1

B) Mutassa be a munkahelyi kockázatértékelés fogalmát, célját, eljárását, folyamatát!

A kockázatértékelés egy folyamat. Gondos, szisztematikus áttekintése annak, hogy az adott

munkahelyen mi veszélyeztetheti, károsíthatja a munkavállalók testi épségét, egészségét,
továbbá, hogy a feltárt veszélyekből származó kockázatok csökkenthetők, kiküszöbölhetők-e,
és ehhez milyen személyi, tárgyi, szervezési intézkedések szükségesek.

A kockázatértékelés lényege:
1. Megvizsgálni az adott munkahelyen a meglévő személyi, tárgyi, szervezési
feltételeket és összehasonlítani a vonatkozó előírásokkal (jogszabályokkal,
szabványokkal, üzemeltetési dokumentumokkal), tehát egyfajta „van” és a „kell”
összevetés, melynek eredményeként hozott intézkedésekkel (3. pont) a „kell” állapot
elérése a cél.
2. A vizsgálat során fel kell mérni továbbá azt is, hogy a munkavállalókat milyen
veszélyforrásokból, milyen kockázatok érhetik a munkahelyen.
3. A vizsgálat alapján meg kell határozni, hogy milyen személyi, tárgyi, szervezési
intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy a kockázatok elfogadható
szinten tarthatók, a munkahelyen bekövetkező balesetek és az egészségkárosodások
pedig megelőzhetők legyenek.

A kockázatértékelés célja:
1. Valósuljanak meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
feltételei (személyi, tárgyi, szervezési).
2. A munkáltatói intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történő
rangsorolása (prioritások meghatározása).
3. A kockázatok megszüntetése vagy elfogadható mértékűre csökkentése.

Kockázat [Mvt. 87. § 1/F. pont]: „a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás

valószínűségének és súlyosságának együttes hatása.” Röviden:

KOCKÁZAT = VALÓSZÍNŰSÉG x SÚLYOSSÁG

A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések

meghatározását eltérő rendelkezés hiányában – a tevékenység megkezdése előtt, azt
követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni az Mvt. 54. § (3)
bekezdése szerint.
Előzetes kockázatértékelés szükséges az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés több, nevesített követelményének meghatározásához is, például az egyéni
védőeszközök kiválasztásához [a 65/1999 (XII. 22.) EüM rendelet alapján], a veszélyes
anyagokkal, keverékekkel végzendő tevékenység módszereinek és a szükséges intézkedések
meghozatalához.
A munkáltatónak figyelemmel kell lennie arra, hogy jogszabály tartalmaz-e az Mvt. szerinti 3
éves határidőnél szigorúbb előírást, mivel adott esetben annak megfelelő időközönként kell
újbóli kockázatértékelést végeznie az adott tényező vonatkozásában.

A korábbi gyakorlatnak megfelelően, a kockázatértékelés során továbbra is figyelembe kell

venni az egyes munkahelyi kóroki tényezők (pl. zaj-, rezgésexpozíció, veszélyes
anyaggal/keverékkel végzett tevékenység, rákkeltő anyagok, biológiai tényezők stb.)
hatásának kitett munkavállalók védelméről szóló külön jogszabályokban meghatározott
szempontokat is.

Az időben soron következő kockázatértékelés elvégzése nem feltétlenül jelenti a

kockázatértékelés teljes körű megismétlését, hanem annak vizsgálatát, hogy a legutóbbi
kockázatértékelés elvégzése óta történt-e olyan változás a munkakörnyezeti vagy kockázati
tényezőkben, amely indokolja a kockázatértékelés adott szempontra történő elkészítését.
Meg kell állapítani, hogy a korábban meghatározott kockázatcsökkentő intézkedések
megfelelőek, hatásosak voltak-e, és csökkentek-e a kockázatok, illetve a fennmaradó
kockázatok mértéke továbbra is elfogadható szinten van-e.
Az Mvt. a kockázatértékelés újbóli elvégzése indokaként nevesíti a következő tényezőkben
bekövetkezett változást:
 az alkalmazott tevékenység,
 a technológia,
 a munkaeszköz,
 a munkavégzés módja,
Továbbá minden olyan, az eredeti tevékenységgel összefüggő változtatás, amely
eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát meghatározó munkakörülményi
tényezők megváltozhattak.
Az Mvt. kiemelten ideérti
 a munkaklíma terhelést;
 a zajterhelést;
 a rezgésterhelést,
 légállapotokat (gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve mennyiségi
változását).

A Mvt. 54. § (7) bekezdés e) pontja szerint a kockázatértékelés során észlelt közvetlen
veszélyt azonnal meg kell szüntetni (a munkáltatónak a közvetlen veszélyt jelentő
munkavégzést, a munkaeszközt, technológiát azonnal le kell állítania).
Az Mvt. 54. § (8) bekezdés értelmében a kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és
munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat, illetve a Mvt. 8. § szerinti munkaegészségügyi
szaktevékenység körébe tartozó feladatokat ellátó személy kockázatértékelésben való
közreműködésének kötelezettségét az Mvt. 58. § (1) bekezdése, továbbá a foglalkozás-
egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet 4. § (2) bekezdése
határozza meg.

A felelősség az Mvt. 2. § (2) bekezdés szerint mindenképpen a munkáltatót terheli. A

jogszabály értelmében a munkáltató nem csak a kockázatértékelés elvégzéséért felelős, hanem
annak megfelelő minőségű kivitelezéséért is.
A kockázatértékelés folyamatába indokolt bevonni a munkahelyi vezetőt, a
munkavállalókat, illetőleg a munkavédelmi képviselőt, képviselőket.
A munkavédelmi képviselő részvételi jogát biztosítja az Mvt. 72. §,
A munkavállalók bevonása értékes szakmai segítséget nyújthat a kockázatértékeléshez, mert
ők általában pontosan ismerik a gyakorlati problémákat, illetve a munkavégzés közben
szerzett tapasztalatok alapján felismerhetnek rejtett veszélyeket is.
Indokolt esetben (pl. összetettebb technológia, szakmai ismeret szüksége) be kell vonni a
kockázatértékelésbe az adott technológiát, munkaeszközt ismerő szakembert
(technológust, mérnököt, stb.), aki arról teljes körű és részletes információkkal rendelkezik.
A kockázatértékelés csapatmunka!

A kockázatértékelés tárgya

Mvt. 54. § (2) első fordulata: „A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel,

amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók
egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott
munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre,
valamint a munkahelyek kialakítására.”
Azaz (különösen):
- munkaeszközök,
- veszélyes anyagok és keverékek,
- munkahelyek (kialakítása),
- munkavállalókat érő megterhelések.

A munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos összmegterhelésének meghatározása a

foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladata.