáljuk, látjuk, hogy P¡tan§ ellenségként
közeledett K¥¢£a felé, K¥¢£a mégis barátként fogadta, mert nagyon kegyes. Nem vette figyelembe
P¡tan§ démonikus mentalitását, hanem elfogadta õt. Minden élõlény feltételekhez kötött, csak K¥¢
£a nem. Az orvos vagy a pszichiáter õrülteket kezel, õ mégsem õrül meg. Néha a beteg mérges
lehet rá vagy csúfolhatja õt, a doktor akkor is józan marad és kezeli õt. Hasonlóan, ha valaki K¥¢£át
ellenségének tekinti, K¥¢£a nem válik ellenségévé.
P¡tan§ azért jött, hogy megmérgezze K¥¢£át, de Õ másképp fogta fel a dolgot. Azt gondolta: „A
tejével táplált... Ezért az anyám lett.” K¥¢£a úgy bánt vele, mint az anyjával, ezért P¡tan§
felszabadult, és ugyanolyan helyzetet ért el, mint a valódi anya, Yaªod§. A következtetés az, hogy a
legmagasabb tökéletesség az, amikor az ember kedvezõ kapcsolatot alakít ki K¥¢£ával, de még ha
kedvezõtlenül is foglalja le magát, K¥¢£a olyan kegyes, hogy mindenképpen felszabadulást ad. K¥¢
£a minden ellensége, akit megölt, felszabadult.
Az emberek két osztálya merül bele a személytelen brahmajyotiba: az, aki szándékosan arra
vágyik, hogy belemerüljön a személytelen brahmajyotiba, és azok, akik K¥¢£a ellenségei és K¥¢£a
megöli õket. Ezért egy bhakta levonja a következtetést: „Miért fogadnám el azt a lehetõséget,
amelyet K¥¢£a ellenségei is megkaphatnak?”
Caitanya Mah§prabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem szabad arra vágynunk, hogy
teljesüljenek anyagi vágyaink, nem szabad arra törekednünk, hogy experimentális filozófia
segítségével értsük meg K¥¢£át, és nem szabad gyümölcsözõ cselekedeteket végeznünk azért, hogy
anyagi hasznot kapjunk K¥¢£ától. Az egyetlen vágyunk az kell, hogy legyen, hogy kedvezõen
szolgálhassuk Õt, úgy, ahogyan Õ akarja. Ha K¥¢£a akar valamit, nekünk meg kell tennünk.
Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem egy pohár vizet. Akkor az õ
kötelessége az, hogy adjon nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja, hogy „Prabhup§da szeretne egy
pohár vizet, de miért ne adjunk neki valami jobbat? Miért ne adjak inkább egy pohár forró tejet?”,
akkor az nem szolgálat. A felfogása szerint a forró tej nagyon finom és jobb, mint a víz, de mégis,
mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem tejet. Ez a kedvezõ szolgálat. Meg kell értenünk,
hogy K¥¢£a mit akar. Amikor ilyen bensõséges a kapcsolat, akkor szolgálhatjuk K¥¢£át a
legkedvezõbben. Ameddig nincs meg ez a bensõséges kapcsolat, addig a lelki tanítómester átlátszó
közvetítõ eszközén keresztül kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar K¥¢£a.
 Egy Vai¢£ava sohasem gondolja, hogy közvetlen kapcsolata van K¥¢£ával. Az Úr Caitanya azt
mondja: „Én K¥¢£a szolgája szolgájának a szolgája — százszor a szolgája szolgájának a szolgája
vagyok.” Bele kell egyeznünk, hogy a szolga szolgájának szolgái legyünk. Ez a tanítványi lánc
folyamata, és ha valaki Isten igazi transzcendentális szeretetét akarja, akkor el kell fogadnia ezt a
folyamatot. Mivel az emberek nem fogadják el ezt a folyamatot, nem fejlesztenek ki igazi szeretetet
Isten iránt. Beszélnek Istenrõl, de valójában nem szeretik Istent, és mivel nem gyakorolják a tiszta
odaadó szolgálatot, ezért a kutyákat szeretik.
Mondhatjuk, hogy „Istenszeretet”, de ha nem fogadjuk el ezt az alapszabályt, akkor a kutyákat
fogjuk szeretni, nem Istent. Ez a hiba. Caitanya Mah§prabhu azt mondja, hogy ha az ember tényleg
akarja Isten szeretetét, akkor követnie kell a tiszta odaadó szolgálat folyamatát. Caitanya
Mah§prabhu nem saját elméje kitalációit mondja; kijelentéseit olyan Védikus Írások támasztják alá,
mint a N§rada-pañcar§tra és a ¼r¦mad-Bh§gavatam. Ez a két könyv és a Bhagavad-g¦t§ nagyon
hiteles írások a bhakták számára. Caitanya Mah§prabhu egy versbõl idéz, amely a N§rada-
pañcar§trában található meg: H¥¢¦ke£a h¥¢¦keªa-sevana° bhaktir ucyate. Ez a tiszta odaadó
szolgálat meghatározása. H¥¢¦ke£a h¥¢¦keªa-sevanam. H¥¢¦ke£a azt jelenti, hogy „az érzékek által”.
Le kell foglalnunk az érzékeinket; nem lehet, hogy csak az elménket foglaljuk le. Ha valaki azt
mondja, hogy „Én mindig K¥¢£ára gondolok”, ez nem tiszta odaadó szolgálat. A meditáció
gondolkodás, de senki sem K¥¢£ára gondol; az ürességre, valami személytelenre gondolnak. Ha
valaki K¥¢£ára, N§r§ya£ára vagy Vi¢£ura gondol, úgy, ahogyan a Védikus Írások elõírják, az a
valódi yoga. A yoga meditáció azt jelenti, hogy az ember a Felsõlélekre összpontosítja az elméjét. A
Felsõlélek K¥¢£a képviselõje, négykarú N§r§ya£a formában. Még Patañjali is, aki a yoga rendszer
hiteles forrása, Vi¢£un való meditációt ír elõ. De ahogy az emberek létrehozzák hamis vallásos
folyamataikat, az úgynevezett yog¦k is létrehozzák saját módszereiket, amellyel az ürességen
gondolkodnak.
A N§rada-pañcar§tra azonban azt mondja: h¥¢¦ke£a h¥¢¦keªa-sevanam — az embernek nem
csak elméjét, hanem érzékeit is le kell foglalnia. Foglald le érzékeidet az érzékek mestere
szolgálatában! Ez a három szanszkrit szó nagyon jelentõs. H¥¢¦keªa azt jelenti: „az érzékek ura”.
Tehát a bhakti-yoga azt jelenti, hogy érzékeinkkel szolgáljuk az érzékek urát. Az érzékek ura K¥¢£a.
Mindig emlékeznünk kell arra, hogy azért vannak ilyen érzékeink, mert élvezni akartuk ezt az
anyagi világot, és az Úr bizonyos fajta érzékeket adott az élvezethez. A disznónak azért van egy
bizonyos fajta teste és érzékei, mert az ürülékevést akarta élvezni. Hasonlóképpen az embernek is
van egy bizonyos fajta teste és vannak bizonyos fajta érzékei, mert valami mást akart élvezni.
Bizonyos fajta feltételekhez kötött érzékeink vannak, amelyekkel élvezhetjük az anyagi világot:
ezeket meg kell tisztítanunk. Az érzékeink eredetiek, de az anyagi vágy befedi õket. Meg kell
gyógyítanunk magunkat, s meg kell szabadulnunk az ilyen vágyaktól. Amikor az ember érzékei már
nem hajlanak az anyagi érzékkielégítés felé, azt az állapotot nevezik tiszta odaadásnak.
A N§rada-pañcar§trának ebbõl a versébõl megérthetjük, hogy a léleknek vannak eredeti
érzékei. Bármilyen kis testbe is lépett a lélek, nem személytelen; vannak érzékei. Lehet, hogy valaki
talál egy bogarat a könyvén. Ez nagyon kicsi, kisebb, mint egy tûhegy, de mégis mozog, megvan
minden érzéke. Az apró baktériumok szintén mozognak, és nekik is vannak érzékeik. Az nem igaz,
hogy az érzékek bizonyos fajta anyagi feltételek mellett fejlõdnek ki. Az ateista teória az, hogy az
érzékeink anyagi feltételek mellett fejlõdtek ki, és a lelki világban nincsenek érzékek,
személytelenek vagyunk. A logika és az észérvek szerint azonban ez mégsem lehet így. A lelki erõ
apró részének — még akkor is, ha méretre kisebb, mint egy atom — vannak érzékei. Az érzékek,
mivel az anyagi összetevõk befedik õket, elferdült módon nyilvánulnak meg. Meg kell tisztítanunk
az érzékeinket, és amikor az érzékek megtisztultak, akkor lefoglalhatjuk õket az érzékek ura
szolgálatában. K¥¢£a az érzékek mestere és tulajdonosa. Így, mivel a Legfelsõbb Úr szerves részei
vagyunk, az érzékeinket Tõle vettük kölcsön. Az a legjobb, ha az érzékeinket az Õ
érzékkielégítésére használjuk, és nem saját magunkra gondolunk. Ez a folyamat a tiszta K¥¢£a-
tudat.
Az Úr Caitanya a ¼r¦mad-Bh§gavatamból hoz példát a tiszta odaadásra: a Bh§gavatam azt
mondja, hogy K¥¢£a mindenki szívében jelen van. A folyók természetes iránya az, hogy elérjék a
tengert, ugyanígy amint az ember hall az Úr dicsõségérõl, a lélek rögtön vonzódni kezd a
Legfelsõbb Úrhoz. Ez a tiszta odaadó szolgálat kezdete. Ahogy vibráljuk a Hare K¥¢£a mantrát, K¥¢
£a neve, a K¥¢£át körülvevõ dolgok, K¥¢£a híre, K¥¢£a lakhelye, K¥¢£a társai — minden — azonnal
megnyilvánulnak belül, mert Õ jelen van ebben a vibrációban. Ez az ember K¥¢£a-tudatának
kezdete. Az, hogy egy utalás segítségével emlékezni lehet a szövegösszefüggésre, annyit jelent,
hogy amint az ember meghallja a kód egy szavát, rögtön emlékszik a kód mögötti minden
információra. Hasonlóan, amikor elménk K¥¢£a tulajdonságainak dicsõítését hallotta, s ezáltal
vonzódni kezd K¥¢£ához és mindenhez, ami K¥¢£át körülveszi, ez a tiszta K¥¢£a-tudat kezdete.
Akkor nincs több gati, nem mozog többé az elme.
Ugyanígy volt ez a gop¦k esetében: ahogy meghallották K¥¢£a fuvolájának hangját, felhagytak
mindennel. Néhányan feküdtek, néhányan gyerekeikre vigyáztak, de ahogy meghallották K¥¢£a
fuvoláját, elfelejtettek mindent és szaladtak Hozzá. Férjeik, bátyjaik, szüleik megkérdezték: „Hová
mész, miért hagyod itt a kötelességed?” De õk nem törõdtek ezzel — egyszerûen elmentek. Nincs
gát, nincs semmi, ami akadály lehetne, ha az elme ennyire K¥¢£ába merül. Ez a tiszta odaadás
kezdete.
Puru¢ottama azt jelenti, hogy K¥¢£a. A puru¢a szó azt jelenti, hogy „élvezet”. A feltételekhez
kötött élõlények hamis élvezõk, utánzó élvezõk. Itt az anyagi világban minden élõlény puru¢aként
cselekszik. A puru¢a szó pontosabb jelentése az, hogy „férfi”. A férfit tekintik az élvezõnek, és a
nõt az élvezet tárgyának. Az anyagi világban, függetlenül attól, hogy nõi vagy férfi teste van,
mindenki hajlik arra, hogy élvezzen, ezért mindenkit puru¢ának hívnak. De valójában az egyetlen
puru¢a a Legfelsõbb Úr. Mi, élõlények, az energiája vagyunk, s Õ a legfelsõbb élvezõ. Mi nem
vagyunk puru¢ák. Az energiát élvezetre használják fel — és mi energia vagyunk, a Legfelsõbb Úr
eszközei. Ezért Puru¢ottama a legfelsõbb transzcendentális személy, K¥¢£a. Amikor tiszta
odaadással fordulunk az Istenség Legfelsõbb Személyisége felé, és nincs akadály, nincs semmi, ami
gátolhatna, az a tiszta K¥¢£a-tudat jele.
A tiszta K¥¢£a-tudatban nincs becsvágy és nincs törekvés. Minden más transzcendentális
kötelességnél vagy imádatnál a háttérben motiváció van: van, aki felszabadulást akar, van, aki
anyagi tulajdont, van, aki magasabb bolygóra akar jutni, van, aki K¥¢£alokára akar jutni. Ezeknek a
törekvéseknek nem szabadna ott lenniük. A tiszta bhaktának nincs ilyen törekvése. A tiszta bhakta
arra sem vágyik, hogy K¥¢£a legfelsõbb lakhelyére menjen. Természetesen megy, de nem vágyik
erre. Csak K¥¢£a szolgálatában akarja teljesen lefoglalni magát.
Többféle felszabadulás van. Van s§lokya felszabadulás, egy bolygón élni a Legfelsõbb Úrral. A
Vaiku£±ha bolygók lakói ugyanazon a bolygón élnek, mint az Istenség Legfelsõbb Személyisége. A
s§r¢±i felszabadulás azt jelenti, hogy majdnem ugyanolyan gazdagságuk van, mint N§r§ya£ának. A
felszabadult egyéni lélek meg tud jelenni mint N§r§ya£a, négy kézzel, négy jelképpel, majdnem
ugyanolyan testi vonásokkal, ugyanolyan gazdagsággal, ugyanolyan ékszerekkel, ugyanolyan
épületekkel, mindennel. S§r¡pya azt jelenti, hogy ugyanolyan formában lenni, ugyanolyan
vonásokkal rendelkezni. S§m¦pya azt jelenti, hogy sohasem lenni távol, hanem mindig társulni a
Legfelsõbb Úrral. Például úgy, ahogy mi együtt ülünk, úgy társulhat az ember az Úrral. Ezt hívják
s§m¦pya-muktinak, a közeli tartózkodás felszabadulásának. A tiszta bhakták mégsem fogadják el a
felszabadulásnak ezen különbözõ formáit. Csak K¥¢£a szolgálatában akarják lefoglalni magukat.
Nem törõdnek semmiféle felszabadulással. Azok, akik igazán K¥¢£a-tudatosak, a Legfelsõbb Úr
társaságát érik el, de nem vágynak erre; egyetlen törekvésük, hogy az Úr transzcendentális
szolgálatában foglalják le magukat. Az odaadó szolgálat, vagyis a K¥¢£a-tudat legmagasabb
tökéletessége akkor mutatkozik meg, amikor egy bhakta visszautasít minden hasznot, amit kaphatna
a Legfelsõbb Úrtól. A Legfelsõbb Úr felajánlott mindent Prahl§da Mah§r§jának, amit csak szeretett
volna, csak kérnie kellett, de õ azt mondta: „Uram, én örök szolgád vagyok. Kötelességem, hogy
szolgáljalak, tehát hogyan is fogadhatnék el bármilyen hasznot Tõled? Akkor nem a szolgád lennék,
hanem kereskedõ.” Így válaszolt — ez egy tiszta személy jellemzõje. K¥¢£a olyan kegyes, hogy
bhaktája minden vágyát teljesíti, még akkor is, ha anyagi javakat akar. Ha a bhakta szíve mélyén
van valami vágy, azt is teljesíti. Õ ilyen kegyes. De a bhakti-yoga vagyis az odaadó szolgálat
magasabb helyzete az, hogy egy tiszta bhakta nem fogad el különbözõ felszabadulásokat, még ha a
Legfelsõbb Úr ajánlja is. Ha valakinek anyagi vágyai vagy motivációi vannak, és ezeknek a
vágyaknak a teljesítéséért foglalja le magát az odaadó szolgálatban, az eredmény az lesz, hogy
sohasem éri el az Isten iránti tiszta szeretetet. Ha valaki úgy gondolkodik, hogy „Lefoglaltam
magam a K¥¢£a-tudatban, K¥¢£a odaadó szolgálatában, mert ilyen vagy olyan gazdagságot akarok.”
Ez a vágy teljesülhet, de sohasem fog olyan vegyítetlen szeretetet érezni K¥¢£a iránt, mint amilyet a
gop¦k éreztek. Ha valakinek motivációja van, még ha végzi is odaadó kötelességét, akkor sem lesz
képes az Isten iránti tiszta szeretet szintjét elérni. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu egyik versében azt
mondja R¡pa Gosv§m¦: „Amíg valaki anyagi haszonra (bhuktira) vágyik, vagy ha felszabadulást
(muktit) akar, addig meg is fogja kapni ezeket a szörnyûséges dolgokat.” Amíg m§y§ a szívében él,
hogyan élvezheti az ember a lelki örömet, amely az Isten iránti tiszta szeretetbõl árad? Más szóval,
ha az embernek anyagi vágyai vannak, még ha csak felszabadulásra vágyik is, nem érheti el a tiszta
Istenszeretetet. A tiszta odaadás mentes minden vágytól — ez egyszerûen az odaadó szolgálat
végzése, csak az odaadó szolgálat kedvéért.
R¡pa Gosv§m¦ élete nagyon szép példa. R¡pa Gosv§m¦ és bátyja, San§tana Gosv§m¦
elkülönülten éltek V¥nd§vanában, és végezték bhajanájukat, odaadó szolgálatukat. R¡pa az
erdõben élt, ahol nem volt lehetõség finom ételek fõzésére, vagy arra, hogy a faluban egy cap§t¦t
kolduljon. R¡pa Gosv§m¦, a fiatalabb testvér azt gondolta: „Ha tudnék szerezni valamilyen
élelmiszert, akkor finom ételeket tudnék fõzni, felajánlanám õket K¥¢£ának és meghívnám a
bátyámat.” Ez volt a vágya. A következõ pillanatban egy csodálatos, tizenkét év körüli lány lépett
hozzá, és rengeteg ennivalót hozott neki — tejet, lisztet, gít, stb. Ez a védikus rendszer: néha a
háztartók élelmiszereket adtak koldusoknak és bölcseknek, akik az élet lemondott rendjében éltek.
R¡pa Gosv§m¦ nagyon örült, hogy K¥¢£a ilyen sok dolgot küldött neki, és most tud lakomát
készíteni. Elkészítette a lakomát és meghívta a bátyját.
Amikor San§tana Gosv§m¦ megérkezett, nagyon megdöbbent: „Hogyan szereztél ilyen
dolgokat? Finom lakomát készítettél az erdõben. Hogyan lehetséges ez?”
R¡pa Gosv§m¦ elmagyarázta: „Reggel vágytam erre, és K¥¢£a véletlenül elküldte nekem ezeket
a dolgokat. Jött egy gyönyörû lány és felajánlotta nekem.” Így beszélt a lányról: „Egy nagyon
gyönyörû lány volt.”
San§tana Gosv§m¦ ekkor így szólt: „Az a szép lány R§dh§r§£¦ volt. R§dh§r§£¦, az Úr örök társa
tett szolgálatot neked. Ez nagy hiba.” Ez az õ filozófiájuk. Nem fogadnak el szolgálatot az Úrtól.
Csak szolgálni akarnak. De K¥¢£a olyan furfangos, hogy Õ is akarja szolgálni a bhaktáját. Keresi az
alkalmat, hogy szolgálhassa bhaktáját. Ez lelki versengés. Egy tiszta bhakta nem akar semmit K¥¢
£ától; egyszerûen csak szolgálni akarja. És K¥¢£a is keresi az alkalmat, hogy szolgálhassa a
bhaktáját. K¥¢£a mindig az után sóvárog, hogy örömet szerezzen bhaktájának, ahogyan a bhakta is
sóvárog, hogy K¥¢£ának örömet szerezzen.
Ez a transzcendentális világ. Abszolút szinten nem használja ki senki a másikat. Mindenki
szolgálni akar; senki sem akar szolgálatot elfogadni. A transzcendentális világban mindenki
szolgálni akar. Te szolgálni akarsz engem, és én szolgálni akarlak téged. Ez nagyon szép viselkedés.
Az anyagi világ azt jelenti, hogy én ki akarlak zsebelni téged, és te ki akarsz zsebelni engem. Ennyi
az egész. Ez az anyagi világ. Meg kell próbálnunk megérteni ezt. Az anyagi világban mindenki ki
akarja használni a barátját, anyját, mindenkit. A transzcendentális világban azonban mindenki
szolgálni akar. Mindenkinél K¥¢£a a szolgálat központja, és minden bhakta, a barátok, szolgák,
szülõk, szeretõk, mind szolgálni akarják Õt. Ugyanakkor K¥¢£a szintén szolgálni akarja õket. Ez
transzcendentális kapcsolat; a lényege a szolgálat, bár nincs szükség a szolgálatra, mert mindenki
elégedett. Nincs éhség, nincs szükség evésre, mégis mindenki finom dolgokat ajánl fel, hogy mások
megegyék. Ez a transzcendentális világ. Hacsak el nem érjük K¥¢£a vagy bhaktája egyszerû
szolgálatának szintjét, nem ízlelhetjük meg a szolgálat transzcendentális örömét. Ha van valami
motivációnk, akkor ez az érzés sohasem ébred fel. Motiváció, személyes érzékkielégítésre való
vágy nélkül kell szolgálatot végeznünk a Legfelsõbb Úrnak és bhaktáinak.
Az önmegvalósítás tökéletessége
Ebben az utolsó fejezetben ¼r¦la Prabhup§da kifejti az önmegvalósítás tudományának végsõ célját
— a Legfelsõbb Önvaló, K¥¢£a teljes megvalósítását. Az önmegvalósítás azzal kezdõdik, hogy
megértjük: az önvaló nem anyagi — nem a fizikai test, hanem tiszta lelki energia. A következõ lépés
annak megvalósítása, hogy a tiszta lelki önvaló a Legfelsõbb Önvaló, K¥¢£a örök szerves része.
Végül megtudjuk, hogyan élhetünk abban az örök, boldog, transzcendentális kapcsolatban. Aki
elérte ezt a szintet, az elérte az élet legmagasabb szintû tökéletességét.
Amikor K¥¢£a jelen volt a Földön, V¥nd§vana minden lakója szerette Õt. Valójában semmi
másról nem tudtak, csak K¥¢£áról. Nem tudták, hogy K¥¢£a Isten-e vagy nem, és olyan gondolatok
sem zavarták õket, mint „Szeretni fogom K¥¢£át, ha Õ Isten.” A tiszta szeretet szerint viselkedtek,
és azt gondolták: „Lehet, hogy Õ Isten és lehet, hogy nem — nem számít. Szeretjük K¥¢£át és ennyi
az egész.” Ez így a valódi, vegyítetlen szeretet szintje. Amikor valaki azt gondolja: „Ha K¥¢£a Isten,
akkor szeretem Õt”, tudnia kell, hogy ez nem a tiszta szeretet szintje, hanem a feltételekhez kötött
szereteté. Amíg itt volt a Földön, K¥¢£a különleges erõket mutatott ki, és a vrajav§s¦k, V¥nd§vana
lakói, gyakran gondolták: „Óh, K¥¢£a olyan csodálatos gyerek. Lehet, hogy félisten.” Így
gondolkodtak, mert az emberek úgy vélték, hogy a félistenek mindenhatóak. Ezen az anyagi
világon belül a félistenek a hatalmasak, de az emberek nincsenek tudatában annak, hogy K¥¢£a
mindannyiuk felett áll. A legnagyobb félisten, Brahm§ a következõ versben mondta el errõl a
véleményét: ¾ªvara¤ parama¤ k¥¢£a¤ sac-cid-§nanda-vigraha¤: „K¥¢£a a legfelsõbb kontrolláló,
Akinek teste tudással, boldogsággal és örökkévalósággal teli.” V¥nd§vana lakói keveset tudtak K¥¢
£a hatalmáról, arról, hogy Õ a végsõ kontrolláló, valamint minden félisten mestere. Figyelemre
méltó, hogy Iránta érzett szeretetük nem volt ilyen szempontoknak alávetve.
Ahogy V¥nd§vana lakói feltétel nélkül szerették K¥¢£át, hasonlóan K¥¢£a is feltétel nélkül
szerette õket. Vraja-jana-vallabha giri-vara-dh§r¦. Amikor V¥nd§vana lakói nem folytatták az Úr
Indrának, a mennyek félistenének szánt áldozatokat, nagy veszélybe sodorták magukat. Indra
nagyon mérges lett és hatalmas felhõket küldött, amelyekbõl hét napon keresztül szakadatlanul
hullott az esõ V¥nd§vanára. Az egész területet elöntötte a víz, és a lakosok között nagy zavar
támadt. Bár csak hét éves volt, K¥¢£a úgy mentette meg V¥nd§vana lakóit, hogy felemelte a
Govardhana hegyet és ernyõként tartotta, hogy megvédje a falut. Az Úr K¥¢£a így arra tanította
Indra félistent, hogy zavargását a kisujjával is meg tudja állítani. Ennek láttán Indra leborult K¥¢£a
lábai elõtt.
Így lett K¥¢£a Gop¦jana-vallabhaként ismert, ami arra utal, hogy az Õ egyetlen dolga az, hogy
megvédje a gop¦-janákat. Ennek a K¥¢£a-tudatos mozgalomnak az a célja, hogy megtanítsa az
embereket arra, hogy hogyan legyenek gop¦-janák, vagyis K¥¢£a tiszta szeretõi. Amikor a tiszta
Istenszeretet szintjét elérjük, az Úr meg fog védeni bennünket minden veszélytõl, még ha ez azt is
jelenti, hogy fel kell emelnie egy dombot vagy hegyet. K¥¢£ának nem kellett semmilyen yoga
rendszert gyakorolnia ahhoz, hogy felemelje a Govardhana hegyet. Mivel Õ Isten, Õ mindenható —
még gyerekként is. Úgy játszott, mint egy gyerek, úgy viselkedett másokkal, mint egy gyerek, de
amikor szükség volt rá, megnyilvánult, mint a Mindenható Isten. Ez K¥¢£a vagyis Isten természete:
nem kell meditációt gyakorolnia vagy valamilyen yoga rendszert követnie ahhoz, hogy Isten legyen.
Õ nem egy létrehozott Isten, hanem Õ mindörökké Isten.
Bár Õ Isten, szeretetteljes kapcsolata van bhaktáival, és azért, hogy elégedetté tegye a bhaktáit,
gyakran vesz fel alárendelt szerepet. K¥¢£a szeret egy bhakta gyereke lenni, így lett Yaªod§
szeretett gyermeke, Yaªod§-nandana. Mivel Õ Isten, mindenki imádja Õt és senki sem szidja meg.
K¥¢£a mégis szereti, ha bhakta-anyja vagy -apja megszidja, és mivel K¥¢£a örömet talál abban, ha
megszidják, a bhakta is felveszi ezt a szerepet, és azt mondja: „Rendben van, leszek az apád és meg
foglak szidni.” Hasonlóképp, amikor K¥¢£a harcolni akar, egyik bhaktája Hira£yakaªipu démonná
válik és harcol Vele. Így K¥¢£a minden cselekedete kapcsolatban van bhaktáival. Ha arra vágyunk,
hogy K¥¢£a ilyen társai legyünk, K¥¢£a-tudatot, K¥¢£áról való tudatosságot kell kifejlesztenünk.
Yaªod§-nandana vraja-jana-rañjana. K¥¢£a egyetlen dolga, hogy elégedetté tegye a vraja-
janákat, és az õ egyetlen dolguk, hogy K¥¢£át elégedetté tegyék. Ez a szeretet kölcsönössége.
Yamun§-t¦ra-vana-c§r¦: K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, a Yamun§ partján sétál, hogy
örömet szerezzen a gop¦knak, a tehénpásztorfiúknak, a madaraknak, a méheknek, a teheneknek és a
borjaknak. Ezek nem közönséges madarak, méhek, tehenek, borjak, emberek. Mindannyian
elérkeztek az önmegvalósítás lényegéhez, s így sok-sok élet után olyan helyzetet értek el, hogy K¥¢
£ával játszhatnak. A K¥¢£a-tudat mindenkit képessé tesz arra, hogy elmenjen K¥¢£alokára és K¥¢£a
barátja, szolgája, apja vagy anyja legyen. K¥¢£a beleegyezik, hogy felvegye bármelyik szerepet a
bhaktáival való kapcsolatban. Hogy ezt hogyan teszi, ezt írja le részletesen a ¼r¦ Caitanya tanítása
címû könyv. Ahhoz, hogy megértsük K¥¢£ával való kapcsolatunkat, követnünk kell Caitanya
Mah§prabhu és fõ társai, a hat Gosv§m¦ (¼r¦ R¡pa, San§tana, ¼r¦ J¦va, Gop§la, Raghun§tha d§sa és
Raghun§tha Bha±±a) lábnyomait. A hat Gosv§m¦ mindig a Hare K¥¢£a vibrálásával volt elfoglalva
és mindig extázisban táncoltak. Azt tanították, hogy ha az ember belemerül a k¥¢£a-k¦rtanába,
vagyis K¥¢£a szent neveinek vibrálásába, akkor K¥¢£a szeretetének óceánjába merül. Ahogy K¥¢£a
nevének hangjait vibrálja, az ember képes belemerülni a szeretet óceánjába. Ez a tiszta odaadás jele
Így a k¦rtanákon a hat Gosv§m¦ azonnal belemerült az Istenszeretet óceánjába.
A hat Gosv§m¦t nem csak az Úr caitanya Mah§prabhu más bhaktái szerették, hanem az
abhakták is. A tiszta bhaktának nincs ellensége, mivel nem irigy. A tiszta bhakta mindig nyitott
mindenki számára, és nem tesz olyan megkülönböztetést, hogy ennek az embernek meg lehet
engedni, hogy vibrálja a Hare K¥¢£át, de annak az embernek nem. Az anyagi szinten, ami a
kettõsségek szintje, vannak különbségek magas és alacsony, férfi és nõ, ez vagy az között, de lelki
szinten nincs ilyen megkülönböztetés. A tiszta bhakta mindent egyenlõ elmével lát, ezért nem irigy.
Mivel nem irigy, ezért imádandó. Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy egy személy
imádandó, ha nem irigy, mert ez csak lelki szinten lehetséges. Ez a Bhagavad-g¦t§ véleménye is
(5.18-19):
vidy§-vinaya-sampanne
br§hma£e gavi hastini
ªuni caiva ªvap§ke ca
pa£¨it§¤ sama-darªina¤
ihaiva tair jita¤ sargo
ye¢§° s§mye sthita° mana¤
nirdo¢am hi sama° brahma
tasm§d brahma£i te sthit§¤
„A szerény bölcs igaz tudása által egyenlõnek látja a tanult és alázatos br§hma£át, a tehenet, az
elefántot, a kutyát és a kutyaevõt. Akiknek elméje megállapodott a változatlanságban és az
egyensúlyban, azok már legyõzték a születést és halált. Hibátlanok õk, mint Brahman, s így már
Õbenne vannak.”
Ilyen helyzetet az érhet el, aki szert tesz az Úr Caitanya Mah§prabhu kegyére. Megkapva az Õ
kegyét, bárki képes felszabadítani a szenvedõ emberiséget az anyagi tisztátalanságtól. Mivel a hat
Gosv§m¦ ilyen bhakta volt, a következõ mantrával ajánljuk fel nekik tiszteletteljes hódolatunkat:
vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦-j¦va-gop§lakau. A hat Gosv§m¦ jártas volt az Írások alapos
tanulmányozásában, és ezzel az volt a céljuk, hogy megalapozzák a világon az igazi vallást. Sok
könyvet hagytak ránk, hogy vezessenek bennünket, s ezek közül Sr¦ R¡pa Gosv§m¦ Bhakti-
ras§m¥ta-sindhu (Az odaadás nektárja) címû könyve a leghíresebb, amely a kezdõ bhaktáknak ad
instrukciókat. A Gosv§m¦k éjjel-nappal, mindig komolyan dolgoztak, és csak új könyvek írásával,
vibrálással, tánccal foglalkoztak. Gyakorlatilag mentesek voltak az evés, alvás, párzás és a
félelembõl való védekezés testi szükségeitõl. A szexuális élet szóba sem jött, és a félelem vagy a
védekezés kérdése sem, mert teljesen elmélyültek K¥¢£ában. Többnyire másfél órát aludtak
naponta, és szinte semmit sem ettek. Amikor éhesek voltak, egyszerûen elmentek a háztartók
otthonaiba és koldultak egy-egy darab kenyeret.
A szentek missziója nem más, mint hogy boldoggá tegyék a szenvedõ emberiséget, úgy, hogy
mindenkit a lelki szintre emelnek. Az anyagi világban mindenki próbálja kihasználni a másikat —
az egyik nemzet próbálja kihasználni a másikat, az egyik társadalom próbálja kihasználni a másikat,
az egyik üzletember próbálja kihasználni a másikat, stb. Ezt hívják a létért folytatott küzdelemnek,
és ebbõl kifolyólag a szenvedõ emberek kitaláltak egy törvényt, amit úgy hívnak, hogy „amit
megtehetsz, az helyes”. Azonban láthatjuk, hogy még a leghatalmasabbaknak is szenvedniük kell
— mint például a mostani világhelyzetben. Nagy harc folyik Oroszország, Amerika és Kína között.
E harc miatt mindenki szenved. Valójában a létért való küzdelem szenvedést jelent. K¥¢£a tiszta
bhaktáját azonban nem az érdekli, hogyan lehet kihasználni másokat, hanem hogy hogyan segítheti
az embereket, és ezért minden bolygón imádják õt. C§£akya Pa£¨ita azt is mondta, hogy egy
gazdag embert és egy tanult embert össze sem lehet hasonlítani, mert a gazdag embert tisztelhetik a
saját országában vagy a saját bolygóján, de a tanult embert, Isten bhaktáját, bárhová is megy,
tisztelik.
Egy bhakta számára nincs különbség mennyország és pokol között, mert K¥¢£a vele van
mindkét helyen. Ahol jelen van K¥¢£a, ott szó sincs pokolról, minden hely Vaiku£±ha. Harid§sa
çh§kura például nem mehetett be Jagann§tha templomába, mert mohamedán családban született, és
a hinduk ellenezték, hogy mohamedánok lépjenek be a templomba. Harid§sa çh§kurát azonban ez
nem zavarta. Azt gondolta: „Miért mennék oda és zavarnám õket? Itt fogom vibrálni a Szent
Nevet.” Ezért az Úr Caitanya, aki Maga Jagann§tha, naponta meglátogatta Harid§sát. Ez egy tiszta
bhakta ereje: nem kell elmennie Jagann§thoz, Jagann§tha jön hozzá. Az Úr Caitanya Mah§prabhu
naponta meglátogatta Harid§sát, amikor a tengerhez ment fürödni. Az Úr belépett Harid§sa házába
és megkérdezte: „Harid§sa, mit csinálsz?” Harid§sa pedig válaszolt: „Kérlek, gyere be, Uram!” Ez
egy bhakta valódi helyzete. Ezért K¥¢£a azt mondja, hogy bhaktáit imádni értékesebb, mint ha Õt
saját Magát imádjuk. Egy bhakta képes arra, hogy átadja nekünk K¥¢£át, mert ismeri a K¥¢£a-tudat
tudományát és a tudományt arról, hogy hogyan kell K¥¢£a szavait hallani, pras§dát enni és élvezni
K¥¢£át. Az imperszonalisták és voidisták taníthatnak száraz értekezéseket az aha° brahm§smiról
— „Én lélek vagyok” —, de végsõ soron kit fog ez vonzani? Mi a különbség, ha valaki azt
gondolja: „Kõ vagyok”, vagy ha egy másik azt gondolja: „Üres vagyok”? Miért kellene kõvé, fává,
üressé válnunk? Valódi helyzetünk kölcsönös szeretetteljes viszony K¥¢£ával.
A K¥¢£a iránti szeretet szikráját a lelki tanítómester, egy tiszta bhakta gyújtja meg — ahogyan
nekem is lelki tanítómesterem, Õ Isteni Kegyelme O° Vi¢£up§da Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦
Gosv§m¦ Prabhup§da gyújtotta meg: azt az utasítást adta, hogy vállaljam a felelõsséget a K¥¢£a-
tudat nyugati világban való terjesztéséért. Õ Isteni Kegyelmének erõs vágya volt arra, hogy
prédikálja az Úr Caitanya üzenetét, és az én sikerem az Õ kegye és öröme egyaránt. Amikor elõször
találkoztam a lelki tanítómesteremmel, egy fiatalember voltam Indiában, nacionalista, és nagyon
elfoglalt egy felelõsségteljes iroda munkájával. Bár én nem akartam elmenni, egy barátom, aki még
ma is Kalkuttában él, erõnek erejével elvitt Õ Isteni Kegyelméhez. Vonakodtam meglátogatni õt,
mert régebben otthonunkban apám sok sanny§s¦t fogadott, és nem voltam megelégedve a
viselkedésükkel. Azt gondoltam, hogy Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ Gosv§m¦ Mah§r§ja hasonló ember
lehet, és ha ilyen, miért kellene meglátogatnom? De a barátom erõnek erejével elvitt. „Miért ne
látogassuk meg?” — kérdezte. Végül is engedtem, és hasznomra vált.
Elsõ találkozásunkkor Õ Isteni Kegyelme azt mondta, szükség van rá, hogy ilyen tanult fiúk,
mint én, elmenjenek külföldi országokba és prédikálják Caitanya Mah§prabhu tanítását. Azt
válaszoltam, hogy India külföldi megszállás alatt van, és senki sem hallaná az üzenetünket.
Valójában abban az idõben a külföldiek nagyon jelentéktelennek tekintették Indiát, olyan sok
független nemzet mellett India még mindig alárendelt helyzetben volt, az angol megszállás miatt.
Abban az idõben volt egy bengáli költõ, aki arra panaszkodott, hogy még a civilizálatlan nemzetek
is függetlenek, míg India az angolokra van utalva. Õ Isteni Kegyelme meggyõzõtt arról, hogy az
alárendeltség vagy függetlenség csak ideiglenes helyzetek, és kihangsúlyozta, hogy mivel
bennünket az emberiség örök haszna érdekel, el kell fogadnunk Caitanya Mah§prabhu kihívását. Ez
a találkozás Õ Isteni Kegyelmével, Guru Mah§r§jámmal 1922-ben történt, fél évszázaddal ezelõtt.
Hivatalosan 1933-ban kaptam avatást, három évvel azelõtt, hogy Guru Mah§r§ja elhagyta ezt a
halandó világot. Az utolsó pillanatban, éppen két héttel az eltávozása elõtt, írt nekem egy levelet,
amelyben megismételte instrukcióit. Kimondottan azt hangsúlyozta, hogy meg kellene próbálnom
prédikálni ezt a tanítást az angolul beszélõ emberek között. Miután megkaptam ezt a levelet, néha
azt álmodtam, hogy Guru Mah§r§ja hív engem, én pedig otthagyom az otthonom és követem õt. Ezt
álmodtam és azon gondolkodtam: „El kell hagynom az otthonomat. Guru Mah§r§jám azt akarja,
hogy hagyjam el az otthonomat és vegyek sanny§sát.” Ugyanakkor azt gondoltam: „Ez szörnyû.
Hogyan hagyhatnám el az otthonomat? A feleségemet? A gyerekeimet?” Ezt hívják m§y§nak.
Valójában nem akartam elhagyni az otthoni életemet, de Guru Mah§r§ja rávett, hogy megtegyem.
Követve az utasításait, elhagytam az otthonomat, beleértve néhány gyereket is, de most Guru
Mah§r§ja sok kedves gyereket adott nekem mindenhol a világon. K¥¢£a szolgálatával senki nem
lesz vesztes, és ez az egyik példa erre a saját gyakorlati tapasztalatomból.
Amikor 1965-ben egyedül eljöttem Indiából, féltem, hogy sok problémám lesz. Az indiai
kormány nem engedte, hogy pénzt vigyek ki az országból, így néhány könyvvel és negyven
rúpiával jöttem. Így érkeztem New York Citybe, de ez Guru Mah§r§ja és K¥¢£a kegye volt. Minden
K¥¢£a és a lelki tanítómester egyesített kegyébõl történik. A Caitanya-carit§m¥ta azt mondja, hogy
K¥¢£a és a guru kegye egyesített. Ez a K¥¢£a-tudatos mozgalom titka. K¥¢£a mindig bennünk van,
következésképpen mindent tud a céljainkról, és Õ adja a lehetõséget, hogy választásunk szerint
dolgozhassunk. Ha élvezni akarjuk ezt az anyagi világot K¥¢£a ad intelligenciát nekünk, hogy
agyafúrt üzletemberek, népszerû politikusok vagy ravasz emberek legyünk, hogy pénzt
kereshessünk és élvezhessünk. Az anyagi élet szintjéhez mérten sok ember válik naggyá. Szegény
emberként kezdik és hamarosan, a jó szerencse segítségével milliomosok lesznek. De nem szabad
azt gondolnunk, hogy saját apró törekvéseink segítségével érünk el ilyen sikert. Intelligencia nélkül
senki sem tud fejlõdni, és ezt az intelligenciát K¥¢£a adja. A Bhagavad-g¦t§ban azt mondja K¥¢£a,
hogy Õ mindenki szívében benne van mint Felsõlélek, az Õ akarata által emlékszik az ember és az
Õ akarata által felejt. K¥¢£a adja meg az emlékezést és a feledést az élõlény vágya szerint. Ha el
akarjuk felejteni K¥¢£át és élvezni akarjuk az anyagi világot, meg fogja adni a szükséges
intelligenciát, hogy örökre elfelejthessük Õt.
Sok ember azt gondolja: „Nagyon kellemes élvezetet nyújt nekem ez az anyagi világ. Mindenki
olyan jól érzi magát. Nincs ok arra, hogy ne élvezzem a világot éppen olyan jól, mint õk.” Ez a
gondolat illúzió, mert az anyagi világban nincs igazi élvezet. Felemelkedhetünk nagyon magas
tisztségbe, mint Kennedy elnök. Lehetünk nagyon jóképûek, nagyon híresek, nagyon intelligensek,
mûveltek, nagyon gazdagok és nagyon erõsek, lehet gyönyörû feleségünk és gyerekünk, és lehet,
hogy az ország legjobb pozíciója a miénk, de bármelyik pillanatban lelõhetnek bennünket. Ez az
anyagi világ természete: minden lépésnél veszély fenyeget bennünket. Lehetetlen a felhõtlen
élvezet. Még ha ki is érdemeljük a gyönyöröket, sok-sok szenvedés és áldozat árán érdemeljük ki,
és bármilyen élvezetet kapunk, az csak ideiglenes, mert az anyagi világban nincs olyan gyönyör,
amely folytonos és vég nélküli élvezetet adna. Azt csak K¥¢£a adhatja meg.
Ezért a Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a arra tanít bennünket, hogy az az igazi jólét az élõlények
számára, ha abbahagyják ostoba anyagi cselekedeteiket és egyszerûen meghódolnak Neki. Sajnos
ebben a korban a csillogó anyagi energia az embereket annyira vonzza az illúzióhoz, vagyis a
m§y§hoz, hogy ez nem nagyon érdekli õket. K¥¢£a még azt is elmondja, hogy ha valaki meghódol
Neki, Õ megvédi minden bûnös visszahatástól, de az emberek annyira ragaszkodóak, hogy nem
képesek megtenni ezt. Az emberek állandóan attól félnek, hogy ha meghódolnak K¥¢£ának,
elvesztenek valamit, ahogy én is féltem, hogy elvesztem a családom, ha elmegyek a nyugati világba
prédikálni. De K¥¢£a olyan kegyes, hogy még ha el is vesz valamit, ezerszeresen jutalmaz meg
bennünket.
A lelki tanítómester olyan kegyes, hogy ajtóról ajtóra, országról országra, városról városra járva
könyörög: „Kedves hölgyeim, uraim, kedves fiúk és lányok, kérem, fogadják el a K¥¢£a-tudatot!”
Így nagyon bensõséges szolgálatot végez K¥¢£ának. K¥¢£a a Legfelsõbb Úr, aki utasításokat ad, a
lelki tanítómester pedig végrehajtja ezeket az utasításokat. Ezért a lelki tanítómester nagyon kedves
K¥¢£ának. K¥¢£a akár a mennyországba, akár a pokolba küldi, számára nem jelent különbséget. A
lelki tanítómester számára, mivel tiszta bhakta, a mennyország és a pokol ugyanaz, ha ott nincs K¥¢
£a-tudat. A pokolban sokféleképpen szenvednek az emberek, és a mennyországban sokféleképpen
elégítik ki az érzékeiket, de az Úr tiszta bhaktája bárhol élhet, ahol van K¥¢£a-tudat, és mivel
magával hordja ezt a tudatot, mindig önmagában elégedett. Ha a pokolba küldik õt, a Hare K¥¢£a
vibrálása akkor is elégedetté teszi. Valójában nem a pokolban hisz, hanem K¥¢£ában. Hasonlóan, ha
a mennyországba kerül, ahol nagyon sok lehetõség van az érzékkielégítésre, akkor is távoltartja
magát, mert az õ érzékeit K¥¢£a Maga elégíti ki. Így az Úr szolgálatáért a bhakta készen áll arra,
hogy bárhová elmenjen, ezért olyan kedves K¥¢£ának.
A lemondott imperszonalista filozófusok azt mondják, hogy a világ hamis és a személytelen
Brahman az igaz. De ha megkérik õket, hogy éljenek abban a társadalomban, ahol az anyagi
érzékkielégítés dominál, vissza fogják utasítani, mert félnek, hogy ez az állapot hatni fog rájuk. A
K¥¢£a-tudatos személy számára azonban nincs ilyen nehézség. Mivel érzékei kontrolláltak, és K¥¢
£ánál keresett menedéket, nem fél elmenni sehová.
 Következésképpen ha a bhakták találkoznak valahol, ahol nincs K¥¢£a-tudat, nincs baj, mert
kapnak az alkalmon, hogy vibrálják a Hare K¥¢£át és megtöltik a helyet K¥¢£a-tudattal. Ezt az
alkalmat mindig ki kell használni. Az nem igaz, hogy az embernek be kell zárkóznia egy szobába,
és egyedül kell vibrálnia a Hare K¥¢£a mantrát. A nagy szent, N§rada, egy ûrember, aki utazik
mindenhol az univerzumban. Bár lakhat a legmagasabb bolygókon, néha elmegy a pokolba, és ott
prédikál. Ez Isten szolgájának a gyönyörûsége — õ mindig K¥¢£a és az Õ szerves részei iránti
szeretetbõl cselekszik.
Az odadó szolgálat alapszabálya a K¥¢£a iránti tiszta szeretet. Függetlenül a bhakta helyzetétõl
— hogy barátja, szolgája, szülõje vagy szeretõje-e K¥¢£ának —, szolgálata feltétel nélküli, mert
maga a K¥¢£a-tudat nem függ semmilyen anyagi feltételtõl. Ez transzcendentális, nincs semmi köze
az anyagi természet kötõerõihez. Egy bhakta nem fél elmenni sehová, mert minden anyagi feltételt
egyenlõnek lát. Ebben a világban mondhatjuk, hogy itt jó lenni, ez pedig egy rossz hely, de —
ahogy az elõbb kiemeltük — a bhakta nem eshet áldozatul az ilyen elmebeli spekulációknak.
Számára az anyagi lét rossz, mert az anyagi létezés azt jelenti, hogy elfeledkezünk K¥¢£áról.
Az odaadás semleges szintjén lehet, hogy valaki nagyobb fontosságot tulajdonít az Úr
személytelen sugárzásának és a szíven belüli Felsõléleknek, de K¥¢£a-tudata fejlõdik, ha azt
gondolja: „K¥¢£a a bensõséges kapcsolatok bensõséges mestere.” Kezdetben természetesen a
személytelen megvalósítás és a Felsõlélek megvalósítása részei a K¥¢£a-tudatnak. Isten részleges
megvalósításai, a személytelen kiterjedés és a Felsõlélek kiterjedés képessé teszi az embert, hogy
tiszteletet fejleszen ki az Úr iránt, de amikor az ember bensõséges kapcsolatban van K¥¢£ával, mint
barátja, mestere, fia vagy szeretõje, akkor ez a tisztelet eltûnik. A személyes kapcsolat szintje
minden bizonnyal magasabb, mint az imperszonalista szint vagy a Felsõlélek, Param§tm§
megvalósítás szintje. A semleges felfogásban az ember megérti, hogy õ és az Abszolút Igazság
minõségileg egy, vagy megérti, hogy õ a Legfelsõbb szerves része. Ennyi az egész. Ez minden
bizonnyal tudás, hiszen amikor az ember személyes kapcsolatot fejleszt ki K¥¢£ával mint szolga,
akkor elkezdi értékelni a Legfelsõbb Úr teljes gazdagságát. Az, aki megérti, hogy Isten teljes a hat
gazdagságban, elkezd odaadó szolgálatot végezni. Amint az ember tudatossá válik K¥¢£a
nagyságáról és megérti K¥¢£a felsõbbrendûségét, akkor elkezdõdik a szolgálata. Az Isten
nagyságáról való tudatosság növekszik az odaadó szolgálat végzése közben. Az, aki azért szolgálja
az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, õ maga is elégedetté válik, mert K¥¢£a a Felsõlélek, s az
egyéni élõlény az Õ szerves része. Amikor Õ elégedett, akkor az élõlény is elégedett. Ha a gyomor
elégedett, akkor az élõlény is elégedett, mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot.
Amikor egy nagyon forró napon egyik Istentestvérem legyezni kezdte Guru Mah§r§jámat (lelki
tanítómesteremet), Guru Mah§r§ja megkérdezte: „Miért kezdtél el legyezni?” A fiú válaszolt: „Mert
ha te elégedett vagy, akkor mindannyian elégedettek vagyunk.” Ez a szabály — nem szabad
megpróbálnunk saját érzékeinket kielégítenünk, hanem K¥¢£a érzékeit kell kielégítenünk. Akkor
természetesen elégedetté válunk mi is.
A K¥¢£a-tudatos személy mindig megpróbálja elégedetté tenni K¥¢£át, és ez a K¥¢£a-tudat
kezdete. Mivel a személytelen felfogás szerint Istennek nincs formája, ezért nincs lehetõség, hogy
kielégítsék érzékeit. Mégis, aki mesterének tekinti K¥¢£át, képes arra, hogy szolgálatot végezzen. A
Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£át H¥¢¦keªának nevezik, vagyis az érzékek mesterének. Amikor megértjük,
hogy az Abszolút Igazság az érzékek mestere, és azt, hogy a mi érzékeink az Õ érzékeinek
termékei, és azt, hogy ezeket az Õ érzékeinek kielégítésére kell használnunk, akkor a K¥¢£a-tudat,
amely mindenkiben ott szunnyad, felébred. Caitanya Mah§prabhu egyszer megkérdezte: „Mi a
különbség a K¥¢£ával való semleges kapcsolat valamint a mester és szolga kapcsolata között?”
Mindkét esetben megérthetjük, hogy K¥¢£a nagy, de a semleges helyzetben nincs belsõ késztetés a
szolgálatra. Ezért K¥¢£a és az élõlény között a mester-szolga kapcsolat a magasabb szintû. Amikor
valaki barátságot ér el K¥¢£ával, még egy transzcendentális tulajdonság adódik hozzá. Akkor
megértettük, hogy Isten nagy, és hogy szolgálatot kell végeznünk Neki. De van még egy érzés: K¥¢
£a a barátom. Ezért úgy kell bánnom Vele, hogy boldog legyen. Egy baráttal szemben nem érjük
be, ha csupán szolgálhatjuk õt, hanem megpróbáljuk boldoggá és elégedetté tenni. Az ilyen
kapcsolatban egyenlõség van, mert K¥¢£a és a bhakta egyenlõ viszonyban vannak. Azok a bhakták,
akik ilyen helyzetben vannak, elfelejtik K¥¢£a felsõbbrendûségét. Amikor K¥¢£a barátai K¥¢£a
hátán lovagoltak játék közben, nem gondolták, hogy nagyobbak Nála. Szó sincs érzékkielégítésrõl
vagy öndicsõítésrõl, mert a kapcsolat tiszta szereteten alapszik. A bhakta egyetlen vágya, hogy
örömet szerezzen K¥¢£ának, K¥¢£a pedig felveszi vállára barátait, hogy örömet kapjon tõlük. Van
aki egyszerûen elfogadja, hogy a barátja arcon üti — egy ilyen tettben szó sincs
alacsonyabbrendûségrõl. Amikor a barátság és a kölcsönös öröm a barátság alapja, akkor szó sincs
sértésrõl vagy alacsonyabbrendûségrõl.
A K¥¢£a-tudat és a K¥¢£ával való kapcsolat egész alapját Magának K¥¢£ának a
gyönyörenergiája képezi. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, Vraja hölgyei és K¥¢£a tehénpásztorfiú barátai, mind
K¥¢£a gyönyörenergiájának kiterjedései. Mindannyiunknak van vonzalma a gyönyör iránt, mert a
forrás, ahonnét származunk, gyönyörrel teli. Az imperszonalisták nem tudnak ilyen kifejezésekben
gondolkodni, mert tagadják a gyönyörenergiát, ezért az imperszonalista filozófia tökéletlen és
alacsonyabb rendû. Azok, akik K¥¢£a-tudatban vannak, felfedezik a gyönyörenergiát K¥¢£ában és
egész környezetében — barátaiban, szolgáiban, apjában, anyjában és feleségeiben. Minden K¥¢
£ával való kapcsolat, amelynek K¥¢£a érzékeinek a kielégítése a célja, K¥¢£a gyönyörenergiájának a
kiterjedése.
Az egyéni lelkek szerves részei a gyönyörenergiának, Magának a gyönyör forrásának. Mégis, az
anyagi energiával való kapcsolatának köszönhetõen a lélek elfelejtette valódi helyzetét, és az egyik
testbõl a másikba való vándorlás evolúciós folyamatának csapdájába esett. Ezért keményen
küzdünk a létezésért. Most ki kell szabadítanunk magunkat a küzdelem szenvedéseibõl, a számtalan
testcserébõl, amely arra kényszerít bennünket, hogy elszenvedjük a születés, öregség, betegség és
halál nyomorúságát, és el kell jutnunk az örök életünkig a K¥¢£a-tudatban. Ez az örök élet
lehetséges. Ha ebben az emberi életformában mindent megteszünk, ami tõlünk telik, akkor
következõ életünkben lelki testet kapunk. A lelki test már benne van a durva anyagi testben, és
azonnal kifejlõdik, ahogy az ember megszabadul az anyagi lét szennyezõdéseitõl. Ez az emberi élet
célja és minden ember valódi érdeke. Az érdekünk az, hogy valójában megértsük, hogy „Isten
szerves része vagyok. Vissza kell térnem Isten királyságába és csatlakoznom kell Hozzá.” Ahogy itt
van társasági élet, Istennek is van társasági élete a lelki királyságban, és ott Vele lehetünk. Az nem
igaz, hogy miután elhagyjuk ezt az anyagi testet, üressé válunk. A Bhagavad-g¦t§ban (2.12) K¥¢£a
azt mondja Arjunának: „Nem volt olyan idõ, amikor Én nem léteztem, s öröktõl fogva vagy te és
ezek a királyok is. Sohasem fog megszûnni létünk.” Ezért létezésünk örök, a születés és halál
változásai csak az ideiglenes anyagi testek változásai.
A valódi folyamata annak, hogy örök életet érjünk el, nem nehéz. A K¥¢£a-tudatnak ez a
folyamata olyan tudáson alapszik, amelyet K¥¢£ától, a legtökéletesebb lénytõl kaptunk. A másoktól
kapott tudás tökéletlen, mert biztos, hogy a feltételekhez kötött lelkek követnek el hibákat, biztos,
hogy illúzió alatt állnak, biztos, hogy becsapnak másokat és biztos, hogy tökéletlen érzékekkel
rendelkeznek. De a K¥¢£ától kapott tudás képessé tesz minket arra, hogy lássuk K¥¢£át. Lehet, hogy
valaki kihívó: „Meg tudod mutatni nekem Istent?” A mi válaszunk pedig: „Igen. Isten minden
pillanatban látható.” K¥¢£a azt mondja: raso 'ham apsu kaunteya — „Én vagyok a víz íze.”
Mindennap iszunk vizet és a víz íze jelen van, tehát ha úgy gondolunk az ízre, mint K¥¢£ára, akkor
megvalósítjuk Istent. A Bhagavad-g¦t§ban ezután azt mondja K¥¢£a: prabh§smi ªaªi-s¡ryayo¤ —
„Én vagyok a Nap és a Hold fénye”. Mindannap kapunk napfényt és éjszaka holdfényt, tehát ha
ezeknek a sugárzásoknak az eredetére gondolunk, végül is Istentudatossá válunk. Nagyon sok
hasonló példa van a Bhagavad-g¦t§ban erre, mert K¥¢£a az összes megnyilvánulás kezdete, közepe
és vége. Ha tudatossá akarunk válni Istenrõl és meg akarjuk érteni saját lényegünket, ez nem nehéz.
Csak igazán meg kell értenünk Istent — hogyan jelenik meg, hogyan tûnik el, mi az Õ szerepe —
és akkor alkalmasak leszünk arra, hogy belépjünk Isten királyságába. Miután elhagyja ezt az anyagi
testet, az a személy, aki érti Istent, K¥¢£át, nem tér vissza a Földre, hogy elfogadjon egy másik
anyagi testet. Hová megy? K¥¢£a azt mondja: m§m eti: „Hozzám jön õ.” Ennek kell minden
intelligens emberi lény céljának lennie.