Emelő és szállítógépek

BEVEZETÉS

Az anyagmozgatás és ezen belül az emelő és szállító berendezések

tanulmányozása rendkívül szerteágazó ismereteket kíván a szakemberektől, illetve
a témával foglalkozó tanulóktól. Rendkívül fontos, szinte nélkülözhetetlen a
géprajz, gépelemek, acélszerkezetek és az alkalmazott mechanika alapos ismerete,
de ugyanakkor nem nélkülözhető az elektronikában és a szabályozástechnikában
való jártasság sem.
Ez a tankönyv a középfokú műszaki képzésben résztvevő tanulóknak kíván
segítséget nyújtani az emelő- és szállítóberendezésekkel kapcsolatos ismeretek
elsajátításához, ugyanakkor az emelő- és szállítóberendezéseket üzemeltető
szakembereknek is hasznos segítőtársa lehet.
A könyvben szereplő ábrák, táblázatok, méretezési elvek, vizsgálati leírások
és az irodalomjegyzék a témával részletesebben foglalkozni kívánóknak nyújt
hasznos kiinduló adatokat.
A történelem kezdete óta az ember állandóan küzd azért, hogy munkája
terheitől megszabadítsa izmait, és módot találjon saját fizikai erejének
megsokszorozására, szellemi képességeinek hatékonyabb alkalmazására. A
cselekvés könnyebb elvégzésére irányuló szüntelen kutatás arra mutat, hogy az
ember értelmét saját előnyére használja fel a környezetével folytatott
küzdelemben.
Bár a kerék és az emelő feltalálásától nagyon hosszú idő telt el. Az ember
azóta is mindig arra törekedett, hogy életét könnyebbé, egyszerűbbé és szebbé
tegye.
Az emberiség történetében az anyagmozgatás régóta nagy szerepet játszik. A
régi idők embere például, ha egy sziklát akart elszállítani - amihez saját ereje nem
volt elegendő - arra kényszerült, hogy gondolkodjon. Őseinknek figyelemreméltó
ötleteik voltak, amelyeknek alapján az alapvető fizikai törvényszerűségek
felfedezése és azoknak gyakorlati alkalmazása valósult meg.
A korszerű anyagmozgató berendezések és ezen belül is az emelő- és
szállítóberendezések fejlesztésének célja ma sem változott. Kivonni az embert a
monoton veszélyes munkahelyi környezetből, ezzel szellemi képességeinek

–1–
 –2–

megfelelőbb tevékenységre felszabadítva munkaidejét. Ugyanakkor a rohamosan

fejlődő feldolgozó, átalakító technológiákhoz igazodó, azokat megfelelően
kiszolgáló berendezések alkalmazásával utat nyitni a technikai fejlődésnek.
Ezen cél szerény szolgálatának lehetőségét jelentheti ez a tankönyv is. Itt
szeretnénk köszönetet mondani Dr. Kégl Tibor docens úrnak a könyv
elkészítéséhez nyújtott hasznos segítségéért és a könyv gondos lektorálásáért.
Szerzők
 –3–

1. EMELŐGÉPEK FELADATA, CSOPORTOSÍTÁSA

Az anyagmozgató gépek és berendezések felsorolását, jegyzékét, gyakran
használt műszaki kifejezéssel, nomenklatúráját, a Központi Statisztikai Hivatal
(KSH) által készített és rendszeresen frissített Ipari termékek jegyzéke (ITJ)
tartalmazza.
Könyvünkben az anyagmozgató gépek és berendezések nomenklatúráját a
Központi Statisztikai Hivatal ipari termékjegyzéke alapján állítottuk össze.

1.1. Emelőgépek csoportosítási szempontjai

Az emelőgépeket csoportosíthatjuk mozgási viszonyaik, hajtásuk és az
alkalmazott tehermegfogó eszközök szerint.

1.1.1. Emelőgépek csoportosítása mozgási viszonyaik szerint

Csak függőleges emeléseket végeznek az egyszerű emelő-berendezések,
emelőművek. Ilyenek a csavarorsós emelők, a fogasrudas, fogasléces emelők, a
hidraulikus, pneumatikus emelők, de ilyen például minden az emelőmozgáson túl
további mozgási lehetőséggel nem rendelkező emelőszerkezet, emelőmű. Ilyenek
például egy födémgerendához, vagy rögzített tartóhoz erősített, haladó, vagy
forgó mozgásra nem képes csavarkerekes, vagy csigakerekes láncos emelők, vagy
egy rögzített villamos emelődob is. Ugyancsak kizárólag emelési műveletek
elvégzésére alkalmasak a különféle típusú helyhez kötött (telepített)
emelőasztalok is. Ezek az emelő berendezések valójában csak egy függőleges
egyenes mentén képesek műveleteket végezni, azaz egy felület, vagy egy tér
emeléssel való kiszolgálására áthelyezés nélkül alkalmatlanok.
Azokat a berendezéseket melyek az emelésen túl képesek egy további
egyenes vagy görbe vízszintes pálya mentén haladó mozgást végezni,
futómacskáknak nevezzük. A futómacska szerkezetek része az emelőmű, továbbá
a kézi, vagy gépi mozgatású haladó- esetleg forgatómű. A futómacskák egy sík,
vagy görbe felület kiszolgálására alkalmasak, de alkalmatlanok a különféle alakú
terek kiszolgálására.
 –4–

Azokat a berendezéseket, melyek az emelésen túl képesek két további

egymástól eltérő irányú vízszintes pálya mentén haladó mozgást végezni daruknak
nevezzük. Amennyiben a haladó mozgások pályája két egymásra merőleges
egyenes, az emeléssel kiszolgálható tér téglalap alapú hasáb (futódaruk, bakdaruk,
stb.), ha a haladómozgások pályája közül az egyik egyenes, a másik például körív,
vagy kör, az emeléssel kiszolgálható tér alakja körcikk, vagy kör alapú henger
(forgó daruk).

1.1.2. Emelőgépek csoportosítása meghajtásuk szerint

Az emelőgépek hajtására nem túl nagy terhek esetén ma is gyakori a kézi
meghajtás. Ilyenek az egyszerű csavarorsós emelők, vagy például a kézi hajtású
csavarkerekes, vagy csigakerekes láncos emelők, melyekkel azért több tonna
tömegű terhek is emelhetők.
A gépi hajtású emelőgépek esetén ezek eltérő alkalmazási területei és részben
eltérő méretezésük okán megkülönböztetik a belsőégésű motoros, illetve a
villamosmotoros valamint hidraulikus és pneumatikus hajtásokat.
A hajtásokon túl az emelőgépeknél is terjedőben vannak a legkorszerűbb
vezérlési módszerek, melyekkel a kezelő személyzet kivonható ez emelési,
rakodási műveletek egészségre és az életre veszélyes övezetéből. Már ma sem
ritkák az automata programvezérelt daruk és emelőgépek, sőt a rádió, vagy infra
távvezérlés is terjedőben van ezen a területen is.

1.1.3. Emelőgépek csoportosítása az alkalmazott teher megfogó

eszközök szerint
Az emelőgépek, de elsősorban a daruk az alkalmazott anyagmegfogó
eszközeik szerint is csoportosíthatók.
Ezek alapján a következő darucsoportosítás lehetséges:
— Horogüzemű daru,
— Markolós daru,
— Mágneses daru,
— Mágneses-markolós daru,
 –5–

— Emelőgerendás daru,
— Emelőkaros daru,
— Mágneses adagszállító daru; tehermegfogó eszköze emelőmágnes és
amely adagteknő mozgatására alkalmas.
— Berakó daru, tehermegfogó eszköze adagteknő megfogására és
ürítésére alkalmas.
— Tüskehúzó daru, (pl. elektrolizáló kádakhoz)
— Törőművi daru, munkaeszköze hulladék vas törésére alkalmas
ejtőgolyó.
— Kovács daru, tehermegfogó eszköze alkalmas a kovácsolandó bugák
emelésére, mozgatására, forgatására.
— Konténer daru, tehermegfogó eszköze alkalmas szabványos
konténerek megfogására, átrakására.

Ellenőrző kérdések
1. Ismertesse az emelőgépek feladatát, csoportosítási szempontjait,
csoportosítását!
2. Ismertesse az emelőgépeknek mozgási viszonyaik szerinti csoportosítását!
3. Ismertesse az emelőgépeknek meghajtásuk szerinti csoportosítását!
4. Ismertesse az emelőgépeknek a tehermegfogás szerinti csoportosítását!
 –6–

2. EMELŐGÉPEK ELEMEI
Az emelő gépek - néhány különleges emelőgéptől eltekintve - az általánosan
ismert gépelemekből építhetők fel. Az emelőgépekben fontos szerepet töltenek be
a kötelek, láncok, a teherfüggesztő és -megfogó szerkezetek.

2.1. Tehermegfogó- és függesztő elemek

A tehermegfogó- és függesztő elemek tárgyalása során ismertetésre kerülnek
az anyagmozgató berendezésekben általánosan alkalmazott gépelemek és
gépszerkezeti elemek.

2.1.1. Kötelek szerkezete, anyaga, szilárdsági méretezése, kiválasztása,

alkalmazási területei
2.1.1.1. Kenderkötelek

A kenderkötelek szakítószilárdsága kicsi, ami felhasználhatóságukat csak

alárendelt célokra teszi lehetővé (pl. építkezési csörlők). Leggyakrabban kis
terheléseknél a tehernek horogra való felerősítésére - kötöző kötélként -
használják.
A kenderkötelek az időjárási viszonyokra érzékenyek és ezért különleges
kezelést igényelnek. Nedvesség elleni védelemre impregnálják (pl. kátránnyal
itatják át). Ennek következtében a kenderkötél legfontosabb jellemzői,
hajlékonysága, a teherbírásához viszonyított kedvező fajlagos tömege romlanak,
szakítószilárdsága kb. 10%-kal csökken, a súlya pedig kb. 15%-kal nő.
Alkalmazási területének további korlátja, hogy a nedvesség hatására
bekövetkező oxidációs folyamat (rothadás) következtében a kenderkötél úgy
veszíti el szinte a teljes szilárdságát, hogy annak a kötélen szinte semmilyen
látható nyoma sincs.
A kenderköteleket többnyire három pászmából fonják, de készítenek olyat is,
amelynél a pászmák között középen egy vékonyabb kötél helyezkedik el.
 –7–

2.1. ábra. Kenderkötél keresztmetszete

A kenderkötelek szilárdsági értékei az időjárástól és a kötelek korától

nagymértékben függnek. Ezért a kenderköteleket maximálisan terhelhető erő
mértékének megállapítására a következő tapasztalati képlet szolgál:

Tmeg 7 106 d 2 N
Ahol
Tmeg [N] a megengedett kötélerő,
d [m] a kötél külső burkolókörének átmérője.
Adott kötélerő esetén a szükséges kötélátmérő a következő összefüggés
alapján határozható meg:

6 T T
d 1,4 m
meg meg

Ahol a
d [m] a kenderkötél burkolókörének átmérője,
T [N] a kötélerő,
2
meg [N/m ] a kenderkötél anyagára megengedett feszültség.
A többi igénybevételt, mint a terelőelemeken a hajlítás, csavarás stb. a
megengedett feszültség számításánál alkalmazott b biztonsági tényezővel veszik
figyelembe, amelynek értéke rendszerint b=8.

A kenderköteleknél alkalmazott kötélterelő elemek, kötéldobok fő

méreteinek meghatározása.
A kötéldobok és kötél terelő korongok átmérője kenderkötelek esetén is,
mindig az alkalmazott kötélátmérőtől függ. Ezeknek a kötelet hajlításra is
 –8–

igénybevevő terelő elemeknek az átmérői a kötél járulékos hajlító

igénybevételének csökkentése érdekében nem lehetnek egy meghatározott
értéknél kisebbek. A gyakorlatban a kötélkorong, vagy kötéldob átmérőjének
nagyobbnak kell lennie a kötélátmérő tízszeresénél, vagyis

Dmin 10 d névleges m
Ahol
Dmin[m] a kötél terelő korong, vagy a kötéldob minimális átmérője
dnévleges [m] az alkalmazott kenderkötél névleges átmérője. (burkoló
kör átmérő)

Teher megkötés kenderkötéllel

Teher kötöző kötélként (2.2. ábra) történő alkalmazás esetén a kötélerőt a
teher súlya és az átfogási szög határozza meg.

2.2. ábra. Teher kötözése

A kötöző kötélben ébredő erő a 2.2.ábra jelölésével

Q g Q g
T N
2 sin 2 cos
2
Ahol
T [N] a kötöző elemet terhelő kötélerő
Q [kg] a teher tömege
[ 0] kötélágak által bezárt szög

[0] bázisszög 90

2
 –9–

A különböző kenderkötél átmérők és átfogási szögek esetén megengedett

teher tömeg adatait az alábbi táblázat tartalmazza:

2.1.1.2. Acélsodronykötelek

A vonóelemekkel szemben támasztott követelményeket - mint pl. a

hajlíthatóság minden irányban, a nagy szilárdság kis átmérő mellett, kis súly, kis
mértékű kopás, viszonylag kis gyártási és karbantartási költségek - az
acélsodronykötelek elégítik ki legjobban.
Az acélsodronyköteleket nagy szilárdságú vékony ( =0,4-2,0 mm )
acélhuzalok, elemi szálak sodrásával állítják elő. Az elemi szálak 10-12 mm-es
hengerelt huzalból, hidegmegmunkálással (dróthúzással) készülnek. Húzás
közben az anyag mechanikai tulajdonságai javulnak, felülete keményebb és
szakítós szilárdsága nagyobb lesz.
A kötél gyártása sodrógépen (kötélverőgépen) történik (2.3.ábra)

2.3.ábra. A kötélsodrógép kinematikai vázlata

1 - járomban elhelyezett orsók; 2 - sodrórózsa; 3 - sodrópont; 4 - középponti szál

A járomban elhelyezett orsókról (1) lecsévélendő huzalokat (elemi szálakat)

sodrórózsán (2) keresztül vezetve a sodrópontban (3) a sodrógép
hossztengelyében átvezetett középponti szál köré (4), egy irányban, egy vagy több
sorban sodorják. Az így nyert huzalnyalábot pászmának nevezik.

Egyszer sodrott kötelek

A 2.4. ábrán egy egyszer sodrott kötél, vagy kötél pászma látható.
 – 10 –

2.4. ábra. Egyszer sodrott vagy spirál kötél keresztmetszete.

Az egyszer sodort kötelek általában kevesebb elemi szálból készülnek

(z=19 37 db), tehát azonos teherbírású kötelek esetén olyan esetekben
alkalmazzák, amikor a kötél hajlítgatásra kevésbé van igénybe véve, vagy pedig
ha a kötél nedvesség vagy gázok káros hatásának van kitéve, amelynek a nagyobb
vastagság következtében jobban ellenáll. Például : kötélpálya vagy kábeldaru
tartókötele, árbocdaru kikötő kötele. Az egyszer sodrott köteleknél a külső
huzalokat Z keresztmetszettel is készítik, melyek egymáshoz illeszkedve a kötél
külső felületén teljesen zárt, sima hengerfelületet képeznek (2.5. ábra). Ezeket a
köteleket nevezik zárt köteleknek.
Az egyszer sodrott köteleket rendszerint álló kötélként alkalmazzák

2.5. ábra. Zárt kötél keresztmetszete

Kétszer sodrott kötelek, vagy pászmás kötelek

Több (6 8) pászmát egy központi mag, rendszerint kenderbél köré sodorva
készül a kétszer sodrott, vagy pászmás kötél.
A szabványosított kétszer sodrott kötelek lehetnek hosszsodrásúak,
amelyeknél az elemi szálak sodrási irány a pászmában és a pászmák sodrási
iránya kötélben megegyezik, vagy keresztsodrásúak, ahol a két sodrási irány
ellentétes. A pászmák kenőanyaggal átitatott kenderkötél-bél körül helyezkednek
el.
 – 11 –

A sodrás iránya lehet jobb-, ill. bal irányú.

A hosszsodrású kötelekre jellemző, hogy az egy kötélágon, szabadon függő
terhek esetén hossztengelyük körül elcsavarodnak, illetve a kötelek kisodródásra
hajlamosak. A hosszsodrású kötelek hajlékonyabbak, hornyokban és a kötél
belsejében jobb a huzalok felfekvése, ezért kisebb a kopás és nagyobb az
élettartam. Ezért többnyire felvonóknál használják, a daruknál csak abban az
esetben alkalmazzák, ha a teher egyszerre két kötélágon függ.
A keresztsodrású kötelek sodrat száma kevesebb, mint a hosszsodrásúaké.
Ezért merevebbek, a hajlíthatóságuk rosszabb a hosszsodrású köteleknél, de ennek
ellenére darukötélként alkalmazzák, mivel kevésbé hajlamosak a kisodródásra.
Egy kétszer sodrott kötél keresztmetszete látható a 2.6.ábrán.

2.6.ábra. Egy kétszer sodrott kötél keresztmetszete

A 2.7. ábrán kétszer sodrott kötelek nézeti képe látható. Jól

megkülönböztethetők a hosszsodrású, illetve keresztsodrású kötelek esetén a
pászmák és az elemi szálak egymáshoz képesti viszonya.

2.7. ábra. Kétszer sodrott kötelek

a.) jobb keresztsodrású, b.) bal keresztsodrású,
c.) jobb hosszsodrású, d.) bal hosszsodrású

Azokban az esetekben, amikor nagy emelősebesség mellett, kikötői

hajórakodó és portáldaruknál egy kötélágon emelik a terhet, jól beváltak a
 – 12 –

forgásmentes pászmaspirális acélkötelek. (2.8.ábra). Az ábra (6+12+18)7=252

elemi szálból egy középső kenderbetéttel készült pászmaspirális acélkötél-
szerkezetet mutat, amelynél a legbelső pászmák sodrása jobb menetű
keresztsodrású, a második réteg bal menetű hosszsodrású, míg a külső réteg
jobbmenetű keresztsodrású.

2.8. ábra. Egy pászmaspirális forgásmentes sodronykötél keresztmetszete

A sodronykötél előállításakor az elemi szálak hajlítást és csavarást

szenvednek. A kész kötélben ezen igénybevételek következtében a huzalok külső
terhelés nélkül is feszültség alatt állnak. Különleges gyártási eljárással e gyártási
feszültségek csökkenthetők. Az így előállított kötelet kitekeredés- (szétbomlás-)
mentes köteleknek nevezzük. A kitekeredésmentes kötél sodrása ugyancsak
sodrógépen történik; azzal a különbséggel, hogy az elemi szálakat hidegen, előre
spirális alakra hajlítják, és azokat rendezve pászmába sodorják. A
kitekeredésmentes kötél hajlékonyabb és élettartama nagyobb, az üzemeltetés
során azonban a kötél gondos ellenőrzést kíván, mert elemi szál törése esetén, a
kötél felületén az elemi szál végek nem ugranak ki - nem tüskésedik a kötél,
hanem az elszakadt elemi szál végek eredeti helyzetükben maradnak, s így az
elemi szál törése nehezen állapítható meg.
Különleges szerkezetű kötelek. Az eddig ismertetett kötelek ún. klasszikus
pászmaszerkezetű kötelek. Ezekben a elemi szálak általában pontszerű felületen
fekszenek fel egymáson.
Újabban ettől eltérő kötél-, illetve pászmaszerkezeteket alkalmaznak. E
kötelekben az elemi szálak palástjuk egy-egy vonala mentén teljes hosszukban
fekszenek fel egymáson. Ezeknél a köteleknél mind az egymás mellett, mind az
egymás felett levő elemi szálakat egyenlő sodrat hosszban sodorják. E
huzalhosszak szükségképpen nem egyenlők. Az egyes huzalok azonos terhelését
 – 13 –

az egymáson és egymás mellett való jó illeszkedésük biztosítja, a terhelőerőnek az

összes huzalra való egyenletes elosztásával.
Az ilyen köteleket vonalérintkezésű köteleknek nevezzük. A
vonalérintkezésű kötelek közül a következő kötélszerkezetek használatosak:
A Seale-kötél pászmáinak külső rétegében az alatta levővel azonos számú, de
nagyobb átmérőjű elemi szál van. Ilyen, kötelet láthatunk a 2.9. ábrán, amelynek
szerkezete 6(1x2,8+ 9x1,3+9x2,2)+kenderbetét.

2.9. ábra. Egy Seale-kötél keresztmetszete

A Warrington-Seale kötél pászmáinak külső rétegében az alatta levővel

azonos számú, de váltakozva nagyobb és kisebb átmérőjű elemi szál van
(2.10.ábra)
Az üzemi tapasztalat szerint a vonalérintkezésű (Seale-, Warrington-Seale)
acélkötelek élettartama a klasszikus szerkezetű, pontérintkezésű kötelekhez képest
lényegesen nagyobb.

2.10.ábra. Egy Warrington-Seale szerkezetű sodronykötél keresztmetszete

Háromszor sodrott kötelek. (Kábel kötelek)

A háromszor sodrott, vagy kábel kötelek különlegesen hajlékony mozgó
kötelek. A kábel kötél kétszer sodort köteleknek egy újabb kenőanyaggal átitatott
lágy mag köré történő sodrásával készül. Miután a háromszor sodrott acélkötélben
az elemi szálak átmérője lényegesen kisebb, mint a kétszer sodrott kötelekben, ez
a kötél kisebb átmérőjű terelőelemeken vezethető keresztül. Költséges gyártási
eljárása, rövidebb élettartama miatt daruk emelőköteleként csak nagyon ritkán
 – 14 –

alkalmazzák. Egy háromszor sodrott kábelkötél keresztmetszete a 2.11.ábrán

látható.

2.11. ábra. Háromszor sodrott kábel kötél keresztmetszete.

Acélsodronykötelek igénybevételei és méretezése

A névleges kötélátmérőn a kötélkeresztmetszet köré írható burkolókör
átmérőjét értjük. A sodronykötelek igénybevételét az összetett terhelés miatt nem,
vagy csak nagyon nehezen lehet matematikailag pontosan meghatározni. Ezért a
számításokban rendszerint csak a húzó- és a hajlító igénybevételből adódó eredő
feszültséget határozzák meg. A váltakozó irányú húzás miatti terhelés, a kötelek
összenyomódása, a csavarodás, a hajlításból származó alakváltozás és az elemi
szálak egymáson való súrlódásából, valamint a terelőelem és kötél közti
súrlódásból eredő kopás hatását biztonsági tényezővel veszik figyelembe.
Az elemi szálakban azonos mértékű húzást feltételezve, a húzófeszültség
Tmax Tmax
1 2 2
n
i
d
i 1 4 4

Ahol
2
1 [N/m ] a húzófeszültség
Tmax [N] a maximális kötélerő
i [m] az i-dik elemi szál átmérője
n [db] az elemi szálak száma
d [m] a kötélkeresztmetszet burkolókörének átmérője
[-] kitöltési tényező (értéke a szokásos acélsodrony
keresztmetszetek ismeretében 0,46 0,5)
Az acélsodronykötél kötél terelő elemeken történő átvezetése következtében
hajlításra is igénybe van véve. A hajlításból adódó feszültség az ismert
 – 15 –

Mh
2
K
összefüggésből számítható ahol
Mh [Nm] a hajlító nyomaték
K [m3] a kötél keresztmetszeti tényezője
Mivel a húzó és a hajlító feszültségek azonos síkban hatnak, az eredő
feszültség a két feszültség összegeként számítható.

e 1 2

A daruköteleket a gyakorlatban, bizonyos műszaki feltételek teljesülése

esetén (a kötélterelő elemek átmérője egy megadott értéknél nem lehet kisebb)
elegendő húzásra méretezni.
A szokásos kötélszerkezeteket és az alkalmazott kötél anyagokat feltételezve,
valamint a biztonsági tényezőt konstansként kezelve az acélsodronyköteleket az
alábbi összefüggés alapján méretezzük.

d min k Tmax
Ahol
dmin [m] a minimális darukötél átmérő
k [m N-1/2] segédtényező (értéke táblázatból vehető)
Tmax [N] a maximális kötélerő
Az acélsodronykötél kiválasztása a minimális kötélátmérő ismeretében az
alábbi összefüggés alapján történhet

d névleges d min

Az acélsodronykötelek élettartamát befolyásoló konstrukciós megoldások

A sodronyköteleknek üzem közben igen nagy az igénybevétele. Ezért már a
tervezés során arra kell törekedni, hogy ezek az igénybevételek a lehető
legkisebbek legyenek. Ezért a következőkre feltétlenül ügyelni kell a
kötélvezetések kialakításánál:
El kell kerülni a váltakozó irányú kötélhajlítást. A kötél hajlítási iránya
lehetőség szerint mindig azonos legyen (2.12. ábra)
 – 16 –

helyes helytelen
2.12.ábra. Az ábrán a helyes, illetve helytelen kötélvezetés kialakítás látható.

Fontos a kötélhorony profil kialakítása. A kötél élettartama szempontjából

a legkedvezőbb a kötél burkolókör profiljához simuló r=0,5 dn legömbölyítésű
horony. A gyakorlatban ennél a méretnél valamivel nagyobbat alkalmaznak,
figyelembe véve az acélsodronykötél gyártásánál megengedett méreteltéréseket. A
2.13. ábrán a kötélhorony lekerekítésének különféle esetei láthatók.

2.13. ábra

A terelő korongok horonyprofiljának fa, alumínium újabban kemény

kopásálló poliamid, metamid bélelése 7 8-szoros élettartam növekedést
eredményezhet.
A kötélvezetés tervezésekor kerülni kell a kötél kitérését okozó konstrukciós
megoldásokat.
Kötélkitérés esetén a kiugrás megakadályozása érdekében a kötélkorongokat
védőburkolattal látják el, illetve a 2.14. ábrán látható módon alakítják ki a
horonyprofilt.
 – 17 –

2.14. ábra. Kötélterelő elem kötélhorony profil kialakítása

A sodronykötél gyártásakor tartósságának növelése érdekében a középső

kenderbetétet olajjal itatják át és a kötelet kívül zsírozva szállítják. Üzemben,
különösen a szabadban működő daruk köteleit savmentes ásványi zsírral gondosan
kenni kell. A karbantartáskor gondosan zsírozott kötél kb. 4 7-szer nagyobb
élettartamot ér el a kenés nélküli kötélhez képest.
A kötelek vége vagy kötélhez, vagy csatlakozó elemekhez (pl.
kötélkarmantyú) rögzíthető: Kötélhez csak pászmás kötelet lehet kötni. Az erő-
átadását a kötelek pászmáinak, huzalainak összefonása biztosítja.
A kötél végének csatlakozóelemhez való rögzítésére leggyakrabban az alábbi
megoldásokat alkalmazzák:
A kötél végét a 2.15.ábrán látható kötélszívre hajtják. A visszahajlított
kötélvéget pászmáira felbontják, a kötélbe befűzik, eldolgozzák, és végül a befont
kötélrészt lágy kötözőhuzallal lekötik. (2.16. ábra) A sodronykötélcsülök
készítésmódját szabvány írja elő. Csak pászmás köteleknél használható.

2.15.ábra. Kötélszív
 – 18 –

2.16.ábra. Kötélcsülök

A kötelet acélék körül vezetik, s a húzott kötél hatására a kötél a lapos

ékházba, karmantyúba szorul. (2.17.ábra)

2.17. ábra. Kötélék

A 2.18.ábrán a kötél végének kúpos kötélkarmantyúba történő bekötése

látható. A kötél végét a karmantyú kúpos nyílásán átfűzve, a kötél végét elemi
szálakra szétbontják, majd az egyes huzalok végét gondosan megtisztítják. Ezt
követően a kúpos üregben szabadon maradt teret alacsony hőmérsékleten olvadó
fémötvözettel kiöntik.

2.18.ábra. Kúpos kötélkarmantyú

 – 19 –

Ahol az előbb ismertetett kötélvégrögzítés nem alkalmazható, vagy ahol a

kötés ideiglenes jellegű, a sodronykötelek hurokképzésénél a 2.19.ábrán látható
szorítókengyelt alkalmazzák.

2.19.ábra. Szorítókengyel

2.1.2. Láncok típusai, szerkezete, anyaga, szilárdsági méretezése,

kiválasztása, alkalmazási területei.
A láncok csuklósan egymás után kapcsolódó viszonylag kis hosszúságú
tagokból készülnek, és csak húzásra vehetők igénybe. Javításkor az egyes tagok
könnyen cserélhetők, kopásra, korrózióra nem érzékenyek, hőállóak. Ezen
előnyeik miatt széles területen alkalmazhatók.
Az anyagmozgató gépeknél hajlékony függesztő- és vonóelemként, a gép
üzemviszonyaitól és szerkezetétől függően sokféle, egymástól szerkezeti
kialakításban és anyagában is különböző lánctípust alkalmaznak. A gyakrabban
használt lánctípusok méreteit és terhelhetőségét országos szabványokban fektették
le. A szabványosított láncok alkalmazási területüktől függően három nagy
csoportba sorolhatók. Ezek a teherláncok, a hajtóláncok és a vonóláncok.
A tehertáncok darabáru felfüggesztésére, az emelőgépeknél terhek
emelésére szolgálnak. Igénybevételükre jellemző a szakaszos üzem, a kis emelési
sebesség.
A hajtóláncok szerepe a forgó tengelyek közötti energiaátvitel. Osztásuk
általában kicsi, a 100 mm-t nem haladja meg.
A vonóláncok folyamatos működésű szállítógépeknél a szállítóelemek
vontatására, vagy az áru továbbítására szolgálnak.
Szerkezeti kialakításuk szerint megkülönböztetünk szemes, hevederes és
szétszedhető vonóláncot.
 – 20 –

2.1.2.1. Szemes lánc

A szemes lánc körszelvényű acélból hegesztett, ovális alakú szemekből áll

(2.20. ábra.). A szemek hossza szerint megkülönböztetünk rövid szemű
teherláncot, (a láncszem osztása t 3 d, szélessége b 3,5d), és hosszú szemű
vonóláncot, ha t>3d. Anyaga jól hegeszthető és nyújtható acél.
Az egyes láncszemek méretpontossága szerint megkülönböztetünk
ellenőrzött méretpontosságú, kalibrált (jele K), és nem ellenőrzött
méretpontosságú, nem kalibrált, (jele N) egyszerű láncokat.

2.20.ábra. Ipari szemeslánc

A szemes láncok előnye a nagyfokú hajlékonyság, az olcsó előállítás, a

szállított anyaggal szembeni érzéketlenség, könnyű szerelhetőség, a szállító- és
továbbító elemek egyszerű felerősítési lehetősége.
Hátránya a viszonylag nagy önsúlya, érzékenysége a lökésszerű terhelésre
(hirtelen szakadás) és az egyes láncszemek kis felületen történő kapcsolódása
miatti a nagymértékű kopás.
Emelőelemként ma már csak kézi hajtású emelőszerkezeteknél kb. 50 kN
láncterhelésig alkalmazzák. Szemes lánc alkalmazása gépi hajtású
emelőszerkezetekben nem megengedett.
Szállítógépekben vonóelemként a hosszú szemű vonólánc gazdaságosabb,
mert önsúlya azonos terhelhetőség esetén kisebb, ugyanakkor a szállítóelemek
felerősítése a rendelkezésre álló nagyobb hely miatt könnyebben megoldható.
A szemes láncot csak húzásra méretezzük figyelmen kívül hagyva azt, hogy a
láncszem tulajdonképpen hajlításra és húzásra igénybe vett görbe rúd.
A láncban megengedhető húzóerő:

d2
Fm 2 A m 2 m [N]
4
 – 21 –

Ahol
Fm [N] a láncban megengedett húzóerő
d [m] a láncszem anyagának átmérője

m [N/m2] a láncszem anyagára megengedett feszültség. ( m

B
)

[-] biztonsági tényező. Értéke kézi hajtás esetén 4, gépi hajtás

esetén =10 20
A szállítóelemek felerősítése a szemes láncokra kétféleképpen történhet:
vagy rövid, 7, 9, 11, de mindig páratlan láncszemből álló láncszakaszokat
alkalmaznak, s ezeket különleges kiképzésű, a szállítóelemek felerősítésére
alkalmas szemekkel, az ún. szemes kengyelekkel kapcsolják össze (2.21. ábra),
vagy pedig a folytonos, megszakítás nélküli láncra hegesztéssel, vagy csavarokkal
erősítik fel a terhet. A láncvégek összekapcsolását, végtelenítését csavarokkal
összeerősített kapcsolószemmel végzik.

2.21. ábra. Szemes kengyel

2.1.2.2. Hevederes láncok

Csapokkal összekötött hevederekből áll. Emelőgépeknél a csapos (Gal1-)

láncot alkalmazzák (2.22. ábra).
 – 22 –

2.22.ábra. Csapos Gall (teher) lánc

1-a végszem, 2-a felfogó csap

A csapos lánc előnye a szemes lánccal szemben, hogy megbízhatóbb, és a

láncok csuklóiban keletkező súrlódás kisebb, a heveder és csap érintkező
felületeinek megmunkálása következtében. Hátránya, hogy a láncot a láncheveder
mozgási síkjától eltérő erővel nem lehet terhelni, és lényegesen drágább.
A csapos láncokat kézi hajlású, nagy teherbírású emelőszerkezeteknél
emelőelemként alkalmazzák, ma már azonban itt is inkább az acélsodronykötél
kerül beépítésre. Gépi hajtásnál minimálisan 5-szörös a biztonság, a hevederes
lánc szakítóterhelésére számítva. A lánc sebessége nem haladhatja meg a
0,3[m/s]-ot.
A lánc végének csatlakozószerkezethez való rögzítése rendszerint egy
könnyen kiszerelhető csap közvetítésével történik.
A folyamatos működésű szállítógépeknél vonóelemként hevederes
vonóláncokat használnak. (2.23.ábra)

2.23. ábra. Peremes, futógörgős hevederes vonólánc

A 2.24. ábrán a gördülőcsapágyas, peremes görgős vonólánc csuklójának

metszete látható. A lánc szerelési egysége két tagból áll, egy külső hevederes és
egy belső hevederes lánctagból. A belső hevederek (1) mindig a hüvelyhez (3), a
 – 23 –

külső hevederek (2) pedig a csaphoz (4) vannak rögzítve. Ennek következtében a
lánckerékre felfutó lánccsuklóban a lánctagok viszonylagos elmozdulásakor
súrlódás csak a lánccsap és a hüvely között ébredhet. A lánchüvelyre kívülről
csatlakozik a láncgörgő (5). A belső hevederek és a hüvely elfordulás mentes
illesztését a hüvely két szélének lelapolásával és a hevederben ehhez csatlakozó
párhuzamos oldalakkal kisajtolt lyukakkal lehet elérni. A csap és a külső heveder
elmozdulását vagy az előbb leírt módon, vagy a csap kiálló részébe kétoldalt
bemart, párhuzamos síkú hornyokba kapaszkodó éklemezek, biztosítófülek (6)
segítségével akadályozzák meg.

2.24.ábra. Kúpgörgős csapágyas lánccsukló

1-belső heveder, 2-külső heveder, 3-lánchüvely, 4lánccsap,
5-láncgörgő, 7-biztosító fül

A hevederes vonóláncok a csuklók szerkezeti kialakítása szerint lehetnek

hüvelyes, peremes futógörgős (2.23. ábra) vonóláncok.
Térben vezethető hevederes, görgős vonóláncok kardáncsuklóval készülnek
(2.25. ábra). A hevederes vonólánc a nagy teljesítményű szállítógépek vonóeleme,
előnye a pontos osztás, a csuklók kenhetősége; hátránya, hogy a lánccsap
nagyszámú megmunkált és hőkezelt alkatrészből áll, ezért igen költséges.
 – 24 –

2.25. ábra. Kardáncsuklós vonólánc

1-heveder, 2-vezetőgörgő, golyóscsapágyak

A hevederes láncok méretezése

A hevederes láncok méreteinek megválasztásánál döntő tényezőként
jelentkezik a lánccsuklók kopása. Ennek figyelembevétele gyakran azt
eredményezi, hogy a lánc terhelhetőségét lényegesen kisebbre vesszük, mint
amennyit a szilárdsági méretezés alapján megengednénk.
A csuklók kopása elsősorban a csap és a persely között ébredő felszínnyomás
(k) nagyságátó1 függ, de a gép munkakörülményei és a lánccsuklók kenési
viszonyai is jelentősen befolyásolják. Az állandó és megfelelő zsírkenés csökkenti
a kopást, de gyakran a szállított áru tulajdonságaira is figyelemmel kell lenni a
kenés megválasztásakor. Például az igen koptató ércport vagy kvarchomokot
szállító gépek vonóláncait sok esetben a csuklók kenése nélkül, "szárazon"
üzemeltetik, mert a kenőanyagban megkötött por a kopás mértékét még csak
növelné. A lánccsuklók méretezésekor megkülönböztetjük a csukló normális és
különleges igénybevételét.
A lánccsuklók normális igénybevétele a külső és belső hevederek által
közvetített húzóerő hatására ébred. A külső hevederek a csappal, a belsők a
persellyel kapcsolódnak, ebben az esetben a lánccsap főleg nyírásra van igénybe
véve.
A lánccsukló különleges igénybevétele a hajtó lánckerék fogával való
kapcsolódásakor áll elő (2.26.ábra). A csukló perselyének külső palástjára a
fognyomás közvetlenül, vagy a láncgörgő közvetítésével, nagyjából egyenletesen
megoszló erőként hat. Ez az erő a külső hevederekkel bíró csukló
kapcsolódásakor a perselyt és a benne levő csapot hajlításra is igénybe veszi,
emellett a persely végénél a csap nyírást is szenved.
 – 25 –

2.26. ábra. Lánccsuklók igénybevétele.

Szabványos hevederes vonólánc alkalmazása esetén a lánc méretezése

egyszerű, mert a szabvány a lánc szakítóterhelését rögzíti. A lánc
szakítóterhelésének (Fsz) és a megengedhető legnagyobb vonóerőnek (Fmax)
Fsz
viszonyát biztonsági tényezőnek nevezzük ( ). Fmax . E láncoknál tehát a

méretezés lényegében a várható üzemi körülményeknek megfelelő biztonsági

tényező megválasztásából áll.
A biztonsági tényező statikus igénybevétel esetén vonóláncoknál =4 5
Dinamikus igénybevétel és 0,5 [m/s]-nál kisebb láncsebesség esetén =8 12, 0,5
[m/s] és nagyobb láncsebesség esetén =15 20.
Egyedi tervezésű hevederes vonólánc akkor kerül beépítésre, ha szabványos
lánc a szállítógép szerkezeti kialakítása vagy egyéb követelmények miatt nem
alkalmazható. Ebben az esetben a lánc egyes elemeit szilárdságra és a csuklót
felszínnyomásra ellenőrizzük.

2.1.2.3.Szétszedhető vonóláncok

Könnyű és nehéz kivitelben, öntve, sajtolva vagy kovácsolva gyártják.

Szerszám nélkül szerelhetők szét.
Az öntött vonóláncokat egyszerű szerkezeti felépítésük és olcsó előállításuk
miatt alkalmazzák. Anyaguk temperöntvény, nagyobb terhelés esetén esetleg
acélöntés is lehet.
E lánctípusok előnye olcsóságukon kívül még a könnyű szerelhetőség, a
szállító- és továbbító elemek felerősítésére szolgáló tagok tetszőleges kialakítási
lehetősége, valamint az abrazív (koptató) és korrozív hatásokkal szembeni nagy
 – 26 –

ellenálló képesség. Ezért főleg nedves, savas, gőzös, poros helyiségben működő
szállítógépek vonóelemeként használatosak.
Mindezen előnyeik mellett alkalmazásuk ma már egyre jobban háttérbe
szorul, amit a nagy fajlagos súly, a kis üzemi sebesség, valamint az öntvények
kevésbé megbízható volta indokol.
Temperöntésű csuklós (Ewart) lánc. Egyszerű szerkezetű, egyetlen
alkatrészből képzett lánc.
A lánc össze- és szétkapcsolása a lánc tehermentesítése után a két szomszédos
láncszem - a 2.27. ábrán vázolt - egymással hegyesszöget bezáró helyzetében
történik. Ebben a helyzetben az első láncszem horgos vége a láncszem szárában
levő ék alakú bemetszésben oldalirányban elmozdítható, szétkapcsolható. A két
láncszem minden más, üzem közbeni helyzetében szétbonthatatlan.

2.27. ábra. A temperöntésű (Ewart) lánc szétszerelése

Csuklós acélcsapos lánc. A temperöntésű láncszemeket acélból készült

csapok kapcsolják össze (2.28. ábra). A csap egyik, négyszögletes fejjel ellátott
végét a külső villában elfordulás ellen rögzítik, a másik végét pedig sasszeggel
biztosítják.

2.28. ábra. Csuklós acélcsapos lánc

 – 27 –

Kovácsolt (sajtolt) vonólánc. A kovácsolt vonóláncok alkalmazása az

utóbbi időben került előtérbe főleg a nagy szállítótávolságú berendezéseknél. E
lánctípusnál is a könnyű szerelhetőség és a vonóerőre vonatkoztatott minél kisebb
tömeg elérése a cél. A 2.29. ábrán vázolt lánc a legkülönbözőbb folyamatos
működésű szállítógépek vonóelemeként használatos. A lánc két szemből álló
egységekből tevődik össze. Az egyik szem egy darabból készült belső tag, a másik
pedig két darabból álló külső tag. A láncszemeket két végén szimmetrikusan
sajtolt acélcsapok kapcsolják össze.

2.29. ábra. Kovácsolt (sajtolt) vonólánc

A lánc szétszerelésekor a külső tagokat a bennük levő csappal együtt a lánc

tengelyvonalához képest 90°-kal elfordítva a belső láncszem vékonyabb részéhez
csúsztatják. Így a két külső tag egymáshoz közelíthető, s közben a csap fejei a
külső tagokban levő hornyokból kiszabadulnak. A csapot megfelelően elfordítva,
az a külső és belső láncszemek hosszúkás nyílásain át kivehető. Az összeszerelés
fordított sorrendben végezhető.
A 2.30 ábra hasonló módon szerelhető, könnyebb kivitelű, laposacélból
sajtolt hevederekből összeállított láncot mutat be.

2.30. ábra. Sajtolt hevederes vonólánc

A szétszedhető láncok nagy előnye, hogy térben is könnyen vezethetők. A

lánctagok megfelelő kiképzésével az egyes lánccsuklóknál 2 2,5°-os iránytörés is
megengedhető, ebben az esetben azonban a csap csak a belső lánctag furatának
 – 28 –

egyik sarkán fekszik fel, s így meglehetősen nagy felszínnyomás áll elő, ami a
lánc terhelhetőségét korlátozza. A sajtolt és kovácsolt szétszedhető láncok további
előnye, hogy a szállító- és továbbító elemek igen könnyen felerősíthetők. A lánc
különösebb gondozást, kenést nem igényel.
Hátránya, hogy gyártása az előállításhoz szükséges szerszámok miatt csak
nagy sorozatban gazdaságos.

2.1.2.4.Hajtóláncok

A hajtóláncok lehetnek hüvelyes, görgős és fogas láncok. A teherláncokhoz

képest a csuklók és a csapok anyagukat és felületi megmunkálásukat tekintve
jobbak, ezért 40 [m/s] sebességig használhatók.
Hüvelyes hajtóláncok (2.31. ábra). A belső lánctagok egy egységet képező
két belső hevederből és két vékony falú hüvelyből állnak. A külső lánctagok a
csapokhoz kapcsolódnak. A hüvelyeket a belső hevederekbe, a csapot a
hüvelyekbe, és a külső hevedereket a csapokra sajtolják. Elfordulás ellen
nincsenek külön biztosítva. E láncok többsoros kialakításúak is lehetnek.
Kivitelük könnyű és méretpontos. A lánc hajtását a hüvelyekkel kapcsolódó mart
fogazatú lánckerék biztosítja.

2.31. ábra. Egy, kettő és három soros hüvelyes hajtóláncok

Görgős hajtóláncok. A belső lánctag szintén egy-egységet alkot és két-két

belső hevederből, hüvelyből és görgőből áll (2.32. ábra). Elfordulás ellen itt sincs
biztosítás. A belső tag hüvelyein forgó görgők csökkentik a lánckerék fogainak
kopását, viszonylag zajmentesebb járást és jó, maximum 98,5%-os, hatásfokot
biztosítanak. Többsoros kivitelben is készülnek. Sokoldalúan felhasználhatók és
 – 29 –

ezért a leginkább használt lánctípus. Gyakran használják felvonóknál és daruknál

teheremelő láncként. A lánc hajtását a görgőkhöz kapcsolódó lánckerék adja.

2.32. ábra. Egy, kettő és három soros görgős láncok

2.1.3. Daruhorgok kialakítása, igénybevételei, a kritikus kereszt-

metszetek szilárdsági ellenőrzése, kiválasztása, alkalmazási
területei.
2.1.3.1. Egyágú horog

A horog egyenszilárdságú síkgörbe statikailag határozott tartó(2.33. ábra).

Kovácsolással készült. Alakja a szilárdsági megfontolásokon túl a legjobb
anyagkihasználás szem előtt tartásával alakult ki.
 – 30 –

2.33. ábra. Egyágú daruhorog

A horog szára húzásra, a görbe szakasz pedig hajlításra és húzásra van

igénybe véve. A horogszárnak leggyengébb keresztmetszete a csavarorsó
magkeresztmetszete, melynek igénybevétele a következő:

Q g 4 N
2 meg meg 3 6 107 C25 anyagra,
d 1 m2
ahol a kis terhelésnél az alacsonyabb, nagy terhelésnél a magasabb feszültség
engedhető meg. Ugyanis nagy teherbírású horgoknál nem valószínű a horog
túlterhelése, míg egy 5000 N teherbírású horognál ez könnyen megtörténik.
A görbe szakaszon az I-II keresztmetszetben fellépő feszültséget közelítő
számítással ellenőrizhetjük. A horgot excentrikusan terhelt egyenes tartónak
tekintjük, és elhanyagoljuk, hogy görbe középvonalú tartó esete áll fenn.
A 2.33. ábra jelöléseivel az I-II keresztmetszetben fellépő legnagyobb
igénybevételek: a legnagyobb húzófeszültség az I pontban
Qn g M
I húzó hajlító
A K1

a I
M Q g e1 és K1
2 e1
A legnagyobb feszültség a II pontban
Q g M I
II és K2
A K2 e2
 – 31 –

ahol
Qn [kg] a horgot terhelő tömeg
M [Nm] a keresztmetszetet terhelő hajlító nyomaték
a,e [m] a horog geometriai méretei
3
K [m ] a vizsgált keresztmetszet keresztmetszeti tényezője
I [m4] a vizsgált keresztmetszet másodrendű nyomatéka
A szélesebb oldalával (b) befelé fordított trapéz keresztmetszet kedvezőbb,
mert egyrészt a keresztmetszet súlypontja a teher súlyvonalához közelebb kerülve,
a hajlítás karja csökken, másrészt pedig a húzott szálak távolsága kisebbedik. A
feszültségeloszlást tekintve az anyag jobb kihasználása érdekében azt is
elérhetjük, hogy a húzott övben és a nyomott övben a legnagyobb feszültségek
egymással egyenlők legyenek: I II

A III-IV keresztmetszetet a horog hossztengelyével 60°-t bezáró kötöző kötél

terhelése alapján hajlításra ellenőrizzük. A figyelembe veendő hajlítónyomaték a
2.33. ábrán megadott jelölés szerint
Q g
M tg x
2
A horogban fellépő feszültségek megállapítására a valóságos
feszültségeloszlást jobban megközelítő eredményt kapunk, ha a horgot síkgörbe
tartónak tekintjük.

2.1.3.2. Kétágú horog

A teher szimmetrikus felfüggesztése következtében a kétágú horog (2.34.

ábra) igénybevétele kedvezőbb. Méretezése az egyágú horoghoz hasonlóan
történhet.
 – 32 –

2.34. ábra. Kétágú daruhorog

2.1.3.3. Zárt kengyel

Igen nagy terhek felfüggesztésére használják. Kisebb súlyú, mint az azonos

teherbírású nyitott horog. Használata nehézkesebb, mert a kötöző kötelet át kell
fűzni, míg a nyitott horogba könnyen beakasztható.
Az egy darabból kovácsolt zárt kengyelben fellépő feszültségek csak
közelítőleg számíthatók. Nagy terhelésekhez a kengyelt csuklókkal összekötött
három rúdból készítik. (2.35. ábra)
Előállítása egyszerűbb. Statikailag határozott szerkezet. Az alsó rúd
kéttámaszú tartóként hajlításra, a felfüggesztő hevederek húzásra vannak igénybe
véve.
A horgok anyaga C 25 nemesíthető ötvözetlen acél. Előállításuk
kovácsolással történik. Kovácsolás után gondosan lágyítandó az anyagban
visszamaradó belső feszültségek eltávolítása céljából.

2.35. ábra. Háromcsuklós zárt kengyel

 – 33 –

2.1.4. Emelőgépek speciális tehermegfogó szerkezetei, azok működése,

mechanikai igénybevételei, szilárdsági méretezésük,
kiválasztásuk, alkalmazási területeik

2.1.4.1. Emelőgerenák

Terjedelmes, hosszú, nehezen kezelhető és súlyos terhek emelésére

emelőgerendát alkalmaznak (2.36. ábra), pl. vagonok, kazánok, hosszú hengerelt
áru, stb. emelésére.

2.36. ábra. Emelőgerenda nagy terjedelmű áruk emelésére

Emelőgerenda segítségével két, közös darupályán együtt dolgozó futódaru

együttműködését is biztosíthatjuk. A két darut a leggyakrabban előforduló
terhelésre méretezik, amennyiben ritkán a daru teherbírását meghaladó terhelést
kell emelnünk, akkor a két emelőszerkezetet emelőgerendával kötjük össze (2.37.
ábra).

2.37. ábra. Emelőgerenda két daru együttes teheremeléséhez

 – 34 –

Az emelőgerenda tartószerkezete hengerelt anyagból lemeztartóként van

kiképezve.

2.1.4.2. Fogószerkezetek

Gyors fel- és lerakodás válik lehetővé akkor, ha a teher megfogásához olyan

fogószerkezetet alkalmaznak, amelynek ollószerűen nyíló szárai a teher
önsúlyának hatására önműködően záródnak.
Izzó öntecsnek az izzító gödörből való kiemelésére ollós megfogót
alkalmaznak (2.38. ábra).

2.38. ábra. Ollós megfogó

Felfüggesztése a daruhorogra gyűrű segítségével történik. Nyitott helyzetben

bocsátják a szállítandó teherre. A fogószerkezet karáttételét úgy kell
megválasztani, hogy a Q g teher súlyától keletkező N szorítóerő akkora legyen,
hogy a súrlódó erő a szorítópofákon (2 N) nagyobb legyen, mint a Q g teher
súlya : 2 N Qg
A súrlódási tényező a várható legkisebb értékével számítandó, =0,1 0,15.
Terheletlenül az ollós megfogó összezáródik. Kohászati üzemekben az ollós
megfogókat a nagyobb rakodási teljesítmény elérésére gépi működtetéssel
használják.
Hasonló elv alapján működik a lemezfogó kengyel is (2.39. ábra.)
 – 35 –

2.39. ábra. Lemezmegfogó kengyel

A kengyel egyik oldalán fogazott excenter tárcsa foroghat egy csapon.

Emeléskor a tárcsa a lemezt önsúlyának hatására önműködően megfogja.
Szükséges, hogy Q<N( 1+ 2), ahol 1 és 2 súrlódási tényező; sima felületre
=0,12 0,15, érdes felületre = 0,3 0,4.

2.1.4.3. Emelőmágnesek

Különböző mágnesezhető anyagok (öntecsek, tartók, sínek, lemezek, forgács

stb.) szállítására emelőmágnest használnak. A kötözési idő teljesen elmarad, így
nagyobb rakodási teljesítmény érhető el. Az emelőmágnes szokásos alakja a 2.40.
ábrán látható. A mágnes tekercseit egyenárammal táplálják. Az áram
hozzávezetése hajlékony kábellel történik, amely emeléskor a kötéldobról hajtott
kábeldobra csévélődik fel. A tekercsben folyó áram hatására mágneses mező
keletkezik, amelynek erővonalai a tekercset körülveszik, s a mágnes csak akkor
záródik, ha mágnesezhető anyagra fekszik fel. Ezért az emelőmágnesben a
tekercset alul nem mágnesezhető lemezzel (bronz vagy mangánacél) védik.
Hátránya, hogy emelőképessége nagymértékben változik az anyag minősége,
ill. alakja szerint. Ugyanazon emelőmágnes teherbíró képességét sík felületen
érintkező tömör vasanyagból 100%-nak véve, gömb alakú vasból csak 30 40%-
ot, vasforgácsból vagy vashulladékból már csak 3 7%-ot emel. További nagy
hátránya, hogy áramkimaradás esetén a terhet leejti.
 – 36 –

2.40. ábra. Emelőmágnesek. a.) tányér alakú mágnes b.) lapos mágnes

A gerjesztő áram kikapcsolása után ellenárammal biztosítják, hogy a

remanens mágnesség (maradó) következtében az emelőmágneshez tapadó kisebb
darabok is leváljanak.

2.1.4.4. Szállítóedények

Ömlesztett áru emeléséhez a legegyszerűbb szerkezet a billenő teknő,

amelyet függesztett kengyel segítségével akasztanak a daruhorogba (2.41. ábra).

2.41. ábra. Billenő teknő

A megemelendő anyag betöltése általában kézi erővel, lapátolással történik,

kiürítése a teknő billentésével gyorsan elvégezhető. Működésének elve az, hogy
az üres teknő (1) súlypontja a forgáspont alatt van. A megtöltött teknő súlypontja
a forgáspont felett a függesztő kengyel elé kerül, a teknőt tehát előrebillenteni
igyekszik. A billentést a 2 jelű karnak a teknőbe nyúló bütyke akadályozza meg.
A rakomány kiürítését a kar felemelésével érjük el. Ürítés után a teknő
visszabillen eredeti helyzetébe.
 – 37 –

Ömlesztett anyagnak daruval, távoli tartályba történő szállítására gyakran

használják a fenékürítésű edényt (2.41. ábra).

2.54. ábra. Fenékürítésű szállítóedény

Tölcsérszerűen összeszűkülő edény (1) kifolyónyílását egy kúp zárja el.

Mindaddig, amíg az edény a kúpra támaszkodik – mely a vonórúddal (2) a
horogra akasztható -, az edény zárva marad. Amint az edényt támaszra ültetjük és
az elzáró kúpot tovább süllyesztjük, az edény tartalma kiürül.
Az eddig ismertetett, ömlesztett anyagot szállító teherfelvevő szerkezetek
önműködővé teszik ugyan az ürítő műveletet, azonban az edények megtöltéséhez
kézi munkát vagy külön kialakított töltőberendezés alkalmazását kívánják meg. E
hátrányuk miatt ezek csak kisebb szállítóteljesítmény elvégzésére alkalmasak.
Ömlesztett anyag emelésénél és szállításánál a nagy teljesítmény markolókkal
érhető el, amelyek az áru felvételét is és a kiürítést is gépi úton végzik A
markolók működtetéséhez különlegesen kiképezett emelőszerkezet szükséges.

2.1.4.5. Markolók

Ömlesztett anyagok gépi rakodása túlnyomóan markolóval történik, amellyel

az anyagot felvenni, szállítani és üríteni lehet. A markoló zárásának és nyitásának
működtetési módja szerint megkülönböztetünk kétköteles, egyköteles rendszerű és
motoros markolót.
A kétköteles markolók működése vázlatosan a 2.42. ábrán látható.
 – 38 –

2.42. ábra. A kétköteles markolók működésének vázlata.

a.) nyitott markoló süllyesztése, b.) markolás, c.) zárt markoló emelése,
d.) markoló ürítése

A markoló lapátok csuklósan vannak az alsó kereszttartóhoz erősítve és

rúddal a felső kereszttartóhoz kötve. Működtetéséhez két kötél szükséges. Az
egyik a T tartókötél a felső kereszttartóhoz, a másik a Z zárókőtél rendszerint
kötélcsigasor közbeiktatásával az alsó kereszttartóhoz van kötve. A markoló üzem
egyes fázisai az ábrákon láthatók; nyitás, markolás, zárt markoló emelése és a
markoló ürítése.
A markolónak a szállítandó anyagba való behatolása függ a szállítandó anyag
súrlódásától, keménységétől, szemcsenagyságától stb. A kotrási munka szintén
függ a markolandó anyag fizikai tulajdonságaitól. E tényezők szerepét és a lehető
legkisebb önsúly elérését a markoló tervezésénél figyelembe kell venni. Ezért
különböző anyagokhoz eltérő alakú és súlyú markolók használata célszerű. A
gyakorlatban a különféle anyagokhoz a markoló önsúlya szerint könnyű, közép-
és nehéz markolókat használnak.
A könnyű kivitelű markolót gabonára, kazánszénre, apró szemű kokszra stb.,
általában 50 100 [t/m3] halmazsűrűségű anyagok markolására használják.
Darabos szénre, kokszra, mészkőre, apró szemű ércre, általában 100 180 [t/m3]
halmazsűrűségű anyagokra a középnehéz kivitelű, míg nagy halmazsűrűségű,
darabos ércre, általában 180 240 [t/m3] halmazsűrűségű anyagokra a nehéz
kivitelű markolót alkalmazzák.
Különleges markoló kivitelt ábrázol a 2.43. ábra, mely kis
befogadóképességéhez viszonyítva rendkívül nagy szájnyílásával tűnik ki. A
markoló kisebb ásómunka mellett nagy kotrómunkát végezésére alkalmas. A
 – 39 –

kotrómarkolót nagy halmazsűrűségű anyagoknak kis rétegmagasság mellett való

felszedésére (például ércnek hajótérből lehetőleg maradéktalan kiemelésére)
alkalmazzák.

2.43. ábra. Nagy szájnyílású kotró markoló

Egy másik különleges, ún. polipmarkolót tüntet fel a 2.44. ábra.

2.44. ábra. Hatlapátos polipmarkoló

Ennél két lapát helyett sugárirányban elhelyezett 6 lapát vagy rúd végzi a
markolást. A lapáttal ellátott polipmarkoló köves talaj vagy kút ásására alkalmas.
A rudakkal ellátott markolót pedig nagy méretű kő, acélhulladék, ócskavas,
acélforgács rakodására használják.
A kétköteles markolók két kötéldobbal ellátott emelőművel működtethetők.
Ha egy emelőműves, horoggal ellátott darunál felmerül ritkán markolóval való
rakodás igénye, akkor egyköteles vagy motoros markolót használnak.
 – 40 –

Az egyköteles markoló felépítésében hasonló az előbbi kétköteles

markolóhoz, azonban a markolót működtető két kötél közül csak a zárókötél
marad meg. A szerkezeti megoldások igen eltérőek és bonyolultak. Egyik
leggyakrabban alkalmazott megoldás (2.45. ábra), amikor a tartókötél helyett
kilincsszerkezet köti össze a két részből álló, vízszintes síkban osztott alsó
kereszttartót. Az alsó rész (1) a markoló lapátokkal van összeépítve, a felső rész
(2) pedig az alsó kötélkorongokat tartalmazza és vezetékben mozog.

2.45. ábra. Egyköteles markoló

1-alsó kereszttartó alsó része a markoló lapátokkal és csuklóval
2- alsó kereszttartó felső része vezetékben mozog
3-zárókötél, 4-kioldó kötél a kétrészes alsó kereszttartót összekötő kilincs oldására,
5-folyadékos csillapító

A markoló zárása és emelése a markolóba beépített kötélcsigasoron átvezetett

zárókötél (3) emelésével végezhető. A markoló nyitása a kétrészes alsó
kereszttartót összekötő kilincsszerkezet szétbontásával történik. A kilincsszerkezet
szétbontását rendszerint a nyitás magasságában a darun elhelyezett ütköző, vagy
kioldókötél (4) meghúzásával végzi. A lekapcsolt alsó kereszttartó-fél (1) az
önsúly, valamint a markoló lapát és anyagsúly hatására lefelé halad; a lapátok
szétnyílnak, és a markoló kiürül. A kemény ütközés elkerülésére a lefelé haladó
alsó kereszttartó-fél és a markoló lapátok mozgatását folyadékos csillapító (5)
fékezi. A nyitott markolót az anyagra helyezve, a kötélen függő kétrészű
kereszttartó felső részét tovább süllyesztik, amíg a retesz önműködően
összekapcsolja az alsó résszel. Az összekapcsolás után újabb markolás végezhető
a már leírt módon. '
 – 41 –

A gyakorlatban jobban bevált az egy emelőműves darunál alkalmazható

motoros markoló, amelynél a markoló zárását és nyitását a markolóba beépített
motor végzi (2.46. ábra).

2.46. ábra. Motoros markoló

A peremes motor zárt fogaskerékszekrényben (1 ) elhelyezett módosításon át

hajtja a jobb és bal menettel ellátott hajtómű lassú forgású tengelyét. A menetes
tengely forgatásakor a (2) belső menettel ellátott csövek (3) csuklón át
kapcsolódva a markoló lapátokhoz, azokat nyitják vagy zárják. Az áram
hozzávezetése az emelőmű kötéldobjáról hajtott kábeldobról lefüggő hajlékony
kábellel történik.
A motoros markolók lapátjainak mozgatásához szükséges nagy módosítást
hidraulikus hajtással is biztosíthatják.
A motoros markolók teljesítőképessége nagyobb, mint az egyköteles
markolóké. A zárás és nyitás működtetése független az emelési magasságtól, így
tetszés szerinti helyen üríthető, azonban önsúlya nagy és a kétköteles markóló
teljesítőképességét nem éri el.

2.1.5. Kötél és láncterelő elemek kialakítása, fő méreteiket befolyásoló

tényezők
A kötél- és láncterelő elemek kialakítását és fő méretei alapvetően az
alkalmazott kötelek, illetve láncok típusa, fő méretei, és a berendezés
üzemviszonyai befolyásolják. Nyilvánvaló, hogy a kötélhorony profil kialakítása,
de a láncterelő görgők horony kialakítása is a kötél, illetve a lánc névleges
méretétől függ, mint arról már korábban volt szó, a kötélterelő elemek, álló és
mozgó kötélkorongok a kiegyenlítő korongok esetében. A kötéldobok, illetve a
 – 42 –

hajtó lánckerekek átmérője befolyásolja a kötelek igénybevételét, és a hajtó

lánckerekek esetén a hajtás sebességének egyenlőtlenségi fokát is befolyásolja.
Acélsodronykötelek méretezésénél korábban volt már szó arról, hogy
bizonyos műszaki feltételek biztosítása esetén a kötelet, a számos eltérő
igénybevétel (hajlítás, nyírás, csavarás, palástnyomás) ellenére elegendő csak
húzásra méretezni. Ezek a műszaki feltételek teljesülnek, ha a kötélterelő elemek
egy megengedett minimális átmérőnél nagyobbak. Az alkalmazott minimális
átmérő a kötél névleges átmérőjétől és a berendezés üzemi viszonyaitól (pl. a
daruk üzemi csoportszámától) függ. Az alkalmazható legkisebb kötélkorong,
kiegyenlítő korong, és kötéldob átmérők valamint a kötelek névleges átmérőjének
viszonyát szabvány rögzíti, mely tartalmazza, a kötélterelő elemeknek a daruk
üzemi viszonyaira jellemző üzemi csoportszámtól való függését is. Az alábbi
táblázat a terelőelemek fő méreteinek meghatározására alkalmas és a vonatkozó
szabványos feltételeket tartalmazza.

A gépészeti Kötéldob-, illetve kötélkorong viszonyszámok

egység üzemi Kötéldob Terelőkorong Kiegyenlítőkorong
csoportszáma h1 h2 h3
1 14,0 16,0 12,5
2 16,0 18,0 14,0
3 18,0 20,0 14,0
4 20,0 22,4 16,0
5 22,4 25,0 16,0
6 25,0 28,0 18,0

Láncterelő elemek. Láncgörgők és lánckerekek. A láncgörgők nem

fogazottak és kizárólag láncok irányváltására, terelésére alkalmazzák azokat.
Általában szemes-láncok és hevederes-láncok terelésénél kerülnek felhasználásra.
A szemes-láncoknál alkalmazott terelő elemek két alaptípusát szokták
alkalmazni.
A peremes és perem nélküli kivitelű láncterelő görgők vázlata a 2.47. ábrán
látható.
 – 43 –

2.47. ábra. Szemes-láncok peremes, illetve perem nélküli terelő görgő profilja.

A 2.48. ábrán hevederes láncoknál alkalmazott láncterelő görgő látható. A

terelő görgő fő méreteit alapvetően a lánc szélessége és a láncosztás határozza
meg. Általában a terelő görgő belső átmérője nagyobb mint a láncosztás
ötszöröse, a külső átmérő meghaladja a láncosztás hatszorosát.

2.48. ábra. Hevederes láncok terelő görgője.

A lánckerekek fogazottak. Feladatuk a kerületi erő közvetítése a lánckerék

és a tengely között. A lánckerekek fő méreteit szintén és alapvetően a láncosztás
határozza meg. Hajtó lánckerekek estén azonban kiemelten fontos konstrukciós
elv, hogy a lánckerekek fogszámának, s ezzel átmérőjének növelésével
csökkenthető a lánchajtás egyenlőtlenségi foka, vagyis állandó szögsebességű
hajtás esetén a lánc sebességének minimális és maximális értéke közötti
különbség csökkenthető. Kis 4 7 fogszámú lánckerekeket szokták láncdiónak is
nevezni.
Szemes láncos hajtások hajtó lánckereke a 2.49. ábrán látható motollakerék,
iletve a 2.50. ábrán látható láncdió.
 – 44 –

2.49. ábra. Motollakerék

2.50. ábra Láncdió szemeslánchoz

2.1.6. Álló és mozgó csigák, kiegyenlítő korongok, egyszerű és iker

csigasorok szerkezete, működése, alkalmazási területei. Adott
terhelés esetén a csigasor kötélágaiban ébredő erők
meghatározása, a kötélvezetés hatásfokának fogalma.

A kötéldobokhoz van erősítve a horogszerkezet, melynek részei az

acélsodrony kötél, az álló- és a mozgó korongok a kiegyenlítő korong (kötélterelő
elemek), valamint az anyagmegfogó eszköz, sok esetben a daruhorog. A
kötélvégeknek a kötéldobhoz való rögzítése a 2.51. ábrán látható.
 – 45 –

2.51. ábra. Kötélvégek rögzítése a kötéldobhoz

A kötél lekötözött végét a dobon két átvágott kötélhorony profilban

visszahajlítják (1), majd 5 6 kengyellel csavarokkal a kötélhoronyba szorítják,
úgy, hogy a visszahajtott mindkét kötélágat a kötél és a kötéldob között létrejövő
súrlódási erő rögzíti a dobhoz. Ezt a kötélvég rögzítést tehermentesítik a
kötélsúrlódás révén, úgy, hogy a kötéldobot úgy alakítják ki, hogy a kötéldobon a
horogszerkezet teljesen leeresztett helyzetében is mindig maradjon 2 3 menet.
A több kötélágas teherfelfüggesztés esetén a kötélágakban ébredő erők
meghatározásához célszerű megvizsgálni a különféle kötélterelő elemek, álló és
mozgó korongok alkalmazásakor fellépő veszteségeket, vagyis a kötélterelő
elemek hatásfokát.
Az álló korong veszteségei emeléskor
Emeléskor a felfutó ágat Q g erő terheli (2.52. ábra). A rendszeren T2 erő
végez munkát.
T1 Q g
A 2.52. ábra jelöléseivel T1 Q g és a tárcsa hatásfok t
T2 T2
Állandó emelési sebességet feltételezve, a gyorsulás a=0.
Ezzel a veszteség emeléskor, a csapsúrlódásból, a kötélnek a terelőelemre
történő ráhajlításából adódik és értéke
Q g 1 t
S T2 Q g Q g Q g
t t
 – 46 –

2.52. ábra. Teher emelése álló koronggal

Az álló korong veszteségei süllyesztéskor

Süllyesztéskor a Q g teher végez munkát a rendszeren. A teher
süllyesztésének természetesen az a feltétele, hogy -a 2.53 ábra jelöléseivel- a
korongra felfutó T1' erő kisebb mint a lefutó kötélágban ébredő T2' erő.
Természetesen itt is a süllyesztés állandó sebességgel történik, a gyorsulás a=0.
T1' T1'
Hasonlóan az előzőekhez a tárcsahatásfok t
mivel T2' Q g
T2' Q g

2.53. ábra. A teher süllyesztése álló koronggal

A veszteség süllyesztéskor

S' T2' T1' Q g t Q g Q g 1 t

Előzőekből látható, hogy S>S’, vagyis a veszteség emeléskor nagyobb, mint

süllyesztéskor.
 – 47 –

A kötélvezetés hatásfoka mozgó korong esetén emeléskor.

A mozgó koronggal történő teheremelés vázlata a 2.54. ábrán látható.

2.54. ábra. Teheremelés mozgó koronggal

A mozgó koronggal történő teheremelésnél, mint általában, a kötélvezetés

hatásfokán ( k) hasznos munka és a bevezetett összes munka viszonyát értjük.

Whasznos Q g H Q g
Így 2.54. ábra jelöléseivel k
Wbevezetett 2 T2 H 2 T2
T1
Az előzőekben bevezetett tárcsa hatásfok t felhasználásával, ahol t
T2
felírható a mozgó korongra a statikai egyensúlyi egyenlet (állandó sebességű

emelést feltételezve) Q g T1 T2 T
t 2 T2 T2 t 1
T2 t 1 t 1
Ezzel k amiből is az következik, hogy a mozgó
2 T2 2
korong kötélvezetésének hatásfoka emeléskor jobb az álló korongénál.
Hasonló módon igazolható, hogy a mozgó korong vesztesége süllyesztéskor
szintén kevesebb, mint az álló korongé.
A következőkben egy tetszőleges z kötélágas teherfelfüggesztés
kötélvezetésének hatásfokát vizsgáljuk.
Emelőgépeknél a terhet gyakran több kötélágra függesztik. A kötélágak
számának növelésével csökken az egy kötélágra eső terhelés, ezáltal kisebb
méretű kötél, és ezzel kisebb átmérőjű kötéldob, illetve kötélkorongok
alkalmazhatók.
 – 48 –

Állapítsuk meg tehát egy tetszőleges z kötélágas teherfelfüggesztés

kötélvezetésének a hatásfokát. A kötélelrendezés a 2.55. ábrán látható.

2.55. ábra. Egy „z” kötélágas teherfelfüggesztés

A kötél méretezéséhez mértékadó legnagyobb (Tz) kötélerőt az egyes

korongok t hatásfokának figyelembevételével számíthatjuk:
T1 T2 T1 T1
T2 ; T3 2 ; T4 3
t t t t

T1
Általánosan elmondható, hogy „z” kötélág esetén Tz z 1
t

A maximális kötélerő
1 t
Tmax Q g z
1 t

A kötélvezetés hatásfoka pedig

Q g Q g
k illetve ebből Tmax
z Tmax z k
Egyszerű kötélcsigasorok kötélvezetésének hatásfoka sikló-, ill.
görgőscsapágy esetén:
Hordkötélágak száma (z)
2 3 4 5 6
Kötélvezetés hatásfoka ( k)
siklócsapágy 0,98 0,96 0,94 0,92 0,905
görgőscsapágy 0,99 0,98 0,9.7 0,96 0,95
 – 49 –

A 2.55. ábrán vázolt csigasor Tz jelű kötelének kötéldobra csévélésekor a

kötél vízszintes irányban vándorol, amelynek következtében a horog emeléskor
vagy süllyesztéskor nem függőlegesen, hanem ferdén emelkedik, vagy süllyed. A
horognak e kismértékű vízszintes irányú mozgása a daru használatakor zavarólag
hat. E hátrány kiküszöbölésére az emelőgépekben két, egymás mellett elhelyezett
egyszerű kötélcsigasort, ún. ikercsigasort alkalmaznak (2.56. ábra).
Emeléskor, vagy süllyesztéskor az ikercsigasor a két kötélágat jobb-, illetve
bal menetű dobra csévélve, a kötelek, és így a horogszerkezet vízszintes irányú
vándorlása kiegyenlítődik.
Az ikercsigasoron alkalmazott kötél közepét pedig rögzítés helyett egy
kisebb átmérőjű korongon az úgynevezett kiegyenlítő korongon vezetik át a két
csigasorban előálló járulékos kötélerők, illetve a kötélnyúlás különbségek
kiegyenlítésére. További előnye az ikercsigasor alkalmazásának, a tehernek két
csigasorra történő elosztása következtében lehetséges kötélméret csökkenés, mely
az ikercsigasor nagyobb kötélvezetési hatásfokának következménye.

2.56. ábra. Ikercsigasor kötélvezetésének vázlata.

Ikercsigasor alkalmazása esetén a maximális kötélerő a következő

Q g
összefüggéssel számítható: Tmax
2 z k
Az előző táblázatban a több kötélágas egyszerű kötélcsigasorok
kötélvezetésének hatásfokát adtuk meg különböző hordkötélágak számára
(z=2 6). Ikerkötél csigasorok alkalmazása esetén a kötélvezetés hatásfoka
egyenlő az összes hordkötélágak számának felére megállapított hatásfok
értékével. Ezáltal tehát a táblázat a 4 12 kötélágas ikercsigasorok hatásfokait is
 – 50 –

megadja. Pl. 8 kötélágas ikercsigasorral való felfüggesztés esetén a hatásfok

azonos a 8/2=4 kötélágú egyszerű csigasor hatásfokával. ( k=0,94, ill. k=0,97).
A dobon fellépő veszteségeket külön kell figyelembe venni, és azt az álló
korong veszteségével vehetjük egyenlőnek.

2.57. ábra. Négy kötélágas ikercsigasor

Az emelőgépeknél gyakrabban használatos 4, illetve 8 kötélágas kötélvezetés

elrendezés a 2.57. 2.58. ábrákon látható. Mindegyik felfüggesztést
ikercsigasorként képezték ki. Ez biztosítja a horog függőleges irányú mozgását és
a kötélkorongokon átfutó kötél ellentétes irányú hajlításának elkerülését.

2.58. ábra. Nyolc kötélágas ikercsigasor

Ellenőrző kérdések
1. Ismertesse az acélsodronykötelek szerkezet szerinti csoportosítását!
2. Ismertesse az acélsodronykötelek konstrukciós változatait, tulajdonságait!
3. Vázolja egy egyszer sodrott acélsodronykötél és egy zárt kötél
keresztmetszetét!
 – 51 –

4. Vázolja egy kétszer sodrott kötél keresztmetszetét!

5. Vázolja egy hosszsodrású kötélszakasz nézeti képét ismertesse
tulajdonságait!!
6. Vázolja egy keresztsodrású kötél nézeti képét, ismertesse tulajdonságait!
7. Vázolja egy pászmaspirális kötél keresztmetszetét, ismertesse tulajdonságait!
8. Vázolja egy háromszor sodrott kötélkeresztmetszetét, ismertesse
tulajdonságait!
9. Ismertesse a vonalérintkezésű kötelek tulajdonságait, az elemi szálak
elhelyezkedését a kötélszerkezeten belül! Ismertesse az elemi szálak
menetemelkedésének, a menetemelkedés szögének, illetve az elemi szálak
hosszának változását a pászmán belül, belülről kifelé haladva.!
10. Ismertesse a pontérintkezésű kötelek tulajdonságait, az elemi szálak
elhelyezkedését a kötélszerkezeten belül! Ismertesse az elemi szálak
menetemelkedésének, a menetemelkedés szögének, illetve az elemi szálak
hosszának változását a pászmán belül, belülről kifelé haladva.!
11. Ismertesse a kötelek mechanikai igénybevételeit, és a kötelek szilárdsági
méretezésének összefüggéseit!
12. Ismertesse a láncok konstrukciós változatait és alkalmazási területeit!
13. Ismertesse láncok igénybevételeit és szilárdsági méretezését!
14. Ismertesse a láncok alkalmazási területeit!
15. Vázoljon egy szemesláncot, adja meg jellemző méreteit!
16. Vázoljon egy hevederes láncot!
17. Vázoljon egy görgős hevederes láncot!
18. Vázoljon egy futógörgős hevederes vonóláncot!
19. vázoljon egy szétszedhető vonóláncot!
20. Vázoljon egy csapos teherláncot (Gall)!
21. Vázoljon egy kardáncsuklós vonóláncot!
22. Ismertesse a vonóláncok normál és különleges igénybevételeit!
23. Vázoljon egy daruhorgot, ismertesse igénybevételeit!
24. Vázoljon egy kétágu daruhorgot, ismertesse igénybevételeit!
25. Vázoljon egy háromcsuklós zárt kengyelt, ismertesse igénybevételeit!
 – 52 –

26. Vázoljon egy lemezelt daruhorgot, ismertesse igénybevételeit, alkalmazási

területeit!
27. Ismertesse az emelőgerendák konstrukciós változatait!
28. Ismertesse fogószerkezetek konstrukciós változatait, működését és helyes
működés kinematikai és dinamikai feltételeit!
29. Ismertesse a szállítóedények és a markolók konstrukciós változatait,
szerkezetét és működését!
30. Ismertesse a mágneses anyagnegfogó szerkezetek konstrukciós változatait,
szerkezetét és működését!
31. Ismertesse a kötél- és láncterelő elemek, álló- és mozgó korongok, kiegyenlító
korongok, láncterelő és hajtó elemek kialakítását, fő méreteit befolyásoló
tényezőket.
32. Vezesse le az álló korong hatásfokát meghatározó összefüggéseket emeléskor
és süllyesztéskor!
33. Vezesse le az mozgó korong hatásfokát meghatározó összefüggéseket
emeléskor és süllyesztéskor!
34. Vezesse le a "Z" kötélágú csigasor kötélvezetéséne hatásfokát meghatározó
összefüggéseket!
 – 53 –

3. EGYSZERŰ EMELŐGÉPEK
Az emelőgépek olyan szakaszos üzemű anyagmozgató gépek, amelyek a
terhet függőleges irányban mindig, esetleg más irányokban is mozgatják.
Az egyszerű emelőgépek terhet csak függőleges irányban mozgatják.

3.1. Csavarorsós emelők fajtái, szerkezete, működése,

mechanikus igénybevételei, szilárdsági méretezése,
alkalmazási területei, a hajtás erő és teljesítmény
szükségletének számítása.
A csavarorsós emelő (3.1. ábra) alacsony hatásfokú emelőeszköz
( =0,3 0,4), terhek nem több mint 300-mm-es emelésére és alátámasztására
alkalmazzák. Alapvetően szerelési munkák egyszerű berendezése. Az emelhető
maximális tömeg 20 tonna, emelési magassága 300 mm-ig szokásos.
A teher alátámasztására az orsó felső végén egy elforgatható szarv van
elhelyezve. A csavarorsó fűrész- vagy trapézmenetű. Az orsót az orsó felső
részében radiális irányú furatba helyezett kézi rúddal vagy mindkét forgásirányra
átállítható karral lehet forgatni. A csavaranya, a csavaremelő acéllemezből készült
állványába van beépítve.

3.1. ábra. Emelkedő rudas csavarorsós emelő.

A csavarorsós emelő működtetéséhez az orsón kifejtendő hajtó nyomaték a

menetsúrlódás és a forgófej súrlódásának figyelembevételével:
 – 54 –

d2 d0
M Q g tg 0 Fk r
2 2
ahol emeléskor a +, süllyesztéskor - előjel érvényes.
a csavarmenet középátmérője d2,
h
a menetemelkedés szögének tangense tg
d2
Ahol
h [m] a menet emelkedése,
0 [-] súrlódási tényező a fej és orsó között
d0 [m] a súrlódó felület középátmérője,
Fk [N] a forgatórúdra ható kézi erő,
r [m] a kézi erő támadási pontjának távolsága az orsó tengelyétől.
A felemelt teher rögzítésére a csavarorsós emelőt mindig önzáróra kell
készíteni, tehát ha a súrlódási tényező = 0,1 menetemelkedési szöge <6°. A
csavarorsós. emelő hatásfoka emeléskor
Whasznos Q g h tg
e
Wösszes Fk r 2 tg 0

A hajtás teljesítményének számításához figyelembe kell venni az emelési

sebességet, ami kézi hajtású emelőknél nem szokás.
A csavarorsó nyomásra, illetve emeléskor és süllyesztéskor csavarásra van
igénybevéve. A csavarorsót nyomásra kell méretezni, és kihajlásra ellenőrizni. A
Qnévleges g Qnévleges g 4
nyomásra történő méretezés meg ahol d1 [m] a
A d12
csavarorsó magátmérője, összefüggéssel végezhető. A csavarorsót ezek után
kihajlásra (karcsú rudak) és esetleg összetett igénybevételre kell ellenőrizni.
A 3.2.ábrán egy kétoszlopos csápos gépkocsi emelő látható. Az oszlopok
szinkronizálását a padlószint alatti lánchajtás biztosítja. A motor teljesítménye a
névleges teherbírás és az emelési sebesség ismeretében a következő
összefüggésből számítható.
 – 55 –

Qnévleges g ve
Pe
1000 össz

ahol
Pe [kW] az emelés teljesítmény igénye (állandó ve sebesség esetén)
Qnévleges [kg] az emelő névleges teherbírása (az emelhető maximális
tömeg)
ve [m/s] emelési sebesség
ö [-] az emelő berendezés összhatásfoka

3.2. ábrán. Kétoszlopos csápos gépkocsi emelő

a-emelőoszlop, b-emelőorsó, c-emelőkocsi, d-tehertartó csáp, e-csáptartó csap,
f-csáppapucsok, h-talp, i-üzemi végálláskapcsolók, j-biztonsági végálláskapcsolók,
k-elektromotor, 1-vezérlőegység (kapcsoló-szekrény)
g-összekötő elem;

A 3.3. ábrán egy mobil motoros csavarorsós emelő látható.

3.3. ábra. Mobil motoros csavarorsós emelő.

 – 56 –

A 3.4. ábrán egy helyhez kötött négyoszlopos emelőhíd látható. Az emelést itt is
szinkronizált csavarorsók (4 darab) végzik.

3.4. ábra. Helyhez kötött négyoszlopos emelőhíd

3.2. Fogasrudas emelők fajtái, szerkezete, működése, mechanikus

igénybevételei, szilárdsági méretezése, alkalmazási területei a
hajtás erő és teljesítmény szükségletének számítása
A fogasrudas emelőt emelkedő fogasrúddal (3.5. ábra) szerelési munkáknál
gépek, vasúti kocsik stb. emelésére használják. Általában 2 10 tonna tömegű,
ritkábban 20 tonna tömegű terhek emelésére alkalmazzák. Emelési magassága
300 400 mm.

3.5. ábra. Fogasrudas emelő.

 – 57 –

Az emelő használatakor a fogasrúd felső végén forgathatóan kiképzett szarvat

vagy a fogasrúd alsó végén kiképzett talpat az emelendő tárgy alá helyezik. Az
emelés kézi hajtással, fogaskerék-áttételek közbeiktatásával a két helyen vezetett
fogasrúd fogaiba kapcsolódó fogaskerékkel történik.
A hordozható szerelési eszköz könnyű és kis méretű kialakítása céljából a
fogaskerekek különleges evolvens fogazással, négy foggal és nagyszilárdságú
acélból készülnek.
A szükséges módosítás a hatásfok figyelembevételével a tehernyomatékának
és a hajtás nyomatékának a hányadosa.
Q g r0
i
Fk R
ahol r0 [m] a kis fogaskerék osztókör átmérője.
A fogasrúd méretezését az alábbi meggondolások alapján végezzük (3.6.
ábra). A legnagyobb terhelés (Qn) nyomásra, a fognyomás (F) vízszintes
összetevője (F') hajlításra (M') és a Q*e=A*l erőpár hajlításra (M") veszi igénybe
a fogasrudat.

l1
A nyomatéki egyensúlyi egyenletekből M' F' l2 és
l
e
M '' Q g l2
l

3.6. ábra. A fogasrúd igénybevételi ábrái

 – 58 –

A maximális nyomaték a 3.6. ábra alapján Mmax=M’+M”, legnagyobb

Q g M max
feszültség pedig max
A K
A fogasrudas emelőknek két alaptípusa terjedt el. Az egyik a már megismert,
és a 3.5. ábrán látható emelkedő rudas fogasrudas emelő, a másik a 3.7. ábrán
látható emelkedő házas fogasrudas emelő.

3.7. ábra. Emelkedő házas fogasrudas emelő.

A forgattyúkarral emelhető az álló fogasrúdhoz képest a ház, melyben

módosításon keresztül meghajtható fogaskerék van csapágyazva. A forgattyúkar
visszacsapódását kilincsmű akadályozza meg.

3.3. Pneumatikus és hidraulikus emelők fajtái, szerkezete,

működése, mechanikus igénybevételei, szilárdsági
méretezése, alkalmazási területei
A levegőnyomásos (pneumatikus) emelők (3.8. ábra) alkalmazása erősen
terjed olyan üzemekben, ahol sűrítettlevegő-hálózat rendelkezésre áll. Előnye a
lágy és finom szabályozhatósága és egyszerű szerkezete. Öntödében
formaszekrény összerakásához, gépgyárakban a tárgyaknak megmunkáló gépekre
való elhelyezésekor előnyösen használható gépi eszköz. Alkalmas 0,25 3,2 tonna
tömegű terhek emelésére, emelési magassága 0,5 1,5 m.
Működtetése szabályozókarral történik, amelyet egy rugó középhelyzetben
tart. A kar állításával a munkahengert az elosztófejen keresztül vagy a
sűrítettlevegő-hálózattal kötjük össze, vagy a hengerből a levegőt a szabadba
engedjük aszerint, hogy emelni vagy süllyeszteni kívánjuk a terhet. A
 – 59 –

sűrítettlevegő-hálózat nyomásának csökkenése vagy a hálózat kiesése esetére, a

teher lezuhanásának megakadályozására az elosztófej előtt a sűrített levegő
hozzávezetésébe biztonsági szelep van beépítve, amely nem engedi meg a
munkahengerben a levegő nyomásának csökkenését.

3.8. ábra. Levegőnyomásos (pneumatikus) emelő

1-szabályozókar, 2-munkahenger, 3-elosztófej, 4-biztonsági szelep,
5-sűrített levegő hálózati csatlakozás

A pneumatikus emelők gyakori alkalmazása még az úgynevezett aknaperem

emelő, melyet többnyire járműjavító műhelyekben alkalmaznak. A gyakran
pneumatikus, néha hidraulikus, kis emelési magasságú emelő az akna peremén
kialakított vezetékben görgőkön fut. A 3.9. ábra egy aknaperem emelő vázlatát
mutatja.

3.9. ábra. Pneumatikus aknaperem emelő

A folyadéknyomásos (hidraulikus) emelőt nagy terhek emelésére, 300 t-ig,

nehéz tartók, hidak szerelésénél használják. Emelési magassága 160 mm:
 – 60 –

A folyadéknyomásos emelő (3.10. ábra) két főrészből áll, a munkahenger (1 )

a dugattyúval (2) és a folyadékszekrény (3) a szivattyúval (4). A folyadékszekrény
rendszerint össze van építve a munkahengerrel, de külön is állhat, ilyenkor
hajlékony cső köti össze a hengerrel.

3.10. ábra. Hidraulikus emelő

A hajtókar (5) tengelyén (6) levő bütyök mozgatja a szivattyú dugattyúját (7),
amely a szívószelepen (1) (3.11. ábra ) a szivattyúszekrényből szív, és balra
haladáskor a folyadékot a nyomószelepen (2) (3.11. ábra) a munkahengerbe
nyomja és ezáltal a dugattyút, illetve a terhet emeli. A teher süllyesztése vagy
külön szelep (8) (3.10. ábra) nyitásával történik.

3.11. ábra. A hidraulikus emelő szivattyúja.

A hidraulikus emelő viszonylag kis méretű. A nagy teherbírást az emelő nagy

módosítása biztosítja. A teljes módosítás a kétkarú emelő mechanikai- illetve a
munkahenger és a szivattyú közötti hidraulikus módosítás szorzata adja. A 3.10.
és a 3.11. ábra jelöléseivel a teljes módosítás
 – 61 –

D2 l
i
d2 a
Ezzel adott Q teher emeléséhez szükséges F erő számítható.

d2 a
F Q 2
D l ö
Az ö hatásfok értéke a résveszteségek miatt 0,7-nek vehető.
A hidraulikus emelőket elterjedten alkalmazzák a szerelő műhelyekben,
jármű szervizekben. A következőkben néhány ismertebb hidraulikus emelő
ismertetésére kerül sor.
A 3.12. ábrán egy kézi működtetésű hidraulikus emelő látható. A szerkezet
lehetővé teszi egy csavarorsó segítségével a mechanikus emelőmagasság
növelését.

3.12. ábra. Kézi működtetésű hidraulikus emelő

A 3.13. ábrán egy az előzőhöz hasonló, de teleszkópos kialakítású és ezért

nagyobb emelőmagasságot lehetővé tevő kézi működtetésű hidraulikus emelő
látható.
 – 62 –

3.13. ábra. Kézi működtetésű teleszkópos emelő

A járművek javítása során elterjedten alkalmazzák az úgynevezett hidraulikus

krokodilemelőket a legváltozatosabb méretekben, és széles teherbírás
tartományban (20 tonna teherbírásig). A 3.14. ábrán egy hidraulikus
krokodilemelő látható.

3.14. ábra. Kézi működtetésű krokodilemelő

A 3.15. ábrán egy hidraulikus működtetésű ollós emelőasztal látható.

 – 63 –

3.15. ábra. Mobil kivitelű hidraulikus ollós emelőasztal

Az emelőasztal mobil kivitelű, a szerelés és a rakodás területén alkalmazása

igen elterjedt. Teherbírása 2 tonnáig, emelőmagassága 2000mm-ig terjed.
Különleges feladatok ellátására kettős ollóval nagyobb emelőmagasságok
biztosítására alkalmas berendezések is előfordulnak. A 3.15. ábrán jól látható az
asztal acélszerkezete, a hidraulikus tápegység, és a működtető hidraulikus
munkahenger. Az ollós emelőasztalok stabil telepített kivitelben, vontatható
kivitelben is készülnek. Jármű alvázra szerelt változatai is előfordulnak. Ezek
nagy segítséget nyújthatnak villamos, és egyéb vezetékes hálózatok szerelésében,
hibaelhárításában.

3.4. Csörlők szerkezete, működése, alkalmazási területei, a

csörlők hajtásának nyomaték és teljesítmény szükséglete
A terhet emelő vagy vontató hajlékony vonóelem (kötél, lánc) mozgatására
szolgáló szerkezeti egységet csörlőnek, bányászatban vitlának nevezik. A csörlők
általában a kötél felcsévélésére szolgáló kötéldobból, hajtásból és a közöttük
elhelyezett áttételekből és fékből állanak. Kivitelben igen különbözőek aszerint,
hogy a csörlőt milyen célra használják. Az építőiparban építési csörlőt,
vontatáshoz vontató csörlőt, a hajózásban hajócsörlőt alkalmaznak. A csörlők
hajtásuk szerint lehetnék kézi-, illetve motoros hajtásúak. Motoros hajtású például
villamos hajtású kötélcsörlő, vagy a villamos emelődob stb. Minden daru
emelőműve, amelynek teherfüggesztő eleme kötél, pl. a futódaru macskájába
 – 64 –

épített emelőmű, szintén kötélcsörlő, amely kötélcsigasorral van kiegészítve.

Mivel a kötélcsörlők lényegileg azonos elv szerint épülnek fel, azért ezek közül
csak néhány gyakrabban alkalmazott csörlő szerkezeti kialakításával
foglalkozunk.
Az építőipari csörlők szerelésekhez 0,2 5 tonna terhelésig, ideiglenes jellegű
használatuk miatt gyakran kézi hajtással, nagy kötélhossz felcsévélésére
készülnek, kötélcsigasorral kiegészítve nagyobb súlyú terhek emelésére is
használják.
Két fogaskerékpár áttételű, kézi hajtású építőipari csörlő vázlata a 3.16. ábrán
látható. A dob (1 ) és a kézi forgattyú (2) között az áttétel változtatható, a
forgattyú tengelyének axiális irányú elmozdításával. A forgattyútengelynek (3)
három rögzíthető állása van
1. állás. Nehezebb terhek emelése esetén mindkét fogaskerékpár 4, 5 és 6, 7
be van kapcsolva.

3.16. ábra. Kétfokozatú építőipari kézi csörlő

2. állás. Tehersüllyesztéskor a (4) jelű kis fogaskerék a (6) és (5) jelű

fogaskerekek között van, azaz a hajtókar nincs mechanikus kapcsolatban a
kötéldobbal. A süllyesztés fékkel szabályozva végezhető.
3. állás. Kis terhek gyorsabb emelésére a (4) jelű kis fogaskerék a kötéldobon
lévő (7) jelű fogaskoszorúval kapcsolódik közvetlenül: Csak egy fokozat van
 – 65 –

bekapcsolva azonban az előtéttengely a féktárcsával a (6) jelű fogaskerék útján

bekapcsolt marad.
A forgattyútengely (3) e három állásban a (8) reteszelő szerkezettel megfelelő
állítógyűrűk között rögzítve van.
Rögzítőfékként (9) kilincskerekes fék van beépítve. A csörlővázat két
pajzslemez (10) alkotja, melyeket három távolságtartó csavar (11 ) köt össze.
Kézi hajtású, csavarkerekes falicsörlőt tüntet fel a 3.17. ábra. A dobtengely és
a csigatengely hegesztett vázra van erősítve. A kéziforgattyú karja állítható, hogy
kis terhet gyorsan lehessen emelni: A süllyesztést és álló helyzetben a teher
rögzítését kúposfék biztosítja.

3.17. ábra. Kézi hajtású fali csörlő

Szereléseknél használatos, könnyen áthelyezhető villamos hajtású kötélcsörlő

elrendezése látható a 3.18. ábrán.

3.18. ábra. Villamos hajtású kötélcsörlő

 – 66 –

3.5. Felvonók fajtái, szerkezetük, működésük, alkalmazási

területeik, biztonsági berendezéseik, jellegzetes szerkezeti
egységeik (járószék, ellensúly) méretezésének elve, a felvonó
hajtógép alaptípusai, a hajtási teljesítmény igényszámítása
A felvonó olyan kézi, vagy gépi hajtású berendezés, amely függőleges
pályán, két vagy több állomás között időszakosan vagy folyamatosan fel-le
közlekedve, rögzített vezetősínek (1) között mozgó járószékben (2) vagy lapon
(platón) szállít személyeket vagy terhet. (3.19. ábra) A hajtógép (3) terhelésének
csökkentése céljából a járószék és a hasznos terhelés súlyának egy részét ellensúly
(4) egyenlíti ki. Az ellensúly a felvonó berendezés egyik jellegzetes eleme.

3.19. ábra. Felsőgépházas hajtótárcsás felvonó

A felvonógép elhelyezése szerint megkülönböztetünk felső, alsó és

oldalgépes felvonót (3.20. ábra). A leggazdaságosabb és így a legáltalánosabban
elterjedt a felső gépes elrendezés, amelynél az épületszerkezetre átadódó terhelés
az alsó gépeshez viszonyítva a felénél kevesebb.
 – 67 –

3.20. ábra. A felvonó hajtógép elhelyezésének konstrukciós változatai.

a-felső gépes felvonó, b-alsó gépes felvonó, c-oldal gépes felvonó
1-gépház, 2-hajtótárcsa, 3-terelő korong, 4-akna, 5-járószék, 6-ellensúly,
7-terelőkerékház

A felvonó járószékének és ellensúlyának függesztésére általában acélsodrony

kötelet alkalmaznak. A legkisebb kötélátmérő személyszállító felvonónál 8 [mm],
teherfelvonónál 6 [mm]. A járószéket és az ellensúlyt legalább két, a. hajtótárcsás
gépi üzemű személyszállító felvonó járószékét legalább három, egymástól
független elemre kell függeszteni.
A függesztőelemet nyugvó terhelést véve alapul, csak húzásra kell méretezni.
A hajtótárcsa, a terelőkorong, a kötéldob átmérőjének és a függesztő kötél
átmérőjének hányadosa 1,7 [m/s] kötélsebességig nem lehet kisebb 40-nél, 1,7
[m/s] feletti kötélsebesség esetén pedig 50-nél.
A felvonógépeknek a függesztő elemmel való kapcsolatuk szempontjából két
csoportja van.
A kötéldobos felvonógép (3.21. ábra) esetén a járószék és az ellensúly
köteleinek vége a dobhoz van erősítve. A dobhorony menetszáma függ az
emelőmagasságtól és a tartalék menetek számától.

3.21. ábra. A felvonó köteleinek elhelyezése a kötéldobon

 – 68 –

A hajtótárcsás felvonógép (3.19. ábra) gyakorlatilag teljesen kiszorította a

kötéldobos felvonógépet. Járószékének és ellensúlyának kötelei közösek, így a
hajtótárcsa horonyszáma azonos a kötelek számával.
A hajtótárcsa különleges horonykiképzése (3.22. ábra) folytán létrejövő
nagyobb súrlódás következtében a hajtótárcsa nagyobb erők átvitelére is képes.

3.22. ábra. Felvonó hajtógép hajtótárcsa kialakítások.

Alámetszett-, félkör alakú-, ék alakú horony.

Az átvihető erő a megcsúszás határán

T1 T2 e
ahol
T1 a nagyobb kötélterhelés,
T2 a kisebb kötélterhelés,
a súrlódás látszólagos értéke,
a hajtótárcsán átfogott ív
A zökkenésmentes, sima indítás és megállás érdekében a gyorsulás és
lassulás átlagos értéke az 1,5 [m/s2]-et, legnagyobb értéke a 2 [m/s2]-et ne lépje
túl.
Az ellensúly a felvonógép tehermentesítésére hivatott. Üzembiztonsági
okokból az ellensúlynak is vezetősínek között kell haladnia. A maximális teher
süllyesztésekor a hajtógép nem dolgozik csak a fékberendezés végez munkát.
Felvonónál a hasznos teher részben ki van egyenlítve, az üres járószék
süllyesztésekor a hajtógép munkát végez. A rögzítőféknek mindkét
forgásirányban kell fékeznie.
Az ellensúly tömegének a nagysága a vezetéksúrlódás, függesztő kötél
önsúlyának és a tehetetlenségi erőknek a figyelembevétele nélkül
 – 69 –

Qe Qj x Qn

x a kiegyensúlyozási tényező, értéke többnyire 0,5.

A teljes kiegyensúlyozást x=0,5 értéknél érjük el, mert így a dobon, ill.
hajtótárcsán az elméleti kerületi erő:
teljes terheléskor
Fa=(Qj+Qn-Qe) g=(Qj+Qn-Qj-0,5 Qn) g=0,5 Qn g
illetve, ha a járószék üres
Fo=(Qj-Qe) g=(Qj-Qe-0,5 Qn)g=-0,5 Qn g
azaz mindkét határesetben, abszolút értékben azonos nagyságú, tehát a felvonógép
elméleti emelőteljesítménye nem lépi túl a Qn/2 tömegű teher emeléséhez
szükséges teljesítményt. Elméletileg ekkor lesz a motor teljesítménye a legkisebb.
Nagyobb emelőmagasságú felvonók esetén (30 m felett) azért, hogy a
függesztőelem súlya a motor szükséges teljesítményét ne növelje meg, kiegyenlítő
kötelet alkalmaznak.
A maximális kerületi erők ismeretében (Fa, E0) az egyenletes sebességű üzem
fenntartásához szükséges motor teljesítmény a következő összefüggésből
számítható
Qn
Qj g ve
2
Pa kW
1000 ö

A függesztőelem mozgatására szolgáló felvonógép elrendezése a 3.23 ábrán

látható.

3.23. ábra. Felvonó hajtógép

 – 70 –

A villamos motor (1) csigahajtómű (2) útján hajtja a hajtótárcsát (5). A

kétpofás féket (3) fékmágnes (4) nyitja. Áramkimaradás esetén kézi kerékkel (6)
mozgatható a járószék. A le és fel forgásirányt jól láthatóan a kézi tárcsán vagy a
hajtóművön kell feltüntetni. Nagyobb teherbírású teherfelvonók, vagy nagy
sebességű személyfelvonók pontosabb szintbeállításához külön szintbeállító
berendezés szükséges. Ez többnyire a csigahajtómű gyors tengelyével
összekapcsolt második, kisebb hajtómű és motor. A pontos szintbeállításhoz
gyakran használnak kétsebességű (pólusváltós) rövidrezárt aszinkronmotort (pl.
6/24 pólus) is. Korszerű, nagy sebességű felvonókat a sima indítás és fékezés
érdekében egyenáramú motorral hajtanak. A motor hajtómű nélkül közvetlenül
forgatja a hajtótárcsát.
Felvonók biztonsági berendezései.
A felvonók biztonságos üzeme érdekében a járószéket önműködő biztonsági
megfogó-készülékkel kell felszerelni, amely egy vagy két kötélág szakadása, vagy
a kötélágak egyenlőtlen nyúlása esetében a lefelé haladó járószéket vezetősínjéhez
teljes terheléssel, vagy terhelés nélkül is biztosan rögzíti, és az áramkört
megszakítva, leállítja a hajtást.
Legfeljebb 100 [kg] tömegű teher vagy 100 [kg]-nál nagyobb tömegű teher
szállítására alkalmas, de legfeljebb 0,9 [m/s] menetsebességű felvonó járószékét
merev (önzáró) fogókészülékkel kell felszerelni. A 100 [kg]-nál nagyobb tömegű
teher szállítására alkalmas járószékét, illetve és 0,9 [m/s]-nál nagyobb
menetsebességű felvonó járószékét fékező, fogó készülékkel kell felszerelnie
amelyet lefelé menet a menetsebesség túllépése esetén a sebességhatároló
működtet.
A merev fogókészülékek közül többnyire az ékes fogókészüléket használják
(3.24. ábra). Az önzárást csak akkora =tg súrlódási tényező biztosíthatja, amely
elegendő, hogy az ék függőleges felületén súrlódó kapcsolatot létesíthessen.
Ebben az esetben az ékre nehezedő ékház az ék ferde lapján csúszhat el, és ezzel a
viszonylagos elmozdulással a fogókészülék zárásához szükséges nyomóerőt
szolgáltatja.
A 3.24. ábrába berajzolt erőjáték csak akkor jöhet létre, ha a ferde csúszólap
'=tg ' súrlódási tényezője eléggé kicsi.
 – 71 –

3.24. ábra. Ékes fogókészülék.

Az elcsúszás határán az ék hajlású ferde lapjára nehezedő F' erő a '

félkúpszögű kúp palástjához illeszkedik, ami azt is jelenti, hogy a függőleges lap
vízszintes normálisával + szöget zár be.
Ha tehát azt kívánjuk, hogy az F' erő az éket a vezetősín felületén el ne
csúsztathassa, akkor annak a ' félkúpszögű súrlódási kúpon belül kell maradnia.
Az önzárás feltétele tehát >( + ').
Nagy sebességű felvonókhoz ékes vagy más önzáró fogókészülék a nagy
dinamikus hatások miatt nem használható. Ilyenkor alkalmazzák a fékező
fogókészüléket, amely állandó vagy növekvő fékezőerővel működhet. A
fékezésből eredő lassulás átlagos értéke a g-t, legnagyobb értéke pedig a 2,5g-t
nem haladhatja meg. Egy állandó fékezőerővel működő fékező fogókészüléket
tüntet fel a 3.25. ábra.

3.25. ábra. Fékező fogókészülék.

Sebességhatároló készülékkel kell felszerelni minden gépi üzemű

személyszállító felvonót. A sebességhatároló a fogókészüléket a süllyedő járószék
menetsebességének 15%-os túllépésekor ne működtesse, de 30%-os túllépés
 – 72 –

esetén a fogókészülék lépjen működésbe. 0,6 [m/s] menetsebességig a

sebességhatároló működésének megengedett felső határa a menetsebesség 50%-os
túllépése. A sebességhatárolót centrifugális erő működteti. A sebességhatároló
beépítésének elvi vázlatát a 3.26. ábra mutatja.

3.26. ábra. Sebességhatároló működésének elvi vázlata.

A járószék jobb oldali ékhúzó karja (1) a felvonópálya mellett mozgó

sebességkorlátozó végetlenített köteléhez (2) kapcsolódik. A felső kötélkorong
centrifugális ingát (3) hajt. A megengedett sebesség túllépésekor az inga
emelkedő hüvelyével mozgatott önzáró excenter (4) a sebességkorlátozó kötelét
megállítja, és a lefelé haladó járószék és az álló kötél relatív elmozdulása felhúzza
a fogóékeket (5). A járószék megáll, és a függesztő kötelek (6) egy pillanatra
meglazulnak, és így a fej (7) elmozdul. A fej elmozdulása egy érintkező
(fejérintkező) oldásával megszakítja az áramkört.
Minden gépi üzemű felvonót mechanikusan működtetett végálláskapcsolóval
kell felszerelni úgy, hogy a vezérléstől teljesen függetlenül, a járószéknek a
végállásokon való legfeljebb 15 cm túlfutása után a hajtógépet kikapcsolja. Ezzel
a vezérlés áramköre is önműködően szakadjon meg. A végálláskapcsolót
visszakapcsolni pedig csak kézi erővel lehessen.
Fékező ütközőt kell beépíteni a felvonó rendeltetésétől függően általában 0,6
[m/s] menetsebesség felett a járószék, 1,2 [m/s] menetsebesség felett pedig az
ellensúly alá is, hogy a (legfeljebb a sebességhatároló által megengedett
sebességgel) lefelé haladó járószéket és az ellensúlyt megállítsa, ha a végállásnak
 – 73 –

megfelelő helyzetüket túlhaladják. A fékező ütközők átlagos lassítása a g-t,

legnagyobb lassítása a 2,5g-t nem haladhatja meg. 1,2 [m/s] menetsebességig
általában rugós, felette folyadékütközőt alkalmaznak.
A személyszállító felvonóknál a legtöbb baleset abból származik, hogy az
aknaajtók olyankor is kinyithatók, ha a járószék nem áll mögötte. Ezért minden
aknaajtót és személyszállítókban minden járószékajtót is a vezérlés áramkörébe
iktatott ajtóérintkezővel kell felszerelni, hogy a járószék csak akkor indulhasson,
ha valamennyi akna és járószékajtó zárva van, és ha egy akna vagy járószékajtó
kinyílik, a járószék megálljon.
Biztonsági mechanikai retesszel kell felszerelni minden aknaajtót, hogy
csak akkor lehessen kinyitni, ha a járószék ott-áll mögötte
Az aknaajtó elé érkező járószék a reteszt oldja, majd továbbhaladva ismét
zárja. Újabban az aknaajtó reteszt a vezérlés áramkörébe iktatott
reteszérintkezővel kell ellátni, hogy a járószék csak reteszelt aknaajtó esetén
legyen indítható.

Ellenőrző kérdések
1. Vázoljon egy emelkedő rudas csavarorsós emelőt, ismertesse az melőszerkezet
kritikus mechanikai igénybevételei, és az emeléshez, illetve süllyesztéshez
szükséges nyomaték és az erő nagyságát!
2. Vázoljon egy kétoszlopos csápos csavarorsós emelőt, ismertesse szerkezetét és
működését!
3. Vázoljon egy fogasrudas emelőt, ismertesse szerkezetét és működését!
4. Vázoljon egy emelkedő házas fogasrudas emelőt, ismertesse szerkezetét és
működését!
5. Vázoljon egy pneumatikus emelőt, ismertesse szerkezetét és működését!
6. Vázoljon egy pneumatikus aknaperem emelőt, ismertesse szerkezetét és
működését!
7. Vázoljon egy hidraulikus emelőt, ismertesse szerkezetét és működését!
8. Vázoljon egy hidraulikus ollós emelőasztalt, ismertesse szerkezetét és
működését!
 – 74 –

9. Vázoljon egy kétfokozatú építőipari kézi csörlőt, ismertesse szerkezetét és

működését!
10. Vázoljon egy villamos hajtású kötélcsörlőt, ismertesse szerkezetét és
működését!
11. Vázoljon egy teherfelvonót, ismertesse szerkezetét és működését!
12. Vázoljon egy teherfelvonót, ismertesse a hajtás konstrukciós változatai,
szerkezetét és működését, az ellensúly meghatározásának műszaki feltételeit!
13. Ismertesse teherfelvonók, biztonsági berendezéseit!
 – 75 –

4. DARUK
Darunak általában emelőműből és mozgatóműből, vagy művekből álló
szerkezetet nevezünk, amellyel a teher függőlegesen és egy, vagy több irányban
vízszintesen szállítható. Két alaptípusa a futódaru és a forgódaru. A legtöbb
darutípus ezen alaptípusoknak a kívánt cél szerinti módosításából, vagy
kiegészítéséből áll.

4.1. A daruk csoportosításának szempontjai

A darukat csoportosíthatjuk szerkezeti kialakításuk, tehermegfogó eszközük,
vagy eszközeik, a helyváltoztatásuk lehetőségei, az elfordulás lehetősége és
mértéke szerint. A következőkben ezen csoportosítási szempontoknak
megfelelően ismertetésre kerülnek a leggyakrabban alkalmazott darutípusok.

4.2. A daruk szerkezet szerinti csoportosítása

Általában hasáb alakú terek emeléssel történő kiszolgálására alkalmas
berendezések a híddaruk. Szerkezeti kialakításuk igen változatos.
A futódaruk általában épületszerkezeten kialakított darupályán mozgó
hídszerkezetből, a hídszerkezeten a hídmozgásra merőlegesen mozgó
futómacskából állnak. A futómacska acélszerkezetén helyezkedik el a futómacska
haladó műve és az emelőmű.

A hídszerkezet kialakítása, valamint a hídszerkezet és a futómacska egymáshoz

viszonyított helyzete alapján különböztethetők meg a futódaruk alaptípusai (4.1,
4.2, 4.3, 4.4 ábrák).

4.1. ábra. Két főtartón felül futó futódaru

 – 76 –

4.2. ábra. Egy főtartós futódaru, függő villamos emelődobbal.

4.3. ábra. Függő futódaru.

4.4. ábra. Forgógémes futódaru

Bakdaruk
Hasáb alakú terek, többnyire szabadban lévő terek emeléssel történő
kiszolgálását teszik lehetővé a bakdaruk. Szokásos alkalmazási területük minden
olyan hely, ahol épületszerkezet nem teszi lehetővé darupálya elhelyezését, vagy
azért mert nincs, vagy azért mert nem terhelhető. Ilyenkor a darupályát a földre
telepítik, és a daruhíd acélszerkezetéhez kapcsolódó úgynevezett bakokon fut. A
4.5. ábra konzol nélküli bakdarut, a 4.6. ábra egy konzolos bakdarut, míg a 4.7.
ábra egy félbakdarut ábrázol, melynél a bakdaru hídszerkezete egyik oldalon
épületszerkezeten kialakított darupályán fut.
 – 77 –

4.5. ábra. Konzol nélküli bakdaru.

4.6. ábra. Konzolos bakdaru

4.7. ábra. Félbakdaru

Rakodóhidak.
A rakodóhidak többnyire a közúti, vagy vasúti rakományok (szárazföldi) és
hajó (folyami, tengeri) rakományok átrakodására alkalmas. A 4.8. ábrán látható
rakodóhíd merev konzolokkal készült, míg a 4.9.ábra egy a magasabb építésű
hajók áthaladását is biztosító felhajtható konzolos rakodóhidat ábrázol.

4.8. ábra. Merev konzolos rakodóhíd

 – 78 –

4.9. ábra. Felhajtható konzolos rakodóhíd.

Kábeldaruk.
Nagyobb kiterjedésű területek emeléssel történő kiszolgálásának eszközei a
kábeldaruk. Jellegzetességeik a nagy fesztávolság, a szabadban történő telepítés.
A 4.10. ábrán látható helyhez kötött kábeldaru csak egy síkban történő
emeléskiszolgálására alkalmas, valójában tehát csak egy speciális futómacska
szerkezet. Az emelőmű a billenthető lábak közé kifeszített kábelen mozgatható. A
bakdaruk egyébként hajlításra is igénybevett nehéz hídszerkezetét a kábeldaruknál
a csak húzásra igénybevett kifeszített kábel helyettesíti.

4.10. ábra. Helyhez kötött kábeldaru.

A 4.11. ábrán egy kábelhíddaru látható. A lábakat összekötő acélszerkezet

csak nyomásra van igénybevéve, miután alapvető feladata a lábak és ezzel az
emelőművet tartó kábel kifeszítése. A nyomó igénybevétel elviselésére a hajlító
igénybevételhez képest lényegesen kisebb tömegű acélszerkezet alkalmas.

4.11. ábra. Kábelhíddaru

 – 79 –

Gémes daruk
Portáldaruk. A portáldaruk jellegzetes acélszerkezetre, úgynevezett
portálszerkezetre épülnek. A 4.12. ábrán egy billenőgémes portáldaru látható. A
portál szerkezet síneken gördül. A portál szerkezetre egy forgótárcsán keresztül
csatlakozik a daru felépítmény, melynek fő részei a forgatómű, a gém billenő mű,
ami egyben emelőmű is. A szerkezeten jól látható a gém tömegét, illetve a teher
tömegének egy részét kiegyensúlyozni hivatott ellensúly.

4.12. ábra. Billenőgémes portáldaru.

További portáldaru konstrukcik láthatók a 4.13. és a 4.14 ábrán.

4.13. ábra. Kettős billenőgémes portáldaru.

4.14. ábra. Félportáldaru.

 – 80 –

Gémes daruk gyakran alvázra szerelt önjáró, vagy vontatható kivitelben is

készülnek. A 4.15. ábrán egy közúti gépjármű alvázára szerelt gémes daru vázlata
látható. Természetesen az alváz lehet közúti vontatmány, vasúti motoros, vagy
vontatható alváz is, sőt hajókra, vagy uszályra telepített gémes daruk is gyakoriak.

4.15. ábra. Alvázára szerelt gémes daru

Toronydaruk. A gémes daruk jellegzetes alaptípusai a toronydaruk.

Alkalmazási területük nagy építkezések emelési feladatainak megoldása. A 4.16.
ábrán egy jellegzetes állóoszlopos toronydaru látható. A toronydaru
oszlopszerkezete sokszor teleszkóp rendszerű. A teleszkópos oszloprendszer
biztosítja a széles határok között változtatható emelőmagasságot.

4.16. ábra. Állóoszlopos toronydaru.

További portáldaru konstrukcik láthatók a 4.17. és a 4.18 ábrán.

 – 81 –

4.17. ábra Forgó oszlopos toronydaru.

4.18. ábra Autó-toronydaru

A 4.19. ábrán egy önszerelő toronydaru látható. A daru leszerelt állapotban,

vontatmányként közúton szállítható az alkalmazás helyszínére. A helyszínen a
daru saját emelő és billentő művei segítségével az oszlop emelési helyzetbe
emelhető, majd ebben a helyzetben rögzíthető. Miután közúton történő szállítása
nagy méretei miatt csak különleges rakományként végezhető ezért nehézkes,
alkalmazása ma már egyre ritkább.
 – 82 –

4.19. ábra. Önszerelő toronydaru.

Árbocdaruk. (Derrick-daru)
Általában hajók fedélzetén kerül alkalmazásra. Két alaptípusa terjedt el, az
egyik a merev rudazatú árbocdaru, a másik a kötélrögzítésű árbocdaru, mely a
4.20. ábrán látható.

4.20. ábra. Kötélrögzítésű árbocdaru

A 4.21. ábrán egy jellegzetes hajófedélzeti daru látható.

4.21. ábra. Hajófedélzeti daru

 – 83 –

Konzoldaruk. A konzoldaruk csoportjába tartozó daruk jellegzetessége,

hogy az emelés az alátámasztásokon kívül történik. A 4.22. ábrán egy oszlopos
konzoldaru látható. A konzolon futó futómacska szerkezet sugárirányú mozgást
végez. Az oszlop körüli forgatást a konzol végéről lelógó lánc segítségével kézi
erővel végzik.

4.22. ábra. Oszlopos konzoldaru

A fali konzoldaru (4.23. ábra) kis üzemek, vagy nagyobb megmunkáló gépek
közvetlen környezetében végzett emelési műveletek kiszolgálója.

4.23. ábra Fali konzoldaru

4.3. A daruk tehermegfogó eszköz szerinti csoportosítása

— Horogüzemű daruk
— Markolós daruk
— Mágneses daruk
— Emelőgerendás daruk
 – 84 –

— Adagszállító daruk
— Berakó daruk
— Öntődaruk
— Forgókaros daruk
— Kovácsdaruk
— Kokillalehúzó daruk
— Mélykemence daruk
— A raktári felrakódaru magasraktárak állványkiszolgáló gépe. Az
anyagmegfogó eszköz emelővilla, mely alkalmas rakodólapok
megfogására, gyors megközelítő mozgatására és a lassú
pozicionálásra.

4.24. ábra. Raktári felrakódaru

— Konténerdaruk. Konténer átrakó állomások (konténer terminálok)

anyagmozgató gépe. Tehermegfogó eszköze alkalmas a különféle
méretű, de szabványos konténerek megfogására, emelésére,
mozgatására. A pontos pozicionálás érdekében a kis sebességű emelő
és haladó mozgásokon túl a berendezések gyakran alkalmasak a
konténerek függőleges tengely körüli forgatásra is (4.25. ábra).

4.25. ábra. Konténerdaru.

 – 85 –

4.4. A daruk helyváltoztatási lehetőségei szerinti csoportosítása

A helyváltoztatás lehetősége szerint a következő csoportosítás lehetséges:
Helyhez kötött daruk. Ilyen például a 4.23. ábrán látható fali konzoldaru.
Önemelő daruk. A 4.26. ábrán látható kúszódarut építkezéseken
alkalmazzák. Egy-egy szint elkészítése után a daru acélszerkezete saját
emelőműve segítségével, egy szinttel feljebb emelhető.

4.26. ábra. Önemelő kúszódaru

Az áthelyezhető daruk nem képesek önálló helyváltoztatásra. Megfelelő

berendezéssel például egy másik mobil daruval áthelyezhetők
Radiáldaruk. A radiáldaruk egyik lába helyhez kötött, a másik körpályán
elmozdulhat (4.27. ábra).

4.27. ábra Radiál kábeldaru.

 – 86 –

Önjáró daruk. A 4.28. és 4.29. ábra.

4.28. ábra. Önjáró gumikerekes konténerdaru

4.29. ábra. Önjáró, közúti autódaru.

Úszódaru. A 4.30. ábrán egy motoros hajóra épített önjáró úszódaru látható.

4.30. ábra. Önjáró úszódaru.

Vontatható daruk. Vontatható daruk lehetnek vasúti, közúti és vízi

vontatmányra építve (4.31. ábra).
 – 87 –

4.31. ábra. Vontatható vízidaru.

4.5. A daruk elfordulási lehetőségei szerinti csoportosítása

Az elfordulás lehetősége szerint a következő daru típusok lehetségesek.
Nem forgó daruk. Ebbe a csoportba tartozik minden olyan daru, melynek
mozgáskombinációiban az emelésen kívül csak haladó mozgás lehetséges (ld.
4.1.ábra).
Nem teljes fordulatú forgódaruk (ld. 4.23.ábra).
Teljes fordulatú forgódaruk (ld. 4.1.ábra).

A daru futómű és a darupálya viszonya szerint is csoportosíthatjuk a

darukat.
Felülfutó daruk. Felülfutónak nevezzük azokat a darukat ahol a daru futómű
a darupálya felett helyezkedik el (ld. 4.1.ábra).
Függő daruk. A függő daruknál a daru futómű a darupálya mellett, a tartó
két oldalán függ (ld. 4.3.ábra).

További csoportosítási szempont lehet a hajtás szerinti. A hajtás szerint a

következő daru csoportok lehetségesek:
Kézi hajtású daruk.
Villamos daruk.
Hidraulikus daruk.
Pneumatikus daruk.
Belsőégésű motoros daruk.
 – 88 –

4.6. A daruk jellemző mozgáskombinációi. (Haladó, forgó és

billenő mozgások kombinációi)
Azokat a berendezéseket, melyek csak emelési műveletek végzésére
alkalmasak mint már korábban szóltunk róla emelő műveknek nevezzük. Ha az
emelő művet egy további haladó mozgást végző szerkezetre építjük futómacska
szerkezetről beszélünk. A futómacska, ha a haladó mozgása vízszintes egyenes
egy síkot képes kiszolgálni emelő műveletekkel, ha a pálya görbe, akkor egy
görbével határolt felület, ha kör akkor egy hengerfelület emeléssel történő
kiszolgálása lehetséges. Ha az emelőmű egy billenő gém végén helyezkedik el az
emeléssel kiszolgálható felület szintén síkfelület.
Mikor a futómacska egy további, a macska mozgásától eltérő irányú
mozgását is lehetővé teszik, akkor már egy tér kiszolgálása válik lehetségessé. A
legszélesebb értelemben tehát darunak azokat a berendezéseket nevezik, melyek
egy tér emeléssel történő kiszolgálására alkalmasak.
Daruk esetén a legjellemzőbb mozgáskombinációk a következő:
— Emelés és két egymásra merőleges vízszintes irányú mozgás. A
kiszolgálható tér hasáb alakú. (Híddaruk)
— Emelés és egy vízszintes irányú haladó mozgás, valamint egy
függőleges tengely körüli forgó mozgás. A kiszolgálható tér henger
alakú. (Forgó daruk)
— Emelés és egy függőleges és egy vízszintes tengely körüli forgó
mozgás. A kiszolgálható tér henger alakú. (Billenőgémes forgó
daruk)
— Emelés és egy függőleges és egy vízszintes tengely körüli forgó
mozgás, valamint egy további vízszintes haladó mozgás. A
kiszolgálható tér alakja egy hasáb, melynek két végéhez két fél
henger alakú térrész csatlakozik.
Természetesen itt csak a legjellemzőbb mozgáskombinációk felsorolására
került sor. Ettől eltérő további variációk is természetesen lehetségesek.
 – 89 –

4.7. A futódaruk jellemző kialakítása és fajtái

A daruk szerkezet szerinti csoportosításánál már ismertetésre kerültek a
híddaruk egyik legelterjedtebb alaptípusát jelentő futódaruk alapkonstrukciós
változatai. Ezek az alaptípusok a következők:
— Két főtartós felül futó futódaruk.
— Egy főtartós felül futó futódaruk.
— Egy főtartós függő futódaruk.
— Forgógémes futódaruk.
4.8. Egy főtartós függő futódaruk szerkezete, működése,
alkalmazási területei
Az egy főtartós futódaru (4.32. ábra)fő szerkezeti elemei a következők:
— Az épületszerkezethez rögzített darupálya, leggyakrabban darupálya
sin.
— A daru hídszerkezete. Egy főtartós daruk esetén leggyakrabban egy
magasított gerincű „I” tartó, ritkábban szekrényes tartó, a két végén
kialakított futókerék szekrénnyel, futókerekekkel és a híd
haladóművel.
— A híd haladómű fő részei a villamos motor, a hajtómű, a
fékberendezés, és a nyomkarimás futókerekek.

4.32. ábra. Egy főtartós függő futódaru.

 – 90 –

— Futómacska szerkezet, rendszerint villamos emelődob az emelőművel

és a haladó művel.
— Az emelőmű fő részei a villamos motor, a rugalmas
tengelykapcsolóval egybeépített fékberendezés, a hajtómű, kötéldob
és a horogszerkezet a kötélcsigasorral és a tehermegfogó szerkezettel.
— A haladómű fő részei a híd haladóműhöz hasonlóan a villamos
motor, a hajtómű, a fékberendezés, és a nyomkarimás futókerekek.
— Fontos része a darunak az áramszedő szerkezet, mely a darupálya
mellett elhelyezett többnyire szigeteletlen vezetékről szedi le az
áramot. (három fázis és a nulla vezeték). A futómacska emelő és
haladóművének a árammal történő ellátása függő futódaruknál
többnyire szigetelt, úgynevezett röpkábeleken keresztül történik.
— A daruk vezérlése történhet a föld felszínéről lelógó vezérlő
dobozról, de rádió távirányítással is.
Az egy főtartós függő futódaruk hasáb alakú terek kiszolgálására alkalmasak.
A híd vízszintes irányú haladó mozgást végez. A futómacska híd haladási irányára
merőleges mozgásra képes. Ezen mozgások egymástól függetlenül és egyidejűleg
is történhetnek. Mindkét mozgás sebessége egymástól függetlenül is változtatható.
Az egy főtartós függő futódaru nem túl nagy 10 15m fesztávolságú
csarnokok kiszolgálására alkalmas. Teherbírása maximum 3 tonna, ritkán 5 tonna
teherbírású egy főtartós függő futódaruk is előfordulnak.

4.9. Két főtartón felül futó daruk szerkezete, működése,

alkalmazási területei
A két főtartós futódaru (4.33. ábra)fő szerkezeti elemei a következők:
— Az épületszerkezethez rögzített darupálya, leggyakrabban darupálya
sin.
— A daru hídszerkezete két főtartós daruk esetén ritkábban két
magasított gerincű „I” tartó, többnyire rácsos acélszerkezet, vagy két
szekrényes tartó a két végükön kialakított futókerék szekrénnyel,
futókerekekkel és a híd haladóművel.
 – 91 –

4.33. ábra. Két főtartós felül futó futódaru.

— A híd haladómű fő részei a villamos motor, a hajtómű, a

fékberendezés, és a nyomkarimás futókerekek.
— Futómacska szerkezet, az emelőművel és a haladó művel.
— Az emelőmű fő részei a villamos motor, a rugalmas
tengelykapcsolóval egybeépített fékberendezés, a hajtómű, kötéldob
és a horogszerkezet a kötélcsigasorral és a tehermegfogó szerkezettel.
— A haladómű fő részei a híd haladóműhöz hasonlóan a villamos
motor, a hajtómű, a fékberendezés, és a nyomkarimás futókerekek.
— Fontos része a darunak az áramszedő szerkezet, mely a darupálya
mellett elhelyezett többnyire szigeteletlen vezetékről szedi le az
áramot. (három fázis és a nulla vezeték). A futómacska emelő és
haladóművének a árammal történő ellátása két főtartós felül futó
futódaruknál többnyire szintén szigeteletlen vezetékről,
áramszedőkön keresztül történik.
— A daruk vezérlése történhet a föld felszínéről lelógó vezérlő
dobozról, rádió távirányítással is, de gyakori, ezeknél a daruknál,
hogy a kezelést egy a daruhídra erősített fülkéből darukezelő végzi.
A két főtartós felül futó futódaruk hasáb alakú terek kiszolgálására
alkalmasak. A híd vízszintes irányú haladó mozgást végez. A futómacska híd
haladási irányára merőleges mozgásra képes. Ezen mozgások egymástól
függetlenül és egyidejűleg is történhetnek. Mindkét mozgás sebessége egymástól
függetlenül is változtatható.
 – 92 –

A két főtartós felül futó futódaru nagyobb fesztávolságú csarnokok

kiszolgálására alkalmas. Teherbírása elérheti a 320 tonnát is.
4.10. Fali konzolos futódaruk szerkezete, működése, alkalmazási
területei
A fali konzolos futódaru vázlata 4.34.ábrán látható.

4.34. ábra .Fali konzolos futódaru

A fali konzolos futódaru épületszerkezeten kialakított darupályán fut. A

darupálya speciális, hiszen a szokásos terheléseket az épületszerkezethez erősített
három darab sínpálya veszi fel, az alsó pálya veszi fel a terhelésből származó erőt,
míg a konzolon mozgó teher nyomatékát a vízszintes irányban beépített két darab
sín viszi rá az épületszerkezetre. Ez a megoldás az épületszerkezet számára
kedvezőtlen, mivel a szokásos épületszerkezetek a nyomás-igénybevételt jól, a
hajlítást viszont nehezebben viselik. A vízszintes síneken a falra merőleges azonos
nagyságú, de ellentétes irányú erők hatnak, melyek a falszerkezetet hajlítják.
A daru acélszerkezete gyakorlatilag a konzol. Az acélszerkezet lehet az ábrán
is látható rácsos szerkezet, vagy szekrényes tartó. A konzol haladó hajtása a
konzolt a fal mentén az üzemcsarnok hosszában képes mozgatni, míg a
futómacska haladóműve az emelőművet a konzol hosszában mozgatja. A
futómacska lehet felül futó és függő szerkezet is. A daru hasáb alakú tér
kiszolgálására alkalmas.
Alkalmazása olyan helyeken terjedt el, ahol az épületszerkezet nem teszi
lehetővé (nincs másik fal) futódaru telepítését, ugyanakkor a kis kinyúlás
elegendő és nem túl nagy teherbírás az igény. Nagyobb fesztávolság és teherbírás
igény esetén félbakdarut alkalmaznak.
 – 93 –

4.11. Futódaruk szerkezete, működése, alkalmazási területei

Téglalap alakú üzemcsarnokok legelterjedtebben alkalmazott darutípusa a
futódaru. A futódaruk a csarnok két szemközti falán erre a célra kialakított
épületszerkezethez rögzített darupályán futnak. A darupálya a fokozott
igénybevételt elviselni képes darusín. A pálya a terhelésből származó
igénybevételeket teljes egészében az épületszerkezetre viszi át. Az épületszerkezet
igénybevételeit, annak az épületre való hatásait híddaruk telepítésénél minden
esetben statikailag vizsgálni kell.
A futódaruk fő részei a következők:
— a daruhíd acélszerkezete, mely lehet hegesztett rácsos acélszerkezet,
vagy szekrényes tartó
— a daruhíd haladóhajtása, a hídszerkezethez csatlakozó
kerékszekrényekkel. A kerékszekrényekben csapágyazott hajtott,
vagy szabadon futó négy, nagyobb terhelés esetén nyolc, vagy több
kerékcsoporttal.
— a daru energia ellátását biztosító vezetékek a darupálya mentén és az
áramszedő szerkezet, vagy függesztett röpkábel.
— Felülfutó, vagy függő futómacska szerkezet a haladóművel és az
emelőművel.
A daruhíd haladóművét, futómacska haladóművét és az emelőművet gyakran
egy-egy villamosmotor hajtja. Ezért szokták ezeket a darukat hárommotoros
daruknak is nevezni.
A futódaru tehát téglalap alakú üzemcsarnokok kiszolgálására alkalmas.
Rendkívül változatos konstrukciós kialakítással, széles fesztávolság tartománnyal
(4 33,5 m), széles emelési magasság tartománnyal (4 40 m, vagy szükség esetén
több) és változatos teherbírással (0,25 320 t) készülnek.

4.12. Futódaru különféle gépszerkezeti elemeinek terhelése,

meghajtása, a hajtás teljesítmény szükségletének számítása
A daruk és más anyagmozgató gépek különféle gépelemekből, gépszerkezeti
elemekből épülnek fel. A daruk legjellemzőbb gépszerkezeti elemei az
 – 94 –

emelőművek, a haladóművek, a forgató és billentő művek, fék és visszafutásgátló

szerkezetek. A következőkben ezen gépszerkezeti elemek közül vizsgáljuk meg a
legjellemzőbbek szerkezetét, működését, a hajtás teljesítményigényének
számítását.
Emelőművek szerkezete, működése és a hajtás teljesítményigényének
számítása.
A 4.35. ábrán egy futómacska szerkezet látható.

4.35. ábra. Futómacska szerkezet

A futómacska szerkezeten belül jól láthatóan elkülönül a villamosmotorból, a

fékszerkezettel egybeépített tengelykapcsolóból, a fogaskerék hajtóműből a
kötéldobból és a horogszerkezetből álló emelőmű, valamint a haladómű, melyeket
egy közös acélszerkezetre a futómacska vázára építettek.
A következőkben az emelőmű hajtás indítási teljesítményigényének
meghatározása követhető nyomon.
Haladóművek szerkezete, működése, az indítás teljesítményigényének
számítása. A daruhidak és a futómacskák mozgatását egymástól csak méreteiben
különböző haladóművek végzik. A 4.36. ábrán egy daruhíd haladóműve látható.
A haladómű fő részei a híd haladómű (1), mely villamos motorból.
Hajtóműből, a fékszerkezetből a féklazító mágnessel (8), a hajtott futókerekekből
 – 95 –

(2), tengelykapcsolókból (4,5) áll. Hasonló szerkezetű a futómacska haladómű

hajtása is, csak a kerekeket meghajtó tengely, vagy tengelyek rövidebbek.

4.36. ábra. Daruhíd haladóműve

A daruhíd, illetve a futómacska kerekei beékelődésének elkerülése érdekében

a kerekek együttfutásáról gondoskodni kell. A kerekek együttfutásának
szinronizációjának konstrukciós megoldásait mutatja a 4.37. ábra.

4.37. ábra. Haladómű hajtások kerékszinkronizálásának megoldásai.

 – 96 –

A 10 darab haladómű szinkronizálási változaton alapvetően három

szinkronizációs konstrukciós változat látható. Az első alaptípusnál a kerekek
független hajtást kapnak, vagy szabadon futnak (1,2). Az együttfutást az azonos
felépítésű villamosmotoros hajtóművek biztosítják. A lemaradó kerék lassabban
forog, a villamos motor nyomatéka, jelleggörbéjéből adódóan megnövekszik,
felgyorsítván a lemaradó kereket. A második típusnál mechanikus szinkronizációt
valósítanak meg, a kerekek páronként, esetenként nagyon hosszú tengelyek végére
kerülnek (5,7,8,9,10). A harmadik típus az úgynevezett villamos tengely, ahol a
kerekek együttfutását, az először a Kandó vonatoknál használt eljárással, villamos
paraméterek befolyásolásával oldják meg (3,4,6).
A daru, vagy futómacska egyenletes sebességgel történ mozgatásához
szükséges teljesítmény meghatározásához először meg kell határozni az összes
menetellenállást (Zö). Az összes menetellenállás komponensei a gördülő-ellenállás
(Zg), a csapsúrlódás (Zcs), a keréken lévő nyomkarima menetellenállása (Zny), az
összeérő kerékagyak menetellenállása (Zh). Ezekkel
Zö=Zg+Zcs+Zny+Zh [N]
A Zg gördülő-ellenállás a következő összefüggésből számítható
2
Zg K f N
D
ahol D [m] a kerék átmérője, K [N] a kereket terhelő erő, f [m] a gördülő-
ellenállás karja, értéke acél kerék és acél sín esetén f=0,0005m.
A csapsúrlódás okozta menetellenállás a következő összefüggésből
számítható:
d
Z cs K N
D
ahol K [N] a kerékterhelés, d [m] a csapátmérő, a csapsúrlódási tényező, D
[m] a kerékátmérő.
Méretezésnél a nyomkarima peremsúrlódásának menetellenállást a
kerékterhelés 0,2 % szokták figyelembe venni, azaz
Z ny 0,002 K

ahol K [N] a kerékterhelés.

 – 97 –

A kerékagy homlokfelületének súrlódását a kerékterhelés 0,3 % szokták

figyelembe venni, azaz
Zh 0,003 K

ahol K [N] a kerékterhelés.

A Zö menetellenállás ismeretében a daruhíd vagy futómacska állandó
sebességgel történő hajtásának teljesítményigénye
Z ö vh
Pa kW
1000 ö
A gyorsítás teljesítményigényének komponensei: A haladó mozgást végző
tömegek felgyorsításához szükséges teljesítmény
Qdaru Qteher vh2
Pgy1 kW
1000 ö ti
ahol a Qdaru és Qteher a daru, illetve a teher tömege [kg], vh [m/s] a maximális
haladási sebesség, ti [s] a gyorsítási idő, ö a hajtás összhatásfoka.
A haladóműveknél a forgó mozgást végző tömegek felgyorsításához
szükséges teljesítményt a haladó mozgást végző tömegek felgyorsításához
szükséges teljesítmény 10 20 %-val szokták figyelembe venni, vagyis
Pgy2=(0,1 0,2) Pgy1. Tehát a gyorsítás teljesítményigénye daru haladóművek esetén
Qdaru Qteher vh2
Pgy Pgy1 Pgy 2 1,1 1,2 kW
1000 ö ti
Szabadban dolgozó daruk esetén a szélterhelést is figyelembe kell venni!
Forgatóművek szerkezete, működése, a hajtás teljesítményigényének
számítása. A 4.38. ábrán egy forgatómű elvi vázlata látható.
A forgatóművet villamosmotor fékkel egybeépített rugalmas
tengelykapcsolón keresztül hajtja (1). A tengelykapcsoló fékezett részével egy
hajtómű (2), gyakran nagy módosítású csigahajtómű bemenő tengelyéhez, a csiga
tengelyhez kapcsolódik
A csiga hajtja meg a csigakereket. A csigahajtómű kimenő tengelye
tengelykapcsolón (4) keresztül kapcsolódik egy kis fogaskerékhez (3). A kis
fogaskerék hajtja meg a forgó felépítményhez rögzített fogaskoszorút (5).
 – 98 –

4.38. ábra. Forgatómű elvi vázlata.

4.13. A forgódaruk szerkezete, működése, konstrukciós

változatai, alkalmazási területei
Mikor a daru a terhet függőleges irányú mozgáson kívül legalább egy
függőleges tengely körül körív mentén is mozgathatja, forgódaruról beszélünk. A
körív sugara a forgódaru kinyúlása. Míg a futódarut főleg zárt terek, műhelyek
kiszolgálására használják, addig a forgódaru főleg szabad téren nyer alkalmazást,
például rakodódaruk kikötőben, gyárudvaron, vasúti rakodókon stb.
A forgórész megtámasztása szerint a következő módon csoportosíthatók a
forgódaruk:
— - oszlopos forgódaruk
— - tárcsás forgódaruk
— - királycsap nélküli golyós- (vagy görgős-) koszorúhoz kapcsolódó
forgódaruk
A forgódaruk méretére jellemző a teherbírás és kinyúlás szorzata a Q g r a
tehernyomaték.
 – 99 –

A fali konzolos (forgó oszlopos) forgódaru szerkezete, működése,

konstrukciós változatai, teherbírása, alkalmazási területei.
A gém a forgó oszloppal össze van építve. Az oszlop felső és alsó vége
csapágyakban van megtámasztva. Olyan helyeken, ahol a csapágyakat falon lehet
elhelyezni, alkalmazzák a fali forgódarut (4.39. ábra).

4.39. ábra. Forgó oszlopú fali forgódaru

Mivel az épületfal nagyobb vízszintes irányú erő felvételére nem alkalmas, a

fali forgódaru kb. 105 Nm tehernyomatékig Q=1 3 t teherbírásra alkalmazható.
Gyakran kézi hajtással készül.

4.40. ábra. Fali forgódaruk konstrukciós változatai.

A forgó oszlopú forgódaru, mint az a konstrukciós változatok vázlatából is

látható csak korlátozott körülfordulásra alkalmas.

A álló oszlopos forgódaru szerkezete, működése, konstrukciós változatai,

teherbírása, alkalmazási területei, az ellensúly tömegének számítása.
Míg a forgó oszlopú forgódaru a felső csapágy megfogása miatt általában
korlátozott forgású, addig az álló oszlopú forgódaru akadály nélkül forgatható
(4.41. ábra). Az álló oszlop a lehorgonyzott csillagban van megfogva. Az álló
 – 100 –

oszlopra a forgórész felül egy talp- és nyakcsapággyal kapcsolódik. Az álló oszlop

hajlításának csökkentése céljából a forgórészben ellensúlyt alkalmaznak.
Az álló oszlop nyomásra és hajlításra van igénybe véve. A legnagyobb
nyomaték az álló oszlop alsó részén, a nyakcsapágy és a befogás között ébred. A
legkisebb hajlítónyomaték elérésére az ellensúly nagyságát olyan nagyra
választják, hogy az ellensúly nyomatéka a teher nyomatékának a felét és a teljes
forgórész nyomatékot egyensúlyozza ki.

4.41. ábra. Álló oszlopú forgódaru

Azaz a 4.41. ábra jelöléseivel

Qt g a
Qe g e Qf g b
2
Így a legnagyobb nyomaték teljes terheléskor
Qt g a
M max
2
és terheletlen darunál
Qt g a
M max
2
A fentiék alapján számítható ellensúly esetén az oszlop hajlító igénybevétele
maximális terhelés esetén és üresen azonos.

Forgótárcsás forgódaruk szerkezete, működése, konstrukciós változatai,

teherbírása, alkalmazási területei, az ellensúly tömegének számítása.
A forgótárcsás forgódaru (4.42. ábra) alátámasztását körsínen gördülő perem
nélküli futókerekek (1) biztosítják. A daru központos forgatását királycsap (2)
biztosítja. A daru főbb részei a gém és a gépház, belül elhelyezett emelő- és
 – 101 –

forgatóművel, a királycsap, a futókerekek és az ellensúly. E forgódaru típust

rendszerint gépi hajtással kikötőkben, ipartelepeken főleg rakodási munkákra
használják. Alkalmazása maximum 30 t-ig és 5 106Nm tehernyomatékig szokásos.
A forgótárcsás darut úgy építik, hogy a forgórészre ható erők eredője teherrel
vagy teher nélkül a futókerekek alátámasztási pontjai között maradjon.
A királycsap általában húzó igénybevételt nem kap, azonban biztonságból
úgy képezik ki, hogy húzóerőt fel tudjon venni és a daru esetleges túlterhelése
esetén a forgódaru felborulását megakadályozza.

4.42. ábra. Forgótárcsás forgódaru.

A királycsap e biztonsági szerepét a daru 50%-os túlterhelésénél veszik

figyelembe, azaz amikor 1,5 Q-val terhelt daru esetén a gémoldali kerekek
alátámasztási pontjaira, illetve az I jelű (4.42. ábra) borítóélre a gémoldali
nyomaték éppen egyenlő az ellensúlyoldal nyomatékával. Ennél nagyobb
túlterhelés esetén a királycsap húzóerőt kap és megakadályozza a forgórész
lebillenését a körsínről.
Az I borítóélre a nyomatékegyenlőség
1,5 Qt g a b Qd g b s Qe g e b

A terheletlen darura ható függőleges erők eredője pedig nem lehet a II jelű
borítóéten kívül. Ez a feltétel akkor teljesül, ha
Qd g b s Qe g e b

A futókerekek és az alapépítmény lehető legkedvezőbb igénybevétele

céljából elérendő, hogy terhelt darunál a gémoldali futókerekek terhelése
 – 102 –

lehetőleg egyenlő legyen a terheletlen daru ellensúlyoldali kerekeinek

terhelésével. Ez a feltételrendszer alkalmas a forgótárcsás daruk ellensúlyának és
fő méreteinek meghatározására.
A forgótárcsás forgódarukat gyakran különféle alépítményekre építik. Az
alépítmény lehet sínpályán mozgó, vagy mozgatható kocsi, közúti gépjármű, vagy
közúti vontatmány, építhetik vasúti motoros kocsira, vagy vontatható vasúti
kocsira, illetve hajóra, vagy uszályra.
A toronydaruk szerkezete, működése, konstrukciós változatai,
alkalmazási területei. A toronydarukra a viszonylag kis teherbírás, nagy emelési
magasság, nagy gémkinyúlás és a könnyű és gyors összeszerelhetőség a jellemző.
A 4.43. ábralátható építőipari toronydaru billenthető gémének maximális
kinyúlása 12.

4.43. ábra. Építőipari toronydaru vázlata

Maximális gémkinyúlás esetén a daru terhelhetősége 0.5 t. Kisebb kinyúlás

esetén nagyobb teher (belső gémállásnál 1 t) is emelhető. A billentés alatt a teher
vízszintes pályán mozog. A daru önszerelő. Más munkahelyre való áttelepítés
esetén az egész szerkezet alá két kereket szerelnek, és vontatóval továbbítják.
 – 103 –

Autódaruk szerkezete, működése, konstrukciós változatai, alkalmazási

területei. Az autódaru gumikerekes önjáró alvázra szerelt gémes daru, amely
üzemszerűen részt vehet a közúti forgalomban (4.44. ábra). Hajtása lehet
közvetlen, vagy közvetett. Közvetlen, ha a járműmotor mechanikus kapcsolattal
hajtja a darut. Közvetett, ha a járműmotor generátort, vagy szivattyút hajt, amely
villamos, ill. folyadékenergiával látja el a daru egyes motorjait. A terhet közvetlen
hajtású daruval nehezebb pontosan elhelyezni. A gépkocsi hossztengelyére
merőleges gémálláskor fellépő nagyobb billenőnyomaték esetén az alvázból
kihajtható vagy kihúzható karok végein levő csavaros vagy hidraulikus
működtetésű támaszok a talajra támaszkodva biztosítják a jármű állékonyságát, és
tehermentesítik a futóművet.

4.44. ábra. Forgógémes autódaru

Az autódaru utazási sebessége 40 50 km/h, ezáltal egyik munkahelyről rövid

idő alatt helyezhető át másik munkahelyre.
A 4.45. ábra hidrosztatikus hajtású autódarut ábrázol. Az emelőművet
löketsokszorozó csigasor, a billentést dugattyús munkahenger hajtja. A
gémforgatás külső fogazásához kapcsolódó fogasléceket is munkahengerek
mozgatják. Az elöl elhelyezett szivattyú olaj áramát a kezelőfülkében levő
irányváltó szelepek osztják szét az egyes munkahengerekhez.
 – 104 –

4.45. ábra. Hidrosztatikus hajtású autódaru

Úszódaruk szerkezete, működése, konstrukciós változatai, alkalmazási

területei. Úszódarukat kikötőkben darabáru és ömlesztett anyagok átrakására,
hajók szerelésére, javítására, elsüllyedt roncsok kiemelésére, hidak szerelésére
használnak. A 4.46. ábra egy egy 100 t teherbírású, billenőgémes úszó forgódarut
tüntet fel. A daru az úszótest (ponton) előrészén van elhelyezve. A forgórész
harangszerűen fogja körül a fedélzetre épített nyolcszögletű gúlát, a forgódaru álló
oszlopát. A forgórész borítónyomatékából eredő vízszintes erők átadása az álló
oszlopra egyrészt a forgó torony alsó részén beépített vízszintes síkú futókerekek,
másrészt a gúla csúcsán elhelyezett csapágy útján történik. A gúla csúcsán
elhelyezett önbeálló (axiális) görgőscsapágy egyben a forgórészből eredő
függőleges erőt is felveszi.

4.46. ábra. 100 t teherbírású billenőgémes úszó forgódaru

A kiegyensúlyozott billenőgém kinyúlásának változtatásakor a teher közel

vízszintes pályán mozog. Mivel az úszódaru a tehernyomaték nagysága szerint
 – 105 –

helyzetét változtatja (megdől), a billenőgém szerkesztésénél és az ellensúlyok

megállapításánál e körülményt figyelembe kell venni. A megengedett dőlés 5°. Az
ábra jobb oldalán az úszódaru a legnagyobb terhelésnek megfelelő maximális
kinyúlás mellett és legkisebb kinyúlású gémmel terheletlenül is látható. A
forgótorony gémmel ellentétes oldalán van elhelyezve az emelőcsörlőket
tartalmazó gépház és a forgórész ellensúly. A forgórész forgatása a fix gúla alsó
részén elhelyezett pálcás fogaskoszorúba kapcsolódó, a forgótorony alsó gyűrűjén
elhelyezett hajtóműről hajtott kis fogaskerékkel történik. A daru hajtására az
úszótestben elhelyezett diesel-elektromos gépcsoport szolgáltat egyenáramú
villamos energiát.
4.14. Daruk stabilitásának fogalma és vizsgálata
Konzolos daruk, gémes daruk, forgó gémes daruk stabilitását, felbillenés
elleni biztonságát igazolni kell számítással, esetleg próbaterheléssel. A
felbillenéssel szembeni biztonságot daruknál szokták a daruk állékonyságának is
nevezni. Az állékonyságot terhelt és terheletlen állapotra külön-külön meg kell
vizsgálni.
A felbillenés elleni biztonság
állandó terhelések okozta nyomatékok összege
felbillentő nyomatékok összege
a billenési élre vonatkoztatva.
A számláló kiszámításához minden állandó súlyt (önsúly, futómacska súly,
ellensúly, gépészeti és villamossági szerelvények), mely az állékonyságot
befolyásolja, a legkedvezőtlenebb nagyságban és helyzetben kell figyelembe
venni. A "legkedvezőtlenebb" kifejezésen azt kell érteni, hogy a súlyok és
súlypontok megállapításakor figyelembe kell venni a számításból eredő
pontatlanságot és a gyártási hengerlési, öntési stb.) szórásokat, és értelemszerűen a
legkisebb, ill. a legnagyobb értékekkel kell számolni.
"Felbillentő nyomaték" kifejezésen a változó terhelésekből (hasznos teher,
szélnyomás, tömegerők) eredő, a billenési élre vonatkozó nyomatékok összegét
kell érteni.
 – 106 –

Általános állékonysági előírások. Ezek az előírások a "Különleges

állékonysági előírások" bekezdésben felsoroltak kivételével minden darura
vonatkoznak. Az állékonyság biztonságát a következő esetekre kell megvizsgálni
és igazolni.
a) Névleges teherrel és az összes tömegerők, valamint 300Pa szélnyomás
figyelembevételével a biztonság 1,3. A = 1,3 biztonságot arra az esetre
is igazolni kell, mikor a daru hasznos teher nélkül működik az állandó
terhelésekből származó tömegerőkkel 300Pa szélnyomást okozó ellenkező
irányú szélben. Ez esetben csak olyan biztosító szerkezetet lehet
figyelembe venni, amely működése esetén a darut mozgásában nem
akadályozza (pl. ellengörgők, horgony).
b) Névleges teherrel, de tömegerők, valamint szél nélkül a biztonság 1,7.
Ekkor csak olyan biztosító berendezésekkel szabad számolni, amelyek
nem iktathatók ki (tehát például sínfogókat, lehorgonyzó kampókat stb.
nem lehet figyelembe venni). Ezzel szemben például az üzem közben
használt leereszthető tappancsokkal lehet számolni.
c) Üzemen kívüli szél és terheletlen daru esetén a biztonság 1,5. Ekkor a
rögzítő szerkezeteket figyelembe lehet venni, még ha oldhatók is.
Különleges állékonysági előírások. Építési toronydaruk és vasúti nyomtávú
(normál és keskeny forgódaruk esetén vízszintes és egyszintű vágányt
feltételezve) az előírások a következők:
a) Névleges teherrel, tömegerőkkel, de szél nélkül a biztonság 1,3.
b) Mint az a) alatt, de 300Pa üzemi széllel a biztonság 1,1.
c) Nyugvó teherrel, szél nélkül a biztonság 1,4.
d) A névleges teher 0,3-szeresének megfelelő, a teher felfüggesztési helyén
felvett felfelé ható függőleges terheléssel, de egyébként terheletlenül, szél
nélkül a biztonság 1 legyen.
e) Üzemen kívül, szél esetén, ha a szél hátulról fúj, a biztonság 1,5, ha
elölről vagy oldalról fúj =1,0, ha feltételezhető, hogy a gém a szél
irányába be tud állni.
 – 107 –

Az úszódaruk állékonyságát az általános állékonysági előírások szerint kell

igazolni. Ezen kívül ki kell mutatni, hogy az a) és c) alatti terhelés hatására az
úszótest csak annyit süllyed, hogy oldalán a vízszint felett legalább 300 mm
szabad magasság marad.
Óriásdaruk és vasúti, vagy közúti forgalomba beiktatható olyan forgódarus
járművek, amelyeknek szabályozható kinyúlású ellensúlyuk van, külön elbírálás
alá esnek és az állékonysági feltételeket a illetékes felügyeleti hatóságok
esetenként állapítják meg.
Állékonysági próbaterhelések. Kis próbaterhelés 30 t-nál kisebb teherbírású
daru próbaterhelését szélcsendben 1,25 Q teher alatt kell végrehajtani, ahol Q a
legnagyobb hasznos teher tömege. Ezzel a terheléssel megfelelő
elővigyázatossággal a darunak külön-külön minden üzemszerű mozgást el kell
végeznie.
30 t vagy ennél nagyobb teherbírású daru, valamint úszódaru próbáját 1,1 Q
terheléssel kell végezni, de az előírt fedélzeti szabad magasságra nem kell
tekintettel lenni.
Nagy próbaterhelés. A daruknak általában 1,4 Q, az építési toronydaruknak,
valamint a vasúti nyomtávú futókerekes forgódaruknak pedig 1,33 Q nagyságú
álló teher hatása alatt is allékonyaknak kell lenniük.
Úszódaruk esetén külön nagy próbaterhelés nem szükséges.

Ellenőrző kérdések
1. Ismertesse a daruk csoportosítási szempontjait!
2. Ismertesse a daruk szerkezet szerinti csoportosítását!
3. Ismertesse a daruk tehermegfogó eszköz szerinti csoportosítását!
4. Ismertesse a daruk helyváltoztatás lehetősége szerinti csoportosítását!
5. Ismertesse a daruk elfordulás lehetősége és mértéke szerinti csoportosítását!
6. Vázoljon egy futódaru szerkezetet, ismertesse fő részeit, szerkezetét és
működését!
7. Vázoljon egy futómacska szerkezetet, ismertesse fő részeit, szerkezetét és
működését!
 – 108 –

8. Vázoljon egy emelőművet, ismertesse fő részeit, határozza meg az emelőmű

hajtás indítási teljesítményszükségletét!
9. Vázoljon egy haladóművet, ismertesse fő részeit, határozza meg az emelőmű
hajtás indítási teljesítményszükségletét!
10. Vázoljon egy forgatóművet, ismertesse fő részeit, határozza meg az emelőmű
hajtás indítási teljesítményszükségletét!
11. Vázoljon egy forgóoszlopú fali forgódarut, ismertesse szerkezetét, működését,
alkalmazási területeit!
12. Vázoljon egy álló oszlopú forgódarut, ismertesse szerkezetét, működését,
alkalmazási területeit!
13. Vázoljon egy forgótárcsás forgódarut, ismertesse szerkezetét, működését,
alkalmazási területeit!
 – 109 –

5. SZÁLLÍTÓBERENDEZÉSEK
5.1.A szállítóberendezések feladata, jellemzői
A szállítógépek az ömlesztett anyagot vagy darabárut, vízszintesen, lejtőn,
emelkedőn vagy függőleges irányban, folytonos vagy szakaszos anyagáramban és
állandó üzemben továbbítják. A szállítógép helyes kiválasztásához, illetve
kialakításához a legfontosabb jellemzők a szállítás iránya (vízszintes, lejtő vagy
emelkedő, esetleg függőleges), a szállítási távolság, az időegység alatt szállítandó
mennyiség (tömeg, vagy térfogatáram) adatai mellett igen fontos a szállítandó
anyag jellemző tulajdonságainak ismerete.

5.2.A szállítóberendezések csoportosítási szempontjai

A szállítógépek csoportosítása a következő szempontok alapján lehetséges:
— a szállított anyag fajtája szerint
— szerkezet szerint
— a szállítás iránya szerint
— a hajtás szerint
— az anyagáram időben történő változása szerint

5.2.1. A szállított anyag fajtája szerinti csoportosítás

A szállított anyag fajtája szerint a szállítógépek a következő csoportokra
oszthatók:
— ömlesztett anyagok szállítására alkalmas szállítógépek
— darabáruk szállítására alkalmas szállítógépek

5.2.2. Szerkezet szerinti csoportosítás

A szállítógépek szerkezetük szerint a következő fő csoportokra oszthatók:
— vonóelemes szállítógépek
— vonóelem nélküli szállítógépek
 – 110 –

5.2.3. A szállítás iránya szerinti csoportosítás

A szállítógépek, a szállítás irányát tekintve a következő fő csoportokba
sorolhatók:
— az anyagot vízszintesen, vagy egészen kis emelkedési szögben
szállítógépek
— az anyagot meredek emelkedőn, vagy függőlegesen szállítani képes
szállítógépek

5.2.4. A hajtás szerinti csoportosítás

A szállítógépek hajtásuk szerint a következő fő csoportokba sorolhatók:
— hajtást nem igénylő (gravitációs) szállítógépek
— hajtást igénylő szállítógépek. A hajtásuk lehet kézi-, villamos
motoros-, belsőégésű motoros, esetleg hidraulikus, vagy pneumatikus
hajtás.

5.2.5. A helyváltoztatás lehetősége szerinti csoportosítás

A szállítógépek a helyváltoztatás lehetőségei szerint a következő fő
csoportokba sorolhatók:
— helyhez kötött szállítógépek
— mobil szállítógépek
A mobil szállítógépek még tovább csoportosíthatók a következők szerint:
— sín-, vagy egyéb pályához kötött mobil szállítógépek
— sín-, vagy egyéb pályához nem kötött szállítógépek
5.2.6. Az anyagáram időben történő változása szerinti csoportosítás
A szállítógépek az anyagáram időben történő változása szerint a következő
csoportokba sorolhatók:
— szakaszos üzemű szállítógépek
— folyamatos üzemű szállítógépek
A folyamatos üzemű szállítógépek további csoportosítási lehetősége a
következő:
 – 111 –

— az anyagot folytonos anyagáramban szállító szállítógépek

— az anyagot adagokra bontva szállító szállítógépek
— darabárukat egymástól adott távolságra szállító szállítógépek

5.3. Az anyagok szállítástechnikai tulajdonságai

Az anyagok csoportosítása fizikai értelemben általában halmazállapotuk
szerint történik. Ilyen értelemben a fizika megkülönböztet szilárd, cseppfolyós és
gáznemű halmazállapotokat.
A fizikai csoportosítással kapcsolatban, bár anyagmozgatás szempontjából a
csoportosítás igazán nem megfelelő, elmondhatjuk, hogy az anyagmozgatás
valójában csak szilárd anyagok mozgatását vizsgálja, a folyékony és gáznemű
anyagok akkor kerülnek az anyagmozgatás látókörébe, ha azokat palackokban,
tároló tartályokban, edényekben tárolják, illetve szállítják. A csővezetékekben
történő szállításukat az áramlástechnikai gépekkel foglalkozó tudomány vizsgálja.
Az anyagok kémiai csoportosítása, az anyagokat elemekre és vegyületekre
osztja. Ez a csoportosítás anyagmozgatás szempontjából teljességgel alkalmatlan.
Fentiekből is látható, hogy az anyagmozgatás szempontjából más
csoportosítási elv alkalmazására van szükség. Az elv lényege az, hogy az
anyagmozgatási alapfolyamatok végzése közben milyen módon végzik az egyes
manipulációkat a mozgatásra kerülő anyagokon. Azokat az anyagokat, melyekkel
egyenként, vagy meghatározott számú darabonként történnek az anyagmozgatási
műveletek, darabáruknak nevezzük. Azokat az anyagokat melyeknek az
ömlesztett halmazával történnek az anyagmozgatási műveletek, ömlesztett
anyagoknak nevezzük.

A darabáruk szállítástechnikai tulajdonságai.

— Tömeg [kg, tonna]
— Alak (szabályos, szabálytalan) Szabályosak a gömb, kocka, henger,
hasáb, gúla, kúp. Szabálytalanok a fenyőfa, bonyolult gépészeti
szerkezetek, stb.
 – 112 –

— Méret [m] a szabályos alakú áru mérete megadható a fő befoglaló

méreteikkel, a szabálytalan darabárunál a szabályos burkolófelületek fő,
befoglaló méreteit szokták megadni.
— Hőmérséklet [Co ] A darabáru hőmérséklete jelentősen befolyásolja az
alkalmazható szerkezeti anyagok körét, a meghatározott hőmérsékleten
tartás az alkalmazható anyagmozgató berendezés konstrukcióját.
— Szavatossági tulajdonságok. Jelentősen befolyásolhatják a tárolás
körülményeit.
— Korróziós tulajdonságok. A szállítás tárolás és a csomagolás módjára
lehet befolyásoló hatással.
— Eróziós tulajdonságok. Az anyagmozgató berendezés szerkezeti anyag
megválasztására lehet befolyásoló hatással.
— Szállítási helyzet. Pl. üvegballonban szállított folyadék esetén meg kell
adni a csomagoláson a ballon álló helyzetét,(felfelé mutató nyíl).
— Tűzveszélyesség
— Robbanásveszélyesség
— Mérgezésveszélyesség
— Törékenység
Ömlesztett anyagok szállítástechnikai tulajdonságai.
Ömlesztett anyagnak nevezzük azokat az általában egynemű anyagokat,
amelyek szállítását és rakodását nagyobb tömegben rendezetlenül és
csomagolatlanul végzik. Ilyen pl. a homok, kavics, érc, szén, salak stb. Ezen kívül
ömlesztett anyagnak minősül a tömegben szállított csavar, apró gépalkatrész stb.

Az ömlesztett anyagok jellemző tulajdonságai az alábbiak

— Szemnagyság. Az ömlesztett anyag szemnagysága w [m] tág határok
között változik, és ez nem mindig az anyag sajátosságától függő
jellemző, hanem valamely technológiai művelet eredménye is lehet.
Egyenlőtlen szemnagyságú anyag, osztályozással egyenletesebbé tehető.
Az ömlesztett anyag darabnagyságát a legnagyobb szemcse méretével
(m) határozzuk meg.
 – 113 –

— Szemösszetétel. Az ömlesztett anyag szemösszetételén az anyagot

alkotó szemcsék szemnagyság szerinti eloszlását értjük és
súlyszázalékban adjuk meg. Ez szitálással határozható meg. A vegyes
szemcsékből álló ömlesztett anyag különböző nyílású sziták, vagy rosták
segítségével szétválasztható frakciókra. A szitálás eredményeit az ún.
szemeloszlási görbén ábrázoljuk (5.1. ábra)
A szemeloszlási görbe egy-egy pontja megmutatja azt, hogy mennyi egy
bizonyos szitanyíláson át nem hullott anyag (szitamaradék) mennyisége,
a teljes anyag súlyszázalékában kifejezve. A görbe tehát összegző
jellegű, integráló görbe.
A szemeloszlási görbét úgy készítjük, hogy az abszcisszára a szitanyílást,
az ordinátára pedig az át nem hullott anyag, az ún. szitamaradék
súlyszázalékát mérjük fel.

5.1. ábra. Szemeloszlási görbék

A jobb áttekinthetőség érdekében a 5.1. ábrán a szitanyílás logaritmusát

tüntettük fel. Az a pont, ahol a görbe az S=100 %-nak megfelelő
vízszintes egyenesből kiindul, megadja az ömlesztett anyagban
előforduló legkisebb szemcse méretét (wmin), az S=0 vízszintes tengelyen
levő végpont pedig a legnagyobb szemcse méretét (wmax).
Az 5.1. ábrán az ömlesztett anyagok egyes, frakcióinak elnevezését is
feltüntettük.
 – 114 –

Egyes anyagféleségek, pl. gabona, brikett, burgonya szemnagysága

általában hasonló. Az érc, szén és ásványféleségek szemösszetétele
viszont a legváltozatosabb lehet.
Az anyagot az előforduló legnagyobb és legkisebb darabok méretei
jellemzik. Ha wmax 2,5 wmin akkor az ömlesztett anyag osztályozott, ha
wmax és wmin közti viszony nagyobb, mint 2.5, akkor az anyag
osztályozatlan.
— Halmazsűrűség. Az ömlesztett anyag halmazsűrűségén ( h) a
térfogategységben elhelyezhető anyag tömege értendő. A
halmazsűrűséget h [kg/m3], vagy [tonna/m3] mértékegységben adják
meg. Nem tévesztendő össze az anyag sűrűségével , amely a
térfogategységben elhelyezhető tömör anyagnak a tömege.
Az ömlesztett anyag halmazsűrűsége ( h)a tömör anyag sűrűségénél
(testsűrűség) ( ) mindig kisebb. A különbség a testsűrűség és a
halmazsűrűség között annál nagyobb, minél nagyobbak a szemcsék
közötti hézagok. Ezen kívül a nedvességtartalom, a szemnagyság, a
szemösszetétel, a tömörödés, az anyagra ható nyomás és annak
időtartama stb. mind befolyásolják ugyanazon anyag halmazsűrűségét.
Az ömlesztett anyagok halmazsűrűségük szerint a következőképpen
csoportosíthatók
— h=0,3 [tonna/m3] igen könnyű anyagok pl. faforgács

— h=0,3-0,6 [tonna/m3] könnyű anyagok pl. koksz

— h=0,6-1,2 [tonna/m3] középnehéz anyagok pl. szén

— h=1,2-2,0 [tonna/m3] nehéz anyagok pl. mészkő, homok

— h>2,0 [tonna/m3] igen nehéz anyagok pl. ércek

— Külső súrlódás. Az ömlesztett anyagok kemény felületekkel való
súrlódási tényezője kísérleti úton határozható meg. Nyugalmi állapotban
mért ( 0) és mozgás közbeni súrlódási tényezőt ( ) különböztetünk meg
és a ketté aránya általában
/ 0=0,7-0,9
 – 115 –

A súrlódási tényező azon lejtő hajlásszögnek a tangense, amelyen a

nevezett anyag nyugalmi állapotából éppen megcsúszik ( 0), vagy
mozgás közben még egyenletes sebességgel tovább csúszni képes ( ).

0=tg 0 =tg
— Nedvességtartalom. A nedvességtartalom egy része vegyileg kötött
lehet. Mint az anyag alkotója, annak mechanikai tulajdonságait nem
változtatja meg. Az anyag felületén tapadó, vagy a szemcsék közötti
hézagot kitöltő víz az anyag jellemzőit, halmazsűrűségét,
ömleszthetőségét, rézsüszögét, belső súrlódását stb. nagymértékben
megváltoztathatja.
A nedvességtartalmat az anyag kiszárítása előtt és után mért tömege
összehasonlításával a száraz anyag tömegszázalékában adjuk meg.
Gnedves Gszáraz
N 100 %
Gszáraz

— Tapadás. A tapadás a főleg porszerű ömlesztett anyagoknál fordul elő. A

nedvességtartalom a tapadást növeli. Szárazon is tapadó anyag a
mészkőpor, kénpor stb.
— Törékenység. pl. koksz, szén.
— Nedvszívó képesség (higroszkopikus anyag).
Az ilyen tulajdonságú anyagok a levegő nedvességtartalmát szívják
magukba (sók, műtrágyák, szilikagél, stb.).
— Koptató hatás. (abrazivitás) elsősorban az anyag keménységétől függ.
Nagymértékben koptató anyagok a kvarc, homok, vasérc, pirit, cement
stb.
— Korrodáló tulajdonságok. Korróziót előidéző anyagok a velük
érintkező fémfelületeken, anyagokon fejtik ki hatásukat, pl. nedves
hamu, konyhasó, nedves kén, nedves műtrágya stb.
— Magas hőmérséklet. pl.: izzó koksz, forró salak és hamu, izzó
cementklinker.
 – 116 –

— Összefagyásra való hajlam. Nagy nedvességtartalmú anyagoknál 0 °C

alatt előálló jelenség, pl.: nedves szén, érc.
— Robbanékonyság. Egyes anyagok (liszt, szénpor, fűrészpor), levegővel
keveredve robbanásszerűen gyulladnak meg (porrobbanásra való hajlam).
— Öngyulladásra való hajlam. Azon anyagok tulajdonsága, melyekben
huzamosabb ideig való tárolás közben vegyi reakciók hatására (oxidáció)
nagy mennyiségű hő fejlődik, (nedves szén, kén, faforgács, olajos
acélforgács stb.) melynek hatására az anyaghalmazon belül a hőmérséklet
elérheti a gyulladási hőmérsékletet. .
— Egészség károsító hatás. Egyes anyagok pora a légzőszervekre ártalmas
(szilikózis), mások kifejezetten mérgező tulajdonságúak. Ilyen
anyagokat porzás mentesen, gondosan elzárt és tömített anyagmozgató
géppel kell szállítani.
— Az ömlesztett anyag belső ellenállásai. Szabadtéri tárolón elhelyezett
ömlesztett anyagok szabad rézsűinek megállapításakor, tartályok, silók
oldalfalára ható nyomás meghatározásakor, az ömlesztett anyag
szállításakor, az anyagban fellépő ellenállások vizsgálatakor az
ömlesztett anyagban ébredő belső ellenállások ismerétére szükségünk
van. Vizsgálnunk kell azokat a belső erőket, amelyek lehetővé teszik,
hogy az ömlesztett anyag egy bizonyos határig a külső erőhatásoknak, az
önsúlyból eredő terhelések hatásának ellenáll, és vizsgáljuk azokat a
törvényeket, amelyek megszabják az anyag megcsúszásának (törésének)
feltételeit.
Ha az ömlesztett anyag belső feszültsége külső erők hatására annyira
megnövekszik, hogy legyőzi az anyag belső ellenállásait, az anyag
megcsúszik, vagyis maradó alakváltozást szenved. Azt a feszültséget,
amelynél ez az állapot bekövetkezik, határ feszültségnek nevezik.
A természetes rézsüszögnek az ömlesztett, szabad anyagkúp
alkotójának a vízszintes síkkal bezárt legnagyobb hajlásszögét nevezzük.
 – 117 –

Ellenőrző kérdések
1. Ismertesse a szállítóberendezések csoportosítási szempontjait és
csoportosítását!
2. Ismertesse a szállításra kerülő anyagok csoportosítási lehetőségeit és
csoportosítását!
3. Ismertesse a darabáruk szállítástechnikai tulajdonságait!
4. Ismertesse a ömlesztett anyagok szállítástechnikai tulajdonságait!