Adam J. Jackson - Az Igaz Szeretet 10 Titka PDF

10 SECRETS
of
ABUNDANT
LOVE
Ancient Chinese Wisdom

To Enhance Your Life
"Love is not an unattainable fairy tale. Love is not
the result of luck or chance - love is created by you.
In the tradition of The Celestine Prophecy, this
inspiring story reveals the 10 Universal Laws which
rule everything in nature in life. Contained within
these laws are the secrets of abundant love."
Adam J. Jackson Az Igaz Szeretet 10 Titka
ADAM J. JACKSON
LEÁNYOMNAK NATÁLIÁNAK, SZERETETTEL!
BEVEZETŐ............................................................................................................................................................3
ESKÜVŐI VENDÉG..............................................................................................................................................4
A TALÁLKOZÁS..................................................................................................................................................5
A GONDOLAT EREJE..........................................................................................................................................9
A TISZTELET EREJE.........................................................................................................................................14
AZ ADNI TUDÁS EREJE...................................................................................................................................17
A BARÁTSÁG EREJE.........................................................................................................................................22
AZ ÉRINTÉS EREJE...........................................................................................................................................25
A "SZABADNAK HAGYNI" ELV EREJE.........................................................................................................28
A hetedik titok................................................................................................................................31
A SZAVAK EREJE..............................................................................................................................................31
AZ ELKÖTELEZETTSÉG EREJE......................................................................................................................35
A SZENVEDÉLY EREJE....................................................................................................................................39
A BIZALOM EREJE............................................................................................................................................42
EPILÓGUS...........................................................................................................................................................46
A FORDÍTÓ JEGYZETE.....................................................................................................................................48
2
"… a szerelem keresi a szerelmet, hidd el, Téged is valaki úgy szerethet, ahogy szeretnéd, hogy szeressen…" (Edda)
BEVEZETŐ
"A világ legszebb és legcsodálatosabb dolgait nem lehet látni és hallani… a szívünkkel érezzük." (Helen Keller)
Mindannyian forrón vágyakozunk a szeretet és a szeretettel teli kapcsolatok után - talán mindennél jobban a világon
és mindannyian igyekszünk részesei lenni egy ilyen különleges kapcsolatnak, mindannyian ezt az egyetlen
kapcsolatot keressük. Akkor miért él annyi ember egyedül, keresve, kutatva és reménykedve, de ritkán rátalálva az
áhítottra? Ha mindennél jobban kívánjuk a szeretet és szerelmet, miért emelkedik az egekbe a válások
következtében szétszakadt családok száma?
Miért van annyi szülő, aki egyedül próbálja meg felnevelni gyermekét? A zsúfolt városokban, ahol oly sok ember él,
miért érzik annyian magukat annyira egyedül, annyira elszakítva a világtól? Lehet, hogy nem a megfelelő helyen
keressük a szeretetet?
A közhiedelemmel ellentétben, a szerelem nem a sors, vagy a szerencse eredménye, a szerelem nem "jön" és
"elmúlik" – mi hozzuk létre a szeretetet… és mindannyiunkban megvan a képesség, hogy életre keltsük.
Mindannyiunkban megtalálható a képesség – képesség arra, hogy szeressünk és szeressenek bennünket,
mindannyiunkban megvan a képesség, hogy olyan kapcsolatot hozzunk létre, amelyben a lényeg: a szeretet. Nem
fontos, hogyan élünk most – egyedül, vagy egy boldogtalan, döglődő kapcsolat kelepcéjében, – az élet
megváltozhat és éppen mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni saját életünket.
Sok példázattól eltérően, e könyv hőseinek többsége élő személy (az öreg kínai kivételével, kinek jellegzetes
figurája több olyan bölcs férfi és nő személyéből áll össze, akikkel életem során találkoztam), nevüket természetesen
megváltoztattam. Remélem, hogy elbeszéléseik megihletik önöket, ahogy engem is és emlékeztetnek arra, hogy az
élet lehet olyan, amilyennek lennie kell – tele örömmel, csodálatos érzésekkel és bőségében a szeretetnek,
szerelemnek.
Adam Jackson
Hertfordshire
1995
3
ESKÜVŐI VENDÉG
Önök, bizonyára észre sem vették volna őt – ahogy a közel kétszáz vendég közül sem figyelt fel rá senki. A terem
távoli sarkában ült egy kis asztalnál; harminc év körüli fiatalember, középmagas, átlagos kinézettel és testalkattal. Fekete
szmokingot viselt, ahogy a férfi vendégek többsége.
Neki ugyanakkor úgy tetszett, hogy ő nagyon is kitűnik a vendégseregből, ahogy magányosan ül asztalánál. A többi
vendég, akikkel a vacsoránál egy asztalnál ült, most valamennyien táncoltak. Mivel természetéből fakadóan a fiatalember
visszahúzódó volt, és egyedül, barátnő nélkül jött, úgy döntött, hogy az asztalnál marad és nézelődik, mi történik körülötte..
Bármilyen mércével is mérjük, ez a fogadás fényűző volt, nem spóroltak anyagiak tekintetében. A koktél és pezsgő
után hatfogásos vacsorát szolgáltak fel. A fogások között a szünetekben héttagú dzsesszzenekar vidám zenéjére ropták a
táncot. A helyszín is nagyon előkelő – a város központjában, a legjobb osztályon felüli szállodák egyikének "Királyi bankett-
terme". Mindezen csodálatos külsőségek ellenére a fiatalember nem érezte magát túlzottan jól az eseményen. Ő sosem volt
különösebben barátkozó típus és más elképzelései voltak a szórakozásról, mint egy teremben lenni kétszáz ismeretlen
emberrel. Az egyetlen, akit ismert itt, az a vőlegény volt, régi barátja, akit több éve nem látott. Meg is volt lepve, hogy ide
egyáltalán meghívták.
Barátjára nézett, aki menyasszonyát szorosan magához ölelve táncolt. Olyan boldogoknak látszottak így együtt – a
fiatalember képtelen volt nem irigykedni rájuk, feltéve magának a kérdést: megtörténik-e ez vele valaha is.
"Miért van ez így, – gondolta magában – hogy mások összeházasodnak, családot alapítanak, gyermekeik lesznek, én pedig
nem tudok néhány hónapnál tovább tartó kapcsolatot kialakítani?" Nem az volt a problémája, hogy nehéz lett volna számára
találni lányokat, akikkel randevúzhatott volna, hanem az, hogy megtalálja azt az egyetlent, akivel egész életét együtt szerette
volna leélni.
Néha már maga ez a gondolat is nagy nyomással nehezedett rá. Azt képzelte, hogy nyilvánvalóan valami nincs rendben
vele, ha nem tud kialakítani hosszantartó igazi kapcsolatokat. Néha meg azt mondta magának, hogy egyszerűen nincs
szerencséje. Lehet, – ahogy a barátai mondták neki, – hogy ez a véletlen műve. A szerelem vagy meg van írva a csillagokban,
vagy nincs. És semmit sem lehet tenni, – vagy eljön egyszer, vagy nem.
Csak egy esetre emlékezett, két évvel ezelőtt, amikor úgy tűnt, hogy komolyan szerelmes lett egy lányba, de ez a
románc is csak három hónapig tartott. Akkor lehetetlen volt őt megvigasztalni, és teljesen magába roskadt, néhány hétig nem
tudott se enni, se aludni. Ez után az eset után eltökélte, hogy soha többé senkinek nem engedi magát így megsebezni.
Ültében, figyelve a párokat a teremben – ahogy egyesek kéz a kézben ülnek és nevetgélnek, mások táncolnak és
énekelnek, – azt mondta magának, hogy jobb egyedülállónak lenni. Végül is, milyen gyakran van az, hogy egy kapcsolat
hosszú életű? Milyen gyakran maradnak az emberek együtt? Ha egyedül marad, akkor legalább nem kell elviselnie a fájdalmat,
ha el kell válni valakitől, vagy elveszít valakit. Így független, szabad, akkor és oda megy, ahová akar.
De akkor, ahogy a fiatalember tekintete körbejárt a teremben, látott valamit, ami gondolatmenetét félbeszakította és
emlékeztette arra, hogy a szerelem és a hosszantartó igazi szeretettel teli kapcsolatok mégiscsak léteznek. A táncterem közepén
egy idős párt látott meg, akik egymást átölelve táncoltak, mosolyogva nézve egymás szemébe. Figyelve őket, a fiatalember azt
kérdezte magától – lehet, hogy valami csoda folytán, létezik valahol az, aki őt várja?
4
A TALÁLKOZÁS
– Egyedül van itt?

A fiatalember megfordult és egy idős kínai férfit látott meg maga mellett. Alacsony, ősz hajú ember volt, hatalmas
mosolygós barna szemekkel, amelyek beragyogták az arcát, amikor mosolygott. Ahogy a többi férfi a teremben, ő is
fekete szmokingot és fehér inget viselt, csokornyakkendővel.
– Igen, egyedül vagyok – felelte a fiatalember, viszonozva az öreg mosolyát.
– Én is – mondta az öreg. – Nem baj, ha csatlakozom önhöz?
– Legyen a vendégem – felelte a fiatalember.
– Csodálatos esküvő, ugye?
– Hát, ha önnek tetszenek az ilyen dolgok…– mondta a fiatalember
– Önnek miért nem tetszik egy esküvő? – kérdezte az öreg.
– Manapság ez az egész egy komédia, nem így van? – mondta a fiatalember, székén hátradőlve.
– Pontosan mire gondol? – kérdezte a kínai.
– A házasság.
– A házasság csak akkor komédia, ha azok ketten nem szeretik egymást.
– Szerelem! – kiáltott fel a fiatalember. – Mi az, hogy szerelem? Az emberek állandóan beleszeretnek egymásba és
elhidegülnek egymástól. Hol ragaszkodnak egymáshoz, hol rá sem tudnak nézni egymásra. Ha engem kérdez, –
mondta a fiatalember – a szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést
okoz.
– Könnyű cinikusnak lenni, – válaszolta az öreg – de én biztosíthatom önt, hogy nem lehet nagyobb hibát elkövetni
az életben, mint cinikusan viszonyulni a szeretethez.
– És ugyan miért? – kérdezte a fiatalember, tekintetét az öregre fordítva.
– Higgye el, – mondta az öreg – amikor elér élete végére, az egyetlen, aminek valamilyen jelentősége lesz, - az, az a
szeretet, amit ön adott és kapott. A másik világba való utazásakor mit tud elvinni magával, - a szeretetet. Az
egyetlen értékes dolog, amit ebben a világban hagy, - az a szeretet. Semmi más. Ismertem embereket, akik sok
nehézségen mentek keresztül életükben és boldogok voltak, de még nem találkoztam olyan emberrel, aki elviselte
volna az életet szeretet nélkül.
Ez az, amiért a szeretet - az élet legnagyszerűbb ajándéka – magyarázta az öreg. –Értelmet ad az életnek. Ez az,
amiért érdemes élni.
– Én ebben nem vagyok ennyire biztos – mormolta a fiatalember elfordulva.
– Miért nem? – kérdezte az öreg.
A fiatalember rövid ideig hallgatott, mielőtt válaszolt volna.
– Tudja, mit gondolok? Nekem úgy tűnik, hogy szerelmesnek lenni ez egy romantikus mítosz. Bennünket arról
győzködnek, hogy egyszer majd találkozunk valakivel és beleszeretünk, de ez ritkán történik meg. És ha meg is
történik, akkor is rövid időre.
– Ááá, értem már! – mondta az öreg. – Persze, önnek teljesen igaza van. Szerelmesnek lenni - az romantikus mítosz!
A fiatalember odafordult az öreghez.
– Na, várjon csak – mondta – nekem úgy tűnt…
– A szerelem nem egy olyan dolog, ami csak úgy magától odajön hozzánk – folytatta az öreg mosolyogva – Mi
hozzuk létre, és mindannyiunkban megvan a képesség, hogy létrehozzuk. Az emberek hibáznak, ha úgy tartják,
hogy ők majd "szerelembe esnek", és elképzelik, hogy egyszer, ahogy mennek az utcán, meglátnak valakit, és
bumm! De ez nem szerelem!
– Hanem mi? – szakította félbe a fiatalember.
– Fizikai vonzalom, hév. Csak nem szerelem! Persze a kölcsönös fizikai vonzalomból kifejlődhet a szerelem, de az
igazi szerelem nem lehet csak fizikai érzelem. Ahhoz, hogy szeressünk - igazán szeressünk - meg kell érteni a másik
embert, meg kell ismerni, és tisztelni kell. Igaz lélekkel gondoskodni kell a másik jólétéről és boldogulásáról. Ez
olyasmi, mint a bor.
– Mit akar ezzel mondani? – kérdezte a fiatalember.
– Mit gondol, megismerhetjük-e a bor zamatát, ha csak nézzük? – válaszolta az öreg.
– Természetesen nem. Szeretnénk megkóstolni.
5
– Persze. Más szavakkal: meg kell tudnunk nem csak azt, hogy milyen kívülről, hanem belülről is. Egyetért velem?
– Ezzel igen.
– Ugyanez vonatkozik az emberekre is – magyarázta az öreg. – Lehetetlen megítélni milyen ember áll maga előtt,
csak a külső alapján. Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, belülről is látni kell - természetét, lelkét vagy
szellemiségét. Van, amit a szemünkkel nem láthatunk. A nagybetűs Szerelemben a legfontosabbat csak a szívünkkel
vagyunk képesek látni.
Hát ezért van az, hogy a hosszantartó szerelmes kapcsolatok nem véletlenek, ezek nem csak úgy egyszerűen
megesnek, ez nem a véletlen műve. Ezeket a kapcsolatokat felépítik, felnevelik.
– Hogyan? – kérdezte sürgetően a fiatalember.
– Amikor gyermek voltam, édesanyám megtanított engem a szeretet aranyszabályára – magyarázta az öreg. –
"Nagyon egyszerű az egész, – mondogatta anyám – ha azt akarod, hogy szeressenek téged, neked kell szeretni."
Mindannyiunknak megvan a képessége, hogy szeretni tudjunk, hogy bennünket szeressenek, és létre tudunk hozni
igazi szeretetteljes kapcsolatokat életünkben. Éppen ezért olyan elszomorító, ha valaki úgy gondolja, hogy jobb
szeretet nélkül élni.
– Hogyan mondhat ilyet egyáltalán? – ellenkezett a fiatalember az öreghez fordulva. – Hogyhogy valaki úgy
gondolja, hogy jobb élni szeretet nélkül? Miért választana valaki ilyen életet?
Az öreg egyenesen a fiatalember szemébe nézett és úgy válaszolt:
– Némelyik ember úgy gondolja, hogy inkább nem szeret másokat, csak azért, hogy elkerülje a fájdalmat, amit
akkor érezne, ha a szeretett személytől el kellene válnia, vagy elvesztené.
A fiatalember érezte, hogy ezekre a szavakra arca elvörösödik és kiszárad a torka. Kényelmetlenül érezte magát,
mintha az öreg a gondolataiban olvasott volna.
– Higgye el nekem, – mondta az öreg – hogy a szerelemre mindenkinek van esélye. De választani kell.
Az öreg a közeli asztalnál ülő pár felé intett fejével, akik hevesen vitatkoztak.
– Itt van ön előtt egy jó példa; két ember, akik úgy vélik, inkább egy vitában győzedelmeskednek, mint a
szerelemben. Az élet gyakran állít bennünket választás elé. Választhatunk: igazunk legyen, vagy szeressenek
bennünket; választhatunk: megbocsássunk, vagy bosszút álljunk - egyedül legyünk, vagy társaságban. Ez mind
válaszút. Az emberek, akiknek életében nincs szeretet, nagyon gyakran - tudatosan, vagy nem - maguk választják
meg életkörülményeiket.
– Az emberek maguk választják meg életkörülményeiket? – ismételte a fiatalember.
– Természetesen. Bárhol is van az életben, bármilyenek legyenek is az életkörülményei, - az azért van, mert ezt
választotta. Egyedül van, vagy nem, boldog, vagy boldogtalan, annak csak egy oka van, egyetlen oka - azt
választotta magának. És megváltoztatni is csak mi magunk vagyunk képesek!
Sok ember hibázik, mert azt gondolja, hogy életükben csak akkor lehet szeretet, ha azt valaki másban megtalálják.
Úgy gondolják, hogy szerelmesek lesznek, ha a nagy ő megjelenik életükben. De valójában ők sohasem találják meg
a szerelmet a környezetükben élő emberek között, ha nem találják meg először magukban. Azok vagyunk, amit az
élettől kapunk és az kapjuk az élettől, amilynek vagyunk mi magunk. Nem egy kapcsolat hozza meg számunkra a
szeretetet, hanem mi viszünk szeretetet a kapcsolatba. Amikor megtanulunk szeretni, és olyanná válunk, aki szeret
másokat, elkerülhetetlenül olyan kapcsolataink alakulnak ki, amelyek tele vannak szeretettel. Hát ezért van az, hogy
bárki tud szeretni és bárkit szerethetnek, és mindenki - akármilyenek is legyenek az életkörülményei - képes
létrehozni igazi szeretetteljes kapcsolatot.
– Lehet, hogy így van, – mondta a fiatalember – de mégiscsak szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valaki olyannal
találkozzunk, aki illik hozzánk. Érti, olyan embert, akivel vonzóak vagyunk egymás számára.
– A szerencsének itt nincs szerepe – mondta az öreg.
– Jó, ha nem a szerencse, akkor a sors.
Az öreg elmosolyodott.
A sors nyújthatja segítő kezét, és általában meg is teszi, de nekünk is ki kell venni a részünket belőle. Nem
valószínű, hogy találkozik valakivel, egyedül üldögélve egy sarokban. Lépni kell, hogy megtörténjen.
– Ez nem mindig olyan egyszerű – ellenkezett a fiatalember.
– Senki sem mondta, hogy ez egyszerű – válaszolta az öreg. – De ha szeretetet akar, akkor el kell felejtenie a
félelmeit, és ki kell használni a lehetőségeket, amelyeket az élet felkínál.
– Milyen lehetőségeket? – kérdezte a fiatalember.
6
– Hazámban él egy régi történet egy emberről, akinél hogy, hogy nem, egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos
dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá: Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra
tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű lányt vehessen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok válóra váljanak, de nem történt semmi és végül
egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel
ezelőtt meglátogatta álmában és felelősségre vonta: " Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot, és
gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam… de nem történt semmi."
" Én neked nem ígértem ezt, – válaszolt az angyal. – Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te
elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."
Az ember megdöbbent: "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" – mondta.
"Emlékszel? Egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? – kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
"Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt
meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
"És arra emlékszel-e, – folytatta az angyal – volt egy eset, amikor egy nagy földrengés rázta meg a várost, sok házat
romba döntve, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a
bajbajutottakon, és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják
a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
"Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója
tisztelt volna téged." – mondta az angyal.
"És emlékszel arra az asszonyra, arra a gyönyörű, vörös hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik
nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez, egy
olyan emberhez, mint te vagy, féltél, hogy elutasít és elmentél mellette."
Az ember újra bólintott, de most már könnyekkel a szemében.
"Igen barátom, – mondta az angyal – ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket felneveltetek volna, vele igazán
boldogságban éltél volna egész életedben.
Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében - köztük lehetőség a szerelemre - de gyakran, ehhez a
történetbeli emberhez hasonlóan, mi megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk és megzavarjon
bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
– A félelem? – ismételte kérdőn a fiatalember.
– Igen a félelem. Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről,
mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha
elveszítjük.
A fiatalember nem tudott nem emlékezni azokra az esetekre, amikor a visszautasítástól való félelem miatt nem
merte megszólítani a neki tetsző lányokat. Mélyet sóhajtott, elkeseredve a sok elmulasztott lehetőség miatt.
– De, – folytatta az öreg, – nekünk van egy hatalmas előnyünk a történetbeli emberrel szemben.
– Milyen előny? – mormolta halkan a fiatalember.
– Mi még életben vagyunk! Mi elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket. Mi elkezdhetünk létrehozni
lehetőségeket saját magunk számára.
A fiatalember úgy érezte, hogy nagy része annak, amiről az öreg kínai beszélt, közvetlenül rá vonatkozik. Mindig
úgy gondolta, hogy a szerelem és az igazi szerelmes kapcsolat a szerencse dolga, a sors akarata. Vagy találkozol
ilyen emberrel, vagy nem. Észreveszel valakit, aki rögtön megtetszik neked és beleszeretsz; úgy gondolta, ez csak
így történhet, de most, az öreget hallgatva, már nem volt erről annyira meggyőződve.
Az öreg kínai felállt.
– Lehetetlen életre kelteni igazi szeretettel teljes kapcsolatot, ha nem tanulsz meg magad is szeretni. Amint olyanná
válsz, aki szeretni tud, elkerülhetetlenül kialakulnak majd a kapcsolatok is.
– És ön azt állítja, hogy bárki megtanulhat szeretni – mondta a fiatalember.
– Természetesen, – mosolyodott el a kínai. A szeretet - ez a világ legtermészetesebb állapota - szeretni magad,
másokat, szeretni az életet. Akármilyen helyzetbe kerülsz az életben, akármilyenek lehetnek az életkörülmények,
mindegyikünknek megvan a képessége, hogy szeretni tudjon, hogy szeressék és bőségében élvezze az igazi
szeretetet. Ehhez csak tudni kell ennek a titkait.
7
– Milyen titkokat?
– Az Igaz Szeretet Titkait.
– Az Igaz Szeretet Titkait? – kérdezte a fiatalember. – Melyek ezek?
– Az Igaz Szeretet Titkaival először ezer évvel ezelőtt ismertették meg az embereket a tapasztalt, öreg bölcsek. Ez a
tíz elv, amelynek segítségével létre lehet hozni életünkben nemcsak egyszerűen a szeretetet, hanem a szeretetet
olyan bőségben, hogy az egész életedben veled lesz.
– Ön bizonyára tréfál? – mondta a fiatalember – Ön azt állítja, hogy bárki megtalálhatja a szeretetet és szeretettel teli
kapcsolatot?
– Nem. Én azt állítom, hogy bárki létrehozhat szeretet és szeretettel teli kapcsolatot – válaszolt az öreg.
– Mitől olyan biztos ebben? – kérdezte a fiatalember.
– Ha összeütöm a tenyereimet, akkor hangot adnak? Ha meglököm ezt az asztalt, akkor elmozdul? Vannak a
Természetben törvények, általános érvényű törvények, amelyek mindannyiunkat irányítanak - a hullámzástól a
naplementéig. A tudósok sok ilyen törvényt felfedeztek és bizonyítottak ezek közül a törvények közül - fizikai
törvényszerűségeket, a mozgás, a gravitáció törvényszerűségeit. De vannak másféle törvények is - törvények,
amelyek az ember viselkedésére vonatkoznak, egészségre, boldogságra és… vannak törvények, amelyek a szeretetre
vonatkoznak.
– Olyan törvények, amelyek a szeretetre vonatkoznak? – kiáltott fel a fiatalember – Ha vannak ilyen, ahogy ön
mondja "törvények", akkor miért nem tudunk róluk semmit?
– Mert az életben néha eltévesztjük a helyes utat. Néha elveszítjük a kedvünket, csalódás ér bennünket,
elfeledkezünk róluk, és szükség van rá, hogy erre emlékeztessenek bennünket.
– Szeretet nélkül az életben – mondta az öreg – a világ hideg és kietlen hely lenne.
De ha van szeretet, akkor a világ paradicsominak tűnik. Thornton Wilder, az egyik nagy amerikai költő azt írta:
"Van az élők és a holtak világa, közöttük a híd - a szeretet... ez egyetlen esély a túlélésre, az egyetlen, ami
lényeges". Kövesd az Igaz Szeretet törvényeit, és akkor rájössz, mi a lényeg, teljesen megváltozik világod, és életed.
– Hogyan? – kérdezte a fiatalember.
Az öreg elmosolyodott és egy papírdarabot adott át a fiatalembernek. A fiatalember figyelmesen megnézte a papírt,
de azon csak tíz név és telefonszám volt. Megfordította a papírt, arra számítva, hogy ott még más is lesz, de a papír
másik oldala üres volt.
– Mi ez? – kérdezte feltekintve, de … az öregnek már nyoma sem volt. A fiatalember felállt és körbenézett a
teremben, sőt még a székre is felállt, hogy jobban lásson, de az öreget sehol sem látta. Visszaült az asztalhoz és
várakozott, remélve, hogy az öreg visszatér, de fél óra elteltével megértette, hogy ezen az estén már nem látja
viszont az öreg kínait.
Mielőtt a fiatalember eltávozott volna elbúcsúzott az ifjú pártól. Megköszönte a meghívást, s minden jót kívánva
nekik megkérdezte, melyikük ismeri az öreg kínait. A újdonsült pár biztos volt benne, hogy a meghívottak listáján
nem volt kínai. A fiatalember arra következtetett, hogy a kínai bizonyára a személyzethez tartozott, megkereste a
főpincért és megkérdezte tőle, hol találhatná meg az egyik pincért - egy öreg kínait. De a főpincér nem hallott róla,
nála nem dolgozott senki, akire illett volna a személyleírás.
A fiatalembernek furdalta az oldalát a kíváncsiság. Ki ez az öreg kínai? Honnan jött? És mik ezek - az Igaz Szeretet
titkai - amiről beszélt? Az esküvőről eltávozóban, markában szorítva a papírdarabkát a tíz névvel és telefonszámmal,
tisztában volt vele, hogy kérdéseire csak egy módon kaphat választ...
8
Az első titok
A GONDOLAT EREJE
A következő napon a fiatalember mindenkit felhívott, aki a papírlapon lévő listán szerepelt. Ideges volt és nagyon
szégyellte magát, hogy teljesen ismeretlen embereket hív fel és az "Igaz Szeretet Titkairól" faggatja őket. De
meglepetésére mindannyian pontosan tudták miről van szó, és őszinte örömmel fogadták hívását. A fiatalember
sorban valamennyiükkel megegyezett, hogy a következő hetekben találkozni fog velük.
A fiatalember különösen a listán szereplő első emberrel való találkozásra volt kíváncsi.
Dr. Hugo Puchia, az emberi kapcsolatokról való őszinte szókimondásáról akadémia körökben is jól ismert,
nyugdíjas szociológia professzor volt. Több sikerkönyvet írt ebben a témában és gyakran hívták meg rádió-, illetve
televíziós fellépésekre. Mondanivalójának lényege az volt, hogy az emberiség, a tudományos és gazdasági fejlődés
utáni hajszában figyelmen kívül hagyja azt, ami az életben a legfontosabb.
Gyakran idézte azt a mondást, mely így hangzott:
Csak akkor, ha már kivágták az utolsó fát is,

Csak akkor, ha már elszennyezték az utolsó folyó is,
Csak akkor, ha már kifogták az utolsó halat is,
Csak akkor értjük meg, hogy a pénzt nem lehet megenni.
Dr. Puchia hatalmas termetű, 65 év körüli, barátságos természetű ember volt. Ősz haja leomlott széles vállaira,
jóságos, szinte gyermeki tekintetének hála, legalább húsz évvel fiatalabbnak nézett ki. Szélesre tárt karokkal fogadta
a fiatalembert, átölelve, mint egy régen látott kedves barátját. A fiatalember hirtelen nem tudta, hogyan reagáljon.
Nem volt hozzászokva, hogy teljesen ismeretlen emberek átölelik; az igazat megvallva, egyáltalán nem volt
hozzászokva, hogy bárkit is átöleljen, még a közeli rokonokat sem. Az üdvözlés általában egy visszafogott
kézfogásra korlátozódott.
– Tehát ön találkozott vele tegnap? – kérdezte Dr. Puchia, miközben hellyel kínálta a fiatalembert. – Hogy van az
öreg?
– Szerintem nagyszerűen! – válaszolta a fiatalember, miközben leült. – Ki ő tulajdonképpen? Honnan került ide?
– Én sem tudok róla többet, mint ön. Én is csak egyszer találkoztam vele, és azóta már több mint harminc éve telt el.
De akkor ő gyökeresen megváltoztatta az elképzelésemet az oktatásról és az életről.
Nem sokkal az után találkoztam vele, hogy tanítani kezdtem az egyetemen. Hat első évfolyamos osztálynak
tartottam előadásokat. Körülbelül tíz hét telt el a félévből, amikor észrevettem, hogy az egyik hallgató hiányzik az
előadásokról. Szimpatikus, vidám és okos lány volt, munkájában finom érzékenységet fedeztem fel. Már harmadik
hete nem láttam és megkérdeztem a diákokat, akik mellette ültek, hátha tudják, hogy mi van vele. Nem fogja elhinni
- nem elég, hogy nem tudták ki ő és hol van, de igazából egyiküket sem érdekelte. Azt sem tudták, hogy mi a lány
neve!
Az órák után bementem a titkárságra, hogy kiderítsem, hol van a lány és miért nem jár az előadásokra. "Ne
haragudjon, azt hittem tudja!" – mondta az adminisztrátor és behívott az irodájába. Ott mondta el, hogy a lány két
hete öngyilkos lett. Ez a gyönyörű, fiatal teremtés leugrott egy tízemeletes épület tetejéről.
A hírtől sokkolva ültem az előszobában, és azon gondolkodtam, hogy mi lehetett az, ami miatt ez a nagy jövő előtt
álló és tehetséges lány végett vetett életének. Nem tudom, mennyi idő telt el, amikor észrevettem, hogy ott ül
mellettem.
– Ki? – szakította félbe a fiatalember.
– Az öreg kínai – mondta dr. Puchia. – azt kérdezte, miért vagyok ilyen letört és én elmondtam neki, mi történt.
Néhány másodpercig hallgatott, majd felém fordult és olyat mondott, amit sohasem felejtek el.
"Tudja, – mondta – megtanítjuk a diákokat írni és olvasni, összeadni és kivonni, megtanítjuk nekik, amiről úgy
gondoljuk, hogy szükséges egy jó szakma alapjainak elsajátításához, de nem figyelünk oda a legfontosabbra… arra,
hogyan kell szeretni."
Szavai úgy hatottak rám, mint derült égből a villámcsapás. Én ösztönösen éreztem ezt valahol, de nem tudtam
szavakba önteni. Elbeszélgettünk az életről, a szeretetről és akkor, ettől az öregtől hallottam először az Igaz Szeretet
9
titkairól - a tíz örök elvről, melyek segítségével, szeretetet vihetünk életünkbe és a körülöttünk lévő emberek
életébe.
– Tehát ön hajlandó megerősíteni, hogy ezek a "titkok" tényleg segítenek? – szakította félbe a fiatalember.
– Hát, igen, ezek segítettek nekem és diákok százainak, akik alá tudják támasztani, hogy ezek a titkok nekik is
segítettek – magyarázta Dr. Puchia.
– Valószínűtlennek hangzik; túl szép, hogy igaz legyen – mondta a fiatalember – Csak megjegyzem, hogy ha
minden olyan egyszerű, akkor miért nem minden ember alkalmazza?
– Ez jó kérdés. – válaszolta Dr. Puchia – Lelke legmélyén minden ember a szeretetre vágyik a leginkább, de mi
néha, úgy gondolom, egyszerűen elfeledkezünk róla. Más célok elérésére tett erőfeszítéseink eltérítenek bennünket -
a karrier, a pénz, a gazdagság utáni vágy. Szórakozni, pihenni szeretnénk és azt, ami az életben a legfontosabb,
elveszítjük szem elől - mert mi lehet fontosabb a szeretetnél?
A fiatalember felírt valamit a jegyzetfüzetébe, Dr. Puchia folytatta.
– Mielőtt elbúcsúztunk volna, az öreg kínai egy papírdarabot nyomott a kezembe, melyen egy névsor volt
telefonszámokkal. A következő néhány hétben a listán szereplő valamennyi emberrel találkoztam és ők
megtanítottak engem néhány egyszerű és praktikus módszerre, amelyeket alkalmazva és amelyek szerint élve
életünk megtelik szeretettel.
Olyan módszerek, melyek segítségével a meg lehet tanulni hosszantartó, szeretettel teli kapcsolatok felépítését. Az
Igaz Szeretet titkai közül valamennyi egyformán fontos, de az, amelyik az én életemre közülük a leginkább
kihatással volt, az… a gondolat ereje.
– A gondolaté? – ismételte a fiatalember.
– Igen. Ez az egyszerű, de vitathatatlan tény: mi azzá, olyanná válunk, ahogyan gondolkodunk. Ha gondolatai
rosszindulatúak - rosszindulattal találkozik, ha örömmel teli gondolatai vannak - örömet fog érezni, ha gondolatai
boldogok - boldogságot érez… és ha a gondolatai szeretetteljesek, szeretetet fog érezni. Változtassa meg a
gondolatait és megváltozik az, amit átél. Ez ilyen egyszerű.
A fiatalember összevonta szemöldökét.
– Könnyű ezt mondani, de aligha ilyen könnyű megvalósítani.
– Igaza van, ez nem mindig könnyű, ezért is mondják, hogy: "Nagy az, aki legyőz egy hadsereget, de igazán nagy
az, aki legyőzi önmaga szellemét." De ez lehetséges. Mi magunk választjuk meg gondolatainkat, de már
gyerekkorunkban helytelen gondolatok kiválasztására tanítanak bennünket. A másik ember elítélésére tanítanak,
előítéletekkel viszonyulni azokhoz, akik különböznek tőlünk. A gyerekeket nem érdekli, más vallású-e a másik,
vagy más színű a bőre, ők az embert látják. Szeresd a gyermeket és a gyermek szeretni fog - mert ez része az emberi
természetnek - szeretni a másik embert. A probléma az, hogy a gyermek felfogását a szeretetről alapvetően a szülők
alakítják ki.
– Mit ért ez alatt? – kérdezte a fiatalember.
– Hiszen az, ahogyan a szülők egymáshoz és gyermekeikhez viszonyulnak, az alakítja ki a gyermek szeretetről
alkotott felfogását. Ha a gyermekkel állandóan kiabálnak és verik, akkor ők úgy fogják gondolni, hogy ez, az
egymást szerető emberek között megengedhető emberi viselkedésforma - lehet kiabálni a másikkal és lehet verni.
Hát ezért kell gyakran újra megtanulni, hogy mi is igazából a szeretet és mit jelent szeretettel viseltetni a másik
iránt. Módosítanunk kell a szeretetről bennünk kialakult képet és elveket.
– De hogyan lehet megváltoztatni azt, ami hosszú éveken keresztül rögzült bennünk?
– Elveink és meggyőződéseink megváltoztatásával kell kezdenünk, tehát gondolatink, gondolkodásunk
megváltoztatásával, mégpedig pozitív megerősítések (affirmációk) segítségével.
– Mi az a pozitív megerősítés?
– A pozitív megerősítés - az egy állítás, amelyet hangosan, vagy magunkban kijelentünk, és amelyet ha elég gyakran
ismétlünk, megváltoznak a gondolataink és meggyőződésünk. Például, ha ön úgy gondolja, hogy nem tud
hosszantartó szeretetteljes kapcsolatot kialakítani, akkor, ezzel a megerősítéssel kezdheti: "Szeretetet hozok létre
életemben, azáltal, hogy szeretek másokat. Ma mindenkihez szeretettel fogok viszonyulni."
"Könnyen alakítok ki szeretettel teli kapcsolatokat."
Vagy: " Képes vagyok szeretettel teli kapcsolatokat létrehozni életemben."
Ha pedig egyáltalán nem hiszi, hogy megtalálja az ön számára ideális partnert, vagy lélektársat, akkor mondhatja
azt, hogy "A számomra ideális partner a szükséges helyen és a szükséges időben jelenik meg az életemben."
10
Az affirmációk megváltoztatják a gondolatok folyását és a tudatalatti meggyőződéseket. A gondolatok határozzák

meg cselekedeteinket, cselekedeteinkből összeáll viselkedésünk, viselkedésünk pedig meghatározza a sorsunkat.
– Milyen gyakran kell ismételni a pozitív megerősítéseket, hogy azok hatni kezdjenek? – kérdezte a fiatalember
érdeklődve ez iránt a technika iránt.
– Amilyen gyakran csak lehet. Némelyek fel is írják ezeket a megerősítéséket és jól látható helyre függesztik ki
őket, például autókban, vagy hűtőszekrényajtóra, hogy állandóan láthassák és olvashassák. De a minimum
háromszor naponta: egyszer reggel, ahogy felébredtünk, egyszer nappal, egyszer pedig este, elalvás előtt.
– Tehát, ahhoz, hogy megváltozzanak a gondolataink, elég ezeket a frázisokat ismételgetni? – kérdezte a
fiatalember.
– Nem. A megerősítések segítenek megváltoztatni a tudatalatti meggyőződéseket, de ezen kívül tudatosan
tisztáznunk kell, hogy mit jelent számunkra a szeretet, a szerelem, és mit jelent számunkra szeretni valakit. Ez
teljesen világosnak tűnik, de az én tapasztalatom az, hogy ennek nem sok ember szentel figyelmet. Ön például, mit
válaszolna erre a kérdésre?
A fiatalember megköszörülte a torkát.
– Khmm … hát …., hogyan is mondjam … szeretni valakit - az azt jelenti, hogy gondoskodni róla, mellette lenni,
amikor szükség van rá, segíteni.
– Kitűnő – mondta Dr. Puchia. – Más szavakkal: abból kiindulva cselekedni, hogy a másiknak a legjobb legyen. De
meg tudja-e ezt tenni, - gondoskodni valakiről, segíteni valakinek, - ha először nem gondolkodik el azon, hogy mire
van szüksége a másiknak?
– Nem. Feltételezem, hogy nem.
– Tehát, ha szeretni akarunk valakit, vagy valamit, elsőként a legfontosabb, amire szükség van, az az, hogy
gondoljunk rá, és vegyük figyelembe a kívánságait és azt, hogy mire van szüksége.
– Pályafutásom elején – folytatta Dr. Puchia – naivan azt hittem, hogy a tanároknak a tantárgyakat kell tanítani -
legyen az matematika, fizika, földrajz, vagy szociológia, - de hamarosan rájöttem, hogy a jó tanár nem a
tantárgyakat tanítja meg, hanem oktatja diákokat. Minden diáknak saját igényei vannak, saját tudásszintje és saját
módszere a tudás elsajátítására, és a jó tanár ezt figyelembe veszi, másként a diákok unatkoznak, vagy csalódottak,
frusztráltak lesznek. Ugyanez vonatkozik az életre is; ha olyan kapcsolatot szeretnél, amely szeretettel teli, akkor
figyelembe kell venni a másik ember igényeit. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, a másik helyébe kell képzelnünk
magunkat, az ő szemszögükből kell nézni a világot. Például: sokan érzik magukat egy olyan kapcsolat csapdájában,
melyben nincs szeretet, és siránkoznak, hogy partnerük nem szereti őket. De ha az ember azt kérdezné magától,
hogy: "Mit tehetnék a partneremért?", ahelyett hogy: "Miért nem teszi meg ezt, vagy azt értem a partnerem?", akkor
okvetlenül azt tapasztalná, hogy partnere azt érezné, hogy szeretik őt, és ő is jobban szeretné társát. A probléma az,
hogy mi leggyakrabban saját szükségleteinkről gondolkodunk és nem a másik ember igényeit tartjuk szem előtt. Ha
nem gondolunk arra, mire van szüksége a másiknak, akkor nehéz szeretettel viszonyulni hozzá.
–Látja – folytatta Dr. Puchia – minden a gondolkodással, a gondolattal kezdődik - a szeretettel teli gondolatok
szeretettel teli cselekedetekhez és szeretettel teli események átéléséhez vezetnek.
– Igen, de van egy probléma – mondta a fiatalember – A gondolatok nem segíthetnek rátalálni szeretettel teli
kapcsolatokra, vagy létrehozni szeretettel teli kapcsolatokat.
– Ön bizonyára meg fog lepődni, – válaszolta, Dr. Puchia – de éppen ellenkezőleg; az ön gondolati nem csak
segítenek megtalálni az ilyen kapcsolatokat, de ezen kívül segítenek felismerni álmai asszonyát, amikor ő
megjelenik az életében.
– Nem értem, hogyan lehetséges ez – mondta a fiatalember.
– Hiszen mindenki abban reménykedik, hogy megtalálja azt az egyetlen különleges szerelmet, amely örökké tart.
Egyetért velem?
A fiatalember bólintott.
- Hát akkor mondja meg, ki az ön egyetlen, különleges szerelme?
- Nem tudom. Éppen ez a problémám. - mondta a fiatalember. - Nekem nincs ilyen.
- VAN, - válaszolt Dr. Puchia - biztosíthatom e felől. Csak még nem találkozott vele. A probléma az lehet, hogy
amikor ez a lány az életében megjelenik, hogyan fogja őt felismerni?
– Hogyan lehet egyáltalán felismerni, hogy egy ember, akivel találkozol, neked van-e teremtve? – kérdezett vissza a
fiatalember.
11
– Az egyetlen bevált módszer erre, amelyet ismerek – mondta Dr. Puchia – az, hogy tudni kell, ki az ideálod, még
mielőtt találkoznál vele. És az egyetlen módszer erre az, hogy el kell gondolkodni azokról a tulajdonságokról,
amelyek neked fontosak a másik emberben.
– Milyen tulajdonságokról beszél? – kérdezte a fiatalember.
– Fizika, szellemi, emocionális és lelki tulajdonságokról. Például: szőke, vagy barna hajú? Magas, vagy alacsony
termetű? Milyen színű a szeme? Vagy lehet, hogy a fizikai tulajdonságok nem is annyira fontosak? Mi a munkája,
hobbija, mi érdekli? Fontos-e, hogy legyen egy meghatározott spirituális, vagy vallási meggyőződése? Milyen
legyen a temperamentuma; extrovertált, vagy introvertált? Fontos-e, hogy okos legyen?
– Az igazság az, hogy ezekről nem sokat gondolkodtam – vallotta be a fiatalember – Ez valóban annyira fontos?
– Persze, hogy fontos! – helyeselt Dr. Puchia. – Ha nem tudja, hogy kivel akarja leélni az életét, hogyan akarja
felismerni ezt a személyt, ha egyszer megjelenik maga előtt?
– Hát nem látható rögtön az első találkozásnál, hogy ő az, vagy nem? – ellenkezett a fiatalember.
– Lehet, hogy van, akinek világos, – mondta a Dr. Puchia – de az ilyen ember is előzetesen maga elé képzelt
valamilyen képet erről az ideális partnerről. Ha nem gondolkodunk el ideális partnerünk tulajdonságairól, akkor
könnyen csapdába eshetünk, engedünk a szexuális vonzalomnak, vagy csupán félünk az egyedülléttől. Ennek
következtében pedig azon vesszük észre magunkat, hogy nem azzal, nem olyan emberrel élünk együtt, akire
vágytunk.
Például: az ön számára fontos, hogy partnere szeresse az állatokat. Találkozik valakivel, aki első látásra megtetszik,
de kiderül, hogy utálja az állatokat. Akkor tisztában lesz vele, hogy függetlenül attól, mennyire vonzódik
szexuálisan ehhez az emberhez, ő nem az ideális partner az ön számára. Tudja, a szerelem nem vak; a vágy és a
szexuális vonzódás viszont igen. Ha nem gondolkodik el arról, mire van szüksége partnerében, akkor könnyen
olyannal találja magát együtt, akivel egyáltalán nem illik össze. Másrészről, ha kialakít magában egy képet arról,
akivel együtt szeretne élni, akkor sokkal nagyobb az esélye rá, hogy felismeri az illetőt, amikor találkozni fog vele.
– De egy ilyen elképzelt partner képe bizonyára meghatározott korlátokkal bír? – kérdezte a fiatalember. – Azaz
reális-e, hogy megtaláljuk az ilyen ideális partnert?
– Dr. Puchia elmosolyodott.
– Ez egyáltalán nem reális… ez elkerülhetetlen. Ebben van a gondolat erejének lényege - ahhoz, hogy magunkhoz
vonzzunk valakit, vagy valamit életünkben, először el kell képzelnünk, hogy már velünk van. Persze, ideális
partnerének leírásakor annak némelyik tulajdonsága lehet, hogy nem feltétlenül fontos az ön számára, ugyanakkor
ideális partnerének képzeletbeli létrehozása lehetőséget ad átgondolni, hogy milyen tulajdonságok a valóban
lényegesek.
Ez olyan, mint a vásárlás. Ha nem tudja, mit akar venni, mit szeretne beszerezni, akkor könnyen hathatnak magára a
reklámok, vagy akciós hirdetések, és valószínűleg megvesz valamit, amire nincs is szüksége. Úgy mehet haza, hogy
egyetlen fontos dolgot sem vásárolt. Viszont, ha előre tudja, hogy mit akar venni, akkor egyenesen ahhoz a pulthoz,
vagy polchoz megy, ahol a kívánt terméket megtalálja. Ugyanez történik a kapcsolatokban is; ha hagyod, hogy az
élet sodorjon magával, és nem gondolkodsz azokról a tulajdonságokról, amelyek számodra fontosak egy emberben,
akkor könnyen hathatnak rád a fizikai, vagy szexuális vonzalom, és csak amikor ez a vonzalom halványodik, akkor
jössz rá, hogy a kiválasztott partnerben nincs semmi azokból a tulajdonságokból, amelyek számodra igazán sokat
jelentenek. De ha elgondolkodtál arról, milyen tulajdonságok fontosak számodra partneredben, akkor nagyobb
esélyed van rá, hogy megismered ezt az embert, amikor találkozol vele.
A fiatalember felírt valamit a jegyzetfüzetébe, Dr. Puchia folytatta:
– A szeretetnek az életben és a párkapcsolatban nem szabad harcnak lennie; az igaz, valóban dolgozni kell vele - ha
szeretetet akarunk, akkor meg kell tennünk azokat a dolgokat, amelyek szükségesek a szeretet létrehozásához - és
ahogy én feltételezem, hogy Igazi Szeretet valamennyi titka erről szól; mind emlékeztet a legfontosabb dolgokra,
amelyeken munkálkodni kell, hogy létre tudjuk hozni a szeretetet.
– És kiválasztani a helyes gondolatokat – ez egy ezek közül?
– Pontosan így van! A képesség, hogy szeressünk, és hogy szeressenek bennünket, az, hogy hosszantartó igazi
szeretettel teljes kapcsolatokat hozzunk létre, vagy az, hogy magunkhoz vonzzuk az ideális partnert - ez mind a
gondolat erejével kezdődik.
Ezen az estén a fiatalember összefoglalta a Dr. Puchiával való találkozásán feljegyzettek lényegét:
12
Az Igazi Szeretet Első titka - a gondolat ereje.
A szeretet a gondolattal kezdődik.

Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat
hoznak létre.
A pozitív megerősítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggyőződésünket és
gondolatainkat.
Ha szeretni akarsz valakit, akkor figyelembe kell venni az ő igényeit és kívánságait, elvárásait.
Az ideális partnerről kialakított elképzelés segít felismerni őt, amikor találkozol vele.
A fiatalember elképzelte, milyen lenne az ő ideális partnere - külseje, személyisége, mi tetszik, és mi nem tetszik
neki, milyen meggyőződései vannak. Amikor lehunyta a szemét, élesen kirajzolódott előtte egy kép; gyönyörű volt,
kicsit alacsonyabb nála, aranyló, gesztenyebarna, vállig érő hajjal, hatalmas zöld szemekkel, és elragadó mosollyal.
Magabiztos volt, kedves és jóságos. Okos volt, nem túl komoly, együttérző. Szerette az állatokat, vigyázott a
környezetére, élvezni tudta az élet apró örömeit, pl. sétálni az erdőben, vagy üldögélni a tűz mellett egy hideg téli
estén.
A fiatalember felírta ezeket a tulajdonságokat egy papírlapra, hátradőlt székében és újra elolvasta. "Hmm.., –
mormolta maga elé – bárcsak …" – összehajtotta a lapot és akkurátusan elhelyezte a könyvespolcon.
13
A második titok
A TISZTELET EREJE
A fiatalember listáján a sorban Dr. Millie Hopkins szerepelt másodikként. Dr. Millie Hopkins a városi egyetem
pszichológia professzora volt - az első nő, akit az egyetem történetében professzornak neveztek ki. Különleges
népszerűségnek örvendett, a diákok és a kollégák egyaránt nagyon szerették és tisztelték.
A professzornő hangjából ítélve teljesen világos volt a fiatalember számára, hogy a nő örül a hívásnak.
Ragaszkodott hozzá, hogy már a következő napon találkozzanak valamikor. Délután öt órában egyeztek meg, Dr.
Millie Hopkins egyetemi dolgozószobájában várta a fiatalembert.
64 éve ellenére Dr. Millie Hopkins egy elsőéves hallgató energiájával és elszántságával rendelkezett. Hangja élettel
és szinte gyermeki izgatottsággal telivé vált, amikor a fiatalember megemlítette az öreg kínait.
Dr. Millie Hopkins középmagas, széles csípőjű, jó testfelépítésű asszony volt, elegánsan öltözködött, klasszikus
sötét kosztümöt viselt, fehér blúzzal. Aranyló gesztenyebarna, hátul egy csattal összetűzött haja a válláig ért. Arca,
bár ráncok tarkították, szívélyes és barátságos mosolyt tükrözött.
– Talán húsz éve, hogy a kínaival találkoztam – mondta Dr. Millie Hopkins a fiatalembernek. – Akkor még teljesen
más ember voltam; egy hajléktalan narkós.
A fiatalember álla leesett a csodálkozástól.
– Ön bizonyára viccel, ugye? – kérdezte idegesen.
– Egyáltalán nem! – válaszolta a nő, a legkisebb szégyenkezés, vagy elpirulás nélkül. – Meg sem tudtam számolni,
hányszor, olyan gyakran vittek be kórházba kábítószer-túladagolással. Azután, ahogy kiengedtek, rögtön
visszatértem az utcára és az egész újra megismétlődött.
Aztán egyszer, egy következő alkalommal, amikor kimosták a gyomromat, arra tértem magamhoz a kórházi ágyon,
hogy az ágyamon ott ül a doktor és a kezemet fogja. Kedves, megnyerő arca volt, és lágyan, igazi odafigyeléssel
beszélgetett velem. Ő volt az első ember, aki egy pici figyelmet is fordított rám, mint személyiségre. Először
éltemben beszélt velem szemtől-szembe valaki úgy, mint egy emberrel. Hát ezért nem felejtem el soha az öreg
kínait.
Sokáig beszélgettünk. Beszéltem neki arról, amiről soha senkinek még nem beszéltem; a családomról,
gyermekkoromról, arról, hogy élek az utcán. Mindenről. És tudja mi történt? - Egyszerűen attól, hogy
elbeszélgettünk vele minderről, hogy elmondtam neki mindazt, ami a lelkemet nyomta - máris jobban éreztem
magam. Azt mondta, hogy neki vannak barátai, akik tudnak nekem segíteni. Ideadta a neveket és a telefonszámokat,
és én találkoztam ezekkel az emberekkel. És hála az Égnek, hogy találkoztam velük, mert ők megmutatták nekem az
utat, hogyan kell újra kezdeni az életet.
– Az Igaz Szeretet titkaira gondol? – kérdezte a fiatalember.
– Igen. Megtudtam az alapvető okát annak, miért nincs szeretet az életemben. Mert én nem szerettem önmagam.
Ezért volt számomra olyan fontos, az Igaz Szeretet titkai közül a második titok … a tisztelet ereje.
Tudja, én nem tiszteltem senkit és semmit. És ha nincs benned tisztelet, akkor nem vagy képes szeretni. Ahhoz,
hogy megszeress valamit, vagy valakit, először tisztelned kell. És mindenekelőtt magunkat kell tisztelnünk. Ha nem
tiszteled magad, akkor nem vagy képes szeretni magad; és ha nem szereted magad, akkor nagyon nehéz szeretni
másokat.
A fiatalember felírt valamit, miközben Dr. Millie Hopkins folytatta.
– Ez volt az én legnagyobb problémám - nem szerettem és nem tiszteltem magamat.
– De miért nem?
– Gondolom, – magyarázta Dr. Millie Hopkins – hogy ennek a gyökerei gyermekkoromra nyúlnak vissza. -
"Törvénytelen" gyerek voltam. Anyám akkor ment férjhez, amikor én már három éves voltam. Anyám mindig
szégyellt engem, mostohaapám pedig valami érthetetlen okból egyszerűen utált engem. Emlékszem arra, amikor -
úgy hat éves koromban - egyszer anyám átölelte a húgaimat és én is odaszaladtam hozzá, hogy engem is átöleljen.
Hirtelen egy erős taszítást éreztem a hátamon és a padlóra estem. Soha nem felejtem fölém magasodó mostohaapám
arcát, ahogy azt mondta: "Ő már az én gyermekeim anyja, te kis torzszülött"
– És mit mondott erre az ön anyja? – kérdezte a fiatalember.
Hihetetlenül hangzott számára, amit válaszként hallott.
14
– Anyám egyáltalán nem szólt. Oda se figyelt rám, mintha ott sem lennék és tovább foglalkozott a testvéreimmel.
Ugye nehéz elhinni, hogy szülők ilyen kegyetlenek lehetnek? De higgye el nekem, hogy találkoztam olyan
emberekkel, akiknek a szülei sokkal több gonoszságot követtek el velük szemben, mint az én szüleim. Nem
mondom, hogy engem gyakran vertek, de nekem nem jutott se szeretet, se kedvesség, vagy figyelem. Akárhogyan is
volt, a saját szüleim nem foglalkoztak velem, nem figyeltek rám, ellöktek engem maguktól. Elutasítottnak éreztem
magamat, olyannak, akit nem szeretnek, és ezért ki nem állhattam az életet. Tudja, ez egy elterjedt probléma. Sok
ember nem tiszteli saját magát. Nem tetszik, ahogy kinéznek, hogy milyen a hangjuk vagy intellektusuk, és ezért
elvesztik a maguk iránti tiszteletet és kisebbrendűnek érzik magukat, másokhoz viszonyítva. Hát ezért volt nekem
szükségem először megtanulnom tisztelnem és szeretnem magamat, mielőtt megtapasztalhattam, hogy engem valaki
más is szeret.
– No, és ön hogyan tanulta meg tisztelni magát? – kérdezte a fiatalember. – Nem hiszem, hogy ez olyan egyszerű
lenne.
Millie elmosolyodott.
– Önnek igaza van. Ez nem mindig könnyű, de azért megvalósítható. Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat,
értékelni magunkat, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és
mindannyiunknak meg van a maga helye a földön. Valamennyien egyediek vagyunk. Tudja például, hogy sohasem
volt még senki éppen olyan, mint ön és soha nem is lesz még egyszer? Már emiatt az egy tény miatt, bárkit, minden
élőt - legyen az gazdag, vagy szegény, fehér, vagy fekete, férfi, vagy nő - érdemes tisztelni. Van egy gyönyörű
mondás: "Aki megment egy lelket, az egész világot menti meg!". Ez azt jelenti, hogy mindenki felbecsülhetetlenül
értékes - akármilyen színű a bőre, akármilyen a vallása - mindenkinek joga van élni.
– Ez elméletben nagyon jól hangzik, de a valóságban másként néz ki. – mondta a fiatalember.
– Persze, de ezt mindenről el lehet mondani, nem? – válaszolta Dr. Millie Hopkins. Ugyanakkor ez nem jelenti azt,
hogy ez lehetetlen. Ha én meg tudom tenni, akkor meggyőződésem, hogy más is meg tudja tenni. Csak meg kell
találni azt a jellemvonást, amiért tiszteli magát és másokat.
– Ezt nem értem – mondta a fiatalember.
– Elmagyarázom. Az agyunk - egy elképesztő berendezés, és még napjainkban is, a modern orvostudomány
kutatásainak eredményei ellenére, csak kis részét ismerjük az agy képességeinek. Az egyik hihetetlen képessége,
hogy választ talál bármilyen feltett kérdésre. Lehet persze, hogy helytelen választ ad, de valamilyen választ mindig
talál. Így például, ha felteszi magának a kérdést, hogy mit tisztel, mit szeret magában, az agya megválaszolja ezt a
kérdést. Az a helyzet, hogy az öreg kínai pontosan ezt a kérdést tette fel nekem. Először azt feleltem, hogy semmit
sem tisztelek és semmit sem szeretek magamban.
És akkor azt mondta:
"Tudom, de ha esetleg mégis lenne valami, akkor mi lenne az?"
Akkor még egy kicsit elgondolkodtam és eszembe jutott néhány dolog. Tudtam, hogy jó eszem van, az iskolában
mindig a legjobb voltam az osztályban, tiszteltem, hogy egyedül is kibírtam, és az elkeserítő helyzetem ellenére
soha nem loptam és nem csaptam be, nem sértettem meg senkit. Fokozatosan kezdtem jobban viszonyulni
magamhoz.
A fiatalember feljegyzett valamit a noteszébe, aztán tekintetét Dr. Millie Hopkinsra emelte.
– Tehát megkérdezni magunktól, hogy mit tisztelünk és mit szeretünk magunkban - ez a módja annak, hogy
fejlesszük és felépítsük a tiszteletet magunk iránt.
– Mindenesetre ez nekem egyértelműen segített. Ha pedig nekem segített, akkor másnak is segíthet. Ezért ha
megkérdezi: "Mit tisztelek magamban?", az agya felelni fog rá.
– És mi van, ha semmi tisztelni való sincs?
– Mindig van valami, és nagyon gyakran egyszerre több dolog is eszünkbe jut. Például lehet, hogy tiszteli azt, hogy
ön becsületes, hogy van munkája, vagy azt, hogy rendszeresen tornázik. Nem fontos, hogy ez mi, ha talál legalább
valamit, amit tisztelhet magában. Hasznos még feltenni a kérdést magunknak a többi emberről, különösen azokról,
akik önnek nem tetszenek.
– De miért? – kérdezte a fiatalember.
– Mert akkor az agya arra összpontosít, hogy ön mit tisztel bennük és nem arra, ami önnek nem tetszik. És amikor ez
bekövetkezik, akkor ön megtanul az emberekhez szeretettel viszonyulni.
– Amikor azt mondja "szeretettel", ez alatt mit ért?
15
– Jósággal és figyelemmel viszonyulni hozzájuk. Gyakran venni észre, hogy sok ember úgy viselkedik a másikkal,
mintha a másik egy jelentéktelen senki lenne - folytatta Dr. Millie Hopkins, - de valójában mi egy Teremtőtől
származunk, egyforma lények vagyunk. Az egyike a legnagyobb hibáknak, amelyet az életben elkövethetünk, az az,
hogy túlságosan lebecsüljük az egyes emberek erejét, mire képes egy ember önmagában. Mindenki meg tudja
változtatni a világot, és mindenki a maga módján ezt meg is teszi. Amikor tiszteljük egy ember igazi értékeit, akkor
elkezdünk másként viselkedni vele
Emlékszem, amikor egyszer az utcán a nyílt ég alatt aludtam, egy éjjel arra ébredtem, hogy az arcomra egy rendőr
vizel.
– Micsoda!? – kiáltott fel a fiatalember. – Hogy az ördögbe tehetett ilyet?
– Nyilvánvalóan megvetéssel viszonyult az olyan hajléktalanokhoz, mint én – válaszolt a professzor. Ő nem érzett
egy fikarcnyi tiszteletet, mint ember iránt, irányomban, és sosem felejtem, ahogy állt felettem és röhögött. Ez neki
egy nagyon jó vicc volt.
Meg vagyok róla győződve, hogy a világban a problémák része abból adódik, hogy elveszítjük a tiszteletet - magunk
és mások iránt - az élet iránt. Ennek eredményeként nincs bennünk szeretet. Az egész világon észre lehet venni
ennek az eredményét - az arabok és a zsidók, a feketék és a fehérek, a protestánsok és a katolikusok - bárcsak
tudnánk tisztelni egymás hitét és meggyőződését, és elkezdhetnénk szeretni egymást.
Amikor valaki értékeli és megérti saját értékeit, akkor kezdi majd értékelni és megérteni mások értékeit, és akkor
kezdi majd tisztelni a másik embert. És amikor tisztel valakit, akkor lesz képes lesz majd szeretni is azt az embert.
Én például, csak amikor megtanultam tisztelni és szeretni magam, akkor vált számomra kellemessé más emberek
társaságában lenni. Kiderült, hogy amikor tiszteletre érdemes vonásokat keresek az emberekben, a hozzájuk való
viszonyom megváltozik és könnyebben viseltetek szeretettel irányukban.
A fiatalember elmosolyodott magában, ahogy feljegyzett valamit a jegyzetfüzetébe. Ez olyan egyszerűnek tűnt, és
annyira ésszerűnek, ugyanakkor ő korábban tényleg sosem gondolt a tisztelet szerepére a szeretet és a szeretetteljes
kapcsolatok kialakításában.
– De mondja el nekem, kérem,– mondta – hogyan lett önből professzor, azok után, hogy az utcán élt?
Dr. Millie Hopkins elmosolyodott.
– Az egyik személy az öreg kínai listáján egy apáca volt. Csodálatos ember volt, nagyon sokat tett értem, hogy
segítsen nekem; magához vett az utcáról és helyet talált nekem a kolostorban. Megbeszéltük, hogy ott lakhatom,
cserébe házimunkát végeztem - főztem, kertészkedtem, takarítottam. Elvégeztem mindent. Már az első napon úgy
fogadtak, mintha egy lennék a nővérek közül, családtagként kezeltek. Sosem kezeltek úgy, mint lecsúszott nőt,
nincstelen alkoholistát; számukra egy közeli hozzátartozó voltam, akinek segítségre van szüksége, és ők segítettek
nekem. Ez számomra egy új élmény volt - először életemben éreztem, hogy valakinek szüksége van rám.
Ez az apáca tanácsolta és ő biztatott, hogy folytassam a tanulást. Azt mondta, hogy jó ésszel vagyok megáldva, és
élnem kell ezzel az adottságommal. Soha korábban senki nem bátorított még így. Elmentem az esti iskolába. A
kolostorban támogatták igyekezetemet és hét év múlva megkaptam a diplomámat - kitüntetéssel. A következő évben
tudományos munkatárs lettem és rá három évre doktori fokozatot szereztem. Ez egy feledhetetlen élmény, életem
legszebb napja volt számomra. A kolostorból valamennyi apáca eljött a diploma kiosztó ünnepségre, és sosem
felejtem el azt a percet, amikor szólítottak, kimentem az emelvényhez, hogy átvegyem az oklevelemet. Amikor
átadták, odafordultam azokhoz, akik a galérián voltak. Az a pillanat örökre emlékezetes marad számomra; húsz
apáca, állva, mosolyogva tapsolt és fütyült nekem. Aztán amikor lejöttem az emelvényről, megláttam még egy
embert, aki a terem másik végében állt. Az öreg kínai volt, felemelt kézzel tapsolt nekem, arcán szétáradó mosollyal.
Aznap este a fiatalember összefoglalta feljegyzéseinek lényegét, melyeket Dr. Millie Hopkinsszal való találkozás
alkalmával készített.
Az Igaz Szeretet második titka - a tisztelet ereje
Nem lehet szeretni valamit, vagy valakit, ha nem tiszteltük korábban.

Mindenek előtt magunkat kell tisztelnünk.
Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban magunk iránt, kérdezzük meg magunktól: "Mit tisztelek magamban?"
Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt - azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk - kérdezzük
meg magunktól: "Mit tisztelek ebben az emberben?"
16
Az harmadik titok
AZ ADNI TUDÁS EREJE
A boldogságért és a szeretetért vívandó harc Mrs. Geraldine Williams számára már akkor megkezdődött, amikor
lábak nélkül és egy karral született meg. Ő egy csecsemő volt a sok ezerből, a hatvanas évek Thalinomid
tragédiájának egyik áldozata, akik szörnyűséges testi fogyatékossággal jöttek a világra. A terhes nőknek felírt
nyugtató készítmény, mint arra csak később derült fény, borzasztó mellékhatásaként fizikailag megnyomorítva
születtek meg ezen anyák gyermekei.
A fiatalember képtelen volt nem kényelmetlenül érezni magát, amikor a tolókocsijában ülő Mrs. Williams műkezét
nyújtotta neki üdvözlésként.
– Annyira örültem, amikor felhívott – kezdte Mrs. Williams, a legkisebb jelét sem adva, hogy észrevette volna a
fiatalember feszengését, ahogy bevezette őt a szobába. – Már több mint tíz év telt el azóta, hogy találkoztam az öreg
kínaival, de mintha tegnap történt volna.
Mrs. Williams intett a fiatalembernek, hogy foglaljon helyet a kanapén, és lerögzítette tolószékét vele szemben.
– Egy nyári estén találkoztam vele a parkban. Ezen az estén egy táncos összejövetel volt az iskolában. Emlékszem,
ahogy ott ültem a naplementét nézve, és azon töprengtem, hogy a szüleimen kívül soha senki sem fog szeretni
olyannak, amilyen vagyok. Egyszerűen el sem tudtam képzelni, hogy engem valaha is felkér valaki táncolni. És
elsírtam magam.
Ekkor hirtelen egy férfi hangját hallottam, aki azt kérdezi, hogy minden rendben van- e velem. Felemeltem a fejem
és megláttam őt… az öreg kínait, aki mellettem állt. Adott egy zsebkendőt, hogy letörölhessem a könnyeimet, és
leült mellém egy padra. Odanyújtotta a kezét, megérintve kissé az enyémet és azt kérdezte:
– Lehet, hogy segíthetek valamiben önnek?
– Nekem senki sem tud segíteni – mormogtam.
– Miért nem? – kérdezte.
– Senki sincs, aki az én problémámat meg tudná oldani! – mondtam neki.
– Nálunk, az én hazámban, – mondta – úgy tartják, hogy minden új probléma magával hoz egy még nagyobb
ajándékot, amely gazdagíthatja életünket.
– Higgye el, hogy az én problémámban nincs semmi olyan, amitől gazdagabb lehetne az életem – válaszoltam.
– Van egy barátom, – folytatta – rendkívüli ember. Tíz évvel ezelőtt motorozott, amikor az útra hirtelen kifordult
eléje egy teherautó. Nem volt ideje, hogy félrerántsa a kormányt, hogy elkerülje az ütközést és mentse az életét, csak
annyit tudott tenni, hogy megpróbált oldalára bukni a teherautó alá. Ez sikerült, de amikor csúszott az úton
megsérült a benzintank és egy pillanat múlva lángra kapott a ruhája. Három nap múlva tért magához, szörnyű
fájdalmak között, testének hetven százalékán harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Arca felismerhetetlenségig
összeégett, ujjai az ökléig szintén elégtek, és csípőtől lefelé megbénult. De neki volt és maradt valami, ami nagyon
sok embernek nincs: megingathatatlan lelkiereje. Annak ellenére, hogy a felesége otthagyta, mert nem akart élni,
ahogy az asszony kifejezte magát, egy "grillezett nyomorékkal", ő, a szó jobbik értelmében, kiügyeskedte, hogy
tovább folytassa az életét és végül milliomos lett. Egy ember, iszonyatos ábrázattal, tolókocsihoz szögezve, kezén
még ujjai sem voltak, mert az ökléig égtek. Nehéz elképzelni ennél súlyosabb sérülést. Az ismerősei közül senki
sem hitte, hogy egyáltalán normális életet tud élni, nemhogy megtalálni a szerelmet. Most majd elkeseredett lesz,
mérges és sértődött a sorsára. Hiszen mi értelme van még az életének? De, tudja, mindannyian tévedtek. Ő nem
keseredett el, nem volt sértődött és haragos, mert tudta, hogy belül ugyanolyan maradt, amilyen mindig is volt.
Megmaradtak az álmai, céljai, amelyeket el akart érni és ezért meg is tett mindent. Sikeres üzletember lett belőle és
lelkierőt adó forrás mindazok számára, akik ismerték. És mindehhez találkozott azzal a nővel, akit álmai
asszonyának képzelt és feleségül vette!
Odafordultam az öreg kínaihoz:
– Ilyen ember a valóságban létezik? – kérdeztem.
– Ez az ember egyszerűen és helyesen viszonyult az élethez: választhatjuk az életet, vagy választhatjuk a halált. Ő
még nem volt felkészülve a halálra.
Akkor azt kérdeztem az öregtől, hogyan sikerült a barátjának megtalálni a szerelmet. Az öreg úgy mondta, mintha ez
teljesen természetes lenne:
– Ahogy bárki más. Az Igaz Szeretet titkai szerint és törvényeinek megfelelően viselkedett.
17
– Akkor hallottam először ezekről a titkokról; a tíz elvről, amelyek segítségével - ahogy arról az öreg kínai
igyekezett meggyőzni - nem egyszerűen szeretetet tudunk életünkbe vinni, de a szeretetnek olyan bőségét, melyről
nem is álmodunk.
– Ez túl jól hangzik, hogy igaz legyen – jegyezte meg a fiatalember.
– Én is így gondoltam, de ezek a titkok nekem valóban segítettek. Ha pedig nekem segítettek, – mondta Mrs.
Williams – akkor úgy gondolom, hogy mindenkinek segíthetnek. Az én életemre a leginkább hatást gyakorló titok,
az az ajándékozás, adományozás vagy egyszerűbben: adás, adni tudás ereje volt.
– Adni tudás? – ismételte a fiatalember.
– Igen. Számomra adni - ez valamennyi titok közül a legfantasztikusabb, hiszen annyira egyszerű - ha szeretet akar
kapni, önnek csak adnia kell. És minél többet ad, annál többet kap.
– Nem egészen világos számomra szavainak lényege – mondta a fiatalember, elővéve kedvenc noteszét és tollát –
Tudna egy példát mondani?
– Természetesen! Amikor mosolyog valakire, mi történik általában?
– Visszamosolyognak – válaszolta a fiatalember.
– És ha valakit átölel, a feltétlenül viszonozza az ölelést. Egy jó szó, ajándék, telefonhívás, levél… bármi, amivel
kimutatja a másik embernek, hogy gondol rá, foglalkozik vele, visszakapja, méghozzá kamatostul.
– De nem mindenki reagál így – mondta a fiatalember.
– Nem mindenki. De a többség igen. A szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. Lehet, hogy nem mindig
attól az embertől, akinek adott, de akkor is visszatér. És sokszorosan. De mindig emlékeznünk kell arra, hogy az
anyagiakkal ellentétben a szeretetből végtelen tartalékunk van. Nem veszítünk el belőle, amikor adunk. Valójában
az egyetlen mód, hogy kivesszen a szeretet belőlünk, az, hogy - nem adunk belőle másoknak.
– De hát, egyáltalán megpróbálni némelyik emberhez szeretettel viszonyulni - az egyszerűen felesleges
időpocsékolás – mondta a fiatalember.
– Miért is? – kérdezte Mrs. Williams.
– Hát… azért, mert egyes emberek tele vannak gyűlölettel, mintha üres lenne a szívük.
– Engedje meg, hogy megkérdezzem – válaszolt Mrs. Williams. – Ha volna valamilyen magja, amelyekből
csodálatos növények és virágok fejlődnek ki, hová ültetné? Gyönyörű erdőkbe, csodálatosan zöldellő ligetekbe,
vagy egy üres mezőre?
– Nem egészen értem mire céloz – mondta a fiatalember.
– Tehát, milyen földnek van inkább szüksége a vetésre, és melyik földön mutatkozik meg jobban az eredmény?
– Az üres mezőn.
– Pontosan. És, ha az a mag a szeretet magja, hol van rá inkább szükség? Azokban a szívekben, amelyek tele vannak
szeretettel, vagy az elkeseredett szívekben, magányos embereknél?
– Értem már miről beszél – mondta a fiatalember – De ez nem mindig ilyen egyszerű.
– Ahhoz, hogy mosolyogjunk, pontosan annyi erőfeszítés kell, mint ahhoz, hogy összeráncoljuk a szemöldökünket.
Ahhoz, hogy barátságos szavakat mondjunk, pontosan annyi idő kell, mint a kritizáláshoz. Választhatunk -
ugyanolyan könnyen viszonyulhatunk szeretettel másokhoz, mint ahogy inkább viszonyulunk haragosan, vagy
közönnyel.
Az egyik probléma az, hogy sokan közülünk nem akarnak elsőként adni. Akkor adunk, amikor már adtak nekünk.
Azt, hogy szeretetet adjunk, túl gyakran feltételekhez kötjük; azt mondjuk: "Csak akkor foglak szeretni, ha Te fogsz
szeretni engem". Mi állandóan arra várunk, hogy valaki megteszi az első lépést. És ez az egyik oka, hogy az
emberek ritkán érzik a szeretetet - azt várják, hogy valaki először őket szereti meg. De ez hasonlatos ahhoz, mintha a
zenész azt mondaná: "Akkor fogok játszani, ha az emberek elkezdenek táncolni."
Az igazi szeretet nincs feltételekhez kötve, semmit sem kér cserébe. Egyszer olvastam egy gyönyörű történetet egy
kislányról, akinek gerincvelő átültetésre volt szüksége az életben maradáshoz. Szerencsére a kislány öccse alkalmas
volt donornak. Az orvosok elmagyarázták a kisfiúnak, hogy a nővére meghalna, ha nem kap új vért. De nem
mindegy milyen vért adnak neki, hanem az ő vérére van szükségük. A kisfiú a legkisebb kétely, vagy ellenvetés
nélkül beleegyezett, hogy segít a nővérén. De mielőtt elaltatták volna, a kisfiú az orvosra nézett és megkérdezte: "És
amikor meghalok, az nem fog fájni?" A hetedik évét be nem töltött kisfiú azt gondolta, hogy az összes vérét, tehát az
életét adja, hogy megmentse a nővérét. Manapság nem nagyon talál ilyen tiszta és igaz szeretetet, mint ahogy ez a
kisfiú szerette a nővérét.
– Ez így van. De hát a családtagjainkat sokkal könnyebb szeretni, nem igaz? – kérdezte a fiatalember.
18
– Nem feltétlenül. Némelyik ember, nem csak hogy nem szereti, hanem egyszerűen utálja családja másik tagját.
A fiatalember bólintott. Eszébe jutott Dr. Millie Hopkins, akit semmibe vettek a szülei, amikor gyermek volt, és aki
családtagjaival szembeni kölcsönös gyűlöletben nőtt fel.
– Egy teremtőtől származunk – folytatta Mrs. Williams – Belül ugyanolyan a vérünk és sejtjeink. Valójában egy
nagy család tagjai vagyunk. Nekem úgy tűnik, hogy ebben van a szeretet lényege – képesnek lenni meglátni
magunkat másokban.
Látja hát, ha Igazi Szeretetet szeretne átélni, akkor késznek kell lenni szeretetet adni, feltételek nélkül, anélkül, hogy
kérne valamit cserébe. Különben az nem szeretet. Az ajándék nem ajándék, ha nem ingyen adjuk és cserébe várunk
érte valamit. A szeretet nem szeretet, ha feltételekhez kötjük. Ezért az egyik legcsodálatosabb módja átélni az
ajándékozás örömét és az így életre hívott szeretetet – ez jót cselekedni, csak úgy.
– Mire gondol? – kérdezte a fiatalember.
– Csak úgy, valami jót cselekedni, spontán módon adni valakinek valamit, ok nélkül, csak az ajándékozás öröméért.
Ez lehet valami kézzel fogható, de lehet egy érzés is. Meglátni egy embert az utcán, aki szomorkodik és adni neki
egy szál virágot. Vagy megdicsérni valakinek a külsejét, vagy munkáját. Minden, ami meglepi az embereket és
mosolyt csal az arcukra, - a kedvességnek ez az egyszerű megnyilvánulása szeretetet hoz létre. Ez a szeretet ott
marad abban az emberben, akinek adta. Örökre.
– A fiatalember rövid feljegyzést készített. Megtetszett neki ez a kifejezés: "Cselekedjünk jót, csak úgy!"
– Tehát ön valóban úgy gondolja, hogy az egyszerű ajándékozás és jó cselekedetek "csak úgy" segítettek önnek
szeretetet vinni az életébe? – kérdezte a fiatalember.
– Persze! Teljesen megváltozott az addigi viszonyom magamhoz. Egész életemben áldozatként tekintettem
magamra, de az ajándékozás erejének segítségével rájöttem, hogy bár nyomorék vagyok, sok olyan dolog van, amit
meg tudok tenni másokért, amivel segíthetek másoknak, hogy életük jobbra forduljon.
– Ön tett valaha valakiért valamit csak úgy, mert segíteni akart neki, bármilyen hátsó szándék nélkül?
A fiatalember bólintott.
– Persze!
Emlékezett rá, hogy nem is olyan régen, néhány héttel ezelőtt, mikor meglátott egy kismamát, aki nehezen tolta
felfelé a babakocsit a lépcsőn. Csúcsforgalom volt, az emberek észre sem véve siettek el a nő mellett. Ő megállt és
segített neki felvinni a kocsit a lépcsőn.
– Hogy érezte magát? Örömmel töltötte el, hogy segített, ugye?
A fiatalember ismét bólintott. Büszke volt magára. Ahogy segített ennek a nőnek, az mintha energiát adott volna
neki.
– Ezt az erőt érezzük, ha adunk – mondta Mrs. Williams. – És ez nem csak abban segít, hogy megtapasztaljuk a
szeretetet, hanem segít egy szeretettel teli kapcsolat létrehozásában is. Ez egy olyan valami, ami mindig működik.
Adni - ezen kívül biztos garanciát jelent két ember boldogságára és szerelmére, egész életükre.
– Miért? – kérdezte a fiatalember.
– Ez nagyon egyszerű: ha arra figyel, hogy mit tud adni a kapcsolatába és nem arra, hogy mit tud kivenni belőle,
akkor sohasem követ el hibát. A kapcsolatok lényege abban áll, hogy adjunk és kapjunk, ezzel egyetért?
– Igen.
– Ha többet akar kivenni a kapcsolatból, mint amennyit ad, akkor elkerülhetetlenül problémákkal találja szembe
magát, bármilyen kapcsolatban. Más oldalról nézve, ha arra gondol, hogy mit tud adni partnerének, nem hibázhat.
Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépne, az emberek többsége csak azon gondolkodik, hogy partnere mit tud
számára adni. Ha más oldalról néznék, és e helyett azt kérdeznék: "Mit tudok tenni partneremért?", akkor arra
fordítanának figyelmüket, milyen kincseket tudnak bevinni a kapcsolatba, nem pedig arra, hogy mit tudnak kivenni
belőle. Egy partnerkapcsolatban csak az ilyen szeretettel való viszonyulás tud segíteni a szerelem kialakulásában.
A fiatalember elgondolkodott és minél tovább töprengett a hallottakon, annál inkább logikusnak tűnt számára.
Mindig úgy tartotta, hogy a szeretet valami olyasmi, amit a másik embertől kapunk. Sosem jutott eszébe, hogy
szeretetet úgy érezhetünk, ha mi adjuk. Lehetséges, hogy éppen itt követte el a hibát eddigi kapcsolataiban; csak arra
gondolt, hogy neki mire van szüksége partnerétől és nem arra, hogy ő mit tud adni másoknak.
– Engedje meg, hogy elmeséljek egy szinte hihetetlen esetet, ami öt évvel ezelőtt történt. Egy televíziós
dokumentumfilmet néztem a mexikói gyógyszerbotrányról - a Thalidomidot még 25 évvel a történtek után is felírták
az orvosok, miután a nyugati országokban már be lett tiltva.
– Ez felháborító! – kiáltott fel a fiatalember fejét rázva.
19
– Az, de mennyire! Nem akartam hinni a szememnek. Ennyi időn múltán is olyan sok apró gyermeket tesznek
értelmetlenül szörnyűségesen nyomorékká. Az egyik pici lány megragadta a figyelmemet. Hét, vagy nyolc éves volt,
és ő is, mint ahogy én, lábak nélkül született, de ezen túl még az arca is torzult. Ő megtanult élni így, de nagy
fájdalmakat kellett kiállnia minden nap. Szegény gyermek elég sötét jövő elé nézett.
A kislány szegény családban született, nem engedhették meg maguknak sem az orvosi kezelést, ami szükséges lett
volna, ahhoz, hogy a kislány rendesen tudjon közlekedni, sem a plasztikai sebészeti beavatkozást a kislány arcán.
Nem elég, hogy a művégtagok, amiket kapott nagyon kezdetlegesek voltak, de rosszul illeszkedtek és
kényelmetlenek is voltak. Fájdalmas volt bennük a járás, és a kislány nem tudott leülni, csak ha levette a
protéziseket. El tudja hinni, hogy az iskolai autóbusz vezetője nem engedte meg a kislánynak, hogy felszálljon a
buszra, mert nem tudott leülni, ha rajta voltak a művégtagok?
A fiatalember lassan, hitetlenkedve ingatta a fejét.
– Rögtön tudtam, hogy segítenem kell ennek a gyermeknek. Egyszer azt olvastam, hogy a szeretet - ez csupán annyi,
hogy megtaláljuk magunkat másokban, az öröm, hogy felismerjük magunkat. Eddig a napig nem értettem igazából,
mit is jelent ez. Nem csak egy mozgássérült, jobb sorsa érdemes kislányt láttam, de benne megláttam magamat is.
Ugyanazt a keresztet hordtuk. Először az életben arra gondoltam, hogy szenvedéseimnek van valamilyen célja. A
következő hónapokban jótékonysági gyűjtőakciót szerveztem, hogy összegyűjtsek annyi pénzt, amennyiből telik egy
pár modernebb végtagra, és a fizikoterápiás kezeléshez, hogy a kislány rendesen tudjon ülni. Szenvedélyesen
akartam neki segíteni abban is, hogy elvégezhessék a plasztikai műtétet és helyrehozzák az arcát. Ezért estélyeket
szerveztem, nyereményjátékokat, jótékonysági vásárokat, és adományokat kértem, akitől és ahol tudtam. Másfél év
múlva összeszedtem a pénzt, sőt sikerült rábeszélnem egy ismert plasztikai sebészt, hogy ingyen elvégezze a
plasztikai beavatkozást.
A kezelések és a testhez szabott műlábak elkészítése után elutaztam, hogy találkozzam a kislánnyal. Ahogy a
kislány meglátott engem, már szaladt is hozzám, könnyekkel a szemében. Karjaival átölelt és úgy kiáltozta:
"Köszönöm, köszönöm, köszönöm!" Újra és újra. Akkor éreztem először ilyen túláradó szeretetet, olyan bőségét a
szeretetnek, hogy minden gátlásomat feledve sírtam. Patakzottak a könnyeim. Soha még nem sírtam így az örömtől,
mint azon a napon, átölelve a kislányt.
Csak akkor kezdtem megérteni, mit értett ez alatt az öreg kínai, amikor azt kérdezte tőlem: "Vajon ki sérült nagyobb
mértékben? Az, aki nem tud járni, vagy beszélni, hallani, vagy látni, vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és
szeretni?" Először értettem meg, hogy még az én fizikai állapotomban, mozgássérültként is belül olyan vagyok, mint
bárki más. És azon a napon értettem meg, hogy minden nehézségem ellenére, az élet csalárdságai, a nehéz
életkörülmények ellenére is, ha a szívünket szeretettel töltjük meg, az élet olyan gyönyörű lehet.
Egy év múlva találkoztam egy férfival - egy kedves, jóságos, rendkívüli emberrel. Szociális munkás volt a helyi
közösség központjában, ahová jártam. Mi rögtön megtetszettünk egymásnak, nem tudom, hogy történt, mi volt az,
de valami kattant ott az első pillanatban. Hamarosan jó barátok lettünk, és néhány hónap múlva tényleg megtörtént a
csoda, amiről álmodtam… felkért egy táncra!
Egy évre rá összeházasodtunk és mára két szép gyermekünk született. Látja, az öreg kínainak igaza volt - minden
probléma magával hoz egy még nagyobb ajándékot, amely gazdagíthatja életünket. Amíg képes magából egy részt
odaajándékozni, amíg képes valahogy segíteni, addig képes megtalálni a szeretetet.
Ezen az estén a fiatalember átolvasta feljegyzéseit, amit a Mrs. Williams-szel való találkozás alkalmával készített.
20
Az Igaz Szeretet harmadik titka - az adni tudás ereje.
Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűn csak adnod kell. Minél többet szeretetet adsz, annál többet kapsz.
Szeretni - azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból, fizetséget nem kérve és feltételek nélkül.
Cselekedj jót, csak úgy!
Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól, hogy a másik ember mit tud adni a számodra,
hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek.
Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit
kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.
21
A negyedik titok
A BARÁTSÁG EREJE
A fiatalember listáján negyedikként Mr. William Bachman szerepelt a sorban. Mr. Bachman szabadúszó újságíró
volt, cikkei rendszeresen jelentek meg különböző lapokban, ő a szerzője a "Barátok és Szerelmesek" nagysikerű
könyvnek. Magas, vékony férfi, éles, szögletes arcvonásokkal, de ez az arc ragyogott az örömtől, amikor házában
üdvözölte a fiatalembert.
Az Igazi Szeretet titkai – vallotta Mr. Bachman – teljesen megváltoztatták az életemet. Több mint tíz évet töltöttem
el, keresve azt az egyetlen különleges kapcsolatot, hogy megtaláljam azt, akivel megoszthatnám az életemet. És
hosszú időn keresztül úgy tűnt, hogy ez egyszerűen sohasem történhet meg. De egy évre rá, hogy elsajátítottam az
Igaz Szeretet titkait nemcsak álmaim asszonyát találtam meg, hanem teljesen megváltozott a családomhoz és
kollégáimhoz fűződő viszonyom is.
– Hogyan változott? – kérdezte a fiatalember.
– Nézze, minden kapcsolatom közelibbé és szorosabbá vált.
– Ezek a titkok ilyen erősen befolyásolták volna az életét? – kérdezte a fiatalember, tekintetével mintha kétségbe
vonná Mr. Bachman szavait.
Mr. Bachman elmosolyodott.
– Bizony így van. Tudom, hogy ez kissé utópisztikusan hangzik, de amikor kipróbálja, majd meglátja, hogy tényleg
működik.
Bár a tíz titok közül valamennyi titok segített nekem valami módon, mégis volt egy, ami a leginkább fontosnak
bizonyult számomra és bizonyára erre volt a legnagyobb szükségem. Ez a barátság ereje volt.
– A barátság ereje? – ismételte a fiatalember. – Mit ért ez alatt pontosan?
– Tudja, én azt gondoltam, hogy a szerelem lényege a két ember közötti romantikus vonzalomban rejlik. Ne értsen
félre, ez így is van. Csakhogy a szerelem - az sokkal több is ennél. A lényeg a gondoskodásban van, abban, hogy
mellette legyünk a másiknak, ha szükség van ránk, ezért az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom
- az barátság is.
A fiatalember elővette jegyzetfüzetét és feljegyzett valamit, míg Mr. Bachman folytatta.
– Ahogy sok más ember, én is kerestem mindenütt, ahol tudtam, azt a társat, akit szerethetnék. Jártam az
egyedülállók klubjában, eljártam társas rendezvényekre, szórakozóhelyekre és bár sok nővel megismerkedtem,
mégsem találtam meg azt, akire szükségem van. Emlékszem, hogy egy belvárosi kávézóban ültem egyik este,
amikor valahonnan egy öreg kínai termett a mellettem lévő széken. Felemelte a poharát és azt mondta:
"Egészségünkre!", és én is felemeltem a poharam válaszként. Beszélgetésbe elegyedtünk. Megkérdezte, hogy nős
vagyok-e. Mondtam, hogy: "Nem". "Barátnő?" – kérdezett újra. Ismét mondtam, hogy: "Nem". "Miért?" – kérdezte.
"Mert még nem találtam meg a nekem való lányt" – válaszoltam. És akkor olyat mondott, ami alaposan
elgondolkodtatott a helyzetemen. Azt mondta: "Lehet, hogy nem megfelelő helyen keresed azt a lányt!"
– Nem megfelelő helyen? – ismételte a fiatalember. – Mi az, hogy nem megfelelő hely?
– Pontosan ezt kérdeztem tőle én is – mondta Mr. Bachman. Elmondtam neki, hogy jártam már a magányosok
klubjában, éjszakai bárokban, ahová sok egyedülálló nő jár. Ő teljesen meglepve nézett rám és hangosan felnevetett.
Megkérdeztem tőle, hogy mi olyan mulatságos, erre azt kérdezte: "És sikerült megismerkedned valakivel a
klubokban, vagy a bárokban?"
"Több nővel is megismerkedtem"– mondtam, de amikor tovább kérdezősködött, be kellett vallanom, hogy ezek a
kapcsolatok nem értek többet néhány hétnél.
– Miért, vajon helytelen klubokba és bárokba járni, hogy megismerkedjünk valakivel? – kérdezte a fiatalember.
– Egyáltalán nem. – mondta Mr. Bachman. – Néha szerencsénk lehet, de ahogy az öreg kínai elmagyarázta nekem,
ha hosszantartó kapcsolatot és szerelmet keresünk, a homályosan megvilágított, füstös helyiségek, fülsértő zajában,
ahol kiabálni kell, hogy hallják, mit mondasz, bizonyára nem a legmegfelelőbb hely, hogy megtaláljuk.
– Akkor mi a legjobb hely? – erősködött a fiatalember, aki gyakran járt szórakozóhelyekre, abban a reményben,
hogy sikerül lányokkal megismerkednie.
– Hát, ez attól függ!
– Mit akar ezzel mondani?
22
– Ahogy az öreg kínai magyarázta nekem: "Ha igazi szerelmet akarsz találni, először igazi barátot kell találnod." Ez
annyira egyszerű, és korábban mégsem gondoltam erre. Gyakran hisszük, hogy az erős fizikai vonzalom - ez a
szerelem alapvető követelménye. Nem azt mondom, hogy a fizikai vonzalom nem fontos egy szerelmes
kapcsolatban, de ha igazi szerelmet akarunk, - észre kell vennünk, mit takar a külső, mit rejtőzik az emberben.
Az igazi szerelem alapja nem a fizikai vonzalom, hanem a barátság. Vagy, ahogy a francia író, Antoine de Saint-
Exupéry mondta: szeretni - az nem egymást nézni, hanem együtt nézni ugyanabba az irányba. Még a Bibliában is az
áll, hogy nem tudnak ketten együtt utazni, ha nincs közöttük egyetértés. A közös meggyőződés, a célok, érdeklődési
kör, a kölcsönös tisztelet és elragadtatás - a hosszantartó szerelmes kapcsolat alapja.
– Ez tényleg annyira fontos? – kérdezte a fiatalember, felemelve tekintetét a jegyzetfüzetéből.
– Efelől ne legyenek kétségei. Egy amerikai egyetemről egy csoport szociológus bebizonyította, mennyire fontos a
barátság a hosszantartó szeretetteljes kapcsolatokban. Megkérdeztek több száz, ötven, vagy még több évet együtt
leélt házaspárt, minek tulajdonítják sikerüket, és az ő válaszaikban általánosan egy jellemző dominált… a barátság.
Valamennyi megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy társa - egyben a legjobb barátja. Ezeknek a pároknak közös
meggyőződéseik voltak, közös érdeklődési körük, közös céljaik és közös irányvonalban haladt az életük. Az összes
többi, beleértve a fizikai jellemzőket, az anyagiakat, végső soron nem voltak annyira fontosak számukra.
Az egész életen át tartó szerelmes kapcsolatot éppen a barátság köti össze. Éppen ez adta az ihletet, hogy megírjam a
"Barátok és Szerelmesek" című könyvemet. Sokan a mai napig hibát követnek, amikor azt gondolják, hogy a
szerelem a fizikai vonzalomból jön létre. De a külső nem örök, a szépség napról napra halványul.
Más oldalról nézve, a szerelem, amely barátságból és tiszteletből fejlődik, minden egyes nappal erősebb lesz.
Mondja, mennyire szép az a nő, aki hazudik és becsap, vagy mennyire megnyerő az a férfi, aki veri a barátnőjét?
Ezért ahelyett, hogy csak a fizikai vonzódásra fordítanánk a figyelmet kapcsolataink kialakításánál, jobb, ha olyan
társat keresünk, aki osztja nézeteinket, egyetért értékrendünkkel, és közös céljaink lehetnek.
A fiatalember egyetértően bólogatott. Ösztönösen érezte, hogy ez így van. Dr. Puchiával való találkozása után
elképzelte, hogy milyen az ideálja, és tulajdonságai között, ahogy elképzelte ideális barátnőjét, szerepelt, hogy a
lány ugyancsak szereti a természetben tett sétákat.
– Értem önt, – mondta a fiatalember – De mégis - valahogy meg kell találni ezt a barátot, egyetért velem?
– Egyetértek, – válaszolt Mr. Bachman. – De ahhoz, hogy közeli barátaink legyenek, csupán barátságosnak kell
lennünk azokkal, akik osztják véleményünket, meggyőződéseinket és hasonló dolgok érdeklik őket.
– Ezt könnyebb mondani, mint megtenni. – mondta a fiatalember.
– Miért? Önt mi érdekli, mi tetszik önnek?
– Hát, szeretek hétvégeken kirándulni, szörfözni. Szeretek az operába járni.
– No, akkor hol fog hamarabb barátokat találni? Egy füstös szórakozóhelyen, vagy egy turista klubban, szörfösök
között, vagy az operában?
– Értem, mire gondol – válaszolt a fiatalember. – És mi van azokkal az emberekkel, akiknek nincs semmilyen
különleges érdeklődési körük, vagy hobbijuk?
– Nekik ideje elgondolkodniuk arról, hogy találjanak maguknak valami elfoglaltságot, ami érdekli őket. Olyat, ami
nagyon tetszik nekik, nem fontos, hogy ez mi - ez lehet sport, foci, tenisz, úszás, kerékpározás, vagy társasági élet,
tánc, színház, túrázás, de akár a politika. Ahogy megtalálod mi az érdekes számodra, könnyen találsz más
embereket, akiknek hasonló az érdeklődési körük, hiszen van bennetek valami közös. Ha nincs bennünk semmi
közös egy másik emberrel, akkor nem valószínű, hogy hosszantartó közeli kapcsolat tud kialakulni köztünk.
– Amikor ezt így elmondja, annyira egyszerűnek tűnik.
– Ez ilyen egyszerű is, de ugyanakkor gyakran elfeledkezünk róla. Az emberek túlságosan el vannak foglalva azzal,
hogy társat találjanak - férjet, vagy feleséget - pedig, ha ehelyett arra törekednének, hogy barátságot építsenek ki,
akkor rájönnének, hogy a szerelem onnan már csak egy lépés.
– De egyedül az, hogy valakivel barátkozunk, még nem jelenti azt, hogy ez az ember önnek tetszik és kialakul egy
szerelmes kapcsolat. – mondta a fiatalember.
– Nem jelenti azt, ebben teljesen igaza van. De ha önök nem barátok, akkor az önök kapcsolata nem valószínű, hogy
hosszú életű lesz.
– De hiszen vannak olyan esetek, amikor két ember először szerelmes lesz - vagy inkább úgy mondanám, először
fizikailag vonzódik egymáshoz, azután lesznek barátok – mondta a fiatalember.
– Igen. Ez persze lehetséges – értett egyet Mr. Bachman – ez előfordul, és nem is ritkán. A lényeg a barátság - ez a
legfontosabb eleme a hosszantartó szerelmes kapcsolatnak, mert ez a szerelem legfontosabb része.
23
Éppen ezért, az egyik legjobb kérdés, amit feltehet magának az ember, amikor azon gondolkodik, hogy megfelel-e
nekünk a másik ember arra, hogy leéljük vele az életünket, ez a következő: "Ő a legjobb barátom?" Ha a válasz
"nem", akkor nagyon alaposan le kell gondolkodni, mielőtt ennek az embernek szentelnénk életünket.
A fiatalember feljegyzett valamit a jegyzettömbjébe, majd felnézett.
– És mi van azokkal az emberekkel, akik már elkötelezettek? – kérdezte. – Nekik bizonyára már késő gondolkodni a
barátság erejéről.
– Semmi esetre sem – válaszolt Mr. Bachman. – Sok kapcsolatot mentett már meg a barátság. A barátságot fel lehet
építeni, csak meg kell találni a közös pontokat, közös érdeklődési kört, olyat, amit együtt tudnak folytatni. Két
ember újra közelebb kerülhet egymáshoz, újra barátok lehetnek és helyreállíthatják a kapcsolatukat, mert amikor
erősödik a barátság, együtt nő a szeretet érzése is.
– Az utolsó kérdés – mondta a fiatalember felállva, indulásra készen. – Ön találkozott álmai asszonyával?
Mr. Bachman elmosolyodott.
– Persze – mondta. – És össze is házasodtunk. Egy természetjáró klubban találkoztunk Rachellel. Először nem
vonzódtam hozzá egyáltalán, és ezzel ő is így volt, de amikor jobban megismertük egymást, valami kezdett
megváltozni. Olyan jó volt vele együtt lenni; ő volt az első nő, akivel arról tudtam beszélni, ami számomra fontos.
Kiderült, hogy nagyon sok dolog van, ami mindkettőnket érdekel, hasonló az értékrendünk, hasonló hullámhosszon
vagyunk, mintha lélektársak lennénk. Nagyon közeli barátok lettünk. És egyszer rájöttem, hogy szeretem őt és vele
akarom leélni az életem.
Amikor a fiatalember hazament elolvasta feljegyzéseit, amelyet a Mr. Bachmannel való találkozáskor készített.
Az Igaz Szeretet negyedik titka - a barátság ereje
Ahhoz, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk.
Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba.
Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz.
A barátság – táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet.
Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.
24
Az ötödik titok
AZ ÉRINTÉS EREJE
A következő reggelen a fiatalember a városi kórházba utazott, hogy egy – a listáján lévő újabb személlyel – Dr.
Peter Younggal találkozzon. Dr. Young sebész főorvosként dolgozott a kórházban. Magas, szép, fekete bőrű férfi
volt, szurokfekete, rövidre vágott frizurával, mély, sötétbarna szemekkel. Amikor a fiatalember belépett Dr. Young
dolgozószobájába, a doktor felállt asztala mögül, a székről, ahol ült és puha, de erős kézszorítással köszöntötte.
– Üdvözlöm! Örülök, hogy megismerhetem – mondta Dr. Young.
– Én is örülök – válaszolta a fiatalember. – Köszönöm, hogy időt szakított rá, hogy találkozhassunk.
– Én köszönöm önnek, hogy eljött – felelte Dr. Young, helyet mutatva a fiatalembernek, hogy üljön le. Kér egy
italt?
– Egy teát kérek, ha lehet – kérte a fiatalember.
– Egy perc – szólt Dr. Young, kinyitotta az ajtót és megkérte a titkárnőt, hogy készítsen egy teát mindkettőjüknek.
– Kérem, mondja el újra – kérte Dr. Young – pontosan mikor és hogyan találkozott az öreg kínaival.
Amikor a fiatalember befejezte elbeszélését, éppen behozták a teát. Dr. Young átnyújtotta az egyik csészét a
fiatalembernek.
– Tizenöt évvel ezelőtt találkoztam az öreg kínai úrral. – kezdte Dr. Young – Akkor kaptam meg sebészi
kinevezésemet, tudtam mindent, amit egy sebész tudhat – legalábbis én azt gondoltam. Csak a szakmámnak éltem –
műteni, felvágni a beteget, eltávolítani a problémát és összevarrni a pácienst. Ez nekem nagyon jól ment, de egyszer
sem ültem le a betegek ágyára, hogy elbeszélgessek velük.
– Valóban? És miért nem? – kérdezte a fiatalember.
– Mert feleslegesen elvesztegetett időnek tartottam. Üldögélni és beszélgetni a betegekkel – az a nővérek dolga. Sőt
még az orvosnövendékeket is megróttam érte, ha túl sok időt töltöttek el pácienseikkel. Tudom, hogy nevetségesnek
hangzik, de engem mindig arra tanítottak, hogy a jó sebész tudománya a kezében van. Kellett egy beszélgetés ezzel
a különleges öreg kínaival, aki segített megértenem, hogy nem volt igazam, - a jó sebész tudománya nem a kezében
van… hanem a szívében.
A fiatalember figyelmesen hallgatott, Dr. Young pedig folytatta:
– Egy alkalommal, a szokásos reggeli viziten mentem körbe. Semmi említésre méltó dolog sem történt, egészen
addig, míg az egyik szobában egy idős egészségügyi kisegítőt nem találtam, aki csendesen ült a beteg ágyán és fogta
annak kezét.
– Magának nem kellene a saját munkájával foglalkoznia?! – mondtam neki.
Lassan arccal felém fordult, sosem fogom elfelejteni az arckifejezését. Sötétbarna szemei egyenesen rám néztek,
amikor válaszolt.
– De. De, ha ön nem foglalkozik a saját munkájával, valakinek el kell maga helyett végeznie.
Nem kell ecsetelnem, hogy mennyire mérges lettem.
– Na, idehallgasson… – mondtam, de még mielőtt folytatni tudtam volna, az öreg felemelte a kezét és suttogva azt
mondta.
– Ne most! Kérem. Ennek az asszonynak segítségre van szüksége.
Teljesen feldühített. "Hogy mer egy kisegítő így beszélni velem" – gondoltam. Ennek a nőnek gyógyíthatatlan
betegsége van, egy daganatot találtunk nála, amelyet nem lehet operálni.
– Ez a nő hamarosan… – mondtam, de mielőtt be tudtam volna fejezni a mondatot, az öreg ismét felemelte a kezét
és megismételte:
– Ne most! Kérem! Ne most…
– Megvártam kinn a folyosón, készen, hogy beolvassak neki, mi a véleményem róla, de amikor kijött a szobából,
rám nézett, egyenesen a szemembe, és azt mondta:
– Doktor, ez az asszony élni fog!
– Mit akar ezzel mondani, hogy "Élni fog?" – vontam kérdőre. – Olyan agydaganata van, amit nem lehet műteni!
– Még nem találkozott olyan esettel, amikor egy beteg felépült egy ön által gyógyíthatatlannak tartott betegségből? –
kérdezte.
– Igen, persze, – válaszoltam – de…
– És mit gondol, mi idézte elő ezeket a gyógyulásokat?
25
– Halvány fogalmam sincs – válaszoltam idegesen. – Anomális jelenség.

– Nem doktor, – mondta. – Csoda! És mi idézte elő ezeket a csodákat? A szeretet! A szeretet, – mondta – a
Világmindenség legerősebb gyógyító ereje, erősebb az összes gyógyszernél. Szeretet nélkül a sebész egy gép, és
nem orvos.
Ekkor a kezembe nyomott egy papírdarabot és azt mondta:
– Ha orvossá akar válni, akkor találkoznia kell ezekkel az emberekkel.
Rápillantottam a papírra. Azon csak egy tíz névből és a nevekhez tartozó telefonszámokból álló lista volt. Mire
felnéztem az öreg már eltűnt.
Annyira dühös voltam amiatt, amit az öreg mondott, hogy azonnal a titkárságra mentem, hogy megpróbáljam
megtalálni az öreget és elmondjam neki a véleményemet. De az osztályon dolgozók listáján nem volt semmiféle
kínai. Először azt gondoltam, hogy bizonyára elkeverték az adatokat - néha ez megesik, valami hiba az informatikai
rendszerben, - de sehol sem volt semmiféle feljegyzés egy öreg kínairól, akire illett volna a személyleírásom, ezért
nem is foglalkoztam tovább a dologgal… egészen másnapig.
– Miért, mi történt? – kérdezte a fiatalember.
– Felhívott az ügyeletes nővér, hogy azonnal menjek… a gyógyíthatatlan agydaganatos asszony ült az ágyán,
rendbejött az étvágya és azt mondta, hogy sokkal jobban érzi magát. Nem hittem a szememnek; hiszen hosszú
hónapokon keresztül émelygett a gyomra, szédült, és két nappal ezelőtt egy gyakorlatilag értelmetlen agyműtéten
esett át.
Az asszony ráadásul hálálkodott nekem, azt mondta, hogy a műtét bizonyára sikeres volt. Ez hihetetlen volt, csoda
történt. Nem tudtam elképzelni mit csinált az öreg kínai, de tudom, hogy valamit kétségkívül tett. Csak egy módszer
jutott eszembe, hogy kiderítsek valamit róla: találkoznom kell a listáján lévő emberekkel.
Természetesen ezek az emberek valamennyien találkoztak az öreg kínaival és beszéltek nekem az Igazi Szeretet
titkairól. Korábban soha nem hallottam ezekről a titkokról és – természetesen – nagyon szkeptikusan viszonyultam a
dologhoz, de ugyanakkor kíváncsi voltam arra, hogy hogyan sikerült az öreg kínainak meggyógyítania a betegemet.
Soha nem gondoltam arra, hogy a gyógyításban szerepe lehet a szeretetnek; az orvosi egyetemen nem tanították,
hogy van valamilyen kapcsolat a szeretet és az érzelmek, valamint a gyógyulási folyamatok között. Pedig van. Az
öregnek igaza volt. A szeretet a legerősebb gyógyító erő.
- Valóban? - kérdezte a fiatalember.
- Igen, ez így van. És kísérleteket is végeztek, hogy ezt bebizonyítsák. A kísérletek megmutatták például, hogy a
boldog családi kapcsolatokkal rendelkező emberek esetében a súlyos lefolyású betegségek mutatója tíz százalékkal
alacsonyabb, mint másoknál, és azt is kimutatták, hogy azok a betegek, akik érezték, hogy szeretik őket, a gyógyulás
sokkal gyorsabb és sikeresebb.
– Ez hihetetlenül hangzik – mondta a fiatalember.
Igen, hihetetlen – mondta Dr. Young. – És örülhetnek azok, akik, mint én is, hivatalból foglalkozunk a gyógyítással.
Amikor megismertem ezeket a titkokat, fokozatosan kezdtem érezni, hogy az én életem is megváltozik.
– Pontosan miben érzett változást? – kérdezte a fiatalember.
– A legkülönbözőbb dolgokban. Javult a kapcsolatom a családtagjaimmal és barátaimmal, rendbejött a kapcsolatom
a barátnőmmel, de talán a legnagyobb, leginkább érzékelhető változások a munkámban következtek be. Kezdtem
meglátni a betegekben az embert és nem csak a kórtörténetet. De a legcsodálatosabb az összes titkok közül,
különösen a gyógyításban, az érintés ereje volt.
– Mi köze van egymáshoz az érintésnek és a szeretetnek? – kérdezte a fiatalember.
– Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttünk lévő falakat, jobban, mint
bármi más és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tévő energia.
Nem is olyan régen az egyik londoni klinika kutatói elvégeztek egy érdekes kísérletet. Az egyik sebész főorvos
általában meglátogatta esténként a betegeket, a műtétek előtti napon, hogy válaszoljon a betegek minden kérdésére
és elmagyarázza az operáció menetét és jellegét. A kísérlet idején az orvos néhány percre, amíg beszélt velük,
megfogta a betegek kezét. Elhiszi-e, hogy ezek a betegek háromszor olyan gyorsan felépültek, mint a többiek!
Látja, amikor gondolkodással megérintünk valakit, megváltozik a mi és a megérintett fizikai érzete - csökken a
feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez
kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Miután hallottam minderről, egy "érintés"-programot kezdtem el a kórtermekben. Mindenkit, aki a betegekkel
dolgozott ösztönöztünk arra, hogy fogják meg a betegek kezét és öleljék át őket. Ez a program annyira sikeres volt,
26
hogy kiterjesztettük még a pszichiátriai kórtermekre is. Emlékszem egy beteg kisfiúra, aki teljesen le volt bénulva,
tolószékhez volt kötve. Amikor találkoztam vele, átöleltem és ő váratlanul, mintha meg akart volna szólalni, a
szemei megteltek könnyel és válaszul átölelt. A személyzet elmondta, hogy három év óta először reagált a fiú
valakinek.
– Ez nagyon meglepő!
Dr. Young elmosolyodott.
A pszichológiai tanszéket olyannyira érdekelte az érintés titka, hogy néhány évvel ezelőtt még egy kísérletet
végeztek, ez alkalommal egy forgalmas utcán. Egy telefonkészüléknél egy asszony állt és a járókelőktől aprót kért,
hogy telefonálhasson. Csak nagyon kevesen adtak neki pénzt. Később ugyanaz az asszony, kérés közben hozzáért a
megszólított kezéhez és mit gondol, az emberek többsége - férfiak és nők egyaránt - szívesen segítettek rajta.
Most már érthető, hogy miért olyan fontos, az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus, amikor szeretet adunk,
vagy kapunk. Ez fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Ezért olyan fontos, az érintés, amikor
bőségében akarjuk adni, vagy kapni a szeretet.
A fiatalember félre tekintve bólintott és arra gondolt, hogy mennyire kevés a fizikai kontaktusa barátaival és
családjával. Nagyon kevés érintés és ölelés. Ő általában arcon csókolta anyját, ha találkoztak, megszorította apja
kezét, de ebben nem volt igazi melegség, vagy érzelem.
– Hozzáérni valakihez és megölelni valakit, az nem is olyan egyszerű – mondta Dr. Younghoz fordulva a
fiatalember.
– Miért? – kérdezte Dr. Young. – Csak tárjuk ki karjainkat. Ezt mindenki megteheti.
– Igen, de nem lehet tudni, hogy a másik hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától, vagy ráadásul ellenségesen
viszonyul ehhez.
– Eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani gátlásait. Emlékszik, hogy a szeretethez bátorság kell? Készen állni
arra, megkockáztatod, hogy ellökjenek magunktól, vagy fájdalmat okozzanak neked, de leggyakrabban győzni
fogsz. Az emberek megnyílnak neked. ha mindnyájan arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést,
akkor mi lenne velünk?
Csak ölelésre kell tárnod karjaidat és ezzel együtt megnyitod a szíved. Akkor majd megérzed a szeretet energiáját,
melyet az érintés ereje lobbant lángra.
Este a fiatalember átolvasta aznap készített feljegyzéseit:
Az Igaz Szeretet ötödik titka - az érintés ereje.
Az érintés - a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre.
Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet.
Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.
27
A hatodik titok
A "SZABADNAK HAGYNI" ELV EREJE
Két nap múlva a fiatalember a város központjában található egyik kis kávézóban ült, szemben Judtih Renshowval,
aki hatodikként szerepelt az öreg kínai listáján. Mrs. Renshow harmincas évei elején járó fiatalasszony volt. Férjével
együtt két gyermeket neveltek. Mrs. Renshow elég magas, arányos testalkatú nő volt, és bár nem lehetett klasszikus
szépségnek nevezni, nagyon szimpatikus arcvonásai voltak - hatalmas barna szemei, kis fitos orr és lefegyverző
mosoly.
– Először tizenegy évvel ezelőtt hallottam az Igaz Szeretet titkairól – mondta Mrs. Renshow a fiatalembernek. –
Nehéz időszakot éltem; éppen akkor váltak el útjaink a szerelmemmel, fél év együttlét után. Amikor a barátom azt
mondta, hogy neki úgy tűnik, hogy jobb, ha nem találkozunk többé, az életem teljesen üressé vált. Nem tudtam se
enni, se aludni, nem tudtam figyelni a munkámra, úgy lefogytam, hogy némelyik ismerősöm meg sem ismert. Már
egy hónap eltelt, de még mindig nem tudtam megbékélni a gondolattal, hogy kapcsolatunknak vége.
Aztán egyszer, amikor a templom előtti téren egy padon ültem, odajött hozzám egy öreg kínai és leült mellém.
Kivett a zsebéből egy papírzacskót és a galambokat kezdte etetni. A galambok körbevették, és a kenyeret
csipegették, amelyeket az öreg dobált nekik. Rövid idő alatt többszáz galamb gyűlt össze. Odafordult hozzám és
köszönt.
– Ön szereti a galambokat? – kérdezte.
Megvontam a vállam.
– Nem különösebben – válaszoltam – de úgy látom ön szereti.
Elmosolyodott.
– Amikor kisgyermek voltam – mondta – a falunkban lakott egy ember, aki galambokat tenyésztett. Nagyon büszke
volt rájuk és gyakran mesélte a barátainak mennyire odavan madaraiért. De egyszer, amikor ő megmutatta a
galambokat nekem és a többi gyereknek, én sehogy sem értettem, ha annyira szereti őket, akkor miért tartja őket
kalitkában, ahol nem tudják kitárni a szárnyukat, és nem tudnak repülni. Meg is kérdeztem tőle, és ő azt válaszolta:
– Ha nem lennének bezárva, akkor elrepülnének tőlem.
De én ezt akkor sem értettem. Hogyan lehet egyszerre szeretni őket és bezárva tartani akaratuk ellenére? Az én
hazámban van egy mondás: "Ha szeretsz valakit, vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor
a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."
A fiatalember elővette tollát és füzetét, majd jegyzetelni kezdett, ahogy Mrs Renshow folytatta.
– Nagyon furcsa érzésem volt, hogy az öreg szavaiban valami különös mondanivaló van a számomra. Nem tudom
miért, hiszen az öreg nem tudhatott a problémámról. De elbeszélése felkavart, mert túlságosan hasonlított arra, ami
velem történt. Mindenáron azt akartam, hogy szerelmem térjen vissza hozzám. Mindig úgy gondoltam, hogy minden
rendben lenne, ha ő velem maradna. Visszatekintve a történtekre, azt hiszem, hogy egyszerűen nem akartam egyedül
lenni. Dehát, ez nem szerelem, ugye? Ez csupán félelem az egyedülléttől.
Az öreg elfordult tőlem és tovább etette a galambokat. Néhány perc múlva, átgondolva szavait, azt mondtam neki,
hogy nem könnyű elengedni, akit szeretünk. Bólintott.
– De – mondta – ha nem tudja elengedni, akkor nem is szereti őt. Kicsit elbeszélgettünk erről, és akkor említette az
Igaz Szeretet titkait. Ez túlságosan hihetetlenül hangzott a számomra. Mindig úgy gondoltam, hogy a szerelem vagy
meg van írva az életben, vagy nincs.
Hihetetlenül hangzott számomra, hogy a szeretetre és a szerelmes kapcsolatokra bárminemű hatással lehetünk. Nem
hittem el, hogy lehetséges valami módon hatni arra, hogy lesz-e az életünkben szerelem, vagy nem. Csak később
értettem meg, hogy mi magunk írjuk életünk könyvét. A sorsunkat nem annyira a csillagok, hanem gondolataink,
döntéseink, cselekedeteink befolyásolják.
Például, én mindig úgy képzeltem, hogy akkor ismerem meg a szeretet örömét, amikor szeretettel teli kapcsolatot
találok. De úgy tűnik, én a gombhoz varrtam a kabátot: éppen akkor, amikor a szeretet örömét átérezzük, akkor
hozunk létre igazi szeretettel teli kapcsolatot.
– Mielőtt az öreg elment, egy papírdarabot adott át nekem… – folytatta Mrs. Renshow.
– Amelyen egy tíz névből és telefonszámból álló lista volt? – szakította félbe önkéntelenül a fiatalember.
Mrs. Renshow elmosolyodott.
28
– Persze. Sorban találkoztam mindenkivel a listáról, és egyre többet tudtam meg az Igaz Szeretet titkairól. És
bármilyen hihetetlen, tényleg segítettek rajtam.
– Miben segítettek? – kérdezte a fiatalember.
– Talán magában abban, hogy megértettem, változtatni tudok a dolgokon, hogy nem áldozat vagyok, saját sorsom én
tudom irányítani. Ez a tudat nekem rengeteget segített. Valamennyi titok hasznos volt számomra valamilyen módon,
de leginkább, különösen életemnek abban az időszakában, a "Szabadnak hagyni" elv ereje segített.
Nem lehet rákényszeríteni valakit, hogy szeressen bennünket. Szabadjára kell engednünk azokat az embereket,
akiket szeretünk, különben nem vagyunk jobbak annál a galambásznál. Ha szeretünk valakit, akkor meg kell
engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és
nem úgy, ahogy mi akarjuk.
Nem mindig könnyű elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs. Ha nem teszed meg ezt, akkor elkeseredetté,
haragossá és lehangolttá válsz. De nem csak arról beszélek, hogy el kell engedni valakit, amikor egy kapcsolat véget
ér. Szabadon kell engedni, szabadnak kell hagyni társunkat akkor is, amikor benne vagyunk egy kapcsolatban.
– Mit ért ezen? – kérdezte a fiatalember. – Ha élő a kapcsolat, akkor miért kellene szabadon engedni a másik
embert?
– Azért, mert mindannyiunknak szüksége van mozgástérre. Az embereknek szabadnak kell érezniük magukat egy
kapcsolaton belül, másként csapdában érzik magukat. Ha tényleg szeretsz valakit, akkor tisztelni kell az ő
elképzeléseit és igényeit.
Ha foggal-körömmel ragaszkodunk valakihez, akkor lélektanilag megfojthatjuk a másikat. Ezt általában
féltékenységből, önbizalomhiányból, vagy félelemből tesszük és nem szeretetből.
– Tehát a "szabadon engedni" szavak alatt azt érti, hogy "szabadságot adni az embernek"? – kérdezte a fiatalember.
– Igen, de ez még nem minden. Nem csak a fizikai kötöttségektől kell megszabadulni; mindentől meg kell
szabadulni, ami a szeretetet zavarhatja.
– Például? – kérdezte a fiatalember.
– Például meg kell szabadulni az emberek feletti bíráskodástól, előítéleteinktől.
– Nem vagyok benne biztos, hogy értem – mondta a fiatalember, felemelve tekintetét a jegyzetelésből.
– Ha önnek előítélete van egy emberrel, vagy egy embercsoporttal szemben, akkor ez akaratlanul is kihatással van a
velük való viszonyára. Aligha viszonyulhatunk szeretettel egy másik ember iránt, ha fenntartjuk ezeket az
előítéleteket. Előítélettel viseltetni valaki iránt annyit tesz, hogy úgy bíráskodunk valaki felett, hogy nem is
ismerjük. Mindenesetre az előítéletek többnyire helytelenek, és nevetséges általánosítások az emberek valamilyen
kategóriájáról. Hihetetlen, mennyi előítélet van az emberekben.
– Például?…
– Például: "minden néger bűnöző", vagy " minden ír buta", vagy 'minden nő rossz sofőr", vagy "minden zsidó
zsugori", vagy "minden nem-zsidó antiszemita". Ez mind zagyvaság. És ez zavarja, hogy szeretettel viszonyuljunk a
másik emberhez.
Ezen kívül meg kell szabadulnunk az egónktól. Kevesen értik, hogy az egó - az egyik legnagyobb akadálya az Igaz
Szeretetnek.
– Pontosan miben? – kérdezte a fiatalember.
– Nézzen körül! Hány ismerőse vitázik élénken csip-csup ügyek miatt? Még akkor is, ha a vitájuk tárgya teljesen
jelentéktelen, ők akkor is utolsó csepp vérükig folytatják a vitát, gyakran megfeledkezve arról, hogy miről is van
szó. Fontosabb nekik bebizonyítaniuk a maguk igazát, még olyan áron is, hogy tönkreteszik viszonyukat a másik
emberrel.
– De néha azért helyre kell igazítani az embereket, egyetért velem? – mondta a fiatalember – Ha valakinek nincs
igaza, akkor ezt meg kell neki mondani.
– Nem azt mondom, hogy néha nincs szükség kimondani, amit gondolunk, – válaszolt Mrs. Renshow – különösen
akkor, ha az fontos a számodra, de ha nincs jelentősége, hogy kinek van igaza, akkor minek pocsékolni az időt és
energiát a vitatkozásra? Mi lehet az eredménye egy ilyen vitának, azon kívül, hogy bebizonyítjuk az igazunkat,
illetve azt, hogy a másiknak nincs igaza? Meg kell kérdezni magunktól, van-e valóban jelentősége annak, amiről a
másik ember meg van győződve? És ér-e annyit a saját igazunk bebizonyítása, hogy tönkretegyük a viszonyunkat?
Ha ezekre a kérdésekre "nem" a válasz, akkor miért vesztegessük az erőnket a vitára?
A fiatalember logikusnak tartotta ezt a gondolatmenetet. Ez nagyon egyszerű. Lehajtotta fejét, emlékezett, hányszor
veszekedett barátaival és ismerőseivel mindenféle apróság miatt.
29
– Van egy mondás. – folytatta Mrs. Renshow – Az életben néha választanod kell, mit akarsz: szeressenek, vagy
hogy bebizonyítsd az igazad. Erőfeszítéseidet fordíthatod arra, hogy győzedelmeskedj egy vitában, vagy arra, hogy
elérd, hogy szeressenek. Ha fontosabb számodra a szeretet, akkor nem kell bebizonyítani, hogy valamilyen
apróságban nem a másiknak van igaza, hanem neked. Ezt el kell felejteni.
Ne feledje, ahhoz, hogy a szeretet létezzen, meg kell szabadulni mindentől, ami akadályozza a szeretetet. Az egó -
csak az egyik hátráltató tényező. Úgy gondolom, hogy mindennél fontosabb megszabadulni a haragtól, a
sértődöttségtől és az elkeseredettségtől.
– De hogyan szabadulhatunk meg a haragtól és a sértődöttségtől? – kérdezte a fiatalember.
– A válasz egy szó: "Megbocsátás". Ha Igazi Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.
– Nem jobb a számlát kiegyenlíteni, és revansot venni, vagy bosszút állni? Szemet szemért, fogat fogért.
– Ha mindnyájan ezt a filozófiát követnénk, akkor a világ tele lenne fogatlan, vak emberekkel. A sértődöttség
szellemileg tönkretesz, míg a megbocsátás felszabadítja lelkünkben a helyet a szeretet számára.
A Földön senki sem állítja magáról, hogy ő tökéletes, de ha megtanulunk megbocsátani, akkor tökéletes
kapcsolatokat lehet felépíteni. Mindannyian követünk el hibákat. Ha azt akarod, hogy neked mások
megbocsássanak, akkor készen kell lenned arra, hogy Te is megbocsátasz másoknak. Még a legelvetemültebb
bűnöző is ártatlan gyermekként kezdte az életét. Ki mondhatja közülünk azt, hogy ha ő ugyanúgy nevelkedett volna,
mint az az ember, akkor jobb lett volna nála?
Természetesen szabadságot adni, ez csak az egyik titok a tíz közül, amelyek valamennyien fontosak, de a
felszabadítás ereje segít szeretettel viszonyulni az emberekhez, akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van.
– De ön bizonyára nem akarja azt mondani, hogy az embereknek igyekezniük kell elfojtani haragjukat és
félelmeiket?
– Persze, hogy nem. – mondta Mrs. Renshow. – A harag, a félelem, a sértődöttség - ez mind természetes emberi
érzelem, melyeknek megvan a maguk szerepe az életben. Én csupán arról beszélek, hogy ha szeretetet akarsz, akkor
készen kell állnod megszabadulni a negatív érzelmektől. Ha magunkba fojtjuk őket, akkor mintegy érzelmi börtönt
hozunk létre, amely zavarja a szeretetet.
A szabadság ereje nem egyszerűen segített nekem legyőzni a szétszakadt kapcsolat miatti lelki fájdalmat abban az
időben, hanem később is sok nehéz szituációban segítségemre volt. Emlékszem arra a napra, amikor édesapám
meghalt a kórházban. Rákos volt, és az utolsó időben nagyon erős fájdalmai voltak. Ez volt életem leggyászosabb
napja. Kétségbeesetten akartam, hogy apám éljen, de ugyanannyira akartam, hogy ne szenvedjen. A szívemben
éreztem, hogy néha a szeretet azt jelenti, hogy "elengedni".
A találkozó után, este a fiatalember leült és újra elolvasta jegyzeteit. Előtörtek belőle az emlékek: szülei válása,
amikor ő még csak hat éves volt, az utóbbi években kudarccal végződött partnerkapcsolatai. Az öreg kínaival való
találkozója után a fiatalember tudatára ébredt, hogy ő legalább annyira fél az egyedülléttől, mint attól, hogy magát
teljesen egy másik emberhez fűződő viszonynak szentelje. Nem tud tovább így élni, a múlt fájdalmait magában
hordozva. Eljött az ideje, hogy megszabaduljon ettől a fájdalomtól és félelemtől, és itt az ideje, tiszta lappal, új életet
kezdeni. De hogyan? Újra megnézte a feljegyzéseit, melyeket Dr. Puchiaval való találkozása során készített, és
megtalálta a módját, hogyan szabadulhat meg a múltban eredő, tudatalattijában rögződött negatív
meggyőződésektől. És akkor, csodálatosképp hirtelen eszébe jutott egy megerősítés: "Ma megszabadulok minden
félelmemtől, a múltnak nincs hatalma felettem - ma van az új élet kezdete."
Leírta ezt a mondatot a feljegyzések végére, amelyeket Mrs. Renshowval való találkozása során készített, és
ismételten átolvasta őket.
Az igaz szeretet hatodik titka - a "szabadnak hagyni" elv ereje.
Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.
Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.
Ha meg akarsz tanulni szeretni, akkor először meg kell tanulni megbocsátani és megszabadulni a múltbéli
sérelmektől és fájdalmaktól.
A szeretet azt jelenti - megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól, és fenntartásoktól.
"Ma megszabadulok minden félelmemtől, a múltnak nincs hatalma felettem - ma van az új élet kezdete."
30
A hetedik titok
A SZAVAK EREJE
A legtöbb ember egyik legnagyobb problémája nem az, hogy nem képes szeretni, hanem az, hogy nem tudja
kifejezni és átadni érzéseit. Ahhoz, hogy átérezzük a szeretetet, és szeretettel teli kapcsolatokat hozzunk létre,
képesnek kell lenni érzelmeink kifejezésére. Nekem nyilvánvalóan ez volt a legnagyobb problémám. Ezért lehetett
számomra az Igaz Szeretet titkai közül az egyik legnagyobb titok a szavak ereje.
A fiatalember a listára hetediknek felírt személlyel szemben ült, akit Chris Palmernak hívtak. Mr. Palmer taxisként
dolgozott - alacsony, vékony testalkatú férfi. Ezüstös ősz haja volt és világoskék szeme - ránézésre úgy ötvenes
éveiben járhatott.
Dél körül járt az idő. A két férfi egy padon ült a taxis stand mellett és szendvicset evett.
– Az a furcsa, hogy én nem is tudtam arról, hogy lenne ilyen problémám, amíg nem találkoztam az öreg kínaival –
mondta Mr. Palmer. – Késő éjjelre járt, éppen hazafelé tartottam, amikor leintett. Megkérdezte, hogy el tudom-e
vinni a pályaudvarra, a 11:20-as New York-i vonatot szerette volna elérni. Nem esett teljesen útba, de azért
beleegyeztem, hogy elvigyem.
Beszélgetni kezdtünk. Nem valami konkrét dologról, hanem csak úgy, általánosságokról - a hírekről, időjárásról,
sportról. De aztán észrevétlenül áttértünk az emberek közötti kapcsolatokra és a szeretetre, szerelemre. Mondtam
neki, hogy nem szeretnék erről beszélgetni - az asszonnyal nehéz időket éltünk akkoriban és gondolni sem akartam
erre a témára. És akkor mondta a következőt, ami nagyon hosszú időre emlékezetes maradt.
– Az egyik legelterjedtebb betegség, amitől az emberek szenvednek: képtelenek egymással kapcsolatot tartani.
Csak természetes, hogy megkértem rá, magyarázza el mit ért ez alatt. Akkor odafordult hozzám és azt mondta:
– Ismerek egy embert, aki nem is emlékszik, mikor mondta utoljára a feleségének, hogy szereti. Sőt, arra sem
emlékszik, hogy mikor köszönt meg valamit a nejének. Ez az ember erősnek képzeli magát, pedig arra sincs
bátorsága, hogy megmondja a feleségének, hogy szereti őt. El tudja ezt képzelni?
Pontosan el tudtam képzelni ezt az embert, mert az öreg leírása egy az egyben illet rám.
– Biztos vagyok benne, hogy ennek az embernek a felesége tudja, hogy a férje szereti, – mondtam.
– Lehet, hogy tudja. De lehet, hogy nem – mondta az öreg. – Lehet, hogy néha talán emlékeztetni kellene rá. Maga
el sem hiszi, mennyire fontos azt hallani valakitől, hogy "köszönöm", vagy az, hogy valaki azt mondja neked, hogy
szeret téged. Ez az emberi természet része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik.
Mondtam neki, hogy én soha nem gondoltam erre. Rám nézett és azt válaszolta:
– Ez az Igaz Szeretet egyik titka… a szavak ereje.
Szerettem volna, ha ezt megmagyarázza, de éppen megérkeztünk az állomásra. Az öreg kiszállt, hozzám fordult és
azt mondta:
– Köszönöm, hogy elhozott. Maga kiválóan vezet. Nagyon jó egy ilyen sofőrrel utazni.
Meghökkentem. Mióta csak vezetek – pedig már jó pár éve, hogy elkezdtem –, még soha, senki nem köszönte meg
ilyen szívből jövően, és nem dicsérték meg így a munkámat. Fizetett és hozzátette: "Mégegyszer köszönöm!"
Amikor megolvastam a pénzt észrevettem, hogy kétszer annyit adott. Utána kiáltottam, hogy többet adott.
Visszafordult, elmosolyodott és azt mondta: "Ugyan, dehogyis", majd megfordult és továbbment.
Akkor megnéztem a pénzt és észrevettem egy papírlapot, a tetején a következő felirattal: "Az Igaz Szeretet Titkai",
alatta egy lista tíz névvel és tíz telefonszámmal. Kiugrottam a kocsiból és az öreg után futottam, arra gondoltam,
hogy ez a papír bizonyára fontos lehet a számára. A pályaudvar épületében rögtön az információhoz mentem, hogy
megkérdezzem, melyik vágányról indul a 11:20-as New York-i vonat. Reméltem, hogy még időben megtalálom az
öreget, és vissza tudom adni neki a feljegyzést. Az információban alaposan megnézték a menetrendet, és azt
mondták, bizonyára tévedek, mert nincs 11:20-as New York-i járat! "Tulajdonképpen – mondták az információban –
a következő vonat New Yorkba csak holnap reggel indul".
A következő napon felhívtam mindenkit, aki a listán szerepelt, és meglepetéssel tapasztaltam, hogy valamennyien
ismerik az öreg kínait és ismerik az Igaz Szeretet titkait. A következő hetekben sorban találkoztam ezekkel az
emberekkel, hogy többet megtudjak ezekről a titkokról. Eléggé szkeptikusan viszonyultam az egészhez, de ezek a
titkok tényleg segítettek. Sok dolgot fordítottak a jó irányba, különösen a Szavak Ereje.
31
Tudja-e például, hogy ha megkérdeznek olyan embereket, akiknek problémái vannak a párkapcsolatukban arról,
hogy mi az oka a vitáknak, mindannyian ugyanazt válaszolják: nem tudunk egymással beszélni. És ez igaz; nem
beszélünk egymásnak az érzéseinkről, nem hallgatjuk meg, amit mások szeretnének nekünk elmondani. Sokan még
a közös étkezéseknél sem beszélnek egymással, hanem e helyett a televízió előtt esznek. Ha ez napról-napra így
megy, akkor valójában felhagyunk a tényleges kommunikációval és ennek eredményeként abbahagyjuk igazán
szeretni a másikat.
A fiatalember feljegyzett valamit a füzetébe, Mr. Palmer pedig folytatta:
– Ahhoz, hogy megtanuljunk szeretni, először meg kell tanulnunk érintkezni az emberekkel. Nekem mindig
problémáim voltak ezen a téren. A gondjaimat megtartottam magamnak, ritkán osztottam meg érzéseimet másokkal.
A következő napon, ahogy az öreg kínaival találkoztam, elhatároztam, hogy megmondom a feleségemnek, hogy
szeretem őt. Nem is emlékeztem rá, mikor mondtam ezt neki utoljára. Többször is megpróbáltam kimondani, de
valahogy egy szó sem jött ki a számon. Végül aztán vettem egy nagy levegőt és kipréseltem magamból: "Szeretlek".
A feleségem úgy nézett rám, mint aki sokkot kapott. Annyira elképedt, hogy megkért ismételjem meg, amit
mondtam. Másodjára már könnyebb volt. Szemeiben könnyek jelentek meg, átölelt és azt mondta: "Én is szeretlek
Téged".
Ez annyira jól esett, hogy bár késő este volt, felhívtam a fiamat, aki kollégiumban lakott egy másik városban, csak
azért, hogy megmondjam neki: szeretem. Nem emlékszem, hogy mondtam volna neki ezt a szót, mióta felnőtt.
Felvette a telefont és akkor így szóltam: "Simon, csak azért hívtalak, hogy megmondjam neked, szeretlek téged.
Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ezt megmondjam neked." A vonal másik végén csend lett, majd néhány pillanat
múlva a fiam azt mondta: "Papa, te bepiáltál?" Tudod mennyi az idő?" Elfelejtettem, hogy náluk két órával előbbre
jár az idő. Azt mondtam: "Ne haragudj, hogy felébresztettelek, fiam. Teljesen józan vagyok, csak szerettem volna
elmondani neked, hogy szeretlek." Akkor azt mondta: "Tudom, hogy szeretsz, papa, de azért jó ezt hallani.
Különben én is szeretlek Téged. Most már alhatok?"
Van, aki azt mondaná, hogy nevetséges azt hinni, hogy ez a szó olyan sokat változtathat. De ezek az emberek
nyilvánvalóan nem is próbálták még ezt mondani.
A fiatalember mélyet sóhajtott. Ő is egyike volt ezeknek az embereknek. Ő nem tudta ezt mondani még az anyjának
sem, és persze sosem mondta a barátainak.
– Ha nem tudunk kommunikálni és nem tudjuk érzéseinket kifejezni, – folytatta Mr. Palmer – akkor nem tudunk
szeretet adni és kapni sem. Minél többet gondolkodtam ezen, annál inkább megértettem, hogy ez mennyire fontos.
Megfigyeltem saját viselkedésemet és azt vettem észre, nemcsak hogy soha senkinek nem mondtam, hogy szeretem,
de még csak meg sem dicsértem másokat és nem mondtam az embereknek, hogy értékelem őket valamiért. A
feleségem több mint húsz éve mos, főz, vasal rám, és én egyszer sem mondtam neki, hogy köszönöm.
És tudja milyen meglepő dolog történt? Ahogy elkezdtem kifejezni érzéseimet és tudtára adtam a feleségemnek és a
körülöttem lévő embereknek, hogy mennyire értékelem őket és mennyire érdekel, mi van velük, megváltozott a
hozzám való viszonyuk. Egyre gyakrabban kezdték nekem mondani, hogy mennyire szeretnek és értékelnek engem,
és egycsapásra minden kapcsolatom megváltozott. Mindez azért, mert én elkezdtem becsületesen és nyíltan beszélni
velük.
– Azt mondja, hogy sohasem osztotta meg gondolatait másokkal? – kérdezte a fiatalember – Ez annyira fontos?
– Igen. Örülök, hogy emlékeztetett erre. Szeretni - tehát osztozni és kommunikálni. De ez nem korlátozódik arra,
hogy mit érez a másik emberrel kapcsolatban. Ez vonatkozik az álmaira, félelmeire, és általában a problémáira. Ha
magába zárja érzéseit, nem elég, hogy zárkózottá és lehangolttá válik, de ezzel nem ad esélyt a közelállóknak arra,
hogy felajánlják segítségüket, szimpátiájukat, vagy támogatásukat. A fiatalember emlékezett az öreg kínai szavaira:
"Minden probléma magával hoz egy még nagyobb ajándékot, amely gazdagíthatja életünket." Mrs. Williams
ugyanerről beszélt. Lehet, hogy ebben tényleg van valami igazság – gondolta.
– Egy cseppet sem kételkedem, – folytatta Mr. Palmer – hogy kapcsolataink javításához és ahhoz, hogy érezzük a
szeretetet, az embereknek meg kell tanulniuk kommunikálni egymással. Az embereknek tudniuk kell, hogy értékelik
őket, hogy érezzék, szeretik őket. Az én legnagyobb felfedezésem az, hogy a szeretet nem valami állandó dolog. Az
emberek gyakran feltételezik, hogy ha szeretsz valakit, akkor minden rendben, előtted az élet, csupa boldogság,
életed végéig. De valójában a szeretet nem mozdulatlan, hanem olyan, mint egy növény, amely vagy növekszik és
virágzik, vagy hervad és elpusztul. Minden attól függ, mit csinálunk vele, hogyan gondozzuk. A szó olyan itt, mint a
víz; nélküle a növény nem tud élni.
32
A fiatalember elfordította tekintetét. Azokra az esetekre emlékezett, amikor túlságosan félt megmondani az
embereknek, akiket szeret, hogy mennyire szívén viseli sorsukat.
– Értem miről beszél – mondta a fiatalember Mr. Palmerhez fordulva – De hogy lehet megtanulni társalogni, ha erre
korábban nem igazán voltál képes.
– Én magam sem voltam igazán jó beszélőtehetséggel megáldva, ezért bírt olyan nagy jelentőséggel és segített
számomra, amikor megtanultam élni a szavak erejével – mondta Mr. Palmer. – Higgye el nekem, mindenki képes
megtanulni beszélgetni. Csak le kell győzni gátlásainkat. Egyesek vagy attól félnek, hogy szavaik bután hangzanak,
vagy attól, hogy a másik ember elutasítja őket. Az egyik legjobb tanács, amit kaptam, hogy mindig jusson eszembe
feltenni a kérdést: "Ha megtudnád, hogy hamarosan meghalsz és lehetőséged lenne felhívni azokat, akiket szeretnél,
kit hívnál fel, mit mondanál… és mire vársz? Miért nem teszed meg ezt most?"
Mindig emlékezzen arra, hogy minden alkalommal, amikor valakivel találkozik, azt lehet, hogy utoljára látja. Ezért
mondja meg neki, amit akar, amíg nem késő. Az életben az egyik legkeservesebb érzés - amikor azt sajnáljuk, hogy
nem mondtuk meg halála előtt egy szeretett személynek, hogy hogyan viszonyulunk hozzá és mennyire fontos a
számunkra.
És azért is szükség van a beszélgetésre, hogy elkerüljük a problémákat, amelyek felhalmozódnak egy kapcsolatban.
Valójában a legtöbb probléma arra az okra vezethető vissza, hogy az egyik, vagy mindkét partner nem tudja
gondolatait és érzéseit átadni a másiknak. Ennek eredményeként harag és sértődöttség gyülemlik fel az emberben,
ami végül ahhoz vezet, hogy valamelyikükből kitörnek az indulatok. Ha megtanulunk egymással kommunikálni, az
apróbb nézeteltérésekkel és gondokkal meg lehet birkózni, és meg lehet őket oldani, addig, amíg azok viszonylag
jelentéktelenek. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kifejezni gondolatainkat és érzelmeinket azok felé, akiket
szeretünk és meg kell tudnunk hallgatni azt, amit mások mondanak érzéseikről. Az emberek hallják, mit mond a
másik, de gyakran nem hallgatják meg, mit mondanak nekik valójában.
És persze ha nem fejezzük ki érzéseinket – magyarázta Mr. Palmer –, akkor kapcsolatot sem tudunk kialakítani.
Azaz nehéz úgy találkozni egy lánnyal, ha meg sem hívjuk, igaz?
A fiatalember bólintott és ismét elfordított a tekintetét. Hány lehetőséget elszalasztott, félve érzelmeit kifejezni.
– Minden rendben van? – kérdezte Mr. Palmer néhány pillanat szünet után, amikor a fiatalember mozdulatlanul,
üveges szemekkel nézte az utca másik oldalát.
– Persze, jól vagyok. Csak elgondolkodtam – válaszolt a fiatalember, és tekintetét újra Mr. Palmer felé fordította.
– Tudja, – mondta Mr. Palmer – amikor kommunikálni tanulunk, nyíltan és becsületesen megosztjuk érzéseinket és
élményeinket, az élet megváltozik. Ez hasonlít annak az embernek a történetére, aki eltévedt az erdőben.
– Elmondaná, miről szól ez a történet? – kérte a fiatalember.
– Egyszer egy ember eltévedt az erdőben és bár sok ösvénnyel megpróbálkozott, abban reménykedve minden
alkalommal, hogy azon az ösvényen kijut az erdőből, valamennyi ösvény visszavitte ugyanoda, ahonnan elindult.
Még maradt néhány ösvény, melyeket még nem próbált végigjárni. Emberünk éhesen és fáradtan lerogyott, hogy
átgondolja, melyik ösvényt válassza. Ahogy így elmélkedett döntése előtt, látja ám, ahogy egy másik vándor
közeledik felé. Odakiáltott neki: "Tudna nekem segíteni? Eltévedtem." A másik sóhajtott egyet megkönnyebbülten:
"Én is eltévedtem." Amikor elmesélték egymásnak, hogy mi történt velük, világossá vált számukra, hogy már
nagyon sok ösvényt megjártak. Tudtak egymásnak segíteni abban, hogy elkerüljék a tévutakat, amelyen kettejük
közül valaki egyszer már végigjárt. Hamarosan már nevettek korábbi balszerencséjükön és feledve a fáradtságot és
éhséget együtt indultak kifelé az erdőből.
Az élet hasonlatos az erdőhöz; néha összezavarodunk és nem tudjuk mitévők legyünk. De ha megosztjuk
élményeinket és tapasztalatainkat, utunk már nem is tűnik olyan rossznak, és néha rátalálunk a jobb ösvényekre és
jobb utakra.
33
A fiatalember ezen az estén is átolvasta aznap készített jegyzeteit:
Az igaz szeretet hetedik titka - a szavak ereje.
Amikor tanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik.

Szeretni valakit, ez azt jelenti, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat.
Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket. Soha se féljünk kimondani a
varázsszót: "Szeretlek".
Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk.
Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk - lehet, hogy utoljára látjuk őt.
Ha megtudnád, hogy hamarosan meghalsz és lehetőséged lenne felhívni azokat, akiket szeretnél, - kit hívnál fel, mit
mondanál… és miért nem teszed meg ezt most?
34
A nyolcadik titok
AZ ELKÖTELEZETTSÉG EREJE
A következő napra volt megbeszélve a fiatalember nyolcadik találkozója a listán szereplő emberek közül. Stanley
Conran egy nagy iskola igazgatója volt. Az iskola a város egyik régi peremkerületében működött, ahol a bűnözés és
munkanélküliségi mutatók kirívóan magasak. Az épületeket ebben a kerületben elhanyagolták, az üzletek ablaki
bedeszkázva, a járdán a szemét halmokban állt. Rögtön látszott, hogy ez nem az a környék, ahol a fiatalember
szívesen lakott, vagy dolgozott volna. De amikor az iskolához ért és belépett az iskola kapuján, úgy tűnt, hogy egy
más világba érkezett. Tiszta közlekedő utak, az utak mellett gondosan nyírt pázsit és pompázó virágágyak, szöges
ellentétben a környezet általánosan lerobbant állapotával.
Amikor a fiatalember megérkezett, bevezették az igazgató szobájába. Mr. Conran magas, egyenes testtartású férfi
volt. Vastag szemüvegkeretet hordott, emiatt szemei arcához képest aprócskának tűntek. Mr. Conran felállt
székéből, és melegen köszöntötte a fiatalembert.
– Könnyen idetalált? – kérdezte.
– Minden különösebb probléma nélkül – válaszolta a fiatalember.
– Foglaljon helyet, kérem, – mondta Mr. Conran – és mondja el, legyen szíves, hogy mikor találkozott az öreg
kínaival?
– Néhány hete történt. – válaszolta a fiatalember – Tudja ki ő?
– Tulajdonképpen nem ismerem, nem tudom, ki ő és honnan jött. Csak azt tudom, ha ő nem lenne, akkor én ma nem
lennék itt.
– Miért? – kérdezte a fiatalember, aki szeretett volna megtudni valami újat.
– Körülbelül húsz évvel ezelőtt találkoztam az öreggel. – kezdte Mr. Conran. – Ez éppen karácsony előtt történt.
Egyedül ücsörögtem a munkahelyemen és egy üveg bornak jártam a vége felé, amikor valahonnan hirtelen
mellettem termett az öreg kínai. Megkínáltam egy pohár borral, de udvariasan elhárította.
Beszélgetni kezdtünk és bizony kis idő múlva már kiöntöttem neki a lelkem. Életem zsákutcába jutott. Annak
ellenére, hogy már harminc felett voltam, én még mindig csak haladtam az árral, egyik munkahelyről a másikra,
egyik kapcsolatból a másikba. Ekkor hívta fel az öreg figyelmemet az Igaz Szeretet titkaira. Akkor nekem úgy tűnt,
hogy ez csak egy vicc, másnap már csak homályosan emlékeztem az egész beszélgetésre. Egy időre azt hittem, hogy
az öreget csak álmodtam, de amikor kiürítettem annak az öltönyömnek zsebeit, amelyik aznap este rajtam volt, a
zsebben találtam egy papírdarabot tíz névvel és telefonszámmal.
A fiatalember elmosolyodott. Innen már ismerős a történet.
– Mondanom sem kell, hogy a kíváncsiság felülkerekedett bennem. Többet akartam tudni a titokzatos kínairól, ezért
találkoztam a listán lévő emberekkel, és ők megismertették velem az Igaz Szeretet titkait. Visszatekintve az eltelt
évekre, látom, hogy ezek a titkok hogyan befolyásolták életemet. Teljesen megváltoztatták az életfelfogásomat és
életmódomat. Teljesen más fényben láttam magamat és a többi embert. A piszkos szürkéből mintha színessé és
fényesebbé alakult volna át a világ.
Mr. Conran belefogott elmesélni történetét, és a fiatalember jegyzetelni kezdett.
– Az a titok, ami akkor nekem a leginkább segített – mondta Mr. Conran –, az elkötelezettség ereje volt. Az emberek
gyakran hiszik, hogy a szeretet és a szerelem egyszerűen romantika és gyengéd érzelmek. De ennél sokkal többről
van szó. A szeretet elkötelezettség.
– El tudná ezt magyarázni részletesebben? – kérte a fiatalember.
– Tudja, ez valójában nagyon egyszerű. Ha tényleg igaz szeretetet szeretne, ha valóban szeretni akar és azt szeretné,
ha önt is szeretnék, ha igazán szeretne hosszantartó, szeretettel teli kapcsolatot, akkor ragaszkodnia kell ahhoz, hogy
másokhoz szeretettel viszonyul. Kiderült, hogy az egyik ok, ami miatt nem sikerült kialakítanom hosszú távú
kapcsolatokat, az egyszerűen az volt, hogy féltem elkötelezni magam.
– Miért, mi volt ennek az oka? – kérdezte a fiatalember.
– Egy szóval tudok válaszolni. Félelem.
Ezt a szót a fiatalember többször is hallotta az utóbbi hetekben. Eszébe jutottak az öreg kínai szavai: "A félelem a
szeretet legnagyobb akadálya" és lám, az Igaz Szeretet titkainak többsége a félelem legyőzésével áll kapcsolatban.
– Ennek gyökerei bizonyára gyermekkoromban erednek. – magyarázta Mr. Conran – Csak tíz éves voltam, amikor
szüleim elváltak, láttam és éreztem az elszakadás fájdalmát. Nem ismerhettem meg, mit jelent a biztos otthon, mit
35
jelent a nyugodt családi élet. Úgy gondolom, ez nagy szerepet játszott problémám kialakulásában. Nem tudtam neki
szentelni magam teljes egészében semminek - legyen az munka, vagy emberi kapcsolat. Nem tudtam, hogy amíg
nem szenteled magad teljes egészében oda egy kapcsolatnak, addig nem tudsz kialakítani hosszantartó, igazi
szeretettel teli viszonyt. Ha tényleg szeretsz valakit, akkor elkötelezett vagy felé és a vele való kapcsolatnak.
Megteszel mindent, ami lehetséges, mindig készen állsz segíteni ennek az embernek és mindennél fontosabb
számodra ez az ember. Meggyőződésem, hogy ha el akarunk érni valamit az életben, –folytatta Mr. Conran – és
különösen a szeretetben, akkor igyekeznünk kell legyőzni a félelmeinket és kétségeinket, és készen kell állni
mindent alávetni azoknak az embereknek, illetve azoknak a dolgoknak az érdekében, akik és amelyek számunkra
értékesek.
Tudja, hogy az odaadás hiánya mennyire elterjedt probléma? Hiszen, ha valaha átélt már elutasítást, csalódást, vagy
kinevették, akkor természetesen igyekszik elkerülni, hogy megismétlődjenek az ilyen esetek. Ezért azok az emberek,
akik a múltban elszenvedtek ilyen fájdalmat, tudat alatt úgy döntenek, hogy nem engednek magukhoz túl közel
másik embert. Nem merik megkockáztatni, hogy egy újabb szakítás, vagy veszteség lelki sérülést okozzon. A lelki
fájdalomtól való félelem nagyobb, mint a szeretet iránti vágy. Ezért életük szürke, meg vannak fosztva a szeretettől,
és soha nem élik át sem a szeretett ember elvesztése miatti fájdalmat, de a szeretet örömét sem. Végezetül kiölik
magukból az érzelmeket és szívesebben élnek csendes kétségbeesésben, tudva, hogy a szerelem lehetséges, de
visszatartja őket a kockázattól való félelem.
– De azért valamennyire igazuk van, nem? – ellenkezett a fiatalember.
– Valójában nincs igazuk. Ők hasonlatosak a gyerekhez, aki azt mondja, hogy nincs szüksége semmilyen karácsonyi
ajándékra, mert lehet, hogy el fogja veszíteni. Személy szerint az a véleményem, hogy a kapcsolatokban kialakuló
problémák egyik alapvető oka az, hogy az emberek nem képesek elkötelezni magukat.
– Ez miért van így?
– Minden kapcsolatban vannak szárnyaló időszakok és hullámvölgyek, igaz?
A fiatalember helyeslően bólintott.
– A kapcsolat életképessége attól függ, hogyan kezeljük ezeket az időszakokat. Ha például minden alkalommal,
amikor vitatkoznak, és kettejük közül az egyik azzal fenyegetőzik, hogy megszakítja a kapcsolatot, akkor ennek a
kapcsolatnak előbb-utóbb vége szakad, mert nem becsülik kellőképpen. Ezek az emberek nincsenek elkötelezve a
szeretet iránt, a legértékesebb dolognak, amilyük van.
Ahhoz, hogy egy kapcsolat sikeres legyen, mindkét ember számára a legfontosabbnak kell lennie, mindennél
fontosabbnak - fontosabb a karriernél, a pénznél, fontosabbnak, mint az autó, vagy a ruha és az ékszerek. Röviden, a
szakítás, az elválás nem jöhet szóba, még lehetőségként sem. Nem fontos, hogy mennyire heves a vita - egyikük sem
fenyegetőzhet az elválással. Ha a szakítás lehetőségként egyáltalán szóba kerül - nem fontos mennyire távoli
eseményként - kellemetlenségek várnak. Ha elkötelezettek vagyunk valami iránt, mindegy mi az - munka, emberi
kapcsolat, de akár egy focicsapat is lehet, ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha nehéz idők járnak, a szakítás nem
lehet alternatíva. Az a probléma, hogy néha nem érezzük magunkat elkötelezve, ezért feladjuk. Minden ember
vágyik a szeretetre és az igazi szerelmes kapcsolatra. A kérdés az: Mennyire kötelezte el valaki magát, hogy
szeressék és megtalálja azt az egyetlen különleges kapcsolatot.
– Mit ért ezek alatt? – kérdezte a fiatalember feltekintve, jegyzetelés közben.
– Hadd mondjam akkor így: eléggé elkötelezett-e, hogy ellenálljon az elutasítástól és sikertelenségtől való
félelemnek, és megtesz-e mindent, ami erejéből telik, hogy szeretetet hozzon létre saját életében? Mert, ha szeretetet
és igazi kapcsolatokat akar az életben, csak így érheti el. Ezért, amikor döntést hoz arról, hogy megfelel-e, illik-e
önhöz egy kapcsolat, akkor csak egy egyszerű kérdést kell feltennie magának: "El vagyok-e kötelezve ez iránt az
ember iránt és ez iránt a kapcsolat iránt?"
Beláthatja, az elkötelezettség egy szükséges eleme az életnek. Hiszen egy szerető anya nem mondja gyermekének:
"Ma szeretni foglak téged, de nem tudom, hogy mit fogok érezni holnap." Nem, ő mindig szereti a gyermekét, akkor
is, amikor rossz, akkor is, amikor jó. A bajok csak akkor jelentkeznek, ha nem tudjuk biztosítani az
elkötelezettséget. Engedje meg, hogy hozzak egy példát. Volt két ismerősöm, mindkettőnek volt felesége és két
gyermeke. Az egyik minden idejét a munkahelyén töltötte, szabadidejét pedig a golfpályán. A másik kimondottan
olyan munkát keresett, amely mellett több időt tudott eltölteni gyermekeivel és a nejével. Nem kell különösebb
látnoki tehetség, hogy kitaláljuk, kettejük közül ki tud kialakítani igazi szeretettel teli kapcsolatot családjában.
36
– Tehát – mondta a fiatalember – képesnek kell lenni életed a számodra fontos dolgoknak szentelni, ha szeretetet és
biztonságot akarsz létrehozni életedben és azoknak az embereknek az életében akiket szeretsz és akik téged
szeretnek.
– Ezt én sem tudtam volna ennél jobban kifejezni! – mosolyodott el Mr. Conran – Minden arra utal, hogy a
szeretetnek és a szeretettel teli kapcsolatoknak minden másnál fontosabbaknak kell lenniük számunkra. Éppen az
elkötelezettség az, ami megkülönböztetni a szeretetet a jó viszonytól. Láttam egy televíziós riportot az egyik
szenátorral, aki egy, a vele a II. világháborúban megtörtént esetet mesélt el. Súlyos hátsérülést szenvedett. Amikor
erről az esetről beszélt, szemében könnyek gyűltek össze. "Apám – mondta – három napot vonatozott, hogy
láthasson. Már nagyon idős volt, lábai fájtak a súlyos izületi gyulladástól, de ő mégis három napot utazott, pedig
majdnem végig állnia kellett, - a szenátor hangja megremegett. – Neki… neki szörnyű fájdalmai lehettek, amikor
utazott, bokája feldagadt, tele lett vízhólyagokkal… de mégis eljött."
Ez elkötelezettség! Ahogy szülők milliói, akik napról napra feláldozzák magukat, minden erejükből telhetőt
megtesznek gyermekeikért. Számukra gyermekeik szükségletei és érdekei fontosabbak sajátjukénál és mindenki
másénál. Az elkötelezettség - a szeretet egyik igazi próbatétele. Egyszerű igazsága abban áll, hogy ha nem vagy
elkötelezve a másik embernek, akkor valójában nem szereted.
– Ez érdekes megállapítás – mondta a fiatalember – Ez alól van kivétel?
– Nem tudok elképzelni kivételt. Vissza kell térnem mondandóm elejére, miért lettem tanár. Már elmeséltem, hogy
életem csak haladt az árral, nem kötött semmi senkihez és semmihez. Miután találkoztam az öreg kínaival és
megismertem az Igaz Szeretet titkait, elhatároztam, hogy valami maradandót akarok alkotni az életben, megosztani
azt a tudást, amelyet szereztem és amely segített rajtam.
– Amikor elkezdtem ezt a munkát, komoly kétségeim voltak –vallotta be Mr. Conran. – Azokban az években - húsz
évvel ezelőtt - súlyos problémákkal küzdöttünk. Némelyik gyerek kábítószerezett, sőt árusította is drogot,
mindennaposak voltak a bandák összecsapásai az iskolában és az iskolán kívül egyaránt, a gyerekek többsége alig
tudott olvasni, amikor befejezte az iskolát. De éppen ezért akartam idejönni tanítani.
– Miért éppen egy ilyen iskolában akart tanítani? – kérdezte a fiatalember.
– Mert ez erőpróba, egy kihívás a számomra. Én nagyon szerettem volna megváltoztatni ezeknek a gyerekeknek az
életét. Olvastam egy kutatás eredményét, amelyet Baltimore egyik legszegényebb nyomornegyedében végeztek. A
városi egyetem szociológia professzora megállapodott hallgatóival, hogy a diákok meglátogatják a kerület iskoláit és
előrejelzést adnak minden gyermek jövőjéről. Valamennyi jellemzés, kivétel nélkül, ugyanazt a következtetést
tartalmazta: "Helyzete reménytelen". 25 év múlva egy másik professzor elhatározta, hogy befejezi a kísérletet és
kiadta tanítványinak a feladatot, hogy járjanak utána, mi történt a gyerekekkel. Húsz gyermek az eltelt idő alatt
elköltözött és nem találták meg őket, de a fennmaradó 180 "gyerekből" 176 sikeres lett, jogi, orvosi, vagy egyéb
elismert szakmában szerzett diplomát. A professzor annyira elképedt, hogy elhatározta végére jár ennek az
eredménynek. A beszélgetések során valamennyiüknek feltette ugyanazt a kérdést: " Kinek köszönheti sikerét?" És
minden esetben ugyanazt a választ kapta: "A tanárnőmnek!".
– Hihetetlen, de a tanárnő még élt, és majd kilencven éve ellenére is nagyon jól tartotta magát, és teljesen friss volt
szellemileg. A professzor felkereste a tanárnőt és megkérdezte, mit tett, hogyan tanította ezeket a gyerekeket,
aminek hála a 180 gyerekből 176 - mindannyian egy nyomornegyedből - ilyen sikereket értek el, életkörülményeik
ellenére.
– Ez igazán nagyon egyszerű. – mondta az idős hölgy, vidáman nevetve. – Én szerettem ezeket a gyerekeket!
– Amikor elolvastam ezt a történetet, – mondta Mr. Conran – nagyon szíven ütött és arra késztetett, hogy kövessem
ennek a csodálatos tanárnőnek a példáját. Tudtam, hogy az elkötelezettség erejének segítségével mindent el lehet
érni. Ezért újra elkezdtem tanulni és tanár lettem, majd elmentem egy nyomornegyedbe tanítani. Kezdetben ez nem
volt egyszerű, és gyakran a határán voltam, hogy feladom, de ilyenkor emlékeztem, hogy amikor el vagy kötelezve
valaminek, akkor azt feladni nem lehet alternatíva. És most, amint látja, büszkék lehetünk erre az iskolára.
Gyermekeinknek legalább az esélyt megadjuk, hogy az életben sikeresek legyenek, nem azért, mert nálunk olyan
különlegesen magas színvonalú képzést kapnak, hanem azért, mert mi törődünk velük, szeretjük őket és
elkötelezettek vagyunk, hogy segítsünk nekik kiaknázni a bennük rejlő értékeket.
37
Este, a találkozó után, a fiatalember átolvasta feljegyzéseit:
Az igaz szeretet nyolcadik titka - az elkötelezettség ereje.
Ahhoz, hogy a szeretet igaz szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni felé, és ennek az elkötelezettségnek tükröződnie
kell a gondolatokban és cselekedetekben.
Az elkötelezettség - a szeretet valódi próbája.
Ahhoz, hogy igazi szeretettel teli kapcsolatunk lehessen, ahhoz elkötelezettnek kell lennünk ebben a kapcsolatban.
Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek, vagy valaminek, akkor feladni - az nem lehet alternatíva.
Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.
38
A kilencedik titok
A SZENVEDÉLY EREJE
A következő napon a fiatalember a listán kilencedik ember irodájában ült. Peter Serjeantnak hívták. Mr. Serjeant
egy nagy reklámcég vezetője volt. Hatalmas szobája az irodaház felső szintjének egyik sarkán helyezkedett el,
gyönyörű panorámával a város dél-keleti részére.
– Az Igaz Szeretet titkairól több mint tíz éve hallottam először – kezdte Mr. Serjeant. – Úgy emlékszem rá, mintha
tegnap lett volna. Tovább maradtam benn dolgozni az irodában, este nyolc körül járhatott az idő. Éppen rendet
tettem az asztalomon, miközben azon gondolkodtam, hogyan mondjam meg a feleségemnek, hogy el akarok tőle
válni. Már néhány hete csak ez járt a fejemben. Valaha eszeveszetten szerettük egymást. Nem tudom mikor és hol,
miért, de minden rosszra fordult. Volt-e egy konkrét pillanat, amikor véget ért a szerelmünk, - egy perc, óra, vagy
egy nap? Nem emlékeztem semmi biztosra. Csak azt tudtam, hogy elvesztettünk mindent, amink volt, és
felhagytunk a kísérletezéssel, hogy valamit is tegyünk. Házasságunkban már nem volt szeretet, csak játszottunk egy
szerepet. Még a hétvégéket is ritkán töltöttük együtt. Ezen az estén eldöntöttem, hogy elég volt ebből a
képmutatásból. Az egyetlen megoldás a válás lehet.
A következő, amire emlékszem az volt, hogy hirtelen kinyílt a szoba ajtaja és bejött a takarító, egy öreg kínai,
Beethoven ötödik szimfóniáját fütyörészve.
A fiatalember elmosolyodott.
– Megkérdeztem, miért olyan boldog, amire azt válaszolta:
"Hogyne lennék boldog, amikor szerelmes vagyok."
"Szerelmes? – kérdeztem. – Hát önnél ez még nem a múlté?"
"A szerelemnek hála, – válaszolta – fiatalnak és életerősnek érzem magam."
"Ez bizonyára csodálatos érzés" – mondtam neki.
"Igen – mosolygott – De biztos vagyok benne, hogy egy olyan ember, mint ön, jól tudja, mit jelent szerelmesnek
lenni."
"Az igazat szólva, ez már régen volt." – válaszoltam.
"Úgy beszél, mint az egyik ismerősöm. – mondta – A barátomnak családi problémái vannak. El akarja hagyni a
feleségét."
Egy gombócot éreztem a torkomban, a szívem elkezdett idegesen kalapálni, és az öreg így folytatta: "Valamikor
nagyon szerették egymást, de az évek során elhidegültek egymástól. És tudja miért?" Megráztam a fejem. "Mert
elfeledkeztek az Igaz Szeretet titkairól!"
Ekkor hallottam erről először. Elmagyarázta, hogy ez tíz örökérvényű elv, melyek segítségével szeretetet és igaz
szeretetben bővelkedő kapcsolatokat lehet létrehozni. Nagyon szkeptikusan fogadtam az egészet. Bármilyenek is
ezek a titkok, nem hittem, hogy segíthetnek megváltoztatni nejemhez fűződő kapcsolatomat. Számomra úgy tűnt,
hogy a mi házasságunknak régen vége, de azért meghallgattam az öreg kínait, részint tiszteletből, részben
kíváncsiságból, és el kellett ismernem, hogy sok ésszerű volt abban, amit mondott. Mielőtt az öreg elment, adott egy
kis papírdarabot egy listával, amin tíz név és telefonszám volt, és azt mondta, ha többet akarok tudni a szeretet
titkainak erejéről, akkor találkoznom kell ezekkel az emberekkel.
Zsebre tettem a listát és összeszedtem a holmimat, és éppen elindultam hazafelé, amikor ismét kinyílt a szoba ajtaja,
és bejött a takarítónő. Mondtam neki, hogy a kollégája már kitakarította a szobát. És akkor a takarítónő olyat
mondott, amitől borsódzni kezdett a hátam, - azt mondta, hogy neki nincs semmiféle kollégája. Ő az egyetlen
takarítónő ezekben az irodákban.
Rögtön telefonáltam a takarítóvállalatnak, ahol megerősítették, hogy náluk nincs ilyen ember. Rejtély. Rég volt az
életemben, ami ennyire izgalomba hozott. Annyira fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy feltétlen el kellett
mondanom az esetet valakinek. Még a munkahelyemről felhívtam a feleségemet, bár ritkán tettem ilyet. Először azt
hitte, hogy valami kellemetlenség történt, de amikor elmondtam neki, hogy mi történt, őt is legalább annyira lázba
jött, mint én. Hazamentem és az utóbbi hónapokban ez volt az első este, hogy együtt ültünk a vacsoránál és igazán
beszélgettünk. Mintha együtt kerültünk volna valamilyen kaland kellős közepébe, igyekeztünk kitalálni ki lehetett az
öreg kínai, és mi lehet az Igaz Szeretet titkainak a lényege.
A következő hetekben találkoztunk a listán lévő emberekkel és szó szerint el voltunk ragadtatva attól, amilyen hatást
ezek a titkok gyakoroltak az életünkre. Sosem hittem volna, hogy ennyire egyszerű dolgok, mennyire fontosak
39
lehetnek az életben. A legkülönfélébb dolgok történtek: nem csak a mi viszonyunk javult és tért vissza a korábbi
szerelem a kapcsolatunkba, hanem a rokonokkal, barátokkal és kollégákkal való viszonyunk is jobb lett. És egyszer,
amikor felébredtem rádöbbentem, hogy mi történt: én ismét szerelmes voltam, és nem csak a feleségembe, - hanem
beleszerettem az életbe.
– Ezek a titkok tényleg ilyen eget rengetően segítettek maguknak? – kérdezte a fiatalember.
– Igen. Mindegyik titok hozzátett valamit és új dimenziót nyitott az életemben, de az a titok, ami akkor nekem a
leginkább segített, az a szenvedély ereje volt.
– Szenvedély? – kiáltott fel meglepetten a fiatalember, jegyzetfüzetéből felnézve.– Én azt hittem, hogy a szeretet és
a szexuális vonzalom két külön dolog.
– Egyetértek. – mondta Mr. Serjeant – De a szenvedély több mint a szex. A szenvedély az erős érdeklődés és
lelkesedés. Ha szenvedélyesen szeret valakit, sőt akkor is, ha nem személyről van szó, - akkor őszintén gondoskodik
róla, állandóan az ő jólétét tartja szem előtt. Hát ezért van az, ha elveszítjük a szenvedélyt valaki, vagy valami iránt,
akkor elveszítjük a szeretet érzését. Hiszen, ha elveszíted az érdeklődést és a lelkesedést valaki iránt, akkor nehéz
lesz szeretni azt az embert.
– Igen, valóban nehéz – mondta a fiatalember.
– Az igazi szerelmes kapcsolathoz szenvedély kell – magyarázta Mr. Serjeant. – Ezért kezdődik a legtöbb kapcsolat
olyan jól. Kezdetben a két ember általában szenvedélyesen szereti egymást. Általában mindketten izgatottsággal,
örömmel és lelkesedéssel viszonyulnak a másikhoz. A probléma az, hogy tisztán a szexuális szenvedély nem tart
sokáig. Unalmassá és érdektelenné válik a kapcsolat.
A szenvedély - az a mágikus szikra, amely lángra lobbantja és táplálja a szerelmet. Ha ez a szikrázás abbamarad, a
kapcsolat lassan elpusztul. Nem rögtön, de egy idő után ez okvetlenül bekövetkezik. A kapcsolatok a szerelemmel
kezdődnek, és minden csodálatosan megy, aztán egyszer arra ébredsz, hogy a szenvedély elmúlt - és már nem
szeretsz.
Pontosan ezt történt a feleségemmel és velem - az összes szenvedély, varázslat és romantika eltűnt.
– De ha eltűntek, akkor mit lehet tenni, hogy visszaszerezzük? – kérdezte a fiatalember.
– Létre kell hozni! - mondta Mr. Serjeant.
– Hogyan lehet szenvedélyt létrehozni? – kérdezte a fiatalember. – Én azt gondoltam, hogy ez hasonlatos a testben
lezajló kémiai folyamatokra. Vagy van, vagy nincs.
– A szenvedély - ez egyszerűen egy legyőzhetetlen öröm vagy lelkesedés, ami az érdeklődést ráirányítja egy konkrét
dologra. – magyarázta Mr. Serjeant. – A szenvedélyt elősegíthetik a testben lezajló kémiai folyamatok, vagy a
szexuális vonzalom, de a fizikai jellegű szenvedély általában nem örökéletű és nem lehet alapja egy hosszantartó
szeretetteljes kapcsolatnak. A sokkal erősebb szenvedély inkább az érzelmekből és a gondolatokból ered, mint a
testben végbemenő kémiai folyamatokból. Ha valakihez érdeklődéssel viszonyulunk, izgatottsággal és lelkesedéssel,
akkor szenvedélyt érzünk iránta. Az emberek közötti kapcsolatokban ez annyit jelent, hogy a másik ember azon
tulajdonságaira és különleges jellemzőire fordítjuk a figyelmet, amelyek érdekelnek és örömmel töltenek el
bennünket.
– Ez mind szép és jól hangzik – mondta a fiatalember –, de néha odáig jutsz, hogy a másik emberben téged már
semmi sem érdekel, nemhogy még örömet is okozna.
– Akkor meg kell találni benne azt, ami igazán érdekel, vagy örömet okoz. Különben a kapcsolatban kihuny a
szenvedély, és ha ez bekövetkezik, akkor nem valószínű, hogy kettejük közül bármelyikük is boldog lenne.
– Tudja – gondolkodott fennhangon a fiatalember –, azt hiszem, önnek igaza lehet. Kapcsolataim többsége már
akkor véget ért, amikor igazán még el sem kezdődött, mert érdektelenné, unalmassá vált számomra, elvesztettem az
érdeklődést a másik ember iránt. Az elején még minden friss, új és izgalmas, de amikor jobban megismertük
egymást, a kapcsolatok kiégetté és unalmassá váltak. De hogyan lehet ezt megelőzni? Mit lehet az életben tenni,
hogy ne hunyjon ki a szenvedély?
– Több módja is van, hogy biztatást adjunk a szenvedélynek az emberi kapcsolatokban. – magyarázta Mr. Serjeant.
– Először is fel kell idézni a szenvedélyt a múltból, újra átélni azokat az időket, amikor érezték a szenvedélyt.
Például el lehet menni a feleségével azokra a helyekre, ahol a nászúton voltak, vagy meglátogatni azokat a helyeket,
ahol kellemesen érezték együtt magukat.
Ezen kívül spontaneitást lehet vinni az életünkbe, kapcsolatainkba. Lepje meg időnként a partnerét, nevetesse meg,
csaljon mosolyt az arcára és valami csodálatos dolog fog történni… partnere hasonlóképpen fog válaszolni önnek és
igyekezni fog, hogy ő is örömet okozzon magának. És rövid idő alatt az önök kapcsolata tele lesz meglepetésekkel.
40
Mi a feleségemmel például megteszünk mindent, hogy legalább havonta egyszer randevút adjunk egymásnak. Az
egyik hónapban én választom ki, hogy mivel töltjük az esetét és a feleségem csak az utolsó pillanatban tudja meg,
hogy hová készülünk. A következő hónapban ő választja ki, hogy mi legyen a program, aznap estére nekem készül a
meglepetés. Megígértük egymásnak, hogy bármi történjék is, mindig lesznek ilyen meglepetés randevúink.
Amikor először hallottam a szenvedély erejéről, tudatosan úgy viselkedtem, hogy kellemes legyen a feleségemnek;
kisebb ajándékokat vettem neki, több időt töltöttem vele otthon és sokkal több érdeklődést mutattam iránta, érdekelt,
hogy mi történik vele.
– Ez azt jelenti, hogy korábban nem érdekelte mit csinál a felesége? – kérdezte a fiatalember.
– Természetesen az elején érdekelt, de később minden olyan megszokottá vált. Minden nap egyforma volt,
ugyanolyan, mint az előző, és a múló évek monoton egyhangúsága bizonyára kiölte azt a szenvedélyt, amelyet
korábban egymás iránt tápláltunk. Annyira belemerültem a munkába, hogy nem fordítottam különösebb figyelmet a
feleségem életére. Sohasem kérdeztem meg tőle, hogyan telt a napja, mit csinált aznap, merre járt. Amint elkezdtem
érdeklődést mutatni irányába, valami történt… őt is egyre jobban érdekelte az én életem. Azóta minden
megváltozott, s a szenvedély napról napra nő.
Ahhoz, hogy boldog lehessen az életünk, mindannyiunknak szüksége van olyan dolgokra, és olyan emberekre akiket
szenvedélyesen szerethetünk. Szenvedélyesen szerethetjük a munkánkat, meggyőződéseinket, szabadidőnk
eltöltésének módját, de mindennél szenvedélyesebben kell szeretnünk azokat az embereket, akik fontosak
számunkra. A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz: mindössze annyit kell tennünk, hogy szenvedéllyel
éljük meg minden egyes napunkat.
Ezen az estén a fiatalember átolvasta feljegyzéseit, amelyet a Mr. Serjeanttel való találkozás során készített.
Az Igaz Szeretet kilencedik titka - a szenvedély ereje
A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet és nem hagyja kihunyni.

Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és
örömteli izgalom együttes segítségével jön létre.
A szenvedélyt újra lehet éleszteni, a múlt eseményeinek újbóli átélésével, amikor éreztük ezt a szenvedélyt.
A spontaneitás és a meglepetések létrehozzák a szenvedélyt.
A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz: szenvedéllyel kell élni, minden nap.
41
A tizedik titok
A BIZALOM EREJE
Valamivel több, mint egy hónap telt el azóta, hogy a fiatalember találkozott az öreg kínaival és először hallott az
Igaz Szeretet titkairól. Nem volt kétséges, hogy életében pozitív változás állt be… de még mindig egyedül volt, és
semmi jel sem mutatott arra, hogy megtalálná azt az egyetlen különleges kapcsolatot, mely létrejöttében annyira
reménykedett. Néha még kétségei voltak a felől, hogy megtalálja-e egyáltalán. Szerette volna azt hinni, hogy
valahol, valaki vár rá, de azért nem mert volna megesküdni rá.
Listáján az utolsó személy a sorban Doris Cooper volt, egy idős asszony, aki egy kis házban élt, húsz kilométerre a
várostól északra. A fiatalember autójával már korán reggel elindult és kb. háromnegyed óra alatt ért a megadott
címre. Nyolcvanhét éve ellenére Mrs. Cooper még aktívan dolgozott, mint házassági tanácsadó. Energikus, élettel
teli asszony volt, és nyilvánvaló volt, hogy szenvedélyesen szereti munkáját. A fiatalember sok közös vonást vélt
felfedezni Mrs. Cooper és az öreg kínai között. Szélesen mosolygott, világos, tengerkék színű szemei szikráztak és
kicsattanó egészségről tanúskodtak. És Mrs. Cooper valahogy nagyon ismerősnek tűnt a fiatalembernek. Biztos volt
benne, hogy látta már Mrs. Cooper-t, de nem tudta volna megmondani, hogy hol.
Mrs. Cooper szélesre tárt karokkal fogadta a fiatalembert.
– Köszönöm, hogy eljött – mondta. – Remélem minden rendben volt az úton.
- Minden rendben volt. Az egész utazás egy óráig sem tartott. – nyugtatta meg a fiatalember.
– Kérem, jöjjön be és érezze magát otthon – mondta Mrs. Cooper, és bekísérte a fiatalember a házba.
– Ön olyan ismerősnek tűnik nekem. – mondta a fiatalember – Találkoztunk már valahol?
– Szerintem nem – mondta Mrs. Cooper – Néha nőknek szóló folyóiratokba írok cikkeket.
Mrs. Cooper bevezette a fiatalembert a dolgozószobájába, ahol a személyes konzultációk alkalmával ügyfeleit
fogadta.
– Szeretne egy italt? – kérdezte. Van alma-, vagy narancslé, különféle teák. Szóval, mit inna?
– Köszönöm, ha lehet, akkor egy narancslevet kérek – válaszolt a fiatalember.
Mrs. Cooper kiment az italért, a fiatalember egyedül maradt a szobában. Körültekintve a fiatalembert lenyűgözte az
a hatalmas mennyiségű könyv a polcokon, amelyekkel Mrs. Cooper két falat töltött meg. A könyvek többsége a
pszichológiával, az emberi kapcsolatokkal és a szeretettel voltak kapcsolatban. A szoba falai meleg barackszínűre
voltak festve, egy óriási tölgyfaasztal, egy heverő és három kárpitozott szék állt benne. A kifüggesztett képek a
napfelkeltét és az óceánt ábrázolták. A túlsó falon egy hatalmas tábla lógott, a fiatalember nem tudta pontosan
elolvasni a rajta lévő feliratot. Már éppen fel akart állni, hogy közelebb menjen és elolvassa a szöveget, amikor Mrs.
Cooper bejött a szobába, kezében a tálcával, amelyen a narancsleves kancsót és a két poharat behozta.
Leült a fiatalember mellé a székre, kitöltötte a narancslevet és az egyik poharat átnyújtotta a fiatalembernek.
– Először közel ötven évvel ezelőtt hallottam az Igaz Szeretet titkairól – kezdte Mrs. Cooper, miután kortyolt egyet
poharából. – Még csak két éve házasodtunk össze, de nagyon szerencsétlennek éreztem magam. Nekem nem
tetszett, ha a férjem egy pillanatra is magamra hagyott. Nevetségesnek tűnhet, de azért is sértve éreztem magam, ha
egy estét a barátaival akart eltölteni, vagy el akart menni vasárnap a golfpályára. Mindig vitatkoztunk emiatt. Úgy
gondoltam, mintha elutasítana engem, ha nélkülem akart tenni valamit, ő meg azt mondta, hogy megfojtom, nem
hagyok neki egy perc szabadidőt sem.
Ez mind eszembe jutott az egyik hétvégén is, amikor egy pár napra elutaztunk pihenni a tengerpartra. Még tíz perce
se volt, hogy megérkeztünk a szállodába, a férjem már bizalmasan beszélgetett a portással, egy szimpatikus szőke
nővel. Emiatt persze nagyon elkeseredtem, és ez heves veszekedésbe torkollott, még ott a szálló halljában - néha
elvesztem a fejem. Ezután kirohantam a szállodából, a közeli parkba. A park végén állt egy pad, amely a tengerre
nézett. Ott leültem, és keservesen bőgtem. Mi azért mentünk oda hétvégére, hogy valahogy rendbe szedjük a
kapcsolatunkat, és tessék; tíz perc sem telt el és máris veszekszünk.
Nem tudom, mennyi ideig ülhettem ott, amikor mögöttem megszólalt egy hang:
"Bocsánat a zavarásért, jól érzi magát?"
Felnéztem és egy öreg kínait láttam magam mellett állni.
"Köszönöm, jól vagyok" – mormoltam válaszképpen.
Ő az óceánra nézett és megjegyezte:
"Ugye milyen gyönyörű!"
42
A víz felé néztem és láttam, ahogy a tenger bíborvörösre festi a horizontot. Csodálatos kép, de nem voltam abban a
lelkiállapotban, hogy értékeljem az esti égbolt gyönyörű látványát. Túlságosan elkeseredett voltam.
Akkor az öreg azt mondta:
"Az én szülőföldemen van egy mondás: minden, ami történik velünk, tanulságot hordoz magában, amely
gazdagíthatja életünket."
Hallgattam, nem szóltam semmit, de ő csak beszélt tovább:
"Még akkor is, ha problémák vannak a kapcsolatainkban, abban mindig ott van egy lecke számunkra, csak meg kell
találni."
Az öregre néztem. Bizonyára hallotta, amikor veszekedtünk a férjemmel.
"Idefigyeljen – mondtam – nem kételkedem a jó szándékában, de én igazából…"
"Volt egy ismerősöm – szakított félbe – gyönyörű nő volt, aki egy csodálatos emberhez ment férjhez. Határtalanul
szerették egymást, de néhány év múlva elkezdtek veszekedni -szinte mindennapossá váltak a viták. És tudja miért?
Az ismerősöm nem bízott meg a férjében, kezdte úgy érezni, mintha a férje a tulajdona lenne, féltékeny volt, elég
volt, ha a férjét szem elől tévesztette, vagy a férje más nőkkel beszélt. Ennek az lett az eredménye, hogy a férje úgy
érezte nem hagyják szabadon lélegezni, mintha csapdába került volna. Félelmeivel elüldözte magától azt az embert,
akit szeretett."
Az öreg felé fordultam:
"Miért cselekedett így az ismerőse? – kérdeztem. Bizonyára nyomós oka volt, hogy így viselkedett?"
"Nem, nem volt semmi alapja erre. A férje nem csapta be. Az asszony egyszerűen nem bízott meg benne. Ezt meg
lehetett érteni; az ismerősöm apja a női nem nagy tisztelője volt és több félrelépés után az egyik nő miatt otthagyta
az ismerősöm anyját. A férfi, aki életében a legfontosabb volt, eldobta őt és az anyját magától, ezért tudat alatt nem
bízott meg a többi férfiban sem."
A szívemet forróság és fájdalom töltötte el. Az öreg mintha az én életemet mesélte volna el.
"Tudja, nagyon érdekes – mondta –, hogy nehézségeink, amelyek kapcsolatainkban jelentkeznek, olyan problémák
eredményei, amelyeket gyermekkorunkból hozunk magunkkal."
"Talán igaza van. – mondtam. – Mindannyian gyermekkorunk élményeinek hatalma alatt állunk."
"Csak akkor, ha megengedjük, hogy a múlt hatalma uralkodjon rajtunk. – válaszolta. Ez egy fontos lecke volt, amit
ez az asszony megtanult házasságának problémáiból. A jövőnek nem kell feltétlenül olyannak lennie, mint a múlt
volt. Akármilyen volt is a múlt, bármit tapasztaltunk is meg a múltban, valamennyiünknek megvan a képessége,
hogy megváltozzon."
Megkérdeztem tőle, hogy meg tudott-e változni ez az asszony. Rendbejött-e a házasságuk? És az öreg kínai azt
mondta, hogy a házassága nemcsak hogy rendbejött, de sokkal erősebben szerették egymást, mint amikor
összeházasodtak.
"Hogy sikerült neki ezt megvalósítania?" – kérdeztem.
"Az Igaz Szeretet titkainak segítségével" – válaszolta.
Fogalmam sem volt, miről beszél, de akkor átadott nekem egy darab papírt. Megnéztem, a lapon egy lista volt tíz
névvel és telefonszámmal. Amikor feltekintettem, az öreg kínai már nem volt sehol.
Visszamentem a szálloda halljába, hogy kiderítsem, melyik szobában lakik. A szőke nő, akivel korábban a férjem
beszélgetett még ott ült a portán. Bocsánatot kértem tőle, hogy botrányt csaptam. A nő elmondta, hogy a férjem az
iránt érdeklődött nála, hogy milyen éttermet tudna javasolni nekünk a közelben. Meg akart lepni és meghívni engem
egy ünnepi vacsorára. Az öregnek igaza volt. Pontosan az én félelmeim okozták a problémáimat.
Akkor megkérdeztem, meg tudja-e mondani, hogy melyik szobában lakik az öreg kínai, de azt válaszolta, hogy a
szállóban nem laknak kínaiak, és a személyzet tagjai között sincs kínai.
Felmentem a szobánkba. A férjem fenn volt. Ő még mindig nagyon el volt keseredve. Bocsánatot kértem tőle a
viselkedésemért, elmondtam neki, hogy mennyire szégyelltem magam, amikor a portás elmondta, hogy ő csak azért
beszélgetett vele, mert meg akart hívni egy étterembe, vacsorázni. Beszéltem neki az öreg kínairól és az Igaz
Szeretet titkairól. A férjem azt mondta, hogy valamit változtatni kell, mert nem élhetünk így tovább, ahogy két éve
élünk, állandó viták és veszekedések közepette.
Ezért a következő héten azt öreg listáján szereplő valamennyi embert felhívtam, hogy megtudjak valamit a titkokról
és tisztázzam, lehetséges-e, amiről az öreg beszélt.
– Pontosan mi? – kérdezte a fiatalember.
– Az, hogy mindannyian meg tudunk változni.
43
– És ez valóban így van? – kérdezte a fiatalember.

– Persze! Az Igaz Szeretet valamennyi titka fontos, mert valamennyi segít a szeretet létrehozásában és az igazi
szeretettel teli kapcsolatok létrehozásában… de az a titok, amely az én életemre a legnagyobb hatással volt, az a
bizalom ereje.
– A bizalomé? – mondta a fiatalember. – Mi köze ennek a szeretethez?
– Ha nem bízunk meg valakiben, akkor azt a személyt nem tudjuk szeretni.
– Miért nem? – kérdezte a fiatalember.
– Azért, mert bizalom hiányában gyanakvóvá válunk, nyugtalanná és állandóan attól félünk, hogy a másik ember
becsap bennünket. Ez kibírhatatlan nyomást jelenthet a kapcsolatnak - az egyik fél veszélyt érez, a másik csapdában
érzi magát.
Nem szabad egyet elfelejteni: ha ismerjük és saját életünkben alkalmazzuk az "Igaz Szeretet" titkait, elveit, akkor
párkapcsolatunk sikerének esélye többszöröse lesz, mert tudjuk, hogy mi szükséges az igazi párkapcsolathoz. Mert
csak akkor pecsételjük meg a kapcsolatot, amikor száz százalékig elkötelezettnek érezzük magunkat. Partnerünk
nem valószínű, hogy veszélyt érezne, vagy a bizalom, illetve a szeretet hiányát, ha tudtára adjuk, hogy szeretjük és
így viszonyulunk hozzá.
– Ön azt állítja, ha nem vagyunk képesek valakiben megbízni, akkor a kapcsolat kudarcra van ítélve? – kérdezte a
fiatalember.
– Pontosan ezt állítom! Ezért az egyik legfontosabb kérdés, amit fel lehet tenni magunknak, ha nem vagyunk
biztosak a döntésünkben: "Feltétlenül és teljesen megbízom partneremben?" Ha a válasz "Nem!", akkor alaposan el
kell gondolkodni és megvizsgálni azt a kapcsolatot, mielőtt neki szentelnénk az életünket. És ez természetesen
kölcsönös, a másik embernek is teljesen meg kell bíznia bennünk.
Az egyik legfontosabb tanulság, amit leszűrtem, az, hogy a bizalom életbevágóan fontos két ember kapcsolatában.
Nemcsak tudni kell a másik emberben megbízni, de magában a kapcsolatban is bíznunk kell.
– Mit akar ezzel mondani? – kérdezte a fiatalember.
– Tudja, némelyik ember nyugtalan a kapcsolat megszakadásának lehetősége miatt. Azt mondják: "Ez túl szép, hogy
igaz legyen. Ez nem tarthat örökké!" Napjainkban az emberek idegeskednek saját kapcsolatukat illetően, pusztán
azért, mert magas a válások száma. Ők már akkor nyugtalankodnak a kapcsolat megszakadása miatt, amikor az még
el sem kezdődött. A fiatalember érezte, hogy elvörösödik. Ő éppen ezt mondta az öreg kínainak, amikor néhány hete
találkoztak. A fiatalember köhécselt egyet.
– Igen, de azért valamennyire igazuk van, nem igaz?
– Miben van igazuk? – kérdezett vissza Mrs. Cooper
– Hisz a válási mutató tényleg nagyon magas, a sikeres házasságra nem túl nagy az esély.
– Igen, de a sikeres házasság esélye akkor is magasabb, mint az, hogy válással végződik a kapcsolat. Minél inkább a
válásra összpontosítunk, annál inkább valószínűsítjük, hogy be fog következni. Éppen ezért kell a kapcsolatban
hinni és megbízni; úgy élni, hogy legyen bár tűzvész, vagy özönvíz, - a kapcsolat sose érjen véget.
– Mi segíthet ebben? – kérdezte a fiatalember.
– Emlékszik, hogy a gondolatok és a félelmek bekövetkezhetnek, pusztán azért, mert hiszünk bennük. Ha
problémákat képzelünk el, akkor ezek a félelmek tükröződnek a cselekedeteinken és ilyen esetben gyakran létre is
hozzuk a problémákat. Pontosan ez történt velem. Azért, mert nem bíztam a férjemben, én rögeszmésen féltékeny
lettem és majdnem eltaszítottam őt magamtól.
– Értem önt – mondta a fiatalember.
– Sok ember már korábban problémát csinál magának életében, még mielőtt bármilyen probléma is jelentkezne. De
ez a hozzáállás nem segíti a szeretetet és boldogságot. Az egyetlen módszer ennek e problémának a megoldására -
megtanulni megbízni magunkban, partnerünkben és az életben. Másrészről - ugyanennyire fontos, hogy
viselkedésünkkel kivívjuk partnerünk bizalmát, hogy a legkisebb kétsége se legyen velünk kapcsolatban.
– De hogyan lehet megtanulni hinni az embereknek, ha a problémák gyökere a gyermekkorban ered? – kérdezte a
fiatalember. Bizonyára évek szükségesek a gyógyuláshoz?
– Nem feltétlenül. Jöjjön csak ide! – mondta Mrs. Cooper, és intett neki, hogy a fiatalember kövesse őt a szoba
másik felébe. Rámutatott a dísztáblára, amelyet a fiatalember már korábban is észrevett. A táblán ez állt: "Életünk
akkor változik meg, ha mi magunk megváltozunk!" Ez a felirat - az egyik leghasznosabb idézet, amellyel egyáltalán
találkoztam, mert ebben az áll, hogy nem kell a múlt áldozataként élnünk. Mindannyian képesek vagyunk
megváltozni. Ahogy az öreg kínai mondta nekem: "A jövőnek nem feltétlenül kell olyannak lennie, mint amilyen a
44
múlt." Mi magunk írjuk Életünk könyvét. A következő oldalnak nem kell feltétlenül olyannak lennie, mint az előző
volt. Új fejezetet kezdhetünk - éppen ezt teszi lehetővé az Igaz Szeretet titkainak ismerete - a változást. Nem fontos
mi történt korábban; problémája van a kapcsolatában, vagy nehéz megtalálni az igazi szeretettel teli kapcsolatot - az
Igaz Szeretet titkainak segítségével megváltozhatunk.
Olyan sok emberrel találkoztam, akik teljesen le voltak törve amiatt, hogy egyedül élnek és azt gondolták, hogy
sohasem találnak hosszantartó szeretettel teli kapcsolatot. És ismertem sok olyan embert, akik egy szeretetet
nélkülöző, boldogtalan kapcsolat csapdájában érezték magukat. Néha elvesztették a reményt, csalódottá,
elkeseredetté és cinikussá váltak. Úgy gondolták, hogy ők áldozatok és ezért áldozatokká váltak és így élték
életüket, elhidegülve, és egyedül érezték magukat, vagy csapdában, reménykedve, hogy valamikor valami szokatlan
történik az életükben, ami mindent megváltoztat. De a valóság az, hogy az egyetlen ember, aki valamit
megváltoztathat életünkben, az az ember mi magunk vagyunk. Senki más.
Ebben a pillanatban a bejárati ajtó kinyílt és egy idős férfi lépett be rajta, hosszú kabátban. Mrs. Cooper bemutatta a
férjét és a fiatalembert egymásnak. Amikor Mr. Cooper levette kabátját, a fiatalember hirtelen rájött, hogy hol látta
Mrs. Coopert és férjét.
– Eszembe jutott – mondta a fiatalember, miközben ujjával csettintett – ugye önök körülbelül egy hónappal ezelőtt
ott voltak Mark és Sonia esküvőjén?
– Igen, ott voltunk! – vonta össze szemöldökét Mr. Cooper. – Miért kérdezi?
– Ott láttam önöket. Arra lettem figyelmes, hogyan táncolnak egymással. Emlékszem, arra gondoltam, hogy milyen
szerelmesnek néznek ki együtt és kíváncsi voltam, mi lehet az önök titka.
– Most már tudja! – mondta mosolyogva Mrs. Cooper.
– Akkor önök is látták az esküvőn az öreg kínait?
– Az öreg kínai ott volt Mark és Sonia esküvőjén? – kiáltott el meglepetten Mrs. Cooper.
– Igen, én ott találkoztam vele. – mondta a fiatalember.
Később, este a fiatalember átolvasta feljegyzéseit:
Az Igaz Szeretet tizedik titka - a bizalom ereje
A bizalom életbevágóan fontos az igazi szeretettel teli kapcsolatokban. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá
válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy
nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják.
Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen.
Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget.
Az egyik módja annak, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk a másik ember, meg kell kérdeznünk magunktól:
"Feltétlenül és teljesen megbízom a partneremben?" Ha a válasz "Nem!", akkor alaposan el kell gondolkodni,
mielőtt elköteleznénk magunkat.
45
EPILÓGUS
A fiatalember egyedül ült, tekintetét körbehordozva az esküvői teremben. Nem volt olyan fényűző, vagy
extravagáns, mint némelyik esküvő, amelyeken korábban részt vett, de itt élettel teli, baráti hangulat érződött. A
száz fő körüli vendégsereg nyilvánvalóan jól érezte magát, vidámság és öröm ülte meg az arcokat. Amikor a zenekar
játszani kezdett, a fiatalember emlékezetben visszatért ahhoz a két évvel ezelőtti esküvőhöz, amelyen az öreg
kínaival találkozott. Nem tudta megállni mosoly nélkül, amint eszébe jutott, mennyire cinikusan viszonyult akkor a
szerelemhez.
Mosolyogva emlékezett vissza, hogyan járta sorra az öreg kínai listáján lévő ismeretlen embereket. Hiába beszéltek
valamennyien nyíltan és nagy lelkesedéssel, valahol lelke mélyén ott maradt benne a kétségek árnya. Nem volt
meggyőződve róla, hogy az Igaz Szeretet titkai segítenek rajta. De azok kétségkívül segítettek másoknak -
olyanoknak, akik, mint ahogy ő is, vágytak a szeretetre és keresték az igazit, segítettek olyan embereknek, akik
csalódottak voltak, szürke és magányos életet éltek, sőt olyanoknak is, akik boldogtalan, gyötrelemmel teli
kapcsolatokban éltek.
A fiatalember egy kis noteszbe három különálló listát állított össze, amelyek összegzik az Igaz Szeretet titkait és
alkalmazásukat, különböző életkörülményeknek megfelelően. Mindig mindenhová magával vitte ezeket a
feljegyzéseket, hogy erőt merítsen belőlük, ha nehéz perceket kellett átélnie és azért, hogy másokkal is
megismertesse ezeket a titkokat.
Az Igaz Szeretet tíz titka - hozzunk létre és vigyünk szeretetet életünkbe.
1. Helyezzük előtérbe a szeretettel teli gondolatokat.

2. Tanuljuk meg tisztelni magunkat és másokat.
3. Figyelmünket ne arra fordítsuk, hogy mit kaphatunk, hanem arra, hogy mit adhatunk.
4. Ahhoz, hogy megtaláljuk szerelmünket, először barátot kell találnunk.
5. Öleljük át az embereket. Tárjuk ki karunkat és ezzel kitárjuk szívünket.
6. Szabaduljunk meg félelmeinktől, előítéleteinktől.
7. Fejezzük ki érzelmeinket.
8. Legyünk elkötelezettek - legyen a szeretet mindennél fontosabb.
9. Éljünk szenvedélyesen.
10. Bízzunk másokban, bízzunk meg magunkban és az életben.
Az Igaz Szeretet tíz titka - hogyan ismerjük fel életünk társát.
1. Megtalálhatók-e benne azok a fizikai, érzelmi, értelmi és lelki tulajdonságok, amelyek számunkra szükségesek,
hogy meglegyenek életünk társában?
2. Tiszteljük-e őt?
3. Mit tudunk neki adni, hogy kielégítsük az ő szükségleteit?
4. Ő-e legjobb barátunk? Közösek-e céljaink, törekvéseink, értékrendünk, és meggyőződéseink?
5. Amikor átöleljük egymást úgy érezzük-e, hogy ketten együtt egy egészet alkotunk?
6. Adunk-e egymásnak elég teret és szabadságot a növekedéshez és fejlődéshez?
7. Tudunk-e nyíltan és őszintén viszonyulni egymáshoz?
8. Mindketten teljesen elkötelezettjei vagyunk ennek a kapcsolatnak?
9. Szenvedéllyel és elszántsággal viszonyulunk-e kapcsolatunkhoz? Többet jelent-e ő számunkra mindennél?
10. Megbízunk-e benne teljesen?
Az Igaz Szeretet tíz titka - hogyan hozzuk vissza a szerelmet kapcsolatunkba.
1. Fordítsunk legalább annyi figyelmet partnerünk szükségleteire és igényeire, mint a sajátunkra.

2. Tanuljuk meg tisztelni magunkat és partnerünket. Tegyük fel a kérdést magunknak: "Mit tisztelek magamban?"
és "Mit tisztelek partneremben?"
46
3. Ne arra fordítsuk a figyelmet, mit szeretnénk kapni kapcsolatunktól, hanem arra, hogy mi mit nem teszünk meg
kapcsolatunkért.
4. Barátkozzunk össze partnerünkkel! Keressünk közös elfoglaltságot, közös törekvéseket.
5. Finoman érintsük és öleljük meg egymást és fogadjuk tárt karokkal egymást.
6. Szabaduljunk meg a múlttól és bocsássunk meg a másiknak. Kezdjünk új életet.
7. Nyíltan és őszintén fejezzük ki érzelmeinket.
8. Szenteljük magunkat teljes mértékben kapcsolatunknak. Helyezzük partnerünket az első helyre minden és
mindenki elé.
9. Hozzuk vissza a szenvedélyt kapcsolatunkba.
10. Tanuljunk meg hinni partnerünkben, kapcsolatunkban és viselkedjünk úgy, hogy az soha ne érjen véget.
Ahogy a fiatalember fokozatosan alkalmazni kezdte Igaz Szeretet titkait, észrevette, hogy élete kezd megváltozni.
Külsőleg nem változott meg különösebben, mindenesetre semmi olyan látható dolog nem történt, amiről biztosan
lehetne beszélni. Ettől függetlenül, fontos és mély változások mentek végbe. Családja és barátai, sőt munkatársai is
észrevették, hogy viselkedése megváltozott. Tárt karokkal üdvözölte őket a formális kézfogás helyett. Másként
beszélt az emberekkel: figyelmesen, tisztelettel, a másik szemébe nézve társalgott. Most időt szánt másokra és
őszinte érdeklődést és figyelmet mutatott a másik iránt. Figyelmet fordított rá, hogy emlékezzen ismerősei
születésnapjára, vagy felhívott olyanokat, akikkel régen nem beszélt, csak azért, hogy üdvözölje őket és
megkérdezze, hogy érzik magukat, és tudtukra adja, hogy ő emlékszik rájuk. És a legfurcsább, hogy néha spontán
olyat tett, amivel örömet szerzett valakinek. Nemegyszer előfordult, hogy vett egy csokor virágot és szó nélkül
odaajándékozta egy ismeretlennek az utcán, csak azért, hogy lássa a meglepődést a megajándékozott arcán. Neki
pusztán örömet okozott, ha látta, hogy valaki mosolyog.
És közeli barátai észrevették, hogy már nem foglalkoztatja, a nagy ő megtalálása. Ők nem tudták, hogy a fiatalember
arra fordította figyelmét, hogy szeretettel viszonyuljon másokhoz, abban a hitben, hogy a szeretet visszatér hozzá és
a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen találkozni fog álmai asszonyával.
Egyik-másik munkatársa és barátai megkérdezték tőle, hogy mi az oka ennek a nagy változásnak. Valamiféle új
vallás, vagy talán örökölt egy halom pénzt? Vagy valamilyen hangulatjavító szert szed? Nem sokan hitték el neki,
amikor elmesélte a kis öreg kínaival való találkozását és beszélt nekik az Igaz Szeretet titkairól. De voltak olyanok
is, akik előítéletek nélkül meghallgatták a történetet és ezek az emberek néhány hónap múlva, valamennyien hálásan
köszönték meg, elmesélve neki, hogy ezek a titkok mennyire megváltoztatták életüket.
Aztán, mint derült égből a villámcsapás, valami csodálatos dolog történt. Egyik este felhívták otthon. Egy lány
kereste, aki azt kérdezte tudnának-e találkozni. A lány elmagyarázta, hogy a telefonszámot egy öreg kínaitól kapta.
"Valami Igaz Szeretet titkairól van szó." – mondta a lány. Másnap találkoztak. A lány rögtön megtetszett neki, és
nemcsak szemének melege és a lány kedves arca. Amikor beszélgettek, a fiatalember úgy érezte, hogy rokonlélekre
talált a lányban, akivel szabadon tud beszélgetni a számára legfontosabb dolgokról.
És most a lány a fiú felé tartott, kezét kinyújtva. Szépséges külsejét csak lelkének szépségéhez lehetett hasonlítani.
Minden nagyon lassúnak tűnt. Ahogy a lányt nézte, a túláradó szeretettől egy pillanatra elakadt a lélegzete. Ez a
pillanat egész életére az emlékezetébe vésődött, az első pillanat az életében, amikor megértette, hogy mit jelent az
igazi szeretet bősége, az igaz szerelem.
Ez volt az a pillanat, amiről egész életében álmodott, de nem hitt benne, hogy ez vele is megtörténhet, amíg az
öreggel nem találkozott. Mit meg nem tett volna a fiatalember, hogy újra láthassa az öreg kínait, hogy
megköszönhesse neki, vagy legalább tudtára adhassa, mennyit segített neki, hogy megváltozzon az élete. Hogy
szerette volna meghívni az esküvőjére!
A teremben mindenki felállt, mosolygott és tapsolt, amikor a fiatalember kézen fogta a lányt és a táncparketthez
vezette. Világosszürke remekbeszabott öltönyt viselt, de ahogy a lány kezét tartotta, minden tekintet a mellette
lépdelő lányra szegeződött. Egyszerű, hófehér atlaszruhát viselt, nyitott vállrésszel, ami kiemelte a lány természetes
szépségét. Amikor a táncparkett közepére értek merően egymás szemébe néztek. A taps és a beszélgetés zaja
alábbhagyott, a zenekar játszani kezdett.
A fiatalember felemelte tekintetét a mosolygó vendégekre, rokonaira és barátaira, akik körbeállva tapsoltak és
buzdították őket. De ahogy tekintete körbehaladt a termen, figyelmét egy magányosan álló alak vonta magára a
terem egyik távoli sarkában, a bejárat mellett. Ő volt az! Az öreg kínai állt ott mosolyogva.
47
A FORDÍTÓ JEGYZETE
amelyből az olvasó megtudhatja a könyv fordításának előzményeit és azt, milyen célok vezéreltek abban, hogy ezt a
fordítást elkészítsem.
Azon a téli estén egy újabb első randira indultam el. A csokrot már megvettem, még volt egy kevés időm és mivel
fenn, az utcán mínusz 25 fokot mutatott az elektromos hőmérséklet kijelző a posta épületének falán, inkább a metró
aluljáróban bámészkodtam. Egy kis asztalra kihelyezett könyvek között láttam meg a “titkokat”. Megfordult a
fejemben, hogy elviszem ajándékba a lánynak, de esetünkben korai lett volna még szerelemről beszélni. A címből
ugyan nem derült ki, hogy szeretetről, vagy szerelemről szól a könyv, de akkor úgy éreztem, hogy csak a
szerelemről írhatnak benne. Ezért arra gondoltam, hogy visszateszem, de valami azt súgta, hogy meg kell vennem.
Nem szándékoztam elolvasni, inkább későbbi felhasználásra szántam, pl. valakinek karácsonyra. Nem sejtettem,
hogy később milyen nagy hatással lesz rám, viselkedésemre, gondolkodásmódomra, és így egész életemre, ez a
könyv.
Még egy hónap sem telt el azóta, hogy tizenhét éves párkapcsolatunk utolsó előtti szakasz lezárult. Külön lakásban
folytatjuk, megegyeztünk, hogy a papírmunkát majd elintézzük, ha rendeztük sorainkat.
A legnehezebb időszakon már akkor túlestem, amikor még együtt laktunk. A csalódás, a sértődöttség, a levertség és
hasonló önmarcangoló érzések leküzdése komolyabb maradandó nyomok nélkül sikerült. Mint ahogy elmúlt a
félelmem az egyedülléttől is. Akkor ez még ösztönös volt. Egyszerűen olyan pocsékul éreztem magam, hogy elegem
lett belőle. Hiszen mindennek azért kellett megtörténnie, hogy jobb legyen!
Sokat töprengtem persze, hogy mi vezetett ideáig, milyen hibákat követtem el én a házasélet során. Mit és hogyan
kell tennem, hogy legközelebbi kapcsolatom az előzőnél jobb legyen, és legalább azokat a hibákat ne ismételjem
meg, amelyeket most.
A lány valóban olyan szép volt, ahogy a kép alapján képzeltem, amit korábban láttam róla. Hangja betöltötte a
színháztermet, Denevéri tánca magával ragadott. Később, ahogy a jeges csokis tejes turmixot kortyolgattuk,
szemében láttam azt a felvillanást, ami kifejezte irántam való érdeklődését, szimpátiáját. Többszöri találkozás után
mertem levonni azt a következtetést, hogy lehet arany, ami fénylik. Azért, mert valaki csinos, jó alakja van, és a
rivaldafényben áll, nem feltétlenül hordja fenn az orrát, lehet kedves, humoros és okos. És a lényeg: még tetszhetek
is egy ilyen lánynak. Eszem azonban megvétózta szívem és lelkem vágyát. Úgy döntött, hogy csírájában kell
elfojtani a kialakuló érzelmeket, mert a körülmények nem teszik lehetővé, hogy mi, vagy környezetünkben
valamelyik érintett előbb-utóbb alaposan meg ne sérüljön lelkileg. A döntés helyességét talán Dr. Doreen Virtue
Angyali Útmutatás c. könyvében olvasottak támaszthatják alá. Ugyanitt találtam magyarázatot néhány kérdésre,
melyek nyitottak maradtak számomra a titkok megismerése után. (Erre később még visszatérek.) Ezek közül két
lényegesebb a lélektársakra és általunk megálmodott tulajdonságaikra vonatkozik, arra a listára, amiben
összefoglaljuk, milyen társat szeretnénk magunknak, milyen társsal szeretnénk, hogy összehozzon bennünket a…
hmmm… sors, vagy valami, valaki más?
Saját „kívánságlistámat” még jóval azelőtt összeállítottam, hogy a titkokról szóló könyv a kezembe került. Több
levelezőpartnerem is megjegyezte, hogy egy ilyen lista nem feltétlenül hasznos. Ma már tudom, hogyan kellett volna
megmagyaráznom nekik, miért kell pontos elképzelésünknek lennie arról a személyről, akit életünk társának
szeretnénk.
A könyvet olvasva nem találkoztam eget rengetően új dolgokkal. (A legtöbb olvasónak is ilyen érzése lehet). A
legegyszerűbb és leglogikusabb tanácsokat láttam. Amelyek annyira egyszerűek, hogy nem is gondolunk rájuk. Itt
szavakba öntve láttam, amit tudat alatt éreztem, és most tudatosult bennem. A könyv olvasása közben döbbentem rá
aztán azokra a hibákra, amelyek tizenhét év együttélés után válásunkhoz vezettek. Láttam, hogyan lehetett volna
helyrehozni a kapcsolatot. És rájöttem, mit kell tennem, hogy legközelebbi kapcsolatom olyan legyen, amilyen
kapcsolatot az ember álmaiban elképzel. Körülbelül ekkor határoztam el, hogy lefordítom ezt a könyvet. Úgy
éreztem, rengeteg embernek segíthetek, akik hozzám hasonlóan az igazit keresik, vagy a kapcsolat, amelyben élnek
nehéz időszakot él át. Ma még az emberek többsége valószínű e kategóriák valamelyikébe tartozik, hiszen azon
keveseket leszámítva, akik partnerükkel teljes egyetértésben és boldogságban élnek, mindenki érintve van. Úgy
éreztem, mindenki, aki elolvassa ezt a könyvet, talál benne hasznosítható gondolatot, amellyel saját életét jobbá
teheti. És volt/van egy olyan hátsó gondolatom is, hogy talán az olvasók között lesz az a lány, akivel az én sorsom is
48
összefonódik majd. Aki, ha olvassa, úgy érzi majd, hogy ez a könyv csak neki szól - tőlem. És kialakul közöttünk az
a barátság, amely alapja lesz későbbi közös életünknek.
Amikor Őt először megláttam nem gondoltam, hogy ő lehet az. Néhány beszélgetés után viszont elkövülten
tapasztaltam, hogy szinte minden, amit feljegyeztem leendő társammal kapcsolatban, megvan ebben a lányban.
Minden, ami számomra fontos.
Ekkor azonban újabb leckéket kellett megtanulnom. Amelyeket kihagytam a számításból. Az időzítés és a
kölcsönösség. Hiszen nem elég találkoznunk az áhított személlyel. Olyankor kell találkoznunk vele, amikor
mindketten készen állunk a kapcsolatra. És az is legalább olyan fontos, hogy mi legalább annyira feleljünk meg az ő
„kívánságlistájának”, mint ő a miénknek. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy álmaim asszonya más férfinak volt
már elkötelezve. Ilyen problémával, azt hiszem, nagyon sokan találkoznak. Ez gyakran csalódásokhoz, válásokhoz,
szerelmi háromszögekhez, reményvesztéshez, s ki tudja, még milyen kellemetlen következményekhez vezet.
Esetemben ez a kellemetlen következmény szomorú hangulatban és csalódottságban fejeződött ki, amely bizonyára
jól láthatóan és tartósan ült ábrázatomon, amikor együtt ültünk Vele egy tea mellett. Korábban a Mennyei Próféciát
(amelynek szellemében íródott ez a könyv is) olvastatta el velem, most azt mondta, hogy el kell olvasnom az
Angyali Útmutatást. Méghozzá sürgősen. Hallgattam rá. Jól tettem. Megtudtam többek között azt, hogyan kell
pontosítanom listámat, és azt, nem szabad azt hinnem, hogy csak egy lehetséges (lélek)társ létezik számomra.
Megtudtam azt, hogy magamnak is meg kell változnom, tulajdonképpen fel kell emelkednem arra a szintre, amelyre
elvárásaim alapján társamat helyeztem, hogy a kapcsolatban én is azt tudjam nyújtani, amire neki szüksége van. A
sort még folytathatnám. Most úgy érzem, hogy befejezetlen gondolatsort, és történetet hagyok magam után. De
végére lehet-e egyáltalán érni a megismerésnek? El lehet-e mondani mindent, megtudhatunk-e valaha is mindent a
szeretettel és a hozzánk illő társ keresésével és megtalálásával kapcsolatosan? Vajon életünk legfontosabb dolgairól
miért nem tanultunk az iskolában? Mindenesetre, úgy gondolom sohasem késő elkezdeni. A kezdő lépések
mindenképpen biztatóak. 
Fónad Sándor
Budapest, 2004, február
49

Adam J. Jackson - Az Igaz Szeretet 10 Titka PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Adam J. Jackson - Az Igaz Szeretet 10 Titka PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

10 SECRETS

Ancient Chinese Wisdom

– Egyedül van itt?

Csak akkor, ha már kivágták az utolsó fát is,

Az affirmációk megváltoztatják a gondolatok folyását és a tudatalatti meggyőződéseket. A gondolatok határozzák

Az Igazi Szeretet Első titka - a gondolat ereje.

A szeretet a gondolattal kezdődik.

Az Igaz Szeretet második titka - a tisztelet ereje

Nem lehet szeretni valamit, vagy valakit, ha nem tiszteltük korábban.

AZ ADNI TUDÁS EREJE

Az Igaz Szeretet harmadik titka - az adni tudás ereje.

Az Igaz Szeretet negyedik titka - a barátság ereje

– Halvány fogalmam sincs – válaszoltam idegesen. – Anomális jelenség.

Az Igaz Szeretet ötödik titka - az érintés ereje.

A "SZABADNAK HAGYNI" ELV EREJE

Az igaz szeretet hatodik titka - a "szabadnak hagyni" elv ereje.

A fiatalember ezen az estén is átolvasta aznap készített jegyzeteit:

Az igaz szeretet hetedik titka - a szavak ereje.

Amikor tanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik.

Este, a találkozó után, a fiatalember átolvasta feljegyzéseit:

Az igaz szeretet nyolcadik titka - az elkötelezettség ereje.

Az Igaz Szeretet kilencedik titka - a szenvedély ereje

A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet és nem hagyja kihunyni.

– És ez valóban így van? – kérdezte a fiatalember.

Később, este a fiatalember átolvasta feljegyzéseit:

Az Igaz Szeretet tizedik titka - a bizalom ereje

Az Igaz Szeretet tíz titka - hozzunk létre és vigyünk szeretetet életünkbe.

1. Helyezzük előtérbe a szeretettel teli gondolatokat.

Az Igaz Szeretet tíz titka - hogyan ismerjük fel életünk társát.

Az Igaz Szeretet tíz titka - hogyan hozzuk vissza a szerelmet kapcsolatunkba.

1. Fordítsunk legalább annyi figyelmet partnerünk szükségleteire és igényeire, mint a sajátunkra.

You might also like