Jennifer Ashley
A bizalom ára
 
Liam és Kim
 
 
 
 
 
 
 
Kossuth Kiadó

Tartalom
ELSŐ FEJEZET
MÁSODIK FEJEZET
HARMADIK FEJEZET
NEGYEDIK FEJEZET
ÖTÖDIK FEJEZET
HATODIK FEJEZET
HETEDIK FEJEZET
NYOLCADIK FEJEZET
KILENCEDIK FEJEZET
TIZEDIK FEJEZET
TIZENEGYEDIK FEJEZET
TIZENKETTEDIK FEJEZET
TIZENHARMADIK FEJEZET
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
TIZENHATODIK FEJEZET
TIZENHETEDIK FEJEZET
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
HUSZADIK FEJEZET
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
HUSZONHARMADIK FEJEZET
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
Impresszum
 ELSŐ FEJEZET
Egy nő besétál egy kocsmába…
Nem! Egy embernő besétál az alakváltók egyik
kocsmájába…
Az ivóban még nem voltak vendégek, mivel még nem
nyitott ki. „Normál” helynek látszott: magas, feketére
festett, ablaktalan falak, a polcokon különféle
szeszesüvegek sorakoztak, sörszag és áporodott levegő. De
nem volt normál hely, hiszen Shiftertownban, az alakváltók
városának a peremén állt.
– Maga az ügyvéd? – kérdezte a pult mögött poharakat
mosogató férfi. Ember volt, nem alakváltó. A pupillája nem
hasítékszerű, nincs rajta fém nyakörv, hogy féken tartsa
agresszivitását, és nem tűnik fenyegetőnek. Na jó, nem
nagyon tűnik fenyegetőnek. Ez egy lepukkant városrész, itt
alap a fenyegető fellépés.
Kim nyugtatgatta magát, hogy nincs mitől félnie. Féken
tartják őket. Nyakörvet tettek rájuk. Nem tudnak bántani!
Miután Kim biccentett, a férfi a konyharuhával a kocsma
hátsó traktusában nyíló ajtó felé intett.
– Nyírja ki, aranyoskám!
– Én inkább próbálnám elérni, hogy ne nyírják ki. – A nő
sarkon perdült, és tízcentis tűsarkújában határozott
léptekkel az ajtó felé indult, miközben mindvégig a hátán
érezte a pultos tekintetét.
Bekopogott az ajtón, amelyen „Belépni tilos” felirat
díszelgett. A túlfeléről egy férfihang felelt dörmögve.
– Bújj be!
Csak beszélek vele, és kész, már megyek is haza. Kim
hátán izzadságcseppek gördültek végig, miközben nagy
levegőt véve lenyomta a kilincset, és belépett a helyiségbe.
A pasas kényelmesen hátradőlve ült az íróasztala mögött,
amelyen rendetlenség uralkodott. A kezében egy maréknyi
papírt szorongatott, csizmás lábát hanyagul az asztalon
pihentette. Hosszú combján dagadtak az izmok, majd’
szétfeszítették kék farmerját. Alakváltó volt, nem vitás –
nyakán ott a keskeny fekete-ezüst fémperec, teste rendesen
kigyúrva, haja ébenfekete, és egész lénye félelemkeltő.
Amikor Kim belépett, a férfi az asztalra dobta a papírokat, és
fölállt.
A fenébe! A férfi legalább százkilencven centi. Világoskék
szempár mérte végig Kimet. És az a test! Széles mellkas,
kidolgozott váll, kockás hasizmok és dagadó bicepszek.
Milyen szexi, ahogy ráfeszül a fekete póló!
– Kim Fraser?
– Igen.
A férfi régimódi udvariassággal egy széket húzott az
asztal elülső oldalára, és intett Kimnek, hogy üljön le. A nő
leült, de a derekánál érezte a férfi kezéből áradó meleget,
miközben orrát maszkulin testszaggal elegyedő szappanillat
csapta meg.
– Mr. Morrissey-hez van szerencsém?
Az alakváltó visszaült a helyére, motoroscsizmáját újfent
az asztalra pakolta, és a tarkóján összefont ujjakkal
hátradőlt.
– Szólítson Liamnek!
A hanghordozása annyira jellegzetes! És ha hozzáveszi a
fekete haját meg a lehetetlenül kék szemét, és azt az
egzotikus hangzású nevet…
– Maga ír – állapította meg Kim.
A férfi olyan mosolyt villantott rá, amivel tíz másodperc
alatt bármelyik nőt levehette volna a lábáról.
– Ki más vezetne errefelé kocsmát? – kérdezte a férfi.
– De nem maga a tulaj.
Kim legszívesebben elharapta volna a nyelvét, amint
kicsúszott a száján a megjegyzés. Persze hogy nem ő a
tulaj, hiszen alakváltó.
A férfi szeme sarkából eltűntek a nevetőráncok.
 – Attól tartok, a Brian Smith-ügyben nem sokat segíthetek
– közölte fagyos hangon. – Nem vagyunk közeli
ismeretségben Briannel, és nem tudom, mi történt azon az
éjszakán, amikor a barátnőjét meggyilkolták. Jó rég volt.
Kim csalódottságot érzett, de már megtanulta, hogy ha
valaminek a végére kell járnia, nem engedheti meg
magának, hogy elkeseredjen.
– Brian azt mondta, maga az a fickó, akit az alakváltók
felkeresnek, ha csávába kerülnek, mert Liam Morrissey majd
segít.
Liam megvonta a vállát, mire a kocsma logója nagyot
ugrott a mellkasára feszülő pólón.
– Így van. Csakhogy Brian nem fordult hozzám. Teljesen
egyedül keveredett bajba.
– Tudom. De én éppen azon vagyok, hogy kikeveredjen a
csávából.
Liam szeme összeszűkült, a pupillája függőleges csíkká
zsugorodott, és a benne lakó vadállat szemével fürkészte a
nőt. Az alakváltók gyakran élnek ezzel a trükkel, amikor föl
akarnak mérni egy helyzetet. Erről Brian mesélt Kimnek. Na,
vajon ki itt a préda?
Első találkozásukkor Brian is bevetette a vadász-préda
trükköt, de amikor kezdett megbízni Kimben, nem
alkalmazta többé. A nő úgy érezte, sosem tudja megszokni
ezt az érzést. Brian az első alakváltó ügyfele, pontosabban
az első alakváltó, akit nem a tévéhíradóban látott. Már húsz
éve hivatalosan is elismert az alakváltók létezése, de Kim
korábban eggyel sem találkozott.
Mindenki tudta, hogy Austin egyik elzárt területén, a
reptér mellett élnek, de Kim sosem járt arra, hogy
megnézze, milyenek. Persze akadtak olyan nők, akik a
Shiftertownnal határos utcákon őgyelegtek, hátha sikerül
magukra vonniuk az egyik alakváltó hím tekintetét, sőt talán
másban is reménykedtek. Hiszen ezekről a hímekről úgy
hírlett, hogy erősek, férfiasak, és megvan mindenük, ami
egy nőnek kell. Kim egyszer egy étteremben hallotta, ahogy
két nő fojtott hangon mesélte egymásnak az előző éjszakai
kalandjait az alakváltókkal. Sokszor sóhajtottak fel, hogy „ó,
istenem!”. Kim is éppolyan kíváncsi lett volna rájuk, mint
bárki más, csak sosem szedte össze a bátorságát, hogy
maga is Shiftertown közelébe merészkedjen.
Aztán úgy tíz hónapja rábízták egy alakváltó védelmét, aki
állítólag megölte emberbarátnőjét. Húsz év óta ez volt az
első eset, hogy egy alakváltó bűnt követett el, és először
emeltek vádat alakváltó ellen. Az embereket felbőszítette a
gyilkosság, az alakváltók megbüntetését követelték, és
azokra mutogattak, akik azt állították, hogy a vadakat féken
tartják.
Ám miután találkozott Briannel, Kim úgy döntött, nem
csak jelképes védőként vesz részt az ügyben. Hitt a fiú
ártatlanságában, és meg akarta nyerni a pert. Alakváltókkal
kapcsolatban nem állt rendelkezésére precedens ügy,
hiszen korábban nem került egy sem bíróság elé, vagy ha
mégis, nem ismert a peranyag. Ez a per viszont széles
nyilvánosságot fog kapni, így remek lehetőséget kínált Kim
számára, hogy letegye a névjegyét, és precedenst
teremtsen.
Liam nem vette le róla a szemét, a pupillája még mindig
keskeny csík volt.
– Maga nagyon bátor, hogy elvállalta egy alakváltó
védelmét. Igazam van?
– Én vagyok a megtestesült bátorság – felelte Kim, és
keresztbe vetette a lábát, mintha nagyon nyugodt lenne.
Azt mondják, ezek megérzik, ha az ember ideges. Tudják,
mikor rettegsz tőlük, és ellened fordítják a félelmedet. –
Hogy őszinte legyek, ez az ügy a kezdet kezdetétől fogva
idegesít.
– Az emberek mindent idegesítőnek találnak, aminek köze
van az alakváltókhoz.
– Nem – rázta meg a fejét Kim. – Az az idegesítő, ahogy
ezt az ügyet kezelték. A zsaruk majdnem aláírattak Briannel
egy beismerő vallomást, mielőtt bejutottam a
kihallgatására. Ezt legalább sikerült leállítanom, de nem
tudtam elérni, hogy óvadék ellenében szabadlábra
helyezzék. Ráadásul az ügyészek lépten-nyomon
akadályozzák, hogy megnézhessem a bizonyítékokat. Nem
sok reményt fűzök a mostani beszélgetésünkhöz, de egyre
eltökéltebb vagyok. Vagyis, Mr. Morrissey, ha nem szívesen
látná egyik alakváltó társát rács mögött, némi
együttműködő készség jól jönne.
Liam rezzenéstelen tekintetétől Kim legszívesebben
összekuporodott volna a széken. Vagy inkább elfutott volna.
A zsákmányállat is ezt teszi: fut. A vadász meg
utánairamodik, és sarokba szorítja.
Vajon mit tenne ez a hím a sarokba szorított prédával? A
nyakán ott a perec, vagyis nem tehet semmit. Igaz?
Kim fantáziája beindult: a falhoz lapulva áll, a pasas
kétoldalt a falnak vetett karral harapófogóban tartja, kigyúrt
teste mozdulni sem engedi… A gondolattól forróság ömlött
végig a gerincén.
Liam letette a lábát a padlóra, és előrehajolt, karját az
asztalra támasztotta.
– Nem mondtam, hogy nem segítek, kislány! – Tekintete
Kim blúzára tapadt, amelynek felső gombja kiszabadult a
hosszú út alatt, amíg a júliusi hőségben átvergődött Austin
városán. – Brian elégedett a védőjével? Maga ennyire
kedveli az alakváltókat?
Kim visszafogta magát, hogy ne kapjon a gombjához.
Szinte magán érezte a férfi ujjait, ahogy Liam egyenként
kigombolja a többit is. A szíve hevesen kalapált.
– Nem arról szól a dolog, hogy én kedvelem-e. Kijelölt
ügyvéd vagyok, de történetesen hiszek Brian
ártatlanságában. És nem szabad elítélni olyanért, amit nem
követett el. – A nő örült, hogy elkapta a düh, mert legalább
nem volt annyira nyilvánvaló, hogy felizgatta ez a hím. –
Mellékesen, Brian az egyetlen alakváltó, akivel eddigi
életem során találkoztam, vagyis honnan tudhatnám, hogy
általában kedvelem-e az alakváltókat?
 Liam végre ismét elmosolyodott, s a szeme is
visszaváltozott. Megint úgy nézett ki, mint akármelyik
jóképű, izmos, kék szemű ír.
– Szivi, maga rendkívül…
– Elszánt. Igen, hallottam már másoktól is. És azt is, hogy
„amilyen kicsi, olyan rámenős”. De egyet mondhatok, Mr.
Morrissey. Átkozottul jó ügyvéd vagyok! Brian ártatlan, és én
kihúzom a csávából.
– Én azt akartam mondani, hogy nem mindennapi.
Mármint ember létére.
– Azért, mert hajlandó vagyok hinni egy alakváltó
ártatlanságában?
– Azért, mert kijött ide, Austin peremére, Shiftertownba,
hogy velem találkozzon. Egyedül.
Íme, újra előbújt belőle a vadász.
Vajon amikor Brian nézett rá így, attól miért nem lett
ideges? Briant lecsukták, rémisztő dolgokkal vádolják. A
rendőrség szerint gyilkos. Mégis, Brian prédaleső
tekintetétől nem kezdett bizseregni a gerince mentén
minden apró ideg, mint most, amikor Liam Morrissey veti rá
világítóan kék szemét.
– Miért is ne jöttem volna egyedül? – kérdezte tettetett
könnyedséggel. – Pont azt igyekszem bebizonyítani, hogy a
védencem és úgy általában az alakváltók nem bánthatják az
embereket. Meglehetősen rosszul venné ki magát, ha félnék
idejönni, hogy beszéljek a barátaival.
Liam legszívesebben felnevetett volna – a kis
méregzsák… De megőrizte higgadtságát. Ennek a nőnek
fogalma sincs, mibe sétált bele. És Fergus, a klánvezér
elvárta Liamtől, hogy ez így is maradjon.
A fenébe! Ez egy nőstény ember, nincs rendjén, hogy
kedvelhetőnek érzi. Liam egy átlagos nőt várt, egy sótlan és
rugalmatlan nőstényt, amilyenek mind, de ebben a Kim
Fraserben van valami. Nemcsak azért, mert alacsony és
feszes húsú, ellentétben a ruganyos és nyúlánk alakváltó
nőstényekkel. Tetszett neki, hogy a nő sötétkék szemével
félelem nélkül nézett rá, és az ujjai szívesen beletúrtak
volna rakoncátlan fekete fürtjeibe. Jó, hogy így szabadjára
engedi göndör haját, és nem kényszeríti természetellenes
frizurába. Ugyanakkor édesen domborodó idomait
megpróbálja merev, szürke kosztüm alá rejteni, bár a teste
tiltakozik. A melle próbál kitörni a magasra gombolt blúz
börtönéből, és a tűsarok is csak még szexibbé teszi formás
lábát…
Az alakváltó nőstények nem így öltöznek. Náluk a bő
holmi dívik, hogy ha át kell változniuk, gyorsan ledobhassák
magukról. Legszívesebben pólót és sortot viselnek, nyáron
pedig gumis derekú vagy lepelszoknyát és topot.
Liam elképzelte a nőt hawaii szerelésben: dinnye formájú
melle keményen kitöltené a felsőrészt, a szoknya
hasítékából pedig kivillanna feszes combja.
Bikiniben még jobban nézne ki, mondjuk, egy dúsgazdag
pasas úszómedencéje mellett koktélt szürcsölgetve.
Ügyvédnő – nyilván van az irodájukban egy férfi főnök, aki
már a magáévá tette. Vagy épp a nő használta az illetőt
arra, hogy azon a bizonyos létrán feljebb jusson. Az
emberek gyakran teszik ezt. A pasas vagy összetöri a nő
szívét, vagy a nő nevetve továbbáll azzal, amit kisajtolt a
helyzetből.
Épp ezért tartjuk magunkat veszettül távol az emberektől!
Brian Smith egy nőstény emberrel állt össze, és látható,
hová jutott.
De vajon ez a nő miért kelti fel oltalmazóösztönét? –
morfondírozott Liam. Miért érez késztetést, hogy közelebb
húzódjon hozzá, hogy odabújjon meleg testéhez? A nő
nyilván nem örülne ennek – az emberek általában legalább
fél méter távolságot tartanak egymástól, hacsak nem
muszáj közelebb lenniük. Van úgy, hogy nyilvános helyen
még a szeretők is csak kézenfogva mennek.
Liam tudta, nagy hibát követ el, ha a szenvedélyt
összeköti ezzel a nővel. Fergustól azt az utasítást kapta,
hogy hallgassa végig Kimet, aztán vonja a befolyása alá, és
végül küldje haza. No, nem mintha be szokta volna tartani
Fergus utasításait.
– Nos, szivi, miért is akar segíteni neki? – kérdezte Liam. –
Csak azért állt bele az ügybe, mert szerencsétlenségére
magát szemelték ki védőnek, igazam van?
– Igaz, hogy még gyakornok vagyok, ezért kaptam én az
ügyet. De az ügyészség és a rendőrség eljárása rohadtul
nem stimmelt. Minden lépésükkel jogsértést követtek el, a
bíróság mégsem ejti a vádat, akárhogy érvelek. Mindenki
arra vár, hogy az alakváltót elítéljék, akár ártatlan, akár
bűnös.
– És maga miért hiszi, hogy nem Brian tette?
– Maga szerint? – Kim végighúzta a kezét a torkán. – Hát
emiatt…
Liam erőt vett magán, hogy ne kapjon a fekete-ezüst fém
nyakörvhöz, amely az ádámcsutkája alatt egy pici kelta
csomóban találkozott, és hozzá volt forrasztva. A nyakörvbe
apró programozott csipeket ültettek be, amelyek kordában
tartották az alakváltókat, s hatékonyságukat erős
tündevarázslat fokozta. Valahányszor felszínre tört egy
alakváltó vadállati természete, a nyakörv kisebb elektromos
kisüléssel figyelmeztette, ám ha az illető nem csillapodott
le, a következő áramütés bénító fájdalmat idézett elő. Egy
fájdalmában a földön fetrengő alakváltó pedig nem tudott
megtámadni senkit.
A nyakörv működésével Liam nem egészen volt tisztában,
csak annyit tudott, hogy a szerkezet valahogy összeépült az
alakváltó bőrével, és amikor állattá változott, a nyakörv
hozzáidomult ahhoz az alakjához. Az emberi közösségek
között élő alakváltókat kötelezték a nyakörv viselésére,
amelyet felhelyezése után már nem lehetett levenni róluk.
Aki megtagadta mindezt, azt kivégezték. Ha pedig szökni
próbált, levadászták, és megölték.
– Maga is tudja, hogy Brian nem követhetett el erőszakos
cselekedetet – szólalt meg Kim –, hiszen a nyakörve
megakadályozta volna.
 – Hadd találjam ki! A rendőrség szerint a nyakörv
elromlott?
– Úgy van! Valahányszor azt javaslom, hogy teszteljük a
működését, mindenféle kifogásokkal utasítanak el. Például,
hogy nem lehet levenni, és különben is, ha Brian valahogy
megszabadulna tőle, az nagy veszélyt jelentene. Az is túl
kockázatos, hogy erőszakosságra ingereljék, és kiderüljön,
valóban visszatartaná-e a nyakörve. Brian a letartóztatása
óta nyugodtan viselkedik. Mintha föladta volna. – Kim arca
elkomorult. – Nem bírom látni, amikor valaki ennyire
beletörődik a sorsába.
– Ezek szerint maga az esélytelenek pártján áll? Kim
vörösen izzó ajkai mosolyra húzódtak.
– Így is mondhatjuk, Mr. Morrissey. De ez egy hosszú
történet.
Liamnek tetszettek azok az ajkak. Elképzelte, ahogy a
testéhez érnek, egy bizonyos testrészéhez… Nem lenne
szabad ilyesmiről fantáziálnia, de a gondolat egyértelmű
reakciót váltott ki az ágyékában.
Fura! Életében nem gondolt még arra, hogy egy emberi
lénnyel szexelhetne. Nem tartotta az embernőket vonzónak,
és amúgy is nagymacska alakban szeretett párosodni, azt
sokkal izgatóbbnak érezte. Ahhoz, hogy ezzel a Kimmel
összejöjjön, emberi alakjában kellene maradnia.
Tekintetét nem bírta levenni a nő blúzának kigombolódott
nyakrészéről. Talán nem is lenne olyan rossz emberként
egyesülni vele…
De mi a fenén jár az agyam? Fergus egyértelmű utasítást
adott, és Kim Fraser csak azzal a feltétellel léphetett be
egyáltalán Shiftertownba, hogy Liam megígérte, tartja
magát az utasításokhoz. Fergus nem repesett az örömtől,
hogy egy ember, ráadásul egy nő védi Briant, de nem volt
választásuk. Fergus az első perctől fogva nyűgnek érezte az
ügyet, és azt szerette volna, ha az alakváltók teljesen
háttérben maradnak. Mintha úgy gondolta volna, hogy Brian
bűnös.
 Persze Fergus odaát, San Antonio másik felében lakott, és
amiről nem tud, amiatt nem is fog fájni a feje, gondolta
Liam. Vagyis ő itt a maga módján fogja kezelni a helyzetet.
– Nos, kislány, akkor mit vár tőlem? – kérdezte Kimtől. –
Esetleg tesztelné az én nyakörvemet?
– Nem! Brianről és az alakváltók társadalmáról szeretnék
többet megtudni. Melyik csoporthoz tartozik Brian? Milyen
körülmények között nőtt fel? Milyen egy alakváltóknak
kijelölt zárt településen élni? – Kim újabb mosolyt villantott.
– És persze az se lenne baj, ha találnék hat szavahihető
tanút, akik egybehangzóan állítják, hogy a közelében sem
járt a tetthelynek és az áldozatnak.
– Más nem kéne? Kislány, maga csodákra vágyik.
Kim az ujja köré csavarta egyik fekete fürtjét.
– Brian azt mondta, maga az az alakváltó, akinek a
leggyakrabban kiöntik a szívüket. Nemcsak az alakváltók,
de az emberek is.
Az igaz, hogy az alakváltók hozzá szoktak fordulni a
bajban. Az apja, Dylan Morrissey volt Shiftertown ura, a
nagymacskacsapaton belül a második leghatalmasabb
alakváltó.
Az emberek keveset tudnak az alakváltók csapatain – a
kutyafélék között a falkán –, illetve klánjain belüli kényes
hierarchiáról, még kevesebbet arról, hogy mennyire
informális módon, mégis hatékonyan működnek náluk a
dolgok.
Dylan a Morrissey-csapat vezetője és ennek az alakváltó-
településnek a feje volt, míg Fergus a dél-texasi
vadmacskák klánjának a vezére. Ám a bajba jutott
alakváltók Liamet vagy a fivérét, Seant keresték fel, hogy
megdumálják a dolgokat. A kocsmában vagy a sarki
kávézóban szoktak találkozni: „Szóval, Liam, megkérnéd
apádat, hogy nézzen utána a kedvemért?”
Senki sem fordult közvetlenül Dylanhez vagy Fergushoz.
Ilyesmit sosem tettek volna. Viszont egy kávé mellett
megbeszélni Liammel, az oké, és fel sem tűnik másoknak,
hogy az illető bajban van.
Valójában persze mindenki tudott mindent. Liam szerint
Shiftertown épp olyan volt, mint az az ír falu, ahol azelőtt
éltek, hogy Texasba költöztek. Mindenki tudott mindenkiről
mindent, és a hírek egy szemvillanás alatt bejárták a
települést.
– Brian nem keresett fel – mondta Liam. – És nem is
tudtam erről az emberlányról, amíg a rendőrség be nem
rontott ide, és le nem tartóztatta a srácot. Az anyja az
ágyból ugrott ki, hogy végignézze, ahogy a fiát elhurcolják.
Napokig azt sem tudta, mivel vádolják Briant.
Kim látta, hogy Liam tekintete megkeményedett. Az
alakváltókat nyilvánvalóan feldühítette Brian letartóztatása.
Austin lakossága feszülten várta, hogy az alakváltók között
zavargást szít az eset, és kitörnek Shiftertownból, hogy
erőszakkal torolják meg a letartóztatást. Csakhogy az
alakváltók városa csöndes maradt. Ezt Kim sem értette, de
nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy rákérdezzen az
okára; nem akarta felbosszantani az egyetlen lényt, aki a
segítségére lehet.
– Erről beszélek – szólalt meg Kim. – Az első perctől
szabálytalanul kezelték az ügyet. Ha segít nekem,
kijuttathatom Briant a fogdából, miközben világossá
tehetem, hogy sem az emberi jogokkal, sem az alakváltók
jogaival nem lehet packázni!
Liam tekintete még zordabbra változott, mintha két élő
zafírkő villant volna meg.
– Engem nem érdekelnek a jogi dolgok. Annál inkább Brian
családja!
Rendben – gondolta Kim, ezek szerint nem jól mérte fel,
mivel tudja motiválni Liam Morrissey-t.
– Nos, ha így áll a dolog, Brian családja bizonyára annak
örülne, ha nem kerülne börtönbe.
– Brian nem kerül börtönbe, kislány. Maga is tudja, hogy
kivégzik. És még húsz évet sem kell várnia, hogy sorra
kerüljön. Elteszik láb alól, mégpedig gyorsan.
Ez igaz. A vád képviselője, a megyei seriff, a
főállamügyész, de még a kormányzó is példát akart
statuálni Briannel. Alakváltók húsz éve nem támadtak
emberre, és Texas állam kormányzata ország-világ tudtára
akarta adni, hogy ezúttal sem tűrnek el ilyesmit.
– Nos, akkor segít nekem, vagy sem? – kérdezte Kim. Liam
sem kerülgette a forró kását, hát ő sem fogja. – Vagy hagyja
meghalni?
Liam tekintetében ismét harag izzott, aztán bánat és
csalódottság költözött a kék szempárba. Az alakváltók,
ahogy Briannél megfigyelhette, érzelmi lények, és nem is
titkolják az érzelmeiket. Brian többször kirohant Kim ellen,
mielőtt fogcsikorgatva elismerte, hogy az ügyvédnő az ő
pártját fogja.
És Brian arra is figyelmeztette, hogy ha Liam
megmakacsolja magát, és nem segít, egyetlen alakváltótól
sem remélhet együttműködést. Még a tulajdon anyja is azt
fogja tenni, amit Liam diktál. Ez az alak láthatóan nem
hagyja, hogy bárki fölébe kerekedjen. Ő parancsol a
közösségén belül, de eddig egyszer sem tűnt érzéketlennek.
Sőt. A hangja legtöbbször dallamosan lágy, megnyugtató és
barátságos. Ez a hím megvédi az övéit. Ő a csapat
oltalmazója – szűrte le a következtetést Kim.
Vajon most hogyan dönt? Megvédi, vagy sorsára hagyja
Briant?
Liam pillantása hirtelen az ajtó felé villant, és minden
idegszála megfeszült. Kim ijedtében felugrott.
– Mi az?
Vendéglátója fölpattant, s ugyanebben a pillanatban
kivágódott az ajtó. Egy másik férfi – szintén alakváltó –
lépett a szobába.
Liam arcvonásai meglágyultak.
– Sean!
Megragadta a másik alak karját, és szorosan magához
húzta, hogy megölelje.
 De nem is ölelés volt ez. Kim tátott szájjal figyelte, ahogy
Liam a másik köré fonta a karját, magához szorította, és
orrát Sean arcához dörgölte.
 MÁSODIK FEJEZET

Kim gyorsan becsukta tátva felejtett száját.

Semmi köze ahhoz, ha Liam Morrissey meleg. Komoly
csalódás ez számára, de semmi köze hozzá!
Az imént érkezett férfi szorosan ölelte Liamet, majd
kölcsönösen meglapogatva egymás hátát, kibontakoztak az
üdvözlő ölelésből. Liam mosolygott – ó, egek, micsoda
lenyűgöző mosolya van! Karját a másik pasas vállán
nyugtatva Kim felé fordult.
– Sean, ő Kim – közölte. – A hölgy arra kér, segítsek neki
Brian ügyében.
Seannak ugyanolyan sötét haja és világoskék szeme volt,
mint Liamnek, a teste is éppoly deltásnak nézett ki, de az
arcvonásai szögletesebbek, a tekintete pedig komorabb
volt. Visszahúzódónak tűnt, nem úgy, mint Liam. Mintha
korábban történt volna vele valami, amin még nem tette túl
magát.
– És tudja? – kérdezte Sean. – Te mit feleltél neki?
– Épp készültem felvilágosítani a hölgyet, amikor
figyelmeztetés nélkül betoppantál. Mi lett volna, ha egy
ordasnak gondollak, és letépem a fejed?
– Talán olyan rossz a szaglásod, Liam Morrissey, hogy a
tulajdon fivéredet összetéveszted egy ordassal?
– Ő a fivére? – kiáltott fel Kim remegő hangon.
– Az öcsém, Sean Morrissey.
– Ó – nyögte ki Kim elvörösödve. Liam még mindig Sean
vállát karolta.
– Miért, mit gondolt?
Kim igyekezett uralkodni zavarodottságán.
– Azt hittem, a… párja.
Liamből kitört a nevetés, hangja kellemesen dorombolt.
– Minden ember ilyen dilis? – kérdezte Sean halvány
mosollyal Liamtől.
 – Ennyire fogalmuk sincs rólunk – felelte Liam. – Úgy
döntöttem, elviszem Brian anyjához.
Sean arcáról eltűnt a mosoly, és a két férfi összevillanó
tekintetéből Kim azt olvasta ki, hogy valamitől tartanak.
Talán nem bíznak az emberekben? Vagy ennél többről van
szó?
A két alakváltó egyszerre fordult Kim felé. Semmilyen
emberi tekintethez nem hasonlítható egy alakváltó nézése.
Mindent látnak, semmi nem kerüli el a figyelmüket. Nem
rossz, gondolta Kim, ahogy ez a két egyformán jóképű pasas
méricskéli, még akkor sem, ha alakváltók, vagyis
veszélyesek, akár az életét is elvehetik.
– Jó ajánlat – préselte ki magából Kim. – Itt a névjegyem.
Majd hívjon fel, ha megbeszélt valamit az asszonnyal.
– Úgy értettem, hogy most viszem el hozzá – közölte Liam.
– Sosincs megfelelőbb alkalom az itt és mostnál.
– Máris? Bejelentés nélkül? Az nem mindig jó ötlet.
– Tudni fogja, hogy jövünk.
Kim tettetett közömbösséggel vállat vont – próbálta
felvenni a két férfi viselkedését.
Amióta gyakorló ügyvéd lett, egyre aggályosabban
igyekszik mindent előre megtervezni – időpontokat
egyeztet, részletes feljegyzéseket készít, folyton próbálja
fedezni magát. A két alakváltó fesztelensége megijesztette.
Közben persze érezte, hogy Liam és Sean egyáltalán nem
nyugodt. Megint összenéztek, mintha szavak nélkül
kommunikálva figyelmeztetnék egymást. Kimnek azonban
feladata van, és Brian azt mondta, az ügy szempontjából
kulcsfontosságú, hogy megnyerje Liamet.
Így aztán kisétált az ajtón, amelyet Liam udvariasan
kinyitott előtte, és próbált nem elolvadni a két hímből áradó
forróságtól.

***
Gyalog mentek Brian házához. Kim már felkészült rá, hogy
két alakváltóval kell a kocsija szűk terét megosztania, erre
tessék: itt lépked Liam mögött, Sean pedig kissé lemaradva
követi őket.
Nem kellett messzire menniük, legalábbis Liam
megnyugtatta, hogy a kocsmától néhány háztömbnyire van
a ház. Persze nem neki kell tízcentis tűsarkon tipegnie –
morogta maga elé Kim. A lábán lévő fekete lakk körömcipő
remek irodai viselet, de kirándulásra nem alkalmas.
Mindazonáltal Kimnek nem esett nehezére Liam háta
mögött gyalogolni – végtére is egy vagány farmerban virító,
formás fenék haladt előtte. Liam kényelmesen sétált a nyári
forróságban. Nem csoda, hogy sokan keresték fel a
gondjaikkal: a válla szinte hívogatta az embert, hogy
nyugodtan dőlj oda, ő majd elűz minden bánatot. Hiába volt
Seannak is ugyanolyan kigyúrt teste, ugyanolyan kék
szeme, ha választania kellett volna, Kim biztosan Liam mellé
húzódik. Seanban volt valami feszült óvatosság, valami
visszafojtottság, amit Liamben nem érzékelt.
Az első háztömb egyik sarkán vegyesbolt volt, előtte
elhagyatott, koszos parkolóhellyel, a másik végén egy újabb
kocsma, ajtaján a „zárva” táblával. A kettő között egy
bedeszkázott ajtajú üzlet és két, jobb napokat látott
földszintes családi ház szorongott. Hármójukon kívül egy
lélek sem járkált az utcán, a kocsiforgalom is a város újabb
és pezsgőbb részein haladt keresztül.
Liam az elhagyatott épülettömb túlsó sarkánál befordult, s
nyomában Kim is átlépett az útjukat keresztező
drótkerítésen nyíló tárt kapun. Egy üres térségen haladtak
keresztül, melynek látványától Kim elfintorodott, és nagy
óvatosan lépkedett. Tudta, a texasi bolhák csak arra várnak,
hogy a lábszárát ellephessék.
A telek másik végéhez érve Kim úgy torpant meg, hogy
Sean majdnem belefutott.
– Ez Shiftertown?
Liam elvigyorodott.
 – Nem erre számított, kislány?
Kim úgy hitte, Shiftertown egy nyomornegyed, valami
gettó, ahol a társadalomból kirekesztett emberek élnek.
Nos, valóban kicsi és öreg házakat látott, az úttest aszfaltján
repedések és lyukak tátongtak, mert a városvezetés
sajnálta a pénzt felújításra. Viszont az elétáruló látvány
inkább egy kellemes külvárosra emlékeztette. Minden
portához kis füves udvar tartozott, vagy virágládák
sorakoztak előtte, tele színpompás nyári virágokkal. A
színesre festett épületeket szépen karbantartották, s a
legtöbbnek kerti bútorokkal berendezett, tágas tornáca is
volt, amelyet elborítottak a növények.
Kerítést sehol nem lehetett látni. A lurkók szabadon
futkároztak a porták között és az udvarokban. Az egyik ház
előtt sekély pancsolómedencében gyerekek nyüzsögtek,
akiket két anyuka figyelt a tornác lépcsőjén ülve. A
rövidnadrágot és pólót viselő két fiatal nő lezserül
hátratámaszkodva a lábát napoztatta. Mindenkin, még a
kutyákon is nyakörv volt.
Az egyik nő fölnézett, és odaintett Liamnek.
– Szép napot, Liam! – kiáltotta. – Helló, Sean! – A másik
anyuka nem mondott semmit, de ő is integetve üdvözölte a
fivéreket. Kim magán érezte a nőstények tekintetét, jól
végigmérték sötétszürke kosztümjében és idétlenül magas
sarkú cipőjében.
Liam és Sean hasonló lazasággal intettek vissza. A srácok
föl-alá ugrándoztak, az egyikük heves csapkodással
szerteszét fröcskölte a vizet.
– Nézd, Liam! Saját medencém van!
– Óriási, Michael. De inkább figyelj a kisöcsédre!
Michael a medencében fürdőző legkisebb fiúcska felé
fordult, aki boldogan pancsikolt.
– Úgy lesz – felelte a nagyobb fiú komoly hangon.
Továbbmentek. Az alakváltók nem rejtőznek el a
házaikban, ahogy azon a környéken szokás, ahol Kim lakik.
Ehelyett a nyári melegben is kint nyüzsögtek, a kertet
gondozták, gyerekekre vigyáztak, a szomszédokkal
fecsegtek. Amerre csak mentek, mindenki üdvözölte Kim két
kísérőjét, némelyik oda is szólt nekik: „Mondd csak, Liam,
hogy van apád?”
Mire a következő utcasarokig elértek, Kim megértette,
miért mondta azt Liam, hogy Brian anyja tudni fog az
érkezésükről. Minden alakváltó, aki előtt elhaladtak, ismerte
Liamet és Seant, és mindegyikük pontosan tudta, hogy Kim
idegen, ráadásul ember. Nyilván egyikük már rég telefonált,
vagy a hátsó kertek alatt elszaladt, hogy figyelmeztesse
Brian anyját.
Brian és az édesanyja a Marble Lane 445B számú házban
lakott – ezt Kim az aktákból tudta. Úgy gondolta, valami
ikerházról vagy többlakásos társasházról lehet szó, ehelyett
az adott címen egy önálló ház állt egy másik mögött, az
utcafronttól távolabb. A 445A telkét átszelő kocsibehajtó
vezetett a 445B garázsához. Mindkét ház az 1920-as vagy
1930-as évek stílusában épült, enyhe lejtésű tetővel,
téglaoszlopos tornáccal, tetőablakokkal és különálló
garázsépülettel. Ahogy közelebb értek, a bejáratot védő
szúnyoghálós ajtó kinyílt, és egy karcsú nő állt az
ajtófélfának dőlve.
– Tehát idehoztad – szólalt meg az asszony.
Kim még nem találkozott Sandra Smithszel. Amikor
elkezdte összegyűjteni az üggyel kapcsolatos szálakat,
kérte, hogy Sandra látogassa meg az irodájában, és
beszélgessenek. Sandra azonban elutasította, később már a
telefont sem vette föl Kimnek. Részben emiatt is szeretett
volna Kim beszélni Liammel, mert valakire szüksége volt,
aki segít szilárd alapokra helyezni Brian védelmét.
– Remélem, nem veszi tolakodásnak, Mrs. Smith – kezdte
Kim, mielőtt még a tornáchoz értek volna.
Sandra hirtelen sarkon fordult, és bement a házba. A
szúnyoghálós ajtó csattanva záródott be mögötte. Kim arca
összerándult: ez az interjú nem lesz egyszerű.
 Liam és Sean Kimet megelőzve lépett be a házba, nem
úgy, ahogy az emberek között szokás, hogy a férfi
előreengedi a nőt az ajtónál. Brian már elmagyarázta ennek
a látszólagos udvariatlanságnak az okát. Egy alakváltó
abszurdnak tartaná, ha bármilyen helyiségbe vagy házba
előreengedné a nőstényét. Sosem lehet tudni, miféle
veszély leselkedik a küszöbön túl. A hím megy előre,
ellenőrzi a helyet, aztán jelez a nősténynek, hogy minden
tiszta, beléphet. Máskülönben hogyan védhetnék meg a
párjukat?
Kim követte két kísérőjét a házba, majd hirtelen
megtorpant. Sean a két karjában fogta Sandrát, aki szinte
hozzátapadt, mialatt a férfi arcát a nő hajához dörgölte.
Liam is közelebb lépett. Nagyon közel. Mellkasa Sandra
hátának feszült, miközben ő és Sean is dörmögtek valamit.
Ez kész őrület! Korábban, amikor Liam az öccsét
üdvözölte, Kim azt hitte, másfajta kapcsolat van közöttük.
Most Sandrát és a két fivért látva afféle édeshármasnak tűnt
az ölelkezésük.
Amikor Liam és Sean elengedték Sandrát, a nő a szemét
törölgette. Kimet megdöbbentette, milyen fiatalnak néz ki –
ahhoz képest, hogy a fia huszonöt éves. Úgy harmincnak
saccolta volna, bár Sandra tekintetén látszott, hogy sokkal
többet élt már meg életében, mint Kim.
– Készíthetek önnek egy kávét, Ms. Fraser? – kérdezte
Sandra remegő hangon.
– Nem, köszönöm – felelte Kim. – Ne fáradjon!
Sean a nőre mosolygott.
– Szerintem egy nagy bögre fekete nagyon is jól jönne,
Sandra. Megyek, segítek, jó?
Sandra láthatóan megnyugodott Sean tekintetétől. A férfi
Sandra derekára tette a kézét, és elindultak a ház hátsó
traktusában lévő konyhába.
– Ezt most mire véljem? – kérdezte Kim Liamtől.
– Üljön le, Kim! Látom, hogy kimerült.
 Kim valójában nem számított rá, hogy Liam felel neki.
Lerogyott a kanapéra, és elcsigázott arckifejezéssel a
kávézóasztalra helyezte a retiküljét. A lába iszonyatosan
sajgott. Ujjával benyúlt a cipőjébe, és elhúzta a merev bőrt
a lábától, de ettől sem csillapodott a fájdalma.
– Fáj? – Liam odahuppant Kim mellé. Szorosan mellé, jóval
Kim személyes szféráján belül. – Hadd nézzem a lábát!
– Tessék? – kérdezte Kim pislogva.
– Láttam, hogy sántikált. Rúgja már le azokat az idióta
cipőket, és rakja fel a tappancsát ide!
Annyira átkozottul kék a szeme! – gondolta Kim. Vajon
miért érzett sürgető vágyat, hogy a pasas meleg kezét sajgó
lábán érezze? A bokáján, a vádliján, sőt fel egészen a
combja tövéig, ahol már nem fedte bőrét a harisnya?
De hisz ez egy alakváltó! Nem helyes ilyesmit gondolnia.
– Nem tehetem.
– Úgy érti, nem adja ide a lábát?
– Maga szerint hogy nézne az ki? A védencem anyja
visszatérve azt lássa, hogy Liam Morrissey épp a lábamat
masszírozza?
– Valószínűleg úgy gondolná, végre valami jelét adta, hogy
érzékeny lény. Magára öltötte ezt a szürke kosztümöt, mint
valami páncélruhát. Sandra nem fog megnyílni, amíg így
viselkedik.
– Miért, ha a lábamat a maga ölébe teszem, akkor igen?
Liam olyan mosolyt villantott, amitől minden nő elolvadna.
– Vegye már le azt az átkozott cipőt, némber!
Az ördögbe is! Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a
rómaiak! Shiftertownban pedig…
Kim alig bírta visszafogni kéjes nyögdécselését, miután
kibújtatta lábát a körömcipőből. Liam megpaskolta a saját
combját, mire Kim a kanapé karfájának dőlve mindkét lábát
fölpakolta Liam ölébe.
– Shiftertownban minden fordítva működik?
– Fordítva?
 – A férfi megy be a szobába elsőnek, a korrektségnél
jobban értékelik, ha lerúgom a cipőmet, és felrakom a
lábam egy idegen kanapéján, és üdvözlésként az egész
testükkel összebújnak. – Kim élvezettel sóhajtott fel, mikor
Liam erős markával masszírozni kezdte a lábfejét. – Huhh,
ez nagyon jó! – Liam hüvelykujját a talp közepétől a nő
sarka felé húzta, érintése bizsergető volt. Ez a pasas ismeri
a stresszoldó fogásokat, vagy mi? Kim megint nem tudta
visszafojtani kéjes nyögését. – Ez bizony jobb, mint
bármelyik wellnessuszodában. Jó pénzt kereshetne
masszírozással!
– Az alakváltók nem vállalhatnak olyan munkát, ahol
emberekhez érhetnének. Tudja, haraphatunk – tette hozzá
évődő hangon.
Kim úgy érezte, nem bánná, ha Liam egy kicsit
megharapdálná itt-ott. Bár az alakváltókkal szembeni
fenntartásait még nem vetkőzte le egészen, Liam
fokozatosan oldotta Kim félelmeit, legalábbis a saját
személyével kapcsolatban.
– Ha rajtam állna, magával kivételt tennék.
– Feromonok.
Kim szeme felpattant.
– Tessék?
– Seannal megéreztük, hogy Sandra elkeseredett, és így
nyugtattuk meg. Szüksége volt az érintésünkre. Ahogy
magának is szüksége van erre a lábmasszírozásra.
Kim visszagondolt hármójuk cirógató csoportos
ölelkezésére.
– Nyilván nagyon elkeseredett lehetett…
– Igen, az. Miért ne lenne elkeseredve?
– Sean is el volt keseredve, amikor bejött magához az
irodába? Őt is megölelte.
– Persze hogy megöleltem! Ő a testvérem. Maga nem öleli
meg a fivérét vagy nővérét?
– Nekem nincs családom – közölte Kim. Nem tudta leplezni
szomorúságát. – Már nincs.
 Liam őszinte együttérzéssel nézett rá.
– Nem csoda, hogy ennyire feszült. Mi lett a családjával?
– Nem szeretek erről beszélni.
– Akkor is mesélje el!
Kim mindig is úgy gondolta, nem helyes megnyílnia
mások előtt, de Liam kék szeme és gyöngéd unszolása
feloldotta benne a féket.
– Nincs benne nagy titok. A bátyám meghalt tízéves
koromban. Ő tizenkettő volt. A barátaival a sarki boltba
mentek, amikor elütötte egy autó. Cserbenhagyásos
gázolás. A szüleim pár évvel ezelőtt mentek el, alig néhány
hónap különbséggel. Öreg koruk vitte el őket, semmi egyéb.
Késői gyerekek voltunk, így már csak én maradtam.
Egyszerű sztori, nem nagy ügy elmesélni. Kim szívében a
gyász helyét már jó régen az üresség érzése vette át. A
szüleitől örökölt hatalmas házban élt, ami annyira… csöndes
volt. Próbált vidámságot csempészni a falak közé,
hétvégéken partikat adott, vagy csapatépítő bulikat
rendezett, de a jókedv a társasággal együtt mindig el is
ment. A szülei szomszédságát tartózkodó elegancia
jellemezte, az utcájukban egyetlen lurkó sem merne
felfújható medencében pancsikolni az előkertben.
– Részvétem a családja miatt, Kim Fraser – mondta Liam,
gyöngéden megszorítva Kim lábfejét. – A legnagyobb
fájdalom testvért veszíteni el. Mintha a saját testünk egy
része halt volna meg.
Pontosan! Kim kissé vonakodva szólalt meg.
– Mark halála után magamat vádoltam. Tudom, hogy
butaság. Aznap egy barátnőmnél aludtam, jó messze a
házunktól. Ráadásul még csak tíz voltam. Mit tehettem
volna? Mégis kínzott a gondolat, hogy ha ott lettem volna,
talán figyelmeztethetem, vagy félreránthatom, sőt talán el
sem ment volna otthonról. Mindegy, valamit tehettem
volna.
Liam meleg ujjai lazító mozdulatokkal egyenként
végigjárták Kim lábujjainak tövét.
 – Seannak és nekem volt még egy bátyánk. Kennynek
hívták. Tíz éve veszítettük el. Azóta is rágódom, vajon még
ma is élne-e, ha aznap ráveszem, hogy valamit másképp
tegyen.
– Pont így érzem én is. – Kim a tizenhét év alatt még nem
találkozott olyannal, aki tökéletesen megértette volna az
érzéseit. Sem a barátai, sem a kollégái, de még a
gyerekpszichológus sem, akihez annak idején elrángatták.
Most pedig itt ez az alakváltó, akivel alig egy órája ismerik
egymást, és neki sikerült kifacsarnia belőle ezt a vallomást.
– Liam, őszintén sajnálom, ami a bátyjával történt!
Liam egy biccentéssel nyugtázta Kim részvétét.
– Végül elkapták a szemétládát, aki elütötte Markot?
Kim a fejét rázta.
– A rendőrök lefogtak egy pasast, de kiderült, hogy nem ő
volt az. Mindenki szerette volna bűnösnek kikiáltani, rákenni
az egészet, de én első pillantásra tudtam, hogy nem ő tette.
Annyira meg volt rémülve, a felesége ott sírt mellette, én
meg mondtam, hogy nem ő volt a tettes. Persze igazából
nem tudhattam. Egy kislány mesélte ezt, aki ráadásul ott
sem volt, amikor történt az eset. Végül előkerült valami
bizonyíték, ami igazolta az ártatlanságát. Mivel a valódi
tettest nem tudták elfogni, szerettek volna egy bűnbakot
találni.
Liam keze megállt Kim lábfején.
– Ekkor döntött úgy, hogy védőügyvéd lesz?
– Nem. Orvos akartam lenni – mondta Kim egy grimasz
kíséretében. – Vagy táncosnő. Nem tudtam dönteni
tízévesen, de azt akartam, hogy a valódi tettes bűnhődjék.
Tudtam, hogy ha a másik fickót csukják le, akkor az, aki
elütötte a bátyámat, még sok más embernek is fájdalmat
okozhat. Érti?
– Alapos érvelés egy tízéves kislánytól.
– Sokat gondolkoztam ezen. Nagyon hosszú ideig másra
sem tudtam gondolni, ezért kerültem
gyerekpszichológushoz.
 – Tudom, milyen az – felelte Liam elkomorult arccal.
Kim épp azt akarta megkérdezni, mi történt Liam
bátyjával, amikor Sean és Sandra megérkezett a kávéval.
Kim megpróbálta gyorsan lekapni a lábát Liam öléből, de a
pasas vasmarka a bokájára feszült, és nem engedte. Kim
kérdő tekintettel nézett rá, mire Liam széles vigyorral felelt,
hófehér fogait elővillantva.
Sean az asztalkára tette a tálcát, minden ott volt rajta,
ami kellett – csészék, kanna, tejszínescsupor és cukortartó.
Nem hoztak mesterséges édesítőt. Kim azon tűnődött, vajon
Sandra nem szereti az édeskét, vagy az alakváltóknak
egyáltalán nem kell aggódniuk a kilóik miatt?
Sandra nem tűnt meglepettnek, hogy Kim harisnyás lába
Liam ölében pihent. Kitöltött egy adag kávét, és szó nélkül
Kim felé nyújtotta a csészét.
– Nos, Kim, elmondaná – kezdte Sean lehuppanva egy
székre, és kezébe véve saját csészéjét –, hogy van-e esély
Brian felmentésére?
Kim nem tudott hazudni nekik.
– Brian DNS-ét megtalálták az áldozaton, vagyis Michelle-
en, sőt a hálószobájában is. Manapság mindenki a
Helyszínelőket nézi, és azt hiszi, a DNS az igazság kulcsa.
Csakhogy Brian elmondta, hogy járt Michelle-lel, volt a
házában is, vagyis nyilván hagyott DNS-mintát a testén és
az otthonában is.
– Akkor mit tehetnénk mi? – csattant fel Sandra. – Ha a
DNS alapján úgyis bűnösnek ítélik?
– Bebizonyíthatjuk, hogy a bűncselekmény éjjelén a
tetthely közelében sem járt – felelte Kim. – Ezért vagyok itt.
Sem az általam megbízott magánnyomozó, sem az ügyet
kezdettől nyomon kísérő újságíró barátom nem jutott olyan
információhoz, ami alapján tudnánk, hol járt Brian azon az
éjszakán. Úgy értem, egyetlen nyom sincs. Mintha
huszonnégy órára elpárolgott volna. De én nem hiszem,
hogy senki ne látta volna Briant, vagy nem tudná, hol volt. –
Hiszen ebben az utcában is egy másodperc alatt tudta
mindenki, hogy Liam és Sean az emberügyvédet Brian
anyjához kíséri. Mostanra már valószínűleg a teljes nevét is
ismerik, sőt tudják, mi a kedvenc színe. – Most azzal bíztam
meg a nyomozót, hogy szimatolja körül Michelle
kapcsolatait. Nem volt-e féltékeny expasija, vagy nem
zaklatta-e az apja szexuálisan, esetleg egy amúgy kedves
barátja borult-e ki, amiért egy alakváltóval járt. Próbálok
olyan bizonyítékokat találni, amelyek elkerülték a rendőrség
figyelmét a nagy sietségben, hogy egy alakváltót dugjanak
rács mögé.
– A maga nyomozója járt itt, és kérdezgetett – mondta
Sandra, s a hangjából érződött, torkig van az egésszel. –
Csakhogy Brian nekem egy szóval sem említette, hogy ezzel
a lánnyal járt, így én honnan tudhatnék bármit?
– Azért tudhat olyasmit, ami segíthet – mondta Kim. – Ne
haragudjon! Tudom, hogy fájdalmas ez az egész, de mivel
Brian lakatot tett a szájára Michelle kapcsán, kénytelen
vagyok kíváncsiskodni. Talán előbbre való, hogy kikerüljön a
börtönből, mint hogy megőrizze a személyes titkait. Nem
gondolja?
– Így lenne? – kérdezte Sandra ugyanolyan éneklő ír
hanglejtéssel, mint ahogy Liam és Sean beszélt. Briannek
nem volt ír akcentusa. Kimnek elárulta, hogy az apja egy
másik klán tagja volt, nyilván nem ír nagymacskáké. De az
is lehet, hogy már olyan régen éltek Texasban, hogy
kikopott az ír felhang a beszédükből. Kim még mindig nem
értette az alakváltó csapatok és klánok rendszerét, pedig
Brian igyekezett elmagyarázni neki. Annyit tudott, hogy a
kisebb családok egy-egy nagyobb családcsoporthoz, az
úgynevezett csapathoz tartoztak, amelyek viszont a még
kiterjedtebb klánok részeit alkották. Az alakváltók sosem
választottak saját csapatukból vagy falkájukból párt, és
törekedtek a klánon kívüli kapcsolatra. A nőstény ilyenkor
elhagyta saját csapatát, és a hím csapatához vagy klánjához
csatlakozott. Kim kezdetben azt hitte, a klánokat aszerint
sorolták be, hogy a tagjai milyen fajta állattá tudnak
átváltozni, de Brian elmagyarázta neki, hogy ez ennél
bonyolultabb rendszer. Az itteni Shiftertown több klán és
számos alakváltó faj otthona, ugyanakkor Austin északkeleti
határában is van egy alakváltóváros, ahol további klánok
élnek.
Liam apja, Dylan Morrissey a saját klánjának austini része
felett többé-kevésbé hivatalos hatalmat gyakorolt,
ugyanakkor nem hivatalosan Shiftertown feje is volt, vagyis
más klánok tagjai is alá tartoztak. Csakhogy Kim nem
kereshette közvetlenül Dylant, mint Briantől megtudta. Nem
alakváltók nem látogathatták meg Dylant, kizárólag Liamen
keresztül fordulhatott hozzá kéréssel bárki.
Kim oldalát fúrta a kíváncsiság, hogy miért nem Sean az,
akit keresnie kellett. Lopva Liam fivérére nézett. Vajon hol
van Sean helye a klánhierarchiában? Hivatalosan és nem
hivatalosan milyen pozíciót foglal el?
Sean újabb adag kávét töltött magának, miközben
összenézett Liammel.
– Ezek szerint találnia kellene valakit, aki a kérdéses
időben együtt volt Briannel? – kérdezte Sean.
Kim megesküdött volna, hogy látta, ahogy Liam
észrevétlen biccentéssel jóváhagyta, hogy Sean feltegye ezt
a kérdést. Ezek az alakváltók szavak nélkül is megértik
egymást.
– Egy független szemtanú hihetetlenül jól jönne – felelte
Kim. – Olyan, aki nem neheztel az alakváltókra. És lehetőleg
ő maga nem alakváltó.
– Nem kis feladat!
– A lány egy ember – csattant fel Sandra. – Melyik ember
állna elő, és állítaná azt, hogy nem a fiam a tettes?
Igaza van az asszonynak. Kim jól tudta, hogy tanút szinte
lehetetlen keríteni, de bármi konkrétum fordulatot
jelenthetne. Sajnos, Brian esetében nem hagyatkozhatott az
ártatlanság vélelmére. A legtöbb ember kapásból elítélte
pusztán azért, mert alakváltó. Kimnek muszáj tisztáznia
Briant a vád alól, különben esélye sincs, hogy kikerüljön.
 Liam ismét masszírozni kezdte Kim lábfejét, ezúttal a
boltozatát, mire alsó végtagjai kellemesen ellazultak.
– Én talán kideríthetem, hol volt valójában Brian – szólalt
meg Liam. – Már a legelején hozzám kellett volna jönnie,
szivi!
– De honnan tudhattam volna? Mint mondtam, Brian volt
az első alakváltó, akit életemben láttam. És mondhatom,
hatalmas eredmény, hogy egyáltalán megtudtam tőle,
létezik egy bizonyos Liam Morrissey. – Igaz, Brian nem
említette Seant.
– Mi nem szívesen beszélünk magunkról – közölte Sean.
– Nem értem, miért. Az alakváltók évtizedekkel ezelőtt a
nyilvánosság elé léptek, és ma már mindenki tud a
létezésükről. Nincs miért rejtőzködniük.
Kim érezte, hogy a szobában újabb, szavak nélküli
kommunikáció zajlik, ami felbosszantotta. Pont úgy érezte
magát, mint nyolcéves korában, amikor a két legjobb
barátnője összesúgott, nevetve felé sandítottak, és neki
nem árulták el a titkukat.
Liam övén rezegni kezdett a mobiltelefonja. Rápillantott a
kijelzőre, aztán egy szó nélkül óvatosan letette Kim lábát a
földre, fölállt, és kiment a konyhába. Az ajtót becsukta maga
mögött, kizárva a társaságot.
Kim a júliusi hőség ellenére hidegnek érezte a levegőt,
miután Liam meleget árasztó teste már nem volt mellette.
– Bármi, amit mondani tudnak, segíthet – fordult Seanhoz
és Sandrához. – Pillanatnyilag csak úgy nyerhetem meg ezt
az ügyet, ha megcsáklyázom a vádat, de egyelőre nem
látok fogást rajta. Kellene valami, amivel kikezdhetném és
darabjaira cincálhatnám.
Sandra felhörpintette a kávéját, miközben lassan elfordult,
s kinézett az ablakon. Kim egy pillanatra elcsípte a nő
szomorú tekintetét.
Már beletörődött, hogy elveszíti a fiát – ébredt rá Kim.
Sandra azt gondolta, nincs remény. Elkezdett gyászolni.
 Sean szótlanul méregette Kimet, aki még mindig nem
tudta hova tenni azt a furcsa üldözöttségérzést, amely
Seanból áradt.
– Sandra! Én nem szeretek veszíteni – hadarta Kim. –
Briant szabadlábon akarom látni, és azt szeretném, ha a
valódi tettes bűnhődne. Nem fogom magát cserben hagyni.
Sandra nem felelt, helyette Sean nyugtázta Kim szavait.
– Ebben biztos vagyok – mondta egy biccentéssel.
Liam visszasétált a szobába, és Kim ekkor eszmélt rá,
hogy amíg távol volt, a másik kettő alig szólt hozzá. Talán
Liam jelzett nekik, hogy hallgassanak? És ha igen, miért?
A férfi nem ült le, de a kávéjáért nyúlt, és nagyot kortyolt
belőle. A csésze pereme fölött Seanra pillantott, aki hirtelen
riadtnak tűnt.
– Minden rendben? – kérdezte Kim. – Talán rossz hírt
kapott?
Liam csészéje kis koccanással visszakerült a tálcára.
– Nem, csak van egy dolog, amit Seannak és nekem most
el kell intéznünk. Nagyon örülök, hogy eljött Shiftertownba,
Kim Fraser, de ideje távoznia.
HARMADIK FEJEZET
– Mi folyik itt? – szegezte Liamnek a kérdést Kim, amikor
már a kocsibehajtón gyalogoltak az utca felé. – Épp
eljutottunk odáig, hogy kapjak valami információt, amikor
egyszerűen kidobnak.
Liam lenézett Kimre, akit majd’ szétvetett a düh mellette.
A nő fekete haján csillogott a napfény, testét a délutáni
melegben kellemes kipárolgás lengte körül, de nagyon
vonzónak találta még így is. Amikor közölte vele, hogy vége
az interjúnak, Kim visszapréselte a lábát a körömcipőbe,
kedvesen elköszönt Sandrától, majd méltóságteljesen
kivonult a házból. Most viszont dühösen nekiesett.
– Sandrán éreztem, hogy kényelmetlenül érzi magát –
magyarázkodott Liam. – Nehezen viseli az emberek
közelségét.
– És maga? Maga hogy visel bennünket?
– Nem rajongok az emberekért, de kevésbé érzem
kellemetlennek a jelenlétüket, mint Sandra vagy Sean.
– Ezért dolgozik a kocsmában?
– Az emberek szívesen látnak alakváltót a pult mögött –
vont vállat Liam. – Szerintük vendégcsalogatók vagyunk.
Kimnek nem kell tudnia a valódi okát, amiért a kocsmában
dolgozik…
Kiértek a 445A előtti járdára, ahol Kim váratlanul Liam elé
állt, két kezét a csípőjére téve.
– Ide figyeljen! Én segíteni próbálok. Miért hiszi Sandra
azt, hogy Briannek nincs esélye? Én rajta vagyok az ügyön.
Liam elfojtott egy mosolyt. Olyan ez a nő, mint egy
foxterrier, amelyik épp egy oroszlánt akar leteperni. Tetszett
neki, hogy van vér a „pucájában”. Először is, mert hisz Brian
ártatlanságában, másodszor meg amiért volt mersze két
ilyen nagy és veszélyes alakváltóval találkozni, mint ő és
Sean. Nincs tisztában azzal, mennyire kockázatos dologra
vállalkozott, és Liam nem is akarta felvilágosítani.
– És az elég, ha maga van rajta az ügyön?
– Jó ügyvéd vagyok, Mr. Morrissey. Michelle és a családja
számára csak akkor fog véget érni az ügy, ha a valódi
tettest ítélik el.
Liam nyugalomra intette.
– Én egyetértek magával, szivi. Nem engem kell
meggyőznie!
– Akkor meg miért nem mond nekem semmit? – mérte
végig gyanakvóan Kim. – Valami van itt a háttérben, amiről
maga is tud, és Sean is. Sandra is tudja. És tuti, hogy Brian
is. Csak én tapogatózom sötétben. Felvilágosítana?
Liam két tenyerét Kim vállára tette, amitől a nő kék szeme
megrebbent, láthatóan kényelmetlenül érezte magát. Vajon
miért nem viselik jól az emberek, ha valaki megérinti őket?
– Nagyon hálásak vagyunk magának, mivel maga az első
ember, akit érdekel az alakváltók sorsa. De hagynia kell,
hogy én kezeljem a dolgokat, idebentről.
Ha Kim nem megy ebbe bele, meghalhat. Liam már így is
megszegte Fergus utasításait, amikor nem küldte el azonnal
megnyugtató szavak kíséretében. Fergus persze
bekaphatja!
Viszont nem mondhatja meg a nőnek, hogy bizonyos
dolgokról neki sincs fogalma. Sandra titkol valamit még
előle is, és ez idegesítette Liamet.
– Azt hiszem, nem érti a dolgot – dohogott tovább Kim. –
Nem is lett volna szabad idejönnöm, de én eltökélt vagyok.
Nagyon gondosan ellenőriznem kell minden érvet, amit fel
akarok használni, így bármit, amit maguktól végül
megtudok, kétszer is csekkolnom kell. Nem mintha nem
bíznék magukban, de nem vehetem készpénznek, amit
hallok.
– Nos – kezdte Liam, hüvelykujjával körkörösen
masszírozva Kim vállait. – Kénytelen lesz megbízni bennem,
aranyom!
 A nő testén borzongás futott végig. Annyira vágyott az
érintésre, és ezt Liam pontosan érezte. Szüksége volt rá, de
küzdött ellene. Emberek!
Kim a férfi kezére pillantott.
– Nem mondta még senki, hogy illetlenül viselkedik?
– Miért? Mert élvezem a puha bőrének érintését és
aranyomnak szólítom? Vagy mert nem hagyom, hogy úgy
legyenek a dolgok, ahogy maga szeretné?
– Mi volt az a telefonhívás? – kérdezett vissza Kim.
– Nocsak, most az én dolgomba üti bele az orrát?
Személyes tárgyú hívás volt. Van barátja?
– Akkor ki személyeskedik?
– Van, vagy nincs? – ismételte meg a kérdést Liam. – Egy
férfi, aki fontos az életében?
Kim a száját csücsörítette, mint akinek gondolkodnia kell a
válaszon.
– Igen, van fiúm. Mondhatjuk így is.
– Szóval, nem biztos benne?
– Nincs sok időnk egymásra, alig járunk el valahova.
– Milyen nagy kár!
– Miért? – csattant fel Kim, miközben a szeme szikrát
hányt.
Liam közelebb hajolt hozzá. Finom az illata ennek az
emberi lénynek! Liamnek tetszett a göndör, selymes haja,
legszívesebben belefúrta volna az arcát abba a fekete
sörénybe.
– Ha nekem olyan bartánőm lenne, mint maga, én bizony
minden időmet vele tölteném. Nem akarnám sose szem elől
téveszteni. És biztosan nem engedném, hogy egyedül
mászkáljon Shiftertownban. Mit képzel az az alak?
Kim idegesnek tűnt.
– Nem tudja, hogy idejöttem.
– Jobban is vigyázhatna magára!
Most meg felháborodott…
– Nem kell rám vigyáznia! Önálló, felelősségteljes ember
vagyok.
 – Meglehet. – Liam még közelebb dugta az orrát Kimhez, s
érezte, hogy a pupillája keskeny sávvá szűkült, ahogy
mélyen beszívta a nő illatát. – De amikor Shiftertownba jön,
én fogok vigyázni magára. Senki nem zaklathatja itt,
megígérem. Különben velem gyűlik meg a bajuk.
– Kétlem, hogy valaha visszajönnék.
– Ahogy gondolja.
Liam a nő köré fonta két karját, és közelebb húzta
magához. Kim ellenállt. Lassan kis mintákat rajzolt a nő
hátára, miközben arcát a hajkoronájára hajtotta, mire Kim
kissé ellazult. Igen, tényleg selymes és meleg a sörénye!
Lassan fölengedett a nő teste, válaszolt Liam
mozdulataira.
Meg kell védenie a többi alakváltótól, még a klánjuk
vezérétől is – ez a döntés abban a pillanatban megszületett
benne, ahogy a nő belépett az irodájába.
– Minden rendben lesz – mondta Liam.
– Vajon miért szeretnék hinni magának? – kérdezte Kim
kétkedve.
Milyen kellemes, mélyen zengő alt hangja van! Liam
elképzelte, ahogy az ágyban hevernek, s a nő a fülébe
suttog, miközben a haja szétterül a párnán. Hát nem lenne
gyönyörű látvány? Kim Fraser kedvéért el tudná fogadni,
hogy emberi alakban maradjon az egyesüléshez…
Liam fölegyenesedett, és egy tincset kisöpört a nő
arcából.
– Kérem a mobilját!
– Minek?
– Hogy megcsodálhassam, milyen technikai csodát
engedhet meg magának egy nőstény ember. – Liam
előrenyújtotta a tenyerét. – Hogy megadhassam a
számomat. Miért, mire gondolt?
Kim előhalászta a telefonját a retiküljéből, és átadta
Liamnek. Meglehetősen menő készülék volt, mindenféle
gomb és kiegészítő volt rajta. Az alakváltók csak régi
modelleket vagy használt készülékeket vásárolhattak,
azokon is a legtöbb funkciót letiltották. Na, nem mintha nem
akadt volna olyan alakváltó, aki nem tudta volna
megbuherálni a telókat.
Liam elkezdett pötyögni a telefonon.
– Beírom a privát számomat. Csak magának. Ha bármire
szüksége lenne, hívjon. Akármikor, éjjel vagy nappal.
Kim végignézte, ahogy Liam visszatette a készüléket a
táskája zsebébe.
– Akármikor?
– Akármikor.
– És mi van, ha óránként megcsörgetem, hogy
megtudjam, hogy halad a dolgokkal?
– Tegye azt!
Kim szemöldöke magasba szaladt.
– Úgy látom, nagyon megbízik bennem.
– Persze, mert azt szeretném, hogy maga is bízzon
bennem.
Kim az ajkát harapdálta, amitől izgatóan vörössé vált.
– Azt hiszem, értem. – Kezet nyújtott. – Köszönöm a
segítségét, Mr. Morrissey! Jelentkezni fogok.
Liam átfogta a nő derekát, és maga felé fordította.
– Nem készülök elmenni, szivi! Visszakísérem a kocsijához.
– Miért? Alig pár háztömb csupán.
– Megmondtam, amíg itt tartózkodik, az én védelmem
alatt áll. Maga szerint ez azt jelenti, hogy itt a járdán
magára hagyom?
– Fogalmam sincs, mit jelent.
– Azt jelenti, hogy visszakísérem a kocsijához.
– Nekem mindegy! – sóhajtott Kim megadóan.
Liam legszívesebben elnevette volna magát. Olyan
aranyos ez a kis foxterrier. Meg persze eltökélt is.
És pillanatnyilag nagyon útban van. Az imént az apja hívta
Liamet egy olyan hírrel, amire régóta várt. Az ügyvédnőnek
el kell hagynia Shiftertownt. Liamnek és Seannak hirtelen
más elintéznivalója akadt.
 Liam élvezte Kim testhajlatait az oldalánál, kecses derekát
a tenyere alatt. A nő már nem akarta távol tartani őt, úgy
tűnt, megadta magát, és engedte, hogy Liam a derekát
átkarolva kísérje. Emberi értelemben akár egy pár
lehetnének.
Melegség járta át Liam szívét, mintha az űr kezdene
kitöltődni benne. De ezt az érzést azonnal el kell fojtania.
Nem engedheti meg magának, hogy kötődni kezdjen a
nőhöz. Megvédenie szabad, de nem élvezheti a társaságát.
Ha mégoly izgató lény is…
Kim szuszogva tartotta a tempót, nevetségesen magas
cipősarka miatt nem tudott úgy sietni, mint ő. Liam szerette
volna látni, ahogy lerúgja a körömcipőt, lehámozza magáról
a harisnyát, és mezítláb lépked a füvön. Elképzelte, ahogy
mennek ketten egymás mellett, Kim kezében a cipőjével,
arcán ragyogó mosollyal.
Túl gyorsan elértek a kocsihoz. A kétajtós fekete Mustang
pittyegő hanggal felelt, amikor Kim megnyomta a távnyitó
gombját.
Liam újból ölelésbe vonta, mire Kim ismét tiltakozott, de ő
erősen átfogta, és a száját a nő nyakának hajlatához
nyomta. A bőre meleg volt és sós, a verőere lüktetett Liam
ajka alatt.
– Nos, viszlát, Kim! És vigyázzon magára!
Liam nemcsak udvariasságból mondta, komolyan is
gondolta. Odakint veszélyes felhők gyülekeztek, és Brian
problémája is ezekből eredt.
Kim előhúzta a zsebéből a névjegykártyáját, amit már
korábban is megpróbált átadni.
– Azonnal hívja az irodámat, ha bármi mondanivalója
lenne! Rendben? Bármilyen apróság is legyen.
Liam az ujjai közé vette a kártyát, megfordította,
megtapogatta rajta a dombornyomással fölírt nevet.
– Persze, szivi!
– Akkor is fölhív, ha olyasmit tud, aminek maga szerint
nem biztos, hogy köze van az ügyhöz?
 Liam nem felelt. Ehelyett kinyitotta a kocsi ajtaját, Kim
pedig zavartan felpillantott, mielőtt a retiküljét az
anyósülésre dobta.
Liam két tenyerével kisimította a hajszálakat Kim arcából.
Egész nap el tudná nézni azt az arcot! Itt állna, és szívná be
a nő illatát, simogatná lágy sörényét.
Végül erőt vett magán, és elengedte Kimet. Nem volt
szabad arra gondolnia, hogy az övé lehet, pedig nagyon is
égette a vágy. Gyönyörű, de számára tiltott gyümölcs.
Kim rámosolygott, amitől hevesebben kezdett verni Liam
szíve, aztán behuppant a kormány mögé. Beindította a
motort, egy kicsit turbóztatta, aztán sebességbe tette a
kocsit. Leengedte a vezetőoldali ablakot, mire a légkondi
hűs levegője megcirógatta Liam bőrét.
– Köszönöm, Liam – szólalt meg Kim. – Nem szeretnék
kellemetlenkedni. Egyszerűen aggaszt az ügy.
– Mind így vagyunk ezzel, szivi! – Liam fölegyenesedett,
majd tenyerével kettőt csapott a kocsi tetejére. – Most már
indulás!
Az ablak hangtalanul fölkúszott, s Kim egy utolsó ideges
mosolyt küldött felé, mielőtt a kocsi kikanyarodott a
parkolóból. A következő sarok előtt fölvillantak a féklámpái,
azután eltűnt Liam szeme elől.
Elképzelhető, hogy soha többé nem látja a nőt, és Liamet
szíven ütötte ez a gondolat. Nem, ez nem történhet meg!
Kim már az ő oltalma alatt áll. Tudja a címét és a
telefonszámát. És gondoskodni fog róla, hogy Kimnek újra
beszélnie kelljen vele, mégpedig személyesen.

***

Mire Liam visszament Seanért Sandra házához, és együtt

hazasiettek, apjuk, Dylan már várta őket. A Morrissey család
kétszintes faházában három generáció élt együtt: apa, két
fia, valamint Liam unokaöccse, Connor.
 Connor nyurga, húszéves fiú volt, az alakváltók között
még kölyök. Emberi mércével viszont elég idős volt ahhoz,
hogy főiskolára járjon, így idén beiratkozott az egyik helyi
kollégiumba. Az alakváltókat nem engedték be a Texasi
Egyetem austini intézményébe, de főiskolai szintű
képzésben részt vehettek – igaz, diplomát nem
szerezhettek. Senki nem akarta, hogy alakváltók töltsenek
be diplomás állásokat, vagy tudásuk veszélyes mértéket
ölthessen.
Nyári szünidő lévén, Connor DVD-nézéssel töltötte az
idejét, hogy a tanulmányi időszakban elmulasztott filmeket
bepótolja. A törvények – ki tudja, milyen megfontolásból –
tiltották az alakváltóknak a kábeltelevízió-előfizetést, így a
shiftertowni filmkölcsönzők üzlete szárnyalt. Connor épp Az
üvöltést nézte, és szétröhögte magát a horrorsorozaton.
– Vele kell menned, Liam – csapott le az érkezőkre Dylan,
amint fiai beléptek a házba. Egyszerűen ott folytatta a
beszélgetést, ahol a telefonban abbahagyta Liammel.
Liam grimaszolva biccentett, miközben a hűtőből
előkapott egy üveg Guinnesst. Dylantől már tudta, hogy
Fergus nyomkeresői a várostól keletre rátaláltak egy
elvadult alakváltóra. Ez a szörnyeteg nemrég egy éjjel
szétmarcangolt egy nőstény alakváltót és a kölykeit.
Hogy a pokol tüze égesse meg az összes elvadult
alakváltót! – dohogott Liam magában. Amikor Seannal
megtalálták a tetemeket, a szörnyű látványba
belefacsarodott a szíve. A csapatában Sean töltötte be az
Őrző tisztét, így az ő feladata volt másvilágra küldeni a
vadállatot, de Liam maga is szeretett volna elégtételt venni
a támadón. És nem akarta, hogy az öccse egyedül nézzen
szembe egy ilyen alakkal. Főleg nem azok után, ami
Kennyvel történt.
– Én is megyek – jelentette be Connor, aki nesztelenül jött
elő a nappaliból, s most a konyhapultnak dőlve állt. – Már ha
egyszerű kiiktatásról van szó.
 Dylan megértően pillantott Connorra. A rangidős
Morrissey az utóbbi években őszülni kezdett a halántékánál,
így most már látszott, legalábbis emberi alakjában, hogy
idősebb a fiainál. De jellegzetes alakváltó szeme, mindenre
figyelő tekintete meghazudtolta a korát. Pedig sokat látott
már életében.
– Nem mész, Connor!
– De már nem vagyok kölyök! Ideje megtanulnom, hogyan
kell az ilyen szemetek ellen harcolni.
Connor apját, Kennyt szintén egy elvadult alakváltó tépte
darabokra. A család már évekkel ezelőtt megbosszulta a
gyilkosságot, de Connor akkor még túl fiatal volt ahhoz,
hogy részt vegyen a harcban. A lelkében izzott a személyes
bosszúvágy. Csakhogy hiába volt emberi számítás szerint
húszéves, még legalább egy évtizedre szüksége volt ahhoz,
hogy tökélyre fejlessze harckészségét.
Liam odalépett nyurga unokaöccséhez, és átölelve
meglapogatta a hátát.
– Öcskös, ahogy mondtad, ez egy sima ügy. Levadásszuk,
aztán megyünk pizzázni. – Szándékosan könnyed hangot
ütött meg, pedig mellkasát majd’ szétfeszítette az
adrenalin. Alig várta, hogy induljanak.
Connor a szemét forgatta, amikor nagybátyja elengedte.
– Te meg Sean émelyítően leereszkedőek tudtok lenni.
Liam, mi ez az emberszag körülötted? Miben mesterkedsz?
Sean is a hűtőhöz járult egy sörért, arcán sokat sejtető
vigyor ült.
– Látnod kellett volna! A nagybátyád tízperces ismeretség
után már annak a nőstény embernek a lábát masszírozta. Le
nem szállt volna róla.
Liam az öccse felé hajította a sörösüveg kupakját, amit
Sean ügyesen elkapott, és visszahajított.
– A lánynak védelemre van szüksége – morogta Liam,
elkapva és a konyhapultra dobva a kupakot. – Azon strapálja
magát, hogy alakváltóknak segítsen, a dilinyós!
 – Nagy bátorság egy embertől – szólalt meg Dylan. Ő volt
az egyetlen négyük közül, aki nem mulatott Liam
megjegyzésén.
– Bátor kislány, de naiv. Rátettem a szagomat, hogy más
alakváltók ne merészeljék zaklatni. Ha rá akarnának szállni,
csak tudják meg, hogy velem gyűlik meg a bajuk. Ez Fergus
banditáinak is szól.
Dylan összevont szemmel fürkészte Liamet, aki gyorsan
inni kezdte a sörét, hogy ne látszódjék rajta: visszafojtott
lélegzettel várja, vajon az apja kinek a pártjára áll? A klán
vezetője vagy a fia mellett foglal állást? Ebben sosem
lehetett biztos.
Végül Dylan lassan bólintott.
– Ha Fergus kérdezné, megmondom, hogy az áldásomat
adtam rá.
Liam megkönnyebbült. Odalépett az apjához, és hálásan
markolászta az öreg vállát. Aztán a hűtőhöz fordult.
– Amíg várunk, akár ehetnénk is. Mit szólnátok pár
hagyományos hamburgerhez?
– Remek! – felelte Sean, majd átcsoszogott a nappaliba, és
a kanapéra vetette magát. Két kezét a tarkója alá téve,
lábát keresztbe vetve hanyatt feküdt. – Az enyémet csak
félig süsd át, és tegyél rá egy szelet sajtot is, ha
megkérhetlek.
Connor a padlóra heveredett, és újraindította a DVD-t.
– Nekem majdnem nyers legyen, Liam!
– Állatok! – morogta maga elé Liam, majd előszedte a
fagyasztóból a húst, és bedobta a mikróba, hogy kiolvadjon.
Miközben odakint beizzította a grillezőt, majd nekilátott a
húspogácsák előkészítésének – amibe nem tett se hagymát,
se sót, se egyéb vacakokat, amivel az emberek elrontják a
húst –, miközben gondolatai Kim körül jártak. Felidézte a
szagát, bőrének tapintását. Maga előtt látta csodálkozó kék
szemét, amit olyan tágra nyitott, hogy a szempillája a
szemhéjára lapult. Fekete haja szikrázott a napfényben, úgy
csillogott, mint az arany.
 Azon tűnődött, mit csinálhat most a nő. Az irodájában az
íróasztala fölött görnyed? Vagy bement Brianhez a fogdába?
Esetleg vastag jogi könyvekből próbálja kiokoskodni, hogyan
lépjen fel egy alakváltó érdekében?
Nemsokára vége a munkaidőnek, és hazamegy. Liam
seperc alatt kiderítette, hol lakik, amikor a héten felhívta
Kim titkárnője. Nem kellett mást tennie, csak kicsit
keresgélnie a neten. Igaz, csak betárcsázós
internetkapcsolatot engednek az alakváltóknak, vezetékes
modemhez nem juthatnak hozzá. Érthetetlen, miért hiszi a
kormány, hogy az alakváltóknak akadályt jelent a vezetékes
vagy vezeték nélküli internet, vagy épp a modernebb
mobiltelefon hiánya. Így is mindenhez hozzájutnak. Az
embereknek néha nagyon furcsa elképzeléseik vannak!
Mit csinál majd Kim, amikor hazaér? Valószínűleg
lehámozza magáról azt a rideg szürke kosztümöt – gondolta
Liam. Vajon szexi fehérneműt hord? Csak-a-munka-semmi-
lazaság Kim Fraser vesz-e magának selyemcuccokat?
Úgy képzelte, selyemkombinét visel, amelyből dús keble
szinte kibuggyan. Tangája alig takarja a fenekét… Vagy nem
is kombinéban van, hanem kipárnázott csipke melltartóban,
ami felnyomja a mellét, és a bimbóját is épp csak elfedi. A
lábán nem harisnyanadrág, hanem combfix van. És
harisnyakötőt hord. Ebben jár-kel a lakásban, lazul a munka
után, talán egy pohár bort is tölt magának. De lehet, hogy
ízig-vérig texasi nő, aki egy üveg hideg sört választ inkább…
Liam szinte látta maga előtt a nyári hőségben gyöngyöző
üveget, amely Kim szájához ér, és mindaddig az ajkai közt
marad, amíg a nő egy húzásra leengedi a torkán a jéghideg
sört.
Olyan élénk volt a kép, hogy mielőtt észbe kapott, Sean és
Connor húspogácsája igencsak átsült.

***
Kim kilépett a forró, lazító fürdőből, az egyik törülközőt a
hajára csavarta, a másikat a teste köré, és így ment vissza a
hálószobába.
Megszokta már, hogy egyedül van otthon – kivéve, amikor
Abel átmegy hozzá. Se szülei, se testvére nincs már, és más
sem él vele. Még kutyát vagy macskát sem tart, mivel túl
sokat van távol, és nem akar egyetlen háziállatot sem
kitenni ilyen fokú elhanyagolásnak. Vagy egyszerűen nem
szeretne gyászolni, amikor kedvence megöregszik és
meghal, újabb fájó űrt hagyva az életében.
Ma este viszont rátört az üresség érzése. Mindenfélével
igyekezett elűzni rosszkedvét. Először e-mailt írt a
barátjának, Silasnak, a Pulitzer-díjas újságírónak, aki az
alakváltókról készülő, tényfeltáró riportjához végez épp
előtanulmányokat. Aztán elmerült egy kényeztető
habfürdőben. Próbált regényt olvasni a kádban, de a
gondolatai folyton elkalandoztak, úgyhogy föladta.
Fölkapott az éjjeliszekrényről egy reszelőt, és a körmeit
kezdte igazgatni. Talán azért érzi az ürességet, mert
Shiftertownban olyan életteli volt minden? Az előkertekben
játszadozó gyerekek, a barátságos integetés, amivel a
szomszédok Liamet és Seant üdvözölték, a két fivér közti
nyilvánvaló kapocs?
Eltűnődött azon, mennyire megnyílt Liam előtt, meg hogy
hagyta masszírozni a sajgó lábát. Milyen jólesett! Még most
is érezte Liam erős ujjainak határozott nyomását, tenyere
melegségét, érzéki mozdulatait.
És még ennél is jobb érzés volt, amikor a száját a
nyakához nyomta. A pasas izgató! Kimnek fogalma sem volt
róla, az alakváltók hogy csinálják, de ha ő alakváltó lenne,
biztosan azon mesterkedne, hogy Liamet gyorsan az
ágyában tudja.
De ami a legfurább, hogy ez a Liam figyelt rá. Kim több
dolgot mesélt el neki tíz perc alatt, mint Abelnek az elmúlt
egy évben, mióta járnak.
Vajon ez most Liamet jellemzi, vagy Abelt?
 Kim letette a körömreszelőt, és kezébe vette a telefonját.
Kikereste Abel számát, és tárcsázott. Hosszan hallgatta a
csöngést.
– Igen? – Abel hangja türelmetlenül csengett.
– Hahó, én vagyok!
– Kim? – kérdezte Abel tanácstalanul. – Mi történt? Csak
nem úgy volt, hogy ma találkozunk?
– Nem. Csak gondoltam, beszélgethetnénk.
– Ó! – Elhallgatott. A vonal túlvégéről papírzörgés
hallatszott. – Visszahívhatlak? Most épp tízféle dolgot
csinálok egyszerre.
Kim arra számított, hogy erre bepöccen, de nem érzett
haragot. Pontosabban semmit sem érzett.
– Okés – mondta.
– Akkor holnap. Szép álmokat, édes!
Klikk.
– Aha! Jó éjszakát, bébi!
Kim az asztalra dobta a telefont. Abel munkamániás, aki
nagyon szeretne kitűnni az irodában. Persze hogy most is tíz
dolgot csinál egyszerre. Mindig ilyen.
Talán ideje kilépni ebből a kapcsolatból – szólalt meg Kim
kisagyában egy hang. – Vagy már rég ki kellett volna lépni…
Kim újra fölkapta a készüléket, és keresni kezdte a
névjegyzékben Liam számát. Teljesen normális
bejegyzésnek tűnt. Négy betű – Liam – és a körzetszám után
egy hétjegyű telefonszám, mint akármelyik mobilszám.
„Ha bármire szüksége lenne, hívjon. Akármikor, éjjel vagy
nappal.”
Komolyan gondolta? Vagy csak udvariasságból mondta?
Kim megnyomta a zöld tárcsázó gombot, és egyetlen
csörgés után Liam barátságos hangja töltötte be az étert.
– Kim! – Úgy hangzott, mintha Liam ma még nem kapott
volna ilyen örömteli hívást. – Minden rendben, kislány?
– Ó, igen. Jól vagyok – felelte Kim, miközben egész testét
melegség járta át. – Én csak…
 – Ki akarta próbálni, hogy tényleg fölveszem-e. – Liam
leplezetlenül nevetett.
– Valahogy úgy. Hogy van Sandra?
– Jobban. Sean elbeszélgetett vele. Ugye, már nem
dolgozik, vagy igen?
– Liam, én mindig dolgozom. Az ügyek nem korlátozódnak
a kilenctől ötig tartó munkaidőre.
A pasas kuncogása kellemes borzongással töltötte el.
– Néha ki kell szállnia a mókuskerékből, aranyom! Higgyen
nekem, én már csak tudom.
Kim észbe kapott.
– Jaj, maga biztos dolgozik. A kocsmában, ugye? Sajnálom,
nem akartam feltartani.
– Mondtam, szivi, hogy akármikor hívhat. Szép estét!
Ennyit rólad, Abel!
– Köszönöm, Liam! Magának is!
Csönd. Hosszú csönd.
– Ott van még? – kérdezte Kim.
– Igen – jött a válasz, de lehalkított hangon. – Jó éjt, Kim!
Hívjon fel holnap is, jó?
Kim megígérte, aztán megszakította a vonalat, de a
telefont az ajkához szorította. A barátjának nem biztos, hogy
holnap eszébe jut visszahívni őt, ez az alakváltó meg örült,
hogy hallja a hangját, pedig valószínűleg alig győzte
kiszolgálni a kocsma vendégeit. Kissé bizonytalan volt
benne, vajon ettől most jókedve támadt, vagy még
magányosabbnak érezte magát.
NEGYEDIK FEJEZET
Liam a deréktáskába csúsztatta a mobilját, miközben
elhelyezkedett a Harley-n, és várta Seant. Kim hangja a
legnyersebb szexuális ösztöneit élesztette föl, ugyanazt,
amelyek arra ingerelték az irodájában, hogy ott helyben
kigombolja a lány mellén feszülő blúz gombjait. A
legizgatóbbnak mégis azt találta, hogy Kim úgy döntött,
fölhívja ma este.
Ám tudatosan leállította magát és a fejében zakatoló
kérdéseket: Mit csinálsz éppen, szivi? Mi van rajtad? Vagyis
inkább, mi nincs rajtad?
Liam még egyszer végiggondolta a Kim házához vezető
utat; a pontos címet a számítógép segítségével könnyen
megtalálta. Talán ma, ha végeznek ezzel a kiiktatással,
odahajt a nő lakásához, és megnézi, mit csinál. Még az is
lehet, hogy Kim beengedi, ő pedig rábeszéli, hogy menjenek
föl a hálószobába, hogy tovább masszírozhassa a lábát…
– Minden okés? – kérdezte Sean, mikor fölpattant Liam
mögé a motor ülésére.
Liam fészkelődni kezdett, remélve, hogy ágaskodó
férfiassága hamarosan lelohad.
– Persze – felelte. – Miért ne lenne?
– Mert a gatyádban igencsak dudorodik valami.
Liam sosem tudott hazudni az öccsének.
– Az előbb Kimmel beszéltem.
Sean nagyot nevetett. Eligazította a hátára erősített
kardot, aztán átkarolta Liam derekát.
– Nem lesz ennek jó vége, Liam! Verd ki a fejedből, és
húzz meg egy csini alakváltó csajt! Ott van Annie, például.
Liam beindította a motort.
– Annie most a kocsmában dolgozik. Sosem kezdek a
személyzettel.
 – Nem mondtam, hogy kezdj ki vele, csak hogy fektesd
meg. Korábban igen készségesen állt rendelkezésedre.
– Inkább rád van kattanva, nem rám. Látom, hogy nézi a
farodat.
– Elindulnánk végre? Szeretném letudni ezt a vadászatot.
Liam nem reagált. Tudta, hogy Sean feszült, csak az
idegességét akarja levezetni, és ehhez a kedvenc módszere,
hogy a bátyuskáját cukkolja.
Liam kikormányozta a Harley-t az útra. Fillérekért vette a
motort, aztán szépen felújította. Az első saroknál ráfordult
arra az útra, amely kivisz Shiftertownból. Zsúfolt utcákon
lavíroztak el az országútig, amelyen kelet felé elhagyhatják
a várost. A visszapillantó tükörben Austin sziluettjét látta, a
besötétedett égbolt előtt sárgán fénylő világítótoronyként
magasodott a törvényhozás épületének kupolája.
Jó negyven kilométerrel arrébb, Bastrop után lehajtottak
az országútról, s egy kivilágítatlan mellékúton nekivágtak a
vidéknek. A testvérek épphogy lenyelték a burgereket,
amikor Fergus kopói telefonáltak az este, hogy a várostól
jócskán keletre egy elhagyatott raktárépületig követték az
elvadult alakváltót. A vad tanyát ütött, és láthatóan nem
készül mindjárt továbbállni, úgyhogy Sean és Liam lennének
olyan szívesek fölemelni a seggüket, és elvégezni a
munkájukat?
A nyomkeresők jellemzően messzire kerülik az
összecsapásokat, ezt Liam pontosan tudta. Ha minden a
papírforma szerint történik, el is fogják húzni a csíkot, amint
ők ketten a helyszínre érnek. Végtére is, a kopóknak csak
annyi a dolguk, hogy a megfelelő helyre irányítsák az Őrzőt.
Liam jóval a raktár előtt leparkolta a motort, és Seannal
gyalog tették meg az utolsó pár száz métert. Az egykor
szebb napokat látott üzem épületeit gyatra drótkerítéssel
vonták körül, ám azon már sok helyen nagy lyukakat
vágtak, s az egyik elemét teljes hosszában le is döntötték. A
kerítés innenső oldalán hangos tücsökkórus ciripelt, de
ahogy Liam és Sean átléptek a ledöntött dróthálón,
mindenfajta állati nesz megszűnt.
Mindjárt ezután Liam megérezte a bűzt. Még az emberek
is felfigyelnének rá, de egy alakváltó számára ez a szag
felért egy gyomorszájba rúgással. Liam érezte, hogy szája
vicsorgásba feszül, metszőfogai agyarakká nőnek.
Próbálta elfojtani gyilkos ösztönét, de nem volt egyszerű.
Dylan azt hitte, ők ketten kijönnek, és hűvös eleganciával
elintézik az ügyet. Csakhogy Dylan nem látta az alakváltó
nőstény tetemét, nem ő találta meg a kölykeit. Liam le
akarta taposni azt a vadállatot, nem volt hely a szívében
kegyelemnek. Ugyanilyen, vagy tán még erősebb
bosszúvágy hajtotta Seant.
A két testvér némán különvált. Sean leoldotta hátáról a
kardját, Liam pedig nesztelenül haladt a raktárépület
árnyékában, majd belépett a csarnok kitárt ajtaján.
Émelyítő szag ütötte meg Liam orrát. Macskaszeme
gyorsan alkalmazkodott a sötéthez. Lassan lépkedett,
minden titokzatos árnyat alaposan szemügyre vett.
Még el sem ért a csarnok feléig, amikor az elvadult alak
előtte termett. Nem is tűnt annyira vadnak, mint amilyenre
Liam számított. Farmert és agyonizzadt pólót viselt – nem
csoda a párás texasi éjszakában. Eltekintve a mindenét
elborító kosztól és borzasztó testszagától, meg hogy nem
volt a nyakán pánt, gyakorlatilag úgy nézett ki, mint
bármelyik alakváltó. Persze annyira mocskos volt a nyaka,
hogy Liam nem volt benne biztos, látná-e a nyakörvét, ha
lenne rajta.
– Nem szoktál fürdeni, haver? – kérdezte Liam.
Az alakváltó morogni kezdett. Addig emberi arca eltorzult,
félig-meddig már kutyaszerű volt. Egy ordas! Hogy a fene!
– Ma már egész jó szappanokat lehet kapni – folytatta
Liam. – Illatozhatsz tőlük, mint egy virágoskert. Ki kéne
próbálnod! Na persze, csak amikor nem köt le kiskölykök
szétmarcangolása, te vadállat!
A farkas a fogát csikorgatta.
 – Áruló! Nyakörves korcs!
– Nem, kishaver! Túlélő vagyok. Mi már nem öldösünk, ha
még nem hallottad volna. Különösen nem kölyköket!
Fogalmad sincs, mennyire berágtam emiatt!
– A nőstény kellett, de a mástól való porontyai nem!
– Ma már nem így intézzük a dolgokat, te húgyagyú! –
Liam előhúzta a zsebéből a nyakörvet. Kezében érezte a
pántból lüktető erőt, a varázserőt, amivel megigézték a
fémet. – Megkapod a lehetőséget, mert az apám úgy nevelt,
hogy a szabályok szerint játsszak. Ha rajtam múlna,
kinyírnálak. – Egy lépést tett előre. – Univerzális méret.
Gyere ide, és viselkedj férfi módra!
– Nem vagyok férfi. Nem vagyok ember! Mint ahogy te
sem. Vagy talán túl gyenge vagy, hogy megküzdj egy
elvadulttal?
– Nem – felelte Liam. – Viszont itt két lehetőség adódik:
vagy velem verekedsz, vagy az Őrzővel.
Az alakváltó egész teste megfeszült.
– Az Őrző nincs itt.
– De itt van – lépett elő Sean az árnyékból az alakváltó
háta mögött. Előhúzta a kardját, a széles penge pendülése
sokáig visszhangzott a néma csarnokban.
Az alak Sean felé perdült. Nagyot szippantott a levegőből,
aztán visszafordult Liam felé, és megint szimatolt egyet.
– Én nem éreztem a… – Az alakváltó elhallgatott,
világoskék szeme meredten figyelte Liamet.
Liam előrenyújtotta a nyakörvet.
– Ha felveszed a pántot, esetleg visszafogom a késztetést,
hogy megöljelek. Talán nem voltál tudatában annak, amit
tettél. Legalább két agysejtem ezt súgja. Ha
visszautasítod… Nos, hadd figyelmeztesselek, hogy a mi
Seanunk nálam is jobban bepöccent rád.
Liam érezte, hogy a levegő megritkult az alak körül, ahogy
teljesen átváltozott. Le se vette a ruháit, hagyta, hogy
farkastestén szétrepedjen az anyag. Sean várt. Liam agyán
átfutott, vajon az elvadult alakváltónak van-e fogalma róla,
mennyire visszafogja magát az öccse. A testvérek azt az
utasítást kapták, hogy csak végszükség esetén öljék meg a
vadat.
Az ordas lerázta testéről a szövetfoszlányokat, a
szemében vad düh izzott. Liam nem moccant.
– Ne izélj, haver! Shiftertownban mindenki a halálodat
akarja! Dylan viszont rábeszélt, hogy adjak még egy esélyt.
Ne szalaszd el!
Az alakváltó vicsorogva morgott, miközben a hátsó lábára
ágaskodva visszaváltozott emberré. Meztelen teste nem
nyújtott kellemes látványt.
– Érzem rajtad a szagát – közölte undortól remegő
orrcimpákkal. – Emberszag. Szagnyomot hagytál egy emberi
nőstényen! – Liam nem értette, hogyan érezhet ez az alak a
saját szagán kívül mást is, de az ereiben meghűlt a vér. –
Visszataszító! – sziszegte az alakváltó.
– Szép hosszú szó! – szólalt meg Liam. – Én néhány
rövidebbet mondanék. Vedd fel a szaros pántot!
Az alak csontjai és ízületei recsegtek-ropogtak, miközben
ismét farkassá változott. Liam megfeszítette az izmait,
támadásra készült, de az ordas sarkon perdült, és az
ellenkező irányba iramodott. Ott állt Sean, a kardja
belevágott az alak vékonyába, de a vad nem is lassított.
Vonítva szökkent ki a raktárcsarnokból, és eltűnt a sötét
éjszakában.
– A francba! – Sean függőlegesbe emelte a kardját. –
Idióta!
Nem lehetett tudni, kire gondol. Liamre? Az alakváltóra?
Saját magára? Liam keze ökölbe szorult, a szívét félelem
markolászta.
– Kénköves pokol! Meg fogja találni.
– Miről beszélsz?
– Kimről. Érezte rajtam a szagát.
– Az Őrző kardja megsebezte. Nem juthat messzire.
Utánahajtunk, és kampec.
 – Nem elég nagy a sebe. – Ez az elvadult alak szokatlanul
erősnek tűnt. Annak is kellett lennie, ha képes volt megölni
egy kölykeit védelmező nőstényt. Az alakváltó nőstények
nem adják könnyen magukat, de ha még a kölykeiket is
védik, kétszer olyan keményen küzdenek. Liam még mindig
érezte a levegőben a vadállat izgalmát jelző szagot, amiben
a kelleténél jóval több erőszakosságot szimatolt. Valami
nem stimmelt ezzel az alakkal, amitől Liamben megszólalt a
vészcsengő. Nekilódult, s már futva érte el a gyommal
benőtt parkolót.
– Liam! – kiáltott utána Sean a nyomában loholva. – Ha
túléli, először vissza kell követnie a nyomot Shiftertownig,
ott pedig apa egykettőre végez vele.
– Nem, ha olyan ügyes, ahogy gondolom. A kettős
szagnyomot fogja követni, amit Kim is hazavitt magával. –
Berúgta a motort, s amint Sean fölpattant mögé, már
dübörögtek is. Talán igaza van Seannak, és az alakváltó nem
jut el Kimhez, de ezt nem kockáztathatta.
Liam az országúton hasított vissza a városig, majd rátért
az autópályára, és észak felé robogott. Aztán az első
letérőnél nyugatnak vette az irányt, s a folyóparti
domboldalba épített, elegáns villák között suhantak, át a
városon. Nyirkos, forró éjszaka volt, de a motor mellett
elzúgó menetszelet most hidegnek érezte.
Szeme előtt lebegett a villogó piros pötty, amely Kim
házát jelölte a számítógép térképén. Az a piros pont egy
valóságos célkör, Kim sebezhetőségének jelképe volt a
számára. Figyelmeztetnie kell a lányt, meg kell védenie,
ölelni, csókolni…
Ha még nem késő.
 ÖTÖDIK FEJEZET

Tompa üvegcsörömpölés zaját hallotta a földszinti konyha

felől. Kim elsőre nem tulajdonított jelentőséget neki,
egyszerűen hasra fordult az ágyban. Ez egy biztonságos
környék, itt nincsenek betörések.
Amikor azonban a konyhaajtó zsanérja megnyekkent, Kim
felült.
Nem aludt, egy órája a plafont bámulta a sötétben, és
Liamre gondolt.
Arra, hogyan bizsergette a fülét a férfi kedves, barátságos
hangja, hogy amikor kacagott, nevetőráncok vették körül a
szemét, és a formás fenekére, amin dögösen feszült a
farmer. Most viszont dörömbölve vert a szíve, az ereiben
nőtt az adrenalin, mert valaki a konyhájában ólálkodott.
Vajon értek valamit a harcművészeti órák? Önvédelem
babydollban? Basszus! A varázsszám: 911.
Kim a telefonjáért nyúlt. Épp kezdte bepötyögni a számot,
amikor valami csípős szag ütötte meg az orrát. A telefon
kirepült a kezéből, és a szemközti falon ripityára tört.
Mielőtt sikíthatott volna, egy erős kéz megmarkolta a
nyakánál, és fölemelte. Kim egy pár világoskék, szinte fehér
szembe bámult, amely brutális, félig ember, félig farkas
arcból meredt rá. Az illető vicsorgott, szája felhúzódott a
tépőfogairól, a lehelete rothadó húsra emlékeztetett. Kim
eszeveszetten kapálózott, miközben a félig átváltozott lény
szorította ki belőle a szuszt. A húsába vágó körmök őrjítő
fájdalmat okoztak. Ez meg fogja ölni! A szemére ereszkedő
köd ellenére látta, hogy az alak nem viselt nyakörvet.
Aztán váratlanul megszabadult a szorításból. Kim
visszarogyott az ágyra, és levegő után kapkodott, miután az
alakváltót valaki lerántotta róla. Kikotorta a haját az arcából,
és abban a pillanatban meglátta, hogy egy vadmacska a
hálószoba padlójához vágta a támadóját. Dühödt vicsorgás
töltötte be a szobát, nem afféle kutyacsetepaté, hanem
igazi vadállati küzdelem hangja.
Sean Morrissey Kim hálószobájában az ajtó előtt állt, a
kezében egy pallossal, amelynek pengéje derengett a
sötétben. Sean szeme éjkéken szikrázott a dühtől. Tekintetét
a szoba közepén folyó harcra szegezte, de nem lépett
közbe. Csak várt, figyelt.
A két vadállat tönkrevágta Kim éjjeliszekrényét és
öltözőasztalát, az ágyát pedig úgy hajították keresztül a
szobán, mintha csak egy üres kartondoboz lenne. Sean nem
tett semmit, csak állt ott a kardjával készenlétben. Kim
hallotta saját sikoltozását, de a hangját elnyomta a
vadállatok üvöltése. A vadmacska – füle hátracsapva,
tépőfogai kieresztve – a farkas torkának esett, és
beleharapott. A farkas vonítva úgy eresztette karmait a
vadmacska testébe, hogy fröccsent a vér, de aztán a feje
élettelenül a szőnyegre hanyatlott. A vadmacska fölült,
oldala zihált. Úgy figyelte a tetemet, mintha attól tartana,
hogy feléled.
Kim leküzdötte feltörő hisztérikus nevetését. Bocsánat, de
egy kimúlt farkas és egy vadmacska van a szobámban!
Nem volt benne biztos, miféle vadmacska is ez. A szőre
vörösesbarna, mint a pumáé, olyan izmos, mint egy leopárd,
és tigrisszerű csíkjai is vannak. Hatalmas állkapcsa és széles
mancsa viszont hím oroszlánra emlékeztette. Mégsem tűnt
furának, valamiféle keveréknek. Ruganyos, gyönyörű, erős
állat volt.
Sean végre megmozdult. A vadmacska hátrébb húzódott,
amikor Sean fölemelte a kardját, és átdöfte vele a farkas
mellkasát. A tetem megvonaglott, aztán átalakult félig
ember, félig farkas formájába, ahogyan Kimet megtámadta,
végül lassan hamuvá oszlott. Ugyanebben a pillanatban a
vadmacska két hátsó lábára állt, és fokozatosan átalakult.
Immár a nagyon is meztelen Liam Morrissey állt előtte.
Hmm, dögös – szólalt meg egy hang Kim fejében.
 Dagadó muszklik, fényes bőr, fekete drótszerű
mellkasszőrzet. Feszes has, izmos combok, hatalmas…
Atyaég!
Mikor végre Kim levegőhöz jutott, a torkából újra
fölszakadt a sikítás. Próbált úrrá lenni rajta, de a hisztérikus
reakció önálló életet élt.
Liam hatalmas teste egyszer csak ott volt mellette az
ágyon, és kezét Kim szájára tapasztotta.
– Sss, szivi! Már vége.
Késleltetett sokkhatás. Érthető. Mindjárt jobban leszek.
Liam keze meleg volt, szinte dédelgető, még ha épp be is
fogta a száját, hogy csöndben maradjon. Egy perccel később
kérdőn pillantott rá. Kim bólintott, hogy nem fog többet
sikítani. Liam elvette a kezét, mire Kim mélyen beszívta a
levegőt, s vele együtt Liam bódítóan férfias illatát.
– Liam, testvér, öltözz fel! – szólalt meg Sean. – Halálra
rémíted a nőt.
– Nincs semmi baj – közölte Kim. Lehunyta a szemét, majd
érezte, hogy Liam meztelen karja és combja körülfonják.
Nem, egyáltalán nem zavarta, hogy így tesz. Aztán
kinyitotta a szemét, és Liamnek szegezte a kérdést. – Mi az
ördög volt ez?
– Megöltük – felelte a férfi. – Nem volt választásunk. Ez a
vadállat kicsinált volna.
– Ez történik az alakváltókkal? Egyszerűen hamuvá
válnak, mint a tévében a vámpírok?
Sean nem felelt, hűvös nyugalommal állt, kezében a földre
szegezett pallossal.
– Nem. – Liam elengedte Kimet, pedig a nő
legszívesebben utánanyúlt volna, hogy visszabújhasson
édes, meztelen ölelésébe. – Csak azokkal, akiket Sean átdöf
a pallosával. Sean a mi Őrzőnk.
Sean szeme összeszűkült.
– Liam!
– Mi az az Őrző? – Szavak nélküli szóváltást érzékelt a
testvérek között, nem telepátiát, inkább testbeszéddel
kommunikáltak, de olyan finom jelzésekkel, hogy alig vette
észre, nemhogy megértette volna azokat.
– Afféle oltalmazó – mondta Liam. – Jelen esetben
Shiftertown oltalmazója.
– Nem láttam nyakörvet az alakváltón – szólalt meg Kim,
miközben teste hevesen reszketni kezdett. – Ugye, majdnem
meghaltam?
– Igen, megölt volna. Elvadult alakváltó volt. Vagyis
veszélyes. Rád és ránk, a családjainkra is. Már ölt meg egy
alakváltó nőstényt a gyerekeivel.
Kim álla leesett.
– Várj csak! Hallottam egy alakváltó nő haláláról. Azt
hittem, a gyerekeivel együtt autóbalesetet szenvedett
valahol a texasi hegyvidéken. Nem így történt?
– Nem, kislány. – Liam tekintete szomorúvá vált. Sean
félrehúzódott, kissé anakronisztikusan festett farmerban és
pólóban a középkori pallosával. – Meggyilkolták. Sean és én
tettük a holttesteket a kocsiba, aztán belöktük az árokba, és
felgyújtottuk.
– Miért? – Kim kiszállt az ágyból. Ekkor tudatosult benne,
hogy csak egy lenge, rövid hálóing van rajta, ezért a
hálóköntöséért nyúlt, amit fürdés után a szék karfájára
dobott. – Miért nem jelentettétek a hatóságoknak, hogy
lefogják az alakváltót?
– Mert ez a mi dolgunk. – Liam hangja határozottan
csengett, miközben tekintete végigmérte a nő testét, ahogy
Kim sietve magára kapta a köntöst. Sean egyetértően
biccentett.
– Nem, nem a ti dolgotok! Az alakváltók már az emberi
világ részei, vagyis az emberi törvények működnek.
Aláírtátok az egyezményt. Azt az alakváltót le kellett volna
csukni, és ugyanúgy bíróság elé állítani, mint bárki mást,
nem pedig vendettaszerűen kinyírni, ahogy te meg Sean
tettétek.
Kim kifulladt a nagy szónoklattól, és csak most vette
észre, hogy a heves szóváltásban tegeződni kezdtek. Ez
van. Nem bánta.
A két férfi nem figyelt rá, hanem egymással szemeztek,
megint szavak nélkül beszélgettek. Az alakváltó halála
nyomasztóan telepedett a helyiségre. Végül Sean megrázta
a fejét, majd pallosát a bőrhüvelyébe csúsztatta.
– Rohadtul idióta vagy, Liam. Tudod? Tedd, amit tenned
kell, én megyek, és jelentést teszek apánknak.
– Számolj csak be neki. Vidd a mocimat.
– Naná. Csak nem gondoltad, hogy a hátamra szíjazott
pallossal stoppolni fogok? Na, otthon találkozunk!
Sean morgott még valamit, aztán kilépett a szobából,
kezében a hüvelyénél megmarkolt karddal. Kim hallotta,
ahogy lemegy a lépcsőn, majd olyan erősen vágta be maga
mögött a hátsó bejárati ajtót, hogy beleremegett a ház.
– Na, gyerünk! – szólalt meg Liam. Még mindig meztelen
volt, de a zavar legkisebb jelét sem mutatta. – Öltözz fel, és
menj le! Főzök valami vacsorát. Nagyon nyúzottnak látszol.
– Az alakváltó… úgy értem… – Kim nagyot nyelt. – Ott van
a szőnyegemen. – Szürke hamu borította a szőttest, pedig
Fredericksburgban vette egy régiségboltban. – Brrr.
Liam hátulról átölelte, és belecsókolt a nyakába. Forró
lehelete simogatta áthűlt testét, mint egy jó meleg takaró.
– Majd eltüntetem, szivi. Menj, és lent várj meg!
Kimnek nem akarózott megmozdulni. Legszívesebben
még jó sokáig maradt volna így állva, és simogatta volna
Liam izmos deltáit. A férfi masszív teste olyan megnyugtató,
akárcsak a mosolya. A fenébe is, egész éjjel képes lenne itt
ácsorogni a karjai között.
Liam újabb csókot nyomott Kim nyakára.
– Nem lesz semmi gond. Most menj!
Kim később nem is értette, hogy volt képes elindulni,
magához venni a ruháit, átszaladni a vendégszobába és
felöltözni. Később a lépcsőn lefelé menet erősen fülelt, hogy
hallja-e Liam ténykedését a hálószobájában, de minden
néma volt.
 ***

Liam ott találta a ruháit, ahol érkeztekor ledobta magáról:

Kim konyhájában. Magára kapta a holmijait, miközben
adrenalinnal teli vére hangosan dörömbölt a dobhártyáján.
Minden idegszála arra vágyott, hogy rohanjon, és
levadássza Kimet, megragadja, aztán fékevesztett módon
párosodjon vele. Nagy erőfeszítésébe került, hogy
uralkodjon magán, de a testét elöntő forróság egyelőre
jótékonyan elodázta a fájdalmat, ami várt rá. Merthogy
végül fizetnie kell. Bizony, fizetni fog!
Kim a reggelizőpult túloldalán, egy heverőn kuporgott.
Nem volt a konyhában se asztal, se szék, csupán néhány
magasított ülőke állt a konyhapultnál. A helyiség
fennmaradó részét egy hatalmas kanapé és két
kényelmesnek tűnő karosszék foglalta el.
Kim kiengedett haja kócosan hullott alá a blúzára, amelyet
hirtelen magára kapott. Hatalmas kék szemekkel nézte az
öltözködő Liamet, aki rendbe hozta már magát a
fürdőszobában, miután felporszívózta a hálószoba
szőnyegéről az elvadult alakváltó földi maradványait.
Persze, a szemétláda nem volt teljesen eltávolítható.
– El kell küldeni a szőnyeget a tisztítóba – mondta Liam.
– Ó, ne! – sóhajtott fel Kim elsápadva.
– Majd én elintézem. Végül is az én hibám, hogy ezt a
rohadékot ide ette a fene.
– Miért hajtogatod, hogy a te hibád? Nem vállalhatod
mindenért te a felelősséget! Már az emberek világában élsz.
Nyilván próbál belekapaszkodni azokba a dolgokba,
amiket egyáltalán tud az alakváltókról. Az emberek szívesen
nyugtatják magukat ilyen módon.
– Azért az én hibám, mert én hagytam, hogy elgyere
Shiftertownba. A vad megérezte rajtam a szagodat, és úgy
gondolta, azzal okoz fájdalmat nekem, hogy téged bánt. Így
még ha belepusztul is, legalább abban a tudatban teszi,
hogy én szenvedek. Ilyenek a vadon élő alakváltók:
elégtételt vesznek az ellenségükön, akár abban a
pillanatban is, amikor az megöli őket. – Liam a fejét rázva a
hűtőszekrényhez lépett. – Még életemben nem láttam ilyen
sebesen mozgó alakváltót, se olyat, amelyik ilyen gyorsan
lekövette volna a szagnyomot. Valami nem volt oké vele!
Ez a tény sokkal jobban zavarta Liamet, mint azt akár
magának is bevallotta. Fura, de az elvadult alakváltók
rendszerint gyöngébbek a nyakörvet viselőknél, hiszen
emezek rendszeresen és jól táplálkoznak, sokat pihennek,
és rengeteg idejük van erősíteni a testüket. De ez a vadállat
nagyon gyors volt, és úgy rázta le Sean kardjának első
csapását magáról, mintha csak egy rovar csípte volna meg.
Kim megborzongott.
– Vannak még ilyenek szabadon?
Liamnek fogalma sem volt erről, amitől sokkal idegesebb
volt, mint amennyire mutatta.
– Elvben nem lehetnének – felelte szándékosan
megnyugtató hangon. – Nagyon is számon tartjuk az
elvadultakat. – Legalábbis Fergus ezt állította. A hűtő
néhány pohár joghurttól és egy összegumizott
zöldségcsokortól eltekintve üresen tátongott. – Hé, asszony,
nincs semmi kajád itthon!
– A mélyhűtőben van.
A fagyasztórészben valóban volt egy csomó „csökkentett
zsírtartalmú” vagy „szénhidrátszegény” dobozos félkész
étel.
– Ezek nem ételek – fakadt ki Liam. – Kész átverés az
összes!
– Muszáj figyelnem a súlyomra.
Liam eszébe villant, hogy nézett ki Kim egy szál
hálóingben a formás mellével, dögös csípőjével és pompás
combjával, amiket legszívesebben végignyalt volna.
– Én szíves örömest őrködöm a tested fölött, szivi. A
világon semmi baj nincs az alakoddal! – Liam bevágta a
mélyhűtő ajtaját, miközben Kim egészen elvörösödött. –
Ezekből a vacakokból nem tudok neked rakott palacsintát
készíteni, pedig híresen jól csinálom. Gyerünk, elviszlek
valami rendes kaját enni!
– Nem hagyhatom itt a házat. A hátsó ajtó be van törve!
Valóban kitört két kisebb üvegszem, és a zárat is kitépte a
vadállat.
– Máris intézkedem.
Liam előkapta a mobilját, és lebonyolított néhány hívást.
A vonal túlsó végén egy-egy hang megígérte, hogy fél
órán belül jön, és megjavítja a zárat, illetve beüvegezi a
lyukakat. – „Van söre a nőstény embernek?”
– Hozz magadnak! – mordult rá Liam, és kinyomta a
telefont.
– Mit művelsz? – kérdezte Kim elképedve.
– Értsd már meg, szivi, hogy miattam támadt rád ez a
vadállat. Vannak barátaim, akik szívességből megjavítják az
ajtódat.
– Alakváltó barátok.
– Mi mások lennének? Na, gyerünk, ne lábatlankodjunk itt
nekik!
Liam nagy nehezen meggyőzte Kimet, hogy kisétáljon a
házból, és kinyissa a garázst, de a kocsikulcsot elvette a nő
remegő kezéből. Visszahajtottak Shiftertownba. Seannak
igaza van, tényleg rohadtul idióta, de muszáj megtennie.
Kimnek védelemre van szüksége, igaz, az alakváltókat is
védenie kell. Liamnek valahogy össze kell egyeztetnie ezt a
két dolgot. Dylan nyilván pipa lesz, de Liam valahogy azt
érezte, az apja meg fogja érteni. Fergus viszont… Nos, majd
akkor foglalkozik Fergusszal, ha annak jön el az ideje.
– Itt dolgozol, igaz? – kérdezte Kim, amikor Liam leparkolt
a kocsma mögött, a számára fenntartott kicsi parkolóban.
– Remek megfigyelés, szivi. Egész jól készítik a rántott
csirkemellet.
Kim szeme felcsillant.
Vajon ez az édes nő éhezteti magát? Pedig azt mondta,
van pasija. Miért nem gondoskodik róla az az idióta?
 A kocsma dugig volt, mikor beléptek. Többségben voltak
az alakváltók, de akadt pár ember is. Ez utóbbiak vagy
haverkodtak az alakváltókkal, vagy rajongtak értük, vagy
egyszerűen bámészkodni jöttek. A vendégek nagy része a
bár körüli pultnál tömörült, de Liam egy üres boxhoz kísérte
Kimet, és leültette.
Liamnek még mindig hevesen kalapált a szíve, dolgozott
benne az adrenalin. Előbb vagy utóbb utoléri a kín, de
remélte, legalább annyi ideje van még, hogy a vacsoráját
kiélvezze.
– Két rántott csirkemell lesz, Annie, és rakd jól körül sült
krumplival!
A magas, karcsú alakváltó felszolgálónő a szemét
forgatta.
– Mi itt rósejbninek hívjuk, Liam. Hányszor mondjam még,
hogy nem sült krumpli?
– Nem látok itt egyetlen német vendéget se, mire ez a
felvágás? – Liam nyilván a megszokott élcelődését folytatta
Annie-vel.
– Az új szakács Pennsylvániából jött, akár német is lehetne
– felelte a felszolgáló.
– És inni is szeretnénk – folytatta Liam. – Mit kérsz, Kim?
– Fehérbor van?
Fehérbor. Hát nem édes?
– Nem szeretnéd te megkóstolni az itteni bort. Hozz
nekem egy korsó barnát, Annie!
– Egy Guinness – jegyezte fel Annie a kis tömbjére. – És
önnek, kisasszony?
– Legyen Tecate – mondta Kim, és Liamre vigyorgott. –
Lime-szelettel, legyen szíves!
– Már hozom is. – Annie könnyed léptekkel távozott.
Rövidke pincérlányruhája gömbölyű hátsójára tapadt, és a
kocsmában minden hímnemű utánafordult, de miután
távozott, a vendégek ismét Kimet kezdték bámulni.
– Miért mered mindenki így rám? – kérdezte Kim – Nem én
vagyok itt az egyetlen ember.
 Viszont ő volt az egyetlen, akin szagnyom érződött.
Valamennyi alakváltó, hím és nőstény számára nyilvánvaló
volt Liam jelzése. Kitágult orrcimpákkal és elismerő
szemvillanásokkal vették tudomásul, hogy Kim Liamhez
tartozik. Jobb, ha nem zavarják, különben vele gyűlik meg a
bajuk. Az üzenet mindenkihez elért.
– Pontosan tudják, hogy én vigyázok rád.
– Miért akartál pont ide beülni? Az úton két palacsintabár
mellett is elhajtottunk.
– Itt biztonságosabb.
– Neked vagy nekem? – pillantott körül Kim a helyiségben.
– Mindkettőnknek.
Liam elhallgatott, amikor Annie megérkezett a két
gyöngyöző üveggel, és az asztalra tett egy Guinnesst meg
egy Tecatét, az utóbbi üveg szájába gondosan
belegyömöszölték a kért lime-szeletet.
– Megmagyarázod, miért nem adtátok fel azt az alakváltót
a rendőrségnek? – kérdezte Kim, miközben a lime-ot teljesen
belenyomta az üvegbe, és a szájához emelte az italt.
Először nyelvével megízlelte az üveg nyílását, csak utána
zárultak ajkai a palack szájára.
Szent Istenanya, de meleg lett idebenn! Liam
megmarkolta a saját sörét, de az üveg jeges érintése sem
hűtötte le.
– Szerinted mi történne, ha a hatóságok rájönnének, hogy
az a vadállat szabadon kóborolt? – kérdezett vissza.
– Vadászni kezdenének az alakváltókra, és a vadászokat
nemigen érdekelné, hogy nyakörves vagy elvadult az, akit
levadásznak, csak fogjanak egyet.
– Jó, jó, ezt értem! Mivel egy alakváltó már vizsgálatiban
ül, az emberek kiborulnának, ha megtudnák, hogy egy
másik őrült elszabadult. – Kim előrehajolt, és Liam jól látta,
hogy ez a blúz sem birkózik meg jobban a feladatával… –
Szerinted ez az alak ölte meg a nőt, akinek a halálával
Briant gyanúsítják?
 – Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Mi sem tudtunk a
létezéséről pár nappal ezelőttig, amikor azt az alakváltónőt
meggyilkolta. Korábban nem tűnt fel ezen a környéken.
Brian barátnője viszont hónapokkal ezelőtt halt meg.
– Honnan tudtátok, hogy a környéken jár? – Kim
összehúzta az orrát. – Na persze, nem volt ismerős a szaga.
Liam halk nevetéssel biccentett.
– Mit értesz „nyakörves” alakváltókon? – folytatta Kim. –
Én úgy tudtam, hogy az összes alakváltó visel nyakörvet.
Ezt írja elő a törvény.
Ez már ingoványos talaj. Liam hosszan mérlegelte, hogy
mit mondhat el nyugodt szívvel a nőnek. A fenébe is,
igazából semmit!
– Nem mindegyik alakváltó vetette alá magát a
törvénynek. A hatóságok is tudják, hogy vannak nyakörv
nélküliek, de nem teszik közhírré.
Kim kecses ujjai a sörösüvegét babrálták, de mégsem
húzta meg újra. Elgondolkodva figyelte Liamet.
Ó, milyen gyönyörű szempár. Olyan rég volt már…
– Ez úgy hangzik, mintha bárki választhatna, hogy visel-e
nyakörvet, vagy sem.
– Pontosan, szivi. Választhattunk… húsz évvel ezelőtt. És
mi ezt választottuk. Legtöbbünk legalábbis. De akadtak
alakváltók, akik inkább maradtak vadak.
– Úgy érted, szabadok?
– Úgy értem, levadászhatók. Halálraítéltek. Kirekesztettek.
A nyakörv nélkül lehetett volna még vagy öt évünk…
– Vagyis a túlélés érdekében választottátok a
fémpereceket?
Liam látszólag egyetértően vonta meg a vállát.
– A leszármazási vonalunk kihalóban volt. Már nem
hoztunk létre életerős utódokat, alig születtek kölykök, és
akik világra jöttek, ritkán érték meg az egyéves kort. De
nézz ránk most!
Kim tekintete asztaltársáról a kocsma többi vendégére
siklott. A bárpultnál Jordie Ross állt a négy szép szál fiával,
hangosan beszélgettek és nevettek. Anyjuk nem halt bele
egyikük szülésébe se, ő is itt volt a kocsmában, a
barátnőivel egy távolabbi boxban ücsörgött.
Egy másik alakváltó nőstény domborodó pocakját
simogatta éppen, a párja óvón karolta át. Megfontolt
anyához illően vizet kortyolt a hím mellkasának dőlve.
– Liam! – Egy magas alak toppant elé. – Szép
emberpéldányt hoztál ide!
Liam felpillantott, és arca elkomorult.
– Ellison. Kopj le, haver! Épp arról igyekszem meggyőzni a
nőt, hogy az alakváltók civilizált népek.
A magas férfi felröhögött. Ellison – szokásához híven –
nyakig begombolt fekete inget és farmert viselt, lábán
cowboycsizma, fején széles karimájú kalap volt. Imádta
Texast, azonnal otthonosan érezte itt magát, miután a
csapata átköltözött Coloradóból. Bizonyos csapattagoknak
hiányzott ugyan a Sziklás-hegység hűs levegője, de Ellison
Rowe gyorsan megszerette a texasi dombvidéket a
nyirkosságával, a szúnyogjaival, a rémes közlekedésével és
az állam képviselőházi nagykutyáival együtt.
– Egy szavát se higgye! – huppant le Ellison Liam mellé, és
Kimre vigyorgott. – Liamnek egyetlen civilizált porcikája
sincs. – Egész mozgása, de a mosolya is egy farkasra
emlékeztette Kimet.
– Gondolom, megnyugvással hallja ezt, különösen egy
ordasféle szájából – vágott vissza Liam.
– Ordas? – kérdezte Kim összevont szemöldökkel. – Mintha
ezt már hallottam volna tőled.
– Azt akarja mondani, hogy farkas vagyok, bébi – közölte
Ellison. – Nem cicamica.
Kim tekintetébe némi félelem költözött, mire Liam a
karjára tette a kezét.
– Ne izgulj! Ez egy rendes farkas.
– Ne mondj neki ilyeneket! Én a nagy, gonosz farkas
vagyok.
 – Mint az elvadult alakváltó? – kérdezte Kim elhaló
hangon.
Ellison képéről azonnal lehervadt a vigyor.
– Mit mond?
Liam figyelmeztetően pillantott Kimre.
– Egy elfajzott. Már elintéztem.
– Ordas volt? A francba! Nagyon sajnálom, Liam!
– Mondtam már, hogy elintéztem.
Ellison mogorva képpel szinte magába zuhant, jókedve
elpárolgott.
– Két rántott csirke dupla adag szósszal – hangzott fel
Annie hangja, miközben az asztalra tette a tányérjaikat. – És
egy halom rósejbni. Lesz még valami?
– Nekem hozz egy sört, édes! – szólalt meg Ellison, majd
megnézte, milyen üveg áll Kim és Liam előtt. – Jófajta
hagyományos amerikait, ne valami ír, mexikói vagy német
vacakot!
– A raktárban még tán akad epres világos – fuvolázta
Annie. – Itt gyártják Austinban. – Sikkesen eltipegett, mielőtt
Ellison tiltakozhatott volna.
– Jaj, utálom a házi sört. Csak menőzésből isznak olyat.
– Ez esetben nem hívom meg a következő
házisörfesztiválra – szaladt ki Kim száján. Liam élvezettel
majszolta a forró, ropogós krumplit. Márpedig ez akkor is
sült krumpli! Melyik marha találta ki, hogy rósejbninek kell
hívni? – Az ország legjobb házisörfőzői bérelnek ott bódét,
és egész nap ingyen lehet kóstolni. Persze, meghívó kell, de
én be tudok vinni vendégeket.
Ellisonnak leesett az álla.
– Na, jó, lehet, hogy nem is olyan rossz az. Némelyik házi
főzet egészen tisztességes.
Liam nagyot nevetett, s közben a szíve tájékán engedett a
szorítás. Kim nem valami nebáncsvirág. Bár halálra rémült,
dühös, szomorú és bizonytalan volt, láthatóan nem zuhant
magába, hogy egy kanapén zokogjon. Jól van! Jó, ha erős,
mert az alakváltókkal nem könnyű kijönni. Márpedig
mostantól sokukkal ki kell jönnie, mivel ma éjjel nem megy
haza.
HATODIK FEJEZET
Kim szinte habzsolt. Egyenes következménye annak, hogy
megtámadták, azután végignézte a támadója halálát. A nők
már csak így reagálnak az ilyesmire.
Ez az egész olyan fura volt. A cowboy, aki Liam mellett a
szőke sörét kortyolgatta, miközben Liamet nézte, ahogy
belapátolja a rántott csirkét, folyamatosan poénkodott, de a
szemében óvatosság és bizalmatlanság tükröződött. Az a
szempár hol sötétkék, hol világoskék árnyalatot öltött,
mialatt a két férfi beszélgetett.
Ellisont láthatóan dühítette, hogy az elvadult alakváltó
egy ordas volt. Miért? Talán mert Liam és Sean, akik
megölték, nagymacskák? Kim nem értette, miért fontos ez.
Az alakváltó az alakváltó, vagy nem?
Kim érezte, hogy valami igen bonyolult, többrétegű
történetbe botlott. Annyira biztos volt benne, hogy képes
segíteni Briannek, s egyúttal az alakváltók jogai érdekében
is tehet valamit, de most elképedt saját önhittségén. Ahogy
a nap folyamán egyre több információt nyert az
alakváltókról, annál világosabban látta, mennyire keveset
tud róluk.
Végre Ellison, kezében házisörével, átült egy másik
asztalhoz beszélgetni. Kim megtörölte a száját a
szalvétákkal, amiket Annie-vel utólag hozatott.
– Köszönöm – mondta. – Úgy tűnik, éhes voltam.
– A finom étel egy jóbarát társaságában az élet örömei
közé tartozik – közölte Liam, és nyilvánvaló volt, hogy így is
gondolja. – Még ha épp egy alakváltóbárban eszik is az
ember.
Kim egy pillanatra úgy érezte, kihagyott a szívverése.
Annyira vágyott effajta nyugodt, egyszerű percekre, de
borzalmasan elfoglalt volt, az élete csupa stressz és
felfordulás. Vajon mikor ment el utoljára a barátnőivel enni
egy jót és beszélgetni, kicsit lazítani? Együtt nevetni a közös
emlékeiken? Szörnyen régen!
A legutóbbi összejövetelük óta barátnői közül az egyik
elköltözött Texasból, a többiek pedig el voltak foglalva a
maguk életével. Kim hónapok óta alig beszélt egy-egy
percnél hosszabban a barátaival – Silast kivéve. Vele is csak
azért, mert az alakváltókról készülő cikke miatt érdekelte
Brian ügye, de a férfi csak szűkszavú e-maileket írt neki.
Kim a tányérjára tette a villáját.
– Most már haza kell mennem – közölte. – A barátaid azóta
nyilván megjavították az ajtómat, holnap pedig dolgozom.
– Vasárnap is dolgozol?
– Otthon leszek, viszont rengeteg feladat vár. Elő kell
készítenem ügyeket, beadványokat. Brian nem az egyetlen
ügyfelem.
Liam az üres tányéron egymás mellé helyezte az
evőeszközöket, majd mindkettőjük tányérját az asztal
szélére tolta, és megfogta Kim két kezét. Mozdulataiból
feszültség áradt, a keze forró volt.
– Előbb velem kellene jönnöd. Hazaviszlek hozzánk.
– Miért? – Nem mintha Kim nagyon tiltakozni szeretett
volna. Olyan meleg Liam érintése és izgató, ahogy a kék
szempár méregeti.
– Mert Sean már beszámolt apánknak arról, ami történt,
Apa pedig meg akarja hallgatni a te verziódat is.
– Az én verziómat? De hiszen ugyanazt láttam, amit ti!
– Ez az ügy az alakváltók közösségét érinti. Apámnak
minden rendelkezésre álló információt be kell gyűjtenie.
Kim engedett a csábításnak, és megszorította Liam kezét.
– Rendben, de nem maradok sokáig. Holnap muszáj
dolgoznom.
– Előtte egy tánc?
– Tessék?
A wurlitzerből hangos zene szólt, valami countrymuzsika,
amit Ellison választott ki.
 – Le kellene dolgoznom a felgyülemlett energiáimat. Vagy
talán túlságosan városi kislány lennél, aki nem tudja a
texasi skótost?
– De te ír vagy, nem? – kérdezte Kim, miközben Liam
talpra segítette. – Te nem… Te ismered a skót táncokat?
Liam felnevetett, de olyan szívből jövőn, hogy a körülöttük
ülők-állók mind elmosolyodtak. A hangja meg a szeme köré
gyűlt nevetőráncok végképp elűzték Kim lelkéből az éjszakai
támadás miatti rémületet. Pedig nagyon zavarta valami a
dologban: valami volt még a történetben azon túl, hogy
meghalt egy alakváltó farkas, és Sean átdöfte a kardjával,
és Liam vicsorgó vadmacskává változott. Le kell majd ülnie
gondolkodni, hogy az adrenalin dübörgése elcsituljon, és az
agya vegye át az irányítást.
Liam azonban egyelőre nem akart alkalmat adni erre.
Kihúzta Kimet a boxból, és a parkett közepére perdítette.
Több pár is táncolt már, mindegyik összetapadva. Alakváltók
voltak, így Kim nemigen tudta megkülönböztetni, hogy
melyik pár tagjai barátok, és kik itt a tényleges párok. Az
alakváltók szeretnek egymáshoz érni.
Liam közelebb húzta magához, és átkarolta Kimet. A lába
már megtalálta az ütemet. Kim ismerte a lépéseket, de
nagyon régen táncolt utoljára, úgyhogy kissé mereven
mozgott.
Liam megcirógatta a derékhajlatát.
– Lazíts, kislány! Vigyázok rád!
Ó, milyen csodásan kék Kim szeme! – Liam arra gondolt,
hogy ha költő lenne, erre azt mondaná: „kék, mint az ír
tenger”. Sajnos már annyira rég nem látta Írországot, hogy
abban sem biztos, a tenger arrafelé még mindig olyan
szívszaggatóan tiszta kék-e…
Kim most még hevesebb dobogásra késztette amúgy is
kalapáló szívét. A nő ajka annyira piros, telt és érzéki! Liam
nem szokott csókolózni. Ha összejött valakivel, túlságosan
gyorsan a célra tört, nem vesztegetett időt a csókolózásra.
Ráadásul olyankor legtöbbször ő és a nőstény is állati
alakban volt. De most valahogy csábította a dolog, hogy
száját Kim szájához érintse.
Elragadta a kéjvágy. Az eszével tudta, hogy ez az emberi
nőstény sosem volt és nem is lehet az övé. Egy időre a
magáénak jelölte, igaz, mivel Kim belecsöppent az
alakváltók közti viszályba, amiről persze fogalma sem lehet.
Kim azt sem sejtheti, hogy nyakig benne van. Ha pedig
egyszer ráébred erre, tutira nem lesz kedve csókolózni
senkivel.
A vágy teljesen elfojtotta a gondolatait. Kim illata izgató,
bódító. Most még föl is néz rá, és mosolyog! Apró, finom
keze Liam derekára került. Egy lágy, meleg női test simult
hozzá, amire a vér Liam ágyékába tolult. Elképzelte Kimet
maga alatt, szinte érezte a nő megemelkedő csípőjét,
miközben beléhatol. Látta, ahogy a kék szempár lecsukódik,
mintha telt melle máris az ő mellkasához préselődne,
lábával átfogná Liam derekát.
Egek, szétfeszíti a vágy! Egy-egy verekedés vagy harc
után levezetésképp macskaalakban nagyot szokott futni,
mielőtt megérkezik a fájdalom. Ma éjjel azonban nem volt
lehetősége futni, ezért aztán a teste nagyon felajzott, és
vágyik valami még annál is jobbra. Haza akarta vinni Kimet,
és szeretkezni akart vele.
Ha úgy élne, ahogy Sean tanácsolta, és minden este
megdöntene egy alakváltó nőstényt, most nem izzadna,
nem kellene a vágy ellen küzdenie meg a nyakörv miatt
szorongania.
Még életében nem érzett vágyat egy emberi nőstény
iránt! Igaz, eddig nem találkozott Kimmel.
Liam közelebb húzta magához a nőt, s a keze Kim
derekáról a csípőjére vándorolt. Én vagyok az alakváltó,
akinek nincs szüksége senkire, mert nekem Shiftertown az
első!
Így van jól!
Kim felevetett.
 – Jaj, már el is felejtettem, mennyire szeretek táncolni! –
mondta, túlkiabálva a zenét.
– A pasid sose visz el társaságba?
– Abel? Előkelő vacsorákra szoktunk járni, általában olyan
ügyvédekkel, akikre épp jó benyomást próbál tenni. Tánc
nincs.
– Abel a neve?
– Igen, Abel Kane. Micsoda ötlet, hogy a szülei Káin és
Ábel nevét így összekötötték…
– Nevet változtathatna. Hallottam, hogy az embereknek
van erre lehetőségük. – Mintha a név valami lecserélhető
dolog lenne. Tiszta dilisek az emberek!
– Azt mondja, így legalább mindenki emlékszik rá – felelte
Kim. – Azt hiszem, igaza van.
– De nem táncol?
Kim hangosan nevetett. Rettentő mulatságosnak
találhatta a gondolatot, hogy a barátja táncolna.
– Nem, nem táncol. De azt sem tudtam, hogy az
alakváltók igen.
– Sokféle dolgot csinálunk ám! – Liam megforgatta Kimet,
aztán megint magához húzta, de a dalnak hamarosan vége
lett.
A párok szétszéledtek. Jordie Ross megcsókolta a felesége
csücsörítő száját, miközben ujjaival megvakargatta a nőt az
álla alatt. Liam szíve belefacsarodott a látványba, hogy
Jordie felesége milyen odaadóan nézi az urát, mialatt
visszasétált a barátnőihez a boxba. Az ő szülei is ugyanígy
néztek egymásra hajdanán. És Kenny és Sinead is…
Szerelmük és összetartozásuk egy életre szól – ezt
mindenki tudta.
Liam nem engedte el Kim kezét.
– Ideje indulni.
Miközben Liam kivezette a kocsmából, Kimet megint
elfogta a bizalmatlanság.
– Hova megyünk?
– Haza.
 – Úgy érted, hozzád haza. – Meg az apjához. Vajon Liam
apja egy kedves öreg, aki a fiáéhoz hasonló kék szemekkel
néz majd rá és mosolyog, vagy rideg, fensőbbséges hím, aki
ellenséges azokkal, akik átlépik a küszöbét?
Liam némán bólintott, a tekintete nem árult el semmit.
Hirtelen csöndessége feszélyezte Kimet, de belegondolt,
hogy otthon egy nagy és üres ház várna rá. Mark halála
után nem volt többé kellemes, meleg otthon a házuk, pedig
a szülei és ő is annyira igyekeztek. Minden karácsonyból, a
húsvéti ebédből, a mindenszentek napi szomszédolásokból
hiányzott valami. A családja minden évben megtartotta
ezeket az ünnepeket, ragaszkodott a szokásokhoz, de a
szertartások nem hoznak megnyugvást, ha valamelyik
szerettünk már nem vehet részt bennük. Mégsem jutott
eszükbe, mi mást tehetnének. Pár éve Kim megpróbálta újra
élettel megtölteni a házat, szépen felújíttatta, és
avatóünnepséget is rendezett. Az épület valóban szebb,
modernebb lett, de továbbra is üres maradt.
Eszébe jutott Kimnek, milyen nyüzsgő és vidám volt ma
délelőtt Shiftertown. Bár kényszerből költöztek be oda, az
alakváltók elviselhetővé varázsolták a körülményeket, mert
a családok és a barátok közel éltek egymáshoz.
– Szívesen megnézem, hol laksz – szólalt meg végre Kim.
– Akkor is, ha az apád keresztkérdései várnak rám.
– Nem fog keresztkérdéseket feltenni – mondta Liam, és
arcára újra kiült a mosoly. – Ellisontól is hallhattad,
cicamicák vagyunk.
Kim nem pontosan értette, mit jelent ez, de
engedelmesen követte Liamet az ajtó előtt szorongó
tömegen át a parkolóig. Többnyire alakváltók nevetgéltek,
beszélgettek odakint, várva, hogy bent felszabaduljon pár
hely, és bejuthassanak.
Az éjszaka lehűlt, a pára is csökkent. Fejük fölött a
végtelen, sötét égen csillagok birkóztak a város fényeivel.
– Milyen csodás az este – sóhajtott fel Kim. – Messze
laksz? Esetleg sétálhatunk?
 Igazán fura, hogy ez jutott eszébe! Austin autós város,
nem szokás gyalog menni sehova. Az ember legfeljebb
valamelyik tóparton vagy parkban sétál, esetleg szombat
este a történelmi belvárosban.
– Nincs messze, de akkor is autóval megyünk – felelte
Liam. – Biztonságosabb, ha a kocsid Shiftertownban parkol,
mint itt a külvárosban.
Igaza van. Ez elég rossz környék.
Megint Liam vezetett, Kim pedig örült, hogy bámulhatja a
környéket. Késő volt már, a gyerekek nem ugrabugráltak
odakint, de a házakban barátságos fényeket látott. A lakók
pedig kint üldögéltek, az eget bámulták, beszélgettek.
Liam ráfordult egy ódivatú kocsibehajtóra – két
betonlapokból lerakott párhuzamos sáv között szabadon
nőtt a fű. A ház úgy két tömbnyire lehetett Brian anyjának
otthonától. Liam kiszállt, majd megkerülte a kocsit, és
kinyitotta az ajtót Kimnek.
Kim meglepetten pislogott, miközben Liam kisegítette az
ülésről. Nem volt hozzászokva effajta udvariassághoz. Az ő
világában a nők jobban tették, ha úgy viselkedtek, mint akik
nemigen vágynak a férfiak udvarias gesztusaira. Ha
tipikusan „férfi” állásra vágyik, legyen olyan, mint egy férfi –
vagy erősebb, sőt könyörtelenebb. Kim elfogadta a
szabályokat, és azok szerint játszott, de most ráébredt,
mennyire jólesett neki, hogy Liam úriember módjára
viselkedett.
A Morrissey-ház ugyanolyan családi ház volt, mint
Sandráé – kétszintes épület téglaoszlopos tornáccal. A
tornác egyik sarkában étkezőasztal állt paddal, a másikban
hintaágy.
– Jaj, mindig szerettem volna hintaágyat! – szaladt ki Kim
száján. – Fura, de a lakóközösség nem engedélyezte.
– A mi hintákon bármikor heverészhetsz. Szívesen látunk!
– Mondta már valaki, hogy elragadó a modorod, Liam?
Amúgy nincs túl késő a látogatáshoz? Apád még ébren van
ilyenkor?
 Liam sokatmondó mosollyal felelt:
– Éjszakai lények vagyunk.
– Mint a vámpírok? A fenébe! Azt hiszem, megártott a sör.
– Nem, a vámpírok mások – felelte Liam, miközben
kinyitotta a bejárati ajtót, és bevezette Kimet a házba.
Kim elbizonytalanodott a válasz hallatán. Liam most
ugratja? Vagy mégse? Az alakváltók, ugyebár, léteznek.
Akkor miért ne lehetnének vámpírok is? Na, most már
biztos, hogy megártott a sör.
Az előtér egyenesen a nappaliba nyílt, amit egy hatalmas
tévé uralt. A kanapét és a foteleket U alakban a készülék
köré rendezték, a sarkokon egy-egy összecsukható asztalka
állt. Üdítősdobozok, sörösüvegek, használt csipszestálkák
tornyosultak az asztalokon, mellettük seregnyi videókazetta
és DVD hevert. Úgy festett, a fiúk filmmaratont rendeztek. A
lakkozott parkettát sokféle kisebb szőtt és rongyszőnyeg
borította, nem úgy, mint Kim házában. Ő süppedős kézi
szőnyegeket terített a hűvös és tiszta járólapokra.
Amint Liam bevezette Kimet a nappaliba, bal kéz felől a
lépcsőn megjelent Sean és egy másik férfi, a szemközti
konyhaajtót pedig kivágta egy fiatal, nyurga Morrissey.
– Ő lenne az? – kérdezte az ifjonc.
A legidősebb figura határozott léptekkel Kimhez ment, és
előrenyújtotta a kezét.
– Dylan vagyok.
Liam apja. Nem nézett ki negyvennél többnek, bár a
tekintete – akárcsak Sandráé – arról tanúskodott, hogy jó
pár évet megélt már. Az öreg nagyjából úgy mérte végig
Kimet, ahogy korábban Liam is tette, de kedves
érdeklődésnek nyoma sem volt rajta. Kézszorítása erős volt,
s noha nem erőszakos, Kim pontosan érezte belőle, hogy
Dylan bármikor „le tudná nyomni”, ha akarná.
Kim biztosra vette, hogy ha Liam helyett elsőként
Dylannel találkozik, hanyatt-homlok menekült volna
Shiftertownból. Nyilván nem véletlenül mondta Brian is,
hogy mindenki inkább Liamhez fordul. Kevesen lehetnek
képesek remegés nélkül állni Dylan tekintetét.
– Connor! Miért nem raktál rendet? – kérdezte Sean,
lelépve a lépcsőről. – Mondtam, hogy jön Kim.
– Rajta vagyok. – Az ifjonc hatalmas markával igyekezett
összekapkodni a szerteszét heverő maradékokat.
– Az unokaöcsénk, Connor – mutatta be a fiút Liam. –
Kenny bátyánk fia.
Igen, a bátyjuké, aki meghalt. Kim fürkészőn figyelte a
nyúlánk legénykét, aki vállával taszította be a konyhaajtót,
igyekezve egy menetben eltüntetni a sok vacakot.
Liam intett Kimnek, hogy üljön le. Kim mélyre süppedt az
erősen kiült kanapéban, amely nyilván több nemzedéknyi
ugrándozó gyerkőcöt szolgált már ki, és nyomot hagyott
rajta számos férfibakancs is. Épp csak leült, amikor Connor
megjelent egy hűtött üdítősdobozzal. Bár Kim nem volt
szomjas, udvariasan megköszönte, kipattintotta, és
belekortyolt az italba.
Akárcsak Sandránál, Liam most is szorosan Kim mellé
telepedett. Ezeknek az alakváltóknak fogalmuk sincs az
ember személyes teréről. Vagy legalábbis nem törődnek
vele.
Sean zsebre dugott kézzel, feszengve ácsorgott előttük.
Összevonta a szemöldökét, mint aki nem örül Kim
jelenlétének, de nem azért, mert nem kedvelte a nőt. Dylan
is Kimet nézte, de sokkal nyugodtabb volt, mint a fiai.
Négyük közül leginkább ő tűnt az áldozatát leső vadnak.
És én vagyok a gazella.
Kim az idegeit lecsillapítandó, körülnézett a helyiségben.
A dekoráció tipikus agglegénylakhoz illő volt.
– Nahát! Van egy pont ilyen bőröndöm – mutatott a tévé
mellett álló, fém szegecsekkel megerősített fekete táskára.
– Várjunk csak! De hiszen ez az én táskám! – Liamre meredt,
aki egy csöppet sem tűnt bűntudatosnak. – Vajon hogy
került ide?
 – Emlékszel, hogy mondtam, a barátaim megjavítják a
bejárati ajtódat? Ők hozták el.
Kim óvatosan a sarokasztalkára helyezte az üdítősdobozt.
– Elárulnád, hogy miért? Vagy esetleg kleptomániás vagy?
Dylan felelt a fia helyett.
– Azért, Kim, mert egy időre nálunk marad. És Liam
gondolta, hogy szeretné a holmijait.
– Hogy érti azt, hogy egy időre maradok? Éjszakára?
Annyit azért nem ittam!
Liam átkarolta Kim derekát, és kissé meg is szorította,
hogy nyugton maradjon.
– Muszáj maradnod.
– Az alakváltó farkas meghalt. Te és Sean megöltétek.
Most már biztonságban vagyok. – Az eddig csak homályosan
felrémlett mozzanat most végre megvilágosodott Kim
számára. – Várjunk! Hogyan tudtátok megölni? A nyakörv
elvben nem engedi, hogy harcoljatok, még egy másik
alakváltóval sem. Nem igaz?
Liam nem felelt. Kim szinte a bőrén érezte Sean feszült
várakozását, Connor ideges zavarát és Dylan nyomasztó
hallgatását.
– Liam?
Liam szeme kéken villogott, tekintete komoran fúródott
Kim szemébe.
– Ne haragudj, szivi! Épp ezért nem engedhetünk el.
HETEDIK FEJEZET
Liamnek el kellett ismernie, hogy Kim egészen jól fogadta a
dolgot.
Semmi sipítozás vagy dühödt káromkodás, de még csak
megrettent makogás sem.
– Miért nem? – kérdezte Kim állhatatosan. – Ha be tudom
bizonyítani, hogy Briannek semmi köze a barátnője
meggyilkolásához, nem számít majd, hogy a nyakörve
esetleg elromolhatott. Nem fogom tehát fűnek-fának
elmesélni, hogy ez az információ a birtokomba került.
– Át kell adnia Brian védelmét egy másik kollégájának –
közölte Dylan.
– Szó se lehet róla! – tört ki Kimből. – Ezzel az üggyel
karriert csinálok. Ráadásul nincs más, aki kihozhatná a
sittről.
– Brian tudja, hogy meg kell védenünk az alakváltókat –
jelentette ki Dylan szigorú tekintettel.
Kim kiszabadította magát Liam öleléséből, és talpra
ugrott.
– Azt akarja mondani, hogy beáldoznák Briant? Tegyen
úgy, mint akinek elromlott a nyakörve, csak azért, nehogy
kiderüljön, hogy egyáltalán nem is működnek ezek a
micsodák?
– Nem a nyakörvekről szól a dolog – szólalt meg Liam. –
Amúgy a nyakörvek működnek.
– Őrültek vagytok! Ha Briant elítélik, az alakváltókra
szabott halálbüntetést fogja kapni. Tudjátok, mit jelent ez?
– Nem fogjuk engedni, hogy egy kormányalkalmazott
kivégezze – mondta Dylan. – Ha elítélik, gondoskodunk róla,
hogy ne kerüljön a hóhér keze közé.
– Hogyan? Odaküldik Seant, hogy hamuvá változtassa?
Sean elfordította a fejét, nem akart Kim szemébe nézni.
 – Nem, nem Seant. – Liam fölállt Kim mellé. – Ez nem az ő
feladata.
Kim értetlenkedve nézett rá, de aztán leesett neki a
tantusz.
– Azt akarod mondani, hogy a tiéd? – kérdezte
elkerekedett szemmel. – Jesszusom, Liam! A rohadt életbe!
– Ez alakváltóügy – jegyezte meg Dylan a maga
mérhetetlen nyugalmával.
– És én is „alakváltóügy” lettem? Nem elég, ha
megígérem, hogy nem beszélek senkinek? Liam, az adósod
vagyok, mert ma megmentetted az életemet.
– Nem rajtunk múlik a dolog – szólt közbe Sean. – Nem mi
hozzuk a törvényt.
– Ez a legősibb védekezés! Dylan, hát nem maga errefelé
a vezér? Nem hozhatna, hogy is mondjam, önhatalmú
döntést?
Dylan a fejét rázta.
– Az egész klánt és az alakváltók belső titkait érintő
dologról van szó. A törvényt csak Fergus másíthatja meg.
– Ki a fene az a Fergus?
– A dél-texasi klán feje – felelte Liam. – Apa szerint meg
kellene hogy hallgasson téged. Én ellenzem.
– Miért? Hátha Fergus belátó lesz.
– Fergus? Belátó? – Liam legszívesebben felröhögött volna.
Maga előtt látta a nagy termetű alakot a hosszú fonott,
fekete varkocsával, és a gengsztereket, akikkel körülvette
magát. Fergus egyáltalán nem örült, hogy Kim bírósági
tárgyalást harcolt ki Briannek. Azt akarta, hogy Briant ítéljék
el és öljék meg, hogy az emberek ne piszkálják tovább az
alakváltók dolgait. Liam továbbra sem értette, miért sietett
beáldozni Briant, de Brian kész volt alávetni magát a
döntésnek.
Mindaddig, amíg Kim meg nem győzte, hogy harcoljon.
Naná, hogy meggyőzte, hiszen Kim maga is harcos alkat
volt. Fergus elkékült a dühtől, amikor megtudta, hogy
Briannek tettre kész védőügyvédje akadt.
 – Fergus veszedelmes, Kim – emelte fel a hangját Liam
aggodalmasan. – Minden alakváltó veszélyes, de Fergus
különösen az. Sosem kellett volna felkeresned engem!
– Az ügyfelemnek tartozom azzal, hogy megpróbálom
visszaszerezni a szabadságát.
– De most már túl sokat tudsz, a fenébe is!
– Halkabban, Liam! – mordult a fiára Dylan. – Kézben
tartom a dolgokat, de csak akkor, ha a szomszédok nem
hallanak mindent…
Kim az ablak felé kapta a tekintetét.
– Mi van akkor? Mi történik, ha a szomszédok meghallják?
– Elmehetnek Fergushoz – szólalt meg Sean. – Nem biztos,
hogy vissza tudnánk tartani őket. Az a legbiztosabb, ha
köztünk maradsz.
– Nem tarthattok itt! – kiáltotta Kim.
Amilyen törékeny alkat, olyan hatalmas tüdő szorult belé.
– De igen, és meg is tesszük – szögezte le Dylan villódzó
tekintettel. – Megvédjük a klánt!
– Hagyd abba, Nagyapa! – szólt közbe elkeseredetten
Connor. – Halálra rémíted! Még a végén azt fogja hinni, hogy
itt mindenkinek elment az esze.
És nem is járna messze az igazságtól – gondolta Liam. Kim
teste dühtől és félelemtől reszketett. Liam nagy késztetést
érzett, hogy átkarolja a nőt, és lecsillapítsa. Ugyanúgy
kellene közrefogniuk, mint ahogy Sandrával tették, hogy az
idegei megnyugodjanak, és elszálljon minden aggodalma.
Persze, ha Kimet átölelhetné, az Liamet is lecsillapítaná.
Az adrenalinszintje folyamatosan csökken – erről árulkodott
a tompa zsongás a fejében. Most már nagyon hamar eljön
az idő, amikor megfizet annak az elvadult ordasnak a
megöléséért. Sean láthatóan nem volt ennyire rosszul,
persze ő nem is gyilkolt, csak az alakváltó lelkét küldte a
másvilágra.
– Akkor vagy a legnagyobb biztonságban, ha itt maradsz –
mondta Liam. – Ha Fergus úgy gondolja, hogy az
ellenőrzésünk alatt tartunk, akkor nem küld mást intézkedni.
 – Ellenőrzés alatt? – Kim olyan dühvel taszította mellbe
Liamet, hogy attól egy kevésbé izmos alak hanyatt esett
volna.
– Kim! Azt mondtam, szivi, hogy vigyázok rád, és így is
gondoltam. Megvédelek mindenkitől, ha kell, a tulajdon
apámtól, sőt a klán fejétől is. Ha ma éjjel hazamennél,
Fergus alakváltókat küldene a nyakadra. Akkor éjjel-nappal
melletted kellene maradnom, mint egy testőrnek. – Liam
egy ujjal végigsimította Kim állát. – Persze, nem mintha
ellenemre lenne a dolog.
Kim engesztelhetetlennek látszott. Liam szerette volna, ha
megérti, hogy már abban a pillanatban pácba került, amikor
elvállalta Brian ügyét. Dylan és Fergus hosszú és heves
szócsatát vívtak, miután Kim megüzente, hogy szeretne
találkozni Liammel, Kim pedig most még nagyobb
veszélyben van, mint előtte.
A bejárati ajtót megdöngette valaki. Liam farkasszagot
szimatolt, amit nagy adag Oscar de la Renta kölni palástolt.
– Remek! – forgatta a szemét Sean. – Már csak ez a szuka
hiányzott!
– Engedd be! – szólt oda neki Dylan lemondóan, mire Sean
kitárta az ajtót.
– Mi tartott ilyen sokáig? – Egy magas, tetőtől talpig
feketébe öltözött nő lépett be a házba. Testhez álló nadrágot
és ujjatlan pólót viselt, szőke haját mutatós francia fonás
fogta össze. Szerelését strasszokkal kivert, ezüstszínű
tűsarkú tette teljessé. – Miért kulcsoltátok be? Máskor sose
zárjátok az ajtót. – Seszínű szeme Kimen állapodott meg. –
Ki ez a nőszemély? És miért kiabáltok mind?
A „szuka” pontosan azt a nyúlánk, sportosan elegáns
nőtípust testesítette meg, amelyikre Kim önértékelési
zavarral küzdő kamaszként annyira irigykedett. Ez az
alakváltó nőstény úgy nézett ki, akár egy divatbaba, csak
épp sugárzott róla az egyéniség. Még a nyakörve is
fényesen csillogott.
 Liam, Sean és Connor bosszúsan figyelte a jövevényt,
Dylan viszont észrevehetően kényelmetlenül érezte magát,
és kerülte a nő tekintetét. Hmm! Érdekes.
A nő csípőre tette a kezét. Milyen hosszú ujjai vannak!
– Épp készülök ágyba bújni, amikor hallom a szomszédból,
hogy nagymacskáék egy sipítozó nőszemélyt csitítgatnak.
Mire véljem a dolgot? – Ragadozótekintettel vizslatta Kimet.
– Mit művelsz velük, aranyom?
Kim magára erőltetett nyugalommal tetőtől talpig
végigmérte a nőstényt.
– Így bújsz ágyba? – kérdezett vissza.
– Az attól függ, kivel. – A nő Dylanre sandított, aki úgy
tett, mintha nem venne róla tudomást. – Ki ez itt?
– Ne érdekeljen, Glory! – próbálkozott Connor. Négyük
közül egyedül őt hagyta hidegen a nő kihívó megjelenése.
Nyilván azért, mert ha közte és a nagyapja között tényleg
van valami, akkor Connor szemében rettentő öreg szuka
lehet. Pedig legfeljebb harmincnak néz ki. A fenébe, hogy
ezeknek az alakváltóknak ilyen jó gének jutottak!
Glory beleszimatolt a levegőbe, orrcimpái megremegtek.
– Liam szagjelét érzem rajta! Nem is sejtettem, hogy
buksz az embernőstényekre is, Liam.
Liam átkarolta Kim derekát, akibe belehasított, hogy
bárcsak ne esne annyira jól ez az érintés!
– A védelmembe vettem, óvom a kíváncsiskodó
alakváltóktól.
– Látom ám – közölte Glory, miközben mindent átható,
felhőkék tekintete végigpásztázta Kimet. – De téged ki véd
meg tőle?
Liam erősen magához húzta Kimet.
– Jó éjt, Glory!
Glory sokatmondó mosolyra húzta élénk rózsaszínre
festett ajkait.
– Oké, nem ütöm bele az orrom! – Még egyszer szemügyre
vette Kimet. – A nagymacskák szenzációsak, kicsim. Van
nálam pár extra méretű gumi, ha szükséged lenne rá. –
Ezzel csillogó, tízcentis sarkú szandáljában hátraperdült,
majd ringó léptekkel kivonult, kihívóan illegetve fekete
szaténnadrágban feszülő fenekét.
– Már értem, miért aggódtatok a szomszédság miatt –
szólalt meg Kim, ahogy Sean becsukta Glory mögött az
ajtót. – Nem semmi nőszemély!
– Glory egy farkas – magyarázta Connor. – Örökké zrikál
bennünket. Fogalmam sincs, miért akar nagymacskák közt
lakni!
– Nincs nagyon választása – felelte Liam, miközben a
függönyt félrehúzva kikémlelt, hogy megbizonyosodjon,
Glory hazament, és otthon is marad. – Fölviszem Kimet a
szobámba. Négyszemközt kell beszélnünk.
– A szobádba? – kerekedett el Kim szeme. – Minek?
Bárcsak ne izgatná annyira, milyen lehet Liam szobája,
gondolta Kim. Félnie kellene ezektől a hímektől,
elmenekülni, és nem lenne szabad hagynia, hogy itt tartsák.
De aztán eszébe jutott a nagy és üres háza, meg az elvadult
alakváltó, aki porrá lett a hálószobaszőnyegén. Liamék
barátságos, napfényes otthonához képest a sajátja
kísértetjárta rémkastélynak tűnt fel előtte.
– Az én szobámban fogsz aludni – magyarázta Liam. – Az a
legtisztább. És ágyat is szoktam húzni. – Ezzel fölkapta Kim
útitáskáját, majd ismét átkarolta a derekát. Nagyon is jó
érzéssel tette ezt, mintha Kim valahogy hozzá tartozna.
– Na, várjunk csak! Azt akarjátok, hogy négy agglegénnyel
aludjak egy házban?
Sean elvigyorodott.
– Tökéletesen tudunk viselkedni, Kim. Ezt mindenki tudja.
Miattunk ne fájjon a fejed!
– Nem a tisztességemet féltem, csak a fürdőszoba
állapota miatt aggódom.
Liam halkan felnevetett, meleg lehelete megbizsergette
Kim füle tövét.
– Megkértem őket, hogy takarítsanak ki, mivel jössz. És ha
elmulasztották volna, majd most megcsinálják. Igaz? Erre,
szivi!

***

Liam fölkísérte Kimet az emeletre. Egy tágas folyosóról

három hálószoba és egy fürdő ajtaja nyílt, illetve a lépcső
továbbvezetett a tetőtérbe. Kim elismerően nyugtázta, hogy
minden igen tetszetős volt. Fényes faburkolat, frissen festett
falak, tiszta szőnyegek. De a házban mégis határozottan
érződött a női kéz hiánya, befejezetlennek tűnt, ami kissé
lehangoló benyomást keltett.
Liam méretes szobájának falát egyetlen kép díszítette,
egy plakát, rajta harsogóan zöld írországi táj.
– Fura szomszédaitok vannak – szólalt meg Kim. – Ez a
nőstény és apád… van köztük valami? Szinte szikrázott a
levegő.
Liam becsukta az ajtót, és Kim táskáját a földre dobta.
– Glory és Apa afféle se veled, se nélküled viszonyt folytat.
Amikor jóban vannak éppen, akkor minden rózsás.
– És amikor nem?
– Olyankor mind elhúzunk itthonról. Most épp semleges
stádiumban vannak.
– Ezt nevezed semlegesnek? Én már elhúztam volna.
Glory egy farkas, ahogy Connor mondta? Apád meg
nagymacska, mint te is?
– Úgy van. A nyakörv előtti időkben ilyen párosítás
nemigen jött volna létre. De szeretik egymást. Valahol a
lelkük mélyén.
Hát, igencsak mélyen lehet az az érzés bennük – gondolta
Kim, de nem akart kötekedni.
– Ha te mondod…
Liam jókedvű, torokhangú nevetése betöltötte a szobát.
– Olykor én is kételkedem ebben, de mégis így van. Na,
gyere ide! – Leült az ágyra, hátát a fejtámlának támasztotta,
és megpaskolta maga mellett a matracot.
 – Na, ja, az ágyra… – Kim csípőre tette a kezét. – Ha az
emberrablás és a másik fejének leordítása nem vezet
sikerre, próbálkozz a csábítással!
– Semmi csábítás.
Hogy mondhat ilyet Liam, miközben szinte levetkőzteti a
szemével? És vajon miért érez csalódottságot Kim a „semmi
csábítás” hallatán? Tán csak nem azért, mert abban a
pillanatban felébredt benne a vonzódás, amint az irodában
megpillantotta Liamet? És napközben is mindahányszor
megigézte Liam dallamos ír akcentusa és öblös hangja, amit
kék szemének vidám csillogása ellensúlyozott. Még akkor
sem józanodott ki, amikor Liam nagymacskává változott, és
a hálószobájában halálos csapást mért arra az elvadult
alakváltóra.
Kim nem viaskodott tovább magában, inkább lerogyott
Liam mellé az ágyra, és a támlának dőlve kinyújtóztatta a
lábát.
– Mit jelent az, hogy Glory érezte rajtam a szagjeledet? Ez
olyan undorítóan hangzik. – Pedig Kim hiába szimatolt, nem
érzett furcsa szagot magán, persze ő nem volt alakváltó.
– Védett vagy, azt jelenti. Az alakváltók legtöbbször jóval
azelőtt beazonosítják a családtagjaikat és barátaikat a
szaguk alapján, mint hogy meglátnák egymást. Annyit
csináltam, hogy most már az én szagomat érzik rajtad, és
tudni fogják, hogy békén hagyjanak.
– Nem emlékszem, hogy befújtál volna valamivel, vagy
ilyesmi… – mondta fintorogva.
– Amikor Sandra háza előtt megöleltelek, hagytam, hogy
az én szagom összekeveredjen a tiéddel.
– Ó! – Kim egész nap jól emlékezett arra az ölelésre. Liam
izmos testéhez szorította őt, a karja annyira megnyugtató
volt! Akkor azt hitte, ez is amiatt van, mert az alakváltók
annyira szeretik megérinteni egymást. – De aztán otthon
lezuhanyoztam!
Liam jóízűen mosolygott, a szeme szinte kacagott.
 – Ez több egyszerű testszagnál. A szagjel afféle mágia.
Idővel, ha soha többé nem találkozol az alakváltóval,
elkopik, de egyelőre Shiftertownban mindenki tudni fogja,
hogy az én oltalmam alatt állsz.
Kim nem volt biztos benne, hogy ennek most örüljön-e
vagy sem. Nem szerette, ha bárki „oltalmába veszi”,
ugyanakkor nagyon jó érzéssel töltötte el, hogy Liam
berobbant a hálószobájába, és megmentette attól a
vadállattól! Azt is észrevette, hogy a kocsmában milyen
szemmel méregették az alakváltók. Talán Liam szagjele
nélkül szabad prédaként tekintettek volna rá? Ez elég
félelmetes gondolat.
Liam időközben elcsöndesedett, mintha a gondolatai
messze járnának. Hatalmas teste szinte az egész ágyat
elfoglalta, csak egy keskeny sáv maradt Kimnek, aki most
azon mélázott, milyen lenne Liammel aludni ezen a kicsi
ágyon. Oda kellene kucorodnia hozzá, esetleg hátulról
hozzásimulnia a testéhez. Kim keze nagyon szívesen
kalandozott volna ebben a pózban Liam testén, még a
köldökét is megcsiklandozta volna.
– Van az alakváltóknak köldöke? – tette föl a váratlan
kérdést Kim.
– Hát ez csúcs, kislány! – Liam arcán a töprengő vonások
egyszerre széles mosollyá olvadtak. – Az istenek vezéreltek
hozzánk.
– Csak eszembe jutott…
Liam fölhúzta a hasán a pólót. Csípőnadrágja fölött
kivillant lapos hasa és a köldöke körüli mélyedés.
– Amikor emberi formában vagyok, minden porcikám
emberi – mondta. – Nem csak az alakunkat váltjuk.
Mindenünk más lesz: minden izmunk, csontunk, belső
szervünk átalakul. Első alkalommal pokoli fájdalmat élünk
át.
– Mennyi idősen váltottál először alakot? – kérdezte Kim.
Tekintetét nem tudta levenni Liam hasáról. Legszívesebben
belenyalt volna a köldökmélyedésébe, aztán a nyelvével
szép lassan lesiklott volna a nadrág derekáig.
– Emberi években úgy ötéves lehettem. Alakváltók között
kicsi kölyök. Emlékszem, úgy éreztem, belehalok.
– Hátborzongató lehetett egyszeriben vadmacskává
alakulni, vagy mit tudom én, milyen macska vagy…
– Tündemacska, ez a fajtánk. Csakhogy pont a másik
irányba történik a dolog, szivi. Öt évig éltem
macskaformában, mielőtt emberi alakba átváltoztam volna.
Meghűlt bennem a vér, amikor két lábra álltam, és a
szemem sem látott olyan jól a sötétben.
– Vagyis macskának születtél?
– Apám is, anyám is színtiszta macskaalakváltó volt,
úgyhogy igen. A vegyes pároknál, mondjuk, farkas-macska
vagy ordas-medve, a kölyök embernek születik. Az ilyenek
úgy öt-hat éves koruk táján a domináns gén szerinti alakba
váltanak át.
Fura. Erről egyik informátora sem beszélt Kimnek. Vagyis
az emberek szinte semmit sem tudnak az alakváltókról!
– Pontosan mi is az a tündemacska? Nem tudtam
eldönteni, hogy éjjel puma, leopárd vagy miféle voltál.
– Nehéz ezt elmagyaráznom egy olyannak, aki nem
alakváltó. Ősi fajta a miénk, még azokból az időkből, amikor
az emberek nem népesítették be a földet. A tündék
tenyésztettek ki bennünket. Összehozták a nagymacskák
összes fajának előnyös tulajdonságait, mármint a hajdan élt
nagymacskákét. A mostani fajták őseiről beszélek. Gyorsak
vagyunk, mint a gepárd, úgy látunk a sötétben, mint a
leopárd, az erőnk az oroszláné, ravaszságunk a tigrisé. Ezért
nem mondjuk, hogy ilyen vagy olyan macskafajhoz
tartozunk, hanem „macskaféle” alakváltónak nevezzük
magunkat. A farkasfélék is hasonlítanak a farkasokra, de
nem pont olyanok, mint a ma vadon élő farkasfajok
bármelyike.
– Vagyis az egész nemzetség legjobb tulajdonságai
ötvöződnek.
 – Így is lehet mondani.
– Ezek szerint, ha lehetséges a nemzetségek közti
keresztezés, mint mesélted, akkor apád és Glory is
létrehozhatnának utódokat? Legalábbis elméletben.
– Elméletben igen, bár a keresztezésből születő utódok
termékenysége kisebb, mint az azonos nemzetségen belüli
nemzésnél. Apám még csak úgy kétszáz éves, úgyhogy
képes az utódnemzésre. Glory sose árulná el a korát, de
még ő is termékeny korban van.
– Dylan kétszáz éves? – kérdezte Kim elkerekedett
szemmel. – Alig néz ki negyvennél többnek. És te hány éves
vagy?
– Emberi időszámítás szerint 1898-ban születtem. Sean
1900-ban jött világra.
A szentségit!
– Ahhoz képest, hogy elmúltál száz, egész jól tartod
magad! És Connor? Ne mondd, hogy nyolcvankét éves!
– Ő húsz. Pont azután született, hogy vállaltuk a nyakörv
viselését. Az anyja nem élte túl a szülést, szegény pára!
Kimnek eszébe jutott Connor odalent, a jól nevelt mosolya
és az, mennyire megijesztette azzal, ahogyan a
családtagjaiért aggódott.
– Ó, Liam! Igazán sajnálom!
Liam megvonta a vállát, s érződött, ő már megbékélt a
történtekkel.
– Mindennapos dolog volt, amikor még az emberiségtől
elkülönülten éltünk. Ez is szerepelt az okok között, ami miatt
a klánvezérek úgy döntöttek, vállaljuk a nyakörvet. A
népünk kihalóban volt.
– Connor annak a fivéreteknek a fia, akit elveszítettetek?
Kennyé? És az anyja is meghalt. Ez durva! Szegény Connor!
– Aha. Tíz éve egy elvadult ölte meg Kennyt. Mi viseljük
Connor gondját, de azért ez nem ugyanaz neki…
Kim odadőlt Liam izmos karjához. Hirtelen annyira
szerette volna megvigasztalni!
 – És én még azt hittem, szörnyű gyerekkorom volt –
jegyezte meg Kim. – Pedig egy percig sem kellett aggódnom
semmiért, mindig gondoskodtak rólam. A szüleim a haláluk
előtt egész életemre biztosították a jövőmet. Bár már
dolgozó nő voltam, rám hagyták a házukat és egy rakás
pénzt. Sosem szenvedtem hiányt semmiben.
– Szegény gazdag kislány – jegyezte meg Liam ironikusan.
– Ennek köszönhetem, hogy olyan munkám van, amiben
hiszek. Sosem kell azon az alapon vállalnom ügyet, hogy
melyik fizet jobban.
– Ja. Úgyhogy szabadon elvállalhatod a szerencsétlen
alakváltók ügyeit is.
Kim hirtelen fölült.
– Ez úgy hangzik, mintha nem vennéd komolyan ezt az
egészet! Mintha nem is akarnád, hogy felmentessem Briant.
A fiú anyja láthatóan majd’ beleőrül. Neked és Seannak
közre kellett fognotok vigasztalásképp. Emlékszel?
– Persze. – Liam pólója visszacsúszott a derekáról,
eltakarva szépen kidolgozott hasizmait. A francba!
– Pedig elhiheted, ha én védek valakit, mindig elérem,
hogy tisztességes tárgyalása legyen – magyarázta Kim. – Ez
a jog mindenkit megillet, de ha nem figyelünk oda,
elveszhet! Ráadásul hiszek Brian ártatlanságában. De
mintha egyedül én hinnék benne…
– Kim! – szakította félbe Liam a nő tirádáit. – Brian tényleg
ártatlan. Nem is ölhette volna meg azt a lányt. De ahhoz,
hogy ezt bebizonyítsd, olyan titkokat kellene feltárnod, ami
miatt a világ összes alakváltó-közössége veszélybe kerülhet.
– Olyasmire gondolsz, mint hogy a nyakörvek nem is
működnek? Vagy hogy egyes alakváltók nem is viselnek
nyakörvet?
Liam elfordult, tekintete a távolba révedt.
– Ez nem ilyen egyszerű.
– Akkor magyarázd meg, mi folyik itt! – csattant fel Kim,
de aztán lágyabb hangon folytatta. – Hidd el, mindent
megteszek, hogy Briant fölmentsék, de eszembe sem jutott,
hogy a családodra veszélyt hozzak!
– Ezt örömmel hallom – jegyezte meg engedékenyebb
hangon Liam.
– Nos, akkor hogyan is lehetséges, hogy megölted azt az
alakváltót? – kérdezte Kim. – A nyakörvek tényleg nem
működnek?
– De bizony hogy működnek, szivi! – felelte Liam
elkomorult tekintettel.
– Megnézhetem?
Kim föltérdelt, majd a sarkára ülve szemügyre vette a
Liam nyakát körülfogó vékony fekete-ezüst láncot. Hátul
fölemelte a férfi haját is, hogy jobban lássa. Ó, csak ne
kínozná az érzés, hogy milyen meleg és selymes Liam haja!
A láncon sehol nem volt kapocs, sőt hozzá volt tűzve Liam
bőréhez. A kapcsok ellátták a rögzítés feladatát, de nem
tűntek szorosnak. Liam ádámcsutkája alatt egy kelta csomó
volt látható. Amikor a hálószobájában nagymacska alakban
látta, a nyakörv akkor is ott csillogott Liam szőrén.
– Hogyhogy nem fojt meg a nyakörv, amikor alakot
váltasz?
– Amikor a nyakörvet ránk helyezik és aktiválják, eggyé
válik a testünkkel. Ne kérdezd, hogy működik! Én sem értem
se a műszaki részét, se a mágiát. A nyakörv engedi, hogy
átváltozzunk állati formánkba. Ha nem így lenne,
belehalnánk. Az állati formánk a lényünk része, mindig,
mindenhol velünk van. Így a lánc hozzáidomul ahhoz a
formánkhoz is.
Kim végigsimította a férfi meleg bőréhez képest hűvös
fém nyakörvet, s ujjával érezte a kelta csomót a torka táján.
– Mit értesz azalatt, hogy a nyakörv mágiája? Az
adrenalinszinted hozza működésbe, nem? Amikor a
szervezeted kémiai összetétele változik, a nyakörv lesokkol
vagy épp nyugtatólag hat. Jól mondom?
Liam kuncogott.
 – Láttál nagymacskából emberré változni, és láttad, ahogy
a vad alakváltó porrá lett a szőnyegeden Sean kardjától,
mégsem hiszel a mágiában?
– Nem igazán. Még a legbizarrabb dolgokra is szokott lenni
magyarázat.
– Szólj majd, hogy vigyelek el Írországba! Ott
megmutatom neked, mi a mágia. Ezt a láncot egy nagyon
idős ír férfi készítette, akinek az egész lényét átjárja a
varázserő.
– Egy kobold?
Liam hátravetett fejjel felnevetett. Kim keze még mindig
Liam nyakán babrált, és rettentően intim és kellemes érzés
volt hirtelen a tenyerében érezni a férfi fejét.
– Nem, kedvesem, nem egy aprócska zöld ruhás úr,
lóherével a kalapján. A férfi, aki az első nyakörveket
készítette, félig tünde volt. Az amerikai kormány és a világ
más olyan országainak vezetői, ahol engedélyezték az
alakváltóknak, hogy letelepedjenek, mind egyetértettek
abban, hogy ez az idős mágus képes olyan nyakörveket
készíteni, amelyek legyengítnek bennünket.
– Folyton a tündéket emlegeted. Kik azok a tündék?
– Néha tündéreknek is nevezik őket, pedig egyáltalán nem
kedves kis szárnyas teremtmények. A tündék nagyon ősi és
öntelt nép, akik hajdan az egész földet sajátjukként
birtokolták. Valójában ijesztő lények. Ők teremtették az
alakváltókat mint afféle háziasított vadászó nagyvadakat.
Csakhogy a mi népünk ebből nem kért.
Kim nem tudta biztosan, mennyit vegyen be ebből az
egészből, és abban sem volt biztos, hogy Liam hiszi-e, amit
mond, vagy csak ugratja őt.
– Azt mondtad, a férfi, aki a láncokat készítette, félig
tünde volt. Úgy érted, ma már nem él?
– Már meghalt, de a tudását átadta a fiának. A fiú
Írországban rejtőzik, és igény szerint küldi az újabb
nyakörveket.
 – Akkor mégis hogyan tudtál harcolni egy elvadult
alakváltóval, és hogy ölhetted meg? Vagy a nyakörv csak
akkor lép működésbe, ha emberre támadtok?
– Nem. Jól mondtad az előbb, a nyakörvek a szervezetünk
adrenalinszintjét érzékelik. Nincs jelentősége, hogy kivel
vagyunk agresszívek. Csakhogy néhányan ismerik a módját,
hogy… késleltessék… az aktiválódását. Fájdalmas a dolog,
de lehetséges.
Liam határozottan Kim szemébe nézett, de tekintetében
látszott, hogy valami háborgatja belül. Kim érzékelte, hogy a
férfi megváltozott, mióta beléptek ebbe a szobába, de nem
tudta volna pontosan leírni, milyen értelemben.
– Azt akarod mondani, hogy te is befolyásolni tudod a
nyakörved működését?
Liam megvonta a vállát, ami ezúttal felhúzva maradt.
Tessék, itt a magyarázat! Most már nem az erős és
oltalmazó Liam ült mellette, a férfi teljesen magába
zárkózott. Igaz, beszélgetett vele, mosolygott rá, de a
gondolatai egészen másutt jártak.
– Így van – felelte Liam. – Csak szükség esetén élek ezzel.
– Mint ma éjjel. – Kim megérintette a férfi mellkasát, és
érezte, hogy annak szíve vadul dörömböl odabent. – És ez
fájdalommal jár.
– Ahogy mondod, szivi! Ezért ülök ilyen csöndesen itt az
ágyon és hagylak érintetlenül, bármilyen gyönyörű is vagy.
Mert a testemet belül irgalmatlan fájdalom marja.
NYOLCADIK FEJEZET
Liam nem hazudott. Pokoli fájdalmakat élt át.
Kim döbbenten meredt rá.
– De hát fél órája még táncoltunk…
– Viszonylag hosszú ideig késleltetni tudom a fájdalmat,
főleg olyankor, amikor a gyilkolás különös izgalmat okoz –
mondta Liam, miközben tekintete elégedetten pásztázta
Kim formás alakját. – Ráadásul, táncolni veled… olyasfajta
élvezet volt, amit semmi áron nem hagytam volna ki!
– De most kínoz a fájdalom? – kérdezte Kim
aggodalmasan.
– Gyötrelmes érzés – felelte Liam, s a tekintete is ezt
tükrözte, de minden idegszálán, az összes izmán érződött a
szenvedése. A gerince úgy sajgott, mintha valaki egy óriási
fogóval tekergette volna. A büntetés a legutolsó porcikájáig
hatolt.
– Annyira sajnálom, Liam! Nem tudtam erről.
– Egy alakváltó nem szívesen mutatja ki a fájdalmát.
Szégyellnivalónak tartjuk.
– Nem tehetsz valamit ellene? Esetleg egy
fájdalomcsillapító segíthetne? Mindig van a táskámban.
Liam legszívesebben nevetett volna. Itt semmiféle
fájdalomcsillapító nem segíthet.
– Nincs mit tenni, ki kell várni a végét. De nagyon jólesik,
hogy itt ücsöröghetek veled.
Kim továbbra is aggódva figyelte Liamet, aztán kis idő
múlva odabújt hozzá. Liam mosolyogva húzta közelebb a
nőt, s az élet iróniáján tűnődött: ha nem ismerte volna el a
szenvedését, Kim sosem simult volna mellé.
– Seannal mi a helyzet? – kérdezte Kim. – Neki is vannak
fájdalmai?
– Valószínűleg enyhe fájdalmai vannak, mert nem ő ölt,
csupán az alakváltó lelkét küldte a másvilágra.
 Kim a pólón keresztül megsimogatta Liam hasát.
– Miért teszitek ezt magatokkal? Úgy értem, miért éltek
így, ti alakváltók, ennek a fájdalomnak az árnyékában?
– Kénytelenek vagyunk. – Liam elhallgatott, mert már a
beszéd is meghaladta az erejét. A fájdalom talán holnap
reggelre elmúlik, de előtte még rettenetes lesz, amit át kell
élnie. Ezúttal valahogy nem érezte annyira szörnyűnek a
dolgot, talán azért, mert Kim védelmében gyilkolt.
Ösztönösen cselekedett, amikor rájött, hogy a nő
veszélyben van, és nem is gondolt arra, milyen árat kell
majd fizetnie ezért.
– Most szívesen megcsókolnálak – suttogta Kim.
Liam szíve hevesebben kezdett verni.
– Édes vagy, de én nem csókolózom.
– Hogy érted ezt? – kapta föl a fejét Kim. – Ma már
számtalanszor megcsókoltál.
Igen, a haján, a nyakán megcsókolta. Liam megmozdult,
mivel erre az emlékre ágaskodni kezdett a férfiassága, még
a fájdalom sem lohasztotta le.
Nem szoktam ember módra csókolózni. Nem látom
értelmét.
– Azt akarod mondani, hogy az alakváltók egyáltalán nem
csókolóznak? – kérdezte Kim értetlenkedve. – De hát láttam,
ahogy az egyik alakváltó megcsókolta a feleségét a
kocsmában. A felesége volt, nem igaz?
– Jordie-ra gondolsz? Igen, ő annak az alakváltónak a
párja. Nem azt mondtam, hogy egyik alakváltó sem
csókolózik, csak azt, hogy én nem. Amikor egy alakváltó
nősténnyel vagyok, egészen máson jár az eszünk.
– Vagyis előjáték nélkül csak úgy ráugrasz? Nem
játszadoztok? Ó, ez borzasztó! Egy ilyen jóképű alak
hogyhogy nem törődik azzal, hogy örömet okoz-e a
partnerének?
A fájdalom mintha leheletnyit enyhült volna.
– Miről beszélsz? Mindketten rettentően élvezzük a
közösülést.
 – Pfff. Még arra se szánsz időt, hogy csókolózzatok!
– Mivel nem vagy alakváltó, nem hiszem, hogy
megértenéd, de nálunk annyira gyors és vad az aktus, hogy
nincs idő semmi másra.
Kim hevesen megrázta a fejét, fürtjei a pólón át is
csiklandozták Liam mellkasát.
– Fogalmad sincs, miből maradsz ki, Liam!
– Még sosem voltam emberrel úgy. – Liam élvezte, hogy
Kim arca egészen közel van az övéhez, a nő illata átjárta az
egész testét. – És igazad van, fogalmam sincs.
– Okés, akkor most figyelj!
Kim feltérdelt az ágyon, a farmerja megfeszült a combján,
és a blúza is picit szétnyílt. Liam láthatta, ahogy lágy keble
kissé kibuggyan a csipke melltartó fölött.
A nő illata vadító volt! Korábban is tett már oltalmazó
szagjelet nőstényre, de még sosem érzett ilyen bódító
elegyet. Az ő szaga és Kim illata gyakorlatilag ugyanolyan
erős volt. Egyenlő arányban keveredtek, mintha
összetartoznának.
Kim tétova ujjai az arcát cirógatták. Eddig szinte bántóan
egyenes viselkedése és állandó feleselése után meglepte a
nő gyöngédsége.
– Fáj, amit csinálok?
Ó, de édes, érte aggódik!
– Már múlik a belső kín – nyugtatta meg Liam.
– Akkor jó.
Kim közelebb húzódott. Egész közel. Bőrének melegsége
és illata felkorbácsolta Liam vágyát, ágyéka a gyötrő
fájdalom ellenére is lüktetni kezdett. Kim most lehunyta a
szemét, és szájával megérintette Liam felső ajkát.
Liam gerincén végigfutott a remegés, és érezte, hogy a
fájdalom csatát vesztett. Ő is megmozdította az ajkait, és
esetlenül visszacsókolta Kimet.
A lélegzete is elállt Kim szaténpuhaságú ajkainak
élményétől. Volt már rá példa, hogy emberi alakban
megcsókolt valakit, de azok csak gyors, baráti csókok
voltak, vagy a családba került nőstényeket üdvözölte így.
Liam még sosem tapasztalta meg a lassú, szenvedélyes
csókolózást, amikor a két száj együvé forr, miközben
felfedezik egymást. Tenyerét Kim tarkójára téve jelezte,
hogy folytassák, de aztán majdnem leugrott az ágyról,
amikor Kim a nyelvét bedugta a szájába.
Kim összerezzent, és elhúzódott.
– Jaj, fájdalmat okoztam?
– Nem! – Liam összefonta ujjait Kim nyakszirtjén, a
hajzuhatag alatt. – Csak megleptél. Te így csókolózol? Ez
tetszik!
– Nemcsak én. Szerintem mindenki így csinálja. Ne
mondd, hogy nem ismeritek a francia csókot!
– Én ír vagyok!
Kim elbűvölő mosolyt villantott.
– Nahát! Tudok valami, amit egy lehengerlő hím nem!
– Próbáljuk újra! Gyorsan tanulok.
Kim a két tenyere közé fogta Liam arcát.
– Nem lenne szabad ezt művelnem.
– De igenis szabad. Segítesz vele. – Ó, maradj itt velem!
– Nem szabad beléd gabalyodnom. Szakmai szabály!
Ráadásul korlátozzátok a szabadságomat, megpróbáltok
fogságban tartani. Na, nem mintha esélyetek lenne rá…
– A saját érdekedben tesszük, szivi. Én felelek azért, hogy
mi történik veled.
– Mondjuk, eléggé biztonságban érzem magam itt… –
Liam látta, hogy Kim nehezen ismerte be ezt. – Ha most
otthon lennék egyedül, be lennék rezelve. Ahogy az a
vadállat rám támadt… annyira gyors volt. Mindig azt hittem,
hogy meg tudom védeni magam, de rá kellett jönnöm, hogy
ezúttal nem.
Liam finoman masszírozta Kim nyakát.
– Itt nem kell tartanod semmitől – mondta, aztán közelebb
húzta Kim fejét. – Csináljuk azt a franciát még egyszer!
Kim szemében némi tétovaság látszott, mint aki szeretne
ellenállni a kísértésnek. Fel akart állni, elmenni, de Liam
érezte a vágyakozást is rajta. Annyira kívánta, hogy
megérintsék, és nyilván úgy gondolta, hogy ő most a
fájdalomtól ártalmatlan rá nézve. Mondjuk, ebben volt némi
igazság.
Kim lehunyta a szemét, mielőtt ajkaik újra összeértek.
Vajon ez is kell a csókhoz? Liam azonban nyitva tartotta a
szemét, mert látni akarta Kim leeresztett szempilláit, az
arcába hulló kóbor hajtincsét.
Kim újra a szájába dugta a nyelvét. Liam összezárta az
ajkait, fogságba ejtve, nyalogatva, nyelvével cirógatva a
másikat. Közben kissé félrebillentette a fejét, hogy a szájuk
még jobban idomulhasson egymáshoz.
A mindenségit, ez aztán jó dolog! Ezek az emberek tudnak
valamit. Tőle adhatnak neki francia nevet, még az sem
zavarja. Viszont egyre határozottabban érezte az erekcióját.
Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy zavarba kellene-e jönnie
attól, ha ágaskodó férfiassága majd kikandikál az
alsónadrágjából, vagy inkább örüljön, hogy nyilvánvaló lesz
Kim számára, mennyire kívánja őt.
Miközben Kim nyelvével fogócskázott, kezét becsúsztatta
a nő combja közé. Bárcsak most is szoknya lenne rajta, mint
délelőtt! Mert akkor szép lassan bekúszhatnának az ujjai a
szoknya széle alá, és megkeresnék a harisnyakötőjét.
Kiakasztaná a kapcsokat, aztán lassan lehámozná róla a
harisnyát…
Kim elhúzta a fejét.
– Liam, szétmarcangolod a szám! – mondta félig lehunyt
szemmel.
Liam elmosolyodott.
– Úgy mondod, mintha rossz lenne!
– Azt hittem, fájdalmaid vannak!
– Már sokkal jobban érzem magam. – Liam belemarkolt
Kim combjába, de csak a farmeranyagot foghatta. Érezte,
hogy ereje kezd visszatérni. Le tudná dönteni a nőt az
ágyra, átfordíthatná, beleszoríthatná a matracba.
Rávehetné, hogy tanítson még pár dolgot neki az emberi
csókokról.
– Édes, gyönyörű teremtés vagy, tudod-e? – kérdezte
Liam, száját Kim ajkára tapasztva.
– Mármint ahhoz képest, hogy ember vagyok?
– Akármi vagy is, szivi!
Még egy csókot nyomott Kim szájára, aztán váratlanul
fölült. Uh, kezd veszélyessé válni a helyzet. Egyre
erősebbnek érezte magát, de az erővel együtt nőtt benne a
tomboló vágy is.
Kim kéjtől párás szeme elkerekedett, ajka zsibbadtan
lüktetett. Nem értette a dolgot.
– Mi a baj? – kérdezte. – Azt hittem, szeretnél még
leckéket venni.
– Tartok tőle, hogy nem lenne jó ötlet. Jobb, ha elmegyek,
mielőtt megbánod.
– Egy kis csókolózást nem bánhatok meg – mondta Kim
halvány mosollyal.
Csakhogy, ha most nem megy el, nem állnak meg egy kis
csókolózásnál. Jesszus, milyen kívánatos egy nőstény!
– Ma éjjel biztonságban leszel itt, ezt megígérhetem. Senki
nem juthat át, még Fergus sem, a blokádon, vagyis apámon,
rajtam és Seanon. De Connor is elég jó harcos a korához
képest. Mind kedvelnek, ráadásul a vendégszeretetünket
élvezed. Szóval, úgy fogunk vigyázni rád, mintha családtag
lennél.
Kim előbb meglepődött, aztán elgondolkodott, mint aki ezt
a szempontot még nem mérlegelte.
– Való igaz, hogy félnék most hazamenni. De csak reggelig
maradok. Rendben?
Liam nem felelt, csak fölkelt az ágyról. Pontosan tudta,
hogy Kim tekintetét nem kerüli el az erekciója. Hogy is ne
venne észre egy ekkora dákót? Bárcsak megkérné, hogy
maradjon! Akkor megmutathatná Kimnek magát. Hagyná,
hogy megérintse, akár a szájával is. A fenébe, most azonnal
ki kell innen jutnia!
 Kim megnedvesítette az ajkát, Liam pedig hevesen lüktető
ujjakkal megérintette a saját száját.
– Muszáj aludnom – szólalt meg Kim, miközben látszott,
kényszeredetten ismerte csak be, hogy valóban fáradt. –
Holnap rengeteg tennivalóm lesz.
Aludni fog, és itt, az ő ágyában! A feje az ő párnáján pihen
majd, puha, meleg teste belesüpped a lepedőjébe. Talán
még azt az aprócska selyemgöncöt is viselni fogja, amiben
az éjjel látta, miután megmentette az életét.
– A reggelinél találkozunk – nyögte ki Liam.
– Mit esznek az alakváltók reggelire?
– Gabonapelyhet. De csinálhatok neked palacsintát is,
ahogy megígértem.
Milyen gusztusos falat ez a nő, ahogy keresztbe tett
lábakkal ül az ágyán. A blúza félig kigombolódva, a
mellbimbói szinte átdöfik a melltartót, de még a fehér
szövetet is. Legszívesebben hanyatt döntené, és a száját a
blúzon át az egyik kemény csúcsra tapasztaná!
Kim váratlanul maga elé húzott egy párnát, és eltakarta a
szemet gyönyörködtető látványt.
– Jó éjt, Liam!
– Én nem sokat fogok aludni, az szent! Nem hagy
nyugodni a gondolat, hogy itt alszol alattam…
– Alattad? Miért, hol leszel?
Liam a mennyezetre bökött.
– Connor lakja az egész padlásteret. Rengeteg hely van a
szobájában, ideiglenesen oda költözöm. Szeretnéd, hogy
kopogjak a padlón, ha már ott leszek?
Kim kiszállt az ágyból, de még mindig ölelte a párnát.
– Egyet akarok csak: aludni, hogy elfelejtsem ezt a
rettenetes éjszakát! Ma éjjel nem bánom, ha itt alhatok, de
holnap már túlleszek az ijedtségen, és akkor végre
hazamegyek.
Kim nem fog hazamenni, ezt Liam pontosan tudta, de ma
éjjel nem nyit erről vitát. Nem lenne értelme.
 Inkább rámosolygott Kimre, aztán összeszedte magát, és
hátat fordított neki. Pedig olyan feszes a teste! Nem baj,
irány kifelé!
Miután becsukta maga mögött az ajtót, Liam jó ideig
ácsorgott a folyosón, hogy keményen ágaskodó hímtagja
kissé lelohadjon. Beszélnie kell Dylannel, de nem állhat az
apja elé ekkora erekcióval…
Csakhogy nem sokat segített a lanyhulásban, hogy látta
az ajtó alatt kihunyni a fényt, s hallotta a saját ágya
nyekergését, ahogy Kim kényelmesen elhelyezkedett az
alváshoz.

***

Egy órával később Glory háza hátsó ajtaján beengedte

Dylan Morrissey-t, aki feldúltnak tűnt.
Glory minden más hím alakváltónál izgatóbbnak találta
Dylant. A barátai szerint nem okos macskafélével kezdenie.
Na és, mi van akkor? Csak féltékenyek.
Dylan magas, széles vállú és szenvedélyes hím, ráadásul
Glory szerint neki van a legjobb feneke a pasasok között. Se
alakváltónál, se embernél nem látott ennél izgatóbbat.
Glory jó ideig hagyta, hogy Dylan fel-alá járkáljon a
konyhájában. Boldog volt, hogy a férfi vette a burkolt
jeleket, amiket az este odaát küldött. Dylan nemigen szokott
reagálni a csábító gesztusaira, csak azt teszi, amihez kedve
támad. Átkozott alfahím!
– Elszédülök, ha tovább járkálsz! – szólalt meg végül Glory.
– Mit határoztál a pöttöm nő ügyében? Hagyod, hogy Fergus
kinyírja?
– Nem tudom, mit teszek – állt meg végre Dylan, és széles
mancsaival rátámaszkodott a konyhapultra. – Liam egy órát
feccölt bele, hogy meggyőzzön, ne vigyem Fergus elé. Ami
azt jelenti, hogy nem teljesítem Fergus határozott
parancsát. A fenébe!
 Bárcsak így lenne! Glory viszont nagyon is jól tudta, hogy
Liam nem beszélte le semmiről az apját. Ha Dylan úgy
gondolná, a lányt Fergus elé kell vinnie, Liam semmilyen
érve nem hatná meg.
– Miért adsz igazat Liamnek?
Dylan ridegkék szemében harag villódzott, de elkapta a
tekintetét, mielőtt a domináns hím indulata Gloryt
letaglózhatta volna.
– Miből gondolod, hogy igazat adok neki?
– Ha nem így lenne, nem ácsorognál itt a konyhámban.
Már rég bevágtad volna a kocsiba a cicababát, és San
Antonio felé tartanátok.
Dylan hatalmasat csapott a konyhapultra.
– Tudom! De Liam… – Kiegyenesedett, és megrázta a
fejét. Glory gyors pillantással ellenőrizte, hogy nem szakadt-
e a be a konyhapult. Ezúttal nem történt baj.
– Mi van Liammel?
– Kötődik a lányhoz. – Dylan beletúrt a hajába. – Még sose
láttam ilyennek a fiamat – nézett izgatóan összeborzolt
sörénnyel Gloryra. – Azt hittem, azért vette védelmébe,
mert mindig megvédi a gyengébbeket. De most többről van
szó. Mondhatom, meglepett, hogy az éjjel egyedül hagyta a
lányt a szobájában.
– Szerinted párjául fogja igényelni? – Glory nekiállt kávét
pörkölni, hogy leplezze idegességét, s nem kevésbé azt,
hogy teljesen begerjedt Dylan jelenlététől. – De hiszen
ember!
Dylan megfordult, és a konyhapultnak támaszkodva
összefonta a két karját.
– Tudod, hogy sokkal több a hím Shiftertownban, mint a
nőstény. Nem sok esélye van annak, hogy Liam az
alakváltók közül találjon párt magának.
Glory az illatozó kávéőrleményt beleöntötte a főzőbe, és
rácsukta a fedelét.
– Te belemennél, hogy egy ember legyen a párja?
 – A régi időkben sose engedtem volna meg, de azok az
idők elmúltak. – Dylan kimerült vonásai arról tanúskodtak,
hogy hosszú élete során már nagyon sok mindent látott. –
Úgy tűnik, kemény fából faragták azt a lányt, ráadásul nem
is fél tőlünk.
– Csak azért nem fél tőletek – horkant fel Glory –, mert
még nem tudja, kik vagytok! Bár azt el kell ismernem, hogy
van vér a pucájában!1S1S2S4S9S.webif
Bár nyilvánosan sosem vallaná be, Glorynak tetszett,
ahogy Kim feleselt vele. Tapasztalata szerint az emberek
többsége inkább kerülte a szemkontaktust, amikor vele
találkozott, vagy úgy tett, mintha töprengene valamin,
esetleg elfutottak előle.
– És még egy okom van azt gondolni, hogy Liam nem
választana magának alakváltó párt: ő ugyanis a klán
érdekét és jövőjét nézi – folytatta Dylan. – A lehetséges
nőstényeket más hímekre tukmálja rá ahelyett, hogy
magának igényelné őket. Egyszer megkérdeztem, miért. Azt
mondta, hogy a hierarchiában alatta állóknak több idejük
van utódokat létrehozni és felnevelni, márpedig ezen múlik
a klán fennmaradása. Kölykökre van szükség, nem hímek
közti vetélkedésre.
– Micsoda önfeláldozás a részéről!
– Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy eddig egyetlen
nőstény sem indította be benne azt a bizonyos érzést.
Szexuálisan persze felkeltették az érdeklődését, de nem
voltak vonzó párjelöltek. Ez a lány azonban…
– Ezt a lányt nem valószínű, hogy jótét lélekként
átengedné egy másik párkereső alakváltónak, igaz? Ez egy
emberlány, aki a védelmére szorul. Liam pedig született
oltalmazó – mosolyodott el Glory. – Akárcsak az apja.
Dylan végre Gloryra emelte a szemét. Mostanáig
vigyázott, hogy ingerültségében és bizonytalanságában ne
nézzen rá parancsolóan, ne kényszerítse a tekintetével
behódolásra. Milyen rendes tőle! Hiszen nyilván tudja, hogy
Glory szíves örömest lement volna négykézlábra, ha Dylan
úgy néz rá.
– Ez a feladatom – tiltakozott Dylan.
– Nem, ilyen a lényed. Te vagy a nagy és erős oltalmazó
hím. A klánotokat azért Fergus vezeti, és nem te, mert ő egy
könyörtelen szemét alak. Te pedig azért nem szállsz szembe
vele, mert félsz, hogy az ártatlanokon, elsősorban Connoron
venne elégtételt.
Dylan arckifejezése, ha lehet, még inkább elkomorult.
Glorynak megremegett a térde, alig bírt talpon maradni a
tűsarkújában. A nagymacska pupillája vöröses árnyalatot
öltött, vagyis nem sok választotta el attól, hogy indulatai
elszabaduljanak.
– Te csak egyetlenegyszer találkoztál Fergusszal –
sziszegte Dylan a fogai között.
– Az az egy nekem elég volt. Soha többé nem akarom
látni! A klánod tagjai téged tisztelnek, Fergustól viszont
félnek. Ez a különbség köztetek.
Glory feldúltságában hátat akart fordítani Dylannek, de
egy vasmarok megragadta a karját.
– Mire készülsz, Glory? Lázadást akarsz szítani a
klánomban?
– Lázadást? – pislogott Glory meglepetten. – Most
viccelsz? Miért tennék ilyet?
Dylan szorítása engedett, de Glory látta rajta, mekkora
önuralomra volt szüksége ehhez.
– Akkor meg miért izgat annyira, hogy szembeszállok-e
Fergusszal?
– Mert te sokkal jobb lélek vagy nála. Én mindig is így
gondoltam, és nem is vagyok egyedül a véleményemmel.
Dylan lehunyta a szemét, és összeszorította a fogát. Az
állkapcsán megfeszültek az izmok.
– A klán fennmaradása fontosabb, mint az, hogy
szembemenjek Fergusszal.
– Tudom. – Most, hogy Dylan szemhéja eltakarta
félelmetes tekintetét, Glory vette magának a bátorságot, és
közelebb lépett hozzá. – Ha megint elkezdünk vetélkedni és
harcolni egymással úgy, ahogy a nyakörvek előtti időkben,
néhány év alatt kipusztulunk.
– Örülök, hogy megértetted.
– Látod? Olykor figyelek arra, amit mondasz.
Dylan kinyitotta a szemét. A vörös pupillák kitisztultak,
ismét olyan kéken tündökölt, amitől Glorynak mindig elakadt
a lélegzete.
– Glory! – sóhajtott fel Dylan.
– Igen?
– Fogd be!
Ezzel Dylan a nő haja közé fúrta az ujjait, s ügyesen
meglazította a fürtjeit, közben pedig száját Gloryéra
tapasztotta.
Glory felágaskodott és viszonozta a csókot, ereiben érezte
a vágy lüktetését. Nem ismert mást, aki úgy tudott szexelni,
mint Dylan, aki ráadásul, amikor dühös volt és küzdenie
kellett a dominanciaösztöne ellen, önmagát is fölülmúlta.
Amikor Dylan fölemelte és a pultra ültette, Glory csak
visszafogottan tiltakozott. Aztán Dylan dereka köré fonta a
lábát, kigombolta a férfi nadrágját, majd hanyatt dőlt a
pulton. Jöhet az élvezet!
KILENCEDIK FEJEZET
Liam másnap reggel álmából riadva ugrott ki az ágyból,
amikor meghallotta a padlásszoba ajtaján a dörömbölést.
Kim a nevét kiabálta. Ösztönösen talpra szökkent, és
felrántotta az ajtót, pedig igazából még föl sem ébredt.
Kim villódzó tekintettel állt a folyosón egy túlméretes,
gyűrött fekete pólóban, amin a Guinness logója virított.
Láthatóan ebben aludt, valószínűleg Liam fiókjából húzta elő
pizsamának. A teste nyilván forró és meztelen az ő pólója
alatt, viszont ebben a pillanatban Liam ráébredt, hogy ő is
meztelen, az alakváltásra készen. Lényegében félig már át
is változott.
– Az ég szerelmére, Kim! Miért visítasz úgy, mint aki
kísértetet lát?
Kim egy darabka szaténszövetet lobogtatott dühösen.
– Ezt ki pakolta be? Biztos egy pasi volt!
– Elképzelhető. Miért?
Kim meglengette a finom holmit.
– Mert ez egy tanga. Volt már rajtad tangaalsó? Van
fogalmad róla, milyen érzés, amikor egész nap egy zsinór
dörzsöli a fenekedet?
Liam érezte, hogy a családja minden egyes tagja feszülten
hallgatózik: Connor a háta mögött fölült az ágyában, Sean a
lépcső aljánál állt, Dylan pedig mögötte. Apjuk még a
tegnapi ruháját viselte, vagyis odaát alhatott.
– Mi a gond a tangával? – kérdezte Liam. – Biztos vagyok
benne, hogy szexin nézel ki benne. – Ahogy elképzelte
Kimet a bugyiban, azonnal meg is rótta magát. Szent
Istenanya!
– Na persze! – vágott vissza Kim. – Épp próbálok a
tárgyalóteremben gyors mérlegeléssel dönteni valamiben,
miközben az ügyész teli szájjal röhög a hátam mögött. De
minden a legnagyobb rendben, legalább a bugyim szexi!
 Liam az ajtófélfának támaszkodva nagyon igyekezett nem
nevetni rajta. Hallotta, hogy Dylan csöndben visszahúzódott
a hálószobájába. Sean is elvonult, de egyértelműen
kuncogott. Connor a térdén összekulcsolt karokkal figyelte
ennek a nősténynek a nagyjelenetét.
– Akkor meg minek van tangabugyid? – kérdezte Liam.
– A barátnőmtől kaptam, tudod? – csattant fel Kim.
– De minek tartod meg?
– Nem akarom megbántani. Azt hitte, örömet szerez vele.
– Azt hiszi, örömet szerez azzal… hogy is mondtad? Hogy
egész nap egy zsinór dörzsöli a fenekedet? – Liam nem
tudta visszatartani a vigyorgását.
– Hagyjuk! – közölte Kim a szemét forgatva. –
Lezuhanyozom, és hazamegyek. Eltakarítottad az elvadult
alakváltót, úgyhogy nem fog visszajönni. Tökéletesen
biztonságban leszek.
Liam érezte a háta mögött Connor növekvő feszültségét
és aggodalmát. Megpróbált hanyag tartást felvenni, hogy
azt sugallja az unokaöccse felé, teljesen kézben tartja az
eseményeket. Na, lássuk!
– Kim, szívem! Készítek neked reggelit, te meg addig
összeírod, hogy mire van szükséged otthonról. Elküldök
értük valakit, ezúttal egy nőnemű barátomat. Mit szólsz
hozzá?
Kim csípőre tette a két kezét. Ezt inkább nem kellett
volna: a mozdulattól a melle előredomborodott, és a
bimbója majd átbökte a pólót.
– Még mindig ragaszkodtok ahhoz, hogy nem engedtek
elmenni?
– Egyelőre igen. Nem lenne biztonságos.
– Tökéletesen biztonságos lenne. A farkasmicsoda
meghalt, a bejárati zárat pedig megcsináltattad. Süsd meg a
vacak palacsintáidat, ha annyira akarod, de utána
elmegyek! Nem fogom senkinek elárulni, mi történt az éjjel,
és ígérem, hogy nem fecsegek arról sem, amit a nyakörvről
elmondtál. Tudok titkot tartani, világos? Úgyhogy le lehet
rólam szállni!
Kim ezzel letrappolt a lépcsőn, és olyan erővel vágta be
Liam szobájának az ajtaját, hogy az öreg falak
beleremegtek. Liam a födémen át is érezte a Kimből áradó
dühös indulatot, a zavarodottságát, sőt a pólóját kitöltő
idomainak melegségét is. Az a bezárt ajtó sem állíthatná
meg őt, ha Liam úgy döntene, utánamegy, és beszél a
fejével.
Connor aggodalommal figyelte Liamet.
– Most mit fogsz tenni?
Nyilván úgy értette, hogy Liam megmutatja-e Kimnek,
hogy hol a helye, és ezzel fájdalmat okoz-e neki. Connor
még nagyon fiatal volt, ösztönös érzései zavarba ejtették,
teljesen bizonytalan volt még abban is, hol a helye a
csapaton és a klánon belüli hierarchiában. Az ő helyzete
jóval nehezebb volt, mint annak idején Liamé vagy Seané,
mert Connor már fogságban született és nevelkedett. Az
egykor vadon élt alakváltók társadalmán belüli egyértelmű
keretek mostanra elmosódottabbá váltak. Connor egyelőre
még nem értette, mikor mutatja ki valaki, hogy ő a
domináns egyed, és mikor tűr egy szituációban. Sem azt,
hogy mit és meddig tűr el. Ráadásul csupa olyan hím közt
nevelkedett, akiknek nem volt életre szóló párja, így a
bensőséges kapcsolatokról sem lehettek fogalmai.
Igaz, a Liam és Kim közötti kapcsolat még távolról sem
mondható egyértelműnek. Persze okulhat abból, amit lát, de
követendő mintát ebből nem kap, az már biztos.
Liam igyekezett elnyomni ösztönös reakcióit, és lefojtani a
feromonokat, amelyek Connort annyira megrémítették.
– Hogy mit csinálok? – Liam megvonta a vállát, és a
fürdőszoba felé vette az irányt. – Amit kért tőlem. Sütök neki
palacsintát.

***
Kim frissen zuhanyozva, de még mindig feldúltan érkezett a
konyhába. Liam barátai nemcsak olyan alsóneműket
pakoltak be neki, amiket sose hordott, de a ruhatárából a
legrövidebb szoknyákat és legmélyebben kivágott felsőket
választották ki, hozzá harisnyatartót és egy maroknyi
combfixet csomagoltak. Még véletlenül sem volt köztük
egyetlen kényelmes darab, se egy sort, se egy szandál,
amiben esélye lett volna túlélni az austini nyár elkövetkező
napját.
Az ajtóban azonban meglepetten torpant meg. Liam
testhez álló pólóban és farmerban állt a tűzhely előtt,
kezében spatulával, és elégedetten szemlélte a halom
palacsintát a serpenyőben. A mosogatónál Sean az
edényeket sikálta. Két kigyúrt pasi a konyhában tesz-vesz –
ez aztán minden nő álma!
Az étkezőasztal mellett már ott ült Dylan, aki székét a két
hátsó lábán hintáztatva egy ősöreg tévén sportot nézett.
Mellette Connor egy autós magazint lapozgatott. A levegő
kissé feszült volt körülöttük, mintha beléjük szakadt volna a
szó, amikor meghallották Kim lépteit.
És még valami nem stimmelt ezzel az idilli családi
jelenettel – persze azon túl, hogy izmos férfiak épp neki
készítik a reggelit. Mégpedig az, hogy Connor nem az
interneten vagy egy videójátékon lógott, nem nyomkodott
okostelefont sem, és a fülében sem szólt az iPod. Persze Kim
tudta, hogy a fejlettebb technikai eszközök tiltottak az
alakváltók számára. Azt is tudta, hogy Liamnek van állása,
igaz, a munkahelyére mintha csak alkalmanként járna be.
No és Sean meg Dylan? Ők dolgoznak? Nem úgy tűnik, mint
akik sietnének be az irodába. Abel mindig azonnal kipattant
az ágyból, ahogy megszólalt az ébresztő, berohant a zuhany
alá, és tizenöt percen belül már öltönyben, nyakkendőben
állt az ajtóban. „Gyere, szívem, elkésünk!” Nem volt idő
palacsintát sütni, kávét inni, vagy egy pár szót beszélgetni,
hogy a reggeli ölelkezésről már ne is beszéljünk!
 Liam elvett egy tányért a könyökénél magasodó kupacból,
és rácsúsztatott pár palacsintát.
– Én elkészültem. Connor, úgy volt, hogy az asztalt te
teríted meg!
Liam Kimre mosolygott, de érződött a lefojtottság benne,
a ma reggeli élénkségnek nyoma sem volt a tekintetében.
Mi folyik itt?
Connor kelletlenül kiegyenesítette nyúlánk alakját, és
becsoszogott a konyhába. Látszik, hogy ugyanolyan izmos
felnőtt lesz belőle, amilyen a két nagybátyja és Dylan. Most
még csupa kéz és láb, mint egy kifejletlen versenymén.
Viszont máris igen jóképű, valószínűleg ragadnak rá a
lányok.
– Majd én segítek – szólalt meg Kim, és elvette Connortól
a juharszirupos üvegeket, amiket a fiú a konyhaszekrényből
az asztalhoz hozott.
Dylan fölállt.
– Üljön le, Kim! Maga vendég nálunk.
Kim már majdnem kibökte, hogy nem úgy van: aki
vendég, az szabadon távozhat. De inkább nem szólalt meg.
Még rengeteg ideje lesz vitatkozni, viszont a palacsinták
illata ellenállhatatlan. Amúgy sem állt szándékában vitát
nyitni ezekkel. Egyszerűen beül majd a kocsijába, és elhajt.
A palacsinták éppolyan ízletesek voltak, ahogy telt, édes
illatuk ígérte, ráadásul fahéjjal is megszórta őket Liam. Az
átkozott! Hogy lehet egyszerre ilyen fenséges hím és jó
szakács?
– Jól aludtál, Kim? – kérdezte Connor teli szájjal.
– Fogjuk rá – felelte Kim. Gyorsan elaludt, de nyomasztó
álmai voltak: egyrészt az elvadult alakváltóról, aki
megtámadta, másrészt Liam csókjairól. Mindkettő
meglehetősen felkavaró élmény volt.
– Liam egész éjjel forgolódott – fűzte tovább a
beszélgetést Connor. – A pótágy rugói rettenetesen
nyikorogtak alatta. Tiszta ideg voltam tőle!
 – Nem vagyok hozzászokva ahhoz az ágyhoz – tiltakozott
Liam, miközben odaült Kim mellé egy tányér palacsintával.
Liam átkozottul jól nézett ki ahhoz képest, hogy állítólag
nyugtalanul aludt, ráadásul előzőleg pokoli kínokat állt ki.
Frissen borotvált arc, zuhanyozástól nedves haj, szappan- és
borotvahabillat. Kim képzelete meglódult: milyen lenne ott
állni a zuhany alatt szappantól és víztől csöpögő meztelen
teste mellett?
Ezzel szemben Dylan láthatóan ingerült volt, mint akinek
nagyon elege van már valamiből. Mogorva képpel, a tányér
fölé görnyedve evett. Sean szótlanul, gyorsan betolta a
maga palacsintaadagját, aztán visszatért a mosogatóhoz.
– Mindig Sean mosogat? – kérdezte Kim. – Elég
igazságtalan leosztás.
– Be van osztva, mikor ki mit csinál – felelte Liam. – Ma
Sean a mosogatásfelelős.
– Holnap én leszek a soros – szólt közbe rosszkedvűen
Connor. – Esküszöm, amint elérem a kort, szerzek egy párt,
hogy soha többé ne kelljen mosogatnom.
Kim lenyelte az utolsó falatot, de még kívánt volna többet
is a palacsintából. A francba a kalóriaszegény
táplálkozással, amikor ezek itt olyan finomak!
– Ezt kínálod majd a leendő párodnak, Connor? „Gyere
hozzám, és akkor takaríthatsz utánam, a két nagybátyám
meg a nagyapám után”? Erre aztán biztosan minden nő
ugrani fog…
Sean felnevetett, Liam is mosolygott, de az esze másutt
járt. Connor vágott egy grimaszt, mint akinek feladták a
leckét, de még ez is olyan lefojtottnak tűnt. A négy
Morrissey ma reggel nyilvánvalóan ideges volt. A
legintenzívebb feszültség Liam és Dylan között érződött, és
Kim hármat találhatott, hogy min vitatkoztak össze.
– Nos, szeretném, ha világos lenne valami – kezdte Kim
lerakva a villáját. – Én most fölmegyek, veszem a
csomagom, és távozom. Majd telefonálok, hogy beszámoljak
Brian ügyének alakulásáról. Képben lesztek. Viszont nem fog
tőlem senki semmit megtudni abból, amit itt hallottam az
elvadult alakváltókról, a nyakörvről és a szomszédban lakó
flitterszandálos vérfarkasról.
Dylan végre fölnézett a tányérjából. Komor tekintetében
vöröslő pupillák látszottak. Jóvágású arca ellenére igencsak
félelmetesnek tűnt, nem csoda, hogy az emberek inkább
Liamet keresték meg, nem az apját.
Liam mérges pillantást lövellt Dylan felé, de amikor
megszólalt, hangja szelídnek tűnt.
– Kim! Még egy ideig szükséges maradnod, szivi! Legalább
pár napot még.
– Nem! – Kim megtörölte a száját, majd az asztalra tette a
szalvétát. – Munkahelyem van, és saját életem. Holnap
hétfő, nekem pedig az irodában kell lennem, ahonnan a
megélhetésemhez a jövedelmemet kapom. Rémlik Brian és
az ügye? Ugye, ti is azt akarjátok, hogy szabadlábra
kerüljön?
– Persze hogy bemész az irodába – csitította Liam. – De én
is megyek veled.
– Na persze! Majd egy alakváltó fog sétálgatni a Lowell,
Grant és Steinhurst székházában! Nem hinném!
– Vagy mehetek veled, vagy te sem mész sehova.
Kim hátralökte a székét, és fölpattant.
– Nézd, Liam! Én nem akartam belekeveredni az
ügyeitekbe. Nem én akartam, hogy… az az izé…
megtámadjon. Sajnálom, hogy tudomásomra jutott egy s
más a nyakörvvel kapcsolatban, de én nem akarok mást,
csak kijuttatni Briant az előzetesből, hogy hazamehessen az
anyjához. Mintha nem érzékelnétek, hogy én a ti
oldalatokon állok!
Liam is fölállt Kimmel együtt. Connor feszülten figyelte a
jelenetet, és Sean is megfordult a mosogatónál, kezében
csöpögött a mosogatószeres szivacs.
– Ez nem rajtam múlik, Kim!
– Való igaz, Liam. Nem rajtad múlik, hanem rajtam. – Mi a
bánat van ezekkel? – Ti mindannyian alakváltók vagytok.
Letartóztathatnak benneteket, amiért elraboltatok és fogva
tartotok, de még azért is, ha fölemelitek a hangotokat, a
fenébe is! Azt teszik majd veletek, amit Briannel. Lesz egy
látszattárgyalás, aztán jön a kivégzés.
Végre Dylan is megszólalt.
– Nem állt szándékunkban, hogy bárkinek beszéljünk. És
Önnek sem fogjuk hagyni.
Kim szívverése felgyorsult. Tényleg Dylan a legrémisztőbb
alak a szobában. A vörösben játszó pupillák láttán Kimnek
egyszerűen elfogytak az érvei. A támadója immár kedves
kis jószágnak tűnt Dylanhez képest.
– Apa! – szólt rá keményen Liam. – Azt ígérted, hogy én
intézhetem ezt a dolgot.
– De nem intézed, fiam! – felelte az apja. – Pedig tudod,
mit kell tenned.
– Csak hagyd, hogy tegyem a dolgom! A magam tempója
szerint.
– Nem. Most kell megtenned. Ez az egyedüli járható út.
Kim egy lépést hátrált.
– Mit tegyen meg most?
Liam nem nézett a nőre. Dylan tekintete szikrákat hányt,
Sean viszont hátat fordított nekik. Connor tátott szájjal
bámulta a jelenetet, fogalma sem volt róla, hogy miről
beszélnek a többiek.
– Mit kell most megtennie? – ismételte meg a kérdését
Kim.
Vajon, ha futásnak eredne, kijutna az ajtón? Milyen
gyorsan mozdulna meg Dylan, Sean vagy Liam? Nem úgy
néztek ki, mint akik fel akarnának pattanni a helyükből, de
hát ezek itt nem emberi lények!
Kim azon töprengett, hogy benne mi változott meg.
Tegnap még rettegett a gondolattól, hogy Shiftertownba kell
jönnie, és találkozik egy olyan alakváltóval, aki nincs rács
mögött. Ám amikor Liam ránézett azzal az ír kék szemével,
Kim elolvadt. Még a házukban is különösebb aggódás nélkül
el tudott tölteni egy éjszakát. Mindenben alkalmazkodott az
alakváltók szokásrendjéhez, pedig Kim aztán mindig
mindent úgy csinált, ahogy ő gondolta.
Most viszont megértette, mennyire veszedelmes lények az
alakváltók. Naivan besétált az életükbe, és már tudta, hogy
nem fogják kiengedni onnan. Ökölbe szorította a kezét.
– Liam! Légy szíves, vedd le rólam a szagjeledet! Nincs
kedvem ilyen domináns-engedelmes játékhoz.
– Kim!
A francba. Ez az egyetlen a szó, ahogy a nevét kimondta,
elég lenne hozzá, hogy Kim odaugorjon, az ölébe
kucorodjon, és a karját Liam dereka köré fonja…
– Tessék – morogta.
– A szagjel azt jelenti, hogy a védelmem alatt állsz, nem
pedig azt, hogy uralkodom rajtad. Teszem hozzá, még a
legmagasabb rangú alfanőstény is engedelmesebb nálad.
– Na persze! Azt akarod mondani, hogy Glory engedelmes
nőstény?
Dylan felmordult.
– Ő nem alfa. Glory meglehetősen alacsonyan helyezkedik
el a falkájában.
A meglepetéstől Kim egy ideig szóhoz sem jutott. De csak
egy pillanatra némult el.
– Akkor már értem, miért fogadja el magát. De én nem!
Már itt sem vagyok. Sajnálom, Liam, de meg kell bíznod
bennem.
Liam egyetlen lépéssel Kim elébe került, elvágva a nő
menekülési útvonalát. Nem, valószínűleg nem jutott volna el
az ajtóig. Liam a vállára tette a két kezét, és Kim a
következő pillanatban a legközelebbi falnak szegezve állt.
– És neked is meg kell bíznod bennem! – közölte Liam.
Ez nem fair. Olyan izgató az illata. Liam szeméből
hiányzott a Dylanében izzó piros árnyalat, de látszott, hogy
nagyon türtőzteti magát.
Átfutott Kim agyán, milyen lehet Liam, amikor szabadjára
engedi az ösztöneit. Hebehurgya gondolat. De ma reggel,
amikor meglátta a padlásszoba ajtajában anyaszült
meztelenül, bizony szaporábban kezdett verni a szíve, és a
bugyija is átnedvesedett.
Az hiszem, megőrültem!
Mintha megállt volna az idő. Liam Kim fölé tornyosulva
állt, Kim pedig érezte, hogy a térde készül meghajolni. Most
lecsúszhatna a fal mellett, végigsimítva Liam testét, aztán
arcát odaszoríthatná a férfi farmerjának ágyékrészéhez. Hát
nem lenne isteni?
– Uh! – Connor kétrét görnyedve felnyögött.
– Jól vagy, Connor? – kérdezte Kim aggodalmasan.
– Nem. Basszus! – nyögte a fiú látható fájdalmak közt.
– Mi a baj? Beteg vagy? Jézusom, Liam, mit raktál a
palacsintába?
Egy tányér darabokra tört a padló kövén.
– A szentségit! – suttogta Sean, a szemében a fájdalom
lángja lobogott.
Liam ellökte magától Kimet.
– Kim, azonnal menj minél messzebb! Most!
Mind a négy Morrissey hörögni, jajgatni kezdett, a szemük
is megváltozott közben. Connor szívfájdítóan felnyögött.
Kim nem tudott eleget az alakváltókról ahhoz, hogy értse,
mi a franc zajlik bennük. Épp átváltoznak? Vagy betegek?
Sean elterült a konyha kövén, miközben Liam térdre rogyott.
Dylan lecsúszott a székről, és próbált odajutni Connorhoz,
de még mielőtt elérhette volna az unokáját, összeesett.
Liam fölemelte a fejét. Szája remegve húzódott hátra éles
szemfogairól.
– Menj! – kiáltott rá Kimre. – Rohanj!
Kim nem állt le vitatkozni vele. A konyhán
keresztülrohanva felrántotta a hátsó ajtót, és kifutott a forró,
párás austini nyárba.
Beugrik a kocsijába, és bőgő motorral elhúz
Shiftertownból, hazaérve pedig lecserélteti az összes zárat.
Nem! Elköltözik. Az állását is otthagyja, és soha többé nem
találkozik alakváltókkal. Megtarthatják a ruháit, különben
sem kedveli a legtöbb darabot, amit bepakoltak neki.
 Mikor azonban leért a tornác lépcsőjén, meghallotta
Connor jajveszékelését. Annyira fájdalmasan hangzott, hogy
Kim megtorpant, és visszafordult. Connor volt köztük a
legfiatalabb és a leggyengébb, és akármi is történt, őt
kínozta meg a leginkább.
Kim visszafutott a házba. Connor jajszava belehasított a
levegőbe. Dylan és Liam is próbált odakúszni hozzá, nyilván
meg akarták érinteni, hiszen ezek a lények a testi érintéssel
vigasztalják egymást.
– Liam! Hogyan tudok segíteni?
Liam nagy nehezen Kim felé fordította a fejét, és
fölpillantott. A pupillája gránátvörös volt.
– Sehogy, Kim. Menj innen!
– Nem hagyhatlak így itt benneteket. Mit csináljak?
Liam nem akart vagy nem tudott válaszolni. Végre elérte
Connort, aki még fájdalmasabban sikított, amint hozzáért.
A francba! Kim nem ismerte az alakváltók természetét,
pedig azt hitte, minden szükséges információt beszerzett
róluk. De itt bármi történhetett, elromolhatott a nyakörvük,
de lehet ez egy hátborzongató vírusfertőzés is.
– Tartsatok ki! Mindjárt visszajövök.
Fogalma sem volt, vajon Liam hallotta vagy megértette-e
a szavait. Kim újra kirohant, és a kitaposott ösvényen a
szomszéd házhoz futott. Megdöngette a hátsó ajtót, és a
szeme körül ellenzőt formálva próbált bekukucskálni az
üvegablakon.
– Glory? – kiáltotta.
Semmi nesz. Egy pár másodpercig attól rettegett, hogy
Glory is hasonló állapotban vonaglik a földön és nyöszörög.
Talán mind így szenvednek itt Shiftertownban. Basszus!
Aztán Glory hirtelen kitárta az ajtót. Most is ugyanolyan
magas és feltűnő volt, mint előző éjjel. Hátul nyitott, de elöl
magas nyakú, élénk rózsaszín felsője eltakarta a nyakörvét.
Testhez simuló fekete nadrágjához pink tűsarkút húzott.
Hogy ez nem egy alfanőstény? Anyám!
 Glory nehezen vette a levegőt, mint aki épp edzésben
volt, de egy izzadságcsepp sem látszott a bőrén, és a haja is
szigorú rendben állt.
– Mi az?
– Valami baj van velük odaát. Valami alakváltó-mizéria.
Segítenie kell rajtuk!
Glory idegesen a Morrissey-ház felé kapta a fejét.
– Dylannel is?
– Mind a négyükkel. Nem tudom, mi történik.
Glory egy szó nélkül ellépett Kim mellett, és lesietett a
tornác lépcsőjén. Kim csak kocogva tudott lépést tartani
vele, pedig Gloryn nem akármilyen magassarkú volt.
Glory úgy rontott be a Morrissey-ház hátsó bejáratán, mint
aki ott lakik, de azonnal meg is torpant. Kim majdnem
fellökte hátulról. Liam immár karjaival körülfogta Connort,
de a fiú még mindig szívszaggatóan jajgatott.
– Mi van velük? – kiabált Kim.
– Nem tudom. Sose láttam még ilyet!
Na, ez nagy segítség. Glory odasietett Dylanhez, aki
csukott szemmel feküdt, és meghosszabbodott szemfogai az
ajkát harapták. Glory megragadta a férfi vállát.
– Dylan!
Egy ideig rázta és kiáltozott hozzá, míg végre Dylan
felnézett Gloryra. Vérben úszó szeme sárgán szikrázott.
Valamit kipréselt a fogai között, amit Kim nem hallott, de
Glory biccentéssel nyugtázott, majd gyászos képpel Kim felé
fordult.
– Idézést kaptak – közölte Glory.
– Idézést? Az meg mi a fene?
– Azt jelenti, hogy a klánvezérük hívja őket. Rájuk küldött
egy parancsvarázslatot, és amíg oda nem kerülnek elé, és le
nem veszi róluk, így fognak szenvedni.
Varázslat?
– Mintha azt mondta volna, hogy nem látott még ilyet.
– Nem is. Idézésre úgy kétszáz évente egyszer kerül sor.
Mert amelyik klánvezér nyakra-főre ilyesmit alkalmaz, az
nem sokáig marad vezető. Az alakváltók nemigen szeretik,
ha megbéklyózzák őket. Fergus nyilvánvalóan nagyon akarja
magát.
– Hogyan? Hát nem tudja felvenni a telefont, mint bárki
más?
– Tegnap telefonált, és azt parancsolta Dylannek, hogy
adja át magát. Dylan megtagadta, mire Fergus ezt csinálta.
Glory arckifejezéséből egyértelmű volt, hogy a
történtekért Kimet tartja felelősnek. Bár a pólója eltakarja a
nyakörvét, és Dylan azt állította, hogy nem valami magasan
áll a falkasorrendben, Glory mégiscsak alakváltó, mégiscsak
erős nőstény, és mégiscsak vadállat.
– El kell hogy vigye őket San Antonióba – jelentette ki
Glory.
– San Antonióba?
– Ott tanyázik Fergus. El kell vinnie őket Fergushoz. Ilyen
állapotban nem tudnak vezetni.
– Ahhoz a Fergushoz, aki azt követeli, hogy adjanak át
neki, akármit jelentsen is ez? Miért nem viszi el maga őket?
Glory felhorkant.
– Egy másik klán vezetőjének idézésére megjelenjek? De
én farkasféle vagyok. Ha besétálnék a nagymacskafélék
gyűlésére, letépnék a fejemet, mielőtt megszólalhatnék.
– És mi lesz az én fejemmel?
– Kénytelen lesz kockáztatni. Fergus amúgy is arra számít,
hogy velük megy. Jöjjön, és segítsen! Bepakoljuk őket a
maga kocsijába.
– De nem fognak beférni!
– Hát, valahogy oldja meg! – Glory megragadta Dylant a
hóna alatt, és talpra húzta. A nagydarab alak alig állt a
lábán, de rátámaszkodott Gloryra, aki nagy nehezen
átvonszolta a konyhán. – Nincs más választása.
Glory a lábával kicsapta az ajtót, ami akkora erővel
vágódott a falnak, hogy a mennyezetről lepotyogott a
vakolat egy része.
 Liam görcsbe rándult markával nagy nehezen megragadta
Kim bokáját.
– Ne, Kim! – hörögte. – Fuss!
A fájdalom Liam tekintetében Kim szívéig hatolt. Igaza
volt a férfinak, el kellene futnia! Sorsukra kellene hagynia az
alakváltókat, és Ausztráliába költöznie. Kimet a hideg rázta
a gondolatra, hogy szemtől szemben találkozzék Fergusszal,
aki képes százhúsz kilométerről mozgásképtelenné tenni
négy életerős alakváltó hímet. Csakhogy Liam szenvedése
nem hagyta, hogy elfusson.
– Kim! – ordított vissza Glory. – Mozgás!
Kim odahajolt Liam fölé.
– Mennünk kell, Liam. Glory azt mondja, nincs más
lehetőség.
Liam próbált mondani valamit, de szavak helyett
értelmezhetetlen hangok törtek csak fel a torkából.
Ekkor Glory futott vissza, és megragadta Seant. Kimnek
végül sikerült talpra imádkoznia Liamet, aki fölhúzta
Connort is. Valahogy így hárman összekapaszkodva
kijutottak a konyhából, és elérték Kim kétajtós Mustangját.
Sean addigra már behajtogatta magát a keskeny hátsó
ülésre, Dylan pedig az autó oldalát támasztotta. Ő volt a
legidősebb, talán erősebb is a többieknél, így láthatóan
kevésbé taglózta le a varázslat. Glory átvette Connor
támogatását, és most Dylan segített neki becsusszantani a
fiút hátra, s maga is odakucorodott az unokája és Sean
mellé. Az első ülést meghagyták Liamnek, aki szinte
bezuhant a kocsiba.
– Mi a pokol? – Kim egy texasi férfihangot hallott. Az a
termetes farkas rohant át az úttest túloldaláról, Ellison,
akivel este összeismerkedtek. – Glory! Mi folyik itt?
– Idézés – hangzott Glory tömör válasza.
– A szentségit!
– Kim elviszi őket Fergushoz.
– Ne már! – Ellison kétségbeesetten nézett Kimre. – Én
nem mehetek magukkal. De Liamnek megvan a
telefonszámom. Hívjon, és folyamatosan tájékoztasson,
rendben?
– Persze. – Kim szinte bénultan ült be a kocsiba.
– Várjon! – Ellison berobogott Morrissey-ék házába, s
szinte azonnal rohant is vissza, kezében Sean széles
pallosával. – Ezt vigye magával – nyújtotta Kimnek a
bőrhüvelyes fegyvert.
A zsúfolt belső térben nem volt már hely a kardnak, így
Kim fölnyitotta a csomagtartót, és Ellison behajította a
pallost.
Miközben Kim becsapta a vezető oldali ajtót, és felbőgött
a motor, Ellison odalépett Gloryhoz, s mindkét karját a nő
köré fonta. Glory vigasztalást keresve odasimult a férfihoz.
Kim érezte, hogy nem volt ebben semmiféle szexuális
sugallat. Tegnap Liam és Sean ugyanígy vigasztalták
Sandrát.
Kim legördült a kocsibehajtóról. Ujjai a júliusi hőség
ellenére dermedten markolták a kormányt, ahogy nekiindult
a Shiftertownból kivezető útnak.
TIZEDIK FEJEZET
Remélem, értékelni fogják, amit teszek! Kim az I–35 jelű
úton száguldott, már amennyire mert egyáltalán, miközben
magában átkozta a vánszorgó kocsisort. Vasárnap van, hát
nem a templomban kellene ülnie ennek a sok embernek?
Nem, a templom helyett itt araszolnak az Austin–San
Antonio közti pályán, bedugítva a fel- és lehajtókat,
cammogva a belső sávban, folyton Kim elé vágva… Pedig
amennyire csak tőle telt, próbált dinamikusan vezetni, bár
nem akarta megkockáztatni, hogy gyorshajtásért
lemeszeljék. Elég nehéz lenne kimagyaráznia a kedves
rendőr előtt, mit keres a kétüléses kocsiban négy félig
elmeháborodott alakváltó és a csomagtartóban egy
hatalmas pallos.
Connor hangos nyögése időközben nyöszörgéssé szelídült.
Kim elképzelni sem tudta, hogyan idézte elő az a Fergus
olyan messziről a Morrissey-k állapotát, de legszívesebben
leordította volna a fejét. Még életében nem találkozott
erősebb férfival, mint Liam, de most ő is fájdalomtól
görnyedten ült mellette az anyósülésen, ami teljesen
kitikkasztotta Kimet.
– Már nincs messze – szólalt meg, bár fogalma sem volt,
vajon Liam hallja-e, mivel nem reagált.
Az autóút még sosem tűnt ilyen hosszúnak. A pálya
mellett német nevű településeket jelző táblák sorjáztak:
New Braunsfels, Gruene és a közkedvelt Schlitterbahn
akvapark, ahova gyerekként Kim is imádott kijárni.
Amikor elérték San Antonio északi határát, Liam végre
elvette a kezét az arca elől.
– Itt hajts ki.
Kim indexelt, és kisorolt a kihajtósávra. Ez az út a várost
északról elkerülő autópályára vitte át.
– Most merre? – kérdezte.
 Liam az aszfaltcsíkra bökött, amit Kim úgy értelmezett,
hogy haladjon tovább egyenesen.
Dylan fölült a hátsó ülésen, és Kim a visszapillantó
tükörben látta, ahogy az öreg a mellkasához húzza és
ringatja Connort. Sean csukott szemmel ült, de Kim nem
tudta eldönteni, hogy alszik-e.
A város délnyugati szegletéhez érve Liam ismét intett az
egyik kijárat felé, majd elirányította egy olyan autóútra,
amely nyugati irányban kivezetett a városból.
– Itt is van egy Shiftertown? – kérdezte Kim, mikor
elhagyták a városhatárt jelző táblát.
Liam nem felelt. Sean is kiegyenesedett az ülésen, és az
ablaknak dőlt. Lassan mind a négy utas légzése
lecsöndesedett, megszűnt fájdalmas zihálásuk, de az arcuk
továbbra is szürke és elgyötört volt.
Úgy negyven kilométer múlva Dylan előrehajolt az ülések
között, és hosszú karjával egy kitáblázatlan leágazás felé
bökött.
– Arra!
Maguk mögött hagyták a texasi dombvidéket, és az állam
sivatagos déli régiójába értek. A lapos és száraz terepen
zöld fű helyett pöndörödött, sárga növénykék tengődtek. Az
út bal oldalán szögesdrótkerítés mögött néhány tehén
legelészett. Jobb felől nem volt kerítés, a tekintetet egészen
a kék láthatárig nem akadályozta semmi. A levegő errefelé
sokkal szárazabb volt, és Kim érezte, hogy az izzadság
gyorsan elpárolog a bőréről.
– Mindjárt itt lesz – szólalt meg Liam. A hangja majdnem
teljesen normális volt, a szemfogai is visszahúzódtak.
Két fa „kerítésoszlop” jelölte a földút „kapuját”, noha se
kerítést, se kaput nem lehetett látni, csupán egy halvány,
keskeny sáv futott bele a tájba. Kim lekanyarodott, és
magában átkokat szórt a göröngyökre, amik felverődtek az
alvázára. Talán kérhet ettől a Fergustól kártérítést…
Az út viccnek is rossz volt! Mindenesetre pár kilométerrel
arrébb meglátott egy házcsoportot, amely előtt kézzel
festett tábla hirdette: „Isten hozta Shiftertownban! Lakosok:
52 alakváltó, 20 ló, 5 kutya és 15 macska.”
Egyszintes, hosszú, kis ablakos földházak fogadták,
amelyek hajdan, a huszadik század elején tanyaházak
lehettek. Az austini alakváltóvároshoz hasonlóan az
épületeket itt is felújították, de az ottani előkertes
elrendezés helyett ezek a házak egy nagyobb – és kissé
kietlen – grundot vettek körül. A téren egyetlen gyerek sem
játszott. A házak körül összevissza parkoltak különféle
furgonok.
Az utca egyik végét egy acélpóznákból összerótt karám
zárta le, közepén rozsdás bádoglemezzel fedett lóállásokkal.
A karám és az istálló között egy tucat különféle fajtájú ló
ténfergett, fel sem figyeltek a nagy robajjal, porfelhő
közepette érkező gépkocsira.
A városka öt kutyája közül az egyik lustán heverészett az
előtt a ház előtt, ahova Liam irányította Kimet. Ez az épület
sem volt nagyobb a többinél, zöldre mázolt bejárati ajtaját is
ugyanúgy két ablak fogta közre. Amikor leparkoltak, a kutya
föltápászkodott, nyújtózott egyet, majd farkcsóválva
odasétált a kocsihoz.
– Biztos, hogy ez az? – kérdezte Kim, miközben kiszállt, és
előredöntötte az ülését, hogy a többieket kiengedje.
– Abszolút – felelte Liam.
A négy férfi állapota most már majdnem normálisnak tűnt,
de továbbra is feszültek voltak. Connor kikászálódott a
hátsó ülésről, s összeszorított foggal nekitámaszkodott a
kocsi oldalának.
– Vajon Connort minek idézte ide Fergus? – kérdezte Kim
lehalkított hangon Liamtől. – Ha én kellek neki, akkor miért
nem elégedett meg azzal, hogy te meg az apád idehoztok?
Vagy a varázslatot nem tudja célzottan küldeni?
– Nagyon is célirányosan küldhető a varázslat. Fergus
választotta ki, kiket idéz maga elé.
Kim Connort figyelte, aki kicsit távolabb botorkált, és egy
magasabb fűcsomónál öklendezett.
 – Miféle tapló ez az alak? Connornak semmi köze hozzám!
Ez a Liam, aki most Kimet nézte, nem az a kedves, szexi
pasas volt, akivel tegnap találkozott. A mellette álló alakból
szinte sütött a visszafojtott düh, és ha tegnap a kocsma
hátsó irodájában ezzel a tekintettel ült volna az asztala
mögött, Kim valószínűleg összecsinálta volna magát
ijedtében. Most ébredt rá, hogy Liam a „kedves” alakváltót
játszotta el, olyan fenevadat, akivel szót érthetnek az
emberek is. Olyat, aki mellé bátran odaülhetett az ágyban,
és akivel még csókolózhatott is.
De hisz most is csókolózhatna vele! Biztosan érezné a
csókjában a dühöt, és visszacsókolva értésére adhatná,
hogy osztozik haragjában, miközben Liam keze
végigkalandozna a testén.
Milyen lehet szexelni Liammel, amikor ilyen? Nyers és vad.
A falnak préselve vagy a motorháztetőre döntve – nyíltan,
szabadon élvezkedve. Na, ez most jólesne!
Liam kinyitotta a bejárati ajtót, és besétált. A belső tér
nem volt valami tetszetős. Láthatólag éltek a házban, de a
lakók nemigen törődtek a takarítással.
A nappaliban nagy volt a rendetlenség, a konyhában
mosatlan edények hevertek szerteszét. Liam erre ügyet sem
vetve, egyenesen a pincébe – vagy óvóhelyre? – vezető
hátsó lépcsőhöz ment. Hűvös levegő csapta meg Kimet. Egy
ilyen helyen kígyók, skorpiók vagy feketeözvegyek
tanyázhatnak…
– Lemegyünk? – kérdezte. Arra érzett erőt magában, hogy
ellenséges alakváltókkal nézzen szembe, na de a pókokkal?
Ahhoz már nem!
Liam szó nélkül előrement. Hál’ istennek, hogy ezek az
alakváltók nem a nőket engedik előre az ajtónál. Ha odalent
mérges pókok fogadnák őket, Liam biztosan rájuk tapos,
mire ő leér.
Dylan odabiccentett Seannak, aki időközben kivette
pallosát a csomagtartóból, hogy ő menjen Liam után, majd
Dylan és Connor következett.
 Kim a lépcső tetején habozott kicsit, mert nem hagyta
nyugodni, hogy odalent pókok várhatják – no és Fergus.
Talán elfuthatna, vissza a kocsiba, aztán nyomás, Austinig
meg se állna. Mindenki előtte haladt, úgyhogy előnyben
lenne, ha menekülőre fogná.
Ekkor azonban Connor hátrapillantott, s a konyhai lámpa
fényében jól látható volt a szemében ülő félelem. Rettegett,
és zöldes arcszínéből ítélve még mindig émelyeghetett.
Vajon az az erőszakos Fergus Connoron verné le, ha Kim
elfutna? Valószínűleg.
– Szemétláda! – morogta maga elé Kim, s megindult
Connor nyomában le a lépcsőn. Nem teheti ezt a kölyökkel.
Connor ideges vigyorral a képén haladt előtte. Kim
zavartan követte, és igyekezett nem hozzáérni a nyirkos
kőfalhoz.
A három idősebb Morrissey bevárta őket egy kövezett
folyosón, amely tökéletes ellentétben állt a ház eddig látott
részével. A falat politúros faburkolat borította, amelyen Kim
megdöbbenésére értékes festmények és művészi fényképek
lógtak. Valódi művészek valódi alkotásai, amelyekért a
múzeumok jelentős összegeket szoktak kifizetni. A
felbecsülhetetlen műalkotások között a folyosón végig
spanyol stílusú faragott faajtók sorakoztak, pici négyzetes
ablakokkal.
Miféle hely ez?
Liam a folyosó végére érve benyitott egy ajtón, amely
barlangszerű terembe nyílt. Ezúttal Dylan lépett be elsőnek,
őt Liam, Sean és Connor követte. Kim maradt a végére, ő
volt a leginkább védeni való személy.
A hatalmas teremben több százan is elfértek. A falakat
beborító, mahagóni színű faburkolat feltehetően valamelyik
egzotikus keleti erdőből származott. A mennyezet
katedrálist idéző boltozatát boltívek tartották, amelyek a
terem végében díszelgő óriási kandalló felé vezették a
tekintetet. Láthatóan sok pénzért és igényes
mesteremberek munkájával készült a helyiség, amely
lényegesen nagyobb volt, mint a felszínen látható bármelyik
épület.
A teremben legalább száz alakváltó állt, egytől egyig
hímek, s mind éppoly izmos és jó kiállású, mint Liam, Dylan
vagy Sean. A település határában a tábla azt hirdette, hogy
csupán 52 alakváltó lakik itt, vagyis a többiek nyilván az
eseményre érkeztek.
A tömeg utat nyitott a Dylan vezetésével érkező
csoportnak, amely a magasba törő pillérek közt az
alakváltók tengerén át a terem közepéig menetelt. Ott négy
termetes alakváltó várta őket: három gengszterszerű pasas
fogott közre egy nagydarab fazont, aki hosszú, fekete
hajfonatot és bőr motorosmellényt viselt.
– Ha jól sejtem, az ott Fergus – súgta oda Kim Liamnek.
Liam komoran biccentett. Fergus átható kék tekintetét
Kimre szegezte, és az alakváltók szokásos vizslatásával
végigmérte.
– Ő lenne az? – kérdezte Fergus délies akcentussal. A
hangsúlya arról árulkodott, hogy Kimnél félelmetesebb
jelenségre számított.
Liam összeszorította a száját. Dylan felelt a csapat
nevében.
– Ő itt Kim Fraser, Brian védőügyvédje.
Minden szempár Kimre szegeződött. Az orrcimpák
megremegtek, beszívták a nő szagát, és érzékelték Liam
szagjelét is rajta. Bár mindegyikük nyakörvet viselt, de Kim
kisagyában ott motoszkált az emlék, hogy a nyakörv aligha
jelentene számukra akadályt, ha ő itt menekülésre vagy
verekedésre szánná el magát. Egytől egyig veszedelmes
alakok, akik most önszántukból fogják vissza magukat.
– Szar ügy – morogta az orra alatt Kim. – Még a
paprikaspray sincs nálam.
– Az alakváltók imádják a paprikaspray-t – szólt vissza
Liam.
– Gondolhattam volna…
 Fergus kemény pillantásával csendre késztette Kimet,
azután Sean felé nyújtotta a kezét.
Sean lecsatolta a hátáról a pallost, és odavitte Fergusnak.
A klánvezér nem köszönte meg, egyszerűen elvette, és az
egyik csahosának adta. Amikor elfordult, a dereka körül az
övébe dugott nyélre erősített hosszú, fonott bőrszalagok
csapkodtak.
– Az egy kilencfarkú macska rajta? – kérdezte Kim.
– Nagyon úgy tűnik.
– Arra az esetre, ha a saját farkát elvesztené?
Liam komor vonásai mosolyra húzódtak, Connor viszont
hangosan felnevetett.
– Pofa be! – sziszegte Dylan.
Fergus figyelmét ismét Kimre fordította.
– Gyere ide, asszony!
Kim meg se moccant. Nem fog engedelmesen odasétálni!
Liam odaállt mellé, s kigyúrt, életteli teste egyszeriben
biztonságérzettel töltötte el Kimet.
– Azt mondtam, gyere ide!
Kim fölszegte az állát.
– Ismeri azt a kifejezést, hogy „csessze meg”?
Fergus tekintete villámokat szórt, amikor az alakváltók
morajlani kezdtek. A három fogdmegember összefont karral,
szigorú tekintettel állt mellette. Az egyik kopaszra borotvált
volt, a nyakát tetoválások borították, a másik szalmasárga
haja copfba volt fogva, míg a harmadik rövidre nyírt fekete
frizurát viselt. Ez utóbb leszerelt katona benyomását
keltette, noha alakváltók nem szolgálhatnak a hivatásos
hadseregben.
– Hozd ide hozzám! – parancsolta Fergus Liamnek.
Liam nem mozdult. A teremre csönd telepedett, a
feszültség tapinthatóvá vált. Fergus szeme kékből
szürkésfehérré változott.
Kim nem volt tisztában, mit léphet most Fergus. Esetleg
újabb idézést küld Liamre, hogy az akarata ellenére a vezér
elé cibálja őt? Úgy érezte magát, mint egy csenevész
facsemete az óriások erdejében. Ezek az alakváltó hímek
mind legalább száznyolcvan centisek, Kim viszont a
lapostalpújában csak százötven. És hol vannak a nőstény
alakváltók? Otthon piskótát sütnek?
– Pontosan tudja, hogy nem ölhet meg – szólalt meg Kim a
tárgyalóteremben használt pattogó hangján. – Már egy
alakváltót lecsuktak egy ember halála miatt, és bár személy
szerint meg vagyok győződve az ártatlanságáról, az
emberek többsége úgy gondolja, ő a gyilkos. Ha én
eltűnnék, vagy a holttestem kerülne csak elő, a megyei
seriff, de még a szövetségiek is az alakváltók nyakára
ülnének.
Fergus egy ideig Kimre meredt, aztán Liamhez fordult.
– Sose fogja be a száját?
– Nemigen tapasztaltam.
– Nem válik a javára.
– Nem is tudom – felelte Liam halovány mosollyal a szája
sarkában. – Nekem tetszik ez benne.
Fergus szája megremegett.
– Hozd ide hozzám!
– Sajnálom, Fergus – mondta Liam –, de a döntést inkább
átengedem neki.
A teremben állók egy emberként tartották vissza a
lélegzetüket. Kimnek nem kellett a nonverbális
kommunikáció szakértőjének lennie ahhoz, hogy érezze,
Fergus egész testtartása azt sugallja, hogy
„engedelmeskedj, vagy megbánod!”, Liam testtartása
viszont azt közvetítette, hogy „nincs az az isten!”.
Ugyanakkor Kim észrevette, hogy Liam nem néz Fergus
szemébe.
– Nem fogom bántani az asszonyt – szűrte a fogai közt
Fergus.
– Tényleg? – vágott közbe Kim. – Vajon erről miért nem
vagyok meggyőződve?
– Igazat mond – súgta Kim fülébe Liam, de a hangja
elárulta, mennyire visszafogja magát.
 – Át is verhet.
Liam most maga felé fordította Kimet. Megsimogatta az
arcát, de elgyötört szemében a felfokozott indulat szikrái
villantak.
– Nem akar bántani, szivi – a hangja kedves volt. – Sosem
volt ilyen szándéka. Amikor Fergus tegnap este fölhívta
apámat, azt parancsolta, hogy hozzon ide, mert Fergus a
párjának akar igényelni.
Kim égkék szeme elkerekedett, düh, félelem és döbbenet
tükröződött az arcán.
– Most viccelsz?
Liam Kim egyik hajtincsét birizgálta, hogy így nyugtassa
meg, az alakváltók mágikus érintésével.
– Ne félj, szivi! Nem hagyom, hogy rád tegye a mancsát.
Ebben a pillanatban Liamben megszületett a felismerés,
hogy egész életében erre várt. Azt mondogatta magának,
hogy a lehetséges párjelölteket azért adta át más alakváltó
hímeknek, hogy azok boldogságot találjanak, de most
ráébredt, hogy eddig nem talált rá arra a nőstényre, akivel
igazán párt akart alkotni. Könnyű úgy lemondani valamiről,
hogy az valójában nem áldozat a részünkről.
Csakhogy amikor tegnap ez a pimasz nőszemély a feszes
blúzában és az édes fenekén feszülő szürke szoknyájában
belibbent az életébe, és még mielőtt ő megszólalhatott
volna, kivágott egy alapos érvekkel alátámasztott beszédet
arról, miért is kell Liamnek segítő kezet nyújtania. Eddig
szabályos élete egyszeriben a feje tetejére állt. Kim valami
olyan húrt pendített meg benne, amit Liam mindaddig
mélyen oltalmazott magában. Talán azért érinthette meg,
mert Liam nem volt elég elővigyázatos, hiszen sosem
feltételezte volna, hogy egy ember rátapinthat olyasmire,
amit egyetlen alakváltó nőstény sem lelt meg.
Múlt éjjel, amikor Dylan közölte, hogy Fergus azt várja,
Liam adja át Kimet, hogy a klánvezér párja lehessen, Liam
kerek perec nemet mondott. Dylan először vitatkozott és
nem értette a dolgot. Mert mit jelent egy emberpéldány
sorsa az egész alakváltó népesség javához képest? Fergus
majd féken tartja Kimet, és ezzel lezárul ez a fejezet.
Liam majdnem képen törölte az apját, pedig soha
életében nem gondolta volna, hogy valaha is kezet akarna
emelni Dylanre. Kimet csak a holttestén keresztül szerezheti
meg Fergus, jelentette ki. Erre Dylan először csak
csodálkozva nézte a fiát, aztán megértette, és végül
együttérzéssel elfogadta a döntését. Nem vitázott tovább,
hanem kijelentette, hogy hajlandó szembe menni Fergus
parancsával. Ezután átsétált a szomszédba.
Életre szóló pár. Az enyém. Meg kell védenem.
Liam legszívesebben soha többé nem engedte volna el
maga mellől Kimet. Csókolózni és közösülni akart vele,
reggel pedig palacsintát sütni neki. Váratlanul felszínre
törtek az elmúlt száz évében szunnyadó ösztönei, a
pártalálás késztetése.
– Miért akarna engem párjának? – kérdezte Kim. – Akármit
is jelent az. Hiszen sose látott még ezelőtt!
Szent Istenanya, hát melyik hím ne akarná ezt a nőt? Ettől
függetlenül a kérdés jogos.
– Fergus féken akar tartani – felelte Liam. – És mert igazad
van: tényleg nagy bajban lenne, ha megölne. Viszont, ha a
párja lennél, engedelmességgel tartoznál neki és a klán
törvényeinek is. Így nem jelentenél tovább veszélyt az
alakváltókra.
– És mi van, ha nemet mondok?
Fergus sosem engedné meg Kimnek, hogy nemet
mondjon. Liam nem volt benne biztos, milyen formában
akarta Fergus alávetni Kimet – kábítószerrel, varázslattal,
életveszélyes fenyegetéssel –, de a klán vezére
egyértelműen le akarta nyomni a lányt.
És valószínűleg Fergus azt is meg akarta tudni, meddig
menne el Liam Kim megvédésében. Mert ha kiismeri Liam
érzéseit, könnyebben manipulálhatná őt és a családját is.
Akárhogy is, Kimet szoros felügyelet és irányítás alatt
tartaná.
 – Ha nem akarod, nem kell beleegyezned – mondta Liam.
Fergus összeszűkült szemmel figyelte kettőjüket.
– Ez most azt jelenti, hogy igényt tartasz az asszonyra?
Kesztyűt dobsz nekem?
Liam megérezte, hogy Sean és Dylan odaléptek mögé,
jelét adva a védelmezőösztönüknek, még ha eszementnek
is tartották Liam döntését. Liam azt kívánta, bárcsak Connor
kereket oldana – még csak kölyök, nem áll készen effajta
összecsapásra. Fergus nyilván nem lesz tekintettel erre,
amikor a büntetésüket kiszabja majd.
Liam ujjait Kim ujjai közé fonta, egyenesen Fergus
szemébe nézett, és igazi texasi pökhendiséggel válaszolt,
amit még Ellison is megirigyelt volna:
– Épp, ahogy mondod.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Fergus és Liam tekintete egymásba fúródott. Liam ösztönei
akcióba léptek, azonnal diadalmaskodni akart.
– Dylan! – vakkantotta el magát Fergus.
– A fiam még nem választott párt – felelte Dylan nyugodt
hangon. – Vagyis joga van igényt bejelenteni.
– Nem kell megvédened, Apa. Állj hátrébb! Ez nem a te
játszmád.
Dylan meg se moccant. Persze Liam sem gondolta
komolyan, hogy az apja egyszerűen hátrébb lép, belátva,
hogy ki kell maradnia ebből. Dylan az élete árán is hajlandó
megvédeni a kölykeit.
– Már megbocsássanak! – fakadt ki Kim. Minden fej
azonnal feléje fordult, száz alakváltó szempár szegeződött
rá, de nem ijedt meg. – Nem tetszik nekem ez a párigénylés
dolog, különösen, hogy engem emlegetnek benne.
Köszönöm, de nem kérek belőle!
Liam legszívesebben felnevetett volna. Hát nem tündéri?
Szavai hallatán alakváltóösztönei kezdték teljesen háttérbe
szorítani megfontolt emberi gondolkodását. Mindjárt
széttépi Fergust, aztán karjába kapja ezt a nőt!
Egész biztosan fergeteges lenne vele a szex, még ha
ehhez Liamnek emberi alakban is kellene maradnia. Tegnap
éjjel már megízlelhette Kim csókját, édes ajkait, ahogy a
teste az övéhez simult. Most azonnal szeretett volna
ráfeküdni, emberi csókok közepette beléhatolni, és magáévá
tenni.
Csakhogy Fergus erőteljes feromonjait szabadjára
engedte, a szag betöltötte a levegőt. Liamet feltüzelte a
felismerés, hogy a klánvezér nem csak a szavak szintjén
követeli Kimet párjának. Akarta Kimet, vadul meg akarta
hágni. Nem! Fergusnak ehhez előbb meg kell ölnie őt!
– Hallgattasd el! – csattant fel Fergus.
 Erre Sean odalépett Kim másik oldalára. Bár a kardja nem
volt nála, így is kemény harcos módjára cövekelt le a lány
mellett.
– Liam kinyilvánította az igényét – szólalt meg Sean. –
Várjuk meg a fejleményeket!
– A szentségit! – Kim sarkon perdült, és odaszólt
Connornak. – Hoznál nekem valamit, amire ráállhatok?
A határozott kérés Kim szerencséjére fölrázta Connort
riadt dermedtségéből. Az alakváltók utat engedtek a fiúnak,
aki elhagyta a termet. Liam azt remélte, hogy órákig fog
kutatni valami szék vagy sámli után, de legjobb lenne, ha
inkább kihasználná az alkalmat, és vissza se jönne. Ehhez
képest Connor pár pillanat múlva visszatért, kezében egy
konyhai fellépővel.
– Ez is megteszi – nyugtázta Kim, majd letetette a
lépcsőszerű szerkezetet maga elé. Liam megengedte
Kimnek, hogy föllépjen rá, de végig a nő derekát karolta,
míg föl nem egyenesedett és meg nem találta az
egyensúlyát. – Így már jobb – mondta Kim. Most egy fél
fejjel magasabb volt Liamnél is. Körbetekintett az alakváltók
gyülekezetén.
– Nem szükséges erőszakoskodni ebben a kérdésben –
kezdte Kim a beszédét. – Úgy érzem, Önök nem értik, hogy
bennem a legjobb szövetségesüket kellene látniuk. Van egy
társuk, egy alakváltó, aki előzetesben ül, és a külvilág a
vérére szomjazik. Ha be tudom bizonyítani, hogy nem ő ölte
meg barátnőjét, aki az emberek közül való, az bizony
nagyon jó reklám lenne az alakváltók egész közösségének!
Sokat lendítene a helyzetükön, hiszen az alakváltókat
jelenleg gyanakvással és ellenségesen szemlélik az
emberek. Ha megmutatom a világnak, hogy Briant valaki
szándékosan lépre csalta, azzal együttérzést kelthetnék
iránta, még akár hőst is csinálhatok belőle. Képzeljék el,
micsoda előrelépés lenne ez! Lehetőséget kapnának, hogy
még inkább integrálódjanak az emberi társadalomba, a
gyerekeik rendes iskolába járhatnának, nem holmi
elhagyatott raktárépületekben kapnának oktatást.
Néma csönd. Egyetlen alakváltó arckifejezésében sem
látott változást.
– Hé, még az is lehet, hogy kábeltévét is nézhetnénk –
hangzott fel a hátsó sorok valamelyikéből, mire érdes
férfinevetés morajlott végig a termen.
– Komolyan beszélek – folytatta Kim. – Nagyon jó ügyvéd
vagyok. Ha segítenek nekem, mindez valóra válhat.
Fergus szája keskeny vonallá préselődött.
– Liam! Hallgattasd el!
Liamnek esze ágában sem volt engedelmeskedni.
Igencsak tetszett neki, hogy Kim összezavarta Fergust.
– Ön úgy tesz, mintha nem akarná, hogy Brian újra szabad
legyen – vette vissza a szót Kim. – Nem ő ölte meg Michelle-
t. Miért végezzék ki más bűnéért? Ön miért hagyná, hogy
így legyen?
Fergus előkapta az övéből a korbácsot.
– Liam! – üvöltötte.
– Most meg akar korbácsolni engem? – nézett Kim
elképedve Liamre.
– Itt az ideje, hogy befejezd a szónoklatot, szivi – mondta
Liam, és leemelte Kimet a fellépőről. – Fergus! – fordult a
klánvezérhez. – Intézzük el ezt a kihívást férfi módra!
– Előbb móresre tanítom ezt a szukát!
Hiába igyekezett Sean visszatartani, Connor a terem
közepére rohant. Az ifjonc vöröslő fejjel, hatalmas kezét
ökölbe szorítva állt meg a klánvezér előtt.
– Hagyd békén! Nem akar ártani neked. Miért fáj neked,
ha beszél, te mocsok?
– Connor, pofa be! – ordított rá Dylan az unokájára.
A teremben megfagyott a levegő, ahogy Fergus tekintete
Connorra szegeződött.
– Gyere ide, kölyök!
– Még csak gyerek – tiltakozott Dylan. – Nem érti ezeket a
dolgokat.
 – De igenis értem, Nagyapa – törölte meg könnyes szemét
Connor. Dühös tekintetét Fergusra villantotta, de szinte
azonnal el is kapta a klánvezérről. – És amit mondtam, azt
úgy is értettem.
Fergus arca hamuszürkévé vált, a nyakán kidagadtak az
erek, a tekintete lángot szórt, mint a felbőszített
nagymacskáké.
Liam pontosan tudta, hogyan képzelte el a mai
találkozásukat Fergus: Liam és a családja lerohan San
Antonióba, a színe elé áll, és mélyen sajnálkozva átadja neki
Kimet, majd ugyanolyan sietve hazamennek, s hagyják,
hogy a klánvezér azt tegyen vele, amihez kedve támad.
Ehhez képest mind a négy Morrissey megtagadta az
engedelmességet, ráadásul kétszer is. Először tegnap azzal,
hogy szóbeli parancsát nem teljesítették. Másodszor most,
Fergus saját odújában. Kim kioktatta Fergust, Liam kesztyűt
dobott neki, Connor pedig megszegte a kölykökre vonatkozó
szabályt: csak felnőtt szállhat vitába egy alfával.
A kölyköknek sok mindent elnéztek a fiatalságuk okán –
csak Istenanya a megmondhatója, mennyit bosszantotta a
környezetét Liam kamaszkorában –, de Fergus nem
hagyhatja büntetlenül, hogy az egész klán színe előtt,
nyilvánosan megsértette a fiú. Connor még túl fiatal ahhoz,
hogy megverekedjen a dominanciáért, ezért súlyos verést
kap – mint mikor a hím oroszlán móresre tanít egy
randalírozó kölyköt.
– Ide elém! – parancsolta Fergus.
A szavakkal együtt küldött varázslat hatására Connor
öntudatlanul is előrelépett. Sean utána akart ugrani, de
Liam a fejét rázta.
– Ne, Sean! Majd én.
Sean tiltakozni akart, de aztán sivár tekintettel bólintott.
Fájt a szíve, de tudta, miért kell ebből kimaradnia.
– Mit akarsz csinálni? – kérdezte Kim ijedten.
Kim falfehér arcában tágra nyílt, rémült szemmel bámulta
Liamet, de aztán elhallgatott. Látszott, hogy félelem és düh
viaskodik benne. Liam szíve belesajdult, mennyire
gyönyörű. Odalépett hozzá, és a tenyerébe fogta a nő arcát.
– Kim, szívem! Maradj itt Seannal és Dylannel. Még
véletlenül se akarj utánam jönni! És kérlek, nagyon kérlek,
ne szólalj meg!
Kim ajka szétnyílt, mint aki tiltakozni akar, de aztán
visszacsukta a száját, és bólintott. Jó kislány! Liam hátat
fordított neki, és sietve Connor mellé lépett.
Liam és Fergus egyforma magasak voltak. A két termetes
férfi farkasszemet nézett, és Liam rezzenéstelenül állta a
klánvezér tekintetét.
– Ha így viselkedsz – sziszegte Fergus –, akkor a
párválasztó viadalon felmosom veled a padlót.
– Na, lássuk! – kontrázott Liam. Te pökhendi mocsok –
tette hozzá gondolatban.
Connor szemében könny ült, de felszegett fejjel állt Fergus
előtt, bár képtelen lett volna állni a vezér vagy akár Liam
tekintetét is.
– Liam, hagyd! – szólalt meg határozottan.
– Ez az én tisztem. Az unokaöcsém vagy – felelte Liam
higgadtan.
Fergus két csatlósa – a borotvált fejű és a fekete tüsi hajú
– odalépett, és letépte az inget Connorról. A fiú nekik sem
mert a szemükbe nézni.
Liam ledobta a saját ingét a földre, de a marcona figurák
ügyet sem vetettek rá. Megfordították Connort, és a fejét
lenyomták, hogy kétrét görnyedt. Fiatal, selymes bőre szinte
világított a hátán.
Fergus magasba emelte a kilencfarkú macskát. Nagyot
mordulva lesújtott a korbáccsal, de mielőtt az Connor hátát
érhette volna, Liam az unokaöccse fölé hajolt, és saját
testével fogta fel az ütést.
– Mit csinál? – sikított fel Kim. – Mi a fenét művel?
Kim rémülten figyelte, ahogy Fergus kéjes vigyorral az
arcán újból lesújtott. A bőrfonatok fülsiketítő surranása
belehasított a csöndbe, majd nagyot csattant Liam meztelen
hátán.
Dylan zord ábrázattal megindult a fia és az unokája felé,
és lerántotta magáról az inget. A háta éppoly széles és
izmos volt, mint Liamé. Ahogy odaért melléjük, ő is ráborult
Connorra. Apa és fia az alakváltók oltalmazó ölelésébe fogta
a fiút. Fergus tovább csapkodott a korbáccsal, mintha észre
sem vette volna, mi történt, miközben remegve feszült
hátra a szája, elővillantva agyarakká nőtt szemfogait.
Kim is előrelépett, de Sean nyomban elé ugrott, és elállta
az útját.
– Maradj itt! Hadd legyen vége!
Sean tekintetét fájdalom és aggodalom homályosította el,
de Kim látta rajta, hogy nem áll szándékában megállítani
Fergust. Sőt azt is érezte, hogy ha nem kellene épp őt
visszatartania, Sean maga is odaállna élőpajzsként Connor
fölé.
– Ez őrület! – fakadt ki Kim, a szíve a torkában dobogott.
Barbár, civilizálatlan népség!
DE HISZEN ALAKVÁLTÓK – súgta egy hang a fejében. – HÁT NEM
PONT EZÉRT KELL VISELNIÜK A NYAKÖRVET? HOGY A BARBÁR ÖSZTÖNEIKET
MEGFÉKEZZE?
A nyakörv azonban láthatóan fabatkát sem ért, nem
állította le a vérszomjas Fergust, aki péppé verte Liam és
Dylan hátát. A bőrfonatok felszakították Liam bőrét, a
hátáról lecsöpögő vér tócsákba gyűlt a padlón. Liam kapta
az ütések nagy részét, csak pár csapás érte el Dylan hátát,
mintha Fergus szándékosan arra játszott volna, hogy Liamet
harcképtelenné tegye. Connor viszont sértetlen maradt, a
két alakváltó tökéletesen blokkolta a korbácsütéseket.
A teremben álló alakváltók némán nézték a jelenetet, egy
pisszenés sem hallatszott. Nem morogtak, nem biztatták
Fergust, és egyikük sem akarta leállítani. Fergus pedig
lankadatlanul csapkodott a korbácsával, mint aki a
Morrissey-ken vezeti le sok év alatt felgyűlt agresszivitását.
 – Miért nem csinálsz valamit? – kérdezte Kim Seantól
könnyben úszó szemekkel.
– Ez az alakváltók törvénye. – Sean arcizmai megfeszültek.
– Ez egy elcseszett törvény!
Kim megvárta, amíg Sean megint odafordult a
korbácsolást nézni, s akkor kiugrott mögüle, és a körülöttük
állók hóna alatt elfutott a terem közepére. A kis termet néha
előnyt is jelenthet: a magas alakváltók nem szoktak hozzá
ilyen töpszli, gyors mozgású női ellenfélhez, aki egyszerűen
kisiklott a markuk közül.
Odaért Fergushoz.
– Hagyja abba!
Fergus két utolsó kegyetlen ütést mért Liamre, aztán
rettenetes tekintetét Kimre szegezte. Sokkal félelmetesebb
volt Dylannél, szeme vörösen szikrázott a dühtől. Kim
farkasszemet nézett egy olyan hímmel, amelyik
gyakorlatilag akármit, bármilyen könyörtelen módszert
bevethetett, hogy elérje, amit akar. Semmilyen eszköz nem
tiltott számára.
Liam fölkapta a fejét.
– Sean, vidd ki innen!
Sean már ott állt Kim mögött, de ő hirtelen kiperdült a
férfi keze közül, és szorosan Fergus elé állt. A klánvezér
vicsorgott, arca már félig nagymacskává változott, dühtől
vérbő szája a szemfogaira feszült. Kimnek eszébe jutott az
elvadult farkas, amelyik az életére tört – Fergus nem sokban
különbözött attól a nyakörv nélküli, gyilkos indulattal
támadó szörnyetegtől.
– Én nem vagyok alakváltó – jelentette ki Kim. – Én nem
félek magától.
Ordas hazugság. Ez az alak rémületes, és Kim nem
kételkedett abban, hogy egy szemvillanás alatt meg is ölheti
őt. Csakhogy képtelen lett volna tétlenül tovább nézni, hogy
üti Liam vértől csatakos hátát.
Fergus Kimre emelte a korbácsot, mire Liam harci
vicsorgást hallatva nekirontott. Bőszült, vadállatias ordítása
betöltötte a termet.
Fergus szeme szikrát hányt, de ezúttal nem dühében,
hanem örömében. Egy másodperccel később Dylan is ott
termett Liam mellett, hátán vér és izzadság gyöngyözött.
– Liam, ne! Ez nem a te tiszted.
– Hagyd csak! – szólt oda neki Fergus.
– Nem! – Dylan hangja keményen csattant.
Kim ekkor észrevette, hogy Liam nyakörve körül apró
villanások látszanak gyors egymásutánban, a szikrák a
bőrébe hatolnak. Liam megrándult, amikor izmaihoz elért a
sokk, de tekintetét nem vette le Fergus szeméről.
Tehát a nyakörv mégis működött. A gyilkos indulat miatt
Liam adrenalinszintje beriasztotta a szerkezetet. A nyakörv
belül okozott kínzó fájdalmat, figyelmeztetve, hogy ne
kezdjen halálos harcba, ne gyilkoljon.
– Liam, kérlek, ne tedd!
Bár Kim csak suttogott, hangja mégis áthatolt a Liam
agyát elborító vörös ködön. A férfi megszakította a
szemkontaktust Fergusszal, és lenézett Kimre.
– Kijelentem, hogy a páromul igénylem ezt a nőt –
hörögte.
Kim legnagyobb meglepetésére Fergus dühödt
arckifejezése megenyhült, s a végén szinte már vigyorgott.
A kilencfarkú macska bőrszíjainak heves suhogása
közepette széttárta két karját.
– Ezennel visszavonom az igényemet. Nem akarom, hogy
ez a szuka betegye a lábát a házamba, nem engedem a
kölykeim közelébe. Kívánom, hogy legyetek boldogok –
jelentette ki Fergus.
Az alakváltók mind egyszerre lélegeztek fel, és feszült
tagjaikat ellazították. Ez meg mi a franc?
– Liam…?
Liam megszorította Kim karját, tenyere vértől sikamlós
volt.
– A klán színe előtt jelentem ki, hogy igényt tartok erre a
nőstényre, mivel jogom van párt választani.
 Fergus tekintete megvillant.
– A klán elismeri az igényedet.
– Gyorsan meggondolta magát – hüledezett Kim. – Életem
legrövidebb egyéjszakás kapcsolata volt.
Liam gurgulázó nevetésben tört ki. Fergus diadalittasan
nézett, a szemében olyasfajta fény csillogott, ami egyáltalán
nem tetszett Kimnek.
Nyilván nem adja fel ilyen könnyen, valamit forgat a
fejében.
Fergus közömbös arckifejezéssel körbetekintett a termen.
– Mindenki kifelé!
A tömeg elindult, s kifelé menet egyre fesztelenebbül,
egyre hangosabban beszélgettek. Kim azon tűnődött, vajon
közülük mennyien lehettek Fergus valódi támogatói, és hány
alakváltót citált ide a klánvezér olyan eszközökkel, ahogyan
Liamet és a családját kényszerítette. Glory azt mondta, az
alakváltók nem szeretik az olyan vezért, aki az idézés
eszközéhez nyúlt, tehát az is lehet, hogy Fergus csupán
megfenyegette a résztvevőket.
Fergus elsétált a Morrissey-k mellett, nyomában a három
marcona csatlóssal. A teremben csak ezek a fenevadak nem
lazítottak. Nyilván testőrök, jutott el a felismerés Kim
agyáig. Fergus volt a klánvezér, az alfahím vagy mi a szösz.
Csak azt nem értette, hogy ha ekkora hatalma van a klánja
fölött, mitől retteg?
Dylan magára vette az ingét, de ahogy a szövet felsebzett
hátához ért, az arcán megrándultak az izmok. Liam elvette
Seantól a saját pólóját, de csak marokra fogta, nem húzta rá
vértől csatakos felsőtestére.
Liam azonnal ugrott, hogy megvédje unokaöccsét a
rettenetes kínoktól, Dylan pedig kész volt oltalmazni a fiát
és az unokáját is. Kim jól ismerte ezt az érzést, a feltétlen
szeretetet, hiszen éppen azért marcangolta magát éveken
át, mert annak idején nem volt ott, hogy megvédje a
bátyját.
 Szomorú mosollyal az arcán elvette Liamtől a pólót,
kirázta és gondosan összehajtogatta.
A családból egyedül Connor nem volt elégedett az
események alakulásával. Amint az utolsó alakváltó is
elhagyta a termet, dühösen Liamre támadt.
– Miért csináltad ezt? Elviseltem volna! Nem kértelek,
hogy vállald át a büntetést! – Csalódott ábrázata könnyben
úszott, miközben dühösen püfölte Liam mellkasát.
Liam finoman elkapta Connor csuklóját, és elképesztően
gyöngéd hangon szólalt meg.
– Connor, kicsim, hagyd ezt abba!
Connor kikapta a kezét Liam markából, és megindult
Dylan felé, de aztán valószínűleg rájött, hogy nagyon
helytelen lenne a nagyapjára kezet emelnie, így inkább
Seannak ugrott neki. Sean azonban két karjával körülölelte a
fiút, és magához húzva csitítgatta.
Liam is odalépett melléjük, s megsimogatta a kölyök feje
búbját.
– Connor, fiam, ezt a büntetést nem neked szánták.
Fergus rám volt mérges, amiért nem csúsztam-másztam
előtte. Mivel nem volt jogalapja, hogy engem verjen meg,
téged rántott elő. Az én szabályszegésem vívta ki a
haragját, nem a tiéd.
Kim látta, hogy Connor végre megbékél, és elernyedten
átadja magát Sean ölelésének.
– Miért hagytad neki, Nagyapa? Miért nem te szálltál
harcba vele?
– Itt és most nem lett volna bölcs dolog – felelte Dylan. –
Gyere, mennünk kell!
Dylan sarkon fordult, és kivonult, nem várva a többiekre.
Léptei döngtek a padló kövén. Connor kibontakozott Sean
öleléséből, és a szemét törölgetve nagyapja után indult.
Sean, Liam és Kim követték.
– Ugye, elmagyarázod, mi a fene történt itt? – kérdezte
Kim, amikor megindult Liam előtt fölfelé a lépcsőn. A
pinceterem elegáns berendezése után a lejáró piszkosnak és
dohosnak tűnt. Kim képzeletében újra megjelentek a pókok.
– Ó, Kim! Neked muszáj, hogy minden szépen el legyen
rendezve, igaz? Micsoda nő – mondta Liam, és kedvesen
megborzolta Kim haját.
Liam keze ott maradt Kim tarkóján, becézően simogatta a
hajtövét. Hiába, hogy a hátán cafatokban lóg a bőr, Liam
érintése lúdbőrössé tette Kimet. Jól érezte, hogy a férfi
kívánja őt.
Kénköves pokol! Legszívesebben hátrafodult volna, hogy
ott helyben leteperje, hiába vannak csak pár lépésre a
rokonai. Csókolózni akart vele, ahogy tegnap éjjel, s hagyni,
hogy talán Liam fölkapja és a falhoz szorítsa, miközben ő a
férfi dereka köré fonná a két lábát.
Liam egy puszit nyomott Kim szája sarkára.
– Gyere, szivi! Menjünk ki a napfényre!
Kim visszacsókolta, de a vágy csöppet sem lohadt benne.
Kényszerítette magát, hogy elforduljon, és Sean után indult.
Átvonultak a néma házon, s kiléptek a bejárati ajtón.
Az összes alakváltó odakint várta őket. Kim szíve ijedten
kalapálni kezdett, amikor meglátta, hogy a félkaréjban állók
elzárják őket a kocsijától.
– Nem hagyják, hogy elmenjünk?
– Egyelőre nem – felelte Dylan.
A környező házak ajtói egymás után nyíltak ki, előkerültek
a nőstények és a kölykök is. A kicsik örültek, hogy végre
felszabadultak a rájuk kényszerített – ki tudja, milyen –
tilalom alól, s a grundra futottak, élettel töltve meg az
elhagyatott, szikkadt füvű teret. Immár a település
valamennyi kutyája farokcsóválva ott ugrált körülöttük.
Fergus időközben visszaakasztotta a kilencfarkú macskát
az övébe, s most összefont karral társalgott az alakváltó
hímek némelyikével. Kim majd’ kiesett a cipőjéből a
döbbenettől, amikor egy nőstény átfurakodott a tömegen,
és Fergushoz lépve a klánvezér dereka köré fonta a karját.
Egyáltalán nem tűnt sem butának, sem csenevésznek –
magas, izmos, erős testéhez határozott élű, de mutatós arc
társult. Hasonlított Gloryhoz, bár az öltözete nem volt olyan
feltűnő.
– Ez meg ki? – kérdezte Kim.
– A párja – felelte Liam. – A neve Andrea.
– Na, várjunk csak! – Kim hadonászni kezdett. – Nem úgy
volt, hogy engem igényel a párjának? Miért jött ezzel, ha
már van párja?
– A klánvezéreknek több párjuk is lehet, Fergusnak már
kettő van. Meglehetősen önző dolog, mivel kevés a nőstény.
Bár igaz, hogy az erős géneket hordozó utódoknak nagyobb
az esélye a túlélésre.
– Az ég szerelmére! – Kim Liam felé fordult, és az arcába
nézett. – Neked is lehetne több párod? Vagy már van is
három feleséged a különböző városaitokban eldugdosva?
Liamből kitört a nevetés, és Sean is csatlakozott hozzá.
Nem tűntek igazán felszabadultnak, inkább csak
megragadták a kínálkozó alkalmat, hogy valamin végre
nevethetnek.
– Nem bírnék el rajtad kívül még egy nősténnyel, szivi –
közölte Liam átkarolva Kim derekát. – De azt remélem, hogy
te elbírsz majd velem. – Olyan kétértelműen mosolygott
ehhez, hogy Kim belepirult.
– Erről beszélnünk kell!
– Később – intette le Liam. Kézen fogta Kimet, és a félkör
gyújtópontjába vezette. Még nem vette vissza a pólóját, s a
heves nap nyilván égette sebes bőrét.
Ahogy közelebb értek, Fergus feléjük fordult. Andrea
elengedte a vezér derekát, de egy lépés távolságban
mögötte maradt.
– Ez a nő mit akarhat tőle? – kérdezte Kim. – Pláne, hogy
van másik nője is?
– A klánon belül Fergusnak van a legnagyobb hatalma.
Apám a második a dominancia-sorrendben. De azt
elfelejtettem mondani, hogy az alakváltóknak nagyon
kifinomult a hallásuk.
 – Kösz!
– Liam! – harsant fel Fergus hangja, elnyomva a többiek
morajlását és a kölykök vidám sivalkodását. – Álljatok elém!
Liam odalépett Fergus elé, és Kimet is arccal a klánvezér
felé fordította. Egy ujját végighúzta Kim állán, majd ujjaikat
összefonva jobbjával fölemelte a nő bal kezét.
Fergus nem várta meg, hogy mindenki elhallgasson.
– A napfény a tanúm, elismerlek kettőtöket egy párnak –
hadarta monoton hangon, mint aki gyorsan túl akar lenni a
dolgon. Úgy tűnt, várja valami következő tennivaló, s Kim
azon tűnődött, most éppen mire készül.
Liam Kimre mosolygott, s a körülöttük álló alakváltók
egyszeriben tapsolni és rikoltozni kezdtek örömükben.
Connor lelkesen megölelte Kimet, majd’ kiszorítva belőle a
szuszt.
– Köszönöm, Kim!
Mielőtt Kim megkérdezhette volna, hogy mit köszön,
Connor már egy ugrással a tömegben termett, és a
többiekkel együtt csujogatott. Fergus szorosan átkarolta
Andrea derekát, és kettesben odébb sétáltak. Kimnek
fogalma sem volt, honnan, de hirtelen előkerült egy üveg
sör, és Sean hisztérikusan röhögve locsolni kezdte őket a
habjával. Időközben visszakerült az Őrző kardja a hátára,
Kim látta a markolatot Sean válla fölött.
– Épp erre vágytam! Sörhabban úszik a hajam – fakadt ki
Kim.
Liam csitítólag megdörzsölte a nő állát.
– Lesz időnk később megmosni a hajadat. – Lehajolt, és
meleg, száraz ajkát Kim szájára nyomta. – Megfelelő volt a
csókom? – kérdezte. – Még csak tanulom.
Liam vigyorgott, de Kim érezte, hogy szinte lángol a bőre,
a mellkasán még mindig gyöngyözött az izzadság.
– Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan. – Láttam, hogy
sokkolt a nyakörv.
– Túlélem. – Egy újabb lopott csók után Liam keze Kim
derekán állapodott meg. – Most viszont egészen másfajta
kín gyötör.
A Kim hasfalának préselődő keménység egyértelművé
tette, mire gondolhat.
– De hát csupa seb a hátad – suttogta.
– Akkor azt is megmossuk a hajaddal együtt.
Liam újra megcsókolta Kimet. Körülöttük az alakváltók
buliztak. Micsoda átváltozás a pincében mutatott hűvös,
beletörődő magatartásukhoz képest. Mintha az összes
szomszédot és havert összecsődítették volna egy utcabálra.
Dylan is kedélyesen társalgott az ott levőkkel, Seant pedig
körbevették a városka fiatalabb nőstényei, és meglehetősen
hevesen tapogatták. Persze Kim már tudta, hogy az
alakváltóknál szokás folyton megérinteni a másikat. Lehet,
hogy csak filmekről csevegnek, miközben kezük az
ellenkező nemű karján, vállán, hátán szánkázik fel-alá…?
Kim agyában egymást érték a kérdések. Azt hitte,
alaposan felkészült az alakváltókból, de rá kellett ébrednie,
hogy csak olyasmikről olvashatott, amit az alakváltók
engednek az emberek tudomására jutni. Túl sok mindent
nem tudott még róluk, annyi részletet kellett még
megértenie! Nem tiltakozott Liam „párigénylése” ellen, mert
megértette, hogy ennek köszönhetően Liam élve távozhat
Fergus színe elől, és a klánvezér abbahagyja Connor és
Dylan ostorozását. Ráadásul minden porcikája tiltakozott az
ellen, hogy bármiféle szexuális kapcsolatba kerüljön
Fergusszal…
Egyelőre együtt mosolyog és nevet velük, maga is úgy
tesz, mintha minden rendben lenne. De amint visszajutnak
Austinba, hosszan el fog beszélgetni Liammel.
Egy hatalmas árnyék vetült most kettejükre, s felpillantva
Kim meglátta Fergus fenyegető alakját.
– Elfogadod az áldásomat? – kérdezte a klánvezér Liamtől.
Liamet kérdezte, nem Kimet. Bunkó!
– Elfogadom – felelte Liam higgadtan.
– Akkor tisztában vagy vele, mit jelent ez? – folytatta
Fergus mézesmázos hangon, hátat fordítva az alakváltók
zajos tömegének. – Te vagy a felelős a párod minden
cselekedetéért. Valahányszor megszegi a szabályainkat, te
fizetsz érte. Apád ismeri a törvényt, nem fog
közbeavatkozni.
Kim agyát elöntötte a düh.
– Maga…
Liam Kim szájára tapasztotta a kezét.
– Most ne! – intette le Liam. – Tudom, mit jelent ez, Fergus.
Te pedig örökre lemondasz az igényedről, ugye?
– Lemondok, de vannak feltételeim.
– Vajon miért nem lepődöm meg? – motyogta Kim Liam
ujjai között.
– Briannek vesznie kell – közölte Fergus. – Te, asszony,
hagyod, te pedig, Liam, gondoskodsz róla, hogy a párod
engedelmeskedjen. Bűnösnek fogja vallani magát, és viseli
a büntetését. Ezek a feltételeim.
Meg sem várva a válaszukat, Fergus sarkon fordult, és
elsétált.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Liam tudta, hogy Kim nem érti a dolgot. Érezte a nő
zavarodottságát, ott lüktetett az ereiben, miközben a
kormányt markolta, és Liam rátette a kezét a karjára. Majd
idővel mindent elmagyaráz neki, de most csak egyre tudott
gondolni: jó lenne, ha itt azonnal leállnának, s az út mellett
közösülnének.
Égette a vágy. Amikor egy alakváltó kimondta az igényét a
kiválasztott párra, azonnal beindult az utódnemzési ösztöne.
Elméletben ezt eddig is tudta, de sosem hitte volna, hogy
ekkora erővel tör majd rá. Nem tehetett ellene egyebet,
mint hogy legalább fogta Kim kezét. Legszívesebben
befúrná ujjait a nő farmerjának derékrésze mögé, majd a
nyakát csókolgatva másik kezével kigombolná a blúzát, és
megmarkolná a mellét.
Ez a drága nem engedte addig beülni a kocsiba, amíg a
csomagtartóból elő nem halászta az elsősegélykészletet és
egy törülközőt, aztán kért egy üveg tiszta vizet az egyik
alakváltótól, és lekezelte Liam hátát. Kimosta a sebeit,
bekente fertőtlenítő oldattal, ami egy kicsit csípett. Liam
hiába magyarázta neki, hogy az alakváltók gyorsan
gyógyulnak, Kim összeszorított foggal folytatta a kezelését.
Persze Sean és Connor ott tébláboltak körülöttük, úgyhogy
nem szólhatott, hogy jobb lenne, ha nem tapogatná tovább,
mert az érintése csak fokozta benne a vad késztetést, hogy
kigombolja a nadrágját, és ott helyben a magáévá tegye.
A többiek nyilván érezték rajta a kínzó gerjedelmet, mert
elkezdték cukkolni.
– Tényleg gyógyító a párod érintése, Liam? – kérdezte
Sean.
– Nem hiszem, hogy kibírja, amíg hazaérünk – tette hozzá
vihogva Connor.
 – Túléled, fiam – veregette meg a vállát Dylan. – Megéri
várni.
Kim nem pontosan értette, miről beszélnek a háta mögött,
bár kipirult arca elárulta, hogy sejtései azért vannak.
Liam most megszorította Kim combját, aki ideges
mosollyal válaszolt. De legalább nem volt elutasító, nem
undorodott tőle. Nem mondta, hogy „Vedd le rólam a
mancsodat, alakváltó!”. Kim kedvelte őt. Vajon azután is így
lesz ez, ha majd teljesen megérti, mibe keveredett?
– A francba! – nyafogott a hátsó ülésen Connor.
Liam hátranézett a válla fölött. Connor egy képes újságba
fúrta a fejét, amit Kim vett neki a benzinkúti boltban, amikor
megálltak tankolni. Bár Kim felajánlotta, hogy kifizeti a
benzint, az újságot és a hideg szénsavas üdítőket, Dylan
azonban szó nélkül előhalászott pár bankjegyet, és a kezébe
nyomta.
Egy sportmagazin volt a fiúnál, mert a kocsikon kívül csak
a sport érdekelte Connort, elsősorban a foci. Na nem az
amerikai futball a tojás alakú labdával és a vállvédőkkel,
hanem az igazi foci, az európai. Connor sosem járt még
focimeccsen, ordítozó, lelkes szurkolókkal teli stadionban,
amihez képest az amerikai futball kötögető nagyik délutáni
szórakozásának tűnik. Amikor csak tehette, nézte a tévében
a mérkőzéseket, meg az újság sportrovatában követte az Ír
Köztársaság válogatottjának eredményeit.
– Ma Írország játszik – bosszankodott Connor. – Ez otthoni
meccs, de holnap ideát lesz.
– A fő csatornákon sosem adják a meccseiket – szólalt
meg Sean. – Ahhoz kisebbfajta csoda kellene.
– Sportz 3. – Connor félrefordította a magazint, hogy
jobban lássa a heti közvetítések listáját. – Az egy műholdas
adó. Egy óra múlva kezdődik a meccs – tette hozzá
rosszkedvűen.
– Ne is törődj vele, Con! – szólt közbe Dylan. Fejét az
ablaknak támasztotta, és lehunyta a szemét. – Úgyis az
emberek sportja ez. – Dylan sosem értette Connor
lelkesedését a sportok iránt. Na de hát ő kétszáz évvel
ezelőtt született, és az emberi társadalomtól elszigetelve
nőtt fel, Connor ellenben egész ifjúságát emberi dolgokkal
körülvéve élte. Connor éppen azt képviselte, amit a vezéreik
célul tűztek ki, amikor vállalták a nyakörvek viselését: az
emberi kultúrát, civilizációt magáénak érző alakváltók
nemzedékét. Az is lehet, hogy néhány generáció múlva már
a nyakörv is a múlté lesz, elfelejtik, mivel az alakváltók
tökéletesen integrálódnak az emberi társadalomba.
Dylan nagyon is akarta ezt, de ettől még nem osztotta
Connor lelkesedését.
– Ellisonnak van Észak-Shiftertownban egy haverja –
mondta Sean –, aki néha be tudja hozni a műholdas
adásokat. Esetleg elfuvarozhatunk oda, hogy megnézhesd a
meccset.
– Egy óra alatt? – Connor a fejét rázta. – Különben is,
láttam azt az összebuherált tévéjét. Le kell oltani az összes
villanyt, és a fejedet féloldalt kell tartani, közben meg
hunyorítani. Már ha szerencséje van, és egyáltalán fog
bármilyen jelet.
– Biztosan találunk majd felvételt a meccsről –
próbálkozott Sean. – Liammel felhajtunk neked egyet.
Connor dühösen félredobta az újságot.
– Nem kell engem tutujgatni, Sean! Nem fogom látni a
meccset, és ezt mindenki tudja. Nem nagyon van a sarki
DVD-kölcsönzőben írfoci-szekció.
– Esetleg nálam megnézheted – vetette közbe Kim.
A négy alakváltó ledöbbent.
– Nálam az összes műholdas csatorna fogható – folytatta.
– És vadiúj síkképernyős tévém van. Igaz, sört nem tartok.
Bocsi!
Connor csillogó szemmel pattant fel, és hajolt előre.
– Ez komoly? Megengednéd, hogy a házadban tévét
nézzek?
– Persze! Miért ne?
Dylan felelt meg neki.
 – Mert a szomszédainak esetleg nem fog tetszeni, hogy
beenged egy csapat alakváltót. Még a rendőrséget is ránk
hívhatják.
– Nem tiltja a törvény, hogy az emberek vendégül
lássanak alakváltókat. Szokatlan, az meglehet. És különben
is, a garázson át fogunk bemenni, úgyhogy nem láthatnak
meg.
– Nem élhetünk ennyire vissza a vendégszeretetével –
jelentette ki Dylan, lezárva a vitát.
Connor csalódottan morgott. Liam mélyen együttérzett
Connorral, de más okból. Már jól beleélte magát, hogy ha
hazaérnek Shiftertownba, három napra magukra zárja a
hálószobája ajtaját. Viszont megértette, hogy Kim így
próbálja kiengesztelni Connort, aki szerinte az általa okozott
kalamajka miatt került bajba.
Kim persze nem tudhatja, hogy ők már jó ideje bajszot
akasztottak Fergusszal, s a mai incidens csepp volt a
tengerben a klánvezérrel való tusakodásukban. Fergus most
megkapta, amit akart – irányíthatja Kimet és azt, ahogyan
Brian ügyét kezeli. Legalábbis Fergus ezt hiszi. Kim nem
mondott semmit a „feltételek” hallatán. Dühös volt, de nem
szólalt meg, ami Liam szerint nem sok jót jelentett. Fergus
komolyan alábecsüli Kimet, ha azt hiszi, egy csapásra
beadja a derekát neki.
Persze elméletileg Fergus most megfenyegetheti a
Morrissey családot, ha Kim nem engedelmeskedik. Ráadásul
az, hogy visszalépett a párigényléstől, a klántagok
szemében nagylelkűnek mutatta. Micsoda nemes gesztus,
hogy a klánvezér nem áll egy alakváltó és életre szóló párja
közé!
– És az nem volt visszaélés, amikor fogságba ejtettek
Shiftertownban? – akadékoskodott Kim. – Én vezetem a
kocsit, úgyhogy hozzám megyünk, és Connor ír focit fog
nézni.
Connor örömében nagyot kurjantott, és arcon puszilta
Kimet.
 – Imádlak, Kim! Annyira örülök, hogy Liam párja leszel!
Kim meglepődve nézett rá, de nem szólt semmit. Connor
vidáman hátravetette magát az ülésben, Dylan pedig
rálegyintett.
Ahogy sorra hagyták el a kijáratokat Austin különböző
városrészei felé, Liamnek felrémlett, hogy végtére is Kim
házában is van fürdőszoba…

***

Egy órával később Kim nappalijában négy alakváltó nézte

lelkesen a monitoron sportnadrágban és testhez simuló
dresszben futkározó alakokat, akik egy eső áztatta írországi
pályán a focilabdát kergették.
Tulajdonképpen egészen kedvelhető sport – gondolta Kim.
Nincs se sisak, se vállvédő, csak olyan csinos kis póló a
játékosokon, amelyből a mellkasszőrzet elő-előkandikál, s a
rövidnadrágjuk és a hosszú szárú zoknijuk látni engedi
izmos lábukat.
Nem mintha alakváltó vendégeit izgatta volna a játékosok
külleme. Alig nézték öt perce a meccset, és már hol
vidáman kurjongattak, hol átkozódtak, hol pedig ötös
pacsival nyugtáztak egy-egy megmozdulást – legalábbis
Sean és Connor. Dylan érdeklődve, de a lelkesedés
legcsekélyebb jele nélkül nézte a játékot, Liam viszont
izgatottan Kim után ment a konyhába.
– Nagy örömet szereztél nekik. – Liam a konyhapultnak
támaszkodott, amíg Kim a meglehetősen üres hűtőszekrényt
tanulmányozta. Nincs felkészülve felnőtt férfiak vendégül
látására, ez már szent. Se sör, se rágcsa nem volt a
háztartásában, amit a pasik meccsnézés közben
majszolhatnának. Szinte biztosra vette, hogy Abel is szokott
meccset nézni, de ő még sosem kapta rajta efféle
időtöltésen.
– Csak addig örülnek, amíg meg nem éheznek.
 – Nem fognak megharagudni. – Liam óvatosan Kim háta
mögé lépett, és átfonta a derekát. – Mi lesz azzal a
zuhannyal?
– Liam! Apád a nappalimban ül.
– És valószínűleg ott is marad, amíg a meccs véget nem
ér. Ha jól emlékszem, a fürdőszoba az emeleten van. –
Puszit nyomott Kim nyakszirtjére.
– Nos, valóban jó lenne újra ránéznem a hátadra.
– Csak a hátamat akarod látni? – kérdezte Liam, miközben
orrával Kim arcát cirógatta. – Átkozott nőszemély, könyörülj
egy szerencsétlen alakváltón!
Liam megnyalta Kim nyakát, nyelve forró és nedves volt.
Kim lehunyta a szemét, mert a szegycsontjától a
vénuszdombjáig remegés futott végig az idegein.
Liam szexelni akar és nyíltan, szégyenkezés nélkül adta
ezt tudtára. Kim nem csaphatta be magát: egész teste
kívánta Liamet.
A stadion közönsége felmorajlott, mire Sean, Connor, de
még Dylan is talpra ugrott, és kiabálni kezdett. A
konyhaajtóból Kim jól látta, ahogy Sean és Connor ujjongva
összeölelkezett.
– Na, menjünk fel! – nógatta Liam Kimet, finoman
harapdálva a fülét.
– Ezt nem hiszem el! Meccs van a tévében, és te egy
nővel szeretnél lenni?
Liam izgató pillantással kísért mosolyt lövellt felé.
– Amit ti focinak neveztek, az engem nem izgat föl. Ha
persze gall fociról lenne szó… – mondta nevetve.
Kimnek fogalma sem volt, miben más a gall foci, de
nagyon tetszett az, ahogyan a férfi fölnevetett.
Liam megfogta a nő kezét, és a lépcsőhöz terelte.
Elindultak fölfelé, miközben a többiek a megismételt gólnak
örültek.
Kim házában az emeleti fürdőszoba tágas helyiség volt,
amelyet a legutóbbi eszeveszett otthoncsinosítás során
alakított ki a hálószobai fürdő és a folyosóról nyíló vendég
fürdőszoba összenyitásával. A hatalmas, teremszerű
helyiség közepét egy kétszemélyes fürdőkád foglalta el, az
egyik sarokban egy tágas, kicsempézett zuhanyfülkével, a
másikban egy gigantikus, szekrényes mosdóállvánnyal.
– Még kellene egy tévé és egy hűtő, aztán ki sem kellene
mozdulnod innen – jegyezte meg Liam.
– Nagyon vicces! Dobd le a pólódat!
Liam egy szemvillanás alatt lekapta a felsőjét. Kissé zihált,
a mellkasa látványosan emelkedett. Feszes és sima bőre
alatt dagadtak az izmok. A mellkasát fekete szőrzet fedte,
amely lehúzódott a hasa felé. A nyakára forrasztott
fémpánton megcsillant a fény, a fekete és ezüst színű
láncszemek együtt mozogtak a bőrével. Lehet, hogy a
nyakörv az alávetettségét jelképezi, de Liam a meztelen
felsőtestével és a csípőjére eresztett gatyában, nyakán a
fémlánccal szexibb jelenség akármelyik férfi modellnél. Kim
legszívesebben végighúzta volna az ujját minden egyes
hátizmán a vállától a derekáig, egy kissé elidőzve formás
hátsóján.
A csíkok, amiket Fergus korbácsa szaggatott bele Liam
bőrébe, gyakorlatilag behegedtek. Sejthetően pár nap
múlva már senki nem fogja észrevenni, hogy verést kapott.
Kim gyöngéden megérintette a sebhelyeket.
– Hogy lehetséges ez? – kérdezte.
– Mondtam, hogy gyorsan gyógyulunk – felelte Liam
mosolyogva. – Nem ettől gyötrődöm.
– Hanem?
A nadrágot valamivel lassabban sikerült lekapnia magáról,
de csak mert ki kellett cipzáraznia. Az alsónadrág is repült
utána. A következő másodpercben Kim egy közel
kétméteres, erősen felajzott hím alakváltót ölelt magához.
– Miattad gyötrődöm – súgta a fülébe Liam, miközben Kim
ujjai izzadságtól gyöngyöző, forró, szatén simaságú bőrt
érintettek. – Szükségem van rád, Kim. Belehalok, úgy
kívánlak.
– Mi ütött beléd? – kérdezte Kim aggódva.
 – Párzási láz. Muszáj közösülnöm, vagy elpusztulok.
– Csak rá akarsz dumálni!
– Nem tehetek róla. A páromul igényeltelek, s a testem
most azt akarja, hogy teljesítsem a feladatot.
Nem vitás. Kim megadóan, sőt inkább boldogan simult
bele Liam karjába. Lehet, hogy az alakváltók „párzási
láznak” nevezik, ő csak iszonyú erős vágynak mondaná, de
láthatóan nincs ellenszere. Jobb, ha megadja magát.
Liam megcsókolta Kim homlokát, és egy csomó puszit
nyomott a hajára is. Kim viszonzásként tenyerével fel-alá
szánkázott Liam vállán és hátán, majd megállapodott a férfi
feszes hátsóján.
– Jó hozzád érni – motyogta.
– Nekem is jó, ahogy hozzám érsz. A kezed olyan hűsítő.
Kim simogatni kezdte Liam fenekét, amelyet pont ilyen
izmosnak képzelt.
– Jó feneked van.
– Neked is. – Két hatalmas tenyér markolta meg Kim
popsiját.
– Lehet, hogy nem szabadna ezt tennem.
– Pedig a világ legtermészetesebb dolga a párzás.
Földanyánk és Földapánk egyesül, és gondoskodik az
évszakok folyamatosságáról. Mi is ennek vagyunk a részei.
Kim önkéntelenül elnevette magát.
– Tudod, ez a legjobb csajozós duma, amit életemben
hallottam!
Liam belenyalt Kim vállgödrébe.
– És neked bejön?
– Hát, nem is olyan rossz.
Liam szájon csókolta, miközben ujjai a blúza alá siklottak.
Nem felelt neki. Kimnek eszébe jutott Fergus búcsúzóul
bedobott feltétele, hogy ejtenie kell Brian ügyét. Szegény
srác kénytelen lesz vállalni a bűnhődést.
Bűnhődést, de miért?
Kim azt várta, hogy Liam visszaszól Fergusnak, hogy
csessze meg a feltételeit, de a férfi nem tiltakozott. Vajon
Liam is Fergus pártjára állt, és azt akarja, hogy Briant
vessék a farkasok elé?
– Liam, beszélnünk kell az ügyről.
Liamnek nyilvánvalóan esze ágában sem volt beszélgetni.
Folyamatosan ostromolta Kimet a csókjaival, és a keze sem
pihent. Kim teste szinte kérte a simogatást, a lába köze
nedvessé vált és lüktetett a vágytól.
Liam merev hímvesszője Kim hasának feszült, s az
érzéstől megkeményedett a nő mellbimbója. Mire
meggondolhatta volna magát, Kim keze lesiklott a férfi
péniszére, és megmarkolta.
Hűha! Ez aztán méretes! Liam hatalmas dákója az
érintésére lüktetve megemelkedett. A bőre forró volt, Kim
még sosem érezte ennyire nyilvánvalóan egy férfi sürgető
vágyát. Nem férfi. Alakváltó!
Hallott már nőket fantáziálni az alakváltó hímek
tulajdonságairól, s most megbizonyosodott róla, hogy az
elképzeléseik közel álltak a valósághoz. Tényleg nagyobbak,
keményebbek és forróbbak. Kim hüvelykujjával
körbesimította Liam makkját, s érezte rajta a szexuális
izgalmat.
– Mit akarsz kezdeni velem? – kérdezte Kim.
Liam mintha nem is hallotta volna a kérdést, mély
torokhangon morgott, miközben a szembogara
macskapupillává keskenyedett.
– Ne merészelj itt a karomban átváltozni! – Kim
figyelmeztetőleg megszorította Liam péniszét, amire halk
nyögés volt a válasz. – Az már túl bizarr lenne.
– Ti, emberek! – motyogta Liam Kim fülcimpáját
harapdálva. – Inkább taníts még csókolózni!
Kim megérezte Liam forró nyelvét, amely tapogatózva a
két ajka közé nyomakodott. Lehet, hogy Liam még nem tud
rendesen csókolózni, viszont hevesen próbálkozott.
Végignyalta Kim száját, miközben a nő hátán kalandozott a
keze. A földszintről Sean és Connor újabb üdvrivalgása
hallatszott, s legszívesebben Kim is követte volna a
példájukat idefent, amikor Liam a fogaival finoman
végigszánkázott az ajkán. Kissé ügyetlen a szája, de a kezét
profi módon használja.
Liam kigombolta Kim blúzát, és érdes ujjaival a melltartója
fölött kezdte cirógatni. A csipkés alsónemű kapcsát is
megtalálta.
– Hadd lássalak!
Kim egy pillanat alatt lehámozta magáról a blúzt, és a
melltartót is a földre ejtette. Liam arca kipirult, és éhes,
vágytól elhomályosult tekintettel pásztázta Kim testét.
Abel sosem nézett még így rá, mint aki egy görög istennőt
lát maga előtt. Liam szinte áhítatosan fogta markába Kim
mellét, s hüvelykujjával a bimbóudvart kezdte simogatni. A
bimbó megkeményedett, mire a férfi odahajolt, és finoman
a fogai közé vette.
– Annyira gyönyörű vagy! – suttogta Liam.
Abel ilyet se mondott neki soha.
– Ahhoz képest, hogy ember vagyok? – kérdezte Kim.
– Minden mérce szerint.
– Vagyis nem találsz visszataszítónak?
Liam halkan felnevetett.
– Miért nem tudod elfogadni, ha dicsérnek, szivi? A tested
arra született, hogy szeressék! – Liam keze lesiklott Kim
derekára, majd kigombolta a nő farmerját. – Imádom a
csípőd ívét. – Szétnyílt a cipzár is, és a nadrág lecsúszott
Kim fenekéről. Combját megcsapta a hűvös levegő.
– Úgy érted, nagy a seggem?
– Nem így értettem, és ezt te is tudod. – Liam ügyesen
lecsúsztatta a nadrágot Kim bokájáig. – Aha, szóval tangát
viselsz! – Két hatalmas tenyere Kim meztelen fenekére
tapadt, tagadhatatlanná téve az állítását, majd gyöngéden
markolászni kezdte.
Kim egész teste beleborzongott az érzésbe. Itt állt egy
szál tangában a fürdőszobája közepén, szorosan ölelkezve a
legszexibb pasassal, akit életében látott.
 Liam csókokat nyomott a nyakára, majd elindult lefelé, s
belenyalt a két melle közé, amitől Kim józan gondolkodása
darabokra hullott. Liam erős keze Kim nyakszirtjére
vándorolt, miközben finoman harapdálta a nő ajkát, majd az
állát.
Kim agyában dübörgött a gondolat, hogy ez az alakváltó
legalább háromszor erősebb akármelyik férfinál, akivel
valaha dolga volt. A nyakörv sem akadályozná benne, hogy
Abelt egy mozdulattal a szoba másik sarkába repítse. És a
bugyit is könnyedén letépheti róla.
Mintha Liam olvasott volna a gondolataiban, hüvelykujját
a tanga korca alá fűzve addig csavarta az anyagot, amíg az
engedett. Aztán a keze gyorsan megtalálta a nedvességet
Kim combjai között. Kim izgalmában levegő után kapott,
majd vénuszdombját Liam tenyerének préselte.
Mindketten ziháltak. Liam végül befejezte a hosszú csókot,
és gyöngéden simogatni kezdte Kim nyakát.
– Nem szeretnék fájdalmat okozni neked. – Liam
halványkék szeme még mindig keskeny macskapupillákkal
nézett rá.
– Kemény fából faragtak.
– De olyan pici és törékeny vagy – mondta Liam szinte
csodálattal. – Szent Istenanya, mi lesz, ha fizikailag túl nagy
leszek neked?
Kim csodálkozó mosollyal nézett Liam arcába.
– Még soha senki nem nevezett picinek és törékenynek.
Általában inkább azt kapom, hogy biztosan meg akarom-e
enni az egész kaját. „Te mondtad, hogy vigyáznod kell az
alakodra” – szokták hozzátenni.
– Pokolba az ilyen pasasokkal!
Kim a homlokát Liaméhez támasztva egyenesen a férfi
különös szemébe nézett.
– Egyetértek. Veled sokkal jobban érzem magam – mondta
csábosan.
Liam újabb nyögéssel felelt.
 – Nem tudom, képes leszek-e visszafogni magam. Még
sosem csináltam ilyet.
– Szűz alakváltó?
– Nem úgy értem. Emberi nősténnyel még nem
szeretkeztem. – Liam Kim hajába túrt. – Ilyen finom és nőies
nővel meg végképp nem.
Kim szorosan Liam testéhez simult.
– Azt hiszem, nincs más választásunk, mint továbbmenni,
különben mindkettőnket szétvet a vágy.
A földszintről újabb üdvrivalgás érkezett, amit hosszas
kiabálás követett. Kim elmosolyodott. Vajon melyik
helyiségben izzik most jobban a levegő?
Liam nyögése ebben a pillanatban állatias morgássá
mélyült, s ezzel egy időben lerántotta magával a fürdőszoba
padlójára. Kim a férfi csípőjén találta magát lovagló ülésben.
Még szerencse, hogy a fürdőszobába is hosszú szálú
szőnyeget rakott, így a térde alatt puha anyag volt.
Liam megmarkolta a csípőjét.
– Inkább te csináld, Kim. Nem állnék jót magamért.
Kim sem igazán állt volna jót magáért. Előrehajolva szájon
csókolta Liamet, miközben úgy helyezkedett, hogy Liam
makkja épp a megfelelő helynek támaszkodjon.
– Veszedelmes pasas vagy te, Liam Morrissey. Tegnap
láttalak először, és ma már a fürdőszobaszőnyegemen
szexelünk!
Liam nem felelt, arcizmai megfeszültek. Kim még egy
kicsit előrébb hajolt, aztán a medencéjét lassan hátratolva
rácsusszant Liam makkjára.
Ó, édes istenkém! Kim lehunyta a szemét, és fejét
hátravetve hangosan felnyögött. Liam dákója hatalmas volt,
ő viszont annyira nedves, hogy nehézség nélkül beléhatolt.
Kim minden porcikája élvezte, és újra hangosan felnyögött…
Pedig egész életében büszke volt rá, milyen visszafogott
ilyen helyzetekben. Sosem adott ki hangot szex közben,
mert az nem úri lányhoz való. Most viszont megértette,
hogy eddig sosem volt olyan elementáris szexben része,
ami hangos és kéjes nyögdécselésre késztette volna.
Liam arca ellágyult, a szeme újra mélykékre váltott. Kim
szerelmese volt már ennek a kékségnek. Nyers morgás
hallatszott, majd Liam keze megkereste Kim mellét, s érdes
ujjai a bimbóját csipkedték.
– Nem hittem, hogy az emberi test ilyen szép is lehet –
morogta Liam.
Kim elmosolyodott, egyre hevesebben kalapáló szíve
boldogságtól repesett. Liam volt a gyönyörű, és ügyes
szerető is. Bár az előbb azzal cukkolta, hogy szűz,
nyilvánvalóan pontosan tudta, mit kell csinálnia ebben a
helyzetben.
A puha szőnyeg tekergő szálai Kim térdébe nyomódtak,
Liam keze megnyugtatóan simogatta, összeforrott ágyékuk
pedig lüktetett. A férfi kidolgozott mellizmain göndörödő
fekete szőrzet nyirkosan csillogott, a mellkasán gyöngyöző
verejték megtelt a szex bódító szagával. Az állát másnapos
borosta színezte, s azon is izzadság fénylett, ahogy
extázisában lehunyt szemmel hátrahajtotta a fejét.
Kim megcsókolta Liam száját, amelyen a férfias
gerjedelem íze keveredett a délután a kocsiban
elfogyasztott üdítőével. Liam finoman a helyén tartotta Kim
csípőjét, miközben ágyékát egyre gyorsuló ütemben emelte,
mind mélyebbre hatolva. Kim egész felsőteste hátrafeszült,
torkából gátlástalanul törtek elő a hangok. Szerencse, hogy
odalent üvöltött a tévé.
Liam félig felülve segítette jobb pozícióba Kimet, s közben
heves csókokat váltottak. A szeme szinte mindvégig
mélykék, emberi maradt, csak néha villant egyet és szűkült
függőleges réssé a pupillája. Ilyenkor tudatosan
kényszerítette magát, hogy ne változzon át.
És erősen vissza is fogta magát, amit Kim a saját
gyönyörén át is jól érzékelt. Átvillant az agyán, milyen
lenne, ha Liam szabadjára engedné magát, s a gondolatot
izgatónak találta.
 Kim érezte a hátán végigcsorgó izzadságot, miközben
Liam erősen tartotta a csípőjét, és az egyre hevesebb
lökések gyönyörhullámai elárasztották egész testét.
– Ó, Liam!
Liam felnyögött. Szeme szinte fehérré változott, aztán
hirtelen visszatért az emberi kékség. Magához húzta, és
szájon csókolta Kimet. Ajkukat összeforrasztva Liam hirtelen
átfordult Kimmel együtt úgy, hogy most ő került alulra. Háta
alatt érezte, hogy a szőnyeg csatakos az izzadságtól.
Lehet ennél is jobb valami? Meztelenül feküdni a puha,
fehér fürdőszobaszőnyegen egy mennyeien szexi
alakváltóval?
Kim beleemelte a csípőjét Liam lökéseibe. Mindketten
ziháltak és nyögtek. Liam arcán az izgalom lázrózsái égtek,
a szemét félig becsukta. Felkarján és vállán táncot jártak az
izmok, s a fürdőszobatükörben még a férfi isteni fenekét is
láthatta, ahogy megfeszített izmokkal ütemesen ringott
előre-hátra.
Amikor Kim a csúcsra ért, olyan orgazmust élt át, amilyet
még soha. A világ megszűnt létezni, pontosabban arra az
egyetlen égő pontra szűkült, ahol ők ketten a gyönyörben
összeforrtak. Semmi nem számított ebben a pillanatban, és
rajtuk kívül nem létezett senki. Izzadsággal összetapasztott
testük az önkívület állapotában lüktetett.
Kim torka kiszáradt, szinte égett. Liam teljesen elnémulva,
egy utolsó lökéssel szintén a csúcsra ért.
– Fogadd be a magomat, Kim – suttogta. – Tedd
magadévá, szerelmem!
Kim érezte, ahogy elárasztja a forró nedvesség, egy
alakváltó spermája. Liam szája ismét az övére tapadt, de
ágyéka tovább dolgozott. Úgy tűnt, mintha a földszinten
hirtelen minden elcsöndesedett volna, amikor Liam végül
teljesen elernyedt, és teste zihálva Kimre omlott.
TIZENHARMADIK FEJEZET
Ez hát a boldogság. Szívet gyönyörködtető, széles mosolyú
boldogság.
Liam hanyatt gördült a szőnyegen, karjában magával
húzva Kimet is, aki most rajta feküdt. Kim puha, meleg
ajkával megcsókolta. Liam eddig nem tudta, hogy létezhet
ekkora boldogság. Itt van a karjában a párja, a társa, a
nőstény, akit az élete árán is oltalmazni fog.
A kisagyában, mélyen elásva persze ott motozott a
félelem is – látta, milyen hatással volt az apjára és a
bátyjára is, amikor elveszítették életre szóló párjukat. Dylan
egy egész évre elvonult, magányosan élt. Kenny teljesen
magába zárkózott, és hetekig senkire rá nem nézett,
senkihez nem szólt egy szót sem.
Liam most már értette bánatuk mélységét. Iszonyatosan
megviselné, ha elveszítené Kimet. Pedig még csak tegnap
óta ismeri, és a boldogságuk nagyon friss, nagyon
képlékeny. Sok évi együttlét után, mikor már alaposan
megismerték egymást testi és lelki értelemben is… Milyen
lehet akkor elveszíteni valakit?
Liam szorosan magához húzta Kimet. Gyönyörködött a telt
idomaiban, domborulataiban, élvezte, ahogy a nő édes kis
melle az ő mellkasához nyomódik. Mindenki, aki valaha is
azt sugallta Kimnek, hogy nem tökéletes így ahogy van,
megérdemelné, hogy darabokra szaggassa.
Kim mosolyogva nézett az arcába.
– Ez aztán… tyűha!
– Tyűha? Ez a szakszerű jogászfogalmazás?
– Hm. Szerintem a tyűha egészen pontosan kifejezi azt,
amit mondani akartam.
Liam végigsimította Kim haját, és szájon csókolta.
– Kezdek ráérezni erre a csók micsodára.
– Szerintem azért rád fér még egy kis gyakorlás.
 – Akkor folyamatosan adj nekem leckéket, szivi!
Kim megnyalta Liam száját. Aztán még egyszer, de ezúttal
Liam elkapta a nyelvét a magáéval, és ujjait a nő hajába
fúrva, közelebb húzat Kim fejét, elmélyítve a csókot. Nagyon
is élvezi a leckéket, még ha a szája a heves szeretkezéstől
teljesen ki is száradt. Gondja lesz rá, hogy amíg élnek, igazi
csókokkal halmozza el Kimet.
A fürdőszoba másik sarkában valami búgni kezdett.
– A pokolba! – pattant föl Kim.
Liam vonakodva engedte ki a karjából. Vigasztalásként
viszont gyönyörű rálátása nyílt Kim popsijára, ahogy a nő
térden kúszva a telefonjáért indult. Kim előkotorta a
készüléket a farmerja zsebéből, majd leült a sarkára. Ezzel
pedig látni engedte feszes, halovány mellét és sötétbarna,
kemény mellbimbóját. Liam felkönyökölve gyönyörködött a
látványban.
– Igen? – szólt bele Kim a telefonba.
A vonal másik végén egy férfi szólalt meg, elég hangosan
ahhoz, hogy Liam is hallja, mit beszél.
– Szia, édes! Hogy vagy?
Kim dühösen összeszorította a szemét.
– Abel!
– Akartál valamit? – kérdezte a férfi.
Kim szeme tágra nyílt.
– Hogy érted ezt? Te hívtál!
– Tegnap este, emlékszel? – A férfi hangja fáradtan
csengett, mint aki unja a magyarázkodást. – Tegnap olyan
volt a hangod, mintha még mondani szerettél volna valamit.
Mit akartál?
– Már nem érdekes.
– Nos, nekem ma nagyon sok a dolgom, és a hetem is
rettentően sűrű lesz, de talán pénteken át tudok ugrani
hozzád.
Talán? Amikor egy ilyen nő várja itt? Ez a pasas egy
komplett idióta!
 – Abel – szólalt meg Kim, ernyedten a sarka mellé
huppanva. – Pénteken nem érek rá. – Tekintete a helyiség
távoli sarkát kereste. – Figyelj, Abel! Szakítanunk kell.
– Jó, jó. – A vonal túlvégén hosszas csönd jelezte, hogy a
férfi nem értette Kim szavait. – Mit mondtál?
– Azt mondtam, szakítok veled.
– De miért? – értetlenkedett Abel. Nem tűnt sértődöttnek
vagy szomorúnak, csak meglepettnek.
Kim bosszúsan felmordult.
– Ha meg kell kérdezned az okát, hát éppen ez az oka!
– Kim, édesem, ennek semmi értelme.
– Ne Kim édesemezzél itt nekem! Megismerkedtem
valakivel. Nem terveztem el, csak így alakult. A mi
kapcsolatunk nem vezetett sehova, úgyhogy azt gondoltam,
miért ne?
– Ó! – A hang most is csak tétova értetlenkedést árult el,
nem volt benne nyoma haragnak. – Valaki a cégtől?
– Nem. Ahogy mondtam, csak most ismertem meg az
illetőt.
– Oké. Hát akkor, gondolom, néha összefutunk majd.
– Aha, gondolom.
Abel letette a telefont. Kim csak ült, maga elé bámulva,
minden izma megfeszült. Aztán fogta a készüléket, és
elhajította. A telefon a padlócsempén pörögve a hatalmas
kádig csúszott.
– Két évet pazaroltam rá az életemből, és csak annyit tud
mondani, hogy „összefutunk majd”!
Liam hasra fordult, és a két könyökére támaszkodott.
– Nekem kicsit ostobának tűnik ez a fickó.
– Nem kicsit ostoba. – Kim egyik tenyerét a homlokára
szorította. – Tudod, miért jártam vele? Erre most jöttem rá.
Azért, mert ő hajlandó volt járni velem. Más okom nem volt
rá. Nem illettünk össze, csak mindkettőnknek kényelmes
megoldás volt. Rémesen hülye voltam!
Liam feléje nyújtotta a kezét.
 – Nem voltál hülye, szivi! Csak magányos. Ami egészen
más dolog. – Ujjaival hívogatóan integetett. – Gyere ide!
Kim fölállt, és lassan odasétált a szőnyegen hasaló
Liamhez. Amikor megállt fölötte, Liam elérzékenyülve
pásztázta végig Kim csodás testét, apró lábfejeitől a
combtövében bodrozódó szőrzeten és az édes kis köldökén
át föl a melléig s a csupasz nyakát koronázó gyönyörű
arcáig. Micsoda fenséges látvány!
– Most már a párom vagy, szivi – szólalt meg Liam,
miközben Kim odatérdelt elé. – Nem leszel többé magányos.
Itt vagyok neked én.
– Te és az a hatalmas egód!
– Folyton megnevettetsz, szivi! Én is meg az apám és
Sean és Connor. És Ellison meg Glory. Az összes alakváltó
veled van.
– Még Fergus is?
Liam elhúzta a száját.
– Igen, még ő is. Brian miatt valamiért kikelt magából, de
alapvetően igazságos vezető. Legalábbis többnyire.
– Igazságos? Meg akarta korbácsolni Connort, mert
visszaszólt neki!
– Tudom. Biztos nehéz ezt megérteni, de Connor kihágást
követett el. Még csak kölyök. Még nem illeszkedett be a
klánsorrendbe, így a klánvezér elleni fellépése büntetést
érdemelt. Ezzel Connor is tisztában volt. Más szituációban
talán egy figyelmeztetéssel megúszta volna, de nem most,
amikor a családunk amúgy is kegyvesztett. Fergus nem
hagyhatta annyiban a dolgot.
– Így aztán Connor helyett téged és az apádat korbácsolt
meg.
– Egy csapat bármelyik tagjának joga van átvállalni egy
másik tag büntetését, persze kizárólag önkéntes alapon.
Apám és én elviseltük a csapásokat, Connor ehhez még túl
fiatal. És persze az is igaz, hogy Fergus valójában engem
akart megbüntetni, Connor csak ürügyet kínált erre.
– Ez egy olyan alakváltós dolog, ugye? Amit nem értek.
 Liam önkéntelenül elvigyorodott.
– Majd hozzászoksz. Szépen megszokod az alakváltók
dolgait.
– Nem hiszem. – Kim fölhúzta a térdét az álla alá, amitől
teste csupa gyönyörűséges ív és rejtelmes zug lett. –
Egyelőre nem járhatunk, nem randizhatok veled, Liam. Amíg
Brian ügye le nem záródik, és szabadlábra nem kerül. Akkor
nem lesz kifogásom, hogy alaposabban megismerjelek, ezt
őszintén mondom. De a mai együttlétünk addig maradjon
egyszeri alkalom.
Liam megkereste Kim kezét, és ujjai közé fonta az ujjait.
– Kim, szívem! Mi nem randizunk. Mi egy életre össze
vagyunk kötve. – Liam hagyta, hogy Kim finoman kihúzza a
kezét az övéből, és egy kissé távolabb húzódjon tőle. Ez
még annyira új Kimnek, hogy jobb, ha kicsit engedi
levegőhöz jutni. – Az alakváltóknál ezt jelenti a párosodás.
– De az embereknél nem – tiltakozott Kim. – Én csak akkor
lennék hozzád kötve, ha összeházasodnánk. Ha aláírnánk
egy ilyen papírt.
– Mi alakváltók nem házasodhatunk. Legalábbis a jelenlegi
törvények szerint.
– Tudom. Sajnálom!
– Fergus azonban az alakváltók rendje szerint egy párnak
nyilvánított bennünket. A Nap volt a tanúnk. Pár nap múlva
apám is ugyanezt teszi majd, s akkor a Hold tanúskodik
nekünk. Onnantól fogva te és én örökre együvé tartozunk
majd. Mivel te ember vagy, keresek majd egy tündét, aki
szintén összeköt bennünket, és varázslatával megnöveli az
élettartamodat, hogy velem egy ütemben öregedj. – Kimre
vigyorgott. – Gondolj csak bele, milyen sok ügyet fogsz tudni
így végigvinni!
– A tündék képesek meghosszabbítani az emberi életet? –
kérdezte Kim elkerekedett szemmel. – Akkor hogyhogy nem
rohan mindenki egy tündéhez, hogy fiatalok maradhassunk?
– Mert a tündék átkozottul rejtőzködnek az emberek elől.
Ráadásul a varázslat csak olyan embernél működik, aki
alakváltónak lett a párja. Ami nyilvánvaló okból csak ritkán
fordul elő. A tündéket amúgy is csak alakváltók kereshetik
meg, mivel bizonyos kötelezettségeik vannak felénk, amit
persze utálnak. Ez az egyik szívesség, amit a kérésünkre
kénytelen-kelletlen megtesznek. A természet adta
élettartamod az enyémhez arányosítva meghosszabbodik:
addig élsz majd, amíg én megöregszem és meghalok.
– Remek! És mi van, ha téged elüt egy busz?
– Én a természetadta élettartamról beszéltem. A
kapcsolatunk ugyanolyan lesz, mint két emberé, csak
hosszabb ideig tarthat.
Kim gúnyos félmosollyal az arcán a fejét rázta, mint aki
azt gondolja, Liam badarságokat beszél.
– A dolgok nem így működnek!
Még nem érti ezt Kim, de nem buta nő, úgyhogy idővel
meg fogja érteni. És akkor biztosan kinyírja őt ezért…
– Pedig így működnek, szívem. Különben is, befogadtál
engem, neked adtam a magomat. Mit mondasz majd a
csöppségnek, ha te nem kötelezed el magad nekem?
Szegényke, szégyenbe kerülne.
– A csöppségnek? Úgy érted, ha gyerekem lesz? Ne
aggódj emiatt, használok fogamzásgátlót.
– Fogamzásgátlót?
– Tudod, hogy ne essek teherbe. Az alakváltók egyáltalán
ismerik az ilyesmit?
– Tudom, mi az a fogamzásgátló, Kim. Az emberek
szaporák, mint a nyulak, így mindig is próbálkoztak
mindenfélével, hogy elkerüljék a terhességet. Az alakváltók
viszont olyan kevés utódot hoznak a világra s azok közül is
olyan kevesen maradnak életben, hogy a nőstények sose
tennének semmit a fogamzás ellen. Pedig tudják, micsoda
kockázattal jár a kölyök világra hozása, mégis mindent
bevetnek, hogy legyen utódjuk.
– Azért kezdtem a kezelést, mert Abellel jártam –
magyarázta érzelemmentes hangon Kim. – Nagyon rosszul
jött volna ki, ha nekünk gyerekünk született volna. Nem is.
Hogy őszinte legyek, iszonyatos bonyodalmat jelentett
volna, ha Abelnek és nekem gyerekünk születik.
– És ha tőlem születne gyereked?
– De te alakváltó vagy!
Liam hátradőlt, s a két könyökére támaszkodott.
– Mi a baj ezzel? – kérdezte összehúzott szemmel.
– Jaj, ne sértődj meg! Csak ha félvér gyerekem születne
egy alakváltótól, az a karrierem végét jelentené. Eléggé
utánamentem ennek a kérdésnek, amikor elvállaltam Brian
ügyét, mivel az ő barátnője is ember volt. Amióta az
alakváltók vállalták a nyakörv viselését, alig született egykét
félvér bébi, de az ilyen helyzetbe kerülő nőket az emberi
társadalom elítéli. Michelle halála ügyében nekem pont az a
feltételezésem, hogy azért halt meg a lány, mert a korábbi
barátja berágott, hogy Briannel, egy alakváltóval csalta
meg. Szerintem elborult a srác agya, és megölte. – Kim
nagyot sóhajtott. – Persze kegyetlenül nehéz lesz ezt
bizonyítani.
Liam fölállt, és a gyógyszeres szekrényhez lépett, amely
Kim makulátlanul tiszta állványos mosdója fölött lógott a
falon. Kinyitotta, és kezdte egyesével kivenni a fiolákat.
– Mit csinálsz? – kérdezte Kim.
– Keresem a fogamzásgátló tablettáidat, hogy lehúzzam a
vécébe.
– Nem tablettát szedek. Injekcióban kapom a
nőgyógyászomtól.
– Akkor ne kérj több injekciót!
Kim fölpattant, és két kezét csípőre téve megállt Liam
előtt.
– Hogy mondod? Neked mégis mi közöd van ehhez?
– Mostantól mindenhez közöm van, amit csak teszel.
– Liam! Ha kell valaki, akivel alakváltó kölyköket
nevelgethetsz, miért nem keresel egy alakváltó nőstényt?
Sokan csorgatják utánad a nyálukat. Láttam azt a
hogyishívják pincérlányt a kocsmában… azt az Annie-t! Csak
füttyentened kell, és ágyba bújik veled.
 – Már megtette.
– Ó! – Vajon Liam veszi magának a bátorságot, hogy
féltékenynek gondolja őt? – És Annie fogamzásgátlóit is
kidobáltad?
– Ő farkasféle alakváltó. Mondtam már, hogy a keresztbe
párzás csak ritkán termékeny.
– Csuda szerencsés vagy!
– Úgy mondod ezt a szerencsést, mintha sose akartál
volna gyereket!
– De szeretnék gyereket. – Kim ingerülten kapta fel a fejét.
– Imádom a gyerekeket, de most még nem akarok.
– És főleg nem egy alakváltótól…
Kim váratlanul elmosolyodott.
– Ha úgy döntök, hogy alakváltótól szülök gyereket, az az
alakváltó te leszel. – Lesütötte a szemét. – Majd talán
később, amikor már megalapoztam a karrieremet, és
persze, ha akkor még szabad leszel…
Liam visszasétált Kimhez, és a karjaiba ölelte, mielőtt a nő
elfordulhatott volna.
– Figyelj rám, Kim! Mi egy pár lettünk, párosodtunk. Ez azt
jelenti, hogy nem keresek másik nőstényt magamnak, csak
ha te meghalnál. És még akkor is úgy érezném, hogy
megcsaltalak. Megvédelek, gondoskodom rólad, hozzád és
egyedül csak hozzád kötöttem az életemet.
– Nálatok ez a szokás? – kérdezte Kim elsápadva.
– Ez nem szokás. Ez az alakváltók törvénye. Olyan ősi
mágia, amely átjárja a lényünket. A párosodással bekerültél
a csapatomba. Még Fergus sem érhet hozzád anélkül, hogy
velem le ne számolna. Ezért is jelentettem be az igényt,
hogy páromul akarlak.
Kim idegesen kifordult Liam karjából, aki elengedte.
– Szükség volt rá – magyarázta tovább Liam. – Ha nem
dobtam volna kesztyűt neki, Fergus a párjává tett volna,
akár akarod, akár nem.
– Hogy tehetett volna ilyet? – kérdezte Kim. – Engem nem
köt az alakváltók törvénye.
 – Megtehette volna, hiszen állatok vagyunk. Emberi
alakban járunk, és ti nyakörvvel kordában tartotok
bennünket, de eredendően állatnak születtünk, s csak
később tanultunk meg ember módra létezni. A klán vezére
bármelyik szabad nőstényt igényelheti magának, akit más
nem vett még párjául. Ilyenkor vagy átengedjük azt a
nőstényt, vagy kesztyűt kell dobnunk neki. Csakhogy Fergus
hatalma pokoli nagy, ezért a klán tagjai többnyire inkább
hátrébb lépnek ilyenkor, mert nem akarnak megharcolni
vele. Tehát Fergus lényegében bárkit a párjává tehet.
– De én nem vagyok alakváltó…
– Szerinted Fergust ez mennyiben érdekli? Irányítani akar
téged, és felügyelni, hogy miket mondasz el rólunk az
embereknek.
– Várj csak egy percet! – Kim szemébe rémület költözött. –
Azt akarod mondani, hogy ha én nem egyezem bele abba,
hogy a te párod leszek, Fergus akaratom ellenére elhurcolt
és megerőszakolt volna?
– Nagy valószínűséggel igen.
– De ezért kivégezték volna! A mi törvényszékünk
biztosan keresztre feszítette volna.
– Tényleg? Vagy inkább azt mondták volna, hogy magadra
vess, amiért alakváltókkal cimboráltál! Épp az előbb
ecsetelted, hogy a karrieredbe kerülne, ha tőlem szülnél
gyereket, és hogy szerinted Michelle-nek azért kellett
meghalnia, mert összejött egy alakváltóval. Alakváltó
cafkája lett, ahogy mondják.
Kim elfehéredett arccal a kád szélére rogyott.
– Basszus!
Liam odalépett hozzá, és leguggolt elé.
– Ne félj, szívem! Nem hagyom, hogy Fergus bántson
téged! Soha! A párigénylés felülírja a klánbéli hierarchiát.
Engem péppé verhet, de hozzád egy ujjal sem érhet. És még
ha engem meg is ölne, a családom és a csapatom mindig
megvédene téged.
 – Miért akarna még mindig megölni Fergus? – kérdezte
zavartan Kim. – Úgy tűnt, egy csapásra feladta a párigényét
velem kapcsolatban.
– Mert így is ő nyert. Megkapta az ígéretemet, hogy az
alakváltók érdekeit szem előtt tartva foglak kordában
tartani. Ha pusztán saját dicsőségére felveszi a kesztyűt, és
megküzdünk érted, azzal maga ellen fordíthatta volna a
klánt. És nem engedheti meg magának, bármilyen erős is,
hogy klánvezérként elveszítse a klán tiszteletét. Ráadásul
apám is jelen volt. Fergus sosem volt száz százalékig biztos
abban, hogy kettőjük közül tényleg ő a domináns hím, és ezt
most nem akarta letesztelni, különösen nem az egész klán
jelenlétében.
– Akkor viszont apád miért nem küzdött meg vele?
Nyilvánvaló, hogy egyikőtök sem rajong Fergusért.
– Hogy őszinte legyek, szivi, fogalmam sincs – felelte Liam
nyugtalanul. – Apám erről sosem beszél. Talán tudja, hogy
nem ő a domináns, és ha meghalna, nem oltalmazhatná
tovább Fergustól a csapatát. De igazából nem tudom. Apám
sosem mondta ezt, viszont dühös, valahányszor valaki
felhozza a témát.
Kim elgyötört arccal a felkarját dörzsölgette, mint aki
fázik.
– De amikor Fergus felém lendítette a korbácsot, és te
neki akartál menni, apád leállított. Azt mondta, ez nem a te
tiszted. Hogy értette ezt? Nem lett volna kötelességed
harcolni értem?
Liam jól emlékezett a pillanatra, amikor Fergus a
tekintetét Kimre összpontosította. Az adrenalin pattanásig
feszítette az idegeit, és úgy égette a húsát, mintha karddal
hasítottak volna bele. Dylan éles figyelmeztetése térítette
magához és akadályozta meg, hogy megtegye a végzetes
lépést. Akkor ez a nap egészen másképp végződött volna.
– Azért szólt rám, mert abban a pillanatban meg akartam
ölni Fergust. A tündemacska lényem harcolni akart a
dominanciáért, le akartam taszítani a klán vezérét. A párért
folytatott harc nem életre-halálra megy, legalábbis ma már
nem, de a klánvezérrel nem lehet másképp megverekedni.
Az egyiknek meg kell halnia. Hála Istenanyának, apám
leállított, így a konfliktus nem fordult át dominanciaharcba.
– De miért jó ez? Így ő előreléphetett volna! – Kim nagyot
fújt. – Persze nem mintha szívesen láttalak volna életre-
halálra verekedni. Végül is örülök, hogy apád közbelépett.
– Egyszerű alakváltó-politika. – Liam igyekezett
fesztelennek hatni, de érezte, hogy a mai összecsapás
folyamán valami nagyon picit megváltozott a klánon belül.
Abban nem volt biztos, hogy pontosan mi is az. – Csak a
csapatvezérnek, vagyis apámnak van joga a klánvezérrel
dominanciaharcot kezdeni. Ha ki akarnám iktatni Fergust,
először apámat kellene eltennem láb alól, ami a
közeljövőben nem áll szándékomban.
– Persze, mert tudod, hogy simán ronggyá verne.
Liam felnevetett.
– Nem. Azért, mert az apám, és szeretem. – Újabb
nevetést hallatott. – És persze tényleg simán ronggyá verne.
Kim fázósan átkarolta saját felsőtestét.
– Pedig azt hittem, mindent kikutattam az alakváltók
törvényeiről, de erre nem emlékszem.
– Mert ez nem írott törvény. Egyik nemzedék adja át a
másiknak. Ösztönösen vezérel bennünket, az alapja pedig
egyfajta hagyomány. – Liam Kim két vállára tette a kezét. –
Még számunkra is elég bonyolult. De egyben biztos lehetsz,
Kim: én megvédelek.
Kim elkínzott tekintettel nézett föl Liam szemébe.
– Liam! Én nem lehetek a párod. Azért mentem
Shiftertownba, hogy segítséget kérjek Brian tisztázásához.
Azt örömmel veszem, ha távol tartod tőlem Fergust, de nem
költözhetek be a házadba, hogy alakváltó kölyköket szüljek
neked. Bolond vagy, ha azt hiszed, ebbe belemegyek.
Liam apró köröket rajzolt Kim vállán.
– Sose gondolnám, hogy olyasmit teszel, amit nem akarsz
megtenni, Kim Fraser.
 Kim kihúzta magát Liam keze alól, fölállt, és a ruháiért
indult.
– Örülök, hogy megértetted. – Magára rángatta a
farmerját. – És ha lennél szíves a családodat szépen
hazavinni, akkor én végre dolgozhatnék. Rettentően el
vagyok maradva a munkámmal.
– Rendben.
Kim döbbenten bámult a férfira.
– Csak így beleegyezel?
– Csak így, szívem!
– Ne nevezz szívemnek!
– Sajnos erre képtelen vagyok – kuncogott Liam.
Elnézte, ahogy Kim ruganyos melle föl-le ugrál, miközben
a nő a többi ruháját igyekezett összeszedni a földről. Most
nem akarja tovább erőltetni vele a dolgot, hiszen olyan
váratlanul történt minden, és Kim ember, akinek jó időbe
telik majd, hogy hozzászokjon az ő világához. Ettől
függetlenül Kim már az övé volt. A párja, a szeretője.
Mindenestül az enyém.
Kim befejezte az öltözködést, és sietve elhagyta a
fürdőszobát. Liam utánament, de nem öltözött föl. A lépcső
tetején megállt, hogy nézhesse Kim ringó csípőjét, amíg a
nő könnyed léptekkel leszaladt a földszintre. Bár most
dühös, megbántott és zavarodott – és nagy valószínűséggel
pokollá fogja majd tenni az életét –, Kim sugárzóan
gyönyörű volt. Minden porcikáján ott viselte Liam szagát, a
testét átjárta a szeretkezésük.
Ó, szépséges, drága Kim!
Liam is lesétált a földszintre. Kim leérve a lépcsőn
megtorpant, mert észrevette, hogy a tévéképernyő sötét, s
a nappaliban csend honol. Sean és Connor ártatlan képpel
pislogott rá.
– Minden rendben volt odafenn? – kérdezte Connor
elvigyorodva. – Már azt hittem, ránk szakad a mennyezet!
Kim elvörösödött.
– Hol van Dylan? – kérdezte.
 – Elment – felelte Sean. – Busszal visszament
Shiftertownba. Apa mindig a maga útját járja.
– Értem – mondta Kim látható zavarral az arcán. –
Hívhatok taxit nektek.
– Nincs rá szükség – rázta a fejét Sean. – Apa hamarosan
visszajön értünk.
– És te nem jössz haza velünk, Kim? – kérdezte Connor,
akinek lehervadt az arcáról a vigyor.
Szegény kölyök! Kedveli Kimet, és el van ragadtatva attól,
hogy Liam párt talált. Nyilván azt hitte, hogy Kim máris a
család és a csapat része lesz. Connornak még sokat kell
tanulnia a nőstényekről…
– Most, hogy Liam biztosított róla, hogy Fergus többé nem
jelent rám veszélyt, inkább a saját házamban maradok –
magyarázta Kim. – Szívesen segítettem nektek, és
köszönöm a reggeli palacsintákat, de meglehetősen
elfáradtam, ráadásul rengeteg munka vár rám.
Liam ebben a pillanatban alakot váltott. Tündemacska
lénye nem várta meg, hogy felkészüljön a változásra,
viszont életében először nem kísérte fájdalom az
alakváltást. Az alsó lépcső megreccsent, ahogy
elrugaszkodott róla, és egy ugrással lebirkózta Kimet. Puha,
kipárnázott mancsaival földre teperte a nőt, s fölé szökkent,
de vigyázott, hogy ne nyomja agyon.
Ebben az alakban végre kiélvezhette Kim valódi szagát.
Finomabb illatot árasztott, mint a legdúsabb virágos rét.
Tökéletes arányban keveredett saját illata Liam szagával,
ami az eszményi párosodás jele volt.
Kim megpróbált kikúszni Liam alól.
– Liam! Mi a fenét művelsz? Valaki leszedné rólam ezt a
nagymacskát?
Liamet nem zavarta Kim vonaglása, és az sem, hogy az
öccse és Connor hangosan nevettek rajtuk. Hatalmas
nyelvével végignyalta Kim arcát az állától a homlokáig, majd
miközben Kim hangosan pfujolt, Liam visszaváltozott emberi
alakjába.
 ***

Elképesztő, de Liam tényleg elment a családjával együtt, és

Kim egyedül maradt a házban. Arra számított, hogy Liam
továbbra is a túlféltő védangyalt játssza, és ragaszkodik
majd hozzá, hogy Kim az éjszakát Shiftertownban töltse.
Vagy talán az egész családját átköltözteti ide, hogy a fiúk
nézhessék a műholdas adásokat.
Ehhez képest Liam visszament az emeletre, felöltözött,
majd amikor Dylan megjelent a kisteherautóval, kiterelte
Seant és Connort a garázson át a kocsihoz. Mialatt a többiek
beszálltak, Liam átkarolta Kimet és megcsókolta.
– Most pihenj – mondta a nő haját simogatva. – Később
beszélünk.
Kim ajka bizseregni kezdett, jó lett volna folytatni a
csókolózást, de kényszerítette magát, hogy hátralépjen.
– Reggel bemegyek dolgozni. Nem fogom ejteni Brian
ügyét, akármit is képzel Fergus.
– Tudom. – Liam fölemelte Kim kezét, és megpuszilta a
tenyerét. – Nem vallana rád, ha ejtenéd az ügyet. De azért,
hogy téged idézzelek, erről beszélnünk kell.
Kim váratlanul, maga sem értette, miért, azt kívánta,
bárcsak ne menne el Liam.
– Holnap? – kérdezte.
– Holnap.
Liam egy újabb puha szájcsók után kisétált a kocsihoz.
Kim ellenállt a kísértésnek, hogy utánarohanjon, visszahívja
és könyörögjön neki, hogy maradjon.
Mi ütött belé? Liam és a családja fogolyként tartották
Shiftertownban, aztán vagy százhatvan kilométert furikázta
őket, hogy a semmi közepén a motoros banditának öltözött
Fergus nyíltan sértegesse. Akkor most miért sajog a szíve,
hogy a kisteherautó a nehezen bepréselődött négy
Morrissey-vel az utasterében végre kitolat a
kocsibehajtójáról? Bizonyára Liam agymosást hajtott végre
rajta azzal a lenyűgözően kék szemével és elképesztő
mosolyával, nem is beszélve az észvesztően intenzív
szexről.
Amikor Kim magára zárta az ajtót, hirtelen rázuhant a ház
üressége. A szinte tapintható csöndben megállt a nappali
közepén. Sehol egy rivalgó férfi, a tévé sötéten és némán
bámult rá.
Kim a délután hátralevő részében mechanikusan tettvett.
Lezuhanyozott – közben igyekezett nem nézni a szőnyegre,
ahol olyan önkívületben lovagolta meg Liamet. Pedig a
bőrébe égett az érzéki emlék, ahogy Liam rajta feküdt,
simogatta, csókolta, ahogy izzadt testük föl-alá siklott
egymáson. Kim még életében nem élt meg ilyen intenzív
szeretkezést.
Félig kábultan ült kocsiba, hogy lehajtson a hegyről a
kedvenc élelmiszerboltjába. Azon kapta magát, hogy
olyasmiket pakol a bevásárlókocsiba, amik korábban meg
sem fordultak a fejében: steaket, darált marhahúst,
hasábburgonyát és egy karton Guinness sört. Miért? –
faggatta magát, miközben igyekezett elkerülni a pénztáros
tekintetét. Nem valószínű, hogy megint áthívnám őket. De a
biztonság kedvéért…
Kim hazavitte a kaját, és mindent bezsúfolt a hűtőbe.
Aztán összerakott magának egy salátatálat, de csak
csipegetett belőle. Végül elővette az aktatáskáját és a
laptopját, s érdeklődés nélkül nézegette egy ideig a
különféle ügyek aktáit.
Valahogy össze kellene rendeznie a gondolatait – Brian
ügye, a nyakörv témája, Fergus meg ez a párosodási izé.
Újra elolvasta a barátja, Silas korábbi üzenetét, aki arra
kérte, hozzon össze neki egy interjút valamelyik alakváltó
vezetővel. Silas jó tollú, objektív újságíró, aki nem retten
meg a meghökkentő igazságtól, ugyanakkor nem csinál a
bolhából elefántot. Két napja Kim még boldogan
megszervezett volna neki egy találkozót, de annak alapján,
amit azóta megtudott, már nem gondolta jó ötletnek. És
abban sem volt biztos, hogy Liam egyáltalán hajlandó lenne-
e beszélni vele.
Ugyanakkor mindaz, ami az elmúlt két napban történt, új
megvilágításba helyezte Brian ügyét. Vajon Brian azt akarta,
hogy Michelle legyen a párja? Ha igen, akkor nyilván
ugyanúgy óvnia kellett volna, mint ahogy Liam védelmezte
Kimet. Amennyiben Brian úgy döntött, párjának igényeli a
lányt, akkor biztosan eszébe sem jutott bántani. Inkább
mindent elkövetett volna, hogy biztonságban tudja Michelle-
t.
Viszont Michelle korábbi barátja könnyen kibukhatott
ezen. Az alakváltó Briant nyilván bajosan ölhette volna meg,
nem úgy a lányt. Ráadásul ha sikerül Briant bemártania
Michelle meggyilkolásáért, két legyet üthet egy csapásra.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, miért nem volt ott Brian,
hogy megvédje a barátnőjét a gyilkosától? Hol volt a kritikus
pillanatban? És vajon tett-e bármit, hogy a támadót távol
tartsa a lánytól?
Kim felsóhajtott, és a halántékát dörzsölte. Csupa
megválaszolatlan kérdés, amivel nem jut előbbre.
Miután több mint egy órát töltött terméketlen fejtöréssel,
Kim elment lefeküdni. Nem volt jó ötlet. Igazából
kimerültnek kellett volna lennie az extatikus szeretkezéstől,
ehelyett éberen feküdt, és hevesen dobogó szívvel újra meg
újra végigélte, ahogy a fürdőszobaszőnyegen henteregtek
Liammel.
Korábban sosem érzett ilyesmit. Nemhogy eltelítődött
volna a fantasztikus szextől, hanem kínozta a vágy Liam
után. Még és még és még akarta őt.
Mi ütött belém?
Fölült és meggyújtotta az éjjeli lámpáját. Három
másodperccel később megcsörrent a telefonja.
Kim fölvette, és majd’ kiugrott a szíve a helyéből, amikor
meghallotta Liam dallamos, ír hangját.
– Kim, minden oké?
 – Ó, persze – sóhajtotta Kim boldogan. – Minden oké. Miért
ne lenne?
– Csak biztos akartam lenni benne.
– Jól vagyok, köszönöm! – Elégedetten és boldogan dőlt
hátra a párnájára. – Nagyon, nagyon jól vagyok!
– Akkor jó. – Liam hangja úgy csengett, mint aki remek hírt
hallott.
Kim némi habozás után újra megszólalt.
– Hogy van Connor?
– Egyelőre még nem bocsátott meg nekem, de majd
rendbe jön. Te lettél a szuperhős a szemében, mert
megengedted, hogy megnézze az ír focimeccset.
– Örülök, hogy jól van.
– Én meg örülök, hogy örülsz.
Kim eltűnődött, vajon Liam az ágyban fekve beszélget-e
vele, meztelenül elterülve azon a heverőn, amelyen tegnap
éjjel ő aludt. Ettől aztán a pulzusa megint felszökött.
– Holnap reggel bemegyek az irodába – mondta
eltökélten.
– Nem volt kétségem efelől. Jó éjt, szívem! – tette hozzá
engesztelő hangon. – Bármikor felhívhatsz, amikor csak
szükséged lenne rám. Világos?
Kim pontosan érezte, hogy Liam így is gondolja. Csak
annyit kell mondania, hogy „Liam, szükségem van rád” – s
már ott is terem. Nem úgy, mint Abel, akitől folyton azt
hallotta: „Most nagyon elfoglalt vagyok, édes, de majd
felhívlak.”
– Jó éjt, Liam! – Kimnek erőt kellett vennie magán, hogy
kinyomja a készüléket. Letette az éjjeliszekrényre, de a
lámpát még jó ideig nem kapcsolta le.
Odakint, Kim háza mögött Liam zsebre dugta a telefonját,
s ujjai hegyéről csókot dobott Kim hálószobaablaka felé.
Behúzódott a fal tövében az árnyékba, s elhelyezkedett.
Egész éjjel őrizni fogja a házat.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Másnap reggel Kim csikorogva parkolt le a Lowell, Grant és
Steinhurst irodaháza előtt. Hétfő reggel fél órát késett, és
lemaradt a hétindító megbeszélésről! Kikászálódott a
sportkocsiból, fölkapta az aktatáskáját, és a bejárat felé
iramodott, de aztán döbbenten megtorpant. Liam pajkos
vigyorral a képén a cég kocsifelhajtóján leállított Harley-
jának támaszkodva várta.
– Jó reggelt, szívem!
– Mit keresel itt? – támadta le Kim köszönés helyett.
– Vigyázok rád. Ahogy kell.
A júliusi napfény megcsillant Liam fekete sörényén és
széles napszemüvegén. Fekete pólójában és farmerjában,
nyaka körül a fémpánttal, ütemesen rágózó állkapcsaival
pont úgy nézett ki, mint egy veszedelmes alakváltó hím.
Merthogy az is volt.
– Liam! – sóhajtott Kim idegesen. – Nem vihetek be egy
alakváltót a munkahelyemre!
Liam föltolta a napszemüvegét, és kék szemével
körbepillantott.
– Nem látok egyetlen táblát se, hogy „Alakváltóknak
belépni tilos!” vagy „Alakváltók nem léphetnek a fűre”, se
olyat, hogy „Territórium jelölése hatóságilag tilos”.
– Nagyon vicces! Menj haza!
– Nem. – Liam visszaengedte a napszüveget az orrára, és
megragadta Kim könyökét. – Ha ez a munkahelyed, itt
maradok melletted. Én leszek az őrzőkutyád. Észre sem
fogsz venni.
– Ja, mert senkinek nem tűnik fel egy kétméteres alakváltó
az irodámban, mi?
– Maradok, Kim. Vagy pedig hazajössz velem.
Választhatsz.
Kim kirántotta magát Liam kezéből.
 – Az agyamra mész!
– Nem kockáztathatom, hogy Fergus zaklasson. Ő már
nem nyúlhat hozzád, de ettől még rád küldhet más
alakváltókat. Fergus talpnyalói közül páran… hogy is
mondjam? Fanatikus rajongói a vezérnek.
– Mind bolondok vagytok, tudod-e?
Liam vállat vont.
– Te vagy odáig az alakváltókért, vagyis bolondabb vagy,
mint mi. Na gyere!
Liam kinyitotta a súlyos üvegajtót, és alakváltószokás
szerint előre ment. Miután meggyőződött róla, hogy a
fényesre csiszolt gránit- és márványburkolatú előcsarnok
biztonságos, biccentett Kimnek, hogy beléphet.
Kimnek semmi nem jutott eszébe, amivel rávehetné
Liamet a távozásra, legfeljebb letartóztathatja, de ahhoz is
kábító lövedékre lenne szüksége a rendőröknek. Ráadásul
Kim a lelke legmélyén nem akarta, hogy Liam elmenjen,
mivel maga sem bízott Fergusban, Liam mellett viszont
biztonságban érezte magát, még ha pillanatnyilag zavaros
és kínos is volt a szituáció.
Ahogy kettesben haladtak a puha szőnyeggel borított
folyosókon, a szobákból kipillantó vagy a folyosóra kilépő
ügyvédek döbbenten figyelték őket. Az egyik ajtón kilépni
készülő irodavezető ügyvéd meglepetten torpant meg, mire
Liam ráköszönt.
– Legyen szép napja, uram!
Kim sietősen betért a saját irodájába, ahol a titkárnő, aki
neki és két másik ügyvédnek dolgozott, a számítógép
billentyűzetét verte. Amikor felnézett, Jeanne eltátotta a
száját.
– Ki a fene … – kezdte elképedve.
– Legyen szép napja, hölgyem! – köszönt neki is Liam.
– Semmi baj, Jeanne – hadarta Kim. – Ő segít az alakváltós
ügyemben.
Jeanne ekkor már olvadozott a székében.
– Hozhatok Önnek egy kávét? – kérdezte odaadóan.
 – Egy kávé nagy szolgálatot tenne – felelte Liam.
Kim a karjánál fogva berántotta Liamet a maga szobájába,
és becsapta maguk mögött az ajtót. A zsúfolt helyiségben
két könyvespolc közé beszorított kanapéra mutatott.
– Ha itt maradsz… ülj le!
Liam vigyorogva levette a napszemüvegét, és teljes
terjedelmében elnyújtózott a kanapén. Két karjával a feje
alatt kívánatos látványt nyújtott.
Kim az asztalra csapta az aktatáskáját, és felhajtotta a
fedelét.
– Mi ez a „Legyen szép napja” marhaság?
– Az emberek ilyennek képzelik az írek beszédét. Még van
pár sztereotip fordulat, amit majd később bevetek.
– Ne beszélj badarságokat!
Liam kuncogva lehunyta a szemét, és elhelyezkedett. Úgy
tűnt, kész egész nap a kanapén heverészni, hogy
folyamatosan emlékeztesse Kimet mélyreható fürdőszobai
szeretkezésük minden egyes pillanatára. Egész éjjel ez járt a
fejében, ezért is késett el ma reggel. Az, ahogyan tegnap
Liam maga alá fordította, finoman ránehezedett és
beléhatolt, olyan tökéletes egyesülésélményt jelentett,
amilyet Kim még soha egyetlen férfival sem élt át. Minden
szempontból… egésznek érezte magát. Jó, hagyjuk a
romantikus maszlagot! Egyszerűen észvesztően klassz volt
a szex.
Most azonban ki kell söpörnie a gondolataiból ezt az
egészet, és határozott, profi ügyvéd módjára munkához kell
látnia. Más ügyeket is elő kell készítenie, rengeteg
tanúvallomás és bizonyítékról szóló elemzés vár elolvasásra.
Ki kell találnia a taktikát Brian védelméhez, a
magánnyomozó hétvégi jelentését is át kell néznie.
Ha megnyeri Brian ügyét, soha többé nem kezd
alakváltókkal. Fergus óhaja jelentőségét veszti, Liamnek
pedig nem kell többé vigyáznia rá, hanem visszamehet
Shiftertownba, és szépen békén hagyhatja őt.
 Ahogy erre gondolt, maga sem értette, miért, a világ
hirtelen színtelennek tűnt.
Kim nagy dérrel-dúrral visszarámolta a táskájába az
aktákat.
– Beszélnem kell Briannel. Gondolom, velem akarsz jönni.
A kocsimmal megyünk, nem fogok a motorod hátsó ülésén
berobogni a megyei börtön kapuján.
Liam meg se moccant.
– Nem látogatod meg Briant.
– De muszáj. Újra ki kell kérdeznem Michelle-ről, hogy azt
akarta-e, legyen a párja, esetleg már meg is kérte erre. Ha
Brian a leendő társaként kezelte, nyilván sose bántotta
volna. Igaz? Mindenáron védelmezte volna, eszébe sem
jutott volna megtámadni.
– Akár még igazad is lehet ebben, de akkor sem fogsz
találkozni vele.
Kim lecsapta az aktatáska fedelét.
– Miért? Börtönben van. Nem megy sehova.
Liam erre fölállt a kanapéról.
– Nem találkozol vele, mert Fergus megkért rá, hogy ejtsd
az ügyét.
Magas, áthatolhatatlan falként állta el Kim útját az ajtó
előtt.
– Ezt már megbeszéltük. Én azt mondom, Fergus csessze
meg!
– Nem támogatom. Úgy hallottam, kellemetlen a
cseszegetése!
Kim nem nevetett.
– Vagyis igazat adsz neki?
– Ezt nem mondtam. – Liam két tenyerét Kim vállára tette,
aki pontosan tisztában volt vele, hogy képtelen lenne átjutni
rajta. Bár azt is tudta, Liam sose okozna fájdalmat neki. Meg
fogja akadályozni, hogy elhagyja a szobát, de nem
erőszakkal.
– Akkor mit akarsz ezzel mondani?
 – Azt, hogy Fergus nem fogja rám bízni, távol tartalak-e az
ügytől. Hiszen én beszéltem rá, hogy engedjen be téged
Shiftertownba. Vagyis elküldi majd pár közeli emberét, hogy
figyeljenek, és szükség esetén leállítsanak. Azért vagyok itt,
hogy tőlük megvédjelek. Ha elmennél a börtönbe, biztosan
megpróbálnának keresztbe tenni neked.
Kim elkeseredetten felhorkantott.
– Elmondanád, hogyan védjem egy olyan kliensemet,
akivel nem találkozhatok? Föl kellene tennem neki pár
fontos kérdést.
– Kérdezd meg valami más úton-módon!
Kim megpróbált hirtelen Liam mögé kerülni, de a férfi
kitette a karját, és megállította.
– Liam!
Liam mindkét karját Kim köré fonta, és magához húzta.
– Csinálj úgy, ahogyan én. Ne akaszkodj össze Fergusszal,
ha nem muszáj. Gondja lenne rá, hogy megbánd!
Kim legszívesebben belesimult volna Liam csodás,
oltalmazó karjaiba. Még a szülei sem óvták soha ennyire.
Mark halála után egy ideig két véglet között ingadozott a
kapcsolatuk: hol paranoiás módon féltetették, aztán amikor
rájöttek, hogy szinte megfojtják ezzel, tudatosan távolságot
tartottak. Így ment ez egészen a szülei haláláig. Olykor
fulladozott a rövid póráz miatt, máskor szenvedett az „Ó, ne
is törődj velünk! Éld a magad életét” hangulatuktól.
Liam oltalmazó magatartása puha takaróként ölelte körül,
persze ettől még kipányvázva érezte magát.
– Nekem ez nem megy – jelentette ki Kim.
– Majd kitalálunk valamit – nyugtatta meg Liam, és
homlokon csókolta. Ajkának puha érintése izzó
emlékképeket idézett fel a tegnapi szeretkezésükből, sőt
még most is kapart a torka a sikoltozástól. Nem is tudta
megállni, hogy a kezét Liam nadrágjának derekára
csúsztassa, majd lassan egyre lejjebb haladjon, kitapintva a
cipzár mögött lüktető és ágaskodó férfiasságát.
 – Boszorkány! – nevetett föl Liam, és szájon csókolta
Kimet.
Még mindig a tanulási fázisban volt csókolózás terén,
úgyhogy Liam nyelve összevissza tapogatózott, felfedezte
Kim nyelvének minden pontját, miközben tenyerével a
popsiját markolta. Szája mentolos ízű volt a rágótól.
Ha most valaki belépne, elsőként két napbarnított
mancsot látna egy szürke üzleti kosztüm hátsó részére
tapadva, aztán észlelné, hogy Kim engedi egy alakváltónak,
hogy a nyelvét ledugja a torkáig. És még a felét se tudná az
igazságnak…
– Hagyd abba! – suttogta Kim. – Ne tedd ez velem!
Újabb puszi a homlokára.
– Sose okoznék neked fájdalmat, Kim!
– Nem a fájdalom aggaszt – mondta Kim, homlokát a férfi
mellkasának támasztva. A pólón át is szinte sütött Liam
bőre, és a szíve hevesen zakatolt. – Magam miatt aggódom.
– Ez butaság.
– Pedig igaz: komoly fenyegetést jelentesz a lelki
egyensúlyomra.
Liam engedett az ölelésén, de mosolyogva nézte.
– Úgy érted, bolondot csinálok belőled?
– Valahogy úgy. Tiszta dilis lettem. De nem csak ez van.
Ekkor halkan kopogtak, és Jeanne dugta be a fejét az
ajtón. Egy tálcán kávét hozott valódi csészékkel, nem hőálló
műanyag pohárban. Kim elfordult Liamtől, és remélte, hogy
mozdulata fesztelennek hatott.
Jeanne letette a tálcát a politúrozott dohányzóasztalra.
– Abel keresi Önt.
– Abel? – Egy őrült másodpercig Kim nem emlékezett arra,
ki is Abel. Ja persze, az öltönyös-nyakkendős volt barátja. A
pasas, aki immár elképesztően unalmasnak tűnik Liam
mellett. – Mit akar?
– Érdeklődni szeretne a bíróról, aki abban a
szeméremsértési ügyben ítélkezett. Neki is van egy hasonló
ügye ugyanannál a bírónál.
 – Aha. – Szerencsére szakmai kérdés. Bennfentes infót
szeretne arról, mivel befolyásolható vagy idegesíthető fel
egy bíró. Kim megnyerte azt az ügyet, mert a letartóztatott
férfinak orvosilag igazolt erekciós problémái voltak,
miközben a tanú azt állította, hogy a gyanúsított… hm…
meglehetősen fickósnak tűnt. – Beszéljen meg vele egy
időpontot – közölte Kim. – Holnapig nagyon elfoglalt vagyok.
– Épp itt van.
Mielőtt Kim reagálhatott volna, Abel Kane átfurakodott az
ajtón, és betrappolt az irodájába. Kim eddig nagyon
jóképűnek gondolta Abelt – magas, szőke, jól öltözött fiú volt
–, de Liammel összehasonlítva alulmaradt. A szex terén
pedig össze sem lehetett hasonlítani őket.
– Nem várhatna a dolog? – kérdezte tőle Kim.
Abel kíváncsian mérte végig Liamet.
– Meglehetősen sürgős.
Hazudik! Semmi pénzért nem vállalna el szeméremsértési
ügyet, inkább csak ürügyként találta most ki, hogy
megnézhesse Liamet.
– Miért? – kérdezte Kim. – Az ügyfeled nem bírja magán
tartani a nadrágját?
Abel nem vett tudomást a poénról.
– Tehát a nyakörv mérete tényleg hozzáidomul minden
alakváltóhoz! Hányas lehet a nyakmérete?
– Hall téged, Abel!
Liam arcán lassan szétterülő mosollyal fordult Abelhez.
– Legyen szép napja, uram!
– Abbahagynád ezt? – csattant fel Kim.
– Ír a fickó? – kérdezte Abel csodálkozva. – Nem tudtam,
hogy az alakváltók írek is lehetnek.
– Az én családom ősi ír nemzetség – felelte Liam. – Volt
várunk is az egyik hegyen meg minden.
Abel tovább tanulmányozta Liamet, mint ahogy egy tudós
vizsgál valamilyen érdekes egyedet.
– Ne felejts el feljegyzést készíteni róla, Kim! Jól jöhet, ha
valaha újabb alakváltó védelmét vállaljuk el.
 – Abel! Lennél szíves nem beszélni úgy, mintha itt sem
lenne a szobában?
– Mi bajod van, Kim? Zavarban vagy, mert
megismerkedtél valakivel? Vagy megjött a menzeszed?
Mekkora ökör! Abel nem rakta össze a képet, nem kötötte
össze az irodájában álló életerős alakváltót és Kim új
barátját. Nyilván meg sem fordult a fejében, hogy Kim egy
alakváltóra cserélte le.
Liam arcáról lehervadt a vigyor. Eddig csak egy önző
idiótát látott Abelben, de az utolsó megjegyzése miatt
összehúzta a szemét. Az eddig gondosan titkolt vadállati
énje előbújt, megmutatva, hogy mostanáig türelmes
oroszlánként figyelte az impala fickándozását.
– A hölgy azt mondta, hogy elfoglalt. – Liam hangjába
dühös morgás szűrődött.
Bár meg sem mozdult, Liam a jelenlévők figyelmét
azonnal magára vonta, nem beszélve az ajtó mögött
hallgatózó Jeanne-ről. Abel homlokán gyöngyöző izzadság
csillogott.
– Jól van. Majd később felhívlak, Kim. A bíró miatt.
Abel képtelen volt hátat fordítani és kisétálni – Liam nem
eresztette. Pedig nem csinált semmit, csak állt
mozdulatlanul, hozzá sem ért a pasashoz. Még a pupilláit
sem hagyta résnyire szűkülni.
Abel kénytelen volt lassan az ajtóig hátrálni, s csak ott
fordult meg, hogy kimeneküljön. Egyenesen belefutott az
ajtó repedésére tapasztott füllel várakozó Jeanne-be. Egy
percig esetlenkedtek, majd Abel elrohant, Jeanne pedig
becsapta az iroda ajtaját, ismét magára hagyva Liamet és
Kimet.
 TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Délben Kim elvitte ebédelni Liamet, aki élvezte a sportkocsis
utazást, mivel a nő kosztümszoknyája egészen fölcsúszott a
combján. Ahogy sejtette, Kim csipkés szegélyű harisnyát
viselt harisnyatartóval. Jó lenne lehámozni róla a szoknyát,
hogy egy szál harisnyakötőben álljon előttem… – ez az
izgató gondolat egy csapásra felajzotta.
Ágaskodó férfiasságát azonban lelohasztotta az első
étterem kiszolgálójának elutasító magatartása, ugyanis a
pincérnő, megpillantva Liam nyakörvét, azonnal hívta az
üzletvezetőt.
Kim dühösen kiviharzott az étteremből, de Liam nem
értette, miért lepődött meg egyáltalán. Az alakváltókat az
elmúlt húsz évben kevés helyen látták szívesen.
A következő két helyen sem engedték be őket, így végül
egy lepukkant csehóban kötöttek ki az austini Shiftertown
közelében. Itt az üzlettulajdonosok már megtanulták, hogy
az alakváltók rendesen fizetnek az ételért, ráadásul
kevesebb kalamajkát okoznak, mint a kölykök, akik
bandákban járták a környéket.
– Hogy tudod ezt elviselni? – dohogott Kim, miközben
kockacukrot dobott a kávéjába. – Sose érzékeltem, hogy
ilyen otrombán bánnak veletek.
Liam kicsit fújta a kávéját, hogy kihűljön, majd
belekortyolt.
– Az alakváltók kitiltására gondolsz? Nyilván nemigen
találkoztál a jelenséggel, hiszen a te kedvenc helyeidre
aligha próbálkoznak bejutni a fajtámhoz tartozók. Nekem
teljesen mindegy, hova ülök be. Nem is ennék szívesen
olyan helyen, ahol nem szolgálják ki az alakváltókat.
– Nem kell ez a blazírt duma! Úgy kezelnek benneteket,
mint az állatokat.
– Mert állatok vagyunk.
 – Ne viccelődj!
– Szivi! Én az elmúlt száz évemben nagyon sokféle,
gyakran csúnya körülményt megtapasztaltam, és
mondhatom, hogy ez az élet nem is olyan rossz. Bizonyos
személyeket én sem engedek be a kocsmámba. A
farkasokat például mindenestül kitiltanám, de ott van Ellison
és Glory, akik fölmosnák velem a padlót, ha megtenném.
– Ne vicceld el a dolgot! – ismételte meg Kim.
– Miért? – Liam egyenesen Kim kék szemébe nézett,
megpróbálta lehiggasztani. Persze, a szíve örült, amiért Kim
így kiakadt, hiszen ez azt jelentette, hogy a nőnek nem
mindegy, mi van vele. – Néha egészen vicces, ahogy az
emberek az alakváltókkal bánnak.
– A megkülönböztetés és a kirekesztés sosem vicces.
– Te becsületes ember vagy, Kim. És nekem ez tetszik!
– De hát hogyan bírsz nyugton ülni ilyenkor?
– Általában ülve iszom a kávémat. Vagy nekitámaszkodom
valaminek. Ha hanyatt fekve innám, még cigányútra menne.
– Kim szeme megint szikrákat hányt, úgyhogy Liam átnyúlt
az asztalon, és megfogta a kezét. – Bocs, aranyom! Jólesik,
hogy törődsz velünk. Nagyon kedves tőled. De hidd el,
engem nem zavarnak ezek a dolgok.
– Hogyhogy nem zavar, ha az emberek beléd törlik a
lábukat? Abel is úgy viselkedett, mintha csak egy állatkerti
látványosság lennél.
– Nem zavar, mert nem törlik belém a lábukat. –
Körbepillantott, de az asztaluk az étterem egyik csöndes
zugában állt, nem volt senki körülöttük. – Mert nem veszem
fel, amit csinálnak. Érted?
– Nem igazán.
Liam megint a szájához emelte a kávéscsészét.
– Fergus sem érti. Ezért is költözött abba a sivatagi
Shiftertownba. Az egója egy karcolást sem visel el.
Kim némán ült, egyik ujját körbe-körbe futtatva a csésze
peremén. Lassan, megfontoltan szólalt meg, mint aki keresi
a megfelelő szavakat.
 – Úgy érted, azért nem zavar, ha nem engednek be egy
étterembe, vagy megtiltják, hogy kábeltévés adásokat nézz,
mert számodra ezek nem lényeges dolgok?
– Úgy látom, kezded kapizsgálni.
– Abel meg azért nem zavar, mert nem érdekel a
véleménye.
– Nem igazán. Viszont, ha még egyszer olyat mond neked,
beverem a képét.
Kim lelki szemei előtt megjelent egy hatalmas oroszlán,
amelyik békésen heverészik az afrikai prérin, és farkával
egy szemtelen legyet hesseget a hátáról. A légy feje Abelé
volt. Ugyanez az oroszlán hatalmas nyelvével gyöngéden
végigsimítja a kölykei szőrét, és hagyja, hogy a hátára
kapaszkodjanak.
– Úgy tűnik, két külön világban élünk – szólalt meg Kim. –
És nem is tudunk róla.
– Így is mondhatjuk.
Kim arcán döbbenet tükröződött.
– De én eddig sajnálattal gondoltam rád!
– Ne zavartasd magad, szivi – vigyorodott el Liam. – Ha
tegnap sajnálatból szexeltél velem, akkor csak sajnálj
nyugodtan!
– Nem sajnálatból! – vörösödött el Kim. – De ne beszélj a
szexről, amikor éppen igyekszem összeszedni a
gondolataimat!
– Igazából én nem beszélni szeretnék a szexről…
– Hagyd abba! – Kim két tenyerét az asztallapra szorította.
– Ha folytatod, nem tudok gondolkodni!
– Örömmel hallom. Kicsit túlbecsülitek a gondolkodás
jelentőségét.
– Liam! Honnan szedi Fergus a pénzét?
Liamnek sikerült elfojtania meglepetését.
– Miért? Fergusnak van pénze?
– Tudod, hogy igen. Ott az a föld alatti palota, na meg a
rengeteg műalkotás, ami díszíti. Ezek nem maguktól nőttek
a falra!
 – Az alakváltók hosszú életűek, és némelyikünk nagyon
ügyesen bánik a pénzzel.
– De a szabályok szerint az alakváltók nem halmozhatnak
fel vagyont.
– Igaz. – Liam kortyolt egyet a kávéjából, hogy
lenyugodjon. Ha megbízik Kimben, és bepillantást enged a
legféltettebb titkaikba, akkor elkezdhet gondolkodni a
magyarázatokon. Nem akarna hazudni annak a nőnek, akit
élete párjául választott, viszont Kim szeretne belelátni
gondosan őrzött belső életükbe. – Szerinted hogy
boldogulunk ebben a világban, szivi? – kérdezte magára
erőltetett nyugalommal. – Csak rosszul fizetett állásokat
vállalhatunk, miközben gondoskodnunk kell a családunkról,
és fizetnünk kell a bérleti díjakat. Te sem gondolhatod, hogy
én megélek a kocsmabéli félállásomból?
– Azt már észrevettem, hogy csak alkalmanként jársz be,
vagy inkább be se jársz dolgozni.
– Ettől még van állásom. Így az emberek, a hatóságok
kipipálhatják a nevemet a foglalkoztatottak listáján, és
örülhetnek, hogy tettek értem valamit.
– Ezek szerint van vagyonod?
– Nos, Kim! Ha férfi lennék, most azt gondolnám, nem a
külsőm és a jó modorom miatt érdeklődsz irántam…
Kim elpirult.
– Nyilván nem örülsz, hogy kérdezősködöm, de azt várod
tőlem, hogy a párod legyek, ráadásul egy életre, miközben
nem akarod megosztani velem, valójában hogyan és miből
élsz.
Liam csitítólag a nő kezére tette a tenyerét.
– Csak ugrattalak. Fogalmazzunk úgy, hogy a
családomnak van mit a tejbe aprítania. Ahogy a páromnak
és a kölykeimnek is mindig lesz.
– Kölykök. Már megint veszélyes vizekre evezel!
– Azt hittem, minden nő biztos akar lenni abban, hogy a
párja képes eltartani a kölykeit. Sebaj! – Liam hátradőlt. –
Akkor beszéljünk Brianről!
 Kim meglepődött a váratlan témaváltáson.
– Rendben. Beszéljünk arról, miért akarja Fergus, hogy ne
mentsem meg? És miért kell Briannek bűnösnek vallania
magát?
– Bárcsak tudnám, szivi! Brian nem jelent fenyegetést
Fergusra, nem fogja sose kétségbe vonni a vezérségét.
Korábban Fergus segítette Brian családját. Nem
kebelbarátok, de nem is ellenségek.
– Esetleg Brian valamivel magára haragíthatta?
– Ha így lett volna, hallanom kellett volna róla, de nem
tudok semmit.
Liamet bosszantotta, milyen keveset tudott Brian és
Fergus kapcsolatáról. Mindig azt hitte, rajta tartja a kezét az
austini Shiftertown ütőerén. Mindenkit ismert, és mindenki
ismerte őt. Ha valamelyik alakváltó bajba került, neki vagy
Seannak szóltak. Így működnek náluk a dolgok. De Brian
esetében nem így történt.
– Amikor felkerestelek – szólalt meg Kim –, azt mondtad,
nem sokat tudsz Brianről.
– Próbáltalak elhajtani. Veszélyes, ha egy kíváncsi ember
Shiftertownban szimatol.
– Mégis elvittél Brian anyjához!
– Igen, mert megkedveltelek. – És ez az érzés veszélyesen
mélyül benne… Napról napra egyre jobban repes a szíve, ha
meglátja Kim gyönyörű szemét és pimasz mosolyát. Emiatt
igazából aggódnia kellene, de nem aggódik.
A pártalálás sokszor csak az utódnemzés ösztönéből
táplálkozik, s vannak alakváltók, akik ennél nem is jutnak
messzebb. Mások viszont, ahogy az apja és az anyja, vagy
Kenny és az ő párja, Sinead között, a párosodáson túlmutató
érzelem is kialakul, amit akár szerelemnek is nevezhetünk.
Ezt a fajta kötődést az emberek meg sem érthetik, pedig
Liam úgy érezte, ilyesmi kovácsolódik most közte és Kim
között.
Az érzés mámorító volt, de annál riasztóbb a lehetőség,
hogy a dolog egy soha nem tapasztalt mértékű fájdalomba
fordulhat át. A nyakörv okozta kín eltörpülne amellett, amit
érezne, ha Kim összetörné a szívét.
Kim a kávéscsészébe bámulva vágott egy grimaszt.
– Nem hiszem el, hogy most, amikor fontos kérdéseket
tudnék föltenni Briannek, nem hagyod, hogy találkozzak
vele. Nem könnyíted meg a dolgom! – Amikor felpillantott, a
tekintetén látszott, hogy eszébe jutott valami. – De várjunk
csak! Nem hinném, hogy Fergus megtiltaná Brian anyjának,
hogy meglátogassa a börtönben.
– Elképzelhető. A klán törvénye egy dolog, az anyai
kötelék egy másik. Mondhatni, az szent és sérthetetlen.
– Ugyanolyan, mint ami miatt Fergus nem árthatja magát
a dolgaimba, mivel a te párod lettem?
Liam bólintott.
– Nem zargathat, csak ha megengedem neki.
– Mi az, hogy megengeded? Kezdem azt hinni, hogy az
alakváltóknak gőzük sincs a nők jogairól!
– Ezt nem állítanám, szivi. Az alakváltó nőstények nem
könnyű prédák. Viszont a mi társadalmunk évszázadokon át
pici csoportokban élt, ahol a hím dolga védelmezni a
nőstényét és a kölykeit. Ezt diktálják az ösztöneink. Most
először alkotunk nagyobb, zárt közösséget, és bár a klánok
korábban is léteztek, nemigen találkoztunk a klánunkba
tartozó más csoportokkal. Eltart egy ideig, amíg
hozzászokunk az új felépítéshez.
Kim érdeklődve hallgatta, miközben ujjával megint körbe-
körbe simogatta a csésze peremét. Liamnek bevillant,
ahogy ugyanez az ujj a makkját simogatta tegnap, s ettől
azonnal merevedése lett.
– És hol éltetek korábban? – kérdezte Kim. – Úgy értem,
Írországban, mielőtt beköltöztetek Shiftertownba. Azt
mondtad Abelnek, hogy volt váratok.
– Úgy bizony, egy várunk.
– Bástyákkal meg minden?
– Amikor mi odaköltöztünk, már meglehetősen romos volt,
de rendbe hoztuk, és egészen élhető hellyé varázsoltuk.
 – Az írek mit gondoltak felőletek? Ez még azelőtt volt,
hogy az alakváltók felvállalták a létezésüket, ugye?
– Ó, mindenféle elképzelésük volt velünk kapcsolatban.
Azok, akik hisznek a kísértetsztorikban, a tündékkel
azonosítottak bennünket, ami nem áll messze a valóságtól.
Szerencséjükre azonban az alakváltók tízszer
barátságosabbak a tündéknél. Mások az IRA egykori
tagjainak gondoltak bennünket, akik arrafelé rejtőztek el. A
legkevésbé hiszékenyek egyszerűen bolondnak neveztek
minket. Azt azért mindenki tudta, hogy a falut megvédtük,
úgyhogy senki nem akart elüldözni bennünket.
Kim most úgy bámult Liamre, ahogy délelőtt a kollégái
tették az irodában, ő azonban a legkevésbé sem bánta,
hogy az a kék szempár rá szegeződik.
– De ha volt egy klassz váratok, és mindenki szeretett
titeket, miért jöttetek Austinba?
Liam vállat vont.
– Miután az az áruló, bunkó alakváltó Angliában eladta a
történetét a médiának, és be is mutatta, hogy képes alakot
váltani, Írország veszélyes hellyé vált számunkra. Egy-két
csóró ember fejpénzért vadászni kezdett az alakváltókra, és
mindegy volt, élve vagy halva adja-e át őket. A bátyám
párja, Sinead vemhes volt, úgyhogy nem kockáztathattuk,
hogy valaki üldözni kezdje. Hallottuk, hogy ideát táborokba
zárják az alakváltókat, de nem akarják megsemmisíteni
őket. Vagyis biztonságban élhetnek. Ezért aztán
összecsomagoltunk, és átköltöztünk ide.
– Connor anyja, vagyis Sinead ettől függetlenül meghalt.
– Sajnos így van. – Sinead halála még most is fájt
Liamnek. – De ha Írországban maradunk, Connort is
elveszíthettük volna. Korábban érkezett a vártnál, és nagyon
gyönge volt még. Nyugalomra és gondos kezelésre volt
szüksége. Ideát én és apám, Sean meg Kenny vigyázni
tudtunk rá, nem kellett készenlétben állnunk, hogy mikor
jönnek a falusiak vasvillával a kezükben.
 – Azt mondod, azért vállaltátok a nyakörvet, hogy Connort
megmentsétek?
– Nagyrészt igen.
– Aztán jött egy elvadult alakváltó, és széttépte Kennyt. –
Kim tekintetében harag villant. – A szemét!
Látva Kim haragját, Liam ellágyult. Ez a nő pontosan
értette őt.
– A pokol tüze égesse mindörökre az összes elvadultat!
– Ugye, azokat nevezzük elvadultnak, akik elutasítják a
nyakörv viselését? Ők miért gyilkolnak más alakváltókat?
– Mert szerintük mi elárultuk a fajtánkat. – Liam hangjában
izzott az indulat. – Pedig egyszerűen nem akartunk arra
várni, hogy lemészároljanak bennünket vagy a kölykeink
sorra elpusztuljanak, ezért beáldoztuk a szabadságunkat, és
összeköltöztünk. Legjobban az dühíti az elvadultakat, hogy
most együtt élünk más alakváltófajokkal, ami a szemükben
még annál is nagyobb gyalázat, mint hogy hagyjuk az
embereknek, hogy azt higgyék, megmondhatják, mit
tegyünk.
– A tömeg biztonságot ad?
– És erőt – mosolyodott el Liam. – Amikor a fajok közötti
ellenségeskedést eltemettük, sokkal erősebbé váltunk. Harc
helyett segítünk egymásnak. Az alakváltók korábban
szétszóródva éltek, a kihalás fenyegetett bennünket. Ma
már egyre többen vagyunk. És egyre erősebbek.
– Vagyis a különböző alakváltóvárosok vagy gettók nem
annyira börtönök számotokra, mint inkább erődök? Akármit
is gondolunk erről mi, emberek?
– Jobban szeretem menedéknek gondolni Shiftertownt, de
a lényeg ugyanaz. – Liam arca elkomorult. – Most már érted,
miért nem akarja Fergus, hogy egy ember kiszaglássza a
titkainkat?
Kim körbepillantott, de még mindig nem ült le senki a
környező asztalokhoz. A kávézó meglehetősen elhagyatott
volt, az ebédelni induló tömeg egyelőre nem zúdult ki Austin
utcáira.
 – De akkor miért avatsz be engem?
– Mert a párom vagy – felelte Liam hanyag vállrándítással.
– Mindent elmondok neked.
– Remélem is! Szóval azt állítod, hogy a saját
érdeketekben laktok Shiftertownban, és nem érdekelnek
bennetek azok a dolgok, amiket az emberek nem
engedélyeznek számotokra, vagyis a kábeltévé, az új kocsi
és a jól fizető állás. Ezt még valahogy megértem. De a
nyakörv akkor is durva dolog.
– Valóban. Egy félvér tünde alkotta meg, aki nem kedveli
az alakváltókat. Igazság szerint, amíg vadon éltünk, nem
voltunk annyira erőszakosak. Állatokra vadásztunk
élelemért, most meg a szupermarketben vesszük meg a
húst. Mondjuk, ugyanez a helyzet az emberekkel is.
Harcolunk egymással a dominanciáért vagy hogy
megvédjük a csapatunkat, de nem gyilkolunk válogatás
nélkül.
– Mondja ezt egy olyan hím, aki a hálószobámban megölt
egy alakváltót, és aki tegnap majdnem dominancia-
párharcra hívta a klánvezérét.
Liam megvonta a vállát.
– Vannak enyhítő körülmények.
– És elvileg gyűlölnötök kellene más alakváltófajokat?
– Az egész közösség érdekében megtanultunk uralkodni az
ellenérzéseinken. Jórészt. Például én Ellisont a barátomnak
tekintem, de bármikor rámondom, hogy „szaros kutya”.
– És ő mit mond rád? – kérdezte Kim felcsillanó szemmel.
– Pisis macska.
Kim idegesen felnevetett.
– Azt hittem, „nyálas szőrlabda”.
– Glory hív néha így bennünket. Máskor meg azt mondja,
„bunkó ír macskák” vagyunk.
Kim szemöldöke a homlokára szaladt.
– És apád ezzel a nővel lefekszik?
Glory és Dylan viszonya valóban rejtély.
 – Örülök, hogy egyálalán érdekli egy nőstény – mondta
Liam. – Nem bántom miatta. Hiszen elveszítette a társát.
– Anyádat, ugye?
– Igen. – Liam ma már nem menekül az anyja emléke elől,
de volt idő, amikor próbált nem szembenézni a szívében
keletkezett űrrel, amit a halála okozott. Visszatekintve az,
hogy az apjuk egy évre elvonult, helyes döntés volt, de Liam
akkor nagyon haragudott rá. Ma már tudja, hogy Dylannak
időre volt szüksége, hogy elgyászolja a párját. Nekik pedig
Seannal és Kennyvel ahhoz kellett idő, hogy kialakítsák az új
életüket, amiben nélkülözniük kell az anyjuk kemény kezű
irányítását.
– Remek nőstény volt – folytatta Liam elérzékenyülve. –
Gyönyörű zöld szemmel és vörös sörénnyel. Elképesztő
vadmacskává tudott átváltozni, kecses és halálos
teremtmény volt, akivel lehetőleg senki nem akasztott
bajszot. Apánk és anyánk zavarba ejtően látványos módon
szerették egymást. Volt, hogy beléptem a szobába, ők meg
ott csókolóztak és simogatták egymást. Az ő korukban! Most
szólj hozzá!
– Tudom, hogy apád úgy kétszáz éves, de nekem nem
tűnik idősnek. Minden alakváltó ilyen fiatalos marad?
– Már ha nem halnak meg fiatalon.
– Miért? Sokan mennek el idő előtt?
Kim már megint fájdalmas kérdéseket tett föl.
– Bizony. Vagy legalábbis régebben így volt.
– Ez a másik ok, amiért vállaltátok a nyakörvet.
A hátuk mögötti boxban három férfi foglalt helyet –
emberek, akik valószínleg hozzászoktak már az alakváltók
látványához, mert nem tűntek idegesnek Liam láttán.
Liam témát váltott.
– Egyedül kell beszélnem Sandrával.
– Elvigyelek hozzá? Úgy értem, mielőtt visszamegyek az
irodába?
– Ne most! Majd este, ha végeztél. – Liam félretolta a
csészéjét, és fölállt, majd fölsegítette Kimet is. – Utána
pedig megállunk a házadnál, hogy összeszedhesd a
szükséges holmijaidat.
– Már megint azt kívánod, hogy veled aludjak? – Kim egy
kissé túlságosan megemelte a hangját, mert a három
vendég meglepett, kíváncsi, illetve bennfentes képpel kapta
föl a fejét. – Úgy értem, nálatok? Nincs szükség erre, van
nekem saját otthonom.
– De az unokaöcsém vigasztalhatatlan lesz, ha nem jössz
át.
Kim már megint azzal a bosszús tekintettel nézett rá.
– Majd később megbeszéljük – mondta, ezzel sarkon
perdült. Popsija izgatóan ringott, ahogy a magassarkújában
kimasírozott az étteremből.
Liam előhalászott pár bankjegyet a zsebéből, és az
asztalra dobta. Egész nap elnézné ezt a ringó járást. Aztán a
nap végeztével egész éjjel képes lenne a formás popsijához
simulva heverni. Nem unná meg soha az életben!

***

Kim biztos volt benne, hogy sose hagyta volna meggyőzni

magát, hogy Liammel visszatérjen Shiftertownba, ha nem
látja meg a háza közelében egy buszmegállóban ácsorogni a
borotvált fejű alakváltót San Antonióból. Garbót viselt, hogy
eltakarja a nyakörvet – a marha! Ebben a melegben!
Csakhogy Kim fölismerte, és pontosan tudta, hogy nem a
buszra vár.
Egyszeriben megfagyott a vér az ereiben a gondolatra,
hogy Liam esetleg magára hagyja, miközben odakint
ólálkodik Fergus első számú csahosa. Fura, de miközben
Shiftertown felé keresztülautózott a városon, az az érzése
támadt, hogy nagyobb biztonságban lesz a négy alakváltó
hímmel a házban és a dilis farkasnővel a szomszédban, mint
a tulajdon otthonában. Amióta Liammel találkozott, az egész
élete a feje tetejére állt.
 Shiftertown most is élettelinek tűnt, mikor Liam motorját
követve begördült kocsijával az ismerős környékre. Épp
vacsorához hívták az udvaron játszó kicsiket. Kim érezte a
faszén és a sülő hús illatát. A Mustangját hímek és
nőstények egyaránt megbámulták. Az előtte motorozó Liam
igencsak jól festett a Harley-n, és kedélyesen hol ide, hol
oda intett köszönésképpen.
Liamék házának udvara csöndes volt, senki nem grillezett
odakint. Kim épp azon tűnődött, hogy ma ki lehet a
kajafelelős – csak remélte, hogy a házbeliek nem őt jelölték
ki konyhatündérnek. Csakhogy valami érezhetően nem
stimmelt a ház körül; az ajtó elutasítóan bezárva, az ablakok
elsötétítve.
Liam is érezte, hogy baj van, ahogy némán fölvezette
Kimet a tornác lépcsőjén. Amikor kinyitotta az ajtót,
meglátták a dühödten egymásra meredő Seant és Dylant, a
szemük fenyegetően haloványkék, szinte fehér volt. Connor
behúzódott a konyhába, a lehető legmesszebb a másik
kettőtől, de a földszinten maradva.
– Mi a baj, Sean? – szólalt meg Liam fojtott hangon.
Sean hirtelen megfordult, minden izma pattanásig feszült.
Kim csodálkozott, hogy még nem változott nagymacskává.
Viszont amikor az asztalról fölmarkolta, és Liam képébe
vágta a papírlapot, az ujjai helyén megjelentek a
macskakarmok.
– Ez a baj!
Liam egy kinyomtatott e-mailt tartott a kezében, és Kim
lábujjhegyre állt, hogy vele együtt olvashassa el az
üzenetet.

A klán tanácsa úgy határozott, hogy miután a

teliholdfényével szentesíti a párt, Dylan Morrissey átadja
a kelet-austini Shiftertown vezetői tisztét egy másik
nagymacskának, akit a tanács választ ki a helyére. A
döntést jóváhagyta Fergus Leary, a dél-texasi
nagymacskaklán vezére.
TIZENHATODIK FEJEZET
Kim sosem látta még Liam magabiztosságát meginogni,
sosem kellett keresgélnie a szavakat. Hiszen sima beszédű
ír volt az ő alakváltója.
Most viszont a férfi szótlanul meredt a papírra, arcát
elöntötte a vér, a szembogara szinte fehéren világított.
– Mondtam apánknak… – Sean hangja feszültségtől vibrált
–, hogy ki kell hívnia Fergust, és le kell számolnia vele. Apa
nemet mondott.
Kim ökölbe zárta a kezét, mert ujjaiból kifutott a vér, és
szinte jegesek voltak. Eltökélte, hogy most az egyszer nem
szólal meg. Eszébe jutott, amikor Liam elmesélte neki, hogy
fogalma sincs, Dylan miért nem hívja ki Fergust
dominanciaviadalra, de a maga esze szerint azzal
magyarázta ezt, hogy az apja az alakváltóközösség
érdekében nem lép.
– A szemét! – sziszegte Liam. – Apa! Miért?
Dylan ökölbe szorított kézzel állt, az ujjaiból kimeredő
karmok felsértették a tenyerét. – Hagyd ezt, Liam! – mondta
összeszorított fogakkal.
– Képtelen vagyok! Fergus azt akarja, hogy add fel a
pozíciódat? Hogy az egyik lakáját ültethesse a helyedre?
Ettől fogva a mi életünk egy fabatkát sem fog érni. A saját
csapatodon belüli elsőségedet is aláássa ezzel, nem
beszélve a klánon belüli pozíciódról!
– Azt mondtam, hagyd ezt!
Liam rezzenéstelen arccal állta apja tekintetét.
– Ez egy otromba arculcsapás, Apa. Felhívás arra, hogy
dobj neki kesztyűt.
Dylan szeme vérben forgott, de Kim a vad düh mellett
gyötrődést is kiolvasott belőle.
– Azt hiszed, nem vagyok tisztában vele? De nem teszem.
Most még nem.
 – Mi az ördögért nem?
– Megvannak az istenverte okaim rá – bődült el Dylan.
Ha Dylan Kim ellen fordult volna ilyen dühhel, ő bizony
hanyatt-homlok menekült volna. Liam azonban nem
moccant. Most már az ő kezén is karmok jelentek meg.
– Ha úgy gondolkozol, hogy Shiftertown érdekében
engedsz neki, hát bolond vagy! Ez csak az első lépés lesz,
Fergus végül elűz majd bennünket innen. Mehetünk valami
jó távoli Shiftertownba, messze a klántól, ahol a rangsor
végére kerülünk. Kimnek pedig biztosan fel kell akkor adnia
Brian ügyét, akit ki fognak végezni gyilkosságért.
Kim megjegyezte magának ezt az önhittséget, miszerint
Liam azt hiszi, hogy ha a Morrissey-knek menniük kell, ő is
megy velük. Nos, nem ez a megfelelő pillanat, hogy erről
vitát nyisson.
– Tudom – mondta Dylan üres tekintettel.
Liam karmaival darabokra szaggatta a lapot, amely a
padlóra hullott.
– Én nem hívhatom ki Fergust, ezt te is tudod!
– Igen – felelte Dylan csöndesen. – Tudom.
– Akkor miért…?
Liam elhallgatott, mert kivágódott a hátsó ajtó, és a
helyiséget betöltötte a nyári forróság. Glory rontott be a
nappaliba tetőtől talpig élénk rózsaszín szerelésben, még a
kéz- és lábkörmeit is ilyenre festette, lábán aranyszínű
szandálban.
– Dylan! Mi a fene folyik itt?
– Glory, ne most! – mondta Dylan elcsigázott pillantással.
– Fergus azt akarja, hogy nagyapa mondjon le Shiftertown
vezetéséről – kottyantotta el Connor a konyhából.
Glory döbbenten tátotta el a száját.
– Micsoda? Mi ezt nem támogatjuk. Az a barom!
– Jól mondod! – szólalt meg végre Kim.
A helyiségben levő hímek Connor kivételével tudomást
sem vettek a két nőről. Sean az apja tekintetét kereste, az
arca tökéletesen nyugodt volt.
 – Majd én megteszem. Én megküzdök Fergusszal.
Mindenki egyszerre kezdett kiabálni, és beléfojtották a
szót. Liam keserűen fölnevetett.
– Hogy gondolod, Sean? Megölsz engem, aztán apánkat,
hogy a végén nekimenj Fergusnak?
– Nem. – Sean arca sápadtan világított. – Egyszerűen
megölöm azt a görényt. Lelőhetem, nem igaz? Aztán
keresztüldöföm a kardommal. Porrá válik, és többé nincs
vele gondunk.
– De utána az alakváltók törvénye értelmében likvidálnom
kell téged – vágta oda keményen Liam. – Rossz terv!
– Mit számít az? – kérdezte Sean.
A jelenlévők elhallgattak, de Kim képtelen volt tovább
visszafogni magát.
– Mind megőrültetek? Miért hagynátok, hogy Sean
akárcsak eljátsszon ezzel a gondolattal?
– Maga maradjon ki ebből, Kim! – szólt rá Dylan anélkül,
hogy Kimre nézett volna.
– Nem! Kimnek igaza van – ellenkezett Glory összefont
karral. Tökéletes formájú mellére ráfeszült a rózsaszín
felsője. – Sean! Neked miért kellene föláldoznod magadat?
– Hogy fennmaradjon a béke – felelte Sean elgyötört
hangon. – Logikus választás, hogy én legyek az orgyilkos, és
fizessek is a tettemért. Nekem nincs párom.
Sean dühös pillatást vetett Liamre, aki meglepő módon
lesütötte a szemét.
Glory tovább folytatta.
– Hallgass az embernőre! Ha valakinek fizetnie kell
bármiért, az Fergus. Áldozza csak fel magát ő!
– Szerintem is – helyeselt Connor.
Dylan dörgedelmes hangja mindenki mást elhallgattatott.
– Nem nyitok erről vitát: azt tesszük, amit Fergus
parancsol.
Kim már szóra nyitotta a száját, és mintha Glory is
mondani akart volna valamit, de aztán a farkasnőstény
elhallgatott, mint aki valamit hirtelen megértett. Dylan
dühösen szemezett Liammel, nyilvánvalóan nonverbális
kommunikáció zajlott közöttük. Mindkettőjük szembogara
vad fehéreskék árnyalatban szikrázott.
Végül Liam fordította el a tekintetét, és el is fordult
apjától. Dylan majdhogynem csalódott pillantással hirtelen
nekirugaszkodott, és nagy dérrel kirontott a hátsó ajtón.
Glory mély levegőt vett, de Kim meglepetésére nem ment
Dylan után.
– Ezt én tényleg nem értem – szólalt meg Kim a nappalira
telepedő csöndben. – Miért vonul vissza apátok, és hagyja
győzni Fergust?
Liam tekintetét Kimre villantotta.
– Nem tudom!
– Azért, mert Dylan még nem áll készen a halálra –
mondta Glory. – Annyira még nem öreg, viszont tökéletesen
aktív hím. Ráadásul itt vagyok neki én.
Glory önelégült megjegyzése kicsit oldotta a feszültséget,
Connor még egy ideges nevetést is elengedett.
– Ja, hát ezért biztosan érdemes élni!
– Kisfiam, te ehhez még kölyök vagy! – intette le Glory. –
Majd rájössz te is.
Liam néma maradt, az örökké mosolygós, dögös tekintetű
macsó helyét, akit Kim megismert, most mord, dühös
alakváltó vette át. Rettentően ijesztő volt, ahogy nézett, de
Kim mégis odalépett hozzá, és a férfi karja alá furakodott. A
többiek elhúzódtak tőle – Kim most először látta, hogy ezek
a lények teret engedtek egy másik alakváltónak.
De Kim érezte, hogy Liamnek most éppen nem térre van
szüksége, hanem érintésre, megerősítésre. Ezért a férfi
oldalához simult, aki végre lenézett rá. Pupillája a
vadállatias fehérségből lassan a megszokott emberi kékké
sötétedett.
– Majd megoldjuk valahogy – bátorkodott megszólalni Kim.
– Úgy, hogy senkinek ne kelljen meghalnia, Seannak se
kelljen hátba lőnie Fergust. Nem mintha nem szívesen
látnám holtan, de csak azután, hogy jó alaposan
kiosztottam.
– Azt meg ne próbáld! – sziszegte Liam. – Különben láncra
verlek a pincében.
– Vannak odalent pókok?
– Feltehetően.
Kim megadóan fölemelte a kezét.
– Jól van! Megpróbálok praktikusan gondolkodni. Úgy
látom, nagyobb sebességre kell kapcsolnom Brian
kiszabadítása ügyében. Már vannak is ötleteim.
Liam szeme megvillant, jelezve, hogy gyanakvó Kim
ötleteivel szemben, de a karmai és tépőfogai végre
visszahúzódtak.
Glory nagyot fújt.
– A kiscicának éles karmai és fogacskái vannak ám, Liam.
Légy résen, amikor egymást kóstolgatjátok majd.
Connor felröhögött. Liam halovány mosolyt küldött Kim
felé.
– Édes a kockázat.
Glory megindult kifelé.
– Bocsánat, de mostanra Dylan valószínűleg lehűtötte
gyilkos indulatát, és már csak kicsit fortyog odakint. Ideje,
hogy eljátsszam a kedves ölebét.
– Pfuj, ezt hallani sem bírom – csattant fel Connor
elborzadva, miközben Glory kiriszálta magát az ajtón.
Viszont Connor odament Kimhez, és hevesen megölelte. –
Örülök, hogy te vagy Liam párja. És örülök, hogy hazajöttél,
Kim! A telihold alatti áldás nagy buli lesz holnap. Seannal
mindenkit meghívtunk rá.
Kimnek felrémlett, hogy Liam mondott valamit arról, hogy
az apja is áldását adja rájuk majd teliholdkor, de akkor nem
figyelt különösebben.
– Buli lesz?
– Párok megáldása nem történik minden héten, ezért
aztán egész Shiftertown kíváncsi rá – felelte Liam. – Ne
aggódj, nem öltözik senki ünneplőbe.
 – Ó, jó, hogy mondod! Köszi! – Remek. Egész Shiftertown
kivonul, hogy megbámulják. Viszont kihasználhatja az
alkalmat, hogy az ötletei közül néhányat beizzítson.
Ráadásul Silasnak is lehetőséget adhat, hogy vessen egy
pillantást az alakváltókra, ha már annyira kíváncsi rájuk. –
Lenne kifogásod az ellen, ha meghívnám egy barátomat?
Liam szeme összeszűkült.
– Barátodat?
– Egy ismerősről van szó, aki régebben segített nekem. Ez
a megáldás olyasmi, amit emberek is láthatnak?
Liam bólintott.
– Persze. Fergus ugyan nem lesz boldog tőle, de hát
csessze meg!
– Én ezt már mióta hajtogatom. – Kim mosolyogva nézett
föl Liamre. Érezte, hogy még nem sikerült minden
feszültségét elűznie, de tapinthatóan sokkal lazábbak lettek
az izmai. – Pár telefonhívást le kell bonyolítanom. Rendben?
Liam kiengedte Kimet a karjából.
– És ez az ember hogy viszonyul hozzánk?
– Silas kedveli az alakváltókat.
– Silas? Tehát férfi?
Kim óhatatlanul felnevetett a Liam szemében felvillanó
birtoklási vágy láttán.
– Ne aggódj! Csak egy kedves ismerős. Nagyon régóta a
barátom.
Liam tekintete megenyhült, de Kim emlékeztette magát,
hogy nem szabad elfelejtenie, hogy szóljon Silasnek, nehogy
hozzáérjen a bulin, még véletlenül se.
– Menj, intézd a hívásokat – mondta lágyabb hangon Liam.
Ahhoz képest, hogy az előbb majd’ szétvetette a gyilkos
indulat, már sokkal, de sokkal barátságosabb volt, de a
feszültséget még mindig érezni lehetett rajta. – Én pedig
elmegyek Sandrához. Szeretnék rájönni, miért iktat ki
Fergus minden lehetőséget, ami megmenthetné Briant a
tárgyalástól.
 ***

Amikor Liam megérkezett, Sandra a hátsó kertben épp a

faszenes grillsütőt húzta ki a fű közepére, és tüzet gyújtott.
Ahogy közelebb ért, Liam hallotta, hogy Sandra a
Földanyának szóló imát kántál, miközben papírdarabokat
dob a tűzre.
Liam halkan közeledett, gondolta, hogy nem zavarja meg,
amíg imádkozik, de amikor meglátta, hogy miket vet a
tűzre, nagyot lépett, és kikapta a kezéből a lapokat.
Sandra ijedten levegő után kapott, és sarkon perdült.
Vadmacskakarmai előbújtak, szeme fehérré változott.
Liam megnézte a fényképeket, amiket Sandra elégetni
készült. Az egyiken Brian vigyorgott a kamerába, miközben
anyját ölelte, kezében egy üveg sör himbálózott. Egy
másikon a barátaival volt látható valamelyik tónál. A
harmadikon Brian és egy emberlány látszott – talán a
gyilkosság áldozata, Michelle.
– Ennyire azért még nem elkeserítő a helyzet – szólalt
meg Liam.
– Ne szakíts félbe! Biztosítani akarom, hogy Brian az Örök
Nyár Országába kerüljön.
Liam átkarolta Sandra vállát, hogy testének melege
vigasztalást nyújtson számára.
– Épp ezért jöttem. Hogy segítséget kérjek tőled a
kiszabadításához.
Sandra kifejezéstelen tekintettel nézett fel Liamre.
– Én már nem tehetek semmit.
– Ebben tévedsz. Na gyere, menjünk be, és igyunk valami
hideget! Idekint förtelmes a meleg, képtelen lennék
gondolkodni.
Sandra engedte, hogy Liam beterelje a házba, és kerítsen
neki egy hideg sört. Liam magának is kinyitott egy üveggel,
majd a kanapéra telepedett, hogy megigya. Pár nappal
ezelőtt is itt ült, Kim lábát masszírozva. Nagyon bájos, pici
lába van Kimnek, olyan édes volt az ő hatalmas
tenyerében…
Liam a zsebébe süllyesztette Brian fotóit, mert tudta, hogy
ha itt hagyja Sandránál, ő biztosan újra el akarja égetni,
miután elválnak. A szerettünk fényképe áldozati tűzben
elhamvasztva a legjobb biztosíték arra, hogy az illető
békésen távozzon a túlvilágra.
Sandra megitta a sörét, de nem adta jelét, hogy jólesett
volna az ital.
– Mit szeretnél, Liam?
– Szeretnék hallani erről az emberlányról, Michelle-ről.
Brian arra készült, hogy párjának igényelje?
Sandra meglepetten nézett rá.
– Nem tudom!
– Mert ha ez volt a szándéka, sosem emelt volna kezet
Michelle-re. És ezt te is tudod. Korábban ez eszembe sem
jutott, mert nem gondoltam rá, hogy valaki embert akarna
párjául. De Kim, ő átkozottul eszes ember.
Sandra átható tekintettel nézett Liamre.
– Hallottam, hogy párodul igényelted.
– Úgy is van. Ne aggódj, Fergus áldását adta rá. Valójában
ő szorgalmazta, bár magam is akartam ezt a köteléket.
– Nap és Hold?
– Eddig csak a Nap volt a tanúnk. Holnap lesz telihold, és
apám akkor fog megáldani bennünket. Gyere át! Nagy
ünnepséget csapunk.
– És Kim? Neki nem volt kifogása az ellen, hogy párodul
igényelted?
Liam felidézte Kim zavarodottságát, aztán kiakadását.
Elvigyorodott.
– Azt talán nem mondanám, hogy nem volt kifogása, de
majd hozzászokik a gondolathoz. Mindent meg fogok tenni
ezért. – Miközben belekortyolt a sörébe, látta, hogy Sandra
őszintén elmosolyodott.
Ezután rávette Sandrát, hogy hadd nézze meg Brian
szobáját. Brian nem volt kölyök, már elérte a felnőttkort és
beilleszkedett a csapathierarchiába, de továbbra is az
anyjával élt, hogy segítsen neki. Liam mindig is furcsállta,
hogy az embereknél a gyerekek azonnal el akarnak költözni
otthonról, amint betöltik a tizennyolcadik évüket. Az
alakváltók több nemzedéke élt együtt afféle
családcsapatban.
Sandra már jóval azelőtt elveszítette a párját, hogy
Briannel beköltözött volna Shiftertownba. Ketten éltek
ebben a házban, és mielőtt a fiát letartóztatták, Sandra
nagyon remélte, hogy Brian hamarosan párt talál, és
kölykökkel népesíti be az otthonukat. Most, amikor
fölvezette Liamet az emeletre, látszott a tekintetén, hogy
minden reménye elszállt.
Brian az emeleten két szobát lakott, az egyik a
hálószobája, a másik a dolgozója volt. Az íróasztalán egy
öreg számítógép állt, amely különféle egyéb dobozokkal volt
így-úgy összekötve, mintha Brian valamiféle hálózatot
próbált volna kialakítani. Liam távolról sem volt
komputerguru, bár az internettel egész jól elboldogult.
Annyira azonban nem értett a dologhoz, hogy
megállapíthassa, vajon Brian valami illegális dolgot művelt-e
idehaza, vagy csak szerette volna a munkáját
megkönnyíteni.
Miután beengedte Liamet a fia lakrészébe, Sandra
elfordult, mint aki a gondolatát sem viseli el annak, hogy
belépjen. Liam nem erőltette. Amíg várta, hogy a
számítógép bemelegedjen, módszeresen végignézte az
íróasztalt, de semmi használhatót nem talált. Régi
benzinkúti számlák, papírtálcák, különféle austini
látványosságok belépői, egy megsárgult tombolajegyféle.
Amikor végre a monitor bekapcsolt, nem a jól ismert
ikonok jelentek meg rajta, amikre rákattinthatott volna,
hanem az Enter lenyomása után a fájlok listája gördült le,
majd a kurzor megállapodott az utolsó sor alatt, és ott
villogott.
 – A fenébe! Muszáj áthoznia Seant, hogy megnézze. Az
öccse sokkal jobban kiismerte magát a számítógépek
világában, az alakváltók számára engedélyezett
ismereteknél jóval többet tudott.
A szobában fellelhető egyéb tárgyak – Brian videói és
DVD-i – arról árulkodtak, hogy Connorhoz hasonlóan odavan
a kocsikért. A mai alakváltó fiatalság rá van kattanva a
kocsikra. Liam sosem értette, mi a vonzó a
négykerekűekben – egyáltalán nem hasonlíthatók össze a
Harley-kkal.
Liam bekukkantott a hálószobába is, de ott még kevesebb
dolgot talált. Ha Briannek voltak is titkai, azokat nem az
anyjával közös otthonában rejtegette. Végül kezébe került
néhány fotó Michelle-ről, amelyeket Brian óvatlanul az
éjjeliszekrény fiókjába tett. Nagyon csinos lány volt,
mézszőke hajjal és bájos mosollyal, napbarnított bőrrel. A
Briannel közös fotókról Liam számára egyértelművé vált,
hogy Michelle egyáltalán nem bánta, hogy a barátja
alakváltó.
– Ezeket te raktad ide? – szólt ki Liam Sandrának.
– Nem – felelte Sandra, miután megnézte a képeket. –
Brian itt tartotta ezeket. A rendőrök a házkutatáskor a fotók
felét elvitték.
Liamet meglepte, hogy egyáltalán hagytak a házban
képeket. Talán elégnek gondolták azt, amit elvittek, hogy az
esküdtekkel megértessék, milyen ártatlan, kiszolgáltatott
lényt csábított el Brian.
– Megtarthatom ezt? – kérdezte Liam egy olyan képről,
amelyen Michelle két karral ölelte Briant.
– Persze.
Sandra nyilvánvalóan megpróbált közömbössé válni. Liam
ugyanezt látta az apjánál és Kennynél is, miután
elveszítették a párjukat. Úgy tettek, mint akik elengedték a
kötődést, mintha a szerettük tárgyai hétköznapi,
jelentéktelen holmik lettek volna.
 – Megtennéd, hogy kikérdezed Briant a lányról? – kérdezte
Liam, miközben ezt a képet is zsebre tette. – Kiderítenéd,
hogy a párjául akarta-e? Fontos lenne!
Sandra a fejét rázta.
– Többé nem megyek be hozzá.
– Kérlek, ne add fel!
Most végre indulat költözött Sandra tekintetébe, az
érzelmei a felszínre törtek.
– Nem mehetek be hozzá. Ő nem engedi.
– Kicsoda? – Liam összehúzta a szemét. – Fergus?
– Igen, Fergus. Megmondta, hogy maradjak nyugton, és
hagyjam Briant meghalni.
Liam odalépett Sandrához, és megdörzsölte a felkarját.
– Sandra! Ezt nem teheted. Ő a kölyköd, a saját véred.
Most sokkal nagyobb szüksége van rád, mint valaha!
– Mondd ezt Fergusnak. Utasítást kaptam.
– Nézd, én most megmásítom azt az utasítást.
Sandra erőtlenül fölnevetett.
– Nem teheted.
– Mint Shiftertown második számú vezetője, vannak
előjogaim. – Gondolatban persze hozzátette, hogy egyelőre.
– Azt mondom neked, menj, és látogasd meg Briant, én meg
majd lerendezem Fergusszal.
– Nem hagyhatom, hogy ezt tedd. Képes, és megöl.
– Már eddig is annyi mindenért a véremet kívánja. Viszont
te vagy az egyetlen, drága Sandra, aki értünk megteheti,
amire kérlek. Fergus engem Brian közelébe se engedne, és
Kimnek sem hagyná, hogy beszéljen vele. De egy anyát
nem tilthat el attól, hogy a kölykével beszéljen. Ezt a lépését
nem tudná kimagyarázni. Biztos vagyok benne, hogy
tisztában van ezzel.
Sandra szemében fáradtság tükröződött.
– Én képtelen vagyok szembeszállni vele, Liam.
– Nem lesz arra szükség. Nincs Austinban, a helytartói
pedig nem fognak egy anyát megfosztani a jogaitól. – Liam
biztatóan Sandrára mosolygott. – Még Fergus banditáinak is
van anyjuk, akik egész életükben kárhoztatnák őket, ha
téged nem engednének a kölyköd közelébe.
Sandra láthatóan kissé megnyugodott.
– Te tiszta bolond vagy, Liam!
– Próbáld meg, kérlek! Nem fognak bántani, különösen
annyi ember jelenlétében. Ugye, akarod látni Briant?
– Te is velem jössz?
– Nem mehetek. – Liam újból Sandra karját dörzsölte. Azt
kívánta, bárcsak igaz szívvel biztosíthatná ezt az asszonyt,
hogy minden rendben lesz. – Veled egy kicsit majd
kekeckednek, de nem állítanak meg, engem viszont a
börtön közelébe sem engednének. Menj bátran,
beszélgessétek jól ki magatokat, azután számolj be nekem
mindenről, amit Brian mond!

***

Kim éppen befejezte a telefonálást, és elrakta a mobilját,

amikor Liam belépett a ház hátsó ajtaján. Valami különös
érzés öntötte el, s eltartott kis ideig, amíg tudatosult benne:
örül, hogy újra látja a férfit. Nagyon-nagyon régóta nem
tapasztalta, hogy örömmel töltötte volna el bárki érkezése –
legalább azóta, hogy a szülei meghaltak. Persze klassz volt,
amikor a barátai beugrottak, és Abel is… Nos, az igazat
megvallva, valahányszor Abel megjelent nála, az első
reakciója valamiféle ingerültség volt.
Liam láttán azonban hevesebben dobogott a szíve, de
nem pusztán azért, mert izgató pasi. Egészen elérzékenyült,
amikor Liam rámosolygott, és odahajolt, hogy megpuszilja
az arcát.
– Hova lettek a többiek? – kérdezte Liam.
– Apád még mindig odaát van Glorynál. Connor a
haverjaival lóg valamerre. Sean pedig Ellisonnal ment el, aki
eljött érte.
– Tényleg? És itthagytak egyedül, védtelenül? – Liam ujjai
Kim nyakánál babráltak a hajával.
 – Nem vagyok védtelen, hiszen az összes szomszédotok
árgus szemekkel figyeli a házatokat. Talán már neked is
feltűnt…
– Ja, nagyon szeretnék tudni, mit művelek én itt egy
embernősténnyel – mondta Liam, finoman masszírozva Kim
nyakszirtjét, miközben odahajolt, és az ajkai közé vette a
fülcimpáját. – Te mit szeretnél, mit műveljek veled?
Kim teste majd’ elolvadt az érintésétől.
– Liam, figyelj! Az a barátom, akit szeretnék meghívni.
– Mi van vele? Nem a szeretőd volt, ugye?
– Nem! Tényleg csak jóbarátom. Az egyetemről ismerem.
De nem akartam a többiek előtt mondani, hogy Silas
újságíró. Nagyon jó újságíró. Szeretne írni az alakváltókról,
aztán dokumentumfilmet is készítene. Hogy bemutassa,
mennyire igazságtalanul kezelnek benneteket meg ilyenek.
Liam fölegyenesedett.
– Még egy ember, aki lerántja a leplet az alakváltók
titkairól? – kérdezte bizalmatlan tekintettel.
– Nem! Úgy értem, az alakváltók igazi életét szeretné
bemutatni. Az udvaron játszó gyerekeket, mint a kis
Michael, aki a medencénél pancsolt. Nagyon cuki kölyök, és
biztosan szimpátiát keltene. Az emberek láthatnák, ahogy
az alakváltó anyukák a kertben virágot ültetnek, az apák
épp hazaérnek a munkahelyükről, a kétkezi munkából. A
fiatal srácok, mint Connor, fociznak vagy a barátnőjükkel
kézen fogva sétálnak. Megmutatni az embereknek, hogy a
hétköznapokban milyen békések vagytok, mennyire
normálisak.
– Csak ennyi? Tudod, hogy Fergus sosem adná áldását
erre!
– Ezért kérdezlek téged – mondta Kim, legédesebb
mosolyával pislogva föl Liamre.
Liam tekintete megenyhült.
– Fineszes kislány vagy, Kim! Azt reméled, hogy az efféle
sztorik áthangolják a közvéleményt Brian ügye kapcsán?
– Ártani biztosan nem fognak.
 Liam lágy nevetéssel megpuszilta Kim feje búbját.
– És persze tudod, hogy ha beleegyezem, azt nem kötöm
majd Fergus orrára.
– Valami ilyesmi. Meg apádnak se…
– És apámnak se, aki nyilván kötelességének érezné, hogy
tájékoztassa Fergust. Hozd el ezt a Silast az ünnepségre, és
majd ott összeismerkedem vele. Ne legyen nála kamera, se
jegyzetfüzet. Semmit nem rögzíthet, amíg alaposan ki nem
ismerem.
– Természetesen! Ő becsületes fazon, Liam, ezért is
gondoltam rá.
– De ha nem lesz nekem szimpatikus…
– Megmondom majd neki. Megígérem.
– Rendben! – Liam megint Kim nyakához hajolt, és újra a
fülével kezdett játszani. – De most már elég a fecsegésből.
Befészkelte magát az agyamba a gondolat, hogy egyedül
vagyunk a házban…
– Múltkor nem nagyon zavart, hogy mások is voltak a
házban – lihegte Kim.
– Az a párzási láz miatt volt. Ma szeretném lassan csinálni,
hogy mindent, amit akarok, megadhassak neked, a magam
ritmusa szerint. – Liam ujjai végigfutottak Kim gerincén,
bizsergető szikrákat küldve szét. – Kíváncsi vagyok, a szexi
kis szoknyád alatt harisnyatartót viselsz-e.
Kim a konyhapultnak támasztotta a hátát, és egy kissé
följebb húzta a szoknyája szélét.
– Ühüm.
Liam meleg tenyere máris Kim combjára tapadt,
hüvelykujja a harisnyája széle alá furakodott.
– Igen! Ez az én babám!
TIZENHETEDIK FEJEZET
Kim a következő pillanatban a konyhapulton ült, s két lába
között ott állt Liam, aki forró ajkaival Kim száján
játszadozott, miközben egyik keze a nő combja közé
vándorolt.
– Csak nem tanga? – morogta, megérintve az apró
fehérneműt. – Mintha azt mondtad volna, képtelen vagy
ilyet viselni.
– Pedig ez egy tanga.
– A kedvemért vetted fel, Kim?
– Ühüm.
Liam az orrát Kim arcához súrolta.
– Tetszik! – mondta, és megnyalta az iménti helyet. –
Könnyen félrehúzható az útból.
– Ez benne a lényeg.
– Hm, milyen nedves itt! Érzem, készen állsz rám.
– Ahogy mondod – suttogta Kim, kezét végighúzva Liam
nadrágjának cipzárján. – Úgy érzem, te is készen állsz. Vagy
tán egy baseballütőt dugtál a nadrágodba?
– Uhh, az igen kényelmetlen lenne!
– Azt hiszem, ez már így is kényelmetlen neked – búgta
Kim a férfi fülébe. – Én is nehezen viselném, ha ekkora
valami dudorodna a lábam közt.
– Esetleg mégis kipróbálhatnád, milyen lenne a te lábad
között…
– Hát legyen!
Kim életében nem csinált még ilyet: hanyatt fekve a
konyhapulton, felhúzott szoknyával, félretolt bugyiban
várta, hogy a szeretője kilazítsa és a bokájára engedje a
nadrágját. Igaz, sosem volt még ilyen szeretője, mint Liam:
magas, csupa izom ír pasi gyönyörű kék szemekkel.
Egyszeriben azon kapta magát, hogy lábát Liam dereka
köré fonta, aki két tenyerét az ő feje alá csúsztatta, s így
tartotta, miközben beléhatolt. Forró, szinte égető egyesülés
volt, mialatt Liam csókjai folyamatosan záporoztak az
arcára, nyakára, hajára és ajkára.
– Annyira finom vagy, Kim! Olyan átkozottul finom!
Kim nem felelt. Érezte, hogy Liam veszettül, szinte
kétségbeesve keresi a felejtést a szexben, hogy kisöpörje
emlékezetéből a mai vitát az apjával, no meg Fergus
ultimátumát. A családban Liamet hozta ki leginkább a
sodrából az a levél, még Dylannél is jobban.
Közben Kim majdnem kiabálni kezdett, mert szinte
extázisba vitte a vad játék, másrészt rettegett, hogy valaki
rájuk nyitja az ajtót. Eddigi partnerei mindig „biztonságos”
szexet akartak – és ez nemcsak az óvszer használatát
jelentette, hanem azt is, hogy sötétben, kulcsra zárt ajtók
mögött, elfüggönyözött ablakoknál szeretkeztek, hogy soha
senki meg ne tudja, mit művelnek.
Liam viszont annyira akarta Kimet, hogy nem érdekelte, ki
szerez tudomást az aktusról. Sőt képes lenne büszkén
világgá kürtölni a gyönyörét. Kimet érdekes módon ez most
nem zavarta, mi több, szívét elöntötte a boldogság, és
élvezte, hogy Liam mélyen benne van, s az érzést még
fokozta is csípőjének ütemes ringatásával.
– Ó, Liam! Csinálj mindenféle disznó dolgokat!
– Mondd, hogy mit, és én boldogan megteszem! – morogta
Kim fülébe.
Kim gyorsabban kezdett mozogni, mire Liam is
begyorsított.
– Hm, ez most fantasztikus!
– Imádom azt, amit benned érzek – hörögte Liam.
Kim próbált valami szexi dolgot mondani válaszul, de nem
tudott gondolkodni.
– Fogd be és csináld!
Liam fölnevetett. Gyors, erőteljes lökésekkel folytatta
addig, amíg mindketten levegő után kapkodtak már. Amikor
pedig a csúcsra ért, szorosan megölelte Kimet, s forró
sugárban belélövellte magját. Szája a nőére tapadt.
 Még mindig ügyetlenül csókolt, de Kim most ezt csöppet
sem bánta. Boldogan visszacsókolta, nyelvét és ajkait
beszívta, szinte tobzódott.
Liam vigyorgott, és Kim vele nevetett, mert ennél jobb
szexet még nem élt át. Szíve nagyot dobbant a
felismeréstől, hogy Liam mellett tovább fokozódhat ez az
élvezet. Erre a gondolatra aztán ő is felért a csúcsra.
Csípőjét nekifeszítette Liam ágyékának, miközben
gátlástalanul sikoltozott.
Amikor aztán kimerülve visszaereszkedett a pultra, Liam
kihátrált belőle, fölrántotta a nadrágját még mindig feszes
hímtagjára, majd fölkapta, és a nappali süppedős
kanapéjához cipelte Kimet. Lehuppant a fekhelyre, s a
mellkasára húzta a nőt. Mindketten erősen ziháltak.
– Apám, ez aztán jó volt! – Kim teljesen kimerülve feküdt,
Liam vállára hajtotta a fejét, és lihegett, amit a nevetés csak
felerősített.
Liam végigfuttatta ujjait Kim haján.
– Nem pont így akartam, de nem volt rossz.
– Hogy érted, hogy nem volt rossz?
Liam összehúzott szemmel, prédaleső tekintettel nézte
Kimet.
– Mondtam, hogy lassan szeretném csinálni. Úgy
szeretkezni veled, ahogy megérdemled. Nem gyors menetet
akartam a konyhaasztalon.
Kim megpuszilta Liam orra hegyét.
– Talán észrevetted, hogy én egyáltalán nem bántam. Sőt!
– Annyi mindent szeretnék adni neked. – Liam karja
szorosabban ölelte Kimet. – Olyan sok mindent, Kim!
Mindenemet, amim valaha volt, mindent, amit
elveszítettem. Vissza akarom hozni azokat a dolgokat… a
kedvedért.
Kim hallotta, milyen szaporán ver Liam szíve a füle alatt,
mire az ő szíve elszorult. A férfi kijelentései megrémítették.
Ezek nem olyan szavak, amiket a pasik egy jó dugás után
mondanak, aztán a kielégüléssel el is felejtik – Liam heves
szívverése többről árulkodott. Hangjában bizonytalanság
bujkált, olyasmi után vágyott, amit félt, hogy nem tud
beteljesíteni.
Kim nyugtatólag húzta végig egyik ujját Liam széles
mellkasán.
– Semmit nem kell a kedvemért tenned!
– Ne butáskodj, asszony! Mostantól én gondoskodom
rólad. A kedvedben akarok járni.
Kim a fejét rázta.
– Gondoskodom én magamról. Van rendes állásom és szép
házam. A legtöbb ember nincs ilyen jól eleresztve, mint én.
– Mielőtt a nyakörvet választottuk, a hímek hazavitték és
elzárták a párjukat. Mindent megcsináltak neki. A hím
élelmet szerzett a nősténynek, meleget és kényelmet
biztosított neki, kényeztette.
– Tényleg? Akkor ti nem is hallottatok a nők jogairól?
– A tizenkilencedik században nem is, szivi! – mondta
Liam mosolyogva. – De nem úgy értettem, hogy börtönbe
zárták, csak a többi alakváltó elől zárták el. Mindig is kevés
volt a nőstény, ezért meg kellett akadályoznunk, hogy egy
másik alakváltó elrabolja tőlünk. A párkötelék szent és
sérthetetlen nálunk, de szűkösebb időkben egyes hímeket
nem érdekelte, mi a szent és sérthetetlen. – Még közelebb
húzta magához Kimet. – Úgyhogy le kell győznöm az
ösztöneimet, hogy ne zárjalak be valami biztonságos helyre,
és álljak őrt az ajtód előtt, nehogy bárki szemet vethessen
rád.
Kim eddig sosem érezte magát fontos és értékes
személynek. Abel számára nyilvánvalóan nem volt több egy
épp megfelelő partnernél, de a korábbi pasijainak sem
jelentett sokkal többet. A kapcsolatai általában a „barátság
kölcsönös előnyökkel” kategóriába tartoztak. Egyik sem volt
igazi, múlhatatlan szerelem, semmi olyan, hogy „életünk
végéig gondoskodni akarok rólad”. Kim már elég régóta
gondoskodott önmagáról ahhoz, hogy most, amikor valaki
ezt a terhet le akarta venni a válláról, azt nagyon furcsának
– igaz, jólesően furcsának – találta. Persze nem hagyja majd
Liamnek, hogy megtegye, ettől függetlenül a tudat kellemes
érzéssel töltötte el.
Liam ebben a pillanatban Kimmel a karjában fölpattant,
úgy tartotta, mint egy kisgyereket, és megindult a lépcső
felé.
– Mit csinálsz? – kérdezte Kim meglepetten.
– Fölviszlek, ahol a fészkünk van. Belefáradtam, hogy
küzdjek az ösztöneim ellen.
Kim gerincén bizsergető érzés futott végig.
– És ez pontosan mit is jelent?
Liam szembogara fehéreskékre váltott, és résnyire szűkült
pupillával nézett Kimre.
– Egész éjjel szeretni foglak, én párom! Mégpedig ágyon.
Addig szeretkezünk, amíg már fölállni sem bírunk.
Ha ezt Abeltől hallja, Kim csak grimaszokat vágott volna,
mert az aztán nem lenne valami izgalmas, de Liam szájából
rendkívül izgatónak tűntek e szavak. Egy kicsit azért
cukkolta még:
– Nekem muszáj lenne belenéznem az aktáimba.
Liam tekintete vadul megvillant.
– Cseszd meg az aktáidat!
Kim nevetett. Liam nagyot mordult, s az utolsó lépcsőket
már futva tette meg. A szobába rontva ledobta Kimet az
ágyra. Mire lehámozta róla és magáról is a ruhát, Kim
beadta a derekát. Egyetlen éjszakára átadja magát a vad,
őrült szexnek egy olyan pasival, aki azt ígéri, hogy
felejthetetlen dolgokat művel vele. Hát kit érdekel a holnap
reggel?

***

Reggel Sean volt a soros a palacsintakészítésben. A konyha

keleti ablakán beáradó napsütésben Liam jól telepakolta a
tányérját.
– Kim is mindjárt lejön – mondta.
 Sean véreres szemekkel, szemrehányó tekintettel nézett
rá.
– Lehet, hogy hangszigetelni kellene a szobátokat…
– Tán csak nem a szeretkezés hangjai zavarnak ennyire? –
húzta Liam.
– Igenis zavarnak, ha egész éjjel kiabáltok.
Connor a sarokban ülve elvigyorodott.
– Én is kénytelen voltam föltenni a fülhallgatót és a
leghangosabbra venni a zenét. De még így sem nyomta el
az ordításotokat.
– Mocskok! Csak irigykedtek! Hol van Apa?
– Szerinted? – kérdezte Sean, a konyhapultra csapva a
spatulát.
Oké, odaát van Glorynál. Az jó.
– Az öregapádtól is irigyled? – cukkolta tovább Seant. –
Háládatlan kölyök…
– Sean azért dühös, mert neki nem jut mézesbödön – szólt
közbe Connor. – Engem nem zavar, mert túl fiatal vagyok
még ahhoz, hogy értsem, mire jó ez az egész.
– Marhaság! – hörögte Sean.
Connor jót nevetett a nagybátyján, Liam pedig vállon
veregette, majd nekilátott a reggelijének.
– Egy nap te is megtalálod a párod, Sean. Akkor majd
téged fogunk cukkolni a szobádból kiszűrődő hangok miatt.
Sean mogorva pillantást vetett bátyjára, aztán visszatért a
palacsintasütéshez. Rosszkedvének nem egyedül Liam
éjszakai hangoskodása volt az oka. Tegnap fölajánlotta a
családért az életét, ami egyáltalán nem volt könnyű döntés.
Liam épp leülni készült, amikor megérezte Kim közelségét,
aki jött lefelé az emeletről. A szagát, a zuhany alól frissen
kilépett nő illatát is érezte. Ma lezser szoknya és ujjatlan
póló volt rajta, és mezítláb vette föl magas sarkú pántos
szandálját.
– Palacsinta készül? – fuvolázta Kim. – Mindjárt éhen
halok!
 Liam magához ölelte. Alig egy órája úgy ébredt fel, hogy
ott tartotta Kimet a karjaiban. Hát nem ez a legjobb érzés a
világon? Most orrával megcirógatta Kim arcát, aztán szájon
csókolta.
Kim fölmosolygott rá.
– Ma is olyan finomak a palacsinták, ugye?
– Sean legalább olyan jó a konyhában, mint én. Gyere, ülj
le!
Ahogy Kim közelebb lépett, Connor föltápászkodott. Liam
rábólintott. Kim meglepődött, amikor Connor nyúlánk karjait
köré fonta, majd esetlen ölelését egy puszival koronázta
meg.
– Jó reggel, Kim! – mondta, miután elengedte.
– Neked is jó reggelt! Én… – Elhallgatott, mert Sean is
odalépett hozzá, és egy jóval gyakorlottabb öleléssel lepte
meg. Jól megszorongatta, megdörzsölte a hátát, és
belepuszilt a hajába.
– Szereted az áfonyát, Kim? – kérdezte Sean, mikor
elengedte, és visszafordult a tűzhelyhez.
– Persze! Áfonya. Jöhet!
Liam a tarkóját cirógatva az étkezőpulthoz terelte Kimet.
– Jól aludtál? – kérdezte.
– Nem – felelte Kim lerogyva, majd az asztal közepéről
elvette a gyümölcsleves kancsót. – De ezt te is pontosan
tudod. Sean! Connor! Azért vigasztaltatok az előbb, mert
ezzel kellett töltenem az éjszakát?
Connor felröhögött, és még Sean mogorva ábrázatára is
vigyor ült.
– Annyira ügyetlen? – kérdezte Sean.
– Fogd be! – mordult rá Liam, de még dagasztotta a keblét
az előző éjszaka élménye, úgyhogy nem vette sértésnek a
megjegyzést. – Csak azt jelezték az imént, hogy befogadtak
mint az én páromat. A családunk része lettél.
– Elfelejtettem, hogy az alakváltók folyton ölelkeznek.
Liam végigsimította Kim karját, ujjait boldog bizsergés
járta át a nő bőrének selymes tapintásától.
 – Csak nincs valami baj ezzel? Az érintés és az ölelés
nagyon jó dolog.
– Csak szokatlan – felelte Kim. – Úgy értem, az emberek
között.
– Az érintés megerősítést ad, a családi kötelékek
megőrzését szolgálja. A szeretetnél is többet jelent, vagyis
inkább szükséglet.
– Az emberek is élnek vele – szólt közbe Sean a tűzhely
mellől. – Csakhogy szégyenlősek, ezért kitalálnak
mindenféle fura szertartást hozzá. A hölgyeknek virágot
vagy édességet adnak. A férfiak viszont, ha kedvelik
egymást, meglapogatják egymás hátát. A saját szememmel
láttam.
– Sean komoly tanulmányokat folytat az emberi
viselkedésről – mesélte Liam. – Ezzel foglalja el magát.
Kim elismerő pillantást vetett Seanra.
– Nos, ha kiismered az emberi viselkedést, fölénybe
kerülhetsz. Sokszor mi magunk sem értjük, mit miért
csinálunk.
– Én kívülről tudom nézni az egészet – mondta Sean. –
Más a nézőpontom.
– Ugyanúgy, ahogy az emberek is másként látják az
alakváltókat, mint ők magukat. – Kim átvette a palacsintával
megrakott tányérját, és azonnal nekilátott az evésnek. –
Tudom, hogy egyikőtök sem akar beszélni a témáról, de én
azt mondom, meg ne halljam, hogy engedelmeskedtek
Fergusnak! Csak marakodást akar szítani. Gondolkodtam a
dolgon, és arra jutottam, hogy kellene nektek egy jó
ügyvéd. Történetesen ül itt az asztalnál egy. Bele fogom ásni
magam az alakváltótörvényekbe, hogy kiderítsem, Fergus
tényleg lemondathatja-e apátokat, illetve megpróbálok
találni valami módot, hogy kivédhető legyen a kérése.
Vagyis tisztán kellene látnom az írásba nem foglalt
szabályokat és a szokásjogot. Mindent tudnom kell.
A párjával így testközelben, a saját szagát érezve Kim
minden porcikáján, Liamet nem igazán érdekelte Fergus,
Brian és az a mocskos helyzet, amibe azok ketten
belekeverték Shiftertown népét.
– Klassz, Kim. Nem fogom megakadályozni, hogy
megpróbáld. De arra kérlek, szivi, ne reménykedj
túlságosan.
Kim lenyelte az utolsó falatot, és fölpattant.
– Nem értem, miért hagynátok, hogy Fergus nyerjen!
– Nem fog – mondta Liam, két szemét Kim csípőjének
ringására tapasztva, aki a tányérját a mosogatóhoz vitte. –
Mert nem hagyom.
Sean ismét mogorván nézett bátyjára.
– Még mindig úgy gondolom, az én megoldásom a
legjobb. – Liam kihallotta a hangjából, hogy ma már nem
annyira eltökélt, de még mindig dühös. A feszültség egy
része azonban elpárolgott belőle.
– Rád Őrzőként van szükségünk, Sean – csitította Liam. –
Connor nem áll készen arra, hogy átvegye tőled a kardot.
– De nem ám! – tiltakozott Connor, bár a szemét nem
vette le az autós magazinról, amit épp bújt. – Meg ne próbálj
meghalni nekem, Sean!
Kim arcán zavar tükröződött, mire Liam intett neki, hogy
induljon ki, a hátsó veranda felé, s maga is követte a forró
austini nyárba. Lesétáltak a kis lépcsőn a kerítés nélküli
kertbe. Ma is forróság lesz, estefelé azonban a hűs telihold
ezüstös fénybe vonja majd be ezt a kertet.
– Munkába kell mennem – szólalt meg Kim.
– Tudom.
– Ha jól sejtem, szeretnél velem jönni.
– Veled megyek. Nem foglak szem elől téveszteni most,
amikor Fergus tisztára begőzölt a Morrissey-kre, és a
városban itt őgyelegnek a csatlósai. Nem riad vissza
semmilyen eszköztől, hogy példát statuáljon az engedetlen
klántagokkal.
– Ezt bízd rám, Liam! Tenni fogok ellene.
Liam egyetértően bólintott.
– Ettől függetlenül rajtad tartom a szemem, szivi.
 – Mi van Seannal? – kérdezte Kim a ház felé sandítva.
Liam mostanra megértette: Kimnek kell némi idő, hogy
feltegyen bizonyos kérdéseket. Valószínűleg az ügyvéd
dolgozik benne, gondosan mérlegel mindent, mielőtt
rákérdez arra, amit tudni akar.
Liam idegesen a hajába túrt, nem szívesen beszélt a
dologról.
– Sean mindig is magát hibáztatta Kenny halála miatt. Én
meg magamat, mert túlságosan szabálykövető voltam
ahelyett, hogy mindkettőjükre vigyáztam volna. Csakhogy
Sean ott állt Kenny mellett, amikor történt. Küzdött,
verekedett, és túlélte, de Kennyt nem menthette meg. Ez
rágja a lelkét.
Kim hitetlenkedve nézett rá.
– Ne viccelj! Nem hiszem, hogy Sean karba tett kézzel
végignézte, ahogy Kennyt megölik? Biztosan harcolt.
– Őrzőként elsősorban a kardot kell biztonságban
megtartania. Nem kockáztathatta, hogy az elvadult támadó
megkaparintsa. És ezt Kenny is tudta. Ő azért harcolt, hogy
az Őrző és a kard megmeneküljön.
Kim szeme elkerekedett.
– Azt akarod mondani, hogy az a darab vas fontosabb volt
a bátyátok életénél?
– Nem, nem ezt mondom. De az Őrzőnek óriási
felelőssége van az egész klán felé. Muszáj életben
maradnia, hogy a kardot alkalomadtán használni tudja,
amikor valamelyikünknek szüksége van rá. Kenny tisztában
volt vele, mire vállalkozott.
Liam látta Kimen, hogy nem egészen világos számára a
történet.
– Ettől persze nem lesz könnyebb elviselni igaz? –
kérdezte Kim ellágyult tekintettel.
– Nem.
– Liam! Annyira sajnálom! – mondta, és átölelte a derekát.
Liam érezte a Kimben felsajduló sajnálatot, és megadta
magát az érzéseinek. Arcán kövér könnycseppek gördültek
alá, elveszített bátyját siratta. Az alakváltó lét áldozatokat
kíván, és az, hogy Kim ezt láthatóan megértette, felszínre
hozott benne valamit, amit hosszú évtizedekre mélyen
eltemetett magában.

***

Kim végigdolgozta a napot az irodájában, igyekezett utolérni

magát a szükséges telefonhívásokban és papírmunkában,
és készült Brian ügyének tárgyalására – eltökélte, kiharcolja,
hogy legyen tárgyalás. A magándetektív, akit fölbérelt,
beszámolt neki, hogy kiderült, a lány korábbi fiúja berágott
Michelle-re, amikor az Briannel kezdett randizni.
Megfenyegette a lányt, a srác barátai aggódtak is emiatt.
Remek! Kim megkérte, hogy ezen a szálon kutakodjon
tovább.
Mindeközben arra is szakított időt, hogy összesítse és
újból átfussa az alakváltók törvényéről eddig szerzett
ismereteit. Akármennyi idejébe telik is, biztosan talál
valamit, amivel megállíthatja Fergus hadjáratát a Morrissey-
k ellen. A hivatalos kormányzat nem szokott beavatkozni az
alakváltók hierarchiacsatározásaiba, főleg azért, mert nem
is igazán értik azokat. De Kim eltökélte, hogy megoldja a
dolgot, Liam pedig megígérte, hogy kideríti, miért akarja
Fergus Brian kivégzését.
Kicsit idegesítette, hogy amíg ő dolgozott, Liam mindvégig
a kanapén hevert, és őt bámulta. Nem akarta magára vonni
a figyelmét vagy megzavarni a munkájában, csak… nézte.
Kimet az afrikai oroszlánokra emlékeztette, amelyek a
szavannán az akárhogyishívják fák árnyékában ülve figyelik
a legelésző gazellákat. Talán nem is éhesek, de azért
szemmel tartják őket. Felszegett fejjel, fülüket hegyezve,
éberen figyelnek. Nyugodtan. Várakozóállásban.
Fél hatkor Kim gazella letette a munkát, és hazaindult.
Nem játszott el a gondolattal, hogy mi lenne, ha a saját
házába menne. Liammel az anyósülésen egyenesen
Shiftertownba hajtott, és ettől valami egészen furcsa
megkönnyebbülést érzett.
Amikor Kim és Liam befordult a Morrissey-házhoz, Sean a
hátsó udvarban épp egy nagyobb faszenes grillsütőnél
ügyködött. Több hűtőtáska volt körülötte, és a túlcsorduló
tört jégben sörösdobozok hűltek. A verandán és a kertben
tucatnyi alakváltó lézengett, Seannal és Dylannel
beszélgettek. Connor néhány korabeli kölyökkel focizott,
miközben két tizenéves forma alakváltó lány lelkesen
méregette a srácokat.
Nem sokkal később leparkolt a ház előtt Silas, az újságíró,
akit Kim hívott meg a partira. Magas, nagyon sovány férfi
szállt ki a kocsiból, hatalmas ádámcsutkával az álla alatt.
– Mit ünnepeltek? – kérdezte Silas, amikor Kim bemutatta
őt Liamnek. Kim figyelmeztette a barátját, hogy egyedül
Liam ismeri jövetelének valódi célját, ő pedig megígérte,
hogy diszkréten figyel majd.
– A telihold fényében áldást kapunk – felelte Liam.
Elvigyorodott, kivillantva hófehér fogsorát. – Lesz ám itt
muri, ha a szertartás véget ér, pajtás!
Kim a szemét forgatta, mert Liam eltúlzott gesztusokkal
és ír hanglejtéssel adta elő mindezt. De legalább nem
mondta, hogy „Legyen szép napja!”.
– Úgy beszélsz, mint egy ír kobold a rajzfilmeken –
korholta Liamet, miután Silast bemutatták mindenkinek, és
élénk beszélgetésben hagyták a kocsmából ismert Annie-
vel.
– Csitt, mert még megsértődöm!
– Fogd be, Liam!
Liam szemöldöke a magasba szaladt, aztán elnevette
magát.
– Te aztán gyorsan tanulsz, drágaságom! – Szeretettel teli
nevetése felidézte Kimben az egész éjjel tartó
szeretkezésüket, és Liam tekintetében bizony most is
kendőzetlenül szikrázott a vágy. – Már olyan régen nem
értem hozzád. – Kellemes bizsergés futott végig Kim
gerincén. Tényleg nagyon régen volt az utolsó intim pillanat
és érintés közöttük. Sok-sok órája. – Már alig várom, hogy a
szertartásnak vége legyen, és mindenki hazamenjen – súgta
Liam a fülébe.
– Először talán ennünk kellene. Viselkedj!
– Na jó. – Liam a derekánál fogva odahúzta magához
Kimet, és megcsókolta. – De azért remélem, nem egész éjjel
fog tartani.
Miközben egyre több alakváltó érkezett és gyűlt a tömeg,
Liam és Kim visszasétáltak a grillsütőhöz. Mindenki itt volt,
akivel Kim eddig Shiftertownban találkozott – Ellison, a
farkas, Glory, Annie, Sandra, az összes nőstény, akiket első
nap a verandákon látott ülni, és a kis Michael, aki olyan
büszkén mutatta a medencéjét Liamnek.
Aztán Kim lába földbe gyökerezett, mert meglátta Fergus
csahosait – a borotvált fejű, tetovált fickót és a katonának
látszó napszemüveges alakot. De Sean csöppet sem jött
zavarba, máris nyújtott nekik egy-egy tányért megrakva
szinte szénné sütött húspogácsával és hamburgerbucival.
– Ugye, nem fognak itt verekedni? – kérdezte Kim,
miközben Sean egy hamburgert nyújtott oda neki. A két tag
már odébb vonult enni, és a többi alakváltó észrevehetően
távolabb húzódott tőlük. – Nem lesz kilencfarkú macska
sem, meg korbácsolás?
– Csak azért vannak itt, hogy tanúi legyenek a
szertartásnak – felelte Sean. – Fergust helyettesítik. És
illemtudóan fognak viselkedni, amennyire telik tőlük.
– Ha tudtam volna, hogy itt lesznek, lebeszélem Silast.
Liam a fejét rázta.
– Ne aggódj, nem fogják elrontani a szertartást! Fergus azt
akarja, hogy legyünk egy pár, és persze biztos akar lenni
abban is, hogy Apa holnap lemond a posztjáról.
Kim rosszkedvűen biccentett. Egyelőre még nem találta
meg a jogszabályt, amit Fergus sajátosan értelmezett azért,
hogy kikényszerítse Dylan visszavonulását, de csak idő
kérdése. Mindent fel fog túrni.
 Nekilátott a burgerének, ami nagyon finom volt, különösen
a nyúlósra olvadt sajttal a tetején. A diétájának lőttek, de
most valahogy nem bánta.
Stetson kalapjában és cowboycsizmájában előkerült a
tömegből Ellison, aki előbb pacsizott Liammel, aztán baráti,
mackós öleléssel köszöntötték egymást.
– Kim! – kiáltott lelkesen Ellison, két hatalmas karját
széttárva, és mielőtt Kim kibújhatott volna előle, kalapját
félrehajítva fölkapta a nőt. Sean kimenekítette a tányért a
még csak félig elfogyasztott burgerrel, mielőtt Ellison
megpörgette Kimet. – Gratulálok, asszonyság! – Végre
letette Kimet, és finoman megpaskolta a hasát. – Mikorra
várjátok?
– Mi a fenéről beszélsz?
Ellison döbbenten pislogott.
– Liam! Még nem is nyúltál hozzá? Mi a baj veled,
apukám? A Nap alatt már megkaptátok az áldást!
Karácsonyig akarsz várni?
– Megvolt már, ne aggódj! – Liam visszaadta Kimnek a
vacsoráját. – Nemsokára várjuk.
Kim elvörösödött.
– Nem mintha közöd lenne hozzá!
– Nincs közöm hozzá? Aranyom, minden alakváltónak köze
van ahhoz, hogy a hímjeink tudják-e dolgukat. Utódokat kell
nemzenünk, úgyhogy gyakorlunk is eleget. – Két kezét maga
mellett ökölbe szorítva, ütemes csípőmozdulatokkal
közösülést imitált.
– Ne is törődj vele, Kim! A farkasfélék undorítóak.
– Na, köszönöm! – szólalt meg Glory. Előrelépett Ellison
mellett. Magas alakjára fekete szűk nadrág és selyemtop
simult, minden egyes szőke hajszála a helyén állt. – Nyálas
macskák!
– Büdös farkasok – felelte Liam vidáman.
Dylan közeledett.
– Kim!
 Kim reszketve nézett rá, de Dylan kedvesen átölelte, és
rettentő szorosan magához vonta. Valami mást érzett ebben
az ölelésben, mint a többiek köszöntésében. Nem túláradó
boldogságot, inkább megkönnyebbülést. Dylan sokáig
tartotta szorosan, Kim pedig beszívta ingének nedves
pamutszagát és a borotvahabillatát. Semmi szexualitás nem
volt Dylan ölelésében, úgy tartotta őt, ahogy egy
kisgyereket ringatna, ahogy valószínűleg Connort is
vigasztalni szokta.
Dylan csak sokára engedte el Kimet, s amikor megtette, a
szemében könny csillogott. Szégyenkezés nélkül törölte meg
a szemét, aztán Liamhez fordult, és őt is megölelte.
Hosszan, némán álltak így. Ahogy Kim elnézte őket, neki is
könny szökött a szemébe. Aztán eszébe jutott, hogy jobb, ha
gyorsan befalja a vacsoráját, mielőtt mások is felsorakoznak
egy-egy ölelésre.
Kimnek feltűnt, hogy Glory nem jött megölelni. Kivárta,
amíg Dylan elereszti Liamet, és kettesben elsétáltak a
grillsütő felé. Azon tűnődött, vajon Glory ezzel a
helytelenítését akarta-e kifejezni, amiért Liam az emberek
közül választott párt, vagy magát nem érezte a családhoz
annyira közelállónak, hogy részt vehessen az öröm efféle
intim kifejezésében. Glory és Dylan erős szexuális
vonzódása nem feltétlenül jelentett intimitást közöttük – ezt
Kim a maga életében is megtapasztalta. Mindenesetre Glory
személye rejtély volt előtte.
A nyári estén igencsak későn szállt le a sötétség, de
mintha Liam és Dylan nem türelmetlenkedtek volna emiatt.
Liam minden jelenlévőnek sorra bemutatta Kimet, kézen
fogva vagy a derekát karolva sétáltak egyik csoporttól a
másikig. Kim nemcsak macskafélékkel és farkasokkal, de
medve alakváltókkal is találkozott.
A medvéket rettentő érdekesnek találta. Az erős csontú
hímek és nőstények haja kivétel nélkül sűrű sörényre
emlékeztetett. A legtöbb medvehímnek szakálla volt, s
mindkét nem képviselői láthatóan rajongtak a
tetoválásokért. Valamennyien öleléssel köszöntötték Kimet,
bár a családhoz képest kevésbé bensőségesen. Nem mind
fogadta örömmel, hogy Liam embert hozott a közösségbe,
de udvariasan viselkedtek Kimmel.
Amikor Liam végre elindult Kimmel az udvar közepére, a
szertartás helyére, az éj már sötéten borult rájuk, és a
levegő is kellemesen lehűlt. A hold gyorsan emelkedett az
égen, s amikor pályája tetőpontjára ért, a tömeg
elcsöndesedett. A környezetükben állók némán
felsorakoztak, két koncentrikus kört formálva Liam, Kim és
Dylan köré. A belső, kisebb kört Liam közvetlen családtagjai
és barátai alkották, de itt állt Fergus két csatlósa is. A külső
körben Shiftertown többi lakója vett részt.
A fák ágai közt áttörő holdsugarak hideg fénye
megvilágította Kim arcát, mikor Liam a kör közepén maga
felé fordította párját. Ugyanúgy, mint San Antonióban,
amikor Fergus a napsugarakat hívta tanúnak áldásához,
Liam most is fölemelte bal tenyerét, és Kim fölemelt jobb
tenyeréhez szorította, majd ujjaikat összefonta. Nyugodt,
eltökélt tekintetét Kim szemébe fúrta.
Dylan a két tenyere közé fogta a pár összekulcsolt kezeit,
s egy Kim előtt ismeretlen és érthetetlen nyelven kántálni
kezdett. Ír lenne… vagy gael? Netalán valamiféle
alakváltónyelv? A két körben álló alakváltók lassú
kántálással felelgettek neki. Hamarosan elkezdtek lassan
körbejárni körülöttük: a belső kör az óramutató járásával
megegyezően, a külső azzal ellentétesen haladt.
Előírásszerű lépéseik azt sugallták, valamilyen ősi és
mágikus táncot lejtenek.
Végül Dylan abbahagyta a kántálást.
– A Hold fénye legyen a tanúm – kezdte erőteljes,
ünnepélyes hangon –, én ezt a két személyt egy párnak
ismerem el.
Ellison felvonított, mire az összes farkas vonítani kezdett.
A nagymacskák is csatlakoztak hozzájuk, ordításukba
medveüvöltés keveredett. Liam magához húzta Kimet, és a
szájára tapadt.
– Köszönöm, szívem! – duruzsolta. – Köszönöm neked!
San Antonióban az áldást követően rögtönzött vidám
ünneplés és sörparti semmi nem volt ahhoz a tivornyához
képest, ami itt kerekedett. Az alakváltók összekapaszkodva
táncoltak, nevettek és ölelkeztek, mint akik megőrültek.
Folyt a sör, a kölykök visítozva rohangáltak, párok
csókolóztak mindenfelé. Többen is ledobták a ruháikat, és
alakot váltottak – az udvar hamarosan megtelt
vadmacskákkal, farkasokkal és medvékkel.
Kim megkereste Silast, kíváncsi volt, mit szól a barátja
ehhez az egészhez. A férfi Annie-vel csevegett, kezében egy
üveg sört szorongatott. Egyforma magasak voltak Annie-vel,
aki átkarolta Silas vállát.
– Remek a parti, Kim! – vigyorgott rá Silas. Vidámnak
látszott, nem tűnt se mérgesnek, se ijedtnek. Hurrá!
Kim észrevette Gloryt, aki immár valamivel fesztelenebbül
közeledett feléjük.
– Annie! – szólalt meg Glory. – Behálóztál egy embert?
Liam divatot csinált.
– Ez a srác oké – mosolygott Annie, és közelebb húzódott
Silashoz.
– A barátom – szólt közbe Kim. – Én hívtam meg.
– Tudom. – Glory ebben a pillanatban elengedte Dylant, és
odalépett Kimhez, akit parfümfelhőjébe vonva átölelt. –
Szükségük van rád, édesem. Légy jó hozzájuk!
Connor trappolt oda hozzá, nyomában Seannal. Kim
hátralépett, Liam biztonságos közelségét kereste.
– Újabb ölelés következik? Már így is csupa kék-zöld folt
vagyok!
– Csak örülnek neked – szuszogta a fülébe Liam. – Már
nagyon régen nem volt páráldás nálunk. A családunkban
különösen úgy tűnt, sok évig nem jön el az alkalom. Vagy
talán soha.
 Mielőtt Kim felelhetett volna erre, Connor és Sean egymás
után jól megszorongatta. Aztán Connor még egyszer
megölelte.
– Lett egy nagynéném! – ujjongott. – Van nagynéném, és
hamarosan lesz unokaöcsém! – rikkantotta.
– Nem akarsz valamit elmondani, Kim? – kérdezte Silas
vigyorogva.
– Hagyj békén! – fordult felé Kim. – Az alakváltók
odavannak a kölykökért. Már annak is örülnek, hogy a
lehetősége megadatik, még ha igen távoli is az a lehetőség.
Az utóbbi időben rájuk járt a rúd, sok kölyök kiskorában
meghalt.
Silas láthatóan érdeklődve figyelt. Szuper! Ezután Liam
kellemesen elbeszélgetett Silasszal az alakváltók
termékenységéről, hogy kevés a nőstény, és ráadásul
mostanáig sajnos gyakran bele is haltak az utód
világrahozatalába.
– De a helyzet egyre javul – fejezte be mondanivalóját
Liam. – Ez az egyik előnye a nyakörvnek. A körülményeink
békésebbek lettek, így jobban gondját viselhetjük a
családunknak.
Silas szeme megakadt Liam nyakörvén.
– Ezek miből készülnek? Úgy hallottam, varázserejük van,
de ez csak mese, nem igaz?
Liam nyílt, ártatlan tekintettel nézett rá.
– Talán nem hiszel a mesékben?
– Az alakváltók létezése nem varázslat – mosolygott Silas,
jelezve, hogy vette az ugratást. – Valami genetikai
módosulás miatt vagytok képesek átváltani állati alakba,
nem? Volt valaha egy közös ős, akiről senki nem tudott,
amíg fel nem tűntetek a színen.
– Egy része genetika, ez igaz – mondta Liam. – Nagyon-
nagyon régen tenyésztettek ki bennünket házi
kedvenceknek, és hogy vadásszunk. Aztán a tenyésztőink
rájöttek, hogy a vadász harap. – Széles mosolya felfedte
tökéletes fogsorát.
 – Szándékos tenyésztés eredménye lennétek? –
hitetlenkedett Silas. – Ezt még nem hallottam.
– Na persze. És akik megalkottak bennünket, varázslatot is
bevetettek ehhez. Milyen egyéb magyarázat lenne a
létezésünkre?
– Genetikai manipuláció? – Silas megborzongott. – Az ősi
kultúrák is képesek voltak ilyesmire?
Kim azon morfondírozott, vajon Liam mennyit fog elárulni
a barátjának. Liam azonban tovább magyarázott.
– A tündék értettek hozzá. Ők a kelta és gael legendák
jótündérei, mint tudod. Az ő varázslatuk hozott létre
bennünket, viszont saját erőnkből maradtunk fenn, miután a
tündék kezdtek megfogyatkozni ebben a világban. Az
alakváltók túlélési képessége kiváló, a tündék viszont a
menekülésben voltak jók. Nos, melyikünk az erősebb?
A köréjük gyűlt alakváltók mosolyogva bólogattak. Silast
láthatóan egyre jobban érdekelte a dolog.
– Vagyis a mese, hogy a nyakörvben varázserő van…?
– Igaz – vágta rá Liam. – Az emberek persze nem hisznek
az ilyesmiben, de ez nem változtat a dolgon, ugyebár? Csak
annyit tudtok, hogy a nyakörv kordában tart bennünket.
Ezért állhatsz olyan közel Annie-hez, mert nem fog fölfalni.
Egyelőre…
– Még fiatal az este – dorombolta Annie.
Silas elvigyorodott.
– Most megpróbálsz megrémíteni, hogy elpucoljak innen?
– Ugyan már, hova gondolsz? – kérdezte Annie.
Liam metszőfogai egész picit hegyesebbé váltak.
– Tudod, hogy működik a nyakörv? Mit szólnál egy
bemutatóhoz, hogy megnyugodhass?
Az alakváltók nyugtalankodni kezdtek. Kim tisztában volt
vele, hogy Liam ezt Silas kedvéért ajánlotta fel. Itt a remek
alkalom megmutatni, hogy a nyakörvek tökéletesen
működnek. Ezzel pedig bebizonyíthatják, hogy Brian nem
ölhette meg az emberbarátnőjét. Csakhogy a jelenlévő
alakváltók, köztük Dylan is rosszalló képet vágtak.
 – Azt olvastam, hogy a nyakörv az idegrendszerre hat,
erős fájdalmat okoz – vette át a szót Silas, nem érzékelve a
feszültséget. – Nem kérhetlek arra, hogy ezt demonstráld.
– De az emberek mindent akarnak tudni az alakváltókról,
nem? – folytatta Liam negédes hangon. – Mindent, ami jó,
ami rossz, és ami a lábuk között van.
Egy farkas szökkent közéjük, és hanyatt vetve magát
tekeregni kezdett a földön.
– A lábuk közt… – ismételte Kim idegesen. – Na persze.
– Nagyon vicces, Ellison – szólt rá a farkasra Liam. – Szűnj
meg!
– Ez Ellison? – kérdezte Silas meglepetten.
A farkas talpra hengeredett, huncutul összehúzta a
szemét, aztán elügetett.
– A maga teljes valójában. – Liam visszafordult Silashoz. –
Igazad van, öregem, a nyakörv kegyetlen fájdalmat okoz.
Ezért nem viselkedik egyikünk sem agresszívan, még a
rettegett Brian sem, aki most a fogdában csücsül. És
valóban egyikünk sem szeretné megmutatni neked,
mennyire fájhat.
– Csak a magad nevében beszélj, Liam! – szólt közbe
Glory csípőre tett kézzel. Testhez álló nadrágja és felsője
szokatlanul feszült rajta. – Ez az ember itt sose fogja elhinni,
hogy a nyakörvek működnek, ha nem a maga szemével
látja. Bemutatót akarsz? Ide figyelj!
Tekintetét Silas szemébe fúrta, pupillája az alakváltókra
jellemző, majdnem fehér színűvé változott. Az arca még
ugyanaz volt, de a szexi cica álcája alól elővillant vad
farkaslénye. Annie és Liam Silas elé ugrottak, hogy
megvédjék, ám Glory ebben a pillanatban sarkon perdült,
hátulról elkapta Kim nyakát, és úgy magához szorította az
alkarjával, hogy az majdnem megfulladt.
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
Ilyen hát, amikor meghalsz… Nincs idő harcművészeti
fogásokra. Kim kétségbeesetten kapkodott Glory szorító
karja felé. Agyán átvillant az elvadult alakváltó képe, aki a
minap meg akarta ölni. Őrjítő félelem uralkodott el rajta.
Elfogyott a levegője, és elsötétült előtte a világ. A tüdeje
égett, a szíve eszeveszetten kalapált, hogy oxigénhez
jusson. Valahonnan távolról meghallotta Liam ordítását.
Az éjszaka sötétjébe egyszer csak belevillódzott valami.
Glory nyakörve működésbe lépett. Kim tüdeje újra megtelt
levegővel, és váratlanul a földön találta magát, ahogy Glory
félrelökte, hogy szembeszállhasson a ráugró
nagymacskával.
Liam!
Glory teste félig átváltozott, próbálta elhárítani a
támadást, de a nyakörve egyre csak szikrázott, s a
fájdalomtól vonaglani kezdett.
Liam testéről leszakadt a ruha, miközben fölvette
nagymacska alakját, mire Dylan is ott termett Liam mellett,
s ugrás közben alakot váltott. Aztán a két hím vicsorogva
egymásnak esett, és kimeresztett karmokkal, egymást
harapva-tépve birkóztak. A nyakörveik sorozatban küldték a
sokkoló lökéseket, de hiába rángott meg minden izmuk és
állt fel a szőrük, folytatták az ádáz párviadalt.
– A párjáért… – hörögte Glory. Két kezét a torkára
tapasztotta, fehér bőrén durva fekete pántként feszült a
nyakörve. – Az ostoba! A párjára támadtam. Nem tehetett
mást, meg kellett védenie…
Az alakváltó-sereglet hátrébb húzódott, hogy helyet adjon
a verekedőknek. Sean sápadt arccal nézte a küzdelmet,
készen arra, hogy szükség esetén a pallosáért rohanjon.
– Állítsd meg őket! – kiáltott rá Kim.
 – Nem tehetem – felelte összepréselt ajkakkal. – Én
vagyok az Őrző.
– Akkor légy az őrzőjük!
Connor nagyot sikított, mire sokan ijedten fordultak felé. A
kölyök ökölbe szorított kézzel hadonászott.
– Ne! – visította. – Neee!
Sean próbálta megállítani, de Connor lerázta a kezét, és a
két vicsorgó nagymacska felé szökkent. Teste félig-meddig
átalakult, előtűnt girhes fiatal nagymacska alakja, de még
földet sem ért, amikor a nyakörve működésbe lépett. A
tisztást betöltötte fájdalmas ordítása.
– Connor! – kiabált Kim.
Glory nagy nehezen összeszedte magát, és a kölyökhöz
futott. Sean még mindig nem mozdult, csak figyelt.
Connor nyakörve egyfolytában szikrázott, és a fiú most
úgy vinnyogott a fájdalomtól, mint amikor Fergus idézést
küldött a Morrissey-kre. Visszaváltozott emberré, a ruhái
cafatokban lógtak a testén.
– Kim, segíts! – kiáltotta Glory, miután a karjaiba vette
Connort.
Az egyik nagymacska hangos puffanással egy fatörzsnek
gurult. Kicsavarodott végtagokkal átváltozott Liammé,
akinek meztelen testén hosszú, véres karmolások
éktelenkedtek. A másik macskából ismét Dylan lett, aki a
hátán zihált a porban.
– Kim! – vonított fel újra Glory, az ölében ringatva a még
mindig vinnyogó Connort. Kim odaszaladt hozzájuk, és
Connor mögé térdelt. Teljesen tehetetlennek érezte magát.
– Kell neki az érintésed – lihegte Glory. – Most már te is a
családjához tartozol.
Kim két kezét nyugtatólag Connor meztelen hátára tette.
– Minden rendben, Con!
– Ennél többre van szüksége. Ó, anyám! Hogy maradtok
ti, emberek életben?
Arra gondol, hogy az embereknek túl nagy a személyes
terük?
 Az alakváltók egészen másként élik meg ezt. Kim azt
hitte, érti az alakváltókat: szeretik megérinteni egymást,
mint ahogy a macskák is sokszor dörgölőznek más kedvelt
vagy ismerős macskákhoz. De most rá kellett jönnie, hogy
az érintés náluk többről szól. Nem csak azért igényelték az
érintést, hogy szeretet adhassanak és kaphassanak. Az
érintés vigasztal és megnyugtat. És talán a fájdalmat is
enyhíti?
Kimnek eszébe jutott, hogyan fogta közre Sean és Liam
Sandrát aznap, amikor ő először járt Shiftertownban. Akkor
azt hitte, egyfajta szexuális töltete volt az érintésüknek, de
most már tudja, hogy a csoportos ölelkezés nem erről szól.
Így hát egészen ráhajolva Connor hátára kedvesen átfogta
a kölyök derekát.
– Minden rendben, bogaram! – mondta. – Már
abbahagyták.
Connor a fejét Glory vállára hajtotta, aki még mindig
ölelte a fiút. Bár a teste hevesen rázkódott, a sírást már
abbahagyta.
Tényleg nagyon fiatal volt még, Kim jól láthatta ezt,
amikor alakot váltott. Igencsak csenevész nagymacska lett
belőle, szinte kölyök, hiába volt emberi számítás szerint
húszéves, és járt főiskolára. A tényleges világa és Kim élete
között hatalmas szakadék tátongott.
Szakadék. Te jó ég, Silas!
Kim körbenézett. Silas még mindig Annie mellett volt, aki
védelmezőn állt előtte. Silas elkerekedett szemmel figyelte
a történéseket, de tudósítóként épp elég borzalmat látott
Irakban és Afganisztánban ahhoz, hogy ne taglózza le két
nagymacska erőfitogtatása.
Legalábbis Kim ezt remélte.
– Miért nem működtek a nyakörvek? – kérdezte Silas a
hirtelen beállt csöndben.
Dylan hamuszürke arccal és csukott szemmel továbbra is
a hátán feküdt. Liam felelt.
 – Működtek. Épp azt látod, milyen fájdalmat okoz, haver.
De csak annyi történt, hogy apám móresre tanított.
Liam válasza nem árult el sokat, de a fájdalommal
kapcsolatban nem hazudott. Szívszorító látványt nyújtott,
akárcsak Dylan.
Ellison is visszaváltozott emberi alakjába, de a ruháit nem
vette magára. Odament, és talpra segítette Liamet, majd
átfogta a hóna alatt. Sean a bátyja másik oldalára került,
átkarolta a vállát, és orrát Liam arcához dörgölte.
– Menj oda hozzá, Kim – szólalt meg Glory. – Én vigyázok
Connorra.
– De mi lesz Dylannal? – Az öreg magányosan zihált, a
holdfényben fehéren derengő testén izzadság gyöngyözött.
– Őt csak hagyd! A te párod Liam. Szüksége van rád.
Kim még egy utolsó ölelést követően elengedte Connort,
és fölegyenesedett. Még mindig nem tudta eldönteni, hogy
Glory egy átkozott szuka, vagy egy bonyolult női lélek. Bár
éles a nyelve, most mégis olyan aggodalom tükröződött a
szemében, hogy Kim legszívesebben őt is megölelte volna.
Ellenállt a késztetésnek, és inkább Liamhez sietett.
Ellison átadta a helyét Kimnek, aki igyekezett nem nézni
az ordasember meztelen testére, de Ellison láthatóan
csöppet sem volt zavarban.
– Be kell vinnünk a házba, a többiek szeme elől – mondta
Sean.
Kim bólintott. Seannal közösen eltámogatták a reszkető
léptű Liamet a hátsó verandáig, majd beterelték a néma
házba. Minden sötét volt, mert délután óta nem járt bent
senki, de egyikőjüknek se jutott eszébe fölkapcsolni a
villanyt.
– Vigyetek a kanapéhoz – szólalt meg Liam. – Össze fogom
szedni magam.
Kim és Sean gyöngéden letették a heverőre. Kim két
tenyerébe fogta a férfi kezét, és Sean is oda akart ülni
mellé.
 – Úgy viselkedtek, mint két kotlós – mordult rájuk Liam. –
Nem kell engem babusgatni. Inkább Connorral törődjetek.
– És apáddal mi van? – kérdezte Kim.
– Majd Glory a gondjaiba veszi. – Liam megfogta Kim
kezét. – Szegény kicsi Kim. Most aztán jól megrémítettünk.
– Most épp te atyáskodsz! – Kim föltápászkodott, és
meglehetősen ingerülten nézett a testvérekre. – Jól
gondolom, hogy az előbb valami komoly összetűzés
szemtanúja voltam?
– Már vége.
– Te hallgass, Liam, hiszen beszélni is alig bírsz. De te! –
mutatott Seanra. – Te csak álltál ott. Ugyanúgy, ahogy San
Antonióban, amikor Fergus őrjöngve korbácsolta őket. Csak
álltál, és hagytad, hogy verekedjenek, és Connort sem
állítottad meg. Megsérülhetett volna! Azt hittem, te vagy a
klán nagy Őrzője. Akkor nem kellene megvédened őket?
– Kim! – szólt rá Liam. – Ne hibáztasd!
– Semmi baj, Liam – felelte Sean. – Csak még nem érti.
– Akkor magyarázd el!
Sean egy ideig csak nézte Kimet, aztán a kanapé mellől,
ahol tartotta, előhúzta a pallosát. Kivette a hüvelyéből, majd
két marokra fogva úgy tartotta, hogy Kim jól láthassa a
pengét és a markolatot díszítő, bonyolult kelta mintát.
Lenyűgöző mestermunka volt, a szövevényes vonalakat
megannyi hajszálvékony metszés alkotta.
– Egy alakváltó kovácsolta, és egy tünde varázslata van
rajta. Nagyon régi, nem harcra szánták a készítői.
– Hát akkor mire?
– Az Őrző nem a klánt védelmezi – magyarázta Sean
nyugodt hangon. – A Kapu Őrzője vagyok, a túlvilág kapujáé.
Kim elszakította a tekintetét a kardról, hogy Sean
szemébe nézzen.
– Én ezt nem értem.
– Hajdanában minden csapatnak megvolt a maga Őrzője.
Mióta azonban vállaltuk a nyakörv viselését, és közösségben
élünk, én az itteni Shiftertown valamennyi alakváltójának
Őrzője lettem. Amikor egy alakváltó meghal, vagy nincs már
esély az életben maradására, viszem a pallosomat. A kard
megszabadítja a lelket, és lehetővé teszi átjutását a
túlvilágra, az Örök Nyár Országába. Az Őrző gondoskodik
róla, hogy a lelket ne béklyózza semmi, mert akkor
kiszolgáltatottá válna, és a tündék újra a szolgájukká
tehetnék. Én ettől őrzöm őket.
Kim nagyon igyekezett, hogy gyakorlatias eszével
megértse, amit hallott, és el is higgye.
– Vagyis amikor ott állsz, és nézed a küzdelmet…
– Azt figyelem, hogy szükség lesz-e a kardomra. Ha én is
beszállok a verekedésbe, esetleg megsérülhetek vagy
megölhetnek, és akkor nincs más, aki a pallost kézbe vegye.
Ha majd végleg elmegyek, előlép egy új Őrző. Általában
ugyanannak a családnak egy másik tagja veszi át a tisztet,
de ez bonyolult rendszer.
– Úgy értsem, hogy ha Dylan ma este kellőképpen
megsebezte volna Liamet, akkor te a kardodat a szívébe
döföd? Ő pedig porrá válik, mint az a vad alakváltó a
hálószobámban?
– Így van, szivi! – szólt közbe Liam. – Azt tenné, amit
tennie kell.
– Ahogy mondod, átdöftem volna, és akkor porrá foszlik –
felelte Sean. – Épp úgy, ahogy Kenny bátyánkkal tettem. –
Sean visszasüllyesztette a kardot a hüvelyébe, sarkon
fordult, és kimasírozott a házból, erősen markolva a
pallosát.
– Jaj – sóhajtott fel Kim a nagy csöndben. – Tiszta hülyének
érzem magam. Hogyan is emlékeztethettem erre? Sajnálom,
inkább nem kellett volna megszólalnom. Csak annyira dühös
voltam rá, amiért nem segített neked.
– Nagyon régóta hordozza ezt magában. Inkább én
sajnálom, hogy nem magyaráztam el a dolgokat. – Liam
rettentő kimerültnek tűnt, fáradt arcán mély barázdák
húzódtak.
Kim odaült mellé, és megcsókolta a tenyerét.
 – Te most nem vagy jól. Mondtad, milyen erős az apád, és
a nyakörv is rettenetesen megbüntette a kitörésedet.
– Nem volt vészes – mondta alig hallható hangon Liam. –
De azért fölkísérnél az ágyamig, Kim? Úgy tűnik, kénytelen
leszek az egybekelésünk éjszakáját pihenéssel tölteni, pedig
nem éppen így terveztem. De hamarosan jobban fogom
érezni magam – mosolyodott el –, és azt szeretném, ha
akkor ott lennél mellettem.
Igyekezett könnyed hangon beszélni, de Kim látta a
szemében a kínzó fájdalmat. Emlékezett rá, milyen volt azon
az éjszakán, amikor az elvadult alakváltótól megmentette.
Megcsókolta Liam száját, épp csak megérintette, nehogy
fájdalmat okozzon neki. Aztán átkarolta, és talpra segítette.

***

Dylan még sosem volt ennyire kanos. A kanapé rugói szinte

beleálltak Glory bordái közé, mikor Dylan teljes testsúlyával
gyönyörtelin ránehezedett. Keményen hatolt be, és heves
lökésekkel kereste a kielégülést, nem törődve az egész
testét elborító sebekkel és zúzódásokkal. Tekintete már-már
vadállatias eltökéltséget sugárzott.
Glory attól félt, Dylan miatta húzta fel magát. Valóban
dühösen rontott be a háza hátsó bejáratán, de nem volt
egyértelmű, mi borította ki. Viszont ahelyett, hogy lehordta
volna Gloryt, azonnal elkezdett közösülni vele, még mielőtt
a kanapéig eljutottak volna.
Dylan ruha nélkül érkezett, és segített leszaggatni
Glorynak a saját hacukáit, aztán két erős karjába nyalábolta
az ordas nőstényt. A gyors, erős lökésektől Glory
gyönyörsikollyal töltötte meg a házat, nem érdekelte, hogy
egész Shiftertown apraja-nagyja még odakint ünnepel, és
esetleg maghallja.
Glory nem ringatta magát abba az illúzióba, hogy Dylan
szereti őt. Shiftertown első számú alakváltójának szerelme
még mindig egykori párjáé volt, ezért korholta magát a
Gloryval folytatott viszonya miatt. Igyekezett ugyan
kedvesen viselkedni, de Glory tudta, hogy úgy érzi,
megcsalja vele a kölykei anyját.
Dylan haragudott magára, amiért szüksége volt Gloryra.
Időről időre ez a harag felülkerekedett a vágyán, és olyankor
hónapokig kerülte a nőstényt.
Glory erősen ölelte Dylant, mert érezte, hogy megint
elhagyni készül őt. A francba! Miért nem tud végre dűlőre
jutni a dologban? Észvesztő ez a bizonytalanság.
Dylan felnyögött, és Glory érezte a szétárdó spermát.
Minden porcikájával reménykedett, hogy ezúttal végre
megfogan, bármennyire is kicsi az esély erre. Ha szülne neki
egy kölyköt, Dylan talán megfontolná, hogy a párjává
fogadja. A különböző fajú pároknak sokkal nehezebben lesz
utóda, de van rá példa, Glory pedig imádná kihordani Dylan
kölykét.
Két lábával erősen tartotta Dylant, nem engedte ki
magából. A férfi végül zihálva a mellkasára rogyott.
A kerti ünnepség tomboló hangjai beszüremkedtek a
házba. Az alakváltók újra fesztelenül vigadtak. A
küzdelemnek vége, semmi nem változott, s ünnepelni lehet,
mert végre új pár kelt egybe. Remek ok, hogy egész éjjel
mulatozzanak.
Dylan kibontakozott Glory öleléséből, és felült. Még mindig
szuszogott, és ujjival beletúrt izzadt hajába.
Glory imádta Dylan rövidre nyírt haját, amely a halántéka
táján – a szeme körüli szarkalábak folytatásaként – már
őszülni kezdett. Ha ez a hím csak az övé lehetne…
– Nem kérdezem, hogy jól vagy-e – szólalt meg Glory. Ajkai
feldagadtak a heves csókoktól, és az arca megrándult,
amikor nyelve egy berepedt részhez ért. – Nem lennél
nálam, ha úgy lenne.
Dylan nem felelt. Hátát a támlának vetette, s még mindig
szaporán vette a levegőt. Glory fölkelt, és kiment a
konyhába. Hálás szívvel állapította meg, hogy amikor
kezében egy vizes törülközővel visszatért, Dylan tekintete
mohón leste meztelen idomait.
Visszaült az ágyra, és a férfi arcáról kezdte óvatosan
letörölni a vérfoltokat.
– Köszönöm – mondta Dylan. – Te jól vagy?
Gloryt rossz érzés kerítette hatalmába. Dylan csak
olyankor beszélt kedvesen vele, amikor valami nagy baj
volt.
– A nyakörv csak egy nagy áramütést adott. Szerencsére
gyorsan leállt. – Ez hazugság, de Glory tudta, hogy amikor
fájdalmai végül beköszöntenek, Dylannek az övénél sokkalta
nagyobb kínokat kell majd kiállnia. A nyakörv hatásának
késleltetése mindig kegyetlenebb következményekkel jár,
mint az azonnali kisülések.
– Sajnálom, Dylan – szabadkozott Glory. – Nem gondoltam,
hogy Liam ilyen fékevesztetten reagál. Azt hittem, a
nyakörvem megállít, mielőtt akcióra ingerelném, s
egyszerűen kinevet majd a bolondságomért.
– Én se hittem volna, hogy így reagál – mondta Dylan
távolba révedő tekintettel.
– Viszont azonnal a segítségemre siettél. Az én hősöm… –
Dylan szeme Gloryra villant, aki gyorsan visszatért a sebek
ápolásához. – Most már vége. Lebirkóztad, és leállítottad –
folytatta. – Connort sajnálom igazán.
– Connornak meg kell tanulnia, hogy nyugton maradjon,
amíg nem lesz elég fejlett. – Dylan kis szünetet tartott. – És
nem állítottam le. Liam vetett véget a küzdelmünknek.
– Liam megadta magát. Láttam!
– Nem – jelentette ki Dylan monoton hangon. – Liam azért
állt le, mert erősebbnek bizonyult nálam.
Glory keze megállt a levegőben. A törülközőből hideg víz
csepegett meztelen combjára.
– Istenanya, segíts! Biztos vagy ebben?
– Nagyon is, szivi! Liam abbahagyta, nehogy kárt tegyen
bennem. Ha a nyakörv ideje előtt történik mindez, biztosan
megölt volna. – Dylan lehunyt szemmel hátrahajtotta a fejét.
 – És most mit csinálsz vele?
– Én nem csinálok vele semmit – felelte Dylan keserű
nevetés kíséretében. – Nem is csinálhatok. A fiam, ráadásul
már van párja. Rajta áll a dolog. – Kinyitotta a szemét. – Ha
eljárna a szád, ha bárkinek elmondanád…
Glory örült, hogy nem fejezte be a mondatot, mert ha egy
alakváltó kimondja, hogy „megöllek”, akkor azt meg is teszi.
Dylan sosem mondana ilyesmit csak úgy.
– Mintha úgy ismernél! Némán őrzöm a titkodat, Dylan.
A férfi tekintete megenyhült, azután ismét lehunyta a
szemét.
– Köszönöm! Tudom, hogy nem árulsz el. Most viszont
mindjárt megkapom a büntetésemet a nyakörvtől. Talán
jobb lenne, ha visszamennél a murira, nem leszek kellemes
látvány.
– Nem hagylak magadra.
Dylan megfogta Glory kezét. A nő zakatoló szívvel fonta
ujjait a férfié közé. Dylan teste beleremegett a fájdalom első
hullámába. Szorosan lezárt szemhéja mögül egy
könnycsepp gördült alá.
– Köszönöm – suttogta.

***

– Ez kemény – mondta Liam. Mintha a világ minden kínja

most az ő testébe szállt volna, hogy egyetlen ponttá
zsugorítsa össze.
– Mivel segíthetek? – Kim ott térdelt mellette az ágyon.
– Elég, hogy itt vagy velem. – Liam elhallgatott, mert egy
újabb fájdalomroham lepte meg. – A francba!
Kim köréje fonta a karját. Liam szíve repesett, hogy a
párja ösztönösen tudta, testének most az ő melegségére és
érintésére van szüksége. Másképp nem is élné túl…
– Nagyon durva volt az az összecsapás – mondta Kim. –
Miért verekedtetek?
 – Glory megtámadta a páromat. A bennem lakó vadállat
ösztönösen meg akarta állítani. – Arca összerándult az újabb
sokkoló fájdalomra.
– A nyakörve azonnal működésbe lépett. Tudta előre, hogy
nem lesz ereje komolyan bántani.
– Persze, ezt most már tiszta fejjel belátom. De akkor a
vad alakváltó, aki bennem lakik, csak arra gondolt, hogy
meg kell hogy védjelek.
– Apád pedig megpróbálta megvédeni Gloryt. Igazam van?
– Csak részben. – Liam kiküzdött egy mosolyt, bár a szája
körüli izmok nehezen engedelmeskedtek. – A vén róka!
Tudtam én, hogy apánk sokkal jobban törődik Gloryval, mint
azt mutatja.
– Ez jó hír, ugye? Még ha szét is kellett marcangolnotok
egymást, hogy ez kiderüljön.
Kim ártatlan tekintetét látva Liam lelkében valami
elpattant. Tisztában volt vele, mi történt a verekedés közben
– valami sokkal nagyobb jelentőségű dolog, mint az, hogy
apja érzelmei Glory iránt lelepleződtek.
És ezt Dylan is megérezte. Liam jól emlékezett az apja
tekintetére abban a pillanatban, amikor megszakította a
küzdelmet.
Legyőzetett.
A vadmacska odabent a lelkében legszívesebben
diadalordításban tört volna ki. Büszkeség dagasztotta a
keblét: Liam immár párt és hatalmat szerzett, ráadásul épp
az imént győzte le az egyetlen lényt, aki Shiftertownban
erősebb volt nála.
– Basszus! – morogta az orra alá. – Istenanya, légy
irgalmas hozzám!
Kim masszírozni kezdte Liam vállát.
– Ennyire fáj?
Arra gondolt, hogy Liam a nyakörv miatt fohászkodik.
Pedig az a fájdalom eltörpült a lelkét marcangoló kín
mellett, amit a kegyetlen diadalmámor elleni küzdelme
okozott. És össze sem lehetett hasonlítani azzal a
szívfájdalommal, amit az apja tekintetében felismert félelem
miatt érzett.
Dylan fél tőle!
– Kim! Épp most fordítottam magam ellen a világot. – Liam
odahúzta és a mellkasához ölelte Kimet, majd gyors, halk
hangon elmagyarázta neki, mi történt a verekedés közben.

***

Liam másnap reggel nehezen vonszolta le magát a

reggelihez. Három oka is volt erre. Egyrészt minden tagja
sajgott – jórészt az előző napi verekedés és a nyakörv
utóhatása miatt. Aztán visszahúzta az ágy Kim mellé, akivel
végül ha nem is túl intenzíven, de szexeltek, most pedig
összegömbölyödve, édesdeden szunyókált mellette.
Harmadszor pedig tudta, hogy odalent az apja várja.
Tegnap éjjel pár perc leforgása alatt tökéletesen
megváltozott Liam élete. Fogalma sem volt, mihez kezdjen a
helyzettel, sőt még az érzéseivel sem volt tisztában. Annyi
érzelem és gondolat kavargott benne, hogy szinte forgott
vele a világ.
A lépcsőn lefelé erősen vakarta a fejét. A haja még vizes
volt, mivel két zuhanyozáson van túl – először tegnap éjjel
állt be a vízsugár alá Kimmel együtt, amíg a nő kimosta a
sebeit, aztán persze az egész fürdőszobát összevizezték.
Kim és a fürdőszoba… Aztán persze ma reggel felkelés után
is letusolt.
Dylan a konyhapultnál könyökölt, és kávézás közben
újságot olvasott. A reggeli napfény meg-megcsillant a
nyakörvén.
– Jelentkezett már Fergus, hogy megfosszon a jogkörödtől?
– kérdezte Liam a kávéskanna felé véve az irányt. Nem volt
kávégépük, no nem azért, mert az alakváltóknak tilos lett
volna gépi kávét inni, de a Morrissey család hímjei kizárólag
a kannában főtt hosszú kávét szerették.
 – Egyelőre hírét se hallottam. De biztosan hamarosan
ideér.
– Hova lett Sean és Connor? – kérdezte Liam, miután
megtöltötte a csészéjét.
– Elküldtem őket.
– Miért?
– Hogy tudjunk beszélgetni.
Liam belekortyolt a kávéjába, és elfintorodott.
– Ezt biztosan Sean főzte. – Amilyen remek húsokat süt az
öccse, olyan rémes a kávéja.
– Fergusnak tudnia kell.
– Mármint azt, hogy Sean főzte a kávét?
– Liam!?
– Szar ügy!
Mindkét férfi elhallgatott. Liam a csészéjét babusgatta,
Dylan meg úgy tett, mint aki olvas. Liam nem hallotta
tegnap hazajönni az apját. Nyilván Glory ugyanúgy
vigasztalta Dylant, ahogy Kim őt.
– Akarod, hogy elmenjek? – kérdezte Dylan föl se nézve az
újságból.
– Nem, maradj csak. Nem zavar, hogy olvasol. – Liam
érezte, hogy nincs értelme tovább tettetni a hülyét. – Úgy
érted, végleg? De miért kellene elmenned?
– Az én apám meghalt, mielőtt összemérhettük volna az
erőnket. Hajdan a legyőzött hímekre kétféle sors várt: vagy
meghaltak a viadalban, vagy kiközösítették őket.
– Tudom.
Dylan lapozott egyet.
– A szívem mélyén tudtam, hogy előbb-utóbb így lesz. Azt
nem gondoltam, hogy épp tegnap éjjel történik.
– Nem küzdöttük végig a harcot.
– Még szerencse. – Dylan végre a fiára nézett. Rémisztően
nyugodtnak tűnt. Közönyösnek látszott, ahogy az
étkezőpultra támaszkodott, de a szeme élénken csillogott.
Az arcán a vágások szinte már begyógyultak. – Ha
nyilvánvalóvá vált volna, hogy erősebb lettél nálam, Fergus
már rég itt lenne, hogy összemérhesse veled magát, és
bebiztosítsa klánbeli elsőségét.
– Elmondtad valakinek?
– Glorynak.
– Ezek szerint bízol benne?
– Lehet, hogy át kell költöznöm a szukához – felelte Dylan
arcán halvány mosollyal. – Úgy éreztem, joga van tudni,
miért.
– A fenébe is, Apa! Nem kell elköltöznöd. Már nem úgy
élünk, mint a vadak. Nincs szükség arra, hogy a győztes
kibelezze a legyőzöttet.
– Valóban, ma már túlságosan civilizáltak vagyunk a
kibelezéshez – felelte Dylan száraz hangon. – A döntés a
tiéd, Liam. Engem nem zavar, ha el kell mennem.
– Hagyd már! – Liam olyan erővel csapta a pultra a
csészéjét, hogy eltört, és a forró kávé a kezére meg a
combjára löttyent. – Nem akarom, hogy elmenj. Mi az
ördögért kellene? Ez a te otthonod is.
Dylan letette az újságot, és hatalmas kezét Liam vállára
tette.
– Előfordul az ilyesmi. Ez a dolgok rendje, fiam.
– Cseszd meg!
Dylan szorosan magához ölelte a fiát. Liam tiltakozott, el
akarta lökni az öreget. Egész életében azért érezte
biztonságban magát, mert az erős Dylan mindig ott volt
mellette, ez adott magabiztosságot neki. Még amikor
elvonult gyászolni, Dylan oltalmazó ereje akkor is belengte a
várat, ahol éltek, és Liam biztos volt benne, hogy az apja
visszatér. Soha nem kételkedett ebben.
Dylan akkor is ott volt, amikor átköltöztek Amerikába, és
végigszenvedték a nyakörvek felhelyezését. Az apja volt a
horgony az élet viharai közepette, a kaotikus világban, ami
körülvette őket.
Tegnap éjjel azonban, amikor vadmacskaénje megérezte,
hogy bármikor leteperheti Dylant, Liam élete fenekestül
felfordult. A lába alól kicsúszott a talaj, elszakadt a pányva,
ami a józan észhez kötötte. Lába előtt szakadék tátongott,
és tudta, hogy mostantól egyedül kell szembenéznie az
őrülettel.
Liam kirántotta magát az apja karjából. Épp egymagasak
voltak, így egyenesen apja szemébe tudott nézni.
– Ne mondd el Fergusnak! Még ne! Nem akarom, hogy
levadásszon.
Dylan rábólintott, így Liam nagy nehezen, de legyűrte
magában a haragot. Ez az ősi indulat arra ösztökélte, hogy
most azonnal odakívánja Fergust, hogy szembenézzen vele.
És akkor ledugná a kilencfarkú macskáját a görény torkán.
– Ez a valódi ok, amiért sose akartad kihívni Fergust? –
kérdezte Liam. – Mert tudtad, hogy ha legyőzöd, az
ösztöneim miatt előbb-utóbb ki kellene hívnom téged, és le
kellene hogy győzzelek?
Dylan egy pillanatig némán nézte, azután bólintott.
A felismerés szinte agyonnyomta Liamet. Mindig azt hitte,
Dylan a békesség megőrzése érdekében tartózkodik Fergus
kihívásától, mert fontosabbnak tartja a dominanciaharcnál a
faj életben maradását és az utódok nevelését. Ebben Liam
egyetértett vele, hitte, hogy így helyes. Most viszont
bevallotta az apja, hogy az egyik ok, amiért nem küzdött
meg Fergusszal, a puszta félelem volt.
A klánon belüli valamelyik vezér halála esetén általában a
rangsorban utána következő lépett a helyére, hacsak nem
akadt a sorban viszonylag közel álló olyan egyed, amelyik
úgy érezte, esélye van átvenni a pozíciót. Az alacsonyabb
rangúak szintén megküzdöttek egymással, hogy előrébb
lépjenek a rangsorban, s jó pár összecsapás után kialakult
az új klánsorrend. A hierarchia általában a következő
halálesetig nem változott, hacsak nem erősödött valamelyik
fiatalabb klántag dominanciája, vagy nem adta fel egy
idősebb és meggyöngült tag a posztját. Dylan felismerte,
hogy Liam természet adta dominanciája azonnal felszínre
törne Fergus kiiktatása esetén, és képtelen lenne
visszafogni magát, hogy kihívja a saját apját.
 – A francba, Apa!
– Fergusnak idővel értesülnie kell róla – mondta Dylan.
– Egyelőre várunk. Majd akkor mondjuk el neki, amikor mi
készen állunk.
– Megegyeztünk – bólintott rá Dylan.
Liam annyira szerette és tisztelte az apját, most pedig az
ösztönei azt susogják a fülébe, hogy taszítsa le Dylant,
ragadja el a hatalmát. A nyakörv talán megakadályozza az
alakváltók agresszív kitöréseit, de a dominanciakésztetést
nem tudja lefojtani.
Dylan is tisztában volt ezzel. Az ő ösztönei valószínűleg az
súgták, hogy fusson minél messzebbre, amíg még
megteheti. A szája körüli fehér vonalak azonban elárulták
Liamnek, hogy apja kemény küzdelmet folytat az
ösztöneivel.
– A fenébe is – fakadt ki Liam. – Miért nem figyelmeztettél,
hogy ez bekövetkezik egyszer?
– Azt reméltem, hogy csak jó pár év múlva jön el az idő, s
addig mindkettőnknek lesz ideje felkészülni rá. De a
párigénylés valamit beindított benned. Te vagy a legidősebb
fiam. Nem mondd nekem, hogy sose gondoltál rá, hogy egy
napon majd te leszel a család feje.
– Nem gondoltam rá, hogy ez most következik be. És azt
sem gondoltam, hogy ilyen fájdalmas lesz!
Dylan rámosolygott a fiára.
– Anyád rettentő büszke lenne rád, amiért könyörületes
vagy hozzám, és nem dobsz ki puszta kézzel a házból.
– Anya átkozottul jó volt hozzánk. Meg sem érdemeltük!
– Tudom.
Liam az apja szemébe nézett, és olyat mondott, amiért
Dylan tegnap még a falhoz kente volna.
– Azt akarná, hogy Gloryhoz tartozz. Azt akarná, hogy
boldog légy.
– Ne feszítsd túl a húrt, fiam!
Liam legszívesebben elnevette volna magát, de
túlságosan feszült minden idegszála. Lehet, hogy az apjával
most helyet cseréltek a hierarchiában, de ettől még az
öregnek egyáltalán nem szállt inába a bátorsága.
Liam hirtelen nagy mackós ölelésbe vonta az apját, aztán
ugyanolyan váratlanul elengedte, és kirobogott a házból.
Az ölelés közben is ott dörömböltek a lelkében az
ösztönei, hogy mutassa meg az apjának, ki az úr a házban
és a csapatban. Ezért aztán legjobb lesz, ha egy időre
elvonul, amíg hozzászokik az új helyzetéhez, és megtanulja
irányítani magát.
Hátrapillantva meglátta, hogy Kim az ablakból őt nézi, de
ez sem állíthatta meg.
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Kim Shiftertown túlsó felében, egy lepukkant parkban talált
rá Liamre. Két kezével maga mellett támaszkodva ült egy
alacsony téglakerítés tetején, amely a gyér füvű, keskeny
területen álló egyetlen kis facsoport mellett futott.
Mindössze egy hinta árválkodott a parkban, nem volt még
egy asztal vagy pad sem, s a talajt legtöbb helyen por lepte
fű helyett. A város utólag csapta hozzá a park területét
Shiftertownhoz, azután meg is feledkeztek róla. Amennyire
Kim látta, az alakváltók nemigen jártak ide, inkább a házak
mögötti közös kerteket használták.
Kim lassú, de eltökélt léptekkel közelített, félve, hogy Liam
esetleg felpattan és elmegy. Nem tette. Viszont nem is
nézett Kimre, még akkor sem, amikor a nő fölült mellé a fal
tetejére, s kinyújtotta a lábait. Nem volt rajta harisnya, bőrét
kellemesen simogatta a nyári nap, bár tudta, egy-két óra
múlva már kánikula lesz.
– Ez a búvóhelyed? kérdezte.
Liam ráemelte a tekintetét.
– Hogy?
– Ide jársz ki gondolkodni? Én egy kávézóba szoktam
beülni, ami egy stégen van a folyó fölött. Lattét
szürcsölgetek, és nézem, ahogy a víz csobog a lábam előtt.
Megnyugtató.
– Ha jól sejtem, alakváltókat nem engednének be oda –
mondta Liam a távolba révedve.
– Valószínűleg nem. De akkor ez itt a te helyed?
– Nem, csak alkalmasnak tűnt, hogy letegyem itt a
fenekemet és sajnáljam magam.
Kim nem mondott erre semmit. Egyáltalán nem volt benne
biztos, hogy Liam után kell-e jönnie, de valamit elhallott apa
és fia beszélgetéséből, ami meglehetősen zavarta. Nem
pontosan értette, mit magyarázott tegnap éjjel Liam arról,
hogy rájött, most már dominánsabb Dylannél, de nagyon
feszültnek látta a férfit. És nem kell ahhoz alakváltónak
lennie, hogy érzékelje benne a felszín alatt izzó agressziót.
Vívódott otthon, hogy talán Liam most egyedül akar lenni,
de a lelke azt súgta, nem szabad magára hagynia a férfit.
Liam egész háta feszült volt, két karját összefonta, és a
szája keskeny vonallá préselődött. A hangja, mint mindig,
most is fesztelennek, szinte már közönyösnek tűnt, de a
szeméből látszott, hogy nagy indulatok dúlnak benne.
Kim csöndben ült mellette. A park is csöndes volt, csak
néhány madár csicsergését lehetett hallani. Nem hintázott
itt egy kölyök sem, s az utcában sem járt egyetlen autó
sem. A Shiftertown peremén álló lepukkant házakon túlról
ide lehetett hallani a város zaját, ahogy az austiniak a
munkahelyükre iparkodtak – van, aki pénzt keresni, van, aki
politikát csinálni. Itt Shiftertownban viszont másfajta erők
hullámzottak, amelyekről az embereknek fogalmuk sem
volt, nem is érthették azok működését.
– Jól vagy? – próbálkozott Kim. – Úgy értem, a nyakörv
utóhatása meg minden…
– Netán a tegnap éjszakai fantasztikus, fárasztó és rafinált
szexre célzol? – kérdezett vissza Liam szarkasztikus
mosollyal. – Hát abba aztán tényleg kimerülhettem!
Kim óvatosan a férfi kezére tette a tenyerét.
– Liam! A tegnap este az én hibám. Én hoztam ide Silast.
Ha nem teszem, a nyakörv működését nem akartátok volna
demonstrálni.
Liam két ujját Kim ajkára tette.
– Ne hibáztasd magad, aranyom! Beleegyeztem, hogy
Silas eljöjjön, ráadásul provokáltam is, hogy kérdezzen a
nyakörvről. Nem láthattam előre, hogy Glory, az átkozott
nőstény közbeavatkozik. Arra sem számítottam, hogy
Connor megsérül, vagy bármi komoly dráma áll elő. Úgy
gondoltam, megragadom Silast, mire beindul a nyakörv, és
mindenki jót nevet rajtam.
– Nevet a fájdalmadon?
 – Volt már részem benne, és mindig kihevertem.
– Liam…
– Ami pedig Apa és köztem történt, az előbb-utóbb
bekövetkezett volna, szivi. És talán még szerencse is, hogy
akkor csaptunk össze, amikor te és Connor meg ez a Silas
olyan árgus szemekkel figyeltetek. Miattatok voltam képes
abbahagyni a verekedést. Ha csak magunkban küzdöttünk
volna, talán végzetesre fordul a dolog, mielőtt leállíthatom
az ösztöneimet. – Mosoly rebbent át az arcán. – Vagyis talán
inkább hálásnak kell lennem neked.
Kim a hüvelykujjával megcirógatta Liam ujjait.
– Ettől most még rosszabbul érzem magam. – Nagyot
sóhajtott. – És ráadásul be kell mennem dolgozni.
– Tudom.
– Velem jössz?
– Sose félj, hogy magadra hagynálak, drágám! Főleg úgy,
hogy minden pillanatban vérlázító módon semmibe veszed
Fergus parancsait.
– Azt hittem, azt szeretnéd, ha továbbra is segítenék
Briannek.
– Így is van. Arra utaltam, hogy mennyire óvatlan vagy.
Épp ezért vagy jó ügyvéd. Annyira süt belőled az őszinteség,
hogy ha te valakiről azt állítod, nem bűnös, akkor azt az
emberek kétkedés nélkül el is hiszik.
– Bárcsak ennyire egyszerű volna! Pedig minden egyes
részletkérdést alaposan körül kell járnom, mert ha egyetlen
dolog fölött elsiklik a figyelmem, teljesen ellentétes irányt
vehet az ügy.
– Sandra ma délelőtt meglátogatja Briant, és megkérdezi,
arra készült-e, hogy a párjának igényelje Michelle-t. Sandra
hálás neked, amiért hiszel Brian ártatlanságában.
– Tényleg? – hitetlenkedett Kim. – Akkor csak álmodtam,
hogy gyűlölet szikrázott a tekintetében?
– Szegény asszony fél. Fergus megfenyegette, de nem
tudja, miért. Csak annyit tud, hogy Fergus megparancsolta,
áldozza be a fiát. – Liam megrázta a fejét. – El sem tudom
képzelni, milyen lehet egy anyának elveszíteni a kölykét! Ha
csak kicsit is hasonlít ahhoz, mint amilyen elveszíteni a
testvéredet…
– Akkor bizony rettenetes lehet.
Liam beletúrt Kim hajába.
– Olyasmi lehet, mintha téged veszítenélek el.
– Egyáltalán nem olyan – felelte Kim kissé paprikás
hangon. – Mi alig ismerjük még egymást.
– De már nagyon sokat tudunk egymásról. Például tudom,
hogy a jobb combodon belül van egy anyajegy.
– Én nem a testi dolgokról beszélek.
– Én sem. – Liam lovagló ülésbe fordult, és combja közé
húzta Kimet. – A pár egyesülése nem azt jelenti, hogy éjjel-
nappal szexelünk, és csinálunk egy fészekalja kölyköt. Olyan
erős köteléket jelent, amit soha senki nem bonthat fel.
– Viszont nem házasság, amit az emberi törvények
elismernek és szentesítenek – jegyezte meg Kim.
– Az ég szerelmére, asszony! Nem felejtenéd el egy kis
időre a jogászkodást? Nem egy papírosról van itt szó, amitől
az emberek úgy odavannak. Ez a kötelék idebent alakul ki,
itt feszül kettőnk között. Ezt semmi nem bonthatja fel, sem
emberi törvény, se a családunk, de még az az átkozott
Fergus sem. Azt akarod mondani, hogy te nem érzed ezt a
köteléket? – Liam tekintetében düh, félelem és reménykedés
kavargott, de valami feldolgozatlan fájdalom is volt benne.
Hogy érezte-e Kim a kötődést? Természetesen. Hiszen
Liam kék szeme és dallamos beszéde lenyűgözte, sőt
megbabonázta, a dögös testéről már nem is beszélve. De a
testi vonzerején túl persze volt benne más is.
Ha Liam belépett valahova, azonnal uralta a terepet, meg
se kellett szólalnia. Kim akárhány alakváltóval találkozott,
mindegyiken érezte a rajongást Liam iránt, valamennyien
hősként tekintettek rá, még ha nem is vallották be. Akinek
csak baja támadt, mind Liamhez fordult. Még a kölykök is,
például a kis Michael. A kissrác odakiabált Liamnek a
medencéjéből, mert el akart neki dicsekedni, vágyott Liam
elismerő gesztusára.
Kimnek eszébe jutott, mit mondott akkor Liam: „De inkább
figyelj a kisöcsédre!” Jó érzéssel állapította meg, mennyire
nem volt leereszkedő Michaellel. Liam, aki elveszítette a
testvérért, nagyon fontosnak tartja a gondoskodást a
szeretteiről.
Liamak egész Shiftertownra gondja van, még inkább, mint
Dylannek. Kim ezt kezdettől így érezte, és tudta, hogy ezzel
Dylan is tisztában van. Liam apja engedte, hogy ez így
legyen, de nem azért, mert félt, hogy alulmaradna a fiával
szemben, hanem mert szereti Liamet.
– Bárcsak sose jöttem volna ide! – sóhajtott fel Kim.
Liam a nő csupasz combját simogatta, s ujjai bekúsztak a
szoknyája alá is.
– Miért mondod ezt, szivi? Ami engem illet, örülök, hogy
besétáltál a báromba.
– Mert teljesen összekuszáltad a fejemet. Eddig független
nő voltam, nem kellett aggódnom senki miatt. A nap végén,
amikor hazamentem, azt tettem, amihez épp kedvem volt.
Elmentem a haverjaimmal, tévét néztem, vagy csak egyedül
voltam. Most meg aggódom miattad… meg Sean és Connor
miatt, és az apád miatt, Sandra és Brian miatt, és az összes
alakváltóért ebben az átkozott Shiftertownban. Még Gloryért
is. – Dühösen felpillantott Liamre. – Nem akarom, hogy
megváltoztass, és törődnöm kelljen másokkal. Frusztráló!
Liam ujjai mélyebben hatoltak a szoknyája alá.
– Vagyis törődsz velem? – A tekintete megtelt
melegséggel. – Akkor nem álmodom?
– Persze hogy törődöm! Ki ne törődne egy ilyen alakkal,
mint te? De még nem vagyunk házasok.
– Nem – ismerte el Liam. – Legalábbis törvényesen és
papíron nem. De a párom vagy, Kim, és rajtad kívül nekem
nincs senki más. – Liam Kim derékhajlatát simogatta, teste
forróbbnak tűnt a texasi napsütésnél is. – Ígéred, hogy
mellettem maradsz, és nem lesz rajtam kívül más az
életedben?
Kim szíve nagyot dobbant. Hogy őt el nem hagyom
holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.
– Nincs rajtad kívül senki az életemben.
– Most talán nincs. De mi lesz, ha egy férfiember, a
cégeteknél valami nagykutya ügyvéd úgy dönt, hogy
feleségül akar venni? Zsákmányul ejt? Hogy a gyönyörű
lábadat mellette villogtasd a partijain, és ezzel köréje
vonzzad az embereket?
– Zsákmányul ejt? – kérdezte Kim ideges nevetéssel. – Hát
köszönöm szépen! Mellesleg nem kedvelem a nagykutya
ügyvédeket. Általában lenyúlják a dicsőséget, amikor
megnyerek egy ügyet.
– Akkor jó.
– Amint megláttalak, megkedveltek, Liam. Amit most
érzek, már sokkal több ennél. – Kim odahajolt Liam
mellkasához, miközben a férfi keze a bugyija korca után
kutatott. – De te teljes elköteleződést kívánsz tőlem…
– Nem kell hogy erre kérjelek. Az egybekelésünk biztosítja
az elköteleződést.
– Talán az alakváltók között igen. De az embereknél ez
nem így működik.
– Néha előfordul, hogy alakváltó emberrel kel egybe. A
fajunk nem maradt volna fenn sok-sok évszázadon át, ha
mindig csak egymás között párosodunk. A beltenyészet
legyengíti a közösséget. A keverék utódok életképesebbek.
– Utódok. Ne is beszéljünk erről!
– Igazad van, túl sok a beszédből.
Kim bugyijának alsó pántja időközben arrébb csúszott, és
Liam ujjai megérintették nedves szeméremajkait.
Kim ijedten körbepillantott.
– A szabad ég alatt vagyunk!
– Tényleg? – kérdezett vissza Liam tettetett
meglepetéssel.
 Kim sose vonakodott a szextől, és az egyetem alatt
egyszer egy kocsi hátsó ülésén is csinálta. De az koromsötét
éjszaka volt egy elhagyatott parkolóban. Most viszont
fényes nappal a nyüzsgő Shiftertown közepén ülnek.
Liam lehajtotta a fejét, és teli szájjal belecsókolt a nyaka
hajlatába, mire Kimet elöntötte a forróság. Készen állt a
szexre, még ilyen illetlen helyen is, és ezt most nagyon
élvezte.
Liam nyelve hegyével fölszánkázott az állára, majd
megcsókolta Kim száját. Határozottan fejlődött a csókolózási
technikája. Már tudta, hogyan nyissa szét Kim ajkait, hogyan
simogassa nyelvével a szája belső oldalát, hogyan
harapdálja finoman, amitől bizseregni kezd az ajka.
– Úgy érzem magam, mint egy rossz kislány – suttogta
Kim.
– Pedig nagyon jó vagy!
– De hát szeretném itt és most, a nyílt utcán kigombolni a
nadrágodat! – mondta. – Szerintem ez rosszaság.
– Ezek szerint ellentétesen értelmezzük a jó és a rossz
fogalmát.
Kim megadta magát a kísértésnek, és kigombolta Liam
sliccét, becsúsztatta a kezét az alsójába, és megmarkolta
keményen ágaskodó hímvesszőjét.
Liam felnyögött.
– Ügyes a kezed, szivi!
Kim a hüvelykujját a makk tetejére csúsztatta, Liam ujjai
pedig becsusszantak a lába közé. Kim sose gondolta, hogy
egy fal tetején ücsörögve így begerjeszthető, de Liamnek is
ügyes a keze…
És nem csak a keze. Kim ösztönösen hátrabillentette a
medencéjét, majd lehunyta a szemét.
– Liam!
– Itt vagyok, édesem!
Bizony ott volt. Teljes terjedelmében – Kim közel
harminccentisre becsülte. Markába fogta Liam dákóját, és
lecsúsztatta a kezét egészen a tövéig. Liam kéjesen
előretolta a csípőjét, vonásai egészen ellazultak.
– Szivi! Neked fogalmad sincs, mit teszel velem.
– Azért van némi fogalmam. Keményen felajzottalak, és az
érintésemre legszívesebben megdugnál.
– Közel jársz az igazsághoz – morogta Liam résnyire
szűkült pupillákkal.
– Úgy érted, nem akarsz megdugni?
– Úgy értem, hogy minden percben szeretnék közösülni
veled, akár hozzám érsz, akár nem. Most pedig
legszívesebben föllebbenteném a csinos kis szoknyádat,
hogy itt és most megdugjalak.
Kim gerincén izgalom futott végig.
– Itt a fal tetején? – kérdezte ártatlanul pislogva hozzá.
– Bizony, itt a fal tetején.
Liam gyors mozdulattal félig fölállva letolta a nadrágját, s
a következő pillanatban Kimet is megszabadította a
bugyijától, majd visszaült, és már magára is húzta a nőt
lovagló ülésben. A szoknya épp csak eltakarta a
meztelenségüket.
Kim már nyitotta a száját, hogy lehordja, de Liam gyorsan
megcsókolta. Olyan pajzán tekintettel nézett rá, hogy Kim
majdnem elnevette magát, de ehelyett inkább elöntötte az
izgalom.
Még sosem járt ennyire lehengerlő pasival, mint Liam.
Hiába volt szabályok és nyakörv által kordában tartott
alakváltó, Liam mindig és mindenhol azt tette, amihez
kedve volt.
Most éppen egy fal tetején, egy nyilvános parkban
közösült vele. Fényes nappal. Miután beléhatolt, Liam
egészen közel húzta Kimet, és újra megcsókolta.
Mindenféle szavak futottak át Kim agyán, de aztán ködbe
vesztek. Most nem a szavak ideje volt. Csak érzések voltak,
tiszta, elemi, nyers érzések. Liam elérte, hogy teljességgel
megnyitotta magát neki. A nap melege érzékien simogatta
Kim combját, miközben Liam kemény hímvesszője
gyönyörteljesen tágította odabent. Olyan felszabadult, olyan
vad és furcsa volt az egész! Egy izzadságcsöpp futott le Kim
két melle közé. Liam odahajolt, és lenyalta. Liam légzése
egyre szaporább lett, és Kim is zihált már. Liam keményen
markolta a nő combját, aztán a hátát, a fenekét, az arcát.
Erősen nyomult, egyre gyorsabb lökésekkel, a szája a kéjtől
eltorzult.
Kim hátravetette a fejét, és elfojtott egy gyönyörteli
sikolyt. Nem akarta, hogy a környékbeliek odarohanjanak.
Liam megint belenyalt a két melle közé, a lehelete szinte
égette Kim bőrét.
– Mindjárt elmegyek – lihegte.
Kim is a csúcsra ért. Fehéren izzó, mindent elsöprő
gyönyörhullámok rohantak végig a testén. Egyetlen érzés
maradt, hogy ő és Liam eggyé váltak.
Liam két tenyerébe fogta Kim arcát. Réssé szűkült
pupillákkal nézett rá, mint vadász a zsákmányára. Aztán
hörögve-nyögve belélövellte minden magját.
Kim izzadtan és remegve rántotta magához Liam
felsőtestét, és a hajára nyomott egy csókot. Szeretlek, Liam
– akarta volna belesuttogni, de csak újabb csókokat szórt a
férfi fejére, azután lihegve ráborult.

***

Liam ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje a munkába, amit

ma Kim sem bánt. Igaz, folyton elterelte a figyelmét, ahogy
ott ült az anyósülésen, és fekete napszemüvege mögül az
elsuhanó utcákat pásztázta.
Kim lágynak és ruganyosnak érezte a testét, bár kicsit fájt
odabent, mert a szokottnál jobban kellett tágulnia. Liam
észrevette, hogy Kim őt nézi, mire tenyerét a nő combjára
fektette. Nem volt szükség rá, hogy bármit mondjon. Kim
érezte a kapcsot kettejük között, a meghittséget, amely
nem múlik.
 Amikor megérkeztek, többen megbámulták Kimet.
Egyrészt, mert elkésett. Másrészt, mert nem kosztümben
ment dolgozni. Harmadszor pedig az árnyékként a
nyomában lépkedő és mindenkire fenyegetően néző
alakváltó miatt.
Kim az asztalához ülve átpörgette a beérkezett üzeneteit,
s közben eszébe villant, hogy egyre inkább úgy öltözik, mint
az alakváltó nők. Korábban mindig elegáns kosztümben
ment dolgozni harisnyával és fekete körömcipővel. Amikor
átöltözött a szeretkezés után, kivételesen bő inget és
szoknyát vett fel, amihez magas sarkú szandált húzott.
Könnyen levethető öltözék…
Érezte, hogy Liam ma reggel csöppet sem örült, hogy
elhagyja Shiftertownt, de csökönyösen ragaszkodott ahhoz,
hogy nem engedi egyedül munkába Kimet. Feszült volt,
mert miután tegnap megfordult a klánon belüli rangsorrend
az apja és közte, immár Liam nyíltan kihívhatja Fergust. A
dominanciáért való összecsapás azonban akár Liam életébe
is kerülhet.
A dél-texasi alakváltók világán belüli erőegyensúly került
veszélybe. Liamet rettentően feszítette ez a dolog, amit
azzal palástolt, hogy Kim irodájában leheveredve egy
horgászmagazint kezdett lapozgatni.
– Abbahagynád? – kérdezte Kim ingerülten.
– Mit? Az olvasás jó. Tanulok belőle.
– Azt, hogy úgy ülsz ott, mintha minden a legnagyobb
rendben lenne. Talán épp most értem el áttörést Brian
ügyében. Talán apádnak holnap el kell hagynia Shiftertownt.
Talán Fergus megpróbál száműzni téged valahova. Erre te a
Pecások Lapját olvasgatod? Egyáltalán, pecáznak az
alakváltók?
– Kim, aranyom! Ha nem próbálnám a pecacsalikkal
lekötni a figyelmemet, vagy darabjaira szedném az irodádat,
vagy eszméletlenre dugnálak az íróasztalon. Vagy
mindkettő. Ezt akarod? Mert akkor engedelmeskedem.
Kim megvakarta a fejét.
 – Semmi vész. Én is tiszta ideg vagyok. Tényleg működik
ez az alakváltó feromon izé.
Liam ebben a pillanatban fölpattant, lesodorva az újságot
a földre.
– Igen, a te feromonjaid elárasztanak, és arra ösztökélnek,
hogy a szoknyád alá nyúljak.
– Ma már megtetted.
– Annak már két órája. Megint akarom. És még sokszor.
Éjjel és nappal. Egyszerűen éget a vágy.
Kimet is elöntötte a forróság.
– Nem mondhatnám, hogy hervasztóan hat, amit
mondasz.
– Szerencséd, hogy nem vagy alakváltó. Nem érzed a
párzási lázat úgy, ahogy én. Ha te is alakváltó lennél, akkor
már San Antonio óta egyfolytában csak közösülnénk. Kit
érdekel a munka, a kaja, a család? Pokolba mindennel! –
Liam testén végighullámzott a feszültség.
– Már San Antonio óta így érzed?
– A manóba is, igen! Minden pillanatban benned szeretnék
lenni. És mindenki mehet a pokolba, Fergus, Brian, de még
apám is.
– Ó! – Kim közelebb húzódott Liamhez. Az ügyvédi
irodájában volt, egy elegáns belvárosi irodaházban, és
mégis mindennél jobban kívánta, hogy Liam söpörje le a sok
aktát, és döntse hanyatt az asztalán. Vagy csak ültesse fel a
szélére. Vagy préselje a falhoz. Mindegy!
Liam arcán a vadász mosolya jelent meg.
– Ne játssz a tűzzel, Kim!
– Azt hiszem, egy kissé engem is elkapott ez a párzási láz.
– Két tenyerét Liam mellkasára tapasztotta, hogy érezze
heves szívverését. – Folyton meg akarlak érinteni, örökké a
csókodra vágyom, akarom, hogy velem légy. Csak azért nem
mondtam eddig, mert nem akartam, hogy azt hidd,
nyomulok rád.
– Szívem! Melyik marha ne akarná, hogy nyomulj rá?
– Gyakorlatilag az összes hímnemű lény…
 – Idióták! – közölte Liam, magához rántva Kimet. – Nem
veszik észre, mi van az orruk előtt. De legalább teljesen és
kizárólag az enyém lehetsz.
Kim lábujjhegyre állt, hogy visszacsókolhassa Liamet. Nem
törődött vele, hogy bármelyik pillanatban rájuk nyithatja az
ajtót a titkárnője, vagy az épületben dolgozó ügyvédek
valamelyike. Kit érdekel? Már egyszer a szabad ég alatt is
csinálták, ráadásul a kollégái többsége amúgy is meg van
győződve róla, hogy Kim az irodájában hetyeg az
alakváltóval.
A csók egyre mélyebb lett. Kim érezte Liam vágyakozását,
a párzási lázat, amibe ellentétes érzelmek vegyülnek. A lelki
traumája miatt nyilván felfokozódott a testi vágya, amire
Kim az egyetlen gyógyír, de ő most ezt a legkevésbé sem
sajnálta.
Liam zsebében megszólalt a mobilja. Még pár pillanatig
folytatta a csókolózást, de aztán előhúzta a készüléket.
– Az ördögbe! – Felhajtotta a telefon fedlapját. – Mi az?
Arckifejezése azonnal megváltozott, és el is fordult Kimtől,
kirekesztve a nőt a beszélgetésből. Kim a halk
hangfoszlányok alapján Seanra tippelt. Liam testén minden
izom megfeszült, ebből pedig arra következtetett, hogy
valami baj történt.
Kim szívét jeges rémület markolászta. Dylan? Vagy
Connor?
Liam lecsapta a mobil tetejét, és komor képpel fordult a
nő felé.
– Michael anyja azt mondja, eltűnt a kölyök. Sehol sem
találja.
Kim arca összerándult.
– Michael? A fiú a medencénél?
– Igen. Apa és Sean már szervezik a kutatócsapatot.
Kim ereiben megfagyott a vér.
– Fergus?
– Nem hiszem – rázta a fejét Liam. – Apa sem így gondolja.
Letépnék Fergus fejét, ha egy kölyköt bántana, vagy akár
csak felhasználná a machinációihoz. Fergus hatalmas, de a
kölykök még előtte is szentek és sérthetetlenek.
Kim ebben azért nem volt biztos.
– Hívd a rendőrséget – hadarta Kim. – Kiadnak körözést…
Liam a fejét rázta.
– Nem. Az alakváltók ezerszer gyorsabban megtalálják,
mint a rendőreitek. Mi ismerjük a szagát. – Visszacsúsztatta
a telefont a helyére. – Oda kell mennem. Az anyjának és az
apjának…
– Szüksége van rád – fejezte be a mondatot Kim. Eszébe
jutott, hogyan vigasztalta Sean és Liam Sandrát, és
mennyire látványosan megkönnyebbült Brian anyja az
együttes érintésüktől. A szülők nyilván rémültek, biztosítani
kell őket, hogy nincsenek egyedül a bajban. – Menj csak!
Értem nem kell aggódnod.
Újabb bonyodalom. Liam bizonytalannak tűnt, pedig Kim
eddig sosem látta elbizonytalanodni.
– De komolyan! – tette hozzá Kim. – Irgalmatlanul sok a
dolgom idebent. Tudod, meg kellene mentenem Briant.
Velem minden rendben lesz.
Liam odalépett hozzá. A világon a legjobb dolog az,
ahogyan hozzásimul a feszes izmaival.
– Itt maradj az irodában! Érted? Hozass valakivel ebédet,
ne menj ki az épületből! Munka után pedig ülj be a kocsidba,
és hajts egyenesen a házunkhoz! Ne állj meg, ne is
tétovázz! Rendben?
Kimet rossz érzés kerítette hatalmába.
– Oké – felelte. – Menni fog.
Liam magához ölelte, amolyan alakváltósan. Szoros,
hosszú, vigasztaló öleléssel, amiből cserébe ő is vigasztalást
merített.
– Rohadtul nem szívesen hagylak itt.
Kim is rohadtul nem örült, hogy Liam elmegy. Mióta
vágyakozik ennyire egy másik személy iránt?
– Én rendben leszek. Menj csak!
 Liam megint megcsókolta, s az ajka hosszan tétovázott,
mielőtt ellépett tőle.
– Hívj fel! Ha szükséges, akár óránként – mondta.
– Ne aggódj, Liam! Nem lesz semmi baj.
Liam arcán halovány mosoly jelent meg.
– Bárcsak elhihetném, szivi! – sóhajtotta, és már ott sem
volt.

***

Kim igyekezett a munkájára összpontosítani, de a figyelme

folyamatosan Shiftertown körül járt. Rengeteg
elintéznivalója volt – vissza kellett hívnia embereket, át
kellett néznie a magánnyomozó jelentését Michelle volt
barátjáról, leveleket kellett írnia. Mindeközben Michael miatt
aggódott – vajon egyszerűen elkóborolt, vagy valami
komolyabb dolog történt? Esetleg egy olyan hely
felfedezésére indult, amely a hozzá hasonló korú alakváltók
számára izgalmas? Vagy van még egy elvadult alakváltó
szabadon?
Liam még egy órája sem indult útnak, amikor Kim először
beszélt vele telefonon. Arról számolt be, hogy nem tud
beszámolni semmiről, mondta szokott barátságos
modorában. Úgy tűnik, hogy Michael anyja épp csak
beszaladt a házba, s a kisöccse már rohant is a
verandaajtóhoz a hírrel, hogy Michael elment. Az első
kutatócsapatok nem jutottak eredményre, úgyhogy most
egész Shiftertown egy komolyabb expedíciót készít elő.
Kim kihallotta az aggodalmat Liam hangjából. Nem
lehetett könnyű egy ilyen feladattal pont most
megbirkóznia, amikor megharcolt az apjával, és Fergus is
fenyegetőzik.
Kim maga sem értette, mikor kezdett ennyire törődni
Liammel. Azzal a céllal indult Shiftertownba, hogy
megismerje az alakváltókat, aztán az első találkozáskor
vonzónak találta Liamet, majd kezdett testileg is vonzódni
hozzá, mostanra pedig ez az érzés sokkal mélyebb
érzelemmé nőtte ki magát. Többről volt szó a Liam által
emlegetett „párzási láznál”. Volt Liamben valami, ami miatt
Kim folyton mellette szeretett volna lenni, vigasztalni,
amikor fájdalmai voltak, és együtt nevetni vele a boldog
perceiben.
Összeszorította a szemét. A francba! Belezúgtam! Mikor
ment így el az eszem?
Kim nagyon próbált ismét a munkájára koncentrálni.
Tudta, nem zavarhatja Liamet, hiszen millió dolga van.
Mégsem tudta megállni, hogy az irodában elmajszolt ebéd
közben föl ne hívja. Semmi eredmény, tudta meg Liamtől,
aki most, ha lehet, még gondterheltebbnek tűnt. Kim
biztosította, hogy vele minden rendben, miatta nem kell
aggódnia. Liam azt mondta búcsúzásképp, hogy vigyázzon
magára, de ezt az elcsépelt frázist bizony nagyon is
komolyan gondolta.
Kim délután kettőkor megint megcsörgette Liamet, de az
nem vette fel.
Jobb, ha békén hagyod – korholta magát. – Most nagyon
elfoglalt, van épp elég dolga!
Mosolyogva gondolt rá, hogy korábban azt hitte, Liam
munkája a bár igazgatására korlátozódik.
Háromkor Kim már annyira türelmetlen volt, hogy
összepakolta az aktatáskáját, és közölte Jeanne-nel, hogy
otthon folytatja a munkáját.
Amikor kirobogott a parkolóba, Kim majdnem fellökte
Abelt, aki az aznapi tárgyalásáról érkezett épp vissza.
– Kim! – szólt rá Abel.
– Szia, Abel! Bocs, de sietek. Viszlát holnap.
Abel elállta az útját. Szűk zakója fölött vöröslő, izzadságtól
gyöngyöző fejjel nézett rá. Dühösnek látszott, ami azt
jelenthette, hogy elveszítette a pert.
– Hallottam, hogy egy alakváltó miatt dobtál.
Az ifjú zseni végre kezdte kapizsgálni a dolgot.
– Semmi közöd hozzá. Most rohannom kell.
 Megint Kim elé lépett.
– Hova? Az alakváltódhoz? Ahhoz a bűzös vadállathoz, akit
iderángattál az irodába? Keféltek, mi? Egy állattal kefélsz!
– Soha nem értettél semmit – közölte Kim a szemét
forgatva.
– Ki foglak rúgatni. Elintézem, hogy eltiltsanak.
– A törvény nem tiltja, hogy emberek alakváltókkal
járjanak. Vagy épp lefeküdjenek velük. Felnőhetnél már,
Abel!
Kim megpróbálta megkerülni a férfit, de sehogy sem
sikerült. Persze Fergushoz képest Abelt annyira sem érezte
veszélyesnek, mint egy szúnyogot, de azért kíváncsi volt rá,
mit akar csinálni a volt barátja. Laposra veri itt a
parkolóban? Az lenne csak a kitűnő reklám az ügyvédi
irodának!
– Lennél szíves arrébb állni?
– Már akkor is lefeküdtél vele, amíg együtt jártunk? Mondd
meg! Már akkor is keféltetek, igaz? Szóval, egyszerre két
farok kellett!
– Gondolom, beismerő vallomást vársz.
– Alakváltó cafkája – jelentette ki Abel. – Világgá kürtölöm,
hogy egy rohadt alakváltó cafkája vagy!
– Abel! Te gyengeelméjű…
Kim elhallgatott, mert a férfit hirtelen két alakváltó fogta
közre. Fergus csatlósai – a kopasz Tetovált és a Katonaszerű.
Nyakörvükön megcsillant a tüzes napsugár. Katonaszerű a
napszemüvegében pont úgy nézett ki, mint a Terminátor.
– Minden rendben, Ms. Fraser? – kérdezte Tetovált.
– Minden rendben – felelte Kim. – A kocsimhoz igyekszem.
– Elkísérjük.
Kim ideges lett.
– Nem szükséges, megoldom.
Katonaszerű beállt Abel elé, míg Tetovált intett Kimnek,
hogy menjen.
– Móresre tanítsuk? – kérdezte Tetovált.
– Ne! Hagyják! – tiltakozott Kim. – Csak egy seggfej.
 Tetovált vállat vont, mint akinek édes mindegy. Abel
berohant az irodaház biztonságába, Kim pedig végre elindult
a pár lépésre parkoló kocsijához. A két tag vele egy ütemre
lépett mellette.
– Ha az alakváltók nyakörv nélkül lesznek – szólalt meg
Tetovált –, az ilyen patkányok összefossák majd magukat,
hogy a kedvünkben járjanak.
Na ja! Kim meggyorsította a lépteit, de nem történt
inzultus, amíg az autójáig eljutott. A két tag nem próbálta
meg elkapni vagy magával rángatni őt; sőt kifejezetten úgy
viselkedtek, mintha védelmeznék. Kinek az oldalán vannak
ezek? Katonaszerű kinyitotta Kimnek a kocsiajtót, aztán be
is tette mögötte, miután beszállt.
– Vezessen óvatosan!
– Jól van! – felelte Kim, beindítva a motort.
– A mi nőstényeinkkel nem lehet packázni – közölte
Katonaszerű. – Maga most már Liamhez tartozik.
Kim nem tudta, megnyugodjon vagy inkább ideges legyen
a megjegyzése miatt.
– Köszönöm, uraim! – mondta. – Értékelem a segítségüket.
Az ablakot egészen föltekerte, majd kitolatott a
parkolóhelyről. A két alak motoron követte egészen
Shiftertownig. Tartották vele a ritmust, nyilvánvalóan
oltalmazó szándékkal.
Kim már félúton járt, amikor bevillant neki Tetovált
megjegyzése: „Ha az alakváltók nyakörv nélkül lesznek.” Mi
az ördögöt akart ezzel mondani? Nem valamiféle óhajként
hangzott, hanem mint egy valóban bekövetkező dolog.
Kim erősen markolta a kormányt hazáig. Vajon a tag csak
felhúzta magát, és kicsúszott a száján? Meg kell kérdeznie
Liamet – ha hajlandó lenne végre fölvenni a telefonját…
HUSZADIK FEJEZET
Liam megkerült egy újabb lepukkant és üres épülettömböt.
A málladozó téglafalakon a kitört ablakokat korhadt deszkák
takarták. Egy efféle hely felkeltheti egy kölyök
kíváncsiságát, aki magányos felfedezőútra indult. Liamnek
eszébe jutott, hogy hajdanán Seannal és Kennyvel hárman
ők is imádtak romos várakat felfedezni – Írország tele van
elhagyatott és elfeledett erődített kastélyokkal, amelyek
egykori tornyainak kőfalait már alig tartja össze valami.
Vajon őket érdekelte, hogy veszély leselkedik rájuk? Hogy
csapdába eshetnek, vagy rájuk omolhat valamelyik a szikla?
Nem igazán. Alakváltók voltak – kemények,
veszedelmesek és merészek. „Oktalan állatok” – morogta
Liam az orra alatt. Nem csoda, hogy anyjuk folyton
leordította a fejüket.
Befordult egy sikátorba, és meghallotta Michael sírását.
A hang egy szomszédos raktárépületből jött, amelynek
széles kapuját régi deszkatáblák alkották. Liam belerúgott
az ajtó penészes és korhadt táblájába, amely gyorsan
megadta magát. Az épületben nyirkos volt a levegő, a
töredezett betonpadlót por lepte. Jobbra tőle meglátott egy
vadonatúj, fényesen csillogó acélajtót. A két szárny
fogantyúit lánccal kötötték össze, és lelakatolták. Az ajtó
mögül dörömbölés hallatszott, és két személy hangja ért el
hozzá – Michael sipítozó jajgatása és egy hím ordibálása. Ez
utóbbi hangot nem ismerte.
Liam orrcimpája kitágult, miközben beszívta a hely szagát.
Csak rémületet érzett, Michael és az ajtó mögötti hím
félelmét szagolta ki, amibe a pusztuló épület áporodott
levegője vegyült. Lehet, hogy ez egy Liamnek készített
csapda, de egy biztos: odabent az a két személy rab, és
nem magukat zárták be.
 Liam az inge mandzsettájával megfogta a lakatot, majd
hagyta, hogy az ujjai karmokká alakuljanak, s azokkal
feltörte a zárat. Felrántotta az ajtót, de az apró helyiségből
kitóduló bűztől hátratántorodott.
Egy férfi rontott ki az alkalmi cellából, majd levegő után
kapkodva lerogyott a padlóra. A haja ragacsos és kócos volt,
a ruhája bűzlött rajta. A szeme és a szaga alapján egy
ordas, de Liam korábban sose látta. Michael is kifutott a férfi
nyomában, de két keze össze volt bilincselve. Liam az ölébe
kapta a fiút, aki a nyakába csimpaszkodott, és magába
szívta a Liam kínálta vigasztalást.
– Hogy kerültetek oda be? – kérdezte Liam a fiút.
– A rossz ember hozott ide.
– Miféle rossz ember, angyalom?
– Engem egy macskaféle zárt be – szólt közbe a férfi, a
szeme vérben úszott. – Olyan, mint te.
– Ki volt az? Fergus?
– Nem. Nem ezt a nevet mondta. – Az idegen
föltápászkodott, szemét láthatóan még a félhomály is
bántotta. – Ó, igen, Brian volt a neve.
Liam ereiben megfagyott a vér.
– Brian?
– Igen, így nevezte magát. Ma reggel meg egy másik
macskaféle ezt a kölyköt dobta be mellém. Jó, hogy jöttél.
Már kezdtem éhes lenni, de a macskaféle megtiltotta, hogy
ezt megegyem.
Az alakváltó Michaelre szegezte a tekintetét. A fiú nem
volt félénk alkat, de az ordas tekintete megrémítette,
úgyhogy a helyiség legtávolabbi sarkába rohant, és
lekucorodott.
– Valami furcsa, rossz dolog van vele, Liam – vinnyogta
Michael.
Az ordas most kilépett a fényre, és Liam meglátta, hogy a
nyakörve helyén csak egy alvadt vértől fekete heg húzódik a
bőrén. Valaki letépte a nyakörvét!
– Michael, rohanj! – szólt rá a fiúra Liam.
 A fiú szeme elkerekedett a rémülettől, és futásnak eredt.
Liam megragadta az ordas vállát, és maga felé fordította. Az
ordas vicsorogva rárontott, de Liam már készen várta. A
földre estek, közben Liam karmai előbújtak. Birkóztak, s
Liam megpróbálta eltörni az ordas gerincét, ám az
váratlanul visszahúzódott. Valami furcsa fegyver jelent meg
a mancsában: egy injekciós tű. Lesújtott vele, mielőtt Liam
félregurulhatott volna – a tű beleállt a vállába. Még pár
pillanatig próbált harcolni, aztán az izmai elernyedtek, és
mozgásképtelenné vált. Nem ájult el, de a következő
órákban sokszor fohászkodott azért, hogy veszítse el az
eszméletét.

***

Kim úgy érezte, káosz uralkodik Shiftertownban. Alakváltók

jöttek-mentek kettes vagy hármas csoportokban, és
mindenfelé Michael nevét kiabálták. Egyesek motoron vagy
négykerekű tragacson indultak a fiú keresésére, lassan
gurulva végig a városrész belső utcáin és peremvidékein, az
árnyékos, sötét zugokat fürkészve.
A Morrissey-házba belépve Kim megállapította, hogy a
keresés majdhogynem katonai precizitással szervezett.
Dylan egyedül volt, a konyhaasztal mellett állt, amelyen
Shiftertown és környéke térképét terítette ki. A területet kézi
vonalakkal kisebb egységekre osztotta. Miközben valakivel
mobiltelefonon beszélt, Dylan egyes területeket áthúzott a
térképen.
Dylan meglátta a nőt.
– Itt van Kim – mondta a telefonba. – És Nate meg Spike is
megérkezett. Gyere vissza a házhoz, és szedd fel Kimet.
Nate és Spike kétfős csapata is beszáll a kutatásba.
Nate és Spike? Vajon melyik név takarja az egyiket és a
másikat? – futott át Kim agyán a kérdés, miközben Tetovált
és Katonaszerű lekászálódtak a ház előtti járda mellé parkolt
motorjaikról.
 Dylan letette a telefont, majd Kimhez lépett, és hosszan
megölelte. Alakváltó-köszöntés. Érezhető a feszültség
rajtuk, biztosan mindegyiknek rengeteg megerősítésre van
most szüksége.
Kim viszonozta az ölelést, jól magához szorítva Dylant,
mielőtt elengedte.
– Liammel beszélt? Hol van?
Dylan megrázta a fejét.
– Seannal. Liam még nem jelentkezett be. A mobilját sem
veszi fel. Errefelé a mobilszolgáltatás nem épp megbízható.
De ha lenne jelentenivalója, biztosan küldött volna üzenetet
valamilyen úton-módon. Mindjárt jön Sean.
– Szeretnék segíteni.
– Fogsz is. – Dylan a térkép felé fordult. – Azt szeretném,
ha Seannal alkotnál csapatot. Nem akarok még miattad is
aggódni ebben a helyzetben, ezért bízlak Seanra, aki Liam
után a legerősebb a csapatunkban
– Liam elmondta, mi történt – mondta tétován Kim. –
Mármint maga és közte… a viadalt.
Dylan ismét Kim felé fordult. Nem tűnt legyőzöttnek. Épp
olyan magas és félelmetes volt, mint mindig, és csak a
homlokán őszülő haja árulta el, hogy idősebb a fiainál.
Lényéből erő, hozzáértés és eltökéltség sugárzott – amit egy
tábornoktól vár az ember.
– Pillanatnyilag ennek nincs jelentősége – kezdte Dylan.
Nyilván úgy értette, majd beszélnek a dologról, ha Michael
előkerül.
– Csak kíváncsi lennék, most mi fog történni.
– Az Liamen múlik – felelte az öreg, de valahova Kim háta
mögé nézett. Nate és Spike léptek be az ajtón.
Kim elhallgatott, Dylan pedig behívta a két alakot. Nyoma
sem volt annak, hogy San Antonióban milyen kegyetlenül
viselkedtek Dylannal – most hárman együtt tanulmányozták
a térképet. Kiderült, hogy a katonaszerű figurát hívják Nate-
nek, és a borotvált fejű, tetkós csatlós neve Spike.
 A két alakváltó megkapta a feladatát, és távozott. Dylan
ismét telefonálni kezdett. Ekkor érkezett meg Sean a hátsó
kert felől, és Kim kiment elé.
– Hol van Connor? – faggatta Seant.
– Gloryval és Ellisonnal ment keresni a fiút. Téged mellém
osztott be Apa.
Sean komor képet vágott, de a szemét eltakarta a széles
napszemüveg, és a kard markolata kikandikált a válla fölött.
Kim pontosan tudta, Seant most leginkább az nyomasztja,
hogy esetleg megint használnia kell a pallosát, ha és amikor
rálelnek a kis Michaelre.
– Hallottál Liamről mostanában? – kérdezte Kim.
– Nem.
– Te nem aggódsz emiatt?
– De igen. Viszont Liam a klán legerősebbje, úgyhogy ha
kerüli a kommunikációt, annak nyilván jó oka van.
Sean szavai logikusnak tűntek, akárcsak Dylan válasza az
imént. Kim mégis reszketett, legbelül valami azt súgta, hogy
baj is lehet.
– Meg kell találnunk Liamet.
– Michaelt kell megtalálnunk.
Kim bólintott. Michael anyja valószínűleg eszét vesztette
már az aggodalomtól. Kim jól emlékezett a saját anyjára,
milyen megállíthatatlan zokogás tört rá, amikor megtudta,
hogy Mark meghalt. A bátyja a kórházban egy éjszakán át
haldoklott, s valahányszor eszméletére tért, mind
reménykedni kezdtek, hogy túléli a balesetet, de a végén
belehalt. Michael anyja is hasonló poklot járhat meg.
Kim bólintott. Persze, legfontosabb, hogy a kis Michael
előkerüljön.

***

– Könnyen megy, csak hagyd magad – közölte az elvadult

alakváltó.
A fájdalom Liam zsigereiig hatolt.
 – Könnyű, de kinek? – kérdezte összeszorított foggal. –
Különben is, ki a fene vagy te?
– A Justin nevet aggatták rám.
– Aha. És most hogy neveznek?
– Az emberi nevek nekünk már nem jelentenek semmit.
– Az Istenanya szerelmére! – sóhajtott Liam. A
betonpadlón feküdt hanyatt, keze-lába égett. Érezte, hogy a
benne lakó vadállat egyre dühödtebben vicsorog odabent,
de annyira fájt minden porcikája, hogy képtelen volt a dühét
mozdulatra váltani, csak feküdt egy helyben.
A kinti forróság megülte a raktárépületet. Liam idegei
jelezték, hogy hatalmas vihar készülődik odakint. Szinte
érezte a tornyosuló felhőkben tomboló erőt, a sok
kilométerrel arrébb a levegőben felhalmozódott
elektromosságot.
– Hol van a fiú? – kérdezte Liam.
– Még itt – felelt mosolyogva az ordas. – Neked
tartogatom, ahogy utasítottak rá.
Ekkor Liam megérezte Michael jelenlétét. A házak közti
sikátorban volt. Az ordas nyilván levadászta, és kikötötte.
Michael testéből félelemhullámokat hozott Liam felé a szél,
amitől egyszerre kétféle ösztöne is működésbe lépett: meg
kell védenie a gyengét, ugyanakkor el kell pusztítania, mert
valaki másnak a kölyke. Ez a két késztetés birokra kelt a
lelkében, és teljesen összezavarta.
– És velem miért nem számoltál le, ha már így
tehetetlenül fekszem itt?
– Tudom, hol a helyem a hierarchiában. Veled naggyá
leszünk.
– Ezt nem értem, haver!
– Te vagy a vezér. Érzem a szagodon. Legyőzted azt, aki
eddig egyedül volt erősebb nálad, és most már nincs
ellenfeled az alakváltók között. Én gyenge vagyok, de
teáltalad erős leszek.
– Marhaság! – Liam úgy érezte, valami égeti a nyakát,
ugyanakkor szokatlanul könnyűnek is tűnt. Életében nem élt
még át akkora kínt, mint amikor Justin kitépte a bőréből a
nyakörvet. Üvöltött, mialatt a fémkapcsok eleresztették a
húsát, s szinte eszméletét vesztette a fájdalomtól. Mikor
elméje kitisztult, mozgásképtelenül feküdt a hátán.
– A fájdalom meg fog szűnni – magyarázta Justin. – Utána
szabad leszel.
– Óriási!
– Az alakváltók erős lények, én uram! Erősebbek, mint
amilyen erős egy ember valaha is lehetne. Miért kellene az
ő rabszolgáikként élnünk? Amikor a nyakörvet ránk verték,
azzal is csak erősebbé tettek bennünket.
Liam ebben a pillanatban egy szúnyognál is gyöngébbnek
érezte magát.
– Ezt meg hogy okoskodtad ki?
– Te is érzed, nem? A sokáig elnyomott ösztöneidet, a
nyakörv felhelyezésével lefojtott erődet. Fogadok, hogy az
első időkben nem volt olyan nap, hogy ne hánytál volna.
Megtanultunk persze együtt élni a nyakörv lefojtó hatásával.
De amikor lekerül rólunk, az ösztönök újra elárasztják a
testünket, visszatér az erőnk. Húsz évre való erő egy
csapásra.
– A rohadt életbe!
Liam érezte, hogy Justin igazat beszél, még ha
őrültségnek tűnik is, amit mond. Lassan kezdett visszatérni
az erő a végtagjaiba, mintha a ki tudja, miféle drog, amit
kapott, lassan elpárologna belőle. A hallása és a szaglása
egészen különlegesen kifinomodott, s a távolban egyre
erősödő vihar a halántékán dobolt.
Annak nem örült, hogy a szaglása is javult, mivel Justin jó
rég nem fürödhetett már. Láthatólag Justint nem zavarta a
dolog, de hát tudjuk, hogy az elvadultak másként
gondolkodnak a tisztaságról. A francba! Lehet, hogy Liam
most megint vad lény, de azért zuhanyozni továbbra is fog.
Liam igyekezett palástolni zsigeri félelmét, ami viszont
eddig elnyomta benne a késztetést a gyilkolásra. Az
oltalmazóösztöne fokozatosan háttérbe szorult. Michael nem
az ő kölyke. Meg kell ölnie, amíg módja van rá. Liam ezt az
ingert csak nehezen tudta kordában tartani.
Tisztára becsavarodtam.
Liamnek eszébe jutott Kim, akit valószínűleg
megrémítene, ha tudná, milyen gondolatok járnak a fejében.
A párom. Csak az enyém!
Liam nagyon akarta Kimet… hátára döntve vagy
négykézláb, mindegy. Azt akarta, bárcsak itt lenne, hogy a
magáévá tehesse. Nem egyszer. Sokszor. Addig, amíg az a
pimasz kis szája alázatosan el nem ismeri, ki az úr felette.
Nem! Őt soha nem bántanám.
Kim szülhet neki kölyköt – kattogott tovább
kérlelhetetlenül az agya. Amennyit csak Liam akar. A fenébe
a fogamzásgátlóval! Ki fog találni valami trükköt ellene, és
többé nem fogja engedni Kimnek. Bezárja a padlásszobába,
ha kell, amíg nem engedelmeskedik neki. Odafent elég nagy
a hely. Connor addig leköltözhet az ő szobájába. Aztán ha
megölte Dylant, Liam beköltözhet a legnagyobb lakrészbe.
Ó, istenek atyja, segíts!
Dylannek meg kell halnia, hiszen legyőzetett. Most már
Liam a csapat vezére. Justin is megérezte rajta, anélkül,
hogy tudta volna. Dylant el kell űzni, ki kell vetni a
csapatból, hogy egyedül nézzen szembe a halállal – vagy
Liam megadhatja neki a méltó véget azzal, hogy
személyesen töri ki a nyakát. Glory siratni fogja, de hát
Glory egy átkozott ordas szuka, kit érdekel a vonítása? Ha
annyira szerette Dylant, hát kövesse a halálba.
Liam a hasára fordult, és arcát a betonba nyomta.
– Ez nem én vagyok! Ezek nem az én gondolataim!
ITT LAKIK BENNED. EZ A HELYES. ENGEDJ AZ ÖSZTÖNEIDNEK!
– Nem! – ordított fel Liam.
Justin felröhögött.
– Ezen én is átmentem. Még élvezhetnéd is, ha hagynád
magad.
Liam gyűlölte az ordas nevetését. Gyűlölte ezt a hímet,
amiért így bánt vele. Liam nyakörve úgy három méterre
hevert tőle a padlón. Csak egy darab ezüst-fekete színű fém
volt egy kelta csomóval. Ártatlan fémkupac. Nélküle Liam
szabad volt.
Liam megpróbált talpra állni. Még vasmarokkal szorította
a fájdalom, de érezte, hogy lassan enyhül a kín. Tekintetét
Justinra szegezte, mire az ordas elvigyorodott.
– Látod? Máris erősebb lettél. Megmutatom, hogy működik
a nyakörv. Együtt visszamehetünk Shiftertownba, és
elkezdhetjük az alakváltók felszabadítását. Most már
erősebb vagy annál a Fergusnál is. Érzem. Nemsokára eljön
az idő, hogy kinyírod a tagot.
Liam harcos morgást hallatott. Justin hátrált,
fölegyenesedett, és maga is morgott.
Gyönge, nyivákoló szarházi! Miattad meg akartam ölni az
apámat, és rabszolgává alázni a páromat.
Justin morgása megadást és félelmet üzent. Akárhonnan is
jött, ez az ordas biztosan alacsony rendű volt a maga
csapatában. Büdös volt, mint a gyengék és az elvetemültek.
Liam ezúttal megfogadta Justin tanácsát, és szabadjára
engedte magában a vadállatot. Az agyában egymást
kergető gondolatok most egyetlen pontba sűrűsödtek, s
Justinra összpontosultak.
Liam elrugaszkodott, mire Justin rémülten felvonított.
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
Sean rettentő feszült volt, alig váltott pár szót Kimmel,
miközben Shiftertown keleti negyedébe indultak. Dylan
otthon maradt. Azt mondta, az ő dolga a kutatás
koordinálása.
– Tiszta labirintus ez a környék – szólalt meg Kim, amikor
már a sokadik szűk utcába kanyarodtak be.
– Autóval nem is lett volna érdemes idejönni.
– Ahogy mondod!
A kátyúkkal teli, keskeny aszfaltcsíkok szinte kivétel nélkül
zsákutcába torkollottak, mint egy végtelen útvesztő a
háztömbök között. Austinnak ezt a részét jóformán mindenki
elhagyta, amikor az alakváltókat a közelben letelepítették.
Kim még kisgyerek volt, de az apjától hallotta, hogy jól
menő boltok és műhelyek költöztek el a területről,
átengedve azt az alakváltóknak és a hajléktalanoknak.
Különös, de hajléktalan alig akadt errefelé. Igaz, nyáron a
déli városok csavargói a hűvösebb északi településekre
költöztek, akár a vándormadarak, mégis általában maradtak
páran, akik Austin belvárosában a jól szituált
üzletemberektől és politikusoktól kéregettek. Ezen a
környéken viszont egyet sem lehetett látni. Vajon úgy
gondolták, itt nem remélhetnek komoly bevételt, vagy
inkább tartottak az alakváltóktól?
Bármiért is ódzkodtak a csavargók a környéktől, az most
Kim lelkére is rátelepedett. A vihar előszele érződött a
nyirkos levegőben, amely megtelt elektromos töltéssel. A
láthatár felé pillantva Kim sötét, baljós viharfellegeket látott
gyülekezni. Austinban ritkán csap le tornádó, de azért néha
akad egy-egy, s az ég most is ezzel fenyegetett. Minél előbb
meg kell találniuk Liamet és Michaelt!
– Remélem, mi hamarabb akadunk rá Michaelre, mint
Nate és Spike – sóhajtotta Kim. – Tudom, hogy segíteni
vannak itt, de nem bízom bennük. Különben meg tiszta
őrület, hogy Spike a tag neve!
– Nagy vámpírrajongó, rá van kattanva a Buffy-sorozatra.
Kim lelki szemei előtt megjelent Tetovált, amint
pattogatott kukoricát majszol a tévé előtt, és a vámpírok
réme, Buffy Summers meg a barátnői idétlenkedésein
röhög. A gondolattól hisztérikus nevetés kerülgette.
Sean – rendes alakváltóhoz illően – sehol nem engedte
Kimet előre. Még szerencse! Ahogy befordult a következő
sikátorba, ahol az alkonyat és a közelgő vihar miatt sötét
árnyak gyűltek, olyan hirtelen torpant meg, hogy Kim
nekiütődött a hátának.
– Mi az?
– Hívd Apát!
– Elárulnád, miért? – Kim előhúzta a telefonját, miközben a
szemét meregette.
– Megtaláltuk Michaelt. – Sean lassan haladt előre a
sikátorban.
Kim telefonján egyelőre az „a szolgáltatás nem elérhető”
felirat látszott. A francba ezekkel a mobilszolgáltatókkal! A
nyüzsgő város közepén, ahol számtalan egyéb módon lehet
kommunikálni, tökéletesen működik minden, bezzeg idekint,
ahol a legnagyobb szükség lenne rá, nem lehet használni a
telefont!
Persze Kim visszasétálhatna pár utcányira, ahol még volt
térerő. Egyedül. Sean és a kard védelme nélkül, de inkább
Sean után indult. Ha tényleg megtalálják a fiút, egyszerűen
felkapják, és uzsgyi, kiviszik.
Sean egyenletes, lassú ütemben lépkedett tovább,
miközben előhúzta a pallosát a hátára szíjazott hüvelyéből.
Jaj, ugye nem! Kérlek, ne!
Kim megszaporázta a lépteit, bár a töredezett aszfalton
meg-megbicsaklott a lába a szandálban. Egyszerre érték el
a járdán heverő gyerektestet. Kim térdre rogyott a fiatal
kölyök mellett.
 – Michael! – Kim a karjába vette a kis testet, és
felsóhajtott, mert még meleg volt, érezte a fiú pici szívének
dobbanásait is. – Köszönöm, Uram, köszönöm!
A fiú nyöszörögni kezdett, mire Kim magához ölelte.
Michael összeszorította a szemét, mint aki önmagába
menekült. Kim hevesen ringatta, ölelte, az arcát a fiú hajába
fúrta. Michael egyik kezén bilincset vett észre, amiről egy
lánc futott a téglafalba rögzített karikáig.
– Most már minden jó lesz, kicsim – nyugtatgatta Kim. – Itt
vagyok. Sean, le tudod róla szedni a láncot?
Sean nem lendítette a pallost, csak állt megmerevedve.
– Halottat érzek a közelben.
– Mit mondasz?
Sean orrcimpája megremegett, a szembogara
elfehéredett. A kardot erősen markolva kirúgta a bejárat
még megmaradt, korhadt deszkáit a keretből, és a fejét
lehúzva belépett az ajtón a sötét épületbe. Egy
másodperccel később Kim heves felkiáltását hallotta.
Kim fölállt, de Michael belécsimpaszkodott.
– A rémalak! A rém – suttogta rettegve.
– Miféle rém? – kérdezte Kim.
Nem felelt. A lánc annyira hosszú volt, hogy Kim
Michaellel a karjában az ajtón belülre tudott kerülni.
Hatalmas, több emelet magas üres raktárépület tárult a
szeme elé. A Texasra jellemző por borította a padlót, és a
levegőt is megtöltötte.
A padló közepén egy meztelen test feküdt, körülötte
ruhafoszlányok. Sean ott állt fölötte, de Kim nem látta az
arcát. Szívét félelem markolászta.
– Liam az? – kérdezte elszorult torokkal. Kérlek, kérlek,
add, hogy ne ő legyen!
– Nem – felelte Sean. – Még sose láttam ezt az alakot. De
alakváltó, és halott.
Sean két marokra fogva, ünnepélyes mozdulattal a
magasba emelte a pallost, függőleges pengéjén a hegy az
alakváltó mellkasára mutatott. Elmormolt pár szót, amit Kim
nem értett, majd átdöfte a halott szívét. A test körül
megremegett a levegő, azután éppen úgy, mint a
hálószobájában az elvadult alakváltó, ez is porrá változott.
– Elvadult volt – érkezett Liam erőteljesen zengő hangja a
homályból.
Sean fölegyenesedett, és megfordult. Liam elősétált a
raktár távoli sarkából, mire Kimet elöntötte a
megkönnyebbülés. – Azt mesélte, hogy Fergus és Brian
kísérleteztek rajta – folytatta Liam. – Kitalálták, hogyan
vehetik le a nyakörvét. Ezen ügyködött Brian azon az
éjszakán, amikor a barátnőjét meggyilkolták, ezért nem
mondhatja el senkinek, hol járt.
Kim óvatosan letette a betonra a kis Michaelt,
megsimogatta a haját, és megnyugtatta, hogy mindjárt
visszajön. A kölyök lefeküdt, és labdává gömbölyödött,
miután Kim sietve beljebb ment a raktárba.
– Liam!
Sean hatalmas kezével megragadta Kim vállát, és úgy
visszarántotta, hogy a nő nekicsapódott a mellkasának.
Vasmarokkal fogta, hogy Kim mozdulni is képtelen volt.
– Mit művelsz? Hagyj odamenni!
Sean nem engedte el, Liam pedig egyre közeledett
feléjük. Nem volt rajta az inge, a mellkasán mély, vérző
karmolásnyomok látszottak. Mégsem úgy mozgott, mint aki
megsérült: lassan lépkedett, akár egy prédáját becserkésző
oroszlán. Minden mozdulata megfontolt, összeszedett volt.
– Ne érj hozzá! – mondta kimérten Seannak.
Kim megint megpróbált Liam felé indulni, de Sean
továbbra is visszatartotta.
– Ne menj! – súgta Sean a nő fülébe.
Liam megtorpant.
– Azt mondtam, vedd re róla a mocskos kezedet!
Kim ereiben megfagyott a vér. Sean elengedte a vállát, de
nem lépett hátrébb mellőle.
– Engedd, hogy hazavigye Michaelt – szólalt meg Sean.
 – Jobbat mondok. Te húzz el innen a francba, és hagyd
rám a fiút és Kimet!
– Liam! Mi ütött beléd? – kérdezte Kim a torkában dobogó
szívvel.
Liam végre a helyiség világosabb részére ért. A tekintetét
Kimre szegezte, de a szeme baljósan csillogott. A torka körül
csúnya vörös heg látszott ott, ahol a nyakörvének kellene
lennie.
– Elvadult lett belőle – közölte Sean elkeseredett hangon.
– Jaj, istenem!
Kim szíve kihagyott egy ütemet. Hát ezért akarja Fergus,
hogy Brian bűnösnek vallja magát, és végezzék ki. Nem
kockáztathatja meg, hogy a tárgyaláson esetleg eláruljon
valamit a nyakörvekkel folytatott kísérleteikről.
Basszus!
Aki előttük állt, az nem az a Liam, akit Kim ismert.
Barátságos mosolyának, a lényéből szinte mindig áradó
együttérzésnek nyoma sem volt. Ennek a hímnek a
tekintetében gyűlölet izzott, elemi düh, a gyilkolás
késztetése. A másik elvadultat megölte odabent, de
Michaelről nem vette le a láncát.
– Ó, Liam – suttogta Kim.
Pár napja halálra rémült a hálószobájába betörő elvadult
ordastól, de Liam fehéreskék szeme tízszerte félelmetesebb
volt, ahogy le nem vette róla a tekintetét. Nem volt még egy
alakváltó, aki erősebb lett volna nála, és ezt Liam pontosan
tudta.
– Fuss, Sean Morrissey, vagy téged is megöllek!
– Ne felejtsd el, hogy én vagyok az Őrző – felelte Sean
tompa hangon. – Már az egyik testvérem lelkét az öröklétbe
küldtem, Liam. Kérlek, nagyon kérlek, ne kelljen a másikkal
is ugyanezt tennem!
– Magára hagytad meghalni.
Kim levegő után kapott.
– De Liam!
Sean elvörösödött.
 – Honnan tudhatnád, Liam? Ott se voltál!
– Mert ismerlek, Sean.
Sean felszikrázó dühére a közeledő vihar moraja felelt.
– Menj a francba, Liam! Amikor Kenny meghalt, te épp egy
általad is megvetett úr alázatos helyettesét játszottad.
– Igen, és Fergus felelni is fog ezért!
– Hagyjátok abba! – Kim a két alakváltó közé vetette
magát. Nem épp biztonságos hely… – Tudom, hogy most
képtelen vagy tisztán gondolkodni, Liam, de egy biztos: az
nem segít, ha Seannal megverekszel. Kenny halott, és én
őszintén sajnálom. De attól, hogy ti megölitek egymást,
nem fog feltámadni! Azt hiszed, ő ezt akarná? Hogy emlékét
meggyalázva egymást hibáztassátok?
Liam a tekintetét hirtelen elfordította Seanról, és Kimre
szegezte. Életének legfélelmetesebb élménye kellene hogy
legyen ez a nézés, de Kimben hirtelen feltolultak az
emlékek.
Nemrég szeretkezett ezzel a lénnyel, nézte, ahogy
békésen aludt a közös ágyukban, enyhítette a fájdalmát a
harc után. Valahol e két lábon járó kegyetlenség legmélyén
muszáj hogy ott legyen az a hím, aki a bátyját gyászolta, aki
érzékien ölelte Kimet, aki aggódott az eltűnt kis Michael-ért,
aki bánkódott, mert fájdalmat okozott az apjának.
Jaj, nem akarom, hogy ez mind csak tettetés legyen!
Uram, add, hogy még mindig ott legyen bent az érző lélek!
Hadd érintsem meg!
– Kérlek, ne fordulj el tőlem! – szólalt meg újra Kim. –
Szeretlek.
Liam nem mozdult, semmiféle érzelmet nem árult el.
– Ez nem szerelem. Kiválasztottalak, a párom vagy,
összeköt bennünket a párzási ösztön.
– Én nem vagyok alakváltó, ha nem tudnád – közölte Kim
csípőre tett kézzel. – Nekem érzelmeim vannak, nem a
párzás ösztöne hajt. Nagyon is komolyan mondom, hogy
szeretlek. Legalábbis azt a Liamet, akit megismertem.
 – Az érzelmek is ösztönök. Csak ti, emberek, ráaggattok
mindenfélét, meg dalt írtok róla. De benneteket is az ösztön
mozgat.
– Milyen romantikus! Igazi csajozós duma! Jobban tetszett
az a Liam, aki még viselte a nyakörvet.
– Hát persze! Mert akkor kordában tarthattál.
– Mintha bárki képes lenne kordában tartani Liam
Morrissey-t! Te mindig is azt tetted, amit akartál, nyakörv
ide vagy oda.
Sean odahajolt Kimhez.
– Tégy egy szívességet, és menekülj. Ne provokáld tovább!
– Azt mondtam, ne érj hozzá! – bődült el Liam.
Michael odakint sírni kezdett. Sean hátralépett, mire Kim
megindult a kölyök felé. Liam azonban váratlanul előtte
termett. Kim nem is vette észre, mikor mozdult meg, de
egyszer csak ott volt, és elállta az útját.
– Michael megsérült, és halálra rémült – magyarázta Kim.
– Mindjárt megyek, kicsim! – kiáltotta a fiúnak. – Hadd
vigyem haza. Az anyja nagyon aggódik érte.
– Sean, vidd ki innen a kölyköt, mielőtt az ösztöneim
rákényszerítenek, hogy megöljem. Aztán téged is.
Kim összefonta a két karját, és felhúzta a szemöldökét.
– Tán azt akarod mondani, hogy még nem engedted át
magad az ösztöneidnek?
– Nem. Sean, iparkodj!
Kim rémült tekintettel Seanra nézett.
– Szerintem is indulj. Vidd el innen a fiút, légy szíves!
– És hagyjalak itt vele? Megőrültél?
– Liamnek igaza van, összeköt bennünket a párzási
kötelék – felelte Kim. – Nem hiszem, hogy bántani fog.
– Nem hiszed? Hát, én nem bíznék ebben annyira.
– Ne vitázz! Michael anyja már betegre aggódja magát, és
a fiúnak is muszáj lenne minél hamarabb hazaérnie. Én
megleszek. – Liamre pillantott. – Egész biztos vagyok benne.
– Kim! Én még életemben nem láttam őt ilyennek. A
nyakörv előtt sem volt soha ilyen! Ez most… valahogy más.
 – Az ösztönök felerősödnek – szólalt meg egy hang.
Fergus ellökte magát az ajtófélfától, amelynek mostanáig
támaszkodott, és besétált a raktárba. Az ő nyakörve
érintetlen volt, ami jó jel, mégis olyan magabiztosan
lépkedett, mint aki tudja, valami nagyon ravasz dolgot
művelt.
– Látod! Ezért nem kellene tovább vitatkoznod – vetette
oda Kim Seannak. – Bezárul a kiskapu.
– Mondja ezt egy olyan nő, aki képtelen befogni a száját! –
kacagott fel Fergus.
Kim a klánvezér felé fordult, és nagyon remélte, hogy a
tekintete nem árul el félelmet.
– Na, pont ez hiányzott még a mai naphoz. Egy újabb
seggfej!
– A párodnak nagy a szája – közölte Fergus Liammel. –
Móresre kellene tanítanod. Ha te nem vagy rá képes, majd
megteszem én.
Liam hirtelen sarkon perdült, a betontörmelék hangosan
csikorgott a csizmája alatt, és Fergus szeme közé nézett. A
klánvezér megtorpant, az egész teste megfeszült.
– Na, jó, ezt talán még élvezni is fogom – jegyezte meg
Kim kajánul.

***

Liam körül megfordult a világ. Orrába beleégett a halál

szaga, pedig Sean már a másvilágra küldte az elvadult
Justint. És félelmet is szimatolt. A kölyök könnyes rettegését
az öccse félelme tetézte. És Kimé – a szerelméé, a párjáé,
akivel összekötötte az életét.
De mind közül Fergus félelme volt a legpenetránsabb.
Az egész helyiséget betöltötte a rettegés émelyítő szaga.
Megszabadulhatna a bűztől, ha mindet sorra kinyírná. Csak
Kimet hagyná életben.
Agya egy hátsó rekeszében megszólalt egy hang: MI A FENE
ÜTÖTT BELÉD? Seannak igaza van, a nyakörv előtt nem érzett
ilyesmiket. Szabadon éltek, vadásztak, ha kedvük tartotta,
éheztek, ha épp nem akadt ennivaló. Mind egy rakáson
voltak – a három fivér, apjuk, anyjuk –, és melegítették
egymást a hidegben, játszottak a békés időkben, vállvetve
küzdöttek a nehézségekkel. És szerették egymást. Most
viszont Liam gyűlölettel gondolt az összes alakváltóra a
raktárban, de leginkább Fergusra. Kimet nem gyűlölte,
viszont a nő teljesen elvette az eszét. Erős késztetést érzett,
hogy felkapja, és messze hurcolja innen, hogy biztonságban
legyen a többiektől. Fájt rá a foguk – persze, minden
alakváltó párt akar, és Sean még nem igényelt sose párt
magának. Sean egyenlő a fenyegetéssel.
A kölyök aprócska, nem jelent fenyegetést, de egy másik
alakváltó utóda. ÖLD MEG! – súgta Liam ösztöne. Fergus azt
akarta, hogy Liam ölje meg a kölyköt, azután Seant is. Liam
tisztában volt ezzel, de fogalma sem volt róla, honnan tudja.
Fergus akarta a hatalmat, akarta Kimet, de mindezek
tetejében rettegett Liamtől.
Vagyis Fergusnak kell elsőként meghalnia!
– A nyakörveket úgy programozták, hogy mindent
elnyomjon, ami a lényünk része – szólalt meg Fergus. – A
tünde, aki megalkotta, gyűlölte az alakváltókat. Viszont
értette a természetüket. A nyakörv eltávolításával levetjük
ezt az elnyomást, és erősek leszünk. Megállíthatatlanok.
– És elszabadul az őrület – szólt közbe Kim. Elég ránézni
Liamre.
Fergus képtelen volt Liamre nézni, lesütötte a tekintetét,
és inkább Kim felé fordult.
– Érzi a párja szagát. Közösülni akar.
– Törölje le a képéről azt az undorító vigyort! – csattant fel
Kim. – Nem akarom, hogy így beszéljen kettőnkről.
– Fogd be, te nyomorult ember! A rabszolgája leszel,
semmi egyéb. Szülöd a kölyköket sorra, míg bele nem
pusztulsz. Aztán majd talál másik nőstényt, akitől lehet még
több kölyke. Mi így élünk!
 – A nőstények, akiket a párjának mond, biztosan örömmel
hallanák ezt.
– Az én nőstényeim tudják a helyüket.
– Értem – folytatta Kim. – És ezzel az undorító
viselkedéssel akarja meghódítani a világot?
– Sokkal erősebbek vagyunk az embereknél. A nyakörv
nélkül egykettőre magunk alá gyűrjük azokat, akik eddig
elnyomtak bennünket.
– Ha a terve annyira frenetikus, akkor a maga nyakörve
miért van még a helyén? – kérdezte Kim.
Fergus bosszankodó tekintettel válaszolt.
– A klán vezetője nem kockáztathat. Először meg kell
bizonyosodunk, hogy a nyakörv eltávolítása nem jelenti-e
egyben a halált is.
– És hányan haltak már bele? – lépett előre Sean. Odakint
egyre gyűltek a viharfelhők, jeges fuvallat hasította
keresztül a forró, párás nyári levegőt.
– Egy vagy kettő.
– Talán az egyiküknek annyira elvette az eszét a dolog,
hogy széttépett egy nőstényt a kölykeivel együtt? – folytatta
Sean.
Fergus tekintete megrebbent.
– Voltak komplikációk. De te elintézted.
– Na, igen. Miután megtámadott a lakásomon – vetette
közbe Kim.
– Nem tette volna, ha nem dörgölőzöl Liamhez, és nem
hagyod ott mindenütt a szagodat – közölte Fergus undortól
eltorzult képpel. – A rivális hím nőstényének szaga után
ment.
Hát ezért volt annyira gyors az a nyomorult, és ezért
követte olyan pontosan a szagnyomot, döbbent rá Liam. Az
az alakváltó is viselt korábban nyakörvet, és azután ment el
az esze, hogy letépték róla.
– Nekem nem volt ismerős a pofája – szólt közbe Sean. –
És ezt se ismertem. Honnan jöttek?
 – New Orleansból. A mocsaras folyótorkolathoz képest
jobb körülményeket ígértem nekik.
– Kitűnő ajánlat lehetett – gúnyolódott Kim. – „Gyertek
Austinba. Először elvesszük az eszeteket, aztán meg az
életeteket.”
– Nem hiszem – dörrent rá Sean. – Egész biztos vagyok
benne, hogy párt ígért nekik. Hogy szabadon választhatnak
a nőstények közül. Esetleg még azt, hogy előrébb léphetnek
a rangsorban. Ha jól sejtem, a saját falkájukban elég
alacsonyan lehettek. Ráadásul ordasok voltak. Ha valami
balul sikerül, hát így jártak, végül is csak hitvány ordasok.
– Szabadságot ígértem nekik – hördült fel Fergus.
– Hogy szabadon levadászhatják őket? Mint hajdan az
összes alakváltót? – kérdezte Kim.
Fergus képe elsötétült.
– Szabadok, amilyenek azelőtt voltunk, hogy az emberek
karámba tereltek bennünket, mint az állatokat. Szabadon
kóborolhattunk, és nem féltünk senkitől. Az emberek ezt
vették el tőlünk. Én egyszerűen ezt akarom visszavenni.
– De hát éheztünk! Nem emlékszel? – hitetlenkedett Sean.
– Sok telet alig vészeltünk át, mert nem volt élelem.
Végignéztük, ahogy sorra múlt ki a családunk, a kölykök
nem érték meg a tavaszt!
– De ha megfordítanánk a mostani felállást, és az
emberek lennének a mi szolgáink, ellátnának élelemmel,
akkor ilyen nem történne.
– Csak álmodozzon! – szalad ki Kim száján. – Persze, az
alakváltók erősek, nehéz megölni őket, de nem lehetetlen.
Szerintem a gépfegyvereink egész jól elbánnának velük. Ezt
akarja? Hogy a nőstényeit kommandósok mészárolják le?
– Ez nem fordulhat elő, ha az emberek lesznek a mi
rabszolgáink. Eszetlen némber! Liam, jó lenne, ha másik
párt keresnél, vagy legalább használd el, és szabadulj meg
tőle gyorsan. Ahogy megláttam, tudtam, hogy tüske lesz a
körmöm alatt.
 – Egy ujjal hozzáérsz Kimhez, és halott vagy! – hangzott
Liam tisztán zengő hangja.
Mindenki elhallgatott. Liam csizmája hangosan döngött a
betonpadlón, ahogy Fergus felé indult. A klánvezér szeme,
egész testtartása elárulta, hogy legszívesebben elfutna.
Liam nem fogja hagyni. Fergus most már alatta áll, hiszen
gyengébb nála, és ezzel Fergus is tisztában van, akárhogy
próbálja is előadni az erős vezért. Pont azok az ösztönök,
amikről az előbb áradozott, azok kényszerítik majd
behódolásra Liam előtt.
Kimnek megvolt az az előnye az alakváltókkal szemben,
hogy képes volt egy helyzetet több szempontból is
mérlegelni. És ebben az sem gátolta, hogy ha dühös volt
vagy félt, mint most is. Meggyőződéssel tudott érvelni, rá
tudott tapintani a pontra, ahol a másik elvakult
gondolatmenete megbicsaklott, és addig győzködte, amíg
az illető hajlandó volt meglátni azt, amit Kim látott.
Fergus persze soha nem fog semmit tisztán látni, de Liam
előtt már tisztult a kép. Legalábbis mielőtt Justin letépte a
nyakörvét, és az agyában összezavarodott minden, már
tisztán látta a helyzetüket.
Liam fejében pillanatnyilag erős ösztönök és érzések
harcoltak a józan érvekkel. Odakint egyre hűvösebb szelek
jártak, egész biztosan rémes vihar kerekedik. Liam orrát
megcsapta a felhők jégesőszaga, és érezte a felgyülemlett
elektromosságot, amely bármelyik pillanatban villámokkal
szórhatja tele a várost.
Ebben a pillanatban egy gondolat élesen körvonalazódott
előtte: Fergust meg kell állítani! Ha most elengedi őt, az az
őrült folytatja az alakváltók „felszabadítását”, hajtja a
borzalmas kísérleteit, és amíg a folyamat finomításával
bíbelődik, az őrületbe kerget és gátlástalanná tesz egy sor
alakváltót. Fergus egyelőre nem tudja kordában tartani a
visszavadítottakat, de persze rá jellemző módon mosná
kezeit, a következményeket másokkal számoltatná fel.
Számára a cél mindig is szentesítette az eszközt.
 – Kimnek igaza van – szólalt meg Liam, s maga is
meglepődött, milyen nyugodt volt a hangja. – Tényleg
seggfej vagy. Egymásra uszítod az alakváltókat. Egyszerűen
kiirtjuk egymást, mielőtt az emberek egyáltalán
észrevennék, hogy baj van. Hiszen mind csak a saját
családunk fennmaradását tartjuk majd szem előtt. A saját
génjeinket akarjuk továbbadni, a saját falkánkat akarjuk
életben tartani. Persze abban igazad van, hogy a közös élet
a többiekkel minden Shiftertownt mesterségessé tesz.
– Épp ezt magyarázom – szólt közbe Fergus. – Levesszük a
nyakörvet Seanról, mostantól csak a mi Őrzőnk lesz.
Innentől nem állíthat meg bennünket senki!
– De én igen. – Liam lecövekelt Fergus előtt.
Látta, ahogy Fergus pupillája függőleges réssé szűkül, az
orrcimpája kitágul, érezte a testéből áradó
félelemferomonokat. De még próbálkozott: hősködve
kidüllesztette a mellkasát.
– Nem nyúlhatsz hozzám. Én vagyok a klánvezéred!
– Gyenge vagy – közölte Liam minden érzelem nélkül.
– De rangban feletted állok – vágott vissza Fergus. – Én
vagyok a vezér, utánam Dylan következik, és csak azután
jössz te. Nem szállhatsz szembe velem.
– Liam megküzdött Dylannel, és legyőzte – lépett közbe
Kim. – Tegnap éjjel.
– Tessék? – kérdezte Sean elképedve.
Fergus elsápadt, az arca szinte zöld lett.
– Nem tudod, mit beszélsz, kisanyám! Dylannél senki sem
erősebb. Csak én!
Kim nem hagyta annyiban.
– Úgy látszik, magának elfelejtettek szólni. Liam legyőzte
az apját. Nem boldog tőle, de ez van.
– A francba – sziszegte Sean alig hallhatóan.
– Az nem számít – próbálkozott Fergus. – Akkor is én
vagyok a klánvezér!
– Nem vagy te semmi! – Liam is meglepődött azon, ahogy
kibukott belőle a megjegyzés. – Engem senkihez nem köt
semmiféle kötelék, csak a családomhoz. Michaelt
egyszerűen megölhetném. De én úgy látom, sokkal
fontosabb téged eltennem láb alól.
– Irgalmas Istenanya! – Sean a bátyja haragját
kockáztatva félrerántotta Kimet Liam és Fergus útjából.
Liam vére felforrt, de erőt vett magán, és nem esett neki
Seannak a tíz körmével, hogy megbüntesse, és
visszaszerezze Kimet. Kénytelen volt elengedni az öccsét,
hiszen Sean az ellenségtől oltalmazza az ő párját. Fergus
felhasználhatná Kimet, hogy megossza Liam figyelmét,
úgyhogy Seannak igaza van, ki kell menekíteni őt a harc
közeléből. Legszívesebben persze darabokra szaggatná
Seant, amiért hozzáért a nőstényéhez, szinte égette a
gyilkolási vágy. De a lelke legmélyéről felszínre tört a
testvéri szeretet érzése, emlékképek rohanták meg –
Seannal és Kennyvel kölyökkorukban addig birkóztak, míg a
végén a kimerültségtől egymás hegyén-hátán álomba
zuhantak; később éjszakákat beszélgettek át világmegváltó
kérdésekről és a nőstényekről meg a közösülésről; együtt
ünnepeltek, amikor Kenny párt választott, majd amikor
Sinead teherbe esett; s végül Seannal egymás nyakába
borulva zokogtak Kenny halála napján.
A szeretet, a bánat, a vidámság és a családi kötelék
emlékfoszlányait azonban elsöpri a harci láz. Fergus éppen
ezt akarja mindannyiukkal tenni. Ebbe az összes alakváltó
belepusztul!
Liam a figyelmét most mindenestül Fergusra
összpontosította. Szemét nem vette le a klánvezérről,
miközben lerúgta a csizmáját, és letépte magáról az inget.
Fergus vigyorogva nézte, aztán maga is ledobálta a ruháit.
Liam még nem teljesen változott át, amikor Fergus
nekirontott. Sikerült elgurulnia a támadás elől, miközben
végtagjai is felvették állati alakjukat, izmai pedig a
megfelelő helyre kerültek. Fergus megint ráugrott, de Liam
egy bukfenc után végre vad tündemacska alakban talpra
szökkent.
 Liam iszonyatos ordítása valahonnan nagyon mélyről tört
elő, a benne lakó vadállat végre tökéletesen szabaddá vált.
Ez a belső lény most magának követelte a helyet – nemcsak
a raktárépületet vagy Shiftertownt, hanem a városon túli
dombokat is, az egész tágas vidéket, amit csak Liam, a vad
tündemacska be tud járni. Ő volt a klán vezére, Fergus
jelentéktelen senki. Helyrebillent a rend.
Az ordítástól megremegett az egész épület, még a
gerendák is kimozdultak a helyükből, vakolat- és
tégladarabok potyogtak mindenfelé. Michael visítozni
kezdet, de a hangja nyivákolássá változott, amikor teste
macskaalakot vett fel. Sean megragadta Kimet, és kilökte az
épületből, egyenesen az ömlő esőbe.
Liam elhallgatott, megrázta a sörényét, aztán a rémült
Fergusra vetette magát.
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
– Ki tudod szabadítani? – kérdezte Kim, igyekezve
túlkiabálni a raktárépületben folyó őrült viadalt.
– Csak maradna nyugton kicsit. – Sean megragadta a
falhoz erősített láncot. Michael egyfolytában vonaglott és
dobálta magát, s közben a bilincs mélyen mellső mancsába
vágott.
– Michael! – Kim odatérdelt a kölyök mellé, és próbálta
megsimogatni, de a macskakarmok fájdalmasan
összekaristolták. – Michael, csillagom! Minden rendben lesz.
Michael pontosan tudta, hogy semmi sem lesz rendben.
Odabent két iszonyatos és hatalmas vadmacska küzdött a
dominanciáért, aminek csak akkor lesz vége, ha az egyik
belepusztul. Vicsorgásuk még a sikátoron végigsöprő vihar
zaját is elnyomta. Az egész épület döngött, amikor
valamelyik alakváltó a falnak csapódott.
Ha Fergus győz, mindannyiunkat megöl – gondolta Kim.
Bár lehet, hogy őt életben hagyja, megtartja szexuális
játékszernek, de ebbe Kim nem is akart belegondolni. És
még kevésbé szívesen gondolt arra, hogy Liam veszíthet és
meg is halhat, és Seannak át kell küldenie a lelkét az Örök
Nyár Országába.
Sean végre kirángatta a falból a láncot a rögzítőgyűrűvel
együtt. Michael felvinnyogott, és elvágtatott, maga után
vonszolva a láncot a sikátorban.
– Haza fog futni – állapította meg Sean. – Te is menj, Kim!
– Nem hagyom itt Liamet.
– Kim, az ég szerelmére! Gőzöm sincs, mi fog odabent
történni…
– Miért nem mész te? Szólhatnál Dylannek meg a
többieknek, hogy jöjjenek, és állítsák le Fergust.
– Amikor Liam ilyen? Az túl veszélyes lenne!
 – De legalább te biztonságban lennél. Fergus nem hagyna
életben, és Liam is a fejébe vette, hogy meg akarsz szerezni
magadnak. Őrületében akár meg is ölhet ezért.
– Ja, és te meg biztonságban lennél tőle, ugye? Muszáj
maradnom, Kim. Én vagyok az Őrző.
Nyilván számol vele, hogy a küzdelem vesztesét mágikus
pallosával át kell juttatnia a túlvilágra. A képére rá volt írva,
hogy attól tart, Liam lesz az, akinek a szívébe kell döfnie.
– Akkor én is maradok – feleselt Kim. Bent még tartott a
gyilkos párviadal, vér és tajték fröcskölt mindenfelé. – Én
szeretem Liamet.
– Jól van. Akkor együtt halunk meg.
Sean visszaügetett a raktárba. Az eső helyett immár
borsónyi jégdarabok záporoztak az égből, hangos
koppanással érve földet a sikátorban.
– Mi jöhet még? – morogta Kim maga elé.
A jég vastag fehér szőnyegként terítette be az aszfaltot,
nem volt ideje elolvadni útközben. Kim félelemtől és dühtől
reszketve húzódott be az épületbe.
A két alakváltó birkózott, dobálta egymást, Sean pedig
kissé távolabb állva figyelt, akár egy bíró, kezében
készenlétbe helyezett karddal. Pár hete Kim még képtelen
lett volna megkülönböztetni a két vadmacskát egymástól,
de ma már jól ismerte Liamet. Bár termetre egyformák
voltak Fergusszal, de a vadmacska Liam valamivel sötétebb
szőrű és izmosabb volt, szeme borostyánsárga. Most éppen
gyűlölet szikrázott a tekintetében, és hatalmasra kieresztett
tépőfogaival Fergus nyaka után kapkodott.
Fergus a támadás elől sikeresen elkúszott, de ehhez félig
visszaváltozott emberré. Liam utánamászott, és újra a földre
szegezte ellenfelét. Éles karmok és fogak csaptak össze.
Sokkal rémesebb harcot vívtak, mint amikor Liam az apjával
verekedett meg – nyilván Dylan és a fia között nem szűnt
meg a szeretet. Viszont itt a fojtogatóan párás levegőt
megtöltötte a harag és a gyűlölet.
 Odakint félelmetesen zengett az ég, majd egy villám
belecsapott az épület tetejébe. Kim sikoltozva védte magát
a fentről potyogó tégladaraboktól.
Szeme sarkából látta, hogy sikoltása elvonta Liam
figyelmét a harcról, aki felé fordult. Fergus kihasználta a
pillanatot, és Liam hátára vetette magát. Bundája véres
cafatokban lógott, állkapcsát szélesre tárta, és már-már
lecsapott Liam nyakcsigolyájára.
Sean felordított. A dörgő vihar miatt Kim nem értette, mit
kiáltott, de látta, hogy Liam megpördült, és fogait Fergus
torkába mélyítette. Beletépett ellenfele húsába, mire vér
fröccsent szét a padlón.
Fergus összerogyott. Liam Fergus vérétől vöröslő szőrrel
felállt, és diadalordítást hallatott. Szeme szikrázott a
boldogságtól, a győzelem mámorától.
Sean kardjával a kézben megindult előre, de Liam előtte
termett, immár emberi alakban. Egész testét karmolások és
mély sebek borították. Odalépett Fergushoz, és a lábával
meglökte. A vadmacska teste hangos puffanással oldalra
dőlt, hatalmas vértócsa gyűlt alatta.
Liam elfordult, minden mozdulata a legyőzött iránti
undoráról árulkodott. Ám ahogy hátat fordított, ellenfele
váratlanul talpra lökte magát. A haldokló Fergus egy utolsó
dühödt ordítással Liam után vetette magát. Kim felvisított.
Sean azonban közbelépett. Fergus és a bátyja közé ugrott,
s az Őrző kardjával blokkolta az ugrást. Fergus szeme
elkerekedett a döbbenettől, amikor a pallos átdöfte a
mellkasát. Már amúgy is haldoklott, s most a penge pontot
tett agóniájára. Teste a földre zuhant, néma és mozdulatlan
kupacként hevert a betonon. Sean egy Kim számára
ismeretlen nyelven kántálva lassan kihúzta a pallosát. A
nagymacskatest megvonaglott, majd porrá lett.

***
 – Ez nem a te dolgod lett volna! – csattant fel Liam. – Az
én kezemtől kellett volna kilehelnie a lelkét.
– Nos, igen, de meg kellett ölnöm. – Sean dacosan nézett
a bátyjára. Liam agyának eldugott, még épen gondolkodó
részében felsejlett: Sean bármit megtett volna azért, hogy
ne kelljen még egy testvérének a lelkét átsegítenie az Örök
Nyár Országába.
Már megint harcolt benne a testvéri szeretet és a
vadmacska féltékenysége.
– Tűnj el! – mordult az öccsére. – Ha nem mész, meg
talállak ölni. Nem akarlak elveszíteni.
– Kim! – szólította Sean.
– Kim velem marad – ordította Liam égtelen haragra
gerjedve.
Sean sietve az ajtó felé indult.
– Kim! – próbálkozott még egyszer.
– Semmi baj! Maradok.
Kim hangja nyugodt volt, hűsítően hatott a szikrázó
levegőben. Sean még egyszer ránézett, aztán
visszacsúsztatta pallosát a hátára erősített hüvelybe, és
sietve kilépett az ömlő esőbe.
Még el sem halt Sean lépteinek zaja, amikor Liam pár
ugrással Kim mellett termett, és magához szorította párját.
– Kim. – Annyira szerette kimondani a nevét!
– Megsebesültél?
– Nem tudom, de nem is érdekel. – Liam a téglafalnak
préselte Kimet.
Még sosem érzett ennyire intenzív késztetést, hogy
magáévá tegye a nőt. A párja volt, az övé egy életre.
Valahonnan hátulról megszólalt a hang a fejében: SZERETED
ŐT. NE OKOZZ NEKI FÁJDALMAT!
– Jobb lenne, ha elmennél – mondta Liam.
– Tessék?
Liam Kim szemét figyelte: Milyen gyönyörű, tágra nyílt,
kék szempár! Mint egy ír tó – gondolta egyszer. S most is így
gondolja.
 – Ne engedd, hogy fájdalmat okozzak neked!
Kim megérintette Liam arcát. Az először elrántotta a fejét,
de aztán mégis engedte.
– Nem akarok elmenni – szólalt meg Kim. – Különben is,
istenverte vihar tombol odakint!
– Nem leszek képes lassan csinálni. Nem leszek kedves
hozzád!
Kim elmosolyodott, és átkarolta Liam nyakát. Remegett,
de tekintetében gyöngédség csillogott.
– Jól hangzik.
– Kim!
– Liam! – Megcsókolta a férfi orra hegyét. – Nem akarom
lassan csinálni. Megőrülök érted!
Szájon csókolta Liamet. A kicsorbult téglák fölszaggatták
Liam bőrét, amikor kezét óvón Kim háta mögé csúsztatta.
Kim két lábával átfogta Liam derekát, szoknyája fölkúszott a
combján. Liam könnyedén félretolta a tanga rugalmas
pántját, és hímvesszőjét máris a nyíláshoz nyomta. Kim
nagy levegőt vett, a szeme tágra nyílt az élvezettől, amikor
Liam beléhatolt.
Hogyan is hihette eddig, hogy emberi alakban szeretkezni
unalmas? Elhatározta, hogy soha többé nem csinálja
vadmacska alakban. Kim forró és nedves volt, így könnyen
belé tudott csusszanni. A nő teste ívben az övének feszült,
kemény mellbimbóját átérezte a vékony ingén keresztül.
Liam karjával védte Kim hátát a tégláktól, amelyek így az ő
amúgy is vérző bőrét horzsolták tovább.
A harc nem csillapította le az adrenalin tobzódását,
szüksége volt erre a párosodásra. A szíve őrülten vert, a
vére forrt. Testük tökéletesen egymásba illett. Liam agya
kikapcsolt. Semmi másról nem vett tudomást, csak Kimről,
csak az ő szagát érezte, izgató nemi vágyát, a leheletét, a
haja illatát. Megnyalta Kim arcát. Megízlelte a nyakát.
Beljebb lökte magát, dobolt a vér az ereiben. Odakint
villámok csapkodtak, vakító villanásukat fülsiketítő dörgés
kísérte. A jégeső úgy kopogott a tetőn, mint a sortűzben a
golyók. A széles ajtón pattogva dőltek be a jéggolyók.
– Liam! Igen!
Liam összeszorított szemmel a falnak döntötte a
homlokát. Úgy lökte befelé magát, mintha Kim méhébe
akarna bemászni, a nő részévé akarna válni. Válla
megfeszült, tüdejét égette a levegő.
Kim teste beleremegett az orgazmusba, cipője sarka Liam
fenekébe nyomódott, de őt nem érdekelte a fájdalom. Egy
kézzel megtartva Kimet, a másik öklével a falat döngette.
Egy újabb villám világította be az eget, s mikor megdördült,
Liam is a csúcsra ért.
Lángoló testéről szakadt az izzadság. Kim sikoltozott a
gyönyörtől, s Liam hallotta, hogy saját hangja körbefut a
raktárépületben. Mindjárt összeesik. Kim! Nem szabad
elengednie.
Liam elterült a földön. A hátára érkezett, s Kim puha teste
a mellkasán landolt. Felnyögött, mert esés közben
kicsusszant Kim forró hüvelyéből.
Kim lenézett, és rámosolygott Liamre.
– Azt a mindenségit! Ez aztán… jó volt!
Liam szeretett volna felelni erre. Elmondani Kimnek, hogy
ez volt élete legnagyobb gyönyörűsége, és hogy szereti őt.
De csak levegő után kapkodott. A harc fájdalma,
ösztöneinek zavarba ejtő felszakadása elnémította.

***

Kim lenyúlt, és megragadta Liam hímtagját, mire Liam

felnyögött.
– Még mindig merev vagy. Azt hittem, elmentél.
Liam bólintott.
– Elmentem. – Fogát összeszorítva maga alá fordította
Kimet, és újra beléhatolt.
Még sosem volt ilyen a szex! Nem kontrollálatlan adok-
kapok, hanem mindent beleadó, síkos, buja szex. Kim teli
szájjal nevetett közben. Az sem zavarta, hogy a csupasz
betonpadlón hever, és egy félőrült, csupa izom alakváltó
nehezedik rá, miközben odakint jégzivatar tombol.
Bármelyik percben rájuk omolhat az épület egy újabb
villámcsapástól, de ez most nem érdekelte.
– Szeretlek, Liam! – kiabálta.
Liam kinyitotta a szemét. A gyönyörű kékség helyett most
szürkésfehér alakváltó szempár tekintett le rá.
Kim úgy döntött, megijedni ráér később is. Most rajta is
éppolyan őrület volt, mint Liamen. Talán ezt értette párzási
láz alatt?
Liamnek még néhány percre szüksége volt, mire újra a
csúcsra ért, de akkor Kim úgy érezte, mindenét elárasztja az
alakváltó forró magja. Liam lihegve rogyott rá Kimre, a bőre
szinte lángolt. Aztán elégedetten csókolni kezdte Kim arcát,
haját. Végül legurult róla, és hanyatt elterült a padlón. Még
mindig úgy zihált, mintha most ért volna célba egy
félmaraton után.
Nagyon sokáig feküdtek így egymás mellett, Liam
nehezen szedve a levegőt, Kim még ahhoz is fáradtan, hogy
megmoccanjon. A jégzivatar csöndesedni kezdett, a
villámlások között egyre hosszabb idő telt el. A folyót
követve távolodó vihar morajlását hallgatták.
Liam mozdulatlanul hevert, s Kim már azon tűnődött,
vajon elaludt-e. Nagy nehezen föltámaszkodott az egyik
könyökére.
– Liam! Jól vagy?
Liam nyitott szemmel kapkodta a levegőt.
– Nem tudom.
– A vihar alábbhagyott. Nagyanyám az ilyen zivatarra azt
mondta, csak annyi ideig tartott, mint egy gyors dugás.
Liam nem válaszolt, nem is nevetett.
– Ugye, tudod, mit jelent, ha a vihar elül? – folytatta Kim. –
Azt jelenti, hogy Sean és az apád hamarosan a keresésünkre
indul. Fogadok, hogy Connor és Glory is velük tart. Meg
Ellison. Az az ordas nagyon aggódott érted, amikor
összefutottunk délután. Az igazság az, hogy mindjárt itt lesz
az összes alakváltó, aki tudni akarja, hogy mi történt veled.
Liam lassú mozdulattal kikaparta az arcából izzadságtól
csatakos haját.
– Az nem lenne jó.
– Mintha ez visszatartaná őket!
– Kim! – Liam arca eltorzult. Két karjával szorosan
átkarolta saját mellkasát. – Meg kell találnom a
nyakörvemet, mielőtt ideérnek!
– Tényleg ezt akarod? – kérdezte Kim szinte suttogva.
– Fergus teljesen megőrült. Mindannyiunkat elpusztított
volna.
Liam nem válaszolt Kim kérdésére.
– Nem hiszed, hogy az alakváltók tudnának megint a
nyakörv nélkül élni?
– Ha ilyen lenne az az élet, akkor nem. – Liam kínlódva
szívta be a levegőt, a mellkasa majd szétrepedt közben. –
Így megölnénk egymást. Kim, hát nem érted? Meg akartalak
ölni téged is, meg Michaelt is. Meg kellett volna hogy öljelek
benneteket. Ezt diktálta az ösztönöm. Még a tulajdon
testvéremet is el akartam pusztítani! És ez a késztetés még
nem múlt el. Ha idejönnek, hogy elfogjanak, szembe fogok
szállni velük. Addig gyilkolok, amíg valaki le nem terít
engem.
– És engem is?
Liam oldalra fordult, és megsimogatta Kim karját.
– Nem! Veled már nem akarok mást, csak szexelni.
– Nagyon hízelgő, de szerintem nem bírnám túl sokáig. Te
aztán nem lankadsz soha.
– Biztos, hogy fájdalmat okoznék neked. Máris bántottalak
– mondta, megtapintva Kim felrepedt ajkát.
– Nem is igaz. Hát nem veszed észre, Liam? Bánthattál
volna, de nem tetted!
– Ez még nem jelent biztosítékot a későbbiekre, szivi.
Iszonyatosan kívánlak és akarlak. – Csókot nyomott Kim
feldagadt ajkára, aztán elhúzta a fejét. A szembogara
fehérből kékbe váltott, majd ismét fehér lett.
Kim megérintette a Liam nyaka körül húzódó vörös heget.
Liam arca megvonaglott, de nem állította le.
– El is mehetnél – kezdte Kim kedveskedve. –
Visszaszökhetnél Írországba, vagy ilyesmi. Szabadon
élhetnél.
Liam lehunyta a szemét, elkendőzve rémes
bizonytalanságát.
– Nélküled nem megyek. Nem akarok nélküled élni. – Fejét
Kim vállára támasztotta. – De Fergusnak igaza volt. Addig
gyötörnélek a szexszel, amíg nem maradna benned élet.
Képtelen lennék megálljt parancsolni magamnak. – Elgyötört
tekintettel emelte föl a fejét. – Miért nem érted meg? Amíg
ebben az állapotban vagyok, nem lehetsz a párom.
Kim bátorítólag dörzsölte Liam karját. Bárcsak azt
mondhatná neki, hogy minden rendben lesz! Elviseled majd,
hozzászoksz, és megtanulod kordában tartani az
ösztöneidet. Csakhogy fogalma sem volt arról, mi is lesz
ezután. Az elvadult ordas, aki a hálószobájába betört,
Fergus kísérleteinek áldozata volt, és azért akarta legyilkolni
Kimet, hogy azzal Liamet kínozza. Kim látta Liam tekintetét,
ahogy a kis Michaelre meg az öccsére nézett, mintha
elpusztítandó ellenségek lettek volna. Vajon miféle
szörnyeteg válna Liamből?
– Nem kérhetem, hogy miattam újra a rabságot válaszd –
jelentette ki Kim. – Nem akarom, hogy ezt tedd.
– Gyűlölöm a nyakörvet. Kim, annyira gyűlölöm! A nyakörv
azonnal megbüntet, ha csak gondolni is merünk arra,
ahogyan korábban éltünk. Egy kis adrenalinszint-emelkedés,
és már jön is a sokk. Fogalmad sincs róla, milyen az.
Folyamatosan rettegni a fájdalomtól.
– Valóban fogalmam sincs.
– Most, hogy ettől megszabadultam – fonta Liam az ujjait
a nyakára ott, ahol a nyakörv volt, és vad vigyor terült el a
képén. – Ez olyan öröm, szivi! Bármit megtehetek, és senki
sem állíthat meg.
– Még én sem?
– Még te sem. És pont ez a baj.
– Sean azt mondta, nem voltál ilyen azelőtt. Mármint a
nyakörv felvétele előtt.
– Nem, ennyire sosem éreztem szabadnak magam. És ne
feledd, egyszeriben rám szakadt húszévnyi sóvárgás
beteljesülése. Ugyanakkor mégiscsak ilyen is voltam. Annak
idején erősek és szabadok voltunk. Az a pár ember, aki
tudott a létezésünkről, félelemmel vegyes tisztelettel
tekintett ránk. Még a tündék is elismerték az erőnket,
elfogadták, hogy többé nem teszünk a kényük-kedvükre. A
legjobban az üli meg a lelkemet, hogy a tündék segédkezet
nyújtottak a megbéklyózásunkhoz. Mindig is rabságban
akartak tartani bennünket. – Tekintetében harag gyúlt, a
szája sarka remegni kezdett. – És mi gyűlöljük őket ezért.
– És mit érzel az emberek iránt? – kérdezte Kim habozva.
– Az emberi lények gyöngék és rövidke életűek. Nem
jelentenek fenyegetést. – Liam szembogara ismét abba a
kékbe váltott, amibe Kim belehabarodott. – Ráadásul az a
példány, amelyik most épp velem van, egyszerűen
gyönyörű. És én imádom!
– Segítek elszökni, Liam. Szeretném, ha szabadon élnél.
Ne keresd meg a nyakörvet! Kérlek!
Liam megint összeszorította a szemét. Megborzongott, az
ajka remegett, mint akire hullámokban tör rá a pánik. Aztán
nagy sokára újból kinyitotta a szemét. Valami megváltozott
a tekintetében, mintha megadta volna magát.
– Nem, szerelmem. Az ittenieknek szükségük van rám. És
soha, de soha nem akarok arra ébredni egy reggel, hogy
neked fájdalmat okoztam!
Kim megérintette Liam arcát. Az előbb valódi gyötrelmet
tükrözött a tekintete, amikor arról beszélt, hogy gyűlöli a
nyakörvet. Korábban sosem említette ezt, bár igaz, hogy az
alakváltók nagyon erősek, és jól tűrik a fájdalmat.
Valószínűleg nem látta értelmét, hogy kimutassa a haragját
Kim előtt. Pedig nyilván elképesztő érzés lehetett
megtapasztalni húsz év után azt, hogy a nyakörvvel együtt
a hozzá nőtt fájdalom sincs többé. Kim elképzelni is alig
tudta, hogy gondolkodhat egy percig is azon, hogy
visszateszi magára a nyakörvet.
– Senki nem kárhoztatna érte, ha elmennél – folytatta Kim.
– Dylan visszavenné a hatalmat, és menne minden tovább.
Sean is megmaradna Őrzőnek. Vigyáznának Connorra és
mindenki másra. Ezt te is tudod.
– De én kárhoztatnám magam!
– Viszont szabadon élve elkezdhetnéd kitalálni a többiek
felszabadításának megfelelő módját.
Liam megpuszilta Kim homlokát.
– Nem, szivi. Szabadon élve csak és kizárólag magamra
gondolnék, és arra, milyen nagyszerű, hogy a mostani
élettől messze kerültem. Elkezdeném lenézni a többieket a
gyengeségükért, keresnék magamnak egy elvadult falkát,
és átvenném a vezetését. Szép kilátások.
– Ezt nem tudhatod. Te magad mondtad, hogy rengeteg
elfojtott késztetés halmozódott fel mostanáig benned. Talán
idővel…
– Vagy nem. – Liam hangja megkeményedett, és
föltápászkodott. – Megkeressük a nyakörvet!
Kim fekve maradt, odalentről élvezte Liam tökéletes
testének látványát – a feszes izmait, a széles vállát, a fekete
szőrrel borított mellkasát, amely most izzadságtól csillogott.
A bőre tele volt karmolásokkal és sebekkel, de még a
legmélyebb vágások is elkezdtek behegedni. A legcsúnyább
heg azonban a nyaka körül éktelenkedett, a nyakörv helyén.
Amikor Liam erőnek erejével elfordult Kimtől, a nő
megértette, hogy Fergusnak fogalma sem volt Liam valódi
erejéről. Hiszen annak idején föladta a szabadságát, hogy
együtt maradhasson a családjával, és segíthessen nekik a
rabság idején is. Fergus másokat áldozott fel az „ügy”
érdekében, Liam viszont önmagát – ahogyan legutóbb is,
amikor Connor helyett saját testével fogta fel az
ostorcsapásokat, hogy unokaöccsét megkímélje a
fájdalomtól.
Kim vonakodva bár, de végül fölkelt. Próbálta lesöpörni a
betonpadlóról a testére ragadt kosz nagy részét. Liam már
elindult átfésülni a helyiséget, átható tekintetét egyetlen
négyzetcentiméter sem kerülte el. Közben kikerülte azt a
porkupacot, amely valaha Fergus teste volt. Nem látszott
rajta különösebb sajnálkozás, amiért megölte a klán vezérét,
de végül is Fergus egy elmebeteg volt. Kim pontosan tudta,
hogy ha nem hal meg, Fergus biztos nem sétált volna
szépen haza, megígérve, hogy felhagy a kísérleteivel:
„Bocs, Liam, igazad van. Csúnya, rossz alakváltó voltam!”
Kimnek eszébe jutott a két nőstény, akiket Fergus a
párjának nevezett, meg a kölyke, akiről beszélt. Vajon fogják
gyászolni? Netalán bosszúhadjáratot indítanak Liam ellen?
Vagy élnek tovább, túllépve a történteken? Mit tesz majd
Liam klánvezérként velük? És a San Antonióban élők mind
elfogadják majd őt? Ezt érdekes lenne látni – és az érdekes
alatt valójában azt értette, hogy félelmetes.
A háta mögül meghallotta Liam hangját.
– Itt van!
Kim sarkon perdült, és Liamre meredt, aki úgy tartotta a
fekete-ezüst pántot, mint egy mérges kígyót. Kim az ajkába
harapott, amikor Liam megragadta a lánc két végét – úgy
markolta a sima és a kelta csomóban végződő illesztékeket,
hogy elfehéredtek a kezén a bütykei.
– Működőképes? – kérdezte Kim. – Vagy tönkrement?
– Ha újra a nyakamra kerül, működnie kell. Justin azt
mondta, Brian azt kísérletezte ki, hogyan lehet leválasztani
a nyakörvet rólunk, nem a csipet hatástalanította. Odáig
még nem jutott el. – Liam lassan mély levegőt vett. – Ez
most nagyon megvisel majd, Kim. Jobb lenne, ha elmennél.
– Nem megyek sehova.
– Fel sem merül benned, hogy talán nem örülnék, ha
gyenge és szánalmas állapotban látnál, szivi? Az
alakváltóknak is van önérzetük.
– Liam! Én már mindenféle állapotban láttalak, erősnek,
bolondnak, agresszívnek, dühösnek, boldognak, szomorúnak
és erősen felajzottnak. Én mindegyik Liamet szeretem,
különösen az utolsót. Tudtad, hogy a pupillád elkerekedik,
amikor a csúcsra érsz? Olyan, mintha mindenestül és örökre
magadba akarnád szívni a látványomat. Nagyon szexi!
– Azt mondod? De ez nem lesz az! Nem volt szexi az első
alkalommal sem, amikor rám tették, és nem hiszem, hogy
másodszorra kevésbé lenne fájdalmas.
– Márpedig maradok – fonta össze a karját Kim. – A párod
vagyok, emlékszel? A hagyományos emberi esküvőn
megígérjük, hogy nem hagyjuk el egymást sem örömben,
sem bánatban. Vagyis nemcsak akkor maradunk együtt,
amikor minden szép és jó, hanem akkor is, ha a dolgok
rosszra, nagyon rosszra fordulnak.
– Ha jól sejtem, az eskü szövege nem tesz említést arról,
hogy végig kell nézned, amikor az alakváltó barátod felveszi
a nyakörvét.
– Legutóbb még nem olvastam benne, de értelemszerűen
beleértendő ez is.
Liam a kezében tartott nyakörvet bámulta, mellkasa
hevesen hullámzott.
– Nem hazudhatok neked, Kim. Egy kicsit jobban érzem
magam, hogy itt vagy velem. – Felpillantott, szeme tisztán
és kéken csillogott, s tele volt rémülettel és szerelemmel. –
Kívánj szerencsét!
– Szeretlek! – mondta Kim.
Kedves, pajkos mosolyának halvány árnyéka suhant át
Liam arcán.
– Én is szeretlek, kedvesem.
Egy hosszú percig még tanulmányozta a nyakörvet, majd
mély levegőt vett, és a torkához emelte.
Amint a bőréhez ért a nyakörv, Liam minden izma
megfeszült. Kimnek fogalma sem volt, hogyan rögzül a
szerkezet az alakváltók nyakára, de amikor Liam a nyakörv
sima végét a kelta csomóhoz érintette, hangos kattanás
hallatszott, és Liam felüvöltött. Kidagadtak az erek és az
inak a nyakán, egész teste ívben hátrafeszült – ökölbe
szorított kézzel és fogcsikorgatva küzdött a rémes kínnal.
Kim odarohant hozzá. Az alakváltók öleléssel, érintéssel
nyugtatták meg egymást – talán ha Kim a karjaiba zárhatná,
azzal kicsikét enyhíthetne a fájdalmán. Liam összevissza
csapkodott, ahogy a testét görcsök rángatták, és a sikolya
rekedt hörgéssé változott.
Kim kinyújtotta felé a kezét.
– Liam!
Liam majdnem fehér pupillája Kimre meredt.
– Ne, Kim! Ne gyere közelebb!
– De szükséged van rám. – Kim elkapta Liam két csuklóját,
de ő kirántotta magát a kezéből.
– Azt mondtam, ne gyere közelebb!
– Én pedig azt mondtam, szükséged van rám.
Kim fürgén besurrant Liam két keze közé, és átkarolta
izzadságtól csatakos derekát. A hím keze jéghideg volt,
ezért Kim a hátát dörzsölte, hogy felmelegítse.
– Kim, ne!
– Szükséged van rám – ismételte Kim eltökélten.
Liam szaggatottan vette a levegőt, merev testtel állt,
mégis minden porcikája remegett. Aztán egy elgyötört
ordítással végre átölelte Kimet, és arcát a nő nyakába
temette.
HUSZONHARMADIK FEJEZET
Mennyi ideig álltak így, egymást karolva, miközben Liam
vonaglott a fájdalomtól? Kimnek fogalma sem volt róla. Csak
igyekezett megtartani Liamet, akinek forró könnyei a vállára
csorogtak, és elkeseredetten csókolta Kim nyakát, miközben
úgy szorította, mintha sosem akarná elengedni.
Kim egy idő után kiáltozásra lett figyelmes, a hangok
odakintről érkeztek. Mikor fölemelte a fejét, érzékelte, hogy
a raktárra immár sötétség borult, s bár a vihar elült, az eső
továbbra is dobolt a tetőn. A homályt elemlámpák fénye
törte meg, s a bejárat széles ajtókeretében megjelent Sean
és Dylan óriási alakja. Mögöttük mások is érkeztek – Glory,
Ellison, Connor, Nate és Spike is a raktárba nyomult.
Dylan a helyiség közepén álló két alakra irányította a
fénycsóvát. Liam meztelen teste csupa mocsok volt,
akárcsak Kim gyűrött és rendezetlen öltözéke.
Kim elővigyázatosságból rájuk kiáltott.
– Hé, nyugi! Visszatette magára a nyakörvet, s most
fájdalom marcangolja.
Dylan megindult feléjük, de a többiek megálltak. Liam
kínkeservvel fölemelte a fejét, szemében irtóztató fájdalom
tükröződött.
– Apa!
Dylan nem messze Liamtől megtorpant, tekintete
tanácstalanságot sugárzott.
– Akarod, hogy odamenjek, fiam?
– Persze hogy akarja – vágta rá Kim. – Hiszen az apja!
– De már ő a klán vezetője – válaszolt Dylan. – És a
csapatunké is. El is utasíthat, ha úgy gondolja.
– Nem fogja – rázta a fejét Kim. – Korábban azt mondta
nekem, azért nem hívja ki magát párharcra, mert szereti.
– Az még ezelőtt volt.
 – Nem számít! – erősködött Kim. – A sorrend talán
megváltozott, de a szeretet attól még megmaradt.
Dylan már nyitotta a száját, hogy vitába szálljon vele, de
Connor váratlanul lerázta magáról Ellison kezét, aki eddig
visszatartotta, és nyurga lábán elrobogott Dylan mellett.
– Jaj, már azt hittük, Fergus megöl – szipogta két karját
Liam és Kim köré fonva.
A többiek feszülten figyeltek, és Dylan is hátrált egy
lépést.
Liam ránézett az unokaöccsére, és a szeme megtelt
könnyel. Connor még erősebben ölelte, mire Liam vad fehér
pupillája visszaváltozott gyönyörű kékre. Ő is átkarolta a
kölyköt, és szorosan magához húzta.
Mint amikor a gátat áttöri a vad folyó, úgy rohanták meg
őket a többiek. Dylan átkarolta és magához vonta Liamet és
Connort. Sean letette a földre a pallosát, és csatlakozott a
csoportos ölelkezéshez, majd beszállt még Glory is Ellison is.
Kim legnagyobb megdöbbenésére Fergus két csatlósa sem
maradt ki a közös örömködésből.
Kim majdnem elsírta magát, amikor Sean a fejét Liam
vállára hajtotta. Érezte a szeretet melegét és a törődést
ebben az ölelésben, hallotta a testvérek egymás fülébe
súgott, megnyugtató szavait.
Kicsit nehezen kapott levegőt, mert beszorult a csoport
közepére, de aztán elnevette magát.
– Kész a Kim-szendvics. Kér valaki?
– Jól hangzik. Nekem jöhet – nyerített fel Ellison gurgulázó
texasi nevetés kíséretében.
– Undorító vagy, tudod? – szólt rá Glory, aki Dylan derekát
egy pillanatra sem engedte el.
Ellison hatalmas puszit nyomott Glory képére.
– Ezért szeretsz, nem igaz? – cukkolta. – Szerintem
robbantsuk föl ezt a helyet, aztán húzzunk innen, és piáljunk
be mocskosul!
– Jól szóltál! – lelkesedett Spike.
 Liam és családtagjai továbbra is némán ölelték egymást.
Kim érezte a testek közötti energiaáramlást, azt a szeretet,
ami ennyi éven át összetartotta őket. És azt is érezte, hogy
most már ő is részese mindennek.
– Bepiálni – hörögte Liam, a fogai között szűrve a
szavakat. – Nem is tudod, mennyire jól hangzik.
A csoport lassan szétvált, arcukon kendőzetlen mosoly ült,
mint akik valami nagy közös boldogságélmény részesei
voltak. Sean megdörzsölte bátyja karját, majd elment a
pallosáért, és végül Liam ruháit is összeszedte a földről.
Connor még egyszer megszorongatta nagybátyját, aztán a
szemét törölgetve hátrébb lépett. Dylan engedte el Liamet
utoljára. Fia karját markolta, miközben mélyen a szemébe
nézett.
– Jól vagy, Liam?
– Rendbe jövök.
– Tudom, hogy rendbe jössz. Egész életedben erre a
pillanatra készültél. Most beteljesült.
Liam az apja vállára tette a kezét.
– Ha te állsz a hátam mögött, Apa, akkor semmi sincs,
amit el ne érhetnénk.
Dylan végre megkönnyebbült, mint aki mostanáig nem
volt biztos Liam elfogadásában.
– Mindig ott leszek, fiam. – Lehúzta magához Liam fejét,
és megcsókolta a homlokát. Azután könnyes szemmel
elfordult.
Liam megkereste Kim kezét.
– Te jól vagy? Bántottalak, szivi?
– Bírom a gyűrődést – felelte Kim, és szájon csókolta
Liamet, aki erre hosszú, megnyugtató ölelésbe vonta. – Ideje
hazamenni – suttogta.
– Tudsz gyalogolni? – kérdezte Sean, átnyújtva Liamnek a
ruháit.
Liam magához ölelte a kupacot, és a régi huncut mosollyal
a szemében körbenézett a társaságon.
 – Csak nem azt akarjátok mondani, hogy egyikőtök sem
hozott négykerekűt?
– Hát nem – vágta rá Connor. – Mert ahogy elcsendesedett
a vihar, rohantunk megkeresni benneteket.
– Ezek szerint, az volt a terv, hogy összetört, vérző
testemet valami taligán toljátok majd haza? Miféle barátok
és család vagytok?
– Elszaladok a kocsimért – ajánlkozott Kim. – Mondjuk,
nem fér el benne mindenki, de az nem számít. Legalább
Liamet hazafurikázom.
Liam utánakapott, és elmarta a csuklóját.
– Ne! Még ne menj el! – mondta kétségbeesve.
Kim megnyugtató mosollyal gyorsan megölelte.
– Nem hagylak itt.
Glory elébük perdült. Kivételesen robusztus bakancsot
viselt, igaz, ennek is tízcentis sarka volt.
– Majd én idehozom. – Kikapta Kim kezéből az
indítókulcsot, és teli szájjal rávigyorgott. – Ne aggódj,
vigyázok rá.

***

Miután hazaértek, Liam lefeküdt, és vagy négy órán át

mélyen aludt Kim mellett. Aztán váratlanul felébredt,
ledobta magáról a takarót, és kijelentette, hogy be kell
mennie a kocsmába.
– Minek? – kérdezte Kim. Nem örült, hogy nélkülöznie kell
Liam megnyugtató, meleg tagjait.
– Túl sokat voltam szabadságon – mondta Liam. – Biztosan
fölgyűlt a papírmunka.
– Liam!
Liam épp nyúlt a nadrágjáért, de megállt mozdulat
közben, így Kim legeltethette a szemét formás farizmain.
– Nincs semmi vész, szivi. Az alakváltók gyorsan
gyógyulnak.
Talán a testetek igen – gondolta Kim.
 – Egyáltalán, miért dolgozol a bárban? Nem úgy tűnik,
mint aki egyik hónapról a másikra él. Amúgy, Fergus hogy
engedhette meg magának azt a rengeteg műkincset a
pincéjében? És egyáltalán, honnan volt pénze arra a föld
alatti teremre?
Liam visszahuppant az ágyra.
– Az alakváltók hosszú életűek – mondta titokzatos
tekintettel. – Közben felhalmozunk ezt-azt.
– Például pénzt és régi mesterek festményeit?
– Például pénzt és régi mesterek festményeit. Apa úgy
gondolja, el kellene adnunk őket valamelyik múzeumnak.
– És hogy fogjátok megmagyarázni, honnan vannak a
műtárgyak?
– Nem kell megmagyaráznunk. – Liam ismét a farmerjáért
nyúlt, és magára húzta. – Vannak ügynökök, akik diszkréten
elintézik.
Kim felült, az ágytámlának támaszkodva keresztbe tette a
lábát.
– Mielőtt először kijöttem ide, a város szélére, azt hittem,
minden apróságot megismertem az alakváltókkal
kapcsolatban. Gőzöm sincs semmiről, igaz?
– Hát nincs! – Liam elvigyorodott, fehér fogsora csak úgy
vakított az éles lámpafényben. – Én meg azt hittem,
mindent tudok az emberekről. De tőled rengeteg újat
tanultam. – Kis szünetet tartott. – Nagyon fogsz hiányozni,
szivi!
Kim szívverése kihagyott, aztán hatalmas dobbanással
újraindult.
– Hogy érted, hogy hiányozni fogok?
Liam maga alá húzta az egyik lábát, és az ágyra dőlt.
Felsőtestén már összezáródtak a vörös szélű sebek, a
zúzódások is elhalványultak. Fekete, göndör mellkasszőrzete
a köldöke felé csíkká keskenyedett. Kimnek eszébe villant az
első éjszaka, amikor Liam fölhozta ebbe a szobába, és ő
érdeklődve beledugta az ujját abba az izgató mélyedésbe.
 – Azt akarom, hogy menj haza – felelte Liam. – Menj vissza
a saját életedbe.
Kim szeme elkerekedett.
– Na várjunk csak! Napokon át győzködtél, hogy itt
maradjak, pedig nem akartam. Ma este meg, mindazok
után, amiken keresztülmentünk, ideértve az észbontó szexet
is, közlöd velem, hogy menjek haza?
– Fergus halott. A követői hazatértek, már nem jelentenek
fenyegetést. Senki nem fogja többé letépni egyetlen
alakváltó nyakörvét sem.
– Úgy tűnik, nagyon biztos vagy ebben.
– Biztos vagyok. Most már én vezetem a klánt, vagyis az
én csapatom került a rangsor élére. Így egyetlen alakváltó
sem mer majd neked bajt csinálni, még ha esetleg nem is
fogadnának el. Viseled az oltalmazó szagjelemet, amit senki
más nem írhat felül.
Kim kicsusszant az ágyból. Anyaszült meztelen volt, de ez
most nem számított.
– És mi van ezzel a párdologgal? Most már annak is vége?
Liam elmosolyodott.
– Annak sosem lesz vége, egy életre szól. Áldást kaptunk
a Nap és a Hold sugarai alatt, vagyis az egész klán
jóváhagyásával kötöttük egybe az életünket. Mindig is egy
pár leszünk.
– Akkor ez mit is jelent?
– Nekünk, alakváltóknak, azt jelenti, hogy nem lesz másik
párunk. Neked mint embernek ez nem jelent semmit. Téged
nem köt az alakváltók törvénye, emberi értelemben ez nem
házasság. Te is ezt hangsúlyoztad.
– Azt szeretném tudni, hogy személy szerint neked mit
jelent!
Liam elfordította a tekintetét.
– Nekem mindent jelent.
– Akkor miért küldesz el?
Liam talpra ugrott, és lenézett Kimre.
 – Mert nem maradhatsz. Egész idő alatt azon igyekeztél,
hogy megértesd velem, miért nem maradhatsz mellettem.
Én alakváltó vagyok. Én szerethetlek téged teljes szívemből,
de ha itt maradsz, azzal tönkretennélek. És ezt te is tudod.
Elveszítenéd az állásodat, a barátaidat, nem becsülnének
többé az emberek. Én az út rossz oldalán állok,
drágaságom. Nem tartozom a te világodba.
– Ez nem ilyen egyszerű! Hogy az alakváltók rosszak, az
emberek meg jók. Már tudom.
– Te tudod. De a világ még nem. Talán húsz év múlva,
amikor már megszokják az emberek, hogy létezünk… Én
viszont sokkal jobban szeretlek, semhogy itt tartsalak.
Kim hirtelen fázni kezdett, úgyhogy gyorsan kerített egy
hosszú pólót az egyik székről. Belebújt, aztán ráeszmélt,
hogy az Liam inge. Túl nagy volt neki, és Liam szagát érezte
rajta.
– Ne játszd itt nekem az önzetlent, Liam Morrissey! Nem
kínoztál még meg eléggé? Elérted, hogy beléd szeressek, a
fenébe is! Igazán szeretlek. Most meg azt mondod: „Köszi,
Kim, mehetsz”?
– Azt hiszed, ez nekem könnyű? Amikor nem volt rajtam a
nyakörv, tombolt bennem a vágy, hogy elzárjalak valahová,
és sose engedjelek szabadon. Akárhogy visítottál, átkozódtál
és könyörögtél volna. Márpedig ezt tetted volna. Börtönbe
akartalak zárni. Magamhoz láncolni. Hogy az enyém legyél
mindörökre.
– De most már megint rajtad van a nyakörv –
emlékeztette Kim.
– Gondolod, ez változtat bármin is? Hát nem. Attól én még
egy vadállat vagyok. Mindig is az voltam, és az is maradok.
– Liam megérintette a sebes nyakára tapadó pántot. – Ez
meggátol abban, hogy magamat és a fajtámbelieket
elpusztítsam, vagy azokat, akiket szeretek. Minden alakváltó
olyan, mint én: vadállatok fogságban. Nem háziasított
vadak. Ez nagy különbség.
 – Én nem félek tőled – közölte Kim a karját maga előtt
összefonva.
– Ez butaság. Láttál ma délután: képes lettem volna
megölni egy ártatlan kölyköt, a saját öcsémet, sőt az
apámat is.
– De nem tetted.
– Csak azért nem, mert Fergus elterelte a figyelmemet.
Istenanyának hála, hogy ezt tette, mert ezzel minden
haragomat magára vonta. Ha nem lett volna ott mint
legyőzendő ellenfél, akkor a szeretteimet mind egy szálig
kiirtottam volna.
– Ezek után nyilván nem fogod többet levenni a nyakörvet
– szólalt meg Kim. – Tehát nincs miért aggódnom.
– Fergusnak azért igaza volt. Egyszer valamikor meg kell
szabadulnunk a nyakörvektől. Ő nagyon elhamarkodta a
dolgot, de ettől még igaza volt.
Kim ökölbe szorította a kezét, hogy ne kiabáljon.
– Eldöntenéd végre, hogy mit akarsz? Legyen nyakörv,
vagy ne legyen?
– Szivi! Az alakváltók kezdenek erőre kapni. Korábban a
kihalás fenyegette a fajtánkat, ezért kellett behódolunk az
embereknek, és elfogadni a nyakörvet. Hogy tovább
élhessünk, és átszervezve a közösségünket,
megerősödhessünk. Ha majd újra elég erőssé válunk,
lerázhatjuk magunkról a láncainkat, és azzá lehetünk, akik
igazából vagyunk.
– És úgy gondolod, ebben a világban nekem nincs
helyem?
– Nincs. – Liam csípőre tett kézzel, komor tekintettel állt,
mint a cövek.
– Hazudsz! – fakadt ki Kim.
– Nem hazudok.
– Bár én nem értem annyira a testbeszédet, mint te, de
azt érzem, hogy csak ürügyet keresel, hogy elküldhess. Azt
hiszed, hogy ezzel teszel jót nekem.
 Liam váratlanul megpördült a tengelye körül, aztán
hatalmasat csapott az ágyvégre. A deszka megadta magát,
faszilánkok repkedtek szanaszét.
– Megőrjítesz, Kim, tudod-e? Persze hogy a te érdekedet
nézem. Van egy életed, fényes pálya áll előtted, van szép
házad és egy csomó barátod. Azt akarom, hogy ez így
maradjon. Találj egy normális pasast. Ne olyat, aki őrülten
rád van kattanva, és úgy kell tennie, mintha egy kocsmában
dolgozna, miközben Shiftertown ügyeit igazgatja. Menj haza,
és élj emberi életet!
– Csak így egyszerűen?
– Igen. Kim, kérlek, menj!
– Az nem érdekel, hogy szeretlek? – kérdezte kiszáradt
torokkal.
– Persze hogy érdekel. Nagyon is sokat nyom a latban. –
Liam átnyúlt az ágy fölött, és megérintette Kim duzzadt,
sebes ajkát. – És emiatt még inkább azt szeretném, hogy
hazamenj. Biztos akarok lenni benne, hogy többé nem
okozhatok fájdalmat neked.
Kim moccanatlanul állt, Liam keze még mindig az ajkán
pihent. A szíve elfacsarodott. Korábban is átélt már
szakításokat, sőt volt, hogy ő küldte el a pasiját. És
felismerte Liam tekintetében azt az eltökéltséget, ami
azokra jellemző, akik meghozták a fájdalmas döntést, hogy
vége, és nem hagyják magukat lebeszélni.
– Nem akarok elmenni. – Kim tisztában volt vele, mennyire
szánalmas, amit mond, de képtelen volt visszafogni magát.
– Örömmel hallom, hogy nem akarsz elmenni. – Liam még
egyszer megérintette Kim száját, aztán megára húzta
pólóját, és fölvette a cipőjét. – De ez is azt támasztja alá,
hogy muszáj menned.
Hosszan szívta magába Kim látványát, mint aki
emlékezetébe akarja vésni minden vonását, azután sarkon
fordult, és kiment. Becsukta maga mögött az ajtót, aztán
pár perc múlva a bejárati ajtó csapódásába beleremegett a
ház. Kim hallotta, ahogy felbőg Liam motorja, majd pöfögve
elindul, de távolodó dübörgése idővel elhalt.
Kim sokáig állt még az ágy mellett a csukott ajtóra
meredve. Sírás fojtogatta, de égő szeméből egyetlen
könnycsepp sem hullott.
Odalentről a család többi tagjának értetlenkedése
szűrődött föl hozzá az emeletre. Azon tanakodnak, hova
mehetett Liam…? Vagy tán elmondta nekik, hogy
hazaküldte őt?
Váratlanul megrohanta az érzés, hogy minél hamarabb
szeretne eltűnni a házból. Zsibbadtan öltözködni kezdett,
majd összepakolta minden holmiját, és a csomagokat
lecipelte a Mustanghoz.
Amikor kitolatott a Morrissey-ház kocsibehajtójáról, látta,
hogy Connor a verandalámpa halvány fénykörében állva
maga köré font karral, arcán mérhetetlen szomorúsággal
néz utána.

***

Kim másnap reggel korán érkezett az irodába.

Hagyományos szürke kosztümjét viselte.
– Ma nem jön alakváltó? – kérdezte a titkárnője ártatlanul.
– Nem, Jeanne. – Kim hangja keményen és ridegen
csengett, visszatért az öntudatos védőügyvéd énje. – Többé
nem lesz alakváltó az irodában. Sajnálom!
Jeanne, aki az elmúlt években tanúja volt Kim érzelmi
hullámvasutazásának, bátorítóan rámosolygott.
– Nagy kár! Igazán szexi volt.
Kim ezt kénytelen volt aláírni. A gyomra viszont annyira
kavargott, hogy nem tudta eldönteni, mit érez: veszteséget,
fájdalmat, sajnálkozást, dühöt? Liam kidobta. Ez fájt! De hát
nem maga mondta el százszor Liamnek, hogy nem élhet
vele? Legalább olyan dühös volt magára, mint Liamre.
Amikor végre leült az íróasztala mellé, Kim belevetette
magát Brian ügyébe. Az államügyésszel folytatott telefonos
vita elterelte a gondolatait Liamről – a raktárban lefolyt élet-
halál harcról és az utána megélt elképesztő szexről.
Egész álló nap dolgozott, s a munkaidő végére már
igencsak kényelmetlenül érezte magát a szoros kosztümben
és a harisnyanadrágban. Úgy tűnik, gyorsan hozzászokott a
bő szoknyákhoz és a szandálhoz…
Másnap sem érezte magát jobban, bár a monoton
munkanapot megszakította egy telefonhívás: Silas kereste.
– Beszéltem Liammel – mesélte az újságíró. –
Beleegyezett, hogy a dokumentumfilmhez és az újságban
elhelyezhető képes beszámolóhoz interjút készítsek vele. Ő
maga fog körbevezetni Shiftertownban.
– Ez nagyszerű! – És tényleg az volt. Liamre vall, hogy úgy
kezdi meg tényleges uralmát az alakváltók városában, hogy
pont azt teszi, amit Fergus ki nem állhatott. Liam azt
szeretné, ha az emberek nem félnének az alakváltóktól, így
nagyobb szabadságra tehetnének szert. Az első lépés ehhez
az, hogy megmutassa a világnak, milyenek az alakváltók
valójában.

***

Pár héttel később Kim kitartó és alapos munkája meghozta

gyümölcsét. A magándetektívnek felvetett exbarátféle
szálon elindulva bizonyítható lett, hogy Michelle korábbi
fiúja azzal hencegett, térdre kényszerítette az alakváltókat,
és kiderült, hogy a halála előtt lelkileg gyötörte a lányt. Egy
idő után úgy beszélt Michelle-ről, hogy „egy mocskos
alakváltó kurva volt, aki azt kapta, amit megérdemelt”. Ez
már elég ok volt a rendőrségnek a nyomozás újbóli
elrendeléséhez és a fiatalember ismételt kihallgatásához. A
srác nem akart beszélni, de aztán a nyomozó megmutatta a
képet, amit a saját telefonjával készített a padlón
megkötözve fekvő lányról. Ezután megeredt a gyanúsított
nyelve, és keresetlen szavakkal ecsetelte, hogy Michelle
megcsalta őt – egy alakváltóval! A lánynak meg kellett
halnia, az alakváltónak pedig kínhalál járt. Ha lenne igazság
a földön, őt kitüntetnék, amiért megszabadította a világot
ettől az ocsmányságtól.
Ezután már nem sok kellett ahhoz, hogy Kim rávegye az
ügyészt a Brian elleni vád elejtésére. Az alakváltó szabadon
bocsátását nagy médiafelhajtás kísérte. A szabadulása
napján Kim együtt sétált ki Briannel a fogda kapuján, és a
fekete kameralencsék kereszttüzében elkísérte egy öreg
tragacsig, amiben Sandra várta. Anya és fia könnyes
találkozása sem leplezte Brian mély fájdalmát, amit Michelle
halála miatt érzett. Sandra megerősítette, hogy Brian
valóban párjául akarta igényelni a lányt, és nagyon nehezen
éli meg a veszteséget, mivel valóban szerette Michelle-t.
Miután Briant útjára engedte, Kim bement a főnökéhez.
Az iroda vezetője termetes, őszülő pasas volt, aki az
íróasztalán tartotta a feleségéről és négy gyermekéről
készült fotókat.
– Remek munka, Kim! – gratulált, pedig ritkán hagyta el a
száját dicséret. – De az az érzésem, nem kapunk több
alakváltós ügyet. Az emberek alakváltóvért akartak látni,
erre mi hülyét csináltunk az ügyészségből.
Kim megvonta a vállát. Most éppen egy fikarcnyit sem
érdekelte az ügyészség hírneve.
– Nincs jelentősége – közölte. – Azért jöttem, hogy
beadjam a felmondásomat.
– Tessék? – A férfi vastag szemöldöke felszaladt a
homlokára. – Miért? Épp most nyerte meg az év legnagyobb
ügyét.
– Azt fontolgatom, hogy saját irodát nyitok. Humán
ügyvédi iroda és jogi kapcsolattartás alakváltók részére az
Austin–San Antonio körzetben. Beszáll?
A főnöke egy ideig leesett állal bámult rá, aztán az asztal
egyik sarkából áttolta a névtábláját a másikba, ami nála
mindig az idegesség jele volt.
– Megőrült, Kim? Maga kiváló védőügyvéd. Az egyik
legjobb a csapatomban. Elképesztő karrier várja. Ha összeáll
az alakváltókkal, magának vége.
– Az emberek és alakváltók kapcsolatát szabályozó
törvényeket felül kellene bírálni és megváltoztatni – felelte
Kim. – Ez igazi kihívás, olyasmi, amiért érdemes élni. Az
ember leteheti a névjegyét mint az alakváltók jogainak
bajnoka. Maga is szívvel-lélekkel védi az emberek jogait!
A férfi az asztalán álló fényképekre pillantott.
– Csakhogy az alakváltókat gyűlölők nagyon veszélyesek
tudnak lenni, és én nem csak a saját életemet kockáztatnám
ezzel.
Kim megértően biccentett.
– Nos, nekem nincs senkim, úgyhogy csak a saját bőrömet
viszem a vásárra. Unom már az üres mindennapokat,
úgyhogy igyekszem valami őrültséggel izgalmassá tenni az
életemet: alakváltókat fogok segíteni, hogy ne süllyedjenek
el a jog ingoványában. Jeanne beleegyezett, hogy velem
dolgozik tovább. Ügyvédbojtárnak tanul, úgyhogy nagyon
izgatja a gyakorlatszerzés lehetősége.
– Ő is ugyanolyan bolond, mint maga.
– Meglehet – ismerte el Kim. – De ezt szeretnénk csinálni.
Köszönöm, hogy zöldfülű frissdiplomásként idevett az
irodájába!
– Nincs mit! – felelte a férfi. – Sok szerencsét!
Miután kilépett a főnöke irodájából, Kim megkönnyebbülve
vett egy nagy levegőt. Ott csengett a fülében az elbocsátó
két szó: Sok szerencsét! Bizony szüksége lesz rá.

***

Kim a következő heteket azzal töltötte, hogy összepakolta a

holmijait az irodában, és megfelelő bérleményt keresett
saját új irodájuk számára. Csak egy pici helyiséget akart,
ahol Jeanne-nel ketten elférnek. Az irodában mindenki
egyetértett a főnökkel, hogy Kim megbolondult. Egyesek
csodálattal néztek rá, mások nyíltan bírálták, különösen
Abel.
 Kim nem törődött velük, inkább elment irodabútort venni.
Jeanne lelkes partnernek bizonyult, és még abban is
segített, hogy Kim olykor-olykor pár percre elfeledkezhessen
lelki bajairól.
Az új irodában töltött első napján Kim e-mailt kapott
Silastól. Elküldött neki pár videófájlt a készülő
dokumentumfilmjéhez, és kikérte Kim véleményét.
A felvételeket Kim összeszorult szívvel nézte végig.
Rengeteg anyagban szerepelt Liam. Arcán szívet melengető
mosollyal és jellegzetes ír hanglejtéssel adta elő mindazt,
amit a világnak el akart mondani az alakváltókról. Dylan is
megszólalt, s lényegében ugyanazt mondta el, de eléggé
más módon fogalmazott, így nem tűnt úgy, mintha előre
megírták volna a szöveget. Persze Kim pontosan tudta, hogy
megírták. És azt is tökéletesen látta, hogy miről nem
akartak beszélni.
Voltak képek az alakváltók mindennapi életéről is, például
Michaelről, ahogy az előkertben játszik. A kölyök nagyon
fotogén volt, átsütött a kamerán, milyen aranyos
teremtmény. Silas megmutatta Connort és a haverjait is,
amint fociznak a házak mögötti grundon. Connor mesélt a
„futball” iránti rajongásáról és arról, hogy az ír nemzeti
válogatottnak szurkol. Ugyanakkor Silas anyagában nem
kizárólag derűs és napsütötte pillanatok villantak fel. Beszélt
alakváltókkal az életük árnyoldalairól is – a kölykök magas
halandóságáról, ami csak az elmúlt évtizedben kezdett
valamelyest csökkenni, illetve a nőstények alacsony
termékenységéről. Arra is kitért, hogy a különféle
alakváltófajok „vadon” nem jöttek ki egymással, de mióta
összeköltöztek, kölcsönösen engedményeket tesznek
egymásnak, hogy harmóniában élhessenek. Ellison
különösen bő lére eresztve mesélt erről, és igen jóképűnek
látszott, ahogy tele szájjal mosolygott széles karimájú
cowboykalapjában.
Egy csapat nyakörvbemutatót is tartott, ami bizonyította,
hogy a szerkezetek megfelelően működnek, illetve egy
meditációt is felvett az újságíró, ahol szülők dolgozhatták fel
kölykeik elvesztését.
Kim újra és újra lejátszotta a felvételeket, kimerevítve
Liam mosolyát és kék szemét, amely tökéletesen
meggyőzte a nézőt, hogy az alakváltók alig különböznek az
emberektől.
Túlságosan sokszor nézte meg a videókat. És túl gyakran
vette kézbe a mobilját is, és Liam telefonszámát kikeresve
azon tűnődött, vajon nem kellene-e fölhívnia, és elmesélni,
hogy egy rendkívül fontos dologban milyen döntést hozott.
„Ha bármire szüksége lenne, hívjon. Akármikor, éjjel vagy
nappal” – ezt mondta Liam, miután néhány hete beleírta a
számát Kim telefonjába.
Átkozott alakváltók!
Szeptember vége felé, egy hűvös péntek délután Kim az
új irodából hazatérve az egész hétvégét pakolásra szánta.
Vasárnap délután pedig minden csomagját, amit csak
tudott, bepréselt a kocsijába – a maradékért majd később
visszajön. Lecsukta a csomagtartót, beindította a
Mustangot, és visszahajtott Shiftertownba.
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
Liamnek nem kellett felnéznie, hogy tudja, Kim kocsiját
hallja. A kocsibehajtón guggolt a motorja mellett, kezében
csavarkulccsal. Egy kis tuningolást végzett.
Az elmúlt két hónapban minden éjjel ezen a motoron
gurult el a folyótól északra fekvő elegáns lakónegyedbe. A
motort már azelőtt leállította, hogy Kim háza közelébe ért.
Hosszan ült ott a néma kétkerekű ülésén, és nézte a nő
kivilágított hálószobaablakát. Amikor elaludt a fény, Liam
egy csókot dobott az ablak felé, majd legurult a hegyről.
A szívében tátongó lyuk a remény ébredésével egy
csapásra bezárult, ahogy Kim leállította a motort, és
kikászálódott a Mustangból. Az a magas sarkú szandál volt
rajta, amit Liam annyira szeretett, amelyiktől pokolian dögös
volt a meztelen vádlija.
Liam a szeme sarkából figyelte a kocsibehajtón közeledő
formás lábakat, aztán elborította az ismerős illat, amikor
Kim elment mellette.
Elment mellette?
Liam körbepillantott, és látta, hogy Kim egy kartondobozt
nyomott Connor kezébe, aki sietve lépett ki a házból.
– Bevinnéd ezt nekem? – kérdezte Kim a kölyöktől
mézesmázosan. – Csak tedd le valahova. Még van egy pár a
csomagtartóban.
Kim visszasétált a kocsihoz, és ezúttal s úgy ment el Liam
mellett, hogy nem szólt hozzá. A lehúzott utasoldali ablakon
behajolva Kim közszemlére tette pompás popsiját, miközben
egy kisebb utazótáskát húzott elő.
– Hello Sean! – mosolygott a Connor nyomában érkezőre
Kim. – Kivennéd a bőröndöket a hátsó ülésről? Nehezek.
A vállán átvetett utazótáskával, arcán eltökélt mosollyal
megindult a kocsibehajtón a ház felé.
Liam megtörölte a kezét, fölállt, és elállta Kim útját.
 – Mi járatban errefelé?
– Beköltözöm. Ne aggódj, beszállok a kajaköltségbe.
Ezzel Kim tovább is akart volna menni, de Liam megint elé
állt.
– Miért?
– Ne vitatkozz vele, Liam! – szólt közbe Connor, kezében a
csomagtartóból előkerült második kartondobozzal. Amikor
melléjük ért, megsimogatta Kim karját, mint ahogy az egy
alomból való macskák köszöntik egymást. – Visszajött oda,
ahova tartozik.
– Ő az emberek közé tartozik – közölte Liam morcosan.
– Már nem – jelentette ki Connor. – Szükségünk van rá.
Különösen neked, Liam! Hetek óta nem lehet hozzád szólni.
Ne rontsd el a dolgokat, légy szíves!
Sean, Liam szerető, támogató testvére, nem fűzött gúnyos
megjegyzést Connor szavaihoz. Némán kivarázsolta Kim
bőröndjeit a hátsó ülésről, és bevitte a házba.
Liam alig kapott levegőt. Istenanya, hogy ez a Kim milyen
gyönyörű! Fekete haja fényesebben csillogott, mint valaha,
a szeme egészen mélykék volt, duzzadó kebleit
legszívesebben ott helyben megtapizta volna! Igaz, akkor
olajos kezével összemaszatolta volna a csinos kis fehér blúz
elejét.
– Miért, szivi? – kérdezte Liam. – Miért jöttél vissza? Ki
akarod tépni a szívemet?
Kim mosolyogva felelt.
– Ennek semmi köze hozzád. Csak azt akarom, hogy a
kölykünk ismerje az apját, és amikor majd először változik
vadmacskává, legyen mellette valaki, aki elmondja, mit kell
olyankor tennie.
Liam kővé dermedt.
– Kölyök?
– Egy kis félvér fiúcska vagy lányka. Egyelőre nem tudom,
mi lesz, mert még nem voltam ultrahangon.
– Ultrahangon…
Kim teljes szívéből felnevetett.
 – Liam Morrissey, gyereket csináltál nekem. Hát vállald a
következményeket!
Connor kirohant a házból, és öklével a levegőbe csapva
örömujjongásban tört ki.
– Kim terhes! Juhééé. – Vadul Kimhez ugrott, hevesen
megölelte, majd fölkapta. – Nagybácsi leszek!
Connor kiáltozására sorra dugták ki a fejüket a
szomszédok. Elsőnek Glory jelent meg, hajmeresztően szűk,
leopárdmintás cicanadrágjában leporoszkált a veranda
lépcsőjén, nyomában Dylannel. A legidősebb Morrissey Kim
távozásának másnapján átköltözött hozzá, amitől a ház még
üresebb lett.
– Jól hallottam? – kérdezte Glory. – Bekaptad a legyet?
Miután Connor végre letette, Kim mély levegőt vett.
– Múlt héten a nőgyógyászom is megerősítette.
Liam még mindig az olajat tisztogatta a kezéről egy
ronggyal.
– Azt hittem, fogamzásgátlót használsz – mondta
elgondolkodva.
– Már éppen esedékes lett volna a következő adag
beadása, amikor elég sokat szexeltünk. Talán emlékszel,
Liam. És lehet, hogy az alakváltók spermája életképesebb
az emberekénél.
– Marhaság! – dörmögte Liam, mert gombóc gyűlt a
torkába.
Egyre több szomszéd jelent meg a házak előtti
verandákon, és Ellison is előkerült a hátsó kertjéből,
félmeztelenül, farmerján por- és fűfoltokkal. Amikor
megértette, mi a helyzet, csípőre vágta a kezét, és fejét
hátravetve nagyot vonított. Az utcából mindenfelől hasonló
hangok válaszoltak rá.
Remek! Vajon mennyi idő kellett a hírnek, hogy elérje
Shiftertown másik szélét? Öt perc? Vagy kettő?
– Itt fogok lakni, Liam – közölte Kim. – Akár tetszik, akár
nem.
 Szent egek! Liam ledobta az olajos rongyot a földre, és
karjába kapa Kimet. Fenébe a foltokkal! Erősen szorította a
nőt, és csókokkal halmozta el a haját, a nyakát, a száját.
– Szeretlek, Kim! Maradj velem örökre!
– Épp ezt tervezem.
– Szükségem van rád.
– Tudom – mondta Kim, megsimogatva Liam arcát.
Liam azért küldte el nemrég Kimet, mert biztonságban
akarta tudni, leginkább is önmagától. De most, hogy megint
a karjában tartotta, beszívta az illatát, megízlelte az ajkát,
hallotta a hangját – ebbe szinte beleroppant, a vadállat énje
megadásra kényszerült. Legbelül az elvadult alakváltó egész
picire zsugorodott, mint Fergus teste az Őrző pallosától.
Liam még szorosabban ölelte Kimet.
– Mindenestül csak az enyém vagy!
– Erre mérget vehetsz!
– Piszkosul szeretlek! – mondta Liam, homlokát Kim
homlokához támasztva.
– Én még jobban! – vigyorgott vissza rá Kim.
Liam hosszú, önfeledt csókkal pecsételte meg az
előbbieket, amit Kim viszonzott, sőt két keze lassan Liam
hátsó farzsebébe vándorolt. Olyan odaadó, kedves és szexi
nő! Liam nem is értette, hogyan lehet olyan átkozott
szerencséje, hogy Kim beléhabarodott.
Amikor Liam befejezte a csókot, kissé hátrahúzta a fejét, s
látva Kim máris sebesre csókolt száját, megnyalta a
duzzanatot rajta. Már megtanulta, hogyan legyen gyöngéd,
finom Kimmel, majd később lehet megint vad. A Kim
tekintetében megvillanó szikra elárulta, hogy nincs ellenére,
ha mindkét verziót megkapja.
Miután végre kibontakoztak a csókolózásból, az egész
család megrohanta őket. Elsőként Connor ugrándozott oda
hozzájuk még mindig kiáltozva, majd két hosszú karjával
átfogta mindkettőjüket. Utána érkezett Sean, aki nevetve
kapta el Liamet egy mackós ölelésre, majd megdörzsölte
Kim karját, és puszit nyomott az arcára. Ekkor Dylan
következett, aki párás tekintettel ölelte meg Liamet amúgy
férfiasan, azután Kimet kissé gyöngédebben. Végül Glory
lépett oda, és olyan hevesen szorította magához Kimet,
hogy az alig kapott levegőt.
– Jól csináltad, kislány! – közölte Glory lelkesen.
Ebben a pillanatban Liamet majdnem ledöntötte a lábáról
Ellison, aki a maga ordas módján, üvöltve lapogatta a
barátja hátát.
– Te hímek gyöngye, hát nem lenyúltad magadnak a
legjobb nőstényt?
– Vigyázz a szádra! – figyelmeztette Glory kedvesen.
Ellison erre belekarolt Connorba és Seanba.
– Erre le kell gurítanunk egy sört! – közölte, és maga után
vonszolta a fiúkat a házba. Ez volt Ellison tapintatos
megoldása arra, hogy Liam és Kim kettesben maradhasson.
Glory is követte őket, miután látta, hogy Dylan még
maradna kicsit.
– Seamus vagy Patrick? – töprengett Connor.
– Mi az ördögről beszélsz? – kérdezte Ellison.
– A kicsi nevéről. Mi legyen? Talán Eoghan.
– Menj már! Melyik gyerek tudja azt kibetűzni?
A vidám társaságot elnyelte a ház. Dylan ünnepélyesen
Kim és Liam vállára tette a kezét.
– Az Istenanya áldása kísérje utatokat – mondta,
megcsókolva Kim homlokát. – Köszönöm neked, Kim! – Ezzel
mosolyogva magukra hagyta őket. Liam csordultig telt
szívvel nézett az apja után.
– Azért mondott nekem köszönetet, mert teherbe estem?
– kérdezte Kim.
– Nem is volt olyan nagy ügy, ha számításba vesszük,
mennyit szexeltünk. Te is benne voltál, legalább annyira,
mint én. – Liam magához húzta Kimet. Érezte, hogy ez a nő
oda tartozik, tökéletesen illik hozzá. – Apa arra gondolt,
hogy visszajöttél. És most már teljes családot adtál nekünk.
– Ez sem olyan nagy ügy – mosolygott Kim. – Tévedtél,
amikor azt mondtad, máshova tartozom. Nekem épp ilyen
családom volt, mielőtt a bátyám meghalt. Szerettük
egymást, és sokat nevettünk, jó érzés volt tudni, hogy a ház
estéről estére megtelik velünk. Az elmúlt évtizedben éppen
ez hiányzott nekem, ezt kerestem akkor is, amikor nem is
tudatosult még bennem. – Kim szerelmes tekintettel nézett
Liam szemébe. – Pontosan ide tartozom. Hozzád.
Ez a nő össze fogja törni a szívét, az már biztos. Vagy
inkább meggyógyítja végre. Liam megint megölelte, és
csókot nyomott Kim ajkára. Ez az emberi módi átkozottul jó.
Hogyhogy korábban nem szeretett csókolózni? Talán mert
sosem csókolózott eddig Kimmel.
Kim finoman harapdálni kezdte Liam alsó ajkát, mire ő
hirtelen átkozottul szűknek érezte a farmerját azon a
bizonyos tájékon, ezért izgatottan súgta a nő fülébe:
– Szerinted most fölmehetünk a szobámba, hogy
enyhítsünk a kínomon?
– Én benne vagyok! – Kim pillantása csak tovább forralta
Liam vérét. – Különben is, olyan hangosan ünnepelnek, hogy
nem fogják hallani, mit művelünk, pedig azt tervezem, hogy
kieresztem a hangom.
Liam felajzva szorongatta Kimet, és a fülébe dörmögött.
– Odavagyok érted, asszony!
– Jó tudni.
Valahogy sikerült elsurranniuk az összegyűltek mellett, és
följutottak az emeltre. Dylan ugyan látta őket, de csöndesen
mosolyogva elfordult.
Az ajtó becsukódott mögöttük, a zár a helyére kattant. A
ruháik egykettőre a földön hevertek. Liam és Kim
meztelenül álltak egymáshoz tapadva. Liam úgy érezte,
meglelte a szívéből eddig hiányzó darabot, s elméje is
kitisztult, a vágy azonban forró hullámokban tört rá. Kim
mosolya láttán pedig majd’ kiugrott a bőréből.
– Szeretlek, Liam – suttogta Kim.
– Örökké – felelte Liam megadóan. – Mindig szeretni
foglak.
 Ezután olyan heves és szenvedélyes szeretkezésbe
kezdtek, hogy beleremegett a ház, Kim sikoltozása pedig
még a földszinti ünneplés zaját is felülmúlta.
Sean, Connor, Liam barátai és a klán valamennyi tagja
sokáig fel is emlegette vad orgiájukat.
A könyv elektronikus változatának kiadója
Kossuth Kiadó Zrt.
www.kossuth.hu
 
A kiadásért felel a Kossuth Kiadó Zrt. vezetője.
 
Az e-könyv létrehozásában közreműködött:
Katona Zoltán, Pekó Zsolt
Projektvezető: Földes László
 
A KIADÁS ALAPJA:

Jennifer Ashley: Pride Mates –

A Shifters Unbound Novel
 
Published by arrangement with Berkley,
an imprint of Penguin Publishing Group,
a division of Penguin Random House LLC
 
FORDÍTOTTA
Medgyesy Zsófia
 
SZERKESZTETTE
Winter Angéla
 
BORÍTÓTERV
Kiss Áron
 
Epub: ISBN 978-963-09-9946-5
Mobi: ISBN 978-963-09-9947-2

 
© Jennifer Ashley 2019
© Kossuth Kiadó 2019
Hungarian translation © Medgyesy Zsófia 2019
 
Minden jog fenntartva.
www.multimediaplaza.com
info@multimediaplaza.com
 Table of Contents
ELSŐ FEJEZET
MÁSODIK FEJEZET
HARMADIK FEJEZET
NEGYEDIK FEJEZET
ÖTÖDIK FEJEZET
HATODIK FEJEZET
HETEDIK FEJEZET
NYOLCADIK FEJEZET
KILENCEDIK FEJEZET
TIZEDIK FEJEZET
TIZENEGYEDIK FEJEZET
TIZENKETTEDIK FEJEZET
TIZENHARMADIK FEJEZET
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
TIZENHATODIK FEJEZET
TIZENHETEDIK FEJEZET
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
HUSZADIK FEJEZET
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
HUSZONHARMADIK FEJEZET
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET