................

JOSEE ERNST

EGY T E O L Ó G U S P O R T R É J A
A harm adik evangélium és az Apostolok Cselekedetének
szerzője az első rangos keresztény író. Lukács m int
történész az üdvtörténet bemutatója, és m in t tehetséges
elbeszélő, az evangélium hirdetője. K iindulási pontja az
egyház, de a világhoz való közelsége is tapintható, am i
különös hangsúlyt kölcsönöz elbeszéléseinek.
JosefErnst lehetővé teszi, hogy az olvasó bepillantson
Jézus Krisztus örömhíre e nagy tanújának, Lukácsnak
a gondolkodásába, hitébe ésfelfogásába. A z üdvösség­
történet úgy jelenik meg, m in t az egyház teológiai helye.
A z egyház világi és szellemi arca, a p o litika i világhoz
való viszonya, valam int a keresztény közösségek
szociális problém ái is megelevenednek. A Krisztus-kép
megrajzolása — továbbá Isten- és emberképe —
rávilágítanak Lukács teológiai profiljára.
A z így bem utatott teológusportréjobban megérteti
velüitk az egyes perikópákat, melyek az egyházi év
liturgikus rendjében —fő kén t a C évben —szerepelitek.
A z olvasmányos rend m utatói pedig lehetővé teszik
a gyors tájékozódást.

JosefErnst professzor 1926-ban született. 1952-ben

szentelték pappá. 1967-ig a lelkipásztorkodásban
dolgozott, 1968-tólpedig a paderborni egyetem teológiai
fakidtásán a z újszövetségi teológia és exegézis professzora
volt egészen nyugdíjba vonulásáig.

ISBN 97 8-963-662-353-1

www.kairosz.hu
2800 Ft
 Josef Ernst

LUKÁCS
Egy teológus portréja

<A!ROSZ

KAIROSZ KIADÓ, 2010

 K airosz B ibliai Tanulmányok 1

S orozatszerkesztő:
Kocsi György

A MŰ EREDETI CÍME:
Josef Ernst, Lukas; Ein theologisches Portrait, Patmos Verlag
Düsseldorf, l.A uflage, 1985.
ISBN 3-491-77627-9

© Josef Ernst
© Kairosz Kiadó, 2010

F ordították:
1.-6.2.9. Kocsi György
7.-10.2.6. Friesz Enikő
10.3.-12. Horváth Cecília

A mutatókat és az irodalomjegyzéket összeállította :

Kocsi György

A fordítást az eredetivel egybevetette és ellenőrizte:

Friesz Enikő

F edélterv:
Őri Kiss István

ISBN 978 963 662 353 1

A kiadásért felel
Bedő György,
a Kairosz Kiadó igazgatója
1134 Budapest, Apály u. 2/b.

N yomdai előkészítés:
Szalai László
N yomás és kötészet :
A.D.2001 Nyomda, Győr
Felelős vezető: Illés Zoltán
 ELŐSZÓ AZ ÚJ SOROZATHOZ

A Kairosz Kiadó új sorozatot indított 2010-ben

Bibliai Tanulmányok címmel, hogy a magyar olvasó-
közönséghez a maga lehetőségeivel közelebb hozza a
Szentírást. E sorozatban olyan könyveket kívánunk meg­
jelentetni, melyek alkalmasak arra, hogy megszerettessék
velünk a könyvek könyvét, és segítsenek elmélyülni meg­
ismerésében. A sorozatot Josef Emst kiváló paderborni
újszövetséges bibliatudós Lukács - egy teológus port­
réja című könyvével kezdjük, minthogy ebben az egy­
házi évben főként Lukácsot olvassuk. Második kötetként
Gerhard Lohfink Jézus utolsó napja című könyve követ­
kezik - még az idei nagyböjt folyamán. Josef Ernst evan­
gélistákról és Keresztelő Szent Jánosról írt könyveit 2011
végéig szeretnénk folyamatosan megjelentetni.
A II. Vatikáni Zsinat a Szentírás tanulmányozását a
„hittudomány lelkének” nevezi (Dei Verbum 24. pontja).
Sok Bibliát értelmező könyv lát napvilágot több neves
magyar kiadótól, ami nagyon örvendetes. Ezt a színes kí­
nálatot kívánjuk mi is gazdagítani a magunk szerény esz­
közeivel. Reméljük, hogy ez az új sorozat is megtalálja az
utat az olvasókhoz, és köteteit szívesen fogadják és for­
gatják. Kiadványainkkal segíteni szeretnénk a lelkipász­
torkodó papságnak, a teológus hallgatóknak, de minden
Biblia iránt érdeklődőnek is.
Kocsi György
sorozatszerkesztő

5
 TARTALOM

1. A Lukács-evangélium szerzője ................ 15

2. Az evangéliumból irodalom le sz .............. 32
3. Lukács, a történész ................................... 43
4. Lukács, az elbeszélő.................................. 55
4.1. Jézus gyermekkoráról szóló elbeszélések.... 56
4.2. A szenvedéstörténet elbeszélése ................. 61
4.3. A példabeszédek elbeszélései ..................... 66
5. Lukács az egyház és a világ között.......... 74
5.1. Az üdvtörténet mint az egyház
teológiai helye ............................................ 75
5.2. Az egyház és az egyházi hivatal................. 78
5.3. Az egyház és János tanítványai .................. 86
5.4. Izrael és az egyház...................................... 88
5.5. Az egyház és a misszió............................... 90
5.6. Az egyház világi és szellemi arculata......... 93
5.7. Összegzés ................................................... 95
6. Lukács és a politikai világ........................ 99
6.1. A politikai apologetika Lukács
evangéliumában........................................ 100
6.1.1. Lk 3,10-14: A Keresztelő prédikációja
a köztisztviselőknek.................................. 100
6.1.2. Lk 3,19k: A Keresztelő lefogása és
kivégzése .................................................. 102

7
 Lk 9,7-9; 23,6-12: A Heródesröl
szóló szövegek.................................. 103
Lk 19,38: Jézus éljenzése
a jeruzsálemi bevonulásakor............. 104
Lk 20,20-26: Szabad-e adót fizetni
a császárnak? .................................... 104
Lk 22,66-71: Kihallgatás a főtanács
e lő tt................................................... 105
Lk 23,14k.20.22: Jézus Pilátus előtt ... 106
Pilátus szerepe a lukácsi
szenvedéstörténetben......................... 106
Politikai apologetika az apostolok
cselekedeteiben.................................. 108
ApCsel 10,1-48: Kornéliusz, római
százados megtérése............................ 108
ApCsel 13,4-13: Sergius Paulus
prokonzul megtérése Páfoszban ........ 109
ApCsel 16,11-40: Pál apostol
működése Filippiben ......................... 110
ApCsel 17,1-9: Pál apostol működése
Tesszalonikában................................. 111
ApCsel 18,12-17: Gallio - korin tusi
prokonzul - elismeri Pált és
missziójának törvényességét ............. 111
ApCsel 22,1-21: Pál római
polgárjogára hivatkozik..................... 112
ApCsel 24,22k: Pál a római törvény
védelme alatt...................................... 113
6.2.8. ApCsel 25,1-12.13-27; 26,1-32:
Pál cezáreai fogsága ................................. 114
6.2.9. Összegzés ................................................. 115
7. Lukács és a szociális kérdés.................... 117
7.1. Lk 1,46-55: Mária Magnificatja............... 118
7.2. Lk 6,20-26: A boldogságmondások
és jaj kiáltások a hegyi beszédben ............. 121
7.2.1. A boldogságmondások.............................. 122
7.2.2. Ajajkiáltások............................................ 123
7.2.3. A lukácsi értelmezés ................................. 125
7.3. Lk 12,13-34: Kapzsiság vagy
alamizsnálkodás........................................ 128
7.3.1. A kapzsiság ellen ...................................... 132
7.3.2. Az e világi életbiztosítások ellen.............. 133
7.3.3. Az alamizsna ............................................ 133
7.4. Lk 14,15-24: A szegények,
nyomorékok, vakok és bénák, mint
a lakoma vendégei .................................... 135
7.5. Lk 16,1-31: példabeszédek
a birtoklásról és a gazdagságról................ 136
7.5.1. Lk 16,1-13: Példabeszéd az okos
intézőről és igék a pénz helyes
használatáról ..................................... 137
7.5.2. Lk 16,14-18: Jézus ítélete
a farizeusokról és igék a törvényről
és a válásról .............................................. 143
7.5.3. Lk 16,19-31: Példabeszéd
a dúsgazdagról és a szegény Lázárról ...... 144

9
7.6. Lemondás a tulajdonról és Jézus
követése .................................................... 150
7.6.1. Lk 5,27-32: Lévi meghívása.................... 150
7.6.2. Lk 5,1-11: Az első tanítványok
meghívása................................................. 150
7.6.3. Lk 18,18-30: A gazdag iljúról szóló
elbeszélés.................................................. 151
7.6.4. Lk 14,22-35: A követésről szóló
beszéd ....................................................... 153
7.7. A »gazdag - szegény és
az alamizsna« témája az apostolok
cselekedeteiben......................................... 155
7.7.1. ApCsel 2,42-47: A fiatal közösség élete .... 156
7.7.2. ApCsel 4,32-37: Az ősegyház
vagyonközössége ....................................... 157
7.8. Összegzés ................................................. 161
8. Lukács Krisztus-képe............................. 165
8.1. A Lukács-evangélium
fennségcímeinek krisztológiája ................ 165
8.2. A lukácsi Krisztusról szóló igehirdetés
alapvonásai ............................................... 166
8.3. Jézus képének messiási és prófétai
vonásai ...................................................... 169
8.4. Jézus, az üdvözítő..................................... 173
8.5. Összefoglalás ............................................ 174
9. Lukács Isten-képe................................... 176
9.1. Isten és az üdvösség története.................... 176
9.2. Az Atyaisten jósága és emberszeretete..... 180

10
9.3. Az Isten és Jézus Krisztus atyja................ 181
9.4. Lukács és a természetes
teológia ..................................................... 182
9.5. Összefoglalás............................................ 183
10. Az ember Lukács felfogása szerint ........ 185
10.1. A bűnös ember és a megbocsátó Isten ....... 186
10.1.1. Lk 7,36-50: Jézus és a bűnös asszony...... 186
10.1.2. Lk 15,1-32: Isten aggódása
az eltévelyedtek és elveszettek m iatt........ 190
Lk 15,4-10: Példabeszéd az elveszett
bárányról és az elveszett drachmáról........ 191
Lk 15,11-32: Példabeszéd az apáról,
aki örül elveszett fia megtérésének........... 192
10.1.3. Lk 19,1-10: Jézus a vámos Zakeus
házában..................................................... 198
10.1.4. Az üdvösség meghirdetése
és a bűnbocsánat....................................... 201
10.1.5. Összegzés ................................................. 204
10.2. Az ember a beteljesedésben
és a személyes halál.................................. 205
10.2.1. Lk 12,16-21: Példabeszéd az esztelen
gazdagról .................................................. 206
10.2.2. Lk 12,4: Felhívás a félelemmentes
hitvallásra ................................................. 207
10.2.3. Lk 16,1-9: Példabeszéd az okos
intézőről .................................................... 208
10.2.4. Lk 16,19-31: Példabeszéd
a dúsgazdagról és a szegény Lázárról ...... 209

11
10.2.5. Lk 23,42k: A bűnbánó lator kérése és
Jézus ígérete.............................................. 211
10.2.6. Összegzés ................................................. 213
10.3. Az imádkozó ember................................... 214
10.3.1. Lk 11,1—4: Jézus imádkozni tanítja
tanítványait ............................................... 217
10.3.2. Lukács 11, 5-8: Példabeszéd
az alkalmatlankodó barátról ..................... 221
10.3.3. Lk 11,9-13: Az Istenbe vetett
bizalomról imádság közben...................... 223
10.3.4 Lk 18,1-14: Példabeszéd az istentelen
bíróról és az özvegyről;
a farizeusról és a vámosról ....................... 225
Lk 18,1-8: Példabeszéd az istentelen
bíróról és az özvegyről ............................. 225
Lk 18,9-14: Példabeszéd a farizeusról
és a vámosról ............................................ 227
10.3.5. Összegzés .................................................. 229
10.4. A segítő em ber.......................................... 231
Lk 10,25-37: Példabeszéd az irgalmas
szamaritánusról......................................... 231
10.5. Lukács és az asszonyok............................ 235
10.5.1 Lk 7,11-17: A naimi özvegy...................... 236
10.5.2. Lk 7,36-50: A bűnös nő megkeni
Jézus lábait................................................ 237
10.5.3. Lk 8,1-3: Asszonyok követik Jézust ........ 238
10.5.4. Lk 10, 38-42: Mária és Márta .................. 242
10.5.5. Lk 13,10-17: A szombaton
meggyógyított asszony............................. 244

12
10.5.6. Lk 23,27k: A siratóasszonyok................... 245
10.5.7. Összegzés ................................................. 247
11. Mária Lukács evangéliumában ............. 250
11.1. Mária Lukács gyermekségtörténetében .... 251
11.1.1. Lk 1,26-38: Jézus születésének
hírüladása.................................................. 251
Mária, a Szűz, és a szűzi foganás ............. 252
Mária, a kegyelemmel teljes asszony ....... 255
Mária, az Úr szolgálóleánya..................... 256
11.1.2. Lk 1,39-56: Mária látogatása
rokonánál, Erzsébetnél, és a Magnificat..... 257
11.1.3. Lk 2,1-20: Jézus születése ....................... 261
11.1.4. Lk 2,21-40: Jézus bemutatása
a templomban ........................................... 265
Mariológiai kérdések................................ 266
Simeon szavai Máriához........................... 267
11.1.5. Lk 2,41-50: Mária és a tizenkét éves
Jézus ......................................................... 269
11.2. Mária Jézus nyilvános működésének
lukácsi bemutatásában .............................. 272
11.2.1. Lk 11,27-28: Jézus anyját boldognak
mondják.................................................... 272
11.2.2. Lk 8,19-21: Az anya, a testvérek és
Jézus családja............................................ 274
11.3. Apcsel 1,14: Mária a kezdet
egyházában ............................................... 276
11.4. Összegzés ................................................. 277
12. Lukács portréja az evangéliumban....... 279

13
M u tatók................................................................... 283
A Lukács-evangélium az egyházi év
olvasmányainak rendjében....................................... 283
I. A Lukács-evangélium a C év
olvasmányainak rendjében................................ 283
II. A Lukács-evangélium a hétköznapok
olvasmányainak rendjében................................ 285
III. Az Apostolok Cselekedetei a húsvéti idő
olvasmányainak rendjében................................ 287
Felhasznált irodalom ................................................ 288

14
 1. A LUKÁCS-EVANGÉLIUM
SZERZŐJE

A szerző hozzátartozik a könyvhöz. Mi lenne az Isteni

színjáték Dante neve nélkül, a Summa theologiae Aquinói
Szent Tamás vagy a De civitate Dei Szent Ágoston nél­
kül? Maguk a bibliai könyvek is csak szerzőjük szemé­
lyisége révén nyerik el jelentőségüket. A római levél iro-
dalmilag és teológiailag is jól tükrözi Pál apostol egyé­
niségét. A galata levél pedig mozgalmas életének fontos
szakaszáról informál bennünket. A rövid Filemonhoz írt
levél, a konkrét helyzet megadása ellenére is - a levél
küldője nélkül - a levegőben lógna. Érthető tehát, hogy a
szerző bemutatkozik a levél elején és megmondja a nevét.
Az Újszövetség evangéliumainál, esetünkben Lukács
evangéliumánál, valamivel bonyolultabb a helyzet. Mind­
egyik evangélium rendelkezik felirattal és névmegjelö­
léssel, de ezek csak a 2. századból1 származnak, és va­
lószínűleg a kanonizálás, illetve az evangéliumkorpusz
összeállítása során írták az evangéliumok elejére megkü­
lönböztetés végett. Ez pedig azt jelenti, hogy az evangé­
liumokat először névtelenül hagyományozták át. Márk
első mondatában még világosan felismerhető ez a szán­
dék: »Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliumai
(Mk 1,1). Az üdvösség örömhírének tekintélye tehát ma­

1 Az »evangélium Lukács szerinte cím legrégibb adatolása a p75

papirusz kéziratban található, amely a Kr. u. 175-225 közötti időből
származik.

15
gában Jézus Krisztusban van, ezért le is mondhat az em­
beri szerző megnevezéséről. Az evangélium feliratainak
nyelvi struktúrája - melyet az evangélium fogalma ural, és
az evangélistákat csak a második helyen, azaz alárendelt
helyzetben nevezi meg - még árulkodik erről az ismeret­
ről.2Az egy és egyetlen evangéliumnak négy kezese van,
akik ugyanazt az evangéliumot négyféle formában mond­
ják el.3A harmadik evangélium azonban kétségtelenül elüt

2 Jülicher A., Einleitung in das Neue Testament, Tübingen, 5+61906.

252.: »A régi hagyományban a szinoptikusok és János is hasonló
módon viselik a nevüket, evangéllium (Máté szerint, Mk szerint, stb.
icara M a rraio v ), ami nehezen származhat magától a szerzőtől...
Az átmenet az általánosabb jelentésből a konkrét felé könnyebbséget
jelent, és elárulja, hogy még érezték az evangélium szó eredeti jelenté­
sét, amelynek genitivus subjectivusa Isten, genitivus objectivusa pedig
Jézus Krisztus (Mk 1,1) volt. És ez abban is megmutatkozott, hogy
a szerző nevét nem birtokos esettel (genitivus) kapcsolták a címhez
(mint pl. flaiA o u sjucrtoA,ai - Pálnak a levelei), hanem a K a ta -
szerint prepozícióval.«
3 Holtzmann H.J., Lehrbuch dér historisch-kritischen Einleitung
in das Neue Testáment, Freiburg 31892. 124.: »Legalábbis bizton­
sággal kijelenthetjük, hogy az egyes iratokat akkoriban (Muratori
kánon, Iréneusz) látták el az azóta szokásos feliratukkal. Ezek a címek
ugyanis maguk is gyűjtést tételeznek föl, ami nem csak a levelek fel­
irataiból derül ki ..., és úgy tűnik, Markion is fáradozott azon, hogy
megszerezze őket. De abból is kiderül, hogy az evangéliumokat a
K ara auctoris-szal az apostoli kor bizonyos személyére vezették visz-
sza, ami a Muratorianum, Iréneusz és Alexandriai Kelemen óta bizo­
nyíthatók Zahn Tk, Geschichte des neutestamentlichen Kanons,
Bd. 1. Hildesheim-New York, 1975. (az 1888~-89-es kiadás utánnyo­
mása), 1641c. szerint »az evangéliumi a könyv általános címe, a beírást
»Máté szerint«, »Márk szerinte mint sajátos címet kellene értenünk.
Vö. ezzel még Holtzmann H.J., Lehrbuch 341.: »Ha az egyházatyák a
Muratori kánon ... és Iréneusz ... ebben a szerzőség közvetlen meg­
jelölését látták, akkor erre feljogosítva is érezhették magukat a klasz-
szikus..., hellenista ... és saját nyelvhasználatuk révén is. Másrészt

16
ettől a felfogástól, hisz az »evangélium« helyén tudatosan
a »beszámoló, elbeszélés« fogalmát használja (1,1), és az
elbeszélő kihangsúlyozásával (»most én is elhatároztam«
Lk 1,3) jelentősen eltér az előbbiektől. A mű kezdetén a
szerző nyilatkozik irodalmi szándékairól, de mégis hiány­
zik név szerinti bemutatkozása itt is és második művében,
az Apostolok Cselekedeteiben is.'1*Annak ellenére, hogy
az evangélium egyre inkább önálló irodalmi formát öltött,
ami magától értetődően magával hozná a szerző szemé­
lye utáni kérdést, először mégis tudomásul kell vennünk,
hogy a korai egyház alig reflektált tudatosan a Lukács­
evangélium szerzőjére. A tanú a megváltozott körülmé­
nyek ellenére is elrejtőzik. A szerző beazonosításának
kérdése viszonylag korán elkezdődött. Az első törekvések
már a 2. század második felében kitapinthatóak. Az első
megbízható hír - ha most eltekintünk a Muratori kánon
csonka megjegyzésétől - Lyoni Szent Iréneusztól szárma­
zik, aki a Filem 24 és a Kol 4 ,14-ben említett Lukácsra
gondol, aki időnként Pál munkatársa5 volt. És ugyan­

viszont már a manicheus Fausztusz is (Augustinus Contra Faustum

171; 322; 333) e megfogalmazást az illető kezesre értette, akinek szó­
beli híradásán nyugodott.« Ezzel kapcsolatban még ld. Jülicher A.,
Einleitung 252k.: »Azzal nem szabad komolyan törődni, hogy a
Kara Aooicav - Lukács szerint - felirat kezdettől fogva oly biztosan,
mint később a xoő áyíoo A oom - Szent Lukácsnak —közvetlenül a
szerzőt jelölné, és nem csak a tekintélyét, akinek előadásai alapján az
evangéliumot valamikor leírták.«
4 Az ApCsel 20,4-hez az Örmény Katéna hozzáfűzi: »én azonban,
Lukács, és azok, akik velem«, de nem meggyőző ez az érv. Helyesen
mondja Michaelis W., Einleitung in das Neue Testament, Bem, 341961.
63.: »... mint túl késő korból származót, elvetjük«.
5 Irenaeus, Adv. haer. III 1,1: »Lukács, Pál kísérője, az általa hirde­
tett evangéliumot foglalta könyvbe.« (Euszébiosz, Egyháztört. V 8,3).

17
akkor az Apostolok Cselekedetének xni-bes/imolójára
(16,10-17; 20,5-15; 21,1-18; 27,1-28,16)6 támaszkodik,
melyek maguk is kérdéseket vetnek föl a Pál oldalán tar­
tózkodó elbeszélő személyét illetően. Euszébiosz köz­
vetlen utalást szeretne felismerni abban a páli fordulat­

Hasonlóan nyilatkozik Tertulliánusz is Adv. Marc. IV 2,2; Alexandriai

Kelemen, Strom. 1 21, 145; Origenész Euszébiosz szerint, Egyháziért.
V 25,6 t.k.: Canon Muratori (E. Hennecke [W. Schneemelcher],
Meutestamentliche Apokryphen in deutscher Übersetzung, I. Bánd:
Evangelien, Tübingen 31959. 19): »A harmadik evangéliumos könyv a
Lukács szerinti. Ez az orvos, Lukács, Krisztus mennybemenetele után,
amikor Pál őt - mint olyat, aki az út ismeretében járatos voli magá­
hoz vette, az ő neve alatt annak véleménye alapján fogalmazta (evangé­
liumát). De ő maga az Urat testben nem látta, ezért kezdi úgy, ahogyan
neki elérhető volt, és János születésétől kezdve beszéli el (az esemé­
nyeket^ (Kanon Muratori 3-8. sor). A különbség jelentős, ha Iréneusz
kijelentéséhez viszonyítjuk. Főként azért, mert fellazítja a merevnek
tűnő Páltól való függés elképzelését azzal a fordulattal: »az ő neve
alatt (annak) véleménye szerint«, ami közös irányelvre utalhat. Főként
elgondolkodtató Papiász hallgatása arról, hogy Lukács függ Páltól.
Nem valószínű, hogy ő nem ismerte volna a Lukács-evangéliumot,
hiszen ismerhette jelentőségét Markion számára. Ha Euszébiosz Papiász
ítéletét Lukácsról nem is közli velünk, viszont hozza megjegyzését
Mk-ról és Mt-ról, akkor ez azért van, mert egyházias érzése számára
kedvezőtlenül hangozhatott« (Jiilicher A., Einleitung 289.). Ezt viszont
másképpen látja Michaelis IV, Einleitung, 60.: »Az, hogy Papiász
Lukácsról ilyen lekicsinylőén nyilatkozott volna, és hogy Euszébiosz
emiatt kételkedett volna ítéletét átvenni, csak merő feltevés.«
6 Irenaeus, Adv. Haer. III 14,1: »Ez a Lukács elválaszthatatlan
volt Páltól, és az ő munkatársa volt az evangélium hirdetésében,
ahogyan ő maga minden szerénysége mellett hírül is adja. Miután
ugyanis Barnabás és János, melléknevén Márk, Páltól elváltak és
Ciprusba hajóztak, >mi Troászba érkeztünk< ...« Schneider G., Die
Apostelgeschichte 1. Teil (HThK V), Freiburg u. a. 1980. 90.: »Az
ókor óta létezik az a vélemény, hogy az Apostolok Cselekedeteinek
szerzője a >mi< stíluseszközével jelezni akarja, hogy ő a nevezett úton
Pál kísérője és így szemtanú volt.«

18
bán - az »én evangéliumomé és a kísérőre, a Lukácsra
bízott evangéliumra (Róm 2,16; 2Tim 2,8) gondol.7 Sőt
egyesek valószínűnek tartják, hogy Pál egyik testvérről
mondott megjegyzése mögött, aki a közösségekben az
evangélium hirdetése miatt elismerést arat (2Kor 8,18),
nem mást, mint a mi Lukácsunkat lehet feltételezni.8
További feltevéseket ismerhetünk meg Euszebiosztól,9 az
Antimarkionita prológusból101és Jeromostól." Ezek szerint
Lukács a Szíriái Antiochiából származott, abból a közös­
ségből, amely egy ideig Pálnak is otthona volt. A fordulat
- »Antiochiai, a származása szerinte (Euthaliusz) - adott
okot arra a tézisre, hogy Lukács egyike azoknak a gö­
rögöknek, akiket az ApCsel 11,20 említ, azaz Antiochia

7 Euszébiosz, Egyháztört. III. 4,7: »Ha Pál, amikor a saját evangé­

liumáról ír, azt a kifejezést használja: az >én evangéliumom szerint<,
akkor szokása szerint a Lukács szerinti evangéliumra utal.« Vö.
Tertulliánusz is Adv. Maré. IV. 2. ; Hieronymus, De viris ill. VII.
8 Origenes, Comm. in Matth. 1 Hieronymus, De viris ill. VII: »de
quo idem Paulus: >Misimus, inquit, cum illő fratrem cuius laus est in
evangelio per omnes ecclesias< - Róla ugyancsak Pál mondja: „Vele
együtt küldjük testvérünket, akinek minden egyházban becsülete van
az evangélium miatt.” (2Cor. 8,18). «
9 Euszébiosz, Egyháztört. III. 4,6.: »Lukács, aki Antiochiából szár­
mazott és foglalkozására nézve orvos volt, többnyire Pál társaságában
élt, de a többi apostollal is szorgalmasan találkozott.«
10 Synopsis Quattuor Evangeliorum, ed. K. Aland, Suttgart 91976.
533.: »Est quidem Lucas Antiochensis Syrus, arte medicus, discipulus
apostolorum. - Lukács azonban, antiochiai, szír, foglalkozása szerint
orvos, az apostolok tanítványa.« A prológus kora és ezzel megbízható­
sága is vitatott, vö. Heard, R. G. in: JThStNS 6 (1955). 1-16.
11 Hieronymus, De vir. ill. VII: »Lucas, medicus Antiochiensis.
- Lukács, az antiochiai orvos« uő, Praef. Lucáé: »Lucas Syrus natione
Antiochiensis - Lukács, a szír nemzetiségű, antiochiai.«

19
azon pogány lakosai közé tartozhatott, akik még a tarzusi
Pál odaérkezése előtt 40 körül áttértek a kereszténységre.
Sőt még pontosabban is tudni vélték: Lukács Pált a máso­
dik missziós útján Troásztól Filippiig kísérte, és miután
az apostol továbbment, ő visszamaradt a missziós munka
folytatására. Miután pedig Pál a harmadik missziós útja
végén visszatért Görögországból, attól kezdve az apostol
római mártíromságáig a kíséretéhez tartozott volna.12
»Orvos« foglalkozása (Kol 4,14) sokak fantáziáját
mozgatta meg, és megpróbálták a harmadik evangélium
orvosi hátterét is megvilágítani.13 A legfeltűnőbb bizo­
nyítéknak azt tekintették, hogy a Mk 5,26-ban található
kedvezőtlen ítéletet az orvosokról a lukácsi átdolgozás
(vö. Lk 8,43) kihagyta. A 4. század óta megfigyelhető az
a nézet is, hogy a harmadik evangélium szerzője egyike
a hetven, illetve hetvenkét tanítványnak,14 és ezzel Jézus

12 Irenaeus, Adv. haer. [II. 14,1. Belser J., Einleitung in das Neue
Testament, Freiburg,21905. 104.
13 Hobart W. K., The Medical Language of ST. Luké, Dublin, 1882.
Repr. Grand Rapids, 1954. Harnack A. v., Lukas dér Arzt, Leipzig,
1906. Vö. Belser J., Einleitung, 11 Ok.: »Előszeretettel mutatja be ő
a betegségeket és más testi folyamatokat és Jézus vagy az apostolok
orvosi tevékenységét. Részletesen és bőven írja le a betegség állapo­
tának tüneteit, keletkezésüket, lefolyásukat és Jézus gyógyításának
módját (Lk 4,38-40; 8,43-56; 13,11-13; ApCsel 3,2kk; 4,22; 9,33kk;
I4,8kk). Azután a szerző a betegség tüneteinek és a test állapotának
leírásával foglalkozik, s ahol Máté és Márk általános testi kifejezése­
ket használ, ő az orvostudomány technikai fogalmait választja (4,38;
22,44; ApCsel 28,28). Végre felébresztették az orvosok figyelmét a két
lukácsi mü némely kifejezései, mert ezeket az orvostudományból köl­
csönözte, hogy más területhez tartozó dolgokat és viszonyokat velük
megvilágítson.«
14 Pseudo-Origenes, De recta fide; Epiphanius, Haer. 51,6,11:

20
közvetlen szem- és fültanúja, tehát a hagyomány fon­
tos őrzője lenne. Régebbi és újabb szerzők még ennél
is továbbmennek egy lépéssel: a Feltámadott második
- névvel meg nem nevezett - kísérője az emmauszi úton
(Lk 24,13k. 18) nem lehet más, mint Lukács, aki bizonyára
szerénységből nem nevezte meg magát.15 Modern kuta­
tók Lukács nevét a Róm 16,21-ben nevezett (Lukiosszal
- Luciusszal) is összefüggésbe hozták,16 vagy az ApCsel
13,1-ben említett Cyrenei Luciuszra gondoltak.17 Pon­
tosan ismerték családi állapotát és életének végét is:
Lukács nőtlen volt és nem volt gyermeke sem. Nyolcvan
(vagy nyolcvannégy) évesen halt meg Boeotiában, »telve
Szentlélekkek.18 Szent Jeromos, Nazianzi Szent Gergely
és Nikeforosz beszámolnak achájai tartózkodásáról és
74 éves korában elszenvedett mártírhaláláról.19A viszony­
lag késő korból származó tanúságok, melyek a szentek

oűxoq 8é eíq STÚyxavev ek twv sP6ogfiKOVTa Sóo „Ez az

egy azonban éppen ott tartózkodott a 72 közül.” Theophylaktos,
Prooemium in Le. Ma pedig Nigg W., Botschafter des Glaubens. Dér
Evangelisten, Leben und Wort, Öltén, Freiburg,51980. 149.
15 így nyilatkozik már Nagy Szent Gergely is, és újabban Nigg W.,
Botschafter des Glaubens, 125k Belser J., Einleitung 115. azonban
joggal kételkedik, ugyanis miért nem mondja meg világosan a nevét?
A »szerénység érve« zavaros válasz. »Ezt az érvelést már egyedül
azzal is cáfolni lehet, hogy annak az elbeszélésnek a stílusa arám színe­
zetű, ami inkább arám forrásra (szó- vagy írásbelire) utal.«
16 Deissmann A., Lukios-Lukas, in: uő., Licht vöm Osten. Das Neue
Testament und die neuentdeckten Texten dér hellenistisch-römischen
Welt, Tübingen, 41923. 372-377.
17 Cadbury H. J., Lucius of Cyrene, in: Beginnings V. (1933.) 489-495.
18 Antimarchionitischer Prolog, vö. 10. megjegyzést.
19 Hieronymus, Praef. Lucáé; Gregor von Nazianz, Or. 33,11;
Nikephorus, H. E. II 43.

21
növekvő tiszteletének korából származnak, visszafogott­
ságra intenek bennünket.
Összességében a következő kép rajzolódik ki előt­
tünk. Számos közvetett utalásból, az evangélium és az
Apostolok Cselekedetének rejtélyes megjegyzéseiből és a
páli, Lukácsot említő két hely - a Kol 4,14 és Filem 24 -
segítségével tökéletes életrajzot rekonstruáltak. A külön­
böző régiók (Szíria, Róma, Gallia, Afrika, Alexandria)
egyházainak egyértelmű tanúsága és ősiségük súlyos
érvként esnek latba. E tanúságok fokozatos kidíszítése
viszont jogosan veti föl a hagyományok közötti szolida­
ritás kérdését. Itt nincs helye ugyan a részletekbe menő
kritikus analízisnek, de a fontosabb érveket, melyeket a
bevett történeti értelmezéssel szemben fölhozhatnak, né­
hány megjegyzés erejéig mégis bemutatjuk.
Ha a páli levelekből ismert munkatárs, Lukács állna
az Apostolok Cselekedeteinek mi-beszámolója mögött,
akkor meg kell kérdeznünk, miért fogalmaz ennyire
pontatlanul és félreérthetően. Mint történetírónak, aho­
gyan Josephus Flavius példája is mutatja (Zsidó hábo­
rúk I, 1-3), be kellett volna mutatkoznia. Az Apostolok
Cselekedetével foglalkozó újabb kutatások20egyre erőseb­
ben élnek azzal a gyanúval, hogy a »mi-részek« esetében
irodalmi fikcióval van dolgunk. Az antiochiai származás
is több mint kérdéses. Az a döntő támpont azonban, hogy

20 Scneider G., Apostelgeschichte 1. Teil, 89-95.: A szerző, Lukács

maga építette be a »mi« stílusjegyet, hogy szemtanúnak mutatkoz­
zon. »Ha a mi-beszámolókat közelebbről szemügyre vesszük, akkor
a következő megfigyelések szólnak amellett, hogy az ApCsel szer­
zője a mi-formával maga hangsúlyozta ki azt, hogy szemtanú volt«
(93. o.). Három érvet hoz Schneider, melyek irodalmilag és teológiai­
lag is súlyosan esnek latba.

22
a mi-részeknek létezik az ApCsel 11,28 esetében egyes
számú olvasata is (nyugati szöveg), mégsem kielégítő,
mert e szöveg hagyományozása elég bizonytalan. Szent
Iréneusz sem hozza kapcsolatba Lukácsot Antiochiával,
és így jelentősen relativizálja a »közvetett utalásokból
vett bizonyítékokat«.21 A sokat vitatott és nagy vehemen­
ciával előadott hipotézis Lukács orvosi hivatásáról egyre
inkább elveszíti súlyát, ahogy behatóbban megvizsgálták
és összehasonlították a betegségek leírásának motívumait
a kortárs kultúrtörténet alapján.22 Mivel az ókori világ­
ban nem beszélhetünk még igazi értelemben vett orvosi

21 Másként vélekedik Fitzmyer J.A., The Gospel according to Luké

I-IX (The Anchor Bibié 28), Garden-City/New York, 1983. 47.: »Úgy
tűnik, egy kicsit több hitelt kell adnunk annak a régi hagyománynak,
miszerint Lukács antiochiai születésű volt (amely Daphne közelében
fekszik).« (És így azonos a Szíriái Antiochiával - a fordító megjegyzése.)
22 Wikenhauser A./Schmied J., Einleitung in das Neue Testament,
Freiburg, '4973. 254. hivatkozik Cadbury H. J. művére The Style and
Literary Method of Luké I.: The Diction of Luké and Acts (HThS VI),
Cambridge, 1920. (új kiadás New York 1969.) 122-137. Lukács, aho­
gyan a betegségeket és a betegek gyógyítását leírja, a normális leírás
keretében mozog, mert úgy írja le, ahogyan a nem szakemberek is leír­
ják. Vö. ezzel még Feine P, Einleitung in das Neue Testament, Leipzig,
31923. 59: »Ezek után az embernek úgy kell döntenie, hogy a lukácsi
iratok orvosi szakkifejezései nem nyújtatnak bizonyítékot arra, hogy
a szerző orvos.« És kétségtelenül utalnak párhuzamokra is: főleg az
ókori orvosra, filozófusra és nyelvészre, Galenusra (Kr. u. 129-199) és
Lk 8,55; 13,11; ApCsel 27,3; Lk 10,34k; ApCsel 9,18; 26,24; 28,31-re.
»Az ember tehát ha más megokolással is, mint Hobart és mások tették,
mégiscsak ragaszkodhat ahhoz, hogy a lukácsi iratok szerzője orvos
volt.« Jülicher A., Einleitung 407k azonban jobban érvel, amikor így
ír: »Az a felfedezés is keveset nyom a latban, miszerint az ApCsel és
helyenként az Evang., főleg pedig a mi-részek igen gazdagok orvosi
kifejezésekben, és hogy ezzel az orvos Lukács már el is árulja, hogy
ő a szerző. És aki ezeket a szakkifejezéseket a maguk ártalmatlansá­

23
szaknyelvről, és így a példának felhozott betegségleírá­
sok és beszámolók a betegek gyógyulásairól, melyeknek
számos párhuzama megtalálható a nem szakembernek szá­
mító ókori szerzőknél is (Flavius Josephus, Plutarchosz,
Lukianosz), csak csekély bizonyító erővel rendelkeznek.
Nagyon lényeges érv viszont az általánosan elfogadott
felfogással szemben, miszerint Lukács az apostol útitársa
és közeli bizalmasa lenne, az a jelentős teológiai és iro­
dalmi eltérés, ami a páli levelek és a lukácsi kettős mű
között van. Ugyan feltűnően megegyezik az eucharisztia
alapításáról szóló beszámoló (Lk 22,19k) a páli úrvacso­
ráról szóló hagyománnyal (lKor ll,24k), és mindket­
tőjükre jellemző az univerzális irányultságú2’ misszió,
mégis nagyon jelentősek a tartalmi eltérések. A páli ige­
hirdetés legfontosabb gondolatai, a hit és a cselekede­
tek viszonya, a törvény és az evangélium kérdése, a bűn
komplexitása a kereszthalál viszonylatában, gyakorlatilag23

gában ilyennek tartotta, annak nem kellene-e Pál apostolt az lTim 5,3
alapján nőgyógyásznak tartania?«
23 Lángén J., Grundriss dér Einleitung in das Neue Testament,
Freiburg, 1868. 49.: »ugyanakkor ő nyomatékosan kiemeli a hit haté­
konyságát, az isteni kegyelmet a bűnök megbocsátására. Vö. pl. 2,3 lk.
3,38; 4,25kk.; 9,56; 14,16kk; 17,llkk. t.k. - l,26kk; 7,36kk; 11,13;
17,3kk; 18,9kk; stb. Az evangélium függősége Pál tanításától oly mesz-
szire megy, hogy a szent Eucharisztia alapításáról szóló beszámoló
(22,19k.), eltérően a Máté- és Márk-féle változattól majdnem betű
szerint megegyezik az lKor ll,24k-val, és továbbá némely kifejezést
Lukács és Pál közösen használnak. Példának említi: TcAripotpopeLV
- beteljesít, véghez visz; Kaxr|xet-V- - tanít, Siaicovux - szolgálat,
S ra p a p ö o p e o d a t - tanúsít, ^woyovetv - életben tart, élővé tesz;
aT07to<; - szokatlan, rossz, illetlen, 5raör|icr| - szövetség, szerződés,
rendelet; y vömre; - tudás; és részben egész mondatokat is, mint pl. Lk
10,7b és lTim 5,18; Lk 11,49b és ITesz 2,15; Lk 11,29 és lKor 1,22.
A nézetet a patrisztika bőven alátámasztja, vö. BelserJ., Einleitung 111.

24
 semmilyen szerepet nem játszanak. A probléma bizonyára
összetettebb, mint ahogyan F. Chr. Baurt, M. Dibeliust,
R. Bultmannt, F. Overbecket és Ph. Vielhauert követve
gondolták. A Ph. Vielhauer által megnevezett lukácsi
»vétségeket« az evangélium mint eszkatologikus üdvös­
séghír ellen (természetes teológia, törvény, a különleges
krisztológia és eszkatológia) egyoldalúnak és jogtalannak
tartom, mégis szemet szúrnak az eltérő pozíciók. Lukács
- teológiájával és ahogyan Pált recipiálta - az apostoli kor
utáni elképzelések vonalán mozog (vő. pl. az »igaz«, il­
letve megigazulás elképzelését a Lk 18,14; ApCsel 13,39-
ben). Az esetenként megemlített érintkezések az apostol
gondolataival (Lk 8,12 a Kor 1,21-gyei; Lk 10,38 az lKor
9,5-14; 10,27-tel; Lk 20,38 a Róm 14,8-cal, Lk 24,34 az
lKor 15,5-tel) pusztán véletlenek és nem bizonyító ere­
jűek.24 A különbségek az apostolság felfogásában külö­
nös súllyal esnek latba. Sajátosan szembetűnő ez, ha az
lKor 9,1 k-t összevetjük az ApCsel 1,2.26; 2,37.42k-kel,
és még más helyekkel. Megmutatkoznak ezek az eltéré­
sek a törvény és a zsidó tradíció alig közös nevezőre hoz­
ható értékelésében is. Rejtélyes marad Lukács esetében,
hogy teljesen ignorálja a páli leveleket. Fia a Lukács­
evangélium és az Apostolok Cselekedetének szerzője
valóban Pál útitársa lett volna, akkor valamilyen módon
utalnia kellett volna leveleire, illetve a kiváltó okukra, a
hátterükre, melyek azután a levél megfogalmazásához ve­
zettek.25 Mivel Lukács mindezekről hallgatott, ráadásul az

24 Holtzmann H. J., Hand-Commentar zum Neuen Testament, 1. Bd.

2. Abt.: Die Synoptiker, Tübingen-Leipzig, 31901. 19.
25 Wikenhauser A./Schmied J., Einleitung, 360.

25
eredeti Pál-képet jelentősen átrajzolta,26 s a történeti ese­
ményeket Pál beszámolójától eltérően mutatta be (ApCsel
9,26-28 szemben Gál 1,18; 2,1; ApCsel 15,1-21 szemben
Gál 2,1-10; ApCsel 15,22-31 szemben Gál 2,6), joggal és
biztosan elfogadhatjuk, hogy a lukácsi kettős mű szerzője
a Pálról alkotott képének építőelemeit nem saját emlékei­
nek kincstárából vette, hanem a későbbi kor jámbor tiszte­
letéből. Tertulliánusz27áll az igazsághoz legközelebb, ami­
kor a lukácsi kettős műben »páli atmoszféráról« beszél.
Egyelőre a következő összefoglalást nyújthatjuk: Az
evangélium és az Apostolok Cselekedetének teológiai
tartalmú kijelentései nehezen érthetőek, ha közvetlen
kapcsolatukat tételezzük fel Pál apostollal. Pál működé­
sének bemutatása, a páli levelekből adódó személyes kép
és az Apostolok Cselekedetének Pál-képe olyan lényeges
eltéréseket mutat, hogy arra kényszerülünk, hogy külön­
böző szerzőkkel számoljunk, akik személyesen nem is
ismerték egymást.28 Az apologetika és a jámbor tisztelet
igényeivel megjellegzett szerzői életrajz tartózkodó meg­
ítélésével ugyanakkor alapvető kérdések is fölvetődnek a
harmadik evangélium egész koncepcióját és belső struk­
túráját illetően.

26 Bornkamm G., Paulus (UTB 119D), Stuttgart, 21970. 95. Pál

efezusi tevékenységének bem utatásához-ApCsel 18,24-19,14.
27 Tertulianus, Adv. Marc. IV. 2.2.
28 Vő. ahogyan Schneider G. bemutatja az idevágó hipotéziseket,
Apostelgeschichte l.Teil, 112-118.: 1 .Lukács nem ism erteapáli leve­
leket; 2. Lukács használta a páli leveleket; 3. Lukács ugyan ismerte a
páli leveleket, de nem használta. Schneider G. véleménye pedig i. mű
117k.: »Az a felfogás, hogy az ApCsel szerzője használta a páli levele­
ket, így nagyon gyengén megalapozott hipotézisnek minősül.«

26
 Az eddigi fejtegetésekből szükséges-e arra következ­
tetnünk, hogy a harmadik evangélium szerzője teljesen
ismeretlen volt, hogy az Anonymus - művének külön­
leges műfaja miatt - semmilyen törvényes igényt nem
is jelenthet be? E szélsőséges felfogásnak ellentmond,
hogy jól átgondolt, következetesen megformált irodalmi
és teológiai koncepcióval rendelkezik, amely nem kép­
zelhető el »gondolkodó elme« nélkül. A forma-történet
következtében fölmerült elképzelés, miszerint maga a kö­
zösség produkálná szabadon a hagyományanyagot, telje­
sen valószerűtlen. A kollektívum hoz ugyan létre kisebb
formákat, pl. mondásokat, hasonlatokat, meséket, stb.,
de semmi esetre sem olyan irodalmi műfajt, mint ami­
lyen az evangélium. Az evangélista hozzátartozik művé­
hez. Az, hogy az igazi szerzőről - a felirat ellenére - csak
elégtelen információnk van, a mi problémánk. A kutatás
egyetért abban, hogy a harmadik evangélium a keresztény
irodalomtörténet kezdete. Ez ugyan kicsi irodalmi alko­
tás, ha az ókor nagy műveivel hasonlítjuk össze, és csak
„másodosztályú”, de ha igaznak fogadjuk el, hogy a pro­
lógusban említett Theophil29 a kiadója,30 akkor a szerző­

29 Teophil kilétéről csak feltételezések varrnak. A szimbolikus magya­

rázat mellett (istenszerető = az Istent szerető vagy mindenki, aki Istent
szereti), ami már a keresztény ókorban is fölvetődött, kevés érv szól.
A szerző által ismert személlyel van dolgunk. Ha megértjük az udva­
riassági szóvirágot (»tisztelt, nemes«) és világi címnek fogjuk föl
(exellenciás), akkor lehetőség van arra, hogy következtessünk a név
viselőjének rangjára és származására. Vajon még mindig pogány vagy
már keresztény - aligha megválaszolható kérdés.
30 Schürmann H., Evangelienschrift und kirchliche Unterweisung.
Die representative Funktion dér Schrift, in: uő, Traditionsgeschicht-
liche Untersuchungen zu den synoptischen Evangelien, Düsseldorf,
1968. 251. hivatkozik Haenchen E., Apostelgeschichte (KEK 3),

27
nek mégiscsak van saját profilja, mert a könyvét ajánlja
is a könyvpiacra. Abból indulhatunk ki tehát, hogy a har­
madik evangélium mögött olyan személyiség áll, aki író,
teológus és a kezdet korának egyházi embere.
De ezen felül tudunk-e még valami közelebbit is mon­
dani róla? A Lukács név talán legrégibb példája a vallásos
célzatú melléknévnek (hasonló a szerzetesek neveihez), és
feltehető, hogy csak amiatt választották, hogy kerülő úton
biztosítsák az apostoliság elvét egy apostol tanítványon
keresztül (Kol 4,14; Filem 24; 2Tim 4,11). Az apostoli­
ság kritériuma, ami elsődlegesen teológiai szempontú, de
túlzóan hagyománytörténeti módon fogták föl, s ezért az
apostoli korból származó férfi nevével látták el az egyes
könyveket. Bizonyos tanácstalanság mutatkozik már ab­
ban a tényben is, hogy közvetlen szem- és fültanú nem
állt rendelkezésre a harmadik evangélium esetében. Maga
Pál, aki az Urat földi életében nem látta, az ApCsel 1,21-
ben felállított norma szerint nem alkalmas arra, hogy fel­
vegyék a tizenkettő közé. Oda ugyanis olyasvalaki kerül­
het, aki megfelel a következő kritériumnak: „Szükséges
tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartot­
tak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt - tudniillik János
keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig -
velünk együtt tanúskodjék az ő föltámadásáról.” Ennek
Pál sem felelhetett meg, és még kevésbé az evangélium
kezese, Lukács. A harmadik evangélium számunkra is­
meretlen szerzője, úgy tűnik, nem gondolkodott el ennek
következményeiről. Az eredetiség igénye volt számára a

Göttingen, 131961. 105. 3. megj. Az ókori kiadói gyakorlattal kapcso­

latban lásd Goodspeed E.J., Was Theophilus Luke’s Publisher?, in:
JBL73 (1954). 84.

28
legfontosabb. A Lukács név kapóra jött számára, mert Pál
nagy tekintélye volt a garancia.31 De a név amúgy is csak
hangzás és füst. Döntő jelentőségű maga a történet, amely
nyíltan vagy burkoltan utal a név viselőjének beállítottsá­
gára, magatartására és szellemi profiljára. Az a hallgató,
aki egy szemeszteren keresztül figyelmesen hallgatta pro­
fesszorát, de érdekes módon a nevét elfelejtette, többet
tud róla, mint az a társa, aki az előadó minden személyes
adatát szorgalmasan feljegyezte, gondolatait viszont még­
sem értette meg. Olyan eljárást kell alkalmaznunk, ami
a grafológiához hasonlít. Az írás jellegzetes vonásai, dí­
szítései, a sorok vezetése bizonyos határok között bepil­
lantást engednek az író lelki, szellemi alkatába. Tényleg,
Lukács, mint rajta kívül senki más az evangélisták közül,
kettős művében személyes nyomokat is hátrahagyott.
A másik megközelítést, ami az előbbitől egyáltalán nem
esik olyan távol, kínálja a népi vallásosság és a korai egy­
ház által gyakorolt szentek tisztelete. A harmadik evangé­
lium szerzője saját, élő hatástörténettel rendelkezik. Az a
legenda, hogy Lukács festő32volt, olyan alapvonásra utal,

31 Schneider G., Apostelgeschichte 1. Teil, 110. oldalon utal Pesch R.,

Die Zuschreibung dér Evangelien an apostolische Verfasser, művére
in: ZThK 97 (1975). 56-71.: »Ha abból indulunk ki, hogy a 2. század
egyháza az (anonim néven megjelenő) evangéliumi iratok >apostoli<
eredetét akarta erősíteni, és >ha először is megfelelő szerzőt akartak
keresni, minden nehézség nélkül rátalálhattak Lukácsra, az orvosra,
mint a kettős mű szerzőjére<.« Másképpen látja Fitzmyer J. A., The
Gospel, 41. hivatkozva CreedJ. M., The Gospel according to St. Luké,
London, 1933. X1II-XIV: »Lukács ... nem prominens személyisége az
apostoli kornak ... Ha az evangélium és az ApCsel már nem e név alatt
szerepelt volna, akkor nem evidens, miért kapcsolták volna össze vele.
32 Klein D., St. Lukas als Maler dér Madonna, Berlin, 1933.; Bel-
ser J., Einleitung, 115.: »Sajátosan hangzik a monda Lukácsról mint

29
ami »szilárdan gyökerezik« az evangéliumban. Költőnek
is nevezik Lukácsot az evangélisták közül, aki művészien
megformálta a gyermekségtörténetet (Lk 1-2), nagysze­
rűen megkomponálta a hegyibeszédet (Lk 6,20-49), drá­
mai módon meg tudta írni a példabeszédeket, például az
ünnepi lakomáról szólót a 14. fejezetben. Ahogyan be­
számol az Utolsó Vacsoráról (22,14-53), az emmauszi
tanítványokról (24,13-35), és ha még a többieket is szem­
ügyre vesszük, akkor egyet kell értenünk azzal, hogy
Lukácsnak volt költői vénája. Továbbá Lukács az első
Mária-tisztelő,33 s az épületes lelki irodalom mesterének
is nevezik.34 Mindezek a vonások nem olyanok, amelye­
ket kitaláltak, hanem kiolvashatták az evangéliumból és
az Apostolok Cselekedeteiből. így most már nagy vona­
lakban kirajzolódik előttünk egy olyan módszer, ami a
detektív munkájára emlékeztet: kívánatos a nyomok rög­
zítése, meg kell figyelni a magatartásmódokat, és ki kell

festőről. És ha Itáliában még ma is mutogatnak olyan Madonna­

képeket, amelyeket Lukács festett, ez természetesen nem sokat
bizonyít, és csak annak kifejezését láthatjuk benne, hogy Lukács a
Szent Szűz képét egyedülálló módon festette meg evangéliumában.
Több figyelmet érdemel Theodor Lector (1,1) megjegyzése, misze­
rint Eudokia császárné 440 körül egy Lukács által festett Mária-képet
Jeruzsálemből Konstantinápolyba küldött. Természetesen ez a - csak
a 6. században keletkezett - hagyomány nem képezheti egy szilárd
nézet alapját.«
33 Nigg W., Botschafter des Glaubens, 140k. : »Lukács az az evan­
gélista, aki az anyát is szilárdan a fia mellett tartja, és ebben olyas­
mit látott meg, amit a többi evangélista nem fedezett föl.« Vö.
Dillersberger J , Lukas, Das Evangélium des heiligen Lukas in
theologischer und heilsgeschichtlicher Schau, 1. Bd.: Maria, Salzburg-
Leipzig, 1939.
34 Haenchen E., Apostelgeschichte, 93-99.

30
értékelni azokat. Talán akadnak kedvenc ideák, elsődle­
ges érdeklődés, teológiai koncepciók és lehetőleg olyan
elemek is, melyeket egy evangéliumtól egyáltalán nem is
várnánk. Az eljárás fáradságos, de a végén talán mégis­
csak több jön ki, mint egy fantomkép.

31
 2. AZ EVANGÉLIUM BŐI,
IRODALOM LESZ

A szerző profiljára utalhatnak először is az evangélium

műfajától elütő jellegzetességek. Ezt röviden úgy fogal­
mazhatjuk meg, hogy az evangéliumból irodalom lesz. Az
az ember, aki ezt a döntő - némelyek számára azonban
vitatott - lépést megtette, bemutatja programját művének
kezdetén (Lk 1,1-4). A prológus formája szerint a kortárs
irodalomban szokásos eljáráshoz igazodik: megnevezi a
forrásokat, utal a szerzőre, szól a bemutatandó esemény
jelentőségéről, saját szándékáról és alkalmazott módsze­
réről. A zsidó történész, Josephus Flavius,35 egy érdekes
párhuzamot kínál a „Zsidó háborúk” című művének ele­

35 Flavius Josephus, Zsidó háborúk I. 1.1.: »A zsidók háborúja

a rómaiak ellen nem csak korunk, hanem az egész történelem egyik
legjelentősebb háborúja volt azok közül, amelyeket államok államok,
népek népek ellen viseltek. Azok, akik ezt a háborút megírták, vagy
nem voltak részesei az eseményeknek, vagy csak hallomásból gyűjtöt­
tek össze mindenféle hazug és értelmetlen mendemondát, és szofisták
módjára összeszerkesztették. Voltak olyanok is, akik - mivel hízelegni
akartak a rómaiaknak, vagy gyűlölték a zsidókat - meghamisították a
tényeket, úgyhogy könyveik tele vannak vádaskodással és hízelkedés-
sel, de a történeti hűségnek nyoma sincs bennük. Ezért én, Josephus,
Mátyás fia, jeruzsálemi pap, aki a háború elején magam is harcoltam
a rómaiak ellen, később pedig kénytelenségből az események szem­
tanúja voltam, elhatároztam, hogy görög nyelven is megírom ennek
a háborúnak a történetét a római alattvalók számára, mint már anya­
nyelvemen megírtam a barbárok kedvéért.« (Révay József fordítása,
Budapest, Gondolat K iadó,51964. További példákat Id. Zahn Th., Das
Evangélium des Lucas, 40k. la megj.)

32
jén. A fontos tartalmi különbségek ellenére is a közös
irodalmi minta és a világi írókollégák módszeréhez való
közelség mégis felismerhető. A jellegzetes eltérések az
evangélium műfajától az első mutatói a szerző szellemi
profiljának. Itt a keresztény igehirdetés alapvető elvébe
ütközünk: elfogadja azt, ami profán, ugyanakkor meg is
változtatja azzal, hogy fölveszi az evangéliumba. Lukács
átveszi az írói mesterség általános elveit, de új fényben
tünteti fel. Pillanatnyilag a jellegzetes írói kategóriák
érdekelnek, melyek a harmadik evangélistát Márktól is
megkülönböztetik, de attól a sok vállalkozótól is, akik
már előtte kísérleteztek, tehát a mondás- és csodaelbe­
szélés gyűjtemények szerzőitől, valamint azoktól a fér­
fiaktól, akik a szenvedéstörténet legkorábbi elbeszélését
leírták. Mellesleg megjegyezzük, hogy olyan sokan azért
egyáltalán nem voltak, ahogyan a konvencionális for­
dulat („sokak”) sejteti. Lukács szám szerint nem sorolja
föl, inkább egy eleve adott érvelési módszerhez tartja
magát, mely a szerző személyét az elődökétől, akik most
már nem időszerűek, elkülöníti. Pozíciójának van tehát
kritikus felhangja is. Elképzelhető ugyanis, hogy most
pótolni kell a történetiség szempontját, mert a „sokak”
már Lukács előtt is létező evangéliumi kísérletében sem­
milyen szerepet nem játszott. De túl egyszerű lenne, ha
a profán nyelvezet miatt megvonnánk Lukácstól a teoló­
giai igényt.
Eljárásmódjáról a 31c. versekben szól: ő »mindennek
alaposan utána akar járni« és »sorjában leírni«, hogy ta­
nítása biztos legyen („a tanítás megbízhatósága, amelyre
oktattak” - szó szerint vö. 4. v.). Világosan megfogal­
mazva ez azt jelenti: a szerző maga nem volt szemtanú,
hanem csak a hagyomány befogadója, de mint ilyen,

33
nagymértékben eltér a többiektől (sokaktól), akik ugyan­
úgy, mint ő, a hagyományból merítettek. Saját vállal­
kozását teljességre törekvő igényével és pontosságával
igazolja, hogy kezdettől fogva utánajárt az események­
nek, és azokat szép sorjában bemutatta. Ezek valóban új
hangok, melyek összhangban állnak az újonnan beveze­
tett műfajjal, a »beszámolóval«, amit ő az »evangélium«
(1. v.) helyett használ. A „világiasság” lehelete is felis­
merhető. »Itt először kísérlik meg, hogy a keresztény
örömhírt a nagyobb nyilvánosság számára hozzáférhe­
tővé tegyék. «36 Ez nem volt teljesen veszélytelen vállal­
kozás. Ha modern hasonlatot keresünk, akkor kínálkozik
a bibliatudomány munkája abban a feszültségben, ami
az Isten igéjének komoly elvárása és a történet-kritika
támasztotta igények követelménye között fennáll, mely­
nek az 1. századból származó irodalmi dokumentum is
alá van vetve. Lukács ennyiben új utakon jár, merthogy
a Szentírást korának játékszabályai szerint vizsgálja. Azt
most itt nem vizsgáljuk, hogy ez mennyire sikerült neki.
Még látni fogjuk majd, hogy néhány kivételtől eltekintve
ez csak szándék maradt. De ez mit sem változtat elvi
hozzáállásán.
További kérdés, hogy Lukácsot az új módszer alkalma­
zásában egyfajta misszionáriusi pragmatizmus vezette-e,
hogy a művelt világ könnyebben elfogadja. Vagy pedig
új, teológiai érvek szóltak mellette, főleg a betekintés az
üdvtörténet fejlődésének menetébe, és ezzel az egyház vi­
lágméretű feladatába. Valószínűleg mindkettőt együtt kell
figyelembe vennünk.

36 E m st J., Das Evangleium nach Lukas (RNT), Regensburg, 1976. 7.

34
 Lukács irodalmi vállalkozása megmutatkozik többek
között különös nyelvi tehetségében és érzékében. Jero­
mos3738a görög nyelvben legjáratosabbnak tartja őt az evan­
gélisták közül. Az evangélium már említett prológusa is
gyönyörű példája ennek. Ez a részlet ugyanis a klasszikus
görög nyelv szabálya szerint felépített mondatfüzér, mely
tele van hagyományos fordulatokkal,33 és a keresztény
hangneme ellenére is - az egész mű keretében - megőrzi
saját hangját. A szerző ajtót nyit a hellenista világra a ke­
resztény igehirdetés számára.39 A nyelvi-stilisztikai és új
irodalmi stílusiránya szembetűnő és tanulságos, ha össze­

37 Hieronymus, Epist., 20,4: »Lucas igitur, qui inter omnes evan-

gelistas graeci sermonis eruditissimus fűit, quippe el medicus et in
Graecis evangélium scripserit.« - »Lukács tehát, akinek az összes
evangélista közül legcsiszoltabb görög nyelve volt, ugyanakkor orvos
is, és az evangéliumot görög nyelven írta.« Wikenhauser A./Schmid
J., Einleitung in das Neue Testament, Freiburg, 61973. 197.: »Az ő
nyelve áll legközelebb a képzett emberekéhez és az irodalmi koméhoz.
De azért ő mégsem klasszikus, nem atticista.« Vő. Cadbury H.J., The
Style and Literary Metbod of Luké 111 (HThS VI.), Cambridge, 1920.
(utánnyomás New York, 1969.).
38 ’s7tgr8f|JtEp - mivel már, jk ú AA o í - sokan,5S7ux£rpsív - megkí­
sérel, 8if|yr|a l ? - elbeszélés, Jtpáypaxa - események, n ap aS rS ó v ai
- továbbad, aurÓTtrai - szemtanúk, 7iapaKoA,ouüstv - szellemileg
követ, felfog, aKpi(5cűg - pontosan, gondosan, Kaüsl;fj? - sorban,
K páriaroq - tiszteletre méltó, nagyon tisztelt, ácj(páA,sux - megbízha­
tóság.
39 Lásd Heinrici D.C.F.G., Dér literarische Charakter dér neutes-
tamentlichen Schriften, Leipzig, 1908. 46.: »A szerző, Lukács sokkal
inkább ugyanúgy viszonyul anyagához, mint ahogyan Arrianosz mes­
terének cáfoló érveihez. Arrianosz maga ugyanis díszes, hellenista
szépprózában ír, de Epiktétosz beszédeit hűségesen adja vissza az ő
népies hangján. Lukács is az evangélisták stílusában beszéli el azt, amit
Jézusról tudósít; némely nehézkes fordulatot meg is tart úgy, ahogyan
átvette (pl. 4,21); de az egész mégis bizonyos hellenista színezetet kap.«

35
hasonlítjuk Márk evangéliumával, amit ő is használt.
Finomítja ugyanis döcögős stílusát,40 a szókincsét gazda­
gítja, és tudatosan választja meg a helyes kifejezést, az át­
meneteket a hagyomány darabjai között elsimítja, és az
elbeszélés összefüggésének rendeli alá. A kettes és négyes
elv szerinti csoportosítások, az ún. kiazmusok és hatos
csoportok tudatos irodalmi megformálást mutatnak.41 Bár­
mennyire csábító is, hogy az evangélium nagyon szélesre
szabott saját anyagából, az elbeszélő- és beszédrészekből
az evangélista költői formátumára következtessünk, mégis
a különleges forrásanyag miatt elővigyázatosság és visz-
szafogottság ajánlott. Lukács írói szabadságát, ahogyan
az irodalomkritikai vizsgálódások kimutatták, három for­
rás »előre meghatároztam a) a Márk-evangélium 350 vers­
sel (kb. fele Márk evangéliumának) szilárd komplexum, és
megengedi általánosságban az utalást a lukácsi forrás­
használatra, és sajátosan is az átdolgozó teológiai felfogá­
sára. b) A mondás-gyűjtemény, a Q, amely a Márkon kí­
vüli beszédanyagot jelenti, amire következtethetünk Máté
és Lukács alapján (és kb. 235 verset jelent). De hipoteti­
kus jellege miatt csak korlátozott betekintést enged
Lukács sajátos irodalmi és teológiai szándékába, c) Az át­
fogó, terjedelmes saját anyag (548 vers) segíthetne ugyan
az evangélista portréját megvilágítani, de a bizonytalan
forrásviszonyok, és főként a szerkesztés hagyománya, te­

40 Lukács az aorisztoszt használja a Márk-féle praesens historicum

helyett, szereti a közvetlen beszédet, használja a klasszikus optatívuszt,
a közvetlen kérdő mondatokat a beszéd bevezetésekor, alárendelő
mondatokat használ a szemita mellékmondatok és a tipikus bevezető
formula pl. »és történte helyett.
41 Morgenthaler R., Die lukanische Geschichtsschreibung als Ere-
ignis. Gestalt und Gehalt dér Kunst des Lukas, 2 Bde., Zürich, 1948.

36
hát az evangélista saját alkotása vagy esetleg más előzetes
mű átvétele útjába áll eszmélődésünknek. Mindenesetre
az evangélista alkotó munkája más fényben jelenik meg,
ha a használt és feldolgozott forrásra csak szóban tá­
maszkodhatott, vagy ha írásban is. Az első esetben
ugyanis a »költői tehetségű elbeszélő babérjainak dicső­
ségét arathatná le«42, míg a második esetben csak jó ér­
zékkel megáldott kiadóval van dolgunk. A gyűjtő ugyanis
már szerkesztő tevékenysége révén is, ahogyan kiválaszt,
komponál, kommentál, stb., betekintést enged a saját gon­
dolatvilágába. Végül az Apostolok Cselekedeteihez fű­
ződő viszonyt is tekintetbe kell vennünk, hisz az Lukács
második műve, ha meg akarjuk ítélni a szerző irodalmi és
teológiai sajátságait. Részleteiben bárhogyan is nézzen ki
a két mű írásba foglalásának viszonya, nem szabad átsik-
lanunk azon a tényen, hogy Lukács üdvtörténeti- és teoló­
giai koncepciójában összetartoznak. A kánonképződés
különös körülményei szétszakították ugyan egységüket,
de tartalmi koherenciájukat nem szüntették meg. »Amit
ugyanis csírájában elültettek az evangéliumban, az Apos­
tolok Cselekedeteiben teljes virágba borult.«43 Lukács
nyelvi tehetsége megmutatkozik a második műben, mely
forrásfüggősége ellenére is lehetővé tette számára a sza­
bad irodalmi kibontakozást.44 Itt olyan ténybe botlunk,

42 Grundmann, W., Das Evangélium nach Lukas, (ThK 3.), Berlin,

41966. 26.
43 Tolbert M , Die Hauptinteressen des Evangelisten Lukas, in: Das
Lukas-Evangélium. Die Redaktions- und kompositionsgeschichtliche
Forschung, Hrsg. Braumann G., Darmstadt, 1974. 339.
44 Cadbury H.J., The Making of Luke-Acts, London, 1927. Után­
nyomás 1958.

37
 melyet minden modern újságszerkesztő jól ismer: egy­
részt minden sorért a saját nevével is felelősséget vállal,
másrészt továbbadja mindazt, amit mások kutattak és
megfogalmaztak.
Megengedett ilyen előzmények után, a festő Lukács
legendája után, aki az egész művét személyes stílusban
és szuverén módon alkotta meg, hogy még értékeljük is?
A történet-kritikai kutatás eredményei, főként a bepil­
lantás a hagyomány- és forrástörténetbe, azaz a jogosan
felvetődő kételyekbe a szerzőség problémájának naiv
megoldásával szemben, új tájékozódásra kényszerítenek
bennünket. Egy olyan mondat, mint ez: »Orvosi hivatá­
sának gyakorlása és a Pálhoz fűződő személyes barátsága
mellett, Lukács festett is a szabadidejében«45, lehet ugyan
a szűk látókörű kertigmatizálással szembeni protestálás
kifejeződése, azaz a bibliai elbeszélések ideologizálásá-
val szembeni tiltakozásé, és még ma is megvan a létjo­
gosultsága. Végül is a Lukács-evangéliumban nagyobb
szerepet játszik a történelem kategóriája, mint a másik
evangéliumokban. Helyes, hogy az új módszerek megta­
nítottak bennünket a bibliai szövegek szinkronikus olva­
sására, azaz, hogy a források eldöntésének eszköztáráról
lemondjunk, vagy legalábbis óvatosabban bánjunk velük.
A régi álláspontokhoz való visszatérés természetesen azt
jelentené, hogy lemondunk az évtizedes kutatómunka
biztos és józan eredményeiről. De Lukács festőművésze­
tének jámbor hagyománya ma is érvényes, ha tárgyiasít-
juk, és a Lukács-evangélium festményéről beszélünk.
Az evangélista részét viszont ebben a festményben biz­

45 Nigg W., Botschafter des Glaubens. Dér Evangelisten Leben und

Wort, Öltén und Freiburg,51980. 131.

38
tosan árnyaltabban kell megítélnünk, ha tekintetbe vesz-
szük azt a tényt, hogy Lukácsot is kötötte a tradíció. Az
egyén nagyon fontos és nem is pótolható, az evangélium
tehát feltételezi az evangélistát; ezt éppen Lukács tette vi­
lágossá, mert prológusában hangsúlyozza saját személyét
az »én is« (1,3) említésével. De az egyházban az egyén
mindig az egészet is megjeleníti. Lukács személyes mű­
vében visszatükröződik közösségének hite és vallomása,
de a harmadik evangélium szerzője ezen túlmenően a ha­
gyománnyal is megismertet bennünket. Éspedig a hagyo­
mány felfogásának kettős értelmével, tehát nem csak a
hagyomány anyagával, mert ebben a hagyományozásban
visszatükröződik a hívő és a hitét megváltó keresztény
is. És még egy további dolgot is meg kell említenünk:
a hagyomány mint önálló teológiai nagyság határt szabott
Lukács írói tevékenységének formailag és tartalmilag is.
»Minden írói tehetsége ellenére ugyanis nincsenek írói
ambíciói. «40
A hitnek, a hit átadásának és a hagyománynak éppen
most említett egyházi vonatkozásai egyedi, a megszo­
kott kereteit szétfeszítő irodalom-felfogásra vallanak.
Lukács az üdvösség örömhírét közvetíti irodalmi for­
mában, másrészt viszont az ő tevékenysége ebben telje­
sen mégsem merül ki, illetve merül el. Hogy mit is ér­
tünk ezen, végigkövethetjük a prológus példáján. Lukács
előtt ugyanis olyan cél lebeg, mely messze meghaladja
a profán tudomány pontosítgató, tudálékos törekvéseit.
Ami ugyanis kívülről nézve a keresztény tanítás egzakt,
aprólékos bizonyításának tűnik - a terminológiának el-46

46 Schürmann H., Das Lukasevangleium, Erster Teil (HThK III.),

Freiburg u. a .21982. 16.

39
 sősorban technikai jelentése van - elsődlegesen mégis
teológiai folyamat. Az Isten üdvösséget adó eseménye
Jézus Krisztusban lesz az Ige hallgatója számára felkí­
nálva racionálisan reflektált, történetileg megragadható
eseményeken nyugvó tanításban. A szemtanúk egyedül
azonban mégsem adnak végső biztosítékot, hanem sokkal
inkább együttműködnek az Ige szolgáival, azaz a keresz­
tény tanítókkal. A kutatás alapossága, a történet-kritikai
analízis tehát nem pótolhatja a keresztény tanúságtételt.
A megcélzott pontosság és biztosság nem ésszerű, egzakt
bizonyíték, mert az inkább az egyházat irányító Lélek
(Pneuma) adománya. Ami első pillantásra történeti bizo­
nyítási folyamatnak néz ki, valójában üdvtörténeti taní­
tás, mely az ígéret és beteljesedés kategóriájában érvel.
Lukács számára ugyanis tipikus az egyházi hagyomány
és a kritikus kutatás egymásba kapcsolása. »A hit és ész­
szerű belátás egyáltalán nem ellentétek, hanem az igazság
megtalálásának egymáshoz rendelt elvei. A >hivatalos<
igehirdetés ugyan kell, hogy alapvetően ellenőrizhető le­
gyen - ez azonban nem jelenti azt, hogy az e világi okság
értelmében is bizonyítható legyen.«47A döntő körülményt
az az új elv adja, amit a katekézis fogalmával csak meré­
szen jelölhetünk.
Ha e megfontolások után újra a harmadik evangélium
szerzőjére tekintünk, és profilján elgondolkodunk, akkor
a következő figyelemreméltó jelenségbe ütközünk, ame­
lyet még a mai korban sem dolgoztak föl teljesen. Egy
teológiai fakultás, tehát olyan intézmény, melynek célki­
tűzése a hit hirdetése, hisz olyan épületben él, mely az
emberi értelem erőinek elkötelezett egyetem. Megy ez a

47 ErnstJ., Lukas, 9k.

40
kettő együtt? Lukács e tekintetben biztosan modellértékű
példa. Az olyan teológia, amelyik Lukácstól elvitatja a hit
tanúságának legitim jogát, »világi« beállítódása miatt, ak­
kor, ha következetesen gondolkodik, ki kellene vonulnia
a modern tudomány intézményeiből. Tényleg az egyház
tanítói gyakorlata a világtól idegen teóriákat már maga
mögött hagyta, és a teológiát a racionális tudományosság
elvei szerint műveli. Lukács még ezen is túllép, ugyan­
akkor olyan területekért is síkra száll, mint a keresztény
művészet, irodalom, költészet és kultúra - a szó legtá­
gabb értelmében. És biztos nem véletlen, hogy a festők,
művészek és orvosok patrónusuknak választották. A pré­
dikációnak ma is e bibliai nyelvi modell szerint kell tájé­
kozódnia.
Megállapítjuk: a harmadik evangélium szerzője olyan
egyházi embernek mutatkozik, aki az áthagyományozott
hitet hozzáférhetővé akarja tenni környezete számára.
Ugyanakkor viszont kiszolgálja magát a bevált módsze­
rekkel, anélkül persze, hogy teljesen kiszolgáltatná magát
nekik. A történeti beszámoló irodalmi műfaja viszont az
eljövendő üdvösségről szóló evangéliumot semmiképpen
sem szorította peremre. A festői kép, a színes elbeszélés
nem vált önálló, vallási költészetté, hanem az igehirde­
tés másik formája lett. Az elmúlt évtizedekben a teológia
feltűnő módon irodalommá vált, használja is a modern
médiát az igehirdetésben, és keresi az új utakat Jézus
Krisztus evangéliuma és a misszió számára, de Lukács
ezt már csírájában előre meg is rajzolta irodalmi vállal­
kozásában.
Mondhatjuk, hogy Lukács főként a képzettek számára
írt? Ha az antik tudományok, a filozófia, a szellemtudo­
mányok, a költészet nagy műveit mércéül állítjuk, akkor

41
aligha válaszolhatunk igennel. De kétségtelenül helyes,
hogy ez a világra nyitott atmoszféra túlmutat Galilea föld­
műves társadalmának egyszerű viszonyain. Ha a szót nem
koptattuk volna már el, akkor itt biztosan kínálkozna:
Lukács modern teológus volt, akire hivatkozhat a hitnek
és az értelemnek elkötelezett exegetikai kutatás.

42
 3. LUKÁCS, A TÖRTÉNÉSZ

Lukácsot gyakran nevezik történésznek az evangélis­

ták közül. Vitatkozhatunk azon, hogy az összehasonlítás
az ókor nagy történészeivel, Polübiosszal, Liviusszal és
Euszébiosszal jogos-e,48de a kérdés fölvetése már fényt is
vet a harmadik evangélista módszerére. H. v. Campen-
hausen49 nem ok nélkül nevezi őt »lelkiismeretesen dol­
gozó keresztény történésznek«. Evangéliuma a kor ismert
nagyjait megnevezi (Tibériusz, Poncius Pilátus, Heródes,
Fiilöp, Lüzániász, Annás és Kajafás főpapok (3,1),
Augusztusz császár, Kvirinusz helytartó (2,1)). Többé-ke-
vésbé az időpontokat is megadja: Tibériusz császár 15.
évében; Jézus életkoráról is tudósít nyilvános fellépésekor:
»Mintegy harmincéves volt« (3,23), és életrajzi adatokkal
is szolgál: Johanna, Heródes intézőjének, Krizának a fele­
sége (8,3). Ezekkel a megjegyzéseivel kilóg a kizárólag
csak igehirdetést szolgáló irat kereteiből. Különös súly-
lyal esik latba e tekintetben az Apostolok Cselekedetei
- a maga egyháztörténeti tervezetével. Tényleg nem lehet
vitatni, hogy a fontos történeti részletek, mint amilyen
Gallio (ApCsel 18,12), Félix (ApCsel 23,24) és Fesztusz
(ApCsel 24,25) helytartó említése. Vagy Agrippa király és
nővérének, Berenikének (ApCsel 25,13kk), valamint

48 Meyer E., Ursprang und Anfánge des Christentums, Bd. I.,

Darmstadt, 1962. (A 4. és 5. kiadás, Stuttgart és Berlin, 1924. változat­
lan utánnyomása), 2k.
49 Campenhausen H. v., Die Entstehung dér christlichen Bibe) (BHTh
39.), TUbingen, 1968. 152.

43
Claudius császárnak (ApCsel 11,28) a megnevezése, aki a
zsidókat kiűzte Rómából (ApCsel 18,2), lehetővé teszik,
hogy az Apostolok Cselekedeteiben bemutatott esemé­
nyeket időben is nagyjából elhelyezzük.
Aligha helyénvaló az alapvető kételkedés a hely- és
tájmegjelöléseivel szemben, még a különböző fonásteó­
riák ellenére is. A. Wikenhauser50 optimista ítélete - a mo­
dern kutatások eredményei alapján ebben a formában -
ugyan többé nem tartható fenn, de a kezdet missziójának
földrajzi útvonalai és történeti adatai, melyeket ő rögzí­
tett, mégsem csak kitalált események. Természetesen a
történetírás módja, a historiográfia profán mintájának
áttörése, a források szabad kezelése, az egyház számára
mértékadó fontos részletek figyelmen kívül hagyása (pl.
Péter útja az apostoli zsinatra), a részben regényes stílus,
az Apostolok Cselekedeteinek történetileg nehezen ma­
gyarázható hirtelen befejezése, főként pedig mind az első,
mind a második művön végighúzódó, teológiai jellegű
»hangsúlyok« sajátos, az igehirdetés által meghatározott
ábrázolásmódra vallanak. Lukács biztosan szándékosan
állította össze ilyen sorrendben az eseményeket, és új
hangsúlyokat is helyezett a már ismert márki igehirdetés-
modellen túl. Művét jó okkal nem nevezi evangéliumnak,
mint Márk, hanem beszámolónak (Lk 1,1).51 De jogtala­
nul járnánk el Lukáccsal szemben, ha a profán nyelvezet

50 Wikenhauser A., Die Apostelgeschichte und ihr Geschichtswert

(NTA VIII), Münster, 1921. 421.: »Az ApCsel egyetlen adatát sem
lehet a profán irodalmi emlékek tanúsága alapján helytelennek tartani,
míg nem kevés esetben az összehasonlítás viszont a profán szerzők
javára dől el«.
51 ErnstJ., Das Evangélium nach Lukas (RNT), Regensburg, 1976. 47k.

44
miatt, mely kell, hogy »kifejező eszköze legyen az objek-
tívan bizonyítható hittartalomnak«52, művét leértékelnénk.
Új gondolkodási modellje a »szent történelem - az üdv­
története, mely nagy ívet rajzol a prófétai ígéretek korától
a Jézusban bekövetkezett beteljesedésen át a napok végén
bekövetkező üdvösségig. A lukácsi vázlat különlegessége
a kifejezett reflexió a történelem további menetére, amely
a húsvét utáni egyházban is folytatódik. Az események
vallási minőségét, amelyre Lukács is utal, az adja, hogy
minden eseményt visszavezet az isteni üdvtervre és a tör­
ténelmet előrevivő Szentiélekre - ez az egyedülálló, az
eszkatologikus beszükítést szétfeszítő, új elem.
E helyütt nem tudjuk részletesen bemutatni Lukács
üdvtörténeti vezéreszméit. Minket itt most az az ember ér­
dekel, aki felelős az effajta történelemszemléletért. A gon­
dolkodás és a teológiai felfogás különbsége különösen
is szembetűnő, ha összehasonlítjuk Márkkal vagy Pállal.
A beteljesedett időről ugyanúgy nem beszél, mint arról
sem, hogy rövid az az idő (lKor 7,29), mely a kereszté­
nyek számára az Úr eljöveteléig rendelkezésre áll. János
ellenkező előjelű eszkatológiája (a jövendő üdvösség már
most jelen van) számára ugyanolyan idegen, mint a Titkos
Jelenések könyvének apokaliptikus várakozása. Lukácsot
mindezen elképzelésekkel szemben jellemzi a pozitív be­
állítottság a világ és annak történelmi eseményeivel szem­
ben. Az effajta megfontolások során úgy jelenik meg az
egyház, mint az isteni akarat megtestesítője, tehát olyan
nagyság már, amely felkínálja az üdvösséget, és kijelöli

52 Klein G., Lk 1,1-4 als theologisches Programm, in: Zeit und

Geschichte. Dankesgabe an R. Bultmann zum 80. Geburtstag, Tübingen,
1964. 214. OverbeckF., Christentum und Kultur, Basel, 1919. 78.

45
az egyes ember feladatát is. Lukács az egyház embere, aki
az intézményről és szervezetéről még nem hoz részletes
fejtegetéseket, de nagyon tudatosan a pünkösdi Lélek jö­
vetelében látja megalapítását, és célratörően tekint vissza
Rómára, a világ középpontjára, amely felé a misszió is
hömpölyög. Az Apostolok Cselekedeteinek különös ér­
deklődése Péter és Pál iránt messze meghaladja az egyéni
jellegű szentek tiszteletét, bennük ugyanis a fiatal egy­
háztörténelem reprezentánsai lépnek színre. Lukács így
nagyon is önálló gondolkodónak mutatkozik, mert nála
az egyházi érzület és a racionális tudományosság Jézus
Krisztus evangéliuma számára is új utat mutat. Biztosan
téves, ha egyedül és kizárólag Lukácsot tesszük felelőssé
a gondolkodás e fordulatáért. O nem az ún. korai kato­
licizmus képviselője, aki az eredetileg időtlen kerügmát
történeti kategóriákba foglalta és a világhoz szabta.51 Az
újszövetségi iratok különböző hagyományfokainak pon­
tosabb áttekintése sokkal inkább azt mutatja, hogy a tör-53

53 Kümmel W. G., Einleitung in das Neue Testamnet, Heidelberg,

l91978. 115. Akorai katolicizmus problémáját Lukács pozíciójából kiin­
dulva újra fel kell vetni - éspedig a megszakadt kontinuitás nézőpont­
jából és a kora-egyházi fejlődési lépcsőfokok között kell vizsgálni. Az
írások maradandóan katolikus volta nem áll ellentétben a maradandóan
evangéliumival, sokkal inkább folytatja és kifejti azt, ami koncepciójá­
ban kezdettől fogva már adott volt. Schürmann H., Evangelienschrift
und kirchliche Unterweisung, in: uő., Traditionsgeschichtliche Unter-
suchungen zu den synoptischen Evangelien, Düsseldorf, 1968. 346.
joggal fordul szembe a diszkontinuitás és az eltávolodás teóriájával:
»Természetesen nem kell rosszindulatúan deformálódásnak értékel­
nünk, ha egy formálódásban levő képződményből, mint az >ősegyház<
olyasvalami lett, mint a >korai egyház<; az igehirdetés formája és szo­
ciológiai alakja kellett, hogy belső és külső szociológiai szükségszerű­
séggel változzon.«

46
téneti perspektívák már Húsvét előtt is jelen voltak, és
felismerhetők a legkorábbi Húsvét utáni hitvallásokban
is. Lukács sajátossága a tudatos és reflektált történelem,
mely minőségi áttörést jelent. Megvannak-e az okai az
eddig csak implicite megállapítható tényállás ilyenfajta
tematizálásának? Bizonyára lényeges faktora volt a világ
misszionálásának hatalmas optimizmusa, a világra nyitott,
többé már nem elsődleges eszkatologikus perspektívájá­
val. Ehhez hozzávehetjük még a zsidó történeti hagyomá­
nyok hatását a fiatal egyház igehirdetésére. Mérlegelnünk
kell még bizonyos gnosztikus, azaz a történelmet alap­
vetően tagadó tendenciákat. De nem a »miért« kérdése
a mi elsőrangú problémánk. Csak az a fontos, hogy a
lukácsi történeti mü teológusa a maga új elképzelésével
szellemtörténeti fordulatot hozott. Az evangélium és az
Apostolok Cselekedeteinek szerzője nemcsak egyszerűen
úszik az idő sodrában, hanem felismeri az idők jeleit, és
megmagyarázza a múlt, jelen és jövő irányzatait. Ha az
elején azt mondtuk, hogy az evangélium mint örömhír le­
mondhatna az emberi szerzőről, mert rendelkezik a saját,
Istentől adott tekintélyével, akkor most hozzá kell fűz­
nünk, hogy a karizmatikusán megáldott férfiak (és nők)
az üdvösség eme jóhírét a változó idők közepette mindig
újra értelmezték. Az evangéliumnak eme belső struktú­
rából adódóan mégiscsak szüksége van az evangélistára.
Lukács üdvtörténeti koncepciójával kapcsolatos meg­
fontolásokkal összefüggésben újra meg újra felvetődik a
történetiség kérdése, pontosabban: a beszámolt esemé­
nyek tényszerűségének kérdése. A prológusban említett
szemtanúk (1,2), úgy tűnik, első pillantásra szétszakítják
a húsvéti hitvallás igehirdetésének fátylát, és szabaddá te­
szik az utat a puszta tényékhez. Azt akarja Lukács ezzel

47
 mondani, hogy »mindaz, ami közöttünk lejátszódott és
betelj esedett« (1,1), kezeseik révén történetileg biztosnak
számítanak, és ezért semmiféle kétely ki nem kezdheti
őket? Ha ez így van, akkor pótlólag még az a kérdés is
fölvetődik, mi a kezdete az ő beszámolójában összefoglalt
történetsornak. A »kezdet« megjelöléssel Jézus nyilvános
fellépésére, illetve Jézus megkeresztelkedésére gondol
vagy talán János keresztelő tevékenységére is (ApCsel
10,37)? Vagy egyáltalán nem szabad visszanyúlnunk a
gyermekségtörténetre, tehát a születés körüli események­
re?54 Nem világos a felső időhatár pontos rögzítése sem.
Lukács a befejezett időformával, »megtöi1ént és betel-
jesedett« (l. v.), utalhat Jézus menybemenetelére és az
apostol Rómába érkezésével befejeződött egyháztörténe­
lem (Apostolok Cselekedetei) első fázisára is. De a beszá­
molt eseményekre történő rákérdezésnek alapvető jelen­
tősége van.
Ha a harmadik evangélium szerzője a tények megál­
lapításán keresztül akarta volna a hit biztonságát elérni
- a fundamentális teológiai bizonyíték értelmében - , ak­
kor valójában lejtős úton találná magát. Akkor G. Klein
végkövetkeztetése - figyelmen kívül hagyva a kinyilat­
koztatás és a hagyomány értelmezésének különbségeit -
a katolikus teológia számára is provokatív éllel rendel­
kezne: »Amennyire bizonyos... a történeti kérdésfölvetés
lényege szerint mégiscsak relatív, a hit bizonyossága szá­
mára mindig is elégtelen bázis marad.«55 De pontosan ez
az alapvetően téves megítélés, mert Lukács történelem­
felfogásának van teológiai összetevője is. Hogy egészen

54 Klein G., Lk l , l—4, 209.

55 Klein G., Lk l , l—4, 216.

48
világosak legyünk: a lukácsi történetírás vezérmotívuma
nem a gyermekségtörténet elbeszélésében bemutatott ese­
mények tényszerűségén alapszik, vagy az üdvösség két
írásban felvázolt útja (Jézus útja Jeruzsálembe, az egyházi
misszió útja Jeruzsálemből Rómába) sem garancia-nyi­
latkozat a korai egyház történelmének részleteire, hanem
a saját kora számára az ő helyzetükre alkalmazott hit bi­
zonyítéka. Nem a tények képezik ugyanis a vita tárgyát,
hanem Lukács igehirdetésének különleges formája, vagy
jobban mondva: a historizáló kérdésfölvetés mögöttes
értelme. A helyes nyomra a szemtanúk mellett megneve­
zett »Ige szolgái«-ra (Lk 1,2) tett utalás vezet bennünket.
A fiatal egyház kritikus helyzetében - ha arra gondolunk,
hogy a tradíciót torzíthatják (ApCsel 20,29)? - Lukács
kísérletet tesz, hogy a hagyományt azzal biztosítsa, hogy
a hit kezdeteire gondosan reflektál a tradícióképződés
legkorábbi szakaszában. Minden kétséget kizáróan a tör­
téneti megbízhatóságra is gondolt. De alapvető szándék
az Ige szolgái által megőrzött tradíció átvétele és az átha­
gyományozott biztosítása szellemi vagy egyházi keretek
között. »Lukács tehát nem történésznek jellemzi magát,
hanem egyházi hagyományozónak, amikor azt mondja,
>kezdettől fogva mindennek gondosan utánajárt<.«56Lukács
nem hagyja, hogy a történeti bizonyítás, mint egy utólag
hatékony biztonsági intézkedés, az egyház eredetileg véd­
telen kéríigmájához odaszegődjön,57 hanem sokkal inkább
az apostoli hagyománynak - Márk és a Q játszik itt két­
ségtelenül nagy szerepet - a híradás formáját adja. Még

56 Schürmann H., Evangelienschrift, 258.

57 így Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, Studien zűr Theologie des
Lukas (BHTh 17), Tübingen, 51964. 3.

49
egyszer hangsúlyozzuk: nem a tényekre történő utalás
az elsődleges. Ha szabad azonosítanunk a szemtanú­
kat (Lk 1,2) a tanúkkal (ApCsel 10,39), azaz a tizenkét
apostol grémiumával, akkor már ebből is adódik a teoló­
giai igényesség jellemzője, mely az egész lukácsi müvet
meghatározza. A hagyományt olyan embereken keresz­
tül biztosítja, akik ott voltak. Ez azonban - jól jegyezzük
meg! - teológiai elv, ami kapcsolatban áll az apostolság
lukácsi felfogásával. Lukácsnak nem az az elsődleges
gondja, hogy ez vagy az, így és nem másként történt-e,
hanem hogy a mai hit megegyezik-e még a kezdet egyhá­
zának hitével. Bizonyítási eljárása e szempontból is teoló­
giai jellegű.
A végső következtetést már többször is szóba hoztuk,
amikor Lukács szellemi profiljára kérdeztünk: az apos­
toli kor végén ő a hitet gyűjtéssel, megőrzéssel és a ha­
gyomány szerkesztésével biztosítja. Semmi sem veszhet
el. Nemcsak hogy semmi sem veszhet el, hanem azon túl,
amit átvettek, kell, hogy a kezdet emberei által garantált
és biztosított formában megmaradjon. A lukácsi gyűjtő-
és szerkesztő munka eredménye a Lukács-evangélium:
(ellentétben Márkkal) az első >nagyevangéliuma Ugyan­
akkor (ha összehasonlítjuk Mátéval és Jánossal) az
utolsó is, amelyik azon fáradozik - lemondva a messze­
menően kerügmatikus és kateketikai alkalmazásról<
hogy a legkorábbi tradíciókat, a maguk oly gyakran >ar-
chailcus< (éppen azért, mert apostoli) jellegében és üdv­
történeti sorrendjében hűségesen bemutassa és így írás­
ban is rögzítse.«58

58 Schürmann H., Evangelienschrift, 265.

50
 Ha Lukács irodalmi, teológiai-ekkléziológiai eljárásá­
ról tett alapvető megfontolásaink után még egyszer visz-
szatérünk magára a történetiség kérdésére, ajánlatos
számba vennünk, hogy a história, az üdvtörténet és a
Krisztusról szóló igehirdetés egymásba, fonódik. Sem­
miképpen sem úgy van tehát, hogy Lukács a kérügmát a
hasznossággal (pragmata-val) pótolta volna. De azt sem
mondhatjuk, hogy az eseményeket (e világi történelmünk
eseményeit) ama történelem eseményeinek (üdvtörténet
eseményeinek) segítségével átalakította és a »túlvilág«
síkjára telepítette volna. Sokkal inkább azzal kell számol­
nunk, hogy Lukács számára mind a három sík egységet
képezett. Tekintettel az antik világképre, ugyan ajánlatos
lenne a mítosztalanítás, de ez most nem a mi problémánk,
mivel Lukács mondanivalójának szándékára kérdezünk.
Számára természetesen az események (Lk 1,1), mint té­
nyek, vitán felüliek. De amikor alárendeli a »beteljese-
dik« fogalmának, mely a maga befejezett időformájában
és fogalmi általánosságában (megtörténik, befejeződik,
azaz teljesedésbe megy) még nagyon széles jelentés­
spektrummal rendelkezik, most azonban ezzel mégis tör­
ténelemfeletti komponensére utal. Nem is beszélve arról,
hogy az antik kor embere számára a határok a történelem
és a mítosz, illetve a természet és a természetfeletti között
elmosódottak voltak, de a bibliai szerzőnél mégiscsak fel­
tételezhetjük, hogy Isten kezét - a mi elképzelésünk sze­
rint - a természetes, történelmi folyamatokban felismeri,
s a természet- és történelem felettit ebbe az általunk is
tapasztalható világba helyezi át. A jelzett síkok egzakt
szétválasztása modern probléma, de nem Lukács kérdése.
A harmadik evangélista számára a szent éjszakában az an­
gyalok a mezőn valóban Jézus születését énekelték. Gábor

51
angyal Szűz Máriának a Szentiélektől való foganást, mint
csodálatosat, mint Isten tettét hirdette meg, amely a nem­
zés és a nemzetiség természetes rendjét meghaladja.
Lukács számára az sem nehézség, hogy az Előfutár, a
Keresztelő születése körüli eseményekben a Messiás­
gyermek nagyságát előrevetítve lássa. Számára a hogyan
és a hol nem más, mint magának a ténynek elbeszélő
kifejtése, tehát: az Isten Fiának emberi születése és az
Emberfiának isteni születése. A történelmen túli esemény
itt egyértelműen hozzákötődött a történelemhez, és e vi­
lági módon is megtapasztalható lett. Lukács így, arneny-
nyiben akarjuk, felismerteti teológiai eszmélődésének racio­
nális vonását. Számára az Isten Fiának életrajza játszik
szerepet. A harmadik evangélistának nincs semmi nehéz­
sége az előtte levő hagyománnyal, és azzal sem, hogy pél­
dául Jézus pusztai megkísértését drámai eseménynek
értse. Hiszen szemében reális folyamat volt az is, hogy az
Utolsó Vacsora előtt (Lk 22,3) Júdásba, az árulóba, bele­
költözött a Sátán. Az angyal az Olaj lak-hegyén tényleg
erőt adott az Úrnak, hogy megjelent neki (Lk 22,43). És a
két ragyogó ruhába öltözött férfi az üres sírnál (Lk 24,4)
semmiképpen sem csak szimbolikus alak a szerző elbe­
szélő festményén. Lukács világa tele van csodákkal, és jól
tesszük, ha meghagyjuk kapcsolatukat a Krisztus-ese­
ménnyel. Mielőtt azonban az ember a racionalista mítosz-
talanítás kísérletének túl gyorsan szabad utat engedne, az
elbeszélések beszélni is kezdenek. Hirtelen megtapaszta­
lunk valamit a sátáni hatalmak fölötti győzelemből, ami­
kor az isteni kegyelem felcsillan a betlehemi születésben,
amikor az emberi történelmet csodálatosan irányítja az is­
teni terv Jézuson, a történelem urán keresztül. Az üdvtör­
ténet eseményeinek kérdését nem tárgyalhatjuk másként,

52
 csak a természet horizontján keresztül. Lukács számára
ezek úgyszólván Isten kirakatai a mi e világi környeze­
tünkben. A Lukács üdvtörténeti koncepciójáról szóló be­
széd igazában azt jelenti, hogy a világi és a világfölötti
valóságok sajátosan egymásban vannak. Az a férfi, aki a
fiatal egyház igehirdetését a profán irodalom és történet-
írás kategóriáiba betagozta, egyetlen pillanatra sem felej­
tette el az általa bemutatott történelem különös minősé­
gét. Felismerni Istent a világban és a világnak megmu­
tatni az isteni cselekvés nyomait - pontosan ez Lukács
szívügye.
Megállapítjuk: Lukács evangélista az első bibliai író,
aki tudatosan reflektál a történelemre, és a történelmi ese­
ményt evangéliuma hordozó elemének gondolja. Mások
is érveltek már előtte üdvtörténeti módon, de senki sem
tette olyan tervszerűen és átgondoltan, mint Lukács.
Állítólagos eltérését a tiszta evangéliumtól az üdvösség­
történet értelmében sokan árulásként vetették szemére.
Evekkel ezelőtt a »Lukács-féle hullám öltözetéről« be­
széltek a protestáns teológia köreiben. Miután az érzel­
mek valamennyire lehiggadtak, győzött a tárgyszerűség,
mely megkísérli a fényeket és az árnyakat objcktívan
értékelni. Lukács természetesen magát, miként elődei
is, az evangélium tanújának tartja, melyet elfogadott,
és közösségének elő is adja az igehirdetésben. De a tör­
ténelmi helyzet, amelyben találja magát, megkívánja a
biztos támaszok bevonását, illetve olyan intézkedések
után kiált, melyek bizonyos kilúgozási vagy fölszámo­
lási tendenciákkal szemben hatnak. Ebben a helyzetben,
úgy tűnik, ajánlott a történelmi kezdeteken való elmélke­
dés. Az »eseményeket«, amelyek köztünk betelj esedtek«
(Lk 1,1) természetesen félreértenénk, ha csak a puszta

53
tényekre korlátoznánk. Lukács fölismeri Jézus történeté­
ben és az egyház kezdetének történetében Isten irányító
és minden eseményt elrendező kezét. Szándéka nem az,
hogy a hitet alátámassza a racionális felismerés érveivel,
hanem hogy a történelmet alávesse a maga múlt, jelen
és jövendő folyamatában Isten irányító tervének. Lukács
minden történeti elkötelezettsége ellenére is teológiai tör­
ténetíró.

54
 4. LUKÁCS, AZ ELBESZÉLŐ

Lukács kétségtelenül kiemelkedő képviselője az ún.

narratív (elbeszélő) teológiának. A hitvallást is elbeszélés-
szerűen hozza, és úgy fejti ki, hogy tekintettel van vonat­
kozási pontjára, Jézus Krisztus személyére. A nyelv- és
irodalomtudomány alapvető kérdéseit itt figyelmen kívül
hagyhatjuk, és sokkal inkább abból a valós felismerésből
indulhatunk ki, hogy az evangélium nyelvi formája, az
elbeszélés, hitvallást jelent - elbeszélésben kifejtett val­
lomást. »Habár Jézus történetét az evangéliumok nem a
történetírás vagy krónika műfajában hozzák, de az evan­
géliumok >mégis úgy beszélnek a történetről, mint meg­
történtről, mint eseményről^ persze olyan történetről,
amely Krisztus történetét mutatja be: >e történet elbeszé­
lésében olyan valakit hirdetnek, aki van, és nem olyan va­
lakit, aki volt<.«59Amit előzőleg a történetiség problémá­
járól mondtunk, most ezzel végső finomítást nyert. Most
mintapéldák segítségével megkíséreljük kifejteni a már
bemutatott irodalmi eljárást, ami egyúttal az üdvtörténeti
koncepció szükségszerű kifejezése is.

59 Güttgemanns E., Offene Fragen zűr Formgeschichte des Evan-

geliums, München, 1970. 233. egyúttal utal Bornkam G., .lesus von
Nazareth (UB 19.), Suttgart, 61963. 22.15.

55
 4.1. JÉZUS GYERMEKKORÁRÓL SZÓLÓ
ELBESZÉLÉSEK

A Jézus gyermekkoráról szóló elbeszélések (Lk 1+2)

különös módon is felismertetik velünk Lukács alkotó ke­
zét - függetlenül a források kérdésétől. (Azaz, hogy arám,
illetve héber forrást használt-e? A Keresztelőről szóló for­
rást Lukács átdolgozta-e, és már így vette föl az evangé­
liumba?) Lukács az egyes perikópákat, részeket ugyanis
a művészien megszerkesztett eseménysorba építette be.
Jézus előtörténetét a felülmúló párhuzamosság törvénye
szerint kapcsolta össze Keresztelő Szent Jánossal. »A for­
dulatok és egyes darabok szimmetriája, melyek egyre job­
ban Jézus mellett törnek lándzsát, kezdettől fogva arra
szolgálnak, hogy az ellentétet az előfutár és a Megváltó
között kidomborítsák.«“
A beosztásából diptichonszerű két kettőskép adódik,
az első a születések hírüladásáról szól (1,5-25: a Keresz­
telő születésének hírüladása; 1,26-38: Jézus születésé­
nek hírüladása), a második pedig már a megszületésükről
(1,57-80: a Keresztelő születése; 2,1-20: Jézus szüle­
tése). A hozzájuk kapcsolódó részek az események kiér­
tékelését, kihirdetését és befejezését is jelentik (1,39-56:
Mária látogatása Erzsébetnél; 2,21-40: Simeon és Anna
tanúsága Jézusról; 2,41-52: a tizenkét éves Jézus a temp­
lomban). Az elbeszélt eseményekről elmélkednek tehát,
és így ragyogóan fölvillantják történelem fölötti dimen­
zióit. A formatörténeti kategória, miszerint itt legendákkal
van dolgunk, az adott üdvtörténeti összefüggésben félre-60

60 Laurentin R., Struktur und Theologie dér lukanischen Kindheits-

geschichte, Stuttgart, 1967. 49.

56
vezető. Itt nem egy eszmét vagy egy vallási alapgondola­
tot világítanak meg, netán egy kerügmatikus elemet bon­
tanak ki elbeszélésszerűen. Ugyanígy elégtelen az újszö­
vetségi apokrifokkal történő összehasonlítása, miképpen
az is, hogy a zsidó midrás irodalmi utánzása, azaz hogy az
írás meditatív reflexiója lenne. A lukácsi gyermekségtör­
ténet irodalmi formája alapjaiban robbantja szét az összes
analógiát, és utal egyedülállóságára, de a lukácsi elbe­
szélőmód és nyelv páratlan voltára is. H. Schürmann utalt
az őskeresztény próféták alkotó erejére, főleg pedig az itt
megnyilvánuló kinyilatkoztatásra, amely »egyrészt úgy
látja, hogy az beteljesítette az ószövetségi próféciákat,
.. .másrészt Isten valamennyi ószövetségi, üdvösséget adó
cselekvése Krisztusban tipológiaszerűen beteljesedett61.«
A történész ugyan elgondolkodhat a lukácsi beszámoló
egyes részletein, mégsem lehet vitatni, hogy rákérdez a
helyre és az időre. Tudósít az elbeszélés alakjainak egy­
más közti rokoni kapcsolatáról. Megvilágítja a politikai
és társadalmi hátteret (népszámlálás, a nem házas nő sze­
repe a zsidó társadalomban, a vidéki papságban uralkodó
viszonyok, stb.). Ezek mind nagy szerepet játszanak a
szöveg szakszerű értelmezésében. De az elbeszélés-ko­
szorú értelmét ilyen kérdésekkel még csak a peremén sem
érintettük. Sokkal inkább az elbeszélés olyan módjába üt­
közünk, amely nem csak rejtett értelmi összefüggéseket
világít meg - ilyet egyébként a nyelvészeti és mélypszi­
chológiai analízis jobban meg tudna tenni hanem az
isteni cselekvésre is fényt vet a történelemben, amely a

61 Schürmann H., Aufbau, Eigenart und Geschichtswert dér Vor-

geschichte Lk 1-2, in: uő., Traditionsgeschihctliche Untersuchungen
zu den synoptischen Evangelien, Düsseldorf, 1968. 203.

57
befogadók oldaláról kvalifikált, vallási diszpozíciót téte­
lez föl. Nevezhetjük ezt hitnek vagy egyetértésnek, nem
az elnevezés számít, hanem egyedül az, hogy az elbeszélt
ügy egyedülálló, hogy jellemzi a hit, és olyan nyelvi for­
mát öltött, amit csak a hívők érthetnek meg. »Ahogyan az
ősapostoli Krisztusról szóló igehirdetés az >evangélium<
műfajával nóvumot, újat alkotott. És ugyanígy az apos­
toli levelekkeh is újat alkotott az apostolok pásztori gon­
doskodása. Lukács és Máté >előtörténetében< viszont az
elbeszélő stílusú Krisztus-hitvallás jelenti a novumot.«62
Ha a lukácsi gyermekség-elbeszélés irodalmi formá­
jára kérdezünk, akkor ennek fontos következményei van­
nak. Semmiképpen sem bánunk helyesen Lukáccsal, ha
a legenda-elbeszélők vagy mítosz-költők csoportjába
soroljuk. Az ikonfestő esztétikai elképzelése63 - melyet
átvilágít a Krisztus iránti hitvallás helyes úton jár, de
ez a hasonlat sem ragadja meg magát az lényeget, még
ha a tipológiai elemekkel tűzdelt és apokaliptikusai! túl­
dimenzionált elbeszélés-koszorú fel is tárja az isteni üd­
vöt hozó cselekvés eddig rejtett dimenzióit. Az elbeszélés
ugyanis másképpen jár el, mint a kép, mert az igehirde­
tés Igéjét mondja tovább. Isten cselekvése a mi történel­

62 Schiirmann H., Vorgeschichte, 204.

63 M gg W., Botschafter des Glaubens. Dér Evangelisten Leben und
Wort, Öltén und Freiburg, 51980. 134: »Lukács úgy írta az evangé­
liumát, ahogyan az ember ikont fest, melynek megvannak a maga
belső törvényei és előírásai. Ámde tévednénk, ha egy ikont hasonló
mércék szerint ítélnénk meg, mint egy modern képet, amely transzcen­
dencia nélkül egészen ehhez a világhoz kötődne.« A hasonlat ponto­
san jellemzi a nyelvi formát, de a Lukács-evangélium elején álló két
fejezet keletkezéstörténetének bonyolultsága és átláthatatlansága elővi­
gyázatosságra int, ha a szerzőt ily módon kísérelnénk meg azonosítani.

58
műnkben csak itt lesz megközelíthető. E formatörténeti
megfontolásokkal azonban még egyáltalán nem tettük
fel a kérdést: mi Lukács saját része ebben? Sajnos nem
tudjuk, milyen mértékben dolgozta át a forrásokat és iga­
zította teológiai elképzeléseihez. Némely kutató számol
egy szemita (arám? héber?) előzménnyel, melyet Lukács
görögre fordított. Mások azt mondják, hogy a jellegzetes
lukácsi nyelvi sajátosságok miatt Lukács egy régebbi szó­
beli vagy írásbeli előzményt dolgozott át. A tudományos
vita eddig még nem vezetett egyértelmű eredményre.
Teljesen mindegy, hogy egy lezárt, már görögül megfo­
galmazott forrásra vagy »különböző hagyományokra
gondol, melyeket részben már valamennyire írásban is
rögzítettek^64 mindenesetre relativizálnunk kell Lukács
szerzőségét65. Lukács átvesz korábbi, zsidó keresztény
közösségben honos, írott hagyományokat, és rejtett ér­
telmüket azzal fejti meg, hogy az evangéliumhoz rendeli
őket. Pontosabban: az eredetileg két önálló hagyomány­
egységet irodalmi (nyelvi) és teológiai síkon összeilleszti.
Az evangélium most erősebben, mint Márknál (és a Lk
3,1-gyei kezdődő régebbi Lukács-evangéliumnál is) ref­
lektál Jézus emberi, illetve isteni eredetére. Lukács ezt a
lépést korának teológiai és kateketikai szükségszerűségé­
ből tette, amely azután János kijelentésében, amit Jézus

64 Kümmel W. G., Einleitung in das Neue Testament, Heidelberg,

191978. 106.
65 Vö. ezzel Heinrici D. C. F. G., Dér literarische Charakter dér
ncutestamentlicben Schriften, Leipzig, 1908. 47.: »Gyermekségtör-
ténetének beszámolói inkább keltik a fordítás benyomást, mint Máté
bármelyik beszéde, de ügyetlen, fordítás ízű görög nem található nála,
mint amilyen például Sámuel könyvének első fejezete, mely hasonló
vonásokkal beszéli el a Sámuel gyermekkoráról szóló hagyományt.«

59
 preegzisztenciájáról telt, nyerte el végső mélységét. Jézus
személyének, melyre az egyházi igehirdetés vonatkozik,
története van. Az, hogy ez nem egy normális emberi tör­
ténet, a kezdet elbeszélésében is nyomatékos módon kife­
jeződik. Az eredetileg önálló, gyermekségről szóló elbe­
szélés azzal, hogy a keresztről és a föltámadásról szóló
örömhírhez rendelték, új teológiai minősítést kapott.
Azzal, hogy az evangéliumba integrálták, megakadályoz­
ták, hogy pusztán csak legendává vagy épületes olvas­
mánnyá váljon, és az apokrif gyermekségről szóló elbe­
szélésekhez legyen hasonló.
Lukács teológiai teljesítményét az irodalmi stílusból
adódó korlátozások ellenére sem lehet eléggé magasra
értékelni. Itt olyan evangélistával találkozunk, aki a tör­
ténelmet Isten üdvöt adó örömhíre alkotóelemének tartja,
és ezért következetesen Jézus történetét a kezdetéig visz-
szamenően megvilágítja. Elképzelhető, hogy ezen felül
még az Isten Fia emberségét is alá kívánta húzni. A csalá­
dias jellegű elbeszélések átvétele árulkodik a természetes
kötődések utáni érdeklődésről. A népi jámborság későbbi
fejleményei: jászol, szent család, Mária-tisztelet - kétség­
telenül Lukács gyermekségről szóló elbeszélésében talál­
ják meg legitim kezdetüket. A harmadik evangélium szer­
zője e tekintetben is túlszárnyalja elődeit. Fő teljesítmé­
nye abban áll, hogy Jézus történetének mellékesnek tűnő
témáit integrálta az evangéliumba.

60
 4.2. A SZENVEDÉSTÖRTÉNET ELBESZÉLÉSE

A gyermekségről szóló elbeszélésekhez hasonlóan a

harmadik evangélium szenvedéstörténete is mintapéldája
a szerző vallási elbeszélő művészetének. Ha a forrásra
kérdezünk, akkor fölvethetjük azt a kérdést, hogy Lukács
a jelentős saját része ellenére követi-e Márkot? Azt, hogy
saját előzményt használt-e, most figyelmen kívül hagy­
hatjuk. A formális sajátosságok legegyszerűbben úgy
mutathatók ki, ha összehasonlítjuk a Márk evangélium
beszámolójával. A következő részletek nem találhatók a
harmadik evangéliumban:
- Betániai megkenés (Mk 14,3-9),
- Megjegyzés Jézus szomorúságáról a Getszemáni je­
lenetben (Mk 14,33-34),
- hogy Jézus másodszor és harmadszor is elmegy
imádkozni (Mk 14,38b-42),
- a tanítványok elmenekülése (Mk 14,49b-52)
- a hamis tanúk a főtanács előtti kihallgatás során
(Mk 14,5 5-6 la),
- Jézus hallgatása (Mk 14,61; 15,4-5),
- a római katonák gúnyolódása (Mk 15,16-20a) és
- azokról az emberekről, akik keresztjénél elvonulnak
(Mk 15,29-30),
- a hangos kiáltás és az Élői-Eloi-kiáltás a haldoklás­
kor (Mk 15,34-35),
- Pilátus csodálkozása a gyors halál miatt (Mk
15,44-45).
Az elhagyás motívumairól (vagy hogy egyszerűen át­
siklott rajtuk, feltéve, ha nem fiigg Márktól) el lehet gon­
dolkodni. Az alapvonás azonban már most is kirajzoló­
dik. Lukács Jézus halálát nem eszkatologikus esemény­

61
nek gondolja. Az az érdeklődés figyelhető meg, hogy
visszaszorulnak az apokaliptikus elemek, és kevésbé drá­
mai módon szemléli a passiót is. Az események »helyes«
lefolyására ügyel, és a római hatóságokat messzemenően
kíméli egyházpolitikai okokból. A kép még érthetőbb lesz
a különanyag révén:
- a megjegyzés húsvéti vacsoráról az utolsó vacsora
beszámolója előtt (Lk 22,15-20),
- beszélgetés az asztalnál a lakoma után (Lk 22,24-38),
- dramatizáló bevágások a getszemáni jelenetben: meg­
erősítő angyal, vérrel verejtékezés, szomorúság (Lk
22,43-45),
-Jézus elvezetése Heródeshez (Lk 23,6-12),
- Pilátus bűntelennek nyilvánítja Jézust (Lk 23,13-16),
- a gúnyolás és a káromlás jelenetei (Lk 23,35-43),
- a bámészkodó tömeg (Lk 23,35a.48),
- Jézus szavai (23,28—31.34.42k.46).
Ha hozzávesszük még, hogy Lukács a fejezetek, peri-
kópák sorrendjét megváltoztatta - a használt források
alapján látható ez (az árulás bejelentését ugyanis a vacsora
után hozza, Lk 22,21-23; a tagadás megjövendölését a
vacsorái beszélgetés keretében, Lk 22,33k; kora reggelre
helyezi a kihallgatást a főtanács előtt, Lk 22,66-71) -,
akkor ebből egy sajátos színezetű kép adódik: Jézus a
szenvedő Igaz, aki elfogadja sorsát Isten kezéből. Hagyja
- anélkül, hogy visszaszólna -, hogy az emberek kigú­
nyolják, és amikor a vesztőhelyre vezetik, meghirdeti
prófétai stílusban Jeruzsálem lakóinak Isten ítéletét (a vá­
ros lerombolását?). A kereszten az utolsó órában is talál
vigasztaló szavakat, és megígéri a vele együtt keresztre
feszített gonosztevőnek a paradicsomot. Jézus imádkozik
ellenségeiért (Lk 23,34), haldokolva is a bűnösök üdvö­

62
zítője (Lk 23,40-43). Az Istentől elhagyatottság kiáltását
(Mk 15,34) az Atyához intézett jámbor imával pótolja,
akinek kezébe adja vissza életét (Lk 23,46). E jelenetsor
(Lk 23,48) kiváltja a pogány százados vallomását: »Ez az
ember igaz volt« (Lk 23,47). A jelenlevők mellüket verik
és (megtérve?) hazatérnek (Lk 23,48).
Lukács olyan elbeszélésnek formálta meg a szenve­
déstörténetet, ami egyúttal mártírtörténet is. A zsidó mo­
delleket (jámborok mártíriuma) átvette, és keresztény,
krisztológiai szempontból dolgozta föl. A lukácsi meg­
formálás Lukács korának üldözött egyházára ténylegesen
is hivatkozik. A korai egyház férfijainak mártíromságát,
így pl. Istvánét és másokét, amelyekről az Apostolok
Cselekedetei beszámol (ApCsel 7,54-8,1), már előre
meg is rajzolja Jézus szenvedésében. »Jézus ősképe a
keresztény mártírnak, aki a halál elszenvedésével a hit­
valló tanúság komolyságának utolsó próbáját mutatja be.
Istvánt, akinek vérét kiontották, Krisztus tanújának nevezi
(ApCsel 22,20).«66 További motívumok az ószövetségi
Zsoltárok könyvéből származnak (Zsolt 22,7.16.19; 31,6;
38,12; 69,22; 88,9 és még több helyről is). Az épületes
ábrázolási mód Lukácsra igen jellemző. Jézus szenve­
désének példaértékű jelentősége van. Az áhítat elemei, a
szemléletes elmélyülés, a megtérés és a jámbor odaadott-
ság messzemenően meghatározzák a képet. »A szenvedő
Üdvözítő Lukács számára Isten embere, akit a gonosz
erői ugyan legyőztek, de a tűrésben és a megbocsátásban
az ártatlan szenvedés példája lesz.«67 Itt most nem térünk

66 Stöger A., in: BiKi 24. 1969. 6.

67 Dibelius M., Die Formgeschichte des Evangeliums, Tübingen,
31959. 202.

63
ki részletesen a lukácsi szenvedés-elbeszélés teológiai vo­
natkozásaira.68Az egyház keresztúti ájtatossága, mely ál­
lomásról állomásra halad, és a szemlélődőnek a türelmes
szenvedés, a jámbor halál útját ajánlja, hogy bizalommal
oda tudja adni magát az Atya akaratának, mert ezek az ér­
zelmek kísérik útközben, olyan tendenciákra hívhatják föl
a figyelmünket, amelyek már Lukács előtt is megvoltak.
Lukács evangélista Jézus passióját a második gene­
ráció egyháztagjának szemszögéből nézte. A kereszt drá­
mai története (Mk), mely Pál számára Isten erejének és
bölcsességének kifejeződése (IKor 1,24), számára a jám­
borság és az áhítat eleme lett. Lukács a szótériológiai
(megváltói) szempontot egyáltalán nem kérdőjelezte meg,
hiszen besorolta mindezeket az Istentől irányított üdv­
történetbe, és fölszólított a kereszthordozásra (Lk 9,23;
23,26), és megvilágítja Jézusnak mint vezetőnek és meg-
mentőnek az ismérveit (ApCsel 5,31). Ezek világosan
megmagyarázzák, hogy Lukács az igazán keresztényi kö­
zépből kiindulva érvel. Az e világban élő és a mindennapi
gondokkal küszködő egyház természetesen rajta hagyta
bélyegét a passió bemutatásán. Isten üdvössége az embe­
rek számára a maguk konkrét helyzetében lesz felkínálva.
Jézus képe a passióban más tónusokat is kap, de a vázlat
minden változás és különböző nüánszok ellenére lényegé­
ben mégsem változik. Miként a gyermekségtörténet elbe­
széléseinél, úgy itt is fel kell hívnunk a figyelmet a most

68 Ernst J., Das Evangélium nach Lukas (RNT), Regensburg, 1976.

644-648. Untergafímair F.G., Kreuzweg und ICreuzigung Jesu, Ein
Beitrag zűr lukanischen Redaktionsgeschichte und zűr Frage nach dér
lukanischen »Kreuzestheologie« (Paderbomer Theologische Studien
10), Paderborn, 1980. 201-213.

64
kifejlődő népi jámborság kezdeteire. Lukács azonban
mégsem szolgáltatja ki az evangéliumot a fantázia vagy
pietizmus által elidegenedett legendáknak. Az elbeszélő
minta, minden lukácsi sajátosság mellett, mégis azonos az
evangéliuméval (Mk).
Jézus passióját kontrasztban gazdag színekkel rajzol­
ták meg a képzőművészetben: a római katakombákra
festett félénk kísérletektől kezdve a crux gemmata-n (ék­
kövekkel kirakott üres kereszten) át egészen a kereszten
függő uralkodó király képéig. És egészen odáig, hogy a
Fájdalmak Férfiját a végső megaláztatásában mutatták
be. Minden kor belevitte a saját érzéseit, és ily módon
aláhúzta az egyedüli esemény maradandó jelentőségét.
Lukács meggyőző választ adott a türelmesen szenvedő
Igaz képével korának konkrét kérdéseire. Itt is úgy mu­
tatkozik meg, mint az egyházi tradíció embere. Megőrizni
a változás közepette, váltani a megőrzés közepette - ezek
jellemzik egyházi magatartását. Nem konzervatív, de nem
is progresszív, aki mindent maga mögött hagy, hanem az
élő evangélium képviselője.
Az elbeszélés momentuma, mely hozzájön a hitval­
láshoz, magát is új hitvalló formulának minősíti, és össz­
hangban áll a következő vezérszavakkal: »beszámoló«,
»hagyomány«, »Ige szolgám, »tanító« és »oktatás« (Lk
1,1-4). A Jézus szenvedéséről szóló egyházi hagyomány
a katekézis egészen lényeges tárgya lett. Lukács olyan ta­
nítást kínál a keresztényeknek, amely maradandó jelen­
tőségű.

65
 4.3. A PÉLDABESZÉDEK ELBESZÉLÉSEI

Lukács a példabeszédekben, főleg a saját anyagában,

nagyformátumú elbeszélőnek bizonyul. A külső keretet az
ún. úti beszámoló (itinerarium), Lk 9,51-19,27 adja, azaz
az a részlet, melyet rövid szerkesztői bevágásokkal (Lk
9,51.57; 10,1-38; 13,22; 17,11; 18,31; 19,1.11.28) Jézus
Jeruzsálem felé haladó vándorlásának motívuma fog ösz-
sze, melynek célja a szenvedés pászkája. A következő
egységeket állapíthatjuk meg:
10,30-37: Az irgalmas szamaritánus
11.5- 8: Az alkalmatlankodó barát
12,16-21: Az esztelen gazdag
13.6-9: A terméketlen fügefa
14.7- 11: Az első és utolsó hely
14,12-14: Az igazi vendégek
14,28-33: Kettős hasonlat: a toronyépítésről és hadba
vonulásról
15.8- 10: Az elveszett drachma
15,11—32: A tékozló fiú
16,1 -8: Az okos sáfár
16,19-31: A dúsgazdag és a szegény Lázár
17,7-10: A haszontalan szolga
18,1-8: Az istentelen bíró és a szegény özvegy
18.9- 14: A farizeus és a vámos
A lukácsi külön anyag tizenöt példabeszédéből tizen­
négy tartozik a fent nevezett egységhez (az ún. Márk
keretébe befűzött nagy betétbe), ami egyúttal világos uta­
lás is a lukácsi elbeszélő technikára. Lukács nem szisz-
tematikus nézőpontok szerint állítja össze példabeszédeit,
mint Máté, hanem mesterséges keretbe építi be, mint
»illusztrációs és motiváló történetet, mint mintatörténetet

66
a keresztény élet katekizmusának keretébe.«69 Tekintettel
a formatörténeti szempontra, a »példa elbeszélés« (Beis-
pielerzahlung) kategória honosodott meg a német exegé-
zisben. Az elbeszélt történet mintaesetté70válik, amiről le­
olvashatók a magatartási szabályok. A formatörténet
klasszikusai is példabeszédről (paraboláról) beszélnek,
azaz »kis mellékvonásokkal feldíszített elbeszélésrők.71
A lukácsi elbeszélő stílus itt különösen is jellemző.
Magától értetődő, hogy nem lehetséges e csoport minden
példabeszéde számára egységes sztereotip struktúrát ki­
dolgozni, de bizonyos alapszabályok, melyek segítségé­
vel Lukács nyelvi profilja különösen is világosan nap­
fényre kerül, mégiscsak felismerhetők:
Az ismétlés törvénye, pl. a tékozló fiúról szóló pél­
dabeszédben (15,11-32). A fiú bűnvallomását atyja előtt
(15,21) már a megelőző monológban (15,18) előkészíti.
Az apa konstatáló záró ítélete: »mert a fiam halott volt, de
újra életre kelt, elveszett, de újra megkerülte (15,24) szte­
reotip befejezése a 15,11-23 és 15,25-30-nak.
Az ellentétek törvénye: a formát adó szereplők ellen­
tétes figurák, pl.: farizeus - vámos (18,9-14), dúsgazdag
- szegény Lázár (16,19-31), az elvándorolt fiú - és az ott­
hon maradt fiú, stb.
A hármas szám törvénye: három férfi megy el a mellett
az ember mellett, aki a rablók kezébe került (10,31.32.33);

69 Knoch O., Wer Ohren hat, dér hőre, Die Botschaft dér Gleichnisse
Jesu, Stuttgart, 1983. 57.
70 Linnemam E., Gleichnisse Jesu, Einführung und Auslegung,
Göttingen, 41966. 14.
71 Hauck F„ in: ThWNT V. 749.

67
a gonosz szőlőmunkásokhoz háromszor küldenek követe­
ket (20,10.11.12).
A súlypont szabálya, azaz a súlypont a felsorolás
utolsó tagján nyugszik.
A kettőzés törvénye: toronyépítés és hadviselés
(14,28-32); elveszett juh - elveszett drachma (15,4-10).
A bővítés törvénye: (15,25—32) a polemikus visszavá­
gás, visszafizetés törvénye ( 16,19—31, sajátosan a 27—31. v),
az allegorizálás törvénye (19,12-27).
Megfigyelték, hogy a lukácsi külön anyagra a követ­
kező bevezetés jellemző: »egy embere (ezt vagy azt tette).
A példabeszédek közül találó ez a 10,30-37; 12,16-21;
16,19-31; 18,10—14-re. A példabeszéd ily módon külön­
leges színt és elevenséget kap. Némely kutató72 a hármas
sémában véli felismerni a dramatizálás különleges elemét.
O. Knoch73 szerint a példabeszéd utal a cselekvésre, tehát
az erkölcsi-etikai komponensre. Az irgalmas szamaritá­
nusról szóló példabeszéd ezzel a gondolattal zárja útmu­
tatását: »menj, és cselekedj hasonlóképpen« (10,37). Más
esetekben a nyitott befejezés együttgondolkodásra és ál­
lásfoglalásra szólít föl. Például a tékozló fiúról szóló pél­
dabeszéd (15,11-32), amely a nézőt, hallgatót és olvasót
bevonja a cselekménybe. »A hallgató/olvasó azonosulhat
is a mellékszereplővel (Jézus vitapartnerével: Simonnal
a Lk 7-ben, a törvénytudóval a Lk 10-ben), és a mo­
dell segítségével maga is levonhatja a következtetést.«74
Az ilyen strukturális előzményekből az egyes formai
megfigyeléseken túl az elbeszélő sajátosságaira, illetve

72 Sellin G., Lukas als Gleichniserzahler, in: ZNW 65. 1974. 188.
73 Knoch O., Wer Ohren hat, 58.
74 Sellin G., Lukas als Gleichniserzahler, 184.

68
 a tipikus lukácsi stílusra következtethetünk. Idevágóan
M. Dibelius75 a következőket mondja: »Az, hogy ezek az
elbeszélések a hagyományban fennmaradtak, nem meg­
lepő, mert valójában nagyon is alkalmasak arra, hogy
megőrizzék őket az emlékezetben - köszönhetően a lo­
gikus és tervszerű felépítésüknek. Ez az elbeszélő stí­
lus újra meg újra csábította a festőket és költőket, hogy
az elbeszéltet megformálják művészetük eszközeivel.
E stílus költői telítettsége azonban nem az azonos mér­
tékű, kényelmes terjedelemben mutatkozik meg, hanem
a lényeges széthúzásában és a mellékes lerövidítésében.
Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben az
utazó megtámadását csak röviden beszéli el, de mindhá­
rom mellette elhaladót önálló mondatban mutatja be. És
amikor beszámol a szamaritánus jótékonyságáról, az el­
beszélő alig tudja fölsorolni valamennyi gondoskodó in­
tézkedését. Ugyanígy a tékozló fiú esetében a megtérés
feltételét, az idegenben eltöltött buja életét csak rövid uta­
lással említi. Több teret szentel viszont az idegen földön
bekövetkezett elszegényedésének, de nagyon részletesen
mutatja be visszavételét is az atyai házba.«
Az effajta irodalmi megfigyelések nem akadémikus
játszadozások. A szöveg különös formája, jól átgondolt
tagolása, immanens struktúrája, szemantikai állapota, a
kontextus, a példabeszéd irodalmi környezete, átfogó
tematikai iránya, röviden: különleges nyelvi feltételei a
beszélőre utalnak vissza. Az anonim társadalmat ugyan
jellemzik a képek, mondák, mesék, történetek, de az írá­
sos rögzítés egyénre utal, aki átdolgoz és bizonyos hatá­
rok között szöveget is létrehoz.

75 Dibelius M., Formgeschichte, 2 5 1.

69
 Már többször is említettük, hogy a lukácsi külön anyag
sajátos forráshelyzete nem teszi lehetővé a szerző szemé­
lyiségének beazonosítását. Nem tudjuk pontosan, hogy
Lukács már egy írásban is rögzített előzményt vett-e át,
vagy pedig csak a szóbeli hagyományból merítette-e.
Némely saját anyagában áthagyományozott példabeszéd
feltűnő érintkezést mutat a Jakab-levél zsidó-keresztény
miliőjével: »ltt is és ott is megfigyelhetjük a szegény és
a gazdag vallási indíttatású ellentétes felfogását, azt a
nézetet, hogy a szegényt Isten a gazdag tagjául rendelte,
és a gazdagokra ítélet vár. Az az elképzelés - hogy az
itteni szenvedést és elnyomást egykor gazdagon meg­
jutalmazzák - mutatja a messiási végítélet élő reményét
és sóvárgó várását.«7í' A Jakab-levél irodalmi, teológiai
és kortörténeti behatárolásának bizonytalanságai persze
relativizálják az összehasonlítás értékét. Abban az esetben,
ha késői korra helyeznénk keletkezését, adódna a kap­
csolat lehetősége a Jakab-levél és a Lukács-evangélium
redakciója között. Ez azonban azt jelenti: a lukácsi át­
dolgozást el lehetne különíteni az előzményeitől, és szel-
lemtörténetileg a Jakab-levél környezetébe helyezni. Ha
mindkét írás (Jakab levél és Lukács-evangélium) korai
keletkezésével számolunk, akkor a szemtanúság mozza­
nata (Jakab az Úr testvére!) jobban érvényesülne. A korai
és kései keltezés vitája, azaz hogy a hagyomány feldolgo­
zása, illetve az evangélista teológiai és irodalmi saját ré­
sze milyen mértékű, olyan régi, mint maga az írás. Mivel
egészen a mai napig nem sikerült egyértelmű eredményre
jutni, ezért a Jakab-levéllel történő összehasonlítással

76 Feine P, Dér Jakobusbrief nacli Lehranschauungen und Entstehungs-

verhaltnissen untersucht, Eisenach, 1893. 74.

70
szemben visszafogottság ajánlott. Ahogyan már a gyer­
mekségtörténet- és a passió elbeszéléseinél, úgy itt is erő­
sebben figyelembe kell vennünk a szerkesztői megformá­
lást és annak vezérlő irodalmi szempontjait. A nehézségek
természetesen már akkor elkezdődnek, amikor az evangé­
liumi szerkesztés alapgondolatát akarjuk meghatározni.
H. Conzelmann77 legtöbb vitát kiváltó vázlata abból az
eszméből indul ki, hogy Jézus szenvedéstudatát öntötték
volna a Jeruzsálembe vivő út formájába. De hol maradnak
ekkor az erősen jellegzetes tanító részek? Van valami kö­
zük tartalmilag a megadott redakció gondolatához, vagy
csak töltelék anyagok? W. Grudmann78helyesebben a pas­
sióhoz vezető vonulásról beszél, mely Jézusnak azzal a
tevékenységével függ össze, hogy ő a Messiásnak rendelt
próféta. Mások valószínűsítik, hogy a lukácsi üdvtörté­
netet átalakították az út kategóriájába.79 Arról beszélnek,
hogy ez az utazás a mennybemenetel első lépcsője,80vagy
hogy Pál apostol tragikus jeruzsálemi utazását átvitték
Jézus történetébe.81 Több egyetértést érdemelnek azok a
magyarázatok, melyek az apostoli tanítás befolyását eme­
lik ki. »Ebben az (apostoli) időben meg kellett világítani

77 Conzelmann //., Die Mitte dér Zeit, Tübingen, 51964. 57.

78 Grundmann, Das Evangélium nach Lukas, (ThHK 3.), Berlin,
41966. 200.
79 Robinson W.C.jr., Dér Weg des Eleim, Studien zűr Geschichte und
Eschatologie im Lukas-Evangélium (ThF 36.), Hamburg-Bergstedt,
1964.
80 Flender H., Heil und Geschichte in dér Theologie des Lukas
(BEvTh 41.), München, 1968.
81 Bowwman G., Das dritte Evangélium und die formgeschichtliche
Methode, Düsseldorf, 1968. 74.

71
az evangélista hivatását, így rá kellett mutatni a Szentlélek
természetére és adományainak jelentőségére. Ebben a
korban a keresztényeket óvni kellett attól, nehogy bele­
bonyolódjanak egymás közti vagyoni vitákba, ahelyett,
hogy maguk ismernék fel az igazságot, és megvalósíta­
nák. Ezekkel a figyelmeztetésekkel kell számolnunk eb­
ben a korban, amikor a közös lakomákat minden oldalról
meg kellett világítani és szabályozni. E kor számára állí­
tották össze azokat a beszédeket, melyek bemutatták az
isteni kegyelmet a bűnösök iránt. Azzal tették ezt, hogy
elvetették az önigazolást és rámutattak az alázatosságra.
De a népek között megmutatkozó hitet is kimutatták, és
azt, hogy jogos a pogányok fölvétele.... Ezzel nem ma­
guk döntöttek az anyag eredetéről abban az értelemben,
hogy ezeknek csak az apostoli kor bizonyítéka kellene.
Ellenkezőleg azzal a művészi móddal, ahogy ezeket taní­
tási célra használták, már adódott is az átdolgozás anyaga.
De az elrendezése nem az apostoli korból származik; nem
ismer ugyanis már semmilyen más nézőpontokat, csak
azokat, amiket a kor.«82
A lukácsi saját anyagot én egyszerűbben úgy fognám
föl, mint példás tanköltemények gyűjteményét, melyet a
fiatal egyházban a missziós igehirdetés nézőpontja határoz
meg. Lukács eközben érdekes módon a zsidó-keresztény
hagyományanyagra is visszanyúl - ő tehát semmikép­
pen sem szélsőséges hellenista ennek azonban a jelen
kérdésein keresztül új, határozott irányulást ad. A proló­
gusban fölállított program beigazolódik az elbeszélés stí-

82 Weizsacker C., Untersuchungen über die Evangelische Geschichte,

ihre Quellén und den Gang ihrer Entwicklung, Tübingen-Leipzig,
21901. 91k.

72
lusában és a hagyomány megformálásában. Lukács nagy
formátumú író. Elbeszélő művészetének egyedülálló jel­
lege nem az írói technikában, az elegáns stílusban vagy
az anyag mesteri tálalásában van, hanem abban az adott­
ságában, amely őt mindenkinél jobban kitünteti. Lukács
ugyanis, mint rajta kívül senki más, Isten transzcendens
valóságát lehozta ebbe a mi földi világunkba, ugyanak­
kor azonban a világot áttetszővé is tette a transzcenden­
cia számára. Az elbeszélő egyedülálló ikonnal ajándé­
kozott meg minket, olyan képpel, amelyik a »szentet a
történeti életrajzon túl is megragadja« (W. Nigg). A festő
Lukácsról szóló régi legendák jobban - mint a racionaliz­
mus szellemét lehelő irodalmi analízisek - a mélybe te­
kintenek, és megvilágítják annak a férfinak az arcát, aki
a nagy ikonfestőkhöz hasonlóan tovább él művében.

73
 5„ LUKÁCS AZ EGYHÁZ ÉS
A VILÁG KÖZÖTT

A téma tálalása meglephet bennünket, mivel az »egy-

ház« (ekklészia) szót elckléziológiailag fontos értelemben
csak egyszer használják az egész lukácsi kettős műben,
de itt is (ApCsel 19,31) csak egy meghatározott régióra
(Júdeára, Galileára, Szamáriára) vonatkozik, tehát sem­
miképpen sem a világot átfogó, katolikus értelemben
gondolják. Még nagyobb csodálkozást válthat ki odaren-
delése egy olyan szellemi valósághoz, mint a világ. Mi a
közös az egyházban és a világban? Nem zárják-e ki köl­
csönösen egymást, ha például a jánosi teológiát követjük
(vö. IJn 2,15-17)? A probléma e rövid bemutatásával
máris beleütközünk Lukács üdvtörténeti szándékába. De
ezzel az is érthető lesz, hogy az egyházról és a világról
csak bennefoglalt értelemben, tehát nem kifejezetten
beszélhetünk. Méghozzá oly módon, hogy a hagyomá­
nyos korlátokat, ami e világ - túlvilág, menny - föld, je­
len -jö vő, vagy másképpen kifejezve az e világ országa
és Isten országa között van, áttöri, és lehetővé teszi együt­
tes szemléletüket.

74
 5.1 . A Z Ü D V T Ö R T É N E T M I N T A Z E G Y H Á Z
T E O L Ó G IA I H E L Y E

Itt nem szükséges részleteiben is tárgyalnunk Lukács

történet-teológiáját. Elég lehet, ha utalunk a gondolko­
dás megváltozott kiindulására, mely kifejeződik az Apos­
tolok Cselekedeteiben, mint az evangélium folytatásában.
Lukács Isten üdvösségét a történelem kategóriájában
mutatja be. Az eszkatológiai, azaz végidőbeli »hamar,
nemsokára« helyére az idő kiterjedése múltra, jelenre és
jövőre lépett. H. Conzelmann83 óta szokássá vált, hogy
három nagy történeti korról beszéljünk: az ígéret idejéről,
amely Keresztelő Jánosig tart, Jézus idejéről - mely kez­
dődik Jézus megkeresztelkedésével, és tart a mennybeme­
neteléig - és végül az egyház idejéről, amely Pünkösdkor
vette kezdetét, és a világ vége felé tart. Vitatkozhatunk
arról, hogy helyes-e a három korszakot ilyen élesen el­
különíteni egymástól, és ezzel az egyházat iidvtörténeti-
leg lekapcsolni Jézus koráról. Érzésem szerint az efféle
konstrukció nem igazolható, mert az egyház lényegében
egészen az eredetéből, Jézus korából él. »Az igazi üdv­
történet Lukács szerint ... Jézus nyilvános működésével
kezdődik. Azzal, hogy Jánosnál megkeresztelkedik, mert
egyedül ezzel a >kezdettel< számítanak az apostolok is
szemtanúnak. Ez a történeti összefüggés a >kezdettel< a
maga egyszeriségében és megismételhetetlenségében az

83 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, Studien zűr Theologie des
Lukas, (BHTh 17.), Tübingen, 51964. 9.: »Három lépcsőben emelkedik
ki az üdvösség története: a) Izrael ideje (Lk 16,16), b) Jézus működé­
sének ideje (nem az »életének«), a következő helyek jellemzőek: Lk
4,16kk; ApCsel 10,38. c) Az Úr felmagasztalásának ideje, a földön
pedig ez az egyház ideje, ahol kívánatos az erény és a türelem.«

75
első apostolok kezessége révén alapozza meg az egyhá­
zat és az egyházi tan hagyományának érvényességét^84
Ebből adódik a modell Lukács üdvtörténeti elképzelésére,
amely alapvetően az egész Újszövetségre érvényes két­
lépcsős sémán, az »ígéreten és beteljesedésen« nyugszik.
Új ellenben a történelem folytatásából adódó reflektálás
az egyházra, mint az Úr búcsúzásán túl is megmaradó
jelenlétének helyére. Lukács ekkléziológiája tehát a leg­
szorosabban összefügg üdvtörténeti koncepciójával, vagy
másképpen: a parúzia késése hozza létre a feltételét an­
nak, hogy gondoljanak az egyházra.
Jézus korával összehasonlítva, az egyház ideje ugyan
kevésbé sugárzó. Jézus passiója illusztrálja a sötét ha­
talmak aktivizálódását (a sátán az Utolsó Vacsorán bir­
tokba veszi Júdást, az árulót: Lk 22,3). Jézus búcsúbe­
szédében az Utolsó Vacsora termében nagyon reálisan
tekint az egyház jövőjébe: »Simon, Simon, a sátán azt
kívánta, hogy megrostálhasson benneteket, mint a bú­
zát. Én azonban imádkoztam érted, hogy ne aludjon ki
a hited. És, ha majd megtérsz, megerősítsd testvérei­
d e t (Lk 22,3 lkj. Ez után az egyház a kereszthordozás
törvénye alatt áll (Lk 9,23), a harc és az üldöztetés tör­
vénye alatt (Lk 11,49-51; 12,4-12; 14,25-27). Lukács
az »ecclesia militans et pressa« (= a küzdő és az elnyo­
mott egyház) képét rajzolja meg, de semmiképpen sem
az »ecclesia triumphans«-ét (a győzedelmes egyházét).
Másrészt viszont azért abszolút sötét és gonosz időről
sem lehet szó, hisz Pünkösd első napján az egyház a fel-
magasztalt Úr Jézus kezéből fogadja a Szentlélek teljessé­

84 Schulz S., Die Stunde dér Botschaft, Einfuhrung in die Theologie

dér vier Evangelien, Etamburg-Zürich, 21970. 255.

76
 gét (ApCsel 2,33). Jézus az ő nevével, azaz személyében,
ha másképpen is, mint Húsvét előtt, jelen van az egyház­
ban. Jeleket és csodákat tesz (ApCsel 3,6, 4,10), a hí­
vőknek a »Jézus nevében« történt keresztség révén meg­
adja bűneik bocsánatát és a Lélek adományait (ApCsel
2,38; 10,431c; 13,38k). A kenyértörést és az eucharisztia
ünneplését házanként végzik (ApCsel 2,46), és Jézus
- szenvedése előtt az Utolsó Vacsorán mondott - szavai
alapján (Lk 22,21-38) eszkatologikus jelnek fogták föl
(16..18.30a v.), és az áldozati halál üdvösséget adó gyü­
mölcsének (19.20. v.), melyben Krisztus szakramentálisan
felénk fordul. »Lukács számára a >kenyértörés< (talán
mint az asztalközösség folytatása a földi Jézussal egy új
síkon - vö. Lk 24,301c) a vallásos ősegyházi élet magja, az
eszkatologikus öröm forrása (ApCsel 2,46) lesz. Ugyan­
akkor azonban kötelezettség is arra, hogy az Úr iránt hű­
ségesek maradjanak (vö. az árulóról mondott szavakat -
Lk 22,211c), hogy kitartsanak a megpróbáltatásokban (vö.
28. v.) és a testvéri közösségben, amely a szeretet-lako-
mában mutatkozik meg (vö. 24-27 v.; ApCsel 2,42).«85
Jézus - Lukács üdvtörténeti koncepciója szerint - bár el­
távozott, de az üdvösség ígéretét, melyet a názáreti zsina­
góga hallgatóinak mondott (Lk 4,21), nem vonta vissza,
vagy nem tolta ki a távoli jövőbe. Az Úr elbúcsúzása után
is közel van tanítványaihoz az egyház sokrétű tevékeny­
ségében.

85 Schnackenburg, Die Kirche im Neuen Testament, (QD 14.), Frei-

burg,21961. 62.

77
 5 .2 . A Z E G Y H Á Z É S A Z E G Y H Á Z I H IV A T A L

Az egyház úgy jelenik meg az életben, mint a

mennybe felmagasztalt Úr reprezentánsa, mint Isten
helytartója a világban, mint olyan hely, ahol az üdvös­
ség jelenleg is megtapasztalható. A sajátosan lukácsi
elckléziológiát firtató kérdés teológiailag ellentmondá­
soktól terhelt. S. Schulz"’ támaszkodik az ókori egyház
hitvallásaira, amelyben az egyházat, mint a hit egyik
tartalmát a többi tartalmi jegy mellett említik (Apostoli
hitvallás, Nicea-Konstantinápolyi hitvallás), és Lukács
una-sancta-apostolica-koncepciójáról (egy-szent-apostoli-
koncepciójáról) beszélnek. A tradíció és szukcesszió kora
katolikus elemei kell, hogy olyan egyháztan hordozó fak­
torai legyenek, amelyiket a gnosztilcusokkal és az eret­
nekekkel folytatott harcban fejlesztettek ki. A tizenkét
apostol kollégiuma - a korai egyház léte és önértelmezése
számára alapvető jelentőségű intézmény - garantálja a
kapcsolatot Jézus korával. »Az, ami tehát Lukács szerint
megalapozza az egyházat, csak az apostolok által meg­
őrzött és az ő tekintélyükkel ellátott, s ezért apostolinak
bizonyuló, az egyházi hivatal utódlásával továbbadott
üdvösség tényeinek hagyománya lehet.«8 687 Ha valaki mint
keresztény kapcsolatba akar lépni a kezdetekkel, akkor rá
van utalva az egyházi hivatalra, mely nélkül a hitnek sem­
milyen biztonsága sincsen.
Ezért éppen a katolikus exegéta számára semmi sem
indokolja, hogy az effajta Lukács-értelmezésnek, állítólag
nem igazolt kora katolikus nézetei miatt (egyházi hivata-

86 Schulz S„ Die Stunde, 255.

87 Schulz S., Die Stunde, 257.

78
 lók, a Lélek kötése a hivatalhoz, az egyház mint szilárd
intézmény) ellentmondjon.88 Éppen ellenkezőleg: Lukács
a kezdet egyházi rendjének bemutatásában olyan eleme­
ket szabadít fel, melyek valószínűleg már mindig is jelen
voltak, de a különös eszkatologikus várakozási horizont
miatt (a közeli vég várása miatt) eddig nem vették figye­
lembe. A folyamatosan haladó történeti reflexió keretében
alapvető helyértéket kapnak az egyháznak mint Isten in­
tézményének, az élettől szükségszerűen megkövetelt szer­
vezési formái. Aki Lukácsot egyháztörténeti érdeklődése
miatt korholja, megrövidíti az Újszövetség örömhírét.
Másrészt viszont az egyház intézményének abszolutizá­
lása »kora katolikus« implikációkkal szintén nem felel
meg Lukács szándékának. Egy differenciált evangélikus­
katolikus megítélésen kell fáradoznunk. A hivatal megala­
pozásának és teológiai-ekkléziológiai jelentőségének kér­
dése áll érdeklődésünk középpontjában.
A lukácsi hivatalfelfogás kifejtésének fontos szövege
Pál búcsúbeszéde a milétoszi presbiterektől (ApCsel
20,17-35). Joggal utaltak arra, hogy Apostolok Csele­
kedeteinek egyetlen keresztény hivatalviselőkhöz inté­
zett páli beszédével van dolgunk. Pál testamentuma az
egész egyháznak szól, az efezusi presbitereknek (17.18-
21.31.33-35) reprezentatív jelentőségük van. Részletes
irodalmi felosztása - »visszatekintés Pál személyes múlt-
jára« (18-21. v.), »előre tekintés« (22-27. v.), »testanren-
tum« (28-31. v.) és »áldás-kívánság« (32-35. v.) - álta­
lános betekintést enged a tematikába. Elnagyoltabb fel­
osztás szerint két részből áll, melyek közül az első

88 Kiimmel W. G., Einleitung in das Neue Testament, Heidelberg,

"’l 978. 115.

79
(18-27. v.) Pálról és a magatartásáról szól, a második pe­
dig (28-35. v.) parainézist kínál.89
Az egyháztörténeti hátteret a végéhez közeledő apostoli
kor szolgáltatja, amelyikben különféle természetű bizony­
talanságok (tévtanítók, eretnekek) megőrző és védő erők
után kiáltanak. Az apostolok, próféták (Ef 3,5) és a kezdeti
kor Igéje szolgájának (Lk 1,2) tanúsága többé már nyilván
nem elegendő. A tanítók - úgy tűnik - elbizonytalanodtak.
»Jelek szólnak amellett, hogy tévtanítók >tanítónak< adták
ki magukat, vagy maguk közül az egyházi tanítók közül
származtak (mint Did 11,1 k.), vagy legalábbis az ő hite­
lüket rontották.«90 Ilyen robbanékony helyzetben Lukács
olyan erőkben bízik, akik az apostoli kor utáni időkben
is biztonságot adhatnak. A tanítás lelki erejét (megbízha­
tóságát), amiről az evangélium prológusában is szó volt,
most a hagyományhoz és az egyházi hivatalhoz kötötték.
A lukácsi Milétoszban játszódó jelenet Pált, a nem apostolt
(így néz ki Lukács értelmezése) úgy mutatja be, mint aki
megtestesítője a vita apostolica-nak (az apostoli életnek).
»Mivel Pál Lukács számára az Istentől rendelt misszioná­
rius, akinek életében és munkájában az egyházi paradosis
(hagyomány) érvényes formát öltött, ezért az egyház - az
ősegyház képével együtt - Pál képét sem veszítheti el.
Lukács festi meg Pál apostol első szent képét, ugyanak­
kor őt mártírnak és ideális hivatalviselőnek is rajzolja.«91

89 Schneider G., Die Apostelgeschichte, 2. Teil (HThK V.), Freiburg,

1982.293.
90 Schürmann H., Das Testament des Paulus für die Kirche, Apg
20,18-35, in: uő., Traditionsgeschichtliche Untersuchungen zu den
synoptischen Evangelien, Düsseldorf, 1968. 320.
91 Schürmann H., Das Testament des Paulus, 326.

80
 Pál mindkét képet végrendeletszemen ráhagyja a presbite­
rekre, akiket emlékeztet pásztori és felügyelői feladatukra
(28. v.). »Ügyelniük« kell a nyájra, és gondját viselniük
Isten egyházának (28. v.), a betolakodók hamis beszédét
le kell leplezniük (30. v.), és ébernek kell lenniük, aho­
gyan az apostol maga is az (31. v.). Itt csírájában már adot­
tak az egyházi hivatal fontos elemei. A leglényegesebb
pont természetesen a helyes tanítás felelőssége az apos­
tol példája alapján. Az eddig tán tanulatlan presbitereket
tanulékonnyá kell tenni. Lukács e célból evangéliumával
tankönyvet kínál nekik, tájékoztató segítséget, anyaggyűj­
teményt ad kézhez. Lukács második műve, az Apostolok
Cselekedetei, alapvetően ugyanezt a célt követi, kétségte­
lenül most a tekintet az egyház kezdeti, meghatározó ide­
jére irányul. A szemtanúk és az Ige szolgáinak (az aposto­
loknak) szavai szilárd alapjukat ezentúl a Lélektől kapják,
akit az egyház a pünkösdi alapító aktusban kapott meg.
Az episzkopális presbitereknek kell most átvenniük a
Lélek biztosítékot adó szerepét »hivataluk erejében«, mi­
vel az apostoli kor Pál elbúcsúzásával véget ér. Kérdés,
vajon Lukács ezzel a tervezetével az ún. kora katoliciz­
mus értelmében teljesen új rendező elvet vezet-e be, és
ezzel lökést ad-e egy tragikus, rossz fejlődési iránynak, a
klerikális intézménynek, vagy csupán csak a kezdeti kor
karizmatikus viszonyaihoz kötött, látensen már mindig is
jelen lévő egyházi hivatal teljhatalmát kifelé is szabadjára
engedi. Itt olyan pontot érintettünk, ahol az exegézis útján
csak nehezen jutunk tovább. Míg E. Kasemann92 - hivat­
kozva a megfelelő kijelentések hiányára a páli levelek­

92 Kasemann E., Amt und Gemeinde im Neuen Testament, in: uő.,

Exegetische Versuche und Besinnungen, I. Göttingen,31964. 128.

81
ben - a presbitertanács elképzelésének létét az apostol
korában vehemensen kizárja, addig H. Schürmann93 köz­
vetett utalásokból az ellenkezőjét véli kihallani. Lukács
kétségtelenül az egyház megváltozott alkotmányát tartja
szeme előtt, habár ez a fordulat: »Most pedig Istennek
és kegyelme szavának ajánllak benneteket« (32. v.), még
mindig az igehirdetés dominanciájára utal. Az Igét nem
a presbiterekre bízza, hanem őket bízza az Igére. »Az
örömhír Pál által közvetített igéje a közösségé marad az
ő halálán túl is (vö. 20,7.11 k). De nem a presbiterek re n ­
delkezned vele, hanem Isten >eszköze< marad az egyház
felépítésére és tagjainak üdvösségére.«94A »rábíz« termi­
nusból (paratithémi mediális alakja) aligha levezethető
technikai értelemben a hivatal folytonossága és a teljhata­
lom átadása.95 Ellenkezőleg: a presbitereket mint hivatal-
viselőket aláveti Isten útmutatásának és igéjének. Jelentős

93 Schürmann H., Das Testament des Paulus, 331. 120. megj.

94 Schneider G., Apostelgeschichte, 2. Teil, 298.
95 Schulz S., Die Stunde, 265.: »Pál mint a békés una sancta
apostolica utolsó reprezentánsa >átadja< az általa állított efezusi közös­
ségvezetőket az Úrnak, azáltal, hogy átruházza rájuk a hivatal teljessé­
gét, ők tehát nemcsak az apostoli hivatal folytonosságának felelősségét
kapják, hanem Pál is iktatja be őket. Most tehát ők a végrendeletileg
védett tanítását is törvényesen kezelhetik. Ezzel tehát az efezusi pres­
bitereket, és ez azt jelenti Lukács számára, hogy az egyház mérték­
adó hagyomány- és hivatalviselőit, Pál az ő igazi hivatalukba iktatta
be. Pál mint az elmúlt apostoli kor utolsó képviselője ratifikálja az
apostoli szukcessziót, mivel számukra az >egész akaraton, azaz egész
egyházi igazságot és tanítást, tehát az apostoli hagyományt is tudtul
adta.« (A könyvben tévesen az efezusi közösségvezetők helyett a jeru-
zsálemi közösségvézetők szerepelnek - ezt az eredeti szöveg alapján
[Evangelische Verlaganstalt Berlin, 1972. 265. o.] kijavítottuk - a for­
dító, Kocsi György megjegyzése.)

82
továbbá az a mód, ahogyan Lukács a hivatal és a szabad
karizma viszonyát leírja. Egyedülálló módon összekap­
csolódik egymással a tizenkét apostolban a hivatal és a
karizma. Az apostolok... hordozói az egyházi intézmény­
nek. De ugyanakkor tanúi is Krisztus feltámadásának
(ApCSel 1,22, 2,32; 3,15 és még többször is) és csodákat
művelnek Jézus nevében< (3,6; vö. 5,12; 9,34), tehát mu­
tatják karizmatikus képességüket. Melléjük állítja Lukács
a szabad karizmatikusokat. Apolló által megmutatja, ho­
gyan kell az egyházon belül az ilyen Lélektől mozgatott
embernek működnie (18,24kk.). Istvánban a pneumati­
kust (Lélektől elteltet) mutatja be, aki tehetsége révén a
szervezett egyházat ínséges helyzetéből kisegíti (6,lkk.).
Pált végül olyan embernek ábrázolja, akit Krisztus köz­
vetlenül hívott meg egy egészen sajátos feladatra, és aki
egyedülálló, a többi apostolt is felülmúló kapcsolatban
áll Krisztussal. «96 Az apostoli zsinattal kezdetét veszi az
egyházban a »hivatal nagyobb szerepe«. A presbiterek­
nek ettől fogva megnő a jelentőségük. Nem érthető-e ez
úgy félre, hogy a korai idők számára meghatározó pneu­
matikus rendtől eltérnek. Ezzel kapcsolatban azonban
megfontolandó, hogy a karizmatikusok (Pál, Barnabás)
azok, akik az ApCsel 14,23 tanúsága szerint a közösségek
élére presbitereket rendeltek, és különös jelentőségű az
is, hogy maradandóan a Kürioszhoz (az Úrhoz) kötötték
őket. Megállapíthatjuk tehát, hogy a lukácsi egyházkon­
cepcióban létezik a meghonosodott presbiteri hivatal, de

96 Flender H., Die Kirche in dér Lukasschriften als Frage an

ihre heutige Gestalt, in: Das Lukasevangelium, Die redaktions-
und kompositionsgeschichtliche Forschung, kiadja Braumann G.,
Darmstadt, 1974. 280.

83
a megmaradó karizmatikus szubstruktúra biztosítja a kö­
tődést a kezdetekhez. A Lélek rendelkezik a hivatallal, és
nem fordítva.
A döntő kérdés a Lukács-analízis keretében így hang­
zik: hol van a presbiteri hivatal kezdete? Evangéliumtól
idegen struktúrákat vezetett-e be a harmadik evangélista,
vagy amikor visszanyúlt a kezdetek embrionális egyház­
formájára, nem részesített-e előnyben vele szemben egy
modern szervezési modellt? A jeruzsálemi apostoli zsi­
natról beszámolva (ApCsel 15,1-35) az öregeket (= pres­
bitereket) az apostolok mellett mértékadó vezető grémi­
umnak nevezi ( 15,2.4.6.22.23 vö. 16,4). Azaz nem úgy áll
a dolog, hogy Lukács ezt a vezetést, mint apostoli kor
utáni intézményt a korai kor karizmájának pótlására al­
kotta volna meg, hanem sokkal inkább már korábban is
létező, általa készen talált, valószínűleg Péter Jeruzsá­
lemből való távozása után létrehozott intézményre nyúl­
hatott vissza. Az a hipotézis pedig, ami azt állítja, hogy az
apostoli korba visszavethették a jogi alkotmányt azzal a
céllal, hogy az apostoli kor utáni idők viszonyait törvé­
nyesítsék,97 ha korábbi meglátásunk helytálló, akkor több
mint mesterkélt. A presbitereket az Apostolok Cselekede­
tei tanúsága szerint kezdettől fogva az egyházhoz ren­
delték. Az idő múlásával nő a jelentőségük. Amikor be­
számolnak Pál apostol és kísérői érkezéséről Jeruzsá­
lembe (ApCsel 21,15-26), az apostolok után már az
idősek (a presbiterek) a vezetők - élükön Jakabbal
(18. v.). Annak, hogy Pál velük megegyezve nazireátusi
fogadalmat tesz (22-26. v.), nincs köze ahhoz, hogy őt az

97 Shculz S., Die Stunde, 267.

84
apostolok utódainak alávetették volna.98Lukács sokkal in­
kább az apostoli zsinathoz hasonló megegyezést mutat be
a zsidó és a pogány kereszténység képviselői között. Pált
itt úgy látjuk, mint aki tartja magát a zsinathoz, de aligha
megalázkodóan engedelmes.99 Az Apostolok Cselekede­
teinek szerzője a beszámolót teológiailag kiszínezhette,
de aligha a majdan kifejlődő egyházi struktúrát szem előtt
tartva (Pál mint a presbiterek alattvalója), hanem a zsidó-
és pogány keresztények közösségének (communiójának)
szempontjait tekintetbe véve. A kollektát (gyűjtést) és a
liberális szellemű Pál számára szokatlan nazireátusi foga­
dalmat szimbolikus cselekedetnek kell felfognunk: »Meg-
őrizték ezáltal az egyház egységét, Pált elismerték közös­
ségeinek vezetői, és további misszióját sem fenyegette
semmilyen vétó Jeruzsálemből.«100 Az egyházi hivatal
kérdésének ügye az Apostolok Cselekedeteinek tálalásá­
ban a következőképpen néz ki: a presbitereknek van
rangjuk és nevük, de nekik az apostolokkal összehason­
lítva már nincsen előjoguk. A presbiterek az apostolok
elmenetele után az egyház vezetői lesznek, de az Úrnak
természetesen alávetve maradnak. Lukács egyháza kez­

98 így Schulz S., Die Stimde 267.: »A jeruzsálemi ősegyház presbite­

reinek - Jakabot is beleértve - mint az apostoli kor utáni tekintélyek­
nek alávetve kell maradnia Pálnak a lukácsi hivatalfelfogás szerint.
Az egyház ugyanis Lukács felfogása szerint már olyan korban él, és
minél régebb óta létezik, annál inkább eltávolodik eredetétől, a törté­
neti Jézustól.«
99 Szemben Schulz S., Die Stunde, 267. oldalon található megjegyzé­
sével: »Már egy előtte is meglevő apostoli hivatal erejének határozatá­
val szemben Pál csak engedelmeskedhet.«
100 HaenchenE., Die Apostelgeschichte, (KEK3.), Göttingen, 131961.23.

85
deteiben is szilárd rendszert mutat, de döntően a karizma
erőiből él.
Az új viszonyokat, melyek a presbiterek előtérbe kerü­
lésével kirajzolódtak, csak nagyon egyoldalúan értelmez­
hetjük a törés kategóriájával. R. Schnackenburg101joggal
kérdezi, »vajon ez az >apostoli< és >pneumatikus< rend
(mindkettőt pontosan meg kell különböztetni, de akkori­
ban ténylegesen mégiscsak egybeesett) lényegesen külön-
bözik-e attól, ami >egyházjogi< és >hierarchikus<, és ami
ellen ki akarják játszani«. Az Újszövetség különböző tár­
gyi és történeti súlypontokat mutat. Lukács számára úgy
tűnik, hogy a hit biztosítékának garantálója legjellegzete­
sebb módon a hivatal és a hagyomány. Lukács felfogása
szerint ez a biztosíték nemcsak optimális és effektív, ha­
nem törvényszerű, és megfelel az evangéliumnak. Annak,
aki a lukácsi teológiát vadhajtásnak akarja leminősíteni,
ellene mond maga a kánon is.

5.3. AZ EGYHÁZ ÉS JÁNOS TANÍTVÁNYAI

Az egyház - evangéliumtól idegen - intézményesülé­

sének nyomát vélik megtalálni a Keresztelő tizenkét ta­
nítványáról szóló, Efezusban zajló elbeszélésben, mert
akikről itt szó van, a Szentiélekről még nem is hallottak
(ApCsel 19,1-7). Pál tanítványokra, tehát olyan kereszté­
nyekre bukkan, akik még csak János keresztségét kapták
meg. Majd tanítja őket arra, hogy a Keresztelő csak előfu­
tár volt, azaz Pál tanúságot tétet a Keresztelővel tanítvá­

101 Schnackenburg R., Die Kirche im Neuen Testament, Freiburg,

1961.23.

86
 nyai előtt Krisztusról. Erre ők megkeresztelkednek Jézus
nevére, és kézrátétellel megkapják a Lelket. Megengedett,
hogy ezt a jelenetet úgy fogjuk föl, hogy az egyházon kí­
vül állókat demonstratív módon felveszik az una sancta
catholica (egy, szent, katolikus) egyházba? Mondhatjuk:
Lukács mint az egyház tagja ezzel a hihetetlen történettel
maga is nyomatékosítja felfogását az egyházról, hivatal­
ról, Lélekről és a hívők egységéről? S. Schulz 102 az előbb
bemutatott jelenetről úgy vélekedik, hogy abban merény­
letet fedezhetünk fel a Lélek szabadsága ellen: »A Lélek
többé nem ott fúj Lukácsnál, ahol akar (így Jn 3,8), és
nem is lesz a keresztséggel közvetítve - ahogyan még
Pálnál volt -, hanem már az ősapostolokhoz és utódaik­
hoz, valamint az egyházi hivatalviselőkhöz kötik. Csak
ebben az egyházban van a Lélek, és csak a hivatalán és hi­
vatalviselőin keresztül lesz továbbadva.« Ez a magyarázat
érzésem szerint túlságosan is leegyszerűsített és tendenci­
ózus. Természetes, hogy egymásra van hangolva Lukács
felfogásában a Lélek, az egyház és a hivatal. De nem ez a
témája az Apostolok Cselekedetei szóba hozott elbeszélé­
sének. Ha a történet hátterének okait komolyan vesszük,
akkor az ember a Keresztelő tanítványaiba ütközik, akik
valójában még mindig konkurenciában állnak a keresz­
tény közösséggel. Lukács számára nem az a bosszantó,
hogy még mindig kívülállók - hogy a hivatalos egyház
melletti eretnek csoportok megtestesítői -, hanem hogy a
régi - Jézus és a pünkösdi Lélek által üdvtörténetileg -
túlhaladott jánosi vízkeresztséget és a vele kapcsolatos
kereszténységet megelőző felfogást testesítik meg. Ezek
az emberek még mindig nem értették meg mesterük érték­

102 Schulz S., Die Stunde, 269.

87
rendjét: »Én csak vízzel kereszteltelek meg benneteket,
de ő Szentlélekkel fog titeket megkeresztelni« (Mk 1,8
pár). Lukács számára ezen a helyen éppenséggel nem az
egyházról és annak hivatali berendezkedéséről és egysé­
gének szándékáról van szó, hanem az új üdvtörténeti szi­
tuáció komolyan vételéről. Az una sancta (egy szent) gon­
dolata bizonyos utalások ellenére, mint amilyen például a
zsidók és hellenisták (ApCsel 6,1 lek), Pál és Jeruzsálem
(ApCsel 15, lkk), Pál és Barnabás (ApCsel 15,39) közötti
konfliktus elsimítása, azonban mégsem vonul végig, mint
vezérelv, és főleg nem, mint egyházi dogma. így tekintve
az una sancta témája nem centrális nézőpontja a lukácsi
egyházfelfogásnak. Helyes azonban az a meglátás, hogy
az egységesülés és az ortodoxia tendenciája együtt jár az
egyház különleges üdvtörténeti és egyetemes küldetésé­
nek tudatosodó szerepével.

5.4. IZRAEL ÉS AZ EGYHÁZ

Lukács egyházképét meghatározza az egyetemes,

Jeruzsálemből kiinduló és Rómára mint az akkori világ
politikai középpontjára irányuló misszió. »A zsidóktól a
pogányok felé tartó egyház útja jellemzi belső struktúráját
is, formálja életét, és minden egyes kereszténynek kijelöli
azt a helyet, ahol helyt kell állnia.«103Az »Izrael - Egyház«
probléma ebben az összefüggésben különös szerepet ját­
szik. Amikor Lukács kettős müvét írásba foglalta, akkorra

103 Löning K., Lukas - Theologe dér von Gott gefúhrten Heils-
geschihcte [Lk, Apg], in: Gestalt und Anspruch des Neuen Testaments,
Kiadja: J. Schreiner und G. Dautzenberg, Würzburg, 1969. 220.

88
 már az egyház messzemenően levált a zsidó közösségi
kötelékről. A pogány kereszténység jellegzetes önálló­
sággal rendelkezett, az eredetekhez visszanyúló, azaz
Isten régi népének történetéhez kapcsolódó kötődéseket
a város és a templom lerombolása után a feledés veszé­
lye fenyegette. Lukács nyilván a legvilágosabban ismerte
fel ezeket a veszélyeket, amelyek abból adódtak, hogy
Izrael kihullani látszott az üdvösségtörténetből. Ez okból
is fáradozott annak bizonyításán, hogy az egyháznak van
öröksége Izraelből, s ezt még Izrael tartózkodó, vonakodó
magatartása ellenére - amit Názáret lakói képviselnek
(vö. Lk 4,16-30) - sem lehet feladni. Az evangéliumok
Jézus gyermekkoráról szóló elbeszélései különösen is
jelentősek ebből a szempontból a lukácsi történelemfel­
fogás számára. Ahogyan visszanyúlik az 1. fejezet éne­
keiben az ószövetségi tipologikus ábrázolási modellekre
(Lk 1,46-55: Magnificat; 1,68-79: Benedictus), a zsidó
miliő bemutatására a Zakariásról szóló elbeszélésekben
(Lk 1,5-20.57-66), és ahogyan az eseményeket a jeru-
zsálemi templomra irányítja a bemutatásról szóló elbe­
szélésekben (Lk 2,21-38), jelzik, hogy többek ezek, mint
puszta kultúrtörténeti tájékoztatók. Lukács nyilvánva­
lóan, mint ahogyan a jeruzsálemi egyház hasonlóan el­
helyezett kezdetei (vö. ApCsel 1-8) mutatják, tudatosan
alakította anyagát. Még utalhatunk a Jézus názáreti zsi­
nagógában történt fellépéséről szóló korhű elbeszélésre
(Lk 4,16-30) is. Továbbá a saját anyag perikópáinak
zsidó koloritjára is gondolhatunk az ún. nagy, betoldott
részben (Lk 9,51-18,14), vagy mikor Jézus megsiratja
Jeruzsálemet (Lk 19,41^44), melyek azért mégiscsak töb­
bek merő szentimentális vonásoknál. Hasonlóan megem­
líthetjük a zsidó mártírteológiát a lukácsi szenvedéstörté­

89
net-elbeszélésben, és még sok másra is utalhatnánk. Az
evangélistának szívügye volt, hogy az evangélium izraeli
kezdeteit nyomatékkai aláhúzza. »Lukács azon fárado­
zott, hogy kimutassa: a kereszténység az igazhitű zsidó­
ság méhéből származott, és hogy Jézus maga is a zsidók­
tól várt Messiás volt.«104

5.5. AZ EGYHÁZ ÉS A MISSZIÓ

Ha most az egyház missziójára és arra figyelünk, hogy

az üdvtörténet átment Izraelről a pogányokra, akkor vilá­
gos, hogy az eredeteket nem tagadjuk. A jeruzsálemi egy­
ház a pünkösdről szóló elbeszélésben (ApCsel 2,1-13)
nyit a pogány világ felé. A nyelvcsoda ezt a szempontot
egészen világossá teszi. Különböző nemzetiségű pogá-
nyok gyülekeztek össze Jeruzsálemben: pártusok, médek,
clamiták, Mezopotámia lakói, Júdca, Kappadókia, Pon-
lusz, Ázsia provincia, Frígia és Pamfilia, Egyiptom és
Líbia vidékétől Cirenéig, és rómaiak is, akik itt tartóz­
kodnak. Zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok (ApCsel
2,9 11) vannak jelen. Lukács számára tipikus e csoportok
rejudaizálása: pogányokból válnak ki az idegen nyelvű
diaszpóra zsidó tagjai (ApCsel 2,5). Az üdvtörténeti szán­
dék egyértelmű. A misszió már Jeruzsálemben elkezdő­
dik, kibontakozása azonban csak később valósul meg.
Hasonló elv húzódik meg a pogány misszió írás alapján
történő megindoklása mögött is, mely főként Izajás pró­

104 Tolbert M , Die Hauptinteressen des Evangelisten Lukas, in: Das

Lukas-Evangélium, Die redaktions- und kompositionsgeschichtliche
Forschung, Hrsg. G. Braumann, Darmstadt, 1974. 342.

90
 fétára hivatkozik (Lk 2,32; 3,6; 4,25kk; ApCsel 13,47;
15,15-17; 28,25-29).
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt reflek­
tálnak Izrael vonakodására is, amit úgy magyaráznak,
hogy kiválasztása elvesztését magának köszönheti. Döntő
jelentőségű azonban, hogy a missziót az ószövetségi ha­
gyomány segítségével indokolja meg. Az Apostolok
Cselekedeteiben bemutatott páli missziós taktika sztereo­
tip menete a következő: prédikáció a zsinagógában, visz-
szautasítás a zsidók részéről, odafordulás a pogányokhoz.
Felismerhető tehát, hogy Lukács szilárdan ragaszkodik
ahhoz, hogy az egyházat eredete Izraelhez köti. »Az így
bemutatott forma alkalmazása arra szolgált Lukácsnak,
hogy lényegében bizonyítsa a kontinuitást saját korának
pogány kereszténysége és annak egykori zsidóságban
gyökerező kezdetei között.«105
Az egyház üdvtörténeti visszakötése Izraelhez csak
az egyik oldal - teológiailag biztos, hogy a legnagyobb
jelentőségű, de már csak a tovahaladó és új területekre
előretörő fejlődés nagyobb keretében van értelme. Az
egyház missziója »új partok felé« tör. Az Apostolok
Cselekedeteinek felépítése nagy vonalakban megvilá­
gítja, hogy a zsidó örökség elsősorban a zsidó-keresztény
csoporton keresztül jelenik meg - történetileg nézve a
jeruzsálemi események első fejezeteinek segítségével.
»Lukács olyan helyzetből tekint vissza az egyház kezde­
teire, mely már lényegesen eltért a kiinduló helyzettől.
A zsidó-keresztény elem, úgy tűnik, már csak mellékes
szerepet játszott az egyház összképén belül. Láthatóan ez
lehetett a végső kényszerítő oka annak, hogy Lukács az

105 Tolbert M , Die Hauptinteressen, 344.

91
 egyház fejlődését Jeruzsálemtől tovavezető útként mutatja
be. Ez pedig abból a tapasztalatból született, hogy Izrael
igazi népe - az egyházon kívül vagy azon belül - többé
már nem létezik.«106A tekintet előre irányul. Az evangé­
lium a misszió vezető reprezentánsában, Pálban - zsidó
szemszögből az aposztatában - meghódítja a világot. Az
Úr ígérete, amit földi búcsúzásakor mondott, most betel­
jesedik: »Megkapjátok a Szentlélek erejét, amely leszáll
rátok; és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeábán
és Szamáriában - egészen a Föld végső határáig«
(ApCsel 1,8). A világ, az új népek és törzsek utat talál­
nak az egyházba, a pogányok elfogadják az Isten szavát,
míg Izrael elzárkózik (ApCsel 28,26-28). Az Apostolok
Cselekedetei hallgat Jeruzsálem városának lerombolásá­
ról, ami a misszió teológiai és üdvtörténeti szempontjából
nagyon is érthető. A világegyház számára a régi pozíciók­
nak többé már nincs átütő jelentőségük. Csak mellékesen
jegyezzük meg: az az állítólagos érvelés az Apostolok
Cselekedeteinek megfogalmazása mellett, hogy a 70. év
katasztrófája előtt írták volna, erejét veszíti, ha tekintetbe
vesszük magának Lukácsnak, a történésznek teológiai
szándékait.
Lukács misszióról alkotott elképzelésében már kiraj­
zolódik - mint belső strukturális jegy - az ismert feszült­
ség az egyház és a világ között. Az utalás »a Föld végső
határáig« emlékeztet arra a győztes vonulásra, mely terv­
szerűségében feltartóztathatatlanul, minden ellenállás
ellenére, nyomul előre. A politikai hatóságok tudatlanul
vagy tudatosan ezt szolgálják, amikor utat nyitnak az
evangéliumnak. Másik oldalról viszont az igazi hajtóerő,

106 LöningK., Lukas, 222.

92
mely a misszionáriusok mögött áll, egészen más formá­
tumú. Isten maga cselekszik a Lélek által, Ő az, aki adja a
közvetlen utasításokat (vö. ApCsel 8,29; 10,19; 11,12).
A Lélek a »ktildés elve« (Lk 4,18; ApCsel 13,2-4) ugyan­
akkor a küldöttek fegyverzete (ApCsel 1,8; 10,38) és ve­
zetője is az úton.107 A világi-földi és mennyei-transzcen­
dens faktorok sajátos összjátéka tipikus jellegzetessége a
lukácsi misszió felfogásának. Az egyháznak közvetítő
funkciója van: mindkét területhez tartozik, de egyikkel
sem fedhető le, egyikkel sem azonos. Nem Isten uralmá­
nak, országának pótléka, hanem inkább helytartója ebben
a világban.

5.6. AZ EGYHÁZ VILÁGI ÉS SZELLEMI

ARCULATA

Isten eszkatologikus uralmának tapasztalata megvál­

tozott, mert ami lélekben, szentségekben, misszióban
és egyházi hivatalokban kifejeződik, annak köze van a
világ megtapasztalásához is. Ezzel összefüggésben be­
szélnek kibontakozó »keresztény polgárságról^ mely a
pasztorális levelek elképzeléséhez hasonlítható, és ellen­
tétben akarják látni a világtól idegenkedő páli pozíciótól
(vö. Fii 3,20).108Igaz, hogy az egyház aktuális problémái,
mint például a felvetődő etikai kérdések megoldása, kitar­
tás és megmaradás a mindennapok szorongattatásaiban,
szociális problémák, a nő szerepe az egyházban, szegény­

107 LöningK., Lukas, 213.

108 Conzelmann H., Dér geschichtliche Őrt dér lukanischen Schriften
im Urchristentum, in: Das Lukas-Evangleium, Darmstadt, 1974. 246.

93
ség és vagyon, figyelmeztetések, stb., az új keresztény- és
világtudat kifejeződései. A parúzia késése és a parainézis
ugyan nem számít abszolút újnak, de Lukács jobban érzé­
kelte a problémát, mint Márk vagy előtte mások. Az éber­
ségre és a készenlétre (Lk 12,35-40) tudatosan reflektált,
tervszerűen átgondolta, és szilárd sémává dolgozta ki.109
Az egyháznak Lukács felfogása szerint ilyen világi kérdé­
sekkel is kell foglalkoznia, és a keresztény életalakításra
is útmutatást kell adnia. Többet moralizál Márknál, a vita
christiana-t, a keresztény életet, eszmévé emeli.
Döntő jelentőségű az egyház maradandó pneumatikus
állapota, mely ugyanakkor e világi nagyság is. Középen
elhelyezkedve modellként áll a Krisztushoz kapcsolt és
Létektől irányított, a világban élő, de benne mégsem fel­
szívódó egyház ■ egyrészt a páli értelmű »világtól való
mentesség«, másrészt az »elvilágiasodás« alternatívái
között, amelytől mindig is fenyegetve érezheti magát.
Az a kérdés, vajon a dualista módon megszerkesztett
gondolkodási séma szerint, »fent - lent« vagy »e világi
túlvilágig lehet-e egyensúlyt találni a kettő, egyházat
érintő terület között? De a világi lét komolyan vétele - az
eszkatologikus állapot megtartása mellett - a lukácsi egy­
házfelfogás számára tipikus gondolkodási kiindulópont.
»Lukács abban segíthet nekünk, hogy az egyház földi
formáit ne az Isten országa szerint, de ne is a földi intéz­
mények szerint akarjuk rendezni. Az egyházban meg kell
valósítani az igazi, Isten teremtésének rendje szerinti vi­
lágiasságot. Ilyen, teremtésnek megfelelő világiasság az
Istenre nyitottságban mutatkozik meg, mert a teremtés
nyitott volt kezdetben Istenre. Az Istenre való nyitottság

109 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, 217.

94
lesz tehát az egyház világi arculatának mértéke, amihez
mérnie kell magát. így megszabadulunk attól a dilem­
mától, hogy egyrészt az egyház szakrális, másrészt pedig
profán rendjét állítsuk föl.«110 Az effajta egyház-reflexió
gyakorlati kihatásai nagy jelentőségűek. Emlékeztetni
szeretnénk a »szent jog« létjogosultságára, az egyházi
hivatal rendjére, mely túlmutat a pusztán funkcioná­
lis szolgálaton, továbbá az egyházi politika kérdésére, a
kultúrára, stb. Lukács a világban élő egyház koncepci­
ójával tudatosan ellene hat annak, hogy a keresztényi lét
fenyegető módon tagadja a világi létet. A gnózis tévedé­
sét megtakaríthatta az egyház nem utolsósorban Lukács
világra nyitott magatartásának realizmusa miatt, vagy,
ha akarjuk, a miatt a teológia miatt, ami komolyan veszi
az egyházi intézményt az evangéliumban, és az evangé­
liumot az egyház intézményében.

5.7. ÖSSZEGZÉS

Lukács teológiai teljesítménye abban áll, hogy először

vázolta föl az egyház történelmét,111*hogy tudatosan ref­
lektált a múltra, jelenre és a jövőre. Az apostoli kor első
fázisa a szemtanúk és az Ige szolgáinak eltávozásával vé­

110 Flender H., Die Kirche in den Lukasschriften als Frage an

ihre heutige Gestalt, in: Das Lukasevangelium, Die redaktions-
und kompositionsgeschichtliche Forschung, kiadja Braumann G.,
Darmstadt, WdF 280. 1974. 284. (először in: KIZ [1966.] 250-257).
111 Másképpen látja G. Schneider, Apostelgeschichte, 1. Teil 137.:
»Az Apostolok Cselekedetei valójában nem a korai >egyház< történetét
mutatja be, hanem a keresztény igehirdetés diadalmenetét és egységét
Jézustól egészen Pálig.«

95
get ért; örökségük azonban tovább él Lukács korában is.
A parúzia várását az időpont élének tompításával (ApCsel
1,6-8) ugyan variálta, de nem nyomta el. Az újraeljövetel
ígérete az Úr mennybemenetele után (ApCsel 1,11) félre­
érthetetlen. Az üdvtörténeti komponens most teret enged
annak, hogy reflektáljanak magára az egyházra. Lukács
átmeneti korban él, amikor az egyházi hivatal és az át­
hagyományozott tanítás fundamentális jelentőségre tesz
szert. Az apostolok utáni kor számára ez a rend Istentől
akart, »és Lukács ezért tartja joggal az ősegyház mér­
tékadó struktúráját apostolinak és jogszerűnek. Másrészt
viszont pneumatikusan is szemléli, és így lényegében
a más jellegű törvényeivel együtt - átmentette az apos­
toli kor utáni időre.«112A lukácsi koncepció kritikusai sem
tudják elvitatni, és kénytelenek elismerni,"3 hogy az üdv­
történeti struktúra »nagy - teológiai szándékában többé
meg nem szüntethető teljesítmény. Minden hiánya elle­
nére is Lukácsot az apostoli kor utáni idők legjelentősebb
teológusává avatja.«"4Nevezhetjük ugyan az evangélium
és az Apostolok Cselekedeteinek szerzőjét a korai kato-*14

1.2 Schtirmann H., Das Testament des Paulus, 337.

1.3 Vö. ezzel szemben Overbeck F., Christentum und Kuitur, Basel,
1919. 78.: »Mi sem jellemzőbb, mint ahogyan az evangélikus történe­
lem Lukácsot Fölfogja, mert benne csak a történetírás objektumát látja,
minthogy az ő gondolata volt, hogy az evangéliumot az Apostolok
Cselekedeteivel folytassa. Ez a világtörténeti dimenzió tapintatlansága,
a hamis álláspont legnagyobb kihágása, amely Lukácsból a saját tár­
gyát formálj a.«
114 Wilckens U., Die Missionsreden dér Apostelgeschichte, Form- und
traditionsgeschichtliche Untersuchungen (WMANT 5. ), Neukirchen
31974. 218.

96
 licizmus reprezentánsának,11516de egyedül mégiscsak az a
fontos, hogy e katolikus teológia alapja az evangélium,
ami az igehirdetés kezdeteiből él.
Lukács nagyszabású művében úgy mutatkozik meg
nekünk, mint aki az egyház embere. Az egyháztörténész
kategória ugyan nem hamis, de üdvtörténeti vázlata első­
sorban teológusnak mutatja őt, aki elgondolkodik az egy­
ház szerepéről a világban és a tovahaladó történelemben.
A Lélek, egyházi hivatal, szentségek nem pótlékai az el­
távozott Úrnak, hanem jelenlétének megjelenítői. A misz-
szió Pál apostol Rómába érkezésével befejeződött; a világ
meghallotta Isten üdvösségéről szóló örömhírét, és ezzel
semmi sem áll az Úr újraeljövetelének útjában. Az »egy-
háztörténész« aligha számolt azzal, hogy a történelem
menete évszázadokon keresztül folytatódik."6 A krono­
lógiai adatok hiánya az Apostolok Cselekedeteiben több
mint figyelemreméltó. A lukácsi egyházkép világi bevá­
gásai csak az egyik oldalt jelentik, melyhez hozzá kell
tenni a világon túlra mutatókat, az eszkatológiaiakat.
Lukács szellemi álláspontját csak homályosan ismer­
jük fel, de a nagy vonalak és markáns vonások, melyek
kikövetkeztethetőek irodalmi művének különböző uta­

115 E megállapítás kritikájához vő. Conzelmann, Dér geschichtliche Őrt

dér lukanischen Schriften im Urchristentum, in: Das Lukasevangelium,
248k.: »További kérdés: Lukács egyáltalán kora katolikus? A kora
katolicizmus biztos jegyei t.k.: az egyház felfogása mint az üdvösség
intézménye, a hivatal (a papság) intézményes szabályozása, és a szent­
ségek, a Lélek hozzákötése az intézményhez, a hagyomány biztosítása
a szukcesszió révén. Mindezek (!) a jegyek hiányoznak Lukácsnál,
csak első nyomai találhatók meg.«
116 Szemben H. Conzelmann-nal, Dér geschichtliche Őrt dér luka­
nischen Schriften, 246.

97
lásaiból és vezérmotívumaiból, mély benyomást keltő
személyiség portréjává állnak össze. Olyan emberrel van
dolgunk, aki fáradozik az egyház helyzetének bemuta­
tásával egy nehéz, átmeneti korban. Lukács egyházképe
saját lelkének tükörképe. »0 egzisztenciálisan összefonó­
dott az egyházzal, és a szerint a kép szerint ír, melyet ele­
venen hordoz magában róla.«"7

117
Schnackenburg R., Die Kirche im Neuen Testament, 60.
 6. LUKÁCS ÉS
A POLITIKAI VILÁG

Lukács világgal szembeni elkötelezettsége megmutat­

kozik az uralkodó hatalommal és szervezeteivel szembeni
pozitív hozzáállásában is. Jó, ha még mielőtt bemutatjuk
a Jézus Krisztus evangéliuma számára mégiscsak csodá­
latos jelenséget, előbb elgondolkodunk a motívumokról
is. Apologetikáról is beszéltek. Ha ezzel azt a lépést je­
lölték, amit a zsidóságtól mint üdvtörténeti nagyságtól a
pogány kereszténységhez, azaz a pogány népekhez tettek
meg, akkor nem is lehet kifogásunk ellene. Az opportu­
nista alkalmazkodás szemrehányása először is ellentmon­
dást vált ki, ha azonban pontosabban szemügyre vesszük,
akkor mégsem teljesen helytelen. A realizmus ugyanis a
legmértékadóbb értelmezési kategória. Az egyháznak, ha
világméretű missziójában sikeres akar lenni, együtt kell
dolgoznia az uralkodó hatalmakkal. »Ha eredetileg az ál­
lamot a közeli vég miatt csak eltűrték, most keresik, hogy
szóba álljanak vele, hogy tartós szabályozást célozzanak
meg.«"8 Lukács józanul felismerte, hogy a szabadrabló
teológusoknak és forradalmároknak nincs semmi esélyük
felforgató politikai teológiájukkal. Egyházi szerződések­
ről ugyan még nem beszélhetünk, de az irány már ki van
jelölve. Megérné, hogy erről a problémáról, ami itt jelent­
kezik, alaposan elgondolkodjunk: nem állították-e át az
evangélium eszkatologikus igényét profán keresztény-

118 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, Tübingen, 51964. 129.

99
ségbe? Szabad a teremtés rendjének komolyan vételéről
beszélnünk? Lukács nyilván határozottan védekezik az
ezoterikus meneküléssel szemben, mely a parúzia közeli
elmaradása miatt kényszerítőén fölvetődhetett. A keresz­
tény örömhírnek semmiképpen sem csak a túlvilághoz
van köze! Nincs értelme kivonulni a társadalomból,
s visszavonulni a kisebb gyülekezetekbe és kolostorokba
- Kumrán példája szerint. Az egyház helye Lukács szerint
a világban van.

6.1. A POLITIKAI APOLOGETIKA LUKÁCS

EVANGÉLIU IMÁBAN

Érdeklődésünk itt magára a címben jelzett tényre és

Lukács írói kifejezésmódjára irányul, ahogyan Lukács
művében megtalálhatjuk. H. Conzelmann az egész anya­
got összeállította, itt csak arra szorítkozom, hogy néhány
megjegyzést fűzzek hozzájuk.

6.1.1. Lk 3,10-14: A Keresztelő prédikációja a köz-

tisztviselőknek
A Keresztelő köztisztviselőkhöz intézett prédikációjá­
nak lukácsi megformálása olyan hagyományanyagot tar­
talmaz, mely az előttünk levő szerkesztett kontextusában
sem vetette le magáról a Jordán-vidék földjének illatát,
ahol János a megtérés keresztségéről prédikált.119 Túlzó

119 A hagyomány darabja, melyet a Keresztelő tanítványainak körei­

ben mint »szabályt« tovább hagyományozhattak, konkrét zsidó szitu­
ációra utal. Vö. Holtz I , Die Standespredigt Johannes des Taufers, in:
Ruf und Antwort, FS fúr E. Fuchs, Leipzig, 1964. 466k. Böcher O.,

100
értelmezés az, ha A. von Hamackra120 támaszkodva »ke-
resztény tábori lelkészség« korai nyomairól beszélünk, és
ezzel eltüntetjük történeti helyzethez kötött vonatkozását
a szimbolikus képi nyelv mögé. Másrészt azonban nem
szabad elsiklanunk afölött, hogy Lukács aktuális oktatást
adott kora embere számára. Konkrétan a keresztény hiva­
tás etikájáról van szó, nem csak katonák és vámosok szá­
mára, mivel a szociálisan érzékeny magatartásra is mert
buzdítani. A politikai vonatkozások figyelemreméltóak:
a kereszténység törődik a társadalmi- és állami raisonnal!
Lukács irodalmi eljárására jellemző a rejtett, első pillan­
tásra nem érthető érvelés. Az olvasónak pontosan oda
kell figyelnie és olvasnia a sorok között, ha Lukács szán­
dékának nyomára akar bukkanni. Némi bizonytalanság
is észrevehető tehát abban, ahogyan a világ embereivel
érintkezik.
Megállapítjuk: a bevezető kérdés, »mit kell tennünk?«,
utal a Lukács számára jellemző »praktikus teológiára«
(vö. Lk 10,37; 11,28). Osztozás azzal, akinek semmije
sincs, az első pillantásra teljesen apolitikus. Olyan tár­
sadalomban azonban, amelyik figyel az együttélés új
etikai normáira és szabályaira, a Keresztelő szava, aho­
gyan Szent Márton példája mutatja, politikai rangot kap.
Szükségük van a vámosoknak és a katonáknak különle­
ges tisztviselői etikára? Ha igen, akkor elég csak felhív­
nunk figyelmüket a szerénységre, a mértéktartásra és a
normális bánásmódra? A keresztény ideálig azonban még
hosszú az út. Lukács számára fontosabb az alapvető ér~

Lukas und Johannes dér Taufer, in: Studien zum Neuen Testament und
seiner Umwelt, 4. 1979. 34.
120 HarnackA.. v., Militia Christi, Tübingen, 1905. 52.

101
deklődés az állam és a társadalom problémái iránt, mint a
gyakorlati részletezés. A kereszténység érdeklődik a köz­
érdek iránt, és Keresztelő János bizonyította is ezt figyel­
meztetéseivel.

6.1.2. Lk 3,19k: A Keresztelő lefogása és kivégzése

A János lefogásáról szóló rövid megjegyzésnek Lukács
jobban elveszi az élét, mint a Márk-féle lefejezési elbe­
szélés (Mk 6,17-29), mert utal Heródes házasságtörésére,
mivel felmerülhet a Keresztelő prédikációjának politikai
félremagyarázása is. Josephus Flavius viszont még tovább
ment, mikor a Júdeábán nyugtalanságot szítóból ártatlan
moralistát formált. H. Conzelmann121 természetesen jog­
gal hívja föl a figyelmet arra a következetlenségre, amely
a megkísérlés jelenetének lukácsi megformálásából adó­
dik, vagy amikor a világpolitikai hatalmat és dicsőséget
az ördögre vezeti vissza (Lk 4,6). Az az érve, hogy ezzel
a »jelenség alapvető szemléletére tér át«,122 erőltetett ma­
gyarázat. Lukács nyilván nem olyan szisztematikusan és
következetesen vitt véghez egy-egy gondolatot, ahogyan
a modern magyarázó látni szeretné.
Megállapítjuk: Lukács számára a Keresztelő a nagy
moralista, aki fölborzolja Júdea-tartomány urának lelki­
ismeretét, amikor megemlíti viszonyát Heródiással, test­
vérének feleségével, és ezért börtönbe kerül. Életének
közelebbi eseményei homályban maradnak. A lefejezés,
melyet tán egy rebellis kivégzéseként foghatott föl, miért
nem volt téma számára? Mélyenszántó háttérelemzésekre
e kis szöveg sajnos nem alkalmas.

121 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, 129.

122 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, 129. 3. megj.

102
 6.1.3. Lk 9,7-9; 23,6-12: A Heródesről szóló szövegek
A további Heródesről szóló szövegek aláhúzzák Jézus
politikai ártalmatlanságát. A Márktól (6,14—16) átvett
köztes rész (Lk 9,7-9), ahol visszautal a nép Jézusról
alkotott véleményére, miszerint ő lenne a halottak közül
feltámadt Keresztelő, aki csodatevő, vagy népszerű bű­
vész. A törekvés egyértelmű: a Keresztelő nyugtalanságot
szított az országban, de ez többé nem fog megismétlődni.
Jézustól nem kell az államvezetésnek tartania. A Heródes
előtti jelenet a szenvedéstörténetben (Lk 23,6-12) össz­
hangban áll azzal a rövid híradással, melynek utolsó mon­
data jelzi Heródes szenvedélyes csodavárását, és a nép
véleményét is összekapcsolja vele: »Es egyszer már látni
akarta őt« (Lk 9,9b) - ezzel igazolja a már megszerzett
benyomást. Jézus az ország urának szemében ártalmatlan
bolond, de semmiképpen sem lázadó.
A politikamentesség tendenciája Jézus válasza mögött
is kitapintható, amelyet a farizeusok tanácsára ad, va­
gyis hogy meneküljön Heródes elől (Lk 13,31-32 - Lk
saját anyaga), és a rákövetkező, Jeruzsálemet megítélő
prófétai ige (Lk 13,33-34) esetében is valószínűsíthető.
Jeruzsálem (rómaiak által történő) lerombolásának üdv­
történeti értelmezése aláhúzva az isteni tervre történő
utalással (»de ma, holnap és holnapután még tovább kell
járnom utamat« 33.v.) igazolja a keresztény igehirdetés
vallásos jellegét. Lehetséges, hogy Lukács itt is tompítani
akart, de érzésem szerint számára már a politikai utalások
nem jelentettek többé témát. Isten tette ezt Jeruzsálemmel,
a rómaiak szerepéről ugyanakkor aligha gondolkodott el
Lukács.

103
 6.1.4. Lk 19,38: Jézus éljenzése a jeruzsálemi bevo­
nulásakor
A tanítványok éljenzését Jézus jeruzsálemi bevonulá­
sakor, »áldott legyen a király, aki az Úr nevében jön«,
amit a Zsolt 118,26-ból vettek, és a zarándokok köszönté­
sét jelenti, Lukács krisztológiai szempontból átformálta.
A Márk-féle kijelentést az országról (»áldott legyen
atyánknak, Dávidnak uralma« - Mk 11,10) a királyi cím­
mel pótolta. Lehet arról vitatkozni, hogy ezzel Márk kije­
lentését gyengítette vagy erősítette-e. Pilátus nyilatko­
zata Jézus ártatlanságáról (Lk 23,3k) viszont minden­
esetre egyértelmű. Lehetőleg a nép akklamációjának sze­
mélyessé tételével (38. v.) akarták ellensúlyozni »az ellent­
mondást Lukács hangsúlyozottan apolitikus krisztológiája
és a bevonulás ténye közötte.123 Ez a kísérlet azonban már
szándékában is megrekedt.
Megállapítjuk: kérdéses, hogy az »atyánknak, Dávid­
nak uralma« több félelmet keltett-e a rómaiakban, mint
a királlyá kiáltás (király-akklamáció). Mindkét kijelentés
lehet politikai robbanóanyag. De az utalás az Úr nevére
és az ezzel kapcsolatos kikiáltása a mennyei békének és a
dicsőségnek a magasságban, olyan területeket szólít meg,
melyek minden vitán felül állnak.

6.1.5. Lk 20,20-26: Szabad-e adót fizetni a csá­

szárnak?
A császárnak fizetendő adó kérdésekor Lukács tudato­
san elválasztja a bevezető betoldást: »Ki akarták szolgál­
tatni a helytartó ítélőszékének« magától a felvetett témá­
tól, de a záró megállapítástól is: »így nem sikerült nekik23

23 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, 68.

104
öt nyilvánosan (meggondolatlan) szaván fogni« (26.v.).
Kifejezetten aláhúzza Jézus lojális magatartását az állami
hatóságokkal szemben. Mivel ugyanez a kérdés a Pilátus
előtti perben kiemelkedő szerepet játszik (Lk 23,2), így
az ártatlanság megelőző bizonyítékát is szolgáltatja, tehát
fontos felmentő érv (vő. Márk más irányú bemutatását!).
Megállapítjuk: Jézus szavát: »Akkor adjátok meg a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené« a
gondoskodó állam reklámjával, a politikai hatalmak min­
den lehetséges színezettel fölkapták, és magasztos pátosz-
szál hirdették. Lehetséges, hogy Lukács kezdetben egy
egyoldalú, később pedig biztosan túlzó értelmezési ha­
gyomány talaján áll. Annál fontosabb viszont, hogy Jézus
válasza második részének elsőbbségét szem előtt tartsuk.
Istennek adjuk meg, ami az Istené - biztosan ez e kettős
ige maradandó értelme.

6.1.6. Lk 22,66-71: Kihallgatás a főtanács előtt

A zsidó főtanács előtti kihallgatás során figyelemre
méltó, hogy Jézus kitérő választ ad arra a kérdésre, hogy
ő-e a Messiás? Az egyértelmű és félreérthetetlen »Igen,
én vagyok« (Mk 14,62) kijelentést pótolta a homályos
»Ha megmondom is nektek - nem hiszitek el nekem; és
ha kérdezlek benneteket, nem feleltek« (Lk 22,67b.68a)
válasszal. Lukács korrigálja a politikailag gyanús címet
a rómaiak számára érdektelen Isten Fia titulusra történő
utalással (70. v.). Az önvallomás (»én vagyok«) világosan
felismerhető vallási vonást kapott.
Megállapítjuk: Lukács nem törte meg a hallgatást
Jézus messiási voltáról a főtanács előtti kihallgatáskor
sem. A zsidó háborúk befejezése utáni bizonytalan idők­
ben, amikor mindenütt újra lázongások törtek ki, kocká­

105
zattal járt a zsidó Messiás nevet kimondani vagy megvál­
tani. Lukács kerüli a fölösleges feszültségeket, nagyon
okosan taktikázik, az egyház túlélése áll számára az első
helyen e nagyon nehéz időben.

6.1.7. Lk 23,14k.20.22: Jézus Pilátus előtt

Jézus korrekt magatartását az állampolgári kötele­
zettségekkel szemben a zsidó ellenfelek minősíthetetlen,
hazug támadásával is aláhúzza. A morális törvényesség
utolsó maradékát is megvonja tőlük, amikor síkra szállnak
a lázadás és gyilkosság miatt bebörtönzött Barabás mel­
lett (Lk 23,18). Aki terroristával szimpatizál, az az állam
hiteltelen ügyvédje. Pilátus ennek megfelelően reagál: há­
romszor nyilvánítja Jézust ártatlannak (Lk 23,14k.20.22),
kifejezett elítélés nem történik. Pilátus enged nekik, és ki­
szolgáltatja Jézust akaratuknak (Lk 23,25b). »Az újólagos
utalás az ő >akaratukra< aláhúzza Lukács többször is meg­
figyelt irodalmi szándékát (vö. ApCsel 3,13-15).«124

6.1.8. Pilátus szerepe a lukácsi szenvedéstörténetben

Lukács szenvedéstörténetét egyházpolitikai szándék
vezette a római helytartó feltűnően kímélő bemutatá­
sával, mert jogilag a fő felelősséget mégiscsak ő viselte
Jézus kivégzéséért. Mivel a fiatal misszionáló egyház
élénken érdekelt volt abban, hogy a római hatóságokkal
tárgyaló viszonyba kerüljön, a per tehermentesítő bemu­
tatása az ész kívánalma volt. »A zsidó hatóságok e sze­
rint úgy jelennek meg, mint tényleges cselekvők. A vádat
ők terjesztik elő, és úgy vádolják Jézust a római helytartó
előtt, mint akik jobban ismerik a politikai agitáció tényét

124 ErnstJ., Das Evangélium nach Lukas, Regensburg, 1976. 629.

106
(23,2.5). Pilátus, egészen ellentétben a profán történeti
dokumentumok tanúságával, az igazságosság mintapéldá­
jaként jelenik meg, többször is hangsúlyozva Jézus ártat­
lanságát (23,14.15.16.20.22); végül azonban meghajlik a
zsidó vádlók nyomása előtt (23,25).«125 Persze kérdéses,
hogy az ilyen római hivatalnok képe, aki külső nyomás
miatt elhajlítja a jogot, a Lukács-evangélium római cím­
zettjeinél nem ellenkező hatást válthatott-e ki. Ez elkép­
zelhető. Másrészt viszont Lukács ilyen következmények­
ről aligha gondolkodott el. Döntő az a vezéreszme, mely
meg akarja győzni a római hatóságokat az új keresztény
vallás ártalmatlanságáról, a pogány keresztényeknek vi­
szont meg akarja mutatni, hogy a felmagasztalt Úrnak,
Jézus Krisztusnak tett hitvallásuk nem áll konfliktusban a
római állam iránti lojalitásukkal.
Megállapítjuk: Pilátus képét az újszövetségi szerzők
érthető okokból »megszépítették«. A profán források
úgy mutatják be őt, mint brutális, szörnyű helytartót, aki
a zsidó lakosság vallásos érzéseire semmilyen tekintet­
tel sincs. Lukács, de a többi evangélista bemutatása is
ellentétben áll mindezekkel. Szabad elfogadnunk, hogy
gyakorlati, valláspolitikai szándékok játszottak szerepet.
Ha a rómaiak nem bűnösek, akkor a zsidók annál inkább.
Valószínűleg Lukácsot az aktuális egyházpolitika szük­
ségletei vezették. Az újszövetségi apokrifek pedig a római
helytartót Jézus ártatlanságának ügyvédjévé stilizálták.

125 ErnstJ., Das Evangélium nach Lukas, 647.

107
 6.2. POLITIKAI APOLOGETIKA AZ
APOSTOLOK CSELEKEDETEIBEN

A politikai apologetika az Apostolok Cselekedeteiben,

tehát a lukácsi egyház- és missziótörténetben különösen
is erősen kitapintható.

6.2.1. ApCsel 16,1-48: Kornéliusz, római százados

megtérése
A római százados, Kornéliusz megtérésének nagy­
szabású elbeszélése, aki jámbor istenfélő férfi (2.22. v.),
demonstratio ad oculos Romanorum - »bizonyíték a ró­
maiak szemének«: a keresztények számára a zsidó érint­
kezési szokások értelmüket veszítették. (A 15. v.: »Amit
Isten tisztának nyilvánított, ne nevezd tisztátalannak^
A 28b vers pedig így nyilatkozik: »Isten azonban megmu­
tatta nekem, hogy egy ember sem nevezhető közönséges­
nek és tisztátalannak^. Az Igét, amely a zsidóknak szólt,
nem lehet a pogányoktól visszatartani. Isten ugyanis nem
személyválogató (34. v.). így rendjén van, hogy a pogá-
nyok is megkapják a Szentleiket (44-48. v.). Amit Lukács
mondani akar, az ez: »A keresztények először ellenezték
a pogányok felvételétc 10,14.28.47; ll,k.8.17. De Isten
a közbelépésével maga >vezette be a pogányokat az egy-
házbac 10,3.11-16.22.30; ll,5-10.13.«12í
Megállapítjuk: az első pillantásra jelentéktelennek tűnő
megtéréstörténet nagy terjedelme - az Apostolok Csele­
kedeteinek leghosszabb elbeszélése - rámutat a lukácsi
történetábrázolás belső értékére. Az előzmény szerkesz-126

126 Schneider G., Die Apostelgeschichte, 2. Teil (HThK V.), Freiburg

u.a., 1982. 64.

108
tői megformálása számára nagy jelentőségű, hogy Isten
hitelesíti a pogány missziót, és azt Péter is elismeri.
Lukács olyan közösség modelljét vázolja föl, amelyik
nyitott a pogányok felé is. Különös figyelmet érdemel a
Lélek kiáradása a pogányokra, amely a második pogány
keresztény Pünkösd.127 Kornéliusz története egy eseten
keresztül mutatja be az általános üdvtörténeti és egyházi
fejlődési vonalat. A pogányok számára tágra nyitották
a kapukat.

6.2.2. ApCsel 13,4—13: Szergiusz Paulusz prokon-

zul megtérése Pátoszban
A Szergiusz Paulusz prokonzullal, egy értelmes em­
berrel kapcsolatos epizód, akivel Pál és Barnabás az első
missziós útján találkozik Páfoszban, a prominens római
hivatalnok megtérésével végződik. A zsidó kontraszt­
figura, a hamis próféta és varázsló Barjézus-Elimász
(6. 8. v.), démoni ellenállásával nyomatékosba a keresz­
ténység győzelmét. A római olvasónak ilyen megsemmi­
sítő csapás hatására el kell ismernie, hogy a prokonzul a
helyes döntést hozta.
Megállapítjuk: Lukács ebben a missziós legendában
a kereszténység fölényéről számol be a vallási szinkre­
tizmussal szemben, amely a varázsló Barjézus alakjában
még erős zsidó színezetet is kapott. A keresztény misz-
szionáriusok számára ilyen történeteknek, melyek drámai
módon bizonyítják, hogy Jézus Krisztus szelleme kikap­
csolja a gonosz szellemeket, egyedülálló hitelesítő érté­
kük volt. A Paulus név, összekapcsolva a missziós úttal,
megnevezve a helyet és a személyeket, történeti magra

127 RoloffJ., Die Apostelgeschichte, (NTD 5.), Göttingen, 1981. 167.

109
utal, amelyet ugyan egzakt módon már nem hámozhatunk
ki. Fontos viszont a következő megfontolások számára,
hogy a római konzul alakjával kapcsolták össze, akit le­
nyűgözött a kereszténység és eljutott a hithez.

6.2.3. ApCsel 16,11-40: Pál apostol működése Filip-

piben
A csodálatos megtérések további példáját kínálja a
fiilippi eseményekről beszámoló elbeszélés. Pált és kísé­
rőit a városi hatóságok nyugtalanság szításával vádolják,
és börtönbe vetik. Egy földrengés fölfeszíti az ajtókat és
szétszakítja a bilincseket. A börtönőr zavarában öngyilkos­
ságot akar elkövetni, de Pál az utolsó pillanatban észhez
téríti, és megtéríti a Jézus Krisztusba vetett hitre is. Az ér­
velés Pál római polgárjogával, miután csodálatosan kisza­
badult a börtönből (16.371c), a kereszténységnek mint hite­
les vallásnak az elismerését célozza. A keresztények nem
felforgatok, következésképpen vallásuk gyakorlásának
útjába semmilyen akadályt sem volna szabad gördíteni.
Megállapítjuk: Pál első európai missziós állomása
kedvezőtlen fényben jelenik meg Lukács bemutatásában.
A nehézségek Filippi kedvezőtlen jellegéből adódnak.
A város római kolónia, a velejáró szervezeti és kormány­
zati struktúrákkal. Az első konfrontáció a római hatalom­
mal nem illik abba a pozitív képbe, amit Lukács róla álta­
lában fölvázol. De a háttérben itt is hiteles történeti em­
lékek húzódnak meg, mely abból adódik, hogy Pál csak
utólag hivatkozik római polgárjogára, és rögtön helyre
is hozza azzal, hogy a bírák bocsánatot kérnek (ApCsel
16,39 - vö. még 22,25kk). A negatív benyomásokat vi­
szont, melyeket ez az esemény hátrahagyott, Lukács ily
módon, ha nem is szüntette meg, de enyhítette.

110
 6.2.4. ApCsel 17,1-9: Pál apostol működése Tessza-
lonikában
Nem olyan egyértelműen mutatja be, de tendenciájá­
ban mégis megfelel az előzőeknek a tesszalonikai össze­
tűzés ábrázolása. A zsidók féltékenyen fölizgatják a né­
pet, és a keresztény misszionáriusok szemére vetik, hogy
áthágják a császár törvényeit. Érvük így hangzik: kijelen­
tik, hogy másvalaki a király, mégpedig Jézus. Egy bizo­
nyos Jázonnak és társainak a szabadon bocsátása, akik be­
fogadták a misszionáriusokat, óvadék lefizetése ellenében
történik. Ezzel ismét bebizonyosodott, hogy a zsidó vá­
daskodások a kereszténység ellen alaptalanok. Amit tehát
a misszionáriusok tesznek, törvényes.
Megállapítjuk: a tesszalonikai közösségben keringő
anekdotát, mely helyi szemszögből számol be a kezdeti
misszió nehézségeiről és a zsidóság rágalmairól, Lukács
apologetikai szempontból átformálta, és erre a kijelen­
tésre hegyezte ki: »És ők szabadon bocsátották őket«.
A politikai agitáció és a világméretű felforgatás vádja,
amely az egyház történetében újra meg újra előjön, így
önmagában összeomlik.

6.2.5. ApCsel 18,12-17: Gallió - korintusi prokon-

zul - elismeri Pált és missziójának törvényességét
A másik - a politikai apologetika számára jelentős -
témakomplexumot a »törvény« címszavával foglalhatjuk
össze. A korintusi zsidók vádjai Pál ellen, és ahogyan
Gallió prokonzul visszautasítja a zsidók egymás közötti
vádaskodásait, vitáit, világosan mutatja, hogy a zsidók
által erősen támadott fiatal keresztény közösség »új út-
jai« semmiféleképpen sem ellenkeznek a római törvény­
nyel. A zsidók kétértelmű szemrehányása: »Ez az ember

111
törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket«
(ApCsel 18,13), nem helytálló a római törvényességi elv
értelmében.
Megállapítjuk: a korintusi helyi színezetű, burleszkbe
illő vonásokkal128 teletűzdelt elbeszélés célja, hogy elosz­
lassa a keresztény vallással szembeni kételyeket. Lukács
újólag illusztrálja a keresztények világi egzisztenciája
számára életbevágóan fontos elvet. Tekintettel a poli­
tika és a vallás összefonódására, a döntő és legnagyobb
jelentőségű elv a következő: »De ha valami tanításról,
személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás
kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró
lenni« (15. v.). Az egyházjoggal védekezik az ellen, hogy
az állam beavatkozzon belső ügyeibe. A fordítottjának is
ugyanígy van értelme.

6.2.6. ApCsel 22,1-21: Pál római polgárjogára hivat­

kozik
Pál beszéde a felizgatott zsidók előtt a templom elő-
udvarában kéréssel kezdődik: »Testvérek és atyák! Hall­
gassátok meg védekezésemet, melyet most elétek ter­
jesztek^ Majd következik az utalás zsidó származására
és a néphez tartozására, megtérésének történetére, stb.
Érdekes viszont az érvelés átformálása a római hatóság
előtt. Pál hivatkozik római polgárjogára, amelyet az ezre­
des elfogad, és biztosítja az emberséges bánásmódot vele
szemben. Az olvasó számára újra megmutatkozik, hogy
az állam az egyház számára jogvédelmet biztosít.
Megállapítjuk: Pál - a zsidó csőcseléktől szorongatva
és a megszálló csapatoktól kiszolgáltatva egy nagyon

128 RotojfJ., Apostelgeschichte, 269.

112
kínos kihallgatási eljárás során - római polgárjogára hi­
vatkozik. Rögtön elállnak tőle, és az ezredesnek is inába
száll a bátorság (22,29). Az eset példaszerűen mutatja az
egyház jogigényét. A végén nem Pál a vádlott, hanem a
zsidóság: elárulták Izrael tradícióját, és ezért ezentúl az
ígéretek a pogányokra szállnak. A politikai Rómának erre
fel kell figyelnie.

6.2.7. ApCsel 24,22k: Pál a római törvény védelme

alatt
További motívumok, melyek ugyanebbe az irányba
mutatnak, megtalálhatók Félix helytartó reakciójában,
amit a Cezáreába sietett vádaskodó zsidóknak ad. Szerin­
tük ugyanis Pál „pestist” terjeszt, »az egész világon nyug­
talanságot szít a zsidók között, és a názáretiek szektájának
is ő a hangadója« (ApCsel 24,5). A római hivatalnok nyu­
godtan és diplomatikusan reagál: elnapolja a döntést, míg
meg nem érkezik Lizániász ezredes. A könnyített és jó-
akaratú őrizet Lukács kidolgozásában (24,22) jól illik
Félix szimpátiájához, amit kinyilvánít az »új úttal«, a
keresztény vallással szemben.
Megállapítjuk: Pál Cezáreában fogolyként is a római
jog védelme alatt áll. »Csak most, amikor a római hely­
tartó kézbe veszi az ügyet, kezd szertefoszlani az érzel­
mek, intrikák és a csoport érdekek köde, mely eddig rá­
telepedett, de most világosan látszanak a kontúrjai.«129
A tárgyalás szélesre szabott beszámolója Pál lojalitásának
bizonyítására és a helytartó Félix kedvező színben történő
bemutatására van kihegyezve, aki a keresztény útról a
legjobb információkkal rendelkezik.

129 RoloffJ., Apostelgeschichte, 334k.

113
 6.2.8. ApCsel 25,1-12.13-27; 26,1-32: Pál cezáreai
fogsága
A polgárjog motívuma, úgyszólván Pál menlevele (és
a keresztény közösségé is!), meghatározó szerepet játszik
a római helytartó, Fesztusz előtti tárgyaláson (ApCsel
25,1-12, különösen 10.12. v.). Pál sikeresen védekezik
a zsidó vádaskodásokkal szemben: »Sem a zsidók tör­
vénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen
nem vétettem” (ApCsel 25,8). Csupán csak amiatt ma­
rad továbbra is fogságban, mert a császárhoz fellebbezett.
A római helytartó szeretné e terhes ügyet a zsidók tetszé­
sére Jeruzsálemben elintézni (25,91c), de egy római pol­
gár joga nem teszi ezt lehetővé. Pál ártatlanságát és ezzel
a keresztény vallás ártalmatlanságát igazolja Festus az
Agrippa királlyal és Berenikével folytatott beszélgetése
során: »A szembesítéskor vádlói semmi olyan vádat nem
hoztak föl ellene, amit bűnnek minősíthettem volna. Csak
vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg
egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította,
hogy él« (ApCsel 25,181c). Az egész peres ügy világosan
kivehető megegyezéseket mutat Jézus perével és Pilátus
magatartásával. A helytartó meg van győződve a vád­
lott bűntelenségéről. A fellebbezés a császárhoz és a ró­
mai törvényességi elv hangsúlyozott kimutatása különös
jelleget kölcsönöz a Pál elleni eljárásnak. A római állam
intézménye szeplő nélkül jelenik meg, ellenben a zsidó­
ság képviselői »mint hazugok szerepelnek«.130 Sőt a zsidó
királynak, Agrippának is igazolnia kell Pál ártatlanságát:
»Ezt az embert szabadon lehetne bocsátani, ha nem fel­
lebbezett volna a császárhoz« (26,32).

130 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, 133.

114
 Megállapítjuk: Lukács írói szándéka a római hiva­
talnokok feltűnően pozitív ábrázolásában ismerhető fel,
akik úgyszólván akaratuk ellenére is Pál védelmezőiként
szerepelnek. Fesztusz, ahogyan már előtte Klaudiusz
Lüziász ezredes (23,26-30) és Félix (24,22) is úgy lép­
nek fel, mint az apostol ártatlanságának tanúi. Azt a tényt,
hogy Fesztusz Pált mégis újabb tárgyalásokra akarja
Jeruzsálembe küldeni, és vállalja, hogy átadja a pert a
zsidó főtanácsnak, csak mint nehezen feldolgozható tör­
téneti reliktumnak foghatjuk föl. Valószínűleg az érvelés
homályossága mögött az események lefolyásának tudatos
elkendőzése rejtőzik. A császárhoz benyújtott fellebbezés
azonban világos viszonyokat teremt.
Az Agrippa királlyal folytatott beszélgetésnek (25,
13-27) a kevésbé kedvező benyomást, amelyet Fesztusz
Pál ügyében hátrahagyott, meg kell szüntetnie. Ő korrekt
hivatalnokként jelenik meg. Fia történtek volna is imitá­
ciók, azt meg lehet magyarázni abból a tényből, hogy a
rómaiak a zsidó vallás belső ügyeit nem ismerik kellő­
képpen. így a végén mégiscsak mentesek a bélyegektől.
Lukács azonban legelőször is arra törekszik, hogy vissza­
utasítsa a Pál ellen fölhozott szemrehányásokat. A zsidó
király, II. Agrippa, mint semleges megfigyelő kell, hogy
a vádlott ártatlanságát igazolja: »Ez az ember semmi
olyat nem tett, ami miatt halált vagy börtönt érdemelne«
(26,31). Lukács keresztény közössége számára ez a hiva­
talos helyről elhangzott kijelentés nagyjelentőségű.

6.2.9. Összegzés
Az eredmény egyértelmű: a kereszténység nem jelent
veszélyt a Pax Romana-ra. »01yan vallás, amely börtön­
őröket, tiszteket és helytartókat volt képes bűvkörébe

115
vonni, nyilván arra is alkalmas volt, hogy Róma politikai
vezetését is megnyerje. így tekintve, a szerző apologetikai
és misszionáriusi szándékai ugyanannak az éremnek a két
oldalát jelentik,#131
Lukács személyére vonatkozóan ebből érdekes követ­
keztetések adódnak: politikus teológusról éppúgy aligha
beszélhetünk, mint ahogy az uralkodó pogány világhata­
lom kritikában szimpatizánsáról sem. De Lukács kétség­
telenül világosan fölismerte, hogy az egyháznak hosszabb
időn keresztül kooperálnia kell az állami hatóságokkal, ha
nem akar hosszabb időre föld alatti mozgalomként szám­
űzve élni. De mégsem árulja el a keresztény örömhírt, és
az ügyet illetően sem tesz engedményeket, mint ahogyan
az egyháztörténelem folyamán sajnos sokszor előfordult.
Megemlíthetjük itt az államegyházat a konstantini for­
dulat után, a politikának és a vallásnak összefonódását a
középkorban, a helytelen konformizmus modern formáit,
vagy az éppen uralkodó szisztéma, illetve politikai párt
teológiai biztosítását. Lukács szándéka inkább pragmati­
kus: az államnak el kell ismernie az egyházat, mint önálló
vallási nagyságot, és a misszióját nem kell akadályoznia.
Minden ezt meghaladó igény, az állami támogatás pél­
dául, vagy hogy a kereszténységet államvallássá emeljék,
és a vele összefüggő vallásos díszítésű államideológia
kívül esik Lukács látómezején. A harmadik evangélium
szerzője józanul ítéli meg az egyház helyzetét a világban.
Kihasználja a rendelkezésre álló lehetőségeket, de magát
nem szolgáltatja ki nekik, és az általa képviselt ügyet sem.

131 Tolbert M , Die Hauptinteressen des Evangélistán Lukas, in: Das

Lukas-Evangleium. Die redaktions- und kompositionsgeschichtliche
Forschung, Hrsg. G. Braumann, Darmstadt, 1974. 348.

116
 7. LUKACS ES
A SZOCIÁLIS KÉRDÉS

A »gazdagság -szegénység, birtoklás-lemondás, ala-

mizsnálkodás-jótékonykodás, vagyonközösség-szociális
elkötelezettség« témája kiemelkedő helyet foglal el a
lukácsi kettős műben. Nincs hiány a szerző ez irányú mi­
nősítésében sem: »Lukács, a szegények evangélistája«
- ez a címe például H.J. Degenhardt132 érsek disszertáció­
jának. H.J. Holtzmann133 a harmadik evangélista »szociá-
lis, illetve szocialista álláspontjárók beszél; és a legko­
rábbi - az Apostolok Cselekedetében szereplő - közösség
állítólagos ideálkommunizmusáért is Lukácsnak kell a há­
tát tartania. Mások az ebionita vagy a pauperizmus cím­
szavakat használják előszeretettel, hogy ezzel is jelezzék
az evangélista hajlamát a szektásodás irányába, mint aki a
szegénységet radikálisan képviseli, a vagyont pedig eleve
eretnek dolognak tartja. Az egyházi Karitász szervezet
benne látja azt az embert, aki konzekvensen és gyakorlati
módon hirdeti a szeretetet. A keresztény szociáletika134
prominens képviselőjének is tekintik Lukácsot. Újabban
hallható a szlogen - nyilván tudatosan szembeállítva

132 Degenhardt H.J., Lukas - Evangelist dér Armen, Besitz und

Besitzverzicht in den lukanischen Schriften, Stuttgart, 1965.
133 Holtzmann H.J., Lehrbuch dér neutestamentlichen Theologie, I.
Tübingen, 21911.528.
134 Schottroff L.JStegemann, Jesus von Nazareth - Hofiiiung fúr die
Armen, Stuttgart, stb., 1978. 149k.

117
H.J. Degenhardt írásával - »A gazdagok evangélistája^
Röviden: az etikai alapkiindulásban nincs ellentét, de az
értelmezésben igen.
Ajánlatos a tárgyalandó fejezeteket a következő néző­
pontok alapján megvizsgálni: »szegény-gazdag« (ebionita
hagyomány), »alamizsna-tevékeny szeretet« (paraineti-
kus hagyomány) és »Krisztus-követés - lemondás a va­
gyonról^ Mivel a nevezett témákat nem szisztematikusan
akarjuk megragadni, ezért az evangélium, illetve az Apos­
tolok Cselekedeteinek sorrendjét, beosztását követjük.

7.1. LK 1,46-55: MÁRIA MAGNIFICATJA

Mária hálaéneke - mely Lukács gyermekség-törté­

netében (Lk 1-2) található társadalompolitikailag igen
időszerű volt akkoriban. A jámbor imádkozó vagy egy­
házzenész, aki ma megpróbálja a Szűz hangulatát át­
érezni, már egyáltalán nincs tudatában a gyökeresen
felforgató mellékzöngéknek. Nekünk a keletkezés felté­
teleire és Lukács mondanivalójának szándékára kell rá­
kérdeznünk. Néhány irodalmi és hagyománytörténeti
megfontolás elengedhetetlen. A második rész (51-55 v.),
amelyik stilisztikailag (antitetikus paralelizmus, rímek,
kiazmus, múlt idős forma) és tartalmilag (a jelen igazság­
talan viszonyainak megváltoztatása) az elsőtől (46-50. v.)
jelentősen különbözik. Lehet későbbi betoldásnak is értel­
mezni, mely a zsidó-keresztény szegénymozgalom gon­
dolkodását tükrözi vissza. Mária rövid örömujjongásának
(46-50 v.) értelmezője és átdolgozója az egyedi eleme­
ket (alacsony származás, szolgáló 48. v.) általánosította,
és Izrael szolgájára, vagyis arra a zsidó-keresztény cso­

118
portra ruházta át, amelyiket megaláznak, amelyik éhezik,
és amelyiket a fennhéjázok, a hatalmasok és a gazdagok
elnyomnak. így az ének mostani formájában annak aktu­
alizált jelentése, ami a kis, szegény, elhagyott Mária pél­
dáján keresztül láthatóvá vált. A Szüzet a különleges iidv-
tapasztalat kiváltságos prototípusának tartották. Az ország
szegényei a - Jeruzsálem és környékén lakó - kisemberek
ama csoportját jelentik, akiket a hatalmasok megvetettek,
politikailag peremre szorítottak és emberileg lenéztek.
Ok Mária kiválasztásában jelzésszerűen a saját szabadu­
lásukat látták. »Az üdvösség most összekapcsolódik a
megaláztatással. Isten Máriában a szegényekhez fordult.
Ez a szegénység az elhatárolódás látható jele a gazdag el­
lenfelekkel szemben.« 135A zsidóságból és talán bizonyos
szociálisan kritikus beállítottságú keresztény körökből
átvett megtérés gondolata a maga forradalmian csengő
felhangjaival tartópillérnek számít (a gőgösök szétszórása
51 .b. v.; a hatalmasok letaszítása trónjukról, az alázatosak
felemelése 52. v.; az éhezők jóllakatása, a gazdagok üres
kézzel történő elküldése 53. v.). Vajon itt nem annak a cso­
portnak ebionita szigorúsága fejeződik-e ki, amelyik a
hegyi beszéd jajkiáltásai mögött áll? Mondhatjuk-e, hogy
a transzcendens világba áthelyezett forradalmat ünnepük
himnikus nyelven, amit azután a remény új princípiumává
tesznek? A múlt idejű forma útját állja az effajta, lelki
értelmezésnek. Isten cselekvését a történelemben most
mint üdvösséget tapasztalják meg. A héber befejezett múlt
azt fejezi ki, amit Isten minden időben tesz és tenni fog.

135 Horn F.W., Glaube und Handeln in dér Theologie des Lukas
(Göttinger Theologische Arbeiten 26.), Göttingen, 1983. 141.

119
 Az üdvtörténet lukácsi koncepciója az eszkatologikus
aspektust átformálta, lehetőség szerint egy új, nem esz­
katologikus, e világi-túlvilági sémába is átvitte; de ez az
itteni megfontolások szempontjából alárendelt jelentő­
ségű. A fennálló viszonyok feje tetejére állítása a döntő
probléma. Nehéz meggyőző választ találni. Ha az ember
H. Schürmannal136és F.W. Hornnal137138a Lk 1,26-56 fejeze­
tet (ígéret Jézus születésére, Mária látogatása Erzsébet­
nél, Magnificat) a lukácsi gyermekségtörténet legkésőbbi
szintjének tekinti, adódik egy tematikai megközelítés a
karácsonyi történet örömmotívumaihoz (Lk 2,1-10).
A Magnificat fő tendenciájával ugyanehhez az általános
témához tartozik. »így a Magnificatról végeredményben
elmondhatjuk: Lukács nem osztja többé az ebionita néző­
pontot, hanem a hagyományt alárendeli saját közlési
szándékának.^38 Mindenesetre kérdés marad, hogyan dol­
gozta fel az evangélista a viszonzási sémát a Magnificat
második részében. Gyanítom, hogy a tradicionális, him-
nikus elemeket retorikus klisékként építette be. Lukács
hálásan gondol Isten nagy tetteire, melyek Jézusnak, a
megmentőnek születésével váltak nyilvánvalóvá. Számára
Mária éneke a fenyegető mellékzöngék ellenére is az üd­
vösség miatt érzett felszabadulás és öröm elsőrangú kife­
jezése. Az uralkodó téma, ami az ebionita előírásokon túl
a lukácsi közösség értelmezését is nyomatékosítja, abban
az igében csendül fel, mely a »szolgáló lány alázatossá­
gán (48. v.) hirdeti. Lukács Máriában, Isten szolgálójá-

136 Schürmann H., Das Lukasevangelium, Erster Teil. HThK III.

Freiburg, u.a., 21982. 140-145.
137 Horn F.W., Glaube und Handeln, 182.
138 Horn F.W, Glaube und Handeln ,183.

120
bán látja valamennyi alázatos, istenfélő és igaz képviselő­
jét Isten új népében. Az elnyomásnak vége, Jézus
Krisztusban a Megmentő, az Üdvözítő érkezett el.
Megállapíthatjuk: Mária örömujjongása betekintést en­
ged ama zsidó és zsidó-keresztény körök ima- és ének­
kultúrájába, akik a közeli üdvösségtől remélték a poli­
tikai-szociális helyzet változását. Lukács ezt az éneket
- melynek szigorú éle igen figyelemreméltó - az üdvös­
ségtörténet csúcspontján hálaénekké változtatta. A him­
nusz most Mária hitéről szól, akit rokona, Erzsébet bol­
dognak mondott (Lk 1,45), de mindenekelőtt arról a nagy­
ságról, amit Isten vitt véghez Márián (Lk 1,49). Lukács
az ének hangulatát és hangfekvését teljesen a megmentő
Istenre és tettei miatti örömre hangolta.
Lukács hitvalló módon elbeszélt és himnikusan felma­
gasztalt üdvtörténeti összefüggései tovább élnek az egy­
ház esti imájában (vesperás).

7.2. LK 6,20-26: A BOLDOGSÁGMONDÁSOK ÉS

JAJKIÁLTÁSOK A HEGYI BESZÉDBEN

A lukácsi boldogságmondások és jajkiáltások tartal­

mának kérdését nem lehet a bonyolult előzmények figye­
lembevétele nélkül megválaszolni. Különös figyelmet igé­
nyel ezért Máté hegyi beszédének makarizmusaival (bol­
dogságmondásaival) történő összehasonlítás (Mt 5,3-12),
és mindenekelőtt a »nem éppen evangéliuminak tűnő«
jajkiáltások eredete (Lk 6,24-26). Lukács valószínűleg a
hagyomány már előre megformált darabját vette át, amely
az elszegényedett zsidó-keresztények hangját ütötte meg,
és saját megjegyzése nélkül építette be hegyi beszédének

121
kompozíciójába.139(Lukácsnál Jézus egy sík mezőn mondja
el a „hegyi beszédet”, ezért „síkság beszédének is mond­
ják, de mi megtartjuk a hegyi beszéd elnevezést - a fordító
megjegyzése). Ezzel azonban már az első döntést meg is
hoztuk a lukácsi szerkesztés részarányának kérdésében.
Nem Lukács evangélista fogalmazta meg eredetileg a bol­
dogságmondásokat és a jajkiáltásokat (bár saját anyaga).

7.2.1. A boldogságmondások
A boldogságmondások eredeti megfogalmazása feltehe­
tően tartalmaz elemeket Lukácstól és Mátétól; a szegénység
vezérgondolatát háromszor is variálják és megvilágítják:
Lk 6,20b: Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek
az Isten országa.
V. 21a: Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jól
fogtok lakni.
Ml 5,4: Boldogok a szomorkodók, mert vigasztalásban
lesz részük.
A közös tradíciótörténeti háttér Izajás próféta (Trito-
Izajás), közelebbről a 61,1 szegénységről, a 65,13 éhezésről
és a 61,2 gyászról szóló igéi. Az eszkatologikus üdvösség
a szegények osztályrésze lesz, akiket most az uralkodók
elnyomnak és szorongatnak. A boldogságmondások leg­
korábbi keresztény hagyománya hasonlóan konkrét hely­
zetet tart szem előtt. Nem lehet probléma az, hogy e mon­
dásgyűjtemény tartalmilag és nyelvileg magára Jézusra
megy-e vissza, vagy pedig csak a zsidó-keresztény kö­
zösség fogalmazta-e meg. Azt sem kell tovább firtatnunk,
hogy a hagyomány e lépcsőfokának jelölésére helyes vá­

39 Horn F. W., Glaube und Handeln, 129.

122
lasztás-e az »ebionita« címszó.14014Számunkra csupán az az
érdekes, hogy e szigorú elképzeléseket az evangélista elfo­
gadta és felhasználta. Az üdvösség ígéretének hozzákap­
csolása egy bizonyos szociális réteghez vagy társadalmi
etikai szituációhoz - amely mindig is függvénye a gazda­
sági viszonyoknak - természetesen súlyos teológiai kér­
déseket vet föl. Hogyan oldotta meg ezt Lukács? Válasz
a hegyi beszéd távolabbi szövegkörnyezetéből adódik.

7.2.2. A jajkiáltások
Pillanatnyilag a szakasz - Lk 6,20-26 - hagyomány­
történetéről van szó, közelebbről arról a kérdésről, mikor
csatolták az ellentétes jajkiáltásokat a boldogságmondá­
sokhoz. Az egymásnak megfelelő ellentétek - »gazdag«
(24. v.) és »szegény« (20b v.), »jóllakott« (25.v.) és »éhes«
(21a v.), »nevetés« (25b v.) és »szomorúság« (21b v.) -
másodlagos kiegészítésre utalnak az ismert ellentétes for­
dulatok miatt. Ez a kisajátítók kisajátítása lenne - ahogyan
Kari Marx kifejezte? Tehát nemcsak bibliai módon dí­
szített, eszményi kommunizmus, hanem ráadásul még az
igazságtalan viszonyok forradalmi megváltoztatása is?1?1

140 Feine P., Dér Jakobusbrief nach Lehranschauungen und Ents-

tehungsverháltnissen, Eisenach, 1893. 69.: »...úgy vélem, hogy az
>ebionita< megjelölés erre a forrásra (a lukácsi külön anyag értendő
ezen) nem találó, mert a benne napvilágra kerülő nézetek nem azt az
erős és heretikus karaktert képviselik, amit az ebionitizmus jelent,
hanem már az Ószövetségben napvilágra kerülő vallási-szociális ellen­
tétet jelöli a szegény és gazdag között. Ez pedig fölötte áll a kései zsidó
ebionitizmus beszűkült szektás szemléletén.
141 Vö. ehhez a megfelelő Jézus-értelmezések ábrázolását (nem a
Lukács-értelmezéseket!) Horn F.W., Glaube und Handeln, 25k.

123
 A problémát a megadott sémától eltérő negyedik bol­
dogságmondás és jajkiáltás (22k; 26. v.) jelenti. A szegény­
ség és gazdagság ugyanis többé már nem téma, hanem csak
a kitartás az üldöztetésben. A keresztényeket kitaszították
hitvallásuk miatt a zsidó közösségből, és gúnyolják is
őket. Talán voltak néhányan közülük, akik »okos« viselke­
désük miatt amit kétszínűségként is leheteti értelmezni -
kiérdemelték a világi emberek dicséretét. Őket most egy­
értelmű állásfoglalásra szólították föl. A társadalmi háttér,
pontosabban a feszült palesztinai viszonyok, figyelemre
méltóak. Zsidóság és kereszténység, mint két - szociálisan
és vallásilag elkülönült csoport áll szemben egymással.
Az egyik csoportosulás elismert, gazdag, elfogadott, je­
lentős, a másik pedig elnyomott, szegény, kitaszított, rossz
hírbe hozott. Az ősegyház teológusa - aki e mondásfüzért
már Lukács átvétele előtt megalkotta - elsődlegesen val­
lási célt követett: »A jajkiáltások és a makarizmusok mö­
gött álló közösség kérdezi zsidó/zsidó-keresztény szem­
szögből: melyik Isten igazi népe, az igazi Izrael ismérve
alapján?«142 A szótériológiai nézőpont előnyt élvez az eti­
kaival szemben. Önmagában véve azonban ez még nem
elegendő. Ehhez járul még az eszkatologikus perspektíva,
ami a gazdagok számára érthetően a vigasz (a paraklézis)
- 24. v. - elutasításában mutatkozik meg. A most szegé­
nyek, éhezők, gyászolók örvendhetnek majd a jövendő
vigasznak. Az eszkatologikus örömlakoma képei (jólla-
lcás, nevetés) erősen alátámasztják a jelzett alapirányt.
Az, hogy lehet-e már spiritualizálásról beszélni, megíté­
lés kérdése. Lukács mindenesetre még nem beszélt »lelki
szegényekrők, mint a Mt 5,3. Nehézségeim vannak a bol­

142 Horn F.W., Glaube und Handeln, 134.

124
dogmondások és jajkiáltások megítélésével kapcsolatban
is, ha azokat egy zárt, kicsi, elkülönülő ebionita csoport143
«közösségi rendjének)) tartjuk, akik a mostani értékek feje
tetejére állításával a pauperizmust (a szegénységet) segí­
tik áttörni, de nemzetközi megszüntetéséért mégis síkra-
szállnak. A döntő értelmezési kulcsot - már a Lukácsot
megelőző hagyomány számára is - az Isten országának
hirdetése adja. Ez azonban azt jelenti: a szegénységet ér­
téknek tartják, de nem funkcionálisan, hanem minőségi
módon képzelik el. A jajkiáltások »figyelmeztetést, fe­
nyegetést és a legutolsó felhívást jelentik^.144145Felhívják a
figyelmet egy új etikai magatartás kialakításának sürgős­
ségére, és a megszólítottakat fel akarják készíteni Isten
uralmának üdvösségére. A szegénység a keresztények
számára - míg a világ világ - maradandó kötelesség lesz.

7.2.3. A lukácsi értelmezés

Most alapjaiig kell rákérdeznünk az evangélista értel­
mezésére. A hagyomány és szerkesztés két szintjének meg­
különböztetését nevezik a »legizgalmasabbnak Lukács
evangéliumában^.'45 Röviden szólva: aki el akarja kerülni a
szektás félreértést vagy a világtagadó szegénység ideoló­
giájának veszélyét, annak ügyelnie kell a szöveg paraine-

143 Horn F.W., Glaube und Handeln, 136. De helyes: »Ha az ember
>ebionizmus( heretikus fogalmát a Lukács előtti hagyományhoz
akarja rendelni, akkor megteheti - minden további implikációk nélkül.
A makarizmusok hagyománytörténetében csak a jajkiáltások képzésé­
vel éri el létjogosultságát, előtte azonban nem.«
144 E m stJ, Das Evangélium nach Lukas, (RNT), Regensburg, 1976. 222.
145 így Horn F.W., Glaube und Handeln 169. Schottroff szerint, Das
Magnificat und die alteste Tradition iiber Jesus von Nazareth, in: EvTh
38. 1978.306.

125
tikus környezetére is, ahol az evangélista a szeretetet
mint központi elvet teszi meg az új tájékozódás irányá­
nak. A szerkesztői keret, illetve a forráshatárok mester­
ségesen kialakított áthidalásai főként a 27a v.: »Ti, akik
hallgattok rám«, a 18. v.-ben már említett, készségesen
hallgató néptömegre nyúlik vissza, de most már a jelenet
szintjén is a közösség parainézisére mutat. Az ellenség
szeretetének parancsa (27-38.v.) adja meg a közös neve­
zőt, ami a boldogságmondások és jajkiáltások után követ­
kezik. A szakasznak megvan a saját problémája, amit itt
nem tudunk minden részletében feltárni. Az ellenségszere­
tet radikális követelményének kétségkívül van provokáló
éle, de az arányszabály: »Amit másoktól elvártok, azt ép­
pen úgy tegyétek ti is velük« (31.v.), és a parancs:
»Legyetek könyörületesek, mint a ti atyátok« (36.v.), és az
adásról szóló mondás a megfelelő jutalmazás (38.v.) ígére­
tével a szegénység ideológiájának mértékadó, új etikai irá­
nyát mutatja. A szegénységnek van értelme, ha alaphangja
az irgalmasság, ami az alamizsna adásában testesül meg.
Hozzá kell tenni, hogy itt keményen ütközik két egymással
szemben álló pozíció: ha a szegénység önmagában véve ér­
ték, és az ideális keresztény közösség állapotát írja le, ak­
kor hiányzik a jótékonykodás feltétele. Ezért helyes, hogy a
boldogságmondás-jajkiáltás sorozat ebionita motívumai­
nak »Lukács számára csak közvetett, átvitt értelmű jelen­
tése van, ami egyértelműen felismerhető a 6,27-38-ban,
mely a szerkesztői mondanivalónak van alárendelve«.146De
hogyan és milyen értelemben? Lehet mondani, hogy kont­
raszthatásról van szó, tehát visszatekint a közösség életé­
nek kezdeti szegény körülményeire (vö. ApCsel 2,42-47;

146 Horn F.W., Glaube und Handeln, 178.

126
4,32-37), és már ezzel is megütközést kelt, önmérsékletet
és szociális érzékenységet vált ki jelen hallgatóságában?
A 20-26.v.-ben felvázolt szegénységeszmény igénye e ma­
gyarázattal lélektelenné válna, ha nem csapna át az ellen­
tétébe, a jótékonyság előfeltétele ugyanis a birtoklás. Ha
következetesen továbbgondolnánk, akkor nem a szegény,
hanem a gazdag lenne boldognak nyilvánítva, mivel egye­
dül ő teljesíti az irgalmasság=alamizsnaadás feltételeit.
Képtelenség, hogy a szegénység e fajta »kifordításának«
igénye lebeghetett volna az evangélista szeme előtt. Lukács
a még mindig aktuális szegénység követelményével olyan
utat mutat, ami az egyház számára továbbra is érvényes.
Nekem úgy tűnik, hogy a Mark-evangéliumban említett
»ami embernek lehetetlen, az Istennek nem, mert Istennél
minden lehetséges« (Mk 10,27) jelentheti a megoldás kul­
csát. Lukács reformteológus, aki nagyon jól tudja, hogy e
világon ahogy az kinéz - az abszolút szegénység követel­
ménye utópia. Nem kevésbé ezért tart ki a tradícióból és a
Jézustól átvett elvnél. Az evangélium eszkatológiai kompo­
nense a tanítványok nagy csoportjának (Lk 6,17) felvázolt
egzisztenciájában jut kifejezésre. A katolikus magyarázat
az általános etikára utalva a megértés lehetőségét kínálja
fel az egyház bizonyos csoportjai számára (szerzetesek,
katekéta iskolák [W. Schmithals]), ami nagyban összefügg
a kibontakozó ekkléziológiával. H.J. Degenhardt147megala­
pozottan tanácsokról beszél, amik nem mindenkinek, ha­
nem csak a szolgálatteljesítők bizonyos csoportjainak szól­
nak. »Az első generáció önfeledt lelkesedésének, úgy tű­
nik, vége van, és a hivatalviselők ama kísértése, hogy
ebben a világban kényelmesen berendezkedjenek, égető

147 Degenhardt H.J., Lukas, 19.

127
veszéllyé vált. Velük akar Lukács szembeszállni, és az
evangélium szolgálatában teljes bevetésre és odaadásra bá­
torítani.«148így tekintve a ténylegesen megélt szegénység
provokáció, ami Isten országára utal, s ezzel felszólít az ir­
galmasságra és a szeretetre.
Megállapítjuk: Lukács nem akar könnyíteni sem a
boldogságmondások, sem a jajkiáltások sokkoló szigo­
rúságán. Az ígéretekbe és fenyegetésekbe csomagolt eti­
kai követelések semmit sem veszítettek sürgősségükből.
A szegénység parancsa még ma is tüske az egyház testén.
A keresztényeket arra szólítja fel, hogy állítsák magukat
e kihívás szolgálatába. A prófétai figyelmeztetés izolált
szemléletmódja Lukács hegyi beszédének elején természe­
tesen egyoldalú és szektás torzulásokhoz vezetne. A szoci­
ális..karitatív főtéma, amely a központi szerepet játszó sze­
retet parancsban jut kifejezésre, Lukács domináns gondo­
lata. Bármennyire is kötelességüknek érzik a keresztények
a felhívást a szegénységre és a lemondást e világ javairól,
mégis meggondolandó, hogy ily módon a kor szociális és
társadalmi gondjai mégsem oldhatók meg. Lukács ezért
figyelmét az aktuális, fontos dolgokra irányította, melyek
számára a szeretet legfontosabb parancsából adódtak.

7.3. l.k 12,13-34: KAPZSISÁG VAGY

ALAMIZSNÁLKODÁS

A téma - kapzsi ság-pénz-alamizsna - olyan irodalmi

kompozíció fölirata, ami hagyománytörténetileg nehe­
zen határozható meg. Az első szakasz, a 13-21. v., az

148 Degenhardt H.J., Lukas, 216.

128
 örökösödési viszályról szóló logionból (mondásból) áll.
Tematikailag kiemelkedik e részből a kapzsiság elleni
mondás (15b v.). Itt találjuk továbbá az esztelen gazdag­
ról szóló tankölteményt, ami sommás ítéletet tartalmaz a
vagyonmániáról, mely az örökkévalóság értékeit (Isten
előtt gazdagnak lenni) figyelmen kívül hagyja (21. v).
A két egység kezdetén (13b—15. v. és 16b—20. v.) lévő szer­
kesztői összekötő megjegyzések irodalmi érintkezési pon­
tokra engednek következtetni. A 22-32. v. tankölteménye
speciálisan a tanítványoknak szól, és felszólít az aggodal­
maskodás kerülésére: Isten ugyanis maga gondoskodik az
életben maradáshoz fontos dolgokról, az élelemről és a
ruháról, amint az könnyen felismerhető a holló és a liliom
példáján. A keresztények különböznek a pogányoktól,
mert bíznak atyjukban és Isten uralmában. A záró rész, a
33-34. v. tematikailag arra a követelményre nyúlik vissza,
hogy »Istenben kell gazdagnak lenni«, a tulajdont el kell
adni, és az árát oda kell adni a szegényeknek. A kincs-
gyűjtésről szóló ige aláhúzza az előző, alamizsnáról szóló
gondolatot, ugyanakkor célba veszi a kapzsiságot, amiről
már az elején is szólt.
A szakasz irodalmi fejlődéstörténete csak nehezen vi­
lágítható meg. Lehetséges, hogy az egészet már Lukács
előtt »a birtoklás és lemondás a birtoklásról« című
téma alatt állították össze.149 Valószínűbb azonban, hogy
Lukács szerkesztői munkájáról van szó. Az érdeklődés
az evangélisták által tervezett vagy feldolgozott témákra
összpontosul. Biztos irodalmi mintaként (a Q) aggodal­
maskodás kerüléséről szóló fejezete (22-32. v.) szolgál­

149 Schürmann H,. Zűr Traditions- und Redaktionsgeschiehte von Mt

10,23, in: BZ 3. 1959. 82-88.

129
hatott, és ezért, ami az alapréteget illeti, a szerkesztői
munka meghatározása szempontjából figyelmen kívül
is hagyható. A kapzsiságról (13-21. v.) szóló formailag
és tartalmilag szétszórtan álló szakasz kizárólag Lukács
saját anyaga, ezért hagyománytörténetileg pontosan nem
is sorolható be. Mindenekelőtt a 15. v., amelyik főtéma­
ként a »kapzsiságot« szólaltatja meg, de a példabeszéd
is, a 16-20. v. - ami az elhibázott aggályokra vonatko­
zik - származhat a hagyományból is (és ezzel magára
Jézusra megy vissza), de Lukácstól, a teológustól is, aki
a birtoklásról szóló vitában maga is hangsúlyt helyezett a
birtoklás helyes módjára.150A vita, mint a legújabb nyel­
vészeti, kutatási eredmények151 mutatják, eredménytelen.
Mivel mindkét esetben Lukács saját anyagáról van szó,
feltételezhető, hogy e helyen Lukács saját érdekelődése
mutatkozik meg.

150 Degenhardt H.J. Lukas, 74. A 15. v.-hez: » ...abból (a fogalom

meghatározásából) tudunk következtetni, hogy Lukácsot megelőző
igével van dolgunk.« uő., f. i. mű, 77. A 16-20. v.-ekhez: »Ebben a
perikópában is feltehetőleg Jézus figyelmeztető és eszmélésre intő
felhívása található. Ezzel a példabeszéddel akarja megmutatni, hogy
mennyire hibás és haszontalan szándék csak az élvezeteknek élni. És
arra akarja hallgatóit rávezetni, hogy Isten akaratát komolyan vegyék
életiikben«; másként mondja Horn KW, Glaube und Handeln, 60.
A 15. v.-hez: »Óvás a >kapzsiságtól<. A 15. v. a már fennálló páli és
márki közösségek parainézisének toposza, de itt mégsem vezethetők
vissza a Lukács előtti hagyományra. Sokkal inkább az egész 15. v.
redakcionális.« Uő., f. i. mű, 61-63. A 16-20. v.-hez: Ez egy »gyakori
története, amit Lukács alkalmazott és paradigmaként a 15. v.-ben lévő
figyelmeztetéshez nyelvileg és stilisztikailag is hozzáigazított.
151 A szinkrónia elsőbbrendűsége a diakrónia előtt elsősorban azokban
az esetekben, melyek hagyománytörténetileg és irodalomkritikailag
nem magyarázhatók.

130
 A jótékonyságra felszólító utolsó követelményt egyér­
telműen szerkesztői álláspontnak kell tartanunk. Lukács
itt a saját érdekelődését juttatja kifejezésre. Az aggodal­
maskodásról szóló, Q-ból származó rész (22-32. v.), a
birtoklás-kapzsiság együttesébe történő besorolásának
köszönhetően új meghatározást kapott. Az üldözési szitu­
ációt - amire a mondásgyűjtemények utalnak - a »kincs-
gyűjtés magunknak« (21. v.) téma uralja. »A 22-28. v-t
nem lehet másként, csak 15-21. v. szemüvegén keresztül
nézni.«'“ Ebbe az irányba mutat, hogy az Isten országára
(31. v.) történő utalást és az aggodalmaskodás kerülésére
tett felszólítást, ahogy a Q-ban szerepelt, pozitívra vál­
toztatta, és az egyetlen igazán jóval motiválta. A végső
szakasz 33k v. a tulajdonról való lemondásra szólít fel
- a lukácsi szerkesztés tipikus tematikája alapján - a sze­
gényekről való gondoskodás érdekében. Lukács nem óv
a kincs gyűjtésétől, mint a példabeszédben (16-20. v.),
hanem ellenkezőleg, feltételezi a tulajdont, megköveteli
viszont a megfelelő szociális-karitatív felhasználását.
»Ugy tűnik, hogy a követelmény meglehetősen szaba­
don a Mk 10,21-re támaszkodik, annak mintájára fogal­
mazta meg, de nyelvezetében az ősegyházi szeretetközös-
ség bemutatásának felel meg, ahogyan az ApCsel 2,45;
4,35 elénk tárja. Valójában nem is gondolhatja másként:
a tulajdont el kell adni, hogy alamizsnát lehessen adni.«152153
A Q-logion, mely kincsről beszél a mennyben, amit rabló
nem rabolhat el, moly nem rághat szét (33b. vers), a záró
bölcsességi igével: »ahol kincsetek, ott van szívetek is«

152 Horn F. W , Glaube und Handeln, 66.

153 Horn KW., Glaube und Handeln, 68.

131
(34. vers) parainétikusan átdolgozta, »és a jótékonykodó
segítés« témája alá rendelte.

7.3.1. A kapzsiság ellen

Lukács sajátos kijelentéseit a következőképpen le­
het meghatározni: »Tulajdonszerzés nem lehet az élet
értelme. A bőséges földi vagyont nem szabad életcélnak
tekinteni, mert nem tudja az életet biztosítani, megőrizni,
ajándékozni vagy meghosszabbítani.«15415A kapzsiság gö­
rög kifejezése (pleonexia) a hamis vallásos irányultságra
utal: istentisztelet helyett az e világi vagyon bálványozá­
sára (vö. Kol 3,5; Ef 5,5; Test Jud 19,1; Polykarp 11,2).
Elképzelhető, hogy Lukács közössége e tekintetben na­
gyon esendő volt. A motívum az újszövetségi hagyo­
mányban ugyan szerteágazó (Mk7,22; 10,23.25; Róm
1,29; 2Kor 9,5; Ef 4,19; 5,3; 1Tessz 2,5; 2Pét 2,3.14), de
sehol sem reflektálnak rá annyira, mint Lukácsnál. A fi­
gyelmeztetés döntő szempontja az élet valós értékeinek
elvesztése, ami Isten országának eljövetelével is kap­
csolatban áll. A téma kirobbanó hatással van a Lukács-
evangélium pogány-keresztény címzettéire, akiknek még
bizonyára vannak elintézetlen üzleti és kereskedelmi
ügyeik. Azt, hogy Lukács a közösségvezetőket tartotta-e
Inként szeme előtt, olyan kérdés, amit nehéz már eldön­
teni.135 A nép mellett (12,1) megszólított tanítványokat
prototípusnak is fölfoghatjuk.

154 Degenhardt H.J., Lukas, 74k.

155 Vö. Degenhardt H.J., Lukas 76: »A leözösségvezetőkre különösen
pusztítóan kellett, hogy a nA-soveEpa (= a kapzsiság) hasson, mivel
ők az élet értelmét a vagyonszerzésben látták a maguk és a családjuk
számára, és ebbe merültek bele.«

132
 7.3.2. Az e világi életbiztosítások ellen
Az Istenbe vetett bizalom hiánya, amint azt a gazdag
gabonatermelő példája kíméletlenül szemünk elé tárja,
e világi életbiztosítékokhoz vezet. A tervezés magában
véve nem elítélendő, hiszen az okos háziasszony (Péld
31,10-31) példája egyértelművé teszi, hogy az előrelátás
vallási erény is lehet. Lukács természetesen azt a túlzott
gondoskodást veszi célba, ami egyáltalán nem számol
Isten gondviselésével. »Isten ítélete (20. v.) az effajta élet­
tervezést bűnnek fogja fel, és arra figyelmezteti az em­
bert, hogy élete Isten kegyelmétől függ.«156 Ezt a vonalat
követi a gondtalanságról (22-32. v.) szóló tanköltemény.
Jézus tanítványainak - Lukács értelmezése szerint a kö­
zösség vezetőinek talán Istenre kellene hagyatkozniuk
a hétköznapi dolgokban, melyek a kisemberek számára a
legtöbb gondot okozzák. Az új keresztény életvitel éppen
ebben - az e világi egzisztencia számára központi - kér­
désében lehet példaértékű. Aki Isten országát szem előtt
tartja, annak nem szabad az élet másodrangú dolgaiba be­
lefeledkeznie.

7.3.3. Az alamizsna
Lukács ezt a példabeszédben (16-20. v.) felhozott té­
mát »kapzsiság-birtoklási vágy« parainétikusan átfor­
málta, és az alamizsnát emelte ki, mint a vagyonnal való
egyedül értelmes bánásmódot (21,33a v.). Nem kizárható,
hogy az evangélista itt is főként a közösség hivatalviselői­
hez szól: »Példát mutatva azt kell tenniük, ami a testvéri
közösségben minden hívő számára magától értetődő: azaz
a vagyont el kell adni, és a közösség szegényeinek rendel­

156 Horn F.W., Glaube und Handeln, 63.

133
kezésére bocsátani. Talán nem szigorú kötelességről van
szó a Lk 12,33a-ban, hanem inkább felszólításról javaslat
formájában. Lukács a hivatalviselőket arra szeretné ösz­
tönözni: ne úgy szabaduljanak meg vagyonuktól (föld­
jüktől), hogy elhagyják, hanem inkább eladják, és abból
alamizsnát adjanak, hogy döntésüket így is megváltoztat-
hatatlanná tegyék.« 157 De Lukács határozatlan tanítvány
fogalma felveti, hogy minden keresztény számára érvé­
nyes utasításra gondoljunk-e. Bár a szegényekről való
gondoskodást leszűkíthetjük egy külön rétegre, mint azt
az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 6: diakónusok) pél­
dája mutatja. De a közösségnek mint egésznek is mindig
kötelessége marad. Volt-e oka Lukácsnak arra, hogy eze­
ket a gondolatokat külön is kiemelje?
Megállapítjuk: a létfontosságúról való gondoskodás,
amit Isten ruházott az emberre, könnyen átcsaphat veszé­
lyes nyereségvágyba és kapzsiságba. Fontos felismerni
a különbséget, és rákérdezni a hibás viselkedés sajátos­
ságára. A köznép beszél pogány gondokról, melyek az
Istenbe vetett hit hiányából fakadnak. Isten azonban gyer­
mekeiről soha nem feledkezik meg. Nem szabad elfelej­
teni az ég madarairól és a mező liliomairól szóló szép
szavak mögött meghúzódó problémát, mert nem csak ve­
rebek pottyannak le az égből, hanem gyermekek is halnak
éhen milliószámra. Lukács evangélistát azonban az ilyen
keserű élettapasztalatok sem tántorítják el attól, hogy a
gazdag ember aggódó előrelátását és a kapzsiságot meg
ne bélyegezze. A keresztény figyelmeztetés azonban nem
elégszik meg a fenyegető beszéddel, hanem megnyitja
annak lehetőségét is, hogy pozitívan álljunk a világ érté­

57 Degenhardt H. J., Lukas, 87.

134
keihez, a pénzhez, a tulajdonhoz és mindenekelőtt ahhoz,
ami hozzátartozik. Lukács szociális viselkedésre szólít
fel. Aki tulajdonát eladja, és árát a szegényeknek adja,
az gazdag Isten előtt (21. vers). A plasztikus képekhez
~ a pénzes zacskóról, ami nem szakad el, az ég kincséről,
amit a rablók nem találnak meg és a molyok nem rágnak
szét (33. vers) - Lukács közösségének aktuális kötődése
van. Nem elég tehát csak az égi nyereségre gondolni. Aki
most segít a bajban lévőnek, az pénzét helyesen és a leg­
jobb értelembe véve nyereségesen fekteti be. Lukács nyil­
vánvalóan tudja, miről beszél.

7.4. IK 14,15-24: A SZEGÉNYEK,

NYOMORÉKOK, VAKOK ÉS BÉNÁK MINT
A LAKOMA VENDÉGEI

Lukács szegényekkel szembeni vallásos érzületére le­

het egy apró utalást találni »a szegényekkel és nyomoré­
kokkal, vakokkal és bénákkal« (21. v. másként: Mt 22,10)
elköltött ünnepi étkezésről szóló példabeszédben. Ugyan­
arra a csoportra utal vissza, akiket az előző perikópában
igazi vendégeknek (14,12-14) nevezett. Ez arra enged
következtetni, hogy a példabeszéd üdvösségtörténeti te­
matikájába belekerült a parainézis momentuma.158A sze­
gények előnyt élveznek a közösségben a közös étkezé­
sek során.
Megállapítjuk: Lukács által a hagyományból átvett
példabeszéd azok kitaszításáról szól, akik Isten Üdvözítő
ajánlatát nem fogadták el: »Én pedig mondom nektek:

158 Másként Degenhardt H.J., Lukas, 104k.

135
azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg
lakomámat« (24. vers). A fiatal egyház missziós tapasz­
talataiba belejátszanak mindenekelőtt az utca emberéről,
vagyis igazában Izraelen kívüli népekről szóló záró meg­
jegyzések, amit talán mint utószót még hozzácsatoltak a
példabeszédhez. A »kényszerítés« (23. v.) utalhat azokra a
túlzó missziós praktikákra is, amik az egyház történetében
szörnyű túlkapásokhoz vezettek. Lukács természetesen
egészen az isteni terv kategóriájában gondolkodik, ami az
egyéni döntésnek kevés teret enged. Az »ennek most már
meg kell történnie«, azaz a lakodalmas háznak meg kell
telnie, lecsapódik a »compelle intrare«-ban (= tereld ösz-
sze és léptesd be!) egyházszervezési gyakorlatban is. De
azért itt mégsem ez a probléma, hanem Lukács szegények
iránt viselt jámbor magatartásáról van szó, ami elhangzik
a példabeszéd szegényekről és nyomorékokról, vakokról
és bénákról szóló megjegyzésében is.

7.5. LK 16,1-31: PÉLDABESZÉDEK A

BIRTOKLÁSRÓL ÉS A GAZDAGSÁGRÓL

A 16. fejezet az okos intézőről (1-8. v.) szóló példa­

beszédével a lukácsi gazdagságról szóló parainézishez
szolgál informatív kompozícióval, mert utasításokat ad
arra, hogyan bánjunk helyesen a gazdagsággal (9-13. v.).
Továbbá hozza Jézus ítéletét a farizeusokról, akik függ­
nek a pénztől (14-15. v.). Majd következik a tanítás a
törvényről és üdvtörténeti helyéről, illetve a prófétákról
- illusztrálva a válás példáján keresztül (16-18. v.). Ezt
követi a dúsgazdagról és a szegény Lázárról (19-31. v.)
szóló példabeszéd. Az egész fejezet Lukács kiváló sa­

136
ját anyagát tartalmazza - kivéve a 16-18.v-et. Kezdettől
fogva sajátos lukácsi bejelentést sejtet. Ennek ellenére rá
kell kérdeznünk a hagyomány előzményeire, vagyis a le­
hetséges Lukács előtti forrásokra. És nem szabad a szer­
kesztői tevékenységet alábecsülni, vagyis kizárólag amel­
lett voksolni, hogy egyedül az evangélista felelős a feje­
zet tematikai és irodalmi kialakításáért. Bármennyire is
vonzó egy zárt kompozíció feltételezése, amelyik átfogja
a vezértémát: szegénység-gazdagság, és a súlyos szava­
kat a törvényről és a prófétákról, valamint Isten orszá­
gának bejelentéséről (16-18. v.),159 mégis komolyan kell
vennünk a tematikai egyenlőtlenségek mögött felismer­
hető irodalom- és hagyománykritikai fejlődéstörténetet.
Érdeklődésünk a gazdagságról tett kijelentésekre irányul,
jelesül Lukács evangélista értelmezésére, valamint a hát­
térben meghúzódó lehetséges közösségi gondokra.

7.5.1. Lk 16,1-13: Példabeszéd az okos intézőről és

igék a pénz helyes használatáról
Jézus példabeszédét a tanítványokhoz intézi, amikor
beszél egy intézőről, akit ura, »egy gazdag embere, fel­
szólított a sikkasztás vádja miatt az adóslisták bemutatá­
sára. A dörzsölt üzletember hamis adósságpapírok segítsé­
gével menti magát: száz korsó olaj helyett most már csak

159 Horn F.W., Glaube und Handeln, 69.: »De nem lehet a törvényre
vonatkozó kérdést (16-18. vers) és a szegénység/gazdagság tematikát
egymás ellen kijátszani, mert sokkal inkább az a lukácsi szerkesztőség
szándéka, hogy kölcsönösen kiegészítik egymást. A kiegészítő viszony
alapvető tézise beigazolódik a törvényről/prófétákról és a pacnA sía
(= az ország) bejelentéséről szóló kijelentések esetében. És az Ur szava
(16,9) is ténylegesen egybeesik az ószövetségi paranccsal és a prófé­
tákkal (16,29).«

137
ötvenet szerepeltet, száz véka búza helyett pedig már csak
nyolcvanat. A férfi a jövőre gondol: »Tudom már, mit
teszek, hogy befogadjanak házukba az emberek, amikor
elmozdítanak az intézőségbők (4. v.). A céltudatosság, a
következetes tervezés és a rögtönzött cselekvés klasszikus
példája ő, ugyan nem a legalitás határain belül mozog, de
itt nem is arról van szó. Kérdések ugyan felvetődhetnek,
de a példabeszéd döntő mozzanata mégiscsak: »Az Úr
dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el« (8a v.).
A következő mondások csak lazán kapcsolódnak egy­
máshoz, és a főtémát variálják, vagy csak érintik. Ilyen
a 8b.v., ahol arról van szó, hogy a világ fiai okosabbak a
maguk módján a világosság fiainál. A 9. v. hozza a cím­
szót, a »hamis mammont«, mely összefüggésben áll a há-
zakba/lakásokba történő befogadás (4. v.) motívumával.
És az alamizsna ismert témáját is megemlíti, ami pozitív
értéket adhat még a gazdagságnak is. A 10. v. mondása ál­
talános életbölcsességet kínál (vö. Lk 19,17=Mt25,21), és
a megbízhatóságról szól kis és nagy dolgokban. A »meg-
bízhatóságot« mint vezércímszót továbbvezeti, a főté­
mát, a »hamis mammont« pedig a l l . v.-ben még egyszer
megemlíti, és a »helyes, igazi jóra« (az evangéliumra?)
hegyezi ki. »A két úrról (13. v.) szóló záró mondás egyér­
telmű döntésre hív fel. A mammon a szerkesztő számára
egyfajta ellenisten lett, és a politikai hatalmakhoz hason­
lóan már imádást követel, ahogyan az Apokalipszisben
is olvashatjuk. Döntő dolog forog tehát kockán.« 160
Amikor keressük az evangélista személyiségének teo­
lógiai profilját, akkor jelentősnek tűnik a hagyomány­
hoz való kötődés - vagyis a forrásfüggőség kérdése. Ha

60 Ernst J., Lukas, 467.

138
ugyanis a szerkesztés története után érdeklődő kutatás a
közösségnek szóló parainézisek oroszlánrészét, azaz ma­
gát a példabeszédet és a benne szereplő, figyelmeztető
mondásokat következetesen az evangélista javára írja,161
akkor elmosódnak a kezdetek, és egészen Jézusig visz-
szamenően homályba vesznek. Az evangélista lép Jézus
evangéliumának helyére - ez azonban mégsem lehet a
végső bölcs következtetés. A kutatás nyelvi-stilisztikai
és formatörténeti megfigyelései jó bizonyítékkal szol­
gálhatnak a hosszabb fejlődéstörténetre. A példabeszéd
legrégebbi, Jézusra visszamenő része (az l-8a v.) - az
Isten országát szem előtt tartva - határozott cselekvésre
akar ösztönözni. Az első értelmezést, ami még magától
Jézustól származott, a Kyrios (Úr) nevének kiemelésével
rögzítették a 8a v.-ben: »Az Úr dicsérte a mihaszna inté­
zőt, hogy okosan járt el.« Ezzel szemben a 8b-12 v.-eket
a Lukács előtti szerkesztés kiegészítéseként kell értelmez­
nünk. A 10-13 v.-ek további reflexiókat tartalmaznak a
közösségi katekézisen belül, melyek a hagyomány első
lépcsőjétől (9.v.) ugyan eltérnek (mindenek előtt a 13. v.),
a témát azonban nem vesztik szem elől (11 k. v.).
Nem lehet feladatunk e »leginkább vitatott perikópa«162
bonyolult előtörténetének felvázolása; de ahhoz az alap­
vető felismeréshez nem fér kétség, hogy e perikópában
átfedik egymást a hagyományok és a szerkesztések, me­
lyek egymással is össze vannak fonódva. Aki azt kérdezi,

161 Horn F.W., Glaube und Handeln, 73.: Lk előrelépett ebbe a magá­
ban zárt, és általa elbeszélt történetbe, hogy a következő közösségpa-
rainézis formai kapcsolódását és tartalmi ellentmondását feloldja, tehát
kapcsolódás az ellentmondásban.
162 Degenhardt H.J., Lukas 114.

139
mit akart Lukács evangélista közölni, annak tisztában kell
lennie azzal, hogy a hagyomány sok fajta módon szere­
pet játszott evangéliumában. így tekintve, az evangélistát
világok választják el csak a magának felelősséggel tar­
tozó, alkotó és fogalmazó írótól. Nagysága abban rejlik,
hogy hűen adja elő azt, ami történt, amit az Ige szolgái
és a szemtanúk közöltek vele. Ezzel semmi esetre sem
kisebbítjük az evangélista teremtő erejét a névtelen kö­
zösség vagy a nehezen megragadható hagyomány javára.
Ellenkezőleg: éppen Lukács evangéliuma utal - jobban,
mint a többiek - egy irodalmilag és teológiailag is iskolá­
zott szerzőre. Sajátos kézjegye megmutatkozik már abban
is, ahogyan a mások által ismertet előadja, és újra ér­
telmezi.
Kérdezhetnénk, hogyan írta be intencióját Lukács az
okos intézőről szóló példabeszédébe? Az, hogy az eredeti
változatban nem a birtoklás kérdéséről volt szó, már egy­
értelművé vált. Témája talán az lehetett, hogy figyelmez­
tetett a következetességre és céltudatosságra, amint azt
már H.J. Degenhardt163is megsejtette. Ez egyúttal felhívás
is volt a zsidó nép vezetőihez, »akiktől Isten most elve­
szi a vezetésbe A 8b v. utalhat az elvilágiasodott keresz­
tényekkel kapcsolatos bizonyos negatív tapasztalatokra is
- akár Lukács idejében"’4vagy akár a Lukács előtti hagyo­
mányban.165 Egy kis csalódottság is érezhető jó néhány
keresztény léhasága és értetlensége miatt. Úgy tűnik: a

163 Degenhardt H. ./., Lukas, 1181c.

164 így SchmidJ., Das Evangélium nach Lukas, (RNT .), Regensburg,
41900. 258.
165 Így Bidtmann R.., Die Geschichte dér synoptischen Tradition,
Göttingen, f,1964. 190. megj. 1.

140
hitetlenek következetesebbek, és ebből a felismerésből
azután általános megállapítás lett. Már többé nem álla­
pítható meg, hogy ez az első értelmezés a példabeszédet
figyelmeztetésnek fogta-e föl arra, hogy a vagyont okosan
használjuk fel.166Lukács számára, aki a példabeszédet már
ezzel az értelmezéssel együtt találta, az e világi javakhoz
való viszony, amit ő »hamis mammonnak« (9. v.) nevez,
már eleve adott volt. »A keresztényeket arra figyelmez­
tetik, hogy úgy, mint ahogy az intéző cselekedett, úgy ők
is >egymás közt< engedjék el tartozásukat, és a vagyont
nagyvonalúan a szegény közösségi tagok javára fordít­
sák.^*7A közösség aktuális helyzete, melyben a szociális
és gazdasági kérdések fontos szerepet játszanak, az eddigi
interpretációnak olyan értelmezést adott, ami a példabe­
szédben eddig még nem volt felismerhető. A hatástörté­
net hermeneutikus funkciója tehát már a szövegen belül is
megmutatkozik!
A következő mondások kibontják az újonnan felis­
mert témát, előtérbe kerül a gazdagság szkeptikus kriti­
kája. Lukács a »hamis mammon« kifejezéssel azonban
mégsem ad a pénznek vagy az anyagi javaknak »ördögi«
vagy »istentelen«168jelzőt. Sokkal inkább az anyagi érté­
kek csalóka és veszélyes kisugárzását akarja jelezni. A ta­
pasztalat azt tanítja, hogy az embert a pénz rabul ejti és
szabadságát korlátozza - főként Isten és az „országhoz”
való viszonyában.

166 Degenharclt H. J., Lukas, 119.

167 Degenharclt H. J., Lukas, 119k.
168 Horn F.W., Glaube und Handeln 76.: »Lukács szerint az embert
veszélyezteti a mammon, és ezért lesz igazságtalan (vö.ApCsel 1,18;
8,23), de alapvetően a mammont mégsem tartja rossznak.«

141
 A problémának lehetséges dualista, zsidó-keresztény
értelmezése is, ami a szakszókincs miatt (mammon-örök
lakások, világ gyermekei..fény gyermekei) adódna is,
de erre itt csak érintőlegesen utalunk. A vagyonellenes
ebionitizmus és a gazdagság masszív kritikájának befo­
lyása valóban félreismerhetetlen. A keresztény szónok,
legkésőbb Lukács evangélista azonban a számára döntő
fontosságú karitatív elemeket emelte ki. A 10-12. v. ér­
telme nem egyértelmű. Lehet azt mondani, hogy itt is az
»alamizsna« témája a meghatározó, habár kifejezetten
nincs róla1'’9 szó. Több érv szól amellett, hogy Lukács
a földi javakról kritikusan nyilatkozik. Ezt a kereszté­
nyek saját életcéljuk elérésének útján (az igazi és valódi
jót —11. v.) próbaként kapják: »Nem csak okosságra és
örömre van szükség a vagyon felhasználásában, hanem
hűségre és megbízhatóságra is a földi élet területeinké70
A gazdagság egyoldalú kritikája ellenére sem lehet ki­
zárni, hogy Lukács a közvagyont kezelő egyházi férfiakra
gondol. Ugyanebbe az irányba mutat a két úr szolgálatáról
szóló mondás, melynek összefoglaló eredménye: »nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak« (13. v.), tehát
a pénzzel való bánásmódot keresztény mércével világítja
meg. Még egyszer: a vagyont önmagában véve nem kell
rossznak és istenellenesnek tartani. De a földi javak bi­
zonytalan és veszélyes voltát sem lehet jobban kifejezni.16970

169 Horn F.W .,ölmbe und Handeln, 80.: »A következő 10-12. v.-et
azonban nem lehet félreérteni, mintha a >polgári becsületességről és a
kereskedésről< akarna szót ejteni. A 9. v.-sel kapcsolatban a mammon-
nal szembeni hűség csak a kapzsiságtól mentes (16,13k), a tulajdon
alamizsnaként történő felhasználása során lehetséges, témaváltásról
tehát nincsen szó.«
170 Degenhardt H.J., Lukas, 127.

142
 Mivel az embert a gazdagság bűvkörébe vonhatja, a radi­
kális lemondás a követelmény. A következők háttérében
a teljes lemondásra történő felhívás áll (Mk 1,16-20).
»Lukács az igét bizonyára minden hívőnek szánta, de el­
sősorban a keresztény hivatalviselőkre gondolt (vö. 16,1).
A feltétlen szolgálatot, amit Jézus tanítványaitól megköve­
telt, most az evangélium egyházi hirdetőitől is elvárják.«171
Megállapítjuk: Lukács a tulajdont kertelés nélkül »ha-
mis mammonnak« (9. vers) nevezi, vagyis »hamis gaz­
dagságnak (11. vers), de a szektás szegénységmozga­
lomtól eltérően nem kívánja teljességgel pokolra. Lukács
közösségében a keresztényeknek a pénzzel való bánás­
módban mindent következetesen és célratörően egy lapra
kell feltenniük. Tehát: bőséges alamizsna, a szükséget
szenvedők nagyvonalú támogatása jelenti a helyes áldo­
zatot az eljövendő végelszámolásra. További témák: »a
megbízhatóság kis és nagy dolgokban«, talán a közösségi
vagyon kezelésében (10-12. v.), de aztán hirtelen és egész
szigorúan kimondja: az ember csak Istennek vagy a mam-
monnak szolgálhat!
Tehát: »Dönts helyesen!« (13. vers). A változó és néha
merev viselkedési utasítások felismertetik velünk e nehéz
téma kezelésének bizonytalanságát. Nyilvánvalóan nem
lehet a problémát egy egyszerű képlettel megközelíteni.
Az élet szituációi más-más reakciót követelnek.

7.5.2. Lk 16,14-18: Jézus ítélete a farizeusokról és

igék a törvényről és a válásról
A köztes darab (14-18. v.) irodalmi és teológiai beso­
rolása nehézséget okoz. A következő megfontolásokhoz,

171 Degenhardt H.J., Lukas, 131.

143
melyek a lukácsi gazdagságot érintő kritika kérdésével
foglalkoznak, elegendő a »kapzsi« címszót szemügyre
venni, mely igazában a farizeusokra vonatkozik. Az evan­
gélista által bemutatott szituáció, ahol a farizeusok Jézus
fejtegetéseire ironikus megjegyzéseket tesznek, szerkesz­
tett. Lukács a hagyomány egy régebbi darabját (15. v.)
használta fel saját céljaira, a harcias és prófétai szavak
(15a+b v.) eredeti szituációját megváltoztatta, így azok
most itt idegenül hatnak.172Az általa megfogalmazott be­
toldás, »akik nagyon pénzfüggők voltak« (14. v.) olyan
csoportra vonatkozik, melynek már alig van valami köze
Jézus zsidó ellenfeleihez. Az evangélista valószínű­
leg azokra közösségi tagokra utalt, akik vagyonuk miatt
- csakúgy, mint a farizeusok - a szegényeket lenézték.
Figyelmezteti őket, »ne legyenek beképzeltek előkelő
szociális státusuk miatt; mert egyedül csak Isten ítélete
számít. Valószínűleg azzal a gondolattal találkozhatunk,
hogy a gazdagság bizonyítja Istennek tetszésüket.«173Még
alaposabban átgondolva feltételezhető, hogy a hátteret a
gazdagoknak szóló parainézis adja - a pasztorális levelek­
hez (lTim 6,9k; 6,17 19) hasonlóan.

7.5.3. Lk 16,19-31: Példabeszéd a dúsgazdagról és a

szegény Lázárról
A gazdagság-szegénység-szociális kötelezettség té­
máját újra előveszi és tovább mélyíti a dúsgazdagról és

172 Horn F.W., Glaube und Handeln, 86.: »Lukács a farizeusok tárgy­
szerűjellemzésében nem érdekelt. A farizeus fösvénység a szinoptikus
hagyományban hagyományos toposz (Lk 23,47; Mt 23,25). A 14. v.-et
a farizeusról alkotott képbe kell beilleszteni.«
173 Degenhardt H .J., Lukas, 132.

144
a szegény Lázárról szóló példabeszédben, amit a nehezen
besorolható, a lukácsi történeti koncepció számára fontos
logion, Lk 16,16, és a törvény maradandó érvényességé­
ről szóló mondások, Lk 16,17k, előzőleg megszakítottak.
A hagyományos darabok tematikai árnyalásai világosan a
szerkesztési koncepció ellen szólnak. A gazdagság kriti­
kája kéz a kézben jár a szegénység vallásos szemléletével,
és a földi javakkal való helyes bánásmódra történő intés
is, azzal a figyelmeztetéssel, nehogy a mammonnak szol­
gáljanak. A jótékonykodás gondolata, vagyis a vagyon
megterhelése a szociális kötelezettséggel, úgy tűnik, el­
sőbbséget élvez az evangélista gondolkodásában.
A saját anyagból származó példabeszéd a maga elbe­
szélő szerkezetében két tetőponttal rendelkezik, ugyanis
az elejétől kezdve különböző kérdésekre és megfelelő vá­
laszokra kell ügyelnie. Miközben a gazdag világfi és a
szegény, szánalomra méltó Lázár (19-26. v.) e világi-földi
(19-21. v.) és túlvilági-mennyei (22-26. v.) története el­
hangzik, a gazdag öt testvérének a fentről jövő üzenet
átadását megtagadják (27-31. v.). Kielégítő életnorma­
ként (29.31. v.) Mózest és a prófétákat ajánlják, ha életü­
ket e téma tekintetében meg akarják javítani. Irodalom­
kritikai kérdésekről, vagyis a lehetséges forrásfeldolgozás
(19-26. v. = korábbi példabeszéd, 27-31. v. = másodlagos
kiegészítés) problémájáról ezen a helyen nem kell beszél­
nünk. Elegendő utalnunk a két eltérő, mégis egymásra vo­
natkozó tartalmi csúcspontra: az első részben a személyes
viszonyok megváltozásáról van szó a halál után. Abrahám,
a zsidóság legnagyobb tekintélye (aki a zsidó-kereszté­
nyek számára is vonatkozási pont) nyomatékosítja a tör­
vényt ezekkel a szavakkal: »Gyerekem, gondolj arra,
hogy a jóból már az életben megkaptad részedet, Lázárnak

145
 azonban csak a rossz jutott ki. Most ezért ő vigasztalódik,
te pedig szenvedsz« (25. v.). Az élet e fajta megváltoztat-
hatatlanságát emeli ki az ég és föld közötti mély és áthág­
hatatlan szakadék segítségével (26. v.).
A második rész, mely nyelvében, témájában és stílusá­
ban Lukács kézjegyét viseli, a megtérés gondolatát aláveti
az alamizsna címszónak, vagyis a gyakorlati szeretetcse-
lekedet alá helyezi - utalva a törvény követelményére és
a prófétai figyelmeztetésre. A témát mint olyat közvetle­
nül nem említi. De visszatekintve az példabeszéd első ré­
szére (19 21. v.), láthatjuk az égbekiáltó igazságtalansá­
got »ebben a világban«. Itt tehát újra a visszatér a korábbi
gondolat megfelelő szociális-karitatív konkretizálással
(vö. Lk 3,8): »Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümöl­
csét^ (3,10-14), ami a Keresztelő etikai követelménye
volt, és logikus következménynek számított. »A „vissza­
törlesztés” gondolatát parainétikusan megtörték. Az ószö­
vetségi törvény alapján tájékozódó erkölcsi megtérés le­
hetővé teszi a gazdag testvéreknek, hogy a dolgok végidei
visszájára fordulását elkerülhessék.«174
A két témakomplexum viszonyáról csak feltevések
léteznek; különösen a hagyományos - a végén azután
minden a visszájára fordul - sémának lukácsi feldol­
gozásáról. És arról is csak feltevéseink vannak, hogy
milyen szociális és etikai implikációkat és hatásokat
váltott ki Lukács közösségében. Abból indulhatunk ki,
hogy Lukács az első rész gondolatmodelljét nem akarta
teljesen ignorálni vagy viszonylagossá tenni, amit pedig
ebionista - és pauperista (tehát a szegénységet radikálisan
képviselő - ford. megjegyzése) pozíciók határoznak meg.

174 Horn F.W., Glaube und Handeln, 83.

146
A bemutatott szerepcsere számára is nagy jelentőséggel
bír. Közösségének keresztényei tekintetbe kell hogy ve­
gyék a gazdagok boldogtalan elmúlását és a szegények
jutalmát, és át kell hogy gondolják, melyik oldalon is áll­
janak most. »Lázár típuspélda a szintén szegénységben
élő hagyományozóknak. Sorsa az ő reményük és felada­
tuk is egyben.«175 Ilyen aktualizálások során nem is any-
nyira az egyén és az ő személyes képességéről van szó,
hanem sokkal inkább mindkét csoportról, akik a típusok
mögött állnak: itt a szegény zsidó-keresztények, ott a gaz­
dag zsidók, akik a keresztény vallásra áttérő honfitársa­
iknak az életét megnehezítették. Az ilyen jellegű vigasz­
taló beszéd - a lukácsi szerkesztés megváltozott pogány-
keresztény világában, amelynek már semmi köze sincs
az eredeti konfliktushelyzethez - hatását veszítette, és
egyidejűleg parainétikus élt is kapott. Lk 16,14k a fari­
zeusokra utal, akik alkalmat adtak erre, hiszen »nagyon
ragaszkodnak a pénzhez«, és ezért Isten szemében irtóza-
tot váltanak ki. F.W. Horn helyesen kidolgozta, hogy nem
tényleges konfliktusról van szó Jézus és a farizeus ellen­
felei között, illetve a lukácsi közösség és zsidó-farizeus
ellenfeleinek konfliktusáról, hanem a gazdag katexochén
tipologikus vonásairól van szó, ahogyan az minden idő­
ben és társadalomban megtalálható.176 A szerző a közös­
ség tagjaihoz, a tanítványokhoz fordul, akik (Lk 16,1) a
szegényekkel szembeni kötelezettségüknek már nem vol­
tak tudatában. »A Lk 16-ban az alamizsna etikai követelé­
sét Lukács a >törvény és evangélium< (16,16) kiegészítő
kapcsolatával indokolja. A kettő egymáshoz rendelése

175 Horn F.W., Glaube und Handeln, 150.

176 Horn F.W., Glaube und Handeln , 86k.

147
 abban is kifejeződik, hogy itt Jézus (16,9) és az ószövet­
ségi törvény (16,29-31) utasítása tényleg egybe is esik.
Jézus igéje és Mózes, valamint a próféták a közösséget
egyenlő mértékben kötelezik a karitatív viselkedésre.«177178
Ezzel az értelmezéssel feleslegessé válnak az utalások a
»libertmisztikus, esetleg gnosztikus ellenfelekre«, akik­
nek portréját a Lk 16.14-31 fejezetben sokszor megtalálni
vélték.1™Lukács evangélista a szegénységet mint életfor­
mát a keresztényeknél még mindig egészen nagy értéknek
tartja, azonban a gazdagoknak szóló parainézissel párhu­
zamba állítva elveszi annak egyoldalú, szektás életide-
genségét.
Megállapítjuk: Lukács Mózesre és a prófétákra (29-
31. v.) történő utalással a példabeszédnek pasztorális-
parainétikus beállítottságot adott. Aki Isten parancsait
megtartja és a szükséget szenvedő szegényekről gondos­
kodik, annak nincs szüksége a túlvilágról jövő figyelmez­
tetésre. A halál utáni jelenet, amelyik a világ igazságta­
lan viszonyait a feje tetejére állította, Lukácsnál sem
vesztett erős fenyegetéséből. Az elbeszélésben ügyelni
kell a finom részletekre: a gazdag ember névtelen, és ez
azt jelenti, nem fontos az Istennek. Meghal, eltemetik. Ki
kíséri ki? Nem fontos. El lehet őt felejteni. Lázár azonban
tovább él Ábrahám ölén. A bibliai hagyományban pedig
annak az embernek a személyében él tovább, akit Jézus a
sírból visszahozott az életbe (Johl 1,1—44). Lukács szá­
mára a gazdagság olyan életvitel, amely az embereket tel­
jesen rabszolgává teszi, és ezért az ajtó előtt álló szük­
ségre és nyomorra érzéketlenné teszi őket. A mammon te­

177 Horn F.W., Glaube und und Handeln, 88.

178 Degenhardt H. J., Lukas, 135. megj. 20.

148
hát szinonimája az istenellenesnek, a szegénység azonban
Isten közelségének. »A gazdagok ajtaja előtt élő Lázár
tehát nyilvánvalóvá teszi a gazdagokban és a gazdagság­
ban rejlő rosszat. Attól a pillanattól kezdve, hogy a gaz­
dag ajtaja előtt fekszik, állandóan ítélkezik is a gazdagság
felett. Lázár az a fény, ami el szeretne jutni a gazdagok
sötétségébe, de a sötétség nem fogja fel. Ha a gazdag - mi­
vel a szegény ott fekszik az ajtaja előtt - megtörné gaz­
dagságát, és testvére fölé hajolna, eljuthatna a világosság­
hoz, és a világosság hozzá.«179
Mit közöl a példabeszéd a mai hallgatóval? A gazdag
népek ajtaja előtt fekvő Lázár aktuális kihívás. A világ-
szintű kommunikáció lehetővé teszi, hogy élet közelben
lehessünk Etiópiában, Bolíviában és az afrikai Sahel öve­
zetben (a Szahara éhség-övezete Szenegáltól Eritreáig,
Afrika szarváig - fordító megjegyzése). De a jóléti álla­
mok gazdagsága nem marad a harmadik világ szegény
népei előtt titokban: látják a gazdag embert bíborba és
patyolatba öltözve, nézik, ahogy pompásan, örömök kö­
zepette él (19. v.). Ha ennek ellenére a keresztények köré­
ben letargia terjed, annak okáról és az ellenintézkedések
lehetőségéről el kell gondolkodni. Döntő faktor lehet a
gazdasági rendszer, amiben mi mindnyájan bent vagyunk.
Ezzel függ össze »a még több« követelése, és az is, hogy
a szociális felelősséget névtelen intézményekre hárítjuk
át. Legritkább esetben lehet csak szó rossz szándékról,
sokkal inkább fásultságról beszélhetünk. A túlvilági meg­
torlással való fenyegetés éppen annyira kevésbé hat, mint
a világszintű új szociális rendszerek akadémikus átgondo­

179 Spaemann H., Lazarus heute und dér Reiche, Meitingen-Freising,

1972. 12k.

149
lása. Lukács evangélista válasza a legegyszerűbb elkép­
zelés: »Te vagy az a férfi vagy nő, rajtad múlik! Gondolj
Isten parancsolatára!«

7.6. LEMONDÁS A TULAJDONRÓL ÉS JÉZUS

KÖVETÉSE

Lukács a következetes Jézus-követésről szóló hagyo­

mány kijelentéseit tovább szigorította, és a vagyonról tör­
ténő teljes lemondásra élezte ki.

7.6.1. Lk 5,27-32: Lévi meghívása

A Lévi meghívásáról szóló elbeszélés a Mlc 2,3-17-t
megelőző hagyomány szerkesztői feldolgozásában kü­
lönösen is érdeklődik a meghívott tanítvány viselkedése
iránt. A sztereotip sorrendbe: »kövess engem, felkelt és
követte őt« (Mk 2,14) ugyanis azt megjegyzést szúrták
be, hogy »mindenét elhagyta«. Lukács ezzel arra akar
rámutatni, hogy a követés bizonyos feltételekhez kötött,
vagyis az életvitelben konkrét következményei vannak.
A »minden« szó világosan érthető, és nem hagy kívánni­
valót maga után. »A szerkesztői munka az 5,27-32-ben...
bizonyítja, hogy a Krisztus-követés tartósan csak úgy
lehetséges, ha az eddigi életvitellel gyökeresen szakíta­
nak.«180

7.6.2. Lk 5,1-11: Az első tanítványok meghívása

Ugyanaz a - már a hagyományban megtalálható, a
követési feltételek szigorítására vonatkozó - tendencia

180 Horn F.W., Glaube und Handeln, 190.

150
mutatkozik meg abban, ahogyan Lukács megformálja a
tanítványok meghívásáról szóló elbeszélést. E fordulat,
hogy »mindent elhagytak« (11. v.), a lukácsi értelme­
zés tipikus alaphangját üti meg (a Mk 1,16-20-ban még
csak a család és a munkahely elhagyása szerepel). Nincs
sok értelme, hogy a következetes követést, mint ami­
lyen a tanítványoké volt, csak Jézus idejére korlátozzuk,
és hogy Lukács azt akarta volna elérni, hogy közösségét
megérintsék az ilyen fajta ideális elbeszélések, és olyan
reakciókat váltsanak ki belőlük, ami megfelel az új idők
kihívásának.181 A harmadik evangélium szerzője sokkal
inkább saját kora és a környezetében élő tanítványok
számára akarja érthetővé tenni, hogy a kezdeti idők fel­
tételei még mindig ugyanúgy érvényesek. További konk­
rétumokat a tulajdonkérdést illetően majd a gazdag ifjúról
(Lk 18,18-30) szóló elbeszélés elemzésekor említünk.

7.6.3. Lk 18,18-30: A gazdag ifjúról szóló elbeszélés

A Márk által átvett, eredetileg három részből álló
perikópát (Mk 10,17—31 )182 olyan egységgé dolgozták át,
amely egy elbeszélésben mondja el a vagyonról történő
lemondás és a követés lényegi gondolatát. A döntő motí­
vumok: »Add el, amid csak van, és árát oszd szét a sze­
gényeknek, így kincsed lesz a mennyben! Aztán jöjj, és

181 így Horn F.W., Glaube und Handeln, 202k.: »Lukácsnak nem
szándéka, hogy az első tanítványok tulajdonról és házasságról történő
lemondását a közösség tagjainak ideálként kötelezővé tegye.. .A lukácsi
közösség számára csak az kötelező - tekintettel a már múltnak tekint­
hető teljes követésre hogy a saját keresztény életüket úgy vizsgálják
felül, hogy az elbukás veszélyét következetesen kiküszöbölj ék.«
182 Horn F.W., Glaube und Handeln, 191. A Márkétól eltérő régebbi
lejegyzésre gondol.

151
kövess engem!« (22. v.). Továbbá Jézus szava: »Milyen
nehezen jut be a gazdag Isten országába!« (24. v.), va­
lamint a tevéről és tű fokáról (25. v.) szóló ige, melyek
megfelelői már a Márk előtti hagyományban is megta­
lálhatók. A téma hangsúlyozását szolgálja a megjegy­
zés: »mert nagyon gazdag volt« (23. v.). Ezzel szemben
a Márk-féle változat csak annyit jegyez meg: »mert nagy
vagyona volt« (Mk 10,22). Talán Péter célzása lehetett
arra a tulajdonra, amit ő és társai a követés során hátra­
hagytak. (A 28. v. szemben a Mk 10,28-cal így hangzik:
»Mi Mindent elhagytunk«. A feleség említésének - a test­
vérek, szülők és gyerekek mellett (29. v. a Mk 10,29-cel
szemben) - alig lehet köze a Húsvét előtti kezdeti helyzet
egyszeriségéhez, ami Lukács számára már nem kötelező.
Ellenkezőleg: Lukács itt olyan emberi vonásra mutat rá,
ami sejteti a fájdalmas veszteséget. A lukácsi elbeszélés
alapgondolata a gyökeres szakítás mindennel, ami a ta­
nítványok eddigi életét befolyásolta. A vagyonról való
lemondás különösen fontos az evangélista közössége szá­
mára - nyilván kritikus pont is egyúttal. A vele kapcso­
latos tájékozódás a karitász-szolgálat irányába (Lk 18,22:
oszd szét a pénzt a szegényeknek) egészen jól illeszkedik
a vagyon (vö. Lk 12,33) szociális kötelezettségének lukácsi
koncepciójába. Figyelemre méltó, hogy a szegénység elve
továbbra is érvényben marad, mely az elbeszélés alap­
tenorja. A hagyomány folyamához való kötődés pedig
egyértelművé teszi, hogy Lukács a maga szociáletikai
követelményével semmi esetre sem számít eredetinek.183

183 Degenhardt H.J., Lukas, 149.: »A gazdag ifjúról szóló perikó-

pában, a Lk 18,18-23-ban, az eredeti kérdésfeltevés még kiviláglik
Lukács evangéliumának összefüggéséből. A megformálás még felis-

152
Sejthetjük, hogy a kezdet magánál Jézusnál található, kö­
zelebbről a rá jellemző szegények iránti vonzódásában
lelhető fel, és a felebaráti szeretet parancsában.184 Nem
kérdéses, hogy Lukács e gondolatokat nyomatékosan alá­
húzta és tematizálta.

7.6.4. Lk 14,22-35: A követésről szóló beszéd

A vagyonról való lemondás úgy hangzik el - a köve­
tésről mondott beszédben, a 14,25-35-ben mint a ta-
nítványság feltétele. A mondásgyűjtemény - mely része­
ket tartalmaz a logion forrásból, Márktól és Lukács saját
anyagából -, »nem lehet az én tanítványomé címszó alatt
szab feltételeket: aki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és
anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt
önmagát is (26. v.), nem lehet az én tanítványom. Aki nem
hordozza keresztjét (27. v.), és nem jön utánam, nem lehet
a tanítványom. így mindaz közületek, aki nem mond le
mindarról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom
(33. v.). Ha a kontextust is figyelembe vesszük (példabe­
széd a toronyépítésről és a királyról, aki hadjáratot tervez

mérhetővé teszi, hogy a középpontban az üdvösség elvárása állt. A tör­

ténet szotériológiai és krisztológiai szempontjai álltak a középpontban:
hogy nyeri el az ember az üdvösséget? Elegendőek a Tórában meg­
adott parancsok? Vagy Jézus követése szükséges? Csak Jézushoz csat­
lakozva lehet az isteni parancsokat teljesen megvalósítani? Az eredeti
gondolat - a Tóra és Jézus követése, mint az életre vezető út - már
Lukács előtt visszaszorult. A Lukácsnak irodalmi forrásként szolgáló
Mk-szöveg (Mk 10,17-22) a gazdag ifjúról szóló történetet már tanító
elbeszélésként hozta olyan kompozícióban, melynek témája a gazdag­
ság veszélye és ajutalom volt, abban az esetben, ha le tudnak mondani
a vagyonról, «
184 Degenhardt H.J., Lukas, 142.: »Itt valószínűleg autentikus Jézus­
hagyománnyal van dolgunk.«

153
(31-32. v.), valamint a sóról szóló hasonlat (34k v.). ak­
kor ez nem más, mint felhívás, hogy a vagyonról lemond­
junk (33. v.), ami egyúttal úgy is értelmezhető, hogy a
»példabeszédet most közvetlenül is alkalmazzák Lukács
közösségre«,18S ahol léhaság ütötte fel a fejét. Lukács ért­
hetővé tette, hogy akkoriban a keresztények milyen aka­
dályokban botlottak meg: vagyon, talán családi kötelé­
kek. Ennek megfelelően tehát a követelmények függenek
a mindenkori szituációtól. A Jézus-követés elve képezi a
bejelentés maradandó magját, a konkrét formák viszont
változhatnak, sőt kell is, hogy változzanak.
Lukács a 12,33a; a 18,22 és a Mk 10,21-re emlékez­
tető logionnal valóban általános szabályokat állított fel,
melyek nem csak a »szív megőrzését186emelik ki. Kérdés
azonban, ha az ember a követést az anyagi feltételektől
elválasztja, nem vérszegény ötletté fokozza-e le? A gon­
dolatnak konkretizálódni kell, nem csak esetről esetre, ha­
nem biztosan megadott formákban is. Nem tévedünk, ha
azt gondoljuk: itt az egyházi hivatalnokoknak adnak uta­
sításokat életvitelükre vonatkozóan, tehát »foglalkozási
feltételeket szabnak, mert Lukács felfogása szerint a fog­
lalkozással elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Jézus
követése konkrétan úgy néz ki, hogy a „világ” számára
fontos feltételeknek hátat fordítanak. A Lukács által meg­
nevezett »példáknak« tehát maradandó jelentésük van.
Megállapítjuk:: Jézus követése egységes követelmény,
melynek súlyos következményei vannak. A »Krisztussal
lenni« az egyik oldala, az érvényes társadalmi és gazda­
sági rend elhagyása pedig a másik. Lukács a saját korá-

185 Horn F.W., Glaube und Handeln, 201.

186 Degenhardt H.J., Lukas, 111.

154
bán döntő intézkedéseket hozott, hogy emlékeztesse a
keresztényeket és tán különös mértékben is a hivatalvi­
selőket hivatásukra. A vagyonról történő lemondást fel­
tűnően gyakran és első helyen emeli ki. A tanítványokra
Jézus utasítása érvényes: »Add el, amid csak van, és árát
oszd szét a szegényeded (18,22). Erre a gyors kivite­
lezés a válasz: »elhagyva mindenüket, nyomába szegőd­
t e d (5,11,28). Nem sok értelme van, ha kizárólag csak
egy modellről beszélnénk, amely a változó helyzetekben
mindig új aktualizálást és konkretizálást követelne. A gaz­
dagság különös veszély volt, van és marad is, mivel az
embert teljesen igénybe veszi, és csak a teljes lemondás
szabadíthat fel alóla. Az, hogy az egyház és a tagjai is
mind mai napig nem tudtak vele boldogulni, érthetővé te­
szi, milyen nehéz parancsról van szó, és milyen esendően
állunk Jézus utasítása előtt. Valójában a legrosszabb út
az, ha szellemes magyarázattal próbáljuk hatástalanítani.
Lukács elvárta közösségétől a nehéz követelmények be­
tartását, és mi sem bújhatunk ki alóla.

7.7. A »GAZDAG - SZEGÉNY ÉS AZ ALAMIZSNA«

TÉMÁJA AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEIBEN

A Lukács-evangéliumban megfigyelt szerkesztői szán­

dék fokozottan megmutatkozik a Lukács által készített
Apostolok Cselekedeteinek szummáriumában, ahol a
hangsúlyt a tevékeny, gyakorlati szeretet elsőbbségére
helyezi a szegénység puszta eszméjével szemben. Az
»összefoglaló beszámoló« (szummárium) mint irodalmi
műfaj lényegéből fakadóan kizárja a közvetlen történeti
vonatkozást. Az összekötő tényező tehát nem az általá­

155
nosságban említett esemény, hanem az egyedi beszámoló,
ami azonban a tényleges történésre vezethető vissza.
A felmerülő kérdés számára, ami Lukács állásfoglalását
firtatja a tulajdon, a szegénység és a szociális kötelezett­
ség témájában, fontos adalékkal szolgálhat az ApCsel
2,42-47 és 4,32-37.

7.7.1. ApCsel 2,42-47: A fiatal közösség élete

A bevezető 42. v. néhány vonással felvázolja az őske­
resztény közösségi élet képét a következő elemekkel: az
apostolok tanítása; lcoinonia (közösség), kenyértörés és
ima. A 441c. v. még egyszer foglalkozik a témával és konk­
retizálja is, amikor a vagyon karitatív felhasználására utal.
A szöveg két motívumot tartalmaz, amik nem egészen
párhuzamosan haladnak: vagyonközösséget (44. v.) és a
vagyon elajándékozását a rászorulóknak (45. v.). A két
téma összefügg a szükséghelyzet miatt. Az elajándékozás
nem abszolút elv, hanem csak ajánlat, amit az egyén szük­
séghelyzete aktualizál. A kijelentés, hogy »mindenük kö­
zös volt« (44. v.) a segítő és támogató intézkedések ered­
ményét írja le. Ideális kommunizmusról vagy szociális
rendről nem beszélhetünk. H. J. Degenhardt187 helyesen
értelmezi a következő szavakkal: »A jeruzsálemi egyház
>vagyonközössége< hasonlít egy család vagyonközössé­
géhez és a hívő testvérek magától értetődő kötődéséből
fakad.« A koinónia-közösség-gondolatának szociális és
gazdasági elemeihez hozzájön még a vallási-spirituális ol­
dal is.188Az, hogy a keresztény közösség más, mint pusz­

187 Degenhardt H. J., Lukas, 166.

188 Másként Horn F.W., Glaube und Handeln, 38, aki a 298. o.-on a
23. megjegyzésben szembeszegül az erre vonatkozó magyarázat­

156
tán vagyonelosztó vagy kollektivizáló eszköz, adódik már
a rászorultság kritériumából is, ami esetről esetre megfe­
lelő karitatív intézkedésekre ösztönzi a tanítványok kö­
zösségét. A lukácsi alamizsnára ösztönző etika eredete az
ószövetségi zsidó vallásosságban rejlik.189 Lukács a már
előtte is meglévő etikai-szociális és vallási elveket a kor
egyházának adottságaihoz igazította, és lerakta a szerve­
zett keresztény szeretetszolgálat alapját. A szegénység
eszméje egyáltalán nem játszik szerepet a közösségorien­
tált utasítás keretében. Ellenkezőleg, jó okkal mondhat­
juk: »A versek nem a rászorultak perspektívájából szólal­
nak meg, hanem a tulajdonosokéból.«'90 A szeretet gya­
korlása konkrét: megkívánja az osztozást a szükséget
szenvedőkkel. Az itt felvázolt képet megerősíti és ki­
bontja a szummárium, 4,32-37.

7.7.2. ApCsel 4,32-37: Az ősegyház vagyonközössége

A szöveg irodalmi lehatárolásáról és előtörténetéről,
vagyis a lehetséges forrásfeldolgozásokról megoszlanak a
vélemények. Mivel érdeklődésünk mindenekelőtt Lukács
evangélista mondanivalójának szándékára irányul, a bo­
nyolult probléma beható vizsgálatáról le is mondhatunk.191

tál. Véleményem szerint Wellhausen J., Kritische Analyse dér Apos-

telgeschichte, AHG 15/2. Berlin, 1914/5. feltevése, hogy a »kenyér-
törésben« fordulatot a »közösség« (42. v.) értelmezőjeként kell érteni,
jogos.
189 Berger K., Almosén für Israel. Zum historischen Kontext dér
paulinischen Kollkte, in: N ST23. 1977. 108-204.
190 Horn F.W., Glaube und Handeln, 39.
191 Vő. ehhez Jeremiás J., Untersuchungen und Quellenproblem dér
Apostelgeschichte, in: nő, Abba, Göttingen, 1966, 238-255.: A 4,32.34k
a 2,41 és 5,11 —14-gyel együtt régebbi állományhoz tartoznak, ami

157
A beszámoló idealizáltam nyilatkozik a jeruzsálemi kö­
zösség példás életről. »Egy szív és egy lélek voltak«,
nem volt saját tulajdonuk, hanem inkább mindenük kö­
zös volt (32. v.). Nem volt szükséget szenvedő, mert a
tulajdonosok - telkekről és házakról lehet szó - mindent
eladtak, és az árát az apostoloknak vitték, akik igazságo­
san elosztották (34k v.). Példaként hozzák fel a Ciprusról
származó levitát, Józsefet, aki a Barnabás nevet kapta, és
eladta földjét, az árát pedig az apostolok lába elé tette.
(3ók v.).
A 32. v. és a 34k v. között feszültség van: miközben
ugyanis az első kijelentés a vagyonról történő lemon­
dás gondolatát hangsúlyozza - de ki lehet-e jelenteni,
hogy az uralkodó »közös« vezérszó ellenére a magántu­
lajdon mégis elfogadott volt?192 A második kijelentés az
alamizsna motívumával feltételezi a tulajdont, legalábbis
kezdetben (vagy alapvetően is abban az esetben, ha
parainétikus utasításról van szó). A viszonyok azonban
már pontosan nem állapíthatók meg, mivel a tulajdon
szempontja alkalmazható a 32. v.-re (közös tulajdon), a
lemondás gondolata pedig a 34. v.-re.

egyedi beszámolókra megy vissza. Továbbgondolja és még árnyalja

is a problémát Haenchen E., Die Apostelgeschichte, in: KEK 3.
Göttingen, 131961. A 4.32-37-ről írja, hogy lukácsi szummárium, mely
utal a 4,36k-ra (egyedi történet) és a 2,42-47-re. Horn F.W., Glaube
und Handeln, 38. a 2,42-47-ből indul ki, és szerinte Lukács a 4,33-37-
ben, »az első szummáriumban bontja ki a közösség általánosan elfoga­
dott gazdasági aspektusát.«
192 így Horn F.W., Glaube und Handeln, 40. Helyesebb azonban
Degenhardt H.J., Lukas, 169. 44. megjegyzése: »az íőrov (= saját)
ellentétben áll a icotvá-val (= közössel).

158
 így vagy úgy: úgy tűnik, hogy a két, különböző po­
zíció, a keresztény közösség egymást nem kizáró visel­
kedési formájára utal: Lukács ugyanis az elméletileg és
anyagilag is gondolt »egy szív és egy lélek« megállapí­
tással megköveteli a közösségi gondolkodást és cselek­
vést. Nincs értelme szép szavakat fecsérelni viselkedés­
ről és érzületről,193 ha azok nem hoznak gyakorlati ered­
ményt. Figyelmet érdemel azonban, hogy a kijelentés
pozitív része előnyt élvez a negatívval szemben: a saját
vagyonról történő lemondás önmagában véve ugyanis
még nem érték, csak szükséges előfeltétele a közösség
elsőbbséggel bíró javának. Nehezen tisztázható kérdés,
hogy a vagyonról történő lemondást - melyet József
Barnabás példájával konkrétan is bemutattak - lehet-e a
Lukács előtti hagyományhoz rendelni, és »szimbolikusan
úgy értelmezni, hogy ezzel őt az apostolok/lsten194 te­
kintélyének rendelték volna alá.« Ez úton azonban nem
kellene a koinónia gondolatát feleslegesen viszonyla­
gossá tenni. A »mindent egyiitt« toposz lehetett a »görög
hellenista szociális utópiák195 címszava is«, a lukácsi fel-
használásban viszont reális funkciója van: a keresztény
közösség praktikusan gyakorolt, élő vagyonközössége
ugyanis viszonylagossá teszi az individuális saját ha­
szonra irányuló vagyon gondolatát, méghozzá nemcsak
adományok segítségével (gyűjtések, alkalmi támogatá­
sok), hanem lemondással is. Lehet, hogy az apologetika
álláspontja lebegett Lukács szeme előtt, amikor a gö­

193 vő. Dtn 6,5 - LXX; A gondolat görög előzménye: egy lélek, baráti
együttérzés.
194 Horn F. W, Glaube und Handeln, 41.
195 Horn F.W., Glaube und Handeln, 42.

159
rög-hellenista gyökerű ideális elképzeléseket összekö­
tötte az ószövetségi zsidó ígéretekkel (Dtn 15,4 LXX).
Lehet, hogy az ősegyházat akarta korának embere szá­
mára példaként bemutatni. Az ilyen fajta elképzelések
sem változtatnak semmit a parainétikus szándékon: aho­
gyan egykor volt, amikor még mindenük közös volt, úgy
maradjon a továbbiakban is. Nem kérdéses, hogy Lukács
felfogása szerint a karitatív célirány előnyt élvez, mert a
35b v. (»Mindenki kapott belőle szükségéhez mérten«)
és a 34a v. (»Nem is akadt köztük szükölködő«) hangsú­
lyosan is kiemelt az ismétlődő fordulatban (2,45b).
Megállapítjuk: a kezdet egyházában az eszményi vi­
szonyok csak néhány motívumra korlátozhatók: egy szív
és egy lélek voltak - nem volt szükséget szenvedő, mert
felosztották egymás között a vagyonukat -, mindenük
közös volt. A szegénység gondolata itt nem játszik döntő
szerepet, ellenkezőleg: kitartanak a magántulajdon mel­
lett, mindenesetre a szociális kötelezettségre irányuló
formában. A vagyon és a pénz radikális kritikájának bi­
zonyos mértékig élét vették. Felismerték, hogy ebben a
világban tulajdon nélkül nem lehet élni: Szent Ferenc fiai­
nak is át kellett állítaniuk magukat az évszázadok során.
Míg Máté evangéliuma a lelki szegénységről beszél, és a
belső szabadságot emeli ki, addig Lukács a közösség gon­
dolatára mutat rá. Az ősegyház ideális kommunizmusáról
szóló szóbeszéd leszűkíti a vallásosos magatartást, és ab­
szolúttá teszi a gazdasági aspektust. A szeretet és az egy-
másért-egymással elv hordozó elemeinek, főként az Isten
eljövendő világára történő irányulás azonban keresztény
közösség koinóniájának-communiójának egyedülálló és
semmilyen más ideológiával nem helyettesíthető Irányt
adott. Lukács a vagyont se el nem ítélte, se fel nem ma­

160
gasztalta. Az e világ javai számára ugyanis egyházi javak.
Afölött azonban természetesen nem kellene elsiklani,
hogy ebben az új tájékozódásban a kezdetek még több
visszássága is benne rejlik.

7.8. ÖSSZEGZÉS

Lukács különböző eredetű és szociális-etikai témájú

hagyományanyagot vett át és dolgozott fel evangéliumá­
ban. Különösebb mérlegelés nélkül került bele néhány, és
ezért nem is annyira jellegzetes, mint például a jellemzően
zsidó-keresztény körökből származó, vallásos indíttatású
szegénység eszméje. Meg kell neveznünk a dolgokat
visszájára fordító pauperisztikus sémát a Magnificat-ban
(1,47-55), a boldogságmondásokban és a jajkiáltások­
ban (6,20-26), a gazdag emberről és a szegény Lázárról
szóló példabeszédben (16,25k.). Lukács e rideg modellt
parainétikusan magáévá tette, és a jutalom ígéretétéhez,
illetve büntető fenyegetésekhez rendelte, amikor úgy ér­
vel, hogy a jelenleg fennálló viszonyok visszájára fordul­
nak a túlvilágon. Az ebionita előírások éleit ugyan lecsi­
szolták, de még mindig érezhetők. Ez a szempont csak az
ApCsel összefoglaló beszámolóiban nem játszik szere­
pet. A téma tehát a hellenista közösség számára, akikhez
Lukács fordul, talán már nem is aktuális. Elképzelhető,
hogy a hagyományos téma más irányt kapott az új társa­
dalmi és közösségen belüli helyzet hatására.
A Lukácsot megelőző hagyomány gazdagságot bíráló
kritikája áthelyeződött az emberi viselkedésre. A kapzsi­
ság a döntő címszó (12,15), de a harácsolás (12,16-21),
a pénzéhesség (16,14) és a helytelen aggodalmak

161
(12,22-32) is ilyen jellegűek. Az e világi javakat két­
kedve szemlélte csábító vonzerejük miatt, és istenelle­
nes hatalomnak (mammonnak) nyilvánította (16,9.11.13).
Csak következetes lemondással és gyakorlati-karitatív
célú használatával lehet valamelyest szakszerűen bánni
vele. Nem szabad, hogy a személyes tulajdon abszolút és
merev rendező elvvé kérgesedjen. Vannak helyzetek,
amikor a privát vagyonról le kell mondani. A mérce, il­
letve a döntő motívum tehát nem egyfajta ideológia, ha­
nem mindenkor az embertársak konkrét szüksége (»ki-
nek-kinek szükségéhez mérten«[ApCsel 2,45b;4,35b] ).
Lukács ugyan nem elsőként és újként vezette be a szere­
tetszolgálat motívumát, de nála olyan kiemelkedő jelen­
tőségre tett szert, hogy joggal nevezhetjük a lukácsi szer­
kesztői munka kulcsának (ApCsel 2,45; 4,32; 20,33-35;
Lk I2,33k; 16,9; 19,8). A szociális konfliktusok meg­
szüntetése és az odavivő okok leküzdése további szem­
pontot jelent (ApCsel 5,1—11). Lukács »a régi történetek­
n e k tehát új, az evangéliumra vonatkozó irányt adott. És
rideg témájuk ellenére is közlésre érdemesnek, továbbra
is aktuálisnak tartotta. A Megváltó születése miatti öröm
a gyermekségről szóló elbeszélésben, a szeretet parancsa
a hegyi beszédben és az új etikai-erkölcsi norma a dús­
gazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszéd végén
felismertetik velünk az evangélium igazi mondanivalójá­
nak szándékát.
Nagyon fontos tényezők voltak a közösségi parainézis
keretében Jézus követésének feltételei. Nem minden eset­
ben lehetséges eldönteni, hogy az utasítások mindenkinek
szólnak-e, vagy pedig csak bizonyos rétegnek ajánlott ta­
nácsokról van-e szó. Azaz, hogy közösségnek szóló parai-
nézissel állunk-e szemben, vagy pedig csak a hivatalvi­

162
selők lennének e követelmények címzettjei.196 De aligha
kerülhetjük meg a tényt, hogy a felelősök különleges fel­
adatot kapnak a közösségben, és hogy a vagyon kérdése
külön is fontos szerepet játszik.
Ha létezik a lukácsi átdolgozásnak és új tájékozódás­
nak tematikai „szíve”, akkor az a koinónia gondolata,
azaz a keresztény közösség szeretetközösség. »Lényege a
teljes közösségi egyetértés, és mint olyan, testet ölt elő­
ször is a vagyonról történő önkéntes lemondásban azok
javára, akik a közösségben szükséget szenvednek (2,45;
4,35). Másodszorra pedig a priváttulajdon közös haszná­
latában (4,32) mutatkozik meg.«197Az általános teológiai
hátteret Isten uralmának megtapasztalása jelenti, mint
egyedül igazi jó, ami mellett minden más elhalványul és
értéktelenné válik (16,11 f). De ide tartozik az isteni gond­
viselés is, amivel a pogány szemléletű tartalék-felhalmo­
zás (12,16-21) nem egyeztethető össze.
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy Lukács­
nál új keresztény értékítélet honosodott meg, ami teljesen
megváltoztatta a világhoz és világi berendezkedésekhez
való viszonyt; mindenekelőtt pedig a két véglethez, a
»gazdagsághoz« és a »szegénységhez«. Lukács evan­
gélista megpróbál a két ellentétes pozíció, a szegénység
eufórikus idealizálása és a vagyon nem keresztény bálvá­
nyozása között egy harmadik utat teremteni. A realizmus

196 Degenhardt H.J., Lukas, 215-221. Itt megbízhatóbb a belépési

feltételek kidolgozásában (Lk 14,33; 18,28; 5,11.28). A tanítványok­
kal szemben támasztott követelmények (útmutatások a vagyonnal való
bánásmódhoz a 12. és 16. fejezetben), tanítványoknak adott tanácsok
(a vagyon eladása és alamizsnálkodás 12,33a;14,33; 11,41) és utasítá­
sok a misszionáriusoknak (Lk 9,1-6; 10,4).
197 Horn F. W., Glaube und Handeln, 229.

163
és a helyes szemmérték a személyiségjegyei annak a fér­
finak, akinek az Isten uralmáról szóló evangéliumot »a vi­
lág közepette« élő közösségben kell hirdetnie. Nem Assisi
Szent Ferenc ő, egészen biztosan nem is jóléti társadalom
polgára régi vagy új értelemben, hanem inkább az egyház
embere, aki ebben a világban hallja az Úr megbízását, és
korszerű válaszokat ad.

164
 8. LUKACS KRISZTUS-KEPE

Az idők és a kultúrák változtával mindig új Krisztus­

képet festettek. Valahol e folyamat elején áll Lukács evan­
gélista, a férfi, erős irodalmi és teológiai kifejező erővel.
Evangéliumának színei, kontúrjai és jellemző kifejezései
felvilágosítást adnak saját teológiai gondolkodásáról és
akaratáról. Mint ahogy a festő magát is bemutatja képé­
ben, úgy Lukács is utat kínál Krisztus portréjával saját
krisztusi vallásosságához.

8.1. A LUKÁCS-EVANGÉLIUM
FENNSÉGCÍ MEINEK KRISZTOLÓGIÁJA

De mutat-e nekünk a harmadik evangélista ennek

megfelelően olyan Krisztus-képet, ami karakteriszti­
kus és összetéveszthetetlen ecsetvonásokkal eltér előz­
ményeitől? Ha igen, akkor már meg is engedett fest­
ményről beszélnünk? Az evangélium első áttekintésre
minden, csak nem biztató, hagyományos neveket és cí­
meket találunk: a Krisztust (12-szer találjuk az evangé­
liumban, 25-ször pedig az Apostolok Cselekedeteiben),
a Kürioszt (= Urat, különös előszeretettel használta),
és megfigyelhetjük az Isten Fia nevének kiemelt hasz­
nálatát (keresztség, színeváltozás, kihallgatás a nagy
tanács előtt). Lehet olyanra is bukkanni, amelyet az
evangélium írása közben őmaga is többé kevésbé átvett
másoktól anélkül, hogy tartalmilag kiértékelte volna.

165
Ilyen az »általa is továbbadott^ a hagyományból szár­
mazó cím, a »Dávid Fia«. Egyesek gyanítják, hogy az
»Emberfia« is ide tartozik. Első pillantásra azonban
semmilyen szisztéma sem ismerhető fel. Tovább nehe­
zíti a problémát az összes kifejezés megoldhatatlan két­
értelműsége: Jézus története a felmagasztalt Krisztus
hitvallásába ágyazódik bele, a hitvallás pedig a törté­
nelem bemutatásába. Lehetséges-e egyáltalán ennyire
bizonytalan lelet esetében kihallani Lukács »tiszta« és
hamisítatlan hangját?

8.2. A LUKÁCSI KRISZTUSRÓL SZÓLÓ

ICEHIRDETÉS ALAPVONÁSAI

Ha helytálló eredményre szeretnénk jutni, akkor az

evangélium főbb teológiai vonásait kell szem előtt tar­
tanunk, és azt a kérdést feltenni, hogy ebben a sajátos
lukácsi igehirdetési keretben látták-e Jézus alakját. Meg
kell neveznünk itt az üdvtörténet nézőpontjait és a vele
összefüggő világképet. Az eszkatológia háttérbe szorul,
az elvárások a már most jelen levő túlvilágra irányulnak.
Lukács Krisztus-képét e szélesre szabott elképzelés kere­
tén belül kell keresni.
Az Apostolok Cselekedeteiben sejthető meg legin­
kább a lukácsi teológia. Ajánlatos ezért a Jézus történe­
tére hivatkozó beszédmódéin szem előtt tartani és hor­
dozó elemeire rákérdezni (ApCsel 2,14-36: Péter pün­
kösdi beszéde; 3,12-26: Péter templomtéren elmondott
beszéde; 4,9-12; 5,30k: Péter beszéde a főtanács előtt;
10,34-43: Péter beszéde Kornéliusz megkeresztelése-
kor; 13,16-41: Pál beszéde a zsinagógában - a pizídiai

166
Antióchiában). R. Schnackenburg198 a következő szem­
pontokat dolgozta ki: 1. A krisztológiai alapséma: »em-
berek megölték - de Isten feltámasztottam Jézus földi
tevékenységét ugyan erősen hangsúlyozza, de üdvtör­
téneti szintre helyezi. 2. Jézus csodái és a gyógyításai
nyilvános működése idején kiemelt érdeklődésre talál­
nak. 3. A történeti reflexió már Keresztelő Szent János
kezdeti szerepében is felismerhető (már Márknál is),
de Lukács nyomatékosabban fejezi ki (ApCsel 10,37;
13,24). 4. Jézus dávidi származása, és ezzel összefüg­
gésben a messiási, eszkatológiai perspektíva az üdvtör-
téneti nézőpont keretén belül előnyt élvez.'99 5. Jézus a
Szentlélekkel felkent Messiás. 6. A krisztológia döntő
célja, hogy Jézust feltámadása után Isten a jobbjára
emelte. 7. Jézust úgy mutatja be, mint az »élet szer­
zőjét^ mint megmentőt és vezetőt az üdvösség útján.
»Úgy tűnik, mintha Jézus a megváltó halálnak és a vére
általi megváltásának gondolatát kikapcsolná, és a meg­
váltás eseményét az alá a másik aspektus alá helyezi,
hogy Jézus az élet útját hozzáférhetővé teszi mindenki
számára, aki a Szentlélekkel felvértezve hozzá200 csat­
lakozik.«
Az Apostolok Cselekedeteinek beszédeiben jelzett üdv­
történeti vonal természetesen eszkatológiai jellegű, vagyis
a Krisztus-kép fokozottabb figyelembe vételével függ
össze. A jövendő beteljesedés reménye, amit konkrétan
az Úr visszatéréséhez kötöttek, messzemenően háttérbe

198 Schnackenburg R., Christologie des Neuen Testamentes, in:

Mysterium Salutis, III. 1. Einsiedeln-Köln, 1970. 297-299.
199 Schnackenburg R., Christologie, 298.
200 Schnackenburg R., Christologie, 299.

167
szorult, azonban következetesen még sem nyomták el,
és nem is helyettesítették a görög túlvilági hittel, hanem
csupán az e világi történetben már realizálódott üdvösség
(egyház, szentségek) új megtapasztalásának vetették alá.
Jézus története - ugyan intenzívebb, mint Lukács elődei­
nél, mindenekelőtt Márknál - már múlt időnek számít,
mégsem elmúlt történet a történelem értelmében. Amit
ugyanis Jézus »akkoriban« az üdvösségünkért tett, mara­
dandó jelentőségű. A történelem Jézusa, mint felmagasz­
talt Krisztus, a Lélek által az egyházon keresztül fejti ki
továbbra is hatását. Hogy a parúzia gondolata nem me­
rült teljesen feledésbe, már többször leírták.201 Lukács az
emberfia címet sem fosztotta meg eszkatológiai jellegétől,
éppúgy, ahogy a közeli vég vámsának gondolatát sem ik­
tatta ki teljesen. Még mindig van néhány, ha reflektálat­
lanul is továbbcipelt ige, amelyik többé-kevésbé ragasz­
kodik a halál közeli vámsának gondolatához (Lk 3,9.17;
10,9.11; 12,45k; 18,7.k; 21,32). »A szigorúan futurisztikus
eszkatológia >dogmatizmusát< az igehirdetés legkorábbi
szakaszában - nyilvánvalóan már a Jézusról szóló igehir­
detésben is a jelenre vonatkozó kijelentésekkel szabá­
lyozták. Ellenkező esetben a megbotránkoztató közeli vég
várásáról szóló szövegek Lukácsnak olyan jelek lehettek,
amik alapvetően az eszkatológia futurisztikus aspektusait
akarják hangsúlyozni. Jézus prófétai szavai, melyeket a
legkorábbi hagyományban elsősorban még az empirikus
idő értelmében értették, de az idő múlásával természete­
sen problémásnak érezték, Lukácsnál viszont az üdvösség
futurisztikus perspektívájának felvázolását kapták fel­

201 Ernst J., Herr dér Geschichte, Perspektívái dér lukanischen

Eschatologie, SBS 88. Stuttgart, 1978

168
adatul.«202 R. Schnackenburggal ezt a következőképpen
foglalhatjuk össze: »így az egész idő Jézus érkezése óta
összefüggő, ha Jézus útja által periódusokra bontott nagy­
ság is. Jézus földi tevékenysége egészen a passióig az
üdvösség bejelentésének és magának az üdvösségnek is
alapvető ideje. Az ő útja, ami szenvedésen keresztül vezet
a dicsőségbe, minden ember üdvössége számára alapvető
és egyúttal példaként szolgáló útszakasz. A Szentlélek
elküldésével kezdődő korszak az egyház ideje... végül
a parúziával következik majd Isten beteljesült országa.
Isten országának első bejelentése óta minden üdvtörténeti
szakaszt Jézus Krisztus tart össze.«203

8.3. JÉZUS KÉPÉNEK MESSIÁSI ÉS PRÓFÉTAI

VONÁSAI

Lukács Jézus-képe erőteljes messianisztikus voná­

sokat visel, melyeket az evangélista üdvtörténeti lég is
alátámasztott. »Ha szakszerűen nézzük, akkor a Messiás
cím nem annyira a tényleges kapcsolatot mutatja be Isten
és Jézus között, hanem inkább az ígéret és a beteljese­
dés viszonyát.«204 A messiási aspektus nem csak a gyer­
mekségről szóló történetekben és nem is csak a szárma­
zás kérdésében játszik szerepet - (Lk 1,32: »Az Úristen
neki adja atyjának, Dávidnak a trónját.«[2Sam 7,13]; és
a 2,4-ben is utal Betlehemre, Dávid házára és nemzetsé­
gére; a 2,11 pedig világosan a Messiásról beszél) ha­

202 ErnstJ., Herr dér Geschichte, 47k.

203 Schnackenburg R., Chri stologie, 3 01.
204 Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, Tübingen, 51964. 159. 2. megj.

169
nem a szenvedésről szóló mondásokban (Lk 24,26k.45k;
ApCsel 17,13; vő. ApCsel 26,22k)20Sés a feltámadás meg­
váltásában is (ApCsel 2,24-36 és még többször is), ha a
Dávidnak tulajdonított próféciákat figyelembe vesszük.
Jézus földi tevékenysége során, mint Messiás designatus
(jelölt) lép fel, »akinek a szenvedése még titokban kell
maradjon (9,36.45; [10,21?] 18,34; 24,26), hogy az út
befejezése után a feltámadás fényében nyilvánuljon meg
(ApCsel 2,36)«.206 A Küriosz címmel együtt a Messiás
név kifejezetten fenséges jelleget kap (Lk 2,11; 23,2:
Krisztus király; ApCsel 4,33; 11,17; 15,26; 16,31; 20,21;
21,13; 28,31). R.Schnackenburg207 joggal beszél »>ural-
kodói-királyi< vonásról.« Dicsőség ragyog az újszülöttre
vonatkozó állításokban (nagy, a Magasságbeli fia [1,32];
Megváltó, Messiás, Úr [2,11], abban a jelenetben, amikor
a templomba vonul (19,28-40), ünnepélyes önvallomásá­
ban a főtanács előtt (22,66-71). Csak arról van szó, hogy
az Emberfia Isten hatalmának jobbján ül, nem pedig ar­
ról, hogy az ég felhőin jön (vö. Mk 14,62b). És abban az
igében is dicsőség ragyog, amely »az ő (Krisztus) orszá-
gáról« (22,30) szól, és az intronizációról szóló kijelenté­
sekben is, melyek a Felmagasztalt égi győzelmét ünnepük
(pl. ApCsel 2,34.36).
Pontosan megfigyelték, hogy Jézus fensége Lukácsnál
részben jánosi vonásokat hordoz. Jézus, mint ahogy
János evangéliuma bemutatja, érintetlenül és bántalma­

205 Conzelmann H., Die Mitte, 159. 2. megj.: »Ugyanezen (a messiási

fogalom) építő elemeként megjelenik a szenvedés >szükségszerűsége<.
A szenvedés e cím értelmében meghatározó módon lép elő.«
206 ErnstJ., Das Evangélium nach Lukas, RNT 3. Regensburg, 1976. 19.
207 Schnackenburg R., Christologie, 303.

170
zás nélkül halad át ellenségei között (Lk 4,30). Röviden:
Lukács leírása szerint Jézus földi tevékenysége során nem
a megvetett, megalázott ember. Az Isten szolgája címet
- mely még visszhangzik az Apostolok Cselekedetei ré­
gebbi (zsidó-keresztény) leiratának »szolga« jelölésében
(ApCsel 3,13.26; 4,27.30) - az evangéliumban már nem
alkalmazza, habár a kereszthalál magyarázó szavaként
éppenséggel kínálkozott volna. Lukács sokkal inkább
Jézus fenségére céloz. A hagyomány prófétai Jézus-képét
Lukács továbbfejlesztette és üdvtörténetileg kiértékelte:
sztereotip megfogalmazás segítségével egyszerűen va­
lamelyik prófétával azonosították (Mk 6,15; 8,28 pár),
ahogyan mondják is: »a régi próféták közül támadt fel
valamelyik« (Lk 9,8.19). Erősebb érdeklődést mutat te­
hát a történelem nagy példaképei iránt, vagyis tudato­
san távol tartja magát mindattól, amit Lukács világában
prófétaságon értettek. A végidők prófétájára utalhat a
Lk 7,16 (»nagy próféta támadt köztünk«) és a Lk 24,19
(»aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és
az egész nép előtt«).208Az Apostolok Cselekedetei (3,22k;
7,37) a Mózes-tipológiát (Dtn 18,15: »Urunk Istenünk
hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvérei­
tek közül«) Krisztusra alkalmazta. »Ezzel Jézust a mes­
siási kategóriába sorolta, ami az Újszövetségben nem
uralkodó, de még mindig jól felismerhető (főleg János

208 A z egyes próféta-típusokat nem lehet pontosan meghatározni.

A Lk 7,16 az emberi elvárásokra emlékeztet, melyek a lukácsi gyer­
mekségtörténetben csendülnek fel. A Dtn 18,15 messiás-próféta
kérdésének eltérő felfogásait lásd Cullman O., Die Christologie des
neuen Testaments, Tübingen, 31963. 29. és Hahn F., Christologische
Hoheitstitel, Ihre Geschichte im frühen Christentum, Göttingen,
21964. 392.

171
evangéliumában) jelentős kijelentési mód, amit később a
lehetséges félreértések miatt feladtak.«209 A mondásgyűj­
teményből származnak a próféták üldözéséről szóló kije­
lentések (Lk 11,49; 13,34), melyek a lukácsi felfogás sze­
rint (ellentétben a Mt 23,34.37-tel) Jézus sorsára céloznak
Izraelben. »Lukácsnál a próféták üldözése Jézusban tető­
zik.«210 Maga a Lukács által beillesztett logion, »mert nem
veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül« (Lk 13,33), Jézus
elutasítását az üdvtörténet perspektívájában magyarázza.
A hagyományos prófétagyilkos motívum Jézusra alkal­
mazva megmagyarázza az egyház útját is. Az üdvösség
most elérkezett a pogányokhoz, az Izraelből kitaszított
próféta a pogányokból álló egyházban elismerésre talált
(Lk 4,24.25-27). A szigorúan vett üdvtörténeti perspek­
tíva megtiltja a történelmi vagy egyáltalán a morális ér­
tékelést. A súlyos vita Isten régi népével, illetve annak
képviselőivel (ApCsel 7,52: árulók és gyilkosok) érthető,
hisz Jézus »hűtlen« követőit fenyegeti a harcias zsidóság.
Ha visszapillantunk az ilyen jellegű klisék hatástörténe­
tére, mégiscsak gondolnunk kell Jézus eltaszításának teo­
lógiai hátterére: Isten akarta ezt így!

209 Schnackenburg R.., Christologie, 305.

210 Schnackenburg R., Christologie, 303

172
 8.4. JÉZUS, AZ UDVOZITO

A Lukács által előszeretettel használt prófétanév el­

lenére sem ismerhető fel a lukácsi211 szerkesztés tipi­
kus jegye. A hagyományos motívum írásos felhaszná­
lása messzemenőkig lemond a tartalmi mondanivalóról.
A metafizikus állapot leírásának határáig elmenő nevek és
bemutatások mellett212- melyek eredete a túlvilági egzisz­
tencia olyan elképzelésében gyökerezik, ami csak menny­
bevétel után lehetséges - olyanok találhatók, melyek kife­
jezetten világi és emberi vonásokat tartalmaznak. Azzal,
hogy Jézus családfáját Adámra vezetik vissza (és nem
Abrahámra, mint a Mt 1,1 k), a családfa egyetemes, em­
beri jelentést kap. Jézus igazi ember, »a többiekkel össze­
hasonlítható és ezért példaképük is lehet«.213Az angyalok
betlehemi énekükben Jézust Szótérként, Üdvözítőként ün­
nepük (2,11 vö. 19,9;ApCsel 5,31; 13,23; vö. 4,12; 7,25).
A bűnösök és a szegények szeretete teszi konkréttá ezt a
nevet. A gyógyításokról szóló elbeszélések felvázolják a
jótékony, testi és lelki szükségben segítő ember képét (vö.
»Az ember Lukács felfogása szerinte című 10. fejezetet).
»Zsidó remények és hellenisztikus sóvárgások beteljesü­
lésre lelnek Jézus emberszeretetében.«214

211 Schnackenburg R., Christologie, 303.: »Lukácsnál Jézus bizonyos

módon >prófétaként< lép elénk, úgy, amint a másik kettő szinoptikus­
nál nem.«
212 ErnstJ., Lukas, 19.
213 Flender H., Heil und Geschichte in dér Theologie des Lukas,
München, 1968.51.
2,4 ErnstJ., Lukas, 19.

173
 Ha az ember ilyen kiegyensúlyozatlan egymás mellet-
tiséget tapasztal Lukács Jézus képében, annak égi és földi,
isteni és emberi vonásaiban, és ha vezérlő szándékára kér­
dez, akkor kézenfekvőnek tűnik a kettős korrektúra gondo­
lata. A földi Jézus-képet óvni kell a merőben pusztán földi,
jézusi beszűkítéstől, de Isten fiának égi képe sem veszhet
el a metafizikai spekulációkban. Mindkettő szorosan ösz-
szetartozik, és az istenember képét kerek egésszé teszi.

8.5. ÖSSZEFOGLALÁS

A Lukács-evangélium olvasója hiába keresi a jól át­

gondolt vagy szisztematikusan felépített krisztológiát.
Legfeljebb főbb vonalakról vagy hangsúlytevésekről lehet
beszélni, melyek az üdvtörténeti főtéma alapján válnak
érthetővé. Fontos szempontok, mint a preegzisztencia,
megváltó kereszthalál, a kiengesztelés tana - többek kö­
zött - a háttérben maradnak, vagy szóba sem kerülnek.
Lukács olyan képet fest, mely világít.
Mit ad Lukács személyiségportréjához a harmadik
evangélium Jézus-képe? A szerző nem misztikus, mint
János, nem spekulatív teológus, mint Pál, inkább gyakor­
lati lelkipásztor, aki Jézus jóságát és emberszeretetét tárja
hallgatói szeme elé. Olyan ember, aki nyitott az emberi
problémákra, tanítvány, aki a feltámadott oldalán áll. Az
emmauszi perikópa az Úr ismeretlen és névtelen útitársá­
ról beszél (Lk 24,13k. 18). Ennek megfelelően mégis ta­
lálóan karalcterizálja az evangélistát - bár az ahistoricitás
feltétele alapján, mert ilyen tömören tudta értelmezni
a keresztény egzisztenciát: »Ugye, lángolt a szívünk,
mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk

174
és kifejtette az írásokat?« (Lk 24,32). Lukács az a teoló­
gus, aki világútjain és tévútjain megnyitja a keresztények
szemét a Krisztus comitans-ra, arra, hogy Krisztus kísér
bennünket, hogy »Jézus velünk van, hisz O mondja: Béke
veletek!« (Gotteslob 512-es éneke). »Ha most tovább
megyünk, nem leszünk egyedül. Az Úr megígérte, hogy
velünk lesz« (Gotteslob 514-es ének).

175
 9. LUKACS ISTEN-KEPE

A harmadik evangélista istenképe természetesen álta­

lánosan keresztény lenyomató, és csak apró eltérést mutat
a kora keresztény teológiai alapmintától. A központi témák
a következők: Isten megtapasztalása Jézus Krisztus üdvöt
hozó tevékenységében, Isten mindenhatósága és jósága,
különös gondviselése és az ima, mint az Istennel való ta­
lálkozás helye. Az evangélista különös érdeklődése azon­
ban egyedi vonásokon és a keretek árnyalásán keresztül
mutatkozik meg. Úgy tűnik, célszerű még további meg­
jegyzést is tennünk: Lukács mint bibliai szerző nem kínál
szisztematikus istentant, ezért nem szabad csodálkozni,
ha olyan témákat, melyek a modern értelmezés szerint
központi szerepet játszanak, csak mellesleg vagy egyálta­
lán nem tárgyal. A Krisztus üzenetére való összpontosítás
meghatározza a teológiai magyarázatot.

9.1. ISTEN ÉS AZ ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETE

De hol található a lukácsi Isten-képre jellemző szí­

nezet? Nem csoda, hogy az üdvtörténet gondolatának
döntő impulzusából indult ki. Isten a történelem ura a
múltban, jelenben és a jövőben. Már felhívtuk a figyel­
met a világ teremtésétől kiinduló és a világ befejezésére,
Krisztus visszatérésére irányuló korszakra. A vita tárgyát
itt most nem a helyes vagy kevésbé helyes történelem­
elmélet megállapításának kérdése képezi, hanem csupán

176
az a tény, hogy Isten, az Úr, Lukács értelmezése szerint
a kezdettel, a teremtéssel és a véggel, azaz »minden visz-
szaállításával« (ApCsel 3,21) mérföldkövet fektetett-e
le, vagy fog lefektetni. Az üdvtörténet specifikus rangját
Jézus központi szerepe adja. Lukács nem hoz létre általá­
nos történetfilozófiát, nem beszél a világ menetét megha­
tározó gondviselésről, mert nála a történelem eseményei­
nek értelmi közepe Isten Jézus Krisztuson végbevitt cse­
lekedete. Isten tervében előre meghatározta az üdvösség
eseményeinek lefolyását, és a mindenkori jelenben fel is
ügyeli azok menetét. Ebből a célból egyeztette össze az út
lukácsi teológiáját és Isten egyéni vezetését, mely a törté­
nelem törvényszerűsége folytán egyenesen előrehalad az
egyház missziós teológiai elképzeléseivel (vö. Lk 3,4k;
ApCsel 13,10). A döntő kezdeményezés az Isten által irá­
nyított történelem gondolatából indult ki, ami az egész
isteni üdvcselekvést magába foglalja. Eltávolodnánk a
lényegtől, ha a lukácsi történetteológia minden egyes ka­
rakterisztikus jellemzőjét és segédanyagát felvázolnánk.
Példaként álljanak itt az utalások indoklásai - az alábbi
megfogalmazással: »Ez meg kell, hogy történjen«215- az

215 Az »az ennek meg kell történni« kijelentésre található utalás

a lukácsi passiótörténetben, Vö. Lk 17,25: »Előbb azonban sokat
kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől.«
Lk 24,7: »az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerül­
nie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.« 24,26: »Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicső-
ségébe?« ApCsel 17,3: »Az írásból kiindulva kifejtette és megma­
gyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia a
halottak közül.” Ezen túlmenően a gondolati minta az egész Jézus­
történetre és egyházra is kiterjedt. Lk 2,48: »Nem tudtátok, hogy az
atyám házában kell lennem?« Lk 4,43: »A többi városban is hirdetnem
kell Isten országának evangéliumát.«Lk 13,33: »De ma, holnap és hol­

177
ezzel kapcsolatos írásbizonyíték,216 a sajátos szóképzés:
a »rendelkezik-rendelkezés« ApCsel 10,42; 17,26) vagy
összetételek »elő«, illetve »előre« fordulattal: előre fel­
ismerni (ApCsel 2,23), előre bejelenteni (ApCsel 3,18;
7,52; vő. 13,24), előre meghatározni. Isten terve, mely a
világ sorsát irányítja, és az egész világra kiterjed, képezi
az üdvtörténet egészének hátterét, de a Jézus Krisztusban
felismerhető beteljesedés adja a történelem - múltat, je­
lent és jövőt átfogó dimenziójának - mértékadó, értelmes
irányát. Lukács Isten-képére vonatkozóan a vendégla­
komáról szóló példabeszéd (Lk 14,16-24) különösen is
tanulságos, ha az üdvtörténeti gondolkodással összefüg­
gésben vizsgáljuk. Az evangélista a hagyományos példa­
beszédet, a 16-21. v.-et, mely az emberek meghívással
szembeni közömbösségéről és Isten fáradságot nem is­
merő meghívó szeretetéről szólt, üdvtörténetileg megfor­
dította, és Isten üdvtervéhez igazította, ami minden ellen­
állás ellenére mégiscsak sikeres lett. Az emberek bekény-
szerítése az utak mellől teológiai szándékában emlékeztet
az »ennek meg kell történnie« megfogalmazásra. A meg­

napután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta
Jeruzsálemen kívül.« Lk 12,12: »A Szentlélek abban az órában meg­
tanítja nektek, mit kell mondanotok.« Továbbá 18,1 (az imádságról),
19,5 (Jézusnak Zakeus házában kell maradni), ApCsel 3,21 (a menny­
nek be kell fogadni a Messiást), ApCsel 1,21 (az utólag választott
apostolnak a feltámadás tanújának kell lennie).
216 A lukácsi írásértelmezéshez vő. Conzelmann H., Die Mitte dér
Zeit, Tübingen,51965. 146-152. A sajátos megfogalmazások az írásból
vett bizonyítására: »a könyvben (Bibliában)«; Lk 3,4; 20,42; ApCsel
1,20; 7,42. Amellett hagyományos fordulatok is: »az írás«, »a Törvény
és a Próféták «. Előnyben van részesítve a fordulat: »meg van írva«
Lk 20,17. A Q-ból átvették a fordulatot: Lk 4,4.8.10; 7,27; Mk-tól szár­
mazik: Lk 3,4; 19,46.

178
lepett - >a kerítések mellől betessékel - vendégeknek a
kezdeti ellenállásuk ellenére sem maradt más választásuk,
mint hogy az ünnepi ebéden részt vegyenek, mert az isteni
terv ezt kezdettől fogva így akarta. A >compelle intrare<
(= tereld össze és léptesd be) tulajdonképpeni oka tehát
nem a visszatartó szerénység, hanem Isten üdvakarata.«217
Speciális probléma a kiválasztás kérdése, amit a kol­
lektív üdvtörténeti relációkban esetenként eleve elrende­
lésként értelmeznek.218 Az isteni predesztinációról hozott
elhamarkodott döntéssel szemben azonban inkább tartóz­
kodás ajánlott. Lukács a terminológiát pontatlanságaival
együtt saját történelemről alkotott teológiájának a szolgá­
latába állította. De ez konkrétan azt jelenti: bármi is tör­
tént a múltban, azt Isten tervezte, és a Jézus Krisztusban
megjelent üdvösségre irányul. Az, hogy Lukács üdvtör­
téneti modellje milyen nyomatékosan fejtette ki hatását a
modern történelemszemléletre, megmutatkozik abban is,
hogy az évek számolása Jézus Krisztus születésére nyúlik
vissza. E megtisztelő címnek tehát, hogy »Lukács, a törté­
nész^ több aspektusa is van.

217 Ernst J.,Gastmahlgespráche: Lk 14,1-24, in: Die Kirche des

Anfangs, FS fúr H. Schürmann, Freiburg, 1978. 73.
218 Conzelmann H., Die Mitte, 145.: »így valószínű az a magyarázat,
hogy az >eleve elrendelés teológiáján a továbbiakban a >kiválasztással<
helyettesítették, és Lukácsnak az üdvtörténet kollektív menete fonto­
sabb, mint a személyes vonatkozása

179
 9.2. AZ ATYAISTEN JÓSÁGA ÉS
EMBERSZERETETE

Az egyes emberek sorsára személyes istenkapcsolatuk

keretében reflektálnak: az Atyaisten, aki irgalmas az em­
berekhez (Lk 6,36), akihez imádkozva fordulunk (10,2),
aki tudja, mire van szükségünk az életben (12,30), és aki
nekünk adja országát. Isten (Lk 12,32) bűnösök iránti sze-
retete, megbocsátáskészsége mindenekelőtt az apa-gyer­
mek viszonyban fejeződik ki tisztán, és kap emocionális
elmélyülést. Az apáról szóló példabeszédben, aki örül
tékozló fia megtérésének (Lk 15,11-32), az atya-nevé­
nek feltűnően gyakori használata (12-szer) a lukácsi
Isten-kép emberi komponenseit erősíti meg. Isten egyes
emberről való gondoskodása a hétköznapokban, a Q-ból
származó képek: a verebekről és a hajszálakról, melyek
mind számon vannak tartva (Lk 12,6-7 vö. Mt 10,29-31),
az ég madarairól és a föld liliomairól (Lk 12,22-32 vö.
Mt 6,25-33) kiválóan illeszkednek a lukácsi szerkesz­
tés összképébe. Isten tervének összefoglaló, világméretű
kiterjedésen túl még egyéni vonásai is vannak. A jó és
szerető Isten képének egyoldalú szentimentális felvázolá­
sától óva intenek, mivel a mai érzületnek megfelelően Úr­
nak lenni illetlen viselkedési forma. A lukácsi saját anyag
példabeszéde a haszontalan szolgáról (Lk 17,7-10) érthe­
tővé teszi, hogy a viszony Isten és ember között semmi
esetre sem zökkenőmentes. A szolgáról szóló példabeszéd
(Lk 12,35-48), mely Istent a szolgáló úrral hasonlítja ösz-
sze, nem számíthat ellenérvnek, Isten felfoghatatlan jó­
sága ugyanis szuverén Úr volta hátterében, a helyes fény­
ben jelenik meg. A harmadik evangélista Jézus személyes
tapasztalatait és ítélethirdetését érzékeny lélekkel fölvette

180
evangéliumába, és saját igehirdetésének középpontjába
helyezte. Feltételezhetjük, hogy nemcsak a saját jámbor­
sága hozta őt a jóságos és irgalmas Atyaisten képéhez kö­
zelebb, hanem környezetének reményei és vágyódásai is.
Az ismeretlen Isten, akiről az Aeropáguszon a felirat szól
(ApCsel 17,23) most elindult az emberekhez. Kínzó kér­
déseik, elnyomott vágyaik és reményeik Isten előtt meg­
hallgatásra találtak, mert Isten elfogadta őket bajukban.
Zakariás Benedictusa prófétai módon fejezte ki azt, ami
Jézus Krisztusban beteljesedett: »Áldott legyen az Úr,
Izrael Istene! Mert meglátogatta és megváltotta az ő né­
péta (Lk 1,68).

9.3. AZ ISTEN ÉS JÉZUS KRISZTUS ATYJA

Különleges jegyet kap Lukács Isten-képe Jézus fiú­

tudatán keresztül. Itt nem kell minden idevágó utalást
felsorolnunk, néhányat már a hagyomány is - amire
Lukács utal - formált (Lk 22,42 vö. Mk 14,36; Mt 26,39;
Lk 10,21-24 vö. Mt 11,25-27). Mások viszont bizo­
nyítékul is szolgálnak a Lukács által jelzett, bensőséges
apa-fiú viszonyra, melyek közvetlenül is kifejeződnek a
12 éves Jézusról szóló templomi jelenetben (Lk 2,49) és
a haldokló Jézus imájában (Lk 23,46). Lukácsnál Isten
kiemelt értelemben atyja Jézus Krisztusnak, de számára
nem téma a sajátos viszony az isteni személyek között. Ez
először majd Jánosnál hangzik el, és csak az újszövetség
utáni időkben lesz továbbfejlesztve a korai zsinatokon.
H. Conzelmannak igaza van, amikor azt mondja: »a ha­
gyományból Isten egyértelmű fölérendeltsége magától
értetődő (és egyértelműsége miatt igazában nem is mond­

181
ják ki). Vannak funkciók, amelyeket csak Isten jelenthet
ki. Csak ő jelenik meg, mint teremtő (ApCsel 4,24; 14,15;
17,24).... Az üdvösség terve kizárólag Isten terve, mint
az ApCsel 1,7 azt tematikailag megmutatja; Jézus ebben
eszközként szerepel. Az érdekes egyéni vonásban jelenik
meg Isten fölérendeltsége, mert egyedül ő irányítja az
angyalokat. «219 A Fiú alárendeltségére az Atyának - teo­
lógiailag minősített értelemben - azonban nem lehet kö­
vetkeztetni a keresztelés történetéből (Lk 3,21 k). Vagy a
Szentlélekkel történő keresztelésről szóló kijelentésből
(Lk 3,16), valamint a feltámasztás és a felmagasztalás
utáni jelenetből sem (Lk 24,49 vő. ApCsel 2,33). Illetve
abból a jelenetből sem, amikor Isten őt Úrrá és Messiássá
tette (ApCsel 2,36). A »kiválasztott« címből sem (Lk
9,35: »Ez az én kiválasztott Fiam«; Lk 23,35: isten ki­
választott Messiása). És abból a beszédből sem, amikor
feltámasztásról van szó a feltámadás helyett. Helyes kije­
lentés azonban, hogy Isten egyedülálló és szuverén helye
a magasztos krisztológia által a legkisebb mértékben sem
mosódott el.

9.4. LUKÁCS ÉS A TERMÉSZETES

TEOLÓGIA

Az Apostolok Cselekedeteinek kijelentése a termé­

szetes teológiáról különleges problémát foglal magában.
Különösen Pál areopáguszi beszéde váltott ki heves vitát,
mert az (ApCsel 17,16-34) a pogány előírásokból indul
ki, és a keresztény feltámadás üzenetének bejelentésére

219 Conzelmann H., Die Mitte, 161.

182
irányul. Ezen a helyen nem kell a sok irodalmi és teoló­
giai magyarázat próbálkozásait megismételnünk. A biblia­
teológiai elemek dominanciájához nem fér kétség. Lukács
a pogányok előtt »a csatlakozás és az ellentmondás«
szempontjai alapján tartott missziós prédikációjának ér­
dekében hellenisztikus-sztoikus motívumokat vett fel e
szakaszba. Ezek a következők voltak: az ismeretlen Isten;
Isten templomban lakásának elképzelésére vonatkozó kri­
tika és a pogány istentisztelet; Istennek magának nincs
szüksége semmire, de ő adja minden teremtménynek az
életet és leheletet, ő ad az embereknek bizonyos időt és itt
lakást. De a bibliai teremtésgondolat (ApCsel 4,24; 14,15;
17,24) hangsúlyozásán keresztül felül is múlta azokat.
A propedeutikus irány, azaz, hogy Krisztus üzenetére el­
vezesse őket, relativizálja a természetes teológia bosszan-
kodását. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni,
hogy a pogány-keresztény Lukácsnak érdekeltnek kellett
lennie misszionáriusi és elvi meggondolások miatt is a
Logosz szpermatikosz (a bölcsesség szétszórt magvai)
felfedésében, azaz, hogy az evangélium sokrétű nyomát
felfedezze a teremtésben. A modern teológiai meggondo­
lások (anonim keresztények) szerint minden embernek
megvan a természetes készsége Krisztus üzenetének befo­
gadására, és ez a nézet valószínűleg hivatkozhat is Lukács
evangélista eljárására.

9.5. ÖSSZEFOGLALÁS

Lukács Isten-képe néhány tematikai súlypont ellenére

sem alkot lekerekített egészet. Néhány vonást alaposan és
színesen vázol, mások csak sejthetők vagy faradozás árán

183
rekonstruálhatók. Két egymással kontrasztban álló szem­
pont uralja a képet: a transzcendens Isten a történelem
ura; a Jézusban közel jött Isten pedig atyja gyermekeinek.
R. Bultmann szavainak: »Istenről beszélni annyi, mint az
emberről beszélni« szilárd bázisa van a lukácsi teológiá­
ban. E hivatkozások is érthetővé tehetik az ember megér­
tésére irányuló gondolatokat.

184
 10. AZ EMBER LUKÁCS
FELFOGÁSA SZERINT

A Lukács-evangélium több érdeklődést mutat az

emberi kérdések és problémák iránt, mint a többiek.
A mélyebb teológiai elmélkedés azonban nem engedi
meg, hogy lukácsi emberképről beszéljünk, mert az em­
berről csak a központi Krisztusról szóló üzenet keretén
belül lehet szó. A téma tehát nem maga az ember, az ő
humánuma és önmegvalósítása a világban, hanem aho­
gyan megjelenik a jóságos és kegyes Isten színe előtt.
Nem tartom helyénvalónak Lukács művében az em­
beri kérdésfeltevések széles spektrumát a terpeszkedő
elvilágiasodás szempontjából szemlélni, inkább fordítva:
az ember Istennel találkozik a saját világában. Azt is
mondhatjuk: az ember Lukácsnál Isten és a világ feszült­
ségmezejében él.
Mint bűnöst megtérésre szólítják fel az embert, és a
megbocsátó Isten visszafogadja őt. Az ember személyes
halálában találkozik a mindent elrendező és feloldozó
Istennel. Mint imádkozó már földi életében is az Atyához
fordul, aki gondoskodik róla ebben a világban, és eljö­
vendő országát reményként ígéri neki. Mint segítő meg­
valósítja Jézus szeretetparancsát embertársaival szemben.
Mint szociális érzékű ember gondoskodik az akkori világ
rangon aluli és hátrányos helyzetű embereiről: nőkről,
gyerekekről, kisemberekről, a vidék népéről. A követke­
zőkben megpróbáljuk az egyes témákat illusztrálni a meg­
felelő szövegek segítségével.

185
 10.1. A BŰNÖS EMBER ÉS A MEGBOCSÁTÓ
ISTEN

A téma semmi esetre sem csak a harmadik evangélium

sajátossága. A bűnös szeretetéről, illetve Jézus demonst­
ratív együttérzéséről azon személyekkel és csoportokkal,
akik a zsidóságban társadalmilag és morálisan kirekesz­
tettek voltak, az újszövetségi tradíció minden szintjén
szó esik. Jézus éppen ezen a ponton találkozik Keresztelő
Szent Jánossal. Mint Pál mutatja, a fiatal egyház Húsvét
után ezt a témát teológiailag is feldolgozta, és a keresz­
tény igehirdetés magjává tette. A teológiai kijelentésnek
azonban van egy társadalmi komponense is, amire Lukács
nyilvánvalóan különösen reflektál. Hogy viselkednek a
közösségben a keresztények a bűnösökkel szemben, akik
bebocsátást kérnek? Van-e még helye az egyházban an­
nak bűnösnek, aki hűtlen lett megtéréséhez, kap-e még
egy esélyt? Egész általánosan kifejezve: hogy boldogul
az ember az egyházban a mindenkori és az isteni megbo­
csátás ellenére sem teljesen elfojtható bűn problémájával?

10.1.1. Lk 7,36-50: Jézus és a bűnös asszony

A városszerte ismert bűnös asszony esetének bonyolult
előtörténete van. Egyszer Simon farizeus házában oda­
megy Jézushoz, lábait a könnyeivel öntözi, csókolgatja,
hajával szárítja és mirhával megkeni. Itt csak a lukácsi sa­
játosságokra összpontosítunk. A szakasz érintkezik azzal
a perikópával, amit Márk (14,3-9), Máté (26,6) és János
(12,1-8) írt le. Jézus megkenésének hagyományáról van
szó, ami Betániában történt, és nem hagyhatjuk figyelmen
kívül. Lukács erről az összefüggésről, ami a passiót fel­
dolgozó teológiája számára fontos lehetett volna (»előre

186
megkente a testemet a temetésre« [Mk 14,8]) lemondott,
és a bűnös asszony motívumát toldotta be a szakaszba.
Az eredeti tradícióból még megmaradt maradványként
az alabástromedény említése mirhával (37. v.) és a láb
megkenése (nem a fej megkenése [Mk 14,3], másként
Jánosnál 12,3!). Lehet, hogy itt két különböző hagyo­
mányanyag egymásba fonódásáról van szó - a halott
megkenéséről és a bűnös asszonyról szóló elbeszélésről.
Gondolatmenetünkhöz most a »bűnös asszony« címszó
a fontos. További kulcsot ad az evangélista megértésé­
hez a két adósról szóló és ide beillesztett példabeszéd a
következő sorrenddel: »az adósság elengedése - és ezért
sok szeretet« (40-43 v.); és a záró következtetés a ház
urával, Simonnal folytatott, hozzáfűzött beszélgetésben:
»sok szeretet - ezért megbocsátás« (47a v.); »sok bűne
bocsánatot nyert, mert nagyon szeretetett.« Lukács véle­
ménye a szerkesztőtől származó 47. v.-ben kellene, hogy
a legérthetőbben kifejeződjön, de a mondat második része
(»De akinek kevés bűnét bocsátják meg, kevéssé szeret«)
megint a Simonnal folytatott beszélgetés szándékára vált
át az eltérő értelmű példabeszéddel (41k v.): »Akinek sok
bűne bocsánatot nyer, annál inkább szeret« (47b v.).
Nehéz a két ellentétes mondanivaló szándéka között
egyensúlyt találni. A kutatás hipotézisek segítségével ke­
resett magyarázatot, amiket itt azonban nem sorolhatunk
fel.220 További vonás is adott, ami a megelőző hagyomá­

220 Leroy H., Zűr Vergebung dér Sünden. die Botschaft dér Evangelien,
SBS 73. Stuttgart, 1974. 71-78. Leroy felismer egy egyszerű, mindig a
megszólítottra illő érvelést: »A nő esetében a nagy, Jézus iránt mutatott
szeretetéből következteti, hogy sok bűne megbocsátást nyert. A fari­
zeus esetében az ő csekély szeretete, ami abban mutatkozik meg, amit
Jézustól megtagad, és csak csekély megbocsátás lesz a következmé­

187
nyon túlmutat, a farizeus Simon barátságtalan viselkedése
a vendéggel szemben. A példabeszédben (44-46. v.) az
asszony üdvözlését és a barátság jeleként értelmezett láb­
mosását és megkenést, amivel kimutatta szeretetét Jézus
iránt, az ő viselkedésével állították szembe. A megütkö­
zést amiatt, hogy Jézus szereti a bűnösöket, és kész nekik
megbocsátani, itt úgyszólván megszemélyesítették. Vajon
Lukács tán az effajta »farizeus« szellemi utódjaira gondolt
saját soraiban?
De vessünk még egy pillantást az asszonyra, akinek
megbánó viselkedése (könnyek) a meglcenés motívuma
miatt háttérbe szorul, és így a »fukar« farizeussal kap­
csolatos konfliktusra éleződik ki. Az utcanő pénze a Dtn
23,18 szerint beszennyezett, és Jézus eltűri ezt a felhaj­
tást? A (szerkesztő által?) közbeiktatott példabeszéd meg­
adja rá a választ: az asszonynak sok bűne meg lett bo­
csátva, ezért nagyon szeret. A beillesztés nélkül viszont
más értelmet nyerne (40-46. v.): az asszony teljes szívé­
ből szerette Jézust, ezért lett neki sok bűne megbocsátva
(47a v.).
Melyik aktuális háttér volt tehát mérvadó Lukács ér­
telmezésére, azaz a példabeszédben jelzett tendenciára?
Talán az evangélisták missziós gyakorlata és ugyanebből
a miliőből származó, asszonyokkal való bánásmódja ját­
szik bizonyos szerepet. G. Bouwman221 ehhez egy érde­
kes szövegmagyarázatot fűz: majdnem kézenfekvő, hogy

nye.« (73). Lukácsnál paradox kijelentésről van szó: az »igaz«, aki

Jézussal asztalközösségben van, valójában »kint« van, a bűnös nő, aki
a lakomán nem vesz részt, valójában közösségben van Jézussal (74).
221 Bouwman G., Das dritte Evangélium und die formgeschichtliche
Methode, Düsseldorf, 1968. 254.

188
valamelyik ezek közül az asszonyok közül megtérésekor
nem csak idegen isteneinek fordít hátat, hanem még sok­
kal többet is tesz. A bűnös asszony szívélyessége, amit
ebben a jelenetben oly részletesen felvázoltak, ismertető
jele sok asszonynak, akik ugyanerre a sorsra jutottak. De
az új farizeusok helytelenítik, hogy a misszionárius eze­
ket a megtérteket beveszi, mivel nem egészen szeplőtelen
a múltjuk. Úgy tűnik nekem, hogy ez áll a beszámoló hát­
terében. Lukács így indokolja: éppen azért, mert ezeknek
az embereknek olyan sok meg lett bocsátva, ezért olyan
szívélyesek. És ha az ellenfelet Simonnak is hívják, vol­
tak kétségkívül női farizeusok, akikre a szemrehányás, a
44k v. volt alkalmazható. »Eme értelmezés érdekes bi­
zonyítéka lehet a Jakab-levél hangsúlyos megállapítása,
hogy a parázna Ráháb Izrael követeinek az elszállásolása
miatt menekült meg (Jak. 2,25).«
Megállapítjuk: a bűnös asszonnyal kapcsolatos jele­
net, amelyben kifejeződik az asszony Jézus iránti bánata,
szeretete és tisztelete, amit a farizeus vendéglátó és ha­
sonló gondolkodású társai botrányosnak tartanak, Lukács
számára azonban nyilvánvalóan jel. A bűnös asszony azt
teszi, amit a farizeus Simon önteltségében elfelejtett vagy
- ami sokkal rosszabb! - tudatosan nem tett meg. Lukács
közössége számára ez félreérthetetlen: az önjelölt jám­
borok a törvény, a rend és az illem betartásában oly mér­
tékben megkövesedtek, hogy az egyetlent és szükségeset,
Krisztus szolgálatát elfelejtették. A bűnös asszony elő­
élete ugyan kétes, de van szíve, és még több: fenntartások
nélkül szereti az Urat. Ebben az esetben feleslegessé válik
a kérdés, hogy kezdetben a szeretet vagy a megbocsátás-e
a kiváltó motívum. Az egyik esetben az emberi (szeretet)
megbánás lenne erősebben hangsúlyozva, a másikban az

189
isteni kegyesség. Lukács az ilyen jellegű teológia finomsá­
gokkal nem kívánt behatóbban foglalkozni. Neki csak az
számít, hogy Isten a bűnöst elfogadja, és megbocsát neki.

10.1.2. Lk 15,1-32: Isten aggódása az eltévelyedtek

és elveszettek miatt
A példabeszéd az elveszett bárányról (15,1-7), az elve­
szett drachmáról (15,8-10) és a tékozló fiúról (15,11-32)
különböző képekben, de ugyanazt az alapgondolatot kö­
veti: Isten nem hagyja a bűnösöket eltévelyedni, még ha
oly messzire is tévedtek, szeretete valamikor visszavezeti
őket. Lukács még megpendíti a témát a farizeusról és a
vámosról (18,9-14) szóló saját anyagában és Zakeusról
szóló elbeszélésében (19,1 10) is. Távolabbi összefüggés
van azokkal a perikópákkal, melyek az önteltek büszke­
ségét kipellengérezik (16,1-9.14.19-31; 18,9-14), és a
kitaszított bűnösök készséges hitét kiemelik (17,11-19;
18,9-14).222
A 15.fejezet önmagában zárt szerkesztői egységet alkot.
A logionanyag (4-7. v.) és Lukács saját anyaga (8-10,
11-32. v.) összekapcsolódik, és a következőkben már csak
az első példabeszédre (3. v. »ez a példabeszéd«) vonat­
kozik, de alapvető értelmezést nyújtó bevezetéssel látták
el. Lehet, hogy a farizeus mentalitású közösségi tagok
fenntartása tükröződik a farizeusok és az írástudók kri­
tikus megjegyzésében, akik a bűnösökkel szembeni szo­
katlan viselkedésen megütköztek. A mondat: »ez bűnö­
sökkel érintkezik és velük eszik« ( 2. v.) emlékeztet az
asztali jelenetre, ami a követésre felszólított vámos, Lévi
házában (Lk 5,27-32, vö. 7,36-50) játszódik, ahol a fari­

222 Manson T.W., The Sayings of Jesus, London, 1964. 282.

190
zeusok és írástudók ugyanazon csoportja a bűnösök asz­
taltársaságáról bosszankodva nyilatkozik (30. v.). Jézus
válaszának: »Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam,
hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek« (32. v.), általános
értelme is van a közvetlen eseten túlmenően. Talán ebbe
a tematikai keretbe tartoznak a 15. fejezetben említett bű­
nösök. A nagy lakomáról szóló - saját anyagnak számító
perikópát (14,15-24) is figyelembe kell vennünk, ahol a
szegények és nyomorékok, vakok és bénák (21. v.) utóla­
gos meghívása még távolról felcsendül.

Lk 15,4-10: Példabeszéd az elveszett bárányról és

az elveszett drachmáról
Mivel a kettős példabeszéd Lukácsra jellemző, a kom­
pozíciót eleve az ő javára írhatjuk. A forrás helyzetét itt
nem kell részletesen tárgyalnunk. Vélhető, hogy itt egy
Lukács által kibővített Q-verzióval találkozunk, illetve
az elveszett drachmáról szóló példabeszédet (Lukács sa­
ját anyagát) magának az evangélistának kell tulajdoní­
tanunk.223 Éppúgy számolhatunk két tradícióanyaggal a
Q-forrásból, melyeket Máté (Mt 18,12-14) és Lukács
különböző módon dolgozott fel. Míg Máté a közösség
vezetőjét tartja szem előtt, aki az elveszett bárányokkal
törődik, addig Lukács Istennek az elveszett megmentése
miatti örömét emeli ki:224 »Öriiljetek velem... megtalál­
tam.« Éppen így örülnek a mennyben egy megtérő bű­
nösnek^ A bűnösök iránti érdeklődésnek kevés köze van
a szociális rehabilitáción való fáradozáshoz. És főként

223 Bultmann R., Die geschichte dér synoptischen Tradition, Göttingen,

61964. 184.
224 Jeremiás J., Die Gleichnisse Jesu, Göttingen, 91977. 135.

191
nincs köze az elesettekkel vagy rosszhímekkel való szim­
pátiához, hanem kizárólag az eszkatológikus örömhöz
(»Jobban örülnek Isten angyalai« 10. v.). Természetesen
a lukácsi átdolgozásban ezt mint apologetikus motívumot
alkalmazzák azok támadásaival szemben, akik öntel­
tek, és arra hivatkoznak, hogy az elbukottakat a közösség
tagjai közül ki kell zárni. »Figyelemre méltó az eltérés a
rabbinista szövegektől, melyek Istennek az igazak feltá­
madása miatti öröméről és az istentelenek pusztulásáról
szólnak (San[Tos] 14,10).«22S Lukács értelmezése sze­
rint az egyháznak az a feladata, hogy úgy viselkedjen,
mint Jézus, és azon túlmenően Isten egyetértésében és
örömében is bizonyos lehet, ha gyakorolja a megbocsá­
tást. A bűnbocsánatot az egyház feladatul kapta, aho­
gyan az a béna gyógyításáról szóló történetből kiviláglik
(Lk 5,17-26). Biztosan nem utal az egyház bűnbánati
szentségére, de az Emberfiának magasztos tette itt, ebben
a világban az egyház megbocsátó és a gonosz kénysze­
rektől megszabadító cselekedetében ölt testet. Lukács itt
olyan gondolatot használ, amelyre már márki előzményé­
ben (Mk 2,1-12) is reflektáltak. A példabeszédeknek ez a
vonása teológiai támaszul szolgál Istennek az elveszette­
ken végbevitt cselekedetére és a bűnök megbocsátására,
amelyet az egyházban kell gyakorolni.

Lk 15,11-32: Példabeszéd az apáról, aki örül elve­

szett fia megtérésének
Lukács további példáját hozza a számára oly fontos té­
mának, ami Isten bűnösök iránti szeretetéről szól, mikor
is elbeszéli az apa örömét züllött fiának megtérése miatt.

225 ErnstJ., Das Evangélium nach Lukas, RNT, Regensburg, 1976. 454.

192
A példabeszéd formai és tematikai szempontból az elve­
szettről szóló trilógia csúcspontja. Joggal nevezték ezt a
perikópát »evangéliumnak az evangéliumban«. Némelyek
azonban a kegyes és megbocsátó Istenről szóló örömhírt
azok ellen akarták fordítani, akik valójában a Lukácsnál
csak visszafogottan felcsendülő engesztelő halál tanítását
vélték kihallani. Itt nem kell még egyszer a megváltozott,
de a kereszthalál még mindig fontos értelmezésére, és
Jézusnak a Jeruzsálembe menő és a keresztre vezető útjá­
nak teológiájára gondolnunk. Vitathatatlan azonban, hogy
Lukács vagy forrása nagyon koncentráltan Isten bűnmeg­
bocsátó apai szeretetéről beszél. Hamarjában komponált
képpel van dolgunk, és nem dogmatikai tananyaggal. Az
elbeszélés oly mértékig kiszínezett, a legapróbb részle­
tekig eleven és alaposan megformált, hogy a szerzőség
problémája ezen a helyen még egyszer nyomatékkai je­
lentkezik. Vajon különösen egyértelműen felismerhetők
Lukácsnak, a festőnek ecsetvonásai a 15 fejezetben? Ha
a művészek később mindig újra próbálkoztak ezzel a té­
mával, akkor feltételezhető, hogy a harmadik evangélista
ezt már előre meg is festette nekik fontos részleteiben. De
Lukácsnak kellett az elsőnek lennie, ahogy azt ma eseten­
ként ki is jelentik?226
Az evangélista a példabeszédet saját szemszögéből
alkotta anélkül, hogy bármilyen feljegyzésre visszanyúlt
volna? Éppen ez a kérdés. Érdemes a szerkezettel, az el­
beszélés egyediségével és »a kép kömyezetévek beha­
tóbban foglalkozni.

226 így Schottroff L., Das Gleichnis vöm verlorenen Sohn, in: ZThK
68. 1971. 27-52. - főként 51 k.

193
 A példabeszéd két tetőponttal rendelkezik. Az elbe­
szélés központjában a kisebbik fiú távozása áll, amelynek
önmagában véve nincs semmi becsületsértő vagy morá­
lis minősítése. »Kérésével valójában csak azt teszi, amit
előtte, vagy vele együtt, és utána is a másodszülött fiúk
százai tettek.«227 Az apának tulajdonképpen örülnie kel­
lene a »kicsi« »tettrekészségének« és »önállóságvágyá-
nak«.228 A döntő motívumot a 13b v. adja meg, ahol rö­
viden megjegyzi, hogy az örökséggel helytelenül bánt:
»Ott kicsapongó életet élt és eltékozolta a vagyonát.«
A helyzet következő felvázolása jó adag élettapasztalatról
árulkodik: »Akkoriban úgy volt, mint ma, és éppúgy tudta
az ember, mint ma, hogyha a fiatal munkaképes ember
nem dolgozik, hanem dőzsöl, közelébe férkőzik a szajha.
Ahol >Bacchus< uralkodik, ott >Vénusz sincs messze<.«229
A fiatalember szükséghelyzetében döntő hibát követ el:
ahelyett, hogy zsidó hittestvéreinéí keresne segítséget, a
hitetlenekhez fordul, így nem csak morálisan mond cső­
döt, hanem még az apák hitétől is eltávolodik. A disznó-
pásztorkodás és a tisztátalan állatok mosléka iránti vá­
gyódás nyilvánvalóan a legmélyebb lealacsonyodást jel­
képezi. Ebben a szánalmas helyzetben de még mindig
időben! - jön a belátás. Átgondolja, felismeri a hibáját,
és megtér, először csak gondolatban, később azonban tet­
teiben is. »Fölkerekedett tehát, és visszament atyjához«
(20. v.). Az apa és fiú találkozását finom érzékkel ábrá­
zolják: az apa nem vár rá, hanem elébe megy. Következik

227 Bornhauser K., Studien zum Sondergut des Lukas, Güterloh, 1934.
106.
228 Bornhauser K., Studien, 109.
229 Bornhauser K„ Studien, 110.

194
az átölelés, üdvözlő csók, és a bűn bevallása után a teljes
rehabilitálás jelképes cselekedetek által: a legjobb köntös,
gyűrű az ujjra, saru a lábra és az ünnepi lakoma mutatja
az értelmező igét: »hiszen a fiam meghalt, de föltámadt,
elveszett, de megkerülte (24. v.).
Az elbeszélés második része az idősebb, »jóra való«
fiúról szól, aki soha sem tékozolt. Reakciója szerint öccsé-
nek tejesen igazságtalan a fogadtatása - ezt a megjegyzést
azonban nyilvánvalóan tudatosan kerüli panaszában -,
mégis durva kritikát mond: »Annyi esztendeje szolgálok
már neked, és soha meg nem szegtem parancsaidat, de te
egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal
mulathattam volna« (29. v.). Az apa válasza ugyanolyan
stílusú, mint amilyen a fiatalabb fiúval szemben volt:
»Fiam!« - Szeretetre méltóbban és szívélyesebben el sem
képzelhető. - »Te mindig velem vagy és mindenem a
tiéd« (31. v.). A végén még egyszer mintegy refrénszerűen
megismétlődik az öröm az elveszett fiú hazatérése miatt.
A bűnös életet bemutató rész iránti érdeklődés félre-
ismerhetetleniil jelen van, de az elbeszélés ennek elle­
nére mégis az apa szeretete körül forog. A második rész
(25-32. vers), mely a hibátlanul viselkedő idősebb fiúról
szól, alapjában véve a történet második súlypontjául szol­
gál, és ellentétes képpel az Isten jóságára utal.
A történet természetesen nagyon érdeklődik a bűnös
megtérése és Istenhez fordulása iránt, aki az elveszettnek
mindig ad még egy esélyt. A szélesre szabott bűnbánati
katekézis keretében a bűnbeesés, a metanoia és a bűnbánat
egyes vonásai megkapják a maguk súlyát. De mindez el­
halványul a megbocsátó és haragot nem tartó atya világos
képével szemben. »Ilyen az Isten, ilyen jó és együttérző
Izrael bűnöseivel szemben, mint ez az apa. Ez Isten orszá-

195
gának az új valósága, hogy Isten határtalan szeretetében a
visszatérésre hajló bűnösöknek a hazatérést a közösségbe
lehetővé teszi, hiszen el is várja, vágyik rá és örül neki.
Szabad útjukra bocsátja fiait, és hagyja őket tapasztalatot
szerezni, éppen egy rosszul értelmezett szabadsággal és
felelőtlen életvággyal; de kész is őket újból visszafogadni,
ha a nyomorból ki akarnak szabadulni, melybe az Istentől
való eltávolodás és a bűn sodorta őket.« 230 És mi van a
megkérgesedett idősebb fiú történetével, aki nem adóso­
dott el, és éppen ezért nem értette meg az apai megbocsá­
tást? A fejezet bevezetésében említett farizeus és írástudó
itt magára ismerhet. A perikópa elbeszélője legalábbis az
egész fejezet nagyobb szövegösszefüggésében az öntelt
zsidó ellenfelek megkövesedett viselkedésére akar em­
lékeztetni, akik magukat szembehelyezték Isten Jézus
Krisztusban megjelent irgalmasságának evangéliumá­
val. Nem kell nagy üdvtörténeti párhuzamokra zsidók
féltékenysége a pogányokra (Loisy) - gondolni, de egy
bizonyos kritika a zsidók evangéliummal szembeni csö­
könyösségével - így látta Lukács - mégiscsak elhangzik.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Lukács világa,
ill. a zsidó diaszpóra tapasztalata, az emigránsok szükség-
helyzete és a vágyódás az apai ház után, közrejátszik a
történetben. Lehetséges irodalmi párhuzamok a görög és
római retorikával, mindenekelőtt Pseudo-Quintilianus szó­
noki gyakorlataival, amire L. SchottrofP31 hívta fel a fi­
gyelmet, melyek késő antik gondolatmintát mutatnak, ami­
ben az általános emberi etika értelmében (aranyszabály)

230 Knoch O.,Wer Ohren hat, dér hőre, Die Botschaft dér Gleichnisse
Jesu, Stuttgart, 1983. 247k.
23' Schottroff L., Das Gleichnis vöm verlorenenSohn, 44-47.

196
az apaszeretetről van szó. De ez nem elegendő a Lukács
által alkotott modelltörténet elfogadására. J. Jeremiás212
pontos nyelv-és stílusanalízis segítségével meggyőzően
bizonyította, hogy a hagyományban talált példabeszédet
Lukács csak egy kicsit dolgozta át. Az öntelt idősebb fiú­
ról szóló elbeszélésben másodlagosan hozzáfűzött be­
toldások feltételezése ellen szólnak (25-32. vers)23233 a
R. Bultmann234 által bevezetett formatörténeti (két típus
szembeállítása) és teológiai (Isten megbocsátásának para­
dox jellege) megfigyelések. Mint más esetekben is, az
evangélisták szerepét differenciáltan kell szemlélnünk.
Lukács kézjegye a saját anyag esetében inkább a recepció­
ban mutatkozik meg, mint a produkcióban. Konzervatív
teológusról ennek ellenére mégsem beszélnék, mivel a
hagyományanyagok módjában, terjedelmében és feldol­
gozásában veretes teológiai önállóságot hirdet.
Megállapítjuk: azzal, hogy az eltévedt bárányról és az
elveszett drachmáról (15,1-10) szóló kettős hasonlathoz
rendelte, már el is helyezte az első hangsúlyt. Az egyik­
ben csakúgy, mint másikban, az elveszett miatti aggoda­
lom és a megtalálás öröme áll előtérben. Lukács azt üzeni
a közösségének: ha maga Isten így gondolkodik és cse­
lekszik, mi sem lehetünk elutasítóalc. Ha a forrás helyzete
nem is egészen átlátható, kimondható, hogy az evangé­
listának nagyon fontos ügye azok lelki gondozása, akik
szétszóródottak és az útról eltévelyedtek. Ennek megfe­

232 Jeremiás J., Die Sprache des Lukasevangeliums (KEK), Göttingen,

1980. 284k.
233 Sanders J.T., Tradition and Redaction in Luc XV. 11-32, in: NST
15. 1968/69. 433-438.
234 Bultmann R., Geschichte, 212.

197
lelően rajzolják meg Jézus képét: a bűnösök üdvözítője
és megmentője, de az Isten-kép235 is, különösen az elkép­
zelés Isten uralmáról, ennek megfelelő vonásokat kap.
»Isten országának a szívét képezi a bűnök megbocsátása
és a bűnbánók felvétele az Istennel való közösségébe, aki
minden embernek, a bűnösöknek is felfoghatatlanul jó­
ságos atyja.«236 Az evangélium közepéről, szívéről szóló
elképzelés így tekintve nem is téves.
A Lukácstól származó bevezetés (1-3. v.) azzal, hogy
a farizeusokra és az írástudókra irányul, az egésznek po­
lemikus jegyet ad. Lukács számára ők talán már csak a
merevség és külsőségekre kínosan ügyelő magatartás237
típusai. Az öntelteknek, a szívtelen közösségi tagoknak
teszi fel a kérdést az evangélista, hogy nem kellene-e
nekik is másként hozzáállni a problémához. Ha Isten így
cselekszik, ha Jézus a jóságos Isten képviselőjeként a
bűnösöket elfogadta, és ha bűneikkel együtt is ember­
számba vette őket, akkor az egyház tagjainak sem szabad
elutasítani őket. Lukács ezt a gondolatot egyedi vonások
egész sorával tette érthetővé. A 15. fejezet terjedelme és
tömör teológiája miatt ez különösen is szembetűnő.

10.1.3. Lk 19,1-10: Jézus a vámos Zakctis házában

Jézus útban Jeruzsálem felé Jerikón átvonulva elidő­
zött a vámos Zakeus házában. A jelenet ismerős: az embe­
rek az út szélén állnak, és elveszik a kilátást a vámosok fe­
jétől, mert kis növésű volt. A magas rangú hivatalnok, egy

235 Ehhez Schweizer E., Das Evangélium nach Lukas, NTD 3.

Göttingen, 181982. 165.
23í Knoch O., Wer Ohren hat, 249.
237 Bouwmcm G., Das dritte Evangélium, 161.

198
gazdag ember, amint Lukács különösen is kiemeli (19,2),
felmászik, mint egy iskolás fiú, a vad fügefára. Amikor
Jézus megszólítja, és meghívatja magát - »Ma a te házad­
ban kell megszállnom« (5. v.) -, azon nyomban lejött a
fáról. Érdekes az ellentét az emberek felháborodott felki­
áltása: »hogy bűnös embernél szállt meg« (7. v.) és Jézus
zárszava között: »Hiszen az Emberfia azért jött, hogy
keresse és üdvözítse, ami elveszett« (10. v.). A szegény,
illetve az alamizsnamotívum bevillantása (»Nézd, Uram!
Vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit meg­
csaltam valamivel, négyannyit adok helyette« (8. v.) lehe­
tővé teszi Lukács számára egy további jellemvonás meg-
pendítését. Az előtérben ugyanis, mint a végső fordulat­
ból kiderül (10. v.), Lukács bűnösök iránti érdeklődése áll.
A saját anyag hagyomány történeti hátterei és a keretet
képező kontextus viszonya vitatott. Átformálta-e Lukács
az »egységes koncepció«238 ideális jelenetét karakteriszti­
kus megjegyzések (8.10. v.) segítségével saját értelmezé­
sének megfelelően? Vagy ki lehet-e indulni hipotetikusan
feltételezett szakaszból, mely a Lukácsot megelőző és
hagyományozó forrásból származik? A felvetett irodalmi
probléma természetesen érinti az elbeszélő és hagyomá­
nyozó evangélistára, tehát Lukács teológiai profiljára vo­
natkozó kérdésünket, ami másrészt természetesen megint
nem lehet a megoldás kizárólagos kulcsa. Vitathatatlan,
hogy egész elbeszélés az evangélista saját anyaga, de
ezzel együtt megfigyelhető az is, hogy az evangélista
sajátosan érdeklődik a már más helyeken is tipikusan
lukácsinak elismert epizódok iránt. A néptömeg - ez alka­
lommal nem a farizeusok és az írástudók - megütközik a

238 Bultmann R.. Geschichte, 34.

199
 bűnössel szembeni, nyilvánosság előtti kötetlen viselkedési
módon. Lukács felvázolja, hogy az ellenállás az új érint­
kezési formákkal és életszabályokkal szemben nem törté­
nelmi emlékekből, de egészen biztosan nem a kívülállók
véleményéből táplálkozik. A bűnös asszony (7,36-50)
történetében csak egyetlen férfiről (Simon farizeusról)
volt szó, itt azonban egész tömeggel van dolgunk. Lukács
biztos nincs könnyű helyzetben. így tekintve Zakeus nem
akárki, nem a történés peremfigurája, hanem szimbolikus
alak. Ha Jézus minden társadalmi és törvényes ellenállás
ellenére betér hozzá, akkor a keresztény misszionáriu­
soknak sincs okuk elkerülni a bűnösök házát. A Mk 2,17;
10,45 Emberfiáról szóló igéje emlékeztet arra, aki azért
jött, hogy keresse és megmentse azt, ami elveszett. Annak
ellenére, ha Lukács készen találta is volna, mégis a
lukácsi igehirdetés szíveként értelmezhető. Az engesztelő
halál gondolatát hangsúlyozó Mk 10,45 nélkül is kimu­
tatja az evangélista, hogy a bűnös ember üdvösségéről
van szó az ő igehirdetésében. Amögött talán, hogy lemond
az áldozati halálról - a szentségtani következményeivel
együtt -, az a megfontolás állhat, hogy eredetileg csak
a bűnös elfogadásáról volt szó. A társadalmi akadályok
átlépése néha nehezebb, mint az út a gyóntatószékhez.
Megállapítjuk: Zakeus a fügefán - ez olyan jelenet,
aminek emléket kell állítani. Nem hősies hitvalló ő, még
csak nem is tanítvány, nem is Jézus követője, csak egy je­
lentéktelen bámészkodó, akit a kíváncsiság hajtott Jézus
közelébe, de az Úr szeretete vendéglátónak szemelte ki.
Vegyük csak figyelembe a biztosan nem véletlenül válasz­
tott fordulatot: sietve lejött és boldogan fogadta Jézust.
Számára ez a találkozás életének nagy eseménye. Ennek
az embernek a leikébe bepillantást enged az ígérete: »Nézd,

200
Uram! Vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit
megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette« (8. v.).
Itt is ugyanúgy, mint a bűnös asszonyról szóló elbeszé­
lésben, érthetővé válik az, mit is jelenthet a megtérés. Az
érdeklődés bármennyire is a bűnös alakjára irányul, még­
sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Jézus - aki az
elveszett után megy - áll a középpontban.

10.1.4. Az üdvösség meghirdetése és a bűnbocsánat

Lukács úgy beszél az emberről, mint bűnösről. De ez
önmagában véve még nem teljes, ha egyáltalán nem ha­
mis. »A bűnös - úgy kellene mondanunk - úton van Isten
felé«, vagy még helyesebben: »A bűnös, akit az Atya sze-
retete utolért és a helyes útra vezetett.« A témát nem csak a
példabeszédek mutatják be szemléletesen, hiszen az evan­
gélista is eljutott a bűnbocsánat teológiai megfogalmazá­
sáig. Két központi szöveget nevezek meg, melyek ezt a
gondolatot formálisan is kimondják. Az evangélium elején
Keresztelő Szent Jánosról mondják (Lk 3,3): »Bejárta a
Jordán egész vidékét, és hirdette a bűnbánati keresztséget
a bűnök bocsánatára«. Az evangélium végén pedig ott áll
a feltámadott búcsú szava, mely egyúttal ígéret is, melyet
az emmauszi tanítványoknak mond (Lk 24,47): »Nevében
megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől
kezdve, minden népnek«. Mindkét esetben a megtérés a
feltétel. Keresztelő Jánosnál a keresztelés eszkatologikus
jel, amihez a megtérés és a bűnök bocsánata kötődik, a
Feltámadottnál pedig a Messiás neve fűződik hozzá.
A prédikációnak itt is, mint ott is, közvetítő szerepe van.
Arról a kérdésről nincs egységes vélemény, hogy fel le-
het-e ismemi »az üdvösséget a bűnök megbocsátásából«
(1,77). És hogy a Messiás, Jézus közvetlenül a fellépé­

201
 sével kínálja-e föl (Lk 4,181c: »szabadulást hirdessek a
raboknak«)? Vagy a bűnök megbocsátása, »a bűnbánat
gyümölcse« (Lk 3,7b), azaz a megfelelő életvitel közve-
títi-e (Lk 3,(0- I4)?239A kérdést a Keresztelő üdvtörténeti
méltóságának problémája dönti el. Messzemenően na­
gyobb jelentőségű, hogy a bűnbocsánatot a Messiás nevé­
hez rendelték. Döntő szerepet játszik a prédikáció ebben
a szótériológiai történetben. Az apostol igehirdetése Jézus
nevében (vö. ApCsel 4,7.10.12.17) azt akarja mondani,
hogy maga Jézus mindenható. »Ami Jézus idejében a kö­
zösségben a vámosokkal és bűnösökkel történt - amint
Lukács bemutatja -, most is lehetséges, mert találkoztak
vele az apostoli igehirdetésben, melyben a Felmagasztalt
továbbra is hat.«240 Azaz hozzá fordultak, és az igére is
hallgattak. Velősen kifejezve, Jézus közösségének elfoga­
dásában a megtérést véghezvittélc, és Őáltala bűnbocsá­
natban is részesültek. Az Apostolok Cselekedetei juttatja
kifejezésre ezt az összefüggést. Kezdi az üdvösség beje­
lentésével, ami Jézus Krisztusban jött el, a megtérés és a
megbocsátás pedig a missziós prédikációban jut kifeje­
zésre, ahogy Péter beszéde Jeruzsálemben a főtanács előtt
mutatja (ApCsel 5,30-31): »Atyáink Istene föltámasztotta
azt a Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkolta­
tok. Isten azonban Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt
jobbjára, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit.«
Ugyanebben az értelemben szól Péter másik prédikációja
is, amit Kornéliusz római százados megtérésékor mondott
(ApCsel 10,37-43). Jézus útját tömören, állomásonként

239 Néhány szerző Jánosban látja a prófétai messiást, aki a Keresztelő­

tanítványok elképzelése szerint bűnbocsánatot közvetít.
240 Leroy H., Zűr Vergebung dér Siinden, 69.

202
mutatja be, kezdve János keresztségétől. Majd megem­
líti Szentlélekkel való fölkenést, csodáit és gyógyításait,
erőszakos halálát, a harmadik napon való feltámadását,
megjelenéseit a tanúk előtt. Majd következik a döntő
utalás a mai napon bekövetkezett üdvösség közvetítésre:
»Mindenki, aki hisz benne, nevében elnyeri bűnei bocsá­
natát^ Pál saját magáról szóló beszámolójában, amikor
elmondja megtérését Agrippa és Festusz előtt (ApCsel
26,17-18): »Megoltalmazlak népeddel és a pogányok-
kal szemben. Ezek közé (most) azért küldelek, hogy föl­
nyisd szemüket, hogy a sötétségből világosságra, a sátán
hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a belém
vetett hit által bűneik bocsánatát, és a szentekkel együtt
részesüljenek az örökségben.« Egészen hasonló Pál be­
széde a pizídiai Antióchiában. Miután Jézus üdvösséget
hozó útját bemutatta, ezt mondja: »Vegyétek tudomásul,
testvéreim, hogy Őáltala a bűnök bocsánatát hirdetjük
nektek« (ApCsel 13,26-41; itt 38. v.). Csekély variációk
ellenére még mindig megmarad ugyanaz a séma: az em­
ber az apostolok prédikációja által kapja meg az üdvös­
séget, akik Jézus nevében adják meg a bűnök bocsánatát.
»A megbocsátás megindoklása, nem úgy, mint Máténál
- tehát nem a kereszt kultikus értelmezésében -, hanem
Istennek a bűnösöknek szabadon fölkínált közösségében
rejlik. Eddig Jézus szavában és müvében tapasztalták meg
ezt. Ettől fogva pedig abban a kérügmában tapasztalják
meg, mely ezt a tanítást és művet meg is jeleníti.«241

241 Leroy H., Zűr Vergebung dér Siinden, 70.

203
 10.1.5. Összegzés
Lukács bűnösök iránti érdeklődésének pasztorális
háttere van. A színes képek - a bűnös asszony, aki lábait
könnyeivel mossa, a tékozló fiú, az öntelt és ezáltal mé­
lyebb értelemben bűnben megátalkodott idősebb fivér -
egyértelművé teszik, hogy nála többről van szó, mint csu­
pán absztrakt teológiáról. A hétköznapok tapasztalatai
ugyanis lecsapódnak szimbolikus alakjaikban, tévútjaik-
ban és hazatérésükben. Lukács betekintést enged az olva­
sónak azokba az emberi gyengeségekbe, amiktől nyilván­
valóan a kezdet »ideális közössége« sem maradt megkí­
mélve. Nem ragad le a helyzet leírásánál, hanem példán
keresztül is bemutatja, hogy tud az ember kijutni a bűnök
kényszeréből. Domináns a jóságos Atya üzenete, aki a bű­
nösöket soha nem téveszti szem elől, és szerető gondos­
kodással követi őket. De ma hogyan tapasztalja meg az
ember a megbocsátást, a bűnök elengedését? A Jézussal
való közösségben - ez a döntő címszó. A vámosokkal és
bűnösökkel vállalt asztalközösség (Lk 5,29k; 15,2) ado­
mány és ajánlat is egyúttal: akkoriban Jézussal, most
azonban Lukács közösségével. A szenteknek nincs joguk
maguk közt maradni. A Simon farizeus házában zajló el­
beszélés a bűnös asszonyról és a Zakeusról szóló perikópa
több szempontból is transzponálható. Misszionáriusoknak
nem csak ott lehet és szabad betérni, ahol a zsidó tiszta­
sági előírásokat kívülállók számára is elrendelik, hanem
fordítva is: a megvetett bűnösök helyet foglalhatnak az
asztalnál a keresztény közösségben.
Azonban figyelembe kell venni, hogy a bűnök bocsá­
nata az emberi kommunikáció formájában (azaz Jézussal
asztalhoz ülni) az Úr el búcsúzása után már többé nem
lehetséges. A közösség nagyon is tudatában volt e döntő

204
hiánynak. Akármennyire igaz is, hogy az igehirdetés pó­
tolja az eltávozott Úr közelségét,242 mégis a régi model­
lek megtartják érvényességüket, habár megváltoztatott
struktúrákban (koinónia). A megbocsátás most az intéz­
ményesült megtérési folyamat döntő végpontja az asz­
talközösség mellett, illetve előtt, amint H.Conzelmann243
helyesen mondja: »De a megbocsátás feltétele a bánat...
Ahogy az üdvtörténet a maga folyamatában kibontakozik,
úgy bontakozik ki az ember útja is a megtérés irányába.«
Megbocsátás és bűnbánat szilárd kapcsolatban áll egy-
mással«. Lukács ezzel a részekre tagolt, konkrét egyházi
cselekedetekben közvetített üdvtapasztalás koncepció­
jával az egyházi szentségtan útjain jár. Ezen a ponton is
bebizonyosodik róla, hogy a helyesen értelmezett, korai
katolicizmus képviselője.

10.2. AZ EMBER A BETELJESEDÉSBEN

ÉS A SZEMÉLYES HALÁL

Lukács a korai keresztény eszkatológiát a világ- és

történelemtapasztalat vonatkozásában áthelyezte a meg­
változtatott új hitértelmezéshez illesztett gondolatmin­
tába. Egyre erősebben kerül előtérbe az individuális esz-
katológiára, illetve a személyes halálra vonatkozó kérdés.

242 Leroy H., Zűr Vergebung dér Sünden, 80.: »Közelségét tehát a
földi Jézussal történt találkozásról leválasztották, és Jézus krisztológiai
megváltásának szintjére helyezték. A krisztológiai kérügma bemutatja
őt, és lehetőséget teremt a vele való találkozásra, amiben megbocsátás
ajándékozódilc.«
243 Conzelmann II., Die Mitte dér Zeit, Tübingen,51964. 213.

205
Bizonyára a parúzia elhúzódása volt a kiváltó tényező: ha
a mindent magában foglaló világvége várat magára, sőt
a tudatból eltűnik, eltolódnak a perspektívák. A közeli vég
várásából állandó készenlét lesz, a kollektív világvége
helyére lép az egyéni élet végéről való elgondolkodás,
és annak átgondolása, ami majd utána jön. Isten uralma
még mindig az igehirdetés kiváló témája, de egyre in­
kább a személyes mennyország válik azzá a hellyé, amire
az elvárások koncentrálódnak. Ezen a helyen nem kell a
személyes eszkatológia terjedelmére és tényleges súlyára
vonatkozó kérdéssel foglalkozni. Elegendő utalni a tényre
mint olyanra. A jelenség néhány kulcsszöveg segítségével
demonstrálható.

10.2.1. Lk 12,16-21: Példabeszéd az esztelen gaz­

dagról
Az esztelen gazdagról szóló példabeszéd, ami a gazda­
goknak szóló paraínézis tematikai kontextusába tartozik,
érintőlegesen a személyes halálra vonatkozó kérdésre is
kitér. Az evangélista megértése számára jelentős a tudato­
san konstruált antitézis: »Ember! Van elég vagyonod, sok
évig eltart« (19. v.), és »Esztelen! Még az éjjel számon
kérik tőled lelkedet« (20. v.). A történet döntő kijelenté­
sét emelte ki az apokrif Tamás-evangélium (63. logion)
az egyértelmű megjegyzésével: »és még azon az éjjelen
meghalt«. A személytelen kifejezésmód - a görög szö­
veg többes szám harmadik személyt használ: »Az éle­
tedet vissza fogják tőled követeink - felveti a kérdést:
az elbeszélő Istenre gondolt-e, aki az élet és halál ura?
Belejátszik-e a képbe a halál angyaláról alkotott zsidó
elképzelés, annak következményével együtt? De a rész­
letek most mellékesek. A példabeszéd eredeti formájá-

206
bán a kapzsiságtól akar óvni. A subitanea mors - a hirte­
len halál - meggyőző érv. A példabeszédből Lukács azt
szűrte le, amit mint szerkesztő hozzáfűzött: »így jár az,
aki kincset gyűjt magának, ahelyett, hogy Istenben gazda­
godnék (21. v.). Ez ugyanabba az irányba is mutathatna,
ha nyelvileg és tematikailag egybeesne a parainézis zá­
rómondatával (33. v.): »készítsetek magatoknak ki nem
merülő erszényt, kifogyhatatlan kincset a mennyben«. Az
első mondatot, »magának kincset gyűjteni«, a második­
kal, az égi egzisztenciára vonatkozóval állítják szembe:
»kincs a mennyben, ami nem fogy el« (a halál körülírása
a görög szövegben, vö. Lk 16,9). De a képek elmosódása
visszafogottságra int. Helyesebben, az ember olyan t e n ­
denciáról beszél..., amely a szinoptikusoktól sem idegen,
és nyilvánvalóan Jézus kívánsága is volt.«244
Megállapítjuk: Lukács, amikor a gazdagok kapzsisá­
gát kritikával illeti, azzal a törvénnyel érvel, ami rela­
tívvá tesz minden fontosnak számító gondot a világon.
Az egyes ember sorsa iránti érdeklődés - ami összefügg
az evangélium általános, humanista irányultságával - alá­
támasztja a sejtést, hogy a személyes halált döntő, vég­
időbeli dátumként értelmezik. Az egyházi lelkipásztorko­
dás felvette a parainézisébe a subitanea mors - a meglepő
és hirtelen halál - gondolatát, ami valóban hatásos érv.

10.2.2. Lk 12,4: Felhívás a félelemmentes hitvallásra

Az egységes német fordítás gyengítette és elmosta
azokat a döntő nyelvi figurákat, melyek szempontokat
kínálhatnak az individuális-eszkatologikus értelmezéshez.
Szükséges lenne a lukácsi-szerkesztői interpretáció ki­

244 Degenhardt H.J., Lukas- Evangelist dér Armen, Stuttgart, 1965. 93.

207
emeléséhez az, hogy a Máté 10,28-at, azaz a párhuzamos
helyet, hozzárendeljük: »Ne féljetek azoktól, akik meg­
ölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól
féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja.«
Lukács kiemelhette volna az általa hozzátett »utána« se­
gítségével (egységes fordítás: »de különben«), illetve
»megölés után (= megölve-lenni)« (egységes fordítás:
»mégis«) azt, ami »a halál után jön.« A feltételezett meg­
előző hagyomány viszont a lélek megmentésére gondolt.
Mivel Lukács csak az elbeszélés sorrendjét tarthatta szem
előtt, és nem feltétlenül az események lefolyását a halállal
összefüggésben ajánlott az óvatosság.
Az Emberfiának megváltásáról és megtagadásáról
szóló ige (Lk 12,8 k) végső fokon Isten angyalait a leg­
magasabb döntő bíróságnak nevezi, amit alkalmanként a
személyes eszkatológia képszerű kifejezéseként értettek
- aligha jogosan, mert az Emberfia cím azt mutatja, hogy
inkább az apokaliptika elképzeléséből ered.245

10.2.3. Lk 16,1-9: Példabeszéd az okos intézőről

Az okos intézőről szóló példabeszéd Lukács saját
anyaga. Zárómondata, a 9b v. a jámbor alamizsnálkodást
erősen előtérbe helyezi, de emellett van individuális-

245 Valamivel pozitívabban Dupont J, .Die induviduelle Eschatologie

im Lukasevangelium und in dér Apostelgeschichte, in: Orientierung
an Jesus, Festschrift fúr J.Schmid, Freiburg, 1973. 41.: »Ebben a kon­
textusban semmit sem helyez az eszkatologikus perspektíva közelébe:
Mint a példabeszéd az esztelen gazdagról (12,13-21), úgy figyelmez­
tetnek a 4-5. versek a személyes halál pillanatára. Azt, hogy a 8-9.
verseket ugyanabból a szempontból kell-e tekinteni, nem állapítható
meg ugyanazzal a biztonsággal. De nem jellemző-e, hogy ez a kérdés
egyáltalán feltehető?«

208
 eszkatologikus jegye is: »hogy amikor meghaltok, befo­
gadjanak titeket az örök hajlékba«. Az időpont bizony­
talanságáról szóló képi kifejezés, amikor elfogy a pénz,
mert az intézőt fölfüggesztették a hivatalából (4. v.), utal­
hat a személyes halálra a »szerezzetek magatoknak baráto­
kat a hamis mammonból« (9a v.) mondattal együtt. »A kép
kevésbé illik a végső ítélethez, és a személyes halálhoz
is, mert nem feltétlenül a halálról szól az, ha az embert
a rábízott javak kezelése alól felmentik.«246 A következő,
a dúsgazdagról és a szegény Lázárról (Lk 16,19-31) szóló
példabeszéd, ami elgondolkodik a halál utáni lét minősé­
géről, közelebb vihetne a Lk 16,1-9-hez, illetve a lukácsi
interpretáció gondolatához. Ebben az esetben a néhány
kéziratban megtalálható értelmezési mód: »hogy amikor
elmentek« (9b v.) helyett »ha vége van« (a vagyonnak?)
egyértelművé válna. Ebben az esetben nem kizárható a
célzatos reflexió a személyes halálra.
Megállapítjuk: a személyes halál a gátlástalan intéző­
ről szóló példabeszédben is - aki mindent egy lapra tesz
föl, hogy a jövőjét bebiztosítsa - az az esemény, melyen
minden eldől. Az egyén sorsa konzekvensen a halál órá­
jára irányul. Az embernek itt, ebben az életben kell arról
gondoskodnia, hogy a halál pillanatában az örök hajlék
nyitva álljon előtte.

10.2.4. Lk 16,19-31: Példabeszéd a dúsgazdagról és

a szegény Lázárról
Lukács, mint már bemutattuk, a perikópát átdolgozta,
és a jámbor alamizsnálkodás értelmében interpretálta.
Minket itt a két alak halála utáni személyes sorsa érde­

246 Dupont J., Die individuelle Eschatologie, 42.

209
 kel: »Történt, hogy meghalt a koldus, és az angyalok
Abrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemet-
ték« (22. v.). A halál radikálisan és alapjaiban változtatja
meg a viszonyokat. A dúsgazdag számára az indoklást
Abrahám adja, aki a zsidók értelmezése szerint Isten hely­
tartója. Mert neki az életben jó sora volt, most szenvednie
kell, és mivel Lázárnak szenvednie kellett, most jó sora
van (25. v.). A visszájára fordítás sémájáról nem kell
még egyszer beszélnünk, sokkal érdekesebb a kiváltó ok:
a személyes halál. »Míg a szinoptikus hagyományban a
>élet< szót mindig >örök életként< határozzák meg, itt
azonban (mint Lk 12,15-nél) a földi egzisztenciára vonat­
kozik, ami a halál pillanatával végződik.«247 A halál utáni
szituációt ugyan a hagyományos sémának megfelelően
ábrázolja, Lukácsnál azonban alapvető megállapításról
van szó, amit az egyszerűen így lehet megfogalmazni:
»van jutalmazó és büntető igazságosság«. A szenvedőt
ezzel bátorítják, de a gazdagnak, vagyis az életét gazdag­
ságra alapozó embernek tudnia kell, hogy vég nélkül nem
mehet így tovább. A szöveg aligha szolgáltat érveket a
köztes állapot (purgatórium) dogmatikus tanítása mellett,
mely a végső ítélkezés időpontjáig tartana. De az elbeszé­
lés nem is a hagyományos eszkatológia kategóriáival ér­
vel. A személyes halált, az individuális élet határát mérv­
adó bírósági ítélőszékként tartja szem előtt.
Ugyanez a gondolkodási minta »jelen élet - túlvi-
lági élete csendül fel a boldogmondások/jajkiáltások
(Lk 6,21a.b.25.a.b) többszöri »most«-jában. »A félelem-
keltő >azután-t<, melyet azoknak jelentenek be, akik már
most megkapták vigaszukat (vö. 6,24) nem lehet a vég­

247 DupontJ., Die induviduelle Eschatologie, 43.

210
időkre áthelyezni, mert azonnal kezdődik, miután ebből
az életből kiválnak. Ezek a szövegek csak az individuális
eszkatológia perspektívájában kaphatják meg az evangé­
listák szándéka szerinti értelmüket, még ha véleményem
szerint eredetileg a kollektív eszkatológia perspektívájá­
ban hangzottak is el.«24S
Megállapítjuk: „Lázár Ábrahám ölén, a gazdag em­
ber pedig a pokol tüzén” keresztény felfogásban tovább
él tehát a zsidó, végső dolgokról alkotott túlvilági séma.
Lukács tehát nem mítosztalanította azt sorsot, mely a ha­
lálban lesz osztályrészünk, hanem a hagyományos képe­
ket a leghalványabb teológia feldolgozás kísérlete nélkül
megtartotta. Bizonyos igazságokat, amik a végső dolgo­
kat érintik, nem lehet másként kifejezni, csak képekben.
Azonban természetesen nem szabad náluk lehorgonyozni!

10.2.5. Lk 23,42k: A bűnbánó lator kérése és Jézus

ígérete
A lukácsi passió elbeszélésében a két gonosztevő, aki­
ket Jézussal együtt feszítettek keresztre, különböző morá­
lis szinten beszélnek Jézussal és Jézusról. Az egyik beállt
a káromlók sorába: »Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd
meg hát magad és minket is!« (39. v.), a másik viszont
rendreutasítja a káromlót, és kéréssel fordul Jézushoz:
»Jézus! Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmad-
dal!« Jézus válasza meghaladja a kérést: »Bizony mon­
dom neked: még ma velem leszel a paradicsomban« (43.
vers). A mi fordításunk azokat a szövegtanúkat követi,
akik a gonosztevő kérésében a keresztény közösség remé­
nyét ismerik fel a parúziakor. Az olvasási mód: »Amikor

248 DupontJ., Die individuelle Eschatologie, 44.

211
 eljössz (=bemész) uralmaddal«, Krisztus mennyei orszá­
gának gondolatát folyamatosnak tételezné fel, az egész
párbeszéden végighúzódó, meghatározó elképzelésminta
szerint. Mivel Jézus válasza úgymond a kérést túlteljesíti
- mert a paradicsomba jutást már a halál pillanatában ki­
látásba helyezi, a gonosztevő kérésére -, adódik a belső
dramaturgia miatt az eszkatológikus várakozás. E mellett
az értelmezés mellett szól a »még ma« kifejezés, ami tu­
datosan elkülönül a jövőbeli parúziától, a »bizony mon­
dom neked« pedig egyedi hangsúlyt kap, és még utal a
paradicsomra is, ami mentes a térbeli elképzeléstől.249
A személyes eszkatológiára vonatkozó kérdésünket ille­
tően azonban ez azt jelenti: a személyes halál pillanata
tehát azt a jelentőséget kapta, amit eredetileg az idők vé­
geztével a visszatérő Úrral való találkozás ígért. Az ítélet
és a megmenekülés ezen túlmenően Jézus keresztjéhez
kapcsolódik. A szenvedő Úrral vállalt közösség garantálja
az üdvösséget, az Úr elárulása pedig (ApCsel 1,25: Júdás)
a kárhozathoz vezet.
Megállapítjuk: Jézus annak a bűnösnek, aki még az
utolsó pillanatban is megtér és megbánja a bűnét, meg­
ígéri, hogy a paradicsomba jut, sőt még többet is, a be­
teljesedés közösségét. Vajon Lukács ezt a jelenetet egy­
általán lelkipásztori okokból vette-e be a passió történe­
tébe? Megtérés a halálos ágyon, egy nem éppen erényes
élet után - bizonyára nem volt ritkaság Lukács környe­
zetében. De ez biztatás is volt a misszionáriusok, papok
és lelkipásztorok számára, akik segítenek a haldoklóknak
haláluk órájában.

249 Schneider G., Parusiegleichnisse im Lukas-Evangélium, SBS 74.

Stuttgart, 1975. 83.

212
 10.2.6. Összegzés
Lukács evangélista feltűnő érdeklődést mutat az em­
ber halál utáni sorsa iránt. Nem a félelemből, világmeg­
vetésből, bizonytalanságból és kíváncsiságból indul ki
ez az impulzus, ami mindent pontosan szeretne tudni,
mint a zsidó apokalipszisben, hanem sokkal inkább az
eszkatológia általános, új tájékozódásából. Az a kinyilat­
koztatás: »Az Úr várat magára, csak a második őrváltás­
kor jön, vagy talán csak a harmadik idején« (Lk 12,35-40)
nem csak az éberség kérdését veti fel, hanem késztet a
parúzia soron kívüli átgondolására is. Nem maradhat ész­
revétlen Lukács közelsége János evangéliumához, ame­
lyik az eszkatologikus jövő sorsát majdnem teljes mérték­
ben a jelenben hozott döntéstől teszi függővé. A lukácsi
vázlat különlegessége, hogy az eszkatológia az egyénre
és az ő halálára összpontosít. Az egzisztenciális jegy,
ami Jánosnál általában és alapvetően kiemelt, Lukácsnál
konkrét antropológiai jelentőségű, tapasztalati háttérrel
bír. Nyilván kérdéseket vet fel az általános eszkatológia
viszonylagossá tétele, illetve az egzisztenciális határél­
mények áthelyezése a személyes halál pillanatára. Lukács
a Krisztussal való találkozást a világ beteljesedésének
távoli jövőjéből áthozta a személyes halál jelenébe. De
természetesen még mindig megmarad a halál döntő kü­
szöbe, ami elválaszt minket az Úrtól. Ha a lukácsi indok­
lás irányelvét követjük, tekintetbe kellene venni Krisztus
közelségének a lehetőségét: »itt és most«. »Mihelyt a
jelenetet felveszik Krisztus misztériumába, új dimenziót
kap, már nemcsak a jövőre vonatkozik, hanem megkapja
a véglegesség karakterét, azaz az >eszkatológikusat is<.«250

250 DupontJ., Die individuelle Eschatologie 47.

213
 A harmadik evangélista finoman érzékeli az emberi kér­
déseket, az életet és a halált. Az egyén sorsa meghatja őt.

10.3. AZ IMÁDKOZÓ EMBER

A Lukács-evangélium különös érdeklődést mutat Jézus

és a tanítványok imádságai iránt. Fontosabb a téma teoló­
giai kidolgozása és az összefüggések elemzése és összeve­
tése evangélistákat vezérlő eszmékkel, mint maguknak az
imádságokat tartalmazó szövegeknek terjedelme (Lukács
evangéliumában és az Apostolok Cselekedeteiben 47 he­
lyen találunk imádságot). Kapcsolatba hozható-e az esz-
katológikus öntudat zsugorodása és az ima minősége?
Mutatkozik-e összefüggés a világ, az egyház és az ima
között, esetleg aggódás olyan dolgok miatt, melyek a vi­
lágban való létünkből adódnak? Felismerhetők-e az ún.
intézményesített imádkozás jelei? Vagy Lukács egysze­
rűen teljesen másképp viselkedik imakatekéziseiben, mint
ahogy a beskatulyázott teológus, szerkesztő elképzeléstől
elvárható lenne?
A téma irodalmi kidolgozásában a következő kép bon­
takozik ki: amikor János megkereszteli Jézust, mint imád­
kozó jelenik meg (Llc 3,21). A tizenkét apostol kiválasz­
tása előtt fölmegy egy hegyre, hogy ott az egész éjszakát
imádságban töltse (Llc 6,12 ). A hegyi beszédben - a sze­
resd felebarátod parancsolattal - hívja követőit, hogy
imádkozzanak üldözőikért (Lk 6,28). A Fülöp Cezáreai
jelenetet, mely tartalmazza Péter mély hitvallását Krisztus­
ról, a következő mondattal vezeti be: »Jézus egyedül
imádkozott, és a tanítványai vele voltak« (9,18). Flasonló
szituáció feltételezhető Jézus színeváltozásánál is: Jézus

214
felmegy Péterrel, Jakabbal és Jánossal a hegyre imád­
kozni (Lk 9,28). A hetvenkét tanítvány kiküldetése előtt
a misszionáriusokat szólította fel imádságra: „Kérjétek
hát az aratás urát, küldjön munkásokat az ő aratására!”
(Lk 10,2). A következő szakaszokban: Lk 11,1-13-ban
a téma visszatükrözése és szerkesztése tudatos; az Úr
imájában: 1-4 v.; az alkalmatlankodó barát példájában:
5-8 v.; a bizalomteljes kérés tanításában: 9-13 v. és a
Lk 18,1-14-ben (az istentelen bíró és az özvegy példájá­
ban: 1—8 v.; a farizeus és a vámos példájában: 9-14 v.).
A világ végéről szóló nagy beszéd végén így szól:
»Virrasszatok és imádkozzatok!« (Lk 21,36). A fordulat
hagyományosan a kísértés szituációjához kötött (Mk 14,
38; vö. Lk 22, 40). Lukácsnál az ismétlés és az általánosí­
tás (Lk 22, 39-46) különösen is feltűnő. A passió elbeszé­
lésében a keresztre feszített Jézust mint imádkozót jeleníti
meg: »De Jézus ezt imádkozta: Atyám, bocsáss meg ne­
kik, mert nem tudják, mit cselekszenek« (Lk 23, 34).
Utolsó szavai az ószövetségi jámbor haldoklók halotti
imája: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Zsolt 30,6 -
Lk 23,46). Az Apostolok Cselekedeteinek megjegyzései,
mint már az evangéliumé is, egy általánosnak mondható
imahorizontot vázolnak fel. Az apostolok, miután az Úr
búcsút vett tőlük, mindannyian Jeruzsálemben maradnak
és imádkoznak (ApCsel 1, 14; 2, 42). Imádsággal készül­
nek fel Júdás utódjának megválasztására (ApCsel 1,24) és
imára emelték kezüket (Apg 6,6) a hét férfiért, akit kivá­
lasztottak jótékonysági szolgálatra, hogy készen legyenek
Isten igéjére s az imádságra (ApCsel 6,4). A jeruzsálemi
ősközösség imádságban mond köszönetét Istennek Péter
és János szabadon bocsátásáért (ApCsel 4,23-31). A két
apostol Szamáriában kérte a Szentlélek adományát az

215
 újonnan megtérteknek (ApCsel 8,14f). Damaszkuszi
megtérése után az imádkozó Pálra a tanítvány, Ananiás ta­
lált rá egy bizonyos Júdás házában (ApCsel 9,10 f). Péter
Joppéban imádkozik a halott tanítványnő, Tabita feltáma­
dásáért (ApCsel 9,40). A római századost, Kornéliuszt, az
imádság emberének mutatják be (ApCsel 10,2.4.30f),
Kornéliusz küldöttei Simon Pétert joppei házának tetején
imádságban találják (ApCsel 10,9; 11,5). Péter, miután
csodával határos módon megmenekült a börtönből, Máriá­
nak, János Márk anyjának házában találkozik az imád­
kozó tanítványokkal (ApCsel 12, 5.12). Barnabást és
Sault, miután böjtöltek és imádkoztak, Antiochiába küldik
missziós szolgálatra (ApCsel 13,3). Ikóniumban, Lisztrá-
ban és Derbében imádság és böjt közben kézfeltétellel je­
lölnek ki presbitereket Pál és kísérői (ApCsel 14,23). Pál
és Szilás a (Hippi börtönben imádkoznak (ApCsel 16,25).
Imádkozva búcsúzik el Pál az Efezusból Milétuszba hí­
vott presbiterektől (ApCsel 20,36). Tíruszban ugyanez a
jelenet, csak nagyobb közösség előtt (nők és gyerekek):
»A tenger partján letérdelnek és imádkoznak« (ApCsel
21,5). Pál egy látomásról számol be, amelyet imádság
közben látott a templomban (ApCsel 22,17). A Rómába
vezető úton, Málta szigetén az apostol imádság közben
gyógyította meg a sziget első emberének, Publiusznak
atyját (ApCsel 28,8).
Röviden: Lukács az egész kettős műben az imával
kapcsolatos elszórt megjegyzéseiben a vallásos maga­
tartás olyan formájára világít rá, amit Jézus esetében is
példaértékűnek mutatott be, és az apostolok és misszio­
náriusok példáján keresztül modellértékű lesz a világban
élő egyház számára. Ahogy Jézus és az ősegyház tagjai
is útjuk legfontosabb állomásain imádkoznak, úgy kel­

216
lene a keresztényeknek a saját életútjukon is a »hegyre
menni«, hogy ott imádkozva erőt és segítséget merítse­
nek. Tipikus, kiváltó oknak nevezik meg: a kísértéseket,
a szenvedést, a halál óráját, de az egyházi élet nagy ese­
ményeit is: ünnepélyes beiktatást, misszionáriusok ki­
küldését, apostolok búcsúját. A imával kapcsolatos meg­
jegyzések sorából két szakasz emelkedik ki, ami vagy az
evangélistáktól, vagy az őt megelőző hagyományból szár­
mazik, és tudatosan a „keresztények imája” címmel látták
el. Aki a keresztény ima tartalmáról és szelleméről többet
szeretne megtudni, a megfelelő címszónál utánajárhat a
lexikonokban. Lukács nem véletlenül osztja meg velünk
eme útmutatásait az imádsággal kapcsolatban, mert ez az
imakatekézis segítette közösségét, és ezért is vették fel az
evangéliumba. A Jézus útján járó tanítványoknak tudniuk
kell, hogy ez az út az imádság útja.

10.3.1. Lk 11,1-4: Jézus imádkozni tanítja tanítvá­

nyait
A Lukács-féle imára történő buzdítás első gyöngy­
szeme a Miatyánk, ami a tanítványok sajátos imádsága,
és amit Jézus most elmond (2-4 v.). Ez tudatosan elüt
Keresztelő Jánosnak a Bibliában át nem hagyományozott
imádságától. Lukács az ima szövegét a logion-forrásban
(Jézus mondásainak gyűjteményében) találta. Azt, hogy
Máté hosszabb megfogalmazását lerövidítette-e vagy a
lukácsi rövid változat-e az eredeti, most nem fejtegetjük.
E. Schweizer251 helyesen mondja: »Arészletekben... Máté

251 Schweizer E., Das Evangélium nach Matthaus, NTD 2. Göttingen,

131973. 93.

217
 áll közelebb a régi formához, az egész megformálásában
pedig Lukács.«
A Lukács-féle keretezés (1. v.) Jézust magát, mint
példamutató imádkozót mutatja be. A tanítványok meste­
rükre figyelnek, szeretnének tőle megtanulni imádkozni:
az imádkozás »hogyanja«, maga az imádság önmagá­
ban, feltekinteni az Atyára, éppen ez szükséges ma ége­
tően. Imádkozni meg kell tanulni. Lukács evangélista az
„imádság iskoláját” adja olvasói kezébe a Miatyánkban.
Az imádság modelljét, »egy vezérfonalat, ami szerint
imádkozhatunk anélkül, hogy szolgalelkűen kötődnénk
egyik vagy másik szöveghez«.252 Az imádságok tartalma
e fajta funkcionális értelmezésnél egyáltalán nem mellé­
kes. Mégis figyelmet érdemel, hogy az Isten országa kéré­
sének eszkatológiai orientációja döntő súlypontot képez,
hogy az Atya megszólítás az elején egy családias, minden
összehasonlítható mintát meghaladó jegy, és az is, hogy
végül utána mégis hétköznapi dolgokért és személyes
szükségletekért imádkozunk. Lukács a tanítványok imá­
ját, a Miatyánkot adta közösségének útravalóul. A tekin­
tet a baszileia (az ország) ígéretére irányul, a várakozás
a késlekedés ellenére is még mindig eleven: ez az Atya
országa, ami az imádkozok jelenét és jövőjét meghatá­
rozza. A mindennapi kenyér kérése józan realitást mutat.
Lukács ismeri a mindennapi szükségleteket, a gondot a
kenyérért, a testi szükségleteinkért. Ezek az ő közössé­
gében is oly szorongatóan lehettek jelen, mint Jézus ide­
jében és környezetében. »Az ötezer férfi jóllakatása (Lk
9,12-17) az akkori imádkozó számára és ma is bátorítás

252 Schweizer E., Das Evangélium nach Matthaus, 92.

218
és megbizonyosodás. A kérés meghallgattatik.«253 A bű­
nök és vétkek megbocsátása, mint Isten kegyes ajándéka,
és mint keresztény magatartás fivérek és nővérek között
olyan lelki teret vázol fel, melyben konkrétan már most
megtapasztalható az Isten jövőbeni uralmának valósága.
Talán tükröződik a ’ne vigy minket kísértésbe’ kérésben
a világban élő keresztények aktuális tapasztalata. A nagy
eszkatologikus szorongattatásnak biztosan megvan a fe­
nyegető súlya; Jézus maga is sokszor gondolhatott az
Isten országa felé vezető fáradságos úton a hit gyengülé­
sére és a remény szertefoszlására. Lukács számára ezek
főleg a mindennapi kis kísértésekben nyilvánultak meg,
melyekbe a tanítványok belebonyolódhattak: pl. pénz,
tulajdon, egoizmus, keményszívűség, a világ kívánságai,
stb. Ahogy Jézus távol tartotta magát a kísértésektől, a
tanítványoknak ugyanúgy ellen kell állni Isten segítségé­
vel. H. Schürmann az Úr imájának magyarázatában254 a
következőképpen vázolja a lukácsi koncepciót: »Lukács
az Úr imájának rövid verzióját minden díszítés nélkül
egy szerény ’Atyám’ megszólítással kezdi, ami szoro­
san összekapcsolódik a bevezető kéréssel, aminek el kell
foglalnia az elején hiányzó istendicsőítés helyét. Ezután
következik az egyetlen nagy kérés Isten országának eljö­
veteléért, ami a következő három kérést úgy múlja felül,
mint a Montblanc az Alpok környező hegyeit... A nyitó
és a nagy eszkatologikus kérésben is kínálkozik a >tiéd<
vezérszó, mely jelzi az utat a magasságba, az Atyához.
Ezután következik a három >és< által egymással szorosan
összekötött e világi kérés, amely a három jelentős, egzisz­

253 Ernst J., Lukas, 362.

254 Schürmann H., Das Gébét des Herm, Freiburg, 41981. 19.

219
 tenciálisan egyedül szükséges, és ezért kimerítően értett
dolgot kéri - amiben az imádkozó szándéka is kifejező­
dik. Ugyanakkor a közös vezérszó (>minket< - >miénk<) a
föld felé irányítja a tekintetet. Ahogy az ima - minden na­
gyobb liturgikus forma nélkül kezdődik, és vélhetően úgy
is végződik - egy segélykiáltás, ami örökös kiáltásként
újra meg újra felhangzik, és nem leli végét...«
Azt a problémát, hogy a Miatyánk keresztény ima-e,
csak mellékesen említjük. Joggal utaltak rá, hogy az ima
szövegében még közvetett krisztológia sincs, hogy Jézus
- és Lukács, aki ezt a szöveget átvette - kifelé teljesen a
zsidó jámborság keretei között imádkozik.255 Most azon­
ban nem arról akarunk írni, ami Jézus közvetlen kapcso­
latát jelenti Istennel, amely kifejeződik abban, ahogyan
Jézus az Atyát megszólítja. És az Isten országa kérésének
egyedülálló jelleget ad.256 Kérdésünk arra irányul, hogyan
értelmezi Lukács az imát. Az a számunkra ismeretlen em­
ber, aki egyértelmű határt húzott a Keresztelő imájával
szemben, a zsidó jámborság formális befogadása ellenére,
nem távolodott-e el tőle? A pogány keresztény Lukács ki­
mutatja, hogy a keresztények imájában a zsidó hagyomá­
nyok megtartották érvényüket az egyház számára. Döntő
jelentőségűek azonban az új keretfeltételek: a Miatyánk
a tanítványok imája. »Az Úr imája összeköti a magassá­
got, amit a szentek elérhetnek imáikban, és a mélységet,

255 Schulz S., Q. Die Spruchquelle des Evangelisten, Zürich, 1972. 88.
Mufiner F., Traktat über die Juden, München, 1979. 198-208.
256 Schiirmann H., Das Gébét des Herm, 65.: » ...annyira jellegzetes
módon lesz Jézus imája >jézusi<, hogy a >Miatyánk< többé már nem
zsidó ima, és tekintettel ily egyedülálló voltára<, (legalábbis) kö zv e­
tett krisztológiárók kell beszélnünk.

220
ahonnan a bűnösök felkapaszkodhatnak. Soha nem juthat
valaki odáig, hogy azt mondhassa, a Miatyánk csak az
egy szem keresztények imája, és számára többé már nem
imádság. És senki sem lehet annyira kezdő, hogy ne tudna
behatolni ebbe az imába. És soha nem szabad az ember­
nek leráznia magáról második felének kéréseit, hogy a
mindennapi kenyeret maga és mások számára, a bűnök
megbocsátását és a megszabadítást a gonosztól, ne kérje.
És még a legnagyobb bűnösnek is, aki megbocsátásért só­
hajtozik, és a gondokkal leginkább küzdőnek is, aki egy
falat kenyér után sóvárog, fel kell emelnie lelkét és szívét
Istenhez« (E. Walter).

10.3.2. Lukács 11, 5-8: Példabeszéd az alkalmat­

lankodó barátról
Ez a példabeszéd Lukács külön anyagához tartozik;
feltételezhetjük, hogy eredeti állapotában a hagyomány­
ból származik. Az elbeszélés elevenen és színesen tük­
röz egy hétköznapi esetet Palesztina falusi világából.
Valakinek látogatója érkezett meglepően késői órában.
Mivel a kenyere elfogyott, a lehetetlen időpont ellenére
szomszédjához fordult, és segítséget kért. A miliőt ismerő
hallgatók számára csak egyféle folytatás következhet:
»Az embernek segíteni kell!« Végül háromszor is elhang­
zik a »barát« szó. A példabeszéd eredeti szándékában te­
hát a felebaráti segítőkészséget akarja emlékezetbe vésni.
Az elbeszélés bevezetője a provokáló »közületek ki«
kérdéssel és a kérés udvariatlan visszautasításának kiszí­
nezésével - az ajtó zárt, a gyermekek mélyen alusznak,
mégsem ébreszthetem fel őket! - azt a választ akarja ki­
provokálni: »Ilyesmi nem történhet meg!« Valójában - és
itt ütközünk bele először a példázat első, valószínűleg

221
 még Lukácsot megelőző átértelmezésbe - ezzel ugyanis a
férfi tolakodó viselkedése lett az egész értelmének a csú­
csa. Most tehát a Lukács számára a szívós, nem fáradó,
kitartó ima döntő témájával van dolgunk. Eget ostromló
ájtatosság ez, ahogyan a népi vallásosságban ínség idején
megmutatkozik. A példabeszéd ebben a formában és ezzel
az értelmezéssel emlékeztet a még megbeszélésre váró,
rámenős özvegyről szóló elbeszélésre (18,1-8). Ami ott a
rámenős asszony ( 18,4a.5) képében ölt testet, itt a »tola-
kodás« vagy »arcátlanság« szavak által hangzik el. Talán
az új motívum segítségével hasonlítja az alkalmatlankodó
barátról szóló elbeszélést a rámenős özvegyéhez. De el­
sőrangú problémánk nem a történet növekedése, hiszen
csak új irányról van szó. A nyomatékos kérés áll most elő­
térben, az ima a nagy szükségben, talán mély kétségbe­
esésben. Az evangélista ezt a gondolatot, ahogy még majd
bemutatjuk, bár még egyszer megváltoztatta, de mégsem
nyomta el. A felvilágosult teológia visszaretten az ilyes­
féle féktelen vallási kifejezési formáktól. A nép azonban
életszerűen értelmezi az Istenhez való viszonyt. A ráme-
nősség az erőteljes hit kifejezése, amelyik tudja, mit akar,
vagy még jobban: amelyik tudja, hogy Isten segíteni fog.
Megállapítjuk: a Miatyánk kérése a mindennapi kenyé­
rért tovább él az alkalmatlankodó barát példabeszédében,
aki az éjszaka közepén hosszasan kopogtat az ajtón, míg
sikerrel nem jár, és nem kap három kenyeret éjszakai ven­
dégének. És Isten ad, de nem olyan automatikusan, ahogy
a fizetések átutalása történik hó végén. Az üres kenyér­
tartó a férfi házában egyértelművé teszi a példabeszédben,
hogy Isten nem hagyja magát jól működő jóléti szolgálta­
tóvá vagy mágikus kenyérkirállyá (vö. János 6,15) deg­
radálni. Isten gondoskodása belső összefüggésben áll a

222
bizalomteljes, ha kell, állhatatos és ostromló kérő imával.
A civilizált közép-európai ember szívesen felhergeli ma­
gát az udvariatlan, kései csendháborítón. Lukács számára
Isten lényeges vonása tükröződik vissza a keleties falusi
miliő jelenetében: Isten nem feledkezik meg gyermekei­
ről. De annak az embernek a magatartásáról is mond va­
lamit, aki ínséges helyzetbe jutott: bíznia kell Istenben, és
szüntelenül kopogtatnia.

10.3.3. LK 11,9-13: AZ ISTENBE VETETT

BIZALOMRÓL IMÁDSÁG KÖZBEN

Az imáról szóló tanítás harmadik része - a logion-

forrásból (vö. Máté 7,7—11) származó mondás- és kép­
sor, a lankadatlan kérő imáról - az előző példabeszéd
Lukács szerinti értelmezésének fontos csúcspontját kí­
nálja. A tolakodás és fáradhatatlanság olyan magatartá­
sok, melyek egyáltalán nem állnak túlságosan távol egy­
mástól. Lukács, mikor a hagyományosan saját anyagának
számító példabeszédét még egyszer a saját felfogása sze­
rint hangsúlyozottan és intelemszerűen használja, akkor
erre élezi ki: Nem lehettek fáradtak! Isten minden esetben
segít nektek, ám ennek lényeges feltétele a nyomatékos és
fáradhatatlan ima. Az olvasó joggal kérdezi, hogyan kell
érteni ezt a vakmerő sikerrel kecsegető ígéretet: »Tehát
aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót
nyitnak« (10 v.). Lukács mindezen biztosan nem egyszerű
imamechanizmust vagy sikerautomatizmust ért; neki sem
kerülte el figyelmét, hogy sok esetben elmarad a konkrét
kérés. Talán az imára nevelés gondolata is belejátszik:
abban bízhatsz, hogy az Isten minden esetben jót akar,

223
még ha te nem is így látod! »Isten jobban tudja, mint a
kérő, hogy mi is kell pontosan az ő üdvösségéhez. Meg
lehet róla győződve, hogy neki a szükséges itt megada­
tik.^57Az Atyáról szóló rövid példabeszéd, aki semmi ká­
rosat nem fog adni hozzá forduló fiának, bátorítani és lel­
kére akar beszélni a csiiggedőnek. »Egy apa nem él vissza
gyermeke gyámoltalanságával; mert a gyermek még nem
tud különbséget tenni ... egy kígyóhoz hasonló hal (pl.
egy angolna) és egy kígyó között, egy összegömbölyö­
dött skorpió és egy tojás között.«25SAz ima meghallgatá­
sának ígérete - a kitartó imára történő buzdítás végén - a
Szentlélek adományára történő utalással konkretizálódik,
ami az egész imáról szóló tanításnak olyan irányt kölcsö­
nöz, ami a pogány keresztény missziós prédikációra irá­
nyul.
Az Atya, aki a mennyben van - Lukács ez alkalom­
mal ugyanazt a megnevezést használja Istenre, mint Máté
a Miatyánkban (Máté 6,9) -, nem fogja megtagadni a
Szentleiket attól, aki kéri. Világosan kifejezve: O azokat,
akik >bár gonoszak^ fel fogja venni a hívők közösségébe.
Jó látni és megérteni Lukács imádságainak tanulságait a
maguk teljes egészében és misszionárius beállítottságuk­
ban. Sok mindent kérnek a keresztények, gyakran mel­
lékes dolgokat is. Lukács a Szentlélek ígéretével igazítja
helyre az elvilágiasodott elképzeléseket, kívánságokat.2578

257 ErnstJ., Lukas, 367.

258 Stöger A., Das Evangélium nach Lukas, I. Teil, (Geistliche
Schriftlesung), Düsseldorf, 1964. 316.

224
 10.3.4 LK 18,1-14: PÉLDABESZÉD AZ
ISTENTELEN BÍRÓRÓL ÉS AZ ÖZVEGYRŐL;
A FARIZEUSRÓL ÉS A VÁMOSRÓL

Lukács e két saját anyagából származó példabeszé­

dében még egyszer elővette és újra illusztrálta a »kereszté-
nyelc imájának« témáját. A hagyományos képeket a meg­
felelő teológiai állításokkal, ahogyan gyakran megtörténik
saját anyagának darabjaiban, a szerkesztés révén átértel­
mezi és az imádságról szóló intelmei érdekében használja
föl. A »bíróról és az özvegyről« (1-8. v.), valamint »a fa­
rizeusról és a vámosról« (9-14. v.) szóló példabeszédek
között nagyon laza az összefüggés. Egy hármas csoport
elfogadása - az alkalmatlankodó barát példabeszédét is
ideszámítva (11,5-8) - a tematikus és formális megegye­
zések ellenére is pusztán hipotetikus marad. Csak a már
adott szövegösszefüggésre korlátozzuk magunkat.

Lk 18,1-8: Példabeszéd az istentelen bíróról és az

özvegyről
Lukács elmond egy példabeszédet, ami a kitartó és
rámenősen követelő kérés alapgondolatait illusztrálja:
egy özvegy, aki valamilyen, nem részletezett okból ne­
héz helyzetbe kerül, a bíróhoz fordul. A bíró nem éppen
szakmája büszkesége: nem féli Istent, és senkire sincs
tekintettel (2. v.). A nő, úgy tűnik, indulatosan rátámadt,
mint ahogy az a megátalkodott férfi elmondásából kide­
rül. »Annak ellenére, hogy nem hagy békét nekem, hozzá
szeretném az özvegyet jogaihoz segíteni. Különben még a
végén jön, és arcul íit« (5. v.). »A segítőt az életmódján, a
segítségre szorulót pedig a cselekedetein keresztül jellem­
zik (2k)... Végül a kérő cselekvésén keresztüljön a meg­

225
oldás (4k. v.).«259 Ezek után az egész értelmének csúcsa
egyértelművé vált: így kell imádkozni, hamis tartózkodó
magatartás nélkül, nagyon mély bizalommal. Istent ostro­
molva, és - az elbeszélő merész képet használ - az Atya
idegeire menve. így lehet sikert elérni.
A 7. v. első értelmezése - »Istennek habozás nélkül
kellene-e segíteni kiválasztottjainak, akik éjjel-nappal
hozzá kiáltanak?« - a meghallgatás ígéretével túllép az
eredeti mondanivaló szándékán. Hozzájön ehhez még az
eszkatologikus beállítottság, ami talán a Messiás máso­
dik eljövetelének késését tükrözi, így ennek kivárásához
nyújt bátorságot és kitartást. A záró mondat, a 8. v. az
»Emberfia« és a »hit« kulcsszavakkal új gondolatot tesz
magáévá. Isten ugyan tartja ígéretét, de az emberek, akik
éjjel-nappal hozzá kiáltanak, vajon a kritikus pillanatban
is ébren vannak-e?
Megállapítjuk: Lukács az imádkozó keresztényekbe
a meghallgatás ígéretével erőt és bizalmat akar önteni.
Talán oka is van rá, hogy felvegye a harcot a cstiggedés
megnyilvánulásai ellen. Nem szabad, hogy Jézus második
eljövetelének elmaradása csüggedéshez vezessen, az Atya
megtartja ígéreteit, és haladéktalanul segít mindenkinek.
Világosan kifejezve: az Úr biztosan eljön, a Miatyánk ké­
rése: »jöjjön el a te országod« (11,2), nem üres beszéd.
Legfontosabb az állhatatosság a hitben. Az evangélista
bevezetőjében (1. v.) még egy további jelentést is adott
a példabeszédnek, ami meghaladja az eredeti gondola­
tot, mégsem áll túl messze tőle: a tanítványoknak mindig
imádkozni kell, és sohasem fáradhatnak bele. Az állandó
imádkozás a keresztények életformája a világban. Lukács

259 Schweizer E., Das Evangélium nach Lukas, 184.

226
a »Vigyázatok és imádkozzatok!« jelmondatot mintegy
devizát adja közösségének útravalóul. Az eljövetelig tartó
várakozás ideje alatt megtapasztalja a keresztény ember
Ura jelenlétét.

Lk 18,9-14: Példabeszéd a farizeusról és a vámosról

Lukács számára az »imának« van egy belső oldala,
amit megvilágít ebben a példabeszédben. A farizeus, a jog
és az igazságosság embere, aki tisztában van Isten előtt
vallásos teljesítményével, imája az öntetszelgés legjobb
példája. Nem csak magáért, Isten előtti állapotáért mond
köszönetét, hanem gőgösen tekint le a vámosra, aki az
»egyéb emberek« (!), tolvajok, jogtiprók és házasságtörők
csoportjába tartozik (II. v.). Az egyik oldalon tehát a val­
lásos »túlteljesítés«: a kétszeri böjtölés az egyszeri helyett;
minden eladott áru után tíz százalékot ad jó célokra, és
még további tiszteletreméltó »teljesítményt« is fel lehetne
sorakoztatni, mint napi háromszori imádkozást vagy a tör­
vények betartását, stb. A másik oldalon viszont üresek a
kezek, a lefelé szegett tekintet pedig a megtört szívet mu­
tatja. A bánat, a mellverés, és az irgalmas megbocsátás ké­
rése teszik a vámost annak az emberi vallásosságnak pro­
totípusává, mely Lukács szívéhez oly közel áll. A példabe­
széd záró mondata is ezt foglalja össze: »Mondom nektek:
ez megigazultan tért haza, a másik pedig nem« (14a. v.).
A rend tehát itt is visszájára fordul, de kétségtelen olyan
módon, amely a »gazdag-szegény - szegény-gazdag«
sémát messze meghaladja. Itt nem viszonyokat állít fej­
tetőre, hanem emberi magatartásmódokra világít rá Isten
előtti értékükben vagy értéktelenségükben. Lukács ismert,
bűnösöket bemutató témája színes illusztrációt kap a pél­
dabeszédben. A bűnbánó bűnös az evangélium embere,

227
az öntelt farizeusnak viszont már csak a kontraszt figura
szerepe jut. Itt most arról ne beszéljünk, hogy mindkét
képben torzítás fedezhető fel. A farizeus valójában vallá­
sos volt, a vámos ezzel szemben a »semmi jót ne tégy«
figuráját testesítette meg. Ebben a pillanatban azonban
mindez egyáltalán nem játszik szerepet, mert a könyörü­
letes Isten felé való megnyílásról van szó. Ellenkezőleg:
a bűnös olyan szempontból is előnyben van, mert felmen­
tést nyert a téves önértékelés kísértése alól. Lukács színes
és emlékezetes képekben mutatja be közössége kereszté­
nyeinek, milyen magatartásmódok számítanak Isten előtt.
Az imádkozás témája több mint széljegyzet ebben a
példabeszédben. Biztos nem véletlen, hogy a két ellenétes
vallásos magatartás - itt a jámbor felfuvalkodottság, ott
pedig az alázatos megbánás - az Úrhoz intézett imában is
kifejeződik. Lukács szem előtt tartja az imádság »tárgya«
mellett az imádság »módját« is. A keresztény embernek,
ha imádkozik, meg kell szabadulnia mindenféle öntetsző
gőgtől, és elsősorban saját nyomorúságával kell tisztá­
ban lennie. Ide tartoznak Lukács szavai a haszontalan
szolgákról (Lk 17,10). Annak, aki imádkozik, nemcsak
kicsinnyé kell tennie magát Isten előtt, hanem meggyőző­
désévé is kell Válnia, hogy ő valóban kicsi.
Megállapíthatjuk: egészen biztos, hogy több mint vé­
letlen, amikor mindkét alakot, mint imádkozót ábrázolja
Isten előtt valódi és hamis magatartásukban. A beképzelt
és felfuvalkodott farizeus csak saját magát látja, ugyan
Istenhez beszél, de nem éri el, mert saját jámbor csele­
kedeteinek csapdájába esik, nincs is szüksége az Úrra.
Vallásos emberek nagyon mélyen vallástalanok tudnak
lenni, mert ahelyett, hogy Istent keresnék és imádkozná­
nak hozzá, a saját képüket szépítgetik Isten előtt.

228
 A vámos, aki saját szegénylelkűségének tudatában
nem mer Istenre tekinteni, és nincs mivel dicsekednie
előtte, így kiált: »Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!«
Ebben a kiáltásban mindenki felismerheti, hogy valójában
hogyan is áll Isten előtt. Az imádkozás módjai, melyeket
a példabeszéd két alakja testesít meg, nyilván megtalál­
hatók Lukács közösségében is. A farizeus típusa szívósan
tovább él, mert egy darab ott rejtőzik belőle »természet-
szerűen« minden emberben. R. Bultmann marburgi pré­
dikációiban utalt a minden emberben rejtőzködő érvénye­
sülési ösztönre, és hozzáfűzi: »Ha a farizeus képét meg is
jelenítettük magunknak, ha az érvényesülésre éhező em­
berek képét el is hessegettük magunktól, tehát azoknak az
embereknek a képét, akik hazugok és szeretetlenek, akik
önmagukat csapják be, de elekor még csak az idegenek­
ről beszéltünk. Olyan emberekről, akik mások, mint mi.
Úgyhogy végül mi is elmondhatnánk: >Köszönöm neked,
Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember?<.
Mindenki vizsgálja meg önmagát, hogy nem rejtőzik-e
benne valami a farizeus lényéből - valamilyen formá­
ban, valamilyen fokban!« Itt el kell hallgatnia az imának.
A példabeszéd természetesen nem ragad le a kritikánál,
hanem a vámos ellenpéldájával a bűnbánat, a bizalom, a
nyitottság és odaadás magatartásáról beszél. Aki így lép
Isten elé és így imádkozik, az igaz ember.

10.3.5. Összegzés
A Lukács evangélista személyiségéről alkotott kép
az imádság témáján keresztül nyeri el a leghatározottabb
kontúrjait. A világra nyitott és a problémákat jól ismerő
irodalmár, aki kezét korának ütőerén tartja, a szó legne­
mesebb értelmében hívő ember. Számára az imádság a

229
legszemélyesebb dolog. Az egyes kereszténynek meg kell
tapasztalnia, hogy korának legsokrétűbb nehézségei köze­
pette, üldöztetésekben és veszélyekben a mindennapi élet
kísértései közepette is kapcsolatban maradhat Istennel.
Nem csoda, hogy az imádkozás ténye Lukács világ- és
egyháztörténeti perspektívájában központi jelentőségű.
Lukács szüntelen imádságra buzdít, sőt kitartásról be­
szél, óv a csüggedéstől, és az imádság meghallgatásának
ígéretével vigasztal. A probléma tehát azzal, hogy késik
az újraeljövetel (parúzia), még nincs megoldva, de többé
már nem a hit lényegéről van szó. Aki ugyanis imádko­
zik, átéli, ha más módon is az Úr megjelenését (parúzia).
Azt is figyelembe kell venni, hogy Lukács a Miatyánkot
- mint minta imát - útravalóul szánta közössége számára.
Ezzel nyilván az imádság tartalmáról is közölni akart vala­
mit. Az Isten országának hirdetése eleven visszhangra ta­
lál abban a kérésben, hogy mihamarabb jöjjön el. Minden
mást ennek kell alárendelni. Biztosan nem véletlen, hogy
Lukács a földi dolgokra vonatkozó kérést még felbuk­
kanni sem engedi (12,29-31). Lukács az imádság okta­
tásakor a tekintetet az Atyára irányítja. Ezzel közössége
tagjainak meg is adja az irányt és a célt. Emellett megmu­
tatkoznak a Krisztus-ima első nyomai (Lk 23,42; ApCsel
7,59) is. A Fiú az Atya mellett áll, és nem csak imád­
kozni tanít, hanem meg is hallgatja a hozzá kiáltok imáját.

230
 10.4. A SEGÍTŐ EMBER

Lk 10,25-37: Példabeszéd az irgalmas szamaritá­

nusról
Lukács több emberségre buzdította közösségének tag­
jait. Az Isten- és felebaráti szeretet központi parancsa
(Lk 10,27), tárgyszerűen nézve, semmiképpen sem csak
keresztény sajátosság, hiszen Lukács a mintaszerű huma­
nitás példájával aktualizálja. A zsidóság ismerte a paran­
csolatokat, a jámbor törvénytudó válasza Jézus kérdésére:
»Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes lel-
kedből, minden erőddel és teljes elméddel. Felebarátodat
pedig szeresd úgy, mint saját magad.« A parancs puszta
felsorolása Jézus számára botrányosnak tűnt. A teológiai
dolgok elméleti síkra terelése nem vezet tovább, hiszen
Istennek ellenszenves lehet az, ha vonatkozását a gyakor­
lati élethez szem elől veszti. Jézus válasza jelenti a döntő
pontot: »Helyesen feleltél, cselekedj e szerint, és élni
fogsz!« (28. v.). Az írástudó önigazoló kísérlete alkalmat
ad Jézusnak arra, hogy pontosabban rátérjen a cselekvés
»hogyanjára« a felebaráti szeretet kérdésében. A példabe­
széd ismerős: útonállók megtámadnak egy Jeruzsálemből
Jerikóba tartó férfit. Kirabolják és félholtra verik. Ez bor­
zasztó, de újra meg újra előfordul. Jézus mégsem fordul
Lukács evangéliumának példabeszédeiben a terrorizmus,
a banditizmus vagy az erőszakos cselekedetek ellen. Ezt
természetesen nem tartja jónak, de az élet már csak ilyen.
Számára most fontosabbak azok az emberek, akik talál­
koznak a rablók által helybenhagyott emberrel. Az, hogy
az első pap, Lukács címzettjei számára, akik távolságtar-
tóak a zsidó kultusz üzelmével szemben, különös jelen-

231
 töségű. A levita is a »vallásosak« ugyanezen kategóriájá­
hoz tartozik. A zsidó törvény ugyan mindkettő számára
elegendő érvet szolgáltatott az elsősegély megtagadásá­
hoz - mert hát Isten is így akarta! Ilyen a kultikus tisz-
tátalanság rizikója, ha valaki a kezeik között halna meg!
Kötelessége a saját életét megtartani! De éppen az efféle
kifogásokat kell, mint emberteleneket leleplezni és pel­
lengérre állítani. Az elbeszélő ezért harmadikként egy
szamaritánust léptet fel, aki Lukács szemszögéből jólle­
het csak pogány, de emberségesen cselekszik, és habozás
nélkül teszi azt, amit a helyzet megkövetel tőle. A szama­
ritánus szolgálatát finoman kiszínezték, a részletek bemu­
tatása megvilágítja az utat a belső magatartástól a külső
cselekedetekig. Együtt érző volt - odament, olajat és bort
öntött sebeire - bekötözte azokat - felemelte teherhordó
állatára .. elvitte egy fogadóba -- ápolta - utasításokat
adott a vendéglátónak a további ápolásra vonatkozóan
-- megígérte, hogy visszatérése után is törődik vele. Az
elbeszélő szándéka egyértelmű: ez az ember nem keres
vallásos kifogásokat, segít és emberségesen cselekszik.
A záró következtetés a »másik oldalra rákérdező« kérdés­
sel: ki vált ezek közül felebarátjává a rablók kezébe ke­
rült embernek? - tekintetünket a segítő és cselekvő em­
berre akarja irányítani. A szöveg arról a felebarátról szól,
aki a rablók kezébe esett. Őrá irányul most a figyelem.
Az olvasókat is hasonló tettre kellene, hogy késztesse a
történet, és ekkor merül fel a kérdés: »Ki az én feleba­
rá to n ^ (29. v.). A válasz kettős: a példabeszéd egyrészt
a bajbajutottra mutat, a végső kérdés pedig az irgalmas
szamaritánusra tereli a figyelmet. Lukács ezt a példabe­
szédet - Jézus záró utasításával »Menj, és cselekedj ha-
sonlóképpen« (37. v.) - kiemelte a bibliai történetből, és

232
átültette az emberek életébe. Az evangéliumot nem csak
hallgatni és hinni kell, hanem meg is kell tenni. »Ne csak
hallgassátok az igét, hanem tegyétek is meg, mert kü­
lönben önmagatokat csaljátok meg!« (Jak 1,22). Lukács
mondanivalójának szándéka ezzel egyértelművé vált.
Természetesen még pontosabban is utalni kellene arra,
hogy mi a sajátosan keresztényi a szamaritánus pusztán
csak humánus cselekedetében. Ezzel a kérdés a kettős
parancs (Isten és felebarát szeretetének) lukácsi értelme­
zésére hegyeződik ki. Lehet azt mondani, hogy az isten­
szeretet a harmadik evangélista számára pusztán a feleba­
ráti szeretet magasabb foka lenne? Lukács kétségtelenül
humánus beállítottságot ad a számára központi és legfon­
tosabb parancsnak, az istenszeretet parancsának. A kettős
parancs második része, tehát az emberszeretet kötelezett­
sége adja meg csak az első rész teljes értelmét. Az em­
berek szeretetén lehet ugyanis konkrétan is lemérni az
istenszeretet valódiságát. Nem szerethetem többé Istent
úgy, hogy nem veszek tudomást embertársaimról. »Az
istenszeretet, a maga aktuális kivitelezésében az Istennel
szembeni engedelmesség tette, de semmiképpen sem csak
jámbor odaadottságot jelent a transzcendens Istennek,
hogy így azután bensőnket ápoljuk, hanem sokkal inkább
a konkrét életkörülményekre utal, ami megköveteli, hogy
a körülményeket úgy fogadjuk el, ahogy Isten akaratának
megfelel.«260 Lukács a felebarátot olyan világi pontként
akarja megjelölni, ahol Istennel találkozhatom. Még pon­
tosabban: az a felebarát - és bárki lehet az - , aki vala­
milyen szükséget szenved. Vallásos embernek igazában a
segítő ember számít.

260 ErnstJ., Lukas, 350k.

233
 Megkérdezhetnénk továbbá most azt is, mi ösztö­
nözte Lukácsot, hogy a kettős parancsot e példabeszéd
segítségével illusztrálja. Elképzelhetőnek tartom, hogy a
keresztény írástudók - hasonlóan az evangéliumban sze­
replőkhöz - kazuista, a helyes cselekvést elősegítő nor­
mákat állítottak fel. Lukács szembeállítja a kiagyalt »az
egyik esetben >igen<, a másik esetben >nem< « elvvel -,
vagy: a »bizonyos feltételek mellett vannak nagyobb ér­
tékek, melyek felmentenek a felebarátaink felé nyújtott
szolgálat alól« elképzeléssel - a tiszta és félreérthetetlen
»mindig-et, mindenféle >ha< és >de< nélkül«. De talán a
példabeszédben felvetett szituációra történő utalást is fi­
gyelembe kellene venni. Lukács konkrét egyedi esetből
indul ki, és mondanivalóját egyedi esettel bizonyítja.
»A felebarát nem akárki, hanem az az ember, akinek a
bajával itt és most találkozom, és nehéz helyzetében azt
az engedelmességet követeli tőlem, ami az Isten szerete-
tének is igazi lényege.«2<l1 A lukácsi theologica practica-t
ezzel újra tetten értük. Már említettük: az írástudók vitája
Jézus kritikája ellenére is újból és újból fellángol az egy­
házban. Lukács ezzel a maga módján talán a jámbor teó­
riaképzés terméketlenségére akart utalni. Egyáltalán nem
segít az embernek, ha a dogmatika traktátusait megtanulta
vagy tudomása van az exegézis szőrszálhasogatásairól,
ugyanakkor az egy szükségeset szem elől veszíti. Lukács
megmutatta, igazában miről is van szó.
Megállapítjuk: az irgalmas szamaritánusról szóló pél­
dabeszéd a világirodalom gyöngyszemei közé tartozik.
De mégsem ez a döntő, hanem az örömhír maga. A kiin­
duló kérdést: »Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök261

261 ErnstJ., Lukas, 352.

234
életet?« a valódi emberség példaértékű cselekedetével
válaszolja meg. Nem tudhatjuk, hogy Lukács számára
a kultikus hivatal viselőire vonatkozó kritika, akik nagy
jámborságukban szem elől tévesztik a felebaráti szere-
tetet, tudatos téma volt-e. Valószínűleg igen. A papok és
leviták Lukács számára már csak hallomásból ismert fo­
galmak, de bennük látja az emberi félelem és a meggon­
dolatlan szeretetlenség szimbólumát. De léteztek-e ezek a
kortársak Lukács keresztény környezetében, akik érdekte­
lenül elfordultak az élet útjai mentén vérző és segítségre
szoruló felebarátoktól? A történet sajnos újra és újra ször­
nyen ismétli önmagát. Ezért is ennyire sürgető felhívni a
figyelmet a segítő külföldire, a szamaritánusra, aki ponto­
san azt teszi, amit a helyzet megkövetel tőle. Lukács ezzel
azt akarja közösségének és ma nekünk is mondani, hogy a
jámbor beszéd nem elég, a szeretetet tenni kell.

10.5. LUKÁCS ÉS AZ ASSZONYOK

A harmadik evangélium külön anyagában a nők fel­

tűnően gyakori említése érdeklődést mutat egy az akkori
viszonyok számára égető társadalmi téma iránt. Talán si­
kerül a lukácsi nőkérdés hátterét egy kicsit jobban meg­
világítani. Előbb azonban a vonatkozó szövegeket kell
megemlítenünk.
Már a gyermekségtörténet elbeszéléseiben is kiemel­
kedő szerepet játszanak a nők. Az anyák, Erzsébet és
Mária közvetlen kapcsolatban állnak az üdvösség törté­
néseivel. Az rendben van, hogy minden részében domi­
náns a krisztológia: Erzsébet elapadt méhének csodája
(Lk 1,5-25) nem más, mint Mária szeplőtelen foganta­

235
tásának üdvtörténeti előjátéka (Lk 1,26-38). János szü­
letése (Lk 1,57-80) pedig Jézus születésének előábrázo-
lása (Lk 2,1-20). Isten fiaként mutatja be tehát mindkét
elbeszélés Jézust kezdettől fogva. Nemzése Isten teremtő
cselekedete, születése a Megmentőt, a Messiást és az Urat
hozza el az emberiségnek (Lk 2,11). Krisztus születésé­
nek meghirdetését Lukács persze díszletszerűen kiszí­
nezte a családtörténetek mintája alapján, melyek közép­
pontjában mindig egy nőalak áll. Az anya, mint a család
lelke, a prófétanő, mint Isten közelségének szimbóluma
(Erzsébet és Anna), és a Szűz, aki csak az Úr számára van
jelen (Mária), mind olyan nőtípusok, akiket Lukács be­
mutat saját közösségének.

10.5.1 Lk 7,11—17: A naimi özvegy

A naimi ifjú feltámasztásáról szóló elbeszélés (7,11-17)
vezérgondolata: »Jézus az élet Ura«. Emellett azonban
van egy nagyon is emberi vonatkozása: a sokat szenvedett
asszony, aki férje halála után egyetlen fiát is elveszítette.
Ahhoz, hogy tökéletesen megértsük a jelenet lukácsi hát­
terét, szem előtt kell tartanunk a nehéz helyzetben lévő
özvegyet, aki anyagi ellátás és jogvédelem nélkül, telje­
sen elhagyottan áll előttünk (Lk 20,47). Hasonló helyzet­
ben levő asszonyok biztosan voltak Lukács közösségében
is. Nem ok nélkül voltak az özvegyek az árvák mellett a
gondoskodásra leginkább rászorulók (Jak 1,27; stb.). Ha
most nekik ebből a galileai városból, Naimból származó
példán keresztül megmutatják, hogy Jézus együtt érez ve­
lük és vigaszt nyújt nekik (7,13), biztosan egy életre szóló
támogatást jelent. Vagy még többet: útmutatást a közösség
számára, hogy a rászoruló özvegyeket fel kell karolniuk.
A rövid mondatnak: »Es Jézus visszaadta őt anyjának«

236
(15. v.) elbeszélő jellegén túl még felhívó értéke is van:
ha ti ma gondoskodtok közösségetek özvegyeiről, akkor
ők így visszakapják fiúkat. A halottfeltámasztás csodája
újra és újra megismétlődik a közösségben, amennyiben
segítőkész fiák »támadnak«. Senki sem kifogásolhatja az
efféle értelmezést, mondván, hogy nincs tekintettel ma­
gára a történetre, vagy hogy helytelenül allegorizálja azt.
Az evangélium szava csak akkor eleven, ha a mindenkori
»mában« is megszólít bennünket. Lukács megszabadítja
közösségében a halottfeltámasztást csodás illatától. Az ő
világának csodái a szeretet tettei. Ha a szegény özvegyek
segítséget kapnak, és emberi életet élhetnek, akkor azzal
visszakapják fiaikat.
Megállapítjuk: a elhagyatott asszony könnyei Lukács
számára nem mellékes vonásai a halottfeltámasztás cso­
dájáról szóló elbeszélésnek. Itt nyilván egy jellegzetes szi­
tuációt mutat be. Jézus segít az embereknek, ő mindenki
Üdvözítője, de Lukács nem áll meg ennél az általános és
alapvető megállapításnál. Szerinte Jézus az elhagyatott
nőnek, az özvegynek ismét reményt adott. A közösség­
nek is kiemelt módon kell segítséget nyújtania nekik. Az
özvegyi intézmény kezdetei, amiről az lTim 5,3-16 szól,
visszatükröződnek Lukás evangéliumában is.

10.5.2. Lk 7,36-50: A bűnös nő megkeni Jézus lábait

A Jézus lábát megkenő bűnös nő története olyan nő
képét mutatja, mely Lukács pogányból lett keresztény kö­
zösségének tényleges háttere is lehetne. Az Újszövetség
sok helyen óva int a paráznaságtól, vagyis az utcanővel
való érintkezéstől. Egy megtért számára, aki éppen meg­
szabadult a pogányság bűneitől, a bűnös nő a gonosz torz­
szülöttje, aki a bűnös szenvedélyek szagát még a megté­

237
rése után is magán viseli. A korai kereszténység kultúr­
történetének kellene jobban megvilágítania e női csoport
szerepét, és ezáltal a közösség alapvető megértését is. Ha
a perikópa (a szakasz) más helyen bemutatott magyará­
zata helyes, akkor a bűnös nők voltak egykor a keresztény
közösség páriái. Lukács Jézus előírásait figyelmen kívül
hagyó magatartásával új hangsúlyokat fektet. A kereszté­
nyek többé már nem térhetnek vissza a farizeusi felfuval-
kodottsághoz, és nem diszkriminálhatják a bűnös nőket,
de a pogány bűnöket sem éleszthetik újjá. A tolerancia az
óra parancsa.
Megállapítjuk: Lukács gondoskodik a nőkről, akik
szélsőséges helyzetbe kerülnek - szenvedésbe és fáj­
dalomba, de akár bűnbe is. Annak az asszonynak alakja
köré, aki Jézus lábait megkente drága kenettel és hajával
felszárította, a jámbor legendák koszorúját fonták. Amióta
Nagy Szent Gergely pápa Mária Magdolnának hívja őt
(vö. Lk 8,2), azóta a Jézust szolgáló kísérőt látják benne
Galilea utcáin, a súlyos lelki betegségből csodálatos mó­
don felgyógyult asszonyt, és az Úr halálának és feltáma­
dásának szemtanúját. A júdeai keresztényüldözés idején
állítólag Dél-Franciaországba menekült, és St. Baumeban
harminc éven át vezekelt bűneiért egy barlangban. Halála
után angyalok vitték föl a mennybe. A művészet mohón
kapott élettörténete után, és képét túláradó fantáziával
rajzolták meg. A legendák ugyan nem állták ki a törté­
nelem kritikáját, mert azok az ismeretlen nő jelentősé­
gére reflektáltak, de mélyebb értelemben mégis igazak.

10.5.3. Lk 8,1-3: Asszonyok követik Jézust

Lukács a Jézus megkenéséről szóló elbeszéléshez kap­
csolva - amit a bűnös nő végzett - egy összegző meg­

238
jegyzést hagyományozott ránk Jézus női követőiről (8,2k).
Elképzelhető, hogy a perikópák sorrendje, amihez a naimi
özvegy története is tartozik, tematikai érdeklődésű.262 Az
asszonyokat, akiket megszállottságból és betegségből gyó­
gyított meg, csatlakoztak Jézushoz és a tizenkét tanít­
ványhoz, és legjobb tudásuk szerint szolgálták őket. Név
szerint a következők voltak: Magdalai Mária, akiből hét
démont űzött ki, Johanna, Kuzának, Heródes hivatalno­
kának felesége és Zsuzsanna. Eme három megnevezetten
kívül még sok más női követője is volt Jézusnak, a nevük
azonban nem ismert. Azonosításuk is nehézségekbe ütkö­
zik. Magdalai Mária és Johanna neve szerepel a feltáma­
dási szemtanúk listáján (Lk 24,10 vö. Mk 15,47 pár; Mk
16,1 pár; vö. Jn 19,25). Mária Magdolna mindkét esetben
az első helyen áll. Zsuzsanna neve ezzel szemben egyéb­
ként sem ismerős. Mivel nem lehetséges a pontos be­
azonosítás (Lk 24,10: Mária Magdolna, Johanna, Mária,
Jakab anyja, Szalomé). Feltehető, hogy a tanúk szerepének
fontossága (vö. MTörv 19,15) döntő jelentőségű volt ab­
ban, hogy e három asszonyt néven nevezték. Ok voltak
azok az asszonyok, akik elsőként értesültek Jézus feltá­

262 Schürmann H., Das Lukasevangelium, Erster Teil (HtHK III.)

Freiburg, stb., 21982. 448.: »Lehetséges így az a merész feltevés, hogy
Lukács a Luk 7,11—17.36—50-t és a 8,2k-t mint összefüggő elbeszé­
lést már eleve készen találta. Eme kis kompozíciónak a közösség éle­
tében elfoglalt >helye< a nők kérdése volt... Jézus segített egy szegény
özvegynek, egy bűnös nőt elfogadott, és a megszállott nőket meggyó­
gyította. Felvette őket közösségébe, és ők szolgálták Jézust. A Jézus
tanítványainak közössége ezért a támadások ellenére is hasonlóan fog
viselkedni. Világos, hogy ez a probléma egyéb okok miatt is palesztin
eredetű. Nevezetesen azért is, mert Heródes hivatalnoka Kuza fele­
ségének említése hagyománytörténetileg Heródes uralma alá tartozó
helyre utalhat.«

239
 madásáról, de már a galileai tevékenység során is jelen
voltak. Feltételezték, hogy Mária Magdolna nem más,
mint az a nagy bűnös nő, akiről már szó volt az előző
perikópában is. A hely, Magdala, egyáltalán nem örven­
dett jó hírnévnek, és a titokzatos célzás a különösen is
súlyos megszállottságra (hét ördög) tápot adott az effajta
spekulációknak. Johanna személyi helyzetének említése
(Kuzának, Heródes hivatalnokának felesége) pedig azzal
magyarázható, hogy Lukács érdeklődik a prominens, a
nyilvánosság előtt elismert nevek iránt (ApCsel 1,1; 6,7;
8,13.26—40; 10,1-48; 18,8; 19,31). A kereszténység tehát
megvetette lábát a társadalomban.
Megfontolásaink szempontjából különösen fontos an­
nak említése, hogy vagyonukból gondoskodtak a tanítvá­
nyokról. Itt beleütközünk a keresztény közösség életének
szociális és társadalmi formáiba. A nők a közösség és a
misszió szolgálatában állnak. Vannak segítőkész asszo­
nyok, akik az istentiszteletnek helyet, a misszionáriusok­
nak pedig szállást adnak, de testi jólétükről is gondos­
kodnak. Az egyház kezdetekor életbevágó szerepük volt
a nőknek. »A >közösség szolgálatában álló asszonyok<
megkapják most beiktatásukat és feladatukat. El kell,
hogy vállalják, hisz szolgálatukban az Úr bátorítását is
magukénak tudhatják.«M3 De nem csak gyakorlati és egy­
házszervezési szempontok szerint érdemes Lukács ket­
tős müvében a nők értékelését górcső alá venni. Sokkal
nagyobb jelentősége van ugyanis e tény társadalmi kö­
vetkezményeinek. A modem ember csak nehezen tudja
elképzelni, hogy ezek az első bátortalan, emancipációs
jellegű intézkedések mennyire sértették az »illemet és263

263 Schürmann //., Das Lukasevangelium, 447.

240
a bevett szokásokat«. Bizonyos eltérő adatok ellenére
(vő. Ószövetség női alakjait) aligha vonható kétségbe,
hogy a zsidó társadalom nőtagjai nem rendelkeztek
ugyanazokkal a jogokkal, mint a férfiak. így például nem
vállalhattak nyilvános hivatalokat, és egyes vallási kö­
telezettségek sem vonatkoztak rájuk. A társadalmi és az
egyházi élet alakítása is a férfiak dolga volt, de a nemek
közötti magánérintkezésben is voltak olyan korlátozások
(vö. Jn 4,27), melyek a közel-keleti kultúrákban mind a
mai napig bizonyos szinten jelen vannak. Tartózkodjunk
attól, hogy a rég beidegzett szokásokat az emberi jogok
kategóriáival mérjük. Végül léteznek ma is olyan emanci­
pált társadalmak, ahol az elnyomás súlyos formái máig is
léteznek. Az őskeresztények álláspontjai sem voltak még
egységesek. Az, hogy milyen lassan változtak a megszo­
kott szociális struktúrák, világosan látható Pál apostol
útmutatásaiban, lKor 11,7-16; 14,34kk, a kolosszei és
efezusi levelek házirendjében (Kol 3,18; Ef 5,21 f) és az
lTim 2,10-15 fejtegetéseiben. Lukács számára termé­
szetesen más törvények is érvényesek. Lehet vitatkozni
rajta, hogy a görög és római társasági formák jutottak-e
érvényre, vagy hogy általános etnikai és humanitárius
elvek gyakoroltak-e nagyobb befolyást, melyek felé
Lukács egyébként is nyitott volt. A döntő lökést azonban
maga Jézus adta meg (vö. Lukács evangéliumának kije­
lentései mellett Mk 14,3-9; Jn 11; Mk l,29ff; 5,21—43;
7,24-30; 12,40.41^-4). De a keresztény igehirdetés alap­
magatartásából is (vö. Gál 3,28: Nincs többé férfi és nő)
származhatott.
Megállapítjuk: egyes-egyedül Lukács ír kimondottan
azokról a nőkről, akik kísérték Jézust útja során - vá­
rosokon és falvakon át. Nevüknél és identitásuknál fon­

241
tosabb az a tény, hogy a tanítványok között nők is vol­
tak. A Krisztus-követés tehát nem csak a férfiak ügye
volt. Motívumként a köszönetét említik, mert Jézus meg­
gyógyította őket a megszállottságból és betegségből
(Lk 8,21c). Lukács hasonló történetet mond el külön anya­
gában, ahol a tíz leprás közül, akiket az Úr meggyógyí­
tott, csak egy rója le háláját (Lk 17,11-19). Talán a nők
ragaszkodását és hűségét akarta hangsúlyozni az evangé­
lista? Azt már említettük, hogy a fiatal keresztény közös­
ség konkrét tapasztalatai koncentrálódnak a segítőkész
nőkről szóló lukácsi megjegyzésben, akik szolgálatukkal
támogatták a missziót. Lukács számára a nők egyszerűen
nem passzív tárgyai a lelkipásztorkodásnak. Ők ott állnak
a tanítványok mellett, és ha nem is említik őket oly gyak­
ran, mégis megkülönböztetett kitüntetést érdemelnek.

10.5.4. Lk 10, 38-42: Mária és Márta

Lukács a külön anyagában beszél egy nőről, név sze­
rint Mártáról, aki házába fogadta Jézust, és szállást adott
neki (Lk 10,38-42). Csak mellékesen kerül szóba Mária,
a vendéglátó testvére: Jézus lába mellé ül, és hallgatja
szavait. A jelenet itt rögtön vissza is fordul az elfoglalt
Mártához, aki azért tevékenykedik, hogy Jézusról gon­
doskodjon, és nővére tétlensége miatt panaszt tesz. Annak
ellenére, hogy Jézus válaszában Mártát egyedül említi, te­
matikus szinten mégis Mária kerül középpontba: ő a job­
bik részt választotta, és nem is veszti el soha. Lukács sze­
ret elgondolkodni a történeti előzményeken és a Jézusról
szóló történetekhez tartozó női alakokról. Ha hinni lehet
a János evangéliumában olvasható két asszonyról szóló
történetnek, akkor Lázár nővéreiről van szó (Jn 11,1-16;
12,1-11). János szerint (11,2) Mária lenne az a bűnös nő,

242
aki drága kenettel megkente és hajával megtörölte Jézus
lábát (Jn 12,1-11; Lk 7,36-50), illetve a Márk 14,3-9-
ben szereplő ismeretlen nő nem más, mint Mária. Ezek
a személyes emlékek azonban nem játszanak kiemelkedő
szerepet a most taglalt, Márta házában zajló jelenetben.
Itt sokkal inkább a közösség - talán történelmi - problé­
máinak ábrázolásáról van szó, amiket a két testvér maga­
tartása tükröz. Nem ismeretlen, hogy a nőalakokat szim­
bolikusan, számunkra szokatlanul magyarázzák (Mária
- egyház; Éva - mindannyiunk anyja, Abrahám mindkét
asszonya). Lukács gyülekezetében szorgos keresztény
aktivitás alakult ki. Talán a szolgáló Mártáról mondott
visszafojtott kritikával, Lukács a tettekben kimerülő val­
lásosságot (10,37) akarta korrigálni: »A szeretetszolgá­
lat fontos, de nem szabad elnyomnia - most a hallgatás
passzív oldaláról megközelítve - az ige szolgálatát.«1M
Ezek szerint a közösségben tévesen jelölték meg a prio­
ritásokat. De most Lukács - egyébként szöges ellentétben
állva a Jakab-levéllel, ahol tiltakoznak az ellen, ha az igét
»csak hallgatják« (Jak 1,22) - az ige hallgatását fonto­
sabbnak tartja. Ez minden bizonnyal döntően a szituáció­
tól is függ. Lukács közösségében a jámbor kvietizmus
nem jelentett problémát, ellenkezőleg: törekedtek a szoci­
ális tevékenységre. A figyelmeztetés inkább kimondottan
a közösség asszonyainak szólt, akik a sok sürgés-forgás
miatt süketek lettek az Úr szavának meghallására. A ter­
minológia (30. v.: »az Úr (Jézus) lábaihoz ült és hallgatta
szavát«) mindenképpen a keresztény prédikációk legtá­
gabb értelemben vett hallgatására utal. Lukács azt mondja
közössége nőtagjainak: »A földi dolgok miatti aggódás264

264 E r n s t Lukas, 354.

243
helyébe kellene lépnie az Isten Országa miatti centrális
aggódásnak (12,31), ahová - Isten országába - csak úgy
juthatunk el, ha hallgatunk Jézus szavára.«265 Itt a nők­
nek szóló, a speciális lelkipásztorkodás kezdeteivel van
dolgunk.
Megállapítjuk: a Jézus által dicsért Mária alakjában,
aki lábánál ülve hallgatta szavait, Lukács olyan magatar­
tást ismert fel, amit talán elhanyagoltak a közösségében.
A missziós aktivitás jó és szükséges, de természetesen
nem mehet a kontemplatív vallásosság terhére. Vajon itt
kizárólag csak nőkre jellemző viselkedési módokról van-e
szó? Valószínű, hogy alapvető viselkedési mintákat akart
az evangélista jellemezni, melyek az egyházban férfiakra
és nőkre egyaránt vonatkoznak.

10.5.5. Lk 13,10—17: A szombaton meggyógyított

asszony
Az elbeszélés egy nő szombati meggyógyításáról
(Lk 13,10-17) háttér-információval szolgál a nőkérdés
iránt megnyilvánuló különös érdeklődésre. A historizáló
helyzetleírás ellen szól a nő részvétele a zsinagógái isten­
tiszteleten, de bárhogy is legyen, a találkozást kívülre he­
lyezik a szabadba, időben az istentisztelet után. Valószínűbb
azonban, hogy szándékosan állította párhuzamba egy férfi
szombati meggyógyításával (Lk 4,31-37; 14,1-6: Lukács
külön anyaga). Az esemény mindenesetre megbotránkoz­
tató. Jézus a teljes nyilvánosság előtt hívja magához az
asszonyt, és megszabadítja szenvedéseitől, méghozzá úgy,
hogy megérinti a testét (13. v.). A zsinagóga elöljárója
joggal háborodott fel - ilyesmi nem illik. Az ilyen for­

265 ErnstJ., Lukas, 355.

244
mában történetileg csak nehezen elképzelhető esemény
Lukács közösségére vonatkoztatva mély értelmet kap.
Jézus nemcsak megtűrte a nőket követői között, de beteg­
ségükben és szükségükben is segített nekik. Aki már kap­
csolatban volt a kórházlelkészi szolgálattal, tudja, mit je­
lent ez. Lukácsnak különleges érzéke van a nők baja iránt.
Vigaszt nyújt nekik. A meggömyedt asszony esete, akit
Jézus kézrátéttel meggyógyított, sok görnyedt asszony­
nak üzeni: egészséget az egyház aligha ajándékozhat nek­
tek, de tudnotok kell, hogy az Úr mindig gondol rátok!
Megállapítjuk: öreg anyókákkal, akiknek púptól és
munkától hajlott a hátuk, alig találkozunk manapság az
utak mentén. Miért van ez így? Megváltoztak a körülmé­
nyek, az orvosi ellátás fejlődött, hála Istennek! Itt nem
azokról a testi és lelki sérülésekről van szó, amiket asszo­
nyok a futószalag mellett végzett monoton munka miatt
szenvednek el, hanem egyszerűen a probléma felismeré­
séről és a sérültek gondozásáról. Lukács a tizennyolc éve
szenvedő asszony történetét nagy szeretettel és érdeklő­
déssel meséli el. Nincs értelme az orvosi diagnózison el­
mélkedni, hogy éppen isiászban, hisztériában vagy ideg­
gyengeségben szenvedett-e? A Lukácsnak tulajdonított,
hivatásából fakadó szakértelem itt sem különösebben jel­
lemző. A nehéz helyzetben lévő nő a fontos, és a segítség,
amit Jézus nyújt neki. A közösséget felszólítja a betegek
ellátására és a karitász szolgálatra.

10.5.6. Lk 23,27k: A siratóasszonyok

Lukács a Jézus keresztútja mentén sirató asszonyokat
a gyász, az együttérzés és a szörnyű esemény drámai lei-
színezésével vezeti be. Ha igaz, hogy a halottsiratás mo­
tívuma, melynek csak később lenne helye a szenvedéstör­

245
ténetben (Lk 23,49),266 nem játszik döntő szerepet, akkor
a »siratás« más »motívumát« kellene keresni. Lukács a
siratóasszonyokat Jézus utolsó, prófétai ítéletet hirdető
prédikációjára használja. Az utalást - az eljövendő na­
pokra, amikor a terméketlen nőket mondják boldognak,
és azt, amikor beteljesedik a nagy kétségbeeséséről szóló
prófétai ige a szorongatás idején (Óz 10,8) - Jeruzsálem
sorsára vonatkoztatja. A keresztút mellett álló asszonyok­
nak ahelyett, hogy Jézust siratják, a saját gyermekeik sor­
sán és népük sorscsapásain kellene siránkozniuk.
Megfontolásaink a nők Lukács művében betöltött
szerepéről csak széljegyzetszerűek. Lehetséges, hogy a
női érzéseket és indulatokat, mint emberi vonást, akarta
beépíteni a passió elbeszélésébe. De Lukács teológiája,
konkrétan: Jézus szava a szent város sorsáról elnémítja a
sírást az asszonyok ajkán.
Megállapítjuk: az asszonyok siratják Jézust szenvedé­
sének útján. Lukács számára ezek a nők csak típusai azok­
nak a millióknak és százmillióknak, akik a férjük, fiuk
vagy vőlegényük szenvedése és halála miatt sírnak. Ma
argentínai anyák és nők képében állnak előttünk: amíg a
férfiak háborút vívnak, nekik nem marad más, mint siratni
a nyomorúságot. A keresztútja mellett álló asszonyok nem
keleti „fizetett” siratóasszonyok, hanem prófétanők, akik
vádolnak. Szavukat meg kell hallani.

266 Untergafimair F.G., Kreuzweg und Kreuzigung .Tesu, Ein Beitrag

zűr lukanischen Redaktionsgeschichte und zűr Frage nach dér
lukanischen »Kreuzestheologie« (Paderborner Theologische Stu-
dien 10.), Padernborn, 1980. 17.: »Ami esetünkben a halottsiratás idő­
pontja a feltűnő. Általánosan és az Újszövetségben is megállapítható
(vö. Lk 8,52 pár Mk 5,38/Mt 9,23; Jn 11,33; ApCsel 8,2), hogy a siratok
csak azután szerepelnek, ha a halál beállt. Itt azonban nem ez a helyzet.«

246
 10.5.7. Összegzés
Lukács feltűnően érdeklődik a nők kérdése iránt.
A téma szerkesztői feldolgozásában az ellentétes elemek
kompozíciós szembeállításának sémájához tartja magát:
az angyal megjelenése Zakariás előtt (1,10-20) megfelel
a Mária előtti megjelenésének (1,26-38), az agg Simeon
mellett áll Anna, az éltes korú nő (2,25-38), a száreptai
özvegy mellett a Szíriái Naámán (4,25-28). Az ördögtől
megszállt férfi meggyógyításának a kafamaumi zsinagó­
gában (4,31-37) megfelel Péter anyósának meggyógyí-
tása (4,38-39). További páros kompozíció: a kafarnaumi
százados (7,1-10) és a naimi özvegy (7,11-17), Simon
farizeus és a bűnbánó bűnös nő (7,36-50), az irgal­
mas szamaritánus (10,25-37), valamint Mária és Márta
(10,38-42), a mustármagot elvető férfi (13,18-19) és a
kenyeret dagasztó asszony (13,20-21); a férfi, aki utána
megy az elkóborolt báránynak (15,3-7), és a nő, aki az el­
veszett drachmát keresi (15,8-10), az igazságtalan bíróval
civakodó asszony (18,1-8) és a templomban imádkozó
vámos (18,9-14), a sírhoz siető asszonyok (23,55-24,12)
és az emmauszi tanítványok (24,13-55). Az Apostolok
Cselekedeteiben szintén megtalálható ez a rendszer: Ana-
niás és Szaftra (5,1—11), Éneász és Tabita (9,32-42), a bí­
borárus Lídia és a börtönőr (16,13-24), Dénes és Dama-
risz (17,34).267

267 Vö. Flender H., Heil und Geschichte in dér Theologie des Lukas,
München, 1968. 15. 8. megj.

247
 A tényállást nem lehet egyszerű megfogalmazás­
sal megmagyarázni, letudni - például így: a Lukács-féle
dialektikus ábrázolás,268 vagy: szentimentális vonások, vilá­
gias gondolkodás, emberi kérdések és azok megvála­
szolása iránti érzék, stb. Az embernek, mint, ahogyan
gyakran máskor is, az egyiket és a másikat is latolgatnia
kell. De még egyszer utalnék a fiatal közösség missziós
tapasztalataira, és a nőnek a közösségi élet alakításá­
ban betöltött szerepére. Nőket nevez meg az Apostolok
Cselekedeteinek beszámolója, amikor tudósít Pál apostol
filippi prédikációjáról (ApCsel 16,13). Közülük egy, a
bíborárus Lídia, meghívja a misszionáriusokat a házába
(ApCsel 16,14k). Tesszalonikában ugyanez a jelenet ját­
szódik le: néhányan a prédikáció hallgatói közül csatla­
koznak Pálhoz és Sziláshoz, »közöttük nem kevés nő az
előkelő körökből« (ApCsel 17,4). Az effajta megjegy­
zésekben Lukács alapvető érdeklődése mutatkozik meg:
a nők nem csak az otthon hangulatáról gondoskodnak,
hanem marasztalják is a misszionáriusokat. »Ha elkép­
zeljük, milyen nehéz lehetett abban az időben az utazás
(olvassuk csak el egyszer a 2Kor 11,23-27-et), akkor
megértjük, mennyire értékelte egy olyan misszionárius,
mint Lukács a tetőt a feje fölött. Ezért beszéli el nekünk,
hogy Máriának és Józsefnek sem adtak szállást a foga­
dóban. Ez pedig velük is hébe-hóba előfordult.«269A nők
gyakori említése Lukács humánus beállítottságának vagy
világra nyitott alaptermészetének tudható be. Ám ez még
korántsem magyaráz meg mindent. Isten jósága és em-
berszeretete (Tit 3,4), a harmadik evangélium központi

268 Flender H., Heil und Geschichte, 14.

269 Bouwman G., Das dritte Evangélium, 90.

248
témája egészen konkrétan megmutatkozik abban is, hogy
vonzódik az akkori társadalom hátrányos helyzetű tag­
jaihoz, akikhez tartoznak: a szegények, a gyermekek, de
mindenekelőtt a nők. Ezen túl már létezik a említett gya­
korlati megfontolás is, ami a misszió követelményeivel
és a közösségi élet szervezésével függ össze. A nő a ház
lelke, és nem csak a család magánszférájában.

249
 1L MÁRIA LUKÁCS
EVANGÉLIUMÁBAN

Megfigyeléseink - melyek a nő szerepére irányulnak

Lukács kettős művében - arra a nőre irányulnak, akit
Isten különös módon is bevont az üdvösség történetébe:
Máriára, Jézus anyjára. Fontos szövegek találhatók ter­
mészetszerűleg azokban az elbeszélésekben, melyek
Jézus életének csodálatos kezdetéről (Lk 1,26-38) szól­
nak, ezen esemény jelenetszerű megformálásai (rokoná­
nál, Erzsébetnél tett látogatása: 1,39-45, Mária énekével:
1,46-56), a születés története (2,1-10), és a templom­
ban játszódó két elbeszélés (2,21-40: bemutatás a temp­
lomban; 2,41 52: a tizenkét éves Jézus a templomban).
A gyermek nagysága tükröződik anyja méltóságában.
A egész evangélium nagyobb kerete olyan vonáso­
kat kölcsönöz Lukács Mária-képének (és a gyermekség­
történet elbeszélésének is), melyek messze túlmutatnak
a magán- és családi szférán. A családfa (3,23-38) azzal
az észrevétellel kezdődik: »Jézust József fiának tartot­
ták^ Máriát ugyan nem említik, de világos, hogy itt va­
lami fontosat mondanak az ő személyi viszonyairól.
A nép ugyanezen véleményét Jézus eredetéről - és ez­
által Mária családi állapotát - megjegyzik még majd a
názáreti perikópában is (4,22). Az első lépés, ami túllép
az individuális mariológián (Mária, Jézus anyja) abban
a jelenetben következik, amelyik azt taglalja, kik Jézus
igazi rokonai (8,19-21). Lukács az effajta kijelentéseivel
nem ugart tör, hanem sokkal inkább hagyományos elbe­

250
szélő- és mondásgyűjtemény-anyagot vesz át (Mk 6,l-6a
pár Mt 13,53-58; Mk 3,31-58 pár Mt 12,46-50). Amikor
Jézus anyját az ismeretlen asszony boldognak mondja, ak­
kor is hasonló gondolatokat követ, ezúttal Lukács külön
anyagának szintjén (Lk 11,27-28). Amire a gyermekség­
történet elbeszélésében és az evangéliumban csak céloz­
nak, az az Apostolok Cselekedetének egyetlen Máriával
kapcsolatos helyén - ahol a jeruzsálemi közösség össze­
jöveteléről tudósítanak, ahol Mária áll a középpontban
(ApCsel 1,14) - hangsúlyos kontúrokat kap: Mária to­
vább él az egyházban.
Az áttekintés már célzásszerüen mutatja azt az irányt,
ahová Lukács mariológiával kapcsolatos elmélkedéseinek
el kell mozdulniuk. Azaz abba az irányba, hogy Mária
szerepe döntő téma az üdvösségtörténetben. Minden más
szempontot, mint amilyen Mária Lukács krisztológiájá-
ban, vagy Mária, a hit példaképe, továbbá Mária és az
egyház, e tágabb keretek között kell szemlélni.

1U . MÁRIA LUKÁCS
GYERMEKSÉGTÖRTÉNETÉBEN

11.1.1. Lk 1,26-38: Jézus születésének hírüladása

Jézus születésének hírüladása elsődlegesen krisztoló-
giai szándékot követ: Jézust Gábor angyal, tehát Isten
követe, egyedülálló megállapítások segítségével isteni mél­
tósággal ruházza föl: nagy lesz ő, a Magasságbeli fiá­
nak fogják hívni, maga Isten fogja neki adni atyjának,
Dávidnak trónját, örökké fog uralkodni Jákob házában,
és országának nem lesz vége. Mivel a Szentlélek megár-

251
nyékozása révén fogantatott, szent lesz ő, és Isten fiának
fogják hívni.
Ha összehasonlítjuk az Újszövetség más megfogal­
mazásaival, melyek az Isten Fiáról szóló megállapításo­
kat Jézus feltámadásával (Róm 1,3-4), illetve megkeresz-
telésével (Mk 1,9-11) hozzák kapcsolatba, felvetődik a
kérdés, hogy a mi hírüladásról szóló perilcópánkat nem
a húsvét utáni közösség Krisztusba vetett hitének ref­
lexiójaként kell-e értenünk. »Vagy másképp kifejezve: az
angyal szavai életszerűen és nyomatékosan mutatják be,
amit kijelentett az egyház Jézusról a feltámadás után, és
nyilvános működése alatt a kereszteléstől kezdődően.«270
Lukács csupán odahelyezi a Krisztusról szóló hitvallás
kezdetét, ahol számára Jézus története kezdődik: a fogan­
tatásnál Szűz Mária méhében.
Ezzel a megállapítással beleütközünk a születés hírül-
adásáról szóló perikópa mariológiai szubsrtuktúrájába,
melyre érdeklődésünk elsősorban irányul. A döntő pon­
tok a szüzességről szóló kijelentésekben találhatók, me­
lyek elmondják, hogy Isten felruházta őt kegyelemmel,
hogy szűzen foganta Jézust, és hogy igent mondott Isten
tervére. A Lukács-féle Mária-dicséretet tehát lépésről lé­
pésre megvizsgáljuk.

M á r ia , a Szűz, És a szűzi f o g a n á s

Azon próbálkozásokat, melyek a megfelelő szövegré­

szeket (27.34c v., ill. 34-35 vagy 34-37 v.) későbbi inter­

270 Maria im Neuen Testament, Eine ökumenische Untersuchung,

kiadta R.E.Brown, K.P.Donfried, J. A. Fitzmyer, J. Reumán, Stuttgart,
1978. 100.

252
polációknak akarják tartani, el kell vetnünk; a szüzesség
motívumát ugyanis az elbeszélés eredeti alkotórészének
kell tekintenünk.271 Az utólagos betoldásnak gyanított
kijelentések igazoltan a hírüladás-modell fontos irodalmi
részei, melyeket az Ószövetségből vettek át (Gén 17;
Bír 13; Ex 3; Bír 6), és a Lukács-féle gyermekségtörténet,
mint fontos szerkezeti elemeket alkalmazza. Isten csodá­
latos beavatkozása Jézus fogantatásakor, ha összehason­
lítjuk a Keresztelő „előtörténetével”, mégiscsak egyedül­
álló. Megállapíthatjuk tehát, hogy Lukács számára Mária
szüzessége krisztológiájának központi része volt. Azt,
hogy ez mennyire foglal magában mariológiai elemeket,
egyelőre csak kérdésként vethetjük föl. Az előtérben
ugyanis az áll, hogy Szűz Mária Krisztust szolgálja, illetve
még átfogóbb értelemben az, hogy Máriának szerepe van
Isten iidvhozó cselekedetének történetében. A hírüladási
jelenet szerzője irodalmi ábrázolási eszközzel szolgálja ki
magát, ami megfelel a zsidó írásértelmezésnek. Ószö­
vetségi események, alakok, történetábrázolások és képek
ismét felismerhetőek lesznek az Újszövetség történeté­
ben, a mi esetünkben Máriában, Jézus anyjában; és az
írás midrásszerű meditációjával új üdvtörténeti keretbe
állítja őket. A gazdag, részben kifinomult ószövetségi cél­
zások és utalások a »Sion lánya« és a »frigyláda« szimbó­
lumaira összpontosítanak. Szofoniás próféta a Sión lánya
szimbólumában ábrázolt Izrael népnek (Szof 3,14-17
- LXX) címezve annak előzetes bemutatását hozza, amit
Lukácsnál Máriáról mondanak: az »Örvendj Sión lánya!«
(Szof 3,14) köszöntés megfelelője található ebben a kije­
lentésben: »Örvendj, Te kegyelemmel teljes!« (Lk 1,28).

271 Maria im Neuen Testament, 98k.

253
»Izrael királya, az Úr, van közötted« (Szof 3,15b), illetve
»Az Úr, a te Istened, van közötted« (Szof 3,17) emlékez­
tet »az Úr van veled« (Lk 1,28) köszöntésre. Az analógiák
ugyan nagyon merészek, de bizonyos tematikai megegye­
zés, mely segíthet bennünket, hogy Szűz Máriát tipolo-
gikusan értelmezhessük, aligha téveszthető szem elől.
Ugyanez vonatkozik a megárnyékozás képére is (Lk 1,35),
amely utal arra, hogy Isten dicsősége lejött az Úr sátrára
a pusztában (Ex 40,34k; Num 9,18.22), és a szövetséglá­
dájára (Ex 25,20; IKrón 28,18). Mondhatjuk tehát, hogy
Lukács Máriában az Újszövetség frigyszekrényét látta,
azaz Isten új lakóhelyét? Akárhogyan is nézhettek ki a
Jézus születéséről szóló híradás írásvonatkozásai, mégis
figyelembe kell vennünk, hogy mégsem magyarázhatunk
meg mindent ezen az úton. Mária egyedülálló szerepe
Isten üdvösséget hozó cselekvésében nem a keresztény
írástudó jámbor fantáziájának terméke, hanem a hit ta­
pasztalata, mely szilárdan gyökerezik az újszövetségi ha­
gyományban. Itt nem boncolhatjuk a Lukácsot megelőző
hagyomány történetét és a történetiség problémáját. Szá­
momra az tűnik fontosnak, hogy Lukács, mint ahogyan
előtte a hagyomány más hordozói is, szilárdan meg volt
győződve arról, hogy Isten cselekedett Márián. Ez a tény
tehát semmilyen módon sem áll útjában a további teoló­
giai, illetve krisztológiai értelmezésnek. A motívumot
már az Újszövetségben is variálták. Csak mellékesen je­
gyezzük meg, hogy a sajátosan mariológiai problémák,
mint például a foganás pontos idejének (1,28.35.38) vagy
a virginitas ante partum, in partu, post partum (szüzesség
a szülés előtt, a szüléskor és a szülés után) kérdése, to­
vábbá azok a megfontolások, hogy explicite vagy impli­
cite tudott-e Mária Jézus kiemelkedő méltóságáról, Lukács­

254
nál nem játszanak szerepet. Az evangélista nem leírni
akar, hanem hírül adni.

M á r ia , a k e g y e l e m m e l t e l je s a s s z o n y

Gábor angyal köszöntése ezzel a megfogalmazás­

sal: »iidvöz légy« (chaire), a megszólítás: »te kegye­
lemmel teljes« (kecharitomené) és a magyarázó értelme­
zés: »az Úr van veled« (ho kyrios méta sóit) mélyreható
mariológiai spekulációkra adott okot. Középpontban
áll a német Egységes Fordítás »kegyelemmel« körül­
írt szavának felfogása, amely Mária személyes helyze­
tét írja körül. A Vulgata így fordítja: »Ave Maria, gratia
plena, dominus tecum« - és ezzel a személyes kegyelmi
részesedésre gondol a »numquam satis« (sohasem elég)
- azaz »Máriáról sohasem lehet eleget beszélni, kijelen­
ten e - értelmében. Ilyen spekulatív és dogmatikai előfel­
tételek közepette a köszöntés harmadik része konstatáló
jelentést kap: az Úr már most Máriánál van kegyelmével.
»A köszöntést és a megszólítást Isten jelenléte hordozza,
mely eltölti a köszöntöttet és a megszólítottat. «272 Ha vi­
szont a szöveget Krisztus hírüladására vonatkoztatjuk
a reflexió különböző szintjeivel (Róm l,3k; Mk 1,9-11;
Lk 1,32-33.35), akkor az angyal köszöntése további je­
lentést is kap. »A köszöntést mindenesetre nem betű sze­
rint kell felfognunk, olyan értelemben, hogy a foganás
máris megtörtént, azaz az Úr (Jézus) máris benne van a
Szűz méhében.«273 Lukács azt fejezi ki a köszöntéssel,

272 Schiirmann H., Das Lukasevangelium, Erster Teil (HThK III.),

Freiburg, stb. 21982. 69.
273 Maria im Neuen Testament, 106.

255
hogy Isten Mária felé fordította kegyét, jóindulatát, mert
kiválasztotta, hogy a Messiást csodálatos módon megfo­
ganja és megszülje (31-33.35. v.). És ezért lehet már most
kegyelemmel teljesnek és Istenhez, az Úrhoz különösen
is közelállónak nevezni. A funkcionális felfogásnak a ki­
választás értelmében inkább megfelel a szöveg, mint az
ontikus felfogásnak (= ő telve van az Isten kegyelmével).

M á r ia , a z Ú r s z o l g á l ó l e á n y a

A lukácsi Mária-fel fogás számára az ige: »Az Úr

szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerinte
(38. v.) a forrásig vezet. Arra a felhívásra, hogy Isten üd­
vözítő tervével teljesen együttműködjön, Mária a feltétel
nélküli »egészen rendelkezésre állok«-kal a »//«/«-tál
válaszol. Nem tudunk mást tenni, mint hogy Lukáccsal
együtt a krisztológiai üdvtörténetet lehetővé tevő emberi
döntésre gondoljunk. De a »hit« kategóriája sokkal he­
lyénvalóbb, és jól illik az »Ur szolgálóleánya vagyok«
önmegjelöléséhez és a passzív »történjék velem« (= tör­
ténjék rajtam) kifejezéshez. A krisztológiai reflexió síkján
(35. v.: a Szentlélek leszállása, a Magasságbeli erejének
megárnyékolása) fölveti azonban azt a kérdést, hogy ho­
gyan szemlélték újólag a szolgálólány, Mária készségét.
Elővételezve az evangélium kijelentését a hallgatókról
és a hívőkről, akik Jézus igazi rokonainak számítanak
(Lk 8,21), Mária - az Isten hozzá intézett szavával szem­
beni engedelmességében - alapvető, minden tanítvány
keresztény egzisztenciáját meghatározó jelentőséget kap.
Mária ebben az értelemben az első hívő, Isten evangé­
liumának hallgatója, a mintaszerű tanítvány. Az egyház­
nak mint a hívők közösségének alapítása a Szentlélek

256
eljövetelében (ApCsel 2,4) Lukács számára Máriában
(1,35) ismerhető fel. Ha a dolgokat így szemléljük, akkor
világos lesz, hogy Lukács a történeti eseményt gyorsan
maga mögött hagyta, illetve üdvtörténetileg fölmagaszto-
sította. Mária engedelmes válaszában elővételezi »a jézusi
tanítványság karakterisztikus jellemzőibe274
Megállapítjuk: Mária Jézus születésének lukácsi hírül-
adásában a hit ősképe, a hívő tanítványságnak és az egy­
háznak előábrázolása, és így hívő döntésével az üdvössé­
get lehetővé tevő első keresztény nő. Biztosan jó, hogyha
a mariológiának ezt a funkcionális szempontját világosan
kidolgozzuk és látjuk, mert az angyali köszöntés ellenére:
»Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van ve-
led!«, Lukácsnak nincs szándékában Mária kultikus tisz­
telete. A művészek Mária-képét fantáziával, jámborsággal
és tisztelettel festették meg, némelykor egyoldalúan talán
túl is rajzolták, de közülük a legjobbak tudták, hogy mi
az, ami igazán naggyá tette őt: Isten és az emberek előtti
szolgálata.

11.1.2. Lk 1,39-56: Mária látogatása rokonánál,

Erzsébetnél, és a Magnificat
Jézus születésének hírüladása és születésének elbe­
szélése között Lukács lehetőséget ad a fellélegezésre. Az
általa komponált egység elbeszélése szerint a két áldott
állapotban levő édesanya - méhükben gyermekeikkel -
összetalálkoznak Júdea hegyvidékének egyik városában.
E találkozás külső indítéka az a jel volt, amit Gábor an­
gyal adott, amikor Jézus születését hírül adta: »Rokonod,
Erzsébet, előrehaladott korában, fiút fogant; bár meddő­

274 Maria im Neuen Testament, 111.

257
nek tartották, és már a hatodik hónapban van« (Lk 1,36).
A hír informál, de ugyanakkor ösztönöz is: Mária siető­
sen útnak indul, ami nem a szolgálóleány engedelmessége
(Lk 1,38), hanem inkább személyes érdeklődése a meg­
adottjel igazolása végett.
Lukács a találkozást finom érzékkel Mária dicséretévé
formálta. A gyermek, aki Erzsébet szíve alatt megmozdult,
»már születése előtt felismeri a Messiást, akinek majd saját
vallomása szerint is követe és előfutára lesz (Lk 3,4.16).
A jelenet rejtettet, titokzatosat akar kinyilatkoztatni és
himnikusan megvilágítani. Erzsébet, a Szentiélektől el­
telve, felismeri Máriában Ura anyját (43. v.), s ezért di­
csőítő énekbe kezd, mely az angyal köszöntésével együtt
( 1,28: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van veled«)
belefolyt az egyház Mária-dicséretébe: »Aldottabb vagy
te minden asszonynál, és áldott a te méhed gyümölcse.«
Erzsébet zárszava, mely Mária hitbeli engedelmessé­
gére céloz (1,45), a Mária-tisztelet szívébe vezet minket.
»Abrahámra tekintve, aki Izrael történetének kezdetén áll,
Mária Isten új üdvösséget hordozó népének reprezentán­
sává válik.«275 A hit motívuma újólag mutatja a lukácsi
Mária-ábrázolás szempontját, ami messze meghaladja a
pusztán test szerinti anyaságot. »Később az evangélium­
ban (6,20-22) Jézus a boldogságmondásokban vagy bol­
dogságkívánságokban hirdeti az ő tanítványainak', b o l­
dogok (makarioi) vagytok ti, szegények, mert tiétek az
Isten országai Következetes, ha Máriára vonatkoztatjuk
az evangélium első boldogságmondását, aki magatartá­
sával elsőként bizonyította az igaz keresztény tanítvány-
ságot, mert ő hitt annak az igének, amit az Úr mondott

275 ErnstJ., Das Evangélium nach Lukas (RNT), Regensburg, 1976. 83.

258
neki.«276A hitet és a Lélek közlését, ami a kezdet fiatal ke­
resztény közösségének alapélménye, már előre bemutat­
ják Máriában, az Úr szolgálóleányában.
Mária dicsérete mint refrén fakad Isten követe és a
prófétai módon megvilágosított asszony ajkáról. A Magni-
ficatban (Lk 1,46-55) viszont Isten dicsérete csendül fel,
ami Szűz Márián végbevitt nagy tetteit foglalja szavakba.
A Magnificat szociális előzményeit és keresztény-zsidó-
keresztény feldolgozását már más helyütt tárgyaltuk.
Ezért most mondanivalónkat rövidre foghatjuk, és még
egyszer főleg mariológiai vonatkozásait emelhetjük ki.
Az éneknek van előtörténete, mely zsidó-keresztény him­
nuszok gyűjteményének létére utal. A gyökeres visszájára
fordítás sémája a himnusz második részében (51-55. v.)
további horizontra enged következtetni. Ez a séma
ugyanis arról beszél, hogy Isten letaszítja a hatalmasokat
trónjukról, de fölemeli az alázatosakat. Az éhezőket be­
tölti ajándékaival, de a gazdagokat üres kézzel küldi el.
És az archaikus izraeli történet-teológiát is megemlíti:
»Gondjába vette szolgáját, Izraelt, és megemlékezett ir­
galmáról, amelyet atyáinknak, Abrahámnak és utódainak
örökre megígért.« Elképzelhető ugyanis, hogy Lukács az
előzményt, ami erősen támaszkodott a zsoltárok nyelvére
és az Ószövetség nagy alakjainak hálaadó imádságára
(Hanna: lSám 2,1-10; Jón 2,2-9), Mária helyzetére alkal­
mazta. A döntő azonban mégsem a szakasz előtörténete.
Sokkal fontosabb az az alapvető felismerés, hogy az ének
eltalálja Mária hangulatát anélkül, hogy az egészet szó
szerint őrá kellene visszavezetnünk. Mi a lukácsi Mária-
képet faggatjuk, mely kétségtelenül világosan és árnyaltan

276 Maria im Neuen Testament, 113.

259
lecsapódott a Magnificatban. Az ének a kisemberek at­
moszféráját árasztja. Mária mint a Magnificat „éneklője”
az ismert visszájára fordítás sémával az ország azon sze­
gényeinek vallásosságát képviseli, akikhez az evan­
géliumban maga Lukács is különös érdeklődéssel fordul
a gyermekségtörténet elbeszéléseitől kezdődően. Nem
tudjuk pontosan, honnan is származik ez a szegénységi
mozgalom, hogy kapcsolatban állt-e a kumráni közös­
séggel, és hogy mennyire találkozunk itt újra a fiatal je-
ruzsálemi közösséggel. Az »egyszerű élete összefoglaló
bemutatása az ApCsel 2,43-47; 4,32-37 alapján valószí­
nűsíthető, hogy annak a szegény mozgalomnak alapele­
mei csapódtak le a lukácsi közösségi teológiában, me­
lyet érdekelt a templom, bízott Istenben, aki a szegénye­
ket elfogadja, akik reménykedtek az új életperspektívák
lehetőségében és Isten szabadításában. Elfogadhatjuk,
hogy a Magnificatban a keresztény, a szegénységet pozi­
tívumnak tekintő vallásosság fejeződött ki. Mária azokat
a jámborokat szimbolizálja Izrael gyermekei közül, aki­
ket Isten ugyanazon félelme töltött el, mint ami őt is lel­
kesített. O a szegények közösségét képviseli. Énekében
megszólal az összes alacsony sorsú és beteg, a kisembe­
rek, az özvegyek és árvák, de olyan emberek is, mint
Zakariás és Erzsébet, a jászol körül álló pásztorok,
Simeon és Anna.
De nem csak a Magnificat általános vallásos magatar­
tása és a mögötte álló társadalmi elképzelések befolyásol­
ták döntően Lukács Mária-képét, hanem főként annak az
ismeretlen asszonynak magatartása, akit most elfogadott
Isten az ő alázatosságában, és ezért ujjonghat Istenén és
megmentőjén. Itt olyan hangok csendülnek föl, amelyek
tovazengnek az evangéliumban (Lk 10,21) és kicsenge­

260
nek az Apostolok Cselekedete közösségének ujjongásá-
ban (2,46). Itt tehát olyan közös alapakkord mutatkozik
meg, mely Máriát Isten megváltott népének reprezentán­
saként jeleníti meg.
Megállapítjuk: Mária Lukács felfogása szerint elő­
ször is és első helyen az Úr anyja. A Júda hegyei közti
vándorlásról és rokonánál, Erzsébetnél tett látogatásáról
szóló elbeszélés csúcspontja a látnok magasztaló köszön­
tése, mely felismeri Mária kiválasztottságát: »Ki vagyok
én, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?« (43. v.).
A magzat megmozdulását (felugrását) Erzsébet méhében
képszerűen és szimbolikusan kell értenünk: az elérkező
Messiás, Jézus, örömet vált ki, az anyát azonban hite
miatt boldognak magasztalja. Újfent világos lesz, hogy
ő mindenben, ami ő, és amit tesz, megjeleníti a hívők
közösségét. Az egyház az üdvösség itt bemutatott titkát
Mária látogatásának ünnepén (július 2-án) ünnepli.

11.1.3. Lk 2,1-20: Jézus születése

A születésről szóló elbeszélés Mária-képének saját
kontúrjai vannak. Aki a megelőző első fejezetet nem ol­
vasta, olyan benyomása lehet, hogy pusztán normális csa­
ládi történetről van szó. A szűzi foganást semmilyen mó­
don sem említik, hanem ellenkezőleg: Józsefnek ugyan­
annyi figyelmet szentel, mint Máriának (2,4.16.22.27.33.
39.41-51). Bár csak jegyesnek mutatja be (4. v.), de ha az
olvasó az 1,26-38-at, ami megelőzi, nem olvasta volna,
semmi nehézsége sem lenne azzal, hogy József feleségül
vette Máriát, és úgy értse, hogy a házasságot végbe is vit­
ték, azaz el is hálták. Ilyen feltételek mellett nem csodál­
kozhatunk azon, hogy a 2,33.48 az apáról olyan magától
értetődően beszél, mint az anyáról.

261
 De mégsem fogadhatjuk el olyan könnyen a normá­
lis házaspár és a normális születéstörténet képét, hogy az
csak a különleges körülményei miatt különbözne a meg­
szokott születéstől. Lukács ugyanis föltételezi, hogy is­
merjük a szűz foganást a születésről szóló elbeszélésből.
Nem is szükséges, hogy erre most behatóbban újra visz-
szatérjünk. Vannak titkok, melyeket nem szoktak a pia­
con tárgyalni. Nehézségek az 5. v. bizonyos olvasatából
származhatnak, amelyik nem jegyesről, hanem feleségről
beszél. Ennek megfelelő irányultságú forrás elfogadása,
melybe csak később dolgozták volna bele a szűzi foganást
(1,27.34-35), természetesen csak merő okoskodás marad.
Máriának a már említett feleség elnevezése a »jegyes«
helyett kielégítően megmagyarázható egy későbbi másoló
azon fáradozásából, hogy a jegyest védje a nem erkölcsös
kapcsolat gyanújától az adott helyzetben. Még egyszer:
a születésről szóló elbeszélés kapcsolódik a megelőző fej­
tegetésekhez, melyek a gyermek életének csodálatos ke­
letkezéséről szólnak, de nincs okunk arra, hogy most erről
újólag, részletesen és behatóan beszámoljunk.
Isten Fiának születését, amely Mária üdvtörténeti je­
lentőségét megalapozza, nagyon takarékos vonásokkal,
majdnem hűvösen, mindenféle épületes díszítés nélkül
beszéli el (4-7. v.). Azt most nem kell megvizsgálnunk,
hogy az ószövetségi motívumok, illetve szemita kultúr­
körből származó mondák mennyire felelősek az egyes
vonásokért, a betlehemi születési helyért, a jászolért, a
gyermek bepólyálásáért. Lukács biztosan csak azt akarta
hirdetni a tömören megmagyarázott képekkel, hogy az is­
teni jel különböző síkon kerül reflektorfénybe (Betlehem
- Messiás városa; a pásztorok a születés itt bejelentett
szokatlan körülményeit igazolva találják), ami a kijelen­

262
tések fölött dominánsan önmagában is megáll. De nem
szabad átsiklanunk azon, hogy a lukácsi születésről szól
beszámoló a Máté-félétől emberi és családi vonásaiban is
feltűnő módon különbözik. A harmadik evangélista szá­
mára nem csak az Isten Fia születésének teológiai jelen­
tősége fontos, hanem a körülmények is: mivel a szálláson
nem volt semmi hely számukra, Máriának és Józsefnek
szegényes körülmények között kell elszállásolniuk ma­
gukat (7. v.). A missziós hétköznapok tapasztalatai is
lecsapódhattak az ilyen részletekben. Csak olyan ember
beszélhette ezt így el, aki ismerte a szegény nép gondjait
a gyermek születésekor, és ezért beszélhetett oly bevér­
zéssel a jászolról és a bepólyálásról. Lukács emberi képet
rajzol a Messiásról és anyjáról. Még nagyon messze va­
gyunk az Istenszülő aranyló hátterű ikonjától.
A születésről szóló elbeszélés a pásztorok mezején
játszódó apokaliptikus jelenet után (8-14. v.), és azon
megjegyzés után, hogy a pásztorok meglátogatták Máriát,
Józsefet és jászolban fekvő kisdedet (15-18. v.), hozza a
háttérszerű zsoltárverset, mely megvilágítja Mária szere­
pét az egyházi tradícióképzésben: »Mária azonban meg­
őrizte szívében ezeket a szavakat, s elgondolkodott raj­
tul^ (19. v.). Ugyanez a fordulat, csekély eltéréssel, meg­
ismétlődik a lukácsi gyermekségtörténet elbeszélésének
végén: »Anyja pedig megőrizett mindent, ami történt, a
szívében« (2,51). Mit is érthetett a »megőrzésen«, mi is
rejlik mögötte tartalmilag? A konkrét események, melye­
ket előtte bemutatott? Vagy pedig a mondanivalóról van-e
szó, az elbeszéltek mélyebb értelméről? Némely magya­
rázó szeretne itt a növekvő, az események mélyebb össze­
függésébe, a lépésről lépésre előrehaladó hit motívumáról
beszélni. Máriát e felfogás szerint itt úgy mutatják be, mint

263
 a »keresztény tanítványság modelljét«,277 akinek tulaj­
donságai: az alázat, az odaadás, az engedelmesség, a hit,
melyek a Jézust követő tanítványok számára, de összes­
ségében az egyház számára is példamutatóak. »Lukács
bemutatja, hogy az ő kezdeti magatartása, melyben >min-
dent, ami történt, szívében megőrzött s elgondolkodott
rajta< már a hívő, húsvét utáni közösségbe vezeti őt.«278
A »szívében megőriz« (2,19) kifejezés a már ismert
teológiai-kériigmatikai értelmén túl hagyománytörténeti
jelentéssel is rendelkezik. Ha Lukács gyermekségtörténet­
ről szóló elbeszélései többek akarnak lenni, mint pusztán
a hit tanúságai narratív formában, akkor egy vagy több
hagyományhordozóra van szükség. Mi valószínűbb, mint
hogy az anyára gondoljunk, aki az egyház belső terében a
kezdet történetét beszéli el, és mint a hit alapját adja elő?
Az egyház ebben csatlakozhat hozzá, és kifürkészheti az
áthagyományozott értelmét és tipológiailag fel is magasz-
tosíthatja. Mária Lukács bemutatásában ugyan több, mint
csak fontos szemtanú, de egyúttal az is.279
Megállapítjuk: Lukács az Isten Fia betlehemi szüle­
téséről alkotott elbeszélésével az ő Mária-képének döntő
színezetet adott. Látjuk az áldott állapotban lévőt jegye­
sével, Józseffel együtt, ahogy mennek az úton Názáretből
Betlehembe. A születés szokatlan körülményeit és külö­
nös atmoszféráját - nincs hely a fogadóban, s a jászolt

277 Maria im Neuen Testament, 123.

278 Maria im Neuen Testament, 124.
279 Zahn Th., Das Evangélium nach Lucas, (KNT 111.), Leipzig,
3+41920. 147.: »Ezzel azonban azt is elég ... világosan megmondtuk,
hogy ő (Mária - ford. megj.) azoknak a hagyományoknak a főhordo­
zója, melyeket a Lk evangélium első részében lefektettek.«

264
mint bölcsőt - kimért vonásokkal rajzolja meg. A pászto­
rok látogatása újra összehozza egy képbe az anyát gyer­
mekével és Józseffel, és végül megállapítja az elbeszélő
a hagyomány és a hívő megértés folyamatát, amikor ref­
lektál arra, hogy Mária megőrizte az eseményeket, és
el-elgondolkodott rajtuk. Fölösleges e helyen szónokias
szavakat mondanunk az elbeszélő poézisről és a művészi,
megformáló erőről. Aki a karácsonyi díszlet mögé tekint,
látja a szegénységet, sőt még többet: az emberi nyomo­
rúságot és a hatalmasok önkényét. Amire itt Lukács visz-
szafogottan céloz, már ezerszer megismétlődött, és ma is
megtörténik. Ilyen az anya képe is a születés elbeszélé­
sében, a romantika minden szárnyalása nélkül lett meg­
festve, de ez a képnek csak egyik oldala, mert az egész
jelenet fölött ott lebeg a mennyei követek ujjongása, mely
a földön történő eseményt megvilágítja. »A kemény való­
ságnak és a megfoghatatlan természetfölöttiségnek ez az
egymásba fonódása létrejött az egyedülálló színkeverék­
ből, és éppen emiatt kiolthatatlanul beleivódott az emberi
lelkületbe« (W. Nigg).

11.1.4. Lk 2,21-40: Jézus bemutatása a templomban

Lukács a születés elbeszéléséhez két epizódot kapcsol
Jézus gyermekkorából, melyek betekintést engednek a
szülők törvény iránti hűségébe és vallásosságába.
A körülmetélésről és a névadásról szóló elbeszélés
(2,21-24) azzal a megállapítással - »És a Jézus nevet
adták neki« - kapcsolódik az isteni követ parancsához a
születés hírüladásának történetében: »A Jézus nevet fogod
adni neki« (1,31). Az ígéret és beteljesedés princípiuma
határozza meg az esemény lefolyását, a cselekvő szemé­
lyek pedig úgy jelennek meg, mint az isteni terv szereplői.

265
 A gyermek bemutatása a templomban (2,25-40) - még
a szülők törvényben előírt tisztulásának előtérben sze­
replő okán túl - megcélozza az agg Simeonnal és Anna
prófétaasszonnyal kapcsolatos epizódot is. Az esemény
magyarázatát az Istenhez intézett hálaimában (»nunc
dimittis« 2,29-32) és a Máriához intézett áldás-jövendö­
lésben (2,34.35) foglalták szavakba. Lukács Mária-képe
itt további színárnyalattal gazdagodik.

M a r io l ó g ia i k é r d é s e k

Az elsőszülött fiúról szóló igehely, akit Mózes törvé­

nye szerint (Ex 13,1.11-16) az Úrnak kell szentelni, az
»elsőszülött« krisztológiailag telített nevét még egyszer
fölveszi a születésről szóló elbeszélésből (2,7), és ez­
zel besorolja őt a zsidó kultikus és rituális elképzelések
közé. Lukács természetesen ezzel semmit sem akart ki­
jelenteni Mária második vagy harmadik gyermekéről,
és így állást foglalni a szüzesség mint életforma ellen.
Szeme előtt egyedül az lebegett, hogy a fiút teljesen alá­
vesse Isten akaratának. A képszerű szemita fordulat: »fiú,
aki megnyitja anyja méhét« (2,23) nem enged semmiféle
visszakövetkeztetést a szülés körülményeire és fizioló­
giai lefolyására. Itt is érvényes a már korábban tett meg­
jegyzés: minden a törvény és ezzel Isten akarata szerint
történik. Mária nem más, mint csak engedelmes eszköz.
Az elképzelések a Virginitas in partu et post partum (szü­
zesség a szülésben és a szülés után) mellett vagy ellen a
Krisztus hírüladására irányuló szövegben nem találnak
támaszt. Az atyák (Hippolütosz, Efrém) elgondolkod­
tak azon, hogy Lukács nem említi a nem leviták számára
(Num 18,15-16) a törvényben előírt kiváltás összegét (öt

266
sékelt). És ezzel kapcsolatban arra is gondoltak, hogy Jézus
esetében lehetséges a levita származás (Mária, Erzsé­
betnek, Áron leányának rokona, 1,5). Ennek persze ellene
mondanak azok a szövegek, melyek egyértelműen tanú­
sítják származását Dávid házából (a vélt apán, Józsefen
keresztül - 1,32; 3,23.31; 18,38). Míg a levita, papi szár­
mazásról az anyai vonalon keresztül semmilyen közvet­
len kijelentést sem találunk.280 A templomban lejátszódó
rövid jelenet mariológiai tendenciája az ismert vonalon
mozog: Jézus anyja megtestesíti azokat a jámborokat és
törvényhez hű embereket, akik Isten akaratát minden
fölé helyezik.

S im e o n s z a v a i M a r iá h o z

Az áldásige, melyet Simeon intéz Máriához (34-35. v.)

homályosan beszél a gyermek jelentőségéről Izrael szá­
mára és azon felül minden ember számára: »Ő arra ren­
deltetett, hogy Izraelben sokak bukására és sokak föltá­
madására legyen. Jel lesz ő, melynek ellene mondanak«
(34. v.). A mater dolorosa-ról (35. v.) tett rövid megjegy­
zés ismét betekintést enged abba, ahogy Lukács Máriáról
gondolkodik: Mária részesül Fiának sorsában. Egyetlen
ember sem lesz úgy bevonva, mint ő, abba az ellentmon­
dásba, amely Fia ellen fordul. Az egyházi írók a tőrről
mondott szavakat, mely átjárja Mária lelkét, sok okos
magyarázattal kiegészítették. A tőr Fia elutasítását jelzi
Izrael részéről - az anya tehát együtt szenved Fiával.

280 Augustinus, Contra Faustum 33,9, közvetlenül elutasítja ezt a néze­

tet. Kitalációnak számít az a vélemény is, mely Mária származását az
1,27 segítségével próbálja levezetni Dávid házából.

267
Vagy: Mária a kereszt alatt bensőjében együtt szenvedett
Fiával. Némely magyarázók közvetlenül mártíromságra
gondolnak, azaz tőr, kard általi halálra. Mások a gyaláz-
kodásokra gondolnak, melyeket el kellene viselnie állí­
tólag azért, mert a Fia házasságon kívül született. De ez
még mind nem elég: a tőrrel képszerűen céloztak a lelki
és hitbeli kétségekre. A homályos kép magyarázata nem
egyszerű. Eleve ki kell zárnunk a pszichologizáló ma­
gyarázatokat, melyek be akarnak tekinteni Mária leikébe.
Természetesen egészen más kérdés, mit akart Lukács a
képpel kifejezni. Elképzelhető, hogy ő arra a nehéz tanu­
lási folyamatra gondolt, melyre Mária is meg lett hívva
útja során, a mélyebb követésre az Isten szavával szem­
beni engedelmességben. Vagy a kereszt döntő, hitet pró­
bára tevő botrányára gondoljunk-e, ami legelőször Máriát
érintette? »lgy ez a tőr Mária szívében újra az a tőr lenne,
melybe beleütközik a hit minden egyes keresztény éle­
tében.^81 Jó érvek szólnak amellett, hogy szimbolikusan
Izrael népére vonatkoztassuk, mely nép most a Messiással
történő döntő találkozásban fájdalmas ítéletre és a szelle­
mek megkülönböztetésére kényszerül. Mária tehát Isten
régi népének képviselője is, amely azonban a fájdalom­
ban, az ellentmondásban és a bukásban, mint egyház lesz
megalapítva. Az effajta üdvtörténeti magyarázatok min­
denesetre elképzelhetők Lukácstól. De legmeggyőzőbb
azonban a tényleges hatástörténet, azaz a mater dolorosa-
nak, az anyának a képe, aki közbenjár minden emberi
ínségben: »Ah, hajlítsd Fájdalmas ínségemhez arcodat!
A szívedben tőrrel, ezer fájdalommal tekintesz Fiad halá­
lá ig (Goethe, Faust I.).

281 Smitmans A., Maria im Neuen Testament, Stuttgart, 1970. 42.

268
 A jeruzsálemi templomba történt vonulásnak, az el­
sőszülött bemutatásának, aki Istenhez tartozik, valami
köze van a szülők törvényhűségéhez és vallásosságához.
Ezen túl azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy a
Messiás most veszi birtokba templomát. Lukács a háttér­
ből megvilágítja az elbeszélést, és az agg Simeon zsoltá­
rával magyarázza az eseményt: és beszél az üdvösségről,
melyet az Úr minden nép szeme láttára készített, világos­
ságról, mely a pogányokat megvilágítja, és dicsőségről
Izrael népe számára. A Mária-kép számára a tőrről mon­
dott ige, mely átjárja a lelket, hagyományteremtő lett. Az
anya egész emberi egzisztenciájában meg van sebezve; az
egyházi művészet ezt a vonást is mindig új formákkal és
jellemzőkkel rögzítette. Lukács számára a mater dolorosa
az anyai fájdalom szimbolikus alakja, de a segítség és vi­
gasztalás jele is.

11.1.5. Lk 2,41-50: Mária és a tizenkét éves Jézus

Lukács gyermekségtörténetről szóló elbeszéléseinek
záróperikópája beszámol egy családi zarándoklatról a je­
ruzsálemi templomba. Jézus szüleit, mint már korábban
is, jámbor és törvényhez hű izraelitáknak mutatják be.
A templom felkereséséről és a pászkaünnepről semmit
sem mondanak; az elbeszélőt csak az utána történt ese­
mény érdekli: Jézus a templomban, Isten lakóhelyén ma­
rad, a szülei pedig izgatott és gondos keresés után meg­
találják a tanítók között, akik hallgatják a tizenkét évest,
és csodálkoznak értelmén. A második tematikai csúcspon­
tot az anya szemrehányása képezi a kihangsúlyozott: »a
te atyád és én« (48. v.) kifejezéssel, melyet Jézus azzal
válaszol meg, hogy utal igazi atyjára (49. v.). A szülők ér­
tetlensége meglephet bennünket, miután előzőleg ki lett

269
nyilatkoztatva Jézus eredete és isteni tekintélye (1,32-35;
2,11.17.19). A jelenet azzal végződik, hogy visszatértek
Názáretbe, és Jézus engedelmeskedett szüleinek. Lukács
hasonlóan, mint a 2,19-ben, még egyszer betoldja a má­
riás motívumot: elgondolkodott az összes eseményen, és
megőrizte azokat szívében (51. v.).
A formatörténeti (személyes legenda) és a hagyomány­
történeti kérdést nem kell részletesen tárgyalnunk, mivel
magához a témánkhoz semmivel sem járul hozzá. Néha
azt is mérlegelték, hogy az elbeszélés olyan hagyomány­
körből származik, amelyik Jézus istenfiúságának kinyi­
latkoztatását egy fiatalkori helyzetéhez, eseményéhez
kapcsolták, mint ahogyan itt is bemutatták, ami persze
krisztológiai és mariológiai következményekkel járna.
Azzal kellene ez esetben számolnunk, hogy a fiatal egy­
ház bizonyos köreiben a szűzi foganás ismerete még nem
volt jelen, vagy csak nagyon halványan. De ilyen fajta
nézet elfogadásának irodalmi feltételei igen gyenge lábon
állnak. Ezért ajánlatos az elbeszélés egységéből kiindul­
nunk. Valószínű, hogy csak másodlagosan illesztették a
megelőző perikópához, mint záró részt és átmenetet Jézus
nyilvános működéséhez.
A Mária-kép kérdése szempontjából jelentős a »nem
tudtátok« (50. v.) kijelentés, és a megelőző szemrehányás
(48. v.). Jézus utal az atyához való tartozására (49. v.),
és ezzel jelzi döntő távolságát földi szüleivel szemben.
Mária még egyszer emlékezik a tőrről szóló igére, amely
lelkét átjárja (2,35). Az anyának fájdalmasan kell tudo­
másul vennie, hogy a Fia más helyen van otthon. A »nem
tudtátok« (50. v.) és a betoldott mondat az elgondolko­
dásról és a megőrzésről (51. v.) Jézus anyját minden hívő
példaképének mutatják, azokénak, akik még nem értek

270
célba. Csak majd a kereszt és a feltámadás távolítja el
az utolsó akadályokat, és teremti meg az Isten Fia felis­
merésének feltételét. »Mélyebb értelemben úgy áll ő itt,
mint annak a hívő közösségnek ősképe, melyben a sza­
vakba öntött események elérhetők lesznek a következő
generációk számára. Lukács számára ezzel a jövőbe mu­
tató magyarázó megjegyzéssel Mária üdvtörténeti szerepe
beteljesült. Még egyszer röviden megjelenik az egyház
kezdetekor az apostolokkal és az >Úr testvéreiveh együtt
(ApCsel 1,14).«282 Itt tehát egy ívet rajzolnak a nyilvános
működésig és az egyház kezdetéig. Lukács számára Mária
a személyes jelentőségén túl, mint az Úr anyja, és mint a
hit példaképe a jövendő egyház szimbóluma is.
Megállapítjuk: Lukács Mária-képe - a tizenkét éves
Jézusról szóló elbeszélésben - sötét színezetet kap. Az anya
nem fogja föl, és szemrehányásában meg is nyilvánul,
hogy nem tudja fia igazi származását. Miután Jézus az
igazi Atyjára utalt, megállapítja az elbeszélő: »De ők nem
értették meg, mit akart ezzel mondani« (50. v.). A lukácsi
gyermekségtörténet elbeszélésének olvasója számára ez
a vonás az előző mennyei kinyilatkoztatás után nehezen
érthető. A kérdéseknek és kétségeknek, a bizonytalanság­
nak és a sötét éjszakának hosszú története kezdődik itt, de
azután az előrelépésnek és az erős hitű kitartásnak. Mária
számára itt új útszakasz kezdődik, és Lukács bizonyára
azt akarta mondani, hogy az egyháznak követnie kell őt.
A családi zarándoklat örömteli idillje magas fokú igehir­
detési értékkel rendelkezik.

282 ErnstJ., Lukas, 127.

271
 11.2. MÁRIA JÉZUS NYILVÁNOS
MŰKÖDÉSÉNEK LUKÁCSI BEMUTATÁSÁBAN

Ha összehasonlítjuk Mária szerepét Jézus gyermek­

ségtörténetében és az evangélium főrészében (3-24.
fejezet) betöltött szerepét, akkor feltűnő, hogy a meg­
felelő vonások nagyon gyérek (vö. a fejezet kezdetén
szereplő szöveghelyeket). Az evangélista visszafogott­
ságának okairól csak feltevésekbe bocsátkozhatunk.
Elidegenedett a fiú anyjától, ahogyan Mk 3,20-21.31-
35-ből kiolvashatnánk? Vagy Jézus saját útja egysze­
rűen azzal magyarázható, hogy bizonyos kor után az
ember elszakad a családjától? A választ bizonyára a
lukácsi igehirdetés síkján kell keresnünk. Ha a tanít-
ványság és a Krisztus-követés az uralkodó téma, akkor
belátható, hogy az egyház képviselői, az apostolok és
a tanítványok nagy serege egyre inkább előtérbe lép.
Máriát ezentúl már csak ebből a szempontból említik,
anyasága egyre jobban szellemivé, szimbolikussá ma­
gasztosul.
Elegendő, ha az éppen említett nézőpontból Lukács
saját anyagának központi helyét a Llc 11,27—27-t és a Mk
szövegének (Mk 3,20-35) szerkesztői átdolgozását a
Lk 8,19-21-ben szem előtt tartjuk. A rövid megjegyzést
a Lk 3,23 genealógiájában »József fiáról« és a názáreti
jelenetben (Lk 4,22) - jelentéktelensége miatt - most fi­
gyelmen kívül hagyhatjuk.

11.2.1. Lk 11,27-28: Jézus anyját boldognak

mondják
A Belzebubról szóló vitabeszédhez kapcsolódóan (Lk
11,14-23.24-26) Lukács hoz külön anyagából egy olyan

272
részt283, mely az első felében boldognak mondja Máriát
anyasága miatt (»Boldog az anya, akinek méhe téged
hordozott, és az emlők, melyek téged tápláltak«), a má­
sodik fele pedig egy megállapító jellegű gratulációt tar­
talmaz mindazoknak címezve, akik Isten szavát hallják és
követik (Lk 11,27-28). Az exegetikai finomságokra, me­
lyek a második mondat bevezető szóvirágából adódnak
(imenőim = »nem, inkább«, vagy »igen, de még inkább«),
itt egyáltalán nem kell kitérnünk, mint arra a lehetséges
krisztológiai magyarázatra sem, melyet némely exegéta
a szemantikai megfogalmazásból: »méh és emlő« (mint
Mária Fiának körülírásából) ki akar olvasni. Mária dicsé­
retét, ahogyan Erzsébet szavai esetében is (1,42), az anya­
ságra vonatkoztathatjuk. Lukács természetesen nem ragad
le Mária személyének ily kultikus tisztelet felé hajló di­
cséreténél, hanem ugyanúgy, mint a korrelatív értelmű
mondatban: »Boldog vagy, aki hitték (1,45) arra a maga­
tartásra céloz, hogy Mária példamutatóan hallgatott az
Isten szavára és követte is azt. Ezért mondják boldognak
őt mindazokkal, akik hallgatnak Isten szavára és követik
is azt. »Az összképben, amit Lukács Máriáról megrajzol,
hangsúlyozza a 11,28, hogy Jézus anyja dicséretre méltó,
de nem csak azért, mert egy gyermeknek ajándékozott
életet. Dicséretre méltósága azon a tényen nyugszik, hogy
ő meghallotta az Igét, hitt és engedelmeskedett neki, meg­
őrizte és forgatta szívében, és a továbbiakban is így tett
(ApCsel 1,14).«284

283 Egyesek helyünket a lukácsi külön anyag forrásának tartják, mások

viszont a Lk 8,19-21 lukácsi átdolgozására, illetve redakciójára gon­
dolnak.
284 Maria im Neuen Testament, 138.

273
 Megállapítjuk: Jézus anyját boldognak mondja a tö­
megből egy ismeretlen asszony. Lukács továbbvezeti
ezt a gondolatot, és felül is írja, amikor mindazokra utal,
akik Isten szavát hallják és követik. Kritikával illetik-e itt
a Mária-tiszteletet vagy pedig csak korrigálják? Aligha.
Lukács mindenesetre védekezik az illetlen abszolutizá­
lás veszélyével szemben. Mária elsőként hallotta az Isten
szavát, és követte - ez az ő kiváltsága: Ő a hívők vezérlő
csillaga.

11.2.2. Lk 8,19-21: Az anya, a testvérek és Jézus

családja
Lukács a Márkot megelőző hagyományból átvesz egy
igét, mely hasonlóan, mint az előbb tárgyalt saját anyagá­
ból származó logion, a hangsúlyt a szellemi, eszkatológiai
elsőbbségre helyezi a Jézushoz fűző testi rokonsággal
szemben. Míg ott egyedül Jézus anyjáról volt szó, addig
itt a családról, mely most polemikus visszautasítás nélkül
(vö. ellenben másként Mk 3,20—35-t) az egyház alapját
képezi, és annak is ismerik el (vö. ApCsel 1,14). Mivel
hasonlóan hangzik, mint a Lk 11,28 (az Isten igéjét hall­
gatni és a szerint cselekedni, illetve azt követni), feltéte­
lezték, hogy Lukács két különböző forrásra nyúlt vissza:
az egyik esetben (8,21) Márkra, a másik esetben (11,28)
a Q-ra.285 Ez lehetséges, kérdésfölvetésünk számára azon­
ban Lukács kijelentésének szerkesztői szándéka áll elő­
térben. Lukácsnál a kontextus Márktól eltérően közvet­
len összefüggést állít föl a magvetőről szóló példabeszéd

285 Maria im Neuen Testament, 137.: A Lk 8,31 tehát egy olyan kije­
lentés lehet, melynek forrásául Márk szolgált, míg a Lk 11,28 a >Q<-ra
menne vissza.

274
(Lk 8,4-8), a példabeszéd magyarázata (Lk 8,11-15) és
a helyes hallgatásról szóló ige között. Minden bizonnyal
tudatos megformálásra gondolhatunk. A példabeszéd ma­
gyarázatának utolsó mondata: »A jó földbe hulló szemek
azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is
tartják, és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek« (Lk 8,15),
kapcsolódik a Jézus igazi rokonairól tett kijelentéshez,
akik azzal tűnnek ki, hogy hallgatják az Isten szavát, és
szerinte is cselekszenek. »A lukácsi kontextus nyomaté-
kosítja annak elfogadását, hogy Jézus anyja és testvérei
a mag sorsának azon példái, akiknél az jó talajba hullott.
Ez teljesen harmonizál azzal a képpel, melyet Lukács
Máriáról ad, amikor elsőként válaszol az 1,38-ban az
Isten igéjére: >íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, történ­
jék velem, szavaid szerint<.«286
Megállapítjuk: a lelki, az Ige hallgatásán alapuló ro­
koni kapcsolatot Jézussal, melyet a megelőző perikópában
(11,27-28) kizárólag Máriára vonatkoztattak, most általá­
nosabban fogalmazták meg. Az anya mellett ott vannak
a testvérek is. Úgy tűnik, hogy az egyház, mint az Igére
hallgatók és aszerint cselekvők családja áll már itt elő­
térben. Lehetséges, hogy a belső konkurencia helyzete is
tükröződött ebben a rövid jelenetben a test szerinti roko­
nok és azok között, akik saját hívő döntésük erejében lel­
kileg tartoznak Jézushoz.

286 Maria im Neuen Testament, 136.

275
 11.3. APCSEL 1,14: MÁRIA A KEZDET
EGYHÁZÁBAN

Jézus anyjának az evangéliumban történő vissza­

fogott tárgyalása után, és azután, hogy Lukács figye­
lemre méltóan eltér a jánosi elképzelésen nyugvó Stabat
Mater Dolorosa elképzeléstől (vö. Jn 19,25-27 szemben
Lk 23,49.55; 24,10), meglephet bennünket, hogy hir­
telen újra jelen van a kezdet egyházában. Az Apostolok
Cselekedetei a mennybemenetel elbeszélése után (ApCsel
1,9-11) egy rövid összefoglalót hoz, mely felvilágosít
bennünket a fiatal közösség személyi összetételéről és
funkciójáról húsvét és pünkösd között. A tizenegy apostol
(Júdás utódját még nem választották meg), az asszonyok,
Mária, Jézus anyja, és Jézus testvérei imádságra gyűltek
össze az emeleti teremben (ApCsel 1,12-14). Itt most
nem kérdezünk rá az esemény történetiségére. Lukács
teológiailag, illetve ekkléziológiailag motivált jelenetet
hoz, mely betekintést enged az egyházról alkotott elkép­
zelésébe. Jézus életének hivatalos tanúi, azaz azok a fér­
fiak, akik János keresztségétől kezdve az Úr mennybeme­
netelének napjáig jelen voltak (ApCsel 1,22). És voltak
női tanúi is a kereszthalálnak, a sírba helyezésnek és az
üres sírnak (ld. fentebb). Továbbá említik Jézus testvéreit,
akik a föltámadottal való találkozáskor tanítványokká let­
tek (lKor 15,7). És köztük van az Úr anyja is. Ok tehát
itt úgy jelennek meg, mint az egyház csírasejtje. Lukács
számára különös jelentőségű a folytonosság a nyilvános
fellépés idejének tanítványai és a húsvét utáni hívő kö­
zösség között.
Megállapítjuk: a fiatal közösség képe, mely az Úr
mennybemenetele után a ház emeleti termében imádságra

276
gyűlt össze, jelszerű jelentéssel rendelkezik. A tizenegy
apostol, akiket név szerint is bemutatnak, mint az egyház
oszlopait, az asszonyok, akik követték Jézust, Jézus test­
vérei és Mária, az Úr anyja. Lukács számára tehát meg­
jelenik itt az alapvető ekkléziológiai, szervezeti és élet-
modell. E helyütt is felismerhető a nők iránti érdeklődés
az egyházban. Az Apostolok Cselekedetei ezt a példák
egész sorával támasztja alá (ApCsel 12,121c; 17,4.12.34;
18,2.8.26). Jézus testvérei, azaz a testi rokonok, ellentét­
ben a Llc 8,19-21 -gyei ugyancsak jelen vannak, főként
pedig az anya, Mária, aki kezdettől fogva kiemelkedő he­
lyet foglal el Isten újszövetségi népében.

11.4. ÖSSZEGZÉS

Mária fontos Lukács számára, mert ő az Úr anyja.

Az evangélium számtalan Máriával kapcsolatos jelenete
egyértelműen ezen előjel alatt áll. Lehet ebből következ­
tetni, hogy a gazdagon kibontakozó Mária-tisztelet elején
a Máriát megrajzoló Lukács áll? A harmadik evangélista
szabott irányt annak a fejlődésnek, mely a modern egy­
oldalúsághoz és túlhangsúlyozáshoz vezetett? Az egyszerű
»nem« ugyanúgy hamis, mint a döntő »igen«. Nem le­
het kérdés, hogy az egyház Mária-imádságait az »Ave
Maria, gratia plena, dominus tecum« és a »Benedeicta
tu inter mulieres, et benedictus fructus ventris tui«-t elő­
ször Lukács hagyományozta át (Lk 1,28.42). De szabad-e
az effajta tiszteletet egyenlővé tenni a Mária személyére
vonatkozó kultusszal? Az evangélista külön anyagában
azzal, hogy mindenkire utalt, »aki az Isten igéjét hallgatja
és követi is« (Lk 11,28), világossá tette, hogy Jézus any­

277
jának boldognak mondása azt a magatartást tartja szem
előtt, mely a keresztény egzisztenciát megalapozza, és az
egyházat is megalapítja. Attól kezdve, hogy Gábor angyal
hírül adta Jézus születését egészen az egyház kezdetéig,
mely a jeruzsálemi közösségi teremben jött létre, ő en­
gedelmeskedik és hisz az Isten szavának. Az ő különös
üdvtörténeti rangja annak példaszerű végbeviteléből adó­
dik, ami az egyháznak összességében feladata: követés
és tanítványság. Mária mint hallgató és hívő az egyház
ősképe.
Lukács az ő Mária-képét sok emberi vonással ruházta
föl, melyek a vallásos jámborság számára a legnagyobb
jelentőségűek voltak: az alázatos Szűz, aki egész egzisz­
tenciájával Isten rendelkezésére áll. A leendő anya, aki
úton van a júdeai hegyekben. A szülés és gyermekkor
Betlehemben és Názáretben Máriáról is szól. A tizenkét
éves Jézust Jeruzsálem utcáin és terein kereső anya képe
is megjelenik. De végül a belső elidegenedéssel is talál­
kozunk, mely Fia távolságtartó megnyilatkozásában fe­
jeződik ki. Valóban gazdag palettája ez az emberi érzé­
seknek és indulatoknak. Minden kor művésze és költője,
valamennyi irányzat gazdag anyagot és ösztönzést talált
a harmadik evangéliumban. De mindez mégsem elég,
sőt beszélnünk kellene a veszélyes világhoz tapadó ten­
denciáról, ha a jelzett igehirdetési szempont hiányozna.
A két nevezett nézőpont odarendelése és teljes egymásba
olvasztása az igazán új és irányadó a keresztény művé­
szet számára. A Lukács személyiségét a háttérben firtató
kérdés számára fontos következtetések adódnak az effajta
megfontolásokból. Lukács az üdvösségről szóló evangé­
liumot hirdeti. Témája Isten túlvilága, de azt is világossá
teszi, hogy Isten az üdvösséget emberi módon kezdte és

278
vitte véghez. Lukács ezeket az összefüggéseket Máriában
példaszerűen megvalósulni látta, és ezért festette meg ké­
pét oly beleérzéssel.

12. LUKÁCS PORTRÉJA AZ EVANGÉLIUMBAN

Lukács evangélista kettős művében saját magát egy

szóval sem mutatta be. A közvetett utalások az újszövet­
ség egyéb irataiban annyira bizonytalanok és homályosak,
hogy semmi megbízhatóval nem szolgálnak az azonosítá­
sára. A későbbi idők egyre bővülő információi csupán az
épületes jámborság és a legendás kiszínezések termékei.
A kíváncsiság, ami az embert hajtja, ott buzog a legjob­
ban, ahol a források elapadnak.
A formatörténeti módszer, mely az evangéliumok iro­
dalmi építőelemeivel és előtörténetével foglalkozik, azzal
a tézissel rukkolt elő, hogy »az evangéliumok gyűjtő­
munka eredmények, a »személyes szerzőségre« vonat­
kozó leletek tehát ezért hiányosak. Szorosan összefügg
ezzel az evangélium szükségszerű névtelenségének teo­
lógiai elmélete, melynek oka nem a személyben, hanem
magában az igehirdetés tényében keresendő. A szerkesz­
téstörténeti módszer az irodalomtudomány előjele alatt
helyesbítette ezt a meglátást. Már utaltunk rá, hogy alap­
vető szociológiai és teológiai jellegű kifogások vannak:
egy névtelen társadalom, de egy névtelen közösség sem
teremt irodalmat; az evangéliumnak tehát szüksége van
az evangélistára, aki művéért - az előzményektől teljesen
függetlenül - felelősséget vállal, és felajánlja kora em­
berének. Mindezzel még nem kell feltétlenül kijelenteni,
hogy a harmadik evangélium szerzője csak a Pált kísérő

279
Lukács lehetett. Ellenkezőleg, alapos indokok szólnak
egy ismeretlen szerző mellett, akinek nem volt személyes
kapcsolata Pál apostollal.
Ezzel Lukács művét újból a névtelenségbe taszítot­
tuk? Nem hiszem! A festő Lukácsról szóló legenda ép­
penséggel valami valósat foglal magába. Lukács műve,
amit alkalmanként »minden idők legnagyobb ikonjának«
(W. Nigg) neveznek, a maga ábrázoló - irodalmi és teoló­
giai - különlegességeivel betekintést enged annak a férfi­
nak a leikébe, aki ismeretlenül a háttérben áll, de magáról
mégis többet elárult, mint a legrészletesebb önéletrajz.
Talán ennek az evangélistának titka és maradandó eleven­
sége az effajta rejtőzködő, nem szándékos önábrázolás.
Lukács-portrénkban az elsőrangú keresztény írót, a
történészt és a tehetséges elbeszélőt mutattuk be. Az evan­
géliumba bekerültek a világi kategóriák, de semmi esetre
sem úgy, hogy a szent elvilágiasodott volna. Lukács végig
Isten igéjének elkötelezett hirdetője marad. így íróként
»az ige szolgája«, történészként az üdvtörténet embere,
elbeszélőként pedig egyidejűleg igehirdető is. Lukács
kétségkívül az egyház embere, de a világhoz való közel­
sége elbeszéléseinek különös hangsúlyt ad: hangsúlyosan
előtérbe kerül az egyházi hivatal, mint üdvöt közvetítő
intézmény. Fontos cél az egyháznak mint intézménynek
az egysége. Kötődését Izraelhez, az üdvösség régi népé­
hez, de ugyanakkor önállósodását és önmagára találá­
sát is bemutatja a misszióban, amit feszültséggel terhes
pólusként ábrázol. Az effajta egyházi koncepcióban a
szellem lesz a lelket öntő és formáló erő. Abban a hely­
zetben, amit a »kialakuló világegyház« fogalmával írha­
tunk körül, Lukács átgondolja a kapcsolatot a politikai
intézményekkel. Őt viszont leginkább az égető szociá­

280
lis kérdések érdeklik, vagyis a régi téma: »Hogy állsz a
pénzzel?«, »Mennyire erősen vagy elkötelezve a szigorú
szegénységre?« Mindenekelőtt: »Hogy valósítja meg a
keresztény közösség ebben az időben a felebaráti szeretet
parancsát?« Magától értetődő, hogy Isten és Jézus képe
különleges kontúrokat kap ilyen körülmények között. De
az ember is fontos téma: a bűnös ember és a megbocsátó
Isten találkozása. Az ember a személyes halálban is meg­
sejti a Krisztussal való találkozást. Az imádkozó ember,
a segítő ember, aki elkötelezett testvérének szükséghely­
zete iránt - szintén megjelenik. Végül azt is tudja, hogy
az aktuális közösségi tapasztalatok visszatükröződnek
bemutatásában. A nő az egyházban és a világban téma is
fontos szerepet játszik nála. Úgy gondolják továbbá, hogy
Lukács evangéliumából »Mária hangjának tiszta vissz-
hangját« (Paul Claudel) lehet kihallani. Ezt a hagyomány-
történetileg gondolt kijelentést még talán ki is bővíthet­
jük, és úgy beszélhetünk Máriáról, mint a keresztény és
egyházi egzisztencia modelljének ábrázolásáról. Az anya
alakjában a kezdet és a vég összpontosul. Lukács műve
máriás jámborságot áraszt.
Mindezek a karakterisztikus vonások betekintést en­
gednek a harmadik evangélista gondolkodásába, hitébe
és az ő keresztény értelmezésébe. Nagy festők esetenként
saját képmásukat a festmény peremfigurájában festették
meg. Maga Lukács még erről is lemondhatna, ha a pro­
lógusban kiemelt »magam is« kifejezést (Lk 1,3) nem
ebben az értelemben értenénk. Egy képet néztünk, ami
azonban minden szín és kontraszt ellenére homályos
marad, és kell, hogy az is maradjon. Ami egészen döntő, a
tanúbizonyság Krisztus mellett. Lukács Isten nagy tettei­
ről akart beszélni evangéliumában. Mint Keresztelő Szent

281
János, ő sem akart más lenni, mint hang, mely a pusztába
kiált, és hirdeti az embereknek azt az üdvösséget, ami
Istentől származik (Lk 3,4.5.6) Az evangélista végül így
újból egészen visszalép evangéliuma mögé. De aki pon­
tosan odafigyel vagy odahallgat, fölismeri az egyházban
világító kép kontúrjait.

282
 MUTATÓK

A Lukács-evangélium az egyházi év olvasmányainak

rendjében

I. A L u k á cs - evangélium
A C É V O L V A S M Á N Y A IN A K R E N D JÉ B E N

3. évközi vasárnap Lk 1,1—4; 4,14-21 32—43. o.

4. évközi vasárnap Lk 4,21-30 89. 91. 172. o.
5. évközi vasárnap Lk 5,1-11 150-151. o.
6. évközi vasárnap Lk 6,17.20-26 121-125. o.
7. évközi vasárnap Lk 6,27-38 126-128. o.
10. évközi vasárnap Lk 7,11-17 236-237. o.
11. évközi vasárnap Lk 7,36-8,3 186-190. 238-242.0.
12. évközi vasárnap Lk 9,18-24 169-172.0.
15. évközi vasárnap Lk 10, 25-37 231-235.
vö. 66. 67. 68. o.
16. évközi vasárnap Lk 10,38-42 242-244. o.
17. évközi vasárnap Lk 11,1-13 214-215.0.
18. évközi vasárnap Lk 12,13-21 128-135. 206-207. o.
19. évközi vasárnap Lk 12,32-48 128-129.0.
23. évközi vasárnap Lk 14, 25-33 153-155. o.
24. évközi vasárnap Lk 15,1-32 190-198. vö. 69. o.
25. évközi vasárnap Lk 16,1-13 137-143. 208-209. o.
26. évközi vasárnap Lk 16,19-31 144-150. 209-211. o.
29. évközi vasárnap Lk 18,1-8 225-227. o.
30. évközi vasárnap Lk 18,9-14 227-229. o.
31. évközi vasárnap Lk 19,1-10 198-201. o.
Advent 3. vasárnapja Lk 3,10-18 100-102. o.
Advent 4. vasárnapja Lk 1,39-47 257-261.0.

283
 December 20. Lk 1,26-38 251-257.0.
December 21. Lk 1,39-45 257-261. o.
December 22. Lk 1,46-56 118-121.258-261.0.
December 23 Lk 1,57-66 56-60. o.
Karácsony Lk 2,1-20 261-265. o.
December 29. Lk 2,22-35 265-269. o.
Szent Család ünnepe Lk 2,41-52 269-271. o.
Szűz Mária Isten anyja Lk 2,16-21 261-265. o.
Urunk bemutatásának
ünnepe Lk 2,22-40 265-269. o.
Nagyböjt 4. vasárnapja Lk 15,1-3.11-32 192-198. o.
Virágvasárnap
Evangélium Lk 19,28-40 104-105. o.
Passió Lk 22,14-23,56 61-65. vő. 105-107. o.
Húsvéthétfő Lk 24, 13-15 174-175.0.

284
I I . A L u k á c s -e v a n g é l i u m a h é t k ö z n a p o k o l v a s m á n y a i n a k
R E N D JÉ B E N

A nagyböjti idő hétköznapjai

Hamvazószerda
utáni szombat Lk 5,27-32 150. o.
Nagyböjt 2. hete
Csütörtök Lk 16,19-31 144-150. o.
Szombat Lk 15,1-3.11-32 190. 192-198. o.
Nagyböjt 3. hete
Szombat Lk 18,9-14 227-229. o.

A z évközi idő hétköznapjai

23. évközi hét
Szerda Lk 6,20-26 121-128. o.
24. évközi hét
Kedd Lk 7,11-17 236-237. o.
Csütörtök Lk 7,36-50 186-190. o.
Péntek Lk 8,1-3 238-242. o.
25. évközi hét
Kedd Lk 8,19-21 274-275. o.
Csütörtök Lk 9,7-9 103. o.
27. évközi hét
Hétfő Lk 10,25-37 231-235.0.
Kedd Lk 10,38—42 242-244. o.
Szerda Lk 11,1-4 217-221. o.
Csütörtök Lk 11,5-13 221-223. o.
Szombat Lk 11,27-28 272-274. o.
28. évközi hét
Péntek Lk 12,1-7 180. o.
29. évközi hét
Hétfő Lk 12,13-21 128-132. o.

285
30. évközi hét
Hétfő Lk 13,10-17 244-245. o.
Csütörtök Lk 13,31-35 103. o.
31. évközi hét
Hétfő Lk 14,12-14 135.0.
Szerda Lk 14,25-33 153-155. o.
Csütörtök Lk 15,1-10 190-191. o.
Péntek Lk 16,1-8 137-143.0.
Szombat Lk 16,9-13 137-143. o.
32. évközi hét
Szombat Lk 18,1-8 225-227. o.
33. évközi hét
Kedd Lk 19,1-10 198-201. o.

286
 III. Az A po sto lo k C s e l e k e d e t e i a h ú s v é t i id ő
O L V A S M Á N Y A IN A K R E N D JÉ B E N

Húsvétvasárnap ApCsel 10,34a.37-43 108-109. o.

Húsvét 2. hete
Kedd ApCsel 4,32-37 157-161. o.
Húsvét 5. hete
Szerda ApCsel 15,1-6 84. o.
Csütörtök ApCsel 15,7-21 84. o.
Péntek ApCsel 15,22-31 84. o.
Húsvét 6. hete
Hétfő ApCsel 16,11-15 110. o.
Kedd ApCsel 16,22-34 110. o.
Péntek ApCsel 18,9-18 111-112. o.
Hús vét 7. hete
Hétfő ApCsel 19,1-8 86-87. o.
Kedd ApCsel, 20,17-27 79-86. o.
Szerda ApCsel 20,28-38 79-86. o.
Péntek ApCsel 25,13-21 114-115. o.
Pünkösd ApCsel 2,1-11 90-91. o.
Pünkösdhétfő ApCsel 10,34a. 42-48 108-109. o.

287
 FELHASZNÁLT IRODALOM

Aland K., ed., Synopsis Quattuor Evangeliorum, Suttgart

91976.
Augustinus, Contra Faustum
Belser Einleitung in das Neue Testament, Freiburg,
21905.
Berger K., Almosén fúr Israel. Zum historischen Kontext
dér paulinischen Kollkte, in: NST 23. 1977. 108-204.
Bornhauser K., Studien zum Sondergut des Lukas,
Güterloh, 1934.
Bornkamm G., Paulus (UTB 119D), Stuttgart,21970.
Bouwman G., Das dritte Evangélium und die form-
geschichtliche Methode, Düsseldorf, 1968.
Bultmcinn, R., Die Geschichte dér synoptischen Tradition,
Göttingen,61964.
Cadbury H. J., The Style and Literary Method of Luké 1.:
The Diction of Luké and Acts (HThS VI.), Cambridge,
1920. (új kiadás New York 1969.)
Cadbury H.J., The Making of Luke-Acts, London, 1927.
Utánnyomás 1958.
Cadbury H. J., Lucius of Cyrene, in: Beginnings V. (1933.)
489-495.
Campenhausen H. v,, Die Entstehung dér christlichen
Bibéi (BHTh 39.), Tübingen, 1968.
Conzelmann H., Die Mitte dér Zeit, Studien zűr Theologie
des Lukas (BHTh 17.), Tübingen,51964.
Conzelmann H., Dér geschichtliche Őrt dér lukanischen
Schriften im Urchristentum, in: Das Lukasevangelium,
Die redaktions- und kompositionsgeschichtliche For-

288
 schung, kiadja Braumann G., Darmstadt, WdF 280.
1974. 236-260.
Cullmann ()., Die Christologie des neuen Testaments,
Tíibingen,31963.
Creed J. M., The Gospel according to St. Luké, London,
1933. XIII-XIV.
Degenhardt H.J., Lukas - Evangelist dér Armen. Besitz
und Besitzverzicht in den lukanischen Schriften,
Stuttgart, 1965.
Deissmann A., Lukios-Lukas, in: uő., Licht vöm Osten.
Das Neue Testament und die neuentdeckten Texten
dér hellenistisch-römischen Welt, Tíibingen, 41923.
372-377.
Dibelius M., Die Formgeschichte des Evangeliums,
Tíibingen,31959.
Dillersberger J., Lukas, Das Evangélium des heiligen
Lukas in theologischer und heilsgeschichtlicher Schau,
1. Bd.: Maria, Salzburg-Leipzig, 1939.
Dupont J., Die induviduelle Eschatologie im Lukasevan-
gelium und in dér Apostelgeschichte, in: Őrientierung
an Jesus, Festschrift J.Schmid, Freiburg u.a., 1973.
37-47.
ErnstJ., Das Evangleium nach Lukas (RNT), Regensburg,
1976.
Ernst,J. HeiT dér Geschichte, Perspektiven dér luka­
nischen Eschatologie, (SBS 88.), Stuttgart, 1978.
ErnstJ., Gastmahlgesprache: Lk 14,1-24; in: Die Kirche
des Anfangs,FS fíir H. Schürmann, Freiburg, 1978.
57-77.
Feine P., Dér Jakobusbrief nach Lehranschauungen und
Entstehungsverhaltnissen untersucht, Eisenach, 1893.

289
Feine P., Einleitung in das Neue Testament, Leipzig,
31923.
Fitzmyer J.A., The Gospel according to Luké I-IX (The
Anchor Bibié 28.), Garden-City/New York, 1983.
Flavius Josephus, Zsidó háborúk, Budapest, Gondolat
Kiadó,51964. (Révay József fordítása)
Flender H., Heil und Geschichte in dér Theologie des
Lukas (BEvTh 41.), München, 1968.
Flender Fi., Die Kirche in den Lukasschriften als Frage
an ihre heutige Gestalt, in: Das Lukasevangelium, Die
redaktions- und kompositionsgeschichtliche Forschung,
kiadja Braumann G., Darrnstadt, WdF 280. 1974.
261-286. (először in: KIZ [1966.] 250-257).
Goodspeed E.J., Was Theophilus Luke’s Publisher?, in:
JBL 73 (1954). 84.
Grundmann, W, Das Evangélium nach Lukas, (ThHK 3.),
Berlin,41966.
Güttgemanns E., Offene Fragen zűr Formgeschichte des
Evangeliums, München, 1970.
Haenchen E., Apostelgeschichte (KEK 3), Göttingen,
131961.
Hahn F, Christologische Hoheitstitel, Ihre Geschichte
imfrühen Christentum, Göttingen,21964.
HarnackA. v., Lukas dér Arzt, Leipzig, 1906.
Hauck F,7iapapoA.fi in: ThWNTV. Stutgart, 1954. 741—
759.
Heinrici D.C.F.G., Dér literarische Charakter dér neu-
testamentlichen Schriften, Leipzig, 1908.
Hennecke E., - Schneemelcher W., Neutestamentliche
Apokryphen in deutscher Übersetzung, I. Bánd: Evan-
gelien, Tübingen 31959.

290
Hobart W. K., The Medical Language of ST. Luké,
Dublin, 1882. Repr. Grand Rapids, 1954.
Holtzmann H.J., Lehrbuch dér historisch-kritischen Ein-
leitung in das Neue Testament, Freiburg 31892.
Holtzmann H. J., Hand-Commentar zum Neuen Testa­
ment, 1. Bd. 2. Abt.: Die Synoptiker, Tübingen-
Leipzig,31901.
Holtzmann H.J., Lehrbuch dér neutestamentlichen Theo-
logie I. Tübingen, 21911.
Horn F. W., Glaube und Handeln in dér Teologie des Lukas
(Göttinger Theologische Arbeiten 26) Göttingen 1983.
Jeremiás Untersuchungen und Quellenproblem dér
Apostelgeschichte, in: uő., Abba, Göttingen, 1966,
238-255.
Jeremiás, J., Die Gleichnisse Jesu, Göttingen, 91977.
Jeremiás,J., Die Sprache des Lukasevangeliums, (KEK),
Göttingen, 1980.
Jiilicher A., Einleitung in das Neue Testament, Tübingen,
5+61906.
Kasemann E., Amt und Gemeinde im Neuen Testament,
in: uő., Exegetische Versuche und Besinnungen, I.
Göttingen,31964. 109-134.
Klein D., St. Lukas als Maler dér Madonna, Berlin, 1933.
Klein G., Lk 1,1-4 als theologisches Programm, in: Zeit
und Geschichte. Dankesgabe an R. Bultmann zum 80.
Geburtstag, Tübingen, 1964. 214.
Knoch O., Wer Ohren hat, dér hőre, Die Botschaft dér
Gleichnisse Jesu, Stuttgart, 1983.
Kiimmel W. G., Einleitung in das Neue Testament, Heidel-
berg,19197 8.
Lángén J., Grundriss dér Einleitung in das Neue Testa­
ment, Freiburg, 1868

291
Laurentin R., Struktur und Theologie dér lukanischen
Kindheitsgeschichte, Stuttgart, 1967.
Leroy II., Zűr Vergebung dér Sünden. die Botschaft dér
Evangelien (SBS 73.), Stuttgart, 1974.
Linnemann E., Gleichnisse Jesu, Einfiihrung und Aus-
legung, Göttingen,41966.
Lön ing K., Lukas - Theologe dér von Gott gefiihrten
Heilsgeschichte [Lk, Apg], in: Gestalt und Anspruch
des Neuen Testaments, Kiadja: J. Schreiner und G.
Dautzenberg, Würzburg, 1969. 200-228..
Mámon T.W., The Sayings of Jesus, London, 1964.
Meyer E., Ursprung und Anlange des Christentums, Bd.
I., Darmstadt, 1962. (A 4. és 5. kiadás, Stuttgart és
Berlin, 1924. változatlan utánnyomása).
Michaelis W., Einleitung in das Neue Testament, Bern,
31961.
Morgenthaler R., Die lukanische Geschichtsschreibung
als Ereignis. Gestalt und Gehalt dér Kunst des Lukas,
2 Bde., Zürich, 1948.
Mufiner F., Traktat über die Juden, München, 1979.
Nigg W., Botschafter des Glaubens. Dér Evangelisten,
Leben und Wort, Öltén, Freiburg,51980.
Overbeck F., Christentum undKultur, Basel, 1919.
Pesch R., Die Zuschreibung dér Evangelien an apos-
tolische Verfasser, in: ZThK 97 (1975). 56-71.
Robimon W.C. jr., Dér Weg des Herrn, Studien zűr
Geschichte und Eschatologie im Lukas-Evangélium
(ThF 36.), Hamburg-Bergstedt, 1964.
Roloff J., Die Apostelgeschichte, (NTD 5.), Göttingen,
1981.
Sanders J.T., Tradition and Redaction in Luc XV. 11-32,
in: NST 15. 1968/69. 433—438.

292
Schmid J., Das Evangélium nach Lukas, (RNT), Regens-
burg, 41900.
Schnackenburg R., Die Kirche im Neuen Testament, (QD
14.), Freiburg, 21961.
Schnackenburg R., Christologie des Neuen Testamentes,
in:Mysterium Salutis III. 1., Einsiedeln-Köln, 1970.
297-299.
Schneider G., Parusiegleichnisse im Lukas-Evangélium,
(SBS 74.) Stuttgart 1975. 83.
Schneider G., Die Apostelgeschichte 1. Teil (HThK V.),
Freiburg u. a. 1980.
Schneider G., Die Apostelgeschichte, 2. Teil (HThK V.),
Freiburg, 1982.
Schottroff L., Das Gleichnis vöm verlorenen Sohn,
in:ZThK 68. 1971.27-52.
Schottroff L.yStegemann W., Jesus von Nazareth -
Hoffnung fúr die Armen, Stuttgart u.a. 1978.
Schottroff L., Das Magnifikat und die alteste Tradition
über Jesus von Nazareth, in: EvTh 38. 1978. 289-313.
Schulz S., Die Stunde dér Botschaft, Einfuhrung in die
Theologie dér vier Evangelien, Hamburg-Zürich,21970.
Schulz S., Q. Die Spruchquelle des Evangelisten, Zürich,
1972.
Schürmann H,. Zűr Traditions- und Redaktionsgeschichte
von Mt 10,23, in: BZ 3. 1959. 82-88.
Schürmann H., Aufbau, Eigenart und Geschichtswert dér
Vorgeschichte Lk 1-2, in: uő., Traditionsgeschichtliche
Untersuchungen zu den synoptischen Evangelien,
Düsseldorf, 1968. 198-208.
Schürmann H., Evangelienschrift und kirchliche Unter-
weisung. Die representative Funktion dér Schrift, in:

293
 uő, Traditionsgeschichtliche Untersuchungen zu den
synoptischen Evangelien, Düsseldorf, 1968. 251-271.
Schürmann II., Das Testament des Paulus fúr die Kirche,
Apg 20,18-35, in: uő., Traditionsgeschichtliche Un­
tersuchungen zu den synoptischen Evangelien, Düs­
seldorf, 1968. 310-340.
Schürmann //., Das Lukasevangelium, Erster Teil (HThK
III.), Freiburg u. a. 21982.
Schweizer E., Das Evangélium nach Lukas, (NTD 3.),
Göttingen, 181982.
Sellin G., Lukas als Gleichniserzáhler, in: ZNW 65.
Berlin, 1974. 166-189.
Smitmans A., Maria im Neuen Testament, Stuttgart, 1970.
Spaemann H., Lazarus heute und dér Reiche, Meitingen-
Freising, 1972
Stöger A., Eigenart und Botschaft dér lukanischen Pas-
sionsgeschichte, in: Bibéi und Kirche 24, 1969, S. 4-8.
Tolbert M, Die Hauptinteressen des Evangelisten Lukas,
in: Das Lukas-Evangélium. Die Redaktions- und kom-
positionsgeschichtliche Forschung, Hrsg. Braumann
G., Darmstadt, WdF 280. 1974. 337-353.
Untergafimair F.G., Kreuzweg und Kreuzigung Jesu, Ein
Beitrag zűr lukanischen Redaktionsgeschichte und
zűr Frage nach dér lukanischen »Kreuzestheologie«
(Paderborner Theologische Studien 10.), Paderbom,
1980.
Weizsacker C.. Untersuchungen íiber die Evangelische
Geschichte, ihre Quellén und den Gang ihrer Ent-
wicklung, Tiibingen-Leipzig,21901.
Wellhausen J., Kritische Analyse dér Apostelgeschichte,
(AHG 15/2.), Berlin 1914/5.

294
Wikenhauser A ., / Schmied Einleitung in das Neue
Testament, Freiburg,61973.
Wikenhauser A., Die Apostelgeschichte und ihr Geschicht-
swert (NTA VIII), Münster, 1921.
Wilckens U, Die Missionsreden dér Apostelgeschichte,
Form- und traditiongeschichtliche Untersuchungen
(WMANT 5. ), Neukirchen, 31974.
Zahn Th., Das Evangélium des Lucas, KNT 3. Leipzig,
1913.
Zahn Th., Geschichte des neutestamentlichen Kanons,
Bd. 1. Hildesheim-New York, 1975. (az 1888-89-es
kiadás utánnyomása)

295