Professional Documents
Culture Documents
BEVEZETÉS
Az alkatrészek összekötésére ma rendelkezésünkre álló erő-, alak- és anyagzáró tech-
nológiák közül a lágyforrasztás és a keményforrasztás ötezer éves történetével szemben
a hegesztés mindössze 100…150 éves múltra tekinthet vissza. Ezalatt az idő alatt azon-
ban a hegesztés olyan viharos fejlődésen ment keresztül, hogy mára már az elsőszámú
kötéstechnológiává nőtte ki magát.
A hegesztés valamilyen formában a feldolgozott acéltermékek 70…80 százalékát
érinti, emellett egyre nagyobb részarányt képvisel a hegesztéssel gyártott könnyű és szí-
nesfémtermékek mennyisége is. A műanyagok hegesztése ma már sok szempontból az
alapanyagokkal egyenértékű minőséggel végezhető, sőt ma már a nem-kristályos kerá-
miák (üvegek) mellett az iparilag fontosa kristályos mérnöki kerámiák hegesztésére is
megtörténtek az első sikeres lépések. Hasonló a helyzet napjaink anyagával, a
kompozitokkal is, amelyek feldolgozása hegesztés nélkül sok esetben elképzelhetetlen.
A hegesztés felhasználásorientált fejlődése a tömegtermelésben, a közép- és kissoro-
zatokban és az egyedi gyártásban egyaránt jól alkalmazható ömlesztőhegesztések elsőd-
legességét hozta magával. Bár az 1960-as években a lézersugárhegesztéssel befejeződött
a közismert hegesztő eljárások felfedezése és ipari technológiává fejlesztése, az azóta
eltelt évekre jellemző anyagtudományi, elektronikai, elektrotechnikai, vegyipari és
gyártástechnológiai fejlesztések, de különösen a processzortechnika (numerical control)
forradalma az ismert ömlesztőhegesztő eljárások előzmény nélkülien gyors, minőségi
fejlődését hozta magával.
A Miskolci Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén a hegesztés oktatása és
kutatása az első tanszékvezető, Zorkóczy Béla professzor nevével kapcsolható össze, aki
idejekorán felismerte a hegesztés dinamizmusában rejlő lehetőségeket és a hegesztés ok-
tatás megszervezése és oktatási színvonalának emelése mellett nagy figyelmet szentelt
az általa is magas szinten művelt metallográfia alapú elméleti kutatásoknak, ami a
hegesztéselméletben az 1950-es évek végén még világszerte új koncepciónak számított.
Zorkóczy professzor volt a megteremtője a magyar posztgraduális hegesztésoktatásnak
is, amikor 1961-ben beindította az első magyar szakmérnök-képzést Miskolcon. A he-
gesztő szakmérnöki oktatás nemzetközi elismerése az 1990-es évekre tehető, amikor
(először osztrák közreműködéssel, később már önállóan) beindult és ma is folyik az
euróhegesztőmérnökök (EWE) képzése. A hallgatóknak nyújtott európai diploma idő-
közben túlnőtte Európát és mára már az egész világra érvényes, ún. International
Welding Engineeer, IWE) diplomát ad hallgatóinak. A hegesztés rangjának elismerését
jelentette, hogy a tanszék második vezetője, professzor emeritus Romváry Pál tudomá-
nyos fokozatát a hegesztés terén szerezte és utána hosszú éveken át a hegesztő közélet
aktív szereplőjeként tevékenykedett.
Ez a jegyzet az EWE, IWE kurzus Ömlesztő hegesztő eljárások című tárgyához ké-
szült. A tárgy alaptárgy, a szakmérnöki képzés első félévében szerepel, meglehetősen
nagy óraterjedelemben. Ez a relatíve nagy óraszám sem teszi azonban lehetővé, hogy a
tárgykör minden jelentős összefüggésére élő előadás keretében rá lehessen mutatni. Sok
más egyéb szempont mellett ez is szükségessé teszi, hogy a hallgatók az óravázlaton
Balogh A: Bevezetés 0/2
4. A megfelelő hőmérséklet
A hegesztési folyamat maximális hőmérséklete erősen eltérő lehet az egyes anyagok-
nál, sőt egy anyagcsoporton belül is. Fémeknél, vagy fém-mátrixú kompozitoknál a
megfelelő hőmérséklet az anyagok megolvasztását is jelentheti, míg más esetekben
az elemi részek kapcsolata szilárd állapotban is létrehozható. Az utóbbi esetben a
megfelelő hőmérséklet az abszolút nulla foktól az olvadáspontig (likvidusz-
Balogh A.: A hegesztés, mint nemoldható kötőeljárás 1/2
Fs = k f ( T ) ⋅ Ah , (1.1.)
ahol: Fs N sajtolóerő,
kf MPa alakítási szilárdság,
T °C hőmérséklet,
Ah mm2 hegesztendő keresztmetszet.
Fs
kN
Folyékony
Szilárd fázisú
fázisú
hegesztések
(ömlesztõ)
hegesztések
Szilárd fázisú
sajtoló
Hegesztés hegesztések Folyékony
nem fázisú sajtoló
lehetséges hegesztések
0 Tolv T, oC
Ömlesztõ
hegesztések
Fs = a ⋅ ϕ n ⋅ ϕ! m ⋅ Ah , (1.2.)
ahol: a erőegyüttható,
ϕ valódi alakváltozás (nyúlás),
n keményedési kitevő (melegalakításnál értéke egyhez közeli),
m sebességkitevő.
Hõhatásövezet Hõhatásövezet
ahol: Φ W hőáram,
η a hőforrás termikus hatásfoka (tájékoztató értékeit lásd az 1.3.
táblázatban),
Uív V ívfeszültség,
Ih A hegesztő áramerősség,
ϕ ° a hegesztő áram és az ívfeszültség közötti fázisszög (egyen-
áram esetén ϕ = 0 , váltóáram esetén 0 < ϕ < 90 ° ).
A hőforrás hőfoltátmérője (d h, mm ) annak az idealizált, állandó intenzitású, kör-
keresztmetszetű hőforrásnak az átmérőjével egyezik meg, amelyen keresztül ugyanannyi
hőenergia áramlik, mint a valóságos, a hely függvényében változó intenzitású hőforrá-
son át. Az ívhőforrás foltátmérője első közelítésben az elektróda vagy az elektródahuzal
átmérőjével, sugárhegesztéseknél a sugárnyaláb átmérőjével vehető azonosnak.
A hőáram ívkeresztmetszetre vonatkoztatott fajlagos értéke a hőáramsűrűség
(q , W / mm2 ):
dΦ 4 ⋅ dΦ
q= = . (1.4.)
dA dh2 ⋅ π
q0
R 0 R
φ dh
ték alatt a fémek nem hegeszthetők, mivel a hőenergia a hővezetés révén szétterjed az
anyagban és helyi megolvadás nem következik be. A felső határ (107 W/mm2) felett az
anyagok helyileg elgőzölögnek; ez a vágás-darabolás területe.
Elektronsugárhe-
Elektronsugár gesztés
5 Sugárenergia
Lézersugár Ömlesztő Lézersugárhegesztés
Fénysugár Fénysugárhegesztés
lgq0
W/mm2 A hõáramsûrûség túl nagy a hegesztéshez
107
Lézersugár
106 Nagy
Elektronsugár
hõáramsûrûségû
105 hegesztõ eljárások
104
Villamos ív
103 Normál
Plazmaív hõáramsûrûségû
102 hegesztõ eljárások
Láng
101
10-3 10-2 10-1 100 101 lgd h, mm
A hõáramsûrûség túl alacsony a hegesztéshez
i>0
1.6. ábra. Hozaganyag felhasználása nélkül készített, réssel illesztett tompakötés ke-
resztmetszete
♦ gázvédelem,
♦ salakvédelem,
♦ kombinált (pl. egyidejű gáz- és salak-) védelem,
♦ mechanikus védelem.
Megfelelő védelem esetén a varrat felülete még a nagy oxigén-affinitású fémek (pl.
Zr, Ti) esetében is oxidmentes, a varratfém elnyelt gáztartalma alacsony, mindezek kö-
vetkeztében a varrat mechanikai és esztétikai jellemzői a magas minőségi elvárásokat is
kielégítik.
1.7.1. Keményforrasztás
Az időszámítás előtt kb. 3 ezer évvel már ismert keményforrasztás (Brazing): az
anyagok hőközléssel végzett oldhatatlan kötése az alapanyag megolvasztása nélkül, de a
mindig használt, az alapanyagénál alacsonyabb olvadáspontú forraszanyag megolvasztá-
sával (ún. szilárd-folyékony kötés). A forrasz megolvadása után diffúziós kötés jön létre
az alapanyaggal.
Balogh A.: A hegesztés, mint nemoldható kötőeljárás 1/12
ban, vagy a forraszanyag külső felületére felhordva, esetleg furatában elhelyezve, portöl-
tetként nyernek alkalmazást.
Forrasz
1.7.2. Lágyforrasztás
Lágyforrasztásról (Soldering) olyan forrasztások esetében beszélhetünk, ha a forrasz-
anyag olvadáspontja kisebb, mint 450 °C. A legismertebb lágyforraszok ónbázisúak
(első alkalmazás kb. ie. 3500…3000 év). A lágyforrasztást ma elsősorban a gyenge-
áramú elektronika alkalmazza, mint az alapanyagot kímélő, de fémes kapcsolatot léte-
sítő kötéstechnológiát. A lágyforrasztott kötések mechanikai teherbírása alacsony, de az
alkalmazások jelentős részében nem is ez, hanem a jó villamos-vezetőképesség az el-
érendő cél.
A lágyforraszok legismertebb típusa az eutektikus Sn-Pb ötvözet ( Sneut = 63 %), de a
kötésszilárdság javításához vagy más különleges tulajdonság eléréséhez Sn-Zn, Pb-Ag,
Cd-Ag, Zn-Al ötvözeteket is kifejlesztettek. A lágyforrasztáshoz folyasztószereket kell
használni. A legismertebbek ezek közül a cink-ammónium-klorid, a különféle gyanták
és szervetlen savak.
Mivel a forraszanyag mindkét forrasztásnál jóval lágyabb, mint az alapanyag, a for-
raszréteg vastagságát csökkenteni kell. Az 1.8. ábra szerint elsősorban a néhány mikro-
méter vastagságú forraszoktól várható jelentős nyírószilárdság.
Balogh A.: A hegesztés, mint nemoldható kötőeljárás 1/14
A forraszréteg vastagsága, mm
1.7.3. Ragasztás
A ragasztás (Adhesive Bonding) olyan kötőeljárás, amelyben a kötendő felületek közé
helyezett ragasztóanyag megszilárdulás után az elemek között adhéziós kötést hoz létre.
A mai követelményeknek megfelelő, vékony rétegű, jól kivitelezett ragasztott kötések (a
második világháborútól felgyorsított fejlesztésük következtében) egyre jobb mechanikai
jellemzőkkel rendelkeznek.
A ma ismert ragasztók alapvetően három csoportba tartoznak:
♦ természetes ragasztók (gumioldat, szójaliszt, állati eredetű anyagok),
♦ szervetlen ragasztók (nátrium-szilikát [vízüveg], magnézium-oxy-klorid),
♦ szintetikus, szerves ragasztók (hőre lágyuló és hőre keményedő polimerek).
Alaptest
2. A HEGESZTÉS ENERGIAFORRÁSAI
Elméletileg valamennyi koncentrált energiaforrás alkalmas hegesztésre, közülük az 1.
fejezetben felsoroltuk azokat, amelyeket a mai hegesztőeljárások hasznosítanak.
Hőáramsűrűségük, kezelhetőségük és fajlagos költségük alapján napjainkban két hőfor-
rást tekintünk meghatározónak: a villamos ívet és a szilárd fázisú fém villamos ellenál-
lásán fejlődő (Joule) hőt.
2.2. A villamos ív
A villamos ív az áramvezetés különleges formája, amely ionizált gázokból és (fém)-
gőzökből álló áramvezető csatornában, nagy hőmérsékleten alakul ki (a magas hőmér-
sékletet az ív ellenállásán hővé alakuló villamos energia okozza).
A villamos ív gázközegben szilárd és/vagy folyékony elektródok/elektródák között
tartósan fenntartott ívkisülés.
A villamos ív definíciójában szereplő, dőltbetűs szavak fontos meghatározói az ívben
végbemenő fizikai és egyéb folyamatoknak. A definícióhoz hasonlóan a továbbiakban is
megkülönböztetjük az elektród és az elektróda fogalmakat: az elektród a hegesztés során
nem olvadó, nem fogyó anyagot, az elektróda leolvadó, a hegesztés során elhasználódó,
fogyó anyagot jelöli. Elektród az SWI hegesztés volfrámja, vagy az ellenálláspont-
hegesztésnél alkalmazott árambevezető, elektróda a bevonatos és a csupasz huzal for-
májú hozaganyag, ha egyik végén hegesztés közben ívtalppont helyezkedik el.
Balogh A.: A hegesztés energiaforrásai 2/2
2.2.1. Ívkisülés
Az ívkisülés gázközegben lejátszódó villamos jelenség, amelynek során valamilyen
belső vagy külső hatásra az elektródok közötti tér villamos vezetővé válik, ezzel létrejön
a gázközegen keresztüli töltésáramlás szükséges feltétele. A meghatározó töltéshordo-
zók az ionok, amelyek keletkezésüket és megszűnésüket illetően dinamikus egyensúly-
ban vannak.
A töltéshordozók létrejöttének folyamatát ionizációnak nevezzük. Az ionok keletke-
zéséhez szükséges energia erőteljesen függ a gázközeg összetételétől és a gázközeg ál-
lapottényezőitől (hőmérséklet és nyomás).
2.2.3. Gázközeg
Ionok kis mennyiségben az elektródok elgőzölgése révén az ívtérbe kerülő fémgő-
zökből is keletkezhetnek, de döntő hányaduk az elektródok közötti térben elhelyezkedő
gázokból jön létre, ezért gázközeg nélkül hegesztésre alkalmas ívet létrehozni és
fenntartani nem lehet.
A hegesztőív legkézenfekvőbb gáza a levegő lehetne, amely jól ionizálható komponen-
seket (nitrogén, oxigén, hidrogén, nemesgázok) tartalmaz. Mivel a levegő alkotói a fé-
mekkel negatív eredményű kölcsönhatásokba (kémiai reakció, oldódás) lépnek,
jelenlétük a hegesztéskor nem kívánatos. Hegesztési célra legideálisabbnak a
nemesgázok (Ar, He) tekinthetők, amelyek a technikai fémekkel sem reakcióba nem
lépnek, sem bennük nem oldódnak. Magas előállítási költségük miatt gyakran olcsóbb
gázokkal helyettesítik őket, még akkor is, ha a nemkívánatos aktivitásuk semlegesítésére
külön intézkedéseket kell tenni (pl. dezoxidens elemek és nitridképzők hegfűrdőbe
juttatása). Az ívtérben tehát a következő anyagok ionizálása lehetséges:
♦ fémgőzök az alapanyagból és a hegesztőanyagból,
♦ nemesgázok,
♦ aktív gázok.
2.2.4. Ionizáció
Az ionizációs folyamatban semleges atomokból elektronleadással pozitív ionok,
elektronbefogadással negatív ionok képződnek. Az elektronok a külső elektronpályákról
távoznak, vagy az ionizációs folyamatban oda kerülnek.
Ar 0 → Ar + + e − (2.1.)
F 0 + e− → F − (2.2.)
A folyamat endoterm (külső energiaforrást igényel) és reverzibilis (a rekombináció
bekövetkezik, ha annak energiakritériuma teljesül). Az ionizáció energiakritériuma a kö-
vetkező egyenlettel jellemezhető:
Ei = U i ⋅ e , (2.3.)
Ui V ionizációs potenciál,
e0 az elektron töltése (1,59 ⋅ 10 −19 C ).
A többszörös (másodlagos, harmadlagos stb.) ionizáció szintén lehetséges, de mivel
itt a kiinduló részecske is már töltéssel rendelkezik, az energiaigény nagyobb. A továb-
biakban ionizáció alatt mindig elsődleges ionizációt fogunk érteni.
A kémiai elemek ionizációjához szükséges energia a rendszámmal összefüggő elekt-
ronszerkezettől függ. A minél nagyobb a rendszám, annál kisebb az ionizációs energia
tétel csak tendenciaszerűen jellemzi a valós viszonyokat, mivel az ionizáció során a
külső héjon található elektronok száma is lényeges. A periódusos rendszer azonos osz-
lopában található elemek közül legnehezebben a telitett külső héjas nemesgázok ioni-
zálhatók, legkönnyebben azok az elemek, ahol a telítettséghez (a nemesgáz-konfiguráci-
óhoz) egy elektron hiányzik vagy egy elektrontöbblet van (2.1. ábra).
A hegesztőív gázainak és fémgőzeinek ionizációs potenciálja különböző, az interval-
lum a céziumhoz (Cs) tartozó legkisebb értéktől (3,89 V) a héliumot (He) jellemző leg-
nagyobb értékig (24,59 V) terjed. A hegesztéskor meghatározó szerepet játszó elemek
ionizációs potenciálját a 2.2. táblázatban foglaltuk össze.
He
Ionizációs potenciál, V
Ne
H Ar
Kr
Li
Xe Rn
Na
K
Rb Cs
Rendszám
me g az elektron tömege,
ve m/s az elektron sebessége.
A hegesztéshez használt villamos ívben a legfontosabb a hőmérséklet szerepe, má-
sodlagos forrásként az ütközési ionizáció jelölhető meg.
- +
U
Ua
Uio
Uív
Uk
lív
2.2.5.1. Ívoszlop
Az ív legnagyobb kiterjedésű része az ívoszlop, amelyben a villamos térerősség ál-
landónak tekinthető. Az ívoszlopban az ív normál fogyasztóként viselkedik, amely az
Ohm törvényt követi. Tértöltés nincs, a pozitív és a negatív töltések dinamikus egyen-
súlyban vannak. Az ívoszlop Uio feszültségesése ennek megfelelően csak az ívoszlop lio
hosszától függ:
∂U
U io = ⋅ lio . (2.8.)
∂l
A 2.8. összefüggés szerint az ívoszlop hosszának növelésével nő a fenntartáshoz
szükséges feszültség nagysága. A jelenség az ív külső felületének növelésével és a felü-
letarányos hűléssel együttjáró töltéshordozó-veszteséggel (ionrekombináció) magyaráz-
ható.
A feszültséggradiens az ívoszlopban átlagos körülmények között 1…3 V/mm-re te-
hető, ami azt jelenti, hogy egy 4 mm-es ívoszlop feszültségesése 4…12 V közötti.
Ha az ívoszlop hosszát folyamatosan csökkentjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fe-
szültség nem zérushoz, hanem egy 10…20 V közötti U0 feszültséghez tart, ahogy az. a
2.3. ábrán is látható. Ezek szerint a villamos ív feszültségesése a következő alakban ír-
ható fel:
∂U
U ív ≅ U 0 + ⋅ lív , (2.9.)
∂l
ahol: Uív V ívfeszültség,
U0 V nulla ívoszlop-hosszúsághoz tartozó feszültség,
l mm az ív tengelyével egybeeső koordináta.
2.2.5.2. Katódövezet
A negatív elektróda, a katód felületének szűk környezetében a pozitív ionok túlsúlya
miatt pozitív tértöltés alakul ki, amelynek legyőzésére igen nagy, mintegy 10 6 V / mm
térerősségre van szükség. A katódövezet ívtengely irányú mérete 10 −5 mm-re (10 nm)
tehető. A két számérték szorzata alapján a katódesés nagysága a 10 V nagyságrendben
mozog (10…17 V). Egyes nézetek szerint a katódesés megközelítőleg a gázközeg ioni-
zációs potenciáljával azonos értékű.
2.2.5.3. Anódövezet
A pozitív elektróda, az anód felületének szűk környezetében az elektronok túlsúlya
miatt negatív tértöltés alakul ki, amelynek legyőzésére becslések szerint 10 5 V / mm tér-
erősségre van szükség. Az anódövezet ívtengely irányú mérete 10 −4 mm-re (100 nm) te-
hető. A két számérték szorzata alapján a katódesés nagysága szintén a 10 V nagyság-
rendben mozog, de értéke kisebb, mint a katódesésé (6…12 V).
Balogh A.: A hegesztés energiaforrásai 2/7
Uív sítményû
Nagytelje
V
Cellulóz
os 44
Rutil
kus
Bázi
20
0 600
I, A
Uív
V
Uív
V
I, A
Uív
V
> Φd 1
Φd 2
onst.
Φd 1 = c
I, A
Uív
V
DCEP
DCEN
I, A
DCEN AC DCEP
- +
W W W
+ -
40
35
He
30
Ívfeszültség, V
25
20
Ar
15
Ne
Kr Xe
10
0
0 100 200 300 400
Áramerõsség, A
W 18000 oC
16000 oC
DCEN 14000 oC
12000 oC
11000 oC
10000 oC
Cu
A mágnestér okozta ívelhajlás (közönséges nevén ívfúvás) azért jön létre, mert a
mágnesmező a villamos ívet eltéríti a tengelyvonaltól, ezért a hegesztési munkát nagyon
megnehezíti.
A mágneses fúvóhatás kiküszöbölésének leghatékonyabb módja a váltakozó áram
használata, mivel a mágnestér gyors irányváltozásait a villamos ív nem képes követni.
Hegesztési szempontból a váltakozó áramú ív használata nem előnyös; ennek okaira a
2.2.8.3. pontban mutattunk rá.
A mágneses ívelhajlás ismeretében a hegesztők olyan fogásokat alkalmaznak,
amellyel a nem kívánt hatásokat mérsékelhetik. Ezek közül néhány felsorolásszerűen:
♦ rövid ív használata,
♦ alacsony áramerősség alkalmazása,
♦ speciális elektródatartás és -vezetés,
♦ valamelyik hegesztőkábel rácsavarása a hegesztendő munkadarabra,
♦ a munkadarabkábel helyes csatlakoztatása és áthelyezése egy-egy varrat elkészí-
tése után,
♦ többpontos munkadarabkábel-csatlakoztatás speciális csatlakozóval.
!
th
E= I ( t )2 ⋅ R( t ) ⋅ dt , (2.13.)
t =0
ρ T = ρ0 ⋅ ( 1 + β 1 ⋅ T + β 2 ⋅ T 2 ), (2.15.)
ahol: ρT Ωmm a fajlagos ellenállás T hőmérsékleten,
ρ0 Ωmm a fajlagos ellenállás szobahőmérsékleten,
β1 , β2 a fajlagos ellenállás hőmérséklettényezői,
T °C hőmérséklet.
140
120 l
acé
Fajlagos ellenállás, µΩ.cm
ten ites
Aus
100
80
él
ac
es
60
lit
er
t-p
rri
40
Fe
20
0
0 200 400 600 800 1000 1200 1400
Hõmérséklet, oC
Re
!
Fe növekszik
0
T oC
Fe
R4 R3 R2
R5
AC
R1 380 V
R6 R5
R4 R3 R2
Fe
R5 s
φ de
4⋅s
R5 = ρ 2
de ⋅ π
R
Ω
R5 + R 6
R5
R6
T oC
3. A HEGESZTÉS HŐFOLYAMATAI
λ mm2
a diffuzivitás ( a = ), ,
cp ⋅ ρ s
x a hőforrás haladási irányával egybeeső koordináta, mm
y a hőforrás haladási irányára merőleges koordináta, mm,
z a munkadarab normálisával egybeeső koordináta, mm,
s falvastagság, mm,
sh1 határfalvastagság a 2D és a 2,5D modell között, mm,
sh2 határfalvastagság a 2,5D és a 3D modell között, mm,
K0(u) módosított, nullarendű, másodfajú Bessel függvény,
u a Bessel függvény argumentuma,
ν konvekciós függvény,
W
αf konvekciós együttható, ,
mm2 ⋅° C
η termikus hatásfok,
U hegesztési feszültség, V,
I hegesztő áramerősség, A,
ϕ a hegesztési feszültség és a hegesztő áram közötti fázisszög, radián,
t2D a -x tengely pontjainak hűlésideje 850 °C-ról 500 °C-ra a vékonylemez mo-
dellben, s,
Balogh A.: A hegesztés hőfolyamatai 3/2
3.1. Modellalkotás
Mivel a hegesztést meghatározó fő körülmények rendkívül változatosak, a hőter-
jedési esetek leírására a hőforrások és a hegesztendő tárgyak jellegzetességei alapján
különböző modelleket kell képezni.
A hőforrások térbeli kiterjedése alapján a következő lehetőségeink vannak (N1):
♦ pontszerű (0D) hőforrás,
♦ vonalszerű (1D) hőforrás,
♦ foltszerű (2D) hőforrás,
♦ volumetrikus (3D) hőforrás.
x
y
z
s
3.2.1. A nagytest-modell
A nagytest-modell levezetésekor tett egyszerűsítő feltételek az irodalomban rész-
letesen megtalálhatók, ezért ezek ismertetésére ezen a helyen nem térünk ki. A
Balogh A.: A hegesztés hőfolyamatai 3/4
R = x2 + y2 + z2 . (3.3)
3.2.2. A vékonylemez-modell
A vékonylemez modellnél a hővezetés meghatározó jellege elvész, a nagyobb fe-
lület/térfogat viszony miatt a konvekció szerepe felértékelődik. A kis vastagságirányú
méret miatt a z irányú hőmérsékletváltozás elhanyagolható, ezért a helykoordináta is
egyszerűsödik:
r = x2 + y2 . (3.4)
8 ⋅ λ ⋅α f
ν = 1+ (3.6)
( vh ⋅ c p ⋅ ρ )2 ⋅ s
A vékonylemez modell használatát (a pontos számításokat és a függvényművele-
teket) a Bessel függvény nagyon megnehezíti, ezért számos törekvés irányult arra, hogy
a K0(u) függvényt egyszerűbben kezelhető és differenciálható függvényekkel közelítsék.
Maga Rosenthal is javasolt erre a célra exponenciális helyettesítő függvényt.
shat =
Φ !#1
+
1 $&
"
2 ⋅ vh ⋅ c p ⋅ ρ 500 − T0 850 − T0 % (3.7)
40
35
Cooling time from 850°C to 500°C, s
30
25
20
15
10
5
2D 3D
slim
0
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50
Plate thickness, mm
50
T0=20°C
40
T0=200°C
Limit thickness, mm
T0=400°C
30
20
10
0
0 250 500 750 1000 1250 1500 1750 2000
Linear energy, J/mm
1500
Tmelt
2D-Rykalin
1250 2D-Rosenthal, m.
2.5D-Kirk
2.5D-Balogh
1000 3D-Rykalin
Temperature, °C
750
500
250
0
0 10 20 30 40 50
Plate thickness, mm
20 ⋅ π
k sB = . (3.10)
2
(ln 10 )
lemezmodellt jellemző értékek közé esnek. Ezen túlmenően az egyenlet a hely-idő ko-
ordinátákra érzékeny és ezért alkalmasabb a hegesztés fizikai és dinamikai jellemzőinek
leírására, mint a korábbi összefüggések.
40
Cooling time from 850°C to 500°C, s
35 2D-Rykalin
2.5D-Kirk
30 2.5D-Balogh
3D-Rykalin
25
20
15
10
0
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50
Plate thickness, mm
40
35
Cooling time from 850°C to 500°C, s
2D-Rykalin
2.5D-Balogh
30 3D-Rykalin
25
20
15
10
5
2D sh1 2.5D sh2 3D
0
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50
Plate thickness, mm
3.5. ábra. A 2D, a 2.5D és a 3D modell érvényességi területe Ev=1250 J/mm vonal-
energia mellett, szerkezeti acélon
A 2D modellek analízise megmutatta, hogy a felületi hőátadás csak a vékony
(s<5 mm) falvastagságoknál szignifikáns, ennél nagyobb falvastagságoknál a Rosenthal
féle, a konvekciót elhanyagoló (közelítő) képlet csaknem azonos eredményt ad az ere-
deti 2D modellel. Ennek az eredménynek a birtokában lehetséges volt a szerző által
megalkotott 2.5D modelleket a Rosenthal féle közelítő függvényre alapozni.
2 ⋅ π ⋅ λ ⋅ c p ⋅ ρ ⋅ s2
w2 D = −
Ev2
'
⋅ T − T0 (3 . (2)
75.0
deltaT=T Rhosenthal egyszerűsített - T Rykalin2D
62.5
Hőmérsékletkülönbség, °C
50.0
37.5
25.0
12.5
0.0
0 5 10 15 20 25 30
Lemezvastagság, mm
20 ⋅ π
k sB = . (8)
(ln 10 )2
w2 ,5 D = −
2
k sB ' (4 '
⋅ λ ⋅ c p ⋅ ρ ⋅ ln s ⋅ T − T0 (3 . (10)
2 ⋅ π ⋅ Ev2
1500 Tolv
2D-Rykalin
1250 2D-Rosenthal, m.
2.5D-Balogh
3D-Rykalin
1000
Hőmérséklet, °C
750
500
250
0
0 10 20 30 40 50
Lemezvastagság, mm
0
Hűlési sebesség 500 °C-on, °C/s -10
-20
-30
-40
-50
-60
-70 Balogh 2.5D
-80 Rykalin 2.5D
Rykalin 3D
-90
-100
0 10 20 30 40 50
Lemezvastagság, mm
0
Hűléssebesség 500 °C-on, °C/s
-2
-4
Balogh 2,5D
-6 Rykalin 2D
Rykalin 3D
-8
-10
0 2 4 6 8 10
Lemezvastagság, mm
)
500
dT
t2 ,5 D = (11)
w
850
Behelyettesítve a (10) egyenlettel adott hűléssebesség - összefüggést, az integrálás
elvégzése után a következő végeredményt kapjuk:
π ⋅ Ev2
*, 1 1
-/
⋅ λ ⋅ c p ⋅ ρ ⋅ ( ln s )4 , (500 − T )2 (850 − T )2 /
t2 ,5 D = ⋅ − . (12)
,+ 0 /.
2
k sB
0
A hűléssebességet befolyásoló vonalenergia és falvastagság hatását szerkezeti acélok
esetére a 6. és a 7. ábrán mutatjuk be . A 6. ábra előmelegítés nélküli esetre (T0=20 °
C), a 7. ábra az MSZ EN 288-3 sz. szabvány szerinti 1, 2 és 3. anyagcsoportokkal
lefedett acélok hegesztéséhez ajánlott legmagasabb előmelegítési hőmérsékletre
(T0=150 °C) [8] vonatkozik. A két diagram közötti interpolációval tetszőleges közbenső
előmelegítési hőmérsékletekre is meghatározható tájékoztató hűléssebesség. A két ábrá-
ban szereplő vonalenergia-tartomány a legszélesebb körben használt hegesztő eljárások
(AWI, BKI, VFI, FH) leggyakrabban használt értékeit fedi le, ezért a gyakorlati munká-
ban jól használható.
Balogh A.: A hegesztés hőfolyamatai 3/16
0
Ev=2500
J/mm
1500 2000
-20 125
10 0
00
Hűléssebesség, °C/s
sh1
2,5D
-40
75
0
2D sh2 3D
-60
500
-80
-100
5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55
Lemezvastagság, mm
*, 2 ⋅ π 2 ⋅ Ev ! 1 $ -/
,+ ksB2 ⋅ c p ⋅ ρ #" (500 − T0 ) + (850 − T0 )&% /. .
1
sh2 = exp 4 (14)
Balogh A.: A hegesztés hőfolyamatai 3/17
0
Ev=2500
J/mm
1500 200 0
-10 125
0
10
Hűléssebesség, °C/s
sh1 00
75
0
-20
2,5D
2D sh2 3D
500
-30
-40
-50
5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70
Lemezvastagság, mm
8. Következtetések
A 355 MPa-nál nagyobb folyáshatárú (normalizált, termomechanikusan kezelt, vagy
nemesített finomszemcsés) acéloknál minden esetben, a 355 MPa-os folyáshatárú acélok
hegesztésénél gyakorta a hidegrepedések megelőzése a technológiatervezés sarokpontja.
A hidegrepedési érzékenységet fokozó felkeményedési folyamat szövetszerkezeti
eredetű, amelynek ismeretéhez egyfelől a hagyományos vagy a hegesztési átalakulási di-
agramok, másfelől a hűléssebesség ismerete szükséges.
A hegesztési gyakorlatban előforduló acélok nagyon gyakran az ún. középvastag-
lemezek közé tartoznak, vagy helyesebben fogalmazva középvastag lemezként visel-
kednek. Az erre az esetre kidolgozott új, ún. 2,5D modell analitikus megoldást kínál a
felkeményedés előrejelzéséhez a szokásos varratközépvonalra egyszerűsített kézi szá-
Balogh A.: A hegesztés hőfolyamatai 3/18
A pálca hevített vége a hőtől megolvad, rajta a súlyerő, a felületi feszültség, és a hő-
forrás gázainak vagy gázvédelmének fúvó hatása miatt cseppek képződnek, amelyek le-
válva a hegfürdőbe hullanak. A cseppek méretét a felsorolt erőhatások határozzák meg.
lr
0 T0 Tlikv T
Hõforrás
lr
0 T0 Tlikv T
Hõforrás
lr
Joule hõ
Ív hevítõ hatása
0 T0 Tlikv T
Hõforrás
a b c
φ de φ de
d
cs
Védõgáz
φdcs <<φde
DCEP
sok apró csepp íven való áthaladása az elektródák között folyadékhíd benyomását kelti.
Az ív külső képe kúpalakú, hangja halk, egyenletesen folytonos.
♦ frekvencia, f, Hz:
1
f = , (4.2.)
tc
♦ átlagáram, Im, A:
I ⋅t + I ⋅t
I m = cs cs a a . (4.3.)
tc
I ta tcs
A
Ics
Ia
t, s
I I
t t
ahol az m betű feletti pont idő szerinti deriválást jelent, az indexek pedig a varratra (w),
az alapanyagra (b) és a hozaganyagra (f) utalnak. Az időegység alatt megolvadt alap-
anyagtömeg és varrattömeg hányadosa a varrat alapanyag - részarányát (a) adja:
m! b m! b
a= = . (4.5.)
m! w m! b + m! f
Acél kötõelektródák
14
Összes acél
Leolvasztási teljesítmény, kg/h
12 Bázikus
Rutilos
Cellulóz
10 Kombinált
Nagyhozamú
0
0 1 2 3 4 5 6 7
Elektródaátmérõ, mm
T
Tmax
Tliq
0 x
lhf hhf
bhf bv 0
0 x z
y y
0
x
hhf hv
van reményünk arra, hogy a hegesztést a hegfürdő alátámasztása (backing) nélkül végez-
hessük.
µMhMh
µMhMh
0 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0 0 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0
Varrat alapanyag részaránya Varrat alapanyag részaránya
5.3. ábra. Egy adott elem várható koncentrációja a varratban, a varrat alapanyag-
részarányának (a) a függvényében
50 50
40 40
30 30
20 20
γ δ Olvadék γ δ Olvadék
10 10
α α
0 0
400 800 1200 1600 2000 2400 2800 3200 400 800 1200 1600 2000 2400 2800 3200
Hõmérséklet, oC Hõmérséklet, oC
300 15 150
A5
200 10 100
KV
100 5 50
0 0
0 0,05 0,10 0,15 0,20
Nitrogéntartalom, tömeg%
16
Az is ismert, hogy az esetek zömében a hidrogén nem egyedül okoz repedést, hanem
további rizikófaktorok jelenlétében fejti ki veszélyes szerepét. Ezért is nevezi a szakiro-
dalom ma a régebben hidegrepedésnek nevezett károsodási jelenséget hidrogén indu-
kálta (hydrogen induced), vagy hidrogén elősegítette (hydrogen assisted) repedésnek. A
hidegrepedésben ugyanis a következő faktorok játszanak szerepet:
♦ diffúzióra képes hidrogén jelenléte,
♦ kemény, rideg szövet (martensit, alsó bainit),
♦ kedvezőtlen feszültségállapot.
A hidegrepedés onnan kapta a nevét, hogy a repedés 200 °C alatt következik be. Ha
ugyanis a hőmérséklet ennél nagyobb, akkor a hidrogén a nagy diffúziós tényezőjének
köszönhetően gyorsan elhagyja a mikroszerkezet növelt energiaszintű, kritikus részeit.
Ha a hidegrepedés a hegesztést követő lehűléskor még nem következik be, akkor a hid-
rogén kiduffundáltatására hasznos lehet egy diffúziós célzatú, 150…250 °C-os hőkeze-
lés.
A különböző hegesztőeljárások varratainak hidrogéntartalma nagyon eltérő lehet, ami
főleg a hegesztőanyagokból származó hidrogénmennyiségből vezethető le. A legalacso-
nyabb H tartalom a bázikus hegesztőanyagokhoz tartozik, ahol a hidrogénforrások mini-
malizálására tudatosan törekednek. A nemzetközi előírások 5 ml/100 gfém határértékben
szabják meg az alacsony hidrogéntartalom (low hidrogen) felső határértékét. Ezt az ala-
csony értéket a következő esetekben lehet elérni:
♦ VFI, minőségi védőgáz(keverék), tiszta, száraz huzalelektróda,
♦ SWI, minőségi védőgáz(keverék),
♦ FH, száraz, keramikus előállítású, bázikus fedőpor,
♦ BKI, száraz, bázikus elektróda.
150
0
NiO
Kpzõdési szabad entalpia, ∆G, kJ/mol
-150
FeO SiO2
-300
TiO2
-450
MnO
-600
Al2O3 CO2
-750
-900
1000 1400 1800 2200 2600 3000 3400
Hõmérséklet, T, K
Néhány, a hegesztésnél fontos szerepet betöltő elem oxidációs egyenletét az 5.2. táb-
lázatban adjuk meg.
A reakciók az adott irányban exotermek. A reakció során képződő energiákat Ei-vel
jelöltük. Az i index egyúttal sorrendet is jelöl: minél kisebb az index, annál kisebb az
elem oxigén iránti affinitása. Az adott sorrend szobahőmérsékletre és atmoszférikus
nyomásra vonatkozik.
Az affinitási sorrend azt mutatja, hogy a felsoroltak között csak két olyan elem talál-
ható, amely a vasnál is kisebb oxigén iránti affinitással rendelkezik: a réz és a nikkel. A
Fe affinitása viszonylag alacsony, a többi fém és nemfémes elem (pl. Si, P) affinitása
Balogh, A.: A hegfürdő és a benne végbemenő legfontosabb folyamatok 5/11
Képződéshő
Sorszám Reakcióegyenlet Az oxid jellege
kJ/gmol
1 Ni + 0 ,5O2 → NiO + E1 90,4
2 2Cu + 0 ,5O2 → Cu2O + E2 171,5
3 Fe + 0 ,5O2 → FeO + E3 269,9 bázikus
4 Mn + 0 ,5O2 → MnO + E4 389,5 bázikus
5 C + O2 → CO2 + E5 394,1
6 Na + 0 ,5O2 → NaO + E6 421,3 bázikus
7 K + 0 ,5O2 → KO + E7 462,4 bázikus
8 Mg + 0 ,5O2 → MgO + E8 611,3 bázikus
9 Ca + 0 ,5O2 → CaO + E9 634,7 bázikus
10 Si + O2 → SiO2 + E10 861,9 savas
11 Ti + O2 → TiO2 + E11 916,3 savas
12 2 Al + 1,5O2 → Al2 O3 + E12 1645,6 savas
5.2. táblázat: A hegesztésnél lényeges szerepet játszó oxidok stabilitása és kémiai jel-
lege
Az oxidok közül egyedül a vasoxidul (FeO) oldódik a vasban, a többi oxid salakfá-
zist alkot. A salakfázis sűrűségétől, méretétől és alakjától függő sebességgel emelkedik
a hegfürdő felszínének irányában (Stokes törvény). A salakrészecske kedvező esetben
képes a hegfürdő létideje alatt a felszínre kiemelkedni, kedvezőtlen esetben bedermed a
hegfürdőbe és ott salakzáródmányt alkot.
Az oxigén az ötvözők egy részének kiégetésével is kárt okoz, mivel a veszteségek
pótlására adagolt ötvözőtöbblet a heganyag költségeit növeli.
Az oldott oxidok minden esetben károsan befolyásolják a varrat tulajdonságait (5.8.
ábra), ezért az oxidációs folyamatokat megelőzni, ill. korlátozni, a létrejött oxidok
mennyiségét pedig csökkenteni szükséges.
300 15 75
A5
200 10 50
KV
100 5 25
0 0
0 0,05 0,10 0,15 0,20
A varrat oxigéntartalma, tömeg%
[FeO] + [ Mn ] → ( MnO ) + [ Fe ]
2[FeO] + [ Si ] → ( SiO2 ) + 2 [ Fe ]
3[FeO] + 2 [ Al ] → ( Al2O3 ) + 3 [ Fe ]
2[FeO] + [ Ti ] → ( TiO2 ) + 2 [ Fe ]
[FeO] + [ Mg ] → ( MgO ) + [ Fe ]
Balogh, A.: A hegfürdő és a benne végbemenő legfontosabb folyamatok 5/13
[FeO] + [ Ca ] → ( CaO ) + [ Fe ]
A dezoxidáció nemfémes termékei oxid, vagy (a SiO2-vel való egyesülés után) szili-
kát típusú salakot alkotnak. Az apró, nagy olvadáspontú salakzárványok kristályosodási
csíraként szerepelve hozzájárulnak a hegfürdő kívánatos finomszemcsés kristályosodá-
sához. A nagyméretű salakzárványok a varrat dinamikus ellenállását és alakváltozó-
képességét mérséklik, a repedési ellenállást csökkentik.
A dezoxidenseket célszerű olyan kombinációban alkalmazni, hogy mindenkor folyé-
kony, a fürdőben nem oldódó, könnyen aglomerálódó és a salakfázisba emelkedő komp-
lex vegyületek képződjenek. Pl. az Al önmagában diszperz, varratban maradó oxidokat
képez, de Mn-nal és Si-mal kombinálva a reakciótermék könnyen a salakba emelkedik.
Ugyanilyen megfontolásból a Mn/Si arányt a hegesztőanyagokban 3:1-re szokás beállí-
tani.
Salak
(FeO)+(Ca) (CaO)+(Fe)
[FeO] [Fe]
Hegfürdõ
6. A VARRAT KRISTÁLYOSODÁSA ÉS A
HEGESZTETT KÖTÉSBEN VÉGBEMENŐ
METALLOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK
A hőforrás elhaladta vagy kikapcsolása után a hegfürdő hőmérséklete gyorsan a
likvidushőmérséklet alá csökken és a körülmények meghatározta túlhűlés után megkez-
dődik a hegfürdő kristályosodása.
Mint minden fázisátalakulási folyamatot, a hegfürdő kristályosodását is a szabad en-
talpiák szabályozzák. Egy adott hőmérsékleten az a fázis tekintendő stabilabbnak,
amelynek létrejöttéhez szabad entalpia csökkenés tartozik.
∆G = Gsz − G f < 0 , (6.1.)
Foly
adék
Szabad entalpia , G, J
fázis
∆G
Szilárd
fázis
∆T
Tcrit Tolv
Hõmérséklet, T oC
6.1. ábra: A folyadék, illetve a szilárd fázis közötti szabad entalpia különbség és a túl-
hűtés összefüggése
A felületi energia
Szabad entalpia-változás, ∆G, J
változása
A rendszer összes
energiájának
változása
rcrit Kristálycsíra
sugara, r, mm
A térfogati energia
változása
A
vn(y) vn(y)=vh. cosϕ(y)
y
vn=vh 0 vh
B x
vn
ϕ
vh
vn=0
A vh
y
A hegfürdő farokpontján (a 6.3. ábrán B betűvel jelölve) ϕ=0 °, ezért a két sebesség
megegyezik. A hegfürdő legszélesebb részén, az A-val jelölt érintési pontokban ϕ=90 °,
emiatt vn=0. A (6.7.) összefüggés szerint a vn sebesség a hegfürdő kontúrvonalán 0 és vh
szélsőértékek között változik. Márpedig a metallográfiai tanulmányainkból tudjuk, hogy
a kristályosodási sebesség változásával a kristályosodás módja is változik. A legnagyobb
kristályosodási sebességnél ekviaxiális dendrites, azt követően a vn sebesség csökkené-
sének irányában az oszlopos-dendrites, a cellulár-dendrites, majd a celluláris és végül a
polikristályos kristályosodási mód következik. Mindez jól látható a 6.4. ábrán, ahol a
varrat tengelyvonalában (B pont) lesz a legnagyobb és az érintési pontokban (A pont) a
legkisebb a kristályosodási sebesség.
Ekviaxiális-
dendrites
vh 0
0
B x Dendrites vn
Celluláris
T=T likv
Polikristályos
A
y y
dejűleg növekedni és ezek a gyorsan növő szemcsék összeérnek, mielőtt valamely pre-
ferált irányban túl nagyra nőhetnének.
Az irányított kristályosodás a sebességnövelésen kívül az ív mágneses mozgatásával,
keresztirányú íveléssel és impulzusos hőbevitellel is elnyomható. Ezek a módszerek
nagy lehetőséget jelentenek a kedvezőbb, repedésnek jobban ellenálló varratkristályoso-
dás megvalósításához, különösen melegrepedésre hajlamos anyagok hegesztésénél.
A MnS nem, vagy csak nagyon kis mértékben oldódik a vasban, magas olvadáspontja
(Tolv ≈ 1620 ° C ) és gömbösödési hajlama miatt nem okoz repedést, ráadásul az oxigén
iránti affinitása is kisebb, mint a kén iránti. A Mn-nal szemben az összes további szul-
fidképző egyúttal dezoxidens is, és az oxigén iránti nagyobb vegyrokonságuk miatt elő-
ször nem a kénnel, hanem az oxigénnel, vagy a vasoxidullal lépnek kapcsolatba.
A melegrepedések kialakulásában a kénhez hasonló, de annál kevésbé jelentős a
foszfor szerepe. A foszfor a vassal a jól ismert Fe3P vasfoszfidot alkotja, ami a
steaditnak nevezett, alacsony olvadáspontú Fe − Fe3 P − Fe3 C hármas eutektikum egyik
komponense.
A foszfor okozta repedési hajlam csökkentésére növekvő hatékonysági sorrendben az
Al, Mn, Mg és Ca alkalmas. Különösen jó eredmény érhető el bázikus salakok jellegze-
tes komponense, a CaO révén:
4( CaO ) + P2O5 → (( CaO )4 ⋅ P2 O5 ).
A foszfor eltávolításának hatékonysága a hőmérséklettel csökken, ezért a salak és a
hegfürdő túlhevítését (túlzottan nagy hőáram, alacsony hegesztési sebesség) kerülni kell.
A karbontartalom növelése a melegrepedéssel szembeni ellenállóképességre szintén
negatív hatással van. Ennek oka abban keresendő, hogy a szokásos 0,1…0,2 % karbon-
tartalmú hegömledékben a metastabil vas-vaskarbid állapotábra HJB hőmérsékletén
(1493 °C) lejátszódó peritektikus reakció szerint 0,16 % karbontartalmú γ szilárd oldat
keletkezik, ami a δ szilárd oldatnál sokkal rosszabbul oldja a S-t és a P-t, ezért az ala-
csony olvadáspontú szennyezők koncentrációja a szemcsehatáron még inkább megnő. A
peritektikus reakció egyenlete:
δ 0 ,10 %C + olvadék0 ,50 %C → γ 0 ,16 % , (6.8.)
h
h
h
Repedésveszély
ψ< 2 ψ= 2 ψ> 2
A keresztirányú húzófeszültség annál nagyobb, minél inkább gátolva van a varrat hű-
lés közbeni keresztirányú zsugorodása. A gátlás (restraint) mértéke konstrukciós és
technológiai eszközökkel csökkenthető.
Agyakorlati megfigyelések szerint a domború varratok kevésbé hajlamosak a meleg-
repedésre, mint a homorúak. A jelenség valószínű oka a nagyobb keresztmetszet okozta
nagyobb teherviselő képességben keresendő.
Alapanyag
Tmax = 100 oC
Hõhatásövezet
T = T likv
T = T likv
Hegfürdõ
Varrat 0 x
T = T likv
Hõhatásövezet
Tmax = 100 oC
Alapanyag y
téke miatt nem lehet homogén szerkezetű, további sávokra (zónákra) való felosztásra
van szükség.
A hőhatásövezet zónáinak származtatására válasszuk ki a hegesztésnél szokásos 0,1
…0,22 % közötti alapanyag-karbontartalom középértékét, a C=0,16%-ot! Ez azért is
előnyös választás, mert ez az Fe-Fe3C metastabil állapotábra jellegzetes (J) pontjának
karbon-koncentrációja, ahol a jól ismert peritektikus reakció után sem olvadékfázis, sem
δ szilárd oldat nem marad vissza.
A 6.7. ábra az Fe-Fe3C állapotábra C ≤ 0 ,5 % alatti szakaszát és a Tmax hegesztés
közbeni csúcshőmérséklet y irányú (ez a 3.1. ábra szerint a hőforrás haladási irányára és
a vastagságirányra merőleges koordináta) eloszlását tartalmazza. Az ábra csak kvalitatív
elemzésre alkalmas, mivel az acélok a vason és szénen kívül egyéb elemeket is tartal-
maznak, az átalakulások nem egyensúlyi körülmények között mennek végbe és a csúcs-
hőmérséklet - eloszlás az alapanyagon kívül a technológia (főként a vonalenergia) függ-
vénye. Az elemzés az adott y koordinátához tartozó valós hűlési sebesség és az alap-
anyag folyamatos hűtésre érvényes C görbéje alapján pontosítható.
T T
Tlikv
A
Tsol B Szilárd-folyékony átmenet
H
J
Szemcsedurvulási zóna
N 1100 oC
A3 Normalizálási zóna
G
P A1 Részleges átkristályosodási zóna
Újrakristályosodási és kilágyulási
zóna
450 oC
Kéktörési (szegregációs)
zóna
100 oC
Q 0,16 C y
A nem aktív (semleges (Ar, He, Ar+He keverék és ugyanezen gázok keveréke kis-
mennyiségű redukáló jellegű H-nal) gázokat használó, volfrámelektródos ívhegesztése-
ket semlegesgázvédelmű, volfrámelektródos ívhegesztés (SWI) gyűjtőnévvel foglaljuk
össze. Hivatalos angol elnevezésük: Gas Tungsten Arc Welding (GTAW).
Alternatív elnevezésként a TIG (Tungsten Inert Gas) illetve a WIG (Wolfram inert Gas
is gyakori.
A további nemesgázok (Ne, Kr, Xe) kis természetbeli előfordulási koncentrációjuk-
kal összefüggő magas előállítási költségük miatt védőgázként nem jöhetnek számításba.
A HWI és a PI eljárásoknál teljes egészében vagy részlegesen H-t tartalmazó, vagyis re-
dukáló hatású védőgázt, vagy gázkeveréket használnak. Ez - szemben az oxidáló, vagy
másképpen aktív védőgázokkal - azért nem okoz problémát, mert a W elektród hidrogén
atmoszférában még igen magas hőmérsékleten sem károsodik.
A W elektródos ívhegesztések összegzett részaránya az összes ömlesztő hegesztő el-
járáson belül világátlagban mintegy 3…5 %-ra tehető. Főleg a kézi változatok terjedtek
el, de az eljárások kiválóan gépesíthetők és robotizált hegesztésre is alkalmasak.
huzal töltőanyagra mindenképpen szükség van, amit azonban nem kötnek be az ívet táp-
láló áramkörbe. A hozaganyagot az ív hője hevíti olvadáspontja fölé, ezért viszonylag
nagyméretű folyadékcseppként kerülnek a hegfűrdőbe. A nemesgázban fenntartott W ív
stabil, jól szabályozható, az eljárásnál alig van fröcskölés és füstképződés.
Fúvóka W elektród
Ar
Árambevezetõ
rézhüvely
Pálca
Varrat
Ív DCEN
Alapanyag
Hegfürdõ
7.4.1. Áramforrás
A hegesztőberendezés legfontosabb egysége az áramforrás. A korszerű áramforrás
egyenirányító, vagy inverter típusú, stabil vagy hordozható kivitelben. Robbanómotoros
gépegység is elképzelhető, de nagyon ritkán alkalmazott.
Az áramforrás egyenáramú (DC) és váltóáramú (AC) üzemre egyaránt alkalmas. A
csak egyenáramú gépekkel alumínium és hasonlóan stabil oxidokkal borított felületű fé-
mek és ötvözeteik nem hegeszthetők.
A hegesztőgépek eső statikus karakterisztikájú, ún. áramtartó áramforrások (7.2.
ábra). Minél meredekebb a statikus karakterisztika, annál stabilabb hegesztőív tartható
fenn. A kézi ívhegesztéseknél óhatatlanul előforduló ívhosszváltozáskor ugyanis a he-
gesztőáram ilyen esetekben alig változik.
U
V
Áramforrás
U0
∂ Uív ∂ Uáf
>
∂ Iív M ∂ Iáf M
M Ív
Iz I, A
tEP Ie
UgyEN
DCEN EN ív
DCEP EP ív t
tEN
UgyEP
nem megtűrhető jelenség, ami ellen védekezni kell. A hatékony védelemnek a követ-
kező módjai ismeretesek:
♦ az üresjárási feszültség 5…6-szoros megnövelése (balesetelhárítási szempontból
nagyon kedvezőtlen),
♦ nagyfrekvenciás áram szuperponálása a hegesztő áramra (rádió, televízió és tele-
fonvételi zavarokat okozhat),
♦ aszimmetrikus négyszöghullám alkalmazása.
Mivel valamennyi módszer közül az utolsó a legkorszerűbb és a legperspektiviku-
sabb, ezt a módszert egy konkrét példán keresztül ismertetjük.
A vezérelt egyenirányítós (tiriszitoros) áramforrások esetében az egyes, téglalap
alakú félhullámokat külön tirisztor szabályozza, ezért lehetőség van a DCEP félhullám
idejének meghosszabbítására (vízszintes szabályozás), vagy a DCEP polaritáshoz tar-
tozó áramerősség megnövelésére (függőleges szabályozás). A 7.4. ábrán bemutatott
módon arra is lehetőség van, hogy mindkét irányú szabályozást egyidejűleg alkalmaz-
zák.
A fordított polaritású félhullám idejének és/vagy áramerősségének beállítása a he-
gesztőgépen elhelyezett potencióméterekkel oldható meg.
i, A
200
100
DCEN
0
t, ms
DCEP
-100
-200
Kábel- és
Markolat
tömlõköteg
Indítókapcsoló
W elektród
a b c d e
Gázlencse
A vízhűtéses fúvókák anyaga Cr bevonatú réz, a gázhűtésű fúvákáké Al2O3 alapú ke-
rámia.
A 7.6. ábrán feltüntetett gázlencse egy sárgarézből, vagy bronzból gyártott többrétegű
szitaszövet, amely a kiáramló gázt párhuzamosítja, ezzel a W pisztolyból való kinyúlá-
sának megengedett maximális méretét a gázlencse nélküli 3…5 mm-ről kb. 15…20
mm-re növeli meg. Nehéz hozzáférésű helyeken, például vastagfalú cső gyökvarratának
készítésekor a hosszabb elektródkinyúlás a munkavégzést nagyon megkönnyíti.
A hegesztő pisztolyt az áramforrással egy közös műanyagbúrkolattal egybefogott ve-
zeték- és tömlőeggyüttes köti össze. Az összekötő kábelkötegnek is nevezett egység a
következő elemeket tartalmazza:
♦ főáram kábel,
♦ nagyfrekvenciás (NF) vezeték,
♦ kapcsolóvezeték,
♦ távszabályzó vezeték(ek),
♦ védőgáz tömlő,
♦ hűtővíz pisztolyhoz tömlő,
♦ hűtővíz pisztolytól tömlő.
Az összekötő kábelköteg optimális hossza 3 m körül van, amely már kényelmes
munkavégzést tesz lehetővé, ugyanakkor még elfogadható mértékű feszültségesést, vé-
dőgáz- és időveszteséget okoz. Ennél rövidebb kábelhossz csak gépesített hegesztésnél
fordul elő, ahol a hosszúság akár fél m-re is csökkenhet.
7.4.4. Hűtőrendszer
A folyamatosan nagy áramerősséggel üzemelő hegesztőpisztolyok túlmelegedését 1
…2 l/min vízárammal el lehet hárítani. A lágyított vízzel üzemelő zártrendszerű hűtőkör
50…100 l-es víztartályból, szivattyúból, szűrőből, átfolyásmérőből és csővezetékekből
áll. A vízellátás felügyeletét mágnesszelep (vízőr) biztosítja. A hűtőrendszer normális
működését rendszeres karbantartással kell elősegíteni.
Az SWI eljárás alapjában véve kézi hegesztés, de nemolvadó elektródjára való tekin-
tettel jól gépesíthető. A gépesített hegesztés céljaira a mindössze 1 m hosszúságú pálca
hozaganyag nem felel meg, ezért a védőgázas, fogyóelektródás hegesztéseknél szokásos
módon huzalelőtoló berendezés segítségével a hegesztőívbe árammentes (ún. hideg) hu-
zalt adagolnak.
A gépi mechanizmussal folyamatosan előtolt huzallal a fajlagos hozaganyag
leolvasztási teljesítmény megtöbbszörözhető (7.7. ábra). A leolvasztási teljesítmény az
időegység (praktikusan 1 h) alatt leolvasztott hozaganyag tömeget fejezi ki:
m! =
dm !# kg $& (7.2)
dt "h%
A leolvasztási teljesítmény a huzal előmelegítésével tovább fokozható. A huzal egy
adott (változtatható) hosszúságán csúszóérintkezők segítségével áramot átvezetve az
áram Joule hője a huzalt előmelegíti, így az olvadáspontig hevítéshez és leolvasztásához
a hegesztő ívből kevesebb energiára van szükség. Az előmelegítést külön áramforrásról
oldják meg. erre a célra a legegyszerűbb váltóáramú transzformátorok is megfelelnek. A
meleghuzalos SWI eljárásra jellemző leolvasztási teljesítmény a 7.7 ábra szerint leg-
alább kétszerese a hideghuzalosénak, és 6…8-szorosa a pálcás kézi hegesztésnek. Me-
leghuzalos SWI hegesztéssel szélső esetben szokatlanul nagy, 25…30 kg/h leolvasztási
teljesítmény is elérhető.
.
m kg/h
8 6...8
6 al
zall
u
4 legh
Me lal 2...3
huzal
2 Hideg
Pálcával 1
0 Imax
I, A
120°, leggyakrabban a 60°-os értéket alkalmazzák (7.9. ábra) A szimmetrikus alak biz-
tosításához egyszerű, kisméretű W célköszörűgépek kaphatók.
A váltóáramú hegesztésnél a köszörülésnek nincs értelme, mert a nagy hőterhelés kö-
vetkeztében a W elektród vége egy…két perc ívidő után közel félgömbalakúra módosul.
A gömbátmérő normális esetben az elektródátmérő 1…1,5-szerese lehet.
DCEN AC
φ dW
b
öm
Rg
α
5
0,
α = 60 o Rgömb=d w / 2
R
7.7. Varratminőség
Az SWI varrata valamennyi ömlesztőhegesztés közül a legjobb minőségű. A magas
minőségi elvárások teljesítése jó minőségű hegesztőanyagokkal, korszerű
hegesztőberendezéssel, a sok változó kedvező beállításával és a hegesztés sikeres kivite-
lezésével érhető el. Az eljárás sajátosságaiból eredően az munkadarabokra vonatkozó
előkészítő munkákat (felülettisztítás, illesztés, fűzés, stb.) szigorúan el kell végezni.
Kézi hegesztés esetén a hegesztő ügyességével és szakmai tudásával szemben magas el-
várásokat kell érvényesíteni.
Az SWI eljárással készített varratok jellegzetes hibái: pórusosság, összeolvadási és
gyökhiba, W zárvány, felületi szennyezettség, kis beolvadási mélység, egyenlőtlen beol-
vadási alak.
♦ keskenyréshegesztés,
♦ (lassú) impulzushegesztés,
♦ gépesített, orbitális csőkörvarrathegesztés,
♦ hőcserélő csövek gépesített behegesztése a végfalba.
A felsorolt alváltozatokra vonatkozó információ a szakirodalomban található.
Balogh, A.: Plazmaívhegesztés 8/1
8. PLAZMAÍVHEGESZTÉS
A W elektródos ívhegesztések családjának legfiatalabb tagja, a plazmaívhegesztés
(PI) 1958 óta ismert. A plazmaívhegesztés arra a fizikai felismerésre épül, hogy a villa-
mos ív keresztmetszetének szűkítésével a gáz ionizációs mértéke növelhető. A gázok
ionizált állapotban magas (10 000…40 000 °C) hőmérsékletűek, és a korlátozott ke-
resztmetszet miatt a plazmaív nagy hőáramsűrűséggel bíró hőforrásként hegesztéshez
kiválóan alkalmazható. A plazmaívhegesztés angol elnevezése: Plasma Arc Welding, el-
fogadott rövidítése: PAW. Az eljárás számkódja 15.
A berendezés bonyolultsága és különösen a pisztoly élettartam-problémái miatt a
plazmaívhegesztés elterjedtsége messze elmarad az SWI eljárásokétól, a plazmaív vá-
gási célokra jóval szélesebb körben nyer alkalmazást.
DCEN
DCEN
Közvetlen ív Közvetett ív
Védõgáz Plazmageneráló-gáz
Hûtõvíz
W elektród
Védõgázfúvóka Szûkítõfúvóka
DCEN
Védõgázburok
vh Pálca
8.4.1. Áramforrás
Az áramforrás többnyire egyenáramú, egyenirányítós vagy inverteres kivitelben, de
AC/DC áramforrások is beszerezhetők. Az áramforrás statikus karakterisztikája áram-
tartó, azaz eső jellegű. Az üresjárási feszültség felső határa 80 V, a bekapcsolási idő kézi
hegesztéshez 60%, gépi hegesztéshez 100%. A legnagyobb teljesítményű gépek maxi-
málisan 500 A áramerősséget biztosítanak. A legkorszerűbb gépek az áramnövekedés és
csökkenés sebességének előválasztására, távszabályozásra és impulzusüzemre is képe-
sek. Ez utóbbi esetben az egygombos beállítású (ún. szinergikus) belső program teszi
egyszerűbbé az impulzusparaméterek összehangolt beállítását.
8.4.2. Plazmapisztoly
A plazmaívhegesztés szerszáma, a pisztoly kézi és gépesített hegesztéshez különböző
kialakításban kapható.
Az átlagos kézi plazmapisztoly külsőre nagyon hasonlít az SWI pisztolyra, de annál
bonyolultabb szerkezetű. Egy tipikus átvitt íves plazmapisztoly metszeti képét a 8.3. áb-
rán tanulmányozhatjuk.
W elektród
Markolat
Védõgázfúvóka
Szûkítõfúvóka
8.5. Elektródanyag
Az egyenáramról táplált plazmaív legkedvezőbb elektródanyaga a 2% ThO2 tartalmú
kompozit volfrám. A W átmérőjét az alkalmazott legnagyobb áramerősség függvényé-
ben választják meg. Az új típusú (ritkaföldfém-oxidos) elektródanyagoknak csak a
mikroplazma-hegesztéskor van a nagyobb árral arányos előnye.
Balogh, A.: Plazmaívhegesztés 8/6
8.6. Hozaganyag
A kis áramerősségű alkalmazásoknál hozaganyagot nem használnak, a további ese-
tekben a pálca és huzalanyag az alapanyaggal egyező összetételű lehet. A hozaganyag
átmérője az alapanyag falvastagságával és a hegesztő áramerősséggel arányosan növek-
szik.
8.7. Varratminőség
A plazmaívhegesztés igényes lemezelőkészítést, pontos illesztést és pontos paramé-
ter-beállításokat igényel. A feltételek teljesedés esetén a varrat jobb minőségű, mint a
SWI-vel készített, mivel a gázporozitás és a W záródmány valószínűsége igen korláto-
zott és az átmenő ív miatt nincs gyökhiba.
A varratminőség gépesített hegesztéssel és impulzus áramforrással tovább javítható.
Kézi hegesztés varratminősége a hegesztő ügyességének a függvénye. A megfelelő
gyakorlattal rendelkező hegesztő azonban könnyebben tud plazmaívvel hegeszteni, mint
W ívvel.
8.8. Teljesítmény
A plazmaíves hegesztés hozaganyag-leolvasztási teljesítménye nagyobb, mint a kon-
kurens SWI eljárásé. Az eljárás nagy előnye, hogy nagysebességű hegesztést tesz lehe-
tővé, ami olyan esetekben, mint a nagy tételben gyártott korrózióálló acélcsövek hossz-
varratainak egylépesben való hegesztése, igen nagy előny.
8.11. Egészségvédelem
A plazmaívet ugyanazok a jelenségek kísérik, mint a W ívet: elektromágneses su-
gárzás (látható és nem látható), gáz- és gőzképződés. A nagy plazmaívhőmérséklet miatt
azonban az ózonképződés nagyobb mértékű, mint ívhegesztéseknél. A hegesztő személy
védelme a nagy áramerősségű alkalmazások gépesítésével érhető el. A kézi
mikroplazmaíves hegesztéseknél az egészségi ártalmak elhanyagolhatók.
Balogh A.: Bevontelektródás kézi ívhegesztés 9/1
9. BEVONTELEKTRÓDÁS KÉZI
ÍVHEGESZTÉS
A bevontelektródás kézi ívhegesztés (BKI) az egész világon ismert és páratlanul nép-
szerű hegesztő eljárás. Az orosz Slavianow hegesztésre még alkalmatlan csupasz elekt-
ródás szabadalmát (1891) a svéd Kjellberg az első világháború környékén fejlesztette
iparilag is felhasználható eljárássá. A BKI ezt követően indult diadalútjára és hosszú
ideig vezető szerepet töltött be az ömlesztőhegesztő eljárások között, ahol most is szi-
lárdan tartja a második helyet.
Slavianow ötlete abban volt zseniális, hogy az ív létesítésére nem külön (nemolvadó)
elektródot alkalmazott, hanem magát a hozaganyagot kapcsolta be a villamos áram-
körbe, megteremtve ezzel a leolvadó elektróda fogalmát. Kjellberg a stabil ív létesítés-
hez és fenntartásához szükséges további, zömében nemfémes anyagokat a fémelektróda
felületére vitte fel (szabadalom: 1904), és megalkotta a ma is használt bevonatos
elektródát.
Az eljárás nemzetközileg elfogadott mai elnevezése: Shielded Metal Arc Welding
(SMAW). Európában a Manual Metal Arc Welding (MMAW) elnevezést is használják.
A BKI német neve: Lichtbogenhandschweissen mit umhüllten Stabelektroden. Az
eljárás számítógépes kódszáma: 111 (főcsoport: 1 jelű ívhegesztés, alcsoport: 11 jelű
nyíltívű hegesztés).
Elektródabevonat
Maghuzal
Védõgázatmoszféra
DC vagy AC
Salak
Salak- és fémcseppek
Beolvadás
Varrat
Hegfürdõ
9.4.1. Áramforrás
Az áramforrás a hegesztő berendezés központi eleme. Fő funkciója, hogy megfelelő
áramerősséget és feszültséget biztosítson a stabil ív fenntartásához.
A BKI áramforrása lehet egyenáramot szolgáltató generátor, félvezetős egyenirányító
vagy inverter, illetve váltóáramú transzformátor. Az egykor nagyon népszerű forgó gé-
peket nagy üresjárási veszteségük és magas fenntartási költségeik miatt ma már csak
belsőégésű motorral hajtott gépcsoportok részeként, helyszíni hegesztéseknél használ-
ják.
Balogh A.: Bevontelektródás kézi ívhegesztés 9/4
I köz = 12 + 11 ⋅ d e + 6 ⋅ d e2 (9.4.)
9.4.2. Elektródafogó
A BKI szerszáma, az elektródafogó az elektróda fix rögzítésére, vezetésére és az
áram hozzávezetésére szolgál.
Az elektródafogók többféle kialakításban kaphatók. Fontos tervezési szempont, hogy
a szorítóerőt rúgóerő biztosítsa, ezért a kézi erővel szorító, a kezet fárasztó emelőszorí-
tású fogók teljesen elavultak.
Az elektródafogók jó villamosvezető képességű, egy bizonyos mértékig kopásálló
rézötvözetből készülnek, ezért meglehetősen nehezek. A hegesztés alatt a teljes hegesz-
tőáram átfolyik az elektródafogón, ezért jelentős melegedéssel kell számolni. A villamos
és hőszigetelést hőálló gumi, vagy megfelelő szigetelőképességű műanyag biztosítja. Az
összes alkatrésznek öregedésállónak kell lennie, vagyis hosszabb használat után is meg
kell őriznie a lényeges tulajdonságokat (keménység, szigetelőképesség, vezetőképesség).
Az elektródafogók kiválasztási szempontjai a következők:
♦ maximális áramerősség,
♦ bekapcsolási idő,
Balogh A.: Bevontelektródás kézi ívhegesztés 9/5
U V
U0
9.4.3. Hegesztőkábel
A BKI hegesztőgépet egy-egy hegesztőkábel kapcsolja az elektródafogóhoz és a
munkadarabhoz. A kábeleknek, de különösen a hegesztő által kézben tartott elektróda-
kábelnek flexibilisnek és könnyűnek kell lennie. A flexibilitás miatt a kábelek
gumiborítású rézsodratból készülnek.
A hegesztőkábelek keresztmetszetét a melegedéssel összefüggő paraméterek
(hegesztő áramerősség és a bekapcsolási idő) határozzák meg. A könnyebb kezelhetőség
kedvéért egy nagyobb terhelhetőségű áramforráshoz célszerű több (de legalább két)
kábelt beszerezni.
A hegesztőkábelek szokásos hossza 20…25 m, amit a kábelen eső, még megengedett
feszültség determinál. Két kábel összekötését a nagy feszültségesés miatt kerülni kell;
ilyen esetben inkább az áramforrást vigyük közelebb a hegesztés helyszínéhez.
A hegesztőkábelek (az elektródafogóval alkotott fix rögzítésű kapcsolattól eltekintve)
csatlakozókban végződnek. A hegesztő áramforráshoz jó kontaktust adó csavaros vagy
gyorsszorítós dugaszos toldattal csatlakoznak. A legkritikusabb csatlakozó a
munkadarabkábelen található. a hegesztendő darabhoz való fix és gyorsan oldható kap-
csolat megvalósítására. A jó csatlakozók excenterszorításúak, vagy mágneses rögzíté-
sűek. Az utóbbiak korlátja, hogy csak ferromágneses anyagokhoz használhatók.
Az egyenáramú hegesztésnél sok problémát okozó mágneses ívfúvás mérséklésére
több csatlakozóval ellátott munkadarabkábelre van szükség.
le
Grafit
Befogóvég Maghuzal
Márkajel
φ Db
φ de
Bevonat
p
Bevonatpép
v
F
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
E 46 3 1Ni B 5 4 H5
14
1 Összes acél
12 2 Bázikus
Leolvasztási teljesítmény, kg/h
3 Rutilos
4 Cellulóz 6
10 5 Kombinált
6 Nagyhozamú
6
15
32
4
4
2
0
0 1 2 3 4 5 6 7
Elektródaátmérõ, mm
duplájára növekszik. Az ábrából jól látható az is, hogy sok vasporral és nagy átmérővel
akár 10 kg/h feletti leolvasztási teljesítmény is elérhető, ami a BKI hegesztés esetében
rendkívül szokatlan és még VFI esetében is kiemelkedően nagy értéknek számít.
A növelt teljesítményű elektródákkal végzett hegesztés érdekessége, hogy hegesztés
közben a sok nemfémes komponenst is tartalmazó, ezért a maghuzalnál rosszabb hő- és
villamosvezető bevonat csak lassabban olvad le, mint a teljesen fém maghuzal, ezáltal
az elektróda végén jellegzetes mélykúpos geometria alakul ki. A kúp annál mélyebb,
minél vastagabb a bevonat, vagyis minél több fémport tartalmaz (9.6. ábra). A kúpos
olvadás következménye a kontakt hegesztés lehetősége. A kúp mélysége egyúttal az
ívhossz minimumát is meghatározza, ezért a nagyhozamú elektródák leolvasztásához az
átlagost meghaladó és valamennyi bevonatos elektróda közül a legnagyobb ívfeszültség
szükséges.
50
40
Ívfeszültség, V
30
20
Uív =20+0,04*I h
Umért
10
Uszám
0
0 100 200 300 400 500
Áramerõsség, A
9.6. A varratminőség
A kézi ívhegesztő eljárással készülő varratok minőségét elsősorban a hegesztő kép-
zettsége és ügyessége határozza meg. Az objektív tényezők közül az elektróda típusa és
az alkalmazott hegesztési paraméterek befolyása jelentős. Jó minőséget csak vályú vagy
vízszintes helyzetben készített, hibamentes, vagy legfeljebb az enyhébb hatású hibákból
igen korlátozott mennyiséget tartalmazó varratoktól várhatunk.
A varratminőség és a leolvasztási teljesítmény egymásnak ellentmondó jellemzők. A
9.8. ábrán bemutatott mérési eredmények arra utalnak, hogy jó varratminőséget csak az
ajánlott áramerősség-sáv alsó harmadában lehet elérni. a nagy kihozatalú, vagy mély be-
olvadású elektródák minősége átlagos, vagy annál gyengébb lehet.
Fajlagos nyúlás, %
Fröcskölés, %
Áramerõsség, A Áramerõsség, A
Teljesítmény, kg/h
Szilárdság, MPa
Áramerõsség, A Áramerõsség, A
Fedõsín Ív
Befektetett
elektróda
DC
Az eljárást az osztrák ELIN gyár alkalmazottja, Hafergut dolgozta ki, ezért Elin -
Hafergut eljárás néven is ismert. Az eljárás mai alkalmazása a nagyon rossz hozzáfé-
résű, szilárdságilag mérsékelten igénybevett, hosszú, egyenes varratok vályúhelyzetű
hegesztésére terjed ki. Speciális elektródát igényel, amelynek átmérője 5, 6 vagy 8 mm,
hosszúsága 1 m.
Az eljáráshoz egy olcsó készülék szükséges, ennek központi eleme egy tetszőleges
térbeli helyzetbe beállítható vezetékoszlop, amelyiken az elektróda csupasz végét rög-
zítő csúszka saját súlyánál fogva (a névadó gravitációs erő hatására) az elektróda leolva-
dásának ütemében lefelé csúszik (9.10. ábra). Az elektróda másik vége a leendő varrat-
vonalon támaszkodik fel. A hegesztést az elektródavég kúpos olvadása teszi lehetővé,
mivel az elektróda a nemvezető bevonaton támaszkodik az alapanyagra (kontakt hegesz-
tés).
Elektróda
Állvány
Varrat
A
1
B 2
3
C
Csúszka
Huzalelõtoló
ve
Védõgáz
Huzalelektróda +
Ív DCEP
-
Alapanyag Hegfürdõ
A VFI ideálisan gépesíthető, nagy termelékenységű és a salak hiánya miatt térbeli he-
gesztésre is nagyon alkalmas eljárás. Mindent összevetve a VFI hegesztés az az eljárás,
amely a BKI hegesztés egyeduralmát képes volt megingatni és a legtöbb alkalmazási te-
rületen sikeresen helyettesíteni. Ma már a VFI a világ elsőszámú hegesztő eljárásának
tekinthető, az ömlesztő hegesztéseken belül ötven százalék feletti részesedéssel.
A VFI eljárás 1936 óta ismert, a legelső, He védőgázas változatát Al hegesztésre al-
kalmazták. A ma ismert legjelentősebb VFI eljárásváltozatok számítógépes kódszámai a
következők:
Balogh A.: Védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztés 11 / 2
♦ huzalelőtoló,
♦ hegesztő pisztoly a kábel- és tömlőköteggel,
♦ védőgázellátó egység,
♦ vezérlő egység,
♦ hűtőegység (opcionális),
♦ programozó és programtároló egység (opcionális),
♦ mozgatókészülék (opcionális, csak gépesített hegesztéshez).
Gázellátó
Áramforrás Hûtõegység
egység
Huzalellátó Programozó és
egység Vezérlõ egység programtároló
egység
∂U ív ∂U áf
> . (11.1.)
∂I ív M ∂I áf
M
A (11.1.) összefüggés más szóval azt jelenti, hogy a stabil munkapontban az
ívjelleggörbe érintője meredekebb, mint az áramforrásé. A 11.3. ábrán látható két ka-
rakterisztika metszéspont közül az adott feltétel csak az M pontban teljesül, ezért ez a
stabil munkapont. A munkapont két koordinátája (az U ív ívfeszültség és az I h hegesztő
áram) a hegesztés két fontos, a hőáramot meghatározó változója.
U
V
U0
Ív
M
Uív
Áramforrás
0
Ih I, A
U
V
Áramforrás
M0 l1 > l0
M1 l0 = const.
l2 < l 0
M2
Ív
I1 I0 I2 I, A
Előtolóerő
A huzalelőtoló berendezések legfontosabb alkatrésze a 20…50 mm átmérőjű hajtott
görgőpár, ami a huzalt a görgőpalást és a huzalfelület közötti súrlódóerővel továbbítja.
A hegesztéskor többféle irányban hajtogatott vezetőcsőben és a pisztoly árambevezető-
jében való súrlódás legyőzésére megfelelő nagyságú előtolóerőt kell elérni. Az
előtolóerő nagyságának beállítása a súrlódóerő ismert képletéből következik:
Fs = n ⋅ µ ⋅ Fn , (11.5.)
ahol: n db : a hajtott görgőpárok száma,
Fs N : súrlódóerő,
µ : súrlódási tényező (száraz csúszósúrlódás),
Fn N : normális irányú erő.
Ajánlott horonykialakítás
de+0,03
30o
de
11.5. ábra. A huzalelőtoló görgők ékhornyos kialakítása
Pisztolynyak
Kábel- és
tömlõköteg
Fõkapcsoló
Markolat
Gázfúvóka
Elektródahuzal
Árambevezetõ hüvely
Belsõ fúvóka
Külsõ fúvóka
Árambevezetõ hüvely
11.4.5. Hűtőrendszer
A folyamatosan nagy áramerősséggel üzemelő hegesztőpisztolyok túlmelegedését 1
…2 l/min vízárammal lehet elhárítani. A lágyított vízzel üzemelő zártrendszerű hűtőkör
50…100 l-es víztartályból, szivattyúból, szűrőből, átfolyásmérőből és csővezetékekből
áll. A vízellátás felügyeletét mágnesszelep (vízőr) biztosítja. A hűtőrendszer normális
működését rendszeres karbantartással kell elősegíteni.
A hűtővíz korroziv hatását inhibitálással, a vízkőlerakódásokat lágyított vagy ioncse-
rélt víz használatával lehet kiküszöbölni. A hűtőrendszert közvetlen csapvízzel nem cél-
szerű táplálni. Téli körülmények között, 0 °C alatti hőmérsékletek előfordulása esetén a
vizet hűtőfolyadékra kell kicserélni.
Balogh A.: Védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztés 11 / 11
11.5.1. Huzalelektróda
A VFI eljárás huzalelektródáinak a választott védőgázzal kombinációban a következő
követelményeket kell kielégítenie:
♦ hegeszthetőségi kritériumok,
♦ elvárt mechanikai jellemzők,
♦ megkívánt hegesztési tulajdonságok.
A gyakran alkalmazott ipari fémekhez és ötvözetekhez a huzalelektródák széles vá-
lasztékát gyártják. A különféle acélok, alumínium-, nikkel és rézötvözetek a legfonto-
sabb felhasználási területhez tartoznak.
A külső védelmű huzalokat tömör kivitelben gyártják, de Fe és Ni ötvözetekhez por-
beles huzalok is kaphatók.
11.5.1.1. Acélok
A sokféle acélminőség közül az első anyagcsoportba (W1) tartozó ötvözetlen és
gyengénötvözött finomszemcsés acélok és a korrózióálló acélok (W09) érdemelnek
megkülönböztetett figyelmet.
Ötvözetlen és gyengén ötvözött finomszemcsés acélok huzalelektródái
Az ebbe a kategóriába tartozó acélokat max. 500 MPa folyáshatár jellemzi. A tömör
huzalelektródák jelölését és a velük szemben támasztott követelményeket az MSZ EN
440 ,a porbeleseket az MSZ EN 758 tartalmazza.
Balogh A.: Védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztés 11 / 12
11.5.1.2. Nemvasfémek
Nikkel
A nikkelhuzalok a választott anyagátviteli módnak megfelelően 0,8, 1,2 és 1,6 mm-es
átmérővel készülnek. Kémiai összetételüket tekintve a tiszta nikkel, Ni-Mo, Ni-Cr, Ni-
Cu és Ni-Cr-Mo ötvözeteket gyártják a legnagyobb tömegben.
Réz
A 3 mm-nél vastagabb rézötvözetek gazdaságosan VFI eljárással hegeszthetők, ezért
a kereskedelemben sokféle rézhuzal kapható. A legfontosabb huzalelektródák a követ-
kező alcsoportokhoz készülnek:
♦ dezoxidált rezek,
♦ sárgarezek (5…40 % Zn tartalommal),
Balogh A.: Védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztés 11 / 13
♦ ónbronzok,
♦ alumíniumbronzok,
♦ nikkelbronzok,
♦ szilíciumbronzok.
Alumínium
Az alumíniumhuzalok előtolási problémái miatt a huzalokat félkemény vagy kemény
fokozatra húzzák, mivel a lágy huzalok csak húzó rendszerű huzaltovábbítóhoz alkalma-
sak.
Huzalelektróda minden hegeszthető Al ötvözethez kapható, függetlenül attól, hogy az
alapanyag az alakítható vagy a kiválással keményedő csoporthoz tartozik.
A legfontosabb huzalelektróda ötvözetcsoportok a következők:
♦ nagytisztaságú Al,
♦ Al-Mg,
♦ Al-Mn,
♦ Al-Si,
♦ Al-Si-Mg,
♦ Al-Si-Cu,
♦ Al-Mg-Zn.
11.5.2. Védőgázok
A védőgázok a VFI hegesztés minőséget és gazdaságosságot befolyásoló fontos he-
gesztőanyagai. A védőgáz az elsődleges védelmi funkción kívül befolyással van az ív-
stabilitásra, az ívhőmérsékletre, a hőmérséklet íven belüli eloszlására, az anyagátme-
netre, a varrat beolvadási alakjára és méreteire, a felülettisztítás hatásosságára, a varrat-
ban zajló metallurgiai folyamatokra, a varrathibákra, a varrat mechanikai jellemzőire és
közvetve a hegesztési paraméterekre, a hegesztés teljesítményadataira és a varrat fajla-
gos költségeire.
A védőgázok sűrűsége a védelem hatékonysága szempontjából érdekes. Vályúhely-
zetben a levegőnél nehezebb gázok, fejfeletti helyzetben a levegőnél könnyebb gázok al-
kalmazása előnyös. Azonos védőhatás kifejtéséhez a könnyebb védőgázból nagyobb tér-
fogatáramra van szükség: 10…15 l/min Ar védőgázárammal 20…30 l/min He tekinthető
egyenértékűnek.
A védőgázok fajhője a hőtranszport és a hőközlés hatásfokának szempontjából lé-
nyeges. A nagyobb fajhőjű gázok felmelegítésére az ívenergia nagyobb része fordítódik,
mint alacsonyabb fajhő esetében. Az ívből elvont energia egy részét a védőgáz az ala-
csonyabb hőmérsékletű helyeken leadja, ezzel a hőmérsékletgradienst valamelyest csök-
kenti.
A hővezetési tényező a védőgázok egyik legfontosabb jellemzője, amely meghatá-
rozza az ív radiális hőmérsékletgradiensét, vagyis az ív koncentráltságát. A rossz hőve-
zetőnek számító Ar-ban a hőmérsékletgradiens sokszorosa a nagyon jó hővezető héli-
umhoz képest. A hővezetésbeli különbség végső soron a varrat beolvadási alakját befo-
lyásolja: a 11.8. ábra az Ar védőgázban hegesztett varrat egyenlőtlen (ún. ujj alakú) és a
He sokkal egyenletesebb beolvadási képét mutatja.
Balogh A.: Védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztés 11 / 14
Argon Hélium
H2 Ar He CO2 O2 N2
R 1 00…15 Maradék
2 15…35 Maradék
1 100
I 2 100
3 Maradék 00…95
1 00…05 Maradék 00…05
M1 2 Maradék 00…05
3 Maradék 00…03
4 Maradék 00…05 00…03
1 Maradék 05…25
M2 2 Maradék 03…10
3 Maradék 00…05 03…10
4 Maradék 05…25 00…08
1 Maradék 25…50
M3 2 Maradék 10…15
3 Maradék 05…50 08…15
C 1 100
2 Maradék 00…30
F 1 100
2 00…50
Maradék
nál (VFI) mind a négy változat előfordul, ezért az anyagátviteli módok bemutatását erre
az eljárásra koncentráljuk.
Az anyagátvitel a hőtranszfer mellett a hegesztés másik igen lényeges folyamata, ami
a hegesztett kötés minőségére és a hegesztés gazdaságosságára jelentős hatással van.
Minél jobban ismerjük az anyagátviteli folyamatot, annál jobban kézben tartható a he-
gesztési művelet lefolyása és a létrehozott kötés minősége.
Az ívhegesztés anyagátmenetét optikai projektorral vagy nagysebességű filmfelvéte-
lekkel lehet tanulmányozni. Az anyagátmenet egyes típusaira az áram és feszültség
oszcillogramjából, sőt kellő gyakorlattal az ív hangjából és a varrat külső megjelenésé-
ből is lehet következtetni.
a b c
φ de φ de
d
cs
φ d cs φ dcs > φ de
A második kritikus áramsűrűség kb. 300 A/mm2-re tehető. Ekkora áramsűrűség csak
vékony huzallal és nagyon gyors huzalelőtolással (ve>25…30 m/min), különleges hu-
zalelőtoló berendezéssel és megfelelő dinamikus jellemzőkkel rendelkező áramforrással
hozható létre. A forgóívhez szükséges védőgázkeverék legalább 30 % He-ot tartalmaz
(Ar-He-CO2-O2 vagy Ar-He-CO2 keverék).
300
Vcs
200
15
10
100
Áramerõsség, A
I ⋅t + I ⋅t
I m = cs cs a a . (11.8.)
tc
I ta tcs
A
Ics
Ia
t, s
I I
t t
♦ az induktivitás nagysága,
♦ huzalelőtoló típusa.
7. A hegesztőgép és készülék adatai:
♦ hegesztőgép azonosító jele (gépesített hegesztés esetén),
♦ a pisztolyfelerősítés módja, (gépesített hegesztés esetén),
♦ a hegesztőkészülék azonosító jele,
♦ a munkadarab befogásának módja,
♦ hegesztési helyzet,
♦ a hegesztési sebességet eredményező relatív mozgás megvalósítója (hegesztőgép,
készülék, vagy egyidejűleg mindkettő).
8. A kötés és az alkatrészek előkészítése hegesztéshez:
♦ a kötés típusa,
♦ varrattípus,
♦ varratméretek (vastagság és hosszúság),
♦ varratfelépítés (vastagságirányban, hosszirányban),
♦ munkadarab élelőkészítés (leélezés méretei),
♦ felülettisztítás (mindkét oldalon),
♦ illesztési adatok,
♦ alátétezés,
♦ fűzési adatok (fűzővarratok száma, helye, méretei).
9. A végrehajtó személyzettel szembeni elvárások:
♦ a hegesztő vagy gépkezelő elvárt minősítése,
♦ sikeres munkapróbakészítés.
Furat nélkül
F F
s
s ≤ 3 mm
DCEP Furattal
Védõgáz
s
s > 3 mm
11.10.2. Keskenyréshegesztés
Vastag lemezek többrétegű hegesztését a hozzáférés érdekében ferdén elvágott és
esetenként hézaggal illesztett lemezekkel végzik. Az ilyen módon kialakított varratvájat
- különösen egyoldali hegesztés feltételei mellett - jelentős térfogatot képvisel, amit az
alapanyagnál rendszerint drágább hozaganyaggal kell feltölteni. A hozaganyag-fogyasz-
tás és a hozzákapcsolódó járulékos költségek csökkentése érdekében dolgozták ki a
keskenyréshegesztést (Narrow Gap Welding), ami a vázolt probléma megoldása ha-
tékony eszközének tekinthető.
A keskenyréshegesztés merőlegesen elvágott vagy legfeljebb néhány fokos ferdeségű
lemezélek kötése a speciális kialakítású hegesztőfej által megkövetelt 6…10 mm résmé-
rettel (innen származik az eljárásváltozat elnevezése). A keskenyréshegesztést (szinte
kizárólagosan ötvözetlen vagy gyengén ötvözött szerkezeti acéloknál) finomcseppes
anyagátvitellel, vályúhelyzetben végzik, de nem zárható ki teljesen a gyengébb minősé-
get adó térbeli helyzetek és az ezeknek megfelelő rövidzárlatos anyagátvitel sem.
Elsõ réteg, elsõ sor Elsõ réteg, második sor Kész varrat
n-1 n
3 4
1 2
6...10 mm
Bekezdõ lemez
3.0
2.5
m/h m/h
Keskenyréshegesztés
egy óra alatt,
Varratsebesség, 2.0
Villamos salakhegesztés
1.5
Varrathossz
1.0
Elektrogázhegesztés
0.5
Fedettívû hegesztés
0.0
0 50 100 150 200 250
Lemezvastagság, mm
Lemezvastagság, mm
11.10.3. Elektrogázhegesztés
Az elekrogázhegesztés (Electrogas Welding, EGW) a VFI gépesített változata,
amelyben a hegesztés mindig függőlegesen álló lemezek között alulról felfelé történik.
A mindig kötelező hozaganyag tömör, vagy porbeles huzal, külső gázvédelemmel. Az
elektrogázhegesztéssel vastag lemezek között I, esetleg V vagy Y varratot hegesztenek a
hegesztőfej által megkívánt jelentős résméret (15…20 mm) beállításával.
Balogh A.: Védőgázas, fogyóelektródás ívhegesztés 11 / 30
Az eljáráshoz különleges berendezésre van szükség, amelynek vázlatát a 11. 19. áb-
rán mutatjuk be. A villamos salakhegesztő berendezés alapelvét átvéve, a nagytömegű
hegfürdő számára egy öt oldalról határolt teret hoznak létre, a hatodik oldalról a hegesz-
tőfej nyúlik a hegfürdő fölé. Az eljárás hőforrása a villamos ív és nem a salak ellenállá-
sán fejlődő hő; ez a lényegi eltérés a villamos salakhegesztéstől. A hőforrás 100 % be-
kapcsolási idejű, nagyteljesítményű (I = 500…1000 A) egyenirányító. A huzalelektróda
a VFI eljárásnál megszokott módon mindig a pozitív pólushoz kapcsolódik (DCEP).
A hegfürdőt határoló felületek:
♦ alulról: a hegesztés kezdetén a bekezdő toldat, később a megdermedt varrat;
♦ jobbról és balról: az összehegesztendő lemezek;
♦ elölről és hátulról: fürdőtámasztó rézlapok (rézzsaluk, rézgyámok).
A folyamatos hegesztés fenntartása érdekében a hegesztőfejet és a rézlapokat olyan
sebességgel kell emelni, mint ahogyan a hegfürdő felszíne emelkedik: ez lesz a hegesz-
tés sebessége. A hegesztési sebesség a térfogat-állandóságból számítható:
d 2 ⋅π
vh = ve ⋅ e , (11.12.)
4 ⋅ Av
ahol: vh, mm/s hegesztési sebesség,
ve , mm/s a huzalelőtolási sebesség,
de , mm huzalátmérő,
Av, mm2 varratkeresztmetszet.
Huzalelektróda
Vezetõcsõ
Hûtõvíz be Hûtõvíz be
Védõgáz be
Rézzsalu
Ív
Hegfürdõ
Hûtõvíz ki Hûtõvíz ki
s Varrat
Huzalelektróda
p
DC vagy AC
támasztása elvileg lehetséges, de az ilyen, nem a jellemző minőséget adó és nem gazda-
ságos eljárásváltozatok eddig nem tudtak teret nyerni).
A fedettívű hegesztés a BKI hegesztés nagteljesítményű utódeljárásának tekinthető,
és mint ilyen, elsősorban a normál (5…12 mm), a középvastag (12…25 mm) és a vastag
(s>25 mm) lemezek vízszintes vályúhelyzetű tompa- és sarokkötéseihez alkalmazható.
A fedettívű eljárás részaránya az összes ömlesztő eljáráson belül 5 és 8 % közé tehető.
A fejlett hajógyártással rendelkező országokban ez az arány magasabb, a többi ország-
ban alacsonyabb. A fedettívű hegesztés nagy előnye, hogy nagyon termelékeny. A jó fe-
dőpor- és huzalválaszték révén ma már a hegesztett kötéstől elvárt minőségi igények is
kielégíthetők.
A fedettívű hegesztést a 30-as évek eleje óta ismerik. Egyik jelentős korai alkalma-
zása a vastagfalú csövek hosszvarratainak hegesztése volt.
Huzal-
Áram- Hûtõ-
ellátó
forrás egység
egység
Fedõpor
ellátó
Vezérlõ Program-
egység egység
egység
Gépi
elõtolás
12.4.1. Áramforrás
A fedettívű hegesztés áramforrása a nagy áramerősségigény miatt kezdetben a transz-
formátor volt, később az egyenáramú hegesztés előnyeinek felismerése, a félvezetős
egyenirányítás elterjedése, de mindenekelőtt az egyenirányítás felső áramhatárának nö-
vekedése miatt az egyenirányítók alkalmazása vált meghatározóvá. Európában és Ja-
pánban emellett a váltakozó áramú hegesztés is általánosan használt, nagy áramerőssé-
gekhez és a többhuzalos technikákhoz, mivel az egyenáramó hegesztés ívfúvási problé-
mái 1000 A felett nagyon felerősödnek. A váltakozó áramot szolgáltató transzformáto-
rok az állandó ívújragyúéjtási feladathoz legalább 80 V üresjárási feszültséggel rendel-
keznek. Korlátozó tényező, hogy AC-hez csak az arra a célra kifejlesztett fedőporok al-
kalmasak. Egyenáramú áramforrás alkalmazásakor a huzalelektródás hegesztésekre jel-
lemző fordított polaritás (DCEP) a jellemző, a kisebb beolvadási mélységet és ezáltal ki-
sebb felkeveredést (hígulást) eredményező egyenes polaritást (DCEN) csak
felrakóhegesztéshez használnak.
Az áramforrások 300…600 A-es (kisgépek), 600…1000 A-es (középgépek) és 1000
…2000 A-es (nagyteljesítményű gépek) áramerősség-tartományban kaphatók. Az áram-
Balogh A.: Fedettívű hegesztés 12/5
J,
A/mm2
200
100
0 2,5 de, mm
12.4.3. Hegesztőfej
A mára már múzeumi ritkasággá vált kézi fedettívü hegesztés pisztolya a portartályt
is magában foglaló kialakítású, amit amit 3…5 m hosszú kábel köt össze az áramforrás-
sal.
A gépesített hegesztés hegesztőfeje kívül stabil felfogóelemet, belül huzalvezetőt, és
árambevezető hüvelyt tartalmaz, a hegeesztőfej rövid kábellel csatlakozik az áramforrás-
hoz. A fedőporvezető cső a hegesztőfejen rendszerint a huzalhoz viszonyítottan kon-
centrikusan helyezkedik el, de sok esetben a fedőport a huzal elé adagolják. Az utóbbi
megoldás szerkezetileg egyszerűsíti a hegesztőfejet, de kis sugarú íveknél a fedőport
nem a kívánt helyre adagolja.
A többhuzalos technikákhoz kifejlesztett hegesztőfejek szerkezetileg bonyolult ki-
alakításúak, ahol a méret-kötöttségek miatt komoly mérnöki megoldásokra volt szükség.
A többhuzalos hegesztőfejeknél a huzalok egymázhoz viszonyított elrendezése és távol-
sága a meghatározó. Az ívek ugyanis közös ívtérben (kavernában), vagy elkülönülten
éghetnek. Az elkülönűlt ívtér kialakulásának feltételei:
♦ a két huzal minimális távolsága abból következik, hogy a két ív nem éghet közös ka-
vernában;
♦ a két huzal maximális távolságát az határozza meg. hogy a salak a második ívtér
frontális pontján még olvadék fázisú legyen.
12.4.5. Hűtőrendszer
A folyamatosan nagy áramerősséggel üzemelő hegesztőfejek túlhevülését 1…2 l/min
vízárammal lehet elhárítani. A lágyított vízzel üzemelő zártrendszerű hűtőkör 50…
100 l-es víztartályból, szivattyúból, szűrőből, átfolyásmérőből és csővezetékekből áll. A
vízellátás felügyeletét mágnesszelep (vízőr) biztosítja. A hűtőrendszer normális műkö-
dését rendszeres karbantartással kell elősegíteni.
A hűtővíz korroziv hatását inhibitálással, a vízkőlerakódásokat lágyított vagy ioncse-
rélt víz használatával lehet kiküszöbölni. A hűtőrendszert közvetlen csapvízzel nem cél-
szerű táplálni. Téli körülmények között, 0 °C alatti hőmérsékletek előfordulása esetén a
vizet hűtőfolyadékra kell kicserélni.
12.5.1. Huzalelektróda
A fedettívű eljárás huzalelektródáinak a hozzá javasolt fedőporral kombinációban a
következő követelményeket kell kielégítenie:
♦ hegeszthetőségi kritériumok,
♦ elvárt ömledékösszetétel és mechanikai jellemzők,
♦ a hegesztési feladathoz (huzalszám, áramnem, hegesztési sebesség, egy- vagy
többrétegű hegesztés, kötő- vagy felrakóhegesztés) megkívánt hegesztési tulajdon-
ságok.
A fedettívű hegesztés alapanyagválasztéka korlátozott: az ötvözetlen, gyengén és erő-
sen ötvözött acélok mellett csak a nikkelbázisú ötvözetekhez gyártanak fedettívű huzalt.
A fedettívű hegesztés huzaljait szigorúan elkülönítik az egyéb huzaloktól, bár a
fedettívű huzalok között van néhány, amelynek vegyi összetétele azonos a VFI huzalok-
kal, de többségük a fedőpor és a védőgáz eltérő metallurgiai hatása miatt attól eltérő
ötvözöttségű.
Balogh A.: Fedettívű hegesztés 12/8
12.5.1.1. Acélok
A sokféle acélminőség közül az MSZ EN 288-3 szerinti első anyagcsoportba (W01)
tartozó ötvözetlen és gyengénötvözött finomszemcsés acélok, valamint a korrózió- és
hőálló acélok (W09) érdemelnek megkülönböztetett figyelmet.
Őtvözetlen és gyengén ötvözött acélok huzalelektródái
Az első anyagcsoportba tartozó ötvözetlen, mikroötvözött és/vagy gyengén ötvözött
finomszemcsés acélok huzalelektródáit az alapanyagok max. 500 MPa folyáshatáránál
nagyobb, max. 600…700 MPa folyáshatár jellemzi. Az acélhuzalok karbontartalma
( 0 ,05!0 ,20 ) % , 0,1 % középértékkel, az S és P tartalom korlátozott ( 0 ,025!0 ,035 ) % ,
a szilárdsági követelményeket elsősorban a Mn és Si ötvözőkkel állítják be. Járulékos
ötvözőként a Mo és a Ni fordul elő. Az S1 jelű huzal, ami hegesztőpálcaként és a bevo-
natos elektródák maghuzalaként is széles körben alkalmazást nyer, átlagosan 0,12 %C,
0,15 Si és 0,5 Mn tartalmú.
Az alacsony hőmérsékleten üzemelő acélok átmeneti hőmérséklete Ni, Cr és Mo öt-
vözéssel csökkenthető, a 350…600 °C hőmérséklettartományban üzemelő melegszilárd
(kúszásálló) acélok fedettívű huzaljai Ni, Cr , Mo és V ötvözéssel készülnek.
Jelentős mechanikai igénybevétel elviselésére fejlesztették ki a hadiipari alkalmazá-
sokra szánt Mn-Ni-Cr-Mo ötvözésű és V-Al-Ti-Zr mikroötvözésű acélhuzalokat.
A fedettívű huzalok szilárdságát és keménységét az előtolhatóság messzemenő szem
előtt tartásával határozzák meg. Jó előtolhatóság várható a 800…1000 MPa szakítószi-
lárdságú huzaloktól.
A max. 500 MPa garantált folyáshatárral rendelkező ötvözetlen és finomszemcsés
acél alapanyagok fedettívű huzalelektródáinak jelölését és a velük szemben támasztott
követelményeket az MSZ EN 756:1998 szabvány tartalmazza. Mivel a huzalokat mindig
valamilyen fedőporral olvasztják le, a szabványos jelölés egy adott huzal-fedőpor kom-
binációval készült ömledék jellemzőire épül.
Az MSZ EN 756 szabvány az ötvözetlen és finomszemcsés, legfeljebb 500 MPa fo-
lyáshatárú szerkezeti acélokhoz gyártott huzalelektróda-fedőpor kombinációkat egy öt-
tagú jelkóddal azonosítja. A jel konstrukciója a következő (a mintaként adott jelölés egy
1% Mn ötvözésű huzalelektróda és egy aluminátbázikus fedőpor párosítására vonatko-
zik):
1. 2. 3. 4. 5.
S 46 3 AB S2
Balogh A.: Fedettívű hegesztés 12/9
12.5.1.2. Nikkelötvözetek
A nikkelötvözetek mind az alacsony, mind az acélokkal elérhetőnél magasabb hő-
mérséklettartományban egyre szélesedő körű alkalmazást nyernek. A Ni ötvözetekből
készülő jellegzetes gyártmányok egy részét (pl. a tartályokat és csöveket) méretüknél
fogva fedettívű hegesztéssel lehet gazdaságosan gyártani, ezért az alapanyagnak megfe-
lelő ötvözetcsoportokhoz nikkelbázisú huzalokat fejlesztettek ki. Kémiai összetételüket
tekintve a tiszta Ni, Ni-Mo, Ni-Cr, Ni-Cu és Ni-Cr-Mo ötvözeteket gyártják a legna-
gyobb tömegben.
12.5.2. Fedőporok
A fedőporok a FH minőséget és gazdaságosságot befolyásoló fontos hegesztőanyagai.
A fedőpor az elsődleges védelmi funkción kívül befolyással van az ívstabilitásra, az
ívhőmérsékletre, a varrat beolvadási alakjára és méreteire, a hegfürdőben végbemenő
metallurgiai folyamatokra, a varrathibákra, a varrat mechanikai jellemzőire és közvetve
Balogh A.: Fedettívű hegesztés 12/10
0.12
A varrat oxigéntartalma, %
0.10
0.08
0.06
0.05
0.04
0.02
0
0 0.5 1 1.5 2 2.5 3
Bázicitási index
80
Al2O3
Ütõmunka -25oC-on, J
60
MgO
40
CaO.SiO2
SiO2
20
0
0.02 0.03 0.04 0.05 0.06
A varrat oxigéntartalma, %
U1 < U2 < U3
b1 b2 b3
b1 < b2 < b3
♦ varrattípus,
♦ varratméretek (vastagság és hosszúság),
♦ varratfelépítés (vastagságirányban, hosszirányban),
♦ munkadarab élelőkészítés (leélezés méretei),
♦ felülettisztítás (mindkét oldalon),
♦ illesztési adatok,
♦ a hegfürdő megtámasztása,
♦ fűzési adatok (fűzővarratok száma, helye, méretei, ha vannak).
9. A végrehajtó személyzettel szembeni elvárások:
♦ a hegesztő vagy automatakezelő elvárt minősítése,
♦ sikeres munkapróbakészítés.
A felsorolt hegesztési adatok közül néhány eljárás-specifikussal a következőkben
részletesen is foglakozunk.
semmi nem támasztja meg. Az olvadt salak viszkozitása kicsi és könnyen elfolyik, a sa-
lakelfolyást pedig a hegfürdő fémének elfolyása követheti.
Vékony lemezek hegesztéshez pontos illesztésű réz alátétet célszerű használni. A réz
alátét tartalmazhat sekély gyökformáló hornyot. (12.7. ábra). Nagyobb hőterheléskor a
megolvadást megelőző vízhűtést kell alkalmazni.
Vastag lemezekhez fedőpor vagy speciális alátétpor (pl. ESAB, OK Flux 10.69)
alkalmaza javasolható. Az alátét fedőport a munkadarab súlyereje, vagy a fedőporra
alulról gyakorolt (pneumatikus, hidraulikus) erő szorítja a hegesztendő darabhoz. A
fedőpor hegesztés közben megolvad és a hegfürdőt alulról ugyanolyan salakréteg védi,
mint felülről. Az alsó porpárnás megoldás csak a fedettívű eljárásra jellemző különleges
lehetőség, aminek az alkalmazását minden lehetséges esetben célszerű a többi
fürdőtámasszal szemben előnyben részesíteni.
Rézalátét Porpárna
Egyedi gyártásban vagy néhány darabos széria esetén BKI vagy VFI eljárással
záróvarratot készíthetünk, ami a hegfürdőt megtámasztja. A záróvarratokat utólag cél-
szerű eltávolítani, vagy ennek elmaradásakor a kétféle varratösszetétel kompatibilitását
előzetesen megvizsgálni.
Egyoldali varratoknál a beolvadó alátétlemez alkalmazása is szóba kerülhet. Ez a
megoldás a hengeres profilok (csövek, edényköpenyek) keresztmetszetét szűkíti és a ki-
fáradási jellemzőket jelentősen mérsékli, ezért alkalmazását csak különlegesen indokolt
esetben vegyük számításba.
Váltakozó áram esetén a vizsgált jellemzők a DCEP és DCEN polaritással kapott ér-
tékek közé esnek. Váltakozó áram használata a nagy áramerősségek mellett a többhuza-
los technikáknál is előnyös.
Az áramerősség a FH legfontosabb hegesztési változója, ami a beolvadási mélységre,
a leolvasztási teljesítményre és a varrat összetételi hígulására van nagy hatással.
Az áramerősség növelésével (az ívfeszültség változatlan értéke mellett) a fedő-
por/huzal fogyasztás R fh viszonyszáma csökken, ami a fedőpor metallurgiai szerepének
csökkenéséhez vezet.
Az áramerősség növelésével az ívstabilitás javul, a beolvadási mélység növekszik, a
varratszélesség alig változik. Megnő a hígulás mértéke és a hőbevitel növekedésével
arányosan nő a deformáció, ennek gátlásából a belső feszültség értéke.
Az áramsűrűség növelése a varratszélesség csökkenéséhez és a beolvadási mélység
növeléséhez vezet. Vastagabb huzal akkor előnyös, ha az illesztési rés nagy, vagy vál-
tozó.
60 3huzal
40 2 huzal
20 1 huzal
Huzalvezetõ
Huzalelelõtoló
Hûtõvíz be
Huzalelektróda
Hegfürdõ
Hûtõvíz ki
Varrat
Bekezdõ lemez
A folyékony salakon átfolyó áram Joule hője a salakot folyamatosan hevíti és olvadt
állapotban tartja. A salakhőforrás energiájának mintegy 50 %-a az alapanyagot, 25 %-a
a hozaganyagot hevíti és olvasztja meg, a fennmaradó 25 %-a rézzsaluk hevítésére és a
környezet melegítésére fordítódó energiaveszteség. A salakfürdővel szomszédos lemez-
élek maximális hőmérséklete 1600…1700 °C, vagyis a lemezélek beolvadnak a hegfür-
dőbe. A lemezélekhez hasonlóan a hozaganyag is megolvad és a fajsúlykülönbség miatt
a salakfürdő alján fémfürdő (hegfürdő) alakul ki. A hegfürdő így a két alapanyag meg-
olvadt részéből és a leolvadó hozaganyagból tevődik össze.
Az egyre újabb és újabb leolvadó hozaganyagtömeg folyamatosan növeli a fürdő tér-
fogatát. A hegfürdő hőforrástól legtávolabbi részei az alapanyagok és a rézzsaluk felé
történő hővezetés révén a likvidushőmérséklet alá hűlnek és megszilárdulnak. A beren-
dezés vezérlése a hegfürdő szintjének emelkedési ütemében emeli a a hegesztőfejet és a
rézzsalukat, ezzel a varratképzés folyamatossá válik. A vh hegesztési sebesség a heg-
fürdő szintjének emelkedési sebességével azonos.
Balogh A.: Villamos salakhegesztés 15/3
Ih
Salak
Is Iív Uh Ih=Iív+Is
Ív
15.2. ábra: A lehetséges áramutak a villamos salakhegesztési folyamat kezdetén
2000
1750
1500
Hõmérséklet, oC 1250
VSH
1000
750
500
VFI
250
0
0 2 4 6 8 10 12 14 16
Idõ, min
15.2.1. Előnyök
♦ vastag anyagok egy rétegben való hegesztésére alkalmas (ipari példa van rá,
hogy hat huzallal 950 mm falvastagságú acéltárgyat hegesztettek),
♦ a többsoros hegesztés mellékidői és a közbenső salakoló műveletek megtakarít-
hatók, a hegesztett kötés elkészítési ideje rövid,
♦ leolvasztási teljesítménye nagy (15…20 kg/h huzalonként és akár 4…5 huzal is
lehetséges egyidejűleg,
♦ a lemezelőkészítés és illesztés egyszerű,
♦ teljesen gépesített és automatizált hegesztés, különleges hegesztői kézügyességet
nem igényel,
♦ jó minőségű varrat, mivel az oldott gázok eltávozására, a salak felúszására és a
metallurgiai reakciók (pl. dezoxidálás) végbemenetelére bőségesen van idő,
♦ a hegesztőanyagok jól hasznosulnak: nincs fröcskölés és csak minimális fedőpor
fogy,
♦ minimális belső feszültségek és deformációk jellemzik,
♦ nincs ív, a hegesztési folyamat szabad szemmel követhető.
♦ hegfürdő határolók,
♦ állvány,
♦ vezérlő egység.
15.4.1. Áramforrás
A VSH-hez vízszintes karakterisztikájú (feszültségtartó), egyenáramú áramforrások a
legkedvezőbbek, de a nagy áramerősség tartományban a transzformátorok is használato-
sak. Az alkalmazott polaritás a VFI-hez hasonlóan itt is DCEP. Az AC áramforrások al-
kalmazási lehetőségei korlátozottak és legalább 5 V-tal magasabb feszültséget szolgál-
tatnak, mint a DC áramforrások. Az egy huzalra eső áramigény rendszerint az 1000 A-t
nem haladja meg. Az áramforrásokat mindig 100 %-os bekapcsolási időre tervezik. A
hegesztési folyamat indításakor többnyire magas feszültségre (50…55 V) van szükség.
Az ívhegesztésekhez viszonyítottan nagyobb feszültség azért is kívánatos, mert a varrat
szélességét (vagyis ez esetben a beolvadási mélységet) a hegesztési feszültség határozza
meg.
Eső karakterisztikájú áramforrások használata is lehetséges, de ezekkel a folyamat
szabályozása nehezebben valósítható meg.
15.4.6. Állvány
A hagyományos villamos salakhegesztő berendezés központi eleme az állvány, ame-
lyen a teljes hegesztő egység (vezetőcső, lengető, huzalelőtoló és huzaldob) együtt füg-
gőlegesen alulról felfelé mozog. Az emelkedési sebesség egyenlő a hegesztési sebesség-
gel.
A mozgást magasságérzékelő szenzorok segítségével automatika irányítja. Az emelés
technikai megoldására többféle lehetőség áll rendelkezésre.
Kisméretű gépeknél az állvány elmaradhat és az emelés megvalósítására a hegesz-
tendő tárgyra erősített fogasléces - fogaskerekes, fogasláncos - fogaskerekes vagy elekt-
romágnesesen lépegető mechanizmust alkalmaznak.
Többhuzalos, nagyteljesítményű, nehéz berendezéseknél nagyobb tömeget kell
egyenletes sebességgel, rezgésmentesen emelni. Ilyenkor masszív állványszerkezettel és
elektromechanikus vagy hidraulikus hajtással nem csak magát a hegesztő egységet, de
vele együtt még azt a pódiumot is emelik, amelyen a kezelő áll.
15.5.1. Elektródahuzal
Az árammal átjárt, a Joule hővel előmelegített leolvadó elektróda ennél az eljárásnál
a hozaganyag funkcióját tölti be. Kialakítását tekintve lehet tömör vagy porbeles huzal,
tömör vagy porbeles szalag. Nagyobb anyagvastagságok hegesztésekor nem tekercselt
vastag "huzalok" (rudak) felhasználására is van lehetőség.
A huzalelektródák leggyakrabban használt átmérőtartománya 2,4…3,2 mm. A VFI és
FH huzaljai salakhegesztéshez is megfelelnek, de figyelembe kell venni, hogy salakhe-
gesztéskor egy adott huzallal nem mindig lehet elérni az ívhegesztéssel készített varra-
tét.
Az elektródaanyagok vegyi összetételét az alapanyaghoz való illeszkedés (matching)
és/vagy a kívánt varrattulajdonságok határozzák meg. Ez azért lényeges, mert a lassan
fogyó salak metallurgiai hatása itt jóval kisebb, mint azt a fedettívű hegesztésnél meg-
szoktuk. Ennek oka az, hogy a friss fedőpor aránya (a fedőporfogyás) a két eljárásnál le-
galább 10:1 a FH javára.
Az elektródaanyagok receptúrájának összeállításakor kristálycsíraként szereplő,
szemcsefinomító elemeket is számításba kell venni annak érdekében, hogy a nagytö-
megű varrat mikroszerkezete a felállított minőségi követelményeket kielégítse.
15.5.2. Fedőpor
A salakhegesztés fedőporának eltérő a funkciói az FH-éhoz képest jelentősen elté-
rőek. Az elsődleges cél itt az optimális vezetőképesség/ellenállás arány elérése, vagyis
egy jól funkcionáló, nagyteljesítményű, de még kellően stabil salakhőforrás létrejöttének
és fennmaradásának biztosítása.
Ha a salak ellenállása túlságosan alacsony, akkor az elektróda és a salakfürdő fel-
színe között nyílt ív jön létre. Alacsony ellenállás az Ohm törvény értelmében kisebb
hegesztési feszültség kialakulásához vezet. A salak ellenállását a jól vezető TiO2 és a
rosszabbul vezető Al2O3 arányával jól lehet szabályozni. A salak ellenállása a hőmér-
séklet növekedésével is változik, ezért nem közömbös, hogy a hegesztési paraméterek-
kel milyen salakfürdő hőmérsékletet érünk el.
További fontos salakfunkció a hegfürdőnek és a megszilárduló varrat rézzsalu felőli
oldalának salakvédelme. A FH-nél megkívánt ívtámogatás és metallurgiai szerepek
(tisztítás [dezoxidálás, kéneltávolítás], ötvözés) itt nem elsődleges követelmény.
A salak kedvező viszkozitása (hígfolyóssága) fontos szerepet tölt be a nagyméretű
fürdő termikus cirkulációjának elősegítésében, vagyis a salakfürdő középponti részén
kiváló hőenergiának a munkadarab éleihez való eljuttatásában. Járulékosan a sűrűnfolyó
salakban a gáztalanodás is nehezebb és a varratban salakzáródmányok is kialakulhatnak.
A salak viszkozitását a vegyi összetétellel (pl. folypát (CaF2) csökkenti, a rutil (TiO2)
növeli) és a hőmérséklettel lehet változtatni.
A VSH fedőporai rendszerint olvasztott kivitelűek. A fedőpor különböző oxidoknak
és a folypátnak megfelelő arányú keveréke. A 15.1. táblázat az ötvözetlen szerkezeti
acélokhoz jó bevált salakhegesztő fedőpor vegyi összetételét mutatja be.
A folyamat indításához egyes esetekben (főként kis - és közepes áramerősségeknél)
keramikus előállítású (agglomerált) ún. indító fedőport alkalmaznak. Ennek ellenállása
Balogh A.: Villamos salakhegesztés 15/9
Fedőporalkotó Tömegszázalék
MnO 10
SiO2 25
Al2O3 25
CaO 15
MgO 10
CaF2 15
15.1. táblázat. A kis karbontartalmú acélok salakhegesztésének jellegzetes fedőpor ösz-
szetétele
Rézzsalu
Salakfürdõ
Hegfürdõ
Hegvarrat
Hegesztendõ lemezek
A külső szigetelőréteg nagy SiO2 tartalmú üveg, vagy üvegszál, esetleg felragasztott
fedőpor lehet. A szigetelőanyag és a vezetőcső anyaga egyaránt beolvad a hegfürdőbe,
befolyásolja a varrat kémiai összetételét, ezért az alapanyaggal mindenképpen kompa-
tibilisnek kell lenniük.
Huzalelektróda
Vezetõcsõ
Szigetelõ
kerámiabevonat
Beolvadó rudak
Vezetõcsõ
Beolvadó betét
Beolvadó betét
Vezetõcsövek
Hegesztõ feszültség, V
C
D
Lehetséges
paraméterek
B
Áramerõsség, A
d 2 ⋅π
s ⋅ b0 ⋅ vh ⋅ t h = n ⋅ e ⋅ ve ⋅ th (15.5.)
4
Kifejezve a (15.5.) összefüggésből a hegesztési sebességet:
n ⋅ d e2 ⋅ π ⋅ ve
vh = (15.6.)
4 ⋅ s ⋅ b0
A villamos salakhegesztő eljárás hegesztési sebessége rendszerint szokatlanul ala-
csony értékű, amit az egylépéses hegesztésből adódó mellék- és főidő-megtakarítások
kompenzálnak.
16. LÁNGHEGESZTÉS
Az oxigén-égőgázas lánghegesztés, rövidítése OLH (angol nevén Oxyfuel Gas
Welding, OFW, németül Gas(schmelz)schweissen az ömlesztő hegesztések normál
hőáramsűrűségű, gázvédelmű csoportjához tartozik. Az eljárás hőforrása oxigénnel ke-
vert éghető gáz (leggyakrabban acetilén) elégésekor keletkező reakcióhő. Hozaganyaga
pálca, de nagyon gyakran hozaganyag nélkül végzik (innen származik az eljárás közke-
letű idegen neve, az egyébként rosszul általánosító autogén hegesztés is).
Az elnevezést illetően történelmileg sok országban a gázhegesztés elnevezés alakult
ki, ami nagyon szerencsétlen és mára már tudományosan nem tartható választás volt. A
hegesztő eljárásokat ugyanis általában a hőforrásukról nevezik el (ívhegesztés, plazma-
ívhegesztés, villamos salakhegesztés, lézersugárhegesztés,...), márpedig a lánghegesztés
hőforrása a láng és nem a gáz (ráadásul a szakmai zsargon gáz alatt az acetilént érti, az
oxigént pedig egyszerűen csak oxigénnek nevezi). Az ívhegesztések elnevezésében sze-
replő gáz szó a védőgázra vagy a gázvédelemre utal és nem a hőforrásra.
Az eljárásnak csak kézi változata van, bár a technika mai fejlettségi szintjén a láng-
hegesztés ugyanúgy gépesíthető és automatizálható lenne, minta a CNC gépekkel vég-
zett lángvágás. Az eljárás számkódja 31, oxigén és acetilén gázkeverékkel végezve 311
(az eljárás a Lánghegesztés megnevezésű 3. főcsoport tagja).
A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a 3. főcsoportba a láng hőforrású hegesztések
tartoznak az alábbi osztályozásban:
1. Ömlesztő lánghegesztések
1.1. Oxigén-égőgáz lánghegesztés
1.1.1. Oxi-acetilén lánghegesztés
1.1.2. Oxi-hidrogén lánghegesztés
1.1.3. Oxi-földgáz lánghegesztés
1.1.4. Oxi-propán-bután lánghegesztés
1.1.5. ...
1.2. Levegő-égőgáz lánghegesztés
1.2.1. Levegő-acetilén lánghegesztés
1.2.2. Levegő-hidrogén lánghegesztés
1.2.3. Levegő-földgáz lánghegesztés
1.2.4. Levegő-propán-bután lánghegesztés
1.2.5. ...
2. Sajtoló lánghegesztések
2.1. Oxigén-égőgáz sajtoló lánghegesztés
2.1.1. Oxi-acetilén sajtoló lánghegesztés
Az ömlesztő lánghegesztések legnépszerűbbike a legnagyobb hőáramsűrűségű hőfor-
rást eredményező oxi-acetilén lánghegesztés OALH (Oxy-acetylene Welding, OAW)
ezért a továbbiakban csak ennek az eljárásnak az ismertetésére szorítkozunk.
Az oxi-acetilén lánghegesztés első működő változata a lánghegesztő pisztoly 1900-as
évek elejére eső kifejlesztésére vezethető vissza. 1902-ben Franciaországban Fouche
bemutatta a hegesztésre is alkalmas lánghegesztő égőt. Ettől az évtől számítjuk a láng-
Balogh A.: Lánghegesztés 16 / 2
Hegesztõ égõ
Pálca Varrat
Láng
Hegesztési irány
16.1. ábra. Az oxi-acetilén lánghegesztés vázlata (az ábra az ún. balrahegesztést illuszt-
rálja)
módnak ez a definíciója azért lényeges, mert balkezes hegesztő esetében, vagy pl. alul-
ról felfelé végzett hegesztéskor a balrahegesztés fogalom megtévesztő (a balkezes
hegesztő a balrahegesztést jobbra végzi, felfelé hegesztéskor pedig nincs balra vagy
jobbra irány).
16.2.1. Előnyök
♦ egyszerű, többcélú, olcsó, könnyen kezelhető, hordozható berendezés
♦ minden hegesztési helyzetben alkalmazható,
♦ a hegfürdő hegesztés közben jól látható, a vonalenergia és vele közvetve a für-
dőméret jól szabályozható,
♦ az égő kialakítása olyan, hogy nehezen hozzáférhető helyeken is lehet vele he-
geszteni,
♦ bármilyen helyszínen alkalmazható, ott is, ahol nincs villamos hálózat,
♦ nem igényes a varratelőkészítésre (az illesztési résre nem érzékeny, a szerves
szennyezők hegesztéskor leégethetők, a víz elgőzölög),
♦ hozaganyag nélkül is végezhető,
♦ nem kell salakolni,
♦ a szemet kevésbé károsítja, mint a nyíltívű ívhegesztések, nincs áramütési és su-
gárzási veszély.
16.2.2. Korlátok és hátrányok
♦ a berendezés tűz- és robbanásveszélyes, ezért a lánghegesztőnek speciális bizo-
nyítvánnyal kell rendelkeznie,
♦ a jól tapadó felületi oxidokat csak kémiai segédanyaggal (folyasztószer) lehet el-
távolítani,
♦ a termelékenység nagyon alacsony,
♦ a varratminőség legfeljebb közepes.
16.3. Az oxi-acetilén lánghegesztés alkalmazási lehetőségei
Az OALH eljárás alkalmazási lehetőségei erősen korlátozottak. Alacsony hőáramú
áramforrása miatt csak vékonylemezekhez és vékonyfalú csövekhez használható, ahol a
varrathosszak is minimálisak. Megfelelő folyasztószerrel a legtöbb technikai
fém(ötvözet) hegeszthető (acélok, öntöttvas, rézötvözetek, Ni ötvözetek, egy kissé még
az Al és a Mg ötvözetek is). Nem hegeszthetők a magas olvadáspontú (W, Mo, Nb, Ta)
és az oxigén iránt különösen affin (Ti, Zr) elemek, míg az alacsony olvadáspontú fé-
mekhez (Al, Mg, Zn, Cd, Pb, Sn) oxigén helyett levegő, acetilén helyett H, földgáz (zö-
mében metán), vagy propán-bután (PB) gáz használandó.
Az OALH-t gyakran alkalmazzák javító és karbantartó munkáknál, helyszíni szerelé-
seknél, de sohasem a termék -és szerkezetgyártásban, ahonnan az ív - és egyéb hőfor-
rású hegesztések teljesen kiszorították.
A helyszíni javítómunkáknál nagyon kényelmes, hogy az eljárás hőforrása a hegesz-
tés mellett még előmelegítésre, utóhőkezelésre, egyengetésre, sőt darabolásos vágásra is
alkalmas.
Balogh A.: Lánghegesztés 16 / 4
Keverõszár Markolat
O2
C2H2
Oxigénszelep
Égõfej
Amennyiben vég < v gk , a gáz elfújja a lángot, vagyis a láng kialszik Ez akkor követ-
kezik be, amikor az acetilén mennyisége túl nagy. Amennyiben ennek ellenkezője
(vég > v gk ) következne be (nagy oxigénfeleslegkor), akkor az égés helye folyamatosan a
pisztolyba, majd a tömlőkbe tevődne át és végül robbanáshoz vezetne. Ennek megaka-
dályozására az égőtestekbe csak egyirányban átengedő szelepeket, ún. visszacsapó-
szelepeket építenek be.
16.4.2.2. Hegesztőtömlők
A hegesztőtömlők feladata, hogy flexibilisen összekössék az égőt a nyomáscsökken-
tővel. Anyaguk szálerősítéses gumi (kompozit), belső átmérőjük (3,2…13 mm, leggyak-
rabban 8 mm) és maximális üzemi nyomásuk (pümax=30 bar) szabványosított. A vélet-
len keveredés megelőzésre az égőgázhoz narancs vagy piros, az oxigénhez kék, zöld
vagy fekete szín tartozik. A tömlő az égőhöz csőbilinccsel, a nyomáscsökkentőhöz
hollanderanyával csatlakozik. Az égőgáz hollandere balmenetű, az oxigéné jobbmenetű.
A tömlő hossza legalább 7,5 m, a gyakorlatban 15 vagy 30 m, hogy a hegesztő az
égővel nagy munkatérben mozoghasson és a láng kellően távol legyen a palackoktól és
azokat még véletlenül se hevíthesse.
A (16.6.) összefüggés arra mutat rá, hogy egy acetilén molekula teljes elégéséhez 2,5
molekula oxigén szükséges. Mivel hegesztéskor közel ugyanannyi sűrített acetilént
használunk, mint oxigént, a hiányzó 1,5 molekulányi oxigént a levegőből kell elvenni.
A hegesztő láng vizuálisan is elkülöníthető különböző részekből áll. A 16.3. ábra
szerint a láng legbelső része a nagyon fényes, kékesfehér lángmag (inner cone), ezt ve-
szi körül az (acetilénfelesleg esetén különösen jól látható) világoszöld pillangó
(feather), míg a legkülső rész a lilás-sárga seprű (envelope).
T, oC
3000
2000
1000
0 x, mm
Az acetilén (16.6.) szerinti égése a láng különböző részeiben, lépésenként megy vég-
be.
Balogh A.: Lánghegesztés 16 / 8
A pillangóban lezajló reakcióban ugyanannyi térfogatú acetilén vesz részt, mint oxi-
gén. A két gáz térfogatáramának (koncentrációjának) hányadosa az Rk keverési arány:
V!C2 H2
Rk = (16.11.)
V!O
2
16.6.1. Pálcák
Ahogy láttuk az előzőkben, a LH hozaganyag nélkül, vagy pálca hozaganyaggal vé-
gezhető. A hozaganyag tekintetében a lánghegesztés leginkább a semlegesgázvédelmű,
volfrámelektródos ívhegesztéshez hasonlítható, de a gyártók a lángpálcákat megkülön-
böztetik a SWI pálcáitól.
A lánghegesztő pálcák szokásos átmérőtartománya 1,6…4,0 mm, hosszúságuk Euró-
pában 1 m, Amerikában 36 in. (914,4 mm). A pálcák előállításukat tekintve húzottak
(pl. acélok), öntöttek (öntöttvas) és keramikusak (WC szemcsék Co bázisban) lehetnek.
Az ötvözetlen acélpálcákat alacsony (C ≤ 0 ,2 % ) karbontartalmú és a jobb cseppátmenet
érdekében csillapítatlan acélból készítik.
A szerkezeti acélok hegesztéséhez legalább háromféle szilárdságú pálcát gyártanak
RG 45, RG 60 és RG 65 egyezményes csoportjelöléssel (minimális szakítószilárdságuk
rendre 310, 415 és 460 MPa). A varratszilárdság a pálca anyagán túlmenően az alap-
anyagtól, a keveredés mértékét meghatározó hegesztéstechnológiától és -technikától,
valamint a láng kémiai jellegétől (metallurgiai hatásoktól) függ.
Az ötvözetlen pálcákon túlmenően a kereskedelmi forgalomban a megfelelő alap-
anyagtípusok kötőhegesztéséhez gyengén ötvözött pálcák is kaphatók.
A BÖHLER cég lángpálca választéka 2000. évben a következő volt:
♦ BW VII Rm=340…440 MPa, ötvözetlen acélokhoz, ötvözetlen kivitelben,
♦ BW XII Rm=410…510 MPa, ötvözetlen acélokhoz, Ni=0,4 % ötvözéssel,
Balogh A.: Lánghegesztés 16 / 9
16.6.2. Folyasztószerek
A folyasztószerek (flux) feladata, hogy lánghegesztés közben az alapanyag és a ho-
zaganyag felületén elhelyezkedő oxidokat kémiai úton oldja, az oxidokkal alacsony
sűrűségű salakfilmet alkosson, ami beborítja a hegesztendő felületet és annak újraoxi-
dálódását megakadályozza. A folyasztószer olvadáspontja alacsonyabb, mint az alap-
anyagé, így az oxid már oldott állapotú, amikor az alapanyag megolvasztására sor kerül.
Folyasztószer használata szükséges az erősen ötvözött CrNi acélokhoz, a Cu, Ni, Al
és Mg ötvözetekhez. Szerencsére a szerkezeti acélok folyasztószer nélkül hegeszthetők.
Univerzális folyasztószer nincs, minden anyagféleséghez más- és más folyasztószer-
összetétel szükséges. Savas karakterű oxidot bázikus, bázikus jellegű oxidot savas
folyasztószerrel oldanak. A leggyakoribb savas folyasztószer bóroxidot (B2 O3 ), bórsa-
vat ( H2 BO3 ), vagy bóraxot ( Na2 B4 O7 ⋅ 10 H2O ), tartalmaz. A bázikus folyasztószerek
fő komponense a szóda ( Na2CO3 ⋅ 10 H2O ). Sok folyasztószer tartalmaz kloridokat
( NaCl, KCl, LiCl, CaCl2, ZnCl, NH4 Cl ) és fluoridokat ( NaF, KF, LiF, Na3 AlF6 ) is.
A folyasztószerek por, paszta vagy folyadék alakban kaphatók. Vannak beles pálcák,
ahol a folyasztószer a pálca belsejében helyezkedik el, sőt egyes esetekben a
folyasztószert a pálca külső felületére viszik fel.
A folyasztószer használata nem csak kényelmetlen, idő- és költségnövelő, de emellett
a legtöbb komponense korrozív hatású is. A folyasztószer használatának szükségessége
nagyban rontotta a LH versenyképességét és hozzájárult ahhoz, hogy az eljárás elveszí-
tette korábbi alkalmazásainak döntő hányadát.