Lelkiharcos 3

Bhakti Tirtha Swami:
Lelki Harcos III.

Vigasz a léleknek nehéz időkben
Fordította: Dr. Ortutay Péter

angol nyelvészprofesszor
Bhakti Tirtha Swami
A fordító felajánlása
Tisztelt Uram!
Szeretnék bocsánatot kérni, amiért a társadalmi illemszabályok szerint szólítom meg

önt, de nem voltam még elég szerencsés ahhoz, hogy önhöz fogható lelki személyiséggel
találkozzam egészen addig, amíg lehetőséget nem kaptam fantasztikus könyvének, a
Lelki Harcos III. magyar nyelvű fordítására. Ezért kérem, had szólítsam meg önt úgy,
ahogy annak idején ötven-egynéhány évvel ezelőtt az első angolórámon tanították
nekem.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy lefordíthattam sok-sok kihívó elképzelését,

nagy élvezet volt számomra e munka minden pillanata. Könyve az irodalom értékes
darabja nemcsak a filozófiai problémák, hanem más tudományos témák terén is, egy
gyöngyszem, ha megengedi, hogy e hasonlattal éljek. Tanulságos, pezsdítő, telis-tele
mély, eszes gondolatokkal, ennél fogva nagyon olvasmányos, de egyáltalán nem fölényes
hangulatú, ami néha negatív jellemzője a hasonló típusú írásoknak.
Köszönöm Istennek és önnek a lehetőséget, hogy értesültem a könyvről, továbbá,

hogy az a megtiszteltetés ért, hogy egy nagy tanító segédjévé válhattam egy erőteljes
filozófia terjesztésében népem körében a saját nyelvükön.
Látja, a Mindenható Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek: az a két személy, akik

közbenjártak a könyv fordításában, két odaadó magyar tanítványa Szikszai Mónika
Budapestről és a fiam, Ortutay Attila. Ők beszéltek nekem a könyvről, és javasolták,
hogy fordítsam le azt.
Van még egy említésre méltó dolog: szeretnék köszönetet mondani önnek, hogy
segítségével fogalmat alkothattam arról, hogyan javíthatok önmagamon, vagy inkább,
hogyan szabadulhatok meg - az ön szavaival élve – az egyoldalú gondolkodásmódtól,
amelyet ha sikeresen el tudok utasítani, visszavezeti lelkemet az igazsághoz és Jézus
mindenkit megértő szívéhez.
Engedje meg, hogy imádkozzam a Mindenható Istenhez, hogy áldja meg önt és adjon
erőt önnek, hogy valamennyi nehézségnek ellent tudjon állni.
Őszinte híve:
Dr. Ortutay Péter
A Lelki Harcos III. magyar fordítója
nyelvészprofesszor
3346 Bélapátfalva, József Attila u. 8/12.

e-mail: taypet@axelero.hu
2004. december 30.
W1X
Lelki Harcos III. – Vigasz a léleknek a nehéz időkben
Tartalom
Köszönetnyilvánítás ...........................................................................................................................7
Előszó..................................................................................................................................................7
A szerkesztő előszava ........................................................................................................................ 9
Bevezető............................................................................................................................................10
Az anyagi problémák lelki megoldása .........................................................................................10
Az isteni és démoni tudat............................................................................................................. 11
Nehéz időket élünk....................................................................................................................... 11
A szerzőről ........................................................................................................................................ 13
A hátsó borítón olvasható szöveg: ...................................................................................................14
1. fejezet ............................................................................................................................................ 15
Az emberiségnek választania kell ................................................................................................ 15
Az emberiség válaszút előtt ..................................................................................................... 15
A világban háború dúl.............................................................................................................. 15
A választás természete .............................................................................................................16
Egy elfelejtett örökség..............................................................................................................16
A materialista világszemlélet torzításai................................................................................... 17
Nincs közösségi szellem...........................................................................................................18
Ferde történelmi szemlélet ......................................................................................................18
A modern társadalom evolúciója.............................................................................................19
A modern társadalom fogyatékosságai ...................................................................................19
A reneszánsz: áldás vagy csapás? ........................................................................................... 20
A reformáció tévedése............................................................................................................. 20
A tudat hanyatlása ................................................................................................................... 21
Az „amerikai álom” üressége .................................................................................................. 22
A lélek örökké valóságának tagadása ..................................................................................... 22
Az egyszerűség szükségszerűsége ........................................................................................... 23
A gyógyulás szükségessége ..................................................................................................... 23
Az új típusú ember .................................................................................................................. 24
Felhívás bátorságra ..................................................................................................................25
Kérdések és válaszok................................................................................................................25
2. fejezet............................................................................................................................................27
Jóslatok és jövendölések..........................................................................................................27
A világ most darabjaira hullik .................................................................................................27
Hamis biztonságérzet ............................................................................................................. 28
Miért van ez? ........................................................................................................................... 28
A nagy átmenet előtt ............................................................................................................... 28
A magasabb rendű tudat szükségessége ................................................................................ 29
Történelmi figyelmeztetések................................................................................................... 29
A jövő - próféciák és jóslatok .................................................................................................. 30
Asztrológusok jelentései a jövőről ........................................................................................... 31
Álmok a jövőről ........................................................................................................................ 31
A jövő - lélektani szempontból ................................................................................................ 31
Dr. Raymond Moody és a pszichomantia .............................................................................. 32
Mit mondanak a piramisok?................................................................................................... 32
A bennszülött amerikai idővonalak........................................................................................ 32
A buddhizmus jövőképe.......................................................................................................... 33
Az iszlám a civilizáció bukását jósolja .................................................................................... 33
Szűz Mária jelenései................................................................................................................ 33
A zsidó és keresztény vallási hagyományok egyéb figyelmeztetései ..................................... 33
Védikus jóslatok ...................................................................................................................... 33
Földönkívüli kapcsolatok........................................................................................................ 36
Növekvő általános érdeklődés az UFO-k iránt........................................................................37
A klónozás ............................................................................................................................... 38
Növekvő zűrzavar.................................................................................................................... 39
W2X
Bhakti Tirtha Swami
A katasztrófák kimutatják igazi motivációinkat .................................................................... 39

A magasabb rendű tudáshoz való széleskörű hozzáférhetőség ............................................. 39
Ébresztő mindenkinek ............................................................................................................ 40
Kérdések és válaszok............................................................................................................... 40
3. fejezet........................................................................................................................................... 42
A mai társadalom helyzete...................................................................................................... 42
A technológia nem semleges................................................................................................... 42
A tudás felszínessége............................................................................................................... 43
Gyenge életminőség ................................................................................................................ 43
Az emberi szükségletek mértéke ............................................................................................ 43
Félrevezetett mintaképimádat................................................................................................ 44
Hamis bálványok .................................................................................................................... 44
Az igazi vezetés szükségessége.................................................................................................45
Általános korrupció................................................................................................................. 46
Korrupt rendőrség .................................................................................................................. 46
Rövid távú önérdek ................................................................................................................. 46
Ökológiai pusztulás..................................................................................................................47
Gazdasági kizsákmányolás ......................................................................................................47
Adósság-sújtotta gazdaság.......................................................................................................47
Hanyatlásnak indult imaházak............................................................................................... 48
Nincs többé szent menedék .................................................................................................... 48
Vallási vezetők képmutatása................................................................................................... 49
Atrocitások Isten nevében ...................................................................................................... 49
Finom korrupció ..................................................................................................................... 49
Túlméretezett egocentrizmus ................................................................................................. 50
Elveszett gyerekek és fiatalok .................................................................................................. 51
Hamis értékek .......................................................................................................................... 51
A gyógyszerek okozta problémák ............................................................................................52
A függőség széleskörűen elterjedt ...........................................................................................52
Háború- és fegyverkultúra.......................................................................................................53
Revolverek otthon és az iskolában ..........................................................................................53
Elterjedt bűnözés .....................................................................................................................54
Féktelen bujaság ......................................................................................................................54
A meg nem engedhető viselkedés állandósul..........................................................................54
Ferde utakon járó szexualitás ..................................................................................................55
Az AIDS tragédiája.................................................................................................................. 56
Világméretű pornográfia......................................................................................................... 56
Nemi erőszak........................................................................................................................... 56
Terjedő vérfertőzés ................................................................................................................. 56
Az abortusz veszélyei ...............................................................................................................57
A tagadás nem segít .................................................................................................................57
4. fejezet............................................................................................................................................61
Mi van mögötte?...........................................................................................................................61
A világ negatív erői...................................................................................................................61
Mi a gonosz?............................................................................................................................ 62
A történelmi perspektíva ........................................................................................................ 62
Konfliktus és megosztottság ................................................................................................... 63
Az „oszd meg és uralkodj” stratégiája .................................................................................... 64
Félistenek és démonok............................................................................................................ 65
Kik a démonok?....................................................................................................................... 66
Egy példa az életből..................................................................................................................67
A démoni napirend ..................................................................................................................67
Hogyan működik? ................................................................................................................... 68
Rabszolgasors márpedig van .................................................................................................. 69
A modern élet ritmusa ............................................................................................................ 70
Manipulációs tervek................................................................................................................ 70
W3X
Pszichikai manipuláció ............................................................................................................ 71

Uralkodás a propaganda révén................................................................................................ 71
Kábítószer-függőség a társadalom ellenőrzése céljából .........................................................72
Szándékos problémateremtés..................................................................................................72
A kormányok elárulják bizalmunkat .......................................................................................73
Titkos társaságok .....................................................................................................................73
A „láthatatlan kormány” ..........................................................................................................74
Néhány fontos kérdés ..............................................................................................................74
A magasabb rendű tudás relativitása és elnyomása ...............................................................75
5. fejezet............................................................................................................................................81
Könnyű áldozatok vagyunk..........................................................................................................81
Agykontroll...............................................................................................................................81
Manipulációs technikák.......................................................................................................... 82
Pszichikai kontroll .................................................................................................................. 82
Manipulációk a média közreműködésével ............................................................................. 82
A reklám hatása....................................................................................................................... 83
A televízió hatalma.................................................................................................................. 84
A test a minden ....................................................................................................................... 84
Az öngyilkosság dicsőítése...................................................................................................... 85
A kollektív öngyilkosság ......................................................................................................... 86
Az egydimenziós gondolkodás................................................................................................ 86
Rendszerünk kudarca ............................................................................................................. 87
Szegényes kapcsolatok ............................................................................................................ 88
A szerető kölcsönhatás akadályai ........................................................................................... 88
A családok és a közösség hanyatlása ...................................................................................... 89
A mentális egészség válsága ................................................................................................... 89
Kihívás a pszichiátereknek ..................................................................................................... 90
Orvos, gyógyítsd magadat! ......................................................................................................91
A szerepmodellek fontossága ................................................................................................. 92
Az igazságot nem szabad elferdíteni ...................................................................................... 92
Szükség van pozitív példákra.................................................................................................. 93
Kapcsolatunk a kollektív tudattal........................................................................................... 94
Visszaélés az elmével .............................................................................................................. 94
Önpusztító minták .................................................................................................................. 95
Tudunk változtatni.................................................................................................................. 96
Kérdések és válaszok................................................................................................................97
6. fejezet........................................................................................................................................... 99
A lelki harcos világszemlélete ..................................................................................................... 99
Nem a test vagyunk................................................................................................................. 99
Az eksztázis keresése............................................................................................................. 100
Az igazi felszabadulás ............................................................................................................ 101
Az anyagi természet megtévesztő sajátosságai .....................................................................102
Az anyagi természet három kötőereje ...................................................................................103
Reinkarnáció: tény vagy fikció?.............................................................................................104
A mi karma-mintáink ............................................................................................................105
Ösztöneink féken tartása .......................................................................................................106
Isten Országa..........................................................................................................................106
A személyes filozófiai megközelítés.......................................................................................107
Kérdések és válaszok............................................................................................................. 108
7. fejezet .......................................................................................................................................... 112
A lelki harcos tizenkét jellemző tulajdonsága ........................................................................... 112
Mit jelent lelki harcosnak lenni? ........................................................................................... 112
A lelki harcos jellemző tulajdonságai pontokba szedve........................................................ 113
A lelki harcos ura érzékeinek és elméjének........................................................................... 113
Alázat ...................................................................................................................................... 115
Bátorság.................................................................................................................................. 116
W4X
Bhakti Tirtha Swami
Az igazmondás ....................................................................................................................... 117

Együttérzés és büszkeség nélküliség ..................................................................................... 118
Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség ....................................................... 119
A haszontalan időtöltés kerülése ........................................................................................... 119
Türelem és önzetlenség..........................................................................................................120
Erős hit ................................................................................................................................... 121
Kitartás ................................................................................................................................... 121
Állandó érdeklődés és lelkesedés a tanulás és a fejlődés iránt .............................................122
Meghódolás az isteni akaratnak ............................................................................................122
Kérdések és válaszok..............................................................................................................123
8 fejezet........................................................................................................................................... 127
Hogyan erősítsük meg magunkat? ............................................................................................ 127
A lelki élet nagy kihívás ......................................................................................................... 127
Még a nagy tanítómestereknek is ki kellett állni a próbát....................................................128
Saját tudatunk erősítése ........................................................................................................129
Az önfeláldozást szabotáló tényezők kigyomlálása...............................................................130
Az önvédelem .........................................................................................................................130
Az ítélőképesség értéke .......................................................................................................... 131
A „normális” nem természetes .............................................................................................. 131
A finomabb jelenségek hatása ...............................................................................................132
Hangvibráció ..........................................................................................................................133
A lélek sötét éjszakája ............................................................................................................133
Az út megfontolt kiválasztása ................................................................................................134
Az elkötelezettség fontossága ................................................................................................ 135
A tisztaság erő ........................................................................................................................136
Mondjuk az Úr nevét..............................................................................................................136
Az imádság ............................................................................................................................. 137
Egészség és gyógyulás ............................................................................................................ 137
A karma és a gyógyulás ..........................................................................................................138
A cél nem téveszthető szem elől ............................................................................................139
Kérdések és válaszok..............................................................................................................139
9. fejezet..........................................................................................................................................142
A felelősségteljes cselekvés irányelvei .......................................................................................142
Állandóan cselekszünk...........................................................................................................142
A segítség és a szolgálat .........................................................................................................143
A szolgálat alázata ..................................................................................................................144
Az isteni kegyelem keresése................................................................................................... 145
A hatalom megértése ............................................................................................................. 145
A hatalom típusainak azonosítása.........................................................................................146
Fizikai hatalom.......................................................................................................................146
Intézményi hatalom ...............................................................................................................146
Emocionális hatalom ............................................................................................................. 147
Akadémikus hatalom .............................................................................................................147
Ösztönös hatalom ..................................................................................................................148
Szent hatalom.........................................................................................................................148
Isteni hatalom ........................................................................................................................148
A lelki összhang megőrzése ...................................................................................................148
Felelősségteljes vezetőnek lenni ............................................................................................149
Éberség és stratégia ...............................................................................................................150
Forradalmárként cselekedve ................................................................................................. 151
Mit jelent forradalmárnak lenni a mai világban ................................................................... 152
Állni a sarat ............................................................................................................................ 153
Tetteink értékelése ................................................................................................................. 153
Kérdések és válaszok.............................................................................................................. 154
10. fejezet........................................................................................................................................ 157
A világközösség szolgálatában ................................................................................................... 157
Egy járható jövő létrehozása.................................................................................................. 157
W5X
Az igazi kultúra ...................................................................................................................... 157

A lelki mag..............................................................................................................................158
A legjobbat Keletről és Nyugatról..........................................................................................159
A meghalás szent művészete .................................................................................................160
Az igazi kultúra helyreállítása................................................................................................160
Tolerancia és egyetemes hit...................................................................................................160
Kapcsolatunk a természettel.................................................................................................. 161
Egyszerűség és önállóság ....................................................................................................... 161
A közösség ereje .....................................................................................................................163
Közösséget alkotni .................................................................................................................164
Egy közösség létrehozásának négy alapelve..........................................................................164
Az erős család építése ............................................................................................................ 167
Együttműködés és a közösség................................................................................................168
Konfliktuskezelés a közösségben...........................................................................................169
A pozitív közösségi környezet fenntartása ............................................................................169
Legyünk elkötelezettek ..........................................................................................................170
Kérdések és válaszok.............................................................................................................. 171
W6X
Bhakti Tirtha Swami
Köszönetnyilvánítás
Szeretnék hálás köszönetet mondani mindazoknak, akik időt és fáradtságot nem

kímélve lehetővé tették, hogy ez a könyv elkészülhessen. Greg Gurewitz
megszámlálhatatlanul sok hangszalagot bocsátott rendelkezésünkre, hogy a felvett
anyagot mások papírra vethessék. Lisa DeSoto, Christina af Wetterstedt, Laurice Stuart,
Michelle Stanfill, Isis Bey, Laren Kossis, James Parks, Marcus Laurence és Walter
Howard gondosan leírták a magnószalagra rögzített anyagot, amelyből aztán a könyv
szövege készült. Frederick Waddel, John Papazagalou, Leigh Clements, Adam Kenney,
Robin Cannon, Marylin Wood és Krista Oliver nagyon értékes szerkesztői munkát
végeztek. Külön köszönet illeti meg Stewart Cannont, aki a tördelést végezte és a könyv
csodálatos borítólapját tervezte. Szeretnék köszönetet mondani úgyszintén Phillip
Malpassnak a Goloka Books Kiadótól, akinek szíves engedélyével az Illustrated
Bhagavatam Stories első kötetéből átvehettük a könyv borítólapján látható illusztrációt.
E könyv létrehozása terén mutatott kitartásukkal Önök az igazi lelki harcos

csodálatos tulajdonságait bizonyították.
Előszó
1893-ban a Vallások Világparlamentje létrehozott egy szervezett vallási

csúcstalálkozót, és ezzel kezdetét vette a párbeszéd a keleti és a nyugati vallási
hagyományok között. Egy évszázaddal később a Világvallások Parlamentje másodszor is
megszületett Chicagóban, és a párbeszéd intenzívebb lett. A világ legkülönbözőbb
részéből több mint nyolcezer résztvevő gyűlt össze, hogy vallási és lelki választ adjon a
nemzetközi közösség előtt felmerülő sürgető kérdésekre. Ez az összejövetel erőteljes
demonstrációja volt a másság szerepének az emberek közötti harmónia
megteremtésében.
1999-ben a Világvallások Parlamentje nem véletlenül gyűlt össze épp az afrikai
kontinensen, a dél-afrikai Fokvárosban. Sokan úgy érezték, hogy ez a találkozó az egység
mindinkább kialakuló mintáinak a bizonyítéka a világon. Dél-Afrika a világ többi
részének mikrokozmoszát képviseli, története pedig a huszadik század elmúlt
évtizedében azt bizonyítja, hogy az emberek képesek együtt dolgozni annak érdekében,
hogy az anyagi és lelki felszabadulás új szintjeit hozzák létre a társadalom számára.
Mivel Dél-Afrika jelenleg társadalma újjáépítésének tövises útját járja, ezért az
együttélés és a közös munka új módjait próbálja felmutatni a világnak. Ebben a
folyamatban testet öltenek a Világvallások Parlamentjének szelleme és céljai, Dél-Afrika
pedig megfelelő mátrixnak bizonyult céljaink kifejezésére az új évezred hajnalán.
A Világvallások Parlamentjének 1999-ben rendezett konferenciáján az emberiség
történetének egyik legválságosabb időpontjában gyűltek össze a világ vallásainak
képviselői. A huszadik század végére az emberiség előtt álló legnagyobb problémák az
olyanok lettek, mint a szektásság, a fajgyűlölet, a törzsi gyűlölködés, a nemek közti
egyenlőtlenség és a vallási fanatizmus. Ezek a problémák megosztják a világot, és
világszerte veszélyeztetik az emberi társadalmak alapjait.
Ebből is jól látható, mennyire sürgetően fontos volt a vallásos emberek és a vallási
intézmények számára, hogy összejöjjenek, és szembenézzenek e világméretű
ellentétekkel, s emellett megbeszéljék egymással a lehetséges kilátásokat és a spirituális
W7X
megoldások lehetőségeit, s megtegyék az első lépéseket a változások felé. A Parlament

által létrehozott szélesebb körű egység még most is azt az eltökélt szándékot juttatja
kifejezésre, hogy szembe kell szállni a kor problémáival, és egy olyan világot kell építeni,
amely őrzi és óvja minden egyes lélek becsületét és rendeltetését.
Az 1999. évi Parlament egyik fő célja az volt, hogy ösztönözze az embereket, a
szervezeteket, a nemzeteket és a vallási közösségeket arra, hogy minél többen tegyenek
felajánlásokat arra vonatkozóan, amivel a leginkább szolgálhatjuk hosszú távon a világ
megújulását. Egy ilyen felajánlás Őszentsége Bhakti Tirtha Swami Krishnapada részéről
ez az új könyv, A lelki harcos III: vigasz a léleknek a nehéz időkben, amit nevezhetünk
egy újabb ajándéknak a globális emberi közösségnek tett szolgálat nevében. Emellett
mindenképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy az emberi tudat és lelkiség további
fejlődése érdekében kifejtett odaadó szolgálatának hosszú listáján ez csak egy újabb
felajánlás az eddigi sok közül.
A lelki harcos III, akárcsak előző könyve, a Leadership for an Age of Higher
Consciousness (Vezetés és vezetők a magasabb rendű tudat korszakában), ugyanarról
szól: hogyan kell anyagi problémákat a lelki megoldás szintjén megközelíteni. Bhakti
Tirtha Swami kiemelkedő nemzetközi sikerei a különböző vallási képviselőkkel folytatott
párbeszédeiben, a nemzetközi kapcsolatokban, a különböző konfliktushelyzetek
megoldásában, a világ vezetőivel folytatott tanácskozásaiban és az önellátó közösségek
fejlesztésében, mind bizonyítékai annak, hogy elkötelezett híve az egészséges globális
gondolkodásmódnak.
Mint a világ egyetlen afro-amerikai vaishnava guruja, mint princetoni tudós kutató
és afrikai törzsi vezető, jól tudja egyeztetni egymással a keleti, nyugati és afrikai
világszemléletet minden könyvében és mindennapos tevékenységében. Igazán szereti az
embereket, gyöngéd lélek, és egész élete nem más, mint egy fontos üzenet, amelyet
minden tettével közvetíteni igyekszik. Ő azt az erőt és békét példázza, amely az
emberiségnek lerótt szolgálatból, valamint abból ered, hogy a másságon keresztül is
egységet lehet teremteni.
Ezért azt kívánom, hogy mindenki, aki az odaadó szolgálat ezen értékes ajándékát
olvassa, gondolkozzék el azon maga is, milyen ajándékkal járulhatna hozzá ahhoz, hogy
segítsük megteremteni az emberi tudatnak és az egységnek új szintjeit.
Dr. Amy Marks,

a Világvallások Parlamentjének
társelnöke,
Dél-Afrika, 1999.
W8X
Bhakti Tirtha Swami
A szerkesztő előszava
A lelki harcos III: vigasz a léleknek a nehéz időkben című könyv azokat az
előadásokat tartalmazza, amelyeket Őszentsége Bhakti Tirtha Swami (Swami
Krishnapada) tartott a legkülönbözőbb népes hallgatóság előtt élőben, a rádiókban és
televíziókban szerte az egész világon, több éven át húzódó időszakban. Mivel a témakört
érintő tárgyakról az előadó eredetileg élőben szólt, ezért a nyelvi stílus a nem hivatalos
társalgási, beszélt nyelvi stílus. A szerkesztés folyamán az olvashatóság érdekében
azonban helyenként változtatnunk kellett az eredeti szövegen, ám általában igyekeztünk
megőrizni a beszélt nyelv jellemző sajátosságait is annak érdekében, hogy megtartsuk az
eredeti előadásmód verbális finomságát és színezetét. Reméljük, hogy ezzel sikerült egy
olyan légkört teremteni, amelyben a szó szoros értelmében az olvasó a hallgatóság egyik
tagjának érezheti magát, és így megtapasztalhatja egy kitűnő szónok hatásos jelenlétét,
amint megosztja velünk a mindannyiunk számára oly fontos lelki táplálékot.
Szeretnénk megemlíteni néhány más stilisztikai elgondolást is. Bhakti Tirtha Swami
előadásaiban a legkülönbözőbb spirituális filozófia gondolatköréből merít, ám mivel
hallgatósága legtöbbször és főként a keresztény és védikus hagyományokban jártas
emberekből állt, ezért leggyakrabban ezekre az írásokra utal. Időnként szanszkrit
szakkifejezéseket (terminológiát) használ a Védákból, amely a világon most az Indiaként
ismert területről származó ősi írások óriási tömegét jelenti. Ezt a terminológiát, ahol
lehetett, elhagytuk, illetve lefordítottuk. Ám ahol e szakkifejezések fontosnak
bizonyultak, megpróbáltuk jelentésüket a szövegkörnyezeten belül elmagyarázni.
Továbbá, minden fejezet az eredeti előadások után feltett kérdésekkel és előadói
válaszokkal zárul. Úgy gondoltuk, hogy ezek némelyike az olvasó egyes felvetéseivel is
egybevághat. Ez a „kérdezz – felelek” módszer Bhakti Tirtha Swami részéről több olyan
szemponttal is szolgál, amelyből kiindulva az itt tárgyalt témaköröket vizsgálhatjuk.
Ez a könyv a harmadik kötet A lelki harcos sorozatunkban. Az első kettő, a Spiritual
Warrior: Uncovering Spiritual Truths in Psychic Phenomena (A lelki harcos: lelki
igazságok a pszichikai jelenségekben) és a Spiritual Warrior II: Transforming Lust into
Love (A lelki harcos II: hogyan legyen a kéjvágyból szeretet/szerelem) már
nyomtatásban van, és már sok más nyelvre is lefordították, ahogyan Őszentsége több
más művét is. A következő oldalakon található információ rendkívül ritka, és azt
reméljük, hogy az olvasó a lehető legjobban hasznosíthatja az általa tartalmazott tudás
java részét. Ha az ember ezt a tanítást komolyan veszi, akkor életét a legfenségesebb
szerető kalanddá változtathatja.
W9X
Bevezető
A lelki harcosok nem hétköznapi értelemben vett hagyományos emberek, hogy ne

mondjunk sokat. Nem hagyományos fegyverekkel harcolunk, nem hagyományos
csatatereken harcolunk, és nem hagyományos célokért harcolunk.
Az emberiség történetében sok háborúnak van és volt vallási felhangja, ám ha jobban
megnézzük ezeket a háborúkat, rögtön látni fogjuk, hogy a hadban álló feleket sokkal
jobban érdekelte valamilyen politikai előny vagy éppenséggel a területszerzés. Ezekben
az esetekben a vallási másságot, a különbséget két vagy több vallás között csak
zászlóként használták, éppúgy mint a faji, osztály- vagy a nemi különbséget azért, hogy
kisebbítsék mások emberi méltóságát és igazolják azt, ami nem igazolható. A lelki
harcos semmit sem vár és akar az ilyen cselekményektől – mi jól tudjuk, hogy az a
nyereség és hatalom, amelyért ezek a csoportok harcba indulnak, múlandó és nem hoz
igazi boldogságot.
A vallás és a lelkiség, a spiritualitás nem ugyanaz. A vallás fontos szerepet játszhat a
lelki fejlődés megértésében, de előmozdíthatja a megosztást és a szektásságot is.
Függetlenül attól, hogy a Bibliát, a Tórát, a Koránt vagy a Védákat követjük, tudnunk
kell, hogy az igazi lelki útkeresés célja az, hogy megtaláljuk a közös alapot mindezen
dolgok és minden lény között; s ezt csak úgy érhetjük el, ha alaposan tanulmányozzuk a
számunkra elérhető összes ősi bölcsességeket.
Az igazi lelki harcos minden erejével arra törekszik, hogy elsajátítsa a szeretet, az
alázat, az együttérzés, a hit és az önismeret fegyverének a használatát. Csataterünk az
emberi tudat birodalma, ahol a tudatlanság és a kéjvágy ellen kell állandóan küzdenünk,
mert ez a kettő már úgy elárasztotta az emberi társadalmat, mint egy megszálló
hadsereg. Célunk egy olyan civilizáció megteremtése, ahol az emberek harmóniában
élnek egymással és Istennel, ébren vannak és együtt élnek a tündöklő lelki környezettel,
amely mindenki számára elérhető. E célok elérése érdekében kell mindannyiunknak
fejlődni, és mindenkivel, akivel összehoz bennünket a sors, meg kell osztanunk a tudást,
hogy kezükbe adjuk azokat az eszközöket, amelyekre szükségük van, hogy saját maguk is
felfedezhessék és megtapasztalhassák az igazságot.
Az anyagi problémák lelki megoldása
Azok a problémák, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznünk, olyan nagyok és
sokrétűek, hogy még a legparanoiásabb személy is nehezen tud konkrétan eligazodni
köztük. Háborúk és fajgyűlölet, bűnözés és betegség, természeti katasztrófák… és a sort
a végtelenségig folytathatnánk. E kérdések mindegyike oly súlyos és bonyolult, hogy úgy
tűnik, bármelyik közülük lehet létünk végállomása is.
Az emberiség története során már nem egy vészhelyzetet élt át. Titokzatos módon,
ám cáfolhatatlanul, amikor a baj a tetőfokára hágott, akkor mindig megjelent egy vezető
vagy próféta, aki hatalmas üzenetet hozott. Ezek a forradalmár tanítómesterek
különböző emberi fajoktól származtak, a világ különböző térségeiben tűntek fel, és
különböző vallási rendszereket hoztak létre, ám ugyanakkor üzenetük alappillére
ugyanaz a három tétel maradt: Szeresd Uradat-Istenedet tiszta szívedből és lelkedből,
szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és ez a világ nem a te végső otthonod.
Mindannyian hallottuk már ezeket a kitételeket ilyen vagy olyan formában, úgyhogy
a legtöbb társadalomban ez a három alaptétel ma már semmitmondó közhelynek
W 10 X
Bhakti Tirtha Swami
számít. Bár gondoljunk csak bele, hogy milyen csodálatos világban is élhetnénk, ha ezt a
három alapelvet minden egyes ember komolyan venné.
Egy fát megöntözni kétféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy levélről levélre haladva,
mindegyiknek egy-két csepp vizet adunk, vagy pedig egyszerűbben, ha a vizet a
gyökérzetre öntjük. Az utóbbi sokkal kevesebb erőfeszítést követel, és tulajdonképpen
sokkal hasznosabb is: jobb vízellátást biztosít a leveleknek, mint az első módszer. Az
anyagi világ bonyolultságának sokkal több „ágacskája” és „levélkéje” van, mint amennyit
szemünkkel láthatunk, de nagy tanítómestereink szerint problémáink gyökere az
Istennel és az egymással való kapcsolatainkban rejlik.
A lelki harcosok megpróbálják ezeket a kapcsolatokat meggyógyítani és erősíteni
először azáltal, hogy megtanulják azonosítani és tisztelni az igazi lelket az emberben, és
aztán megtanulják felismerni az Isten-lényeget saját magukban és mindenki másban itt
körülöttünk.
Az isteni és démoni tudat
Ahogyan a fény is először bántja a szemünket, ha reggel felébredünk, éppígy ha

szemünk kinyílik létünk igazi természetére, először mindig a másik oldalunkra akarunk
fordulni, és a takarót is a fejünkre húzni, hogy lehetőleg ne lássunk semmit. Ez
természetes reakció, és a fényhez szoktatni másokat is azoknak lenne a kötelessége, akik
már felébredtek.
Sajnos nem mindenki érdekelt abban, hogy minden ember ismerje az igazságot.
Vannak olyanok, akik már bizonyos értelemben felébredtek, de azért másokat
sötétségben kívánnak tartani. Amikor az ilyen, Istent nem félő egyének az ismeretlentől
való félelemmel etetik az embereket, teszik ezt azért, hogy a tömegek ne lássanak tisztán,
ne törődjenek semmivel, és amennyire csak lehet, őtőlük függjenek. Az ilyen egyének
csak saját önző érdekeiket tartják szem előtt, s természetesen mindenekelőtt azt, hogy az
emberekkel manipulálva könnyen eljátszhassák a nagy hatalmú istenek szerepét saját
kis birodalmukban.
Ilyen emberek ősidők óta léteztek. A Védák asuráknak, vagy démonoknak nevezi
őket, mert minden tevékenységük arra irányul, hogy bitorolják Isten hatalmát.
Ugyanakkor nem szabad felednünk, hogy az isteni és a démoni közti különbség
valójában tudati dolog. Majdnem minden nagy próféta szembetalálta magát nagy
hatalmú démoni erők ellenállásával, de a nagy szeretet és tisztaság mégis
felülkerekedett, olyannyira hogy még a legnagyobb bűnösök is megváltoztak hatásukra.
A lelki hadviselésnek ez az igazi lényege.
Nehéz időket élünk
A modern világ tele van ellentmondással a két különböző környezet között. Az egyik
környezet az, amelyben élni akarunk, a másik pedig az, amelyet akarva-akaratlanul saját
magunknak teremtettünk. Mindannyian békét akarunk, de béke nincs soha. Háború van
valahol most is, épp amikor ezeket a sorokat olvassuk. Mindenki szeretni akar és keresi
a társát, ám sok ember mégis e kapcsolatok keretén belül is magányosnak érzi magát. A
munkások azt akarják, hogy értékeljék őket, és biztonságot jelentő munkahelyeket
akarnak, ám a saját iparunk által gyártott gépek fölöslegessé tesznek sok szakképzett
dolgozót. A diákok éveken át képezik magukat az egyetemeken, de a diplomával a
kezükben már nem kellenek a gyorsléptű üzleti világnak, amelyben tudásuk gyorsan
W 11 X
elavul. A szülők azt akarják, hogy gyerekeik egészségesen és boldogan nőjenek fel, ám
mégis sok gyerek lesz depressziós, haragos és önpusztító.
Barátainkhoz fordulunk vigaszért és megértésért, de gyakran semmit se kapunk,
mert mindenki el van foglalva saját magával és másokra nincs ideje. Társadalmi és
politikai vezetőkre szavazunk a választásokon, hogy megjavítsák életkörülményeinket,
de ők csak mint tömeget vesznek bennünket figyelembe, és csak azért, hogy nekik legyen
hasznuk belőle. A világ sok részében még a rendőrség is kihasználja az embereket, és
visszaél bizalmukkal, ha segítséget és védelmet várnak tőle. És manapság már az is
meglehetősen gyakran fordul elő, hogy ha az emberek ki akarnak lépni a modern
paradigmából, és egy természetesebb életformát akarnak választani, akkor az időjárási
változások és természeti katasztrófák semmisítik meg közösségüket. Azok pedig, akik
nyomorúságuk elől menekülve a kábítószerekhez folyamodnak, rövid időn belül olyan
nyomorultul fogják magukat érezni, mint soha azelőtt.
S végül, tehetetlenül és kétségbe esve sokan vallási vezetőikhez fordulnak
útmutatásért és azért, hogy mondják meg nekik, mi az értelme ennek az életnek itt a
földön, de csak még nagyobb csalódás éri őket. A vallási vezetők egy része maga is
tehetetlen, nem képes semmire, és talán még bűnösebb, mint az, aki a segítségét kéri. Az
ilyen és egyéb kétségbe ejtő helyzetek vezettek el a depresszió, a mentális betegségek, a
gyilkosságok és az öngyilkosságok számának globális növekedéséhez.
A lelki harcos kötelessége, hogy kapcsolatot teremtsen az isteni hatalommal, és
növelje az erőt, együttérzést és önzetlen szeretetet, amely iránytűt és vigaszt fog adni
azok szívének, akiket az Úr gondjainkra bízott. Szeretteim, eljött az óra, amikor újra
lelket kell önteni a társadalomba. Azokra pedig igazi nagy kaland vár, akik hajlandóak és
képesek szembenézni azzal a kihívással, amellyel mindenképpen szembe kell néznie
annak, aki igazi lelki harcos óhajt lenni.
W 12 X
Bhakti Tirtha Swami
A szerzőről
Bhakti Tirtha Swami, eredeti neve John E. Favors, keresztény Isten-félő családban
született. Mint gyermek evangéliumi igehirdető, gyakran szerepelt a rádióban és a
televízióban. Fiatalemberként a dr. Martin Luther King által meghirdetett emberjogi
mozgalom egyik ifjúsági csoportjának volt a vezetője. A Princetoni Egyetemen a
diáktanács elnöke lett, és a Harmadik Világ Koalíciójának elnökeként is szolgált. S bár
pszichológiából diplomázott, de elismert szakértője több más szakterületnek is, mint
például a politikának, az afrikanisztikának, az indológiának és a nemzetközi jognak.
Őszentsége volt a büntetőjogi reformprogramok koordinátorának az asszisztense a
New Jersey Állam Közvédő Irodájában, valamint több kábítószer-függőséget kezelő
klinika igazgatója az Egyesült Államokban. Ezen kívül volt speciális tanácsadó az
amerikai oktatási tesztelő szolgálatnál, és politikusok kampányrendezője is. Bhakti
Tirtha Swami nemzetközi elismertségre tett szert a Bhaktivedanta Kiadó
képviselőjeként, különösen az egykori kelet-európai kommunista államok tudósaival
együtt végzett kiemelkedő munkásságáért.
Mint az egyetlen afro-amerikai vaishnava guru a világon, Bhakti Tirtha Swami
közvetlenül felügyel több projektre az Egyesült Államokban (különösen a következő
államokban, ill. városokban: Washington, D. C., Potomac, Maryland, Detroit,
Pennsylvania, Nyugat-Virginia), Nyugat-Afrikában, Dél-Afrikában, Svájcban, és
Franciaországban. Szolgálatot teljesít továbbá a Vaishnava Főiskolák és Iskolák
Amerikai Föderációjának igazgatójaként is.
Az Egyesült Államokban Bhakti Tirtha Swami az Alkalmazott Lelki Technológia
Intézetének a megalapítója és igazgatója, az Urbánus Lelki Fejlődés Nemzetközi
Bizottságának igazgatója, és a Hetedik Pánafrikai Kongresszus egyik nemzetközi
koordinátora. Hogy széleskörű érdeklődését bemutathassuk, meg kell említeni továbbá
azt is, hogy tagja az Ismeretelméleti Tudományok Intézetének, a Honvédelmi
Információ Központjának, az ENSZ Amerikáért Szövetségének, a Nemzetközi Békealap
Intézetnek, a Világjövő Társaságnak, valamint a Lelki és Parlamenti Vezetők Globális
Fórumának.
Bhakti Tirtha Swami, aki a nemzetközi kapcsolatok és konfliktusok megoldásának
szakértője, állandóan járja a világot, és sok magas rangú ENSZ-képviselőnek, neves
személyiségnek és törzsfőnek, királyoknak és legfelsőbb bíróságoknak lett a lelki
tanácsadója. 1990-ben Őszentségét a nigériai Warri törzs törzsfőjévé avatták az
Afrikában és szerte az egész világon végzett kiemelkedő munkásságának elismeréséért.
Az elmúlt években többször találkozott Nelson Mandela dél-afrikai vezetővel, hogy
megbeszéljék a világbéke elérésének lehetőségeit és stratégiáját.
Mindezen kívül az iskolák, klinikák, mezőgazdasági projektek és a háziipar
fejlesztése révén történő önmegvalósítás és önellátás bátorítása érdekében Bhakti Tirtha
Swami szemináriumokat és munkacsoportokat szervez és vezet az elvközpontú vezetés, a
lelki fejlődés, az emberek közötti kapcsolatok, a stresszoldás és az időbeosztás, valamint
más idevágó tárgyak kérdéseiről. Széles körben elismert személyiség a globális
konfliktusok megoldásának szakértő közvetítőjeként is.
W 13 X
A hátsó borítón olvasható szöveg:
A Lelki/önmegvalósítás
A lelki harcos kötelessége, hogy kapcsolatot teremtsen az isteni hatalommal, és

növelje az erőt, együttérzést és önzetlen szeretetet, amely iránytűt és vigaszt fog adni
azok szívének, akiket az Úr gondjainkra bízott. Szeretteim, eljött az óra, amikor újra
lelket kell önteni a társadalomba. Azokra pedig igazi nagy kaland vár, akik hajlandóak és
képesek szembenézni azzal a kihívással, amellyel mindenképpen szembe kell néznie
annak, aki igazi lelki harcos óhajt lenni.
Bhakti Tirtha Swami lelki tanítómester, író, a princetoni egyetem végzőse, a

Washingtoni Alkalmazott Lelki Technológia igazgatója (Washington, D.C.). Az emberi
kapcsolatok és a konfliktusmegoldások szakértője, aki több mint húsz éven átdolgozott
nemzetközi tanácsadóként diplomatáknak, államfőknek és a nagyközönségnek. Kitűnő
szónok és lelkesítő szerepmodell, járja a világot, hogy hirdesse a szeretet, a szolgálat és a
közösségi tudat üzenetét valamennyi nemzetet, fajt és hitet, valamint az élet minden
területét képviselő embereknek.
„Az 1999. évi Parlament egyik fő célja az volt, hogy ösztönözze az embereket, a
szervezeteket, a nemzeteket és a vallási közösségeket arra, hogy minél többen tegyenek
felajánlásokat arra vonatkozóan, amivel a leginkább szolgálhatjuk hosszú távon a világ
megújulását. Egy ilyen felajánlás Őszentsége Bhakti Tirtha Swami Krishnapada részéről
ez az új könyv, A lelki harcos III: vigasz a léleknek a nehéz időkben, amit nevezhetünk
egy újabb ajándéknak a globális emberi közösségnek tett szolgálat nevében. Emellett
mindenképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy az emberi tudat és lelkiség további
fejlődése érdekében kifejtett odaadó szolgálatának hosszú listáján ez csak egy újabb
felajánlás az eddigi sok közül.”
Dr. Amy Marks,

a Világvallások Parlamentjének
társelnöke
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak a lelki katonáknak, akik azért jöttek, hogy új
szellemiséget adjanak a társadalomnak.
W 14 X
Bhakti Tirtha Swami
1. fejezet
Az emberiség válaszút előtt! – A világban háború dúl – A választás természete – Elfelejtett örökség – A
materialista világszemlélet torzításai – A közösség hiánya – Ferde történelmi világszemlélet – A modern
társadalom evolúciója – A modern társadalom fogyatékosságai – A reneszánsz: áldás vagy csapás? – A
reformáció tévedése – A tudat hanyatlása – Az „amerikai álom” üressége – A lélek örökké valóságának
tagadása – Az egyszerűség szükségessége – A gyógyulás szükségessége – Az új típusú ember – Felhívás
bátorságra – Kérdések és válaszok
Az emberiségnek választania kell
Az emberiség válaszút előtt

Az emberiség a lelki vészhelyzet peremére került – és lelkileg mindenképpen fel kell
ébrednie. A bolygónk körüli szellemiség csak erősödik, s ennek következtében azok alól,
akik már amúgy is bizonytalanok, még jobban kicsúszni látszik a talaj, de ugyanakkor ez
fokozza azok elszántságát is, akik valóban lelki és szellemi haladást akarnak.
A világban háború dúl

Úgy látszik, manapság minden, ami csak elromolhat, el is romlik, s a legtöbb ember
egyáltalán nem tudja, mit akar. Jelenleg úgy tűnik, hogy a démonikus ártó erők mintha
sikeresebbek lennének, mint a lelkiek. Az emberek szinte az egyik napról a másikra
válnak mind immunisabbá úgy a saját, mint a mások bűneivel szemben, mert az
aberráns viselkedés mindinkább normává lesz. Történelmünk tele van ilyen
időszakokkal, amikor is az esztelenség kerekedik felül egy időre, de aztán jön a
polarizálódás és a megtisztulás – valahogy úgy, ahogyan most is történik.
Annak ellenére, hogy épp az ellenkezőjét vélnénk valószínűnek, olyan világban élünk,
amelyben háború dúl. Például háborúban állunk egymással politikai és társadalmi téren,
ahol – képletesen szólva – állandó bombatámadásoknak vagyunk kitéve: el kell
viselnünk a törzsi ellentétek, a nemi felsőbbrendűség, a vallási türelmetlenség és a
fajgyűlölet ostorcsapásait. Közben kultúránk erkölcsileg lehanyatlott. A társadalom
elmerült a legkülönbözőbb visszaélésekben: bántalmazzuk a gyerekeket, az időseket,
vérfertőzésben élünk, eltűrjük a pornográfiát, és természetesen elsősorban saját
magunknak ártunk. Ez a viselkedésforma tünet, az emberi értékek további
hanyatlásának tünete.
Vizsgáljuk csak meg alaposan, hogy milyen is az anyagi helyzet a mai világban.
Mindig fontos, hogy felismerjük a kézenfekvő probléma intenzitását, ha nem akarjuk
elszámítani magunkat. Ha alábecsüljük az ellenség vagy az ellenfél erejét, akkor saját
védelmi vonalainkat veszélyesen rózsaszínű szemüvegen keresztül fogjuk látni. Ez
egyenlő a vereséggel. De ha helyesen mérjük fel ellenfeleink potenciális erejét, és tudjuk,
hogy mi jár a fejükben, akkor jobban tudjuk megítélni, hogyan is bánjunk velük, hogyan
vértezzük fel magunkat a legjobban ellenük, s végeredményben, hogyan arassunk
győzelmet felettük.
Még alig néhány évvel ezelőtt lényegében kétpólusú világban éltünk, amelyben volt
egy demarkációs vonal, és folyt a rivalizálás két nagyhatalom között. Mára egy
többpólusú világban találtuk magunkat, amelyben majdnem minden társadalmi és
W 15 X
politikai koalíció teljesen labilis és átmeneti. A nemzetközi hatalmi egyensúly állandóan

változik, s ez pedig rendkívül veszélyes dolog.
A választás természete
A Földünket átszelő igazi választóvonalak nem a nemzetiségi hovatartozástól, a bőr
színétől, a nyelvtől, a stílustól vagy divattól függnek, hanem sokkal inkább a jámborság
és tisztaság fokától. Szerte az egész világon fokozódik a polarizálódás azok között
közülünk, akik spirituálisak és a magasabb tudatot szolgálják, és azok között közülünk,
akik anyagiasak, és talán démonikusak is. Az egykor széles középút egyre szűkül. Azok,
akik az anyagiasság felé hajlanak és érzéketlenítik magukat saját tökéletlenségükkel
szemben, azt remélvén, hogy valamilyen mesterséges úton juthatnak hozzá valamiféle
lelki békéhez vagy nyugalomhoz, mind jobban és jobban degradálódnak. Másrészt pedig
azok, akiket zavar tökéletlenségüknek tudata, mindinkább törekednek arra, hogy jobban
megértsék az ember helyét itt a Földön és viszonyát Istenhez, s ezáltal nagyobb lelki erőt
és képességeket találnak.
Az állandó nyomás és stressz, amellyel az embernek nap mint nap szembe kell
néznie, sokszor elbizonytalanítja – néha egészen megbolondítja és megtéveszti. Mások
viszont, akiknek elegük lett ebből az egész őrültségből, igyekeznek visszaszerezni józan
eszüket és egyensúlyukat azzal, hogy istenesebb utat választanak. És vannak olyanok is,
akik a teljes transzcendenciát keresik, megpróbálnak a materiális világ korlátai mellett
elhaladva megszabadulni azoktól a földi mintáktól, hogy csak egyszerűen enni, aludni,
párkapcsolatot fenntartani és vigyázni kell.
Az ember természeténél fogva a materiális világban se nem teljesen jó, se nem
teljesen rossz. Inkább azt mondanám, hogy egy mezsgyén állunk, és lehetünk ilyenek,
vagy olyanok is. Sajnos ideiglenesen inkább a negatív hatás a domináns a mai világban,
amit az a sok baj és megpróbáltatás bizonyít, amellyel szembe kell néznünk: a
kábítószer, a háborúk, az AIDS, és a természeti csapások. Sokan úgy vélik, hogy mindez
Isten és Ügynökeinek egyenes büntetése azért a sok bűnös cselekedetért, amelyet a világ
lakossága elkövet. Mindazonáltal azok közülünk, akik ezekben a bajokban ösztönzést is
látnak arra, hogy a helyzet magaslatára kerüljenek, ezeket a problémákat nagy
lehetőségnek is tekintik a pozitív változások elérésére.
Egy elfelejtett örökség

A lélek katonáinak sok kihívással kell szembenézniük, különösen a nyugati világban.
A Nyugat kultúrája már nem a tisztelet és a rend kultúrája. A nyugati társadalom
mindinkább elveszti alapvető értékrendjét, s lelkileg inkább lehúzza az embereket
ahelyett, hogy segítené felemelkedésüket. Például nem mutatunk tiszteletet szüleinknek
és az öregeknek. Elveszítettük annak a korábbi képességünknek nagy részét, amelynek
segítségével kapcsolatba tudtunk lépni angyalokkal és más isteni lényekkel, hogy
útmutatást kérjünk tőlük. Tulajdonképpen már nem is féljük és nem is tiszteljük az
Istent. Nem vagyunk hajlandók betartani a szigorú előírásokat, és áldozatot vállalni
azért, hogy kiérdemeljük az isteni gondviselést.
Röviden, egyszerűen elfelejtettük, hogy egy hatalmas örökség, valamint egy
rendkívül hatalmas isteni gondviselés teremtményei vagyunk, amit egész történelmünk
során tapasztalhattunk. S ez az a feledékenység, amely ezt a bolygót evolúciós válaszút
felé sodorja. Lelki gyökereink megértése nélkül mindinkább a beteljesülés bizonytalan,
illuzórikus formáiban bízunk, az olyanokban mint a pénz, a presztízs, a rang és a
rajongás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az átmenetivel helyettesítsük a lényegeset,
pedig az igazi kultúra célja az, hogy segítsen kifejezni valódi személyiségünket és
W 16 X
Bhakti Tirtha Swami
kreativitásunkat. Az igazi kultúra magas fokon lelki, és lehetővé teszi számunkra, hogy
kapcsolatot teremtsünk legmélyebb lényünkkel.
A materialista világszemlélet torzításai

Most, már a 21. században, a nyugati materialista társadalmi modell uralja a világot.
Ez azért nem szerencsés dolog, mert a materialista világszemléletben rejlő komoly belső
torzulások miatt az emberiség jövője nem biztos, hogy járható lesz, hacsak nem
változtatunk szemléletünkön és magatartásunkon.
Amennyiben a többi emberi lényt, és magát ezt a bolygót is csak egy olyan entitásnak
és objektumnak tekintjük, amelyet saját önző céljaink érdekében manipulálhatunk,
akkor semmi sem fog motiválni bennünket arra, hogy tekintettel legyünk cselekedeteink
következményeire és velejáróira. Csak azt fogjuk fontolgatni, hogy amit teszünk, az
mennyire hasznos gazdaságilag az adott pillanatban, vagy hogy mi biztosítja a hatalmat
és az ellenőrizhetőséget most, anélkül hogy tekintettel lennénk a következményekre a
jövőben. Ha nem vonjuk be tényezőként a dolgok fizikai és a spirituális oldalát is, nagy a
valószínűsége annak, hogy kárt okozunk másoknak – és következésképpen saját
magunknak is.
Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy találkozón Zambia akkori vezetőjével, Kaunda
elnökkel. Fogadást akart adni tiszteletünkre, hogy ezzel köszönetet mondjon intézetünk
szolgálataiért az országban. Természetesen meghívta pártja központi bizottságának
tagjait is, akik többségükben marxisták voltak. A fogadás igen érdekesnek ígérkezett.
Megbeszéléseink során tapintatosan ugyan, de felhívtam a bizottsági tagok figyelmét
arra, hogy komolyan el kellene gondolkozniuk meglehetősen ellentmondásos identitás-
tudatukon: „Önök marxistáknak mondják magukat – mondtam. – De azon kívül önök
afrikaiak és spirituális emberek is. Önök úgy nőttek fel, hogy ősi próféciák és ősi
bölcsességek vették önöket körül. Hát nem látják, mennyire eltér a marxizmus az önök
afrikai spirituális orientációjától? A marxizmus behavourista perspektíva, amely azt
feltételezi, hogy az emberi lény csupán egy mechanikus entitás, amely nincs koordinálva
a világegyetemmel, és a lét semmi más magasabb rendezett formájával. Hogy lehet ezt a
két filozófiát összhangba hozni, ha egyszer az egyik a másiknak természetes
ellentmondása?
Amikor láttam, hogy figyelnek, akkor elmondtam, tudom, hogy a marxizmus
szándékai jók, mert lényegében szintén azt mondja, hogy te vagy testvéred őrzője. Elveti
az osztályok szerinti megkülönböztetést és a rasszizmust is. Ám tiszta szándékai ellenére
nem tudja követni saját premisszáit sem. Hogy lehetsz saját testvéred őrzője, ha egyszer
nincs mennyei Atyád és Anyád? Mi az, ami titeket testvérekké tesz, ha nincsenek közös
szüleitek? Továbbá, hogy lehetsz testvéred őrzője, ha csak az anyagi javakban bíztok,
amelyek teljes egészében mulandók és átmenetiek?
Jelenleg azt látjuk, hogy szerte az egész világon a kommunista rend darabjaira
hullott. De spirituális szempontból nagyon kicsi, vagy talán semmi különbség sincs az
úgynevezett kapitalista nemzet és a kommunista nemzet között, mert egyik sem
bátorítja igazán a magasabb tudatot. Mindkét politikai és gazdasági rendszer a
valóságnak ugyanazt a materialista szempontját vallja. Motivációik alapjának is közös a
magja: a kizsákmányolás. Vajon mi a különbség, ha a kommunisták vagy a kapitalisták
zsákmányolnak ki téged, vagy ha egy monarchia vagy oligarchia? A kizsákmányolás az
kizsákmányolás.
W 17 X
Nincs közösségi szellem

Egy másik tényező, amely komoly nehézséget okoz, hogy a modern materialista
társadalomban nincs erős közösségi szellem. Egyszer, amikor Oluszegun Obaszandzso
tábornoknál, Nigéria elnökénél jártunk, a tábornok érdekes példákat említett arra
vonatkozóan, hogy milyen különbségek is vannak a Nyugat és az ő országa
világszemlélete között. Még amikor Angliában volt fiatal diák, közvetlen szomszédjának
a férje elhunyt. Ami leginkább megdöbbentette az volt, hogy csak egy hónap múlva
szerzett erről tudomást. Bár közvetlen szomszédai voltak, sohasem beszélgettek. Még ha
csak az újságért, vagy a tejért jöttek ki a házból, akkor is kerülték egymás tekintetét. Ez a
viselkedés teljesen idegen volt számára. Elmondta: „Nálunk, ebben az országban,
nemcsak hogy tudtunk volna a szomszédban történt halálesetről, hanem ott lettünk
volna, hogy kifejezzük részvétünket, felajánljuk segítségünket, és úgy éreztük volna,
hogy a szomszédot ért veszteség a mi veszteségünk is”.
A legtöbb ősi kultúrában ez a természetes közösségi szellem még él, ami a családi
összetartozás természetes érzése és a magától értetődő vállalása annak a fellelőségnek,
amellyel az ember tartozik testvéreinek. Sajnos e kultúrák közül is sokat kezd magába
szívni a modern materialista észjárás, amelyre Descartes filozófiája a jellemző:
„Gondolkodom, tehát vagyok”. Ez teljes egészében egy egocentrikus szemlélet. Ennek
van ellentéte, egy egészségesebb nézet: „Érzek, viszonyulok, szolgálok, társulok,
tapasztalok, törődök, szeretek – tehát vagyok”. Ha nem vagyunk értékesek mások
számára, ha csak azokkal az értékekkel törődünk, amelyeket mások tudnak nyújtani
nekünk, akkor nem tudjuk, hogy mi is tulajdonképpen az emberi élet értelme.
Ferde történelmi szemlélet

A világ nagyobb része csapdába esett: egy igen erős kísértést jelentő materialisztikus
önkívületi állapot csapdájába, ami csak egy álom, amely valóságnak adja ki magát.
Viszont mindannyian tudjuk, hogy az álom csak álom, tartalma illuzórikus. Az illúzió
tulajdonképpen az álom természete. Mindazonáltal ébren vagy alva átadtuk magunkat
az élvhajhászás, a hedonizmus álmának. S amikor egy álom az alvási állapotból átlép a
tudatos ébrenléti állapotba, akkor az tévhit, káprázat. S amikor mind többen kezdik
elfogadni ezt a tévhitet, akkor az egy egész társadalom észjárásává válik, amely
rendkívül ármányos és ragályos is lehet.
Az amerikaiak által osztott kollektív álmok sokaságának egyik elsődleges álma a
történelmi perspektívával kapcsolatos. Ha a történelmi folyamatokat figyeljük ebben az
országban és a legtöbb nyugati nemzetállamban, világosan láthatjuk, hogy fokozatosan
eltávolodtunk eredeti mezőgazdasági civilizációnktól, s egy sokkal termelésorientáltabb
és fogyasztói alapú társadalom felé indultunk el. Egy mezőgazdaság-központú
társadalom azonban mindig sokkal természetesebb, és több beavatkozási lehetőséget
nyújt tagjainak életük különböző változó folyamataiba. Egy ilyen környezetben az
emberek kiválaszthatják azt az élelmiszerfajtát, amelyet termelni akarnak,
gyógynövényeket termeszthetnek, megszervezhetik a friss ivóvíz-ellátást, sőt még saját
ruházkodásukról is gondoskodhatnak. Ha az emberek ebben az értelemben önellátók,
hasznos jártasságokra tesznek szert, és megvan a célkitűzés és -teljesítés természetes
öröme.
W 18 X
Bhakti Tirtha Swami
A modern társadalom evolúciója

Ezt az életformát mindinkább a tömegtermelés váltotta fel, ami egy olyan változást
jelentett, hogy sokan azok közül, akik korábban otthon dolgoztak, egy másik szférába
kerültek. Ennek az lett a következménye, hogy a lakosság jelentős része nemtörődöm
munkaadók függőségébe került. A létezésnek ebben az elidegenített állapotában a
gyerekeket – ahelyett, hogy olyan tőkének tekintsék, akik megosztják a szülőkkel a
munka terhét, vagy pedig egy szakma, egy iparág potenciális örökösei lesznek –
tehernek tekintették, mert több szájat kellett etetni és több testet ruházni. Ráadásul az
urbánus környezet növelte a stresszt, különböző betegségek melegágya lett, növelte a
bűnözést, a zsúfoltságot és a szennyezést.
A közelmúltban újabb változás következett be: elindultunk a tömegtermelő és
fogyasztói társadalomból egy „még fejlettebb” technikai és tudományos modell felé,
amelyet „információs korszaknak” nevezünk. Ez a váltás lényegében átrendezte a
társadalom központi magját oly módon, hogy most már a tömegtermelés helyett a tudás
kevésbé kitapintható területei: az adatok felhalmozása és a kommunikáció kerültek
előtérbe. Egy ilyen társadalomban már az információ maga is áru, az adatok kezelése
pedig olyan jártassággá vált, amely elengedhetetlenül szükséges a túléléshez.
Az amerikai munkahelyek többsége jelenleg az adatok gyűjtésével, kezelésével és a
kommunikációval foglalkozik. Természetesen társadalmunkban nincs hiány adatokban.
A tudományos folyóiratok ezreit adják ki naponta szerte a világon. Az
információrobbanás, amelyet a számítógépek minden területen való terjedése, valamint
az e-mailezés és az Internet fenomenális népszerűsödése lát el újabb és újabb
energiával, már azzal fenyeget, hogy mi valamennyien bizonyos tekintetben és fokig
információs túltelítettségben fogunk szenvedni, vagy pedig már szenvedünk is. Az
elérhető nyers információ mennyisége néhány év alatt a szó szoros értelmében
megkétszereződik. Oktatási intézményükben a kapott információ sokszor elavul jóval
azelőtt, hogy valaki diplomát szerez.
A modern társadalom fogyatékosságai

Valami nagyon nem úgy működik, ahogy kellene. Míg kommunikációs eszközökből –
faxgépekből, számítógépekből, műholdakból és más kommunikációs szerkezetekből –
már sokkal több van, mint valaha azelőtt, a kölcsönös megértésre való hajlamunk, és az
a képességünk, hogy bánni tudjunk egymással, drasztikusan hanyatlik. A modern
emberiség egy tál lencséért eladta bölcsességét az adatokért és nyugalmát az
esztelenségért. Az egész világban tapasztalható fajgyűlölet, a nemek problémái, a vallási
elkülönülés, a törzsi gyűlölködés és a fanatizmus fokozódásának jelentős része közvetlen
kapcsolatban áll azzal, hogy eltúlozzuk az adatok kezelésének jelentőségét és
csökkentjük az igazi tudás és bölcsesség szerepét.
S bár állandóan változó információs áradat és a viselkedés váltakozó kódjai vesznek
bennünket körül, az mégsem igaz, hogy minden csak átmeneti és relatív. Sok érték és
szükséglet egyetemesen jelen van minden egyes emberben. Például függetlenül attól,
hogy férfiak vagy nők vagyunk, amerikai, afrikai, indiai vagy európai, mindannyian
tapasztaljuk, hogy szükség van arra, hogy szeressünk és szeressenek bennünket,
ahogyan arra is, hogy megértsük önmagunkat és a Teremtőt. Ha az emberek
együttműködése arra épül, ami közös bennünk, akkor a különbségek csak fokozzák és
mélyítik az emberi kapcsolatokat. Valóban, az egység keretén belüli különbözőség
tulajdonképpen segít egy erősebb, kiegyensúlyozottabb társadalmat teremteni. Sajnos
azonban a mai világrend figyelmen kívül hagy sok ilyen általános dolgot, s inkább a
W 19 X
különbségeket hangsúlyozza, függetlenül attól, hogy azok mennyire mesterségesek,

egészen addig, hogy mondjuk egy társadalom teljesen felbomlik.
A modern világszemlélet bátorítja az ilyen bomlást, mert alapvető értékeik az
individualizmust, a versenyt és a saját magunk kedvtelését foglalják magukba az egész
rovására. És mivel a modern társadalom tagjainak önző gondolatai vannak majdnem
mindenben, amit tesznek, ezért egy „nekem adjál” légkört teremtenek maguk körül,
amelyben az egyes csoportok és személyek igyekeznek minél többet kapni, és minél
kevesebbet adni, s nagyon ritkán gondolnak arra, hogy ezzel esetleg nehézségeket
okoznak másoknak.
A reneszánsz: áldás vagy csapás?

Többnyire mi valamennyien, akik ebben a kultúrszférában éltünk és élünk,
elfogadtuk azt a gondolatot, hogy a nyugati civilizációban végbement változások
egyértelműen haladást jelentettek. E szemlélet alapján minden jelentősebb változás
felváltotta a régi, primitív létformát valami új, magasabb rendűvel. Ez valóban így
lenne?
Így például sok jelenkori történész azt tanítja, hogy a reneszánsz az emberi fejlődés
egyik legnagyszerűbb időszaka volt – egy rendkívül progresszív időszak a nyugati
társadalom evolúciójában. Ebben az érában az emberek feltehetőleg felszabadították
magukat a gondolkodás régi formái alól, sokkal nagyobb kreativitásra és önkifejezésre
tettek szert, jelentősen hozzájárulva ezzel az emberi civilizáció haladásához. Van
azonban egy másik nézet is. Mivel ez az önkifejezés meglehetősen zabolátlan volt, a
reneszánsz megnyitotta az utat az emberi értékek hanyatlása felé. Sok más, ugyanilyen
csodálatos tekintéllyel rendelkező korszakhoz hasonlóan, a reneszánsz bizonyos
értelemben tulajdonképpen úgy tekinthető, mint egy ugrás hátra, amely hozzájárult a
jelenleg tapasztalható világméretű hanyatláshoz és káoszhoz.
Vizsgáljuk meg a kérdést egy kicsit közelebbről. A Columbia University
Encyclopedia például a következőket mondja: „A reneszánsz igyekezett a hangsúlyt
áthelyezni az egyénre; új jelentőséget adott az egyéni önkifejezésnek, az öntudatnak, és a
világi tapasztalatoknak; a kultúra szempontjából pedig az új áramlatok és briliáns
teljesítmények korszaka volt a tudományban, az irodalomban, és a művészetekben…
Még általánosabban, ebben az érában jöttek létre a nemzetállamok, történtek a nagy
felfedezések, és kezdődött el a kereskedelmi és a tudományos forradalom.”
Ha ezt a definíciót egy kicsit megvakarjuk, akkor lelkes és idealista kijelentéseiből azt
a következtetést is levonhatjuk, hogy a reneszánsz tulajdonképpen megnyitotta a
színteret az egyén és a nemzet közötti konfliktus fokozása előtt. Például azt a kifejezést,
amely szerint „nemzetállamok jöttek létre”, tekinthetjük olyannak is, amely finoman azt
mondja, hogy új választóvonalak jöttek létre a korábban egységes entitások között. S
ugyanakkor, ha beleolvasunk néhány akkori híres személyiség életrajzába, látni fogjuk,
hogy sokan közülük nemcsak új felfedezéseken és találmányokon törték a fejüket,
hanem azon is, hogyan elégítsék ki minél jobban alantas ösztöneiket: az érzékiséget és
kapzsiságot.
A reformáció tévedése
A protestáns reformáció egy másik olyan jól kivehető időszak volt a nyugati
történelemben, amely tömeges zavart okozott Földünk lakosainak fejében. Itt nem azt
akarjuk mondani, hogy a protestáns forradalom félrevezette a belőle származó
lutheránusokat, presbiteriánusokat, és baptistákat; hanem inkább arra szeretnénk
rámutatni, hogy ez idő alatt a korábban egységes vallási rendszer szentnek nyilvánított
W 20 X
Bhakti Tirtha Swami
egyeduralma jelentősen meggyengült az ellene indított támadások következtében, s ez

pedig mindenképen nagy veszteség volt.
Természetesen az egyház tanítása ilyen méretű elutasításának is legitim okai voltak.
A papok akkoriban kizsákmányolták és becsapták híveiket, s persze az emberek
fellázadtak, és megpróbáltak egy olyan rendszert létrehozni, amely kevésbé lett volna
bürokratikus – amely biztosította volna mindenki számára, hogy közvetlenül
hozzáférhessen az imákhoz, az Írásokhoz, és az Istenimádás módjaihoz. Bár a mögöttes
szándék jó volt, az eredmény azért nem volt tökéletes, és ez sok embert tett
bizonytalanná.
Tény az, hogy a materiális világ telis-tele van ilyen ellentmondásos kettősséggel.
Annak érdekében, hogy megszüntessük a rosszat, gyakran elrontjuk valamilyen adott
helyzet pozitív aspektusait is. Mintha csak azért robbantanánk fel egy gátat, hogy
eloltsunk egy tomboló tűzvészt valahol a völgyben. Lehet, hogy a tüzet sikerül eloltani,
de ugyanakkor hatalmas vízkárokat okozunk a falunak, amelyet ily módon akartunk
megmenteni. Bizonyos tekintetben a protestantizmus eloltotta a papi kizsákmányolás és
korrupció tüzét, de folyamatában más problémák merültek fel. Előmozdította a vallási
anarchia kezdetét, és elvetett több erős, a lelki felszabadulásra irányuló folyamatot,
amelyek korábban megvoltak, és továbbra is meg lehettek volna az emberiség javára.
A tudat hanyatlása
A tömeges megzavarodottságnak egy másik erős forrása ezen a Földön az volt, hogy
megindult az emigráció Európából Amerikába. Mielőtt az európaiak elárasztották volna
Amerikát, körülbelül 80 millió őslakosa volt ennek a kontinensnek. Néhány éves európai
jelenlét után a túlélők száma 10 millió lett. Az európai jelenlét az Újvilágban egybevágott
az akkori idők imperializmusának kollektív tudatával, amikor is az egyik ország a másik
után küldte embereit ismeretlen földekre, hogy erőforrásokat és különböző javakat
szerezzenek, néha erővel, néha cserekereskedelemmel, néha pedig csalással és
félrevezetéssel.
A társadalmi és politikai történelemnek ez a vizsgálata bizonyos értelemben
megmutathatja, hogy milyen irányban is fog haladni a modern materialista kultúra. Ezt
észben tartva megjegyezhetjük, hogy a 17. századig majdnem minden szociológiai,
csillagászati és minden egyéb tudományos kutatómunka annak a teista gondolatnak az
elfogadására épült, hogy létezik egy Legfőbb Lény. Ebből a szempontból kiindulva az
emberi élet célja az volt, hogy megértsük minden egyes személy pozícióját ehhez a
Lényhez viszonyítva az ő kozmikus világán belül, és hogy felajánljuk szolgálatainkat az
Isteni Lénynek. Később a reneszánsz és többi ugrás hátra arra bátorította az embereket,
hogy teljes egészében vessék el a Legfelsőbb Istenfő fogalmát.
Ez az irányzat, mármint az, hogy elfordulni Istentől egy materialista világszemlélet
felé, tovább fokozódott, amint elindultunk a tudományos forradalom, az ipari
forradalom és az információs forradalom felé. Jelenleg sajnos eltölthetjük életünket egy
helyen ülve televíziós csatornákat kapcsolgatva, vagy pedig az Interneten szörfözve.
Ennek következménye pedig az, hogy az emberek többsége, akik egykoron erősen hittek
Istenben, átirányították hitüket új, picike istenek felé: a tudomány, a technika, a
televízió, és a számítógépek felé. Hosszú távon ezek az istenek nem biztos, hogy olyan
jóságosak és megbízhatóak lesznek, mint azt gondolnánk és szeretnénk.
W 21 X
Az „amerikai álom” üressége

Ha mostani helyzetünket nézzük itt Amerikában, fel kell ismernünk előbb vagy utóbb
a mi úgynevezett „Amerikai álmunknak” az illuzórikus természetét és azt a meredek
árat, amelyet fizettük érte. Például az elmúlt tíz évben az Egyesült Államokban több
millió munkahely szűnt meg főként amiatt, hogy a modern automatizáció több tíz, száz,
sőt ezer embert tud helyettesíteni egy időben.
A technikától való mind nagyobb függőségünknek egy másik következménye az, hogy
az emberek mindinkább személytelenekké válnak. Fenomenális tragédia, hogy az
emberek tulajdonképpen hisznek abban a lehetőségben, hogy szimulálhatnak
valamilyen tapasztalatot, ha azt egy lapos képernyőn nézik. Amint nézzük a romantikus
vagy kalandfilmeket a képernyőn, kezdünk hinni is abban, hogy mi magunk is részt
veszünk ezekben a tapasztalatokban. Azáltal, hogy állandó viszonyban vagyunk a
fantáziával, a virtuális valósággal és olyan képekkel, amelyeket kontrollálhatunk,
amelyek nem beszélnek vissza, és amelyeket bármikor elbocsáthatunk, elvesztjük
képességünket arra, hogy igazi, nem tökéletes emberekkel is bánni tudjunk a
mindennapi életben.
A lélek örökké valóságának tagadása

Az „amerikai álom” fokozatosan lidércálom lesz. Ennek az „amerikai álomnak” talán
leglidércnyomásosabb eleme az, hogy igyekeznek elfojtani minden információt a
reinkarnációról. Szerte az egész világon a nagy vallások és a messzemenően elfogadott
bona fide (jóhiszemű) filozófiák a reinkarnáció gondolatát vallják. A reinkarnáció
tulajdonképpen elválaszthatatlan része a bennszülött amerikai filozófiának, afrikai
filozófiának, a hinduizmusnak, a buddhizmusnak, a taoizmusnak, az ókori görög
filozófiának, a misztikus iszlámnak, és a misztikus judaizmusnak. Azok a tudósok, akik a
vallástörténelmet tanulmányozzák, megerősíthetik, hogy a reinkarnáció
elválaszthatatlan része volt a korai misztikus kereszténységnek is.
Csak a 6. században, miután Justinianus császár kihirdette, hogy reinkarnáció többé
nem fogadható el és eretnek doktrínának tekintendő, a keresztények is elkezdték
tagadni. A korai keresztények írásai, például Szent Jeromosé a 4. században, azt
mondják, hogy a reinkarnáció ezoterikus doktrína, és a keresztény filozófiának el kell
fogadnia, és meg kell védenie azt. A 2. században Origénész Az első alapelvek című
könyvében írt és beszélt a reinkarnáció témáiról. A könyv ma is elérhető a
könyvtárakban. Amint a különböző írásokat tanulmányozzuk, mindegyikükben találunk
említést a reinkarnációról.
Az igazság az, hogy az ókori filozófusok, a modern misztikus jógik és a széles
látókörű spiritualisták mindig elismerték a lélek örökkévalóságát. Valójában az a
helyzet, hogy a gondolat annyira széleskörűen elfogadott a világ különböző részeiben,
hogy azokat tartják félrevezetettnek, akik nem hisznek a reinkarnációban. Itt Nyugaton
azonban, ennek a gondolatnak az elfojtása és trivializálása oly mérvű, hogy még azok,
akik elismerik a lélek örök létezését, sem tudják mindig felfogni igazi értelmének
mélységeit.
Ez az elutasítás rendkívül rossz a lélek és minden magasabb fokú érvelés számára,
mert arról igyekszik meggyőzni az embereket, hogy csak a fizikai „itt és most” közepette
kell élniük, és nem kell gondolniuk semmi magasabb rendű, nemesebb célra.
Természetesen az ilyen álom csak akkor tartható, ha alvajárók leszünk, és mindenki
tudja, az alvajárók nagy veszélynek teszik ki magukat: baleset, zuhanás, sérülés érheti
őket.
W 22 X
Bhakti Tirtha Swami
Az egyszerűség szükségszerűsége
A mezőgazdasági alapú társadalmakban a családok azelőtt elsajátítottak egy vagy két
mesterséget, amely elegendő volt egy-két felnőtt számára, hogy egy egész családot
etessen, beleértve a kibővített családot is, s ugyanakkor továbbadta mesterségbeli
tudását gyerekeinek. Ma pedig egy egész stábra vagy fakultásra van szükség, hogy
megtanítsák a fiataloknak a szakmai ismereteket. Ám sok esetben, amint a gazdasági
élet előre nem látható ciklusokon megy keresztül, ezek az ismeretek nem elegendők az
élet szükségleteinek az ellátására.
Például ma, a 21. században nincs garancia arra, hogy azok, akiknek egyetemi
diplomájuk is van, valóban képesek lesznek eltartani magukat vagy a családjukat. Az a
helyzet ugyanis, hogy az egyetemi diplomák értéke évről évre csökken, amint a mind
gyorsabbá váló műszaki fejlődés miatt e diplomák egy-két év alatt elavulnak, mert az
emberi munkaerőt mindinkább gépekkel és automatákkal helyettesítik. Mint kultúra,
egyre sebezhetőbbé válunk, amint megyünk egyre csak előrébb és előrébb, és távolodunk
el attól az alaptól, amelyre az embereknek valóban szükségük van a túléléshez.
Az egyszerű társadalmakban a szakma és a mesterség közvetlenül kapcsolódott az
alapvető azonnali szükségletekhez. Az emberek saját maguk termelték az élelmiszert,
készítették el alapvető szükségleti cikkeiket, az olyanokat, mint a cipő, ruha, takaró,
gyertya és szappan. Szert tettek alapvető jártasságokra, mint például az ácsmunka,
orvoslás és szülészet. Ezekkel a fontos mesterségekkel a közösség tagjai aztán
cserekereskedést folytattak, hogy megszerezhessék a szükséges árut és szolgáltatásokat
egymástól, s így minden szükségletüket ellátták.
Az információs évszázadban azonban szükségleteink annyira furcsák és
kitapinthatatlanok lettek, hogy az egész rendszer enyhén szólva kezd abszurddá válni.
Sokunkat közülünk elkapott a fogyasztói társadalom hóbortja, s ezért mást sem teszünk,
mint dolgozunk, pénzt keresünk, és hatalmas összegeket költünk, hogy felhalmozzuk a
legkülönbözőbb tulajdont és tapasztalatokat. Az élet fintora, hogy emellett gyakran nem
tudjuk biztosítani a legalapvetőbb emberi szükségleteinket. Gyakran vagyunk
magányosak és elégedetlenek, képtelenek vagyunk megtalálni életünk értelmét. Az
anyagi javak utáni hajsza elhomályosította legmélyebb, igazi vágyainkat a szerető
kapcsolatra és a közösséghez való tartozásra. Sőt, egy mélyebb szinten figyelmen kívül
hagytuk a legalapvetőbb szükségletet minden szükségletek közül, nevezetesen azt, hogy
egy magasabb rendű tudásra akarjunk szert tenni, megértsük az emberi élet célját,
bensőséges kapcsolatot teremtsünk Istennel, és elkötelezzük magunkat a szerető,
odaadó szolgálatnak.
A gyógyulás szükségessége
Valóban, az emberi kapcsolatok minősége hangsúlyozottan hanyatlik, és már rég óta
azt teszi. Az adott időben az egyik legnagyobb fenyegetés az emberi haladás számára, a
biztonság és a túlélés számára a mérgezés: a mérgező egyének, a mérgező orvosok, a
mérgező munkások, a mérgező intézmények és a mérgező közösségek, amelyek
együttesen mérgező társadalmat és egy mérgező bolygót igyekeznek létrehozni.
Ami a jövőt illetően az Egészségügyi Világszervezet azt prognosztizálja, hogy az
elkövetkező húsz évben az egyik legnagyobb világméretű egészségügyi problémát a
mentális betegségek fogják jelenteni. Ez azért következhet be igen könnyen, mert az
emberek növekvő nehézségekkel találják magukat szemben abból kifolyólag, hogy
csupán élvezni akarják az anyagi örömöket anélkül, hogy felismernék: az ember sokkal
több, mint csak egy egyszerű fizikai lény. Növekvő bizodalmunk a műszaki haladásban,
amely szerintük majd teljes egészében helyettesítheti az emberi kapcsolatokat és a
W 23 X
közösséget, az anyagi előnyökért és a magasabb pozíciókért való rivalizáló

könyöklésükkel együtt, csak még jobban el fogja mélyíteni a magányt és az
elidegenedést, amit már amúgy is oly sokan tapasztalunk.
A materialista nyugati világszemlélet megpróbál minden kérdést összetevőire
lebontani, hogy hatékonyabban meg tudja érteni, és tudja kontrollálni okait. A mostani
események azonban jól mutatják ennek a módszernek fogyatékosságait. Például ha le
lehet vonni valami tanulságot abból a látványos kudarcból, amely a nyugati
orvostudományt érte bizonyos megbetegedések megszüntetését célzó erőfeszítései terén,
akkor ez az, hogy a betegség kialakulása nem redukálható le egyetlen okra, és nem
magyarázható meg általánosan érvényes lineáris tudományos paraméterek alapján. Más
szóval, a betegség oka komplex jelenségekben rejlik.
Redukcionista világszemléletünknek egy istenfélőbb modellt és olyan életmódot kell
elfogadnia, amely valóban szabad, több pólusú, örömteli, teljes, építő jellegű és
életfenntartó. Olyan kozmológiára van szükségünk, amely segít nekünk a nagyobb
összképet meglátni, és tisztában lenni minden egyes probléma környezetével. Arra kell
figyelnünk, hogy megoldásaink istenesek, nemzetek és nemzedékek fölött átívelők és
remélhetőleg transzcendentálisak legyenek.
Ha olyan világméretű és elburjánzó problémákat nézünk, mint a környezetpusztítás,
a magzatgyilkosság, a népirtás, a gyilkosság és az öngyilkosság, akkor láthatjuk, hogy az
emberi tehetetlenségnek ezek a különböző tünetei rendszeresek és minden területen
jelen vannak. Kevesen kérdőjeleznék meg egy komoly gyógyulási folyamat
szükségességét ezen a bolygón. Ám ahhoz, hogy egy ilyen gyógyulási folyamat
megtörténjen, fel kell ismernünk, és el kell fogadnunk azt a tényt, hogy egy mélyreható
változásra van szükség általánosan helyesnek hitt paradigmáinkban. Hajlandóságot kell
mutatnunk arra, hogy egy kevésbé anyagias nézetet valljunk arról, hogy miben is rejlik
az igazi boldogság; mindenképen meg kell értenünk, mi is az emberi élet végső
spirituális célja, és hogy kik is vagyunk mi, emberek, tulajdonképpen.
Az új típusú ember
Amint szembekerülünk az előttünk álló kihívásokkal, és a túlélést választjuk a
rombolás helyett, egy új típusú ember is előkerül, aki ki tudja fejezni a lelki realitásokat
a mindennapok zavaros körülményei között. Ugyanakkor egy másik típusú ember
szükségszerűen hanyatlásnak indul. Azok az egyének, akik elmerültek az önzésben,
akiknek egyetlen gondja az érzékeik kielégítésének gazdasági módja és lehetősége,
önként haladnak előre az önpusztítás ösvényén lefelé. Lehetnek ezek kábítószer-élvezők
vagy alkoholisták, akik szenvedélyük révén rövidítik meg életüket. Lehetnek ezek
politikusok vagy üzletemberek, akiket az állandó stressz és egoista életstílus megfosztott
családjuktól és egészségüktől. Minden figyelmüket csak saját érzékeik kielégítésére
összpontosítják, s ez bármilyen útra is terelődik, akkor is fokozatosan eltávolodnak saját
emberségüktől, és mindinkább elmerülnek anyagias gondolkodásuk és kedvteléseik
mocsarában.
Annak érdekében, hogy ebből a harcból győztesen kerüljünk ki, és a magasabb
tudatnak az emberiség számára elérhető útját választhassuk, mindannyiunknak
rendelkeznie kell az erős lelki harcos jellemvonásaival. Rá kell hangolódnunk a lelki és a
metafizikai birodalomra, hogy segítséget kapjunk onnan, és szükségünk lesz a
bátorságra és megértésre, hogy használjuk is azt a muníciót, amelyet Isten azért adott
nekünk, hogy másokon segítsünk.
W 24 X
Bhakti Tirtha Swami
Felhívás bátorságra
A súlyos helyzet ellenére nem szabad, hogy a mai világ degradálódásának tudata
demoralizáljon vagy megfélemlítsen bennünket. Éppen fordítva, ezt az információt
katalizátorként kell használnunk a magasabb rendű tudat elérésének felgyorsítására. Ha
csak egyszerűen „beijedünk” és fedezékbe vonulunk, akkor csak könnyebb célpont
leszünk e negatív minták számára. Nyugodtnak és összpontosítottnak kell maradnunk,
és nem szabad felednünk, hogy az aggodalom imádság azért, amit nem akarunk. Ha
engedünk félelmeinknek, akkor ez azt jelenti, hogy a negatív dolgokra összpontosítunk.
Következésképpen, mivel a gondolatot energia követi, akkor – amennyiben
figyelmünket a félelmeinkre összpontosítjuk – ez azt jelenti, hogy azokat a feltételeket
segítjük előmozdítani, amelyeket kerülni próbáltunk.
Igen, az az igazság, hogy háborút folytatunk – lelki háborút. Az emberiség kritikus
válaszút előtt áll. Az erők most sorakoznak fel egy hatalmas csatára, amely a jámbor és a
nem jámbor hatás közt dúl majd. Azok a társadalmak, amelyek a világot most uralják,
nem igazán „kultúrák”. Nincs Isten-tudatuk, hiányzik belőlük a tisztelet, és nem tükrözik
az élet lelki értelmezését. A múlt nagy spirituális kultúrái nem léteznek többé, és az
életmód, amelyet nap mint nap látunk, erkölcsileg üres és mérgező. Degradált
kultúránktól csak akkor tudunk szabadulni, ha először is felismerjük, hogy milyen is
valójában, és ha megértjük, miért van olyan erős hatással oly sokunkra. Mint lelki
harcosok, csak ezután tehetünk bölcs és hatékony lépéseket.
A félelem és a szeretet nem járhat együtt. A félelem fojtogató, önközpontú és külön
tudattal rendelkezik, míg a szeretet tág és befogadó, önzetlen és a szolgálatra irányul.
Hatékony lelki harcos csak az lehet, aki megtanul valóban igazi szeretetet táplálni mások
iránt, bátor és együttérző, saját belső képességeire számít elsősorban a külsők helyett. Ez
lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük saját igazi természetünket, s úgy
viselkedjünk, mint a gyermekek és az Isten szolgái, akik vagyunk. Ezután, erős alapokon
állva a tudatnak egy magasabb állapotában, másokat és a világot is szolgálhatjuk saját
magunknak mélyebb, legtudatosabb és másokat szerető aspektusából e kihívásokkal teli
időkben.
Kérdések és válaszok
Kérdés: Olvastam több újságcikket is találkozóiról különböző országok
diplomatáival és elnökeivel. Ismerek néhány hivatásos személyt is, akiknek ön volt a
vezető tanára a Mongomery Főiskolán. Ön csak a vezetőkkel és a társadalom „elit”
osztályával foglalkozik? Amit üzen, az csak nekik szól?
Válasz: Háborúban minden fegyvert be kell vetni, és el kell jutni az emberek

minden osztályához. A történelem azt mutatja, hogy a tudat hatékony megváltoztatása
érdekében tudni kell, hogyan lehet befolyásolni a vezetőket és az átlag embereket is.
Például, a korai keresztényeket oroszlánok elé vetették, gyilkolták, és minden eszközzel
zaklatták őket. Ám amikor Konsztantinusz császár megkeresztelkedett, a keresztények
azonnal érezték teljes támogatását, s az erkölcs, valamint a kulturális értékek javulni
kezdtek. A buddhizmus is sok nehézséggel találta magát szembe, de amikor Ashoka
Maurya király elfogadta, terjedni kezdett. Amikor Srinivasa megtérítette Visnupur
királyát Nyugat-Bengáliában, a király államvallásnak tette meg a vaishnavizmust.
Narottama Das hasonlóképen térítette meg Manipur királyát, ő meg Manipurt
vaishnava országgá tette.
Én nem csak azért utazgatok a globális közösségben, hogy megtérítsem az
embereket. Én elsősorban harcos vagyok, és határozottan van küldetésem. Az a célom,
W 25 X
hogy segítsek az embereknek szembenézni a nehézségekkel, és segítsek nekik legyőzni

ezeket a nehézségeket. Emellett a hangsúly az anyagi jellegű problémák lelki
megoldásain van. Mindazonáltal a világ sok jelenlegi problémájának gyökerében a
vezetés terén tapasztalható válság található, s ezért gyakran választom célpontul a
vezetőket.
Kérdés: Szólt a Föld meggyógyításának szükségességéről, hangsúlyozva, hogy

nemcsak mérgező bolygónk van, hanem mérgező vezetőségünk, mérgező intézményeink,
mérgező orvosaink és mérgező személyeink is. A lelki harcosok szempontjából melyik
terület van leginkább kitéve ennek a mérgezésnek?
Válasz: Összességében minden személyi szintre vezethető vissza. A faj, a törzs, a

nemzet, sőt az egész földkerekség legkisebb sejtje a család. Ha családi egységeink
egészségesek és lelkiek lesznek, akkor ez létünk minden aspektusára ki fog hatni. A
családot közelebbről kell néznünk, mint a személyeket.
Orvosi konferenciáinkon és vezetőségi óráinkon gyakran beszélünk arról a témáról,
hogy egészségügyi és termelékenységi szempontból vajon mennyire fontos az ember
számára, hogy szeressék és értékeljék. Orvosi szempontból azok az emberek, akik
elidegenítve érzik magukat, és úgy érzik, hogy nem szeretik őket, négyszer, ötször
könnyebben betegednek meg és körülbelül ötször valószínűbb, hogy idő előtt hunynak
el. Ha úgy érezzük, hogy nem szeretnek bennünket, akkor tudatalattink a szó szoros
értelmében üzenetet továbbít az önpusztításra testünk különböző szöveteinek, és ez
szerepet játszik a betegségek kialakulásában.
Üzleti szempontból, amint a verseny mind keményebb lesz, az igazgatóságnak
állandóan harcolnia kell azért, hogy termékeiket gyorsabban, olcsóbban és minőségileg
még kifogástalanabb állapotban állítsák elő. Sok vezető üzletember rájött arra, hogy a
siker kulcsa csapatának megbecsülésében rejlik. A sikeres vezetés csak húsz százalékban
technika, nyolcvan százalékban jó kapcsolatrendszer. Ha az alkalmazottak úgy érzik,
hogy nem értékelik őket megfelelően és nem törődnek velük, nem fognak eleget termelni
ahhoz, hogy versenyben maradjanak vagy előrébb lépjenek.
Jack Collins külön kidomborítja ennek a kérdésnek jelentőségét Ha a vevőid
nyernek, te nem veszíthetsz című könyvében. Kutatásai alapján a vevőknek csak
mintegy 9%-a fog váltani azért, mert a versenytárs valami jobbat ajánl, és csak kb. 14%
fog váltani azért, mert nincs megelégedve a termékkel. Ugyanakkor a vásárlók 75
százaléka is távozhat, ha azt tapasztalják, hogy nem értékelik őket. Mindez felhívja a
figyelmet arra a körülményre, hogy az emberrel való törődés igenis kifizetődő:
egészségesebb családhoz, egészségesebb intézményekhez és egészségesebb világhoz
vezet.
W 26 X
Bhakti Tirtha Swami
Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, sötét lombok alatt
S találkozott velem.
2. fejezet
Jóslatok és jövendölések – A világ most darabjaira hullik – Hamis biztonságérzet – Miért van ez? – A
nagy átmenet előtt – A magasabb rendű tudat szükségessége – Történelmi figyelmeztetések – A jövő -
próféciák és jövendölések – Asztrológusok jelentései a jövőről - Álmok a jövőről – A jövő - lélektani
szempontból – Dr. Raymond Moody és a pszichomantia – Mit mondanak a piramisok? – A bennszülött
amerikai idővonalak – A buddhizmus jövőképe – Az iszlám a civilizáció bukását jósolja – Szűz Mária
jelenései – A zsidó és keresztény vallási hagyományok egyéb figyelmeztetései – Védikus jóslatok – Az
üstökösök – Földönkívüli kapcsolatok – Növekvő általános érdeklődés az UFO-k iránt – A klónozás –
Növekvő zűrzavar – A katasztrófák kimutatják igazi motivációinkat – A magasabb rendű tudáshoz való
széleskörű hozzáférhetőség – Ébresztő mindenkinek – Kérdések és válaszok
Jóslatok és jövendölések
Mindannyian hallottunk már nem egy jövendölést elemi csapásokról és globális
változásokról, amelyek különösen az új évezred hajnalán várhatók. Különböző vallási
háttérrel rendelkező tudósok mutattak rá arra, hogy a jelenlegi világrendben ijesztő
módon vannak jelen azok az előjelek, amelyekről azt mondja az írás, hogy egy
világkatasztrófa előjelei. És valóban, sok ember állítja, hogy voltak misztikus látomásai,
és némelyik közülük csodálatosan pontosnak is bizonyult. Bőven jövendöltek a
fanatikusok is, ám jóslataik rendkívül destruktívnak bizonyultak.
Bár e jövendölések és jóslatok közül távolról sem mindegyik vált valóra, sokan
azonban mégis azt állítják, hogy azért van bennük valami. Mindannyiunknak volt már
olyan „rossz érzése”, hogy ne menjünk végig valamiért egy bizonyos utcán, vagy ne
üljünk autóba egy bizonyos időpontban. Nyilván sohasem tudjuk meg, mitől
menekültünk meg ezekben az esetekben, sőt talán egy kicsit zavarban is lennénk, ha
magyarázkodni kellene. De ettől még tény marad. Szégyen, vagy nem szégyen, követtük
ösztönös előérzetünket. Sokan úgy hiszik, hogy a jóslatok és jövendölések hasonló célt
szolgálnak a világközösségben: figyelmeztetést jelenthetnek arra vonatkozóan, hogy
jelenleg helytelen úton járunk, amely veszélybe sodorhat bennünket, de amennyiben
hallgatunk az ilyen figyelmeztetések szavára, és időben változtatunk magatartásunkon,
akkor gyakran elkerülhetjük a katasztrófát.
Töltsünk el hát egy kis időt azzal, hogy megnézünk néhányat a leggyakoribb
jövendölések közül az elkövetkező évekre, és megvizsgáljuk, hogyan kezdenek azok
megnyilvánulni korunkban, és hogy mi, mint lelki harcosok, vajon mit tudunk tenni a
globális kilátások megjavítása érdekében.
A világ most darabjaira hullik

Manapság sokan érzik úgy, hogy a világ most kezd darabjaira hullani ökológiailag,
geológiailag és gazdaságilag. A környezetszennyezés elég komoly már ahhoz, hogy most
már az egész Földet fenyegesse, és nem csak egy térséget, egy országot, vagy egy
kontinenst. Majdnem minden héten történik valami a világban: egy vulkánkitörés, egy
hurrikán, árvíz vagy szárazság, amely óriási károkat és szenvedést okoz az emberek
millióinak és az élet más formáinak.
W 27 X
Van okunk aggodalomra. A Föld nagyon beteg lett. A betegséggel vagy valamilyen
kórral szemben a normális orvosság a megtisztulás, és valóban Föld Anyánk állandóan
próbál megtisztulni, hogy újra helyreálljon az egyensúly. A különböző írásokban
megjósolt elemi csapások közül sok az ilyen megtisztulási folyamat előrehaladtával
kezdett kibontakozni.
Csak 1998-ban 300 millió embert kellett kitelepíteni földrengések, árvizek és
tornádók miatt, és ezekben a katasztrófákban több mint 50.000 ember vesztette életét
világszerte. Figyelnünk kellene ezekre a jelzésekre ahelyett, hogy épp figyelmünk
elterelésével némítanánk el magunkat és másokat is.
Hamis biztonságérzet
Egyesek valóban nagyon közelről figyelik ezeket a helyzeteket, ám mások még nem
látják az összképet, mert az események külön-külön történnek. Sajnos amiatt, hogy a
híradók olyan nagy hangsúlyt fektetnek a napi hírekre, hajlamosak vagyunk elnézni az
általános mintákat. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek a szerencsétlenségek csak
„a másik sráccal” történhetnek meg. Nem látjuk a fától az erdőt, és nem akarjuk látni azt
az egyszerű tényt, hogy az Anyatermészet növekvő gyakorisággal követeli az élet
pusztításának megszüntetését.
A Természet nem kiszámíthatatlan, nem szeszélyes és nem hajlamos szélsőségekre.
Mindig helyesen reagál, és visszahat: azt teszi velünk, amit mi ővele. Az emberiség
mindig visszaélt és most is visszaél az Anyatermészettel, és az ő természetes első
reakciója az, hogy megvonja tőlünk szolgálatait és segítségét. Ha pedig a káros
magatartás folytatódik, akkor előbb, utóbb fellázad, és megvédi magát. Jelenleg épp ez
történik.
Miért van ez?

Ez a felfordulás és pusztítás kétségtelenül értelmetlennek látszik, és értetlenül állunk
előtte. Ha a kozmikus hatalmak mindent olyan szépen elrendeztek, akkor miért van az,
hogy kifosztjuk az erőforrásokat, miért van bűn és bűnözés, fajgyűlölet és törzsi
ellenségeskedés, kapzsiság és agresszió? Miért fordulhat elő a rendszeres emberirtás, a
holocaust, ha egyszer létezik egy mindenre kiterjedő kozmikus rend?
Mint érző lények, természetesen kíváncsiak vagyunk a tartós igazságra és a fontos
dolgokra. Ha mindezeket a kérdéseket együtt vizsgáljuk, egy kicsit el kell
vonatkoztatnunk őket, és fel kell ismernünk azt az egyszerű tényt, hogy minden, ami
anyagból van, átalakul. Minden, ami anyag, élő vagy élettelen, átesik egy cikluson,
amelyet nem egészen pontosan úgy jellemezhetünk, mint születés, létfenntartás és
leépülés. Semmi, ami anyag, nem kerülheti el ezt a folyamatot. Ebből a szemszögből
nézve semmi meglepő sincs abban, hogy mélyreható változások történnek a Földön.
A nagy átmenet előtt

Átmenet előtt állunk megint a történelemben. Amint az egyik korszak elhalványul, és
egy másik kezd kialakulni, az emberek kezdik másképpen látni magukat és a valóságot.
Ez Isten kegyelme, amely felkészít bennünket a következő fejezetekre abban, amit mi az
emberiség történetének nevezünk.
Amikor különböző magatartásformák kerülnek előtérbe, akkor már csak idő kérdése,
hogy Isten mikor rendezi el a dolgokat oly módon, hogy híveit ne érje komoly szenvedés
és az ártatlan embereket ne vezessék túlságosan félre. Az Úr megpróbáltatásoknak fogja
W 28 X
Bhakti Tirtha Swami
kitenni életük során azokat, akik szeretik őt, mert a nehézségek által az őt szeretők
erősebbek, hűségesebbek s végeredményben dicsőségesebbek lesznek. Ezek a kihívások
azt mutatják, hogy Isten Atyánk-Anyánk nem közömbös vagy hanyag, és nem felejtett el
bennünket. Már ez egyedül is reménnyel kell hogy eltöltsön bennünket.
Ennek az egész globális szenvedésnek az igazi oka az, hogy az emberiség most teszi le
az utolsó vizsgát. A Földön most mindenkinek fontos vizsgafeladatokat kell megoldania,
s majd az eredmény határozza meg, mennyire sikeresen fogja kiállni az emberiség az
eljövendő kihívásokat – ha kiálljuk őket egyáltalán. Az erő a változásra bennünk van, de
tőlünk függ, hogy megtegyük azt, amit meg kell tenni.
Sajnos sokan közülünk közömbösek vagy apatikusak és nem tudják, mennyire
komoly a helyzet. De végül is saját életstílusunk még veszélyesebb lehet, mint a minket
fenyegető általános apátia. Azok a társadalmak, amelyekben nem fejlődött ki az egyszerű
életforma értékelése, a természet szeretete és az önellátásra való képesség, fogják
elszenvedni a legsúlyosabb csapásokat. Azok az emberek, akik túl romlottak és óriási
étvágyat fejlesztettek ki magukban a luxus élet iránt, keserűen fognak ébredni, és
sokuknak egyszerűen nem lesz meg az az érzelmi skálája, amellyel túl lehet élni a
váratlan megpróbáltatásokat.
A magasabb rendű tudat szükségessége

Amikor a világban végbemenő változásokról és a fejünk felett lebegő csapásokról
beszélünk, az első kérdés, amit a legtöbb ember feltesz magának, a következő: „És én
hogyan tudok megmenekülni? Hol az a legbiztonságosabb hely, ahol menedéket
találhatok? Mennyi időm van még? Hogyan tartalékoljak élelmet és ivóvizet?” A legtöbb
ember manapság annyira én-központú, hogy hiányzik belőlük a jellem, a tisztesség, ezért
fösvény és kapzsi. Az önfeláldozás fogalma a múlté. Nagyon ritkán kérdezi meg valaki,
hogy: „Mit tudnék tenni, hogy segítsek a szomszédomnak vagy annak a rokkantnak, aki
nem tud kimenekülni az égő házból, vagy egyéb menedéket találni?” A legtöbb ember
csak magára gondol.
Az a próbálkozás, hogy első sorban olyan eszközökkel javítsunk a helyzeten, amelyek
azt megteremtették, sohasem fog működni. Soha nem fogjuk megismerni belső isteni
szellemi tartalékainkat, ha fokozatosan nem emeljük fel szívünket a szeretet
gyakorlásával cselekedeteinkben. Istennek tudata óriási védelmet, beteljesülést és egyéb
olyan áldást jelent, amit leírni is nehéz. Ám egészben véve az ember csak potenciálisan
isteni. El kell végeznünk saját részfeladatunkat is.
A lelki harcosnak mindezen nincs mit csodálkoznia. A lelki harcos ismeri az emberi
elme természetét, és tudja, hogy szereti a dolgokat kedvező színben feltüntetni. A
programozott elme mindig hajlamos arra gondolni, hogy minden úgy alakul majd,
ahogyan ő szeretné. Az elmének van egy olyan tulajdonsága, hogy nem veszi tudomásul
és megtagadja az ijesztő és kellemetlen igazságokat akkor is, ha kézenfekvők.
Történelmi figyelmeztetések
Figyelmeztetéseket újabb kataklizmákról évszázadok óta kapunk minden irányból. A
világ leginkább istenfélő és legnagyobb gondolkodó elméi próbálták felhívni
figyelmünket arra a veszélyre, amellyel a technikai fejlődés és a természet
megbolygatása jár.
A történelem folyamán hány sci-fi író, regényíró és szatirikus próbálta már felkelteni
figyelmünket az emberi gőg és kapzsiság veszélyeire. Jonathan Swift, Lewis Caroll,
Charles Dickens, valamint Mark Twain mutatott rá talán legélesebben a társadalmi
haladás helytelen irányára, s ugyanezt tette Aldous Huxley, H. G. Wells, George Bernard
W 29 X
Shaw és Isaac Asimov. Mindezen nagy elmék valamennyien jól látták az emberiség
hanyatlásának jeleit. Sokan közülük, mint például Aldous Huxley is a Szép új világ-ban,
a keleti miszticizmushoz és transzcendentalizmushoz fordul, miután a modern
materializmus megpróbálta cinikusan kinevetni az ilyen filozófiát.
Az intelligens emberek fejében gyakran merülnek fel ezek a kérdések. Bár nem
szabad állandó jelleggel csak a potenciális válságokkal foglalkoznunk, de feledékenyek
sem lehetünk, különösen nem annak fényében, amit annyi ősi jóslatnak köszönhetően
már eddig is tudunk, illetve tudnunk kellene. Nézzünk meg ezért közelebbről néhány
ilyen jóslatot, hogy jobban megértsük, milyen üzenetet is hordoznak.
E jóslatok többsége különböző spirituális és metafizikai hagyományokból ered. Kevés
katasztrófa-jövendölés származik ateistáktól. Vajon ez azért van, mert a spirituális
személyek tömeges paranoiában szenvednek, vagy azért, mert van egy hatodik érzékük
és mélyebb rálátásuk a dolgokra? Nos, erre a kérdésre saját maguknak kell választ
adniuk.
A jövő - próféciák és jóslatok

Némelyik ember metapszichikai képességekkel születik. Néhányan talán jógik voltak
előző életükben, s erre a világra már bizonyos látnoki adottságokkal jöttek. Mások más
régiókból jöhettek hozzánk, ahol már magasabb képességekkel rendelkeztek. Ezek az
adottságok ritkák, és ha ilyen nagy tehetségű emberek jönnek erre a világra, kitűnnek,
mint rendkívüliek.
Az ilyen metapszichikai adottságokkal rendelkezők közül többen, akik
jövendölésekkel is foglakoznak, ehhez a kategóriához tartoznak. Nem mindennapi
karmájuk van. Valami különlegesség van bennük, és pozitív karmájukból és előző életeik
során szerzett tapasztalataikból kifolyólag fényt árasztanak. Sokan közülük már
magasabb képességekkel rendelkeznek vagy hamarosan fognak ilyenekkel rendelkezni.
Az elmúlt évezredekben volt néhány próféta, akiknek jóslatai meglepően pontosak
voltak. Nos, fogódzkodjanak meg, mert ugyanezen próféták közül sok azt jósolta, hogy a
közeljövőben hihetetlen változások fognak végbemenni a Földgolyón. Némelyikük még
azt is mondta, hogy a Föld lakosainak akár kétharmada is meghalhat.
A történelemben voltak olyan emberek, mint Edgar Cayce és Nostradamus, akik
rendkívül istenfélő és tiszta lelkű személyek voltak, és minden bizonnyal egy másik
korszakból „léptek át” saját korukba. Nostradamus jóslatainak igen magas százaléka
helyesnek bizonyult.
Edgar Cayce hihetetlen képességeket bizonyított a jövőbe látással kapcsolatban. A
Virginia Beach-i A. R. E. Intézetben (Association for Research and Enlightment), amely
tudományos kutatásokkal és felvilágosítással foglalkozó intézmény, számos felvételt
őriznek Cayce jóslatairól, amelyeket hipnotikus állapotban mondott. Cayce azt jósolja,
hogy Japán elsüllyed a Csendes óceánban, Kaliforniát pedig földrengések fogják
elpusztítani a századforduló környékén. Sok minden mást is mondott arról, hogy ezek az
események miképpen fognak végbemenni az elkövetkező években.
W 30 X
Bhakti Tirtha Swami
Asztrológusok jelentései a jövőről

Az indiai Bangaloreban B. V. Rama vezető asztrológus egy meglehetősen érdekes
kutatást végzett. Különböző kollégáknak – a világ különböző részében élő vezető
asztrológusoknak – küldött kérdőíveket, és válaszaik alapján könyvet írt jóslataikról.
Meglepő módon egy kivételével mindegyikük nagy katasztrófákat és sorozatos
szerencsétlenségeket jósolt a 21. század elejére szerte az egész világon. Némelyikük a
pusztítást háborúkkal, mások árvizekkel és földrengésekkel, s megint mások nagyarányú
evilági változásokkal indokolták. A lényeg azonban az, hogy majdnem mindegyik
asztrológiai jóslat hatalmas katasztrófákat jelez előre, amelyek az egész földkerekséget
sújtják majd.
Álmok a jövőről
Az álmok tanulmányozása a jövendölésnek egy másik forrása. Mivel hogy sokat írok
és beszélek metapszichikai jelenségekről, sok levelet is kapok a világ szinte minden
országából, amelyekben az emberek hasonló élményekről számolnak be. A beszámolók
szerint, amelyeket kapok, számos ember álmodik arról, hogy a jövőben tömeges méretű
katasztrófák lesznek. Elég érdekes módon az álmok tartalma hasonlónak tűnik a világ
minden részében függetlenül nyelvtől és kultúrától. Ez egyezni látszik Chet Snow-nak a
tömeges álmokkal kapcsolatos kutatásaival, ami azt bizonyítja, hogy az ilyen típusú
víziók az egész világon előfordulnak.
A jövő - lélektani szempontból

A Princetoni Egyetem hallgatójaként írtam egy interdiszciplináris disszertációt a
keleti filozófiáról és a nyugati pszichológiáról. A dolgozat anyagához szükséges, a
hipnotikus regresszió terén végzett kutatásaim eredményeként meg kellett győződnöm
arról, hogy van élet a halál után, és hogy hipnotikus állapotban a szubjektumok képesek
voltak elmúlt és következő életüket is meglátni.
Azok, akik kételkednek a reinkarnációban, el kell hogy gondolkodjanak azon, hogy
most, akik a legerősebben hisznek a reinkarnációban, eredetileg maguk is nagy
szkeptikusok voltak. Dr. Jess Stern és hipnoterápiai szubjektuma, Janet Taylor Caldwell
regényíró; Ruth Montgomery, a híres médium; sőt maga Edgar Cayce is kételkedett a
reinkarnáció létezésében mindaddig, amíg szembe nem találták magukat ennek evidens
voltával.
A kutatásoknak volt egy másik, meglehetősen dermesztő eleme. Az intenzív
hipnotikus progresszió idején, amikor a szubjektumok a jövőbe tettek utazást –
mondjuk a 21. és a 22. századba – a legtöbben nem látták magukat létezni egy következő
inkarnációban. Tulajdonképpen a vizsgált szubjektumoknak majdnem mindegyike azt
mondta, hogy nem látja magát élve a 22. században.
A szubjektumok közül néhányan, akik a késői 21. századba tettek utazást, látták
magukat létezni, ám hihetetlenül hasonló beszámolókat adtak arról az időről. Sokan
nem láttak semmit az óriási katasztrófákon és a világban végbement hatalmas
változásokon kívül. Hipnotikus állapotban azt látták, hogy a legtöbb ember nem élte túl
a katasztrófákat, és azok pedig, akik túlélték, nagyon elszigetelt életmódot folytattak
falusi környezetben a modern technika által állított kelepcéken kívül.
W 31 X
Dr. Raymond Moody és a pszichomantia

A divinálásnak (jövőbe látásnak) egy másik módszere a pszichomantia (a „-mantia”
– eredetileg görög – utótagként a valamiből történő jóslást jelöli; -jóslás; pl. kiromantia
= tenyérjóslás. A ford. megj.). Dr. Raymond Moody berendezett egy elsötétített szobát,
amelyben az emberek megláthatták a jövőt vagy kommunikálhattak elhunyt
szeretteikkel egy tükörbe nézve. Módszere annyira precíznek bizonyult, hogy számos
cikk és tanulmány jelent meg róla. Több esetben azok a személyek, akik dr. Moody
módszerét alkalmazták, a jövőbe látva hasonló víziókról számoltak be. Nagy természeti
és egyéb csapásokat láttak, amelyek következtében az emberek milliói szenvedtek és
haltak meg, amit egy új civilizáció kialakulása követett.
A közelmúltban történt ásatások nyomán felfedezték a sok ezer év óta jégbe és hóba
fagyott dinoszauruszok maradványait. A tudósok tanulmányozhatták a kiásott részeket,
s köztük egész dinoszaurusz csontvázakat is eredeti alakjukban. Egyes esetekben a
tudósok bolyhos mamutgyomrokat is megvizsgáltak, és bennük meg nem emésztett
trópusi növénymaradványokat fedeztek fel.
Eleinte a tudósok zavarba jöttek, mert a dinoszauruszokra sarkköri térségekben
bukkantak rá, ahol ilyen növény- és élelemfajták nem léteztek. Ám fokozatosan arra a
tudományos következtetésre jutottak kutatásaik nyomán, hogy ebben a térségben óriási
éghajlati változások mentek végbe. Nyilván e dinoszauruszok létezésének ideje alatt a
Föld bolygó éghajlata egy nagyot változott: a trópusiból sarkköri lett.
Mit mondanak a piramisok?

Hogy az ókori Egyiptom jelentőségéről se feledkezzünk meg, szóljunk arról is, hogy a
Gizai Nagy Piramist tanulmányozó szakemberek állítólag olyan jóslatokra bukkantak,
amelyek szerint az, amit mi világcivilizációnak tartunk, 2001-ig megszűnik.
A bennszülött amerikai idővonalak

A bennszülött amerikaiaknál hagyomány, hogy összhangban éljenek a természettel
és együttműködjenek őseikkel, a testetlen lényekkel és a földönkívüliekkel. A maja
világnézet azt jövendöli, hogy a műszaki fejlődés fokozatosan az emberiség ellen fordul,
és el fogja őt árulni. A maja naptár szerint 2012-ig a modern ember által előállított
technika visszaüt, és a szó szoros értelmében elpusztítja a világot.
Jól tennénk, ha figyelmeztetéseiket nem kézlegyintéssel intéznénk el. A maja naptár
évszázadokra előre megjósolta a római pápák számát. A maja rendszer azt mondja, hogy
a mostani pápa után lesz még egy, s aztán több nem. Ennek oka szerintük abban rejlik,
hogy a civilizáció lényegében megsemmisül. A maja írások továbbá azt is állítják, hogy az
életnek egy egészen más struktúrájára lesz szükség annak érdekében, hogy az emberiség
működőképes legyen. Az aztékok és a hopi indiánoknak is hasonló jóslataik vannak.
Mindkét szóbeli hagyomány rendkívüli szerencsétlenségeket jósol a közeli jövőre.
W 32 X
Bhakti Tirtha Swami
A buddhizmus jövőképe
Sok vallási hagyomány tesz a metapszichikai látnokokhoz hasonló jóslatokat. Például
a buddhizmus már régóta mondja, hogy folytonossága és hagyományai 2.500 évig
fognak tartani, s ezután drasztikus módon megváltoznak vagy teljesen eltűnnek. 2000-
ben a buddhizmus 2.500 éves lett. A tibeti buddhista teológia azt jósolja, hogy a 14. dalai
láma után nem lesz több örököse a dalai láma trónjának. A 14. dalai lámát a
közelmúltban iktatták be.
Az iszlám a civilizáció bukását jósolja

Az iszlám-írások szintén azt állítják, hogy az ember holdutazása után nem sokkal az
általunk ismert világcivilizáció összeomlik. Sok vallás úgyszintén azt jósolja, hogy a
mostani érára a növekvő agykontroll lesz a jellemző. Az ezoterikus iszlám szövegek is,
például, említenek egy egyszemű szörnyeteget, amely minden háztartást belülről fog
ellenőrizni. A célzás egyértelmű. A televízióra gondolunk.
Szűz Mária jelenései

A közelmúltban Szűz Mária mind gyakrabban jelent meg szerte az egész világon.
Legutóbb például a boszniai Mezsgorjeben. Másutt a világon pedig sok százezer ember
előtt. Jelenései során mindig arra figyelmeztet, hogy a világ csak úgy mentheti meg
magát, ha – és mindig csak ha – az emberek megváltoznak, bűnbánatot tartanak és
ismét Istenhez fordulnak. Üzenetének másik része eszerint az, hogy ha az emberek
továbbra is bűnben élnek, akkor számítsanak arra, hogy elvesznek.
A zsidó és keresztény vallási hagyományok

egyéb figyelmeztetései
Hasonló információk találhatók a judaizmusban is, pontosabban a kabalisták Zohár
néven ismert kódjaiban. A Zohár nagyméretű csapásokat és globális
megrázkódtatásokat említ. A keresztények milliói ismerik a Bibliából az Apokalipszist,
és tudják, hogy „napjaink immár meg vannak számlálva.” És ami ránk vár, az a végítélet
és a számonkérés.
Az olyan vallási mozgalmak, mint az Elizabeth Clare Próféta és a Földre Szállt
Mesterek például, úgyszintén ezeket a gondolatokat hirdetik. Ez a két csoport, valamint
a mormonok A Végítélet Szentjei mozgalma már évek óta hirdeti és készül a 21. század
nagy katasztrófáira.
Védikus jóslatok
A Mahabharata szerint, ha két napfogyatkozás történik gyorsan egymás után, súlyos
eseményeknek kell bekövetkezniük. Egy másik baljós jel, ha hét bolygó úgy áll fel, hogy
egy állatövi (zodiakális) jelet alkot. A Mahabharata által leírt borzalmas háború előtt
közvetlenül ez a két esemény bekövetkezett. A modern asztrológiai előrejelzések szerint
2.000-ben két napfogyatkozás lesz, és a Mahabharata, valamint a Bhavisya Purana
által leírt planetáris jelenség 2.000 májusában szintén be fog következni.
A földi változásoknak egy másik aspektusa a pralaja fogalmával áll kapcsolatban. A
pralaja szanszkrit szó, amely azt jelenti, hogy a rombolás, pusztulás, vagy a
W 33 X
visszavonulás ideje, a megnyilatkozás megszűnése. A pralaja úgy is definiálható, mint

egy látens, vagy nyugalmi állapot két manvantara, vagy két nagy életciklus közt. A
pralajákat általában a csapások vagy a pusztítás időszakai előzik meg. A Védák
különböző olyan szituációs típusokat neveznek meg, amelyek az emberi civilizáció végét
jelenthetik. A jelenkori világban sok olyan jelenség van, amely egy eljövendő pralaja
indikátora, mutatója lehet. Természetesen nehéz pontosan megmondani, de e
körülmények közül bármelyik egyedül is elpusztíthatja a világ lakosságának többségét.
Az üvegház-hatás. Egy lehetséges pralaja első mutatója az üvegház-hatás. Mint
tudjuk, a túl sok üvegházi gáz által okozott globális felmelegedés növeli az átlag
hőmérsékletet a Földön: a túl sok széndioxid, metán és kéjgáz túl sok infravörös hőt
termel ki magából a napsugárzás hatására, s ez növekedést eredményez a Föld
hőmérsékletében. Az elmúlt ötven vagy hatvan év alatt a tudósok észrevették, hogy
bolygónk mind melegebb és melegebb lesz, amint megpróbál ellenállni a
környezetszennyeződés mind magasabb szintjének. Ha ez ugyanígy folytatódik, akkor ez
az egész világon elpusztíthatja az emberiséget. Ez a fokozatos globális felmelegedés
megolvaszthatja a sarkvidéki jég felső rétegét, és ez pedig árvizeket eredményezhet,
mivel megnöveli a tengerek és óceánok vízszintjét, az ár pedig egész földrészeket is
elnyelhet.
Az ózonréteg elvékonyodása. A másik mutató az a jelenség, amely az ózonréteg
elvékonyodása néven ismert. Idézzünk csak néhány újságcikk-címet a közelmúltból. Az
egyik egyszerűen kijelenti: „Az ózon lassan eltűnik, és nemcsak a Déli Sark felett”. Egy
másik: „Az ember által előállított szennyezőanyagok jelentős változásokat okoznak a
Föld éghajlatában, ami végzetesnek bizonyulhat.” Egy harmadik cikk pedig arról szól,
hogy „az üvegházi gázok növekvő mennyisége fokozza a sarkköri ózonréteg
elvékonyodását és késlelteti az ózon-utánpótlás kialakulását.”
Az ózonréteg az a pajzs, amely védi az egész bolygót. Ez része annak az isteni
gondviselésnek, amely többek közt attól véd meg bennünket, hogy a Nap sugarai szénné
égessenek. Különböző nem természetes eredetű szennyezőanyagok, valamint az ipari
termelés óriási méretűvé válása miatt, ami a környezetszennyezés egyik legnagyobb
kiváltó oka, az ózonréteg egyre vékonyabb lesz, s az ibolyántúli sugárzás áthatol a légkör
felsőbb rétegein.
Az ózonrétegben máris nagy lyukak keletkeztek az Antarktisz felett és másutt. A
tudósok eleinte nem figyeltek a problémára, gondolván, hogy majdcsak elmúlik. De nem
múlt el, sőt a helyzet egyre romlott. A lyukak terjeszkednek, és lehetővé teszik a káros
sugárzás behatolását. A veszély abban rejlik, hogy a radiáció az emberek millióinak és az
élet más formáinak is nagy kárt okozhat. Máris vannak olyan jelzések, hogy ez a tényező
megnöveli a bőrrák arányát az emberek között. Ez a probléma kárt okozhat a
mezőgazdasági növénytermesztésben, hatással lehet a tengeri életre és az élet más
formáira, ami pedig megbolygathatja az élelmezési láncot.
A nukleáris hadviselés. Egy lehetséges pralaja harmadik mutatója: a nukleáris
fegyverek és hadviselés általi fenyegetettség. Ahogyan tudjuk, az Egyesült Államok (és a
Szovjetunió) majdnem egy harmadik világháborút robbantott ki John Fitzgerelad
Kennedy elnöksége idején (a hatvanas évek elején) az ún. kubai rakétaválság miatt. A
helyzet komolyságával kapcsolatos információk csak az utóbbi időben váltak ismertté. A
szovjetek, mint tudjuk, a kubaiakat támogatva és csak a híres hírhedt Nyikita Hruscsov
párt- és miniszterelnök parancsára várva, készek voltak egy nukleáris rakétatámadásra,
és csak a szó szoros értelmében az utolsó pillanatban hátráltak meg. És bár a
keményvonalas szovjet kommunista rendszer egyetlen puskalövés nélkül összeomlott,
ám a mai napig megvannak a volt szovjet nukleáris fegyverek és szakértők, amelyekkel
és akikkel az utódállamok, főként Oroszország és Ukrajna, nem igazán tudnak mit
kezdeni a bukás utáni gazdasági pangás miatt. S most ezek a fegyverek és nukleáris
W 34 X
Bhakti Tirtha Swami
anyagok egy része ott van a szabad piacon, és belegondolni is rossz, mi történne, ha
illetéktelen kezekbe kerülne.
Talán az amerikai kormány eleinte fel sem ismerte, milyen nagy veszélyt jelent az,
hogy ezek az emberek és hasadó anyagok a szabad piacra kerültek. Most már tudjuk,
hogy bizonyos terrorista szervezetek és egyes kormányok „sikeresen begyűjtötték” őket.
Ettől a nukleáris háború veszélye egyáltalán nem csökkent, sőt. Még inkább félhetünk
tőle, ha a helyzetet történelmi perspektívából vizsgáljuk. Ritkán fordult elő a
történelemben, hogy a hatalmon levők, ha egyszer megvoltak fegyvereik, soha nem
használták őket. S annak ellenére, hogy jelenleg több tucat ország csatlakozott az
atomsorompó egyezményhez, amelynek értelmében kijelentették, hogy nem adnak
tovább, nem fejlesztenek ki, és nem használnak elsőnek atomfegyvert, ám még vannak
országok, amelyek nem csatlakoztak ehhez az egyezményhez, illetve képesek előállítani
saját eszközeikkel ilyen fegyvereket. Tehát lehet, csak idő kérdése, hogy a történelem
megismételje saját magát, és valaki, vagy valakik kirobbantsanak egy nukleáris háborút.
Ha ez megtörténne, igen csak nagy bajba kerülnénk. A tét még nagyobb lett a
terrorizmus és a fanatizmus terjedése miatt. A terroristák készíthetnek olyan
atombombát is, amely elfér egy aktatáskában, ám robbanóereje több tízezer embert is
megsemmisíthet. Sok szakértő úgy véli, hogy csak idő kérdése, hogy újabb politikai
motivációjú katasztrófák forduljanak elő.
A múltban a legtöbb ország habozott másokat megtámadni, mert félt a szembenálló
országok ellentámadásától. De a jelenkori fanatikusok nem félnek ilyesmitől. Mint látjuk
és olvassuk a hírekben, a legtöbb terrorista nem félti életét sem. Ferde gondolatviláguk
azt súgja nekik, hogy mások erőszakos megsemmisítése révén üdvözülhetnek, s ezért
örömmel áldozzák fel magukat, ha komolyan árthatnak azoknak, akiket ellenségüknek
hisznek.
A vegyi és biológiai hadviselés. A negyedik körülmény, amely a pralaja felé
mutat, a vegyi és a biológiai hadviselés. Talán többen is emlékeznek arra, hogy néhány
évvel ezelőtt Izrael drága pénzért vásárolt gázálarcokat lakosainak egy esetleges
gáztámadás elleni védekezés céljából. A vegyi és biológiai hadviselés veszélye elsősorban
abban rejlik, hogy mérhetetlenül olcsóbb, mint a nukleáris fegyver, s ezért könnyebben
előállítható és bevethető. A vegyi fegyver gyorsan harcképtelenné tehet és megölhet
rengeteg embert, civilt és katonát egyaránt, a biológiai fegyver pedig katasztrofális
méretű járványokat idézhet elő. Sok jól értesült ember attól tart, hogy a biológiai fegyver
teljes egészében kicsúszhat az ellenőrzés alól, s akkor pestis- illetve egyéb járvány
tizedeli majd az emberiséget.
Pólusváltás. Az ötödik jelenség egy pólusváltás lehetősége. A pólusváltás egy
rendkívül veszélyes jelenség, mert amint egy pólus másfelé tolódik, a földkéreg előre
nem látható módon mozogni kezd, ami földrengéseket, árvizeket és más természeti
csapásokat okoz. Az archeológusok találtak olyan kövületeket, amelyek azt bizonyítják,
hogy ilyen változások már többször is előfordultak a múltban. Sokan úgy hiszik, hogy a
pólusok már most fokozatosan váltakoznak, és hogy egy váratlan nagyarányú
pólusváltás hamarosan be fog következni.
Az üstökösök. Egy üstökös szintén egy eljövendő bolygóközi zűrzavar előhírnöke is
lehet. Az üstökös nemcsak egyszerű tömeg vagy élettelen tárgy. Tudattal rendelkezik,
mint minden a világegyetemen belül, mert ez a Legfelsőbb Úr energiáinak a természete.
Sokan közülünk ösztönösen tudatában vannak annak, Hogy a Föld a mi édesanyánk –
egy élő lény. A Föld, a Hold, a Nap, és az egész Naprendszer élő lények csoportja. Az élő
entitásoknak állandóan érezzük a jelenlétét, mert bizonyos tudattal rendelkeznek. Ez a
helyzet az üstökösökkel is.
Az elmúlt években a tudósok megnövekedett figyelmet szenteltek a Föld közelében
elhaladó üstökösök nagy számának, mert az egyik vagy másik üstökös esetleg
összeütközhet a Földdel, és óriási pusztításokat vihet végbe azáltal, hogy tömegével vagy
W 35 X
közvetlenül lesz hatással bolygónkra, vagy pedig megváltoztatja A Föld keringési

pályáját, és akkor akár a világűrbe is kirepülhetünk. Természetesen azok a bűnök,
amelyeket az emberek már eddig is elkövettek, már magukban véve is elegendők ahhoz,
hogy az emberiséget mindenféle borzalmas katasztrófa és szerencsétlenség sújtsa.
Ámbátor nincs szükségünk üstökösökre és káros földönkívüliekre, hogy
veszélyeztessenek bennünket. Bár ezen események közül sok a jelenlegi történelmi
pillanat szükséges alakulásának a része, azért még nem szükségszerű, hogy ez
pusztulásunkat is okozza. Nézzük a dolgokat a következőképpen: ha valakinek mondjuk
öt halálos betegsége van, és összeszed egy hatodikat is, akkor ennek már nincs
különösebb jelentősége. Ha valaki már a halálán van, akkor egy újabb betegség
alapjában véve már teljesen lényegtelen, mert a végső kimenetel amúgy is világos.
Mindennek ellenére, ha egy üstökös közelít bolygónk felé, nem kell azon
csodálkoznunk, hogy bizonyos káros események egybeesnek jövetelével. Ezen
üstökösök és más planetáris jelenségek közül sok fordított hatással lehet tudatunkra, és
a legrosszabb kondicionált reagálásainkat válthatja ki. Erre sok példa van a mindennapi
életből. Telihold esetén érzékeny lények érzik a hatást: több bűntény fordul elő, az
állatok vonyítanak. Az üstökösök szintén fokozhatják hajlandóságunkat a jóra vagy a
rosszra.
Földönkívüli kapcsolatok
E globális felfordulás korában sok jóslat jelentős földönkívüli intervenciókkal
kapcsolatos, amelyeknek célja a Föld megmentésének segítése, vagy fordítva:
meggyorsítani pusztulását. A földönkívüli kapcsolatok témája mindig ellentmondásos
volt, ám sok ősi írás hangsúlyozza, hogy mindig léteztek magasabb rendű lények. Ezek a
lények különböző univerzumokon keresztül utazgatva utazásuknak részeként
ellátogatnak a bolygókra. Amikor a Védákat, a Bibliát, a Koránt vagy a Tórát olvassuk,
gyakran találkozunk olyan részekkel, amelyek angyalok és más magasabb rendű lények
látogatását említik. A Biblia említést tesz Isten gyermekeiről, akik ember lányával
kötnek házasságot, és az ősi szájhagyományok is sokat beszélnek hasonló témákról.
Emberemlékezet óta léteznek jógik és misztikusok, akik az Isten teremtette világ
különböző dimenziói közt képesek utazást tenni.
Sok olyan esemény, amelyet jelenleg mitológiának tartunk, tulajdonképpen valóság.
Mivel sok e történetek közül már nem szokványos, sőt valószínűtlennek tűnik, az
emberek hajlamosak mítoszként kezelni őket. Viszont sok ilyen eset valószínűleg úgy
történt, ahogy le van írva. Ezt könnyű megérteni, ha nem feledjük, hogy azokban az
időkben az emberek közelebb álltak a természethez, jobban tisztelték Istent, és tisztában
voltak azzal, hogy ők nem csak egyszerű fizikai testek.
Mindez ma már nem így van. Az emberek épp az ellenkezője annak, amik a múltban
voltak. Annak ellenére, hogy mind jobban hiszünk haladó civilizációnkban, mégis
primitívebbek lettünk, mivel a materializmus és az anyagiasság átmosta agyunkat.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy épp a lényeget ne vegyük észre. A modern társadalom
mind több istenpótlót talál, és ennek következménye pedig az, hogy kezdi elveszíteni
képességét az isteni dolgok értékelésére, és kapcsolatát a valóság magasabb
dimenzióival.
A védikus írások szüntelenül hivatkoznak a különböző világegyetemek és planéták
közti viszonyra, és azokra a kapcsolatokra, amelyek az emberi lények és a magasabb
intelligens fajok más képviselői közt léteznek. Ezek a szövegek azt mondják, hogy ennek
a naprendszernek a részét képező nagyhatalmú erők döntő hatással vannak a Földön
végbemenő eseményekre. Ezek az ősi tanítások, amelyeket nem véletlenül öntöttek
írásba és őriztek meg sok ezer éven keresztül, arra hivatottak, hogy figyelmeztessenek
bennünket a most végbemenő felfordulásra.
W 36 X
Bhakti Tirtha Swami
Növekvő általános érdeklődés az UFO-k iránt

Földönkívüli lények évtizedek óta látogatják Földünket. Tudván, hogy az emberek
nem szívesen hallanak az UFO-król, ezért ők megtalálták a módját annak, hogyan
kerüljenek be a médiába és az írott sajtóba annak érdekében, hogy a közvélemény
tudomást szerezzen a földönkívüli életről és megbarátkozzon azzal a gondolattal, hogy
létezik ilyesmi. Ennek eredményeként könyvek, tévéműsorok és filmek jöttek létre, mert
ha egyszer valamilyen információ kiszabadul a palackból, még ha a fantasztikum
köntösében is, akkor mindenképpen hatással lesz a köztudatra és felébreszti az emberek
kíváncsiságát. És valóban, az elmúlt években ezeknek a témáknak a tanulmányozása és
tárgyalása állandóan fokozódott.
Az amerikai kormány már jó ideje tud a földönkívüli kapcsolatokról, s nem kis
erőfeszítéseket tesz a dolgok elhallgatása, ill. annak érdekében, hogy a tényeket
fantáziaként vagy pedig nem egészen épeszű egyének kitalációjaként tálalja. De mivel
manapság a világ egy átmenet annyira labilis állapotában van, a kormányok kezdik
felismerni, hogy nemigen tudják ellenőrzésük alatt tartani az eljövendő eseményeket.
Következésképpen mindinkább engedélyezik hivatalosan is az információk közlését.
Abban reménykednek, hogy ha ezeket a bizonytalan realitásokat fokozatosan a
közvélemény tudomására hozzák, kevesebb lesz az aggály és a trauma, amikor az
emberek majd rájönnek arra, hogy a kormány és hadsereg vajmi keveset tud tenni
biztonságukért.
Sajnos az emberek az anyagiak hajszolásával vannak elfoglalva, s ezért fogalmuk
sincs, mennyire veszélyes a helyzet. Az ebben a világban történt negatív események
jelentős része: a világ lakossága lelki csődjének és gyenge tudatának a következménye.
Ez az egyik oka annak, hogy jelenleg a lelki élet miért a túlélésnek – még a fizikai
túlélésnek is – valóban egyetlen lehetősége. Azért, mert egy magasabb rendű tudat meg
tudja változtatni a külső körülményeket, ha pedig esetleg túl késő lenne, akkor felkészít
bennünket arra, hogy bölcsen, megnyugvással és bátorsággal nézzünk szembe a
rendkívüli megpróbáltatásokkal, vagy magával az elkerülhetetlen végzettel.
Mintegy húsz évvel ezelőtt az Ohio állambeli Clevelandben tartottam előadást a
legkülönbözőbb témákról a rádióban. Az embereket érdekelték ezek a témák, s ezért sok
lelkes telefonhívást is kaptam a hallgatóktól. A műsor vagy másfél órán át tartott
minden probléma nélkül, amíg említést nem tettem az UFO-król. Ezután az emberek, ha
betelefonáltak, már panaszkodtak. Azt mondták: „Swami, előadása csodálatos volt, amíg
azt a hülyeséget nem említette.”
Megértettem, hogy az emberek akkor még nem voltak felkészülve arra, hogy a
földönkívüli életről és az UFO-król beszéljenek. De mostanra a helyzet nagyot változott.
Manapság már nem ritka, hogy az ember UFO-król és ismeretlen lények földi
inváziójáról hall. Például az Oprah Winfrey Showban, amely az egyik legnépszerűbb
televíziós show-műsor az Egyesült Államokban, komoly tudós emberek rendeztek
vitafórumot UFO-król, földönkívüli jelenségekről és ismeretlen lények inváziójáról.
A show-műsor egyik vendége egy pszichiáter volt, aki a Harvard University egyik
prominens tanára is egyben. A Harvard pedig, mint tudjuk, az ország leghíresebb és
legtekintélyesebb egyeteme. Gondoljunk csak bele: itt van egy szakértő erről a nagy
egyetemről, és olyan jelenségekről beszél, amely messze meghaladja azt a normális
határt, amit mi még realitásnak tekintünk, s közben az ország egyik legnépszerűbb
műsorának milliói nézik és hallgatják őt. Ez csak egy példa arra, amely jól mutatja, hogy
az ilyen jellegű kérdésekről határozottan mind többet és mind többen beszélnek.
A fent nevezett pszichiáter, dr. John Mack, azt mondta, hogy a mi kultúránk
szándékosan kerülte az olyan témákat, mint az ismeretlenek inváziója. Ehelyett,
mondotta, szándékos és nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy azt higgyük, azok az
W 37 X
emberek, akik földönkívüli lényekről beszélnek, idegbetegek, képzelődnek vagy

legalábbis hallucinációik vannak.
A fent említett show-műsor folyamán számos ember jelentette, hogy ilyen
földöntúliakkal kapcsolatos élménye már évek óta van, de ezt csak most meri őszintén
bevallani. Azért csak most, mert sok könyv és újság foglalkozott már eddig a témával, és
az emberek fogékonyabbak lettek e gondolatok iránt.
Azok, aki az UFO-kkal kapcsolatos élményeikről beszéltek, általában a
földönkívülieknek ugyanazt a típusát írták le: formátlan fejű, nagy szemű és elég sápadt
képű lényeket említettek. Azok, akiket ezek a lények magukkal hurcoltak, úgy
jellemezték e lények küldetését, mint túlélési missziót. Az elrabolt személyek gyakran
beszéltek arról, hogy szexuálisan kizsákmányolták őket, műtéteket hajtottak végre
rajtuk, és nagy fájdalmat kellett elviselniük. Némelyikük azt állította, hogy gyermeke is
született, aki félig embernek és félig földönkívülinek látszott – saját gyermek volt, aki a
két faj kereszteződéséből született. Ráadásul némelyik nő azt is állította, hogy terhes
volt, de aztán mintha elvetélt volna. Később az orvosi vizsgálat nem mutatta ki a
terhesség nyomát.
Több olyan személy, akit az ismeretlenek elhurcoltak, képtelen volt értelmesen
elmondani, mi is történt vele. Ezért nem csoda, hogy frusztrált és zavart lett. Ha
orvoshoz fordult, az orvos legtöbbször nem akarta elhinni, hogy ilyen esetek is
megtörténhetnek. Ehelyett hajlamos volt úgy diagnosztizálni a pácienst, mint aki
mentálisan labilis.
Dr. Mack azt állította, hogy ilyen emberrablásra már sokszor volt példa, és hogy az
ilyen emberrablással kapcsolatos történeteknek egyik érdekes eleme az, hogy sok
embernek mutatja: létezik kapcsolat és kommunikáció azon felül, amit mi normálisan
látunk, érzünk, tapintunk, hallunk vagy ízlelünk. És csakugyan, a világ egyes
kultúráiban, ahol nagyobb hangsúlyt fektetnek a misztikus és metafizikai elemekre, nem
szokatlan dolog az emberek esetében, hogy megértik: mindennapos anyagi tudatunkon
kívül is lehet kontaktust teremteni.
Abban semmi meglepő sincs, hogy létezik egy pszichikai és metafizikai világ is.
Amennyiben ráhangolódunk erre a világra, akkor a mi valóságunknak is része lesz. Van
egy fizikai testünk; ráadásul van egy metafizikai vagy szubtilis jelenlét, és természetesen
van lélek. Sok ember tud elmozdulni a valóság anyagi szintjéről, ha belemerül a
pszichikai és a metafizikai valóság világába. Ez ahhoz nyújt nekik segítséget, hogy
jobban megértsék, mi rejlik az élet sok jelensége mögött. És esetenként rádöbbenhetnek
arra, hogy többféle tapasztalat létezik, és nem csak az, amit érzékszerveink mutatnak
nekünk általában.
A klónozás
Újra a teremtésnél (Genesis Revisited) című könyvében Zecharia Stitchin azt írja,
hogy az emberi lények genetikai manipulációk révén jöttek létre. Stitchin és mások
szerint az emberi lények jelenleg, és az emberi történelemben korábban is, a
földönkívüli gyarmatosítók által végrehajtott szándékos genetikai manipulációk
eredményeként jöttek létre, hogy engedelmes rabszolgák legyünk. A történet úgy szól,
hogy később aztán elvtársiasság alakult ki a nagy és a kis testvérek között a Földön. Ám
eleinte ezt a viszonyt nem az elvtársiasság és az egyenlő elosztás jellemezte, hanem arról
volt szó, hogy legyen alacsony intelligenciával, de nagy testi erővel rendelkező lényekből
egy olyan alárendelt osztály, amely nehéz fizikai munkát tud végezni.
Még ha ezen elméletek közül némelyik igaz is lenne, akkor is elmondhatjuk, hogy a
klónozás nem új keletű koncepció. Inkább olyan régi, mint maga az emberiség. A
Teremtés könyve mondja (1:26.6): „Teremtsünk embert a saját képmásunkra”. Az is
W 38 X
Bhakti Tirtha Swami
elgondolkodtató, hogy Éva megteremtése Ádám egyik bordacsontjából vajon nem

több-e, mint egyszerű metafora.
Növekvő zűrzavar
A földönkívüli lényekről, üstökösökről, klónozásról és különböző katasztrófákkal
kapcsolatos előrejelzésekről szóló fentebb tárgyalt gondolatok a lelki élet szempontjából
relevánsak. Azt mutatják, hogy Földünkön igencsak nagy a baj és a zűrzavar annak
következtében, hogy növekszik az erőszak, és visszaélünk a természeti, pénzügyi és az
intellektuális erőforrások felhasználásával. Nem szabad felednünk, hogy minden
rendszernek van egy tűréshatára, amelyen túl elveszti stabilitását, és vagy
működésképtelen lesz, vagy felrobban. Ahogyan a víz is egy bizonyos hőmérsékleten
megfagy, egy másikon pedig felforr, úgy ennek a planétának a lakosai is az eljövendő
események hatására pozitív átalakuláson mehetnek át, de egy esztelen viselkedésre is
provokálhatók.
Az ősi védikus írások azt jósolják, hogy a helyzet oly komolyra fordul a Kali-yugában
– a Viták Évezredében, amelyben most élünk –, hogy a polgárok az erdőkbe fognak
menekülni. Ezek az írások továbbá azt is jósolják, hogy amint ez az évezred előrehalad,
az emberek életkora rövidebb lesz, a legtöbb vallás megszűnik vallás lenni, és hogy
mértéktelenül megnövekszik az öngyilkosságok száma. Egyes helyeken ezen a Földön
fegyveres katonák és rendőrök polgárokat támadnak meg, azokat, akiket pedig védeniük
kellene, bűnözők garázdálkodnak, rabolnak, fosztogatnak, áldozatokat szednek
büntetlenül. Szerte az egész világon, az „otthonok” sok nő, gyerek, vagy idős ember
számára olyan hely, ahol fizikailag megkorbácsolják, megverik, megfélemlítik és
molesztálják őket reggeltől estig. És ez a lista szinte végtelen, amely arról árulkodik,
hogy nem érzünk felelősséget azért, hogy szeressük, szolgáljuk egymást és a Földet.
A katasztrófák kimutatják igazi motivációinkat

A katasztrófák, amikor bekövetkeznek, kimutatják mindannyiunk igazi szívét, lelkét
és motivációit. Az önző emberek egyszerűen az általános negatív atmoszféra részei
maradnak, csak magukat védik, s a megoldás helyett inkább súlyosbítják a problémát.
De az igazi lelki harcosok nem ilyen egoista módon gondolkodnak. Nem magukat
mentik először. Ők szeretik Istent, és tudják, hogy mások megbántása vagy
elhanyagolása kárt okoz Istennel való kapcsolatuknak, s ezért mindent megtesznek
majd, hogy elkerüljék az elidegenedést A Legfelsőbb Szellemtől. Végül is minden vágyuk
az, hogy Istennek tetszően cselekedjenek, hogy méltóak legyenek az isteni kegyelemre.
A magasabb rendű tudáshoz való széleskörű hozzáférhetőség

Amint átléptünk a 21. századba, még a materialista gondolatokat valló anyagias
szemléletű emberek is megkapják a lehetőséget arra, hogy megváltoztassák a saját
magukkal és a valóságukkal kapcsolatos nézetüket. Ennek egyik fontos oka abban rejlik,
hogy a magasabb rendű tudás most be tud hatolni ebbe a kultúrába a tömeges
szórakoztatóiparnak köszönhetően. Egy hónapban vajon hányszor lehet látni a
televízióban olyan műsort és filmet, amely lélektani jelenségekkel, UFO-kkal, vagy a
halál utáni élettel foglalkozik? Ezek a témák manapság már nem ritkák.
Isteni kegyelem, hogy ez az információ mindenki számára elérhető. Az ilyen nem
anyagi jellegű szempontok arra késztetnek bennünket, hogy jobban elgondolkodjunk
helyzetünkön, és segítenek nekünk abban, hogy kinőjük egoista szokásainkat és
W 39 X
gondolkodásunkat. Most már nem szükségszerű, hogy részt vegyünk spirituális

csoportokban ahhoz, hogy megismerjük a valóság mélyebb aspektusait. Helyette úgy is
tanulhatunk, hogy nyitva tartjuk szemünket és fülünket, és figyelünk környezetünkre.
Ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy továbbra is bombáznak bennünket káros
információkkal. Hacsak nem tudunk lelki kapcsolatot teremteni az azonos gondolkodású
emberekkel, akkor valószínűleg nem tudjuk teljesen kihasználni a kapott információt,
vagy pedig lényegtelennek vagy haszontalannak fogjuk tekinteni az új gondolatokat.
Ébresztő mindenkinek
Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy a tömeges önzés, kapzsiság és kizsákmányolás
jelenlegi légköre fokozódni fog, ha folytatjuk régi szokásainkat, tovább fosztogatjuk a
bolygót, és ha a vezetők megengedik, hogy alacsonyabb rendű vágyaik vezéreljék őket.
Ha ez a negatív szituáció folytatódik, kevesünknek lesz meg az a lehetősége, hogy a 21.
században olyan lelki biztonsággal éljünk, amelyet csak akkor nyerhetünk el, ha jobban
ráhangolódunk a lét magasabb szintjeire. Ez az a jövő, amelyet mindenki számára
kívánunk?
Kérdés: A Bhagavad-gita azt jósolja, hogy a Kali-yuga, a Viták Évezrede, 432.000
évig fog tartani, s ezután az anyagi világ romba dől. A katasztrófákkal és a földi
változásokkal kapcsolatos összes többi jóslat vajon hogyan felel meg ennek a 432.000
éves időszaknak?
Válasz: A Brahama-Vaivarta Puranában Krisna azt mondja Ganga-devinek, hogy a

Kali-yugában lesz egy aranykor, amely az évezred kezdete után körülbelül 5.000 évvel
fog elkezdődni, és majd 10.000 évig tart. Ezen időszak után a Viták Évezredének teljes
ereje megnyilvánul majd ezen a planétán. Úgy véljük, jelenleg ennek az aranykornak az
első fázisában vagyunk, amelynek folyamán kell hogy legyen valamilyen polarizálás és
tisztulás. Elképzelhető, hogy a jelenlegi változások részét képezik ennek az átmenetnek.
Kérdés: Ön azt mondta, hogy a büntetést közvetlenül Isten rója ki ránk. Hogy lehet
az Isten a legfőbb jó, a legfőbb hatalom, aki mindenkit szeret, ugyanakkor büntet? Ha
Isten tele lenne pozitívumokkal, és semmi negatív nem lenne benne, akkor miért bünteti
az embereket? Ez nem ellentmondás?
Válasz: Tulajdonképpen éppen fordítva van. A Biblia azt mondja, hogy „akit az Isten
szeret, azt meglátogatja”. A fegyelmezés azért történik, hogy az illető személy még jobb,
tökéletesebb, igazabb legyen. Azok a szülők, akik nem fegyelmezik gyermeküket, nem
egészségesek, csak magukkal törődnek, és felelőtlenek. A büntetés része annak, ami a
gyerek helytelen viselkedését korrigálja. Ez a felnőttekre is vonatkozik. Például azt
látjuk, hogy a jelenkor pestisének, az AIDS-nek a terjedését a promiszkuitás, a nemi
kicsapongás váltotta ki szerte az egész világon. Ha nem találják meg az ellenszerét, az
AIDS egész országokat tüntethet el a Föld színéről az elkövetkező évtizedekben. A
szakértők azt mondják, hogy a világ lakosságának több mint egyharmada halhat meg
AIDS-ben, amely ily módon már valami olyasmi, mint a fekete pestis. A 13. század körül
ez a járvány mindössze négy év alatt majdnem 30 millió áldozatot követelt az
Olaszországtól Svájcig húzódó sávban élő 75 millió ember közül.
Megrázó eseményeknek kell történniük, amelyek minden bizonnyal részei Isten
csodálatos tervének az emberiség megjavítására. Miközben valamilyen fájdalmas
W 40 X
Bhakti Tirtha Swami
helyzetnek vagyunk a tanúi, lehet hogy épp akkor nem vesszük észre a jobbító
szándékot. Ám mindent távlatilag kell nézni. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy ha
boldogok akarunk lenni, akkor Isten törvényeinek megfelelően kell élnünk. A végső
eredmény tőlünk függ. Ha vigyázunk, és helyes, igaz életet kezdünk el élni, nem fogjuk
büntetéseknek kitenni magunkat. S akkor elkezdhetjük újraépíteni a bolygót és
magunkat, hogy ismét egészséges állapotok uralkodjanak.
Kérdés: Ön említette, hogy hipnotikus állapotban egyesek megismerhetik előző

életüket. Hogyan tudja ezt az állítását hitelessé tenni? Voltak-e tanulmányok olyan
emberekről, akiknek voltak emlékeik a múltból, és vajon mennyire bizonyító erejűek
ezek?
Válasz: Az egyik kérdés, amelyet a legalaposabban meg kellene vizsgálnunk, a

következő: hogyan is tudunk valamit? Érzékszerveinktől kapjuk az információt, vagy
pedig eldöntjük, hogy valami valószínűnek látszik, s akkor a hipotéziseket tesztelni
próbáljuk? Ha valaki hipnotikus állapotban azt mondja, hogy most tűzben ég és meghal,
akkor azt látjuk majd, hogy az a személy jelenlegi életében is fél a tűztől. Ez már kezdi
kissé hitelesebbé tenni a beszámolót. A további kutatások során ellenőrizhetjük a
bírósági jelentéseket vagy a családi eseményeket, amelyek alátámaszthatják a jelzett
eseményt. Találhatunk bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy egy ilyen és ilyen
gyermek csakugyan élt a jelzett időben, hogy az a bizonyos baleset csakugyan előfordult,
és hogy valóban volt olyan utazás, amelyet a személy hipnotikus állapotban említ.
Kideríthetjük, kik voltak a szülők. Annyi kis apró darab van, amiből aztán akár az
egészet is felépíthetjük. Igen, van több alapos tanulmány is, amely valóban bizonyító
erejű. Csak két példát említenék.
Dr. Ian Stevenson több könyvet is írt ebben a tárgyban, amelyek közül kettő:
Gyerekek, akik emlékeznek, és Húsz eset, amely reinkarnációt mutat. Dr. Stevenson
gondosan dokumentálta több ezer olyan gyermek állításait, akik azt mondták, hogy
emlékeznek elmúlt életükre. Aztán megpróbálta azonosítani azokat a személyeket,
akiket a gyerek előző életéből állítólag ismert, s aztán összehasonlította az elhunyt
életével kapcsolatos adatokat a gyermek emlékeivel. Kutatói módszere szigorú és alapos
volt, és kizárt minden „normális” magyarázatot a gyermek emlékeire vonatkozóan.
Egy másik könyv, amelyet Dr. Carol Bowan írt, a következő címet kapta: Gyermekek
előző életeiből: az előző élet emlékei hogyan hatnak gyermekére. A könyv saját
gyermekének emlékeiből indul ki, aki állítólag polgárháborús katona is volt. A
beszámoló annyira pontos, hogy szinte minden állítását igazolták a történészek.
W 41 X
Ballagtam éppen a Szajna felé

S lelkemben égtek kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
3. fejezet
A mai társadalom helyzete

A technológia nem semleges – A tudás felszínessége – Gyenge életminőség – Az emberi szükségletek
mértéke – Félrevezetett mintaképimádat – Hamis bálványok – Az igazi vezetés szükségessége – Általános
korrupció – Korrupt rendőrség – Rövid távú önérdek – Ökológiai pusztulás – Gazdasági kizsákmányolás
– Adósság-sújtotta gazdaság – Hanyatlásnak indult imaházak – Nincs többé szent menedék – Vallási
vezetők képmutatása – Atrocitások Isten nevében – Finom korrupció – Túlméretezett egocentrizmus –
Elveszett gyerekek és fiatalok – Hamis értékek – A gyógyszerek okozta problémák – A függőség
széleskörűen elterjedt – Háború- és fegyverkultúra – Revolverek otthon és az iskolában – Elterjedt
bűnözés – Féktelen bujaság – A meg nem engedhető viselkedés állandósul – Ferde utakon járó szexualitás
– Az AIDS tragédiája – Világméretű pornográfia – Nemi erőszak – Terjedő vérfertőzés – Az abortusz
veszélyei – A tagadás nem segít – Kérdések és válaszok
Mindnyájan azt hisszük, hogy a jelenlegi civilizáció javai az emberi haladás

bizonyítékai, ámde van egy másik szempont is. E szempont szerint ahelyett, hogy előre
haladtunk volna a jelenlegi állapot felé, talán helyesebb, ha azt mondjuk, hogy visszafelé
mentünk egy korábbi, természetesebb korból, amelyben az agrárium dominált. Egy
mezőgazdasági termelésen alapuló társadalomból egy olyan társadalommá alakultunk
át, amelynek alapja az ipari termelés, a tudomány, a fejlett technológia, és legújabban az
információs kultúra. Amint ez „a fejlődés” mind jobban előrehaladt, civilizációnk egyre
személytelenebbé vált. A fogyasztást helyeztük létünk előterébe, s állandóan
csökkentettük a közösség szerepét és a mélyebb kapcsolatok megértését, a lélek és az
élet spirituális dimenzióinak a jelentőségét. A nyugati kozmológia manipulatív és
kizsákmányoló lett, és úgy működik, hogy fikarcnyit sem törődik az egész világ jólétével.
Ez haladás?
A technológia nem semleges

Sok gondolkodó ember felteheti a kérdést: ”A technológia vajon nem semleges?” A
válasz „igen” is meg „nem” is. Magában véve akár semleges is lehet, de a használata már
nem az. S az a körülmény pedig, hogy egy társadalomban már vezető szerepet is játszik,
a háttérben levő problémák tünete. Az anyagi technológia általában a degradáltabb
társadalmakban szokott vezető szerepet játszani, mert az embereket elsősorban az
érdekli, hogy kielégítsék érzékeiket. Ezért mindig készek az újabb izgalmak és hódítások
befogadására. Amint az emberek elhagyják a lélek, az egyszerűség, a derűs nyugalom és
a tisztaság világát, rögtön más kiutat kell találniuk mentális és fizikai energiájuknak.
W 42 X
Bhakti Tirtha Swami
A tudás felszínessége
Manapság sok fiatalember jár iskolába és egyetemre, ahol azt várják, hogy okosabbak
lesznek és megtanulnak megbirkózni a világ problémáival. A modern egyetemek és
iskolák azonban, mind az állami, mind pedig a magániskolák is, ehelyett olyan gyárak
lettek, amelyekben bonyolult állatias mentalitást hoznak létre. A diákok nagy száma lett
kábítószer-élvező és szexuálisan gátlástalan, és széles körben elterjedt az a hiedelem,
hogy minden érték, elv és alapigazság relatív. A tanároknak nagyon vigyázniuk kell, hogy
ne említsenek olyan tantárgyakat, amelyek a lelkiségre céloznak, mert az ún. klasszikus
tudományt nem érdekli a lelki igazság, és semmi más sem, ami nem tartozik az
érzékekhez, az elméhez és az intelligenciához.
Mivelhogy a tudományos érdeklődés manapság sokkal inkább adatgyűjtő
tevékenység, mintsem az igazi, örök tudás keresése, nem foglalkozik az egyes személyek
lényegével – a lélekkel. Ehelyett a relatív értékek és objektív tudás hangsúlyozásával
korunk tudományos világa nagymértékben ösztönzi az érzékek kielégítését, a
manipulációt és a kizsákmányolást.
Gyenge életminőség
Megszámlálhatatlanul sok ember rohangál az egyik helyről a másikra, mert sürgős
dolga van, vagy pedig tologatja ide-oda az aktát másképpen. Évek óta nem ettek otthon
főzött ételt, és ha igen, akkor is csak a mikrohullámú sütőt használták. Fluoreszkáló
fényben ülnek, gyorsbüfékben esznek, egész nap ablaktalan helyiségekben dolgoznak,
ide, oda autóznak az utakon és lélegzik be a mérgező gázokat.
Ha a társadalmi haladást akarjuk értékelni, azt kell vizsgálnunk, mit áldozott fel az a
társadalom a vélt előnyökért. A modern társadalom feláldozta a közösséget a
fogyasztásért. Feláldoztuk a tudást az információért, a bölcsességet a propagandáért.
Továbbá, feláldoztuk a vallást a politikáért, és ami a legsajnálatosabb, a szeretetet és
szerelmet a bujaságért.
Az emberi szükségletek mértéke

Feláldoztuk az emberek milliárdjainak jólétét a gazdasági sikerek oltárán relatíve
kevesekért. Az emberiségnek több mint a fele minden este éhesen fekszik le. A
földkerekség lakosainak egynegyede írástudatlan, és több mint a fele nem jut
elfogadható ivóvízhez. Az emberek milliói hajléktalanok.
Ezek a problémák nem korlátozódnak valamilyen bizonyos faji vagy társadalmi
csoportokra. Még az Egyesült Államokban is, amely a világ leggazdagabb országa, az
alultápláltság komoly probléma. Egy olyan korban, amikor képesek vagyunk a szenvedés
oly sok típusát megszüntetni, vagy legalább is könnyíteni azokon, nagyon szomorú dolog
azt látnunk, hogy ilyen élesen megnövekedtek a túlélés legalapvetőbb problémái.
Az egyik legsúlyosabb jelenkori probléma szerte az egész világon a menekültek nehéz
helyzete. Helyzetük egyszerűen borzalmas. Az emberek millióinak kellett mindenüket
hátrahagyni, hogy mentsék puszta életüket, vagy pedig ki kellett vándorolniuk, hogy
alapvető szükségleteiket kielégíthessék: enni, inni és hajlékot kapjanak. Jelenleg
körülbelül 30 millió menekült van a világon – és még több, ha figyelembe vesszük
azokat, akik nem tudják elhagyni szülőföldjüket, ám saját otthonunkban sincsenek
biztonságban.
W 43 X
Félrevezetett mintaképimádat
Mi pedig nemcsak hogy naponta emelünk különböző szentélyeket a pénznek és a
szabad vállalkozásnak, hanem olyan közéleti személyeket teszünk meg imádatunk
tárgyává, akik távol állnak attól, hogy a megfelelő mintaképként tisztelhessük őket. A
modern kultúra olyan embereket emelt piedesztálra, akik híjával vannak mindennek,
ami értékes.
Néhány évvel ezelőtt egy angol rockzenekar Indiában vendégszerepelt, s valamelyik
számukat a nézők tiszteletlennek tartották egyik istennőjükre nézve. Isten bocsássa meg
nekik, de az indiai közönség olyan vehemensen protestált, hogy az együttesnek
fejvesztetten kellett menekülnie az országból. Lám, mennyire féltve őrzi sok ember
Indiában a lelki élet tisztaságát.
De vajon hogyan reagálnak az amerikaiak a buja, félmeztelen, szentségtörő
rocksztárokra? Protestálunk? Természetesen nem. Mi istenítjük őket, utánozzuk őket,
milliószámra vesszük lemezeiket és óriási sikerben részesítjük őket. Mit csinálnak az
amerikaiak a piszkos szájú talk show-riporterekkel, akik mindenfajta erőszakot
provokálnak ki különböző csoportok körében, és teljes tiszteletlenséget tanúsítanak
minden iránt, ami szent? Leborulunk előttük, filmeket készítünk róluk, nagyobb
műsoridőt kapnak és természetesen nagyobb fizetést.
Azok a szórakoztatók, akik felkeltik bujaságunkat és a tiltott szex iránti vágyunkat,
félistenek lesznek, akit sok amerikai imád. Ugyanakkor a bankok, kaszinók,
biztosítótársaságok azok az épületek, amelyeket imádatunk tárgyává teszzük. Mindezek
a tényezők elősegítik a modern kultúra dekadenciájának felgyorsulását.
Az emberek számára mindennapi szokványos dolog, hogy imádatuk tárgyává az
emberi tevékenység különböző formáit teszik meg. Ebben a kultúrában mi
szórakoztatókat, sportembereket, sőt a bűnözőket imádjuk. A televízió annyira
reklámozza a bűnözőket, hogy az, aki a legerőszakosabb cselekedetet hajtja végre,
gyakran glóriát kap a feje fölé. S az emberek, amikor ilyen mintaképet látnak, gyakran
öntudatlanul is utánozzák őket.
Hamis bálványok
Emlékszem egy vezető és rendkívül befolyásos zenekarra, amely évtizedekig volt ott a
toplistán. A legelején, amikor megalakult, a csapat igen erős politikai és társadalmi
üzenet közvetítője volt. De amint az idő múlott, a zenekar mindinkább degradáló
üzenetet kezdett továbbítani, amely sokkal inkább volt elnyomó, mint felszabadító. A
zenekar tagjai szellemes alkotótevékenységükről váltak ismertté. Egy idő után azonban,
hogy fenntarthassák kiugróan magas presztízsüket és népszerűségüket, kezdtek
visszaélni ezzel a kreativitással: állati hangokat és ugatást vittek bele muzsikájukba.
Csodálatosan finom és andalító ritmusaik közé ezek az emberi lények artikulátlan
ugatásszerű hangokat csempésztek, miközben olyan lírai dalocskákat adtak elő,
amelyeknek kutyaugatás-szerű természetét kellett csodálni.
A zenekar színpadi megjelenése, ha még lehet, még ettől is degradáltabb volt.
Hangversenyeiken ezek a felnőtt férfiak nevetséges parókákat, ronda színes frizurákat
hordtak, sőt egyikük arról volt híres, hogy bébipelenkát viselt. Kétségtelen, hogy
hírnevük és befolyásuk miatt a zenekar tagjaival sötét erők manipuláltak, hogy
erőszakkal, különböző trükkökkel vagy pénzzel rávegyék őket, hogy ilyen lealázó
üzenetet és viselkedést közvetítsenek.
Megalakulásuk kezdetén a zenekar akár forradalmi is lehetett volna. Abban az
időben gyakori jelenség volt, hogy az afro-amerikaiak kezdtek erős gyökereket ereszteni
az amerikai kultúrában. Mivel sok különböző színű forradalmi gondolkodású személy
W 44 X
Bhakti Tirtha Swami
akkoriban figyelt rájuk és azonosulni tudott velük, ez a csapat lelkesíthette volna az

embereket arra, hogy valóra váltsák azokat a változtatásokat, amelyek egy igazságosabb
társadalom felépítéséhez szükségesek. Sajnos azonban, amint ez a csapat és mások
degradálódni kezdtek, és a tudatos előrehaladás helyett a regressziót választották,
minden valami jobb sorsra érdemes próbálkozás a forradalomra, a tulajdon
újraelosztására, valamint a politikai igazságosság keresésére meghiúsult.
Summa summarum, sok olyan művész, akiket a nagyközönség elsőrangúnak tart,
teljes egészében elmerült az érzékek kielégítésében. Vajon mivel járulhat hozzá pozitíve
a társadalom jólétéhez egy olyan, a nagyközönség által is bálványozott hivatásos
szoknyavadász, aki telítve van kábítószerekkel és milliókat keres évente? Vajon milyen
mintakép az olyan ember, aki ugat, mint egy kutya?
A magasabb tudás szempontjából semmi sem lehet lealacsonyítóbb az emberi lélek
számára, mint az állati viselkedés utánzása. Ez nemcsak esztétikai kérdés, vagy a lelki
finomság kérdése. Az isteni törvények, amelyek ezt a világegyetemet kormányozzák, azt
diktálják, hogy ha az emberi test enged az állati viselkedésnek, a tudat követi, és
természetesen az ellenkezője is igaz. Az emberi lények isteni küldetése szennyeződik be
komolyan azáltal, ha a fejlődés alacsonyabb szintjéhez térnek vissza.
Ha emberi lények lealacsonyodnak az állatok utánzásának szintjére, akkor ez már a
vereségnek az elismerése. A legszentebb tudás ezen a földön azt mondja nekünk, hogy
minden élő entitásnak van lelke. A fő különbség az állatok és az emberek közt, hogy az
ember ismeri a mértéket, van önkontrollja és tudata. Ez az oka annak, hogy az embernek
több tere és lehetősége van. Sohasem szabad felednünk, hogy mint emberi lények
felelősek vagyunk tetteinkért, míg az állatokat ösztöneik vezérlik, és ezért tetteikért nem
felelnek.
Az igazi vezetés szükségessége

Jelenkori kormányainknak és egyéb intézményeinknek nagyon nagy szükségük lenne
erős, felelős, önzetlen vezetőkre. Ne gondolják azt tévesen, hogy a média csak játszik,
amikor korrupt vezetőkről és botrányokról ír. Üzenete komoly: a legtöbb vezetőben nem
bízhatunk meg. Hogy miért nem? Mert sokat közülük csak önző érzékeik vezetnek, és
mindent megtesznek azért, hogy hatalomhoz jussanak.
A legtöbb ország vezetői mind jobban és jobban elterelik a népet a lelki élettől, és
politikájuk nagy része hivatalosan is ösztönzi a tömeges erkölcstelenséget. Például sok
állam keresi a lehetőségét annak, hogy legalizálják a szerencsejátékokat, mivelhogy a
bevétel jelentős többlet az állami költségvetéshez. Vajon ez jó azoknak, akik
szerencsejátékokat űznek? És mi legyen a gazdasági politikával, amely egyre mélyíti a
világ gazdagjai és szegényei közti különbséget?
Még inkább válságossá válik a helyzet, amikor az anyagi illúziók oly erősek lesznek,
hogy a bűnt bátran és kollektíven követik el, és az egy adott kultúra prominens részévé
válik. A világban utazgatva személyesen győződhettem meg e globális téveszme
hatásairól.
Közben a mi saját védnökeink sem jobbak. Például itt Amerikában is fény derült
olyan esetekre, amikor tiszteletlenül bántak a gondozottakkal, megerőszakolták őket és
más módon is visszaéltek helyzetükkel az egészségügyi intézményekben és otthonokban.
A média számos exposéban adott hírt arról, hogy magatehetetlen, ágyhoz kötött,
fogyatékos pácienseket erőszakoltak meg a kórteremben úgynevezett egészségügyi
gyakornokok.
W 45 X
Általános korrupció
Teljesen mindegy, hol élnek a világon, a hatalmi helyzetben levők elbuknak vagy
korrumpálódnak, s ennek szinte mindenütt azonos okai vannak. Azt látjuk, hogy ha
valakit kineveznek valamilyen pozícióba és megkapja az ezzel járó fizetést is, akkor már
képtelen felfogni, hogy ő is csak Isten szolgája. S pártatlanul képtelen másnak is a javára
tenni. Hatalmi helyzetüket inkább arra használják, hogy saját szekerüket tolják, s nem
pedig arra, hogy azokat szolgálják, akiket vezetniük is kellene.
Az ilyen vezetők mester manipulátorok, és mindig meg fogják találni a módját, hogy
igazolják tetteiket. Vissza fognak élni pozíciójukkal, hogy szabotáljanak mindent, ami
magasabb rendű és természetű. Előnyt kovácsolnak a helyzetből saját javukra, és
elárulják azoknak az embereknek a bizalmát, akik hittek bennük.
Kimondhatatlanul szomorú dolog, hogy az Egyesült Államok előző elnökét komoly
váddal illették erkölcsi és jogi kihágásai miatt. Ám a világklíma olyan engedékeny lett,
hogy az emberek a házasságtörést és a helytelen szexuális viselkedést mindennaposnak
tartják, és még csak a szemük sem rebben. Ennek borzalmas üzenete van. Az
állampolgárok természetesen kísértésbe esnek, hogy utánozzák ezt az erkölcstelen
viselkedést, vagy pedig olyan pozíciók elérésére fognak vágyakozni, amelyekben
büntetlenül kihasználhatnak másokat.
Ha már a vezetőink is a kizsákmányoláshoz és a visszaélésekhez fordulnak, és a
szabadság kultúrája helyett a degradáció kultúrájára mutatnak példát, akkor milyen
reményei lehetnek legtöbbünknek az illúzió béklyóitól való megszabadulásra?
Korrupt rendőrség
Egyes országokban a rendőrség – feltételezett védő intézményeink egyike – annyira
hatástalan, hogy a bűnözők bátran besétálnak egy rendőrőrsre és elveszik a rendőrök
fegyverét és egyenruháját. Néha még az is előfordul, hogy a bűnözők írásban
figyelmeztették áldozataikat, hogy ekkor és ekkor ki akarják rabolni házukat. Ilyen
esetekben a potenciális áldozat jobban tette, ha nem tartózkodott otthon.
A világ más tájain a rendőrség olyan korrupt, hogy némelyik rendőr kettős játszmát
folytat: bűnöző is. Erről saját két szememmel győződhettem meg némelyik fejlődő
afrikai országban. Nappal egyenruhás rendőr, éjszaka pedig álarcos bandita. Szintén
tanúja voltam olyan eseteknek, amikor a rendőr bérbe adta pisztolyát a bűnözőnek, még
olyannak is, akit előzőleg ő saját maga tartóztatott le. S ez a fajta viselkedés az egész
világon előfordul.
Rövid távú önérdek

Sok esetben vezetőink azért hatástalanok, mert nem edzették magukat az önfegyelem
és önmegtartóztatás szellemében. Saját önző érdekeik hajhászásában ugyanazokat a
görbe utakat keresik a kizsákmányolásra, mint a bűnözők. Ennek következménye pedig
az, hogy intézkedéseik nyomán még nagyobb lesz a felfordulás.
Nézzük közvetlenül a jelenlegi világhelyzetet. Nem szokatlan manapság azt látni,
hogy politikusok, kormányhivatalnokok és egyéb vezetők kegyetlenül kizsákmányolják a
tömegeket. A harmadik világban bizonyos vezetők saját országukat adták el azáltal, hogy
megengedték a mérgező hulladék ottani tárolását vagy elhelyezését, s ennek fejében szép
kerek összeget tudtak elhelyezni svájci bankszámlájukon.
Vezetőink egocentrikus, rövid távú gondolkodása pusztító hatással lehet a világra
több nemzedéken át. Például némely nukleáris reaktor csak ötven éves futamidőre épül.
W 46 X
Bhakti Tirtha Swami
De az általa létrehozott nukleáris szennyezés több ezer évig hathat ki károsan a

környezetre. Vajon azok az iparmágnások, akik ezt a sok mérget létrehozzák,
megengedik-e, hogy a toxikus hulladék anyagot majd házuk hátsó udvarán tárolják?
Természetesen nem. De azért megoldás majdcsak akad: vonatra rakják a hulladékot,
végigcipelik egy egész országon az emberek millióinak egészségét veszélyeztetve, s aztán
hajóra rakják és elszállítják egy harmadik országba, amelynek vezetői elég korruptak
lesznek ahhoz, hogy eladják saját országukat állampolgáraival együtt valamilyen
ideiglenes haszonért.
Ökológiai pusztulás
Az emberek tisztában vannak az ökológiai pusztulás veszélyeivel ezen a planétán.
Kapzsi szerencsevadászokként az iparmágnások és a spekulánsok mind több és több
gyárat építenek, mind több és több ásványi kincset szednek elő a Föld mélyéből, ássák és
ássák az olajkutakat, és a szó szoros értelmében felszakítják Anyaföldünk méhét. A
mérgező hulladék anyagok tárolása, a vizek és a levegő szennyezése kimondhatatlanul
pusztító következményekkel fog járni Földünkön már a közeljövőben is.
Ha egy egész ország és az üzleti világ rövid távú érdekeket tartva szem előtt kitartóan
kizsákmányoló magatartást tanúsít anélkül, hogy fabatkát is törődne az ilyen magatartás
várható következményeivel, akkor mindannyian vészhelyzetben vagyunk. Az Anyaföld
több területen lehetőségeinek végéhez ért. Például a tömeges fairtás csökkenti
oxigénellátásunkat. Tiszta vizeink tartalékai a világ sok részében kimerültek, és az
elegendő vízmennyiség előállítása lassan világméretű probléma lesz. Mindannyian
felelősek vagyunk ezért a helyzetért, mert mindannyian apasztjuk erőforrásainkat és
szennyezzük a planétát.
Gazdasági kizsákmányolás
A gazdasági kizsákmányolás azért komoly probléma, mert azok, akik a gazdasági
rendszert tartják ellenőrzésük alatt, úgyszintén ellenőrzik a többi embert, a környezetet,
a nemzetet, de még a planétát is. Ez annak a paradigmának a természete, amely a
realitást anyaginak tartja spirituális helyett.
Ez jól mutatja, mennyire áthatják az önző érdekek a modern ember elméjét és
életstílusát. A jelenlegi egyesült államokbeli bankrendszert a Szövetségi Takarékbank, a
Federal Reserve ellenőrzi, amely még csak nem is kormányintézmény. A Szövetségi
Takarékbank magánbankárok konzorciuma; más szóval, egy teljesen magánjellegű
vállalkozás, amely kormányintézményként tetszeleg, ám minden egyes dollárt, amely az
amerikai gazdasági életben van forgalomban, a Szövetségi Takarékbank ad kölcsön.
Adósság-sújtotta gazdaság
Amerika egyike azon országoknak, amely sohasem fog kikerülni az adósság-
csapdából. Miért? Azért, mert hogy valamelyik adósságát kifizethesse, az amerikai
kormánynak kölcsönt kell felvennie. Ez azt jelenti, hogy ha az ország fizetni akarja folyó
adáságait, akkor még nagyobb adósságba kell vernie magát. A modern banki gyakorlat
olyan, hogy a részletekben nyújtott hitel visszafizetése érdekében kamataival együtt
sokkal több pénzre van szükség, mint amennyi forgalomban van. Ha pedig adós vagy,
akkor köteles vagy betartani azokat a szabályokat, amelyeket a hitelezők megszabnak. Az
adósságfelhalmozás széleskörűen elfogadott gyakorlat manapság, és egy rendkívül
hatásos eszköz arra, hogy egyesek hatalomra tegyenek szert, mások pedig elveszítsék azt.
W 47 X
Van egy másik gazdasági front is, amelyben sok olyan ember fog csalódni, akik a
biztosítási igényeiket szeretnék kielégíteni vagy ahonnan társadalmi biztosítási
járulékaikat kapják. Már most, amikor a világ mind több természeti csapást tapasztal,
sok biztosító társaság nehezen tudja fedezni a károkat. Természetesen ezeket a
társaságokat nem azért hozták létre, hogy nagylelkűek legyenek és vigyázzanak a velük
szerződést kötők érdekeire. A biztosítótársaságokat azért hozták létre, hogy minél több
pénzt keressenek, és csak akkor fizessenek, ha az már teljesen elkerülhetetlen.
Következésképpen, költségeiket a díjszabások emeléséből fedezik. Nem világos, hogy
kinek az oldalán állnak?
Az emberek különösen agresszívvá válnak, ha nincs elég áru, szolgáltatás, és nem
tudják szükségleteiket megfelelően kielégíteni. A mai világra úgy tetszik a hiánygazdaság
a jellemző. Tulajdonképpen sehol sem lenne hiánygazdaság, ha nem hoznák azt létre
mesterségesen a gazdagok és a hatalmasok felhalmozásai.
Az emberek egy kis százaléka birtokolja a világ teljes gazdagságának óriási többségét.
A Föld gazdagokra és nincstelenekre van osztva. Amint a gazdagok mind gazdagabbak
lesznek, úgy növekszik a nincstelenek szenvedése napról napra.
Hanyatlásnak indult imaházak

Az általános erkölcsi hanyatlás még azokat a helyeket is elérte, ahol imádkozni
szoktunk. A mecsetek, templomok, zsinagógák és kápolnák olyan helyek, amelyeket
áthat a lelki energia. Ha egy hely megfelelően spirituális, akkor majdnem mindenki, aki
belép oda, érzi azt. Néha még az állatok is nyugodtabb lesznek, és békésebben,
gyengédebben fognak viselkedni.
Manapság azonban, ha elmegyünk egy olyan helyre, ahol az ember általában
imádkozni szokott, gyakran haza kell mennünk, hogy békére leljünk, mert oly gyakori a
másokra való mutogatás, a politizálás és a zavarodottság. A lelki központok sokszor nem
tudnak felemelni bennünket, s ez pedig a bizalmatlanság és a csalódás légkörét hozza
létre. Amikor az imahelyek is a világi forgatag részeseivé válnak, az emberek nincsenek
kellően megvédve a külső szennyes világ hatásaitól.
Gyakran előfordul, hogy bizonyos vallási körök tagjai azért imádkoznak, hogy anyagi
javakat kapjanak Istentől, vezető pozícióba kerüljenek, vagy megszerezhessék azt, ami
nem az övék. Sok imádság szól manipulációról, és nem Istenről vagy az isteni akaratnak
való engedelmességről. Isten azonban nem fogad el parancsot, és nem fog eleget tenni az
ilyen imádságnak.
Nincs többé szent menedék

Korábban a történelemben, ha az emberek oltalmat akartak találni az üldözések vagy
a bűnözők elől, a templomokba, mecsetekbe, szent helyekre menekültek. Sajnos
manapság már nem egészen ez a helyzet. Túl sok modern egyház csak önmagával
törődik, és lelkileg tehetetlen. Nem tud oltalmat nyújtani. Az emberek számára az csak
természetes, hogy szenvedéseik elől lelki menedéket keresnek, de a gonosz nem törődik
azzal, ki hol talál menedéket. Egyes országokban, ahol megfordultam, a bűnözők és
katonák még a templomok falain belül is megerőszakolták, megalázták és meggyilkolták
áldozataikat.
A felszín alá kell néznünk, hogy meglássuk, miért lehetséges ez a helyzet.
Mostanában az emberek túl sok képmutatást látnak templomaikban, s ezért könnyen
hitüket vesztik lelki hagyományaikban és papjaikban. Ellenkező esetben a tiszteletnek
legalább valami nyoma megmaradt volna, és az emberek, szent helyek mellett elhaladva,
úgy tekintenének rájuk, mint Isten házaira.
W 48 X
Bhakti Tirtha Swami
Ha egy kultúrából hiányzik a megfelelő szeretet és tisztelet Isten iránt, akkor az

emberek a vallásban csak a kizsákmányolásnak egyik válfaját fogják látni. Ezért
fordulhat elő az egész világon, hogy apácákat, papokat és imámokat gyilkolnak meg.
Vallási vezetők képmutatása

Egyik nigériai látogatásom során lehetőséget kaptam arra, hogy egy televíziós
műsorban szólhassak arról, hogy miért rabolnak ki és gyilkolnak meg annyi sok papot
ebben az országban. Először úgy vélekedtem, hogy az áldozatok nem igazán voltak Isten
szolgái. Sokan közülük csakugyan viseltek az egyházi ruhát és prédikáltak, ám tudjuk,
hogy a külsőségektől még nem mindenki lesz szükségszerűen pap.
Néha a papjelölt beiratkozik az egyház iskolájába, ahol megtanulja a szentírást
idézni, hogyan kell prédikálni a kellő hangsúllyal, stb. De amennyiben szívében és
tudatában semmi sem változik, akkor csak az történik, hogy megtanulja, hogyan kell
előadni. Az ember tudatában végbemenő pozitív változás legnagyobb jele az, hogy képes
felemelni más emberek tudatát is. Ez olyan tényező, amely sok mostani vallási
intézményből nagyon, de nagyon hiányzik.
Atrocitások Isten nevében

A világon több helyütt azt látjuk, hogy hinduk és muzulmánok ölik egymást.
Írországban katolikusok és protestánsok már évek óta hadban állnak, a Közel-Keleten
zsidók és muzulmán arabok már évtizedek óta támadják egymást. Pedig hát melyik
Biblia, Korán, Tóra vagy Védikus írás mondja, hogy menjetek ki és gyilkoljátok a
máshitűeket? Melyik szent könyv írja elő az erőszakot? Ezek az írások épp ellenkezőleg
azt tanítják, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
A közelmúltban a vallás azt tanította, hogy a nőknek nincs lelkük, és ezen
„bizonyíték” alapján mélységesen megalázták őket. Az Inkvizíció és a boszorkányégetés
elrettentő példája a nőkkel és az azokkal való bánásmódnak, akik az egyház megváltó
hatalmán kívülre estek. Még nem is olyan régen a nőknek nem lehetett szavazati joguk
és saját vagyonuk.
A modern világban a népszerű kultúra gyakran kifigurázza a vallás és a lelkiség
értékeit, azt sugalmazva, hogy a lelkiség idejétmúlt, prűd és reakciós. Ez megkönnyíti az
önző, ateista propaganda térhódítását kultúránkban. Lelki harcosokként azonban
bennünket az igazság érdekel, és az, hogy másokkal is megosszuk ezt az igazságot, és
benne is éljünk. Ez azt jelenti, hogy nem szabad megengednünk, hogy azoknak az
illúzióknak a csapdájába essünk, amelyek annyira prominensek a mai társadalomban.
Finom korrupció
A korrupcióból az egyház is kiveszi részét. Előfordul, hogyha a lelkész prédikációja
egy kicsit megbánt valakit, akkor a templom egyik hátsó padjában ülő presbiter jelez
neki valamit, mutatván, hogy a kongregáció valamelyik tagjának a tyúkszemére lépett.
Később, négyszemközt, a presbiter akár szólhat is neki: „Tudod, hogy van ez. Az a ház,
amelyben laksz, az a miénk. Az a szép új kocsi, amelyet most kaptál, hát az is a miénk.
Vigyázz egy kicsit jobban. Mert ha nem, hát elveszítheted.” S így a lelkész meggondolja
magát. Elismeri, hogy egy kicsit messzire ment, és megígéri szépen, hogy jobban fog
vigyázni. Neki is érdeke.
Pedig hát mi is a bűne? Azok közülünk, akik prédikálnak, jól ismerik ezt a helyzetet.
Amikor beszélünk, eltelünk a Szentlélekkel, és másoknak is segíteni akarunk, hogy még
W 49 X
jobban megerősítsük őt hitében: húzza ki magát, járjon egyenesen, kevesebbet

bukdácsoljon, és tudjon nemet mondani a kísértésnek, amely lépten-nyomon körülveszi
őt. Végül is kötelességünk, hogy erőt adjunk az embernek azzal, hogy elmondjuk neki a
valós igazságot, amelynek segítségével változtatni tud eddigi életén. Mondom, a valós
igazságot, s nem pedig a felhígított erőtlen igazságot.
Akárcsak a tanár, akinek rá kell mutatnia a helyesírási hibára, a központozás helyes
használatára és a jó kiejtésre, hogy a tanuló kijavíthassa a hibát, úgy a prédikátornak is
meg kell mondania másoknak, hogyan lehetnek jobbak, tökéletesebbek. A legtöbb
felnőtt azonban nem tudja értékelni az igazi útmutatást, hanem csak simogatást és
kellemes szavakat akar. Nem akarnak szembenézni a kihívással és meglátni saját
hibáikat annak érdekében, hogy rájöjjenek: itt és itt a könnyebb utat választották, és
ezzel saját magukat gátolják a teljes isteni kegyelem elérésében.
Túlméretezett egocentrizmus
Minden, amit látunk, azt mondja nekünk, hogy a világ helyzete komolyan kezd
kicsúszni az ellenőrzés alól, és ennek legbiztosabb mutatója, hogy az emberek
mindinkább egocentrikusak lesznek. Ebben a kultúrában még a gyerekeinknek is szabad
az egocentrizmus szélsőséges szintjeit kimutatni. Például, valamikor természetes volt,
hogy a diákok egyenruhát vagy egyszerű öltözéket viseltek az iskolában, most pedig már
a kisgyerek is megpróbál kitűnni osztálytársai közül ruházatával – s nem pedig
jellemével vagy tudásával.
Az iskolai egyenruha több célt is szolgált egyszerre. Szelídebbé, szorgalmasabbá tette
a tanulókat, és a lét mesterséges aspektusai nem vonták el figyelmüket a fontosabb
dolgokról. A gazdag és a szegény egyformán öltözködött. Most a megjelenés olyan
hangsúlyt kapott, hogy az emberek versenyeznek az öltözködésben, elbizonytalanodtak,
és teljesen egocentrikusak lettek. Tulajdonképpen visszafejlődtünk egy mindinkább
infantilis állapotba.
Ennek az egocentrizmusnak a jeleit mindenütt látjuk, bárhová is megyünk vagy
bármit is teszünk. Abban, ahogyan a bevásárlást végezzük, ahogyan étkezünk, és
ahogyan szórakozunk. Ez különösen igaz a táncra. Még néhány évtizeddel ezelőtt a tánc
a közösség összefogásának és erősítésének volt a módszere. Az emberek csoportban,
négyszögben vagy körben táncoltak. Később a partnerek, a férfi és a nő, párt alkottak,
hogy elszigeteltebben, ám mégis kommunikatív módon táncoljanak.
Mostanában azt látjuk, hogy egy sokkal szabadabb táncforma alakult ki és lett
népszerű, amelyben a résztvevők úgy táncolnak, ahogy akarnak. A táncosok saját
önállóságukat és hajlamaikat fejezik ki anélkül, hogy egyáltalán megpróbálnának párt
vagy csoportot alkotni. A szabad stílusú táncos nem arra törekszik, hogy megfelelő párja
legyen valakinek, vagy harmonizáljon a másikkal, vagy hozzájáruljon a csoport
tevékenységéhez, hanem arra, hogy minél önállóbb legyen, bemutathassa saját
ügyességét és felvágjon vele.
Természetesen ez az egocentrizmusnak csak egyik példája a sok közül. Otthoni
viselkedésünk egy másik mutatója ennek a jelenségnek. Ma már bárki ülhet otthon is,
megrendelheti ebédjét, és egész nap videózhat, és nem kell mást tennie, csak a
gombokat nyomogatni. De amikor valamit nézünk a tévében, akkor csak figyelünk
résztvevők nélkül. Ebben a szindrómában, vagyis abban, hogy csak ülünk a fotelban és
nézünk, nincs semmi normális, mert megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy
másokkal kölcsönhatásban tanuljunk és szeressünk meg valamit. S ez végeredményben
szintén negatív hatással van tudatunkra.
Úgy növünk fel és fedezzük fel önmagunkat, hogy állandóan „összedolgozunk”
másokkal. Azzal, hogy csak nézzük és figyeljük az életet, sok egészségtelen emberi
rendellenességet teremtünk. Az ilyen életstílus tétlenséget, bizonytalanságot, haragot,
frusztráltságot, sőt esetenként erőszakosságot hoz létre. Nem kellemes dolog így élni.
W 50 X
Bhakti Tirtha Swami
Csak gondoljunk bele: ha egy gyereket valami miatt meg akarunk büntetni,
„szobafogságra” ítéljük. A gyerek nem mehet társai közé, és kénytelen otthon ülni. Ez
egy gyermek számára nagy büntetés, sőt még talán a felnőttek is annak érzik.
Lényegében egy egész napi tévénézés ugyanaz, mint a szobafogság. Ilyen tétlen
állapotban az ember megtanul passzív, egocentrikus és elszigetelt lenni.
Elveszett gyerekek és fiatalok

Sok amerikai fiatal elveszett lélek. Kitetoválva és elkábulva, testrészeik átfúrva,
szemük réveteg, és ruhájuk katonai vagy börtönegyenruhára emlékeztet, s így járnak-
kelnek. Miért van az, hogy alig ismerünk saját gyerekeinkre? A válasz: azért, mert –
akárcsak mi is – úgy érzik, hogy nem értékelik és nem szeretik őket. Ez szokott történni,
amikor az igazi szeretet hiánycikk.
Sokféle egészséges szeretet és szerelem létezik, de gyakorlatilag lehetetlen
megtapasztalni őket, amikor az ember állandóan olyan vizuális és hangeffektusoknak
van kitéve, amelyek a bujaság és az erőszak magvait plántálja belé. Fiataljaink beteges
agyú, buja videofilmeken és zenén nőttek fel. Ráadásul gyárakhoz hasonló iskoláink
semmit sem tanítanak a lélekről, és csak az élet anyagi dimenzióira összpontosítanak.
Gyerekeinket lustává és arrogánssá tette a sok luxus- és élvezeti cikk, amelyek
semmiképpen sem segítenek nekik meglátni az élet igazi értelmét. Annyira üresek belül,
hogy értéktelennek érzik magukat valamilyen újabb hódítás nélkül, amely csak
ideiglenesen „dobja fel” őket.
A mai fiatalok kora gyermekkoruktól a televízió állandó nézésén nőttek fel. Az
elszigeteltségen és a hipnotikus állapoton kívül, amit a televízió vált ki az emberben, egy
másik nagy veszélye a televíziózásnak, hogy az amerikai tévénézők szüntelenül ki vannak
téve az erőszak látványának. Egy tízéves amerikai gyerek átlagosan már több ezer
gyilkosságot és egyéb erőszakos cselekményt látott a televízióban. A rajzfilmek pedig
még ennél is bántóbbak. És természetesen, amíg a gyerekek ezeket az erőszakos
cselekményeket bámulják, tiszteletlenséget, gúnyt, arroganciát, rivalizálást és agresszív
viselkedést tanulnak. Ez pedig étvágyat gerjeszt az egészségtelen viselkedésre. Ezek után
csodálkozhatunk-e azon, hogy gyermekeink annyira ellenségessé és érzéketlenné
válnak?
Hamis értékek
Miközben annyi ember szenved, néhány üzletág virul. Nincs az a vállalkozás a
Földön, amely több pénzt seperne be, mint a gyógyszeripar és az illegális kábítószer-
kereskedelem. Együttesen az első számú üzletágat képezik a világon. A második
legnagyobb üzletág pedig a hadiipar. Ha ezt a két dolgot kielemezzük, akkor azt az
eredményt kapjuk, hogy egy olyan civilizáció lettünk, amely állandóan tökéletesíti
képességét az emberek tömeges lemészárlására, ám ugyanakkor elnémítja lelkiismeretét
a drogokkal.
A világcivilizáció e két fő hatásnak van kitéve: a mérgezés és az erőszak. A statisztika
azt mutatja, hogy 1987-ben a világ gyógyszeripara és az illegális kábítószerüzlet
becslések szerint 71 trillió USA dollárt jövedelmezett. Ez az összeg a Szovjetunió nemzeti
össztermelésével volt egyenlő ugyanabban az évben. Ugyanakkor az illegális
drogkereskedelem csak Amerikában becslések szerint 300 millió USA dollár
jövedelemre tett szert. Hasonlítsuk ezt össze a General Motors termelésével, amely
1987-ben a legnagyobb legális üzletág volt az országban. Még az egyharmadát sem hozta
annak az összegnek, amit az illegális drogkereskedelem.
W 51 X
A drogpiac jelenleg óriási! És egy rettenetesen csúnya ellenség. Amerikában a

lakosság nyolcvan százaléka kipróbált már valamilyen kábítószert 21 éves koráig. És
valóban, a világon használt kábítószerek 50 százaléka az Egyesült Államokban kerül
piacra. A világ többi részének lakosai pedig mindenáron utánozni kívánják az amerikai
életstílust és „értékeket”, ezért kezdik magukat ijesztő mértékben mérgezni.
Amerikában az elítélteknek legalább egyharmada kábítószerrel kapcsolatos
bűncselekményekért került börtönbe. Ha Isten ments, az új kábítószer-kereskedő
országoknak sikerül helyesen lekopírozni az amerikai rémálmot, ott is kialakulhat egy
olyan helyzet, hogy a lakosság számottevő százaléka börtönbe kerül, és társadalmuk
fontos komponensei ezáltal sokkal inkább jelentenek majd terhet, mintsem hasznos
réteget, és a börtönök majd hatalmas nehézségeket rónak az adófizetőkre.
A világban kialakult helyzetet vizsgálva azt látjuk, hogy sok ország jelentős
jövedelmekre tesz szert az illegális drogkereskedésből. Nagyon komoly problémával kell
szembenéznünk, mert az olyan országok, mint Jamaica, Kolumbia, Peru és Bolívia, hogy
csak néhányat említsünk, állítólag a legnagyobb jövedelemre azáltal tesznek szert, hogy
segítenek szennyezni és narkósítani a világot. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy ezeket
az országokat gazdaságilag ez a jövedelem tartja életben.
Azt is látnunk kell, hogy a világ leggazdagabb személyei közül többen is valahogy
kapcsolatban állnak az illegális drogkereskedelemmel. Szerte az egész világon előfordul,
hogy gyakran vállalkozókat, vallási vezetőket és politikusokat használnak fel háttérnek a
drogkereskedéshez.
A gyógyszerek okozta problémák

Hogyan kerülnek a gyógyszerek a képbe? Sok stresszoldó függőséget vált ki, és vissza
lehet vele élni. Gyakran az orvos által bizonyos egészségügyi problémákra felírt recept
egy másik, néha sokkal komolyabb problémát okoz. Sok receptben található káros és
néha függőséget kialakító elem, és olyan komplikációkat válthat ki, amelyek egy ideig
nem mutatkoznak.
A gyógyszerek káros mellékhatása nagyon nagy is lehet. Nyugaton idős
állampolgáraink két lábon járó gyógyszertárak: az idősebb átlagpolgár körülbelül 15
különböző gyógyszert vesz be naponta. A Torontói Egyetem kutatói szerint az előírt
gyógyszeradag több mint 100.000 halálesetet okoz, és 2,1 millió ellentétes reakciót vált
ki.
Bármelyik orvos igazolhatja, hogy ezek a problémák gyakran fordulnak elő. De mit
tehet egy orvos egyedül? Ennek a kultúrának gyógyszer-intenzív egészségügyi politikáját
nagyhatalmú szervezetek és társadalmi intézmények támogatják. Sokat közülük azért
hoztak létre, hogy az új orvosokba beleneveljék a szakma iránti csendes lojalitást, hogy
minél ritkábban vonják kérdőre ezt az eljárást.
A függőség széleskörűen elterjedt

Ha a kérdést alaposan megvizsgáljuk, észre fogjuk venni, hogy a különbség az
illegális drogüzlet és a gyógyszergyártó-ipar között nem is olyan nagy. Mind a kettő
azonos abban, hogy erősíti a függőséget. A tény az, hogy a modern világban sok
embernek van szüksége gyógyszerre, hogy átvészelje a napot. Használunk pilulákat,
tablettákat és különböző vitaminokat, hogy aludni tudjunk, hogy felébredjünk, hogy
kitartóbbak legyünk és hogy pihenhessünk.
Minél több gyógyszert szedünk, annál jobban fokozzuk nehézségeinket, mint
társadalom. Természetesen a kérdés nem ilyen egyszerű, mert bizonyos nagyhatalmú
érdekeltségek manipulálják a társadalmat. A tömeges gyógyszerelosztás az egyike
W 52 X
Bhakti Tirtha Swami
azoknak a főbb módszereknek, amelyeket ezek a csoportok használnak annak

érdekében, hogy ellenőrzésük alá vonják az emberi civilizációt. S ez nem csak valamiféle
véletlen; ez tulajdonképpen az egyik alaplépés egy gondosan előkészített tervben,
amelynek célja, hogy nagy hatalommal ruházza fel ezeket az önző érdekcsoportokat.
Háború- és fegyverkultúra
Az emberiség egy másik fronton is nagyon kényes helyzetben van: ez pedig a
fegyverkezési hajsza. Nemcsak arról van szó, hogy rendkívüli módon meg vagyunk
osztva politikailag és vallásilag, hanem arról, hogy a világközösség minden eddiginél
jobban fegyverkultúrájú lett. Az emberi élet mind kevesebbet és kevesebbet ér.
A szó szoros értelmében kultúránk erőszak-kultúra. A legtöbb kormány többet költ
védelemre, mint gyermekeink oktatására. Ez fontos mozzanat, mert az a körülmény,
hogy mire költi egy nemzet a pénzt, mutatja annak az országnak és vezetőinek kollektív
tudatát is. Kézenfekvő, hogy prioritásaink teljes egészében az erőszak és az agresszió felé
mutatnak. Paradox módon, világszerte folynak a béketárgyalások, ám ugyanakkor a
fegyverkezés tovább tart.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helytelen, ha egy társadalomnak erős
védelme van. Még az ősi védikus kultúrában is, amely lelkileg volt orientált, a
hadseregnek fontos szerepe volt. De ha egy nemzet vezetőinek az a legfontosabb, hogy
minél nagyobb erejű pusztító fegyvereket gyártsanak, akkor ez a magatartás
természetesen leszüremlik az állampolgárok felé is.
Hasonlóképpen, a gyermekek utánozni fogják a felnőttek által teremtett
mintaképeket. Társadalmunkban az erőszak sajnos norma lett. Amint a fiatalok
megkezdik pályafutásukat, egy olyan globális közösségbe lépnek, amely destruktív,
bántó magatartásra épül. Egy olyan környezetbe lépnek, amely azt a gondolatot hirdeti,
hogy a konfliktusokat erővel kell megoldani. Ez azt jelenti, hogy nem az
együttműködésre koncentrálnak, hanem a versengésre, az uralkodásra és a romboló
hatalomra.
Revolverek otthon és az iskolában

A közelmúltban, ahogyan azt mindenki tudja, az Egyesült Államokban tömeges
esztelenség söpört végig az iskolákban, amelynek résztvevői fiatalkorúak voltak. 15
gimnazistát gyilkoltak meg tizenéves iskolatársaik a Colorado állambeli Denverben csak
azért, hogy valami izgalmas is történjen életükben. És hogy izgalmasabb legyen a dolog,
a fiatalkorú bűnözők a tömeges vérengzés után saját magukkal is végeztek. Az országban
később ezt a borzalmat más gyerekek is lekopírozták, mert úgy látszik, nekik is hiányzott
az izgalom az életükből.
Ennek az lett a következménye, hogy sok iskolában a tanulók fémdetektorok közt
kötelesek átmenni, mint az utasok a repülőtereken, mielőtt belépnek az iskolába.
Zavaró, hogy egy környezet, amelynek célja az oktatás és a nevelés, az emberi természet
megjavítása és az élet minél jobb megértése, ennyi erőszak színtere lett.
Az ehhez hasonló erőszakbűntények nagy vitát kavartak az amerikai kongresszusban
azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mindenki szabadon vásárolhat-e fegyvert, vagy
pedig a fegyvervásárlást ellenőrizni kell regisztráció útján. A kérdés egy szavazattal dőlt
el egy olyan törvény javára, amelynek értelmében csak az vásárolhat fegyvert, akinek
van fegyverviselési engedélye. Egy ilyen fegyverviselési engedély pedig bárki által két hét
alatt beszerezhető. Amerikában minden harmadik lakosnak van kézifegyvere, ami azt
jelenti, hogy nincs még egy olyan ország a világon, amelynek lakosai így el lennének
látva fegyverekkel.
W 53 X
Elterjedt bűnözés
Sajnos sok helyütt azt tapasztaljuk, hogy a bűnözők sokkal inkább a helyzet urai,
mint a katonák, a rendőrök, a törvényhozók, sőt mint a kormány igazságügyi részlegei.
Ha közelebbről megnézzük környezetünket, azt látjuk, hogy a bűnözők átvették az
uralmat több szomszédunknál és közösségben; egyes esetekben egész nemzeteket
tartanak hatalmuk alatt. A közelmúltban például azt hallottuk, hogy Kolumbia és több
más dél-amerikai ország vezető személyiségei egy olyan ajánlattal álltak elő, hogy
kifizetik nemzeti adósságukat, ha engedélyezik nekik illegális árutartalékaik zavartalan
eladását.
Szerte az egész világon mind gyakoribb, hogy az emberek nem tudnak menekülni a
bűnözők agressziója elől, s a privilegizált amerikaiak pedig ne gondolják továbbra is,
hogy az ilyen tragédiák csak a világ más részeiben történhetnek meg és velük nem. Az
emberek azért támadnak egymásra, mert még egy percig sem tudják elhalasztani az
elégtételt, s bár ez a fajta bűnöző viselkedés kevésbé jellemző Amerikára manapság, de
az általános erőszak bármikor eszkalálódhat.
Féktelen bujaság
Ha érzékeink kielégítése központi kérdéssé válik, akkor a viselkedés minden
fajtájával szemben az a magatartás alakul ki, hogy „Miért ne?”. Azok a személyek, akik
szívesen tobzódnak a kapzsi és buja viselkedésben, sokkal könnyebben engednek a
haszon, az érzéki örömök és a hírnév csábításainak, mint a kegyes emberek. Nem szabad
felednünk, hogy az ilyen magatartás a démoni energiák táptalaja. Ha nem vigyázunk,
akár az olyan destruktív erők közvetlen célpontjaivá is válhatunk, amelyek aztán
féktelen vágyaink következtében manipulálnak majd bennünket környezetünk kárára.
Sok ember, aki kedveli a szabadosságot, egyszerűen csak ideiglenes csínytevővé és
félrevezetett bajkeverővé válik, mint például a helyi drogkereskedők az utcákon.
Rendkívül önzők, alacsony tudattal rendelkeznek, ugyanakkor nagy érzéki étvágyuk van,
s ezért könnyen rá lehet venni őket, hogy kihasználjanak másokat. S bár ők nem
társadalmi hanyatlásunknak a szellemi vezéralakjai, mindazonáltal fontos elemei ennek
a hanyatlásnak. Hajlandóságuk nélkül azoknak, akik minél szélesebb körű
hatalomgyakorlásra vágynak destruktív céljaik elérése érdekében, nem lenne nagy
hatalmuk.
A meg nem engedhető viselkedés állandósul

Azok az emberek, akik meg nem engedhető tevékenységet folytatnak, általában nem
fognak megállni egy bizonyos pontnál. Az illegális tevékenység minden fajtáját rendkívül
nehéz moderálni. Ezt „a kábítószerpiacokért folytatott háborúk” már nem egyszer
bizonyították. Még a kábítószer-fogyasztás és a drogkereskedelem megszüntetését célzó
kormányzati rendeleteknek is igen alacsony a hatásfoka, mert ez a helyzet a kapzsiság,
az erős függőség és a könnyű pénzszerzési vágy eredménye. A potenciális lehetőség a
haszonszerzésre olyan magas, hogy az emberek még az életüket is hajlandók kockáztatni
a drogkereskedelemmel.
Ugyanez a helyzet a prostitúcióval. Nehéz szabályozni. Azok, akik rövid távú nemi
kapcsolatokra vágynak, gyakran „feldobják” magukat valamilyen szerrel vagy
egyszerűen berúgnak, mert tudat alatt tisztában vannak azzal, hogy viselkedésük
erkölcstelen és önromboló. Például, ha egy férfi egy prostituált szolgálatait keresi,
W 54 X
Bhakti Tirtha Swami
normális tudatállapotban ezt nehezen fogja megtenni. Ha előtte alkoholizál vagy

kábítószerhez folyamodik, akkor minden bizonnyal kevésbé fogja magát vétkesnek
érezni, legalábbis egy ideig. Tudatának ezzel az eltompításával nem érzi annyira, hogy
eltér az élet magasabb rendű elveitől.
Néha a nők sem segítenek javítani a modern kultúrának ezen a szexuálisan túlfűtött
helyzetén. Sok nyugati nő manapság úgy öltözködik, mintha csak most lépett volna ki a
zuhanyozóból. Sok esetben a szoknya alig takar valamit, a többi ruhadarab is inkább azt
a célt szolgálja, hogy bizonyos testrészek idomait kiemelje, nem pedig eltakarja, viszont
a ledéren öltözködő nők úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy a férfiakat mi izgatja fel.
Testbeszédükkel és öltözködési kódjukkal ezek a nők azt üzenik, hogy „Kapható vagyok.”
Egy nőnek vigyáznia és törődnie kell alakjával, amelyet Isten adott neki, és nem pedig
csak arra használni, hogy elcsavarja vele a férfiak fejét. Bár az a férfi, akit csak ezzel
sikerült elcsábítani, amúgy is értéktelen. Mint a világ édesanyái, a nőknek nincs
szükségük olyan kapcsolatra, amely csak a fizikai vonzalomra épül, mert ez a kapcsolat
sohasem lehet tartós.
Ferde utakon járó szexualitás

A mai társadalomban a szexualitást teljesen félreértik. Sok társadalmi probléma a
szexuális energia helytelen felhasználására vezethető vissza. Például nem beszélhetünk
az AIDS terjedéséről anélkül, hogy ne beszéljünk a meg nem engedett nemi élet
kérdéseiről, mert a kettő szorosan összefügg. És megint csak nem beszélhetünk a meg
nem engedett szexről, ha nem említjük a nemi erőszakot, a vérfertőzést és a pedofíliát. A
pornográfia társadalmi jelensége és az abortusz, ami bűn, szintén kapcsolódik ezekhez a
kérdésekhez. Röviden, mindezek a dehumanizáló problémák összefüggnek egymással.
Az igazi szeretet és szerelem önzetlen, becsületes és gondoskodó. Azt jelenti, hogy
egymásért élünk. Ám ezekben a napokban a legtöbben elfelejtették, hogy mi az, hogy
szeretni. Sokkal inkább törődünk azzal, hogy hatással legyünk a másikra, hízelegjünk
neki és manipuláljuk a másikat. Ahelyett, hogy legjobb hosszú távú érdekeinket, és azok
hosszú távú érdekeit mozdítanánk elő, akikkel kapcsolatban állunk, ideiglenes örömöket
keresünk, ami esetenként frusztrációt és nehéz helyzeteket teremt.
Minden társadalmi nyavalyánk gyökerénél azt a gondolatot találjuk, hogy mindössze
fizikai testek vagyunk. Emberi állapotunk része, hogy megtapasztaljuk a szeretetet –
adjunk és kapjunk. Azok a modern személyiségek, akiket utánozunk és mintaképnek
tartunk, nem mozdítják elő a szeretet kapcsolatait. Fel kell tennünk magunknak a
kérdést, hogy a hollywoodi etikát érdemes-e követni. Például, sok hollywoodi szerelmes
történet, amelyet valós történetként próbálnak tálalni, nem az igazi szerelmet mutatja,
hanem csak a szenvedélyt és a bujaságot, ami nem csoda, mert a hollywoodi hírességek
mindenféle deviáns hajlamaikról ismertek. Mivel a legtöbb filmcsillagot az őt övező
általános imádat arra ösztönzi, hogy hiú és egocentrikus legyen, ezért nem lehet azon
sem csodálkozni, hogy sokan egyszerűen nem tudják, hogyan lehet mély és tartós
kapcsolatot kiépíteni. Következésképpen ezért azon sem csodálkozhatunk, hogy
társadalmi életünkben az olyan szerelmi viszony és párkapcsolat a domináns, amelynek
alapja a rövid távú, egocentrikus szex.
W 55 X
Az AIDS tragédiája
Az AIDS problémájának gyökere az a szerencsétlen körülmény, hogy az emberek
többsége nem érti a nemi aktus dicső és szent természetét. Az AIDS világméretű
elterjedésének statisztikája lesújtó számadatokat közöl. Kevesebb, mint 20 év alatt az
Egyesült Államokban élő afro-amerikaiak 40 százaléka AIDS-es lesz. Az AIDS-es nők 80
százaléka Afrikában él.
Világméretű pornográfia
A pornográfia az egyik legjobban növekvő iparág a nyugati világban, és jelenleg a
harmadik világ országaiba is eljutott. A pornográfia fokozza a nők és a gyermekek
szexuális kiszolgáltatottságát, hozzájárul a válások, a különélések és az általános erőszak
növekedéséhez. Ez azért van így, mert a pornográfia legalantasabb ösztöneinket éleszti,
és közömbössé tesz az erőszak és a kizsákmányolás növekvő szintjével szemben. A
pornográfiáról egyébként köztudott, hogy növeli a nemi erőszakos eseteket is, mivel az
erőszakos nemi közösülés hamis bemutatása a képernyőn arra ösztönöz sok embert,
hogy kipróbálja ezt a fajta izgalmat is, egyes férfiaknak pedig azt a hamis gondolatot
sugallja, hogy a nők szeretik, ha megerőszakolják őket.
Nemi erőszak
Volt idő, amikor a nemi erőszak sokkal ritkábban fordult elő, mint manapság.
Jelenleg sok elkövető nem is törődik a következményekkel, mivel ezzel és más erőszakos
cselekedetekkel kapcsolatos jeleneteket nap mint nap lát a mozikban, a televízióban és a
nyomtatott médiában. Gyakran előfordul, hogy minél csúnyább egy eset, annál több
tapsot és figyelmet kap. Ez kedvet csinál az emberekben, hogy ezt a fajta erőszakot
kipróbálják.
Terjedő vérfertőzés
A vérfertőzés és a gyerekek szexuális kiszolgáltatottsága ebben a társadalomban
szinte napról napra növekszik, mert az igazi szeretet és szerelem már nem divat, és csak
a bujálkodást szítják az emberek szívében. Természetesen érthető, hogy a szülők szeretik
gyermekeiket, de ha ez a szeretet elfajul, akkor egyes szülők saját szexuális vágyaik
kielégítésére használhatják gyermekeiket, ami szeretetük perverz megnyilvánulása. Ez
utálatos és visszataszító, de azt is tudnunk kell, hogy társadalmunkban sok olyan
tényező van, mint például a különböző mérgező anyagok – elsősorban a kábítószer és az
alkohol, valamint a média-ösztönzés –, ezek olyan szerek és dolgok, amelyek erősen
megnövelik a szexuális étvágyat. És ha nincs normális módja ennek az étvágynak a
kielégítésére, akkor néhány gyenge ember saját gyermekeit használhatja erre a célra.
W 56 X
Bhakti Tirtha Swami
Az abortusz veszélyei
Az emberi jogok egyik legdurvább megsértése az abortusz. Azért van abortusz, mert
az emberek érzéki vágyaikat ki akarják elégíteni, de következmények nélkül. Az
abortuszt először 1920-ban törvényesítették a kommunista Szovjetunióban. Kína 1950-
ben legalizálta az abortuszt, Anglia 1960-ban, s végül az Egyesült Államok 1970-ben.
Miért a Szovjetunió volt az első, amely törvényesítette az abortuszt? Az ateista
filozófia úgy tartja, hogy az emberi test nem más, mint különböző organizmusok és
atomok gyűjtőhelye. Ha ezt a nézetet valljuk, akkor mi rossz van abban, ha
megsemmisítünk néhány fölösleges szövetdarabot? Semmi. Minden évben sok millió
abortuszt hajtanak végre a világon, és abba, hogy a karmából eredően milyen
komplikációkkal kell majd esetleg szembenézniük a szülőknek ezért a bűnért, még
belegondolni is ijesztő.
Az a gyakorlat, amelyből kifolyólag minden érték relatív, lehetővé tette sok millió
ember számára, hogy elfogadja az abortuszt és szabadságnak nevezze azt. Ám hogyan
tudjuk figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy alig három hét leforgása alatt az
embrió szíve már dobog? Hét hét múlva az agya is funkcionál. Már a legelején minden
kromoszóma adott az ember születéséhez.
E realitások ellenére az elnökök, szenátorok és egyéb vezetők nem fognak véget vetni
ennek a bűnténynek, mert félnek az ellenlábasoktól, akik eldönthetnek egy szavazást.
Még a lelkészek és az imámok se mernek ellentmondani, mert attól félnek, hogy esetleg
kidobják őket a kongregációból.
A legszomorúbb aspektusa ennek a helyzetnek az, hogy sok fiatal nő nem tudja, hogy
mit is jelent az abortusz: fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen az lenne a
rendeltetése a Földön, hogy egy új lélek gondozója és nevelője legyen, nem pedig
gyilkosa. Nem tudja, hogy a világra hozhat egy új lelket egy új testben – valaki olyannak
a testében, aki egy újabb életen át közeli társa lehet mindenben, vagy pedig csodálatos
tehetségével elkápráztatja környezetét, és talán az egész világot. De mostani
„civilizációnk” azt mondja, hogy az embriót, aki még nem tud magáért kiállni, meg
szabad ölni.
Sok lélek azért próbál erre a sárgolyóra jönni, hogy segítséget nyújtson megjavítani
azt, ám milliószámra megölik őket. Ennek legfőbb oka az, hogy teljes egészében
kiveszett belőlünk a tisztelet a szexualitás szent természete iránt. A szex túl gyakran lett
csak két test dörgölőzése egymáshoz a kétes örömszerzés nevében.
A tagadás nem segít

A kellemetlen valóság tagadása sohasem fogja a világ problémáinak megszüntetését
eredményezni. Ahogyan az sem, ha azt állítja magáról valaki, hogy ő pedig spirituális
személy. Ha a történelem igazán nagy lelki személyiségeinek életét tanulmányozzuk –
Jézus Krisztustól Harriet Tubmanig, Dr. Martin Luther Kingtől Mahatma Ghandiig,
Nelson Mandelától Tereza Anyáig – azt fogjuk látni, hogy ők mindannyian rendkívüli
módon törődtek a világgal.
Valami nincs rendjén abban, ahogy élünk. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy
miért. Hisz annyi természeti kincsünk, annyi ügyességünk és intelligenciánk van, és
annyira jók a szándékaink! Akkor miért van annyi rombolás és emberi szenvedés a mai
világban?
W 57 X
Kérdés: Arra kérném, hogy magyarázza el részletesebben, hogy a technológia miért
nem semleges.
Válasz: Ahogyan már szóltunk róla, a technológiát tekinthetjük semlegesnek,

ahogyan magában véve az is, de a baj az, hogy felhasználása már egyáltalán nem az.
Minél alacsonyabb a felhasználók tudata, annál veszélyesebb lehet a technológia a
kezükben. Az a veszély, amely a nagy üzlet és a rossz tudomány kombinációjából
származik, óriási fenyegetést jelenthet az emberiség számára, s ezért van az, hogy annyi
sok ember fél például a most folyó biotechnikai kísérletektől.
Általában azt szoktuk hinni, hogy egy nagyon fejlett társadalom az, amely sok
nagyteljesítményű külső dolgot tud előállítani. A valóságban ez gyakran annak a jele,
hogy az emberek megadják magukat a gépeknek és a külső dolgoknak. Egy valóban
fejlett civilizáció olyan, amelyben az emberek nem a külső dolgok rabjai, hanem ki
tudják aknázni saját belső erőiket, hogy létrehozzák és megteremtsék azt, amire valóban
szükségük van. A Védákban van egy történet, amelyben Arjuna megmentette egy
Majadanava nevű démon életét, aki azzal akarta meghálálni Arjunának a tettét, hogy
megtanítja a jantrasz – azaz a gépcsinálás – misztikus tudományára. Krisna azonban
arra kérte Arjunát, hogy ne foglalkozzon ezzel a tudománnyal, mert az bűnös utakra
vezet. A történelem csakugyan azt mutatja, hogy az iparosítás és a tudományos haladás
rossz kezekben nagy rombolást is okozhat, és hogy a műszaki fejlettség gyenge tudattal
rendelkező emberek kezében csapdába ejti és a lejtőn lefelé vezeti őket.
Kérdés: Hogy tudja összeegyeztetni valóban súlyos problémáinkat azzal a

körülménnyel, hogy Amerika ugyanakkor annyi sok erős spirituális szervezet
főhadiszállása is? Azaz Amerikában nagyon sok erős spirituális és metafizikai csoport
van, ám ugyanakkor Amerikában nagymértékben jelen van a destruktív és antiszociális
viselkedés minden formája is.
Válasz: Mindez a kettősségből fakad. A kettősség az anyagi világ lényeges eleme,

ahogyan a víz lényeges eleme az óceánnak. Az anyagi világ belülről fakadóan kettős:
minden jóban van rossz is. Tiszta jóság csak a spirituális világban van. Ez a különbség az
abszolút és a kettősség fogalma közt. Az anyagi világban, ha egyszer van valamilyen
magasabb rendű pozitív erő, akkor kell hogy legyen egy magasabb rendű negatív erő is.
A kettő elválaszthatatlan ebben a világban.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy a hatalom önmagában semleges, függetlenül attól,
hogy ez a hatalom gazdasági, misztikus vagy egyéb. A hatalom mind a két erőt
kiszolgálhatja, a sötétség és a fény erőit is. Ahogyan léteznek a szabadkőművesek és
egyéb jó szándékú titkos társaságok Amerikában, úgy léteznek titkos társaságok korrupt
indítékokkal is. Nem minden titkos társaság negatív, de titkosak abban az értelemben,
hogy tevékenységüket nem tárják a nagyközönség elé. Céljaik lehetnek építő jellegűek. E
csoportok közül sok Amerikában koncentrálódott a szerep miatt, amit most ez az ország
tölt be a világban, a történelem adott időpontjában. A hatalom természetesen
körforgásban van, méghozzá rendszeresen. Először az egyik birodalom jut lehetőséghez,
hogy dicső és erős legyen, de aztán attól függően, mire használja vagy nem használja
hatalmát, vagy esetleg visszaél vele, később elveszítheti vezető státuszát a
világporondon.
Sok metafizikus azt állítja, hogy több ezer évvel ezelőtt Afrika volt a tudás és a
technológia világközpontja. A pszichikai tudással való visszaélés miatt azonban a
földrész elvesztette vezető státuszát. Minden kultúrának megvan az esélye. A Karma
különbözőképpen valósul meg, és nem véletlen, hogy valaki hatalomra jut, és valaki
W 58 X
Bhakti Tirtha Swami
pedig elbukik. Ez az emberekre és a nemzetekre is vonatkozik. Eltelhet egy bizonyos idő

a tett és a reakció között, amelyben Isten lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy
megjavuljunk, de egy bizonyos ponton túl az események túl messzire mennek, és a
bukás elkerülhetetlen.
Itt álljunk meg egy percre, és nézzük a történelmet. Jusson eszünkbe, hogy szerezte
Amerika ezt a hatalmas területet és gazdasági hatalmát. A legtöbb eszköz mindenképpen
bűnös volt: rabszolgaság, gazdasági kizsákmányolás, és a bennszülött amerikaiak
kiirtása, csak hogy néhány példát említsünk. Ezért a kocka már el van vetve. A tett után
következik a reakció, s Amerikának majd fizetnie kell azért, hogy vérrel és erőszakkal
építette fel gazdaságát.
Amerika korai gazdaságának jelentős része a rabszolgaság intézményére épült. A
rabszolgaság utálatos intézményén kívül itt volt az Ipari Forradalom, amikor az
embereket – a fehéreket és a feketéket – lényegében rabszolgaként kezelték. Angliában,
Amerika anyaországában a gyerekek 12-15 órát dolgoztak naponta, és Amerika hasonló
taktikát alkalmazott. És hogy még tovább rontsa a helyzetet, Amerika mindig visszaélt a
„gyengébb” nemzetekkel és azok gyengébb állampolgáraival. Ritkán kompenzálta őket,
ha egyáltalán megtette, munkájukért és szolgálataikért.
Röviden, ami Amerikát erőssé tette, annak nagy része démoni energia.
Természetesen Amerika nem áll egyedül, de most nem akarunk más nemzeteket
vádolni. De megtanultuk az emberiség történetéből, a Viszály Évezredében, hogy a
hatalmasok kizsákmányolni akarják azokat, akik függnek tőlük, s nem pedig megvédeni.
A lényeg az, hogy mi gyakran túl felületesen nézzük a „sikert”. Látjuk a rövid távú
hatásokat, a többit azonban figyelmen kívül hagyjuk. Egy bűnöző nagyon gyorsan
elérhet valamit, de a későbbi fájó következmények fogják mutatni, hogy nem volt
érdemes a görbe utat választani. Az Isten-tudat azt jelenti, hogy Isten törvényein belül
kell élnünk, és el kell fogadni azt, ami nekünk ki lett osztva. Az önző, erkölcstelen
emberek lázadozni fognak és többet fognak követelni, de végeredményben a szenvedés
eléri őket.
Nézzék csak a „szupergazdagok” életét. Nem mindegyikük boldog. Sokan követtek el
öngyilkosságot, vagy távoztak az élők sorából idő előtt. Társadalmunk minden
gazdagsága és fényűzése ellenére a mentális betegségek száma növekszik. A
pszichiáterekre olyan nagy szükség van, hogy Washingtonban, a fővárosban, egy
épületben több pszichiáter van, mint másutt az egész világban. Amerikában az
elégedetlenség és a kétségbeesés tragikus arányokat öltött.
A többi ország jól teszi, ha ezt figyelmeztetésnek tekinti. Amerika példájának
követése helyett helyesebb, ha aprólékosan figyelnek arra, hogy mi a jó és mi a rossz. A
legegészségesebb lépés, amit a világ országai tehetnek saját túlélésük érdekében az, hogy
a közösségi életnek egy olyan formáját választják, amely a leginkább megfelel
kultúrájuknak. Az idők kezdete óta ez volt az őshonos népek természetes életének része.
Ezen túlmenően arra is szükség van, hogy természetes módon tiszteljük a
hierarchiát, és ismerjük el, hogy ez Isten akarata. A demokrácia gyakran csak komédia,
mert semmi sem irányítható hatékonyan nagy embertömegek által. Ez egy olyan
fáradságos folyamat, amely gyakorlatilag visszafogja a haladást. Továbbá, támadás vagy
egyéb válság esetén a demokrácia nem egy hatásos eszköz a döntéshozatalra. Amire egy
társadalomnak szüksége van ahhoz, hogy hatékonyan működjön, az egy jól képzett és
lelki beállítottságú vezető, vagy a közösség érdekeit szem előtt tartó személyek kisebb
magja néhány tanácsadóval. És valóban, az őshonos népek ezt a gyakorlatot követik már
évezredek óta.
A régi szokásokat fel kell újítani. Tiszteletet kell tanúsítanunk az idősek iránt,
óvnunk kell gyermekeinket, és természetes tiszteletet kell mutatnunk az
anyatermészetnek és Istennek. A materialista és anyagias ideológia annyira beszivárgott
gondolatainkba, hogy az alapkövetelményeket is a minimumra csökkentettük. Annyira
W 59 X
anyagiasak és individualisták lettünk, hogy mindenki veszélyben van. Ha azonban erős

programot tudunk kidolgozni az öntisztulásra és értékelni tudjuk azokat a nagy
erőforrásokat, amelyeket az anyatermészet adott nekünk, akkor még sokat tehetünk
annak érdekében, hogy segítsünk magunkon itt, és így a világ más részeiben is.
W 60 X
Bhakti Tirtha Swami
Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,
Züm-züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
4. fejezet
Mi van mögötte?
A világ negatív erői – Mi a gonosz? – A történelmi perspektíva – Konfliktus és megosztottság – Az „oszd

meg és uralkodj” stratégiája – Félistenek és démonok – Kik a démonok? – Egy példa az életből – A
démoni napirend – Hogyan működik? – Rabszolgasors márpedig van – A modern élet ritmusa –
Manipulációs tervek – Pszichikai manipuláció – Uralkodás a propaganda révén – Kábítószer-függőség a
társadalom ellenőrzése céljából – Szándékos problémateremtés – A kormányok elárulják bizalmunkat –
Titkos társaságok – A „láthatatlan kormány” – Néhány fontos kérdés – A magasabb rendű tudás
relativitása és elnyomása – Kérdések és válaszok
Bolygónk egyik legveszélyesebb jelensége a mostani időkben az, hogy rendszeres

erőfeszítések történnek az egészséges kultúra aláásására, ami abban nyilvánul meg, hogy
különböző próbálkozások vannak mindenféle lelki élet szándékos rombolására. Ezeknek
a próbálkozásoknak a mérnökei minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak
annak érdekében, hogy kulturális eróziót idézzenek elő az élet szinte minden területén,
az anyagi és a szellemi szférában is. Céljuk az, hogy az olyan életstílus és szokások
bevezetésével, amelyek ellentétesek a személyiség felemelkedésével és a kollektív
tudattal, zavaros állapotokat idézzenek elő. Szeretteim, biztosan néhány a saját
problémáitok közül is e bűnös kultúra terjedése által okozott hatás következménye, a
lelki harcos útján haladva azonban vigaszt és erőt fogtok találni.
Mint lelki harcosok, meg kell értenünk, hogy a túlélés nemcsak a mi
cselekedeteinktől függ, hanem attól is, hogyan reagálunk mások viselkedésére. Senki
sem egy magányos sziget. Magas szinten kell tartanunk a tudatot a társadalom degradált
értékeivel szemben, és le kell győznünk a bennünket érő negatív hatásokat. Hogy ezt
megtehessük, mindenekelőtt arra van szükség, hogy tisztában legyünk az ellenünk
szövetkező erők igazi természetével.
A világ negatív erői

Los Angeles-ben, a New Times Magazine Lélekrablók című első oldalas cikke a
következőket írta: „Egy üresen hagyott Santa Monica-i épületben Glen Mason a Sátánt
imádta, és hipnotizálta tizenéves barátnőit. Megfelelő áldozatra volt szüksége istenének,
és talált is egyet a 14 éves Shevawn Geoghegan személyében”. Az ezután következő
borzalmas történet csak egyike azon vérgőzös eseményeknek, amelyek jól mutatják a
modern világban eluralkodó negatív tendenciák terjedését. A materialista kultúra
eltorzítja a modern ember személyiségét. Ezt a veszélyes jelenséget fel kell ismerni és
meg kell beszélni.
W 61 X
Mi a gonosz?
A gonosz beásta magát társadalmunkba és intézményeinkbe. Az ember
megkérdezheti, miért kell nekünk a gonoszról beszélni. Nem lenne-e helyesebb, csak a
jóra koncentrálni? A válasz az, hogy ismernünk kell ellenségünket, ha nem akarunk
tudatlan áldozatok lenni. A gonosz természetének megismerése által tisztában leszünk
azokkal a finoman szőtt bevezető utakkal, amelyeken a negativitás behatol
társadalmunkba, s ezzel tudatunkba is. Ezzel a tudással felvértezve éberebbek leszünk és
képesek leszünk megakadályozni vagy semlegesíteni a bajt.
A „gonosz” szóval kapcsolatban borzalmas bűntények juthatnak eszünkbe, olyanok,
mint például a sorozatgyilkosságok, gyerekek szexuális bántalmazása, haláltáborok a
Balkánon, vagy a tömeges népirtás olyan térségekben, mint Szudán vagy Szomália. A
„gonosz” továbbá emlékeztethet bennünket Hitlerre, Mussolinire, Sztálinra és másokra,
akik óriási holocaustokért voltak felelősek, amelyek során megsemmisítettek sok millió
zsidót, európait és oroszt; több tízmillió bennszülött amerikait; és több mint 60 millió
afrikait a rabszolga-kereskedés során.
A gonosznak azonban egy sokkal alattomosabb arca is van, többek közt az, hogy
szándékosan megpróbálja az anyagi világot úgy feltüntetni, mintha csak az volna az
egyetlen érvényes valóság. Amennyiben már csak érzékeink kielégítése lesz fontos
számunkra – ami természetes következménye annak, hogy csak a fizikai világot
tekintjük a végső igazságnak –, vágyaink rabszolgáivá válunk, és könnyen engedünk
majd a külső hatásoknak. Azon igyekezetünkben, hogy minél többet és többet
birtokoljunk, úgy fogjuk érezni, hogy mindenáron versenyezni kell a többiekkel, mert
mindenki potenciálisan fenyegeti érzéki örömeinket. Sebezhetővé válunk, ha úgy
érezzük, hogy jólétünk olyan fizikai örömökkel és tárgyakkal van összekötve, amelyeket
könnyű megszüntetni vagy ellopni.
Mivel hajlamosak vagyunk másokban meglátni azt a negativitást, amelynek létezését
magunkban nem akarunk elismerni, azt hisszük, hogy az emberek hazudni, manipulálni
és lopni fognak, hogy a mi rovásunkra szerezzenek érzéki örömöket. Az eredmény pedig
egy világ, amelyben olyan emberek laknak, akiket könnyen lehet manipulálni, mert
félnek.
A történelmi perspektíva
Az írások azt mondják, hogy a világegyetem kezdetben mentes volt a gonosz
hatásoktól, s mindenütt tisztaság és magasabb rendű tudat uralkodott. Aztán jött egy
időszak, amikor a rossz és a jó képes volt együtt létezni egy világegyetemen belül és egy
bolygón is. Aztán később jött egy olyan idő, amikor a rossz és a jó ember megszülethetett
egy klánon vagy családon belül. Jelenleg még ettől is egy érdekesebb mintát találhatunk,
amelyben a rossz és a jó tulajdonképpen együtt létezik egy és ugyanazon személyben. Ez
azt jelenti, hogy mindegyikünkben van egy isteni és egy démoni erő. Ebből kifolyólag a
saját felelőségünk, hogy tisztában legyünk ezzel a személyes belső realitással, és időről
időre olyan döntést hozzunk, amely a magasabb rendű tudatot támogatja bennünk.
Ez állandó éberséget követel, mert a bűnnek nagyon sok arca van. Mindazonáltal
óvatosaknak is kell lennünk, mert nem szabad rosszat látni ott, ahol az nincs. Ha vannak
is kétségeink – márpedig gyakorta vannak –, akkor sem szabad engednünk a
„sztereotípiáknak”, amelyek azt súgják nekünk, hogy az ún. gonosz „amott van.” Hisz
gyakorta hallunk olyan általánosításokat, hogy pl. „minden fehér ember önző és
kizsákmányoló”, „minden fekete lusta”, vagy pedig hogy „minden nő kísértésbe visz”.
Sokan minden további nélkül elhiszik, hogy a gonosz egy másik faj vagy kultúra
W 62 X
Bhakti Tirtha Swami
tagjaiban öltött testet, ahogyan sok férfi hiszi, hogy minden nő veszélyes szirén vagy
boszorka.
A dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az ilyen meghatározások rendkívül
felületesek, s igazságtartalmuk szinte nulla. Tudnunk kell, hogy a másokról alkotott
nézeteink elsősorban mindig tudatunk állapotától és szívünk tisztaságától függ. A tiszta
szívű ember, még ha külső körülmények provokálják is arra, hogy fajgyűlölő vagy
szektariánus legyen, ellen fog állni a külső nyomásnak, mert belső megértéssel és
magasabb rendű érzéssel rendelkezik.
Konfliktus és megosztottság
A démonok szeretnek megosztani és elvonni bennünket az egység belső tudatától és
a másokkal fenntartott jó kapcsolatainktól. Módszerük: bátorítani az előítéleteket, a
fajgyűlöletet, a férfinem felsőbbrendűségét, sok egyéb „-izmust” és gyakran a tömeges
népirtást is. Ilyen hatások nyomásával szemben soha sem szabad felednünk, hogy
testvérek vagyunk, és ezt a testvériséget tudatunk határozza meg függetlenül hajunk és
bőrünk színétől, korunktól és nemünktől. S ellenkezőleg, az a személy, aki kábítószert ad
el gyermekeinknek, vagy prostitúcióra akarja rávenni barátunk lányát, az nem viselkedik
úgy, mintha testvérünk lenne, függetlenül attól, hogy milyen fajhoz tartozik vagy hogy
mennyire vannak velünk közös gyökerei. Ha egy ilyen személyt családtagként fogadunk
el olyan felszínes vonások alapján, mint a bőr színe, éveinek száma, vagy az a nyelv,
amelyet beszél, akkor azt kell mondanunk, hogy rendkívül torz elképzeléseink és
meghatározásaink vannak a családról, és ebbe előbb-utóbb bele fogunk bukni.
A történelem továbbá azt is bizonyítja, hogy egy destruktív hajlamú személy nagyobb
jelentőséget tulajdonít a különbségeknek, mint a belső hasonlóságoknak. Például,
mindenki tudja, milyen nagy hangsúlyt fektetett Hitler a zsidók és nem zsidók közti
különbözőségre, ha egyáltalán volt ilyen. Ennek alapja az árja faj védikus
koncepciójának az ő ideológusai által kidolgozott torz értelmezése volt, amely szerint az
„északi faj”, ill. az ilyen származású egyén hivatott a vezetésre. A faji felsőbbrendűségnek
ez a doktrínája olyan külső vonásokra épült, mint a haj és a bőr színe, valamint a
származás. Az „árja” eredeti jelentése azonban olyas valakire vonatkozik, aki megérti a
magasabb rendű emberi értékeket. Ennek nincsenek földrajzi vagy faji elemei. Árja az,
aki tudja és megérti, hogy az ember küldetése ezen a Földön abban rejlik, hogy a szeretet
és a szolgálat útján visszatérjünk Istenhez.
Hasonló taktikát választottak azok, akik olyan alcsoportokat tizedeltek meg vagy
irtottak ki egészen, mint az afrikai és amerikai bennszülöttek. Amikor az európaiak
megérkeztek az Új Világba, a bennszülött amerikaiakat „vadaknak” tekintették, és ez a
címke elegendő volt ahhoz, hogy az észak-amerikai telepesek széleskörű irtóhadjáratot
indítsanak ellenük egy egyszerű biológiai fegyver segítségével is: fekete himlővel
fertőzött takarókat adtak nekik, amely kórral szemben a bennszülöttek immunrendszere
nem tudott védekezni. A járvány pedig tette a dolgát. Rézbőrű alig maradt a
kontinensen. S mindez elfogadható volt, mert a fehér telepesek véleménye szerint az
indiánok nem voltak emberek. Még nem is olyan régen az afro-amerikaiakat sem
tekintették egészen embereknek, és úgy kezelték őket, mint tulajdont, akárcsak egy
állatot. A fehérek megfosztották őket minden emberi méltóságuktól, s így – micsoda
ferde és gonosz logika – meg lehetett őket lincselni, erőszakolni, minden alapvető
emberi és törvényi jogtól eltiltani, amit aztán a fehérek számtalan esetben meg is tettek.
Mivel a mesterségesen szított különbségeknek semmi értelmük sincs, ezért a
társadalmi létra magasabb fokán álló faji vagy etnikai csoporthoz való hovatartozás
kicserélése lényegében semmin sem fog változtatni. Még egyszer szeretnénk
hangsúlyozni, hogy az igazi változás a tudattól függ. Például, gyakran halljuk, hogy mivel
a fehér ember tengernyi problémát okozott Afrikában, ezért most az őslakosok
W 63 X
kénytelenek egymás ellen harcolni az „anyaországban”. Ostobaság. Az anyagi világban

évezredek óta létezik a bűn; mind a feketék feketék ellen, mind pedig a fehérek fehérek
ellen elkövetett bűne is.
Vessünk egy pillantást például Írországra, ahol annyi de annyi polgári forrongás és
vallási viszály folyik már évszázadok óta. Vagy azt hiszik, hogy az Afrikában dúló
háborúk oka a fajgyűlölet? Például, Nigéria nagy művésze és politikai bebörtönözöttje,
Fela Anikulapo Kuti, 1970-től haláláig, azaz 1990-ig fekete afrikai elnyomók ellen
harcolt. A fekete elnyomók többször is megkísérelték, hogy kioltsák Fela életét.
Édesanyját sikerült meggyilkolniuk: porrá égették házát. Mi köze ehhez a bőr színének?
Semmi: a tett a tudat következménye.
Csak Nigériában több mint 250 vallási háború folyt azóta, hogy az ország
felszabadult a gyarmati elnyomás alól. E háborúk egyikének sem volt köze a
fajgyűlölethez. A legnagyobb konfliktusok tulajdonképpen mindig a hasonszőrű
személyek közt robbannak ki. Az egyházakon belül a legkeményebb konfliktusok mindig
az egyházatyák közt vannak, ahogyan a legsúlyosabb problémák, amelyekkel az amerikai
rendőrség találja szemben magát, a legtöbbször otthoni problémák. A legsúlyosabb
fenyegetések és problémák gyakrabban fordulnak elő egy családon belül, mint idegenek
között.
Amikor ragaszkodunk az érzékeink kielégítését szolgáló tárgyakhoz, akkor mindig
meg akarjuk védeni azt, amiről azt hisszük, hogy elnyertük. Ennek következménye, hogy
a világ tele van érdekcsoportokkal és érdekellenes-csoportokkal, azaz állítólagos
„barátokkal” és állítólagos „ellenségekkel”. A paradoxon abban rejlik, hogy a biztonság
és az önvédelem érdekében ennek épp az ellenkezőjét teremtettük meg: azt a kultúrát,
amely tele van félelemmel, konfliktusokkal és veszélyekkel. Szerte az egész világon mást
sem látunk, mint problémákat: etnikai, törzsi, faji és emberi problémákat. Ez világos jele
annak, hogy kollektív tudatlanságban szenvedünk az emberi élet igazi célját illetően, és
hogy mindannyiunknak sürgősen szüksége van a magasabb rendű tudatra.
Az igaz, hogy egyetlen élő entitás sem száz százalékosan ugyan az. Olyanok vagyunk,
mint a hópehely, mindegyikünk unikális tervezésű. Ugyanakkor lényegében ugyanazok
vagyunk, ahogyan mindegyik hópehely víz. A démoni erők, annak érdekében, hogy
helytelen útra tereljék tudatunkat és állandó bizonytalanságban tartsanak, arról
igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy hasznos és szép dolog alaptalanul és
megkülönböztető módon kiemelni magunkat másokkal szemben és versengeni a többiek
ellen.
Ily módon, miután megosztottuk önmagunkat, e démoni erőknek már könnyebb
ellenőrzésük alá helyezni bennünket, hogy az ő önző céljaikat szolgáljuk. Amint az
elszigeteltség és a szeretethiány miatt elgyengülünk, sokkal könnyebben
manipulálhatnak bennünket azért, hogy engedelmeskedjünk nekik és természetellenes
módon azt tegyük, amit ők akarnak.
Az „oszd meg és uralkodj” stratégiája

A jó és a rossz sohasem volt faji vagy törzsi jellemvonás. Különböző csoportok
képviselői azonban jelenleg megpróbálnak különböző ellentéteket szítani fajok,
nemzetiségek, törzsek, társadalmi csoportok és az emberek legkülönbözőbb lehetséges
változatai között annak érdekében, hogy e megosztók megkaparinthassák a hatalmat és
meggyengítsék az ellenzéket. Ily módon igyekeznek a jó erőit dezorganizálni azzal, hogy
nem hagyják őket összefogni és felismerni közös szálaikat. A divide et impera – azaz az
„oszd meg és uralkodj” jelszó, amely egyébként egyáltalán nem új, még az ókori
rómaiakhoz nyúl vissza, és a kizsákmányolók legkülönbözőbb fajtái is előszeretettel
alkalmazták – a démoni erők stratégiájának része, hogy szembehelyezhessék a férfit a
nővel, az egyik fajt a másikkal, az egyik nemzetet a másik nemzettel, és a törzset a
W 64 X
Bhakti Tirtha Swami
törzzsel. És ha egyszer a viszály magjait elhintették, akkor már benne is vagyunk a

különböző háborúskodások folyamában és könnyen manipulálhatókká válunk mások
által, akiknek ez érdekükben áll.
Természetesen a rossz úton járó és rossz-szándékú emberek a zavaros vizet kedvelik,
mert abban elrejthetik szándékaikat, lophatnak és különböző bűncselekményeket
hajthatnak végre. Cselekedeteik elkövetését azzal könnyítik meg, hogy elkendőzik az
igazságot vagy elterelik figyelmünket titkos, meg nem engedett és kegyetlen
viselkedésükről, amivel foglalatoskodnak. Az ilyen negatív emberek mindig keresik a
módját annak, hogy kizsebeljenek bennünket, beszennyezzék tisztaságunkat és finoman
szennyezzék tudatunkat.
Félistenek és démonok
Ha elemezni akarunk valamit, a holizmus szempontjából kell kiindulnunk. Ez azt
jelenti, hogy először meg kell próbálni az emberi állapotokat megfigyelni és megérteni.
Isten akarata, hogy a földi környezet ellenséges legyen velünk szemben, mert nem
akarta, hogy itt a Földön csupa kényelemben éljünk. Tudja, hogy távol lenni Tőle és
telis-tele lenni illúziókkal rendkívül fájdalmas, veszélyes tapasztalat, amely sok bánatot
és szenvedést okoz az embernek. És azt is tudja, hogy a környezetünkben levő sok piszok
és szenny további szenvedést jelent, amit bűnös tevékenységünkkel is kiváltunk. De mi
is tulajdonképpen itteni szenvedéseinknek eszköze? Az a démoni energia, amely sokféle
csábító köntösben jelenik meg előttünk.
Lelki harcosként igyekeznünk kell felölelni mindazt, ami pozitív, s harcolnunk kell az
ellen, ami negatív. Amikor ezt tesszük, értékelnünk kell a különbségeket a démonok és
az angyalok vagy a félistenek között. Sok démon van felruházva, ill. rendelkezik
misztikus erővel, ahogyan a félistenek is. A különbség a kettő közt a motiváció és az
eredmény. Némelyik, amely erős és kegyes, felemelő az emberi civilizáció számára, míg
némelyik, amely erős, de nem kegyes, energiát sugároz ki a destrukció, a degradáció és a
megsemmisülés felé. Az erős és hatalmas démonok, akárcsak az erős lelki lények,
különböző rituálékban, azaz szertartásokban vesznek részt. Minden szertartás célja
kiismerni a világmindenség állandó törvényeit, s ezáltal erőt adni az embernek, hogy
teljesíteni tudjon különböző területeken, a jó vagy a gonosz javára.
A védikus írások elmagyarázzák, hogy amikor megszületik egy hatalmas démon, a
bolygón az egész atmoszféra és az éter is gyakran megzavarodik. E lények születése
hurrikánokat, szárazságot, földrengést és tornádókat okozhat. Néha elsötétül az ég, és
villámok cikáznak. Születésük azért okoz ilyen zavarokat, mert az ilyen démonok erősen
szembehelyezkednek Isten akaratával.
Az írások és egyéb hihető források azt mondják, hogy sok hatalmas démon nem
lakozik ezen a bolygón, és jól ismeri a láthatatlan világot. Képesek arra, hogy különböző
erőt és finom energiát alkalmazva különböző szinten gyakoroljanak ránk hatást.
Megvannak az eszközeik, hogy hatással legyenek az anyagra és az emberi elmére is. Ezek
a démonok tulajdonképpen át tudják alakítani az anyagot és a tudatot is, mert nagy
szakértelemmel tudnak bánni az anyaggal és a mentális energiákkal is.
Mind a démonok, mind a félistenek is misztikus erővel rendelkeznek, de a
démonoknak természetüktől fogva bizonyos tekintetben nagyobb hatalmuk van,
különösen az anyagi világban. Ez náluk abban nyilvánul meg, hogy az istenhívőkkel
ellentétben, akik nyugodtak, elégedettek és ragaszkodók, a démonok rendkívüli módon
gyűlölködők, agresszívek és haragosak. Ezek a szenvedélyek, amelyekből a démonok
táplálkoznak, rendkívül energikussá és agresszívvá teszik őket.
Figyeljük meg például, hogyan alakították át a démonok a modern emberiség
imádkozási szokásait. Nem is olyan régen a kultúrák legimpozánsabb építményei az
Isten házai: a templomok és székesegyházak, a mecsetek és a zsinagógák voltak. Ma
W 65 X
pedig a legnagyszerűbb és a leghatásosabb létesítmények a bankok és a kaszinók. Las

Vegas-ban, a szerencsejátékok fővárosában, sok lenyűgöző épületet tataroznak szinte
évente. Ez jól tükrözi modern értékrendszerünket.
Nem szabad felednünk, hogy a legtöbb ember elsődleges célja ebben az anyagi
világban az, hogy éreztesse hatalmát másokkal. Gyakorlatilag ez a „mások feletti
uralkodási” vágy az a tényező, amely erre a Földnek nevezett planétára hozott élni
bennünket. S ez különösen igaz a démonok esetében. Az egyik módszer, amely a
leginkább biztosítani tudja nekik az uralkodási és hatalmi vágy kielégítését, az, ha
megkínozhatnak más lényeket. Néha vezető szerepet is vállalnak lelki szervezetekben
csak azért, hogy lerombolhassák azt az intézményt, és kizsákmányolhassák, sőt gyakran
elpusztítsák hívők százainak életét.
Az a szomorú tény, hogy a démonok gyűlölik Istent, és a helyére szeretnének állni.
Ők Isten igazi antitézisei. A démonok mindig mohón vágynak olyan cselekményekre,
amelyek képessé teszik őket arra, hogy Istennek érezzék magukat. Örömük telik abban,
ha imádják őket. Ám annak érdekében, hogy imádják is őket, mindig nagyobb és
nagyobb hatalomra kell szert tenniük, és mindinkább kontrollálniuk kell az embereket.
Megpróbálják rabszolgává tenni őket azért, hogy az emberiség mindenben tőlük függjön.
Ez tulajdonképpen a 21. század démoni napirendje is. Szolgáljon tehát ez nekünk, mint
lelki harcosoknak, emlékeztetőül. Állandó éberséget kell tanúsítanunk viselkedésünk és
motivációink terén, és mindig vigyáznunk kell arra, milyen zenét, filmet és egyéb olyan
tényezőt választunk, amely hatással lehet elménkre. Csak ily módon menekülhetünk
meg a beszennyeződéstől, a degradációtól és az akaratlan rabszolgaságtól.
Kik a démonok?
A démonok semmi esetre sem csak a hollywoodi képzelet játéka. Továbbá, az
entitásoknak sem csak egy kiagyalt osztálya, amelyet a középkori „naiv” elméi, vagy
pedig a nem nyugati kultúrák valóságnak fogadtak el, de amit a felvilágosult modern
elme mindössze babonának tart. A démonok csakugyan léteznek, és a mi materialista,
„tudományos” kultúránknak az a széleskörűen vallott hite, hogy démonok márpedig
nincsenek, csak erősíti hatalmukat felettünk.
Gyakran úgy gondolunk az írásokra, mint valami mítoszokra, vagy pedig a legjobb
esetben, mint a történelem pontatlan leírásaira. Megfeledkezünk arról, hogy az írások
teleszkópul is szolgálnak a jövőbe, és ablakot nyitnak más dimenziókba. Nem tudjuk
elképzelni, hogy az írások ezen túlmenően bepillantást engednek abba, ami itt a Földön
várható. Például, ha a démonok természetét tanulmányozzuk az írásokban, azt találjuk,
hogy bárhol is tartózkodjanak, viselkedésük mindig ugyanaz.
Továbbá, a démonok a létezés nem egyetlen típusát képezik. A démoni entitásoknak
sok változata van. Némelyikük emberi és némelyikük földönkívüli származású. Ahogyan
ezt az univerzumot is különböző fajok, törzsek, országok és bolygók képviselik, éppúgy
otthona is ez az univerzum a különböző típusú démonoknak is, akik különböző
kategóriába esnek, és olyan tevékenységet folytatnak, amely sajátos küldetésüknek felel
meg.
Kiről is mondhatjuk, hogy mindenképpen démon? A világon létező írások közül sok
azt mondja, hogy amikor a lélek elhagyja a testet a fizikai halál következtében, és még
mielőtt egy másik fizikai lét alakját veszi fel, megítéltetik: egész előző élete mérlegre
kerül az elmúlt cselekedetek teljes összegének a számbavételével. Evolúciójának
következő stádiumában a lélek olyan testet kap, amely új otthona és kerete lesz e lélek
motivációinak, valamint összes erényeinek és gyengéinek az alapján. Egyes lények
erősen vágynak a rendkívül bűnös környezetre. Ezek könnyen válhatnak démonokká,
amikor is születésük után olyan környezetbe kerülnek, ahol az a típusú kultúra veszi
W 66 X
Bhakti Tirtha Swami
őket körül, amely lehetővé teszi számukra démoni viselkedésük tökéletesítését és

kiélését.
Az ősi védikus írások figyelmeztetnek bennünket, hogy a démonoknak romboló
hatalmuk van. Ők nemcsak egyszerű pitiáner bűnözők pitiáner tervekkel. Nem csupán
normális emberi lények, akiknek az a meggyőződésük, hogy jobb letérni az egyenes
útról, mert így könnyebb pénzhez és hatalomhoz jutni. Sokkal inkább olyan lények, akik
egyértelműen arra születtek, hogy romboljanak és kizsákmányoljanak, vagy akiket
kimondottan erre a célra készítettek fel.
A nagy hatalommal rendelkező démonok tömegesen tudják befolyásolni az emberi
tudatot. A védikus írások továbbá azt állítják, hogy az ilyen démonok különböző
rituálékban vesznek részt, és szeretik az emberhúst – különösen azok a démonok, akik
megpróbálják aláásni a természetüket tekintve lelki emberi társadalmak aspektusait. És
csakugyan, a legtöbb démoni rituálé épp az ellenkezője annak, ami fokozza a lelki életet.
Megszentségtelenítik a keresztet és kigúnyolják az írásokat. Annyi rosszat tesznek,
amennyit csak lehet. A rituálék eredményeképpen az emberhúst kedvelő démonok
misztikus hatalmat nyernek arra, hogy a legkülönbözőbb és legszokatlanabb módon
tudják manipulálni az anyagi energiákat.
Egy példa az életből

Hogy ne higgyék azt, hogy mindez melodramatikus túlzás, hadd mondjak el egy
történetet saját tapasztalataimból. Amikor Princetonban voltam diák, összeismerkedtem
egy nemzetközileg is elismert befolyásos professzorral. Egy nap ez a professzor
bizalmasan elmondta nekem, hogy ő személyesen tud olyan helyekről a Karib tenger
térségében és Európában, ahol gazdag multinacionális üzletemberek jönnek össze olyan
szertartásokra, ahol többek közt emberhúst is esznek. Amikor ezt elmondta, eleinte azt
hittem, hogy teljesen túldramatizál valamit, és az egész dolog teljesen nevetségesnek
tűnt. Amikor azonban másutt is olvastam erről, és mélyen tanulmányoztam az írásokat,
meg kellett értenem, hogy a professzor minden bizonnyal igazat mondott.
És csakugyan, az utóbbi időben lelepleződtek olyan világvezetők, akik részt vettek
emberhús-evésben. Ezek a személyek és a hozzájuk hasonlók mind nagyobb és nagyobb
hatalmat gyakorolnak a társadalom felett, és sikerrel propagálják a Kali Yuga
mentalitását, amely egyike a fokozódó degradáció elméletének. Például nem véletlen,
hogy a kábítószer annyira terjed a világon, és emberek tömegei váltak függővé. A
kábítószer-elosztás a démonok kedvelt tevékenysége, mert a kábítószereken keresztül az
emberek rabokká válnak, nem válogatnak, és hajlamosak lesznek mindenféle bűnöző
viselkedésre.
A démoni szertartások célja mindig önző, a személyes vágyak kielégítése. Ezért
fordul elő olyan gyakran, hogy a démonok egymás ellen fordulnak, megszegnek
különböző paktumokat és elárulják egymást. A démonok önmagukért vannak. Ha
másokkal is megosztanak valamit, akkor ez azért van, hogy könnyebben elérjék azt, amit
akarnak. Ezek a démonok néha itt vannak a Földön, álruhában, valamint távolabbi
helyeken is, ahonnan befolyásolni tudják bolygónkat.
A démoni napirend
A démoni tudat sokkal elterjedtebb, mint hinnénk, és sokkal veszélyesebb is, mert
nemcsak azt jelenti, hogy csupán az ilyen vagy olyan törvénybe ütköző viselkedés
egyszerű elszigetelt eseteiről van szó. Bármennyire is szörnyű, a helyzet gyakorlatilag
sokkal rosszabb. A sátánizmus beleágyazódott társadalmunk szövetébe, világméretű
társadalmi mozgalmakat irányít, globális konfliktusokat szít, és politikai, valamint
W 67 X
gazdasági rendszereket manipulál a színfalak mögött. Amint mindannyian álomkórosan

botorkálunk egész életünkön át, mindennapi betevő falatunk megszerzésére és
szükségleteink kielégítésére koncentrálva, fokozatosan létrejött egy démoni terv,
amelynek célja: megrontani fiataljaink fogékony elméjét, általános rontást szítani a
lakosság körében, és rabszolgasorsba taszítani a tömegeket a kábítószerek, a média és a
gazdasági kizsákmányolás segítségével. A szándék az, hogy serkentsék természetünk
alacsonyabb rendű ösztöneit – a haragot, félelmet, kapzsiságot, depressziót és gyűlöletet
–, s ugyanakkor megakadályozni azt, hogy tisztán lássuk az emberi lét magasabb rendű
realitásait.
A történelemben most a démoni tevékenység hatalmas lendületét tapasztalhatjuk a
Földön, amelynek formája egy tömeges kísérlet a világ lakosságával arra, hogy minden
hatalom központosítva legyen, s ezáltal az emberek a szó szoros értelmében robottá és
rabszolgává váljanak. Lehet, hogy ezt a kijelentést sokan túlzásnak tartják. Ám
mindenképpen igaz, és nem csak átvitt értelemben. És hogy megértsük, elsősorban azt
kell megértenünk, hogy mit is jelent a rabszolgaság és milyenek tulajdonképpen a
rabszolgák.
A rabszolgák olyan emberek, akiknek nincsenek személyi jogaik, és nem tudják
ellenőrzésük alatt tartani saját sorsukat. Nem tudják szabad akaratukat sem gyakorolni.
Ehelyett a rabszolgák kénytelenek kizárólag egy külső csoport érdekében dolgozni. Ez a
külső csoport, vagy inkább rabszolgatartó, ritkán vagy egyáltalán nem tanácskozik a
rabszolgákkal vagy engedi meg nekik, hogy élvezhessék munkájuk gyümölcsét. A
rabszolgák szabadságát természetesen minden lehetséges eszközzel korlátozzák, hisz a
rabszolgaság alaptermészete épp a szabadság megvonásában rejlik.
Hajlamosak vagyunk a rabszolgaságot kapcsolatba hozni a bilinccsel, mert korábban
a rabszolgatartók fizikai eszközöket használtak az emberek megkötéséhez és
szabadságuk korlátozásához. Ma már nincs erre szükség. A mai bilincs többnyire
mentális és érzelmi, de ez is éppoly hatásos – gyakorlatilag még hatásosabb is, mert
kényelmünk és hamis biztonságérzetünk által félrevezetve nem tudjuk többé érzékelni a
szabadság hiányát.
A mai világban sok embert távbefolyásolással és távkontrollal kötnek meg és
manipulálnak hasonlóan ahhoz, ahogy egy átlagember a távkapcsolót használja a
különböző tévécsatornák kapcsolgatásához. Például van-e más lehetőségünk, mint
választani, ha arra kérnek bennünket, hogy két olyan személy közül válasszunk, akik
ugyanazt a rejtett napirendet képviselik? Más szóval, a démonok osztálya már hosszú
ideje gyakorol, és tagjai óriási tapasztalatokra tettek szert az elnyomás terén, úgy hogy a
modern rabszolgaság sokkal rafináltabb lett, mint a múltban.
Hogyan működik?
Például tételezzük fel, hogy minden vagyonod az ellenőrzésem alá került, de olyan
fokozatosan, hogy azt észre sem vetted. Aztán képzeljük el, hogy rendszeres zsebpénzt is
folyósítok neked, és felajánlom azt a korlátlan lehetőséget, hogy ezt a pénzt tetszés
szerint elköltheted bármelyik üzletben, amelyek mindegyike az enyém. És tételezzük fel
továbbá, hogy olyan stresszhelyzeteket is teremtek számodra, hogy a legnagyobb
készséggel vásárolod meg mindazokat a kikapcsolódási lehetőségeket, amelyeket a
piacra dobok neked.
A lényeg természetesen az, hogy minden pénz, amit te elköltesz, az én zsebembe
kerül. Ez annak ellenére is így van, hogy minden, amit vásárolsz, gyakorlatilag abból a
tulajdonból származik, amely eredetileg a tiéd volt, ahogyan most az enyém. Más szóval,
mindaz az áru, amit most eladok neked, azokból a forrásokból származik, amelyekhez
korábban szabadon hozzáférhettél, de most már nem, mert én jogtalanul magamnak
követeltem. Tulajdonképpen én csak azért adok neked pénzt, hogy saját jövedelmemet
W 68 X
Bhakti Tirtha Swami
növeljem, és megadtam neked a szabadság látszatát, hogy minél készségesebben add

vissza nekem azt a pénzt, amit én neked rendszeresen folyósítok.
A rabszolgatartóknak a legkülönbözőbb számú profitmotivációja és napirendje lehet.
Meglehetősen érdekes azonban, hogy a rabszolgatartók mai nemzedéke mindenképpen
különbözik a korábbi nemzedékek bármelyik típusától, mert a modern rabszolgatartó
elsősorban saját szórakoztatása céljából tevékenykedik. Ez az új típusú rabszolgatartó
már olyan gazdag, hogy mások rabszolgasorsba való taszítása neki gyakran már csak
sport és szórakozás.
Amikor ez a monopoly-játék már kezd unalmassá válni, akkor ezeknek az
embereknek más stimulánsokat kell találniuk. Mivelhogy aligha tudják elkölteni az
összes felhalmozott pénzt, ezért a következő kihívás számukra az, hogy hatalmat,
ellenőrzési és manipulációs lehetőséget szerezzenek. Ezért van az, hogy a legtöbb gazdag
és szupergazdag a világ legromlottabb személyei közt található.
A rabszolga eszközzé válik, amellyel a rabszolgatartó a manipulációt és az ellenőrzést
megvalósítja. A mai rabszolgatartók egyik célja például az, hogy lehetőséget találjanak
olcsó vagy szabad munkaerő alkalmazására csatornák, autósztrádák, vasúti rendszerek,
gyárak, valamint a hatalom és az ellenőrzés más fontos eszközeinek a megépítése
céljából. Keresik továbbá a lehetőséget a vezető szerep megszerzésére a politika és a
gazdaság terén is.
Rabszolgasors márpedig van

Ezen a bolygón pedig már sok olyan rabszolga van, aki normális hétköznapi emberi
lénynek tűnik. Ezek olyan emberek, akiknek elméje szándékosan el van torzítva
kábítószerek, különböző beinjekciózott anyagok, stb. által. Némelyiküknek sikerült
megmenekülni és közzétenni történetüket, de a legtöbb esetben ezek a beszámolók igen
szűk körben forognak korlátozott számú földalatti csoportokban azért, hogy megvédjék
a volt rabszolgákat a teljes megsemmisítéstől.
Mégis az olyan személyeken kívül, akiket tipikusan rabszolgasorsra szemeltek ki
specifikus napirendi pontok végrehajtása céljából, sokan közülünk ezen a Földön a testi
vágyak miatt kerültek rabszolgasorsra: a kábítószerek, a média és az anyagi kényelem
miatt. Vajon mi az pontosabban, ami szenvedélyeink rabjává tesz bennünket? Semmi
más, mint a mocskos materializmushoz való kötődésünk. És ki, ill. kik a mocskos
materializmus felbujtói? Nem nehéz kitalálni!
A történelemnek ezen a jelenlegi fontos csomópontján a világ komoly válságba
került, mert a legtöbb ember már ellenőrzés alatt áll. Nemcsak arról van szó, hogy
ellenőrzés alá kerülhet, hanem arról, hogy máris ellenőrzés alatt áll. Például: vajon hány
ember tud meglenni hosszabb ideig ital, cigaretta, televízió vagy pedig valamilyen
gyógyszer nélkül? Némely televíziótól függő személy – ha valaki például ki akarja
kapcsolni azt a műsort, amelyet épp akkor néz – egyszerűen dühbe gurul, annyira függ
már ettől a fajta stimulánstól.
Nézzük például a kábítószereket. Amikor már annyira kívánunk valamit, hogy megtagadjuk
magunktól az ételt, a nemi életet és a barátságot is, és elveszítjük minden erkölcsi érzékünket oly
annyira, hogy még saját családunkat is elhanyagoljuk, sőt meglopjuk, akkor ez már nem csak
valamilyen kisebb fajta bűnelkövetés. Azok a kábítószerek, amelyek élvezőiket annyira
„feldobják”, már nem egyszerű kotyvalékok, amelyeket néhány gyerek a pincében háztartási
vegyszerekből állított elő. Ezek a magas ópiumtartalmú hallucinogének gyakran a földkerekség
távoli helyeiről kerülnek hozzánk. S e világméretű vállalkozások mögött komoly pénzek vannak,
és ravasz játszmák vezető személyiségei és tudósok vezénylik le őket, olyanok akik már évek óta
végeznek ilyen irányú kutatómunkát rendkívül befolyásos és nagyhatalmú démonok
támogatásával.
W 69 X
A modern élet ritmusa

Az átlagember nem igen használja szabad akaratát. És csakugyan, hogyan tekinthető
szabadnak, ha egyszer annyi minden megköti? Az ún. „normális ember” keresete és
energiája annyira igénybe van véve, hogy alig kap levegőt. Annyi rengeteg kritériumnak
kell megfelelnie, és annyi tűzkarikán kell átugrania csak azért, hogy létezni tudjon ebben
a modern világban, hogy egyszerűen alig, illetve egyáltalán nem marad ideje
gondolkodni. És mindezt csak azért, hogy törleszteni tudja adósságait, és eleget tudjon
tenni kötelezettségeinek. Amit megtehet ebben a taposómalomban, az mindössze annyi,
hogy futkos, mint a mókuska a ketrecben, és reméli, hogy még sokáig bírja, ha nem
omlik össze alatta valami. Amikor hazamegy a munkából, eszik és iszik valamit, kifizeti a
számláit, tévét néz, és aztán pihen egy kicsit a következő napi robot előtt.
Mikor van itt idő gondolkodni és meditálni? Nincs. Ám hogy fenntartsák a látszatot
és elkerüljék a testi és lelki összeomlást, az emberek egészségtelen pótcselekvésekhez
menekülnek, az olyanokhoz, mint a kábítószer és alkohol, a szerencsejáték, csak azért,
hogy végig tudják dolgozni a hetet mentális lerobbanás nélkül. Esetenként azonban
előfordul, hogy valami felmondja a szolgálatot. Leggyakrabban ez a szív vagy a frusztrált
elme.
Ez az elkerülhetetlen anyagi cselekvés, amelyet „a modern élet lázas ritmusának”
nevezgetünk, arra szoktatja az embereket, hogy ne kérdezzenek rá az ilyen huszonnégy
órás elfoglaltság forrásaira, hanem inkább fogadják el kritikátlanul ezt az áldatlan
helyzetet. Ez megakadályoz bennünket abban, hogy feltegyük az élettel kapcsolatos
nagyobb kérdéseket, s így nyugodtan koncentrálhatunk továbbra is a mindennapi élet
anyagi kihívásaira, engedhetünk ösztöneinknek, mert így a legkönnyebb elmenekülni a
ránk nehezedő állandó nyomás elől. A démonok állandóan azt akarják, hogy érzéki
vágyainknak éljünk, mert így elhanyagolhatjuk az élet mélyebb tapasztalásait, és
helyette csak azzal leszünk elfoglalva, hogy mindig csak a pillanatnyi örömöknek éljünk.
A démonoknak az a végső célja, hogy központosítsák a hatalmat az egész világra, s
ezáltal könnyen és problémamentesen ellenőrzésük alatt tartsanak bennünket. Ha ez
sikerült, akkor közvetlenebb módon is kizsákmányolhatnak minket és manipulálhatnak
velünk.
Manipulációs tervek
Az emberi lényekhez hasonlóan, akik tervet készítenek az üzleti élet fellendítésére,
nagyszerű új létesítmények építésére, munkaköri fejlesztésre, a démonok is készítenek
tervet az ateizmus hirdetésére, az anarchia megteremtésére és az embertömegek
rabszolgaságának kiterjesztésére. Specifikus kampányokat agyalnak ki az országok, a
bolygók és az egész univerzum ellenőrzésére.
A démonok, különösen a nagy hatalommal rendelkezők, mindig rendkívüli módon
jól tudják, hogy milyenek az ellenfelek. Tudják, mivel lehet bennünket meggyengíteni,
megbénítani és megsemmisíteni. Tudják, mivel lehet serkenteni alantas ösztöneinket, és
szakemberek annak felismerésében, hogy mi a gyengénk, és tőkét tudnak belőle
kovácsolni.
Manapság a démonok olyan hatalmasak lettek, hogy a legtöbbjük tulajdonképpen
nem fél kimondani, hogy „na és? Úgysem tudsz semmit se tenni ellenünk.” Azt mondják:
„Úgy van, megöltük J. F. Kennedyt, Malcolm X-et, Marthin Luther Kinget, és a ti
Gandhitokat is. És ha nem vigyázol, neked is befogjuk a pofádat.”
A démonoknak alaptermészetük a pénzügyi kizsákmányolás megszervezése, az
ökológiai egyensúly megbontása és a népirtás bátorítása. Programjukhoz tartozik
W 70 X
Bhakti Tirtha Swami
továbbá, hogy korrupt, diktatórikus rendszereket juttassanak hatalomra totalitárius

vezetőkkel, akik az ő bábjaik. Keresik a lehetőséget, hogy minél jobban ellenőrizhessék
gondolatainkat és szívünket. Mindez a tevékenység „magától értetődő üzlet” számukra,
mert egész napirendjük a hatalmat és az uralkodást célozza.
Pszichikai manipuláció
A démonok által gyakorolt ellenőrzés egyik kevésbé ismert módszere a pszichikai
manipuláció. mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a világ vezető nagyhatalmai közül
mind több vállalkozik pszichológiai kutatásokra, s ennek alapján nyugodtan állíthatjuk,
hogy sok démoni lény misztikus hatalmat akar szerezni. Ahogyan az őszinte jógik is
keresik ezeket a módszereket, hogy segítsenek a társadalomnak, úgy manapság sok
démon is ezekhez a módszerekhez folyamodik, hogy lerombolja a társadalmat. A
pszichikai módszer, akárcsak egy kés, semleges. A sebész kezében a kés áldás, a bűnöző
kezében viszont átok.
Sokan már nem elégednek meg azzal, hogy a paranormális jelenségeket csupán
mitológiának tekintsék. Meg akarják tudni, hogyan lehet ezeket a jelenségeket
irányítani, és jobban meg akarják őket érteni, hogy hatalmat szerezzenek mások felett.
Ezért az olyan országok, mint a volt Szovjetunió és a jelenlegi USA óriási pénzeket
költött a pszichológiai jelenségek tanulmányozására, mert eszköznek tekintették erre a
célra.
Uralkodás a propaganda révén

Mivel a démoni erők állandóan keresik a lehetőséget a civilizáció lerombolására,
minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak a káros propaganda terjesztésére is.
Az ilyen propaganda jelenleg különböző jelszavakból, rímecskékből és a popzenéből áll,
amellyel az általános légkörre gyakorolnak hatást, és feltöltik azt negatív energiával. Sok
látszólag ártatlan hirdetés olyan hatást tud kifejteni, mint egy kábítószer-injekció
vérkeringésünkbe. Ha hosszabb ideig vagyunk kitéve ilyen stimulánsoknak, akkor
fokozatosan kiszárad életenergiánk, és állatias evilági módon figyelmünket csak anyagi
szükségleteinkre és testi vágyainkra fogjuk összpontosítani.
Nehogy véletlenül azt gondolják, hogy ez a helyzet nem szándékos. E földi világ
elemei szándékosan használják az agykontrollt és a tudatalatti hatásokat, hogy
befolyásolják a gondolkodási folyamatokat. Mindezek az erőfeszítések arra irányulnak,
hogy frusztrált és kétségbeesett emberekké váljunk, akik lelküket is készek eladni egy kis
kikapcsolódásért és nyugalomért. A démonok azt akarják, hogy annyira kimerültek
legyünk idegileg, hogy minden rábeszélés nélkül fogadjuk el a segítséget, bárhonnan
jöjjön is az, még akkor is, ha ez a „segítség” teljesen destruktív.
Sokszor a média e káros erők utasítására implikációkat és burkolt célzásokat használ
a közvélemény manipulálására, valamint arra, hogy becsukjuk szemünket és agyunkat
az igazság előtt. Ezek a negatív erők azt akarják velünk elhitetni, hogy minden kutatás a
metafizika, a lelkiség, a Földön kívüli élet terén veszélyes és kultikus. Érthető okokból ők
akarják monopolizálni a tudásnak ezeket a szféráit azért, hogy kezükben tarthassák az
ellenőrzést, a társadalom pedig maradjon tudatlan, legyen rabszolga, és csak azt kapja,
amit adnak neki.
W 71 X
Kábítószer-függőség a társadalom ellenőrzése céljából

Egy másik jelenséget is említettünk, amely úgyszintén nem véletlen a mai világban.
Ez a kábítószer-függőség. Amit jelenleg tapasztalunk, az nem más, mint egy
módszeresen tervezett szervezőmunka a mai civilizációban élő emberi lények már
érzéstelenített állapotának elmélyítésére. A világ lakosságának nagy része még nem
tudja, de tény, hogy a világ sok kormánya tevékenyen részt vesz a kábítószer-
kereskedelemben. Az Egyesült Államokban például, „a kábítószer-ellenes harc” ellenére,
bizonyítékok láttak napvilágot arról, hogy nem kizárt, hogy egyes területeken a CIA-nak
köze van a kábítószeres tevékenységhez.
Ne feledjük, hogy a kábítószer megzavarja az ítélőképességet, a koncentrációt, nem
tudunk helyesen tájékozódni tőle, és paranoiát okoz, ami lehetetlenné teszi, hogy
felismerjük igazi ellenségeinket. És végül a kábítószer függőséget vált ki, ami
közömbössé teszi a használóját, így az könnyen manipulálható lesz. A statisztika
félelmetes: Amerikában kb. 20 millió ember marihuána-függő, és csak az Egyesült
Államokban kb. nyolcmillió kokainfüggő személy van, és több mint egymillió ember függ
a herointól.
Ebből az a megdöbbentő következtetés vonható le, hogy a különböző szerektől függő
személyeknek átlagosan kevesebb, mint egyharmada tud majd felülkerekedni a
függőségen, ha egyáltalán sikerül. Ennek az a következménye, hogy minden társadalom
erkölcsi szövete napról napra gyengül. Idővel mind kevesebb és kevesebb ember tudja
majd legyőzni a függőséget. Gyakorlatilag az őket kezelő személyzet közül is sokan
kerülnek majd valamilyen függőségbe.
Érdekes módon a kábítószer-mennyiség áramlása egy adott társadalomban bizonyos
időközökben megnövekszik, különösen akkor, amikor olyan kampányok jönnek létre,
amelyeknek célja a tudatosság megnövelése. Gyakran láthatjuk azt is, hogy a könnyen
elérhető kábítószerek mennyisége hirtelen megnövekszik, amikor politikai szervezkedés
tapasztalható valahol. Ez a stratégia is része annak a démoni próbálkozásoknak, hogy
megfogjanak, és rabszolgasorsba taszítsanak bennünket. Amikor stratégiai fontosságú
időkben káosz és zavar lesz úrrá egy társadalomban, akkor energiáink megfogynak, és
kezdjük elfelejteni, hogy mik is az igazi problémák.
Szándékos problémateremtés
Lehet-e jobb módszert elképzelni a hatalom megerősítésére, mint azt, hogy titokban
látszólag megoldhatatlan problémákat teremtünk, s aztán a közvélemény követelésére
drasztikus lépéseket teszünk megoldásukra? Ez az egyik olyan technika, amelyet a
negatív erők előszeretettel alkalmaznak hatalmuk megtartására és növelésére, s teszik
ezt a közvélemény teljes támogatásával és helyeslésével.
Például a kormány összejátszásával nagy testületek szándékosan lerombolhatják a
mezőgazdasági önellátást valamelyik térségben, s aztán vetőmagot és mezőgazdasági
segédeszközt adnak el a még tönkre nem ment gazdáknak, s ezáltal kiszélesítik a
központi ellenőrzést. Háborúkat robbantottak ki és fejeztek be bizonytalan békével az
ún. „békefenntartó erők” segítségével. Az erőszakos fegyveres bűncselekmények
ugrásszerű megnövekedése az Egyesült Államokban kiváltotta a közvélemény részéről „a
fegyverellenőrzés” követelését. Ez a folyamat már csak azért is álnok, mert az éhezők
megsegítése, a béke megőrzése, vagy akár a fegyverellenőrzés magában véve nemes cél.
Ily módon a titkos erők mindig úgy jelennek meg előttünk, mint barátaink, pedig
gyakorlatilag csalást és erkölcstelen tettet hajtanak végre a hatalom megszerzése
érdekében.
W 72 X
Bhakti Tirtha Swami
A kormányok elárulják bizalmunkat

Talán nem lesz meglepő, ha azt mondjuk, hogy kormányaink egyes elemei nem
tekintik szívügyüknek a mi legjobb érdekeinket. Mindazonáltal sokan közülünk
nincsenek egészen tisztában azzal, hogy milyen nagyarányú is az az árulás, amelyet azok
követnek el, akik jóakaróink szerepében tetszelegnek. Az igazság, amely előbb, utóbb
majd úgyis kiderül, sokkal de sokkal destruktívabb, mint az, amit időnként megtudunk a
médiában megjelenő számtalan nyilatkozatból. Ezekből a programokból és cikkekből
megtudhattuk, hogy az, amit a kormányról, a helyi vezetőkről és oktatási
intézményeinkről gondoltunk, épp az ellenkezője a valóságnak. Megtudhattuk, hogy sok
általunk odaadónak hitt közalkalmazottunk korrupt áruló, akinek része volt
pénzmosásban, megrontásban, manipulációkban és talán még rosszabb dolgokban.
S mindez csak a jéghegy csúcsa. Ahelyett, hogy az emberek érdekeit képviselnék,
sokan a hatalmasok közül megpróbálják manipulálni és kihasználni a tömegeket.
Sokunk számára megdöbbentő módon ez nemcsak a fejlődő országokra vonatkozik, ahol
a visszaéléseknek gyakran nagy külföldi sajtóvisszhangja volt. Vonatkozik ez a vezető
nagyhatalmakra is, ahol a színfalak mögött sok vezető politikai személyiség és rezsim
elsősorban a világgazdaság lerombolásában és abban érdekelt, hogy újra vezessék be a
rabszolgaságnak itt tárgyalt rafináltabb formáit. Mindez egy jól tervezett szándékos
stratégia, amely a démoni napirend része.
Titkos társaságok
A világ konfliktusainak és zavaros helyzeteinek a fő oka abban rejlik, amit a „Nagy
Hazugságnak” szoktam nevezni. Az egyik legnagyobb hazugság, amit az emberiségnek
mondanak, a következő: „Azt kapod, amit látsz”. A valóságban a helyzet egészen más. Ez
az eredendő hazugság, egy sor kisebb hazugságnak a csírája. Szerte az egész világon –
gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt – számtalan félrevezető csalárd
fogalom létezik a közvélemény félrevezetésére. Tulajdonképpen semmi sem az, aminek
tűnik.
Amint azt az ősi írások is állítják, jelenleg az anyagi világot olyan titkos társaságok
irányítják és tartják ellenőrzésük alatt, amelyek egy „láthatatlan kormányt” alkotnak.
Gyakorlatilag az élet minden területén léteznek csoportok, szövetségek és testvériségek,
amelyeknek az a feladatuk, hogy speciális terveket és programokat indítsanak be. A
titkos társaságok nemcsak Európában és az Egyesült Államokban terjedtek el
széleskörűen, hanem az egész világon is. Azok a megválasztott hivatalnokok, akiket a
reflektorfényben látunk, ritkán azok, akik a dolgokat valóban irányítják.
Állítólag az a helyzet, hogy az Egyesült Államok és más országok korai történetében a
titkos társaságok azért jöttek létre, hogy megőrizzék a szent információt és tudást az
emberiség javára. Ellenségeik kegyetlensége miatt e társaságok közül sok a föld alá
kényszerült, hogy megőrizhesse az ősi bölcsességet, univerzális tudást és a magasabb
rendű metafizikai megértést annak érdekében, hogy ezt a tudást meg lehessen menteni,
és a későbbiekben hasznosítható legyen mások számára.
Sajnos a tisztességes szándékok ellenére, sok olyan földalatti társaságba, amely
eredetileg a szent tudás megőrzése céljából jött létre, kevésbé konstruktív elemek
szivárogtak be. És a démonok szokásához híven ezen elemek kémkedni kezdtek e
társaságok tevékenysége után, beléptek tagjaik közé, megtanulták technikájukat, és azt
arra használták, hogy megerősítsék hatalmukat a tömegek felett. Szomorú, hogy az ilyen
beszivárgás sok olyan titkos társaságot és csoportot érintett, amely haladó módon
értelmezte az emberi természetet és a kozmikus térséget.
W 73 X
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden titkos társaság és hatalmi elit önző és
destruktív orientációjú. Mindazonáltal ez arra kell hogy figyelmeztessen bennünket,
hogy rendkívüli éberséget kell tanúsítani és nem szabad, hogy a látszat félrevezessen
bennünket. Azonban minden jel arra mutat, hogy azok, akiknek van hatalmuk,
vagyonuk és kontroll-lehetőségük, mindezt továbbra is maguknak akarják megtartani,
hogy alááshassák a versenytársak befolyását és megfosszanak bennünket mindentől,
amitől csak lehet.
A „láthatatlan kormány”
Ezek a titkos társaságok óriási hatást fejtenek ki a „láthatatlan kormányokra”,
amelyek a világtörténelem folyását határozzák meg. Ha figyelmesen megnézzük a
világban végbemenő eseményeket és azok okait, minden bizonnyal fel fogjuk fedezni,
hogy a dolgok rendjét néhány nagyhatalmú személy és szervezet diktálja. A hatalmi elit
és a multinacionális bankárok vezénylik le tulajdonképpen a Földkerekség majdnem
összes fontosabb eseményeit. A világ sok részéből ér el bennünket elszigetelt kisebb
információdarabka az egész világ ügyeit intéző láthatatlan kormányról, valamint az
olyan lehetséges viszonyról, amely ezt a kormányt olyan csoportokhoz fűzik, mint
Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsa, a Nemzetközi Monetáris Alap és a Háromtagú
Bizottság.
Sokan úgy vélik, hogy ez a láthatatlan kormány az irányító erő az olyan destruktív
magatartásforma nagy része mögött, amely jelenleg ezt a bolygót sújtja. Ezt a kormányt
gyakran tartják olyannak, amelynek gonosz indítékai vannak, politikailag és
gazdaságilag pedig csalárd és furfangos. Bizonyos multinacionális bankok például
eldönthetik, hogy egy országban depresszió és recesszió legyen-e vagy sem, mindössze
annak alapján, hogy milyen politikai struktúrát választott az adott ország.
Ennek a titkos kormánynak a tagjai szintén tisztában vannak azokkal a nem fizikai
jellegű realitásokkal, amelyeket szándékosan eltitkolnak a nagyközönség elől. Ennek
pedig az a következménye, hogy néhányan szoros kapcsolatban állnak egy másik
dimenzióban létező nagyhatalmú lényekkel, akiknek van hatalmuk arra, hogy
nagyméretű pusztító cselekményeket hajtsanak végre a Földön.
Néhány fontos kérdés

Feltehetnénk a kérdést, hogy a mindent megbocsátó kegyes Isten miért tűri egy ilyen
helyzetnek a kialakulását. Miért van köztünk annyi sátáni erő és hatalom? Arathat-e
diadalt az igazság a gonoszság felett? Vajon a démoni befolyás hatalmába estünk? És ha
ez így van, akkor talán az is lehetséges, hogy a démoni elem a magasabb rendű az
istenivel szemben?
Ezeket a kérdéseket azért kell feltennünk, mert jelenleg úgy tűnik, hogy
társadalmunk alapvető struktúrái inkább a káros viselkedést helyeslik a kegyes
cselekmények helyett. Az emberek inkább a bűnös tevékenységet tekintik normálisnak,
és nem a nemes célok érdekében kifejtett energiát. Milyen következtetést vonhatunk le
ebből? Vajon az igazság katonái elvesztették a csatát? Megadják magukat a mind több és
nagyobb manipulációnak és kontrollnak?
Nem szabad elfelednünk, hogy ez a világegyetem a dualitásra épül. Minden írás, a
Biblia, a Korán, a Tóra és a Véda, elmondja, hogy vannak nem evilági lények: az
angyalok és az arkangyalok. És ha van egy pólus, lennie kell egy másiknak is. A
mérlegnek e két pólus közt gyakran az a neve, hogy „jin” és „jang”, vagy a hímnemű és a
nőnemű. Ha van jó az univerzumban, akkor létezik ennek ellentéte is, a rossz.
W 74 X
Bhakti Tirtha Swami
Itt a Földön állandó tanúi vagyunk annak a hadviselésnek, amely a kegyes és a nem
kegyes dolgok közt folyik. Ez a háború a démonok agresszivitásának és kriminalitásának
az egyenes következménye. De ez ugyanakkor az anyagi környezet örök aspektusa is
egyben. Ezt a háborút alapvetően az jellemzi, hogy a démonok állandóan maguknak
követelik elménket, hogy megfertőzzék azt, és ezáltal a hatalmi mérleg nyelvét a saját
javukra billentsék.
A magasabb rendű tudás relativitása és elnyomása

A tudás ősi rendszereiben a specifikus szokások és hagyományok megakadályozták a
gonoszt abban, hogy megrontsa alapvető évszázados elveit. Ma már nem ez a helyzet.
Egy olyan kultúra helyett, amely az igazság abszolút alapjaira épült, a modern világ a
relativitást ajánlja nekünk. Mivel a modern civilizáció szerint minden relatív, a
destruktív értékek könnyen be tudnak szivárogni a kollektív tudatba. Következésképpen
a jelenkor domináns mentális alapelve mindannyiunk számára az, hogy tegyük azt, amit
akarunk, amikor akarjuk, bármikor, amikor akarjuk, függetlenül attól, hogy ennek mi a
következménye mások szempontjából. A saját érzékeink kielégítéséért folytatott
hajszában elvesztettük a közösségi érzést, és többé nem tekintjük magunkat fivérünk
vagy nővérünk eltartójának.
Manapság a könyvesboltokban az egyik legnagyobb bestseller az olyan „mű”, amely
mindenkinek azt ajánlja, hogy „lépjünk kapcsolatba érzéseinkkel” függetlenül attól, hogy
viselkedésünk hogyan hat majd ki másokra. Arra bátorítanak bennünket, hogy tegyünk
tetszésünk szerint, minden gátlás nélkül. Sajnos ez a típusú viselkedés nincs sokkal
felettébb az állati élet szintjénél. Sohasem szabad felednünk, hogy mint emberi lények
egy belső tudattal is rendelkezünk, amely megadja az eszközt az önkorlátozásra.
Mindazonáltal sok médiabálványunk, belgyógyászunk, pszichoanalizátorunk, sőt
többször papjaink is arra buzdítanak bennünket, hogy igyekezzünk megvalósítani
önmagunkat, azaz tegyünk mindig a kedvünkre, és ne nyomjuk el képzelőerőinket.
Nyilván ezek a szélhámosok segítenek az embernek jól érezni magát az énközpontú
életben, hogy semmiért se érezzen lelkiismeret-furdalást vagy bűntudatot.
A helyzet most már olyan, hogy a beteg kezeli a beteget. A legnagyobb „átverés”
abban rejlik, hogy a ránk kényszerített sablonok miatt mindannyian kezdjük azt hinni,
hogy semmi sem abszolút, és hogy minden érték relatív. Ez korunk egyik legnagyobb
ostobasága.
A hagyományos rendszereknek van egy struktúrájuk, amely biztosítja azt, hogy az
abszolút értékek nemzedékről nemzedékre fennmaradjanak. Például a
mohamedánoknál a sejknek a feladata az, hogy fenntartsa és továbbadja a szent tudást,
ahogyan ugyanez a feladatuk Indiában a guruknak, Tibetben a lámáknak, s Afrikában a
királynak és a törzsfőnek. Ezek a személyek közvetítők az isteni kegyelem és az emberek
között. Ám ha tevékenységük összeütközésbe kerül az isteni elvekkel és megsérti a szent
feladatot, az idősek, papok és tanítók tanácsa összeül és kimondja, hogy ezek a lelki
vezetők vagy teljesítik kötelességüket ahogy kell, vagy pedig lemondanak tisztségükről.
Más szóval, a hagyományos rendszerekben a király, a pap vagy a törzsfő távol áll
attól, hogy autokrata legyen, és ne legyen alávetve senkinek. Bár ezek a különlegesen
kijelölt személyek olyan közvetítők, akiken keresztül az isteni kegyelem eléri a
közösséget, mégis be kell számolniuk tetteikről. Sajnos a nyugati civilizáció azt tanítja,
hogy egy ilyen hagyományos rendszer elavult és lényegtelen a modern élet
szempontjából. S közben az történik, hogy mind jobban kultúra nélkül maradunk, amint
lebontjuk azokat a falakat, amelyek megakadályozhatnának bennünket abban, hogy a
hamis értékek és a nem tökéletes tudás félrevezessenek bennünket.
Amikor a nyugati filozófia az olyan állításokra épít, hogy „Cogito, ergo sum
(gondolkodom, tehát vagyok)”, vagy pedig amikor komoly szakemberek azt tanácsolják
W 75 X
nekünk, hogy „cselekedjünk kedvünkre”, akkor jól tennénk, ha elfutnánk az ellenkező

irányba. Az ilyen tanács rossz és veszélyes. A reális lét nem a saját igényeink és vágyaink
körül forog, és nem arról szól, hogy önközpontúságunkból kifolyólag – ha törik, ha
szakad – minden vágyunkat ki kell elégíteni. Éppen fordítva, arról szól, hogy a
családunkkal, a közösségünkkel és végső soron Istennel való viszonyunk kontextusán
belül másokat kell szolgálnunk. Ennek ellenére a domináns nyugati filozófiai paradigma
azt sugallja, hogy a létezés célja az ember számára az, hogy „légy a minden és tegyél meg
mindent”. Ily módon arra bátorítanak bennünket, hogy versenyezzünk másokkal és
mások ellen azért, hogy minél többet markolhassunk magunknak tekintet nélkül a
következményekre. Ez, szeretteim, gonosz dolog, és sohasem ad nekünk vigaszt vagy
boldogságot.
Egy egészséges virágzó kultúrának egészen más célkitűzései vannak. Egy ilyen
kultúrában minden személy egy egésznek a részeként létezik. Mint már említettük, a
nyugati filozófia alapgondolata a „gondolkodom, tehát vagyok” állítás. Talán ez így is
van, de a kérdés az, hogy miről is gondolkodom, mire is gondolok. Talán arra, hogy egy
kiskorút bántalmazzak, vagy megerőszakoljak valakit, vagy kiraboljak egy öreg embert.
Az számít, hogy milyen a gondolataink és az ebből eredő cselekmény minősége, s nem az
a körülmény, hogy létezem, mint egy különálló gondolkodó ego. Mert egy közösséghez
tartozunk, és végeredményben szoros kapcsolatban állunk az egész világmindenséggel;
ezért van értékünk. Nem létezhetünk elszigetelten, külön-külön. Közösségben élünk,
együttműködünk vele, s ezért a közösségnek tartozunk számadással cselekedeteinkért és
azok következményeiért. Létünket ez teszi fontossá. Sajnos a relatív tudásra és értékekre
fektetett hangsúly, amely uralkodó nézet a modern társadalomban, elbizonytalanít
bennünket, és mindinkább úgy érezzük, hogy nem tartozunk számadással senkinek.
Manapság sok ember nem tudja pontosan, mit kezdjen magával. Ezt most úgy
mondják, hogy frusztrált. Sokan kezdik nem érteni, miért kell nekik halálra dolgozni
magukat, hogy elsajátítsanak egy szakmát, amely relatív a nap követelményeihez képest,
vagy egy olyan életpályán elindulni, amely szintén relatívnak tekinthető – s ugyanakkor
elvárják, hogy úgy viselkedjenek, mintha mindez abszolút lenne. Mennyire szomorú,
hogy jelenlegi paradigmánk nem bátorít bennünket semmi olyasminek az elfogadására,
ami igazán abszolút és örök lenne. Ehelyett a modern kultúra arra ösztönöz bennünket,
hogy teljes egészében szenteljük magunkat az időszerű funkcióknak, és ne vizsgáljuk az
élet nagyobb kérdéseit. Ilyen körülmények között viszont jól tennénk, ha feltennénk
magunknak a kérdést: „Milyen funkciókról is van szó?” Kinek van haszna abból, hogy
kizárólag csak az élet gyakorlati, funkcionális aspektusaira koncentrálunk, s minden
mást, ami nagyobb és jelentősebb, figyelmen kívül hagyunk?
A modern társadalom valóban lenyűgöző tudományos áttörést és technikai újításokat
hozott. Korábban, mint tudjuk, az emberek azt hitték, hogy a Föld lapos. Tudományos
ismereteink révén most már odáig jutottunk, hogy tudjuk, ez a szemlélet hibás. Jelenleg
kétségtelenül rendelkezünk a technikai eljárásoknak egy olyan hatalmas arzenáljával,
amelynek segítségével látszólag megoldhatatlan feladatokkal is sikeresen meg tudunk
birkózni. Ám mégis, kultúránk sok tekintetben sokkal primitívebb, mint elődeinké volt.
Csak felületes ismereteink vannak az emberi élet igazi céljáról, és elvesztettük a
közösségi érzést, valamint a számadási kötelezettség érzését. Tovább bonyolítja a
problémát, hogy sok ún. „technikai újítás” csak arra szolgál, hogy még zavarosabbá tegye
életünket anélkül, hogy kielégítené alapvető szükségleteinket az élet jelentőségének
felismerése, a szeretet és a szolgálat terén.
Annak ellenére, hogy sok tárgyban a modern materialista kultúra csak korlátozott
ismeretekkel rendelkezik, azt azonban általában elismeri, hogy az ember agyi
kapacitásának mindössze igen kis százalékát használja. Tudatunk nagyobb része alszik.
Nagyon kis mértékben bepillanthatunk az ember hihetetlenül nagy potenciáljaiba,
amikor olyan emberekkel találkozunk, akiknek az érzékei és képességei meghaladják azt,
W 76 X
Bhakti Tirtha Swami
amit mi „normálisnak” tekintünk. Akkor rádöbbenünk, milyen keveset is tudunk

valójában. Továbbá, a tudomány olyan műszereket használ, amelyek részrehajlók és
tökéletlenek, és tudományos ismereteinket teljes egészében érzékszerveink révén
szerezzük, amelyek gyakran relatív és megbízhatatlan eszközök – ahogyan azt a modern
fizika is bizonyítja annak szemléltetésével, hogy a megfigyelő hat arra, amit megfigyel,
vagy hogy a fény néha részecske és néha meg hullám.
A démoni erők egyik fő célja a lelkiség elfojtása a modern világban. Néha a démoni
erők megpróbálják lelki beállítottságunkat közvetlenül elfojtani, de ha ez nekik nem
sikerül, akkor vajon mi lehet a következő lépésük? Megpróbálják a vallást és a lelkiséget
azzal megrontani, hogy finoman saját céljaikhoz igazítják őket. Ily módon az emberek
azt hiszik, hogy igazi lelki gyakorlatban vesznek részt, pedig valójában káros
manipulációban és kontrollban van részük.
Ezen erőknek van egy másik módszerük is a lelkiség elleni aknamunkában:
megpróbálják elbátortalanítani a szükségben lévőket. Például megkérdezhetik az éhes
embertől: „Mire van szükséged? Kenyérre, pénzre, élelemre?” S aztán kinevetik ezt az
embert, s azt mondják neki, hogy imádkozzon Istenhez, hogy adja meg neki mindezt.
Ez természetesen érzékeny csapás olyasvalakinek, aki nem rendelkezik a lelki
érettség egy adott szintjével. Ha az ilyen emberek Istenhez imádkoznak, de az imának
nincs azonnali eredménye, akkor egyszerűen kétségbeesnek. Ezért van szükség lelki
érettségre és erős hitre. A lelki harcos tudja, hogy Isten nem fogad el parancsot senkitől
sem. És nem kifutófiú, akit meneszteni lehet a szupermarketbe, hogy anyagi
kívánságainknak eleget tegyen. A lelki harcos jól ismeri a démoni osztály által gyártott
valamennyi trükköt és illúziót, és kész kikerülni ezeket a csapdákat, miközben másokat
is figyelmeztet a veszélyre.
W 77 X
Kérdés: Ön egy nagyon részletes előadást tartott egy igencsak szokatlan témáról. Az
átlagember miért nem tud jobban hozzáférni ezekhez az ismeretekhez?
Válasz: Ezek az ismeretek mindenki számára hozzáférhetők, de sokan nem szívesen

vesznek észre bizonyos kellemetlen realitásokat. Ahogyan korábban említettük, nincs
hiány olyan emberekben, akik nagyon szeretik kihasználni azokat, akik hajlandók vakon
követni valakit vagy valamit. Gyakran hallunk arról, hogy milyen veszélyekkel jár, ha
valaki vakon, kellő megfontolás nélkül követ egy vallási vezetőt, de arról már sokkal
kevesebbet, vagy egyáltalán nem, hogy mi a veszélye annak, ha valaki vakon bevásárolja
magát ebbe a materialista kultúrába. Manapság az adatokat tudásként és a propagandát
bölcsességként fogadjuk.
Egy védikus történet ezt a helyzetet nagyon jól illusztrálja. Volt egyszer egy királyi
mosóember, akinek volt egy szamara a nehéz terhek cipelésére. A mosóember nagyon
szerette a szamarát: énekelt neki, etette, itatta és minden nap gondolt rá. A Szunanda-
Gandharva nevű szamár a legjobb társa volt egészen addig a szomorú napig, amikor is
Szunanda-Gandharva kimúlt. Abban az időben az volt a szokás, hogy az ember
leborotválta fejéről a haját, ha valamelyik családtagja vagy valamilyen más számára
fontos személy meghalt. S miközben a palotába ment, a király papja meglátta őt és
megkérdezte, miért borotválta le a haját. A mosóember azt válaszolta, hogy azért, mert
az ő drága Szunanda-Gandharvája meghalt. A pap úgy gondolta, hogy egy nagyon fontos
személyiség távozott ebből az árnyékvilágból, így hát ő is leborotválta a haját és
megfürdött a szent folyóban. Ezt követően a király minisztere is meglátta a papot és a
mosóembert, és megkérdezte, miért borotválták meg a fejüket. A király papja így
válaszolt: „Hát te nem is tudod? Szunanda-Gandharva ma meghalt”. Ezért
természetesen a miniszter is leborotválta a haját és megfürdött a folyóban. A király is
meglátta a miniszterét, a papot és a mosóembert, és ő is feltette ezt a kérdést. Mivel
mutatni akarta, hogy kedveli hű alattvalóját, hát ő is megborotválta a fejét és megfürdött
a folyóban.
A királyné meglátta, hogy a mosóember, a pap, a miniszter, sőt még szeretett királya
is leborotválta a haját, ezért megkérdezte a férjét, hogy miért. Amikor a király azt
válaszolta, hogy egy neves személyiség, Szunanda-Gandharva meghalt, a királyné
rákérdezett: „Ki volt az a Gandharva tulajdonképpen?” A Király erre nem tudott
válaszolni, és arra kérte a királynét, hogy várjon, megkérdi a miniszterétől. A miniszter a
király kérdésére azt válaszolta, hogy meg kell kérdeznie a paptól. A pap meg azt mondta,
hogy ezt a mosóembertől kell megkérdeznie.
Amikor a pap odament a mosóemberhez és megkérdezte, „Mondd csak, ki is volt ez a
Szunanda-Gandharva?”, a mosóember könnyekben tört ki és elmagyarázta, milyen
csodálatos teremtmény is volt ez a Szunanada. Hogy mennyire szerették egymást! És
hogy most már az ő élete egy fabatkát sem ér azután, hogy az ő csodálatos nagy társa
eltávozott! A pap azonban nem akart tágítani: „Ne haragudj – mondta –, de én valahogy
nem emlékszem erre az emberre”. Végül a sírástól fuldokolva a mosóember elmondta,
hogy Szunanda-Gandharva a szamara volt.
A történet azt mutatja, hogy milyen veszéllyel is jár, ha valamilyen információt
elfogadunk, és annak alapján cselekszünk anélkül, hogy megértenénk, miről is van szó
pontosabban. A szanszkritban ezt úgy hívják, hogy gaddalika, azaz mint a juh. Ha egy
juh beugrik az árokba, a többi követi.
W 78 X
Bhakti Tirtha Swami
Kérdés: Gondolja-e, hogy az ön üzenete végül is olyan mélyen érinti majd az

embereket, hogy megjavulnak és nagyobb Isten-tudattal fognak rendelkezni, annyira,
hogy viselkedésük oly mértékben konstruktív lesz, ahogyan azt ön leírta?
Válasz: Ez sok különböző tényezőtől függ. Ez attól függ, mennyire terjed el ez az

üzenet, és milyen gyorsan fog valóra válni. Általában Isten és küldötteinek üzenetét az
embereknek mindig csak egy kisebb csoportja hallja meg és fogadja el. Az az üzenet,
amelyet Mohamed próféta, Jézus Krisztus, a Buddha és oly sok más nagy tanítómester
hozott a világnak, a szeretet és a békés együttélés üzenete. Ők arra tanítottak, hogy nem
szabad túlzottan kötődnünk ehhez az ideiglenes léthez. De annak ellenére, hogy ilyen
nagy hatalmú személyiségek isteni tudást és inspirációt hoztak magukkal, az emberek
többsége nem használta ki ezen ajándék erejét az akkori időkben. Isten azonban oly
kegyes, hogy időről időre felruházza a tanítómestereket az elhivatottság érzésének
különböző szintjével, és lehetővé teszi, hogy köztünk legyenek, és hirdessék az emberi
élet magasabb rendű igazságait és emlékeztessenek bennünket arra, hogy mi a helyes.
Kérdés: Ön nagy tudású és rendkívül tájékozott ember. Mint ilyen, hogyan tudja
összeegyeztetni azt a gondolatot, amely szerint a vallás a tömegek ópiuma, az ön
elhivatottságával és vallásosságával?
Válasz: Én inkább spirituális, lelki vagyok, mintsem vallásos, és állandóan arról

beszélek, hogy túl kell lépni a vallásokon. Tudnunk kell, hogy sok vallásnak semmi köze
Istenhez. Például sok ember vallást csinált a kábítószer-élvezetből, a rock and rollból és
a sportmérkőzések nézéséből. Én nem akarok nevetséges lenni. A probléma a vallással
az, hogy a vallás hajlamos megosztani az embereket, a megosztottság pedig mindig
bonyolítja a helyzetet. Ha a jelenlegi világhelyzetet nézzük, akkor azt látjuk, hogy a
legtöbb konfliktus kiváltó oka a vallási szektásság. A mai világnak sürgősen szüksége
van arra, hogy az emberek a valláson túllépve a lelkiség felé forduljanak.
A különböző vallások túl gyakran megelégednek a szertartásokkal, a formával és
külsőségekkel. De ha mélyebben megnézzük a bona fide vallási hagyományokat,
megérezzük azt az univerzális igazságot is, amely minden vallásban közös. A probléma
része, hogy az emberek annyira elmélyültek a külsőségekben, a szentimentalizmusban,
az emóciókban, az eszképizmusban, hogy a vallást felhasználják az üzleti élet, a politika
a hovatartozás kimutatásának a céljaira ahelyett, hogy segítségével valóban
megismernék önmagukat és mélyebb tudatos tapasztalatokra tennének szert. E szektás
érzésvilág nagy része épp a démoni napirend kezére játszik.
Ha mélyen magunkba nézünk, akkor minden vallás gyökerénél fel fogjuk fedezni az
egyetemességet. Volt idő, amikor egy tudósnak ismernie kellett a nyelveket, a
történelmet, a biológiát, a filozófiát és egy csomó más tárgyat. Ám most, a szakosodás
évszázadában a legtöbb tudós egy-egy kisebb terület vizsgálatával foglalkozik.
Tudományos fokozatokat szerezhetünk olyan témákban is, mint például hogyan
mozgatják a hangyák a lábukat haláluk előtt, hogyan mászik a svábbogár vagy párzik a
pillangó. A legborzalmasabb témákat is tanulmányozzuk. Természetesen sok tekintetben
erre szüksége van a modern tudományos társadalomnak, de időnként a legjelentéktelenebb
területeken leszünk szakemberek csak azért, hogy az élet sok más fontosabb aspektusához
semmit se értsünk.
A tudás valójában interdiszciplináris. Ha valamelyik diszciplínát alaposan
tanulmányozzuk, rá fogunk jönni, hogyan függ össze az más diszciplínákkal. Ahelyett,
hogy azt mondanánk, hogy „én matematikus vagyok”, vagy hogy „én őslénytan-kutató
vagyok”, azt kellene megtanulnunk, hogyan javítsuk meg mások életének a minőségét.
Ez pedig azt követeli meg tőlünk, hogy lássuk az összefüggést az ismeretek minden
fajtája között.
W 79 X
Kérdés: Hogyan tudjuk megvédeni magunkat a gonosz befolyásával szemben?
Válasz: Ha úgy fogtok cselekedni, ahogyan a történelem nagy lelki tanítómesterei

cselekedtek, akkor védernyő alatt lesztek. Ha másképpen, akkor érett jelöltjei lesztek a
katasztrófának. Ezért úgy kell cselekednünk, ahogyan a lelki harcosok cselekszenek.
Harcosként jobban meg kell vizsgálnunk azt a tudást, amit kaptunk. Jobban meg kell
néznünk, hogy láthassuk: az Úr, aki idáig hozott bennünket, hogyan visz majd tovább,
még messzebbre.
Milyen specifikus módszerekkel tudjuk újfent ráhangolni magunkat a spirituális
életre? Egy fontos lépés, amelyet mindig megtehetünk, ha összpontosítunk, Isten nevét
említve hívjuk őt segítségül, aminek kollektív hatalma van. Ez a megszabadulás
hatalmas eszköze. Hívd Istent bármilyen neked tetsző néven, csak mondd ezt a nevet
érzéssel és meggyőződéssel.
A legtöbb vallási rendszerben ma már nem divat Isten nevének az említése. Vagy ha
igen, akkor ez egy bevásárló-listával együtt történik: „Egy új kocsi kellene”; „új házra van
szükségem”; „fizetésemelésre van szükségem, és igen, ne feledkezz meg a barátomról
sem”.
Gondoljátok, hogy Istennek kedves az ilyen ima? Ő azt akarja, hogy változzunk meg
valójában, hogy legyünk újra az a gyermek, aki a szülő szeretetére vágyik. Ha Isten nevét
említjük, akkor hívjuk is az Urat, úgy hogy készen kell lennünk befogadni őt. Ha hívjuk
őt, ha imádkozunk, ha meditálunk, ha ráhangolódunk, ha éneklünk, és nem vagyunk
készek befogadni az Urat, összezavarodunk. Mégpedig azért, mert ily módon nem
vagyunk sem materialisták, sem pedig spirituálisak, hanem valami halványan a kettő
között.
Ha kizárólag csak ateisták vagyunk tetőtől talpig, akkor legalább még jó ateisták
lehetünk. De ha nem vagyunk elkötelezett lelki harcosok, akkor senki földjén vagyunk,
mert ismerjük a magasabb rendű tant, de nem követjük. Ha nem élünk annak
megfelelően, amit tudunk, akkor belső természetünk ismeri az igazságot, és a
képmutatás megfojt bennünket. És amíg mosolygunk, és másokhoz beszélünk, legbelül
valami egész mást fogunk érezni. Ez azért van így, mert elménket ostromolja valami,
lelkünk pedig szabadságért és felszabadításért kiált.
Mindent összevetve, elsősorban arra van szükség, hogy magunkat vizsgáljuk meg
alaposan. Ismét egyensúlyban kell lennünk önmagunkkal, vissza kell térnünk a
természetes állapotunkhoz. Egyszer s mindenkorra le kell állítanunk az anyagi és külső
dolgok fontosságának kihangsúlyozását. Sohasem szabad felednünk, hogy lelki lények
vagyunk, akiknek történetesen anyagi testük is van, ám az igazi létünk a lélek.
W 80 X
Bhakti Tirtha Swami
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisből az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
5. fejezet
Könnyű áldozatok vagyunk
Agykontroll – Manipulációs technikák – Manipulációk a média közreműködésével – A reklám hatása – A

televízió hatalma – A test a minden – Az öngyilkosság dicsőítése – A kollektív öngyilkosság – Az
egydimenziós gondolkodás – Rendszerünk kudarca – Szegényes kapcsolatok – A szerető kölcsönhatás
akadályai – A családok és a közösség hanyatlása – A mentális egészség válsága – Kihívás a
pszichiátereknek – Orvos, gyógyítsd magadat! – A szerepmodellek fontossága – Az igazságot nem szabad
elferdíteni – Szükség van pozitív példákra – Kapcsolatunk a kollektív tudattal – Visszaélés az elmével –
Önpusztító minták – Tudunk változtatni – Kérdések és válaszok
Annak ellenére, hogy a destruktív erők ezen a bolygón képesek voltak tömeges zavart
okozni, azért mégsem csak őket kell hibáztatni nehézségeinkért. Tulajdonképpen
legnagyobb ellenségünk nem valami külső ördögi lény, hanem saját gyenge testünk. Más
szóval, a negatív hatalmak csak addig a pontig tudnak bennünket kontrollálni, ameddig
megnyitjuk magunkat befolyásuk előtt.
A társadalom tettei a társadalmon belül lévő egyének tetteinek összessége. Ezért
ha hibát találunk a társadalom viselkedésében, ha saját közösségünkön belül az értékek
általános hanyatlását figyelhetjük meg, az első reagálásunk az kell hogy legyen, hogy
saját magunkba tekintünk. Meg kell vizsgálnunk saját viselkedésünket és értékeinket, és
alaposan meg kell néznünk, milyen is a körülöttünk élő emberekkel való kapcsolatunk
minősége. Nem tudjuk a modern társadalom hanyatlását tanulmányozni, ha nem
vizsgáljuk meg, hogy mindennapi cselekedeteink révén mennyire vagyunk részei
valamennyien az adott problémának.
Agykontroll
Az egyik leghatékonyabb fegyver a civilizáció lerombolását célzó csatában az a
képesség, mellyel irányítani tudjuk a lakosság gondolatmintáit és érzékeit. Aki ezt meg
tudja tenni, az befolyásolhatja a társadalom értékeit és viselkedését, mert minden tett az
agyból indul ki. Ily módon az agykontroll hatalmas eszközzé vált a másokkal való
manipulációra és a tömegek rabszolgasorsba való taszítására.
Amint a technológiák mind bonyolultabbá válnak, az agykontroll egészen biztos az
egyik legnagyobb probléma lesz a 21. században. Mind finomabb és szélesebb körben
elterjedt módszereket használva, a tudósok továbbra is sok ötletes dolgot találnak majd
ki mentális energiáink kihasználására, méghozzá úgy, hogy nem is fogunk tudni róla
semmit. A kormányok hatalmas erőforrásokat fektettek be az agykontroll lehetőségeinek
kutatására és a különböző technikák elsajátítására, s az eredményeket nyilvánosan és a
magánszektorban is alkalmazzák kezdve a katonai támaszpontoktól a bevásárló-
központokig. Természetesen nem minden reklám tükrözi a nagyközönség félrevezetését
és irányítását célzó tudatos erőfeszítéseket, de az olyan jelenségek, mint a rejtélyes
háttérmuzsika az áruházakban, ultrarövid idejű megjegyzések a reklámokban, valamint
a semmi vágy felkeltése az egész kultúrában eszközzé vált sok határozott, jól szervezett
és gonosz motivációjú csoport számára.
W 81 X
Manipulációs technikák
Jelenleg számos program létezik már arra vonatkozóan, hogyan kell a
lelkipásztorokat, az ügyvédeket és a különböző szónokokat finom agykontroll-
technikákra oktatni. A „hatásos szónoklat” leple alatt megtanulják, hogyan kell bánni a
hangsúllyal, a rövid és hatásos mondatok adagolásával, a kézmozdulatokkal, hogyan kell
gondosan kiépíteni egy jól átgondolt hátteret azért, hogy a hallgatóság mentálisan is
ráhangolódjon az elhangzó mondanivalóra. Ezek a technikák az egyéni és
csoportpszichológia alapos tanulmányozása során nyert ismeretekre épülnek, és azokat
az ismereteket is felhasználják, amelyeket a jelenlegi trendek és magatartásformák
tanulmányozása alapján szerezhettek. Azok, akikből hiányzik az erős lelki fegyelem, vagy
akik nem tudják elkülöníteni magukat a „nyájszellemtől”, valószínűleg ismételten is
áldozatai lesznek az elmefertőzés ezen típusának egészen addig a pontig, amikor is
mások véleményét úgy fogadják majd, mint sajátjukat. De ha sikerül felépítenünk lelki
erőinket és jobban megértjük, hogy kik is vagyunk valójában, védve leszünk az ilyen
inváziók ellen.
Pszichikai kontroll
Egyes rendkívül magas szintű tárgyalások során az ENSZ-ben és másutt gyakran
előfordul, hogy szándékosan befolyásolják a hallgatóság pszichéjét, hogy elméjükre is
hatást tudjanak gyakorolni. Ha belegondolunk, ebben semmi szokatlan sincs. Ha a
technológiában sikerül valami újat felfedezni, az önközpontú emberek mindenképpen
megpróbálják majd felhasználni ezt mások manipulálására. Ahogyan a pszichét sikerült
elveszett gyerekek megtalálására vagy más konstruktív célra felhasználni, úgy ez az
egészen reális képesség negatív módon is alkalmazható az emberek elméjének
befolyásolására. Amint a világ mindinkább a gonosz hatások befolyása alá kerül, nekünk
kötelességünk, hogy aktívan védjük magunkat nemcsak az általános tévelygéstől, hanem
a rafinált manipulációktól és kontrolltól is.
Egyszer felkértek, hogy adjak egy órát a Pentagon „meditációs klubjában”.
Természetesen a lelki harcosok mindig hajlandók elmenni bárhová, ahol magasabb
rendű tudást tudnak osztani és támadhatják azt, ami romboló az emberi lélek számára.
Hamarosan rájöttünk azonban, hogy a klub néhány tagja egyszerűen el akarta sajátítani
különböző haladó emberek gyakorlatát azért, hogy tanulmányozhassák az agykontroll és
pszichikai jelenségek új rendszereit, amelyeket majd eszközül használhatnak mások
kizsákmányolására.
Manipulációk a média közreműködésével

A modern társadalom tagjai a mentális és a pszichológiai hadviselés állandó
állapotában vannak, mivel a média és a reklám állandóan bombázza őket, kegyetlenül és
minden nap, s arról akar bennünket meggyőzni, hogy csupán fizikai testek vagyunk egy
fizikai világegyetemben.
Például, a popzene nagy részét már eleve úgy írják, hogy negatíve befolyásolja az
emberek tudatalattiját, és arra ösztönözze őket, hogy legyenek fokozatosan, de bátran,
minél degradáltabbak. Az olyan zene, amely a bujaságot ösztönzi, rabbá tesz. Miközben
testünk egy helyen ül, elménk elkábul és ködös lesz, vágyaink megvadulnak, és
elkezdünk fantáziálni a különböző izgalmas érzéki örömökről.
A televízió úgyszintén hipnotizál és rabságba ejt. Az a ”népbutító doboz” egyike
azoknak a jelenkori legfőbb erőknek, amely az emberiséget mind tudatlanabbá,
érzéketlenebbé és erkölcstelenebbé teszi. Sokunk számára a hírek, a jelentősebb
W 82 X
Bhakti Tirtha Swami
sportesemények és más népszerű tévéműsorok nézése egyet jelent a modern

„olvasottság” fogalmával. Amint azt mindnyájan láthatjuk, a közvélemény és a
beszélgetések általános témája az előző esti tévés programokból fakad. A veszély abban
rejlik, hogy ez a körülmény a népszerű tévéműsorok és reklámok producereit rendkívül
erős pozíciókba helyezi, és innen nagyon könnyen tudják manipulálni a közvéleményt és
az érzékelést. Olyan nehéz elhinni, hogy ezek az emberek felismerik ezt az erőt és saját
erőik megszilárdítása érdekében ki is használják?
A pszichológusok az elektronikus jelzésektől függően a tudatosságnak négy olyan
különböző általánosan domináns állapotát határozzák meg az agyban, amelyek egy
elektroenkefalográf vagy EEG segítségével végzett mérésekkel mutathatók ki. A béta
állapot a normális ébrenlét állapota, amikor ébren vagyunk és ráhangolódtunk
környezetünkre. Az alfa állapot, amikor az ember mély meditációban, hipnotikus
állapotban van, esetleg épp álmodozik valamiről, vagy úgy alszik, hogy közben a szeme
állandóan mozog (rapid eye movement sleep: REM-alvás). A szubjektum ilyenkor
valamilyen egy dologra igyekszik koncentrálni, és 25 százalékkal is fogékonyabb lehet
ebben az állapotban, mint a béta állapotban. A théta és a delta a tudatalattinak
progresszíven mélyebb szintjei, amelyek általában mély álomban illetve érzéstelenítés
(anesztézia) alatt fordulnak elő.
Amint szép, kényelmes, biztonságos és légkondicionált lakásunkban kedvenc
karosszékünkben ülve egy-két finom szendviccsel és üdítőkkel mellettünk, órák hosszat
kapcsolgatjuk és bámuljuk a televíziót, könnyen kerülünk alfa állapotba, miközben ezt
észre se vesszük. A szó szoros értelmében hipnotizálva vagyunk – annyira együtt élünk a
műsorral, hogy nehéz tőle elszakadni. S arra pedig, ami körülöttünk zajlik, nem
figyelünk annyira oda, mint normális beszélgetések során.
A reklám hatása
A hirdetők maradéktalanul kihasználják ezt a helyzetet: vezető pszichiátereket,
pszichoterapeutákat és hipnotizőröket is alkalmaznak stábjukban, hogy
beprogramozzanak bennünket termékeiknek a megvásárlására. Tudatunkba állandóan
beinjekcióznak valamit egészen odáig, hogy a végén már nem tudjuk megkülönböztetni
saját gondolatainkat a poszthipnotikusan implantáltaktól. Gyakorlatilag kicsúszik a talaj
a lábunk alól, elvesztjük józan ítélőképességünket és akaratunkat, amint a vonalak
összemosódnak aközött, ami valós és tartós, és ami hamis és ideiglenes.
Ennek nagy része a hirdetések rendkívül magas árával áll összefüggésben. A
tévéállomások sok ezer dollárt kérnek minden egyes másodpercért az éterben. A
hirdetők természetesen azt akarják, hogy befektetéseik megtérüljenek, ezért
mindegyikük ki fogja használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a modern tudomány
nyújthat.
Ezeknek a kommersz reklámszövegeknek a megfizethetetlen árai sem teszik
lehetővé, hogy sok jó és pozitív üzenet eljusson hozzánk. Akik ezeket a reklámszövegeket
gyártják, nem éppen a legjobb barátaink, jóakaróink és honfitársaink. Mert vajon ki tud
ekkora összegeket kifizetni? A sarki zöldséges? Természetesen nem! Egészséges
étrendünket ugyanazok igyekeznek összeállítani számunkra, akik megpróbálják a
tömegeket is irányítani, és az új rendet bevezetni. Becsületesen meg kell kérdeznünk
magunktól: ezek az emberek csakugyan meg akarnak ajándékozni bennünket a siker
titkaival? Természetesen nem! Saját önző napirendjüket követik.
Amit állandóan igyekeznek agyunkba pumpálni, az olyan információ, amely az ő
specifikus érdekeiket szolgálja. „Vedd ezt”, „Hordd ezt”, „Edd ezt”. Más szóval: „Tégy
csak minél több pénzt az én zsebembe, és – ha lehetséges – légy te is az én
napirendemnek a része, felejtsd el saját céljaidat, és tedd azt, amit én mondok!”.
Észrevettétek-e, milyen termékeket reklámoznak a nagy kupameccsek és
W 83 X
világbajnokságok során? Oktatási vagy az élet minőségének javítását célzó egyéb

hasznos eszközöket? Véletlenül sem. Minden bizonnyal végtelen számú reklámmal
találkozhatunk majd, amelyek gyorsbüfét, gyors kocsikat és egyéb gyors mindent fognak
hirdetni ahhoz, hogy „igazán élvezhessük” az életet.
Egy másik jelenség, amit tévénézés közben megfigyelhetünk, hogy a hangerő a
reklám idejére megnövekszik. Továbbá, a bemondó beszédének a ritmusát a hirdetések
alatt a legtöbbször olyanra hangolják, hogy hatással legyen a néző tudatára.
Princetonban, mint egyetemi hallgató meglehetősen sokat foglalkoztam hipnózissal, és
mindig megdöbbentett, hogy milyen könnyű az embert a szó szoros értelmében
hipnotizálni anélkül, hogy tudna is róla.
A televízió hatalma
Még több aggodalomra ad okot azoknak a tévéműsoroknak a tartalma, amelyeket
állandóan nézünk. Ritka kivételtől eltekintve a televízióban látott legtöbb epizód
félelmet keltő és adrenalinszint-emelő. Kiválthatnak egy olyan érzést, mintha kimerültek
lennénk anélkül, hogy változtattunk volna ülő helyzetünkön, és ha sokáig vagyunk kitéve
ilyen hatásnak, úgy érezzük majd, hogy a nap hátralevő részére már kiégtünk, mintha
csakugyan valamilyen sérülés ért volna bennünket.
Mire a gyerekek Amerikában 18 évesek lesznek, már sok ezer erőszakos
bűncselekményt láthattak a tévében. Ezért nem csoda, hogy az erőszakos fiatalkori
bűnözés emelkedőben van. Ha az iskolaudvaron játszó gyerekeket figyeljük, akkor is
gyakran hallhatunk olyan felkiáltásokat, hogy „Most megöllek!” Sokszor
játékfegyvereikkel is hadonásznak, és erőszakos epizódokat játszanak le.
Gyakran a biztonság hamis érzetével ringatjuk el magunkat, úgy gondolván, hogy az,
amit a televízióban látunk, „nem igaz”. Ez a hozzáállás azonban rendkívül veszélyes,
mert a televíziós alakok igazi hatást gyakorolnak elménkre. Okozhatnak aggodalmat és
izgalmat is. Sőt, még arra is bátoríthatnak egyeseket, hogy hasonló módon cselekedjenek
a valós életben. A tévénézés annyira izgatja belső rossz tulajdonságainkat, hogy sok
ember már olyan, mint egy időzített bomba: bármikor kész felrobbanni mind attól az
erőszaktól, amelyet gyerekkora óta látott.
Legtöbben közülünk, különösen ha lelki orientációjúak vagyunk, sohasem
engednénk meg, hogy azok az események, amelyeket a televízióban látunk,
otthonunkban is megtörténjenek. Sajnos azonban nem vagyunk tisztában azzal, hogy a
televízióban látott eseményeknek az energiája éppolyan mélyen behatol az
atmoszféránkba, mintha csak az életben is megtörténtek volna.
A test a minden
A legtöbb tévénézés nem más, mint egy végtelen kampány a testi kényelem
biztosítására. Ez pedig azért van, mert a legtöbb tévéműsor szponzora olyan terméket
gyárt, amely testi kényelmünket szolgálja. Ez ugyanakkor megszállott érdeklődést
teremt a testtel való törődéssel, és rendkívüli módon eltávolít a lelki dolgoktól. Az ilyen
hozzáállás teljes egészében terméketlen az emberi fejlődés szempontjából.
Mindazonáltal minden nap akaratlanul is folytatjuk ezt az életformát. Ezzel alávetjük
magunkat azoknak a hatásoknak, amelyek a legnagyobb mértékben fokozzák ezt a
megszállott törődést a testtel lelkünk rovására.
A negatív gondolatok és képek sokasága miatt, amelyekkel állandóan bombáznak
bennünket, azok, akik nem kötelezték el magukat a magasabb tudatnak, egyáltalán nem
lesznek képesek szabadon gondolkodni. Ha nem foglalkozunk a lelki megújulás, az ima
W 84 X
Bhakti Tirtha Swami
vagy a megtisztulás valamelyik gyakorlásával, akkor az önközpontúság, a versengés, a

gyűlölet és esetenként az erőszak folyama elsöpör bennünket.
Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a televízió önmagában véve rossz vagy gonosz.
Csak arról van szó, hogy teljesen elmerülünk a televízió által nyújtott szórakozási
lehetőségekben, s ez már problémát okoz. Az ilyen elmerülés aztán elvon bennünket a
mások szeretetének és magasabb rendű természetünk megismerésének igazi önerősítő
aktusától. És ha nem vagyunk tisztában az élet magasabb rendű céljával, vagy pedig úgy
érezzük, hogy el vagyunk szigetelve más emberi lényektől, illetve nincs kapcsolatunk
velük, akkor azzal válaszolunk, hogy elnémítjuk önmagunkat, külön utat kezdünk járni,
depresszióba esünk, vagy egyenesen öngyilkosok leszünk.
Az öngyilkosság dicsőítése
Az emberben minden valószínűség szerint akkor merül fel leginkább a saját élete
kioltásának gondolata, amikor a társadalom tagjai és vezetői nem tudják felismerni a lét
lelki dimenzióit, és ehelyett az emberi tapasztalatok anyagi aspektusaira, vagy pedig
olyan metafizikai gondolati módszerekre összpontosítják a figyelmet, amelyek csak
felszínesen érintik az élet igazi értelmét. Ha nincs megfelelő kapcsolatunk a
transzcendentális világgal, akkor könnyű zsákmánya lehetünk az apátia és depresszió
egy nagyobb hullámának. Ha valaki öngyilkosságot követ el, akkor kaput vagy utat
nyithat más személyek vagy csoportok előtt is a példa követésére, mivel mindannyian,
mint társadalmi lények fogékonyak vagyunk a körülöttünk zajló folyamatokra.
Érdemes felfigyelni arra a körülményre, hogy azok között, akiknek látszólag
„mindenük megvan” anyagi szempontból, több öngyilkos akad, mint más társadalmi
csoportokban. Továbbá, a társadalom legintelligensebb tagjai közül néhányan olyan
szemléletet hirdetnek, amely inkább egy negatív hozzáállást bátorít az emberi élettel
szemben. Például, az egzisztencializmus mint filozófia, amely egész nemzedékekre volt
hatással, olyan híres entellektüelektől, ún. nagy elméktől származik, mint Albert Camus
és Jean Paul Sartre. A New Columbia Encyclopedia (Új columbiai lexikon) például azt
írja, hogy Sartre egzisztencialista írásaiban „úgy tekinti az embert, mint egy
felelősségteljes, ám magányos lényt, akinek óriási terhet kell cipelnie. S ez egy rettenetes
szabadság: választhat, de a sorsra kell bíznia magát egy értelmetlen univerzumban”.
Ezek a gondolkodók a materialista filozófia szempontjából természetesen rendkívüli
intelligenciával rendelkeztek, de mivel ateisták voltak és csak az anyagi jelenségeket
ismerték el, ezért az ő történelmi értelmezésük és az ember szerepének az elemzése olyan
következtetésekre vezetett, hogy minden hiába és reménytelen. Sokan azok közül, akik e
filozófiai trendek hatásának állandó jelleggel ki voltak téve, végül is feltették a kérdést: „Mi
az értelme az életnek, ha csak arra születtünk, hogy küzdjünk és aztán meghaljunk?” Az
egzisztencializmus tantételei alapján teljesen félreértelmezték azt a szabadságot, amelyet
azok hirdettek. Véleményük szerint, amennyiben az életnek nincs semmi transzcendentális
értelme, akkor az öngyilkosság engedélyezhető és igazolható.
Sylvia Plath egy másik példája az öngyilkosság dicsőítésének. Plath ismert írónő és költő,
akinek műveit manapság sok egyetem humán tanszékein tanítják, mint kiemelkedő irodalmi
alkotásokat (Pl. Az üvegbúra – a ford. megj.). Ő és egy másik korabeli írónő, Virginia
Woolf, majdhogynem legendás hősök lettek az irodalmi közvélemény körében, részben
azáltal, hogy elutasították az élet követelményeit, ami náluk mind két esetben végül is
öngyilkosságba torkollott. Sylvia Plath gázzal fojtotta meg magát (fejét egy gáztűzhely
sütőjébe helyezte, miután megnyitotta a csapot), Virginia Woolf pedig úgy végzett magával,
hogy követ kötött a nyakára és vízbe ugrott.
Ezen öngyilkosságok természetesen tragikusak, de korunk egy másik nagyobb tragédiája
az, hogy az irodalomtörténet, a tudományos irodalmi világ majdhogynem isteníti ezeket a
nőket. Az öngyilkossággal kapcsolatos döntésüket majdhogynem vonzónak és
W 85 X
elfogadhatónak tűnteti fel. Ha pedig egyszer úgy tiszteljük őket, mint kiemelkedő irodalmi
tényezőket, akkor más frusztrált értelmiségiek is követendő példát látnak majd bennük. Ily
módon „ezen tudósok” minden további nélkül mondhatják, hogy a nyomorúság felismerését
követő legkönnyebb megoldást eredményező módszer az, ha beveszünk egy-két
méregtablettát vagy főbelőjük magunkat. Mert hogy hát ez a legtisztességesebb és
legbátrabb cselekedet ebben a tisztességtelen világban.
A kollektív öngyilkosság
Néha az öngyilkosság kollektív háttérrel történik. Az öngyilkosságok, gyilkosságok,
és szent háborúk száma növekszik, s ezekben a csoportokban az emberek valamilyen
karizmatikus őrült eszmét követve idő előtt sírba szállnak. Például 1997-ben
harminckilenc főként felső középosztálybeli felnőtt férfi úgy követett el öngyilkosságot,
hogy barbitursav, vodka és a fulladás keverékét használta. A tragédia a kaliforniai
Rancho Santa Fében történt egy saját maga által valamilyen vallási vezetőnek kikiáltott
személy, Marshall Applewhite irányításával. E félrevezetett személyek szerencsétlen
csoportja a Mennyek Kapuja követőinek nevezte magát, és mindegyikük azt hitte, hogy
az öngyilkosság által csatlakozhat a Hale-Bopp üstököshöz, mint egy lelki lény, és a
fizikális valóság kapuján át beléphet a lelki birodalomba.
E látszólag hihetetlen események középpontjában az áll, hogy a benne résztvevő
emberek többsége eldobta magától az élet izgalmas, egyetemes kalandját. Az élet
legnagyobb kalandja az, hogy felfedezzük önmagunkat, megvalósítjuk önmagunkat
azzal, hogy szeretünk és szeretve vagyunk. E három aspektus mindegyike szorosan
összefügg, mert ha valóban felfedezzük magunkat, akkor az önmegvalósítás is
bekövetkezik, mert rájövünk, hogy állandóan, örökké szerető lények vagyunk. A szeretet
szépsége abban rejlik, hogy mindkét irányban működik: ha igazán szeretjük
önmagunkat, akkor másokat is szeretni fogunk, és ha eléggé szeretjük magunkat, akkor
természetesen másokat is szeretünk, mert a szeretet elsődleges szükséglet
önmagunkban.
Az egydimenziós gondolkodás
Nem szabad megengednünk magunknak, hogy az öngyilkosságot bármilyen
formában elfogadó társadalmi klímahatással legyen ránk. Minden bona fide spirituális
tan szerint az igazság lényege az, hogy az öngyilkosság nem elfogadható módja a
szenvedés befejezésének és nem biztosítja a belépést a lelki világba. Földi életünknek
célja van, és a halál nem egy alternatív életstílus. Az öngyilkosság rendkívül
sajnálatraméltó és gyáva cselekedet, és csak az életnek végtelenül leegyszerűsített és
egydimenziós értelmezése sugallhatja.
Sajnos sok ember fél attól, hogy hitrendszerük valamilyen kihívással kerül szembe,
és halálra ijednek, ha szokványos gondolkodási módjukat esetleg sutba kell dobni, és az
élettel kapcsolatos egyéb perspektívákkal kell szembenézniük. Nem szívesen
tanulmányozzák az ősi bölcsességet, mert rettegnek attól, amit ez megkövetelhet tőlük.
Így túl sokan lesznek az anyagi világ annak a három módjának a szubjektumai, amelyet
az ősi védikus írások úgy ismernek, mint a száttva, rádzsa és táma. Ezt a három szót
úgy lehetne lefordítani, mint a jóság, szenvedély és tudatlanság módja. Manapság a
szenvedély és a tudatlanság módja rendkívül széleskörűen elterjedt – különösen a
tudatlanság módja.
A tudatlanság módját a lustaság jellemzi a cselekvésben és a gondolkodásban
egyaránt. Az ebben a módban lévő emberek hajlamosak a részegségre, a kábulatra és az
önámításra. A tudatlanság módjának hatására az emberek nehezen értik meg mind azt,
W 86 X
Bhakti Tirtha Swami
ami az ismerős anyagi világon kívül van. Ha a spiritualitás magasabb rendű fényét
megtagadjuk a lélektől, akkor az a lélek nem tudja felfogni az élet finomabb árnyalatait
és ennek következtében esetenként rendkívül depresszióssá válik. És csakugyan a
tudatlanság módjában levő emberek gyakran válnak ateistává, és kérdezik: „Miért
hagyja az Isten, hogy az emberek milliói szenvedjenek?” Vagy pedig „szerető Isten miért
engedélyezi a népirtást, a holocaustokat és a természeti csapásokat?”
Gyakran ezek az emberek nem értik az élet „játékszabályait”, és nem tudják
felismerni az egyes események (és minden esemény) lényeges igazságát. S ezért alig
ösztönzi őket valami az élet folytatására, amikor nyilván esetleges, véletlen kozmikus
„igazságtalansággal” konfrontálódnak. Gondoljunk csak bele: ha egyszer azt hisszük,
hogy nem tudjuk irányítani sorsunkat – mert nincs olyan felsőbbrendű hivatal, amely fel
van ruházva azzal a hatalommal, hogy igazságot szolgáltasson, vagy pedig e felsőbb
rendű hivatal nem szeret bennünket – akkor ebből könnyen levonhatjuk azt a
következtetést, hogy a legésszerűbb és legjárhatóbb út, ha mindennel a lehető
leggyorsabban és legfájdalommentesebben végzünk.
Természetesen, mint lelki harcosok, jól tudjuk, hogy nem vagyunk testünk abszolút
tulajdonosai. Tudnunk kell, és meg kell értenünk, hogy Isten a tulajdonosa mindennek,
beleértve a testünket is, és hogy valaki másnak a tulajdonát megrongálni: erőszaktétel.
Azt is tudjuk továbbá, hogy mindannyiunknak megadatott egy bizonyos időszak, amit
ebben a bizonyos testben el kell töltenünk. És amennyiben idő előtt megszakítunk
valamilyen élettartamot, akkor lehet, hogy kénytelenek leszünk kitölteni a nekünk szánt
időt egy másik – nyilván egy sokkal rosszabb – környezetben. Az igazi lelki harcosoknak
nem lehet semmi dolguk az öngyilkossággal.
Rendszerünk kudarca
Ha egyszer rájövünk, hogy nemcsak test vagyunk, hanem elsősorban lélek, amely a
testben lakozik, akkor fontos kulcsot nyerünk boldogságunkhoz és józan
gondolkodásunkhoz. Mert valóban, hacsak nem értjük meg, hogy örökké tiszta
spirituális lelkek vagyunk, akkor sohasem találunk megnyugvást, boldogságot és
elégedettséget hosszabb időre – még akkor sem, ha nagy vagyonunk van. Ha nem
vagyunk hajlandóak elég időt fordítani örök természetünk felfedezésére és erősítésére,
akkor nem kerülhetjük el az aggódást és a depressziót. A félelem, a szomorúság és a
harag egyszerűen gúzsba köt bennünket, s mindig amiatt fog fájni a fejünk, hogyan
védjük meg azt, amink van, és félni fogunk attól, hogy egyszer mindenünket
elveszíthetjük.
Van egy védikus alapigazság, amely szerint a gyümölcséről lehet megismerni a fát.
Amennyiben ez egy érvényes mérce, akkor három erős jelenkori mutatója is van annak,
hogy életmódunk kudarc: a széleskörűen elterjedt öngyilkosság, a kábítószer, valamint a
mentális betegség. Mindezek a tényezők hasonló következtetés felé mutatnak: nyilván az
anyagi siker önmagában még nem elég. Talán a kézzel is tapintható korszerű ellátás,
valamint a személyes tőkével való manipulációnak a képessége nem elég garancia a
boldogságra. És az is nagyon lehetséges, hogy az akadémikus és empirikus kutatások
alapján nyert tudás sem felel meg önmagában annak, hogy életünknek jelentősége is
legyen. Ezek relatív és szubjektív jelenségek, amelyek egyszer örömet okoznak, máskor
viszont csalódást. Tartós elégedettséget nem adnak nekünk.
Azon kívül, hogy kizárólagos hangsúlyt fektet az anyagi elégedettségre, a modern
társadalom megtervezése is olyannak tűnik, amely elszigetel bennünket a többi
embertől. Pedig végeredményben kölcsönös viszony van köztünk – mindenki hat
mindenkire, és a környezetre, megszámlálhatatlan módon. Amikor önző módon
individualisták vagyunk ahelyett, hogy a kollektív jólétre törekednénk, mindannyian
szenvedünk, mert magunknak is ártunk, amikor másokat igyekszünk „megfúrni” és
W 87 X
helyzetükön rontani. Lényegében, legbelül, úgy tudjuk magunkat azonosítani, hogy a

többiek mennyire fogadnak el bennünket azon hozzájárulás alapján, amit teszünk, és
annak alapján, ahogy fogadják vagy elutasítják. Ha haszontalannak és fölöslegesnek
érezzük magunkat, vagy pedig nem tudunk eleget tenni rendeltetésünknek, szomorúak
és közönyösek leszünk, sőt valószínűleg öngyilkos gondolataink is lesznek.
Az eksztázis velünk született emberi szükséglet és természetes emberi állapot.
Minden élő entitás vágyik valamilyen csúcstapasztalatra, a minél kellemesebb élményre.
Mindannyiunk számára normális dolog, hogy keressük a boldogság mélyebb szintjeit –
különösen a mostani időkben, amikor az emberek ahelyett, hogy beszélgetnének
egymással, a másiknak beszélnek, s amikor olyan kevesen tudják azt mondani, hogy
igazán szeretünk valakit, vagy pedig valaki igazán szeret bennünket. Valóban annyira
meglepő, hogy az öngyilkosság annyira elterjedt társadalmunkban? Az öngyilkosság
emfatikusan azt mondja: „Annyira boldogtalan vagyok. Nem szeretem magamat, és
téged se szeretlek annyira, hogy érted éljek!” Még tovább is megy, és azt mondja:
„Senkiben sem érzek annyi szeretet, hogy érdemes lenne élnem.”
Szegényes kapcsolatok
Szomorú és ironikus, hogy amíg a kommunikációnak annyi sok bonyolult módszere
létezik a világban, a kölcsönös megértés – az embereknek az a képessége, hogy egy
mélyebb szinten értsék és ismerjék egymást – szinte teljesen elapadt.
Amint a kapcsolatok mind mesterségesebbé és kozmetikázottabbá válnak, nincs
szükség arra, hogy alaposabban gondolkodjunk és kommunikáljunk. Nem kell többé
elszámolni tetteinkkel, és senki sem kényszerít bennünket, hogy becsületesen fejezzük ki
magunkat. A nap végén azonban az ilyen viszonyok sekélyes módja következtében
hajlamosak vagyunk arra, hogy unottak, szárazak és kielégítetlenek legyünk. Ekkor
aztán különböző pótcselekvésekhez fordulunk, hogy kitöltsük az űrt, vagy függőséget
kiváltó szerekhez folyamodunk, hogy csökkentsük a szenvedést, vagy legalább békésen
szenvedjünk.
Manapság sok útja, módja van annak, hogy vakon, az igazi kommunikáció vagy a
kölcsönös tevékenység szükséglete nélkül szórakozzunk. Az emberek többnyire az üres
vagy a visszaélő kapcsolatoktól szenvednek. Csalódnak anyjukban, apjukban,
barátaikban, férjeikben, feleségeikben, gyerekeikben, de még lelki pásztoraikban és
politikusaikban is, akik kizsákmányolják őket.
Az ilyen kapcsolatok mélyen bánthatnak bennünket, mert olyan emberekről van szó,
aki a legkedvesebbek nekünk. Tőlük várjuk a legtöbb szeretetet, figyelmet és segítséget.
Senki sem tud jobban megbántani bennünket, mint az, akit igazán szeretünk.
Természetesen ezek az emberek megadhatják nekünk a legnagyobb boldogságot,
védelmet és elégedettséget is.
A szerető kölcsönhatás akadályai

E szomorú állapotok egyik fő oka az emberi kapcsolatok hollywoodi felfogásában
rejlik. Az erőszakkal beléjük táplált káros példák miatt a házastársaknak komoly
problémáik vannak a szerelmi kapcsolataikban, a gyerekek nem tudják, hogyan kell
tisztelni a szülőket, a szülők pedig nem tudják, hogyan kell igazán törődni
gyermekeikkel. Még ha fel is tudjuk ismerni, hogy valahol baj van, nem tudjuk kezelni az
okokat, mert nem vagyunk tisztában azokkal a negatív hatásokkal, amelyeket a
médiában követendő példának állított szerepmodellek gyakorolhatnak tudatunkra.
W 88 X
Bhakti Tirtha Swami
A családok és a közösség hanyatlása

A „közösség” szó egységet jelent. Együttműködést és kommunikációt feltételez. De a
jelenlegi világrendben az igazi közösség ritka. Helyette megszámlálhatatlan álközösség
van. A bennünket körülvevő intézmények, csoportok és családok közül túl sokból
hiányzik az igazi meghittség vagy a kommunikáció. De a szeretet és meghittség lényeges
eleme az életnek. Ahogy a szeretet gyógyít, úgy a szeretet hiánya ölni is tud.
Aki egy olyan közösségben él, amely az anyagi javakra fekteti a fő hangsúlyt – egy
olyan közösségben, amelyben az emberek azért dolgoznak keményen, hogy gazdagságot
szerezzenek a meghittség megteremtése helyett – , könnyen a kétségbeesés zsákmánya
lehet, ahogyan kortársai, kollégái és mentorai is. Ez a helyzet a modern civilizációval.
Az erős, szerető közösségek különösen fontosak a felnövekvő egészséges, boldog
gyermekek szempontjából. A gyermekek különösen könnyen sérülnek, ha azok, akiknek
a feladata védeni őket, ehelyett bántják, megalázzák őket, és nem törődnek velük. És
még inkább megsérülnek, ha azok, akiknek gondoskodniuk kellene róluk, csak a
minimumot teszik meg értük, vagy ami még rosszabb, kizsákmányolják vagy
kizsákmányoltatják őket.
A mentális egészség válsága

Az orvosok, tanácsadók és lelki pásztorok talán mindenkinél jobban felismerték a
gyenge kommunikációval és a közösség hiányával kapcsolatos probléma komolyságát
ebben a társadalomban. Az elégtelen kapcsolatok és a darabokra tört kontaktusok miatt
megszámlálhatatlanul sok ember érzi magát egyedül, levertnek, depressziósnak és
frusztráltnak, és sokan veszítik el azt a vágyat, hogy hatékonyan funkcionáljanak a lét
normális szféráiban. Sokan élik „a csendes kétségbeesés” életét, míg mások az erőszakos
és destruktív magatartás felé fordulnak.
Amint arról már korábban szó volt, az Egészségügyi Világszövetség
megállapította, hogy az elkövetkező húsz évben az egyik legnagyobb egészségügyi válság,
mellyel a világközösségnek szembe kell majd néznie, a mentális betegség lesz. A
mentális betegség különböző formái már járványszerű méreteket öltenek, amint az
emberek mind nagyobb száma az egész világban tapasztalja azt, hogy romlanak családi
kapcsolataik és mind nagyobb csalódásokkal kell szembe nézniük.
A mentális egészség témája szorosan összefüggött a politikával és az elnyomással az
emberiség történetének minden korszakában. Most jobban, mint bármikor azelőtt
tapasztalhatjuk, hogy a világ lakosainak mentális egészsége olyan hatásoknak van
kiszolgáltatva, amelyeket nem tudnak irányítani. Hatalommal való nyílt visszaélés és
zsarnokság volt a múltban is, és természetesen ma is folytatódik. Ám mégis a finom
manipuláció és ellenőrzés a médián keresztül új hatalmas fegyver lett az elit kezében
pusztító következményekkel. Ha elménket külső erők manipulálják, a hanyatlás és a
rabszolgasors katasztrofális méreteket ölthet.
Mint láttuk, a média arra bátorítja közönségét, hogy a lét anyagi aspektusaira
összpontosítsa figyelmét, mégpedig a magasabb rendű tudat rovására. A mentális
betegség, az erőszak, a gyilkosságok és öngyilkosságok jelenlegi növekedésének
gyökerénél azt a körülményt találjuk, hogy az anyagiakkal kapcsolatos étvágyunk túlzott
kielégítése ellenére a legtöbb ember spirituálisan éhezik.
Mindannyiunkban él egy belső, természetes vágy a szeretetre és a másokkal való
mély kapcsolatra. A társadalom azonban mind jobban és jobban bízik a mechanikus és
mesterséges dolgokban, ill. ebben az irányban halad, ami emberi természetünknek épp
az ellenkezője. A sóvár – tulajdonképpen délibábos – gondolkodás eredményeként mind
több és több ember menekül az anyagi tudatba, és fordul az érzékek kielégítésének mind
W 89 X
bonyolultabb formáihoz. Sokan közülünk csak az egyik napról a másikra élnek, mint a
nyúl, amely az előtte lógatott sárgarépát üldözi, és nem akarjuk felfogni, mennyire
bizonytalan is a helyzetünk. Ha pedig nem tévedhetetlen elménk és érzékeink utasításait
követjük, akkor sebezhetővé tesszük magunkat azokkal az elkerülhetetlen
következményekkel szemben, amelyek majd akkor jönnek elő, amikor vágyaink azonnali
kielégítése már nem lesz számunkra biztosítható.
A helyzet orvoslása érdekében túl kell lépnünk a mentális egészség ortodox
megközelítésein. Világos, hogy a pszichiátria, a pszichológia és a tanácsadás
hagyományos módszerei már aligha elegendők arra, hogy elhárítsuk mindazokat a nagy
emberi tragédiákat, amelyek manapság történnek világszerte. Ezeket a problémákat
nem lehet azon a szinten megoldani, amelyen előfordulnak. Sokkal inkább egy olyan, a
holizmusból kiinduló spirituális szinten kell megfognunk őket, ahonnan nehézségeinket
sokkal nagyobb kontextusban látjuk, mint mindennapi életünk teendőinek szintjén.
Az egyik tulajdonság, amely emberré tesz bennünket, a szabad akarat. Erős akarat
nélkül azonban könnyen eshetünk olyan erők zsákmányául, amelyeket mi nem tudunk
kontrollálni. Ezért fontos a lelki gyakorlat, mert az igazi szabad akarat a tudatnak egy
magasabb állapota. Ha nem foglalkozunk rendszeresen a komoly spirituális
fegyelemmel, és helyette minden figyelmünket az anyagi örömökre összpontosítjuk,
nem igen tudunk majd hozzáférni ehhez a szabad akarathoz. Az anyagi természetű
dolgok fogságába esünk, s ezáltal lehetővé tesszük a velünk való manipulációt az okos
zsarnokok számára, akik már meggyőztek bennünket arról, hogy a pénzt, a presztízst és
az anyagi javak megszerzését kell imádnunk.
Kihívás a pszichiátereknek
Néhány évvel ezelőtt előadást tartottam egy pszichiátercsoportnak a Michigani
Egyetemen. Finoman azt akartam tudomásukra hozni, hogy a pszichiáterek alapjában
véve csalók. Kénytelen voltam egy ilyen kihívást intézni hallgatóságomhoz, hogy
felhívjam figyelmüket azokra a tarthatatlan feltételezésekre, amelyekre egész munkájuk
épül.
A pszichiáterek a világ legjobban fizetett szakembereihez tartoznak, és valójában
azoknak az embereknek rejtett (implicit) bizalmából élnek, akiket gondoznak. A
pszichiátriai értékelés valóban sok ember életét érinti. Függetlenül attól, hogy egy
elkövetett bűntényből kifolyólag a bűnelkövető beszámíthatóságáról, elmeosztályon való
kezeléséről, vagy valakinek egy adott munkakör betöltéséhez szükséges képességeiről,
vagy pedig a „normális” viselkedés bármilyen specifikus devianciájának az
értelmezéséről vagy kezeléséről legyen szó, a pszichiáter szakember véleményének
mindig nagy súlya van.
Jómagam Princetonban tanultam pszichoterápiát, és emlékeztettem a
pszichiátereket, hogy sem ők, sem pedig a pszichológusok eddig még nem tudtak
megállapodni arra vonatkozóan, hogy mi is tulajdonképpen „az elme”. És mégis e
szakma képviselői nap mint nap érintik az elmével kapcsolatos kérdéseket,
szakemberként viselkednek annak ellenére, hogy nem tudják világosan, mit is
cselekednek. És hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet, ezek a szakemberek még azzal
kapcsolatban sem értenek egészen egyet, hogy mit is tekintsünk „normálisnak”.
Hogyan lehetséges, hogy azok a szakemberek, akik az elmével foglalkoznak, és azt
mondják, ki tudják kezelni a nem normális viselkedést, tulajdonképpen még érthetően
definiálni sem képesek azt, hogy mi is az „a normális”? Mi több, hogyan tud egy
pszichiáter vagy pszichológus beleszólni pácienseinek érzelmi (emocionális) életébe,
amikor egyszerűen nincs olyan pszichiátriai vagy pszichológiai szövegkönyv a világon,
amely pontosan meghatározná az érzelem (emóció) fogalmát? Más szóval, ezek a
szakemberek száz USA dollárt is elkérhetnek pácienseiktől egy óráért olyan problémák
W 90 X
Bhakti Tirtha Swami
„kezeléséért”, amelyekkel maga a pszichiáter vagy a pszichológus sincs egészen

tisztában.
Orvos, gyógyítsd magadat!

A nyugati kultúrvilágban azok, akik mások gyógyítására vállalkoznak, gyakran
maguk is gyógyításra szorulnának. Nemcsak a pszichiáterek állnak ilyen ingatag talajon.
Mindenféle szakorvos sok nehézséggel küzd az életben. Mi pedig, ha gyógyítani akarjuk
az embert, a közösséget és a Földet, akkor külön is oda kell figyelnünk gyógyítóink
állapotára. Sajnos az orvosok nagy száma szenved különböző fokú rendellenes
működésben és depresszióban – egészen az öngyilkosság elkövetéséig. Általában a
nyugati orvosoknak a legrosszabb az egészsége bármilyen más szakmai csoport között,
és átlagéletkoruk legalább tíz évvel rövidebb. A magas öngyilkossági rátán kívül a
statisztika azt mutatja, hogy az orvostársadalomban rendkívül magas a válások száma és
figyelemre méltó szintű a drogfogyasztás. Természetesen ezek a problémák nem a
szakértelem hiányából fakadnak, még csak a hiányos anyagi és pénzügyi ellátottságból
sem. Leggyakrabban a kiváltó ok a belső lelki válság és csőd.
Amennyiben az orvosok effektív vezetők és lelki harcosok kívánnak lenni – merthogy
ez lenne a kötelességük –, akkor egészséges egyensúlyt kell biztosítaniuk az anyagi és a
lelki dolgok között, és ismerniük kell az orvostudomány alapját képező spirituális
elveket is. A gyakorló orvosnak a spirituális tudatosság és a tudományosan megalapozott
készség erős integrációja alapján kell végezni munkáját. Élnie kell benne annak a
vágynak, amelyet tudatos cselekvő munka is erősít, hogy pozitíve járuljon hozzá a
közösség életéhez.
Legalább 2500 évvel ezelőtt Hippokratész, az orvostudomány egyik megalapítója, azt
mondta: „Az ételed lesz az orvosságod”. Azt állította továbbá, hogy mindenkiben lakozik
egy orvos ott belül. A modern orvostudomány jelenlegi gyakorlata azonban távol áll ettől
a paradigmától. Sajnos a modern orvostudomány túl gyakran tér el attól az állásponttól,
amely valóban érvényes az ember gyógyításában. Ha tisztában vagyunk ezzel a
helyzettel, az segíthet abban, hogy változtassunk az egészség és a gyógyítás alapvető
megközelítésének módjain. A gyógykezeléssel kapcsolatos nézeteink megváltoztatására
rendkívül nagy szükség van, mert a gyógyszerek, a tünetkezelés és a tisztán fizikai
gyógymód lelkes fogadtatását okolhatjuk elsősorban az emberi szenvedés és
nyomorúság óriási mennyiségéért.
Szerencsére jelenleg sok orvos szakember kezdte kutatni a metafizikai, paranormális
és a spirituális tudás területeit. Kezdik felismerni az elme és a test közötti szoros
viszonyt. Némelyikük még azt a lehetőséget is latolgatja, hogy az ember tulajdonképpen
több, mint csak a test és az elme. Amint az orvosok és az orvostudománnyal
kapcsolatban álló más gyakorló szakemberek nézetei kezdenek elmozdulni a szigorú
értelemben vett leegyszerűsítő álláspontról, elkezdtek a betegekre és a betegségekre
inkább a holizmus szempontjából nézni. Reméljük, hogy ez a fejlődési vonal elvezeti
őket azoknak a finom tényezőknek a mélyebb megértéséhez, amelyeknek köze van a
betegségek eredetéhez és kezeléséhez.
Az új irányzatok közt említhetjük például a pszichoneuroimmunológia vadonatúj
területein történt felfedezéseket, amelyek megerősítik az elme és a test szoros viszonyát.
Megemlíthetjük továbbá dr. Larry Dossey írásait is a „nem lokális” elme létezéséről és
arról, hogy ennek milyen implikációi vannak az orvosi gyakorlat szempontjából.
Továbbá, a közelmúltban az egyik orvosi lap a következőképpen foglalta össze a harvardi
kutatások tervezetét: „A végső következtetés, amelyet a harvardi munkacsoportnak az új
és újjáéledő (reszurgens) betegségekről közzétett beszámolóiból levonhatunk ... az, hogy
egy bizonyos betegséget nem lehet attól a társadalmi, ökológiai, epidemiológiai és
evolúciós környezettől elszigetelten megérteni, amelyben az kialakul és terjed.”
W 91 X
A szerepmodellek fontossága
Hogyan tudnák az orvosok önmagukat gyógyítani? Úgy, hogy felismerik az élet
magasabb rendű igazságait, és a lehető legönzetlenebb módon elszámolnak
munkájukkal mások előtt. Felelősségük, hatalmuk és befolyásuk felruházza őket arra,
hogy a társadalom akár legfontosabb lelki harcosai legyenek. Hogy ezt elérhessék, meg
kell tanulniuk integrálni elméjüket, testüket és lelküket egy egységes cél érdekében.
Valójában egy ilyen integráció és céltudatosság mutatja, hogy valaki igazi lelki harcos és
igazán lelki személy. Aki elkötelezi erre magát, igyekezni fog ennek megfelelően élni,
amikor is a szavak és a tettek nem térnek el egymástól.
A világ jövője sok tekintetben a medikusok közösségének a kezében van. Az orvosok
és más prominens helyzetben levő személyek – akarják-e vagy sem – szerepmodellek.
Ezért rendkívül fontos, hogy az ilyen emberek saját életükben is törekedjenek az
egyensúlyra és az egészségre. Mint szerepmodellek, az egész társadalomra hatással
vannak. Az egészségügy szakembereinek mindenki másnál jobban kell megmutatniuk a
világnak a lehetőséget egy egész, integrált személyiség kialakítására, amely megfelel a
testi és lelki követelményeknek egyaránt. Az ősi Bhagavad-gita ezt a szempontot a 3.21.
versben fejti ki: „Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a
nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az
egész világ követi őt”. A vezetőknek az egészséges életmódot saját példájukkal kell
bizonyítani.
Az orvosoknak nemcsak a felelőségük és a lehetőségeik nagyok, hanem rendkívül
erős az ösztönzés is szemléletük és magatartásuk megváltoztatására. Ez azért van így,
mert – ahogy már korábban említettük – az orvosok átlagéletkora majd tíz évvel
rövidebb, mint az átlagos emberi életkor, mivel állandó feszültségben élnek.
Következésképpen üdvös lenne maguknak az orvosoknak, valamint a társadalomnak is,
ha tudományos szemléletüket tovább szélesítenék, és tanulmányoznák a holizmus
nyújtotta lehetőségeket is az egészségügy szempontjából. Ily módon magukat is
meggyógyíthatnák, és ezzel még hasznosabbak lehetnének mások számára.
Ez az intés természetesen mindannyiunkra vonatkozik – nemcsak az orvosokra.
Amint érdeklődünk, és változtatjuk szemléletünket az élet egyes kérdéseivel
kapcsolatban, egy bizonyos ponton rá fogunk jönni, hogy nemcsak intellektuális
agytornával foglalkozunk. Mint lelki harcosok, megtanuljuk felismerni és elfogadni
felelősségünket másokkal szemben. Vannak ártatlan emberek is szerte az egész világon,
akik számítanak ránk és arra, hogy komolyan és állhatatosan fogjuk keresni az előttünk
álló sürgető fizikai és mentális kérdések lehetséges megoldásait.
Az igazságot nem szabad elferdíteni

A nyugati civilizáció és kultúra egyik legnagyobb problémája, hogy nem hajlandó
elfogadni a korábbi civilizációk, vagy a jelenkori nem nyugati társadalmak tudását és
tudományát. Ez egy komoly hiba. Sokat tanulhatnánk a hagyományos tudományos
rendszerektől. Ám ehelyett csak az „eredeti” gondolkodóknak és azoknak tartogatjuk a
tiszteletet, akik megkérdőjelezik a múlt tudományos ismereteit. Nem mindegyik kultúra
fogadja el ezt a megközelítést a tudáshoz.
A védikus írásokban van egy szó, a muni, amely egy bizonyos filozófustípus
megnevezése, és enyhén rosszalló. A muni arról nevezetes, hogy úgy kíván nevet és
hírnevet szerezni magának, hogy megváltoztatja filozófus elődeinek nézeteit. A védikus
kultúrában a valódi igazságszeretők az ilyen munik gyakorlatát a társadalomnak tett
komoly rossz szolgálatnak tekintették, mert alapja sokkal inkább a büszkeség és a
W 92 X
Bhakti Tirtha Swami
tisztelet hiánya volt, s nem pedig az eredeti hamisítatlan tan helyességének alázatos
elfogadása.
A filozófusoknak egy másik, sokkal nagyobb tisztelet által övezett kategóriája az, akik
a hiteles forrásokból származó gondolatok alázatos és egyenes elfogadása révén tanulják
meg, hogy mi az igazság. Az ilyen filozófusok, hűek maradván az eredeti tanokhoz,
részletesen értelmezik az átvett gondolatokat, majd új példákkal, analógiákkal és
személyes gondolataikkal egészítik ki azokat. Ily módon az emberi kreativitás és
jártasság használható fel a megbízható forrásokból szerzett igazságok megvédésére,
elemzésére és megvilágítására. A védikus időkben ezt a lángész alkalmazása elfogadható
útjának tekintették, mert a hagyományt mélyen tisztelték, az önkényes
feltételezgetéseket pedig mindig egészséges gyanú övezte.
Az ezzel ellenkező gyakorlatot – a korábban deklarált igazságok egyszerű
tagadását annak érdekében, hogy az illető filozófus emelhesse rangját –
lelkiismeretlennek tartották, mert az arroganciát és zavart szült. A védikus bölcsek ily
módon erősen védték és pártolták az igazságot. Valóban sokat tanulhatnánk tőlük. Az
igazság megérdemli, hogy védelmezzék. Ez persze nem jelenti azt, hogy az igazság
törékeny. Épp ellenkezőleg, mi vagyunk törékenyek. És amikor az igazságot
védelmezzük, tulajdonképpen saját magunkat védelmezzük, mert ezzel kerüljük a
helytelen viselkedést. A jelenkorban tudatlanságunk és az ősi tanok iránti tisztelet
hiánya sok szenvedést okoz nekünk.
Szükség van pozitív példákra

Nemcsak az a baj, hogy nem tudjuk becsülni a hagyományos kultúrák bölcsességét,
hanem elsősorban az, hogy nem azokat tiszteljük, akiket kellene. A modern világban túl
sok rossz szerepmodell létezik. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy „a hasonló
hasonlót vonz”. Ahol bőven van erkölcstelen viselkedés, ott még több ilyen viselkedés és
magatartásforma fog létrejönni. Van egy konfúciuszi mondás, amely szerint, ha egy bűnt
kétszer követsz el, az már egyáltalán nem fog bűnnek tűnni számodra. A modern ember
annyira eltompult káros viselkedésének következményeivel szemben, hogy valóban
szinte minden lépésnél helytelen magatartást tanúsít a legkisebb lelkiismeret-furdalás
vagy habozás nélkül.
Mindenképpen kerülnünk kell azt, hogy mentséget találjunk gyengeségünkre. Ha
valakinek a viselkedése zavar bennünket, akkor ez nem a másik személy hibája. Sokkal
inkább azt jelenti, hogy ingatag talajon állunk. Ki kell fejlesztenünk egy olyan belső erőt,
amely megakadályozza azt, hogy más emberek butasága minket is butaságra késztessen.
Ha engedünk a gyengeségnek, akkor ez azt jelenti, hogy nem vagyunk eléggé
határozottak. Nem szabad másokból bűnbakot csinálni, hanem meg kell tennünk
mindent, hogy erősek legyünk.
Néhány figyelemreméltó kivételtől eltekintve a „szuper gonosz” agilis üzletemberek
és szélhámosok, valamint a hollywoodi „macho” mozihősök korszaka hanyatlóban van.
E „hősök” közül néhányan túl sokat ittak és dohányoztak, és néhány évvel haláluk után
fényképük hirdetőtáblákon is megjelent, amelyeken a hirdetők azt kérték a fiataloktól,
hogy ne legyenek olyan bolondok, mint ezek a sztárok. Amint a spirituális törvényszegők
eltűnnek a színről, a természet a lelki harcost fogja előtérbe helyezni, és újrateremti az
isteni rendet. De ha fejünket, mint a strucc, a materializmus homokjába dugjuk, akkor ki
tudja, mi lesz belőlünk? Mélyen magunkba kell néznünk. Ha arra fecséreljük az időnket,
hogy kegyetlenségünkkel vagy „gonoszságunkkal” kérkedünk, akkor a bolygó
veszélyeztetett fajtáinak jelöltjei közé kerülhetünk. Jobb sorsot érdemlünk, de csak
tőlünk függ, hogyan választunk.
Nem véletlen, hogy jelenleg, amikor az illegális tevékenység szinte szokványossá vált
világszerte, a betegség és függőség kialakulásának a problémái megsokszorozódnak. Sok
W 93 X
esetben az emberek tulajdonképpen úgy gondolják, hogy önző materialista

viselkedésükkel is mindent megúszhatnak. Ez a tudatlanságuk következménye. A helyzet
ugyanis az, hogy ha az örömszerzés céljából mesterséges serkentőkhöz folyamodunk,
akkor semmi esélyünk sem lesz arra, hogy azokat az igazi örömöket is megtapasztaljuk,
amelyek a magasabb rendű lelkiségnek a kísérői. Minél jobban megértjük, micsoda igazi
nagy boldogságban lehet részünk, ha gondolataink és cselekedeteink harmóniában
vannak Isten akaratával, annál inkább menekülni akarunk majd ettől az anyagiasságtól,
hogy mielőbb elindulhassunk az igazság fénye felé. Ezt elérendő azonban lelki érettségre
van szükség, mert csak az biztosíthatja a szükséges kitartást és rugalmasságot elménk
megvilágosodásához.
Kapcsolatunk a kollektív tudattal

Mint a „modern civilizáció” tagjai, annyira érzéstelenítve vagyunk függőségeink által
– valamint a kéjvágy, az illúziók és csak a jelennel való törődés által –, hogy könnyű
áldozatai vagyunk minden olyan játéknak, amelyet mások akarnak játszani tudatunkkal.
Egyszerű játékszerekké váltunk! Következésképpen az emberiség mindinkább rabjává
válik a legkülönbözőbb gonosz terveknek – talán a leggonoszabbaknak, amelyeket ez a
bolygó valaha is látott. Így például a kábítószer-élvezőknek nincsenek barátai, mert a
barátság megakadályozhatja őket abban, hogy megkapják a következő adagot. A
kábítószer lett egyetlen biztos pontjuk és ösztönzőjük, és semmi sem lehet akadály
annak, hogy megkapják azt, ami nekik kell. Ez lett igazi életvitelük.
Mindenkinek a gondolatai a kultúra, a nemzet és az egész világ kollektív tudatának a
részét képezik. Ezek a gondolatok, vágyak és tettek állandóan ostromolnak bennünket és
rendkívül erős hatásokat hoznak létre. A legtöbb ember készséges és engedékeny, ezért a
legújabb divatot és hóbortokat, valamint azokat a normális mindennapos mintákat
követi, amelyeket a többiek is körülötte. Ma viszont arra van szükségünk, hogy erős
jellemmel rendelkezve önállóan tudjunk gondolkozni és a körülöttünk levő negatív
energiák ne legyenek ránk hatással. Sohasem szabad felednünk, hogy Isten szeme
mindent lát, és hogy cselekedeteink és magatartásunk másokra is hatást gyakorolnak és
hozzájárulnak a kollektív légkör kialakulásához, méghozzá vagy építő, vagy pedig
romboló jelleggel.
Visszaélés az elmével
Minden problémánkat egy szóval lehetne összefoglalni: a tudat. A tudat problémája
szorosan összefügg az elmével. Lelki szempontból tudatunk a hitre épül, a hit pedig az
elme képességeitől függ. Elménk minősége és teljesítménye határozza meg
felfogóképességünket, tapasztalatainkat, érzéseinket és a körülöttünk történő
események értelmezését. Összességében elménk dönti el életünk értelmét. Elménk segít
vagy kárt okoz nekünk. A látszat mögé nyúlva segíthet felfedezni a lét igazságait, vagy
pedig csak az egyes jelenségek felszínét súrolva az önközpontú illúziók rabságába
taszíthat bennünket.
Szeretnénk újfent hangsúlyozni, hogy egyetlen egy külső technológia sem
állandósítja annyira illúzióinkat, mint a teljhatalmú televíziós készülék. Nem mindegyik
tévé-műsor haszontalan vagy káros, de alig érezhető hatásai meglehetősen veszélyesek is
lehetnek. Egyes emberek teljes életköre mindössze abból áll, hogy elmennek a
szupermarketbe, a bevásárló központokba, egy kis irodahelyiségbe, aztán leülnek egy
kényelmes karosszékbe a televíziós készülék elé. Mivel állandóan csak a „népbutító
dobozt” nézik, azt hiszik magukról, hogy ők is nagy utazók, bátor rendőrök, birkózó- és
boxbajnokok, titkos ügynökök, híres detektívek, merész betörők, nagy szeretők és úttörő
W 94 X
Bhakti Tirtha Swami
űrkutatók, stb. Azzal elégítik ki képzelőerőiket, hogy nem veszik le a szemüket a vibráló
képernyőről, miközben életük csak úgy elsuhan.
A képzelődésnek két inherens (belső) problémája van. Először is, a képzelődés sok
tekintetben olyan, mint az igazi tapasztalat, mert a kielégülésnek egy mesterséges
érzését teremti meg és eltávolítja a motivációt annak elérésére, amit igazán akarunk. A
második probléma a tárgyat érinti. Mivel képzelőerőnk tartalma különböző irányban
hathat, ezért hajlamosak vagyunk arra emlékezni, amit elképzelünk. Más szóval, a
képzelőerőből kifolyólag depresszióba vagy erkölcstelen viselkedésekbe süllyedhetünk.
Természetesen sok ember nem elégszik meg azzal, hogy csak képzelődik a
televízióban látottakról. Többen egy lépéssel tovább mennek, és tulajdonképpen
megjelenítik ezeket a képeket a tévéhősök utánzásával. Az egyetlen probléma itt
mindössze az, hogy sok ilyen tévéhős maga is csak utánzat. Ez az jelenti, hogy az
emberek utánozzák az utánzatot.
Természetesen a tévés darabokban látható szerepek a valós életben is léteznek:
vannak rendőrök, detektívek, jogászok, orvosok, ápolók és nagy fizetésű topmodellek.
Mindazonáltal mindennapjainkban ezen emberek közül soknak a személyes élete talán
szintén félresiklott, és talán nagyon kevesen vannak közülük, akik olyan elégedettek,
ahogyan azt a tévéműsorokból gondolnánk. A tévéképernyő csak a történet egyik felét
mutatja nekünk. Olyan szereplőket mutat, akik életének minden perce izgalmas, mert
bűneseteket oldanak meg, és bűnözőket bilincselnek meg. Viszont hajlamos figyelmen
kívül hagyni más fontosabb tényeket, nevezetesen azt, hogy sokan közülük csalódottak,
keserűek, elváltak, magányosak, alkoholisták, kábítószer-élvezők, túlhajszoltak,
öngyilkosságra hajlamosak.
Önpusztító minták
A képzelőerőn kívül az elmének több más mechanizmusa is van, amely félrevezethet
bennünket. A legjelentősebbek, amelyekkel az elme szabotál bennünket, a következők:
lanyhaság, elidőzés, racionalizálás, ragaszkodás.
A lanyha elme sohasem a barátunk, mert nem fogja használni emlékező és elemző
erőit arra, hogy felismerje, miért is kerültünk bajba. Az ilyen elmét nem érdekli a
megoldás a problémára; valójában lehet, hogy még fel sem fogta, hogy mik is azok a
problémák. Ez az elmetípus a tudatlansági mód csapdájába került, amelyre a lustaság, az
alvás és a tehetetlenség a jellemző. Ezért van az, hogy a lanyha elme rest, s ezért csak
lassan tudja megállapítani tényleges státuszát. Az ősi írások szerint „a butaság, őrültség
és illúziók” az élet e tudatlan módjának a gyermekei. Ezért rendkívül óvatosnak kell
lennünk, hogy elkerülhessük a mentális lanyhaságot, és igyekeznünk kell lelki
gyakorlatokkal megtisztítani elménket.
Az elmének azt a tulajdonságát, hogy hosszasan tud foglalkozni a múlt emlékeivel
és gondolataival – még akkor is, ha azok kellemetlenek – szokás „elidőzésnek” nevezni.
Mindannyian tapasztaltuk, hogy egy reklámszöveg, dal vagy versike, állandóan ott forog
a fejünkben egészen addig, amíg szinte elviselhetetlenné nem válik. Lehet, hogy sem a
dal, sem a szöveg, sem a reklámozott termék nem tetszik nekünk, de elménk kegyetlenül
ismétli azokat, szinte állandó jelleggel. Hacsak nem sikerül elménket pozitív irányba
fordítani, akkor az elmének ez a tulajdonsága – vagyis az, hogy szokványos, nem kívánt
gondolatok és benyomások mellett időzik – a lelki haladásnak igencsak nagy akadálya. A
lelki előrehaladás jelentős mértékben attól függ, mennyire tudjuk elménket építő jellegű
isteni irányba fordítani.
A racionalizálás saját fejlődésünknek egy másik nagy akadálya. Marilyn Hickey
hittudományos szerző a következőképpen vélekedik erről: „A racionalizálás zsákutca, és
be sokan vannak, akik rátalálnak”. A racionalizálás az elme komoly betegsége. Néha az
elme fél az érettségtől és kerüli azt, mert nem tudja, mi vár rá a sarok mögött. Tartunk
W 95 X
attól, amit tőlünk követelhetnek azután, hogy a gondolatok és tettek egy új világába
költöztünk, és a bizonytalanság ellenállásra késztet, és tudat alatt lehetetlenné teszi saját
fejlődésünket.
A racionalizálás megakadályoz bennünket abban, hogy meglássuk saját hibáinkat.
Sőt, arra késztet, hogy tökéletlenségünk miatt esetleg másokat tekintsünk hibásnak.
Amikor racionalizálunk, hajlamosak vagyunk igazolni magunkat, mondván: „Én
mindent megtettem, ami az adott körülmények közt lehetséges volt.” Képtelenek
vagyunk belátni, hogy mások esetleg sokkal jobb eredményre lettek volna képesek, mert
több alázattal, lelkesedéssel, elszántsággal és őszinteséggel kezelték volna az ügyet. A
racionalizálás minimálisra csökkenti képességeinket a fejlődésre és az erőfeszítésekre,
mert arról igyekszik meggyőzni bennünket, hogy mi már amúgy is tökéletesek és a
lehető legjobbak vagyunk. Ez nem az a hozzáállás, amit a lelki fejlődés követel. Ezzel
senki sem érheti el az optimális eredményeket. Annak érdekében, hogy ezt a csapdát
elkerüljék, a lelki harcosoknak szigorúaknak kell lenniük saját magukkal szemben, és
elnézőeknek másokkal.
A tudatnak ez az állapota általában a mentális lanyhaságnak a kísérője, mert
legtöbbször azokat támadja meg, akik lusták. Még ha intellektuálisan erősek is vagyunk,
de ha egyszer az elme nem hajlandó elemzésbe bocsátkozni a kellő alázattal és
tisztességgel, akkor épp e racionalizálási hajlam miatt bután és destruktív módon is
cselekedhetünk. Más szóval, az az ember, aki állandóan racionalizál, olyan, mint a
testépítő, aki csak egyik izmát fejleszti egy irányban, amivel természetesen sehová sem
jut.
A ragaszkodás az a szokás, amikor rendkívül erősen kötődünk a múlthoz. A
ragaszkodás általában akkor lép fel, amikor elménk nem kap elegendő új és pozitív
ösztönzést. Ahogyan az alultápláltak is mindig az utolsó nagy étkezésről álmodoznak,
úgy az alultáplált elme is hajlamos túl nagy fontosságot tulajdonítani a legkellemesebb
emlékeknek és helyeknek.
A ragaszkodás létünk természetes aspektusa. Ám ha ragaszkodásunk csak földi
tárgyak felé irányul, az elme sohasem fog teljes kielégülést találni. Ellenkezőleg, elkezd
majd bolyongani, mint a szüleit kereső árva gyermek. Ha igazi boldogságra vágyunk,
akkor ragaszkodásunkat a lelki birodalom felé kell irányítani. Mentális szokásaink
megváltoztatása szinte teljesen lehetetlen lesz, ha az elme nem kap elegendő isteni
tudást ahhoz, hogy a megfelelő lelki tárgyak felé szerezzen ragaszkodást. Ezért nem
várhatjuk el elménktől, hogy együttműködjön, hacsak nem vagyunk hajlandók a
szükséges mentális fegyelmet kifejleszteni ahhoz, hogy gondolatainkat a megfelelő
irányba tereljük.
Tudunk változtatni
Szerencsére manapság mind több és több ember ismeri fel, hogy teljes egészében
meg kell változtatni gondolatainkat: forradalomra van szükség a tudatban, ha egy
járható jövőt akarunk az emberiségnek és a világnak. A felületes változtatások nem
elegendők. Sokkal többet akarunk, mint az egyszerű „akciótervek”, legyenek azok
bármennyire is leleményesek. És sokkal többet, mint a gyors és kényelmes gazdasági és
egyéb „injekciók”. Amire sürgetően szükségünk van, az egy mélyreható változás az egész
magatartásunk alapját képező világszemléletben. A régi gondolati minták, amelyeket
ezért a helyzetért okolhatunk elsősorban, valami újnak kell hogy átadják a helyet.
Az adott helyzetből kiindulva, mindannyiunknak fel kell ismerni, hogy bolygónk
jövője nélkülünk elképzelhetetlen. Mindegyikünk részvétele létfontosságú. Határozottan
el kell köteleznünk magunkat amellett, hogy tudatosságunk szintjét állandóan emelni
fogjuk, napról napra, percről percre. Mindannyiunkban megvan a lehetőség arra, hogy
lelki harcosok legyünk, amennyiben hajlandóak vagyunk dönteni és látni a
W 96 X
Bhakti Tirtha Swami
következményeket. Ezek a következmények magukba foglalják az igazság kitartó

keresését és azt, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk egy olyan egészségesebb
életmód megteremtése érdekében, amely az elszámolhatóságra, az érettségre és a teljes
tisztaságra épül. A tisztaság megvéd bennünket – és a mi világunkat – , mert ha
tisztességesek vagyunk és „nyílt kártyákkal játszunk”, senki sem csaphat be bennünket,
és mi sem okozhatunk kárt másoknak. Így hát legyen az integritás mindannyiunk
biztosítási politikája, és tegyük meg bolygónk gyógyulása érdekében mindazt, amit meg
kell tennünk.
Kérdés: Úgy tűnik, hogy ez a mi társadalmunk határozottan az emberek
tudatlanságára játszik, amikor a spiritualitásról van szó. Úgy tűnik például, hogy vannak
emberek, akik jól tudják, milyen nagy és hatásos erő tud lenni a szabályozott lelki
gyakorlat, de nagyjából mégis sötétségben akarják tartani a többi embert ezzel
kapcsolatban.
Válasz: Képzelje el, hogy betér egy étterembe, de nem érti azt a nyelvet, amelyen az
étlap íródott, vagy egyáltalán nem ismeri az ott szereplő ételeket. Ha véletlenszerűen,
találomra rendel valamit, kaphat olyasmit, ami ízlik, de olyasmit is, ami nem. Az
emberek közül sokan gyakorlatilag így élik le életüket: találomra. Annak alapján
választanak, hogy mi a jó nekik az adott pillanatban. Abban reménykednek, hogy az
anyagi világ mégiscsak nyújt nekik valami szép és jó ellenszolgáltatást. Néha tetszik
nekik, amit kapnak, néha meg nem. De olyan döntéseket hozni, amelyek következetesen
mindenkinek a javát szolgálják, csak akkor tudunk, ha az anyagi világ természetét
kívülről és belülről is alaposan áttanulmányoztuk.
És amikor már megértettük ennek az anyagi börtönnek a szabályait, felelősséget
kezdünk érezni tetteinkért és azok hatásáért másokra. Ez a fő oka annak, hogy nem
merjük megismerni az igazságot erről a helyzetről. Félünk kitörni könnyű, szokványos
mintáinkból, mert rettegünk az ismeretlentől. Elkényelmesedtünk illúzióinkon belül,
mert így nem kell gondolkodnunk. És ha vagy amikor elkezdünk „túl sokat
gondolkodni”, akkor utána gyakran ellazítjuk magunkat különböző bódító szerekkel,
hogy visszatérhessünk egy ismertebb helyzet számunkra nagyobb biztonságába.
Nincs hiány olyan emberekben, akik hajlandók másokat kihasználni, és hasznot
húzni mások tudatlanságából és félelméből. És amikor az ilyen emberek hatalomhoz:
pozícióhoz és befolyáshoz jutnak, borzalmas visszaélésekre van kilátás. Ezért kell
nemcsak önmagunkat védelmezni, hanem határozott erőfeszítéseket tenni annak
érdekében is, hogy segítsük azokat, akik az emberi tudatosságnak ezen a csatamezején
harcolnak.
Kérdés: Az emberek gyakran azt mondják, hogy a társadalom olyan, amilyen. Azt
mondják: „Ez így volt mindig, s ezért mindig így is marad”. Azt állítják, hogy saját
természetünk az, amely a pozitív és negatív erők közötti ciklikus változásokhoz köt
bennünket, s ezért naivak vagyunk, ha azt hisszük, hogy valamit is megváltoztathatunk.
Válasz: Háborúban a hadvezetők gyakran használják a propagandát, hogy a másik

fél feladja minden reményét. Olyan üzeneteket küldözgetnek, hogy „Már legyőztünk
benneteket”, vagy hogy „Sokkal erősebbek vagyunk; a föld színéről is lesöprünk
benneteket”. Mindezt abban a reményben, hogy demoralizálhatják az ellenséget, és
megadásra kényszeríthetik. Ez a lelki hadviselésben is várható. Csakhogy itt a
propaganda sokkal finomabb. Olyan gondolatokra bátorítják az embereket, hogy „Ez
nem is probléma; ez semmi. Továbbra is kielégítem érzékeimet, mert ez olyan jó”. Más
W 97 X
szóval, az ellenség manipulál másokat, hogy továbbra is rabok maradjanak, és hogy

fojtsanak el minden aggodalmat.
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a körülöttünk levő degradált kultúra
elbátortalanítson bennünket. Tudnunk kell, hogy pozitív cselekedeteink a kollektív
légkört erősítik, ahogyan mások negatív cselekedetei gyengítik. Odaadásunk és
erősségünk messze meghaladja közvetlen környezetünket. Lehet, hogy zavar és
negativitás vesz körül bennünket, de akkor is erőnkhöz mérten meg kell tennünk
mindent, hogy segítsük a tudatosság fokozását. Mindegyikünknek megvan a saját
hajlandósága és tehetsége, saját ereje és gyengesége. Minden lehetséges eszközzel
használnunk kell tehetségünket annak érdekében, hogy megváltoztassuk bolygónk
kollektív tudatát.
W 98 X
Bhakti Tirtha Swami
Föl-földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad
6. fejezet
A lelki harcos világszemlélete
Nem a test vagyunk – Az eksztázis keresése – Az igazi felszabadulás – Az anyagi természet megtévesztő
sajátosságai – Az anyagi természet három kötőereje – Reinkarnáció: tény vagy fikció? – A mi karma-
mintáink – Ösztöneink féken tartása – Isten Országa – A személyes filozófiai megközelítés – Kérdések és
válaszok
Az anyagi, materiális világban a boldog embernek mindössze két típusa létezik: a

bolond és a transzcendentális típus. A bolond olyan feledékeny, hogy még arra is képes,
hogy bebeszélje magának: ő pedig boldog ebben az anyagból álló börtönben. A
transzcendentális típus viszont azért boldog, mert a materiális kettőség fölé tud
emelkedni, és tudja, hogy felszabadító-levele kéznél van. Mindenki más lényegében
szerencsétlen. Ez azért van így, mert baj, nyomorúság nélkül az anyagi világ épp oly
elképzelhetetlen, mint a tenger víz nélkül.
Az anyagi világi nem permanens, és állandóan változik. A legelső készségek egyike,
amelyet ki kell fejlesztenünk magunkban, ha lelki harcosok akarunk lenni, az
egyensúlyérzet az állandó változásokkal és szemmel látható káosszal szemben. Nem kell
túl büszkének lennünk a boldogság pillanataiban, és nem kell túl ijedtnek lennünk a
bizonytalanság pillanataiban. A boldogságban és a bizonytalanságban is rendszeresen
részünk lesz mindaddig, amíg csak élünk.
Azon igyekezetünkben, hogy erős lelki harcosok legyünk, nem szabad felednünk,
hogy mi a különbség a vallás és a lelkiség között. A vallás gyakran össze van kötve a
dogma és az intézményi struktúra felületes másságával. Bár a vallás fontos szerepet
játszhat a spirituális megértésre irányuló fejlődésünkben, ugyanakkor a megosztást és a
szektásságot is előmozdíthatja. Ezzel ellentétben a spirituális célkitűzések egyesítő
erejűek, mivel azok a közös talajt keresik az isteni dolgokhoz való minden közeledésben.
A számunkra is elérhető ősi bölcsesség hagyományaiban található tanok gondos
tanulmányozásával és gyakorlásával kifejleszthetjük magunkban az igazi spirituális
megértést.
Nem a test vagyunk

Szerte az egész világon a lelki tanok alapvető premisszája az, hogy mi nem a fizikai
test vagyunk. A Bibliában, A korinthusiakhoz első részének 15. fejezetében arról van szó,
hogy a mennyei és a földi valóság is létezik, és az emberben belül mind a két aspektus
megtalálható. Az írás arra emlékeztet bennünket, hogy amíg a földi, ill. a fizikai
állapotban vagyunk, távol vagyunk az Atyától. És mivel hozzá vagyunk szokva az anyagi
léthez, ezért könnyen érzékeljük létünk fizikai aspektusát, miközben a mennyei részt
nehezebb érzékelni. Mindazonáltal ezen érzékelési nehézségek ellenére sohasem szabad
felednünk, hogy nem vagyunk fizikai lények. Éppen ellenkezőleg, alapjában véve
spirituális, transzcendentális, antimateriális egységek vagyunk, akik ezt a fizikai testet
átmenetileg használják, mint egy közlekedési eszközt. Mindegyik test ruha, mint a
hasbeszélő bábuja. Lelki szikra nélkül ott belül: testünk csak egy csontvázra aggatott
élettelen húsdarab.
W 99 X
Nézzünk egy egyszerű példát, amikor is egy kis gyereket halálos baleset ér, mert
elgázolta egy autó. Az anyja kétségbeesetten kirohan, sír és kiabál: „A kisfiam, Ahmed,
meghalt. Elment közülünk örökre”. Mit is mond? A fizikai test még ott van, ám már
biztosan tudjuk, hogy az igazi „Ahmed” már elment. Az anyja is tudja, hogy Ahmed
életereje, spirituális lényege, eltávozott. Az igazi „ő” elment.
Elveszíthetjük egyik karunkat vagy lábunkat – sőt, még új szívet is kaphatunk egy
szívátültetés során –, ám mégis ugyanazok maradunk. Világos, hogy lényünket nem ezek
a szervek képviselik. Néha ezek a végtagok, testrészek és szervek csalódást okoznak
nekünk, máskor pedig örömet. De nem alkotják identitásunkat. Sok olyan eset is
előfordult – több ember beszámolóiból tudjuk –, hogy bonyolult műtétek közben a tudat
szinte ott lebeg a test fölött és nézi az orvosokat, ahogy megpróbálják a testet újra
éleszteni. Ez kézzelfoghatóan mutatja a fizikai testtől való elkülönülés valószínűségét,
vagy mondjuk azt, hogy tényét.
Nemcsak arról van szó, hogy testünktől külön is létezünk, hanem arról is, hogy nem
bízhatunk fizikai érzékeinkben a biztos megismerést illetően. Érzékeink
megbízhatatlanok. Például, szemünk minden pillanatban hazudik nekünk. Ha
megnézünk egy poharat, szemünk azt mondhatja, hogy az üres. Ám egy alapos
mikroszkópos vizsgálat nyomán azt fogjuk látni, hogy tele van különböző bacilusokkal és
vírusokkal. Fülünk olyan süket, hogy még azt sem hallja, ami két szobával odébb
történik, és nem hall olyan magas hangokat, amit egy kutya meghall. Ha felveszünk
valamilyen ruhát, bőrünk olyan érzéketlen, hogy nem tud különbséget tenni a ruha
anyaga közt. Ízlelő szerveink annyira félrevezetnek bennünket, hogy olyan ételeket
eszünk és kívánunk, amelyek egészségtelen hatással vannak szervezetünkre.
Alapjában tehát érzékszerveink tompák, és állandóan félrevezetnek bennünket.
Mégis a modern tudományban a meghatározó jellegű definíciókat továbbra is ezek
alapján próbáljuk megszövegezni, jól tudván, hogy az erre a célra szolgáló eszközeink
nem megfelelők. Számunkra, lelki harcosok számára az a legfontosabb, hogy megértsük,
rendelkezünk egy nem fizikai lényeggel, amely örök, amelynek küldetése van, és keresi
az utat a szeretethez és a szolgálathoz.
Az eksztázis keresése
Majdnem minden spirituális útkeresésnek egyik alapvető premisszája, hogy az
emberi lények kutatják az eksztázis mélyebb tapasztalatát. Mindenki örömet akar
szerezni magának; mindannyian azt akarjuk, hogy a megfelelő mértékben „fel legyünk
dobva”. Ha nem tudjuk megtapasztalni a magasabb rendű ízlés örömeit, akkor az
alacsonyabbakhoz hangoljuk magunkat, de az ilyen megoldással sohasem vagyunk
elégedettek, mert az érzékek kielégíthetetlenek.
Ehelyett mindinkább bezárjuk magunkat a kívánságoknak valamelyik ciklusába.
Minél több narkotikumot szedünk, annál több kell az azonos hatás elérésére. Minél
gyakrabban élünk nemi életet, még többre fogunk vágyni; étvágyunk lecsillapítása
helyett a túlzott szexuális tevékenység addig a pontig izgatja az érzékeket, ahol a
normális szex már nem elégít ki bennünket. Megfelelő körülmények között azonban a
nemi kapcsolat is magasabb fokra spiritualizálható. Ha tartós örömre vágyunk,
tudatosan kell kontrollálnunk alacsonyabb rendű ösztöneinket, és keresnünk kell a
legmagasabb rendűt: az igazi szerető szerelmi kapcsolatot, amely egymással törődő és
istenközpontú.
Természetesen mindnyájan keressük az eksztázist. Van egy velünk született
természetes kívánság, óhaj, az eksztázis átérzésére, mert – akárcsak az Úr –
örömkeresők vagyunk. Ha nem tapasztaljuk meg ezeket a magasabb rendű örömöket a
lelki tevékenység és a lelki elmélyülés útján, elkerülhetetlenül mesterséges eszközökhöz
fogunk folyamodni. A mesterséges eszközök felé fordulás pedig azt jelenti, hogy
W 100 X
Bhakti Tirtha Swami
megszegjük a nagy próféták által hirdetett isteni törvényeket. Ezzel pedig különböző
személyes és kollektív karmikus reakciót indíthatunk el. És megfosztjuk magunkat az
igazi tartós beteljesüléstől is.
A legfelsőbb típusú eksztázis az Istent kereső emberiség születési joga.
Mindazonáltal korlátozott énünk óhajainak és kívánságainak a megfékezésével
erőfeszítéseket kell tennünk, hogy felfedezhessük ezt az eksztázist. A „keress és találsz”
közismert mondás utal erre a keresésre, de mindig tudnunk kell, hogy a keresés célja
sohasem az ideiglenes, anyagi kincsek megtalálása. Jézus azt mondta, hogy keressük
kincseinket a mennyek birodalmában. Még Benjamin Franklin is azt mondta, hogy
„azok, akik ideiglenes menedéket keresnek alapvető szabadságjogaikon kívül, egyiket
sem érdemlik.” Ha aktualizálni akarjuk az emberi faj: azon faj teljes potenciális erejét,
amelynek megadatott az uralkodás minden felett ezen a planétán, akkor bíznunk kell az
Úr és prófétáinak a szavában, és annak alapján is kell cselekednünk, mert ellenkező
esetben nagy igazságtalanságot követünk el magunkkal szemben.
Az igazi felszabadulás
Az emberben megtalálható a vele született szabadságvágy, az a kívánság, hogy
megszabaduljon azoktól a kötelékektől és korlátoktól, amelyek odakötöznek bennünket
a szenvedésekhez. Van bennünk továbbá egy erős és állandó vágy a közösségre és a
szerető kapcsolatokra. Ám a gyilkosságok, az öngyilkosságok és környezetgyilkosság
számának globális növekedése végeredményben azzal a körülménnyel magyarázható,
hogy elvesztettük valahol a józan eszünket, és nem értjük, hogyan kell együtt élni
másokkal ezen a planétán. Irányított szabadságkeresésünk során elfelejtettük, mit is
jelent tulajdonképpen ez a szabadság. A szabadság nemcsak az, hogy uralkodunk a
természet felett, és erőszakkal elvesszük kincseit. A szabadság abban rejlik, hogy
harmonikusan élünk más élőlényekkel és az anyatermészettel, mert ha elégedett velünk,
akkor a fák roskadásig vannak gyümölccsel, és bőkezűen ellát bennünket növényekkel,
élelemmel, lombozattal és gyógyfüvekkel.
Igazi felszabadulásunk nem jön el azzal, hogy uralmunk alá hajtjuk az egész a Földet.
Nem jön el társadalmi reformokkal sem. És nem is arról van szó, hogy az egyik anyagi
rendszert fel kell cserélni egy másikkal, vagy az egyik emberi fajt a másik fölé kell
helyezni, az egyik, ill. a másik politikai párthoz kell csatlakozni, és így tovább. Amin
változtatnunk kell, az a mindegyikünkben fellelhető hajlandóság arra, hogy uralkodjunk,
manipuláljunk és kizsákmányoljunk, ahogyan meg kell fékeznünk azokat a
próbálkozásainkat is, hogy minél többet halmozzunk fel a különböző javakból, és
becsapjuk a természetet azzal, hogy többet ragadunk el tőle, mint amennyi valójában
megillett bennünket.
Végtére az a célunk, hogy megtisztítsuk szívünket és tudatunkat, ha egyszer meg
akarjuk tisztítani a körülöttünk levő légkört. Akkor – és csak akkor hagyhatjuk el a
korlátok birodalmát, és léphetünk be újra az örökkévalóságba: az Anya- és Atyaisten
birodalmába.
Számunkra létezik egy sajátos lelki tudomány ahhoz, hogy kikerüljünk ebből a
börtönből és megkapjuk a szabadságot. Ez a tudomány magába foglalja saját
természetünk megtisztítását és megreformálását, a szükséges ismeretek megszerzését, és
végül, az isteni akarattal való összehangolódást a szolgálaton és cselekedeteinken
keresztül annak érdekében, hogy újra képesek legyünk megteremteni a Legfelsőbb
Akarattal való szerető kapcsolatunkat.
A materialisták, akiknek nincs meg ez a tudományuk, komoly hátrányban vannak. A
karma – a cselekvés és a velejáró reakció – törvényeinek a megértése nélkül az emberek
rövidlátó döntéseket tudnak csak hozni, amelyek az ösztönök azonnali kielégítésére
W 101 X
épülnek, s ez a későbbiekben csak arra szolgál, hogy még jobban belegabalyodjanak az

anyagiasság világának a hálójába.
Alapjában véve, bárhová is nézünk az anyagi szférában, azt látjuk, hogy élő entitások
különböző minőségben megpróbálják az Istent játszani. Az anyagi lét állandó témája az
olyan próbálkozás, hogy uralkodjunk és domináljunk mások felett egy képzelt
felsőbbrendűség létrehozása érdekében. Az emberi élet végső boldogsága azonban mégis
az, hogy teljes egészében felajánljuk szerető szolgálatunkat az Úrnak, és lemondjunk
minden olyan vágyunkról, hogy domináns és kontrollszerepet jászunk másokkal
szemben.
Az anyagi természet megtévesztő sajátosságai

Ezekben a hedonista, élvhajhász időkben a legtöbb ember hallani sem akar arról,
hogy az anyagi világ a tesztek és a tanulás helye. Ennek a világnak kaleidoszkopikus
aspektusai furdalják kíváncsiságunkat, és a legtöbb ember egyszerűen ki akarja
választani, és élvezni akarja a természet által ajánlott minden kísértést. Ám ezeknek az
ún. „örömöknek” a java része komoly veszélyforrás számunkra, ha belekóstolunk
valamelyikbe.
A különböző spirituális tradíciók ezeket az anyagi kísértéseket különböző módon
mutatják. A Bibliában például a „Sátán” személyesíti meg a gonoszt, aki szemben áll az
Úrral és a saját szolgálatára húrcolja el a lelkeket. A védikus írásokban „Maya”
személyesíti meg az anyagi illúziókat. Viszont Maya nem áll szemben az Úrral, hanem
inkább szolgálja őt, s az a háládatlan feladata, hogy mindenféle cukros mérget ajánljon
fel a tudatlan lelkeknek, vagyis nekünk, hogy kipróbáljuk, és aztán teljesen
megváltozzunk – keményen tanítva bennünket, amíg ki nem fejlesztjük magunkban a
helyes ítéletet és megkülönböztetést arra, hogy ne térjünk le az igazi boldogság útjáról.
Ahogyan a katonának is meg kell tanulnia felismerni az ellenség egyenruháját és
felszerelését, és ismernie kell az ellenség taktikáját, úgy a lelki harcosnak is meg kell
tanulnia minden körülmények között észrevenni a káros és degradáló hatások
támadásait. Természetesen nem leszünk paranoidok, és nem engedjük meg, hogy a
félelem irányítson bennünket. Másrészt viszont, ha nem vesszük komolyan ellenségeink
pusztító hatalmát, akkor aligha tudunk megfelelően ellenállni, hogy győzhessünk.
Maya először megpróbál mindenkit rávenni, hogy tevékenyen vegyen részt
destruktív, káros tevékenységben. Akiket nem lehet olyan könnyen megfogni, azokkal
Maya elkezdi éreztetni, hogy eltaposottak, elszigeteltek és reménytelenül kilátástalanok
– egészen addig, hogy már úgy hiszik, lehetetlen valamit is megváltoztatni, illetve nincs
semmi értelme megpróbálni. Ily módon, még azok is, akik nem túlzottan materialisták,
nem érzik önállóságukat.
Mindenki célpont, aki anyagi testben lakozik. Mielőtt azonban megharagudnánk
Mayára, mint becsületes lelki harcosoknak el kell fogadnunk azt a tényt, hogy saját
magunk sodortuk magunkat ebbe a nem kívánatos helyzetbe. Már maga az a tény, hogy
anyagi testekben lakozunk, azt jelenti, hogy egy bizonyos ponton elszakadtunk az Isten
szeretetétől. Elvetettük természetes állapotunkat, az Úr szerető szolgálóinak állapotát, s
ehelyett az anyagi birodalom korlátait választottuk. Ebben a világban egy időre
elfelejthetjük, hogy nem vagyunk egyenlők Istennel, és úgy tehetünk, mintha lenne
valamink, alkothatunk, uralkodhatunk és rombolhatunk tetszésünk szerint. S bár ez a
választás – képletesen szólva – Isten adta jogunk, ám az elkerülhetetlen következmény
az, hogy az anyagi világ korlátai közé kerülve versengenünk kell a dominanciáért
ugyanazon degradált, megtévesztő gondolatrendszert hirdető többi emberrel.
A helyett azonban, hogy Mayában gonosz ellenfélt látnánk, aki megsemmisítésünkre
törekszik, helyesebb, ha ennek az anyagi börtönnek az őrét látjuk meg benne, akinek az
a feladata, hogy bezárva tartson minket mindaddig, amíg mi magunk nem mondjuk azt,
W 102 X
Bhakti Tirtha Swami
hogy most már elegünk van ebből az árnyékvilágból. Akkor taníthat és leellenőrizhet
bennünket, hogy kétségtelenül bebizonyosodjon rólunk, hogy egyetlen vágyunk
visszatérni természetes pozíciónkhoz Isten szolgálatában.
Ezen az úton rengeteg segítséggel láttak el bennünket. A világ vallási írásainak sem
szórakoztató értéke van. Azok a szó szoros értelmében használati utasítások arra
vonatkozóan, hogyan lehet a legjobban kiaknázni emberi létünket, és hogyan
„szabadulhatunk ki” az evilági börtönből, hogy visszatérhessünk a spirituális világba.
Tanulságai arra szolgálnak, hogy megtanuljuk az anyagi és a spirituális világ szabályait,
és legyenek eszközeink a helyes döntések meghozatalának megkezdésére. És miután
ezen eszközök birtokába jutottunk, mindegyikünk személyesen köteles tudatos
választást gyakorolni önközpontú vágyaink legyőzése, valamint annak érdekében, hogy
egymás után megoldjuk Maya feladványait, amint jönnek.
Az anyagi természet három kötőereje

A Bhagavad-gita aprólékosan foglalkozik az anyag megnyilvánulásával, és az anyagi
cselekvést úgy elemzi, mint amely három alapvető kötőerőre épül. Ezek a kötőerők: a
sattvam, a rajah, és a tamah, amit nagyjából úgy fordíthatunk le, mint a jóság,
szenvedély és tudatlanság kötőereje.
A Gita szerint a jóság kötőerejében levő személyeket az önzetlen szolgálat és a tudás
keresése révén a boldogság érzése és a tudás köti meg. Amint lelkileg is kezdenek
megérni, fokozatosan felkészítik magukat a transzcendencia platformjára. A szenvedély
kötőereje a testi vágyakból fakad. Ez a kötőerő készteti az embert arra, hogy egész életét
falánk vágyak kielégítésének vég nélküli ciklusában töltse, és minden igyekezete arra
irányul, hogy a régi vágyakat újakkal cserélje fel. A tudatlanság kötőerejében az élő
egységeket a restség és a tehetetlenségi erő irányítja, s ezért sohasem számolnak
cselekedetük következményeivel. Azok az emberek, akik ebben a kötőerőben élnek,
hajlamosak mind lejjebb és lejjebb csúszni a kétségbeesés, a bódultság és a csalódás
szintjén.
A Gita számos példát említ azzal kapcsolatban, hogy milyen következményekkel jár a
különböző kötőerők hatására végrehajtott cselekvés. Általában a kötelességből és a
mások javára végrehajtott cselekedeteket a jóság kötőerejébe sorolhatjuk. Az olyan
cselekedetek, amelyeket feltűnési vágy, a haszonszerzés vagy a személyes vágyak
kielégítése céljából hajtanak végre az emberek, a szenvedély kötőerejéhez tartoznak. A
szeszélyből végrehajtott cselekedetek, amikor nincsenek tekintettel a következményekre,
a tudatlanság kötőerejéből fakadnak.
Ezeket a példákat arra is használhatjuk, hogy jobban értékeljük saját helyzetünket.
Például, ha frusztráltak és elégedetlenek vagyunk saját életünkkel, mert mintha
állandóan üldöznénk valamit, amit nem kaphatunk meg, akkor ez a szenvedély
kötőereje. És ha őszintén magunkba nézünk, akkor minden bizonnyal azt fogjuk látni,
hogy napi tevékenységünk nagyobb része saját dicsőségünk építése és vágyaink
kielégítése körül forog.
Hasonlóképpen, ha azt találjuk, hogy nincs bennünk remény, és úgy hisszük, hogy az
élet nem tisztességes, mert állandóan lesújt ránk valamilyen baj vagy meg nem érdemelt
szerencsétlenség, akkor rá fogunk jönni, hogy a tudatlanság kötőerejének hatására
cselekszünk. Mert csak azzal törődünk, ami az adott pillanatban jó, és semmi tervünk
sincs cselekedeteink hosszú távú következményeivel kapcsolatában, illetve fikarcnyit
sem törődünk velük.
Másrészt azok, akik a jóság kötőerejére cselekszenek, megtöltik életüket mások
önzetlen szolgálatával, és nagy-nagy örömet, kielégülést és haladást tapasztalnak az
általuk hozott áldozatok révén, a menet közben felbukkanó akadályok és nehézségek
ellenére is.
W 103 X
Általában tehát az a helyzet, hogy legtöbbjükben időtől függően különböző kötőerők

a dominánsak, és hogy melyek tulajdonképpen, az tudatunk minőségétől függ.
Ugyanakkor ez mindkét irányban működik, és a Bhagavad-gita azt mondja, hogy ha
felemeljük cselekedeteinket a tudatlanság és szenvedély alacsonyabb kötőerejének
szintjéről a jóság szintjére, akkor tudatunk megtisztul, s elindulhatunk azon az úton,
amelyből az igazi tudás származik.
Reinkarnáció: tény vagy fikció?

A világ spirituális hagyományai közül sok, ha nem is a legtöbb, a reinkarnációt
tényként kezeli. Az ősi afrikai kultúrák, az amerikai indián kultúrák, a hinduizmus, a
taoizmus, és a misztikus kereszténység mind felismerték a reinkarnáció érvényességét.
Csak a „modern” világ nem siet elismerni ezt a gondolatot.
Pedig mind a modern, mind pedig az ősi idők vonatkozásában meggyőző
bizonyítékaink vannak a reinkarnációra. A modern nyugati kultúrában például az olyan
módszerek, mint például a regressziós hipnózis, kézzelfoghatóan felelevenítik az elmúlt
életekből származó emlékeket. Hipnotikus állapotban levő emberek olyan nyelvet
beszélnek, amelyet soha azelőtt nem hallottak, vagy pedig részletesen és bizonyíthatóan
számolnak be olyan eseményekről, amelyek jóval mostani születésük előtt történtek.
A védikus hagyományok megerősítik a reinkarnáció valószerűségét. A Bhagavad-gita
például így magyarázza a lélekvándorlást: ”Amint a megtestesült lélek állandóan
vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál
pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az
efféle változás” (2. fejezet 13. vers).
A 8. fejezet 16. verse pedig elmagyarázza: „Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a
legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr.” Ez azt
jelenti, hogy nemcsak egyszer kell meghalnunk, hanem annyiszor és addig, amíg az
anyagi dimenzióban vagyunk, és áldozatul eshetünk olyasminek, mint baleset, betegség,
gyilkosság, vagy más gonosztett.
A Korán (2.28) a következőket mondja: „Hogyan tagadhatod meg Allahot, amikor
halott voltál és Ő életet adott neked? Ismét meghalsz, és Ő ismét életre kelt, aztán
visszakerülsz hozzá.”
A modern redukcionista gondolkodás azonban, azzal a gazdasági ösztönzővel együtt,
amely az anyagi vágyakhoz köt bennünket, azt hirdeti, hogy mindössze a fizikai szervek
és kémiai reakciók gyűjteménye vagyunk. Ez a nézet a „csak egyszer élünk” szemléletet
tűnik alátámasztani, és arra ösztönöz, hogy egy egész életen át felelőtlenül cselekedjünk.
Ezzel ellentétben az érett személyek készen állnak a felelősségre és az elszámolásra.
Csak az éretlenek nincsenek érdekelve az elszámolhatóságban. A jelenleg felkarolt
gyorsjáratú és személytelen kultúra nagy része arra ösztönzi az embereket szerte az
egész világon, hogy minél kevésbé érezzenek felelősséget, és cselekedjenek csak ösztönös
módon az érzékek kielégítése érdekében. Emiatt az ilyen emberek természetesen
könnyen manipulálhatók, kihasználhatók és ellenőrizhetők.
A reinkarnáció gondolata még a nyugati világban is eredetileg a keresztény szemlélet
része volt. Például a korai egyházatyák, az olyanok, mint a mártír Jusztiniánusz (100 –
165, Kr. u.), Alexandriai Szent Klementinusz (150 – 220, Kr.u.), valamint Oregénusz
(Kr.u. 185 – 254) a reinkarnáció különböző aspektusait tanították. A reinkarnációba
vetett hit a kereszténység bizonyos irányzataiban a hatodik századig élt, amikor is
Jusztiniánusz császár a birodalom egyesítése érdekében törvényen kívül helyezte ezt a
nézetet. A papság szintén támogatta ezt a gondolatot, mert rájött, hogy az egyház is
megerősítheti így a hatalmát, és könnyebben zsákmányolhatja ki a tömegeket, ha a
nagyközönség nem tud hozzáférni a magasabb rendű tudáshoz, és ezért úgy hiszi, hogy
csak egyszer él, és halála után a mennyországba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.
W 104 X
Bhakti Tirtha Swami
A mi karma-mintáink
A lelki harcosoknak olyan mélyrehatóan meg kell vizsgálniuk a reinkarnációnak ezt a
gondolatát, amennyire csak lehetséges, mert jelenlegi helyzetünk mindenképpen
összefügg élőző életünkkel, életeinkkel. Amennyiben adva van, hogy létünk örök, és
hogy igazi identitásunk egy folytonosságra épül, akkor eljövendő életünket mindannak
az összessége fogja alakítani, amit jelenleg teszünk és gondolunk. Végeredményben: az
Isten kozmikus törvényeivel való kölcsönhatásunk az, ami különösen releváns annak a
következő életnek a szempontjából, amelyet mi magunk készítünk elő. Gondolataink és
cselekedeteink most formálják azt, ami leszünk.
Jelenlegi életünk – az előző életeink maradékával együtt – fogja meghatározni
eljövendő karmánkat. A karma az az elv, amely szerint minden cselekvés reakciót
(ellencselekvést) vált ki, és valamiképp hatással van minden élő entitásra Isten
világában. A hatás, amit kiváltunk, természetesen visszahat majd ránk. Mindenki más
úgy tekint majd ránk és viselkedik velünk szemben, ahogyan közvetlenül mi tekintünk
Istenre és embertársainkra, és ahogy közvetlenül velük – Istennel és felebarátainkkal –
szemben viselkedünk. És nem arról van szó, hogy időnként az összesített karmáinkból
származó különböző bajokat kell megtapasztalnunk, hanem tudnunk kell azt is, hogy az
általunk tapasztalt fájdalmat, félelmet vagy szenvedést kísérő fokozatok adják a mi
karmánk kiterjedésének méretét.
Mivel sokan vagyunk, akik szeszélyesen cselekszünk, tekintet nélkül az általunk
okozható karmikus szennyezésre, az ennek következtében létrejövő környezet rendkívül
bonyolult is lehet. Kezdhetjük azt hinni, hogy az események véletlenül történnek, ok és
okozat nélkül. Ez azonban nem így van. Sok természeti csapás a földön jelenleg
közvetlenül kapcsolatba hozható az emberiség által a múltban generált zavar szintjeivel
összefüggő kollektív karmával. Amint eljutunk a karma és hatásának jobb megértéséhez,
rá fogunk jönni, hogy véletlenek márpedig nincsenek. És amint a sors váratlan
fordulatai és kanyarjai már nem lesznek olyan titokzatosak és ijesztőek, akkor majd
kezdünk felelősséget is érezni a jövőért, amelyet mi hozunk létre, és el fogjuk fogadni a
jelen nehézségeit, mert a szükséges megtisztulást látjuk majd bennük. Ez döntő lépés
lesz az érettségünk elérésére irányuló folyamatban.
Némely történelmi példa sokkal szemléltetőbb, mint esetleg sok más. Az irigyelt
„édes életnek” hódoló osztály szupergazdag tagjai többségükben azért szálltak az
„elsüllyedhetetlen” Titanic luxusgőzösnek, a világ legnagyobb hajójának a fedélzetére,
hogy bizonyítsák: a Teremtő eddig leglegyőzhetetlenebbnek hitt eleme – az óceán – is
legyőzhető az ember által. Arroganciájuk tetőfokán a hajó jéghegynek ütközött, és
elsüllyedt. A legtöbb utas pedig, aki szinte már Istennel egyenlőnek hitte magát, a
tengerbe fulladt, miközben át kellett élnie a halálfélelem, a rettegés, a kétségbeesés és a
tehetetlenség minden borzalmát.
Nem minden karma negatív. Magunkban hordjuk a pozitív reakciókat is azokért a
cselekedetekért, amelyeket a jóság kötőerejében hajtottunk végre. Lehet bennünk több
bizonyos hasznos képesség és tudás is, amely az egyik életből származott át a másikba.
Modern termiológiával élve „ösztönnek” nevezzük a velünk született tudást vagy
képességet, amelynek nincs kézzelfogható, korábban elsajátított mintája. Amit azonban
ösztönnek nevezünk, az közvetlen kapcsolatban áll az előző életben tanultakkal.
Az olyan életstílus előírásával, amelynek követésével jobban el tudjuk kerülni a bajt,
az írások segíthetnek nekünk abban, hogy a negatív karmikus reakciókat is elkerüljük.
Például sok írás a vegetáriánus életmódot ajánlja. Azáltal például, hogy elutasítjuk a
kegyetlenséget a velünk együtt élő entitásokkal szemben, elkerülhetnénk az olyan durva
következményeket, amelyeket az ilyen intézményesített kegyetlenség okoz a
társadalomnak. Nevezetesen: az erőszakot, az éhezést, a szenvedést és többek közt az
egészségügyi problémák széles körét.
W 105 X
Ösztöneink féken tartása

Mint emberi lények, természetesen szolgák vagyunk. Mindig szolgálnunk kell valakit
vagy valamit. Elfogadván ezt a tényt, két dolgot tehetünk: vagy összekapcsoljuk
erőfeszítéseinket Isten-Atyánk és Isten-Anyánk, illetve híveinek a szolgálatával, vagy
pedig ösztöneinket fogjuk szolgálni. Sajnos az a hév, amely ösztöneink soha nem nyugvó
követeléseinek a csillapítására késztet, többnyire azt eredményezi, hogy a szenvedély és
a tudatlanság kötőerejében érezzük igazán jól magunkat.
Ösztöneink kontroll nélkül mások és a környezet kihasználáshoz vezetnek
bennünket, ha azonban féken tudjuk tartani őket, akkor másokat szolgálhatunk. A
megfelelő spirituális légkör erősíti a pozitív, egészséges tevékenységet és kapcsolatokat,
és segít féken tartani az ösztönöket. Ily módon könnyebben tudunk összpontosítani
egymás szolgálatára.
Minél inkább degradált életet folytatunk, annál könnyebben kerülhetünk olyan erők
uralma alá, amelyeket nehezen tudunk kontrollálni. Mindaddig, amíg engedünk
érzékeink hatalmának, addig az ösztönök kielégítése, a manipuláció és a kizsákmányolás
börtönének a csapdájában fogunk vergődni. De amikor sikerül nemet mondanunk a
vágynak ösztöneink kielégítésére, akkor már átestünk egy selejtezőn azon az úton, amely
a kitűzött cél felé vezet: igazi lelki harcosokká válhatunk – elvközpontú emberekké,
akiknek a legmagasabb fokú istentudatuk van. A döntés, a választás mindig a miénk,
még akkor is, ha csak áldozatnak vagy tehetetlennek érezzük magunkat.
Mindannyiunkban van egy alacsonyabb és egy magasabb rendű természet. Állandó
éberséget kell tanúsítanunk, ha el akarjuk kerülni azokat a kísértéseket, amelyek
felkeltik alacsonyabb rendű természetünk „türelmetlen engedetlenségét.” Ha úgy
találjuk, hogy teljes egészében elmerültünk valamilyen relatív vagy ideiglenes
tapasztalatunknak a szemlélésében, amely olyan, hogy nem biztosítja az elégedettség
hosszabb ideig tartó érzését, akkor döntöttünk úgy, hogy az alacsonyabb rendű
természetünket szolgáljuk.
Ha olyan tevékenységgel foglalkozunk, amelynek eredményeképpen sérül a
közösségi szellem, elutasítjuk a családi életet, vagy az egyik nemet, illetve fajt a másik
fölé helyezzük, vagy éppenséggel egymás ellen fordítjuk, akkor visszafelé haladunk egy
negatív, önpusztító, megrögzött gondolatiság felé. Ha elfogadjuk azt a gondolatot, hogy
az élet mindössze arról szól, hogy örömben részesítsük materiális érzékszerveinket,
akkor destruktív kultúrát vállaltunk fel, aminek előbb vagy utóbb megfizetjük az árát.
A csalók eredményt akarnak fizetség nélkül. A bűnözők és a manipulátorok olyan
messzire akarnak menni, amennyire csak lehet, de adni semmit sem akarnak; mi több,
azt is el akarják „zabrálni,” ami a másé. Ha ilyen életet folytatunk, akkor csak egy olyan
gyors és átmeneti megoldást kaphatunk, amely a legjobb esetben is agyonkozmetikázott
lesz.
Az ember magasabb rendű, gondolkodó elmét kapott, képes együttérzésre,
emberségre, és végeredményben Isten szolgálatára. Csak az állati lét összpontosul
túlélésre és az ösztönökre. Az állatnak megengedhető, hogy durva anyagiasságban éljen,
mert másra nem képes. A durva anyagiasság az emberben azonban az egyik embert a
másik ellen uszítja, szembehelyezi az egyik törzset a másikkal, a férfit a nővel, és
lealacsonyítja az embert a tudatnak egy olyan sötét animalisztikus állapotára, amely
mélyen alatta van képességeinek.
Isten Országa
Isten Országa nem egy mitikus ország. Minden ősi hitrendszer állítja, hogy az anyagi
világon kívül létezik a lélek birodalma. Arra a kérdésre, hogy akkor hát miért nem
W 106 X
Bhakti Tirtha Swami
tudunk a lelki világról, több lehetséges válasz is van. A legfigyelemreméltóbb az, hogy
hitetlenségünket hajlamosak vagyunk arra használni, hogy igazoljuk a pillanatnyi
örömök utáni hajsza megengedhetőséget, és azt, hogy miért nem érdekel bennünket
Isten és Országa. Érdeklődésünk hiányának egy másik oka, amint erről már szó volt,
hogy mi magunk döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk Isten Országát. Ily módon különböző
mértékben nem nagyon, vagy egyáltalán nem akarunk visszatérni oda, mert irigykedünk
Isten hatalmára, és nem akarjuk megadni magunkat Neki.
Ám Paradicsom viszont van. Mindegyik ősi hitrendszer beszél róla. Részletesen
tárgyalni a témáról azonban csak az olyan lelkek boldogulása szempontjából érdemes,
akik a fenti értelemben megadták vagy készek megadni magukat Istennek, és elegendő
mennyiségű lelki érdemeket szereztek ahhoz, hogy értékelni is tudják az Úr Országának
dicsőségét, továbbá felismerték az anyagi világ örömei hajhászásának teljes
hiábavalóságát.
Vajon mindegyik vallási rendszer hazudott nekünk? Vagy mindegyik csak
komédiázott velünk? Koalícióra léptek egymással, hogy maszlaggal etessenek?
Természetesen nem. Mindegyikük egy lényeges tannal gyarapított bennünket, lelki
fejlődésünk pedig attól függ, hogy mennyire tudunk ráhangolódni erre az üzenetre.
A személyes filozófiai megközelítés

Az „élet értelmével” kapcsolatban a legtöbb filozófus négy alapvető kategóriát
képvisel. Ez a négy kategória a filozófiában a következő: a materializmus, az ürességet
hirdető filozófia, az imperszonalizmus és a személyes, vagy perszonális filozófia.
A materialista filozófia, mint például a behaviorizmus és az empirizmus, elsősorban
a fizikai valóság primátusát (elsőbbségét) és azt hangsúlyozza, hogy olyasmi, mint a
„lélek”, nem létezik. A behaviorizmus szerint a lelki és szellemi jelenségek inger és
reakció viszonyára vezethetők vissza, ezért csak a viselkedést (ideértve a gondolkozást és
a beszédet is) célravezető tanulmányozni. Az empiristák pedig ismereteink kizárólagos
forrásának az érzéki tapasztalatot tekintik, s ily módon még az elméleti általánosítás és a
tudományos absztrakció szerepét sem ismerik el. E két filozófia létünk finomabb
aspektusaival nem is törődik.
Az ürességet hirdető filozófia ezzel szemben tagad minden cselekvést, ergo minden
szabályt, elvet, erkölcsöt, törvényt, és magát az emberi haladást is. Azt hirdeti, hogy a lét
értelmetlen, a cselekvés pedig hiábavaló. Ezt az elképzelést továbbfejlesztve állítja, hogy
minden üres (angolul ‘void’), s ebben a nagy ürességben megszűnik minden cselekvés,
ami amúgy is értelmetlen, és minden ember egyetlen egységes tudatba egyesül. S ebben
az egységben, amelyben nincs vágy, cselekvés, de még identitás sem, megtapasztalhatjuk
a beteljesülést.
Az imperszonalista filozófia az ürességet hirdetők ürességét azzal próbálja meg
feloldani, hogy kijelenti: az univerzumot egy valós alkotóerő hozta létre. Hangsúlyozza,
hogy a világon minden mindennel összefügg, a közvetlen fizikai tapasztalatokon túl
felfedezhetjük az univerzális egységet – a végső realitást –, amely keresztül folyik az
alkotáson, és jelen van bennünk is. Állandó tanulással és meditálással az
imperszonalisták megpróbálják elérni a samadhi állapotát (melyet a Bhagavad-gita
transznak, vagy a tökéletesség szintjének nevez), amikor is egyesülhetnek ezzel az
„univerzális tudattal.”
A személyes filozófia képviselői hisznek abban, hogy a spirituális és az anyagi világ
minden aspektusát aprólékos alkotómunkával egy mindenható és szerető Legfelsőbb
Istenfő teremtette, aki személyesen is érdekelve van teremtő munkájának minden
aspektusában. Azok, akik elfogadják ezt a megközelítést, a szerető Isten szolgálatának
szentelik magukat azzal az egyetlen és végső céllal, hogy elnyerjék az örök isteni
kegyelmet, és Ővele lehessenek mindörökké.
W 107 X
Ha ezt a megközelítést tartjuk figyelmünk középpontjában, akkor egyébként

szokványos napi munkánk, az alvás, a családfenntartás, és a másoknak nyújtott szolgálat
új értelmet nyer: fokozatosan össze fog kapcsolódni azzal az állandó missziónkkal,
amelynek célja az újraegyesülés a Legfelsőbb Lénnyel. Ez a kulcsa annak, amit a
Bhagavad-gita bhakti yogá-nak nevez, ami nem más, mint anyagi vágyaink
legyőzésének, valamint annak a képességünknek spirituális tudománya, hogy újra
szomjúhozni tudjuk az Úrnak nyújtandó tiszta és odaadó szolgálatot.
A lelki harcos mindig és mindenkor a legfontosabb kérdésekre koncentrál: Hogyan
kerülhetünk újfent kapcsolatba Isten-Atyánkkal és Isten-Anyánkkal? Hogyan tudjuk ezt
az „adj nekem minél többet” társadalmat egy olyan egységes, szerető kultúrává
változtatni, amely hajlamos a lelki fejlődésre, a lelki változásokra és a lelki
cselekedetekre? Hogyan tudjuk földi tapasztalatainkat annak szentelni, ami a
legfontosabb: az Isten Országába való visszatérésnek?
Kérdés: A szégyen, a bűntudat és a megbocsátás fogalma minden vallásban
megvan. Amint az „újkor” felé haladunk, a hangsúly ezeken a magatartásformákon kezd
halványulni. Az emberek ehelyett sokkal inkább a teljes önmegvalósítást helyeslik.
Mégis úgy tűnik, hogy a bűntudat gyakran természetesen jön létre, anélkül, hogy
erőszakolni kellene. Mi az értelme a szégyennek és a bűntudatnak, és e fogalmak
valóban hasznosak-e erőfeszítéseinkben a haladás útján?
Válasz: Ez egy nagyon fontos kérdés. A szégyenérzet és a bűntudat segítségünkre

lehet, de céltudatosan kell azt használnunk. Először is, az ember nem színlelheti ezeket
az érzéseket. Hogy egészen őszinte legyek, meg kell vizsgálnia saját életét, és el kell
fogadnia az igazi bűntudatot, ha az indokolt. Ugyanakkor nem szabad, hogy ez a
bűntudat megbénítsa, hanem inkább arra kell fordítania, hogy katalizátora legyen
cselekedeteinek. Vegyük úgy, mintha egy kelés vagy pattanás lenne a bőrfelületen. A
kelés vagy a pattanás azt mutatja, hogy a szervezetbe mérgező anyag került, de nem elég,
ha csak ránézünk az egészségtelen foltra, és azt mondjuk, hogy „nincs baj, a testemben
méreg van”. Épp ellenkezőleg, annak felismerése, hogy szervezetünkbe mérgező anyag
került, cselekvésre kell hogy ösztönözzön. Orvosolnunk kell a bajt a megfelelő
gyógyfüvekkel, vagy azzal, hogy szaunába megyünk, vagy változtatunk az étrenden.
Ugyanez vonatkozik a lelkiségre is. Ha felismerjük, hogy mérgező gondolataink
támadtak, kigyógyulhatunk belőlük, ha megreformáljuk életvitelünket, javítjuk
perspektíváinkat és beszédünk minőségét, megválogatjuk barátainkat és változtatunk
időtöltésünkön. Például több spirituális irodalmat olvasunk, nem nézünk értéktelen
filmeket, és kevesebb világi zenét hallgatunk. Belefoghatunk a rendszeres lelki
gyakorlatokba, az olyanokba, mint az éneklés, olvasás, imádkozás és szolgálat. Ily
módon megfelelően használjuk a szégyent és a bűntudatot, mert ez ösztönözni fogja a
gyógyulás folyamatát. De ha csak annyit teszünk mindössze, hogy bánatosan elmélázunk
a bűntudat és a szégyen fölött pozitív cselekedetek nélkül, az semmiképpen sem helyes,
és eredménytelen.
Kérdés: Tudjuk, hogy sok nagy tudományos felfedezés sokkal inkább az ihlet
eredménye, és nem a tudományos kutatásoké. Milyen összefüggés van az ihlet és az elme
között?
Válasz: Az elmének az a képessége, hogy magasabb rendű személyiségünk

tartályának a mélységeibe is eljusson, bennünk szunnyad. Legtöbben nincsenek
tisztában ezzel a potenciállal. Ám ez mégis sokak számára elérhető, és nyilván a
W 108 X
Bhakti Tirtha Swami
csodálatos áttörés egy bizonyos probléma feletti állandó fejtörésnek, valamint egy
későbbi ihletnek az eredménye, amely rendszerint álmában éri az embert. Ha a fizikai
testet eltesszük pihenni, a tudat egyéb aspektusai törhetnek felszínre, és teszik lehetővé,
hogy kapcsolatot teremtsünk a valóság belső szubjektív szintjeivel.
Bizonyos tekintetben mindannyiunkat érintenek a finomabb szférák. Például
előfordul, hogy több ember álmodja ugyanazt, vagy pedig egy álomfigyelmeztetés is
lehet, ami a későbbiekben valóra is válik. Máskor meg azt álmodjuk, hogy más
életformákkal vagy dimenziókkal léptünk kézzelfoghatóan kapcsolatba. Még amikor
ébren vagyunk, akkor is előfordul, hogy tudjuk, hogy mit gondol a másik, vagy kapunk
egy belső üzenetet, hogy valaki, aki közel áll hozzánk, bajban van. Ez a finom
kommunikáció mindig egy bizonyos szinten fordul elő. A kérdés csak az, hogy mennyit
veszünk észre belőle.
Kérdés: Miért halljuk néha azt, hogy Istennek csak egy fia van?
Válasz: Sokan azt mondják, hogy Jézus Istennek egyetlen fia. Csakugyan
nagyhatalmú fiú volt. A Földre szállt, és mindössze harminchárom év alatt sok mindent
hajtott végre. Mindazonáltal, ha valaki azt állítja, hogy Istennek csak egy fia lehetett, az
a minimumra csökkenti Istennek azt a képességét, hogy a saját önálló akarata szerint
cselekedjen. Az ilyen hívők valójában vallási szektássággal foglalkoznak, bár a lelkiség
látszata mögé rejtőznek.
Ezeknek a személyeknek nem sikerült felfogni Isten nagyságát. Ebben a világban
sokan olyan irigyek Istenre, hogy – bár nem közvetlenül – megpróbálják hiteltelenné
tenni Őt, még akkor is, ha mély vallásosságot tanúsítanak. Isten egy fiúval nem
teljhatalmú Isten. Nem olyan Istent imádunk, akinek egy fia van. Ahogyan olyat sem,
akinek egy városa, egy vallása, egy nemzete, egy planétája, egy Naprendszere, vagy
akárcsak egy világmindensége van.
De beszéljen Jézus saját magáért. A következőket mondja: „Aki hisz bennem, azt
teszi, amit én; és még többet is tesz, mint én, mert én Atyámhoz megyek” (János, 14.12.).
És mondotta továbbá: „Mert én nem azért jöttem a mennyek országából, hogy saját
akaratomat tegyem, hanem az Ő akaratát, aki küldött” (János, 6. 38. 19.). Mindig voltak
olyan kiemelkedő személyiségek, mint Mohamed próféta, Jézus Krisztus, Buddha és
mások, akik egyetemes üzenetet hoztak, ha a lényeget nézzük. Követőik azok, aki szektás
vallásokat hoztak létre. A misztikus kereszténység filozófiája nem sokban tér el a
szufizmustól. A misztikus iszlám sok tekintetben olyan, mint a buddhizmus vagy a
hinduizmus tanai. Ezek a különböző spirituális tradíciók egyszerűen csak különböző
járművek, amelyek ugyanarra a rendeltetési helyre juttatnak el bennünket, ahogyan egy
gépkocsi vagy repülőgép. És ha egyszer eljutottunk a megfelelő helyre, már nem érdekes,
milyen közlekedési eszközzel.
Minden vallásnak vannak „exoterikus” és „ezoterikus” gyakorlatai és tanai. Az
exoterikus gyakorlatok szertartásokból, írásokból és külsőségekből állnak. Mivel ezek
hagyományaik felületes, anyagi aspektusait nézik, ahol a különbségek könnyen
észrevehetők, ezért hajlamosak szembeszállni más vallási meggyőződésekkel. Akik
viszont az ezoterikus aspektussal foglalkoznak, inkább a lényegre összpontosítanak.
Energiájukat a nagyobb tudatosság és az önmegvalósítás felé fordítják, és a külsőségek
mögött a közvetlen isteni tapasztalatokat kutatják. Ha bármelyik bona fide lelki
folyamatot eléggé mélyrehatóan tanulmányozzuk, fel fogjuk fedezni az időtlen ősi
bölcsességet, amely az emberiség szempontjából egyetemes.
Követelnünk kell, hogy egyházaink ne hazudozzanak nekünk össze-vissza, és ne
mondják, hogy Isten csak egyféleképpen mutatkozhat meg, és hogy csak egy fia van. Ha
ez így volna, miért mondta volna Jézus, hogy „Atyám házában mindenkinek jut hely.”
Hagyjuk a különböző értelmezéseket, és szóljanak a próféták saját maguk. Miért hoztuk
W 109 X
létre a Biblia különböző változatainak tucatjait? Miért van az, hogy amikor a Koránt
olvassuk, mások mondják meg, hogy ez vagy az mit jelent? „Ez nem azt jelenti; ez nem
jelenthette azt – és ha mégis, ma ez már nem érvényes,” mondják Az ilyen magatartás
nonszensz, függetlenül attól, hogy a védikus írásokkal, a kereszténységgel, vagy
bármilyen más vallási tanítással kapcsolatos. A nagy tanítók minden időben és minden
körülmények közt azért jöttek, hogy saját példájukkal megmutassák, mire van szükség
és mi a lehetséges a spirituális életben.
Kérdés: Annak fényében, amit korábban mondott a karmáról, illetve arról, hogy a
karma alapján örömet vagy szenvedést aratunk le, az isteni beavatkozásról
gondolkodom. Istennel való kapcsolatunkban igazolható-e, ha valamilyen speciális
kéréssel fordulunk hozzá? Az ima során kérhetjük-e Istent arra, amit mi szükségesnek és
kívánatosnak tartunk? Vagy pedig elégedjünk meg a helyzettel és bízzuk a beavatkozást
az Ő akaratára?
Válasz: Mindig imádkoznunk kell valamiért, de intelligens módon kell

imádkoznunk. Ez azt jelenti, hogy mindig a legmagasabb rendű dolgokért kell
imádkoznunk. A legmagasabb rendű annak megértésével függ össze, hogy Isten mindig
a mi legnagyobb jóakarónk. Minél jobban felismerjük, hogy Isten tudja, mire van
szükségünk, és mit akarunk, annál igazabban tudunk imádkozni. „Legyen meg a Te
akaratod.” S aztán imánk a következőképpen szólhat: „Kérlek, használj engem, ahogy
jónak látod. Nem értem mindazt a sok szennyet a tudatomban, amely az ebben és az
előző életeimben tett helytelen választásaim eredménye. Nem vagyok teljesen tisztában
azzal sem, mi vár rám annak következtében, amit elindítottam. Minden, amit tehetek,
csupán az, hogy kérlek Téged, engedd meg, hogy alázatos szolgád lehessek.”
Ha egy bizonyos eredményért imádkozunk, ami bekövetkezhet, akkor sajnálkozva
kell imádkoznunk amiatt, hogy olyasmire kell koncentrálnunk, ami nem nyújt több
lehetőséget a szolgálatra. Ha azért imádkozunk az Úrhoz, hogy jobb szolgálók legyünk,
akkor ez automatikusan azt jelenti, hogy belső akadályaink elhárultak. Az ilyen imák
többet, és nem kevesebbet, foglalnak magukba, mint a specifikus eredmények elérésére
irányuló imák, és a válasz lehet bármi, amire szükségünk van, de még azt sem tudjuk,
hogy azt kellett volna kérnünk.
Az Úr nagy kegyelme folytán azt akarja, hogy jobban segítsen, ahogyan mi akarjuk.
Ha nem használjuk ki Isten szeretetét és segítségét, amikor kapjuk, akkor egyszerű
kényszeredettség lesz belőlünk. És a látvány, amit ilyenkor nyújtunk, még olyan hatással
is lehet másokra, hogy ateisták lesznek tőle.
Ám annak érdekében, hogy elfogadhassuk az isteni segítséget, el kell ismernünk,
hogy egy kissé őrültek vagyunk – tulajdonképpen nagyon is őrültek –, és hogy rendkívül
okosak vagyunk akkor, amikor el akarunk futni Isten szeretetétől. Ha ezt felismerjük,
akkor dönthetünk úgy is, hogy nem menekülünk többet, hanem hagyjuk, hogy az Úr
szeretete ismét elérjen bennünket.
Kérdés: Mint lelki harcosok, hogyan kerülhetjük el azt, hogy elvonják figyelmünket
a céltól?
Válasz: Van egy védikus történet egy nagy harcosról és tanárról, akinek a neve
Dronacarya volt. Egyszer, amint legjobb íjászait oktatta, egy hal alakú céltáblát helyezett
el egy magas fa tetejére, és megkérte tanítványait, hogy lőjék ki a hal szemét. Amint első
tanítványa, Yudisthira, felhúzta íját, Dronacarya leállította, és megkérdezte: „Mit látsz?
Látod a fát? A leveleket? A halat?” Yudisthira azt válaszolta, hogy igen, lát mindent.
Dronacarya azt mondta erre, hogy Yudisthira nem lőhet, és megkérte, hogy üljön le.
Mindegyik tanítványát szólította, és mindegyiküknek feltette ugyanazokat a kérdéseket.
W 110 X
Bhakti Tirtha Swami
Mindegyikük azt válaszolta, hogy jól látja a fát, a leveleket és a halat, ám a tanár
egyiküknek sem engedte meg, hogy lőjön.
Aztán szólította Arjunát is. Ő volt a legjobb tanítványa, de őt is megkérdezte: „Látod
a fát?” Arjuna azt felelte, hogy nem. „Látod a leveleket?” Arjuna megint nemmel
válaszolt. „Látod a halat?” „Nem.” Akkor Dronacarya megkérdezte: „Mit látsz?” Arjuna,
anélkül, hogy levette volna a szemét a célpontról, azt válaszolta, hogy ő csak a szemet
látja. Dronacarya engedélyezte a lövést, és a nyíl célba talált.
A történet jó példa arra a koncentrációra és figyelemre, amire a lelki harcosnak
szüksége van. Természetesen környezetünkben vannak figyelmet elterelő elemek –
mindig is lesznek –, de a lelki harcos nem hagyja, hogy ilyesmi akadályozza őt.
Kérdés: Mint tudósok, hogyan tudnánk nagyobb érdeklődést kifejleszteni olyan

dolgok iránt, amelyek valójában nem tudományosak?
Válasz: Kezdhetik azzal, hogy őszinték lesznek magukhoz, és felteszik a kérdést: „Mi
az, ami igazán tudományos?” Más szóval, valami azért tudományos talán, mert a
statisztika azt állítja? Valami azért tudományos, mert relatív kulturális mintákra vagy
érzékelésre épül? Bizonyos kultúrákban egy meghatározott tevékenység elfogadható,
míg a világ egy másik részében ugyanaz a tevékenység elítélendő is lehet. Mindannyian
tudjuk, öröklött és környezeti tényezők is kihatnak ránk, amelyek éppenséggel azt is
meghatározzák, hogyan kodifikáljuk a környező világot.
Ebben a kultúrában bármit nevezhetünk „tudományosnak,” amennyiben az a legjobb
empirikus ismereteink között egy adott időpontban. Elfogadjuk és fel is használjuk a
jelenlegi ismereteket, mert természetesen mindenképpen működőképesnek, azaz
funkcionálisnak kell lennünk. Másrészt viszont, akik azt hiszik, hogy minden lehetséges
tudást megszereztek egy adott területen, azok nem tudósok, különösen manapság nem.
Vagy talán nem igaz, hogy ha minél többet tanulunk, annál jobban tudjuk, hogy mennyi
mindent kell még megtanulnunk? Csak aki keveset tud, fogja azt mondani, hogy
„rendben van, megtanultam ezt is, meg azt is; most már mindent tudok, amit erről tudni
kell.”
A tudomány és a spiritualitás kiegészíthetik egymást. A „spirituális technológia”
lényege, hogy alkalmazzuk a megfigyelés, a kísérletezés és a bizonyítás tudományos
módszerét az írások által tartalmazott tudás megszerzéséhez. Amint ezek az ősi elvek
életünk folyamán alkalmazást nyernek, fel fogjuk fedezni a mögöttük meghúzódó
bölcsességet, s így saját tapasztalataink alapján leszünk erősek a hitben.
Ezek nem a szentimentalizmus napjai. Ezek nem a szemellenzősök napjai. Ezek nem
azok a napok, amikor hagyhatjuk magunkat becsapni. Ne csapják be magukat azzal a
gondolattal, hogy csak a fizikai modellekben lehet hinni, és ne vezessék félre magukat
azzal sem, hogy olyan kimondottan dogmatikus vallást karolnak fel, amely aláaknázza
Isten egyetemességét. Teszteljék le az írásokat. Próbálják ki, használják, élvezzék – és
mindenekelőtt tanulják meg jobban szeretni embertársaikat. A szeretet rendkívül
hatásos fegyver lesz kezükben, ha az önzetlenséggel párosul. Ha mind több és több
bennünk a szeretet, annál több és különbözőbb erőt is szerzünk, mert mind több és több
szeretetet fogunk vonzani magunk felé is. Mindegyikünknek le kell tesztelnie ezeket a
tanokat, és az eredmények alapján kell ítélni.
W 111 X
Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
7. fejezet
A lelki harcos tizenkét jellemző tulajdonsága
Mit jelent lelki harcosnak lenni? – A lelki harcos jellemző tulajdonságai pontokba szedve – A lelki harcos
ura érzékeinek és elméjének – Alázat – Bátorság – Az igazmondás – Együttérzés és a büszkeségnélküliség
– Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség – A haszontalan időtöltés kerülése – Türelem és
önzetlenség – Erős hit – Kitartás – Állandó érdeklődés és lelkesedés a tanulás és a fejlődés iránt –
Meghódolás az isteni akaratnak – Kérdések és válaszok
Mit jelent lelki harcosnak lenni?

Egyes finom lelkek, ha a lelki hadviselés szót hallják, meglepődnek. A szó
ellentmondásosnak tűnik. Lehet erőszakos az, aki lelki? A lelki hadviselés ritkán
erőszakos a szó szoros értelmében, ám a lelki harcosnak tudatosan szembe kell
helyezkednie az agresszív támadásokkal és az olyan nyílt próbálkozásokkal, amelyek
deformálni akarják identitástudatát. Az igazi lelki harcosnak vállalni kell a csatát, ha
nem akarja, hogy a világot gyorsan bekebelező, állandóan növekvő önzés és anyagiasság
lavinája elsodorja őt. Az igazi lelki harcos kénytelen vállalni ezt a csatát, vagy pedig
csalárd módon elveszik tőle lelki örökségünket.
Igazi identitástudatunk azt mondja, hogy örökkévaló lények vagyunk, s ezért fontos,
hogy úgy gondolkodjunk és cselekedjünk, mint örökkévaló lények. Nem szabad
felednünk, hogy minden egyes ember valamilyen szerepet tölt be a bolygó egyetemes
energiájában. Választhatunk: vagy valami pozitív dolgot cselekszünk, és komoly
változtatásokat eszközölünk a világban, vagy pedig a karosszékben szépen hátra dőlve
ülünk, és megvárjuk, amíg ezen anyagi világ növekvő agressziójának és
erőszakosságának áldozatai leszünk.
Amennyiben valóban erőszakmentes életet akarunk élni, akkor meg kell értenünk és
el kell sajátítanunk a lelki harcos jellemző tulajdonságait. Ha lelki küldetést akarunk
vállalni, különösen most, a viszály és a képmutatás virágzó korában, akkor őszinte és
szívós tanulással, valamint a tanultak állandó alkalmazásával el kell sajátítanunk a lelki
harcos teljes tudományos eszköztárát.
Az a célunk, hogy kezedbe adjuk a szükséges eszközöket ahhoz, hogy felkészülhess a
21. századra. Ha úgy érzed, hogy ezek az eszközök neked valók, használd, mint sajátodat.
Ha pedig úgy érzed, hogy ezek az eszközök nem neked valók, egyelőre tedd félre őket, de
ne feledd, hogy az emberiség nincs biztonságban.
Tudnunk kell, hogy hadiállapotban vagyunk, és meg kell tanulnunk, hogyan
védhetjük meg magunkat. Tudnunk kell továbbá, hogyan fokozhatjuk az ellenállás
erejét, és hogyan verhetjük vissza a negatív hatásokat, ha nem akarjuk, hogy a
támadásokban megsérüljünk.
Ha kész vagy integrálni minden tudásodat egyetlen egységes erőbe az igazságért,
akkor meghallottad az igazság hívó szavát, és már tudod is, mit jelent lelki harcosnak
lenni. Ha viszont még nem vagy kész továbbvinni a hivatásos lelki harcos fáklyáját,
akkor csupán sok sikert kívánunk minden vállalkozásodban, és szeretnénk, ha tudnád:
azok az eszközök, amelyeket most kezedbe adunk, még sokszor javadra válhatnak.
W 112 X
Bhakti Tirtha Swami
A lelki harcos jellemző tulajdonságai pontokba szedve

A lelki harcos jellemző tulajdonságait érdemes pontokba szedni, azaz hivatalosan is
listát készíteni róluk, hogy ez a lista állandóan kéznél legyen, és ki ne tegye lábát
otthonról nélküle. Ez a lista azokat az alapvető tulajdonságokat kell hogy tartalmazza,
amelyekkel a lelki harcosnak rendelkeznie kell, illetve ha még nincsenek meg benne,
akkor törekednie kell birtokba venni. Használd ezt a listát arra is, hogy jobban lásd, hol
állsz jelenleg a lelki harcosságban. Alaposan vizsgáld meg az egyes pontokat, és őszintén
értékeld, hogy meddig jutottál: melyek azok a pontok, amelyeknek meg tudsz felelni, és
melyeknek nem.
A lelki hadviselés éber alkalmazása egész életcélunknak bizonyulhat, amennyiben a
bolygót a negatív erők veszik át fokozatosan. Minden egyes pont rendkívül fontos
vállalkozásod sikere szempontjából; úgyhogy semmi esetre se vedd ezt a listát félvállról,
mert – mint minden csatában – a fegyvertelen ellenfélt legyőzik. Az itt előzetesen
felsorolt pontokat a továbbiakban részletesen is megvizsgáljuk.
1. A lelki harcos ura érzékeinek és elméjének

2. Alázat
3. Bátorság
4. Igazmondás
5. Együttérzés, és büszkeség nélküliség
6. Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség
7. A haszontalan időtöltés kerülése
8. Türelem és önzetlenség
9. Erős hit
10. Kitartás
11. Állandó érdeklődés és lelkesedés a tanulás és a fejlődés iránt
12. Meghódolás az isteni akaratnak
A lelki harcos ura érzékeinek és elméjének

A legelső eszköz az, hogy urai legyünk érzékeinknek és elménknek: le kell tudni
mondani az érzékkielégítés tárgyairól. A lelki harcosnak szüksége van arra, hogy
érzékelje, mit és hogyan kell szabályozni, és mire kell összpontosítani, ha sikeres akar
lenni. Tudnunk kell szabályozni az elménket. Ha elménk szétszórt, az egyik filozófiáról a
másikra ugrik, az egyik vallásról a másikra tér át, vagy az egyik munkaköri feladatot egy
másikkal, az egyik társat a következővel cseréli fel könnyedén, akkor mélyen magunkba
kell néznünk. Önvizsgálatot kell tartanunk, hogy láthassuk, hol vannak gyenge
pontjaink, mert azok a területek, ahol gyengék vagyunk, lesznek kitéve a legnagyobb
kísértésnek. Az elme és az érzékek szabályozása lezárja azokat a területeket, ahol
támadás érhet bennünket.
Az elme rendkívüli módon nagy hatalommal rendelkezik, és a legjobb barátunk, vagy
a legnagyobb ellenségünk is lehet. Az elme ismeri minden titkunkat, és minden
gyengeségünket. Igaza van annak a mondásnak, hogy „a lusta elme az ördög melegágya.”
Az aktív, haladó, istenszerető elme olyan hely, ahová az Úr összpontosítani tudja és
kisugározza a transzcendentális üzenetet és megértést. Az Úr ott lakozik mindenkinek a
szívében, és csak arra vár, hogy hívjuk, ám az elme blokkolhatja ezt a viszonyt. A lelki
harcos lehetővé teszi az elme számára, hogy kinyissa azt az ajtót, amely megengedi az
Úrnak, hogy belépjen hozzánk. Az elmének van egy természetes eredeti fókusza,
ahogyan a méz is természetes módon vonzza a méhet. Az elme legfontosabb és
W 113 X
legtermészetesebb célja: az Anya- és Atyaisten szemlélése és szolgálata. Sajnos azonban,

az elme elvesztette eredeti célját: az anyagi világ zaklatottsága másfelé terelte.
Az anyagi világ által befolyásolt elme olyan, mint egy gép, amely igen korlátozott
programjával csak alig néhány eseményre és embernek tud választ adni a
környezetében. Mint minden olyan gép, amely a beprogramozott lehetőségeken kívül
eső szituációkkal kerül szembe, úgy az anyagi világ által behatárolt elme is lázadozni fog,
és elutasít minden olyan ingert, amely közvetlen tudatos világán kívülre esik. Az
elmének sok szabotáló tulajdonsága van, és megpróbál racionalizálni, érvelni és
akadályokat emelni, hogy a magasabb rendű kozmikus üzenet ne surranhasson el
mellette és ne érintse meg a lelket. A mi beprogramozott elménk gyűlöli a változást, és
borzalmasan fél attól, hogy egyedül marad. Ezért van az, hogy az elme nem akarja, hogy
a lélek kerekedjen felül.
A lelki harcosnak mindenekelőtt azt kell megtudnia, hogy az ő elméjének milyen
beidegződései vannak, és eldöntse, hogy ez az elme barát vagy ellenség. Szeretteim, ha
azt látjátok, hogy elmétek ellenség, ahogyan a legtöbb ember esetében az, nem kell
kétségbe esnetek. Ne tegyétek! Hanem kezdjetek dolgozni, hogy fokozatosan
meggyőzzétek elméteket: ismerje fel, hogy előre beprogramozott szemlélete nem lehet az
igazi megelégedés forrása, és magyarázzátok el neki, hogy igazi béke csak abból
származhat, ha együttműködik Istennel és lelkünk napirendjével.
Ezenkívül az „önmagunkkal folytatott párbeszéden” kívül, segítsünk elménknek
abban is, hogy alkalmazkodjon: ne csak akkor legyen résen, ha az újabb anyagi előnyök
megszerzéséről van szó. A mai időkben annyi embert vezérelnek az érzékei. Annyi, de
annyi ember tölti el egész életét csak azzal, hogy teljesen irreális dolgokért töri magát,
olyanokért, amelyek egyszer úgyis eltűnnek és darabjaikra hullanak. Nagyon könnyű a
földi minták csapdájába esni. A legtöbb ember élete csak az evés, alvás, párzás, és az
életben maradás körül forog. De hát mindez csak az állati ösztönök világa! Mi pedig
emberi lények vagyunk, akiknek isteni eredetű lelke is van! Fejlesztenünk kell magasabb
rendű képességeinket, és meg kell tapasztalnunk a legfelsőbb fokú eksztázist, ami
minden embernek a joga. Érzékeink ellenőrzésével és elménk szabályozásával
lefektethetjük az alapokat ahhoz, hogy éber lelki harcosok lehessünk. Ellenkező esetben
saját magunk ellen követünk el erőszakot, és másoknak sem lehetünk segítségére.
Ez természetesen nem könnyű. Amennyiben elhatározzuk, hogy soha sem
süllyedünk le csak az állati ösztönök kielégítésének szintjére, akkor határozottan
kijelentjük azt is, hogy nem fogunk szerepet vállalni ennek az anyagi világnak a
degradálásában sem. Vagyis azt jelentjük ki a leghatározottabban, hogy nem az
alacsonyabb rendű érzékek fognak bennünket vezérelni, és nem fogunk csak annak
engedni, ami nekik is tetsző. Ez már egy erős, határozott állásfoglalás, szeretteim, és
meglátják, hogy amint haladtok előre a magasabb tudat elérése felé, a segítség sem fog
elmaradni.
Érzékeink és elménk szabályozása terén az első lépés az, hogy megnézzük
társaságunk minőségét. Nézzük meg jobban, milyen emberekkel töltjük időnket. Ezek az
emberek megkönnyítik-e neked, hogy engedj ösztöneidnek, vagy talán még bátorítanak
is arra, hogy kövesd alacsonyabb rendű érzékeidet? A mondás, hogy „madarat tolláról,
embert barátjáról”, nagyon is igaz. A lelki harcosnak vagy magasabbra kell emelni a
mércét a különböző társasági kapcsolatok fenntartásában, vagy pedig olyan emberek
társaságát kell keresni, akik épp úgy értékelik az isteni tudatot, mint mi. Ha valaki
hajlamos az ivásra, akkor kerülni fogja az olyan emberek társaságát, akik kedvelik az
italt, és kerülni fogja azokat a helyeket, ahol alkoholt is felszolgálnak. Az emberek
természetesen azt fogják mondani, hogy „így helyes, így van rendjén”. Ugyanez a helyzet
spirituális dolgok esetén is. Ha nem akarsz olyan életet élni, amikor csak ösztöneidre
hallgatsz, akkor az a helyes, ha nem töltöd az időd olyan emberekkel, akik csak
érzékeiket szolgálják. Ez nem jelenti azt, hogy elitistának kell lenned, meg kell
W 114 X
Bhakti Tirtha Swami
különböztetni az embereket, és minden kapcsolatot meg kell szakítani családdal és

barátokkal. Mi csak azt javasoljuk, hogy jobban nézd meg a társaságodat. Ha társaid egy
alacsonyabb rendű tudat börtönében tartanak, akkor komolyan el kell gondolkodnod
eddigi kapcsolataid felett. Néha az is elegendő, hogy felismered, milyen kárt is okoz
neked az ilyen társaság. Ebben az esetben lehetőség nyílik számodra, hogy az illetővel,
vagy illetőkkel továbbra is fenntarts bizonyos szintű kapcsolatot, ám nem hagyod, hogy
alacsonyabb szintű tudatrendszerük befolyásolja a tiédet. S amint te tovább fokozod
tudatosságodat, a társaid is választás elé kerülnek: vagy veled tartanak, és ők is
elindulnak a fejlődés útján, vagy pedig otthagynak. Az egyik vagy a másik előbb-utóbb
természetes módon be fog következni.
Érzékeink és elménk kontrollálásában a második lépés az alternatívák megtalálása.
Például, ha valaki abba akarja hagyni a dohányzást, a legjobb módszer egy egészséges
alternatíva. Egyesek, mondjuk, rágógumit tesznek a szájukba cigaretta helyett, amikor
már rá szeretnének gyújtani. Mások meg elmennek kocogni. Bármi megteszi mindaddig,
amíg az illető nem jut el odáig, hogy már a cigaretta gondolatától is irtózik. A lelki
harcos is így közelíti meg az érzékek szabályozását. Nemcsak arról van szó, hogy
mindent abba kell hagyni, ami fizikailag, mentálisan vagy spirituálisan káros, hanem
arról, hogy alternatívákat találjunk ezekre a dolgokra. Például, ha baráti társasággal
eljársz szórakozni, ám lassan rájössz, hogy nem csinálnak mást, mint hogy leisszák
magukat, össze-vissza beszélnek, s közben elfordulnak a magasabb rendű dolgoktól,
akkor nemcsak azt kell tenned, hogy kiiktatod őket az életedből, és aztán egy magányos
farkas leszel, hanem új barátok után kell nézned, lelki közösségekbe kell járnod, és el
kell merülnöd egy magasabb rendű társaság életében. Találj olyan embereket, akik
hasonló dolgok iránt érdeklődnek, s akiknek olyan céljaik vannak, mint neked.
Az utolsó lépés az, amikor már őszintén el tudsz számolni magadnak. Ne nézz félre,
ha valamelyik tetted destruktív lelki éned szempontjából. Vigyázz gondolataidra,
szavaidra, tetteidre, a másokkal való kölcsönös kapcsolataidra, arra, amit teszel, amikor
egyedül vagy. Állandóan értékeld, hol tartasz az adott időpontban a spirituális úton, és
hová akarsz eljutni. Gondolataid és életstílusod minősége mindig megmondja majd
neked, mennyire lehet hatásos egy betolakodó támadása. Amennyiben reakcióink
magasabb kaliberűek, és még ellenségeinkre is szeretettel tudunk gondolni, akkor már
erős vár vagyunk, és falainkat ellenség aligha fogja tudni bevenni. S ez az erős vár
biztonságot nyújt a belső ellenség ellen is, amelyet eddig úgy definiáltunk, mint az
anyagi világ által befolyásolt saját elménk. A lelki szabályozás továbbá lehetővé teszi
számunkra, hogy jó és rossz időkben is kitartást tanúsítsunk, és majdnem mindig
ösztönös módon tegyük azt, amire szükség van. Kérlek benneteket, igyekezzetek
életeteket úgy szervezni, hogy az minél egyszerűbb legyen, és a magasabb rendű
tudatosság szabályozza és támogassa. Ez mindenkit megerősít abban, hogy átvészelje a
spirituális baleseteket.
Alázat
A második eszköz az alázat. A mai korban az emberek az alázatot gyengeségnek
tekintik, ám az igazság az, hogy az alázat igen hatékony fegyver. A társadalom az alázatot
úgy tekinti, mint a legyőzöttnek a győztessel szembeni helyzetét ahelyett, hogy hatalmi
helyzetet látna benne. Újra fel kell fedeznünk az alázat tiszta erejét.
A Biblia azt mondja, hogy a tisztaszívűek meglátják Istent, és a szelídek lesznek a föld
örökösei. Ez épp a mostani társadalom véleményének ellenkezője; a társadalom a szelíd
embert úgy tekinti, mint olyat, akinek a szelídségével vissza lehet élni, akit ki lehet
használni és meg lehet tagadni, mert nem hajlandó könyökölni. Ám figyeljük meg, hogy
a Biblia külön hangsúlyozza, hogy a szelídek lesznek a győztesek. Nem azt mondja, hogy
a buták vagy a naivak, hanem a szelídek. A szelídségben és az alázatban erő és
W 115 X
céltudatosság van. Az ilyen ember tudja, hogy van egy küldetése, és látja a célt. Mi pedig
elszántan betöltjük ezt a küldetést, és követjük a célt: tiszta fejjel, egoizmus nélkül,
tévelygések nélkül.
A környezetben sok minden eltereli az ember figyelmét, ha túlteng benne az önzés. A
környezetben valami mindig kizökkentheti az embert egyensúlyából, s akkor majd úgy
érzi, tennie kell valamit, hogy javítson ezen a helyzeten. S ezzel annyi energiát tud
elpazarolni fölöslegesen, hogy elfogynak erői. Az alázat hiánya elkerülhetetlenül
helytelen vagy túlzott reakciót vált ki belőlünk a körülöttünk levő szituációkkal
kapcsolatban. Erről könnyű beszélni, ám nem könnyű ezen változtatni, mert ebben a
korban úgy vagyunk kódolva, hogy gyorsan válaszolunk mindenre, amit valaki mond
vagy tesz. Gondolkozz el néhány percig azon, ami az elmúlt héten történt veled. Vajon
hányszor reagáltál túl egy-egy helyzetet, vagy kerültél konfliktusba, amely a másik
ember szintjére alacsonyított le, vagy engedted meg másnak, hogy belerángasson egy
olyan helyzetbe, amelynek nem akartál résztvevője lenni? Gyakran bonyolódunk olyan
ügyekbe, amelyekről később kiderül, hogy csak időpazarlás volt velük foglalkozni.
A lelki harcos nem törekszik dicsőségre, sikerre vagy pozícióra, mert amikor
sokakkal van dolga, az egyet is látja. Szívén viseli minden egyes ember dolgát. Az alázat
azt jelenti, hogy tudjuk: még annyi sok minden van, amit nem tudunk, még annyi sok
minden van, amit meg kell tanulnunk. Az alázat azt jelenti, hogy van bennünk egy
magasabb rendű rész, és hogy mohón vágyunk annak a résznek az ébredésére. Az alázat
azt jelenti, hogy tudjuk: Isten szolgái és Isten gyermekei vagyunk. Hacsak nem leszünk
olyanok, mint a gyermek, aki elveszett és nem tudja, mit tegyen, s ezért hívja az apját,
mert tudja, ha apuka vele van, akkor nem lehet baj; tehát, hacsak nem leszünk újra
olyanok, nem juthatunk be Isten Országába. A gyerekek nem tudnak jól meglenni
szüleik felügyelete, kontrollja nélkül, mert függnek tőle: ez az alázat. Az alázat tehát azt
jelenti, hogy tudjuk, kinek az ellenőrzése, kontrollja alatt állunk, és hogy függünk ettől a
tényleges kontrolltól. Emberi lények vagyunk, s ezért félre kell állnunk, és hagynunk kell
az Urat saját belátása szerint cselekedni. Legyen meg az ő akarata. Mi pedig függjünk
tőle, mint az a gyermek, aki apuka és anyuka után sír. Ahhoz, hogy önként és szánt
szándékkal megadjuk magunkat Istennek, nagy bizodalomra van szükség, és a következő
eszköz abban segít, hogy ez a megadás megtörténjen.
Bátorság
A harmadik eszköz a bátorság. A lelki harcos természetszerűen bátor, nem ismeri a
félelmet. Minek is kellene idegesen toporognunk és körmünket rágni, ha a Legfelsőbb
Hatalom áll mögöttünk? Hogyan is lehetne bennünket megfélemlíteni, ha egyszer isteni
származásúak vagyunk? Ha minderre ráébredünk, már nem lesz szükségünk különböző
mankókra, mert megszűnik a bizonytalanság oka.
A lelki harcos mindig igazi bátorsággal és bizodalommal képes cselekedni, mégpedig
oly módon, hogy folyamatosan értékeli következtetéseit a lelki vezetők, a szentek és
szentírás háromszoros ellenőrző és mérlegrendszerén keresztül. Ezzel a rendszerrel nem
lehet kételkedni, tévedni. Bízhatunk abban, hogy az általunk választott lelki program
érvényes, mert tanáraink és a próféták szavát az ősi írásokkal támaszthatjuk alá, a
mostani tanáraink pedig segíthetnek abban, hogy megvédjük és pontosan továbbítsuk az
eredeti üzenetet. Ha valami nincs egészen összhangban ezzel a rendszerrel, akkor a lelki
harcos vizsgálni fogja a ferdítés vagy az eltérés természetét, tudván azt, hogy ez
valamilyen ellenséges beszüremlésnek a jele. Az anyagi dolgokban mindig a legnagyobb
pontosságra törekszünk, ezért semmi oka sincs annak, hogy ne ugyanerre a pontosságra
törekedjünk a lelki dolgokban is. Ha valaki beteg, mondjuk tüdőgyulladása vagy
májgyulladása van, bizonyos kézzelfogható tünetek alapján az orvos meg tudja állapítani
a diagnózist. A jó orvos értékeli a tüneteket, és pontosan meg tudja mondani, mi a
W 116 X
Bhakti Tirtha Swami
betegség, mennyire előrehaladott, és hogyan kell kezelni. Ebben az anyagi világban a

szigorú vizsgálatot csak anyagi tárgyakra tartogatjuk, spirituális következtetéseket pedig
olyasmikre építjük, mint az érzelem.
Amennyiben a lelki utat annak alapján választjuk ki, hogy milyen érzéseink vannak
vele kapcsolatban, vagy pedig hogy tetszik-e nekünk, ahogy az énekkar énekel vagy sem,
akkor könnyen kerülhetünk zsákutcába, ha nem kapjuk meg a szükséges tudást a
spirituális világba való visszatéréshez. Tudni fogjuk, mikor leszünk elkötelezett hívei egy
erős spirituális világnak, mert bizonyos tekintetben az evilági dolgok kezdenek majd
bennünket hidegen hagyni. Csatornák leszünk az Úr felé, és kezdünk majd isteni eredetű
tudással rendelkezni. Semmitől sem kell majd félnünk, mert az Úr rajtunk keresztül is
meg fog nyilvánulni. Az Úr bábjai leszünk, ám le fogjuk aratni mindazt a jutalmat,
eksztázist és javakat, amelyek abból származnak, hogy az isteni akarat eszközei vagyunk.
Az igazmondás
A negyedik eszköz az igazmondás. A Legfelsőbb Lény akaratának végrehajtásában,
valamint a mások iránt érzett szeretetünkben és együttérzésünkben olyan kitartónak és
állhatatosnak kell lennünk, hogy még az ellenségeinknek is el tudjuk mondani az
igazságot. A spiritualitás egy külön világ, és aki spiritualista, nem olyan törvényeknek
engedelmeskedik, mint a materialista. Hanem például olyanoknak, mint a lelki
matematika törvénye. Ez a törvény azt mondja, hogy ha többet adunk, többet is kapunk
vissza. Lelki érdemeinkből viszont semmit sem von le, ha például tovább adjuk
gondolatainkat és tetteinket másoknak, hanem épp ellenkezőleg, nekünk lesznek
nagyobb lelki tartalékaink és tartásunk. Ez különösen így van, ha az igazságról van szó,
amely mellett egy egész életre elköteleztük magunkat. Minél inkább szavahihetően és
őszintén beszélünk, viselkedünk és élünk, annál több és nagyobb lesz az igazság, amely
kitölti életünket.
Mindazonáltal tartózkodnunk kell az önelégültségtől és a rossz modortól, amikor az
igazságról beszélünk. Mindig úgy kell tálalnunk az igazságot, hogy az mindenkihez
eljusson és mindenkit felemeljen, aki azt hallja. Ez igazi hadviselés, mert amint
valakinek az alacsonyabb szintjére süllyedünk, máris vereséget szenvedtünk. Ha lelki
csatába indulunk, nemcsak azt kell elkerülnünk, hogy mi legyünk az áldozat, hanem
ennél még többet is kell tennünk. Nevezetesen azt, hogy másokon is tudjunk segíteni,
hogy magasabbra emelkedjenek. Ily módon több léleknek adjuk meg az esélyt, hogy
szabad legyen és haladjon előre.
Manapság a világközösségből nagyon hiányzik a bölcsesség. Ennek egyik oka, hogy
az emberek, amikor magukkal és ellenfeleikkel versenyeznek, nem teszik ezt
becsületesen és tisztességesen. Csalnak, mindig csak csalnak ebben a küzdelemben –
akár a mentális, vagy akár a fizikai arénában. Kevesen vannak olyanok, akik
tisztességesen harcolnak, ráadásul, ha valaki tisztességes eszközökkel győzelmet arat a
másik felett, akkor a vesztes fél még megpróbálkozik a bíróság megvesztegetésével, az
ítélet megmásításával, vagy pedig az ellenfél lejáratásával.
Ez a magatartás csökkenti a tudás és a tisztelet kollektív tárházát. Ahelyett, hogy
kicserélnénk a módszereket és a bölcsességet egymással, kicsinyesek és gátlástalanok
lettünk, s ezzel egy általános stagnálást idézünk elő a világ haladásában. Ez így igencsak
sajnálatosnak mondható. E probléma ellen a legjobb szer a szavahihetőség az alázattal
párosítva. Becsületesen el kell ismernünk, hogy legyőztek bennünket, ha egyszer
csakugyan legyőztek, s azután komolyan hozzá kell fognunk, hogy kijavítsuk a hibát.
Meg kell adnunk az elismerést, ha az valakinek dukál, és őszintén, mindig és mindenkor
segítenünk kell másoknak, ha rászorul. Ez helyreállítaná az igazságot a Földön, és
megteremthetné a kölcsönös bizalom és haladás légkörét. A következő eszköz pedig épp
ennek a légkörnek a megteremtése és a másokon való segítség szempontjából fontos.
W 117 X
Együttérzés és büszkeség nélküliség

Az ötödik eszköz az együttérzés, és büszkeség nélküliség. Ha szüntelenül arra várunk,
hogy valaki elismerően vállon veregessen, és hogy az emberek kedveljenek, akkor nem
fogjuk tudni pontosan, hogy mi a helyes és mi nem az. Ezáltal elveszthetjük magasabb
elveinket. Jobb, ha igazunk van, mint az, hogy tiszteljenek.
Ha él bennünk az igazi szeretet, akkor nemcsak a kellemetlenséget tudjuk elviselni
mások miatt, hanem örömet okoz, ha tehetünk valamit annak, akit igazán szeretünk.
Igazi örömet kell kapnunk attól, ha valami jót és szépet tehetünk annak, aki kedves a
szívünknek. A lelki harcos az önzetlen szeretetnek ezt a formáját választja, és kiszélesíti
szeretetének területét, hogy az mindenkit érinteni tudjon. A lelki harcos a szerető
együttérzést úgy értelmezi, hogy az minden szintet érint, és a szó szoros értelmében kész
másokért szenvedni.
A védikus írásokban egy történet ezt gyönyörűen szemlélteti. Volt egyszer egy
szentéletű ifjú, akit Ramanujacaryának, hívtak. Ramanujacarya egy nagy misztikus
tanítómester tanítványa volt, és irányításával a szent mantrákat tanulmányozta. Egy nap
a tanár egy speciális mantrát adott a tanítványának, és elmondta neki, hogy ennek a
mantrának nagyon nagy hatalma van, és azért adja, mert ő, a tanár, igen elégedett
tanítványának szorgalmával. Ám ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mantrának minden
áron titokban kell maradnia, és senkinek sem szabad odaadni. Ramanujacarya
megkérdezte, miért. A tanár elmagyarázta, hogy a szent hangok vibrációinak olyan
hatalma van, hogy ismételgetésével a lelki birodalomba lehet jutni, ám ha valaki visszaél
vele, annak komoly következményei vannak.
Ramanujacarya megköszönte tanítómesterének a mantrát, gondolkodott egy
darabig, aztán a város legmagasabb épületének a tetejére állt, és teljes erőből skandálni
kezdte a mantrát. A tanítómester ezt hallván, durván szidalmazni kezdte tanítványát.
„Te bolond! – ordította. – Én ezt a mantrát diszkrét terjesztésre szántam, te pedig a
legmagasabb épület tetejéről mindenkinek kikiabálod!”
A tanítómester azt várta, hogy Ramanujacarya tagadni fogja a vádat, vagy legalább is
mentegetőzni fog, de nem ez történt. A következő választ kapta: „Azt mondtad, hogy aki
ezt a mantrát használja, isteni tudatra ébred. Én azt láttam, hogy a város lakosai mind
tudatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntöttem, hogy megadom nekik szabadulásuk
kulcsát. Ha ezért a kegyes tettért bűnhődnöm kell, kész vagyok azonnal pokolra menni.
Kész vagyok szenvedni értük, hogy mindenki szabad lehessen.”
Az igazi lelki harcos mindig ebben a szellemben cselekszik! Természetesen lehet,
hogy mi nem vagyunk olyan jártasok a lelki tudományokban, mint a Ramanujacarya
korabeliek. Ám ha valaki elszánta magát arra, hogy mások javára cselekedjen, és kész
minden kísértés, aggály és érzelmi akadály felmerülése ellenére minden szenvedést
vállalni az elme, a test és a tudat harcra kész állapotának a fenntartása érdekében, akkor
már minősítette magát arra, hogy képzett lelki harcosnak tekintsék. A lelki harcos
figyelme mindig és mindenkor arra összpontosul, hogy bármennyit is kell fizetni az
emberek tudásszintjének az emelésére, az ár sohasem túl magas. Nem lehet semmi
pénzzel sem megfizetni, ha azt látjuk, hogy megtörtént a teljes felszabadulás, és önzetlen
lelki szolgálói lehetünk az Úrnak.
Ez a szemlélet vezérelte Jézust, valamint sok szentet és tanítómestert, akik a szó
szoros értelmében készek voltak átvállalni az emberiség kollektív univerzális karmáját
annak érdekében, hogy a lelkeket ne nyomja olyan óriási teher az igazi lelki szolgálat felé
vezető úton. Az ilyen lelki harcos tábornok. Ezekben a szituációkban az Úr elégedett
tetteikkel. Isten nemcsak azokat a lelkeket segíti, akik a Vele való kapcsolatot keresik,
hanem nagyobb hatalmat is ad tábornokainak a valóság magasabb rendű sémáinak
minél jobb bemutatására.
W 118 X
Bhakti Tirtha Swami
A szeretet a legerősebb fegyver – legnagyobb ellensége pedig a bujaság és a

kapzsiság. Ha van igazi szeretet és együttérzés, az utóbbi dolgok nem fognak
felülkerekedni bennünk. Amennyiben igazi szerető lények vagyunk, akkor szeretetünk ki
fog oltani minden természetellenes és ellenséges dolgot, mert az intenzív energiától
szinte egész lényünk vibrálni fog. Ha ilyen hatalmas szeretetnek a hordozói leszünk,
akkor mindenki csatlakozni fog hozzánk ezen a szinten, vagy pedig el fog távolodni
tőlünk. S ebben az esetben mi leszünk mások szerepmodelljei abban az értelemben,
hogy saját szemükkel láthatják majd, mi mindenre képes a lelki élet.
Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség

A hatodik eszköz az anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség. Sohasem
lesz Istentudatunk, ha azt hisszük, hogy az anyagi élet a minden. Mindaddig, amíg azt
hisszük, hogy az élet mindössze a különböző emberek és az anyagi elemek
manipulációjából áll, az anyag rabszolgái maradunk. Továbbra is csak kisded
játékainkkal leszünk elfoglalva, tervezgetni és igyekezni fogunk, ami ideiglenes
megnyugvást ad ugyan, ám a későbbiekben csak még több csalódottsághoz fog vezetni.
Tudnunk kell, hogy az anyagi szférán kívül még sokkal több minden vár bennünket.
Ez okból kifolyólag az Úr időnként sorscsapásokat mér az őszinte lelki harcosra.
Áldás is lehet számunkra, ha anyagi csődbe kerülünk. Az anyagi csőd és a pénzügyi csőd
között van különbség. Valaki élhet jómódban, és elismerésben is lehet része, de lehet,
hogy elméje és tudata üres. Ez az üresség néha nem más, mint lelki nyomorúság és
kétségbeesés, amelyből mindenképpen ki kell lábalnunk azáltal, hogy az ideiglenes
dolgok helyett a magasabb rendű dolgok felé indulunk el.
A szó szoros értelmében teljesen meg kell undorodnunk a szokványos életformáktól,
mert ha az evilági dolgokra koncentrálunk, akkor ez annak a jele, hogy még mindig
börtönben vagyunk és leszünk. Ha már a földi dolgok nem okoznak nekünk
elégedettséget, akkor a helyes úton járunk, és meg fogunk tudni szabadulni ennek az
anyagi világnak a börtönéből. Továbbá, ha nem térünk le erről az útról, akkor az
univerzum biztosítani fogja tudatunk fejlődését, és lehetőséget is nyújt a több szolgálatra
és beteljesülésre, gyakorlatilag lelkünk megmentésére.
Jövőnket mostani gondolataink és cselekedeteink határozzák meg. Amennyiben az
anyagi kultúra légkörének teljes elfogadásával fenntartjuk eddigi vágyainkat és
tetteinket, akkor mindössze kissé más testben és körülmények közt fogunk többször is
visszatérni ebbe az anyagi világba. Az a személy, aki fenntartja bűnöző mentalitását és
bűnöző életmódot folytat, ismét a börtönben fogja találni magát. Másrészt, az az elítélt,
aki valóban megváltoztatja mentalitását, először ideiglenesen kerül szabadlábra, és
végül elnyeri teljes szabadságát. Persze, ha valakinek jó a börtönélet, azt semmi sem
ösztönzi arra, hogy tegyen is valamit szabadságáért.
A haszontalan időtöltés kerülése

A hetedik eszköz az, hogy tudatosítjuk magunkban: nincs üresjárat, azaz
mindenképpen kerülni kell a haszontalan időtöltést. A lelki harcos az adott időben
annyit tesz, amennyit csak lehetséges, mert teljes egészében megérti, hogy a múltban
sok háború veszett el késlekedés vagy huzavona miatt, valamint azért, mert valamelyik
tábornok, hadvezér vagy király nem érezte át a perc fontosságát. Az éber katona az élet
minden percét komolyan veszi. Állandóan olyan stratégiát kell alkalmaznunk, amelynek
segítségével a lehető legrövidebb időn belül a legnagyobb csapást tudjuk mérni az
ellenségre. Ez nagyobb lehetőséget teremt az ellenfél megsemmisítésére és a pozitív
változások létrehozására ebben a világban.
W 119 X
Annak érdekében, hogy felismerjük, mennyire fontos az idő, először is azt kell
megértenünk, hogy nem egészséges dolog úgy gondolni az időre, hogy az a miénk. Az idő
az Istené! Mit jelent ez? Ha valami a másé, akit igazán szeretsz, és akivel igazán törődsz,
vagy akit tisztelsz, akkor használat közben sokkal jobban fogsz vigyázni rá, mint a
sajátodra. A mi időnk az Isten tulajdona. Ő adta nekünk, hogy használjuk, és
elszámolással tartozunk a legfelsőbb Úrnak azért, hogyan használjuk.
Ám azon túlmenően, hogy elszámolással tartozunk Istennek, hogyan bánunk
időnkkel, még az emberiség előtt is el kell számolnunk. A lelki harcos minden ember
felemelkedésében érdekelt, ezért nem szabad felednünk azt sem, hogy a mi időnk a
környezetünkben élő embereké is. Időnként, amikor különböző vezetőknek és
diplomatáknak írok levelet vagy adok tanácsot, gyakran figyelmeztetem őket, hogy az a
vezető, aki elvesztegetett egy órát, köteles beszorozni azt választóinak számával, mert az
tulajdonképpen az ő idejük. Azoknak az embereknek ő a képviselőjük. Ily módon, ha
országában ötmillió ember él, akkor ötmillió órát veszített. Ha a családról, munkahelyi
beosztottjaidról, vagy a közösségi csoportról kell gondoskodnod, minden elvesztegetett
idő, egy óra vagy öt óra, azt jelenti, hogy annyi időt pazaroltál el, amennyi a felelősség
általad képviselt szintjével egyenlő.
Az erős lelki harcos tudja, mennyire fontos az időt okosan kihasználni. Nem szabad
felednünk, hogy minden találkozás, minden perc alkalmat ad a felemelkedésre vagy
valaki másnak a felemelésére. Minden perc és pillanat: lehetőség egy isteni példára.
Minden perc egy lehetőség egy új lecke elsajátítására vagy egy régi lecke további
fejlesztésére. Minden percnek célja van, és a lelki harcos minden percet a Legfelsőbb Úr
szolgálatába fog állítani, mert Ő az, aki oly kegyesen megadta nekünk ezeket a perceket,
hogy mind közelebb és közelebb kerüljünk Őhozzá.
Türelem és önzetlenség
A nyolcadik eszköz a türelem és önzetlenség. Tulajdonképpen ennek a kettőnek a
kombinációjára van szükségünk. A türelem káros is lehet a lelki élet szempontjából,
ugyanakkor fontos is ebből a szempontból. Ez így akár ellentmondásnak is tűnhet. A
helyzet viszont az, hogy nem lehetünk túlzottan türelmesek. Jól tudjuk, hogy sürgősségi
esettel állunk szemben sürgető időben.
Hadban állunk! És határozottan tudnunk kell, hogy bármibe is kerül Isten-tudatúnak
lenni, mi ezt akarjuk, méghozzá most! Nem várhatunk erre még egy életen át! És ha
egyszer türelmetlenül vágyunk az isteni tudatra, akkor nem tudjuk feledni azt sem, hogy
nincs idő a figyelmetlenségre vagy a fásultságra.
Ugyanakkor a türelem fontos tényező is, mert annak ellenére, hogy áhítoznunk és
vágynunk kell az Isten-tudat mielőbbi megszerzésére, fel kell ismernünk azt is, hogy
jelenlegi állapotunkban erre nem vagyunk méltók. Fel kell készülnünk arra, hogy
engedelmeskedjünk az Úr minden olyan tervének és menetrendjének, amelyet nekünk
készített elő. E kell érnünk azt a szintet, amikor őszintén mondhatjuk, hogy „legyen meg
Isten akarata.” El kell érnünk azt a szintet, amikor már elmondhatjuk, hogy ”elmém,
értelmem, minden érzésem és akaratom a Tiéd, Uram.” Ha elértük ezt a szintet, s
mindezt komolyan gondoljuk és akarjuk, akar részünk lesz Isten kegyelmében.
Ha az Úr akaratát helyezzük előtérbe önző vágyaink helyett, a magasabb rendű
akarat mindennél nagyobb oltalmat nyújt majd nekünk. Mindegyik szentírás azt
mondja, hogy teljes szívünkből és lelkünkből szeretni kell az Anya- és Atyaistent. Ha
szívünkbe zárjuk ezt a parancsolatot, akkor hihetetlenül erős misztikus viszonyt
teremtünk. Törekednünk kell ennek a szintnek az elérésére, bár ez egyáltalán nem
könnyű. A lelki élet tele van kihívásokkal, megpróbáltatásokkal és harcokkal. Az erős
lelki harcos tudja, kell hogy legyen egy olyan összetételű kombináció, amely magában
foglalja a türelmet és a türelmetlenséget az önzetlenség kötőerejével együtt.
W 120 X
Bhakti Tirtha Swami
Erős hit
A kilencedik eszköz a hit, az erős hit. Erre nagyon nagy szükség van. Itt nem arról
van szó, hogy valaki keresztény vagy keresztyény, vagy pedig mohamedán vagy
buddhista. Itt arról van szó, hogy ki mennyire képes betartani Isten törvényeit, és
mennyire erősen hisz Isten mindenhatóságában.
Van egy történet egy brahmáról (vagy Brahman, védikus pap; jelentése „lelki
természetű”), egy foltozó vargáról és egy misztikus bölcsről. A bölcsnek volt egy
képessége, amelynek segítségével jöhetett, mehetett a mennyei királyságok között, és
még az Urat is meglátogathatta. Egy nap, amikor a bölcs épp egy ilyen látogatásra
indult, a brahma és a foltozó varga arra kérték őt, hogy kérdezze meg már az Urat, mikor
egyesülnek Ővele.
Amikor a bölcs találkozott az Úrral, meg is kérdezte tőle, mikor egyesülnek Ővele a
brahma és a foltozó varga. Az Úr a következőket válaszolta: „A brahmának, aki elvégez
minden szertartást, böjtöl és vezekel, az írásokat olvassa, még sok életet kell élnie, de az
egyszerű vargát már a következő életében magamhoz veszem.” A bölcs meglepődött a
válasz hallatán, és kérte az Urat, mondja el neki, hogy ennek mi a magyarázata. Az Úr
így válaszolt: „Ha az a két ember megkérdi tőled, hogy éppen akkor mit csináltam,
amikor engem láttál, mond nekik, hogy épp egy elefántot akartam átfűzni a tű fokán.
Meg fogod érteni a válaszom, amint meghallod, hogy erre mit felelnek.”
Amikor a bölcs visszatért, találkozott a brahmával, és elmondta neki, hogy az Úr
kijelentette, hogy még sok életet kell élnie, amíg az Úrral egyesülhet. A brahma nagyon
meglepődött, és azt mondta: „De hát ez ostobaság! Hisz minden etikai, erkölcsi előírást
betartok, ahogy kell, és ezt mindenki tudja!” A brahma kételkedni kezdett, és nem hitte,
hogy a bölcs meglátogatta az Urat. Így hát megkérdezte, hogy épp akkor mit csinált az
Úr. A bölcs azt válaszolta, hogy épp akkor egy elefántot akart átfűzni a tű fokán. A
brahma erre felnevetett, és azt mondta, hogy a bölcs nem is látta az Urat.
Aztán a bölcs találkozott a foltozó vargával, és megmondta neki, hogy az Úr azt
válaszolta a kérdésre, hogy már a következő életében Ővele lehet. A varga köszönettel
fogadta a választ, és megkérdezte: „Mit csinált épp akkor az Úr?” A bölcs ugyanazt a
választ adta neki, amit a brahmának, és a varga ezt a választ is elfogadta. A bölcs sehogy
sem értette a dolgot, és megkérdezte a vargától, hogy valóban elhiszi, hogy az Úr egy
elefántot akart átfűzni a tű fokán. A varga így válaszolt: „Ha az én Uram apró magvakból
mindenféle gyümölcsöt, zöldséget és hatalmas fákat tud teremteni, akkor miért esne
nehezére bármilyen más szokatlan dolgot megtenni?”
A varga hitének alapját nem a szertartások, a külsőségek képezték, ahogyan az sem,

hogy mit gondolt ő saját magáról, vagy arról, hogy mivel tartozik neki az Úr. Az ő hite
arra épült, hogy ő mindenben az Úr kezét látta a legegyszerűbb dolgoktól a
legbonyolultabbakig. A bölcs így rájött, hogy a vargának erős hite és valóban igazi Isten-
tudata van. Nekünk is folyvást foglalkoznunk kell tudatunkkal, hogy hitünk ily erős
lehessen.
Kitartás
A tizedik eszköz a kitartás. Az igazi lelki harcos sohasem akarja, hogy ennek a
háborúnak vége legyen. Az igazi lelki harcos hajthatatlan, és mindig kész folytatni a
harcot. Készen kell állnunk arra, hogy állandóan értékelni tudjuk teljesítményünket, át
tudjuk csoportosítani a stratégiákat, illetve újakat tudjunk kidolgozni annak érdekében,
hogy segítségükkel még a vereség látszatát is elkerülhessük.
W 121 X
A lelki harcos igazi tűzpróbája az, amikor sebesülten is cselekednie kell. Ha úgy látja,
hogy vereséggel kell szembenéznie, rögtön visszapattan. Ahelyett, hogy megadná magát,
levonja a tanulságot a csatából, magába szívja, elsajátítja azt, és új tapasztalatokkal
gazdagodva még erősebb lesz. Mindig lesznek ideiglenes hányattatások a lelki életben.
És bár a lelki hadviselés ritkán csak egy könnyű séta, de az öröm és a szeretet, amelyet
tőle kapunk, a lelki harcos „muníciója”. Továbbá, örömünk és szeretetünk pozitív
energiát teremt, ami újabb örömnek és szeretetnek a forrása; a kitartás eredménye az,
hogy ez a ciklus így folytatódik és fokozódik.
A spirituális harc azért öröm, mert a letisztulási folyamat hatalmas rezgéseket indít
útnak. Nem szabad felednünk, hogy lelki cselekedeteink nem korlátozódnak csupán a mi
tudatunkra, családunkra, vagy pedig közvetlen környezetünkre. A lelki energia rendkívül
erősen tud hatni a környezetre. A lelki harcos által kisugárzott pozitív energia felemeli és
megfiatalítja az embereket. Ezért állandóan törekednünk kell arra, hogy
feltartóztathatatlanul haladjunk előre, és mindig szem előtt tartsuk elkötelezett
szolgálatunkat az Úrnak a tudatszint-emelésért folytatott harc csataterein.
Állandó érdeklődés és lelkesedés a tanulás és a fejlődés iránt

A tizenegyedik eszköz az állandó érdeklődés és lelkesedés a tanulás és a fejlődés
iránt. Minden nap kíváncsian kell ébrednünk: vajon milyen próbát kell majd kiállnunk,
milyen új tanulság birtokába jutunk, milyen új életet ismerünk meg a nap folyamán.
Minden napot úgy kell fogadnunk, mint vadonatúj tapasztalatok megszerzésének és
annak lehetőségét, hogy még jobban szolgáljuk az Urat.
Nem szabad azt hinnünk, hogy ezen a napon is sikeresek leszünk, mert tegnap vagy
az elmúlt héten is sikeresek voltunk. Ha így gondolkodunk, akkor sutba vágtuk
éberségünket, és fegyvertelenül indulunk a harcba. Korábbi győzelmeink nem fognak
átsegíteni a jelenlegi akadályokon. Isten nem felejti el szolgálatainkat, de ellenségeink
sem feledkeznek meg rólunk. Amennyiben kitesszük magunkat a támadásnak,
számíthatunk rá, hogy tőrbe csalnak, megtámadnak. Úgy lehet a legkönnyebben sebet
kapni, hogy fejünkbe száll a korábbi sikerek dicsősége.
Nem szabad felednünk, hogy a bűn intenzitása csak tovább fokozódik. Az
anyagiasság börtönéből kitörni meg csak úgy lehet, hogy állandó hívei maradunk a lelki
szolgálatnak. Amennyiben a tegnapi fegyvereket, a tegnapi filozófiát, a tegnapi
módszereket, a tegnapi elképzeléseket használjuk, akkor a mai nap elesett áldozatai közt
leszünk. Minden napot azzal kell fogadni, hogy akarjuk jobban szolgálni az Urat és
felgyorsítani fejlődésünket. Legyen az előttünk álló kihívás egy játszma, amelyet saját
magunk ellen folytatunk annak érdekében, hogy túlszárnyaljuk a tegnapi teljesítményt.
Meghódolás az isteni akaratnak

A tizenkettedik eszköz a meghódolás az isteni akaratnak. „Az embernek át kell adnia
magát a mindenki szívében jelen levő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez
megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak
a szenvedéseknek vet véget ebben az életben, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez” –
mondják a Védák. Ily módon az összes korábbi tizenegy eszköz arra szolgál, hogy
felkészítse a lelki harcost erre a nagyon fontos lépésre. A lelki harcos számára a
meghódolás tulajdonképpen győzelem, amennyiben ez a meghódolás Istennek szól.
Csodálatos eredményeket láthatunk majd, ha az isteni akaratot és küldetést a sajátunk
elé helyezzük. Egyszerűen csak jól oda kell figyelnünk, mit is mond és mutat nekünk az
Isten. Az Úr tevékenyen él, ott lakozik a szívünkben – minket csak elvakít ennek a földi
világnak anyagi burka, ezért nem mindig látjuk meg a segítséget, amelyet az Isten
W 122 X
Bhakti Tirtha Swami
állandóan kész megadni nekünk rendeltetésein keresztül. A lelki harcosok tudják, hogy
az Úr irányítani fogja őket, s ezért mindig készen állnak ezt a segítséget elfogadni és az új
tanulságokat levonni.
Ha őszintén igyekszünk lelki életet élni és tökéletesedni, az Isten ezt tízszeresen fogja
viszonozni. Gyakran előfordul, hogy amikor valamilyen különleges problémát kell
megoldanunk vagy különböző nehézségekkel kell megbirkóznunk, akkor az Úr úgy
rendezi a dolgot, hogy találkozunk valakivel, aki segíteni tud, vagy megsúgja valahogy,
hol találjuk meg a megoldást. Tehát nem véletlen egybeesésről van szó akkor, amikor az
egyik vagy másik probléma megoldódik, mert az történt, hogy fellapoztunk egy régi
jegyzetet, meghallgattunk egy előadást vagy épp elolvastunk egy bizonyos könyvet; az Úr
így segített meg minket. A segítség mindig ott van, csak néha falat emelünk, amely nem
ereszti be ezt a segítséget a szívünkbe.
Néha teljesen nyitottak vagyunk, és könyörgünk a segítségért. Amikor zaklatottak
vagyunk és keresünk valamit, akkor mohón várjuk Isten segítségét. Ezért fordul elő
sokszor, hogy a transzcendentális rendszer révén úgy érezzük, hogy van okunk a
kétségbeesésre és a zavarodottságra. Néha az Úr úgy intézkedik, hogy megbetegedjünk,
különböző problémák elé állít bennünket, vagy elvesz tőlünk valamit – ez erősíti
tudatunkat és nyitottabbá vállunk az Úr segítsége előtt. S amikor már nem tudjuk, hogy
mit tegyünk, nagyon nem tudjuk, akkor azt mondjuk: „ISTENEM, SEGÍTS!” S akkor
megnyílnak szemeink, és meglátjuk, hogy az Úr segítsége tulajdonképpen mindig jelen
volt.
Lelki életet élni annyit jelent, mint természetes életet élni. Természetes állapotunk
az, hogy meghódolunk az isteni akaratnak, de nem tudunk neki meghódolni, ha nem
fejlesztjük a lelki harcos eszközeit. Ha használjuk ezeket az eszközöket, akkor
automatikusan egy más tudatszintre kerülünk. Már azáltal is magasabb szintű lesz a
tudatunk, ha csak olvasunk ezekről az eszközökről. Értékelnünk kell kapcsolatunkat
Istennel, és állandóan vizsgálnunk kell a kelléktárat, hogy láthassuk: csupán az anyagi
test szükségleteinek teszünk eleget, vagy pedig úgy élünk, ahogy azt Isten rendelte el
számunkra. Ez persze nem könnyű, de a lelki harcos mindent elkövet azért és mindig
keresi a módját annak, hogy minden egyes nap, minden egyes helyzet, minden egyes
perc jobb legyen az előzőnél.
Kérdés: Hogyan fejleszthető ki teljes egészében Istentől való függőségünknek a
tudata? Néha az ember azt hiszi, hogy ezt nagyon is jól tudja, de aztán történik valami,
és rájön, hogy hiányzik belőle ez a fajta tudatosság. Hogyan lehet átlépni azt a hamis
feltevést, hogy teljes egészében Istentől függünk ugyan, de gyakorlatilag nem fontos, és
nincs is értelme számunkra ezzel a függőséggel annyira törődni, mert az ember így is,
úgy is halad a maga útján?
Válasz: Az Úr számos próbatétellel is ki fogja mutatnia ezt a függőséget. Nem kell

mesterséges módon alázatosnak lennünk, vagy kényszeríteni magunkat az alázatra,
hanem mindössze csak annyit kell tennünk, hogy őszintén belátjuk, saját magunk
egyedül Isten segítsége nélkül semmire sem vagyunk képesek. Ha azt hisszük, hogy
mégis, hát próbáljuk ki. Határozzuk el például, hogy egy vagy két hétig nem eszünk
semmit, meglátjuk, mennyire legyengül a testünk. Ha pedig elhatározzuk, hogy vizet
sem iszunk, abba természetesen belehalunk. Lám milyen apróságoktól is függ az élet. És
még hány ilyen apróság van. Aludnunk kell, pihennünk kell, szüksége van a testnek a
rendes anyagcserére, meg sok minden másra.
Bármennyire sok pénze és hatalma van egy embernek, a betegség és a halál akkor is
ott ólálkodik körülötte. Ha őszinték vagyunk, nem nehéz alázatosnak, szerénynek lenni,
W 123 X
és érezni a függőséget. Csak meg kell néznünk, mennyire a nagyobb erők

kiszolgáltatottjai vagyunk, és mennyire nincs hatalmunk felettük. Vajon mit tehetünk a
hurrikánok, az árvizek, a földrengések ellen? Az emberek sok ezer, sőt sok millió dollárt
fektetnek be üzletekbe, különböző vállalkozásokba, ám jön egy katasztrófa, és minden
elveszett. Az ember örvendhet kitűnő egészségnek, vigyázhat étrendjére, sportolhat, de
egyszer csak jön egy szívroham, és mindennek vége. Naponta történik ilyesmi. Minden
nap előfordul, hogy a gazdag csődbe jut, tönkremegy. Minden nap előfordul, hogy valaki
felfedezi: beteg, AIDS-es, májgyulladása, rákja, szívbaja van – hisz annyi a betegség –
minden áldott nap. Minden percben meghal valaki.
Mindezt persze mi nem tudjuk szabályozni, de valaki mégiscsak tudja, mert a
világegyetemben azért mindig rend van. Ha arra törekszünk, hogy Isten-tudattal
rendelkezzünk, akkor harmonikusan fogunk élni ezzel a renddel. Ha az összes hatalom
és minden uralom valakié, akkor megpróbálunk az ilyennek barátja lenni, és minél
közelebb kerülni hozzá. Ez a bölcs dolog. Ostobaság lenne egy ilyen embernek az
ellensége lenni, vagy egy ilyen ember ellen dolgozni. Így mindössze csak arról van szó,
hogy rá kell ébrednünk, hogy mennyire gyengék az erőink, és hogy ezért mennyire
rászorulunk valakinek a védelmére és gondoskodására. Rá kell ébrednünk tehát, hogy a
mi esetünkben, azaz az emberiség esetében, szükségünk van az Úr gondoskodására,
mert nélküle senkik és semmik vagyunk.
Kérdés: Megértem, hogy szükség van az elme kontrolljára, de az én elmém néha

elveszti a csatát a negatív erők ellen. Nem szívesen ismerem be, de néha a jobbik énem
nem elég erős. Vajon a lelki élet szükségszerűen olyan, mint egy birkózómeccs? Vajon a
kegyelem mindenképpen egy olyan összetevő, amely nélkül nem kerülhetünk be Isten
Országába?
Válasz: Mindenképpen! Minden bona fide (jóhiszemű) vallás szerint az isteni

kegyelem nemcsak üdvösségünknek, hanem egész létünknek is alapvető része. Sohasem
szabad felednünk, hogy gyomrunk Isten kegyelméből tudja megemészteni az ételt,
szemünk Isten kegyelméből tud látni, hangszálaink Isten kegyelméből tudnak rezegni.
Természetesen az isteni kegyelemnek kulcsfontosságú szerepe van, különösen akkor, ha
arról van szó, hogy ismét a lelki királyságba kerüljünk. Ám az isteni kegyelem különböző
utakon érkezhet, és a leggyakrabban egy képlet formájában kapjuk. Isten megadja a
siker receptjét, és aztán azt figyeli, mennyire szorgalmasan is dolgozunk ennek
érdekében és mennyire vagyunk hálásak érte.
Az Isteni Páros minden cselekvés tanúja. Különösen azt figyelik, hogyan bánunk
másokkal és saját magunkkal. Azt mondják, hogy Isten nőnemű aspektusa annyira
szerény és együttérző, hogy gyakran felajánlja a lelkeket a hímnemű aspektusnak, aki
inkább fegyelmező természetű, és arra kéri Őt, legyen kegyes azokhoz a lelkekhez.
Az Anya- és Atyaisten kegyelme csodálatosan nagy, de nem akarják, hogy fukaron
bánjunk saját magunkkal, és csak ideiglenes érdekeinket tartsuk szem előtt mit sem
törődve az örökkévalósággal. Ahogyan azt sem akarják, hogy megbántsunk másokat
arroganciánkkal, gúnyos fölényünkkel vagy a durva bánásmóddal.
El kell érnünk egy bizonyos szintet, ahol az isteni kegyelem már úgy ömlik ránk, mint
a zápor. Az Istenfő Legfelsőbb Személyiségének kegyelme tulajdonképpen nagyobb,
mint törvénye. A törvények ott vannak, és be is kell őket tartanunk, de az isteni
kegyelem még nagyobb. Ez a kegyelem általában az Úr bona fide küldöttei révén
nyilvánul meg. A próféták az üzenetközvetítők, akárcsak a postás, aki a levelet hozza. Ha
a postás egymillió dolláros utalványt nyújt át neked, biztosan ösztönösen megöleled őt
hálából, és bizonyos tekintetben így is helyes. Hisz lehet, hogy több mérföldet kellett
megtennie hozzád. Neki is meg kellett felelnie a követelményeknek, és át kellett esnie
W 124 X
Bhakti Tirtha Swami
egy vizsgán, mielőtt rábízták volna a kikézbesítendő leveleket és utalványokat. Ez még

inkább így van Isten üzenetvivőinek esetében.
Tulajdonképpen mindenki visz magával valamit másoknak, ám sokan nem tudják,
mekkora kincs is az a valami. A próféták olyan emberek, akik egy kicsit korábban
ébredtek. Amikor alszunk, az olyan, mintha meg lennénk kötözve. Persze nem könnyű
kiszabadulni, ha jó erősen megkötöztek bennünket kötelekkel. Az Úr üzenetvivőinek az a
kötelessége, hogy az Úr nevében felébresszenek másokat. Nem szabad azt hinnünk, hogy
képesek vagyunk saját magunk erejéből kiszabadulni ebből a börtönből, mert akkor
hajlamosak leszünk túlságosan is megbízni saját korlátolt tudásunkban és
értelmünkben. Mindegyik nagy világvallás szentírása hangsúlyozza, hogy ha segítesz
magadon, az Isten is megsegít. Ezért meg kell próbálnunk kiérdemelni Isten kegyelmét
azzal, hogy az Ő általa megadott képletek alapján élünk és dolgozunk.
Ez azt jelenti, hogy másokkal szívélyesen kell bánnunk. Ebből az következik, hogy a
szó igazi értelmében tartózkodnunk kell az erőszaktól, ami pedig annyit jelent, hogy azt
a magasabb rendű tudást, amivel rendelkezünk, kötelesek vagyunk megosztani
mindazokkal, akik készek befogadására. Az önfegyelem szintén fontos tényező, hiszen
minden jelentős írás azt mondja, hogy legyünk szerények, nyugodtak és
kiegyensúlyozottak. Ugyanakkor nem szükséges túlzottan engedékenynek lennünk vagy
feladni egyéniségünket; elég erőt kell kifejleszteni ahhoz, hogy el tudjunk viselni
bizonyos dolgokat. Aki elsajátítja a toleranciát, az gyakorlatilag át tudja váltani és ki
tudja használni a negatív energiát, mert ahhoz igazi erő kell, hogy ne legyünk
agresszívek, ha agresszivitással találkozunk. Igazi erő kell ahhoz, hogy ne legyünk
utálatosak vagy haragosak, és ne tegyük ugyanazt, ha valaki durván letámad bennünket.
És még több erő kell ahhoz, hogy a szerető tudatot is fenntartsuk, amikor ilyen
támadásnak vagyunk kitéve. Az ilyen erő révén szerezhetjük meg a Legfelsőbb Úr nagy
kegyelmét és áldását.
Kérdés: Munkahelyi környezetben gyakran kerülök olyan helyzetbe, amikor a

társalgás nem éppen lelki dolgokról folyik. Sőt, mondhatnám azt is, hogy ez a téma
rosszallást váltana ki. Bizonyos szintig megpróbálok alázatot és türelmet tanúsítani.
Próbálok jó érzéssel viszonyulni a dolgokhoz, de amint az Ön előadását hallgattam,
eszembe jutott egy beszélgetés, amibe az elmúlt hét végén kerültem. Valaki teljesen
evilági, földi dolgokról fecsegett, és én nem tudtam félreállni, elmenni vagy eltűnni
onnan. Vajon egy ilyen helyzetben csak azzal kell törődnöm, hogy én saját magam jól
tudom, hogy mi is az Isten-tudat, vagy pedig van valami más is, amit tehetek annak
érdekében, hogy megvédjem magam, és közöljem az illető személlyel, hogy a létezésnek
más formája is van?
Válasz: A törődés semmiképpen sem jelenti azt, hogy durvának kell lenni, hanem
épp ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy nem szabad erőszakot elkövetni másokkal szemben,
vagy az erőszakot megengedni magunkkal szemben. Ha valaki durva szavakat használ
veled szemben vagy körülötted, akkor az erőszak. Ha ezt elfogadod, akkor támogatod az
erőszakot. Ha valaki, akit szeretünk és akivel törődünk – s mi pedig mindenkivel törődni
akarunk –, erőszakos, destruktív cselekményben vesz részt, tennünk kell valamit, hogy
segítsünk. Ha valakit durván leszólnak, akkor fordíthatunk a társalgáson azzal, hogy
megkérdezzük: „Igen, és te mit gondolsz, hogyan lehetne ezen segíteni? Mit tehetnénk,
hogy ezen változtassunk?” Ez esetben nem voltál durva vagy leereszkedő, hanem egy
másik szintre vitted a beszélgetést, és megváltoztattad a légkört. A testbeszédnek is lehet
hatása. Ha az emberek mindenféle butaságot beszélnek össze-vissza, s te pedig minden
szavukat lesed, akkor még többet fogsz kapni. Csak olajat öntesz a tűzre. Ám ha
észreveszik rajtad, hogy nem figyelsz rájuk, hanem csak mosolyogsz magadban és
W 125 X
eltűröd a butaságaikat, akkor tulajdonképpen tudtukra adod, hogy „most már igazán
elég”.
Nagyon fontos, hogy vigyázzunk arra, hogyan használjuk ki az időt, és hogyan
viselkedünk, illetve kommunikálunk másokkal. Kötelességünk, hogy testvérünk eltartója
legyünk. Kötelességünk, hogy úgy szeressük felebarátunkat, szomszédunkat, mint
önmagunkat. Kötelességünk, hogy úgy végezzük dolgainkat, hogy azok szüntelen pozitív
változásokat hozzanak és javítsák az illető személy helyzetét. Sajnálatos, ha valaki nem
próbál segíteni, amikor van lehetőség felemelni azokat az embereket, akikkel kapcsolata
van. Nem szabad felednünk, az a körülmény, hogy másokon segítünk, nem jelenti azt,
hogy lealacsonyítjuk magunkat arra a szintre, amelyiken ők vannak esetleg. Ez már
erőszak lenne magunkkal és velük szemben is, és nem segít senkinek. A lelki harcos
mindig egy olyan stratégiát fog alkalmazni, amellyel megpróbálhat valóban segíteni
annyi embernek, amennyinek csak lehet, miközben megőrzi minden erejét és teljes
fegyverzetét.
W 126 X
Bhakti Tirtha Swami
Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Magyar vágyakkal, amelyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
8 fejezet
Hogyan erősítsük meg magunkat?
A lelki élet nagy kihívás – Még a nagy tanítómestereknek is ki kellett állni a próbát – Saját tudatunk
erősítése – Az önfeláldozást szabotáló tényezők kigyomlálása – Az önvédelem - Az ítélőképesség értéke –
A „normális” nem természetes – A finomabb jelenségek hatása - Hangvibráció – A lélek sötét éjszakája –
Az út megfontolt kiválasztása – Az elkötelezettség fontossága – A tisztaság erő – Mondjuk az Úr nevét –
Az imádság – Egészség és gyógyulás – A karma és a gyógyulás – A cél nem téveszthető szem elől -
A lelki élet nagy kihívás

A lelki harcos útja nem könnyű út. Amint lelki érettségre törekszünk, hogy hatékony
lelki harcossá válhassunk, elkerülhetetlenül számos akadállyal fogjuk magunkat
szembetalálni. Aki úgy gondolja, hogy sima, megpróbáltatásoktól mentes út áll előtte,
kétszer is gondolja meg magát, hogy vállalkozik-e erre az útra: vállalja-e, hogy
elkötelezett híve lesz a lelki életnek. Ha egyszer elköteleztük magunkat, akkor majd a
legkülönbözőbb nehéz kihívások bukkannak fel és elő, amelyeket le kell győznünk.
Ezek a kihívások: próbák, modern szóhasználattal élve: minősítő tesztek, hogy
láthassuk, komolyan gondoljuk-e a spirituális birodalomba lépést vagy sem. A folyamat
hasonlatos az iskolához, ahol tanáraink rendszeresen adnak ki teszteket, amelyeknek
nem az a célja, hogy megbukjunk, hanem az, hogy a tanár láthassa, mennyire jól
sajátítottuk el az anyagot és mennyire tudjuk alkalmazni. Végeredményben az eredmény
alapján azt tudjuk meg, amelyik anyagot sajátítottuk el jól, és melyiket kell még
megtanulnunk.
Maya, avagy ennek az anyagi világnak az illúziója, Isten helyett végzi a tanári
munkát. Maya nehézségeket teremt, kísértésbe visz, és akadályokat gördít elénk, hogy
tesztelje, mennyire erős a lelki élet utáni vágyunk. Ahogy ezekre a kihívásokra
reagálunk, az pontosan mutatja, valóban akarjuk az igazi lelki életet vagy sem.
Sok ember nem érti, miért engedi az Úr, hogy lelki életünk útján akadályok
merüljenek fel. Miért állít az Úr bennünket is próba elé? Nem szabad felednünk, hogy
ebben az anyagi világban a börtönlakókhoz hasonló természetellenes helyzetben
vagyunk. A börtönlakóknak kell bebizonyítaniuk tetteikkel, hogy már kijár nekik a
szabadságlevél, és a normális társadalom újra befogadhatja őket, mert már nem
jelentenek veszélyt mások biztonságára. Az emberiség is egy ilyen bezárt állapotban van.
A szabaduláshoz bizonyítanunk kell, hogy méltóak vagyunk lelki hagyatékainkra és a
természetes spirituális életre.
Ilyenkor persze feltehetnénk a kérdést, hogy „rendben van, Uram, értem én, hogy
mire jó a próba, ámde az a próba, amit nekem kell kiállnom, miért annyira nehezebb,
mint a szomszédomé?” A válasz egyszerű. Elemi osztályos tanulók nem azt a feladatot
kapják, mint a diplomára áhítozó egyetemisták. Egyértelmű, hogy azok, akik
kandidátusi vagy nagydoktori fokozatot akarnak szerezni, nem egy középiskolás
tesztlapot fognak kitölteni.
W 127 X
A felemelkedés lehetősége mindig adva van számunkra. Amennyiben a lelki életet

nem vesszük komolyan, akkor a különböző próbák és akadályok megnehezítik
előrehaladásunkat. Másrészt viszont, ha egy próbát kiállunk, magasabb osztályba
léphetünk, és egy lépéssel közelebb kerülünk saját természetes énünkhöz. Ezért van az,
hogy a próbák vagy a tesztek mind nehezebbek és gyakoribbak ebben a szakaszban:
azért vannak, hogy megfeleljenek annak a magasabb szintnek, amelyet mi saját magunk
tűztünk ki magunk elé, hogy elérjük.
Az igazi lelki harcos minden próbát áldásnak tekint, hisz mindegyik egy újabb
lehetőség a nagyobb lelki érettségre, és arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ha az
egyes teszteket vagy kihívásokat pozitív eseménynek tekintjük, akkor mindegyiket
örömmel és lelkesedéssel fogjuk fogadni, mert tudjuk, hogy tudatunk emelését szolgálja.
Mindegyik teszt jó alkalom arra, hogy bizonyítsuk: a kitűzött feladatra összpontosítunk
és őszintén spirituális lények kívánunk lenni.
Még a nagy tanítómestereknek is ki kellett állni a próbát

Miközben Jézus a pusztában imádkozott és böjtölt, többször is megkísértette őt a
Sátán. Azt mondta neki, „ha Isten fia vagy, változtasd ezeket a köveket kenyérré!” Aztán
a hitét akarta próbára tenni, és azt mondta: „Mostanáig böjtöltél, és biztosan éhes vagy.
Imádkozz Istenhez, hogy adjon neked kenyeret.” Erre következett Jézus híres válasza:
„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten szavával”. Aztán a Sátán még egyszer
próbálkozott, és azt ígérte Jézusnak, hogy az egész világot lábai elé helyezi, ha hajlandó
őt szolgálni Isten helyett. Ekkor mondta neki Jézus: „Apage, Satanas! - Távozz tőlem,
Sátán!”
Buddhát hasonlóképpen kísértette meg a Sátán. Megvilágosodása előtt a Buddha
védett herceg volt, akinek Sziddhartha volt a neve. Huszonkilenc éves koráig a királyi
palotában élt. Aztán úgy döntött, megnézi, milyen a világ a palotán kívül. Mint mondják,
először egy beteg emberrel találkozott, aztán egy öreg nyomorékkal, s végül látott egy
holttestet.
Miután megfigyelte az életnek ezeket a különböző szakaszait, Sziddhartha lemondott
a világi életről, és szerzetes lett. Ám hamar rájött arra, hogy ez száraz lemondás. Az igazi
lemondást tudva és igazi elvonulással kell végrehajtani, és nem pedig semmiről sem
tudva és semmit sem látva, mint egy strucc, amely a fejét a homokba dugja. Így hát
Sziddhartha úgy döntött, hogy egy bodhi fa alatt fog ülni, amíg az igazi felszabadulást el
nem éri. Ekkor kísértette őt meg a Sátán: megpróbálta meggyőzni, hogy nincs joga a
felszabadulást keresni.
Más nagy szentek is komoly nehézségekkel találták magukat szembe küldetésük
teljesítése során. Avilai Szent Teréz kénytelen volt elszökni otthonról, hogy a lemondást
és az egyszerűséget gyakorolhassa. Assziszi Szent Ferenc nyilvánosan tagadta meg
szerető szüleit. Akvinói Szent Tamást pedig, aki nőtlenségi fogadalmat tett és szerzetes
volt, egy cellába zárták egy prostituálttal, hogy megpróbálják rávenni fogadalmának
megszegésére.
Ezek a példák azt mutatják, mi mindenre számíthatunk. Kétségtelen, hogy ott
leszünk próbára téve, ahol a leggyengébbek vagyunk. Ezért ilyen fontos az önuralom és a
lemondás: segít erősnek lenni, hogy ellenállhassunk minden támadásnak, amely majd
útközben ér bennünket.
W 128 X
Bhakti Tirtha Swami
Saját tudatunk erősítése

Néhány évvel ezelőtt alkalmam nyílt egy másik ország ún. forradalmárainak és
diplomatáinak egy csoportja előtt beszélnem, és hangsúlyoztam a lemondás és az
önuralom fontosságát. Ha egy nép vezetői isznak, dohányoznak, és mindenképpen
igyekeznek kielégíteni érzékeiket, akkor könnyen áldozatul eshetnek az ellenségnek, aki
mindig kipuhatolja legsebezhetőbb pontjaikat. Ilyen kísértések rendszeresen
előfordulnak. Hisz csakugyan, a kémtevékenység egyik fő célpontja az ellenfél gyenge
pontját felfedezni annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban ki tudják azt
aknázni. A saját örömeiknek élő emberek nem tudják megvédeni magukat az ilyen
támadásoktól, akkor pedig hogy vezethetnek másokat?
Elmondtam a forradalmárok e csoportjának, hogy a munkát mindenekelőtt saját
magukkal kell kezdeni. Ha szándékaik őszinték, és csakugyan emelni akarják más
emberek tudásszintjét, akkor elsősorban saját cselekedeteiket kell alaposan
megvizsgálni, és saját tudatukat kell megerősíteni. Ha nem ezt teszik, akkor minden
bizonnyal mások sorsát kockáztatják és saját magukkal együtt a pusztulásba vezetik
őket.
Ha tudatemeléssel kapcsolatos tevékenységet folytatunk, akkor általában azokra
gyakorolunk nyomást megváltoztatásuk érdekében, akik közvetlen környezetünkben
élnek. Ám ha elvárjuk, hogy mások megváltozzanak, akkor ennek a változásnak bennünk
kell testet öltenie először. Ha ez így van, akkor nem csak „a szánkat jártatjuk,” hanem
olyan erőre teszünk szert, amely valóban tiszteletre méltó és tartós. Az erő minden más
formája ideiglenes.
Az igazi hatalom integritásra, elvközpontúságra, belső tudatosságra, valamint
arra épül, hogy képesek vagyunk-e a magasabb rendű tudattal összhangban cselekedni.
Akik ezzel a hatalommal rendelkeznek, szeretetet és tudást kapnak az akció során. Más
szóval, aki saját magát gyógyítja, a közösséget is gyógyítja. Amennyiben másokat
akarunk szolgálni, akkor egy komoly önleltárt kell készítenünk, és mindenképpen el kell
távolítanunk minden olyan gyomnövényt, amely akadályoz bennünket abban, hogy előre
haladjunk tudatosságunk szintjének emelésében.
A Templom megtisztítása. A védikus hagyomány elmondja Chaitanya Úr, egy isteni
inkarnáció történetét, aki ötszáz évvel ezelőtt élt Bengáliában. A történet arról szól,
hogyan tisztította meg Chaitanya Úr a Gundica templomot. A templom megtisztítása
terén végzett tevékenysége a lelki életre hívatott emberi lények tisztulási folyamatát
reprezentálják. Így először is Chaitanya Úr a templom körüli teret tisztította meg (a tér
nagyjából a tudat materialista aspektusait jelenti), hogy ne lehessen piszkot bevinni a
templomba. Chaitanya Úr ekképp tanította a körülötte lévőket a megelőzés
fontosságára.
Ezt követően Chaitanya Úr a saját kezét és ruháját használta a tisztításra, hogy
eltávolítsa a többi piszkot. Ezzel a cselekedetével azt mutatta, hogy bensőnkben kell
keresni a szennyet, és át kell esnünk a belső tisztuláson. Ezzel arra emlékeztetett
bennünket, hogy a lelki tudományok tudósaiként a külső világ mikrokozmosza vagyunk,
és hogy tekintetünket először is befelé kell fordítani.
Miután Chaitanya Úr megtisztította a Gundica templomot, elkezdett szorgalmasan
dolgozni azoknak a finom szennyeződéseknek is az eltávolításán, amelyek így szabad
szemmel nem voltak azonnal láthatók. A majdnem láthatatlan szennyeződéseknek ez a
típusa elpusztíthatja azt a „jámbor kúszónövényt,” amely a lelki élet kezdeti
stádiumában kialakuló szeretet és odaadás fejletlen, könnyen sebezhető hajtása. Még a
legkisebb szenny is okozhat bajt ebben a kezdeti fázisban; ha nem gyomláljuk ki ezt a
szennyet, akkor elterjed, mint a gaz, és megfojthatja a fiatal hajtást, a kúszónövényt.
Chaitanya Úr ezzel azt mutatta, hogy nem elég megtisztítanunk magunkat a
szennyeződés kézzel fogható külső formáitól. Mélyrehatóan meg kell vizsgálnunk
W 129 X
önmagunkat, hogy felfedezzük a piszok finomabb rejtett fajtáit is, amelyek a

későbbiekben komoly nehézséget is tudnak okozni.
Az önfeláldozást szabotáló tényezők kigyomlálása

A részrehajlás nélküli vizsgálódó magatartás létfontosságú eszköz minden lelki
harcos számára, mert az alig észrevehető interferenciák, amelyek elterelik figyelmünket
a helyes cselekvéstől, bármikor bekövetkezhetnek. Egy ilyen vizsgálódó magatartás
képessé tesz bennünket arra, hogy tisztán lássuk az elme mintáit, és kigyomláljuk
destruktív gondolatainkat, érzéseinket és magatartásformáinkat annak érdekében, hogy
felebarátainkat jobban tudjuk szolgálni. Ez nem egy olyan feladat, amelyet egyszer el
kell végezni, és aztán elfelejthetjük az egészet. Állandó éberséget kell tanúsítanunk, hogy
elménk állandóan kész legyen a szolgálatra, és ne kössük le őt önközpontú feladatokkal.
Az egyik legmérgesebb gyom, amely gyökeret tud verni a lelki harcos szívében, a név
és a hírnév utáni vágy. Abban az estben, ha erős vágyat érzünk arra, hogy kitűnjünk a
tömegből, jobbak legyünk, mint a többi, vagy hogy észrevegyenek és értékeljenek, akkor
nem cselekszünk önzetlenül, és a mi ún. „szolgálatunk” nem más, mint nagyzolás, és
eszköz arra, hogy fontosnak érezhessük magunkat. Egy másik igen erős szabotáló
tényező az irigység, amely a szeretetnek és az önzetlenségnek épp az ellentéte. Az
irigység egyszerűen képtelenné tesz bennünket arra, hogy meglássuk és meghalljuk az
igazságot, és annyira eltorzítja érzékeinket, hogy viselkedésünk rendkívül ártó lehet
másoknak - de magunknak is.
A lelki valóságot csak tudományos eszközökkel nem érthetjük meg. Bár a tanulás
fontos, az út a spirituális önmegvalósításhoz az odaadó, önzetlen szolgálaton keresztül
vezet. Amint felajánljuk a szolgálatot másoknak anélkül, hogy ezért jutalmat várnánk
cserébe, a szívünkben lakozó Úr mind elérhetőbbé válik számunkra, és biztosítani fogja
minden szükségletünket - mert levettük a fátylat, amely az igazságot takarja.
Az önvédelem
Miközben végbemegy saját tudatunknak a tisztulása, és mind hatékonyabb lelki
harcosokká válunk, nem szabad felednünk, hogy háborús helyzetben vagyunk. És a
katonának, ha hatékonyan akar harcolni, tudnia kell, hogyan védje meg magát. Az
önvédelem művészete: belső munkánknak és a mások szolgálatára irányuló
erőfeszítéseinknek lényeges eleme. Ahelyett, hogy naivak lennénk, úgy kell látnunk a
helyzetet, ahogy van, hogy fokozhassuk ellenállásunkat minden negatív hatás ellenében,
legyen az nyílt vagy burkolt.
A repülőgépen felszállás előtt a légikísérők elmondják az utasoknak, hogyan kell az
oxigénmaszkot használni, és emlékeztetik őket arra, hogy szükség esetén először mindig
saját maguknak tegyék fel az oxigénmaszkot, és csak aztán segítsenek másoknak. A lelki
harcos esetében is ez a helyzet: ha hatékony akar lenni, először önmagát kell tudni
megvédeni. Egyébként haszontalanok vagyunk másoknak. A minden elképzelhetőnél
nagyobb védelem a feltételek nélküli, motivációk nélküli folyamatos lelki szolgálatból
fakad. Az ilyen szolgálat minden körülmények között megnyitja előttünk az isteni
szeretet és védelem folyamát.
Elménket rendkívüli módon fertőzi a körülöttünk levő média és elektronikus
szerkezetek hatása. Az önvédelem a lelki harcos számára azt jelenti, hogy állandó
éberséget kell tanúsítania annak érdekében, hogy minél jobban megvédje elméjét
ezektől a káros hatásoktól: a tévénézést például a minimálisra kell csökkenteni, kerülni
kell a számítógép túlzott használatát, és minden más olyan szokást, amely
passzivitáshoz, a tehetetlenségi erő növekedéséhez, és mentális ürességhez vezet.
W 130 X
Bhakti Tirtha Swami
Immunissá kell válnunk továbbá a tömegmentalitással és a degradált tömegtudattal

szemben is, amit úgy tudunk elérni, hogy a tisztulást életünk rendszeres részévé tesszük.
A lelki harcos nem feledkezhet meg arról a segítségről sem, amelyet állandóan a
magasabb rendű lényektől kap ebben az univerzumban. Ugyanakkor tisztában kell
lennünk azoknak az alacsonyabb rendű lényeknek óriási áradatával is, amelyek elménk
és szívünk szennyezésével próbálnak meg semlegesíteni bennünket. Ezek a káros
entitások mindig résen állnak, újabb és újabb áldozatokat keresve, és állandóan azt lesik,
hogyan, milyen módszerekkel tudnak a sötétség felé elindítani valakit, tehát akár
bennünket is.
Az ítélőképesség értéke
Annak érdekében, hogy elkerülhesse a „nyájmentalitást”, a lelki harcosnak meg kell
tanulnia állandóan diszkriminálni. Tudnia kell, hogy a destruktív magatartás fő oka
általában könnyen visszavezethető egy közös eredendőre: a bujaságra és arra a vágyra,
hogy kielégítsük érzékeinket. Még akiket a legjobb szándék is vezérel eleinte, azok is
könnyen a szenvedély rabjává válhatnak, ha nem tudnak ellenállni az érzéki örömöknek,
mert eljuthatnak egy olyan pontig, amikor már senki és semmi sem állíthatja meg őket
abban, hogy telhetetlen vágyaikat kielégítsék.
Mint lelki harcosok, nem engedhetjük ezt a „nyájmentalitást” fölénk kerekedni. Épp
ellenkezőleg, el kell határolódnunk tőle, hogy készek legyünk tisztaságunkból és
hivatástudatunkból eredően vezetni a nyájat. E célból képeseknek kell lennünk ellenállni
az alacsonyabb rendű kívánságoknak és elvezetni másokat az igazi lelki menedékhez -
nehéz feladat egy olyan társadalomban, amely minden utcasarkon állandóan a
legkülönbözőbb kísértésekkel bombáz bennünket. Bár az ítélőképességnek ezek az elvei
egyszerűnek tűnnek, ám mégis fontosak, mert igencsak nagy hatással vannak arra a
képességünkre, hogy minden körülmények között fenntartsuk erőnket.
A „normális” nem természetes

Ellent kell állni annak a kísértésnek, hogy „normálisak” legyünk, mert azok, akik
manapság normálisak, helyesebben: akiket annak tekintenek, egy esztelen világ értékeit
és gyakorlatát vették át. A modern társadalomban például a normális emberek
megpróbálnak annyi tárgyat felhalmozni maguk körül, amennyit csak tudnak, mert azt
hiszik, hogy a sikert és emberi értéket az általuk birtokolt tárgyak mennyisége mutatja.
Ahogyan a szakállas vicc szól: „Az győz, akinek a legtöbb játékszere van halála előtt.” Ha
ezt elfogadjuk, akkor emberi értékünk annak a függvénye, hány játékszerrel tudtunk
játszani életünkben. Sajnos ez a szemléletmód összekeveri a szerzett anyagi javak
pénzzel is kifejezhető értékét a lelki lények (akik vagyunk) belső, inherens értékeivel.
A lelki harcos mindenképpen túllép az emberi életnek e szűk látókörű értelmezésén.
Ez azt jelenti, hogy minden helyzetben fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Miért?”,
„Hogyan?”, „Ez vajon hová vezet?” Állandóan vizsgálnunk kell gondolataink és tetteink
lehetséges következményeit - és igyekeznünk kell észrevenni a mögöttük meghúzódó
törvényeket. Végeredményben azt fogjuk megtudni, hogy ki is a Törvényhozó, és hogyan
élhetünk törvényeivel harmóniában. Rá fogunk jönni, hogy nem akarunk törvényszegők
lenni, mert nem akarjuk megtapasztalni tetteink fájdalmas következményeit -
különösen, ha spirituális elveket sértünk meg. Ha anyagi törvényeket sértünk meg,
akkor még meg is úszhatjuk egy ideig. Ám ha lelki törvényeket sértünk meg, akkor
mindig „horogra kerülünk”, mert az Úr ott lakozik mindenki szívében, és örökké tudja,
hogy mit cselekszünk.
W 131 X
Modern társadalmunk anyagi központúsága ellenére az emberek mind nagyobb

száma kezd lelkileg tisztán látni, s igyekszik megérteni a valóság természetét és az
emberi élet célját. Sokan tudatosították magukban a spiritualitás elveit, és sokan
szereztek a „normális” anyagi tudaton is átívelő transzcendens tapasztalatokat. Az ilyen
tapasztalatok a spiritualitás mélyebb szintjeinek a megközelítését szolgáló
katalizátorként is szolgálhatnak számukra, s e mélyebb szinten megtapasztalhatják az
Istenhez fűződő dinamikus, személyes kapcsolatukat, és felfedezhetik a lét magasabb
rendű, nem materiális szféráinak örömeit.
A finomabb jelenségek hatása

A legtöbb esetben problémáink sokkal mélyebben gyökereznek, mint csupán az
elnyomás, az imperializmus, a nacionalizmus, sőt a szegénység kézzel fogható
társadalmi bajai. Legtöbb nagy problémánk forrása finomabb szinteken található. A lelki
harcosnak, azon kívül, hogy materiálisan is értenie kell a dolgát, el kell sajátítania a
létnek e finomabb aspektusait is. Számunkra – az átlag materialistáktól eltérően – nem
az a fontos és érdekes, hogy a problémák csak felszíni kezelésben részesüljenek.
A lelki harcos, bármit is tesz, mindig tisztán lát, éber és alapos, ha azt akarja, hogy
pozitív módon járuljon hozzá a kollektív tudat szintjéhez. Különösen nagy
körültekintéssel kell eljárnunk belső tapasztalataink szféráiban. Sok ember foglalkozik
meditációs gyakorlatokkal, amelyek segítségével képes a tudat különböző állapotába
jutni. Kellő irányítás nélkül azonban a meditációk révén elért mélyebb tudatszint miatt
néha nincs meg az integráció a közvetlen környezettel. Néhány személyt azok közül, akik
egykor megfelelő előképzés és irányítás nélkül sokat foglakoztak olyan területekkel, mint
a Kundalini jóga, bonyolult légzőgyakorlatok vagy egyéb misztikus diszciplínák, jelenleg
elmegyógyintézetekben kezelnek, mert komoly egyensúlyzavarral küszködnek. Másokat,
például olyanokat, akik látomásaikról meg különböző víziókról beszéltek, miközben azt
sem tudták, hogy mi is történt tulajdonképpen, szintén gyógykezelésre utasítottak.
Elmeállapotukat negatívnak és veszélyesnek minősítették.
Ezzel kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk a történelmi tanulságokról sem.
Nem is olyan rég sok intuitíve spirituális egyént, nőket és férfiakat, Európában és
Amerikában boszorkánysággal vádoltak, minden vagyonukat elkobozták, megkínozták,
felakasztották vagy megégették. A Középkorban tombolt az inkvizíció, amelynek tagjai,
az inkvizítorok, mint felhatalmazott egyházbírák, brutális módon gyilkolhatták az ún.
„eretnekeket,” azaz főként az olyan embereket, akiknek az egyház által szentesített
szemlélettől más, eltérő istenszemlélete volt. Emlékezzünk csak vissza, hogy Jeanne
d’Arcot, az orléans-i szüzet, a római katolikus egyház csak 1920-ban fogadta szentjei
közé, több száz évvel az után, hogy Rouenben máglyán megégették (1431 májusában). Ez
a fajta büntetés-végrehajtás gyakori volt abban az időben. Az Atlanti óceán túlsó partján,
Amerikában, a salemi boszorkányok (14 nő és 6 férfi) pere és kivégzése említhető ilyen
kirívó igazságtalanságként. Jelenleg e történelmi példákat nem feledve mindig az
igazság mellett kell kiállnunk, de lelkünk titkait felfedni csak óvatosan, és nem mindenki
előtt lehet.
W 132 X
Bhakti Tirtha Swami
Hangvibráció
Környezetünknek egy másik olyan aspektusa, amely igencsak figyelemreméltó
tisztánlátást követel, a hang. Ügyelnünk kell arra, kivel beszélünk, mit beszélünk és mit
hallunk. Például, ha frivol, spekulatív és pletykálkodó eszmecserékben is rész veszünk,
gyengítjük életenergiánkat és akadályozzuk lelki fejlődésünket. Az ilyen viselkedés
következtében elveszíthetjük egyensúly-érzékünket, következésképpen jobban kitesszük
magunkat a támadásoknak.
Ne feledjük, hogy bizonyos értelemben a test csak különböző vibrációk gyűjteménye,
ezért logikus úgy vélni, hogy a hang hatással van az anyagra. Több fogorvos például
fájdalomcsillapítók helyett bizonyos hangvibrációkat alkalmaz, amelyek oly mértékben
megváltoztatják a tudatot, hogy gyógyszerre nincs is szükség. Egy másik példa: a
tudósok felfedezték, hogy különböző zenehangok különbözőképpen hatnak a növények
fejlődésére. Egyes hangok ösztönzik a növekedést, más hangok viszont visszafogják. A
klasszikus zene hangjaira a növényzet jól fejlődik, de a rockzenét például nagyon nem
szereti. Ha rendszeresen rockmuzsika szól körülötte, a növény alig fejlődik, sőt kiszárad.
A rockzenének az emberi csakrára, az energiaközpontokra is óriási hatása van -
fokozhatja a kéjvágyat és arra ösztönözhet bennünket, hogy degradáló módon
viselkedjünk. Általában ha ilyen nehéz zenét hallgatunk, agresszivitást, kéjvágyat,
énközpontúságot és állatiasságot érzünk, mert ez a fajta muzsika ezeket az energiákat
fokozza. Ezért kell annyira odafigyelnünk azoknak a hangoknak a minőségére,
amelyeket a környezetünkbe engedünk: a hang meghatározhatja tudatunk szintjét még
akkor is, ha hatásával nem is vagyunk egészen tisztában.
A lélek sötét éjszakája

Fejlődésünk során mindenekelőtt arra kell odafigyelnünk, amit „a lélek sötét
éjszakájának” szokás nevezni. Ez rengeteg kihívást tartalmazó időszak is lehet. Ez a
veszély és a lehetőségek időszaka. A veszély az, hogy engedhetünk a vereség és a
kétségbeesés érzésének, a lehetőség pedig az, hogy példa nélküli esélyt kapunk sok régi
destruktív életminta elvetésére. „A lélek sötét éjszakája” lehetőséget nyújt az igazi
önmegvalósításra, arra hogy megszabaduljunk a születés és a halál fájdalmas ciklusától.
Ám mégis, mindannak ellenére, amit ad, ez az időszak valóban „egy sötét éjszaka”,
amelyet gyakran kísér az elmúlás vagy a magány pusztító érzése. Nagy a valószínűsége
annak, hogy úgy érezzük majd, senki sem ért és értékel bennünket, senki sem szeret, és
úgy véljük, minden és mindenki elhagyott, akit csak szerettünk. Érthetőbben
fogalmazva, ez azért van így, mert annak érdekében, hogy teljes egészében visszanyerjük
önmagunkat, előbb el kell veszíteni önmagunkat.
A keresztények tanítása szerint Szent János ezt úgy magyarázza, hogy a fény
elhalványul és működésbe lép a magasabb törvény, ez pedig felkavar bennünket, félni és
rettegni kezdünk, és úgy érezzük, kicsúszik a talaj a lábunk alól, egészen odáig, hogy
mély depresszióba esünk. Még az is megfordul fejünkben, hogy Isten teljesen elhagyott
bennünket, megfeledkezett rólunk. Ilyenkor minden titkos, sokáig visszafojtott vágyunk
és félelmünk újra felbukkan előttünk, de csak azért, hogy túl tudjunk lépni azokon, és
elindulhassunk a transzcendens világ felé.
Az edzett lelki harcos ezt az időszakot mosolyogva és boldogan vészeli át. Először is
azért, mert biztosan tudja, hogy a Legfelsőbb Lény nem tesz olyan nagy terhet a
vállunkra, amelyet nem tudunk elvinni, másodszor meg azért, mert ha a helyzet valóban
kezd elviselhetetlenné válni, akkor egész biztosak lehetünk abban, hogy a pozitív
változások már itt vannak valahol a sarkon.
W 133 X
A lélek sötét éjszakájának gyönyörű aspektusa az, hogy – amint átlépünk az önzés és
a szenvedés minden rétegén, és kezdjük elvetni régi negatív életmintáinkat – végül is
azzá az erős és tevékeny személyiséggé válunk, aki igazán vagyunk. A lélek sötét
éjszakája után a megvalósításnak az a magas szintje következik, amelyet mindig az igazi
öröm maradandó érzése kísér. Ám hogy ezt a szintet elérhessük, előbb el kell
távolítanunk szívünkből a szenny sok-sok rétegét, és tudatosan kell vállalni a jóság és a
transzcendencia erőivel való szövetséget.
Az út megfontolt kiválasztása
A lelki harcosnak különösen jól meg kell fontolnia, milyen lelki utat is akar
kiválasztani. El kell fogadnunk az isteni szolgálatnak kedvező dolgokat, és el kell
utasítanunk a kedvezőtleneket. Sokunknak azonban komoly fejtörést okoz, hogy mi az,
ami kedvező, és mi az, ami nem kedvező; hisz annyi választási lehetőség van. Helyi
holisztikus lapunkban például több oldal hirdetés is van asztrológiával,
masszázsterápiával, akupunktúrával kapcsolatban, stb. Jó érzés azt látni, hogy annyi
ember akar átlépni ortodoxián, hagyományos módszereken és szokványos kereteken.
Ám ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez veszélyes is lehet, mert ahol spirituális erő van, az
a lehetőség is ott leselkedik, hogy áldozatul esünk a negatív energiáknak.
Tudnunk kell, hogy az ilyen hirdetésekből és hasonlókból származó útmutatás nem
szükségszerűen bölcs vagy lelki. Csak egy pillantást kell vetnünk a hirdetők életére, és
máris tudni fogjuk, hogy Isten nem lehet olyan gyenge és kétségbeesett, hogy üzenetét
olyanokra bízza, akik nem élnek egészen tiszta életet. Mindig minősítenünk kell az
üzenetvivőt és az üzenet tartalmát is.
Az óvatosság éppoly elkerülhetetlen, mint amikor például vásárolni megyünk. Ha
venni akarunk valamit, mindig jól meg szoktuk nézni és értékelni az árut. Ugyanez
vonatkozik a „spirituális piacra” is. Ha a szituáció valóban segíteni tud az Istenszeretet
fejlesztésében, akkor az „áru” jó. Ám először meg kell bizonyosodnunk, hogy az illető
személy vagy csoport azzal rendelkezik, amit keresünk, és nemcsak a vonzó ötletekhez és
szlogenekhez alkalmazkodik.
Mindannyiunknak van szabad akarata, és mivel egy olyan világban élünk, amely
hadban áll, ezért mindig megfontoltan kell választanunk. A negatív erők mindig és
mindenütt meg fognak kísérteni, és a legkülönbözőbb rafinált módszereket fogják
alkalmazni, hogy semlegesíthessék erőinket. Ezért oly fontos, hogy figyeljünk magunkra,
legyünk éberek, és őrizzük meg tisztaságunkat.
Választanunk kell egy bona fide (jóhiszemű) tradíciót, és alaposan át kell
tanulmányoznunk azt. Amennyiben az valóban jóhiszemű, akkor természetes módon
segíteni fog más igazi hagyományok megértésében és értékelésében is. Ám ha nem elég
mélyen az, akkor csak még önelégültebbek, képmutatóbbak és szektariánusabbak
leszünk, mert azt fogjuk hinni, hogy tudjuk a helyes választ. Mindazonáltal még a
szektariánusságnál is rosszabb, ha nem vagyunk hajlandóak semmilyen szabályt, rendet
és tekintélyt elfogadni a helyes dolgokkal kapcsolatban. Amennyiben abszolút igazság
nem létezik, akkor egy jóhiszemű tradíció ezt a nézetét nyíltan jelezni is fogja írásaiban
anélkül, hogy valamilyen szirupos vízzel felhígítsa ezt a szemléletet a fogyasztást
megkönnyítendő azoknak, akik nem gondolkoznak komolyan.
Amikor elkezdünk csak a saját gondolatainkban bízni, bajba kerülünk. Ilyenkor
Maya kinevet, és azt mondja: „Ó, nahát, megpróbálsz egyedül is legyőzni? Mit gondolsz,
ki vagy te? Akkor hát lássuk!” Csak akkor van esélyünk a győzelemre, ha az Úr – Maya
felettese – is segít bennünket. Ebben az esetben viszont megfelelően alázatosak is
leszünk ahhoz, hogy megkapjuk az Úr kegyelmét és védelmét a harcban.
W 134 X
Bhakti Tirtha Swami
Az elkötelezettség fontossága
Válaszvonalat kell húznunk az eklekticizmus (az egymással nem mindig
összeegyeztethető nézetek közül valamelyiknek a kiválasztása, ahogy a szükség hozza;
pejoratív értelemben: elméleti következetlenség), valamint az elkötelezettség hiánya
között. Néha valaki nem akarja elkötelezni magát semmi mellett sem, és fejlődni sem
akar. Hogy ennek a kellemetlen igazságnak a következményeivel ne kelljen szembe
néznie, ezért „eklektikusnak” mondja magát. Vasárnap elmegy misére a templomba,
hétfőnként viszont jógára, keddi napokon kínai filozófiát tanul, szerdán pedig a Tórát
tanulmányozza, csütörtökön masszázsterápiára jár, stb. A lényeg, hogy minden nap
valahol van, és minden héten új érdeklődési kört és hobbit választ.
A hónap végén, amikor az ilyen mászkálással már agyonhajszolta magát, a következő
dolog az ilyen személynél az lesz, hogy a stressz feloldásának technikáját fogja
tanulmányozni. Egy bizonyos ponton, amint az egyik vallástól vagy lelki útkereséstől a
másikig futkos, azt fogja hinni és mondani, hogy „ez az Istennel való micsoda” valahogy
nem vált be. Végül is, semmi haszna sincs belőle! Akkor meg minek? Ezért helyette
inkább csak a pénzcsinálást választja. Abból legalább haszna van, méghozzá azonnali
haszna.
Ez a dolgoknak egy igen szerencsétlen állása. Természetesen mindenkinek saját
ügye, hogy keresse és megtalálja a neki megfelelő tanokat, és elinduljon egy neki tetsző
úton, ám mindennek, amit meg akarunk vásárolni, ára van. Az anyagi világban pénzt
adunk vagy valami mást ajánlunk fel cserébe. Ha meg akarunk tanulni egy szakmát vagy
mesterséget, bizony sok időt és erőt kell rááldozni. Spirituálisan pedig az előrehaladás
ára az odaadás és elkötelezettség. Természetesen szükségünk van egy középpontra, vagy
kiindulási pontra. Semmiképpen sem szabad félvállról vennünk saját hagyományainkat,
vagy hűtlennek lennünk hozzájuk, és mindenképpen kell, hogy legyen
identitástudatunk, ám ez olyan mély kell hogy legyen, hogy átíveljen a felszínes
dolgokon és kapcsolódjon minden tanítás egyetemességéhez. Máskülönben
elpancserkodjuk az időt itt és ott, s elvégzünk számos elmegyakorlatot, amelyeknek
semmi értelme sincs, mert nem vezet lényeges változáshoz. Őszintének kell lennünk
magunkkal szemben, hogy felfedezhessük, mennyire komolyan is vesszük a lelki életet.
Minden rendszertől, mellyel szembetaláljuk magunkat, három alapvető dolgot kell
megkérdeznünk. Az első: „Amennyiben tökéletes leszek ezen a téren, mit érek el vele?”
Ha tudjuk a választ, eldönthetjük, akarunk-e tovább haladni a tökéletesedés útján, vagy
pedig valamelyik állomás pontosan az, amire mindig is vágytunk, és ez épp elég. A
második kérdés: „Milyen eszközökre van szükség a cél eléréséhez?” A válasz ismeretében
eldönthetjük, hajlandóak vagyunk-e ezt az árat megfizetni vagy sem. A harmadik kérdés
pedig, amely válaszra vár, a következő: „Eddig ki jutott el a célba, és most az a valaki
vajon hogyan él?” Alaposan meg kell vizsgálnunk azok életét, akik feltehetőleg már célba
jutottak, hogy megtudjuk, hogy most mi a helyzet náluk. Amennyiben úgy érezzük, hogy
a három kérdésre kapott válasz megfelel és tetszik nekünk, kezdhetünk dolgozni. Ha
pediglen nem, akkor valahol másutt kell keresgélnünk.
A jelenkori társadalomban széleskörűen elterjedt irányzat, hogy mindenki igyekszik
elkerülni az elkötelezettséget. Ez óriási probléma. Az emberek attól félnek, hogy ilyen
vagy olyan elkötelezettségük miatt valamit elmulasztanak; ezért inkább különböző
elméleti álláspontokra helyezkednek, hogy nyitottak legyenek minden és mindenki felé.
Ez egy olyan tendenciát eredményez, hogy csak figyelik a lelki utakat, értékelik azokat,
elmélkednek rajtuk, kísérleteznek velük, és mindent megtesznek azon kívül, hogy
behatóan tanulmányoznák is azokat annak érdekében, hogy valóban hasznát is vegyék.
Az embereknek viszont komolyabban és reálisabban kellene gondolkodniuk ezekben a
zavaros időkben, hogy elérjék a szükséges stabilitást. Az elméletek, a filozofálgatás és a
végtelen belső viták csak zavart eredményeznek. Az élet nagy kérdéseinek gyakorlati
W 135 X
megközelítésére van szükségünk, egy olyan megközelítésre, amely specifikus

módszereket javasol az élet jobbítására, és azoknak a megsegítésére is, akik körülöttünk
élnek.
Nem pazarolhatjuk értékes energiánkat arra, hogy azt mondjuk: „Igen, ezt az embert
szívesen meghallgatom ismét, ha visszajön ide,” de aztán élünk úgy tovább, ahogy eddig.
Ha azonban komoly emberek vagyunk, akkor ehelyett inkább hazamegyünk, és
elgondolkodunk: „Igen, ez az ember valami fontosat mondott. Kipróbálom én is.” S
aztán a hallottakat a mindennapi életben is elkezdjük alkalmazni, és aztán kiértékeljük
az eredményeket: vajon így több bennem a vágy, hogy Istent szolgáljam és másoknak
segítsek, és megtapasztaljam azt a gyönyörű szeretetet, amelyet az Úr mindenki számára
tartogat? Vagy pedig még lustább lettem, és visszacsúsztam előző bűneimbe?”
A tisztaság erő
A tisztaság általános megoldást jelent a társadalom előtt álló problémákra, és ideális
kiindulási pontként szolgál személyes lelki gyakorlatainkhoz. Nem szabad felednünk
azonban, hogy állandó éberségre van szükség ebben a szennyes világban, amelyben
magától semmi sem marad tiszta. Amint arra a Biblia és más írások is tanítanak
bennünket, a Sátán nem árthat nekünk, ha hitünk erős és nem engedünk a kísértésnek.
Ahogyan a különböző betegségeket okozó vírusok is állandóan jelen vannak a
környezetben, éppúgy itt vannak körülöttünk a lehetőségek is az önfertőzésre és a
sérülésre. Ám a bűn csak akkor kerekedhet felül és okozhat rombolást, ha ellenállásunk
foka alacsony.
Mondjuk az Úr nevét
A történelemnek ebben a szakaszában nehéz ostromot kell kiállnunk. Vajon ebben a
kétségbeesett helyzetben mit is tehetnénk még, amikor már minden anyagi
erőforrásunkat kimerítettük? Egyet bizonyosan. Ilyenkor mondjuk az Úr nevét. A szent
nevek kántálása vagy éneklése minden időben és körülmények között hasznos
gyakorlatnak bizonyult.
A Korán (17.110) azt mondja: „Szólítsd Allahot vagy szólítsd a Mindenható Istent;
bármelyiket szólítod is, Annak van a legszebb neve.” A Korán azt is kimondja, hogy
minden név közül a legszebb az Úr neve, ezért mindig nevén kell szólítani Őt. Zoroaszter
tanai arra emlékeztetnek bennünket, hogy kántálnunk kell a szent neveket, ahogyan az
írások is teszik, amelyek azt mondják, hogy Isten neve a legerősebb hangvibrációkat
eredményezi, és ezért a hatása is a legnagyobb. Végül a Bhagavad-gitában Krisna azt
mondja Arjunának (10.25), hogy „az áldozatok között a szent nevek éneklése (japa), a
mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.”
Isten nevének említése nemcsak keleti tradíció. A Mormonok Könyve arra szólít,
hogy kiáltsunk az Úrhoz kegyelemért reggel, délben és este. A keresztény Biblia a
rómaiakhoz írt levélben (10.13) például azt mondja, hogy aki az Urat nevén szólítja,
megmenekül. A Zsoltárok Könyve (113.3) pedig azt, hogy napkeltétől napnyugtáig
állandóan dicsérnünk kell az Urat, állandóan: s nem pedig csak akkor, ha üres a hűtőnk,
nagyobb fizetést vagy egy új kocsit akarunk. Mindig és mindenért Istenhez kell
fordulnunk.
Még a mindennapi életben is, ha valakinek a figyelmét fel akarjuk kelteni, akkor
nevén szólítjuk őt. Például, ha egyik ismerősünk megpróbál valamiért észrevétlenül
elosonni mellettünk, megáll, ha rászólunk: „Jones testvér, egy szóra!” Máris ránk figyel.
Vagy például van egy lusta alkalmazottunk, aki a napi műszak befejezése előtt
szunyókálni próbál. Ha ez gyakran előfordul, nevén szólítjuk, és valami ilyesmit is
W 136 X
Bhakti Tirtha Swami
mondhatunk, hogy „ejnye, ébredjen! Hisz nem veszi észre, hogy megint alszik. S ez egész
héten így megy. Ébresztő, most, azonnal!”
És bár a szent nevek éneklése nagy erő számunkra még akkor is, ha egyedül vagyunk,
de még nagyobb, ha az éneklés csoportosan történik. Ha másokkal együtt énekelve
szólítjuk az Urat, személyes hívásunk ereje megsokszorozódik. Ez ismételten mutatja a
közösségi élet nagy fontosságát, valamint azt, hogy szükség van kongregációs
tevékenységre lelki életünk és a magasabb hatalmakkal való kapcsolatunk elmélyítése
érdekében.
Az imádság
A tisztaság fejlesztése és fenntartása érdekében szükség van az imádságra. Az
imádság segítségével átlépünk önzésünkön, önző vágyainkon, és szolgálatára lehetünk a
világnak. Ha saját személyünktől valami nagyobb és magasabb rendű dolgokért
imádkozunk, akkor motivációink nem az önérdekre, a versenyre vagy a kapzsiságra
épülnek. Ezért a lelki harcos köteles állandóan figyelni imádságának szintjét. Amint
tiszta szívvel felajánljuk az Úrnak szolgálatainkat, az Úr azzal fog válaszolni, hogy növeli
képességeinket a még nagyobb szolgálatra. Ha valóban odaadó hívei vagyunk az Úrnak,
és ezt az odaadást mások felé is ki tudjuk sugározni, akkor egy nagyon erős lelki
közösséget fogunk tudni létrehozni, amely számtalan embernek fog segíteni élete igazi
értelmének a megértésében.
Egészség és gyógyulás
A lelki harcosnak figyelnie kell az egészség és a gyógyulás kérdéseire. Anélkül, hogy
túlzott jelentőséget tulajdonítanánk a testnek, mégis szeretni és törődni kell e szolgálati
eszközzel, hogy mások számára is hasznosak lehessünk. Mielőtt valamilyen egészségügyi
rendszer mellett döntenénk, előbb magát az egészséget kell választani, és erősen el kell
határoznunk magunkban, hogy nem elégszünk meg kevesebbel, mint egy rezonálóan
szívós „makkegészséggel.” Olyan korban élünk, amikor az egészségügyi határeset
igencsak veszélyes, mert egészségünket sok minden fenyegetheti. S ezzel az új
évezreddel még több olyan lehetőséggel is számolnunk kell, hogy új s eddig ismeretlen
betegségek árasztják majd el a Földet.
A betegség sok esetben a tudat függvénye, ahogyan ezt a pszicho-idegimmunológia
terén végzett kutatások legújabb eredményei is bizonyítják. Ám ebben a társadalomban
rengeteg ember hódol be könnyedén az alacsonyabb rendű tudat sorvasztó hatásának,
amelyet olyan jelenségek is felerősítenek, mint a televízió, a zene és a film. Emiatt sokan
közülünk nem tudnak ellenállni a különböző betegségeknek, és így csak azoknak lesz
nagyobb esélye a túlélésre, akik a szeretetet és az önfegyelmet kombinálva felkészültek
erre.
Ugyanakkor az emberiség huszonegyedik századának kiszélesített tudata lehetőséget
is biztosított arra, hogy tanulmányozzuk a holisztikai világszemlélet újabb aspektusait,
valamint azt, hogyan nyilvánul meg ez a szemlélet a világközösségen belül. Mindezt
szem előtt tartva azonban sohasem szabad felednünk, mennyire fontos, hogy mindig
gyakorlatiasak maradjunk. Másszóval, ha egyszer biztosak vagyunk abban, hogy valami
nemcsak rövidtávon működik jól, hanem hosszú távon is, azonnal „le kell csapni” rá, és
használni kell.
A modern társadalom a legkülönbözőbb gyógymódokat ismeri a betegségek
kezelésére, az olyanokat mint a homeopátia (magyarul: a hasonszenvi gyógymód), a
reiki, az akupresszúra, az akupunktúra, a reflexológia, a reflexterápia, a színterápia és
sok más. Amikor holisztikai megközelítésről beszélünk, akkor ezalatt a fizikai, érzelmi,
W 137 X
mentális és spirituális aspektusokat értjük. Közben új rendszereket fejlesztenek ki, és

régi rendszereket fedeznek fel újra. Ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal, hogy a csak
egyféle megközelítés nem működhet egyformán jól mindenki számára. Valamelyik
gyógymód, pl. diéta vagy homeopátia, az egyik kultúrában lehet eredményes, de egy
másikban nem, vagy az egyik szervezet számára lehet hasznos, de egy másiknak nem,
stb.
E rendszerek azon az alapelven működnek, hogy ösztönzik a szervezetet az
öngyógyulásra azáltal, hogy mindent megtesznek a szervezet természetes gyógyító
erőinek a felszabadítása érdekében. Amint keressük a gyógyulást saját magunk számára,
az is rendkívül fontos, hogy figyelembe vegyük a globális hatást a környezetre és az élet
más formáira. Tulajdonképpen, mint minden tettünkben, itt is figyelembe kell venni
mindent és mindenkit - a múltat, a jelent és a jövőt. Ha valamelyik gyógymód nem
tartalmazza ezeket az aspektusokat, akkor az csak relatív és átmeneti lehet, hatásai pedig
ideiglenesek lesznek. Mindig értékelnünk kell választásunk implikációit is.
Ha olyan gyógyító eljárásokról beszélünk, amelyek összefüggnek a múlttal, a jelennel
és a jövővel, akkor a karmáról beszélünk. A karmával kapcsolatos elemzésekben pedig a
holizmus elve különösen fontos szerepet játszik. Bárhogyan is nézünk egy szervezetet, és
bárhogyan is próbáljuk azt meggyógyítani, csak bonyodalmakhoz vezet, ha a módszer
nem tartalmaz karmikus elemet. Ha ezt az aspektust figyelmen kívül hagyjuk, akkor –
legyen az orvosi diagnózis bármennyire precíz, az orvos pedig bármennyire ügyes – a
gyógymód semmiképpen sem fog használni nekünk.
A karma és a gyógyulás
Minden betegség gyakorlatilag rendkívül személyes és sajátos. Mindegyik betegség
az egyén személyes karmájának a kulminációja ebből és az előző életeiből. És mindegyik
gyógymód végső eredménye szorosan összefügg a beteg és az orvos elmeállapotával.
Ezért van az, hogy egy és ugyanaz a kezelés két különböző embernél különböző
eredménnyel jár. Valaki gyorsan gyógyul, míg másvalaki csak lassan, valaki belehal, más
valaki pedig teljesen felgyógyul. Ez a karmikus tényezőtől függ, amely nemcsak elméleti
vagy földöntúli. Az egyetemes törvény éppúgy működik, mint a polgári törvénykönyv: ha
a törvénnyel összhangban élünk, fejlődünk, ha a törvénnyel szembehelyezkedünk,
szenvedünk.
A betegség és az állandó zűrzavar nem természetes. Ennek megértésével
felfegyverezve azt is tudni fogjuk, hogy a gyógyulás és a kiegyensúlyozott élet érdekében
először is azt kell eltávolítani, ami csökkenti azt a képességünket, hogy olyan erős,
dinamikus és szerető lények legyünk, mint amilyenek vagyunk.
Vegyünk néhány példát. Egy olyan személy, akinek valamilyen komoly legális
problémája van, valószínűleg valamelyik előző életéből származó karmikus áttétellel
küszködik. Egy olyan ember pedig, aki valamilyen krónikus betegségben szenved,
nyilván valamelyik előző életében folytatott önpusztító életmód következményeit
kénytelen elviselni. Hogyan fordulhat elő ilyesmi? A folyamatot nem nehéz megérteni.
Amikor meghalunk, a fizikai test megszűnik létezni, ám a finomabb, vagy asztrális test
eljuttatja a lelket létezésének következő formájába, és természetesen magával viszi
tapasztalataink lenyomatait és előző életeink nyomait. Ezek a nyomok különböző
formában egész életünk folyamán meg fognak újból nyilvánulni.
Ha kifejlesztjük belső látásunkat, saját magunk is meggyőződhetünk arról, hogy ez
így igaz. Egyesekben ez a képesség természetes adomány. Egyes emberek ránéznek
valakinek az arcára, és látják annak az embernek előző életét. Ahogyan egyesek tudnak
olvasni az aurákból, orvosi előjelekből, és meglátják egy közelgő betegség jeleit még jóval
azelőtt, hogy ez a betegség fizikailag valahogy megnyilvánulna, úgy vannak olyanok is,
akik tisztában vannak azzal, hogy milyen volt előző életük.
W 138 X
Bhakti Tirtha Swami
A cél nem téveszthető szem elől

Mint lelki harcosoknak, meg kell vizsgálnunk a legkülönbözőbb, alternatív
gyógymódokat, ám az igazi cél sohasem téveszthető szem elől. Elsősorban azért van
szükségünk erős, egészséges testre, hogy jól tudjuk teljesíteni a szolgálatot. Ha
egészségesek vagyunk, akkor ellen tudunk állni a negatív hatásoknak, folytathatjuk a
harcot a romlás, a korrupció ellen, és másoknak is segíthetünk saját példánkon keresztül
a magasabb rendű tudatot megszerezni. Ha csak épphogy megfelelő állapotban tartjuk
magunkat, akkor még nem értünk el sokat. Még az állat is képes enni, aludni, párzani és
védekezni – nincs semmi különös benne. Mint értelmes lényeknek, elsősorban az a
kötelességünk, hogy magasabb értékeket és önmegvalósítást tartsunk szem előtt. Ez a
földi létünk Isten ajándéka bátor és engedelmes fiainak és lányainak. Nem szabad
elpazarolnunk.
Tudnunk kell, hogy minden idők legjobb orvosa a szeretet. A szeretet erőt ad, újra
életre kelt, ösztönöz, és ráhangol az élet ritmusára. Az, hogy mit hiszünk a szeretetről, és
az, hogy milyen élettapasztalataink vannak az emberi közelségről és elidegenedésről, sok
tekintetben meghatározza fizikai egészségünket. A szeretet hatalma olyan erős, hogy mi
mindannyian, tudatosan vagy tudat alatt, a szeretetet és az örömet keressük mindenben,
amit teszünk. Sajnos azonban sok embernek torz elképzelései vannak a szeretetről, és ez
pedig konfliktusokat és boldogtalanságot okoz az életben.
Mint lelki harcosok, felelőséggel tartozunk azért, hogy tudjuk, mi az igazi szeretet, és
ennek megfelelően cselekedjünk, megosszuk azt másokkal is. Akkor hát mi is az igazi
szeretet? Lényegében a szeretet az, hogy mélyen megértjük magunkat és másokat. Az
igazi szeretet azt jelenti, hogy a lényeggel, nem pedig a felszínnel teremtünk kapcsolatot.
Ha szeretünk, akkor értékelni tudjuk a másik ember igazi természetét anélkül, hogy
figyelnénk külsejére, és látjuk annak igazi tulajdonságait függetlenül viselkedésétől,
kinézetétől és értékrendszerétől.
Kérdés: Nemrég egy kedves barátommal beszélgetve, azt hallottam tőle, hogy túl
anyáskodó, védelmező és mások ellenőrzésére hajlamos személy vagyok. Meg hogy sokat
prédikálok. Egy másik barátom meg azt mondta, hogy nem tudom megbocsátani a
nekem okozott sérelmeket és bántalmakat. Ugyanez a barátom mondta, hogy egyébként
ő is ilyen, nem tud könnyen bocsátani, s ez akadályozza a lelki fejlődésben. Mit tanácsol
ezzel kapcsolatban?
Válasz: Van egy kis különbség aközött, hogy igyekszünk szolgálni, meg hogy
igyekszünk valakin javítani. Ha megpróbálunk valakin javítani, akkor azt feltételezzük,
hogy a másik személy nem tökéletes, míg mi tökéletesek vagyunk, sőt azt is tudjuk, mit
kell rendbe tenni a másiknál. Ez pedig arrogancia, nemde? Ha ennyire szenteskedők
vagyunk, akkor leértékeljük a másik személyt, és csak fokozzuk azt a tanácstalanságot,
amelyből állítólag az illetőt épp kigyógyítani akarjuk. Ám ha valóban érdekel bennünket
az, hogy másokat jobban szolgáljunk, akkor a helyzetet kevésbé szemforgató és
pöffeszkedő módon is megközelíthetjük.
Először is kifejezhetjük szeretetünket, és megkérdezhetjük, miben segíthetünk,
elmondván, hogy a helyzet azért bánt bennünket, mert a másikat is bántja. Ezután az
illető személlyel együtt szemügyre vesszük a járható alternatívák sorát, és felajánljuk,
hogy segítünk pozitív döntést hozni és betartani. Ily módon a probléma megoldása közös
vállalkozás, együttműködés eredménye lesz, nem pedig egy ellenséges „ki győz, ki veszít”
viszony.
W 139 X
Sokat segít, ha visszajelzést is kapunk másoktól. Ez a visszajelzés rámutat velünk

kapcsolatban a korrigálandó aspektusokra, mert mi legtöbbször vagy egyáltalán nem
vagyunk tudatában jellembeli fogyatékosságainknak, vagy pedig szándékosan nem
akarunk róluk tudomást venni. Mások, ha rámutatnak hiányosságainkra, csak
szolgálatot tesznek vele. Még ha esetleg úgy találnánk, hogy nincs problémánk azon a
bizonyos területen, akkor is az a tény, hogy valaki felhozta a kérdést, azt jelenti, hogy a
kölcsönös viszony nem egészen felhőtlen, és lehet, hogy valahol mégsem jól fogtuk meg
a kérdést. Ha a másikkal is törődni akarunk, akkor kerülni fogjuk a reakció
kiprovokálását. A helyzet azonban mindkét esetben azt jelenti, hogy van mit dolgozni
saját magunkon.
Ami a másik barátját illet akkor – ha jól értettem – megjegyezte, hogy a visszajelzés
során az illető személy saját viselkedésére is utalt. Nagyon érdekes lehet megfigyelni,
hogy egy ilyen eszmecsere hogyan is zajlik. Azok, akik valóban segíteni akarnak nekünk,
automatikusan saját maguknak is segítenek. Bátorságra és alázatra vall, ha valaki ilyen
nyíltan, őszintén elmondja saját hibáit. Az is az igazi törődésnek a jele, ha valakinek
elmondunk egy nem szívesen hallott igazságot, mert a következmények kellemetlenek is
lehetnek. Ismerjük csak be, hogyha valaki őszinte visszajelzésre kér bennünket, még
akkor is hajlamosak vagyunk a következőket mondani magunkban: „Eszem ágában sincs
őszintén válaszolni. Hisz még egy egész évet együtt kell dolgoznunk, és ha megmondom
neki az igazat, a helyzet igencsak feszültté válik. Kérjen csak meg valaki mást! Én
mosom kezeimet.” Az igazi nagy szeretet és önzetlenség jele, ha valaki olyan őszintén ám
mégis együttérző módon tud beszélni, hogy a másik azt minden további nélkül el tudja
fogadni, és annak megfelelően is cselekszik.
Kérdés: Ön nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a holizmus elveit mindenképpen

tartsuk szem előtt mindennapi életünkben, továbbá azt is, hogy egyes egészségügyi
problémáink és betegségeink pszichoszomatikusak. Ám ha egy allopátiával gyógyító
orvoshoz fordulok, akkor az nem ajánlja a gyógyítás alternatív módszereit. Mi a teendő
ilyenkor? Fogadjak el egy ilyen álláspontot vagy sem?
Válasz: Ez igaz a mentális és a hagyományos módszereket használó orvoslás

esetében is. Mindez azt jelenti, hogy a lelki élet során egy bizonyos ponton el kell
döntenünk, miben higgyünk jobban: Isten gyógyító erejében, vagy pedig az ember által
készített szubsztanciákban és az emberi gyakorlatban, amely káros is lehet. Az orvosok
nem véletlenül beszélnek mellékhatásokról. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a
hagyományos nyugati gyógyszeres kezelés – többek közt az allopátia – rendkívül nagy
függőséget is létrehoz, függőséget a gyógyszerektől. Sőt, úgy tűnik, azért is hozták létre,
hogy az embert függővé tegyék. Az allopátiai „rövidre zárás” kárt okoz a szervezet
regeneráló képességének, és további gyógykezelést tesz szükségessé. Az antibiotikum,
amelynek hatása felér egy nehéztüzérséggel ugyan, de nemcsak a „rossz” baktériumokat
lövi szét, hanem a „jó” baktériumokat is, ami többek közt zavart okoz az anyagcserében
is.
Esetenként még rosszabb, ha a mentális egészség terén kell konzultálnunk a
hagyományos módszerekkel dolgozó orvosokkal. Rendkívül elővigyázatosnak kell
lennünk. Amennyiben a metafizikai gyakorlatok eredményeképpen mély meditatív
tapasztalataink vannak, az ortodox orvostudomány nem mindig fogja érteni, mi is
történik velünk. Ennek az lehet a következménye, hogy egyes spiritualisták és
transzcendentalisták az elmeosztályon fogják végezni csak azért, mert elfecsegték
látomásaikat egy olyan orvosnak, aki egész tudományát a szakkönyvekből merítette.
Már régóta nagy szükség lenne olyan orvosokra, akiknek van kapcsolatuk a magasabb
rendű tudattal.
W 140 X
Bhakti Tirtha Swami
Hosszasabb és intenzívebb gyakorlattal a tudat mélyebb szintjeit fogjuk

megtapasztalni. Lehet, hogy időnként villanásszerűen feltűnnek előző életünk egyes
jelenetei, de ez nem szabad, hogy megijesszen bennünket. Épp ellenkezőleg, azoknak
vannak igazi problémáik, akik épeszűnek érzik magukat ebben az őrült világban.
Mindenki, aki „normális” akar lenni ebben a bolondokházában, komoly bajban van,
mert spirituális szempontból a „normális” – őrült.
Amint a vágy elvezet a lelki valóság megtapasztalásához, a kiáltást meghallja az Úr.
Ha az ember kitart, akkor az univerzum minden bizonnyal válaszolni fog a spirituális
vágyakozásra, ám csak abban az esetben, ha hitünk erősebb, mint a kőszikla.
Kérdés: Beszéltünk arról, hogy milyen nehéz is ebben az anyagi világban

antimateriálisnak lenni. Hisz dolgoznunk kell, hogy eltartsuk magunkat, kifizessük a
számlákat, és eleget tegyünk mindennapos kötelezettségeinknek. Hogyan viselkedjünk a
munkahelyen, többek közt hogyan maradjunk alázatosak? Ezt a tulajdonságot a
munkahelyi kollégák gyakran félreértik.
Válasz: A kérdés arra utal, hogy az alázatos ember esetleg bolond, tétlen vagy naiv.
Nos, egyik sem. Jézus rendkívül alázatos volt akkor is, amikor bement a zsinagógába és
ráborította az asztalt a pénzváltókra, majd korbáccsal a kezében kiűzte őket onnan.
Olyan értelemben volt alázatos, hogy teljes egészében megadta magát az isteni
akaratnak, és megcselekedte azt, amit az adott pillanatban meg kellett cselekednie, saját
személyével mit sem törődve. Ha valaki alázatos, az nem jelenti azt, hogy csendben kell
maradnia. Hanem azt jelenti, hogy legyen igazságos, és ne féljen kiállni az igazság
mellett, ám ne hagyja, hogy a feltűnési vágy, az elismerésre való vágyakozás vagy a
haszonszerzési hajlam elterelje róla a figyelmét.
Az alázat jelenthet tétlenséget is bizonyos esetekben, ám más esetekben ez azt jelenti,
hogy a szokásosnál is tevékenyebben kell cselekedni. Az alázat nemcsak az, hogy
eltűrjünk egy adott helyzetet. Hanem az, hogy igazak vagyunk. Például, nem fogjuk
eltűrni, hogy gyermekünk kábítószerezzen. Természetesen nem fogjuk azt mondani,
hogy „alázatosan tudomásul veszem, hogy gyermekem ilyen, mert én egy csodálatos
szülő vagyok, és azt akarom, hogy a gyerek legyen kreatív, ki tudja fejezni magát.”
Természetesen nem fogjuk ezt mondani. Mert ha igen, akkor buta, gyáva és felelőtlen
szülők vagyunk. Az alázat nem egyenlő a béketűréssel.
Hogy alázatosan tudjunk cselekedni, fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Az
adott helyzetben mi a nagyobb jó - ha nem teszek semmit, vagy ha teszek valamit?” Ha a
nagyobb jó a tenni valamit, akkor cselekedni kell. Az alázat azt jelenti, hogy a szituációt
olyan szempontból vizsgáljuk, hogy az mindenkinek a javát szolgálja, és ne csak az én
kényelmemet és biztonságomat. Jelenti ez továbbá azt is, hogy a helyzet megítéléséből
levont következtetések alapján cselekedni is hajlandóak vagyunk.
A lelki élet mindig az önzetlenségről szól. Ám az önzetlenség mindig tevékeny, és
sohasem tétlen állapot. Sohasem szabad felednünk, hogy alázatosnak lenni azt jelenti,
hogy mindig becsületesek, őszinték, igazságosak, egyenesek vagyunk, és mindig készen
állunk a következmények kezelésére, bármilyenek is legyenek azok. A világ legnagyobb
lelki tanítómesterei mindig ebben az értelemben voltak alázatosak még akkor is, ha az
egész világ ellenük fordult.
W 141 X
9. fejezet
A felelősségteljes cselekvés irányelvei
Állandóan cselekszünk – A segítség és a szolgálat – A szolgálat alázata – Az isteni kegyelem keresése – A

hatalom megértése – A hatalom típusainak azonosítása – Fizikai hatalom – Intézményi hatalom –
Emocionális hatalom – Akadémikus hatalom – Ösztönös hatalom – Szent hatalom – Isteni hatalom – A
lelki összhang megőrzése – Felelősségteljes vezetőnek lenni – Éberség és stratégia – Forradalmárként
cselekedve – Mit jelent forradalmárnak lenni a mai világban – Állni a sarat – Tetteink értékelése –
Állandóan cselekszünk
A karmával kapcsolatos kérdések tárgyalása során megértettük, minden tett
megfelelő reakciót vált ki az univerzumban, mégpedig egy olyat, amely előbb vagy utóbb
megtalálja a visszautat hozzánk. Ennek a megértésnek egy másik fontos aspektusa, hogy
természetünktől fogva mindig aktívak, tevékenyek vagyunk. Még ha úgy döntünk is,
hogy kivonjuk magunkat a társadalomból, és egy hegytetőn fogunk ezután élni, bizonyos
tekintetben mégis aktívak leszünk. Amikor alszunk, a tudatunk aktív marad. A
Bhagavad-gitában, amikor Arjuna erről kérdezősködik, az Úr azt tanítja neki, hogy
minden tevékenységünket lelki életünk fejlesztésére kell fordítani ahelyett, hogy
megpróbálnánk a tevékenységet (s annak karmikus reakcióit) elkerülni. Amint ezt
tesszük, még az olyan mindennapi tevékenységünk is, mint az evés, a munka és a
családfenntartás elkezdi transzcendálni az anyagi platformot.
Jelenleg az embereknek téves nézeteik vannak a lelkiséggel kapcsolatban, nem
tartják azt praktikusnak, és azt hiszik róla, hogy teljesen absztrakt. Természetesen sok
embert érdekel az absztrakció, mert van benne valami misztikus, de végeredményben az
a hamis képzet alakult ki bennük, hogy a lelkiséget el kell választani a mindennapi
élettől. Végrehajtottunk egy „bűvészmutatványt” valamiféle hebehurgyán végzett
sebészeti beavatkozással, és kivágtuk magunkból a lelki lényeget, és meghagytuk az üres
burkot, amely azt az illúziót adja, hogy az a valóság az egyetlen realitás.
Következésképpen nem tudjuk felfogni, hogy a Teremtő arra szánt bennünket, hogy
minden kölcsönösen végrehajtott cselekedetünkben a spiritualitás vezéreljen
bennünket.
Képtelenek vagyunk felfogni: lelkiségünk igazi mércéje az, hogy milyen
kölcsönhatásban élünk a környezettel és a körülöttünk levő élőlényekkel. Úgy hisszük,
hogy a szeretet és a lelkiség két olyan szentimentális érzés a szívünkben, amelytől
csupán „jól érezzük magunkat,” és részünkről nem kíván elkötelezettséget. De a szeretet
ige, és végeredményben a lelkiség is az.
Mivelhogy a lelkiséget nem lehet elválasztani mindennapjainktól, ezért a lelkiség
nem az, amit a templomban, a mecsetben vagy a zsinagógában teszünk, hanem az, amit
mindenütt cselekszünk. Ha megfőzünk egy ételt, és azt szeretettel felajánljuk valakinek,
lelki aktus lehet. A kertet gondozni, a babára vigyázni, egy idősebb embert
megmasszírozni, a csomagot elvinni a postára a szomszéd helyett, sőt kedvesen
mosolyogva üdvözölni valakit, vagy valakiért egy imát elmondani másként, mint
önmagunkért – mindez spirituális aktus, ha Isten nevében végzett szolgálatként fogjuk
fel. Ezeknek az aktusoknak ellentéte az olyan viselkedésforma, amikor teljesen
W 142 X
Bhakti Tirtha Swami
elmerülünk önmagunkban, és nem megfelelő módon saját fontosságunknak,

perspektíváinknak és anyagi napirendünknek a hangoztatása kerül előtérbe.
Ha egész tevékenységünket a lelki harcos szemszögéből vizsgáljuk, megfelelően részt
tudunk vállalni a tudat felemelésében még akkor is, ha zavar és negativitás van
körülöttünk. Idioszinkrátikus tendenciáink, sajátosságaink és képességeink ellenére,
közös a felelősségünk abban, hogy megtegyük, amit tudunk, bárhol is legyünk, bolygónk
kollektív tudatának a megváltoztatása érdekében.
A segítség és a szolgálat
A segítség és a szolgálat nem ugyanaz. Minden lélek egyenlő mértékben Isten
teremtménye még akkor is, ha az anyagi test és a tudat kissé különböző is lehet. Ám „a
segítség” általános felfogása, ahogy azt mi képzeljük, nem tükrözi az egyenlők viszonyát.
Amikor valakin „segítünk”, saját erőnket használjuk azoknak megmentésére, akiknek
nyilván kevesebb ereje van, miközben állandóan szemet hunyunk gyarlóságaik felett a
mi feltételezett felsőbbrendűségünk tudatában. Legtöbbször ilyenkor nagylelkűen
elviselünk másokat, mintegy azt mondván, hogy „Tudom, hogy te is a világon vagy.
Elfogadom, hogy annyi a hibád, és eltűröm hibáidat, mert én olyan csodálatosan
felsőbbrendű vagyok”. Lehet, hogy nem mondunk ilyesmit, sőt nem is igazán gondolunk
ilyesmire, ám mégis jobbnak képzeljük magunkat, mint a másik. Az emberek érzik ezt az
egyenlőtlenséget, és ellenállnak neki oly módon, hogy ez már zavarja kommunikációs
képességeinket.
Amikor „rendbeteszünk” valakit, mi úgy érezzük, hogy az a személy valahogy
lerobbant, és nekünk meg kell javítanunk, vagyis helyre kell tennünk őt. Nem látjuk a
másik személyben az egész embert, illetve nem bízunk az ő életének integritásában.
Amikor „rendbe teszünk” vagy „segítünk,” előfordul, hogy akaratlanul is többet veszünk
el egy embertől, mint amennyit adunk. Viselkedésünk azt sugallhatja, hogy nekik
nincsenek meg az erőforrásaik a helyzet önálló orvoslására. Ha ilyen dehumanizáló
viselkedéssel kezelünk dolgokat, akkor lealacsonyítjuk a másikat, megfosztjuk
önbecsülésétől, és kárt okozunk neki legjobb szándékunk ellenére is. Az igazi szolgálat
érdekében nemcsak arra kell figyelnünk, hogy a helyes dolgot cselekedjük, hanem arra
is, hogy a helyes dolgot a megfelelően helyes módon tegyük. Ellenkező esetben a helyzet
javítására tett minden erőfeszítésünk ellenére akaratlanul is nagyobb konfliktust és
szerencsétlen helyzetet teremthetünk magunknak és másoknak is. A lelki harcos
elkötelezettsége nem merül ki abban, hogy másokon segít. Ha szolgálni akarunk,
valóban önzetlenül kell szolgálnunk.
A szolgálat nem ugyanaz, mint „a segítség” vagy „a rendbetétel, a megjavítás”. A
szolgálat azon az elven alapszik, hogy az élet egy szent és szentséges misztérium. Amikor
„szolgálunk”, ezt annak tudatában tesszük, hogy az élethez tartozunk. S ennek
megfelelően, amikor „segítünk,” az életet gyengének látjuk, és amikor „rendbeteszünk,”
akkor meg az élet le van robbanva. Mindkét esetben magunkat úgy látjuk, mint akik az
élet teljessége fölött vagy tőle külön állnak. Amikor pedig igazán „szolgálunk”, akkor
együttérzünk és őszinte erőfeszítéseket teszünk arra, hogy megértsük, amit kell. És ha
egyszer már tudjuk, hogy mire van szükség, akkor minden erőforrásunkat mozgósítjuk,
hogy segítsünk. A szolgálat gesztusa egyenlőek gesztusa, és az alázatból, önzetlenségből
valamint a szeretetből fakad.
Amikor szolgálunk, nem terjesztjük ki hatalmunkat és nem keresünk semmit saját
magunknak. Az eddig szerzett tapasztalatainkból merítünk, és a bennünk meglévő
teljesség a másokban és az egész életben meglévő teljességet szolgálja. Hálásak vagyunk
a lehetőségért, hogy szolgálhatunk, és nem pedig morgolódunk, ami éppúgy meg tudja
mérgezni a légkört, ahogyan az a jótett, amelynek nincs eredménye. A szolgálat
folyamatos, kölcsönös viszony az emberek között, míg a „segítség” adósság. Azt jelenti,
W 143 X
„Én neked segítettem, és most rajtad a sor”. Ha segítettünk valakinek, akkor az tartozik
nekünk. Másrészt, a szolgálat gyógyulást eredményez, mert kölcsönös és nincs adósság,
amit meg kell fizetni.
A szolgálat alázata
Van egy olyan felismerésből fakadó természetes alázat, hogy azok a problémák,
amelyeket mások is kénytelenek megtapasztalni, így vagy amúgy bennünket is
érintenek. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy mások esetében is elsősorban azért
vesszük észre a problémát, mert ugyanaz a probléma bennünk is megvan valahol. Ennek
megértése arra kényszerít bennünket, hogy törődjünk bele abba a körülménybe, hogy
nem vagyunk elég erősek senkit sem megjavítani. A mi jó szándékú egocentrikus
erőfeszítéseink ismét és ismét kudarcot fognak vallani a kívánt hatás elérésében egészen
addig, míg rá nem jövünk, hogy tőlünk sokkal erősebb hatalmak irányítanak bennünket,
és hogy a mi munkánk mindössze annyi, hogy esetleg vezetői és előmozdítói legyünk
annak a segítségnek, amelyet Isten és az Ő ügynökei nyújtanak nekünk.
Mindazonáltal, amint lelkileg fejlődünk, és hagyjuk ezt az isteni hatalmat eláradni
bennünk, mindinkább azt akarjuk majd, hogy ezt az áldást és megvalósulást másokkal is
megosszuk. Tetteink és tudatunk állapota legtöbbször jótékony hatással lesznek
másokra, s emellett nem fogjuk azt érezni, hogy különösebb erőfeszítéseket kellett
tennünk. Más esetekben viszont meg kell majd szólalnunk. S bár az emberek esetleg
nem tudják elfogadni azt, amit mondunk, vagy az egyáltalán nem is érdekli őket,
mindazonáltal kötelességünk, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt. Elég bátraknak
kell lennünk ahhoz, hogy azt tegyük, amit kell, és elég együttérzőknek ahhoz, hogy
felhasználjunk mindent, amink van, és megtaláljuk a módját annak, hogy az üzenetet
hatékonyan eljuttassuk mindenkihez. Önző és gyáva dolog, ha tudjuk, hogy van mit
felajánlanunk másoknak, ám megtenni mégsem akarjuk.
Te nekem azzal nem segítsz, hogy megerősíted téveszméimet, vagy ha úgy beszélsz és
cselekszel, hogy újfent megerősíted viselkedésem abszurditását. Azzal teszel nekem
szolgálatot, ha megszünteted önteltségemet a jelenlegi helyzetemmel kapcsolatban.
Megragadhatod a kezem, vagy a hátam mögé kerülve lökhetsz rajtam egyet. Már az is jó,
hogy megértesz engem, ám ha szereteteddel nem rázol fel vagy mutatsz rá hibáimra,
nem vagy igazi jóakaróm. Másrészt viszont, ha arra próbálsz rávenni, hogy saját
óhajaidnak megfelelően éljek és semmit sem teszel, hogy megérts engem, akkor sem
vagy a jóakaróm.
Még jobb, ha a te saját tapasztalataid és példád alapján elért sikereket mutatod meg
nekem. Jobban hiszek majd abban, amit teszel és mondasz, mert saját szememmel
láthatom a hatást. Az elméletek nem érdekelnek. Látni akarom a megoldást a
gyakorlatban, hogy tudjam, bízhatok az általad felajánlott segítségben.
Őszintén akarjuk érezni, hogy „a te problémád az én problémám,” ami
tulajdonképpen úgy is van, mert a körülöttünk élő emberek részei az általunk is
tapasztalt környezetnek. Minden kölcsönhatásban van egymással, és sohasem vagyunk
elszigetelve. Számunkra nem elég, ha csak saját egyéni terveink sikeresek, s közben
másokat félretolunk, hogy valami „jó munkát” végezhessünk. Mindig kutatnunk kell, mit
tehetünk annak érdekében, hogy másokat is ösztönözzünk és segítsünk az ő saját
szolgálatuk elvégzésében is.
Mi mindannyian Isten és egymás örök szolgái vagyunk. Amint ezt az igazságot
felismerjük, megnyitjuk szívünket az erős belső kapcsolatok, a nagy áldások, sőt az isteni
beavatkozás előtt. Azok az események, amelyek csupán anyagi, intellektuális
hozzáértésünkből fakadnak, nem tükröznek lelkiséget. Isten jelenlétét, amint
személyesen eljön hozzánk, hogy végrehajtsa akaratát, csak akkor ismerjük fel, amikor
az életkörülmények normális felfogóképességünket és teljesítőképességünket is
W 144 X
Bhakti Tirtha Swami
meghaladják. Ha hagyjuk az Isteni Erőt hatni rajtunk keresztül, még a legvadabb

álmunkat is meghaladó csodálatos fejlődésnek leszünk a tanúi. Másrészt viszont, ha csak
saját képességeinkre támaszkodva cselekszünk, a legjobb esetben is mindössze közepes
osztályzatot fogunk kapni.
Az isteni kegyelem keresése

Nézzük például a dojo harcművészetet. Keretein belül a legjobb tanítványok mindig a
lehető legnagyobb fegyelmet, koncentrációt és tiszteletet tanúsítják a tanítómester és a
hagyományok hordózói iránt. Ezek a tanítványok jól tudják, hogy tanítómestereik a
tudást nehezen szerezték meg, és mivel ez a harcművészet-fajta meglehetősen misztikus,
azt is nagyon jól tudják, hogy mesterük parancsainak engedelmeskedni annyit jelent,
mint a kegyelmet keresni és megkapni a harcban.
Hasonló a helyzet a lelki harcosok esetében is, akik mindig kérik az engedélyt, a
segítséget és a szeretetet feletteseiktől. Ha bárhol és bármikor nem vagyunk képesek célt
érni, feljebbvalóink segítsége nélkülözhetetlen. A végső győztes mindig az a csoport vagy
személy, aki a legszorosabban szövetkezik Isten akaratával. A feljebbvalók áldása és
jóváhagyása mindig nagy része annak a potenciális erőnek, amelyet szinte mindegyik
lelki tevékenység tartalmaz.
A Bhagavad-gitában Arjuna győzelme egy olyan hadsereg felett, amely létszámát és
felszereltségét tekintve sokkal erősebb volt, mint az övé, jó példája az isteni
kegyelemnek. A Biblia is elmondja nekünk, hogy amikor Józsua Jerikóval vívta csatáját,
a város falai leomlottak. Mi is történt? Hogyan tehetett ilyesmit? Miután Mózes elhunyt,
Józsua vette át a zsidók vezetését, mint tábornok, és elmondta Izrael fiainak, hogy ha
törik, ha szakad, de neki folytatni kell a küldetést. Amikor a sereg elérte Jerikót, és látták
az ellenség erejét és azokat a hatalmas falakat, sokan félni kezdtek és kétségbe estek.
Úgy hitték, az előttük lévő ellenség létszámát és felszereltségét tekintve áthághatatlan
akadályt jelent.
Ám Józsua, mint minden igazi lelki harcos, nem tántorodott meg. Azt mondta
seregének, hogy ne aggódjon és ne feledje Istent, aki már többször is megmutatta magát.
„Miért pont most feledkeznétek meg róla?” – kérdezte őket. Isten elmondta neki:
„Fújjátok meg a harsonákat, tartsátok meg soraitokat, nézzétek a célt, és azt, amit tenni
kell és miért. Meg fog történni. Hat napig járjatok a falak körül, és a hetedik napon,
amikor megszólalnak a harsonák, kiáltsatok egyszerre. És a falak le fognak omlani.”
Az igazi lelki harcos számára egy kézzelfoghatóan áthághatatlan akadály valóban
izgalmas, mert nem tudhatjuk, hogy a mi csodálatos Urunk mit is fog tenni. Az utazás
kaland lesz ismeretlen kimenetellel. Lehet, hogy Ő rendet teremt a káoszban, elsöpri a
butaságot és valamilyen csodát tesz – a lehetetlen valósággá válik. Minden hitünkön és
elkötelezettségünkön múlik. Isten igazi szolgái minden olyan problémát örömmel
fogadnak, amely az Úr közbeavatkozását igényli, mert tudják, hogy az Úr sohasem
hagyja őket cserben.
A hatalom megértése
A hatalom különböző típusai hatnak a Föld embereire, közösségeire és nemzeteire.
Egészben véve a kimutatott szeretet foka határozza meg a hatalom természetét és a
környezetre gyakorolt hatását. Másrészt, irigységünk és kéjvágyunk mérete határozza
meg, hogy mennyire távol kerültünk a szeretet Forrásától lelki evolúciónk során. A
védikus hagyományok azt tanítják, hogy ennek a földi planétának a lakói azért jöttek ide,
mert megpróbálják bitorolni Isten hatalmát, és keresik a szövetséget egy másfajta
hatalommal, amely segítségükre lehet e cél elérésében. Más szóval, az emberi lények
W 145 X
Istent akarnak játszani. Az egész világtörténelem nem más, mint különböző emberek,
intézmények, fajok és politikai pártok harca a hatalom megkaparintásáért, miközben
igyekeznek a minimumra csökkenteni Isten szerepét, aki pedig minden hatalom forrása.
Mint az anyagi civilizáció tagjai, sok nyugati azt hiszi, hogy a hatalom egyet jelent
azzal a képességgel, hogy manipulálni tudjuk az embereket és az erőforrásokat, s főként
azért, mert ez mindennek a csúcsa, mondják ők. Viszont ez nem igazi hatalom. Az igazi
hatalom az, amely eleve belülről megalapozott, és feltételezi, hogy mindent megadjunk
mindenkinek anélkül, hogy ezzel a környezetet megadóztatnánk. Amennyiben nagyobb
hangsúlyt fogunk fektetni a szeretetre és Isten szolgálatára közösségeinkben, akkor
óriási erőt szabadítunk fel a bekövetkezendő pozitív változásokra. Mégpedig azért, mert
az isteni hatalommal szövetkezünk, s nem a saját – igen korlátolt – képességeinkre
fogunk hagyatkozni. Máskülönben állandó zavar és küzdelem lesz az osztályrészünk, ha
külső erőforrásokban bízunk, hogy változtassanak ezen a világon, mert minden anyag
csak átmeneti és előbb vagy utóbb csalódást fog okozni – különösen akkor, amikor a
legnagyobb szükségünk lenne rá.
A hatalom típusainak azonosítása

Gyakorlatilag mindenféle hatalmat, erőt meg lehet szerezni többé vagy kevésbé, attól
függően, mennyire kívánjuk, ill. akarjuk azt. Lelki harcosokként kötelességünk része,
hogy minél több ilyen erőt szerezzünk, és mások javára használjuk is azt. Ha van
hatalmunk, akkor van lőszerkészletünk, hogy harcolhassunk és vigyük az ügyet előre.
Máskülönben csak szentimentális filozófusok vagyunk.
Ekkor felmerül a kérdés, hogy vajon a mi hatalmunk szövetségben van-e Istennel és
ügynökeivel vagy sem. Az igazi lelki harcos sohasem fog visszaélni a hatalommal, mert
tudja, hogy minden erő és hatalom Istené. Ám ugyanakkor azt sem szabad felednünk,
hogy a sötét erők is rendkívül hatalmasok, és nagy károkat is tudnak okozni. A mi
felelősségünk, hogy körültekintőek legyünk, felismerjük a különbséget, és csak a
magasabb rendű hatalommal szövetkezzünk.
Fizikai hatalom
A hatalom első és legnyilvánvalóbb típusa a fizikai hatalom. Ha egy személy vagy
csoport úgy működik, hogy a fizikai erő a törvény, akkor rendszerint sok harcot és
visszaélést tapasztalunk, olyanokat, mint a korrupció, a háború, a népirtás és a
környezet pusztítása, stb. S bár ez a fajta viselkedés rendkívüli módon állatias, mégis sok
társadalom még ezen a szinten működik.
Intézményi hatalom
A hatalom következő fajtája az intézményi, vagy intézményes hatalom, amelyet a
kormányok, az egyházak, a politikai pártok és más szervezetek gyakorolnak. Ebben a
típusú hatalomban a struktúra, a szabályok rendszere és valamilyen szervezeti egység
túlélése egy zár kört alkot, vagyis szinte már csak önmagáért létezik, míg a lényeg – az
eredeti cél – feledésbe merült. Az intézményi hatalom gyakran válik olyanná, amikor
már csak az a fontos, milyen magasan áll az egyik vagy másik vezető a ranglétrán; ő meg
teendőit teljesen felületesen végzi, a minimálisra csökkentve az emberekkel és életükkel
való törődést, pedig feladata épp a szolgálat lenne. Az elérhető energia legnagyobb része
arra megy rá, hogy fenntartsák a szervezet erejét és a vezetők kedvezményeit.
W 146 X
Bhakti Tirtha Swami
Ebből a szempontból nézve az intézményes hatalom nem áll messze a fizikai

hatalomtól és az erőszaktól. Bizonyos tekintetben talán még rosszabb, mert
pszichológiai szenvedést is okoz. Az olyan emberek, akikkel packázik az intézmény vagy
a hivatal, még inkább úgy érzik, hogy elárulták őket, jobban erőt vesz rajtuk a
tanácstalanság és az apátia, mint a fizikai erőszak áldozatain, és sokan ezért még
anarchistákká is válhatnak. Minden olyan helyzetben, amelyben a hivatal egy önmagáért
létező entitássá válik – mintha tulajdonképpen ez lenne a lényeg –, jelen van az a
potenciális lehetőség, hogy rendkívül veszélyes legyen, mert a rövidlátó hatalom tud
ártani, visszaél az emberek türelmével és kihasználja őket.
A csalódottság és a korrupció kockázata ellenére az intézmények azonban jó célt is
szolgálhatnak: összehozhatják egymással az embereket és fejleszthetik tudatukat. Az
ilyen intézményeknek olyan vezetőkre van szükségük, akik ráhangolódtak az ügyre,
erősek, tudnak szeretni, van bennük együttérzés és összpontosítani is tudnak a
választókerület igazi szolgálatára. Röviden, lelki harcosokra van szükségük.
Emocionális hatalom
A hatalom harmadik kategóriája az emocionális hatalom. Ez az a hatalom, amely
arra késztet bennünket, hogy úgy imádjuk szórakoztatóinkat és sportolóinkat, mintha ők
lennének a Magasságos Úristen, oly annyira, hogy eksztázisba, transzba esünk, sőt még
el is ájulunk jelenlétükben. Mindannyian ismerünk embereket, akik teleragasztják
szobájuk falát filmsztárok, élsportolók meg híres énekesek fényképeivel, úgy
öltözködnek, mint ők, úgy beszélnek, mint ők, úgy mozognak, mint ők, és – ha valami
apróságot említünk velük kapcsolatban – otthagynak csapot, papot, és rohannak
minden apró részletet megtudni róluk. Órák hosszat tudnak sorban állni koncertjegyért,
vagy várakozni egy épület előtt, hogy esetleg megpillanthassák imádatuk tárgyát, akiről
még azt sem tudják, fent van-e a tizedik emeleti lakásán vagy sem. Ez a jelenség óriási
mennyiségű energiát tud elindítani, s ezért van az, hogy bizonyos destruktív csalárd
elemek a napirendek bőséges változatával beszüremlettek a szórakoztató-iparba is
annak érdekében, hogy formálhassák embermilliók elméjét.
Akadémikus hatalom
A következő az akadémikus hatalom. A tudományos világnak óriási befolyása van a
nyugati civilizációban. Mindenki, aki valaha kapcsolatba került ilyen „akadémikus
típussal”, jól tudja, hogy társadalmunk óriási hatalmat tulajdonít ezeknek a
személyeknek, és elmegyakorlataiknak. S bár az akadémikus világnak megvan a saját
kultúrája, ugyanakkor nagyon nagy hatással van a társadalom egészére is. Amit ezek az
ún. tanítómesterek meghirdetnek, tulajdonképpen egyöntetűen elfogadtatik mint a
kinyilatkoztatott igazság és tudás netovábbja, mivel olyan erős misztikus légkör övezi
őket ebben a kultúrában.
Az eddig felsorolt hatalmi típusok lényegében anyagi és/vagy pszichológiai jellegűek.
Anyagi erőfeszítéseink fejlesztették ki, és motivációink alapján felhasználhatók a
társadalom felemelésére vagy degradálására. Azonkívül ideiglenesek: a fizikai erő előbb-
utóbb elsorvad, a politikai hatalom és hírnév az egyik nap jelentős, s aztán szertefoszlik.
Még az akadémikusi pöffeszkedés is eltűnhet alig egy nap leforgása alatt, ha valamiről
például kiderül, hogy épp az ellenkezője az igaz.
W 147 X
Ösztönös hatalom
Isten és saját lelki lényegünk állandóan irányít bennünket belülről, ám az már tőlünk
függ, mennyire hallgatunk és figyelünk oda erre az irányításra. És természetesen
különbséget kell tudnunk tenni aközött, hogy mi az irányítás és mi érzékeinknek, ill. a
környezetnek a befolyása. Amint fejlesztjük ezt a képességet, és megbízunk abban, amit
hallunk, és hagyjuk hogy ez az isteni ihlet vezessen bennünket, csodálatos belső látásra
teszünk szert, és megnövekszik az a képességünk is, hogy másokat is a jóra ösztönözzük.
Szent hatalom
A szent hatalom abból ered, hogy követjük az elfogadott formulákat és jóhiszemű
rendszereket, tanítómestereket és prófétákat. Ha az emberek önmegtartóztatást és
önzetlen szolgálatot gyakorolnak, természetesen megkapják a kegyelmet az Úrtól a
világegyetem törvényeivel összhangban; megnyithatják lelküket a magasabb rendű világ
kegyelme előtt. A szent hatalom, ha figyelünk hívó szavára, a transzcendencia és az
isteni hatalom felé fog vinni bennünket.
Isteni hatalom
Az isteni hatalom minden hatalmak legnagyobbika, mert ez tartalmazza minden
hatalom Forrásának legmagasabb szintű imádását és felismerését. Az isteni hatalom
kegyelmében az részesülhet, aki felismeri, hogy a legnagyobb szentek életét kell követnie
– kegyelmet, türelmet, teljes odaadást és szeretet kell tanúsítani Isten minden
teremtményével szemben.
Az isteni hatalom akkor nyilvánul meg teljesen, ha elég alázatosak vagyunk ahhoz,
hogy felajánljuk Istennek: úgy bánjon velünk, mint bábokkal. A lelki megvalósításnak a
legmagasabb szintjét annál a pontnál érjük el, amikor teljes egészében feladunk minden
személyes napirendet és vágyat. Akkor az Úr közvetlen energiája el tud majd jutni
hozzánk, úgy hogy mi akaratának megfelelően fogunk cselekedni. Akkor úgy végezzük a
munkát, mintha maga Isten végezné azt. A védikus terminológiában az ebben a
kegyelemben részesült személyeket avesa avatarasoknak nevezik, s ez a daiva néven
ismert isteni hatalom végtelenül felsőbbrendű a purusakarához képest. Ez olyan erő,
amelyet az ember saját intelligenciája és képessége generál. Ez az az isteni kegyelem,
amelyért minden lelki harcos él.
A lelki összhang megőrzése

Mózes korának lelkileg legösszehangoltabb személyisége volt, s ennek
eredményeképpen Isten rendkívüli feladattal bízta meg őt egy nagy csapás idején. Az Úr
látnoki erővel és közvetlen utasítással látta el Mózest, hogy segítse véghez vinni
feladatát. Nekünk úgyszintén az Úr küldetésével kell lelkileg azonosulnunk, és nemcsak
a mi személyes üdvösségünkért, hanem mindazon ártatlan emberek kedvéért is, akik a
modern világ destruktív szemléletének az áldozatai. Nyitott szemmel kell figyelnünk a
bennünket sújtó bajok mindegyikét, mert végül is ennek a planétának minden lakója
hasonló sorsban osztozik. Ha rendesen felkészülünk, kikerülhetünk olyan válságokat,
amelyek egyébként elkerülhetetlenek lennének.
Ha az isteni akarat szolgálatának szenteljük magunkat, képességeink mérhetetlenül
megnövekednek. Például, gyermekkoromban rettenetesen dadogtam, és sokévi
beszédterápiára volt szükség, hogy korrigálni tudjam ezt a hibát. Ám amikor szent
W 148 X
Bhakti Tirtha Swami
tárgyakról és a lelkiségről kellett beszélnem, nyoma sem volt a dadogásnak. Így lettem
gyermekfejjel igehirdető a rádióban és a televízióban. Mintha csak maga az Úristen
emlékeztetett volna közvetlenül arra, hogy Ő beszél helyettem.
Amikor elnökök, királyok vagy más vezetők beszélnek, amit mondanak, az nem
kimondottan az ő szavuk, hanem sokkal inkább az Úr beszél rajtuk keresztül. Eredetileg
a vezetők közvetítőként vagy kapcsolatként szolgáltak a földi világ és a mennyek országa
között. A lelki tanítómester vagy a guru szerepe ezt a kapcsolatot még erősebben
hangsúlyozza. Az ilyen személyeknek az a kötelességük, hogy „spirituális postásként”
közvetítsék a transzcendentális üzeneteket a megfelelő címzetthez.
Arra vonatkozóan, hogyan kell élnie a lelki harcosnak, Jézus számtalan példával
szolgált. Ahogyan Buddha és Mohamed, és még sok más nagy tanítómester is. Ismét és
ismét feltehetnénk magunknak a kérdést, miért nem követjük az ő példájukat?
Kereszténynek mondjuk magunkat, ám olyanok vagyunk, mint Krisztus? Amennyiben
buddhisták vagyunk, olyanok vagyunk, mint Buddha? Ha pedig muzulmánok, úgy
viselkedünk-e, mint Mohamed? Jézus, Buddha, Mohamed próféta és más nagy lelki
mesterek példáját kellene néznünk, és úgy kellene viselkednünk is.
Amikor csak magunknak élünk, nem törődünk azzal, milyen hatással vagyunk
másokra. De amint lelki beállítottságunk fokozódik, külön is kezdünk figyelni arra, hogy
mit mondunk, mit teszünk, miért és hogyan tesszük azt, amit teszünk, annak alapján,
hogy tetteink hogyan hatnak ki a közösségre. Ez nem túlzás, megszállottság vagy
paranoia. Ez tökéletesen helyénvaló, mert a lelki élet az örök közösségről és arról szól,
hogy dinamikus viszonyt kell kiépítenünk Istennel, aki mindennek a kiindulópontja.
Lelki harcosként az a kötelességünk, hogy mindenütt a lelki királyság légkörét
teremtsük meg újra és újra. Nemcsak arra kell várnunk, hogy előbb vagy utóbb
megkapjuk „a mennyei jutalmat az égiektől” vagy jól-rosszul letöltsük ezt a rövid kis
földi időt idelent, amíg mi magunk nem jutunk el a lelki királyságba, s közben mit sem
törődünk azzal a sok fájdalommal, amely itt van körülöttünk. Fontos küldetésünk van,
nevezetesen az, hogy felemeljünk másokat és munkálkodjunk lelki fejlődésükön.
Felelősségteljes vezetőnek lenni

Bár a vezetők nagyon sokat tudnak segíteni másoknak, ugyanakkor másoknál sokkal
jobban meg tudják őket bántani is. Az emberek figyelmet, szeretetet és odaadást adnak
vezetőiknek. A sikeres, Isten-központú vezetők beosztottjaiknak több gondoskodást és
irányítást tudnak adni, mint bárki más. Ám ha a vezetők – különösen az olyanok, akik
azt állítják, hogy Isten odaadó szolgái – nem tudják Istent tevékenységük középpontjába
állítani, akkor mások nemcsak fájdalmat éreznek, hanem elvesztik hitüket Istenben.
Mint lelki harcosok, nekünk belülről kell érezni ezt az igazságot, és sohasem szabad
megfeledkeznünk az integritás fontosságáról, amikor feladatainkat teljesítjük.
Ez különösen igaz, ha a pap és a kongregáció, vagy a guru és a tanítvány lelki
kapcsolatáról van szó. Egy ilyen kapcsolat rendkívül erős, éltető és segítő, amennyiben a
megfelelő rendszer alapján történik. Ám ha visszaélnek vele, akkor akár zsarnoki is
lehet, és a legnagyobb kárt is okozhatja, mivel a lét minden aspektusára kihathat.
Manapság sok ember egyszerűen azért ateista, mert szélsőséges álszentségnek volt a
tanúja az ún. lelki közösségekben. Elvesztették érdeklődésüket Isten és a vallás iránt,
mert sok feltételezett „Isten-központú” személy nem volt az igazi. Lehet, hogy ezek az
ateisták nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megkülönböztessék az intézményben
tapasztalt korrupciót az igazi lelki forrás tisztaságától.
Ugyanakkor saját fejlődésünket tartva szem előtt, sohasem szabad felednünk, hogy
nincs az a vallási vagy lelki intézmény a világon, amely bárkit is teljes egészében
felszabadíthat. Néha az emberek meghúzódnak az intézmény mögött, és elkerülik az
öntisztulást. A lelki intézmények azért vannak, hogy egy bizonyos légkört teremtsenek,
W 149 X
amely lehetővé teszi az emberek számára az együttműködést, a növekedést és a fejlődést

Istennel való személyes kapcsolatuk terén. Néha az emberek összetévesztik az
intézményt magával a tannal, méghozzá olyannyira, hogy „kiégnek” és elfelejtik, hogy
ezek az intézmények természetüktől fogva csupán tökéletlen kiképző központok. Végső
soron mi mindannyian felelősek vagyunk saját elkötelezettségünkért. Hogy mi történik
velünk halálunk óráján, az lelki irányítónk kegyelmétől, saját képességeinktől és
tudatunktól függ, és nem szükségszerűen attól az intézménytől, amelynek tagjai
vagyunk.
Az igazi lelki harcos nem karosszékben ülő filozófus. Kövessük példáját. A 21.
századba lépve, már nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak egy kis csevegésre
fussunk össze. Lelki harcosokként nem húzhatjuk az időt, gyorsan fel kell vetnünk a
kérdést, és azonnali megoldást is kell rá találnunk.
Sajnos a modern világ létrehozta az ún. „soha nem látható” vezetőt, aki elszigetelten
üldögél elefántcsont-palotájában, gombokat nyomogat és hadseregeknek parancsol.
Helyre kell állítanunk az elmúlt idők bátor, teokretikus vezetőségét, amikor a tábornok
örömmel kísérte hadba csapatait, és velük együtt küzdött a lövészárkokban, mint
egyszerű, bátor és lelkes harcos. Az emberek tisztelni és követni fogják az ilyen vezért, és
engedelmeskednek parancsainak. A mai világnak nagyon nagy szüksége lenne olyan
vezetőkre, akik készek „életüket is feláldozni a frontvonalon” a kollektív cél elérése
érdekében.
Amikor vezetőt választunk, a józan paraszti ész is azt diktálja, ne hagyjuk, hogy olyan
ember képviseljen bennünket, aki nem akar nekigyürkőzni és igazi áldozatot hozni
miérettünk. Vezetőkre szükség van, de az igazi vezető olyan, aki rá tud hangolódni a
magasabb áldásra, és mindenképpen meg tudja ezt osztani másokkal. Az ilyen vezető
igazi szolga és vezető is egyben, akinek van kapcsolata az isteni hatalommal.
Éberség és stratégia
A helyzet aránylag egyszerű, amikor olyan ellenséggel találkozunk, aki látható és
tapintható, és valamilyen egyenruhát visel. Sokkal nehezebb egy olyan ellenséggel
harcolni, mint a romlás, a degradáció, amely sokkal rafináltabb és penetránsabb
természetű. Nem tudunk harcolni a zavar, a bujaság, vagy a fösvénység ellen sem, ha
nem tudjuk felismerni, és így kiirtani.
Akik tanultak harcművészetet, ismerik az energia átalakításának tudományát, és
tudják, hogyan kell azt az ellenfél ellen kihasználni, aki energiát sugároz ki. E célból a
harcos megtanulja a legkülönbözőbb fogásokat. Akárcsak Dávid és Góliát esetében az Ó
Testamentumban, az ellenfél elsősorban azt akarja, hogy veszítsük el a győzelembe
vetett hitünket, mert akkor megfoszt legerősebb fegyverünktől. De még ha a hittel fel is
vagyunk fegyverkezve, az ellenséget akkor sem könnyű legyőzni, ha az ő játékszabályait
fogadjuk el. Butaság lenne olyan fegyvert használni, amelyhez az ellenség a legjobban
ért. Meg kell tanulnunk kijátszani az ellenség erejét, a miénkből pedig a legtöbbet
kihozni.
Az igazi lelki harcos azt mondja: „Kerül, amibe kerül, olyan valaki leszek, aki
változtat a kollektív tudaton, s azzal kezdem, hogy saját életemet változtatom meg
először. Törődni fogok másokkal, de nem fogok beilleszkedni és nem fogom behízelegni
magam azok közé, akik a materialista világszemlélet uszályában haladnak.” Jussanak
eszedbe az első harcosok, akik életüket kockáztatják, hogy másokat megmentsenek. Ez
munkájuk része, és ha elvesztik éberségüket, mert egyvalakit meg akarnak menteni, és
ezért feláldozzák magukat, akkor a jövőben képtelenek lesznek számtalan más áldozatot
kiragadni a veszélyből. Hasonlóképpen, mint lelki harcosok, mindig készen kell állnunk
kiterjeszteni a segítséget másoknak, de nem azon a ponton túlra, amikor már mi is
elveszhetünk a folyamatban.
W 150 X
Bhakti Tirtha Swami
Nem tudjuk még a kezünket sem felemelni a csatában, ha az ellenségnek nagy erejű
fegyverei vannak, a mi kezünkben pedig csak egy bot, s közben azt gondoljuk, „hogy
ezen a napon valami óriási dolgot fogunk véghez vinni, mert ellenfelünket jól
elnáspángolhatjuk”. Minősíteni kell fegyvereinket, és egyenlő eséllyel, vagy még
jobbakkal kell harcba indulnunk. És ne feledd, a spirituális arénában ezek a fegyverek
nem anyagiak, hanem lelkiek: a szeretet, alázat, hit, együttérzés és a példa, amelyet saját
viselkedésünkkel mutatunk. Ha úgy harcolunk, mint Arjuna a Bhagavad-gitában,
mindenben az Úr akaratának engedelmeskedve, nem tud rajtunk senki és semmi erőt
venni.
Forradalmárként cselekedve
Minden jóhiszemű próféta, aki fontos változásokat hozott a társadalom főbb
áramlataiba, forradalmár lelki harcos volt. Egész életüket annak szentelték, hogy
megsemmisítsék az elnyomást és az igazságtalanságot, és megmutassák a magasabb
rendű igazságot. Hogy ezt megtehessék, ellenséges környezetbe kellett menniük, és
addig kellett élniük, amíg céljukat el nem érték.
Mivel forradalmárnak lenni azt jelenti, hogy az árral szemben kell úszni, lelkinek
lenni meg szintén azt jelenti, hogy ki kell állni és önállóan kell gondolkozni, akkor
logikus, hogyha lelkiek vagyunk, akkor forradalmárok is vagyunk. Ebből az következik,
hogy ha egyszer lelki harcosok vagyunk, akkor forradalmároknak kell lennünk. S annak
érdekében, hogy hatékony forradalmárok is lehessünk, sokkal magasabb erőkből kell
merítenünk, mint a miénk. Azok, akik csak lelkiek vagy csak forradalmárok akarnak
lenni, azok mindössze csacsogó reformisták, akiknek semmi hasznuk.
Ha a történelmet vizsgáljuk, akkor sok olyan lelki forradalmárt fedezhetünk fel, aki
nagy árat fizetett az igazságért. Az egyik példa Zoroaszter, a perzsa misztikus, akit hátba
szúrtak, mert megpróbált tudatemeléssel foglalkozni. Egy másik példa Szókratész, akit
perbe fogtak és halálra ítéltek, mert anyagellenes nézeteivel „megrontotta az ifjúságot és
nem hitt a város isteneiben”. Buddhát ortodox hinduk megkövezték és zaklatták.
Mohamed próféta élete állandó veszélyben forgott, több merényletet is elkövettek ellene.
Jézust megfeszítették. Avilai Szent Teréz, aki apáca lett, kénytelen volt elszökni
otthonról, hogy szent, egyszerű és lemondó életet élhessen. A Bai’ Hai hitközösség
megalapítóját és vezetőit többször megfenyegették. Akvinói Szent Tamást, aki nőtlenségi
fogadalmat tett, szülei összezárták egy paráznával, hogy szegje meg fogadalmát. Assziszi
Szent Ferenc mindenét odaadta a szegényeknek, és szüleit is nyilvánosan megtagadta,
hogy hivatásának élhessen. Indiában gyilkossági merényleteket követtek el
Ramanujacarya, Bhaktivenode Thakur és Bhaktisiddhanta Swami ellen.
A listát hosszan sorolhatnánk. Ezek a szent személyek, és sokan mások, mindent
feláldoztak, hogy hűek maradjanak látomásaikhoz. Sok esetben, bár úgy tűnik, hogy
ezek az emberek végtelenül sokat szenvedtek szükségtelenül, gyakorlatilag tudatosan
választottak, hogy céljukat elérjék. Egy másik, magasabb szempontból nézve, másként
nem is cselekedhettek, hisz teljes egészében alárendelték magukat az isteni akaratnak.
Végül is, hogy taníthat valaki bennünket arra, hogy mi nem a test vagyunk, ha közben fél
a haláltól? Hogy mondhatják nekünk tanítómestereink, hogy öröktől fogva vagyunk és
leszünk, ha ők maguk is félnek attól, hogy meghalnak? Hogy mondhatják nekünk
tanítóink, hogy dobjunk el minden földi hívságot, ha ők pedig ragaszkodnak valamihez?
Paradox módon, lemondásukkal és mártíromságukkal halhatatlanságot szereztek
maguknak.
W 151 X
Mit jelent forradalmárnak lenni a mai világban

A lelki harcos erejének egyik legfényesebb bizonyítéka az a dühös reagálás, amelyet a
negatív erők részéről vált ki. Amennyiben negatív hatással körbe vett fényforrásként
„nem zavarunk semmi vizet”, akkor a fény nem elég erős. Ha pedig fáklyát gyújtunk a
sötétségben, akkor az a fáklya felfalja a sötétséget, és mutatja majd az utat mások
számára is. Ebben az esetben teljesítjük szerepünket, mint lelki forradalmárok.
Jelenleg szerte az egész világon vallási és oktatási intézményeink ostromnak vannak
kitéve, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Például egyes evangélisták a
leghatalmasabb létező agyformálók között találhatók. Újra át kell venni az ellenőrzést a
korrupt vezetőktől, akiket ki kell kergetni a templomokból, ahogyan azt Jézus cselekedte
a pénzváltókkal.
Jézus egyenesen a templomokba ment, mert az ezeken a szent helyeken elterjedt
korrupció kezdett nagy pusztítást végezni a társadalom egészében. Relatíve az nem is
olyan rossz, ha politikai, társadalmi vagy gazdasági problémák ütik fel a fejüket, mert
ezek a nehézségek várhatóak, mivel anyagi természetűek. Ám ha a társadalom lelki
alapjai indulnak romlásnak, az emberek szíve üres és sivár lesz, mert a spiritualitás a
legfelemelőbb és a legnagyobb egyesítő tapasztalat, amely értelmet ad a létnek.
Mit is tett Jézus? Ostort ragadott, felborította az asztalokat, és kiűzte a templomból
az üzéreket. A tett forradalmi! Cselekedetének óriási hatása volt az adott időpontban.
Természetesen mi nem arra kérünk benneteket, hogy kezdjetek templompadokat és
ablakokat törni – egy egész életet el lehet tölteni ezzel, és mégsem fogtok semmit sem
elérni vele. Nagyon sok méltánytalan helyzet van a világon, amelyet orvosolni kell. És
még csak nincs is mindig valamilyen fizikai vagy anyagi erőre szükség, hogy
megváltozzon valami. Amit tőletek kérünk, az valami sokkal hatékonyabb dolog:
használjátok az igazságosság, a szeretet és a tisztaság szent és isteni hatalmát a kollektív
tudat felemelése érdekében. Ezek a természetes szerek lefegyverzők és szívet
melengetők. Minden ember szíve mélyébe zárja, mert igazi gyógyulást hoznak.
Egy apró figyelmeztetés azért itt helyén való lenne: amint ezt az erőt a gyógyulás
szolgálatába állítjuk, nem szabad naivnak lennünk. Hasznos emlékeztető az a bibliai
történet, amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe. A város lakosai piros
szőnyeget terítettek a lába alá, pálmalevelet lengettek, és nagy örömmel fogadták.
Ugyanazok az emberek, akik később azt kiáltották Pilátusnak, hogy „feszítsd meg”, vagy
semmit se tettek azért, hogy megmentsék őt a kereszthaláltól. Legyen ez figyelmeztetés.
Ha valaki piros szőnyeget terít a lábad elé, azért még nem árt, ha alaposan megvizsgálod
hátsó gondolatait is.
A mostani helyzet hasonlít azokra az időkre, amikor Krisztus is itt járt a Földön. A
világ legnagyobb jelenkori konfliktusai közül több a lelki zavarból és az őszinteség
hiányából fakad. Az egyik vallás a másik ellen harcol; az egyik etnikai csoport átkozza a
másikat, és nemzetek esnek szét. Annyira elvadult sok minden, hogy sok ember az Istent
átkozza. Természetesen az elnyomó erők csak tapsolnak, ha ilyen típusú dolgok
történnek.
Ha elköteleztük magunkat egy erős lelki élet és fegyelem mellett, akkor határozott
forradalmi álláspontra helyezkedtünk. Ezzel azt mondjuk, hogy nem vagyunk hajlandók
vakon és ostobán élni. Ugyanakkor nem leszünk csak béketűrők és közömbösek, és nem
fogjuk becsapni magunkat érzéstelenítőkkel, hogy ne lássuk a házat, ha ég. Megtagadjuk
azt az önzést, amely szemet huny mások nyomorúsága felett mindaddig, amíg ő jól érzi
saját bőrében magát.
W 152 X
Bhakti Tirtha Swami
Állni a sarat
Többen közülünk már tapasztaltak a zaklatást amiatt, mert eltökélt szándékunk
küzdeni a tudatlanság ellen. Jól mondják, hisz köztudott, hogy senki sem lehet próféta
saját hazájában. Ezért készen kell állnunk arra, hogy szembenézzünk a legnagyobb
kihívásokkal is, amint „hazai pályán játszunk”: állnunk kell a sarat. A Legfelsőbb Lény
gyakran rendezi úgy a dolgokat, hogy azok jelentik a legnagyobb próbát számunkra, akik
a legközelebb állnak hozzánk. Ezáltal lehetővé teszi, hogy tisztán láthassuk választási
lehetőségeinket. Mi is az, amit igazán akarunk: a lelkit vagy az anyagit? Az állandó
kihívások konfrontálni fognak bennünket, vagy azoknak a formájában, ami nekünk a
legdrágább, vagy pedig más külső erők alakjában.
Reméljük, egyikünknek sem kell kiállni olyan nehéz próbát, mint amilyen a világ
legnagyobb tanítómesterei közül soknak kijutott. Ámde amennyiben komolyan
gondolunk arra, hogy anyagellenesek leszünk, és meg akarjuk érteni a lélek természetét,
a kihívásokat nem fogjuk tudni teljesen elkerülni. És a legkevésbé sem szabad
törődnünk azzal, hogy a mai átlagember egészen radikálisnak fogja tekinteni
viselkedésünket, hisz mi elsősorban az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a világ
legirigyeltebb Személyiségét szolgáljuk, miközben kénytelenek vagyunk az Ő
ellenségeinek és támadóinak a hajlékában élni ezen a Földön. Mert leginkább mindig
olyan emberek fognak körülvenni bennünket, akik teljes egészében a korrupt üzleti
életnek hódolnak, mint a legtöbben. S azok közülünk, akik egy könnyű kis utazásra
számítanak, rá fognak jönni, hogy a lelki elkötelezettség nem a gyenge szívűeké.
Ha jóval idő előtt tudjuk meg, hogy próba előtt állunk, akkor kellő erővel és
lelkesedéssel nézhetünk szembe vele. Ahelyett, hogy igyekeznénk a próbát elkerülni,
megértjük, hogy az része annak a tapasztalatnak, amely végül is arra minősít majd
bennünket, hogy visszatérhetünk Isten országába. Ezek a próbák lehetővé teszik
számunkra, hogy megmutassuk szerető elkötelezettségünket Istennek, amely egészen
odáig terjed, hogy akár hadba is indulunk az Ő dicsőségéért. Ha ezt tudjuk és nem
feledjük, akkor mindig vigaszt találunk szívünkben még a legnehezebb időkben is.
Tetteink értékelése
A lelki harcos elsősorban az Úr szolgája, aki mások javára cselekszik. Ám a zűrzavar
kellős közepén hogyan ismerjük fel a helyes cselekedetet? Tetteink erkölcsösségének és
helyénvalóságának a mérlegelésére több módszer is létezik.
Az egyik alternatíva az, hogy elképzeljük, mi lenne az eredmény, ha az emberek
többsége hasonló tettet hajtott volna végre. Azt mondják, hogy „gyümölcséről ismered
meg a fát”. Ha valami jó, és azt a legtöbb ember megteszi, akkor az eredmény is jótékony
hatású lesz. És fordítva, ha sok ember tesz olyasmit, ami gonosz dolog, akkor a
bekövetkező nyomorúságnak és szennyezésnek sok áldozata lesz.
Ezért amikor valamilyen potenciális tettet értékelünk, akkor feltehetjük magunknak
a kérdést: a tett hozzáad vagy elvesz valamit az emberi civilizáció haladásából, ha ezt a
tettet emberek tömegei hajtják végre? Ha mindenki hajlandó lenne elismerni az
abortuszt, mi lenne az emberi társadalomból? Volna-e jövőnk? Ha mindenki valamilyen
szektának lenne a tagja, volna-e értelme az egységnek a különbözőséggel? Ha mindenki
azt hinné, hogy csak ő tudja az egyetlen helyes választ a világ problémáira, lenne-e akkor
kommunikáció? Ha mindenki soviniszta, rasszista, nacionalista lenne és törzsi
előítéleteket vallana, jó úton járnánk-e?” Természetesen nem. És ami a legfontosabb,
kérdezzük meg magunktól: „Gondolataim és tetteim Istennek tetszőek?” Aki egyébként
úgyis mindent lát.
W 153 X
Röviden, minden potenciális tettet a következő alapon kell megítélni: ha az emberek

tömegei ezt megteszik, akkor magasabb rendű lesz-e a jó? Tetszik-e ez majd Istennek?
Az ősi kultúrák így működtek. Egy falu tagjai nagyon zavarba jöttek volna, ha valami
rosszat kellett volna cselekedniük, és nem tudták elviselni, ha valamiből a közösségnek
kára származott. Manapság pedig, laza erkölcseinkből kifolyólag, az a legsikeresebb
ember, aki a legtisztességtelenebb, de megússza. Például a kábítószer-kereskedők
többsége palotában lakik, luxusautókon kocsikázik. Igen gyakran a legjobb elméket
fogadják fel, hogy védelmezzék vagy fedezzék a leginkább deviáns, gyenge viselkedési
formákat. Mindent meg kell tennünk, hogy ez a tudatállapot megváltozzék.
Kérdés: Olvastam valahol, hogy ha nagy ember akarsz lenni, akkor mindenképpen
kerülnöd kell az alacsony mentalitású és kevés ambícióval rendelkező embereket, mert
lehúznak. Egy másik szerző pedig azt mondja, hogy minden kritikán felüli, ha valaki
olyan emberekkel közösködik, akiknek gondolkodása nem magasabb rendű, csüggedtek
és érzelgősek. Vajon ez gyakorlati megközelítése az életnek?
Válasz: Ez nemcsak hogy teljesen nem gyakorlati megközelítés, hanem épp

ellenkezőleg: tükrözi azt a fajta arroganciát, amely ezt a mi embertelen világunkat
létrehozta. Hol a állunk meg? Először csak kerülöd ezeket az embereket. Aztán meg
kiközösíted őket, mert méltatlanok arra, hogy veled együtt éljenek. Majd elüldözöd őket
valahová, vagy megpróbálod őket letörölni a Föld színéről. Úgyhogy ez a gondolat
magában hordja a népirtás szellemét. Rossz szándékú emberekben ez mentség lehet
sok-sok szenvedésre és pusztításra. Jelenleg például a genetikai rendezés olyasmit
jelent, hogy meg lehetne tisztítani a Földet „a nemkívánatos elemektől”. Ám ki fogja
eldönteni, ki a nemkívánatos, és vajon ez csakugyan növelné az általános jólétet?
Nagyon óvatosaknak kell lennünk az ilyen gondolatokkal és ambícióinkkal, amelyek
egy ilyen filozófiához vezethetnek. Évekkel ezelőtt sokan úgy vélték, hogy az esőerdők
fölöslegesek, és hogy a földet jobban lehetne hasznosítani nélkülük. Fogalmuk sem volt,
hogy mibe másztak bele. Minden teremtménynek megvan a maga haszna és a célja ezen
a Földön, még akkor is, ha nem mindig látjuk közvetlenül. Tudatlanságunkban
belekontárkodunk a természetbe, anélkül hogy tudnánk, hogy ez mennyire veszélyes.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire veszélyes ez a fajta gondolkodás. Ott áll
sok fiatalkori bűnözés eredeténél is, mert a szülők valahogy így tekintenek gyermekeikre
is. Intellektuális stimulációt, karriert, vagy a nagyobb társadalmi elismertséget keresve
elhagyták gyermekeiket a „rangosabb” társaságért, mások gondjaira bízták őket. A
gyerekek pedig így elhanyagolva megbántódnak és megharagszanak olyannyira, hogy
fájdalmat okoznak maguknak és másoknak is.
A világ csak úgy tud életben maradni, ha az emberek nagy száma lesz Istentudatú. És
mindent el kell követniük, hogy úgy gondolkodjanak, ahogyan Isten gondolkodik. Mint
lelki harcosoknak, vállalnunk kell a felelősséget mások vezetésére és irányítására,
minden erőfeszítést megtéve, hogy neveljük és felemeljük őket. Nem szabad
panaszkodnunk a teherviselés miatt. Csak képzeljék el, milyen haszontalan egy tanár
tanítványok nélkül, és egy szülő gyerekek nélkül. A diák tudatlanságával szolgálja a
tanárt. A gyerekek ártatlanságukkal szolgálják a szülőt. E nélkül az adok-kapok ciklus –
az a folyamat, amely értelmet ad az életnek – megszűnik.
Együtt kell élnünk valamennyiünknek. Ugyanakkor ha a körülöttünk lévő emberek
állandóan megcsapolják energiánkat valamivel, akkor szolgálatunk minősége hanyatlani
fog. Ezért kell megtanulnunk megvédeni magunkat a szeretet kisugárzásával oly módon,
hogy jelenlétünk felemelje őket, és az övék ne merítsen ki bennünket. Ez azt jelenti, hogy
W 154 X
Bhakti Tirtha Swami
fokozni kell ellenállóképességünket imádkozással, meditálással és lelki

összejövetelekkel, hogy mások lelkesedésének kiindulópontja lehessünk.
Testvérünk eltartói kell hogy legyünk. Senkit sem hagyhatunk cserben nehéz
helyzetében. Ki kell nyújtanunk segítő kezünket. Ha ezt őszintén tesszük, bennünket is
megsegítenek a magasabb erők. Úgy látszik, a „modern” ember nem tudja felfogni, hogy
minél többet segítünk másoknak, annál jobban megnövekednek erőforrásaink, és annál
jobban kiérdemeljük Isten áldását.
A lelki harcosnak szomjúhoznia kell az igazságot, a tudást és a jó társaságot,
bárhonnan kapja is. Lelki tanítómesterem egyszer azt mondta, hogy a nagy
gondolkodókra az a jellemző, hogy a legrosszabból is ki tudják hozni a legjobbat. Az
értelmes ember a méregben is megtalálja a nektárt, piszkos helyről is elfogadja az
aranyat, rossz családból is a jó asszonyt, és az utcai koldustól is a tanítást. A tudást is el
kell fogadnunk mindenkitől. Nem szabad szektásnak lenni. Bárhonnan is jöjjön az igaz
tudás, el kell fogadnunk. A tudást kereső embernek mindig ez az álláspontja.
Kérdés: Mi a szerepe a tudásnak a szolgálattal kapcsolatban? Az a fontos, hogy az

írásokat ismerjük, vagy pedig valamilyen szolgálatban szerezzünk minél nagyobb
jártasságot?
Válasz: Mindkettő fontos. Minél jobban megértjük, miért és hogyan kell a helyes
dolgot megcselekedni, annál több hasznát látjuk. Mindazonáltal, ha valami hatékony és
pozitív, még ha nem is értjük egészen, csak részben, még attól hasznos lehet. A
legmagasabb lelki kapcsolatokat nem lehet csak ésszel megteremteni. Kell hozzá tudás,
de együttérző önzetlen szolgálat is.
Egyszer a Benáreszi Egyetem alkancellárja ellátogatott a nagy lelki tanítómesterhez,
Bhaktisiddhanta Saraswati Swamihoz, akiről India-szerte az a hír járta, hogy nagyon
nagy tudós. Az alkancellár elmagyarázta, hogy lenne néhány kérdése az írással
kapcsolatban. Bhaktisiddhanta viszont arra kérte az alkancellárt, hogy nézzen el a
szomszédos templomba, és segítsen a papoknak megtisztogatni a templomi kellékeket.
Az alkancellár azt válaszolta, hogy ő egy nagyon nehéz kérdésre keresi a választ, és az
ottani papok erre nem fognak tudni felelni. Ám a tudós csak ragaszkodott ahhoz, hogy az
alkancellár segítsen a papoknak megmosni a kegytárgyakat. Amikor az alkancellár
elmondta a papoknak, mi járatban van, ők azt felelték, hogy „nos, pillanatnyilag nagyon
el vannak foglalva a mosással, de utána megvizsgálhatják a kérdést”. Az alkancellár, bár
ismert tudós és tanár volt, levette kabátját és alázatosan segített a mosogatásban.
Miután minden fénylett, az alkancellár visszament Bhaktisiddhantához, aki
megkérdezte tőle, kapott-e választ a kérdéseire. „Igen – válaszolta az alkancellár. – Amíg
a kegytárgyakat tisztítottam, a válasz automatikusan beugrott.” Bhaktisiddhanta ezután
elmagyarázta, hogy a lelki életet nem lehet csak tudományosan értelmezni, ám a helyes
szolgálati magatartás meghozza a szükséges belső megértést. Ez egy jó példája az
alázattal végzett szolgálat hatékonyságának.
Kérdés: Most, amikor a világ egy potenciális válság felé halad, mit kell tennünk? Az
a helyes, ha visszavonulunk a társadalomtól, vagy pedig prédikáljunk továbbra is és
közvetítsük az üzenetet?
Válasz: Isten szolgái mindig tele vannak együttérzéssel: ők semmiképpen sem

csupán „a saját lelki üdvösségükért” fáradoznak. Ez annyit jelent, hogy nemcsak az
érdekli őket, hogy csak ők „üdvözüljenek”, a többinek meg ahogy sikerül. Ez egy
materialista, egoista magatartás lenne, amely fokozatosan az önző viselkedés különböző
szintjeivé eszkalálódna. Mindig legjobb képességeinknek megfelelően kell szolgálnunk
mindenkit. Ám ugyanakkor, ahogyan az orvosnak is vigyázni kell saját egészségére,
W 155 X
amikor beteg páciensekkel van dolga, úgy a lelki harcosnak is vigyáznia kell, hogy ne
szívja magába a materialista gondolkodásmód, amikor materialistákkal van dolga.
Mint már korábban említettem, mint lelki harcosoknak nekünk az a kötelességünk,
hogy mindenütt megteremtsük a lelki királyság eredeti környezetét. Nem egyedül
akarunk bemenni a Mennyországba vagy a lelki királyságba. Nem szigeteljük el
magunkat, és nem hunyunk szemet a körülöttünk lévő sok szenvedés felett.
Természetesen nem akarunk asszociálódni bizonyos tevékenységfajtákkal, mert az nincs
összhangban velünk, akik vagyunk. Ez nem elfutás vagy egy szituáció megkerülése; ez
mindössze annyit jelent, hogy tudunk szelektálni. És ha ezt éretten tesszük, akkor
tapasztalatunk jobb minőségű, és nem tereli el figyelmünket semmi a kitűzött céltól.
A lelki harcos mindig összpontosít, mindig felismeri és értékeli azt a szokatlanul
kegyes áldást, amelyet valahogy jó szerencsénk folytán mi kapunk Istentől. Nagy
együttérzést kell tanúsítanunk a materialistákkal szemben, akik csak az érzéki
örömöknek élnek, valamint azokkal szemben is, akik kaptak egy kis tudást, de aztán
nem akarnak tovább menni. Felelősségünk, hogy mindenütt segítsünk, ahol kell.
Kérdés: Hogyan találjuk meg az utat, a célt, a küldetést, vagy azt, amit el kell
végeznünk? Hogy találhatjuk ki, hogy mi az, ha igazából nem is tudjuk?
Válasz: Mondhat egy egyszerű imát: „Istenem, kérlek, tégy olyan helyzetbe, amely a
legjobb ahhoz, hogy feltétel nélkül szerethesselek és szolgálhassalak.” Ám a válasz
értelmezésében óvatosaknak kell lennünk. Általában nem tudjuk, mit tapasztaltunk
előző életeinkben, és milyen az a karma, amely következik. Következésképpen, gyakran
nem vagyunk tisztában azokkal a játékokkal, amelyeket az elme és az értelem játszik az
általunk kapott esetleges jelzésekkel és üzenetekkel. Különös gyanakvással kell fogadni
az olyan „választ”, amely megerősít fontosságunk tudatában.
Minél komolyabbak vagyunk lelkileg, annál hajlamosabbak leszünk a
következőképpen imádkozni: „Istenem, Tiéd vagyok testestől, lelkestől. Tégy velem úgy,
ahogy jónak látod. Tudom, hogy csak a legjobbat akarod nekem. Tudom, hogy a legjobb
barátom vagy, a legjobban szeretsz, a legjobb szülő és a legjobb gondozó vagy, és csak
azért vannak problémáim, mert beavatkozom velem kapcsolatos terveidbe. Ezért most
arra kérlek, erősíts meg a hitemben, és ne hagyd, hogy továbbra is be akarjak avatkozni
terveidbe. Csak hagyd, hogy azt tegyem, ami a legjobb.” Imádkozzatok így, és csodát
fogtok látni. Természetesen ezután a következő imát is el lehet mondani: „Uram, segíts,
hogy megbirkózzam feladatommal!”
W 156 X
Bhakti Tirtha Swami
10. fejezet
A világközösség szolgálatában
Egy járható jövő létrehozása – Az igazi kultúra – A lelki mag – A legjobbat Keletről és Nyugatról – A
meghalás szent művészete – Az igazi kultúra helyreállítása – Tolerancia és egyetemes hit – Kapcsolatunk
a természettel – Egyszerűség és önállóság – A közösség ereje – Közösséget alkotni – Egy közösség
létrehozásának négy alapelve – Az erős család építése – Együttműködés és a közösség – Konfliktuskezelés
a közösségben – A pozitív közösségi környezet fenntartása – Legyünk elkötelezettek – Kérdések és
válaszok
Egy járható jövő létrehozása

Egy afrikai közmondás azt tartja, hogy „a jövőt sokkal inkább a gyerekeinktől kapjuk
kölcsön, és nem az elődöktől örököljük”. Csakugyan a jövő a gyerekeinké – ez az övék, és
nem a miénk. Kötelességünk, feladatunk, sőt a mi örömünk, hogy minden áron
megőrizzük ezt a jövőt számukra.
Mint lelki harcosoknak, jelentős szerepünk van ennek a jövőnek a megóvásában.
Hogy egy használható planétát tudjunk megőrizni a következő nemzedék számára,
mérlegelnünk és integrálnunk kell mostani valóságunk lelki, metafizikai és anyagi
aspektusait. Felismerve egy természetesebb életforma szükségességét, igyekezhetünk
összhangban élni a természettel és teljes tisztánlátással környezetünket illetően,
megértve a természet különböző ciklusainak áradásait és apadásait. Értékelni is tudjuk
ily módon a minden körülmények között Istentől függő igazi függetlenségünk elérésének
fontosságát, miközben a lelki ébredés technikáját alkalmazzuk mindennapi életünkben.
A globális tudat komoly megváltozásának kellős közepén vagyunk, és sok lelki harcos
lesz ennek az átmenetnek jelentős szereplője. Távolodunk attól a kultúrától, amely csak
elvenni akar, és egy olyan kultúra felé közeledünk, amely adni is hajlandó.
Örvendeznünk kell annak a körülménynek, hogy eljött a lelki aratás ideje, és hogy sokan
közülünk kertészek lesznek, akik segíthetnek ebben a betakarítási időszakban. Amint
mindegyikünk megszabadul negatív mintáitól, lelkileg haladunk előre és növeljük
szerepünket ebben a betakarításban. Másrészt viszont, ha nem tudunk szabadulni
ezektől a mintáktól, és alantasabb ösztöneink rabjai maradunk, akkor nagy kárt okozunk
magunknak, ahogyan a világnak is. Teljesíteni kell feladatunkat mint lelki harcosok,
hogy új gondolati mintákat és viselkedést modellálhassunk annak érdekében, hogy
egészséges, természetes kölcsönhatásra épülő új közösségeket segíthessünk létrehozni.
Az igazi kultúra
Isten az igazi kultúra formájában keretet adott az emberiségnek az egészséges
életmódra. Igazi kultúra ott létezik, ahol a társadalom felismeri és támogatja a lelki
elveket, mint az emberi élet legitim alapját, és úgy szervezi meg minden struktúráját és
tevékenységét, hogy képessé tegye az embereket a lelki felszabadulás célja felé haladni.
Az igazi kultúra egyik egyetemes eleme a tánc. Akárcsak a zene, a táncon keresztül
való önkifejezés megtalálható minden ősi kultúrában. Például, amikor Caitanya úr
Indiában utazgatott, mindenütt állandó összejövetelek voltak, amikor is az emberek
intenzíven táncoltak és Isten nevét énekelték, és az éneklők az eksztázis és szeretet
állapotába kerülve találtak egymásra.
W 157 X
Mi a szerepe a kultúrának? A kultúra biztosítja azt a környezetet, amely ösztönzi a

növekedés bizonyos fajtáit. A tudósok például laboratóriumi körülmények közt hoznak
létre kultúrát bizonyos vegyi szerek segítségével; e környezet nélkül bizonyos sejtek
növekedése nem lenne lehetséges. A női méh is olyan, mint a kultúra. Olyan elemekből
áll, amelyek ösztönzik a magzat fejlődését. Ha a nő belső környezete bizonyos idegen és
szükségtelen elemek, mint például a nikotin és az alkohol miatt megváltozik, a magzat
növekedése leállhat vagy deformálódhat. Ráadásul a rendes emésztés bizonyos
bakteriális kultúrát is igényel. Összességében a Mindenható Teremtő Isten megtervezte
a természetes környezetet és kultúrákat, amelyekben minden élőlény jól érezheti magát.
A Legfelsőbb Teremtő és Ügynökei mindig ellátják teremtményeiket mindazzal,
amire szükségük van, hogy rendeltetésüknek eleget tehessenek. Például a méheknek
mindenük megvan ahhoz, hogy tökéletesen tudjanak mézet gyűjteni, a kengurunak meg
van erszénye, amelyben a kölykeire vigyázhat. Mint emberi lények, el vagyunk látva
elmével és értelemmel, amely pontosan megfelel a nekünk szánt célnak, nevezetesen
annak, hogy felemeljük tudatunkat.
Az emberi élet értelme több mint csupán evés, alvás, párzás és védekezés.
Csakugyan, az állatok sokkal ügyesebbek az evésben, alvásban, párzásban és a
védekezésben, mint mi. Ha az emberi formát csak erre szánta volna Isten, akkor valahol
valamit biztosan „elszúrt”, és nem a megfelelő berendezést adta nekünk e célok
elérésére. Ám biztosak lehetünk abban, hogy Isten, a természet és a biológia nem
hibáztak. Azért vagyunk, hogy berendezéseinket a teljes lelki örökség igénylésére
használjuk.
Észre kell vennünk, mi az, aminek igazi, tartós értéke van, és óvnunk kell azt, ami
igazán szent. A mai világban ez azt jelenti, hogy új életet kell öntenünk az emberi
lelkekbe. Ahelyett, hogy folytatnánk értéktelen bevásárló körútjainkat az áruházakban,
és feladjuk a hagyományt a divatért, a bölcsességet az információért, a hűséget a
népszerűségért, a szeretetet a bujaságért, meg kell tanulnunk körültekintőbbnek,
integráltabbnak, sokoldalúbbnak és filozofikusabbnak lennünk. Ahelyett, hogy
rövidtávú örömöket hajszolnánk, amelyek tulajdonképpen csak csalódást okoznak, és
nem nyújtanak tartós boldogságot, meg kell tanulnunk olyan örömöket keresni,
amelyeknek szükségük van az időre, hogy akkumulálódni tudjanak, ám később igazi
örömet és elragadtatást tudnak okozni. Ha hajlandóak vagyunk megfizetni az árat a
kitartásért és az elkötelezettségért, akkor minősülhetünk arra is, hogy ennek
megfelelően a jutalmat is elnyerjük. Ez az igazi kultúráknak a megközelítése.
Ugyanez vonatkozik mindennapi életünkre is. Mindannyian dolgozunk, hogy
megélhessünk egy olyan világban, amely ellenségesnek tűnik alapvető létünkkel
szemben. Ám ilyenkor is van lehetőség arra, hogy felemelkedjünk a lét magasabb
állapotaiba, amelyek túllépik az egyszerű létezés határait. Például, mindannyian
felajánlhatjuk munkánkat mindenki javára, illetve minden egyes tettünket szolgálatként
valami nagyobbnak ajánlhatjuk, mint mi saját magunk.
Az igazi, ősi kultúra tulajdonképpen erre is épült. Mint lelki harcosok, ebben a
modern társadalomban mindenütt jobban odafigyelhetünk a tudat e magasabb
állapotának fejlesztési technikájára.
A lelki mag
Becsülnünk kell a kultúra célját és folyamatát is. Az ősi kultúrvilágban mindig volt
egy lelki mag, amely összetartotta a társadalmat. Volt egy közmegegyezés a kiterjedt
családot, az anyaságot és az apaságot illetően, amelyet szolgálatnak tekintettek, és a
felelősséget illetően is, amely kiterjedt a közösség életére és minőségére. Majdnem
minden ilyen kultúrában Isten központi szerepet játszott, és az emberek megértették az
emberi élet magasabb rendű célját. Valóban, bár lelki lényegünk az anyagi testbe van
W 158 X
Bhakti Tirtha Swami
bezárva, metafizikailag azonban nagy képességekkel vagyunk felruházva, és lelkileg is

alkalmasak vagyunk sok mindenre. Egyszerűen csak olyan környezetre van szükségünk,
amely arra ösztönöz bennünket, hogy fektessünk időt és energiát ezeknek a lelki
képességeknek a felszínre hozatalába.
Az igazi kultúra négy elvre épül. Ezek a mértékletesség (önmegtartóztatás), tisztaság,
kegyelem és igazságosság. Ezek az elvek alapvetők a tisztulás és az isteni akaratnak való
megadás szempontjából. Ha visszatekintünk az emberi történelem évezredeire, ez a négy
elv volt az első évezred, az Igazság Évezredének alapvető jellemzője. Abban a korban
majdnem minden emberi lény a legmagasabb rangú hivatásos pap vagy jógi volt. Az
ilyen erős jellemű lényeket Maya nem tudta egykönnyen kísértésbe vinni csalfa
energiáival.
A modern időkben határozott erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy
civilizációnk alapjaként újra életbe léptessük ezeket az elveket. Mint lelki harcosok, örök
lelki elvek alapján kell élnünk, és lelki mércével kell mérnünk igazságot és hamisságot –
és másokat is arra kell buzdítanunk, hogy ugyanígy tegyenek. Amennyiben lelki
megoldásokat találunk anyagi problémákra, és teljesítjük a lelki kultúra képviselőinek
szerepét itt ezen az anyagi platformon, teljesebben fogjuk megtapasztalni a lelki élet
dinamikáját, és bárhová is menjünk, jobban tudunk majd segíteni igazi kultúrát építeni.
Akármilyen sok kihívással és nehézséggel is kell majd szembenéznünk, kapcsolatunk
Istennel és az a tény, hogy tudjuk, kik is vagyunk igazán, mindig nagy erőt fog nekünk
kölcsönözni.
A legjobbat Keletről és Nyugatról

A kultúra ősi keleti modellje az embert úgy tekinti, mint aki egy egészhez tartozik –
része az univerzumnak, része a természetnek, része közösségének és része a családnak.
Feltételezi, hogy az emberek természetükből kifolyólag felelős egyének, és ezért
elkötelezik magukat a jövő nemzedékek jóléte mellett. Az afrikai kultúra tagjai úgy
gondolkodnak, hogy „Vagyok, mert vagyunk”. Tudják, milyen sokat kaptak elődeiktől, és
hogy törzsi közösségük és a kiterjedt család táplálja őket. Mivel nem érzik magukat
különállónak, vállalják a felelősséget azon adományok megőrzéséért, amelyeket az
utánuk jövők részére kaptak elődeiktől.
A modern világnak példa nélkül álló lehetősége van arra, hogy a keleti és nyugati
hagyományokat egy harmonikus egységbe gyúrja. Ennek tudatában Srila Prabhupada, a
Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító acaryája, jelentős hozzájárulást tett e
gondolat megvalósításához, amikor elhozta a legjobbat Keletről és összekapcsolta azt a
legjobbal Nyugatról. Srila Prabhupada elmagyarázta, hogy anyagilag India olyan, mint
egy sánta ember, lelkileg viszont a Nyugat olyan, mint a vak ember. Külön-külön
Keletnek és Nyugatnak komoly problémái vannak. Tiszta látása ellenére Kelet anyagilag
erőtlen, nincsenek erőforrásai és szakmai tapasztalata, s így nem tud megfelelően
fejlődni. Ugyanakkor a Nyugatnak, számos anyagi teljesítménye mellett, nincs lelki
szemlélete, előrelátása. Srila Prabhupada úgy gondolta, hogy össze kell kapcsolni a
Nyugat vitalitását Kelet bölcsességével annak érdekében, hogy egy világméretű
mozgalom keretében egy új korszakot tudjunk teremteni az emberiség számára.
Kelet és Nyugat házasságának nem kell egy idealista kísérletnek lennie egy utópista
társadalom megteremtésére. Éppen fordítva, gyakorlati tudást biztosíthat számunkra,
amelynek segítségével egy olyan környezetet építhetünk, amely a földi felszínesség
helyett az örök lelki elveken alapszik. A legmagasabb szinten gyakorolva, a keleti és a
nyugati filozófiának ez a kombinációja nagy erejű közlekedési eszköz lehet a Legfelsőbb
Lény üzenetének terjesztésére – ez nem egy félisten-imádat vagy imperszonalizmus,
személytelenség, hanem az emberiség és Isten önzetlen szolgálata.
W 159 X
A meghalás szent művészete

Sok ősi kultúra mélyreható tanokkal rendelkezett a meghalásról és a halálról. Ezeket
a tanokat olyan írásokban tanulmányozhatjuk, mint az egyiptomi és a tibeti Halottak
könyve, az indiai Bhagavad-gita és Bhagavata Purana. Ezek a kultúrák nem morbid
módon a halálra koncentráltak, hanem inkább megértették, hogy a halál az életciklus
természetes része. Az ilyen szövegek felkészítették az embert az elmúlásra és
megkönnyítették az átmenetet.
Mivel e kultúrák közül sok asztrológiával, tenyérjóslással és több más intuitíve
művelt gyakorlattal is foglalkozott, sok ember előre tudta megközelítőleg, hogy mikor
jön el számára az utolsó óra. Következésképpen készültek a halálra: imádkoztak, szent
helyeket, templomokat látogattak. Ha betegek lettek, gyakran szent zarándokútra
indultak, hogy búcsúhelyeken vagy templomban aludjanak, mert tudták, hogy amíg a
fizikai test pihen, finomabb testük más dimenziókkal léphet kapcsolatba, és újraéled.
A lelki harcosnak meg kell ismerkednie e gyakorlatok némelyikével, hogy első kézből
kapjon konkrét információt annak megértéséhez, hogy mik is a halál, az elmúlás és a
tudat különböző dimenziói. Mindez rendkívül fontos a jelenkori társadalmi szükségletek
szempontjából.
Az igazi kultúra helyreállítása

Sok tekintetben mostani környezetünk nem természetes, és ez a természetellenes
állapot az egyensúly komoly hiányának a következménye az élet kérdéseinek általunk
való megközelítésében. Vissza kell szereznünk az ellenőrzést életünk és környezetünk
felett. Helyre kell állítanunk azt az iskolarendszert, amelyben nincs szükség
fémdetektorokra diákjaink ellenőrzése céljából, amikor belépnek az iskolakapun; ahol
nem kell káosztól és vérfürdőktől félnünk, vagy attól, hogy gyerekeink osztálytársaikat és
tanáraikat fegyverrel terrorizálják. Vissza kell nyernünk józan eszünket. Az egészséges,
természetes környezet helyreállítása érdekében ismét fel kell fedeznünk a bennünk lévő
isteni harmóniát és rendet, és fel kell mutatnunk azt a világnak. Ezért olyan fontos
számunkra, lelki harcosok számára, hogy elvégezzük az önellenőrzéssel és öntisztulással
kapcsolatos belső munkánkat. Csak ebben ez esetben készülhetünk fel arra, hogy
betöltsük szerepünket annak az igazi kultúrának a létrehozására, amely a toleranciára, a
természet tiszteletére, az egyszerűségre, az önmegvalósításra, és a szerető közösségre
épül. Amennyiben ez a kultúra létrejön, akkor elindít egy pozitív ciklust, amely
ugyanakkor elő fogja segíteni az önmegvalósításra kész, egészséges, örömteli emberi
lények fejlődését, és egy ígéretes jövőt biztosít az egész világ számára.
Tolerancia és egyetemes hit

Az igazi kultúra alapja a tolerancia és a befogadóképesség. Most minden eddiginél
nagyobb szükség van a lelki harcosok helyes ítélőképességére, mert olyan erők vannak
jelen Földünkön, amelyek mindenáron megpróbálják megosztani a társadalmat, és
anarchiát akarnak teremteni. Sajnos a világ vallásai különösen hajlamosak a megosztó
taktikára. Mint lelki harcosok, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen csapdába
essünk, és például olyan részletek miatt hadakozzunk, hogy mi is Istennek a „helyes”
neve. Vegyük csak jobban szemügyre ezt a bizonyos kérdést. A legtöbb embernek több
mint egy neve van. Ha pedig azt nézzük, hogy hány és hány nyelv van a világon, akkor
hogyan lehetne minden dolgok Legfőbb Forrásának csak egyetlen neve? Istennek
legalább egy neve van minden nyelven, és sok hagyomány szerint különböző
helyzeteknek sok neve is lehet. És mégis néhány elitista vette magának a fáradságot,
W 160 X
Bhakti Tirtha Swami
hogy megalkosson egy hamis, abszurd elképzelést, amely szerint senki más, hanem csak
ők kaptak kizárólagos jogot az Úrtól, hogy megmondják, mi is Istennek igazi neve.
Annak ellenére, hogy Isten lelki küldöttei mind hasonló üzenetet hoztak, ma
követőik gyilkolják, megcsonkítják és szabotálják egymást. A világ fundamentalistái,
függetlenül a szektától, azt mondják, hogy mindenki más pokolra jut. Nem ritka, hogy
azonos vallásúak is egymásnak esnek. Sok mohamedán, buddhista, hindu és keresztény
csoport még megjelenni sem hajlandó együtt egy másik csoporttal saját
hagyományaikon belül. Pedig a Biblia is azt mondja, János evangéliumában (1.12): „Akik
Őt elfogadják, annak Ő Isten fia.” A Bhagavad-gita azt mondja, hogy mi mindannyian
ugyanannak az Istennek a gyermekei vagyunk, és azért szenvedünk, mert nem
megfelelően használjuk érzékeinket és elménket. Másutt, szintén a Bhagavad-gitában
az Úr a következőket mondja (4.11): „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen
mértékben átadja magát Nekem. … mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja.”
A legfontosabb mindig az, mennyire tudjuk magunkat átadni Istennek.
Kapcsolatunk a természettel
Valójában a lelki kultúra összhangban van a kozmosszal, a természettel és a
természeti törvényekkel. A modern társadalomban, ahol mesterséges környezetekben
élünk, a természetes világgal való szorosabb kapcsolatunk mindannyiunk javára válik.
Inherens módon valamennyien érezzük, hogy a természetes környezet fontos szerepet
játszik megújulásunk szempontjából. Az emberek pénzt költenek, hogy panorámás
tulajdont béreljenek vagy vásároljanak, és úgy építik fel házukat vagy lakásukat, hogy az
természetesnek hasson. Szökőkutakat építenek és növényzetet ültetnek, tükröt és
természetes hátteret használnak, hogy úgy érezzék, kapcsolatban vannak a természettel.
Fontos, hogy több időt töltsünk a természetben, elmenjünk a parkba, az erdőbe,
vidékre. Szánjunk rá több időt, hogy az elemekkel kommunikáljunk, beszélgessünk a
növényekkel és a rovarokkal. Ez nemcsak triviális érzelgősség. Ha folyóparton, patak
vagy víz mellett vagyunk, vagy a parkban sétálunk, úgy érezzük, mintha újjászületnénk,
mert magunkba szívunk egy kis természetes energiát, amit a mesterséges környezet
elvett tőlünk.
Valamit természetes módon elvégezni azt is jelenti, hogy jobban engedelmeskedünk
az isteni rendnek, ami lehetővé teszi, hogy méginkább transzcendensek legyünk. Ez
azért van így, mert a természetes életstílus aktivál, és képessé tesz bennünket arra, hogy
kommunikálhassunk a lényeggel, ami bennünk és körülöttünk van. Rendkívül nehéz
spirituálisnak lenni, amikor anyagi vágyaink és szokásaink tartanak fogva, és nem azt
tesszük, nem azt esszük, nem azt gondoljuk, amit kell, mert ennek a társadalomnak
rengeteg mesterséges kotyvaléka félrevezet és becsap bennünket. Akkor hát hogyan is
törekedhetnénk a transzcendenciára?
Egyszerűség és önállóság
A lelki kultúra Isten Országára összpontosít, és olyan küzdőtérre, ahol az ember
megtanulja jobban szeretni Istent. A lelki harcos szeme mindig nyitva van. Ismervén az
önzés és a kapzsiság veszélyeit, olyan gyakorlatokhoz folyamodunk, amelyek segítenek
összetörni ennek az anyagi világnak a láncait. Ez az egyszerűség és önállóság igazi
jelentése.
A természetes rend nagyon egyszerű. Sok minden, amit a társadalom adott nekünk,
mesterséges és fölösleges, ám arra ösztönöz, hogy mind nagyobb kényelmet biztosítsunk
magunknak. Minél nagyobb a kényelmünk, azaz minél több játékszert szerzünk, annál
nagyobb feltételezett „sikerünk.” Olyan tudatot fejlesztettünk ki magunknak, amely a
W 161 X
mennyiségre, s nem pedig a minőségre épül. Pedig minden, amire az emberiségnek

szüksége van a növekedéshez, a haladáshoz, a társadalmi és a családi
együttműködéshez, könnyen elérhető. Életünk minősége egyszerűen csak attól függ,
hogyan használjuk vagy nem használjuk, vagy élünk vissza vele, amit eddig kaptunk. Ha
túl sok volt a visszaélés – ebben vagy a korábbi életben –, akkor a felsőbb erők a
nélkülözést fogják előtérbe helyezni. Ezért van az, hogy gyakran látunk annyi embert,
„ártatlan” gyerekeket is, nagy nyomorban születni és élni.
Az egyszerű élet és az önállóság erős ellenszer majdnem az összes anyagi baj ellen,
mert nem táplálja a materializmus lángjait, és összhangot teremt az anyatermészettel.
Az egyszerűség segít felismerni az élet lényegét, és – mivel kevés külső tényezőt teremt
figyelmünk elterelésére – nem leszünk annyira kitéve a kísértésnek. Nagyobb
befolyásunk lesz a környezet ellenőrzésére, és sokkal kisebb stresszhatások is fognak
érni bennünket.
Vigyáznunk kell arra is, hogy ne folytassunk túlzottan gyűjtögető életmódot. Akik
nagy jelentőséget tulajdonítanak az anyagi javak birtoklásának, azoknak gyakran vannak
problémáik személyes kapcsolataikban. Gyakran cipelik a bűntudat terhét
kapzsiságukért, rátartiságukért és önzésükért, és nagyon félnek attól, hogy anyagi
vonatkozásban esetleg valamit elveszíthetnek. A túlzott gyűjtögetés megfosztotta őket
attól az időtől, amelyre azért lett volna szükségük, hogy személyesen is jól megismerjék
az embereket, s ezért kárpótlásul magányosságukért, és az így keletkezett űr kitöltése
céljából igyekeznek minél többet birtokolni. Sohasem szabad felednünk, hogy az anyagi
javak halmozása sérti a természet rendjét és sok problémának a forrása. Rupa Goswami,
a nagy remete az indiai Vrndavanból megemlíti, hogy a túlzott gyűjtögetés és a földi
dolgok birtoklásának vágya sivár és fagyos lelki élethez vezet. Egy lelki közösség
példamutató képviselőjeként nagy tekintélynek örvend mint tanácsadó azzal
kapcsolatban, hogy mit célszerű megvalósítani, és mit kell kerülni. Híres könyve, The
Nectar of Instruction (A kiképzés nektárja), nagyszerűen mutatja be, milyen
tevékenység van jótékony hatással az egyén, valamint egy egész társadalom sikerére.
Úgy tanulhatunk meg egyszerűen élni, hogy a természeti erőforrásokat megfelelően
és kiegyensúlyozottan hasznosítjuk ahelyett, hogy kizsákmányolnánk és elpazarolnánk
őket. Ha úgy bánunk és teremtünk kapcsolatot a földdel, mint egy élő szervezettel, akkor
a teljesség és a biztonság érzete is nagyobb lesz bennünk, mert tudni fogjuk, hogy
összhangban élünk a környezettel – és mindig jó dolog édesanyánk ölében megpihenni.
Amennyiben nemcsak szavakkal, hanem tetteinkkel is valóban tiszteletteljes
magatartást fejlesztünk ki környezetünkkel szemben, akkor még több segítséget és
védelmet fogunk kapni azoktól a csodálatos oltalmazóinktól, akiket az Anya- és
Atyaisten biztosított számunkra.
Az önállóság felé kell haladnunk, és az isteni törvénynek megfelelően kell élnünk. Az
önállóság lehetővé teszi számunkra, hogy gazdaságilag függetlenek legyünk, és hogy
életünk különböző tényezői felett természetes módon ellenőrzést gyakorolhassunk. El
kell távolodnunk attól a „luxusélettől”, amelyről a modern technológia azt akarja
bizonyítani, hogy szükséges. Amennyiben rendkívüli módon függünk ettől a
technológiától, akkor nem természetes módon élünk, mentális és fizikai
stresszhatásoknak vagyunk kitéve, és kevesebb az a belső erőforrás, amelyre
támaszkodhatunk a nehéz szituációkban. Ha a luxusélet rabjai vagyunk, akkor
sebezhetőek vagyunk, és nem tapasztalhatjuk meg az élet igaz örömeit.
Manapság sok ember jár szociológiai és pszichológiai kurzusokra, ám egyáltalán nem
tudják felmérni, milyen pusztító hatásoknak lesz kitéve elméjük nehéz
megpróbáltatások idején. Természetesen semmi rossz sincs abban, ha valaki olyan
absztrakciókkal foglalkozik, mint a szociológia vagy pszichológia, de túl kell lépnünk
kereteiken, ha igazán érteni akarjuk a természetet. Sok ember teljesen
W 162 X
Bhakti Tirtha Swami
működésképtelen, ha néhány napig ki van kapcsolva a televízió vagy nincs semmi zaj a
háttérben; a csend megőrjíti őket! Lám, mennyire természetellenesek lettek.
A személyes önállósággal kapcsolatos egyik alapelv a helyes táplálkozás fontossága.
Mint lelki harcosok, nem szabad felednünk, hogy a testünk a mi páncélzatunk.
Felsőfokon tápláló, természetes és vegetáriánus étrendet kell követnünk. Ám
óvakodnunk kell attól, hogy „gyorsbüfé vegetáriánusok” legyünk, akik száraz, konzervált
és fagyasztott ételeket fogyasztanak, mert az ilyesmi mindenképpen vissza fog ütni.
Inkább termeljük meg élelmünket a kertben, s aztán készítsük el megfelelően, és
fogyasszuk. Annyi természetes nyers és élő ételt – gyümölcs- és zöldséglevet,
csalamádét, bimbót és zöld leveles növényt – ehetünk, amennyi csak lehetséges.
Az odaadás kultúrája az önállóságnak finomabb aspektusa. Ha erős, magabiztos lelki
harcosok vagyunk, nem fogjuk engedni, hogy elménket olyan rendszer uralja, amelynek
belső természete romboló hatású a lélek számára. Ezért van az, hogy az önellátó falusi
élet tulajdonképpen egészen forradalmi is lehet. Az olyan élet, amelyet a modern kultúra
csalfaságain és börtönén átlátva az egyszerűségnek és a magasabb gondolkodásnak
szentelünk, megadja nekünk azt a magasabb rendű tudatot, amelynek segítségével
ellenállhatunk az anyagi csábításnak, és erős lelki harcosok lehetünk. Azoknak, akik
elkötelezték magukat amellett, hogy a negatív erők és a tudatlanság ellen harcolnak a
világban, le kell egyszerűsíteniük életüket és olyan fő irányba kell terelniük azt, amely
helyet ad az értékesebb dolgoknak.
A közösség ereje
A lelki kultúra szerte az egész világon szoros kapcsolatban áll az erős közösségi
szellemmel. Ebben a korban a negatív erők egyik nagy trükkje az, hogy mindenkit
megosztanak személyes ambíciói és a személyes kiemelkedés, feltűnés alapján. Ám az
emberiség egész története során a legnagyobb Istentudattal rendelkező emberek
gyakran rendkívül szerények voltak és egy szervezett csoporthoz vagy rendhez tartoztak.
Sok bennszülött nép Afrikában, Indiában, Tibetben és Dél-Amerikában szorosan
összeforrt közösségekben élt (s él még ma is), amelyekben erős hovatartozásukat jól
mutatja a beszédmodor, a ruha, a munka és a vallási gyakorlat. Az akarat és a tett ilyen
egysége révén elég erősek voltak ahhoz, hogy ellenálljanak a kulturális és lelki eróziónak.
Így együtt képesek voltak átlépni az egyénieskedés sok mesterséges és hivalkodó
kifejezésén, eljutni a személyes közelség mélyebb szintjeire és megérteni a lét sokkal
finomabb aspektusait.
A közösség az a törvény a gyakorlatban, amely azt mondja, hogy „a biztonság a
számokban van”. Nagyobb csoportokat képezhetünk, hogy együtt énekeljünk és
imádkozzunk, megvédjük magunkat a veszélytől, és hatalmas erőt hívjunk életre, amely
védőburkot hoz létre körülöttünk. Egy erős közösség csodálatos irányító erőt és
biztonságot adhat, amely segít megbirkózni a mindennapi kihívásokkal. Ezért kell
szüntelenül más lelki harcosok társaságában felfrissíteni magunkat.
Az erősen összeforrt közösségek tagjai mindenkinek az érdekét szívükön viselik, és az
az elvük, hogy ők testvérük eltartói. Testvérem eltartójának lenni annyit jelent, hogy úgy
szeretem a másikat, mint magamat. Fikarcnyit sem fogunk törődni a másikkal, ha attól
félünk, hogy erőforrásaink elapadnak vagy nem egészen értjük, ki is adja nekünk ezeket
az erőforrásokat. Semmi, ami anyag, nem tart örökké, de a szeretet, amit a másiknak
adunk, és az áldozat, amit valami nagyobbért hozunk, mint saját magunk, sokáig él,
mert magasabb forrásból fakad.
Egy szorosan összeforrt közösségből merített természetes és ártatlan szeretet felégeti
azt a magatartást, amely természetellenes és egészségtelen. Ily módon egy ilyen
környezetben lelkileg is fejlődünk. Ezen túlmenően elődeink azt is tudták, hogy a
szeretet és a félelem kihat az immunrendszerre. Volt idő, amikor köztudomású volt,
W 163 X
hogy valaki azért halt meg, mert megszakadt a szíve, és manapság az orvostudomány is
tisztában van vele, hogy az az ember, aki kevesebb szeretetet kap, hajlamosabb
különböző módokon megbetegedni. A közösségi élet egészségünknek is hasznos.
Közösséget alkotni
A közösség nemcsak egyszerűen valamilyen elképzelések és gondolatok rendszere
vagy halmaza; a közösség egy élő szervezet, amelynek személyisége az egyes emberi
tudatok összessége. Mint minden élőlénynek, úgy a közösségnek is korlátlan potenciális
lehetőségei vannak, ám ha azt akarjuk, hogy rendesen fejlődjön, meg kell védeni, és
táplálni kell őt. A közösség, akárcsak a mi fizikai testünk, sok élő szervezetet tart fenn.
Ha minden rész összhangban van, akkor a test egészséges, és tapasztalatai dinamikusak,
sokat ígérők és arra irányulnak, hogy mindegyik testrész jól működjön.
Közösségeket különböző módszerekkel lehet létrehozni: válsággal, véletlenül vagy
tervezéssel. Ha az emberek azért alkotnak közösséget, mert a helyzet válságos, akkor
kapcsolatuk nem biztos, hogy tartós lesz, mert a helyzet ideiglenes és külső tényezőkön
alapul, amelyek csak bizonyos időközökben érhetik az embereket. Létrejöhet egy
közösség véletlenül is, ám ez esetben nincs összetartó erő, közös cél a közösség tagjai
között, amellyel szentesíteni lehetne a viszonyt.
Ezzel ellentétben a tervezéssel létrehozott közösségnek célja és terve van az
együttlétre. A „közösség” szó eredetileg minden bizonnyal „mély, bensőséges
kapcsolatra, érintkezésre” utal, ami ugyanakkor egységet, kommunikációt,
együttműködést és egyenlőséget jelent. Ezen elemek nélkül csak álközösség létezik, ahol
az emberek azért vannak együtt, hogy megtudják, mit kaphatnak és használhatnak
ingyen, s nem pedig azért, hogy fejlődjenek, megosszák azt, ami van, vagy pedig azért,
hogy szolgáljanak. Gyakran előfordul az is, hogy megbújunk egy intézmény vagy helyzet
mögött, s általa személytelenek leszünk.
Ám a közösségi érzés csak a becsületes kommunikáció, együttműködés és barátság
eredménye lehet. Egy olyan közösség, ahol nincs miről beszélni, egyszerűen csak egy
mesterségesen létrehozott csoport, élet nélkül. Ha a közösség valóban életerős, akkor a
tagok tudnak egymással kommunikálni, és meg tudnak osztani egymással valamit.
Mindegyik tag egyenes és őszinte, ám ugyanakkor tekintettel van mások érzéseire. Az
igazi közösség sohasem zár ki senkit. Ha a közösség magja erős, akkor elég rugalmassá
válik ahhoz, hogy állandóan egyensúlyban legyen, igazodjon, terjeszkedjen és befogadja
az újat. Az igazi közösség mindig befogadó és egyértelmű. Az olyan közösség, amely
igazán a lelkiségre épül, mindig készen áll arra, hogy mindenki számára sugalmazza:
lássák és érezzék, hogy ebben a közösségben Isten jelen van számukra is.
Egy közösség létrehozásának négy alapelve

A legtöbb egyszerű közösségben az emberek mechanikusan jönnek és mennek,
végzik a dolgukat, tűrik a mindennapok megpróbáltatásait, miközben lelkük mélyén
aggódnak és félnek. Ám mint lelki harcosok, mi nem egyszerű közösségeket akarunk;
életerős, élő környezetet akarunk, amelyben az emberek fejlődni és gyarapodni tudnak.
Mint tudjuk, ez akkor következhet be, ha felemeljük egyéni tudatunkat, amely
ugyanakkor ösztönzi a közösségi légkört, és emeli a környezetet. A siker attól függ, mit
hoznak magukkal az emberek a közösségbe.
W 164 X
Bhakti Tirtha Swami
Emlékezzünk vissza a lelki harcos jellemző tulajdonságaira a 7. fejezetből:
1. A lelki harcos ura érzékeinek és elméjének

2. Alázat
3. Bátorság
4. Igazmondás
5. Együttérzés, és büszkeség nélküliség
6. Anyagi érdektelenség és a jutalom iránti közömbösség
7. A haszontalan időtöltés kerülése
8. Türelem és önzetlenség
9. Erős hit
10. Kitartás
11. Állandó érdeklődés a tanulás és a fejlődés iránt
12. Behódolás az isteni akaratnak
A következőkben négy fontos eszközt sorolunk fel, amely a lelki harcos jellemző
tulajdonságaival kombinálva elegendő az egyéni és a kollektív tudat felemelésére, arra
hogy összekapcsoljuk a közösség tagjait az isteni hatalommal, és vigaszt nyújtsunk olyan
időkben, amikor szembe kell néznünk a transzcendentálissá válás kihívásaival.
Gondolkozz el ezeken az eszközökön, és válaszd ki azt, amelyik az adott időpontban a
legmegfelelőbb.
1. Bánj mindenkivel úgy, mintha lelki életednek a sikere a velük való kapcsolat
minőségétől függne.
2. Gondolj arra a személyre, akit a legjobban szeretsz, és törekedj mindenkivel a

szeretetnek ugyanazzal a minőségével bánni.
3. Minden konfliktust tekints először úgy, mintha az a te hibád lenne.
4. Tudatosítsd magadban, hogy azok az emberek, akik a mostani környezetedben

élnek, ugyanazok is lehetnek, akikkel egy egész életet is le kell majd élned, és akik
ott lesznek halálod óráján is.
Az első két technológia szoros kapcsolatban áll egymással. Ha felismerjük minden

egyes személy lelki fontosságát, és minden személynek felajánljuk a szeretetnek
ugyanazt a fokát, amit azok iránt érzünk, akiket a legjobban szeretünk, a kommunikáció
minden bizonnyal pozitív és felemelő lesz. Azonnal tapasztalni fogjuk a tudat
felemelkedését, mert mások is érezni fogják – tudatosan vagy tudat alatt –, hogy
valóban törődünk velük. Ez a pozitív energia visszaverődik, és visszatér hozzánk.
Ez az első két technológia nem mindig könnyű; tulajdonképpen gyakran igen nehéz.
Mások gyakran nem éppen szívélyesek vagy kedvesek hozzánk. Ám nekünk mégis úgy
kell bánnunk velük, mintha lelki életünk, sőt fizikai életünk volna mérlegen és függne
viselkedésünktől. Isten rendelte el, kikkel fogunk érintkezni ebben az életben; mindig
emberekkel van dolgunk, és nem véletlenül épp azokkal, akikkel kapcsolatba kerültünk.
A lelki harcosok mindenből le kell hogy vonják a tanulságot, a többiekkel való
kapcsolatokból is függetlenül attól, akarják-e ezt azok, vagy sem. Ha mindenki iránt jó
szívvel vagyunk, hamarosan megtapasztaljuk, hogy Isten mindenhol és mindenkiben
jelen van.
A legtöbb szülő megbocsátó és türelmes gyerekeivel szemben. Képzeljük el, milyen
hatalmas erőt jelentene az ilyen szerető törődés, ha az egy kolléga, a közvetlen szomszéd
vagy pedig az autópályán száguldozó teljesen idegen ember felé irányulna.
W 165 X
Valamennyien tanúi vagyunk, hogy az emberek viselkedése romlik manapság. Az

országutakon nap mint nap tapasztaljuk, hogy az egyik vezető vadul rádudál a másikra
valamiért, mondjuk azért, mert leelőzte, aztán gyorsít, hogy most ő előzzön, s ezzel
„törlesszen”. Az emberek körülöttük természetesen ijedten próbálnak meg kimaradni
ebből a minidrámából. A légkör ilyenkor szinte megdermed, pontosabban: nagytöltetű
negatív energiával telítődik.
Ám ha ezek a dühös emberek autóstársaikra is úgy néznének, mint akiket a
legjobban szeretnek, akkor válaszlépésük sokkal megbocsátóbb és türelmesebb lenne. Az
ember, még ha szidja is szeretteit, akkor ezt azért teszi, mert jót akar nekik, és nem
haragszik. A harag gyorsan átterjed a környezetre. Természetesen nem kell eltűrnünk
semmilyen felelőtlen magatartást, pláne nem az országutakon, ahol az életünkkel
játszunk, de ugyanakkor semmi esetre sem kell a légkört mérgező érzésekkel szennyezni,
amelyek gyakran károsabbak, mint az eredeti vétség vagy kihágás. Ha valóban az
emberek igazi érdekeit tartjuk szem előtt, akkor – még ha hibáznak is – érezni fogják
jóakaratunkat, és a kölcsönhatás közöttünk pozitívan fogja érinteni a másikat is, tiszta és
őszinte lesz. Az ilyen magatartás is hat a többiekre, akárcsak az „országúti düh és harag”.
Az ilyen pozitív viselkedés erős, összetartó közösséget tud teremteni.
A harmadik technológia azt mondja, hogy egy kapcsolat során minden problémát
először úgy kell tekinteni, mint amelyik a mi hibánk – lett légyen bármiről is szó. Amíg
úgy véljük, hogy a nehézségért a másik fél a felelős, addig saját véleményünk foglyai
vagyunk, és a problémára nincs gyógyulás. A másik félre való mutogatással csak
fokozzuk a konfliktust, s ezzel nem segítünk sem magunknak, sem pedig a másiknak.
Ám ha a probléma okozójának saját magunkat tekintjük – mert valami olyasmit
mondtunk, amit félre lehetett érteni, vagy nem ajánlottuk fel a segítségünket, pedig
megtehettük volna, vagy mert valamit elkövettünk, amit nem is vettünk eddig észre –,
akkor elmozdulhatunk az anyagi tudattól egy magasabb szint felé. A konfliktusokat csak
ilyen magasabb szinten lehet helyesen kezelni, és ha mást nem, legalább egy jó
kiindulási pontot teremtettünk az elfogadható megoldás felé.
Jelenleg hadiállapotban vagyunk, és nincs időnk személyiségi problémákkal
foglalkozni! A személyiség egyszerűen olyasvalami, amit ebben a korban szedtünk fel
valahol valamilyen kulturális beilleszkedés alapján, és amit ebben a korban kell
megváltoztatnunk, vagy egy másikban el fogjuk veszíteni. A személyiség egyszerűen
valamiféle „fölösleges holmi”, amit felszedtünk valahogy, ám amennyiben fölösleges és
egészségtelen, ejteni kell! Nincs időnk arra, hogy egy helyben topogjunk vagy
lelassuljunk, mert valaki ferdén nézett ránk, mondott valami gorombaságot, elnézett
felettünk, vagy pedig félreértett valamit.
Ne feledjük, hogy egy konfliktust nem szabad negatív dolognak tekinteni, hanem
sokkal inkább egy következménynek, amely a gondolatainkra, magatartásunkra,
hitünkre, társadalmi rendszereinkre és struktúráinkra jellemző sokféleségnek a
kinövése. Leginkább pedig az a helyes, ha egy olyan szakasznak tekintjük, amelyben
tovább fejlődhetünk, és megtanulhatjuk, hogyan szolgálhatjuk még jobban egymást.
Hogy egy konfliktus létrejöjjön, ahhoz legalább két emberre van szükség, de csak egy
erős személyiségre ahhoz, hogy a konfliktus helyét a megoldás váltsa fel. Ha törődünk a
másikkal, akkor találunk erőt ahhoz is, hogy segítsünk és túllépjünk saját önzésünkön.
Tudnunk kell, hogy az élet minősége attól függ, hogyan szolgáljuk a másikat – ez az a
szempont, amelyből csak az igen erős és tudatos lélek képes kiindulni. Még ha valaki
meg is bánt egy ilyen tudatos lelket, akkor ez a lélek alázatosan vállalja azt a helyzetet,
amelyből még közelebb kerülhet Istenhez, még inkább gyakorolhatja az alázatot és a
szent szolgálatot. Az ilyen lélek még a legnagyobb ellenségét is szeretni fogja – ez a
transzcendentális tudat; nem az anyagi tudat vagy kevert hitbuzgalmi tudat. Az ilyen
lélek minden emberben meglátja Istent, és ily módon megtapasztalja az Isten-tudatot
mindenütt és mindenkiben.
W 166 X
Bhakti Tirtha Swami
A negyedik lelki technológia azt mondja, jó, ha tudod, hogy azok az emberek, akik a
mostani környezetedben élnek, ugyanazok is lehetnek, akikkel egy egész életet is le kell
majd élned, és akik ott lesznek halálod óráján is. Valóban meg kell értenünk ezt a
gondolatot, amely nemcsak egy elméleti feltételezés. Isten rendelte el minden
kapcsolatunkat, és csak tőlünk függ, hogy felhasználjuk-e őket lelki épülésünkre vagy
sem. Tudatunk mélységesen függ attól a társaságtól, amelybe kerülünk, és attól a
környezettől, amelyben megmártózunk. Ha egyszer együtt kell élnünk másokkal, akkor
mindent el kell követnünk azért, hogy egy felemelő légkör megteremtése érdekében
erősítsük a velük való kapcsolatunkat.
Tudatunk természete halálunk óráján határozza meg következő létünket. Ha
tudatunk megfelelő, egyenesen a lelki királyságba kerülünk. Ha nem, akkor majd
nagyon sajnálhatjuk, hogy elkötelezettségünk hiánya miatt elmulasztottuk az alkalmat.
Ezért ennyire fontos a másokkal való kapcsolatunk minősége. Azok, akikkel életünket
együtt töltöttük, segíthetnek nekünk ezt az értékes emberi vonást bölcsen használni –
ahogyan mi is nekik –, úgy hogy halálunk óráján lelkileg felkészültek leszünk.
Az erős család építése

Kelet-Afrikában él egy törzs, amelynek tagjai ismerik és használják a közösség erejét,
az elmúlással kapcsolatos szertartások (rítusok) hatalmát és a mantrának – a
körülményeinkre ható hangeffektusok használatának – a hatalmát. Ez a bizonyos törzs a
születést nemcsak fizikai eseménynek tekinti, hanem a lélek megérkezésének is az új
környezetbe.
Amikor egy házaspár kész gyereket nemzeni, az asszony először kimegy a
természetbe, hogy kapcsolatot teremtsen – mély, szemlélődő meditálás révén – a
lélekkel, amelyet méhébe akar fogadni. A meditáció során megpróbálja meghallani az
ezzel a lélekkel asszociálódó dalt vagy mantrát. Ha meghallotta ezt a dalt, akkor azt
megosztja a férjével. Amikor egyesülnek, hogy az új lélek megfoganjon, együtt éneklik a
dalt.
A férfi és a nő tudata a fogantatás alatt határozza meg annak a léleknek a minőségét,
amely a közösségbe kerül. Ennek az afrikai törzsnek a férfijai és asszonyai ismerik a
tudat fontosságát, és szándékos cselekedeteik révén magasabb rendű tudattal
rendelkező lelket hívnak meg a családba.
A modern világban túl sok lélek fogantatik a bujaság és az erőszak környezetében a
szeretet környezete helyett. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy annyi sok gyerek
erőszakos! Ha a tudatot a fogantatás alatt kapzsiság, manipuláció és egoizmus határozza
meg, akkor az ebből a kapcsolatból születendő gyerek is az önző individualizmus felé
orientált lesz. Az ilyen egocentrizmus sok problémához vezet, és több gyerek esetében
egy erőszakos, frusztrált, üres élet kezdetét jelenti.
Az említett afrikai törzsben a fogantatás után az anya és az apa a mantrát éneklik az
anyja méhében fejlődő magzatnak. Így a gyermek tudatát külső hangvibrációk pozitívan
befolyásolják már abban az időben, amikor a magzat még csak az anyja méhében van.
Közvetlenül a születés előtt az anya és az apa megosztják a mantrát a bábaasszonyokkal
és a közösség öregeivel, s ily módon közösen hívják a gyermeket az új környezetbe a
születés folyamata alatt.
Igazi közösségekben a bábaasszonyoknak és a törzs öregeinek kötelező részt venni
minden gyerek születésénél. Életünk fontos eseményei nem történhetnek meg úgy, hogy
csak egyedül vagyunk. Amint az említett törzsnél a gyerek lassan cseperedni kezd, és
elhagyja életének különböző szakaszait, ugyanazt a mantrát hallja énekelni. Minden
ünnep, minden siker, esetleg kudarc, vagy nagyobb probléma alkalmából a közösség
ugyanazt a mantrát énekli, hogy kimutassa közelségét és biztosítsa a támogatást.
W 167 X
A nyugati kultúrákban azonban az emberek egyszerűen a túlélésért is kénytelenek

megküzdeni, mert nem kapnak közösségi támogatást ahhoz, hogy megoldják az
együttélés különböző kérdéseit, és alkalmazkodni tudjanak az élet különböző
szakaszaihoz. Az elmúlással kapcsolatos szertartások (rítusok) azért fontosak, mert
fokozzák a hovatartozás érzését, és segítenek világosan megérteni, hogy mi is az egyén
felelősége a közösségen belül. Az elmúlással kapcsolatos szertartások továbbá alkalmat
adnak a közösség tagjainak ahhoz is, hogy tiszteljék az élet átmeneti szakaszait, és
megmutassák, hogy az adott időpontban milyenek az elvárások velünk szemben. S ami a
legfontosabb, az elmúlással kapcsolatos szertartások emlékeztetnek bennünket arra,
hogy hol is van a helyünk a világegyetemen belül, és hogy milyen kapcsolatban áll egy
adott ember élete a magasabb rendű lelki célszerűséggel. Mivel a modern társadalomban
nincsenek az elmúlással kapcsolatban szertartások vagy rítusok, ezért gyakran relatív,
átmeneti értékek alapján vagyunk kénytelenek dönteni anélkül, hogy megértenénk az ősi
bölcsességet és elnyernénk döntéseinkhez Isten áldását.
Az említett törzsnél egy személy mantrája az öregség ideje alatt, sőt a fizikai halál
után is megmarad. Egykor a közösség tagjai bizonyos hangvibrációk segítségével a
születést, azaz a léleknek az új környezetbe való a megérkezését üdvözölték, most pedig
azért éneklik a mantrát a halál után, hogy biztosítsák a biztonságos utazást és dicsőítsék
a lélek kapcsolatát Istennel. Jelzik, hogy a lélek jelenleg útban van következő
létezéséhez, és remélik, hogy talán visszatér egyenesen régi otthonába Isten országában.
Ezek a szertartások éles ellentétben állnak a modern technológiára és a durva
materializmusra épülő életstílussal. A modern társadalom olyan viselkedési formát
hirdet, amely nem fejleszti belső képességeinket, nem tudja megerősíteni az isteni
dolgokkal kapcsolatos tapasztalatainkat, és nem tud kilépni abból, amit látunk, hallunk,
érzünk, tapintunk és ízlelünk. Az ilyen életstílus rendkívüli módon korlátozott, és sok
mai problémánk épp ebből a szűk nézőpontból ered.
Az eddiginél még jobban kell figyelnünk a családra, ha sikeresek akarunk lenni a
nemzetépítésben és annak a környezetnek a feljavításában, amelyben élünk, mert a
család a bolygónk mikrokozmosza. Ha a család bomlani kezd, azt fogjuk látni, hogy a
társadalom nagyon gyorsan lecsúszik. A civilizáció és a magasabb rendű tudat gyorsan
hanyatlik, ha a család mind kevesebbet és kevesebbet jelent egy társadalomnak.
Együttműködés és a közösség
Egy közösségben az együttműködésnek különböző formái és módjai vannak. Például
az együttműködés lehet függőleges és vízszintes. Az egyszerű szolgálat – egy
feljebbvalónak, a főnöknek, az igazgatónak, a törzs időseinek, a mentornak, a gurunak –
függőleges együttműködés. Általában ha a közösség tagjai tisztelik a pozícióban lévő
embereket, akkor kevés idejük marad a többiekre. Ám az igazi együttműködésnek túl
kell lépnie a függőlegesség határain, és magába kell foglalnia a vízszintes szintet is.
A vízszintes együttműködés a függőlegesnél is fontosabb, mert az a mód, ahogy a
velünk egyenrangúakkal bánunk, jól mutatja evolúciónk igazi szintjét. A feljebbvalókkal
való függőleges együttműködés típusa természetünknek csak egyik aspektusa, amely
gyakran csak külsőség. Igazi énünk a vízszintes irányban mutatkozik meg teljesen, mert
igazi kapcsolatokat kell teremteni az emberekkel. Ez nem mindig könnyű.
Tulajdonképpen az a helyzet, hogy ha minél jobb kapcsolatokat ápolunk a velünk
egyenrangúakkal, annál hatékonyabbá válik függőleges viszonyunk is, mert a folyamat
során megtisztulunk.
Egy közösség minden erejét kapcsolatainak minőségétől kapja. És csakugyan, az
alkotás minden aspektusa megtalálható a kapcsolatokban, és mint lelki harcosoknak
minden tettünket annak a kapcsolattípusnak a természete alapján kell megítélnünk,
W 168 X
Bhakti Tirtha Swami
amelyet el szeretnénk érni. A közösségen belüli viszony erős kell hogy legyen, ellenkező
esetben minden ideiglenes és kozmetikázott lesz, amit a közösség épít.
Amennyiben úgy véljük, hogy az egyéni érdek fontosabb, mint a közösségi tudat, a
problémák és a megosztottság végtelen sorát keltjük életre. Tudnunk kell, hogy minden
összefügg és minden kihat mindenre. Mindent, amit Isten adott nekünk, tisztelettel kell
fogadnunk, és meg kell tanulnunk, hogyan használhatjuk azt javunkra anélkül, hogy
vissza is élnénk vele.
Konfliktuskezelés a közösségben
Ahol emberek vannak, ott különbségek is vannak. Ám egy különbség nem okvetlenül
kell hogy megossza az embereket. Tulajdonképpen ha a közösségnek van egy erős magja,
az ilyen nehézségek nem fognak tartós problémákhoz vezetni. Mint lelki harcosok, meg
kell hogy tanuljuk, hogyan kell a különbségeket értékelni, és tudnunk kell, hogyan
kezeljük őket oly módon, hogy inkább segítsék, mintsem hogy fenyegessék lelki
fejlődésünket. Egy erős közösség méltányolni fogja a különbözőségeket tagjai között, és
tudni fogja, hogy azok hogyan gyarapítsák és erősítsék a csoportot.
Egy közösségben állandóan hatunk mások tudatára, és ugyanakkor mások meg a mi
tudatunkra hatnak. Az Úr úgy rendezte a dolgokat, hogy a közösség tagjai segíthessék
egymás fejlődését. Például előfordulhat, hogy olyan emberrel kell együtt dolgoznunk,
akit nem igazán kedvelünk, ám az együttes munka során rádöbbenhetünk, hogy van mit
tanulnunk ettől az embertől, vagy épp fordítva, ez az ember szívesen tanul tőlünk. Ezért
van az, hogy amennyiben akarjuk is, akkor egy konfliktushelyzetet izgalmas kalandnak
is tekinthetünk saját magunk jobb megismerésére. Ez a hozzáállás a konfliktusok
megoldását sokkal simábbá teheti, s mi pedig majd úgy fogunk nézni egy konfliktusra,
mint a gondolatainkat, magatartásunkat és hitünket jellemző sokszínűség természetes
kinövésére. Egy konfliktus konstruktív kezelése alternatívákat teremthet a
gondolkodásban és a viselkedésben minden résztvevő javára, és alkotó módon történő
megoldásokat biztosíthat a közösség életének kihívásaira. S ami a legfontosabb,
tekinthetjük a konfliktust egy olyan folyamatnak is, amely abban segíthet bennünket,
hogy jobban megismerjük a másoknak nyújtható szolgálat különböző módjait.
Egy közösség sikere közvetlen kapcsolatban áll a konfliktusok megoldására való
képességével. Problémák természetesen adódnak, ám a siker attól függ, hogyan tudjuk
kezelni azokat a problémákat. Egy olyan közösség, amely nem képes egészséges
megoldást találni a problémákra, elkezd bomlani s végül saját magától teljesen leépül.
A pozitív közösségi környezet fenntartása

Ha az emberek összejönnek, a társalgás gyakran a személyes problémák körül folyik:
„Hadd mondjam el, milyen rosszul állok. Annyi problémám van. El sem tudod képzelni.
Beteg vagyok. Nem tudom a számláimat fizetni. Tegnap kikapcsolták a villanyt. A gázt
meg a vizet holnap kapcsolják ki. Az autót el kell adnom, és még a biciklim sem jó. Nem
is tudom, mihez kezdjek.” S a panaszáradat folyik, egyik panasz jön a másik után.
Természetesen van értelme megosztani problémáinkat másokkal, ám mi történik
akkor, ha minden egyes találkozás során valakivel az a valaki azt kívánja tőlünk, hogy
mindig hallgassuk végig panaszainak szinte végtelen listáját? Egy bizonyos idő után
mindenképpen kerülni fogjuk az ilyen személyt, mert sohasem hallunk tőle semmi jót,
és lassan belefáradunk abba, hogy egy ilyen határozottan negatív hozzáállású
életszemlélettel foglalkozzunk. Anélkül, hogy mesterséges módon lennénk optimisták,
azért mindig találunk valami jót is tapasztalataink sorában, még a legfájdalmasabbak
sorában is. A problémás emberek kihívást jelentenek számunkra abban az értelemben,
W 169 X
hogy nehéz felfedeznünk jó tulajdonságaikat, amelyek pedig ott lapulnak a felszín alatt,
és észre is vehetnénk őket, amennyiben hajlandóak is lennénk azokat észrevenni. Ha
szándékosan elhatározzuk, hogy meglátjuk a jót is a másikban, akkor mindenképpen
nagyobb esélyt kapunk arra, hogy felfedezzük minden emberi érintkezésünk értelmét.
Az a személy, aki bennünket szinte őrületbe kerget, nem véletlenül van jelen életünkben.
Hacsak nem vizsgáljuk meg mélyebben a helyzetet, nem fogjuk megismerni a
tanulságot, és nem fogunk vigaszt találni.
Ahogyan a jót mindig keresnünk kell az emberekben és a helyzetekben, a pozitív
környezet fenntartása közösségünkben úgyszintén kötelességünk. Ez azt jelenti, hogy az
ostobaságot tilos szabadjára engednünk, mert az lehúzza a közösség egészét. Ha a
vezetésed alatt álló emberek helytelenül viselkednek, akkor ennek a viselkedésnek véget
kell vetni. Ha engedjük a negativitást fejlődni, állandósítjuk a rendellenességet, s ezzel
nem szolgáljuk a közösséget.
Bár nem kényszeríthetünk egy személyt vagy csoportot bizonyos viselkedésfajtára, de
a viselkedést – a pozitív és a negatív viselkedést is – természetesen jóváhagyhatjuk. Ez
olyan erő, amelyről sohasem szabad megfeledkeznünk. Ha a negatív mintát nem sikerül
megváltoztatnunk, és a megfelelővel kicserélni, akkor a további kontaktust
megtagadhatjuk. Például, egy orvos szerepe az, hogy megállapítsa és kezelje a
betegséget. Ha a beteg nem hajlandó az orvos utasításait betartani, az orvos elküldheti a
betegét, mondván, hogy „sajnálom, nem fogadhatom el, mint pácienst”. Ellenkező
esetben az orvos szélhámos lenne, mert pénzt fogad el a betegtől, aki nem kap kezelést.
Ez olyasmi, mint amikor egy gyermek elkezd helytelenül viselkedni. Egy szerető
szülő, aki például már nem tud mit tenni az ellen, hogy gyermeke állandóan részegen
jön haza, egy bizonyos ponton a következőket mondja: „Ezt többé nem teheted meg
ebben a házban! Szeretlek, és nem akarom látni, hogy minden nap részeg vagy. Ha nem
akarsz megváltozni, el kell költöznöd innen. Nem akarok szemet hunyni viselkedésed
felett, és nem akarom ezt a stílust elfogadni.” Ez nem jelenti azt, hogy azonnal el kell
utasítanunk valakit, ha valami negatív dolog történik vele. Már beszéltünk a
konfliktuskezelés képességének fontosságáról, ám ez olyasmi, mint amikor valaki fejjel
megy neki a falnak újra és újra. Ilyenkor határozott lépésekre van szükség.
Néhány kimondottan negatív jellemű közösségi tag miatt egy egész közösség
fokozatosan lecsúszhat a sárga földig. Az emberek ezt belülről valahogy tudják; ezért van
az, hogy a szülők oly annyira gyanakvóak gyermekeik rossz barátaival szemben. Ha
negativitás vesz körül bennünket, ránk is ki fog hatni; ragályos.
Ugyanez vonatkozik a pozitív jellemű emberekre is. Érzelmi és mentális állapotunk
létrehoz egy energiamezőt, amely kihat másokra. Minden él körülöttünk, beleértve a
láthatatlan atmoszférát is környezetünkben. Ha másokat felemelünk, akkor képessé
tesszük őket, hogy kiterjesszék ugyanazt a pozitív energiát másokra is az ő saját
környezetükben. A pozitív energia végeredményben számtalan csatornán keresztül
visszatér hozzánk. Amint pozitív, felemelő környezetet teremtünk, azzal segítünk a
közösségnek, ahogyan saját magunknak is. Egy pozitív környezet fenntartása a
minimumra csökkenti a problémák számát, és ezzel segít a körülöttünk lévőknek a
fejlődésben.
Legyünk elkötelezettek
A történelemnek ez a szakasza rendkívül fontos időszak a komoly
kötelezettségvállalás szempontjából. Mint lelki harcosoknak, alapvető kötelezettségünk
az, hogy a nagyobb Isten-tudatot fejlesszük. Nincs vesztegetni való időnk. Szerte az
egész világon azoknak a közösségeknek, amelyekben lelki harcosok élnek, olyan
erőseknek kell lenniük, hogy mindenki többletenergiával telítődjék. Az embereknek
érezniük kell, hogy egy másik dimenzióba léptek, amikor ezekbe a közösségekbe
W 170 X
Bhakti Tirtha Swami
látogatnak. Látni fogják azt a szeretetet és tiszteletet, amellyel a lelki harcosok egymás
iránt viseltetnek, és úgy fogják érezni, hogy nekik is kötelességük csatlakozni hozzánk,
vagy pedig a saját közösségüket megalkotni.
Úgy kell szeretnünk egymást, hogy ez a szeretet állandó bátorítást is jelentsen
számunkra az eskühöz való hűségre, a folyamathoz való hűségre és az örökkévaló lélek
természetes pozíciójához való hűségre. Kérlek benneteket, halljátok meg szavam, amely
a lelki harcosokat fegyverbe és arra szólítja, hogy csatlakozzatok ehhez a lelki csatához,
és, mint szeretett Urunk szolgái, foglaljátok el természetes pozícióitokat. Ha ezt tesszük,
vigaszt találunk szívünkben még a legnehezebb időkben is.
Kérdés: Ön hangsúlyozta, mennyire fontos az egészség, a táplálkozás és a
természettel való kapcsolat. Ebben a kategóriában benne van a testmozgás fontossága
is? Ezt azért kérdem, mert már észrevettem, hogy amikor úgy érzem, hogy nagyon
elfáradtam vagy túl sokat dolgoztam, de utána legalább egy tizenöt perces sétát tehetek,
a fejem megint egészen tiszta lesz. Nem tudom, hogy ez a tulajdonképpeni testmozgás
hatása, vagy csak azért van, mert egymásra mosolygunk az emberekkel, és udvarias
frázisokat váltunk egymással, ám azt tudom, hogy ismét feltöltődöm energiával és
megint tudok a munkára összpontosítani. Ezt hogy magyarázná?
Válasz: Igen, a testmozgás igenis fontos abból a szempontból, hogy az ember

tudatosan magas szinten tartsa ellenálló-képességét a negatív erők befolyása ellen – az
emberek gyakran nem számolnak azzal, hogy a testmozgás mennyire hasznos az elme-
és a tudatállapotra. Könnyű észrevenni, hogy mennyire kell ez a szervezetnek. Ha valami
miatt aggódunk, akkor egész testünk megfeszül. Azaz a stressz nemcsak a fejünkben van.
Az olyan testmozgás, mint mondjuk a séta, kissé oldja ezt a feszültséget, és emeli a
tudatot, különösen akkor, ha olyan helyen sétálhatunk, mint egy park, erdő vagy
folyópart. De amikor sétálunk nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy „figyelmesen
sétáljunk”, azaz meg kell próbálnunk megosztani a szeretetet és együttérzést azokkal az
emberekkel, akikkel ennek során kapcsolatba kerülünk. Ez sok különböző pozitív és
felemelő formában vissza fog térni hozzánk. Ha az ember mondjuk annyira kedvetlen,
hogy senkit sem akar látni, akkor is elmehet a parkba, és mutathat egy kis szeretetet a
madarak, a tücskök, a kutyák vagy a macskák iránt, amely szeretet szintén visszatér
majd hozzá. Veszélyes dolog nem törődni az egészségünkkel.
Minden cselekedetünkben arra kell törekednünk, hogy figyelmesek is legyünk.
Mindennek van egy lényeges természete, és mindennek a lényege az Istenség Legfelsőbb
Személye. A figyelmesség azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk figyelni és mindenből
kihozni a lényeget, amely abban rejlik, hogy hogyan láthatjuk meg mindenben,
mindenhol és mindenkor Istent. A légzés, a séta, a hallás, a beszéd, a táplálkozás,
mindez mély értelmet is nyerhet és emelheti lelki életünket, de lehet az ellenkezője is:
értelmetlen evilági, üres cselekvés. Azt akarjuk, hogy belülről legyünk tartalmasak,
kívülről pedig fényt árasszunk – mi akarunk lenni maga a cselekvő szeretet. Az
embereknek, ha velünk érintkeznek, érezniük kell az emelkedettséget, a lelkesedést. Azt
kell érezniük, hogy még többet akarnak velünk érintkezni, és jól kell hogy érezzék
magukat és magát az életet társaságunkban. Ha valakiben sok az együttérzés és a hit,
akkor az másokból automatikusan és azonnal jó érzéseket vált ki. Ez pedig bennünket
arra ösztönöz, hogy még magasabbra emelkedjünk, s újabb sikereket érjünk el. Ez arra
ösztönöz majd bennünket, hogy még inkább szeressünk, mert a szeretet, az együttérzés
és a hit, az odaadás ragályos. Két választásunk van: vagy megfelelően figyelmesek
leszünk és csak a jó, pozitív dolgokkal érintkezünk, vagy pedig hagyjuk magunkat
megzavarni és kihasználni.
W 171 X
Sok információt sűrítünk össze, hogy könnyen elérhető legyen számotokra. Nemcsak
azért beszélünk, hogy szórakoztassunk vagy pedig személyesen kitűnjünk. Azt akarjuk,
hogy használjátok is ezeket a dolgokat az életben, lássátok, hogyan működnek, és
megosszátok a tapasztalatot másokkal. Az az idő elmúlt, amikor csak beszéltünk erről-
arról. Az az idő is elmúlt, amikor csak elmélkedni és meditálni kellett. Már régen nem
azért kell összejönnünk, hogy csak beszélgessünk.
Isten országát akarjuk megteremteni már itt ezen a földön, és kezdhetjük ezt azzal,
hogy halljuk és tovább adjuk. Arra bátorítunk benneteket, hogy fussatok, fussatok
ezekben a napokban olyan gyorsan, ahogy csak lehet, s igyekezzetek minél jobban
elmerülni a lelki életben. Ha nem fogtok elég gyorsan futni, akkor állva maradtok, és
megmérgez benneteket az a sok ostobaság, amely itt folyik, és nem fogjátok elnyerni
mindazokat a kincseket, amelyekhez pedig jussotok van. Nyújtsátok ki a kezeteket
ezekért a kincsekért, szeretteim!
Kérdés: Milyen felelősséggel tartozunk mint csoport a Föld és a társadalom

kollektív karmájáért?
Válasz: Ezen a téren nagyon nagy a felelősségünk. A védák körülményes

részletességgel írnak a karmáról. Itt van az ún. prarabdha karma, amely már érett, és
amelyért már megkaptuk a reakciót, az aprarabdha karma, amely még nem érett meg.
Aztán itt van a bijam karma, amely vetőmag állapotú, és a kuta karma, amely még egy
korábbi állapot. S aztán van egyéni karma, a nemek karmája, a faji karma, a törzsi
karma, a nemzeti karma, az egyetemes karma, s ezen felül még a különböző sajátos
csoportok karmája is. Mint e csoportok egyikének, a lelki harcosoknak az a feladata,
hogy fejlesszék a csapatmunkát, az erős családokat, az erős elkötelezettséget, valamint
az irányításra, a segítségre és az egymás kiegészítésére való hajlandóságot. Egy nap sem
múlhat el úgy, hogy ne ismernénk el az önzetlenség és az egymással való törődés
fontosságát. Amint cselekedeteink mindinkább pozitívak lesznek, úgy kollektív karmánk
is mindinkább jótékony hatású lesz, és kihat majd a közösség más aspektusaira is.
Láthatjuk, hogy ez a jelenség igen erősen működik olyan embereknél, akiknek erős hitük
és odaadásuk van. Hitük és odaadásuk ragályos.
A mai világ degradáltságának egyik oka a környezetünkben felhalmozódott negatív
karmikus energia. Mint lelki harcosoknak az a feladatunk, hogy saját példánkon
keresztül transzformáljuk ezt az energiát. Úgy kell élnünk, hogy szabadok legyünk a
karmától, vagyis anélkül, hogy olyan új problémákat hoznánk létre, amelyeknek
csapdájába eshetnénk. Ez esetben azok az emberek, akikkel találkozunk, nem fognak
bennünket lehúzni negatív energiájukkal, hanem fordítva, a mi természetesen kisugárzó
pozitív energiánk fogja felemelni őket.
A legnagyobb szolgálat, amit másoknak tehetünk, abban rejlik, hogy példás életet
élünk, mint az odaadás hordozói és a cselekvő szeretet modelljei. Másoknak abban
segíthetünk, hogy ők is felismerjék: Isten mindenki által elérhető, mert Neki nincsenek
kedvencei, és olyan szeretetet nyújt, amelynek nincsenek határai.
Kérdés: Eljártam az Ön előadásaira és legtöbb könyvét is olvastam. Ön nagyon

eklektikus, és megvan a képessége ahhoz, hogy nehéz kérdéseket egyszerű formában
adjon elő, és úgy, hogy a bonyolult témák is könnyűnek tűnjenek. Nekem személyesen
két alapvető gondom van. Az egyik, hogy az elmúlt évtizedekben a szektásság felgyorsult,
a másik pedig, hogy sok spirituális személy, aki a küldetése elején igencsak lelkesnek
látszott, mára már elvesztette a bátorságát, kétségbeesett és a partvonal felé kezd
tekintgetni. Mit mondhatna még, ami több hitet és elszántságot tudna nekünk, mint
lelki harcosoknak kölcsönözni?
W 172 X
Bhakti Tirtha Swami
Válasz: A Mahabharata, az ismert klasszikus indiai epika két ellenségeskedő család

története. Duryodhana király, a Kuru dinasztia feje eltökélte, hogy elpusztítja a Pandu
dinasztia fiait. Először ezt úgy próbálja megtenni, hogy egy nagy misztikus jógit, akinek
a neve Durvasa Muni, több ezer tanítványával együtt elküldi látogatóba a Pandavákhoz
egy nekik nem éppen megfelelő időben. Durvasa Muni arról volt híres, hogy megátkozta
azokat, akik megbántották vagy megsértették őt. Duryodhana király azzal a szándékkal
küldte el a jógit a Pandavákhoz, hogy – miután azok már túl lesznek az étkezésen, így
nem fognak tudni semmit sem adni a jóginak –, az dühében el fogja átkozni őket.
Yudhisthira, a Pandavák feje fogadta őket, de azt kérte tőlük, hogy először menjenek
és fürödjenek meg a folyóban és imádkozzanak, mielőtt ennének, mert az akkori
időkben ez volt a hagyomány. Draupadi, a jámbor feleség, kapta azt a feladatot, hogy
készítsen ebédet a vendégeknek. Teljesen kétségbe esve Draupadi Krisnát kérte, hogy
segítsen, mert a házban nem maradt semmi, amiből ebédet lehetett volna készíteni, s így
nem tudja fontos vendégeit megfelelően ellátni.
Amint így imádkozott, Krisna maga jelent meg előtte, és azt parancsolta, hogy neki is
adjanak ebédet. Draupadi, most már teljesen kétségbe esve, sírt, és elmondta, hogy
semmit sem tud adni az ő Urának sem, mert semmi sem maradt, csak egy szem rizs
egyik mosatlan edényének az alján. Krisna azonban boldogan elfogadta ezt, és teljesen
elégedett volt a felajánlott egy szem rizs mögött rejlő szeretettel és hitbuzgalommal.
Miután Krisna elégedetten távozott, Durvasa Muni és tanítványai a folyónál szintén
egészen elégedettek lettek, mert éhségük valami titokzatosan misztikus módon teljesen
eltűnt. S mivel semmi étvágyuk sem volt, zavarba jöttek, hogy nem tudnak majd enni a
házban, s ezért a fürdés után fogták magukat és haza mentek.
Ennek a történetnek fontos mondanivalója az, hogyha megvan a megfelelő tudatunk
és készségünk mások szolgálatára, s Isten is elégedett, rengeteg csoda fog történni,
bármilyen nagy kihívás vagy nehézség is merüljön fel előttünk.
Egy másik történet, szintén a védikus hagyományokból, ugyanezt a témát dolgozza
fel. Volt egyszer egy kisveréb, aki a tojásait az óceán partjainál rakta le, de az óceán
hullámai elvitték a tojásokat. A kisveréb arra kérte az óceánt, hogy adja vissza a tojásait.
Az óceán természetesen nem felelt. Akkor a kisveréb megfenyegette az óceánt, hogy ha
nem kapja vissza tojásait, ő bizony ez esetben saját kis csőrével kimeri az óceán összes
vizét. Amint elkezdte kis csőrével az óceán vizét meregetni, mindenki nevetett e
lehetetlen vállalkozáson. Ám a kis veréb csak folytatta a munkát, meregette a vizet
szorgalmasan, míg az esetről végül Garuda, a természetfeletti nagy madár is tudomást
szerzett. Tetszett neki a kisveréb elszántsága, s lejött a Földre, és felajánlotta segítségét,
vagyis azt, hogy csatlakozik a kis veréb erőfeszítéseihez, ha az óceán nem adja vissza
neki a tojásait. Az óceán, tudván, hogy Garuda erre mindenképpen képes, rettenetesen
megijedt és visszaadta a tojásokat.
Ezekben a nehéz időkben a lelki harcosnak ilyen elszánt és határozott álláspontra
kell helyezkednie. Igen, azok a problémák, amelyekkel szembe kell néznünk,
rettenetesen nagyok, és megoldhatatlannak tűnnek, ám sohasem szabad felednünk,
hogy ha megfelelő kitartással töltjük be szerepünket, a Legfelsőbb Úr el fogja küldeni a
segítőket. Ez a lelki hadviselés természete.
W 173 X
Végezetül hadd osszam meg még néhány gondolatomat, mielőtt még ráléptek a lelki
harcosok hadi ösvényére.
Sohase feledjétek:
Csak egy Legfelsőbb Isten van. S jutalmat annak megfelelően nyerünk, ahogy mi
mindannyian átadjuk magunkat Őneki.
Csak egy nemzet van: az emberiség nevű nemzet. Bár sok különböző faj, férfi és nő,
valamint törzs létezik, mi mindannyian azonos emberi vágyakon osztozunk, s a lélek
mindenkiben azonos.
Csak egy vallás van: a szeretet vallása. Egy nagy spiritualista egyszer azt mondta,
hogy „jó dolog egy vallásban megszületni, de nem abban az egyben meghalni”. Sok
vallási filozófia létezik, és sok vallási intézmény, ám a hittudomány végeredményben
arra épül, hogy mélyen szeretni kell az isteni párt, az Anya- és Atyaistent, valamint az
egész életet.
Csak egy nyelv van: az a nyelv, amelyen a szívünk beszél. Sokféleképpen tudunk
kommunikálni, de a legmélyebb és legegyetemesebb kommunikáció a szívünkön
keresztül történik. Mindannyian a végső vigaszt keressük a szív számára: a legmagasabb
rendű tudást, a legnagyobb szeretetet és az örök életet. Kedves és szeretett lelki
harcosaim, nagy munkát kell még végeznünk saját magunkon és az egész világban is,
hogy elnyerhessük ezt a legtisztább vigaszt.
W 174 X

Lelkiharcos 3

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Lelkiharcos 3

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Bhakti Tirtha Swami:

Lelki Harcos III.

Fordította: Dr. Ortutay Péter

Szeretnék bocsánatot kérni, amiért a társadalmi illemszabályok szerint szólítom meg

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy lefordíthattam sok-sok kihívó elképzelését,

Köszönöm Istennek és önnek a lehetőséget, hogy értesültem a könyvről, továbbá,

Látja, a Mindenható Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek: az a két személy, akik

3346 Bélapátfalva, József Attila u. 8/12.

2004. december 30.

A katasztrófák kimutatják igazi motivációinkat .................................................................... 39

Pszichikai manipuláció ............................................................................................................ 71

Az igazmondás ....................................................................................................................... 117

Az igazi kultúra ...................................................................................................................... 157

Szeretnék hálás köszönetet mondani mindazoknak, akik időt és fáradtságot nem

E könyv létrehozása terén mutatott kitartásukkal Önök az igazi lelki harcos

1893-ban a Vallások Világparlamentje létrehozott egy szervezett vallási

megoldások lehetőségeit, s megtegyék az első lépéseket a változások felé. A Parlament

Dr. Amy Marks,

A lelki harcosok nem hétköznapi értelemben vett hagyományos emberek, hogy ne

Az anyagi problémák lelki megoldása

Az isteni és démoni tudat

Ahogyan a fény is először bántja a szemünket, ha reggel felébredünk, éppígy ha

Nehéz időket élünk

A hátsó borítón olvasható szöveg:

A lelki harcos kötelessége, hogy kapcsolatot teremtsen az isteni hatalommal, és

Bhakti Tirtha Swami lelki tanítómester, író, a princetoni egyetem végzőse, a

Dr. Amy Marks,

Az emberiségnek választania kell

Az emberiség válaszút előtt

A világban háború dúl

politikai koalíció teljesen labilis és átmeneti. A nemzetközi hatalmi egyensúly állandóan

Egy elfelejtett örökség

A materialista világszemlélet torzításai

Nincs közösségi szellem

Ferde történelmi szemlélet

A modern társadalom evolúciója

A modern társadalom fogyatékosságai

különbségeket hangsúlyozza, függetlenül attól, hogy azok mennyire mesterségesek,

A reneszánsz: áldás vagy csapás?

egyeduralma jelentősen meggyengült az ellene indított támadások következtében, s ez

Az „amerikai álom” üressége

A lélek örökké valóságának tagadása

közösséget, az anyagi előnyökért és a magasabb pozíciókért való rivalizáló

Válasz: Háborúban minden fegyvert be kell vetni, és el kell jutni az emberek

hogy segítsek az embereknek szembenézni a nehézségekkel, és segítsek nekik legyőzni

Kérdés: Szólt a Föld meggyógyításának szükségességéről, hangsúlyozva, hogy

Válasz: Összességében minden személyi szintre vezethető vissza. A faj, a törzs, a

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

A világ most darabjaira hullik

Miért van ez?

A nagy átmenet előtt

A magasabb rendű tudat szükségessége

A jövő - próféciák és jóslatok

Asztrológusok jelentései a jövőről

A jövő - lélektani szempontból

Dr. Raymond Moody és a pszichomantia

Mit mondanak a piramisok?

A bennszülött amerikai idővonalak

Az iszlám a civilizáció bukását jósolja

Szűz Mária jelenései

A zsidó és keresztény vallási hagyományok

visszavonulás ideje, a megnyilatkozás megszűnése. A pralaja úgy is definiálható, mint

közvetlenül lesz hatással bolygónkra, vagy pedig megváltoztatja A Föld keringési