2021. 06. 14. Budapesti Negyed 32-33. 2001/2-3.

EPA Budapesti Negyed 32-33. (2001/2-3) Pótó

J.:
Rendszerváltások és... Wehner
T.:
Budapesti szoborművek
 

Budapesti emlékmű-metamorfózisok
1989-2000
 

________________

BOROS GÉZA

A köztéri emlékművek átalakítása a politikai rendszerváltozások kísérőjelensége:

minden új hatalom a
köztéri jelképeken keresztül is igyekszik meghatározni
és átértelmezni a múlthoz való viszonyát. Az
átalakítás csak egy lehetőség
az eszköztárból: a köztéri szimbolika átformálása a szobrok
megsemmisítésétől,
pusztulni hagyásától raktárba, szoborparkba száműzésen át az előző rendszer
által
politikai okok miatt eltávolított emlékművek visszahelyezéséig terjed.
A jelenségnek tehát alapvetően
történeti-politikai és nem művészeti oka van,
de mivel képzőművészeti alkotásokról van szó, a helyzetükben
történt változások
nemcsak társadalomtörténeti, hanem művészettörténeti (komplexen: kulturális
antropológiai) szempontból is érdekesek. A jelenség kezdőpontja az 1956-os
mártírok 1989-es
újratemetéséhez köthető. Ez az esztétikailag és érzelmileg
megragadható történelmi esemény volt a
rendszerváltozás szimbolikus pillanata,
amely a szocialista rendszer köztéri szimbólumainak legitimitása
szempontjából
mintegy határpontot képez. Ezt követően országszerte voltak emlékmű-átalakítások,
a
főváros megkülönböztetett szimbolikus szerepéből (és a Budapesti Negyed profiljából) következően
azonban e tanulmányban csak a budapesti történésekre
koncentrálok.[1]

Átalakulások

Az emlékmű-átalakítás kétféle lehet: spontán vagy hivatalos. A spontán átalakítás

(rongálás)
tulajdonképpen a szobordöntés enyhébb változata, és szempontunkból
akkor érdekes, ha a beavatkozást
nem követi sem helyreállítás, sem eltávolítás,
hanem az átalakított mű - megváltozott jelentéssel - tovább
funkcionál. Ebbe
a körbe tartozik - a vandál vagy anyagi motivációjú csonkítások kivételével
- valamennyi
szoborrongálás, minden esztétikai vagy politikai célú erőszakos
beavatkozás, amellyel az elkövető a köztéri
mű jelentését kívánja megváltoztatni.
   A spontán átalakítás bevált eszköze a festékszóró spray. Ennek esett áldozatul
például Laborcz Ferenc
1949-ben felállított felszabadulási emlékműve, amely
furcsa mód túlélte az 1991-92-es fővárosi
szoboreltávolítási hullámot. A rákoskeresztúri
Bakancsos utcai park eldugott sarkában felejtett
domborműves sztélé - rajta
galambot felröppentő klasszikus nőalak és ötágú csillag - 1992 körül egy
ismeretlen
"graffitiművész" keze nyomán világoskék bikinibe és tarajos punkfrizurába öltöztetve
jelenítette
meg a rendszerváltozás időszakának felszabadulás-élményét. Nemrég
újból megnéztem, hogy történt-e
valami azóta az emlékművel - ma is ugyanúgy
áll, csupán a kompozíció bővült néhány horogkereszttel.
Ezekben az esetekben
helyesebb átalakítás helyett inkább átalakulásról beszélni, hiszen a beavatkozás
folyamatos, kollektív és anonim.
   A happeningszerű, spontán átalakítás célja nemegyszer a hivatalos eltávolítás
siettetése, kiprovokálása.
Ez történt Varga Imre Kun Béla emlékművével, amely
1986-1992 közt a Vérmezőn állt. 1991 őszén - Kun
Béla zsidó származására utalva
- ismeretlenek Dávid-csillagot mázoltak az emlékmű hátoldalára.[2] Az
emlékfeliratos
gránitlapon pedig "Vörös gyilkosok!" spray-felirat jelent meg. 1991. október
23-án a Magyar
Demokrata Fórum I. és XII. kerületi szervezete, Velekei József
szobrászművész szervezésében, sötétkék
lepelbe csomagolta be az emlékművet.
A puskaszuronyokra fehér védőhuzatot, Kun Bélára fehér
szellemruhát és csörgősipkát
húztak. Az eseményről fotót közölt csaknem minden fontosabb újság. A
Népszabadság képaláírása: becsomagolták "mint méltatlan látványt". Az Új
Magyarország kommentárja:
"Kísértet járta be Európát... és most ilyen kísértetiesen fejeződik be a múlt."
A Magyar Fórum Kosztolányit
idézte, hozzátéve: "Kun Béla - ezúttal csörgősipkában
- másodszor is repül a budai Vérmezőről. A soha
viszont nem látásra!"[3]
      A spontán átalakítás speciális esete, amikor egy lebontott (vagy ledöntött)
emlékmű maradványa új
emlékművi funkciót kap. Ez történt a városligeti Tanácsköztársaság-emlékművel.
Kiss István
bronzkolosszusát 1992-ben a budatétényi szoborparkba helyezték
át, helyén maradt azonban a szobor
spirálisan emelkedő alépítménye, amelynek
csúcsára, a szobortalapzat betoncsonkjára Keglevich István
katolikus pap vezetésével
egy hatalmas vaskeresztet állítottak. A kereszt mellett magasodó,
csillagcsúcsdíszeitől
megfosztott zászlótartó oszlopokra nagyméretű fehér tábla került, a következő,
messziről is jól látható felirattal: "Itt állt a Regnum Marianum templom. Rákosi
Mátyás 1951-ben
leromboltatta." (A templomot 1919 után, a bolsevizmustól való
megszabadulás emlékére építették). A
kereszt előtt - mint egy virtuális templomban
- minden év szeptember 12-én, a lerombolás emléknapján
hálaadó szentmisét mutat
be a kommunista börtönöket is megjárt Keglevich atya.[4]

https://epa.oszk.hu/00000/00003/00025/boros.html 1/5
2021. 06. 14. Budapesti Negyed 32-33. 2001/2-3.

   2000. november elsején az emlékmű erőszak áldozatául esett: gimnazisták elfűrészelték,

és ledöntötték a
keresztet, a talapzatára pedig vörös csillagot festettek "Budapesti
Felszabadító Gárda" felirat kíséretében.
Az összetört fakereszt helyére néhány
napon belül egy vaspántokkal fűrészelés-biztossá tett új keresztet
állítottak,
az elfogott tettesek ellen pedig büntetőeljárás indult.[5] Az eset rávilágít a
politikai emlékművek
legitimitásának a sajátosságára is: egy építési engedély
nélkül, illegálisan állított köztéri emlékjel
megrongálói ugyanúgy büntetésre
számíthatnak, mintha "rendes" emlékműről lenne szó, a cselekmény
megítélésénél
ugyanis sokkal inkább a társadalmi-politikai értékítélet számít, mint a megrongált
mű jogi
státusa vagy esztétikai értéke.
   Az emlékanyag marginális részét képezik azok a funkció nélkül maradt talapzatmaradványok,
amelyeket -
pénz hiányában vagy hanyagságból - nem bontottak el. A tér-rehabilitációra
váró Köztársaság téren, az
egykori Kulich Gyula (ma Kálvária) téren, Rákoskeresztúron
vagy Óbudán az eltávolított kommunista
mártír-, illetve felszabadulási szobrok
pusztuló posztamensei ma is állnak. Ezek is "emlékművek" - a
rendszerváltozás
alkalmi mementói. Ahogy egy fiatal német művész, Lutz Jelinski Budapest emlékmű-
foghíjas
terein barangolva feljegyezte: "Kihúzott fogak, amelyek a fájdalmakra emlékeztetnek."[6]

Átértelmezések

Míg az emlékmű-átalakítás spontán formájában valamilyen egyéni vagy csoportvélemény

nyilvánul meg
radikális és illegális formában, addig a hivatalos átalakítás
a közhatalmi és "többségi állampolgári"
véleményt igyekszik konszolidált módon
kifejezni. Az eljáró szerv (eseteinkben: a kerületi, illetve a fővárosi
önkormányzat)
igyekszik hangsúlyozni, hogy "társadalmi kezdeményezésre" cselekszik.[7] A problémássá
vált emlékmű megrendült köztéri legitimációjának a helyrehozatala gazdasági
megfontolásoktól sem
mentes: átalakítani mindig olcsóbb, mint elbontani, egy
új szoborállítás költségeiről nem is beszélve.
      A szobordöntés esetében az aktus radikalizmusának van jelentése: a cél a szobor
mint kultusztárgy
szimbolikus és fizikai megsemmisítése. Az emlékmű-átalakítás
hivatalos válfaja ezzel szemben olyan, mint
egy plasztikai műtét: a cél, a
lehető legkisebb beavatkozással elérni a kívánt változást. A motiváció
sohasem
esztétikai (szemben a spontán átalakítás akcionizmusába keveredő naiv önkifejezési
szándékokkal); még sohasem találkoztam olyan emlékmű-átalakítással, ahol egyúttal
a mű eredendő
esztétikai hibáit is "kijavították" volna. Az átalakítás célja
(és oka) kifejezetten politikai, a mű politikai
jelentésének a megváltoztatására
irányul, s mint ilyen, magából a köztéri szoborállítás alapindítékából, a
nyilvánosság
uralásának a demonstrálásából következik. A hivatalos emlékmű-átalakítás -
bármennyire is a
szoborrombolás kulturált elkerülési módjának tűnik - voltaképpen
egyfajta nyilvános történelemhamisítás:
az emlékmű történetének, eredeti funkciójának
erőszakos megváltoztatásán keresztül a társadalmi tudat
manipulálása, az utókor
félretájékoztatása.
   Történetileg korrekt, a mű integritását, a szerző jogait nagyobb tiszteletben
tartó megoldás az lenne, ha
az átalakítás tényét valamilyen módon feltüntetnék
a művön (például a talapzaton tájékoztató táblát
helyeznének el, amely közölné,
hogy a mű korábban miként funkcionált). Marx és Engels Jászai Mari téri
szobra
kapcsán hasonló ötlettel állt elő 1992-ben egy drágakőcsiszoló: azzal a javaslattal
a fordult a
Főpolgármesteri Hivatalhoz, hogy tekintettel az eltávolítás költségére,
hagyják a helyén a szobrot, és
talapzatára helyezzenek el egy általa elkészíttetett
kőtáblát a következő felirattal: "Uram bocsáss meg
nékik, nem tudták, hogy
mit cselekedtek."[8] (Marx és Engels gránitalakja végül a Szoborparkba került;
a
szobor helyén ma szökőkút működik.)
   A jelentéskioltás, idézőjelbe tétel másik - passzív - módját fogalmazta meg
Wehner Tibor 1990-ben egy
debreceni emlékmű-konferencián: "A kemény, gyilkos
hazugságok helyett hirtelen kedvesen hazudozóvá
váltak ezek a szobrok. Kompromisszumos
megoldásra lenne tehát szükség: a központokban álló, a
hatalmas, valóban környezetidegen
művek szakszerű el-, illetve áthelyezése mellett a legtöbb művet a
helyén kellene
hagyni; lepje be őket a por, nője be a gaz, elhagyatottan, eredeti funkciójukat
elveszítve, de
eredeti helyükön őrizzék meg történetét, emlékét egy hazug,
művészetpótlékokat gyártó korszaknak."[9]
      Wehner javaslata a gyakorlatban csak elvétve talált követőkre. Elterjedt megoldási
formává vált
ugyanakkor a meglévő emlékművek feliratának korrigálása, kiegészítése,
és a régebbi emlékművek
bővítése, átalakítása "kombinált emlékművé". Mátyásföldön
az 1948-ban 1848-as centenáriumi emlékművé
átalakított turulos, első világháborús
emlékmű 1989-ben új feliratokat kapott: rávésték a második
világháborúra és
az 1956-os forradalomra emlékeztető évszámokat is. Az Orczy-kertben Vass Viktor
1928-
as, Árpád-kori magyar vitézt oroszlánnal ábrázoló első világháborús tiszti
emlékműve 1992-ben a második
világháborúban hősi halált halt magyar tisztek
emléke előtt tisztelgő feliratkiegészítést kapott. A kiegészítés
nem igazi
átalakítás, hiszen az eredeti rendeltetés nem szűnik meg, csak bővül. És bár
ez a fajta
beavatkozás organikus változtatásnak tűnik, mégsem igazán szerencsés
megoldás, hiszen alkalmas a
történelmi megítélés különbségeinek egybemosására,
sőt elfedésére, a stiláris anakronizmusról nem is
beszélve. Jól példázza ezt
Horvay János 1924-es műve, a Névtelen hősök emlékműve, amely 1924-ben
visszakerült
eredeti helyére, a Ludovika elé. A kőkoporsót tartó hátfal előtt Hungária ülő
alakja látható,
amint egy elesett tisztet tart a karjaiban. A talapzat hátoldalára
1993-ban, bajtársi adományból, a második
világháború katonahőseinek emlékezetét
megörökítő új domborművet helyeztek el, nem került viszont
vissza az emlékmű
eredeti, a felállítás körülményeit és a Horthy Miklós által történt felavatást
megörökítő
felirat.
   A felszabadulási emlékműveket közhelyszerű szimbolikájuk eleve alkalmassá teszi
a jelentésmódosításra.
Galambot eregető nőalakokból például egész szoborparkra
valót lehetne összeállítani mind a fővárosban,
mind vidéken. A pestszentlőrinci
Kossuth téren 1970-ben állították fel Buza Barna nagyalakú, pyrogránit
domborművét,
amelyen egy kendőt lobogtató nőalak látható röpködő galambok között.[10] Az átalakításhoz

https://epa.oszk.hu/00000/00003/00025/boros.html 2/5
2021. 06. 14. Budapesti Negyed 32-33. 2001/2-3.

mindössze a talapzatra applikált 1945-ös, fémből készült évszámot kellett kicserélni

"PAX" feliratra.
   Kispesten és Budafokon a szovjet hősi emlékműből szintén békeszobor lett. A
kispesti Városház (Lenin)
téren Tar István 1960-as, galambot röptető, robusztus
asszonyfigurájának, a budafoki Városház (Varga
Jenő) téren Ungvári Lajos 1962-ben
készített kecses nőalakjának a talapzatáról tüntették el a magyar és
cirill
betűs adorációs feliratokat, utóbbi helyen magát az architektúrát is elbontva.
      A Ferihegyi úti Felszabadulási emlékparkban Laborcz Ferenc 1970-ben készült,
stilizált galambokból
felfűzött, geometrizáló kompozíciójánál a csillagot és
a feliratokat távolították el, és a lecsiszolt oszlopra egy
a második világháború
elesettjeire emlékező feliratot véstek. Pestszentimrén a Címer utcai parkban
Martsa
István 1976-ban felállított békegalambos emlékkövén csak az ötágú csillagot
kellett lefaragni, és az 1945-ös
évszám elé 1939-et vésni: máris kész volt
a második világháborús monumentum.
      Ezeknek az alkotásoknak az átlényegülését a társadalmi emlékezetben még sokáig
gátolja a korábbi
rendeltetés terhes öröksége, hiszen a kívánt jelentésváltoztatást
nem lényegi - vagyis nem materiális és
esztétikai - változtatással szeretnék
elérni.

Áthelyezések

A Fővárosi Közgyűlés hosszas előkészítés után 1991 decemberében döntött a

Budapest köztereiről
eltávolítandó politikai tartalmú szobrok, emlékművek sorsáról.
Az eltávolított művek többségét az erre a
célra létrehozott - Eleőd Ákos építész
pályázatnyertes terve alapján kialakított - budatétényi Szoborparkba
helyezték
át.[11] Voltak művek, amelyeket véglegesen elbontottak, míg a határozat néhány
mű esetében
átalakítást, illetve temetői áthelyezést irányzott elő. Így lett
néhány szovjet hősi emlékműből temetői
síremlék.
      Kocsis András 1947-ben készült, újpesti szovjet hősi emlékművét már 1990-ben
elbontották. A
nagyszabású emlékmű főalakját, a géppisztolyos, szovjet zászlótartó
katona alakját (amelyet a Fővárosi
Tanács 1986-ban még "minőségi cserével"
újíttatott fel) a Megyeri úti temető szovjet katonai parcellájába
helyezték
át.
   Hasonló sors jutott a Vigadó téri szovjet hősi emlékműnek: Schall József vörösgránit
alkotását darabjaira
szedték, és a Rákoskeresztúri köztemető 215-ös parcellájába
szállították, ahol újra összerakták. A karcsú
obeliszk ma Vilt Tibor 1965-ben
készült, Pesterzsébetről áthelyezett, kevésbé sikerült - széttárt karú,
robosztus
nőalakot ábrázoló - felszabadulási emlékművével kombinálva alkotja a főváros
területén
exhumált és újratemetett szovjet katonák közös síremlékét.
   A temetői másodfelhasználás esete történt Rajk László egykori belügyminiszter
utcajelző emléktáblájával:
a Varga Imre által 1969-ben készített portrédomborművet
az utcaátnevezést követően 1995-ben ifj. Rajk
László a Kerepesi úti temetőbe
szállíttatta, ahol a munkásmozgalmi panteonból a 11. parcellába
áttemettetett
apja síremlék-reliefjeként funkcionál tovább. A horizontálisan elhelyezett
tábla "kimondottan
disszonáns hatást kelt, mivel egykor egy falfelületre készült,
és így teljesen más nézetre lett komponálva. A
Rajk-dombormű sorsa mégis a
síremlék és az emlékmű közti határ képlékenységét, a két műfaj
különbségének
negligálhatóságát bizonyítja."[12]

Átalakítások

Az emlékmű-átalakítás rendhagyó megoldásával (üzleti célú utóhasznosítás)

találkozhatunk Csepelen, ahol
a Tanácsköztársaság 61. évfordulóján átadott
szikratávíró-emlékműből - Vilt Tibor munkájából - autószalon
lett. A Csepel-sziget
bejáratánál épült ötvenkét méter magas acél adótorony azt a szikratávírót
szimbolizálta,
amelyen a kommün vezetői 1919. március 22-én hírül adták a világnak a magyar
proletariátus győzelmét. A funkcióját veszített emléktoronyra - a mai kor igényeinek
megfelelően -
rádiótelefon-antennákat szereltek fel, a csúcsáról lekerült a
vörös csillag, az alépítményt pedig - amelyet
korábban az MHSZ használt - 1992-ben
autószalonná építették át. A korábbi rendeltetésre csupán a
gránitfalon felejtett
emléktábla felirata utal. ("Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjtemény. Első
magyar
rádióállomás emlékműve".) A homlokzatra, az egykori osztályharcos felirat
helyére a forgalmazott
autómárkák (Opel, Seat, Daewoo) világító emblémája került.
      Kerényi Jenő 1951-ben készült Osztapenko-szobra a Budaörsi úton, a főváros
nyugati kapujában
évtizedeken keresztül fogadószoborként jelezte Budapest határát.
E funkciója pótlására a környékbeli
autókereskedők 1993-ban, az emlékmű bontásakor
kezdeményezték, hogy az üresen maradt talapzatra
kerüljön az autósok védőszentjének,
Szent Kristófnak a szobra. Varga Imrével el is készíttették a szobor
tervét,
amely hatalmas, keresztet tartó krómacél figura lett volna, alul, körben a
jelképcserét szponzoráló
autóscégek emblémáival.[13] Egy másik - hasonlóképpen
bizarr - elképzelés szerint a szomszédos
benzinkút üzemeltetői az Osztapenko-szobor
felfújható mását szerették volna reklámemblémaként a
benzinkút tetejére felrakni,
hasonlóan ahhoz, ahogy az Esso-kutakat díszíti a gumitigris. Ezekből az
ötletekből
szerencsére semmi sem lett, a hely jelképi átformálása azonban továbbra is
napirenden van.
Hamarosan új arculatot kap a környék: a Szoborpark építészének,
Eleőd Ákosnak a tervei szerint elkészül a
Szent Kristóf-híd, egy zöldnövényzettel
borított gyalogosátjáró, amellyel Budapest kapuja a monumentális
és bombasztikus
építmény helyett egy humánus gesztussal - az út fölött "lebegő", valószerűtlen
"ligettel" -
fogadja az érkezőket.[14]
      1989 előtt senki se gondolta volna, hogy a proletárdiktatúra kommunikációs
emlékműve egyszer még
kapitalista reklámhordozóvá válik, és a rendszerváltozás
idején sem gondoltuk volna, hogy egy ledöntött
politikai emlékmű egyszer még
díszítőszoborként újrahasznosítható lesz. 1999-ben ez történt ifj. Szabó
https://epa.oszk.hu/00000/00003/00025/boros.html 3/5
2021. 06. 14. Budapesti Negyed 32-33. 2001/2-3.

István
alkotásával, amely 1975-től 1992-ig - míg le nem döntötték - Csillaghegy szovjet
hősi emlékműveként
funkcionált. A Fővárosi Közgyűlés határozata alapján lebontásra
ítélt szobor eredetileg a Szoborparkba
került volna. A kitelepítés jogosságát
többen vitatták, hiszen a mű "átlényegítése" egyszerű átalakítással, az
ötágú
csillag és a feliratok eltávolításával is megoldható lett volna. A mielőbbi
eltávolítás hívei azonban
1992 júliusában ledöntötték a szobrot. Bátonyterenye
önkormányzata régóta szerette volna, hogy a helyi
Lenin-szobor megüresedett
talapzatára új műalkotás kerüljön, ezért nemrégiben megkeresték ifj. Szabó
István szobrászművészt, aki felajánlotta, hogy jutányosan elkészíti ledöntött
budapesti munkájának
rekonstrukcióját. A felújított kompozíció - nőalak, a
feje fölé nyújtott kezében egy (csillag nélküli) leveles
ággal - lényegében
azonos a csillaghegyivel. A mű új címe: Flóra. A megszállók dicsőségére emelt
győzelmi emlékműből így lett a virágok és a tavasz istennőjének a szobra.[15]
      Az extrém esetek sorát egy erőszakos átalakítással, a tabáni domboldalban az
amerikai magyarok
adományaiból épült 56-os obeliszk esetével zárjuk. Az Ócsai
Károly által tervezett, 1996-ban készült
emlékmű sikeres szobrászi átértelmezése
a megrendelők által előképként kijelölt, 1969-ben Los
Angelesben felállított
turulos emlékoszlopnak. A mű befejezésére mindmáig nem kerülhetett sor. 1997.
október 23-án ugyanis - a művész szerzői jogait és a köztéri emlékállítás szabályait
semmibe véve - az 56-
os veteránok egy csoportja saját ízlése szerinti, heroikus
harci jelenetet ábrázoló, színes műanyagból
készült "domborművet" szerelt fel
az obeliszkre. A radikális jobboldali körök által védelmezett és felszentelt,
névtelen és dilettáns alkotást - noha jogerős bontási határozat született az
ügyben - eddig senki sem merte
eltávolítani, a szobrászművésznek pedig a megnyert
bírósági per ellenére sem adták vissza az emlékmű
mellől puccsszerűen elszállított
több tonnás követ, amelyet a saját pénzén vásárolt, hogy a félbemaradt
emlékmű
domborművét befejezhesse.[16] Az 56-os szabadságharcosok dicsőségére emelt emlékoszlopból
így lett a veteránok erőszakos "köztéri igazságtételi" törekvéseinek szégyenoszlopa.

Átváltoztatások

A spontán és a hivatalos átalakítás határán létezik egy további, különleges

változata is az emlékmű-
átalakításoknak, amikor az emlékmű művészakció tárgya
lesz. A Vajda Lajos Stúdió és a Marosvásárhelyi
Műhely által 1991 márciusában
a Vigadó Galériában rendezett Unicornis című kiállítás szervezője, Novotny
Tihamér művészeti író és Elekes Károly képzőművész a Vigadó téri szovjet hősi
emlékművet szerette volna
átváltoztatni a kiállítás idejére: egy festett vászonsüveg
ráhúzásával ideiglenesen "egyszarvúvá" akarták
átalakítani a márványobeliszket.
"Az átalakítással, szándékunk szerint nyilvánvaló apolitikus tettként,
bizonyos
politikai és emberi gondolkodásmódok és magatartásformák szimbolikus értelmű
megtisztulására,
megtisztító metamorfózisára, az átváltozás szükségességére
kívánunk utalni. Az Egyszarvú ugyanis, bár
fantázialény, számunkra mégis szeretetteljes
fikció és jelkép! Állat, amelynek szarva gyógyító erejű (...), aki
felett csak
a tiszta szűznek van hatalma; vadászni rá csak a négy legfőbb isteni erényt
vagy tulajdonságot
megtestesítő négy kutya képes, úgymint: igazság, béke, irgalmasság,
igazságosság" - olvasható a
műleírásban.[17] A Főpolgármesteri Hivatal hozzájárulása
hiányában az elképzelés nem valósulhatott meg.
   A szoborletakarások sorában egy tisztán városképalakító célzatú, politikamentes
terv is akad. 1999-ben
Ábrahám Péter festőművész azzal a javaslattal fordult
a Főpolgármesteri Hivatalhoz, hogy saját költségén
"esztétikusan" megoldja
a belvárosi Vörösmarty-szobor téli letakarását. A szokásos téli védőcsomagolás
helyett egy tarka ponyva-festményt - "Tavaszi rügyezés" című alkotását - képzelte
el a szoborra. (A terv
művészi értékével kapcsolatban kételyek merültek fel,
így a megvalósítása elmaradt).
   A kommunista rendszer elsőszámú köztéri szobrának, a Gellért-hegyi Felszabadulási
emlékmű sorsának
a rendezése a rendszerváltozás kezdetétől fogva országos jelentőségű
problémaként merült fel. A
megoldást jótékonyan siettette egy avantgárd művészeti
akció, Szentjóby Tamás munkája, a Szabadság
Lelkének Szobra Projekt. Szentjóby
javaslata szerint: "Amikor változtatásra van szükség, két hibát kell
elkerülni.
Az egyik a túlzott sietség és könyörtelenség, ami pusztuláshoz vezet (a szobor
lebontása), a
másik a túlzott tétovázás és konzervativizmus, ami szintén veszélyes
(a szobor megtartása jelenlegi
állapotában). Nem kell minden, a fennálló rend
megváltoztatására vonatkozó kérést figyelembe venni.
Ugyanakkor az ismételt
és jól megalapozott panaszokra oda kell figyelni. Annak, amit az emlékművel
kapcsolatban teszünk, meg kell felelnie egy magasabb igazságnak, és nem szabad
önkényes és kicsinyes
motívumból fakadnia. (...) Véleményünk az, hogy a szobrot
nem kell lebontani, és nem kell megtartani, vagy
ami ugyanaz: el kell tüntetni
és ugyanakkor meg kell tartani."[18]
   Szentjóby elképzelése 1992 júniusában, a Budapesti Búcsún - a szovjet csapatok
kivonulásának ünnepén
- valósulhatott meg, amikor a művész néhány napra átváltoztatta,
"szellemruhába" öltöztette az emlékmű
nőalakját. A művész - mintegy a rendszerváltozás
ikonográfiai betetőzéseként - különös átalakítást,
transzmutációt hajtott végre
a művön, sajátos, egyszerre blaszfémikus és elgondolkodtató, tréfás és
megdöbbentő
megoldást adva (ha csak pár napra is) a szobordöntés, a szoboreltüntetés és
a
szobormegtartás dilemmájára. A fehér lepelbe burkolt szobor szellemként tűnt
fel a horizonton, a
kommunizmusnak a város fölött egyszer s mindenkorra ellebbenő
kísértetét jelenítve meg a vasfüggöny
leomlásának ünnepén, egy új korszak hajnalán,
kelet és nyugat határán. Szentjóby az akcióról
"ismeretterjesztő filmet" is
készített, amelyet a Magyar Televízió bemutatott. Ebben hangzik el Vitray Tamás
közvetítésében: "A Szabadság Lelkének Szobra kápráztató egyszerűséggel jelenik
meg a hegy csúcsán.
Nyugodt magabiztossággal hatja át a tájat. Érzelmileg és
gondolatilag a jelentések sokaságát ötvözi
magába: populáris és szakrális,
konkrét és absztrakt egyszerre. Egyszerre vidám, üde, tréfás, komoly,
ijesztő,
meglepő és átható. Legjobban esti, éjszakai kép illik a látványhoz. A felvétel
helikopterről, videóval
készült. A látvány - mint egy hallucináció."
Az akciót követően befejeződött az emlékmű hivatalos átalakítása: 1993-ban
a domborműveket befalazták,

https://epa.oszk.hu/00000/00003/00025/boros.html 4/5
2021. 06. 14. Budapesti Negyed 32-33. 2001/2-3.

a feliratokat és a cirill betűs neveket levésték.

(Az ötágú csillagot már a letakarás előtt levették, a
géppisztolyos katona
szobrát pedig a Szoborparkba helyezték át.) A negatív tartalmától megszabadított
emlékmű talapzatán ma a következő értelmező felirat olvasható: "Mindazok emlékére,
akik életüket
áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért."
      Attribútumaitól megfosztva, eredeti jelentését elveszítve a Gellért-hegyi Felszabadulási
emlékmű ma
"általános" szabadságszoborként funkcionál tovább. Ehhez azonban
szükség volt egy radikális művészi
gesztusra, amely mintegy felszabadította
a szobrot a politikai kultusz nyomása alól.

[1]A változások jegyzékét lásd: Szöllőssy Ágnes-Boros Géza: Budapest köztéri szobrai és emléktáblái 1985-1998. Bp.,
1998., 61-64. old. Cikkemhez felhasználtam több korábbi írásomat, így különösen: Újabb pesti szobrok (10). Kritika,
1994/11., 28-29. old.

[2]Fotóját közli: História, 1992/7., 28. old.

[3]Népszabadság, 1991. október 24., 4. old. Új Magyarország, 1991. október 24., 16. old. Magyar Fórum, 1991. október
31., 1. old.

[4]Különös mise egy fal nélküli templomban. Új Ember, 1999. szeptember 16., 12. old.

[5]A történtek összefoglalása: Magyar Hajnal, 2000. november, 3-5. old.

[6]Emlékezések lerakata. In: Budapest/Berlin. Kiállítási katalógus. Műcsarnok, 1994., 26. old.

[7]A társadalmi akciók korlátozása és a művészi érték védelme érdekében az 1991. évi XX. törvény 109. §-a a köztéri
műalkotások elhelyezéséről, áthelyezéséről, illetve lebontásáról szóló döntéshez művészeti szakvélemény beszerzését
írta elő az önkormányzatoknak.

[8]Az esetről dokumentumokat közöl: Pszt Magazin, 1992. augusztus 28., 18. old.

[9]Wehner Tibor: A hazugság emlékművei. Új Forrás, 1990/4., 110. old.

[10]A művet Rajna György Budapest köztéri szobrainak katalógusa című munkája (Bp., 1989., 536. old.) tévesen Vilt
Tibornak tulajdonítja.

[11]A Szoborpark kiterjedt irodalmához lásd az 1. sz. jegyzetben jelölt katalógus bibliográfiáját. Website:
www.szoborpark.hu

[12]Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető másfél évszázada. Budapesti Negyed, 1999. nyár, 122. old.

[13]A terv megtalálható a Budapest Galéria irattárában. Zsűriszáma: 129/1/93.

[14]Eleőd Ákos: Memento park. Projekt-terv. 1999, kézirat.

[15]Az esetről bővebben írtam: Szobor - second hand. Élet és Irodalom, 1999. augusztus 20., 16. old.

[16]Az emlékmű kálváriája várhatóan 2001. októberében ér véget, amikor a tervek szerint felkerül az obeliszkre az eredeti
dombormű.

[17]Dokumentumait közli: Novotny Tihamér (szerk.): Unicornis. Bp., 1991., 65-66. old.

[18]A Szabadság Lelkének Szobra Projekt műleírása. Bartók 32 Galéria, Bp., 1991. Kézirat.

EPA Budapesti Negyed 32-33. (2001/2-3) Pótó

J.:
Rendszerváltások és... Wehner
T.:
Budapesti szoborművek

https://epa.oszk.hu/00000/00003/00025/boros.html 5/5