Testbeszéd

Dohányzásgesztusok

A dohányzás valamely belső nyugtalanság vagy konfliktus külső kinyilvánítása, és kevés köze
van a nikotin élvezetéhez. A dohányzás póttevékenység. Amíg a dohányos dohányzással
palástolja szorongását, a nemdohányosok egyéb szertartásokat végzenek – szépítgetik
magukat, körmüket rágják, kézzel-lábbal dobolnak, fejüket vakarják, le-fel húzgálják
gyűrűjüket, és számos más gesztusokhoz folyamodnak. Mindez elárulja, hogy az illetőnek
megnyugtatásra van szüksége.

Pipázók

A pipázó ember a tisztogatás, ütögetés, megtörlés, rágyújtás, elegyengetés és pöfékelés

szertartását hajtja végre, és ez igen hasznos módon segíti elő a nyomasztó helyzetben a
feszültség enyhülését. Üzletszerzés terén végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a pipázók
rendszerint hosszabb idő alatt határozzák el magukat a vásárlásra, mint a cigarettázók vagy a
nemdohányosok.
A pipázók minden jel szerint olyan emberek, akik szívesen halogatják a döntést, és ezt
feltűnésmentesen és társadalmilag elfogadott módon tehetik. Ha azt akarjuk, hogy egy pipás
ember gyorsan határozzon, megbeszélés előtt rejtsük el a pipáját.

Cigarettázók

A cigarettázás a belső feszültség feloldása, és lehetővé teszi az időhúzást, de a cigarettázó

hamarabb jut elhatározásra, mint a pipázó.
Egy sajátos jelzés megmutatja, hogy az egyén pozitívan vagy negatívan viszonyul-e
körülményeihez – ez pedig a kifújt füst lefelé vagy felfelé mutató iránya.
Egy határozott, magabiztos, önmagát nagyra tartó ember általában felfelé fújja a füstöt.
Az elutasító, titkolózó vagy gyanakvó beállítottságú egyén többnyire lefelé fújja a füstöt. Ha
valaki a szája sarkából eregeti lefelé a füstöt, akkor még titokzatoskodóbb viselkedésmóddal
állunk szembe. Nem számítjuk azt az esetet, amikor azért fújja felfelé a füstöt, hogy
embertársait kímélje.
Minél gyorsabban fújja lefelé a füstöt, annál kiválóbbnak vagy magabiztosabbnak érzi magát;
minél gyorsabban gomolyog lefelé a füst, annál negatívabb érzés tölti el az egyént.
Pl.: Ha egy dohányzó kártyajátékosnak jó lapot osztanak, minden valószínűség szerint felfelé
fújja a füstöt, gyenge lapok viszont arra késztethetik, hogy lefelé fújja a füstöt.
Ha eladási szituációban figyeljük a dohánygesztusokat, kiderül, hogy amikor
dohányzókat kérnek meg, hogy vásároljanak, azok, akik pozitívan döntöttek, felfelé fújják a
füstöt, akik viszont nem óhajtanak vásárolni, lefelé eregetik.
Aki orrán keresztül fújja ki a füstöt, az önbizalommal teli, magát nagyra tartó ember. A füst
csupán az orrlyuk elhelyezkedése miatt száll lefelé, és az illető a „lenéző végigmérés”
pozitúráját felöltve, gyakran hátraveti a fejét. Aki leszegett fejjel fújja ki az orrán keresztül a
füstöt, az dühös, és bősz tekintettel igyekszik felöklelni, akár egy megvadult bika.