A talaj kémiája

2016.11.28.
 A talaj fogalma felépítése
Pedoszféra: litoszféra/atmoszféra/hidroszféra/bioszféra érintkezésénél
létező réteg, alkotója a talaj
Talaj: A termőréteg, kolloid méretű szilárd részecskék (talajkolloidok)

M = csernozjom, E = erdő, Sz = szikes talaj A szint: a talajképződés folyamán kialakult jellegzetes

réteg. A humuszos felső szint.
Asz: szántóterület talajának az a szintje, ameddig a
talajművelő eszközök forgató, lazító hatása érvényesül.
A0: a talajt borító kevéssé bomlott szerves anyaggal
jellemezhető A1:, mely a humuszos szint jele; A2-re, ami
erdőtalajok vagy szikesek esetében a kifehéredett vagy
kifakult kilúgozási szintet jelöli.

B szinteknek nevezzük az A szintek alatt fekvő

felhalmozódási szinteket, kivéve a csernozjomokat,
melyeknél a B szinten a fokozatosan csökkenő
humusztartalommal jellemzett szintet értjük. Ez tovább
tagolható B1, B2 alszintekre.

C szint : a talajképző kőzet

Cca szint: a talajképző kőzetben felhalmozódott szénsavas
mész

D szint: az ágyazati kőzet jele, a talajképző kőzet alatt

valamilyen más kőzetféleség található, amely azonban nem
alapja a talajképződésnek.
 Talaj

Biotikus alrendszer Abiotikus alrendszer

Talajleveg Szilárd fázis Talajoldat

ő

Szerves Szilikátok Oxidok Egyéb ásványok • klorid

szulfid
rész
•
• sziget • szulfát
• lánc- • nitrát
• szalag- • foszfát
• rétegszilikátok • borát
• karbonát
Réteg szilikátok

A fontosabb rétegszilikát-csoportok kristályszerkezetének felépítése

Vázrácsos vagy térrácsos szilikátok: földpátok
• a szilíciumoxid-tetraéderek minden oxigénje egy másik tetraéderrel
közös, így a tér mindhárom irányában szabályos elrendezést mutatnak
• tetraéderek egy részében a szilíciumot alumínium helyettesíti

• a beépülő kation Ca-, Na- vagy K-ion,

—› kalcium, nátrium és káliföldpátok

• Plagioklászok: kalcium- és
nátriumföldpátok különböző arányú
elegye
• Alkáliföldpátok: kálium- és
nátriumföldpátok
• Zeolitok: nagy ioncsere-kapacitás
• szerkezeti felépítésük: SiO4- és AlO4-tetraéderek
összekapcsolódásával, csatornák alakulnak ki, amelyek
megkönnyítik az ionok ki- és belépését
• riolittufák mállása folyamán keletkeznek (Zempléni-hegység
kőzetei és talajai)
• adszorpciós és ioncserélő képesség
• katalizátor és katalizátor-hordozó, molekula- vagy ionszűrőként
használhatók.
• mesterséges zeolit: tisztaság, mennyiség, meghatározott üregméret
(szelektív adszorpció)
• ioncserélő-képesség: talaj- és víztisztításra használhatók (főleg
ammónia és nehézfémek megkötésére), kommunálisan vagy iparilag
szennyezett vizek, sőt a nukleáris ipar vizeinek tisztítása
• nagyméretű szerves vegyületek (szénhidrogének, proteinek, lipidek
stb.) és baktériumok megkötésére is alkalmasak
• bizonyos zeolitok adagolásával jelentősen javítani lehet a talajok
fizikai és kémiai tulajdonságait, melyek alapjául szolgálnak a növények
jobb növekedésének
Földkéreg kovasavtartalmú ásványainak megoszlása:

kvarc 18%,
földpátok 64%,
ebből: plagioklász 42%,
ortoklász 22%,
piroxén és amfiból 9%,
csillámok 4%,
olivin 1,5%,
egyéb szilikátok 3,5%.

Ez az arány a talajokban jelentősen módosul, mert az

elsődleges ásványok mállása folyamán agyagásványok
képződnek !!!
•egy részük a kőzetekből öröklött, például agyagos üledékek,
márgák, palák anyagából, más részük az elsődleges ásványok mállása
folyamán keletkezett.
duzzadás következtében a rácsközi térben hidratált kationok és kis moltömegű szerves anyagok is
megkötődhetnek tápanyag-gazdálkodásuk és humuszosodásuk is jellegzetes.
 Kation-
Holtvíz
Agyagásvány kicserélés Duzzadás Tapadás
(%)
m.e./100 g
Kaolinit 1–10 – – 5–10
Klorit 10–30 – – 8–12
Illit 30–40 + + 12–15
Szmektit 60–80 +++ +++ 15–22
Vermikulit 100–150 ++ ++
 Talaj

Biotikus alrendszer Abiotikus alrendszer

Talajlevegő Szilárd fázis Talajoldat

Szerves Szilikátok Oxidok Egyéb ásványok

rész
 Keletkezésük: mineralizáció és humifikáció

1. Az első (biokémiai) fázis : a

hidrolízis és az oxidáció.
Következményei: a polimermolekulák
részbeni széttöredezése.
2. Mechanikai aprítás: a makro- és
mezofauna tevékenysége.
3. A szerves anyagok enzimes
lebontása egyszerű vegyületekre.
• jól szellőzött talajokban a CO2,
H2O, NO3–, NH4+, H2PO4–,
SO42–, Ca2+, Mg2+ s a szabaddá
vált mikrotápanyagok;
• anaerob körülmények között
pedig CH4 (metán), NH4+,
különböző aminok, egyszerű
szerves savak (pl. ecetsav, A nehezen bontható vegyületek jelentős
vajsav), toxikus gázok, pl. H2S, része pedig polimerizálódva és N-tartalmú
etilén (H2C = CH2) képződnek. anyagokkal összekapcsolódva, nagy
molekulájú, sötét színű, viszonylag stabil új
vegyületekké, humuszanyagokká alakul.
 Humuszanyagok
• humuszanyagok: sárgás-barna színű, a
biológiai és kémiai degradációnak ellenálló
• Humusznak tekintjük a szerves
maradványok többé-kevésbé átalakult
részét. Ezen belül két nagy csoport:
– a maradványokból felszabadult, de nem
humifikálódott szerves vegyületeket (nem valódi
humuszanyagok) a) Fehérjék, peptidek, aminosavak.
b) Szénhidrátok (keményítő, cellulóz,
hemicellulóz, pektin; kitin; oldható cukrok,
aminocukrok).
c) Szerves savak (hangyasav, ecetsav, csersavak
és stb.).
d) Lignin.
e) Zsírok, viaszok, gyanták.
– a valódi humuszt lehet megkülönböztetni

• műveletileg definiált anyagcsoport,

növekvő oldhatósággal: humin, huminsav,
fulvosav
• mutagén THM-k (trihalo-metánok)
képződnek a humuszos vizek klórozásakor
• savas jellegű anyagok; a vegetáció lebomlásával keletkező
molekulatöredékekből felépülő szerves térhálók, amelyek aromás
gyűrűket, alifás részeket és főleg oxigéntartalmú funkciós csoportokat
tartalmaznak;
• - az amfifil (hidrofil-hidrofób) jellegű, térhálós makromolekulák
szerkezete nem ismert
Humuszanyagok: jellemzők, reakciók
Kationmegkötés kétféle mechanizmusa

1. Elektrosztatikai vonzás. A savas karakterű

reaktív csoportok kisebb-nagyobb hányada (a
közeg pH-jától függően) deprotonált állapotban
van, s a megjelent negatív töltések vonzó
hatása biztosítja a pozitív töltésű hidratált
kationok adszorpcióját:
Az így kötött kationokat az oldatban levő más
kationok ki tudják szorítani a töltéshelyekről
(kicserélhető kationok). A humusz
kationmegkötő képessége nagy, ezért
nagymértékben növeli a talajok kationcsere-
kapacitását.

2. Fémkelátok képződése. Mivel a humuszsavak

nagy számban tartalmaznak komplex kötést
létrehozó (karboxil, fenolos-OH, –NH2 stb.)
csoportokat, a fontosabb 2 és 3 vegyértékű
fémionokkal különböző stabilitású
kelátkomplexeket (kelátokat) képeznek.
 A talaj képződése
5 talajképző tényező:
• földtani
• éghajlati Kőzetek mállása
• domborzati
• biológiai tényezőt
• talajok kora
+emberi tevékenység

Fizikai mállás = aprózódás Kémiai mállás

• rétegnyomás csökkenése • oldási folyamatok
• hőmérséklet változása • szilikátok hidrolízise
• fagyjelenségek hatása felület nő • savas oldatok hatása
• sókristályok növekedése víz- és • oxidáció
• növényzet gyökereinek nyomása légjárhatóság
• víz, a jégár és a szél koptató hatása kémiai és ásványtani
felépítés megváltozik
Kb. 0,01 mm-es szemcseátmérő alatt: tömege és mozgási energiája
nem elegendő ahhoz, hogy az ütközéskor annyi energiát közöljön,
amennyi a hasadáshoz szükséges › kémiai mállás
 1. Oldási folyamatok

alkáli fémek, valamint az megváltozik a karbonátok vízben való

alkáli földfémek sói oldódnak oldhatósága, ha a víz CO2-ot tartalmaz,
ki a kőzetből: mert hidrogén-karbonát-képződés
oldhatóságuknak megfelelő következtében nő az oldhatóság
sorrendben és arányban
Karsztjelenségek!!!
A különböző sókból 1 liter 20 °C-os
vízben oldható mennyiségek
A víz szénsavasmész-oldó képessége a vele egyensúlyban levő levegő CO2-
MgCl2 · 6H2O 560 g, tartalmától függően
NaCl 360 g,
CO2 tf-%-ban 0,03 0,33 1,6 4,3 10 100
CaSO4 · 2H2O 2,6 g,
mg CaCO3/liter
CaMg(CO3)2 0,3 g, 52 117 201 287 390 900
víz
CaCO3 0,1 g. az oldat pH-ja 8,3 7,6 7,1 6,9 6,7 6,0
 2. Szilikátok hidrolízise

a víz H+-ionja belép a szilikátba, kiszorítva a K+-iont, ami kálilúgot képez, és így a
pH lúgos lesz:

KAlSi3O8 + H2O → KOH + HAlSi3O8

A szilikátrács, melyben a kálium helyén H+ van, már nem elég szilárd, és a további
hidrolitikus folyamatok hatására elbomlik.
A körülményektől függően két irányban játszódhat le:

1. kovasav és alumínium-hidroxid keletkezik:

HAlSi3O8 + 4 H2O → Al(OH)3 + 3 H2SiO3
2. az agyagásványok képződésére lehetőséget adó átmeneti bomlástermék
(allofán) jön létre, kovasav kíséretében:
2 HAlSi3O8 + 5H2O → Al2Si2O5(OH)4 + 4 H2SiO3

A reakciótermékek közt szereplő káliumionok kapcsolódhatnak az agyagásvány-

előtermékkel is, és ilyenkor illit típusú rács alakul ki. De ha a kálium kioldódik a
reakciótermékek közül, akkor a kaolinit képződése lép előtérbe.

Aluminoszilikát + víz → agyagásvány + kovasav + kation

 3. Oxidáció

Biotit –vermikulit átalakulás:

K2(MgFe(II))6(AlSi3O10)2(OH)4 → Mg0,84(Mg5,05,Fe(III)0,9)(Al1,26Si2,74O10)2(OH)4
 A talaj kémiai tulajdonságai
Talajkolloidok
Egységnyi térfogatú anyag fajlagos felületének Ioneloszlás a kolloidok szolvátrétegében (S =
függése a felaprózódás mértékétől és a Stern-réteg; D = diffúz réteg)
részecskék alakjától
A felület nagysága (cm2/cm3)
A részecskék
lamellás fibrilláris korpuszkuláris
mérete
részecskék esetén

10–1 cm (0,1
2 × 10 4 × 10 6 × 10 cm2
cm)

10–3 cm
2 × 103 4 × 103 6 × 103 cm2
(0,001 cm)
10–4 cm 12 × 104 = 12
2 × 104 4 × 104
(1 μm) m2

10–7 cm 6 × 107 = 6000

2× 107 4× 107
(1 nm = 10 Å) m2

Állandó és változó töltések

Adszorpciós folyamatok
 A talaj kémiai tulajdonságai
Adszorpciós folyamatok
A talajban gyakran előforduló kationok:
Ca2+, Mg2+, Na+, K+, H+ (ill. H3O+) és Al3+

A talaj kémhatásának szabályozása szempontjából:

- lúgos kémhatásúvá teszik a talajt (kicserélhető bázisok): Ca2+, Mg2+, Na+ és K+
- savanyú kémhatásúvá teszik a talajt: Al3+ és H3O+ ionok

Kation adszorpció:
• Azonos koncentráció esetén a nagyobb vegyértékű ionok nagyobb mértékben
adszorbeálódnak, mint a kisebb vegyértékűek.
• Azonos vegyértékű ionok közül a kevésbé hidratáltak adszorpcióképessége
nagyobb, mint a jobban hidratált ionoké. A hidrátburok vastagságát elsősorban az
ion mérete és töltése szabja meg. Minél kisebb a dehidratált kation átmérője, és
minél nagyobb a töltése, vizes oldatban annál vastagabb hidrátszféra veszi körül .

A kationok adszorpciós affinitásának

sorrendjét a liotróp-sor mutatja :
Kationcsere-kapacitás (jele: T, az angol szakirodalomban: CEC). Kifejezi, hogy
egységnyi tömegű talaj – meghatározott pH esetén –, mennyi kationt tud
kicserélhető formában (Coulomb-erőkkel) megkötni, más szóval megadja a
kolloidok felületén lévő negatív töltések mennyiségét.

Kicserélhető bázisok összes mennyisége (S-érték)

S = (Ca2+ + Mg2+ + Na+ + K+) mgeé/100 g

(az erős bázisokat képező összes kicserélhető kation mennyisége).
A kicserélhető kationok relatív mennyisége, A kicserélhető Na mennyisége
az S-érték %-ában.

T-S érték. Savanyító hatású kicserélhető kationok mennyisége

T-S = (Al3+ + H3O+) mgeé/100 g

Bázistelítettség % (V %) Megmutatja, hogy az adszorpcióra képes helyek

hány %-át kötik le kicserélhető bázikus kationok
 A talaj kémiai tulajdonságai
Kémhatás, talajsavanyúság
A talajsavanyúság felosztása:

vizes szuszpenzió kémhatása alapján az alábbiak

szerint csoportosítjuk a talajokat:
az évszakonkénti ingadozás a 0,5–1 pH egységet
is elérheti
erősen savanyú pH < 4,5
savanyú pH = 4,5–5,5 savanyú
gyengén savanyú pH = 5,5–6,8
közömbös
pH = 6,8–7,2 semleges
(semleges)
gyengén lúgos pH = 7,2–8,5
lúgos pH = 8,5–9,0 lúgos tartomány
erősen lúgos pH > 9,0.
Sav/bázis pufferképesség

Pufferképesség:

az 1 pH-egységváltozást
okozó sav, ill. lúg mgeé/100 g-
ban vagy mmol/kg-ban
kifejezett mennyiségével (a
pufferkapacitással), vagy a
hasonló módon, de talaj nélkül
készített összehasonlító
görbe (nullgörbe) és a talaj
titrálási görbéje által bezárt
terület (cm2-ben megadott)
nagyságával lehet
számszerűen kifejezni
 Sav/bázis pufferképesség

tompítóképesség függ a talaj kolloidtartalmától, a kolloidok

minőségétől és a talaj pH-jától

humuszanyagok és a hidratált oxid típusú

felületek (az agyagásványok törésfelületei, az
Al-, Fe-oxidok és -hidroxidok felülete)

A könnyen málló
szilikátok
oldódása és
képződése
 Feladat 1.
Az utak jégmentesítését többnyire NaCl só kiszórásával végzik. Ennek
alternatívájaként kalcium-magnézium-acetátot javasoltak, mivel
biodegrádibilis, a kevésbé károsítja vízi környezetet, és kevésbé korrozív.
Egyes feltevések szerint azonban növelheti a fémionok mobilitását az útmenti
talajokban. Milyen fémekről lehet szó, és hogyan befolyásolhatja ez a két só
azok mobilitását a talajokban?
CMA (kalcium-magnézium-acetát) oldat, 30%-os
A kalcium-magnézium-acetát egy viszonylag újkeletű, kloridmentes jégmentesítő. A kloridot
tartalmazó anyagokkal ellentétben egyáltalán nem okoz korróziót, használható olyan,
fémeket tartalmazó helyeken is, ahol elvárás a korrózió-mentesség, például hidak, vasbeton
szerkezetek, fémszerkezetek. Olvasztóhatása nagyobb, mint sok hagyományos anyagé, de a
kloridot tartalmazó kalcium-kloridénál kisebb. Használata során nem képződik maradvány
anyag.
Egyéb hatások
• CMA oldat nem toxikus.
• A talajba történő bejutáskor a CMA kalcium és magnézium atomokra bomlik le, amelyek
beépülnek a talaj szerkezetébe, így javítják a talaj minőségét.
• A termék biológiailag nem lebomló, vizes közegben nem halmozódik fel. Vízi élőlények
esetén nem okoz mérgezést, de a vizet keményíti.
• Laboratóriumi vizsgálatok bebizonyították, hogy a CMA oldat nem lép kémiai reakcióba
fémekkel, valamint azt is, hogy a CMA oldatot kloridokkal keverve csökkenthető azok
káros hatása.
• Közismert a jégmentesítő szerek betont károsító hatása. A CMA oldat semmilyen módon
nem károsítja sem a beton szerkezetét, sem az épségét.
 Feladat 2.
A táblázat két venezuelai felső talajréteg kémiai tulajdonságait
mutatja. Milyen lehet a talajok relatív érzékenysége savas eső okozta
savasodásra és miért?