EKP 2 VIZSGA BEUGRÓ KÉRDÉSEK

Versenypolitika
1. Mit kell tudni a versenykorlátozó megállapodások tilalmáról?
A 101. cikk 3 logikailag elkülönülő bekezdésből áll: az első fogalmazza meg a tilalmat, a
második a tilalom megsértésének következményeit, a harmadik pedig bizonyos körülmények
fennállása esetén a fenti tilalom alól mentességet ad.
Az Uniós versenypolitika elvileg fogyasztóközpontú versenyvédelmet kíván megvalósítani. A
várt előnyök megszerzését hiúsíthatják meg, vagy legalább csökkenthetik a potenciálisan
megszerezhető maximális hasznot a vállalkozások versenykorlátozó megállapodásai, a
vállalkozás piaci erőfölényével való visszaélése, a vállalkozások olyan összefonódásai,
amelyek nagy valószínűséggel a piaci verseny lanyhulásához, netán kiiktatásához vezetnének.
Az Európai Unió versenyszabályozása abban a tekintetben is egyedülálló, hogy a felügyelettel
elsősorban a szupranacionális jogosultságokkal rendelkező Versenyügyi Főigazgatóságot
bízták meg.
Az alapszerződés tilalmakat állapított meg –kivételeket is rögzítve –s a tilalmak betartásának
felügyeletével a Bizottságot hatalmazta fel. A Bizottság –az Európai Unió Bírósága
ellenőrzése mellett –szankcionálhatja is az így jogellenesnek nyilvánított vállalati
magatartásokat.
A versenypolitikai beavatkozások céljai között elsősorban a fogyasztók szempontjainak
figyelembevétele áll. Ezt követően leggyakrabban az egészséges piaci szerkezetet találjuk.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikke így fogalmaz: „A belső
piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás,
vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a
tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli
verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása...”
A versenykorlátozó megállapodások (nemcsak a kartellek!) az alapszerződés alapján
semmisek, tehát jogi értelemben nem kikényszeríthetők. A szoros értelemben vett
vállalkozások közötti megállapodások mellett az EUMSZ tiltja a vállalkozások olyan
összeműködését, amely nem éri el a megállapodás szintjét, de mégis valamiféle
összehangolását jelent (egyeztetett magatartás). Ugyancsak tiltottak a vállalkozások társulásai
által a tagjaikat kötelezőversenykorlátozó előírások.

2. Milyen mentesítési lehetőségek vannak?

A Bizottság lehetősége a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében, hogy egyes
megállapodás-típusokat meghatározott feltételekkel rendeletei útján úgynevezett
csoportmentességben részesít. A versenykorlátozó megállapodások tilalma alóli
csoportmentességről, uniós rendeletek tartalmaznak részletes iránymutatást. Ágazatsemleges
szabályozási megoldást tartalmaz például a vertikális csoportmentességi rendelet
(330/2010/EU rendelet) és a technológia-transzferről szóló rendelet (316/2014/EU
rendelet), a biztosítási, a vonalhajózási vagy a mezőgazdasági szektorra speciális
rendelkezések irányadóak (rendre a 267/2010/EK rendelet, a 246/2009/EK rendelet és a
1184/2006/EK rendelet). Megkerülhetetlenek továbbá az uniós versenypolitikában a
Bizottság által kiadott – kötelező erővel önmagukban nem bíró, ám gyakorlati
jelentőségükben annál meghatározóbb – soft law dokumentumok, nevezetesen a közlemények
és az iránymutatások. A versenykorlátozó megállapodások terén ilyen a csekély jelentőségű
megállapodásokról szóló közlemény, az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazását
részletező bizottsági iránymutatás (közlemény formájában) vagy a fent már említett vertikális
csoportmentességi rendelet egyfajta „hivatalos magyarázataként” kiadott vertikális
korlátozásokról szóló iránymutatás (közlemény formájában). Az erőfölénnyel való visszaélés
kapcsán pedig a legjelentősebb közleménynek a versenykorlátozó/-kizáró jellegű
visszaélésekre vonatkozóan kiadott iránymutatás tekinthető.

3. Miért fontosak a piacdefiníciók? Hogyan definiálják a

piacokat?
Az egységes belső piac az Európai Unióban részt vevő tagállamok jelenleg működő
legmagasabb szintje, az erőfölénnyel való visszaélés szempontjából fontos a piacdefiníció
(EUMSZ 102. cikk), mert az erőfölény csak meghatározott, ún. érintett piacon állhat fenn.
Ezen piac meghatározása előfeltétele a helyzet megállapításának.
Az egységes belső piac az Európai Unió valamennyi tagállama számára a ma működő
gazdasági integráció legmagasabb fokát jelenti.
Az érintett piac három tényezővel összefüggésben értékelhető:
-piac időbeli dimenziója
- termékpiac: mennyiben tekintik a fogyasztók az adott termékeket egymás helyettesítőinek
- földrajzi piac: olyan pontosan körül határolható, jelentős része a közös piacnak, ahol a
verseny objektív feltételei az adott termék vonatkozásában minden kereskedő részére
azonosak.

4. Milyen magatartások minősülnek visszaélésnek?

Az EUMSZ 102. cikkében foglalt tilalom elsősorban kimondja, hogy „tilos egy vagy több
vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való
visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre”.
Visszaélésnek minősülő magatartások:
- túlzottan (tisztességtelenül) magas ár kikötése
- ragadozó (felfaló) árazás
- árdiszkrimináció (Árdiszkriminációról akkor beszélünk, ha a termékeket olyan
különböző árakon értékesítik, amelyek nem kapcsolódnak eltérő előállítási költségekhez)
- kizárólagosság kikötése
- árukapcsolás
- ügyletektől való elzárkózás, nélkülözhetetlen eszközök
- árukapcsolással és/vagy kizárólagossággal azonos hatású árkedvezmények
- egyéb visszaélések (zaklató pereskedés)

5. Mi az a versenykorlátozó „cél” és versenykorlátozó „hatás” és

miért fontos mindez?
Céljukban versenykorlátozónak azokat a megállapodásokat tekintjük, amelyeknél a
jogalkotó eleve feltételezte a gazdaságra káros következmények megtörténtét, azaz a
„károssági fokuk” már önmagukban is magas. A cél objektív fogalom, amelyet a
megállapodás tartalma, természete alapján kell megítélni. A versenyre leginkább károsnak az
olyan megállapodásokat tekintjük, mint például az árrögzítés, a piac felosztására vonatkozó
megállapodások, a kibocsátás korlátozására vonatkozó megállapodások, a bojkottkartell, a
jövőbeni árinformációk cseréje vagy vertikális viszonylatban a tovább eladási ár rögzítése.
A versenykorlátozó célú megállapodások az ún. kőkemény kartellekkel azonosíthatóak.
Ha a megállapodás célját tekintve nem minősül versenykorlátozónak, akkor a versenyhatóság
kötelessége megvizsgálni annak hatásait, és az csak akkor minősülhet jogsértőnek, ha a
hatásteszt negatív eredménnyel zárul. A megállapodás hatásának értékelésekor a piacot
feltétlenül gazdasági összefüggéseiben kell vizsgálni.
Jogsértő egy megállapodás, ha a versenyhatóság hatástesztje negatív eredménnyel zárul
A fő kérdés: a megállapodás megakadályozza, korlátozza, torzítja-e a versenyt, vagy fennáll-e
ezeknek a lehetősége?

6. A kartell ügyekben milyen esetekben van az Európai

Bizottságnak hatásköre?
Az Európai Bíróság az együttes erőfölény vonatkozásában kiemelte, hogy két vagy több
vállalkozás a 102. cikk értelmében erőfölényben lehet akkor, amikor két vagy több egymástól
független gazdasági egységet egy adott piacon olyan gazdasági kapcsolat fűz össze, amelynek
eredményeként mégis együttesen jelennek meg vagy lépnek fel a piac többi szereplőjével
szemben. Az együttes erőfölény alapulhat strukturális kapcsolatokon (két, egymástól
független vállalkozás pl. tulajdoni részesedéssel rendelkezik egymásban), szerződéses
kapcsolatokon, vagy a piac sajátosságain.

7. A monopólium ügyekben milyen esetekben van az Európai

Bizottságnak hatásköre?
Egy olyan jogi teszt alkalmazása szükséges az erőfölény megállapításához, mely 3 elemből
áll:
- az érintett vállalkozás gazdasági (piaci) erőpozíciója az érintett piacon
- az érintett vállalkozás képessége a hatékony piaci verseny jelentős korlátozására, és
- az érintett vállalkozás érzékelhető függetlensége a többi piaci szereplőtől
Az EUMSZ 102. cikkében foglalt tilalom elsősorban kimondja, hogy „tilos egy vagy több
vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való
visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre”. A 102. cikk
nem tiltja magát az erőfölényes helyzetet, kizárólag az azzal való visszaélést, vagyis inkább az
erőfölényes vállalkozás magatartására irányul.
 8. A fúziók ügyében milyen esetekben van az Európai
Bizottságnak hatásköre?
Az uniós rendszer lényege az ún. közösségi léptékű összefonódások kötelező és kizárólagos
jellegű előzetes (ex ante) szabályozása. A 139/2004/EK rendelet („Fúziós Rendelet”),
amely 2004. május 1-jén lépett hatályba – tartalmazza a jelenleg hatályos fúziókontroll
szabályok lényegi elemeit.
Közösségi léptékű összefonódás esetén, azaz, ha egy adott fúzióban résztvevő vállalkozások
elérnek bizonyos küszöbértéket, ekkor a rendszer alkalmazása kötelező: az érintett
vállalkozások kötelesek engedélyt kérni az Európai Bizottságtól.
Előzetes szabályozás (ex ante) esetén az engedély megadásáig az adott fúzió egyáltalán nem
hajtható végre (ún. végrehajtási tilalom).
A rendszer kizárólagos jellegű, azaz a tagállami versenyhatóságok nem jogosultak a
közösségi léptékű fúzió ellenőrzésére, ez egy ún. „egyablakos" rendszer.

9. Mi a célja illetve hatása egy-egy csoportmentességi

rendeletnek?
1999-ben született meg a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos eljárását szabályzó
tanácsi rendelet, amelyet a Bizottság munkáját egyszerűsítő úgynevezett csoportmentességi
rendeletek követtek, majd 2008-ban megszületett az első általános csoportmentességi
rendelet. Mérföldkőnek tekinthető a 2008-as pénzügyi válság kezelésére kiadott nagyszámú
átmeneti jogszabály és a 2012-ben indult Állami Támogatások Modernizálásáról (SAM) szóló
közlemény.
A csoportmentességi rendeletek hatásai: automatikus mentesítésben részesülnek a
megállapodások bizonyos csoportjai, fennáll a mentesség melletti vélelem, nincs szükség
az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésben foglalt feltételek vizsgálatára.

10. Milyen csoportmentességi rendeletek vannak?

A 2014-es új csoportmentességi rendelet regionális támogatásokra vonatkozó szabályai
mentesítik az olyan ad hoc regionális támogatásokat, amelyeket regionális beruházási és
foglalkoztatási támogatási program alapján nyújtott támogatás kiegészítésére használnak fel,
és amely a beruházáshoz nyújtandó teljes támogatásnak legfeljebb 50%-át teszi ki.
Csoportmentességi rendeletek: vertikális megállapodások (a termelési és a forgalmazási lánc
különböző szintjein működő vállalkozások közötti megállapodások); horizontális
megállapodások (a termelési és a forgalmazási lánc azonos szintjén működő vállalkozások
közötti megállapodások) közül a kutatási és fejlesztési megállapodások és a szakosítási
megállapodások.
330/2010/EU rendelet: vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet.
 Állami támogatások
1. Mik a Bizottsági állami támogatási politika céljai?
Általános cél: az Unió belső piacának integrációjának elősegítése és erősítése a külső
piacokkal szemben. A belső piac integrációjának erősítése viszont sok esetben szembe megy a
tagállamok nemzeti gazdaságukat olykor szelektíven élénkítő törekvéseivel.
További cél: - az államok összességében kevesebb állami támogatást nyújtsanak, és ezzel
kevésbé torzítsák a versenyt
- támogatási programok kialakítása az ad hoc jellegű támogatások helyett
- ágazati támogatások helyett főleg horizontális támogatások bevezetése
- annak meghatározása, hogy milyen célokra (nem) vehető igénybe állami támogatás és
mekkora lehet a támogatás intenzitása.
Mérföldkőnek tekinthető a 2008-as pénzügyi válság kezelésére kiadott nagyszámú átmeneti
jogszabály és a 2012-ben indult Állami Támogatások Modernizálásáról (SAM) szóló
közlemény, amely a politika átgondolását célozza.

2. Mik az állami támogatás fogalmi elemei?

Az EUMSZ 107. cikke értelmében állami támogatásnak azok az intézkedések minősülnek,
melyek esetében:
1.  a kedvezményezett vállalkozásnak minősül (gazdasági tevékenység végzése),
2.  az intézkedés állami forrást nyújt vagy betudható az államnak,
3.  előnyt jelent az érintett vállalkozás(ok) részére,
4.  szelektív, azaz csak bizonyos vállalkozást, régiót vagy ágazatot részesít előnyben, valamint
5.  torzít(hat)ja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget, és befolyásol(hat)ja a tagállamok
közötti kereskedelmet.

Fontos hangsúlyozni, hogy az állami támogatási szabályokat csak akkor kell alkalmazni, ha a
fenti fogalmi elemek mindegyike, együttesen teljesül, melyet egyedileg szükséges vizsgálni.

3. Hogyan lehet eldönteni, hogy egy kölcsön támogatás-e?

Kölcsönök esetében referencia-kamatlábak helyettesítik a piaci árakat azokban az esetekben,
ahol nem határozhatók meg egyértelműen a hasonló piaci ügyletek, ehhez viszonyítva
határozzuk meg, hogy van-e az állam által piaci szereplőknek nyújtott kölcsönnek
támogatástartalma.

A kölcsönök esetében a referencia-kamatlábakról szóló közlemény tartalmazza a referencia-

kamatláb kiszámításának módszerét, amely a piaci árat helyettesítheti olyan esetekben, ahol
hasonló piaci ügyletek nem határozhatók meg egyértelműen (ez elsősorban kisebb összegű
ügyletek és/vagy kkv-kat érintő ügyletek esetében fordulhat elő).

A közlemény meghatározza, hogy az egyes tagállamokban normál biztosíték mellett a bankok

közép- és hosszú távra (5–10 év) mekkora kamatot számolnak. A tagállamok többségére
vonatkozóan a referenciakamatot az ötéves bankközi SWAP-ráta plusz 1,88%-ban állapították
meg 2010-ben, és az időszakonként a piaci módosulásokhoz igazítják. Az állami szinten
meghatározott alapkamatszinthez adódik (Magyarországon forintban 2015-től 2,21%) a
vállalkozás kockázati minősítéséből fakadó felár és az ügylet biztosítékokkal való
fedezettségének megfelelően megállapított további felár.

4. Hogyan lehet eldönteni, hogy egy tőkeemelés vagy részvény

ügylet támogatás-e?
A kérdés eldöntéséhez a Bizottság a piacgazdasági szereplő (befektető) kritériumát
alkalmazza, de itt nincs olyan látszólagos objektív mérce, mint a kölcsönök esetében.
Jogellenes állami támogatás: az olyan állami befektetés, amelyre nem úgy került sor, ahogy
egy piaci befektető egy hasonló befektetést intéz vagy, ha egy piaci motivációval rendelkező
befektető az alacsony vagy bizonytalan várható megtérülés miatt adott esetben feltehetőleg
nem, vagy nem annyit, vagy nem ilyen feltételekkel ruházott volna be.

5. Milyen feltételek esetén felel meg egy támogatás az általános

csoportmentességi rendeletnek?
A Bizottság 651/2014/EU rendelete: az új általános csoportmentességi rendelet (GBER II)
- meg kell feleljen az EUMSZ 107. cikk (3) -nak és mentesülnie kell a 108. cikk (3) szerinti
bejelentési kötelezettség alól
- meg kell feleljen az általános rész szerinti feltételeknek (rendelet I. fejezete), valamint a
rendelet III. fejezetének (egyes támogatási fajtákra vonatkozó specifikus szabályok)
- általános követelmény: átláthatóság és ösztönző hatás
- ex post rendszer

A verseny „természetes” folyamatainak torzulása esetén, a probléma kialakulása után, tehát ex

post, szükség lehet a versenyellenes magatartások szankcionálására versenyjogi vagy más
hatósági eszközökkel.

6. Mikor felel meg egy beruházási támogatás az általános

csoportmentességi rendeletnek?
Ha a támogatások célja:
- a beruházások ösztönzése
- a már letelepedett vállalatok modernizációja
- a munkahelyteremtés, és
- működési támogatásokkal a munkahelyfenntartás az elmaradott régiókban.

A támogatás akkor engedélyezhető, ha az általa okozott versenytorzulás kisebb, mint az általa

okozott össztársadalmi előnyök. Ezt a Bizottság a területi lefedettségnek, a támogatás
mértékének és a jogosultság feltételeinek szabályozásával alakítja ki.
 7. Mikor felel meg egy film támogatása az általános
csoportmentességi rendeletnek?
Az európai audiovizuális piac széttöredezettsége korlátozza az európai audiovizuális ipar
fejlődését és nemzetközi versenyképességét. Az uniós szintű audiovizuális piac
kiegyensúlyozott működése érdekében került sor az audiovizuális szolgáltatásokra és a
szellemi tulajdonjogokra vonatkozó szabályozás egységesítésére, és ezt a célt szolgálja a
közösségi verseny- és állami támogatási szabályok érvényesítése is.

Az 1991 óta folyamatosan működtetett MEDIA program alapvonása a komplementaritás: az

Európai Unió által biztosított anyagi keret a meglévő nemzeti ösztönző mechanizmusokat
egészíti ki, illetve a nemzeti szinten kevésbé támogatott tevékenységeket helyezi előtérbe.

A trösztellenes politika keretein belül az Európai Bizottság legalapvetőbb célkitűzései közé

tartozik a hatékony versenyfeltételek fenntartása a médiatartalmak piacán. A Bizottság az
általános versenyjogi szabályok alapján ítéli meg az audiovizuális vállalkozások piaci
magatartását. Az állami támogatások ellenőrzése terén a Bizottság külön gyakorlatot alakított
ki a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása, valamint a filmekhez és más
audiovizuális művekhez nyújtott támogatások megítélésére.

A közcélú műsorszolgáltatás rendszere az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében

általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősül. A Bizottság 2009-es közleménye elismeri
a közszolgálati műsorszolgáltatás szerepét az új digitális környezetben és lehetőséget nyújt e
műsorszolgáltatók új audiovizuális médiaszolgáltatásainak támogatására. Ugyanakkor felhívja
a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a jelentős, új audiovizuális médiaszolgáltatások
tervezett támogatása nem jár-e a közösség érdekeivel ellentétes, túlzott versenykorlátozó
hatással. A Bizottság 2013-ban elfogadott, a filmekhez és más audiovizuális alkotásokhoz
nyújtott állami támogatásokról szóló közleménye rögzíti: az intézkedésnek meg kell felelnie
az Alapszerződés más rendelkezéseinek (általános jogszerűség); a támogatásnak kulturális
termékre kell irányulnia; a támogatás főszabály szerint nem haladhatja meg a film
költségvetésének a felét (kiegészítő jelleg); a film költségvetésének legfeljebb 80%-át, a
vissza nem térítendő támogatás 160%-át kell az adott tagállamban elkölteni (korlátozott
területhez kötöttség); és a támogatás nem tartható fenn kizárólag a gyártási lánc egyes
elemeire.

8. Mikor felel meg egy munkahelyteremtő támogatás az általános

csoportmentességi rendeletnek?
Az általános csoportmentességi rendelet – azáltal csökkenti az állami támogatások
odaítélésével kapcsolatos adminisztrációt, hogy 26-ra növeli az állami támogatás azon
fajtáinak számát, amelyeket nem szükséges bejelenteni a Bizottságnak. Az általános
csoportmentességi rendelet különösen fontos szerepet játszik a kis- és középvállalkozások
(kkv-k) szempontjából, mivel a rendelet hatálya alá tartozó mind a 26 intézkedés nyújtható a
kkv-k számára, sőt, némelyik intézkedést kifejezetten számukra alakították ki. Az általános
csoportmentességi rendelet közel valamennyi gazdasági ágazatra alkalmazandó, kivéve a
halászat és akvakultúra ágazatot, a mezőgazdaságot és a szénágazat egyes részeit. Az acél, a
hajógyártás és a szintetikus szálak ágazatában nyújtott regionális támogatások, valamint a
gazdasági tevékenységek konkrét ágazatait célzó regionális támogatási programok szintén
kivételt képeznek. A rendelet nem vonatkozik az exporttal kapcsolatos tevékenységekre,
valamint az importtermékekkel szemben előnyben részesített hazai termékek használatára
sem. Nem alkalmazandó továbbá a nagyvállalkozásoknak nyújtott ad hoc támogatásokra (e
kivétel nem érinti a regionális beruházásokat és a foglalkoztatási támogatásokat).

A Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról

szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet 27. § (3) bekezdése szerint a munkahelyteremtés
támogatása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély
összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 1407/2013/EU bizottsági rendelet (a
továbbiakban: De minimis rendelet) 3. cikke szerinti csekély összegű (de minimis)
támogatásként is nyújtható. A de minimis azokra a megállapodásokra vonatkozik, amelyek
bár versenykorlátozóak, de csekély jelentőségük miatt nem esnek a tilalom hatálya alá. Ezek a
megállapodások azért nem tartoznak a tilalom alá, mert vagy nincs a versenyre gyakorolt
értékelhető hatásuk, vagy mert nincsenek a tagállamok közötti kereskedelemre hatással. Egy
állam munkahelyteremtő támogatása nem gyakorol közvetlen hatást a többi tagállam piacára.

9. Mikor felel meg egy támogatás a de minimis rendeletnek?

A 101. cikk alkalmazásának nagyon fontos korlátját jelenti az ún. de minimis szabály. A de
minimis azokra a megállapodásokra vonatkozik, amelyek bár versenykorlátozóak, de csekély
jelentőségük miatt nem esnek a tilalom hatálya alá. Ezek a megállapodások azért nem
tartoznak a tilalom alá, mert vagy nincs a versenyre gyakorolt értékelhető hatásuk, vagy mert
nincsenek a tagállamok közötti kereskedelemre hatással. Ezt az elvet a Bíróság először a Völk
ügyben fejtette ki, majd pedig közleményben is formalizálta.

A Bíróság ítélete a megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás Közös Piacon belül
történő alkalmazására, végrehajtására (angolul: „implementation”) koncentrált és
megállapította, hogy mivel a cellulózgyártók megállapodásukat alkalmazták/végrehajtották az
Unión belül, ezért az uniós versenyszabályok területi hatálya megállapítható („alkalmazási
doktrína”). A Bíróság tehát fenn akarta tartani az uniós versenyjog alkalmazásának
lehetőségét azokkal a vállalkozásokkal kapcsolatban is, amelyek fizikailag nincsenek jelen a
Közösségben. Az Elsőfokú Bíróság (jelenleg: Törvényszék) a Gencor–ügyben, amely két dél-
afrikai vállalkozás összefonódásával volt kapcsolatos, ennél némiképp továbbment. A Bíróság
úgy ítélte meg, hogy a versenyjogot már a „Közösségre gyakorolt azonnali, számottevő hatás”
esetében kell alkalmazni.

10. Mikor nyújtható struktúraváltási támogatás?

Leginkább segítséget nyújtanak egy cég piaci alkalmazkodásában (pl. MALÉV), hosszabb, de
átmeneti jelleggel
Ennek a segítségnyújtásnak a célja: a kedvezményezett életképességének helyreállítása,
először és utoljára, struktúraváltási terv ellenében, piaci engedmények alapján.
 11. Mikor nyújtható működési támogatás?
Azon támogatási projekteket, amelyeknek pusztán az a céljuk, hogy a támogatott gazdasági
egység működési költségeit csökkentsék, anélkül, hogy azt például jobb piaci
alkalmazkodáshoz vagy a cég működésének és belső felépítésének felülvizsgálatához kötnék,
működési támogatásnak nevezik. A funkcionális támogatások megítélése a Bizottság és a
Bíróság részéről nem mindig egyértelmű. Az úgynevezett működési támogatásokat –
amelyeknek az a céljuk, hogy a támogatott gazdasági egység működési költségeit csökkentsék
– általában tiltja, míg az úgynevezett megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokat
feltételekkel, de engedélyezi. A működési támogatást ellenzi leghevesebben a Bizottság, mert
annak „közvetlen hatása van a termelési költségekre és az árra”. A Bizottság sem a ciklikus,
sem a konjunkturális problémákra való hivatkozásokat nem fogadja el olyanként, ami
megalapoz egy ilyen típusú piaci beavatkozást, és úgy tekinti, hogy a működési támogatásnak
súlyosan negatív következményei vannak a piaci szereplőkre, mivel kifejezetten az ellen hat,
hogy alkalmazkodjanak a helyzethez.

A gyakorlatban a Bizottság a működési támogatást még akkor sem tartja elfogadhatónak, ha

elmaradása esetén a támogatandó társaság tönkremegy, van azonban négy olyan terület,
amelynek körében a működési támogatást elfogadja:

a) bizonyos esetekben, kivételesen és átmenetileg a 107. cikk (3) bekezdés a) pont alá tartozó
legelmaradottabb és válság által leginkább sújtott területeknek nyújtott célzott támogatást,

b) a 107. cikk (3) bekezdés c) pont alá tartozó ritkán lakott és távoli területekre irányuló
szállítási többletköltségek megtérítését,

c) ahol az a hulladékkezelésből fakadó többletköltségek egy részét vállalja át,

d) néhány szektorban (pl. hajóépítés), de csak szigorú mennyiségi feltételek teljesítése esetén.

Ezen felül a 107. cikk (3) bekezdés c) pont alá tartozó ultraperiférikus régiókban és az
alacsony népsűrűségű régiókban a szállítási többletköltségek megtérítésére is nyújtható
működési támogatás.

12. Milyen eljárást kell követni ahhoz, hogy egy támogatást

jogszerűen folyósítsanak?
- a támogatást a bejelentés jóváhagyásáig nem lehet nyújtani
- ha a bejelentést elmulasztják vagy a jóváhagyás nélkül nyújtják, akkor a Bizottság
vizsgálatát követően negatív határozat születhet. Ha a határozat negatív, akkor a Bizottság
határozata alapján szankció.
- a Bizottság határozata ellen az állam vagy a kedvezményezett vállalat az Európai
Bírósághoz fordulhat, amely véglegesen dönt. A Bírósághoz fordulásnak nincs halasztó
hatálya.

5. fejezet A KÖZVÁLLALKOZÁSOKRA VONATKOZÓ POLITIKA

 Közüzemek

1. Mi az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésének a lényege?

Közvállalkozások esetében, valamint olyan vállalatok esetében, amelyek részére a tagállamok
kizárólagos vagy különleges jogokat biztosítottak, a tagállamok nem hozhatnak és nem
tarthatnak fenn a jelen Szerződésben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.
A szerződéses szabályokat, azon belül a versenyszabályokat a közvállalkozásokra
monopóliumokra és a koncesszionárius vállalkozásokra is alkalmazni kell
Utaló rendelkezés: önmagában nem lehet megsérteni a 106. cikket, csak azokkal a tartalmi
tiltó rendelkezésekkel együtt, melyekre utal.
A rendelkezés önmagában nem tilalmazza meghatározó befolyás (monopólium) létrehozását
vagy fenntartását, hanem a monopólium gyakorlásából fakadó szerződésszegést vagy össze
nem egyeztethető támogatás nyújtását tilalmazza.

2. Milyen vállalatra nem kell alkalmazni a versenyszabályokat és

milyen feltételek esetén?
Kivétel a 106. cikk (1) alól: az EUMSZ 106. cikk (2), amely szerint az általános gazdasági
érdekű szolgáltatások (ÁGÉSZ) működtetésével megbízott vállalkozás és jövedelemtermelő
monopóliumokra csak annyiban vonatkoznak a versenyszabályok, amennyiben ezek
alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladat
ellátását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes
az Unió érdekeivel.
Szükséges 3 feltétel:

-megbízás (a 106. cikk (2) bekezdése csak abban az esetben alkalmazható, ha a kérdéses
vállalkozást hatósági aktus útján bízták meg a közérdekű feladattal). A gyakorlatban példák a
megbízási aktusra a koncessziós szerződés és szolgáltatásra irányuló közbeszerzési
szerződések, a minisztériumi programozási szerződések és utasítások, a jogszabályok,
valamint mindenféle hatósági és önkormányzati határozatok.

-szükségesség: A szükségesség követelménye azt jelenti, hogy a kizárólagos vagy különleges

jog, azaz másként szólva a verseny korlátozása nélkül az általános gazdasági érdekű
szolgáltatást nem lehetne nyújtani.

-arányosság: Az EUMSZ 106. cikk 2. bekezdése szerint a verseny korlátozása csak akkor
jogszerű, ha az az elérni kívánt cél által megkívánt minimális mértékben valósul meg.

3. Mi volt Corbeau ügy tényállása és joghatása?

Paul Corbeau Liege-ben olyan postai kézbesítési szolgáltatásokat nyújtott ügyfelei részére,
amelyben vállalta a küldemények háznál történő felvételét és másnap délig történő
kézbesítését, illetve a küldemény átirányíthatóságát. A jogi kérdés az volt: ellenkezik-e az
akkori 86. cikkel az a tagállami (jelen esetben belga) jogszabály, amely a postai szolgáltatások
piacán monopoljogot ad egy vállalkozásnak, és megtiltja más gazdasági szereplő számára a
kizárólagossági joggal érintett ún. fenntartott de szolgáltatás nyújtását. Az ügyben precedens
jellegű döntés született.
A Bíróság kimondta, hogy a Szerződés akkori 90. cikkébe ütközik, ha egy szervezetet -
amelyet a tagállam kizárólagos joggal ruházott fel az általános gazdasági érdekű szolgáltatás
nyújtásával kapcsolatban - megtiltja, hogy egy másik szervezet az általános gazdasági érdekű
szolgáltatástól eltérő tartalmú szolgáltatást nyújtson (vagyis indokolatlanul korlátozza a
versenyt), amennyiben ez nem veszélyezteti a kizárólagos jog jogosultjának gazdasági
működését és nem korlátozza az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtását. A belga
posta érvelése szerint tehát Corbeau tevékenysége a belga posta „gazdasági egyensúlyát”,
másként szólva a keresztfinanszírozásra alapuló gazdasági modelljét borította (volna) fel.

4. Mi a Merci Convenzionali ügy tényállása és joghatása?

A Siderurgica SpA ki akart rakatni egy hajórakományt a genovai kikötőben, de a munkát csak
olyan dokkmunkára szakosodott vállalat végezhette, amely csak olasz alkalmazottakkal
dolgozott, ez az EUMSZ 45. cikkébe ütközik. A Siderurgica kénytelen volt a Merci SpA-hoz
fordulni, melynek kizárólagos joga volt a dokkmunka megszervezésére. Kikötői sztrájkok
miatt a Siderurgica mégsem kapta meg időben a rakományt.
Különleges és kizárólagos jog áll fenn, de ennek alapján az erőfölény önmagában nem
jogellenes, de a tagállam olyan vállalatot juttat kizárólagos piaci pozícióhoz, amely eleve nem
képes kielégíteni a piaci igényeket. Aszóban forgó vállalkozás kizárólagos jogának egyszerű
gyakorlása is elkerülhetetlenül erőfölénnyel visszaélést valósít meg (a Merci a 101., 102. cikk
vonatkozásában szinte valamennyi lehetséges jogsértést elkövette). A Bíróság megállapította,
hogy mindez a visszaélés nem következett volna be a kizárólagos jog hiányában, és hogy a
különleges jog gyakorlása miatt keletkezett többletköltség hátrányosan érinti az egységes
piacon belüli kereskedelmet.

5. Mik az ú.n. Altmark kritériumok?

„Feltételes kompenzációs” megközelítés: ez egy olyan középutas megközelítés, mely lehetővé
teszi, hogy az egyébként rendkívül komplex problémakör egyes eseteiben a támogatási
szabályok alkalmazhatóak maradjanak, míg más esetekben a meglévő szabályok módosításuk
nélkül félretehetőek legyenek, a támogatás kompenzációnak minősítése miatt.

A Bíróság általános érvénnyel meghatározta azt a négy feltételt, amelynek együttes teljesülése
esetén az általános gazdasági érdekű szolgáltatás kompenzációja nem minősül állami
támogatásnak, és így azt nem kell a Bizottságnak bejelenteni:
- a vállalatot tényleges közszolgáltatási feladatok ellátásával bízták meg, amelyeknek
mibenlétét pontosan meghatározták
- a térítés számítási alapját előre objektív és átlátható módon úgy határozták meg, hogy a
térítés ne teremtsen a vállalkozás részére a piacon versenyelőnyt a versengő vállaltokkal
szemben
- a térítés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek ellátásához szükséges
mértéket, figyelembe véve a bevételeket és az indokolt nyereséget
- ha a közszolgáltatót nem nyilvános eljárásban választották ki, akkor a szükséges térítés
mértékét költségelemzéssel úgy kell meghatározni, hogy egy átlagos vállalat fiktív költségeit
és bevételeit veszik figyelembe.
 6. Mik az Altmark döntés jogi hatásai?
Egy busztársaság, az Altmark Trans a Landkreis Stendallal kötött közszolgáltatási szerződése
alapján tarthatott igényt az általa állított kilométerenként 0,58 német márka működési
veszteség pótlására. Az Altmark Trans pályáztatás nélkül nyerte el egyes menetrendszerinti
buszjáratok üzemeltetésének engedélyét, és amelynek következtében a hatóságoktól anyagi
támogatást kapott a szolgáltatás költségeinek kompenzálására, a fenti összegben.
A versenytárs pert indított arra hivatkozva, hogy az Altmark Trans valójában egy életképtelen
vállalkozás, amely nem tudja ellátni a szolgáltatásnyújtással kapcsolatos feladatait a
kompenzáció nélkül.
A hatóságoknak jogában állt-e ezeket az ellentételezéseket az állami támogatásokra
vonatkozó közösségi szabályok figyelembe vétele nélkül kifizetni?
- nem minősül gazdasági előnynek, ha a közszolgáltatási kötelezettség kapcsán nyújtott
támogatás a szolgáltatással járó többletköltségek ellentételezésének tekinthető, mivel a
vállalat ténylegesen nem gazdagodik, nem tesz szert előnyre a versenytársakkal szemben
- a fenti finanszírozás nem tartozik a 107. cikk alá, tehát az állami támogatások hatálya alá
- ha nincs túlkompenzáció, akkor nincs gazdasági előny se; ha nincs gazdasági előny, nincs
támogatás, mivel ekkor a kompenzáció pusztán a versenytársakkal azonos helyzetbe hozza a
kedvezményezettet
A Bizottság jogszabálycsomagot tett közzé, hogy tisztázza, milyen körben jogszerűek a
közszolgáltatások állami kompenzációjára fordított kifizetések.

7. Az Altmark döntés alapján végrehajtott bizottsági

jogalkotásnak mi a lényege?
A Bizottság és a Bíróság is többször és alapvetően módosította a közszolgáltatások ellenében
nyújtott állami támogatások kezelésével kapcsolatos álláspontját. A kérdés az volt, hogy az
ilyen támogatás, illetve térítés egyáltalán nem állami támogatás és így be sem kell jelenteni;
támogatás, amit az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján egyedileg vagy csoportosan
mentesíteni kell, vagy állami támogatás, amit azonban külön részletezni, illetve szabályok
alapján esetileg vagy általában mentesíteni lehet. Az irányadó álláspontot a Bíróság az
Altmark ügyben mondta ki, és ezt az irodalom úgynevezett „feltételes kompenzációs”
megközelítésnek nevezi. Ez egy olyan középutas megközelítés, mely lehetővé teszi, hogy az
egyébként rendkívül komplex problémakör egyes eseteiben a támogatási szabályok
alkalmazhatóak maradjanak, míg más esetekben a meglévő szabályok módosításuk nélkül
félretehetőek legyenek, a támogatás kompenzációnak minősítése miatt.

Közbeszerzés

1. Milyen közbeszerzésre vonatkozó EU-s irányelvek vannak

(szám, téma)?
- Az Európai Parlament és a Tanács 2009/81/EK irányelve ( 2009. július 13. ) a
honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és
szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt
 szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és
2004/18/EK irányelv módosításáról
- Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve a közbeszerzésről és a
2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről - klasszikus ajánlatkérők
közbeszerzéseit, közbeszerzési eljárásainak szabályait szabályozza.
- Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve a vízügyi, energiaipari,
közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a
2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről - közszolgáltatók közbeszerzéseit,
közbeszerzési eljárásainak szabályait szabályozza.
-Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve a koncessziós
szerződésekről
- Az Európai Parlament és a Tanács 2007/66/EK irányelve ( 2007. december 11. ) a
89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések
odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében
történő módosításáról.

2. Kik azok az ajánlatkérők akiknek alkalmazniuk kell a

közbeszerzési szabályokat?
Klasszikus ajánlatkérői (az állami szférába tartozó beszerzői) kör:
- az állam, a területi és települési önkormányzatok;
- az ún. közjogi szervezetek; (közjogi szervezet fogalma: azok a jogilag független
szervezetek, amelyek közeli kapcsolatban állnak az állammal és alapvetően állami szervként
működnek pl.: állami műsorszóró szervek, egyetemek, betegbiztosítási alapok, önkormányzati
vállalkozások)
- azok a társulások, amelyeket egy vagy több, az előzőekben felsorolt szervezet hoz létre;
támogatásban részesített szervezetek/vállalkozások - a támogatás tényénél fogva, az abból
megvalósítandó beszerzés tekintetében válnak a közbeszerzési szabályok alkalmazására
kötelezett szervekké
- Közszolgáltatók (közüzemek)
A közszolgáltatók (közüzemek) körébe tartozó szervezetek körét a 2014/25/EU irányelv
szabályozza. Az uniós jog nem valamennyi közszolgáltatást nyújtó szervezetet von hatálya
alá, csak meghatározott ágazatokban: a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai
szolgáltatási ágazatokban tevékenykedő egyes közszolgáltatókat vont a közbeszerzési
szabályozás hatálya alá. (közszolgáltató ajánlatkérők) Pl.: Paksi Atomerőmű, MOL, BKV,
Volán, Magyar Posta.
Monopol helyzetben lévő, a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő
szervezetek a közszolgáltató ajánlatkérők.

3. Milyen szerződésekre kell alkalmazni a közbeszerzési

szabályokat?
Az irányelvek/közbeszerzési szabályok a következő beszerzési tárgyak tekintetében kötött
szerződésekre terjedhetnek ki:

- az árubeszerzésekre irányuló visszterhes szerződésekre

- az építési beruházások elvégzésére létrejött visszterhes szerződésekre
- szolgáltatások megrendelésére irányuló visszterhes szerződésekre
Beszerzési tárgy: az építési koncesszió - kizárólag a klasszikus ajánlatkérők esetében minősül
beszerzési tárgynak, a közszolgáltatókra vonatkozó irányelv hatálya ezekre nem terjed ki.
Amennyiben egy szerződés különböző beszerzési tárgyakra vonatkozó elemeket tartalmaz, az
alkalmazandó szabályokat a szerződés fő céljának meghatározásával kell kijelölni.

4. Milyen beszerzésekre kell alkalmazni kell a közbeszerzési szabályokat?

A közösségi közbeszerzési irányelvek szabályai – a de minimis elvéből következően –

kizárólag meghatározott értékhatárt elérő értékű, illetve csak meghatározott tárgyú
beszerzésekre terjednek ki. A 2006. június 23-án elfogadott értelmező közlemény az
ajánlatkérők számára ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy miként kell az egyes
beszerzések megvalósítása során eleget tenni az Európai Bíróság által előírt átláthatósági
követelményeknek. A közlemény egyrészt azokra a beszerzésekre vonatkozik, melyek értéke
nem éri el az irányadó közösségi értékhatárokat, így azokra nem is kell a vonatkozó
irányelvek rendelkezéseit alkalmazni, másrészt pedig azokra a szolgáltatásmegrendelésekre,
amelyekre a közösségi irányelvek rendelkezései csak részben terjednek ki (ún. B-
szolgáltatások).

A közbeszerzési irányelvek a következő beszerzési tárgyak tekintetében kötendő

szerződésekre terjednek ki:

– az árubeszerzésekre irányuló visszterhes szerződések;

– az építési beruházások elvégzésére létrejött visszterhes szerződések;

– szolgáltatások megrendelésére irányuló visszterhes szerződések.

Még egy beszerzési tárgyat meg kell említenünk: az építési koncessziót, amely azonban
kizárólag a klasszikus ajánlatkérők esetében minősül beszerzési tárgynak, a közszolgáltatókra
vonatkozó irányelv hatálya ezekre nem terjed ki. A 2014-ben elfogadott jogalkotási csomag
önálló irányelvben szabályozza a koncessziók kérdését.

5. Milyen értékhatárok fölött kell alkalmazni kell a közbeszerzési

szabályokat?
A közbeszerzési irányelvek szabályait csak meghatározott mo feletti beszerzésekre kell
alkalmazni. Az értékhatár beszerzési tárgyanként és ajánlatkérőnként differenciált, jóllehet a
közbeszerzési politika hosszú fejlődése során lényegesen leegyszerűsödött az
értékhatárrendszer.

A 2014. január 1-jétől irányadó értékhatárrendszer a következő:

Klasszikus ajánlatkérők:
- árubeszerzés: 207 000 euró (a GPA hatálya alá tartozó ajánlatkérők esetében 134 000 euró)
- építési beruházás és építési koncesszió: 5 186 000 euró
- szolgáltatásmegrendelés: 207 000 euró (bizonyos esetekben 134 000 euró)
Közszolgáltatók:
- árubeszerzés, szolgáltatásmegrendelés: 414 000 euró
- építési beruházás: 5 186 000 euró

Az egységes közbeszerzési piac létrejöttéhez és a valódi verseny kialakulásához

elengedhetetlen, hogy a tagállami hatóságok szerződéskötési szándékáról a magánszektor
gazdasági szereplői Unió-szerte értesüljenek. A közbeszerzési tenderek kötelező
meghirdetése.

6. Mik az ún. házon belüli (in-house) beszerzések és ez miért

fontos?
A közösségi közbeszerzési irányelvek nem kényszerítik az ajánlatkérőket arra, hogy
valamely árut, illetve szolgáltatást abban az esetben is a piacról, a magánszektor
közreműködésével szerezzenek be, amennyiben ezt házon belül meg tudják oldani.
Kérdés: "hol húzódnak a házon belüli megoldás határai"?
Közbeszerzési jogi értelemben az ún. házon belüli (in-house) beszerzés jogi konstrukciója
lehetőséget biztosít az ajánlatkérőnek, hogy a vele szoros kapcsolatban álló, ám
látszólag jogilag elkülönülő vállalkozásoknak közvetlenül, közbeszerzési eljárás
lefolytatása nélkül ítélhessen oda szerződéseket. Vonatkozik arra is, ha az ajánlatkérő
saját szervezeti egységének (nem önálló jogalany) ad megbízást, de arra is, ha az általa
ellenőrzött, tőle látszólag független, önálló jogképességgel rendelkező társasággal köt
szerződést
a házon belüli (in-house) beszerzés, mint kivétel lehetőségét az Európai Bíróság
fejlesztette ki joggyakorlatában: Teckal ügy. Ebben az ügyben a közbeszerzés
mellőzésének lehetőségét két együttes feltétel meglétéhez kötötte: az ajánlatkérő állami
(önkormányzati) szerv valamely jogi személy felett olyan irányítási-ellenőrzési (kontroll)
jogokkal rendelkezik, mintha az a része, részlege volna, és ezáltal az adott jogi személy
nem rendelkezik önálló szerződési akarattal, önálló gazdasági érdekeltséggel, ez utóbbi
jogi személy tevékenységét döntő részben az ajánlatkérő javára végzi.
További példa a Stadt Halle ügy: egy állami szerv, illetve egy önkormányzat a házon
belüli (in-house) beszerzésre hivatkozva nem tekinthet el a közbeszerzési eljárás
lefolytatásától, ha a feladatot ellátó vállalkozásban piaci szereplők is rendelkeznek
tulajdoni hányaddal, függetlenül attól, hogy az adott önkormányzat a többségi tulajdonos,
ellenkező esetben ezen magánbefektetők tisztességtelen előnyhöz jutnának a többi piaci
szereplőhöz képest - torzítaná a versenyt.
A tagállamok, ajánlatkérők eltérően értelmezték a bírósági ítéletekben megfogalmazott
követelményeket, feltételeket - értelmezési, alkalmazási bizonytalanság lépett fel -
Bizottsági szolgálati munkadokumentum a közszférán belüli együttműködés kérdéseiről.

7. Mik a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatok speciális

szabályai?
Külön-külön irányelv szabályozza a klasszikus ajánlatkérők (A Tanács 89/665/EGK irányelve
(1989. december 21.) az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési
szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról); és a közszolgáltatók (92/13/EK
irányelv) közbeszerzési eljárásaival kapcsolatos jogorvoslat kérdését.
Mindkét irányelvet átfogóan módosította a 2007/66/EK irányelv.
Jogorvoslati irányelvek - koordinatív jellegűek - a közbeszerzésekkel kapcsolatos
jogorvoslatok alapelveit határozzák meg, nem céljuk a vonatkozó nemzeti szabályok teljes
harmonizációja.
A tagállamok feladata: hatékony, gyors jogorvoslati eszközöket biztosító intézményrendszer
működtetése; valamennyi jogaiban, érdekeiben megsértett fél részére jogorvoslati fórumhoz
fordulás lehetővé tétele; jogsértés esetében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók
alkalmazását kötelesek biztosítani.
Jogorvoslat hatékonysága: jogsértő helyzet megszüntetésének, jogsértéssel esetlegesen
okozott károk megtérítésének és a további jogsértések megakadályozásának követelménye.
A jogorvoslat gyorsasága azt a célt szolgálja, hogy a közbeszerzési eljárás jogszerűsége minél
előbb helyreálljon - jogorvoslati eljárásnak lehetőleg még a közbeszerzési eljárás lezárulta
előtt meg kell történnie.
Irányelvek - tagállamokra bízzák, hogy bíróságokhoz vagy közigazgatási hatóságokhoz
telepítik-e a jogorvoslati eljárás lefolytatásának hatáskörét. Amennyiben nem bírói testület
hatáskörébe tartozik a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslat, a tagállamok
kötelesek biztosítani a jogorvoslati szerv által hozott döntés, határozat bírósági
felülvizsgálatát. Nem bírói fórum jogorvoslati szerv minden esetben írásbeli indokolással kell,
hogy ellássa döntését.
A tagállamok kötelesek biztosítani a jogorvoslati fórum által hozott határozatok hatékony
végrehajtását, a hatékony bírói jogvédelem elvének tiszteletben tartása a jogorvoslati
fórumrendszer kialakítása során szükségszerű.
Egyenértékűség elve: a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályai, amelyek célja, hogy
garantálják az uniós jog által a jogalanyok számára biztosított jogok védelmét, nem lehetnek
kedvezőtlenebbek, mint a hasonló, belső jellegű keresetekre vonatkozóak.
Tényleges érvényesülés elve: a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályai, amelyek célja,
hogy garantálják az uniós jog által a jogalanyok számára biztosított jogok védelmét nem
tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított
jogok gyakorlását.
A jogorvoslati fórumnak hatáskört kell biztosítani: ideiglenes intézkedések megtételére az
állítólagos jogsértés orvoslása és további érdeksérelem megelőzése céljából (pl.: ajánlatkérői
döntés végrehajtásának felfüggesztése), az ajánlatkérő jogsértő döntéseinek
megsemmisítésére, ideértve a megkülönböztető pénzügyi, műszaki, gazdasági előírások
törlését a felhívásból, továbbá kártérítés megítélésére a jogsértést szenvedett felek részére.
Nem kell egy és ugyanahhoz a szervhez telepíteni.
A jogorvoslat hatékonyságának záloga: még a közbeszerzési szerződés megkötése előtt sor
kerül az esetleges jogsértés jogorvoslati fórum általi elbírálására, és jogsértés esetén a
jogellenes döntés korrekciójára. Ezt a lehetőséget biztosítja a szerződéskötési moratórium: az
eljárást lezáró döntés kihirdetése és a szerződés megkötése közötti időtartam, amely alatt nem
lehet megkötni a szerződést.
Az irányelvek kötelezővé teszik a tagállamok számára a szerződéskötési moratóriumnak a
szabályozását: szerződéskötési moratórium követelménye ( pl. Alcatel ügy).
Az irányelvek szigorú határidőket rögzítenek: legalább 10-15 nap, attól függően, hogy a
szerződés odaítéléséről szóló ajánlatkérői döntés kézbesítése elektronikusan vagy faxon
(legalább 10 nap) vagy egyéb kommunikációs eszközön keresztül történik (legalább 15 nap) -
ezek csak minimális tilalmi idők - tagállamok eltérhetnek tőle.
Az irányelvek szempontokat adnak a tagállamok számára a határidő meghatározására.
A tagállamok előírhatják továbbá, hogy az ajánlattevők és egyéb érdekeltek a hatósághoz,
bírósághoz való fordulást megelőzően közvetlenül az ajánlatkérőhöz forduljanak.
A jogellenesen odaítélt közbeszerzési szerződések érvénytelenné nyilvánításáról rendelkeznie
kell a tagállamoknak és alternatív szankciókat is bevezethetnek.
A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a jogellenesen, közvetlen módon odaítélt
szerződéseket az ajánlatkérőtől független jogorvoslati fórum érvénytelenné nyilvánítsa.
A tagállamoknak az alábbi esetekben biztosítaniuk kell a megkötött szerződés
érvénytelenségét, illetve érvénytelenségének kimondását (összhangban belső anyagi és
eljárási szabályaikkal):
- közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével megkötött szerződés
- hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás vagy az ún. házon belüli (in-house) beszerzés
tényállás jogtalan alkalmazása
- a szerződéskötési moratóriumra vagy az automatikus felfüggesztésre vonatkozó szabályok
megsértésével megkötött szerződés, amennyiben ezzel megfosztották az ajánlattevőt attól,
hogy a szerződéskötést megelőzően jogorvoslati kérelmet nyújtson be, és a jogsértés egyben a
2004/18/EK vagy a 2004/17/EK irányelv olyan megsértésével párosul, amely befolyásolta az
ajánlattevő esélyét a nyerésre.

A jogorvoslati szervnek ki kell mondania a szerződés érvénytelenségét - nem ex lege

érvénytelen.
A jogorvoslati irányelvek sajátos jogot biztosítanak az Európai Bizottság számára a
jogsértésekkel szembeni fellépésre - korrekciós mechanizmus: az Európai Bizottság
eljáráskezdeményezési joga - akkor kezdeményezhet eljárást, amennyiben a közbeszerzési
eljárás során a közbeszerzésekre vonatkozó uniós rendelkezéseket súlyosan megsértették.
Probléma lehet: a szerződés megkötését megelőző szakaszban többnyire még nem jut a
Bizottság tudomására a jogsértés, másrészt az irányelv semmilyen szankcióra nem ad
lehetőséget.

Fogyasztóvédelem

1.Határozza meg a fogyasztó fogalmát

A fogyasztó fogalma az EU jogában: az Európai Unió a magánjogi jogviszonyok tekintetében
irányelvek formájában szabályozza a fogyasztói szerződéseket. Ezekben közös, hogy a
szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv kivételével fogyasztónak csak olyan
természetes személy minősül, aki – a leggyakoribb megfogalmazás szerint – szakmai, üzleti
tevékenységén, vagy foglalkozásán kívül eső célból jár el. Az EU Bíróság következetes
abban, hogy ezek az uniós irányelvek kizárólag a természetes személyeket kívánják védeni,
amitől azonban a tagállamok a fogyasztók javára kedvező módon eltérhetnek, azaz a
természetes személyeken kívül más személyekre is kiterjeszthetik az egyes irányelvekben
megfogalmazott védelmi szabályokat.

A fogyasztó fogalmától meg kell különböztetni a „mintafogyasztó” meghatározását. Az előbbi

fogalom jogszabályon alapul, ez utóbbi pedig egyfajta elvárható fogyasztói magatartás mintát
rögzít. Mint arra utaltam, a fogyasztóvédelmi szabályozás szituatív jellegű, akkor avatkozik
be, amikor a gyengébb fél egy szerződéskötési helyzetben meghatározott magatartást tanúsít.
A fogyasztóvédelmi szabályok szükségszerűsége és szintje mindig attól függ, milyen
intellektuális képességeket tulajdonítunk a védendő gyengébb félnek. A fogyasztókat védő
szabályok működése tehát azon az elven nyugszik, hogy ezen feltételezett intellektuális
szintet elérő fogyasztási magatartásokat védelemben részesíti, melyhez képest az ezt el nem
érők számára nem biztosít védelmet.
Az EU Bíróság több ügyben is foglalkozott a „mintafogyasztó” európai fogalmával, mely
ítéletek alapján ez az „átlagosan informált, figyelmes és értelmes átlagfogyasztó” szintjéhez
igazodik (C-210/96. sz. Gut Springenheide-ügy, C-220/98.sz. Estée Lauder Cosmetics GmbH
& Co.-ügy), azaz az ésszerű és tudatos fogyasztótól elvárható magatartást kell alapul venni a
fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazásakor.

2. Mi a fogyasztói szerződés?
A Ptk. 685. § d) pontja értelmében fogyasztónak minősül mindaz a személy, aki a gazdasági,
vagy szakmai tevékenysége körén kívül köt szerződést. Fogyasztói szerződésnek pedig az a
jogviszony minősül, amely a fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki a szerződést
gazdasági, vagy szakmai körében köti. A Ptk. értelmében tehát nem csak a természetes
személyek minősülhetnek fogyasztónak, hanem más jogalanyok is.

Az uniós fogyasztóvédelmi szabályozás három különböző szabályozási technikát alkalmaz,

illetve ötvöz: a szerződés körülményeinek szabályozása, a szerződés tartalmába történő
beavatkozás, végső esetben pedig a szerződés megszüntetése, melyekkel a fogyasztó helyzetét
kívánják javítani.

A fogyasztói szerződések tartalmába közvetlenül beavatkozó szabályozási technika

meghatározott tartalmú rendelkezések szerződésekbe foglalását, illetve bizonyos tartalmú
rendelkezések tilalmát írja elő. Így gyakorlatilag a felek ügyleti szabadságának bizonyos
korlátozásával, a fogyasztó szerződésbeli pozíciójának javítása érdekében egyoldalúan
beavatkozva törekszik a szerződést kötő felek alkuhelyzetének kiegyensúlyozására.

3. Mi az a „cooling off időszak”?

A szerződéskötés előtti szakasz átláthatóságának javítását gyakran egészíti ki a
szerződéskötés utáni szakaszban nyújtott védelemmel, amelynek egyik látványos példája az
ún. „cooling off” időszak, amely alatt a fogyasztó elállhat a már létrejött szerződéstől. Ez a
szabályozási technika nem avatkozik be közvetlenül a kereskedő és a fogyasztó között
lejátszódó alkufolyamatba.
A fogyasztó és a kereskedő közötti egyensúly-eltolódást korrigálja azzal, hogy több időt kap a
létrehozni kívánt ügylet következményeinek mérlegelésére.

4. Határozza meg a termékfelelősség fogalmát! Ismertesse a

kapcsolódó uniós szabályozást!
1. A hibás termékek által szerződésen kívül okozott károkért való helytállás jogintézménye.
2. 85/374/EGK irányelv a hibás termékekért való felelősség tagállami, törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezések közelítéséről. Ez hangsúlyozottan a piaci integráció
előmozdítását célzó harmonizációs intézkedés, de egyben a fogyasztóvédelem egyik
legfontosabb uniós szabálya is. Kell a harmonizáció, mert egyes tagállamokban a gyártókat
vétkességi, másokban objektív felelősség terheli, amelynek versenytorzító hatása lehet. A
fogyasztóknak kellenek többletjogok a védelemhez.
5. Mi a „termékhiba”?
Ez a felelősség megalapozásnak feltétele. Hibás az a termék, amely nem biztosítja azt a
biztonságot, amelyet egy személy jogosult elvárni. Ezt majd a Bíróság értelmezi, de fontos,
hogy nem alapozza meg a termék hibás voltát, ha időközben biztonságosabb termék került a
piacra.

Az irányelv kulcsfogalma a termékhiba, amely értelemszerűen a felelősség megalapozásának

feltétele. Hibás az a termék, amely nem biztosítja azt a biztonságot, amelyet egy személy
jogosult elvárni. E fogalom értelmezése végső soron az Európai Bíróságra vár. A termék hibás
jellegét azonban nem alapozza meg annak a ténye, hogy időközben egy biztonságosabb
termék került piaci forgalomba [6. cikk (2) bekezdés], így a termékektől nem abszolút, hanem
relatív biztonságot követel meg az irányelv. Nagyon fontos különbség, hogy míg a vétkességi
felelősség érvényesítésekor a gyártó magatartásán van a hangsúly, addig az objektív
felelősség esetében a termékhiba van a vizsgálat központjában.

6. Ki minősül „gyártónak”?
Gyártóként tartoznak felelősséggel, akik nevükkel vagy védjegyükkel látják el a terméket, így
például a termékeket nagy tömegben felvásárló és azokat saját nevük alatt értékesítő áruházak
nem menthetik ki magukat a felelősség alól. Továbbá gyártóként felelnek a termékek
importőrei is.

Egyes tagállamokban a gyártókat csupán vétkességi felelősség terheli, tehát a károsultnak kell
bizonyítania, hogy az okozott kár a termék hibájából ered és az a gyártónak felróható, addig
más tagállamok gyártóit objektív felelősség terheli, a termék hibás volta megalapozza a gyártó
felelősségét.

7.Ismertesse a „házaló kereskedelemről” szóló irányelvet!

Ez az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelmét szolgáló
irányelv. E szerződések esetén mindig a kereskedő kezdeményezi a szerződéskötést, a
fogyasztót így az felkészületlenül éri, amely hátrányos pozíciót jelent.
Ezt egyenlítheti ki például a 7 napos „cooling off” időszak. A kereskedő köteles a fogyasztót
tájékoztatni papíron vagy más tartós adathordozón, egy példányt pedig át is adni neki. 200
eurós érték alatt lehetőség van egyszerűbb követelmények alkalmazására is, ha a fogyasztó
kifejezetten kérte a szolgáltatást és azonnal teljesítik is a felek kötelezettségeiket.
Összességében nem tiltja a házaló kereskedelmet, de a szerződéskötés körülményeibe
beavatkozik.

8. Ismertesse a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott

tisztességtelen feltételekről szóló irányelvet!
Ez a szerződés tartalmat szabályozza. A gond az volt, hogy a tagállami szabályozások
különbözősége a versenyt akadályozhatja, félve vásárolhatnak külföldön a fogyasztók. Cél így
a „cross border” shopping elősegítése.
Tartalma az, hogy ne kötelezze szerződésbe foglalt tisztességtelen feltétel a fogyasztót az
eladóval vagy a szállítóval szemben.
Inkább szürke lista, vagyis a tagállami bíróságokra bízza a minősítést: "azon áruk vagy
szolgáltatások természetének a figyelembevételével (...), amelyekre vonatkozóan a szerződést
kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontja az akkor fennálló összes
körülményre".

9. Ismertesse a termékfelelősségről szóló irányelvet!

1. 85/374/EGK irányelv a hibás termékekért való felelősség tagállami, törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezések közelítéséről. Ez hangsúlyozottan a piaci integráció
előmozdítását célzó harmonizációs intézkedés, de egyben a fogyasztóvédelem egyik
legfontosabb uniós szabálya is. Kell a harmonizáció, mert egyes tagállamokban a gyártókat
vétkességi, másokban objektív felelősség terheli, amelynek versenytorzító hatása lehet. A
fogyasztóknak kellenek többletjogok a védelemhez.
2. Végül objektív gyártói felelősséget vezet be.
Tárgyi hatálya minden ingó dolog.
Személyi hatálya minden gyártó, aki terméket állít elő.

10. Ismertesse a Cassis de Dijon, a Drei Glocken és a Clinique

ügyet!
1. Cassis de Dijon:
A kis alkoholtartalmú likőr behozatalát megtiltotta Németország, mert náluk a likőr magasabb
százalékkal fut. Ennek fényében kimondta a Bíróság: a nemzeti jogrendszerek
különbözőségéből adód kereskedelmi korlátok mindaddig elfogadhatók, amíg a kötelező
követelmények érvényesítése céljából szükségesek, különösen pénzügyi ellenőrzés
hatékonysága, a közegészség, a kereskedelmi ügyletek tisztasága és a fogyasztóvédelem
szempontjából. A Bíróság visszautasította a német szabályt e formula alapján.

2. Drei Glocken:
A Bíróság az olasz tésztakészítésnek azt a hagyományát, amely csak durumbúzát használ,
nem tartotta elegendő indoknak ahhoz, hogy az olasz hatóságok korlátozzák a fogyasztói
választékot.

3. Clinique-ügy:
A német jog megtiltotta e termékek behozatalát, mert megtévesztheti a fogyasztókat,
egészségügyi szernek, gyógyhatásúnak gondolhatják elnevezéséből adódóan. Ezt az érvelést
is elutasította a Bíróság.

11. Melyek a fogyasztói jogok érvényesítésének nehézségei?

Két probléma merül fel: az egyéni jogvédelem és a tagállami eljárásjogok problémája.

1. Közvetlen (átültetés nélküli) hatály csak a vertikális jogviszonyokban létezik, vagyis

magánszemélyek közötti jogvita esetén nem alkalmazható (nincsen horizontális közvetlen
hatály). Két lehetőség van megfelelően át nem ültetett uniós irányelvből származó jog
érvényesítésére:
a) indirekt közvetlen hatály, vagyis közvetett hatály: a belső uniós joggal összhangban történő
értelmezési kötelezettséget jelenti a nemzeti bíróság számára
b) a mulasztó állam felelősségének megállapítása

2. Már vannak irányelvek, fontos szabályozási terület az eljárások kialakítása.

12. Melyek az EU fogyasztóvédelemmel foglalkozó

intézményei és mik a feladataik?
1. Egészségügy és Fogyasztók Főigazgatósága (pl. élelmiszer, állategészségügy)
2. Jogérvényesítési Főigazgatóság (pl. tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, szerződések)
3. AVR-irányelv: alternatív vitarendezésre, színvonalas közvetítőkhöz lehet fordulni vele
4. OVR-irányelv: internetes vásárlóknak online platfrom vitarendezésre
5. Európai Fogyasztói Központok Hálózat: fogyasztók tájékoztatására
6. FIN-NET: fogyasztók és pénzügyi szolgáltatások nyújtó szervezetek közötti jogviták peren
kívül rendezésére.

13. Ismertesse az EU termékbiztonsági szabályait!

Szabályozási igény: piaci integráció és fogyasztók igénye is, hogy biztonságos termékek
kerüljenek forgalomba. Nem részletszabályozás történt, hanem általános szabályozás politika
ment végbe. 2001/95/EK szabályozza általános termékbiztonságot: mikor uniós, mikor
nemzeti, mikor irányelvi szabvány stb. A gyártókat tájékoztatási kötelezettség terheli a
veszélyekkel kapcsolatban is. A forgalmazónak adott esetben az illetékes hatóságokat is
tájékoztatnia kell. Szükséghelyzetben a Bizottságnak is joga van intézkedni: RAPEX-rendszer
a gyors információáramlásért. Egyénként sok a vertikális harmonizációs intézkedés is (pl.
dohány).

14. Mikor megengedett az összehasonlító reklám?

Ha megfelel számos feltételnek (nemzeti bíróságok mérlegelési jogköre):
1. nem megtévesztő
2. azonos igényeket és azonos célt szolgáló árukat / szolgáltatásokat hasonlít össze
3. ezeket reprezentatív módon, objektív módon hasonlítja össze
4. nem zavarja össze a fogyasztókat
5. nem ront más védjegyeket
6. azonos területről származzanak az összehasonlítottak
7. jó hírnév
8. imitációját mutatja csak be a másiknak.

15. Ismertesse az EU a tisztességtelen kereskedelemi

gyakorlatokról szóló irányelvét!
2005/29/EK irányelv: a fogyasztóknak a termékekkel kapcsolatos ügyleti döntéseit
befolyásoló gyakorlattal foglalkozik.
Egyszerűbb fellépést biztosít a jogsértő szolgáltatókkal szemben.
Tárgyi hatály: üzleti vállalkozások termékeihez kapcsolódó kereskedelmi ügylet gyakorlata
(akár előtte, utána, alatta).
Tisztességtelen: ha ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel + ha torzítja / torzíthatja
az átlagos fogyasztó termékkel kapcsolatos gazdasági magatartását. Különösen
tisztességtelen: meghatározott módon megtévesztő vagy agresszív gyakorlat.

Regionális politika

1. Hogyan határolják le a kedvezményezett régiókat az Unióban?

Kevésbé fejlett régiók: azokat a régiókat jelenti, ahol a vásárlóerő-paritáson számított, egy
főre jutó bruttó hazai termék az uniós átlag 75 százalékánál alacsonyabb.
Az átmeneti régiók: az egy főre jutó bruttó hazai termék uniós átlagának 75 és 90 százaléka
közé eső régiók.
A fejlettebb régiók: az egy főre jutó bruttó hazai termék uniós átlagának 90 százaléka feletti
régiók.

2. Mi az a tematikus koncentráció?
A tematikus koncentráció azt jelenti, hogy az Európa 2020 stratégia célrendszeréből képzett
tizenegy tematikus célkitűzéshez (1303/2013/EU rendelet 9. cikk) és azokon belül
alapspecifikus beruházási prioritásokhoz kell kötni a támogatásokat.
ERFA forrásokat 3 célra kell fordítani (kutatás fejlesztés innováció, kis- és
középvállalkozások, alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságra történő átállás)
ESZA esetében a társadalmi befogadás tematikus céljára egy meghatározott minimumarányt
kell fordítani a forrásokból.
Fontos szempont, hogy az erőforrások a célkitűzések alapján költendők el, valamint, hogy az
egyes célkitűzések különféle alapokból finanszírozódnak.

3. Mi az az ex ante feltételesség?
A korábbi szabályozási keretekből is ismert, de általánosságban alig alkalmazott ex ante
feltételeket a szabályozás 2014-től rendszerszerűen használja. Mind a tizenegy tematikus
célkitűzéshez tartoznak előzetes feltételek. Ezek a feltételek az Európa 2020-hoz kapcsolódó
nemzeti stratégia meglétére, vagy annak végrehajtását szolgáló irányelvek átültetésére
vonatkoznak. Egy adott program indításához, illetve végrehajtásához azoknak az ex-ante
feltételeknek kell megfelelni, amelyek az adott tematikus célkitűzéshez köthetőek és
közvetlenül érintik a beruházások hatékonyságát.

4. Mik a regionális politikai célkitűzései?

- A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások
- Az európai területi együttműködés (ETE) - három komponense a határokon átnyúló, a
transznacionális és a régiók közötti együttműködés.

5. Mik a regionális politika megvalósításának pénzügyi eszközei?

A regionális politika pénzügyi forrásait 2014-től strukturális és beruházási alapoknak hívott
pénzeszközök biztosítják, beleértve a Kohéziós Alapot. Banki források is nyújthatnak
társfinanszírozást.

Strukturális és beruházási alapok:

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA)
Az Európai Szociális Alap (ESZA)
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) (Orientációs Részleg)
Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA)

és a Kohéziós Alap
Egyéb pénzügyi eszközök és intézmények: Európai Beruházási Bank; az Európai Beruházási
Alap.

Szociális és foglalkoztatási politika

1. Melyek a munkajogi tárgyú irányelvek 4 csoportjának jellemzői?

Munkajogi tárgyú irányelvek négy csoportja:
I. - a munkavállalók védelme válsághelyzetben (1970-es évek végén születtek)
3 irányelv (csoportos létszámcsökkentésről: 98/59/EK; munkáltatói jogutodlásról:
2001/23/EK; munkáltató fizetésképtelenségéről szóló 2008/94/EK irányelv) - ezek olyan
gazdasági válsághelyzetekről, a vállalatok átalakításáról szólnak, amikor a munkáltatót érintő
változás (csoportos létszámcsökkentés, munkáltatói jogutódlás, fizetésképtelenség) a
munkavállalók nagyobb csoportját, munkahelyét, egzisztenciális biztonságát veszélyezteti.
A 3 irányelv a munkavállalók jogait védő individuális munkajogi szabályokat, a munkáltató
tájékoztatási és konzultációs kötelezettségeit tartalmazza.
II. - atipikus munkaviszonyok (1990-es évektől)
Atipikus munkaviszonyok: részmunkaidő, határozott idő, munkaerő-kölcsönzés
Irányelv:
----a részmunkaidőről (97/81/EK)
----a határozott idejű munkaviszonyról (1999/70/EK)
----a határozott időre és a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók
védelméről (91/383/EGK)
----munkaerő-kölcsönzésről (2008/104/EK)
Egyre nagyobb körben terjednek el ezek a formák (rugalmasság igénye), ezért a tagállami
jogoknak kielégítően kell szabályozni a kérdést, hogy a jogaik ne sérüljenek.
III. - munkafeltételekről szóló irányelvek (1990-es években)

----munkaviszony létesítéséhez kötődő tájékoztatási kötelezettségről (91/533/EK)

----a fiatal munkavállalók védelméről (94/33/EK)
----a munkavállalók kiküldetéséről (96/71/EK)
----a munkaidőről (2003/88/EK) - heves szakmai és politikai viták - munkaidő
szabályozásának közvetlen hatása van a termelési költségekre, ezáltal a tagállamban működő
munkáltatók versenyképességére
IV. - kollektív munkajogi szabályok (1994-től)
A kollektív munkajog 1994-ig háttérbe szorult - ok: csak az Amszterdami Szerződéssel
(1997) született meg a kollektív munkajogintézmények szabályozásához szükséges uniós
hatáskör.
Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv (2009/38/EK) - a több tagállamban működő
munkáltatóknál biztosítja a munkavállalók részvételi jogait.
A munkavállalók tájékoztatásáról és a velük való konzultációról szóló 2002/14/EK irányelv
az EU-ban működő valamennyi, 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató vállalkozásra
vonatkozik.

2. Melyek a vándormunkaerőre vonatkozó szabályozás alapvető

elvei?
- egyenlőség (diszkrimináció tilalma)
- egy jog alkalmazása (az alkalmazás szerinti tagállamé)
- szerzett jogok egybeszámítása
- a szükséges szolgálati idő egybeszámítása
- költségmegosztás a tagállamok között az ottani alkalmazás hossza alapján
- egy időszakra egy szolgáltatás
EUMSZ 48. cikk

3. Mi az a nyitott koordináció?
A nyitott koordináció azt jelenti, hogy a tagállamok közös uniós célokat határoznak meg egy
szakpolitikai kérdésben (pl. foglalkoztatáspolitika), és a közös célokat a tagállamok saját
politikájukkal (intézményeikkel, jogszabályaikkal stb.) igyekeznek elérni. Az a tagállam,
amely kitűzött célt nem éri el, rosszabb esetben azt meg sem kísérli elérni nem éri retorzió,
uniós szankció. A szankció legfeljebb politikai, morális jellegű.

4. Mi az az esélyegyenlőség?
Az esélyegyenlőségi politika mindazon jogi és nem jogi eszközöket magában foglalja,
amelyek azt a célt szolgálják, hogy a nők a férfiakkal egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az
élet különböző területein - oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. - de
legalábbis csökkenjenek az őket érő hátrányok.

5. Mi az az egyenló bánásmód?
Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy tilos hátrányt okozni a jog által védett
tulajdonsággal rendelkezőknek e tulajdonságuk miatt.
Védett tulajdonságnak az minősül, amely alapján a törvény tiltja a hátrányos
megkülönböztetést.
Egyenlő bánásmód megsértése egyenlő a diszkriminációval (pl.: a munkáltató különböző bért
fizet az azonos munkakört betöltő nő és férfi munkavállalónak, és a nő neme miatt keres
kevesebbet).
Az egyenlő bánásmód elve a diszkrimináció tilalmát, a hátrányos megkülönböztetéstől mentes
élethez való jog garantálását jelenti: azt követeli meg a jogalkotótól és a jogalkalmazótól,
hogy a hasonló helyzetben lévő személyeket azonos módon kezelje, az eltérő helyzeteket
különbözőképpen szabályozza, értékelje.
Tilalmat megfogalmazó jogszabályokra, negatív megközelítésre épül.
6. Melyek az anti-diszkriminációs irányelvek jellemzői?
1999-ben hatályba lépett 13. cikk alapján 2000-ben 2 irányelvet fogadtak el:
- A faji diszkriminációt tiltó 2000/43/EK irányelv, melynek tárgyi hatálya kiterjed a
foglalkoztatási kérdéseken túl a mindennapi élet legkülönbözőbb területeire: a szociális
védelemtől az oktatáson át az egészségügyi ellátásig. Nemcsak a nemek közötti
megkülönböztetés tilalmán lép túl, hanem szakít a közösségi antidiszkriminációs jog másik
uralkodó elvével a foglalkoztatás-központúsággal.

- 2000/78/EK általános keretirányelv, melynek célja az egyenlő bánásmód alkalmazása

kizárólag a foglalkoztatás terén. Hatálya: szélesebb a faji irányelvnél, mivel tiltja a vallás,
fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság alapján történő diszkriminációt; viszont nem
terjed ki a faji irányelvben felsorolt valamennyi területre, csak a foglalkoztatással összefüggő
kérdéseket érinti.

- "nemi irányelvek" nagy részét a 2006/54/EK irányelvbe foglalták - korábbi irányelveket

foglalták egységes szerkezetbe, az érintett joganyag tartalma érdemben nem változott.
- másik új irányelv (2004/113/EK) az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint
azok értékesítése és nyújtása tekintetében biztosítja az egyenlő bánásmódot.

7.Melyek a munkajogi tárgyú irányelvek 4 csoportjának jellemzői?

Munkajogi tárgyú irányelvek négy csoportja:
I. - a munkavállalók védelme válsághelyzetben (1970-es évek végén születtek)
3 irányelv (csoportos létszámcsökkentésről: 98/59/EK; munkáltatói jogutodlásról:
2001/23/EK; munkáltató fizetésképtelenségéről szóló 2008/94/EK irányelv) - ezek olyan
gazdasági válsághelyzetekről, a vállalatok átalakításáról szólnak, amikor a munkáltatót érintő
változás (csoportos létszámcsökkentés, munkáltatói jogutódlás, fizetésképtelenség) a
munkavállalók nagyobb csoportját, munkahelyét, egzisztenciális biztonságát veszélyezteti.
A 3 irányelv a munkavállalók jogait védő individuális munkajogi szabályokat, a munkáltató
tájékoztatási és konzultációs kötelezettségeit tartalmazza.
II. - atipikus munkaviszonyok (1990-es évektől)
Atipikus munkaviszonyok: részmunkaidő, határozott idő, munkaerő-kölcsönzés
Irányelv:
- a részmunkaidőről (97/81/EK)
- a határozott idejű munkaviszonyról (1999/70/EK)
- a határozott időre és a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók
védelméről (91/383/EGK)
- munkaerő-kölcsönzésről (2008/104/EK)
Egyre nagyobb körben terjednek el ezek a formák (rugalmasság igénye), ezért a tagállami
jogoknak kielégítően kell szabályozni a kérdést, hogy a jogaik ne sérüljenek.
III. - munkafeltételekről szóló irányelvek (1990-es években)
- a munkaviszony létesítéséhez kötődő tájékoztatási kötelezettségről (91/533/EK)
- a fiatal munkavállalók védelméről (94/33/EK)
- a munkavállalók kiküldetéséről (96/71/EK)
- a munkaidőről (2003/88/EK) - heves szakmai és politikai viták - munkaidő szabályozásának
közvetlen hatása van a termelési költségekre, ezáltal a tagállamban működő munkáltatók
versenyképességére
IV. - kollektív munkajogi szabályok (1994-től)
- kollektív munkajog 1994-ig háttérbe szorult - ok: csak az Amszterdami Szerződéssel (1997)
született meg a kollektív munkajogintézmények szabályozásához szükséges uniós hatáskör
- Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv (2009/38/EK) - a több tagállamban működő
munkáltatóknál biztosítja a munkavállalók részvételi jogait
- a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük való konzultációról szóló 2002/14/EK irányelv
az EU-ban működő valamennyi, 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató vállalkozásra
vonatkozik.

Környezetvédelmi politika

1. Melyek az uniós környezetvédelem alapelvei?

(EUMSZ 192. cikk (2) bek.)

1. megelőzés elve
2. elővigyázatosság elve
3. forrásnál való fellépés
4. szennyező fizet elve
5. védelem magas szintje (cél és elv is)
6. a környezetvédelem követelményeinek integrálása a közösségi politikák és
tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába

EUMSZ 191. § (1): az EU környezetpolitikájának célkitűzései:

- a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;
- az emberi egészség védelme;
- a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;
- a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az
éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

2. Mi jelent a BAT rövidítés, és milyen követelményeket takar?

„Az elérhető legjobb technikák" (BAT): a tevékenységek fejlődésében és működési
módszereikben a leghatékonyabb és legelőrehaladottabb szint, amely jelzi egyes technikák
gyakorlati alkalmasságát arra, hogy alapját képezzék a kibocsátási határértékeknek, melyeket
a kibocsátások és a környezet egészére való hatás megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges,
a csökkentésére állapítanak meg:
- „technikák": magukban foglalják az alkalmazott technológiát, valamint a létesítmény
tervezésének, építésének, karbantartásának, üzemeltetésének és leállításának módját,
- „elérhető": azok a technikák, amelyeket olyan mértékben fejlesztettek ki, hogy azok
alkalmazhatók legyenek a vonatkozó ipari ágazatban elfogadható műszaki és gazdasági
feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, függetlenül attól, hogy a
kérdéses tagállamban az adott technikákat alkalmazzák, illetve előállítják-e vagy sem,
amennyiben azok az üzemeltető számára észszerűen hozzáférhetők;
- „legjobb": a leghatékonyabb technika a környezet egésze magas szintű védelmének elérése
érdekében. (3 § (10))

3. Mit jelent a legkisebb szigor klauzulája?

Az uniós jog a legkisebb közös többszörös, a védelem színvonalának azt a minimumát jelenti,
amelyet minden állam képes teljesíteni. A tagállamok eltérhetnek a közösségi elvárásoktól, de
kizárólag a nagyobb szigor irányába.

4. Mit jelent az elővigyázatosság alapelve?

Maastrichti Szerződés: kellő körültekintéssel elkerülhetőek és elkerülendőek a nem várt
következmények.
Egyesült Királyság v. Bizottság - BSE-ügy, kergemarha-kór: A teljes tudományos
bizonyosság hiánya nem zárja ki a káros folyamatok elleni fellépést, különösen ha
visszafordíthatatlan, vagy rendkívüli mértékű károsodás fenyeget.
,,amennyiben emberi egészséget érintő kockázat létének vagy kiterjedésének megítélése
bizonytalan - az intézményeknek lehetőségük van arra, hogy védelmi intézkedéseket
fogadjanak el mindaddig, amíg a kockázat valóságtartalma és súlyossága teljesen világossá
nem válik".

5. Milyen esetekben kell lefolytatni a környezeti hatásvizsgálatot?

Köz- és magánprojektek, "amelyek valószínűleg jelentős hatást gyakorolnak a környezetre"
engedélyezés ELŐTT! kell lefolytatni jelentős környezeti hatás: nem dönthető el eleve
meghatározott számadatokkal.
Projekt: „épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezése, egyéb beavatkozások a természetes
környezetbe és tájba, beleértve az ásványkincsek kiaknázását is" (1. cikk);
Kivétel: nemzetvédelmi beruházások, különleges nemzeti jogszabállyal eszközölt
beruházások.

6. Milyen szereplőkre milyen kötelezettséget ró az integrált

szennyezésmegelőzés és –ellenőrzésről szóló (ipari kibocsátásokról
szóló) irányelv?
Azt, hogy milyen szereplők érintettek az alkalmazási kör határozza meg: helyhez kötött
kibocsátók - energiaipar, fémelőállítás és feldolgozás, ásványipar, vegyipar,
hulladékfeldolgozás, vágóhíd engedélykötelesek.
A kötelezettségek kapcsán rögzítésre került, hogy a tagállamoknak olyan egységes
engedélyezési rendszert kell bevezetniük, mely az összes környezeti elemet érintő
kibocsátásra vonatkozik; az engedélyek olyan kibocsátási határértékeket vagy más előírásokat
határoznának meg, melyek a BAT használatán alapulnak

Az IPPC irányelv által lefektetett 3 legfontosabb alapelv:

- környezeti károk megelőzésének prioritása
- környezeti károk lehető legkisebbre történő csökkentésének követelménye
- helyreállítás elve (már meglévő jogszabálysértésből származó károk felszámolásának
prioritása).
 Elektronikus hírközlés

1. Milyen irányelvekből áll az új szabályozási keretrendszer,

azoknak mi a tárgykörük?
A 2002-ben elfogadott irányelvcsomag, melyet ún. konszolidációs csomagnak, vagy Új
Szabályozási Keretrendszernek, illetve a 2009-es felülvizsgálatot követően Szabályozási
Keretrendszernek is neveznek. E Szabályozási Rendszer a liberalizáció eredményeinek
rögzítése mellett a piaci verseny továbbfejlesztésén keresztül megteremtette a lehetőséget
annak, hogy az elektronikus hírközlési szektort a versenyjogon keresztül szabályozzák.

Az Új Szabályozási Keretrendszer legfontosabb szabályozási újításai a következők:

- A több mint tíz irányelv helyett lényegében öt irányelvből álló egységes csomagot
hozott létre;
- Egységes, technológiasemleges szabályozást vezetett be valamennyi elektronikus
hírközlési szolgáltatás számára, amellyel a konvergencia elismerésre került. Ettől
kezdve elektronikus hírközlés szabályozásról és elektronikus hírközlési politikáról
beszélünk;
- Ex Ante, vagyis előzetes versenyjogi szabályozás valósult meg a Jelentős Piaci Erejű
szolgáltató fogalmán keresztül;
- Egységes piacszabályozási eljárás bevezetése és egységes jogalkalmazás és eljárási
rend az ún. 7. cikk („Article 7 Procedures”) eljárásokon keresztül;
- Erősödő szektorspecifikus fogyasztóvédelmi és adatvédelmi szabályok kerültek
bevezetésre.

A Szabályozási Keretrendszert 2009-ben felülvizsgálták. A felülvizsgált keretszabályozás

célja az, valamennyi uniós állampolgár jobb és olcsóbb hírközlési szolgáltatásokat érjen el,
függetlenül attól, hogy hol él és hová utazik. E cél elérése érdekében a felülvizsgált uniós
szabályok a következő területekre koncentráltak:

- A fogyasztói jogok erősítése;

- A verseny erősítése, amely a fogyasztók számára nagyobb választékot és jobb
minőséget nyújt;
- Beruházások ösztönzése: az új kommunikációs infrastruktúra, különösen a
rádiófrekvenciák felszabadítása a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások számára;
- Adatvédelem erősítése: elektronikus hírközlési hálózatok megbízható és biztonságos
adatvédelme, különösen a vírusokkal és más számítógépes támadásokkal szemben.

A 2009-es csomag csökkentette a szolgáltatókat érintő szabályozás terhét, ugyanakkor

erősítette a fogyasztói jogokat, tehát újabb lépést jelentett ahhoz, hogy az elektronikus
hírközlési szektor szabályozása a versenyjogon keresztül valósuljon meg.
 2. Mi volt az Oscar Bronner ügy tényállása és mi joghatása? Mi a
szolgáltatás alapú verseny és az infrastruktúra alapú verseny
szabályozás lényege?
Az Európai Bíróság a C–7/97. sz. Oscar Bronner ügyben tisztázta az ügyletkötéstől való
elzárkózás, mint visszaélésszerű magatartás alapvető feltételeit. Az Oscar Bronner vállalkozás
adta ki Ausztriában a Der Standard című napilapot. Az Oscar Bronner annak érdekében, hogy
az általa kiadott újságot annak olvasóihoz eljuttassa, igénybe kívánta venni nagyobb
versenytársának, a Mediaprintnek a már meglévő igen fejlett országos kiterjedésű újság-
disztribúciós rendszerét; a Mediaprint azonban megtagadta az Oscar Bronner számára a
hozzáférést. Az Európai Bíróság – a Commercial Solvents ügyben megállapított kritériumok
felidézése után – azt tartotta szükségesnek megvizsgálni, hogy a rendszer, amelyhez a
hozzáférést kérik, mennyiben „elengedhetetlenül szükséges” a hozzáférést kérő számára. Az
elengedhetetlenségnek a Bíróság értelmezésében két oldala van: egyrészt a kérdéses
rendszernek nem lehet „tényleges vagy potenciális helyettesíthetője”, másrészt a rendszerhez
való hozzáférés nélkül a hozzáférést kérő gazdasági tevékenysége lehetetlenné vagy súlyosan
gazdaságtalanná kell, hogy váljon. A fenti kritériumokat alkalmazva az adott esetben az
Európai Bíróság úgy találta, hogy a Mediaprint nem követett el visszaélést, mivel
disztribúciós rendszere nem volt „elengedhetetlenül szükséges” az Oscar Bronner számára,
hiszen a napilapokat más módon (akár helyi újságosstandok, boltok útján, akár saját
disztribúciós rendszer felépítése útján) is el lehet juttatni az olvasókhoz.

Az Oscar Bronner ügy kapcsán a távközlési szektorban szabályozási alapelvként mondták ki,
hogy a rövid és hosszú távú üzleti megfontolásokat a szabályozásnak ki kell egyensúlyoznia
és a verseny puszta léte mellett fontos a beruházások és újítások ösztönzése is, mert ez adja a
legtöbb előnyt a fogyasztó számára ár, minőség, választék tekintetében. Ez a távközlési
iparban a szolgáltatás alapú verseny és az infrastruktúra alapú verseny együttes
alkalmazásával valósulhat meg, amelyet az Új Szabályozási Keretrendszer vezetett be a
szabályozásba a versenyjog alapelveinek és joggyakorlatának felhasználásával.

3. Mi a piacelemzés és a piacszabályozás, hogyan vesz részt

ebben az Európai Bizottság és a BEREC?
Az elektronikus hírközlési szabályozás legfőbb célja a fogyasztói előnyök, jólét növelése ár,
minőség, választék terén. A szabályzás tehát a fogyasztók érdekében történik és nem a
versenytársak egymással szembeni versenye érdekében. Szolgáltatás alapú verseny, vagyis
előzetes (ex ante) szabályozás kizárólag abban az esetben lehetséges, ha egy adott piacon
nincs hatékony és fenntartható verseny.” Ezért a piacszabályozás, amely piacmeghatározás,
piacelemzés, JPE-kijelölés és kötelezettségek megállapítása eljárássorozatból áll, igen alapos
és bonyolult eljárás, amely során ezeket a feltételeket vizsgálják.

A JPE-szolgáltatók kijelölése és a kötelezettségek előírása többlépcsős, összetett folyamat,

amelynek során a Bizottság szabályozási iránymutatása alapján a nemzeti szabályozó
hatóságok járnak el.

A JPE-kijelölési folyamat a következő lépcsőket tartalmazza:

 - a Bizottság meghatározza az elektronikus hírközlési szektor termékpiacait, amelyek
véleménye szerint valószínűleg ex ante szabályozás hatálya alá esnek, majd a nemzeti
hatóságok, a Bizottság

- iránymutatása alapján meghatározzák az érintett piacokat (földrajzi piac),

- az érintett piacokat a szabályozó hatóságok megvizsgálják abból a szempontból, hogy
indokolt-e az adott piacon ex ante szabályozásnak a bevezetése, vagy fenntartása,
- a nemzeti hatóságok a Bizottság iránymutatása szerint elemzik az érintett piacokon
fennálló versenyt és a verseny torzulása esetén azonosítják a JPE-szolgáltatókat,
- az azonosított JPE-szolgáltatók részére legalább egy kötelezettséget írnak elő.

A szabályozás szempontjából elsődleges azoknak az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak

(termékpiacoknak) meghatározása, amelyekkel kapcsolatban az ex ante szabályok
alkalmazása egyáltalán szükséges lehet. A termékpiacok meghatározását a Bizottság ajánlása
tartalmazza. A piacmeghatározást a Bizottság versenyjogi szempontok alapján végziel, és
ezeket a szempontokat a tagállami hatóságok is kötelesek figyelembe venni.

Az ex ante piacszabályozás hármas feltétele:

a) Az adott piacon jelentős mértékű és állandó belépési korlátok vannak. Ezek a korlátok
lehetnek strukturális, illetve jogi vagy szabályozási jellegűek (statikus feltétel).

b) Olyan a piac szerkezete, hogy az adott időszakon belül nem várható a hatékony verseny
feltételeinek kialakulása. (dinamikus feltétel).

c) Az érintett piac hiányosságai kizárólag versenyjogi eszközök alkalmazásával nem lennének
megfelelő mértékben ellensúlyozhatók.

A hatóságnak figyelembe kell még vennie a verseny egyéb korlátait is, így különösen az OTT
szolgáltatásokat. A tagállami hatóságoknak joguk van egyéb érintett termékpiacok
kijelölésére is, ha ezt szükségesnek tartják, de ezt csak a Bizottság egyetértése mellett tehetik
meg. Az ajánlás alapján azonosított termékpiacokra nézve a nemzeti szabályozó hatóságok
meghatározzák a földrajzi piacokat. A JPE-kijelölés folyamatának szabályozására a Bizottság
Iránymutatást adott ki. A tagállami szabályozó hatóság feladata, alapvetően versenyjogi
szempontok alapján annak meghatározása, hogy az adott nagykereskedelmi vagy
kiskereskedelmi piacon hatékony-e a verseny.

A folyamat következő állomása a JPE-szolgáltatók részére előírható kötelezettségek

kiszabása. A jogalkalmazás egységesítése céljából ezen a területen az BEREC és jogelődje az
Európai Szabályozó Hatóságok Csoportja közös álláspontja nyújt iránymutatást a tagállami
hírközlési hatóságok részére. A nemzeti hírközlési hatóságok feladata ebben a körben
alapvetően az érintett piacon azonosított versenyjogi jellegű problémának megfelelő, azt
orvosló kötelezettség kiszabása.

A Bizottságnak és a BEREC-nek a legfontosabb szerepe a piacmeghatározás és piacelemzés

során van. A nemzeti szabályozó hatóságok piacmeghatározásra, JPE-kijelölésre vonatkozó,
illetve kötelezettséget megállapító döntéseit, amennyiben azok a tagállamok közötti
kereskedelemre hatással vannak, kötelesek a Bizottsággal, a BEREC-cel és a többi tagállami
szabályozó hatósággal még tervezeti formában közölni. Ezt az eljárást nevezzük
notifikációnak.
4. Milyen kötelezettségek szabhatók ki?

5. Milyen fogyasztóvédelmi szabályokat ismer az elektronikus

hírközlésben?