– 118 –

6. HELYHEZ KÖTÖTT SZÁLLÍTÓBERENDEZÉSEK

6.1. Görgős szállítópályák
6.1.1. A görgős szállítópályák felépítése
Darabáruk egyenkénti vagy ömlesztett anyagok tartályban, palettán vagy
egyéb segédeszközön különböző távolságokra, tetszőleges sebességgel való
vízszintes vagy enyhén lejtős továbbítására alkalmazhatók a görgős szállítópályák
– más néven görgősorok.
A görgőspályák kiszolgálása általában nem igényel külön
kezelőszemélyzetet, a technológiai berendezések kezelői elvégzik az áruk le- és
felrakását.
Görgőspályán az áruk megállítására tetszés szerinti helyeken mozgatható
ütközők építhetők be.
A görgőspályákat más berendezésekkel, anyagmozgató gépekkel (pl.
szállítószalag, konvejor) is össze lehet kapcsolni, illetve több görgősor is
összekapcsolható egymással (ld. 6. 7. ábra) ily módon a bonyolultabb feladatok is
könnyen megoldhatók, különböző szállítórendszerek állíthatók össze. Ezen kívül a
rendszerbe építhető mérlegek, számlálók, automatikus áruazonosítók és más
különleges berendezések is segíthetik a görgősorok széleskörű alkalmazását.
A görgőspályák előnye az egyszerű szerkezet, a viszonylag kis súly, az
üzembiztos, zajtalan működés.
A szerkezet vázból, görgőtartóból és görgőkből áll. Fontos elemei a görgős
szállítópályáknak a különböző különleges kialakítású elemek: a váltók és az ívek.
A görgősor elvi felépítését a 6. 1. ábra mutatja.

6.1. ábra. Görgőspálya

 – 119 –

Ezen csak olyan áru továbbítható, amelynek legalább egy sík felfekvő
felülete van (dobozok, szekrények, ládák stb.). Ha nincs ilyen felülete, akkor
valamilyen segédeszközt (pl. rakodólapot) kell alkalmazni.
A görgősoron való anyagtovábbítás alapvető feltétele, hogy a szállítandó áru
legalább egy sík felülettel rendelkezzen,
a görgőosztás az áru szállítás irányába eső méretének (hosszának)
1/5...1/3-a legyen
a görgők hossza általában 50-100 mm-rel nagyobb az áru szállítás
irányára merőleges méreténél (szélességénél)

6.1.1.1. A görgőspálya vázszerkezete és görgőtartók

A vázszerkezet U vagy L acélból készült hossztartóból és alátámasztó

lábakból áll.
A görgőtartók anyaga lehet szögacél, vagy valamilyen lyukasztott profil (pl.
Dexion-Salgó).

6.1.1.2. Görgők

A görgőknek kettős feladata van: a rakomány alátámasztása és a csapágyak

"befogadása".
A csapágyazott görgők készülhetnek varratnélküli acélcsövekből (különleges
esetben más fémből, pl. alumíniumból), műanyagból, vagy bevonatos anyagból is
– hengeres, kúpos, tárcsa, vagy különleges alakúak. A csapágyazás kis gördülési
ellenállású gördülő- vagy siklócsapágyazás (6. 2/a. ábra).
Kúpos görgőket az ívekben (ld. később), vagy pl. hosszú rudak továbbítására
alkalmaznak (6. 2/b. ábra).

a) b) c)
6. 2. ábra
 – 120 –

A görgők anyaga, felülete elsősorban az üzemi körülményektől és a

terheléstől függ. Az ún. nehéz üzemekben, pl. megmunkálatlan, egyéb esetekben
pedig megmunkált felületű görgőket alkalmazhatnak.

6. 3. ábra. Görgőtárcsák

A görgőtárcsákat (6. 3. ábra) általában nagyméretű, viszonylag könnyű áruk

szállítására használják.
A tárcsás görgősoroknál a gyakorlatban általában követelmény, hogy a
rakomány egyszerre legalább 6 tárcsával érintkezzen. Különféle rakományok
esetében tehát a tárcsák elrendezését a legkisebb méretű csomaghoz kell
alkalmazni.
Az egyenletesebb alátámasztás miatt az egymás melletti tengelyeken a
görgők oldalirányban eltolva helyezkednek el (6.4. ábra).

6. 4. ábra. Tárcsás görgősor

A 6. 5. ábra henger alakú tárgyak továbbítását mutatja tárcsákon, ill. vályú

alakra állított hengergörgőkön.

6. 5. ábra. Henger alakú tárgyak továbbítása

 – 121 –

A görgők átmérője és a görgőpalást falvastagsága a görgők terhelésétől függ

6.1.2. A görgők meghajtása

Hajtás szempontjából a görgősorok két típusa ismert:
nem hajtott
gravitációs görgősor (1,5...5 % lejtéssel)
az árut kézi vontatással vízszintes pályán mozgatják
hajtott görgősor
vízszintes továbbításra tetszőleges hosszon
emelkedőn való mozgatásra
lejtős pályán a hajtott görgő fékként is működhet
(fékezőgörgő).

6.1.2.1. Gravitációs görgőspályák

A görgős szállítópályán a szállított áru mozgási ellenállása az alábbi

összetevőkre bomlik:
— a gördülési ellenállás az áru és a görgők között,
— a görgők csapágyainak ellenállása (csapsúrlódás),
— az áru csúszósúrlódása,
— az áru és a görgők tömegének felgyorsítása.
Ha a mozgási ellenállás leküzdésére a gravitációs erőt használjuk fel,
gravitációs görgőspályáról beszélünk.
Általában arra kell törekedni, hogy az áru a gravitációs görgősoron állandó
sebességgel haladjon.
A pálya lejtőszögét úgy kell megválasztani, hogy a megengedett legnagyobb
haladási sebességet ne lépjék túl. Ez a sebesség általában 1 m/s.
Ha hosszabb gravitációs görgősort alkalmaznak, a pálya lejtéséből adódó
magasságvesztés visszanyerésére, vagy egyéb emelkedők kialakítására hevederes
szállítószalagokat iktatnak be.
 – 122 –

Amennyiben a görgősoron nem azonos árukat mozgatnak, és az áruk követési

ideje sem mindig azonos, a lejtést úgy kell meghatározni, hogy minden áru
akadálymentesen végiggördülhessen a pályán, azaz ne gyorsuljon fel annyira,
hogy egymáshoz érjenek, vagy az ívekben kicsússzanak. Az áru esetleges
leesésének megakadályozására a pályát mindkét oldalon el kell látni a szállított
áru magasságától függő, de legalább 12 cm-es védőperemmel.
Amennyiben a görgők a megengedettnél ill. a kívánatosnál mégis nagyobb
sebességre gyorsulnának fel, ún. fékezőgörgőket építenek be, amelyek a
felgyorsult áru mozgási energiáját felemésztik.
A görgőspálya végénél asztalok, vagy egyéb eszközök elhelyezésével
biztosítani kell, hogy a továbbított áru a levétel elmulasztása esetén se zuhanjon
le.

6.1.2.2. Hajtott görgőspályák

A hajtott görgősorokat hosszú vízszintes, vagy (a megcsúszás határáig)

enyhén emelkedő szakaszoknál használják, illetve abban az esetben, ha a szállított
árut a görgősoron megállítani, vagy vezérelni akarják. A hajtott pályaelemek
kombinálhatók gravitációs szakaszokkal is.
A hajtott görgőspályák alapvető szerkezeti elemei megegyeznek a gravitációs
görgősoréval.
A hajtás általában súrlódó- vagy lánchajtás.
Az árukat alátámasztó görgők egyedi vagy csoportos hajtással vannak ellátva.
Nagyobb sebességeknél és kisebb terheléseknél a görgőket az alattuk
elhaladó heveder hajtja (6. 6/a. ábra). A görgők mozgását a görgők és a heveder
között ébredő súrlódóerő hozza létre. A hevederes hajtás kialakítása nagyon
hasonlít a hevederes szállítószalagéra.
Nagyobb terheléseknél lánchajtást alkalmaznak (6. 6/b. ábra). A
szállítógörgőkhöz kapcsolódó fogaskerekeket végetlenített lánc hajtja. Szokásos
módja a lánchajtásnak, hogy a görgőket összekapcsolják és csak minden második,
vagy harmadik görgőt hajtják meg. Hajtó görgősor görgője látható a 6. 6/c. ábrán.
 – 123 –

A feszített lánc a görgőtengelyek alatt vagy felett kapcsolódik a görgőkkel

összeépített lánckerekekkel. A lánc elválását a görgők lánckerekeitől egy
szerkezet megakadályozza. A visszafutóágat szabadonfutó lánckerekek támasztják
alá.
A hajtott görgősorok hajtásához szükséges teljesítmény kiszámításához (a
hajlékony vonóelemnél általában alkalmazható módon) meg kell határozni a
szükséges kerületi erőt.

a) b) c)
6. 6. ábra. Hajott görgősor elemek

6.1.3. Különleges görgősori elemek

A görgősorral való anyagmozgatást nagymértékben megkönnyíti, hogy
különböző

egyenes szakaszokat,
íveket,
elágazásokat,
váltókat építhetnek össze.

A váltók lehetnek függőlegesek vagy vízszintesek, ezáltal bármilyen irányba

szállíthatjuk a görgőspályák segítségével az árukat. Szerkezeti kialakításuk szerint
toló-, billenő-, átfordítható, emelőkeretes, beállógörgős vagy forgó rendszerűek
lehetnek.
A 6. 7. ábrán egy több elemből álló görgős szállítópálya rendszer látható.
o
A 6. 8. ábrán 90 -os ív kialakítására mutat két megoldást.
Az ívet alkotó görgők általában nem lehetnek hengeresek, mert ebben az
esetben a szállított áru egyes oldalai az ívben különböző sebességgel haladnának,
a görgő ás az áru között csúszás lépne fel. Ezért kúpos görgőket alkalmazhatnak
(6. 2/b. ábra). Ebben az esetben a görgők kerületi sebessége megfelel az áru
 – 124 –

haladási sebességének. Kúpos görgők alkalmazásakor a görgők felső alkotója

vízszintes.
A másik megoldás a hengergörgők kiváltása több, egy tengelyen elhelyezett
azonos átmérőjű görgővel (6. 8/a. ábra), vagy görgőtárcsával (6. 8/b. ábra),
mellyel az előzőhöz hasonló hatás érhető el.

6.7. ábra. Irányváltási módok

Tárcsás görgősorok esetében a radiálisan elhelyezett tárcsák a tengelyen

szabadon forognak. Ez a differenciált működés teszi lehetővé azt, hogy az áru
követni tudja az ívet. A csúszásmentes gördülésnél a külső tárcsák gyorsabban
forognak, mint a belsők.
Ha a görgőspálya nyomvonalán keresztül közlekedési utat kell vezetni,
lehetőség van felhajtható pályaszakasz (6. 7. és 6. 9. ábra) beiktatására. Hasonló
feladatot látnak el az oldalra kifordítható, kerekeken gördülő pályaszakaszok is. A
felhajtható szakaszokat nyitott állapotban reteszelni kell.
Egymásra merőleges pályák közötti kapcsolat megvalósítását teszi lehetővé a
fordítókorong (6. 10. ábra), kiemelő görgők beépítése (6. 11. ábra), vagy golyós
asztal (6. 13. ábra).
 – 125 –

a) b)
6.8. ábra. Ívek kialakítása

6. 9. ábra. Felhajtható pályaszakasz

A kiemelő görgők helyett egyes esetekben továbbító láncot alkalmaznak.

Egymással párhuzamos görgősorok közötti áruátadás vízszintes tolópaddal (6. 12.
ábra) valósítható meg. Amennyiben az egymással párhuzamos görgőspályák nem
egymás mellett, hanem egymás fölött vannak, egy ún. függőleges tolópaddal
(különleges emelő-berendezés) lehet elvégezni a rakomány átadását.

6. 10. ábra. Forditókorong 6. 11. ábra Irányváltás kiemelő görgők alkalmazásával

 – 126 –

6. 12. ábra Tolópad 6. 13. ábra Golyósasztal

A golyósasztal (6. 13. ábra) az áru bármely irányban való elmozdítását

lehetővé teszi.
Két pályaszakasz találkozását mutatja a 6. 14. ábra.

6. 14. ábra Összefutó szakaszok 6. 15. ábra Ollós pályaszakasz

Ha nem állandó helyekről történik a szállítás, rakodás, vagy például

tehergépkocsiba való rakodáskor, ha a járműbe rakandó áruk nem mindig
ugyanazon helyen vannak, sokszor van szükség változtatható hosszúságú, vagy
sugarú pályaelemekre. Ilyen elem az ollós pályaszakasz (6. 15. ábra).

Egymás feletti görgőspályák között függőleges tolópad, vagy mechanikus

esetleg hidraulikus vagy pneumatikus működtetésű görgős asztal (6. 16. ábra)
létesít kapcsolatot. Az anyagok görgősorra való feladása történhet kézzel,
emelőszerkezettel vagy automatikus úton. Az automatikus feladás egy egyszerű
módját mutatja a 6. 17. ábra.
 – 127 –

6.16. ábra. Kapcsolat egymás feleti pályák között

6.17. ábra Automatikus anyagfeladás

Ha valamilyen okból a folyamatos anyagáram megszakítására van szükség,

akár a gravitációs, akár a hajtott görgőspályákon torlasztószakaszokat lehet
kialakítani.
Természetesen a feladatnak megfelelően egyéb pályaelemek is kialakíthatók,
illetve a gyártók katalógusaiból kiválaszthatók.
Az egyes pályaelemek kiválasztásánál, illetve illesztésénél mindig ügyelni
kell a folyamatos, zökkenőmentes anyagmozgatásra és a balesetek elkerülésére.

6.1.4. A görgős szállítópályák alkalmazása

Görgős szállítópályákat alkalmaznak:
— az üzemekben gyártósorok, szerelősorok anyagmozgatásának
megoldására,
 – 128 –

— a megmunkálógépek közötti átmeneti tárolással egybekötött

anyagmozgatásra,
— a gyártáshoz szükséges ütemezett anyagtovábbításra –
torlasztópályák kialakításával,
— anyagmozgató / szállítóberendezések kiegészítő berendezéseként –
pl. felvonók, automatikus targonca le- és megrakásának segítésére,
— raktári komissiózó gépek asztalaként az árukiszedő munka
megkönnyítésére,
— raktári állványokban (görgős átfutóállvány),
— raktárakban az állványokból kiszedett áruk kihordására,
— csomagolási műveleteknél,
— kohászati üzemekben izzó anyagok és hengerelt áruk továbbítására,
— postán csomagok továbbítására,
— palackozó üzemekben rekeszek stb. továbbítására, stb.

Ellenőrző kérdések
1. Hol és milyen feladatok ellátására alkalmazhatók görgőspályák?
2. Milyen fő szerkezeti egységekből épülnek fel a görgőspályák?
3. Meghajtás szempontjából hogyan osztályozhatjuk a görgőspályákat?
4. Hol alkalmaznak henger- ill. tárcsagörgőket?
5. Milyen szokásos módjai vannak a 90 -os ívek kialakításának?
6. Milyen különleges elemeket alkalmaznak a görgőspályák, ill.
görgőspálya-rendszerek kialakításához?

6.2. Csúszdák
A csúszdák gravitációs elven működő - darabáru és ömlesztett anyag
mozgatására egyaránt alkalmas – szállítóeszközök. A mozgatandó anyagokat azok
helyzeti energiáját felhasználva, egyenesen, vagy ívben vezetve juttatják el a
rendeltetési helyükre.
 – 129 –

6.2.1. A csúszdák fajtái és szerkezeti kialakításuk

A csúszdák lehetnek egyenes, íves, vagy spirális kialakítású (csiga-)csúszdák.

6. 18. ábra. Egyenes csúszda 6. 19. ábra. Csiga-csúszda

A szerkezet egy vályú, amely készülhet acélból, alumíniumból, fából,

műanyagból – mind anyagát, mind keresztmetszetét tekintve mindig a
továbbítandó anyag tulajdonságának megfelelően. A keresztmetszet legtöbbször
négyszög, fél ellipszis vagy félkör. Poros anyagokhoz zárt szelvényeket
alkalmaznak.
A csúszda hosszát és lejtőszögét úgy kell megválasztani, hogy a szállítandó
anyag biztonsággal jusson el rendeltetési helyére. Ez egyben azt is jelenti, hogy a
csúszda alján a végsebesség ne lépjen túl egy meghatározott értéket, hiszen
ellenkező esetben leérkezéskor az anyag megsérülhet, összetörhet.
A csúszda alján a megengedett végsebesség általában 1,5 – 2 m/s között
van.
A csigacsúszdák előnye, hogy kialakításuk folytán nagy magasságból is közel
egyenletes sebességgel (1,0 – 1,5 m/s ) szállítható az anyag.

6.2.2. A csúszdák működése

A csúszdák működési elve a lejtő mozgástörvényeinek felel meg (ld. a 6. 18.
ábra jelöléseit):
1
mgh mgl cos m(v22 - v12 )
2
 – 130 –

m a szállított anyag tömege kg a lejtő vízszintessel bezárt szöge

h a szintkülönbség a szállítás kezdő- v1 a kezdő sebesség (a csúszda tetején) m/s

és végpontja között m
l a csúszda hossza m v2 a végsebesség (a csúszda alján) m/s
a súrlódási tényező

Mivel a kezdő- és végsebesség általában ismert, a szükséges szintkülönbség

eléréséhez határozzuk meg a létrehozandó lejtőszöget az alábbi összefüggés
h
alapján (sin = behelyettesítésével):
l
2 gh
tg =
2 gh v12 v22

Egyenletes sebesség fenntartásához ( v2 v1 ) a lejtőszöget a

tg
összefüggésből kapjuk meg.
Ha a csúszdán mozgó anyag végsebessége - egy adot lejtőszög esetén-
nagyobbra adódna a megengedettnél, akkora csúszda alsó szakaszát csökkentett
lejtőszöggel kell kiképezni. Az áru mozgási sebesssége a csúszdába épitett fékező
szerkezetekkel is megoldható.
Néhány szokásos lejtőszög acéllemezből készült csúszda esetében:
o
Gabona 30 – 35
o
Doboz 25 – 30
o
Kavics 40 – 50
o
Porszerű anyagok 60 – 80
o
Zsák 25 – 30

6.2.3. A csúszdák alkalmazása

Az egyenes csúszdák nemcsak anyagtovábbítási, hanem -átadási, elosztási
(váltólapok segítségével) és -gyűjtési feladatok megoldására is alkalmazhatók.
 – 131 –

A csigacsúszdákat nagy szintkülönbségek esetén akkor alkalmazzák, ha az

egyenes csúszda lejtési szöge túlságosan nagy lenne ahhoz, hogy a szállított áru
biztonságosan,a megengedett sebesség túllépése nélkül továbbitható legyen.
A csúszdák egyszerű felépítésűek, beruházási és fenntartási költségeik
alacsonyak. Karbantartásuk egyszerű. Építkezéseken, rakodáshoz, raktárakban
szintek áthidalására egyaránt jól alkalmazhatók.

6.3. Lengővályúk és rezgő adagolók

6.3.1. Az anyagszállítás feltétele lengő szállítógépeknél
Ömlesztett anyagok vízszintes, vagy enyhén lejtős továbbítására, adagolásra
is alkalmas berendezések a vibrációs elven működő szállítógépek.
Egy sík felületre helyezett anyag a felület mozgatása esetén mindaddig együtt
fog mozogni a felülettel, amíg az anyag gyorsításához szükséges erő (F) kisebb a
súrlódási erőnél (S), azaz:
F ma < S mg
Amint a > mg , az anyag a felületen megcsúszik, a szállított anyag a
vályúhoz képest elmozdul. Ez az anyagszállítás feltétele.
A határgyorsulás, a megcsúszás határa: a = mg.
Az anyag mozgását tehát a súrlódási erő teszi lehetővé.
Ha a sík felületet (szállítóasztalt, csatornát) meglengetik, a rajta lévő anyag
félperiódusonként váltakozva egyenlő utakat fog a szállítófelületen ide-oda
csúszva megtenni. Ahhoz, hogy a csúszkáló anyag egyik irányban hosszabb utat
tegyen meg, mint a másik irányban, a lengő rendszerbe valamilyen aszimmetriát
kell vinni. Az aszimmetriát két módon szokták előállítani:
— a súrlódási erőt teszik aszimmetrikussá
— a lengőmozgást teszik aszimmetrikussá
Az anyagmozgató gépet
— az első esetben
— ha az anyag a vályúról nem emelkedik el - lengővályúnak,
— ha az anyag a vályúról elemelkedik - vibrációs szállítógépnek
— a második esetben rázócsatornának nevezik.
 – 132 –

6.3.2. Lengővályúk
A vályú általában félkör vagy négyszög keresztmetszetű, vagy zárt cső. A
ferde rugókra támaszkodó vályú vízszintes irányú lengőmozgását rúdirányú
hajtómű gerjeszti. A lengés síkja a szállítás síkjával szöget zár be, ld. 6. 20. ábra.

6. 20. ábra A lengővályú elvi kialakítása

A lengővályú szállítóképessége az alábbi összefüggéssel számítható:

Q = 3,6 A vk c1 c2 [t/ó] A=bh
ahol:
b a vályú szélessége [m]
h az anyag rétegmagassága [m] , mértéke a szemcsemérettől függ
az anyag halmazsűrűsége [kg/m3]
c1 anyag-visszamaradási tényező, értéke 0,8-0,9, mértéke a
rétegmagasságtól függ
c2 a szállítás irányának emelkedési (lejtési) szögétől függő tényező
vk az anyag előrehaladásának közepes sebessége [m/s] az anyag és a vályú
mozgástörvényei alapján számítható, ill. pl. a rezgővályúnál kísérleti
méréssel meghatározható
vk sn [m/s]

s az az út, amelyet az anyag a vályú egy lengési periódusa alatt megtesz

[m]
n a forgattyútengely fordulatszáma [1/s]

6.3.3. Rázócsatorna
A rázócsatorna (6. 21. ábra) anyagtovábbítási módja lényegében megegyezik
a lengővályúnál leírtakkal, a különbség az, hogy a csatorna lengőmozgását teszik
 – 133 –

aszimmetrikussá, olymódon, hogy a gyorsító löket alatt előrevitt anyag a gyorsan

lefékezett lassító löket alatt a szállítófelületen megcsúszik, és tehetetlenségénél
fogva tovább halad a szállítás irányába.

6. 21. ábra. A rázócsatorma elvi felépítése

Az alkalmazott hajtás itt egy  /r = 3~4 rúdarányú forgattyús hajtómű,

melynek aszimmetrikus sebessége és gyorsulása a rázócsatorna céljára jól
felhasználható.
6.3.4. Vibrációs szállítók
A vibrációs szállítók esetében az anyag a csatornában úgy halad előre, hogy a
vályú fenekéről felemelkedik és utjának egy részét nem csúszva, hanem a
levegőben (ferde hajítással) repülve teszi meg.

6. 22. ábra Rezgővályú

Minden lengő szállítógép főbb szerkezeti részei a 6. 22. ábra jelölései szerint:
1 – szállítóelem
2 - vályú-alátámasztás
3 – alapkeret
4 - hajtás (gerjesztés)
 – 134 –

6.3.5. Lengővályúk és rezgő adagolók alkalmazása

A lengővályúkat és rezgő adagolókat elsősorban nem tapadó, poros, apró
szemcsés és kis darabos anyagok kis- és közepes távolságra való szállítására
alkalmazzák. A szállítás legtöbbször vízszintes, ritkábban enyhén ( 8o )
emelkedő vagy lejtő irányú.
Működésüknél fogva alkalmasak ömlesztett anyagok adagolására is.
Amennyiben a csatorna, vagy a vályúfenékbe rostákat, szitákat építenek be, a
továbbítással egyidejűleg az anyag osztályozását is el lehet végezni.
A lengővályúkat elsősorban cement- és mészművekben, cukorgyárakban
alkalmazzák.
A rezgő adagolókkal egyre gyakrabban lehet találkozni az üzemen belüli
anyagmozgatási folyamatok során.

Ellenőrző kérdések
1. Lengő szállítógépeknél mi az anyagszállítás feltétele?
2. Mi a lengővályúk és a vibrációs szállítógépek működési elve?
3. Hogyan számítható ki a lengővályú szállítóképessége?
4. Hol alkalmazzák a lengő szállítógépeket?

6.4. Szállítószalagok
A szállítószalagok ömlesztett anyagok és darabáruk vízszintes vagy lejtős
szállítására egyaránt alkalmas - talán legelterjedtebb - anyagmozgatógépek.
Kialakításuk ill. a szállítóelem szerint a szállítószalagok lehetnek:
— helyhezkötött - mobil
— sík - vályús
— hevederes - csuklóelemes kivitelűek.

6.4.1. Hevederes szállítószalagok

A hevederes szállítószalag fő szerkezeti részei a 6.23. ábrán láthatók.
 – 135 –

6. 23. ábra. Hevederes szállítószalag felépítése

1. végetlenített heveder, a szállítószalag szállító- és egyben vonóeleme is.
2. hajtódob; 3. feszítő súly; 4. szalaggörgők; 5. feszítő- és visszatérítő dob
6. feladóhely; 7. heveder- és dobtisztító
8. egyenesbevezető és biztonsági berendezések

6.4.1.1. Hevederek

A hevederek anyaga lehet gumi, műanyag, acél, vagy acélsodrony.

A hevedereket alapvetően a szállított anyag tulajdonságaitól függően kell
kiválasztani.

Gumihevederek
A leggyakrabban alkalmazott hevederanyag a gumiheveder.
A gumihevederek alsó és felső borítógumiból és teherviselő réteg(ek)ből
állnak (6.24. ábra).

6. 24. ábra. Acélhuzal-betétes heveder

A borítógumi alapanyaga természetes, vagy szintetikus gumi, amelyhez az

előállítás során a szilárdságot, a rugalmasságot biztosító és a különböző
hatásokkal szembeni ellenálló képességet javító adalékokat adagolnak.
A borítógumi korlátozott élettartamú, a levegő nedvesség- és oxigén- és
kéntartalma, a napfény hatására stb. elöregszik, így esetenként cserére szorul.
A teherviselő réteg (betét) a terhelés mértékétől függően lehet pamut,
műselyem, műszál vagy acélhuzal. Acélsodrony-(acélhuzal) betétes hevedereket
nagy vonóerő-igény esetén alkalmaznak.
 – 136 –

A hevederek kiválasztása azt jelenti, hogy meghatározzák az erő átviteléhez

szükséges heveder szélességét, a betét anyagát, a betétszámot, valamint a
szakítószilárdságot. (A betétek szakítószilárdságát 1 db 10 mm szélességű betét
szakítóerejével fejezik ki. Mértékegysége daN/mm, vagy N/cm.) Ezeken kívül a
gumiheveder megnevezésének tartalmaznia kell a borítógumi-rétegek jellemzőit:
vastagság, szilárdság, valamint a réteggumizás tapadása.
A gumihevederek méreteit, anyagát és szilárdsági értékeit szabvány írja elő.
A gumihevederek végetlenítése, toldása történhet oldhatalan (vulkanizálás),
vagy oldható (kapcsos, horgos toldás) kötéssel.
Nagyobb meredekségű (45o - 60o) szalagok esetében a hevederre bordákat
vulkanizálnak. Ezzel akadályozzák meg az anyag visszahullását, teszik lehetővé
az anyagszállítást. Két meredek hajlásszögben szállító heveder látható a 6.25.
ábrán.

6.25. ábra. Emelkedőn szállító heveder

Acél és acélsodrony hevederek

Az acélhevederek szénacélból vagy rozsdamentes acélból készülnek.
Előnyük, hogy külső hatásoknak nagymértékben ellenállnak, tisztántartásuk
egyszerű.
A szénacél hevederek viszonylag korrózióállóak, nedves anyagok szállítására
alkalmasak.
A rozsdamentes (főleg krómnikkel) acélhevedereket főleg az élelmiszer- és a
vegyiparban használják.
 – 137 –

A sodronyhevedereket acél vagy fémszálakból fonják. Rugalmasak, a

hőhatásnak és koptató hatásnak ellenállnak. (6. 26. ábra)

6. 26. ábra Sodronyheveder

6.4.1.2. Hajtás

A hevederes szállítószalagoknál súrlódó hajtással viszik át az erőt a

hajtódobról a hevederre.
Az átvihető kerületi erő nagysága függ
— a lefutó (laza) hevederágban ébredő erőtől
— a heveder és a dob közötti súrlódási tényezőtől, melyet dobbevonattal
lehet változtatni
— a hajtódobon lévő átfogási szögtől. Az átfogási szög a nagyságát
terelőgörgővel lehet módosítani.
— megfelelő előfeszítéstől.
A fentieknek megfelelően az átvihető súrlódási erő:
FS T2 (e 1)
A hajtódob palástján átadandó kerületi erő (FK) létesítéséhez a lefutó
FK
hevederágban megkívánt erő: T2 ,
e 1

a hajtódobra felfutó hevederágban a húzóerő: T1 T2 FK

 – 138 –

A hajtószerkezet tipusára jellemző áthúzási tényező:

T1
e
T2
Ha egy hajtódobon átvihető kerületi erő nem elegendő, többdobos hajtást
alkalmaznak.
A szállítószalag működéséhez szükséges hajtó-teljesítmény számításához
ismerni kell a működés közben jelentkező ellenállásokat, melyek a következők:
— pályaellenállás
— a dobok csapssurlódási és hevederhajlítási ellenállása,
— a terelőpalánk ellenállása,
— a heveder- és dobtisztítók ellenállása,
— az anyag feladásakor keletkező ellenállások,
— a kisegítő berendezések (pl. ledobókocsi) ellenállása,
— az emelkedő (lejtő) szalagokon a szállított anyag emeléséből
származó ellenállás,
— az előredöntött görgők ellenállása.
A hajtás a szokásos egységekből (motor, tengelykapcsoló, fék, hajtómű) áll.
Kisebb teljesítmények esetén a motor csatlakozhat közvetlenül a hajtóműhöz, a
tengelykapcsoló elhagyható.
Emelkedő szalagoknál szükség van visszafutásgátló szerkezetre is.
Kisebb hajtónyomaték igény esetén villamos hajtódobot lehet alkalmazni. A
villamos hajtódobba a teljes meghajtó mechanizmus be van építve.
A hajtódobhoz a szállított anyagnak megfelelő hevedertisztító berendezés
csatlakozhat.

6.4.1.3. Feszítés

A heveder feszítésének feladata az indításhoz és a hajtáshoz szükséges

súrlódás létrehozása, a nyúlás következtében előálló hosszúságnövekedés
kiegyenlítése, valamint a kedvezőtlen belógás csökkentése. (6. 27. ábra)
 – 139 –

a,

b,
6. 27. ábra. Hevederfeszítő szerkezetek
a, Csavarorsós; b, Feszítősúlyos terelődobbal és feszítőkocsival

A feszítőszerkezetek a szokásos kialakításúak:

— merev, pl. csavarorsós
— súly-
— pneumatikus
— elektromos
— elektrohidraulikus feszítés.
Csavarorsós feszítés esetén a feszítőerő nem állandó - a meghúzás
pillanatában a legnagyobb, majd a működés közben a vonóelemnyúlás
következtében fokozatosan csökken.
A súlyfeszítés a vonóelem állandó, működés közben sem változó feszítését
biztosítja.

6.4.1.4. Szalaggörgők

Az alátámasztó görgők megválasztása az anyagmozgatási feladattól függ.

A szállítóágban vályúsított vagy sík, a visszatérőágban sík alátámasztást
alkalmaznak.
Ömlesztett anyagok szállítására az anyag leszóródásának megakadályozása,
valamint a nagyobb szállítóképesség elérése miatt vályús szalagot alkalmaznak. A
vályúsítást a szállítóágat alátámasztó görgők megfelelő kialakításával érik el.
 – 140 –

A 6. 28. ábrán két-, három- ill. ötgörgős alátámasztású vályús heveder

látható.(Az ábrán B a heveder szélessége, a szállítófelület,méretét ezért adjuk meg
itt, és nem a visszatérő / egyenes ágban.)

a, b, c,
6. 28. ábra Vályús hevederes szállítószalag

Az alátámasztó görgőket a felső ágban a heveder és a rajta lévő anyag

tömegének megfelelően kell kiosztani. Az alsó, visszatérő ágban csak az üres
heveder belógását kell megakadályozni. Ennek megfelelően a felső ágban a
görgők sűrűbben helyezkednek el.
Az anyagfeladás helyén a dinamikus erőhatás felvételére a görgőosztás
kisebb, mint a heveder többi részén.
Az alkalmazható görgőosztások számíthatók, illetve a hevederszélesség és az
anyag halmazsűrűsége függvényében táblázatban megtalálhatók.

6.4.1.5. Fel- és leadóhelyek

A feladóhelyek kialakítása az anyagmozgatási feladattól és a szállított anyag

tulajdonságaitól függ.
A szalagra érkező anyag dinamikus hatását, a heveder kopását csökkenteni
kell. Ennek több módja is van:
— az anyag esési irányát a hevederre esés előtt terelőlappal, surrantóval
vagy feladószalaggal meg lehet változtatni
— az esési magasságot a lehető legkisebbre kell csökkenteni
— az anyag hevederre gyakorolt koptató hatását rugalmas gumiköpennyel
bevont szalaggörgőkkel, vagy rugalmas alátámasztással kell csökkenteni
 – 141 –

— amíg az anyag a hevederhez képest nyugalomba nem jut, az

anyagszóródás elkerülése érdekében terelőlapot, vagy mélyebb
vályúsítást kell alkalmazni.
A 6. 29. ábrán egy terelőtoldattal ellátott íves feladó surrantó látható. Az íves
fenékrész a szalagirányú sebesség minél gyorsabb elérését teszi lehetővé, miáltal
az anyag a heveder felületén kevéssé ugrál, csúszik, tehát kevésbé koptatja azt.

6. 29. ábra Anyagfeladás szállítószalagról

A szállított anyag a hevederről

— a végdobon (a hajítási parabola törvényszerűségeinek megfelelően)
— a szállítószalag bizonyos közbenső szakaszán lekotróekével, ill.
ledobókocsival (6. 30., 6. 31. ábra) adható le.

6. 30. ábra Lekotróeke

 – 142 –

6. 31. ábra Ledobókocsi

6.4.1.6. Heveder- és dobtisztítás

A gumihevedereket bizonyos anyagok szállításakor üzem közben

folyamatosan tisztítani kell, mert az anyag a hevederen kívül a görgőkre és a
dobokra is rátapadhat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a szállítószalag szerkezeti
részei szennyeződnek, hanem az alsóági görgőkre tapadt anyag a heveder
oldalirányú kúszását okozhatja, miáltal a feladás excentrikus lesz, ez pedig
károsíthatja a hevedert és a görgőket is. A hevederre tapadt anyag többletterhelést
jelent, mely hevederszakadáshoz vezethet. A megterhelt heveder
többletellenállása a hajtásban okozhat gondot, ugyanakkor csökkenhet a
szállítószalag teljesítőképessége is.
A 6. 32. ábrán különböző tisztítógörgők láthatók.
A rázógörgő a hevedert nagy frekvenciával rezegteti, a spirálgörgő a spirál
forgása közben nemcsak a szennyeződést távolítja el, hanem a heveder középen
tartását is elősegíti. A tárcsás görgőnél a görgőpalást helyett a tárcsák támasztják
alá a hevedert, ezért a heveder keresztirányú hajlítgatásnak van kitéve, így a
rátapadt anyag leválik.
 – 143 –

6. 32. ábra Tisztítógörgők

A dobtisztító szerkezet feladata a dobpalástok tisztántartása. Erre a célra ún.

lekotrókéseket használnak.

6.4.2. Hevederes szállítószalagok szállítóképessége

A szállítóképességet az alkalmazástól függően
— ömlesztett anyagok szállítása esetében m3/ó -ban vagy kg/ó -ban,
illetve (a gyakorlatban) t/ó -ban,
— darabáru szállítása esetében db/ó - ban szokás megadni.
V = 3600 A v c1 c2 [ m3/ó ]
Q = 3600 q v c1 c2 = 3600 A v c1 c2 [ kg/ó ] vagy
Q = 3,6 A v c1 c2 [ t/ó ]

v 3600
U = 3600 n [db/ó] vagy U= n [db/ó]
a t
Tömegegységben kifejezve:
Q Q1U [kg/ó]
ahol q a heveder 1 m hosszú szakaszán elhelyezkedő anyag tömege [kg/ m]
A a hevederen lévő anyag keresztmetszete [ m2 ]
v a heveder sebessége [ m/s ]
c1 a szállítószalag hajlásszögétől (emelkedésétől) függő
teljesítménycsökkentő tényező (értéke táblázatból választható)
 – 144 –

c2 az anyagfeladás módjától függő teljesítménycsökkentő tényező

(értéke táblázatból választható)
az ömlesztett anyag halmazsűrűsége [kg/ m3]
a a szalagon a halmazok egymástól való távolsága (osztás) [m]
n egy halmazban lévő darabok száma ( n = 1...n) [db]
t a halmazok egymást követési ideje [ s ]
Q1 egy darab tömege [kg/db]
Az A anyagkeresztmetszet a heveder szélességének ismeretében (nem
egyszerű módon) számítható. A számítás módját, ill. a különböző esetekre az
összefüggéseket a szállítószalag méretezésére szolgáló szabványok megadják.

6.4.3. Hevederes szállítószalagok alkalmazása

A hevederes szállítószalagokat szinte minden területen - az iparban, a
kereskedelemben, a közlekedésben, a mezőgazdaságban alkalmazzák - darabáruk
és ömlesztett anyagok továbbítására. A továbbítás anyagmozgatási és rakodási
műveletet is jelenthet.
Mindig a továbbítandó árunak megfelelő hevedert stb. kell kiválasztani. A
szállítószalagok vonalvezetése elég változatos lehet, mert nemcsak emelkedő ill.
lejtős szakaszok, hanem különböző sugarú ívek beiktatásával is könnyebbé lehet
tenni az anyagok megfelelő helyre való eljuttatását.
A hevederes szállítószalagok jól csatlakoztathatók más anyagmozgató
gépekhez, pl. görgősorokhoz, konvejorhoz is.
Mobil változatuk alkalmazható olyan helyen is rakodógépként, ahol a feladás
és leadás nem mindig ugyanazon a helyen történik.
A bányászatban, erőművekben stb. gyakran alkalmaznak szalaghidakat. A
szalaghidak mellett a kezelőszemélyzet biztonságos munkavégzését is biztosítani
kell.
A szállítószalag biztonsági berendezései lehetővé teszik a zavarmentes
anyagtovábbítást és megelőzik az üzemi baleseteket.
 – 145 –

6.4.4. Csuklóelemes szállítószalagok

A csuklóelemes szállítószalagok darabáruk vagy ömlesztett (túlnyomóan
nagydarabos, erősen koptató hatású, esetleg izzó) anyagok vízszintes, vagy
emelkedő irányú szállítására alkalmasak. (6. 33. ábra)

6. 33. ábra Csuklóelemes szállítószalag

A vonóelem végetlenített lánc, pl. szétszedhető görgőslánc, esetleg

szemeslánc.
A csuklótagok legtöbbször futógörgőkkel támaszkodnak a vezetősínre, vagy
pedig támasztógörgők végzik az alátámasztást.
A szállítóelemek egymáshoz illeszkedő vagy átlapolt csuklósan összekötött
lemezek, szekrények, vagy egyéb, a szállítandó anyaghoz alkalmazkodó elemek.
A csuklóelemes szállítószalagok fő szerkezeti elemei hasonlóak a hevederes
szállítószalagéhoz, a lánchajtást lánckerékkel végzik.
A mozgólépcső elvileg egy lejtős csuklótagos szállítószalag. (6. 34. ábra)

6. 34. ábra Mozgólépcső elemei

A lépcsővel együttfutó kézkorlátok elve a hevederes szállítószalagokéval

egyezik meg.
 – 146 –

Ellenőrző kérdések:
1. Milyen anyagok szállíthatók hevederes szállítószalagokkal?
2. Milyen fő szerkezeti részei vannak a hevederes szállítószalagoknak?
3. Milyen hevedereket ismer, melyiket hol lehet alkalmazni?
4. Mitől függ az átvihető kerületi erő nagysága?
5. Hogyan számolható ki a hevederes szállítószalag darabáru ill. ömlesztett
anyag továbbításakor?
6. Hol alkalmaznak csuklótagos szállítószalagokat?

6.5. Konvejorok
A konvejorok darabáru vízszintes, emelkedő, vagy függőleges irányú
továbbítására alkalmas láncvonóelemes anyagmozgató gépek.
Szállítóelemei az ún. függesztékek, amelyeket a szállítandó anyag méretének,
tömegének és fajtájának megfelelően lehet kialakítani.
A függesztékek futóművekre vannak felszerelve, amelyeket végtelenített lánc
vagy sodronykötél kapcsol össze. A futóművek idomacélból készített pályán, a
vezetősínen haladnak.

6.5.1. A függőkonvejorok szerkezeti kialakítása

6.5.1.1. Egypályás függőkonvejor

6. 35. ábra. Egypályás függőkonvejor

 – 147 –

A vonóelem lánc (ritkábban sodronykötél.). Vonóelemként olyan láncokat

alkalmaznak, amelyek térben jól vezethetők. Ilyenek például a szemes-, a
hevederes, a kardáncsuklós, vagy a szétszedhető kovácsolt és sajtolt láncok.
Szemesláncokat főleg kisterhelésű konvejoroknál alkalmaznak. A csuklós
hevederes láncokat közepes terhelésnél használják. A kardáncsuklós láncok
különösen jól vezethetők térben. A kovácsolt és sajtolt láncokat általában
nehézüzemi körülmények között alkalmazzák.
A futóművek görgőkből és futóműházból állnak. Kialakításuk a pálya
keresztmetszeti szelvényétől és a vonóelemtől függ. A 6. 36. ábrán - acélból
készült pályán lévő futómű látható.
A konvejorpálya - acélból (6.37. ábra), szögacélokból vagy acéllemezből
hajlítva készül.

6. 36. ábra Futómű

6. 37. ábra Függőkonvejor pályaszelvényei

A vonóelemeket a függőleges síkú ívekben a futóművek terelik, a vízszintes

síkú ívekben pedig terelőkorongokat alkalmaznak (kivéve a kardáncsuklós
futógörgős láncok esetében, mert azok a vízszintes ívben is vezetik magukat). (6.
38. ábra)
 – 148 –

6. 38. ábra Vízszintes síkú terelő lánckerék

A teljes konvejorpályát egyenes pályaszakaszokból, vízszintes ívekből és

függőleges (kettős) ívekből építik fel. Az íveket a vonóelem és a terelőszerkezet
típusának és méretének megfelelő sugárral kell kialakítani.
Vízszintes és függőleges síkú pályaívek közé a lánc csavarodásának
elkerülése végett egy vízszintes egyenes pályaszakaszt kell beiktatni.
A vonóelemet a pálya hosszától és a szükséges vonóerőtől függően egy vagy
több hajtószerkezet mozgatja.
A hajtószerkezetet általában a pálya legnagyobb terhelésű helyén, például
annak legmagasabb pontjához közel eső 90 o-os (vagy annál nagyobb) ívben,
vagy egy egyenes szakaszon kell elhelyezni.
A 6.39. ábrán ún. sarokhajtás, a 6.40. ábrán egy egyenes pályaszakaszon
elhelyezhető segédláncos hajtás látható.
A hajtószerkezet a szokásos egységekből – motor, fogaskerék- vagy
csigahajtás, tengelykapcsolók, lánc- és ékszíjhajtások stb. – áll.
Hosszú, nagyterhelésű konvejorok vonóelemét több ponton hajtják meg.
 – 149 –

6. 39. ábra Konvejor hajtóeleme

6. 40.ábra Konvejor hajtóeleme

A vonóelemet az erő megfelelő átvitele miatt meg kell feszíteni. A

feszítőművet a pálya legkisebb terhelésű helyén kell elhelyezni (ahol a
vonóelemben a legkisebb erő ébred) - a hajtás után, ahhoz minél közelebb vagy a
pálya legalsó pontján ill. annak közelében. A feszítőmű olyan kialakítású, hogy
180 o-os ívben lehet elhelyezni. (6. 41. ábra). A szerkezet legtöbbször csavarorsós,
rugós vagy súlyfeszítésű.
 – 150 –

6. 41. ábra Vonóelem feszítőszerkezete

A függesztékek (szállítóelemek) kialakítása a szállítandó anyag, áru

tulajdonságaihoz, valamint a feladási és leadási módhoz igazodik.

6. 42. ábra Konvejor függeszték

6.5.1.2. Kétpályás konvejorok

Bonyolultabb anyagmozgatási feladatok esetében alkalmazhatók ún.

kétpályás konvejorok. Ezek lényegében két egymás felett vezetett pályából
állnak. A vonólánctól függetleníthető függesztékkocsik lehetővé teszik tárolási,
átsorolási feladatok végrehajtását, illetve különböző pályák összekapcsolását is.
 – 151 –

6. 43. ábra Kétpályás konvejor

A felső pályán halad a vonólánc, melynek futóművein ütközőkarok vannak.

Az alsó pályán a függesztékkocsi, amelyet a vonólánc oldható
kapcsolószerkezettel mozgat. A függesztékek a függesztékkocsira vannak
felszerelve.
A kétpályás konvejorok főbb szerkezeti egységei megegyeznek az egypályás
konvejorokéval.

6.5.2. A konvejorok szállítóképessége

A konvejorok szállítóképessége az alábbi összefüggéssel számítható:
v v
U 3600 függeszték/óra ill. U 3600 n db/óra
a a
ahol
v a vonóelem sebessége m/s
a a függesztékek távolsága (függeszték-osztás) m
n a függesztéken lévő munkadarabok száma db

A követési idő, amely két függeszték érkezése között eltelik:

a
tköv s
v
Erre az adatra a munkafolyamatok ütemezése miatt van szükség.
A függőkonvejor sebességét alapvetően a megkívánt szállítóképesség
befolyásolja. Ez az az adat ugyanis, amely mindig rendelkezésre áll. Ugyancsak
 – 152 –

hatással van a sebességre, hogy a konvejort csak anyagmozgatásra használják,

vagy valamilyen technológiába (pl. festés, különböző szerelési műveletek) is
bevonják. Ilyenkor a műveletek időszükséglete alapján határozzák meg az
alkalmazott sebességet.
A vonóláncok egyenlőtlen járása miatt dinamikus erőhatás jön létre, ezért a
függőkonvejorok szállítósebességének felső határát is meg szokták határozni.
Ennek szokásos értéke 0,5–0,8 m/s . Kézi kiszolgálású konvejorok estében 0,3–
0,4 m/s .
A függesztékosztást a megkívánt szállítóképesség, a szükséges sebesség, az
áru mérete, ill. a pálya geometriai adatai alapján határozzák meg. A
függesztékeken lévő áruk semmiképpen nem érhetnek össze. A kritikus helyek
általában az ívek, illetve a meredek szakaszok. Ezek esetében különösen
figyelmesen kell eljárni.
Fentieken kívül a pontos függesztékosztást az alkalmazott vonólánc típusa és
mérete is befolyásolja, hiszen a függesztékek a láncba kapcsolódnak.

6.5.3. A konvejor hajtóteljesítmény-szükséglete

A konvejor hajtóteljesítmény-szükséglete a vonóerő nagyságától függ.
A vonóerőt a pálya-szakaszokon a legkisebb láncerő helyétől kiindulva, az
egyes vonóelem-ellenállásokat összegezve kapjuk meg. Egy pályaszakasz
kezdőpontja mindig egy vízszintes szakasz eleje, végpontja pedig egy függőleges
síkú kettős ív vagy egy vízszintes síkú ív vége.
Egy m-n pályaszakasz végén a vonóelemben ébredő erő:
Tn k Tm z g (q q0 ) Lmn g (q q0 ) H mn

ahol:
k a pályaívek ellenállás-tényezője
Tm a vonóelem terhelése a szakasz elején N
z a futóművek vontatási ellenállás-tényezője
q a szállítandó anyag egy méterre eső tömege kg/m
q0 a konvejor mozgórészeinek (vonóelem, függeszték) egy méterre eső
tömege kg/m
 – 153 –

Lmn az m-n szakasz vízszintes vetületének hossza m

Hmn az m-n szakasz kezdeti és végpontja közötti szintkülönbség m
A hajtó lánckerék kerületére vonatkoztatott vonóerő:
Fk = 1,05 (T1 - T2) N

ahol
T1 a vonóelemben a hajtás helyén ébredő erő N
T2 a hajtó lánckerékről lefutó ágban lévő erő N

6.5.4. A konvejorok alkalmazása

A konvejorokat általában üzemen belüli anyagmozgatásra alkalmazzák.
Mivel fejfeletti anyagmozgató gép, nem foglal el helyet a műhely alapterületéből,
ezért elősegíti a helykihasználás növelését.
Jól automatizálható, a munkadarabok fel- és leadását is beleértve. Megfelelő
kialakítás esetében a munkahelyek kiszolgálásának ütemezése megoldható.
A konvejorok telepítését egy nyomvonal megrajzolása (tervezése) előzi meg.
A nyomvonal tartalmazza a műhely alaprajzát, a kiszolgálandó munkahelyek
elrendezését, a fel- és leadóhelyeket, a munkahelyeket összekötő pálya vezetését,
a pályán kialakítandó ívek helyét és méretét, valamint a hajtás és feszítőmű helyét.
Ha a konvejor különböző szinteket is áthidal, akkor a magassági méreteket,
függőleges íveket is jelölni kell.
A 6. 44. ábrán egy egyszerű nyomvonal látható. A nyomvonalon fel vannak
tüntetve a vonóerő számításához szükséges méretek és a számítási szakaszok.
 – 154 –

6.44. ábra Konvejor nyomvonal

A konvejoron a munkadarabokat a felhasználásig rövid ideig tárolni is lehet

(műveletközi tárolás).
Ugyancsak alkalmasak a nagyon kis sebességgel haladó konvejorok arra is,
hogy haladás közben végezzenek rajtuk szerelési, vagy egyéb munkákat. Gyakran
alkalmaznak festés, szárítás, hűtés, galvanizálás stb. műveleteket konvejor
segítségével.
Lejtős pályákba visszafutásgátló és láncmegfogó szerkezeteket is építenek be,
hogy a lánc esetleges elszakadása esetében a függesztékek ne szaladjanak le.
A vonólánc lánckerekekre való felfutási, ill. s segédláncos hajtást burkolni
kell.
A fel- vagy lefelé menő szakaszokhoz, valamint a munkahelyek, átjárók stb.
fölé védőrácsot kell szerelni, hogy az esetleg leeső munkadarabok ne okozzanak
balesetet.

Ellenőrző kérdések
1. Milyen fő szerkezeti egységei vannak az egypályás konvejoroknak?
2. Hol alkalmazzák a kétpályás konvejorokat?
3. Milyen vonóelemeket alkalmaznak a konvejoroknál?
 – 155 –

4. Hol kell elhelyezni a konvejor hajtóművét?

5. Hogy lehet kiszámítani a konvejor szállítóképességét db/ó-ban?
6. Mitől függ egy m-n pályaszakasz végén a vonóelemben ébredő erő?
7. Minek alapján határozzák meg a függesztékosztást?

6.6. Sodronykötélpályák
6.6.1. A sodronykötélpályák osztályozása
A sodronykötélpályákat osztályozhatjuk a szállított anyag és kialakításuk
szerint.
A szállított anyag alapján megkülönböztetünk személy- és teherszállító
kötélpályákat.
A személyszállító sodronykötélpályákat, pl. a hegyekben idegenforgalmi
létesítményként használják. Az utasok kabinokban utazhatnak. Speciális
kötélpályák a sífelvonók is.
A teherszállító sodronykötélpályák olyan szállítógépek, amelyek főleg
ömlesztett anyagokat továbbítanak csillékben, kocsikban. A kocsik
sodronykötélpályán - a vonóelemen - gördülnek.
Kialakításuk szerint a sodronykötélpályák lehetnek egy- vagy kétköteles
pályák.
Egyköteles pályák esetében (a kocsik egy kötélre (szállítókötél) vannak
rákapcsolva.

6. 45. ábra Egyköteles pálya

A kétköteles pályáknál a kocsik a tartókötélen gördülnek, a vontatást pedig

egy másik kötél végzi.
 – 156 –

6. 46. ábra Sodronykötélpálya két épület között

Egy kétköteles körforgalmú kötélpálya szerkezetet mutat a 6. 47. ábra.

6. 47. ábra

6.6.2. A sodronykötélpálya szerkezete

A sodronykötélpálya szerkezete és működése hasonló az egyéb hajlékony
vonóelemmel működő szállítóberendezésekéhez.
A tartókötelet egyik végén rögzítik, a másik vége pedig meg van feszítve. A
feszítősúly az egész pályára hat, mivel az állomások között a tartókötelek a
sarukon befogás nélkül, szabadon fekszenek fel.
Azért, hogy a hosszú pályákon a feszítés mértéke ne csökkenjen le, ún.
feszítőszakaszokat alakítanak ki, azaz a pályát feszítőszerkezetekkel szakaszokra
bontják.
 – 157 –

A kocsik vontatását a tartókötelekkel párhuzamosan futó vonókötél végzi. A

kötelet az állomásokon elhelyezett hajtószerkezet mozgatja.
A sodronykötélpályák szerkezetének meghatározó részei a kötelek.
A tartókötelek vastag huzalokból álló sima és zárt felületű, pl. egyszerfont
spirális és zárt kötelek.
A feszítőkötelek viszonylag vékony huzalokból készült jobbmenetű
keresztsodrású kötelek.
A vonókötelek végei össze vannak fonva, ezért kisodródásra nem
hajlamosak. Ezek pl. nagy szakítószilárdságú, kétszersodrott hosszúsodratú
hajlékony kötelek lehetnek.
Az anyagok szállítása kocsikban, csillékben történhet. A 6.48. ábrán egy
pályakocsi látható.

6. 48. ábra Pályakocsi

Az anyagot a kocsiszekrényben szállítják, ez leggyakrabban ún. billenőteknő.

A billenőteknő forgáspontját úgy kell megválasztani, hogy az mind a tele, mind az
üres kocsinál a súlypont alá essen, hogy az anyag biztosan ki tudjon esni belőle.
A sodronykötélpálya veszélyes üzemnek számít, ezért különösen fontos
részei a jelző- és vészkioldó berendezések, valamint az állomásokat összekötő
hírközlő rendszer.
A kialakításnál és az üzemeltetésnél különös figyelmet kell fordítani a
biztonsági előírások betartására.
 – 158 –

6.6.3. A sodronykötélpálya teljesítőképessége

Ömlesztett anyag szállítása esetén:
3600Q1v 3600Q1
Q nQ1 [t/ó]
a t
ahol
Q1 egy kocsi rakománya [t]
v a szállítás sebessége [m/s]
a a kapcsolási (követési) távolság [m]
t a kapcsolási időköz [s]
n az óránként egyirányba továbbított kocsik száma
Egy nem túl nagy teljesítményű sodronykötélpálya szokásos adatai:
v 2-5 [m/s]
Q1 1 – 1,5 [t]
a 50 - 100 [m]

6.6.4. Sodronykötélpályák alkalmazása

Mint azt már a bevezető sorokban is írtuk, a személyszállító kötélpályákat
pl. a hegyekben idegenforgalmi létesítményként használják. Alkalmasak nagy
mélységek áthidalására, magas hegyekre való feljutásra, akár 100 km
nagyságrendű távolságra is.
A teherszállító kötélpályák rendelkeznek a fejfeletti szállítóeszközök azon
előnyével, hogy nem foglalják a helyet a terepen, nem zavarják a többi,
terepszintű közlekedést. Üzemeltetésük viszonylag olcsó és környezetbarát.
Vonalvezetésük lehetővé teszi a minimális távolságú szállítás megoldását.
Hátrányuk, hogy nagy szélsebesség esetén működésüket meg kell szakítani.
Főleg bányák anyagmozgatási feladatait oldják meg sodronykötélpályával, de
újabban különböző ipari létesítmények anyagokkal, termékekkel való ellátásához
is használják - a közutak zsúfoltságából eredő szállítási bizonytalanságok
kiküszöbölésére.
 – 159 –

Ellenőrző kérdések
1. Hogyan osztályozhatjuk a sodronykötélpályákat?
2. Melyek a sodronykötélpályák fő szerkezeti elemei?
3. Hogyan számítható ki az ömlesztett anyagot szállító sodronykötélpálya
teljesítőképessége?

6.7. Függősínpálya
A függősínpályák olyan fejfölötti, kötöttpályás szakaszos működésű
anyagmozgató rendszerek, amelyek általában több, tipizált, önálló villamos
hajtással rendelkező szállítóegységből (kocsiból), függősínekből és tetszőleges
mértékig automatizált vezérlésből állnak.

6.7.1. A függősínpálya szerkezete

A kocsi fő szerkezeti részei: villamos motor, hajtómű, futómű, fékszerkezet,
biztonsági berendezések, váz. A kocsik a mozgatásukhoz szükséges
nagyfeszültséget és a törpefeszültségű vezérlést is a sínpályába épített
vezetékeken keresztül kapják. Kúszókábeles megoldás csak egy rövidebb
szakaszon lehetséges.
A kocsik önálló hajtása és vezérlése miatt sebességük szakaszonként
változtatható, reverzálóható mozgást végezhetnek. Az egyenes szakaszokon
viszonylag nagy sebességgel (2-3 [m/s]) mozognak, az ívekben sebességüket
csökkentik. Azonos pályán különböző sebességű és irányú kocsik mozoghatnak
egyszerre. A vezérlés tartalmazza a biztonsági áramköröket is, amelyek
megakadályozzák a kocsik összeütközését, ellenőrzik az irányváltásokat stb.
A pálya általában acélból készül, kialakítása síkban és térben igen változatos
lehet: elágazások, emelhető, süllyeszthető pályaszakaszok építhetők be.

6.7.2. A függősínpálya alkalmazása

A függősínpálya csatlakoztatható más rendszerekhez is, pl.
függőkonvejorhoz, görgőspályához, vezető nélküli targoncához. A kocsira emelő-
és vonószerkezet is építhető, ezáltal tovább bővülhet alkalmazhatósága.
 – 160 –

Előnyeként hozható fel a viszonylag csendes működés, hiszen a kerekek

legtöbbször műanyagból vagy műanyag futófelülettel készülnek.
A 6. 49. ábra a pályán elhelyezkedő kocsikat mutat, a 6. 50. ábrán pedig egy
függősínpálya rendszer látható.

6. 49. ábra Függősínpálya-kocsik

6. 50. ábra Függősínpálya-rendszer

Ellenőrző kérdések:
1. Milyen anyagmozgatási feladatok ellátására alkalmas a függősínpálya?
2. Milyen fő szerkezeti egységekből áll a függősínpálya?
3. Milyen vezérlése van a függősínpályának?

6.8. Áramló közeggel szállító gépek

6.8.1. Anyagszállítás légáramban
Szemes és por alakú anyagot hatásosan, környezetkímélő módon lehet
csővezetékben nagysebességű gázáramban (legtöbbször levegőben, mint
szállítóközegben) szállítani. Ezt a fajta szállítási módot valószínűleg gabona
hajóból való kirakásánál alkalmazták először.
 – 161 –

A légáramú szállítás egyre nagyobb tért hódit, mert egyszerűen kapcsolható

össze egyes technológiai folyamatokkal (hűtés, szárítás stb.), viszonylag kis
helyigényű, létesítése viszonylag olcsó, karbantartási igénye minimális,
üzembiztonsága nagy, jól automatizálható. Hátránya, hogy nagyon
energiaigényes.
A légáramú szállításnak két alapvető változata van:
— pneumatikus (hígáramú)
— fluidizációs (sűrűáramú)
szállítás.
Hígáramúnak nevezhető a szállítás, ha a keverési arány (az anyag-
Qanyag
szállítóközeg tömegének aránya) alacsony : µ = = 0,05 - 80 (pl. µ = 0,05-1
Q gá z

portalanításnál; µ = 15-80 cementszállításnál).

Sűrűáramúnak nevezhető a szállítás, ha a keverési arány nagy: µ = 50-200.
(Különleges kialakítás esetében ennél nagyobb keverési arány is elképzelhető.)
A két változat működési elvében és kialakításában is eltér egymástól.
A fluidizációs szállítás egy speciális formája a fluidizációs szállítóvályú, más
néven aerációs csatorna.

a) b) c) d) e)
6. 51. ábra Gázáramú anyagszállítás függőleges csővezetékben
a) és b) hígabb és sűrűbb hígáramú szállítás; c) átmeneti szállítási állapot; d) dugós
szállítás; e) sűrűáramú szállítás

Pneumatikus (hígáramú) szállítás

A pneumatikus (hígáramú) szállítóberendezésekben zárt csővezetékben
légszállítógép segítségével nagysebességű légáramot hoznak létre. A légáramba
 – 162 –

adagolt anyag szemcséit a levegő magával ragadja. Mindenféle poros, ill.

szemcsés anyag szállítására alkalmas.
A pneumatikus szállítóberendezés működési elve szerint lehet:
— szívóüzemű
— nyomóüzemű
— vegyes üzemű
Szívóüzemű pneumatikus szállítóberendezés segítségével az anyagot egy
vagy több helyről szállítják a leadóhelyre. Ilyen berendezés elvi vázlata látható a
6. 52. ábrán.

6. 52. ábra Szívóüzemű pneumatikus szállítóberendezés elvi vázlata

A berendezés fő szerkezeti részei:

1 - különlegesen kialakított szívófej
2 - csővezeték
3 - anyagleválasztó (rendszerint ciklon), melyből anyagmentes, esetleg
még finomabb szemcséket, port tartalmazó levegő lép ki. Az anyagot
légzárást biztosító cellás vagy forgódobos adagoló juttatja a
rendeltetési helyre.
4 - porleválasztó
5 - légszállító gép (ventilátor, fúvó, kompresszor)
6 - nyomócső
Előnye, hogy esetleges tömítetlenség esetén nem porzik. Hátránya, hogy a
csővezeték esetleges hibái nehezen találhatók meg.
Általában kisebb távolságra alkalmazzák.
 – 163 –

Nyomóüzemű pneumatikus szállítóberendezés rajza látható a 6. 53. ábrán

6. 53. ábra Nyomóüzemű pneumatikus szállítóberendezés elvi vázlata

A berendezés fő szerkezeti részei:

1 - kompresszor
2 - nyomócső
3 - szállítandó anyag légzárást biztosító adagolója (lehet injektoros is)
4 - anyagleválasztó (ciklon)
5 - porszűrő
A berendezést nagyobb távolságra való szállítás esetén alkalmazzák. Egy
helyről több helyre képes szállítani. Energiaigénye kisebb, mint a szívóüzemű
berendezésé. Esetleges tömítetlenség helyén porzik.

A vegyes üzemű pneumatikus szállítóberendezés az előbbi két rendszer

előnyeit egyesíti.

6. 54. ábra Vegyes üzemű pneumatikus szállítóberendezés elvi vázlata

 – 164 –

A berendezés fő szerkezeti részei:

1 - szívófej
2 - szállítócső
3 - leválasztótartály
4 - szívócső
5 - légszállítógép: kompresszor, fúvó
6 - nyomócső
7 - anyagfeladó
8 - szállítócső
9 - anyagleválasztás (ciklon)
10 - porleválasztás
11 - csővezeték (a tiszta levegő kivezetésére)
A vegyes üzemű pneumatikus szállítóberendezést akkor alkalmazzák, ha több
helyről nagyobb távolságra kell szállítani. A szállítási vonal változtatható, ha
flexibilis, vagy ha könnyen szétszedhető/összerakható csöveket alkalmaznak.

Fluidizációs (sűrűáramú) szállítás

6. 55. ábra. Fluidizációs szállítóberendezés elvi vázlata

 – 165 –

A fluidizációs szállítóberendezés fő szerkezeti részei hasonlóak az

eddigiekhez. (Az elvi vázlat a 6. 55. ábrán látható.)
Csak poros, aprószemcsés (fluidizálható) anyagok szállítására alkalmas. Nem
használható ragadó, összetapadó, vagy nagyon eltérő szemcseméretű anyagok
szállítására. A szállítandó anyagból levegő hozzáadásával folyadékokhoz hasonló
tulajdonságú (sűrű) keveréket hoznak létre. A keverékben az anyag-levegő arány
többszöröse a pneumatikus szállításnál alkalmazott anyag-levegő aránynak.
Az ábrán szakaszos üzemű fluidizációs szállítóberendezés látható, amely egy
tartályból szállít és tölt meg silókat. Vannak folyamatos üzemű berendezések is,
amelyeknél a folyamatosan érkező anyagot légzárást biztosító szállítócsiga (vagy
más adagoló) továbbítja az anyagot a fluidizáló réteg fölé. Fluidizáló rétegre nincs
szükség, ha olyan adagolót alkalmaznak, amelyben a por-levegő keveredés
elvégezhető.
A légáramú szállítás egy speciális változata az ún. dugós szállítás. A
szállítócsőben tömör anyagdugók haladnak, a közöttük lévő részeket a szállító
levegő tölti ki. Ezt a szállítási módot igen nagy keverési arány jellemzi (µ > 100).
Az anyagot zárt csővezetékben, vagy kis lejtésű nyitott csatornában (aerációs
csatorna) lehet továbbítani.
Aerációs csatorna rajza látható a 6. 56. ábrán.
A berendezés fő szerkezeti részei:
1 - porózus, légáteresztő réteg (kő, textil stb.)
2 - a csatorna felső része, amelyben a szállítandó anyag a fluidizáció
hatására „lefolyik”
3 - a csatorna alsó része, ahova ventilátorral fújják be a levegőt, amely a
légáteresztő rétegen át fellazítja az anyagot
 – 166 –

6. 56. ábra Aerációs csatorna vázlata

6.57. ábra Aerációs csatorna keresztmetszete

Az aerációs (léglazítós) csatorna porszerű, finomszemcsés ömlesztett

anyagok közel vízszintes (2 - 6 %-os lejtésű) szállítására alkalmas berendezés.
Nedves, tapadós anyag szállítására nem használható. Készítik nyitott, de
gyakrabban zárt kivitelben. A csatorna tetején porszűrő szövet van, amely a
levegőt igen, de a port nem engedi át.
Az aerációs csatorna több helyről több helyre is tud szállítani. A csatornába
elágazások is iktathatók.
A légáramú szállítás speciális veszélyforrása a porok robbanási hajlama. A
porrobbanás elkerülése érdekében nagyon fontos a biztonságos levegő- és
anyagsebesség, valamint keverési arány megválasztása. Természetesen a
szerkezetek kialakításánál is figyelembe kell ezt venni (pl. robbanófedelek
elhelyezése), valamint megfelelő ellenőrző automatikát kell beépíteni.
 – 167 –

6.8.2. Anyagszállítás folyadékáramban

Hidraulikus szállítóberendezések
A hidraulikus szállítóberendezések a folyadék (általában víz) - anyag
keveréket zárt csővezetékben, vagy nyitott csatornában továbbítják.
Legjellemzőbb paraméterük a koncentráció
Qa
C= ,
Qv
ahol:
Qa a szállítócsőben lévő anyag tömege
Qv a víz tömege

6. 58. ábra Hidraulikus szállítás

A berendezés fő szerkezeti részei:

1 - szivattyú
2 - injektor
3 - a szállítandó anyag tartálya, innen történik az adagolás
4 - szállítócső
5 - továbbítószivattyú
6 – anyaghalmaz (hányó)
7 – derítő
8 – szűrő
9 – visszacsapó szelep
A. 6. 58. ábrán látható zárt kivitelű hidraulikus szállítóberendezés olyan
kialakítású, hogy a szivattyú tiszta vizet szállít, tehát a zagy koptató hatása nem
teszi tönkre.
 – 168 –

Zagyszivattyús szállításnál, amikor az anyag adagolása egy szívómedencébe

történik, a szivattyú belseje erősen kopik, ezért kopásálló burkolattal kell ellátni.
Van nyitott hidraulikus szállítócsatorna is (Noppen-vályú), amely az anyag-
víz keveréket egy lejtős vályúban szállítja. A lerakódásmentes anyagtovábbítást
helyenként nagy nyomású víz belövellésével biztosítják.
A hidraulikus szállítóberendezés előnye: a nagy szállítóképesség, és távolság.
Hátránya a vízben szállítható anyagok korlátozott száma, a nagy
vízfelhasználás és a fagyveszély.
Gyakran alkalmazzák erőművekben salak, bányákban homok,
cukorgyárakban répa és répaszelet stb. szállítására.
Áramló közegben anyagot szállító berendezések létesítésekor a szállítandó
anyag, a kívánt szállítóteljesítmény, a fel- ill. leadóhely(ek) ismertek, a többi
tervezési adatot (a cső vonalvezetése, átmérője, az üzembiztos szállítás
légmennyisége, a szállítógáz mennyisége stb.) ennek megfelelően kell
meghatározni.

Ellenőrző kérdések:
1. Milyen áramló közeggel szállító berendezések vannak?
2. Mit jelent a pneumatikus és fluidizációs szállítás?
3. A működés elve szerint milyen pneumatikus szállítóberendezések
vannak?
4. Melyek a szívóüzemű berendezés fő szerkezeti részei?
5. Melyek a nyomóüzemű berendezés fő szerkezeti részei?
6. Milyen anyagok és hogyan szállíthatók aerációs csatornával?
7. Milyen berendezésekkel lehet folyadékáramban anyagot szállítani?

6.9. Szállítócsigák
A szállítócsigák ömlesztett anyagok továbbítására alkalmas egyszerű
szerkezetű folyamatos működésű szállítógépek.
 – 169 –

6.9.1. A szállítócsigák szerkezeti kialakítása

Általában U alakú csigavályúban forog egy csavarmenetszerűen kiképzett
szárnyakkal ellátott csigatengely (szállítóelem), amely forgása által továbbítja az
anyagot a kiömlőnyílás irányába. (6. 59. ábra)

6. 59. ábra Szállítócsiga vázlata

A csigavályú acéllemezből készült U alakú 2-3 m hosszú, szögacél

peremekkel összecsavarozott szakaszokból áll. A vályút a kiporzás
megakadályozása miatt fedéllel látják el. A vályúfedél a vályúénál rövidebb, 1 -
1,5 m hosszú darabokból áll.
Adagoló- és ferde szállítócsigák vályú helyett általában kör keresztmetszetű
acélcsőben működnek.
Az acélcsőből készült csigatengelyre a szállítandó anyagnak megfelelő
kialakítású csigaszárnyakat (6. 60. ábra) hegesztenek. A könnyebb csere
érdekében a szárnyakat néha a tengelybe csavarozott szárnyrögzítőre erősítik. A
csigatengely 2-3 m hosszú szakaszokból áll. A darabos anyagok beszorulásának
megakadályozására a csigatengelyt gyakran excentrikusan csapágyazzák.
(Ilyenkor a vályú és a csiga között a forgás irányában a hézag fokozatosan bővül.)
A csiga és a vályú közötti hézag általában 5-10 mm, nagy csigáknál még
több.
A hosszabb szállítócsigáknál gyakran több kiömlőnyílást alakítanak ki. A
közbenső kiömlőnyílásokat tolózárral látják el. Az utolsó kiömlőnyílásba - az
eltömődés megakadályozása miatt - nem kell elzárószerkezetet helyezni.
Az egyes szerkezeti egységeket magas hőmérsékletű, különösen abrazív
anyagokhoz acél helyett öntöttvasból készítik.
 – 170 –

6. 60. ábra. Csigaszárnyak (a, csigalemez; b, csigaszalag; c, csigalapát)

A szállítócsigák fontos szerkezeti elemei a csapágyak. A tengely

megtámasztását függesztőcsapágyak végzik. A függesztőcsapágyak közvetlenül a
szállított anyaggal is érintkeznek, ezért a kopás miatt gyakran kell őket cserélni. A
tengelyirányú húzó- vagy nyomóerő felvételére talpcsapágyat, vagy egy axiális
erők felvételére is alkalmas ún. főcsapágyat is be kell építeni (a
függesztőcsapágyak csak radiális erők felvételére alkalmasak). A 6. 61. ábrán egy
függesztett csapágy és egy főcsapágy látható.

a) b)
6. 61. ábra. Szállítócsiga csapágykialakítása
a) Függesztett csapágy b) Főcsapágy

6.9.2. Szállítócsigák alkalmazása

A szállítócsigákat főleg száraz, nem tapadó, apró szemű és poros anyagok
vízszintes és emelkedő irányú szállítására alkalmazzák. Meredek szállítás esetén a
szokványos kialakítású csigák szállítóteljesítménye nagymértékben csökken, ezért
40-45o - nál meredekebb szállításra ritkán alkalmazzák.
 – 171 –

A szállítandó anyag a vályúfedél tetszőleges helyén vágott nyíláson keresztül

juttatható a szállítócsiga vályújába, majd a vályú alján lévő nyílásokon át
távolítható el onnan.
Tapadós, összeálló anyagok szállítására ritkán használják a szállítócsigákat,
hiszen működésüknek feltétele, hogy a szállított anyag és a csigavályú között
nagyobb legyen a súrlódási tényező, mint az anyag és a csigaszárnyak között.
Tapadós anyagok a csigaszárnyakra ráragadnak, és azokkal együtt körbeforognak
az előrehaladás helyett.
A szállítócsigák szállítóképessége a méretektől, a csigavályú töltési fokától és
a csigatengely fordulatszámától függ (6. 62. ábra).

6. 62. ábra Az anyag elhelyezkedése a csigavályúban

Q 3,6vq 3,6 Av h t/ó

ahol a 6. 62. ábra jelöléseinek megfelelően
A az anyagfelszín m2 ,
D a csiga névleges átmérője m , amely a szállított anyag
szemnagyságától (wmax ) függ
a csigavályú töltési tényezője: az egységnyi hosszúságú
vályúszakaszban lévő anyag tömegének (V1=qs) a D névleges
átmérőjű, egységnyi hosszúságú burkolóhenger térfogatához való
viszonya. Emelkedő szalagoknál a töltési tényező a hajlásszög
függvényében csökkentendő.
q
V1 h
2 2
D D
s h
4 4
 – 172 –

s a csiga menetemelkedése m , amely a szállított anyag

tulajdonságaitól függ (leggyakrabban s = 0,8D)

h az anyag halmazsűrűsége kg/m3

v v sn , a szállítás sebessége m/s

q a szállítócsigában lévő anyag átlagos folyómétertömege kg/m
n a csigatengely fordulatszáma 1/s (A csigaszárnyak kerületén
jelentkező nagymértékű kopás korlátozza.) Tapasztalati adatok
K
alapján : nmax
D
K a szállított anyagtól függő állandó
A szállítócsigákat egyes technológiai folyamatokba (pl. hűtés, keverés,
adagolás, nedvesítés stb.) is be lehet vonni.
Mivel a vályúk zártak, különösen jól alkalmazhatók porképző, valamint
valamilyen okból veszélyes ömlesztett anyagok továbbítására.
Koptató anyagok szállítása esetén jelentős mértékű a kopás a
csigaszárnyakon és a csigavályú fenekén. A szerkezet a szállítandó anyag közé
kerülő nagy darabokra érzékeny, mert azok a tengely felfüggesztő csapágyainál
könnyen torlódást, fennakadást idézhetnek elő. A nagy fajlagos energiafogyasztás
miatt nagy távolságú és nagy teljesítményű szállításra nem alkalmazzák (szállítási
hosszuk általában 2 50 m között változik).

Ellenőrző kérdések
1. Milyen anyagokat lehet szállítócsigával szállítani?
2. A szállítandó anyag mennyiségének ismeretében határozza meg a
szállítócsiga fő méreteit.
3. Az anyag szállításán kívül mire alkalmasak még a szállítócsigák?
 – 173 –

6.10. Szállítócsövek
6.10.1. A szállítócsövek szerkezeti kialakítása
A szállítócsövek ömlesztett anyagok vízszintes, vagy enyhén lejtős
továbbítására alkalmas nagyon egyszerű szállítógépek.
A szállítócsövek két változata:
— a csavarmenetes cső forgástengelye vízszintes és palástjára belülről
csavarmenetszerűen kiképzett szalag van felerősítve
— belül sima, hengeres cső, melynek tengelye a vízszinteshez képest kis
lejtéssel rendelkezik.
A csavarmenetes szállítócső (6. 63. ábra) futógörgőkre támaszkodik, forgás
közben a szállítandó anyagot a menetemelkedésnek megfelelő irányban
továbbítja.
A csőben lévő anyag súrlódása következtében mindaddig a cső falához tapad,
míg a fal érintője olyan meredek nem lesz, hogy a nehézségi erő érintőleges
összetevője a súrlódást legyőzi. A csőben lévő menetek azonban nem engedik az
anyagot a legmeredekebb lejtőn, tehát a forgástengelyre merőlegesen
visszacsúszni, hanem a menetemelkedésnek megfelelő irányban a cső
hossztengelye mentén való elmozdulásra kényszerítik. Közben az anyag erőteljes
kavarásnak, átforgatásnak van alávetve.

6. 63. ábra. Csavarmenetes szállítócső

A belül sima, hengeres cső magasabban fekvő végén betáplált ömlesztett

anyag a cső forgatása közben azon végigvándorol. A hosszirányú elmozdulás
ennél a változatnál a cső tengelyének ferdesége következtében jön létre. A forgó
cső palástjához tapadó anyag megcsúszásakor a legmeredekebb lejtőn, tehát a
függőleges síkban mozog lefelé, így a kiinduláshoz képest mélyebben fekvő
pontra jut vissza, tehát a szállítás irányában elmozdul.
 – 174 –

A szállítandó anyag feladását a cső elején benyúló surrantó végzi, az anyag

leadása a cső végén kiömléssel történik.
A cső legalább két helyen futógyűrűkkel van ellátva, melyek az alátámasztó
görgőkre támaszkodnak. Az egyik gyűrűt hosszirányban is meg kell támasztani.
A cső forgatását általában fogaskoszorú végzi.

6.10.2. Szállítócsövek alkalmazása

A szállítócsövek nagy előnye, hogy az anyagban mozgó alkatrészük nincs, az
anyagot nem törik, és nem szennyezik. Igen jól használhatók szállítás közbeni
hűtésre, keverésre, szárításra.
Az anyag-előkészítésnél alkalmazott szárítódobok, hűtődobok, égetődobok
tulajdonképpen mind (ferde) szállítócsövek.

Ellenőrző kérdések:
1. A kialakítású szerint ilyen változatai vannak a szállítócsöveknek?
2. Milyen szerkezeti részei vannak a szállítócsöveknek?
3. Milyen anyagok szállíthatók a szállítócsövekkel?

6.11. Elevátorok
6.11.1. Serleges elevátorok
A serleges elevátorok ömlesztett anyagok 45o-nál meredekebb, vagy
függőleges szállítására szolgáló anyagmozgató gépek.

6.11.1.1. A serleges elevátorok szerkezete

A serleges elevátorok szerkezete egyszerű, a szállítóelemek (serlegek) lánc-

vagy heveder vonóelemre vannak mereven felerősítve.
 – 175 –

6.64. ábra. Serleges elevátor vázlata

A vonóelem gumiheveder vagy lánc.

A gumihevedert nagy szállítómagasságú, nagysebességű függőleges
elevátoroknál alkalmazzák könnyen ömlő apró szemű és kis darabos anyagok (pl.
gabona, liszt, homok stb.) esetében.
A gumiheveder kiválasztása ill. méretezése a szállítószalagnál leírtakhoz
hasonlóan történik azzal a különbséggel, hogy a szilárdsági szempontokon
túlmenően a serlegcsavarfejek beerősítését is figyelembe kell venni.
A hevederek végetlenítése legtöbbször csavarokkal összefogott, kihajlított
pántokkal történik.

6.65. ábra. Serlegfelerősítés és hevedervég összeerősítése

1, heveder; 2, serleg; 3, domború alátét; 4, serlegcsavar
 – 176 –

Lánc vonóelemet többnyire kis és közepes sebességű elevátornál

alkalmaznak. Az alkalmazott láncok: szemes lánc, csuklós vonólánc (vagy
régebben acél- és temperöntésű lánc).
A vonóelemet hajtani és feszíteni kell.
A hajtómű lánckerék vagy dob (a szokásos szerkezeti egységekkel: motor,
hajtómű, visszafutásgátló), amely az elevátor felső részén található.
A feszítés az alsó, ún. feszítődobbal vagy lánckerékkel - súllyal vagy
csavarorsóval történik. (ld. 6. 64. ábra)
Az anyag szállítását serlegek végzik. A serlegek alakja és mérete a szállított
áru tulajdonságaitól, az elevátor töltési és ürítési módjától, valamint a megkívánt
szállítóképességtől függ.
A porzás elkerülése érdekében, valamint biztonságtechnikai okok miatt az
elevátort burkolni szokták. A burkolat részei: elevátorfej, elevátorláb, valamint
közbenső burkolat (6. 64. ábra).
Az elevátorfejhez tartozik a kiömlőnyílás.
A lábrész elemei: a beöntő garat (surrantó), az alsó dob feszítő csapágyának
vezetéke és a tisztítást megkönnyítő fenéklemez.
A burkolaton több helyen kell elhelyezni kezelő, ellenőrző és tisztító
nyílásokat.

6.11.1.2. A serlegek töltése

A serlegek töltése poros, apró szemű anyagok esetében a zárt lábból

merítéssel történik. Megfelelő mértékű töltéshez az szükséges, hogy a lábrészben
az anyagfelszín az alsó dob tengelymagasságáig érjen.
Darabos, nehezen meríthető, koptató anyagokat szállító elevátor serlegeinek
töltése leginkább surrantón át történik. (6. 64. ábra). A surrantón keresztül csak
annyi anyag jut a lábrészbe, amennyit a serlegek el tudnak szállítani. A lábrészbe
az anyag egy kis része lehullik, ezt azonban a serlegek fel tudják kanalazni.
 – 177 –

6.11.1.3. A serlegek ürítése

A serlegből az anyag a felső dobon való átfordulás közben ill. után a

centrifugális, valamint a gravitációs erő hatására kiürül.
A 6.66. ábrán a különböző ürítési módok láthatók.

6.66. ábra.

A serlegek ürítési módja szerkesztéssel és számítással is meghatározható. A

szerkesztéshez egy ún. póluspontot kell szerkeszteni. A póluspont a serlegben
lévő anyagszemcsékre ható erők eredőjének és az elevátor függőleges szimmetria-
tengelynek a metszéspontja.
A póluspont szerkesztésére nem térünk ki, de a 6. 67. ábrán a fenti méretek és
viszonyok jól láthatók. A pólusmagasság a hajtódob vagy hajtólánckerék
szögsebességétől, ill. fordulatszámától függ.
Ha a póluspont (A) a serlegek külső burkolókörén kívül esik (a rk) , akkor
ún. gravitációs (belső) ürítés jön létre. Ezt az ürítési módot nagy darabos, nehezen
szóródó, összeálló anyagok, valamint finom porok szállítása esetén alkalmazzák.
Centrifugális (külső) ürítésű az az elevátor, amelynél a póluspont a serlegek
belső burkolókörén belül van (a rb). Ez többnyire apró szemcsés, nem nagyon
koptató anyagoknál alkalmazandó.
Vegyes ürítésű az elevátor, ha a póluspont a serlegek külső és belső
burkolóköre közé esik (rb a rk). Vegyes ürítéssel apró szemcsés és darabos,
valamint porszerű anyagok szállíthatók.
 – 178 –

6. 67. ábra Az elevátor póluspontjai

Az elevátorfej burkolatát, az elvezető surrantó helyét és távolságát az

ürítésnek megfelelően kell kialakítani.

6.11.1.4. A serleges elevátorok alkalmazása

Serleges elevátorokat az ipar legkülönbözőbb területein alkalmaznak

ömlesztett anyagok függőleges fölfelé, vagy ferde szállítására.
A ferde (45o - 80o) serleges elevátorok kis sebességgel járnak, jobban kímélik
az anyagot, mint a nagysebességűek. A ferde gumihevederes elevátor anyaggal
terhelt vonóelem-ágát görgők támasztják alá. A lefutó ág szabadon belóghat.
Az ürítési módok, a szállítás iránya, és a vonóelem fajtáján kívül az
elevátorokat osztályozhatjuk a vonóelem sebessége szerint:
gyorsjárású (1 - 4 m/s ) vagy lassújárású (0,2 - 1 m/s )
és a serlegeknek a vonóelemen való elhelyezkedése szerint:
szakaszos vagy folytonos serleg elrendezés.
A 6.68. ábrán folytonos serleg-elrendezésű ferde elevátor látható.
 – 179 –

6. 68. ábra Ferde elevátor

A serleges elevátorok szokásos legnagyobb szállítóképessége 200-300 m3/h.

A szállítási magasság általában 25-30 m, de vannak ennél magasabbra szállító
elevátorok is.
A serleges elevátorok előnye a viszonylag kis helyszükséglet melletti nagy
szállítóképesség, a burkolat miatti pormentes üzem, valamint gumihevederes
vonóelemű elevátoroknál a zajtalan járás. Hátrányuk az, hogy törhetik az anyagot,
a zárt házban a vonóelem és a serlegek könnyen megsérülhetnek, koptató anyagok
szállításakor az elevátorok anyaggal érintkező felületeinek kopása nagy. A
túlterhelésre érzékenyek lábrészük könnyen eltömődhet, és ez a serlegek
leszakadását, valamint a vonóelem szakadását idézheti elő.
Az akadálytalan szállítás érdekében az alkalmazott serleg szájnyílásának
méretét ellenőrizni kell. A szájnyílás szükséges legkisebb mérete:
amin = kb wmax mm
ahol:
kb a serlegszájnyílás-tényező, értéke táblázatból olvasható ki (a
legnagyobb méretű darabok %-os előfordulásának függvényében)
wmax az anyag legnagyobb szemcsemérete mm
A serleges elevátorok szállítóképessége:
V0
Q 3,6 q v = 3,6 v t/h
i
 – 180 –

ahol
q az egy méterre eső anyagtömeg kg/m
v a szállítási sebesség m/s a szállított anyag tulajdonságai, az
elevátor méretei és üzemviszonyai, valamint a megkívánt teljesítő-
képesség határozza meg
V0 egy serleg térfogata m3
i a serlegek távolsága (osztás) m
az anyag halmazürüsége kg/m3

V
a serleg alakjától és méretétől függő töltési tényező = az
V0

anyaggal kitölthető térfogat és a teljes serlegtérfogat aránya

6.11.2. Karos elevátorok

A karos elevátorok darabáruk függőlegesen vagy ferdén való szállításra
alkalmasak. Szerkezeti kialakításuk hasonló a serleges elevátoréhoz, ld. 6. 69.
ábra.
A szállítóelemek (karok) kialakítása a szállított áru méretétől, alakjától függ.

6. 69. ábra. Karos elevátor

Ellenőrző kérdések
1. Milyen anyagok szállítására alkalmasak az elevátorok?
2. Milyen fő szerkezeti részei vannak a serleges elevátoroknak?
3. Milyen töltési módokat ismer a serleges elevátoroknál?
4. Milyen ürítési módokat ismer a serleges elevátoroknál?
5. Hogy lehet kiszámolni a serleges elevátor szállítóképességét?
 – 181 –

7. MOBIL SZÁLLÍTÓBERENDEZÉSEK
7.1. Légpárnás eszközök
Nehéz gépek szereléséhez, rövid távon, sík felületen való mozgatásukra és
fordításukra előnyösen alkalmazható a légpárna.
A légpárna szerkezete a 7.1., működési elve a 7.2. ábrán látható.

7.1. ábra A légpárna szerkezete

7.2. ábra A légpárna működési elve

A tárgy a légpárna teherhordó lapján (emelőlap) fekszik fel. A teherhordólap

aljára erősített gumipárna, valamint a teherhordólap és a padló közötti tér
levegővel töltődik fel. A levegőnyomás a gumipárnát felfújja, a teherhordólap
emelkedik, de a kapcsolat a párna és a padló között még megmarad. Amikor a
 – 182 –

gumipárna nem tágul tovább, a levegő a párna és a padló közé hatol, közöttük
levegőfilm képződik. A teherhordó lap lebegő állapotba kerül és a teher súrlódás
nélkül továbbítható, vagy fordítható. A levegőfilm vastagsága tized, ill. század
milliméter nagyságrendű.
A légpárnába a 0,3-0,6 MPa nyomású levegőt az üzemi sűrített-levegő
hálózatból engedik. Vannak olyan rendszerek is, amelyek a berendezésre szerelt
aggregátorral működnek.
A légpárnás anyagmozgatás nagyon előnyös, mert az anyag rezgés nélkül
továbbítható. A padló terhelése csekély, a műhelypadló nem kopik. A porózus
padló nagy légveszteséget okozhat, ezért azt megfelelő simaságúra kell
elkészíteni.
A légpárnában nincs mozgó és kopó alkatrész, ezért csekély karbantartást
igényel.
Az automatikus targoncákhoz hasonlóan működő légpárnás rendszert is
kialakítottak már.
A 7.3. és a 7.4. ábra a légpárna alkalmazására mutat példát.
A 7.3.ábrán két gép, motor és hajtómű szerelési helyzetbe állítását szemlélteti
a bázisgéphez viszonyítva. A hozzá szerelendő gép légpárnájának segítségével
három irányba mozgathatóan és forgatva pontos szerelési helyzetbe állítható.
A 7.4. ábrán egy transzformátor látható szállításra előkészítve.

7.3. ábra Légpárna alkalmazása szerelésnél

 – 183 –

7.4. ábra Transzformátor mozgatása

Ellenőrző kérdések
1. Milyen anyagok szállítására alkalmasak a légpárnás eszközök?
2. Mi a légpárnás eszközök működési elve?

7.2. Targoncák
A targoncák nem kötöttpályás, szakaszos működésű anyagmozgató gépek.
Az üzemi, raktári anyagmozgatás legfontosabb, leggyakrabban alkalmazott gépei
közé tartoznak. Darabáruk és ömlesztett anyagok mozgatására egyaránt
alkalmasak.

7.2.1 Osztályozás
A targoncákat sok szempont szerint lehet osztályozni, nézzünk ezek közül
néhányat:
— az alkalmazás (rendeltetés)
— a targonca kialakítása,
— a vezérlés (vezetés) módja,
— a hajtóenergia
 – 184 –

— különböző műszaki paraméterek (pl. teherbírás, emelőmagasság,

gumiabroncsok stb.)
A alkalmazás (rendeltetés) módja szerint:
— szállítótargoncák (saját - rögzített vagy billenthető - rakfelülettel)
— vontatótargoncák (pótkocsik, utánfutók vontatására - nincs sem saját
rakfelületük, sem emelőszerkezetük)
— emelőtargoncák és emelőkocsik
— különleges rendeltetésű és szerkezeti kialakítású (pl. komissiózó)
targoncák.

7.5. ábra. a) szállítótargonca b) vontatótargonca c) emelőtargonca

A targonca kialakítása szerint vizsgálhatjuk:

— a teher elhelyezkedését a targonca kerekeihez képest,
— a kerekek ill. alátámasztások számát és elhelyezkedését (az
alátámasztások száma nem mindig azonos a kerekek számával, mivel
gyakran fordulnak elő ikerkerekes alátámasztások):
három-alátámasztásos (jó manőverezőképesség - általában az első
kerekek ellenkezőirányban is foroghatnak - a harmadik, hátsó
kerék a hajtott - tehát a targonca az első híd középpontja körül tud
fordulni)
négy-alátámasztásos (a járműveknél is megszokott kialakítás)
— a teher mozgatásának lehetőségeit,
— a teher alátámasztó vagy - megfogó elem kivitelét, stb.
A vezérlés módja alatt a vezető személy elhelyezkedését értik a targoncához
képest. Eszerint megkülönböztetünk: gyalogvezetésű (vezetése egy speciális
irányítókar (rúd) segítségével történik), vezetőállásos (az erre acélra kialakított
 – 185 –

vezetőállásból pedál vagy kar segítségével irányítják a targoncát) és vezetőüléses,

valamint táv- és programvezérlésű targoncát.
A hajtóenergia szerint: alapvetően belsőégésű motoros (benzin, dízel, PB-
gáz) és villamos (akkumulátoros) targoncákat különböztetnek meg.
Villamos targoncákat elsősorban üzemeken (épületeken) belüli mozgatásra,
könnyű üzemű helyen alkalmazzák. Üzemeltetési költségük nem nagy,
élettartamuk magas.
A belsőégésű motoros targoncák kevésbé érzékenyek, alkalmazásukat
nehezíti az, hogy üzemeltetésük nagy zajjal és kipufogógázok kibocsátásával jár.
A benzinmotoros targoncák ma már ólommentes benzinnel üzemeltethetők,
katalizátorral vannak felszerelve, így károsanyag- és szennyezőanyag-
kibocsátásuk lényegesen kisebb, mint bármely más belsőégésű motoros targoncáé.
A gázüzemű targoncák viszonylag kis zajterhelést jelentenek környezetükre.
Részben a zaj csökkentése érdekében fejlesztették ki a dízel-villamos hajtású
targoncákat, amelyek egyesítik az új, csekély karbantartást igénylő hajtásmód
minden előnyét: kevés a forgó alkatrész, kopásmentesek a fékek.
Az alkalmazott gumiabroncsok szerint: fúvott, légkamrás vagy tömör
abroncsozású targoncák vannak.

7.2.2. Emelő-, szállító- és vontatótargoncák

Az emelőtargoncák olyan megfogó- és emelőszerkezettel rendelkeznek,
amelyek alkalmasak rakodólapos egységrakományok emelésére és továbbítására.
A szállítótargoncák saját - rögzített vagy billenthető - rakfelülettel
rendelkeznek saját rakfelületük van, amely plató vagy ömlesztett anyag
továbbítására is alkalmas kocsiszekrény-szerű felépítmény.
A vontatótargoncák pótkocsik, utánfutók vontatására alkalmas
anyagmozgató gépek, - sem saját rakfelületük, sem saját emelőszerkezetük nincs.
 – 186 –

7.1. táblázat
Kormányzás Kivitel
Kézi Gyalogosvezetésű Állóvezetésű Ülővezetésű megnevezés

Vontatótargonca
kéttengelyű

egytengelyű
nyerges

Szállítótargonca
szállítótargonca
(sík rakfelületű)
billenőedény

emelőkocsi

villás
emelőkocsi

Emelőtargonca

magasemelésű
targonca

magasemelésű
villás targonca

terpesz
emelőtargonca

villástargonca
 – 187 –

Kormányzás Kivitel
Kézi Gyalogosvezetésű Állóvezetésű Ülővezetésű megnevezés
tolóoszlopos
emelőtargonca
a, tolóvillás

b, tolóoszlopos

keresztemelésű
(oldalemelésű)
targonca

7.2.3. Villás emelőtargoncák

A villás emelőtargoncákat osztályozhatjuk a villa elhelyezkedése, az emelési
magasság, a villaszerkezet stb. szerint.
A villa elhelyezkedése szerint vannak: homlokvillás és oldalvillás
targoncák.
A legelterjedtebb targonca a vezetőüléses homlokvillás emelőtargonca. Ennél
a szállított teher súlypontjának függőleges vetülete mindig (emelés és szállítás
közben is) kívül esik a kerekek által meghatározott alátámasztási poligonon.
Az oldalvillás targoncák szerkezete megegyezik a homlokvilláséval, csak a
villa oldalt helyezkedik el.
A villás targonca a terhet emelővillával emeli fel ill. azon szállítja. A villa
méretei úgy vannak meghatározva, hogy azok illeszkedjenek a szabványos méretű
rakodólapok méreteihez.
A targoncák hajtásához szükséges adhézió csak az első kerekeknél áll
rendelkezésre, ezért az első kerekek a hajtottak. A hátsó kerék- vagy kerékpár a
kormányzott, mert így növelhető a fordulékonyság.
A targoncák kereke legtöbbször tömör gumikerék, mert annak kisebb a
gördülési ellenállása, nagyobb az élettartama, kevésbé érzékeny.
Emelési magasság szerint kis- és nagyemelésű targoncákat különböztetnek
meg. (A kisemelésű targoncák 0,15 -0,2 m emelési magasságúak, míg a
nagyemelésű targoncák általában 1,5-6,5 m-re, a különleges targoncák pedig
 – 188 –

üzemszerűen 7-8 m magasra emelnek. Vannak ennél sokkal nagyobb emelési

magasságú emelőtargoncák (toronytargoncák) is.

7. 6. ábra. Emelőtargoncák

Néhány különleges targonca:

A gyalogvezérlésű kisemelésű targonca szokásos emelőképessége kb. 200
mm. A targonca vezetése egy irányítókar (rúd) segítségével történik. A
mozgásokat a kar fogantyújában elhelyezett nyomógombok segítségével vezérlik.
A kar egyben biztonsági berendezés is, elengedése fék-üzemmódot jelent, a
targonca leáll. A gyalogvezérlésű targoncák emelővillájának végein kis átmérőjű
támasztógörgők vannak. Az emelővilla ágai ezekre a villagörgőkre támaszkodva
hatolnak be a rakodólap alá.
A terpesztargonca első kerekei a rakodólapon kívül "terpesztve" vannak,
ezért stabilitása jobb a "normál" homlokvillásnál.
A tolóoszlopos targonca a terhet előretolt oszloppal veszi és emeli fel.
Haladáskor (szállításkor) az oszlopot visszahúzzák alaphelyzetbe. Menet közben
tehát stabilitása nem romlik.
A tolóoszlopos targonca egyik változata az oldalvillás tolóoszlopos targonca.
Oldalra, kitolt oszloppal ezek a targoncák általában mozgásképtelenek, mert
stabilitásuk csak kitámasztókkal biztosított.
Különleges terhek, pl. konténer mozgatására alkalmas a portáltargonca (7. 7.
ábra).
 – 189 –

7.7. ábra. Portáltargonca

Az állványkiszolgáló targoncák keskeny állványfolyosóban dolgoznak.

Általában emelőkocsi-rendszerűek, hosszirányban mindig stabilak. A
targoncavezető akadálytalanul rálát a rakományra, ez nagymértékben elősegíti a
rakodólapok gyors, pontos be- és kitárolását.

7.2.4. A targoncák fő szerkezeti elemei és megfogószerkezetei

A különböző targoncafajták szerkezetei gyakran lényegesen eltérnek
egymástól. Szerkezeti kialakításuk a rendeltetésüktől függ, de mindegyiknél
megtalálható a következő (szokványos) részegységek és berendezések,
valamelyike:
hajtás, erőátvitel, futómű, emelőszerkezet, döntőszerkezet, hidraulikus
berendezés, kormányszerkezet, fékszerkezet, villamos berendezés.
A fenti fő szerkezeti egységek állandóan korszerűsödnek, jelenleg pl. a
targoncagyártók a vevő igénye alapján ajánlanak hidrodinamikus, vagy
hidrosztatikus hajtást, a benzines targoncákat katalizátorokkal látják el a dízel
targoncák a legkorszerűbb befecskendezési rendszerrel készülnek stb.
Speciális targonca szerkezeti elem az emelőszerkezet, amely az
emelővillából, a vezetőkeretből, a mozgó emelőkeretből ill. az emelőoszlopból áll.
A villa egy szánszerkezeten helyezkedik el, amely az emelőoszlopon van. A szán
emelése hidraulikus hengerrel, lánc közvetítésével történik.
Az emelőoszlop a függőlegeshez képest előre-hátradönthető: előrebillentve
(szokásos értéke 3o- 5o ) könnyebb a teher felvétele ill. lerakása, hátra billentve
(szokásos értéke 8o - 12o ) a rakomány stabilitása nő. A billentő (döntő) szerkezet
hidraulikus munkahengerekből áll.
 – 190 –

Egyes targoncatípusoknál nem az oszlopot billentik, hanem csak a villatartó

szánt.
Ha a normál emelési magasságnál (1,5-4 m) nagyobbat akarnak elérni, akkor
két- vagy háromrészes teleszkópos oszlopot alkalmaznak. Ilyen módon az emelési
magasság a kis szerkezeti magasság mellett növelhető.

7.8. ábra Emelőtargonca szerkezete

1, emelőszán; 2, emelőoszlop; 3, emelőhenger; 4, emelőlánc

A targoncák megfogószerkezetei mindig a felhasználás módjának, a

szállítandó anyagnak, árunak megfelelően választhatók ki, cserélhetők. Nagyon
fontos követelmény, hogy csak gyárilag kialakított megfogószerkezetekkel lehet a
targoncákat üzemeltetni, mivel más-más megfogószerkezetek alkalmazása esetén
a stabilitási viszonyok megváltoznak, a targonca üzem közben esetleg a
névlegesnél kisebb terhelésnél is felborulhat.
Villa - talán a legelterjedtebb megfogószerkezet.
Villahosszabbító - hasáb alakú, könnyű, nagyméretű rakományokhoz
használható, a villákra húzható és azokon rögzíthető eszköz
Emelőtüske - megfelelően méretezett csőből és csatlakozórészből áll, belső
üreggel vagy nyílással rendelkező rakományok, terhek (pl. tekercsek,
betoncsövek) felvételére és szállítására alkalmas
 – 191 –

Darugém - a darugémen lévő horogra köthetők fel egyedi méretű vagy alakú
rakományok
Kanál ömlesztett anyagokhoz - apró szemcséjű és porszerű anyagok (gabona,
szén stb.) merítéséhez, szállításához
Bálafogó - hidraulikus hengerekkel működtetett oldalszorító pofákból álló
szerkezet. A pofák kialakítása az anyaghoz igazodik. A szorítópofák nyomóerejét
a targonca hidraulikus rendszerébe beépített nyomásszabályzóval lehet beállítani.
Korszerű targoncákon a bálák méretét szenzoros érzékelők határozzák meg.
Szerelőkosár, munkapódium - a kiszolgáló személyzet emelhető vele -
szerelési, festési vagy egyéb munkákhoz
A 7.9. ábrán néhány megfogószerkezet látható.

7.9. ábra. Megfogószerkezetek

7.2.5. Robottargoncák
A vezető nélküli (robottargoncák) irányítása jelenleg alapvetően háromféle:
— virtuális vezetéssel (pl. lézer vagy ultrahang)
— indukciós vezetékkel (aktív vezetés)
— passzív (optikai vagy egyéb) vezetéssel
 – 192 –

Virtuális vezetés esetén nincs egy fizikailag is követhető nyom. A pályát a

targonca memóriája tárolja. A lézeres rendszerek alacsony energiájú pásztázó
lézert használnak. A lézer az ismert helyzetű, azonosítható tájékozódási pontokról
visszaverődik, ilyen módon irányítja a targoncát.
Indukciós nyomkövetésű targoncák: az útvonal kijelölésére a talajban huzalt
fektetnek le, amelyben áram kering. Az áram mágneses mezejét a targonca
indukciós úton, a rászerelt tekercsekkel érzékeli.
Passzív vezetés esetén a padlóra helyezik el a vezetőszalagot, amely lehet
fémszalag, vagy optikai vezetés esetén fehér festékcsík. Ebben az esetben
különösen fontos az útvonal tisztántartása, mert ellenkező esetben a targonca nem
tudja érzékelni a jelet.
Az alkalmazás szerint a robottargoncák a következők:
— vontatótargonca
— szállítótargonca (menet közbeni szerelésekre is használják)
— palettaszállító.
A célravezérlést, a célállomás felkeresését számítógép irányítja. A
számítógép elhelyezhető a targoncán is, ez az ún. fedélzeti számítógép. A
céladatok betáplálására több megoldás létezik: kézzel a targoncán lévő
tasztatúrán, kézzel a munkaállomásokon elhelyezett tasztatúrán, központi
számítógépről stb. Általában infravörös, néha rádiófrekvenciás adatátviteli módot
alkalmaznak. A 7.10. ábrán egy targoncán (is) elhelyezhető terminál látható,
amely on-line kapcsolatot tart az irányító számítógéppel.
 – 193 –

7.10. ábra.

7.11. ábra. Vezetőnélküli targonca

A vezetőnélküli targoncák irányítása nagymértékben fejlődik, egyre újabb és

újabb rendszerek jelennek meg a piacon.
A 7.12. ábrán egy autógyárban, a szerelősoron alkalmazott indukciós
pályakövetésű targonca látható.
 – 194 –

7.12. ábra. Autógyárban alkalmazott vezetőnélküli targonca

7.2.6. A targoncák stabilitása

A felborulás elleni stabilitás az emelőtargoncák biztonságos működését
meghatározó követelmény. A targoncát felborítani akaró nyomaték a teher
tömegének és elhelyezkedésének függvénye. A targonca tömegével és az
ellensúllyal együttesen hozzák létre a stabilizáló nyomatékot.
A homlokvillás targonca a stabilitás szempontjából az egyik legkritikusabb
gép, hiszen amint arról már volt szó, a tehersúlypont mindig kívül esik az
alátámasztási poligonon. Fokozza a felbillenés veszélyét az előrebillentett
oszloppal magasra emelt teher.
A biztonságos üzemelés feltétele, hogy a teher által okozott billentő
nyomaték kisebb legyen az emelőtargonca önsúlyából származó kiegyenlítő
nyomatéknál. Ebből az összefüggésből vezethető le a targonca stabilitási
tényezője (k), amely az emelőtargonca szerkezeti sajátosságaitól függően 1,3 - 1,7
között van.
A stabilitás biztosítására az emelőtargonca adattábláján elhelyezik az ún. villa
terhelési diagramot (7. 13. ábra), amely megmutatja, hogy a tehersúlypont
villatámtól való távolságának függvényében - a stabilitási tényező állandó értéken
tartása mellett - mekkora terhet lehet felemelni.
 – 195 –

7.13. ábra. Villa terhelési diagram

A targonca stabilitását bonyolult számítások helyett gyakran statikus kísérleti

vizsgálattal határozzák meg. A vizsgálathoz a targoncát egy billenthető lapra
állítják. Ha a különböző módon elhelyezett targonca a meghatározott mértékben
billentve megtartja stabilitását, úgy üzemi használatra alkalmas. Természetesen,
ha rendelkezésre áll megfelelő számítástechnikai háttér, ezt a vizsgálatot
szimulációval célszerű elvégezni.

7.2.7. A targoncák alkalmazása

A targoncák sokféleségük miatt a legkülönbözőbb feladatokra és helyeken
alkalmazható, ezért a teljesség igénye nélkül néhány alkalmazási módot
felsorolunk.
A szállítótargoncákat elsősorban olyan rakodólapos vagy rakodólap nélkül
képzett rakományok, terhek szállítására használják, amelyek kézzel vagy
rakodógéppel rakhatók fel a rakfelületre. Amennyiben a rakfelület szekrényes,
ömlesztett anyag is szállítható. Az ömlesztett anyagok targoncára való felrakása a
szokásos rakodógépekkel,(gépesítés híján, pl. kézi lapátolással), lerakása
ugyanígy, vagy billentéssel történhet. Jól alkalmazhatók raktárakban, üzemen
beüli anyagmozgatásban, pályaudvarokon stb.
A pótkocsis vontatótargoncák sajátosságai és üzemeltetésük módja hasonló,
mint a szállítótargoncáké. Vontatótargoncák alkalmazásához meg kell határozni a
vontatható teher nagyságát. Ezt a katalógusok vonóhorgon mért vonóerő értékéből
 – 196 –

meg lehet határozni. Módosítani kell a számított értéket, az útburkolat fajlagos

ellenállásának ismeretében. Ugyancsak változtatni kell a vontatható teher
nagyságát emelkedőn való szállítás estében is (ezeket az értékeket diagramokból
lehet kiolvasni).
A gyalogvezérlésű targoncákat viszonylag kis távolságra alkalmazzák
gazdaságosan.
A tolóoszlopos targoncákat elsősorban raktárakban alkalmazzák. A szükséges
raktári folyosó szélességének csökkentése érdekében az emelőszerkezet a teher
felvételekor és elhelyezésekor előretolható, szállításnál pedig az alátámasztások
közé visszahúzható.
Az oldalvillás targoncák szálanyagok (deszka, cső stb.) szállítására
alkalmasak
Az elfordítható villás targoncák jellegzetessége, hogy pl. szűk. raktári
folyosókban a targonca a villaszerkezet jobbra ill. balra fordításával mindkét
állványsort ki tudja szolgálni.
A targoncákat az alkalmazhatóság megkönnyítése ill. a biztonság növelése
érdekében elláthatják különböző védőszerkezetekkel is, pl. a villafogóra
szerelhető védőráccsal, amely megakadályozza az áru leesését az emelőszerkezet
hátradöntésekor, vagy védőtetővel, amely a targoncavezetőt védi az esetlegesen
lehulló anyagoktól.
Dízel-motoros targoncákat megfelelő légterű és légcserélődésű zárt
csarnokban is lehet üzemeltetni. Az ehhez szükséges légtér nagysága a targonca
motorteljesítményének függvényében nomogramból meghatározható
A targoncák alkalmazásának kényelmesebbé tételét szolgáló eszközök
felszerelése is lehetséges. Ilyen például az elektronikus mérleg, amelyet a
szállított tömeg mérésére a villa és a targonca közé lehet beépíteni. A mérés
eredményét LED-kijelző mutatja. A mérlegen az üres rakományképző eszközök
tömege kitárolható, tehát a mérleg a tényleges rakománytömeget jelzi, egy
gombnyomással azonban a villán fekvő teljes tömeg mérésére is átkapcsolható.
A targoncákat ma már az alkalmazás kényelmesebbé, biztonságosabbá tétele
érdekében több elektronikával is felszerelik. A villakitolást például a targoncába
 – 197 –

szerelt mikroszámítógép irányíthatja, a targoncák lehetnek tirisztoros vezérlésűek

stb. Ezen a területen egyre újabb megoldásokkal lehet találkozni.
A gyártó cégek nagy hangsúlyt fektetnek a targoncavezető kényelmére és
biztonságára is. Ezt a célt szolgálják, pl. az ergonómiailag a lehető legjobban
kialakított ülések ill. vezetőfülkék, a fülkébe szerelt képernyők stb.

Ellenőrző kérdések
1. Milyen anyagok mozgatására alkalmasak a targoncák?
2. Milyen szempontok szerint lehet osztályozni a targoncákat?
3. A villa elhelyezkedése szerint milyen villás emelőtargoncák vannak?
4. A villán kívül milyen -az emelőtargoncáknál használható-
megfogószerkezeteket ismer?
5. Mit jelent a targonca stabilitása?
6. Mit jelent a villa terhelési diagramja?
7. Milyen robottargonca irányítási módokat ismer?
8. Milyen feladatok elvégzésére használnak szállítótargoncákat?
 – 198 –

8. RAKODÓGÉPEK
A rakodási műveletek a szállítási, anyagmozgatási feladatok megoldása során
több helyen is megjelennek. Alapvető feladat például a különböző
szállítóeszközök ki- és megrakása, vagy egyik szállítóeszközből a másikba való
átrakás. A rakodás tehát egyfajta helyváltoztatás, tehát a legtöbb
anyagmozgató/szállítógép alkalmas rakodási feladatok elvégzésére is.
A következőkben egyfajta felosztásban (darabáruk/ömlesztett anyagok
rakodása) ismertetünk néhány rakodógépet.

8.1. A darabáru rakodás gépei

A különböző kialakítású hevederes szállítószalagokat sok helyen lehet
rakodásra használni. Az alkalmazás körülményeitől függően a szállítószalagok
lehetnek beépítettek vagy áthelyezhető (gördíthető, esetleg önjáró vagy
hordozható) kivitelűek. Gördíthető szállítószalag látható a 8. 1. ábrán.

8.1. ábra. Gördíthető szállítószalag

Gördíthető vagy hordozható szállítószalagok egymáshoz csatlakoztatásával

hosszabb szállítószalag-láncokat lehet kialakítani.
A görgős szállítópályák síkfelületű áruk rakodására, mozgatására alkalmasak.
Amennyiben az árunak nincsen sík szállítófelülete, alátétre, rakodólapra, ládába
kell tenni.
A szállítószalaghoz hasonlóan léteznek különböző mozgatható görgőspályák.
A 8. 2. ábrán egy eltolható, változtatható hosszúságú, ollós görgőspálya látható.
 – 199 –

8. 2. ábra. Ollós görgőspálya

Konténerek rakodását végezhetik speciális megfogóval felszerelt targoncával,

daruval.
Gyakran használják rakodásra az emelőtargoncákat is.
A villás emelőtargonca rakodólapon, ládában elhelyezett, vagy olyan áruk
rakodására alkalmas, amelyeket a villa megfogószerkezettel fel tud venni.
Amennyiben erre az áru nem alkalmas, speciális megfogószerkezetet lehet
alkalmazni. Ezeket részben a targoncáknál, részben a daruknál ismertettük.
Darabáru rakodásra alkalmas bármely daru is megfelelő megfogószerkezettel.
Mobil rakodógép pl. az autódaru (8.3. ábra), melynek billenőgémes
daruszerkezetét tehergépkocsi-alvázra szerelik fel. Az alváz mindkét oldalára
kitámasztóelemet (tappancsot) szerelnek, melyeket általában hidraulikus
berendezéssel szorítanak le a talajra, hogy a gumiabroncsokat és a hátsó tengelyek
rugói az emelés idejére tehermentesítsék. A kitámasztott daru erre az időre
elveszti mozgékonyságát, helyhezkötötté válik.

8. 3. ábra. Autódaru
 – 200 –

8.2. Ömlesztett anyagok rakodásának gépei

A darabáruhoz hasonlóan ömlesztett anyagot is lehet hevederes
szállítószalaggal rakodni, az ott leirtanak megfelelően, csak a szállítószalagot az
anyag tulajdonságainak megfelelőn kell kialakítani.
Elsősorban porszerű, aprószemcsés anyagok rakodásához alkalmaznak
pneumatikus kocsikirakó szerkezeteket.
Sajátosan a cukorrépa kirakására használják a vízsugaras
ürítőberendezéseket.
Az emelőtargoncák is alkalmasak ömlesztett anyagok rakodására - megfelelő
megfogószerkezettel ellátva.
A serleges rakodógép (8. 4. ábra) serleges elevátorból, szállítócsigából és
hevederes szállítószalagból áll.

8. 4. ábra. Serlegsoros felszedőgép

8. 5. ábra. Vedertárcsás felszedőgép

A 8. 5. ábrán látható vedertárcsás felszedőgép nagy átmérőjű tárcsájának

kerültén több vágófogakkal ellátott vágóélű veder van. A tárcsa forgatásakor a
vedrek belemarnak az anyagba, megtelnek, majd felfelé haladva az anyagot
 – 201 –

surrantóba öntik, amely a tárcsa melletti gumihevederes szállítószalagra juttatja.

Ez továbbítja -surrantón át- az emelhető, süllyeszthető és elforgatható
rakodószalagra.

8. 6. Gördíthető szállítószalag vázára szerelt géplapátcsörlő

8. 7. Géplapátok

A géplapátot (8. 6, 8. 7. ábra) általában vasúti kocsik kirakására használják. A

géplapát lényegében egy villamos csörlő, amelynek dobjára rácsévélődő kötél
végéhez egy fogantyúkkal ellátott lapát van rögzítve. Fő részei: a csörlő a
hajtómotorral és a hajtóművel, a vezérlőberendezés és a lapát. Kezelésük jelentős
fizikai munkát igényel - sokszor poros, egészségtelen környezetben.
 – 202 –

8. 8. ábra. Forgókotró, árokásó kanállal

A kanalas kotró (8. 8. ábra) kotróedénye szedi fel az anyagot. A gép forgó
felsőváza a megtelt kotróedénnyel együtt fordul el a kívánt helyre.
Vannak olyan közúti és vasúti szállítójárművek is, amelyek ki/megrakásához
nincs szükség külön rakodógépre, mert önmagukat képesek üríteni (esetleg
megrakni).

Ellenőrző kérdések:
1. Melyek a főbb darabáru rakodó gépek?
2. Milyen gépekkel lehet a vasúti kocsikból az ömlesztett anyagokat kirakni?
3. Milyen anyagok rakodására alkalmasak a hevederes szállítószalagok?
4. Milyen árukat lehet villás emelőtargoncákkal rakodni?
 – 203 –

FELHASZNÁLT IRODALOM
[1.] Dr. Felföldi László szerk.: Anyagmozgatási kézikönyv; Műszaki
Könyvkiadó, Budapest, 1975
[2.] Dr. Felföldi László szerk.: Az anyagmozgatás, a szállítás és a rakodás
biztonságtechnikája; Táncsis Könyvkiadó Budapest, 1976
[3.] Dr. Felföldi László: Rakodástechnika; Műszaki Könyvkiadó, Budapest,
1982
[4.] Greschik Gyula:Anyagmozgató gépek; Tankönyvkiadó Budapest, 1987
[5.] Györfi Endre - Sasfi Imre: Anyagmozgatógépek III.; Tankönyvkiadó,
Budapest 1970
[6.] Györfi Endre - Sasfi Imre: Anyagmozgatógépek IV.; Tankönyvkiadó,
Budapest 1970
[7.] D.Oliphant Haynes: Anyagmozgató berendezések; Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1962
[8.] Juhász Ferenc - Nagy Géza Anyagmozgatógépek I.; Tankönyvkiadó,
Budapest 1976
[9.] Dr. Kulcsár Béla Indukciós vezérlésű targoncák; Kéziratvázlat
[10.] E.D. Mihajlov- S.B. Sztojanov- N.A. Tolev Targoncák üzemeltetése és
javítása; Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988
[11.] Nagy Géza: Anyagmozgatógépek II.; Tankönyvkiadó, Budapest 1976
[12.] Németh Tibor: Gépipari szerelés; Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981
[13.] Ozoróczy Gyula: Anyagmozgatógépek II.
[14.] Dr. Pápai László: Pneumatikus és fluidizációs anyagmozgatás; Budapesti
Műszaki Egyetem Továbbképző Intézet Budapest, 1976
[15.] Dr. Prezenszky József: Raktározástechnika; Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1984
[16.] Dr. Sváb János: Anyagmozgató gépek tervezése és vizsgálata I.;
Tankönyvkiadó, Budapet, 1983
[17.] G.K:Sztoilov - P.I.Karadimitrov: Targoncák kiegészitő berendezései;
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988
 – 204 –

[18.] Hans-Jürgen Zebisch: Fördertechnik 2 Stetigförderer; Vogel-Verlag,

Würzburg
[19.] Jungheirich: Gyártmányismertető; Jungheirich Aktiengesellschaft, Hamburg
[20.] Wagner Fördertechnik Gmbh.: Gyártmányismertető
[21.] Wann-Wo-Wie-Was?: Entscheidungshilfe – Gabelstapler; Jungheinrich
Unternehmensverwaltung, Hamburg