II.

Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Pedagógia és Pszichológia Tanszék

REFERÁTUM
Téma: Képelemzés

Szinyei Merse Pál

Majális (1873)

Készítette: Szabó Bettina

Szak, évfolyam: Tanító, II/3 (levelező)

Beregszász, 2020
 Majális
A Majális című képet Szinyei Merse Pál festette 1873-ban. A festmény a Magyar
Nemzeti Galériában található, mérete 127x162,5 cm. A kép olajfestékkel készült vászonra.
Szinyei Merse Pál 1845. július 4.-én született Szinyeújfaluban, nemesi családban Már
a gimnáziumban komolyan foglalkozott festészettel. A müncheni Képzőművészeti
Akadémián tanult tovább, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak a mesterei.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja,
koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott
Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta.
Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első
remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a
Magyar Nemzeti Galériában).
A következő években festett első jelentős művét, lírai Szerelmespárját (Magyar
Nemzeti Galéria), s ekkor kezdett foglalkozni fő műve, az egyik legszebb magyar kép, a
Majális vázlataival, mely 1873-ban öltött végleges formát (Magyar Nemzeti Galéria). Az
európai festészetben is igen fontos helyet elfoglaló ragyogó koloritú, életvidám plein air képe
azonban nem érte el a megérdemelt sikert, s alkotója kedvét veszítve abbahagyta a rendszeres
munkát. Hazajött jernyei birtokára, megházasodott, gazdálkodni kezdett és inkább csak
kedvtelésből festegetett. Eközben is néhány remekmű került ki ecsetje alól, mint pl. a
feleségéről festett Lilaruhás nő (1874, Magyar Nemzeti Galéria).
 A "Majális" késői, 1896-os kiállítása és sikere után Szinyei sok éves kihagyás után
ismét ecsetet ragadott, de nagyobb igényű művet már nem tudott alkotni. Kései művei között
is akad néhány gyöngyszem, ilyen a "Hóolvadás", az "Őszi táj". Ezek felfogásuk
természetességével, plein-air törekvéseikkel és egyszerű témaválasztásukkal a nagybányai
iskola megértését segítették elő.
Szinyei Merse Pál a magyar festészetnek Munkácsy mellett legnagyobb mestere,
akiben a magyar nép természetszeretete, derűje, a költői hangulatok iránti fogékonysága a
legmagasabb formában nyilatkozik meg. Művészetének e zavartalan derűje és harmóniája
avatja őt - festészetének európai viszonylatban is újszerű törekvései mellett - a magyar
festészet kimagasló mesterévé. 1920. február 2.-án hunyt el Jernyén.
Az 1870-es évek Európában az impresszionizmus születésének, a realizmus
kiteljesedésének volt a korszaka, a magyar művészetben azonban még sok minden tovább élt
a romantika világából. A romantika egyik sajátossága, hogy a nagy témák, nagy eszmék
állnak a műalkotás középpontjában, s a megjelenítésben is jóval nagyobb szerepet tulajdonít a
képzeletnek, a fantáziának, mint például a realizmus, vagy az impresszionizmus.
A festő a kép kompozíciós elrendezését több vázlaton érlelte ki. Első vázlatain pl. a
kép felső részén lévő bokrok még túl nagyok voltak, zavarták az alakok színfoltjainak
érvényesülését. Lényegesebb változás az, a vázlat és a kész kép viszonylatában, hogy a kisebb
teret elfoglaló messzebbről szemlélt csoportozatot előbbre hozta, és ez által ember-táj arányát
megváltoztatta. A domboldal szélén sétáló két piciny női figurát Böcklin tanácsára félig a
dombhajlat mögé helyezte. A kép plein air kompozíció.
A jólöltözöttség, s mindehhez olyan kék ég, olyan zöld pázsit, amilyent Szinyei előtt
senki nem festett a magyar művészetben. Mindezek alapján az az érzésünk, hogy Szinyei
kinyitott egy ablakot, amelyen egy addig nem látott, nem érzett új, friss világ levegője és
képei áradtak be.
A "Majális" színeinek elevensége az akkor még szokásos aszfaltos festéssel, az un.
galériatónussal szembehelyezkedett. Szinyei a valóságról beszél, ez a valóság azonban nem a
festő tudásának megfelelően módosult, egyszerűsödött, hanem a legnehezebb problémát, a
napsütést, a fény és az árnyék valódi megjelenítésének, az ember és a természet együttes
ábrázolásának legnehezebb problémáit vette ecsetjére.
Szinyei Merse Pál Majális című képe a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb
alkotása, emellett jó eséllyel pályázhatna a „legismertebb magyar festmény” címre is.
 Ha egyszer már láttuk ezt a művet, belénk ivódik a mesterien megtervezett, tökéletes
kompozíció - csakúgy, mint a képen megjelenített késő tavaszi színek. A kép átütő ereje
többek között merész színhasználatában és üde hangulatában rejlik.