Kereskedelmi Repetitorium Levelezo 20210220

ÜZLETI ÉLET SZERZŐDÉSEI REPETITÓRIUM- 2021. FEBRUÁR 20.
SZERZŐDÉSKÖTÉS AZ ÜZLETI ÉLETBEN. ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM.

FIZETÉSI MÓDOZATOK KÖZVETÍTŐI SZERZŐDÉSEK ÉS
ÖSSZEHASONLÍTÁSUK A BIZOMÁNNYAL.
FORGALMAZÁSI SZERZŐDÉS. BARTER.
A LÍZING TULAJDONÁTRUHÁZÁSI VONATKOZÁSAI. LÍZING.FAKTORING
KONCESSZIÓ JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS
ÉRTÉKAPÍRJOGI ALAPOK
Dr. Fazakas Zoltán József LL.M.

Károli Gáspár
Református
Egyetem
Állam-és
Jogtudományi Kar
ÜZLETI ÉLET SZERZŐDÉSEI
a) A szabályozandó kérdések nagyobb száma miatt írásban- nem
kötelező, de kivételt jelentenek ez alól pl. az organizációs
szerződések, a fogyasztói szerződések stb
b) Az üzleti életben a szerződések jellemzően a felek közötti hosszabb
távú kapcsolatot szabályozzák. Döntően nem egyszeri, egy
alkalommal teljesíthető ügyletekről van szó. Hosszabb lefutású, a
felek között tartós-huzamos gazdasági alapú együttműködés jön
létre, melynek évekre előre szóló rendező szabályait foglalják
szerződésekbe.
c) piaci kapcsolatokat szabályoz. Az új szerződéstípusok mindig a
gyakorlatban alakulnak ki és bizonyos érési, letisztulási folyamatot
követően kapnak jogi szabályozást.
d) Szokások, szokványok kiemelkedő szerepe
e) tömegesség
f) Az atipikusság. Az üzleti élet résztvevői igénylik az új
megoldásokat, illetve a jogalkotás elmarad a gyakorlat
változásai mögött. Polgári Törvénykönyvünk számos
szerződéstípus főbb szabályait tartalmazza. Egyéb jogszabályok
inkább adójogi megközelítést alkalmaznak.
g) Nehezebb a jogalkalmazó szerepe. Az atipikus
szerződéseknek nincs önálló polgári-, kereskedelmi jogi
szabályozása a feleknek maguknak kell szabályozniuk. Atipikus
szerződések létrehozatalára irányuló szerződési tárgyalásokon a
feleknek minden kérdést meg kell tárgyalni.
h) Az alkalmazandó jog megtalálása is probléma. A Ptk.-ban szabályozott
szerződéstípusokra elsődlegesen a külön jogszabályokban megfogalmazott –
de a Ptk.-val összhangban álló és a Ptk. felhatalmazása alapján készült –
speciális szabályok, másodsorban maguk a Ptk.-ba foglalt rendelkezések az
irányadóak, de alkalmaznunk kell a szerződésekre vonatkozó, sőt a kötelmek
közös normáit is, ha nem ellentétesek a különleges normákkal. Az atipikus
szerződésekre nem találunk vonatkozó rendelkezést a Ptk.-ban az egyes
szerződések között, legfeljebb egyes tipikus szerződések hasonló szabályai
alkalmazhatóak analógia alapján. Ezért megnő a szerződések közös
szabályainak a szerepe.
i) speciális jogi szabályok, jogszabályok (pl. vám-, adó, pénzügyi előírás,
számviteli norma)
j) különösen gyakori az általános szerződési feltételek alkalmazása,
blanketta, erő, egyenlőtlenség.
PÉLDAFELADAT
Két társaság az alábbi üzletben állapodik meg:
A covid-19 járvány hatásait elemezve Társaság1 maszkok
gyártásra vállal kötelezettséget Társaság2 megrendelésére.
Társaság2 a maszkok átvételére vállal kötelezettséget oly
módon, hogy azok ellenértékét a Társaság1 és Abdul Hassan
által alapított Társaság3 és ezen Társaság3 és Társaság2 által
közösen alapítandó Társaság5-be apportálja. Társaság5 és
Társaság2 a végső fogyasztók részére értékesíti a maszkokat, és
az így szerzett jövedelem rá eső részét az értékesítési pontok
bérleti díjára költi.
Lehetséges?
A KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK
LÉTREJÖTTÉNEK MÓDJAI
Versenyeztetési eljárás: Ptk. 6:75–6:76. §
Célja: a szerződni kívánó fél a számára lehető legjobb szerződési feltételek
kialakítása.
Versenyeztetés esetén egy közös eljárásban történik az ajánlatok bekérése,
értékelése, az ajánlattevők tudomással bírnak arról, hogy mások is tesznek
ajánlatot.
E szabályokat kell alkalmazni, ha a szerződni kívánó fél szabadon döntött a
szerződéskötésre irányuló versenyeztetési eljárás lefolytatásáról, illetve, ha
külön törvény előírja ugyan a versenyeztetést, de egyebekben arról nem
rendelkezik. Általános szabályként érvényesülnek a Ptk. jelen rendelkezései,
ha külön törvény a versenyeztetésnek csak egyes kérdéseit rendezi.
Külön törvények a szerződéskötésre nem csak kötelező
versenyeztetést írnak elő, hanem annak részletesen kidolgozott
szabályait, fajtáit, eljárásrendjét, akár a megsértés
jogkövetkezményeit (lásd közbeszerzés, koncessziós szerződés
létrehozására irányuló pályázat) is meghatározzák kötelező
erővel.
versenyeztetési eljárás gyűjtőfogalom: pályázat, árverés,
közbeszerzés, az értékpapírok értékesítésére irányuló aukció
stb. Az egyes jogszabályok vegyesen használják e
kifejezéseket, van, ahol a versenyeztetés gyűjtőfogalmat
alkalmazzák, van ahol a konkrét eljárás neve jelenik meg.
két esetkör:
a) a szerződni kívánó fél maga dönt alkalmazásáról, vagy
b) jogszabály kötelezően előírja annak alkalmazását (pl.: a nemzeti vagyonról szóló

törvény szerint, törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott
értékhatár feletti nemzeti vagyont hasznosítani, tulajdonjogát átruházni – törvényi
kivétellel – csak versenyeztetés útján lehet, az állami vagyonról szóló törvény szerint,
egyes állami tulajdonban álló vagyontárgyakat nyilvános, vagy zártkörű pályázat
útján lehet értékesíteni, felszámolási eljárásban a felszámoló az adós vagyontárgyait
pályázat vagy árverés keretében köteles értékesíteni, a közraktározásról szóló törvény
alapján a közraktár a ki nem váltott árut tőzsdei forgalomban, illetve árverésen
értékesítheti, Ptk. szerint, a kft. Meghatározott esetekben a volt tag üzletrészét
árverésen köteles értékesíteni, koncesszió tv., közbeszerzésről szóló tv., stb.).
A versenyeztetési eljárás lehet nyílt, mikor a szerződni kívánó fél ajánlati felhívására
bárki tehet ajánlatot, és lehet zártkörű, mikor csak előre, a szerződni kívánó fél által
meghatározott személyi kör tehet ajánlatot.
a) Felhívás ajánlattételre
Az eljárás azzal indul, hogy a szerződni kívánó fél ajánlati felhívást tesz közzé
(felhívást tevő fél) (a Ptk. nem határozza meg hogy hol, és milyen formában, ha külön
törvény erről nem rendelkezik, akkor szabad döntés kérdése, lehet országos
napilapban, helyi lapban, felhívást tevő fél honlapján, hirdetmény formájában, stb.)
amelyben több személytől(ajánlattevő) kéri ajánlat benyújtását. A felhívást tevő fél az
ajánlati felhívásban az ajánlatok benyújtására határidőt szab, és meghatározza azon
feltételeit, melyekre az ajánlatoknak tekintettel kell lennie. Az ajánlati felhívásban
szereplő határidőben beérkezett ajánlatok közül azok az ajánlatok versenyeznek,
melyek a felhívásban meghatározottaknak megfelelnek. Ezen ajánlatok közül a
felhívást tevő fél kiválasztja a legkedvezőbb ajánlatot és annak benyújtójával köti
majd meg a szerződést.
Az ajánlatok tényleges versenyéhez az szükséges, hogy a megadott határidőn belül

több ajánlat, és olyan ajánlat érkezzen be, mely tartalmában megfelel az ajánlati
kiírásnak.
A felhívást tevő felet a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot
benyújtó ajánlattevővel szemben szerződéskötési kötelezettség terheli.
Amennyiben a szerződéskötést megtagadja a Ptk. 6:71. §-a alapján, ha jogszabály

szerződéskötési kötelezettséget ír elő, és a szerződést a felek nem kötik meg, bíróság
a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát meghatározhatja.
A Ptk. ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a felhívást tevő fél, az ajánlati felhívásban
kikösse a szerződéskötés megtagadásának jogát, és így a szerződéskötési
kötelezettség alól „mentesüljön”. A felhívást tevő fél jogszerűen tagadja meg a
szerződéskötést, ha ezt a jogát az ajánlati felhívásban előre kikötötte.
A felhívást tevő fél számára a Ptk. azt is engedi, hogy ajánlati felhívását visszavonja,
de a visszavonás jogát és annak határidejét a felhívásnak tartalmaznia kell.
A felhívást tevő fél a Ptk. 6:71. § (4) bekezdése alapján a szerződés megkötését
megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy a
szerződéstől való elállásnak, felmondásnak lenne helye.
Ajánlati kötöttség: Az ajánlattevő fél a felhívásban megjelölt határidő lejártával
kezdődő időponttól kötve van ajánlatához. Az ajánlati kötöttség kezdő időpontja az
ajánlatok megtételére nyitva álló határidő lejárata.- november 03-ig lehet beadni,
november 04-e a kezd időpont.
Az ajánlati kötöttség azt jelenti, hogy a megtett ajánlat tartalmán nem lehet
változtatni, az ajánlatot nem lehet visszavonni. Az ajánlati kötöttség a felhívásban
meghatározott eredményhirdetési időpontot követő 30 napig tart a Ptk. szerint.
A felhívás csak a lényegesebb kérdéseket rendezi, a járulékos kérdéseket a felek az

eredményhirdetést követően határozzák meg.
Az ajánlattevő ajánlatát az ajánlatok megtételére, benyújtására nyitva álló határidő

végéig jogkövetkezmények nélkül visszavonhatja (pl.: az ajánlatok benyújtásának
határideje november 03., a megtett ajánlat legkésőbb november 03-ig jogszerűen
visszavonható.)
Biztosíték nyújtás: A felhívást tevő fél kérhet ajánlati biztosítékot, amely az ajánlati
kötöttség megtartását biztosítja, aki az ajánlati kötöttséget ideje alatt ajánlatát
visszavonja, az ajánlati biztosítékot elveszti.
Lehet meghatározott pénzösszeg fizetése, biztosítéki szerződések körébe tartozó

garancia vagy kezesség, kezességbiztosítási szerződés alapján, biztosító által kiállított
kötelezvény. Az ajánlati biztosíték a versenyeztetés lezárása után visszajár.
Árra vonatkozó versenyeztetési eljárás: az ajánlattevők úgy versenyeznek, hogy egy

időben mindannyian jelen vannak és csak az árra vonatkozóan tesznek ajánlatot,
méghozzá egymás ajánlataira tekintettel. Ilyenkor ugyanaz az ajánlattevő egymást
követően akár több ajánlatot is tehet, általában az időben előbbihez képest, utóbb
magasabb áron. Ez azért lehetséges, mert ajánlatának hatálya megszűnik, ha más
ajánlattevő ezt követően kedvezőbb árat ajánl. Az ajánlat hatálya akkor is
megszűnik, azaz nincs ajánlati kötöttség, ha a versenyeztetési eljárás nyertes
kihirdetése nélkül fejeződik be. Az árverés abban is eltér a versenyeztetés általános
szabályától, hogy a szerződés itt a nyertes kihirdetésével létrejön, az elért áron.
A kötelezően előírt versenyeztetési eljárás mellőzése a szerződést jogszabályba
ütközővé és így semmissé teszi.
A versenyeztetési eljárások tisztaságát általánosan a tisztességtelen piaci magatartás

és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 7. §-ába foglalt tilalom
védi, e szerint, tilos a versenyeztetés – így különösen a versenytárgyalás, a
pályáztatás –, az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni.
A szabály szubszidiárius, mert csak azokra a magatartásokra kell alkalmazni,

amelyeket a versenytörvény más rendelkezése (kartell) vagy külön törvény nem
szabályoz.
A törvény e rendelkezése nem ad eligazítást arra vonatkozóan, hogy a verseny

tisztaságának bármilyen módon való megsértése milyen magatartással valósulhat
meg. Ezt a bíróságok döntik el esetről, esetre (pl.: megsértette a pályázat tisztaságát a
felhívást tevő fél, mert nem az általa kiírt pályázati feltételek alapján nyilvánította
győztesnek az ajánlattevőt; a benyújtott pályázati feltételeknek meg nem felelő, a
felhívás szerint, érvénytelen pályázati ajánlatot fogadott el a felhívást tevő fél.)
Közbeszerzés: 2015. évi CXLIII. törvény a közbeszerzésekről (Kbt.)
Közbeszerzés alatt a közpénzeket felhasználók beszerzésre irányuló szerződéskötéseit

értjük, mely szerződések megkötését, teljesítését, annak érdekében, hogy a
közpénzeket a lehető legjobban, és transzparensen, így ellenőrizhetően használják
fel, szigorú, eltérést nem engedő jogi szabályok rendezik.
A közbeszerzés az egyik legelőrehaladottabban harmonizált terület. Bizonyos

értékhatárt elérő közbeszerzések uniós ügyletnek minősülnek, a beszerzést uniós
szabályok szerint kell közzétenni, és tagállami szereplők is indulhatnak a
versenyeztetési eljáráson. Az uniós szabályozás célja, az egységes belső piac
megvalósítása a közbeszerzések területén, ahol a piaci verseny előnyei
torzulásmentesen érvényesülhetnek, az uniósvállalkozások egyenlő esélyekkel
hozzáférhetnek más tagállami közbeszerzésekhez. További szándék, hogy a
szabályozás a közbeszerzések fontos társadalmi-gazdasági célkitűzések
megvalósítását is szolgálja, mint az innováció, a foglalkoztatás és
munkahelyteremtés, valamint a környezetvédelem elősegítése.
A Kbt. értelmében, közbeszerzésnek az ún. közbeszerzési szerződés megkötése,
valamint az építési vagy szolgáltatási koncesszió megkötése minősül. Közbeszerzési
szerződés a Kbt. szerinti ajánlatkérő által, írásban megkötött, árubeszerzésre,
szolgáltatás megrendelésre vagy építési beruházásra irányuló visszterhes szerződés.
A közbeszerzési szerződés nem egy szerződéstípus, hanem azon szerződések

összessége, melyeket a Kbt. szabályai szerint kötöttek meg. A közbeszerzési
szerződéseket a Kbt. által meghatározott fajtájú és rendben lefolytatott
versenyeztetési eljárás során kell megkötni.
A Kbt. szabályait meghatározott alanyok, meghatározott tárgyú és értékű

beszerzéseire kell alkalmazni, az alábbiak szerint:
• a) Az ún. ajánlatkérő szervezetek körét a törvény taxatíve meghatározza, pl.:

minisztériumok, minden költségvetési szerv, a közalapítvány, a helyi önkormányzat,
a helyi és országos nemzetiségi önkormányzat, a területfejlesztési önkormányzati
társulás, stb.
b) Meghatározott tárgy az árubeszerzés, szolgáltatás rendelés, építési beruházás,
építési koncesszió, illetve szolgáltatási koncesszió (az építési és szolgáltatási
koncesszió beszerzési célú szerződés, emiatt nem a koncessziós törvény, hanem a
Kbt. szabályait kell alkalmazni).
c) Kétféle értékhatárt különböztetünk meg; az uniós értékhatárokat és a nemzeti

értékhatárokat. Az uniós értékhatárokat időszakonként az Európai Bizottság állapítja
meg és teszi közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az egyes beszerzési tárgyak
esetében alkalmazandó nemzeti értékhatárokat a központi költségvetésről szóló
törvényben évente kell meghatározni.
A közbeszerzésre irányuló versenyeztetési eljárás főbb állomásai:
a közbeszerzési eljárást megindító felhívás a közbeszerzési eljárás egyes fajtáira

irányadó szabályok szerint ajánlati felhívás, illetve részvételi felhívás lehet. Az ajánlati
felhívást az ajánlatkérő hirdetmény útján köteles közzétenni, melyben meg kell
határozni az ajánlatok beadási határidejét (ajánlattételi határidő). Az eljárást
megindító felhívást nyílt eljárás esetén az ajánlattételi, több szakaszból álló eljárás
esetén a részvételi határidő lejártáig vonhatja vissza az ajánlatkérő,
Az ajánlatkérő dokumentációt köteles készíteni, amely egyebek mellett tartalmazza a
szerződéstervezetet. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban köteles meghatározni az
ajánlatok bírálati szempontját, ami az alábbi lehet:
a) a legalacsonyabb ár,
b) a legalacsonyabb költség, vagy
c) a legjobb ár-érték arányt megjelenítő olyan – különösen minőségi,

környezetvédelmi, szociális – szempontok, amelyek között az ár vagy költség is
szerepel.
Preferált bírálati szempont az, melyben minőségi, vagy innovatív elvárás megjelenik.
Kivételesen, csak akkor lehet a legalacsonyabb ár alapján kiválasztani a nyertes
ajánlatot, ha minőségi versenynek az adott beszerzés jellegére tekintettel egyáltalán
nem lehet szerepe.
Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban ajánlati biztosítékot is kérhet, de csak

az ajánlattétel köthető biztosítékhoz, a részvételi szakaszban történő részvétel nem.
b) Ajánlattétel, az ajánlati kötöttség az ajánlattételi határidő lejártától kezdődik. Az
ajánlatot, vagy a részvételi jelentkezést a felhívásban meghatározott tartalmi és
formai követelményeknek megfelelően kell elkészíteni és benyújtani.
c) Ajánlatok elbírálásasorán az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy az

ajánlatok, illetve részvételi jelentkezések megfelelnek-e az ajánlati felhívásban,
valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Az ajánlatkérő köteles
továbbá megállapítani, hogy mely ajánlatok vagy részvételi jelentkezések
érvénytelenek, és hogy van-e olyan gazdasági szereplő, akit ki kell zárni.
d) Eredményhirdetés, majd szerződéskötés. Eredményes közbeszerzési eljárás alapján

a szerződést az ajánlati felhívás, a dokumentáció és az ajánlat tartalmának
megfelelően kell írásban megkötni. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével kötheti
meg a szerződést, vagy – a nyertes visszalépése esetén – az ajánlatok értékelése
során a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített ajánlattevővel, ha őt az
ajánlatok elbírálásáról szóló írásbeli összegezésben megjelölte. A nyertes ajánlattevő
– kivételes esetben a második legkedvezőbb ajánlatot tett ajánlattevő – ajánlati
kötöttsége az ajánlatok elbírálásáról szóló írásbeli összegezésnek az ajánlattevők
részére történt megküldése napjától számított harminc – építési beruházás esetén
hatvan – nap. Az ajánlatkérő a szerződést az ajánlati kötöttség időtartama alatt
köteles megkötni.
A közbeszerzési eljárás fajtái:
a) A nyílt eljárás olyan, egy szakaszból álló közbeszerzési eljárás, amelyben minden érdekelt
gazdasági szereplő ajánlatot tehet.
b) A meghívásos eljárás két szakaszból áll, a részvételi szakaszban az ajánlatkérő a részvételre

jelentkezőnek a szerződés teljesítésére való alkalmasságáról dönt, az ajánlattételi szakaszban
az alkalmasnak minősített és ajánlattételre felhívott részvételre jelentkezők tehetnek ajánlatot.
Az eljárás részvételi felhívással indul – kevés kivétellel – bármely érdekelt gazdasági szereplő
nyújthat be részvételi jelentkezést. Az ajánlatkérő meghatározhatja az ajánlattevők keretszámát,
ilyenkor a részvételre jelentkezők közül legfeljebb a keretszámnak megfelelő alkalmas
jelentkezőnek küld ajánlattételi felhívást. A keretszámnak legalább öt ajánlattevőt kell
magában foglalnia.
c) Az innovációs partnerség sajátos közbeszerzési eljárás, amelynek célja egy innovatív termék,
szolgáltatás vagy építési beruházás kifejlesztése, és az ennek eredményeként létrejövő áruk,
szolgáltatások vagy építési beruházások ezt követő beszerzése. Az innovációs partnerség a
törvény szerint két szakaszra tagolódik, az eljárási szakaszban kerül sor az innovációs
partnerségi szerződés megkötésére, a szerződéses szakaszban történik az innovatív termék,
szolgáltatás, építési beruházás fejlesztése, majd beszerzése.
d) A tárgyalásos eljárás ugyanúgy két szakaszból áll, mint a meghívásos eljárás, azzal, hogy az
ajánlattételre meghatározott keretszám legalább három. Alkalmazására csak a törvényben
meghatározott esetekben, illetve jogalapok fennállása esetén kerülhet sor, pl.: az ajánlatkérő
igényeit nem lehet kielégíteni azonnal rendelkezésre álló kész megoldásokkal, azokat egyéni
igényeihez kell igazítani; a közbeszerzés tárgya tervezést vagy innovatív megoldást igényel; a
szerződés összetettsége vagy jogi és pénzügyi kialakításával kapcsolatos sajátos körülmények,
vagy az ezekhez kötődő kockázatok miatt előzetes tárgyalások nélkül nem választható ki a
legkedvezőbb ajánlat; stb.
e) Versenypárbeszéd ugyanazokban az esetekben alkalmazható, mint a tárgyalásos eljárás. Az

ajánlatkérő a tárgyalásos eljárás és versenypárbeszéd alkalmazása közül szabadon választhat.
A versenypárbeszéd során az ajánlatkérő a részvételre jelentkezőkkel párbeszédet folytat a
közbeszerzés tárgyának, a szerződés típusának és feltételeinek pontos meghatározása
érdekében, majd ajánlatot kér. A versenypárbeszéd három szakaszra tagolódik: részvételi
szakasz, párbeszéd, ajánlattételi szakasz.
f) A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás a verseny legnagyobb mértékű korlátozásával járó

eljárástípus. Alkalmazására csak a taxatíve meghatározott esetekben kerülhet sor, pl. a
szerződés műszaki-technikai sajátosságok, vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy
meghatározott gazdasági szereplővel köthető meg; a szerződés egy meghatározott gazdasági
szereplővel köthető meg, mivel annak célja egyedi művészeti alkotás vagy művészi előadás
létrehozása vagy ajánlatkérő általi megszerzése, stb.
PÉLDA
Egy koncessziós társaság autópálya koncesszió keretében
megépített 80 km pályaszakaszt, ennek szükséges műtárgyait
(szalagkorlát, átjáró, vízelvezető árok, stb.), valamint egy motelt,
éttermet és parkolót. A jogviszony a határozott idő eltelte miatt
megszűnik. Mi lesz ezen létesítmények jogi sorsa?
PÉLDA
Állami tulajdonú erdőgazdálkodó társaság vadászház építését
határozza el. A beruházás során különös figyelmet fordítanak
arra, hogy ne érjék a közbeszerzési értékhatárt. Az elmúlt évben
több vadászati pihenőhelyet alakítottak ki, ezek egy része ún.
konténeres megoldással kialakított építmány volt, ugyanakkor
egy kialakításra került egy, a vadászok terepjáróinak parkolását
biztosító garázs is.
Ön a jogi képviselő, adjon tanácsot!
Szerződéskötés közvetítők útján
A fejlett gazdaságokban megjelentek a közvetítő személyek. Sokféle fajtája tevékenykedik,

megkülönböztetésük egyik lényeges pontja, hogy mire jogosítottak:
feladatuk pusztán reklám, propaganda tevékenység, avagy tényleges ügyletkötési

jogosultsággal felruházott közvetítők, akik a szerződések megkötésére is jogosultak.
Közös 85/653/EGK irányelv: Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó

2000. évi CXVII. Törvény, amely beépült a Ptk.-ba. Ezen túl néhány kiemelt,
jelentősebb közvetítői helyzetre vonatkozó jogi szabályozás:
a) A 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bsz.) a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei

szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályai között
meghatározza a közvetítők helyzetét, a tevékenység végzésének feltételeként
szigorú szabályokat rögzítve.
b) A 2014. évi LXXXVIII. törvény (Bit.) a biztosítási szektort biztosításközvetítők (értve ez

alatt a viszontbiztosítás közvetítői tevékenységet végző közvetítőket is) helyzetét.
c) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény
(továbbiakban: Hpt.) a pénzügyi szolgáltatás közvetítésének minősülő tevékenységeket
szabályozza
d) Az 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról szintén szabályoz közvetítői

tevékenységet. A lakástakarékpénztárral kötött megbízási szerződés alapján végzi az ügynök.
Az ügynökök névsorát a lakástakarékpénztár vezeti és időszakonként megküldi a felügyeletnek.
e) Az ingatlanközvetítés a közvetítői tevékenység az 1993.évi LXXVIII. (Lt.) szerint. Az üzletszerű

ingatlanközvetítői tevékenység folytatásához az ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóság
engedélye szükséges.
f) Az utazásszervező tevékenység végzésének szabályai a kereskedelemről szóló 2005. évi

CLXIV. törvény, valamint az utazásszervező és – közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII.
23.) Kormányrendelet, illetve az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet.
Mindezekre a jogszabályokra jellemző, hogy alapvetően közjogi normák és a nevesített

közvetítői tevékenység végzésének közjogi (tárgyi, személyi/szervezeti, vagyoni stb.) feltételeit
tartalmazzák, de tartalmaznak igen jelentős magánjogi szabályokat is. A jogszabályok több
esetben nevesítik is a felek közötti jogviszonyt (tipikusan megbízási jogviszonyként), amely jogi
minősítés nem feltétlenül felel meg a Ptk. rendelkezéseinek. Az is jellemző, hogy a közjogi
normák meghatározzák a közvetítő kötelezettségeit a harmadik személy irányában is.
A Ptk. XVI. Cím (A megbízási típusú szerződések) alatt, a megbízási (XXXIX. Fejezet)
és a bizományi (XL. Fejezet) szerződést szabályozó fejezetet követően, önálló XLI.
Fejezetben, „A közvetítői szerződés” fejezetcím alatt tárgyalja a közvetítői szerződés
általános (1.), illetve a tartós közvetítői szerződés különös szabályait (2.), a XLII.
fejezetben pedig „A szállítmányozási szerződés” szabályait.
Valamennyi szerződéstípus közös jellemzője – mint megbízási típusú szerződésekre–,

hogy a jogviszony kötelezettje alapvetően gondos eljárásra köteles a tevékenység
kifejtése során.
A megbízási szerződés általános szabályai szerint (6:272. §) a megbízott a megbízó

által rábízott feladat ellátására köteles, fő szabályként megbízási díjért, de akár
ingyenesen is. A megbízott főkötelezettsége tehát nem feltétlenül szerződések
közvetítésében jelenik meg, hanem a „rábízott feladat” teljesítésében. A megbízási
típusú szerződések ún. gondossági és nem eredménykötelmek (mint a vállalkozási
szerződések), ez azonban nem jelenti azt, hogy a megbízó ne várna el valamilyen
„eredményt” a megbízottól, attól függően, hogy mire irányul a jogviszony. Ha a
megbízott kötelezettsége szerződés létrehozására is irányul, a jogviszony mindig a
megbízója és a harmadik személy között jön létre.
A bizományi szerződés olyan jogügylet, amely a bizományos számára olyan főkötelezettséget
jelent, hogy a saját nevében, de a megbízó javára meg is kösse a megbízó által meghatározott
tartalmú szerződést.
A jogviszonyban tehát két szerződést köt a bizományos: egyrészt megbízójával a bizományi

szerződést, majd az alapján harmadik személlyel az adásvételi vagy egyéb szerződést. Amíg a
megbízott mindig a megbízó nevében és javára köt szerződést, a bizományos a saját nevében,
így a harmadik személlyel szemben a jogosított és a kötelezett ezáltal a bizományos lesz (pl.
értékpapírbizomány).
A szállítmányozás (amelyet fuvarozási bizományként is nevezhetünk) önálló szerződés ugyan,

de magában hordozza a megbízás-bizomány-fuvarozás jegyeit. A szállítmányozó a megbízó
javára a küldemény továbbításával kapcsolatos szerződések megkötésére és jognyilatkozatok
megtételére vállal kötelezettséget. A bizományi elem tehát abban jelenik meg, hogy a saját
nevében köti a szerződést, ugyanakkor a jogviszony tartalmában jelen vannak a fuvarozási
szerződésre jellemző szabályok is
A tartós közvetítői jogviszonyban– a megbízó és a közvetítő között egy tartós, folyamatos

jogviszony áll fenn, amelyben a közvetítő folyamatosan azzal van megbízva, hogy a
szerződéseket közvetítse (vagy meg is kösse) a megbízója javára. A szerződés
megkülönböztető ismérve tehát a tartósság, amelynek a fogalmát a Ptk. – az egyértelműbb
jogalkalmazást is elősegítve ezáltal – meghatározza.
PÉLDA
Lakáshitelre van szüksége. Hogyan és mi módon vehet fel hitelt?
Értelmezze a lehetséges jogviszonyokat!
Általános szerződési feltételek: Ptk. 6:77–6:81. §.
Az általános szerződési feltételek – az ún. blanketták – fontos szerepet játszanak a

gazdaságban. A tömegtermelés szükségképpen hívta életre az egyoldalúan kidolgozott
szerződési feltételeket, amelyek alkalmazása a szerződéskötési folyamat módosulását is jelenti
elsősorban azáltal, hogy – az általában erőfölényben is lévő szervezettel szemben – a szerződő
partnerek elveszítik beleszólásukat a szerződés tartalmának a kialakításába. A klasszikus
szerződéskötési folyamatban a felek egyenlő „alku” pozícióban vannak, kölcsönös tárgyalások
eredményeként kötik az ügyletet, a szerződés mindkét fél akaratát tükrözi, a konszenzus reális
érdekkompromisszumot testesít meg.
A szerződéskötési folyamat még súlyosabb torzulását jelentheti, ha elveszíti a szerződő fél annak
a lehetőségét is, hogy a szerződés tartalmát pontosan megismerje (az általános szerződési
feltételt nem bocsátja az alkalmazója a másik fél rendelkezésére),illetve általában nem
biztosított annak lehetősége, hogy figyelmesen elolvassa a másik fél az előre kidolgozott
feltételeket, annak megértését pedig nagymértékben nehezíti a nyelvezete, szerkezete.
Kétségtelen az általános szerződési feltételek előnyének tekinthető, hogy meggyorsítja a

szerződéskötési folyamatot. Az általános szerződési feltételek megjelenhetnek olyan
ügyleteknél, amelyeket vállalkozások köt vállalkozással, vagy vállalkozás köt fogyasztóval.
Az a feltétel minősül általános szerződési feltételnek,
a) amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából,
b) egyoldalúan,
c) előre határoz meg úgy, hogy
d) a másik fél nem működött közre és
e) amelyet egyedileg nem tárgyaltak meg a felek, azaz a másik fél ne legyen olyan helyzetben,
hogy érdemben képes legyen közrehatni a szerződési feltétel tartalmának alakításában.
Az általános szerződési feltételt alkalmazó felet terheli annak bizonyítása, hogy a feltételt a felek
egyedileg megtárgyalták. Az általános szerződési feltétellé minősítés szempontjából közömbös
annak formája, megjelenése, terjedelme, a megítélése annak tartalma szerint történik. Az
általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette,
hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően megismerje, és ha azt a másik
fél elfogadta [6:78. § (1) bek.]. Az alkalmazó köteles lehetővé tenni, hogy a másik fél
megismerhesse az általános szerződési feltétel tartalmát még a szerződés megkötését
megelőzően- szükségszerűen írásba foglalva, függetlenül attól, hogy a szerződést írásba kell-e
foglalni vagy sem. Ezáltal a szerződés tartalmának a bizonyítása is könnyebbé válik.
Írásban: nem feltétlenül papír alapon, hanem elektronikus úton létrehozott formában.
Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a másik fél megismerhesse az általános
szerződési feltétel tartalmát (pl. ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségében,
személyszállításnál a tömegközlekedési eszközön kifüggesztve, honlapján stb.)
A másik fél részéről az általános szerződési feltételt el kell fogadni, amely történhet kifejezett
nyilatkozattal, vagy akár ráutaló magatartással is.
Előfordulhat – vállalkozások egymás közötti jogviszonyában –, hogy a szerződéskötés során

mindkét fél általános szerződési feltételt alkalmaz („blanketták csatája”). Amennyiben azok
tartalma egymással nem ellentétes, mindkettő a szerződés részévé válik. Ha a feltételek
akárcsak részlegesen is eltérnek egymástól, jelentősége van annak, hogy az eltérés a szerződés
lényeges elemére vonatkozik vagy sem.
Ha az alkalmazott általános szerződési feltételek nem lényeges kérdésben térnek el egymástól,

a szerződés létrejön, de csak az ellent nem mondó általános szerződési feltételek válnak a
szerződés részévé.
Ha azonban az általános szerződési feltételek között lényeges kérdésben van eltérés, a

szerződés nem jön létre.
A felek „konszenzusának elsődlegessége” érvényesül, amely alatt azt értjük, hogy ha az
általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a
szerződés részévé. Ennek az az indoka, hogy a közös akarattal kialakított rendelkezések az
irányadók a felek jogviszonyában elsősorban, s az általános szerződési feltétel a felek azon
jogviszonyait szabályozhatja, amelyről nem rendelkeztek, vagy amelyek nem állnak ellentétben
a közösen kialakított szerződési nyilatkozatokkal.
e) Fokozottan érvényesül az együttműködési, illetve tájékoztatási kötelezettség, amely az

általános szerződési feltétel alkalmazójával szemben kiemelt kötelezettség és a szerződési
alapelvként is megfogalmazottakon túlmenően a következőket jelenti:
Általánosan érvényesülő tájékoztatási kötelezettség, azaz a jogviszony alanyaitól függetlenül

külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen
eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, kivéve, ha megfelel a felek
között kialakult gyakorlatnak. Az is előfordulhat, hogy a felek között már korábban is létrejött
olyan jogviszony, amelyben alkalmazásra került az általános szerződési feltétel, de az újabb
szerződéskötésig az módosításra került. Ilyen esetben is külön tájékoztatási kötelezettség terheli
az általános szerződési feltételről, ha az újabb szerződéskötés során alkalmazott eltér a felek
között korábban alkalmazott feltételtől. Mindezekben az esetekben a feltétel akkor válik a
szerződés részévé, ha azt a másik fél a külön tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta (nem
elég a ráutaló magatartás).
Speciális az egyes szerződéseknél szabályozott tájékoztatási kötelezettség körében:
még szigorúbbak azok a jogszabályok, amelyek a másik fél érdekeinek a védel
mében (és nem feltétlenül csak a fogyasztói szerződéseknél) megkívánják, hogy az
általános szerződési feltétel alkalmazója annak legfontosabb tartalmáról, vagy
esetleg teljes terjedelméről írásban is tájékoztassa a szerződő felet, és ennek
megtörténtét bizonyítani is tudja (az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos
ügyleteknél, de a biztosítási jogviszonyokban is kiemelten megjelenik a tájékoztatási
kötelezettség).
Kizárólag fogyasztói szerződésnél kell figyelemmel lennie a vállalkozásnak arra, hogy

az a feltétel, amely a vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért
járó ellenszolgáltatáson felül további pénzbeli követelésre jogosítja, akkor válik a
szerződés részévé, ha a fogyasztó azt a külön tájékoztatást követően, kifejezetten
elfogadta. Ez a Ptk. szabály védi a fogyasztót a rejtett költségekkel szemben.
A fogyasztóvédelem körében van jelentősége azoknak a speciális szabályoknak,

amelyek a vállalkozás és fogyasztó közötti kapcsolatra vonatkoznak.
PÉLDA
Idős édesanyját kiséri el egy optikushoz, ahol szemüveget kivánnak
vásárolni. Mivel az optikus által kezdeményezett szemvizsgálat ideje
elhúzódik, ön távozik munkahelyi kötelezettsége miatt. Hazatérve
édesanyja tájékoztatja, hogy nem az orvos által felírt szemüveget
rendelte meg, hanem az új vizsgálat eredményeképpen egy másik,
javasolt szemüveget, amelynek értéke 200.000,-Ft. Édesanyja ugyan
megbánta a megrendelést, de egyedül nem mert szólni. Másnap
visszamennek és közlik, nem kívánják a szemüveget. Az optikus
azonban felhívja a figyelmet arra, hogy egyrészt a pénztártól való
távozás után nem fogad el reklamációt, másrészt a pénztár felett ki
van függesztve: Rendelés lemondását csak aznap zárásig áll
módunkban elfogadni.
Oldja meg a helyzetet!
5. Elektronikus úton történő ügyletkötés: Ptk. 6:82–6:85. §, 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus
kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások
egyes kérdéseiről, 2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról
Az e-kereskedelmi törvény szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás a

tágabb fogalom, amelybe beletartozik minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltató
elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújt szolgáltatást,
amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg hozzáfér (pl. online hirdetések,
keresőszolgáltatások üzemeltetése, termékértékesítések stb.).
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás olyan információs társadalommal összefüggő

szolgáltatás, amelynek célja áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű értékesítése, beszerzése,
cseréje. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak fogalmi eleme az üzletszerűség.
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás elektronikus úton történik, amely

elektronikus adatfeldolgozást, tárolást, illetőleg továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai,
optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazását jelenti. (Történhet vezetékes, illetve
mobiltelefon, kábeltelevízió hálózatok, stb. felhasználásával.)
Ahhoz, hogy az ügylet elektronikus kereskedelmi szolgáltatásra irányulónak minősüljön, nem
szükséges, hogy a szerződés valamennyi létszaka az elektronikus úton történt megkötését
követően (pl. a teljesítés) az elektronikus rendszeren valósuljon meg. Egy adásvételi szerződés
megkötése teljes egészében bonyolódhat az elektronikus eszközök igénybevételével („on-
line”), de a szerződés teljesítése az elektronikus rendszeren kívül („off-line”) is történhet, nem is
szólva az elektronikus fizetőeszközök használatáról. A szerződés e tekintetben tehát kettős
jelleget hordozhat: a szerződéskötés teljes folyamata elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak
minősül, míg a teljesítés szakasza a klasszikus adásvétel szabályai szerint bonyolódik.
A jogviszony egyik oldalán mindig a szolgáltató áll, aki információs társadalommal összefüggő
szolgáltatást nyújt (a szolgáltatások felkínálója). A törvényi meghatározás szerint az ún. közvetítő
szolgáltató szintén információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújt, de ez a
tevékenység közvetítő jellegű. [Pl. továbbítja az igénybe vevő által biztosított információt a
távközlő hálózaton vagy hozzáférést biztosít, az igénybe vevő által biztosított információt tárolja,
információk megtalálását elősegítő segédeszközöket biztosít az igénybe vevő számára
(keresőszolgáltatás).]
A szolgáltató, közvetítő szolgáltató lehet természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség
nélküli szervezet, feltéve, hogy teljesíti az adott tevékenységre a jogszabály által előírt
minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettségeket.
A szolgáltatók azonosíthatóságának érdekében a törvényben meghatározott adatokat
folyamatosan közzé kell tenniük.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásra irányuló jogviszonyban igénybe vevő bárki lehet

(természetes, illetve jogi személy), aki információs társadalommal összefüggő szolgáltatást vesz
igénybe áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje céljából (pl.
egy internetes honlap fenntartása).
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás bonyolódhat üzleti vállalkozások között (Business to

Business, B2B), üzleti vállalkozás és fogyasztó között (Business to Consumer, B2C), amely utóbbi
esetben mind a hazai, mind a nemzetközi szabályok speciális fogyasztóvédelmi
rendelkezésekkel kívánják védeni a fogyasztót az elektronikus úton bonyolódó kereskedelemi
kapcsolatokban.
Valójában minden e-kereskedelmi szerződés mögött a szolgáltatási szerződések összefüggő

rendszere, hálózata van jelen, amely biztosítja az e-úton történő információ továbbítást.
A szolgáltató elektronikus úton köteles a potenciális igénybe vevőket tájékoztatni közvetlenül és
folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon a jogszabályban meghatározott adatokról, amely
alapvetően a szolgáltató azonosítását szolgálja.
A tájékoztatás alapvetően a következőkre kell, hogy kiterjedjen:
- szolgáltató azonosításának adatai
-az ellenérték mértékének, teljesítésének módja. A tájékoztatásnak arra is ki kell terjednie, hogy
az ellenérték tartalmazza-e a szolgáltatást terhelő közterheket, illetve az igénybe vevőhöz
történő eljuttatás költségeit.
Nem közömbös a potenciális igénybevevők számára a szolgáltató által alkalmazott információs

rendszer fejlettsége, a biztonság foka, amelyet ugyancsak közzé kell tenni, s tájékoztatást kell
adni a felhasználó számára kockázatot jelentő tényezőkről, az általa teendő óvintézkedésekről.
A fogyasztók jogai nem sérülhetnek az elektronikus kereskedelemben, ezért a törvény külön is

felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályban megkívánt
tájékoztatásnak is meg kell történnie. Ezek a jogi normák közjogi normában jelennek meg,
megsértésük jogkövetkezménye is közjogi szankció lehet alapvetően.
A szolgáltató – miután üzletszerűen végez azonos, vagy hasonló tartalmú információs
társadalmi szolgáltatást –, ha az információs társadalmi szolgáltatásra vonatkozó
általános szerződési feltételeket használ, köteles oly módon hozzáférhetővé tenni,
hogy lehetővé váljon az igénybe vevő számára annak tárolása, előhívása. A Ptk.
Általános szabályaira figyelemmel az általános szerződési feltétel akkor válik a
szerződés részévé, ha a másik fél a szerződéskötés előtt megismerhette és azt
elfogadta. Ezt elektronikus úton is teljesíteni kell (a gyakorlatban egy hivatkozás
segítségével olvasható az ászf).
Az előző pontban a szolgáltatót terhelő tájékoztatási kötelezettségtől meg kell

különböztetni a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségtől, amely már a
szerződéskötés körülményeire vonatkozik. Az e-kereskedemről szóló jogszabály
szerint az szolgáltató az igénybevevő ajánlatának elküldését megelőzően (az egyéb
jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségen túl) egyértelműen, míg a Ptk.
szabályai szerint az elektronikus utat biztosító fél a szerződéskötésre vonatkozó
nyilatkozat megtételét megelőzően köteles tájékoztatni az igénybevevőt (másik
felet);
a) a szerződéskötés technikai lépéseiről,
b) a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, azokat rögzíti-e, illetve utóbb
hozzáférhetővé lesz-e,
c) a beviteli hibák azonosítására és javítására rendelkezésre bocsátott eszközökről, amelyek a

szerződési jognyilatkozat megtételét megelőzően mindezt biztosítják (ilyen eszköz hiányában az
e-kereskedelemről szóló jogszabály szerint az igénybe vevő megrendelése nem minősül
szerződéses nyilatkozatnak, a Ptk. szerint viszont a másik fél számára a jognyilatkozat
megtámadására adhat okot),
d) a szerződéskötésre felajánlott nyelvről, arról, hogy illetve
e) ha van ilyen, a magatartási kódexről, amelynek alávetette magát, valamint e kódex

elektronikus elérhetőségéről.
A szabályoktól csak abban az esetben lehet eltérni, ha az igénybevevő nem minősül

fogyasztónak.
Az elektronikus úton történő szerződéskötések sajátosságai az elektronikus út igénybevételével
kapcsolatban jelentkeznek, amely abból adódik, hogy
a) az elektronikus úton történő nyilatkozatok visszafordíthatatlan jellegére tekintettel nagy

jelentősége van az adatbeviteli hibák felismerésének, illetve a kijavítás lehetőségének,
amelyhez szükséges eszközöket a szolgáltató köteles biztosítani,
b) az ajánlattétel távollévő fél részére történik,
c) szolgáltató elektronikus eszközt vesz igénybe az ajánlattevő ajánlatának továbbításához.
A Ptk. 6:63. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó kifejezésével
jön létre, amely szerződési akarat kifejezhető akár szóban, akár írásban, de akár ráutaló
magatartással is [6:4. § (1) bek.]. Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat, de a
felek is megállapodhatnak abban, hogy az általuk meghatározott alakiság feltétele a szerződés
érvényességének.
Elektronikus úton történő szerződéskötés során a felek által tanúsított magatartás a

hagyományos értelemben nem minősül írásban, de még kevésbé szóban tett nyilatkozatnak
(pl. valaki rákattint az elfogadást jelentő ablakra), legfeljebb ráutaló magatartásnak.
Amennyiben írásbeli alakot rendel érvényességi kelléknek jogszabály, elengedhetetlen az
elektronikus aláírás.
A Ptk. szabályai szerint [6:5. § (3) bek.] a távollévők között tett nyilatkozat hatályosságához az
szükséges, hogy az a másik félhez (címzetthez) megérkezzék. Fontos kérdés tehát;
a) hogyan alakul az ajánlati kötöttség az elektronikus úton tett ajánlatok tekintetében, illetve
b) mikor hatályosul, azaz mikor tekinthető megérkezettnek az elektronikus úton tett ajánlat,
másrészt pedig
c) hogyan szerezhet erről tudomást az ajánlattevő, végül
d) mikor jön létre a szerződés.
Az ajánlati kötöttség nyilvánvalóan elindul az ajánlat megtételével, amely elektronikus úton jut
el a másik félhez, hatályosul az elektronikus úton tett nyilatkozat, amikor az a másik fél számára
hozzáférhetővé válik. A „hozzáférés” az elektronikus üzenettovábbítási folyamatban értelmezést
igényel, amelyet a jogszabály nem tesz meg, s ily módon a technikai, szakmai szabályok
alapján lehet megállapítani, hogy adott esetben a hozzáférés biztosított volt-e a szerződő fél
részéről. (Nem attól függ tehát, hogy a címzett mikor nézi meg.)
Az igénybe vevő nyilatkozatának megérkezéséről csak olyan módon szerezhet tudomást, ha a

szolgáltató azt felé visszaigazolja. (A szolgáltató tehát gyakorlatilag „postásként” funkcionál, és
mint a tértivevényes küldemény esetében, visszaigazolja annak megérkezését.)
A szolgáltató köteles az igénybe vevő megrendelésének megérkezését az igénybe
vevő felé elektronikus úton késedelem nélkül visszaigazolni. Ha ennek a
követelménynek nem tesz eleget, a fél mentesül az ajánlati kötöttség alól és a
szerződés teljesítésére nem kötelezhető [6:84. § (2) bek.] Ez e-kereskedelemről szóló
jogszabály a szolgáltatás jellegétől függő „elvárható időn belül” visszaigazolást
követel meg, meghatározva annak végső határidejét is. Ha a visszaigazolás az
igénybe vevő megrendelésének elküldésétől számított legkésőbb 48 órán belül az
igénybe vevőhöz nem érkezik meg, az igénybe vevő mentesül az ajánlati kötöttség
vagy szerződéses kötelezettség alól.
(A gyakorlatban az internet útján történő vásárlásoknál a szolgáltatók a

megrendelést követően azonnal visszaigazolják az igénybe vevő ajánlatát, amely
tulajdonképpen az elfogadó nyilatkozatot is jelenti.)
A törvény az igénybe vevő ajánlatának hatályosulását szabályozza, de nem

rendelkezik az elfogadó nyilatkozat hatályosulásáról. Az elektronikus úton – a Ptk.
szabályait alkalmazva – a szerződés akkor jön létre, ha az elfogadó nyilatkozat
megérkezik az ajánlattevőhöz, azaz az ajánlattevő számára hozzáférhetővé válik
[6:69. § (1) bek.].
A fogyasztóvédelem szabályozása az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások körében a következő módon valósul meg;
a) érvényesülnie kell valamennyi fogyasztóvédelmi szabálynak [pl. tisztességtelen

kikötésekkel szembeni védelem) az on-line úton létrejött szerződéseknél, függetlenül
attól, hogy a teljesítés „on-line” vagy „off-line” történik (pl. szavatosság, jótállás,
termékszavatosság, termékfelelősség).
b) A fogyasztóvédelmi rendelkezéseket – amennyiben szükséges – beépíti a

jogszabály saját rendszerébe.
c) A törvény sajátos szabályokat állapít meg elektronikus kereskedelmi szolgáltatást

nyújtó közüzemi szolgáltatást nyújtó szervezetekkel kapcsolatban. Ha ezek a
szolgáltatók elektronikus kereskedelmi szolgáltatást is nyújtanak, kötelesek
elektronikus úton is ügyfélszolgálatot működtethetni a fogyasztói bejelentések
intézésére, a panaszok kivizsgálására és orvoslására, valamint a fogyasztók
tájékoztatására.
Elektronikus aláírás: Az elektronikus aláíráshoz kapcsolódó alapelv:
Az elektronikus üzletvitelhez elengedhetetlen a hitesség – a letagadhatatlanság, sérthetetlenség

biztosítása. Természetes igény, hogy biztosítani kell a világhálón keresztül küldött üzenetek
biztonságát, a hitelességet, amely azt jelenti, hogy az egymástól térben és időben különböző
helyen lévő partnerek közötti üzenetváltások, joghatások kiváltására alkalmas jognyilatkozatok
megbízhatóak legyenek. Ily módon az elektronikus kommunikáció és kereskedelem
szükségessé teszi az „elektronikus aláírást” és az adatok hitelesítését segítő kapcsolódó
szolgáltatásokat.
A gyakorlatban sokféle megoldás alakult ki, hogyan lehet egy elektronikus levelet, iratot aláírni
(pl. begépelni a nevet, kézzel írt aláírás scannelése, „elfogadom” linkre kattintás stb.)
Valójában a digitális (elektronikus) aláírások kriptográfiai módszerrel készülnek, s a

legelterjedtebb módszer a nyilvános kulcs kriptográfia. A nyilvános kulcsú eljárások lényege
hogy egy adott kulcsnak csak egy tulajdonosa lehet, lehetővé teszi az aláíró személyének
egyértelmű meghatározását, az aláírónak kizárólagos lehetősége van aláírás készítésére,
megállapítható az aláírt irat bármely, az aláírást követő akár szándékos, akár vétlen
módosulása, további technológiai elemek segítségével az aláírás hiteles időpontja is csatolható
az irathoz.
PÉLDA
Internetes webáruházban rendelni akart 10 pár zoknit, azonban
beragadt a numerikus billentyűzete és 1000 pár zoknira adott le
rendelést. Az összeget, az elmentett bankártyája adatai alapján
azonnal levonta a társaság. A telefonos ügyfélszolgálat nem
működik, a weblap folyamatosan lefagy, újraindításkor pedig a
kosár tartalma üres. A visszaigazoló e-mailt megkapta.
Mit tehet?
A KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK PÉNZBENI
TELJESÍTÉSI MÓDJAI (FIZETÉSI MÓDOZATOK)
A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.), illetve MNB rendeletek
A fizetési műveletek többsége, a készpénzfizetés kivételével, pénzforgalmi szolgáltatás keretében

valósul meg. A pénzforgalmi szolgáltatás, többek között, a fizetésre kötelezett és a jogosult közötti
pénzmozgást elősegítő szolgáltatás, amely során a pénzforgalmi szolgáltató közreműködik a pénz
továbbításában, azaz végrehajtja az egyes fizetési műveleteket. A pénzforgalmi szolgáltatás pontos
fogalmát a Hpt. tartalmazza, pénzforgalmi szolgáltatás a fizetési számlára történő be és kifizetést
lehetővé tevő szolgáltatás, a fizetési számla vezetéséhez kapcsolódó összes tevékenység, a fizetési
műveletek fizetési számlák közötti teljesítése, a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, a
készpénzátutalás, távolról hozzáférést biztosító fizetési eszközzel végzett fizetési műveletek
teljesítése.
A fizetési műveletek egy kivétellel fizetési számlához kötődnek, mint a fizetési számlák közötti
fizetés, amely két számlát feltételez, másrészt a fizetési számlához kötődő készpénzfizetés, amely
egy fizetési számla létét feltételezi, de pénzforgalmi szolgáltatás a fizetési számla nélkül bonyolított
készpénzátutalás is, mert teljesülése igényli a pénzforgalmi szolgáltató tevékenységét. Fizetési
számla a fizetési műveletek teljesítésére szolgáló, a pénzforgalmi szolgáltató egy vagy több ügyfele
nevére megnyitott számla, ideértve a bankszámlát is.
Az Európai Unió területén a pénzforgalmi szolgáltatások nagyságrendje egyre erőteljesebb

ütemben növekszik, növekvő igény mutatkozik e szolgáltatások iránt. A cél, a tagállamok
pénzforgalmi szolgáltatási piacának egységes jogi keretet adni.
A pénzforgalmi szolgáltatások alanyai
a) Fizető fél: a fizetésre kötelezett,
b) számlatulajdonos: a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatóval számlaszerződést kötő fél
c) pénzforgalmi szolgáltató: az a hitelintézet, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, Posta

Elszámoló Központot működtető intézmény, pénzforgalmi intézmény, Magyar Nemzeti Bank és
kincstár, amely pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységet végez,
d) kedvezményezett (jogosult) az a jogalany, aki a fizetési művelet tárgyát képező pénz jogosultja.
Fizetési műveletek, fizetési módok csoportosítása a Pft. szerint
a) készpénzfizetés (nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak, ezért nem tartozik a Pft. hatálya alá).
b) Pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő fizetési módok:- fizetési számlák közötti fizetés, a művelet
két számlát feltételez,- fizetési számlához kötődő készpénzfizetés, amely egy fizetési számla létét
feltételezi,- fizetési számla nélküli, mégis pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő olyan fizetés, amely
nélkülözi a fizetési számlát pl. postai készpénzátutalás.
Az egyes fizetési módok részletszabályait, és azok altípusait a Magyar Nemzeti Bank
elnöke rendeletben szabályozza. A fizetés módját fő szabályként a felek egymás közötti
szerződéseikben szabadon állapíthatják meg, azonban az alkalmazandó fizetési
módozatot törvény, vagy kormányrendelet is előírhatja kötelezően.
A Pft. szerinti, pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő fizetési módokon belüli altípusok
a) fizetési számlák közötti fizetési módok különösen: az átutalás,- a beszedés,- a fizető fél
által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés,- az okmányos meghitelezés
(akkreditív);
b) fizetési számlához kötődő készpénzfizetési módok különösen:- a készpénzfizetésre

szóló csekk kibocsátása és beváltása,-a készpénzbefizetés fizetési számlára,- a
készpénzkifizetés fizetési számláról;
c) fizetési számla nélküli fizetési mód különösen: a készpénzátutalás.

2. Átutalás: A fizető fél rendelkezése alapján (kivéve a hatósági végzést és a hatósági átutalási
megbízást) végzett pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizető fél fizetési számláját a
kedvezményezett javára megterhelik.
Az átutalásra szóló fizetési megbízással (átutalási megbízás) a fizető fél megbízza a pénzforgalmi
szolgáltatóját, hogy fizetési számlája terhére meghatározott összeget utaljon át (számoljon el) a
kedvezményezett fizetési számlája javára. Az átutalási megbízást a fizető fél a saját fizetési
számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatóhoz nyújtja be.
A pénzforgalmi szolgáltatóval történt megállapodás alapján az átutalási megbízás terhelési nap

feltüntetésével is benyújtható, azaz a fizető fél meghatározhatja, hogy az átutalást a pénzforgalmi
szolgáltató milyen időpontban teljesítse, melyik nap terhelje meg az átutalandó összeggel a fizető
fél számláját.
Átutalás különösen:
a) a csoportos átutalás,
b) a rendszeres átutalás,
c) a hatósági átutalási megbízás és az átutalási végzés.

a) Csoportos átutalás esetén a fizető fél az azonos jogcímű, különböző kedvezményezettek javára
szóló átutalási megbízásokat kötegelve, csoportos formában nyújtja be pénzforgalmi
szolgáltatójához, aki ezeket a fizető fél fizetési számlája terhére teljesíti, pl.: munkáltató által történő
munkabér kifizetések.
Amennyiben valamelyik kedvezményezett fizetési számláján nem sikerül a jóváírás (jóváírás

meghiúsulása), akkor erről a tényről és okáról a kedvezményezett fizetési számláját vezető
pénzforgalmi szolgáltató értesíti a fizető fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatót, az
pedig tájékoztatja a fizető felet.
b) Rendszeres átutalási megbízással a fizető fél meghatározott összegnek meghatározott

időpontokban (terhelési napokon) ismétlődően történő átutalására ad megbízást a pénzforgalmi
szolgáltatójának. A rendszeres átutalási megbízást a pénzforgalmi szolgáltató mindaddig teljesíti,
amíg azt a fizető fél vissza nem vonja, vagy a megbízásban megjelölt utolsó teljesítési időpont el
nem telt. Pl.: A két éves futamidőre felvett áruvásárlási kölcsön részleteit két éven keresztül,
havonta, a tárgyhónap 8. napján kell utalni a hitelező pénzforgalmi számlájára.
c) Hatósági átutalási megbízás és átutalási végzés: A bírósági végrehajtási eljárásban, valamint a
közigazgatási végrehajtási és adóvégrehajtási eljárásban a pénzkövetelést a hatósági átutalási
megbízás adására vagy átutalási végzés meghozatalára jogosult erre irányuló kezdeményezésére
hatósági átutalással vagy a hatósági végzésben foglaltak szerint kell teljesíteni.
A hatósági átutalási megbízás esetén a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a fizető fél fizetési
számlája terhére meghatározott pénzösszeget utal át a hatósági átutalási megbízás adója által
meghatározott fizetési számlára. A fizetési rendelkezés nem a fizető féltől származik, jóváhagyása
nélkül terhelik meg számláját. A hatósági átutalási megbízás átvételét sem a fizető fél, sem a
hatósági átutalás kezdeményezésére jogosult pénzforgalmi szolgáltatója nem tagadhatja meg,
azaz mind a fizetésre kötelezett, mind a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója köteles az
ilyen fizetési megbízást teljesíteni.
A pénzügyi fedezet hiánya miatt részben vagy egészben nem teljesíthető átutalást, alapesetben, a
fizetésre kötelezett pénzforgalmi szolgáltatója sorba állítja addig, míg nem lesz a számlán fedezet,
de legfeljebb harmincöt napig.
A fizető fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízásról és az
átutalási végzésről annak teljesítése előtt nem értesítheti a fizető felet. Az értesítés csak a
teljesítéssel, részteljesítéssel, sorbaállítással egyidejűleg, írásban, a hatósági átutalási megbízás és
az átutalási végzés adattartalmának közlésével együtt történhet.
A beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a fizetési számláját vezető pénzforgalmi
szolgáltatót, hogy fizetési számlája javára, a fizető fél fizetési számlája terhére meghatározott
összeget szedjen be. A fizetési műveletet a kedvezményezett rendelkezése alapján végzi el a
pénzforgalmi szolgáltató.
A kedvezményezett a beszedési megbízást a fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatóhoz

nyújtja be. A beszedési megbízást a kedvezményezett fizetési számláját vezető pénzforgalmi
szolgáltató továbbítja a fizető fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatóhoz.
A kedvezményezettet fel lehet jogosítani arra is, hogy a beszedési megbízást közvetlenül a fizető fél
pénzforgalmi szolgáltatójához nyújtsa be. A fizető fél fizetési számlájának a kedvezményezett
javára történő megterhelése a fizető fél által adott hozzájárulás alapján történhet csak. A fizető fél a
hozzájárulást adhatja a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának
vagy a saját pénzforgalmi szolgáltatójának.
Beszedés különösen: a felhatalmazó levélen alapuló beszedés, a váltóbeszedés, a csekkbeszedés,

a csoportos beszedés, a határidős beszedés, az okmányos beszedés.
a) Felhatalmazó levélen alapuló beszedés: A felhatalmazásban (felhatalmazó levélben) a fizető fél
a pénzforgalmi szolgáltatójánál bejelentett módon engedélyezi a kedvezményezett számára
beszedési megbízás benyújtását. A felhatalmazó levél tartalmazza: a fizető fél megnevezését és a
felhatalmazással érintett fizetési számlájának pénzforgalmi jelzőszámát, a benyújtásra
felhatalmazott kedvezményezett megnevezését és fizetési számlájának pénzforgalmi jelzőszámát, a
felhatalmazás lejárati idejét, okirat csatolási kötelezettség esetén az okirat pontos megjelölését.
A fizető fél a felhatalmazó levélben meghatározhatja a teljesítés felső értékhatárát, a benyújtás

gyakoriságát, a fedezethiány esetén követendő eljárást, illetve a visszavonás módját. A felek
előírhatják, hogy a felhatalmazás visszavonásához a kedvezményezett írásbeli hozzájárulása
szükséges.
A felhatalmazó levélen alapuló beszedési megbízást a pénzforgalmi szolgáltató – a felhatalmazó

levél eltérő rendelkezése hiányában – addig fogadja be, illetve teljesíti, ameddig az erre vonatkozó
felhatalmazást a fizető fél írásban vissza nem vonja.
b) Váltóbeszedés: A beszedési megbízás váltón alapuló követelés beszedésére is irányulhat, ekkor

a váltó egyenes adósának (fizető fél) felhatalmazását a váltó testesíti meg. A váltón alapuló
beszedési megbízáshoz a váltó eredeti példányát a benyújtónak csatolnia kell.
c) Csekkbeszedés: A beszedési megbízás csekk összegének beszedésére is irányulhat a csekk
kibocsátójának, azaz a fizető félnek a számlájáról. A csekk kibocsátójának a felhatalmazását a
csekk testesíti meg. A csekkbeszedési megbízáshoz a benyújtó a csekk eredeti példányát köteles
csatolni. A fizető fél készpénzfizetésre szóló csekket is kibocsáthat.
d) Csoportos beszedés: Az érintett fizető felek felhatalmazása alapján, a kedvezményezett a

számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójával történt megállapodás szerint, az azonos jogcímű,
különböző fizető felek fizetési számlái terhére szóló, terhelési nappal ellátott beszedési
megbízásokat kötegelve, csoportos formában nyújtja be. Pl.: A közüzemi szolgáltató, mint
kedvezményezett, beszedi a különböző fogyasztóktól a szolgáltatás ellenértékét (villanyszámla,
gázszámla kiegyenlítése).
E fizetési mód alkalmazásához szükséges, hogy a fizető fél felhatalmazza a kedvezményezettet a

fizetési számlán keresztül történő beszedésre. A fizető fél a felhatalmazást benyújthatja saját
pénzforgalmi szolgáltatójához, illetve közvetlenül a kedvezményezetthez. Amennyiben a fizető fél a
felhatalmazást módosítja, vagy megszüntetéséről rendelkezik, a kedvezményezettet értesíteni kell.
A fizető fél a teljesítés felső értékhatárának összegét meghatározhatja.

A csoportos beszedési megbízás esetében a kedvezményezett a vele szerződéses viszonyban álló
személyt (fizető fél) a beszedési megbízás alapjául szolgáló számla vagy más okmány
megküldésével értesíti. A kedvezményezett a számlát legkésőbb a terhelési napot legalább hat
munkanappal megelőzően elküldi a vele szerződéses viszonyban álló személynek (fizető fél).
A rendszeresen azonos összegű (pl. életbiztosítás havonta állandó díja) beszedési megbízás
esetében elegendő, ha a kedvezményezett a beszedési megbízás összegének megváltozásakor az
azt igazoló okmány (pl. számla) megküldésével, de évente legalább egy alkalommal értesíti a vele
szerződéses viszonyban álló személyt.
A pénzforgalmi szolgáltató a csoportos beszedési megbízásról annak teljesítése előtt, ha így

állapodtak meg, értesíti a fizető felet. A fizető fél a terhelési napot megelőző munkanap végéig a
csoportos beszedési megbízás teljesítését letilthatja a fizetési számláját vezető pénzforgalmi
szolgáltatónál. Letiltás csak a beszedési megbízás teljes összege ellen tehető. Letiltás esetén a
pénzforgalmi szolgáltató a letiltásban foglaltak szerint jár el, a letiltás indokoltságát és
jogosságátnem vizsgálja.
A csoportos beszedési megbízás teljesítéséről, valamint a nemteljesítésről és annak okáról a fizető

fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató a kedvezményezett fizetési számláját vezető
pénzforgalmi szolgáltatót értesíti, aki továbbítja a kedvezményezett részére.
e) A határidős beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a fizetési számláját vezető
pénzforgalmi szolgáltatót, hogy pénzforgalmi számlája javára, a kincstárnál számlával rendelkező
fizető fél terhére meghatározott összeget szedjen be.
A kedvezményezett a fizető fél számára a fizetés teljesítése elleni kifogás megtételére határidőt (a
továbbiakban: kifogásolási határidő) biztosít. A kifogásolásra legalább 10 munkanapot kell
biztosítani. A határidős beszedési megbízás benyújtásáról a teljesítés előtt a kincstár a fizető felet
értesíti.
A fizető fél a kincstárnál a határidős beszedési megbízás teljesítése ellen legkésőbb a kifogásolási
határidő utolsó napját megelőző munkanapon a kincstár részben vagy egészben kifogást tehet. Ha
a fizető fél nem emel kifogást, a beszedés teljesítéséhez történő hozzájárulásának kell tekinteni.
Kifogásolás esetén a kincstár az abban foglaltak szerint jár el, a kifogásolás indokoltságát, illetve
jogosságát nem vizsgálja.
f) Az okmányos beszedésre vonatkozó megbízással az alapügylet kedvezményezettje a követelés

alapjául szolgáló okmányokat azzal a megbízással adja át a fizetési számláját vezető pénzforgalmi
szolgáltatónak, hogy azokat csak fizetés, váltóelfogadás vagy más feltételek teljesítése esetén
szolgáltassa ki a fizető félnek (címzettnek).
4. A fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés: Amennyiben a fizető fél az ún.
elfogadóhelyen olyan bankkártyával fizet, amely fizetési számlához kötődik (pl. élelmiszert vásárol
valaki egy áruházban és bankkártyával fizet), ezzel együtt kezdeményezi a fizetési számlájáról
történő kifizetést méghozzá az elfogadóhely, mint kedvezményezett útján (az elfogadóhely
elektronikusan értesíti a fizető fél fizetési számláját vezetőt a fizetésről, aki a meghatározott
összeggel megterheli a fizető fél számláját és azt később jóváírják az elfogadóhely számláján.)
5. Okmányos meghitelezés (akkreditív): Az okmányos meghitelezéssel a pénzforgalmi szolgáltató

(nyitó pénzforgalmi szolgáltató) az alapügyletben kötelezett megbízása alapján saját nevében arra
vállal kötelezettséget, hogy ha a kedvezményezett meghatározott határidőn belül a meghatározott
okmányokat hozzá benyújtja, illetve az okmányos meghitelezésben előírt egyéb feltételeket
teljesíti, akkor az okmányos meghitelezésben meghatározott összeget az okmányok megfelelősége
esetén részére megfizeti. Az akkreditív megnyitásával a fizető fél bízza meg a fizetési számláját
vezető pénzforgalmi szolgáltatót. A kedvezményezett az okmányos meghitelezésben előírt
okmányokat megfelelő igénybejelentő levéllel közvetlenül vagy saját számlavezető pénzforgalmi
szolgáltatója útján juttatja el a nyitó pénzforgalmi szolgáltatóhoz.
A nyitó pénzforgalmi szolgáltató az okmányos meghitelezés összegét a kedvezményezettnek az
okmányos meghitelezésben vagy az igénybejelentő levélben meghatározott fizetési számlájára
átutalással fizeti meg.
Az okmányos meghitelezés jellemzően külkereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési módozat,

belföldi viszonylatban ritka, mert az egyik „legköltségesebb”, ugyanakkor igen biztonságos. Ennek
oka, hogy az akkreditívet nyitó pénzforgalmi szolgáltató a fizetési kötelezettséget akkor is teljesíti,
ha a fizető fél fizetési számláján nem áll rendelkezésre a meghatározott összeg. A pénzforgalmi
szolgáltató ugyanis egy hitelkeretet tart a fizető fél rendelkezésére, és ha szükséges, ennek terhére
teljesíti a fizetési műveletet. A fizetés teljesítéséhez (akkreditív lehívása) meghatározott okmányok
(vámpapírok, szállítólevél, váltó, stb.) időben történő benyújtása is szükséges.
6. Készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása: A fizető fél, mint számlatulajdonos

készpénzfizetésre szóló csekket is kibocsáthat, ennek az a feltétele, hogy a számláját vezető
pénzforgalmi szolgáltatóval csekkszerződést kössön. A pénzforgalmi szolgáltató a neki címzett
csekket – eltérő megállapodás hiányában – a kibocsátó számlatulajdonos által a csekken
feltüntetett fizetési számlán lévő fedezet erejéig váltja be (teljesíti).
7. Készpénzbefizetés fizetési számlára: A számlatulajdonos fizetési számlájára készpénzt is fizethet
be a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójánál, illetve más pénzforgalmi szolgáltatónál, ha a
saját pénzforgalmi szolgáltatója kötött vele ilyen tartalmú megállapodást. A befizetés a
pénzforgalmi szolgáltató pénztáránál történik, melyhez készpénzbefizetési célra szolgáló
nyomtatvány kitöltése és aláírása, vagy a pénztártól kapott pénztárbizonylat aláírása szükséges.
8. Készpénzkifizetés fizetési számláról: A számlatulajdonos fizetési számlájáról készpénzt is vehet fel

a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójánál, vagy az azzal erre szerződött más pénzforgalmi
szolgáltatónál. A készpénzfelvétel főként a pénzforgalmi szolgáltató pénztáránál történik:
a) a számlatulajdonos által külön erre a célra szolgáló készpénzkifizetési nyomtatvány (pl. kifizetési
lap, kivételi bizonylat), kitöltésével és aláírásával;
b) a számlatulajdonos által igényelt készpénzfelvételi utalvánnyal is történhet készpénzkifizetés.
A kitöltött és aláírt készpénzfelvételi utalványt nyolc naptári napon belül kell bemutatni a
pénzforgalmi szolgáltató pénztáránál a kifizetés céljából. A készpénzfelvételi utalvány alapján nem
csak a számlatulajdonos vehet fel pénzt a fizetési számláról, hanem az általa megnevezett,
készpénzfelvétellel megbízott természetes személy is.
Olyan készpénzfelvételi utalvány is alkalmazható, melyen a számlatulajdonos nem
nevez meg készpénzfelvétellel megbízott személyt, ilyenkor a pénzforgalmi szolgáltató a
készpénzfelvételi utalvány összegét a bemutató személynek fizeti ki.
A fizetési számla terhére kifizetési utalvánnyal postai úton (postai kézbesítéssel) is

történhet készpénzkifizetés. Kifizetési utalvány használata esetén, a számlatulajdonos a
kifizetési utalvány kiállításával megbízza a fizetési számláját vezető pénzforgalmi
szolgáltatót, hogy a fizetési számlája terhére meghatározott összeget postai úton fizessen
ki a címzettnek.
9. Készpénzátutalás olyan fizetési számla használata nélküli pénzátutalás, amelynek

során a készpénzátutalás tárgyát képező összeget a pénzforgalmi szolgáltató a
pénztáránál való kifizetéssel, vagy postai úton (sárga csekk útján kézbesítéssel) bocsátja
a kedvezményezett (címzett) rendelkezésére.
PÉLDA
A kábeltelevíziós szolgáltató arról értesíti fogyasztóit, hogy a jövő
hónaptól a díjakat mindenkivel szemben a számlavezetőjéhez
benyújtott csoportos beszedés keretében érvényesíti. Birtokában
van az érintett pénzintézetek nyilatkozata, hogy a megbízásokat
teljesíteni fogják.
Lehetséges?
KÜLÖNÖS RÉSZ
Forgalmazási szerződés: Ptk. 6:372–6:374. §§
A forgalmazási szerződés alapesete a láncolatos adásvételi szerződésekhez hasonló funkciót tölt

be, de fontos különbségek is megfigyelhetők. Két egybefonódó adásvételi szerződés révén az első
tulajdonostól – a másodikon át – a harmadik tulajdonoshoz jut el az áru.
Egymást ismerő, vagy közvetítő nélkül egymást megtaláló szerződő felek között adásvételi
szerződések segítségével jut el a termék az előállítótól a végső felhasználóig. Az egyes adásvételi
szerződések függetlenek egymástól. A versenyjogi továbbeladási ármeghatározási tilalom folytán
minden egyes szerződésben meghatározott ár csak az adott szerződésben érvényesül, az eladó
nem befolyásolhatja azt, hogy vevője az általa megkötendő szerződésben milyen árat kössön ki.
A forgalmazási szerződés alapesete valójában a láncolatos adásvételi szerződések első

adásvételét váltja ki. A forgalmazási szerződés kötelezettjét több joggal ruházza fel a törvény, mint
az eladót, és a felek között erőteljesebb együttműködési kapcsolat létesül, mint egy adásvételi
szerződés esetén. Az adásvételi szerződésre vonatkozó szabályok diszpozitív jellege folytán
tulajdonképpen eddig sem volt akadálya annak, hogy az adásvételi szerződést kötő felek az eladó
számára olyan jogokat biztosítsanak és a vevő számára olyan kötelezettségeket írjanak elő, mint
ami a forgalmazási szerződés szállítóját illeti és forgalmazóját terheli.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A forgalmazási szerződés szabályait szolgáltatások nyújtására is megfelelően kell alkalmazni. A cél,
hogy egy szolgáltatás ne csak azokhoz jusson el, akik a szolgáltatást eredetileg nyújtó személlyel
közvetlenül kapcsolatba kerülhetnek, hanem – a forgalmazó révén – más felhasználókhoz is. Ebben
a körben a forgalmazó személye, képességei felértékelődnek, hiszen adásvételi szerződés
megkötése során a termék állagmegóvásán, minőségének megőrzésén túl a forgalmazónak nincs
teendője, szolgáltatás esetén a szállítótól kapott szolgáltatást kell változatlanul neki magának
nyújtani a szerződő partnere számára. Ez a körülmény önmagában is lényeges korlátok elé állítja a
forgalmazási szerződés e speciális alfajának elterjedését.
A forgalmazási szerződés szabályai azt hivatottak elősegíteni, hogy a forgalmazó a szállító

elvárásainak megfelelően tudja egy a forgalmazó által kiválasztott harmadik személy részére
továbbértékesíteni a szerződés tárgyát.
A forgalmazási szerződés a „saját számlás” szerződések közé tartozik, nem pedig a – szűkebb
értelemben vett – közvetítő szerződések közé, ahol a közvetítő saját nevében, de más javára, más
számlájára jár el.
6:372. § [Forgalmazási szerződés]
Forgalmazási szerződés alapján a szállító meghatározott ingó dolognak (e fejezet alkalmazásában:

termék) a forgalmazó részére történő eladására, a forgalmazó a terméknek a szállítótól történő
megvételére és annak saját nevében és saját javára történő eladására köteles.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A joggyakorlat szerint (BH12/2012) a disztribútor olyan viszonteladó, aki/amely a neki nyújtott
árengedmény (rabatt) fejében a saját nevében és saját számlájára (javára) megvett terméket
forgalmazza (többnyire saját lerakatából) tartós jogviszonyt létrehozó, egy meghatározott területen
(földrajzi értelemben, vagy áru, illetve felhasználó tekintetében) realizálódó keretszerződés alapján.
A disztribútori szerződés olyan adásvételi láncolatot takar, amelyben a szállítási (mind a gyártó
mind a disztribútor oldaláról) és megbízási (főként a forgalmazás szervezésével kapcsolatban)
összetevők is megjelenhetnek, és esetlegesen vállalkozási elemek is felmerülhetnek. A disztribútori
szerződést a jogirodalomban vegyes, azon belül is típuskombinációs szerződésnek minősítették.
A forgalmazási szerződés alanyai a szállító és a forgalmazó. A szállítót kötelezettnek, míg a

forgalmazó jogosult. A forgalmazási szerződés alanyai többféle kapcsolatban állhatnak:
a) gyártó-kereskedő,
b) nagykereskedő-nagykereskedő,
c) nagykereskedő-kiskereskedő felállás képzelhető el.
A forgalmazási szerződés tárgya ingó dolog, meghatározása nem csupán a termék(ek)

megnevezésével történhet, hanem konkrét körülírással, katalógus alapján, vagy a gyártó
„árupalettájára” utalással, illetve a gazdasági ágban szokásosan elfogadott kifejezés
használatával.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A felek fő kötelezettségei
a) Tulajdonátruházás: A szállító meghatározott ingó dolognak a forgalmazó részére történő

eladására, azaz a termék tulajdonjogának a visszterhes átruházása kötles.
b) Átvétel, vételárfizetés: A forgalmazónak két fő kötelezettsége van. Az egyik kötelezettség a

terméknek a szállítótól történő megvétele, ami praktikusan a vételárfizetés kötelezettségét és az
ingó dolog átvételét jelenti. Egy adásvételi szerződés itt zárulna, azaz a vevőnek még abban az
esetben sem lenne további kötelezettsége, ha mindkét fél tudna arról, hogy a vevő nem
megtartani, hanem továbbadni akarja az adásvétel tárgyát.
c) Továbbforgalmazás_
A forgalmazónak azonban – eltérően a vevőtől – a Ptk. szerint van egy további kötelezettsége is,
nevezetesen, hogy maga is eladja a terméket. A forgalmazóknak egy forgalmazási szerződés
megkötése előtt reálisan kell felmérni teljesítési képességüket, kapacitásukat, piacismeretük
szintjét, és a megkötött szerződés alapján mindent meg kell tenniük a továbbértékesítés
érdekében, ami az adott helyzetben általában elvárható. „a forgalmazó saját nevében és saját
javára történő” eladásra köteles.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Az, hogy a forgalmazó saját nevében köt majd szerződést, világossá teszi, hogy a forgalmazó nem
képviseli a szállítót, hanem ő maga lesz az általa megkötött szerződés alanya. A szerződő partner a
forgalmazótól – nem pedig a szállítótól – szerez tulajdont, szerződésszegés esetén a forgalmazóval
szemben léphet fel (leszámítva persze a termékfelelősségi, illetőleg termékszavatossági alapon
történő igényérvényesítést).
Az, hogy a forgalmazó saját javára köt szerződést jelenti egyfelől azt, hogy a forgalmazót illeti a
vételárkülönbség (a neki fizetett és az általa a szállítónak kifizetett összeg különbsége). A saját
javára történő eljárás másfelől azt jelenti, hogy a forgalmazó viseli a kockázatokat. Nem adhatja,
pl. vissza a szállítónak a terméket, ha ő maga nem tudta azt értékesíteni. Utólag nem kérheti az
általa megfizetni vállalt vételár csökkentését pusztán azon az alapon, hogy ő nem tudta a remélt
magasabb áron eladni azt (természetesen az esetleges hibás teljesítés más elbírálás alá esik).
A továbbértékesítési kötelezettség és az ehhez kapcsolódó kontraktuális felelősség veszélye miatt

a szállítónak sokkal inkább érdekében áll forgalmazási szerződést kötni, mint adásvételt. A
forgalmazó oldalán a kapcsolat tartósságának reménye, a jövőbeni nagyobb volumenű
szerződéskötések, és az ezzel együtt járó kedvező ár – tehát gazdasági nem pedig jogi tényezők –
lehetnek azok a körülmények, amelyek az adásvétel vevőjéhez képest kedvezőtlen jogi pozíciót
ellensúlyozhatják.
A jóhírnév védelme: A jogviszony mindkét szereplője köteles a termék jóhírnevét megóvni, ezzel
kapcsolatban fellépni stb. Ez a kötelezettség egyformán terheli mind a szállítót, mind a forgalmazót.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Reklámozás: a törvény kötelezi feleket termék reklámozása során történő együttműködésre.
Hatékonyabb, ha a forgalmazók nem tesznek önálló lépéseket, hanem csatlakoznak a szállító
reklámkampányához. A különböző médiumok sajátosságához igazodó reklámok egy kampányba
szervezve hatékonyabbak, egyik reklám a másikra emlékeztet, ugyanazt a szlogent, emblémát,
vagy jellegzetes szereplőt megjelenítve. Másrészt költséghatékonyabb, ha a már elkészített
reklámot használják fel más területen, mintha egy új reklámot kellene előállítani.
A szállítóegyrészt köteles tájékoztatni a forgalmazót a termékre vonatkozó reklámokról. A reklámok

létéről, fajtáiról adott tájékoztatás jól illeszkedik az általánosabb tájékoztatási kötelezettség és a
feleket általában terhelő együttműködési kötelezettség körébe, azzal a különbséggel, hogy a
reklámokról adott tájékoztatás csak a szállító kötelezettségeként kerül nevesítésre.
A szállító másik kötelezettsége a reklámok átadása a forgalmazónak. Az átadás egyrészt a

reklámfilm, fotó, szlogent, hangeffektust tartalmazó hangfelvétel fizikai birtokba adását jelenti,
másrészt az ezzel kapcsolatos jogok (elsősorban szerzői jogok) gyakorlásának átengedését. A
szállítónak legalább azt biztosítania kell, hogy a forgalmazót ne kelljen jogsértőnek tekinteni, ha
maga is felhasználja a reklámot.
A jogalkotó szerződéskötési kötelezettséget ír elő a szállító terhére. Abban az esetben, ha a

forgalmazó azt igényli, a szállító köteles olyan szerződést kötni a forgalmazóval, amely révén a
forgalmazó jogosulttá és fizikailag képessé válik arra, hogy a reklámokat maga is felhasználja. A
szerződéskötési kötelezettség csak a dolog forgalmazásához szükséges reklámok szolgáltatására
terjed ki.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Utasítás: A szállító utasíthatja a forgalmazót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban.
Vannak speciális termékek, amelyek gondos tárolást, speciális kezelést igényelnek, vagy éppen
olyan luxus termékek, amelyek fogyasztók számára felkínálása során elegáns környezetet kell
biztosítani. A szállító elvárhatja, hogy az által előállított gyémántot is tartalmazó ékszert, drága
parfümöt, értékes szőrmebundát ne elhanyagolt üzlethelyiségben árusítsák.
Az utasítás forgalmazási szerződés esetén sem teheti számottevően terhesebbé a forgalmazó

helyzetét, tehát az utasításoknak jórészt az adott szakma szokásos elvárásaihoz, vagy az adott
termék más forgalmazók általi értékesítése során is érvényre juttatott követelményekhez kell
igazodni, azoktól látványosan nem térhetnek el, ha ez számottevően drágábbá tenné az
értékesítést.
A szállító is adhat célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást, és az utasítás hibáját a forgalmazó

felismeri. Ha a szállító – tevékenységét illetően – nagykereskedő, az utasítás hibás volta – a
speciális gyártási ismeret hiánya miatt – gyakrabban fordulhat elő. Ha kiskereskedő a forgalmazó,
akkor ő – speciális szakismeretei folytán – még inkább felismerheti az utasítás célszerűtlenségét
vagy szakszerűtlenségét.
Ha a szállító célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a forgalmazó köteles őt

figyelmeztetni. Ha a szállító a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a forgalmazó köteles
az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből eredő kárért a szállító felel. A forgalmazó köteles
megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat
megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát. A szállító jogosult a
szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Versenyjogi korlátok
A felek kapcsolata nem tisztán magánjogi viszony, hanem a versenyjog által is szabályozott terület.
A felek között vertikális kapcsolat jön létre, ami akkor tesz szert versenyjogi jelentősére, ha az egyik
fél azáltal, hogy befolyásolja szerződéses partnerének viselkedését a versenyt korlátozza egy olyan
piacon, amelynek nem is szereplője. A forgalmazási szerződésben a szállító utasításai
befolyásolhatják a versenyt, ami a másik fél (forgalmazó) és az ő konkurensei között zajlik.
A versenyjog bizonyos körülmények között fellép a versenykorlátozó vertikális megállapodásokkal

szemben.
A továbbeladási ár meghatározásának tilalma folytán minden egyes szerződésben meghatározott

ár csak az adott szerződésben érvényesül, az eladó nem befolyásolhatja azt, hogy vevője az általa
megkötendő szerződésben milyen árat kössön ki. Abban a körben, amelyet az értékesítés
körülményeire vonatkozó utasításadási jog kapcsán bemutattunk, a luxus körülmények biztosítása
révén a szállító egy magas árszínvonalat is szeretne elérni, vagy fenntartani. Fix, vagy minimális árat
azonban nem határozhat meg és ajánlott árak esetén is számítania kell arra, hogy a
versenyhatóságok vizsgálni fogják, hogy áraitól valóban el lehetett-e térni, vagy azok burkolt fix
árak voltak.
PÉLDA
A csokoládészeleteket gyártó társaság akként állapodik meg
egy áruházlánccal, hogy az áruházlánc forgalmazza a
termékeit. A szerződésben a csokoládégyártó tulajdonjog
fenntartó nyilatkozatot tett a teljes vételár kifizetéséig. Az
áruházlánc, miután észlelte a szerződési kikötést, egyoldalúan
levette a polcokról a csokoládékat és megtagadta azok
értékesítését!
Jogszerűen járt-e el az áruház?
KÜLÖNÖS RÉSZ
A Barter-ügylet
A barter-ügylet elsősorban a nemzetközi kereskedelemben ismert fogalom. A cserekereskedelem

mindig is jelen volt a nemzetközi forgalomban. Oka lehet a pénzhiány de speciális árúigény: Málna
vs. Atomerőmű. Egy piacképes termékkel, szolgáltatással megjelenni– máris lehet vásárolni.
A barter elnevezést a nemzetközi és a hazai gyakorlat egységesen használja tágabb értelemben,

amikor is a csereügyletek valamennyi formáját átfogó, általános kategóriát ért alatta és szűkebb
értelemben a klasszikus nemzetközi árucsereügylet jelölésére. Ilyen felfogásban a
cserekereskedelemben nemzetközi szinten létező ügylettípusok:
a) barter,
b) kompenzációs ügylet,
c) viszontvásárlás,
d) visszavásárlási,
e) offset ügylet.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A barter-ügylet klasszikus árucsere-ügylet, amelyhez nem kapcsolódik pénz, a csere egyszerű
naturális árucsere. Jellemzője, hogy az árukat csak mennyiségben kapcsolják össze, s a
szerződésben a felek azt vállalják, hogy az egyik fél a másiknak meghatározott mennyiségű árut
ad, s tőle cserébe ugyancsak meghatározott mennyiségű árut fogad el a másik fél. Az árukat
értékben nem feltétlenül állítják szembe, miután a kompenzációs arányt (azaz a szolgáltatás-
ellenszolgáltatás arányosságát) nagymértékben befolyásolja, hogy milyen országról, s azon túl is
milyen árufajtáról van szó. Nyilvánvalóan meghatározó az is, hogy az ügyletkötés során a feleket
milyen célok motiválták: saját termékeinek a forgalmát valamilyen módon elősegítse, piacot
találjon, avagy a szükséges importárut – pénz hiányában is – valamilyen módon beszerezze.
Általában rövidlejáratú ügylet, s a kétirányú árumozgás időben rendszerint egybeesik.
A kompenzációs ügylet annyiban tér el a barter-ügylettől, hogy a felek ugyan kölcsönös

áruszállításban állapodnak meg, de az áruszállítások értékét már valamilyen valutában is kifejezik.
A teljes kompenzáció esetén az exportőr a szállított áru ellenértékéért teljes egészében árut vásárol
(quasi barter). Lényeges különbség, hogy nincs fizetést célzó valutamozgás – annak ellenére, hogy
az áruszállítást a szerződés szerinti valutában számlázzák a felek –, miután az eredeti exportőr áruja
ellenértékéhez csak akkor jut hozzá, ha a vevő a csereárut leszállította. Másrészt a viszontvásárlási
(–szállítási) kötelezettség harmadik félre ruházható (jellemző a kereskedőházak megjelenése az
ügylettel kapcsolatban).
b) A részleges kompenzációs ügyletnél az áru ellenértékének csak meghatározott százalékáért

fogad el árut az exportőr, egyébként pedig az áru értékének a megfizetése konvertibilis valutában
történik.
KÜLÖNÖS RÉSZ
2.3. Ellenügylet, viszontvásárlás (parallel trading) mindig két, vagy akár három adásvételi
szerződést is kötnek a felek. Az egyik szerződés áruszállításra vonatkozik, amelyben – vagy akár
külön szerződésben – a szállító (exportőr) kötelezettséget vállal a viszontvásárlásra, azaz arra
kötelezi magát, hogy áruja értékének meghatározott százalékáért partnerétől árut vásárol vagy
vásároltat (pl. kereskedőház bevonásával) meghatározott időn belül. Ez tulajdonképpen
előszerződés, amely szerződéskötési kötelezettséget keletkeztet. A harmadik szerződés már maga
a viszontvásárlási ügylet.
Ez az ügylet már nem tartozik a klasszikus árucsere-ügyletek közé, mert az árumozgásokat minden
esetben pénzmozgás kíséri, de a viszontvásárlással a felek mégis egyfajta árucserét bonyolítanak
le. Előnye, hogy a szállító kockázata csökken, mert pénzét a másik áruszállítástól függetlenül
megkapja.
2.4. Visszavásárlási ügylet (buy back) A csereügyletek hosszúlejáratú formája, amelyben a gyártók,
szállítók abban állapodnak meg partnerükkel, hogy a termék ellenértékét a berendezéssel
előállított eredménytermékkel fizetik meg. Jellemzően jelentős tőkebefektetést igénylő
tevékenységekhez kapcsolódva jelentek és jelennek meg ezek az ügyletek. (Ilyen például a
nyersanyagok kitermelése energiahordozók előállítása céljából.) Rendszerint igen nagy értékű
ügyletkötésekről van szó, amelyeknél a bankok megjelenése is jellemző.
KÜLÖNÖS RÉSZ
2.5. Offset ügylet: A csereügyletek újszerű formáját jelenti az offset ügylet, amely a nemzetközi
piacon a repülőgép-, hadi- és az űripar, csúcstechnológiák, kommunikációs berendezések,
számítógépes rendszerek nagy értékű termékeinek, szolgáltatásainak csereügyleteit takarja, s a
szerződő felek bonyolult kapcsolatrendszerét teremti meg. Az ilyen ügyletnél az exportőr arra
vállalkozik, hogy vevője termékeinek piacot talál, azokat piacra segíti (indirekt offset), de a felek
az együttműködéstől a közös beruházásokig többféle módon összekapcsolódhatnak (direkt offset).
Amíg tehát az indirekt offset ügyletben marketing, illetve közvetítői tevékenységet vállal vevője
részére az exportőr, a direkt offset ügyletben vevője országának gazdasági fejlődéséhez járul
hozzá.
(Ez utóbbira példaként említhető ügyletben X ország komplett földi és légvédelmi elhárító rendszert
vásárol 2 milliárd dollárért, amelyet úgy teljesít, hogy 70%–át olajban fizeti meg, míg az
ellenszolgáltatás fennmaradó 30%-át a szállítóval közös vállalkozásba fekteti.)
KÜLÖNÖS RÉSZ
A nemzetközi kereskedelemben is a felek egybehangzó akaratnyilatkozatával jönnek létre a
szerződések, és – főszabályként – ez jellemző a csereügyletekre is.
Mégis említést kell tenni azokról a kikényszerített csereügyletekről, amelyek leginkább állami
akarat-elhatározásból jönnek létre (esetleg politikai tényezők is motiválják), s amelyekben hiányzik
a felek részéről a tényleges ügyleti akarat.
Kényszerű barter-ügylet jön létre akkor is, amikor valójában a felek akaratnyilatkozata– legalábbis
az exportőr akaratnyilatkozata – nem barter-ügyletre irányult –,konvertibilis valutában várja az áru
ellenértékét –, és a vevő fizetési készségének, vagy fizetőképességének hiánya alakítja át utólag
barterré az ügyletet.
A barter-ügylet és a kompenzációs ügylet egyetlen szerződésben fogalmazódik meg, amely

tartalmazza azoknak az áruknak a listáját, amelyek a csereügylet közvetett tárgyait jelentik, illetve
részleges kompenzációnál az esetleges fizetési feltételeket.
A csereügyletek speciális formájánál, mint arra már utaltunk, az ellenügyletnél, vagy

viszontvásárlási ügyletnél a felek általában két (vagy akár három) ügyletet kötnek: két adásvételi
szerződést, amelyből az egyik az eredeti áruszállításra vonatkozik, a másik a viszontvásárlásra.
Előfordul az is, hogy a viszontvásárlási kötelezettséget egy harmadik szerződésben fogalmazzák
meg. (Pl. rögzítik, hogy a második szerződés csak akkor valósul meg, ha az első is teljesül.)
KÜLÖNÖS RÉSZ
A nemzetközi cserekereskedelem alanyaiként mindkét oldalon megjelenhetnek államok
(kormányok), bankok, kereskedők, de természetesen az ügyletek alanya bárki lehet.
A barter-ügyletben általában tipikusan két alany jelenik meg (zárt ügylet), de ismert olyan is,
amikor több alany kapcsolódik az ügylethez, s minden résztvevő árut kap és ad el (az ún. többlábú
körügyletek). A kompenzációs ügyletnél megjelenhet harmadik személy is, aki vállalja a
viszontvásárlási kötelezettséget az exportőr helyett. Napjainkban jellemző a kereskedőházak
bekapcsolódása a csereügyletekbe, amelyek akár a viszontvásárlási kötelezettséget is
garantálják.
A klasszikus barter közvetett tárgya áru és a jogviszony közvetlen tárgya a kölcsönös

tulajdonátruházás. A csereügyletnél ugyanis mindegyik fél eladó a saját terméke vonatkozásában
(jogait és kötelességeit illetően is), ugyanakkor vevő a szerződő fél termékeivel kapcsolatban
(jogok és kötelességek tekintetében is). A Ptk. is elismeri azt, hogy ma már a csereszerződés
nemcsak dolgok tulajdonjogának, hanem más jogoknak vagy követeléseknek a kölcsönös
átruházását is jelentheti (6:234. §).
A barter ügyletek is ma már nemcsak árucserék bonyolítására alkalmasak, hanem szolgáltatás (pl.
áruért cserébe hirdetési hely biztosítása), vagyoni értékű jog (pl. ingatlanhoz kapcsolódó üdülési
jogok cseréje), követelés is barter tárgyát alkothatja. A nemzetközi cserekereskedelemben a
legjellemzőbb az energiahordozók, nyersanyagok, hadi–, és űripari termékek, élelmiszerek
árucseréje.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A klasszikus árucsereügyletek lényege, hogy mindegyik fél eladó (szolgáltató) és vevő
egyidejűleg, s ehhez igazodnak jogai és kötelességei is. Mindegyik félnél főkötelezettségként
jelenik meg a tulajdonjog átruházása és a dolog birtokbaadása, s az ehhez kapcsolódó kellék– és
jogszavatosság, továbbá az egyéb mellékkötelezettségek teljesítése (pl. tájékoztatók, használati
utasítások, minőségi műbizonylatok stb.), a nemzetközi normáknak megfelelően.
Ha a barter nem klasszikus árucsere, akkor a barter alanyainak jogai és kötelességei az általa
vállalt szolgáltatáshoz igazodnak.
PÉLDA
A peres felek 2018. február 20-án megállapodtak abban, hogy 2019. december 31-éig terjedő
időben a felperes a gondozásában megjelenő R. című hetilap valamennyi számában egy oldal
hirdetési felületet biztosít a D. TV. számára, az általa meghatározott témák bemutatására. A felperes
által biztosított szolgáltatás értékét összesen 13 Millió Ft-ban határozták meg. Megállapodtak
abban, hogy e szolgáltatás ellenértékeként a D. TV. azonos értékű hirdetési időt biztosít a hetilap
reklámfilmje számára, a hetilap szerkesztőségével egyeztetett megosztásban és időpontokban. Az
alperes a részére biztosított hirdetési keretet kimerítette, a hirdetései megjelentek a R. című
hetilapban. A felperes azonban egyetlen hirdetést sem jelentetett meg a D. TV.-ben 2018-ban,
2019-ben pedig csak 4 millió Ft értékű reklámsugárzást vett igénybe. Felperes gazdasági helyzete
megromlott, 2019-ben a lap kiadását megszüntette, majd felszámolási eljárás indult ellene. A
felszámoló észlelte, hogy a felperes teljesítése ellenében az alperes szolgáltatása csak részben
történt meg, ezért 9 millió Ft megfizetésére kérte alperest kötelezni.
Alapos-e a felperes kérelme?

KÜLÖNÖS RÉSZ
A Bizományi szerződés: Ptk. 6:281–6:287. § és a Ptk. megbízási szerződés szabályai
A bizomány a közvetítő kereskedelem eszközeként kialakult szerződéstípus, elterjedése tehát

történetiségében a kereskedelem fejlődésével összefüggésben ragadható meg.
Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a saját nevében ingó dologra
adásvételi szerződés kötésére, a megbízó a díj megfizetésére köteles. A bizomány szabályait kell
megfelelően alkalmazni az olyan szerződésekre is, amely alapján a bizományos más szerződés
megkötésére vállal kötelezettséget.
A bizományi szerződést a megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok alakisági

követelményeinek megfelelően kell létrehozni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A bizományi jogviszony szerkezetét tekintve három pólusú jogviszony.
M -------------- B ----------------- 3. személy (Eladó vagy Vevő)
A bizományi szerződés a megbízó és a bizományos között jön létre, amely alapján a bizományos a
saját nevében, de a megbízó javára köteles adásvételi szerződést kötni egy harmadik személlyel.
A megbízás tehát adásvételi szerződés megkötésére szól oly módon, hogy a bizományos és a
harmadik személy között hoz létre jogviszonyt.
A megbízás általános alakzatánál a megbízott a megbízó nevében köt ügyletet, tehát a megkötött
ügylet joghatásai közvetlenül a megbízónál állnak be. A bizománynál más a helyzet. Mivel az
adásvételi szerződést a bizományos a saját nevében köti, ennek szükségképpeni következménye,
hogy közvetlenül jogosítva és kötelezve a harmadik szerződő fél irányában csak a bizományos
lesz. A megbízó és a harmadik személy között közvetlenül jogok és kötelezettségek nem
keletkeznek.
A jogviszony szerkezete tehát két irányt mutat. A megbízó és a bizományos közötti jogviszony, mint
belső jogviszony, a bizományos és a harmadik személy közötti jogviszony pedig, mint külső
jogviszony funkcionál.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A belső jogviszonyban teljes mértékben érvényesül az a tény, hogy a bizományos az ügyletet nem
a saját, hanem a megbízó részére, érdekében, javára kötötte. Ez kifejeződésre jut abban, hogy a
bizományos köteles kiadni mindazt, ami az ügyletből haszonként származott. A megbízó pedig
felelősséggel tartozik azokért a kötelezettségekért, amelyeket a bizományos a harmadik szerződő
féllel szemben elvállalt. A bizományos által kötött ügyletből eredő követelések, keletkezésük
pillanatától kezdve a megbízó követeléseinek minősülnek. Mindez nemcsak a követelések, hanem
az ügylet (vételi bizomány) kapcsán átvett áru tekintetében is érvényesül.
A bizományosi jogviszony közvetlen tárgyát adásvételi szerződés vagy más típusú szerződés
megkötésére irányuló tevékenység képezi. A jogviszony közvetett tárgy ennek megfelelően csak
forgalomképes ingó dolog lehet.
A bizományos kötelezettségei és jogai
a) Szerződés megkötésére irányuló kötelezettség: A szerződést a bizományos a harmadik

személlyel a megbízó által meghatározott és a bizományi szerződésben rögzített feltételekkel
köteles megkötni. A bizományos a bizományi szerződés alapján az adásvételi szerződés
előkészítése és megkötése folyamatában köteles a megbízó utasításait szem előtt tartani és a
megbízóval együttműködni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
b) A limitár betartásának kötelezettsége
A bizományi jogviszony körében központi helyet foglal el a limitár betartásának kérdése. A limitár a
megbízó által meghatározott olyan ár, amelynél csak kedvezőbben lehet teljesíteni. Vételi
bizomány esetén ez a legmagasabb ár megjelölését jelenti, amelyért még vásárolni lehet,
amennyit még ki lehet adni a bizományosnak a kiszemelt áru megszerzése érdekében. Eladási
bizomány esetén pedig a limitár az a legalacsonyabb ár, amelyért még értékesíthető az áru. A
bizományos alapvető kötelezettségét képezi a limitár betartása. Ha a bizományos eltér a limitártól,
annak meghatározott következményei lesznek.
c) Megtérítési kötelezettség: Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg

az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből
eredő előny a megbízót illeti meg.
Ha a bizományos a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az

árkülönbözetet megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított
áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta meg, és a megbízót idejében
értesíteni nem tudta.
d) Értesítési kötelezettség: Ha a bizományos a bizományi szerződésben kikötött feltételektől

lényegesen eltér, köteles az eltérésről a megbízót értesíteni. A megbízó az értesítést követően
késedelem nélkül jogosult az adásvételi szerződést visszautasítani, kivéve, ha a bizományos a
szerződésben meghatározott árnál drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet megtéríteni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
e) Del credere: a harmadik személy teljesítéséért való helytállást jelenti. A bizományos csak akkor
áll helyt mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítésért, amelyek a vele szerződő felet a
szerződés alapján terhelik, ha ezt kifejezetten vállalta.- korábban ipso iure
f) Hitelezőkkel szembeni védelem
A bizományosi szerződés teljesítése folytán a bizományosnak gyakran kerülnek a birtokába a

megbízót megillető vagyontárgyak, pénzeszközök követelések. A jogalkotó védelmet biztosít a
bizományos hitelezőivel szemben, amikor kimondja, hogy a bizományos hitelezői nem
támaszthatnak igényt
fa) a bizományossal szerződő féllel szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre;
fb) vételi bizomány esetén a bizományos által megvett dolgokra;
fc) a bizományoshoz befolyt és elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzösszegekre, amelyekről
megállapítható, hogy a megbízót illetik.
g) Elszámolási kötelezettség: A jogviszony befejezésekor a bizományos köteles elszámolni a

megbízóval. Az elszámolás keretében kerül sor arra is, hogy a vételi bizomány során megszerzett
ingó dolog tulajdonjogát a megbízóra átruházza.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A bizományos jogai:
a) Bizományi díj: A bizományi szerződés visszterhes szerződés, melyben az ellenszolgáltatás a

bizományi díj, amely csak akkor jár, ha az adásvételi szerződést megkötötték (vagy ha a
szerződésmegkötésére a megbízó érdekkörében felmerült okból nem került sor.)
A bizományi díj a bizományos munkájának, tevékenységének az ellenértéke, amelynek kifejtése

együtt jár meghatározott költségek felmerülésével. A költségek azon részét, amelyek általában és
rendszerint együtt járnak a bizományosi tevékenységgel, nem lehet külön felszámítani, hanem a díj
részét képezi. A bizományos akkor is jogosult a díjra, ha – önszerződési jogával élve – az adásvételi
szerződést a megbízóval saját maga köti meg.
b) Belépési jog: A belépési jog vagy a régi terminológia szerint az önszerződés joga, a törvény
lehetőséget biztosít, hogy adott esetben az ügylet tárgyára vonatkozóan ne keressen 3. személyt,
hanem saját maga lépjen be a szerződésbe. Ebben az esetben tehát a bizományos és az
adásvételi szerződést kötő „3. személy” egybeolvad, confusió keletkezik. Az a tény azonban, hogy
ilyenkor a bizományos veszi meg a megbízó dolgát (eladási bizomány esetében), illetve a
bizományos a saját dolgát adja el a megbízónak (vételi bizomány esetén) nem érinti a bizományi
szerződés fennállását, és a bizományos díjigénye – mivel sikeresen eleget tett a szerződési
kötelezettségének – fennmarad.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Az önszerződés jogának gyakorlását a jogszabály feltételhez köti, nevezetesen a bizományos csak
akkor kötheti meg a megbízóval saját maga az adásvételi szerződést, ha a dolog forgalmi értéke
nyilvános információ alapján egyértelműen megállapítható. További kötelezettséget is ró a
bizományosra, amikor rögzíti, hogy a szerződést a bizományos belépése esetén is a megbízóra
legkedvezőbb feltételek mellett kell megkötni.
c) Törvényes zálogjog: A bizományost a bizományi díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti

meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a jogviszony alapján kerültek a birtokába.
d) Felmondási jog: A bizományos jogosult a szerződést felmondani. Abban az esetben, ha

alkalmatlan időben mondta fel a szerződést, köteles a megbízónak a felmondással okozott kárt
megtéríteni, kivéve, ha a felmondásra éppen a megbízó szerződésszegő magatartása adott okot.
A megbízó jogai és kötelezettségei
Bizományi szerződés esetében is a megbízó az ügy ura, mind az alapjogviszony (bizományi

szerződés), mind a másodlagos jogviszony (adásvételi vagy más szerződés) tekintetében. Mindkét
szerződés alapvető paramétereit ő határozza meg. Ebben a körben jogosult meghatározni a
bizományos által kötendő szerződés típusát, a megkötendő ügylet közvetett tárgyát, a limitárat és a
szerződés egyéb feltételeit.
KÜLÖNÖS RÉSZ
a) Utasítási jog: A megbízó és a bizományos közötti viszony egyik leglényegesebb pontja a
megbízót megillető utasítási jog, a megbízásra vonatkozó szabályok szerint.
b) A dolog illetve pénzösszeg kiadása iránti jog: A megbízó jogosult az adásvételi szerződés
teljesítésével a bizományos birtokába került vagyontárgyakra illetve pénzösszegre, követelésre. A
bizományi szerződés alapján kötött szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a
bizományost jogosítja és kötelezi, a megkötött ügyletből származó követeléseket csak maga a
bizományos érvényesítheti.
A bizományos a birtokába került vagyontárgyakon tulajdont szerez vételi bizomány esetén. A

bizományos a szerződés teljesítése során megszerzett ingó dolog tulajdonát az elszámolás során
ruházza át a megbízóra. Eladási bizomány esetén pedig a bizományos jogosult a megbízó
tulajdonát képező ingó dolog tulajdonjogának az átruházására.
c) Felmondási jog: A felmondási jog meghatározása sajátosságot mutat, mivel időbeli korláthoz
kötött, nevezetesen a megbízó csak addig az időpontig élhet felmondási jogával, amíg a
bizományos és a harmadik fél között létre nem jön a szerződés.
d) Visszautasítási jog: Ha a bizományos a bizományi szerződésben kikötött feltételektől lényegesen

eltér a megbízó az adásvételi szerződést visszautasíthatja, kivéve, ha a bizományos a megállapított
árnál drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet megtéríti.
e) Bizományi díj fizetési kötelezettség: A megbízó főkötelezettségét a bizományi díj megfizetése + a

díjban nem foglalt szükséges és indokolt költségek megtérítése képezi.
PÉLDA
"-Te Sankó, itt ez a jó állapotú rádiósmagnó, hat hónapja vettem. Keress már
rá vevőt, minimum ötezerért megszámítom.
• -Aztán nekem ez miért jó?
• -Te se jársz rosszul, ötszáz a tied belőle.
• - Acca, holnap visszajövök."
• a) Létrejött-e valamilyen jogviszony a felek között? Ha igen milyen?
• b) Kinek milyen követelése lesz a másikkal szemben (indokoljon!), ha
• -Sankó a magnót 500 Ft,-ért adta el:
• - 7500 Ft,-ért: adta el:
• -Algács György vevő a magnót ugyan átvette, de a kialkudott 5000Ft,-os
vételárat nem fizette meg:
KÜLÖNÖS RÉSZ
Közvetítői szerződés: egy olyan jogviszony, amely a megbízó és a közvetítő között egy tisztán
gondossági nem tartós kötelmi jogi kapcsolatot jelent.
6:288. § [Közvetítői szerződés] Közvetítői szerződés alapján a közvetítő megbízója és harmadik

személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység folytatására, a
megbízó díj fizetésére köteles.
6:289. § [A közvetítő képviseleti jogának terjedelme] Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a

közvetítő a megbízója nevében az általa közvetített szerződés megkötésére és az annak alapján
történő teljesítés elfogadására nem jogosult.
6:290. § [Tájékoztatási kötelezettség] A közvetítő köteles a megbízót tájékoztatni, ha harmadik

személy javára közvetítői tevékenységet végez.
6:291. § [A közvetítő díjazása]
(1) A díj a közvetített szerződés megkötésének időpontjában válik esedékessé.
(2) A díj a közvetítőt abban az esetben is megilleti, ha a közvetített szerződést a felek a közvetítői
szerződés megszűnését követően kötik meg.
6:292. § [A megbízás szabályainak alkalmazása] E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a

közvetítői szerződésre a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogviszony alanyai nevesítve a megbízó és a közvetítő. Mindkét oldalon a polgári jog bármely
alanya szerződő fél lehet a jogviszonyban. A közvetítő a tevékenységét végezheti üzletszerűen, de
közvetítőként jelenhet meg az általános szabályok szerint bárki, aki a megbízóval való
megállapodás alapján e tevékenységre szerződik. Ha külön jogszabály a közvetítői tevékenység
végzéséhez feltételeket határoz meg, ezekre a szabályokra is figyelemmel kell lenni.
A jogviszony tárgya: A közvetítői szerződés általános szabályai alapján a közvetítő feladata, hogy
megbízója és harmadik személy között elősegítse a szerződés létrejövetelét, megkötését, a
közvetítő ennek érdekében köteles a tevékenység kifejtésére. A közvetítői jogviszony bármilyen
típusú szerződés (közvetett tárgy) közvetítésére irányulhat.
A közvetítői szerződés nincs alakszerűséghez kötve, még a mögöttes, megbízási szerződésre

irányadó szabályok alkalmazásával sem. A szerződés tehát létrejöhet bármilyen módon, akár
szóban, akár írásban, a tartalmában is szabadon megállapodhatnak a felek, hiszen alapvetően
diszpozitív a szabályozás.
A közvetítői szerződések valamennyi formájánál a közvetítő egy hárompólusú ügylet közvetítő

láncszeme, ezért különösen fontos a kereskedelmi forgalomban a közvetítő eljárási, képviseleti
jogosultságának egyértelművé tétele, a képviseleti helyzetek sokszínűségére is tekintettel.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Az általános szabályok szerint a közvetítő nem jogosult a szerződés megkötésére és annak alapján
történő teljesítés elfogadására, ettől azonban a Ptk. tartalmazhat eltérő rendelkezéseket. A Ptk.
olyan jogviszonyt szabályoz, amelyben a közvetítőnek a feladata a szerződés tárgya tekintetében
a megfelelő partner, szerződési feltételek kiválasztásának elősegítése tevékenységével, de a
jogviszony – a közvetítő tevékenysége által – közvetlenül keletkezik megbízója és a harmadik
személy között. Ha a megbízó a szerződés megkötésére is feljogosítja a közvetítőt már egyéb
szerződéstípus hatálya alá tartozik a jogviszony (megbízás vagy bizomány, tartós jogviszony esetén
tartós közvetítői szerződés).
Tájékoztatási kötelezettség: alapelvi rendelkezés + megbízásiból is fakad, illetve a közjogi jellegű

normák. Hangsúlyos az üzleti titkok védelme.
A díjra való jogosultság: A közvetítői szerződés visszterhes szerződés, a közvetítőt a tevékenység

kifejtéséért díj illeti meg (közvetítői díj). A szerződés fogalmából következik, hogy amennyiben a
megbízója és harmadik személy közötti szerződés megkötését elősegíti, azaz amennyiben a
közvetítő a szerződés szerint járt el, megilleti a díj attól függetlenül, hogy eljárásának
eredményeként létrejön-e a szerződés a megbízó és harmadik személy között, vagy sem. A díj
esedékességét a közvetített szerződés megkötésének időpontjához köti a Ptk. Előfordulhat, hogy a
közvetítői szerződés megszűnik, mielőtt a közvetített szerződést a megbízó a harmadik személlyel
megköti. A közvetítő annak ellenére jogosult a díjra, hogy a közvetítői szerződés megszűnt, de a
tevékenységének eredményeként került sor a megszűnés után a harmadik személlyel a szerződés
megkötésére.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A közvetítő is köteles a szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó költségek előlegezésére,
miután a díj számára később esedékes. A szerződés teljesítésével együtt járó költségek a közvetítői
díj részét képezik, az előlegezés valójában azt jelenti, hogy majd a megbízási díjban érvényesítheti.
Törvényes zálogjog: Szintén a megbízási szerződés mögöttes szabályainak alkalmazásával

törvényes zálogjog illeti meg a közvetítőt is a megbízási díj és a költségek biztosítására a
megbízónak a szerződés következtében birtokába került vagyontárgyain.
Utasítási jog: az utasítás természetesen a szerződés tárgyával kapcsolatos lehet, illetve a közvetítő
köteles a megbízót tájékoztatni arról, ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását
indokolják [6:275. § (1) bek.]. A megbízó utasításától eltérhet a megbízó késedelem nélküli
értesítése mellett: ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli és a megbízó előzetes
értesítésére nincs mód.
A közvetítő is köteles a célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítás esetén figyelmeztetni a megbízóját.

Ha a megbízó fenntartja a figyelmeztetés ellenére az utasítást, a közvetítő elállhat a szerződéstől
(felmondhatja) vagy a megbízó kockázatára az utasítás szerint teljesíti a feladatot. Köteles azonban
a közvetítő is megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági
határozat megsértésére vezetne, vagy mások személyét, vagyonát veszélyeztetné [6:272. § (1)–(3)
bek.]. Az utasítás teljesítésével kapcsolatban költségek okán az utasítás teljesítését megfelelő
biztosíték adásához is köthető és ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, az utasítás
megtagadható.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Közreműködő igénybevételének lehetősége: a megbízott nem csak személyesen láthatja el a
tevékenységet és nem csak szigorú jogszabályi feltételek megléte esetén van lehetősége
közreműködő igénybevételére. Ha közreműködő igénybevétele vált szükségessé a tevékenység
ellátása érdekében, köteles a megbízót erről tájékoztatni. 6.3. A közvetítői szerződés megszűnése
A közvetítői szerződés megszűnésére sem tartalmaz szabályokat a Ptk., így e vonatkozásban is a

megbízási szerződés szabályai jelentik a háttér joganyagot. Bármely ok miatt szűnik meg a
jogviszony, a megbízó köteles a közvetítőt a harmadik személyekkel szemben vállalt
kötelezettségek alól mentesíteni, valamint a költségeket megtéríteni. A közvetítő ugyanakkor
köteles mindazt kiadni a megbízónak, amelyhez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása
eredményeként jutott. Ez alól kivételt képez mindazt, amit jogosan használt fel a teljesítés során.
A közvetítői szerződést is bármelyik fél felmondhatja. A felmondás egyik fél részéről sincs
felmondási időhöz, indokoláshoz kötve, de kártalanítási kötelezettséget vonhat maga után. Ha a
megbízó mond fel – bár jogszerű a felmondás – a közvetítőnek a felmondással okozott kárát
(kártalanítás) köteles megtéríteni. A közvetítő felmondása csak akkor eredményezi a felmondással
okozott kár megtérítésének a kötelezettségét, ha a felmondás alkalmatlan időre esik. Ha a
felmondásra a közvetítő vagy a megbízó szerződésszegése miatt került sor, nyilvánvalóan a
kárának megtérítésére egyik szerződésszegő fél sem tarthat igényt. Kizárólag tartós jogviszony
esetén állapodhatnak meg a felmondás jogának korlátozásában, egyébként a felmondási jog
korlátozása vagy kizárása semmis. Pl. kiköthetik azt, hogy meghatározott idő előtt nem
gyakorolható a rendes felmondás joga. A szerződés megszűnésekor feleket elszámolási
kötelezettség terheli.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A tartós közvetítői szerződés fő jellemzője – tartós jogviszony, amely jogviszonyban a közvetítő
megbízójától függetlenül, azaz önállóan eljárva vállalja megbízója javára alapvetően a harmadik
személyekkel kötendő szerződések közvetítését, illetve a megbízó nevében történő megkötését.
Tartós jogviszonynak minősül minden további nélkül az olyan jogviszony, amelyben a közvetítő
több szerződés megkötésének közvetítését vállalja.
Akár egy szerződés megkötésének közvetítésére irányuló jogviszonyt is tartósnak minősül, ha a

közvetítő a létrejött jogviszony fenntartására, illetve megújítására is köteles. Ez általában az ún.
alkusz (bróker) által kötött szerződések jellemzője a pénzügyi (biztosítási) szolgáltatás közvetítése
körében, amelynek jellemzője, hogy a megbízói pozícióban az a személy áll, aki majd a pénzügyi
szolgáltatóval (biztosítóval) jogviszonyra lép. A szerződés megkötését követően, ha nem szűnik
meg a felek között a jogviszony, mert a közvetített szerződés fenntartására, esetleg megújítására
(évről évre történő újbóli megkötésére) is köteles a közvetítő, tartós közvetítői szerződésnek minősül
és a közvetítő élvezi a jogszabály kógens rendelkezéseiben megjelenő védelmet, amely főleg a
díjra való jogosultságát érinti.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A szerződés alanya a megbízó és a közvetítő, aki tevékenységét „önállóan eljárva” végzi. A
jogviszony mindkét oldalán a polgári jog bármely alanya megjelenhet, de a közvetítőnek a
közvetítői tevékenység végzésére irányadó (közjogi) normák előírásait be kell tartania: azaz csak
olyan tevékenységet végezhet, amelyre a közjogi normák szerint jogosultságot szerzett. Ezek
megsértése a közvetítőre nézve alapvetően közjogi szankciót eredményezhet, de az adott
jogviszonyra is lehetnek magánjogi jogkövetkezményei.
A tartós közvetítői szerződés jellemzője – a tartós jogviszony jellegen kívül –,hogy a közvetítő önálló
jár el, ami azt jelenti, hogy mint önálló személy (vállalkozó), tevékenységét maga szervezi, annak
kockázatát is viseli, általános üzleti kiadásai is őt terhelik, bevételeiből a vonatkozó jogszabályok
szerint tartozik viselni a közterheket.
A közvetítő e tevékenységének ellátásával összefüggésben szervezetileg nem kötődik

megbízójához. A legfontosabb az elhatárolás a munkaviszonytól.
A jogviszony tárgya: A közvetítői szerződés alapján a közvetítő tevékenység kifejtésére jogosult, ill.
köteles, amely irányulhat a megbízó és harmadik személy közötti szerződések közvetítésére, de
akár annak megkötésére is, azonban kizárólag a megbízó nevében. A közvetítői szerződés bármire
irányulhat, azaz vonatkozhat ingó-, ingatlan dolog, szolgáltatás, vagyoni értékű jog, értékpapírra
vonatkozó, bármely szerződéstípus közvetítésére.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Megkötése noha nem kötelező, írásban történik. Az írásbeliség elősegíti a felek jogainak és
kötelezettségeinek rögzítését, a bizonyítást egy esetleges jogvitában. A közvetítő (vagy esetleg
több közvetítő) meghatározott tevékenységi területen kizárólagos közvetítői joggal is felruházható,
amely azt jelenti, hogy az adott területre megbízója mással nem köthet közvetítői szerződést.
A közvetítő képviseleti joga
A tartós közvetítői szerződés alapján is a közvetítő főszabályként elősegíti a megbízó számára a

megfelelő szerződő partner, szerződési feltétel felkutatását a piacon, azaz szerződéseket közvetít
megbízója és harmadik személy között. Ilyen jogi helyzetben egyértelműen a megbízó és harmadik
személy között jön létre a szerződés (adásvételi stb.), a közvetítő csak egy közbenső láncszem a
két szerződő fél között. Lehetőség van azonban arra – eltérően a közvetítői szerződések általános
szabályaitól – hogy a szerződés megkötésére is felruházza a megbízó a közvetítőt, ebben azonban
a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk. A közvetítő ilyen esetben sem válik a megkötött
szerződés alanyává, az a megbízó és a harmadik személy között jön létre, egymással szemben
állnak fenn jogaik-kötelezettségeik a szerződésből fakadóan.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Ha a közvetítő a szerződés megkötésére is jogosult, a képviseleti joga kiterjed minden olyan
jognyilatkozat megtételére, amely a közvetített szerződések teljesítésével rendszerint együtt jár.
Fontos kiemelni, hogy a szerződéskötési jogosultság sem ad felhatalmazást a következő
jogcselekményekre:
a) megkötött szerződés módosítására,
b) a pénz átvételére,
c) a fizetési határidő megállapítására.
A szabályozás diszpozitív jellegéből adódóan ez a szabály nem zárja ki annak a lehetőségét,hogy

a felek abban is megállapodjanak, hogy minderre is jogosultságot szerez a közvetítő. Erről azonban
külön kell rendelkezniük a szerződésben. Célszerű a képviselet terjedelmének igazolására szolgáló
meghatalmazást külön okirati formában elkészíteni a szerződő feleknek, elkerülve ezáltal, hogy a
szerződés bemutatásával kelljen igazolni a képviseleti jog terjedelmét.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A közvetítő díjazása – jutalék:
a) tevékenységi jutalék; a szerződést a tevékenysége eredményeként kötötték meg
b) utójutalék: a szerződést az általa korábban azonos jellegű szerződéshez félként megnyert

személlyel kötötték meg.
c) kizárólagos jutalék: a megbízó a tartós közvetítői szerződés hatálya alá eső időszakban a
közreműködése nélkül, közvetlenül kötött a kizárólagossági jogával érintett földrajzi területhez vagy
ügyfélkörhöz tartozó féllel
d) inkasszó jutalék: ha közvetítő képviseleti joga a pénz átvételére is kiterjed, a közvetítőt külön
jutalék illeti meg az általa beszedett pénzösszegek után
A jutalék akkor és olyan mértékben esedékes, ha a szerződés létrejött a megbízó és harmadik

személy között és a megbízó teljesítette azt, vagy teljesítenie kellett volna, vagy a harmadik fél azt
teljesítette.
Ha a szerződés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amelyért a megbízó nem felelős, a közvetítő
jutalékra nem tarthat igényt.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jutalék összegét befolyásolja a közvetítő által kötött ügyletek száma, nagyságrendje. A megbízó
ezért köteles az esedékessé vált jutalékról az elszámolást az esedékessé válás negyedévét követő
hónap utolsó napjáig átadni és megfizetni a jutalékot. Az elszámolásnak tartalmaznia kell a jutalék
számítása szempontjából minden lényeges adatot.
A jutalék összegének ellenőrzése céljából a közvetítő arra is jogosult, hogy a jutalékigénye

érvényesítéséhez szükséges tájékoztatást, így különösen a megbízó könyvelésének a jutalékköteles
ügyletekre vonatkozó kivonatát megkapja.
Előfordulhat, hogy a megbízó korábban már tartós közvetítői szerződést kötött azonos tevékenységi
területen egy másik közvetítővel, és a szerződés megszűnése ellenére – a már rögzítettek
figyelembe vételével – jogszerűen a korábbi közvetítőt illeti a jutalék (pl. az ő tevékenységének az
eredményeként került sor a szerződés megkötésére). Ilyen esetben a megbízó jogosult a
közvetítővel szemben a jutalék kifizetésének megtagadására, de csak abban az esetben, ha a
korábbi szerződés létéről a megbízó a közvetítőt a szerződés megkötésekor tájékoztatta.
Természetesen, ha a szerződés megkötése az azonos tevékenységi területen megbízott, időben
egymást követő közvetítők tevékenységének közös eredménye, a jutalék arányosan illeti meg a
közvetítőket.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Jutalék a szerződés megszűnése után ha harmadik személynek a jutalékköteles szerződés
megkötésére irányuló ajánlata már a közvetítői szerződés megszűnése előtt a megbízóhoz (vagy a
közvetítőhöz) megérkezett, ez esetben a közvetítő jogosult a jutalékra. A szerződés megszűnése
ellenére jogosult jutalékra a közvetítő akkor is, ha – túlnyomórészt a kereskedelmi ügynöki
szerződés tartama alatt kifejtett tevékenységére vezethetően – a közvetítői szerződés
megszűnésétől számított ésszerű időn belül sor kerül a szerződés megkötésére.
Az együttműködési, tájékoztatási kötelezettség a megbízó részéről kiemelt.
A megbízó tájékoztatási kötelezettségét két irányban emeli ki a jogszabály:
a) Nem közömbös a közvetítő számára az általa közvetítendő szerződések mennyisége, ezért a

megbízó késedelem nélkül köteles értesíteni a közvetítőt, ha lényegesen kisebb mennyiségben
képes vagy kíván szerződést kötni annál, mint amire a közvetítő számíthatott.
b) A díj, jutalék összegét, illetve annak esedékességét befolyásolja az ügynök által közvetített
szerződés elfogadása vagy elutasítása, illetve a megkötött szerződés teljesítésének elmaradása,
ezért ezekről a körülményekről a megbízó késedelem nélkül köteles tájékoztatni a közvetítőt.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A tartós közvetítői szerződést a felek köthetik határozott időtartamra (valamely feltétel
bekövetkezéséig), így ezen határidő (esemény) bekövetkezésével a szerződés megszűnik, kivéve,
ha a határozott idő lejárta után továbbfolytatják a jogviszonyt (azaz a közvetítő továbbra is kifejti a
tevékenységét, a megbízó pedig az általa közvetített ügyféllel szerződést köt)
A határozatlan időtartamra kötött szerződés felmondására, azaz a jogviszony egyoldalú, jövőre

nézve történő megszüntetésére bármelyik fél jogosult. A felmondást nem kell indokolni, de a
felmondásnak a naptári hónap utolsó napjára kell szólni és figyelemmel kell lenni az egyoldalúan
kógens felmondási időre. A felmondási idő a szerződés időtartamának függvényében szabályozott
időtartamú, így a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két hónap, a
harmadik és azt követő években három hónap.
A közvetítő kártalanítása
A kártalanítás egy olyan kompenzáció, amelynek célja a közvetítő részére a szerződés

megszűnése után a szerződés hatálya alatt kifejtett tevékenység, illetve a tevékenység
eredményeként, annak arányában a megbízónál jelentkező előnyből történő juttatás. E körben
alapvetően annak van jelentősége, hogy ha a szerződés hatályban marad, a közvetítő által
szerzett ügyfelekkel kötött vagy a jövőben létrejövő szerződések után megilletné a díjazás, de ettől
a szerződés megszűnése következtében elesik, így – a szerződéssel összefüggő valamennyi
körülményt figyelembe véve – méltányos lehet a kártalanítása, azaz hogy a megbízónál jelentkező
előnyből részesüljön.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A kártalanításra való jogosultság 6:298. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott esetkör
a) Új ügyfél szerzése.
b) Meglévő üzleti kapcsolatok bővítése.
A közvetítő a jogviszony fennállása alatt a meglévő üzleti kapcsolatokat is bővítetheti, mert például
utórendelések történtek a már megszerzett ügyfelek részéről, bár – a szerződés megszűnésének
okán – ő maga már nem vesz részt a jövőben konkrét ügyletek létrehozásában. Ez esetben a
kapcsolat bővítése akkor alapozza meg a kártalanítási igényét, ha legalább egy új ügyfél
megnyerésének megfelelő mértékű. Ennek megítélése alapvetően gazdasági számításon alapul,
alapvetően annak van jelentősége, hogy olyan mértékű volumennövekedés előállt-e a
megbízónál, amely megfelel a megbízó gazdasági viszonyaira figyelemmel egy új ügyfél
megszerzésének.
c) Üzleti kapcsolat kialakítása: A kiegyenlítési jutalék feltételét képezi mindkét esetben, hogy a
megbízó az ügyféllel üzleti kapcsolatot alakítson ki vagy bővítse a meglévő üzleti kapcsolatot, azt
fenn is tartsa, azaz ennek eredményeként a közvetítő által szerzett üzleti kapcsolatokat
gyümölcsözteti. Az üzleti kapcsolat kialakítása nem jelenti feltétlenül azt, hogy a megbízó a
közvetítő által szerzett harmadik személlyel a szerződést meg is kösse a közvetítői jogviszony
fennállása alatt, de az mindenképpen szükséges, hogy a létrejött üzleti kapcsolat eredményeként
reális lehetősége van a viszonylag belátható időn belüli szerződéskötésekre.
KÜLÖNÖS RÉSZ
d) Jelentős előny, mint konjunktív feltétel. A szabályozás szerint a kártalanítás további konjunktív
feltétele, hogy az üzleti kapcsolatokból a megbízónál a szerződés megszűnése után is jelentős
előny jelentkezzen. Az előny sokféleképpen jelentkezhet. Nyilvánvalóan előnyt jelent az
ügyletkötésből eredő, számszakilag könnyen mérhető haszon, de előnyt eredményezhet a
jelentősebb piaci befolyás is a nagyobb vevőkörre tekintettel.
A kártalanítás másik esetköre olyan közvetítői szerződéses kapcsolat esetén merülhet fel, ha a
közvetítői szerződés arra irányult, hogy harmadik személlyel tartós jogviszony létrehozását
elősegítse, vagy – ha a szerződés alapján erre jogosult volt – tartós jogviszonyt hozzon létre és ezt a
megbízást a közvetítő teljesítette. Ez esetben bár a közvetítő a maga részéről a szerződést
teljesítette, de ha folytatólagos díj illette meg, a szerződés megszűnésének következtében elesett
ettől a díjazástól. Ilyenkor valójában nehéz az elhatárolás a kártalanítás és a közvetítőt egyébként
megillető díjazásra való jog között. A közvetítői szerződés általános szabályai szerint ugyanis [6:291.
§ (2) bek.] a közvetítőt a díj abban az esetben is megilleti, ha a felek a közvetített szerződést a
közvetítői szerződés megszűnése után kötik meg.
A kártalanítás közös feltételei a 6:298. § szerint, a méltányosság, ha a szerződéssel összefüggő

valamennyi körülményre tekintettel méltányos. Ennek megítélésénél arra kell figyelemmel lenni,
hogy a közvetítő elveszíti az olyan jutalékhoz való jogát, amely a szerződés fennmaradása esetén
az általa megszerzett üzletfelekkel kötött vagy jövőben kötendő üzletek után megilletné. A
jutalékvesztés kiemelt szempont, amelyre figyelemmel kell lenni, de felmerülhetnek egyéb,
szerződéssel összefüggő méltányolható körülmények is. A jogszabály ezáltal tág teret enged egy
esetleges jogvitában a bírói mérlegelésre mindezek figyelembe vételével.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A kártalanítás összegének a meghatározása akár a felek megállapodása, akár a bíróság döntése
alapján kizárólag becslésen alapulhat. Előre kell megbecsülni, hogy a közvetítő tevékenységére
visszavezethetően a szerződés megszűnése után az általa szerzett ügyfelekkel hogyan alakul a
megbízó szerződéses kapcsolata. Ezt a megbízó saját magatartásával is befolyásolhatja, hiszen ha
a közvetítői szerződés tárgyának forgalmazását beszünteti, vagy a közvetítő által szerzett
ügyfelekkel fennálló szerződéses kapcsolatot megszünteti, már nem keletkezik alap az ügynök
kártalanítási igényére.
A kártalanításnak alapvetően azzal a díjjal kell arányosnak lenni, amelyhez a közvetítő nem
juthatott hozzá, de a kódex maximálja is annak mértékét, azaz a kártalanítás nem haladhatja meg
a jogszabály szerint számított, átlagolt díj egy évi összegét. Ezt a szerződés megszűnését megelőző
öt évben kapott díj, ill. ha ennél rövidebb volt a jogviszony, a szerződés időtartama alatt kapott díj
átlagából kell számítani.
A kártalanítás iránti igény egy éves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető, azaz egy év elteltével
az alanyi jog megszűnik és érvényesítése is kizárt. A kártalanítás iránti igényt külön kell kezelni az
esetleges kártérítéstől és a versenykorlátozó megállapodásra tekintettel megillető ellentételezéstől,
vagy egyéb igénytől, azaz a közvetítőt egyéb jogcímen megillető igény érvényesítésének a jogát
nem érinti a kártalanítás.
A kártalanításhoz való jogot nem érinti, ha a felek közös megegyezéssel szüntetik meg a
szerződést, vagy a határozott időre kötött szerződés megszűnik, de a közvetítő halála (jogutódlással
történő megszűnése) sem, de a Ptk. szabályaiból arra lehet következtetni, hogy még a közvetítő
szerződésszegése miatti megszűntetése sem.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A közvetítő kártalanításhoz való jogát elveszíti, ha a szerződést felmondja. Ez alól két kivételt
szabályoz a kódex;
a) Ha a megbízó ellenőrzési körében beállt olyan körülmény alapozta meg, vagy
b) a közvetítő életkora vagy egészségi állapota miatt nem várható el a tevékenység folytatása és
ez indokolta a szerződés felmondását.
A jogviszony fennállása alatt a felek nem köthetnek olyan megállapodást, amely a kártalanításra
vonatkozó szabályoktól a közvetítő hátrányára történő eltérést jelentené (klaudikáló kógencia).
A megbízó érdekében állhat a közvetítővel egy olyan megállapodás megkötése, amelyben a

szerződés megszűnése utáni időre korlátozza a közvetítőt gazdasági tevékenysége gyakorlásában
annak érdekében, megakadályozza, hogy a közvetítőt a szerződés megszűnése után
meghatározott időtartam alatt olyan tevékenységet folytasson, amellyel versenyhelyzetet teremt
volt megbízójával. Az ilyen versenykizáró megállapodás érvényesen csak írásban, legfeljebb a
szerződés megszűnése utáni két évre köthető, de ezért az ügynöknek ellentételezés jár, akár külön
nevesített juttatásként, akár a közvetítőt megillető díj mértékének a meghatározásánál.
A versenykorlátozó megállapodás csak a közvetítői szerződésben meghatározott azonos földrajzi

területre, ügyfélkörre, illetve árufajtára lehet érvényesen korlátozni a közvetítőt a gazdasági
tevékenysége gyakorlásában.
PÉLDA
• G. A. a KOKI Kft.-vel 2015. 02. 13. napján kötött szerződés értelmében jogosult a KOKI Kft.
által gyártott részecskegyorsító berendezések adásvételére vonatkozó szerződések
közvetítésére, vállalja továbbá az általa megkötött szerződések alapján járó ellenérték
behajtását. A szerződésben az ügynöki jutalékról csak oly módon rendelkeztek, hogy G.
A.-nak jutalék a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint jár. G. A. elpanaszolja, hogy
tudomása van arról, hogy a KOKI Kft. számos részecskegyorsítót adott el a szerződésük
hatálya alatt, közvetlenül, G. A. „megkerülésével” olyan ügyfeleknek, akiket ügyfélként
korábban ő hozott a céghez, azonos tartalmú szerződésekhez. G. A. 2020. 10. 01.
napjával felmondta a szerződést, tekintettel arra, hogy felesége beteg, állandó otthoni
ápolásra szorul, így nem tudja ellátni ügynöki feladatait. Ugyanakkor az általa szerzett
ügyfelek az utóbbi egy hónapban több, nagy értékű berendezést is vásároltak a KOKI
Kft.-től, amiért neki egyik kollégája szerint úgynevezett kiegyenlítési jutalék jár.
• a) Létrejött-e érvényesen a szerződés, tekintettel arra, hogy a jutalékban, mint lényeges
körülményben konkrétan nem állapodtak meg?
• b) Tájékoztassa G. A.-t arról, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján neki
milyen jogcímen járhat bármiféle jutalék! Valóban megilleti-e kiegyenlítési jutalék?
Indokoljon!
KÜLÖNÖS RÉSZ
Lízingszerződés
Jogforrás: Ptk. 6:409–6:415. §§, az UNITDROIT ottawai egyezmény a nemzetközi pénzügyi lízingről-
kihirdetve: 1997. évi LXXXVI. Törvény, Hpt., a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI.
törvény és a végrehajtására kiadott 18/2014. (III. 13.) KIM rendelet
A lízing a beruházások tőkeigényének fedezését szolgáló alternatív megoldás. A hiányzó pénz

kölcsönnel is fedezhető, de a hitelező helyzete sokszor kockázatos. Az adós fizetésképtelenné
válása esetén a kölcsönből vásárolt eszközök valamennyi tartozás, nem csupán az adott kölcsön
fedezetéül szolgálnak. A hitelezők olyan megoldást kerestek, amelyben a biztosíték csak az ő
javukra szolgál. A tulajdonjog a legerősebb biztosíték.
A lízingbeadók úgy biztosítotanak forrást a beruházóknak, hogy nem pénzt adnak vásárláshoz,
hanem megveszik azt a vagyontárgyat, amelyre a beruházónak szüksége van és a vagyontárgy
tulajdonjogát megtartják, anélkül, hogy a tulajdonost terhelő kockázatot viselnék. A beruházó tehát
csak a dolog birtokát és használatának, hasznosításának lehetőségét kapja meg a
szerződéskötéskor, de a jogviszonyban rá hárulnak azok a terhek, amelyeket egyébként a
tulajdonos szokott viselni.
A beruházó számára elsősorban az a fontos, hogy működtethesse a berendezést és ezáltal profitot

szerezzen. Hasznát csökkenti ugyan a lízingbe adónak fizetendő díj, de a lízingelt vagyontárgy
működtetése révén elérhető bevétel az esetek jelentős részében fedezi a díjat és egyéb
kiadásokat, sőt mindezen felül még nyereséget is biztosít.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A pénzügyi lízing fogalma- több jogszabályban, bírói gyakorlatban rendezték az új Ptk.-ig.
A pénzügyi lízingszerződés szükségképpen használati kötelem, de lehet, hogy több annál. A felek
használati kötelem körébe tartozó jogai és kötelezettségei - a lízingbeadó a tulajdonában álló
dolog vagy jog határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy
átvételére és lízingdíj fizetésére köteles – más használati kötelmekben is megfigyelhetők.
A pénzügyi lízingszerződés három körülmény valamelyike különíti el a többi visszterhes használati

kötelemtől:
a) a használat hosszúsága, nevezetesen a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági

élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára jogosult, illetve
b) az, ha a határozott időre szóló használati kötelem a tulajdonszerzés lehetőségével párosul. A

lízingbevevő a lízingtárgy tulajdonjogát megszerezheti ingyen, vagy a szerződéskötéskori piaci
értéknél jelentősen alacsonyabb áron. Ez utóbbi esetben a fizetendő árat a gyakorlatban
„maradványértéknek” hívják, végül
c) abban az esetben is pénzügyi lízingről van szó, ha a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy
meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
A Ptk.-ban említett három sajátosság bármelyikének a jelenléte a jogviszonyban pénzügyi lízinggé

teszi a használati kötelmet.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A Ptk. kétszemélyes szerződésként szabályozza a pénzügyi lízinget, melynek egyik alanya a
lízingbeadó, a másik alanya a lízingbevevő. A definíción kívüli szabályokat is figyelembe véve
azonban helyén valónak látszik egy harmadik szereplő megemlítése.
a) A lízingbeadó a lízingtárgy tulajdonosa. A lízingbeadó tulajdonosi minősége azonban kétféle

helyzetet takarhat. Elvileg előfordulhat, hogy a lízingbeadó maga állította elő terméket, ő a jog
eredeti jogosultja, de pénzügyi lízing körében az esetek túlnyomó részében a későbbi lízingbeadó
kifejezetten azért szerzi meg a terméket vagy a jogot, hogy lízingbeadóként szerződést köthessen a
lízingtárgyra. Az ilyen lízingbeadó számára költséget jelent az a vételár, vagy díj, amelynek fejében
a termék előállítójától megszerezte a termék tulajdonjogát, a jog eredeti jogosultjától a jog
hasznosítási lehetőségét. A pénzügyi lízingszerződés keretében elérni szándékozott bevételei meg
kell, hogy haladják a befektetését, ha nyereséget kíván elérni az ügyleten. A lízingügyletek
lebonyolításához jelentős tőke szükséges, ezért a lízingbe adó gyakran valamely bank, vagy bank
leányvállalata, érdekeltsége.
A Hitelintézeti törvény szerint pénzügyi lízingnek minősül, a lízingbeadó meg kell, hogy feleljen a
Hitelintézeti törvény szigorú előírásainak. Mivel a pénzügyi lízing üzletszerű végzését a Hitelintézeti
törvény pénzügyi szolgáltatásnak minősíti, lízingbeadó csak pénzügyi szolgáltatás folytatására
jogosult cég lehet. A jogosultság előfeltétele, hogy olyan jogi személy legyen, amely legalább
húszmillió forint jegyzett tőkével rendelkezik és megfeleljen a pénzügyi vállalkozásokkal szemben a
törvény által támasztott személyi és tárgyi feltételeknek.
b) A lízingbevevő bárki – természetes és jogi személy is - szerepelhet a szerződésben.

KÜLÖNÖS RÉSZ
c) A gyártó / szállító: A pénzügyi lízing definíciója nem említ a lízingszerződés megkötésénél
korábbi eseményeket,de ismert, hogy a lízingtárgyat a lízingebadónak meg kell szereznie valakitől
(hacsak nem maga állítja elő azt). Azt pedig már a törvény szövege is tartalmazza, hogy hibás
teljesítés esetén bizonyos szavatossági jogokat a kellékszavatosság kötelezettjével szemben kell
érvényesíteni. Az a személy, akitől a lízingebadó megszerzi a lízingtárgy tulajdonjogát tehát nem
alanya a pénzügyi lízingszerződésnek, de fontos szereplője a jogviszonynak, elsősorban mint a
szavatossági kötelezettségek alanya.
A pénzügyi lízingszerződés tárgyát a Ptk. összefoglalóan lízingtárgynak nevezi: a termelőeszközök,

fogyasztási cikkek (pl. személygépkocsik), lakások, vagyoni értékű jogok is lízingbe adhatóak,
ilyenként említhető a lakások helyiségek bérleti joga.
A pénzügyi lízingszerződés tárgyának tulajdoni helyzete: A lízingbeadó tulajdonosi pozíciója nem

csupán a szerződés megkötésekor, hanem a szerződés teljes tartama alatt fennáll. A pénzügyi lízing
egyik fajtájánál ez abból következik, hogy a szerződés a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő
vagy azt meghaladó ideig való használatát biztosítja a lízingbevevő számára, azaz a lízingbevevő
a szerződés fennállása során nem válik tulajdonossá és mire ez bekövetkezhetne addigra már – a
lízingtárgy amortizációja miatt - gyakorlatilag nincs min tulajdont szerezni, de legalábbis nem
érdemes. A pénzügyi lízing másik fajtájánál pedig abból tudható, hogy lízingbeadó tulajdonosi
pozíciója a szerződés teljes tartama alatt fennáll, hogy a lízingbevevő csak a szerződés
megszűnésekor válik jogosulttá a lízingtárgy tulajdonának megszerzésére, korábban nem.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Lehetséges, hogy a felek közötti szerződés eleve rögzíti a tulajdonváltozást. A felek
megállapodhatnak abban, hogy a lízingelt vagyontárgy tulajdonjoga a szerződésben rögzített
használati időtartam leteltével a jogosultra száll. A tulajdont a lízingbe vevő tipikusan ún.
maradványérték megfizetése fejében szerzi meg, előfordul, azonban, hogy külön fizetési
kötelezettség nélkül, pusztán a futamidő során fizetett lízingdíj fejében a tulajdonjog automatikusan
átszálljon. A lízingügylet sajátossága, hogy tartós ügylet, és a tulajdonváltozásra csak a
szerződéskötéshez képest későbbi időpontban kerül sor, ennyiben hasonlít a tulajdonjog–
fenntartásos részletvételhez.
A jogviszony tartalma a pénzügyi lízing Ptk.-ban rögzített definíciója szerint:
a) A lízingbeadó a lízingtárgyat köteles a lízingbevevő használatba adni, ez egyrészt

birtokátruházást, másrészt a lízingtárgy lízingbevevő általi használatának tűrését. A másik fél
szemszögéből nézve ez azt jelenti, hogy a lízingbevevő megszerzi a birtoklás és a használat jogát.
b) A Ptk. szerint a lízingbevevő köteles a lízingtárgy átvételére
c) A lízingbevevő lízingdíjat fizet. A pénzügyi lízing határozott időre szól. Minél hosszabb lejáratú a
lízingügylet, annál nagyobb az összköltség.
A lízingbeadó és a lízingbevevő között további - a Ptk.-ban a definíción kívül – rögzített jogok és

kötelezettségek is keletkeznek. Ilyen kötelezettsége a lízingbeadónak:
KÜLÖNÖS RÉSZ
a) nyilvántartásba-vételi kötelezettség a jogviszony kezdetén és
b) elszámolási kötelezettség a szerződés megszűnésekor
A definícióban nem írt kötelezettsége a lízingbevevőnek a lízingtárggyal kapcsolatos:
a) költségviselés,
b) kárveszélyviselés.
A definícióban nem írt jogosultsága a lízingbevevőnek:
a) szavatossági jogok,
b) a hasznok szedésének joga,
c) a lízingtárgy használatának átengedése harmadik személynek,
d) a lízingtárgy fölött tulajdonjog megszerzési lehetőségének átengedése harmadik személynek

KÜLÖNÖS RÉSZ
c) A pénzügyi lízing további tartalma:
A jogviszony tartalmát a felek úgy határozhatják meg, ahogy az adott körülmények között
számukra leginkább megfelelő. A felek a szerződés tartalmát e szerződéstípus tekintetében is
szabadon formálhatják.
Nyilvántartásba-vételi kötelezettség
a) Célja: a hitelezők tájékoztatása, az adott tárgy az ő követelésüknek nem fedezete.
b) A megfelelő nyilvántartás kiválasztása a lízingtárgy természetétől függ.- Inytv. , a hitelbiztosítéki

nyilvántartás.
c) Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és

jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a lízingbeadó
köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. A
„megfelelő lajstrom” megjelöléssel a Ptk. elsősorban a zálogjogi nyilvántartást jelöli, ahol nagyobb
értékű ingóságok (repülőgépek, hajók stb.) elzálogosítását és más, hasonló eseményeket, többek
között a lízingbeadást is nyilván lehet tartani.
c) A nyilvántartásba-vételi kötelezettség terjedelme: a lízingbeadás tényét, a lízingtárgyat és a

lízingbevevő személyét.
KÜLÖNÖS RÉSZ
d) A nyilvántartásba-vételi kötelezettség időpontja: a tárgytól függ
e) A nyilvántartásba való bejegyzést kezdeményezni kötelezett személye: A lízingjogviszony

feltüntetését mindig a lízingbeadó köteles kezdeményezni.
f) A nyilvántartásba-vételi kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei
A lízingbevevő vagy nem szerzi meg a lízingtárgy tulajdonjogát, vagy csak valamennyi
kötelezettsége teljesítését követően – jellemzően a futamidő végén - kerülhet erre sor. A bejegyzési
kötelezettség elmulasztásának a szankciója az, hogy a jóhiszeműen és a lízingbevevőtől ellenérték
fejében szerző harmadik személy a nyilvántartásba vétel hiányában megszerzi a kívánt
jogosultságot.
a) Abban az esetben, ha a szerződés átruházásra irányul, akkor a lízingbevevővel szerződő fél

tulajdont szerez az ingó dolog, illetve a jog felett.
b) Abban az esetben, ha a szerződés célja zálogjog alapítása, a lízingbevevővel szerződő fél

annak ellenére megszerzi a lízingbevevő által az ingó dolgon, illetve a jogon javára alapított
zálogjogot, hogy a lízingbevevőnek nem volt rendelkezési joga erre vonatkozóan.
A jogalkotó ingatlanlízing esetén az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés elmulasztásához nem

fűz szankciót.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Szavatossági igények
a) Jogszavatosság: olyan esetekre vonatkozik, amikor a lízingtárgy fizikailag rendben van, de

ahhoz tapad valamilyen jogosultság, amely a lízingbevevő számára hátrányos. A jogszavatosság
keretében a lízingbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan
joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy a lízingtárgy használatát
megakadályozza. A lízingbeadót terhelő kötelezettségre a jogszavatosság szabályait (Ptk. 6:145. §)
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevő elállás helyett a szerződést felmondhatja.
b) Kellékszavatosság: A kellékszavatosság a lízingtárgy hibás volta esetére nyújt segítséget a

lízingbevevőnek. Jellemzően a lízingbevevő választja ki a későbbi lízingtárgyat, amit a lízingbeadó
vásárol meg, hogy új tulajdonosként a lízingbevevő használatába adja azt. A lízingbeadó tehát
többnyire nem tanúsít olyan magatartást, amelyre megalapozná azt, hogy őt kellékszavatosság
terhelje. A kódex „kettős”megoldást alkalmaz:
a) kivételesen kellékszavatossággal terheli a lízingbeadót a lízingbevevő irányába,
b) a lízingbeadó és a lízingbevevő „közös” fellépését teszi lehetővé azzal szemben, akitől a

lízingbeadó megszerezte a későbbi lízingtárgy tulajdonjogát.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A lízingbeadót a lízingbevevő irányába terhelő kellékszavatosság:
A Ptk. két esetben terheli kellékszavatossággal a lízingbeadót, nevezetesen, ha közreműködött a

lízingtárgy kiválasztásában, vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó
szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott.
A kellékszavatosság szabályait (Ptk. 6:159–167. §§) a lízingbeadót a lízingbevevő irányába terhelő

kellékszavatosság esetén két eltéréssel kell alkalmazni.
A lízingbevevőt az elállás helyett a felmondás joga illeti meg. Az, hogy az elállást a felmondás jog
„pótolja” a lízing használati kötelmi jellegéből következik. Az eredeti állapotot ugyanis nem lehet
visszaállítani, mivel nem lehet meg nem történtté tenni azt, hogy a lízingbevevő használta a
lízingtárgyat a hiba jelentkezéséig. A kicserélési jog hiánya nyilvánvalóan abból következik, hogy
a lízingbeadónak nincs még egy ugyanolyan lízingbe adható vagyontárgya.
b) A lízingbeadó és a lízingbevevő „közös” fellépése a gyártóval szemben: Abban az esetben, ha

az előző pontban említett egyik eset sem valósult meg, akkor a lízingtárgy hibái miatt nem a
lízingbeadó, hanem az a személy lesz felelős, akitől a lízingbeadó a későbbi lízingtárgyat
megszerezte, aki a termék gyártója, szállítója. A gyártót valóban kellékszavatosság terheli a
lízingbeadóval kötött szerződés alapján.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Az alaphelyzet az, hogy a lízingtárgy tulajdonát a lízingbeadó szerezte meg és ezzel egyidejűleg
szavatossági jogokat is szerzett a gyártóval szemben. A lízingszerződéssel és az alapján a
lízingtárgynak a lízingbevevő használatába adásával új helyzet keletkezik, hiszen a lízingtárgy
hibáit alapvetően a lízingbevevő észleli.
Elsősorban a lízingbevevő az, akit ezek a hibák hátrányosan érintenek, bár a lízingbeadó is
hátrányt szenvedhet abból, hogy a lízingtárgy használhatatlansága esetén nem jár lízingdíj. A
jogalkotó nem követi automatikusan a szerződési láncot, és – ha a lízingbeadó arra nem adott
okot, akkor eltekint a szavatossági igények szerződésenkénti „visszagöngyölésétől” és mellőzi a
„lízingbevevő fellép a lízingbeadóval szemben”, majd „a lízingbeadó fellép a gyártóval szemben”
mechanikus sorrendet. A Ptk. „egy hajóba ülteti” a lízingbeadót és a lízingbevevőt, az alapján a
felismerés alapján, hogy közöttük „érdekközösség” áll fenn, mindketten a jogosulti oldal szereplői,
míg a valódi kötelezett a lízing tárgyát előállító gyártó.
Mivel a gyártóval kötött adásvételi szerződésből fakadó szavatossági jogokat lehet gyakorolni,
ezért mind a négy alapvető szavatossági igény alkalmazható. A gyártóval szemben elállási joggal
is lehet élni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogalkotó a kellékszavatossági jogok kapcsán különbséget tesz az egyes szavatossági jogok
között.
− A kijavítási és a kicserélési igénynek az érvényesítésére a Ptk. a lízingbevevőt jogosítja fel,

egyben kötelezi. A lízingbevevő nem önálló jogán, hanem a lízingbeadó képviselőjeként léphet fel.
A képviselet konstrukciójával a jogalkotó legalizálja a gyártó irányába a vele szerződéses
kapcsolatban nem álló lízingbevevő fellépését. A lízingbevevő ismeri legjobban a problémát, ő
képes ezt precízen megfogalmazni, kellően érdekelt a jog gyakorlásában és a lízingbevevő az, aki
a kijavítás sikerességét majdan ellenőrizni tudja.
− Az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni. A lízingbe

adó úgy szerez tudomást arról, hogy árleszállításra vagy elállásra vonatkozó igény benyújtásának
van helye, hogy a lízingbevevő köteles értesíteni őt, ha a kellékszavatosság kötelezettje a
kijavításra vagy kicserélésre vonatkozó kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy ha a hiba miatt
eleve árleszállításnak vagy elállásnak van helye. A Ptk. egyfajta munkamegosztást alakít ki a lízing
alanyai között, amikor úgy rögzíti a felek jogait, hogy a lízingbevevő kezdeményezése nyomán a
lízingbeadó köteles az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt előterjeszteni.
c) A mulasztás következménye: A kötelezettségek kikényszerítését a mulasztás esetén

alkalmazható felmondási jog teremti meg, bár a lízingbeadó esetében csak az egyik szavatossági
igény, nevezetesen az elállási jog érvényesítésére irányuló kötelezettségének elmulasztása ad
alapot arra, hogy emiatt vele szemben a lízingbevevő felmondással éljen.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Hasznok, terhek, költségek, kárveszély.
a) Hasznok: A pénzügyi lízing tárgya nagyon sok esetben hasznot hajtó dolog, olyan vagyontárgy,
vagyoni értékű jog, amely megfelelő üzemeltetés esetén hasznot hajt. A lízingbevevő számára a
hasznosítás joga a legfontosabb. A lízingszerződés alapján felhatalmazást kap arra, hogy
elsajátíthassa a gépek, berendezések, egyéb vagyontárgyak működtetésével és jogok
használatával elérhető nyereséget. Jog esetén már a szerződés megkötésétől megilleti a
lízingbevevőt a hasznok szedésének lehetősége. Dolog esetén a lízingbevevő a birtokátruházástól
szedi a lízingtárgy hasznait.
b) Terhek, költségek: A lízingbevevő főszabályként (praktikusan akkor, ha jog képezi a

lízingtárgyat) a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól viseli a lízingtárggyal
járó terheket, költségeket.
c) Kárveszély: A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól viseli azt

a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.
d) Használat: A lízingtárgy használatára a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja, így a lízingbevevő is
kettős követelménynek kell, hogy megfeleljen: a lízingtárgy rendeltetésének és a szerződésnek a
használatra vonatkozó szabályait betartva használhatja a lízingtárgyat. A használat
rendeltetésszerűségét és a szerződésnek megfelelő voltát a lízingbeadó is ellenőrizheti.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A lízingtárgy átruházása esetén a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ahogy
a bérbeadott dolog tulajdonának átruházása sem szünteti meg automatikusan a bérletet, a
lízingszerződés is fennmarad akként, hogy a lízingbeadó személyében jogutódlás következik be. Az
új tulajdonost illetik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyekkel
jogelődje rendelkezett.
A használat és a jogszerzés átengedése harmadik személynek: Előfordulhat, hogy átmenetileg

nincs szüksége a lízingtárgy használatára, de ismer olyan vállalkozást, amely használná azt ebben
az időszakban, amely nem lehet hosszabb, mint a szerződés megszűnéséig hátralévő időtartam.
Lehetséges, hogy a lízingbevevő nem tudná fizetni a lízingdíjakat, de nem akarja elveszíteni a
tulajdonszerzés lehetőségét, ezért keres egy másik vállalkozást, amely a lízingtárgy használatának
fejében hajlandó fizetni a lízingdíjat, vagy annak egy részét.
A lízingbevevő a lízingbeadó hozzájárulását kell kérnie ahhoz, hogy a lízingtárgy használatát

átengedje.
A lízingbevevőt felelősség terheli abban az időszakban, amikor a lízingtárgyat más használatába

adta. A lízingbevevő felelőssége attól függ, hogy a lízingbeadó engedélyével, vagy engedélye
nélkül történt a használatba adás. Amikor engedéllyel történik a használat átengedése, akkor úgy
kell tekinteni, mintha nem is a harmadik személy, hanem maga a lízingbevevő használta volna a
lízingtárgyat. Abban az esetben viszont, ha a lízingbeadó nem adott engedélyt a használat másnak
történő átengedésére, a lízingbevevő nem mentheti ki magát a felelősség alól pusztán azzal, hogy
sem ő, sem a tényleges használó nem tanúsított jogellenes magatartást, mivel felelősség terheli
azért a kárért is, amely a használat engedély nélküli átengedése nélkül nem következett volna be.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A lízingtárgy használatának átengedésén túl a Ptk. rendezi a lízingbe vett dolog tulajdonjogának
vagy jognak a megszerzésére vonatkozó jogosultság átruházását. A használat átengedésétől
eltérően nincs szükség a lízingbeadó hozzájárulására ahhoz, hogy a lízingbevevő a tulajdon
megszerzésére vonatkozó jogát harmadik személyre átruházza. A jogszerzési lehetőség átruházása
ugyanis nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe a lízingbeadót, annál, amit a szerződésben eleve
lehetővé tett arra az esetre, ha a lízingbevevő minden pénzügyi kötelezettségének elegett tett.
Lízingdíj
a) A lízingdíj mértéke: Pénzügyi lízing esetén a fizetendő díjak összessége többnyire a dolog piaci
értékénél magasabb, mert fedezi a lízingbe adó által fizetett vételárat, egyéb költségeit, valamint
hasznát, amely a piaci kamatokhoz hasonló nagyságú is lehet (bár a lízingbeadók saját
anyabankjuktól valamivel kedvezőbb feltételekkel juthatnak kölcsönhöz). Pénzügyi lízing esetén a
lízingdíj a lízingtárgy használatának ellenértékén túl fedezetet nyújthat a lízingtárgy
tulajdonjogának megszerzésére is. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. szerint tulajdonváltozásra nem
feltétlenül kerül sor a futamidő végén, ezért az sem szükségszerű – csak gyakori –, hogy a lízingdíj
részben használati díj, részben vételárrészlet.
b) A lízingdíj esedékessége: a lízingbevevő a díjat a szerződésben meghatározott időszakonként

előre köteles megfizetni, de elképzelhető utólagos is.
c) Fizetési kötelezettségtől mentes időszak: Nem kell, hogy lízingdíjat fizessen a lízingbevevő arra az
időre, amely alatt a lízingbevevő a lízingtárgyat a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem
használhatja.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A szerződés megszűnése:
a) A szerződés felmondásának lehetősége: A lízingszerződések jellemzően a határozott idő

leteltével szűnnek meg. A felmondással történő megszüntetés kivételes jelenség. Az esetek
többségében a másik fél súlyos szerződésszegése önmagában nem elegendő a jogviszony
megszűnéséhez, fel kell hívni a másik felet a jogsértő vagy a szerződés rendelkezéseibe ütköző
magatartás abbahagyására, vagy éppen az elvárt magatartás tanúsítására, ami azt jelenti, hogy
első alkalommal nem lehet e szerződésszegések miatt azonnali hatállyal megszüntetni a
jogviszonyt.
b) Felmondási okok – egy kivétellel – a másik fél súlyos szerződésszegéséhez kapcsolódnak. A

lízingbeadó által alkalmazható felmondási okok első csoportját a lízingbevevő vagyoni
helyzetének lényeges romlása jelenti. Abban az esetben pedig, ha fedezet elvonására irányuló
magatartást tanúsít a lizingbevevő, akkor annak veszélyeztetni kell a kötelezettségének a
teljesítését. A lízingbevevő vagyoni helyzetének romlásán alapuló okcsoportban nincs szükség
arra, hogy a lízingbeadó a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel a tényleges felmondás
előtt előzetesen értesítse a lízingbevevőt.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A lízingbevevő súlyos szerződésszegése jelenti a lízingbeadó felmondási lehetőségének másik
okcsoportját. A súlyos szerződésszegés Ptk.-ban nevesített esetei részben a lízingtárgy nem
rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatához, részben a
szavatossági igények harmadik személlyel szembeni érvényesítésének elmulasztásához, részben a
pénzügyi kötelezettségek nem teljesítéséhez kapcsolódnak. Ezekben az esetekben nem azonnali
hatályú a felmondás, mivel tényállási elemként szerepel mindhárom esetben, hogy a lízingbevevőt
a lízingbeadó felhívja a magatartás abbahagyására, illetve tanúsítására, de az sikertelen.
A lízingbevevő akkor jogosult a szerződést felmondani, ha a lízingbeadó szavatossági elállási

jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget.
A lízingbevevő kezdeményezése nyomán a lízingbeadó köteles az árleszállításra és az elállásra

vonatkozó igényt előterjeszteni. E két kötelezettség egyikének elmulasztása valóban hátrányosan
érinti a lízingbevevőt. Önmagában a mulasztás azonban még nem ad alapot a felmondásra. Előbb
fel kell hívnia a lízingbeadót és feltehetően megfelelő póthatáridőt kell számára biztosítani az
elállási nyilatkozat megtételére, és csak ennek elmaradása esetén mondhatja fel a lízingbevevő a
szerződést.
Elszámolás: Ha a lízingszerződést a lízingbeadó felmondja, a lízingbeadó köteles a lízingbevevővel

a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok szerint elszámolni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A lízing további fajtái
a) Operatív lízing: Operatív lízingnek hívjuk az olyan lízinget, amelyben csak a használati kötelmek
jellemzői fedezhetők fel, az nem párosul a tulajdonszerzés lehetőségével, és amelynek időtartama
nem éri el a lízingtárgy élettartamát és a lízingdíjak összessége sem éri el a lízingtárgy
szerződéskötéskori piaci értékét.
b) Másodkézi lízing (secondhand leasing) az egyszer már lízingbe adott és a lízingbeadóhoz

visszakerült lízingtárgy lízingelésére irányul. A lízingtárgy tehát használt dolog, amire tekintettel a
lízingdíj alacsonyabb és sajátosságokat mutat(hat) a kellékszavatosság is. A másodkézi lízing
jellemzően operatív lízing.
c) Visszlízing (sale and lease back) esetén szükségképpen sor kerül tulajdoni változásra, még a
lízingszerződés megkötése előtt. Ilyenkor ugyanis a dolog tulajdonosa eladja vagyontárgyát annak
érdekében, hogy szabad pénzeszközökhöz jusson, de egyidejűleg lízingbe veszi azt, mert fizikailag
szüksége van rá. Szemben azzal, hogy a pénzügyi lízing háromszereplős jogügylet, itt
szükségképpen csak két szereplő van, ugyanis a lízingbevevő azonos személy azzal, akitől a
lízingbeadó megszerzi a lízingtárgy tulajdonát (gyártó). A visszlízing pénzügyi és operatív lízing is
lehet.
d) Privatizációs lízing: Az 1990–es években a lízingügyletek az állami tulajdon magánkézbe

adásában is szerepet kaptak. Azokat az üzemeket, amelyeket az állam adásvétel útján nem tudott
értékesíteni olyan feltétellel adta lízingbe, hogy a lízingbevevő nem a saját vagyonából, hanem a
lízingtárgy adózás előtti nyereségéből fizethette a lízingdíjat.
PÉLDA
Mely kijelentések igazak, illetve jogszerűek a következő helyzetekben? Írja le azt is, hogy
miért, ill. miért nem!
a) A K. J. által lízingelt gépjárművet ismeretlen elkövetők eltulajdonították, amelyre
tekintettel K. J. közölte a lízingbe adóval, hogy a szerződés e tényre tekintettel megszűnt.
b) K. J. közölte lízingbe adójával, hogy a tízezer kilométert futott gépjármű fékberendezését
ki kellett cserélni, a költségeit beszámítja a lízingdíjba.
c) N. J. ingatlant lízingel, amelynek tetőszerkezete – lévén már egy 30 éves épület –
megrongálódott, ami miatt beázott az épület. Felújította az egész tetőszerkezetet, s közölte
a lízingbe adóval, hogy beszámítja a lízing díjba, miután a rendkívüli költség a lízingbe adót
terheli.
d) N. J. által lízingelt gépjármű motorja már az átadás után a 3. hónapban
meghibásodott. N. J. a lízingbe adóhoz fordult, aki azonban elétárta a szerződést,
amelyben kizárta jótállási kötelezettségét.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A faktoring szerződés
6:405. § [Faktoring szerződés]
Faktoring szerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós

harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha
az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a
kapott összeg visszafizetésére és kamat fizetésére, a faktor a követelés
visszaengedményezésére köteles.
6:406. § [Nyilvántartásba-vételi kötelezettség]
A faktor köteles a faktorálás tényét és az adós személyét a hitelbiztosítéki

nyilvántartásba bejegyezni. Nyilvántartásba vétel hiányában a követelés az
engedményezés ellenére nem száll át a faktorra, és a faktort a követelésen olyan jogok
illetik meg, mint azt a zálogjogosultat, akinek a követelésen alapított zálogjogát nem
jegyezték be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba.
KÜLÖNÖS RÉSZ
6:407. § [A szerződés felmondása]
(1) A faktor jogosult a szerződést felmondani, ha
a) az adós a fizetőképességére és az átruházott követelés jogi helyzetére vonatkozó vizsgálatot

akadályozza;
b) az adós vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló

magatartása veszélyezteti megtérítési kötelezettségének a teljesítését;
c) az átruházott követelés kötelezettjének vagyoni helyzete oly mértékben romlik, hogy az

veszélyezteti a követelés teljesítését.
(2) A szerződés felmondása esetén az adós köteles a faktor által fizetett összeget és kamatot
megfizetni a faktornak, a faktor pedig köteles a követelést visszaengedményezni az adósra.
(3) Több követelés átruházása esetén a faktor jogosult egyes követelések tekintetében felmondani
a szerződést.
6:408. § [A kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazása]
A szerződésre egyebekben a kölcsön kifizetésének megtagadására, a kölcsönösszeg

igénybevételének elmaradására és a kölcsön rendelkezésre tartására vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Faktoring: Ptk. 6:405–5:408. §-ok, Hpt., A hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI.
törvény és a végrehajtására, kiadott 18/2014. (III. 13.) KIM rendelet, 1997. évi LXXXV. törvény a
nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény
kihirdetéséről
Az engedményesnek, azaz a faktornak legalább két funkciót kell ellátnia az alábbiak közül, hogy
az ügylet faktoringnak minősüljön:
a) a szállító finanszírozása, ideértve kölcsönök nyújtását és előlegek folyósítását,
b) követelésekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés),
c) védelem az adósok fizetési késedelme vagy a fizetések elmulasztása ellen.
A faktoring meghatározása: Ide tartozhatnak például valamely termék értékesítőjének vagy

szolgáltatás nyújtójának a vevővel szemben fennálló, le nem járt, nem vitatott követelések, de a
lejárt, sőt egyes esetekben akár a vitatott követelések megszerzése is. A faktoring jogviszonyok
tehát rendkívül széles kört fednek le, amelybe a finanszírozási jellegű követelés átruházások és az
egyszerű követelés adásvételi szerződések egyaránt beletartoznak.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A faktoringot egy összetett ügylet, amelynek keretében számlakövetelések megvásárlására került
sor, amelyhez – a diszpozitív szerződésben szabályozott módon – különféle egyéb szolgáltatások
kapcsolódhattak, mint például az esedékes fizetések nyilvántartása, a kintlévőségek beszedése, a
követelések megelőlegezése, a nemfizetés kockázatának átvállalásával vagy a nélkül.
A Hpt. követelésvásárlási tevékenységnek tekint minden, követelésnek - a kötelezett kockázatának

átvállalásával vagy anélkül történő - megszerzését, megelőlegezését (ideértve a faktoringot és a
forfetírozást is), valamint leszámítolását, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének
nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi. Továbbá meghatározza, hogy a
követelésvásárlási tevékenység [Hpt. 3. § (1) l) pont] végzése üzletszerűen pénzügyi szolgáltatásnak
minősül, amely tevékenység végzésre a Magyar Nemzeti Bank (korábban Pénzügyi Szervek Állami
Felügyelete) által kiadott engedély alapján van csak mód, a Hpt.-ben előírt engedélyek, továbbá
megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett.
A Hpt. az üzletszerűség alatt az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre
egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági
tevékenységet érti. A nyereség, előny fogalmát tágan kell értelmezni, nem csak közvetlenül
jelentkező pénzbeli bevételt kell érteni alatta.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Faktoring típusok a gyakorlatban:
a) „Faktorálás” vagy „Faktoring”: a Faktor által a faktorálásra vonatkozóan létrejött egyedi

szerződés vagy faktoring keretszerződés keretei között végzett pénzügyi szolgáltatások összessége.
b) „Egyedi faktoring ügylet” egyedi Követelések faktorálását jelenti, mely esetén a faktoráló egy
lejárt vagy jövőben esedékes követelése kerül engedményezésre, egy egyedi szerződés alapján
végleges jelleggel vagy visszaengedményezési joggal. Egyedi faktorálás alatt azon típusú
faktorálás is értendő, amely esetében az ügyfél több lejárt vagy esetlegesen jövőben esedékes
követelése kerül engedményezésre, egy szerződéses csomagban, előre meghatározott fix vételár
ellenében, visszaengedményezési jog nélkül.
c) „Számlavásárlás” egy olyan általános faktoring ügylet, amely során a faktoráló a közte és a
követelés kötelezettje között fennálló, (i) előre meghatározott jogviszonyból származó követelést
vagy (ii) valamennyi követelést engedményezi a faktorra, illetve a faktoráló kötelezettséget vállal
arra nézve is, hogy az adott jogviszonyból származó jövőbeli követeléseit is engedményezi a faktor
részére, egy faktoring keretszerződés alapján.
d) „Workout Faktoring” azon típusú faktorálást jelenti, amely esetében a faktor több lejárt vagy
esetlegesen jövőben esedékes követelése kerül engedményezésre, egy szerződéses csomagban,
előre meghatározott fix vételár ellenében, visszaengedményezési jog nélkül.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogviszony létrejötte, a jogviszony tárgya
A jogviszony a faktor és a faktoráló (jogosult vagy engedményező) között jön létre, azonban
tipikusan hárompólusú, mert a jogviszony átfogja az adóst is, akivel szemben fennálló követelést
vásárolja meg a faktor. A faktor csak a követelés oldaláról kapcsolódik a faktoráló és a harmadik
személy közötti alapügylethez. Ez azt is jelenti, hogy nem feltétlenül ismeri a jogosult és a harmadik
személy (kötelezett) közötti szerződésből eredő jogok és kötelezettségek összességét.
A szerződés lényege ugyanis a követelés átruházása, illetve a faktor részéről nyújtandó szolgáltatás
teljesítése, amely azt is jelenti, hogy az alapügyletben a feleket terhelő egyéb kötelezettségek és
jogok továbbra is a jogosultat és a kötelezettet terhelik és illetik. A felek egyébként
megállapodhatnak a szerződésben a jogosultat megillető bármely jog átruházásáról, amely a
harmadik személlyel (adós) kötött szerződésen alapul (pl. szállító tulajdonjogának fenntartása,
egyéb biztosítékok átszállása stb.).
A faktoring szerződés megkötését általában megelőzi a faktor cég részéről egy kockázatelemzés,
amelyben sor kerül mind a faktoráló, mind az adós minősítésére.
A szerződés alakiságára a Ptk. nem ír elő kötelező formakényszert, de a faktoring szerződések

kivétel nélkül írásban jönnek létre.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogviszony kötelezettje a faktor- engedélyhez kötött tevékenység, jogosultja a faktoráló. A
Faktoráló (más néven engedményező, jogosult vagy – az ügylet jellegétől függően megnevezett
alany - pl. leggyakrabban szállító), aki a harmadik személlyel kötött ügyletéből eredő követelését
(vagy követeléseit) egyben vagy folyamatosan átruházza (engedményezi), amely jogügylet nem
érinti a kötelezettel fennálló jogviszonyból eredő egyéb jogokat és kötelezettségeket.
A kötelezett (az a „harmadik személy”, aki az alapjogviszony jellegétől függően megnevezett

alany pl. egy megrendelő) az ügylethez az engedményezési értesítéssel kapcsolódó alany, akinek
szerződésből eredő kötelezettségei nem változnak, csupán a pénzbeli követelés jogosultjának
személyében következik be változás a követelés átruházásával.
A faktoráló és a kötelezett – az ügylet jellegéből adódóan – általában vállalkozás, de egyre

gyakrabban fordul elő, hogy akár természetes személyek lejárt, esedékes követelései kerülnek
engedményezésre. Így tehát a mind a faktoráló, mind a kötelezetti oldalon is bármilyen jogképes
személy állhat.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Faktoring szerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós harmadik
személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha az engedményezett
követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott összeg visszafizetésére és
kamat fizetésére, a faktor a követelés visszaengedményezésére köteles.
A faktorálás gazdasági lényege, hogy a jogosult pénzkövetelésének esedékességét nem várja

meg, a követelés behajtásával, érvényesítésével nem foglalkozik, hanem a követelést lejárata előtt
harmadik személyre engedményezi, az engedményes pedig a követelés csökkentett (diszkontált
vagy más módon számított értékét) a jogosultnak megfizeti. Ennek következtében a jogosult lejárat
előtt pénzhez jut, és a felek megállapodásától függően a követelést az engedményesnek kell
teljesíteni.
Az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy az engedményezés nem jogcím, hanem rendelkező ügylet,
valamennyi faktoring jogviszony azonban egységesen nem szabályozható, mivel ezen szerződések
egyetlen közös tulajdonsága, hogy annak során követelés vagy követelések engedményezésére
kerül sor, az engedményezések mögött azonban nem fogalmazható meg közös jogcím. Lehet egy
ki nem fizetett beszállítói számla, negy lejárt banki követelés vagy egy jövőben esedékessé váló
adásvételi jogviszonyból származó vételár.
KÜLÖNÖS RÉSZ
a) Faktoring visszaengedményezési jog nélkül: Amennyiben a faktor nem rendelkezik a
faktorálóval (adóssal) szemben visszkereseti joggal, azaz a kötelezett nemfizetésének a kockázatát
teljes egészében a faktor viseli, akkor az ügyelet (annak tényleges elnevezésétől függetlenül) a
követelés adásvétel jogcímen történő átruházására irányul, amely során a dolog adásvételére
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azokra a szerződésekre is, amelyből jog vagy
követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad.
b) Faktoring visszaengedményezési joggal: A Ptk. faktoring szabályozása alapján a faktoringra

finanszírozási célból kerül sor. Ebben a helyzetben az engedményező (a Ptk. szóhasználatával:
adós) arra számít, hogy a követelés kötelezettje nagy valószínűséggel teljesíteni fog és a
faktorálásra nem a nemfizetés kockázatától való szabadulás miatt kerül sor, hanem hogy a
követelés átruházója korábban jusson a pénzéhez, illetve annak egy (jellemzően szignifikáns)
részéhez. Az ügylet célja általában, hogy az engedményező a faktorálás által gyorsabban pénzhez
jusson vagy hogy likviditási problémáján enyhítsen.
A fent leírt tulajdonságok miatt a faktoring szerződés a pénzkölcsön szerződéshez hasonló

szerződéssé válik. A faktoringot a Ptk. lényegében egy speciális kölcsönszerződéshez hasonló
módon szabályozza, amelynek specialitását az adja, hogy a hitelnyújtónak (jelen esetben a
faktornak) az engedményezővel (azaz a faktorálóval) szembeni követelése feltételes, azaz csak
akkor válik tényleges és esedékes követeléssé, ha az engedményezett követelés kötelezettje nem
teljesít.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A Ptk. hatályos szabályai szerint a visszkereseti jog fogalmilag fennáll, amennyiben a kötelezettnek
az esedékességkor történő nemteljesítése esetén jogosult a visszkereseti jogával élni. Egyúttal a
követelést visszaengedményezni is köteles. Fontos azonban utalni arra, hogy a követelés csak
akkor száll át a faktorra, ha a faktor a követelést és az adóst bejegyzi a hitelbiztosítéki
nyilvántartásba, ez a bejegyzési aktus az engedményező ügylet felfüggesztő feltétele.
A faktor köteles a faktorálás tényét és az adós személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba

bejegyezni. Nyilvántartásba vétel hiányában a követelés az engedményezés ellenére nem száll át
a faktorra, és a faktort a követelésen olyan jogok illetik meg, mint azt a zálogjogosultat, akinek a
követelésen alapított zálogjogát nem jegyezték be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba.
A szabályozás célja, hogy ezáltal biztosítható legyen a kellő nyilvánosság, hogy harmadik
személyek számára is egyértelmű és világos legyen, hogy egy adott követelés kinek a vagyonába
tartozik.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A faktoring szerződést is, mint minden más szerződést a felek a Pkt. 6:121. §-a alapján, közös
megegyezéssel megszüntethetik a jövőre nézve, illetve akár visszamenő hatállyal fel is bonthatják.
A szerződés megszüntetése esetén a felek kötelesek egymással elszámolni, a már teljesített

szolgáltatások vonatkozásában.
A faktoring szerződés felmondására irányadó szabályokat a kölcsönszerződés szabályaihoz

hasonló módon szabályozza a jogalkotó. Kölcsönszerződés esetében számos olyan tényező,
körülmény vagy esemény merülhet fel, amely során a kölcsönszerződés felmondható.
Természetesen a keret jellegű faktoring szerződések általában tartalmaznak a felek akaratának
megfelelően kialakított rendes felmondási szabályokat is.
A faktor felmondhatja a faktoring szerződést, ha
a) az adós a fizetőképességére és az átruházott követelés jogi helyzetére vonatkozó vizsgálatot

akadályozza;
b) az adós vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló

magatartása veszélyezteti megtérítési kötelezettségének a teljesítését;
c) az átruházott követelés kötelezettjének vagyoni helyzete oly mértékben romlik, hogy az

veszélyezteti a követelés teljesítését.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A szerződés felmondása esetén az adós (faktoráló) köteles a faktor által fizetett összeget és
kamatot megfizetni a faktornak, a faktor pedig köteles a követelést visszaengedményezni az
adósra.
A faktor felmondhatja a szerződést abban az esetben is, ha az adós a faktor által fizetett ellenérték
visszafizetésére irányuló igényének fedezetét elvonja, vagy ezt a magatartást elkezdi. Nem
szükséges, hogy maga a fedezetelvonás teljesedésbe menjen, elegendő annak elkezdése és
olyan hatás kiváltására legyen alkalmas, hogy ha az adott ügylet teljesedésbe menne, akkor az
adós a faktor részére járó visszafizetési kötelezettségének nem fog majd tudni eleget tenni.
A törvény szabálya szerint az adós felel az engedményezett követelés adósának a helytállásáért is,
legalábbis az erre vonatkozó kockázatot ő viseli. Ez abban a szabályban is kifejezésre jut, hogy ha
az engedményezett követelés adósa, vagyoni helyzete olyan mértékben romlik, hogy az
engedményezett követelés teljesítését veszélyezteti, akkor a faktor szintén élhet a felmondás
jogával. A pénzügyi szolgáltatók gyakorlata számos olyan esetkörrel szokta bővíteni a felmondási
okokat (a gyakorlatban „felmondási esemény” címszó alatt kerülnek általában meghatározásra),
amelyek hátrányosan érintik akár az adóst, akár a kötelezettet.
Több követelés átruházása esetén a faktor jogosult egyes követelések tekintetében felmondani a
szerződést.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A faktoring szerződésre egyebekben a kölcsön kifizetésének megtagadására, a kölcsönösszeg
igénybevételének elmaradására és a kölcsön rendelkezésre tartására vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni
Kölcsönszerződés esetén a hitelező a kölcsönösszeg kifizetését megtagadhatja, ha a szerződés

megkötése után az adós körülményeiben vagy a biztosíték értékében vagy érvényesíthetőségében
olyan lényeges változás állt be, amely miatt a szerződés teljesítése többé nem elvárható, és az
adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot.
Faktoring esetében alapvetően az adós személyében bekövetkező változások, például

fizetőképességének változása lehet ilyen ok, továbbá az átruházott követelés
érvényesíthetőségével kapcsolatosan beállt változások bírhatnak relevanciával.
Kölcsönszerződés esetén az adóst nem terheli igénybevételi kötelezettség. Azonban ha az adós

nem veszi igénybe a kölcsönt, köteles megtéríteni a hitelezőnek a szerződés megkötésével
kapcsolatban felmerült költségeit. Ez analóg módon alkalmazható faktoring szerződések esetén is.
Végezetül a faktor – a kölcsön szabályaira visszautalásra tekintettel – köteles a kölcsön összegének

rendelkezésre tartására, hogy az a szerződés rendelkezései szerint bármikor a faktoráló számára
rendelkezésre tudjon állni.
PÉLDA
H. Faktorház Zrt határozatlan időtartamú faktoring szerződést kötött Szállító Kft-vel,
amelyben vállalta, hogy a Szállító Kft 35 kiskereskedővel különféle festékek megvásárlására
kötött szerződésből eredő követeléseket folyamatosan finanszírozza oly módon, hogy a
követelés 75 %-át a faktoring szerződés megkötésének időpontjától számított 15 napon
belül megfizeti. Szerződésenként 5 % faktordíjat + költségeit számított fel.
Határozza meg, milyen jogi helyzet alakulhat ki felek között a következő esetekben!
a) Valamennyi kiskereskedő a teljesítési határidőre átutalta a teljes követelést.
Kinek a számlájára köteles utalni?
Hogyan alakul az elszámolás a felek között?
b) A kiskereskedők a teljesítési határidőre nem teljesítettek. Hogyan alakul az elszámolási
helyzet, ha
ba) faktoráló viseli a kockázatot?
bb) a faktor viseli a kockázatot?
KÜLÖNÖS RÉSZ
Koncesszió: 1991. évi XVI. törvény a koncesszióról, 2011. évi CXCVI törvény a nemzeti vagyonról
A koncessziók történeti előképeinek az uralkodói felségjogok adományozását tekinthetjük. A

rendszerváltás idején vált ismét jelentőssé. Ekkor égető szükséggé volt nagy tőkeigényű,
jellemzően infrastrukturális beruházásokra (autópálya-építés, távközlési hálózat kiépítése), az állam
ugyanakkor nem rendelkezett sem az ehhez szükséges pénzügyi forrásokkal, és sokszor kellő
szakismerettel, tapasztalattal sem. Így szükség volt a magántőke bevonására olyan területeken,
amelyek kizárólagos állami jogkörök és egyben feladatok voltak. A Koncessziós törvény csak a
valamennyi ágazatra irányadó általános szabályokat tartalmazza. Az egyes ágazatok speciális
részletszabályait az ún. ágazati törvények (úttörvény, bányatörvény, szerencsejáték törvény stb.)
állapítják meg.
A koncessziós szerződés olyan visszterhes, mindig határozott idejű szerződés, mellyel az állam,
illetőleg a helyi önkormányzat valaki számára átengedi a kizárólagosan az állam vagy a helyi
önkormányzat által végezhető gazdasági tevékenységek – az ún. fenntartott tevékenységek
időleges végzésének a jogát. A jogosult olyan tevékenység végzésére szerez jogosultságot, mely
tevékenységet jogszabály alapján korábban csak a másik szerződő fél végezhetett. Tartalmát
tekintve tehát a koncesszió a licencia szerződésekkel rokon.
A koncesszióadó az állam illetőleg helyi önkormányzat (önkormányzati társulás) lehet. Az államot

mind a koncessziós pályázat, mind a koncessziós szerződés megkötése során az adott tevékenység
tárgya szerint illetékes ágazat miniszter (pl. szerencsejátékok esetén a pénzügyminiszter) képviseli.
Önkormányzat esetén a jogkörök megoszlanak, a pályázat kiírása és elbírálása a képviselőtestület,
míg a szerződés aláírására a polgármester jogosult.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A koncesszióvevő, aki a koncessziós szerződést az állammal illetőleg az önkormányzattal aláírja
lehet belföldi és külföldi természetes és jogi személy egyaránt.
A nemzeti vagyonról szóló törvény szerint koncessziós szerződés természetes személlyel vagy
átlátható szervezettel köthető. Az átlátható szervezetek körét a nemzeti vagyonról szóló törvény 3.
§-a igen terjedelmes felsorolással adja meg, amelyben többek között szerepelnek az állami
szervek, a költségvetési szervek, önkormányzatok, köztestületek, egyházak, az ilyen szervezetek
100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek.
Átláthatónak minősülnek továbbá az olyan gazdálkodó szervezet, amelynek tulajdonosi

szerkezete, tényleges tulajdonosa megismerhető, székhelye az EGT valamelyik tagállamában van,
és nem minősül ellenőrzött társaságnak, továbbá 25%-nál nagyobb részesedésű tulajdonosai is
megfelelnek ezeknek a követelményeknek.
A koncesszióvevő a koncessziós szerződés alanya lesz, de nem válik saját személyében jogosulttá
a koncessziós tevékenység végzésére. A jogviszony jogosultja a koncesszióvevő által saját
részesedésével megalapítandó koncessziós társaság lesz egyfajta speciális törvényi
engedménnyel.
A koncessziós törvény hiányossága, hogy sem a koncesszióvevő saját részesedésének minimális

mértékét nem szabályozza, sem e részesedésnek a koncessziós társaság fennállása alatti
megőrzésére vonatkozó kötelezettséget nem ír elő, ami elvben a koncessziós rendszer kijátszására
adhat lehetőséget.
KÜLÖNÖS RÉSZ
a) a koncessziós társaság a szükséges tőke összegyűjtésének hatékony eszköze lehet,
b) a koncessziós társaságnak belföldi székhellyel kell rendelkeznie, ezáltal a jogalkotó a magyar

állam joghatóságát biztosította mind a koncessziós társaság, mind a koncessziós jogviszony felett,
c) a koncessziós társaság kizárólag a koncessziós tevékenységet, illetve az azzal szervesen

összefüggő, az ágazati jogszabályban vagy a pályázati kiírásban taxatív módon meghatározott
tevékenységeket folytathatja, más tevékenységi kört nem. Így elkerülhetővé válik, hogy az egyéb
tevékenységből eredő veszteségek fedezésére, a koncessziós tevékenységre összegyűjtött fedezet
terhére a társaság tőkeátcsoportosításokat hajtson végre, veszélyeztetve ezzel a koncessziós
szolgáltatás folyamatosságát.
A koncessziós társaság csak gazdasági társaság (kkt., bt., kft., rt.) lehet. Előfordul azonban, hogy az
ágazati törvény típuskényszert írt elő, vagyis a gazdasági társaságok közül is csak meghatározott
társasági típusok választhatóak. Így például játékkaszinót csak kft. vagy rt. működtethet.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogviszony lehetséges tárgyait, az úgynevezett koncesszióköteles tevékenységeket korábban
jelenleg a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI törvény tartalmazza.
a) A jogviszony közvetlen tárgya olyan jogi felhatalmazás adása az állam (önkormányzat) részéről,
mely lehetővé teszi a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI törvény 12. §-ában felsorolt ún.
fenntartott tevékenységek - nevezetesen egyfelől az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei,
másfelől a helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységei - közül néhánynak a végzését
mások által.
A nemzeti vagyonról szóló törvény a fenntartott tevékenységek zömét nem engedi, vagy csak
részben engedi koncesszió keretében végezni, lehetősége nyílik azonban az államnak, helyi
önkormányzatnak pl. az alábbi monopoltevékenységek végzésének jogát átengedi koncesszió
keretében: bányászati kutatás és kitermelés, bányászati melléktevékenységek; csővezetékes
termékszállítás és tárolás; egyes szerencsejátékok szervezése stb. A koncesszióköteles
tevékenységek körébe hagyományosan közszolgáltatások, illetve kiemelt profitot biztosító
tevékenységek tartoznak. A jogszabály taxációja az elmúlt években folyamatosan változott,
többnyire szűkült. Ma már például a távközlési piac liberalizált (engedély alapján bárki végezhet
ilyen tevékenységet), a vezetékes és mobiltelefon infrastruktúra kiépülésében azonban jelentős
szerepe volt annak, hogy korábban a távközlés is koncesszióköteles tevékenység volt.
A felsorolásban szereplő elnevezések gyűjtőfogalmak, az ezeken belüli egyes tevékenységek jogi

sorsát az ágazati törvények eltérően rendezhetik. Bizonyos tevékenységeket az állam továbbra is
fenntart magának, így például lottójátékot ma is csak 100%-ban állami tulajdonú Rt. Végezhet.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogviszony közvetett tárgyai azok a – nem ritkán kizárólagos állami (önkormányzati) tulajdont
képező - vagyontárgyak, melyeket a koncessziós társaság az átengedett tevékenység folytatása
során a szerződés alapján működtethet.
A jogviszony mindig visszterhes, vagyis a koncesszióért a jogosult ellenértéket fizet. Ez jellemzően a

koncessziós díj, amely jelenthet egyszeri nagyobb összeget és/vagy rendszeres díjfizetést a
szerződés időtartama alatt.
A koncessziós szerződést mindig határozott időre kötik. Megengedett leghosszabb időtartama 35

év. Ha azonban az ágazati jogszabály, vagy a nemzeti vagyonról szóló törvény ezt lehetővé teszi, a
szerződés eredeti időtartamának legfeljebb felével, egy alkalommal meghosszabbítható újabb
pályázat nélkül is.
A koncessziós szerződéssel a jogosult lényegében állami (önkormányzati) monopoltevékenységek

végzésének jogát nyeri el. E jogosultság kiterjed a tevékenység ellátásához szükséges állami
(önkormányzati) vagyontárgyak működtetésére is, még abban az esetben is, ha ezek állami
tulajdon kizárólagos tárgyai lennének, illetve az önkormányzati törzsvagyonához tartoznának. A
működtetés – a haszonbérlethez hasonlóan – a birtoklás, használat, hasznok szedésének a jogát
jelenti. A koncessziós társaság a kizárólagos állami (önkormányzati) vagyontárgyakra vonatkozó
használati jogát egyáltalán nem idegenítheti el, vagy viheti be nem pénzbeni hozzájárulásként
(apport) más gazdasági társaságba (alhaszonbérbeadás tilalma), a koncesszióköteles
tevékenységek végzésének a jogát pedig csak a koncesszióadó hozzájárulásával engedheti át
másnak.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Mivel a koncessziós társaság gyakran nagy összegeket fordít a koncesszióköteles tevékenységgel
kapcsolatos beruházásokra, joggal várja annak megtérülését a működtetés során. Ennek
biztosítására a koncesszióadó kizárólagosságot biztosíthat a társaság számára a szerződésben
meghatározott földrajzi-közigazgatási egységre (területre) és időtartamra. A kizárólagosság
időtartama általában rövidebb, mint a szerződésé. A kizárólagosság gyakorlati értelemben azt
jelenti, hogy a koncesszióadó kötelezettséget vállal arra, hogy annak időtartama alatt az adott
földrajzi területen másnak – a jogosult engedélye nélkül - nem ad koncessziós jogot a jogosultéval
egyező koncesszióköteles tevékenység végzésére, így a jogosult monopolhelyzetbe kerül.
Az hogy egy tevékenység koncesszióköteles, lényegében azt jelenti, hogy ha a koncesszióadó a

tevékenység végzésének, vagyontárgy működtetésének jogát át kívánja ruházni, úgy azt csak
koncesszió keretében teheti. Azt viszont nem, hogy köteles koncesszióba adni, azaz a
koncesszióadó továbbra is dönthet úgy, hogy saját maga végzi az adott tevékenységet. Ebben az
esetben nincs szükség az alábbi eljárásra (pályázatra és szerződéskötésre), hanem az állam
(önkormányzat) erre a célra költségvetési vagy önkormányzati intézményt alapíthat, vagy olyan
gazdálkodó szervezetet hozhat létre, melyben többségi tulajdonnal, többségi szavazati joggal,
vagy kisebbségi állami tulajdonnal, de szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik.
Abban az esetben, ha a koncesszióadó e jogokat másra ruházza át, a koncessziós jogviszony

három lépésben jön létre:
KÜLÖNÖS RÉSZ
A kiválasztás: A koncesszióadó kétféle módon választhatja ki a legjobbnak látszó személyt. A
főszabály az, hogy koncessziós pályázatot kell meghirdetnie, de kivételesen ún. „megbízható
személy” esetén az ilyen személytől származó és a Koncessziós törvényben foglalt
követelményeknek megfelelő ajánlatot elfogadhatja.
a) A koncessziós pályázat: A koncessziós szerződés megkötésére az állam (önkormányzat)

főszabályként koncessziós pályázatot köteles kiírni. A pályázat garanciális főszabályként nyilvános,
zártkörű pályázatra csak kivételes esetben, honvédelmi vagy nemzetbiztonsági indokok alapján
kerülhet sor. A pályázati felhívást két országos napilapban (önkormányzat által kiírt pályázatot helyi
napilapban is) közzé kell tenni.
A Koncessziós törvény részletesen szabályozza a pályázati kiírás kötelező tartalmi elemeit. A

közzétételt követő 30 nap eltelte után kezdődik a legalább 60 nap (dohánykiskereskedelem-
ellátási koncesszió esetén legalább 20 nap) időtartamú pályázat- benyújtási időszak. A
pályázatokat a benyújtásra nyitva álló időtartam eltelte után legkésőbb 90 napon belül kell
elbírálni. A kiírásnak megfelelő, összességében legkedvezőbb ajánlatot tevő lesz a pályázat
nyertese, a koncesszióvevő.
A nyilvánosság kontrollját erősíti, hogy a pályázat elbírálásáról a Koncessziós törvény-ben

meghatározott tartalommal emlékeztetőt kell készíteni. A nyilvános pályázatról készült emlékeztető
tartalma közérdekű adatnak minősül, abba bárki betekinthet, másolatot kérhet.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Nincs feltétlenül szükség újabb pályázat kiírására, ha az eredetileg meghirdetet pályázat alapján
létrejött koncessziós szerződést meg akarják hosszabbítani. A maximum 35 évre szóló szerződést
legfeljebb a felével lehet új pályázat kiírása nélkül meghosszabbítani.
b) „Megbízható személytől” származó ajánlat: A Koncessziós törvény 2013. évi módosítása óta
koncessziós pályázat kiírása helyett kivételesen más módon is megtörténhet a kiválasztás. Mindkét
esetben, amelyeket a Koncessziós törvény kivételként említ az ún. „megbízható személy”,
nevezetesen a „megbízható szerencsejáték szervező” és a „megbízható dohánykereskedő” által
tett ajánlat ad lehetőséget a koncessziós pályázat mellőzéséhez. A „megbízható személy” ajánlatát
akkor lehet el fogadni, ha az ajánlat az ágazati törvényben említett területre szól és tartalmában is
megfelelő (a szerencsejáték koncesszió esetén pl. a költségvetési törvényben elvárt összegnek
legalább a kétszeresét tartalmazza). Hangsúlyozzuk, hogy az ajánlat elfogadása nem kötelező, ez
csak lehetőség arra, hogy mellőzzék a pályázati kiírást.
A koncessziós szerződést a pályázat nyertesével, illetve a megfelelő ajánlatot tevő megbízható

személlyel kell megkötni. A szerződéseket mindig írásban kötik. A szerződést a koncesszióadó
nevében az ágazati miniszter, illetve a polgármester írja alá. A gyakorlatban nem jellemző, de az
ágazati törvény a szerződés létrejöttéhez az Országgyűlés jóváhagyását írhatja elő. Ennek
megtörténtéig a felek ajánlataikhoz kötve vannak, de a jogosult szabadul ajánlati kötöttségétől, ha
a jóváhagyás 90 napon belül nem történik meg.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A koncessziós társaság megalapítása: A szerződés aláírásától – ha az országgyűlés hozzájárulása
szükséges, annak megadásától – számított 90 napon belül a koncesszióvevőnek saját részvételével
belföldi székhelyű gazdasági társaságot kell létrehoznia. A koncessziós társaság létesítő okiratában
a koncesszióvevőnek a koncessziós szerződésben foglalt követelményeket érvényre kell juttatnia.
A létesítő okiratban tevékenységi körként csak a koncesszióköteles tevékenység, és az azzal
szervesen összefüggő, az ágazati jogszabályban illetve az önkormányzati döntésben felsorolt
tevékenységek jelölhetőek meg. A Koncessziós törvény Indokolása utal rá, hogy a koncessziós
társaságot a koncessziós szerződés időtartamával megegyező határozott időre is létre lehet hozni.
A jogviszony megszűnése: Optimális esetben a szerződés a határozott idő elteltével, esetleg a

szerződésben rögzített feltétel bekövetkeztével szűnik meg. A jogviszony rendes felmondással való
megszüntetésére nincs mód. A jogszabály rendkívüli felmondási okot is csak a koncesszióadó
oldalán nevesít, mégpedig három esetben:
a koncesszióvevő a 90 napos határidőn belül nem alapítja meg a koncessziós társaságot; a

koncessziós társaság létesítő okiratában a koncesszióvevő nem érvényesíti a koncessziós
szerződésben foglalt követelményeket (pl.: a koncesszióköteles tevékenységgel össze nem függő,
egyéb tevékenységi kört is megjelöl); illetve a koncessziós társaság 6 hónapon belül nem szerzi
meg a tevékenység végzéséhez szükséges hatósági engedélyeket. A koncessziós szerződés és a
koncessziós társaság sorsa szoros összefüggést mutat: a koncessziós társaság bármely okból
történő, jogutód nélküli megszűnése azt eredményezi, hogy a koncessziós szerződés is megszűnik.
A felek a szerződésben megállapodhatnak abban, hogy ha a társaságot fizetésképtelenség miatt
felszámolják, a jogosult a szerződés még hátralevő tartamára újabb koncessziós társaságot
alapíthat. A koncessziós szerződés megszűnése a koncessziós társaság jogutód nélküli
megszűnését is maga után vonja.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Mivel a társaság esetenként állami (önkormányzati) vagyonnal gazdálkodik, de egyébként is
elszámolási viszonyban áll vele, ezért figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek között lehetnek
olyanok, amelyek kizárólagos állami tulajdonnak, illetve önkormányzati törzsvagyonnak
minősülnek.
a) Az ebbe a körbe tartozó olyan vagyontárgyak, melyeket a koncesszióadó működtetésre átadott

(pl. már meglévő autópályaszakasz) az állam (önkormányzat) tulajdonában maradnak, mivel a
kizárólagos állami tulajdon, önkormányzati törzsvagyon tárgyai forgalomképtelenek, a koncessziós
társaság ezek tulajdonjogát a maga teljességében nem is szerezheti meg.
b) Azok a vagyontárgyak, melyek kizárólagos állami (önkormányzati) tulajdon tárgyai, de a

koncessziós társaság újonnan létesít (pl. az autópálya új szakasza) az üzembe helyezéssel, vagyis
az átadással az állam (önkormányzat) tulajdonába kerülnek, és a koncessziós társaság
megszűnése esetén is állam (önkormányzat) tulajdonban maradnak.
c) Az előbbiek rendeltetésszerű használatát elősegítő vagyontárgyak (pl. benzinkút) viszont a

koncessziós társaság tulajdonába kerülnek, hacsak a koncessziós szerződés eltérően nem
rendelkezik. A koncessziós jogviszony bármely okból történő megszűnése után a koncessziós
társaság nem működhet tovább, tagjai 30 napon belül kötelesek végelszámolást lefolytatni. Ha a
társaság tagjai ezt elmulasztanák, úgy a cégbíróság hivatalból intézkedik a jogutód nélküli
megszüntetés iránt. A végelszámolás során először az állami (önkormányzati) vagyonnal kell
elszámolni, a tagok számára az őket megillető vagyonmaradvány (úgynevezett likvidációs
hányad) csak akkor adható ki, ha a koncesszióadó az őt illető vagyontárgyak rendeltetésszerű
állapotban történő átadását igazolta.
PÉLDA
• Mi a jogköv etkezménye a következő jogi helyzeteknek?
• a) A koncessziós szerződés – amely 15 év re szól – alapján létrejött társaság az 5. év ben fizetéseit beszüntette, s fizetésképtelenné v ált.
• b) A v íziközmű üzemeltetésére létrejött koncessziós társaság úgy döntött, hogy az üzemeltetési tev ékenység ellátására haszonbérleti
szerződést köt egy kft-vel, mert így költségeit csökkenteni tudja.
• c) A felek között létrejött koncessziós szerződés 20 év re szól, de a lejárat előtt megállapodtak abban, hogy 15 évvel meghosszabbítják.
• d) A koncessziós társaság - amely közmű üzemeltetésére jött létre - tev ékenységi körébe felvette a kereskedelmi tev ékenységet, valamint
a terv ezési tevékenységet is.
• e) A koncessziós társaság társaságot alapított, amelybe apportálta az üzemeltetésre kapott közmű-vezetékeket.
• f) A koncessziós társaság úgy gondolta, hogy az üzemeltetési tev ékenység ellátását alhaszonbérbe adja, mert a költségeit így
csökkenteni tudja
• g) A koncessziós szerződésben M. v áros önkormányzata és London Ltd., mint a pályázat nyertese, megállapodnak abban, hogy a
koncessziós tevékenység ellátásra létrehozandó kft-nek legalább három ügyvezetővel kell rendelkeznie, melyek közül az egyik magyar
állampolgár. A Kft. társasági szerződése szerint az ügyv ezetést két belföldi látja el.
• h) 4 v áros önkormányzata úgy dönt, hogy v íziközmű létesítményeinek üzemeltetésére nem ír ki koncessziós pályázatot, hanem azonos
tulajdoni hányadok mellett saját Kft-t hoz létre, s az érintett településeken, így oldják meg az üzemeltetést.
• i) Az autópálya-építésre létrejött koncessziós társaság megszűnt, de a felszámolási eljárás során az általa létesített benzinkutat eladta egy
Rt-nek.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Jogbérleti (franchise) szerződés: Ptk. 6:376–6:381. §
A jogbérleti szerződés tipizálása nehézségekbe ütközik, mivel rendkívül összetett, gondossági, és

eredménykötelmi, valamint adásvételi elemeket is magába foglaló szerződés, melynek a
középpontjában azonban a használat áll. „A franchise szerződés a vállalkozások közötti tartós
együttműködést, zárt gazdasági és jogi kapcsolatrendszert hoz létre.”
Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi
tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok
engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és
iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával,
hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére
köteles.
A jogbérleti szerződés visszterhes szerződés. A jogbérletbe vevő az oltalmi tárgyak illetve védett
ismeretek felhasználásáért, használatáért, hasznosításáért cserébe ellenszolgáltatás nyújtására
köteles.
Az időtartamot tekintve a jogbérleti szerződés határozott időtartamra, illetőleg határozatlan időre

egyaránt szólhat.
KÜLÖNÖS RÉSZ
Kereskedelmi: A franchise e formájában az átvevő (franchisee) a végfogyasztó részére áruk,
termékek kiskereskedelmi értékesítését végzi az átadó (franchisor) által meghatározott működési
mechanizmus szerint.
Szolgáltatási esetben nem áruk, termékek értékesítésére, hanem valamilyen szolgáltatás,

méghozzá azonos minőségű szolgáltatás nyújtására kerül sor az átvevő részéről az átadó által
kidolgozott know-how alapján. (pl.szállodák, éttermek, javítóműhelyek Mister Minits stb.)
Termelési esetben az átvevő meghatározott termékek előállítását végzi az átadó knowhow- ja

alapján.
Vegyes franchise: A leggyakrabban előforduló forma, melynek keretében a kereskedelmi franchise

formáiba szolgáltatási és termelési elemek is beépülnek, vagy termelési franchise esetén, ahhoz
kapcsolódva az előállított termék értékesítése is zajlik.
A jogviszony alanya a jogbérletbe adó (franchise-átadó) és a jogbérletbe vevő (franchise-

átvevő). Mindkét pozícióban jogi személy és természetes személy egyaránt szerepelhet.
A jogviszonyra jellemző a személyhez kötöttség mindkét fél oldalon, harmadik személyek

bekapcsolása a jogviszonyba általában tilalmazott.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogbérleti jogviszony közvetlen tárgya szerzői és iparjogvédelmi jogokkal védett oltalmi
tárgyakhoz és védett ismeretekhez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási és használati jog
engedélyezése (ipari és szellemi tulajdonon fennálló jogösszesség használatának átengedése).
A jogbérleti szerződés közvetett tárgya a szellemi tulajdon körébe tartozó:
a) szerzői jog által védett oltalmi tárgyak
b) és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyak (szabadalom, használati minta,

formaterezési minták, mikrochipek, mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája, védjegy,
földrajzi árujelzők-eredetmegjelölések és földrajzi jelzések)
c) védett ismeret (azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő,műszaki,

gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat, ezek összeállítása.)
A jogbérleti szerződés rendkívüli összetettsége, sokrétegűsége, illetve az egyes oltalmi tárgyakra

vonatkozó jogszabályok rendelkezése miatt e szerződés, bár a Ptk. az alaki érvényességi
kellékekről nem rendelkezik, nyilvánvalóan kizárólag írásban hozható létre. A szerződés lényeges
részét képezik az ún. kézikönyvek. Ilyenek a Működési Kézikönyv, az Arculati Kézikönyv, amelyek a
franchise rendszer leírását, a hálózat működésének bemutatását, marketing tevékenység
meghatározását, stb. tartalmazzák.
KÜLÖNÖS RÉSZ
. A jogbérletbe adó jogai
a) Utasítási jog: A jogbérletbe adót a termék és a szolgáltatás előállításával és értékesítésével,

valamint a hálózat és az előállított, illetve értékesített dolog jóhírnevének megóvásával
kapcsolatban utasítási jog illeti meg.
b) Ellenőrzési jog: A jogbérletbe adó jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak

teljesítését ellenőrizni. A jogbérletbe adót teljeskörű ellenőrzési jog illeti meg a franchise rendszer,
illetőleg a jogbérletbe vevő tevékenysége, a védett jogok felhasználásának, hasznosításának
szabályszerűsége, szerződésnek megfelelősége tekintetében.
c) Beszerzési kizárólagosság: A jogbérletbe adónak joga van meghatározni, hogy a jogbérletbe

vevő az értékesítendő terméket vagy alapanyagot tőle, vagy az általa meghatározott személytől
köteles beszerezni.
d) Felmondási jog
e) A reklámpolitika meghatározásának joga: A franchise rendszert érintő reklám-tevékenység

szabályait a kézikönyv rögzíti. A reklámpolitikát minden esetben az átadó határozza meg, a
jogbérletbe vevő pedig ennek megfelelően köteles a reklámozási tevékenységet folytatni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogbérletbe adó kötetelezettségei
a) Engedélyezés: A jogbérletbe adó főkötelezettsége a szerződés alapján a szerzői és

iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó
felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére a jogbérletbe vevő javára.
b) A szerzői és iparjogvédelmi jogok és védett ismeret biztosítása: A jogbérletbe adó a szerződés

hatálya alatt köteles biztosítani a jogbérletbe vevő számára a franchise működtetéséhez szükséges
felhasználási, hasznosítási és használati jogok folyamatos és zavartalan gyakorlását.
c) Tájékoztatási kötelezettség (okiratok, információk, kézikönyv átadása): A jogbérletbe vevő csak

akkor lehet teljes jogú és hatékony tagja a láncolatnak, ha a franchise rendszer használatához,
vagyis az oltalmi tárgyak vagy védett ismeret felhasználásához, használatához szükséges teljes
körű tájékoztatást, minden információt a rendelkezésére bocsátanak. A tájékoztatás teljesítésének
legfontosabb formáját a franchise rendszer teljes működési mechanizmusának leírását tartalmazó
kézikönyv átadása jelenti.
d) Jogszavatosság: A jogbérletbe vevő a szerződés alapján meghatározott jogok folyamatos és

zavartalan használatára, hasznosítására, gyakorlására akkor képes, ha a jogbérletbe adó az őt
megillető szerzői és iparjogvédelmi jogi oltalmat fenntartja a jogviszony teljes tartama alatt.
e) A jóhírnév megóvása: A törvény mindkét szerződő fél kötelezettségévé teszi a jóhírnév védelmét.
f) Betanítás, képzés, továbbképzés

KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogbérletbe vevő jogai: A szerzői és iparjogvédelmi joggal védett oltalmi tárgyak
felhasználásának, hasznosításának, használatának joga, valamint
az önálló üzletvezetéshez való jog. A jogbérletbe vevő a franchise rendszer önálló vállalkozásban
történő hasznosítására vállal kötelezettséget. Az árait önállóan határozhatja meg. Az értékesítés
során a jogbérletbe vevő a saját nevében és a saját javára jár el.
c) Felmondási jog.
A jogbérletbe vevő kötelezettségei
a) Franchise díj fizetése: Ez egyrészt jelent egy egyszeri díjfizetési kötelezettséget, vagyis a belépési
díjat, amely annak az ellenértéke, hogy a jogbérletbe vevő egy jól működő franchise rendszer
tagjává vált. Másrészt köteles fizetni a forgalmi jutalékot, amely rendszeresen, időszakonként
fizetendő, az adott időszak árbevételének százalékában meghatározott összeget jelent.
b) Titoktartási kötelezettség: A jogbérletbe vevő alapvető kötelessége a titoktartási kötelezettség. A

szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakat üzleti titkok övezik, amelyeknek a
rendszerbe történő belépéssel a jogbérletbe vevő a birtokába jut.
c) A jogbérletbe adó utasításainak betartása: A jogbérletbe adó a franchise rendszer egységes,

megfelelő, és eredményes működése érdekében széles körben adhat utasításokat a jogbérletbe
vevőnek, aki ezeket köteles betartani és teljesíteni.
KÜLÖNÖS RÉSZ
d) Az utasítás megtagadásának kötelezettsége: Ha a jogbérletbe adó olyan célszerűtlen,
szakszerűtlen utasítást ad, amelynek betartása jogszabály, hatósági határozat megsértéséhez,
illetőleg más életének, testi épségének, vagyonának veszélyeztetéséhez vezetne a jogbérletbe
vevő köteles az utasítás végrehajtását megtagadni.
e) Figyelmeztetési kötelezettség Ha a jogbérletbe adó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad,

erre a jogbérletbe vevő köteles őt figyelmeztetni. Ha a jogbérletbe adó a figyelmeztetés ellenére
fenntartja az utasítását, a jogbérletbe vevő köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből
eredő kárért a jogbérletbe adó felel. Azonban a jogbérletbe vevő köteles megtagadni az utasítás
teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne,
vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
f) Ellátási kötelezettség: Ha a jogbérletbe vevő az értékesítendő terméket vagy a termék

előállításához szükséges alapanyagot a jogbérletbe adótól vagy a jogbérletbe adó által
meghatározott személytől köteles beszerezni, és a jogbérletbe adó a jogbérletbe vevő
megrendelését nem teljesíti, a jogbérletbe vevő jogosult a terméket vagy az alapanyagot
máshonnan beszerezni.
g) Jó hírnév megóvása
KÜLÖNÖS RÉSZ
A jogbérleti jogviszony megszűnése, mivel irreverzibilis szerződés, ezért csak a jövőre nézve lehet
megszüntetni. A jogalkotó mindkét félnek biztosítja a jogviszony egyoldalú megszüntetésének
lehetőségét, vagyis a felmondási jogot A határozatlan időtartamra kötött szerződést bármelyik fél a
naptári hónap utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap,
a szerződés második évében két hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap.
A franchise szerződés tipikusan határozott időre jön létre, ezért az időtartam letelte a jogviszony
megszűnését eredményezi.
A jogbérleti jogviszony alanyai általában jogi személyek, ezért ha valamelyik szerződő fél jogutód
nélkül megszűnik, az a szerződés megszűnését is maga után vonja. De ezzel a jogkövetkezménnyel
jár a szerződés alanyának jogutód nélküli megszűnése is, mivel e franchise személyhez kötött
szerződés.
A jogbérleti szerződés, csakúgy, mint minden szerződés természetesen a felek közös

megállapodásával is megszüntethető. A szerződés megszűnésével a jogbérletbe vevőnek a szerzői
és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és
használati jogosultsága megszűnik.
A jogbérleti szerződés megszűnése elszámolási kötelezettséget keletkeztet a felekre nézve. Ezen

túlmenően a jogbérletbe vevő köteles a jogviszony megszűnését követően üzletét átalakítani,
üzletéről a franchise rendszer jellemező jegyeit, logóit eltávolítani.
•
PÉLDA
A peres felek 2015. március 9-én szerződést kötöttek, melynek értelmében az alperes mélyhűtőlerakat
egységes megjelenésének kialakításához és üzemeltetéséhez szükséges franchise-t vásárolt a felperestől, ezen
belül azonban kizárólag az utcai értékesítést valósította meg. Az alperes tevékenységi köre a szerződés alapján
Baranya és Somogy megye egy részére terjedt ki. A szerződést határozott időtartamra, öt évre kötötték meg. A
rendszer működtetésének lényege szerint az alperes mint franchise-átvevő szállítóeszközöket és az általa
biztosított telephelyen telepített hűtőkamrát vett bérbe a felperestől, és a felperes által biztosított áruféleségeket
a gépkocsikról közvetlenül értékesítette a fogyasztók részére. A szerződés 5. §-a szerint a felperes
kötelezettsége volt az alperes segítése és tanácsadással való ellátása a franchise-egység megtervezésében és
kialakításában, köteles volt a reklámanyag biztosítására. A szerződés 6. §-a szerint az alperes köteles volt
minden terméket kizárólag a felperestől, illetve az általa megnevezett harmadik személytől beszerezni, a
felperes teljes áruválasztékát egységében biztosítani, míg egyéb termékeket, illetőleg harmadik féltől terméket
kizárólag a felperes írásbeli hozzájárulásával szerezhetett be. Az alperes a rendszer átvételéért egyszeri
hozzájárulásként 2.500.000,-Ft + áfa összeget, illetve az értékesített termékek nettó árbevételéből 6% mértékű
díjat volt köteles megfizetni. A szerződés 11. pontja szerint, ha a szerződés a felperes hibájából szűnik meg, a
felperes köteles az alperes részére az éves nettó forgalmának 5%-át kitevő mértékű kompenzációt fizetni. Felek
a szerződésben rögzítették a rendes felmondás lehetőségét. A szerződés tartama alatt a felperes az alperes
megrendelésétől eltérő mennyiségű árut szállított, a szállítási eltérés az összes árubeszerzés 19,7%-a volt. Több
alkalommal előfordult, hogy a felperes által kibocsátott szórólapokon a felperes az árakat nem a valóságnak
megfelelően jelölte meg, sok esetben előfordult minőségi kifogás a termékeivel szemben. Az alperes a felmerült
hiányosságokat több alkalommal közölte a felperessel, írásban is felhívta a hiányosságok megszüntetésére,
majd 2015. október 2-án kelt levelével a felperessel kötött szerződést - a felperes ellátási kötelezettségének
megszegésére hivatkozással - azonnali hatállyal felmondta. Egyben bejelentette, hogy a szerződés szerinti
kompenzációra és felmerült kárai megtérítésére igényt tart. Felperes a felmondás érvénytelenségének a
megállapítását kérte a bíróságtól, hivatkozva arra, hogy alperes csak a felmondási idő betartásával mondhatta
volna fel a szerződést.
• Keressük meg a franchise elemeket! Döntsük el a jogvitát!

ÉRTÉKPAPÍRJOG ALAPJAI
A Polgári Törvénykönyv az értékpapír fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: a
pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget
vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír
ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat a jogosultnak. Értékpapírt azonban nem
csak pénzkövetelésről, hanem dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg
tagsági viszonyból eredő jogosultságról is ki lehet állítani.
Értékpapírnak csak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített,
nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel
rendelkezik, és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését
jogszabály lehetővé teszi. Értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról
rendelkezni, azt megterhelni – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – csak az értékpapír
által, annak birtokában lehet.
Az értékpapír pénzügyi szempontból jövőbeli fizetésre vonatkozó ígéret. Az értékpapírokat
többféle szempont szerint csoportosíthatjuk, így kibocsátó, futamidő és hozam alapján, piaci
és jogi szempontok szerint. (Természetesen az említetteken kívül számos tipizálási szempont
létezik.) A jogi szempontú csoportosítás szerint megkülönböztetünk:
Hitelezési jogviszonyt megtestesítő értékpapírokat, melyben a kibocsátó kötelezettséget vállal

arra, hogy a befektetőtől (az értékpapír megvásárlójától) kapott pénzösszeget az előre
meghatározott időpont(ok)ban, kamataival együtt visszafizeti. Tipikusan ilyen értékpapír a
kötvény. A hitelviszonyt megtestesítő kötvények esetében a kibocsátó (az adós)
kötelezettséget vállal arra, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget, annak előre
meghatározott kamatait, és egyéb jutalékait, valamint a vállalt egyéb szolgáltatásokat [ide
sorolhatók például az ún. átváltható kötvények, melyeket tulajdonosaik számára
meghatározott idő elteltével a kibocsátó vállalat hasonló névértékű részvényre vált át] a
kötvény jogosultjának (a hitelezőnek) a meghatározott időben és formában megfizeti, illetve
teljesíti.
Részesedési jogot, tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapírokat vásárlók nem hitelezik a
kibocsátó vállalatot, hanem „véglegesen” – az értékpapír tovább-értékesítéséig – pénzt
fektetnek a vállalkozásba, azaz részesedést szereznek a vállalkozásban. Hasonlóan a
kibocsátó sem vállal visszafizetési kötelezettséget a befektetőknek, sőt a vállalkozás csődje
esetén az ilyen értékpapírok tulajdonosainak követelései hátrasorolódnak. Ilyen pénzügyi
instrumentum a részvény. A részvényest tagsági (közgyűlésen való részvétel, szavazati jog)
és/vagy vagyoni jogok (osztalék) illetik meg, korlátozott felelősségű tulajdonosi jogokat
gyakorol, és részt vehet a társaság döntéshozatali folyamataiban.
Áruval kapcsolatos tulajdonjogról, rendelkezési jogról szóló értékpapírok közé tartozik a

közraktárjegy, vagy hajófuvarlevél. A mezőgazdaság likviditási gondjait és hitelellátását
megkönnyítendő bizonyos termények, termékek (például gabona) elhelyezhetők az ún.
közraktárban. A közraktári elhelyezést követően ún. közraktárjegyet állítanak ki, mely
lényegében hitelek fedezetét jelentheti. A fuvarozási okmányok a külkereskedelmi ügyletek
finanszírozásával kapcsolatos fontos okmány, az ún. akkreditív ügyletek fontos kelléke.
Piaci szempontok szerint beszélhetünk:
Zárt körben forgalmazott értékpapírokról. Ekkor nincs nagyszámú szereplőre épülő piac, az
adás-vétel egy előre meghatározott, szűk körben zajlik. Ezeket az értékpapírokat jellemzően
lejáratig megtartják. (váltók)
A nyílt körben forgalmazott értékpapírok értékesítése nyilvánosan – bő információ-ellátottság

mellett – történik, nincsenek a potenciális befektetőkre vonatkozó korlátozások. (tőzsdei
részvények)
Hozam szerint két fő csoport különíthető el
A fix hozamú értékpapírok esetében előre tudjuk, hogy mekkora jövedelemhez jutunk az
adott pénzügyi instrumentum megvásárlása által. A klasszikus hitelezői jogokat megtestesítő
értékpapírok tartoznak ide.
A változó hozamú értékpapírok kamatozását nem tudhatjuk előre, az mindig a kamatfizetés

alapjául szolgáló időszak függvénye. Ekkor a hozam nagysága az értékpapír kibocsátójának
tevékenységétől, jövedelmezőségétől, eredményességétől függ. Jellemző példa a részvény,
ahol az osztalék nagyságát – a vállalat beruházási tervei mellett [hogy kívánja-e
visszaforgatni, és ha igen, akkor milyen mértékben a megtermelt profitot] – az adózott
A kibocsátó jellege szerinti csoportosítás alapján beszélhetünk:
állampapírokról, azaz a központi költségvetés által kibocsátott értékpapírokról (kincstárjegy,

államkötvény). Az állampapírok valamely szuverén állam által kibocsátott értékpapírok. Az
államháztartási hiány finanszírozásának elsődleges eszközei. Az állampapír visszafizetését az
állam garantálja, ezáltal az adott ország legkisebb kockázatú értékpapírjai (ennek
megfelelően hozamuk is alacsonyabb más értékpapírokhoz képest). Magyarországon
állampapírnak számít a magyar állam által kibocsátott kötvény és kincstárjegy, valamint az
MNB által belföldön kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.
önkormányzati papírokról. Alsóbb kormányzati szint által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő

értékpapír, amely visszafizetését rendszerint az állam nem garantálja. Ennek visszafizetésének
forrása a helyi kormányzat adóbevétele, vagy a forrásbevonással megvalósított projekt által
generált pénz.
vállalati értékpapírokról, amelyek kibocsátója valamilyen vállalkozás, illetve gazdasági

társaság (részvény, kötvény, váltó).
pénzintézeti papírokról (letéti jegy) és
magánszemélyek által kiállított értékpapírokról (váltó).

Legfontosabb jellemzői
A kibocsátó (kiállító) egyoldalú kötelezettségvállalását tartalmazza. Az értékpapír nem

kétoldalú jogügylet, annak érvényes létrejöttéhez elfogadásra nincs szükség.
A kibocsátó (kiállító) feltételhez nem kötött azon kötelezettségvállalását tartalmazza, hogy ő

maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy fizetést teljesít a jogosult részére.
Feltétel kikötése ("Fizetek, ha ….") az értékpapír érvénytelenségét vonja maga után.
Értékpapírt pénzkövetelésről, hitelviszonyról (pl. váltó, csekk, kötvény), tagsági részesedésről

(pl. részvény, szövetkezeti üzletrész) vagy áruval kapcsolatos jogról (pl. közraktári jegy) lehet
kiállítani.
Kizárólag az olyan okirat tekinthető értékpapírnak, amelyet valamely jogszabály annak

minősít, azaz csak jogszabály által nevesített értékpapírokat lehet kiállítani, kibocsátani. Új
értékpapírtípus bevezetéséhez jogszabályalkotásra van szükség
Az egyes értékpapírtípusokról szóló jogszabályok tételesen meghatározzák az adott értékpapír

érvényességi kellékeit. Az érvényességi kellékek hiányában az okirat nem minősül
értékpapírnak, így nem alkalmazhatók vele szemben az értékpapírokhoz fűződő speciális
jogkövetkezmények (pl. átruházás stb.) sem.
Az értékpapírok a technikai fejlődés következtében változatos formákban jelenhetnek meg, a
papír alapú értékpapírok mellett dematerializált (papír nincs, csak elektronikus adat)
értékpapír kibocsátására is lehetőség van. A dematerializált értékpapírokat az értékpapír-
forgalmazók által vezetett értékpapírszámlákon tartják nyilván. Az értékpapír – a kibocsátó
döntése alapján – előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként.
Sorozatban csak névre szóló értékpapírt lehet kibocsátani. Nyilvánosan forgalomba hozni
kizárólag névre szóló és – állampapír kivételével – kizárólag dematerializált formában
előállított értékpapírt lehet.
Az értékpapírban szereplő követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni – eltérő

rendelkezés hiányában – csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Nincs lehetőség az
értékpapírban szereplő követelés érvényesítésére még bírói úton sem, ha pl. az értékpapír
megsemmisül vagy elvész.
Az értékpapírok – átruházhatóság szempontjából – névre szólóak vagy bemutatóra szólóak

lehetnek.
Az értékpapírok átruházásának speciális joghatásai vannak.
A legelterjedtebb az értékpapírok alapjogviszony szerinti osztályozása, azazhogy az adott

értékpapír milyen jogviszonyt testesít meg. Így beszélhetünk:
pénzkövetelésről szóló értékpapírról (pl. kötvény, váltó, csekk, kincstárjegy, letéti jegy,
befektetési jegy, jelzáloglevél)
tagsági jogról, részesedésről szóló értékpapírról (részvény, vagyonjegy, szövetkezeti üzletrész),
áru feletti rendelkezési jogról szóló értékpapírról (közraktári jegy).
Az értékpapírok átruházásuk szempontjából névre szólóak vagy bemutatóra szólóak,

hozamuk szerint nem kamatozók (pl. diszkont kincstárjegy), fix kamatozásúak (pl. kötvény)
vagy változó kamatozásúak (pl. részvény) lehetnek.
Az értékpapírok futamideje is igen változatos:

rövid, legfeljebb 1 éves futamidejű értékpapírok (kincstárjegy, váltó, kötvény),
közép – 1 és 5 év közötti – futamidejű értékpapírok (kötvény, letéti jegy),
hosszú – 5 évnél több – futamidejű értékpapírok (kötvény, jelzáloglevél),
lejárat nélküli értékpapírok (részvény, szövetkezeti üzletrész, vagyonjegy)
Összevont címletű és a dematerializált értékpapír
Az értékpapírok immobilizációja azt jelenti, hogy a teljes kibocsátás egyetlen összevont

címletű, papír alapú értékpapírban testesül meg. Az értékpapír-kibocsátás teljes összegéről
kiállított, fizikailag létező okiratot az elszámolóházban letétbe kell helyezni.
A dematerializált részvényről kötelező egy kiállított fizikai okirat (papír), ez azonban nem
tekinthető értékpapírnak. A központi értéktár a dematerializált részvényekről központi
értékpapírszámlát vezet.
A zálogjegy
A Ptk., kézizálogjog esetén, lehetővé teszi azt is, hogy a zálogjogot zálogszerződés megkötése
helyett értékpapír kiállításával alapítsák meg. Ez egy olyan értékpapír, amelynek a kiállítója a
zálogjogosult, amely bemutatóra szól, és a zálogtárgy meghatározott időn belüli
visszaváltására jogosítja fel a zálogkötelezettet illetve az értékpapír mindenkori birtokosát. A
törvény nem szűkíti le a kézizálogjog értékpapír kiállítása útján való megalapításának
lehetőségét, de a gyakorlatban ezzel a lehetőséggel elsősorban a zálogházak élnek, és e
törvényi szabály célja, hogy a zálogházak továbbra is folytathassák azt a gyakorlatukat, hogy
záloghitelezési tevékenységük során nem rögzítik az adós személyi azonosító adatait. A
törvény lényegében átveszi a zálogjogra vonatkozó törvényi szabályozás módosításával
kapcsolatos további intézkedésekről szóló 150/2001. (IX. 1.) Korm. rendelet szabályozását,
azzal a különbséggel, hogy egyértelművé teszi azt, hogy a zálogházak által kiállított okirat
értékpapír (6:565. §). A zálogjogosult által kiállított okirat tehát meg kell, hogy feleljen az
értékpapírra vonatkozó alaki feltételeknek, és vonatkoznak rá az értékpapírjog szabályai
(alaki legitimáció, kifogáskorlátozás stb.).
Váltó
A váltó olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely már a lejárata előtt is átruházható.
Ilyenkor fizetőeszközként funkcionál. A forgalomképességre, a széles körű elterjedtségre,
valamint a kvázi fizetőeszköz jellegre tekintettel a váltónak szigorú tartalmi, formai elemekkel
kell rendelkeznie. Csak az az okirat tekinthető váltónak – ahhoz fűződnek váltójogi
joghatások- amely tartalmazza a jogszabályban meghatározott váltókellékeket. Ezért a
kiállítók (kibocsátók) gyakran a bankban beszerezhető váltónyomtatványokat használják. A
nyomtatványok használata nagy segítséget jelent, de azok kitöltésekor is figyelemmel kell
lenni a váltóra vonatkozó speciális szabályokra. A váltónak két fő fajtája különböztethető
meg: saját váltó esetén a kiállító ígéretet tesz arra, hogy a váltó bemutatójának fizetést teljesít
(“Fizetek e váltó alapján …. “). Az idegen váltó ezzel szemben a kibocsátónak harmadik
személyhez szóló fizetési felszólítását tartalmazza (“Fizessen e váltó alapján …..”). A címzett-
fizetésre felszólított- legtöbbször hitelintézet. Mind a saját, mind az idegen váltó kiállítható
bemutatóra szóló vagy névre szóló értékpapírként.
A csekk
A csekk, a váltóhoz hasonlóan, igen elterjedt értékpapír, készpénzt helyettesítő fizetőeszköz. A

csekk pénzkövetelést testesít meg, de nem hitelviszonyról szól. Mindig egy
bankszámlaszerződés meglétét feltételezi. A bankszámlaszerződés alanyai, a bank és a
bankszámla-tulajdonos csekkszerződést kötnek. Megállapodnak abban, hogy a
bankszámlára elhelyezett összegről a tulajdonos csekk útján rendelkezhet. A csekkszerződés
megkötését követően a számlatulajdonos csekklapokat (csekkfüzetet) igényelhet. A csekk
kiállításával a számlatulajdonos fizetésre szólítja fel a bankját, legyen az a bank Budapesten
vagy Piszkos Fred hordója mellett valamelyik egzotikus szigeten. A csekk az csekk, kérjük
kifizetni. A csekk, akárcsak a váltó, igen szigorú tartalmi elemekkel rendelkező értékpapír,
amelyek hiányában a kiállított okirat nem minősül az értékpapírnak. Csekk bemutatóra és
névre szólóan is kiállítható. A gazdálkodó szervek egymás közötti, belföldi forgalmában
használt különleges csekkekre – így a készpénzcsekkre és az átutalási csekkre, ideértve a
postai fedezeti csekket is – a csekktörvény rendelkezései csak annyiban alkalmazhatók,
amennyiben nem ellentétesek a rájuk vonatkozó külön rendelkezésekkel.
Kötvény
A kötvény olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kibocsátója azt vállalja, hogy
a kötvényben megjelölt pénzösszeget és annak előre meghatározott kamatát vagy egyéb
jutalékait, illetve az általa vállalt esetleges szolgáltatásokat a kötvény mindenkori
tulajdonosának, illetve jogosultjának a lejáratkor megfizeti. A kötvény névre szóló (nyomdai
úton előállított, vagy dematerializált) értékpapír. Ellenkező kikötés hiányában a kibocsátóval
szembeni úgynevezett nem biztosított pénzkövetelést testesít meg, így annak kibocsátására
kizárólag az állam, az MNB, az önkormányzatok, nemzetközi szervezetek, valamint jogi
személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek, jogi személyiséggel rendelkező külföldi
gazdálkodó szervezet fióktelepei jogosultak. A kötvény átruházható. Az átruházással a
kötvényből eredő valamennyi jog átszáll az új kötvénytulajdonosra. A kötvény általában
kamatozó értékpapír, de a fogalmi meghatározásból is kitűnik, hogy a kötvény hozama igen
változatos lehet. A kötvények futamidejét tekintve kötelező törvényi előírás nincs. A gyakorlat
rövid – 1 évnél rövidebb -, közép – 1 és 5 év közötti -, hosszú – 5 év feletti – futamidejű,
valamint örökjáradék – lejárat nélküli, végtelen futamidejű – kötvényeket különböztet meg. A
kötvények mögött – az államkötvény kivételével – garancia nem áll. A kötvényen alapuló
követelés nem évül el, névértékben mentes mindennemű adó és illeték alól.
Kincstárjegy
A kincstárjegy az állam által kibocsátott, államadósságot megtestesítő értékpapír.

Kibocsátásával a (magyar, lett, kirgiz, stb.) állam arra kötelezi magát, hogy kamatozó
kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget és annak kamatát, nem kamatozó kincstárjegy
esetén a megjelölt pénzösszeget a kincstárjegy mindenkori tulajdonosának, illetve
jogosultjának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti. A kincstárjegy névre
szóló, rövid, legfeljebb 1 éves futamidejű átruházható értékpapír. Két fő fajtája létezik, a
kamatozókincstárjegy és a diszkont kincstárjegy. A diszkont kincstárjegyet névérték alatt
bocsátják ki, lejáratkor a tulajdonos az értékpapírban megjelölt névértékre tarthat igényt.
Visszafizetését az állam garantálja.
Letéti jegy
A letéti jegy olyan névre szóló (nyomdai úton előállított vagy dematerializált), hitelviszonyt
megtestesítő, átruházható értékpapír, amelyet kizárólag hitelintézetek, külföldi hitelintézetek
fióktelepei bocsáthatnak ki. A letéti jegy a hitelintézetek forrásgyűjtését segíti elő. A letéti
jegyben az adós (kibocsátó) arra kötelezi magát, hogy az ott megjelölt – részére befizetett –
pénzösszeget és annak előre meghatározott kamatát a letéti jegy mindenkori tulajdonosának
(hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti. A kamat mértékét a kibocsátó
határozza meg. A letéti jegy beváltását a kibocsátástól számított három éven belül be kell
fejezni. A letéti jegyen alapuló követelés a beváltásra előírt határidő lejártát követő tíz év alatt
évül el.
A Kárpótlási jegy az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő
értékpapír. A kárpótlási jegy névértékét a kárpótlási jegy címletértékének (a rávezetett
összegnek) és felhalmozott kamatának összege alkotja. A kárpótlási jegy sajátosan kamatozó
értékpapír: 1991. augusztus 10. napjától 1994. december 31. napjáig kamatozott, a kamat
mértéke a jegybanki kamat 75 %-a volt.
A kárpótlási jegy birtoklása a következőkre jogosít:
Az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak: részvények,

üzletrészek megvásárlása.
Termőföld tulajdon megszerzése.
Önkormányzati tulajdonban lévő lakás megvásárlása (fizetőeszköz névértékben).
Egzisztencia hitelről szóló jogszabály alapján hitelfelvételnél saját erő hozzájárulásként

beszámítható névértékben.
A kárpótlásra jogosult kérésére, a kárpótlási jegy ellenében a társadalombiztosítás keretében

életjáradék folyósításra.
Befektetési alap- befektetési jegy:
Vagyontömeg, amit az alapkezelő kezel.
zárt végű: az alap befektetési jegye csak meghatározott futamidő elteltével váltható vissza,
amikor maga az alap is megszűnik.
nyílt végű: két fajtája van, az egyik esetben az alap befektetési jegye folyamatosan
vásárolható és bármikor visszaváltható, a másik esetben az alap nem vásárolható, de a lejárat
előtt is visszaváltható.
Értékpapír alapok
a) Likviditási alapok: az alap csak olyan kötvényjellegű eszközökbe fektet, amelynek a

futamideje nem haladja meg a 3 hónapot.
b) Pénzpiaci alapok: a benne lévő kötvényjellegű eszközök futamideje nem haladja meg az 1
évet.
c) Rövid kötvényalapok: szintén a kötvényjellegű eszközök futamideje 1–3 év.
d) Hosszú kötvényalapok: a kötvényjellegű eszközök futamideje meghaladja a 3 évet.
e) Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: az alapban a kötvényeken kívül már részvény-típusú

eszközök is vannak maximum 30%-os mértékben.
f) Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a részvény-típusú eszközök aránya 30-70% közötti.
g) Részvénytúlsúlyos alapok: a részvény-típusú eszközök aránya 70-90% közötti.

h) Tiszta részvény alap: a részvény-típusú eszközök aránya meghaladja a 90%-ot.
i) Garantált alapok: hozamot, illetve tőkemegóvást ígérő, illetve garantáló alapok.
j) Származtatott alapok: származtatott ügyletekbe (például határidős, opciós ügyletek) fektető

alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé.
k) Indexkövető alapok: Tőzsdei indexek teljesítményét leképző befektetési alapok. Az alapot

kezelő befektetési szakemberek a kiválasztott értékpapírok körét és arányát, a követni kívánt
régió vagy szektor tőzsdeindexéhez igazítják, teljesen lemásolva, leképezve azt.
Ingatlan alapok
a) Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló

ingatlanok maximális aránya 30%.
b) Ingatlanfejlesztő alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok

maximális aránya 60%.
A befektetési jegy a törvényben meghatározott módon és alakszerűséggel az alapkezelő által
sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír, amelyben
a kibocsátó meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve kötelezi magát,
hogy azt a befektetési jegy tulajdonosa érdekében befektetési alap kialakítására, illetve az
abban történő elhelyezésre fordítja, és az így létrehozott alapot a befektetők általános
megbízásából kezeli.
A befektetési jegy részesedést testesít meg. Tulajdonosa korlátozott tulajdonosi jogokat szerez,
ui. kizárólag hozamra és likvidációs ellenértékre jogosult, az alap működésébe nem szólhat
bele. A befektetési jegy tulajdonosok a befektetési alap tőkéjének tulajdonosai, akik ebből
befektetési jegyeik értékének az alap értékéhez – a hozam felosztásakori nettó
eszközértékhez – viszonyított arányában részesednek. A befektető hozama tehát az alap
befektetéseinek sikerességétől függ.
Befektetési jegyet kizárólag befektetési alapkezelő társaság bocsáthat ki, nyilvános, vagy zárt
jegyzés útján. Előbbi esetben az alapkezelőnek megfelelő tájékoztatót kell közzétennie.
Alapkezelői tevékenység meghatározott engedély alapján végezhető. Tevékenysége

korlátozott, viszont több befektetési alapot is létrehozhat.
Az alapkezelő engedélye birtokában eszközeit kizárólag értékpapírokba, vagy ingatlanokba

és állampapírokba fektetheti be. Az egyes eszközelemek portfolión belüli aránya (pl. hány % -
ot kell állampapírba, mennyit lehet részvénybe fektetni, stb.) mindkét alapfajta esetében
szigorúan kötött. Az értékpapíralap induló minimális tőkéje 100, az ingatlanalapé 500 millió
forint.
Az alapkezelő a befektetési alappal kapcsolatos feladatok elvégzésével saját szervezetétől

elkülönült, független letétkezelőt köteles megbízni. Ezt olyan bank vagy szakosított pénzintézet
végezheti, amelynek e tevékenység végzésére engedélye van.
A letétkezelő feladatai:
az alap tulajdonában álló értékpapírok őrzése, kezelése;
a befektetési alap bankszámlájának, és értékpapírszámlájának vezetése;
a befektetési jegyek eladásával, vételével, a hozamok kifizetésével kapcsolatos technikai

teendők ellátása;
ellenőrzés, a jogszabályok betartatása.
Egy befektetési alapot csak egy letétkezelő kezelhet.
A befektetési jegy szigorú formai előírásokhoz kötött okirat. Kötelező tartalmi kellékei: az
alapkezelő és a letétkezelő társaság neve, székhelye, az alap neve, időtartama, nyílt- vagy
zártvégű az alap, névérték, sorszám, bemutatóra vagy névre szól a jegy, a tulajdonos neve
(névre szólónál), jogok, a kibocsátás időpontja, aláírás, stb.
Jelzáloglevél
A hosszú lejáratú kölcsönnyújtás eszközeként ismert, és Magyarországon már a II. világháború

előtt is használt jelzáloglevél kizárólag jelzálog-hitelintézet által kibocsátott névre szóló,
átruházható értékpapír. A jelzálog-hitelintézet pénzkölcsönt nyújt Magyarország területén levő
ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett, melyhez a forrásokat jelzáloglevelek
kibocsátásával gyűjti. Jelzálog-hitelintézet legalább hárommilliárd forint jegyzett tőkével
alapítható, melyet pénzben kell befizetni. A jelzálog-hitelintézettől hitelt felvevő adós
ingatlanfedezetet ajánl fel biztosítékul. A fedezetként lekötött ingatlannal a tulajdonosa a
hitelszerződés futamideje alatt csak korlátozottan rendelkezhet. A hitelintézet az általa nyújtott
hitelekhez szükséges forrásokat jelzáloglevél kibocsátása útján gyűjti össze. A jelzálog-
hitelintézet vagyonára – követeléseik erejéig – kizárólag jelzáloglevél-tulajdonosok
vezethetnek végrehajtást. A jelzálog-hitelintézet felszámolása esetén – a felszámolási
költségek kiegyenlítését követően – kizárólag a jelzáloglevél-tulajdonosokkal szemben
fennálló kötelezettség kielégítésére használható fel a fedezet-nyilvántartásba bejegyzett
rendes és pótfedezet, valamint a jelzálog-hitelintézet vagyonának, elsősorban likvid
eszközeinek az a része, amely a jelzáloglevelek alapján keletkező követelések szerinti
fedezettel nem biztosított hányadának kiegészítésére szolgál. A jelzáloglevélre a külön
törvényben nem szabályozott kérdésekben a kötvény szabályait kell alkalmazni.
Közraktári jegy
Közraktári jegy a közraktári szerződés alapján letétbe vett, letétbe helyezett áruról kiállított,
rendeletre szóló értékpapír, mely a közraktár részéről az áru átvételének elismerését jelenti, és
kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét bizonyítja. A közraktári jegy az árura vonatkozó
tulajdonjogot vagy más jogot – zálogjogot – testesíti meg. A közraktár olyan részvénytársaság
vagy külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amelynél közraktározás
céljából, megőrzésre letétbe helyezhetnek árukat. A közraktár legalább ötszázmillió forint
alaptőkével (jegyzett tőkével), fióktelep esetén dotációs tőkével alapítható. A tevékenység
megkezdéséhez engedélyére van szükség. Közraktári szerződés alapján a közraktár köteles a
nála letett árut időlegesen megőrizni és arról közraktári jegyet kiállítani, a letevő pedig köteles
közraktári díjat fizetni. A közraktár az áru elhelyezésekor nem vizsgálja, hogy az elhelyező
személy tulajdonosa-e vagy sem. Ha a szerződés lejártát követően az árut nem értékesítik, a
közraktári jegy birtokosa és a közraktár új szerződést köthetnek. Ilyenkor a korábbi szerződés
alapján kiállított közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell. Főszabályként a
közraktár felel azért a kárért, amely a közraktározásra elhelyezett áruban az átvételtől a
kiszolgáltatásig, különösen a teljes vagy részleges elveszésből, megsemmisülésből,
megromlásból vagy megsérülésből keletkezik. A közraktár által kiállított közraktári jegy
összefüggő, ugyanakkor egymástól elválasztható két részből, az árujegyből és a zálogjegyből
áll.
Az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít a közraktárban elhelyezett áru
kiszolgáltatásának igénylésére. Ha a közraktári jegy birtokosa a közraktári jegyen feltüntetett
követeléseket kielégítette, a közraktár köteles az árut kiadni. A zálogjegy az árura felvett
kölcsön biztosítására szolgál. A közraktári jegy, illetve a két része – akár külön-külön is –
forgatás útján ruházható át. A közraktári jegy birtokosa a zálogjegy forgatásával – zálogjegy
átruházásával – kölcsönt vehet fel. A szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a
zálogjegyen szereplő összeg iránti pénzkövetelést testesíti meg, és ennek fedezetéül
zálogjogot biztosít birtokosának a közraktárban elhelyezett árun. Az árujegy magában véve
csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel rendelkezik, és a közraktárnak
az áru kiszolgáltatására vonatkozó, a zálogjoggal terhelt kötelezettségét bizonyítja. A
különvált árujegy birtokosa csak akkor válthatja ki az árut a közraktárból, ha a zálogjegyet
magához váltja. Abban az esetben, ha a zálogjegy birtokosa nem érhető el, ismeretlen, vagy
a felek nem tudnak megegyezni, az árujegy birtokosa a zálogjegyen szereplő összeget a
közraktárnál letétbe helyezheti és a közraktári díjat kifizetheti. A közraktár ezután az árut
köteles kiszolgáltatni.
Részvény
A részvénytársaság által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapír. Társasági

részesedésről kizárólag a részvénytársaság bocsáthat ki értékpapírt. A részvénytársaság előre
meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul. A
tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének
vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a
részvényes nem felel. A részvény a társaság alaptőkéjéhez teljesített vagyoni hozzájárulást, a
részvényes vagyoni és tagsági jogait, valamint a kötelezettségeit testesíti meg. A részvény
kibocsátásához, a többi értékpapírhoz hasonlóan, a törvényi szabályozás szigorú kellékek
meglétét írja elő.
(a társasági jogi tanulmányok ez esetben is irányadók)

A gazdasági fejlődés eredményeképp a tőzsdei műveleteknek számos fajtája alakult ki. Áttekintésük legegyszerűbben
kétféle nézőpont szerint lehetséges:
1) Az esedékesség szerint az ügyletek:
a) Prompt – azonnal esedékes.
b) Termin – későbbi időpontban esedékes, határidős.
2) Az üzletkötők kockázathoz fűződő viszonya alapján az ügyletek:
a) Spekulációs.
b) Fedezeti (hedge).
c) Arbitrage.
Azonnali ügyletek
Ezeket az ügyleteket a szerződéskötéssel – technikailag – egyidejűleg, illetve nagyon rövid időn belül teljesítik. Az ilyen
ügyleteknél a szerződés teljesítését általában 2-5 napon belül kell lebonyolítani. Az eladónak ez időn belül kell az
árut/értékpapírt szállítania, míg a vevőnek az ellenértéket a szállítással egyidejűleg ki kell egyenlítenie. A legtöbb
tőzsdén az elszámolás segítésére központi értéktár működik (KELER), amely biztosítja a papírok tárolását, fizikai
mozgatását, a tulajdon átruházását.
Prompt ügyleteket azok kötnek akik árut vásárolnának, vagy befektetési lehetőséget keresnek (vételkor), illetve árut
adnának el, vagy tőkebefektetésüket készpénzre szeretnék váltani (eladáskor). Az eladás tárgya lehet fizikai áru, illetve
értékpapír, vagy deviza.
Határidős ügyletek
Ezeknél az ügyleteknél a teljesítés mind az adásvétel tárgyát képező áru, mind pedig az ellenérték vonatkozásában egy,
az üzletkötés során meghatározott későbbi fix időpontban történik. Az ellenértéket viszont a vevőnek a kötés napján
jegyzett (határidős) árfolyamon kell teljesítenie (nem pedig a későbbi időpontban érvényes azonnali árfolyamon).
A határidős ügylet tehát jelenlegi szerződésben kialakított feltételek mellett, jövőbeni teljesítésre vonatkozó
megállapodás. Az ilyen ügyletet is kötelező teljesíteni, lejáratkor az üzletkötő nem gondolhatja meg magát, nem teheti
függővé az üzlet realizálását az árak alakulásától.
A későbbi határidőre szóló kereskedés lehetőséget ad arra, hogy olyan dolgokkal is kereskedjünk, amelyek még
nincsenek a birtokunkban.
A kereskedés tárgya lehet bármilyen tőzsdei áru: fizikai áru, illetve értékpapír, deviza, sőt valamely részvényindex is. Az
ügyletek teljesítési időpontjait az egyes tőzsdék üzletszabályzatai határozzák meg.
A határidős ügyletek komoly spekulációs lehetőségekre adnak alkalmat. Az árak időbeli és/vagy földrajzi hely szerinti
változása teszi érdekeltté az ilyen ügyletekben a spekulánsokat. Ma már a határidős ügyletek nagy része spekulatív
ügylet.
A határidős piacok feladatai:
Kockázatkezelés: az üzletmenetből adódó kockázat csökkentése – fedezeti ügylettel.
Árfeltárás: a határidős ár kifejezi a piac általános véleményét az árak, árfolyamok jövőbeli alakulását illetően.
A tőkeáttétel felnagyító hatása: az ügylet létrehozásához szükséges letét csak töredéke a piacon elfoglalt tényleges
pozíció összegének, így a nyereség és a veszteség is rendkívül nagy lehet a befektetett összeghez képest. A letétek
általában a pozíció 10%-a alatt vannak. Kis összegű tőkével nagy összegű erőforrásokat lehet mozgatni.
A határidős ügyletnek, attól függően, hogy tőzsdén vagy azon kívül kötik meg, két fajtáját különböztetjük meg: forward
és futures ügyletek.
A forward szerződés egy eszköz eladására vagy megvételére vonatkozó megállapodás, előre meghatározott áron, egy
bizonyos jövőbeni időpontban. Az ilyen típusú szerződéseket általában két pénzintézet, vagy egy pénzintézet és annak
egy intézményi ügyfele között köttetnek. Általában nem képezik tőzsdei kereskedés tárgyát, mivel nem szabványosított,
egyedi ügyletekről van szó. Ezek előnye a rugalmasság, hátrányuk viszont az alacsony likviditás (pénzzé tehetőség,
eladhatóság), valamint a tőzsdén kívüliség miatti nagyobb kockázat. Az alacsony likviditásból kifolyólag az ügyletek
túlnyomó része tényleges fizikai szállítással, s nem pénzbeli elszámolással realizálódik
Az egyik fél long (vételi) pozíciót vesz fel és vállalja, hogy az alapul szolgáló eszközt megvásárolja egy meghatározott
jövőbeli időpontban, egy előre meghatározott áron. A másik fél short (eladási) pozíciót foglal el, s vállalja, hogy
ugyanazon időpontban és áron eladja az eszközt. A forward kontraktusban meghatározott ár az elszámoló ár. Ezt
kötéskor úgy választják meg, hogy a kontraktus értéke mindkét fél számára nulla legyen (az elszámoló ár egyenlő az
adott lejáratra éppen érvényes jövőbeli határidős árral), vagyis egyik pozíció felvétele sem jár költségekkel.
A szerződésben rögzített feltételeket lejáratkor veszik figyelembe. A short pozícióban álló fél leszállítja az árut a long
pozíció birtokosának a szerződésben meghatározott összegért, amely nem más, mint az elszámoló ár. A forward
kontraktus értéke viszont az adott áru piaci árától függ. Mivel kötéskor az éppen érvényes lejáratkori határidős piaci árat
veszik elszámoló árnak, a kontraktus értéke ekkor nulla. Később pozitív vagy negatív értéket egyaránt felvehet, attól
függően, hogy az adott eszköz lejáratkori határidős árában (ún. forward ár) milyen változás következik be. Például, ha az
eszköz lejáratkori határidős ára a kötést követően nő, akkor a long pozíció értéke pozitív lesz (a piaci árnál kevesebbért
veheti majd meg az árut – nyeresége várható), míg a short pozícióé negatív (az árut a piaci ár alatt adhatja majd el –
vesztesége várható). Végül a kontraktus lejáratkori értékét – a long és a short pozíció tényleges hasznát, illetve
veszteségét – az akkor érvényes prompt ár(folyam) fogja meghatározni.
A futures szerződés technikailag a forward ügylethez hasonló ügyletet hoz létre. A legfőbb különbség az, hogy a futures
általában tőzsdén kereskednek, így azok szabványosítottak. A tőzsdei kereskedés természetesen nagyon likviddé
(vehetővé/eladhatóvá) is teszi őket. Ebből az is következik, hogy az ügyletek teljesítése döntőrészt nem is fizikai
szállítással, hanem pénzbeli elszámolással történik.
A felek többnyire nem ismerik egymást (közvetítők segítségével kötnek üzletet), így a teljesítést maga a tőzsde
garantálja, klíringházak közvetítésével. Ebből kifolyólag az efféle ügyletek biztonságosabbak, mint a forward kötések,
amelyeknél az esetleges (nem jellemző) nem teljesítés vesztesége közvetlenül a másik felet terheli, s a követelés csak
polgári peres eljárásban érvényesíthető.
a tőzsdei kereskedés miatt szabványosítottak: csak meghatározott termékekre, lejáratokra, mennyiségekre köthetők
üzletek; szigorúan meghatározott a kereskedés és az elszámolás rendje is. A (határidős) futures ár is a tőzsdén alakul ki a
kereslet és a kínálat törvényei szerint: ha több befektető akar long, mint short pozíciót felvenni az ár megemelkedik, ha a
fordítottja történik, az ár csökken (összevetés: a forward árat a kontraktusban szereplő árura vonatkozó kereslet és kínálat
határozza meg, a futures árat pedig magára a kontraktusra vonatkozó kereslet és kínálat). A futures árakat a tőzsdén
jegyzik.
A futures ügylet abban is különbözik a forward ügylettől, hogy itt nem határoznak meg konkrét lejárati napot, hanem
csak egy bizonyos lejárati időszakot, amikor a nyitott pozíciókat le kell zárni (a szerződést teljesíteni kell). A teljesítési
időszakon belül (pl. adott év decembere) a short pozíció birtokosa tetszőleges „szállítási” időpontot megadhat.
A határidős ügyletek különleges változata a tőzsdei kereskedés tárgyát is képező opciós ügylet. Tárgya gyakorlatilag
bármely áruféleség lehet, természetesen a tőzsdén bizonyos megszorításokkal.
Két alapvető típusa van:
Call (vételi) opció. Tulajdonosának (long call pozíció) joga, de nem kötelessége, hogy megvegyen egy adott eszközt a
szerződésben meghatározott áron (kötési árfolyam), egy előre meghatározott időpontban, illetve időpont előtt. Kiírójának
(short call pozíció) kötelessége, hogy eladja az adott árut a kötési árfolyamon, amennyiben az opció tulajdonosa élni
kíván vételi jogával.
Put (eladási) opció. Tulajdonosának (long put pozíció) joga, de nem kötelessége, hogy eladjon egy adott eszközt a
szerződésben meghatározott áron (kötési árfolyam), egy előre meghatározott időpontban, illetve időpont előtt. Kiírójának
(short put pozíció) kötelessége, hogy megvegye az adott árut a kötési árfolyamon, amennyiben az opció tulajdonosa élni
kíván eladási jogával.
Az opciós szerződések lehetnek európai, vagy amerikai típusúak. Előbbi esetben csak a szerződés lejártakor
gyakorolható az opciós jog, míg utóbbi esetben a szerződés lejártáig bármely időpontban. Az fix lejárati időpont miatt az
európai típusú opciók elemzése könnyebb, rendszerint ebből vezetik le a bizonytalan lejáratú amerikai típusú opciók
értékelését. A gyakorlatban többnyire amerikai típusú opciókat alkalmaznak.
Az opciós szerződés csak az egyik félnek jelent kötelezettséget (kiíró), a másiknak viszont jogot (tulajdonos). Ez az opciós
díjban nyilvánul meg: a tulajdonos fizeti a kiírónak a szerződés kötésekor. (Futures és forward szerződésnél mindkét fél
kötelezett, de nincs díj.)
Fedezeti ügylet
A fedezeti ügyletkötők (hedger) a kockázat csökkentésére, a veszteség elkerülésére törekszenek. A biztonságot helyezik
előtérbe. A határidős piacot arra használják fel, hogy más ügyleteik keretében kalkulált hasznukat lefedezzék, illetve
annak realizálását biztosítsák. Az árfolyam-, illetve kamatkockázatból adódó veszteségek elkerülése érdekében az
eredeti pozíciójukkal ellentétes határidős ügyletet kötnek. Így az árfolyam/kamat változása már nem egyoldalúan érinti
őket, hanem egyszerre kedvezően és hátrányosan. A hedge üzlet ez alapján alkalmas arra, hogy az ügyletkötő az
érdekével ellentétes árfolyam-, vagy kamatváltozásokból adódó veszteséget elkerülje.
A fedezeti ügylet formái:
Vételi (long) hedge: kötésére akkor kerül sor, ha pl. az importőrt/vevőt későbbi időpontban szükséges deviza
vásárlásakor, vagy jövőben tervezett értékpapír vásárlásakor árfolyam-emelkedés fenyegeti.
Eladási (short) hedge: alkalmazása akkor célszerű, ha pl. a jövőben szabad devizával rendelkező exportőrt, vagy a
jövőben eladni szándékozó értékpapír-tulajdonost az árfolyam csökkenése fenyegeti.
Spekulációs ügylet
A spekulánsok jelentős árfolyamkockázatot vállalnak nyereségszerzés céljából. Csoportjaik:
Hosszra, azaz árfolyam-emelkedésre spekulálók (bulls), akik azért vásárolnak árut/értékpapírt, hogy azt később
magasabb áron adják el.
Besszre spekulálók, tehát árfolyam-csökkenésre számítanak (bears), árut/értékpapírt adnak el, hogy azokat majdan
alacsonyabb áron visszavásárolják.
Gyakran a kettő együtt jár egymással, csak eltérő időpontra vonatkozóan.
A nyitott pozíció fenntartása tarthat:
Pár percig – gyakori üzletkötések.
Egy napig – a nap végén mindig lezárják pozícióikat.
Hosszabb ideig – trend-spekulánsok.
A határidős piacok bekapcsolásával számtalan spekulatív ügyletkötési forma alakult ki.

Arbitrázs (arbitrage) ügylet
Az arbitrazsőrök kockázat-semlegesek, úgy vállalnak határidős pozíciót, hogy kockázatuk se nem nő, se nem csökken.
Amíg a spekulánsok az időbeli, addig az arbitrazsőrök a helybeli, a különböző tőzsdék azonos „árufajtáiban” fennálló,
egy időben való jegyzéseinek árfolyam-különbségeit használják ki. Előbbi kockázattal jár, utóbbi kockázat-semleges.
Az arbitrázs főleg a devizaárfolyamokra és a kamatlábakra irányul, fenntartva egyúttal azok összhangját. Fajtái:
Háromvalutás arbitrázs: biztosítja a keresztárfolyamok összhangját. Kihasználja a keresztárfolyamok különbségét, s a

többszöri átváltás során nyereséget realizál. Ezek az átváltások viszont egyensúlyi árfolyamok kialakulásához vezetnek,
ami megszűnteti az arbitrázs lehetőségét.
Kamatarbitrázs: a különböző valutákban fennálló, azonos időtartamú hitelek kamatlábainak eltérésére épít.
Forward/forward arbitrázs: a különböző időtartamú, azonos valutában fennálló prompthitelek kamatlábainak, és a

terminhitelek árfolyamának az egyensúlyi viszonyát tartja fenn.
Köszönöm a figyelmet!

Kereskedelmi Repetitorium Levelezo 20210220

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kereskedelmi Repetitorium Levelezo 20210220

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ÜZLETI ÉLET SZERZŐDÉSEI REPETITÓRIUM- 2021. FEBRUÁR 20.

SZERZŐDÉSKÖTÉS AZ ÜZLETI ÉLETBEN. ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM.

Dr. Fazakas Zoltán József LL.M.

a) a szerződni kívánó fél maga dönt alkalmazásáról, vagy

b) jogszabály kötelezően előírja annak alkalmazását (pl.: a nemzeti vagyonról szóló

Az ajánlatok tényleges versenyéhez az szükséges, hogy a megadott határidőn belül

Amennyiben a szerződéskötést megtagadja a Ptk. 6:71. §-a alapján, ha jogszabály

A felhívás csak a lényegesebb kérdéseket rendezi, a járulékos kérdéseket a felek az

Az ajánlattevő ajánlatát az ajánlatok megtételére, benyújtására nyitva álló határidő

Lehet meghatározott pénzösszeg fizetése, biztosítéki szerződések körébe tartozó

Árra vonatkozó versenyeztetési eljárás: az ajánlattevők úgy versenyeznek, hogy egy

A versenyeztetési eljárások tisztaságát általánosan a tisztességtelen piaci magatartás

A szabály szubszidiárius, mert csak azokra a magatartásokra kell alkalmazni,

A törvény e rendelkezése nem ad eligazítást arra vonatkozóan, hogy a verseny

Közbeszerzés alatt a közpénzeket felhasználók beszerzésre irányuló szerződéskötéseit

A közbeszerzés az egyik legelőrehaladottabban harmonizált terület. Bizonyos

A közbeszerzési szerződés nem egy szerződéstípus, hanem azon szerződések

A Kbt. szabályait meghatározott alanyok, meghatározott tárgyú és értékű

• a) Az ún. ajánlatkérő szervezetek körét a törvény taxatíve meghatározza, pl.:

c) Kétféle értékhatárt különböztetünk meg; az uniós értékhatárokat és a nemzeti

A közbeszerzésre irányuló versenyeztetési eljárás főbb állomásai:

a közbeszerzési eljárást megindító felhívás a közbeszerzési eljárás egyes fajtáira

b) a legalacsonyabb költség, vagy

c) a legjobb ár-érték arányt megjelenítő olyan – különösen minőségi,

Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban ajánlati biztosítékot is kérhet, de csak

c) Ajánlatok elbírálásasorán az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy az

d) Eredményhirdetés, majd szerződéskötés. Eredményes közbeszerzési eljárás alapján

b) A meghívásos eljárás két szakaszból áll, a részvételi szakaszban az ajánlatkérő a részvételre

e) Versenypárbeszéd ugyanazokban az esetekben alkalmazható, mint a tárgyalásos eljárás. Az

f) A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás a verseny legnagyobb mértékű korlátozásával járó

A fejlett gazdaságokban megjelentek a közvetítő személyek. Sokféle fajtája tevékenykedik,

feladatuk pusztán reklám, propaganda tevékenység, avagy tényleges ügyletkötési

Közös 85/653/EGK irányelv: Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó

a) A 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bsz.) a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei

b) A 2014. évi LXXXVIII. törvény (Bit.) a biztosítási szektort biztosításközvetítők (értve ez

d) Az 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról szintén szabályoz közvetítői

e) Az ingatlanközvetítés a közvetítői tevékenység az 1993.évi LXXVIII. (Lt.) szerint. Az üzletszerű

f) Az utazásszervező tevékenység végzésének szabályai a kereskedelemről szóló 2005. évi

Mindezekre a jogszabályokra jellemző, hogy alapvetően közjogi normák és a nevesített

Valamennyi szerződéstípus közös jellemzője – mint megbízási típusú szerződésekre–,

A megbízási szerződés általános szabályai szerint (6:272. §) a megbízott a megbízó

A jogviszonyban tehát két szerződést köt a bizományos: egyrészt megbízójával a bizományi

A szállítmányozás (amelyet fuvarozási bizományként is nevezhetünk) önálló szerződés ugyan,

A tartós közvetítői jogviszonyban– a megbízó és a közvetítő között egy tartós, folyamatos

Az általános szerződési feltételek – az ún. blanketták – fontos szerepet játszanak a

Kétségtelen az általános szerződési feltételek előnyének tekinthető, hogy meggyorsítja a

a) amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából,

c) előre határoz meg úgy, hogy

d) a másik fél nem működött közre és

Előfordulhat – vállalkozások egymás közötti jogviszonyában –, hogy a szerződéskötés során

Ha az alkalmazott általános szerződési feltételek nem lényeges kérdésben térnek el egymástól,

Ha azonban az általános szerződési feltételek között lényeges kérdésben van eltérés, a

e) Fokozottan érvényesül az együttműködési, illetve tájékoztatási kötelezettség, amely az

Általánosan érvényesülő tájékoztatási kötelezettség, azaz a jogviszony alanyaitól függetlenül

Kizárólag fogyasztói szerződésnél kell figyelemmel lennie a vállalkozásnak arra, hogy

A fogyasztóvédelem körében van jelentősége azoknak a speciális szabályoknak,

Az e-kereskedelmi törvény szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás a

Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás olyan információs társadalommal összefüggő

Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás elektronikus úton történik, amely

Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásra irányuló jogviszonyban igénybe vevő bárki lehet

Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás bonyolódhat üzleti vállalkozások között (Business to

Valójában minden e-kereskedelmi szerződés mögött a szolgáltatási szerződések összefüggő

A tájékoztatás alapvetően a következőkre kell, hogy kiterjedjen: