2015.

PSZICHIÁTRIA
GYAKORLATI TÉTELEK

Készítette:
Tóth Sári
 1. tétel
A pszichiátriai interjú

- a beteggel való kapcsolatba kerülés kifejezésére több, egymással részben átfedő, egy időben zajló,
de eltérő főcélú szakkifejezést használunk:
- (pszichiátriai/pszichológiai) interjú a diagnosztikai vagy terápiás célból végzett, meghatározott,
általában jelentősebb ideig tartó, az orvos-beteg reláció során létrejövő kommunikációs kapcsolat
- exploráció a beteg olyan kommunikációs vezetése, mely során a személyiségszerkezet, a
patológiás pszichés tartalmak megfigyelhetővé válnak
- anamnézis a páciensről nyert, a betegség szempontjából fontos biopszichoszociális adatok
strukturális leírása
- pszichés státusz a pszichés állapot szakterminusokkal történő lejegyzése

- az orvosi gyakorlatban az interjú célja a kedvező orvos-beteg kapcsolat –terápiás kapcsolat–

kialakulása megfelelő információk megszerzése, illetve a beszélgetés lehetséges terápiás
hatásának kihasználása
- a szomatikus orvoslásnál íz interjú fő célja a betegségre vonatkozó információk begyűjtése, nincs
akkora jelentősége annak, hogy a beteg hogyan mondja amit mond, hogy viselkedik, milyen
metakommunikációs jeleket közvetít + itt nem áll rendelkezésre egyéb diagnosztikai segédeszköz,
mint UH, rtg, CT, MR vagy éppen PET-vizsgálat
- az első interjúval, vagyis az első találkozással megszerezhető a beteg bizalma, ami kulcsfontosságú a
további kezelési folyamatban
- az ember lelki-szellemi zavaraival foglalkozó orvosnak a kommunikációs információra sokkal
nagyobb mértékben kell hagyatkoznia a diagnózis felállítása érdekében, s így nemcsak szóbeli direkt
közléseit, hanem a tudattalan, emocionális, metakommunikációs tartalmakat is figyelni kell
- tehát a pszichiátriai vizsgálat során végzett interjú sokkal részletesebb, mint a medicina más
területein
- fontos, hogy a pszichiátriai interjú teljesen zavartalan környezetben történjen; a két
ülőalkalmatosság ne legyen teljesen egymással szemben; előnyös, ha a jelenlévőket nem választja el
nagyobb tárgy (pl. asztal)

Interjútechnikák

1. Tiszta kommunikációs helyzet megteremtése: bemutatkozás, tisztázás, tájékoztatás.

2. Kérdésfeltevés módja:
▪ Nyílt ( „Kérem, mondja el, miért fordult hozzánk?”) olyan kérdésfeltevés, melyben megengedi
a betegnek, hogy saját szavaival, az általa megítélt mélységben, az általa fontosnak tartott dolgokról
beszéljen
▪ Zárt (pl. eldöntendő kérdések, „Tudja miért van itt?”) célzott, direkt kérdések
3. Megerősítő jelzések: csönd, bíztatás, pozitív megerősítés (elakadás esetén pozitív biztató
kérdések: Hogyan érzett ekkor? Azután mi történt?)
4. Visszajelzések:
▪ Reflektálás, reagálás: támogató céllal az orvos megismétli az elhangzottakat

1
 ▪ Szummáció, összegzés: nagyobb egységenként, ill. az interjú végén az orvos összegzi az általa
leszűrt információkat
▪ Interpretáció, értelmezés: a pácienshez intézett közlés azzal a céllal, hogy számára a rejtett
tartalom hozzáférhetővé váljék
▪ Konfrontáció, szembesítés: amikor a terapeuta felhívja a beteg figyelmét egy adott
vonatkozásra, anélkül, hogy megadná annak magyarázatát vagy értelmezését
5. Tanácsadás.
6. Self-releváció: az orvos személyes életének bevonódása az interjú folyamán, amikor a terapeuta
vagy saját magától vagy gyakrabban a beteg kérésére saját életéről, élethelyzeteiről beszél
segíthet bizonyos helyzetekben a bizalom megerősítésében, DE a túlzott személyeskedést kerülni kell
7. Időkezelés: legyen rugalmas. Delíriumban néhány perc is elegendő lehet, bonyolult
krízishelyzetekben az egy órát is meghaladhatja.

- az interjú végén a beteg számára is össze kell foglalni a helyzetet, világossá tenni, hogy mit
értettünk meg az elhangzottakból; ki kell térni a döntésre, az elkövetkezendő terápiás történésekre,
megindokolva mindezt + megkérdezni, hogy van-e kérdése, van-e valami, amit esetleg nem ért

A különböző pszichiátriai betegségek interjúbeli sajátosságai

- beleütközhetünk a beteg bizalmatlanságába, ellenállásába, mely szólhat személyesen a vizsgálónak,

a szituációnak, az intézménynek, de lehet a betegségének tünete is (pl. paranoiditás) ilyenkor
fontos a türelem, megértés, a beteg később megnyílhat
- nem együttműködő beteg bizalmát úgy tudjunk megnyerni, ha minél természetesebben
viselkedünk, esetleg kezdetben belgyógyászati vonatkozású kérdéseket teszünk fel
- negativisztikus beteg esetén, ha nem kommunikál, akkor megpróbálhatjuk rajzzal vagy írással szóra
bírni
- fel kell ismerni a túl aktív, mániás betegnél, ha átveszi az irányítást
- sokszor a fellazult, inkoherens gondolkodású betegeknél (szkizofrénia) fellazulhat a beszélgetés,
mellékvágányra terelődhet ilyen esetben korlátozni kell kérdéseinket
- néhány beteg (pl. sikeres üzletember, művész) a dominancia megszerzésére törekszik, különösen
akkor, ha az orvos nála fiatalabb
- vannak, akik bizalmaskodó, barátkozó attitűdöt vesznek fel
- zavart beteg vizsgálata különösen nehéz, sok türelmet igényel

2
 2. tétel
A megjelenés, a viselkedés és a tudat megítélése

1. Megjelenés, öltözködés
- rendezett (a beteg ruházata, megjelenése gondozott, tiszta, elhanyagolt, piszkos, körmök, haj
ápoltsága, testtartása, járása öreges/fiatalos benyomást tesz, stb.)

2. Viselkedés
- konvencionális (a helyzetnek megfelelő, támadó, csábító, tartózkodó, barátságos, gyanakvó,
elzárkózó, részvétlen, közömbös, aggresszív, stb.)

3. Tudat
a tudat egy olyan ébrenléti állapot, melyben a külvilág és a belső környezetünk ingereit megfelelő
módon fel tudjuk fogni, és azok jelentőségével is tisztában vagyunk

- éber (figyeljünk az esetleges fluktuációra!)

○ A vigilitás (tudatéberség) zavarai:

▪ hypnoid tudatzavar-sor: kábultság (legenyhébb, a külvilági ingerek feldolgozása megnehezül),
somnolencia (aluszékonyság; a beteg magára hagyva el-elszendereg, de ébreszthető és kapcsolatba
vonható), sopor (a beteg csak erőteljesebb ingerrel ébreszthető és nagyon rövid ideig vonható
kontaktusba), coma (beteg már nem ébreszthető, nem vonható kapcsolatba)
▪ vigil coma = vegetatív állapot: neurológiai állapot, amikor a beteg szeme nyitva, látszólag éber,
de nem vonható kontaktusba

○ A tudati integráció zavarai: explosiv reakció (heves indulat okozta cselekmény, amely a kiváltó
inger felé irányul, és amelyre a beteg amnesiás), rövidzárlat (elhúzódó negatív érzelmi feszültség
hatására bonyolult, az érzelemtől, annak motivációjától eltérő cselekménysor, amelyre a beteg nem
amnéziás, mindenre tökéletesen emlékszik, de magatartását megmagyarázni nem tudja)
(+ pszichotikus állapotban a tudat dezintegrálódhat – hallucinációk, téveszmék, torz percepció,
gondolkodás elemeire hullhat)

○ A vigilitás és az integráció együttes zavarai:

az éberségi és integrációs zavarok párhuzamosan, de különböző mértékben károsodnak
oneiroid - álomszerű állapot (az észrevevés és a képzelet közötti határ elmosódik, a valóságba
álomképek vegyülnek), tenebrozitás (homályállapot), delírium (organikus eredetű tudatborulás,
dezorientációval, hallucinációkkal, pszichomotoros nyugatalansággal, vegetatív tünetekkel – delirium
tremens; iteratív delírium – céltalan motoros viselkedés, folyamatos pakolászás), amentia (ugyanaz,
mint a delírium, csak vegetatív tünetek nélkül)

3
 3. tétel
A tájékozódás vizsgálata és zavarai

*tájékozottság: az egyén és a külvilág kapcsolatának folyamatos megítélése

1. Autopsychés tájékozottság
Hogy hívják?; Hány éves?; Hol született?; Mi a foglalkozása?; Családi állapota?; Hol lakik?

2. Allopsychés tájékozottság
Mi lehet az én foglalkozásom?: (orvos)
Kik azok, akikkel egy szobában van?: (betegek)
Kik azok, akik gondozzák?: (ápolók)

3. Térbeli tájékozottság
Hol vagyunk most, mi ez a szoba?: (orvosi szoba)
Milyen intézményben vagyunk?: (klinika)
Melyik városban vagyunk?: (Debrecen)

4. Időbeni tájékozottság
Melyik évben és milyen hónapban vagyunk?
Milyen nap és hányadika van ma?

Negatív status: Auto- és allopsychésen, térben és időben jól tájékozott.

Zavarai

○ Dezorientáltság: parciális vagy totális

Előfordulása:
▪ intelligenciazavarok (totális vagy parciális is lehet)
▪ Korsakov’s szindróma (időbeli és térbeli tájékozatlanság)
▪ szkizofrénia (autopszichés tájékozatlanság)
▪ organikus pszichoszindrómák delírium (időbeli és térbeli tájékozatlanság); intoxikációk, láz,
stroke, epilepsziás rosszullétet követően; dementia

4
 4. tétel
A figyelem vizsgálata és zavarai

* figyelem: szelekciós működés, az ingerek közül fontosságuk szerint válogat, az optimális

ingerfelvételt biztosítja, “a tudat szűrője”
- a figyelem a tudatnak azon optimális beállítódása, amely mellett az ingerfelvétel a legmegfelelőbb
a figyelem lehet aktív/szándékos vagy akarattalan

- jellemzői: felkelthetőség, terelhetőség, rögzíthetőség, tágasság, intenzitás

- éberség (vigilitás), tartósság (tenacitás), egyidejű befogadóképesség (koncentráció) különíthetők el,

mint lényeges kvalitások

Vizsgálata:

● Mondja el a hét napjait és a hónapok neveit visszafelé sorrendben!

● Számoljon 100-tól visszafelé hetessével!
● Idegen nyelvű szövegben húzza alá az “e” betűket! (= Bourdon-próba)
lejegyezni, hogy mennyi idő alatt és milyen hibaszámmal végezte el

Negatív status: A figyelem felkelthető, rögzíthető, terelhető, tágassága és intenzitása megfelelő.

Zavarai:

1. Felkelthetőség zavarai
▪ hypervigilitas (könnyen felkelthető)
▪ hypovigilitás (nehezen kelthető fel) – pl. depresszió
▪ nehezen felkelthető, rögzíthető (demencia)

2. Rögzíthetőség zavarai
▪ hypertenax (kórosan rögzül)
▪ hypotenax (kórosan nem rögzíthető)

3. Terelhetőség zavarai
▪ hypervigil-hypotenax (könnyen felkelthető,terelhető, csapongó, spontán terelődik)
hyperprosexia – mániás betegre jellemző
▪ hypovigilitas-hypertenax = hypoprosexia (nehezen felkelthető és terelhető, ugyanakkor
fokozottan rögzül, pl. a tudós figyelme) – depresszió

4. A figyelem és koncentráció zavara

▪ csökkenés (kimerülés, organikus agyi folyamatok kezdetén)
▪ fokozódás (paranoid állapot)

- a figyelem neurológiai területre eső zavara a „neglect-syndroma” = hemiagnosia

ez egy olyan magatartási szindróma, amelynek tünete az agy egyik féltekéjének károsodása után
bekövetkező a tér egyik oldalának érzékelésében észlelhető deficit – a spektrum az enyhe
elhanyagolástól a súlyos, teljes ellenoldali testfél fel nem ismeréséig terjedhet

5
 5. tétel
A megjegyző emlékezés vizsgálata és zavarai

* emlékezés (memória, mnézis) emlékezés alatt azt a képességet értjük, hogy meg tudunk
jegyezni valamit, azt el tudjuk raktározni (megőrzés) és a későbbiekben fel tudjuk idézni

- folyamatai: bevésés, raktározás, felidézés.

- jellemzői: a terjedelem, tartósság és hűség
- amikor az emlékezés zavarairól van szó, akkor beszélhetünk mennyiségi és minőségi zavarokról

Megjegyző emlékezés rövid távú emlékezés

Vizsgálata:

● Ziehen-próba:
Mennyi 9x7?
5,8,3,7,1 ismételje el!
4,2,9,5,1,8,4, ismételje el!
Mi volt a szorzás?

● Ranschburg-Ziehen-próba: tíz szópár elmondása, majd a betegnek a szópár egyik felét mondva, a
párját kell hozzátársítania a felidézés képességét százalékban adjuk meg – visszakérdezzük
azonnal, majd 5 perc múlva is

tó - folyó asztal - szék

toll - papír kendő - sapkaű
fiú - lány ajtó - kilincs
tél - hideg vas - ólom
tű - cérna gomb - kabát

Negatív status: A megjegyző emlékezet megőrzött.

Zavarai:

- a mennyiségi emlékezetzavar enyhe és nem szükségszerűen kóros köznapi formája a felejtés

gyakran az magyarázza, hogy a megjegyzési-tanulási folyamat nem volt kellően hatékony
(koncentráció nem volt megfelelő, érzelmi motiváció hiányzott), lélektani ok (elfojtás) is lehet a
háttérben
- élettani jelenség az ún. korfüggő feledékenység elsősorban 65 év felett, elsősorban a felidézés
károsodik (gyakran nevekre vonatkozóan)
- amnézia az emlékfelidézés részleges vagy teljes képtelensége lehet anterográd vagy retrogárd
▪ anterográd: az új ismeret szerzésének képtelenségét foglalja magába a cerebrális inzultus utáni
időszakban (pl. koponyatrauma)

6
 ▪ retrográd: két fajtája a rövid (többnyire koponyatrauma után, legfeljebb néhány óra hosszán át
tart) és a hosszú (évekig is terjedhet a fennállása) retrográd amnézia
- az amnéziák gyakori társtünete a konfabuláció (kóros meseszövés)
- egy másfajta felosztás szerint beszélhetünk organikus és pszichogén (alapmechanizmusa a
disszociáció) amnéziáról
- a tartósabb emlékezetkiesésekkel szemben a lacunaris emlékezetzavar csak egyes részekre terjed ki
részletek mosódnak el (szummáris jellegű emlékezés) vagy ellenkezőleg, túlhangsúlyozódnak és a
lényeg homályosodik el (détail-emlékezés) ezek az emlékezetzavar formák a krónikus módon
kialakuló organikus tünetcsoportokban (pl. demenciák) gyakoriak
- speciális megjelenésű, rövidebb időtartamú, részleges vagy teljes emlékezetkieséssel jár az
alkoholos „áramszünet”, vagy másnéven blackout (erről ugyebár nekünk a gyakorlatban fogalmunk
sincs… ☺ ) vagy a sokszor cerebrovascularis hátterű transitoricus globális amnézia

- az előbbiekkel ellentétes jellegű eltérés a hipermnézia nagy intenzitású és fokozottan

részletgazdag a visszaemlékezés - ez jellemző lehet mániában, de lehet alkati tényező is

- minőségi emlékezetzavar a paramnézia a felidézés disztorzója miatti emlékhamisítás

oka lehet retroaktív hallucináció: a beteg meg nem történt, érzékcsalódás létrehozta
eseményekre, élményekre „emlékszik vissza” – paranoid pszichotikus állapotban, hisztériában lehet
ezekkel találkozni
- retrospektív meghamisítás a kriptomnézia átmenet az egészséges ember téves emlékezése és
kóros paramnézia között – a másoktól már hallott, olvasott gondolatokat sajátjának tartja az illető

7
 6. tétel
A megőrző emlékezés vizsgálata és zavarai

Megőrző emlékezés hosszú távú emlékezés

- az iskolai tananyag felelevenítése, általános ismeretek – fontos a páciens intellektuális
képességeinek figyelembe vétele is (hiszen, még az egészséges, „okos” egyetemisták között is van
olyan, aki nem tudja mikor volt az I. világháború és ettől még nem pszichiátriai eset…)

Vizsgálata:

● Mikor volt az I. világháború?

● Mikor volt a II. világháború?
● Milyen országokkal határos Magyarország?
● Soroljon fel magyar írókat, költőket!
● Mi Franciaország fővárosa?
● Mi Anglia fővárosa?

Negatív status: A megőrző emlékezés megtartott.

Zavarai:

1. Kvantitatív
a) hypermnesia (pl. mániában)
b) hypomnesia
c) amnesia (retrograd, anterograd)

2. Kvalitatív
▪ paramnesia (rosszul emlékezik, és biztos benne, hogy úgy van)
▪ déjà vu (mintha már egy ismeretlen dolgot látott/átélt volna a beteg)
▪ jamais vu (a déjà vu ellentéte, olyan érzés, mintha egy ismert dolgot még soha nem látott volna a
beteg)

+ ld. előző tétel !

8
 7. tétel
Az affektivitás vizsgálata és zavarai

- az affektivitás alapvetően az érzelmi életet, közérzetet és hangulatot foglalja magában

- érzelem = emotio = szubjektív viszony
- indulat = affektus = hirtelen heves érzelem
- hangulat = thymia = diffúz érzelmi háttér, amely a cselekedeteinket befolyásolja
- közérzet = phoria = saját testünkhöz való viszony, a hangulatunk befolyásolja
- iniciatíva = kezdeményezőkészség
- pszichomotilitás = a pszichés történésekre visszavezethető mozgások összessége, mimika,
pantomimika (= testbeszéd)

A beteg viselkedése, mimikája, pantomimikája többé-kevésbé elárulják hangulatát. Természetesen

gondosan ügyelni kell arra, hogy nem disszimulációról van-e szó. A beteg arckifejezését, mozdulatait
részletesen le kell írni. Külön hangsúlyozandó, ha discrepancia van az elmondott történet és a
magatartás között.

Vizsgálata:

- a fentiek megfigyelése alapján objektív leírás

- a beteg szubjektív beszámolója alapján (Milyen a hangulata? Közérzete? Hogyan érzi most magát?)
- öngyilkossági gondolata, szándéka, kísérlete volt-e? (Kötelező kérdés, mely veszélyeztető állapotot
jelezhet, amely szükségessé teszi az intézeti kezelést.)

Negatív status: A hangulata a vizsgálati helyzetnek megfelelő; közérzete jó; pszichomotilitása,

mimikája, pantomimikája átlagos; iniciatívája megtartott; öngyilkossági gondolata, szándéka nincs.

Zavarai:

I. Az affektus/érzelmek zavarai

1. inadekvát indulatok az elragadtatás szélső formája az extázis – ez nem ritka mániában,

hisztériában, de speciális epilepsziafajtákban is megjelenhet; a dühaffektus extrém formája a furor
2. ingerlékenység (fokozott reaktibilitás)
3. labilitás
4. érzelmi inkontinencia – nem tudja kontrollálni érzelmei
5. ambivalencia ellentétes érzelmi viszonyulás együttes jelenléte ugyanazon dologgal
kapcsolatban, amely bizonytalanságot kelt a betegben
6. agreszivitás

II. A hangulat zavarai

1. hipertímia (kifejezetten emelkedett hangulat) akár egzaltációig is fokozódhat, vegetatív

tünetek is jelentkezhetnek
2. disztímia (deprimált hangulat) ez utóbbi kettő válthatja egymást bipoláris betegségben

9
 3. mória (üres derű, kóros viccelődési készség, frontobasalis folyamat)
4. apátia (üres közöny, a frontalis lebeny convexitasának sérülése)
5. alexitímia (az érzelmek kifejezésének nehezítettsége)
6. elhúzódó gyász
7. anhedonia (örömtelenség)

III. A közérzet zavarai

1. eufória (indokolatlanul jó közérzet)

2. diszfória (rossz közérzet)

IV. Egyéb érzelmi zavarok

1. szorongás – állandóan jelen lehet pl. generalizált szorongásos zavarban, ahol ez lesz a vezető
tünet vagy pl. különböző fóbiákban szakaszosan jelenhet meg
2. félelem
3. agitáció
4. révület vagy tévelyhangulat tipikus tébolytünet; jellegzetessége annak megélése, hogy
valami létfontosságú, beláthatatlan következményekkel járó, de megérthetetlen esemény
következett vagy következik be ez többnyire szorongással jár, de előfordulhat extrém
boldogságérzet is

10
 8. tétel
Az észrevevés vizsgálata és zavarai

*észrevevés (percepció) az ingerek felvétele az érzékszervek útján (érzékelés, percepció) és a

tudatba kerülése (felfogás, appercepció) a további feldolgozás során a részletgazdag egyedi
érzetekből absztrakciós folyamat révén képzetek alakulnak ki, melyek a gondolkodási folyamatok
alapjai

- az érzékcsalódások esetében nem csak a fajtáját (pl. akusztikus, vizuális, stb.), hanem annak
tartalmát is le kell írni
- ha a vizsgált személy nem tesz említést hallucinációkról, akkor határozott, egyértelmű kérdéseket
kell feltenni: szokott-e zajt, hangokat, beszédet hallani?; szokott-e fényt, alakokat, jeleneteket látni,
amit esetleg mások nem észlelnek?

Negatív status: Észrevevészavar (illúzió, hallucináció) nem explorálható, és erre utaló jel nem
figyelhető meg.

Zavarai:

I. Érzéktorzulások
1. Mennyiségi változások
- hyperacusis páciens túlzottan hangosnak hallja a hangokat /tehát, mindenkinek, aki velem
beszélget hyperacusisa van…/ - előfordulhat pl. mániában, hyperthyreosisban
- hypacusis a páciens halknak hangja a hangokat – lehet szervi, de pszichés oka is

2. Minőségi változások
- macropsia – micropsia – lilliputi hallucináció túl nagynak-kicsinek látja a páciens a
környezetében a dolgokat
- metamorphopsia a páciens eltorzultnak látja a dolgokat a környezetben
hátterükben állhat migrénes aura, epilepsia, lokális agyi bántalom, szemészeti ok (retinabetegség),
kábítószerek (marijuana, kokain) átmeneti hatása
- xanthopsia a színlátás változása – temporalis lebeny károsodás, hallucinogének hatása miatt
- időélmények sajátos zavarai deja vu (már látott), jamais vu (még át nem élt – de valójában
már igen), deja entendu (már hallott), deja pensé (már gondolt) – temporalis epilepsiában pl.
jelentkezhetnek

II. Érzékszervi észlelés produktív jellegű zavarai

1. Illuzió: van valamilyen érzékszervi inger, de a feldolgozás téves – hamis,

torzított észlelet és ennek az illető tudatában is van!
ezek jellegzetes példái a koncentrikus körök, melyeket mozogni látunk

11
 2. Hallucináció: nincs adekvát inger, de van képzet – a mentális produktum az érzékszervi érzet
sajátosságával bír és a beteg ezt teljes valóságként éli meg

Osztályozása történhet érzékszervek, komplexitás, vagy az organikus lézió helye szerint:

● érzékszervek szerint: vizuális, akusztikus, gusztatoros, taktilis

a vakoknál ritkán előforduló vizuális hallucinációkat Charles-Bonnet sy.-nak nevezzük
taktilis hallucináció jelentkezhet delírium tremensben vagy a ritka Ekbom-syndromában (bőr-és
bélférgességi téboly)
● komplexitás szerint: elemi (hang, fény) vagy komplex (beszéd, alakok) utóbbi delíriumban,
temporolimbikus epilepsia aurájában és hallucinogén hatásban gyakoriak
● organikus észrevevészavarok:
▪ temporalis lebeny: szaglási hallucináció
▪ fasciculus longitudinalis medialis (FLM): Pick-vízió - a falak dőlni látszanak
▪ peduncularis károsodás: Lerhmitte-vízió – a beteg szürkületben alakokat lát

○ Pseudohallucináció
a) a hallucinációt a beteg belülről érzékeli, nincs külső inger, nem a külső térből jön, részletszegény,
kétdimenziós
b) beteg is tudja, hogy nincs valós alapja (egyik esetben sincs akaratlagos kontroll alatt!)
○ Extracampinos hallucináció
- az érzet a valóban érzékelhető valóságon kivülről jön (pl. valaki hallja, hogy 1 km-re tőle mit
beszélnek, a látóterén kívül eső dolgokat lát, stb.)
○ Reflex hallucináció
- amikor valamelyik érzékszervi stimulus egy másik érzékszervben vált ki hallucinációt
○ Autoscopos hallucináció
- valaki saját magát látja kivülről (pl. a mennyezetről szemléli saját magát, amint fekszik az ágyban)
○ Hypnagog hallucináció
- általában pseudohallucináció képében, az elalvást közvetlenül megelőző, illetve a felébredést
megelőző időben jelentkezik (nem minden esetben kóros)
○ „Als ob” hallucináció
- a beteg arról számol be, „mintha” látta/hallotta volna ezt vagy azt

III. Az észrevevés, érzékelés kiesési jellegű zavarai

gyakran organikus lézióhoz társulnak
a beteg a külvilágban létező és észlelt dolgokról nem vesz tudomást = agnosiák
ezek elvi alapja, hogy valamilyen lokális ártalom miatt az elemi érzékszervi észlelés felfogás ugyan
megtörténik, de komplex feldolgozás nem lehetséges

- anosognosia a betegségbelátás képtelensége

- autotopagnosia a jobb és a bal oldal elkülönítésének képtelensége
- vizuális agnosia
- alexia olvasási képtelenség, a betűfelismerés képtelensége miatt
- amúzia zenei hang felismerésének képtelensége
- prosopagnosia az arcfelismerés képtelensége

12
+ Disszociált állapotokhoz és konverzióhoz társuló percepciózavar
- anesztézia
- derealizáció
- deperszonalizáció
- többszörös személyiség

13
 9. tétel
A gondolkodás alaki zavarai és vizsgálata

*gondolkodás: a fogalmak társítása útján létrejött ítéletalkotás – erősen leegyszerűsítve: a

lehetőséges mérlegelése
- a gondolkodás a legmagasabb rendű humán működések közé tartozik, színvonala szoros
összefüggést mutat az intellektussal
- a normális gondolkodás a mentális folyamatok olyan része, mely képzeletet, értékelést, előrelátást
és tervezést, kreativitást és akaratlagosságot foglal magában
- a szokványos gondolkodás messze nem logikus a figyelem is könnyen elterelődik, akarattalan
intrúziók nemritkán megszakítják a folyamatát
- lehet kényszeres jellegű a gondolkodás részletekre fordított igen nagy figyelem, a szabályok
merev betartása jellemzi – bizonyos foglalkozásokban gyakran jelen van (pl. hivatalnokok)
- hisztérikus stílus globális, impressziókra fokozottan alapozó, emóciók által vezérelt megítélés
jellemzi, amely az árnyalatokra nem fogékony – bizonyos művészeti ágakban hatékony lehet
- autisztikus gondolkodás fokozott introspekció jellemző
- archaikus gondolkodás hiedelmek, babonák erős hatása érvényesül

A gondolkodás alakjának vizsgálata

- megfigyeljük, hogy a beszéde a nyelvtani és logikai szabályokat megtartja-e, milyen a tempója,
tartja-e a célképzetet

Negatív status: A gondolkodás tempója átlagos, a nyelvtani és logikai szabályokat betartja, a

célképzet megtartott.

A gondolkodás alaki zavarai „személyiségtávoli” zavarok

1. a tempó csökkenése depresszióban, demenciákban figyelhető meg (de előfordulhat az

ellentettje, „szenilis locsogás” is)
2. a tempó gyorsulása gondolatrohanások logorreával társultan; stimulánsok hatására
3. nyelvtani szabályok elvesztése
4. logikai összefüggések elvesztése - inkoherencia (fellazult asszociációk): lehet primer, illetve
szekunder/formai (felgyorsult gondolkodás, gondolatrohanás esetén)
5. tangencionalitás mellébeszélés, a gondolatok csak érintőlegesen kapcsolódnak az eredeti
témához
6. körülményesség
7. neologizmus új szavak alkotása
8. verbigeráció szavak értelem nélküli, egyhangú ismételgetése
9. perszeveráció ugyanazon gondolat vagy cselekvés ismétlése
10. alógiás zavar a gondolkodás hiányos, darabos, lényeges elemek esnek ki – szenzoros és
motoros afáziára jellemző

+ a képzet és fogalomalkotás zavarai:

- absztrakcióra való képtelenség konkretizáció

14
 - túlsűrítés fontos elemek indokolatlan, hirtelen elhagyása, a gondolatsor megszakadása
- szósaláták, neologizmusok, perszeveráció, inadekvát válaszok (szkizofázia)

10. tétel
A gondolkodás tartalmi zavarai és vizsgálata

- a gondolkodás tartalmának vizsgálata: a vizsgálat célja, hogy kiderítsük vannak-e téveszméi,

kényszergondolatai vagy túlértékelt eszméi a betegnek
ezeket pontosan le kell írni –pl.: lehallgatják a gondolatait, ismeretlen emberek sugarazzák

- a gondolkodás tartalmi zavarai akaratlagosan nem befolyásolható pszichés jelenségek, melyeket

az nem ismer el személyiségéből eredőnek; jellegük idegen, mesterkélt a személyiség számára
ilyenek például a szkizofrén betegeknél jellegzetes gondolatátvitel, gondolatelvonás,
gondolatkiterjesztés vagy tévelyötlet

A gondolkodás tartalmi zavarai:

1. Téveszme (doxasma) téves ítélet, túlértékelt eszme, mely kóros forrásból ered és ennek
helytelenségéről a beteg nem győzhető meg

a) a kialakulása alapján lehet elsődleges (primer módon a gondolkodászavarból) és másodlagos (ha

hallucináció előzi meg, s annak talaján alakul ki)
b) tartalma szerint lehet mikromániás (önkicsinyítéses téveszme), megalomániás (nagyzásos
téveszme), paranoid (üldöztetéses téveszme), eratomán (szexualitásra vonatkozó téveszme),
holotym (önvádlás, bűnösségérzés, elszegényedésre vonatkozó téveszme) inventoros (találmányokra
vonatkozó téveszmék), religiózus (vallásos téveszme), zelotípiás (féltékenységi téveszme –
alkoholbetegeknél gyakori)
c) rendszerezett, rendszerezetlen (pl. téveszme töredékek)

- a téveszmék sajátos csoportja az, amely a téves azonosításon alapul = misidentifikáció a páciens
meggyőződése az, hogy a környezetében lévőt kicserélték valaki másra, nem önmaga, hanem valaki
más – pl. Capgras-jelenség környezetében élőt ártó szándékú hasonmás személy helyettesíti vagy
Frégoli-szindróma egy azon személy jelenik meg különböző álruhákban

2. Túlértékelt eszme ítélet, melynek a beteg túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít,

helytelenségéről meggyőzhető

3. Kényszerképzet (obszcesszió) váratlanul a tudat középpontjába tolakodó, a beteg számára

kellemetlen képzet (melyet a beteg betegségtünetként él meg), melynek helytelenségéről a beteg is
meg van győződve
- formált megjelenésük a fóbiák

15
- alapvető különbség a téveszmétől, hogy ezek irracionalitásával a beteg tisztában van

Negatív status: Téveszme, kényszerképzet, túlértékelt eszme nem deríthető ki.

- a gondolkodás tartalmi zavarai gyakoriak szkizofréniákban, pszichózisokban, de organikus

bántalmakban (pl. demenciákban) is megjelenhetnek

16
 11. tétel
Az intelligencia vizsgálata és zavarai

*intelligencia Wechsler-féle definíció: az egyénnek azon globális képessége, mely lehetővé teszi,
hogy racionálisan gondolkodjék, célszerűen viselkedjen, és eredményesen bánjon a környezetével
- intellektus alatt az értelmi képességek összességét értjük, mely egyik legfontosabb sajátossága,
hogy az új helyzetekhez alkalmazkodást tesz tehetővé a gondolkodás segítségével

- a klinikai gyakorlatban (tesztvizsgálatok nélkül) mindenek előtt a fogalomalkotásról, a fogalmak

tisztaságáról kell meggyőződnünk
- az iskolai végzettségtől függően kell kérdéseket feltenni
- a szimbolikus gondolkodás vizsgálatának egyszerű módja a nem közismert közmondások
értelmezése

Vizsgálata:

1. Fogalomkör
Milyen bútorokat ismer?; Milyen közlekedési eszközöket?; Milyen szerszámokat?; Milyen
betegségeket?; Hogy hívjuk egy névvel a tollat, papírt, ceruzát?; Hogy hívjuk egy névvel az aranyat,
ezüstöt, platinát?; Milyen tulajdonságai vannak a cukornak?; Mi a hazaszeretet?

2. Mi a különbség?
láb - kéz között?; madár- pillangó között?; létra – lépcső között?; tó – folyó között?; kölcsön -
ajándék között?; óvatosság – gyávaság között?;

3. Produktív intelligencia

Mi nehezebb: 1kg vas vagy 1kg pehely?

4. Közmondások értelmezése

Nincs nehezebb az üres kosárnál.

A hamarban egy betűje sincs a jónak.
Feljő a hajnal, ha nem is kukorékol a kakas.

Negatív status: Intellektuális teljesítménye átlagos (korának, végzettségének megfelelő).

Zavarai:

1. Veleszületett intellektus „gyengeség” = oligofrénia

2. Az intellektus fejlődésének elmaradása = retardáció
3. Szerzett, globális hanyatlásának enyhe mértéke az enyhe kognitív zavar és súlyos formája a
demencia
4. Speciális tanulási zavarok, részképességek csökkenése diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia

17
 12. tétel
Klinikai becslőskálák a pszichiátriában

- a pszichiátriában a diagnózis felállítása kicsit más, mint egyéb klinikumok esetében

standardizált diagnosztikai és állapotfelmérő pszichiátriai kérdőívek segítenek, egyfajta „közös
nyelvet” biztosítanak + ezek kellenek a kutatásokban, összehasonlító vizsgálatokban
elengedhetetlenül fontosak

- beszélhetünk diagnosztikus & állapotfelmérő skálákról

- megkülönböztetünk önbecslő & pszichiátriai interjún alapuló kérdőíveket
○ önbecslő skála a beteg által kitöltött kérdőív, mely tünetekre kérdez rá leginkább;
tünetfeltáró lehet; erős szubjektivitás jellemzi, amely állapotfüggő lehet; szociokulturális tényezők is
befolyásolhatják a beteget a válaszadásban; életminőség megítélésében használatosak leginkább
- leggyakrabban használt önbecslő skálák:
▪ Sheehan-féle képességcsökkenés skála (SDS) vizuális analóg skála, a tünetek okozta
képességcsökkenést jelzi a munkateljesítmény, a szociális aktivitás és a családi élet terén
▪ Szociális működést megítélő skála (Social Adjusment Scale = SAS) életminőség veáltozását
méri fel a szociális funkciók hét területén: munka, szabadidős aktivitás, családi kapcsolatok,
párkapcsolati szerep, szülőszerep, családon belüli működés, gazdasági függetlenség

○ pszichiátriai interjún alapuló skála/kérdőív szakember által felvett kérdőívek;

diagnózisalkotást segítik; az interjú lehet strukturált, félig strukturált, strukturálatlan

I. Pszichiátriai betegségeket szűrő skálák

- rövid pszichiátriai becslőskála (BPRS) pszichiátriai betegségeknél jelentkező legfontosabb

tünetekre kérdez rá, a durvább pszichopatológiai eltérések detektálhatók, de specifikus diagnózist
nem ad
- diagnostic interview schedules (DIS) – strukturált, laikus is felveheti, DSM-III kritériumok
- composite international diagnostic interview (CIDI) – BNO-9 és 10 kritériumok
- mini international neuropsychiatric interview (MINI) – DSM-IV kritériumok, strukturált, gyakorlott
személy tudja felvenni diagnózisalkotásra alkalmas

- alapellátásban is használható becslőskálák megkönnyítik a nem pszichiátriai ellátásban dolgozók

számára a pszichiátriai állapotfelmérést
▪ General Health Questionnaire (GHQ) mentális státusz eltéréseinek szűrésére szolgál;
önkitöltéses
▪ Symptom Check List (SCL-90) tünetjelző lista; a tünet és annak súlyossága is detektálható;
alapellátásban jól használható szűrésre; önkitöltéses

II. Pszichiátriai betegségek tüneteit véleményező skálák

1. Hangulatzavarok

▪ Hamilton-depresszióskála depresszió súlyosságának mérésére, állapotkövetésre

18
 ▪ Monrgomery-Asberg depressziópontozó skála (MADRS) 10 tételes skála, a depresszió
terápiájának hatékonyságának mérésére
▪ Beck depresszió-kérdőív depresszió súlyosságának megítélésére; önkitöltéses
▪ Bech-Rafaelsen melankóliaskála (MES) a depresszió diagnózisa és kezelés hatására beálló
állapotváltozás
▪ Bech-Rafaelsen mániaskála mániás állapot súlyossága
▪ Zung-féle depresszió-kérdőív depressziós állapot fennállásának diagnózisára; súlyosság
megállapítására nem jó
▪ reménytelenség skála (HS) öngyilkossági szándék felmérése

2. Szorongásos zavarok
▪ Hamilton szorongásskála (HARS/HAM-A) szorongás súlyossága becsülhető
▪ Spielberg-féle szorongáskérdőív (STAI) szorongás mértékének mérése, önkitöltős
▪ Beck-szorongásleltár szorongás erőssége, önkitöltős
▪ Covi Anxiety Scale szorongás pszichés és szomatikus megnyilvánulásai
▪ Panic and Anticipatory Anxiety Scale pánikattak gyakorisága, súlyossága stb.
▪ Panic disorder severity scale (PDSS) a már diagnosztizált betegnél súlyosság értékelésére
▪ Liebowitz Social Anxiety Scale (LSAS) interjú keretében a kérdező 24 szociális szorongást
okozó helyzetre kérdez rá, a szituációk által keltett félelmek, szorongások súlyosságát méri
▪ Social Phobia Inventory (SPIN) = szociális fóbialeltár állapotkövetésre jó
▪ Yale-Brown Obsessive Compulzive Scale (YBOCS) OCD súlyosságbecslésre,
állapotkövetésére
▪ Megmérettetés kérdőív (FNE) szociális szorongás mérésére, önkitöltős
▪ Rathus-féle asszertivitás kérdőív asszertív viselkedés, ill. változása
▪ Alkoholfüggőség súlyossága kérdőív
▪ Evési zavar kérdőív (EDI)

3. Szkizofrénia és pszichózisok
▪ Scale for Assessment for Positive Symptoms (SAPS) a BPRS-sel szűrhető pszichotikus
tünetek pontosítására; 6 fokozatú skálán, 35 tételben véleményezi a vizsgáló a hallucinációkat,
téveszméket, bizarr magatartást, gondolkodásbeli zavart, nem megfelelő érzéseket
▪ Scale for Assessment for Negative Symptoms (SANS) negatív tünetek meglétének és
súlyosságának felmérésére
▪ Positive and Negative Symptom Scale (PANSS) betegség valamennyi tünete regisztrálható
és súlyossága felmérhető
▪ Abnormal Involuntary Movement Scale (AIMS) antipszichitikumot szedőknél a tardiv
dyskinesia korai regisztrálására jó
▪ Simpson-Angus Scale (SAS) antipszichotikumok okozta extrapiramidalis tünetek és
mellékhatások 10 tételes meghatározása

4. Demencia és időskori kognitív funkciók

emlékezészavar és kognitív hanyatlás mértékének megítélése

▪ Módosított Mini Mental State (MMMS) a demencia/kognitív hanyatlás mértékéről ad

információt; szakember tölti ki; max. 100 pont adható – bővebben ld. demencia tétel(ek)

19
 ▪ Ranschburg-Ziehen próba
▪ Reisberg-féle próba demenciának főleg a magatartás tüneteire
▪ Blessed-féle demenciaskála főleg mindennapi aktivitásra ható tünetek
▪ Hatchinski-féle ischaemiás pontskála vaszkuláris demencia és Alzheimer-kór
elkülönítésében nyújt segítséget

III. Pszichiátriai betegségek súlyosságát becslő skálák

▪ Global Assesment Scale (GAS) pszichopatológiai eltérések súlyossága

▪ Global Asseessment Functioning (GAF) pszichoszociális faktorok által befolyásolt működési
szintje a páciensnek
▪ Clinical Global Impression Scale (CGI) leggyakrabban használt átfogó klinikai megítélés, a
betegség súlyossága és kezelés hatása írható le vele

IV. Gyermekpszichiátriában használt skálák

▪ Gyermekviselkedési kérdőív gyerek és serdülőkor emocionális és viselkedészavarainak

feltárására
▪ Gyermekdepresszió kérdőív Beck-féle kérdőívből Kovács Mária fejlesztette ki, a 7-18 éves
korosztályban méri a depressziós zavart

V. Pszichiátriai betegek életminőségét mérő skálák

▪ Quality of Life Scale (QOLS) krónikus betegségben szenvedők életminőségét vizsgálja;
önkitöltős skála
▪ WHO Quality of Life Asessement leggyakrabban használt skála

VI. Magatartást és problémamegoldó készséget vizsgáló kérdőívek

▪ Diszfunkcionális attitűd skála (DAS) önkitöltős; főleg depresszióra hajlamosító/jellemző
kognitív disztorziókra mutat rá ; a depresszió szempontjából veszélyeztetettnek tekinthető páciensek
kiszűrésére

20
 13. tétel
A pszichiátriai betegségek osztályozása. Nozológiai rendszerek.

- bár minden pszichiátriai beteg önmagában egyedi és megismételhetetlen jelenség, tüneteit

diagnózisba foglalni mindenképpen szükséges – ez egyfajta leegyszerűsítésnek/információsűrítésnek
tekinthető ehhez pedig szükségesek a klasszifikációs rendszerek
- fennálló kérdés, hogy szükség van-e nozológiai rendszerekre, hiszen az emberi viselkedés
individuális sajátságait egységes és objektív kritériumok alapján, kívülről osztályozni önellentmondás
nozológia vs. antinozológia

- a pszichiátriában alapvetően korszerű nozológiai rendszerek használatosak nyitott rendszerek,

melyek alapvető tulajdonsága a megújíthatóság, korrigálhatóság
- két rendszer van használatban:
○ BNO betegségek nemzetközi osztályozása
○ DSM = Diagnostic and Statisctical Manual az Amerikai Pszichiátriai Társaság kézikönyve

Pszichiátriai zavarok nemzetközi osztályozása

1. BNO-8 a nyolcadik kiadás, ami 1968-ban jött ki adott először rövid jellemzéseket pszichiátriai
tünetcsoportokról, bár ezek a mai értelemben még nem voltak nevezhetők diagnosztikus
kritériumoknak
2. BNO-9 bővült pszichiátriai fejezet, Amerikában máig ezt használják, kibővített módosított
formában
3. BNO-10 1992-ben jelent meg, új kódrendszer (5 számjegy), diagnózisok száma is megnőtt,
leginkább statisztikai kódolásra használják

Pszichiátriai zavarok amerikai klasszifikációi

1. DSM-I, II először 1952-ben adták ki, külön klasszifikációs kézikönyv, döntően pszichoanalitikus
szemléletűek voltak; a DSM-II már inkább klinikai leírásokkal igyekezett helyettesíteni az elméleti
koncepciókat

2. DSM-III legfontosabb újításai minden diagnózis tételes, explicit és operacionális kritériumokra

épül; elméleti konstruktumok helyett ateoretikus, leíró klinikai kategóriák; széles körű szakértői
konszenzussal kialakított diagnosztikus kritériumok; bevezette a többszempontú diagnosztikát; végül
elvetette, szakított a neurózis fogalmával

3. DSM-III-R (revideált DSM-III) 1987-ben látott napvilágot; szemléletváltozás volt benne; kiiktatta
a diagnosztikus hierarchiát – helyettük több önálló zavart lehetett megállapítani egymás mellett + új
kategóriák jelentek meg benne, pl. külön fejezetet kaptak benne az alvási zavarok

4. DSM-IV pillanatnyilag érvényes kiadás, 1994-ben jelent meg; számos javítás, új kategória és új
kritérium; legfőbb újítása a rég elavult „organikus” kategória kiiktatása volt a nozológiából
evészavarok új fejezetben; újdonság továbbá az etnikai és (szub)kulturális sajátságok beépítése

21
5. DSM-IV-TR (szövegrevíziós DSM-IV) 2000-ben felülvizsgált változat, már elektronikus formában
is elérhető

- készül a DSM-V is
+ várható újak megjelenése, további fejlődések, kiegészítések

- kiderült, hogy a DSM-III operacionális kritériumai könnyen beépíthetők a BNO-9 kódrendszerébe

- hasonló a helyzet a DSM-IV és a BNO-10 esetében a kategóriák többsége a másikra közvetlenül
lefordítható
a kétféle klasszifikáció együttélését sokkal inkább érzelmek és hagyományok, mintsem valódi
különbségek indokolják – hiszen nyilvánvalóan nem különböznek a mentális zavarok a tenger két
oldalán

22