Az orosz realizmus

Tolsztoj: Ivan Iljics halála (1886)

 A mű alapötletét a valóság adta. 1881-ben halt meg Ivan Iljics Mencsikov, a tulai
területi bíróság tagja.(Tula város közelében található Jasznaja Polnaja, ahol Tolsztoj
élt.) Az ő halála adta azt az alapot, melyre töprengéseit, gondolatait rá tudta építeni.
 Tolsztojt régóta foglalkoztatta a belső átváltozás, a lelki újjászületés kérdése – ennek
feltételeit, külső-belső okait kutatta.
 Műfaja: kisregény
 Stílusa: realista
 Hangneme: tárgyilagos
 Témája: Ivan Iljics élete és halála, élet és halál összefüggése.
 A regényidő formabontó: kronologikusan az 1. fejezet a 12. után következne. A 2-3.
fejezet a főhős élettörténete a pétervári állás megszerzéséig. (1880) A 4. fejezettől
egyre gyorsuló tempóban mutatja be bő egy év történetét a betegségtől a haláláig.
 A 2-3. fejezetben a regénytér egyre táguló: Pétervár( gyermek-és ifjúkor), vidéki
városok (szolgálati helyei), Pétervár (karrierje csúcsa). A 4. fejezettől egyre szűkülő a
tér: pétervári otthona, a szalon, a betegszobává lett dolgozószoba, betegágy.
 A főszereplő: Ivan Iljics Golovin
 I. Iljics szinte beprogramozott gépként éli életét, iránytűje: az előkelő társaság ítélete,
szokásrendszere. A legfontosabb számára az illendőség, a látszat fenntartása.
Középszerű életet él: a hivatali életben egyre feljebb jutott, szokásból házasodott,
nem voltak őszinte emberi kapcsolatai. Élete embertelenné vált.

 A mű cselekménye, szerkezete:
o I. rész: I. Iljics halála (állókép a jelenben). A családtagok, kollégák
felvonultatása, részvétlensége, önzése. (A gyászszertartás, 1. fejezet)
o II. rész: I. Iljics élettörténete betegségén keresztül haláláig, a múlttól a jelenig.
2-3. fejezet: az élete tipikus csinovnyik-sors: felfelé a ranglétrán. Csúcspont:
Pétervárra helyezik bírónak. Jelentéktelennek tűnő baleset: leesett a létráról.
4-6. fejezet: A betegség kialakulásának, súlyosbodásának folyamata.
Menekülési kísérletek. (Hárítás, önáltatás, harag, elkeseredés,
beletörődés.)Rádöbben a halál lehetőségére. A testi hanyatlásával
párhuzamosan megkezdődik lelki fejlődése.
7-10. fejezet: I. Iljics a betegágyban. A testi fájdalom mellé erkölcsi
szenvedés társul. „Hazugság körülötte és benne.”
12. fejezet: Az utolsó három nap, a szenvedés mélypontja. Az utolsó óra:
megvilágosodás, megtisztulás, megbékélés, halál.
 Az elbeszélő kívülálló, de nem teljesen személytelen, pl. „Ivan Iljics élete egyszerű,
mindennapi és iszonyú volt.”
 Ivan Iljics betegsége előrehaladtával szűkül le a regénytér (a lélek lesz a történések
helye), s ekkor válik nyilvánvalóvá a hős számára, mennyire magányos,
elszigetelődött életet él. Belső vitájából arról értesülünk, hogy rádöbbent elhibázott
életére. Halála előtt egy órával látta meg a fényt, azaz megvilágosodott: lelkében
feltámadt az önzetlen szeretet, a szenvedők iránti sajnálat, s így erkölcsileg
megtisztulva halt meg.

A mű alapgondolata: Tolsztoj a test és a lélek dualizmusát vallotta. Eszerint a lélek

fokozatosan teljesedik ki a születéstől a halálig, ezzel ellentétben a test fokozatosan bomlik a
halál általi megsemmisülésig.
 Az orosz realizmus

A kisregény az élet és halál bonyolult kapcsolatáról szól: arról, hogyan nem szabad, és
hogyan kellene élni. Erre az ember (mint Ivan Iljics) gyakran csak a halál küszöbén ébred rá,
amikor már késő. A szeretet, az egymás iránti önfeláldozás és részvét ad értelmet az emberi
életnek. Minden ember halála összefügg azzal, ahogyan élt.

Összegzés: Az említett irodalmi alakokban közös, hogy mindannyian elhibázták életüket, ám

a felismerés csak a tolsztoji figura esetében történik meg. Ez arra elegendő, hogy a hős
halálát újraértelmezze, így elmúlása nem vég, hanem valami új, egy igazabb élet kezdete.