DR.

PAPP LÁSZLÓ: KÖTELMI JOG A POLGÁRI KORBAN

Az előadás anyagát a Mezey Barna által szerkesztett Magyar Jogtörténet (2007) c. tankönyv
179-188. oldalai képzik, amelyeket az alábbi előadás anyagával kell kiegészíteni. A kötelmi
jog körében az egyes szerződési típusok a feltöltött ppt-ből, illetve az Mtj. vonatkozó
szabályaiból sajátíthatóak el. Az előadás közben feltett kérdések megválaszolása fakultatív. Az
előadáshoz tartozó önellenőrző kérdésekre adott megoldások mindig egy héttel később lesznek
feltöltve.

Az 1848:15. tc. eltörölte az ősiséget, amellyel megszűnt a tulajdonjog kötöttsége, és létrejött a

szabad tulajdon Magyarországon. Mindez a teljes magánjog újraértelmezését tette lehetővé,
amely értelmében a dologi jogi, kötelmi jogi és öröklési szabályokat is újra kellett gondolni.
Ebből adódóan az 1848:15. tc. az ősiség eltörlése mellett előírta egy magánjogi kódex
elkészítését is, amelyre azonban több, mint 100 évet kellett várni.
A kötelmi jog fejlődése szempontjából az a) Optk, b) Kt.; c) Mtj. rendelkezéseiből indulhatunk
ki, amelyekkel vázolható a 19-20. századi kötelmi jogunk fejlődésének az íve.
Feladat: Határozza meg az ősiség fogalmát!

I. A KÖTELMI JOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A kötelem fogalmát többféleképpen is meg lehet határozni. A legáltalánosabban elfogadott
értelmezés szerint a kötelem: a) jogosultság a szolgáltatás teljesítésének a követelésére; és
b) kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére. Ebből adódóan a dologi joggal ellentéteben a
kötelmi jogviszonyok relatív szerkezetű jogviszonyok.
Feladat: Határolja el meg az abszolút és a relatív szerkezetű jogviszonyt!
A modern magánjogban - az Mtj. rendelkezései alapján – kötelem keletkezhetett: a)
szerződésből; b) alaptalan gazdagodásból (jogalap nélküli gazdagodás); c) tiltott cselekmények
(kártérítés); d) egyéb módon.
Feladat: Sorolja fel a kötelemkeletkeztető tényállásokat a Tripartitum alapján!

I. 1. A SZERZŐDÉS
A szerződés két vagy több fél, joghatás kiváltását célzó, és arra alkalmas egybehangzó
akaratnyilatkozata. Ebből adódóan a szerződés fogalmi elemei: a) felek; b) joghatás
kiváltása; c) konszenzus; d) akaratnyilatkozat. Szerződés esetén a relatív szerkezetű jogviszony
abban nyilvánul meg, hogy a felek kölcsönösen jogosítva és kötelezve vannak.
A szerződések jogi szabályozásánál fontos kiemelni a magánjog diszpozitív jellegét. Ebből
adódóan a szerződésekre vonatkozó magánjogi szabályoktól – kivéve, ha azok kógensek – a
felek akarategyezséggel (konszenzus) eltérhetnek.
Példa: Adásvétel esetén a vételár megfizetése azonnal esedékessé váltik, kivéve, ha a felek úgy állapodnak meg,
hogy a vevő egy későbbi időpontban is fizethet.

A szerződés fogalmi eleme, hogy abban legalább két félnek kell szerepelnie (adós és hitelező)
A szerződő felek elnevezése az egyes szerződési típusonként változik.

1
Példa: Adásvételi szerződésénél eladóról és vevőről beszélünk, míg például bérleti szerződésnél bérbeadóról és
bérlőről.

Érdekesség: Már a 19. századi magánjogunk is ismerte az egyoldalú nyilatkozat általi kötelezettségvállalást, mint
kötelmet, de csak abban az esetben, ha azt jogszabály kifejezetten lehetővé tette. Ilyenkor az egyoldalú
nyilatkozatra a szerződések általános szabályait kellett alkalmazni.

A szerződés második fogalmi eleme a joghatás kiváltása, amelynek értelmében a

szerződésnek a jogrend világában valamilyen változást kell előidéznie. A joghatás kiváltásának
jogi és fizikai értelemben is lehetségesnek kellett lennie.
Példa: A joghatás kiváltása adásvétel esetén a tulajdonjog jogosultjának a megváltozása.

A szerződés harmadik fogalmi eleme a konszenzus. Ebből adódóan a feleknek a szerződés

lényeges tartalmi elemeiben meg kellett egyezniük. Lényeges tartalmai elemeknek tekintjük
azokat az elemeket, amelyekben való megállapodás nélkül a szerződés érvényesen nem jöhet
létre. Ezek az elemek szerződési típusonként eltérnek. Ezzel ellentétben a nem lényeges
szerződési elemekben a feleknek nem kell külön megállapodniuk, mert ilyenkor a jogszabály
rendelkezései lépnek azok helyébe.
A szerződés negyedik fogalmi eleme az akaratnyilatkozat. Az akaratnyilatkozat a szerződés
formáját határozza meg, amely lehet: a) szóban; b) írásban; c) ráutaló magatartással. A szóbeli
szerződést a felek verbálisan, azaz szóban kötik meg. Írásbeli szerződésnél a felek a szerződést
írásba foglalják, amely okirati formát jelent: a) magánokirat; b) közokirat. Míg ráutaló
magatartás esetén a felek nem „mondják ki” nem írják le” szerződéskötési szándékukat, de
mindenki számára nyilvánvaló, hogy a felek az adott kondíciók mellett szerződést fognak kötni.
Példa: A boltban a vevő, amikor leveszi a terméket a polcról, és a pénztárhoz megy, akkor mindenki számára
nyilvánvaló, hogy az adott terméket az adott áron meg kívánja vásárolni.

Az akaratnyilatkozati formák tekintetében magánjogunk a felek rendelkezéséből indul ki, így

főszabályként a felek a szerződést olyan formában köthetik, amilyenben megállapodnak,
kivéve, ha jogszabály kifejezetten írásbeliséget ír elő.
Példa: Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához mindig írásbeliség – ráadásul ügyvédi ellenjegyzés – szükséges.

I. 1. 2. A SZERZŐDÉS TÁRGYA
A szerződés tárgya a szolgáltatás, amely lehet a) dare, b) facere; c) praestare. A szolgáltatás
kapcsán ki kell térni a) lehetetlen szolgáltatásra; b) vagylagos szolgáltatásra; c) fajlagos
szolgáltatásra.
A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. Ha az adós a szolgáltatás lehetőségéért
jótállott, a szolgáltatás lehetetlensége nem érinti a jótállásból folyó kötelezettségét, kivéve, ha
a hitelező a szerződés megkötésekor a lehetetlenséget ismerte. Az a fél, aki a szolgáltatás
lehetetlensége miatt semmis szerződés megkötésekor a lehetetlenséget ismerte, köteles a másik
félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni.
A vagylagos szolgáltatás esetén, aki egyedileg meg nem határozott dolog szolgáltatására van
kötelezve, az illető nemből középfajtájú és középminőségű dolgot köteles szolgáltatni.
Feladat: Hozzon példát a vagylagos szolgáltatásra!

2
A fajlagos szolgáltatás esetén, ha az adós két vagy több szolgáltatásra akként van kötelezve,
úgy, hogy csak az egyiket vagy csak a másikat kell teljesíteni, a választás joga kétség esetében
őt illeti.
Feladat: Hozzon példát fajlagos szolgáltatásra!

I. 1. 3. A SZERZŐDÉS LÉTREHOZÁSA, ÉRTELMEZÉSE ÉS ÉRVÉNYESSÉGE

A szerződés létrehozása és tartalma szempontjából elsősorban a modern magánjogra jellemző
alapelvből, a szerződési szabadságból kell kiindulni. A szerződési szabadság tartalma: a)
partnerválasztás szabadsága; b) formaválasztás szabadsága; c) tartalom meghatározásának a
szabadsága. A partnerválasztás szabadsága alapján a felek szabadon dönthetik el, hogy kivel
kívánnak szerződést kötni. Ez alól kivételként jelentkezett a 20. század elejétől a
szerződéskötési kényszer, amelynek értelmében az egyik fél, a másik fél ajánlattételét köteles
volt elfogadni, és vele szerződést kötni.
Példa: A közüzemi szerződések esetén a szolgáltató nem utasíthatja vissza a szerződéskötési ajánlatot. (pl.:
vízszolgáltatás)

A formaválasztás szabadsága alapján a felek konszenzussal dönthetik el, hogy milyen

akaratnyilatkozati formában (szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással) kötik meg a
szerződést, kivéve, ha jogszabály kifejezetten írásbeli alakiságot ír elő. Míg a tartalom
meghatározásának szabadsága alapján a felek a szerződés tartalmát szabadon határozhatják
meg, kivéve, ha jogszabály kötelező tartalmi elemeket állapít meg.
A szerződés létrehozásának az első lépése az ajánlattétel. A modern magánjogban az
ajánlattételre az Mtj. rendelkezési alapján az alábbi sajátosságok érvényesültek.
 Aki másnak a szerződés megkötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve van, hacsak
kötöttségét kifejezetten vagy a körülményekből következtethetően ki nem zárta.
 Távollevőnek tett ajánlat abban az időpontban válik hatályossá, amelyben a címzetthez
érkezik; de hatálytalan, ha egyidejűleg vagy már előbb visszavonó nyilatkozat érkezett
hozzá vagy jutott tudomására.
 Az ajánlat elveszti hatályát, ha az, akihez intézték, az ajánlattevővel szemben
visszautasítja, vagy vele szemben kellő időben el nem fogadja.
 Az ajánlatot az ajánlattevőtől megszabott határidőben kell elfogadni. Az ilyen határidő
hiányában a jelenlevőnek tett ajánlatot azonnal, a távollevőnek tett ajánlatot azon az
időn belül kell elfogadni, amelyben az ajánlattevő, tekintettel különösen az ajánlat
elküldésének módjára, rendes körülmények között a válasz megérkezését várhatja. A
távbeszélő útján közvetlenül tett ajánlatra a jelenlevők közötti ajánlat szabálya áll.
Amennyiben az ajánlatot a másik fél elfogadja, és a felek a szerződés valamennyi lényeges
elemében megegyeztek, akkor a szerződés érvényesen létrejött.
A szerződés értelmezése tekintetében a) a használt kifejezések nyelvtani értelme; b) a szerződő
felek akarata az irányadó. Előbbi esetben a szerződésben szereplő kifejezések hétköznapi
értelméből kellett kiindulni, míg utóbbi esetben a felek a feltehető akaratából. A 19-20. századi
magyar magánjog a két esetkör közül az utóbbit részesítette előnyben azáltal, hogy kétség
esetében azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet
felfogására a méltányosságnak leginkább megfelel. Értelemszerűen, a szerződés egyes
rendelkezéseinek az értelmezése a pacta sunt servanda elvét – főszabályként – nem törték át,

3
azaz nem lehetett olyan értelemzést tulajdonítani az egyes szerződési rendelkezésnek, amely
által az egyik fél mentesülhetett a szolgáltatás teljesítése alól.
Feladat: Határozza meg a pacta sunt servanda elvét!

A létrejött, és a „teljesítési szak felé tartó” szerződés kapcsán meg kell említeni a szerződés
érvénytelenségét. A modern magánjog az érvénytelenségnek két esetkörét ismeri: a)
semmisség; b) megtámadhatóság. A két esetkört már a római jog is szabályozta, azonban a
modern magyar magánjogban – ideértve az Mtj. rendelkezéseit is – még nem találunk olyan
egyértelmű és kiforrott szabályokat, mint a hatályos szabályozásban. Így az Optk. 19. századi
szövegváltozata a szerződés érvénytelenségének az eseteit nem dogmatikusan, hanem elszórtan
szabályozta.
A semmisség és a megtámadhatóság között az alábbi különbségek fedezhetőek fel: a)
megtámadásra csak az érintett felek jogosultak, míg a szerződés semmisségére bárki; b) a
megtámadásra mindig határidő áll nyitva; míg a semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni;
c) a megtámadás jövőre nézve szünteti meg a szerződést, míg a semmisség a szerződés
megkötésének időpontjára visszaható hatállyal. Fontos azonban kiemelni, hogy mind a két
érvénytelenségi okot csak bíróság mondhatta ki.
A 19-20. századi magyar szokásjog alapján semmis volt az olyan szerződés, amely a) lehetetlen
tartalmú; b) jogszabályba ütközött; c) jó erkölcsbe ütközött; d) színlelt szerződés volt. A
lehetetlen tartalmú szerződést lásd fentebb az I. 1. 2. pontban. A jogszabályba, azaz törvényes
tilalomba ütköző szerződés, amennyiben a törvény mást nem rendel, semmis. A jó erkölcsbe
ütköző szerződések semmisségét a magyar bírói gyakorlat a német BGB mintájára alakította ki.
Ennek a semmisségi oknak a meghatározása azért nehézkes, mert maga a semmisségi ok a
társadalomban érvényesülő erkölcsi normák megsértésén alapul. Ebből következik, hogy ezt
taxatíve felsorolni nem lehet, illetve magának az erkölcsnek a mércéje történelmi koronként
változott. Általánosságban azt látjuk, hogy a jó erkölcsbe ütköző szerződés tartalma
jogszabályba ugyan nem ütközik, azonban figyelme véve a szerződő felek célját, a szerződés
tartalmát, vagy a megkötés körülményeit, egy általánosan elfogadott erkölcsi szabályt vagy
társadalmi normát sért. A színlelt szerződés semmisségének az oka az, hogy a külvilág felé nem
egyértelmű a szerződő felek akarata. Színlelt szerződés esetén a felek akarnak, de takarnak.
Így az ilyen szerződés megfelel egy konkrét jogügylet formai feltételeinek, de a felek valódi
akarata egy másik jogügylet megkötése lett volna.
Példa: Színlelt az a megbízási szerződés, amelynek tartalma valójában munkaszerződés.

Maga a színlelt szerződés mindig semmis, azonban ha a felek valódi akaratának megfelelő
szerződés formaiságának a színlelt ügylet is megfelel, akkor annak érvényességét bíróság
kimondhatja.
Az érvénytelenség másik esete a megtámadhatóság, amely alapulhat: a) tévedésen; b)
megtévesztésen; c) közös téves feltevésen. Tévedésről akkor beszélünk, ha valamelyik fél a
szerződés lényeges körülményében tévedésben volt, és ezt a tévedést a másik fél okozta. A
tévedés a hazai bírói gyakorlatban általában a nem megfelelő tájékoztatáson alapult. A
megtévesztés az előbbi esettől eltérően szándékos magatartást jelentett, ahol az egyik szerződő
fél a másik szerződő felet a szerződés lényeges körülményében célzatosan félrevezette. Ez
történhetett fenyegetéssel (pszichikai ráhatás) vagy kényszerrel (fizikai ráhatás). A közös téves
feltevés, a bírói gyakorlatunkban valójában a közös tévedésre utalt, azaz arra, hogy a szerződés

4
lényeges elemében mind a két fél tévedett. A közös téves feltevésnek a két világháború között
meglehetősen szűkmarkú a gyakorlata, így ez a megtámadási ok inkább majd csak a régi Ptk.
megjelenésével vált relevánssá.

I. 2. A SZERZŐDÉSI BIZTOSÍTÉKOK
Az érvényesen létrejött szerződést a pacta sunt servanda elvéből fakadóan teljesíteni kell, azaz
a feleknek a vállalt szolgáltatást és ellenszolgáltatást kell teljesíteniük. Ezt a teljesítést segíti
elő, illetve biztosítja a szerződési biztosítékok rendszere (fizetőképesség és fizető kézség)
A modern magánjog szerződési biztosítékai: a) foglaló; b) kötbér; c) jogvesztés kikötése; d)
kezesség; e) zálogjog.
Érdekesség: A középkori magánjogunk ismert egyéb szerződési biztosítékokat is, mint pl. az eskü vagy az áldomás
ivás.

A foglaló a szerződés megkötésének a jelélül szolgált, és a szerződés megkötése céljából,

kifejezetten foglalóként átadott pénzösszeget értettük alatta. A szerződés teljesítésekor a
foglalót be kell tudni annak a félnek a szolgáltatásába, aki adta, vagy ha betudásra nem
alkalmas, vissza kell adni. Visszajár a foglaló akkor is, ha a felek a szerződést megszüntetik,
vagy ha a teljesítés mind a két fél hibájából vagy oly okból, amelyért egyik fél sem felelős,
lehetetlenné válik. Ha a szerződés megszűnését vagy a teljesítés lehetetlenné válását az egyik
fél vétkesen okozta, a vétkes fél a vétlen javára az adott foglalót elveszti, a kapottat kétszeresen
köteles visszatéríteni.
A kötbér olyan kikötés, amelynél fogva az adós bírságot - kötbért - ígér a hitelezőnek arra
az esetre, ha kötelezettségét nem határidőben (késedelem) vagy nem szerződésszerűen
teljesíti. A kötbérkikötés érvényességének a feltétele, hogy azt okiratba kell foglalni. A kötbér
általában pénzösszeget jelentett, de a magyar szokásjog nem zárta ki az egyéb szolgáltatás
kötbérként való kikötését sem.
Példa: Egy ház felépítésére a vállalkozót kötbérkikötés terheli arra az esetre, hogy határidőben készüljön el.
Amennyiben ez nem sikerül, és a határidőre a ház nem épül fel, akkor naponta X összeget kell a megrendelő
részére fizetnie.

A kötbér káráltalány jellegű, azaz a hitelező a késedelemből eső kárát nem köteles bizonyítani,
a kötbér a késedelembe esés tényénél fogva „automatikusan jár”. Mindez nem jelenti azt, hogy
a hitelező a kötbért meghaladó, és a késedelemből fakadó kárigényét ne tudná érvényesíteni.
A jogvesztés kikötése esetén a nem, vagy nem szerződésszerűen teljesítő fél, elveszíti a
szerződésből fakadó valamely jogát. Ezt a szerződési biztosítékot is csak írásban lehet kikötni,
és a kötbérhez hasonlóan a „túlzottan” kikötött jogvesztést a bíróság mérsékelheti.
Példa: Kölcsönszerződés esetén a késedelmes teljesítés kapcsán jogvesztés kikötése lehet a részletfizetési
kedvezmény elveszítése.

A kezesség olyan szerződési biztosíték, amely során a kezes arra vállal kötelezettséget,
hogy az adós nem teljesítése esetén a hitelezőnek teljesít. A kezesség mindig járulékos, azaz
a kezes kötelezettsége az adós kötelezettségéhez igazodik. A kezesség fajtái: a) sortartó; b)
készfiszető. Sortartó kezesség esetén a kezesek egymásra tekintettel vállalnak kezességet, míg
készfizető kezesség esetén egymásra tekintet nélkül. Ebből következik, hogy az utóbbi eseteben

5
a hitelező választhat, hogy az adóstól vagy a kezestől követeli a tartozást. A kezesség szintén
csak írásban kiköthető szerződési biztosíték. Érdemes megjegyezni, hogy a kezes teljesítésével
az adós a hitelezővel szemben mentesül, azonban a kezes követelheti a korábbi adóstól a kezesi
teljesítés megtérítését.
A zálogjog olyan szerződési biztosíték (és egyben korlátolt dologi jog is), amely alapján a
zálog jogosultja a zálog tárgyából mindenki mást megelőzően kielégítést nyerhet, ha az
adós nem teljesít. A zálog lehet a) kézizálog; b) jelzálog. Mind a két zálogfajtánál garanciális
szabály, hogy a hitelező a zálogtárgyon soha nem szerezhet tulajdont (!), legfeljebb csak
kielégítési jogot, azaz a zálog tárgyát az adós nem teljesítése esetén elárverezheti. Azonban
ilyenkor is a befolyt vételár a zálogjogosultat csak a tartozás erejéig illeti meg, a fennmaradó
összeg az adós részére visszajár.
Érdekesség: A zálog tárgya általában dolog (ingó vagy ingatlan), de a modern magyar magánjog nem zárta ki a
jogon, vagy követelésen fennálló zálogjogot sem, feltéve, ha az átruházható (vagy a jog gyakorlása átengedhető)
és vagyoni értékkel bírt.

A kézi zálog és a jelzálog között az alábbi különbségek fedezhetőek fel: a) kézizálog csak ingó
dolgon jöhet létre, és szükséges a szerződés megkötésén túl a zálogtárgy birtokának az átadása
is, azzal, hogy a zálogjogosult a zálog tárgyát csak az adós kifejezett beleegyezésével
használhatja; b) jelzálog ingó és ingatlan dolgon is fennállhat, és a zálogtárgy az adós
birtokában marad.
Feladat: Hozzon példát ingó dolog jelzálogára!

A zálogjog keletkezhet a) szerződéssel; b) bírói úton; c) a törvény erejénél fogva. A zálog

keletkezésének legtipikusabb esete a felek megállapodása (szerződés), amely mindig
írásbeliséghez van kötve. Kézizálog esetén a szerződés érvényességéhez szükséges a zálog
tárgyának átadása, míg jelzálog esetén, ha az ingatlanra vonatkozik a telekkönyvi bejegyzés. A
bírói úton keletkező zálogjog tipikus esete a bírósági végrehajtás során a bírósági foglalás, vagy
végrehajtási jog bejegyzése. Törvényes zálogjogról pedig akkor beszélünk, amikor a felek
külön megállapodása nélkül jogszabály hozza létre a zálogjogot.
Példa: Ingatlan bérlete esetén a bérbeadónak törvényes zálogjoga van a bérleti díj erejéig a bérlő által a
bérleménybe bevitt ingóságain.

Az Mtj-nek a zálogjogra vonatkozó rendelkezései azon kevés §-ok közzé tartoztak, amelyeket
külön törvénybe is foglalták. Az 1927:35. tc. a jelzálogot nagyon haladó módon szabályozta,
kitérve a közönséges jelzálog mellett a keretbiztosítéki jelzálogra is. A keretbiztosítéki
jelzálogjogot olyan követelés biztosítására, amely hitelviszonyból, ügyvitelből, szavatosságból,
károkozásból vagy egyéb meghatározott jogviszonyból származott, úgy is létre lehetett hozni,
hogy a követelés összegszerű megállapítása nélkül csak azt a legmagasabb összeget - a keretet
- határozták meg, amelynek erejéig a jelzálogjog a hitelezőnek felelt.
I. 3. A SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE
A szerződés megszűnhet a) teljesítéssel; b) a felek akaratából. A szerződés megszűnésének
tipikus esete a teljesítés, amikor a felek a szolgáltatást és ellenszolgáltatást egymás irányába
szerződésszerűen teljesítik. Azonban lehetőség van arra is, hogy teljesítés nélkül, a felek
akaratából szűnjön meg a szerződés, amely történhet a) közös megegyezéssel; vagy b)
egyoldalúan. A szerződés a felek konszenzusán alapul, így ahogyan közös megegyezéssel létre
is lehet hozni, ugyanilyen konszenzussal meg is lehet szüntetni. Az egyoldalú

6
szerződésmegszüntetés (teljesítés nélkül) lehet a) elállás; b) felmondás. Az elállás a szerződést
felbontja. Az elállás következtében mindegyik fél köteles a másiknak visszaszolgáltatni azt,
amit a szerződés alapján tőle kapott. Nincs helye elállásnak, ha az a tárgy, amelyet az elállásra
jogosult félnek vissza kellene szolgáltatnia, az elállás kijelentése előtt a másik fél hibáján kívül
egészen vagy tetemes részben elpusztult, veszendőbe ment vagy lényegesen rosszabbodott,
vagy ha azt egészen vagy tetemes részben átalakították. Az elállási jog alapulhat jogszabályon,
vagy a felek megállapodásán. Ez utóbbi esetben általában bánatpénzt szoktak kikötni.
Felmondás esetén – amely szintén alapulhat jogszabályon vagy a felek megállapodásán – az
egyik fél a másik félhez intézett egyoldalú nyilatkozatával a szerződést jövőre nézve
megszünteti. Felmondás esetén a felek a már teljesített szolgáltatással és ellenszolgáltatással
kötelesek elszámolni egymás irányába.
I. 4. A KÉSEDELEM
Akkor, amikor a szerződés nem szűnik meg a fele akaratából, vagy teljesítéssel, akkor
késedelemről beszélünk. A késedelem lehet: a) adósi; b) hitelezői késedelem. Az adós
késedelembe esik akkor ha, a) lejáratkor nem teljesít; b) lejárati idő hiányában a hitelező
felszólítására nem teljesít. Az adósi késedelem következményei: a) az adós továbbra is köteles
teljesíteni; b) pénztartozás esetén kamat jár a hitelezőnek, még akkor is, ha az alapügylet
kamatmentes volt; c) a késedelem ideje alatt beszedett gyümölcsöket és hasznokat köteles
kiadni, és köteles megtéríteni a rendes gazdálkodás szabályai szerint élvezhető azon hasznokat
amelyek beszedését vétkesen elmulasztotta; d) köteles a hitelezőnek a késedelemből eredő kárát
megtéríteni.
Feladat: Határozza meg a kötbér és a késedelmes teljesítésből adódó kártérítési kötelezettség egymáshoz való
viszonyát!

A hitelezői késedelem akkor áll be, ha a hitelező felajánlott (szerződésszerű) szolgáltatást nem
fogadja el. Fontos kiemelni, hogy a hitelező a szolgáltatást csak a lejáratkor köteles elfogadni,
hamarabb nem, s ez alól csak a pénztartozás megfizetése jelent kivételt. Azt ugyanis a
hitelezőnek mindig el kell fogadnia. A hitelezői késedelem következménye: a) a kárveszély
átszáll a hitelezőre; b) az adós a késedelem ideje alatt csak szándékosságért és súlyos
gondatlanságért felel.
II. AZ ALAPTALAN GAZDAGODÁS (JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS)
A szerződések mellett kötelemkeletkeztető tényállás az alaptalan gazdagodás (jogalap nélküli
gazdagodás). Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az
előnyt a másiknak visszatéríteni. (alaptalan gazdagodás). A 19-20. századi magyar
magánjogi szabályozás döntően a római jogi alapokon nyugodott, így az alábbi jellemzőit
emelhetjük ki.
 A jogalap hiányát rendszerint a visszakövetelő félnek kell bizonyítania; ha kötelezettség
teljesítése céljából tett szolgáltatást követel vissza, ő köteles bizonyítani, hogy a
kötelezettség nem állott fenn.
 Aki fennálló kötelezettségét lejárat előtt teljesíti, a teljesített szolgáltatást nem
követelheti vissza és az időközi kamat megtérítését sem követelheti.
 Nem lehet visszakövetelni a szokásos alkalmi ajándékot, valamint az életfenntartás
céljára adott és arra felhasznált tartásszolgáltatást sem.

7
  Ha a kötelezett a vagyoni előny szerzésekor rosszhiszemű volt, vagyis a jogalap
hiányáról tudott, vagy ha a visszatérítendő szolgáltatás elfogadásával a törvény tilalma,
a közrend vagy a jóerkölcs ellen vétett, felelősségét nem érinti az, hogy a gazdagodást
utóbb elvesztette. Ha a jogalap hiányáról a vagyoni előny szerzése után értesül, az
értesülés időpontjától kezdve rosszhiszemű szerzőként felel.
Feladat: Hozzon példát alaptalan gazdagodásra (jogalap nélküli gazdagodás)!

III. A TILTOTT CSELEKMÉNYEK (KÁRTÉRÍTÉS)

A kártérítés jogintézménye a római jog óta a magánjog egyik meghatározó részterülete. A
modern magyar magánjog fejlődésében a kártérítési jog a) vétkességi és b) felróhatósági alapú
volt. A két fajta felelősségi felfogás korszakhatára az 1970-es évekre tehető. Azonban mind a
két alakzat tekintetében közös – az az évszázadok óta élő szabály, - hogy a károkozónak az
okozott kárt meg kell térítenie. Így a két fajta felelősségi felfogás között pusztán csak a
károkozó felelősségének a minőségi felfogása kapcsán van különbség. Ebből adódóan a
vétkességi és felróhatósági alapú felelősség a) közös szabályait; b) eltérő szabályait kell
áttekinteni.
A közös szabályok közzé tartozik: a) a kár mértéke; b) a kár és a károkozó magatartás közötti
okozati összefüggés; c) jogellenesség; d) objektív felelősség; deliktuális és kontraktuális
kárfelelősség; vagyoni és nem vagyoni kártérítés.
A kár mértéke a) a károsult vagyonában bekövetkezett tényleges értékcsökkenés; b) az elmaradt
haszon; c) a káreseménnyel összefüggésben felmerült indokolt és szükséges költség. A kár és
a károkozó magatartás közötti okozati összefüggés arra irányul, hogy a káresemény
bekövetkezésének a károkozó magatartásból kell következnie. A jogellenesség értelmében a
károkozó magatartásnak a jogrendbe kell ütköznie. Ugyanis látni kell, hogy a károkozás lehet
jogszerű is, és ilyenkor nem kártérítésről, hanem kártalanításról beszélünk.
Példa: Ha ég a szomszéd háza ég, és a tűzoltó az én telkemről oltja a tüzet úgy, hogy közben a holland tulipánjaimat
letapossa, akkor károm keletkezett, de a károkozó (tűzoltó) magatartása nem volt jogellenes.

A felelősség szubjektív alakzatai alól – legyen az vétkességi vagy felróhatósági alapú - már a
19. század végén jelentkezett egy kivétel, az objektív felelősség. Az objektív felelősség
értelmében a károkozó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt
működési körén kívül eső és elháríthatatlan külső ok idézte elő. Az objektív felelősséget
veszélyes üzemi felelősségnek is nevezzük, és hazánkban először a dualizmus időszakában
német minta alapján a vasút kapcsán jelentkezett. A 20. században ilyen objektív felelőssége
volt pl. a gyáraknak, vagy valamennyi gépi meghajtású közlekedési eszköznek.
A kártérítési felelősség keletkezhet deliktuális úton (betöröm valakinek az ablakát), vagy
kontraktuális úton (szerződésszegés). Fontos kiemelni, hogy a deliktuális és kontraktuális
kárfelelősség fogalmi elemei ugyanazok, pusztán dogmatikai úton teszünk közöttük
különbséget. Bár a károkozó cselekmény főszabályként a vagyonban következett be, a 19.
század végi magyar magánjog – összhangban a francia, német és osztrák szabályozással –
kidolgozta a nem vagyoni kártérítés intézményét is. Ebben az esetben a „kár” a károsult
személyében következett be, amelyet azonban ugyanúgy összegszerűen kellett kifejezni.
Példa: Ha elüt az autó és eltöri a lábam, akkor a személyemben bekövetkezett károsodás – a tényleges
vagyoncsökkenés; elmaradt haszon és indokolt költségek mellett – megtérítését is követelhetem.

8
Ami az eltérő szabályokat illeti, a vétkességi és felróhatósági felelősség kapcsán az alábbi
sajátosságok figyelhetőek meg. A vétkességi felelősség a klasszikus római jogi felfogás alapján
a szándékos és gondatlan károkozás (nem összekeverendő a büntetőjogi fogalmakkal) esetén
írt elő kártérítési felelősséget. A 20. század közepéig uralkodó felfogás szerint, aki másnak
jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen, (dolus vagy culpa) bárcsak közvetve is megsérti,
köteles a másiknak - a sértettnek - ebből eredő kárát megtéríteni. Míg az 1970-es évektől
uralkodó felróhatósági alapú megközelítés alapján, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles
azt megtéríteni, és csak akkor menetesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy
az adott helyzetben általában elvárható. Az adott helyzetben általában elvárhatóság, azaz a
felróhatóság, az ami, megkülönbözteti a két világháború közötti kárfelelősségi alakzatunkat a
második világháború után használttól.
Köszönöm a figyelmet!