Szemináriumi jegyzet:

David Lowenthal: „Az örökség rendeltetése.” ( In: Lowenthal, David: The Heritage Crusade and
the Spoils of History. Cambridge University Press, Cambridge, 1998. Introduction, XIII-XVII.;
Chapter 6. The Purpose of Heritage, 127-147. )

Napjainkban főbenjáró bűnnek számít elhanyagolni az örökséget. Talán ezért van az hogy
szinte minden hagyaték valamilyen formában, akár az igazságot is meghazudtoló ápolóra talál.
Általános jelenségnek számít, hogy az emberek visszatérnek a hagyományaikhoz, azért mert
félnek a múlt veszteségeitől és el akarják kerülni a elkövetkezendő veszélyeiket.

Az örökség veszélyesen szélsőséges fogalom. Egyrészről kapcsolatot teremt az ősökkel,

megerősít az elveszettnek hitt identitást, megmutatja hogy „ létünk a régi korok világában
gyökerezik”. Másrészről pedig alapot nyújt a rasszizmusnak, mindenáron tagadja a történeti
determinizmust és ez által elferdített mítoszokkal hamisítja történelmi múltat. Jelen esetben
örökség konstruálása alatt nem mítoszrombolást értünk, hanem olyan mítosz hamisítást,
amelynek kevés köze van a kutatott történelmi múlthoz. Míg a történeti kutatás feltárja és
magyarázza az idővel egyre jobban elhomályosodó múltat, addig az örökségalkotás azért világít
rá a múlt eseményeire, hogy aktuális célokra használja fel azt. Ezért azt is mondhatjuk, hogy az
örökség buzgó védelme, néha felnagyítása és hamisítása történeti szentségtörés, de mi van akkor
ha pont ez kell egy nemzet számára? Egy adott közösség szép múltja dicső jelent eredményez,
még akkor is ha a mítoszai nem feltétlenül és minden részletben igazak. Nemes hazugságoknak
hívjuk ezt a jelenséget, amelyekről könnyebb elhinni a hazugságot mint az igazat.

„ Aki túl szép múltat kíván, megfeledkezik arról, hogy a harangnak is csak akkor
lesz egyedien szép a hangja, ha az öntés során a mester valami hibát hagy benne.”

A történeti kutatásokkal foglalkozó szakemberek igyekeznek minél többet tudni a

múltról, míg az örökséghez néhány határozatlan feltevés is elegendő. Talán azt is mondhatjuk,
hogy egy hősről, eseményről kialakított kép minél bizonytalanabb és hiányosabb a történeti
kutatásokat nézve annál jobb. És ez szülhet etinikai konfliktusokat ugyan, de az örökség pozitív
megítéléséhez elengedhetetlen. Hisz kinek van szüksége olyan múltbeli emlékekre, örökségre,
amelyek ránk nézve veszélyesek, tűrhetetlennek és kifogásolhatóak….?