EUjog ZV

HEJ EU jog záróvizsga vázlat – 2016.
tavasz 1
1. Az Európai Unió, mint nemzetközi szervezet, az EU nemzetközi jogi személyisége, nemzetközi
szervezeti tagsága és diplomáciai képviselete
AZ EU, MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET:

 Az államok hozzák létre és az államok részvételére épül
 Nemzetközi szerződésen alapul (multilaterális, konstitutív)
Az EU jelenlegi struktúráját a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés határozza
meg. Az EU jogi alapjait és működésének kereteit a tagállamok által kötött nemzetközi szerződések
adják (Alapító Szerződések).
 Saját alkotmánnyal rendelkezik
 Saját szervekkel rendelkezik (állandó struktúra, legalább két állandó szerv – plenáris és
adminisztratív)
Ugyanakkor speciális nemzetközi szervezet, mivel egy sajátos, államok feletti (szupranacionális), de egy
szövetségi állam szintjét el nem érő (szubföderatív) jogrend valósult meg további jogforrások, jogi aktusok
tömegével, kiterjedt igazgatási és bírósági gyakorlattal. Ezek alapján az EU egy sui generis jogintézmény.
A. Terület = Ebben a vonatkozásban az EU megegyezik az alapító tagállamok területének

összességével.
B. Népesség = Az uniós polgárság (ld. 41. tétel) intézménye az abban biztosított speciális
jogosítványokkal közvetlen kapcsolatot teremt az EU, mint jogi személy és az EU területén élő
magánszemélyek között.
C. Főhatalom = Szuverenitás.
ÁLLAM EURÓPAI UNIÓ

Nincs alávetve a nk-i jogközösség más Az alapító szerződések vonatkozásában alá
tagjának, de alá van vetve eredendően és van vetve a tagállamok akaratának és a
közvetlenül a nemzetközi jognak nemzetközi jognak.
Az EU hatáskörei annyiban teljesek és
Állami hatáskörök tartalmilag teljesek,
kizárólagosak, amennyiben azt a tagállamok
gyakorlásuk kizárólagos jellegű
szeretnék.
Szuverenitás jogi értelemben
Szuverenitásának korlátja a tagállamok
korlátozhatatlan, az abból eredő hatáskörök
döntése
gyakorlása nem vonható el a szuveréntől
AZ EU NEMZETKÖZI JOGI SZEMÉLYISÉGE:

A szuverenitással függ össze a nemzetközi jogi személyiség. Az államok sokáig kizárólagos jogalanyisággal
rendelkeztek a nemzetközi jogban. A nemzetközi szervezetek alapító okiratuk alapján rendelkeznek
nemzetközi jogalanyisággal. Ennek megfelelően pl. az Európai Unió jogalanyiságát a Lisszaboni szerződés
mondja ki. A nemzetközi szervezetek szuverenitása nem teljes (ellentétben az államokéval), tehát jogi
személyiségük is korlátozott. Minden ilyen szervezetnek külön meghatározott sajátos tartalmú és terjedelmű
a jogi személyisége. Felelőssége tényleges hatáskörén és pénzügyi autonómiáján múlik. Ez a jogalanyiság
tartalmában tehát nem egyenlő egy államéval.
Az EU egyedi sajátosságai miatt egyik klasszikus kategóriába sem sorolható, változó államközi
szervezetnek mondható, mely nemzetközi jogilag bizonytalan minősítést kap. Jellemzői:
 Kialakultak olyan állandó tagállam fölötti struktúrák, amelyek a törvényhozó, végrehajtó és bírói
hatalmi ág működésének tipikus jellegzetességeit vonultatják fel:
o Bizottság = egy szövetségi állam kormánya;
o Parlament = egy szövetségi állam alsóháza, amely az európai démosz szimbolikus akaratát
testesíti meg;
o Miniszterek Tanácsa (Európai Unió Tanácsa) = második ház, amely a tagállamok akaratának
összeredőjét vonja meg.
HEJ EU jog záróvizsga vázlat – 2016. tavasz 2
Ezek az intézmények azonban nem képesek arra, hogy akaratukat a tagállami szint alatt közvetlenül
kikényszerítsék, hanem csak az EuB-n keresztül, peres úton kényszerítik a tagállamot az EU intézményei és
szervei által kiadott rendelkezések végrehajtására.
Az EU tehát egy speciális, atipikus nemzetközi szervezet, 2009.12.01-től nemzetközi jogalanyisággal, mely
jogalanyiság
 származtatott, közvetett (tagállamoktól kapott);
 szubjektív harmadik jogalanyok tekintetében, de
 speciális az integráció sajátosságai, szervei, alapító szerződései miatt.
A jogalanyiság tartalma:
 szerződéseket köthet;
 jogok és kötelezettségek alanya lehet;
 diplomáciai képviselőket küldhet és delegációt fogadhat;
 nemzetközi jogsértésekért való felelőssége van.
Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az EURATOM.
EUMSZ 335. cikk: „Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek
biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és
idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli. Mindazonáltal
igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények
maguk képviselik.”
AZ EU NEMZETKÖZI SZERVEZETI TAGSÁGA

EUMSZ 220. cikk
(1) Az Unió megfelelő együttműködési formákat épít ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveivel és
szakosított intézményeivel, az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel,
valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel. Az Unió továbbá egyéb nemzetközi
szervezetekkel is megfelelő kapcsolatokat tart fenn.
(2) E cikk végrehajtásáért az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság felelős.
 Fontos lépés volt az, hogy a Lisszaboni Szerződéssel az EU jogi személyiséget kapott, tehát saját
nevében köthet nemzetközi szerződéseket.
 Létrehozták szintén Lisszabonban a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tisztségét (jelenleg
Federica Mogherini), akinek egyik legfontosabb feladata épp a külkapcsolatok összehangolása, és az
Unió egységes külső képviseletének biztosítása, ehhez hatásköröket is kapott. Munkájában az EU
Külügyi Szolgálat segíti, melyet irányít. A főképviselő a Bizottság külkapcsolatokért felelős
alelnöke, egyben a Külügyek Tanácsának (a Tanács egyik formációja) elnöke (itt a tagállamok
külügyminiszterei képviselik tagállamukat). Az egyes szervezetek munkájában az EU-t a Bizottság
képviseli.
2011-től az Európai Unió ún. szupermegfigyelői státuszt (enhanced observer status) kapott az ENSZ-ben
(Előtte 1974-től megfigyelő volt). A közösség állandó tisztviselőinek e státusz alapján joguk van egyebek
között
 felszólalni a közgyűlésben,
 javaslatokat tenni,
 módosításokat benyújtani, és
 megilleti őket a válaszadás joga is.
Mivel az EU nem ENSZ tag, az Európai Bíróság gyakorlata szerint a Biztonsági Tanács határozataiból csak
az kötelező az EU-ra, amely saját jogrendjével nem ellentétes.
Szavazati joggal ugyanakkor az Unió továbbra sem rendelkezik, és a különböző ENSZ-posztokra sem
delegálhat jelölteket.
EU DIPLOMÁCIAI KÉPVISELETE:
EUMSZ. 221. cikk

(1) Az Uniót a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben az Unió küldöttségei képviselik.
(2) Az Unió küldöttségei az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének irányítása alatt működnek. A
küldöttségek a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseleteivel szoros együttműködésben végzik
tevékenységüket.
A diplomáciai képviselet ellátása a Bizottság feladatkörébe tartozik.

A képviseletnek aktív és passzív oldala van:
AKTÍV: A Bizottság harmadik államokban képviseleteket létesít (több mint 100 ilyen van).
PASSZÍV: diplomáciai képviselők fogadását jelenti (az Unióhoz közel 200 állam és tucatnyi nemzetközi
szervezet akkreditált diplomáciai képviselőt)
2009. dec 1-ig az Európai Közösség delegációkat állított fel az egyes országokban, de dec 1. után az EU már
nagykövetségeket hoz létre saját nk. képviselete irányítására. Ezek az ún. uniós küldöttségek.
Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) az EU diplomáciai testülete, 2011-ben jött létre az EB és a

tagállamokat tömörítő Tanács külpolitikával foglalkozó szervezeti egységeinek összeolvadásával.
Támogatást nyújt az EU külügyi vezetőjének a közös kül- és biztonságpolitika irányításában.
Szerepe:
 irányítja az EU diplomáciai kapcsolatait az Unión kívüli országokkal;
 következetesebbé és hatékonyabbá kívánja tenni az EU külpolitikáját annak érdekében, hogy nőjön
Európa befolyása a világban;
 szorosan együttműködik a tagállamok diplomáciai szolgálataival, személyzetét a tagállamok által
delegált szakemberek alkotják;
 támogatja az EU-t a legfontosabb nk-i szereplőkkel kialakított stratégiai partnerségeinek ápolásában
és feltörekvő országokkal fennálló kapcsolatainak fejlesztésében;
 szorosan együttműködik az ENSZ-szel és más vezető hatalmakkal (USA, RUS);
Az Eu az alábbi tevékenységeket végzi elsősorban a világ különböző helyszínein:

 békeépítés politikai, gazdasági és logisztikai támogatásnyújtás révén;
 biztonság előmozdítását célzó polgári és katonai missziók működtetési világszerte a közös biztonság-
és védelempolitika égisze alatt;
 baráti kapcsolatok ápolása az EU-t övező országokkal az európai szomszédságpolitika keretében;
 fejlesztési segély nyújtása, válságreagálás, humanitárius segítségnyújtás, az éghajlatváltozás elleni
fellépés és az emberi jogok védelme.
Az EKSZ vezetője is Federica Mogherini. Ő egyben biztos is, és ő elnököl a Külügyi Tanács ülésein is,
melyeken a tagállamok külügyminiszterei vesznek részt. Az EKSZ munkájának eredményeképpen az EU
külpolitikája következetesebb és koherensebb lett.
2. Az Európai Unióhoz csatlakozás közjogi feltételei: az Alaptörvény E. §-ának értékelése, a belső jog
és az európai jog viszonya
A belső közjogban milyen feltételeknek kell meglennie ahhoz, hogy alkotmányjogilag „szabályos” legyen a
hatáskör-átruházás.
AZ ALAPTÖRVÉNY ’E’ CIKKÉNEK ÉRTÉKELÉSE

Ún. „csatlakozási klauzula” néven került be 2012-ben az Alkotmányba a 2/A. § az alábbi szöveggel:
2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi
szerződés alapján – az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió)
alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig –
egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás
megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési
képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Ez a klauzula az Alaptörvényben az alábbi szöveggel jelenik meg:

E) cikk
(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében
közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés
alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges
mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió
intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan kötelező magatartási
szabályt.
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz
az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Eredetileg tehát ez a rendelkezés kellett ahhoz, hogy az Alkotmány megadja a lehetőséget egy olyan
nemzetközi szerződés megkötésére, amely a jogalkotó joghatóság korlátozásával jár. Kifejezetten
nevesítésre került, hogy ilyen korlátozásra csak az Európai Unió tagjaként és az Európai Unió javára
kerülhet sor.
Az Alapító Szerződésekben ugyan nem szerepel, de az EU-ban általánosságban elfogadott, hogy a legkisebb
rendű EU-s norma is magasabb a jogforrási hierarchiában, mint a legmagasabb rendű belső norma. Az ’E’
cikk ezt próbálja árnyalni a (2) bekezdéssel, miszerint a közösen gyakorolt hatásköröknek az Alaptörvényből
kell eredniük. Így próbálja meg áthidalni a fentebb vázolt problémát, miszerint egy általános egyszeri
felhatalmazás gyakorlatilag alkotmánymódosítási lehetőséget adna az EU-s jogalkotók kezébe.
Az EU-t ez a cikk nem egy elkülönült, magasabb entitásként értelmezi, hanem a tagállamok olyan
uniójaként, amit e tagállamok közösen csinálnak. Tehát Magyarország az Unióra „csak” ráruházta a
hatásköröket, amit vissza is lehet venni adott esetben (nem átruháztuk).
Ez a bekezdés (2) tehát nagyon ügyes módon fenntartás fogalmaz meg, miszerint:
1. Ultra vires fenntartás: Az olyan uniós szabályokat, melyeket az alapító szerződésekben foglalt
rendelkezések megsértésével fogadnak el, nem köteles Mo. teljesíteni. (Hatásköri korlátozás: az unió
hatáskörének korlátozása értendő alatta). A nemzetközi szervezetek hatásköre származékos. Amit a
tagállamok maguktól elvettek és önként átadtak, azzal bír, arról alkothat jogot. Ha olyan másodlagos jogot
(rendeletet / irányelvet) alkot, ami nem épül az elsődleges jogra (hiányzik a felhatalmazás), az ultra vires
norma, nem érvényesíthető Magyarországon!
2. Alapjogi fenntartás: Mo. az unió jogát a maga alkotmányos berendezkedése útján hajtja végre, tehát az
Alaptrövényben az intézményekre ruházott hatáskörök szerint: vagyis az Unió nem adhat olyan hatáskört a
magyar intézményekre, amelyet az Alaptörvény amúgy nem ad nekik. Az Alaptörvény szabta korlátozások
az EU-nak is korlátok.
Ezek tehát elvi jellegű fenntartások. Fontosak olyan szempontból, hogy a szuverenitás elvesztésének
feltételei (önkéntesség, kölcsönösség, visszavonhatóság) fennmaradjanak. Ebből fakad az az elméleti
lehetőség is, hogy a tagállam a kilépés mellett döntsön.
ÚJDONSÁG!!!!
AB előtt E. cikkre épülő alkotmányértelmezés van folyamatban Ombudsmani Hivatal kért értelmezést a
migrációval kapcsolatban, az EU-ban hozott kvóta határozat (egyszeri intézkedés) kapcsán. A kvóta a
kollektív kiutasítás tilalmába ütközik (a befogadó állam számára is). Alapjogi fenntartás miatt nem
engedhető meg ez az intézkedés!
A BELSŐ JOG ÉS AZ UNIÓS JOG VISZONYA

A belső jog és az uniós jog viszonyának meghatározásakor a fő kérdés az, hogy milyen a két jog
hierarchiája, hogyan határozható meg a magyar jog rendszerébe beépülő uniós jog alkotmányos helye.
A viszony abban áll, hogy a csatlakozással egy új, kiterjedt normarendszer jelent meg a magyar jogrendben,
amely alkalmazásra várt. Mivel az Alaptörvény az Uniós jog helyéről illetve az alkalmazásának módjáról
kifejezetten nem rendelkezik, más úton kell megállapítani az uniós és a belső jog hierarchiáját.
A 1053/E/2005 ABH szerint a csatlakozási klauzulából konkrét jogalkotói kötelezettség nem származik. Az
Alkotmánybíróság e határozatában kimondta, hogy az EU alapító és módosító szerződéseit nem kívánja
nemzetközi szerződésként kezelni. A 72/2006. ABH is azt mondja ki, hogy az unió elsődleges és
másodlagos jogforrásai nem nemzetközi jogi természetűek, így az uniós jog és a belső jog esetleges ütközése
esetén alkotmányossági vizsgálat nem alkalmazható. Ezek alapján tehát egy kéttagú rendszer létezik, ahol az
uniós jog része a belső jognak, és e kettőtől elkülönül a nemzetközi jog, amelynek alkotmányos helyzete
meghatározott. A német jogrendszerben az uniós jog nem a belső jog része, önálló, autonóm jogforrás.
Összegezve az mondható el, hogy általában az EU szervei és a tagállamok is elfogadják az uniós jog
elsőbbségét, de a nemzeti jog szempontjából közelítve vitatott az egyes tagállamok alapnormái, nemzeti
alkotmányai feletti elsőbbség elfogadása.
Itt említeni kell az Internationale Handelsgesellschaft és a Solange I.- II. ügyeket:
Annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon a közösségi jog a TAGÁLLAMI

ALKOTMÁNYOKAT IS MEGELŐZI-E, a Bíróságnak az Internationale Handellsgesellschaft ügyben
nyílt lehetősége. A közösségi gabonaexport-engedélyekhez megkövetelt letét és a kukoricaexportőrök által
hivatkozott – német alaptörvényben megfogalmazott – gazdasági szabadságjogok, jogbiztonság és
arányosság elvének az ellentmondását vizsgálta.
Az Internationale H. kukoricaliszt exportjára kapott engedély lejárt, mielőtt az exportot teljes egészében
teljesítették. Mivel az exportot a határidőig nem teljesítették, így a közösségi rendelet szerint megfizetett
óvadék arányos részét lefoglalták. A cég vitatta az exportengedélyek és a hozzájuk kapcsolódó óvadékok
rendszerének az érvényességét. Kérdés: Az óvadék fizetési kötelezettség közösségi előírása sért-e olyan
alapvető jogokat, amelyeknek tiszteletben tartását a Közösség jogrendszerének biztosítania kell?
EuB: az alapvető jogok tiszteletben tartása azon általános jogelvek szerves részét képezi, amelyek
tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja. Kinyilvánította, hogy az alapvető jogok megsértésére való
hivatkozás nem érintheti a Közösség egy jogi aktusának az érvényességét vagy a hatályát az adott állam
területén.
Az EuB szerint a TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYOK, illetve az abban foglalt alapvető jogok SEM
KORLÁTOZHATJÁK a KÖZÖSSÉGI JOG érvényesülését, és úgy vélte, hogy az uniós jsz.-ok
érvényessége csak az uniós jog fényében vizsgálható.)
SOLANGE I: német Alkotmánybíróság: AMÍG az EU parlamenti képviselőket nem közvetlenül választják

és az alapjogok nincsenek tételesen leírva, addig fenntartják a jogot, hogy saját alaptörvényük bizonyos
rendelkezései az Unió ellenében is alkalmazandók.
SOLANGE II: megerősítették az előbbit azzal, hogy bár elismerték, hogy a parlamentet közvetlenül
választják, és az alapjogok tiszteletbn vannak tartva, de azért fenntartotta a német AB, hogy az alkotmány
sarkalatos rendelkezéseivel ellentmondó eu-s szabályoknál ellenállhatnak neki.
3. Az alkotmányos tényezők szerepe az Európai Unió és Magyarország intézményei közötti
viszonyban: az Országgyűlés és a Kormány
A tételben első körben tisztázandó, hogy mik azok az alkotmányos tényezők. Ahhoz, hogy a tétel későbbi
részében az Országgyűlés és a Kormány szerepét részletesen ismertethessük, fel kell vázolni Magyarország
jelenlegi alkotmányos berendezkedését, és egy-egy szóban beszélni kell arról, hogy ezek a tényezők milyen
kapcsolatban vannak az EU-val.
magyar tényezők főbb szerep az intézmények közötti viszonyban

Köztársasági Elnök Ep. választás kiírása, szerződések kötelező hatályának elismerése
Kormány ld. részletezve
Miniszterelnök Európai Tanácsban részvétel
miniszterek szakmai munka a Tanácsban
Alkotmánybíróság különös jelentősége a közösségi jog elsőbbsége okán lehet
Országgyűlés ld. részletezve
bíróságok előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezése
közigazgatás közreműködés a végrehajtásban, Európai Közigazgatási Térség
önkormányzatok pályázatok, regionális politika
Állami Számvevőszék Európai Számvevőszékkel kapcsolat
Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Európai Ombudsman
választójog EP választások kapcsán
önálló szabályozó szervek Irányelvek, Rendeletek végrehajtása
ügyészség Európai Ügyészség létrehozására Tanácsi rendelet előterjesztés megtörtént
MNB EKB, euro-csatlakozás feltételeinek megteremtése
honvédség, katonai műveletek válságkezelés, békefenntartás
rendőrség, nemzetbiztonság Schengen, bevándorláspolitika
Az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való kormányzati részvétel:

Az alábbi fórumok járnak el a közös tárgyalási álláspont kialakításában, illetve az eu-s tagságból fakadó
feladatok előkészítésében, végrehajtásának koordinációjában és ellenőrzésében, és döntenek az ezekkel
kapcsolatos kérdésekben:
 az EKTB szakértői csoportja
 az EKTB
 a közigazgatási államtitkári értekezlet
 a Miniszterelnökséget vezető miniszter által vezetett, eu-s ügyekkel összefüggő tárcaközi értekezlet
 a Miniszterelnökséget vezető miniszter
 a Kormány: döntési jogköre a politikai, gazdasági, költségvetési vagy társadalmi jelentőségénél fogva
az uniós döntéshozatali eljárásokban magyar érdekek szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy a
kormány általános integrációs politikája szempontjából meghatározó fontosságú kérdésekre, valamint
az EKTB vitás kérdéseire – a külügyminiszter és az érintett miniszter együttes előterjesztését
követően – terjed ki.
Az Unió azt várja el, hogy a tagállam a maga uniós koordinációs mechanizmusának kialakítása során a
specifikus alapelveket lehetőleg minél teljesebben figyelembe vegye és érvényesítse.
Államonként eltérő megoldások (mindig van egy pilótaszerv, amelyik ellátja a koordinációt):
 külügyi koordináció
 igazságügyi koordináció
 sui generis koordináció: Kifejezetten erre a célra létrehozott szervek, főhatóságok végzik az uniós
koordinációt, a tagállami szintű jogi szabályozást
 vegyes modell: Az előzőekben jellemzett modellek közül legalább kettőnek az elemei kombinálódnak.
Általában a külügyminiszter rendelkezik koordinációs hatáskörökkel, de bizonyos területek (pl az
uniós direktívák átvételével kapcsolatos jogszabály előkészítési koordináció) az igazságügyi miniszter
kezében vannak.
Az uniós koordináció fejlődése Magyarországon
 1996 - 2004 : külügyi koordináció
 2004 - 2006 : sui generis koordináció
Kormányzati szinten a koordinációs hatáskörök a külügyminisztertől átkerültek egy tárca nélküli
miniszterhez, az uniós ügyekért felelős tárca nélküli miniszterhez. Közvetlenül irányított két nem
minisztériumi jogállású központi szervet:
 Európai Ügyek Hivatala – sui generis koordinációs szerv
 Nemzeti Fejlesztési Hivatal – az Unióval kapcsolatos fejlesztéspolitikai döntések előkészítése
Interminiszteriális szinten a koordinációnak a fóruma az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság
(EKTB), amely állandó jelleggel működő multilaterális tárcaközi bizottság, amelyben minden olyan
minisztérium és főhatóság vezető képviselője részt vett, amelyik uniós hatáskörbe tartozó ügyekben
érintett lehet.
 2006 – 2014 : külügyi koordinációhoz való visszatérés (meghatározó mértékben külügyi, részben
igazságügyi, részben sui generis).
A koordináció központi fóruma összkormányzati szinten a kormány plenáris ülése.
 2014 - : miniszterelnökséget vezető miniszteri koordináció + EKTB
Az EKTB:
Az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való kormányzati részvétel összehangolásáról és az
Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságról az 1169/2010. (VIII. 18.) Korm. határozat tartalmaz
rendelkezéseket. A jogszabály 2010.09.17. napjától hatályos.
Az európai uniós tagságból fakadó előnyök kihasználásban és a kötelezettségek tejesítésében kiemelkedő
szerepe van egy átlátható, a feladat- és hatásköröket pontosan meghatározó, együttműködésen és
információáramláson alapuló koordinációs rendszernek. A hazai koordinációs rendszer központi eleme az
Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB).
Az EKTB az uniós ügyek koordinációjának hatékony fóruma. Az alulról építkező és minden érintett tárcát
bevonó koordinációs rendszer lehetővé teszi, hogy a döntések jelentőségükhöz igazodva a legmegfelelőbb
szinten szülessenek meg. Az EKTB megfelelő keretet teremt ahhoz, hogy az ún. stratégiai kérdésekben
minden esetben a megfelelő, politikai szintű döntéshozó szint (szükség esetén a Kormány) döntsön.
Az EKTB hetente legalább egyszer egyeztető ülést tart. Üléseit a Miniszterelnökség EU-ügyekért felelős
államtitkára (az EKTB elnöke) vezeti.
Tagjai a miniszterek és az államtitkári értekezleten képviselettel rendelkező kormánybiztosok, a központi
államigazgatási szervek vezetői által kijelölt vezető vagy vezető beosztású köztisztviselők.
Az EKTB állandó napirendi struktúrával rendelkezik:
 COREPRER I. és COREPER II. ülések mandátumának megtárgyalása és elfogadása.
 Előkészíti a miniszteri tanácsüléseket.
 Beszámoltat a lezajlott tanácsülésekről.
 Áttekinti a fontosabb munkacsoporti szintű fejleményeket.
 Elfogadja az új uniós tervezetekre vonatkozó induló tárgyalási álláspontokat, az országgyűlés
részére készülő tárgyalási álláspontokat, valamint a kötelezettségszegési és bírósági eljárásokhoz
kapcsolódó intézkedéseket.
 Áttekinti az Európai Parlament és az Európai Bizottság aktuális kérdéseit.
 Előkészíti az uniós tagsággal kapcsolatos előterjesztéseket.
Az álláspontok kidolgozásában kiemelt szerepet játszanak az EKTB tematikus szakértői csoportjai,
melyekben a főfelelős tárca vezetésével az érintett tárcákkal együttműködve folyik a munka. A mintegy 52
szakértői csoport biztosítja, hogy a tárcaközi koordináció elvei mentén egységesen és minden szempontot
figyelembe véve szülessenek meg a kormányzati álláspontok.
Az EU-val összefüggő hazai kormányzati tevékenységek irányítása és összefogása érdekében hozták létre.
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény az tartalmazza az Országgyűlés és a Kormány, az
uniós ügyekben való együttműködéséről szóló szabályokat.
A törvény 16. §-a szerint az Országgyűlés megalakulásakor kötelezően létre kell hozni az európai uniós
ügyekkel foglalkozó állandó bizottságot. A törvény szerint ugyan a Kormány képviseli Magyarországot az
Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben, de e felett az Országgyűlésnek ellenőrzési
joga van, melyet országgyűlési bizottság útján is gyakorolhatja.
Országgyűlési jogkörök / kormányzati kötelezettségek:
 tájékoztatás
 egyeztetés
 ellenőrzés.
A Kormánynak az Országgyűlés felé fennálló tájékoztatási kötelezettsége teljes körű. A törvény
értelmében a Kormány biztosítja a hozzáférést az Országgyűlés számára minden uniós jogi aktus-
tervezethez, javaslathoz és dokumentumhoz. A Kormány a soros tanácsi elnökségi félév elején megjelöli
azokat az európai uniós tervezeteket, amelyek álláspontja szerint Magyarország szempontjából rendkívüli
jelentőségűek, ezért indokolt, hogy az Országgyűlés tárgyalja azokat. Az Országgyűlés bármely uniós
tervezettel kapcsolatban tájékoztatást kérhet a Kormány tárgyalási álláspontjavaslatáról, illetve a
Kormány bármely uniós tervezettel kapcsolatban megküldheti tárgyalási álláspontjavaslatát az
Országgyűlésnek. Az álláspontjavaslatnak tartalmaznia kell:
 az uniós tervezet tartalmának összefoglalását;
 a döntéshozatali eljárás megjelölését;
 a tervezet elfogadásának várható menetrendjét;
 a Kormány tárgyalási álláspontját;
 az uniós tervezet elfogadásából adódó hazai jogalkotási feladatokat.
Az Országgyűlés bővített álláspontjavaslatot kérhet, melynek az előbb felsoroltakon túlmenően
tartalmaznia kell:
 az uniós tervezet tárgykörére vonatkozó hatályos magyar és európai uniós jogszabályok megjelölését
 a tervezet várható gazdasági, költségvetési és társadalmi hatásainak bemutatását
 az uniós intézményeknek és tagállamoknak az álláspontjavaslat elkészítésekor ismert véleményét
Az Országgyűlés az uniós tervezettel kapcsolatos álláspontjáról állásfoglalást fogadhat el. Az
Országgyűlés megjelöli azokat a szempontokat, amelyeket az Európai Unió döntéshozatali eljárásában
szükségesnek tart érvényre juttatni.
A Kormány az országgyűlési állásfoglalás alapulvételével alakítja ki a döntéshozatalban képviselendő
álláspontját. A minősített többségű törvényhozási tárgykört érintő uniós tervezetek tekintetében a
megfogalmazott állásfoglalástól a Kormány csak indokolt esetben térhet el. Az Országgyűlés Európai
Ügyek Bizottságának állásfoglalása tehát nem kötelező, azonban a Kormány annak alapulvételével alakítja
ki álláspontját, illetve minősített többséget érintő kérdésekben attól csak indokolt esetben térhet el.
A törvény értelmében az Európai Unió döntéshozatali eljárásában képviselendő tárgyalási álláspontok
kialakításakor a Kormánynak és az Országgyűlésnek egyaránt szem előtt kell tartania, hogy az
egyeztetéseket az európai uniós döntéshozatali napirendhez igazodva, kellő időben kell lefolytatni. A
tervezet egyeztetési eljárása lezárul:
a) az egyeztetési eljárással érintett uniós jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő
kihirdetésével,
b) az Országgyűlés megbízatásának megszűnésével, vagy
c) az Országgyűlés erre irányuló döntésével.
A Kormány az Európai Tanács üléseiről és a stratégiai jelentőségű európai uniós eseményekről
rendszeresen tájékoztatja az Országgyűlést. A házelnök kezdeményezésére ezen eseményeket megelőzően
a miniszterelnök tájékoztatja az Országgyűlés Európai Uniós Konzultációs Testületét. A
miniszterelnök az Európai Tanács ülését követően, az ülés kimeneteléről szóban tájékoztatja az
Országgyűlés ülését. A Kormány évente tájékoztatja az Országgyűlés ülését Magyarország európai uniós
tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről.
Az egyeztetési eljárásról:
A fenti feladatkörök közül az egyik legfontosabb az egyeztetési eljárás, amelyről az országgyűlésről szóló
törvény külön fejezetben rendelkezik. Az eljárás nem más, mint az Ogy. és a Kormány együttműködése EU-
s ügyekben. Lényege, hogy a kormányzati részvétellel működő Eu-s intézmények tevékenysége felett az
Ogy. ellenőrzési jogokat gyakorol. A szabályok arra vonatkoznak, hogy ezt a jogát hogy teheti meg az Ogy.
Az eljárás gyakorlatának kialakítása a résztvevők feladata, mivel az csak garanciális pontokon van
szabályozva.
A szubszidiaritás vizsgálatáról:
 Az Ogy. az európai uniós tervezetekkel kapcsolatban állást foglalhat a szubszidiaritás és arányosság
elvének érvényesüléséről.
 Az Ogy. az EUSZ, az EUMSZ, illetve az EURATOM létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt 2.
jegyzőkönyv szerinti, az Európai Unió intézményeinek küldött indokolt véleményéről tájékoztatja a
Kormányt.
 Az Ogy – az EU jogalkotási aktusának kihirdetését követő egy hónapon belül – kezdeményezheti,
hogy a Kormány az EUMSz 263. cikke szerint nyújtson be keresetet az Európai Unió Bíróságához
arra hivatkozással, hogy az Európai Unió jogalkotási aktusa a szubszidiaritás elvét sérti.
Az Ogy. a kezdeményezésében megjelöli azokat az érveket, amelyek alapján a jogalkotási aktust a
szubszidiaritás elvét sértőnek tartja. Az Ogy. kezdeményezése alapján a Kormány – az EUMSz 263.
cikkében meghatározott határidőn belül – keresetet nyújt be az Európai Unió Bíróságához, vagy a
kereset benyújtását az indokainak részletes megjelölésével elutasítja. A kereset benyújtását, illetve a
benyújtás elutasítását megelőzően a Kormány az Ogy. kezdeményezésében foglaltakról egyeztetést
kérhet. Ogy. kezdeményezés alapján benyújtott kereset esetében a keresetről, valamint az eljárás
során keletkezett egyéb iratról annak benyújtását, illetve kézhezvételét követően a Kormánynak
haladéktalanul tájékoztatnia kell az Országgyűlést. Ha az Ogy. az EUSZ 48. cikk (7) és az EUMSZ
81. cikk (3) alapján kifogást tesz, tájékoztatnia kell a Kormányt.
Ez az ún. sárgalapos eljárás, melynek célja a szubszidiaritás elvébe ütköző kezdeményezések esetén a
Bizottság rábírása a tervezet felülvizsgálatára.
Ha a Bizottság a tervezetet ennek ellenére fenntartja, a parlamentek egyszerű többséggel ezután is
elutasíthatják azt. Ez utóbbi a narancssárga lapos eljárás. Ez esetben a Tanács és az Európai Parlament
dönt a jogszabály további sorsáról.
4. Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai
Integráció – részek egyesülése, közös egység kialakítása gazdasági, politikai, jogi, intézményi, kulturális és
egyéb területeken.
Az integrációs folyamat kibontakozásának fő történelmi mozgatórugói
 kooperatív és konfrontatív stratégia küzdelme
 gazdasági racionalitás
 politikai racionalitás: a világháborúkban győztesek is vesztettek (gazdasági, társadalmi veszteségek)
 keresztyénség
 művészet
Az integráció fő céljai
 a gazdasági jólét biztosítása
 a béke és a biztonság, a személyes kibontakozás biztosítása, érvényre juttatása
 az élet minőségének javítása.
1923. Gróf Coudenhove Kalergi: Pán Európa mozgalom elindítója – Európa egyesítése céljából.
1952-ben indult újra a mozgalom. Habsburg Ottó lett az elnöke.
Meg kell teremteni azokat a pontokat amik segítenek az egységesítésben:
 közös érdekpontok
 közös cselekvés azokban a helyzetekben ahol közös a haszon.
 fontosabbá kell tenni azt, ami összeköt, mint ami szétválaszt.
1946 Churchill Fultonban hidegháborúról beszéd
Zürichi beszéd: Európai Egyesült Államok távlati céljai
1947. Marshall segély: Európai újjáépítési program, az USA 1948-52 között 112-13 milliárd dollárnyi
segélyt nyújtott Nyugat Európának a termelés, ellátás, szolgáltatások helyreállítására, fejlesztésére. Ennek
szervezésére jött létre 1948-ban OEEC Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (utódja 1961-től
OECD). A Szovjetunió és nyomására a megszállása alatt lévő országok visszautasították a segélyt.
1949. A szocialista országok létrehozták a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanács).
1948. Hágai konferencia – Európa Tanács megalakulása (az EU-tól független) 1949-ben.
Az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata betartatása, államok közötti kapcsolatok, emberi, polgári, kisebbségi
jogok, nemzetközi politikai normák rendszere (1990-ben Magyarország is tagja lett)
Elképzelés: a résztvevő demokratikus államok lépésről-lépésre közelítik egymáshoz jogrendjüket és politikai
berendezkedésüket, ez egyre szorosabb szövetséghez vezet. Helyette: klasszikus nemzetközi szervezetté
vált.
1949. NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete)- a nyugati országok védelmi szövetsége. NSZK 1955-
ben csatlakozott.
1955. Varsói Szerződés – szocialista országok katonai szervezete.
1950. 05.09. (Európa Nap) Robert Schuman (Schuman Deklaráció) terjesztette elő, Jean Monnet Európa
koncepciója alapján: fizikailag is lehetetlenné tenni egy Német-Francia háborút és minden háborút.
Zseniális elképzelés volt. Tudták azt, hogy a szén és acéltermelés nemzetközi kontroll alatt tartása
lehetetlenné teszi, hogy bármelyik résztvevő állam háborút indítson a másik ellen. Ugyanakkor a német szén
és acéltermelés Európa gazdasági motorja, melynek a kellő nemzetközi garanciák mellett történő
újraindítása egész Nyugat-Európa gazdaságát lendületbe hozhatja.
Konrad Adenauer német kancellár, Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök és Paul-Henri Spaak belga
miniszterelnök. Ők, Schumann és Monnet az EU alapító atyái.
Az Európai Szén-és Acélközösséget (ESZAK) megteremtő Párizsi Szerződést 1951. április 18-án 6
európai állam (Franciao., NY-Németo., Luxemburg, Belgium, Hollandia, Olaszország) kötötte meg és 1952.
január 1-jén lépett hatályba.
A Párizsi Szerződés csak a szénre és az acélra kiterjedő integráció kialakítását tűzte ki célul, és valósította
meg, két átmeneti időszakkal számolva. Az első öt év alatt a tagállamok vámuniót valósítottak meg, míg a
második öt- éves időszakban kiépítették a közös piacot. A vámunió azt jelenti, hogy az adott szektor
tekintetében a tagállamok között szabadon (vám- és illetékmentesen) áramlik a két ún. gazdasági szabadság:
az áru és a szolgáltatás, míg külső (harmadik) államok irányába egységes vám-tarifa rendszer működik. A
közös piac már négy gazdasági szabadság szabad áramlásának megvalósulását jelenti: immár a tőke és a
munkaerő is szabadon áramlik a tagállamok között. Az ESZAK szervezeti struktúrája a következő volt:
Főhatóság, Miniszterek Tanácsa, Közgyűlés és Bíróság.
A szerződés alapján az ESZAK nemzetközi közjogi értelemben is jogi személynek számított. A szerződést
50 évre kötötték, így az 2003. január 1-jével megszűnt, joganyaga és struktúrái az Európai Közösségbe
olvadtak.
Bár az Egyesült Királyságot is felkérték a csatlakozásra, ő helyette 1960-ban létrehozta az EFTÁT (Európai
Szabadkereskedelmi Társulás). Az EGK versenytársaként kezdte meg működését, tagjai azonban
folyamatosan csatlakoztak az EGK-hoz. Mára mindössze 4 ország maradt a tagja: Norvégia, Svájc,
Izland, Liechtenstein.
Az EGK és az EFTA 1992. május 2-án aláírta az Európai Gazdasági Térség (EGT) létrehozásáról szóló
szerződést, mely 1994. január 1-jén lépett hatályba.
Franciao., Németo., Olaszo. és a Benelux államok 1952. május 27-én szerződést írtak alá az Európai
Védelmi Közösség létrehozásáról. Egységes európai hadsereget hozott volna létre. Pleven francia
miniszterelnök kezdeményezte (Pleven terv). A szovjet fenyegetés ellensúlyozására szükség volt a német
fegyveres erőkre, de a német hadsereg felfegyverzése Franciao.-ban félelmeket ébresztett. A megoldást
abban vélték megtalálni, hogy a 6 állam hadseregét egy szupranacionális, tagállamok feletti parancsnokság
felügyelete alá helyezik. A terv megbukott.
A Nyugat-Európai Unió: Franciao., Németo., Olaszo. és a Benelux államok végül 1954. október 23-án
írták alá védelmi megállapodásukat, a brüsszeli szerződést, amelyek megalapították a Nyugat-Európai
Uniót (WEU). A tagállamok vállalták, hogy külső támadás esetén kölcsönösen megvédik egymást, de közös
hadsereg létrehozását nem tűztek ki célul. 2011. Június 30-ával megszűnt.
Az ESZAK külügyminisztereinek 1955. évi messinai találkozóján Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter
jelentést terjesztett elő az Európai integráció továbbfejlesztéséről és a közös piac megteremtéséről a
tagállamok között. Franciao., Németo., Olaszo., Belgium, Hollandia és Luxemburg 1957. március 25-én
Rómában 3 szerződést írtak alá:
 Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés
 Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés
 Intézmények egyesítéséről szóló szerződés
Mindhárom szerződés 1958. január 1-ján lépett hatályba.
Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés (EURATOM)
Célja, hogy egyesítse a tagállamok között az atomenergia termelésére vonatkozó erőfeszítéseket és egyben
megteremtse a feltételeit a Közösségben termelt energia exportjának.
Intézményei:
 Bizottság: végrehajtó szerv
 Gyűlés
 Bíróság
 Miniszterek Tanácsa
Az EURATOM megalapítása óta szinte változatlan formában áll fenn.
Nemzetközi jogi értelemben jogi személy, szerződéseket köthet, diplomáciai kapcsolatokat létesíthet és az
elkövetett jogsértéseiért nemzetközi felelősséget kell vállalnia. Eredeti célját, Európa energiaellátásának
atomenergiára történő átállítását nem sikerült elérni.
Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés (EGK)

A szerződő felek célja az volt, hogy kiépítsék a vámuniót a tagállamok között. A vámunió egyfelől a vámok
és mennyiségi korlátozások lebontását jelenti a tagállamok között, másfelől a harmadik országokkal
szemben alkalmazandó vámtételek közös meghatározását vonja maga után. A vámunió 1970-re sikeresen
kiépült.
Intézményei:
 Bizottság
 Miniszterek Tanácsa
 Gyűlés
 Bíróság
Az 1957-es intézményegyesítő szerződés: megállapodtak arról, hogy nem kívánnak Közösségenként külön
Bíróságot és Gyűlést létrehozni. Így egyetlen Gyűlés és Bíróság létezik.
Az 1965-ös Fúziós Szerződés: Rivalizálás alakult ki az ESZAK Főhatósága, valamint az EGK és az
EURATOM Bizottságai között. Az 1965-ben megkötött Egyesítő Szerződésben állapodtak meg arról, hogy
a három közösség minden intézményét közössé teszik. Egyetlen Miniszterek Tanácsában egyesítik az
ESZAK, az EGK és az EURATOM addig külön-külön működő Miniszterek Tanácsait, másfelől pedig egy
Bizottságban egyesítik az ESZAK Főhatóságát és az EGK, valamint az EURATOM Bizottságát. Mindezek
következtében az egyes intézmények feladatai és hatáskörei aszerint alakultak, hogy melyik Szerződés
alapján fejtették ki konkrét tevékenységüket. Ha tehát például a Bizottságról van szó, akkor az EGK
Szerződésben szabályozott kérdésekben lényegében „csak” döntéskezdeményező jogkört élvezett, ezzel
szemben a szén- és acél ügyekben már döntési jogkört gyakorolt. A 3 közösség intézményrendszerének
összeolvadása következtében a 3 szupranacionális szervezetről együttesen, mint Európai Közösségekről is
beszéltek.
Euroszklerózis: Franciao.-ban 1958-ban Charles de Gaulle lett a köztársaság elnöke, aki alapvetően nem
értett egyet az Európai integráció szupranacionális jellegével. A konfliktus 1965-ben csúcsosodott ki, amikor
a Bizottság erőfeszítéseket tett, hogy a Közösség a tagállamok befizetéseitől független pénzügyi forrásokat
teremtsen. A konfliktus oda vezetett, hogy Franciao. ideiglenesen visszavonta képviselőit a közösségi
intézményekből az ún. üres székek politikáját alkalmazva. A konfliktus lezárásaként 1966-ban született a
Luxemburgi Kompromisszum. A megállapodás lényege, hogy azokban az esetekben, amikor az alapító
szerződések többségi döntéshozatalt írtak elő, de a döntés valamelyik tagállam alapvető nemzeti érdekébe
ütközik, a döntést elhalasztják mindaddig, amíg a tárgyalások során a megegyezésig el nem jutnak. Ez
lényegében vétójogot jelentett a tagállamok részére, lényegesen lelassítva az Európai integráció
sebességét, azért az ezt követő 2 évtizedes korszakot az euroszklerózis éveiként szokták emlegetni.
Az Egységes Európai Akta (Hága, 1985. február 17.)
EGK szerződés első módosító szerződése, 1986-ban lépett hatályba. A megállapodás célja az volt, hogy a
belső piac megteremtése 1992. december 31-ig befejeződjék és így a megvalósításhoz szükséges intenzív
jogharmonizációs és jogalkotási folyamatot indított el a közösségen belül. A szerződés az 1970-től létező
Európai Politikai Együttműködést (EPE) is intézményesítette. Az Európai Közösség külügyminiszterei
évente legalább 2x találkoztak, hogy áttekintsék a világpolitikai helyzetet. Ezek a későbbiekben
megteremtett kül- és biztonságpolitikai együttműködés alapjait rakták le.
A módosítással nőttek a Gyűlésről Európai Parlamentre átkeresztelt intézmény hatáskörei is, megjelent az
együttműködési eljárás, amely csak a Tanácsban elért egyhangúsággal tette lehetővé az Európai Parlament
leszavazását. Pozícióját erősítette a hozzájárulási eljárás bevezetése is, mely az új tagállamok
csatlakozásához a Tanácsi döntésen túl megkövetelte a Parlament hozzájárulását is.
Számos területen a konszenzusos döntéshozatal helyett a többségi döntéshozatal lett, ami felszámolta a
vétó fenyegetését és lehetővé tette a gyorsabb és hatékonyabb jogalkotást.
Új területekkel bővültek az EGK tevékenységi területei:
 környezetvédelmi politika
 regionális politika
 fogyasztóvédelem
A Maastrichti Szerződés: 1992 februárjában írták alá és 1993. november 1-jén lépett hatályba. Az EGK-t
a szerződő felek a maastrichti szerződésmódosítással Európai Közösségre (EK) nevezték át.
legfontosabb vívmányai:
 Megteremtette az Európai Uniót, mint politikai fogalmat, a tagállamok politikai
együttműködésének kerete. Az EU nem kapott jogi személyiséget az alapítóktól, ezért nem születtek
sui generis (saját) intézményei sem. Ehelyett a tagállamok úgy döntöttek, hogy az Uniót az Európai
Közösségekre építik, mégpedig oly módon, hogy az lett az EU első pillére.
 A Közösségek új, közös intézményeként létrehozásra került a Régiók Bizottsága, amelyben a
tagállamok önkormányzatainak képviselői kaptak helyet. E szerv jogállása, létszáma, és
képviselőinek mandátuma teljes egészében megegyezett a Gazdasági és Szociális Bizottság
jogállásával, létszámával és a mandátumával.
 Új közösségi intézményként került beiktatásra az Európai Számvevőszék, amelynek legfontosabb
feladata az EU költségvetéséből származó pénzeszközök felhasználásának ellenőrzése lett.
 Az Európai Parlament szerveként megjelent az Európai Ombudsman tisztsége, akihez az uniós
állampolgárok közvetlenül petícióval fordulhatnak.
 Az Európai Parlament jogalkotó hatásköre jelentősen kiszélesedett elsősorban azáltal, hogy néhány
kiemelt területen megkerülhetetlen jogalkotó szerepet kapott, az ún. együttdöntési eljárás bevezetése
eredményeként
 Létrejött az EU pilléres szerkezete:
1. pillér: EK, EURATOM, ESZAK (EU szupranacionális pillére).
2. pillér: Közös Kül-és Biztonságpolitika: nem szupranacionális formában jött létre.
3. pillér: Bel-és Igazságügyi Együttműködés: Ez a pillér lehetőséget biztosított arra, hogy a
tagállamok kiépítsék a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét.
o Szabadság térsége: szabad mozgás feltételeinek megteremtése pl. utazási okmányok, közös
vízum, menekült és bevándorlás politika, határrendészeti együttműködés
o Biztonság térsége: nyomozó hatóságok együttműködésének különböző formái
o Jog érvényesülésének térsége: határon átnyúló jogérvényesítés, bírósági határozatok
kölcsönös elismerése és végrehajtása
 Rendelkezett az Európai Tanács szerepéről, az Unió csúcsszerve.
 Megteremtette az uniós polgárság intézményét is.
 A Gazdasági és Pénzügyi Unió megteremtését tűzte ki célul. Annak érdekében, hogy a tagállamok
áttérhessenek a közös pénzre (euro), az alábbi feltételeket kell teljesíteniük (maastrichti kritériumok):
o a tagállam inflációs rátája nem lehet több, mint 1,5%-kal magasabb, mint a 3 legalacsonyabb
inflációval rendelkező uniós ország átlaga
o a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át
o a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át
o a Nemzeti Bank alapkamata nem haladhatja meg 2%-kal magasabb mértékben a 3
legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező országét
o az országnak csatlakozni kell az Európai Monetáris Rendszer II.-höz: rögzíteni kell az
átváltási árfolyamot a többi Európai valutához képest, 2 éven keresztül nem változhat.
o Az egységes pénzügyi rendszerhez történő csatlakozás a tagállamok jogi kötelezettsége, amely
alól csak az Egyesült Királyság és Dánia kapott felmentést.
 A Maastrichti szerződés valójában 2 részből áll:
o Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés
o EGK létrehozásáról szóló szerződés módosítása: Európai Közösség létrehozásáról szóló
szerződés
Az Amszterdami Szerződés: 1997. október 2-án írták alá és 1999. május 1-jén lépett hatályba
2 részből áll:
o Európai Közösséget alapító szerződés módosításáról
o Európai Unióról szóló Szerződés módosítása
 A 3. pillér a legjelentősebb változás: nevét Bel-és Igazságügyi együttműködésről átkeresztelték
Büntető Ügyekben való Rendőrségi és Igazságügyi együttműködés. Az illegális bevándorlás, a
vízumpolitika, a menekültügy és a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés átkerült a
szupranacionális 1. pillérbe.
 Létrejött az ún. schengen acquis, amely az EU jogának szerves része: a schengeni övezethez is
kötelező csatlakozni, ám bizonyos feltételeket teljesíteni kell.
o Schengen I. megállapodás (1985): Franciao., Németo., Hollandia, Belgium, Luxemburg. Célja:
fokozatosan fizikailag is lebontsák egymás között a határokat és kölcsönösen eltöröljék a
határellenőrzéseket.
o Schengen II. (1990): az aláíró országok eltörölték a személyek ellenőrzését a közös
határátkelőkön és közös vízumpolitikát vezettek be. Ma már szinte valamennyi tagállam részese,
Mo. 2007. dec. 21-én csatlakozott. Kivétel: Egyesült Királyság, Írország, Ciprus.
o Az EU fejlődésének szerves részévé avatta a Nyugat-Európai Uniót. A NYEU 1992-ben
meghatározta legfontosabb védelmi feladatait. Ezek:
 humanitárius és evakuációs fellépés
 válságkezelés
 békefenntartás és béketeremtés.
A Nizzai Szerződés: 2001. február 26-án írták alá, 2003. február 1-jén lépett hatályba.
 Legfontosabb eleme a szavazati arányok meghatározása a Tanácsban, a képviselői helyek
számának rögzítése az Európai Parlamentben a tagjelölt országok számára is:
o A szerződés bevezette a kettős többség koncepcióját: tagállami kérésre a döntéshez szükséges,
hogy a döntést támogató tagállamok elérjék az EU népességének megfelelő százalékát.
o A Parlament létszámát 732-re növelte, újraosztotta a tagállamonkénti képviselői helyeket.
o A Tanácsban is újraosztották a tagállamok kormányképviselőt megillető szavazatszámokat.
o A Bizottságban az öt nagy tagállam két-két, a többiek egy biztost adnak.
 Legfontosabb intézményi változás: az Európai Bíróság jelentős munkaterhe következtében egy újabb
bírói fórumot teremtettek: Elsőfokú Bíróság (Lisszabon óta Törvényszék), melynek döntései ellen
jogkérdésben az Európai Bírósághoz lehetett fellebbezni.
A Nizzai szerződés is 2 részből áll:
1. Európai Közösséget létrehozó szerződés módosítása
2. Európai Unióról szóló szerződés módosítása
Szerződés egy Európai Alkotmány Létrehozásáról
2004. október 29-én Rómában írták alá az alkotmányszerződést.
 Az EU rendeletek és irányelvek helyett európai törvényeket és európai kerettörvényeket alkotott
volna.
 Az Unió nemzetközi kapcsolatainak az építésében meghatározó szerepet játszott volna a
Külügyminiszter.
 Rendelkezett az EU jelképeiről is: ekkor állapodtak meg a tagállamok hivatalosan is a 12
aranycsillaggal díszített kék lobogó használatáról, valamint arról, hogy az Unió himnusza Beethoven
Örömódája Schiller szövegével. Az Unió föderalisztikus jelmondata ez lett volna: „Egység a
sokféleségben.”
A kudarc oka: a változásokat anélkül hajtották végre, hogy a folyamatokba Európa népeinek beleszólása lett
volna. Franciaország és Hollandia népszavazáson elutasította.
A Lisszaboni Szerződés
Jelenleg hatályos alkotmányos berendezkedés alapjai, lényegében sikerült megőrizni az alkotmányszerződés
vívmányait. A reformok elfogadása érdekében azonban le kellett mondani az alábbiakról:
 a föderális berendezkedésre emlékeztető elnevezésekről pl. külügyminiszter, európai törvény
 arról, hogy az EU alapvető normáit egyetlen dokumentumban rendezzék
 az európai szimbólumok szerződésbe iktatásáról, mint amilyen a jelmondat, a zászló és a himnusz.
Főbb döntéshozatali és intézményi reformok:

 Egyszerűbb, átláthatóbb, hatékonyabb intézményrendszer, döntéshozatal.
 Megerősödött az EP társjogalkotói szerepe, a Tanáccsal való eddigi együttdöntési eljárása
átalakult rendes jogalkotási eljárássá.
 Kettős többségi szavazás rendszere (a tagok legalább 72%-át és az Unió népességének legalább
65%-át kitevő tagállamokat képviselő szavazat).
 2014. november 1-jétől minden tagállamnak 1 szavazata van. Amennyiben a Tanács a Bizottság
vagy a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő javaslatára jár el, a javaslat akkor kerülhet
elfogadásra, ha a Tanács tagjainak legalább 55%-a, de legkevesebb 15 tagállam támogatja. További
kritérium, hogy a támogató államok az Unió összlakosságának minimum 65%-át képviseljék.
 Megszüntette a hárompilléres szerkezetet, átfogóan egységesítette a jogalkotást, a jogi aktusok
formáit.
 Az Unió az Európai Közösség helyére lép, és jogi személy lesz.
 Kísérletet tesznek az EU megszemélyesítésére:
o Európai Tanács állandó elnöke
o közös kül- és biztonságpolitikai külképviselő
 Rögzíti az uniós alapértékeket (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság
és az emberi jogok tisztelete) és lehetővé teszi, hogy csatlakozzon az emberi jogok és alapvető
szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Az Alapjogi Chartát beemeli az
elsődleges európai jogba.
 Intézményi szintre emelte az (jogalkotási felhatalmazás nélkül) Európai Tanácsot és az Európai
Központi Bankot
 A korábbi harmadik pillérhez (rendőrségi és igazságügyi együttműködés a bűnügyek terén) tartozó
területeken jelentősen bővült az EP és a Bíróság hatásköre.
 Nőtt a nemzeti parlamentek és a Régiók Bizottságának szerepe az ellenőrzésben.
 Európai polgári kezdeményezés intézménye, mely értelmében egymillió európai polgár aláírásával
kezdeményezheti, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatot olyan ügyben, amelyben megítélésük
szerint a Szerződések célja végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.
Az első bővítés (1973)

4 tagjelölt ország: Egyesült Királyság, Írország, Dánia, Norvégia
Norvégiában a szavazók többsége elutasította a megállapodást, így nem csatlakozott.
A második bővítés (1981)
Görögország
A harmadik bővítés (1986)
Portugália és Spanyolország
A déli államok csatlakozása különös kihívást jelentett az EGK számára a 80-as években. Ebben az
időszakban ugyanis Európa majdhogynem csőd közeli állapotba jutott és csak Jacques Delors tudta elterelni
a Közösséget a biztos válságból. Delors irányítása alatt 2 lépésben valósult meg a közösségi költségvetés
konszolidációja: Delors I. és II. csomag. Elérte, hogy a tagállamok egy saját forrás megteremtéséhez
járuljanak hozzá a bruttó hazai termék (GNI) arányában, miközben elérte a mezőgazdasági kiadások
csökkentését és a regionális politikai kiadásoknak a legrászorultabb régiókra való koncentrálását.
A negyedik bővítés (1995)
Ausztria, Finnország, Svédország
Az ötödik bővítési kör
EU anyagi segítségnyújtása: PHARE (Poland and Hungary Assistance for the Restructuring of the
Economy) program, amelyet először a demokratikus átalakulásban élen járó Lengyelo. és Mo. részére hozott
létre az EU, majd ezt fokozatosan a többi volt szocialista országra is kiterjesztette.
A csatlakozásra váró országok felkészülését az Európai Közösség ún. előcsatlakozási alapokkal segítette.
Ezek a regionális politika keretében támogatásokat nyújtó strukturális és kohéziós alapok előképének
tekinthetők:
 ISPA: környezetvédelmi és infrastrukturális programok támogatása
 SAPARD: mezőgazdasági támogatások
1993. június: koppenhágai kritériumok:
 a megszilárdult jogállam és parlamenti demokrácia
 emberi és kisebbségi jogok védelme
 működő piacgazdaság, amely képes elviselni a belső piaci verseny nyomását, a konvergencia
feltételek vállalása
 nemzeti jogharmonizáció, az európai jog átvétele
 az Unió kész legyen újabb tag felvételére anélkül, hogy az integráció lendülete csorbát
szenvedne
2003. április 26-án Athénben tíz új állam csatlakozott az EU-hoz, mely 2004. május 1-jén lépett hatályba:
Csehország, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia,
Szlovákia..
A hatodik bővítési kör
A tizenötök az előző országok (10) csatlakozásáig lényegében lezárták a csatlakozási tárgyalásokat
Bulgáriával és Romániával. 2007. január 1-je óta tagok.
A hetedik bővítési kör
Horvátország 2013. Július 1-je óta tag.
5. Funkcionalizmus, euroföderalizmus és neofunkcionalista elmélet, kormányközi megközelítés,
rezsim elmélet, independencia elmélet
Funkcionalizmus:
Az elmélet szorosan kapcsolódik a II. világháború tapasztalataihoz, ahhoz a vágyhoz, hogy annak borzalmai
soha többé ne ismétlődjenek meg. Kiindulási pontja ezáltal egy tartós békerendszer megalkotásának
szükségessége.
A korai modern integrációs elmélet Dávid Mitrany (1888-1975, román származású, angol történész)
nevéhez fűződik pl. alábbi munkáiban:
1941.: A funkcionális politikai elv,
1943 „Egy működő békerendszer”.
Mitrany vallotta, hogy a béke több mint az erőszak hiánya. Elméletére hatott az angol pluralizmus. A
föderalista elméleteket naivnak minősítette. Véleménye szerint annak elvei a fennálló társadalmi viszonyok
között életszerűen nem járulhatnak hozzá az államok egységesítéséhez.
Az elmélet szerint:
 A szuverén nemzetállamok magukban hordozzák a háború kialakulásának veszélyét, mert az
uralkodó elitek krízishelyzetekben a szomszédos országok elleni hangulatkeltéssel igyekeznek
maguktól elhárítani a figyelmet és a felelősséget.
 A nemzetállamok képtelenek kielégíteni a lakosság alapvető szükségleteit (pl. élelmezés, lakhatás,
egészségügyi ellátás). Ha az emberek szükségleteinek kielégítését sikerül kiragadni a nemzetállami
politikusok kezéből, nem fogják tudni egymás ellen hangolni a népeket, és ezzel megakadályozható a
háború a világban. A szükségletek kielégítését olyan nemzetközi szervezetekre kell bízni, amelyek a
nemzetállamok keretein átlépve, felülről képesek a vonatkozó feladatokat megszervezni.
 Ezen alapvető szükségletek kielégítése politikamentes (low politics) terület, ezért az igazgatásra
nemzetek feletti, politikamentes szervezeteket hoznak létre, melyeket technokratáknak kell
vezetniük, akiknek függetleníteniük kell magukat a nemzetgazdasági érdekektől. Az együttműködés
a résztvevők között egyfajta összetartozás tudatot szül, miközben a lakosság lojalitása a szükségletek
hatékony ellátásának hatására a nemzetek feletti szintre tevődik át. A nemzeteke feletti szintre
azonban csak azokat a feladatokat utalják, amelyek a nemzeti szinten nem valósíthatók meg
(szubszidiaritás).
Mitrany az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezetét (FAO) tartotta a funkcionalista alapokon
nyugvó, nk-i szervezet ideális modelljének. Azt remélte, hogy a vasúthálózatok, a légi közlekedés, a hajózás
irányítását világviszonylatban az erre szakosodott nk-i szervezetek vehetik át. Egy szervezet sikeres
tevékenysége további területeknek a szervezet hatáskörébe utalását eredményezi, vagyis valamennyi szektor
integrációja szükségképpen túlcsordul más területekre is (spillover). A nk-i intézményeket a feladatuk által
diktált célszerűség alapján kell kialakítani (form follows function), a szervezetek egymással is kapcsolatba
kerülhetnek és így további struktúrák kiépülését eredményezhetik. (Integráció túlcsordulása és fokozatos
kiépülése. Ld. pl.: európai környezetvédelmi, regionális és szociális politika mind a belső piac kiépítésének
szükséges velejárójaként született meg.) A szervezetek struktúrái és tevékenységei, az integráció szintje így
lépésről-lépésre fokozatosan fejlődik.
Ezeket az elképzeléseket visszaigazolták az eu-i integráció folyamatai (pl. EGK sikeresebb, mint az
érzékeny területnek minősülő védelempolitikai integráció – NyEU), az integráció túlcsordulására is számos
példa van. A szubszidiaritás elve is jelentős az uniós döntéshozatalban.
Kritikája, hogy vakon hisz a politikamentesség koncepciójában, ezáltal a valóságtól eltávolodott, az
érdekellentéteket bármely szakpolitikai területen feloldani nem tudja.
Euroföderalizmus:
Ezen elmélet előzménye Richard Coudenhove-Kalergi „Paneurópa mozgalma”, melynek célja, hogy
politikai és gazdasági érdekközösségként megakadályozhassa egy újabb háború kialakulását.
Az elmélet célkitűzése az egyesült Európa létrehozása. A föderális Európa központi szintje mintegy
tükörképévé válna az állami berendezkedésnek, átvéve a nemzeti struktúrákat. Hasonló intézményi és
garanciális megoldásokat alkalmazna, mint az államok. A többszintű kormányzati rendszerben mind
vertikálisan, mind horizontálisan érvényesülne az egyensúly elve:
 horizontális értelemben: hatalmi ágak szétválasztása, egyensúlya
 vertikális értelemben: az európai és a nemzeti szint közötti optimális hatáskörmegosztás kerül
előtérbe. Ezt a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetése garantálná: a nemzetek feletti szint
kizárólag azokban a kérdésekben volna illetékes, melyek kp-ti szintű megoldást tesznek szükségessé.
Az integráció központi eszköze a jogegységesítés és a jogharmonizáció.
Az euroföderalisták adókivetési joggal ruháznák fel a nemzetek feletti szintet, mert az:
1. garantálná a kp-ti szint pénzügyi (+ ezáltal bizonyos mértékben politikai) függetlenséget a tagállami
szinttől
2. közvetlen kapcsolatot hozna létre a kp-ti szint és az adóalanyok – a részt vevő államok – polgárai
között.
Többszintű rendszer jön tehát létre, melyben az állami szint mellett egy közös, központi szint is működik a
közösen igazgatott területek irányítására.
Az elmélet legjelesebb képviselője Christopher Brewin, elmélete erősen normatív.
A megvalósult integrációs intézmények erősen hasonlítanak a tagállamok legfőbb jogalkotási, végrehajtási

és igazságszolgáltatási intézményrendszeréhez. Az Unióban is elindult egyfajta „alkotmányosodás”,
melynek során megvalósult az európai hatalmi ágak egyensúlya és kiépültek az uniós hatalom korlátai, az
uniós polgárok jogainak garanciái. A Lisszaboni Szerződés újabb lépés a föderalizáció irányába. Az Unió
„kőbe véste” a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, miközben a szubszidiaritás már több évtizede
érvényesül a döntéshozatalban.
Kritika: az Unió nem, hogy adókivetési joggal nem rendelkezik, de valójában szinte semmilyen
kapcsolatban nem áll az uniós polgárokkal. Uniós témákban alig sikerül aktivizálni a tömegeket. (Pl. az első
EP választások óta folyamatosan csökken a szavazók részvételi aránya, az EP választásokkal kapcsolatos
kampány a legtöbb tagállamban valamilyen nemzeti ügy és nem európai ügyek körül forog.) Az Unióval
kapcsolatos politikai érdektelenségnek számos oka van: az Unióban létező nyelvi sokszínűség szinte
lehetetlenné teszi a határon átnyúló politikai diskurzust, és a nemzeti kormányok sem érdekeltek abban,
hogy az európai politika határozza meg a politikai diskurzust, ezért ún. „kétszintű játszmákkal” manipulálják
a közvéleményt.
Neofunkcionalista elmélet:
Ez az egyik legkidolgozottabb integrációs elmélet. Ernst Haas és Leon Lindberg a Mitrany féle
funkcionalista elméletet fejlesztették tovább. A kiindulópont az, hogy az integrációt a nemzeti érdekek
befolyásától független, technokratikus Bizottság vezényli le.
A politikai integráció a gazdasági integráció szükséges és elkerülhetetlen mellékhatása. Lindberg
magyarázata erre: az integráció által kitűzött valamely célt csak egy újabb cél elérésével lehet elérni. Emiatt
a gazdasági szektorok fokozódó együttműködése egyre erősebb szabályozást igényel, miközben ez egyre
erősebb nyomást jelent a mind szorosabb politikai integráció megvalósítása irányában.
Az elmélet fontos kifejezése: „locking in” => az európai integráció olyan mint egy cső: előre lehet benne
haladni, lehet, hogy egyes pontoknál elakadunk, de visszafordulni lehetetlen. (Integráció lelassulhat vagy
stagnálhat, de vissza nem fejlődhet.)
Ezen kívül egyfajta lojalitás is kialakul Európában, amely nem a széles néptömegeket, hanem csak a vezető
elitet érinti. Az elit egyre inkább az integráció kp-ti intézményeit tekinti világító fáklyának filozófiájához és
cselekvéseihez, miközben egyre kevésbé kötődik a nemzetállami eszmerendszerekhez és kormányokhoz.
Ezt segíti elő a
szervesülés: a vezető elit különböző nemzetiségi tagjai egymással barátkozva, üzleteket kötve,
összeházasodva stb. egy új társadalmi réteget hoznak létre, amelynek identitása nem, vagy elsősorban nem
nemzeti, hanem európai uniós.
Politikai spillover: a nemzeti szinten megtapasztalt demokratikus, politikai magatartásokat az érintett
szereplők más kontextusban (pl. a nemzetek feletti szinten) is alkalmazni fogják – ennek egyik aspektusa a
szervesülés. A politikai spillover azonban feltételezi az uniós polgárok politikai aktivitásának európai
szinten való megjelenését, vagy pl. a lobbi szervezetek tevékenységének Brüsszelbe történő áthelyezését is.
A neofunkcionalista elmélet
 erénye: új, speciálisan az európai integrációra vonatkozó fogalmakat dolgozott ki.
 kritikája: a technokraták és az engrenage szerepét túlértékeli.
o Az EU mindennapi tevékenységeit Európa szürke eminenciásai igazgatják, de a nagy horderejű
átalakulásoknál, a válságokon való túllépésnél minden esetben az államok legfőbb vezetői veszik
át az irányítást.
o A politikai spillover az uniós polgárság szintjén kevésbé teljesül, sokkal erősebbnek bizonyul a
lobbi szervezetek brüsszeli aktivitásának fejlődése.
Kormányközi megközelítés:
Az elmélet az európai integrációnak De Gaulle által gerjesztett első nagy válsága után fogalmazódott meg,
amikor az integráció megtorpanása politikaelméleti válaszok megfogalmazását is szükségessé tette. Egyfajta
ellenelméletként arról szól, hogy miért kell az integrációnak megbuknia.
Legismertebb képviselője: Stanley Hoffman. Álláspontja szerint továbbra is az államok a nemzetközi
kapcsolatok legfontosabb szereplői.
 Az elméletet szokás „biliárdgolyó-elméletnek” is nevezni. A nemzeti érdek a nemzetközi
politikában a konfliktusokon keresztül, a biliárdgolyóval modellezhető államok összeütközésével,
erő útján érvényesül, amelynek az erőszak elfogadható eszköze. A politika nem más, mint állandó
igazodás és hosszadalmas alkudozás az állam hatalmának megtartására és megerősítésére, zéró-
összegű játékok összessége, melyben az egyik állam nyeresége a másik veszteségét jelenti.
Az elmélet alapján az európai integráció folyamatát a tagállamok megegyezései tartják mozgásban. Az
alkukat a nemzeti érdekek legkisebb közös többszörösén kötik, melyek puszta nemzeti érdekek, és az adott
hatalmi konstellációban a konkrét erőviszonyokat tükrözik. A tagállamok szigorúan csak saját nemzeti
céljaikat követik, az integráció érdekében nem akarnak áldozatot hozni, kompromisszumokra nem
hajlandóak. Ha valamely állam számára tartósan háttérbe szorulnak az integrációval járó előnyök és a
többiek nem tudnak számára kellően értékes cserealapot felmutatni a vállalandó áldozatokhoz, akkor a
tagállam a továbbiakban nem érdekelt az integráció folytatásában és kiválhat abból. Több szereplő kiesése
az integráció széteséséhez vezethet.
Az integráció tehát nem önjáró folyamat, hanem azt a tagállamok erre irányuló akarata, megállapodásai
tartják fent. Ha megszűnnek az integráció továbbvitelével a tagállamok által elérhető előnyök, a folyamat
meg fog torpanni.
Hoffman az alábbiak között tesz különbséget az integrációban:
 „magas politika” (high politics): a nemzeti szuverenitás külső vagy belső vetületeit érintő területeken
történő együttműködés. pl. külpolitika, büntetőügyekben való együttműködés. Mivel nemzeti
szempontból érzékeny terület, a közös fellépés nehézkesnek bizonyul.
 „alacsony politika” (low politics): a nemzeti presztízs kisebb jelentőségű területei, a társadalmi
érintkezés szférája a tagállamok között. pl. kereskedelmi akadályok lebontása, ahol a tényleges
együttműködés a piaci szereplők között zajlik és nem az állami szférában → ezek a negatív
integráció területei, ahol az együttműködés alapja az, hogy az állam tartózkodjon bizonyos lépések
megtételétől, ez kevésbé érzékeny terület, várhatóan az integráció sikeresebb egy ilyen területen
A kilencvenes években új elmélet, a liberális kormányközi megközelítés jelent meg. Legkiválóbb

képviselője a részben magyar származású Andrew Moravcsik.
A megközelítés itt is a tagállamok döntő súlyából indul ki, de elemzése során az EU fenntarthatóságával és
jövőjével kapcsolatban sokkal optimálisabb véleményt formált. Álláspontja szerint a nemzeti érdeket
korábban helytelenül azonosították az állam által saját nemzetközi helyzetét illető felfogással, mert az sokkal
inkább a belpolitikai célszerűség szabja meg. Az EU-ban az állam nem veszti el a karakterét, sőt, az inkább
megerősödik. A folyamatok mozgatórugója a tagállam kormányának belpolitikája: a tagállam belpolitikai
célokra használja fel az uniós szinten elért sikereket és kudarcokat. Egyfajta kettős játék veszi kezdetét,
melynek keretében a tagállami kormányzat felügyeli és szabályozza az uniós és a nemzeti szint közötti
információáramlást (kapuőr szerep), kijátszván az egyes szinteket a saját belpolitikai céljaira.
A tagállam által vagy a közösen, uniós szinten elért sikereket a kormányzat saját sikereként kommunikálja,
miközben minden kudarcért az Uniót és más tagállamokat tesz felelőssé. A kormányzat mind uniós, mind
pedig nemzeti szinten a belföldi közvéleményt erősen figyelembe véve politizál. Uniós szinten a politikai
alkuk megkötése során a kormányzat szavazóira hivatkozik, miközben a közvéleménynek már úgy adja el a
kompromisszumot, mint az uniós döntéshozatali mechanizmusból adódó körülményt. Mindehhez a többi
tagállam is asszisztál: egymás érdekeinek kölcsönös ismerete kiváló terepet teremt a megegyezésre és
valamennyi kormányzat előtérbe tolhatja a saját közvéleménye által lényegesnek ítélt problémák
megoldását, míg a tagállam részére felajánlott cserealap ismertetése a hazai közvélemény előtt rendszeresen
elmarad. Ezek a kétszintű játszmák teszik lehetővé az integráció fejlődését, hiszen úgy jönnek létre a
szükséges kompromisszumok, hogy a nemzeti közvélemény támogatása is fennmarad, így a tagállami
politikusok is érdekeltek maradnak az integráció fejlesztésében.
A rezsimelmélet:
Legismertebb képviselője a neo-realista Stephen Krasner. Az elmélet abból a vizsgálatból indul ki, hogy
miért éri meg az államoknak inkább, hogy együttműködjenek, mint hogy konfliktusba bonyolódjanak
egymással. Az olyan fontos területeken, mint pl. az emberi jogok vagy a biztonságpolitika egyre több
formája van az államok együttműködésének.
A rezsim elvek, normák, szabályok, döntéshozatali eljárások összessége, amelyek körül a résztvevők
elvárásai egy adott ügyben összefutnak. A rezsimelmélet azokat a magatartási, szabályozási és politikai
normacsoportokat helyezi a vizsgálódás középpontjába, amelyek meghatározzák a jogalanyok magatartását,
és megkönnyítik az államközi politikai megállapodások megkötését.
A rezsimek legfontosabb szerepe, hogy a benne résztvevők számára közös kereteket teremtenek a
nemzetközi politikában a problémák megoldására. Azáltal, hogy állandó kereteket hoz létre, a rezsim több
szempontból is csökkenti a résztvevők ún. tranzakciós költségeit. Az együttműködés állandó keretei azt
jelentik, hogy a feleknek nem kell minden egyes probléma megoldására új szervezeti kereteket kitalálniuk és
létrehozniuk, azok kiszámíthatóvá és előreláthatóvá válnak. A rezsim jelentősége a benne résztvevők
számára, hogy a rezsimben egyes magatartások költség-haszon tényezői kedvezőbbek, mint a rezsimen
kívül.
Az elmélet képviselői a Közösségeket egyetlen komplex nemzetközi rezsimnek (komplex rezsimek
halmazának) tekintik. Így az EU olyan klub, amelynek meghatározott szabályai vannak. A klub megfelelő
lehetőségeket teremt gazdasági tranzakciók, üzletek lebonyolítására, melyek így könnyebben létrejönnek és
az élénk információáramlás miatt hatékonyabbak és olcsóbbak is, mint ha ez a rezsim nem létezne.
Mindaddig, amíg a benne kötött üzletek költsége messze alatta marad a klub fenntartási költségeinek, a klub
fennmaradhat. A feleket az is eltántoríthatja a klubból való kilépéstől, hogy a rezsimen kívül rekedve az
immár nem-tagállamnak számolnia kell az eddig az Unió által képviselt ügyek és folyamatok vitelével
felmerülő tranzakciós költségekkel, valamint a tagállamokkal újraépített kapcsolatok tranzakciós
költségeivel is.
Az elmélet racionális alapokon stabilnak látja az integráció jövőjét.
Interdependencia elmélet:
Az independencia elmélet a hidegháborús szembenálláshoz kötődik. (Az atomfegyverek miatti kölcsönösen
biztosított pusztulás lehetősége arra a felismerésre késztette a két hatalmat, hogy kölcsönösen függenek
egymástól. = INTER-DEPENDENTIA =)
 Robert Keohane és Joseph Nye ezt a gondolatot más formában a nemzetközi élet egyéb szereplőire is
kiterjesztette. A nemzetközi kapcsolatoknak az államokon túl egyéb nemzetközi aktorok, így az
államokon átnyúló szervezetek, multinacionális nagyvállalatok is szereplői, melyek mind súlyukat,
mind pedig befolyásukat tekintve egyre jelentősebb szereplőknek tekinthetők. Az államok arra
kényszerülnek, hogy újraértékeljék a nemzeti érdek fogalmát és más államokkal együttműködve
erősítsék meg helyzetüket a globális színpadon. Emellett pedig a kereskedelmi kapcsolatok
fokozódása, az ezzel járó gazdasági összefonódás is csökkenti a hagyományos konfliktusokat az
államok között.
 Ezt az elméletet az EU vonatkozásában Carole Webb formálta tovább. Álláspontja szerint az EU-t a
globális kapitalista gazdaság egyes kihívásaira adott regionális integrációs válaszként is
értelmezhetjük. Az EU tagállamai bizonyos vonatkozásokban külön-külön nem elég erősek ahhoz,
hogy a multinacionális nagytőkével külön-külön felvegyék a harcot, ezért volt szükség összefogásra
az egyes tagállamok között. Ugyanakkor az EU nem legyőzni akarja a nemzetközi kapitalizmust. Az
európai integráció a tagállamok együttes erejével csak a fékek és egyensúlyok rendszerét kívánja
kialakítani, hiszen a két egymásnak feszülő szereplőnek szüksége van egymásra. Az elmélet olyan
globális trendeket vázol fel, amelyek lehetővé teszik, hogy az EFTA-t, az ASEAN-t, a NAFTA-t, a
CEFTA-t vagy az EU-t ugyanazon problémára adott reakcióként fogjuk fel.
 Alan Milward az európai integrációt egyenesen a „nemzetállamok megmentőjének” nevezi:
 Véleménye szerint a II. vh. után nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetállamok csődöt mondtak,
mind morális, mind pedig gazdasági értelemben. A nemzeti politika meghatározó szerepét és
saját hatalmukat a politikusok úgy tudták konzerválni, hogy nemzetek feletti szinten
egyesítették erőiket: az EU keretei között pedig egyszerre élvezték a vámunió és a belső piac
nyújtotta előnyöket, a közös európai értékek imidzs-tisztító hatását, valamint a nemzeti
politika elsőbbségét az uniós politikával szemben.
 A tagállami kormányzat továbbra is domináns szerepet játszik az EU-ban: az Európai
Közösség csupán a nemzeti politikai hatalom újjáélesztése céljából jött létre, a Közösség
nélkül mindez lehetetlen lett volna.
A nemzetállam meghaladása a Közösség felszámolásával képzelhető el. Az integráció feltartóztatása
gyengítené a nemzetállamot, korlátot szabna hatásköreinek és csökkentené a hatalmát.
6. Az alapító szerződések struktúrája a Liszaboni szerződés hatálybalépését követően, az Európai
Unió céljai és értékei és az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás
A Lisszaboni Szerződés az EU-t önálló személyiséggel ruházta fel. Az Unió az Európai Közösség helyébe
lép, annak jogutódja, ami azt jelenti, hogy 2009. december 1-jétől az Unió alanya mindazoknak a jogoknak
és kötelezettségeknek, amelyekkel korábban az Európai Közösség bírt.
Az unió teljes jogképességgel, szerzőképességgel és perképességgel rendelkezik. Ennek terjedelmét és
tartalmát az EUMSZ 335. cikke határozza meg:
„Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb
jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá
bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk
alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.”
Szerződések:
 Az Európai Szén-és Acélközösségről (Montánunióról) szóló szerződés - mivel 50 évre kötötték,
2002-ben hatályát vesztette.
 Az Európai Közösséget alapító szerződés (Római szerződés) - Több alkalommal is módosították:
Egységes Európai Okmány, Maastrichti Szerződés, Amszterdami Szerződés, Nizzai Szerződés,
Lisszaboni Szerződés (ez még a nevét is megváltoztatta, az jelenleg „Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés” → EUMSZ megnevezést viseli) (EGK – EK)
 Az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés – jelenleg is hatályos.
 Az Európai Uniót létrehozó szerződés (Maastrichti Szerződés) - A Lisszaboni Szerződés nyomán
jelenlegi elnevezése: „Az Európai Unióról szóló szerződés” → EUSZ (EU)
Az Unió egységes jogi személyisége lényeges változásokat idézett elő a hatályos alapszerződések, az EUSZ
és az EUMSZ kapcsolata és belső összefüggései tekintetében is. A két szerződés szoros szimbiózisban áll
egymással:
 az EUSZ tartalmazza az európai integráció alkotmányos keretét, alapjait meghatározó alapértékeket,
alapelveket és az alapintézményekre vonatkozó keretszabályokat
 az EUMSZ pedig az Unió működésére vonatkozó primer jogi normákat, az uniós intézményekre, az
uniós jogra, a belső piacra és az uniós politikákra vonatkozó funkcionális szabályokat tartalmazza
Az EUSz 3. Cikk alapján az integráció céljai az alábbiak:
(1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása.
(2) Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan
térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok
ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó
megfelelő intézkedésekkel párosul.
(3) Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely
olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes
foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet
minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki
haladást.
Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi
igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a
gyermekek jogainak védelmét.
Előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást.
Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális
örökségének megőrzését és további gyarapítását.
AZ EUSZ 2. cikk alapján az EU értékei:
„Az Unió az
 emberi méltóság,
 a szabadság,
 a demokrácia,
 az egyenlőség,
 a jogállamiság, valamint
 az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartása-
nak értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban,
 a pluralizmus,
 a megkülönböztetés tilalma,
 a tolerancia,
 az igazságosság,
 a szolidaritás, valamint
 a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”
Elvi jelentősége az értékek deklarásának azért van, mert ez is utal arra, hogy az EU nemcsak jog-, hanem
értékközösség is. Gyakorlati jelentőségüket pedig kikényszeríthetőségük mutatja:
7. cikk
„(1) A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással
ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének
elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam
súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. Mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja
a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet neki. A Tanács rendszeresen
ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e.
(2) A tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament
egyetértésének elnyerését követően, az Európai Tanács, miután a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei
benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben
említett értékeket. (3) A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés szerinti megállapításra jutott, minősített
többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes
jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati
jogokat. Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi az ilyen felfüggesztésnek a természetes és jogi
személyek jogait és kötelezettségeit érintő lehetséges következményeit. A kérdéses tagállamnak a
Szerződések szerinti kötelezettségei minden esetben továbbra is kötik ezt az államot. (4) A Tanács a
későbbiekben minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket
megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben az elrendelésükhöz vezető körülményekben változás
következett be. (5) Az e cikk tekintetében az Európai Parlamentre, az Európai Tanácsra és a Tanácsra
alkalmazandó szavazási szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 354. cikke állapítja meg.
354. cikk
Az Európai Unióról szóló szerződésnek az egyes uniós tagsági jogok felfüggesztéséről szóló 7. cikke
alkalmazásában az Európai Tanácsnak vagy a Tanácsnak az érintett tagállamot képviselő tagja nem vesz
részt a szavazásban, és az érintett tagállamot nem lehet figyelembe venni a tagállamok egyharmadának,
illetve négyötödének az említett cikk (1), illetve (2) bekezdése szerinti kiszámításakor. A személyesen jelen
lévő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya az említett cikk (2) bekezdése szerinti határozatok
elfogadásának. Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti határozatok
elfogadásához szükséges minősített többséget az e szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának
megfelelően kell meghatározni. Ha a szavazati jog felfüggesztéséről szóló, az Európai Unióról szóló
szerződés 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat elfogadását követően a Tanács a
Szerződések valamely rendelkezése alapján minősített többséggel jár el, a minősített többséget az e
szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni, illetve – ha a Tanács a
Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján jár el – a
minősített többséget az e szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni. Az
Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének alkalmazásakor az Európai Parlament a leadott
szavazatoknak az egyben a tagjai többségét is kitevő kétharmados többségével dönt.
Az alapvető értékek tagállami megsértése esetén két eljárás van:

 megsértésének egyértelmű veszélye esetére
 tartós és súlyos megsértése esetére
Kettő együtt: a demokratikus alapértékek védelméről szóló eljárások
Ezen eljárás lefolytatására még nem került sor, bár éppen az EU értékeire hivatkozva 2000-ben 14 tagállam
Ausztriával szemben kétoldalú szankciókat vezetett be, amikor az általános parlamenti választások
eredményeként az Osztrák Szabadság Párt bekerült a kormányba.
Az 1992-es maastrichti szerződésmódosítás egyelőre még csak a tagállamokkal szemben fogalmazott meg
alapelvi szintű elvárásokat, majd valódi fordulat az Amszterdami Szerződéssel következett be. Ugyanis az
EUSZ 6. cikkében foglalt elvek már nem csupán az Unió tevékenységeinek mércéjéül (korlátjául)
szolgáltak, hanem az 1997-es szerződésmódosítás az új, uniós alkotmányos rend alapjául jelölte ki ezeket
az elveket. Végül, a lisszaboni szerződésmódosítás az Unió alapelveit értékké nevezi át, miközben azok
körét is jelentősen bővíti. A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett értékeket valójában jogi normáknak,
alapvető elveknek kell tekintenünk, tekintettel kodifikációjuk módjára és lehetséges jogkövetkezményeikre.
Az értékek olyan alapvető elveket jelenítenek meg, melyek az egész integrációs folyamatot áthatják,
egyszerre kötik az Uniót és a tagállamokat jogalkotási tevékenységeik és a ráépülő gyakorlat tekintetében,
sőt, a csatlakozni kívánó, vagy az Unióval az egyéb kapcsolatra lépni szándékozó államokat is kötelezik. A
tagállamokkal szembeni kikényszerítésükre két eszköz is rendelkezésre áll: egyrészt egy formalizált
politikai eszköz az EUSZ 7. cikke alapján, másrészt jogi utat jelenthet az Európai Bíróság előtt
lefolytatható kötelezettség-szegési eljárás
Maastricht – alapelvi szintű elvárások

Amszterdam – alkotmányos rend alapja
Lisszabon – az Unió értékei
7. Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre
Összetétele:
 az Európai Unió állam- és kormányfőiből áll (a tagállamokból vagy az államfő vagy a kormányfő)
24 országból miniszterelnök + Francia, Román, Litván, Ciprusi államfő
 a tanácskozásokon részt vehet az Európai Bizottság elnöke, a tagállamok külügyminiszterei
 28 kormányfő/államfő + 28 külügyminiszter + Európai Tanács elnöke + Európai Bizottság elnöke
Létrejötte:
 1969-ben vezették be, hogy az állam- és kormányfők rendszeres időközökben beszélgetéseket
folytassanak az Unió jövőjéről (kandalló melletti beszélgetések)
 a miniszterelnökök az ET ülésein megállapodnak a legfontosabb politikai irányokban (egyeztetések
alacsonyabb szinten valósulnak meg), a csúcstalálkozókat az Egységes Európai Okmány emelte be a
közösségi jogba
 részletes szabályozása az EU- Szerződésben jelent meg
 2009. óta az Unió intézményévé vált a Lisszaboni szerződés alapján
Feladatai:
 az Európai Unió legmagasabb szintű döntéshozó szerve, legmagasabb szintű jogalkotó grémiuma
 alapvetően politikai döntéshozó szerv
 elsődleges feladat, hogy meghatározza az Európai Unió politikai irányait, elsődleges céljait, megadja
az Unió fejlődéséhez szükséges ösztönzést
A. A soros elnökség: a tagállamok rotációs rendszerben, féléves ciklusokban váltják egymást, a soros
elnökséget ellátó tagállam hívja össze az ET, az Európai Unió Tanácsa és ezek előkészítő bizottságainak
üléseit. A soros elnökség határozza meg az Európai Unió Tanácsával kapcsolatos valamennyi intézmény
napirendi pontjait. Jelenleg: Hollandia, Szlovákia, Málta.
B. Az Európai Tanács elnöke: az elnököt az ET választja minősített többséggel, két és fél éves
időtartamra. A mandátum egyszer, azonos időtartamra meghosszabbítható. Ma már az ET állandó
elnökét tekintik az EU kvázi elnökének. Feladata az ET munkájának előkészítése és folyamatosságának
biztosítása, a Tanács üléseinek összehívása és az azokon való elnöklés. Nemzetközileg a legmagasabb
szinten képviseli az Európai Uniót. Jelenlegi elnök a lengyel Donald Tusk, nemzetközi szinten az Unió
markáns megjelenítését várják tőle (protokoláris államfő).
C. Az Európai Tanács ülései: a Reformszerződés hatályba lépése óta minden félévben két ülést tart,
melyek Brüsszelben vagy a soros elnökségi tagállam területén történik. A rendes ülések max 2 napig
tartanak, a megszületett döntésről (záró dokumentum) elnökségi következtetéseket ad ki a soros
elnökséget ellátó tagállam. Adminisztratív feladatokat a Főtitkárság látja el. Stratégiai döntéseket hoz,
egyeztetéseket végez és politikai megállapodások létrejöttét készíti elő. Külpolitikai téren jogot is alkot
(Eu. külpolitikai stratégiájának elfogadása). Döntéseit főszabályként egyhangúan hozza, de a
Szerződések ettől eltérően rendelkezhetnek.
Az Európai Tanácsot (European Council), mint az Unió hivatalos szervét meg kell különböztetni az Európa
Tanácstól (Council of Europe), amely az Európai Unió intézményi keretein kívül elhelyezkedő regionális
nemzetközi szervezet.
Az Európa Tanácsot 1949-ben Strasbourgban hozták létre, jelenleg mintegy 50 tagállamot számlál. Fő célja
a demokratikus európai normák őrzése és fejlesztése, valamint az emberi jogok védelme.
8. Az Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat- és hatáskörei, a szavazási mechanizmusok,
a COREPER
Az Európai Unió Tanácsa (röviden Tanács): korábban a Miniszterek Tanácsa volt az intézmény hivatalos
elnevezése. A Tanács az Európai Unió legfontosabb jogalkotó és végrehajtó szerve. Fő funkciója a
tagállamok érdekeinek megjelenítése és közösségi döntéssé való transzformálása volt. A Lisszaboni
szerződés emelte intézményi rangra. Fokozatosan egyenrangú társjogalkotóvá nőtte ki magát az Európai
Parlament mellett.
Összetétele: a Tanács a tagállamok miniszteri szintű képviselőiből áll. Minden tagállamot egy miniszter
képvisel, aki a tagállami érdekeket jeleníti meg a döntéshozatal során. Nincsenek állandó tagjai, mindig a
téma szerinti miniszter van jelen. Gyüjtőfogalom, ami magában foglalja mind a 10 tanácsi formációt.
Tanácsi formációk: az Európai Unió Tanácsa többfajta konfigurációban működik:
Coreper II. előkészítésében:
 Általános Ügyek Tanácsa: általában a belső piaci kérdéseket érintő jogszabályalkotással kapcsolatos
ügyekben jár el. Az üléseken a tagállamok a több uniós politikát érintő ügyeket tárgyalják, a
tagállamokat rendszerint a külügyminiszterek képviselik.
 Külügyek Tanácsa: a tagállamok szintén külügyminiszteri szinten képviseltetik magukat, a
Lisszaboni Szerződés újításaként a Külügyek Tanácsa önálló formációként szerepel.
 Ecofin: a Gazdasági és Pénzügyek Tanácsa: az Ecofinban a gazdasági és pénzügyekért felelős
miniszterek vesznek részt. Külön alcsoportot képeznek az euró övezethez tartozó tagállamok. Piaci
műveletekkel, tőkemozgással és harmadik országoknak nyújtott pénzjuttatásokkal kapcsolatos
kérdéseket tárgyal, emellett előkészíti az Unió teljes költségvetését.
 Bel- és Igazságügyi Tanács: az Unió tagállamai közötti rendőrségi együttműködéssel, és a Schengeni
övezet kiterjesztésével összefüggő feladatokat tárgyalja.
Coreper I. előkészítésében:
 Közlekedési, Hírközlési és Energiapolitikai Ügyek Tanácsa: ez a formáció a transzeurópai
hálózatok kiépítésének és hatékony működésének kiemelt célját jeleníti meg.
 Környezetvédelmi Tanács: a környezet minőségének megőrzése és javítása, a regionális
környezetvédelmi problémák megoldásának szorgalmazása és a természeti erőforrások ésszerű
felhasználása ügyében dönt.
 Mezőgazdasági és Halászati Tanács: az illetékes miniszterek tárgyalják a vidékfejlesztési,
mezőgazdasági és halászati intézkedések finanszírozásának kérdéseit
 Foglalkoztatáspolitikai, Szociálpolitikai és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa: az elsődleges
célkitűzés az egészségügyi ellátások, a munkához illetve a munkakörülmények színvonalának javítása.
 Az Oktatás, az Ifjúság és a Kultúra Ügyeivel foglalkozó Tanács: évente általában három
alkalommal tanácskoznak a szakterületükhöz tartozó, európai jelentőségű kérdésekről
 Versenyképességi Tanács: belső piac,ipar, kutatás, világűr,
Feladat és hatáskörei:
 koordináció, végrehajtás (delegálhatja)
 gazdaságpolitikai célok meghatározása, összehangolása
 közös kül- és biztonságpolitika koordinációja
 közös védelmi politika kialakítása
 igazságszolgáltatás
 nemzetközi megállapodások (eu nevében ír alá, parlament: egyetértési jog)
 költségvetés
4 ügykör: jogalkotás (Parlamenttel közösen), költségvetés meghatározása (Parlamenttel közösen), az EU
politikájának meghatározása, koordináció a tagállamok között.
Székhely: Brüsszel, de időszakonként Luxemburgban is ülésezik.
Elnök: soros elnökséget adó tagállam (jelenleg: Hollandia – Szlovákia - Málta).
A döntéshozatal néhány kérdésben egyhangú szavazással történik, a többi esetben minősített többséggel
hozzák meg a döntéseket. Egyhangú szavaznál minden tagállamot egy szavazat illeti meg. A minősített
többséggel történő szavazás főszabálynak tekinthető a Tanácsban.
Az államok közötti kapcsolatokat alapvető módon meghatározza az államok szuverén egyenlőségének elve.
Valamennyi bővítési kör azzal a nehézséggel jár, hogy újra kellett osztani a szavazatszámokat.
Nizzai rendszer: 3-as többség:
Népesség arányos súlyozott szavazat.
Nagyok: 27-29 (pl. Német., Franciaország), közepesek: 12 (pl. Magyarország), kicsik: 3 (Málta, Ciprus,
Luxemburg)
Főszabály: minősített többség (352-ből 260) + tagállami kérésre népességi szűrő (a többség adja ki az Eu
népesség 62%-t), blokkoló kisebbség: 93.
A Lisszaboni Szerződés reformja: az új szavazási rendszer a svájci mintájú kettős többség elvét követi.
Ez azt jelenti, hogy egy javaslatot csak akkor fogadnak el, ha az kétféle módon is többségi támogatást kap: a
támogató szavazatok az országok többségét (legalább 15 országot), illetve a teljes uniós népesség többségét
(az igennel szavazó országok az uniós népesség legalább 65%-át) képviselik.
A szavazás metódusában három ciklust különböztet meg:
a. 2014. 10. 31-ig : az időszakban a tagállamok eltérő szavazati súllyal bírtak. A 28 tagállam súlyozott
szavazatainak száma 352. A tanácsi határozatok elfogadásához szükséges szavazatszám 260. Minden
más esetben a tagállamok legalább kétharmada által leadott 255 támogató szavazatra volt szükség
illetve feltétel a leadott szavazatoknak az Unió népességének legalább 62 %-át kell képviselnie.
b. 2014. 11. 01- től: minden tagállamnak egy szavazata van. Amennyiben a Tanács, a Bizottság vagy a
külügyi és biztonságpolitikai főképviselő javaslatára jár el, akkor a Tanács tagjainak legalább 55%-a,
de legkevesebb 15 tagállam támogatása. További kritérium, hogy a támogató tagállamok az Unió
összlakosságának minimum 65%-át képviseljék. Minden más javaslat esetén a tagállamok legalább
72%-ának kell támogatnia a javaslatot, nekik egyben az Unió népességének 65%-át is képviselniük
kell.
c. 2014. 11. 01- 2017. 03. 31. : bármely tagállam kérésére a minősített többséget a korábbi
(2014.10.31.-ig) alkalmazott metódus alapján kell számítani.
Jogalkotás: tagállamok 55%-a + népesség 65%-t képviselő tagállam
Más döntés (pl. személyi): tagállamok 72%-a + népesség 65%- t képviselő tagállam
Külpolitikai döntések: egyhangúság
Luxemburgi formula: Franciaország, 60/70-es évek – üres székek politikája. Ha valaki kérte, hogy tovább
tárgyaljanak róla, mert őt nagyon érinti – tovább tárgyaltak.
Ma: ha a népesség 35%-t kitevő országok fele kéri – bár nincs meg a blokkoló kisebbség – mégis tárgyalni
kell.
COREPER (Állandó Képviselők Bizottsága): a Tanács ülésein jelen lévő miniszterek a döntéshozatalban
vesznek részt, a döntések előkészítése alacsonyabb szinten folyik. Az Állandó Képviselők Bizottsága a
legmagasabb szintű és legjelentősebb döntés- előkészítő szerv a tanácsi munkafolyamatban. A COREPER a
tagállamoknak Brüsszelben, az Unió mellett működő állandó képviseleteinek a vezetőiből áll. Elnöke a
soros elnökséget betöltő tagállam Brüsszeli nagykövete.
 COREPER I.: tagjai az állandó brüsszeli képviselők helyettesei, hatáskörébe tartozik a
mezőgazdaság, a belső piac, az oktatás és a szociális kérdések
 COREPER II.: az állandó képviselőkből áll, a kül- és gazdaságpolitikai, pénzügyi kérdések jogi
előkészítésével foglalkozik
A COREPER munkáját több száz tanácsi munkacsoport és bizottság segíti, és szakértői szintű döntés-
előkészítés folyik.
9. Az Európai Parlament működése, hatáskörei
A Parlament jogelődje az ESZAK Közgyűlése, amely 1962-től már Európai Parlamentnek nevezi magát, de
csak az Egységes Európai Okmányban (1986.) nyer megerősítést. Nemcsak a jogköre, hanem a létszáma is
fokozatosan növekedett. Ok: közvetlen választásra való áttérés (1979), bővülések. A képviselők száma nem
haladhatja meg a 750 főt + elnök.
Választás:
 1979 óta közvetlen, általános, titkos, arányos választás 5 évente.
 A pontos szabályozás tagállami hatáskör. Fő szabály: arányosság (lehet listás vagy egyéni).
 20 ezer ajánlás kell a pártlistához, 5% a mandátum szerzési küszöb.
 Választásra jogosultak: uniós polgárok.
 Degresszíven arányos rendszer: a népesség arányában, de a kisebbek javára torzul (6-96 között).
Az Európai Parlament tagjai a polgárok érdekeit képviselik. A Parlament az Európai Unió Tanácsa (röviden:
a Tanács) mellett az Unió egyik legfontosabb jogalkotó intézménye.
Az EP székhelye: elsődleges székhelye Strasbourg, itt tartják a plenáris üléseket évente 12x. Másodlagos
székhely Brüsszel, ahol a bizottsági üléseket tartják. Az EP titkársága Luxemburgban működik. Amikor az
egyhetes plenáris ülések véget érnek Strasbourgban, a Parlament teljes iratanyagát vissza kell szállítani
Brüsszelbe. A Parlamentnek nincsen jogköre az alapító szerződések rendelkezéseinek megváltoztatására, így
a működés nem költséghatékony.
Elnök: Martin Schulz
1 képviselőcsoport vagy 40 képviselő javaslatára, a képviselők által leadott szavazatok abszolut többségével,
több forduló is lehetséges. 2,5 évre választják, 1x meghosszabbítható. 14 alelnöke van.
Feladata: irányítás, képviselet.
Az EP pártcsoportjai: az EP tagjai az európai népet képviselik. Az egyes országból megválasztott
képviselők nem honfitársaikkal ülnek egy csoportban, hanem a velük azonos politikai családhoz tartozó
képviselőkkel. A pártcsoportok megalakításának feltétele, hogy legalább 25 parlamenti képviselő
csatlakozzon hozzá.
a. Európai Néppárt: az európai kereszténydemokrata pártokat egyesítő pártcsoport amely
közösség a társadalmi szolidaritás, a hagyományos erkölcsi értékek és a szociálisan korlátozott
piacgazdaság értékeivel fémjelezhető. (12 magyar)
b. Szocialisták és Demokraták Haladó Szövetsége: az európai szociáldemokrata pártok
lépviselők csoportja (4 magyar)
c. Európai Konzervatívok és Reformisták: a brit konzervatívok, euroszkeptikusok, szabad piaci
elveket hirdető, atlantista politikai irányzat
d. Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért: konzervatív liberálisok, szociál-
liberálisok
e. Zöldek- Európai Szabad Szövetsége: környezetvédelem (2 magyar)
f. Egyesült Európai Baloldal- Északi Zöld Baloldal: a volt NDK kommunista utódpártja, cseh és
görög kommunista pártok integrációja
g. Szabadság és Demokrácia Európája: jobboldali euroszkeptikus pártcsoportosulás (brit
Függetlenségi Párt, olasz Észak Liga)
h. Függetlenek (3 magyar)
Pártfegyelem van, de lehetséges a kiszavazás.
Szakbizottságok: Szakmai előkészítő munka, plenáris ülések előkészítése, jogalkotási javaslatok

kidolgozása, saját kezdeményezésű javaslatok. A legfontosabb súlyú bizottságok:
 Belső piac és fogyasztóvédelem
 Nemzetközi kereskedelem
 Költségvetési Bizottság
 Regionális fejlesztési Bizottság
 Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
 Petíciós Bizottság
 Külügyi Bizottság
Határozathozatal: egyszerű többség.
Nyelv: 24 hivatalos nyelv (3 közvetítő nyelvre fordítanak – angol, német, francia – onnan fordítanak
tovább).
Az EP hatáskörei:
I. Önigazgatási hatáskör: szabadon választja meg tisztségviselőit, meghatározza struktúráját és
elfogadja ügyrendjét, de székhelye a szerződésben deklarált, ennek megváltoztatásáról nem
dönthet!!! Plenáris ülés: Strasbourg, bizottságok: Brüsszel, titkárság: Luxemburg.
Büro: P. elnöke + 14 alelnök – pénzügyi, adminisztrációs kérdések
Elnökök Konferenciája: P. elnöke + frakció elnökök – jogalkotási menetrend meghatározása
Questor: P. napi működését segítő munkatársak
II. Részvétel a jogalkotásban: költségvetés, konzultatív, rendes. Ld. 23. tétel!!!
III. Politikai ellenőrző szerep: Bizottság tagjainak meghallgatása, Bizottság elnökének személyére
javaslat; jelentések, beszámolók vizsgálata.
A Bizottság elnökének abból a pártból kell kikerülnie, amelyik megnyeri a parlamenti választást.
Formálisan a Tanács jelöli a Bizottság elnökét a Parlament számára. Jogszokás: pártszövetségek.
Demokrácia-deficit és európai parlamentarizmus: az uniós polgárok politikai értelemben nem képesek az

Európai Unió fejlődésének irányait oly mértékben meghatározni, mint ahogy azt a nemzeti politika szintjén
tehetik. Az eltérő politikai orientációkat követő pártszövetségek nem közvetítenek olyan felismerhetően
különböző víziókat az Európai Unió fejlődéséről, hogy az adott politikai irányzat támogatása révén
mennyiben tudnának változtatni a működésén.
Ennek okai:
 az uniós porondon nem találkozunk európai szintű pártokkal, csupán pártszövetségekkel,
 az EP az Unió legfőbb végrehajtó szerveként működő EB összetételét is csak korlátozott módon tudja
befolyásolni, nincs egyértelmű politikai összefüggés az európai parlamenti választások eredménye és
az annak reményében létrejövő új Európai Bizottság összetétele között (listákra szavazunk),
 az EB-ban a biztosokat a nemzeti kormányok jelölik, amelynek következtében a Bizottság politikai
összetétele sokszínű, így az újabb Bizottságok nem tudnak eltérő politikai irányzatot szabni Európa
fejlődésének
 az Európai Unióban általában túlzottan sok tisztségre kerülnek európai vezetők választás hiányában,
akik ezáltal kellő demokratikus kontroll nélkül végzik a tevékenységüket.
Az uniós polgárok nem látják át, hogy mi folyik az Unió berkein belül, még kevésbé tudják befolyásolni
annak működési rendjét.
10. Az Európai Bizottság összetétele, működése és hatásköre
Elnök:
Az európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az
Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság
elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével
választja meg. Ha a jelölt nem kapja meg a szükséges többségi támogatást, az Európai Tanács minősített
többséggel egy hónapon belül új jelöltet javasol, akit az Európai Parlament ugyanezen eljárás szerint
választ meg.
A Bizottság elnökének abból a pártból kell kikerülnie, amelyik megnyeri a parlamenti választást. Formálisan
a Tanács jelöli a Bizottság elnökét a Parlament számára. Jogszokás: a pártszövetségek tesznek ajánlást, még
a választások kapcsán.
A Tanács a megválasztott elnökkel közös megegyezésben elfogadja az azon további személyeket
tartalmazó listát, akiket a Bizottság tagjaivá kíván kinevezni
Az elnöknek, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottság többi tagjának mint
testületnek a jóváhagyásáról az Európai Parlament szavaz. E jóváhagyás alapján a Bizottságot az
Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel.
Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke Jean-Claude Juncker.
Az egyes uniós tagállamokból kinevezett 28 biztos ötéves hivatali ideje alatt a Bizottság politikai vezetését
látja el. Minden biztos az elnök által meghatározott, saját szakpolitikai területért felelős.
A Bizottság tagjai:
 a kormányok jelölik, de az EB elnökének egyetértési joga van,
 a tagállami jelöltekről a Tanács listát készít, amelynek elfogadásáról szintén a Tanács szavaz. A
szavazás nem külön-külön, hanem a biztosi lista egészéről történik. A tanács döntését követően a
biztos-jelölteket az Európai Parlamentben is meghallgatják az alkalmatlan jelöltek kiszűrése céljából.
Ha egy jelölt megbukott a parlamenti meghallgatáson, jelzik az adott tagállam kormányának, hogy
más személy jelölése vált szükségessé, illetve előfordulhat az is, hogy a jelölt ilyen esetben egy
stratégiailag kevésbé jelentős posztra kap kinevezést.
 A jelöltek meghallgatása után az Európai Parlament a biztosokat és a bizottság elnökét együttesen,
mint testületet a tagok abszolút többségével megválasztja. Ezzel az EB elnyeri mandátumát. A
Bizottság tagjai 5 évre kapják a kinevezésüket, megbízatásuk meghosszabbítható.
 Minden biztosnak van meghatározott feladatköre és felelősségi területe, melyen irányítást
gyakorol, önállóan eljár és dönt.
 Magyar tagok 2004 óta: Balázs Péter, Kovács László, Andor László, jelenleg: Navracsics Tibor
A biztosi megbízatás megszűnésének okai:
 5 éves hivatali idő lejárta,
 a biztos halála,
 lemondása,
 felmentés,
 a Bizottság elnökének felhívására történő lemondással.
Hivatali idejük alatt elszámoltathatóak a Parlament felé, amely egyedül jogosult a Bizottság feloszlatására.
A Bizottság testületi elmozdítása: bizalmatlansági indítvány az európai jogban is felhívható: az EP az EB
egészét bizalmatlansági indítvánnyal kollektív módon elmozdíthatja. A sikeres bizalmatlansági indítványhoz
az EP tagjai többségének valamint a jelenlévő tagok kétharmadának igenlő szavazata szükséges.
Az egyes biztosok lemondatása:
 a Bizottság elnökének felszólítására bármelyik biztos köteles lemondani, emellett a Bizottság
elnökének joga van az EB bármely tagját megfosztani az eredetileg rábízott feladatkörtől.
 ha az Európai Bíróság megállapítja, hogy időközben olyan változások következtek be, amelyek miatt
az adott biztos már nem felelne meg a kinevezési feltételeknek
Bizottság:
 szűk értelemben: 28 biztos + elnök
 tág értelemben: a teljes adminisztráció
Struktúrája:
Főigazgatóságok (téma szerint az uniós jog különböző területeiért felelősek)
Szolgálatok (Főtitkárság, Eurostat, OLAF, Jogi Szolgálat) – az elnök irányítása alatt állnak.
Az EB működése: az EB az Európai Unió intézményrendszerében az Unió akaratát, érdekeit, politikáját

hivatott kifejezni. Szupranacionális intézmény. A biztosok kizárólag az Európai Unió érdekeinek
figyelembevételével kötelesek eljárni. Székhelye Brüsszelben található, a hivatali apparátus egy része
Luxemburgban, valamint számos egyéb Unión belüli illetve kívüli helyszínen tevékenykedik.
Az Unió Brüsszelben működő, a tagállamoktól független biztosokból álló legfőbb döntés-előkészítő és
végrehajtó szerve, mely átruházott jogkörében jogalkotást is végez.
A Bizottság az EU egészének érdekeit képviseli és támogatja. A következő tevékenységek útján felügyeli
és hajtja végre az uniós szakpolitikákat:
 új jogszabályokra vonatkozó javaslatok benyújtása a Parlamentnek és a Tanácsnak
 az EU költségvetésének az irányítása és a finanszírozás elosztása
 az uniós jogszabályok végrehajtása (a Bírósággal együtt)
 az EU nemzetközi képviselete, például az EU és más országok közötti megállapodásokra vonatkozó
tárgyalások lebonyolítása.
Az EB feladat- és hatáskörei:
Az Uniós Szerződések őre: legfontosabb feladata, hogy a megalkotott jogszabályoknak a címzettek részéről
történő betartásának ellenőrzése.
A fejlődés motorja: az EB az európai jog előkészítésében kulcsszerepet játszik. A Bizottságnak van
kompetenciája ún. zöld könyveket illetve fehér könyveket kiadni. A fehér könyv egy átfogó, stratégiai
feladatok elvégzése előtt kibocsátott programfüzet, míg a zöld könyv egy adott területet érintő
jogszabálytervezeteknek a többé- kevésbé előzetes leírását adó, egyfajta vitaindító dokumentum.
A Lisszaboni Szerződés óta egymillió uniós állampolgár jogszabályalkotást kezdeményezhet és ebben az
esetben a Bizottság köteles megalkotni a jogszabálytervezetet. A Parlament vagy a Tanács is kérheti az EB-t
valamilyen jogszabálytervezet megfogalmazására, a Bizottságra nézve kötelező ereje nincs.
A Bizottság jogalkotó hatásköre: néhány speciális területen az EB konkrét jogalkotási hatáskörrel
rendelkezik. Ezekben a kérdéskörökben az EB saját maga is kompetens rendeletek és irányelvek
megalkotására. Az EB esetében a felhatalmazáson alapuló jogi normák megalkotásával kapcsolatos hatáskör
keretében a Bizottság származékos hatáskörrel rendelkezik a magasabb szinten megalkotott rendeletek és
irányelvek, azaz a Tanács és a Parlament együttműködése eredményeképpen elfogadott jogi normák
részletszabályainak kidolgozására. A felhatalmazáson alapuló jogi normák körének megjelenésével a
másodlagos jogforrások között is megállapítható egyfajta normahierarchia.
Az Európai Unió politikáinak és költségvetésének végrehajtása: Az EB-nak kezdeményező szerepe van
az uniós költségvetést illetően, a Bizottság készíti el a költségvetés első tervezetét. A Bizottságot a
költségvetés végrehajtásában és a végrehajtás ellenőrzésében is jelentős kompetenciák illetik meg. Kezeli és
felügyeli az uniós programokat és az uniós pénzügyi alapokat.
A mezőgazdasági politikával kapcsolatos feladatkör: az Európai Unió egy meghatározott, garantált áron
felvásárolja az egyes mezőgazdasági termékeket, amennyiben a termék kereskedelmi ára a piacon egy
bizonyos szint alá esik.
A versenypolitikát érintő Bizottsági feladatok: az EB egyedi versenypiaci ügyekben konkrét határozatok
kiadására jogosult. A cél egy olyan rendszer létrehozása volt, amely biztosítja, hogy a belső piacon a
verseny nem torzul. Beavatkozó eszközei között elsősorban a szubvenció- és dömpingellenes intézkedéseket
kell említeni.
Az Európai Unió nemzetközi színterén történő képviselete: az EB egyik alelnöke egyben az Európai
Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Ő irányítja az Európai Unió külügyi szolgálatát. A Bizottság
képviseli az Európai Uniót az egyes nemzetközi szervezetekben, mint például a WTO, az OECD vagy az
ENSZ munkájában.
A Bizottság beszámolási kötelezettséggel tartozik az EP felé. A parlamenti képviselők kérdéseire írásban
vagy szóban válaszadási kötelezettség terheli.
11. Az Európai Bíróság és a Törvényszék összetétele, működési elvei, feladatai és hatásköre
Az Európai Unió Bírósága

 felülvizsgálja az Európai Unió intézményei jogi aktusainak jogszerűségét,
 gondoskodik arról, hogy a tagállamok teljesítsék a Szerződésekből eredő kötelezettségeiket, és
 a nemzeti bíróságok kérelmére értelmezi az uniós jogot.
Az Európai Unió igazságügyi hatóságaként a tagállami bíróságokkal együttműködve gondoskodik az uniós
jog egységes értelmezéséről és alkalmazásáról.
Összetétel és működés:
Bíróság (Europian Court of Justis)
 A Bíróságot uniós tagállamonként egy-egy bíró alkotja (28). Magyar tag: Juhász Endre
 A Bíróság munkáját tizenegy főtanácsnok segíti, akiknek az a feladata, hogy a Bíróság előtt
folyamatban lévő ügyekben indítványt terjesszenek elő.
 A Bíróság elnökét a bírák maguk közül választják meg hároméves időtartamra
 A bírákat és a főtanácsnokokat hatéves időtartamra nevezik ki. A megbízatás meghosszabbítható.
 Az uniós tagállamok kormányai közös megegyezéssel döntenek arról, hogy kit jelölnek ki.
 Az eljárásban különvélemény, ellenvélemény nem csatolható.
 A Bíróság öt- vagy háromtagú tanácsokban jár el, vagy - bizonyos esetekben - egyesbíróként eljárva
határoz. Jogilag különösen bonyolult vagy jelentős ügyekben (tizenhárom bíróból álló)
nagytanácsban, illetve teljes ülésben eljárva is határozhat.
 Egyfokú eljárások a Bíróság előtt zajlanak, többfokú eljárásban a Bíróság II. fok
Törvényszék
 A Törvényszéket tagállamonként legalább egy-egy bíró alkotja (folyamatosan töltik fel 56-ra). A
bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki. Magyar tag: Czucz Ottó.
 Megbízásuk hat évre szól, és megújítható.
 A Törvényszék elnökét a bírák maguk közül választják meg hároméves időtartamra.
 A Bírósággal ellentétben a Törvényszéken nincsenek állandó főtanácsnokok. A főtanácsnok
feladatkörét kivételesen egy erre kijelölt bíró láthatja el.
 A Törvényszék öt- vagy háromtagú tanácsokban jár el, vagy - bizonyos esetekben - egyesbíróként
eljárva határoz. Jogilag különösen bonyolult vagy jelentős ügyekben (tizenhárom bíróból álló)
nagytanácsban, illetve teljes ülésben eljárva is határozhat. A Törvényszék az ügyek több mint 80%
ában háromfős tanácsban eljárva határoz.
 Az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogvitákkal az EU Közszolgálati Törvényszéke (különös
hatáskörű törvényszék) foglalkozik.
o Közszolgálati Törvényszék hét, a Tanács által hat évre kinevezett bíróból áll, akiknek megbízatása
megújítható, és akik a pályázati felhívást, majd egy e célból létrehozott bizottság véleményét
követően kerülnek kinevezésre.
o A bíráknak az említett bizottság javaslata alapján történő kinevezése során a Tanács ügyel a
Közszolgálati Törvényszék földrajzi szempontból kiegyensúlyozott összetételére és a nemzeti
jogrendszerek lehető legszélesebb képviseletére.
o A Közszolgálati Törvényszék bírái három évre maguk közül választják elnöküket, aki
újraválasztható.
o A Közszolgálati Törvényszék három bíróból álló tanácsban ülésezik. Amennyiben azonban az
általuk vizsgált jogi kérdés nehézsége vagy jelentősége indokolttá teszi, az ügyet a teljes ülés elé
lehet utalni. Ezenkívül az eljárási szabályzatában meghatározott esetekben a Közszolgálati
Törvényszék ötfős tanácsban vagy egyesbíróként eljárva is ítélkezhet.
A Bíróság az elé terjesztett ügyekben ítélkezik:
 előzetes döntéshozatal iránti kérelem – amikor a nemzeti bíróságok valamelyike egy uniós
jogkérdés értelmezésére kéri fel a Bíróságot;
 kötelezettségszegés miatt indított kereset – az uniós kormányok valamelyike ellen az uniós jog
alkalmazásának elmulasztása miatt indított eljárás;
 megsemmisítés és intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – az intézmények nyújtják be
a Parlament, a Tanács, a Bizottság valamely jogi aktusa, mulasztása miatt; intézmény az EKB jogi
aktusa, mulasztása miatt
 a Törvényszéknek a Közszolgálati Törvényszék határozatai ellen benyújtott jogorvosalti kérelmet
eldöntő határozati ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmek

A Törvényszék foglalkozik - a Lisszaboni szerződés óta – a jogalkotási aktusok jogszerűségének

felülvizsgálatával, az uniós intézmények által elmulasztott döntéshozatallal, a kártérítési perekkel,
hatáskörébe tartoznak az alábbi ügyek:
 közvetlen kereset – magánszemélyek, valamint vállalkozások és egyéb szervezetek által uniós
döntések vagy intézkedések miatt benyújtott keresetek.
o megsemmisítési kereset - olyan uniós jogszabályokat illetően, amelyek a kereset benyújtója
szerint sértik az uniós szerződéseket vagy az alapvető jogokat;
o intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – uniós intézmények ellen kötelező
döntéshozatal elmulasztása esetén indított eljárás;
 az Európai Unió intézményei vagy azok alkalmazottai által okozott kár megtérítésére irányuló
keresetek;
 a szellemi tulajdonnal kapcsolatos keresetek;
 az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke által hozott határozatok ellen - kizárólag
jogkérdésekre vonatkozóan - benyújtott fellebbezések.
A Törvényszék által hozott határozatok ellen - két hónapon belül és kizárólag jogkérdésekben - a
Bírósághoz lehet fellebbezést benyújtani.
A Közszolgálati Törvényszék hatásköre arra terjed ki, hogy

 első fokon döntsön az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogvitákban (munkaviszony,
társadalombiztosítási rendszerrel kapcsolatos kérdések),
 valamely szerv és annak alkalmazottai között kialakult vitákban, amennyiben az érintett szerv alapító
okirata az Európai Unió Bíróságának illetékességét kötötte ki a jogvitái rendezésére (Europolon,
vagy az Európai Beruházási Bankon belüli jogviták esetében).
A Közszolgálati Törvényszék által hozott határozatok ellen a határozat meghozatalától számított két
hónapon belül csak jogkérdésre vonatkozóan lehet fellebbezni a Törvényszékhez. A Törvényszéknek a
fellebbezési eljárásban hozott határozatai ellen pedig kivételes esetben felülvizsgálati eljárást lehet indítani a
Bíróság előtt.
12. Az Európai Bíróság eljárási rendje, az ítéletek végrehajtása
A bírósági eljárásoknak két alapvető kategóriáját különböztethetjük meg:

 egyfokú döntéshozatali eljárások: kizárólag az Európai Bíróság előtt folyik az eljárás, pl. előzetes
döntéshozatali eljárás, a tagállamok elleni kötelezettségszegési eljárás
 többfokú döntéshozatali eljárások: az Európai Törvényszék jár el, majd fellebbezés folytán kerül az
ügy az Európai Bíróságra, vagy I. fok a Közszolgálati tvszék, II. fok az Európai Törvényszék,
felülvizsgálat a Bíróságon.
Jellegzetességek:
 az eljárás nyelve általában az alperes országának hivatalos nyelve, több nyelvű ország esetén a
felperes választ
 munkanyelv a francia, de az európai unió valamennyi nyelve hivatalos nyelve (kivéve az Ír)
 nagy tanács: 13 bíró, kamarák: 5, 3 fő
 nincs kizárt bíró az európai bíróság előtti eljárások során (a nemzetközi bíróságok figyelemmel
vannak az eljáró bírák nemzetiségére)
 nincs ellenvélemény, különvélemény, nem ismerhetjük meg a szavazati arányokat
Főtanácsnokok:
 Ítélet tervezetet (főtanácsnoki indítvány) készítenek, felolvassák. Nem kötelezik a bíróságot, van
előadó bíró, de viszonyítási pont az indítványuk.
 A bíróság teljes jogú tagjai.
 Tagok száma 11 fő (nagy nemzetek mindig, kicsik rotációban adnak tagot).
Az eljárás szakaszai:
 írásbeli szakasz: az eljárás szakaszai hasonlóak a hagyományos bírósági eljáráshoz, a felperes
benyújtja a keresetlevelet, amire válaszul az alperes ellenkeresetet terjeszthet elő. Ezekre válasz és
viszontválasz következik az írásos szakaszban.
 szóbeli szakasz: során az előadó bíró foglalja össze az írásos szakasz lényegét, majd a szóbeli
szakasz befejezésekor a főtanácsnok előadja indokolt véleményét. Az eljárás szóbeli szakaszában a
Bíróság tanúkat, szakértőket hallgathat meg, okirati és egyéb bizonyítékok felhasználásával segítheti
elő a tényállás feltárását.
 határozathozatal: az előadó bíró kikéri az eljáró tanács tagjainak véleményét az ítélettervezetre
vonatkozóan, ha szükséges, a Bíróság előkészítő ülést tart. Az előadó bíró elkészítette az ítélet
tervezetét, a bírák ez alapján megvitatják az ügyet, és titkos szavazással meghozzák döntésüket. A
határozat megszületéséhez többségi döntés szükséges. Az ítéletet nyilvános ítélethirdetésen
ismertetik és közzéteszik az Európai Bíróságok Határozatának Tárában is.
 Fellebbezés - felülvizsgálat: a Közszolgálati Törvényszékről fellebbezést lehet benyújtani az
Európai Törvényszékre, valamint ha az ügy első fokon az Európai Törvényszéken indul, akkor a
Törvényszékről az Európai Bíróságra. Fellebbezni csak jogkérdésben lehet. Főszabály szerint a
magasabb fokú bíróság ítéletet hoz, azonban ha bármely okból nem tud határozatot alkotni, akkor
megsemmisíti az első fokon eljáró bíróság döntését, és egyben iránymutatást ad arra vonatkozóan,
hogy a megismételt eljárás során milyen szempontokat kell az első fokon eljáró bíróságnak szem
előtt tartania. A felülvizsgálat a vezető főtanácsnok indítványára az Európai Bíróság felülvizsgálhatja
az ítéletet a kihirdetést követő egy hónapon belül, ha az az európai joggal nincs összhangban. A
Bíróság a felülvizsgálat eredményeként az ítéletet módosíthatja, vagy hatályon kívül helyezheti.
A különleges eljárások
 egyszerűsített eljárás: a kérdésről korábban már határozott, vagy az ítélkezési gyakorlatból könnyen
levezethető
 a gyorsított eljárás: rendkívüli sürgősség esetén
 a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén
alapuló térségre vonatkozó legérzékenyebb kérdések
 az ideiglenes intézkedés: pl. valamely intézmény által hozott, keresettel megtámadott jogi aktus
végrehajtásának felfüggesztése
Az ítéletek végrehajtása:
A bíróság ítéleteinek végrehajtása során a tagállamokra, azok bíróságaira, közigazgatására, illetve
végrehajtói szervezetére kell hagyatkozzon, nincs önálló európai végrehajtási szervezet. Amennyiben az
ítéletek nem a tagállamok, hanem magánszemélyek számára állapítanak meg kötelezettségeket, akkor azok
végrehajthatóak annak az államnak a hatályos polgári eljárási szabályai szerint, amelynek területén a
végrehajtásra sor kerül.
280. cikk
Az Európai Unió Bíróságának ítéletei a 299. cikkben megállapított feltételek szerint végrehajthatók
299. cikk
A Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank által elfogadott azon jogi aktusok, amelyek — az államokat
kivéve — a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rónak, végrehajthatók.
A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárási szabályai vonatkoznak, amelynek területén a
végrehajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a nemzeti hatóság látja el — az okirat
valódiságának vizsgálatán kívül minden más ellenőrzést mellőzve —, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a
célra kijelölnek, és amelyről a Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.
Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően
közvetlenül az illetékes hatóságtól kérheti a végrehajtást.
A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A végrehajtási eljárás
szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a nemzeti igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek
hatáskörrel.
A tagállamok esetén nem kerül sor végrehajtásra, hiszen a jogsértés megállapításából magából az fakad,
hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak meg kell tiltaniuk minden a Szerződés rendelkezéseivel
összeférhetetlennek nyilvánított nemzeti jogszabály alkalmazását, és adott esetben kötelesek meghozni
minden, az uniós jog érvényesülését elősegítő rendelkezést. Így az érintett tagállam köteles meghozni
minden megfelelő intézkedést a jogsértés megszüntetésére.
Ezt a kötelezettséget egészíti ki az EUMSZ 260. cikk (2) bek. szerinti kényszerítő intézkedések
igénybevételének lehetősége. A Bizottság először indokolással ellátott véleményt ad, hogy a tagállam mely
pontokban nem tett eleget az ítéletnek. Ha ennek ellenére sem teszi meg a tagállam a szükséges
intézkedéseket, akkor a Bizottság újra a Bírósághoz fordulhat, hogy az a tagállamot átalányösszeg vagy
kényszerítő bírság fizetésére kötelezze. Ennek mértéke több tényezőtől függ. Egyrészt a kényszerítő
bírságok elsődleges céljától, attól hogy a tagállam a lehető leggyorsabban orvosolja a mulasztást, vagyis
olyan kényszerítő bírságot kell megállapítani, amely megfelel a körülményeknek és mind az érintett állam
terhére megállapított mulasztással, mind pedig fizetési képességeivel arányos. Másrészt figyelembe kell
venni, hogy milyen érdek fűződik ahhoz, hogy a tagállam mielőbb teljesítse kötelezettségeit.
260. cikk
(1) Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely
kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie az Európai Unió Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez
szükséges intézkedéseket.
(2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg az Európai Unió Bíróságának ítéletében
foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság – miután a tagállamnak lehetőséget biztosított
észrevételei megtételére – az Európai Unió Bíróságához fordulhat. A Bizottság meghatározza az érintett tagállam
által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a
tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.
Ez az eljárás nem érinti a 259. cikket.
(3) Ha a Bizottság a 258. cikknek megfelelően azon az alapon nyújt be keresetet az Európai Unió Bíróságához, hogy
az érintett tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott
intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben megfelelőnek ítéli, meghatározhatja
az érintett tagállam által fizetendő átalányösszegnek vagy kényszerítő bírságnak az általa az adott körülmények között
megfelelőnek tartott mértékét.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot – a Bizottság által meghatározott
összeget meg nem haladó mértékű – átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. A fizetési
kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik esedékessé.
13. Az Európai Unió egyéb szervei: a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Rágiók Bizottsága, az
Európai Ombudsman
Az európai munkaadók, munkavállalók és más érdekcsoportok az Európai Gazdasági és Szociális

Bizottságon (EGSZB) keresztül adhatnak hangot az uniós ügyekkel kapcsolatos nézeteiknek. Tanácsadó
szervről van szó, amely a nagyobb intézmények, vagyis a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament
számára ad véleményt.
Szerep
1957-ben jött létre az egységes piaccal kapcsolatos kérdések megvitatására szolgáló fórumként. Az EGSZB
lehetővé teszi, hogy az európai érdekcsoportok hivatalos keretek között is véleményt nyilváníthassanak az
uniós jogalkotási javaslatokról.
Tagok
Az EGSZB-nek 353 tagja van, akik az európai gazdasági és szociális érdekcsoportokat képviselik. A tagokat
a nemzeti kormányok jelölik, és az Európai Unió Tanácsa nevezi ki ötéves időtartamra, amely
meghosszabbítható. Az egyes országok népességüknek megfelelően jelölhetnek tagokat. Az EGSZB tagjai
díjazás nélkül végzik munkájukat.
A bizottsági tagok az alábbi három csoport valamelyikéhez tartoznak:
1. munkaadók
2. munkavállalók
3. különféle érdekcsoportok (pl. mezőgazdasági termelők, fogyasztói csoportok)
A Régiók Bizottsága az európai uniós helyi és regionális hatóságokat képviselő tanácsadó szerv.
Szerepkör
Feladata, hogy az uniós jogszabályokkal kapcsolatos helyi és regionális álláspontokat érvényesítse. Ezt
olyan módon teszi, hogy a Bizottság javaslatairól jelentéseket (véleményeket) ad ki. A helyi és a regionális
önkormányzatokat érintő (pl. foglalkoztatáspolitikai, környezetvédelmi, oktatáspolitikai, közegészségügyi)
uniós szintű döntéshozatal előtt a Bizottság, a Tanács és a Parlament köteles konzultálni a Régiók
Bizottságával.
Tagok
A Régiók Bizottságának jelenleg 353 tagja (és ugyanennyi póttagja) van, akik az EU 28 tagállamát
képviselik. A tagokat és a póttagokat a Tanács nevezi ki ötéves időtartamra, az uniós tagállamok javaslata
alapján. Az egyes országok maguk dönthetnek az őket képviselő tagokról, azonban küldöttségüknek
tükröznie kell az ország politikai, földrajzi és regionális/helyi egyensúlyát.
Felépítés
A Régiók Bizottsága évente öt plenáris ülést tart az általános stratégia meghatározása, illetve vélemények
elfogadása céljából. A Régiók Bizottságán belül hat szakbizottság működik, amelyek más-más szakpolitikai
területekkel foglalkoznak, és előkészítik a plenáris üléseken megvitatandó véleményeket:
 területi kohézió
 gazdaság- és szociálpolitika
 oktatás, ifjúság és kutatás
 környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy
 uniós polgárság, kormányzás, intézményi és külügyek
 természeti erőforrások
A Régiók Bizottsága fontos politikai kérdésekkel kapcsolatban állásfoglalásokat is kibocsát.
Az Európai Bizottságnak a Lisszaboni Szerződés értelmében már a jogalkotási szakaszt megelőzően
konzultálnia kell az európai helyi és a regionális hatóságokkal és szövetségeikkel. A Régiók Bizottsága a
helyi és a regionális hatóságok képviseletében nagyon komoly feladatot kap ebben az eljárásban.
Azt követően, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatot tett, ismételten konzultálnia kell a Régiók
Bizottságával, amennyiben a javaslat olyan szakpolitikai területet érint, amely közvetlenül kihat a helyi és a
regionális hatóságokra (pl. oktatás, egészségügy, fogyasztóvédelem, környezetvédelem).
Ügynökségek: az EU ügynökségei az uniós intézményektől független, önálló jogi személyiséggel

rendelkező szervek, amelyeket az uniós jog alapján, meghatározott feladatok elvégzése céljából hoztak létre.
Több mint 40 ügynökség működik EU-szerte, melyek a következő négy kategória valamelyikébe sorolhatók:
1. decentralizált ügynökségek
2. végrehajtó ügynökségek
3. EURATOM ügynökségek
4. az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT)
Az ombudsman az uniós polgárok, vállalkozások és szervezetek által benyújtott panaszokat vizsgálja ki:
segít feltárni a hivatali visszásságokat, vagyis azokat az eseteket, amikor az uniós intézmények, szervek,
hivatalok vagy ügynökségek nem járnak el jogszerűen, nem tartják tiszteletben a jó közigazgatás alapelveit,
illetve megsértik az emberi jogokat. Hivatali visszásságnak minősül többek között:
 a méltánytalanság,
 a diszkrimináció,
 a hatáskörrel való visszaélés,
 a tájékoztatás elmulasztása vagy megtagadása,
 az indokolatlan késedelem,
 az eljárási rend figyelmen kívül hagyása.
Megválasztása:
Minden újonnan hivatalba lépő Európai Parlament egyik első feladata az európai ombudsman
megválasztása. Az európai ombudsmant a Parlament nevezi ki a parlamenti ciklus időtartamára. Független
tisztségviselőként végzi feladatát, megbízatása megújítható.
Mi nem tartozik az ombudsman feladatai közé?
Az ombudsman nem indíthat vizsgálatot a következő esetekben:
 az uniós tagországok nemzeti, regionális, illetve helyi hatóságai (kormányhivatalok, állami
ügynökségek és helyi önkormányzatok) elleni panaszok, ideértve azokat az eseteket is, amikor a
panasz uniós üggyel kapcsolatos;
 a nemzeti bíróságok, illetve ombudsmanok tevékenysége – az európai ombudsman nem tekinthető
fellebbviteli szervnek a nemzeti bíróságok és a nemzeti ombudsmanok által hozott határozatok
tekintetében;
 vállalkozások vagy magánszemélyek ellen irányuló panaszok.
A panaszokat mindenki jogosult a saját anyanyelvén benyújtani. Amennyiben hivatali visszásságot állapít
meg, felkeresi az érintett személyt vagy intézményt. A bepanaszolt szervnek három hónap áll
rendelkezésére, hogy kialakítsa álláspontját, melyet meg kell küldenie az ombudsmannak. Az ügy lezártakor
az ombudsman jelentést tesz a Parlamentnek, amit megküld az érintett szervnek is, illetve tájékoztatja a
panaszost is.
14. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása
Az előzetes döntéshozatali eljárás: annak a kompromisszumos megoldásnak a szükségszerű

következménye, hogy az EU tagállamai az alapításkor nem hoztak létre egy, a tagállamoktól független
bírósági szervezetrendszert, hanem az ilyen követeléseket a nemzeti bíróságok előtt lehet és kell
érvényesíteni. Cél: az uniós jogot minden tagállam bírósága egységesen értelmezze és alkalmazza.
Az európai jog közvetett hatályának nevezzük (nem tekinthető az európai jog értelmezésének):
 a tagállami bíró az alacsonyabb rendű tagállami szabály helyett a magasabb rendű uniós jogszabályt
alkalmazza
 ha a nemzeti bíró a belső jogi szabályokat az uniós jog fényében értelmezi
Ha egy nemzeti eljárás során az európai jog értelmezésének kérdése merül fel, akkor a tagállami bíró
köteles felfüggeszteni az előtte folyó eljárást, és az ügyet az Európai Bíróság elé terjeszteni. Ebben az
aspektusban monopóliuma van az Európai Bíróságnak (uniós jog értelmezése, érvényesség kérdése).
Az eljárás menete: nem egy kontradiktórius eljárás, az EuB előtt nincsen alperes és felperes
 a tagállami bírónak röviden össze kell foglalnia az esetet, le kell írnia a hatályos nemzeti jogi hátteret
 egy absztrakt európajogi jogértelmezési kérdést tesz fel, és erre vár választ az Európai Bíróságtól
 az EuB a körülmények megfelelő vizsgálata után hozza meg a döntését. A Bíróság a szokásos
eljárásban tárgyalja az ügyet. Az előzetes döntéshozatali eljárást mindig a legfelsőbb európai fórum,
az Európai Bíróság tárgyalja
 a Bíróság ítéletet hoz az elé terjesztett jogértelmezési kérdésben, az ügy visszakerül a tagállami
bírósághoz
Előztes döntéshozatalt bármelyik fél / bíró kezdeményezhet.
Az alábbi tárgykörben lehet előzetes döntést kérni az EuB-tól:

 a Szerződések értelmezése (csak értelmezés)
 az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak (másodlagos uniós jog) érvényessége
és értelmezése
Kötelező az Európai Bírósághoz fordulni: ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben
merül fel az európajogi jogértelmezési kérdés, amelynek határozatai ellen a belső jog értelmében nincsen
jogorvoslati lehetőség.
Nem kötelező az előzetes döntéshozatali eljárás megindítása:

 acte clair (tiszta ügy) doktrína: ha valamelyik fél az ügyben olyan egyszerű, tiszta, világos
európajogi értelmezési problémát vet föl, amely magától értetődő választ von maga után, akkor
megszűnik a tagállami bíró előterjesztési kötelezettsége
 acte éclair (tisztázott ügy) doktrína: arra a helyzetre utal, amikor egy hasonló vagy azonos
absztrakt jogkérdésben az Európai Bíróság már állást foglalt, ennek következtében még egyszer
ugyanazt a jogértelmezési kérdést nem kell feltenni a Bíróságnak. (precedens jog!)
Beavatkozók: mielőtt az eljárás az Európai Bíróság előtt megindulna, a tagállami bíró által előzetes
döntéshozatali eljárásra bocsátott kérdést az Európai Unió hivatalos lapjában közzéteszi. Az egyes
tagállamok Igazságügyi Minisztériumainak Európajogi osztályai figyelik ezeket a jogi kérdéseket, és
amennyiben úgy látják, hogy az országuk jelentős érdekeit érintheti, akkor az adott tagállam számár érdemes
lehet már a bírósági eljárás során beavatkozóként fellépni, és kifejteni a saját jogi érveit.
Kezdeményezésre jogosultak?
 bíróságok
 választottbíróságok
 kamarák, köztestületek
A gyorsított előzetes döntéshozatali eljárás: a megadott körülmények alátámasztják-e az előzetes
döntéshozatalra utal ügy rendkívüli sürgősségét. Az elnök a nemzeti bíróság kérésére, az eljáró bíró
javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően kivételes határozhat így. Azonnal kitűzi a tárgyalást, 15
napos határidőn belül lehet beadványokat, észrevételeket benyújtani lényeges jogkérdésekre vonatkozóan.
A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás: A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége

egyike azon területeknek, amelyre vonatkozóan az utóbbi években fokozott jogalkotási tevékenység alakult
ki. Olyan jogszabályok kerültek ennek során elfogadásra, amelyek olykor a nemzeti bíróságok előtt a
közösségi jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó kényes kérdéseket vethetnek fel. Célja lehetővé
tenni a Bíróság számára, hogy lényegesen rövidebb idő alatt bírálja el a szabadság, a biztonság és a jog
érvényesülésének térségére vonatkozó legérzékenyebb kérdéseket (fogvatartott vagy szabadságától
megfosztott személy esetén, szülői felügyeletre, gyermekelhelyezésre vonatkozó jogvita során).
15. Semmisségi eljárás (EUMSZ 263-264, 266, 277. cikk); Mulasztási eljárás (EUMSZ 265. cikk)
SEMMISSÉGI ELJÁRÁS:
Az EuB egyik legfontosabb, garanciális jellegű eljárását szabályozza, amennyiben lehetővé teszi az uniós
jogi normák jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát, ami a tagállamok közös alkotmányos hagyományain
alapuló általános jogelv. Az EuB kifejtette, hogy az Unió egy olyan közösséget jelent, ahol sem az
intézmények, sem pedig a tagállamok nem mentesülnek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik
megfelelnek-e a Szerződéseknek. A semmisségi eljárás egyfajta kvázi alkotmánybíráskodás az Európai
Bíróság részéről, az eljárás célja az, hogy a Bíróság kimondja az adott jogi aktusról, hogy annak elfogadási
módja vagy tartalma elsődleges jogba ütközik.
Ha sikerrel indítják meg az eljárást, akkor erga omnes hatállyal és ex nunc, azaz a jogszabály
megalkotására visszamenő időponttal semmisíti meg a jogszabályt az Európai Bíróság. Kasszációs jogkör,
nem revíziós.
A semmisségi eljárás keretében megtámadható aktusok:

 a jogalkotási aktusok
 a Tanács, a Bizottságok és az Európai Központi Bank jogi aktusai, kivéve az ajánlásokat és a
véleményeket
 az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással bíró aktusai
 az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok
Mindemellett a Szerződésben említett aktusok felsorolása nem taxatív jellegű.
A keresetindítására jogosultak köre:

 privilegizált keresetindításra jogosultak: a tagállamok, az Európai Parlament, Tanács és a Bizottság,
amelyek nem kötelesek konkrét vagy saját érdeksérelmet igazolni
 kvázi privilegizált keresetindítók: a Számvevőszék, az Európai Központi Bank és a Régiók
Bizottsága előjogaik megóvása érdekében indíthatnak keresetet
 nem privilegizált keresetindítók: bármely természetes személy vagy jogi személy eljárást indíthat a
neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktus ellen, valamint az őt
közvetlenül érintő és végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó rendeleti jellegű jogi aktusok ellen.
A közvetlen és személyes érintettséget az ún. Plaumann- teszt segítségével tisztázhatjuk.

Az érintettség követelménye azt kívánja meg, hogy a kifogásolt uniós jogi aktus közvetlen hatást
gyakoroljon a magánszemélyek jogi helyzetére, és annak végrehajtása során a hatóságoknak ne legyen
mérlegelési lehetőségük. A magánszemély jogi helyzetét érintő hatásnak közvetlenül az uniós jogi aktusból
kell származnia, nem pedig valamilyen végrehajtási intézkedésből. A közvetlen érintettség azonban akkor is
fennállhat, ha a címzett tagállamnak van ugyan mérlegelési joga a végrehajtás tekintetében, ez azonban csak
hipotetikus, azaz a tagállam biztosan végrehajtja az uniós jogi aktust, élni kíván az abban biztosított
lehetőséggel
Semmisségi jogcímek:
 hatáskör hiánya
o tárgyi, területi, személyi
o korlátozott felhatalmazás elve
o intézményi egyensúly
 lényeges eljárási szabályok megsértése
o nélküle a tartalma lényegesen más lett volna
o EP konzultációs joga
o információk bizalmas kezelése
o címzettek meghallgatása
 az EUMSZ v. az alkalmazására vonatkozó jogi rendelkezés megsértése (anyagi jogszabálysértések)
 alapjogok megsértése
 szubszidiaritás elvének megsértése
A semmisségi eljárás és a mulasztási eljárás ugyanazt a célt szolgálja: az uniós intézmények törvényes
működésének ellenőrzését. A különbség az, hogy míg az előbbi a végtermék, a meghozott jogi norma
oldaláról teszi lehetővé a törvényességi kontrollt, addig az utóbbi az intézmények törvénytelen hallgatása
ellen teszi lehetővé a fellépést.
MULASZTÁSI ELJÁRÁS:
A mulasztási eljárás főszabály szerint a Törvényszék hatáskörébe tartozik. 2 kivétel:
 bírói különtanácsok
 alapokmány állapít meg a Bíróság javára eltérő rendelkezést
Az Európai Parlament, az Európai Tanács, az Európai Unió Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi
Bank (uniós intézmény) mulasztása esetén a tagállamok és az Unió többi intézménye keresettel fordulhatnak
az Európai Bírósághoz a jogsértés megállapítása iránt. Erre akkor van lehetőség, ha a döntéshozatal
elmulasztása a Szerződések megsértésével valósul meg, a Szerződések rendelkezése ellenére a jogszabály
megalkotására vagy az adott jogi lépés megtételére nem került sor.
Az eljárás megindítása előtt a 265. cikk előírása szerint kötelező kéthónapos határidő kitűzése mellett
felhívni az intézményt, hogy a mulasztását pótolja. Ha a mulasztó szerv ezen határidőn belül nem foglal
állást, akkor a keresetet további két hónapon belül meg lehet indítani. A 265. cikk szabályai azonban
járulékos jellegűek: amennyiben az uniós intézmény, amellyel szemben a döntéshozatal elmulasztása
felmerült, mégis meghozza a határkörébe tartozó jogi normát, a mulasztási eljárás megindításának nincs
helye.
Mulasztási eljárást lehet indítani, ha a Bizottság a költségvetés tervezetét nem készíti el. Ilyen esetben a
Parlament mulasztási eljárást indíthat a Bizottság ellen és ezután már a Bíróság fogja kötelezni a Bizottságot
arra, hogy a mulasztását orvosolja.
A keresetindításra jogosultak köre:

 privilegizált keresetindítók: a tagállamok, a Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság és
az Európai Központi Bank
 nem privilegizált keresetindítók: bármely természetes vagy jogi személy panasszal fordulhat az
Európai Bírósághoz, ha az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott meghozni
valamely neki címzendő jogi aktust, az ajánlások és vélemények kivételével
263. cikk
Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság
és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai
Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az Európai Unió
Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre
joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét.
E célból az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket
valamely tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges
eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés
megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt.
Az Európai Unió Bírósága azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel a Számvevőszék, az Európai
Központi Bank és a Régiók Bizottsága által előjogaik megóvása érdekében indított keresetek tekintetében.
Bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást
indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt
közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási
intézkedéseket.
Az Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek
alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás
kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet.
Az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel
történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani,
amikor arról a felperes tudomást szerzett.
264. cikk
Ha a kereset megalapozott, az Európai Unió Bírósága a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja.
Az Európai Unió Bírósága azonban, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi
aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.
266. cikk
Az az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusait az Európai Unió Bírósága semmisnek nyilvánította,
vagy amelynek mulasztását az Európai Unió Bírósága a Szerződésekkel ellentétesnek nyilvánította, köteles
megtenni az Európai Unió Bírósága ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Ez a kötelezettség nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyek a 340. cikk második bekezdésének
alkalmazásából származhatnak.
277. cikk
A 263. cikk hatodik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére az Unió intézményei, szervei, vagy
hivatalai által elfogadott általános hatállyal bíró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet a
263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az Európai Unió
Bírósága előtt a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.
1 befejezett magyar kezdeményezésű eljárás: Magyarország kereseti kérelmére megsemmisítették az EK

Bizottsági rendeletnek a kukorica fajsúlykövetelményeire vonatkozó rendelkezéseit 
265. cikk
Ha az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank a
Szerződéseket megsértve elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és az Unió többi intézménye keresettel
fordulhatnak az Európai Unió Bíróságához a jogsértés megállapítása iránt. E cikket, azonos feltételek
mellett, az Unió mulasztó szerveire és hivatalaira is alkalmazni kell.
A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt előzetesen felkérték, hogy
járjon el. Ha a felkéréstől számított két hónapon belül az érintett intézmény, szerv vagy hivatal nem foglal
állást, a keresetet további két hónapon belül lehet megindítani.
Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt feltételek mellett panasszal fordulhat
az Európai Unió Bíróságához, ha az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott valamely
neki címzendő jogi aktust — az ajánlások és vélemények kivételével — meghozni.
16. Eljárás az Uniós jogot megsértő tagállam ellen
KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁS:
Két típusát különböztetjük meg:
 az Európai Bizottság indítja a tagállamokkal szemben, ha azok megszegik a Szerződésekből fakadó
valamely kötelezettségüket,
 az európai jogból fakadó kötelezettségek megszegése miatt az egyik tagállam a másik tagállammal
szemben indít eljárást az Európai Bíróság előtt
Alperes minden esetben tagállam. Felperes: Bizottság (legtöbb esetben), tagállam (ritka) pl. Sólyom-ügy:
Magyarország-Szlovákia
A Bizottság által tagállamok jogsértés miatt indított eljárás:

 a tagállamok az Európai Unió intézményei által alkotott irányelveket implementálják a tagállami
jogba, megfelelő jogi változtatásokat hozzanak létre az uniós direktívákkal összhangban.
 a tagállamok ne mulasszák el annak bejelentését, hogy végrehajtották az európai jog tagállami
implementációját
 az a célkitűzés vezérelte a cikk megszövegezőit, hogy a tagállamok az irányelvek átültetése során
gondoskodjanak arról, hogy az így megvalósuló belső jogi jogszabály-módosítások ne ütközzenek az
európai jogba
Az eljárás akkor indulhat meg, ha az Európai Bizottság tudomást szerez arról, hogy egy tagállam
jogrendszerében nem történt meg egy uniós norma implementációja, vagy olyan jogszabályt fogadtak el,
amely ellentétes az uniós joggal.
Az eljárás menete:
 az Európai Bizottság informális úton tájékozódik, megkeresi az adott tagállam által az Európai
Unióhoz akkreditált nagykövetség vezetőjét
 informális levelet küld a tagállam részére, amelyben további felvilágosítást, tájékoztatást kér a
problémával kapcsolatban. A közlés pro forma lehetőséget ad arra, hogy a tagállam próbáljon
kimentési okokkal, vagy bármilyen explanációval szolgálni, hogy miért sértette meg az uniós jogot
 a Bizottság ún. indokolt véleményt küld a tagállamnak, amelyben feltárja, hogy véleménye szerint
milyen ténykérdések és jogkérdések merülnek fel a konkrét ügyben és határidő kitűzése mellett
felhívja a tagállamot a jogsértés orvoslására (mely jogot, mivel, miért sértette meg a tagállam)
 ha a tagállam a határidőn belül nem ad adekvát választ és nem tesz eleget az indokolt véleményben
foglaltaknak, akkor a Bizottság dönthet arról, hogy az ügyet az Európai Bíróság elé viszi.
Megállapító ítélet: megállapítja a tagállami jogsértést, a tagállam pedig az „uniós hűség” elve alapján
köteles összahangba hozni a tagállami jogot az uniós joggal, ennek megtörténtét a Bizottság vizsgálja
 ha még ezután is passzív marad a tagállam, és nem orvosolja a jogsértést akkor az Európai Bizottság
újabb keresetet indít, azt vizsgálja a bíróság, hogy az eredeti ítéletben foglaltakat megtette-e.
Marasztaló ítélet: kényszerítő bírság (ismétlődő) vagy átalánybírság (egyösszegű).
A tagállamok által más tagállamok uniós jogsértésének megállapítása iránt indított eljárás:
amennyiben egy tagállam azt észleli, hogy egy másik tagállam megsérti az uniós jogot, és ez a jogsértés
valamilyen okból az ő érdekeivel szemben áll, akkor az esetek többségében az Európai Bizottságot
tájékoztatja a jogsértésről. Ha a Bizottság hivatalos tudomást szerez a tagállami jogsértésről, akkor
megindítja a 258. cikk szerinti eljárást. Az eljárásnak két lépcsője van:
 a tagállamnak a kereset benyújtása előtt a Bizottsághoz kell fordulnia, amely köteles állást foglalni
arról, hogy a másik tagállam vajon megsértette-e a Szerződésből folyó valamely kötelezettségét
 a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett államoknak arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében
szóban vagy írásban nyilatkozzanak, majd ebben az eljárási típusban is indoklással ellátott véleményt
ad ki. Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított 3 hónapon belül nem nyilatkozik (átveszi-e az
ügyet), a vélemény hiányától függetlenül is a Bírósághoz lehet fordulni. A bíróság hozza meg a
végső döntést a tagállam kötelezettségszegésre vonatkozóan. Ha ítéletében elmarasztalja a
tagállamot, egyúttal kötelezi a jogsértő magatartás megszüntetésére.
17. Az Európai Unió szuparnacionális jellege, az Európai Unió joga, mint a nemzetközi jog sajátos
rendszere. Az Uniós jog autonómiája és szupremáciája.
Egy nemzetközi szervezet szupranacionalitását a következőkben ragadhatjuk meg: A szervezet

 a tagállamait az általuk ráruházott hatáskörben jogforrásokkal kötelezheti;
 többségi elv alapján dönthet;
 a határozatait a tagállamoktól független szerv útján hozza;
 a tagállamokra nézve közvetlenül alkalmazandó tárgyi jogot alkothat, amely nem szorul külön
nemzeti megerősítésére;
 a szervezet által alkotott jogforrásból az egyes tagállamok jogalanyaira nézve közvetlenül jogok és
kötelezettségek származhatnak;
 a saját jogát érintő jogviták elbírálására önálló joghatósága van.
Az Európai Unió jogrendszere sajátos, sui generis jogrend.

Egyszerre önálló és származékos. A tagállamok jogalkotási szuverenitásuk egy részét a Szerződésekben az
Unióra ruházták és felhatalmazást adtak az uniós intézmények (Tanács, Parlament, Bizottság) számára, hogy
az uniós jogban szabályozott, sajátos döntéshozatali eljárások szerint egy a tagállami jogrendszer felett álló
– szupranacionális – közös jogot, egy ius commune Europeát hozzanak létre.
 A jogrendszer klasszikus szerződéseken alapul, de a jogérvényesítés tagállami szinten is történik
(közvetlen hatály – magánszemély a helyi bíróságon érvényesíthette az uniós jogból származó
jogait).
 A nemzetközi szervezet széles körben alkot a tagállamaira kötelező jogforrásokat.
 Az uniós jog különbözik a nemzeti jogtól, egyben illeszkedik is a tagállamok belső jogába, egyaránt
kötelező a tagállamokra és magánszemélyekre, a tagállami jogalkalmazókra és a nemzeti
bíróságokra.
 A tagállami (nemzeti jog) és az uniós jog összhangját a jogközelítés különböző módszerei, a
jogharmonizáció, a végrehajtást segítő illeszkedési szabályok megalkotása, a jogegységesítés,
valamint a tagállami jog az uniós jog viszonyát meghatározó jogelvek biztosítják.
Az uniós jog sui generis jellegét a Costa ügyben 1965-ben hozott ítéletében értelmezte az Európai Bíróság:
Az EGK Szerződés önálló jogrendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok
jogrendszerébe illeszkedik, és amely a nemzeti bíróságok számára kötelező. A Közösség saját
intézményrendszerrel bír, saját jogi személyisége van, saját jogképessége és képviseleti joga, és olyan valós
hatalma, amely az államok szuverenitásának önkorlátozásából vagy az államok hatásköreinek a Közösségre
történő rá(át)ruházásából származik.
1957 EGK – nemzetközi szerződés, amit 6 állam kötött.

A 60-as évek elején az EuBíróság ítéleteiben értelmezte.
Van Gend en Loos
 holland cég lámpaernyők gyártása formaldehid import Németországból, német vámhatóság egy másik
vámkat.-ba sorolta magasabb vámtétel törvénytelen vámemelésnek tartotta van Gend en Loos úr holland
bírósághoz fordult
 1957-es EGK alapító szerződésre hivatkozott standstill klauzula (vámtételeket tagállamok egymással szemben
nem emelik)
 a közvetlen hatállyal bíró alapító szerződések a tagállami polgárok és más magánszemélyek részére a helyi
bíróságok előtt közvetlenül érvényesíthető jogokat és kötelezettségeket teremtenek
Costa contra ENEL:
 az ENEL cég államosította az energiaszektort ez ellentétes az EU azon iránymutatásával, hogy liberalizálják az
energiapiacot, Costa úr részvényes volt annak a cégnek, amit érintett az államosítás és arra kötelezték, hogy
részvényeit az olasz államra ruházza  az olasz kormány a lex posterior elvére hivatkozott
 EGK szerződés egy nemzetközi szerződés saját jogrendszer, köti azokat akik aláírták
Ezek alapján alakult ki a nemzetközi jog sajátos új jogrendje.
A Lisszaboni Szerződés eredményeként a korábban csak a közösségi pillérekben létező koherens, közösségi
jog helyébe egy egységes uniós jog lépett, amely a kül-és biztonságpolitikai együttműködés kivételével
valamennyi integrációs területen általánossá tette a szupranacionális működési modellt és a szupranacionális
uniós jogot.
Az uniós jog autonómiája :
Az unió joga többé nem függ a tagállamok felhatalmazásától. Amiről egyszer a tagállamok lemondtak, azt
nem követelhetik vissza.
Costa contra ENEL ügy: „Azzal, hogy meghatározatlan időre létrehozták a Közösséget, amelynek saját intézményei, önálló
jogi személyisége, nemzetközi jogképessége, és különösen tényleges hatáskörei vannak, amelyek a szuverenitás korlátozásából
fakadnak, a tagállamok – bár csak meghatározott területeken – korlátozták szuverén jogaikat, illetve a tagállamoktól a
Közösséghez helyezték át azokat, olyan jogot hoztak létre, amely mind a joghatóságuk alá tartozókat, mind magukat a
tagállamokat kötelezi. … A fentiekből mindaz következik, hogy a Szerződésből származó jog = önálló jogforrás, speciális és
eredeti jellegéből fakadóan, nem írható felül tagállami jogszabályi rendelkezésekkel.”
Az EuBíróság joggyakorlata arra utal, hogy az uniós jog autonóm, önálló érvényessége független a
létrehozására felhatalmazást biztosító nemzeti alkotmányoktól. A Bíróság az autonóm európai jogrendet a
tagállami jogrendek fölé helyezte. A közösségi hűség elvének megfelelően a tagállamok kötelesek azt
egységes tartalommal és hatékonyan érvényre juttatni. A tagállami bíróságok a Lex posterior elvét
figyelmen kívül hagyva hivatalból kötelesek alkalmazni az európai normákat, saját nemzeti jogukat pedig a
közvetett hatály felmerülése esetén az uniós jog fényében kötelesek értelmezni.
⬍
Alkotmányos felhatalmazás elve:
A nemzeti alkotmányok rendelkezései alapján a tagállamok hatásköreik egy részét az Unióra ruházták, de
ezt a felhatalmazást szükség esetén, vagy belátásuk szerint vissza is vonhatják. E szerint a nézet szerint az
Unió intézkedési szabadságát határok közé szorítja
 a korlátozott felhatalmazás elve (tagállami alkotmányok integrációs klauzulájában foglaltak),
valamint
 a szubszidiaritás és arányosság elvei (az unió saját alapnormája).
Az uniós jog szupremáciája:

Az uniós jog és a nemzeti jog viszonyát meghatározó alapvető elv az uniós jog elsőbbségének elve az
EuBíróság jogfejlesztő tevékenységének eredményeként született, az alapító szerződések nem tartalmaztak
erről semmilyen rendelkezést. (Az Alkotmányszerződésbe bele kívánták foglalni, de a Reformszerződésbe
már nem került be!!! Nincs tehát pozitív jogi szabály.)
Az uniós jog elsőbbségét (supremacy) az EuB 1964-ben a Costa contra ENEL ügyben fektette le. =
tagállamok azáltal, hogy hatásköreik egy részét az önálló jogkörrel rendelkező Közösségre ruházták át,
korlátozták saját szuverenitásukat, és egy önálló jogrendet hoztak létre.  A szupremácia elve
egyértelművé tette, hogy az uniós jog rendelkezései (legyen szó akár a legkisebb kötelező erővel bíró jogi
normáról is) magasabb rendű, mint a belső jog legmagasabb rendű alkotmányos szabálya.
Az uniós jog elsőbbségének elve = közjogi kollíziós norma = válasz arra, hogy az uniós jogi norma és a
belső jogszabály ütközésénél melyik érvényesüljön a konkrét ügy eldöntése során. + Az elsőbbség nem
csupán a korábbi, hanem az utóbb megalkotott nemzeti jogszabályokkal szemben is érvényesül. A későbbi
tagállami jogalkotás nem rontja le a korábban meghozott közösségi jogforrás érvényét, ugyanakkor
megalapozza a tagállam felelősségét az európai jog megsértéséért. + Az, hogy a tagállamok belső
jogrendszerükből a közösségi jogrendszerre ruházták a Szerződés rendelkezéseiben foglalt jogokat és
kötelezettségeket, szuverén jogaik végleges korlátozását jelenti, amelyet nem ronthat le a Közösség
lényegével szemben álló későbbi egyoldalú aktus.
A tagállamok az alapító szerződések egyikében sem mondtak le explicit módon saját jogrendjük
elsőbbségéről az EU-s jog javára. Az EuB azonban annak érdekében, hogy minél hatékonyabban és
egységesen érvényesülhessen az új, európai jogrend szabálya, ezzel a merész lépéssel alapozta meg az
integráció jogának jövőjét.
Az Internationale Handelgesellschaft ügy (1970)
 A felperes német cég exportengedélyt szerzett kukoricaliszt kivitelére, azonban technikai nehézségek fellépte
miatt az exportra az engedélyben megszabott időn belül nem kerülhetett sor. Ezért a felperes óvadékának egy
részét lefoglalták, amit a cég visszakövetelt és egyben vitatta magának az óvadéki rendszert megállapító tanácsi
rendeletnek az érvényességét. A cég (amely a német jog szerint bejegyzett vállalkozás volt) a német alkotmányban
biztosított elvekre hivatkozott, mindenekelőtt a nulla poena sine culpa (bűn nélkül nincsen büntetés) elvére. Ennek
a jogelvnek a kiterjesztő értelmezése alapján az uniós szervek nem élhettek volna ilyen kvázi büntetés jellegű
intézkedéssel, hiszen a cég semmiféle jogszabályellenes magatartást nem tanúsított. A német bíróság szerint az
óvadék elvonása a német alkotmányban biztosított alapjogba ütközik, ellentétben áll a cselekvési szabadsággal, a
vállalkozás szabadságával és az arányosság elvével.
 Az EuB úgy ítélte meg, hogy a közösségi jogszabályoknak a tagállami jogi aktusok alapján történő megítélése
lerontaná a közösségi jog egységét és érvényesülését. Az uniós jogszabályok érvényessége kizárólag az uniós jog
fényében vizsgálható.

A Német Szövetségi Alkotmánybíróság SOLANGE I. döntése (1974)
 Az AB ebben az ügyben fejtette ki álláspontját a nemzeti alkotmány és az európai jog viszonyának kérdésében.
 Mindaddig, amíg az EU-ban nincsen a nép által közvetlenül választott, demokratikusan legitimált parlament, és
amíg az EU nem rendelkezik az emberi jogok kodifikált katalógusával, amelyet az EU szintjén érvényesíteni
lehet, addig normaütközés esetén a német alkotmányban biztosított alapvető emberi jogi garanciák elsőbbséget
élveznek az EU jogával szemben. Az AB-nak így lehetősége van az uniós jogot az alkotmányos alapjogok
fényében megmérni.
 Ez az ügy komoly szerepet játszott abban, hogy az EU jogában is elfogadásra kerüljön az emberi jogoknak egy
taxatív, tételes módon összefoglalt katalógusa, amely biztosabb hivatkozási alapot szolgáltat, mint az EuB-nek az
általános jogelvekre történő sejtelmes utalása.

A Német Szövetségi Alkotmánybíróság SOLANGE II. döntése (1986)
 Tekintettel az Európai Parlament közvetlen megválasztására, arra a tényre, hogy valamennyi tagállam részesévé
vált az Emberi Jogok Európai Egyezményének, valamint figyelemmel az EuB emberi jogok védelmével
kapcsolatos joggyakorlatára, felülvizsgálta a SOLANGE I. ügyben mondottakat.
 A SOLANGE II. döntésben az AB kinyilvánította, hogy mindaddig nem fogja vizsgálni a közösségi jognak a
német alkotmányban biztosított alapjogokkal való összhangját, amíg az emberi jogok védelmének megfelelő
mechanizmusa az EU keretein belül biztosítva van.
A szerződések és a szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok (elsődleges, másodlagos
jogforrások) az EuBíróság ítélkezési gyakorlata által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával
szemben elsőbbséget élveznek. 2 kötelezettség fakad ebből:
 a tagállami jogalkotó ne alkosson az uniós joggal ellentétes nemzeti jogszabályokat,
 a jogalkalmazó szerveket hivatalból arra kötelezi, hogy konfliktus esetén félretegyék az uniós jogba
ütköző nemzeti jogot és az uniós jogot alkamazzák.
Simmenthal ügy:
 a bíróság döntése nyomán megállapítható volt, hogy az importált marhahús állategészségügyi és közegészségügyi
vizsgálatának díját szabályozó egyes olasz rendelkezések nem felelnek meg az EGK szerződés
rendelkezéseinek olasz bíróság bizonytalansága:
o meg kell várni az alkotmánybíróság érvénytelenítő döntését
o vagy csak tekintsen el az uniós joggal ellentétes jogszabály alkalmazásától
 EuB: a közvetlen alkalmazandóság: a közösségi jogi szabályoknak minden tagállamban egységesen kell
kifejteniük hatásukat hatályba lépésüktől kezdődően, érvényességük ideje alatt jogok és kötelezettségek
közvetlen forrásai a nemzeti bíróság feladata is a közösségi jog teljes egészében való alkalmazása és ennek
érdekében minden megtétele, még akkor is, ha ez a belső jogszabályok mellőzésével is jár. Nem kell megvárni,
hogy az adott nemzeti jogszabályt bármely szerv hatályon kívül helyezze.
Az uniós jog elsőbbségének elve teljes mértékben kötelezi a tagállamok jogalkotó és jogalkalmazó szerveit:
a közigazgatási szerveket és a nemzeti bíróságokat.
18. Az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvei és formái. Ráruházott, benne
foglalt hatáskörök és a EUMSZ 352. cikke. Előfoglalás és szubszidiaritás, proporcionalitás.
EUSZ 4. cikk
1) Az 5. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a
tagállamoknál marad.
5. cikk
(1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az uniós hatáskörök
gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó.
(2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben
ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása
érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál
marad.
A hatáskör-átruházás elvének értelmében az EU kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott

hatáskörök keretein belül járhat el a Szerződéses célkitűzések megvalósítása során. Azon területek, amelyről
a tagállamok nem mondtak le valamely Szerződésben, és ezáltal nem utaltak uniós hatáskörbe, tagállami
kézben maradnak. Ezt az elvet szokás a korlátozott felhatalmazás elvének is nevezni. A jogról való
lemondást nem szabad kiterjesztően értelmezni. Az EU-nak nincsen általános jogalkotási hatásköre, csak
olyan vonatkozásban, illetve olyan mértékig rendelkezik jogalkotási kompetenciával, amennyiben arról a
tagállamok az Unió javára lemondtak. Az új hatáskörök átruházásához – hatáskörtranszfer – az alapító
szerződések módosítása szükséges.
Az uniós hatáskörök gyakorlásában érvényesülő elvek:
 Arányosság – feltéve, hogy az Unió rendelkezik hatáskörrel, teljesül a szubszidiartás (a tagállamok
nem kívánják, nem tudják...) az Unió sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a
Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. Csak abban a mértékben szabályozhat,
amennyiben a cél eléréséhez feltétlenül szükséges.
 Szubszidiaritás – (klasszikus katolikus tanításokra vezethető vissza – a döntéseket az
állampolgárokhoz legközelebb kell meghozni) itt sajátos tartalom: azokon a területeken, amik nem
tartoznak kizárólagos hatáskörbe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a
tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják
kielégítően megvalósítani.
Az uniós hatáskörök fajtái:

a.) kizárólagos uniós hatáskör
b.) megosztott hatáskör
c.) támogató, összehangoló, kiegészítő hatáskör.
a.)
Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen
kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban,
amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok
végrehajtása.
Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:
a) vámunió,
b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása,
c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euro,
d) a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében,
e) közös kereskedelempolitika.
Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak
megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához
szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét
megváltoztathatja.
b.)
Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az
Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű
jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen
mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a
hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról.
Ide tartozik: belső piac, szociálpolitika, gazdasági- társadalmi és területi kohézió, mezőgazdaság és
halászat, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, közlekedés, transzeurópai hálózatok, energiaügy.
Módjai:
 Szabályozási területen belül felosztják a szabályozási kérdéseket.
 Alapvetően a tagállami kompetencia addig áll fenn, amíg az Unió nem szabályozza a területet
kötelező jelleggel (előfoglalás)
Speciális szabályozás vonatkozik:
 A kutatás, a technológiafejlesztés és az űrkutatás területén.
 A fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területén.
 A gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolása területén.
 A közös kül- és biztonságpolitika területén.
c.)
Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel
rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések
megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő
hatásköreit. Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján
elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy
közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját. Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának
részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések
állapítják meg
Ebbe a hatáskörbe tartoznak az alábbi területek: az emberi egészség védelme és javítása, ipar, kultúra,
idegenforgalom, oktatás, szakképzés, ifjúság és sport, polgári védelem, igazgatási együttműködés.
Rá-(át)ruházott hatáskörök: egy adott területen a tagállamok hatáskör-átruházása nyomán az EU járhat el.
EUMSZ hatásköri felhatalmazás 2 helyen:
 Benne foglalt: Ha nincs kifejezett felhatalmazás, DE céljai eléréséhez szükség van, az Unió
meghozhatja a szükséges intézkedéseket
 352. cikk
A benne foglalt, vagy beleértett hatáskörök elve: Meghatározott célok elérése érdekében az EU-t
jogalkotási hatáskörrel ruházták fel. Az EuB az ERTA ügyben kimondta, hogy minden olyan területen, ahol
az Unió hatáskörrel rendelkezik, feltételeznünk kell, hogy az EU-nak ehhez tartozó külső, külügyi hatásköre
is van. Ez a külső hatáskör nemzetközi szervezetekben való fellépést, nemzetközi szerződéskötési
képességet takar. Az EU tehát nemzetközi dimenzióban is élhet a jogalkotási hatáskörével, még abban
az esetben is, ha erre a Szerződés kifejezetten nem utalt.
Szükséges hatáskör-az ún. rugalmassági klauzula (EUMSZ 352. cikk)

(1) Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a
Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges
hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag
elfogadja a megfelelő rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás
keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését
követően szintén egyhangúlag határoz.
(2) A szubszidiaritás elve érvényesülésének ellenőrzésére szolgáló eljárás keretében a Bizottság köteles felhívni a
nemzeti parlamentek figyelmét azokra a javaslatokra, amelyek e cikken alapulnak.
(3) Az e cikken alapuló intézkedések nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
rendelkezéseinek harmonizációját olyan területeken, amelyeken a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják.
(4) Ez a cikk nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának
alapjául, és az e cikk alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az Európai Unióról
szóló szerződés 40. cikkének második bekezdésében megállapított határokat.
A szükséges hatáskör arra szolgál, hogy lehetővé tegye az EU intézkedését akkor is, ha az alapító
szerződés erre kifejezetten nem hatalmazza fel, de a szerződés valamely célja eléréséhez az Unió
intézkedése szükséges. Mivel az EU itt nem rendelkezik külön felhatalmazással az intézkedés
meghozatalára, annak követelményei is szigorúbbak: a jogalkotásra csak egy speciális eljárás keretében
kerülhet sor, ahol a Tanács egyhangú döntése biztosítja a tagállamok teljes konszenzusát.
Előfoglalás (pre-emption):
Amennyiben az Unió gyakorolja jogalkotási hatáskörét és kimerítően szabályozza a megosztott
hatáskörbe tartozó területet, ezzel mintegy el is zárja a tagállamokat a jogalkotás lehetőségétől. Azt a
helyzetet takarja, amikor valamely jogalkotási kérdésben vagy területen a tagállamoknak nincs hatáskörük
intézkedni. Az előfoglalás következhet az alapító szerződések rendelkezéseiből, illetve lehet az uniós
jogalkotás következménye is. Az előfoglalásnak 2 válfaja van:
 kifejezett előfoglalás: valamely alapító szerződés rendelkezése kifejezetten előírja, hogy egy adott
területen jogszabály megalkotására kizárólag az EU-nak van hatásköre.
Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e
területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig
csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által
elfogadott jogi aktusok végrehajtása.
 hallgatólagos előfoglalás: nem utalja kifejezetten a terület szabályozását az Unió kizárólagos
hatáskörébe, az uniós jog elsőbbsége inkább a rendszer struktúrájából és céljaiból következik. Ilyen
esetekben eredendően párhuzamos az EU és a tagállamok jogalkotási hatásköre, de a tagállami
jogalkotási szabadság több szempontból is korlátozott lehet:
o Szabályozási terület preempció: Ilyen esetekben hiába van párhuzamos hatásköre az EU-nak
és a tagállamoknak, a kérdéses területen az Unió olyan átfogó, minden részletre kiterjedő
koherens szabályrendszert alkotott, amelyhez képest a tagállamok bármely további intézkedése
torzító hatást váltana ki, ezért kiegészítő tagállami jogalkotás nem megengedett.
o Akadály preempció: Ilyen esetekben a tagállami jogszabály nem az uniós aktus konkrét
rendelkezésével ellentétes, hanem sokkal inkább veszélyezteti annak célját, zavarja annak
megfelelő működését.
o Rendelkezések preempciója: Ilyen esetekben közvetlenül a tagállami és uniós jogszabályok
rendelkezései között áll fenn a normakonfliktus.
A szubszidiaritás elve
 A katolikus jogfilozófiában gyökerező jogelv, amely speciális értelmet nyert az európai jogban.
 Minden kérdést az állampolgárokhoz legközelebb lévő szinten kell szabályozni.
 Először a maastrichti szerződés emelte be az elsődleges jogba.
 Az elv szerint az uniós szabályozás párhuzamos hatáskörök esetében is csak akkor indokolt, ha
eleget tesz a következő konjunktív feltételeknek:
o a tagállam az adott jogi kérdést nem, vagy nem kellő hatékonysággal tudná csak állami szinten
rendezni
o és a szabályozás céljai az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt uniós szinten jobban
megvalósíthatók
 Az elv biztosítja a tagállami jogalkotási hatáskör prioritását és garantálja, hogy az alapító
szerződésben meghatározott célok elérésére létrehozott EU csak a szükséges estekben lép fel.
Az arányosság (proporcionalitás) elve:
Míg a szubszidiaritás elve azt mutatja meg, hogy milyen feltételekkel kerülhet sor uniós intézkedésre, az
arányosság elve arra szolgál, hogy kijelölje a jogszerű uniós intézkedés határait.
 Az arányosság elve alapján az Unió intézkedései sem tartalmilag, sem formailag nem
terjeszkedhetnek túl az intézkedés által elérni kívánt célhoz szükséges mértéken.
 Az elvet az uniós jogalkotó szervek kizárólagos, illetve párhuzamos jogalkotó hatáskör fennállta
esetén is kötelesek szem előtt tartani.
19. Az Európai Unió jogának közvetlen hatálya, a közvetlen hatály feltételei. A közvetlen
alkalmazhatóság.
1957 EGK – nemzetközi szerződés, amit 6 állam kötött. A 60-as évek elején az EuBíróság ítéleteiben
értelmezte.
Van Gend en Loos
 holland cég lámpaernyők gyártása formaldehid import Németországból, német vámhatóság egy másik
vámkat.-ba sorolta magasabb vámtétel törvénytelen vámemelésnek tartotta van Gend en Loos úr holland
bírósághoz fordult, az 1957-es EGK alapító szerződésre hivatkozott standstill klauzula (vámtételeket
tagállamok egymással szemben nem emelik)
Az uniós jog (korábban közösségi jog) közvetlen hatályának elve is az Európai Bíróság jogfejlesztő
tevékenységének eredményeként alakult ki.
EGK szerződés: sajátos jogrendszer, az állampolgárok számára nemcsak kötelezettségeket ír elő, hanem
jogokat is biztosít. Az uniós jog egyértelmű és feltétel nélküli rendelkezéseinek a magánszemélyekre
vonatozóan jogkeletkeztető hatásuk van (alkalmasak arra, hogy a magánszemélyek ezekre közvetlenül
jogot alapítsanak). A magánszemélyek az uniós normákra közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti
bíróságok előtt és kérhetik, hogy a tagállami bíróság ítéletét az uniós jogra alapítsa.
Fajtái:
 Vertikális közvetlen hatállyal bír a rendelkezés, ha a tagállam és a magánszemélyek viszonyában
keletkeztet olyan jogokat és/vagy kötelezettségeket, melyekre a magánszemély hivatkozhat a
tagállami bíróság előtt. Kérdés, hogy az állam fogalma meddig terjed? EuBíróság folyamatosan
fejlődő joggyakorlata: jogalkotók, hatóságok, bíróságok, ahol az állam meghatározó befolyással bír.
 Horizontális közvetlen hatály: az uniós rendelkezés a magánszemélyek egymás közötti viszonyában
keletkeztet olyan jogokat és/vagy kötelezettségeket, melyekre a magánszemély hivatkozhat a
tagállami bíróság előtt. A magánszmélyektől is elvárja a hatályos jog ismeretét (kivétel irányelv).
Feltételei:
 A Közösségi jog magánszemélyre jogot ruházzon.
 A rendelkezés kellően pontos volta: legyen tiszta, világos és egyértelmű. A bizonytalan tartalmú
kifejezések esetében nincs mód a jogok és a kötelezettségek megismerésére, illetve a tagállami
bíróságok általi alkalmazására.
 A rendelkezés feltétel nélküli volta: nem adhat lehetőséget a tagállami mérlegelésre.
 Legyen önálló, azaz független más uniós vagy tagállami szervek aktusaitól.
Az alapító szerződéseknek tehát nem valamennyi rendelkezése közvetlenül hatályos, hanem csak azok a
rendelkezések, amelyek a fenti jellemzőkkel bírnak. A közvetlen hatály kimondására többnyire az EuB előtti
eljárásban kerül sor.
Közvetlen hatály nem csak az alapító szerződések vonatkozásában állhat, hanem az EU által megkötött
nemzetközi szerződések esetében is, valamint az EU rendeletei és irányelvei is bírhatnak közvetlen hatállyal.
 Rendelet: szükségszerűen mindenki vonatkozásában, Horizontális és Vertikális is
 Határozat: szükségszerűen a címzett vonatkozásában.
 Irányelv: implementációra szorul. Látszólag nincs közvetlen hatály. 3. feltétel (feltétel nélküliség –
további végrehajtási intézkedést nem igényel). Nincs horizontális közvetlen hatály. Vertikális, ha
lejárt az implementációra nyitva álló határidő.
A közvetlen alkalmazhatóság az uniós jog egy részét jellemző sajátosság. Egy-egy uniós rendelkezés a
tagállami bíróság előtt közvetlenül alkalmazható-e? Feltételektől függetlenül (a közvetlen hatálynak
feltételei vannak!) Az uniós jog bizonyos elemei, különösen a Szerződések, a rendeletek és a határozatok
külön tagállami jogi aktus meghozatal nélkül közvetlenül a tagállami (belső jog) részévé válnak.
Alkalmazhatóságuknak nincsenek, sőt nem lehetnek nemzeti jogi előfeltételei, nem igényelnek végrehajtási
intézkedést. A közvetlen alkalmazhatóság elve a kötelező másodlagos jogi aktusok közül nem vonatkozik az
irányelvekre, hiszen azokat át kell ültetni a nemzeti jogba,az implementációhoz valamilyen típusú nemzeti
jogforrást kell alkotni.
20. Az uniós hűség elve. Az Európai Unió jogának közvetett hatálya
1957 EGK – nemzetközi szerződés, amit 6 állam kötött. A 60-as évek elején az EuBíróság ítéleteiben
értelmezte.
Van Gend en Loos
Costa contra ENEL:
 EGK szerződés egy nemzetközi szerződés saját jogrendszer, köti azokat akik aláírták
Nemzeti szinten közvetlenül alkalmazzák, érvényesítik, bár a Szerződésben nincs erre vonatkozó közvetlen
utalás. Az EuBíróság mondta ki, folyamatosan fejlesztette.
A közvetett hatály egy másik alapelvből, az ún. Lojális együttműködés (korábban közösségi hűség)
kötelezettségéből vezethető le: a tagállamok kötelesek meghozni minden olyan általános vagy egyedi
intézkedést, amely a Szerződésből, ill. az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek
teljesítését biztosítja, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől amely veszélyezteti az uniós célkitűzések
megvalósítását, kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok
végrehajtásában.
1992. Maastrichti szerződés alapszerződésbe foglalta ezt az elvet.
A közösségi hűség (vagy lojalitás) elve 3 elvárást fogalmaz meg a tagállamokkal szemben:
A tagállamok pozitív kötelezettségei:
 A tagállamoknak teljesíteniük kell azokat a tételes előírásokat, amelyeket az EU különböző
normatív aktusaival meghatároz.
 A tagállamok kötelesek elősegíteni az uniós feladatok elérését.
A tagállamok negatív kötelezettsége:
 A tagállamok kötelesek tartózkodni azoktól az intézkedésektől, amelyek veszélyeztethetik a
Szerződésekben foglalt célok megvalósítását.
Egy klasszikus generálklauzula, blankettaszabály. Arra a helyzetre vonatkozik, amikor a tagállamok
formálisan kielégítik az Unió által diktált követelményeket pl. az irányelvet megfeleltetik a saját nemzeti
joguknak, és átültetik azt a hazai jogrendszerükbe. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a tagállamok olyan
egyéb szabályokat is alkothatnak, amelyek formálisan nem kapcsolódnak az irányelv végrehajtásához.
A lojalitás elvével ütköző tagállami magatartás önmagában is megalapozza a tagállam által elkövetett
uniós jogsértést. Amennyiben a tagállam ellen eljárás folyik az EuB-n, a közösségi hűség elvére hivatkozva
abban az esetben is megállapítható a tagállami jogsértés, ha nem tudjuk meghatározni azt a tételes jogi
alapot, amellyel az adott nemzeti jogszabály ellentétben áll.
A gyakorlatban az uniós joggal ellentétes nemzeti jogalkotás a leggyakoribb tagállami uniós jogsértés az
irányelvek nem megfelelő implementálása mellett.
A tagállamokat terhelő lojális együttműködési kötelezettség az uniós jog hatékony érvényesítésének
kötelezettségét rója címzettként a tagállamokra. Ez a kötelezettség terheli a tagállamok jogalkotó és
jogalkalmazó szerveit, az igazságszolgáltatási szerveket és a közigazgatási hatóságokat is.
A tagállamok kötelezettségei az uniós jog érvényesülése érdekében:
1. lojális együttműködés
2. kártérítési felelősség
Az uniós hűség elvének gyakorlati megvalósulása: közvetett hatály elve.

A közvetlen hatály a joghatások legteljesebb összessége, melyet egy uniós norma a belső jogban kifejthet.
Az uniós jogszabályok egy részének nincs közvetlen hatálya, ennek ellenére olyan joghatások fűződhetnek
hozzájuk, melyeket a tagállami jogalkalmazónak figyelembe kell venni. A közvetlen hatály hiánya
legszembetűnőbb az irányelveknél (és részben a Szerződések egyes rendelkezéseinél).
Az EU jogának értelmezésére kizárólag az EuB hivatott, ez azonban nem jelenti azt, hogy az európai jog
alkalmazását is csupán ez az egy bírói fórum végzi. A tagállami bíróságok kötelesek figyelembe venni az
adott ügyben releváns uniós jogot döntéseik meghozatala során.
A tagállami bíróságoknak és más jogalkalmazó szerveknek eshetőlegesen lehetnek kötelezettségei az
irányelvekkel kapcsolatban is. Saját nemzeti jogszabályaikat amennyire csak lehetséges az irányelv
céljának és szövegének fényében kell értelmezni. Ezt a nemzeti bíróságok tekintetében megfogalmazott
értelmezési kötelezettséget nevezzük az irányelvek közvetett hatályának. Akkor is, ha a korábbi
joggyakorlattal ellentétes az értelmezés. Nem lehetőség, hanem kötelezettség.
Korlátja: contra legem értelmezés (jogszabállyal ellentétes értelmezés).
A közvetett hatály vagy értelmezési kötelezettség doktrínáját az Európai Bíróság mondta ki először a
Colson és Kamann ügyben:
 Sabine Von Colson és Elisabeth Kamman szociális gondozónők egy németországi börtönben meghirdetett állásra
jelentkeztek, a munkát azonban 2 alacsonyabb képzettségű férfi nyerte el. Ezért kártérítési keresetet nyújtottak be
az illetékes bíróságnál. A német bíróság azt állapította meg, hogy az adott tartomány megszegte az egyenlő
bánásmódról szóló EGK irányelv rendelkezéseit, mivel megtagadta annak alkalmazását egy olyan ügyben, ahol a
nemek alapján történő megkülönböztetésre került sor. A német jog ugyanakkor ebben az esetben csak minimális
összegű kártérítést biztosított, amely mindössze az állásinterjúra történő utazás költségeit fedezte volna. Az
európai jog rendelkezései alapján azonban a nőkkel kapcsolatos munkahelyi diszkrimináció esetében a tagállami
bíróságok megfelelő súlyú kártérítés megítélésére kötelesek
 egy közvetlenül nem hatályos (76/207/EGK irányelv a férfiak és nők munkaviszonyban való egyenlő elbánásáról)
normát mégis alkalmaznia kell a német munkaügyi bíróságnak (előzetes döntéshozatali eljárás után), mivel az
irányelvet végrehajtó német jogszabály nem felel meg a követelményeknek.  Vagyis a bíróságnak szembe kell
mennie a belső jogi szabályozással.
21. A tagállamok kártérítési felelőssége az Európai Unió jogának megsértéséért
Tagállami bíróságon perlem a tagállamot uniós jog megsértéséért. Pl. Cafetéria ítélet.
A tagállamoknak az uniós jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősségének az elvét az EuB alakította
ki jogfejlesztő tevékenysége során. Az elv értelmében a tagállamok kártérítési felelősséggel tartoznak a
magánszemélyeknek azokért a károkért, amelyek az uniós jogból kötelezettségeik megsértése következtében
keletkeztek. Amennyiben valamely kötelező uniós jogi aktusból folyó kötelezettségét a tagállam megsérti, és
ezzel magánszemélyeknek kárt okoz, köteles a keletkezett kárt megtéríteni.
Az elvet az EuB a Frankovich & Bonifaci ügyekben fejtette ki, annak kapcsán, hogy Olaszország nem
ültette át a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó irányelvet, és így
nem hozta létre azt az állami garanciaalapot, amely a munkavállalók elmaradt munkabérét kompenzálhatta
volna.
 Andrea Frankovich kártérítési pert indított az olasz bíróság előtt a munkáltatójával szemben, mivel az nem fizette
ki a neki járó munkabért. A bíróság a vállalkozást közel 6 millió líra megfizetésére kötelezte. A végrehajtási
szakaszban azonban a bírósági végrehajtó sikertelen végrehajtástól állított ki jegyzőkönyvet. Frankovich ezt
követően arra hivatkozott, hogy az olasz állam az irányelv alapján köteles számára a bérhátralék vagy másodlagos
kártalanítás megfizetésére.
 Egy másik olasz bíróságnál Danila Bonifaci és még 33 munkavállaló szintén pert indított az illetékes olasz bíróság
előtt, azzal az indokkal, hogy munkavállalóként dolgoztak a Gaiai Srl nevű rt.-nél, amelyet 1985-ben
fizetésképtelenné nyilvánítottak. Munkaviszonyuk megszűnésekor több mint 253 millió líra munkabér-
követelésük állt fenn, amely öszeget egyébként a fizetésképtelen vállalkozásnál tartozásként nyilvántartásba
vettek. Több mint 5 évvel a fizetésképtelenség kimondása után még semmilyen kifizetést nem kaptak, és a
felszámoló tájékoztatása szerint semmi esélyük nem volt a munkabér kifizetésére. Ezután az érintettek keresetet
nyújtottak be az olasz állam ellen annak megállapítása iránt, hogy a bérgarancia irányelv átültetéséből való
kötelezettségből következően az olasz állam felelős a legalább az utolsó 3 hónapra vonatkozó, bérhátralék címén
nekik járó tartozás megfizetésére, vagy másodlagosan kártalanítás megfizetésére köteles.
Az EuB kimondta, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén a tagállamok felelősek a
magánszemélyeknek az irányelv átültetésének elmaradása vagy nem megfelelő átültetése miatt keletkezett
kárukért. A tagállamot terhelő kártérítési kötelezettség lehetősége különösen akkor fontos, amikor a
közösségi normák teljes körű hatályosulása az állam valamely jogi aktusától függ, és ennek következtében a
magánszemélyek az adott aktus hiányában nem érvényesíthetik a nemzeti bíróságok előtt a közösségi jog
által elismert jogaikat. A tagállamoknak azt a kötelezettségét, hogy ezeket a károkat megtérítsék, a
közösségi hűség elve is megalapozza, amely szerint a tagállamok kötelesek minden általános vagy különös
intézkedést megtenni annak érdekében, hogy biztosítsák a közösségi jog által előírt kötelezettségeik
végrehajtását. A fenti kötelezettségek közé tartozik az is, hogy megszüntessék a közösségi jog
megsértésének jogellenes következményeit.
A tagállami kárfelelősség feltételei:

A jogharmonizációs kötelezettség elmulasztása esetén az államot akkor terheli kártérítési kötelezettség, ha
az alábbi 3 konjunktív feltétel teljesül:
 az irányelv az egyénekre is jogokat ruház
 a jogok tartalma az irányelvből pontosan megállapítható
 ok-okozati összefüggés áll fenn az állam jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztása és az
egyén kára között.
Az EuB a Brasserie du Pécheur és a Factortame ügyekben általános érvénnyel leszögezte, hogy a

tagállamok kártérítési felelősségének alapja lehet a közösségi jogból eredő bármilyen kötelezettség
tagállamok vagy állami szervek általi megsértése is. Az elv érvényes a közösségi jog tagállam általi
bármilyen megsértésére, függetlenül attól, hogy az állam melyik szerve felelős a cselekményért vagy
mulasztásért.
A Brasserie du Pécheur ügyben
 az elzászi francia sörfőzde amiatt nyújtott be kártérítési keresetet, hogy az ún. német sörtisztasági törvény sérti az
EGK-Szerződésnek a mennyiségi korlátozás tilalmára vonatkozó rendelkezését.
A Factortame Ltd.
 az angol bírósághoz amiatt nyújtott be kártérítési keresetet, hogy az angol kereskedelmi hajózási törvény sérti a
szerződést. 97 felperes perli az angol királynőt (államot) és a közlekedési minisztériumot a hajózási törvény miatt.
A törvény szerint a hajózási vállalkozást regisztráltatni kell. Nem brit állampolgároknak és általuk alapított
társaságokat nem jegyezték be a hajózási nyilvántartásba, s így a halászatot nem folytathattak. Ezzel az állam kárt
okozott. Felperesek követelést támasztottak a kár + költségek + elmaradt haszon megtérítésére.
Az EuB még tovább ment a Gerhard Köbler-ügyben, amikor kimondta, hogy a tagállam kártérítési
felelősséggel tartozik akkor is, ha az uniós jog megsértése egy olyan tagállami bíróságnak tudható be,
amelynek a határozata ellen már nincs lehetőség rendes jogorvoslattal élni.
Gerhard Köbler (német állampolgár)
 1986 óta az Inssbrucki Egyetemen egyetemi professzorként volt alkalmazásban az orsztrák állammal kötött
közjogi szerződés alapján. 1996-ban az illetményekről szóló osztrák törvényre való hivatkozással kérte az
egyetemi tanárok részére a szolgálati idő alapján járó különleges pótlék odaítélését. Arra hivatkozott, hogy ugyan
az ehhez előírt 15 éves szolgálati időt nem teljes egészében az osztrák egyetemeken szerezte meg, de megfelel a
feltételeknek, ha az Európai Közösség más tagállamainak egyetemein töltött szolgálati idejét beszámítják.
Álláspontja szerint az a feltétel, hogy az előírt 15 éves szolgálati időbe kizárólag az osztrák egyetemeken eltöltött
idő vehető figyelembe, ez közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az ügyben eljáró osztrák bíróság
elutasította a keresetet azzal az indoklással, hogy a szolgálati idő alapján járó különleges pótlék valójában olyan
hűségjutalom, amely objektíven igazolja az eltérést a közösségi jog munkavállalók szabad mozgására vonatkozó
előírásaitól. Ezt követően keresetet nyújtott be az osztrák állam ellen a pótlék kifizetésének megtagadása miatt
keletkezett kár megtérítése iránt.
Fennáll az állam kártérítési felelőssége, ha a nemzeti törvényhozás felelős a jogsértésért, ha:

 a nemzeti jogalkotónak széleskörű választási lehetősége, diszkrecionális jogköre van az adott
törvényhozási megoldás kiválasztására ÉS
 olyan közösségi jogszabály megszegéséről van szó, amely alanyi jogokat ruház az egyénekre ÉS
 a jogsértés megfelelően súlyos ÉS figyelembe kell venni: közösségi norma egyértelműségének és
pontosságának foka, a megsértett jogi aktus által a nemzeti hatóságok részére biztosított mérlegelési
jogkör terjedelmét, a kötelezettségszegés vagy károkozás szándékos vagy gondatlan jellege, jogi
tévedés, egy közösségi intézmény magatartása hozzájárulhatott-e a mulasztáshoz vagy a gyakorlat
fenntartásához, elfogadásához
 + fennáll az okozati összefüggés az állam jogalkotási aktusa és a bekövetkezett kár között.
 Ezek a tagállami kárfelelősség feltételei, DE nem lehet kizárni, hogy az állami felelősség kevésbé
szigorú feltételek mellett is megállapítható legyen a nemzeti jog alapján.
Meg kell téríteni a tényleges kárt + minden veszteséget, ami a nemzeti jogszabály alapján, kártérítés
jogcímén megilletné a felet. A kártérítés mértékét, kritériumait a nemzeti jogszabályok alapján kell
meghatározni, de összhangban kell állnia a kárral.
Az állam kártérítési felelősségére nem lehet eltérő szabályokat alkalmazni. Ugyanúgy kell eljárni, mint
más jogalany kárfelelősségénél. A nemzeti jogszabályok nem tehetik meg, hogy ellehetetleníthetik, vagy
jelentősen megnehezítik a kártérítés megítélését.
Az állam kártérítési felelőssége nem függ a vétkességtől, de vizsgálni kell, hogy a közösségi jog
megfelelően súlyos megsértéséről van-e szó.
A tagállam kárfelelőssége nem korlátozódik arra a kárra, amely a közösségi jogsértést megállapító bírósági
ítélet után érte a károsultat. A jogsértést megállapító ítélet előtti időre is lehet kártérítési igényt
érvényesíteni.
22. Az Európai Unió jogforrási rendszere. Elsődleges jog. Másodlagos jog
A teljes közösségi joganyag acquis communautaire (= közösségi vívmányok) megnevezést viseli. Az

elsődleges és a másodlagos joganyag mellett magában foglal valamennyi kötelező és nem kötelező uniós
normát, továbbá az EuB gyakorlatát is.
Az EU egy államok feletti, sui generis integrációs szervezet, egyfajta kvázi szövetségi állam. Valamennyi
szövetségi állam esetében az alkotmány az az alapnorma, amely a legfontosabb szervezeti-működési
előírásokat, az alkotmányos jogokra vonatkozó jogállami garanciákat tartalmazza. EU esetében az
Alkotmányszerződés lett volna hivatva betölteni ezt a szerepet, azonban ez nem került elfogadásra. Ezért az
Unió kvázi történeti alkotmányát az elsődleges jogforrások képezik.
Elsődleges (primer) jogforrások:

 Alapszerződések:
o alapító szerződések 1957.:
 ESZAK
 EGK (a Maastrichti szerződéssel EK)
 EURATOM
o módosító szerződések:
 Egyesítő Szerződés 1965.
 Egységes Európai Okmány 1985.
 Maastrichti Szerződés 1992. (ESZAK, EGK, EURATOM szerződések módosítása) +
EUSZ
 Amszterdami Szerződés 1997.
 Nizzai Szerződés 2000. (EK, EU)
 Lisszaboni Szerződés 2007. EUMSZ
 Csatlakozási szerződések (7 kör)
 Költségvetési szerződések: Luxemburgi Szerződés (1970.), Brüsszeli Szerződés (1975.)
 Általános jogelvek (meghallgatás, hatékony felülvizsgálat, méltányosság, jogbiztonság, arányosság)
+ EuBíróság joggyakorlata (jogértelmezési monopólium)
Másodlagos jogforrásoknak nevezzük az uniós intézmények jogalkotó tevékenységek során született

olyan jogi eszközöket, amelyek a Szerződésekben lefektetett célok, elvek és feladatok megvalósulását
szolgálják. Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények
 rendeleteket,
 irányelveket,
 határozatokat,
 ajánlásokat és
 véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi
tagállamban. Minden további nemzeti intézkedés nélkül is a belső jogrend teljes érvényű részévé válik.
Jogegységesítés.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az
eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. Teljes egészében kötelező uniós jogi aktus. Csak
a tagállamokat, a magánszemélyeket nem kötelezi közvetlenül. Egyfajta keretjogszabály, amely
végrehajtható jogszabályt kíván tagállami szinten. Minden esetben implementációra szorul.
Jogharmonizáció
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat
kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl. Címzettként szerepelhetnek tagállamok,
természetes és jogi személyek is. Többnyire igazgatási jellegű aktusok.
Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek. Soft law. Az ajánlások cselekvési és magatartási
elvárásokat fogalmaz meg. Politikai, morális álláspontot rögzít. Az uniós szervek saját kezdeményezésre
kibocsátott jogi aktusok. A vélemények a kötelező döntések előkészítését szolgáló belső aktusok. A
jogalany kéri a szerv állásfoglalását.
23. A főbb jogalkotási és döntéshozatali eljárások az EUSZ-ben és az EUMSZ-ben
Az Európai Unió döntéshozatali rendszerében több jogalkotási eljárástípust különböztetünk meg. Ezek
alapvetően annak mentén határolhatók el, hogy az egyes eljárástípusokban az Európai Parlament milyen
döntéshozatali jogkörrel vesz részt a Tanács mellett a jogalkotásban.
Az Egységes Európai Okmányig (1985) csaknem kizárólagosan konzultációs eljárásban: a Tanács csak a
Parlament állásfoglalását követően dönthet.
Az Egységes Európai Okmány által bevezetett, az Amszterdami és a Nizzai Szerződéssel alkalmazási
körében jelentősen szűkített, de a Lisszaboni Szerződéssel végleg megszűnt eljárástípus – az
együttműködési eljárás (cooperationprocedure) – szabályai alapján az Európai Parlament még nem vált
ugyan társjogalkotó intézménnyé, azonban véleménynyilvánítását követően a jogalkotási eljárás második
olvasatában is részt vett.
Az Egységes Európai Okmány által bevezetett ún. hozzájárulási eljárásban (assentprocedure) az Európai
Parlament egyetértése nélkül nem hozható döntés, ami tulajdonképpen vétójogot biztosít a Parlament
számára.
A Maastrichti Szerződés által bevezetett együttdöntési eljárásban (codecisionprocedure) az Európai
Parlament valós társjogalkotói szerepet kapott, és jelentőségét tovább növeli az együttdöntési eljárás hatálya
alá tartozó területek számának folyamatos bővítése. Az együttdöntési eljárás alkalmazási területeit a
Lisszaboni Szerződés mintegy negyvenöt további területre kiterjesztette, és az eljárás elnevezése rendes
jogalkotási eljárásra (ordinarylegislativeprocedure) módosult, lévén, hogy ez vált a leggyakrabban
alkalmazott döntéshozatali eljárássá. A Lisszaboni Szerződés bevezette a különleges jogalkotási eljárást
(speciallegislativeprocedure), amely lényegében az az eljárástípus, amelynek keretében a Tanács, illetőleg a
Parlament kezdeményezésére, a másik közreműködésével irányelveket, rendeleteket és határozatokat fogad
el a két intézmény. Abban az esetben, amikor a jogalkotási aktus elfogadását a Tanács kezdeményezi, a
Parlamenttel konzultálni kell. A Lisszaboni Szerződéssel módosított EUMSz. a jogi aktusok elfogadására
irányuló eljárások között az említett két jogalkotási eljárást nevesíti, és a korábban említett konzultáció és
hozzájárulás a hatályos rendelkezések értelmében több esetben is alkalmazást nyer különleges
döntéshozatali eljárás keretében.
Rendes jogalkotási eljárás:

A Bizottság javaslata
Az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez
Első olvasat a Parlamentben
Az első olvasat során az Európai Parlament megvizsgálja a Bizottság javaslatát, és elfogadja vagy
módosítja azt.
Első olvasat a Tanácsban
Az első olvasat során a Tanács határozhat úgy, hogy
elfogadja a Parlament álláspontját, amely esetben a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül, vagy
módosíthatja a Parlament álláspontját, és második olvasatra visszautalhatja a javaslatot a Parlamenthez.
Második olvasat a Parlamentben
A Parlament megvizsgálja a Tanács álláspontját, és vagy
jóváhagyja – amely esetben a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül – , vagy
elutasítja – amely esetben a jogalkotási aktus elbukik, és az egész eljárás lezárul –, vagy
módosításokat javasol, és a javaslatot második olvasatra visszautalja a Tanácshoz.
Második olvasat a Tanácsban
A Tanács megvizsgálja a Parlament második olvasatbeli álláspontját, és vagy
jóváhagyja a Parlament összes módosítását, amely esetben a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül,
vagy
nem hagyja jóvá az összes módosítást, amely esetben összehívják az Egyeztető Bizottságot.
Egyeztetés
Az Egyeztető Bizottság, amelyben egyenlő számban foglalnak helyet európai parlamenti képviselők és a
Tanács képviselői, megkísérel megállapodni egy közös szövegről.
Amennyiben nem jár sikerrel, a jogalkotási aktus elbukik, és az eljárás lezárul.
Ha megállapodás születik egy közös szövegről, azt harmadik olvasatra továbbítják az Európai
Parlamentnek és a Tanácsnak.
Harmadik olvasat a Parlamentben
Az Európai Parlament megvizsgálja a közös szöveget, amelyről ezt követően plenáris ülésen szavaz. A
közös szövegen nem eszközölhet változtatásokat.
Ha a Parlament elutasítja a szöveget, vagy elmulasztja a szöveggel kapcsolatos lépések megtételét, az
aktust nem fogadják el és ezzel az eljárás lezárul.
Harmadik olvasat a Tanácsban
A Tanács megvizsgálja a közös szöveget. Nem módosíthatja a szövegezést.
Ha elutasítja a szöveget, vagy nem tesz lépéseket vele kapcsolatban, az aktus elbukik és ezzel az eljárás
lezárul.
Ha a jóváhagyja a szöveget, és a Parlament is így tesz, a jogalkotási aktus elfogadottnak minősül.
A javaslatot elfogadták
Ha egy jogalkotási javaslat végleges szövegét az Európai Parlament és a Tanács is jóváhagyta, akkor a két
intézmény elnökei és főtitkárai közösen aláírják azt. A szövegeket aláírásukat követően közzéteszik a
Hivatalos Lapban és hivatalossá válnak.
 A rendelet az egész Európai Unióban közvetlenül alkalmazandó és kötelező erejű a Hivatalos Lapban
megállapított időponttól kezdődően.
 Az irányelv a tagállamokban elérendő célokat határozza meg, de a nemzeti kormányokra hagyja
annak eldöntését, hogy jogszabályaikat hogyan igazítják ki e célok elérése érdekében. Minden egyes
irányelv meghatározza azt az időpontot, ameddig el kell végezni a nemzeti jogszabályok kiigazítását.
 A határozatok egyedi esetekre vonatkoznak, kiváltképp hatóságokat vagy magánszemélyeket érint és
teljes mértékben kötelező erejű.
Ha egy jogalkotási javaslatot az eljárás bármely szakaszában elutasítanak, illetve a Parlament és a Tanács
nem tud megállapodásra jutni, akkor a javaslat nem tekintendő elfogadottnak, és az eljárás lezárul. Új eljárás
csak egy új bizottsági javaslat révén indítható.
A jogalkotási eljárás másik formája a különleges jogalkotási eljárás. Az EUMSz. 289. cikk (2) bekezdése
értelmében a Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy
határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament
közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges jogalkotási eljárásnak minősül.
1. Az Európai Parlament, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyetértésével:
 meghatározza a tagjai, valamint az európai ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó
szabályokat és általános feltételeket,
 az éves költségvetést,
2. A Tanács egyhangúlag határoz az Európai Parlament egyetértésével:
 az európai választásokra vonatkozó szabályok elfogadása,
 a diszkriminációval szembeni harc, a polgárok jogainak erősítésére vonatkozó szabályok,
 az Unió saját bevételi rendszerének végrehajtási szabályai és a többéves pénzügyi keret.
3. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel hoz döntést:
 a kutatás és technológiai fejlesztés egyedi programjainak elfogadása
4. A Tanács egyhangú döntési joga, párosítva az Európai Parlament konzultációs jogával:
 adóharmonizáció,
 a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egyes területei: útlevelek,
személyi igazolványok, tartózkodási engedélyek, a családjog határon átnyúló aspektusainak
szabályozása,
 az Európai Ügyészi Hivatal felállítása,
 a tagállamok rendőrségei, vámhatóságai és a bűncselekmények megelőzésére és felderítésére
szakosodott egyéb bűnüldöző szolgálatai közötti együttműködés.
A Lisszaboni szerződés egyik fontos újítása, hogy az uniós jogalkotási eljárásokban a tagállamok nemzeti
parlamentjei jogot kaptak a szubszidiaritás elvének előzetes (ex ante) vizsgálatára. (2. sz. jegyzőkönyvben
meghatározott eljárás). A nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetéről indokolt véleményt
küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökének, összefoglalva azokat az indokokat,
amelyek miatt a jogalkotási javaslatot nem tartják összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. Az
előzetes vizsgálatra főszabályként a jogalkotási tervezet megküldésétől számított 8 hét áll a nemzeti
parlamentek rendelkezésére. Minden egyes nemzeti parlamentnek 2 szavazata van. Amennyiben a
tagállamban kétkamarás nemzeti parlament működik, mindkét kamara 1-1 szavazattal rendelkezik.
A szavazati arányoktól függően az előzetes figyelmeztetési eljárás 2 formája különböztethető meg:
 sárga lapos figyelmeztetés
 narancssárga lapos figyelmeztetés
sárga lapos figyelmeztetést tartalmazó indokolt véleményt küldenek a nemzeti parlamentek, amennyiben az
általuk leadott szavazatok legalább 1/3-a azt képviseli, hogy a jogalkotási aktus tervezete nincs összhangban
a szubszidiaritás elvével. Az SZBJT-re vonatkozó jogalkotási tervezetek tekintetében elegendő az ¼-es
szavazatküszöb is. Ilyenkor a jogalkotási tervezetet az előterjesztője köteles felülvizsgálni. A
felülvizsgálatot követően a jogalkotási tervezet kezdeményezője szabadon dönthet arról, hogy a javaslatot:
fenntartja, módosítja vagy visszavonja, de a döntést köteles megindokolni.
Csak felülvizsgálati kötelezettség, ezért sárga lapos!
narancssárga lapos eljárás akkor alkalmazandó, ha a rendes jogalkotási eljárás keretében a Bizottság által
kezdeményezett jogalkotási javaslatról a nemzeti parlamentek a részükre biztosított szavazatoknak legalább
az egyszerű többségével azt állapítják meg, hogy a jogalkotási aktus tervezete nincs összhangban a
szubszidiaritás elvével. (Csak akkor alkalmazható, ha a Bizottság javaslata alapján történik a rendes
jogalkotási eljárás!)
A Bizottság köteles felülvizsgálni a javaslatot. A vizsgálat után szabadon dönthet arról, hogy fenntartja,
módosítja vagy visszavonja a javaslatát. Amennyiben azonban a Bizottság úgy határoz, hogy fenntartja a
javaslatot, indokolnia kell, hogy álláspontja szerint miért felel meg a javaslat a szubszidiaritás elvének. A
Bizottság az indokolással ellátott döntését a nemzeti parlamentek indokolt véleményével együtt az Európai
Parlament és a Tanács elé köteles terjeszteni, amelyeknek az első olvasat lezárása előtt meg kell vizsgálni az
indokolt véleményeket, és dönteniük kell arról, hogy a jogalkotási aktus tervezete összeegyeztethető-e a
szubszidiaritás elvével. Amennyiben a Tanács tagjainak 55%-át lépező többség, vagy az Európai
Parlamentben leadott szavazatok többsége alapján az adott jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető
össze a szubszidiaritás elvével, akkor a javaslat a továbbiakban már nem tárgyalható. Ha mindezek ellenére
a jogalkotási eljáráson átcsúszik a szubszidiaritás elvét megsértő jogalkotási aktus, akkor az EuB előtt
megtámadható, és ha a kereset megalapozott, az EuB a megtámadott aktust semmissé nyilvánítja.
Nem jogalkotási eljárások:
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása – jogalkotási folyamat gyorsítása
A jogalkotási aktusokban a jogalkotó szervek, a Tanács és az Európai Parlament felhatalmazást adnak a
Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási
aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják.
 Végrehajtási aktus elfogadására irányuló eljárás – komitológia
Amennyiben valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának valamennyi tagállamban egységes
feltételek szerint kell történnie, az Európai Parlament és a Tanács jogi aktusa végrehajtási hatáskört ruházhat
a Bizottságra (kivételes esetben a Tanácsra). A végrehajtási aktusok címében fel kell tüntetni a
“végrehajtási” kifejezést. De ilyenkor is teljesen szabad keze a Bizottságnak (bizottsági struktúra:
szabályozás, ellenőrzés, irnyítás, tanácsadás továbbra is marad a felhatalmazónál).
EUMSZ 289. cikk
(1) A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata
alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll. Ezt az eljárást a 294. cikk
határozza meg.
(2) A Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a
Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament
közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges jogalkotási eljárásnak minősül.
(3) A jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktusoknak minősülnek.
(4) A Szerződések által külön meghatározott esetekben jogalkotási aktusok a tagállamok egy csoportjának
vagy az Európai Parlamentnek a kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlására vagy a Bíróság,
illetve az Európai Beruházási Bank kérelme alapján is elfogadhatók.
24. Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma az Európai Unió jogában (az EUMSZ 18-19.
cikkei), a diszkrimináció fajtái (közvetlen, közvetett, pozitív, fordított)
18. cikk
A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az
állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében az ilyen megkülönböztetés tilalmára
vonatkozó szabályokat fogadhat el.
19. cikk
(1) A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a Szerződések által az Unióra átruházott
hatáskörök keretén belül a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, különleges jogalkotási
eljárás keretében, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson,
valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló
megkülönböztetés leküzdésére.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében
elfogadhatja a tagállamok által az (1) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében tett
intézkedéseket támogató uniós ösztönző intézkedések alapelveit, kizárva azonban a tagállamok törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását.
Egyenlő bánásmód elve:

Általános elv, az EuB. gyakorlatában alakult ki. Íratlan közösségi jogelv
Tartalma: tényegét tekintve azonos tényállásokat tilos különbözőképpen, az eltérő tényállásokat azonos
módon kezelni.
Kit kötelez:
 közösséget
 tagállamokat a közösségi jog alkalmazása során
Állampolgárságon alapuló (EUMSZ 18. cikk)

 termelők – fogyasztók
 munkavállalók között
 szolgáltatást nyújtók
 egyenlő díjazás (férfiak / nők)
Amszterdami szerződés felhatalmazta a Tanácsot megfelelő intézkedés megtételére – alkosson másodlagos

közösségi jogforrást (EUMSZ. 19. cikk)
2000/43/EK irányelv
Tárgya: személyek közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazása.
Határidő: tagállamoknak 3 év alatt kellett implementálni
Magyarország: 2003. évi CXXV. tv. az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról.
Általános diszkrimiknáció tilalmának elve:

Az egyenlő bánásmód elvének egyik speciális megjelenési formája, alapja az állampolgárság.
EUMSZ 18. cikk:
Legalább egy szerződéses rendelkezésnek léteznie kell az adott tényállásra:
 oktatásügy - EUMSZ 165.
 fogyasztóvédelem – EUMSZ 169.
Csak a szerződésben foglalt különleges rendelkezések sérelme nélkül érvényesülhet a tilalom. Lex specialis
derogat legi generalis. Ha több speciális diszkriminációs tilalmi elv ütközne egy tényállásban, a Bróság az
általános elv alapján dönt.
Kit kötelez:
 közösséget
 tagállamokat a közösségi jog alkalmazása során
Diszkrimináció: Eltérő rendelkezéseket azonos helyzetekre, ugyanazt az előírást eltérő helyzetekre
alkalmazzuk.
Formái:
 nyílt / közvetlen: kifejezett, ritka
 rejtett / közvetett: függetlenek az állampolgárságtól, de más megkülönböztető elemük miatt hatásuk
végül is a közvetlen diszkriminációval egyezik (gyakori). A hatás az ilyen intézkedések által
támasztott feltételek miatt alakul ki. Ezek a feltételek tipikusan vagy túlnyomó részben
külföldieket vagy külföldi árut érintenek, vagy a hazaiaknak könnyebb azokat teljesíteni. Ezeknél a
szabályoknál elégséges annak a megállapítása, hogy alkalmasak megkülönböztető elbánásra.
 fodított: tisztán tagállamon belüli jogviszony esetén – a közösségi jog relevanciájának teljes hiánya
esetén – előfordulhat, hogy egy tagállam állampolgárára szigorúbb nemzeti előírásokat kell
alkalmazni, mint a többi tagállam állampolgárára. Saját tagállami polgárait, áruit, szolgáltatásait
hozza rosszabb helyzetbe más tagállamokhoz képest, ezzel elősegíti a belső piacot, ezért nem tiltott.
 pozitív megkülönböztetés: valamilyen társadalmi cél elérése érdekében, az esélyegyenlőséget
biztosítandó, hátrányos helyzetű csoportokat tagállami vagy uniós intézkedés előnyben részesít.
Egyenlőtlenségek csökkentését célzó intézményes beavatkozások.
Az egyenlő bánásmód és diszkrimináció tilalma eleinte a belső piac kontextusában jelentkeztek:

 állampolgárság
 termék származása alapján valósulhat meg.
Alapjogi Charta 21. cikk(1) bekezdése: „Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín,
etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy
más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális
irányultság alapján történő megkülönböztetés.”
Bosman ügy:
 A lejárt szerződésű belga focista szeretett volna átszerződni egy francia klubhoz. Az UEFA szabályai
szerint megállapított kvóták erősen limitálták a külföldi játékosok számát. A Bíróság kimondta, hogy a
tagállami állampolgárok számbeli korlátozás nélkül szerepelhetnek a más tagállamok klubcsapataiban
(közvetlen diszkrimináció tilalma) A belga focista francia klubhoz való átigazolásának a nemzeti
labdarúgó szövetségek azon szabályai is gátját szabták, melyek szerint a hivatásos játékosok csak egy
nagyobb összegű, a kinevelő klubok részére történő képzési díj kifizetése után szerződhettek le egy
másik tagállami csapathoz. A Bíróság deklarálta, hogy a szerződés lejártát követően fizetendő
megváltási díj pusztán annál fogva jogsértő, hogy akadályozza a munkaerő szabad áramlását.
Gebhard-ügy:
 Gebhard urat, egy több mint tíz éve Olaszországban praktizáló ügyvédet fegyelmi eljárás keretében a
Milánói Ügyvédi Kamara eltiltotta az „avvocato” szakmai cím használatától, arra való hivatkozással,
hogy megszegte az irányadó olasz törvényt, azzal, hogy szakmai tevékenységét Olaszországban állandó
jelleggel saját maga által létrehozott irodában gyakorolta és közben az olasz ügyvédeket megillető
„avvocato”’ címet használta. (Gebhard úr egyébként Németországban szerezte diplomáját és tagja volt
a Stuttgarti Ügyvédi Kamarának.)
 Az Európai Bíróság kimondta, hogy azoknak a nemzeti intézkedéseknek, amelyek várhatóan
hátráltatják, vagy kevésbé vonzóvá teszik a Római Szerződés által garantált alapvető szabadságjogok
gyakorlását, négy feltételnek kell megfelelniük:
o diszkriminációmentesen kell azokat alkalmazni;
o a közérdek feltétlen követelményeivel kell azokat indokolni;
o alkalmasaknak kell lenniük az általuk kitűzött célok elérésére;
o és nem haladhatják meg azt a mértékét, ami az elérésükhöz szükséges.
25. Alapjogok védelme. Az Európai Bíróság alapjogi gyakorlata, Az Európai Unió Alapjogi
Chartája
Az 1957-es EGK szerződés nem tartalmazott alapjogi rendelkezéseket. Az EuBíróság biztosította az

alapjogok védelmét, kialakított a Európai Közösség általános jogelveit, esetről esetre biztosított
jogvédelmet. A klasszikus alapjogokat szinte kivétel nélkül védelemben részesítette.
Általános jogelvek: elsődleges jogforrások – az EuBíróság figyelembe veszi, az uniós intézmények számára
kötelező, a tagállamok számára szintén kötelező, ha uniós jogot hajtanak végre.
A tagállamok közös alkotmányos hagyományainak részét képező olyan elvekről van szó, amelyek
gyakorlatilag valamennyi nemzeti jogrendszerben megtalálhatóak. Néhány elv a Szerződésekben, illetve az
Alapjogi Chartában is kifejezetten megjelenik, de többnyire az EuB mondja ki valamely jogelvről, hogy az
az EU jogában általános jogelvi erővel bír. Nem csupán értelmezési segédeszközként szolgálnak. Elsősorban
hiánypótló, joghézag pótló szerepet töltenek be: a Bíróság a nemzeti jogoknak az alapvetően közjogi
vonatkozású jogelvi garanciáiból általános jogelveket fogalmazott meg, hogy ezáltal adott ügyeket tételes
jogi szabályozás hiányában is hatékonyan meg tudjon oldani.
1992. EUSZ (Maastrichti Szerződés) 6. cikk: utalás arra, hogy az uniós tagállamok tiszteletben tartják az
EEJE rendelkezéseit + a tagállamok közös alkotmányos hagyományait. Az EuBíróság ezt felhasználta
(alátámasztandó) ítélethozatalainál. De ez nem jogforrás!!!
2000. Alapjogi Charta: még nem jogforrás, hanem irányadó dokumentum, az EuBíróság használta.
2007. Lisszabon: Alapjogi Charta beemelése – elsődleges jogforrássá tétele. Uniós intézmények/szervek
számára kötelező, a tagállamok számára szintén kötelező, ha uniós jogot hajtanak végre
Az alapvető jogok az általános jogelvek körébe tartozó olyan emberi jogok, amelyek az uniós jogrend részét
képezik. Az EU biztosítja az alapjogok védelmét az uniós jog megalkotása, értelmezése, alkalmazása és
érvényesítése során. Az alapjogvédelem az uniós együttműködés olyan területe, amely a Közösségekről
szóló Szerződésekben még nem szerepelt, hanem az EuB ítélkezési gyakorlatában nyert fokozatosan, egyre
nagyobb teret és jelentőséget.
Az európai bíróság alapjogi gyakorlata

Az EGK- Szerződésben mindössze az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma, illetőleg a
nők és férfiak egyenlő értékű munkájáért egyenlő díjazás elve szerepelt.
Az irányváltás először a Stauder-ügyben (névre szóló vajkuponok) mutatkozott meg, amelyben a Bíróság
anélkül változtatta meg az alapvető jogok közösségi jogi védelmére vonatkozó korábbi hozzáállását, hogy a
közösségi jogban bármilyen módosítást bekövetkezett volna. Az ítéletben kimondta, hogy az alapvető jogok
a közösségi jog általános elveinek részét képezik.
Az alapvető jogok védelme tekintetében a következő fontos döntés az Internationale Handelsgesellschaft
ügyben (kukoricaliszt export) hozott ítélet volt, amelyben az EuB továbblépett annyiban, hogy kimondta,
hogy a közösségi jog általános elveiként a közösségi jog részét képezik a tagállamok alkotmányaiban
meghatározott jogok.
A Nold-ügyben (szén- és építőanyag kereskedelem)a Bíróság megerősítette azt a kötelezettségét, hogy a
tagállamok közös hagyományaiból merítsen, és új elemként rámutatott, hogy az emberi jogok védelmére
vonatkozó nemzetközi szerződések szintén tartalmazhatnak olyan iránymutatásokat, amelyeket a közösségi
jog keretében szükséges számításba venni. Az EuB ebben az ügyen először tett általános utalást az emberi
jogi egyezményekre, mint az alapvető jogok forrásaira.
A Yassin Abdullah ügyben a Bíróság addig a megállapításig is eljutott, hogy a nemzetközi
megállapodásból eredő kötelezettségek sem sérthetik a Szerződések alkotmányos elveit, köztük azt az elvet,
hogy valamennyi uniós jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, mivel e tiszteletben tartás
jogszerűségük feltétele, amelyet a Bíróságnak kell felülvizsgálnia az e Szerződés által létrehozott teljes
jogorvoslati rendszer keretében.
Az európai unió alapjogi chartája
Az Alapjogi Charta létrehozását az Európai Tanács 1999. júniusi kölni ülésén határozták el és döntöttek
arról is, hogy a Charta kidolgozásának céljából egy demokratikus összetételű és átláthatóan működő
konventet hívnak össze. Az Európai Tanács nyilatkozata kiemelte, hogy a Charta megalkotásával az Unió
hangsúlyozni kívánja, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása az Unió egyik alapelve és legitimitásának
nélkülözhetetlen feltétele. 2000. október 2-án Biarritzban fogadták el a végleges szövegét. December 7-én
nizzai európai tanácsi ülésen a Tanács, az EP és a Bizottság elnöke írta alá és hirdette ki, mint nem
kötelező politikai dokumentumot.
Lisszaboni Szerződés: Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogokat,
szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.
A Charta alapjogi katalógusa: 6 fejezet (elismert jogok, államcélok)

 emberi méltósághoz való jog
 szabadságjogok
 egyenlőségi jogok
 szolidaritási jogok
 polgárjogok
 igazságszolgáltatással összefüggő jogok
EUSz 6. cikk
(1) Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007.
december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi
kötőerővel bír, mint a Szerződések.
A Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott
hatásköreit.
A Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket a Charta VII. címében foglalt, az értelmezést és
alkalmazást szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni, kellően figyelembe véve a
Chartában említett azon magyarázatokat, amelyek meghatározzák az egyes rendelkezések eredetét.
(2) Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez.
Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.
(3) Az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai
egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek,
az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei.
(2) bekezdés: az Unió csatlakozik az EJEE-hez. Ezzel a Szerződés jogalapot teremtett az Egyezményhez
való csatlakozásra. Az EU 2010. június 4-én felhatalmazást adott a Bizottságnak a csatlakozási tárgyalások
lefolytatására. A tárgyalások befejezése után kerülhet majd sor a megállapodás megkötésére a 47 részes
állam és az EU között. Ehhez az Unió Tanácsának egyhangú döntése, valamint az Európai Parlament
egyetértése szükséges. A csatlakozási megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat azt követően lép
hatályba, amikor a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően ratifikálják. Az EJEE
módosítása is kellett: nem csak államok, hanem az Eu is csatlakozhat.
EuBíróság: a nemzetközi megállapodás tervezet NEM összeegyeztethető az uniós joggal (patt-helyzet)!!!
26. Közös kül- és biztonságpolitika az Európai Unióban
1957-ben az EGK létrejöttekor nem volt cél

70-es évek: politikai együttműködés
Nyugat-Európai Unió – tagállamok gazdasági, politikai, kulturális együttműködésének, a közös védelemnek
az elősegítése. Később csak védelem. 1992. Külügy- és hadügyminiszterek fóruma – petersbergi feladatok:
 válságkezelés
 humanitárius és mentő feladatok
 békefenntartás
 harcoló alakulatok válságkezelési feladatai
1992. Maastrichti szerződés: Létrejött az EU pilléres szerkezete:
3. pillér: Bel-és Igazságügyi Együttműködés:
1997. Amszterdami Szerződés:
 Az EU fejlődésének szerves részévé avatta a Nyugat-Európai Uniót. A NYEU 1992-ben
meghatározta legfontosabb védelmi feladatait. Ezek:
o humanitárius és evakuációs fellépés
o válságkezelés
o békefenntartás és béketeremtés.
2007. Lisszaboni szerződés: eltörli a 3 pillért, de megmarad a kül- és biztonságpolitika különállása
A Lisszaboni Szerződés törekszik az Európai Unió (EU) nemzetközi szerepének megerősítésére. A
Szerződés által bevezetett reformok célja ezért az Unió közös kül- és biztonságpolitikája (KKBP)
koherenciájának megteremtése és egy működőképes struktúra kialakítása.
Ennek érdekében a Lisszaboni Szerződés két jelentősebb újítást vezet be:
 létrehozza az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tisztségét
 létrehozza az Európai Külügyi Szolgálatot
 + az Európai Tanács meghatározza az EU stratégiai érdekeit és célkitűzéseit
Főképviselő: Federica Mogherini

 Bizottság alelnöke
 Külügyek Tanácsának elnöke
 Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselő
Európai Külügyi Szolgálat:

 támogatja a főképviselőt feladatainak ellátásában
 a tagállamok diplomáciai szolgálataival együttműködik
Különállás a döntéshozatalban: egyhangú döntéshozatal (kormányközi megközelítés). 2 eltérés:

 konstruktív tartózkodás (a tartózkodás nem akadályozza a tanácsi határozat meghozatalát) – nem
köteles a határozatot alkalmazni, de elfogadja, hogy az Uniót köti, nem akadályozza a határozaton
alapuló fellépést.
 minősített többséggel történő döntéshozatal 4 esetben:
o az EU stratégiai érdekét és célkitűzését meghatározó határozata alapján dönt
o Főképviselő javaslatára dönt
o a Tanács az EU valamely fellépését vagy álláspontját meghatározó határozat megvalósítására
vontakozó határozatot fogad el
o Főképviselő javaslatára különleges képviselőt nevez ki
EUSZ 25. Cikk:
A közös kül- és biztonságpolitika folytatására az Unió:
a) általános iránymutatásokat határoz meg;
b) határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák:
i. az Unió által végrehajtandó fellépéseket,
ii. az Unió által képviselendő álláspontokat,
iii. az i. és ii. pontban említett határozatok végrehajtásának szabályait;
és
c) erősíti a tagállamok közötti rendszeres együttműködést politikájuk folytatásában
Közös Biztonság- és Védelempolitika összetevői: katonai, civil, válságkezelés

27. A Szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége
A szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége (SZBJT) egy klasszikus túlcsordulás (spill
over) eredményeként jött létre. Az EGK-t létrehozó szerződés egyebek között a 4 gazdasági szabadság
megvalósítására koncentrált, ugyanakkor számos olyan kérdést szabályozatlanul hagyott, melyek éppen a
szabad mozgás gyakorlásával függtek össze. Ezekre reagál a SZBJT.: . pl. bűnügyi kockázatok, amelyek a
tagállamok közötti határok lebontásával, járnak együtt → megnőtt az illegális bevándorlás, az
emberkereskedelem és a terrorizmus kockázata; vagy pl. más tagállamban felmerült követelések
behajtásának egyszerűsítése.
1992. Maastrichti szerződés: Létrejött az EU pilléres szerkezete:

3. pillér: Bel-és Igazságügyi Együttműködés: Ez a pillér lehetőséget biztosított arra, hogy a tagállamok
kiépítsék a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét.
 Szabadság térsége: szabad mozgás feltételeinek megteremtése pl. utazási okmányok, közös vízum,
menekült és bevándorlás politika, határrendészeti együttműködés
 Biztonság térsége: nyomozó hatóságok együttműködésének különböző formái
 Jog érvényesülésének térsége: határon átnyúló jogérvényesítés, bírósági határozatok kölcsönös
elismerése és végrehajtása
1997. Amszterdami Szerződés:
 A 3. pillér a legjelentősebb változás: nevét Bel-és Igazságügyi együttműködésről átkeresztelték
Büntető Ügyekben való Rendőrségi és Igazságügyi együttműködés. Az illegális bevándorlás, a
vízumpolitika, a menekültügy és a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés átkerült a
szupranacionális 1. pillérbe.
 Létrejött az ún. schengen acquis, amely az EU jogának szerves része: a schengeni övezethez is
kötelező csatlakozni, ám bizonyos feltételeket teljesíteni kell.
o Schengen I. megállapodás (1985): Franciao., Németo., Hollandia, Belgium, Luxemburg.
Célja: fokozatosan fizikailag is lebontsák egymás között a határokat és kölcsönösen eltöröljék
a határellenőrzéseket.
o Schengen II. (1990): az aláíró országok eltörölték a személyek ellenőrzését a közös
határátkelőkön és közös vízumpolitikát vezettek be. Ma már szinte valamennyi tagállam
részese, Mo. 2007. dec. 21-én csatlakozott. Kivétel: Egyesült Királyság, Írország, Ciprus.
2007. Lisszaboni Szerződés:
 Megszüntette a hárompilléres szerkezetet, átfogóan egységesítette a jogalkotást, a jogi aktusok
formáit.
A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség azért jött lére, hogy biztosítsa a
személyek szabad mozgását, és magasabb szintű védelmet nyújtson az állampolgárok számára.
A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség a tamperei (1999–2004), hágai (2004–
2009) és stockholmi (2010–2014) programokon alapul. Az EUMSZ V. címére vezethető vissza, amely a
szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket:
 személyek szabad mozgása, bevándorlás és menekültügy
 a polgári, büntető ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés
 rendőrségi és vámügyi együttműködés
 uniós polgárság
 a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem
 a terrorizmus elleni küzdelem
 a szervezett bűnözés elleni küzdelem
 kábítószer elleni küzdelem
 a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése: bővítés
Az SZBJT alatt hozott jogi aktusok és megvalósított tevékenységek funkcionálisan 3 fő területet érintenek:
 a szabadság térsége: az uniós polgárok szabad mozgásának elősegítésével és szabályozásával,
valamint a határok nélküli térségben szabadon mozgó bevándorlók, menedékesek ügyének
szabályozásával foglalkozik.
o Schengeni Határellenőrzési Kódex: a külső határokon való belépés feltételeiről, a
megtagadás okairól és módjáról, + az ellenőrzés lefolytatásáról
o FRONTEX és az Európai Határőrizeti Ügynökség: a határőrök kiképzésében és
együttműködésében fontos szerepet játszik
 a biztonság térsége: a határon átnyúló bűnözés megelőzésével, felderítésével és a kiadatással
foglalkozik
o nyomozóhatóságok együttműködése:
 SIRENE irodák koordinálják a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és a nemzeti
társirodák közötti információcserét, valamint intézkednek a kiadatási ügyek
lebonyolításában
 EUROPOL (Európai Rendőrségi Hivatal): a határon átnyúló bűnözés jellemző
formáival veszi fel a harcot: kábítószerrel és lopott gépjárművekkel való
kereskedelem, embercsempészet és illegális bevándorlási hálózatok, nők és
gyermekek szexuális kizsákmányolása, pornográfia, euró-hamisítás és pénzmosás
o büntetőügyekben való igazságügyi együttműködés:
 EUROJUST (Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége)
 ECRIS (Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer
 a jog érvényesülésének térsége: a szabad mozgás gyakorlása során keletkezett igények hatékony
érvényesítésével, a nehézkes jogsegély megkönnyítésével, valamint a bírósági határozatok kölcsönös
elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos
= Európai Igazságügyi Térség, az együttműködés 3 fő területre terjed ki:
o a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóság eldöntése, a határozatok kölcsönös elismerésére
o a bírósági határozatok és a közokiratok végrehajtásának elősegítésére a határokon átnyúló ügyekben
o a határokon átnyúló igényérvényesítés megkönnyítésére
28. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételrendszere. Út Magyarország uniós tagságához. A
Csatlakozási Szerződés
1993. június: koppenhágai kritériumok – döntés a bővülésről:

 Politikai feltétel: demokratikus berendezkedés, jogállam, emberi- és kisebbségi jogok garantálása
 Gazdasági feltétel: működőképes piacgazdaság, amely állni tudja az unió belső piacán jelentkező
versenyt
 Jogharmonizáció: a közösségi joganyag elfogadása, átvétele
+ AZ EU is képes legyen új tagok felvételére, anélkül, hogy megtörne az integrációs folyamat lendülete
Az EU csatlakozás folyamata
 1970-es évek: kereskedelmi kapcsolatok a KGST és az EGK között
 1988. szeptember: kereskedelmi és együttműködési megállapodás kötött Mo. és az EK, ami az első
átfogó megállapodás volt
 1989. július: döntés a PHARE-program elindításáról (cél: Lengyelország és Magyarország
szerkezetváltásának támogatása)
 1989/90 fordulója: politikai rendszerváltozás egész Közép- és Kelet-Európában
 1991. december: társulási megállapodás megkötése (Európai Megállapodás)
Amit kapni szeretnénk: nagy piac, fejlett technika, működő-tőke és támogatások
 1995. június: cannes-i Fehér Könyv (ajánlás-gyűjtemény az egységes piacra való felkészüléshez)
 1996. április: kérdőívek kiküldése a tagjelölteknek (a válasz kb. 3000 oldal volt)
 1997. július: AGENDA 2000 című dokumentum a szükséges reformokról és országértékelések
megjelentetése
 1998. március 31.: csatlakozási tárgyalások elkezdése 5+1 országgal Brüsszelben (Lengyelország,
Csehország, Szlovénia, Észtország, Ciprus, Magyarország).
1. szakasz: átvilágítás szakasza: technikai fázis, célja a jelölt ország alkalmasságának felmérése
2. szakasz: tényleges csatlakozási tárgyalások (félévente kormányközi tárgyalások)
31 fejezetben értékelték és elemezték az országot
 2000. december: nizzai csúcs (megállapodás a bővülés utáni tanácsi szavazatokról és parlamenti
helyekről)
 2002. december: koppenhágai csúcs (a csatlakozási tárgyalások végleges lezárása 10 országgal)
 2003. április 12-én Európai Uniós népszavazást tartottak az országban, a szavazópolgárok 83,8 %-a
igen választ adott.
 2003. április 16-án Athénban a magyar kormányfő aláírta a csatlakozási szerződést
 2004. május 1-jén Mo. hivatalosan belépett az Európai Unióba
Csatlakozási Szerződés = a felek a csatlakozás tényét, és a szerződés hatálybalépésének kérdéseit rögzítik.

Csatlakozási Okmány a hozzáfűzött mellékletekkel és jegyzőkönyvekkel együtt rendelkezik a csatlakozás
feltételeiről, az átmeneti eltérések lehetőségéről és feltételeiről, valamint az alapító szerződések
módosításairól:
 Első rész: Alapelvek = Értelmező rendelkezések; az új tagállamok viszonya a schengeni
vívmányokhoz, és a Közösségek által, harmadik államokhoz kötött nemzetközi szerződések.
 Második rész: A szerződések kiigazítása = Az intézmények tagságának összetételében, a Tanács
szavazási rendjének megváltoztatásában bekövetkező változások.
 Harmadik rész: Állandó rendelkezések = Az uniós jogszabályok kiigazítása.
 Negyedik rész: Ideiglenes rendelkezések
o Biztosítja államonként az átmeneti eltérés lehetőségét a közösségi vívmányokhoz képest.
o Megállapítja az intézmények tagságának összetételében beálló ideiglenes változásokat.
o Költségvetési kérdésekről rendelkezik.
o Általános védzáradékot tartalmaz.
 Ötödik rész: Az ezen okmány végrehajtására vonatkozó rendelkezések
o Az intézmények egyes szervezeti kérdései.
o Az intézmények által hozott jogszabályok alkalmazhatósága.
 Zárórendelkezések:
o Az okmányhoz 18 mellékletet fűztek a felek, melyből a 10. tartalmazza Magyarországra
vonatkozó átmeneti eltéréseket:
 A mezőgazdasági politika területén a közvetlen támogatások teljes összegét a magyar
gazdák csak 2013-tól kapják meg. A csatlakozás évében ez csak annak 25%-a.
 Engedmény a Magyarországon forgalmazott 2.8%-os zsírtartalmú tejre.
 10 éves időtartamra megengedett az asztali borok 7.7 térfogat-százalékos minimális
alkoholtartalma.
 Állat-egészségügyi engedmények a függelékben felsorolt 44 magyar vágóhíd
esetében.
 Versenyjogi átmenet.
 Áfa-kulcsok szabályozása.
 Jövedékiadó-kulcsok fokozatos uniós szintre hozása.
 Környezetvédelem területén átmeneti mentesség a csomagolási hulladékok
hasznosítására, és a veszélyes hulladékok égetésére.
 Települési szennyvíz kezelését 2015 végéig kell megoldani.
 Közlekedéspolitika.
 A munkavállalók szabad mozgása csak a csatlakozás követő 7 évvel valósulhat meg.
 Tőke szabad mozgása korlátozásában a termőföldek külföldi megszerzésére
vonatkozó tilalmak 7 éves időtartamra. + 3 év
A csatlakozással Magyarország vállalta az uniós joganyag érvényesítését. Ennek megvalósítására

módosították az Alkotmányt a 2002. évi LXI. törvénnyel és beiktatták az Európa-klauzulát (2/A. §).
Jelenleg hatályos:
ALAPTÖRVÉNY – E. cikk
(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében
közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés
alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges
mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió
intézményei útján gyakorolhatja.
(3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási
szabályt.
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az
országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
EUSZ - 5. cikk
(2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben
ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében.
Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.
29. Jogharmonizáció. A kölcsönös elismerés elve az uniós jogban
Jogegységesítés: egységes jog megalkotása.

Ha az uniós jogalkotó kizárólagosan és teljesen szabályoz egy adott integrációs területet, és nem hagy a
tagállamok számára jogalkotási hatáskört, pl. kizárólagos hatáskörök, Brüsszel I. rendelet, Római I. rendelet
Tipikus jogi aktus formája: rendelet, normatív tartalmú határozat.
Jogösszehasonlítás: olyan eszköz, amelynek segítségével két jogrendszerben a közös elemek
megtalálhatók.
Vannak olyan problémák, melyeket minden jogrendszer megold, de más jogintézményekkel  nem lehet
őket összehasonlítani.  nem lehet mechanikus folyamat + a jogösszehasonlító tevékenységet az EU szervei
közül a Bizottság és a Bíróság végzi.  A Bizottság jogszabály előkészítést végez, összegyűjti a tagállami
szabályokat és közösségi szabályt alkot.
Jogharmonizáció: jogközelítés = a tagállamok jogrendszereinek egymáshoz közelítése a közös piac

megvalósulásához szükséges mértékben
Nem egységes jogot jelent, de azt célozza, hogy a gazdasági racionalitás érdekében ne legyenek kirívó
különbségek a tagállamok jogrendszerei között. Célhoz kötött, funkcionális jogharmonizáció  cél: a
gazdasági integráció  közös piac (Egységes Európai Okmánytól egységes belső piac) megvalósítása. Az
EU viszonylatában a tagállamok jogharmonizációs kötelezettsége közösségi jogon alapul, de annak
teljesítésével a jogharmonizálás eredményeként többnyire nem közösségi jog jön létre, hanem csak a
nemzeti jog változik.
Jogharmonizációról az uniós együttműködésben kettős értelemben beszélhetünk:

Az uniós jog felől közelítve = uniós jogalkotás egy sajátos szabályozási módszerét jelenti. Arra hivatott,
hogy a tagállamok jogrendszerét az uniós joghoz és ezáltal egymáshoz is közelítsék. A tagállami
jogszabályok közelítése alatt a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését,
harmonizálását értjük. A jogharmonizációs szabályozási módszert az uniós jogalkotó leginkább a belső piac
területén alkalmazza.
A tagállami belső jog értelmében = a tagállamok belső jogalkotása  célja az uniós tagságból eredő
kötelezettségek végrehajtása, illetve a tagságból fakadó jogok érvényesítését biztosító belső jogi környezet
megteremtése. A kötelezettség alapja az uniós jog, amely a tagállamokra nézve ír elő jogalkotási
kötelezettséget. Minden tagállamban folyamatosan zajló tevékenység, amely azt a célt szolgálja, hogy az
adott állam jogrendszere az EU jogával összeegyeztethető legyen → sajátossága, hogy az uniós jog
valamilyen formában beépül a tagállamok jogrendszereibe, a belső jog részévé válik.
A jogalkotási kötelezettség irányulhat:

 pozitív, cselekvő jogharmonizációra: a tagállamot a meglévő jogszabályainak módosítására vagy új
jogszabály elfogadására kötelezi
 negatív jogharmonizációra: amely a tagállamot deregulációra kötelezi, vagyis az uniós jogi
aktussal össze nem egyeztethető nemzeti jogszabály hatályon kívül helyezésére
A jogharmonizáció szabályozási keretet határoz meg a tagállamok számára. Attól függően, hogy a
szabályozási keret mennyire köti meg az átültetés során a tagállamok mozgásterét, a jogharmonizáció lehet:
 teljes v. maximumharmonizáció = az irányelvek olyannyira részletesek, hogy nem biztosítanak
eltérési lehetőséget a nemzeti jogba való átültetés során.
 ún. opcionális jogharmonizáció = szabályozási opciókat, lehetőségeket kínál fel a tagállamok
számára, melyek közül az átültetés során a tagállam a jogrendszerébe illő megoldást választhatja.
 minimumharmonizáció = ha a tagállamok az átültetés során fenntarthatják a meglévő szigorúbb
szabályaikat.
 ún. új megközelítési jogharmonizációs módszer = a műszaki, technikai tartalmú irányelvek
körében csupán az alapvető körülmények meghatározására fókuszál. Csak az alapvető biztonsági
követelményeket írják elő és ennek átültetésére kötelezik a tagállamokat + részletszabályokat pedig a
szintén harmonizált uniós szabványokban találhatják a gyártók. Ezek főszabályként nem kötelezőek,
de a termék belső piacon történő forgalomba helyezését nagymértékben megkönnyíti az európai
uniós szabványoknak való megfelelősséget tanúsító ún. CE megfelelőségi jelölés.
A jogszabályok közelítésére vonatkozó jogharmonizációs alapot, jogalkotási felhatalmazást az EUMSZ
több cikke ad. Ezek: belső piacra vagy azzal összefüggő jogi aktusok (versenyjog) és a szellemi tulajdon
körébe tartozó jogharmonizációs célú jogi aktusok.
Különös jogalapok: fogyasztóvédelem, környezetvédelem, népegészségügy, bel- és igazságügyi
együttműködés.
Rugalmassági klauzula (EUMSZ. 352): kisegítő hatáskör az uniós szervek számára, ha a fenti alapok nem
adnának elégséges felhatalmazást az uniós szervek számára a Szerződésben meghatározott politikák
célkitűzéseinek megvalósításához (nem lehet visszaélni vele). Szükséges hatáskör. Különleges jogalkotási
eljárás keretében.
A jogharmonizációs intézkedések fajtái - a jogharmonizáció eszközei:

A jogharmonizáció elsődleges eszköze az irányelv (directive).
Az irányelv jellemzői:
 a célokat illetően minden címzett tagállamra kötelezőek és arra kötelezik a tagállamokat, hogy az
írányelvet ültessék át a nemzeti jogba
 elérni kívánt eredményt teszi kötelezővé
 a nemzeti jogalkotó szervek az eredmény megvalósításának módszerét megválaszthatják
 a tagállami jogrendszer tiszteletben tartására épül
Jogharmonizációs feladat azonban nemcsak az irányelvek átültetéséből, hanem elvileg bármely uniós jogi
rendelkezésből fakadhat. Így pl. negatív jogharmonizációra kötelezhetik a rendeletek a tagállami
jogalkotót annak ellenére, hogy a rendelet valamennyi tagállamban általános hatállyal bíró, teljes egészében
kötelező és közvetlenül alkalmazandó jogi aktus, amelyet tilos a nemzeti jogba átültetni. A tagállami
jogalkotás szükségességéről minden esetben az adott rendelet rendelkezéseinek a tagállami jogszabályokkal
való összevetése alapján lehet dönteni.
A rendeletekhez hasonlóan az általános hatályú, normatív határozatok is kiválthatnak nemzeti jogalkotási
kötelezettséget, sőt előfordulhat az is, hogy az EuB ítéletéből következik jogalkotási feladat. pl. regisztrációs
adóra vonatkozó magyar ügyek, amelyekben a Bíróság megállapította, hogy a magyar szabályozás az
adódiszkrimináció tilalmába ütközik, és ezáltal az áruk szabad mozgását korlátozza; az uniós jogba ütközően
beszedett adók visszatérítése jogalkotási feladatot keletkeztetett.
Az irányelvek tekintetében a jogalkotási kötelezettség megjelölésére az átültetés, míg a rendeletek és egyéb
uniós jogforrásokból származó jogalkotási kötelezettség megjelölésére a végrehajtás kifejezést használjuk.
A tagállami jogharmonizációs célú jogalkotási feladatok teljesítése

A tagállami jogharmonizáció tekintetében a tagállamok nagyfokú önállósággal rendelkeznek, de az elérendő
eredmény és az átültetés határideje tekintetében az irányelvben megadott feltételek kötelezik őket.
Az EU jogának való megfelelés érdekében szükséges jogszabály-előkészítési feladatokról szóló 302/2010.

(XII. 23.) Kormányrendelet:
 a jogharmonizáció felelőse a Kormány, de kiemelt szerep jut az igazságügyért felelős
miniszternek, aki a jogharmonizációs feladatok összehangolásáért, koordinációjáért felelős
 a magyar jogforrási rendszerben nincsenek sajátos jogharmonizációs eszközök, a
jogharmonizációs célú jogalkotás ugyanazokat a jogforrástípusokat használja, mint a rendes
jogalkotás → a jogharmonizációs jogszabályokat olyan szinten kell meghozni, amilyen szintű
jogszabályban tisztán nemzeti eredetű jogalkotás esetén az adott kérdést szabályozni kellene
EuB által kialakítot hármas követelményrendszer: az irányelveket olyan jogforrásba kell átültetni, amely
általános, kötelező erejű és effektív. Ezek nálunk: törvény, kormányrendelet, miniszteri rendeletnek felelnek
meg; de kivételesen az is előfordulhat, hogy az átültetés nem országos hatályú jogszabályban, hanem
önkormányzati rendeletben valósul meg, ha a cél megvalósítása ezt indokolja (pl. hulladékgazdálkodás).
A jogharmonizációs céllal elfogadott nemzeti jogszabályok szövegét el kell küldeni a Bizottságnak, ún.
notifikációs kötelezettség.
A tagállami jogharmonizációs jogalkotás folyamatosan, az uniós jogalkotás mindennapi ritmusához
igazodva, egyedi programozási rend szerint történik, amelynek az a lényege, hogy az uniós jogi aktusnak
az EU Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követően el kell fogadni a tagállami végrehajtás egyedi
programját, az átültetés ütemezésének kormányzati lépéseit.
Kölcsönös elismerés (= mutual recognition)

A kölcsönös elismerés elve központi szerepet játszik az egységes piac működésében, és úgy biztosítja az
áruk és szolgáltatások szabad mozgását, hogy nem szükséges a nemzeti jogok közösségi szintű
harmonizációja.
Cassis de Dijon ügy:
 Rewe Zentral fr gyümölcslikőrt kívánt No-ba importálni, de német jsz. alapján importengedélyt csak 25 % feletti
likőrre adnak ki. Ok: közegészség védelme, tisztességtelen előny.
 EuB: Más tagállamban jogszerűen előállított és forgalomba hozott árut be kell engedni (kölcsönös elismerés elve),
kényszerítő követelményeknek helye van, De: No-ban is kaphatók alacsony %-ú italok, cél csak a külföldi
távoltartása, fenti célok címkézéssel is elérhetők.
A termékek szabad forgalmát a jogrendszerek különbözőségéből adódóan csak akkor korlátozhatják, ha erre
 a pénzügyi felügyelet hatékonysága,
 közegészség védelme,
 a kereskedelmi ügyletek tisztessége vagy
 a fogyasztók védelme érdekében van szükség.
Ennek hiányában a nemzeti jogrendszerek közti különbözőségeket alapuló kereskedelemkorlátozás még
akkor is sérti a szerződést, ha az adott nemzeti intézkedésnek nincs diszkriminációs tartalma.
Tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás tradícióit, így aztán ha egy terméket jogszerűen
állítanak elő és forgalmaznak az egyik államban, akkor ezt a terméket főszabályként a közösség teljes
területén szabadon lehet forgalmazni. Nem jogszerű, ha egy tagállam egy másik tagállamból származó
terméket csak akkor enged saját piacán forgalmazni, ha az bizonyos speciális követelményeknek megfelel.
A Cassis de Dijon ítélet egyértelműen a szabad kereskedelem védelmére helyezi a hangsúlyt. A Cassis de
Dijon ítélet bevezeti a kölcsönös elismerést és az ahhoz kapcsolódó egyenértékűségi elvet. Ettől kezdve a
jogharmonizáció nemcsak jogalkotással valósulhat meg, hanem a jogrendszerek automatikus közeledését
eredményezi a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása.
Koordinatív intézkedések
Azokon a területeken, ahol az Unió csak a tagállami intézkedéseket támogató, összehangoló vagy kiegészítő
hatáskörrel rendelkezik, a Szerződésekben megállapított feltételek mellett a tagállamok intézkedéseit
támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére jogosult, azzal a korláttal, hogy az
intézkedésekkel nem vonhatja el a tagállamoknak e területen meglévő hatásköreit. Másik korlát: nem
eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti, vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.
30. Az áruk szabad mozgása – a vámok és a vámokkal egyenértékű intézkedések tilalma,
diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
Belső piac: Olyan belső határok nélküli térség, ahol a szerződés (EUMSz) rendelkezéseivel összhangban
biztosított a 4 szabadság áramlása.
A kiinduló pontot a belső vámokat az 1957. évi szinten befagyasztó nyugalmi záradék ("standstill"
klauzula) jelentette. Ezzel a tagállamok vállalták, "hogy egymás között sem új beviteli vagy kiviteli
vámokat, illetve velük azonos hatású díjakat nem vezetnek be, sem az egymás közötti kereskedelmi
kapcsolataikban már alkalmazottakat nem emelik". Ezt követte a belső vámok fokozatos eltörlése, ami
három "lépcsőben", mintegy 11 év alatt valósult meg. Közös vámtarifa a másik fontos eleme a vámuniónak.
A technikai standardok fokozatos egységesítése, fizikai korlátok lebontása (fizikai vámhatárok leépítése).
A belső piac működésének elvei:
1. diszkrimináció mentesség - a belső piac legfontosabb elve.
Az állampolgárság szerint diszkrimináció kérdése a leghangsúlyosabb.
Bármit, amit az Eu. egyik tagországában jogszerűen forgalomba hoztak, az a másik tagországban is
jogszerűen forgalmazható.
2. piacra jutás – minden olyan intézkedés, amely a termékek piacra jutását akadályozza, tilos!
3. kompetitív föderáció – nem baj, hogy létezik a tagállami szabályozás lehetősége, jó az, ha többféle
szabályozás létezik, mert oda megy a tőke, ezt átveszik a többiek is.
A 4 alapszabadság biztosítása:
 Negatív integráció: a szabad áramlást akadályozó tényezők lebontása
 Pozitív integráció: közös szabályozás.
Áru: olyan termék, amelynek értéke pénzben kifejezhető és alkalmas arra, hogy kereskedelmi forgalomba
kerüljön.
Olasz műkincs-ügy
 Olaszország egy speciális adót vetett ki a külföldre értékesített műkincsekre (műkincs védelmi díj), melyek nem
estek abszolút tilalom alá és forgalomképesek voltak. Az adó kivetése talán így mégiscsak azt eredményezné,
hogy a műkincsek Olaszországban maradjanak.
 Európai Bíróság: ez a megközelítés elfogadhatatlan. A teljes tilalom rendben lévő lenne, de az adó kivetése a fenti
kincsek megóvása érdekében nem elfogadható, mert az ellentétes az EU jogrendjével, az extra adó pénzszerzési
lehetőség, és csak korlátozottan lenne képes megakadályozni a kincsek külföldre vitelét.
 A műkincs is áru, így nem lehet rajta vám. A szemét is áru. A Tanács állapítja meg a vámtarifát, az Európai
Bizottság tesz javaslatot.
Uniós Áru:
 egy tagállamból származik, tehát egy tagállamban szerezték be, gyártották le, illetve jelentős emelkedés állott
be értékében
 ugyan egy harmadik államból származik, de azt egy tagállamban hozták szabad forgalomba. Ha az importőr
tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, a vámot, díjat befizették, és azt semmilyen
formában részben, vagy egészben nem térítették vissza.
Az áruforgalom alapszabadságának szabályai az alábbiak szerint csoportosíthatók:
 tagállamok közötti vámok és azzal azonos hatású díjak tilalma, illetve a 3. országok felé közös vámtarifa
kialakítása
 mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású intézkedések tilalma
 diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
 az állami kereskedelmi monopóliumok kiigazításának kötelezettsége
Vám: Minden olyan díj, melyet egy tagállam egy adott áru exportja, vagy importja esetén ró ki, miközben a
hasonló hazai terméket ilyen díj megfizetésének kötelezettsége nem terheli.
Van Gend & Loos ügy

 A holland Van Gend & Loos fuvarozó vállalkozás és a holland adóhatóság közötti azon vámmal kapcsolatos
jogvitát kellett eldöntenie, amelyet e vállalkozásnak a Németországból Hollandiába irányuló áruimportja után
kellett fizetnie. A fuvarozó vállalkozás arra hivatkozott, hogy az alkalmazott tarifa ellentétes volt az EGK
Szerződés azon szabályával, amely megtiltja a tagállamoknak, hogy az egymás közötti kereskedelmi
kapcsolataikban emeljék a vámokat. Az adóhatóság viszont úgy vélte, hogy a vállalkozás nem hivatkozhat e
szabályra, mivel az csak a többi tagállammal szemben hoz létre kötelezettséget.
 Ítéletében a Bíróság megfogalmazta az európai uniós jog egyik alapelvét: a közvetlen hatályt. Ezen elv értelmében
az uniós jog nem csupán a tagállamok között hoz létre kölcsönös kötelezettségeket, hanem közvetlen hatállyal bír
a polgárokra és a vállalkozásokra nézve, olyan egyéni jogokat biztosítva számukra, amelyeket a nemzeti
hatóságoknak és bíróságoknak védelemben kell részesíteniük.
Vámokkal azonos hatályú díj: Minden vagyoni természetű teher, legyen bármilyen csekély, legyen bármi az
elnevezése és alkalmazásának módja, amelyet egyoldalúan, a határ átlépésének tényénél fogva vetnek ki a
hazai, illetve külföldi termékekre, és amely nem szoros értelemben vett vám, vámmal azonos hatású
intézkedésnek minősül akkor is, ha nem az állam javára vetik ki, nincs diszkriminatív vagy védőhatása, és az az
áru, amire kivetik, semmilyen hazai áruval nem versenyez.
Olasz statisztikai illeték ügy:
 Olaszország minden árura, mely a határon áthalad, egy minimális összegű statisztikai illetéket vetett ki, ami arra
szolgált, hogy valamilyen módon nyilván kívánták tartani, milyen volumenben érkeznek és távoznak áruk
Olaszországból. Nyilvánossá is tették, közismert lett, mígnem valaki úgy döntött: nem fizeti ki. Előzetes
döntéshozatali eljárás kapcsán az Európai Bíróság elé került. Aki nem akart fizetni azt állította, hogy ezt az árura a
határon vetik ki vámjellegűen. Az olasz állam azt állította, hogy ez nem vám, egyfajta szolgáltatást nyújtanak
azzal, hogy információval tud szolgálni, milyen áruk jöttek-mentek az ország területén, másrészt nagyon
minimális összeg, melyet mindenki ki tud fizetni.
 Európai Bíróság: miután az árucikkekre, az adott vámterület átlépésének kapcsán kötelező jelleggel kivetett
összeg, így ezt vámnak kell tekinteni, alkalmazása az Európai Unió területén tilos. Nincs olyan minimális összeg
meghatározva, mely alatt azt lehet mondani, hogy ez már nem vám.
 Itt határozta meg a Bíróság általánosan a vámokkal egyenértékű intézkedések fogalmát. A Bíróság az eljárása
során megállapította, hogy minden vagyoni természetű teher, legyen bármilyen csekély, legyen bármi az
elnevezése és alkalmazásának módja, amelyet egyoldalúan, a határ átlépésének lényénél fogva vetnek ki a hazai,
illetve külföldi termékekre, és amely nem szoros értelemben vett vám, vámmal azonos hatású intézkedésnek
minősül akkor is, hanem az állam javára vetik ki, nincs diszkriminatív vagy védőhatása, és az az áru, amire kivetik
semmilyen hazai áruval nem versenyez.
Mentesülési lehetőségek a vámunió tilalmai alól:

Nincs szerződés szerinti kivétel, mentesülési lehetőség (EUMSZ 30 cikk).
Az EuB 3 kivételt tett:
 ha a hazai és az importált termékekre azonos feltételek mentén következetesen alkalmazott és illeszkedik a

belső adók rendszerébe.
Co-Frutta ügy:
 a Bíróság megállapította, hogy a 95. cikket minden tagállamokból érkező termékre és az olyan termékekre is
érteni kell, amelyek harmadik országból származnak, de szabad forgalomban vannak. Egy olasz banánérlelő
szövetkezet vitába került az olasz állami hatósággal, miszerint a kolumbiai (Belgiumon keresztül behozott) banán
fogyasztási adója vámmal egyenértékű díj-e? A Bíróság végül arra jutott, hogy a kérdéses adó az nem minősül
vámmal azonos hatású díjnak, mivel a belső adók általános rendszerébe illeszkedik.
 ha azt egy gazdasági szereplőnek ténylegesen nyújtott szolgáltatásért fizetik és arányban áll a szolgáltatással
(pl. Bizottság vs. Németország / vs. Dánia)
 ha olyan vizsgálatokhoz kapcsolódik, amelyeket az uniós vagy a nemzetközi jog ír elő (pl. Bauhuis ügy) –
feltételei:
o nem haladják meg azon vizsgálat tényleges költségeit, amely miatt fizetni kell
o a vizsgálat kötelező és egységes minden érintett termék kapcsán
o azokat uniós jog írja elő az EU érdekében
o elősegítik az áruk szabad mozgását
Diszkriminatív adó: (Versenyhelyzetben levő termékeknél!)
A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai
termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót. (EUMSz 110. cikk)
 Közvetlen: (megjelöli, hogy melyiket sújtja, gyakorlatban ez kizárt) ha a tagállami származási hely szerint
különböztet az adórendelkezés (pl. Bizottság vs. Írország).
 Közvetett: (ez a jellemző a gyakorlatban) ha a kérdéses adórendelkezés látszólag nem tesz különbséget a
tagállami hovatartozás alapján, ugyanakkor hatásait tekintve az importált termék számára plusz terhet jelent
(pl. Humblot ügy, Bizottság vs. Görögország – kimentési okra példa, ha a tagállam objektív alapokon igazolja
a különbségtételt).
Humblot ügy
 Franciaországban két, éves adótípus létezett gépjárművekre: 16 LE alatti, másrészt a feletti teljesítményű
gépkocsikra. E második, különleges adó összege rögzített és jóval magasabb. Humblot úr egy 36 LE adó
megállapítás szempontjából figyelembe veendő teljesítményű gépkocsi tulajdonosa lett. A magas különleges adó
megfizetését követően panaszt nyújtott be az adóhatósághoz. Humblot úr arra hivatkozott az EuB-hez benyújtott
észrevételeiben, hogy a különleges adó csak az importált járműveket érinti, mivel nincs olyan francia gépkocsi,
mely adó megállapítási szempontból figyelembe veendő teljesítménye meghaladja a 16 LE-t. Így, mivel
Franciaország kizárólag az importált járműveket sújtotta a különleges adóval, az az uniós joggal ellentétes.
Franciaország azzal érvelt, hogy a különleges adó csak a luxusautókat érinti.
 Bár a rendszer nem tartalmaz formális megkülönböztetést a termékek származása szerint, nyilvánvalóan
diszkriminatív vagy védő vonásokat mutat, mivel az adó megállapítás szempontjából figyelembe veendő
teljesítmény, mely meghatározza a különleges adó alkalmazhatóságát olyan szinten került rögzítésre, hogy csak az
importált gépkocsikat terheli, így a nemzeti gyártású gépkocsit előnyösebb helyzetbe hozza: Diszkriminatív a
rendelkezés.
Bizottság kontra Görögország
 Európai Bizottság vitte az Európai Bíróság elé Görögországot, mert az adótörvény módosítása sérti az EUMSZ
110. cikkét. Az abban meghatározott adókat az új vagy használt autók megvásárlása vagy importálást követően
kellett megfizetni. Az összeg, amit fizetni kellett, az az adózás előtti ár egy meghatározott százaléka volt és az
autó teljesítményével párhuzamosan növekedett. A növekedés azonban meredekebb volt 1201 és 1801
köbcentiméter határokon. Görögországban csak 1600 köbcentiméter alatti teljesítményű autókat gyártottak abban
az időben, így az védő és diszkriminatív hatással bír. Görögország szerint az autó teljesítménye határozza meg az
adó mértékét. A Görögországban gyártott autók többsége 1300 köbcenti körüli, és mivel 1200 után is meredeken
nő az adó, nem tekinthető védő hatásúnak. Az 1800 feletti teljesítménynél magasabb teljesítményű autók pedig a
különlegesen magas bevétellel rendelkező személyek számára elérhető luxustermékek körébe tartoznak, így
alapos okkal magasabb az adó, a növekedő adó mértékét pedig a görög úthálózat rossz állapota és a
környezetvédelem indokolja.
 EuB: a tagállamoknak jogukban áll objektív alapon meghatározni az adó mértékét, ide értve a progresszivitás
fokát is ha az valóban objektív alapokon nyugszik és nincs diszkriminatív vagy védő hatása. Egy adó nem minősül
diszkriminatívnak pusztán abból eredően, hogy csak importált termékek esnek a legmagasabb adóterhelés alá.
Francia konyak-whisky ügy
 Franciaországban a konyakra alacsony forgalmi adót vetettek ki, míg a whiskyre magasat. A britek ezt
sérelmezték. Az Európai Bizottság vizsgálni kezdte a francia adószabást, a franciák arra hivatkoztak, hogy a kettő
nem egymással versengő termék, fogyasztási szokásokat tekintve nem hasonló. A whisky aperitív, míg a konyak
digesztív, étkezés után fogyasztandó, így indokolt a különbségtétel a két ital között. Élettani hatásai azonban
azonosak, ha csak mint ital, és nem étkezést kísérő alkoholnak tekintjük.
 Európai Bíróság: alapvetően diszkriminatív, megkülönböztető adóról van szó, nagyjából hasonló termékekről
lévén szó.
Protekcionista adó: (helyettesíthető termék esetében: pl.: sör-bor)

A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más
termékek közvetett védelmét szolgálhatja. Kérdés, hogy a termékek versenyző termékek-e? Tehát képes-e az
importált termékek várható fogyasztását csökkenteni a hazai termékek javára?
Angliai sör és bor közti különbség

 Angliában olyan fogyasztási adókat alkalmaztak, amely alacsony fogyasztási adót vetett ki a sörre, és magasat a
borra. Angol sört isznak és francia bort. Ellentétes-e az Európai Unió jogával?
 Európai Bíróság: egymással versengő termékeket párhuzamba kell állítani, és ha ezek vonatkozásában
diszkriminatívnak minősül az adó, akkor nem alkalmazható, a rendelkezést az Európai Bíróság megsemmisítette.
31. Az áruk szabad mozgása – a mennyiségi korlátozások és a velük azonos hatású intézkedések
tilalma
Mennyiségi korlátozások: Minden olyan tagállami intézkedés, amely korlátozhatja az országba behozott áru
mennyiségét (pl. kvóta), teljes egészében tilos! Érték vagy mennyiség által meghatározott árukontingensek.
Olyan intézkedések, amelyek a körülmények figyelembe vételével, teljes vagy részleges korlátozásához vezet az
importált, exportált vagy átszállított áruk vonatkozásában. A 34. (behozatal) és a 35. (kivitel) cikk rendelkezései nem
zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a
(írott kivételek) közerkölcs (Henn és Darby-, Conegate ügy), a közrend (Cullet vs. Centre Leclerc ügy), a
közbiztonság (Campus Oil ügy), az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme (Német
sörtisztasági törvény ügye), a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme (nincs rá
példa) vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek
önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.
Mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések: Akárhogyan is hívják, vagy akármilyen technikát is
alkalmazzanak, minden olyan intézkedés, amely a mennyiségi korlátozással azonos hatással bír.
Dassonville-ügy:
 Itt olyan kereskedők ellen indított büntetőeljárás keretében merült fel a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású
intézkedések tilalmának kérdése, akik rendszeresen vásároltak Franciaországban szabad forgalomban lévő Scotch
whisky tételeket, és ezeket anélkül importálták Belgiumba, hogy rendelkeztek volna a brit vámhivatal származási
bizonyítványával, megsértve ezáltal a belga szabályokat.
 Az előzetes döntéshozatali eljárás során a Bíróság megállapította, hogy az a kereskedő, aki Franciaországból, ott
már szabad forgalomban lévő whiskyt kíván Belgiumba importálni, a terméket közvetlenül az előállító országból
behozó importőrtől eltérően csak komoly nehézségek árán juthat egy ilyen bizonyítványhoz. Ezért az ilyen eljárást
a Bíróság mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősítette. A tagállamok minden olyan
kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a
Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni
A Dassonville-ügyben meghatározott formula a következő: mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek
minősül minden olyan, a tagállamok által alkotott, kereskedelemre vonatkozó szabály, amely alkalmas arra, hogy
közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet.
Francia-katalán eper ügy
 A katalán eper szállítását a francia határon belül gazdák traktorokkal feltartóztatták, és az epret összetaposták, a
francia hatóságok pedig e felett szemet hunytak. Franciaországot bepanaszolta Spanyolország az Európai
Bizottságnál, mely keresetet nyújtott be Franciaország ellen. Franciaország felróható magatartása miatt
fordulhatott ez elő, semmilyen módon nem lehet gátolni az áruk szabad áramlását.
 A rendőrség jelen nem léte is a mennyiségi korlátozással azonos hatású!
Cassis de Dijon ügy
 Rewe Zentral fr gyümölcslikőrt kívánt No-ba importálni, de német jsz. alapján importengedélyt csak 25 % feletti
likőrre adnak ki. Ok: közegészség védelme, tisztességtelen előny.
 EuB: más tagállamban jogszerűen előállított és forgalomba hozott árut be kell engedni (kölcsönös elismerés elve).
Kényszerítő követelményeknek helye van, De: No-ban is kaphatók alacsony %-ú italok, cél csak a külföldi
távoltartása, fenti célok címkézéssel is elérhetők.
Vasárnapi kereskedés tilalma:
Keck és Mithouard ügy:
 A francia jog értelmében a beszerzési ár alatti áron való kiskereskedelem (veszteséggel történő eladás) tilos. Keck
és Mithouard urak ellen a fenti rendelkezés megsértése miatt büntetőeljárás indult. Arra hivatkoztak, hogy a
veszteséggel történő eladásra vonatkozó általános tilalom ellentétes a közösségi jog áruk szabad áramlására
vonatkozó rendelkezéseivel, ugyanis a veszteséggel történő eladás bizonyos esetben lehetőséget nyújt a forgalom
növelésére, a forgalom növelése pedig a tagállamok közti árukereskedelem kibővítéséhez vezethet. Szerintük a
kérdéses tilalom a Dassonville ügyben kimondottaknak megfelelően potenciálisan korlátozza az áruk szabad
áramlását.
 EuB: az áru értékesítésével kapcsolatos (nem tulajdonságára vonatkozó) nemzeti szabályozás megengedhető,
amennyiben: jogilag és ténybelileg minden kereskedőt azonosan érint, az áru értékesítésére ugyanúgy hat ki
(reklám!).
Keck formula: ha az adott jogszabályok minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam
területén tevékenykednek, és ha mind jogilag, mind ténylegesen ugyanúgy érintik a nemzeti termékek és a más
tagállamokból származó termékek forgalmazását, akkor ezek természetüknél fogva nem akadályozzák meg, vagy
nehezítik jobban a más tagállami termék piacra jutását, mint a nemzeti termékét.
A Keck-formula a kereskedelmet szabályozó tagállami aktusok két típusát különítette el:
1. Áru/termék feltételeket szabályozó intézkedések: közvetlenül az áru előállításához, forgalomba
hozatalának előkészítéséhez kapcsolódó szabályok Pl.: az áru külalakjára, méretére, súlyára, összetételére,
csomagolására vonatkozó előírások. NEM megengedettek!!!
2. Az értékesítés feltételeit szabályozó intézkedések: az áru forgalmazásához kapcsolódó szabályok Pl.: üzleti
nyitvatartásra, az értékesítés helyére, reklámra vonatkozó előírások. Megengedettek!!!
Mentesülési lehetőségek, kimentési okok az áruk szabad mozgása esetén:

A mennyiségi korlátozásokra és a velük azonos hatású intézkedésekre vonatkozó tilalom alól a
Szerződés meghatározza azokat az eseteket, amelyek kivételt képeznek. Szerződéses kimentési okok
(EUMSZ 36. cikk)
Ennek értelmében az ilyen típusú nemzeti rendelkezések megengedettek, ha
 a közerkölcs, (Henn és Darby, Conegate ügy)
 a közrend (Boscher (autó)-ügy),
 a közbiztonság (ír Campus Oil-ügy),
 az emberek, állatok, növények egészsége (német sör tisztasági törvény ide is)
 a művészeti, történelmi és régészeti értékkel bíró nemzeti kincsek
 az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmére szolgálnak (A német Kaffe-HAG esete, a szellemi
tulajdon védelme megelőzi az áru mozgásának alapszabadságát.)
A kivételek azonban nem szolgálhatnak kereskedelem korlátozó intézkedések álcázására, és – az Európai
Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján – szigorúan arányban kell állniuk a kitűzött céllal.
Kényszerítő követelmények (íratlan kivételek): A kényszerítő követelményeket a 36. cikk kivételein túlmenően a
Cassis de Dijon ítéletben és az azt követő joggyakorlatban alakította ki a Luxemburgi Bíróság. Ezek a kényszerítő
követelmények a Szerződésben foglalt kivételekhez képest kiegészítő jellegűek, amelyekre a Bíróság értelmezésében
– ellentétben a 36.cikk kivételeivel – csak a megkülönböztetés nélküli intézkedések esetén lehet hivatkozni. A
kényszerítő követelmények katalógusát csak a Bíróság bővítheti. Csak közvetett diszkrimináció és uniós harmonizáló
szabályok hiányában lehet rá hivatkozni. Az eddigi joggyakorlat során a kényszerítő követelményekre történő
hivatkozás:
 pénzügyi ellenőrzés hatékonysága,
 fogyasztóvédelem,
 tisztességtelen verseny megelőzése,
 munkafeltételek javítása,
 környezetvédelem,
 regionális kultúra védelme esetében volt sikeres.
Bizonyos értékesítési módok:

Ha nem diszkriminatív módon használják, nem számítanak mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek
(árleszállítás, vasánapi boltbezárás, csomagolásra, összetételre vonatkozó előírások).
Állami monopóliumok:
Fiskális vagy közellátási célokat szolgálnak. Nem tilalmas, de a tagállamok állampolgárai között nem állhat fenn
diszkrimináció.
32. A szolgáltatásnyújtás szabadsága
57. cikk: A Szerződések alkalmazásában „szolgáltatás” a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás (a
szolgáltatási irányelv ezt önálló gazdasági tevékenységgel bővíti), ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek
szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.
Fogalmi elemei:
 önálló gazdasági tevékenységnek kell lennie
 amelyet rendszerint díjazás ellenében kell végezni (pénzben kifejezhető)
 más javára
 határon átnyúló elem (szolgáltatást nyújtó utazik, a szolgáltatást igénybevevő utazik, a szolgáltatás utazik)
 nem túl távoli kapcsolat (Grogan ügy)
Szolgáltatásnak minősülnek különösen:
a) az ipari jellegű tevékenységek;
b) a kereskedelmi jellegű tevékenységek;
c) a kézműipari tevékenységek;
d) a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek.
A letelepedési jogra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a
szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is
folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint.
Korlátok:
 közhatalom gyakorláshoz időlegesen vagy tartósan kapcsolódó tevékenységek kapcsán;
 közrend, közbiztonság, közegészségügy okán.
Feltételek a korlátozás elfogadhatóságának megállapításához:
 elfogadható közérdek (nem lehet ellentétes az EU. célkitűzéseivel)
 diszkrimináció mentesség (hazai / más tagállam azonos megítélés)
 arányosság
 tiszteletben kell tartani az alapjogokat
Grogan ügy
 Grogant és 14 társát perelte a magzati életet védő ír társaság, mert Írországban a más tagállamban orvosi terhesség
megszakítást végző klinikákra vonatkozó információkat terjesztettek. Az ír jog alapján ugyanis tilos volt
Írországban várandós nőt abban segíteni, hogy abortusz végett külföldre utazzon. Grogan és társai egy olyan
diákszövetségnek voltak a tisztségviselői, mely a diákokat olyan kiadványokkal látta el, mely az Egyesület
Királyságban jogszerűen működő és terhesség megszakításokat végző kórházak adatait is tartalmazta, ugyanakkor
a diákszövetségnek nem volt semmilyen kapcsolata a megjelölt kórházakkal.
 EuB: az EUMSZ 57. cikk 2. bek. d) pontja kifejezetten kimondja, hogy a szellemi szabadfoglalkozás
szolgáltatásnak minősül. Az orvosi tevékenység szolgáltatásnak tekintendő. A morális érvektől független, ezért ha
azt a tevékenység végzése helye szerinti államban jogszerűen végzik, szintén szolgáltatásnak minősül. A konkrét
ügyben felmerült tájékoztatást tiltását az EuB nem tekintette a szolgáltatás szabadsága korlátozásának, mert a
szóban forgó információkat nem azon gazdasági szolgáltatók nevében terjesztették, akikre az információk
vonatkoztak.
Luisi és Carbone ügy:
 Kü lfö ldre utazó olaszok a hazai devizaszabá lyozá s szerint engedélyezettnél tö bb pénzt vittek magukkal.
Amikor megá llítottá k ő ket a francia-olasz hatá ron a csomagtartó bó l egy halom pénz kerü lt elő .
Bü ntető eljá rá s indult ellenü k. Azzal védekeztek, hogy a rengeteg pénzt azért vitték magukkal, mert
gyó gyfü rdő zni szerettek volna Franciaorszá gban és Németorszá gban (nehogy kifogyjanak a pénzbő l). A
Bíróság megá llapította, hogy a szolgá ltatá sok szabad á ramlá sa a szolgá ltatá snyú jtá s szabadsá ga mellett
magá ban foglalja a szolgá ltatá shoz való hozzá férés szabadsá gá t is. Ennek értelmében az unió s polgá rok
korlá tozá smentesen utazhatnak má sik tagá llamba abbó l a célbó l, hogy ott valamilyen szolgá ltatá st (így pl.
gyó gy turizmus, orvosi szolgá ltatá s) vegyenek igénybe – ekkor még nem élt a tő ke és fizetési mű veletek
szabadsá ga, de a szolgá ltatá sok szabad á ramlá sa má r liberalizá lva volt.
Komár ügy
 Komá r brit sportrajongó , aki kék-vö rö s színekre festett arccal szá llt fel a francia metró ra a francia-brit
meccs estéjén. Ott francia focirajongó k, akik szintén a meccsre tartottak megverték, kó rhá zba kerü lt. A
kó rhá zban hallotta, hogy a francia kö zlekedési vá llalatnak van olyan kö telezettsége, hogy ha a
tö megkö zlekedési vá llalat terü letén valaki ellen bű ncselekményt kö vetnek el, akkor annak ká rtérítés já r,
benne van a francia tö megkö zlekedési vá llalat ü zletszabá lyzatá ban. Ezt az intézkedést a zsebtolvajlá sok
visszaszorítá sa tekintetében hoztá k, hogy a tö megkö zlekedési vá llalat tegyen meg mindent ennek
elkerü lése érdekében. A metró ü zletszabá lyzata alapjá n azonban csak a francia á llampolgá rok kaphattak
ká rtérítést.
 Elő zetes dö ntéshozatali eljá rá s keretében az Euró pai Bíró sá g elé kerü lt. A Bíró sá g szerint Komá r ú r
azzal, hogy jegyet vá ltott a francia metró ra, azzal együ tt a szolgá ltatá sok teljes kö rét megvá sá rolta. A
biztosítá s is a szolgá ltatá sok kö rébe tartozik, így nem lehet kü lö nbséget tenni a francia polgá r és má s
tagá llam á llampolgá ra kö zö tt.
Omega ügy
 A szolgá ltatá snyú jtá s szabadsá ga kerü lt szembe az emberi méltó sá ggal. Az Omega egy német jog alatt
alapított tá rsasá g, mely egy lézersportnak nevezett berendezést mű kö dtet. A bonni rendészeti ható sá g
betiltotta a haszná latá t, miutá n nem csak a lő folyosó kon rö gzített célpontok, de az emberek mellényeire
szerelt érzékelő k is célpontok voltak a já tékok sorá n.
 EuB: megerő sítette azt a gyakorlatot, hogy alapvető jogok védelme érdekében a gazdasá gi szabadsá gjogok
korlá tozá sá ra van lehető ség. Itt kö zrendi kifogá sra hivatkozva hozta meg az ítéletét, melyet egy alapvető
jog, a német alkotmá nyban biztosított emberi méltó sá g tá mogatott.
Vlassopoulu ügy
 Vlassopoulou Gö rö gorszá gban jogi diplomá t szerzett, Németorszá gban PhD fokozatot, majd Baden-
Wü rttembergben egy ü gyvédi irodá ban helyezkedett el, kö zö sségi és gö rö g joggal foglalkozott. Amikor má r
4 éve dolgozott az irodá ban, az Igazsá gü gyminisztériumhoz fordult, hogy engedélyezzék szá má ra, hogy
„Rechtsanwä ltin”-ként mű kö djö n. Minisztérium megtagadja, ok: képzettség hiá nya.
 EuB: tagá llami ható sá goknak ö ssze kell hasonlítani hazai és kü lfö ldi diplomá t – mennyiben fedik le
egymá st?
 Hiá nyossá gok esetén jogosult bizonyítani, hogy tanfolyamok elvégzésével vagy fogadó á llambeli
gyakorlattal pó tolta a hiá nyzó tudá st. Elő készítő gyakorlat megkö vetelése esetén TÁ megvizsgá lja, hogy
kü lfö ldi vagy hazai gyakorlat ezt kivá ltja-e. Minden esetben bíró sá gi jogorvoslatot kell biztosítani a dö ntés
ellen
Carpenter ügy
 A fü lö p-szigeteki Carpenter asszonynak lejá rt az UK tartó zkodá si engedélye, de idő kö zben hozzá ment Peter
Carpenter UK á llampolgá rhoz. Az unió s áp. férj má s tagá llamokba já rt rendszeresen hirdetési felü letet
értékesíteni, míg felesége a gyerekekre vigyá zott. Felesége ellen az UK ható sá gok kitoloncolá si hatá rozatot
hoztak.
 EuB: ez nem tisztá n tagá llami tényá llá s, hiszen a férj má s tagá llamokban a szolgá ltatá snyú jtá s szabadsá gá t
gyakorolja, ebben korlá tozva volna, ha feleségét kitoloncolná k és nem vigyá zna a gyerekekre
(tagá llamkö ziség). Kö zérdekbő l korlá tozhat ugyan a tagá llam, azonban jelen esetben ezzel az EJEE 8. cikke
alapjá n, és ezá ltal az Unió á ltal is garantá lt csalá di élet tiszteletben tartá sát sérti meg.
Gebhard ügy
 Gebhard Németorszá gban Rechtsanwaltként, Olaszorszá gban, ahol tíz éve élt, pedig avvocato-ként já rt el. A
milá nó i ü gyvédi kamara szerint nem volt meg a megfelelő képzettsége, így eltiltotta az avvocato címtő l és 6
hó napra az ü gyvédi tevékenységtő l.
 Kamara szerint szolgá ltatá snyú jtá s, EuB szerint letelepedés szabadsá ga érintett.
 EuB: a piaci szabadsá gok érvényesítését az alá bbi feltételekkel tehetik kevésbé vonzó vá a tagá llamok:
o nem lehet diszkriminatív a szabá lyozá s
o valamely kö zérdeket szolgá l
o alkalmas a cél elérésére
o nem megy tú l a szü kséges mértéken
Alpine Investment ügy
 Alpine Investments, egy NL cég hatá ridő s ü gyletekkel foglalkozott és telefonos megkeresésekkel pró bá lt
ü gyfeleket szerezni (cold calling). A NL jsz-ok elő szö r a belfö ldi, utá na a kü lfö ldi cold callingot is betiltottá k
a holland pénzü gyi piacok hírnevének védelme céljá bó l (kö zérdek), csak elő zetes IB engedély birtoká ban
lehet ü gyfeleket hívni.
 Alpine szerint ez a szolgá ltatá snyú jtá s szabadsá gá ba ü tkö zik
o ü gyfél orszá gá nak kellene szabá lyoznia
o van kevésbé korlá tozó megoldá s (hangfelvétel)
o á ltalá nos tilalom nem veszi figyelembe az egyes cégek ü zleti magatartá sá t
 EuB:
o szá rmazá si orszá g jobban tud ellenő rizni
o azért, mert má shol má s megoldá st alkalmaztak, még nem ará nytalan a tilalom
o ebben a konkrét szektorban annyi visszaélés volt, hogy a cégek mú ltjá nak figyelembe vétele
nem feltétlenü l elégséges a cél elérésére
Szolgáltatási irányelv (2006/123/EK)
A valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásra alkalmazandó • építőipar és kézműipar; •
kiskereskedelem; • a szabályozott szakmák többsége (például ügyvédek, építészek, mérnökök és könyvelők); • üzleti
jellegű tevékenységek (például irodafenntartás, vállalatvezetési tanácsadás és reklámtevékenység); • idegenforgalom; •
ingatlanszolgáltatások; • magánoktatás, ugyanakkor számos kivételt tartalmaz. Nem vonatkozik az általános érdekű,
nem gazdasági; pénzügyi; munkaerő-kölcsönzők szolgáltatásaira és a szerencsejátékokra, sem szolgáltatási
liberalizáció vagy közjogi jogalanyok privatizációjáról, sem monopóliumok eltörlésével, sem tagállami támogatások,
stb.
Kiindulási pont: Lisszaboni stratégia (cél, hatály, egyablakos üi., jogi akadályok lebontása)
 a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának támogatása az unión belül
 fogyasztók jogainak megerősítése
 szolgáltatások minőségének biztosítása
 hatékony igazgatási együttműködés létrehozása a tagállamok között
Számos fogalmat meghatározott:
Szolgáltató: bármely természetes személy, aki valamely tagállam állampolgára, vagy bármely jogi személyt, amely
valamely tagállamban letelepedett, és aki szolgáltatást nyújt vagy kínál.
Szolgáltatás igénybevevője: bármely természetes személy, aki valamely tagállam állampolgára vagy a közösségi jogi
aktusok által ráruházott jogokkal rendelkezik, vagy bármely, a Szerződés 48. cikkében említett jogi személy, amely
valamely tagállamban letelepedett, és aki vagy amely szakmai vagy nem szakmai célokra igénybe vesz vagy igénybe
kíván venni valamely szolgáltatást.
Letelepedés helye szerinti tagállam: az a tagállam, amelynek területén az érintett szolgáltatás nyújtója letelepedett.
Letelepedés: a Szerződés 43. cikke szerinti valamely gazdasági tevékenységnek a szolgáltató általi, határozatlan ideig
tartó, a szolgáltatásnyújtás tényleges helyét képező, állandó infrastruktúrán keresztül történő tényleges végzése.
Közérdeken alapuló kényszerítő indok: a Bíróság joggyakorlatában ilyenként elismert indokok, köztük az alábbiak:
közrend; közbiztonság; közegészség; a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése; a
fogyasztók, a szolgáltatások igénybevevői és a munkavállalók védelme; a kereskedelmi ügyletek méltányossága; a
csalás elleni küzdelem; a környezet és a városi környezet védelme; állategészségügy; szellemi tulajdon; a nemzeti
történelmi és művészeti örökség megőrzése; szociálpolitikai és kultúrpolitikai célok.
Az irányelvet az alábbi két esetben kell alkalmazni:

 Állandó vállalkozás létrehozásakor, amikor egy vállalkozó vagy társaság saját tagállamában vagy egy másik
uniós tagállamban állandó létesítményt (vállalatot vagy fiókvállalatot) kíván létrehozni;
 Határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás esetén, amikor az Unió valamely tagállamában már működő
vállalkozás állandó vállalat létrehozása nélkül kíván egy másik uniós tagállamban szolgáltatást nyújtani,
illetve amikor az Unió valamely tagállamában lakóhellyel rendelkező fogyasztó egy másik uniós tagállamban
letelepedett szolgáltató szolgáltatását kívánja igénybe venni.
Az irányelv ezenfelül a szolgáltatások igénybevevői, különösen a fogyasztók és a vállalkozások számára szélesebb
körű választási lehetőséget, valamint a szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést biztosít, amennyiben:
 a kedvezményezettek jobb tájékoztatást kapnak a szolgáltatókról és az értékesítés utáni garanciákról vagy a
javításról;
 az irányelv megtilt minden, a szolgáltatás kedvezményezettjének állampolgárságán vagy
 lakóhelyén alapuló hátrányos megkülönböztetést.
Kötelező alapelvek:
 hátrányos megkülönböztetés tilalma;
 szükségesség (indokoltnak kell lennie);
 arányosság (alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére)
A tagállamok nem írhatják elő, hogy
 a szolgáltató telephellyel rendelkezzen az adott tagállam területén
 szolgáltató kötelezettsége engedélykérésre, vagy szakmai, testületi tagságra a szolgáltatásnyújtás országában
(kivéve irányelvi vagy uniós jogi kivételek)
 a szükséges infrastruktúra kiépítésére vonatkozó tilalom (iroda)
 sajátos szerződési megállapodások előírása a szolgáltató és az igénybe vevő között
 illetékes állami hatóság által kiállított azonosító dokumentum
 felszerelések, anyagok, munkahelyvédelmi és egészségvédelmi, biztonsági előírások
 egyéb korlátozások (19. cikk)
A tagállam követelményeket írhat elő a szolgáltatásnyújtásra, ha azok
 közrendi
 közbiztonsági
 közegészségügyi
 környezetvédelmi szempontból indokoltak,
 valamint foglalkoztatási feltételekre vonatkozóan saját és uniós jogának megfelelően.
Szolgáltatást igénybevevők jogaival kapcsolatban
 kimondja, hogy a szolgáltatások igénybevevői jogosultak igénybe venni egy másik tagállam szolgáltatásait;
 meghatározza az igénybevevők azon jogát, hogy a letelepedés helyétől függetlenül tájékoztatást kapjanak a
szolgáltatókra vonatkozó előírásokról, illetve egy adott szolgáltató által kínált szolgáltatásokról.
Annak érdekében, hogy elősegítse az Európai Unióban a szolgáltatók letelepedését és a szolgáltatások
szabad mozgását, az irányelv:
 jogilag kötelezővé teszi a tagállamok számára, hogy együttműködjenek más tagállamok hatóságaival,
biztosítva ezáltal az Unión belül zajló szolgáltatási tevékenységek hatékony ellenőrzését és elkerülve
az ellenőrzési intézkedések megkettőzését. Létrejön továbbá a tagállamok közötti riasztási
mechanizmus;
 lefekteti a tagállamok közötti elektronikus adatcsererendszer kifejlesztésének alapjait, amely
nélkülözhetetlen a tagállamok közötti hatékony igazgatási együttműködés megvalósításához.
33. A tőke szabad mozgása
A tőke, az áruk és a szolgáltatások elhatárolása jogelméleti problémákat vetett fel.

Regina v. Thomson ügy:
 Há rom brit á llampolgá r – az angol ható sá gok szerint jogellenesen – vitt be az orszá gba dél-afrikai
„Krugerrand” aranyérméket és vittek ki 1947 elő tt vert angol ezü stpénzeket. A dolog lényegi pontja, hogy az
EKSz 28-30. (30-36.) vagy a 67-73. cikke alapjá n bírá lja el az esetet, vagyis az érmék á runak tekintendő k,
vagy tő kének. Az EuB inká bb a fizető eszkö z vagy tő ke megkö zelítést alkalmazta. Kimondta, hogy a
fizető eszkö zö k nem tartoznak az á rukra vonatkozó szabá lyok alá. A még forgalomban lévő ezü stérmék,
illetve – némi fenntartá ssal – a Krugerrand aranyérmék fizető eszkö znek tekintendő k, a má r forgalmon kívü l
levő érmék azonban nem.
Tőkemozgás fajtái:
 közvetlen befektetések
o valaki más vállalkozásának egy részét megveszi, hogy annak a hányada szerint a működtetésben részt
vegyen;
o részvénycsomag vásárlás (portfolió beruházás),
o részvényvásárlás az osztalékból való részesedés érdekében.
 ingatlan befektetések
 értékpapírok,
 bankszámla,
 hitel, kölcsön, kezesség, zálogjog
 személyhez kötött tőkemozgás (családon belüli kölcsön, ajándék végrendelkezés alapján öröklés).
 pénzügyi eszközök, értékpapírok fizikai csoportja.
Fizetési műveletek: a tőkemozgásoknál szűkebb, de tágabb kategória:
 csak kifizetéseket/átutalásokat jelent
 mindenféle (nem csak gazdasági, pl.: családtagok közötti) fizetési művelet, készpénzforgalom is!
(készpénz a bemutatóra szóló értékpapír is.)
Az EUMSZ nem tesz különbséget a jogosulti kör tekintetében.
Ingatlanbefektetés:
Az EU. joga szerint más tagállam területén ingatlan vagy földterület vásárlása szintén a tőkemozgás szabadságának
körébe tartozik.
A tőke szabad mozgásával kapcsolatos ügyek vizsgálata során elsődleges jelentősége van annak, hogy a tagállam
megkülönböztetést tesz-e saját és az Unió polgárai között.
 Direkt diszkriminatív: a külföldi állampolgárság tényén alapul a megkülönböztetés,
 Indirekt: a jogszabály ugyan nem nevesíti a külföldi személyeket, de a tagállami jogalkalmazás vezet oda,
hogy a nem hazai uniós polgárok lényegesen nehezebben tudják a rendelkezéseket teljesíteni, mint a hazaiak.
Uwe Kay Festersen ügy:
 Uwe Kay Festersen német á llampolgá r megszerezte egy 3,29 hektá ros dá niai terü let tulajdonjogá t, amely az
INY-ban mező gazdasá gi terü letként (legelő ) szerepelt. Az akkor hatá lyos dá n szabá lyozá s értelmében a 2
hektá r feletti, az INY-ban mező gazdasá gi terü letként nyilvá ntartott fö ldterü letre hasznosítá si kö telezettség
á ll fenn. A 2 hektá r nagysá got meghaladó mező gazdasá gi fö ldterü let tulajdonjogá t megszerző személyeket 8
évig helyben laká si kö telezettség terheli. Azaz nem elég, ha a kö telezett regisztrá lja magá t az adott telepü lés
népesség nyilvá ntartá sá ra szolgá ló listá ján, hanem á llandó és folyamatos jelleggel az adott terü leten kell
tartó zkodniuk. A helyben laká s kö telezettsége aló l csak egészen kivételes esetben adható felmentés. U.K.
Festersen nem létesített tényleges lakó helyet a megvá sá rolt terü lethez tartozó telepü lésen, ezért az
illetékes ható sá gok, majd a bíró sá g is nagy ö sszegű pénzbü ntetést szabtak ki. Felszó lítottá k a helyben
laká sra vagy a terü let 2 hektá rná l kisebbre csö kkentésére. U.K Festersen fellebbezett.
 A bíró sá g kifejtette, hogy a dá n szabá lyozá s á ltal bevezetett feltétel ugyan nem vezet be nyílt
diszkriminá ció t (az unió minden polgá rá ra vonatkozik), mégis alkalmas arra, hogy korlá tozza a tő ke szabad
mozgá sá t.
Kivételek: közrend, közbiztonság
Albore ügy:
 Az olasz jog alapjá n a kiemelt katonai jelentő ségű létesítmények kö rnyékén csak olasz á llampolgá rok
vá sá rolhattak ingatlantulajdont. Ez kétségkívü l direkt diszkriminá ció t jelentett, de kö zérdek kategó riá já ra
hivatkoztak. Az EuB elfogadta a nemzet biztonsá gá t, mint kö zérdekhez kapcsoló dó korlá tozá st, de ú gy vélte,
hogy az euró pai integrá ció ban megvaló suló politikai együ ttmű kö désre tekintettel a rendelkezések
fenntartá sa tú lmegy az ará nyossá g kö vetelményén.
Tőke szabad áramlása:

Bírósági gyakorlat alapján nem diszkriminatív intézkedések, amik megfelelnek az alábbi kritériumoknak:
1. közérdekű célra irányulnak
2. nem hátrányosan megkülönböztető módon alkalmazzák őket és
3. megfelelnek az arányosság elvének (alkalmasak a kitűzött cél megvalósítására és nem mennek túl az eléréshez
szükséges mértéken).
Aldo Bordessa:
 A francia-spanyol hatá ron letartó ztattá k, mert 50 millió spanyol pesetá t pró bá lt meg autó já ban
á tcsempészni Franciaorszá gba. A spanyol jogszabá lyok szerint 1 millió fö lö tt bejelentési kö telezettséget
kellett teljesíteni a spanyol ható sá gok felé, 5 millió felett pedig a spanyol á llam engedélye kell. Az ü gyvédek
azzal érveltek, hogy az á llami engedélyt megkö vetelő rendelkezések az euró pai jogba ü tkö znek.
 EuB: spanyol á llam jogszerű en kívá nja meg, hogy a nemzeti valuta kivitele esetén bejelentsék
tranzakció jukat a ható sá gokná l, de az engedélyezés ellentétes a tő kemozgá s szabadsá gá val.
Luigi és Carpone ügy
 Két olasz á llampolgá r, akik az olasz-francia hatá ron megá llítá sra kerü ltek, a csomagtartó bó l egy halom
pénz dő lt ki. Bü ntető eljá rá s indult ellenü k. Ekkor a tő ke szabad á ramlá sá nak korlá tozá sa még megengedett
volt, de a szolgá ltatá sok szabad á ramlá sa má r liberalizá lva volt. A két ú riember arra hivatkozott, hogy a
rengeteg pénzt azért vitték magukkal, mert idegenforgalmi és egészségü gyi szolgá ltatá sokat kívá nnak
igénybe venni rajta.
 Az Euró pai Bíró sá g elfogadta az érvelésü ket. Megá llapította, hogy a szolgá ltatá snyú jtá s szabadsá ga
magá ban foglalja a szolgá ltatá st igénybe vevő személyek szabadsá gá t arra, hogy má sik tagá llamba
utazzanak azért, hogy ott szolgá ltatá sban részesü ljenek anélkü l, hogy ezt bá rmilyen akadá ly, aká r a
fizetésre vonatkozó korlá tozá s akadá lyozná . A turistá kat, a gyó gykezelésben részesü lő ket, és mindazokat,
akik tanulmá nyi vagy ü zleti ú ton vannak, szolgá ltatá st igénybe vevő személyeknek kell tekinteni.
Svensson és Gustavsson
 Luxemburgban élő há zaspá r bankkö lcsö nt vett fel belga banktó l, hogy a gyerekeiknek laká st építsenek,
kamatterheiket enyhítendő pedig tá mogatá sért fordultak a Laká sü gyi Minisztériumhoz, amely ezt
elutasította, mert a kö lcsö nt nem Luxemburgban letelepedett banktó l vették fel. Ez az EuB dö ntése szerit
ellentétes a 88/361/EGK irá nyelvvel, mert eltántoríthatja az ü gyfeleket, hogy má s tagá llamban honos
banktó l vegyenek fel építési kö lcsö nt, tehá t a tő kemozgá s és a pénzü gyi szolgá ltatá sok szabadsá gá t is sérti.
A korlátozó intézkedésekben adójogi rendelkezések is szerepet játszanak.
Aranyrészvények ügye
 Az aranyrészvény olyan speciá lis első bbségi részvény, mely a tá rsasá g irá nyító testü leteibe tö rténő
vá lasztá sba, a gazdasá gi tá rsasá g tulajdonrészeinek érvényesítésébe és egyéb stratégiai jellegű dö ntéseibe
adott beleszó lá si lehető séget az á llamnak. A Bizottsá g azért kezdeményezett eljá rá st Belgium ellen, mert
ú gy talá lta, hogy sérthetik a Szerző désnek a tő ke szabad mozgá sá ra, valamint a letelepedés szabadsá gá ra
vonatkozó rendelkezéseit azon kirá lyi rendeletek, amelyek a Belga Kirá lysá g javá ra két kö zszolgá ltató
(cső vezeték vá llalkozá s, fö ldgá zszektor) cégben biztosított beavatkozá si lehető séget, amelyekkel az á llam
megakadá lyozhatja a stratégiai eszkö zö kkel való bá rminemű rendelkezést. Belgium megvédte á llá spontjá t,
mert a tá rsasá gok dö ntéseivel kapcsolatosan nem elő zetes vétó , hanem utó lagos beavatkozá si lehető ség
illette meg.
Ami a szóban forgó nemzeti szabályozást illeti, az csak akkor korlátozhatja a tőke szabad mozgását, ha azt
meghatározott ok vagy nyomós közérdek igazolja, és ha e szabályozás hatálya kiterjed minden, a befogadó állam
területén tevékenységet végző személyre vagy vállalkozásra. A korlátozás továbbá csak akkor igazolható, ha alkalmas
az általa követett célok megvalósítására, és megfelel az arányosság követelményének.
34 A munkavállaló fogalma, a munkavállalók szabad áramlásának tartalma és lehetséges korlátozásai
A munkaerő szabad áramlása egy klasszikus gazdasági szabadság.

Szabályozása: EUMSz 45. cikk.
1. munkavállalók szabad áramlása
2. önfoglalkoztatók és gazdasági személyek letelepedés szabadsága
MUNKAVÁLLALÓK
Formális kritériumai:
 más számára végzett gazdasági tevékenység
 a munkavállaló más irányítása alatt végzi tevékenységét (önállótlan jogviszony)
 javadalmazás ellenében végzett tevékenység.
Lawrie Blum ügy
 Angol á llampolgá r, aki Németorszá gban a freiburgi egyetem taná r szaká n végzett. Taná rként való
elhelyezkedésének feltétele a sikeres szakvizsga, ehhez minden taná rjelö ltnek szakvizsga elő készítő n
kellett részt venni, mely gyakorlati képzésbő l is á llt, és amelynek ideje alatt kö zalkalmazotti jogá llá sba
kerü ltek. Az oktatá si hivatal nem engedte a felkészítő n való részvételt, mert nem volt német á llampolgá r. Az
EuBíró sá g szerint munkavá llaló nak minő sü l, és nem pedig kö zszolgá latban á lló nak (nem vonatkozik rá juk a
személyi hatá ly!), így nem lehet diszkriminá lni, valamint megá llapította a munkavá llaló i jogviszony
fenná llá sá nak kritériumait.
Materiális kritériumai: A munkavállalók szabad mozgásnak a joga csak a tényleges és valóságos gazdasági
tevékenységet kifejtőket illeti meg, azokat nem, akik olyan csekély gazdasági tevékenységet folytatnak, ami tisztán
elhanyagolhatónak és mellékes jelentőségűnek tűnhet.
Bettray eset:
 A Bíró sá g nem tekintett munkavá llaló nak egy drogfü ggő ket foglalkoztató rehabilitá ció s program keretében
foglalkoztatott személy, mert az csak a vilá gba tö rténő ú jbó li beilleszkedést szolgá lta. („tényleges és
való sá gos gazdasá gi tevékenység hiá nya”)
Steymann ügy:
 Szerzetes egy olyan á llam terü letén, melynek nem á llampolgá ra. A tartó zkodá si engedélyét nem akarjá k
meghosszabbítani, tekintettel arra, hogy a vallá si jellegű tevékenységre nem terjed ki a munkavá llaló k
szabad á ramlá sá nak joga. Ú gy gondolja, hogy mégiscsak kö zli a ható sá gokkal, hogy az eredeti foglalkozá sa
vízvezeték szerelő . A kö zö sségben á llandó jelleggel kap ilyen típusú munká t, ennek megfelelő
kompenzá ció ként szá llá sra, ellá tá sra és kö ltő pénzre jogosult. A Bíró sá g igazat adott neki, tekintve, hogy a
kö zö sség igazolta, hogy a munká já ra igényt tartanak, és a jogrendszer nem kö veteli meg azt, hogy
feltétlenü l pénzben fizetett juttatá st kapjon a szolgá ltatá sá rért, vagy munká jáért.
Levin eset:
 A munkavá llaló k szabad mozgá sá ra vonatkozó szabá lyok a részmunkaidő s foglalkoztatá sra is vonatkoznak.
Levintő l megtagadtá k a holland letelepedést, mert, hogy nem végez tényleges munká t (nem teljes
munkaidő s), mire ő fellebbezett, hogy részmunkaidő ben végzett, így dö ntö tt a Bíró sá g, hogy vajon a teljes
vagy egyéb munkaidő is annak szá mít (az EUMSZ. 45. cikk a részmunkaidő sö kre is vonatkozik ).
Személyi hatály:
 munkavállalók – mások által foglalkoztatottak
 álláskeresők
 munkáltatók – hivatkozhatnak a 45. cikk egyenlő bánásmód elvére (foglalkoztathatnak olyan munkavállalót,
aki egy másik tagállam állampolgára).
Antonissen ügy:
 Antonissen belga á llampolgá r az UK-ban tartó zkodott 3 évig, amikor drogterjesztés miatt letartó ztattá k és
ki akartá k utasítani, mely ellen a munkavá llaló k szabad mozgá sá ra hivatkozott.
 EuB: unió s polgá r nem csak konkrét á llá sajá nlatra jelentkezhet, hanem megfelelő idő t kell biztosítani, hogy
munká t talá ljon. Ha 6 hó letelt és bizonyítja, hogy aktívan munká t keres és való di esélye van arra, hogy
alkalmazzá k, tová bb maradhat. A munkavá llaló k szabad mozgá sa keretében biztosított tartó zkodá si jog
kiterjed az á llá skereső kre, de az idő beli korlá tozá s hatá lya alá eshet (tagá llami szabá lyozá s, fő szabá lyként
nem lehet kevesebb mint 3 hó nap, de pl. UK: 6 hó nap).
Kivétel: közszolgálati jogviszony!
Az egyenlő bánásmódot, diszkrimináció mentességet biztosítani kell! De kiköthető pl. köztársasági elnök, AB bíró,
fegyveres erők, rendőrség, bíróság...
Közszolgálat: NEM, két feltétele:
 beosztáshoz kacsolódjon a közhatalom gyakorlásában való közvetett vagy közvetlen részvétel.
 az állam vagy más hivatalos szerv érdekeinek védelme.
Funkcionális és intézményi szemléletmód!
Területi hatály:
Nem alkalmazható tisztán belföldi tényállásokra, csak a nemzetközi elemet tartalmazókra!
Moser ügy:
 A 45. cikk hatá lya kapcsá n merü lt fel, ahol Moser urat, aki német á llampolgá r volt elutasítottá k egy
posztgraduá lis taná rképző kurzusra való jelentkezést korá bbi kommunista pá rtban való részvétele miatt. A
magasabb szintű képzettség szerzésének megtagadá sa késő bb akadá lya lehet má s tagá llamban való
foglalkoztatá sá nak. Az EuBíró sá g tú l tá volinak tartotta a kapcsolatot az unió s joggal.
Részlegesen nemzetközi tényállás akkor áll fenn, ha egy tagállami állampolgár saját államával szemben hivatkozik a
közösségi jogra, úgy azonban, hogy egy másik tagállamban dolgozik, illetve dolgozott korábban, azaz valaha már élt
a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések biztosította előnyökkel.
Knoors eset
 Knoors ú r egy holland víz és gá zszerelő volt, aki alkalmazotti, késő bb vá llalkozó i jogviszony keretében
Belgiumban dolgozott. A holland ható sá gok azonban a Hollandiá ban megkívá nt végzettség hiá nyá ra
hivatkozva nem engedélyezték szá má ra azt, hogy saját hazá já ra is kiterjeszthesse a vá llalkozá sá t. Knoors
szerint, esetében is alkalmazni kellett volna azt a kö zö sségi irá nyelvet, mely ú gy rendelkezett, hogy
bizonyos feltételekkel, a tagá llamoknak megfelelő szakmai képzettség helyett egy má sik tagá llamban
folytatott szakmai gyakorlatot is el kell fogadniuk. Ez azonban az á llampolgá rsá g szerinti orszá g szigorú bb
szabá lyainak kijá tszá sa felé nyit utat. Az EuB mégis ú gy hatá rozott, hogy az irá nyelv azon személyek
vonatkozá sá ban is alkalmazandó , akik éppen a fogadó tagorszá g á llampolgá rsá gá val rendelkeznek. A
kö zö sségi jog tehá t lehető séget ad arra, hogy az á llampolgá rok a sajá t orszá guk ható sá gaival szemben is
hivatkozzanak a kö zö sségi szabá lyozá sra.
A fenti elv megerősítést nyert a migráns munkavállalók családtagjai vonatkozásában is
Singh ügyben
 Az indiai á llampolgá rsá gú Surinder Singh ú r 1982-ben ö sszehá zasodott egy brit á llampolgá rsá gú hö lggyel.
A pá r 1983 és 1985 kö zö tt Németorszá gban élt, ahol Singh asszony részá llá sú munkavá llaló ként dolgozott.
Ezt kö vető en a hö lgy férjével együ tt kívá nt visszatérni az Egyesü lt Kirá lysá gba. Az ü gy kapcsá n az a kérdés
merü lt fel, hogy Singh ú r a kiutasítá sá t elkerü lendő hivatkozhatott-e a kö zö sségi jogra. A nemzeti bíró sá g
tisztá n angol jog alá tartozó nak ítélte a tényá llá st. Az EuB kimondta, hogy „egy olyan tagá llami á llampolgá r
há zastá rsa, aki egyszer má r hivatkozott a szabad mozgá s jogá ra, majd visszatér sajá t tagá llamá ba, legalá bb
olyan jogokat élvez a belépés és tartó zkodá s szempontjábó l, mint amelyeket a kö zö sségi jog szerint akkor
élvezne, ha a há zastá rs egy má sik tagá llamba menne és telepedne le. Nem való színű , hogy egy unió s polgá r
egy má siktagá llamban vá llalna munká t, ha attó l kellene tartania, hogy a nem unió s polgá r hozzá tartozó nem
térhet vissza. Ez korlá tozná a munkavá llá s szabadá gá t”.
Akrich eset
 Akrich urat első alkalommal lopá s bű ntette miatt utasítottá k ki az Egyesü lt Kirá lysá g terü letérő l, majd oda
egy hamis francia személyi igazolvá nnyal tért vissza, amely miatt ú jra kiutasítá sra kerü lt. Akrich ú r nem
adta fel, illegá lisan ugyan, de ismét visszament Angliá ba, ekkor vette el Akrich asszonyt, akivel Írorszá gba
utaztak. A Singh esetben kimondott elvben bízva, ott Akrich asszony megszerezte a kö zö sségi munkavá llaló i
stá tuszt, s fél év utá n hazatértek az Egyesü lt Kirá lysá gba, ahol a férj tartó zkodá si engedélyért folyamodott
az 1612/68/ EGK szá mú rendelet 10. cikkére hivatkozva. Ezt a kérelmet a brit ható sá gok elutasítottá k,
tekintettel arra, hogy írorszá gi kiruccaná suk kizá ró lag a szigorú bb brit szabá lyok kijá tszá sá ra irá nyult. Az
EuB az ü gyben végü l ú gy hatá rozott, hogy a jelen esetben Akrich asszony sajnos nem tudja segítségü l hívni
a kö zö sségi jogot.
Mi az, ami alapján a Singh és az Akrich ügy ilyen élesen elhatárolható egymástól?
A közösségi jog csak akkor hívható fel a tagállamok közötti mozgás esetében, ha a közösségi jogból fakadó előnyöket
élvezni kívánó személy a Közösség területére egyszer már jogszerűen belépett. Másképpen megfogalmazva, egy
harmadik állambeli polgár Közösség területén való jogszerűtlen tartózkodása kizárja a közösségi jog
alkalmazhatóságát.
Munkavállalókat megillető jogok:

 tényleges állásajánlatokra jelentkezzen
 e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon
 munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon
 a foglalkoztatás megszűnését követően bizonyos feltételekkel a tagállam területén maradjon
 foglalkoztatáshoz való jog
 foglakoztatás során biztosított egyenlő bánásmód
o foglakoztatás és munkahelyek
o szociális előnyök
o adóelőnyök
o lakhatás
o szakiskolai képzés, átképzés
o szakszervezeti jogok
Családtagokat megillető jogok:
 a munkavállaló házastársa és azok lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak, vagy a
munkavállaló eltartottjai, a munkavállaló élettársa, akivel a tagállam jogszabályai szerint létrejött regisztrált
élettársi kapcsolatban él, feltéve, hogy a fogadó ország joga a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal
egyenértékűnek tekinti, a regisztrált élettárs egyenes ági leszármazottai, a munkavállaló és
házastársa/élettársa eltartott egyenes ági felmenői
 szabadon elkísérhetik a foglalkoztatás államába, közvetlenül is csatlakozhatnak a munkavállalóhoz egy
harmadik országból
 házastársát és gyerekeit megilleti, hogy a foglalkoztatás helye szerinti állam területén kereső tevékenységet
folytassanak
 migráns munkavállaló gyermekei az egyenlő bánásmód elve alapján jogosultak oktatásra a fogadó
tagállamban
 migráns munkavállaló gyermekei tartózkodási helyüktől függetlenül jogosultak tanulmányi támogatásra
1612/68/EGK rendelet a munkavállalók integrációját segíti elő:

a) foglalkozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogok (közvetlen: állampolgárságuk alapján diszkriminálják, pl.
Bosman eset – közvetett: rendelkezés alkalmazása olyan kritériumon alapul, amely általában hátrányosan érinti a
külföldi munkavállalókat, pl. Groener eset).
Bosman ügy:
 A lejá rt szerző désű belga focista szeretett volna á tszerző dni egy francia klubhoz. Az UEFA szabá lyai szerint
megá llapított kvó tá k erő sen limitá ltá k a kü lfö ldi já tékosok szá má t. A Bíró sá g kimondta, hogy a tagá llami
á llampolgá rok szá mbeli korlá tozá s nélkü l szerepelhetnek a má s tagá llamok klubcsapataiban (kö zvetlen
diszkriminá ció tilalma) A belga focista francia klubhoz való átigazolá sá nak a nemzeti labdarú gó
szö vetségek azon szabá lyai is gá tjá t szabtá k, melyek szerint a hivatá sos já tékosok csak egy nagyobb
ö sszegű , a kinevelő klubok részére tö rténő képzési díj kifizetése utá n szerző dhettek le egy má sik tagá llami
csapathoz. A Bíró sá g deklará lta, hogy a szerző dés lejá rtá t kö vető en fizetendő megvá ltá si díj pusztá n anná l
fogva jogsértő , hogy akadá lyozza a munkaerő szabad á ramlá sá t.
Groener ügy:
 Anita Groener holland á llampolgá r rajztaná rként dolgozott egy dublini fő iskolá n, ahol két év utá n
megpá lyá zott egy hatá rozatlan idejű taná ri á llá st. A feltételek kö zö tt szerepelt az ír á llam mindkét hivatalos
nyelvének, így az angol és a gael nyelvnek az ismerete annak ellenére, hogy az oktatá s angolul folyt.
 A Bíró sá g elismerte a tagá llamok jogá t a nemzeti nyelv védelmét elő segítő politika érvényesítésére, ha ezt a
kö vetelményt az ará nyossá g elvére figyelemmel alkalmazzá k. Ö sszhangban á ll az unió s joggal, mely
értelmében a nyelvtudá s megkö vetelése ö nmagá ban nem ellentétes vele, ha a betö lthető á llá s természete
ezt megkívá nja. Má rpedig a taná r és a diá k kapcsolata speciá lis kapcsolat.
Klein-Karl ügy
 Német cég akart Ausztriá ban megtelepedni, német otthoná bó l akarta az igazgató irá nyítani. Az osztrá kok
azt mondtá k, hogy csak akkor, ha az igazgató ott lakik.
 EuB.: diszkriminatív, a munká hoz való jutá s jogá t korlá tozta az osztrá k jog.
b) munkavégzés során egyenlő bánásmód követelményének biztosítása (pl. Ugliola ügy)
Ugliola ügy - Német katonai szolgálati idő
 Németorszá gban Ugliola ú r jelezte, hogy azért nem kap a tö bbiek besorolá sá nak megfelelő bért, mely
besorolá snak ő is megfelelt, mert nem szolgá lt a Német Szö vetségi Hadseregben. Tehá t azért diszkriminatív
a szabá lyozá s, mert a német tö rvények szerint a Hadseregben eltö ltö tt idő t beszá mítjá k az elő meneteli
rendbe, azonban a nem német katonasá gná l eltö ltö tt idő – tehá t mondjuk gö rö g hadseregben – nem szá mít
bele ebbe az ö sszesített idő be, így nyilvá nvaló an há trá nyt szenved, kevesebb szolgá lati idő t ismernek el
részére. Az Euró pai Bíró sá g ú gy dö ntö tt, hogy a német á llam megkü lö nbö ztetést tett a két munkavá llaló
kö zö tt azzal, hogy a katonai szolgá lati idejét a német á llampolgá r szá má ra beszá mította csak azért, mert ő
német katonasá gná l tö ltö tte az idejét.
Christini-ügy:
 Christini egy olasz anyuka, aki Franciaorszá gban él. Férje a vasú tná l dolgozott, francia volt, de meghalt. A
francia vasutaknak volt egy olyan rendelkezése, mely szerint a vasutasok ö zvegyei ingyen utazhattak a
vasú ti já rmű veken. A rendelkezés azonban csak a francia vasutas ö zvegyekre vonatkozott. Az Euró pai
Bíró sá g akceptá lta, hogy neki is van joga részesü lni azokbó l a kedvező feltételekbő l, amelyek a francia
á llampolgá rsá gú ö zvegyeket megillette. Elfogadhatatlan a munkavá llaló k megkü lö nbö ztetése, még ha a
munkavá llaló a férj is volt.
Nemzetközi elem szükséges a munkaerő szabad áramlásához

Az EUMSZ 45. cikk nem alkalmazható tisztán belföldi tényállásokra, csak a nemzetközi elemet tartalmazókra!
Angonese eset:
 A 45. cikk horizontá lis kö zvetlen hatá ly kapcsán merü lt fel és a Bíró sá g itt kimondta, hogy az
á llampolgá rsá gon alapuló megkü lö nbö ztetés tilalma a magá njogi alanyokra is vonatkozik. Egy olasz
takarékszö vetkezet á ltal elő írt foglalkoztatá si szabá lyt érintett, amely szerint a bankná l á llá sra
jelentkező knek olasz/német kétnyelvű séget igazoló nyelvvizsga bizonyítvá nnyal kellett rendelkezniü k.
 Felvételi eljá rá st írtak ki egy banki pozíció ra. A feltételek kö zö tt szerepelt, hogy a jelö ltnek tudnia kell
olaszul és németü l is, mivel korá bban osztrá k terü let volt, és sok németajkú lakja a telepü lést ma is.
Agonese ú r jelentkezett, aki szü letett olasz, tanulmá nyait Grazban végezte, tehá t tö kéletesen tudott
németü l, messze a legjobb kvalitá sokkal rendelkezett, elnyerte az á llá st, de a Felvételi Bizottsá g kö zö lte,
hogy be kell mutatnia dél-tiroli nyelvvizsgá já t. Idő t kért, hogy megszerezhesse ezt a nyelvvizsgá t. A
kö vetkező nyelvvizsga alkalom azonban csak késő bbi idő pontban volt, mint amiben megegyeztek. Így az
á llá st má snak adtá k. Az Euró pai Bíró sá g megá llapította, hogy a munká ltató azon intézkedése, miszerint
helyi nyelvvizsgá t kell felmutatni, egyértelmű en a munkavá llaló k szabad á ramlá sá nak korlá tja, hiszen ezzel
a feltétellel a kü lfö ldi munkavá llaló k esélye az á llá s elnyerésére egy helyi nyelvvizsga kikö tésével a
minimá lisra csö kken. Speciá lis voná sa az ü gynek, hogy olasz á llampolgá r perel olasz bankot, az Euró pai
Bíró sá g eljá rá sá hoz egy nemzetkö zi elem kell. Ez itt a kü lfö ldi tanulmá ny, diploma megszerzése.
Kivételek a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása alól

A munkavállalók szabad mozgása alól is léteznek kivételek, amikor a Szerződés engedélyezi a külföldi
munkavállalókkal szembeni korlátozásokat, ezeket
 a közérdek,
 a közbiztonság,
 a közegészség védelmében és
 a közszolgálatban.
Olaszországi biztonsági őr
 Olaszorszá gban kimondtá k tö rvényekben, hogy biztonsá gi ő r csak olasz á llampolgá r lehet, fegyveresen ne
szaladgá ljanak az orszá g terü letén kü lfö ldiek, veszélyeztetik az á llam biztonsá gá t. Egy kü lfö ldi á llampolgá r
esetében nem fogadtá k el az ő tartó zkodá si engedélyét a ható sá gok, holott az á llá st megkapta volna, ezért
bíró sá g, majd Euró pai Bíró sá g elé kerü lt az ü gy. Az Euró pai Bíró sá g tú lzá snak tartotta, bizonyos tisztségek
esetén fenn lehet tartani azokat a sajá t á llampolgá rok részére – nemzeti hivatá s - , ez azonban nem olyan
pozíció , mely azt indokolná .
Van Duyn ügy:
 A kö zrend kivétele kapcsá n merü lt fel, ahol egy holland nő a brit szcientoló giai egyhá znak akart dolgozni,
de nem kapott beutazá si engedélyt, mert az egyhá z nem elismert, tá rsadalomra veszélyes stá tuszú . De nem
tiltotta be, és brit á llampolgá rok alkalmazá sá t sem tiltotta. A brit kormá ny a kö zrend, kö zbiztonsá g és
kö zegészségü gy kapcsá n akarta felmenteni magá t, de azzal csak az érintett személy személyes
magatartá sá val ö sszefü ggésében lehetett hivatkozni, de a Bíró sá g végü l megá llapította, hogy a szervezethez
való tartozá s is személyes magatartá s, mivel az annak a céljaival azonosulá st jelenti, de mivel az á llam nem
tiltotta be a szervezetet csak tá rsadalomra veszélyesnek minő sítette, ezért nem volt jelentő s a kö zrendre
veszélyesség. Tehá t elő tte jogellenesnek kéne minő síteni, hogy megá lljon az indoklá s.
35. A letelepedés szabadsága önálló vállalkozók és gazdasági társaságok esetén
Letelepedés: állandó helyszínen (telephelyen), határozatlan ideig ténylegesen végzett gazdasági tevékenység.
Jogosultak:
 Gazdasági társaságok: valamely tagállam jogszabályi alapján létrehozott társaság.
 Önfoglalkoztatók: uniós polgárok, nem minősülnek uniós jogi értelemben munkavállalónak.
a) valódi gazdasági tevékenységet végeznek
b) tevékenységüket önállóan végzik
A kereső tevékenységet folytató személyek szabad mozgásának biztosítása tekintetében külön kategóriába tartoznak
az önálló tevékenységet folytatók (önálló vállalkozók). Ezeket a személyeket a letelepedés szabadsága illeti meg, ami
azt jelenti, hogy bármelyik tagállamban joguk van arra, hogy tevékenységbe kezdjenek, és azt folytassák, továbbá,
hogy vállalatokat alapítsanak, és azokat igazgassák ugyanazon rendelkezések alapján, amelyek az adott tagállamban
honos személyekre vonatkoznak.
A Szerződésnek a letelepedésről szóló rendelkezései értelmében az irányelv a ‘jogi személy’ fogalma alatt
meghagyja továbbra is a gazdasági szereplők azon szabadságát, hogy a tevékenységük végzésére
alkalmasnak ítélt jogi formát maguk válasszák meg. Ennek megfelelően, a szerződés szerinti ‘jogi személy’
formájától függetlenül valamennyi olyan jogalany, amelyet valamely tagállam jogszabályai alapján hoztak
létre, vagy amelyek tekintetében valamely tagállam joga az irányadó. Ebbe az értelmezésbe tehát a jogi
szolgáltatást nyújtó szervezetek, így az ügyvédek és ügyvédi irodák is beleérthetők.
ÖNFOGLALKOZTATÓK
Joguk van beutazni, másik tagállamban tartózkodni. Az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilos (pl.
ügyvédek, orvosok, mesteremberek: vízszerelő, cukrász…) Elzárási lehetőség: a képesítést nem fogadják el.
Önfoglalkoztatók letelepedésének szabadságát a származási ország sem korlátozhatja:
Huges de Lasteyrie du Saillant:
 A francia adó tö rvény alapjá n a belfö ldi adó zó k szá má ra, akik el kívá ntá k hagyni Franciaorszá got és
kü lfö ldö n kívá ntak letelepedni, az orszá g elhagyá sá nak idő pontjá val azonnal esedékessé vá lt a
tulajdonukban lévő értékpapírok értéknö vekménye utá n fizetendő adó . Az adó fizetési kö telezettségre
halasztá st adhat az adó ható sá g, ha kérvényezi, bevallja az értékpapírokban bekö vetkezett
értéknö vekményt, az adó ható sá ggal való kapcsolattartá sra képviseletrő l gondoskodik és megfelelő
biztosítékot ad a tartozá s fejében. Amikor Huges de Lasteyrie Belgiumban akar letelepedni, kivetik rá az
értékpapírok utá n já ró adó t. Az ú r a francia Á llamtaná cshoz fordult, hogy semmisítsék meg a rendelkezést,
mert a letelepedés szabadsá gá ra vonatkozó rendelkezésekbe ü tkö zik. EuB elő tt a francia kormá ny arra
hivatkozott, hogy a jogszabá ly célja a kö zö sségi joggal való visszaélés, azaz az adó elkerü lés
megakadá lyozá sa, és az adó ztatá s hatékonysá gá nak biztosítá sa, s mint ilyen a tá rsadalom alapvető érdekei
á ltal indokolt korlá tozá s. Az ú r viszont arra hivatkozott, hogy az adó az orszá g elhagyá sá val merü l fel.
 EuB: a letelepedés szabadsá gá ra vonatkozó rendelkezések kizá rjá k, hogy a szá rmazá s szerinti orszá g aká r a
saját á llampolgá rai szá má ra nehezítse meg a má sik tagá llamban való letelepedést. Az adó zá s kérdéseinek
szabá lyozá sa tagá llami hatá skö rbe tartozik, ez a kö rü lmény nem teszi lehető vé az ellentétes
rendelkezéseket. Ha nem is akadá lyozza meg, hogy má sik tagá llamban letelepedjen, alkalmas arra, hogy
eltá ntorítsa a letelepedési szabadsá g gyakorlá sá t fontolgató t. Nem lehet á ltalá nossá gban abbó l kiindulni,
hogy adó elkerü lési szá ndékkal akar kitelepü lni.
A letelepedés elhatárolása a munkavállalástól és a szolgáltatásnyújtástól

 A munkavállalókra = mások által foglalkoztatottakra (Operaénekest a Scala foglalkoztatja): a
munkaerő szabad mozgása,
 az önálló foglalkoztatottakra vagy szabadfoglalkozásúakra = önálló tevékenységet folytatókra
(valaki kimegy Párizsba, énekel a téren): a letelepedés szabadsága,
 a szolgáltatást nyújtókra (a Magyar Operaháznál dolgozik, egy fellépésre szerződik
Olaszországba): a szolgáltatás nyújtásának szabadsága vonatkozik.
A Gebhard-ítéleten nyugszik az az elhatárolás, hogy aki szakmai tevékenységét állandóan és folyamatosan egy másik
tagállamban gyakorolja, arra a letelepedés szabályai vonatkoznak, míg aki csak időlegesen gyakorolja hivatását
külföldön, arra a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó szabályok irányadók. Adott tevékenység ideiglenes
jellegének meghatározásakor nem kizárólag a szolgáltatásnyújtás időtartamát kell figyelembe venni, hanem annak
rendszerességét, időszakos vagy folyamatos jellegét is.
A letelepedés szabadságához fűződő jogosultságok:
Elsődleges és másodlagos letelepedés esetén is.
 gazdasági tevékenység önálló megkezdése és folytatása
 vállalkozások alapítása, irányítása (letelepedés országa joga szerint)
 egyéni vállalkozói vagy társasági keretek közötti tevékenység folytatása
 honos társaságok alapításában és irányításában való részvétel
 beutazáshoz és tartózkodáshoz való jog (fogadó állam biztosítja)
 kiutazáshoz, székhelyáthelyezéshez való jog (származási ország sem korlátozhatja)
A 2004/38/EK irányelv: kibővítette a jogosultságokat: szabad mozgás irányelve – nemcsak tagállami polgár, hanem
családtagot is (akár 3. országbelit is) megillető jogosultságokkal.
Tilos az állampolgársági/ honossági alapon való közvetlen vagy közvetett diszkrimináció. (EUMSZ 49.cikk. „tilos a
letelepedésre vonatkozó minden korlátozás”, mely megtilt, nehezít vagy kevésbé vonzóvá tesz.)
Kivételek: közrend, közbiztonsági, közegészségügyi, közérdek ok.

Jany ügy:
 Két lengyel és négy cseh prostituá lt Hollandiá ban kívá nnak letelepedni és tevékenységü ket folytatni. A
munká juk sorá n haszná lt helyiségért bérleti díjat fizettek, jö vedelmü k utá n adó t fizettek. Letelepedési
kérelmü ket má sodfokon is elutasítottá k arra hivatkozá ssal, hogy a prostitú ció tiltott tevékenység, vagy
legalá bbis nem egy tá rsadalmilag elfogadott jellegű munka. Megtá madtá k a hatá rozatot.
 Az EK és Lengyelorszá g, valamint EK és Cseh Kö ztá rsasá g kö zö tti tá rsulá si szerző dés az ö nfoglalkoztató
személyek szá má ra lehető vé teszi a letelepedés szabadsá gá t a tagá llamok terü letén és egyenlő bá ná smó dot
biztosít. A letelepedés szabadsá gá nak kö zrend, kö zbiztonsá g és kö zegészségü gyre való hivatkozá ssal tették
lehető vé a korlá tozá st. EuB: a kö zrendi kifogá s csak abban az esetben hívható fel, ha a fogadó tagá llam
hatékony intézkedéseket tesz a saját á llampolgá rai azonos tevékenységének ellenő rzésére és
felszá molá sá ra. É lvezhetik a tá rsulá si szerző dés alapjá n a letelepedési szabadsá g á ltal adott garanciá lis
jogosultsá gokat.
Társaságok szabad letelepedése

 elsődleges letelepedés – cég létrehozása vagy átköltözés egy másik országba.
 másodlagos letelepedés – fióktelepet, leányvállalatot alapít egy másik tagállamban. Teljes egészében szabad.
EuB gyakorlat szerint a társaság annak az államnak a honosságával bír, amelyben bejegyezték (inkorporációs elv), és
nem azzal, ahol a vállalkozás működésének centruma van (székhely elv!).
A letelepedés szabadsága a tagállamok között szabályozási versenyt indított: ki tud kedvezőbb feltételeket teremteni a
társaságok számára. A letelepedés szabadsága megköveteli, hogy a társaság vezetői, igazgatói számára a fogadó
országban ne korlátozzák a letelepedést, pl. ne zárják ki a nemzeti egészségbiztosítás rendszeréből. Korlátozó pl. az a
tagállami szabályozás, amely bizonyos üzletágak tekintetében megköveteli, hogy mind a bejegyzett székhely, mind a
gazdasági tevékenyég központja, mind a központi igazgatás helye adott tagállamban legyen (Bizottság vs Olaszország
értékpapír-ügy)
Centros ügy:
 Dá n há zaspá r kikerü lendő a dá n jog Kft-re vonatkozó minimumtő ke-elő írá sá t nem Dániá ban alapított
tá rsasá got a dá n jog szerint, hanem Angliá ban az angol jog szerint, és Dá niá ban csak az angol tá rsasá g
fió ktelepének bejegyzését kérte. Az angol tá rsasá g Angliá ban semmiféle gazdasá gi tevékenységet nem
végzett, és egész ü zleti mű kö dését a dá niai fió ktelep ú tjá n kívá nta kifejteni. A fió ktelep dá niai bejegyzését
azonban a dá n ható sá g megtagadta, mert szerinte a dá n jogszabá lyokat kívá njá k kijá tszani.
 Bíró sá g: a kö zö sségi jog alapjá n a tagá llami á llampolgá roknak kifejezetten lehető ségü k van arra, hogy a
szá mukra legkedvező bb tá rsasá gi jog szerint alapítsanak tá rsasá got.
Daily-Mail ügy:
 A lapkiadó londoni székhelyét - jogi személyiségének megtartá sa mellett - az adó zá si szempontbó l jó val
kedvező bb Hollandiá ba kívá nta áthelyezni, melyet az angol adó ható sá g nem engedélyezett. A dö ntés ellen
fellebbező Daily Mail ü gyében eljá ró angol bíró sá g elő zetes dö ntést kért az Euró pai Bíró sá gtó l, hogy a
kö zigazgatá si szerv hatá rozata sérti-e a letelepedés szabadsá gá t.
 EuB: Ahonnan elvinném a céget, az elengedő orszá g megtilthatja, csak pl. felszá molá s és ú j alakítá s.
Cartesio ügy:
 A magyar jog szerint létrejö tt, a magyar cégnyilvá ntartá sba bejegyzett Bt. tagjai a tá rsasá g székhelyét
Olaszorszá gba szerették volna á thelyezni. A cégbíró sá g elutasította a vá ltozá sbejegyzési kérelmét, mert
magyar tá rsasá g nem helyezheti á t székhelyét má sik tagá llamba. Fellebbeztek.
 EuB: a kö zö sségi joggal nem ö sszeegyeztethetetlen az olyan tagá llami szabá lyozá s, mely kizá rja, hogy a
tagá llam joga szerint megalakult tá rsasá g a tényleges székhelyét má sik tagá llamba helyezze á t eredeti
magá njogi stá tusá nak megő rzése mellett. Valamely tá rsasá g csak az adott tagá llam jogrendje szerint létezik,
és kö zvetlenü l az EUMSZ cikkeire hivatkozá ssal nincs joga ahhoz, hogy tényleges székhelyét má sik
tagá llamba helyezze á t.
Überseering ügy:
 Az Ü berseering BV-t a holland jog szerint szabá lyszerű en hoztá k létre, 1990. augusztusá ban a cégjegyzékbe
bejegyzést nyert. 1990. novemberében ingatlant vá sá rolt Dü sseldorfban. Az ingatlanon meghatá rozott
bontá si munká k elvégzésével megbízta az NCC kft-ét. Ezen szerző déssel ö sszefü ggésben tö bb mint 1 millió
DM megfizetése irá nt keresetet nyú jtott be 1996-ban, melyet a német bíró sá gok első és má sodfokon
elutasítottak arra hivatkozá ssal, hogy az Ü berseering tá rsasá g Németorszá gban nem jogképes, peres eljá rá s
alanya nem lehet. Ezen á llá spont indoka az volt, hogy az Ü berseering tá rsasá g valamennyi ü zletrészét 1994-
ben Dü sseldorfban lakó német á llampolgá rok szerezték meg, a tá rsasá g tényleges ü gyvezetésének
színhelye Németorszá gba kerü lt á t, ennek ellenére a tá rsasá g nem helyezte magá t a német jog alá , mint
német cég németorszá gi bejegyzését nem kérték. A német jog és bíró i gyakorlat ugyanis a tényleges
székhely elméletet kö vetve azt az á llá spontot képviseli, hogy egy tá rsasá g jogképességét azon á llam joga
hatá rozza meg, ahol a tá rsasá g tényleges ü gyvezetése van.
 EuB: A letelepedés szabadsá gá nak biztosítá sa nem fü gghet az EK Szerző dés 293. cikke szerinti
megá llapodá s megkö tésétő l, ill a 44. cikk szerinti irá nyelvek megalkotá sá tó l, melyek célja a letelepedés
szabadsá ga megvaló sulá sá nak megkö nnyítése. Az Ü berseering tá rsasá gnak - melyet szabá lyszerű en
alapítottak Hollandiá ban és ott van tá rsasá gi szerző dés szerinti székhelye - az EK Szerző dés 43. és 48. cikke
alapjá n joga van arra, hogy mint holland gazdasá gi tá rsasá g éljen a letelepedés szabadsá gá val
Németorszá gban. Figyelmen kívü l hagyandó , hogy a tá rsasá g megalapítá sá t kö vető en valamennyi
ü zletrészét német á llampolgá rok szerezték meg, ha ez a kö rü lmény a holland jogrend á ltal elismert
jogalanyisá ga elvesztését nem eredményezte. Jogi léte elvá laszthatatlanul fü gg a holland jog szerinti
tá rsasá g mivoltá tó l. Annak megkö vetelése, hogy a tá rsasá got Németorszá gban ú jra megalapítsá k a
letelepedés szabadsá gá nak tagadá sá t jelenti.
Factortame ügy:
 Az EK keretében mű kö dtetett kö zö s halá szati politiká nak alapvető elemeit képezik a nemzeti halá szati
kvó tá k, melyek tagá llamonként kerü lnek kiosztá sra. Spanyolorszá g csatlakozá sá t kö vető en a spanyol
halá szati vá llalkozá sok sokasá ga jegyeztette be hajó já t az Egyesü lt Kirá lysá gban, hogy az angol kvó ta
terhére halá szhassanak. Szá mos hasztalan angol intézkedés után az angol parlament elfogadta a halá szati
tö rvényü ket, mely csak abban az esetben tette lehető vé egy hajó nak az angol regiszterbe tö rténő felvétele,
ha bizonyos konjuktív feltételeknek megfelelnek:
o hajó k tulajdonosai angol tá rsasá gok, vagy nagyrészt angol á llampolgá rok
o hajó t az Egyesü lt Kirá lysá gban tartjá k fenn, mű kö dését onnan irá nyítjá k
o a hajó bérlő je, mű kö dtető je angol á llampolgá r vagy tá rsasá g
 A fentieken tú l a tv. megkö vetelte, hogy a kérdéses tá rsasá gok az Egyesü lt Kirá lysá gban legyenek
bejegyezve, gazdasá gi tevékenységü k sú lypontja az Egyesü lt Kirá lysá gban legyen, ü zletrészeik angol
á llampolgá rok, vagy angol tá rsasá gok tulajdoná ban legyenek és igazgató ik legalá bb 75%-ban angol
á llampolgá rok legyenek, az angol á llampolgá rok pedig itt is rendelkezzenek á llandó lakó hellyel. Alapü gy: 95
halá szhajó tulajdonosa és mű kö dtető je keresetet indított, nem tudtak eleget tenni a tv-nek, így
megfosztottá k ő ket halá szati jogaiktó l.
 EuB: A tagá llamok szabadon á llapíthatjá k meg, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie, hogy egy hajó az
adott á llam lobogó ja alatt hajó zhasson, e feltételek meghatá rozá sa sorá n a tagá llamok nem sérthetik meg a
kö zö sségi jogot, így az á llampolgá rsá gon alapuló diszkriminá ció tilalmá t sem. Ugyanez igaz a mű kö dési
helyre, lakó helyre vonatkozó elő írá sokra is – kö zvetett diszkriminá ció .
Vale Construzioni:
 fordítottja a Cartesionak. Magyarorszá gra kívá n teleelpü lni a cég. Olaszorszá gban megszű nik, itt ú jra alakul,
de a magyar cégbejegyzést azon azon alapon utasítjá k el, hogy nem tü ntethető fel az olasz volt cég
jogelő dnek. Az EuB szerint ez sérti a letelepedés szabadsá gá t, hiszen az itthoni cégek nyilvá nítatá sá ná l
megengedett a jogelő d feltü ntetése.
Korlátok: közrend, közbiztonság
Jogeset:
 Franciaorszá gban a brit Scientoló giai Egyhá z ingatlanokat akart venni (cégnyilvá ntartá ssal ö sszefü ggő
jogeset – fió ktelep létrehozá sá t jelentette volna papíron!). A francia jogot megvá ltoztattá k az egyhá z
érdeklő dése utá n.
 EuB.: kellő idő ben és kellő indokolá ssal tá jékoztatá st kell adni a kö zrendi korlá tokró l.
36. Az ügyvédi tevékenység folytatásának feltételei a tagállamokban az Európai Unió joga szerint
1998-ban az Európai Parlament és a Tanács kibocsátotta az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése

országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló 98/5 EK irányelvet.
Célja az ügyvédi hivatás folyamatos gyakorlásának lehetővé tétele önálló ügyvédként vagy alkalmazotti
minőségben, az ügyvédi minősítés megszerzése országától eltérő másik tagállamban. Az irányelv az ügyvéd
fogalmának meghatározásához az egyes tagállamokban használatos, saját nyelven rögzített elnevezésük
felsorolását is tartalmazza.
Az irányelv kimondja, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlására lehetőség van egyrészt a hazai szakmai cím
megtartásával, másrészt pedig a fogadó tagállam ügyvédei közé történő felvétellel, a fogadó tagállam
szakmai címe alapján. Az irányelv tagállamonként felsorolja, hogy mely szakmai címek viselői tarthatnak
számot az ügyvédként elismerésre
1. Más-más előfeltételek és következmények járulnak ahhoz, ha egy ügyvéd saját szakmai címét és/vagy a
fogadó tagállam szakmai címét is használni kívánja. A hazai szakmai cím alatti tevékenység végzésének
feltétele, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága az ügyvédet nyilvántartásba vegye. A bejegyzés nem
tagadható meg, ha az érintett megfelelően igazolja, hogy őt saját tagállamában regisztrálták. Az azonban
megkövetelhető, hogy az ügyvéd három hónapnál nem régebben kiállított igazolást mutasson be saját
tagállami nyilvántartásba vételéről. Az az ügyvéd, aki ilyen bejegyzést nyer a fogadó tagállamban,
kizárólag a hazai szakmai címét, azaz magyarok esetében az ügyvéd elnevezést használhatja.
2. Az ügyvéd a fogadó tagállam szakmai címét megszerezheti

a. diplomájának egyenértékűségére hivatkozva annak elismerését kérve a fogadó tagállamban.
b. A másik, jóval gyakrabban igénybe vett lehetőség, ha az ügyvéd igazolja a fogadó
tagállamban legalább 3 év óta rendszeresen és hatékonyan végzett szakmai tevékenységét,
melynek során bizonyította a fogadó tagállam jogában és a közösségi jogban való jártasságát.
Ebben az esetben elkerülhető a 89/48. irányelv által előírt feltételek teljesítése.
c. A harmadik szóba jöhető jogcím az, ha az ügyvéd kevesebb, mint 3 éve folytat ugyan
szakmai gyakorlatot a fogadó tagállamban, de igazolja, hogy egyéb szakmai tevékenysége
előadások vagy konferenciák látogatásának eredményeképpen megfelelő szakmai
képzettségre tett szert ahhoz, hogy a fogadó tagállam szakmai címét használhassa.
3. A letelepedés szabadsága körében az irányelv harmadik módon is elismerte az ügyvédi hivatás tartós
gyakorlásának lehetőségét egy másik tagállamban: az ügyvédi társulás formájában történő
hivatásgyakorlást.
Az irányelv alapján bármely ügyvéd jogosult állandó jelleggel bármely más tagállamban a saját
tagállamában megszerzett szakmai címmel ügyvédi tevékenység folytatására.
„A saját országa szakmai címét használva működő ügyvéd ugyanolyan ügyvédi tevékenységet folytat, mint a
fogadó tagállamban használatos vonatkozó szakmai címmel tevékenységet folytató ügyvéd, többek között
jogi tanácsot adhat a saját tagállamának jogáról, a közösségi jogról, a nemzetközi jogról és a fogadó
tagállam jogáról. Az ügyvédnek minden esetben be kell tartania a nemzeti bíróságok előtt érvényes eljárási
szabályokat.”
 az irányelv rögzítette azokat a tárgyköröket, amelyekben való eljárásból a tagállamok kizárhatják a
területükön egy másik tagállam szakmai megnevezésével működő ügyvédeket hagyatéki okiratok
készítése és ingatlanok kezelésére vagy átruházására vonatkozó okiratok készítése.
 előírható együttműködési kötelezettség a fogadó tagállam ügyvédeivel, amely azt jelenti, hogy az
ügyfelek perbeli képviseletét vagy védelmét csak a fogadó tagállam szakmai címét használó
ügyvédek láthatják el.
 a legmagasabb szintű bíróságok előtti eljárásokra vonatkozóan a tagállamok speciális szabályokat
írhatnak elő, oly módon, hogy ezt a tevékenységet kizárólag erre szakosodott ügyvédek láthatják el.
Az ügyvédi működés szabályait az irányelv 6. cikke szabályozza, és e tekintetben rögzíti az egyenlő
bánásmód követelményét.
Gebhard-ügy:
 Gebhard urat, egy tö bb mint tíz éve Olaszorszá gban praktizá ló ü gyvédet fegyelmi eljá rá s keretében a
Milá nó i Ü gyvédi Kamara eltiltotta az „avvocato” szakmai cím haszná latá tó l, arra való hivatkozá ssal, hogy
megszegte az irá nyadó olasz tö rvényt, azzal, hogy szakmai tevékenységét Olaszorszá gban á llandó jelleggel
saját maga á ltal létrehozott irodá ban gyakorolta és kö zben az olasz ü gyvédeket megillető „avvocato”’ címet
haszná lta. (Gebhard ú r egyébként Németorszá gban szerezte diplomá já t és tagja volt a Stuttgarti Ü gyvédi
Kamará nak.)
 Az Euró pai Bíró sá g kimondta, hogy azoknak a nemzeti intézkedéseknek, amelyek vá rható an há trá ltatjá k,
vagy kevésbé vonzó vá teszik a Ró mai Szerző dés á ltal garantá lt alapvető szabadsá gjogok gyakorlá sá t, négy
feltételnek kell megfelelniü k:
o diszkriminá ció mentesen kell azokat alkalmazni;
o a kö zérdek feltétlen kö vetelményeivel kell azokat indokolni;
o alkalmasaknak kell lenniü k az á ltaluk kitű zö tt célok elérésére;
o és nem haladhatjá k meg azt a mértékét, ami az elérésü khö z szü kséges.
 A nemzeti rendelkezések alkalmazá sakor a tagá llamok nem hagyhatjá k figyelmen kívü l az érintett személy
á ltal valamely má s tagá llamban má r megszerzett ismereteket és képesítéseket. Kö telesek figyelembe venni
a diplomá k egyenértékű ségét, és ha szü kséges, ö ssze kell hasonlítaniuk a sajá t nemzeti szabá lyaik á ltal
megkö vetelt ismereteket és képesítéseket az érintett személy á ltal megszerzett ismeretekkel és
képesítésekkel.
 Gebhard ú r, mint az ü gyvédi szolgá ltatá sok nyú jtó ja, a fogadó tagá llamban ellá thatja magá t az adott
szolgá ltatá sok nyú jtá sa céljá bó l szü kséges infrastruktú rá val. Noha e dö ntés egy ü gyvéd ü gyében szü letett,
az Euró pai Bíró sá g ítélete á ltalá nos érvényű megá llapítá sai miatt mérfö ldkő nek tekinthető a letelepedés
szabadsá ga és a szolgá ltatá snyú jtá s szabadsá ga terü letén. Ezen ítéleten nyugszik az az elhatárolás, hogy
aki szakmai tevékenységét á llandó an és folyamatosan egy má sik tagá llamban gyakorolja, arra a letelepedés
szabá lyai vonatkoznak, míg aki csak idő legesen gyakorolja hivatá sát kü lfö ldö n, arra a szolgá ltatá sok szabad
á ramlá sá ra vonatkozó szabá lyok irá nyadó k. Adott tevékenység ideiglenes jellegének meghatá rozá sakor
nem kizá ró lag a szolgá ltatá snyú jtá s idő tartamá t kell figyelembe venni, hanem annak rendszerességét,
idő szakos vagy folyamatos jellegét is.
Klopp ügy:
 Klopp ú r a német jogi egyetem elvégzését, valamint a szakvizsga letételét kö vető en az ü gyvé di kamara
tagjaként kezdett praktizá lni. Miutá n Franciaorszá gban is letette a szü kséges jogi vizsgá kat, kérelmezte
felvételét a pá rizsi ü gyvédi kamrá ba, hogy ott nyithassa meg má sodik ü gyvédi irodá já t. Dü sseldorfi praxisá t,
valamint lakó helyét tová bbra is fenn kívá nta tartani. A pá rizsi kamara Klopp ú r kérelmét elutasította. A
francia jogszabá lyok szerint ü gyvédek csak egy irodá t tarthatnak fenn, méghozzá azon bíró sá g kö rzetében,
melynél bejegyzésre kerü ltek. A rendelkezés célja, hogy az igazsá gszolgá ltatá s megfelelő mű kö dése
érdekében az ü gyvédek abban a kö rzetben mű kö djenek, ahol eljá rnak, így ü gyfeleik szá má ra ténylegesen
rendelkezésre á lljanak. Klopp ú r szerint a fentiek sértik a letelepedés szabadsá gá t.
 EuB: Az egyetlen iroda fenntartá sá ra kö telező jogszabá ly teljesen azonos szabá lyokat rendel alkalmazni
hazai és má s tagorszá gbó l érkezett ü gyvédekre. Ugyanakkor a letelepedés szabadsá ga magá ban foglalja a
jogot arra, hogy a jogosultak leá nyvá llalatokat és fió ktelepeket hozzanak létre a fogadó á llamokban,
melybő l nem zá rható ak ki a szellemi szabadfoglalkozá sú ak sem. A jogi hivatá s kü lö nleges természeténél
fogva a fogadó á llam az igazsá gszolgá ltatá s megfelelő mű kö dése és az ü gyfelek érdekei védelme érdekében
elő írhat bizonyos kö telezettségeket, ez azonban nem já rhat a jogosultak letelepedési szabadsá gukbó l adó dó
jogosultsá guk megfosztá sá val.
Thieffry-ügy
 Thieffry ú r egy Brü sszelben praktizá ló belga ü gyvéd Belgiumban szerzett jogi diplomá já t a Pá rizsi Egyetem
egyenértékű nek ismerte el, ami lehető vé tette szá má ra, hogy letegye a francia ü gyvédi vizsgá t is. Mindezen
bizonyítvá nyok birtoká ban felvételét kérte a Pá rizsi Ü gyvédi Kamará ba, amely azonban elutasította
kérelmét, arra hivatkozva, hogy nem rendelkezik francia jogi diplomá val. Az eljá ró francia bíró sá g az
Euró pai Bíró sá ghoz fordult elő zetes hatá rozatért, amely leszö gezte, hogy a letelepedés szabadsá gá nak
igazsá gtalan korlá tozá sá t jelenti, ha valakitő l megtagadjá k egy bizonyos hivatá s gyakorlá sá t, jó llehet
rendelkezik a nemzeti diplomá val egyenértékű nek elismert képesítéssel és a szü kséges szakmai vizsgá t is
letette.
Vlassopoulou ügy:
 Gö rö gorszá gban szerzett jogi szakképesítést és az athéni ü gyvédi kamara tagja volt Irene Vlassopoulou, a
németorszá gi Tü bingen egyetemén szerzett jogi doktorá tust is. Tö bb mint négyévi, német jogi irodá ban
végzett praktizá lá s utá n kérelmet nyú jtott be a minisztériumhoz. Kérte ü gyvédként való bejegyzését, amit a
tartomá nyi IM elutasított, mert nem rendelkezett Németorszá gban az ü gyvédekkel szemben tá masztott
megfelelő képesítéssel. Ennek alapjá n szü letett a Vlassopoulou-elv: Egy tagá llam, melynél olyan szakma
gyakorlá sá nak engedélyezését kérelmezték, amelynek folytatá sa a nemzeti jog szerint oklevélhez, vagy
szakmai képesítéshez kö tö tt, oly mó don kö teles figyelembe venni az érintett személy á ltal ugyanazon
szakma má s tagá llamban tö rténő gyakorlá sa érdekében megszerzett okleveleket és egyéb tanú sítvá nyokat,
hogy ezen oklevelek á ltal képességeket ö sszehasonlítja a nemzeti jog szerint elő írt képesítésekkel és
ismeretekkel. E vizsgá lati eljá rá snak lehető vé kell tennie a fogadó tagá llam ható sá gai szá má ra annak
objektív megá llapítá sá t, hogy a kü lfö ldi oklevél olyan ismertek fenná llá sá t tanú sítja a jogosult javá ra,
amelyek ha nem is azonosak, de legalá bb egyenértékű ek a nemzeti oklevél á ltal tanú sítottnak. Ha azonban
csak részben felelnek meg egymá snak a fogadó tagá llam az érintett személytő l kö vetelheti annak igazolá sá t,
hogy megszerezte a hiá nyzó ismereteket és képesítéseket. (Az EuB a Szerző désbe ü tkö ző en
diszkriminatívnak ítélte az esetet.)
Wilson ügy
 Brit á llampolgá rsá gú ü gyvéd, az angliai és a walesi ü gyvédi kamara tagja. 1994-ó ta folytat ü gyvédi
tevékenységet Luxembourgban. 2003-ban behivatjá k egy beszélgetésre a Kamará hoz, ahová egy helyi
ü gyvéddel ment el, aki azonban nem kísérhette be. Wilson nem ment be. A Kamara megtagadta a
bejegyzését a tevékenységü ket eredeti szakmai címü ket haszná lva gyakorló k nyilvá ntartá sá ba arra
hivatkozva, hogy nem tudott meggyő ző dni a nyelvismeretérő l.
 Az EuB. szerint az irá nyelv célja éppen az, hogy legyen kü lö nbségtétel a hivatá sukat a fogadó tagá llamban
saját tagá llamuk szakmai címe alatt gyakorló k és a fogadó tagá llamban képesítést szerzett ü gyvédek kö zö tt.
A kamarai bejegyzséhez az irá nyelvbn tá masztott kö vetelményeken tú l nem tá masztható egyéb
kö vetelmény a hivatá sukat sajá t tagá llamuk szakmai címe alatt gyakorló ü gyvédekkel szemben.
Bizottság vs Németország-ügy
 Az Euró pai Bizottsá g tá madta meg az Euró pai Bíró sá g elő tt a német ható sá gok azon szabá lyozá sá t, mely
szerint egy bíró sá gi vagy kö zigazgatá si eljá rá s teljes tartama alatt az eljá ró kü lfö ldi ü gyvéd mellett egy
német ü gyvédnek is jelen kell lennie, még akkor is, amikor a kü lfö ldi ü gyvéd a bö rtö nben lá togatja meg
védencét. A német ható sá gok indokolá sa szerint ez az intézkedés az igazsá gszolgá ltatá s érdekében
szü letett, mert egy má s tagá llami ü gyvéd esetleg nem rendelkezik megfelelő já rtassá ggal a német eljá rá si és
anyagi jogban. Az Euró pai Bíró sá g megá llapította, hogy a tá madott szabá ly ará nytalanul terhes a má s
tagá llambeli ü gyvédekre, mert indokolatlanul korlá tozza a hatá rokon á tívelő ü gyvédi szolgá ltatá sokat, ezért
a Ró mai Szerző désbe ü tkö zik.
37. A gazdasági együttműködés fokozatai, Lámfalussy Sándor szerepe az európai integráció történetében. A
Gazdasági és Monetáris Unió kialakulásának szakaszai, a Stabilitási és Növekedési Paktum, az Európai
Monetáris Intézet, az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere.
Az integráció fő fokozatai:
1. Preferenciális övezet (pl. Egyesült Királyság és gyarmatai), ill. kereskedelmi együttműködés (GATT)
 kereskedelem politikai preferenciák
 adminisztratív preferenciák (könnyebb, gyorsabb vámolás)
 jogi preferenciák (viszonosság mellett / anélkül)
2. Szabadkereskedelmi övezet (EFTA, EGT, NAFTA, MERCOSUR)
Egymás közötti liberalizáció. Kifelé (3. ország vonatkozásában) önálló vámok és önálló
kereskedelempolitika. Az áruk szabad mozgására vonatkozik. Legnagyobb kedvezmény elve.
3. Vámunió (EGK 1968. óta)
Befelé szabad kereskedelem (az áruk szabad, vám és korlátozás mentes forgalmazása a tagállamok között).
Kifelé (3. országok vonatkozásában) közös vám, közös kereskedelempolitika (közösségi kompetencia!).
Harmonizálták vámszabályaikat, vámeljárásaikat, egyszerűsítették a határellenőrzési fomalitásokat,
fejlesztették vámügyi együttműködésüket.
4. Közös piac (EK)
Megkezdődik a gazdaságpolitika harmonizálása, a munkaerőpiac liberalizálása. Nemcsak áru és
szolgáltatás, hanem szabad munkaerő és tőkeáramlás is. Gazdasági alapszabadságok korlátainak lebontása.
Áruk, személyek, szolgáltatások (elviszem a szolgáltatást a másik országba / én veszem igénybe a
szolgáltatást külföldön), tőke szabad áramlása. Cégáthelyezés – személyek szabad áramlásába tartozik
(letelepedés szabadsága).
5. Egységes „belső” piac
A 4 szabadság (áru, szolgáltatás, tőke, munkaerő) megvalósulása. A fizikai akadályok megszűntek, a
technikai akadályok (pl. konnektorok) csak részben szűntek meg, akárcsak a fiskális akadályok (az
adórendszerek harmonizáltak, de az adókulcsok nem, így a tényleges adóteher eltérő). A technikai
standardok fokozatos egységesítése, fizikai korlátok lebontása (fizikai vámhatárok leépítése).
6. Gazdasági és Monetáris Unió GMU
Ha nemcsak az egységes piacnál említett különbségek tűnnek el, hanem a tagországokban közös
gazdaságpolitika érvényesül, és közös pénz van forgalomban (EMU).
1962. Werner-terv: valuta árfolyamok rögzítése, gazdaságpolitika koordinációja
1979. Európai Monetáris Rendszer, ECU-közös elszámolási egység
1990. Euró elfogadásának folyamata. Lámfalussy Sándor: az euró atyja.
Szakaszok:
 1990-1993: konvergencia kritériumok (Maastricht):
o a tagállam inflációs rátája nem lehet több, mint 1,5%-kal magasabb, mint a 3 legalacsonyabb
inflációval rendelkező uniós ország átlaga
o a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át
o a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át
o a Nemzeti Bank alapkamata nem haladhatja meg 2%-kal magasabb mértékben a 3
legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező országét
o az országnak csatlakozni kell az Európai Monetáris Rendszer II.-höz: rögzíteni kell az
átváltási árfolyamot a többi Európai valutához képest, 2 éven keresztül nem változhat.
Az egységes pénzügyi rendszerhez történő csatlakozás a tagállamok jogi kötelezettsége,
amely alól csak az Egyesült Királyság és Dánia kapott felmentést.
 1994-1998: Európai Monetáris Intézet (Európai Központi Bank elődje), vezetője Lámfalussy
Sándor
o a közös pénz bevezetésének gazdasági, jogi, intézményi feltételeinek megteremtése
(bankjegyek, érmék technikai előkészülete),
o az egységes közösségi monetáris politikának az előkészítése
1997: Stabilitási és Növekedési Paktum: rögzítette a tagállamokkal szemben elvárt költségvetési
fegyelem sarokszámait:
o 3%-os költségvetési hiány,
o 60%-os államadósság, be nem tartás esetén túlzott deficit eljárás.
1998: Központi Bankok Európai Rendszere megkezdi működését
 1999. január 1-jétől a konvergenciakritériumokat teljesítő tagállamokban a monetáris politika
nemzeti szintről uniós hatáskörbe kerül át. Euro: számlapénz, majd 2002. január 1-jétől bankjegy és
érme
7. Politikai unió
Egyetlen közös állam. Föderalista / konföderalista / nemzetek Európája ???
A frankfurti (Németország) székhelyű Európai Központi Bank (EKB) az EU egységes valutájának, az

eurónak a kezelésével és az uniós árstabilitásnak a megőrzésével foglalkozik. Az EKB feladata továbbá az
EU gazdasági és monetáris politikai kereteinek meghatározása és a szakpolitika végrehajtása. Az Európai
Központi Bank európai uniós intézmény.
Feladatok
 az EU monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása,
 devizaműveletek végzése,
 a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése,
 a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása
 eurobankjegyek kibocsátásának engedélyezése (kibocsátás: EKB + tagállami központi bankok)
 konzultatív és véleményező funkció (jogalkotás)
 egységes felügyeleti mechanizmus: hitelintézetek prudenciális felügyelete
 statisztikai feladatok
 jogalkotó és végrehajtó funkció
Struktúra
 az Igazgatóság a napi működést felügyeli. 6 tagja van (egy elnök, egy alelnök és négy további tag),
akiket az euróövezet országainak vezetői 8 évre neveznek ki.
 a Kormányzótanács meghatározza az euróövezet monetáris politikáját, és rögzíti azokat a
kamatlábakat, amelyek szerint a kereskedelmi bankok pénzt kölcsönözhetnek a Központi Banktól. A
Kormányzótanácsot az Igazgatóság, valamint az euróövezet 18 nemzeti központi bankjának a
kormányzói alkotják.
 az Általános Tanács az EKB tanácsadói és koordinációs munkájában vesz részt, és segít az
euróövezethez csatlakozni kívánó országoknak a felkészülésben. Tagjai az EKB elnöke, alelnöke,
valamint a 28 uniós tagállam nemzeti központi bankjainak a kormányzói.
Az EKB teljes körű függetlenséget élvez. Sem az EKB, sem az eurórendszer nemzeti központi bankjai, sem
ezek döntéshozatali szerveinek a tagjai nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást más szervektől. Ezt
az elvet valamennyi uniós intézménynek és kormánynak is tiszteletben kell tartania. Funkcionális,
intézményi, személyi függetlenség.
Az Európai Központi Bank a 28 uniós tagállam központi bankjával dolgozik együtt, amelyekkel közösen
alkotja a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Ez a szervezet az Európai Unió monetáris
politikájának fő intézménye, mely elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Nincsenek önálló döntéshozó
szervei, működési feltételeit az EKB szervei biztosítják. Az EKB a tagállamok nemzeti központi bankjainak
tevékenysége útján biztosítja a KBER feladatainak ellátást. A nemzeti központi bankok kötelesek az EKB
rendeletei, határozatai, iránymutatásai és utasításai szerint cselekedni.
38. A közös kereskedelempolitika
A közös kereskedelempolitika a vámunió külső dimenziója.

A Lisszaboni Szerződésig: az áruk ki- és bevitelével kapcsolatos vám- és mennyiségi tételek megállapítása,
+ eljárási rend és szabályok.
A Lisszaboni szerződést követően: az áruk mellett
 a szellemi termékek
 a szolgáltatások
 és a közvetlen külföldi beruházásokra vonatkozó uniós szabályozások.
A közös kereskedelmi politika nem terjed ki a mezőgazdasági termékek kereskedelmére.
GATT (1947) a vámok és mennyiségi korlátozások csökkentését tűzte ki célul.

 nemzeti elbánás elve: a partnerországok gazd. alanyait a hazai gazd. alanyokkal azonos elbánásban.
 legnagyobb kedvezményes elbánás elve: a GATT egyik szerződő felének biztosított előnyt a GATT
többi tagállama részére is meg kell adni. Ez alól csak a vámunióba tömörült országok képezhetnek
kivételt.
WTO (1995) a GATT jogutódja
Termékkereskedelem + a szolgáltatások nemzetközi kereskedelm + a szellemi tulajdonjogok kereskedelme.
 GATS - szolgáltatások
 TRIPs - a szellemi tulajdon
Kereskedelempolitika eszközök
I.) Autonóm kereskedelempolitikai eszközök.
A saját kompetenciájával lefektetett vámtételek.
a) A közös vámtarifa módosítása
950/98/EGK - Közös Vámtarifa bevezetése, a Tanács 2913/92/EGK rendelet – vámjogszabályok is
az Európai Parlament és a Tanács 450/2008/EK rendelete - modernizálta a közösségi vámkódexet,
Az új kódex célja, hogy megkönnyítse a kereskedelmet, de közben magas szintű biztonságot garantáljon
a határokon. Egyesíti a tagállamok közös vámeljárásait és új, elektronikus vámkörnyezetet hoz létre.
b) A kivitel támogatása
Az EU az exporttámogatások tekintetében engedékeny a saját politikáját illetően, azonban erőteljesen
fellép a harmadik országok hasonló támogatásaival szemben, amennyiben azok saját vállalataik termékeit
az Unió piacán kívánják elhelyezni.
c) A kivitel korlátozása
A kivitel szabadsága, kivétel: alapvető és létfontosságú árucikkek kivitele, annak súlyos hiánya miatt. A
fegyverexportra, a kettős felhasználású termékekre és a mezőgazdasági termékekre is kiterjed a
korlátozás.
d) A behozatal korlátozása
Az EU kizárólagos hatáskörben dönthet arról, hogy bizonyos termékeknek az Unió területére történő
behozatalát korlátozza vagy megtiltja.
(A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban az EU protekcionista politikát folytat, így ezek a termékek
nem élveznek behozatali szabadságot.)
e) Kereskedelmi védintézkedések
Védintézkedéseket az Európai Unió kizárólag tisztességtelen, versenytorzító, piaci magatartások esetén
alkalmazhat. Az EU által alkalmazott négy védintézkedés:
 antidömping eljárás:
A dömping célja, hogy valamely terméket az EU-ba exportáló országban alkalmazott rendes
értékénél alacsonyabb áron értékesítsen. A rendes érték: amit az exportáló országban a normál
kereskedelmi forgalomban az áruért fizetnek. Az EB csak akkor alkalmazhat védintézkedést, ha
bebizonyosodik, hogy a dömping az EU területén kárt okoz. A dömpingellenes vám célja, hogy az
ilyen tisztességtelen kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társulást elriassza, továbbá, hogy
a vám kiszabásával minél inkább közelítse az áru értékét a származási országban alkalmazott piaci
értékhez.
 szubvencióellenes eljárás:
Az EU területére importált termékek, árucikkek közvetlen, közvetett termelési, szállítási vagy
exporttámogatásokban részesülnek azon államok részéről, ahonnan az export származik. Ha ennek
következtében a terméknek az exportára az EU területén alacsonyabb, mint a termelési ország
szerinti rendes ára, akkor szubvenció valósul meg. Az antiszubvenciós eljárás során többek között
kiegyenlítő vámok kiszabására van lehetőség. Itt is feltétel, hogy az EU területén, piacán kárt
okozzon.
 TBR eljárás (Trade Barriers Regulation):
Az EU-nak lehetősége nyílik az államok közötti kereskedelmet akadályozó harmadik államok
tevékenységével szembeni nemzetközi jogi jellegű fellépésre. (A TBR a szubvenció ellentéte, csak itt
az EU termékeire vonatkozik.) Korábban kontingensek, behozatali illetékek, védővámok, most
vitarendezési eljárás, kiegyenlítő vám.
 szürke zónás intézkedések:
Az ilyen megállapodásokban a külföldi vállalkozások önkéntesen korlátozzák az EU területére
termékeik behozatalát. (pl.: autógyártás, elektronika területe).
II.) Szerződéses eszközök

A tagállamok korábbi kereskedelmi szerződései, az Unió + 3. államok két-vagy többoldalú kereskedelmi
szerződései.
A szolgáltatások kereskedelme és a szellemi tulajdon kereskedelme

2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel vált az Unió kizárólagos kompetenciájává. Az
ilyen kérdések egyhangú döntéshozatalt kívánnak meg, ez vétójogot biztosít a tagállamok részére.
Az EP szerepe a közös kereskedelempolitikában:

A Lisszaboni Szerződés óta akítvabb szerep: 3. féllel kötött uniós megállapodást az EP-vel egyeztetni kell és
véléményét kérni (5 spec. eset) + egyetértés
2006 óta csak olyan megállapodásokat fogad el, amely emberi jogi klauzulát tartalmaz.
A közös kereskedelempolitika mint politikai eszköz

 értékrend kinyilvánítás
 gazdasági szankció
Elhatárolása az EU egyéb szakpolitikáitól

 A Lisszaboni Szerződésig fő cél a kereskedelmi akadályok fokozatos lebontása, a külkereskedelem
liberalizációja. A Lisszaboni Szerződés után az EU általános külpolitikai céljainak előmozdítását is.
A közös ker.pol. tágabb értelemben a gazdaságpolitika részének tekinthető (integrált
gazdaságpolitika nincs, mert a közös pénz bevezetésére még nem került sor az EU valamennyi
tagállamában).
 A mezőgazdasági politika része a mezőgazdasági cikkek nemzetközi kereskedelme és nem a
kereskedelempolitikáé.
 A fejlesztési politika célja a gazdasági és politikai kapcsolatok szorosabbra fűzése a baráti fejlődő országokkal
(volt afrikai, karib- tengeri és csendes-óceáni gyarmatok), ill. azok segítése.
39. A regionális politika
A regionális politika kialakulásának okai:

 Súlyos regionális eltérések a régi és az új tagállamok termelékenysége között --› komoly akadályt
jelenthetnek az Unió további gazdasági és politikai integrációja számára. A gyengébben teljesítő
régiók csökkenő vásárlóereje fékezheti a gazdasági növekedést az Unióban. Ez tartósan hosszú távon
visszavetheti a tagállamok és egyben az Unió gazdasági fejlődését.
 Az elszegényedett régiókból történő tömeges migráció falvakat népteleníthet el, tovább mélyítheti a
centrum-periféria ellentétet.
Regionális politika: azoknak a céloknak, eszközöknek és folyamatoknak az összessége, melyek a régiók

társadalmi és gazdasági kohézióját, strukturális tényezőit hivatott javítani.
Az európai regionális politika a tagállamok közötti pénzügyi szolidaritáson alapul. A redisztribúciós
rendszer keretében a gazdagabb tagállamok hozzájárulásai fejlesztési támogatásokként a szegényebb
tagállamok és régiók által lehívható támogatások formájában jelennek meg. Az uniós költségvetés
egyharmada a régiók felzárkóztatását szolgálja.
A régiók fejlettségbeli eltéréseit az érintett lakosság egy főre eső GDP-jében mérik. A fejlesztési
támogatásokra való jogosultság meghatározása is GDP-arányosan történik. Az EU Statisztikai Hivatala
kidolgozta a „statisztikai célú területi egységek nómenklatúráját” (NUTS). A NUTS-rendszer hierarchikus
beosztása három regionális (NUTS 1, NUTS 2, NUTS 3) szintet ismer – a tagállami szintet NUTS 0-ként
jelölik. Magyarország három NUTS 1 régióra osztható: Közép-Magyarország, Dunántúl, „Alföld és Észak”.
Kohéziós politika: a regionális politika része, célja az egyes elmaradott régiók felzárkóztatásának
elősegítése. A teljes régió, mint társadalmi-gazdasági egység összehangolt fejlesztésére összpontosít.
Megvalósításának forrása a Kohéziós Alap.
Kohéziós Alap: jogosultság uniós átlag 90%-a alatt, tagállamok. Olyan hosszú megtérülési idejű
projektek hozták létre, mint a körny.védelmi és infrastrukturálási beruházások, melyeket a nehéz
költségvetési helyzetben lévő államok rendszerint elhalasztanak.
Strukturális politika: a regionális politika másik területe, célja az egyes régiók meghatározott
strukturális nehézségeinek kiküszöbölése. Hanyatló gazdasági tevékenységről egy jövedelmező, innovatív
tevékenységre való áttérés segítése. Forrása a strukturális alapok.
Strukturális alapok – jogosulság uniós átlag 75%-a alatt, régiók
 Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA, 1975): Célja a gazd.-i és társ.-i kohézió előmozdítása, a
vállalkozás- és infrastruktúrafejlesztés, az innováció és az esélyegyenlőségi programok támogatás
útján.
 Európi Szociális Alap (ESZA, 1960): Célja a munkavállalói mobilitás és a munkaerő
alkalmazkodóképességének javítása. Támogatja a fiatal munkavállalók munkaerőpiaci integrációját
és a szakképzési programokat.
 Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA, 1962): Feladata, hogy
hozzájáruljon a mg-ból élők életszínvonalának javításához és átképzéséhez.
 Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE, 1999): Halállomány szerkezetátalakítási és
hatékonyságnövelési, fejlesztési feladatai.
Az európai regionális politika kialakulása, fejlődésének szakaszai

I. szakasz: Intézményesülés szerződéses jogalap nélkül
Kezdetben hiányzott a regionális poltika, az első 6 tagállam Európa legfejlettebb államai közé tartozott.
70-es évek: gazdasági recesszió, Egyesült Királyság, Írország csatlakozása, szegény iparvárosok,
mélyszegénység, túlcsordulás.
ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap) létrehozása, célja a Közösségen belüli egyenlőtlenségek
kiküszöbölése.
Nemzeti (kötött) kvóták.
II. szakasz: a formalizált regionális politika létrejötte

Déli bővítés (Görögország, Spanyolország, Portugália). Gazdasági együttműködés elmélyítése, kohézió
megjelölése az integráció új elveként. 2052/88/EGK rendelet: a regionális politika alapelvei:
 Koncentráció – a fejlesztési támogatásokat pontosan meghatározott prioritásokra, kevés csatornán át,
a leghátrányosabb helyzetű régiókba kell eljuttatni.
 Addicionalitás – a közösségi források nem lépnek a nemzeti támogatások helyébe, azaz a tagállami
támogatások szintje nem csökkenhet.
 Partnerség a Bizottság és az érintett tagállami/regionális hatóságban szereplők lehető legszorosabb
együttműködése a programok lebonyolításának valamennyi fázisában, az előkészítéstől az
ellenőrzésig.
Újabb alapelvek:
 arányosság,
 megosztott irányítás (Bizottság és tagállamok),
 egyenlőség (férfiak és nők),
 fenntartható fejlődés
80-as évek: költségvetési válság. Okai: mezőgazdasági politika túltermelésre ösztönöz, a déli államok
csatlakozása mg-i támogatásokat és regionális fejlesztési kiadásokat generál, a saját források nem nőttek,
számviteli szabályszerűtlenségekkel leplezték a költségvetés valós helyzetét.
Reformok:
Delors I. csomag célja a közösségi költségvetés finanszírozhatóságának megteremtése, az éves költségvetés
sikeres lezárása volt. A költségvetés finanszírozása érdekében egy új saját forrást vezetett be a bruttó hazai
termék (GNP) arányában. Javasolta a strukturális célokra fordítandó kiadások megduplázását és a
támogatandó fejlesztési területek, ún. prioritások leszűkítését. Előirányozta a strukturális kiadásoknak a
leghátrányosabb helyzetű régiókra történő koncentrálását. Közösségi Kezdeményezések (2002-2006):
 EQUAL: célja, hogy hozzájáruljon a munkaerőpiacon fellelhető egyenlőtlenségek kiküszöböléséhez
a munkavállalók, vállalkozók képzésével, átképzésével, valamint a diszkréció felszámolásával.
 LEADER+: a vidéki régiók fejlesztése érdekében a térség értékeinek jobb kihasználását,
termékeinek propagálását, versenyképességének növelését célozza.
 URBAN: a partnerség elve alapján az érintettek bevonásával zajló városfejlesztési projektek
támogatására, a városok fenntartható fejlődésének előzmozdítására.
 INTERREG: az egyes szomszédos régiók közötti együttműködés támogatásával kívánja
előmozdítani az Unió területi kohézióját.
Delors II. csomag:
 a közös mezőgazdasági politikára szánt kiadások csökkentek, a strukturális kiadások a kétszeresére
nőttek,
 4 fejlesztési területre koncentráltak: hátrányos helyzetű régiók, hanyatló ipari területek, hosszú távú
munkanélküliség, mg.-i területek,
 a déli államok nyomására létrehozták a Kohéziós Alapot, amely infrastrukturális fejlesztések
finanszírozására szolgált.
 1993-ban létrehozták a HOPE-t.
 Bajorország kezdeményezésére felállították a Régiók Bizottságát (tanácsadó testület).
A Delors csomagok helyreállították, ill. megteremtették a közösségi regionális politika működésének
feltételeit, javították annak hatékonyságát.
III. szakasz: Kohéziós jelentések

Agenda 2000 - politikai megállapodás, célja a közelgő keleti bővülésre tekintettel fokozza a közösségi
szakpolitikák hatékonyságát és pénzügyi stratégia rögzítését. Három előcsatlakozási eszköz:
 ISPA: célja a gazdasági és társadalmi kohézió elmélyítése környezetvédelmi és közlekedési
infrastruktúra beruházásokkal
 SAPARD: a fenntartható mg-i és vidékfejlesztési projektek támogatására, a közös mg-i politika alá
tartozó joganyag átvételének , alkalmazásának elősegítése
 PHARE: célja a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítése a piacgazdasági átmenethez
szükséges intézményfejlesztés, szakemberképzés támogatásával, beruházási és privatizációs
projektekkel Lenyelországban és Magyarországon
Új típusú regionális politika: koncentrált támogatás, decentralizált végrehajtás.
Az európai regionális politika három célkitűzése:

1) A konvergencia: a legszegényebb (az uniós átlag GDP 75%-a alatt teljesítő) régiók és az átlag GNI
90%-a alatt teljesítő tagállamok támogatása.
2) A regionális versenyképesség és foglalkoztatás: az érintett régiókban olyan beruházások
megvalósítása, mellyel a kérdéses régiók a vállalkozások, befektetők számára is vonzó befektetési
célponttá válnak.
3) Európai Területi Együttműködés: határmenti, transznacionális és interregionális kezdeményezések
keretében közös fejlesztések, tapasztalatcsere.
40. A mezőgazdasági politika alapelvei, fogalmai
A Közös Mezőgazdasági Politika célkitűzései:

1) mezőgazdasági termelés volumenének növelése
2) népesség megfelelő életszínvonalának elérése
3) piacok stabilizálása – kockázatos, ha ez nem sikerül a többi cél is veszélybe kerül (aszály-->nincs elég termék
v. túltermelés-->lenyomja az árat)
4) az ellátás hozzáférhetősége (egész európai integráció területén szabadon terjeszthető és értékesíthető európai
mg.-i áruk feltételezése)
5) elfogadható ár (szolgálni kell a fogyasztók érdekét, és biztosítani kell a magas színvonalú termék
megvásárlását megterhelés nélkül)
A Közös Mezőgazdasági Politika alapelvei:

1) egységes piac elve – minden olyan akadályt le kell bontani, amely a mg-i termékek szabad mozgásával
kapcsolatosan akadályt képez. Közös versenyszabályok, piacszervezési szabályok. Agrárpiaci rendtartás.
2) közösségi preferancia elve - az unió termékeit preferálja (export támogatás, lefölözés, mg-i termékek
nincsenek a GATT hatálya alatt)
3) pénzügyi szolidaritás elve (a többi szektor által megtermelt pénzt itt osztják szét)
az Unió államai kötelesek befizetni a mezőgazdasági pénzügyi alapba (Európai Mezőgazdasági Orientációs és
Garancia Alap - EMOGA)
Az EU agrárpiaci rendtartás
Európai mg-i politika szervezésének legfontosabb eszköze az egységes agrárpiaci rendtartás, mely
meghatározza az:
1) intervenciós árat
 a garantált ár meghatározása (Unió garantáltan megveszi a termelőtől a terméket, ha ez alá megy a piaci ár)
 célja: árak magas szinten való tartása --> ezzel termelésre ösztönözze a gazdákat/vállalkozókat.
2) határár vagy küszöbárat
 a legkedvezőtlenebbül termelő régió figyelembe vételével meghatározott egységes nagykereskedelmi ár
 minden esetben magasabb az intervenciós árnál
 ezen az áron lehet 3. országból az EU területére mg-i terméket behozni
 EU-s termékek előnybe részesülnek, védi a közösségi termelőket
 lehetősége van az EU-nak lefölözéseket érvényesíteni: importár és a küszöbár különbséget az importőr köteles
legyen az EU kasszájába befizetni
3) exporttámogatások rendszerét
 EU tagállamai / termelői a világ egyéb országaiba EU támogatásával bocsáthassák piacra termékeiket
 fordítva nem támogatja a 3. országok termékeit EU-ba
Lisszaboni Szerződés újításai: rendes jogalkotási eljárás, EB, EP és a Tanács rendelkezésére állnak lehetőségek a
mg.-i politika befolyásolására.
60-as évekre túltermelés a magasabb intervenciós árért, a lefölözésből nincs bevétel, közösségi pénzeket emészt föl.
Reformkísérletek:
 Sicco Mansholt: nem támogatná a kistermelőket, akik a túltermelésre játszanak, helyette a holdingokat
támogatná.
 Ray McSharry: csökkentették a felvásárlási árakat, a kiesett bevételeket közvetlen jövedelemtámogatással
pótolta. Áttérés az intenzív termelésről a külterjesebb termelésre.
 Agenda 2000: egységes területalapú kifizetések (a mezőgazdasági termeléstől függetlenül, de köteles a
megművelt területeket jó környezeti állapotban tartani).
 2004-2013: hosszú átmeneti időszak a közép-kelet európai országok termelőinek.
Pénzügyi finanszírozási keret (EMOGA) átalakulása:
 Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA)
 Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)
41. Az Uniós polgárság
EUMSZ. 20. cikk.

(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós
polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
(2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt
kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között:
a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;
b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági
választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan
harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel,
ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
d) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint
arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó
szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak.
Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel
és korlátozásokkal gyakorolhatók.
Az uniós polgárság fogalmát az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés vezette be. Eszerint a
tagállamok minden állampolgára egyben az Unió polgára is. Az uniós polgárság kiegészítő jellegű, tehát
nem lép a nemzeti állampolgárság helyére, csupán kiegészíti azt, többletjogokat biztosít.
A pótlólagos jogosultságok, amelyek az uniós polgárokat megilletik, a következők:
 szabad mozgás és tartózkodás joga (kivétel közrend, közbiztonság és közegészségügy)
 választójog az önkormányzati választásokon a tartózkodás helye szerinti tagállamban
 választójog az európai parlamenti választásokon a tartózkodás helye szerinti tagállamban
 diplomáciai és konzuli védelemhez való jog
 polgári kezdeményezéshez való jog
 petíciós jog
 az európai ombudsmanhoz fordulás joga
 az uniós intézményekhez való fordulás joga
 egyenlő bánásmódhoz való jog, a hátrányos megkülönböztetés tilalma
 az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférés joga
 és a személyes adatok védelme.
Az Uniós polgárságra vonatkozó bírósági ítélkezési gyakorlat:
Martinez Sala ügy:

 Az irodalom az EuB Martinez Sala-ü gyben hozott ítéletét tekinti biztató elő relépésnek (és egyben első
lépésnek) az unió s á llampolgá rsá g ö ná lló jogi tartalommal megtö ltése felé. Martinez Sala spanyol
á llampolgá r 1968 ó ta tartó zkodott Németorszá gban. Bá r nem dolgozott megszakítá s nélkü l, ú gy vélte, a
német á llampolgá rokkal azonos jogok illetik meg a gyermeknevelési tá mogatá s tekintetében. A német
ható sá gok elutasítá sá t egyrészt a Szerző désnek a munkavá llaló kö zö tti (a tagá llami hovatartozá s szerinti)
diszkriminá ció t tiltó 39. cikkére, valamint az unió s á llampolgá rsá gra hivatkozva tá madta meg.
 Az EuB a hö lgy unió s á llampolgá rsá gá bó l vezette le a fogadó orszá g á llampolgá raival való egyenlő elbá ná s
jogá t, hiszen má r évtizedek ó ta ott dolgozott.
Grzelczyk ügy:
 A francia á llampolgá rsá gú R. Grzelczyk egyetemi tanulmá nyokat folytatott Belgiumban. Az első há rom
évben sajá t maga á llta megélhetési, lakhatá si és tanulmá nyi kö ltségeit. Tanulmá nyai negyedik és egyben
utolsó évének megkezdésekor minimá lis létfenntartá si tá mogatá s, ú n. minimex irá nti kérelmet nyú jtott az
illetékes ható sá ghoz. A tá mogatá st elő szö r megítélték neki, majd megszü ntették annak folyó sítá sá t arra
hivatkozá ssal, hogy „az érdekelt diá kként beiratkozott EGK polgá r”. A Bíró sá g rendelkezésére á lló adatok
szerint az azonos kö rü lményekkel rendelkező , de belga á llampolgá rsá gú diá k jogosult lett volna a
tá mogatá sra, tehá t a tá mogatá s nyú jtá sá nak egyetlen akadá lya az a tény volt, hogy Grzelczyk nem belga
á llampolgá r.
 A Bíró sá g ismét kimondta, hogy az Unió valamely polgá ra, aki jogszerű en tartó zkodik a fogadó tagá llam
terü letén, aká r tanulmá nyok folytatá sa céljá bó l is, a kö zö sségi jog alkalmazá si kö rébe eső minden
helyzetben hivatkozhat a Szerző dés 6. cikkére, vagyis az á llampolgá rsá gon való megkü lö nbö ztetés
tilalmá ra. A diá kok szabad mozgá sá ra és tartó zkodá sá ra vonatkozó irányelv kimondta, hogy a
tartó zkodá si jog kedvezményezettjei nem vá lhatnak indokolatlan teherré a fogadó tagá llam kö ltségvetése
szá má ra, ennek érdekében a szabá lyozá s a tartó zkodá si jog feltételeként a diá koktó l megkívá nta, hogy
nyilatkozattal, vagy má s, azzal egyenértékű igazoljá k, hogy kielégítő anyagi fedezettel rendelkeznek
(konkrét ö sszeget ugyanakkor nem hatá rozott meg).
Baumbast-ügy:
 (gyermekek és nem unió s polgá r, ill. nem migrá ns munkavá llaló szü lő k tartó zkodá si joga) Itt egy kolumbiai
á llampolgá rsá gú asszony há zassá got kö tö tt a német á llampolgá r Baumbast ú rral az Egyesü lt Kirá lysá gban.
Az asszony idő sebb lá nya, Maria Fernanda Sarmiento kolumbiai á llampolgá r, a fiatalabb kö zö s gyermek,
Idanella Baumbast pedig német-kolumbiai kettő s á llampolgá r volt. A csalá d mind a négy tagja 5 éves
tartó zkodá si engedélyt kapott az Egyesü lt Kirá lysá gban, azonban az apa 3 év elteltével má r csak
alkalomszerű en keresett itt munká t és jellemző en nem unió s tagá llamokban dolgozott (Kíná ban). A csalá d
há za az Egyesü lt Kirá lysá gban volt, az anya is itt élt és a gyermekek is itt já rtak iskolá ba,
egészségbiztosítá suk azonban Németorszá gban volt, így az ilyen szolgá ltatá sokat ott vették igénybe. Az
apátó l a ható sá gok megtagadtá k a hatá rozatlan idejű tartó zkodá si engedélyt (teljes kö rű eü -i biztosítá s
hiá nyzik/nem kö zö sségi munkavá llaló ).
 A Bíró sá g az ará nyossá g elvére való hivatkozá ssal utasította el a má sodlagos jogban rö gzített
korlá tozá sokat, amik a tagá llamok jogos érdekeinek védelmét szolgá ljá k – ésszerű tlen anyagi terhet
jelentsenek unió s polgá rok a fogadó á llam szá má ra.
Chen és Zu ügy:
 M. L. Chen kínai á llampolgá r hat hó napos terhesen lépett be az Egyesü lt Kirá lysá g terü letére, majd É szak-
Írorszá gba (Belfastba) utazott, ahol megszü letett gyermeke, Catherine, akivel azó ta Walesben élnek. A
gyermek az észak-írorszá gi jogi szabá lyozá s szerint, a ius soli elve alapján megkapta az ír á llampolgá rsá got,
a britet viszont nem, mert Nagy-Britannia nem a ius soli elvét kö veti. Az anya á llandó tartó zkodá si engedély
kiadá sa irá nti kérelmét elutasítottá k.
 A Bíró sá g megá llapítható nak lá tta, hogy az É szak-Írorszá gba beutazá s célja egyértelmű en az volt, hogy
lehető vé tegye a gyermek szá má ra az ír á llampolgá rsá g, és kö vetkezésképpen azon jog megszerzését, hogy
az anya adott esetben gyermekével együ tt az Egyesü lt Kirá lysá g terü letén maradhasson, ebben azonban
nem talá lt kivetnivaló t, figyelemmel arra, hogy a nemzeti á llampolgá rsá g megszerzésének szabá lyozá sa a
tagá llamok hatá skö re (melyet a kö zö sségi jogra is figyelemmel kell gyakorolniuk). A Bíró sá g kimondta,
hogy az olyan tagá llami á llampolgá r helyzetét, aki a fogadó tagá llamban szü letett, és aki sohasem
gyakorolta szabad mozgá shoz való jogá t (vagyis nem hagyta el magá nak a tagá llamnak a terü letét, csupá n
azon belü l mozgott), nem lehet ezen egyetlen okná l fogva az olyan tisztá n belső helyzethez hasonlítani,
amely az illető á llampolgá rt megfosztja a fogadó tagá llamban a kö zö sségi jog személyek szabad mozgá sa és
tartó zkodá sa jogá ra vonatkozó rendelkezésekre való hivatkozá stó l. Ugyancsak megá llapította a Bíró sá g,
hogy a csecsemő - vagy kisgyermekkorban levő gyermek hivatkozhat a kö zö sségi jog á ltal szá má ra
biztosított szabad mozgá shoz és tartó zkodá shoz való jogá ra.
Garcia Avello ügy:
 Egy Belgiumban szü letett belga-spanyol kettő s á llampolgá rsá gú gyermek csalá dnevének meghatá rozá sá val
kapcsolatos. A belga szabá lyozá s értelmében ugyanis kettő s á llampolgá rsá g esetén a gyermekre a belga
névviselési szabá lyokat kell alkalmazni, és így az apa vezetéknevét (Garcia Avello) vehette fel, és nem tette
lehető vé azt, hogy a gyermek a spanyol szoká soknak és jognak megfelelő en az apa vezetéknevének első
elemébő l (Garcia) és az anya lánykori nevének első elemébő l (Werner) képzett vezetéknevet (Garcia
Werner) viselje.
 Dö ntés: Az ü gy legelő szö r is azt a kérdést vetette fel, hogy a kö zö sségi jog – és kü lö nö sen az unió s
polgá rsá gra vonatkozó rendelkezések – hatá lya alá tartozik-e a kérdés. A Bíró sá g megá llapította, hogy
Garcia Avello unió s polgá rként gyakorolja a szabad mozgá s jogá t, így megkü lö nbö ztetés mentes
bá ná smó dra jogosult. A névviselési szabá lyok meghatá rozá sa nem kö zö sségi hatá skö r, de a Bíró sá g –
korá bbi joggyakorlatá t idézve – megismétli, hogy e terü leten is a kö zö sségi joggal ö sszhangban kell a
tagá llamoknak a hatá skö reiket gyakorolniuk. Az egyenlő bá ná smó d elve megkö veteli, hogy a hasonló
helyzetben lévő személyeket ne ítéljék meg eltérő en, az eltérő helyzeteket pedig ne ítéljék meg azonos
mó don. A Bíró sá g arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy azok a belga á llampolgá rok, akik ezen felü l még egy
má sik tagá llam á llampolgá rsá gá val is rendelkeznek, nincsenek a csak belga á llampolgá rsá ggal rendelkező
személyekhez hasonló helyzetben, így nem alkalmazható k rá juk a belga szabá lyozá s alkalmazá sá t
megkö vetelő szabá lyok. E szabá lyokat a vezetéknevek á llandó sá gá ra és az integrá lá sra vonatkozó
célkitű zések sem igazoljá k.
Ruiz Zambrano ügy:
 Belgiumba érkezett feleségével és kisfiá val. Menekü lt stá tuszért folyamodtak a kolumbiai polgá rhá ború s
helyzetre tekintettel. A belga ható sá g elutasította kérelmü ket, és a visszakü ldés tilalmá ra vonatkozó an
zá radékot tartalmazott a végzés. Idő kö zben két gyermekü k szü letett még, akik a belga jog hontalansá g
elkerü lésére irá nyuló szabá lyainak kö szö nhető en belga á llampolgá rok lettek.
 A Bíró sá g ú gy talá lta, hogy a Szabad Mozgá s Irá nyelv (2004/38/EK), azaz má sodlagos kö zö sségi jog
rendelkezései nem terjednek ki Belgiumban a belga á llampolgá rsá gú gyerekekre és a harmadik orszá gbeli
csalá dtagjaikra, de az unió s polgá rsá gbó l fakadó jogá llá s megkö veteli, hogy engedélyezze a gyermek nem
tagá llami á llampolgá rsá gú szü leink az ott tartó zkodá st.
McCarthy ügy:
 A Bíró sá g ú gy talá lta, hogy egy kettő s á llampolgá r (brit/ír), aki egész életében az Egyesü lt Kirá lysá g
terü letén élt, nem á llt munkaviszonyban, ill. nem minő sü lt ö nfenntartó nak sem, nem hivatkozhat az unió s
jogra abbó l a célbó l, hogy a há zastá rsa ott tartó zkodá st nyerjen. Zambrano tesztet is elvégezték. McCarthy-
nak lehető sége van a csalá degyesítési jogá nak gyakorlá sá ra – hatá rok nélkü li Euró pa „polgá rsá gá nak”
koncepció já n nyugszik.
A 2004/38/EK (szabad mozgás) irányelv érvényesülése:

3 kategória
1. 3 hónapos időtartamig bárki szabadon utazhat és tartózkodhat egy másik tagállamban (érvényes személyi
igazolvánnyal vagy útlevéllel, egyéb adminisztrációs kötelezettség nincs).
2. 3 hónapnál hosszabb tartózkodás esetén: bejelentés (nem kötelező, de előírható és ajánlott eleget tenni),
a fogadó állam nyilatkozat alapján igazolást állít ki (nem engedély!), a nyilatkozatban kérheti a folytatott
gazdasági tevékenység igazolását és/vagy a tartózkodáshoz szükséges megfelelő anyagi fedezetet /eü.
biztosítást. Nem uniós állampolgár családtagnak kártyát állít ki, amely 5 évre érvényes. A nyilatkozat
valódiságát a hatóság nem ellenőrzi, de ha fény derül a valótanságra arányos és diszkrimináció mentes
szankcióval sújthat.
3. 5 év tartózkodás után huzamosabb tartózkodási jogot szereznek mind az uniós polgárok mind a nem
uniós családtagok. Nem érinti a folyamatosságot:
 egyszer 12 hónapot meg nem haladó távollét (fontos okból)
 kötelező katonai szolgálat
 évente max. 6 hónap távollét.
Ha egyszer megszerezték a jogot, csak egymás követő két éven át tartó távolléttel veszíthető el. Annak
érdekében, hogy az azon fogadó tagállam társadalmába való integrálódás valódi eszköze legyen, amely
tagállamban az uniós polgár tartózkodik, a huzamos tartózkodás jogát annak elnyerését követően nem lehet
feltételhez kötni. Kérelemre állítják ki a hatóságok a kártyát. Nem uniós polgároknak 10 évre.
10 év tartózkodás után csak imperatív közbiztonsági alapon utasítható ki az uniós polgár, a végrehajtástól
számított 3 éve múlva lehetővé kell tenni a visszatérést.
Singh ügy:
 Az indiai á llampolgá rsá gú Surinder Singh ú r 1982-ben ö sszehá zasodott egy brit á llampolgá rsá gú hö lggyel.
A pá r 1983 és 1985 kö zö tt Németorszá gban élt, ahol Singh asszony részá llá sú munkavá llaló ként dolgozott.
Ezt kö vető en a hö lgy férjével együ tt kívá nt visszatérni az Egyesü lt Kirá lysá gba. Az ü gy kapcsá n az a kérdés
merü lt fel, hogy Singh ú r a kiutasítá sá t elkerü lendő hivatkozhatott-e a kö zö sségi jogra. A nemzeti bíró sá g
tisztá n angol jog alá tartozó nak ítélte a tényá llá st. Az EuB kimondta, hogy „egy olyan tagá llami á llampolgá r
há zastá rsa, aki egyszer má r hivatkozott a szabad mozgá s jogá ra, majd visszatér sajá t tagá llamá ba, legalá bb
olyan jogokat élvez a belépés és tartó zkodá s szempontjábó l, mint amelyeket a kö zö sségi jog szerint akkor
élvezne, ha a há zastá rs egy má sik tagá llamba menne és telepedne le. Nem való színű , hogy egy unió s polgá r
egy má siktagá llamban vá llalna munká t, ha attó l kellene tartania, hogy a nem unió s polgá r hozzá tartozó nem
térhet vissza. Ez korlá tozná a munkavá llá s szabadá gá t”.
Akrich ügy:
 Marokkó i férfi, amikor megérkezik Nagy-Britanniába a Tescoban szinte azonnal lop. Ennek
eredményeképpen a brit ható sá gok kiutasítjá k az orszá gbó l. Idő kö zben a vízuma is lejá r az illető nek. Akrich
a kiutasítá s után visszaszö kik Nagy-Britanniá ba, ahol talá lkozik egy nő vel, egymá sba szeretnek, és
igyekeznek megtartani a kapcsolatukat. Ú gy hatá roznak, hogy a nő Írorszá gban fog munká t vá llalni fél évig,
a férje is utá naszö kik, majd fél év után jelentkeznek a brit hatá ron, hogy a nő hazatérő brit á llampolgá r, aki
kü lfö ldö n vá llalt munká t, és most szeretnének mint há zastá rsak belépni Nagy-Britannia terü letére. Akrich -t
viszont nem akarjá k beengedni.
 Az Euró pai Bíró sá g kimondja, hogy a belső piac jogá t sértené, ha a kü lfö ldi munkavá llaló k, ha kü lfö ldö n
alapítanak csalá dot, utá na nem kö ltö zhetnének haza csalá djukkal. Ez a munkavá llaló k szabad á ramlá sá t
akadá lyozná á ltalá ban. Biztosítani kell az ilyen típusú csalá dok egyben tartá sá t. Az Euró pai Bíró sá g azt is
kimondja, hogy a 4 alapszabadsá got lehet korlá tozni, de Nagy-Britanniának bizonyítania kell, hogy az
adott ü gyben a há zassá g érdekhá zassá g.
 Elő zetes jogszerű tartó zkodá st írt elő egy tagá llam terü letén!
Metock ügy:
 Az eset négy harmadik orszá gbeli polgá rra vonatkozott, akinek az ír ható sá gok elutasítottá k a politikai
menedékjog elnyerésére irá nyuló kérelmét, noha írorszá gi tartó zkodá suk alatt, mindannyian való s
há zassá got kö tö ttek, az orszá g terü letén dolgozó , ill. ott jogszerű en tartó zkodó , de má s tagá llami
honossá ggal bíró polgá rokkal. A há zassá gkö tést kö vető en tartó zkodá si engedélyért folyamodtak, arra
hivatkozá ssal, hogy unió s polgá rok há zastá rsai. E kérelmü k azonban ismételten elutasítá sra talá lt azon az
alapon, hogy nem teljesítették az ír szabá lyozá s szerint rö gzített “egy má sik tagá llamban tö rténő elő zetes
jogszerű tartó zkodá s kö vetelményét”. Ennek kö vetkeztében, eltiltottá k ő ket a kereső tevékenység
végzésétő l, ső t egyikü ket ki is utasítottá k a tagá llam terü letérő l, erő sen gá tolva ezzel csalá di életü k
akadá lytalan folytatá sá t.
 A Bíró sá g itt felü lírta az Akrich dö ntést az irányelv kiterjesztő értelmezését kö vetve (eltö rö lte, hogy szü kség
van az elő zetes jogszerű tartó zkodá sra egy tagá llamban). A szabad mozgá s jogá val élő unió s polgá r
harmadik orszá gbeli há zastá rsa, aki az irá nyelv értelmében az unió s polgá rt kíséri, vagy hozzá csatlakozik,
hivatkozhat ezen irá nyelv kedvezményes rendelkezéseire a há zassá gkö tés helyétő l, idejétő l, illetve a
há zastá rsnak a fogadó tagá llamba való érkezése kö rü lményeitő l fü ggetlenü l.
Jia ügy:
 Az ü gy egy kínai á llampolgá rsá gú hö lgy, bizonyos Yujing Jia vonatkozá sá ban merü lt fel, akinek német
á llampolgá rsá gú menye, csalá djá val Svédorszá gban telepedett le ö ná lló vá llalkozó i tevékenység folytatá sa
céljá bó l. Jia asszony a letelepedésü ket kö vető nyolc évvel Svédorszá gba utazott, hogy meglá togassa
csalá djá t, így részére a svéd ható sá gok 90 napos turistavízumot á llítottak ki. Turistavízumá nak lejá rtá t
megelő ző en a hö lgy á llandó tartó zkodá si engedélyért folyamodott, arra hivatkozá ssal, hogy unió s polgá r
csalá dtagja. A bevá ndorlá si hivatal kérelmét visszautasította azon az alapon, hogy nem bizonyította
megfelelő en anyagi fü ggő ségét. Az Euró pai Unió Bíró sá ga elő zetes dö ntéshozatali eljá rá sá ban, tö bbek
kö zö tt arra a kérdésre kívá nt vá laszt adni, miszerint az unió s jog a fent hivatkozott Akrich-ítélet fényében
vajon arra kö telezi-e a tagá llamokat, hogy a tartó zkodá si engedély kiadá sá t egy harmadik á llam
á llampolgá rsá gá val rendelkező szá má ra, aki a szabad mozgá s jogá val élő unió s polgá r csalá dtagja, egy
má sik tagá llamban való elő zetes jogszerű tartó zkodá s feltételéhez kö ssék.
Szociális ellátásért folyamadás kérdése:

Szociális ellátás:
A kereső tevékenységet folytató személyeket már a tevékenységük megkezdésétől megilleti az egyenlő
elbánás joga a szociális ellátások terén.
Az inaktív családtagokat differenciált szabályozás:
 3 hónapig: semmilyen ellátás.
 3 hó és 5 év között: addig maradhatnak, „amíg nem jelentenek indokolatlan terhet a fogadó állam
számára”, és „elég anyagi fedezettel rendelkeznek”, tehát korlátozott. Ameddig a tartózkodási jog
kedvezményezettjei nem jelentenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási
rendszerére, nem lehet őket kiutasítani. Ennél fogva a kiutasítási intézkedés nem lehet a szociális
segítségnyújtási rendszer igénybevételének automatikus következménye. A fogadó tagállamnak
vizsgálnia kell, hogy átmeneti nehézségekről van-e szó, és figyelembe kell vennie a tartózkodás
időtartamát, a személyes körülményeket és a támogatás összegét, hogy megítélhesse, hogy a
kedvezményezett indokolatlan terhet jelent-e a szociális segítségnyújtási rendszerre, és hogy
kiutasítsák-e. A Bíróság által meghatározott munkavállalókkal, önálló vállalkozókkal és
álláskeresőkkel szemben nem lehet kiutasítási intézkedést hozni, kivéve közrendi vagy közbiztonsági
okokból.
 5 év után ugyanaz, mint az állam saját polgárai számára.
Trojani ügy:
 (A szociá lis ellá tá sért folyamodá s kérdése az unió s polgá rsá g kapcsá n – gazdasá gilag inaktív személyek) A
Bíró sá ghoz fordult elő zetes dö ntéshozatal irá nti kérelmével Belgium, hogy Michel Trojani és a Centre public
d’aide sociale de Bruxelles (CPAS) kö zö tt folyamatban lévő eljá rá sban tisztá zzá k a személyek mozgá sa
keretében a szociá lis jutatá shoz való jog egyes kérdéseit, így a 90/364/EGK irá nyelv alkalmazá sá t. Az
érintett személy egy má sik tagá llamban természetbeli juttatá s fejében végzett munká t egy fogadó ban és
létfenntartá si tá mogatá sért folyamodott a belga ható sá gokhoz, azzal az indokkal, hogy havonta 400 euró t
fizessen a szociá lis szá lló n, amelyet a tá mogatá s révén lehető sége lenne elhagyni. Kérdés, hogy hivatkozhat-
e egybő l az egyenlő bá ná smó d kö vetelményére, de annak feltétele a tagá llam terü letén való jogszerű
tartó zkodá s.
 Belgium megkü lö nbö ztetést való sít meg a Bíró sá g dö ntése szerint. Habá r a tagá llamok megtehetik,
hogy a gazdasá gilag inaktív unió s polgá rok tartó zkodá si jogá t az elégséges anyagi fedezet meglététő l teszik
fü ggő vé, ebbő l nem kö vetkezik, hogy az ilyen személyek fogadó tagá llamban való jogszerű tartó zkodá suk
sorá n nem részesü lhetnek az alapelvként meghatá rozott egyenlő bá ná smó dban.
Bidar ügy:
 (A szociá lis ellá tá sért folyamodá s kérdése az unió s polgá rsá g kapcsá n – diá kok) A Londonban tanuló francia
diá k, Dany Bidar ü gyében (C-209/03) hozott dö ntés messzemenő kö vetkezményekkel já rhat minden diá k
szá má ra, aki saját á llamá n kívü l folytatja tanulmá nyait. Bidar 2001 szeptemberében fordult diá khitelért
Ealing vá ros ö nkormá nyzatá hoz, miutá n felvették a University College of Londonba. Ealing megtagadta a
kö lcsö nt, azzal az indoklá ssal, hogy nem elég, hogy ha a diá k abban az á llamban van bejelentve, de
„letelepü lt” („settled”) stá tussal is kell rendelkeznie. Az angol tö rvények viszont nem teszik lehető vé
kü lfö ldi diá kok szá má ra ennek a stá tusnak az elnyerését. Bidar beperelte Ealinget, arra hivatkozva, hogy az
ö nkormá nyzat dö ntése megsérti az EK-szerző dés nemzeti alapon való megkü lö nbö ztetést tiltó cikkelyét.
 Az angol bíró sá g az Euró pai Bíró sá ghoz utalta az ü gyet, amely ú gy dö ntö tt, hogy az EK vonatkozó cikkei
alapjá n egy má s tagá llambó l szá rmazó diá któ l egy á llam nem tagadhatja meg azokat a tá mogatá sokat,
melyeket sajá t polgá rainak juttat. A megélhetési kö ltségek fedezésére szolgá ló hallgató i tá mogatá ssal
kapcsolatosan a tagá llam megkö vetelheti az integrá ció bizonyos foká nak meglétét, tehá t elviekben
elfogadható , mégis, ha a kérdéses szabá lyozá s teljesen kizá rja annak a lehető ségét, hogy má sik tagá llam
á llampolgá ra diá kként megszerezze e jogá llá st, ö sszeegyeztethetetlen a diszkriminá ció tilalmi cikkel.
Collins ügy:
 (A szociá lis ellá tá sért folyamodá s kérdése az unió s polgá rsá g kapcsá n – á llá skereső k) Az á llá skereső kre
vonatkozik, tehá t, akik korá bban má r gazdasá gi tevékenységet végeztek vagy ilyen szá ndékkal érkeztek ide
a Bíró sá g a munkaerő piaccal fenná lló való di kapcsolatot kö vetelhet meg, amely azonban idő vel
meglazulhat. Egy amerikai-ír kettő s á llampolgá r esete, aki az Egyesü lt Kirá lysá gba kö ltö zö tt, hogy ott
munká t talá ljon, és visszautasítottá k a munkakeresési tá mogatá sra vonatkozó kérelmét azon az alapon,
hogy szoká sos tartó zkodá si helye nem az Egyesü lt Kirá lysá gban van.
 A Bíró sá g arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy a hosszú idejű tá vollét elégségesnek bizonyult a tagá llam
munkaerő piacá val korá bban fenná lló , amú gy is laza kapcsolat felbomlá sá hoz, így ú gy kell tekinteni, mint,
aki elő szö r keres munká t a tagá llam terü letén. A Bíró sá g egyébként elismerte itt is, hogy az egyenlő
bá ná smó d kö vetelményét az á llá skereső kre ugyanú gy ki kell terjeszteni, ennek korlá tja, hogy csak a
munkaerő piaccal való való di kapcsolat esetén tartja fenn ezeket.
Dano ügy
 A jogvita tá rgyá t a romá n á llampolgá rsá gú Elisabeth Dano és fia, Florin részére igényelt szociá lis ellá tá sok
megtagadá sa képezte. Az ítéletben a Bíró sá g kimondta, hogy egy tagá llam nem kö teles má s tagá llamok
á llampolgá rai szá má ra biztosítani azt a szociá lis alapellá tá st, amelyeket sajá t á llampolgá rainak biztosít,
abban az esetben, ha a kü lfö ldi á llampolgá rok nem teljesítik az Unió polgá rainak és csalá dtagjaiknak a
tagá llamok terü letén tö rténő szabad mozgá shoz és tartó zkodá shoz való jogá ró l szó ló irá nyelv feltételeit.
 Elisabeth Dano 2010 ó ta él Németorszá gban fiá val. Az orszá gba munkakeresési szá ndék nélkü l érkezett,
élelmezésü krő l és lakhatá sukró l lá nytestvére gondoskodott. A lipcsei munkaü gyi kö zponthoz benyú jtott,
megélhetési ellá tá sra, szociá lis segélyre igényü ket a kö zpont elutasította. A dö ntés elleni bíró sá gi
felü lvizsgá lat sorá n a felperes az egyenlő bá ná smó d elvére hivatkozva kívá nta elérni, hogy elrendeljék
szá má ra a német á llampolgá roknak já ró szociá lis juttatá sok és ellá tá sok nyú jtá sá t.
 A Bíró sá g megerő sítette, hogy a személyek szabad mozgá sá bó l eredő jogosultsá gok kizá ró lag a gazdasá gilag
aktív, valamint a „kellő forrá sokkal” rendelkező unió s polgá rokat illetik meg, a tagá llamok nem kö telesek az
ezen kategó riá kba nem eső unió s polgá rok szá má ra minimá lis szociá lis ellá tá sokat sem nyú jtani, az
irá nyelv értelmében a fogadó orszá g szociá lis ellá tó rendszerét má s tagá llamok á llampolgá rai csak az arra
való kifejezett jogosultsá g fenná llá sa esetén vehetik igénybe;
 a rá szorultsá gi alapon megítélt szociá lis alapellá tá sok „kü lö nleges, nem já rulékalapú pénzbeli
juttatá soknak” minő sü lnek, amelyek odaítélési feltételeinek meghatá rozá sa tagá llami jogkö rbe tartozik;
 az egyenlő bá ná smó d elvére való hivatkozá snak akkor van jogalapja, ha az unió s polgá r vagy csalá dtagjai
rendelkeznek az adott tagá llamban az unió s jogbó l eredő tartó zkodá si joggal;
 az ü gyben szereplő á llampolgá rok nem rendelkeztek a fogadó tagá llamban tartó zkodá si joggal, ugyanis a 3
hó napot meghaladó , de 5 évet el nem érő idő szakban nem teljesítették az irá nyelv á ltal meghatá rozott
tartó zkodá si feltételek egyikét sem; Dano nem folytatott kereső tevékenységet, nem keresett munká t a
fogadó tagá llamban, illetve az elvá rt sajá t forrá sokkal sem rendelkezett;
 nem ellentétes az a nemzeti szabá lyozá s, amely kizá rja má s tagá llamok á llampolgá rait bizonyos
„kü lö nleges, nem já rulékalapú pénzbeli ellá tá sokbó l”, noha ezeket az ellá tá sokat biztosítjá k az azonos
helyzetben lévő sajá t á llampolgá rok szá má ra, amennyiben a má s tagá llamok ezen á llampolgá rai nem
rendelkeznek az irányelv alapjá n tartó zkodá si joggal a fogadó tagá llamban”

EUjog ZV

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

EUjog ZV

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

HEJ EU jog záróvizsga vázlat – 2016.

AZ EU, MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET:

A. Terület = Ebben a vonatkozásban az EU megegyezik az alapító tagállamok területének

ÁLLAM EURÓPAI UNIÓ

AZ EU NEMZETKÖZI JOGI SZEMÉLYISÉGE:

Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az EURATOM.

AZ EU NEMZETKÖZI SZERVEZETI TAGSÁGA

EUMSZ. 221. cikk

A diplomáciai képviselet ellátása a Bizottság feladatkörébe tartozik.

Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) az EU diplomáciai testülete, 2011-ben jött létre az EB és a

Az Eu az alábbi tevékenységeket végzi elsősorban a világ különböző helyszínein:

AZ ALAPTÖRVÉNY ’E’ CIKKÉNEK ÉRTÉKELÉSE

Ez a klauzula az Alaptörvényben az alábbi szöveggel jelenik meg:

A BELSŐ JOG ÉS AZ UNIÓS JOG VISZONYA

Itt említeni kell az Internationale Handelsgesellschaft és a Solange I.- II. ügyeket:

Annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon a közösségi jog a TAGÁLLAMI

SOLANGE I: német Alkotmánybíróság: AMÍG az EU parlamenti képviselőket nem közvetlenül választják

magyar tényezők főbb szerep az intézmények közötti viszonyban

Az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való kormányzati részvétel:

Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés (EGK)

Főbb döntéshozatali és intézményi reformok:

Az első bővítés (1973)

A megvalósult integrációs intézmények erősen hasonlítanak a tagállamok legfőbb jogalkotási, végrehajtási

A kilencvenes években új elmélet, a liberális kormányközi megközelítés jelent meg. Legkiválóbb

Az EUSz 3. Cikk alapján az integráció céljai az alábbiak:

Az alapvető értékek tagállami megsértése esetén két eljárás van:

Maastricht – alapelvi szintű elvárások

Szakbizottságok: Szakmai előkészítő munka, plenáris ülések előkészítése, jogalkotási javaslatok

Demokrácia-deficit és európai parlamentarizmus: az uniós polgárok politikai értelemben nem képesek az

Az EB működése: az EB az Európai Unió intézményrendszerében az Unió akaratát, érdekeit, politikáját

Az Európai Unió Bírósága

A Törvényszék foglalkozik - a Lisszaboni szerződés óta – a jogalkotási aktusok jogszerűségének

A Közszolgálati Törvényszék hatásköre arra terjed ki, hogy

A bírósági eljárásoknak két alapvető kategóriáját különböztethetjük meg:

Az európai munkaadók, munkavállalók és más érdekcsoportok az Európai Gazdasági és Szociális

Ügynökségek: az EU ügynökségei az uniós intézményektől független, önálló jogi személyiséggel

Az előzetes döntéshozatali eljárás: annak a kompromisszumos megoldásnak a szükségszerű

Az alábbi tárgykörben lehet előzetes döntést kérni az EuB-tól:

Nem kötelező az előzetes döntéshozatali eljárás megindítása:

A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás: A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége

A semmisségi eljárás keretében megtámadható aktusok:

A keresetindítására jogosultak köre:

A közvetlen és személyes érintettséget az ún. Plaumann- teszt segítségével tisztázhatjuk.

A keresetindításra jogosultak köre:

1 befejezett magyar kezdeményezésű eljárás: Magyarország kereseti kérelmére megsemmisítették az EK

A Bizottság által tagállamok jogsértés miatt indított eljárás:

Egy nemzetközi szervezet szupranacionalitását a következőkben ragadhatjuk meg: A szervezet

Az Európai Unió jogrendszere sajátos, sui generis jogrend.

1957 EGK – nemzetközi szerződés, amit 6 állam kötött.

Az uniós jog szupremáciája:

A hatáskör-átruházás elvének értelmében az EU kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott

Az uniós hatáskörök fajtái:

Szükséges hatáskör-az ún. rugalmassági klauzula (EUMSZ 352. cikk)

Az uniós hűség elvének gyakorlati megvalósulása: közvetett hatály elve.

A tagállami kárfelelősség feltételei:

Az EuB a Brasserie du Pécheur és a Factortame ügyekben általános érvénnyel leszögezte, hogy a

Fennáll az állam kártérítési felelőssége, ha a nemzeti törvényhozás felelős a jogsértésért, ha:

A teljes közösségi joganyag acquis communautaire (= közösségi vívmányok) megnevezést viseli. Az

Elsődleges (primer) jogforrások:

Másodlagos jogforrásoknak nevezzük az uniós intézmények jogalkotó tevékenységek során született

Rendes jogalkotási eljárás:

Egyenlő bánásmód elve:

Állampolgárságon alapuló (EUMSZ 18. cikk)