Fogy az idő

II összesen Kilenc perc Beth Flynn Könyvmolyképző (máj

2021)
Címke: krimi, romantikus, regény Azt hitték, a kivégzésével
lezárul az egész. Tévedtek.
Dél-Florida leghírhedtebb és legbrutálisabb motoros
bandájának a vezérét kivégezték egy méreginjekcióval.
Napokkal később a családjának és barátainak vissza kellett
volna térniük a régi kerékvágásba, hogy továbbléphessenek.
Ehelyett egy olyan eltorzult és veszélyes világban találják
magukat, ahol még a legkönyörtelenebbek is
megdöbbenten szembesülnek az árulások gubancos
hálójával, nemcsak Dél-Florida veszélyes utcáin, de egészen
a legmagasabb szinteken is.
A Kilenc perc ezen magával ragadó folytatásregénye, a
Rossz időben az 1950-es évekbeli közép-Florida napfényes
síkságaitól Fort Lauderale trópusi hőségén át a floridai
siralomház folyosóin át kalauzolja el az olvasót, mígnem
megérkezünk Jason „Grizz” Talbot háttértörténetéhez és a
titokhoz, amit egész életén át próbált leplezni.
Még Grizz belső köreiben sem ismerik a férfi teljes
történetét - a tragédiát, ami rányomta a bélyeget a fiatalkori
éveire, a véletlenszerű felfedezés, ami a kormány
legkeresettebb és leginkább rettegett emberévé tette, és a
szerelmének mélységeire Ginny, a gyengédszívű, ártatlan
lány iránt, akit egykor elrabolt, majd feleségül vett.
Ginny, Grizz egykori rögeszméje, és most a gyermeke anyja,
éveken át gyászolta a férfit, akit eleinte elutasított, aztán
megszeretett. Mostanra újraházasodott Tommyval, a banda
egy korábbi tagjával, és a pár több mint egy évtizedet
töltött azzal, hogy próbálták az erőszakos,
bűncselekményekkel teli világtól távol, a floridai Everglades
szélén kialakított normális életüket élni.
Tommy számára különösen magas a tét. Éveken át
kétségbeesetten szerelmes volt Ginnybe, és most végre
valóra vált az álma: feleségül vette a nőt, akiről azt hitte,
sosem lehet az övé. De még a normális élet látszatával -
virágzó karrier, két gyönyörű gyermek és egy őszintén
boldog és szeretetteljes házasság - sem képesek maguk
mögött hagyni a múltat. Valahányszor megfordulnak, újabb
titokra derül fény, feltárva az őket összekötő szálakat.
És most, hogy Grizzt kivégezték, Ginny olyan sötét, olyan
kegyetlen titkokat tud meg, nem is biztos, hogy képes
továbbmenni.
Vajon ezek a titkok darabokra törik a szerelmüket? És
meddig fogja Grizz védelmezni azt, amit a sajátjának tart,
még a síron túlról is?

BETH FLYNN
Fogy az idő
A Fogy az idő a sorozat második kötete. Nem önálló regény.
Erősen javaslom, hogy előbb az első regényemet, a Kilenc
percet olvassátok el, hogy megértsétek a főszereplők
háttértörténetét. Mindkét regényben számtalan csavar és
fordulat található, amelyet sorban olvasva a legegyszerűbb
összekötni.
Habár megválaszolok néhány fontos kérdést a Kilenc
percből, többről szól ez a történet, és némely olvasó úgy
érezheti, hogy függőben marad a vége. Mások talán
elégedettek lesznek a válaszokkal és a befejezéssel.
Bármelyik kategóriába tartozol is, remélem, élvezni fogod a
történetet, és folytatod a trilógia harmadik kötetével, Az idő
ajándékáv al.
Akik készen állnak belevetni magukat a történetbe, azok
előtt őrületes, izgalmas és valamelyest bonyolult út áll.
Remélem, élvezni fogjátok. És ne feledjétek: nem minden
az, aminek látszik.
Jennifer Hewittnak.
Mert egymillió köszönöm sem lenne elég. Szeretlek, Jenn!
„Ó, micsoda gubancos hálót szövünk... amikor valakit
először rászedünk. ”
- Walter Scott, Marmion -
Prológus
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet
Tizennyolcadik fejezet
Tizenkilencedik fejezet
Huszadik fejezet
Huszonegyedik fejezet
Huszonkettedik fejezet
Huszonharmadik fejezet
Huszonnegyedik fejezet
Huszonötödik fejezet
Huszonhatodik fejezet
Huszonhetedik fejezet
Huszonnyolcadik fejezet
Huszonkilencedik fejezet
Harmincadik fejezet
Harmincegyedik fejezet
Harminckettedik fejezet
Harmincharmadik fejezet
Harmincnegyedik fejezet
Harmincötödik fejezet
Harminchatodik fejezet
Harminchetedik fejezet
Harmincnyolcadik fejezet
Harminckilencedik fejezet
Negyvenedik fejezet
Negyvenegyedik fejezet
Negyvenkettedik fejezet
Negyvenharmadik fejezet
Negyvennegyedik fejezet
Negyvenötödik fejezet
Negyvenhatodik fejezet
Negyvenhetedik fejezet
Negyvennyolcadik fejezet
Negyvenkilencedik fejezet
Ötvenedik fejezet
Ötvenegyedik fejezet
Ötvenkettedik fejezet
Ötven harmadik fejezet
Ötvennegyedik fejezet
Ötvenötödik fejezet
Ötven hatodik fejezet
Ötvenhetedik fejezet
Ötvennyolcadik fejezet
Ötvenkilencedik fejezet
Hatvanadik fejezet
Hatvanegyedik fejezet
Hatvankettedik fejezet
Hatvan harmadik fejezet
Hatvannegyedik fejezet
Hatvanötödik fejezet
Hatvan hatodik fejezet
Hatvan hetedik fejezet
Hatvannyolcadik fejezet
Hatvankilencedik fejezet
Hetvenedik fejezet
Hetvenegyed ik fejezet
Hetven kettedik fejezet
Hetven harmadik fejezet
Hetvennegyedik fejezet
Hetvenötödik fejezet
Köszö n et ny i I vá n ítás
Méltatások
Prológus

1950-ES ÉVEK, KÖZÉP-FLORIDA

A pofon nagyot csattant, és a fiú majdnem térdre esett tőle.
A másodperc töredékére megingott, de sikerült
visszanyernie az egyensúlyát, és az apjára meresztette a
szemét.
- Anyád azt mondta, lekésted a buszt, és stoppolnod kellett
hazafelé.
Vér ízét érezte a szájában, az ütéstől elharapta az arcát.
Tudta, hogy a következő mondatával újabb pofont fog
kiérdemelni. Felkészítette magát.
- Ida nem az anyám.
Ez alkalommal a feje oldalát érte a kemény ütés, csengeni
kezdett a füle. Semmiség. Kibírt már rosszabbat is. Nem
tudta, miért zavarja annyira az apját, valahányszor
megjegyzi ezt. Ida mindig elsőként emlékezteti, hogy nem
az anyja.
- Ne baszakodj velem, kölyök! Hol voltál?
- Ma volt a suli utolsó napja. Néhányunknak ott kellett
maradnia, hogy kitakarítsuk az osztálytermet. - Ez hazugság
volt. Aznap verekedésbe keveredett. Bepöccent, amikor egy
beképzelt, gazdag ficsúr gúnyolódni kezdett rajta.
A kölyök új volt, mindössze a nyári szünet kezdete előtt két
héttel kezdett ide járni. Túlságosan új ahhoz, hogy a többiek
figyelmeztessék. Az új srác megkérdezte tőle az öltözőben,
hogy reggel a kukából halászta-e ki a ruháit. Kábán és
véresen hagyta ott azt az idiótát a mosdó padlóján, aztán
higgadtan kezet mosott, és visszament az osztályterembe.
Felpillantott a tábla feletti nagy órára. Kevesebb mint tizenöt
perc volt hátra, hogy kitörjön a nyári szünet. Remélhetőleg
az apja nem fogja halálra dolgoztatni, és vigyázhat rá.
Ruthie-ra.
Már a zsúfolt iskolabuszon ült, indulásra készen, amikor a
sofőr előrenyúlt, és kinyitotta az ajtót. Az igazgatóhelyettes
állt a busz előtt, és csendben vizsgálta a gyerekcsoportot.
Amikor megpillantotta, akit keresett, rábökött, és jelzett az
ujjával.
Kövess.
A francba. Pedig majdnem meglógott.
Egyikük sem említette a feltételezett vétséget, mialatt
visszamentek az iskolába, az igazgatói irodába. Egyszerűen
az asztal fölé hajolt, és tűrte, hogy elpáholják. Nem volt
olyan szörnyű, és még csak a közelébe sem ért annak, amit
az apjától szokott meg. Azok olyan verések, amelyek
maradandó sérülést hagytak a hátán és egyéb testrészein.
Hiába volt fiatal, jól tudta, hogy a szarházi, aki ideiglenesen
helyettesíti a műtétjéből lábadozó iskolaigazgatót, messze
túlságosan élvezi ezt az egészet. Valószínűleg majd bezárja
az iroda ajtaját, és nekiáll kiverni, miután elküldte őt, hogy
jusson haza, ahogy tud.
Kibaszott perverz. Ocsmány ez a világ.
Szóval stoppolt, az utolsó tizenegy kilométert pedig gyalog
tette meg hazáig, és most ott állt, szembenézett az apja
haragjával. A mostohaanyja félreállt oldalra, és a
konyhapultnak támaszkodott, keresztbe font karral, az arcán
gúnyos kifejezéssel. Forró, áporodott levegő áramlott be a
mosogató feletti ablakból.
A mostohaanyja. Ida. Amióta az eszét tudja, utálja a nőt.
Semmire sem emlékezett a valódi anyjával kapcsolatban.
Azt mondták neki, hogy ebben a házban halt meg, miközben
világra hozta őt. Nem is annyira ház ez, inkább csak egy
kalyiba a semmi közepén. Egy kétszobás patkányfészek,
amit többhektárnyi narancsültetvény vesz körül, amerre
csak a szem ellát. Az apja foglalkozását tekintve szakképzett
asztalos volt, de a fia számára érthetetlen oknál fogva
inkább ezt a nincstelen életet választotta. Tisztességes
jövedelme lehetett volna, lakhatott volna egy házban a
modern világtól nem is olyan távol - már amennyire modern
volt a világ az ötvenes években.
Helyette úgy döntött, hogy ebben a lepusztult, régi házban
fog élni, ami generációkon át öröklődött a családjában.
Egyszer sem használta az asztalos képesítését, hogy valódi
otthonra tegyen szert. Csak felkent egy kis kátrányt a
tetőre, valahányszor beáztak, vagy kicserélte a tropára
ment csöveket, de az efféle trehány tákoláson túl az ujját se
mozdította. Omladozott körülöttük az épület.
Talán mert az apja várúrnak képzelte magát, aki uralkodik a
mihaszna alattvalói felett. Talán a kegyetlenség, amit itt
szabadjára engedett, megadta neki azt a csekélyke
hatalmat, amire a valódi világban nem számíthatott. Talán a
tudat, hogy létrehozhatna egy szép és biztonságos
környezetet, de szándékosan nem teszi, a személyisége
magjában rejlő pszichózis részét képezte. Nem csupán egy
romlott ember volt.
Rosszabb volt annál. Szinte kérkedett azzal, hogy minden jót
visszatart a családjától, amit egyébként megadhatna nekik.
És ez tette a fia szemében színtiszta gonosszá.
Mielőtt férjhez ment volna, Ida szobalányként dolgozott egy
jómódú családnál West Palm Beachen. A fiú apja összeállt
néhány másik munkással, hogy együtt tegyék meg a hosszú
utat a tengerparton álló villához, ahol néhány napig
asztalos- és javítómunkálatokat kellett végezniük. A férfi
három haverjával és a sugárzó Idával tért vissza, aki végre-
valahára fogott magának egy férfit. Belefáradt, hogy
szobalányként dolgozik valakinek, és amikor egy
szorgalmas, megözvegyült családember megjelent, és egy
szemernyi érdeklődést tanúsított iránta, egyből lecsapott rá.
Szerencsétlenségére túl gyorsan csapott le, habozás nélkül.
Észre sem vette, hogy a tűzhely mellől egy sokkal
borzalmasabb tűzbe veti magát. Egyik napról a másikra
magányos, túlhajszolt szobalányból magányos, túlhajszolt
és bántalmazott feleség lett belőle.
Nem, a fiúnak nem voltak szép emlékei Idáról. Talán eleinte
a nő igyekezett mindent megtenni. Hogy a kalyibájukból
otthont teremtsen, hogy az új férje fiatal fiának anyja
legyen. De ha így is kezdte, a fiú már nem emlékezett rá.
Lehet, hogy Ida nem volt mindig olyan borzasztó személy,
mint amilyennek ő megismerte. Talán az apja tette ilyenné.
Nem számít.
Mindenképp utálta a nőt. Utálta, mert tudta, hogy mit tesz a
tulajdon kislányával. Az ő féltestvérével, Ruthie-val.
Ruthie egy édes, bizakodó gyermek volt, aki a születése
napjától rabul ejtette a fiú szívét. Vidám kislány volt, mindig
mosolygott, az anyjától kapott rossz bánásmód ellenére. A
fiú minden egyes másodpercben, amikor nem az iskolában
volt vagy dolgozott, a kishúgáról gondoskodott. Imádta őt,
és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy megvédje a
szüleitől, főképp Idától. Megetette, ha a kislányt vacsora
nélkül küldték el aludni. Gondoskodott róla, hogy meg
legyen mosdatva. Nem tehette mindennap, de amilyen
gyakran telt tőle, megcsinálta.
Eltüntette a nyomát a kislány bepisilésének, kimosta a
ruháit a patakban, és megszárogatta, mielőtt visszatette
volna a szekrénybe. Letörölte a kislány könnyeit, és puszit
nyomott a bibikre.
De sajnos túl sok volt ahhoz, hogy puszival gyógyítsa őket.
A kislány minden este megkérte őt:
- Mondj nekem egy mesét, bátyus! Mondj egy vidám mesét,
amiben semmi sem fáj, és mindenki kedves.
A fiú közelebb húzta magához az ágyon, amin Ruthie
csecsemőkora óta osztoztak, és nem törődve a mosdatlan
testük bűzével, vidám esti meséket talált ki neki. Bármit,
ami segített a kislánynak felejteni, ha csak egy kis időre is.
A szobájuk ablakából csodálták a csillagokat, és a fiú
időnként bele is építette őket a történeteibe.
- Látod a legfényesebb csillagot, Ruthie? - kérdezte, ahogy
kipillantottak az ablakon. - Az vagy te. Te vagy a
legragyogóbb, legszebb csillag az égen.
- Te hol vagy, bátyus? Te is ott vagy? - kérdezte a kislány
egyszer.
- Én mindig a hozzád legközelebbi csillag leszek.
Nem tudta, hogy a történetek, amiket kitalált, vidámak-e.
Maga sem tudta, hogy mi a boldogság, így hogyan
mesélhetett volna róla egy négyévesnek? De megpróbálta.
Egyszer-egyszer, amikor már biztos volt benne, hogy az apja
és Ida elaludt, hátrament a szúnyoghálós ajtóhoz, és
beengedte Razort, hogy ő is velük aludjon. Razor egy nagy,
fekete rottweiler volt, aki egy nap a házuk környékére
tévedt, és sosem távozott onnan. A fiú apja nem volt
hajlandó hagyni, hogy maradjon, váltig állította, hogy nincs
szüksége még egy éhes szájra, és le fogja lőni a kutyát, ha
nem távozik magától. A kutya okos volt. Érzékelte az apa
gyűlöletét, és csak éjszaka merészkedett elő, hogy a fészer
távolabbi oldalán hagyott alamizsnára várjon. Az apa végül
beadta a derekát; úgy döntött, talán mégsem olyan rossz
ötlet egy kutya, miután egy éjszaka felébresztette és
figyelmeztette őket az ugatásával, hogy vadállatok
próbálnak bejutni a tyúkketrecbe. A tyúkok kotkodácsolása
sosem jutott volna el a fülükig alvás közben, a kóbor kutya
ugatása és kaparászása viszont behallatszott a hátsó ajtón.
Most, hogy a napi verés megvolt, az apja néhány
másodpercig bámult rá. Végül megszólalt:
- Láss hozzá a kibaszott feladataidhoz. Vissza se gyere, amíg
nem végeztél. Ha nem végzel vacsoráig, nem eszel.
A fiúnak egy pillantást sem kellett vetnie a mostohaanyjára,
máris tudta, hogy aznap szándékosan nagyon korán fogja
tálalni a vacsorát. Kiment a szúnyoghálós hátsó ajtón, és
hagyta, hogy bevágódjon mögötte.
- Gyerünk, Razor- mondta, ahogy elindult a düledező pajta
felé.
Besötétedett odakint, mire végre végzett a feladataival.
Talált
némi ételt, amit korábban elrejtett a pajtában, és csendben
megette, a felét a kutyájának adva. Miután megmosakodott
az esőhordóban, visszament a házba, és bemászott az
ágyba Ruthie mellé, közelebb húzva magához a kislányt.
- Itt a bátyus, Ruthie. Szeretnél egy mesét? - Kimerült volt,
de nem tudott azzal a gondolattal elaludni, hogy cserben
hagyja a kislányt, és nem mesél neki.
- Fáj a pocim - suttogta Ruthie.
- Szeretnéd, hogy kivigyelek a mosdóba? - súgta vissza.
- Nem. Nem olyan fájás.
- Milyen fájdalom? Éhes vagy?
- Anyu rálépett.
A fiú megdermedt, szorosan behunyta a szemét. Örült, hogy
Ruthie nem kért tőle vidám mesét aznap este, mert másra
sem tudott gondolni, mint hogy puszta kézzel megfojtja Idát.
Másnap hazafelé tartott a ligetből, és három mókust cipelt,
amit a csúzlijával vadászott le. Ida elég jó pörköltet tud
készíteni ezekből. Reggel figyelte Ruthie-t az asztalnál,
ahogy lassan eszegette a reggelijét. Úgy tűnt, jól van,
úgyhogy még azelőtt elment vadászni, hogy a kislány
végzett volna a reggelivel.
A vállára vetette a mókusokat, és elképzelte Ruthie arcát,
amikor meglátja, hogy mit fogott.
Ekkor hallotta meg. Puskalövés dördült a ház felől.
Hallotta már a puskát, amikor az apja nagy ritkán meglőtt
egy őzet vagy egyéb állatot, akár ragadozót, akár
olyasvalamit, ami a vacsoraasztalon végezhette. De a
megérzése azt súgta, ez most más.
Teljes sebességgel rohanni kezdett, de a látványra, ami
fogadta, megtorpant. Megfeszültek az izmai, ahogy felfogta,
hogy mi történt.
Ott, éppen a szárítókötél mellett. Az apja kezében a puska.
Ida a vérző karját szorongatja. Razor az oldalára dőlve, egy
vértócsában fekszik.
És Ruthie a földön, a hátán elterülve, karja kétoldalt. Ruthie.
A fiú ismét futásnak eredt.
- A kibaszott kutyád nekirontott a húgodnak, és amikor Ida
megpróbálta leállítani, őt is megtámadta - mondta az apja
ridegen, egyik ujját a ravaszon tartva. - Meg kellett ölnöm.
Razor megtámadta Ruthie-t, aztán pedig Idát, amiért
megpróbálta leállítani? Lehetetlen. Razor sosem bántaná
Ruthie-t.
Ida feltartotta a karját, hogy megmutassa a fiúnak. Nem volt
rá szükség. Már látta, és kétség sem fért hozzá, hogy Razor
harapásnyoma volt. Vagy inkább marcangolás. Mintha
megragadta volna a nőt, és küzdött volna vele.
A fiú ledobta a döglött mókusokat, és Ruthie mellé térdelt.
És máris biztosra tudta, hogy az előadott történet nem igaz.
A húga hanyatt feküdt, csukott szemmel. Finom, szőke
loknik keretezték az arcát. Békésebbnek és gyönyörűbbnek
tűnt, mint amilyennek valaha látta. Apró mosolyba
kunkorodott az édes, ártatlan szájacskája.
Hát persze hogy mosolygott. Most szabadult a pokolból.
Tudta, hogy halott. És semmit sem látott a testén, ami arra
utalt volna, hogy Razor támadta meg.
Hazudtak. De ezt már különben is tudta.
Képtelen volt leállítani magát. Azelőtt elhagyták a száját a
szavak, hogy átgondolhatta volna.
- Nem úgy néz ki, mintha Razor támadt volna Ruthie-ra.
Semmi harapásnyom, vagy ilyesmi. Csak a sérülések,
amiket Ida
okozott.
Kemény ütés érte, de számított rá.
- Hozd az ásót - parancsolta az apja. - Válassz egy helyet
távolabb a háztól, és temesd el a húgodat. Nem érdekel, mit
csinálsz a kutyával. Ha akarod, kivonszolhatod a tetves
seggét az ültetvényesbe, és feletetheted a keselyűkkel. -
Felnyalábolva a földre ejtett három mókust, megragadta a
feleségét a sértetlen karjánál fogva. - Annyira azért nem
sérültél meg, hogy ne tudj vacsorát főzni.
Ahogy elindult vissza a házba Idával és a döglött
mókusokkal, a válla felett hátrakiáltott:
- És ha végeztél, vonszold ide azt a nyomorult seggedet, és
tedd ki a patkánymérget, ahogy már tegnap meg kellett
volna tenned.
Bámult utánuk, ahogy visszamentek a házba, és
megpróbálta elképzelni a világot Ruthie nélkül.
A világot fény nélkül.
Két héttel később az utasülésen ült egy idegen férfi
kocsijában.
A férfi bemutatkozott, amikor felvette a fiatal stoppolót, és
látszólag nem zavarta, hogy a fiú csak bámul rá, és nem
hajlandó bármit is mondani. A fiú most kipillantott a kocsi
ablakán, és elmerengett mindazon, amit tett.
Eltemette a húgát, ahogy az apja meghagyta neki, levette a
pólóját, és letakarta a testét, mielőtt elment volna az ásóért,
majd elindult, és ásott egy hatalmas sírt a telektől
meglehetősen távol.
Otthagyta az ásót a sírhelynél, és visszament a házhoz.
Besétált a pajtába a patkányméregért, és elrejtette
nadrágzsebében.
Bement a házba, és észrevette, hogy Ida időközben rendbe
szedte magát, és a mókuspörköltön ügyködik. Látta a
mozdulatai alapján, hogy erős fájdalmai vannak. Razor
szépen szétmarcangolta a karját. Valószínűleg kórházba
kellene mennie, de az apja sosem fogja elvinni, és azt sem
fogja megengedni, hogy a nő használja az egyetlen
kocsijukat. Amúgy sem volt otthon. Feltehetőleg elment
valahová.
Nyilvánvaló, mi történt. Ida megint megverte Ruthie-t, Razor
pedig közbeavatkozott. De sajnos nem állította meg időben.
Azt a fiú nem sejthette, hogy Ruthie jó ideje haldoklóit
lassacskán a belső sérülésektől, amiket az anyja okozott a
kegyetlen verésekkel, és ezt tetőzte előző nap, hogy a
gyomrára taposott. Biztosra vette, hogy Ida az addigi
kegyetlenségeit mindig a házban élte ki Ruthie-n, ahová
Razor nem mehetett be.
De az a nap más volt. Ida valószínűleg kivonszolta a síró
Ruthie-t az udvarra, hogy segítsen neki valamilyen
házimunkában, majd üvöltözni kezdett vele, amikor a
kislány nem akarta - vagy még valószínűbb, hogy nem tudta
- ellátni azt, amire utasította. Kétség sem fért hozzá, hogy
Razor Ruthie-t próbálta védeni, amikor megragadta Ida jobb
karját. Ida jobbkezes volt.
Ida elhajolt a tűzhely mellől, kinézett a hátsó ablakon, és
meglátta a kislány testét az udvaron. Rideg pillantást vetett
a mostohafiára.
- Nem végeztél. Mit keresel idebent?
A hangja kimért volt, és érzelemmentes. Mintha azt
kérdezte volna, hogy megetette-e már a csirkéket, vagy
lefestette-e a kerítést. A fiú émelygett a gondolatra, hogy
ennyit jelent számára a lánya temetése: házimunka. Ida
még az apjánál is nagyobb szörnyeteg. Ő adott életet
Ruthie-nak. Kilenc hónapon át osztozott a testén az egyetlen
gyermekével. A fiú semmit sem tudott az anyaságról, de
még ő is érezte, hogy kell lennie egy különleges köteléknek
anya és a gyermeke között.
Anélkül, hogy rápillantott volna a nőre, válaszolt:
- Megástam a gödröt. Csak visszajöttem, hogy
belecsavarjam valamibe. Gondoltam, kiviszem az
ágylepedőmet.
Mindig is osztoztak az ágyon, és csak egyetlen lepedőjük
volt.
Abba csavarja majd Ruthie apró testét.
Nem tudta, mi vette rá Idát a következőre. Olyan ajánlattal
állt elő, ami meglepte őt, ám egyben lehetőséget is kínált.
- Van valamim, amit használhatsz. Búcsúajándékként
kaptam onnét, ahol annak idején dolgoztam.
Fogta a kevergetéshez használt merőkanalat, nekiütögette a
fazék szélének, és letette. Sérült karját a mellkasához
szorította, és visszament a férjével közös hálószobába. A fiú
tudta, hogy a nőnek fáj a karja, és beletelik majd pár
percbe, mire előássa, akármiért ment is el. Hallotta, ahogy
ügyetlenül kotorászik valami után.
Megragadta az alkalmat, hogy elővegye a mérget a
nadrágjából, és a teljes tartalmát a pörköltbe öntötte. Sietve
elkeverte, és hálát adott, amiért láthatóan gyorsan
feloldódott, aztán visszatette a helyére a kanalat. A hátsó
ajtónál állt, amikor a nő visszatért, egy kék szövetdarab volt
az ép kezére terítve. A fiú rájött, hogy valamiféle
fürdőköntös. Vékony anyagból volt, és nem kellett hozzá
műveltnek lenni, hogy megállapítsa, milyen jó minőségű és
drága. Búcsúajándék, egy frászt, ráncolta a homlokát. Ida
ellopta. A nő odatartotta elé, kerülve a fiú zöld szemének
szúrós tekintetét. Idát mindig nyugtalanította a nézése, a fiú
legalábbis hallotta, amikor ezt mondta az apjának, és egy
töredékmásodpercre úgy tűnt, hogy a nő habozik vagy
visszakozik.
Biztos felismerte a harciasságát, mert meg sem várta, hogy
elvegye tőle a köntöst, csak felcsattant:
- Tekerd ebbe! - Odahajította neki, és visszament a
tűzhelyhez, hogy megkeverje a ragut.
A frissen ásott gödörnél a fiú finoman betakarta Ruthie apró
testét a saját pólójával.
- A bátyus mindig veled lesz, Ruthie - mondta halkan. Aztán
becsavarta Razort Ida drága köntösébe, és felhorkant,
mintha a kutya túl jó lenne Ida feltételezhető
búcsúajándékához.
Óvatosan befektette a húgát a mély gödörbe, és mellé
helyezte Razort.
- Jó fiú voltál, Razor. Helyesen tetted, hogy próbáltad őt
megvédeni. Most már örökké vigyázhatsz rá.
Elhatározta, hogy nem fogja megjelölni a sírt, nehogy bárki
megtudja, hol van. Csak ő tudja. Különben sem fogják
keresni.
Senki sem fogja hiányolni a kislányt. Hozzá hasonlóan ő sem
kórházban született. Kételkedett benne, hogy egyáltalán
lenne születési anyakönyvi kivonata. Abban sem volt biztos,
hogy neki van, habár kellett lennie, hiszen iskolába jár.
Eltűnődött, vajon kell anyakönyvi kivonat ahhoz, hogy valaki
iskolába járjon?
Nem tudta.
A húga sírja felett állt, és a frissen betemetett földre bámult.
Valami hiányzott róla. Elment, és hamarosan visszatért egy
hatalmas kővel. A kő nehéz volt, tényleg nagy, és rengeteg
erőfeszítést igényelt, hogy elcipelje a sírhelyig. Puffant,
amikor leejtette. A mérete és az egyedi formája miatt
választotta. Biztos emlékezni fog rá.
Térdre rogyott, és elsírta magát. Nem emlékezett rá, hogy
valaha is sírt volna életében. Még gyerekkorában sem,
amikor kínzással felérő bántalmazásokat élt át. Nem tudta
megmondani, hogy vajon miért gyűlöli őt az apja. Nem
tudott rájönni, vajon a mostohaanyja miért gyűlölte Ruthie-t.
Különben sem akar rájuk gondolni. Amint itt végez, soha
többé nem gondol rájuk.
Felszakadt belőle egy halk jajgatás, ami szinte nem is
hangzott emberinek, olyan sírás, ami egyenesen az üres
gyomra mélyén született, és megtalálta az utat a
mellkasába, onnan a torkán át a szájába, kiszakítva a lelkét,
és vele együtt bármit, ami a fényre emlékeztet. A fényre,
ami Ruthie volt.
Nem tudta biztosan, hogy meddig zokogott térden állva
Ruthie és Razor sírjánál.
Szúrt a szeme, és száraz meg nedves takony keveréke
borította a csupasz karját, ahogy próbálta eltörölgetni a
gyászt.
Sajgó háta idővel kirántotta a fájdalomból, lüktetve
emlékeztette a korbácsolásra, amit néhány éjszakával
azelőtt mért rá az apja. Fizikailag és szellemileg is kimerült,
de még nem végzett.
Elgyötört volt, de valahogy összeszedte az erőt, amire
szüksége volt, és elindult messzebbre, egy még inkább
elhagyatott helyre.
Még egy sírt meg kellett ásnia.
Együtt fogja eltemetni őket, de nem azért, amiért Ruthie-t
és Razort együtt temette el: hogy védelmet és vigaszt
nyújtsanak egymásnak. Nem, nekik azért ásott közös sírt,
mert megérdemelték, hogy kidobják őket, mint a szemetet.
És pontosan ezt is fogja tenni.
- Kölyök? Kölyök, akarsz valamit, vagy nem kell kimenned?
Elaludt, és összerezzent, ahogy megérintették. Beletelt egy
töredékmásodpercbe, mire eszébe jutott, hogy hol is van.
Egy kocsiban, ami most leparkolt. A férfi, aki felvette, épp
várakozva pillantott rá.
A férfi az ablak felé biccentett.
- Megtankolok. Akarod használni a budit, vagy valami?
- Hol vagyunk?
- Fort Lauderdale-ben. Megtankolunk, aztán indulunk
Miamiba.
Bólintott, és feltápászkodott. Fájdalmai voltak. Az elmúlt
napok
megviselték fizikailag, és ezt érezte is.
- Igen, ki kell mennem.
Megkerülte a kis benzinkutat az épület oldala mentén, és
bement a mosdóba. Bűzlött, de meglepően tiszta volt.
Elkalandoztak a gondolatai, miközben könnyített magán.
Aznap éjjel visszatért a házhoz, és ott találta az apját és Idát
a vacsoraasztalnál, amint épp a ragut ették. Felnyúlt egy
polchoz, és leemelt egy régi lekvárosüveget, majd a
konyhacsapnál megtöltötte. A pultnak dőlve megitta a vizet,
és közben figyelte, ahogy a ragut eszik. Senki sem bajlódott
azzal, hogy megkínálja.
Nem is baj. Úgyis visszautasította volna.
- Szar az íze! Hogy a faszba voltál képes elbaszni egy
mókusragut? - Ida nem felelt, ezért a férfi a kézfejével pofon
legyintette.
A fiú fogta a pohár vizét, bement a hálószobájába, és
bezárta maga mögött az ajtót. Lefeküdt a Ruthie-val közös
ágyra, szorosan a mellkasához ölelte az egyetlen párnát, és
halálosan mély álomba merült.
Aznap éjjel vad hányás és öklendezés zajára ébredt. Teljes
homályban telt a következő néhány nap, amíg eljátszotta,
hogy a beteg szüleit ápolja. Vödröket tett az ágyuk mellé,
folyadékot vitt nekik, hogy igyanak. Folyadékot, amibe még
több patkánymérget kevert.
Eszébe jutott a pillanat, amikor az apja rádöbbent, hogy mi
történik. Megpróbált felkelni az ágyból, és ragaszkodott
hozzá, hogy a fia kórházba vigye őt és a feleségét. A fiú még
nem volt elég idős a jogosítványhoz, de már tudott vezetni.
Az apja megengedte neki, hogy időnként vezesse az ütött-
kopott kombijukat, és a telkük körül szállítson dolgokat.
- Most beviszel minket a kórházba, kölyök - mondta az apja,
és a hangját fájdalom járta át.
- Nem, nem viszlek. - Rájuk nézett, apró mosollyal az ajkán.
-Végig fogom nézni, ahogy mindketten lassú, fájdalmas
halált haltok. Egész örülök, hogy nem vettél nekünk tévét.
Ez biztos sokkal szórakoztatóbb lesz.
A vérben úszó, fájdalommal teli barna szempárban
megjelent a felismerés, amikor találkozott a tekintete a fiú
zöld szemével.
Az apa körbenézett a szobában, és rájött, hogy a puska
nincs már a sarokban. Eltűnt. És ha ott is volna, nem lenne
ereje felkelni,
hogy érte menjen.
Visszahanyatlott az ágyra, és a feleségéhez fordult. A nő
összegömbölyödött, térdét felhúzta a mellkasához, és a
karjaival átfogta. Hallotta a beszélgetést, és kinyitotta a
szemét annyira, hogy megszólaljon:
- Mindketten megérdemeljük.
A férfi hanyatt fordult, és a fiára nézett, aki az ágy lábánál
állt keresztbe font karral, és ridegen bámult a zöld
szemével.
- Sejthettem volna, hogy az ördög sarja vagy. - Nem várta
meg a fiú válaszát, hanem hozzátette: - Szerettem az
anyádat, és azt hittem, helyesen cselekszem, amikor
feleségül vettem annak ellenére, hogy egy másik férfitól volt
terhes. Tudhattam volna, hogy gonosz vagy, amikor
megölted a tulajdon anyádat, te semmirekellő szarházi.
Végre, a válasz. Nem mintha most már számítana. A férfi,
aki nevelte őt, nem az apja. A férfi, aki nevelte őt, gyűlölte,
amiért a születése az anyja életébe került. Egy másik férfi
fattyúja, aki megölte a nőt, akit szeretett, ezért azt akarta,
hogy az a gyermek megfizessen. És az a gyermek azóta is
ezért fizet.
Bizonyos szempontból megértette. Szinte hagyta, hogy
átjárja a bűntudat, és azt súgja neki, hogy vigye őket a
kórházba. Talán még nincs túl késő.
De aztán eszébe jutott Ruthie. Arra nincs mentség, ami
Ruthie-val történt. Semmiféle mentség.
Ridegen bámult a férfira, akit addig az édesapjának hitt.
- Csak azt bánom, hogy nem tettem meg azelőtt, hogy
hagytad megölni Ruthie-t.
Ezután kiment a konyhába, és készített magának valami
ennivalót.
Miután meghaltak, mindkettejüket felrakta a családi kocsi
hátuljába, és kivezetett velük a második sírgödörhöz. Olyan
közömbösen hajította őket a verembe, mint egy halom
csirkecsontot, aztán rájuk lapátolta a földet. A kombi
csomagtartójába hajította az ásót, majd visszavezetett a
házhoz.
A létező legkevesebb feltűnést akarta kelteni a házzal. Nem
gyújtotta fel, hanem alaposan átgondolta, hogyan festene,
ha a család egyszerűen fogná magát, és felkerekedne, és
csak olyan dolgokat vinnének magukkal, ami befér az
egyetlen kocsijukba.
Munkához látott, összepakolva a néhány fényképet, amijük
volt, a személyes dokumentumaikat és a ruháikat.
Gúnyosan elmosolyodott, amikor meglátta az apja
gyerekkori képét. Nem.
Nem az apja. A mostohaapja. Már akkoriban is úgy nézett ki,
mint egy szánalmas kis szarházi. Behajította a többi holmi
közé.
Egyetlen képpel sem találkozott magáról vagy az
édesanyjáról.
Hanyagul az öreg kocsiba hajigáit mindent, amit tudott, alig
maradt hely számára a sofőrülésen. Bement a hálószobába,
és kihozta a barna táskát, amibe összekészített néhány
holmit az útra. Volt benne pár ruha, harminc dollár és
huszonhat cent, amit a mostohaapja tárcájából és Ida
pénzes poharából guberált össze, utóbbit néhány edény
mögött találta meg a konyhában.
A zsebébe nyúlt valamiért, aminek a létezéséről sem tudott
egészen addig, amíg el nem kezdte összepakolni a
személyes tárgyaikat. Egy kép Ruthie-ról és Razorről.
Látszik, hogy náluk készült, de nem tudta, mikor és ki
fotózta. Nem is talált fényképezőt, ahogy átkutatta a
holmijukat. Sehogy sem tudta kideríteni, honnan származik
a kép, és nem is volt ideje rágódni rajta.
Ismét rápillantott. Ruthie a fűben ült, és mosolyogva
felpillantott. Razornek támaszkodott, aki selyemgubóként
körbefogta. A kislány a mellkasához húzta a térdét, és
szorosan átfogta a karjaival. Akkoriban rövidebbek voltak a
szőke fürtjei.
Mindketten boldognak tűntek. Mint akik a magas fűben
hancúroztak, és szünetet tartanak egy gyors fotó erejéig.
Tudta, hogy sem Ida, sem a mostohaapja nem készíthette
azt a képet.
Mert olyankor a kishúga biztosan nem mosolygott volna.
Óvatosan visszatette a zsebébe, és folytatta a pakolást.
Órákkal később ott állt az apró ház közepén, és szemügyre
vette. Nem volt benne biztos, de kevés kétség fért ahhoz,
hogy bepakolta a fontos dolgokat. A hónap negyedik napja
volt.
A villany- és vízszámlát tizenharmadikáig nem kell befizetni.
Nincs iskola, ezért szeptemberig nem fog hiányozni
senkinek.
A mostohaapjának nem volt állandó munkahelye, úgyhogy
őt sem fogják hiányolni. Nem volt telefonjuk sem, ami miatt
aggódnia kellett volna.
Igen, úgy nézett ki, mintha a család, aki eddig itt élt, úgy
döntött volna, hogy a legfontosabb személyes holmijukkal
együtt elköltözik. Az a kevés levél, amit kaptak, hónapokig
halmozódhat a postán. Senkinek sem fog feltűnni. Addigra
már rég messze lesz.
Elindult a tyúkketrechez, hogy szabadon engedje az
állatokat, amikor feltűnt neki a szárítókötél. Indulás előtt
még beszedte, és a kocsiba dobta ezeket is. Miután fogta a
barna táskáját és a kulacsát, óvatosan elvezette a családi
kocsit a legközelebbi, legmélyebb csatornához, amit ismert.
Az ütött-kopott úttól távolabb volt, így nem kellett lakott
területen, sem bármilyen civilizáción áthaladnia. Hosszú,
izzasztó sétára számíthatott, míg talál egy fuvart magának
valahová, de csak a barna táskáját és a vízzel teli kulacsot
kellett cipelnie.
A benzinkút mosdójában hideg vizet fröcskölt az arcára, és
megtörölgette. Mielőtt kiment volna a mosdóból, benyúlt a
hátsó zsebébe, és kivette Ruthie és Razor fényképét. Soha
többé nem tarthatja a karjában a kislányt. Soha többé nem
hallhatja a hangját, amint azt kéri, hogy meséljen neki. Soha
többé nem fonhatja Razor nyaka köré a karját, és nem
fúrhatja az arcát a rövid szőrébe. Elkente a könnyeket, amik
gyűlni kezdtek a szemében, és visszacsúsztatta a fotót a
zsebébe.
Aznap fogadalmat tett Ruthie sírjánál. Nincs több sírás. Soha
többé.
Kezdett megéhezni, ezért úgy döntött, visszamegy a
kocsihoz némi pénzért. Majd megnézi, mi a kínálat a
benzinkúton étel tekintetében. Remélhetőleg akad
valamilyen csokiszelet meg üdítőital. Csak egyszer kóstolt
üdítőitalt, és most alig várta a cukros ízt.
Megkerülte a benzinkutat, és hirtelen megtorpant. A kocsi,
ami felvette, eltűnt. Pislogott egyet, hátha csak a szeme
káprázik. Nem így volt. Az a rohadék lelépett a barna
táskájával, amiben benne volt a néhány ruhadarabja és az
összes pénze. Az első ülésen hagyta a kulacsát. Még az is
eltűnt.
Rohadt egy világ ez, és minden benne élő is rohadt.
Első fejezet

2000., KÉT NAPPAL GRIZZ KIVÉGZÉSE UTÁN

- Azt állítod, hogy szívesebben látnád Leslie-t holtan, mint
egy hülye magazincikket arról, hogy Grizz fia vagyok? Ez
nem nagyon vall rád, Ginny.
Tommy megpróbált higgadt maradni és összpontosítani, de
az élet, amire türelmesen várt a nővel, akit szeretett, a
szeme előtt foszlott szét.
- Hát persze hogy nem akarom Leslie-t holtan látni! Csak le
vagyok döbbenve. Hogy tudtátok ezt Grizz-zel titkolni
előlem?
Olyan hülyének érzem magam. Ostobának. - Ginny átölelte
magát, és fel-le mozgatta a karján a kezét, mintha hideg
lenne.
Nem volt hajlandó, nem volt képes a férfi szemébe nézni.
Még nem.
Végül felállt, a hangja halk volt.
- Most képtelen vagyok erre, Tommy. Nem tudok erről
beszélni. El kell mennem.
- Nézz rám, Ginny. - A férfi felállt, és megragadta mindkét
vállánál fogva. - Nézz rám!
Ginny lerázta magáról.
- Nem. Nem tudok rád nézni. Nem hiszem el, hogy ennyi
éven át hagytad, hogy ebben a hazugságban éljek.
- Ginny, én nem mindig...
A nő félbeszakította, mintha valami eszébe jutott volna.
- Ó, ne... Ne... Mimi a testvéred! A lányunk valójában a
féltestvéred.
Ezúttal felnézett Tommyra, és amit a férfi a szemében látott,
rettenettel töltötte el.
- Menj innen! Most azonnal el kell menned - fröcsögte a nő.
A férfi még sosem látta Ginnyt ilyen dühösnek. Soha.
- Beszélnünk kell, Ginny. Nem megyek el. Ez az én otthonom
is.
- Többé nem az.
Ginny a bejárati ajtóhoz ment, remegett a keze.
- El kell mennem Jasonért Maxhez. Ne legyél itt, mire
visszajövök. Komolyan mondom, Tommy. Azt akarom, hogy
menj el.
Miközben felvette a táskáját és a kulcsát a bejárati ajtó
melletti kisasztalról, a mozdulattal véletlenül fellökött egy
bekeretezett képet. A teljes család rajta volt - Ginny és
Tommy, Mimi és az akkoriban újszülött Jason. Épp hazahozta
a kórházból, és nem emlékezett, mikor volt annál
boldogabb.
A barátja, Carter csinálta a képet, és egy saját készítésű
keretben adta nekik ajándékba. Ginny érte nyúlt, hogy
visszaállítsa a helyére, aztán rájött, hogy a kép nem több,
csak emlékeztető a csalárd életére. Egy életre, ami
hazugságokon alapszik.
Hagyta, hogy lefordítva maradjon a kisasztalon, aztán
megfordult, és még egyszer Tommyra nézett.
- Azt mondtad, beszéltél Grizz-zel közvetlenül a halála előtt,
és bocsánatot kért. Nem hiszek neked. - Küzdött a
könnyeivel, de nem hagyta, hogy kicsorduljanak. - Egyszer
hallottam csak Grizzt bocsánatot kérni, és az huszonöt évvel
ezelőtt volt.
Bevágta maga mögött a bejárati ajtót.
Kissé túl gyorsan kitolatott a kocsibehajtóról, aztán
elszáguldott. Rázkódott a válla vezetés közben, és
felnyögött, amikor a kapkodásban majdnem oldalba kapott
valakit. Amikor a stoptáblához ért, a visszapillantó tükörbe
nézett. A jármű, amibe majdnem beleütközött, egy
futárkocsi volt, és épp felhajtott az ő kocsifeljárójára. Nem
számít, gondolta. Bármi legyen is, Tommy alá tudja írni.
Bekapcsolta a rádiót, majd egy határozott gombnyomással a
kedvenc adójához kapcsolt, ahol hetvenes évekbeli zenéket
játszottak. A Moody Bluestól a Nights in White Satin szólt
épp.
Lekapcsolta, gyorsan elkanyarodott jobbra, egy szabadtéri
bevásárlóközponthoz, és talált egy árnyékos parkolóhelyet
egy fa alatt. Leparkolt, a kormányba kapaszkodott, és
lehajtotta a fejét.
Zokogott.
Második fejezet

HARMINC PERCCEL KORÁBBAN, A Loving Lauderdale

MAGAZIN
SZERKESZTŐSÉGÉBEN
- De hát a szerelmi történet! Igazából azt szeretném
hangsúlyozni. A kőkemény bűnöző és az édes, ártatlan
kislány szerelmét. Az olvasók ezt akarják, egy szerelmi
történetet, és szükségem van egy csattanóra a végén.
Leslie beszéd közben magához szorította a telefonkagylót,
és próbált olyan meggyőzőnek hangzani, amennyire csak
tőle telt.
Azt viszont elfelejtette megemlíteni - és nem is tervezte
felfedni -, hogy már rég megvan a csattanó, és öregem, de
nagynak ígérkezik! De vajon Ginny tud róla?
Érezte, hogy ezzel messzire megy, feszegeti az interjú
határait. Nem csupán tolakodó. Egyenesen mohó. De
kénytelen volt erőszakoskodni.
- Adott neked egy jelet - unszolta tovább Leslie. - Biztos
jelentett valamit. Nem árulnád el nekem, Ginny?
A telefonkészüléken keresztül is hallatszott Ginny sóhajtása.
- Csak annyit mondhatok, Leslie, hogy három hónapig
hagytam, hogy kérdezgess engem, és ez a szerelmi történet
végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A
férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett,
ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam
volt, és most is az. Most csak ez az egy szerelmi történet
van. Igen, szerettem Grizzt, ez igaz. De annak a történetnek
már vége. Ne akard rózsaszínben bemutatni. Azóta új életet
kezdtem...
Ennyi volt - kizárt, hogy Ginny tudná, hogy a férje Grizz fia.
Leslie most már biztosra vette.
Senki sem ennyire megbocsátó. Leslie félbeszakította, hogy
rámérje a végső csapást.
- Nem tudja, igaz, Tommy? - kérdezte negédesen, mivel
tudta jól, hogy Tommy ott ül Ginny mellett. - Még nem
árultad el neki? -Ciccegett egyet. - Hát, azt javaslom, hogy
mondd el neki, mielőtt még a cikkemből tudja meg.
De a remélt zűrzavar helyett nem érkezett más, csak csend.
Leslie várt egy pillanatot Tommy válaszára, aztán egy újabb
pillanatot. De nem jött felelet. Megszakították a hívást.
A francba! Ki akarta deríteni a jel történetét, amit Grizz
adott Ginnynek; tudta, hogy van valami mögötte. De senki
sem akar elárulni neki semmit. Az igazat megvallva, kissé
meglepte, hogy Tommy sosem fedte fel Ginny előtt, hogy
Grizz az apja.
Tapasztalata szerint az emberek képtelenek ekkora titkokat
megőrizni maguknak.
Leslie nem akart szándékosan undok vagy udvariatlan lenni,
de szerette, ha ő van helyzeti előnyben egy interjún. Biztos
erőszakosnak tűnt, de nem érdekelte. Főleg most - ez a cikk
túl fontos a karrierje szempontjából. Ez lehet a belépője egy
népszerű, ismert magazinhoz. Füllentett egy kicsit, amikor
megkörnyékezte Ginnyt. Ténylegesen nem dolgozott annak
a magazinnak, de tudta, hogy ha leadja náluk ezt a sztorit,
esélyt kaphat rá.
És Leslie jó nyomozónak bizonyult. Tudta, hogyan szorítsa
sarokba az embereket. Hogyan érje el, hogy megnyíljanak.
így hozta össze ezt az interjút is. Alaposan felkészült, és
felkereste az egyetlen embert, akiről tudta, hogy
meggyőzheti Ginnyt.
A lányát, Mimit. Igen, Leslie tudta, hogy Grizz Mimi apja.
Meglepődött, amikor kiderült, hogy a tizenöt éves lány a
szülei tudta nélkül szintén tisztában van ezzel.
Leslie visszafordult a számítógép képernyőjéhez, és
elvégezte az utolsó módosításokat a cikken. így is remek
történet lesz, még ha nem is kapott választ Ginnytől.
Néhány simítás, és kész is, aztán hazamegy, és talán végre
egyszer eltölthet egy vasárnapot az édesanyjával és a
húgával. Ő volt az egyetlen aznap a kis magazin forgalmas
utaktól távoli, kicsi, átalakított benzinkútépületben lévő
szerkesztőségében. A tulajdonosok - Don és a felesége,
Iréné, a természetesen vörös, tupírozott hajú nő, akinek
mindig vattacukorillata van - ritkán voltak bent, Leslie
intézte a napi teendőket. Bizonyos szempontból jó állás volt.
De Leslie belefáradt, hogy ő felel mindenért. Nem érdekelte
a hirdetések, előfizetések, számlák intézése. Csak írni
szeretett volna. Mindig is erre vágyott.
Alig egy órával később az utolsó simításokat végezte a
történeten, amikor meghallotta, hogy kinyílik az ajtó. Fel
sem pillantott a számítógépről, csak odaszólt:
- Ma zárva vagyunk. Fáradjon vissza holnap reggel. Kilenckor
nyitunk.
Hallotta az ajtó záródását, de fel sem tűnt neki, hogy az
illető bent maradt, mígnem nyikorgást hallott az íróasztala
előtti szék felől. Megfordulva odanézett, és elakadt a
lélegzete.
Keith Dillon volt. A bandabéli neve: Blue.
Blue volt az egyik olyan bandatag, aki nem élvezett
immunitást, mint a többiek. Túl magas pozíciója volt hozzá
Grizz szervezetében. Blue-t lecsukták Grizz-zel és még
néhány bandataggal együtt. Megúszta tíz évvel, és kettő
után már ki is szabadult.
Blue nagyjából egy héttel azután látogatta meg Leslie-t,
hogy Grizz megtámadta őt a börtön interjúszobájában. Nem
sokkal azután, hogy Grizz telefoninterjút adott neki. Nem
sokkal azelőtt, hogy kivégezték. Leslie tudta, hogy Grizz
haragjában támadta meg, és hogy le kell nyelnie a
büszkeségét a verést követően, amikor beszélnek, be kell
ismernie, hogy hibázott, és a megérzései beigazolódtak.
Tudta, hogy kellőképpen feldühítette Grizzt ahhoz, hogy
kiszedjen belőle valamit.
És öregem, de még mennyire, hogy kiszedett! Amikor a férfi
elárulta neki, hogy Grunt - vagyis Tommy - a fia, Leslie
majdnem elejtette a telefonját. A férfi nem válaszolt több
kérdésre. Leslie szeretett volna további részletekhez jutni,
például, hogy Grunt tud-e erről, és ha igen, akkor mióta. De
Grizz nem árult el semmi egyebet.
Akkor találkozott Blue-val először, miután kijött az
élelmiszerboltból, és épp a kocsija csomagtartójába pakolta
a szatyrokat. Forrón sütött a nap, és érezte, ahogy egy
izzadságcsepp gördül le csiklandósan a mellkasa közepén.
Megvárta, hogy elmúljon a fájdalomcsillapító hatása, és csak
utána vezetett el a boltba. Elbágyasztotta a hőség és a
kiújuló fájdalom, és egy kicsit még mindig kábának érezte
magát.
Tudta, hogy a titok, amit Grizz feltárt előtte, sikerre viszi
majd a cikkét. Talán még a karrierjét is.
Nem tudta, honnan jött Blue, nem látta és nem is hallotta,
amikor megérkezett a kocsijával. Egyszer csak ott termett,
és csak állt ott csendben, összefont karokkal. Nem kérte,
hogy a nő ne hozza nyilvánosságra a titkot. Hanem
követelte.
- Grizz meggondolta magát. - Blue végigmérte a nőt tetőtől
talpig. - Bármit mondott is neked a telefonos interjún, ne
közöld le.
Leslie csak rámeredt a férfira. Tudta, hogy kicsoda, de nem
keltett benne akkora félelmet, mint Grizz. Ezért inkább
elindult, hogy visszatolja a bevásárlókocsit, és faképnél
hagyta a kocsija mögött álló férfit. Szinte mellékesen
odavetette a válla felett:
- Azt sem tudod, mi az, igaz?
Blue nem válaszolt.
Leslie visszatolta a bevásárlókocsit, és elindult vissza a
férfihoz.
- A nagy titok. Nem is tudod, mi az, ugye? - kérdezte túlzott
önbizalommal.
Blue megvárta, amíg a nő visszaér.
- Nem számít. Ne hozd nyilvánosságra. Részemről ez csak
egy udvarias gesztus. Ne akarj velem még egyszer
találkozni.
Megfordult, és elsétált.
Most, két nappal Grizz kivégzése után, Blue visszatért. Leült
a székre, és a nőre bámult. Nem szólt egy szót sem. Leslie
nem hagyta, hogy megfélemlítsék. Hirtelen belehasított egy
emlékkép Grizz kegyetlenségéről, de egyből összeszedte
magát.
Meghalt a rohadék. Biztonságban van. Nem hagyja Blue-t
nyerni.
Blue körbepillantott a helyiségben, szemügyre vette a
műbőr fotelt, a bekeretezett posztereket a falon és az olcsó
lambériát.
- Hű, ez a flancos magazinodnak a legtávolabbi gettóba
kihelyezett irodája? - Nevetés szakadt fel a torkán.
Leslie megdermedt.
- Nem állítottam, hogy nekik dolgozom. Csak annyit
mondtam, hogy...
- Már tudok róla. Grizz is tudta. Nem ezért jöttem. - Mielőtt a
nő megszólalhatott volna, Blue megkérdezte: - Szóval, nem
kerül nyomtatásba. Igaz?
- Mit számít most már? - Leslie kicsit magabiztosabban
rándította meg a vállát, mint ahogyan érezte magát. -
Meghalt.
Egyébként sem használtam valódi neveket. Ez is a Ginnyvel
kötött alku része. Kit érdekel?
- Engem érdekel. Kivetted a cikkből, igaz?
- Mi van, ha nem? Mi van, ha nyomtatásba kerül? Mi fog
történni? - Eltökélt pillantást vetett a férfira. - Kiszúrod a
kocsigumim? Összeversz?
Blue ridegen bámult rá.
- Nyilvánvaló, hogy játszadozni akarsz. Tehát innentől új
szabály van. Nincs semmiféle cikk.
Leslie hátradőlt a székben, és felsóhajtott. Oldalra billentett
fejjel nézett Blue-ra, és próbálta eldönteni, mit válaszoljon.
Az igazat megvallva nem akarta, hogy megint szarrá verjék.
Na és, ha nem kerül bele a cikkbe a titok? Legalábbis nem
most. Az információt úgyis megtartja, és majd szükség
esetén felhasználja. Nyilvánvalóan fontos. Megpróbál majd
újra rátelefonálni Dillonékra. Dillonék? Hah! Valójában nem
is Dillonék. Talboték - már ha ez Grizz valódi neve. Ki akarja
deríteni - ki kell derítenie -, mi volt az a jel, a biccentés.
Kiszedi belőlük. Előbb-utóbb megkapja, amit akar. Mindig így
van.
- Oké - adta meg magát. - Nem fedem fel a titkot a
cikkemben.
A férfi előrehajolt, a szava fagyos volt, mint a jég.
- Túl késő. Nem lett volna szabad baszakodnod velem. Nem
lesz semmiféle cikk. A legjobb, ha most azonnal törlőd az
egészet. Ha csak megsejtem, hogy van egy másolatod róla
valahol, vagy hogy megjelenhet egy nap...
- Mi lesz? Mit fogsz csinálni? - Leslie dühösen meresztette a
szemét a férfira. Mérges volt, és kezdett belefáradni, hogy
zaklatják. - Már tudom, milyen érzés lenyelni a saját
fogaimat.
Nem kellemes, de ha ez az ára, kibírom. Elviselek bármit,
akármit is tervezel tenni velem. Tudod, miért? Mert a jövőm
forog kockán. A karrierem. Ez az esélyem, hogy
megszabaduljak az állásomtól ebben a szaros
patkányfészekben, és vigyem valamire. Szóval, tudod mit,
Blue? - Lángolt a tekintete.
- Csinálj, amit akarsz. Nem teszem nyomtatásba, hogy Grizz
Tommy apja, de leadom a cikket.
Hátradőlt a székén, és vett egy mély, győzelemmel teli
lélegzetet. Remegett, de nem a félelemtől. Dühös volt.
Szinte végszóra szólalt meg a telefon. Vasárnap van; majd
az üzenetrögzítő felveszi. Iréné édes hangja töltötte meg a
feszült levegőt.
- Köszönjük, hogy a Loving Lauderdale irodáját hívta.
Hétfőtől péntekig, kilenctől ötig vagyunk nyitva. Hagyjon
üzentet, és nemsokára visszahívjuk. Köszönjük, és kellemes
napot kívánunk!
Egyből utána egy nő kétségbeesett hangja hallatszott.
- Leslie! Leslie! Atyaég. Leslie, kérlek, legyél ott! Kérlek,
válaszolj! Ha ott vagy, vedd fel! Kérlek!
Az anyja hangja volt. Leslie Blue-ra nézett, és egyből
nyugtalanság fogta el. A telefonért nyúlt, miközben az anyja
kétségbeesetten kiáltozott tovább.
- Nem tudom, mit csináljak! Kérlek, hívj fel, amint
megkapod!
- Elfojtott egy hüppögést. - Hannah-ról van szó. Eltűnt a
kishúgod!
Leslie felvette a kagylót.
- Anya, itt vagyok. Nyugodj meg. Nyugodj meg, és mondd
el, mi történt!
Feszülten hallgatta Blue rideg szemébe bámulva. A férfi
felállt, és fürgén kisétált az ajtón.
Leslie eldobta a telefont, a kagyló hangos koppanással
landolt az íróasztalán. Hallotta az édesanyja elhaló hangját,
miközben a férfi után rohant, aki az üresjáratba helyezett
szedán felé tartott. Leslie a szemöldökéhez emelte a kezét,
hogy kiárnyékolja a napot. Vakítóan ragyogott. Egy nő ül az
utasülésen?
Blue épp beszállt a vezetőülés oldalán, amikor Leslie végül
utánakiáltott:
-Te nyertél! Oké? Nyertél!
Blue bólintott felé, majd beszállt a kocsiba. Elhajtott.
Leslie ott állt még egy pillanatig, megkövült az ismerős
rettegéstől. Furcsa - úgy emlékezett, hogy amikor először
állt szemben a férfival az élelmiszerbolt parkolójában, nem
találta olyan félelmetesnek, mint Grizzt.
Tévedett.
Leslie nem bajlódott a rendszámtábla leolvasásával. Nem
próbálta alaposabban megnézni magának a nőt. Nem volt
értelme.
Igazat mondott. A férfi győzött. Hiába halott a rohadék, még
így is ő nyert.
Könnyek peregtek végig az arcán, miközben visszament az
irodába, hogy megnyugtassa az édesanyját, és törölje a
dokumentumot.
Harmadik fejezet

2000.

Tommy ugyanazon a helyen állt a nappaliban. Még nem

jutott túl a megrázkódtatáson, hogy alig öt perc alatt
mellékvágányra terelődött az élete.
A fenébe is, csak szeretné, ha ez egy mellékvágány lenne.
De inkább száznyolcvan fokos fordulat.
Értette, hogy Ginny miért akadt ki. Hát persze hogy kiakadt.
De nem számított arra a haragra és gyűlöletre, ami a nő
arcáról tükröződött. Ginny teljesen összeomlott.
Nem hibáztathatta. A házasságuk annyira jó volt,
képtelenségnek tűnt, hogy ez tönkreteheti. El sem
mondhatta Ginnynek, hogy nem tudta végig magáról, hogy
Grizz fia.
Egyszerűen nem hitte, hogy ennyi idő után még számít.
Nem gondolta, hogy erről Ginnynek tudnia kell. Senkinek
sem kellett volna tudnia róla. Rohadjon meg Grizz, amiért
mérgében elárulta Leslie-nek. Végigsimított a kezével a
haján, és felsóhajtott. Ez nem volt a terv része. Mindent
elcseszett.
- Baszd meg, Grizz! Azt mondtad, elintézed Leslie-t - mondta
a levegőbe. - Tizenöt kicseszett éven át börtönben voltál.
Két nappal ezelőtt végignéztem a halálodat. És mindennek
ellenére mégis megtaláltad a módját, hogy megszopass. Azt
hittem, rendeztük a dolgokat. Azt hittem, vége ennek az
egésznek. Te rohadék!
Hátradőlt, és hagyta, hogy elkalandozzanak a gondolatai.
Emlékek árasztották el az elméjét. Ökölbe szorult a keze,
ahogy eszébe jutottak a gyerekkorában elszenvedett
sérelmek. Nem tudott gátat szabni a gondolatoknak. Amikor
maga mögött hagyta azt az életet, azt hitte, többé soha
senki nem fog kicseszni vele. Főleg nem Grizz.
De tévedett. Grizz bárki másnál csúnyábban kiszúrt vele.
Grizz még a síron túlról is tönkretette azt, ami a
legfontosabb volt számára.
Szinte érezte a rothadó szemét és a macskahúgy szagát
Karén és Nate otthonában. Azt a savanyú szivacsot, amivel
Karén elmosatta vele az edényeket. Az áporodott szagú
dohányt és füvet.
A saját bűzös, elhanyagolt testét. Érezte a folyamatos
viszketést a tetvekkel ellepett fejbőrén.
Öntudatlanul megdörzsölte a karját, és felidézte a fájdalmas
hólyagokat. A törött csontjait.
A gondolatai visszavándoroltak azokba az időkbe, amit
szeretett volna elfeledni. Képtelen volt gátat szabni az
emlékáradatnak.
Emlékezett rá, milyen volt az élet a pokolban.
Negyedik fejezet

1969.
Tommy a folyosó sötétjéből leselkedett. Arra ébredt, hogy
szomjas, és ki akart lopakodni a mosdóba, hogy igyon a
csapból.
De itt volt a hatalmas férfi. Megint pénzt hozott Karennek.
Látta már azelőtt is a hatalmas férfit. Ijesztően nézett ki.
Tommy nem tudta, miért ad Karennek pénzt. Sosem volt
elég közel ahhoz, hogy hallja a beszélgetést. De aznap éjjel
hallotta.
- Jól van? Megvan mindene, amire szüksége van? - kérdezte
a hatalmas férfi.
- Persze hogy megvan mindene, ami kell. Miért ne lenne? -
Karén szívott egy mély slukkot a cigarettájából, aztán egy
üres sörösdobozba szórta a hamut.
A hatalmas férfi a hűtőhöz sétált, és belenézett.
- Talán mert nincs más a hűtőtökben, csak sör, és egy
szarfészek ez a hely.
A hatalmas férfi ekkor körbejárta a szobát, kinyitogatta a
szekrényeket és fiókokat. Tommy rádöbbent, hogy azelőtt
még sosem látta a házban. Többnyire az ablakból figyelte,
ha Karén vagy Nate találkozott vele odakint. Mindig
meghallották, hogy jön, amikor befordult a motorbiciklije a
sarkon, néhány házzal odébb. De aznap éjjel nem volt
semmi előjele. Talán aznap éjjel nem motorral érkezett.
- Mi? Azt akarod mondani, hogy nem etetem? - Karén épp
hozzátett volna valamit, de mielőtt megtehette volna, a
hatalmas férfi a torkánál fogva megragadta, és felemelte a
konyhaszékről. Kénytelen volt eldobni a cigarettáját, és
visszavenni a stílusából. Aznap éjszakáig Tommy sosem
látta félni a nőt.
- Mit gondolsz, ki a faszhoz beszélsz, te ribanc?
Gondoskodsz a kölyökről, ahogy meg lett hagyva neked?
A kölyökről? Tommy agytekervényei csúcssebességbe
kapcsoltak. A hatalmas férfi miatta jött! Azért fizette Karent,
hogy a nő gondoskodjon róla. Miért? Törődik Tommyval?
Biztos törődik egy keveset. De mégis miért? És miért ad
pénzt olyan embereknek, akik elhanyagolják és bántják őt?
Tommy fiatal volt, de nem ostoba. Ha valaha is szabadulni
szeretne erről a helyről, ez lehet rá az esély. Még a
nevelőotthon is jobb ennél a rémálomnál. A hatalmas férfi
vagy segít neki, vagy otthagyja Karennel és Nate-tel. Tommy
úgy látta, a legrosszabb, ami történhet, hogy Karén
összeveri a férfi távozása után. Talán Nate is, amikor megjön
a munkából.
Tommy nem sokat vívódott. Gyorsan lekapta a mocskos,
szétszaggatott pólóját, és a földre dobta. Csendben elindult
a sötét haliból a lepusztult konyha felé.
- Karén, szomjas vagyok - mondta a szemét dörzsölgetve. -
Kaphatok valamit inni?
Rögtön látta Karén szemében a felvillanó rémületet, és
tudta, hogy jó ötlet volt megmutatni magát a férfinak.
Karén Tommyra nézett, majd a hatalmas férfira, aki nyíltan
meredt a meggyötört kisfiúra.
- Én nem szoktam megütni a kölyköt! Nate... Nate szokta.
De csa-csak ha fegyelmezni kell.
- És felteszem, hogy Nate, aki nem dohányzik, a te cigiddel
égeti meg? - vágott vissza a hatalmas férfi anélkül, hogy
levette volna a szemét Tommyról.
- Ööö... ja - dadogott a nő. - Amikor szüksége van rá.
Továbbra is Tommyra szegezve a szemét, a férfi maga mögé
nyúlt, és előrántott egy pisztolyt. Szó nélkül Karén felé
fordult, és golyót eresztett a szeme közé. Tommy egy
nyögést hallott, és meglátta a bejárati ajtóban Nate-et, a
félelemtől dermedten.
Nate sarkon fordult, hogy elmeneküljön, de nem volt elég
gyors.
A hatalmas férfi tarkón találta.
A hatalmas férfi ezután eltette a pisztolyt, és Tommyra
nézett.
- Nem kell félned tőlem - mondta gyengéd hangon. -
Elintézem, hogy mostantól gondoskodjanak rólad.
- Nem félek tőled - felelte a kisfiú.
A hatalmas férfi bólintott.
- Van itt bármi, amit magaddal szeretnél hozni? Hozzad
most, mert nem jövünk vissza többé.
Tommy beszaladt a szobájába. Felkapta a szakadt, foltos
pólóját, és belebújt a sportcipőjébe, aminek még fűzője se
volt.
Odament a ruhásszekrény alsó fiókjához, és lassan kihúzta.
Benyúlt, és elővett egy apró dobozt. Ebben tartotta a
legféltettebb kincseit. Az egyetlen kötelékét hozzá. Betolta a
fiókot, és körülnézett a szobában. Nem, nincs itt semmi
más.
Visszament a nappaliba.
- Kész vagyok.
Tommy meglepődött, amikor a hatalmas férfi levette a
dzsekijét, bebugyolálta őt, aztán könnyedén felemelte, és
kisétált vele egy régi pick-up terepjáróhoz. Nem beszéltek a
kocsiút alatt.
Húsz perc után behajtottak egy Red Crab nevű kis
kocsmához, és leparkoltak a kitámasztott bejárati ajtó
közelében.
A hatalmas férfi meghagyta neki, hogy várjon a kocsiban,
aztán bement. Tommy olyan csendben ült ott, amennyire
csak tudott, és feszülten hallgatózott. Megkockáztatott egy
pillantást a bejárati ajtó felé, és látta, ahogy a férfi a
pénztárgépnél lévő telefonhoz megy, és tárcsáz egy számot.
- Szükségem lesz egy eltakarításra a San Carlos lakótelep
egyik házánál.
Miután elhadarta a címet, letette a telefont, és a pultoshoz
fordult.
- Mike, hívd fel Blue-t Sissyéknél, és szólj neki, hogy
vonszolja ide a seggét azonnal. Mondd meg neki, hogy ne
hozza a motorját, és egyedül jöjjön.
- Rendben, Grizz.
- Még egy kicsit szükségem lesz a furgonodra.
- Semmi vész, haver - mondta a pultos, és felvette a
telefonkagylót.
Grizz kiment, és visszaszáll a régi terepjáróba. Tommyra
nézett.
- Bántottak. - Megállapítás volt, nem kérdés.
Tommy bólintott, miközben az ölében pihenő kezeire bámult.
- Etettek rendesen?
Tommy megrázta a fejét.
- Éhes vagy?
Tommy felnézett a hatalmas férfira.
- Igen, nagyon éhes vagyok. - Rövid szünet után
megkérdezte: -Te ki vagy?
- Jó lesz egy hamburger és sült krumpli?
- Igen, köszönöm. És kaphatok ketchupöt, meg inni?
- Igen. Maradj itt.
Grizz visszament, és Tommy hallotta, hogy megrendeli a
hamburgert sült krumplival és üdítővel. Szólt Mike-nak, hogy
tíz perc múlva visszajön.
- A terepjáróban ülök. Ne hozd ki a kaját. Visszajövök érte.
- Jó, ahogy akarod, Grizz.
Grizz visszament a kocsihoz. Tommyra nézett, aki továbbra
is az ölébe bámult. Nem tudta, mennyit áruljon el a
kisfiúnak. Alig néhány hónappal azelőtt tudta meg, hogy
létezik.
- Hívhatsz Grizznek. Nem mondhatod el senkinek, ami ma
éjjel történt. Világos?
Tommy bólintott.
Tíz perc sem telt el, és egy fényes, világoskék Camaro
hajtott be a Red Crabhez, majd leparkolt a terepjárótól
néhány hellyel odébb. Grizz kiszállt, és a kocsihoz sétált.
Tommynak feltűnt, hogy feltartja a kezét, mintha azt jelezné
a sofőrnek, hogy maradjon a helyén. A férfi így is tett,
letekerte az ablakot. Grizz az ablaknyílásra támaszkodott az
alkarjával, lehajolt, és úgy beszélt. Tommy ablaka fel volt
húzva, nem hallotta őket. Idővel a másik férfi kiszállt a
kocsiból, aztán Grizz-zel odasétáltak Tommyhoz. Grizz
kinyitotta Tommy ajtaját.
- Bemegyek, hogy kihozzam a kajádat. Ez itt a bátyád, Blue.
Mostantól vele fogsz élni.
És ezzel Grizz visszament a Red Crabbe.
Tommy rettegéssel teli tekintettel bámulta Blue-t. Nem volt
akkora, mint Grizz, de éppolyan ijesztőnek tűnt. Talán be
kellett volna fognom a szám, és Karennel maradni?
- Ne félj, Runt, tökmag. Nem foglak bántani.
Ötödik fejezet

2000.

A felharsanó csengő rántotta vissza Tommyt a jelenbe. Egy

pillanatra reménykedett, hogy Ginny jött vissza, és kizárta
magát a házból. De egyből tudta, hogy ennek a pillanatnyi,
múló gondolatnak semmi köze a valósághoz.
Fiatal, pirospozsgás férfi állt az ajtóban, futárpostái
egyenruhában, kezében egy írótáblával és maga mellett egy
jókora csomaggal a verandán.
- Csomagot hoztam Dillon névre. Kérem, aláírná itt, uram? -
mondta a futár, miközben végigsimította a szemöldökét az
alkarjával.
- Nem vártunk csomagot. - Főleg nem vasárnap. - Kitől
érkezett?
- Nem tudom. Csak monogrammal jött egy floridai címről.
De figyelmeztetem, hogy nehéz.
Miután Tommy aláírta a nevét, a pirospozsgás futár elvette
tőle az írótáblát, és a jobb hóna alá szorította, miközben
nagy nehezen felemelte a csomagot, és Tommy kezébe
adta. Magában fütyörészve leballagott a bejárati lépcsőn, ki
a kocsifelhajtóig, aztán beszállt a furgonjába, és távozott.
Tommy ott állt, és tűnődött, hogy mégis mi lehet a
csomagban. Igaza volt a kölyöknek. Jó nehéz.
Lábbal becsukta maga után az ajtót, bement a
dolgozószobájába, könnyedén megemelte a rejtélyes
küldeményt, és az íróasztalra helyezte. Netán Ginny rendelt
egy súlyzókészletet, vagy valamit? Meg sem nézte a feladó
címét, csak feltépte, aztán egy nehéz sóhajtással leült. Erre
nem számított. Mégis mit jelent, ha jelent bármit is?
- Basszus - mondta mindössze.
Hatodik fejezet

1969.
- Szóval, hogy van a kölyök esténként? Még mindig
rémálmai vannak? - kérdezte Grizz Blue-t a bárpultnál,
sörözés közben.
- Már jobban van, de még mindig csak akkor megy el aludni,
ha nyitva a szobáink közötti ajtó - felelte Blue, aztán vetett
egy pillantást Grizzre. - Ezelőtt sosem említetted, hogy van
egy öcséd.
Grizz eltöprengett. Óvatosan kell válaszolnia. Sosem állította
Blue-nak, hogy Tommy a kisöccse. Annyit mondott neki,
hogy a fiú a motelban fog lakni, és hogy Blue-nak úgy kell
tennie, mintha a bátyja lenne. Blue csak feltételezte, hogy
Grizz a kölyök bátyja.
Grizz belekortyolt a sörébe, és közömbösen válaszolt.
- Nem sok időt töltöttem vele. Már leléptem, mire
megszületett. Tudod, hogy nem tartom a kapcsolatot a
családommal. Nem hiszem, hogy emlékezne velem
kapcsolatban bármire.
Mindez természetesen hazugság volt.
Tommynak semmilyen emléke sem lehetett Grizzről, mivel
Grizz a létezéséről sem tudott egészen néhány hónappal
azelőttig. Mielőtt még Blue válaszolhatott volna, Grizz
hozzátette:
- Te csak folytasd a munkát. Győzködd tovább. Elég fiatal
ahhoz, hogy bevegye, amit mondunk neki.
Blue nem szólt semmit, csak bólintott. Ismerte Grizzt,
amióta az eszét tudta, és sosem hallotta még a családját
említeni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs is neki. Egyszerűen
nem beszél róluk. Blue azt is tudta, Grizz sosem hagyná,
hogy mások megtudják, hogy van egy kisöccse, aki a
motelban él.
Túlságosan sebezhetővé tenné Grizzt, és valószínűleg nem
lenne biztonságos a kölyöknek sem. Grizznek komoly
ellenségei vannak.
-Tudod, Misty piszkálta.
- Nem baj. Csak szívós lesz tőle.
- Tudod, milyen okos? Úgy értem, kábé tízéves, és már a
kubai rakétaválságról vitázik Chippel. Chip úgy nézett ki
mellette, mint egy idióta. Mindenki elkezdte „felnőtt
tökmagnak” becézni a „runt”, vagyis simán „tökmag”
helyett.
Grizz egyenesen Blue-ra nézett.
- így találták ki a Gruntot? A „grown-up”, mint felnőtt, és a
„runt” összetételéből?
- Igen, a srácok közül páran így hívják. Nem hiszem, hogy
rosszat akarnának ezzel. Csak egyszerűbb kiejteni. Akarod,
hogy leállítsam őket? Elég bunkóság.
Grizz nem válaszolt rögtön. Ivott egy újabb kortyot a sörből,
és a kocsma hátsó falán bámult valamit. Egy olyan
becenévvel, mint a Grunt, kétség sem fér hozzá, hogy valaki
piszkálni fogja.
- Nem, hagyd csak, hogy így hívják. Mondtam, nem árt, ha a
kölyök keményebb lesz.
Blue nem felelt. Ebben nem értett egyet Grizz-zel. Eleget
szenvedett már a fiú. Amikor Blue először látta felső nélkül,
lepleznie kellett a döbbenetét. A kölyök tele volt hegekkel és
tarka zúzódásokkal. Ha belegondolt, Misty piszkálódása
valószínűleg semmi ahhoz képest, amit átélt. De talán szól
neki, hogy fogja vissza magát, annak ellenére, amit Grizz
mondott.
Amikor visszaértek a motelba, egy kisebb csoport gyűlt
össze a gödörnél. Ahogy közelebb értek a tűzhöz, Blue csak
úgy a levegőbe intézte a kérdést:
- Hol a kölyök? Visszajöttek már Sissyvel?
Sissy Blue barátnője volt. Elvitte a kölyköt kocsival Miamiba,
hogy vegyenek neki ruhát meg könyveket. A kisfiú nem fog
iskolába járni, de attól még tanulhat. Amint a motelba ért,
egyből könyveket kért. „Tanulós könyvet”, ahogy ő mondta.
Amikor Grizz és Blue meglátta, hogy milyen könyveket
választ, megdöbbentek. Senki sem tudná a motelban
ezekből tanítani a fiút. Meghaladták az ő tudásukat.
Megvették neki, amit kért, és hagyták, hogy magát okítsa.
Az érkezésekor kapott könyveket már ki is végezte. Ez volt a
második bevásárló kiruccanásuk.
- Ja - válaszolta valaki. - Sissy elment. Azt hiszem, a kölyök
Misty szobájában van, és a kimosott ruhát hajtogatja, vagy
ilyesmi.
Blue vetett egy pillantást oldalról Grizzre, de Grizz jelzett
neki, hogy engedje el a dolgot. A francba. Miért nem lép
közbe Grizz? És miért izgat ez engem ennyire? Blue őszintén
szólva kezdte megkedvelni a fiút. Okos és érzékeny
gyermek volt.
Mindenkit lenyűgözött a motelba érkezése óta eltelt pár
hétben, elkápráztatta őket az intelligenciájával és azzal,
hogy erősen ellenáll
Misty verbális bántalmazásának. Még Chipet se
bosszantotta, hanem meghódította magának, amikor
elkezdett politikáról meg nemzetközi eseményekről vitázni
vele.
De az igazat megvallva, ha a kölyök itt fog élni, tényleg
keménynek kell lennie. Talán Grizznek igaza van, hogy
elengedi a dolgok egy részét. Még egy olyan méltatlan
becenevet is megenged, mint a Grunt.
Csak néhány héttel később derült ki, hogy valóban mennyire
intelligens a fiú. Grizz kivágta Misty nyelvét egy
meggondolatlan megjegyzésért. Grunt egymaga ápolta fel a
lányt valahogyan, Blue tudomása szerint mindenféle orvosi
tapasztalat nélkül. Senki sem kedvelte igazán Mistyt, és a
legtöbb rendszeres vendég még csak nem is zavartatta
magát, amikor Grizz kijött a szobájából aznap éjjel, és
mindenét vér borította. Grunt volt az egyetlen, aki egyből
felpattant, és miután látta, hogy Grizz nem sérült meg,
ösztönösen érezte, hogy valami borzasztó történt. Misty
nem hagyta el Grizz szobáját.
Aznap éjjel Blue végignézte, ahogy a hisztérikus Misty
nehézkesen rátámaszkodik a gyermekre, akivel addig olyan
undok volt, a fiú pedig lassan, gyengéden visszakíséri őt a
szobájába.
Ez a kölyök messze túl jó ahhoz, hogy itt éljen. Blue
felsóhajtott, és újból meghúzta a sörét.
Hetedik fejezet

2000.

A kocsiban, a szabadtéri bevásárlóközpont előtt, Ginny

megtörölte a szemét az utolsó zsebkendővel, amit még a
kesztyűtartóban talált. Össze kell szednie magát, mielőtt
elmegy Jasonért.
Kiszállt a kocsiból, és elindult a bevásárlóközpont végében
található joghurtbolt felé. Rá se nézett senkire, csak
egyenesen a női mosdóba ment, és bezárta maga mögött az
ajtót, miközben majdnem öklendezett a tömény levendulás
légfrissítőtől.
A tükörben még mindig vörös és puffadt volt a szeme, és az
orra taknyos. Letekert némi vécépapírt, és kifújta az orrát,
aztán hideg vizet fröcskölt az arcába. Már lefolyt az összes
sminkje a sírástól. Zavaros gondolatok kavarogtak benne,
Grizzről, Tommyról, a gyerekekről. Nem tudta megmondani,
hogy meddig állt ott, a mosdókagyló fölé görnyedve,
nagyokat nyelve a levendulás levegőből.
Valaki megrángatta az ajtót.
- Egy pillanat, és kész vagyok! - vetette oda.
A papírtörlővel megszárogatta az arcát, aztán visszaindult a
kocsihoz, anélkül, hogy bárkivel is találkozott volna a
tekintete a boltban.
Alig tíz perccel később leparkolt Max házánál, és
megnyomta a dudát. Bemehetett volna Jasonért. Kedvelte
Max édesanyját.
Denise Reynolds nyíltszívű és kedves, de Ginnynek nem volt
ereje csevegni. Emellett abban sem volt biztos, hogy nem
fog összeomlani. Beszélnie kell valakivel. Carterrel. Felhívja
Cartert, ha hazaér.
Sarah Jo nem lett volna jó választás. Ginny tudta, hogy Jo
mennyire szereti Tommyt. Jót és Tommyt összekötötte a
különös múlt. Habár Carter Ginnyhez és Tommyhoz is közel
került az elmúlt évek során, lehetett rá számítani, hogy
inkább Ginny pártjára áll.
Sarah Jo tudta vajon? Ginny szíve kalapált. Jaj, ne. Képtelen
akár csak belegondolni. Nem. Nem von le elhamarkodott
következtetést.
Éppen ekkor csapódott fel Max bejárati ajtaja, és kiszökdelt
Tommy miniatűr mása, miközben visszakiáltott a válla fölött:
- Később tali, haver!
Ginny a fiára bámult. A fiúra, akit Tommy Grizz után akart
elnevezni. Most már tudja, miért. Grizz tulajdonképpen Jason
nagyapja. Kavargóit a feje. Ez nem lehet igaz.
Valami beléhasított, ahogy figyelte a kocsi felé tartó fiút.
Amikor találkozott a tekintetük, Jason szélesen
elvigyorodott.
Ginny szívét megtöltötte a kisfiú iránti szeretet. Épp úgy
nézett ki, mint az apja. Megmagyarázhatatlanul ismerős
érzés fogta el.
Érezte már azelőtt is, csak nem tudta felidézni a pontos
esetet.
Talán Tommyra emlékezett ennyi idős korából? Nem.
Lehetetlen. Nem is ismerte Tommyt ilyen fiatalon.
Valami más volt, de a világért sem tudott visszaemlékezni,
hogy micsoda.
- Szia, anya! - Jason behajította a táskáját a hátsó ülésre, és
bemászott az elülső utasülésre.
Ginny rámosolygott, és áthajolt a középkonzolon egy
ölelésre.
Annyira szeretetten gyermek. Épp, mint az apja. Homlokon
puszilta, amint elkezdte becsatolni a biztonsági övét.
- Hogy érezted magad Reynoldséknál? Jól mulattatok
Maxszel? - kérdezte, miközben letolatott a kocsibehajtóról.
Max édesanyja kijött a bejárati verandára, és integetett.
Ginny köszönésképp dudált kettőt, ahogy elhajtott.
- Ja, nagyon jól! Mrs. Reynolds csinált házi fagylaltot tegnap
este. Kimosta a ruhámat. Azt mondta, nem szeretné, ha
koszos szennyessel mennék haza. - Mielőtt Ginny
megjegyzett volna bármit, hozzátette: - Polly megengedte,
hogy segítsek lemosni a kocsiját ma reggel, mise után.
Ginny a fiára pillantott.
- Megengedte, hogy segíts? - kérdezte nevetve.
- Igen, azt mondta, én vagyok a legjobb kocsimosó! - felelte
Jason izgatottan. - És még annál is ügyesebben szárítom a
kocsit!
- Biztos, hogy így is van, édesem. Biztos. - Ginny mosolygott
magában. Maxnek két nővére volt, Sarah és Pollyana. Jason
nyolcéves kora óta szerelmes volt mindkettőbe. Képtelen
volt eldönteni, melyiket szereti jobban. Persze, mindketten
jócskán túl öregek Jasonhöz. Polly végzős a gimnáziumban,
Sarah pedig elsőéves a főiskolán. Ginny biztosra vette, hogy
mindkét lány a kisöccseként szereti Jasont. Méghozzá
valószínű, hogy idegesítő kistestvérnek tartják. De rendes
lányok. Mindig kedvesek Jasonnel. Ginny örült ennek.
Bárcsak Mimi is kedvesebb lenne Jasonhöz, gondolta,
miközben megtették a rövid kocsiutat hazáig. Nem mintha
Mimi ne lenne kedves. Egyszerűen nem érdekli a kisöccse.
Ginny nem tudta mivel megmagyarázni. Többször is
megvitatta már Tommyval. Mimi sosem volt nyíltan undok
Jasonnel, de nem is viselkedett szerető nagytestvérként.
Legalábbis már nem. Anyai megérzésnek is nevezhetjük, de
Ginny számára időnként úgy tűnt, mintha Mimi képtelen
lenne az érzelmekre.
Ginny nem tudott pontosan rájönni, mi lehet a gond. A
helyzetet pedig nehezítette, hogy Tommy nem látta ezt a
lányon, és mindig azzal zárta rövidre, hogy Ginny
képzelődik. Egyszer még azt is megjegyezte, hogy Ginny
csak paranoiás, amiért Mimi Grizz vér szerinti lánya.
- Gin, tudat alatt attól félsz, hogy Mimi túlságosan hasonlít
Grizzre - mondta. - Már elmagyaráztam, hogy Grizz sem úgy
született. Rettenetes gyerekkora volt. Épp ezért Mimi nem
örökölhette Grizztől, hogy képtelen törődni az emberekkel.
Grizz elnyomta ezt magában a bántalmazások
eredményeként.
Ne őrlődj ezen.
De Ginny képtelen volt abbahagyni. Tudott Grizz
gyermekkoráról. A férfi mesélt neki egy keveset, amikor
először esett teherbe, és még a motelban laktak.
Elhanyagolták gyerekkorában, nem bántalmazták. De
Ginnyt is elhanyagolták gyermekként, és ő mégsem gyilkolt
meg embereket.
Mimi nem mindig volt ilyen. Valami megváltozott benne
néhány éve, mintha csak benyomtak volna rajta egy
gombot.
Édes, gondoskodó gyermekből távolságtartó és közömbös
kamasz lett. Ginny szerette volna, ha a lánya beszél
valakivel, de mindenki más úgy vélte, hogy a lány csak
tipikus kamasz.
Jason egész úton megállás nélkül fecsegett. Ginnynek volt
egy kis bűntudata, amiért kizárja őt a gondolataiból, de
máshol járt az esze. Remélte, hogy Tommy már nem lesz
otthon, mire hazaérnek. Nem hitte, hogy képes lenne
szembenézni a férfival.
- Anyu? Anyu? Miért nem válaszolsz nekem?
Ginny oldalvást Jasonre pillantott.
- Sajnálom, édesem. Kérdeztél valamit?
- Igen, azt kérdeztem, hogy szerinted apa megszerelte-e a
bukósisakomon a csatot. Mielőtt elutaztatok, megígérte,
hogy ma elvisz motorozni.
Ginny nem is felelhetett, Jason máris folytatta:
- Hol voltatok az elmúlt néhány napban?
- Nem tudom, mi van a bukósisakoddal, de ha apád azt
mondta, hogy megszereli, akkor biztos meg is szerelte. És
tudod jól, hol voltunk. Mondtuk, hogy meglátogatjuk egy
régi barátunkat, mielőtt elköltözik a városból.
- Corbin nem ezt mondta. - És mielőtt még Ginny felelhetett
volna bármit, Jason kikottyantotta: - Corbin szerint
elmentetek megnézni, ahogy valami fickót kinyírnak.
Nyolcadik fejezet

1969.
Grunt már néhány hónapja a motelban élt, amikor Grizz egy
nap így szólt hozzá: - Gyerünk, kölyök. Tegyünk egy kört.
- A motorodon? - kérdezte Grunt izgatottan.
- Nem, az egyik kocsival megyünk.
- Oké, csak hadd nézzek meg valamit gyorsan. - Grunt
elsietett.
Grizz megcsóválta a fejét. Végignézte, ahogy a fiú bemegy
Misty
szobájába. Grizz fel se tudta fogni, hogy mi a fenéért törődik
egyáltalán Mistyvel. Eltelt már elég idő. A lány meggyógyult,
és rendben van. Grunt időnként kész rejtély.
Grizz elindult az iroda távolabbi oldalán parkoló kocsikhoz.
Nem a piros Mustang kabrióval mennek. A hangos
motorjával és a fényes, króm felnikkel olyan feltűnő lenne,
hogy annyi erővel táblával is hirdethetné magát. Nem is a
Cadillacet viszi.
Kicsit elegáns a környékhez, ahová mennek. Észrevehetik.
Az átlagos kinézetű, négyajtós szedán mellett döntött. Nem
szólt semmit, amikor Grunt bemászott az utasülésre.
- Hová megyünk? - kérdezte Grunt.
- Ránézünk egy barátom lányára.
Grizz ezután csaknem teljes hangerőre kapcsolta a rádiót.
Beszédes a kölyök, neki pedig épp nincs kedve társalogni.
Néhány kilométerrel a cél előtt Grizz a kölyökre pillantott.
Grunt. Ez az új neve, és kezdett rajta ragadni. Grizz lejjebb
tekerte a rádió hangerejét.
- Egy barátom meghalt néhány évvel ezelőtt. Hátrahagyta a
lányát. Az anyja és a mostohaapja nem túl megbízható.
Eléggé elhanyagolják. Megígértem a barátomnak, mielőtt
még meghalt, hogy időnként beugróm, és rajta tartom a
szemem a dolgokon.
Ellenőrzőm, hogy gondoskodnak-e róla.
Grunt először nem szólt semmit. Grizz látta rajta, hogy
gondolkodik. Végül megszólalt: - Mit szól az anyja és a
mostohaapja ahhoz, hogy ránézel a lányukra?
Ez meglepte Grizzt. Éles eszű a kölyök.
- Nem tudnak róla. És én magam nem is tehetem meg.
Különben is, hogy a francba lenne rá időm? - Gruntra
pillantott.
- Mavis vigyáz rá helyettem. Szól, ha úgy gondolja, hogy
segítenem kell valamiben. Ezért ugrunk ma el hozzá.
Mavis egy idősebb nő volt, aki a Grizz tulajdonában álló
néhány kocsma könyvelését intézte. Ezek képezték Grizz
egyetlen törvényes vállalkozását, és Grizz megkedvelte az
idős nőt. Mavis csontsovány volt, a bőrét agyonbarnította.
Rövidre nyírt, hidrogénszőke haja volt, és rekedt hangja,
amit annak köszönhetett, hogy hatvan éven át
láncdohányos volt.
Grizz korán ráébredt, hogy Mavis megbízható, és lelkesen
vállalta Gwinny őrangyalának a szerepét. Egy
özvegyasszony család és gyermekek nélkül, és korábban a
Red Crab közelében, egy élelmiszerboltban dolgozott. Grizz
folyton oda járt cigarettáért. Nem emlékezett rá, pontosan
hogyan kezdődött a barátságuk. A nőt ismerve feltehetően
Mavis kezdeményezte a beszélgetést. Később, az egyik
beszélgetésükből Grizz véletlenül megtudta, hogy a nő és a
férje könyveléssel foglalkozott, mielőtt nyugdíjba mentek
volna. A pénztárgép mögött kárba vesztek a képességei.
Grizz élete egyik legjobb döntése volt, hogy állást ajánlott
Mavisnek. A nő a Red Crab irodájában dolgozott, és még a
legkeményebb bandatagok is kedvelték.
A tetejébe Mavis boldogan vállalta, hogy beférkőzik Gwinny
életébe. Sikerült egy részmunkaidős állást szereznie Gwinny
általános iskolájában, az ebédlősor pénztárosaként, és a
gyerekek imádták. Részben így tudta szemmel tartani a
kislányt, és időnként beszélgetésbe elegyedni vele anélkül,
hogy gyanút keltene. Mavis alig várta a napokat, amikor az
iskolai étkezdén dolgozik. Nem csupán Gwinnyt kedvelte,
hanem az összes gyermeket. Leszámítva egyet. Képtelen
volt megkedvelni a legrosszabb kölyköt. Mint mondta, Curtis
Armstrong igazi bajkeverő.
Grunt kérdő pillantást vetett Grizz re.
- Hogyan ügyelsz rá anélkül, hogy bárki észrevenné?
- Nehezebbre számítottam, de az a szomorú igazság, hogy a
kislány annyira egyedül van, hogy még soha senki nem vett
észre. Pedig szerintem eléggé feltűnő vagyok. De általában,
amikor Mavis szólt, hogy történt valami, aminek
személyesen kell utánajárnom, mindig sikerült
észrevétlennek maradnom. - Nem tudta, miért, de
késztetést érzett rá, hogy folytassa. - Mavis szólt nekem egy
nap, hogy valami gond van. Arra gyanakodott, hogy Gwinnyt
nem nagyon etetik otthon. Kapta az ingyenes ebédet, de
folyton repetát kért, hogy magával vigye.
Grunt ránézett.
- Gwinnynek hívják?
- Igen. Gwinny a neve. - Eltöprengve elhallgatott, és
szórakozottan meghúzgálta a szakállát, majd folytatta. -
Gwinny naponta egyszer óraműpontossággal elsétál az
élelmiszerboltba. Egy nap, miután Mavis megosztotta velem
az aggodalmát, úgy döntöttem, hogy elnézek arra, hátha ki
tudom deríteni, mi a helyzet. Aznap láttam, ahogy besétál a
közértbe egy barna szatyorral. Ugyanazzal a szatyorral jött
ki, és elkeseredettnek tűnt. Miután távozott, bementem, és
a pult mögötti eladónő is szomorúnak tűnt. Megkérdeztem,
mi történt.
Azt mondta, borzalmasan érzi magát, mert a kislány, aki az
imént távozott, megpróbálta eladni néhány személyes
tárgyát, hogy ételt vegyen magának.
- Miért nem etették meg a szülei?
- Azt hittem, szokták, de gondolom, sokat voltak távol,
megkajáltak a kocsmában, ahová annyit járnak, és
elfelejtettek gondoskodni róla, hogy legyen otthon kajája. -
Grizz megszorította a kormányt. - Marhára bepöccentem. A
bolti eladót is megviselte, mert megosztotta velem, hogy
dolgozó édesanya, és egy dollárt sem tudott adni a
kislánynak. És ami még rosszabb, hogy Gwinny a kevéske
pénzét arra használta, hogy cigarettát vegyen az anyjának.
- Szóval, mit csináltál? Segítettél? - Grunt szeme majd
kiugrott.
- Ja - vont vállat Grizz. - Megkértem Mavist, hogy időről időre
hagyjon egy zacskó élelmiszert a bejárati lépcsőn. Egyszer
én magam is hagytam egy zacskót az ajtónál, amikor
tudtam, hogy senki sem figyel.
Grunt megdöbbent. Nem tudta elképzelni Grizzt bevásárolni.
Grizz biztos kitalálta a gondolatait, mert küldött Gruntnak
egy félmosolyt.
- Meghagytam a lányoknak, hogy hozzanak néhány extra
dolgot, amikor vásárolni mentek. Én csak a küldönc voltam.
És mindössze egyszer csináltam, amikor Mavis nem tudott
elmenni.
- Ma élelmiszert viszünk neki? - kérdezte Grunt, miközben
megfordult, és szemügyre vette a hátsó ülést. Nem látott
semmit.
- Nem, Mavis azt mondta, azóta javultak a dolgok.
- Szóval úgy néz ki, mint aki kap enni?
- Ja, gondolom. Igazából több mint két éve nem láttam. De
biztosra veszem, hogy Mavis szólt volna, ha nem. Különben
is, most már idősebb, gondolom, tud kérni a szüleitől pénzt.
Mavis elmesélte, hogy Gwinny mindig elgyalogolt az
élelmiszerboltig, mert olcsóbb. De sokkal messzebb van,
mint a kis közért.
Grizz kissé szégyenlősen Gruntra pillantott, majd elmondta
neki: - Vettem neki egy biciklit. Otthagytam, amikor senki
sem volt a közelben. Gondolom, a szülei azt hiszik, hogy a
szomszédok akartak segíteni. Őszintén szólva leszarják.
Grunt rámosolygott Grizzre.
- Te vetted neki a biciklit, vagy megvetetted valaki mással?
- Mavis választotta. Mégis hogy a francba értenék a lányos
biciklikhez? De Mavis túltett önmagán. A biciklinek lila,
csillámos banánnyerge van, rojtokkal a kormányon. Amit
csak el tudsz képzelni - nevetett.
Grizz azonban nem mondta el Gruntnak, hogy fel sem
merült benne, hogy nincs, aki megtanítaná Gwinnyt
biciklizni. Pár héttel azután, hogy Grizz otthagyta neki a
biciklit, Mavis beszámolt a kislány lehorzsolt térdéről és
könyökéről. De Gwinny idővel ráérzett a biciklizésre, és
megtanulta, hogyan tud a kosarában elhelyezni egy kisebb
bevásárlószatyrot is.
Grizz örült, hogy használja a biciklit. Még mindig képtelen
volt elhinni, hogy a szülei megengedik, hogy egyedül
eltekerjen olyan messzire, az élelmiszerboltig. Még csak
kilencéves.
Grunt ekkor kizökkentette a gondolataiból.
-A barátod biztos örülne, hogy így vigyázol a lányára.
Grizz nem felelt, nem is nézett a szemébe. A fiú elég eszes
volt, és kitalálta, hogy Grizz hazudik. Gwinny nem egy halott
barátja lánya. Csupán egy kislány, aki kedves volt hozzá
egyszer, és Grizz próbálta névtelenül viszonozni a
szívességet a legjobb tudása szerint. Sosem használta a
ragtapaszt, amit a közért előtt adott neki a kislány aznap, de
megtartotta. Valamit jelentett számára.
Az a bizonyos nap, azok a ragtapaszok - amióta az eszét
tudja, akkor először kapott bárkitől bármit anélkül, hogy az
illető viszonzást várt volna.
Grunt felpillantott, és rájött, hogy a zsákutca végére értek.
Nem is figyelte az utat. Grizz megfordult. Végül lassan
elhaladtak egy ház mellett, amit sűrű sövény szegélyezett a
kocsifelhajtó mentén. Grizz kicsivel továbbhajtott, aztán
feltolatott a kocsifeljáró végébe, hogy ne legyenek szem
előtt.
Leállította a kocsimotort, és az út túloldalán, a bal oldali
házra pillantott. Két házzal odébb volt, mint amelyikkel
szemben leparkoltak.
- Ott lakik - mutatta Grizz.
Grunt odapillantott a műszerfal felett, és próbált kilesni a
kocsijukat takaró sövény felett. Nem látta a lányt. Kérdőn
Grizzre pillantott.
- Mavis azt mondta, az iskolabusz ennek az épülettömbnek a
végén teszi ki.
Abban a pillanatban hangos zaj szakította félbe Grizzt.
Amikor először behajtottak az utcába, a sövénynyíró
dolgozók épp kipakolták a felszerelésüket Gwinnyék háza
mellett. Ebben a pillanatban izzították be a készülékeiket, és
szorgosan nekiláttak egy szegélynyíróval füvet nyírni, és
lenyesni néhány bokrot. Egy fuvallattal a kocsiba áradt a
fűnyíró készülék benzinszagával keveredő, frissen nyírt fű
illata.
Grizz folytatta:
- Sosem figyeltem a házát, de Mavis mondta, hogy van egy
új fűnyíró cég. Nem tudom, tudják-e ezek a fickók, hogy
egyedül van. Csak szeretnék biztosra menni, hogy nem
okoznak gondot neki. Olyan védtelen.
Grunt visszapillantott Gwinny házára. Egy kislány sétált
végig az úton a copfját lóbálva. Hosszú, megfontolt
léptekkel haladt.
Grunt nagyot nyelt meglepetésében, és elkerekedett a
szeme:
- Ő az? - kérdezte, és felegyenesedett, hogy jobban
szemügyre vegye.
Grizz nem felelt. A kislány eljutott a bejárati ajtóig, majd
levette a kulcsot a nyakából, hogy kinyissa. De Grizz nem őt
figyelte. A fűnyíró munkásokat nézte. Úgy tűnik, ügyet sem
vetnek Gwinnyre, állapította meg elégedetten.
- Már indulunk is? - kérdezte Grunt kissé csalódottan, mintha
szeretett volna még egy kicsit tovább maradni.
Mielőtt Grizz válaszolhatott volna, a kislány kibotorkált a
házból, valami hatalmas, súlyos dolgot cipelve. Rájöttek,
hogy egy asztal. Csendben ültek, és figyelték, ahogy a
kislány gyorsan, rutinosan felállítja a kártyaasztalt a járdán.
Grizzt meglepte, hogy milyen magasra nőtt az elmúlt két
évben, mióta utoljára látta. De egészségesnek tűnt.
Könnyedén kicipelte a kártyaasztalt. Nagyszerű,
gondoskodnak róla. De miért van rajta melegítőfelső? Vagy
száz fok van idekint.
Végigsimított a szemöldökén, közben izzadság pergett végig
a hátán.
Gwinny visszament a házba, és egy hatalmas kartonpapírral
tért vissza. Az asztal elejére ragasztotta celluxszal. Kézzel írt
nagy, nyomtatott betűkkel állt rajta, hogy „Frissen facsart
limonádé, 25 cent”.
- Veszünk? - kérdezte Grunt.
- Nem, nem vehetünk - morogta Grizz.
Kezdett bosszús lenni. Végig azon aggódott, hogy a fűnyíró
munkások észreveszik a lányt, és örült, hogy végül nem.
Erre az meg kimegy a limonádéstandjával. Higgadj le. Nem
tudhatják biztosra, hogy nincsenek odabent a szülei vagy
valaki felnőtt.
Lehet, hogy az illető éjjel dolgozik, és nappal alszik, ezért
kell Gwinnynek magától ajtót nyitnia.
Grunt kizökkentette.
- Ha nincs nálad pénz, nálam van - mondta a zsebébe
nyúlva, és előhúzott egy méretes köteg készpénzt.
- Honnan a francból szerezted azt a pénzt?
- Az enyém - válaszolt Grunt védekezőn.
Mielőtt Grizz kommentálhatta volna ezt, Grunt
felegyenesedett ültében.
- Most mit csinál?
Befejezte az összes előkészületet, és a kerti széken ült, majd
odapillantott a füvet nyíró férfiakra, és felállt. Figyelte őket.
Kivett öt papírpoharat a halomból, és az apró tálcára
helyezte őket, amin kihordta a holmiját. Megtöltötte
mindegyiket, és elindult a szomszéd házhoz. Grizz a fejét
csóválta.
Limonádét visz a fickóknak! A francba!
Odament mindegyik férfihoz, és megkínálta őket egy-egy
pohárral. Az első fickó a zsebébe nyúlt, de a kislány
megrázta a fejét, és rámosolygott. Mindegyikőjükkel
ugyanígy tett, és valahányszor megpróbáltak fizetni neki,
visszautasította a pénzt.
Grunt Grizzre nézett, aztán a kislányra, majd ismét Grizzre.
- Azt mondtad, alig van pénze kajára, erre most elosztogatja
a limonádéját?
Grizz felsóhajtott, és végigsimított az arcán a tenyerével.
- Ja. Elosztogatja a limonádéját.
Addigra Gwinny visszament az asztalához, és leült.
Rögtön ezután Grunt izgatottan megszólalt:
- Nézd, új vevői érkeztek!
Aztán az izgalma alábbhagyott, amint hunyorogni kezdett a
szemével, hogy jobban lásson.
Grizz a Gwinny felé tartó három fiúra pillantott. Biciklin
ültek. Megdermedt. Felismerte az egyik kölyköt. Curtis
Armstrong. A fiú, aki piszkálta a lányt aznap, amikor Grizz
először látta meg néhány évvel korábban. Curtis kissé
megnőtt.
Vajon most már barátok? Mavis egy ideje nem emlegette a
fiút, talán leszállt Gwinnyről. Nem sokba telt, mire Grizz
megtudta az igazat.
Gwinny felállt, amikor a három fiú a közelébe ért. Leszálltak
a bicikliről, és eldöntötték őket az elülső udvar gyepén. Grizz
látta a kislány testbeszédén, hogy harcra kész. A francba.
Nem hallották a párbeszédet, de meg tudták állapítani, hogy
Curtis szólalt meg először. Figyelték, ahogy a limonádés
kancsó fölé hajol, és beleszór egy zacskó földet.
Mindhárom fiú elnevette magát.
Grizz állkapcsán megfeszültek az izmok, miközben
elfordította a fejét.
- Gondoskodhatok arról, hogy legyen étele és biciklije,
amivel boltba jár, ebben a helyzetben viszont nem
avatkozhatok közbe.
Grunt kibámult a műszerfal felett, míg Grizz beszélt. Végül
visszafordult Grizzhez, szélesen mosolyogva.
- Nem úgy néz ki, mint akinek segítségre van szüksége.
Grizz visszapillantott a stand felé, és hangosan felnevetett.
Gwinny egyenesen Curtis Armstrong fejére borította a teljes
kancsó sáros limonádét.
Grizz és Grunt jókedvűen figyelték, amint a megszégyenült
Curtis és a barátai eltekernek ugyanabba az irányba,
ahonnan jöttek. Gwinny gyorsan összepakolta a
limonádéstandját, és visszament a házba. Grizz a fűnyíró
fickókon tartotta a szemét, akiknek látszólag fel sem tűnt az
imént lezajlott jelenet.
Végre, ideje indulni.
Halkan lehajtottak a kocsibejáróról, és lassan végigmentek
az utcán. Vagy tíz házat hagytak maguk mögött, amikor
Grunt követelte Grizztől: - Állj meg!
Grizz a pedálra taposott, és mielőtt még megállíthatta volna
Gruntot, a fiú kiugrott a kocsiból.
Grizz figyelte, ahogy visszaszalad a házhoz, ami mellett
elhaladtak. Elkezdett tolatni, hogy kövesse őt, de amint
rájött, hogy mire készül Grunt, inkább megállt. Grunt
végigszaladt valakinek a kertje közepéig, elővette a
bicskáját a hátsó zsebéből, és alig tíz másodperc alatt, nagy
szakértelemmel kiszúrta a gyepen elterült három bicikli
kerekét. Utána visszakocogott a kocsihoz, szó nélkül
beszállt, és bevágta az ajtót.
Grizz rápillantott, és bólintott. Tanul a kölyök.
Néhány kilométerrel odébb Grizz megkérdezte:
- Elárulod nekem, honnan van a pénz?
Grunt rápillantott.
- Nem loptam.
- Nem azt kérdeztem, hogy loptad-e. Honnan szerezted?
- Megdolgoztam érte.
- Mit dolgoztál?
- Amikor Doki múlt hónapban átjött, hogy összeöltse Chip
karját, adott nekem tíz dollárt, amiért ügyes segítő voltam.
- Az aztán rohadtul több volt tíz dolcsinál - jegyezte meg
Grizz, féloldalasán a fiúra pillantva.
- Hatvan dollár - felelte Grunt, majd mielőtt Grizz
mondhatott volna bármi egyebet, hozzátette: - A többit jó
helyre rejtettem.
- A többit?
- Ja, van négyszázhatvankettő. Szükség esetére tartok
magamnál hatvanat. Mint ma. Vehettem volna neked egy
pohár limonádét.
- Meg tudtam volna venni a saját rohadt limonádém. Hogy a
tökömbe szerezted azt a sok pénzt?
Grunt halványan elmosolyodott.
- Pókeren nyertem.
Grizz megdöbbent. Tudta, hogy a bandája néhány tagja
hetente pókerezik az egyik szobában. Sosem foglalkozott
vele igazán, és nem tűnt fel neki, hogy Grunt is játszik.
- Ki tanított meg?
- Senki. Magamtól tanultam. Segítettem Moe-nak sört meg
mindenfélét vinni a srácoknak, és elkezdtem közelről is
megfigyelni a játékot. Kilogikáztam.
- Ki a franc az a Moe?
- Jó sokat káromkodsz - jegyezte meg Grunt, aztán
hozzátette:
- Misty. Néha Moe-nak hívom. - És mielőtt Grizz
rákérdezhetett volna, el is magyarázta: - Néhány új tag hívja
Moe-nak. Valaki megkérdezte tőle egyszer, hogy mi a neve,
és egy „M”-hez hasonló hangot adott, de nem tudta
kimondani, hogy Misty.
Szóval gondolom, a fickó azt hitte, hogy Moe-nak hívják.
- Szóval most már Moe - mondta Grizz mintegy mellékesen.
- Megkérdeztem, hogy tetszik-e neki, és igenlőn bólintott.
Szeretett volna egy új nevet, hogy tiszta lappal kezdhessen -
mesélte Grunt elgondolkozva. - Sokszor ír nekem üzenetet.
Az ölébe nézett.
Grizz nem szólt semmit egy darabig. Eltöprengett, vajon a
kölyöknek mi a véleménye arról, amit Mistyvel tett, vagy
Moe-val, vagy akárminek is nevezi magát épp. Vajon a fiú
elítéli őt?
Eltöprengett, hogy érdekli-e egyáltalán, de nyomban eszébe
jutott a korábbi beszélgetés.
- Szóval, magadtól megtanultál pókerezni, és nyertél egy
rakás pénzt. Blue tudja, hogy pókerezel a srácokkal?
- Ja, tudja. Azt mondta, rendben van, de óvatosan kell
bánnom a pénzemmel. Nagy felelősség, ha van, és
elképzelhető, hogy felbosszantja a srácok egy részét. Még
azt is mondta, hogy némelyikük bepöccenhet, és esetleg
megpróbálja visszalopni tőlem, úgyhogy meg kell tanulnom
vigyázni a saját dolgaimra.
Grizz rápillantott.
- Igaza van. Talán elijeszti őket, hogy Blue öccse vagy, de ez
jó sok készpénz, kölyök, és néhányan elég bátrak ahhoz,
hogy megpróbálják visszaszerezni tőled.
- Tudom. Ezért is rejtettem el a nagy részét. Nagyon jó
rejtekhelyei választottam, ahol senkinek se jutna eszébe
keresni.
Grizzt kezdte szórakoztatni a beszélgetés.
- Szóval, hová dugtad? A fagyasztóba? Egy légkondi
szellőzőjébe? - Elgondolkozott. - A padlódeszka alá?
- Dehogy - vágta rá Grunt. - Olyan helyet kellett
választanom, ahol nem merik keresni.
- Ah - mondta Grizz. - A mocsár. Mondok valamit. Jó, ha
irtóra vigyázol ott. Ha kimész oda elásni a pénzed, jó, ha
körülnézel. Egy aligátor másodpercek alatt bekap, és eltűnik
veled.
Grunt rápillantott.
- Nem a mocsárban rejtettem el. Mondtam, hogy Blue
meghagyta, hogy ijesztő helyet válasszak. - Elhallgatott,
majd folytatta. - A te szobádban rejtettem el.
Kilencedik fejezet

2000.

Tommy rádöbbent, hogy valaki hozzá beszél, úgyhogy

felnézett.
Mimi volt. A dolgozószobája ajtajában állt. Nem hallotta a
lányt bejönni. Eszébe jutott, hogy talán mindvégig otthon
volt.
Hallotta őket veszekedni? Tud róla?
- Szóval, nem gond? Mehetek? - kérdezte Tommyt. Nem úgy
tűnt, mint aki hallott bármit is.
- Sajnálom, édesem, nem hallottam, hogy mit kérdeztél.
Hová mennél?
- Courtney-hez. Áthívott, hogy a medencénél lógjunk. Azt
mondta, maradhatok a vasárnapi vacsorára és egy
moziestére is. Átmehetek?
- Aha, persze. - Pislogott, ahogy próbálta rendezni a ködös
gondolatait. - Szeretnéd, hogy elvigyelek?
- Nem. Elsétálok Lindsay-hez. Őt is meghívták, és el tud
vinni.
Haza is tud hozni később. - Lindsay Mimi barátnője, és egy
évvel
idősebb nála. Megvan a jogsija, és akkor vezeti az édesanyja
kisbuszát, amikor csak akarja.
- Tíz harminc.
- Tíz harminc? Ne már, apa, hiszen nyár van! - kuncsorgott a
lány. - Nincs is holnap suli. Éjfél? Lééégyszi!
Tommy túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy vitázzon. Ha
Lindsay szüleinek nem gond, hogy a lányuk olyan sokáig
kint marad, ő is beadhatja a derekát. Rájött, hogy
mostanában egyre többször adja meg magát.
- Jó, persze, édesem. De egy perccel sem később.
- Te vagy a legjobb. - Mimi elcikázott a dolgozószoba
ajtajából.
Tommy nem is hallotta, ahogy távozik. Elveszett a
gondolataiban,
azon tűnődött, hogy mi történt közte és Ginny között.
Mimi ezalatt végigsétált a fákkal szegélyezett utcán.
Elhaladt Lindsay otthona mellett, és nyugtázta a hiányzó
kisbuszt.
Remek, még mindig nincsenek a városban, ahogy Lindsay
megmondta. Kösz, Linds. Továbbsétált, miközben néha
körbepislogott. Nem látott senki ismerőst. Lusta vasárnap
volt, és a floridai hőségben senki sem tartózkodott a
szabadban. Az emberek a légkondicionált otthonaikban
ültek, söröztek, miközben sportmérkőzést néztek a
nagyképernyős tévéjükön.
Gyerekhangokat és locspocsolást hallott, ahogy elhaladt
néhány medencés ház mellett. Klórszagot és frissen nyírt fű
illatát érezte, annak ellenére, hogy senki sem nyírt épp
füvet odakint. Hangos duruzsolás hallatszott valahonnan.
Talán egy méhkas valakinek a postaládája alatt, gondolta
magában, miközben határozottan végiglépdelt az utcán.
Észrevette, hogy egy kisebb autó közeleg, és közömbösen a
járdára nézett, hogy gyors pillantást vessen a sofőrre a
perifériás látásával. Egy nő volt, aki hunyorogva nézte a
postaládákat. Biztosan egy címet keres, gondolta Mimi. A nő
ügyet sem vetett rá, csak elhaladtak egymás mellett, nem
észlelték vagy akadályozták egymást.
Mimi felgyorsított. Megkerülte a sarkot a háztömb végén.
Egyből észrevette a férfit, és elkezdett szaladni felé. Amikor
odaért hozzá, a férfi megragadta a derekánál, magához
vonta, és vadul megcsókolta.
- Menjünk, bébi - mondta, és átadott Miminek egy
bukósisakot.
A lány felpattant a motor hátsó ülésére, és elszáguldott.
Tizedik fejezet

1969.
Néhány héttel a limonádéincidens után Blue szólt Grizznek:
- Ma el kell intéznünk egy ügyet a motelban. Tudsz keríteni
valakit, aki elviszi a kölyköt?
- Miféle ügyet? - kérdezte Grizz a homlokát ráncolva.
- Slash - felelte Blue tömören.
Grizz bólintott. Tudott róla, hogy Slash megosztotta a banda
titkait egy másik bandához tartozó nővel, akivel
randizgatott.
Azt viszont nem tudta, hogy Blue aznap a motelba hozatja.
Blue ezután elmagyarázta, hogy körbekürtölte a dolgot,
nagy tömegre számít, és egy kisebb műsorral készül, hogy
szemléltessék, mi történik, ha valaki elkövet valamit a
banda ellen. Arról nem is beszélve, ha Grizz ellen
követnének el valamit.
- Nem tudtam, hogy az ma lesz. Elintézem - mondta Grizz
Blue-nak. - Te meg elviheted a kölyköt valamerre.
- Ha nem bánod, én szeretném elintézni, Grizz. Ha
szeretném, hogy hozzád hasonló tisztelettel nézzenek rám,
be kell bizonyítanom, hogy nem félek bemocskolni - vagyis,
ebben az esetben, összevérezni - a kezem.
Grizz egy pillanatra elgondolkozott.
- Már így is tisztelnek, Blue. De rendben, amúgy is dolgom
van a bárban Mavisszel. Magammal viszem a kölyköt.
Blue bólintott.
- És ne öld meg - tette hozzá Grizz. - Csak kívánja azt a
végén, hogy bár halott lenne.
Egy órával később Grizz és Grunt befordult a Red Crabnél
Grizz motorbiciklijén. Grizz szándékosan ment motorral,
hogy ne kelljen milliónyi kérdést megválaszolnia. A néhány
alkalom, amikor magával vitte Gruntot, mindig felért egy
vallatással.
Folyton járt a fiú esze és szája is. Grunt túl okos, és ez már-
már ellene dolgozik.
Grunt most találkozott Mavisszel másodjára. Grizz egyszer
már magával vitte Mavis otthonába, hogy elhozzanak
valamiféle papírokat. Akkor történt, amikor Grunt a motelba
költözött. Mavis épp egy kisebb lábműtétből gyógyulgatott,
és ezalatt otthonról dolgozott. Elszörnyedve nézett aznap a
kisfiúra. Grunt akkoriban rettentően sovány volt, és
egyértelműen látszott rajta, hogy bántalmazták. Grizz
gyorsan elmagyarázta Mavisnek, hogy a kölyök Blue öccse,
és rosszul bántak vele otthon. Blue elrabolta a családjától.
Mavis megértőén bólintott.
Nem kérdezett semmit.
Nem kíváncsiskodott. Elfogadta, amit Grizz mondott neki, és
többé szóba sem hozta. Grizz ezért kedvelte a nőt.
Most megdöbbentette a felismerés, hogy ténylegesen
kedvel valakit, de Grunt hangja visszarántotta a jelenbe.
- Ez az a kocsma, ahová az első éjszaka jöttünk?
- Megmondtam, hogy többé ne említsd azt az éjszakát -
mondta Grizz halkan.
-Tudom. Csak tudni akartam, hogy jól emlékszem-e.
Bemegyünk? Kajálni fogunk itt? Nem tudod, hogy van-e itt
flipperjáték? Na és biliárdasztal?
Grizz nem felelt neki. Hosszú nap vár rá.
Ahogy kinyitották az ajtót, megrohamozta az orrukat az
áporodott cigaretta és a zsírral borított grillsütő förtelmes
bűze.
Grunt meglegyezte a kezét az arca előtt, mintha próbálná
elhessegetni a szagot.
- Nagyon bűzlik idebent - jegyezte meg magában.
A zenegépből a White room szólt a Creamtől. Amint Grunt
látása hozzászokott a félhomályhoz, elkerekedtek a szemei.
- Hé, ezeken a lányokon nincs felső! - könyökkel oldalba
bökte Grizzt. - Hol a felsőjük? Miért nincs rajtuk felső?
Grizz lepillantott a fiúra, és próbált nem mosolyogni.
- Most látsz először csöcsöket?
Grunt nem válaszolt, csak ámuldozva követte Grizzt az apró
irodába. Mavis az íróasztalnál ült, és elmosolyodott, amikor
Grizz belépett. Miután észrevette Gruntot Grizz mögött,
felállt, és megölelte.
- Nohát, szervusz, fiatalember. Határozottan erősebb lettél,
mióta utoljára láttalak. És levágták a hajad. Jól áll. Még
mindig Runt néven szólítanak?
Grunt félénken Mavisre pillantott.
- Eleinte mindenki Runtnak hívott. Utána „Grown-up Runt”-
nak, de az túl hosszú volt. Úgyhogy most már csak Gruntnak
hívnak. Ez a saját, különleges becenevem. A motelban
mindenkinek van egy különleges neve.
Mielőtt még Mavis megjegyezhetett volna bármit,
hozzátette:
- Tudta, hogy a lányok odakint nem viselnek pólót? Maga
valószínűleg az egyetlen lány itt, akin van felső. Hogyhogy
magán van póló, rajtuk meg nincs?
Grizz Mavisre pillantott, és így szólt:
- Ezt most rád bízom. Egy perc, és itt leszek. Kölyök, éhes
vagy?
- Igen. Kaphatok egy hamburgert? Várj, nem, egy sajtburgert
üdítővel. Ó! És sült krumplit is.
- Persze. Nemsokára hozom. Maradj itt Mavisszel, amíg
visszajövök.
- Oké, Grizz - mondta Grunt.
Amikor Grunt megfordult, hogy visszapillantson Mavisre,
valami belehasított a nőbe. Valahonnét ismerős volt a fiú, de
nem tudta pontosan felidézni, honnan. Talán az első
találkozásukra emlékezett, aznap, amikor otthonról
dolgozott, és Grizz beállított a fiúval. Máshogy festett most.
Egészséges és életerős, még ha alacsony is a korához
képest. De ahogy tovább tűnődött, eszébe jutott, hogy
ugyanezt érezte akkor is, amikor először találkozott vele.
Ráncolta a homlokát, majd úgy döntött, elengedi. Annyi a
gyerek az iskolában, nagyon is elképzelhető, hogy a fiú csak
hasonlít az egyikre, és kész.
Kedves pillantást vetett a fiúra, és megkérdezte:
- Tehát, jól értem, hogy most először láttál női melleket?
Tudta, hogy semmi köze hozzá, de helytelennek tartotta,
hogy Grizz meggondolatlanul kiteszi a fiút olyan dolgoknak,
amik valószínűleg még túlságosan felnőttesek számára.
Talán óvatosan és tapintatosan elmagyarázhat neki néhány
dolgot.
- Nem mellek - mondta Grunt kioktatóan. - Csöcsök!
Mavis nem tudott felelni, mert valami elterelte a fiú
figyelmét az irodában.
- Az ott mi? Valamiféle játék? - kérdezte az iratszekrény
tetejére bökve.
Mavis megfordult, és látta, hogy Grunt a sakktáblára mutat.
- Ez egy sakk nevű játék - válaszolt neki. Titokban örült,
hogy a téma a mellekről a sakkra terelődött.
- Kié a játék? - kérdezte Grunt kíváncsian, miközben
odasétált az iratszekrényhez, és lábujjhegyre ágaskodott,
hogy alaposabban szemügyre vegye.
- Az enyém - felelte Mavis, és elmosolyodott a felelevenedő
emlékeken. - Minden este játszottam a férjemmel, mielőtt
meghalt. Amikor megtudtam, hogy Grizz is sakkozik,
idehoztam, hogy időnként tudjunk játszani. És koszi, hogy
rákérdeztél, emlékeztetnem kell, hogy az övé a következő
lépés.
- Megtanulhatok sakkozni? Meg tudsz tanítani?
- Hogyne, megtanítalak.
Grunt leült egy székre az íróasztallal szemben, és a háta
mögé nyúlt. Előrántott egy kis jegyzetfüzetet. Ezután fogta a
füle mögé tűzött tollat, és felpillantott a nőre. Mavisnek fel
sem tűnt a toll addig, amíg elő nem vette.
- Mi az ott? - kérdezte.
- Csak a tanulós jegyzetfüzetem. Oké, mondd el a
szabályokat, és leírom. Mindent a tanulós füzetembe írok.
így később emlékszem rá, hogy meg kell tanulnom.
Mavis melegen elmosolyodott. Kedvelte a gyereket. Nagyon
is kedvelte.
Grizz visszatért tíz perccel később Grunt ebédjével. Grunt
épp a füzetébe jegyzetelt. Mavis felpillantott, és mielőtt a
férfi rákérdezhetett volna, közölte: - Mindent leír, amit
fontosnak gondol a sakkról. Miért nem viszed magaddal ezt
a sakk-készletet, és játszol a fiúval? Nem hordod ide eleget
ahhoz, hogy én játsszak vele.
Grizz nem szólt semmit, csak bólintott. Talán jó ötlet lenne
sakkozni a kölyökkel. Ha találna valami mást a pókeren
kívül, amivel lekötheti, Grizznek nem kellene azon aggódnia,
hogy a srácok begurulnak, amiért a kölyök elnyeri a
pénzüket. Igen, talán a sakk eltereli majd a figyelmét a
pókerről.
Mavis felállt, és kivette az ételt Grizz kezéből.
- Grunt, édesem, miért nem ülsz ide a sarokba, és piknikezel
egyet a földön? Odavisszük neked a sakk-készletet, és
megismerkedhetsz a figurákkal.
Grunt a nadrágja farzsebébe gyűrte a jegyzetfüzetét, és a
füle mögé tűzte a tollat. Felállt, és óvatosan leemelte a
sakktáblát az iratszekrény tetejéről, majd átsétált a sarokba,
ahol Mavis előkészítette a pikniket. Még egy felesleges
asztalterítőt is leterített neki pokróc gyanánt. A fiú még
sosem piknikezett.
Miután Mavis elrendezte a fiút, visszament az íróasztalához.
Grizz leült a székre, ahol addig Grunt ült, és megtárgyalták
az üzleti dolgokat: adóügyek, alkalmazotti fizetések,
kiadások.
Amikor végeztek, Mavis ellenőrizte, mivel foglalatoskodik
Grunt. Nem volt biztos, hogy Grizz akarna-e erről beszélni a
fiú füle hallatára.
Mavis szinte suttogott:
- Gwinnyről akarok beszélni. - Grunt felé biccentett, hogy
tudassa Grizz-zel, tekintettel van a szobában tartózkodó
„gyerekfülre”.
Grizz megfordult, és a fiúra bámult. Úgy tűnt, lefoglalja az új
játéka.
- Nem gond. Mi a helyzet?
- A nyár, az a helyzet. Mindjárt vége az iskolának. Nem
tudom, hogy fogok rá vigyázni, ha egyszer nem láthatom
hónapokig.
Mavis tudta, hogy Grizz nem vette fontolóra a nyarat, de
azelőtt soha nem is kellett neki. Az elmúlt néhány nyáron
Mavis időnként szándékosan összefutott Gwinnyvel. Kitalált
egy történetet, miszerint a közelben lakik, pedig nem így
volt.
Valójában néhány kilométerrel távolabb volt az otthona, de
igazán megkedvelte a kislányt, és aggódott a jóléte miatt.
Igazság szerint, több gyerek is jól járt volna Gwinny
iskolájában az ő vigyázó szemével. Eltöprengett, vajon Grizz
barátja figyele odafentről, és megkönnyebbülten fellélegzik,
amiért a lányának húsvér őrzőangyalai vannak.
Grizz megvakarta az állát, és szórakozottan meghúzogatta a
hosszú szakállát. Mielőtt felelhetett volna, Mavis hozzátette:
- A kisbolt. Mi lenne, ha szereznék ott egy részmunkaidős
állást? Talán az segítene.
- Nem kérhetem ezt tőled, Mavis - felelte. - Már így is túl
sokat tettél.
- Nézd - felelte a nő. - Nekem nem gond, tényleg. Mielőtt
megkértél, hogy vigyázzak rá, nem is tudtam, mennyire
magányos vagyok. Úgy értem, igen, megkedveltem a
törzsvendégeket a kocsmában, de nekem nem adatott meg
az életemben egy saját gyermek. Őszintén szólva, szeretem
az összes gyereket az iskolában. Hát, a többségüket - tette
hozzá sejtelmes mosollyal.
- Túl hosszú a munkaidő ahhoz, hogy talpon legyél nap mint
nap. Itt legalább le tudsz ülni. Az étkezőben is. Van egy szék
a kasszánál, nem?
- Igen, és a kisbolt kasszája mögött is lehet egy szék. Van
tapasztalatom, tehát nem tudom elképzelni, hogy a tulajnak
baja lenne azzal, ha időről időre leülök a pult mögött, a
sarokban. Tényleg szeretném megpróbálni. De ne feledd, azt
sem tudjuk, hogy keresnek-e részmunkaidőre bárkit a
Mindy’snél.
- Fel fognak venni - biztosította Grizz. - A kisboltokban
mindig jönnek-mennek az alkalmazottak.
Mavis épp válaszolt volna, de Grizz megkérdezte:
- Miért most, Mavis? Tavaly nyáron láthatólag minden
rendben volt anélkül is, hogy részmunkát vállaltál volna,
hogy szemmel tartsd.
- Ez a másik, amiről beszélni akartam veled - mondta
halkan.
- Micsoda? Mi az? - Grizz felegyenesedett ültében.
- Tudom, hogy még csak kilencéves, de fejlett gyermek,
Grizz.
Fel sem tűnt nekem, amíg nem hallottam, hogy Curtis
Armstrong
mond valamit.
- Miről mondott valamit?
Mavis Grizzre nézett, és a saját mellkasára mutatott.
Bólintott egyet, mintha feltételezné, hogy a férfi érti a
célzást.
- Mi? Miről beszélsz?
Mavis megforgatta a szemét.
- Cicik, Grizz. Úgy néz ki, kezdenek nőni neki. Nem nagyon,
de ahhoz eléggé észrevehető, hogy az a szarházi kis Curtis
megjegyzést tegyen rá. Hallottam, amikora barátaival
beszélt.
A lány meg elkezdett melegítőpulcsit hordani. Harminc fok
van odakint, ő meg melegítőpulcsiban van. Próbálja
takargatni magát.
- Viccelsz velem? Még csak kilenc. Nem korai ez még?
- Tőlem kérded? Az enyém nem nőtt meg, amíg... ööö, ami
azt illeti, nekem még most sincs... de ja. Talán fiatal, de a
gyerekek különböző korban érnek. Mennyi most? Egy évvel
fiatalabb a fiúnál? - kérdezte Grunt felé biccentve, akit
továbbra is lekötött az evés és az új játék. - És határozottan
magasabb. Azt hiszem, talán ideje tini sportmelltartót
vennie. Habár el nem tudom képzelni, hogy az a lökött anyja
elviszi vásárolni. Mindössze néhányszor láttam azt a nőt, és
elég biztosra veszem, hogy még neki sincs melltartója.
Grizz látszólag kellemetlenül érezte magát erre a
gondolatra.
- Szóval, mit fogsz csinálni? Megvárod, amíg elmegy cigit
venni az anyjának, és megjegyzed neki: „Hé, Gwinny,
mellesleg találtam egy sportmelltartót, és arra gondoltam,
talán tetszene neked”? -Grimaszolt egyet. - És amúgy is mi
a tököm az a tini sportmelltartó?
- Ne legyél már ilyen okostojás. A tini sportmelltartó csak
egy kezdő kis melltartó. Arra gondoltam, hogy elmegyek a
turkálóba, és veszek néhány használt ruhát, amiről tudom,
hogy jó rá. Bedobok a ruhák közé néhány melltartót, és
majd azt mondom neki, hogy a szomszédom unokája itt
hagyott néhány holmit, amikor látogatóba jött, és a
szomszédom megkérdezte, ismerek-e olyan lányt, akire jók
lehetnek.
Grizz hátradőlt és felsóhajtott. Kezdte zavarni a Gwinny-ügy.
Sosem gondolt bele, mihez fog kezdeni, ha a lány idősebb
lesz.
Naivan azt feltételezte, hogy örökre édes kislány marad,
akinek szüksége lesz valakire, hogy vigyázzon rá. Sosem
hitte volna, hogy erőszakos osztálytársakkal meg
melltartókkal fog majd foglalkozni. Beletúrt fél kézzel a
hajába, és hosszú sóhajt hallatott.
- Jó - mondta végül - Szerezd meg a munkát a nyárra. Vedd
meg a melltartókat. Rád bízom az ügyet, és szólj, ha
szükséged van rám.
Épp felállt volna, amikor Mavis megállította, fél kezét a
levegőbe tartva.
- És van még valami.
Grizz ismét felsóhajtott, és visszaült.
- Mi? Mi van még, Mavis?
A nő Grunt felé biccentett.
- Szerintem talán még kicsit fiatal ahhoz, hogy idejöjjön. Már
közölte velem, hogy a lányoknak „csöcsei” vannak. Nem
gondolod, hogy kicsit finomabban is kezdhetted volna?
Grizz úgy nézett rá, mint aki nem érti, miről beszél.
- Talán mondhattad volna neki, hogy cicik vagy mellek, vagy
ilyesmi. Muszáj volt azt mondanod neki, hogy csőcsők?
- Ha egyszer csöcsök, és különben is, a „cici” olyasmi, amit
egy tízéves mondana.
- De hát tényleg egy tízéves!
- Rendben, oké. - Grizz elnyomott egy vigyort, és felállt. -
Grunt, ideje menni. Pakolj össze!
Grunt felkelt, és odasétált hozzá és Mavishez. A farzsebéhez
nyúlt, és elővette a jegyzetfüzetét. Kivette a tollat a füle
mögül, és elkezdett írni.
- Most meg mit írsz? - kérdezte Grizz.
- Jegyzetelek, hogy később utánanézzek valaminek.
- Minek kell utánanézned?
- Meg kell tudnom, miért kell Gwinny cicijének sportolnia.
Tizenegyedik fejezet

2000.

Tommynak fel sem tűnt, hogy milyen csendes a ház, amíg

meg nem hallotta, hogy az automata jégkészítő egy adag
jeget önt a tartóba. Mély lélegzetet vett, és alma meg fahéj
illatát érezte, de nem tudta megállapítani, honnan jön. Ez is
csak egy olyan rejtélyes illat, amit Ginny valahol elhelyezett
az otthonukban.
Tudta, Ginny tényleg azt szeretné, ha elhagyná a házat.
Azt is tudta, hogy nem fog elmenni.
A nehéz dobozra bámult az íróasztalán, és felsóhajtott.
Tovább kavarogtak az emlékei, ólomsúllyal nehezedve rá.
Hirtelen túl soknak érezte az egészet.
Megszólalt a kapucsengő. Az asztalán hagyta a dobozt, és a
bejárati ajtóhoz sétált. Ginny nem érhetett haza ilyen
hamar, az kizárt. Kinyitotta az ajtót, és egy nőt talált ott, aki
valamiféle jegyzetfüzetet szorongatott magához. Ó, anyám,
csak nem egy újabb riporter? Megtorpant, ahogy az eszébe
villant az elmúlt néhány hónap Leslie-vel. Habár őt nem
sokat faggatta a nő - főleg Ginnyvel beszélt -, Tommy már
jóval azelőtt elhatározta, hogy nem kedveli a riportereket. A
Leslie-vel átéltek csak megerősítették benne ezt. Udvarias
lesz ezzel a nővel, de határozott. Nincs interjú.
- Tommy vagy Ginny Diliont keresem. Van nálam egy...
- Nézze, kedves hölgynek tűnik. De nem adunk interjút. Nem
akarok undok vagy udvariatlan lenni önnel, de kérem,
hagyjon minket békén. - Elkezdte becsukni az ajtót, a nő
viszont láthatólag megszeppent, és feltartotta a kezét.
- Nem vagyok riporter! Kérem... Adni akarok valamit.
Tommy megfordult, és végigmérte a nőt. Ismerősnek tűnt,
de nem tudta, miért. Biztosra vette, hogy sosem találkozott
vele.
Szép nő volt - átlagos magasságú, kevéske felesleggel a
derekán, barna hajában szőke melírral, okos, barna
szemekkel és meleg mosollyal. Tommy nem tudta
megsaccolni a korát. Mielőtt tovább elemezhette volna
gondolatban, a nő megszólalt.
- Louise vagyok. - Megköszörülte a torkát. - Louise Bailey.
Tommy nem szólt semmit. Megrázta a fejét.
- Rhonda Bailey lánya vagyok.
Ismerősen csengett a név, de Tommy még mindig nem
tudta hová tenni.
A nő ránézett, és kedvesen elmosolyodott.
- Te Chickyként ismerted őt.
Chicky. Tommynak leesett az álla. Nem hallotta évek óta a
nevet, és nem is jutott eszébe.
- Chicky lánya vagy? - Erre azon kapta magát, hogy
elmosolyodik, és maga elé idézi a tréfát nem tűrő, érzéki
szőkét a vidám szemeivel. Az igazat megvallva, idejét sem
tudta, mikor látta utoljára a nőt. - Gyere beljebb. Mesélj,
hogy van. Évek óta nem is hallottunk róla. Amikor utoljára
hírt kaptunk, valahol Dél-Karolinában nyitott egy saját bárt.
Bevezette Louise-t a nappaliba, és a kanapé felé intett.
- Tessék, ülj le. Hozhatok valamit inni?
A nő ismét elmosolyodott, és Tommy hirtelen felfedezte
benne az anyját a féloldalas mosoly és a meleg tekintet
mögött.
- Köszönöm, nem. Nem vagyok szomjas.
Tommy helyet foglalt a nővel szemközti fotelban.
- Rég nem jutott eszembe Chicky. Hogy van?
- Ezért jöttem. Mondjuk úgy, hogy épp a végakaratát
teljesítem.
- A végakaratát? - kérdezte Tommy borús felismeréssel.
-Anya néhány évvel ezelőtt meghalt. Rákban.
- Sajnálom - mondta Tommy őszinte együttérzéssel. - Chicky
jó ember volt.
- Igen, az volt. Köszönöm, hogy ezt mondod. - Röpke szünet
után Louise folytatta: - Nem akarom, hogy kínos legyen ez
az egész, ezért megmondom kerek perec, hogy tudok
anyám korábbi életéről a bandával, meg mindennel. -
Elhallgatott, és megtapogatta a jegyzetfüzetet. - Évekig
őrzött valamit.
Louise felnézett a férfira, és újból elmosolyodott, ez
alkalommal szomorkásabban.
- Ezt. A halálos ágyán azt kérte, hogy adjam a feleségednek,
ha már Grizz nincs többé. Nem tudom, hogy Grizz halálának
van-e jelentősége. De olyasvalami, amit anya konkrétan
meghagyott. Néhány héttel a halála előtt még meglátogatta
Grizzt a börtönben. Tudtál erről?
- Nem, nem tudtam - felelte Tommy halkan.
- Azt hiszem, Grizz kedvelte anyát. Volt egy gyönyörű
virágcsokor anya temetésén. A kártyán mindössze a „G”
kezdőbetű állt. Szerintem tőle jöhetett.
Ez meglepte Tommyt. Nem tudta elképzelni, hogy Grizz
virágot küldjön egy temetésre. Még Chickyére sem.
- Anya mesélte, milyen kemény fickó volt, de ő is kedvelte. -
Louise vállat vont. - Grizz mindig jól bánt vele, attól
függetlenül, hogy másokkal mekkora dög volt. Nem tudom,
talán van ebben valami, ami bántotta volna Grizzt. Vagy
talán olyasmi, ami feldühítette volna. Talán ezért nem
akarta anyám Grizz tudomására hozni, és ezért kellett ilyen
sokáig őrizgetnem. Sosem olvastam el. Nem tudom, mi van
benne.
Őszintén.
Felállt, és átadta a füzetet Tommynak. A férfi felállt, és
átvette a felé nyújtott kezéből.
- Mi ez? - kérdezte a füzetre pillantva, aztán felnézett
Louise-ra.
- Moe naplója.
Moe naplója, 1969.
Kedves Elizabeth!
Gyűlölőm őt. Annyira gyűlölőm. El sem hiszem, hogy ennyire
bántott. Egy időben szerettem. Bármit megtettem volna
érte.
Mindent meg is tettem érte. Nem értem, miért gurult be
ennyire.
Épp a konyháját takarítottam, és megjegyeztem, hogy
láttam valami öltönyös hapival. Stoppoltam, és valahol a
tengerpart közelében kötöttem ki. Láttam, amint két fickó
kiszáll egy puccos kocsiból. Az egyikőjük tőkre ki volt
öltözve, a másik meg Grizz volt. Láttam, hogy bemennek
egy épületbe. Csak annyit mondtam, hogy jól nézett ki az új
haverja, és megkérdeztem, hogy elhozza-e majd a motelba.
Erre nagyon bedűhődőtt. Mintha direkt leskelődtem volna
utánuk. A hűtőhöz vágott, és elkezdett kérdezgetni
mindenfélét. Megmondtam neki az igazat. Nem tudok
semmit. Csak véletlenül láttam őket, és helyesnek találtam
az öltönyös fickót. Gondoltam, kereshetek egy kis extra
lóvét azzal, hogy megismerkedem vele.
Azt mondta, akár meg is halhatok, amiért megláttam őt, és
hogy nagy a pofám, és nem lehet bennem megbízni. Aztán
levette a kést az övéről, és közölte, hogy szívességet tesz
nekem.
Hallottam, hogy később úgy meséli Blue-nak, hogy le akarta
szopatni magát velem, én meg visszaszóltam, hogy kérje
meg Gruntot. Ezért csonkított meg. Nem mondtam ilyet, de
tényleg úgy hangzik, mintha én mondtam volna.
Nagyon undok voltam Blue kisőccsével. Azt hiszem, könnyű
volt, és valamiért jobban éreztem magam tőle. De már nem.
Most olyan rosszul érzem magam. Mindent és mindenkit, aki
valaha is jó volt hozzám, valahogyan megbántottam.
Bánom, hogy megláttam Grizzt aznap, és hogy rá kellett
kérdeznem a pasasra. Sajnálom, hogy undok voltam az
egyetlen emberrel a motelban, aki valaha is kedves volt
hozzám. Grunt. így szólítják mostanában. Ő most a legjobb
és az egyetlen barátom.
Ha belegondolok, nem igazán voltak barátaim ezelőtt.
Csak Fess. Ő sem igazán a barátom, de az egyetlen, aki nem
bánik velem szarul. Fess átjön a szobámba, hogy velem
legyen. Rendes. Nem olyan utálatos, mint a többiek.
Időnként sakkozik Grunttal. Azt mondta, ha megtanulok,
akkor velem is sakkozik majd.
De nem igazán akarok sakkozni. Egyetlen dolgot szeretnék
csinálni. Másra sem tudok gondolni. Bántani akarom Grizzt,
jobban, mint ő engem. Azt akarom, hogy fizessen azért,
amit tett - és egy nap meg is fizet érte!
Tizenkettedik fejezet

1970.
Mavis kinyitotta a kulcsával a Red Crab hátsó ajtaját.
Sikerült eltennie a kulcscsomóját, miközben egy jókora
dokumentumköteget és egy nagy papírpohár jeges fekete
teát egyensúlyozott. Imádta a jeges fekete teát, és ez pont
olyan ital volt, ami nem szerepelt a bár itallapján. A rövid
folyosón át bement az irodájába. Még korán volt, de hallott
néhány törzsvendéget kint, a bárban. Kinyitotta az iroda
ajtaját, amit sosem zárt kulcsra, és megtorpant.
- Elnézést! Nem tudtam, hogy kuplerájnak használják az
irodámat! - kiáltott fel undorral, ahogy meglátta az elé
táruló jelenetet. A pár kapkodva megigazgatta a ruháját. -
Kénytelen leszek fertőtleníteni az íróasztalomat, mielőtt újra
használom.
És ennél lehetne több eszed, Pauline. - Az órájára pillantott.
-Már megkezdődött a munkaidőd!
- Nem illene kopogás nélkül besétálnod egy szobába, Mavis!
-fújtatott Pauline. Korábban az asztalra támaszkodott,
mögötte Grizz-zel. Épp gyorsan kufircoltak egyet, mielőtt
tömeg lesz a bárban. Grizznek óriási volt a farka, Pauline
pedig igencsak kiakadt, amiért Mavis megzavarta őket.
Rohadjon meg. - És hogy kupleráj? Mikor születtél, Mavis? A
tizenkilencedik században?
- Ez az én irodám! Távozz! - Mavis zavarában félrepillantott,
és a bárhoz vezető folyosóra mutatott.
Grizz elindult, miközben felcipzározta a sliccét.
- Amúgy is végeztem - vetette oda hanyagul.
- Ó, hát remek, ha te már végeztél - vágott vissza Mavis.
- Én még nem végeztem - nyavalygott Pauline, miközben
felrángatta a bugyiját és a szűkre szabott rövid nadrágját.
- Na és, mintha érdekelne - vont vállat Grizz.
Pauline elsétált Mavis mellett, és Grizz elindult utána. Vissza
kellett mennie a motelba egy megbeszélésre.
De Mavis elé vágott, és becsukta az irodája ajtaját,
miközben Pauline után kiáltott: - És hogy tudd, kedves
Hisztis Picsa, igenis a tizenkilencedik században születtem! -
Mavis Grizzre pillantott. - Te maradj.
Beszélni akarod veled.
Az íróasztala mögötti székre mutatott. Grizz leült az előtte
lévőre.
- A tizenkilencedik században? Tényleg, Mavis?
- Hetvenöt vagyok. 1970-et írunk. Számold ki.
Grizz rámosolygott.
- Szóval, mi a helyzet?
A nő grimaszolt egyet, miközben leült. Letette a papírokat
és a jeges teát az asztal sarkára, és berakta a retiküljét az
egyik fiókba. Épp az asztalon pihentette volna a karját,
amikor hirtelen elfintorodott, és leállította magát.
- Milyen gyakran használod az irodámat? - kérdezte a férfira
hunyorogva.
-Állandóan.
- Remélem, óvatos vagy - ráncolta a homlokát. - Tudom,
hogy ezek a pincérnők nem az örömlányok, de azért elég
sokat kavarnak. Reménykedhetsz, hogy nem rohad le a
micsodád.
- Nem mintha lenne hozzá bármi közöd, de mindig van
rajtam köpeny.
- Köpeny? Kit a szart érdekel a ruhád? Én a védekezésről
beszélek!
Grizz megforgatta a szemét.
- Te tényleg a múlt században születtél. El sem hiszem, hogy
megpróbáltam udvarias lenni a kedvedért. Gumi, Mavis. Ez
egy másik szó a gumira. Óvszer! Vetettél már egy pillantást
a szemeteskosaradba?
Ez meglepte Mavist. Tulajdonképpen nem, soha nem ügyelt
a szemeteskosárra. Szépen az íróasztal alá volt helyezve,
úgyhogy ritkán nézett bele. Miért is tette volna? Minden
reggel kiürítette a takarítónő. Most benyúlt az asztal alá, és
kihúzta. Elkerekedett a szeme, amint meglátta a kidobott
óvszert.
- Hányni fogok - nyüszítette.
- Ja, ja. Csak vigyázz, hogy abba célozz - mondta Grizz a
Mavis kezében tartott szemetesre biccentve. - Mi másról kell
beszélned velem?
Mavis kivitte a szemetest az irodájából, és letette a
folyosón.
Csendben becsukta az ajtót, és visszament az íróasztalához.
Ismét leült, sokatmondó pillantást vetett Grizzre, és így
szólt: -Gruntról.
- Beszélj Blue-val - mondta Grizz, és már fel is állt.
- Beszéltem, és ő mondta, hogy forduljak hozzád. Ülj vissza!
A férfi visszaült.
- Hallgatlak.
- Az ötödik évfolyam tanulmányi kirándulásra megy a helyi
tengeri akváriumhoz. Felügyelő leszek. Magammal akarom
vinni.
- Nem.
- Ennyi? Egyszerűen „nem”?
- Hát persze hogy nem. Nem mehet veled egy iskolai
kirándulásra. Különben is, mivel magyaráznád, hogy veled
van?
- Már meg is tettem. Megmondtam nekik, hogy a barátom
unokája itt van a városban, és halálra unja magát.
Megkérdeztem őket, hogy magammal vihetem-e, amikor
felügyelő leszek az ötödik osztályosok kirándulásán. Jót
tenne neki. Találkozna más gyerekekkel.
- Te meg a képzeletbeli barátaid a képzeletbeli unokáikkal. -
Grizz mélyet sóhajtott, és szúrós pillantást vetett Mavisre. -
Tudod, hogy Blue elrabolta, ugye? Tudod, hogy
felismerhetik?
Ki van zárva, Mavis.
- Szerintem paranoiás vagy. Nem látom semmi akadályát,
hogy velünk jöjjön.
- Mavis. Hogy mondhatsz ilyet? Szó sem lehet róla, hogy
magaddal vidd az iskolai kirándulásra. Nem mehet, és kész!
- Nézd, nem fogják felismerni. Azt mondtad nekem, hogy
valahonnan Észak-Lauderdale-ből való, fent, Pompard
környékéről, igaz? Nem ugyanaz az iskolakörzet, és még ha
az is lenne, ő hatodik osztályba járna, nem? Nem ötödikbe.
- Nem számít. Egyik helyről a másikra vitték
nevelőszülőkhöz, és különböző körzetekben helyezték el. Túl
kockázatos. Nem.
- Grizz, szüksége van némi kapcsolatra más gyerekekkel. Ott
gubbaszt a motelban barátok nélkül. Okos gyerek, és
tudom, hogy szereti a könyveket, de a gyerekeknek
szükségük van valamiféle programra. Csak egy délután
lenne az akváriumban.
Jót fog tenni neki. - Mielőtt Grizz megszólalhatott volna,
folytatta: - És mintha nem is ugyanaz a gyermek lenne.
Egészségesen meghízott. Egyre nő. Már nem hosszú,
gubancos, tetves a haja. Az emberek egy olyan gyerekre
emlékeznének.
Nem erre, amilyen most.
Grizz nem válaszolt egyből, és a nő tudta, hogy győzött. Azt
is tudta, hogy ha bárki más beszélne hasonló stílusban
Grizz-zel, az illetőnek nem maradna fog a szájában. Mavis
nem tudta, miért hagyja neki Grizz, hogy megússza ezt, de
örült neki.
Igazából nagyon is kedvelte Grizzt. Nem tudta biztosra
állítani, hogy fia helyett fiaként tekint rá, de törődött vele.
És elég biztosra vette, hogy Grizz is elfogult vele szemben.
- Gondolom, Gwinny osztályát kíséred? - kérdezte Grizz
végül.
- Ginny osztályát.
- Kiét? - kérdezte Grizz.
- Most Ginnynek hívatja magát. Azt mondta, hogy szerinte
túl kisbabásan hangzik a Gwinny. Imádom a kislány
spirituszát, és hogy válaszoljak a kérdésedre: igen. Az ő
osztályát felügyelem.
És távol tartom tőle Gruntot. Tudom, hogy nem akarod, hogy
érintkezzenek. A teljes ötödik évfolyam megy. Szülők és
tanárok fogják kísérni őket. Mindegyikünk kap majd egy
csoportot, nagyjából hét gyerekkel. Fiúk és lányok szerint
lesznek szétosztva. Magammal tartom a fiúcsoportomban. Jó
esély van rá, hogy nem is fog érintkezni a kislánnyal.
- Nem, Mavis, biztosítani fogod, hogy ne érintkezzen vele.
Nehezebb lesz a családján tartani a szemünket, ha Gruntot
észreveszik. A kislány felismerheti a tanulmányi
kirándulásról, és később hozzád kötheti. Á, a francba. Nem!
Hogy is képzelem?
Nem mehet.
- Grizz, gondoskodom róla, hogy ne érintkezzenek.
Megígérem. Bízhatsz bennem. Tudod, hogy bízhatsz.
Grizz nem szólt semmit, csak a nőre nézett, és helyeslőn
bólintott.
Mavis rámosolygott.
- Szóval, milyen az új szomszéd?
- Guido? Ja, egy seggfej, de rendben van.
Guido Grizz egyik embere volt. Mavis úgy sejtette, hogy
drogokkal foglalkozik, de sosem kérdezett rá. Emlékezett,
mennyire aggódott Grizz előző évben, amikor elárulta neki,
hogy Gwinny három egymást követő nap nem ment le a
kisboltba cigit venni az anyjának. Grizznek eldurrant az
agya, és már ott tartott, hogy felfogad valakit a
megkeresésükre, amikor végül megjelentek. Mint kiderült, a
család Woodstockba ment.
- Honnan tudod, hogy három nap egyhuzamban nem ment?
Azt hittem, csak hétfőn meg csütörtökön dolgozol - kérdezte
Grizz.
- A tulajdonosok beosztottak további munkaórákra. Nem
tudnak teljes munkaidőben megtartani senkit sem, ezért
bejárok. De a könyvelésed nem látta kárát ennek. Sokat
hazaviszek belőle esténként.
- Ezért tűnsz mindig olyan rohadt fáradtnak? Teljes
munkaidőben dolgozol a Mindy’snél? - kiabálta Grizz.
- Igen. Nagyon szükségük van rám - felelte félénken a nő.
- Hát persze hogy szükségük van rád, Mavis. Megbízható
vagy. Kihasználnak. Amúgy is fel fogsz mondani, nem?
Elkezdődik az iskola, és visszakapod a régi munkádat a
menzán.
- Igen, már csak egy vagy két hét. Be fogom adni a
felmondásom.
Grizzt még sohasem foglalkoztatta, hogyan érzi magát
valaki.
De Mavis más volt. Kezdte megkedvelni az öreglányt. Talán
túl nagy nyomást gyakorolt rá, hogy a kislányon tartsa a
szemét.
Úgyhogy előző nyáron, a beszélgetésüket követően rögtön
megvásárolta az első házat, amit eladásra bocsátottak
Gwinnyék környékén. Történetesen épp a szomszéd ház
volt.
Oda költöztette Guidót, és meghagyta neki, hogy az egyéb
feladatai mellett tartsa a szemét a közvetlen szomszédain.
Nem utalt rá, hogy a gyerek jóléte miatt aggódik.
Egyszerűen meghagyta Guidónak, hogy figyelje
mindnyájukat, és jelentsen neki bármi szokatlant.
Remélte, hogy Guidónak elég józan esze van ahhoz, hogy
észrevegye, ha hirtelen bántalmazzák, éheztetik, vagy még
inkább elhanyagolják a kislányt, aki gyakran felügyelet
nélkül maradt. Látszólag rendben volt, amikor magával vitte
Gruntot a fűnyíró munkásokat ellenőrizni, de így is aggódott
a lányért.
A szülei alkoholista, drogos hippik. Tulajdonképpen
lenyűgözte, hogy mindkettőjüknek van munkája. De meg
volt róla győződve,
hogy Gwinny alapvetően magáról gondoskodik.
Csak biztosra akart menni, hogy a kislányt nem
bántalmazzák. Tapasztalatból tudta, milyen egyszerű
eltitkolni egy gyerek bántalmazását. Elhessegette az
emlékképet, és megerősítette magában, hogy helyesen
tette, amikor beköltöztette Guidót a szomszédba.
- Oké, Grunt, ma találnunk kell egy új nevet neked. Ne
feledd, egy barátom unokája vagy. Akronből, Ohióból jöttél
látogatóba.
- Tudom, Mavis. Azóta dolgozom a háttértörténetemen,
mióta szóltál múlt héten. Mindent tudok, amit tudni lehet
Akronről.
Még a nagymamám nevét is kitaláltam, meg minden!
- Ó! Ez remek, azt hiszem. Talán nem árt elárulnod nekem is,
hogy hívják - felelte Mavis szórakozottan.
- Ethel. Jó név egy nagymamának, szerinted nem? Egyszerű
és könnyű megjegyezni.
Mavis rápillantott.
- Grunt, édesem, tudod, azért akarlak magammal vinni,
hogy korodbeli gyerekekkel legyél, de idősebb és okosabb
vagy ezeknél az ötödikeseknél. Ugye nem kell
elmagyaráznom neked, hogy barátkozhatsz, de igazi
barátokat nem szerezhetsz?
- Nem, megértettem - felelte szomorúan. - Főleg Ginnyvel.
Grizz elmondta már, és értem, miért. És azt mondta,
szólnom kell
neked, ha bárkit felismerek. És akkor mennünk kell.
- így van. Ne szomorkodj! Jól fogunk szórakozni. Ó, mi
legyen a neved?
Grunt erre felült a kocsi utasülésén, és kihúzva magát
bejelentette: - Bartholomew. Bartholomew Edward
Kensington!
- Bartholomew Edward Kensington?
- A hatodik - felelte Grunt. - Hatodik Bartholomew Edward
Kensington.
- Mit képzelsz, ki vagy? Az Egyesült Királyság egyik
parlamenti képviselője? - Mavis nevetve megrázta a fejét.
- Mi az? - kérdezte Grunt. - Mi olyan vicces, Mavis?
Szerintem fontosnak hangzóm tőle.
- Nem vicces. Csak nagyon hosszú név. Lerövidíthetjük
Bartra?
- Igen, lehetek Bárt.
Megérkeztek a tengerparti akváriumhoz, és leparkoltak,
majd figyelték a buszokról leszálló gyerekeket. Az iskolában
tudták, hogy Mavis kocsival megy. Talált valakit, aki
helyettesítette az étkezőben, és megmondta a többi
felügyelőnek, hogy egy barátja unokájával fog csatlakozni
hozzájuk. Nem volt gond.
Bőven elég szülő jött ahhoz, hogy felügyeljenek a buszokon.
Grunt felvette a baseballsapkát, amihez Grizz ragaszkodott
aznap. Előrehajolt, hogy átlásson a műszerfal felett. Mavis
tudta, hogy kit keres. Egyből ki is szúrták. Ginny. Egy másik
lánnyal sétált egy nagyobb csapat gyerek felé. Rózsaszín
póló volt rajta, hosszú, virágos szoknya és egy nagy
szalmakalap.
Nem csupán az öltözéke miatt lógott ki a többi lány közül.
Hanem a megjelenése miatt. Rettentő gyorsan felnőtt, és
látszik is rajta. Mavis felismerte a ruhát, amit ő adott
Ginnynek a kitalált szomszédja unokájának nevében.
Szegény gyermek. Nem is láttam rajta egyéb ruhát, csak
amit én adtam neki. És igen, Mavis igazat adott a lánynak.
Most már inkább Ginnynek nézett ki, mint Gwinnynek.
Mavis Gruntra pillantott, majd vissza a gyerekekre, akik
özönlöttek a buszokról. A fiú hirtelen nyúlt meg, és
mostanra sokkal magasabb volt náluk. Remélte, hogy nem
fog túlságosan kilógni. Édes istenem, add, hogy ne legyen
végül hatalmas hiba ez az egész.
Harminc perc múlva csoportokra osztva és a kísérőiket
követve mentek a helyszínre. Mavis igyekezett olyan távol
maradni Ginny csoportjától, amennyire csak lehetséges.
A kirándulás különösebb esemény nélkül folytatódott.
Mavisnek összesen hat fiú jutott a fészekaljába: Grunt, akit
az ohiói Bariként mutattak be, és öt srác az iskolából. Örült,
hogy nem ragadtak a nyakán bajkeverők. Ezek rendes
gyerekek voltak, és próbálták bevonni Gruntot is. A fiú
barátságos és udvarias volt, de távolságtartó. Követte Grizz
utasításait. Okos kölyök.
Nagyjából egy órája tartott a kirándulás, épp végignézték a
disznódelfinek betanított mutatványát, és lefelé sétáltak a
lépcsőn, amikor Mavisbe első ízben belehasított a pánik.
Azelőtt magasan ültek a lelátón, és látta Ginnyt távol, lent, a
csoportjával. Könnyen fel lehetett ismerni a nagy
szalmakalapjáról. De most, hogy Mavis és a csapata lefelé
haladtak a cementből készült lépcsősoron, észrevette, hogy
Ginny megállt a sor végén, és beszélgetésbe elegyedett az
egyik tanárral. Épp a lépcső mellett állt, ahol készültek
elhaladni.
Mavis gyors pillantást vetett Grunt irányába, és látta, hogy ő
is észrevette.
Oké, nem nagy ügy, egyszerűen elsétálnak mellette,
döntötte el Mavis. Grunt tudta, hogy nem szabad felvennie
vele a szemkontaktust. Ginnyt meg annyira lekötötte a
társalgás, hogy Mavis kételkedett benne, hogy észreveszi a
fiút. Amint közelebb értek, meghallották, ahogy beszél.
- Miss Hammer, én csak úgy gondolom, valakinek tényleg
tennie kellene valamit. Nem jó nekik ez a ketrecszerű
medence, amiben tartják őket. Isten arra teremtette a
delfineket, hogy a tengerben úszkáljanak. Egyszerűen nem
hiszem, hogy Neki tetszene, ami itt folyik.
Mavis magában elmosolyodott. Ez Ginny. Az elnyomottak
bajnoka. Mielőtt bárki is felfogta volna, mi történik, kinyúlt
egy kéz, és egyenesen lekapta a lány fejéről a kalapot. Egy
hang hallatszott a többi diák morajlásán túl. Curtis
Armstrongé.
- Igen, Gwinny vagy Ginny, vagy akármi is a neved épp, és
Isten arra teremtette azt a ribanc anyádat, hogy faszokat
szopjon egész álló nap.
Mavisnek azt súgta az ösztöne, hogy tartsa vissza Gruntot.
A fiú kissé naivnak tűnt, például, amikor nem tudta, hogy a
Batholomew nem a legmenőbb név, amivel előállhat. De
kemény volt. Több mint egy éve a motelban élt. Ha ez nem
nevelt belőle férfit, akkor semmi. Mavis tudta, hogy habozás
nélkül rávetné magát Curtisre.
Igaza lett.
Megragadta a fiút, és érezte, ahogy megfeszülnek az izmok
a felkarján.
- Ne foglalkozz vele - suttogta. - Hagyd, hogy a tanárok
elintézzék. Nem szabad foglalkoznod vele.
Mielőtt Curtis elszaladhatott volna a kalappal, egy másik
tanár, Mr. Rayburn megragadta a tarkójánál, és kikapta
Ginny kalapját a kezéből. Visszanyújtotta a kislánynak, és
így szólt Mrs. Davishez: -Majd én elintézem ezt.
Durván odatolta Curtist Ginny elé, és rászólt:
- Kérj bocsánatot! Kérj bocsánatot, fiacskám, vagy a
kirándulás hátralévő részét a buszon töltőd velem. Egész idő
alatt ott fogok ülni melletted.
- Bocsánat - mondta Curtis gúnyos mosollyal.
Nyilvánvaló volt, hogy nem gondolja komolyan. Csak el
akarta kerülni, hogy a forró buszon ragadjon Mr. Rayburnnel.
- És két hétig napi egy órát az iskolában fogsz tölteni tanítás
után, táblamosással meg a szemetesek kiürítésével - tette
hozzá Mr. Rayburn. - Most pedig mars vissza a
csoportodhoz!
Grunt megállta, hogy Ginnyre pillantson. Tudta, hogy ha
szomorúnak tűnik, képtelen lesz leállítani magát. A csoport
elindult egy újabb kiállítóterem felé, aztán jön majd az
ebédszünet.
- Mavis, ki kell mennem a mosdóba - mondta Grunt gyorsan.
- Utolérlek a fókák medencéjénél.
Mavis körülnézett, és észrevette Curtist. Tudta, hol vannak a
mosdók, és a fiú az ellentétes oldalon állt. Grunt figyelte a
nőt, és rájött, mire gondol.
- Tényleg, Mavis. - Jelentőségteljes pillantást vetett rá. - Csak
mosdóba kell mennem.
A nő bólintott.
- Oké, használd a mosdót, aztán gyere egyből utánam.
Grunt átkecmergett a tömegen, és bement a mosdóba.
Meglepő módon üres volt. Odasétált az egyik csaphoz, és
hideg
vizet fröcskölt az arcába.
Mégis mit követett el Ginny Curtis Armstrong ellen, miért
gyűlöli így a fiú? Nem tudta, mikor és hogyan, de tudta,
hogy Curtis megfizet ezért. Odament a papírtörlő-
adagolóhoz, és megtörölgette az arcát. Utána bement egy
fülkébe. Épp készült lehúzni a vécét, amikor meghallotta
őket.
- Hű, Curtis. Két hétig bent kell maradnod suli után. Talán
jobb lenne, ha békén hagynád Ginnyt.
- Ja, Curtis. Amúgy is, miért utálod ennyire? Nem láttam,
hogy valaha is bántott volna téged. Leszámítva azt a
limonádé dolgot, de az csak azért történt, mert földet
szórtál bele.
Mind felnevettek.
- Elkapom azt a kis ribancot - vicsorogta Curtis.
Grunt maradt, ahol volt. A beszélgetés többi részét nehezen
hallotta a pisilés és a lehúzott vécék zajától. Grunt
kikukucskált a fülkéje résén. Curtis két barátja végzett a
dolgával, és elhagyta a mosdót. Remek. Ő és Curtis egyedül
maradtak.
Grunt kirohant a fülkéből az ajtó felé. Kirúgta az
ajtótámaszt, amire becsapódott az ajtó. Belül nem volt zár.
Gyorsan kellett cselekednie, és remélhette, hogy senki más
nem jön be. Hallotta a távolban, a fókamedencénél tapsoló
tömeget.
Épp ekkor jött ki Curtis a fülkéből. Mielőtt felfogta volna,
hogy mi történik, Grunt megragadta a vállánál fogva,
megperdítette a fülke felé, ahonnan az imént lépett ki, és
hátulról lábon rúgta.
Curtis máris tehetetlenül térdre esett. Grunt a hajánál fogva
tartotta.
- Soha többé... - benyomta Curtis fejét a vécécsészébe,
aztán visszarántotta - ...nem... - újra lenyomta - ...bántod... -
lenyomta -...Ginnyt. - Lenyomta. - Soha, soha többé!
Ezzel talpra rántotta Curtist, és a fülke ajtajának lökte.
A zsebéből elővett egy zsebkést. Nem az a kis bicska volt,
amivel egy évvel korábban kilyukasztotta Curtis
biciklikerekét. Ez már valódi kés volt, és eleget látott a
motelban ahhoz, hogy tudja, hogyan kell használni. Curtis
torkához tartotta a kést.
- Idehallgass, te kis faszszopó. Távol tartod magad Ginnytől.
Megértetted? - Curtis még mindig levegő után kapkodott.
- Igen, igen! - visította.
- Tudom, ki vagy, és tudom, hol laksz. Ha eszedbe jut
bárkinek is szólni a beszélgetésünkről, érted jövök.
Esküszöm, érted jövök!
- Nem árulom el. Esküszöm!
- És távol maradsz Ginnytől. - Parancs volt, nem kérdés.
- Igen, megígérem. Békén hagyom Gwinnyt, ööö... Ginnyt -
nyögte ki Curtis, miközben nagyban kapkodott a levegő
után.
Erre Grunt összecsukta a zsebkést, és beletérdelt Curtis lába
közé. Amikor kisétált a mosdóból, néhány fiú épp befelé
tartott.
- Nem hiszem, hogy be akartok oda menni - tanácsolta. -
Egy srác épp összeokádja az egész helyet.
Tizenharmadik fejezet

2000.

Ginny elszörnyedve nézett a fiára.

- Corbin mit mondott?
Jason vállat vont.
- Corbin szerint te és apa valami motoros banda tagjai
voltatok, és a fickó, aki a banda tulajdonosa volt,
villamosszékbe került. Ez igaz?
Ginny nyugalmat erőltetett magára. Corbin Jason
évfolyamába járt az iskolában. Igazi bajkeverő volt. Előző
évben ugyanaz volt a tanáruk. Remélhetőleg idén nem egy
osztályba kerülnek, ha elkezdődik az iskola. Corbin
ugyanabban az utcában lakott, mint Reynoldsék, így nem
meglepő, ha a három fiú együtt játszott az elmúlt néhány
napban.
Ginny mély lélegzetet vett.
- Senki sem lehet egy motoros banda tulajdonosa, kicsim. És
Florida államában már nincs is villamosszék. - Még számára
is bénának hangzott ez a felelet, de annyira váratlanul érte
Jason kérdése, hogy nem tudta, mit válaszoljon.
Talán jobb volna, ha ő és Tommy leülnének beszélni
Jasonnel.
Tényleg azt hitték, hogy titokban tarthatják ezt a fiuk előtt,
miután előző évben, amikor előkerültek Moe maradványai,
előkerült a hír a sajtóban, és most, néhány nappal ezelőtt,
Grizz kivégzése kapcsán is?
Nem volt akkora médiacirkusz, mint tizenöt évvel ezelőtt
Grizz letartóztatása, de pár riporter tavaly felkapta Moe
történetét. Röviden bemutatták a helyi hírekben, őt és
Tommyt pedig diszkréten kihallgatta a rendőrség.
Moe családja idővel lemondott a lovakról, és eladta a
birtokot.
Moe maradványait egy földtúró cég találta meg, amikor
előkészítették a terepet egy új építkezéshez. A
maradványokat nem lehetett beazonosítani, de a
szakértőknek sikerült kinyerniük a koponya fogmedréből
némi DNS-t, és részleges DNS-t egy műanyag ételdobozban
talált emberi hússzövetből.
Miután összehasonlították Moe egyik féltestvérével,
megállapították, hogy a holttest az 1969 óta eltűntnek
nyilvánított Miriam Parkerhez tartozik. Ujjlenyomatokat is
találtak az ételdobozban - ujjlenyomatokat, amik egy fiatal
lányhoz tartoztak, egy tizenöt éveshez, aki 1975-ben tűnt el,
és később megtalálták a fogvatartója feleségeként.
Ginny ujjlenyomatai Mary Katherine nővérnek köszönhetően
voltak a rendőrség nyilvántartásában, mivel ragaszkodott
hozzá Ginny eltűnését követően, hogy valaki menjen el a
kislány otthonába, és vegyen ujjlenyomatmintát arra az
esetre, ha később megtalálják. Ez még jóval azelőtt volt,
hogy DNS-bizonyítékot használtak volna, a szerzetesnővér
mégis tudta, hogy egy nap értékes lehet. A rendőrség
meglepő módon együttműködött. A technológia fejlődésével
beszkennelték az ujjlenyomatokat, és feltöltették a nemzeti
nyilvántartásba.
Amikor Ginny megtudta ezt, hálával gondolt vissza a
kedvesnővérre. Legalább egyvalaki törődött vele annyira,
hogy nyomást gyakoroljon a hatóságra a megkeresése
érdekében. De az igazat megvallva, most már sajnálta, hogy
ilyen messzire ment az ügy.
Emlékezett rá, milyen nyugodtan ült aznap Tommyval a
nyomozó irodájában, miközben elmagyarázta, hogy Moe
túladagolásban halt meg. Elmesélte ugyanezt a történetet
évekkel azelőtt is, ezért nem jelentett semmi újdonságot, de
attól még fájdalmas volt ismét átélnie. A nyomozó
lejegyzetelte az információt, és megköszönte nekik. Az
egész kevesebb mint egy órát vett igénybe.
Hazafelé menet eldöntötték, hogy elmondják Miminek.
Borzongás szaladt végig Ginnyn, amikor felidézte a
beszélgetést.
- Szóval, te és apa nem is a suliban ismerkedtetek meg? -
kérdezte Mimi hétköznapi hangon.
- Nem. Anyád és én akkoriban találkoztunk, amikor
mindketten egy veszélyes társaságba keveredtünk - mondta
Tommy.
Mimi előbb Ginnyre nézett, aztán Tommyra.
- Ti ketten veszélyes társaságba keveredtetek? Na persze... -
mondta kissé eltúlzott gunyorossággal.
- Mondd el neki, Tommy! Mondd el az igazat. Okos, felnőtt
lány. Megbirkózik vele.
Úgyhogy elmondták. Mimi egyszer sem szólt közbe, mialatt
felváltva beavatták a történetbe. Sok részletet kihagytak,
többek között azt is, hogy Grizz az apja.
- Szóval, hol ez a Grizz nevű fickó? Kivégezték, vagy még
mindig börtönben van?
Ginny kényelmetlenül mocorgott a székén.
- A halálsoron van. El akartuk mondani neked, mert ha a
sajtó felkapja rá a fejét, mindnyájan elveszíthetjük néhány
barátunkat. Őszintén nem tudom. De annyit tudunk, hogy
Jason előtt szeretnénk titokban tartani. Még túl fiatal.
Tommy a lányra pillantott.
- El tudod ezt fogadni, Mimi? Tudjuk, hogy sokként ér, de egy
család vagyunk. A családok meg kell, hogy bízzanak
egymásban, még ha titokról van szó, akkor is.
- El tudom-e fogadni? - kérdezte Mimi, és furcsa mosoly
ragyogott fel az arcán. - Ez a legkirályabb dolog, amit valaha
hallottam!
- Király? - pislogott Tommy. - Nem, Mimi, ez nem király. Ez a
múltunk része, és mindent elkövettünk, hogy magunk
mögött hagyjuk. Nem olyasmi, amire büszkék vagyunk.
Mindössze azért osztjuk meg veled, mert van rá esély, hogy
hallasz róla valahonnan, és szeretnénk előre tisztázni az
ügyet. Ez...
Mimi félbeszakította, mielőtt belemelegedhetett volna.
Felállt, és a vállára lendítette a táskáját.
- Felfogtam. Ez egy nagy, csúnya családi titok, amit vagy
megtudnak az emberek, vagy nem. Tök mindegy.
Ezzel kiment a nappaliból, és vissza sem nézett a szüleire.
Ginny mindig is úgy képzelte, hogy közel áll majd a
lányához.
Néhány évvel azelőttig úgy is hitte, hogy közel állnak.
Meleg, bensőséges emlékei voltak arról a fiatal Mimiről.
Hogy kuncogtak aznap, amikor hazajöttek a zongoraóráról,
és találtak egy csokor kézzel szedett, alufóliába csavart
rózsát a bejárati lépcsőn. Ginny mosolygott, miközben Mimi
elolvasta az ügyetlenül írt üzenetet, amiben egy ifjú
hódolója kinyilvánította az örök szerelmét és abbéli
hajlandóságát, hogy foglal egy széket Miminek az
ebédlőasztalnál. Azzal a kislánnyal járt vásárolni. Az a
kislány fogta a kezét idegesen, amikor az orvos kiszúrta a
fülét. Ő vetette magát az apja karjába, amikor hazaért a
munkából esténként.
Az a Mimi eltűnt. Az a Mimi nem létezik többé.
Talán szerencsésnek kellene tartania magát, amiért egy kis
ideig volt valamiféle anya-lánya kapcsolathoz hasonló
köztük.
Ő nem élt át hasonlót a saját anyjával, Deliával. És tudta,
hogy Tommynak sem jutott semmiféle családi élet. Honnan
is tudnák ők ketten, milyen az? Mihez hasonlíthatnák?
Semmihez.
Hangosan felsóhajtott, amikor eszébe jutott, Mimi milyen
elutasító mostanában, ha túl sokat kérdezősködik. Milyen
undok, valahányszor Ginny érvénybe lépteti az otthoni
szabályokat, megmondja, mikorra érjen haza, és
ragaszkodik a rendszeres helyzetjelentéshez, amikor a
barátaival lóg. Azt hitte, talán egy kicsit közelebb kerültek
egymáshoz, miután Mimi biztatta az interjúra Leslie-vel.
Mint kiderült, kihallgatta a szülei beszélgetését, és
gyanúsan lelkes volt. Ginny belement az interjúba, mivel jó
alkalomnak látta, hogy helyrehozza, bármi romlott is el
közte és Mimi között az elmúlt években. Látszólag használt
is egy keveset, bár Ginny nem volt benne biztos.
Félretette az előző évvel és Mimi győzködésével kapcsolatos
emlékeit, amikor felhajtott a kocsifeljáróra, és észrevette,
hogy Tommy autója még mindig a nyitott garázsban áll. Egy
másik kocsi, amit nem ismert fel, szintén a ház előtt parkolt.
Tehát Tommy nem ment el, és látogatója is van.
Talán jobb, hogy otthon maradt.
Talán Corbin megjegyzése olyasvalami, amiről közösen kell
beszélniük Jasonnel.
Meg keményítette magát, és követte Jasont a házba. Amint
megszabadulnak a látogatótól, leülnek beszélni Jasonnel,
mondta magának.
Aztán, ha még nem lenne kész, segít Tommynak
összepakolni a holmiját.
Tizennegyedik fejezet

2000.

Tommy nem tudta, mit mondjon Louise-nak a naplóról. Azt

se tudta, hogy Moe naplót vezetett. Épp válaszolt volna,
amikor a bejárati ajtó kicsapódott, és Jason száguldott
befelé.
- Apa! - Ledobta a táskáját a földre, és odarohant Tommyhoz
a nappaliba, és a dereka köré fonta a karját. - Hiányoztál,
apa.
Örülök, hogy visszajöttél. Megjavítottad a bukósisakomat?
Motorozunk ma?
Tommy viszonozta az ölelést, közben pedig óvatosan letette
a naplót a székre, ahonnan az imént felállt. Elnézett Jason
feje felett, és látta, ahogy Ginny higgadtan a házba lép. A nő
letette a retiküljét és a kulcscsomóját a kisasztalra, és
besétált a nappaliba. Találkozott a tekintetük.
- Te is hiányoztál, kishaver - mondta Tommy anélkül, hogy
megszakította volna a szemkontaktust. - Igen, a
bukósisakod kész van, és kiviszlek motorozni este, ha lehűlt
az idő.
Jason felpillantott rá, Tommy pedig megveregette a hátát.
- Anyának és nekem vendégünk van, és nem akarunk
udvariatlanok lenni. Felviszed a táskád, és kipakolsz
egyedül?
- Persze, apa. - Jason Louise-ra pillantott.
Mielőtt a kisfiú sortűzként feltette volna a kérdéseit, Tommy
gyorsan hozzátette:
- Jason, ő itt Miss Bailey. Egy régi barátunk lánya. Azért jött,
hogy találkozzon velem és anyával, ezért nagyon szeretnék
egy kis időt, hogy tudjunk anyával és vele hármasban
beszélgetni.
Louise Jasonre mosolygott.
- Louise. Szólíts csak Louise-nak. Örülök, hogy
megismerhetlek, Jason.
Az arckifejezése elárulta, hogy tudja, kiről lett elnevezve a
kisfiú.
- Örvendek. Csókolom! - kiáltott vissza Jason a válla felett,
ahogy elsétált az anyja mellett, felkapta az ottalvós
hátizsákját a földről, és egy tízéves kifogyhatatlan
energiájával elindult fel a lépcsőn.
Ginny kíváncsi lett. Figyelte a nőt, miközben Tommy
bemutatta. Egy barát lánya? Kételkedett benne. Bizonyára
egy újabb riporter, aki hazudott valamit, hogy bejusson
hozzájuk.
Vajon Tommy tényleg beengedne még egyet az otthonukba
a Leslie-vel történt kudarc után? Bár ez a nő ismerősnek
tűnt.
- Ginny, ő Chicky lánya - mondta Tommy halkan. - Louise
Bailey.
Nem csoda, hogy ismerősnek tűnt. Ginny elmosolyodott, és
megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Ó, Chicky! Ó, drága Chicky. Hogy van?
Louise elmesélte Chicky rákkal folytatott küzdelmét és azt
követő halálát, aztán visszakanyarodott a látogatása eredeti
okához: a naplóhoz.
Tommy a széken heverő napló felé biccentett.
- Louise hozta.
Ginny a jegyzetfüzetre nézett, aztán Tommyra. Mielőtt
megszólalhatott volna, Tommy hozzátette:
- Egy napló. Moe-é volt.
- A naplója? Nem is tudtam, hogy naplót vezetett - mondta
Ginny, a hangjában egyértelmű döbbenettel. - Hogy lehetett
Chickynél Moe naplója?
- Megtalálta - válaszolt Louise.
- Hol? Mikor? - kérdezte Ginny, miközben feldúltan
letelepedett a zongoraszékre. Döbbenten Louise-ra nézett,
aztán Tommyra. - Te tudtad, hogy Moe naplót vezetett? -
kérdezte némi váddal a hangjában.
- Nem, nem tudtam - felelte Tommy.
Louise egyikőjükről a másikra pillantott.
- Anya Moe halála után talált rá. Azt mesélte, hogy nem
használták Moe szobáját egy ideje. Gondolom, szomorú
időszak lehetett számodra. - Louise Ginny felé bólintott.
Ginny lesütötte a szemét az ölére.
- Igen, nagyon szomorú. Sokáig nem tudtam rávenni
magam, hogy bemenjek. De - tette hozzá - átnéztem a
szobáját aznap, mikor meghalt. Tommy velem volt. Nem
találtunk naplót.
- Ott volt. Anya azt mondta, hogy néhány héttel később
megkérdezted tőle, hogy ki tudná-e takarítani Moe szobáját.
Azt mondtad neki, hogy Moe el akarná adományozni a
holmiját, és te képtelen vagy megtenni.
- Igen, ez igaz. - Ginny most már mindenre emlékezett,
ahogy a gyász és bűntudat folyamatosan mardosta, ahogy
folyamatosan látta maga előtt Moe-t, a sötét hajával és
szemével, az apró, félénk mosolyával.
- Anya azt mondta, egy halom rajzpapír és íróeszköz alatt
találta meg. Gondolom, könnyen elkerülte az ember
figyelmét, ha azt hitte valaki, hogy csak egy rakás
művészeti kelléket lát.
Tommy Ginnyre pillantott, és az arcán színtiszta gyötrelmet
látott. Ginny már évekkel azelőtt megosztotta vele, milyen
borzasztó bűntudatot érez Moe öngyilkossága miatt. Hogy
nem vette észre Moe szenvedését. Tommy tudta, mire
gondol.
- Ne gondolj erre, Ginny! Eszedbe se jusson! Nem vettél
észre egy jegyzetfüzetet, ami úgy nézett ki, mint egy halom
rajzkellék.
Én sem vettem észre.
- Semmit se vettem észre, ami fontos lett volna - mondta
Ginny kissé túl hangosan, és a hangját áthatották a
visszafojtott könnyek.
Louise feltartotta a kezét.
- Sajnálom. Én... én nem akartam beállítani hozzátok egy
rossz emlékkel, vagy bármi. Csak próbáltam teljesíteni anya
akaratát. -Egyenesen Ginnyre nézett. - Tudod, anyám nem
akarta, hogy Grizz halála előtt hozzád kerüljön. Talán jobb,
hogy nem találtad meg akkoriban. - Elhallgatott, majd
hozzátette: - De ez csak az én véleményem. Eleget
raboltam az időtöket. Kitalálok egyedül is.
Tommy és Ginny figyelte, ahogy távozik. Ezután egymásra
pillantottak, majd a jegyzetfüzetre.
- Moe naplója nem az egyetlen meglepetés ma - mondta
Tommy csendesen.
- Nekem mondod? Adjuk még hozzá a rakás szeméthez, ami
az eddigi életünk végét jelenti. - Tommy kíváncsi
pillantására a nő kurtán felnevetett, majd elkezdte sorra
venni az aznapi eseményeket az ujjain. - Lássuk csak, Grizz
fia vagy, Moe-nak volt egy titkos naplója, Corbin elmondta
Jasonnek, hogy valami fickó kivégzését mentünk megnézni,
és még mi? Mégis mi jöhet még, Tommy?
- Kaptunk ma egy küldeményt a naplón kívül.
- Ó, igazán? Mit kaptunk? - kérdezte keserűen.
Grizz sakk-készletét.
Tizenötödik fejezet

1971.
- De miért nem hagyod, hogy Moe elvigyen kocsival? Akkor
nem kell olyan sokat várnom két alkalom között - mondta
Grunt Blue-nak, ahogy behajtottak a motelhoz.
- Nem tudom. Sosem mondtam, hogy Moe nem vihet el.
Kérted már valaha? - Blue oldalról Gruntra pillantott. Épp a
könyvtárból jöttek. Blue a bandával, a feleségével és egy
teljes munkaidős állással zsonglőrködött, így a tizenkét éves
gyereknek ritkán és szórványosan jöttek össze a könyvtári
látogatások.
- Hát persze hogy megkérdeztem - vont vállat Grunt. - Nincs
saját kocsija.
- Elviheti Grizz egyik kocsiját.
- Nem, nem viheti. Nem lát ki a kormány mögül a legtöbb
kocsiban, a Mustangot meg Grizz sosem engedné, hogy
vezesse.
- Eszébe ötlött valami. - Blue, tudnál vele beszélni?
Szerezhetnénk neki egy saját kocsit, hogy könnyebben
közlekedhessen?
Blue fontolóra vette.
- Igen, megkérdezem Grizzt. Kitalálunk valamit. - Leparkolta
a kocsit a motel irodájánál, és erőteljesen bevágta az ajtót. -
Tedd el a könyveidet, és gyere ki a gödörhöz.
Grunt figyelte, ahogy Blue elindul a tábortűzhöz.
Kényelembe helyezkedett az egyik széken, és látszólag nem
ellenkezett, amikor az egyik lány az ölébe telepedett.
Grunt a szobájába cipelte a könyveit, majd kiment a
gödörhöz, hogy megkeresse Grizzt. Habár megkérte Blue-t,
hogy beszéljen vele, jobbnak látta, ha ő maga kéri meg.
Ekkor észrevette, hogy a lánynak, aki Blue ölében ül, a férfi
nadrágjában van a keze. Blue becsukta a szemét, és
hátradöntötte a fejét.
Grunt titokban azt remélte, hogy a sógornője sosem állít be
a motelba. Jan valószínűleg ott helyben kinyírná Blue-t, ha
látná, mit művel más nőkkel. Különösen Sissyvel. Tűnődött,
vajon Blue hogy képes egyszerre két nővel megbirkózni.
Mindketten sokat követeltek az idejéből. Csodálkozott, hogy
egyikőjük sem tudott a másik létezéséről - egyelőre. Grunt
emlékezett, hogy hallotta egyszer Blue-t arról beszélni
Grizznek, hogy olyan nőt akar, akinek semmi köze a
bandához. Egy feleséget, aki gondoskodik az otthonukról és
a születendő gyermekeikről. Egy hölgyet akart - és Blue
szerint Sissy nem hölgy. Vitatkoztak róla, és Grizz
figyelmeztette Blue-t, hogy nem hiszi, hogy egy Janhez
hasonló nő valaha is elfogadná, hogy a férje kizárja az
életéből.
- Azt akarja, hogy kizárjam - mondta Blue. - Ő nem vágyik
erre az életmódra. Mondtam neked, hogy egy hölgy. És örül,
ha nem keverem ebbe bele.
- Talán nem akar részt venni benne, de nem fog örülni,
amikor megtudja, hogy nem adod fel a kedvéért a többi nőt
- mondta neki Grizz.
Blue magabiztosan azt felelte, hogy meg tud birkózni Jannel.
Most, szemügyre véve a helyzetet, Grunt elfojtott egy
mosolyt.
Blue megkapta a neki való nőt és az összes vele járó
csomagot.
Grunt meglátta Grizzt, amint a játszótér közelében
beszélget valakivel.
Határozottan elindult felé, útközben aprót intett Moe-nak.
A lány a tűznél ült, és szokásához híven a lángokat
fürkészte.
Visszaintett, majd folytatta a bámulást.
- Grizz, kérdezhetek tőled valamit? - kérdezte a fiú,
félbeszakítva Grizz beszélgetését.
Grizz megfordult, és rápillantott. Nem felelt azonnal.
- Igen, végeztem itt. - Egy bólintással elbocsátotta a férfit,
akivel eddig beszélgetett, mire az elsétált. - Mit akarsz?
- Megkérdeztem Blue-t, hogy tudnál-e szerezni egy kocsit
Moe-nak, hogy furikázhasson mindenfelé.
- Miért kellene furikáznia? Blue elvisz téged.
- Blue folyton elfoglalt. - Grunt grimaszolt. - Ha szerzel Moe-
nak egy kocsit, be tud vásárolni, meg minden, én pedig vele
mehetek. Az itteni kocsik mind túl nagyok ahhoz, hogy
vezesse őket.
Grizz egy másodpercre eltöprengett ezen. Nem igazán
gondolt Moe-ra. A kölyöknek igaza van. Moe-nak nincs
kocsija; mindig arra van utalva, aki épp ráér, hogy elvigye a
boltba vagy bárhová, ha dolga van. Alig hagyja el a motelt.
Gondoskodik róla, hogy a szobák tiszták legyenek, kész
legyen a mosás, és tele legyenek a hűtők.
Grizzben fel sem merült, hogy kellemetlen, ha könyörögnie
kell valakinek, valahányszor bevásárolna, vagy akármi.
Az sem tűnt fel neki, hogy Grunt sem sokat jár el.
- Nem hülyeség - szólalt meg egy hang mögötte, és Grunt
megfordulva látta, hogy Blue sétált mögéjük, és hallgatta a
beszélgetésüket. - És segítene nekem. Miért nem adod oda
neki a Caddyt? Csak ott áll. Sosem használod.
Grunt megrázta a fejét.
- Túl nagy. Valami kicsire van szüksége, amilyen ő maga is.
Olyasmire, amit tud vezetni, és eléri a pedált.
Grizz eltöprengve bámult a földre egy percig.
- Igazad van. Nem használom a Caddyt. Talán becserélhetjük
valami kisebbre.
Blue épp mondani készült valamit, de Grizz tudta, mire
gondol.
- Törvényes. Richard O’Connell nevén van. Néhány évvel
ezelőtt Martin nem tudott fizetni, úgyhogy elvettem tőle a
kocsit. De akkor is hívd fel Axelt, és derítsd ki, ismer-e
valakit, aki kérdés nélkül elfogadja az átírást.
Axel Grizz egyik autószerelője volt, és Grunt biztosra vette,
hogy nem csupán szervizeléssel foglalkozik. Ő felelt Grizz
minden kocsikkal kapcsolatos szükségletéért, beleértve a jól
kitervelt autólopásokat, és az ő garázsaiban alakították át a
lopott autókat olyan kocsivá, amit nem lehet lenyomozni.
Grunt ugyanakkor tudta, hogy bármilyen jó is Axel a
munkájában, Grizz sosem kockáztatná meg, hogy Moe-t
megállítsák egy lopott járműben, főleg, ha van rá esély,
hogy Grunt is vele lesz. Grizz törvényes vásárlást akart.
Grunt meghallotta, hogy egy motor mély robajjal behajt a
motelhoz, és vigyorogva odabökött:
- Nem is kell felhívnod. Itt van!
Grizz odahívta magukhoz Axelt, és beavatta a tervbe. Axel
javasolt neki egy autókereskedést a Dixie Highwaytől
arrébb.
Blue utasítást kapott, hogy vigye el Moe-t kocsit vásárolni.
- Én is menni akarok! - tette hozzá Grunt gyorsan. - Az én
ötletem volt, úgyhogy nekem is segítenem kell kiválasztani!
Grizz Gruntra nézett, és bólintott. Utána Blue-hoz fordult:
- Gondoskodj róla, hogy ne csesszék át őket. A Cadillac
kiváló állapotban van. Elvárom, hogy Moe valami jó kocsival
vezessen el onnan, amit Richard O’Connell nevére állítsanak
ki.
- Meglesz, Grizz.
- Telefonálok egyet - mondta Axel. - Rendben lesznek.
- Elintézem, hogy jól menjen - szólalt meg Grunt, kissé
kihúzta magát, és kidüllesztette a mellkasát. - Tudom,
hogyan kell lezavarni egy üzletet. Nem fognak átcseszni
minket.
Számíthatsz rám, Grizz.
Grizz és Blue próbált nem mosolyogni, ahogy a kölyök
elindult a gödörhöz, hogy elújságolja Moe-nak.
- Moe, találd ki, mi történt! - mondta a tábortűz felé tartva.
A lány törökülésben ült a földön, és a lángokba bámult.
Grunt megtorpant, amikor látta, hogy egy kerti széken ülő
pasas hátulról megrúgja a lányt, éppen annyira, hogy egy
kicsit meglökje. Grunt látta, hogy nem bántja a lányt, de
Moe kellemetlenül érzi magát, és egyértelműen próbál nem
tudomást venni róla.
Grunt lassan közelített, figyelte, ahogy a pasas feláll, és
elkezd beszélni néhány emberrel, akik a gödörnél ülnek. Új
volt a bandában, Monk néven szólították. A létező
leghülyébb név -bizonyára a „monkey”, vagyis „majom”
rövidítése. Grunt csak figyelte, óvatosan ügyelve a
távolságra.
- Gondolom, azt hiszi, ha nem válaszol nekem, akkor békén
hagyom - mondta Monk, félig-meddig magában. Senki sem
felelt. Monk visszafordult a lányhoz, ez alkalommal a
térdével lökte egy kicsit erősebben a tűz irányába.
- Azt mondtam, szeretnék kettesben maradni veled, szivi.
Ha továbbra sem veszel rólam tudomást, garantálom, hogy
sírni fogsz ma éjjel. És nem jó értelemben.
Monk felnevetett, ismét megemelve a térdét. Éneklős
hangon gúnyolódni kezdett:
- Moe, a cafka, Moe, a cafka, elöl-hátul meg lesz baszva...
Mielőtt Monk folytathatta volna, Grunt nekiszaladt, és a
hasába
fejelt, kiszorítva belőle a szuszt, és a nála nagyobb férfit
hanyatt lökte. Rávetette magát, és két ököllel püfölni
kezdte, amilyen erősen csak bírta. Moe otthagyta a helyét a
tűz mellett, és megpróbálta elvonszolni Gruntot. Sajnos
Monk kihasználta a lehetőséget, hogy talpra pattanjon. A
férfi egy üvöltéssel ellökte magától Gruntot. A fiú gyorsan
felpattant, de a lendülettől megingott, megbotlott, és a
földre zuhant, fellökve Moe-t is.
Monk előkapott egy zsebkést.
- Te kis szarházi! Mit képzelsz, kivel baszakodsz?
Blue és Grizz a gödörhöz tartott. Habár nem hallották a
szavaikat, látták, ahogy kibontakozik a jelenet. Amikor Monk
előkapta a zsebkést, Blue elindult felé, de Grizz a vállára
tette a kezét, és megállította.
- Várj! Csak várj.
Blue afféle „szórakozol velem?”-pillantással nézett Grizzre,
de nem ment tovább.
Csend borult a gödörre mostanra, és Blue és Grizz már
hallotta őket. Blue ökölbe szorította a kezét, és figyelte,
ahogy Grunt fürgén talpra pattan.
- Több tiszteletet kellene tanúsítanod. - Grunt dühösen
meresztette a szemét Monkra.
Ez láthatóan szórakoztatta Monkot.
- Tiszteletet? Kinek? A ribancnak?
Monk szórakozottan Moe irányába lóbálta a kést. A lány
feltápászkodott, és mostanra közvetlenül Grunt mögött állt.
Épp lefogta volna Gruntot megint, de ez alkalommal
meggondolta magát. Valószínűleg eleve ő tehet róla, hogy a
fiú elveszítette a helyzeti fölényét.
- Nem egy ribanc. Egy ember. Egy hölgy - mondta Grunt, s
közben megfeszültek a hátizmai. Eszébe jutott a saját
zsebkése az éjjeliszekrényen, az ágya mellett. Nem volt nála
fegyver.
Többé nem követ el ilyen hibát.
- Egy hölgy? - Monk felhorkant. - Te kis szarházi. Nem
érdekel, mit képzelsz, mi ő, de azt tudom, te mi vagy.
Kurvára halott vagy!
Grunt felé döfött, meglendítve a kést. A fiúnak sikerült
elhajolnia, és kikerülte. Monk még kettőt suhintott,
mindkétszer kevés híján vétette el Gruntot. Minél többször
tért ki Grunt a penge elől, Monk annál dühösebb lett.
Grunt végre látott egy lehetőséget. Sikerült kivédenie Monk
kést tartó karját, miközben a jobb öklével behúzott egyet
Monk álla alá. Erre a pasas hátratántorodott. Szédelgett az
ütéstől, de nem vesztette el az egyensúlyát.
- Állítsd le most - mondta Grizz Blue-nak.
Ahogy Blue közeledett, Grunt odapillantott. Ez éppen elég
idő volt ahhoz, hogy Monk Grunt felé döfjön.
Grunt, amint felnézett, azonnal tudta, hogy hibát követett
el.
Az utolsó, amire még emlékezett, a vakító, forró fájdalom,
amit még sosem érzett, és a rémült kifejezés Monk arcán,
amikor Blue megragadta hátulról, és így szólt:
- Nagyon tökös lehetsz, ha az én öcsémmel baszakodsz.
Ezután minden elsötétült.
Senkinek sem tűnt fel, hogy Monk megszúrta Gruntot. Blue
vadul térdre lökte Monkot, és könnyedén kicsavarta a
kezéből a zsebkést.
Blue Grizzre pillantott, aki bólintott egyet.
Egy fürge mozdulattal fültől fülig elmetszette Monk torkát.
- Szabadulj meg ettől a szarházitól - motyogta Blue az egyik
közelben ácsorgó fickónak, Monk pólójába törölve a kést.
Utána összecsukta Monk kését, és besuvasztotta a hátsó
zsebébe.
Amikor ismét felpillantott, meglepetten látta, hogy Grizz az
egyik motelszoba felé viszi Gruntot. Moe mellette szaladt, és
próbálta tartani az iramot a férfi nagy, sietős lépteivel.
Grizz a válla felett hátrakiáltott:
- Hozzátok ide Docot, most!
Moe naplója, 1970.
Kedves Elizabeth!
Az én hibám, hogy megkéselték. Ha egyszerűen felkelek, és
beviszem Monkot a szobámba, Gruntnak nem esett volna
bántódása. Két napja nem tért magához. Doc szerint
rendben lesz. A seb mély, de elkerülte a fontos szerveket.
Doc azt mondta, nem kell aggódni. A fájdalomcsillapítótól
sokat fog aludni. De attól még aggódom.
El sem hiszem, hogy így nekiment Monknak. Még soha senki
nem állt ki értem. Grunt tényleg a barátom. Blue csakis
azért nyírta ki Monkot, mivel Grunttal került összetűzésbe,
de felfogni sem tudom, miért nem próbálta már előbb
leállítani. Gruntot meg is ölhették volna. Az senkit sem
érdekelt, hogy Monk rugdosott engem. Az sem, hogy mit
mondott nekem. Csak Gruntot.
Azt hiszem, sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha
Monk megöli őt.
Axel azt mondta, ha Grunt jobban lesz, kapok egy saját
kocsit. Blue már most is el tudna vinni, de állítólag Grunt
nagyon szeretett volna ott lenni. El sem hiszem, hogy Grizz
megengedi, hogy becseréljem a Cadillacjét egy saját
kocsira.
Rég nem volt már semmi sajátom. Réges-régen nem.
Gondolom, ettől jobban kellene éreznem magam. De nem
érzem. Nem leszek jobban, amíg biztosra nem veszem, hogy
Grunt meg fog gyógyulni.
Néhány héttel azután, hogy Grunt felépült a késelésből, Blue
megjelent egyik reggel tizenegy körül a motelban. Grunt
még mindig érzett némi fájdalmat, de nagyon szeretett
volna Blue-val és Moe-val tartani, hogy kocsit nézzenek a
lánynak. Blue dörömbölt a négyes szoba ajtaján, és meg
sem várta, hogy behívják, csak belépett. Grizz jött ki a
hálószobából, felcipzározva a sliccét.
- Bocs, öreg. Társaságod van? - kérdezte Blue a hálószoba
felé biccentve.
Grizz gúnyosan válaszolt:
- Mikor volt idebent valaha is társaságom? Csak hugyoztam.
Mit akarsz?
- A Caddy papírjait és a kulcsokat. Elviszem ma Moe-t és
Gruntot, hogy vegyünk egy kocsit a lánynak.
Grizz szó nélkül eltűnt a hálószobában, és visszajött a
kulcsokkal és egy borítékkal.
- Ebben van a tulajdonosi - mondta, átadva Blue-nak.
Kevesebb mint egy óra múlva Blue, Moe és Grunt behajtott
az
autókereskedéshez, amit Axel ajánlott. Az Al’s Autó nem is
volt olyan rossz, mint ahogy Blue képzelte. Ránézésre elég
rendes felhozatalt nyújtott. Blue megkönnyebbülten
felsóhajtott.
Aggódott, hogy a kínálat nem felel majd meg Grizz
elvárásainak, ezért egész nap egyik autókereskedésből a
másikba kell menniük. Axel számtalan további javaslatot is
tett arra az esetre, ha Alnél nem járnak sikerrel.
Egy halványkék műszálas öltönyös, hátrazselézett hajú férfi
tartott feléjük, amint kiszálltak a Cadillacből.
- Egy jó cseréért jöttünk - mondta Blue, és a Cadillac felé
biccentett. - Axel küldött minket.
A férfi megtorpant, és szélesen elmosolyodott.
- Igen, Axel szólt nekem, hogy jönni fognak. Pár héttel
ezelőtt számítottam önökre. Al vagyok. - Olcsó hajszesz-és
sültcsirke-szaga volt. Biztosan az ebéd közben zavarták.
- Közbejött valami. Használhatom a telefonját? - kérdezte
Blue.
- Igen. Odabent van, egyből az ajtónál - mondta Al a helyes
irányba intve a kezével.
Blue bement telefonálni egyet. Amikor kijött, egy Mercedes
kabrió mellett találta Gruntot és Alt. Moe a sofőrülésen ült.
Blue elmosolyodott. Grizz jó cserét kért. Azt hiszem, ez pont
olyan is lesz.
Grunt Blue-ra nézett, aki rábólintott. Grunt elmosolyodott,
és hallgatta, ahogy Al a legjobb tudása szerint felvilágosítja
őket arról, hogy mi a számtalan előnye annak, ha egy felső
kategóriás külföldi autójuk van.
Blue nekitámaszkodott az egyik kocsinak, és várt. Kevesebb
mint tizenöt perccel később behajtott egy kocsi a parkolóba.
Egy csinos, barna hajú nő ült a kormány mögött.
Grunt észrevette a közelgő járművet, és hunyorgott, hogy
lássa, ki vezeti. Pauline volt, az egyik lány a Red Crabből.
Nem volt bandatag, de miután rájött, hogy Grizz számára
sosem jelent majd többet egy dugásnál, látványosan kinézte
magának Blue-t. Nem érdekelte, hogy Blue nős. Akart
magának egy férfit, és ha ennek az a módja, hogy elcsábít
egyet a feleségétől, ám legyen.
Blue odasétált a hármashoz, akik most egy másik drága
külföldi kocsi mellett álltak. Alre pillantott.
- Dolgom van. Add nekik oda, amit kérnek. - Mielőtt Al
felelhetett volna, Blue odaszólt Gruntnak: - El tudjátok ti ezt
intézni. A megfelelő kocsikat nézegetitek. Moe vissza tud
vinni a motelba. A papírok a Caddyben vannak. - Moe-ra
pillantott. - Nálad van a jogsid?
A lány válaszul bólintott, amire Blue elindult Pauline
kocsijához, meg sem várva Grunt feleletét.
- Majd én vezetek. Rám fér egy kis „karbantartás”, míg az
úton vagyunk - mondta a vezetőülés felé tartva.
Pauline leparkolt a kocsival, és átcsusszant a másik ülésre.
Blue behuppant a kormány mögé, és egy éles kanyart tett a
parkolóban. Elhajtottak az autókereskedésből a Dixie
Highway felé, és Gruntnak feltűnt, hogy már nem látni
Pauline fejét Blue mellett. Grunt lassan ingatta a fejét. Egy
nap Jan ki fogja nyírni.
Alig két órával később Moe és Grunt véglegesítette a
vásárlást Alléi. Moe hajthatatlan volt az áhított járgányt
illetően. Kissé hangosnak bizonyult, de semmi olyan baja
nem volt, amit Axel ne tudna megszerelni. Grunt együtt
örült a lánnyal. Rég nem látta őt mosolyogni.
Amikor visszaértek a motelba, Grizz épp előrehajolt, a feje a
hűtőszekrényben volt. Megéhezett, és nem volt kedve
elmenni kajáért.
- A francba - mondta magában. El kell ismernie, hogy
Gruntnak igaza volt a kocsit illetően. Jobb, ha Moe-nak lesz
módja önállóan közlekedni. Nyilvánvaló, hogy senki,
beleértve önmagát is, nem vitte a lányt bevásárolni
mostanában. Nem mintha ő valaha is hordta volna a lányt
vásárolni. Elrendelte, hogy mások tegyék meg, de a kevés
kajából ítélve a héten mindenki valahogy kitért a feladat
elől.
Elhatározta, hogy átvezet a Razorbe, egy másik bárjába, és
ott eszik valamit. Becsukta a hűtőajtót, és a konyhaasztalon
lévő kocsikulcsáért nyúlt, amikor valami zajra lett figyelmes
odakint.
Motorbicikli? Hm, ez nem emlékeztet egyik motorra sem,
amit valaha is hallottam. Mi a fasz csap ekkora lármát?
Kicsapta az ajtót, és kisétált. Hunyorogni kezdett, amikor
meglátta a fekete Volkswagen Bogarat, amint megkerüli a
gödröt, és visszakanyarodik felé. Grizznek leesett az álla,
amikor felismerte, ki ül a kocsiban. Moe vezetett, Grunt
pedig izgatottan integetett felé.
- Állj meg! - Grizz feltartotta a kezét, és odasétált a
kocsihoz. -Állítsd le, azonnal. Állj meg itt! - Odasétált az
utasüléshez, és megkérdezte Grunttól a nyitott ablakon
keresztül: - Hol van Blue?
- El kellett mennie valahová - felelte Grunt megvonva a
vállát.
Grizz keresztbe fonta a karját maga előtt, és hátrébb lépett.
Óvatosan végigmérte a kocsit, egyik végétől a másikig. -
Erre a
szarra cseréltétek be a Cadillacemet? - Az arca elvörösödött
a dühtől. - Moe, kapcsold le! A saját hangomat sem hallom.
Moe elfordította a kulcsot. Vagy harminc másodpercen át
pöfékelt a kocsi, mire végül teljesen leállt. Mintha erre a
végszóra várt volna,
a kipufogóból hatalmas, fekete füstfelhő szállt fel.
Grunt kiszállt a kocsiból, és felnézett Grizzre.
- Moe ezt szerette volna. Tudom, hogy nagyon zajos, de Axel
meg tudja szerelni. - Habozott. - Ez tökéletes Moe számára.
Grizz tényleg nem találta a szavakat. Összeszedte magát, és
higgadtan megkérdezte:
- Hol van? Hogy hívják a nőt?
- Pauline-nal ment el. - Rövid habozás után Grunt
hozzátette:
- Moe ezt szerette volna, én pedig azt szerettem volna, hogy
boldog legyen. És most boldog. Nem kellene így
haragudnod.
Átadott valamit Grizznek. Egy boríték volt.
Grizz kinyitotta, és kivett belőle egy papírdarabot. Hanyagul
a földre hajította a borítékot, és széthajtogatta a
dokumentumot.
A kocsi tulajdonosi lapja volt, Richard O’Connell nevére
kitöltve, és mellé csíptetve egy csekk Al’s Autójától.
Grizz szeme elkerekedett, amikor meglátta a fedőnevére
kiállított összeget.
- Megmondtam, hogy jó üzletet csinálok neked - mondta
Grunt, miközben visszasétált a szobájába.
Tizenhatodik fejezet

2000.

- Grizz sakk-készlete? - kérdezte Ginny.

- Ja. - Tommy keresztbe fonta a karját, ráncba borult a
szemöldöke. - Grizz nem említette. Valaki bizonyára
összepakolta a börtönben, és idepostázta. Azt hiszem, ez
olyasmi, amit tényleg meg kell tartanunk Miminek.
- Nem hiszem, hogy oda tudjuk adni Miminek anélkül, hogy
elmagyaráznánk neki, miért őt illeti jog szerint - felelte
Ginny hűvösen.
- Nem azt mondtam, hogy adjuk neki oda ma vagy holnap,
Gin. Csak annyit mondtam, hogy tegyük félre neki.
- Rendben. Akkor megegyeztünk. Én azt mondom, rakjuk el
egy szekrényben, amíg ki nem találjuk, mi legyen. - A
homlokára tette a kezét, finoman megrázta a fejét, és így
szólt: - Nem tudok most erre gondolni, Tommy.
Már nem tűnt fáradtnak. Szomorúnak tűnt.
- Mire gondolsz, édesem? - Tommy hangja halk volt.
Ginny teste megfeszült az „édesem” hallatára, de
felülkerekedett benne a vágy, hogy beszélgessen.
- Csak visszaemlékeztem arra, amikor megvettem ezt neki -
suttogta. - Nem tudom, mit képzeltem, úgy odavoltam az
állatmentésért gyerekkoromban. Tízévesen petíciót
indítottam a disznódelfinekért az akváriumban. -
Szomorkásán elmosolyodott, visszaemlékezve a lányra, aki
valaha volt. - Órákat töltöttem azzal, hogy egy
szennyeskosárral jártam a környékünket, sütőkesztyűvel a
kezemen. Nem bírtam elviselni a gondolatát sem, hogy a
szárazföldi rákokat elüthetik, úgyhogy átköltöztettem őket.
Tommy már tudott erről, mert egy részének szemtanúja volt.
De nem szólt közbe.
- De sosem értettem, mibe került ez a sakk-készlet azoknak
az állatoknak, amiknek el kellett pusztulniuk hozzá. Úgy
értem, elefántcsont bábuk? - Megcsóválta a fejét. - Mekkora
hülye voltam! Egyszer sem jutott eszembe, hogy vajon
honnan jöhetett az elefántcsont. Talán felajánlhatnánk egy
adománygyűjtésre. Talán felhasználhatnánk valahogy, hogy
véget vessen az illegális elefántcsont-kereskedelemnek.
- Ginny, abbahagyod valaha is, hogy mindenért magadat
bünteted? Én nem értek ehhez, és te sem értettél, amikor
megvetted neki. Mindössze tizenöt voltál. Még internet sem
volt akkoriban, hogy utánanézz. Honnan tudhattad volna,
hogy illegális-e az elefántcsontkereskedelem vagy sem?
- Annak kellett volna lennie.
- Igen, Gin, annak kellett volna. - Tommy odasétált a
zongoraszékhez, ahol Ginny ült még mindig, és megfogta a
kezét. A nő elhúzódott. - Beszélnünk kell, Ginny, és most
nem tudunk. Nincs időnk. Jason arra számít, hogy később
motorozni viszem, nekem pedig túl sok a mondanivalóm.
Amit korábban említettél a barátjáról, aki megkérdezte tőle,
hogy kivégzésre mentünk-e... Most meg ez a napló...
Ginny felállt, és szomorúan Tommyra nézett.
- Akkor is el kell menned, Tommy. Őszintén nem hiszem,
hogy el tudom viselni, ha itt laksz. Azok után nem, hogy ezt
a hatalmas titkot ennyi ideig nem osztottad meg velem.
Rendeznem kell a gondolataimat. Meg kell ezt emésztenem.
Tommy már nyitott a száját, de a nő feltartotta a kezét.
- Nem érdekel, te hogyan látod. Félrevezettél. Ostoba
vagyok, amiért soha nem vettem észre, de akkor is el kellett
volna mondanod.
Ginny friss szemmel mérte végig Tommyt. A férfi nem
hasonlít Grizzre, nem osztozik a vonásain, de nagy és
tiszteletet parancsoló a megjelenése. Az apjához hasonló
testfelépítésű férfi lett belőle. Hogy nem tűnt fel neki soha?
Vagy talán észrevette, de nem engedte magának, hogy
mélyebben belegondoljon?
Nem. Nem tette volna ezt magával. Tommy a legkevésbé
sem hasonlít Grizzre. Sejtése sem volt róla.
A férfi becsapta őt. Mindenki becsapta.
Az egész élete egy hazugság.
Tommy megérintette a karját.
- Gin, nem mehetek. Mimi és Jason tudni akarnák, hogy
miért. Nem. - Megrázta a fejét, a hangja határozott volt. -
Nem megyek.
Ginny kirántotta magát az érintéséből.
- Hát, ezek szerint én fogok.
- Ginny, várj! Moe naplója. Én nem tudtam róla. Nem
gondolod, hogy el kellene olvasnunk? Együtt.
-Talán, de nem most. Össze kell pakolnom. Carterhez
megyek.
- Nem mehetsz, Ginny! Mit akarsz, mit mondjak a
gyerekeknek? - Tommy szeme vörös volt. - És... És tényleg
úgy gondolod, hogy Carter háza lenne a legmegfelelőbb
hely számodra a mai nap után?
Ha kezdett is elgyengülni, ez a kérdés megerősítette Ginny
elhatározását. Carter és a férje abban a házban élt, amit
Grizz épített Ginnynek Shady Ranchesen. Ginny kihúzta
magát.
- Százszor voltam már abban a házban, mióta elköltöztem.
És te is. Elvagyok ott. Nem zavar. - Elindult a hálószobába,
majd visszafordult. - Ami pedig a gyerekeket illeti, találj ki
valamit.
Úgy tűnik, elég jó vagy az ilyesmiben.
Tommy csak bámult utána.
Lepillantott, és rájött, hogy még mindig a naplót fogja. Talán
mégis jobb, ha nem együtt olvassák el. Talán van benne
valami, ami még jobban megbántaná Ginnyt. Talán van
benne valami, ami őt is megbánthatja.
Elindult a konyhába, leroskadt az asztalhoz, és a füzetre
meredt.
Akarja tudni, hogy mi van benne?
Tizenhetedik fejezet

1972.
Grizz elfojtott egy nevetést, és figyelte, ahogy Grunt
gyorsan megragadja a poharát, és hosszan, egy húzásra
felhajtja a vizet.
- Ég a szám! - kiáltotta Grunt.
- Mondtam, hogy csípős. Te akartad kipróbálni. Most már
tudod -mosolygott Grizz gúnyosan. - Most már szeretnéd,
hogy megrendeljem neked az enyhén csípőst?
- Tessék, kölyök. Vehetsz az enyémből. Én sem szeretem a
csípőst - mondta Axel, és odatolta a kosár csirkeszárnyat
Grunt elé. -Az enyém nem fogja szétégetni a szád. Rajta.
Próbáld ki!
Grizz intett a pincérnőnek, Rhondának. Csinos nő volt,
kedvelték az étterem visszatérő vendégei. Egy kis,
lepukkadt lebujbán ültek, ami leginkább arról volt híres,
hogy Dél-Florida legjobb csirkeszárnyát árulták.
Grizznek üzleti megbeszélnivalója volt Axellel, de úgy
döntött, magával viszi a kölyköt is. Grunt nem sokat tudott
eljárni, és Grizz tudta, hogy örülni fog neki. Még arra is
beadta a derekát, amikor Grunt erőszakoskodott, hogy
tegyenek egy gyors kitérőt Ginny házánál. Grizz nem
szeretett elvezetni a lány háza előtt, mert tudta, hogy utána
meg kell fordulnia. De azt is tudta, hogy Grunt sosem lóg
korabeli gyerekekkel. Ki tudja, talán ha időnként ránéznek
Ginnyre, úgy érzi, mintha lenne egy titkos barátja.
Grizzt meglehetősen szórakoztatta, amit aznap láttak.
A kislány sütőkesztyűt viselt, és egy rákokkal teli
szennyeskosarat cipelt. A rákok próbáltak kimászni, őt pedig
annyira lefoglalta, hogy a kosárban tartsa őket, hogy észre
sem vette, amikor másodszor is elhaladt mellette ugyanaz
az autó.
Komikus látványt nyújtott az elszánt kislány sütőkesztyűben,
a copfos hajával, amint épp viszi a kosárnyi rákot, és Grizz
azon kapta magát, hogy elmosolyodik ezt felidézve.
Rhonda látta a szeme sarkából, hogy Grizz jelez neki. Mindig
figyelt Grizzre. Nem akarta kockáztatni, hogy nem veszi őt
észre, és egy másik pincérnő megy az asztalához.
Félbehagyta az italrendelést, amit épp egy másik
vendégnek készített, és odasietett.
Rhonda még csak egy vagy két hónapja dolgozott az
étteremben, amikor először bejött a motoros. Egyből
vonzódni kezdett hozzá. A férfi fiatalabb volt nála, de apám,
milyen dögös! Nagydarab, kemény és nyersen jóképű. Egy
igazi rosszfiú, és Rhonda mindig is vonzódott a rosszfiúkhoz.
Próbált közel kerülni hozzá, de nem volt túl barátságos.
Aznap először jött a kölyökkel. A nő tűnődött, vajon övé-e a
gyerek, vagy csak egy újabb csavargó a bandában.
- Mit hozhatok, őrizz? - vigyorgott rá, miután sietősen
odament az asztalukhoz, nem törődve a vendégekkel, akik
próbálták felhívni magukra a figyelmét.
- Újabb adag csirkeszárnyat. Ez alkalommal nem csípősét -
mondta Grizz, és Grunt felé biccentett.
- Kicsit csípős volt neked, édesem? - mosolygott a nő
kedvesen Gruntra.
- Nagyon is túl csípős. Kérhetek még egy kis vizet? - Grunt
az üres poharára mutatott.
- Igen, persze - felelte Rhonda. Utána gyorsan Grizzre és
Axelra pillantott. - Fiúk, ti kértek valamit?
- Én megvagyok - válaszolt Grizz.
Axelnak tele volt a szája, de megrázta a fejét. A nő elsétált.
- Kedves - mondta Grunt Grizznek. - Bejössz neki.
Grizz felpillantott az ételéből.
- Hogy érted, hogy bejövök neki?
- Folyamatosan figyeli az asztalunkat, hogy szükséged van-e
bármire. Senki más asztalára nem figyel így. - érunt egy kis
zellert ropogtatva hozzátette: - Szerintem azt szeretné, ha
észrevennéd a mellét. Olyan, mintha mindig direkt az arcod
elé nyomná a csöcsét, amikor itt van.
Grizz Gruntra nézett, aztán Axelra. Axel csak bólintott, és
mosolygott. Grizznek nem tűnt fel.
Körbenézett az étteremben, és észrevette, hogy a többi
vendég egy része elismerően pillant Rhonda irányába.
Tényleg szép nagyok a dudái. És láthatóan jól kijön
mindenkivel. Pont most veszített el két lányt a Red Crabben
és egyet a Razorben.
Eltöprengett, hogy vajon a nő dolgozna-e felső nélkül. Abból
baj nem lehet, ha rákérdez.
Alig egy héttel később Rhonda máris a Red Crab pultja
mögött volt. A hely tele volt, és a pultosnő nem győzött
lépést tartani az italrendelésekkel. Felkapott néhány sört,
hogy ne kelljen megvárakoztatnia a vendégeket. Épp a
tálcára helyezte az üvegeket, amikor megérezte a férfi
jelenlétét. Grizz bejött a bárba. A nő abbahagyta, amit épp
csinált, és rábámult. Grizz a pult felé sétált, de az egyik
asztalnál megállította egy törzsvendég. Rhonda nem tudta
levenni róla a szemét.
- Ne fáradj vele. Már mind megpróbáltuk. Ráfektet az
íróasztalra, de ennyi, amit kaphatsz.
Rhonda megfordult, és a pincérnőre nézett, aki odajött a
pulthoz az italrendeléseiért. Pauline volt az. Rhonda nem
dolgozott még eleget a bárban ahhoz, hogy el tudja dönteni,
kedveli-e Pauline-t vagy sem.
- Talán nem próbáltátok eléggé - vont vállat. - Talán még
nem találkozott a megfelelő nővel.
- És azt képzeled, te leszel az a nő? Ugyan! Mondom, hogy
csak az idődet pazarolod, hacsak nem vagy oda a gyors
kefélésért. Ő nem az a fajta férfi. Semmi kézen fogás meg
csókolózás. Sosem leszel több, mint valaki, akit
megfektetett.
Rhonda megemelte a szemöldökét.
- Tapasztalatból tudom - folytatta Pauline. - Hatalmas fasza
van, úgyhogy abszolút megéri. De ha arról fantáziálsz, hogy
reggel az ágyában fogsz ébredni, annak jobb, ha már most
véget vetsz. Nem ismerek olyan nőt, aki ténylegesen járt
volna már az ágyában, és nem akarlak megsérteni, édesem,
de nem látok rajtad semmi különöset. Te is csak egy újabb
csirke leszel a tyúkóljában. - Erre félrepillantott Rhondáról,
és odakiáltott a bárpultosnak: - Mike, a rendelésem?
Gyerünk, öregem, ellövöd a borravalómat!
Egy hónap múlva Rhonda megkérte az egyik srácot, hogy a
műszakja lejártával vigye át a motelba. Péntek este volt, és
a lánya, Louise egy barátnőjénél aludt. Rhonda azt tervezte,
hogy rámozdul Grizz re.
Tudott a bandáról. Vagy inkább klubnak nevezték magukat?
Nem emlékezett rá, és nem is érdekelte. Csak azt tudta,
hogy amennyiben be akar kerülni Grizz ágyába, a motelban
kell tartózkodnia. Nem sokat tudott az ilyen bandákról, de
mégis mennyire lehet rossz?
Az elmúlt hónapban mindent elkövetett, hogy lazának
tűnjön Grizz előtt. Flörtölt vele, de mindig meghátrált,
mielőtt még túl messzire ment volna a dolog. Tudta, hogy
felkeltette a férfi érdeklődését, csak abban nem volt biztos,
hogy mennyire. Grizz nem olyan férfi, akin könnyű
kiigazodni.
Behajtottak a motelhoz, és a srác, akivel utazott, leállította
a motort. Chipnek hívták. Rendes srácnak tűnt. Rhonda
leszállt a motor hátsó üléséről, és elkezdett nézelődni a
motel körül. Késő volt, és nagyon sötét odakint. Nagy tűz
lobogott, és Rhonda látta, hogy néhány ember ül körülötte.
Egyből kiszúrta Grizzt, és elindult felé. Füttyentések és
pajzán beszólások hangzottak körülötte, ahogy a tűz felé
ment.
Grizz észrevette Rhondát, amikor leszállt Chip motorjáról.
Mit keres itt? Rendesnek találta a nőt, de nem gondolta,
hogy a bandába való lenne. Úgy tudta, van egy gyereke.
Talán tévedett.
Meghúzta a sörét, és figyelte, ahogy a nő felé lépdel.
Anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna bárki másra,
Rhonda egyenesen Grizzhez sétált. Kitolta a csípőjét
féloldalasán, felvette a legfélénkebb mosolyát, és így szólt:
- Hé, Grizz. Mit keresel itt?
Grizz ránézett.
- Rohadt jól tudod, hogy itt lakom. Te mit keresel itt?
- Ó, csak motorozni akartam egyet Chippel, és itt kötöttünk
ki.
Gondolod, hogy később haza tudsz vinni?
Grizz még a tűz halvány fényében is látta, ahogy a nő
megrebegteti a pilláit. Felállt, és megragadta a karjánál,
szinte a motel irányába tolva őt.
Amikor hallótávolságon kívül kerültek a többiektől, Grizz
megállt, és Rhondára nézett.
- Rhonda, azt hittem, okos nő vagy - morogta. - Tudod, hogy
mit jelent, ha idejössz, ugye?
Rhonda nem tudta, mit szóljon. A férfi dühösnek tűnt. Már
épp válaszolt volna, de Grizz félbeszakította:
- Azt jelenti, hogy elérhetővé tetted magad bármelyik férfi
számára, aki a tűz körül ül. - Sokatmondó pillantást vetett a
nőre. -
Ha ezt akarod, részemről rendben van. De ha nem, akkor
keress magadnak egy fuvart hazáig, és felejtsük el, hogy
valaha is itt jártál.
Grizz már el is indult az egyik motelépület felé, hogy
otthagyja a nőt. Rhonda megdöbbent. A férfi olyan
keménynek és ridegnek tűnt. Tudta róla, hogy ilyen is tud
lenni, de Grizz a bárban mindig kedves volt hozzá.
Utánaszaladt, hogy utolérje.
- Grizz, állj! Grizz, várj. Kérlek, csak hallgass meg.
A férfi megállt és megfordult.
- Mi az?
- Rendben. Őszinte leszek hozzád. Veled akartam lenni. Nem
akartam, hogy a bárban történjen, mint a többi nővel. Ez
annyira nagy baj, ha beismerem? Hogy le akarok feküdni
veled?
Tessék, kimondta. Szinte megkönnyebbülést érzett. Most
elviteti magát a bárig, átül a kocsijába, aztán hazamegy.
Talán Pauline-nak igaza volt.
Még pislogni sem volt ideje, Grizz megragadta a karját, és
elkezdte a motel felé húzni. Bementek a hetes szobába, és a
férfi bezárta maguk mögött az ajtót.
Grizz felkapcsolta a lámpát. Vaksötét helyett halvány
derengés vette körül őket.
- Ez a te szobád? - kérdezte Rhonda, ahogy körbenézett a
tiszta, de régi helyiségen.
- Nem. Nem az én szobám. - Grizz odasétált egy régi
komódhoz, és benyúlt az egyik fiókba. Kivett egy óvszert, és
az ágyra hajította, majd szinte mellékesen megkérdezte:
- Adsz valami okot, hogy kedvem legyen felvenni azt?
Rhonda úgy döntött, minden trükköt bevet, hogy felizgassa
Grizzt. Nem tartott sokáig. Aggódott, hogy miután már látta
a melleit, különösebben nem vágyik majd rá. De ez
láthatólag nem számított. Megkönnyebbülten felsóhajtott,
amikor a férfinak szinte azonnal merevedése lett.
Hitetlenkedve elkerekedett a szeme, amikor látta, hogy
Pauline-nak igaza volt a méretét illetően. Ideje volt bevetni a
bűverejét.
De akármennyire is erőlködött, nem tudta rávenni Grizzt,
hogy megcsókolja. Ez az őrületbe kergette. Korábban sosem
gondolt a csókolózásra semmilyen férfival, de az a tény,
hogy Grizz láthatólag szándékosan próbálja elkerülni,
bosszantotta.
Kis idő elteltével csukott szemmel feküdt a paplan alatt.
A férfi végzett, de még benne maradt. Felsóhajtott: ez volt a
legfantasztikusabb szex, amit valaha átélt. Úgy sejtette,
hogy messzebbre jutott, mint Pauline. Nem egy gyors
kufircolás volt a Red Crab irodai asztalánál. Ha nem is
végezte az ő ágyában, de legalább sikerült valamilyen
ágyba becsalnia a férfit.
Épp szólt volna valamit, amikor a férfi felemelkedett róla, és
egyenesen a mosdóba ment. Néhány perc múlva kijött, és
leült az ágy szélére, visszahúzva a ruháit.
- Tudod, Grizz - turbékolta Rhonda -, legközelebb, amikor
szeretkezünk, nem kell azt az undorító gumit felvenned.
Utálom. Nem olyan vagyok, mint a többi lány. Tőlem nem
fogsz elkapni semmit.
Grizz nem nézett rá. Miután felvette a farmerját és a
bakancsát, felállt, és teljesen felhúzta a nadrágját, aztán
becsatolta az övét.
Vetett egy pillantást a nő felé.
- Ha rendszeresen ki fogsz járni ide, ki kell találnod egy
nevet. Nem szeretem, ha bárki, aki a motelba jön, a valódi
nevét használja.
Rendszeresen? Hát persze, most, hogy már tudja, elért
valamit. Tudta, hogy idővel el fog jutni a férfi ágyáig. Ami
pedig a csókolózást illeti, csak egy kis időre van szüksége.
- Mit szólsz a Chickyhez? - dorombolta. Alig várta, hogy lássa
Pauline arcát, amikor Grizz majd először szólítja ezen a
néven.
„Chicky”, vagyis „csirke”, ugyanaz, ahogy Pauline nevezte
őt múlt hónapban gúnyolódva. Ezzel jól megmutatná annak
a szánalmas picsának.
- Rendben - mondta Grizz anélkül, hogy a nőre nézett volna.
A nő felült, és előrehajolt, álmatagon a férfira mosolyogva.
- Gondolod, hogy vissza tudsz vinni a bárhoz? - Előrenyúlt,
hogy óvatosan fel-alá cirógassa a férfi karját. Nagy és izmos
volt, és tetoválások borították végig.
Grizz elindult az ajtóhoz.
- Ha akarsz, itt alhatsz ma éjjel. Vitesd magad vissza reggel.
Én most lefekszem.
- Grizz, miért nem jössz ide vissza? Alhatnái itt velem -
mondta, megpaskolva maga mellett a helyet. - És amikor
felébredünk reggel, megint szeretkezhetünk, és sokkal jobb
lesz gumi nélkül. Olyan nagy a farkad, biztos nem túl
kényelmes a gumi, édesem.
Grizz keze a kilincsen volt már, de megtorpant, és
visszanézett a nőre.
- Tisztázzunk pár dolgot, Chicky. - A név az ő szájából inkább
hangzott gúnyolódásnak, mintsem csipkelődésnek. A nő
beleborzongott. - Soha nem foglak megdugni gumi nélkül.
Soha nem foglak téged vagy bármelyik más nőt az én
ágyamba vinni.
És sosem fogok szeretkezni veled. Nem szeretkezem a
nőkkel.
Megbaszom őket. Ilyen egyszerű. Ne próbálj többet
belelátni.
Ezzel kisétált az ajtón, és becsukta maga mögött.
Tizennyolcadik fejezet

2000.

Ginny óvatosan leemelte a kis bőröndöt a Tommyval közös

szekrény tetejéről.
Bosszankodott magában, ahogy eszébe jutott, hogy Tommy
aggodalmaskodott, amiért a régi otthonába fog
visszamenni.
Abba a házba, amin öt évig osztozott Grizz-zel.
Számtalanszor járt már ott Cartert meglátogatni. Oké, talán
eleinte nem volt olyan könnyű. De miután berendezkedett
Tommyval egy boldog házasságra, egyáltalán nem is volt
olyan nehéz. Idővel eljutott addig a pontig, hogy képes volt
nem is gondolni Grizz szörnyű letartóztatására. Már
gyerekkorában is erős akaratú volt, aki képes kizárni a
kellemetlen dolgokat.
Az ágyhoz cipelte a bőröndöt, és letette. Kicipzározta és
átböngészte a szekrényét néhány dologért. Különben is,
mondta magának, a rossz emlékeket nem nehéz elfeledni. A
jókat az.
Gondolatban visszakalandozott azokba az időkbe, amikor
boldog volt. Nagyon boldog. Az új otthonában élt Grizz-zel,
és többé nem tért vissza a motelba.
- Szóval, Grizz, kiválasztottam magunknak legalább négy
lehetőséget. - Épp besétált a mosdóba. A férfi a
mosdókagylónál állt, és borotválkozott. Oldalról Ginnyre
pillantott.
- Négy lehetőség mire, Cicc? Miről beszélsz?
- A nyári koncertekről. Emlékszel, hogy azt mondtad, elviszel
egyre? Miután elmentem veled a Black Sabbath-koncertre,
megígérted, hogy eljössz velem valamire, amit én választok.
Grizz a mosdókagyló szélének ütögette a borotváját, és
bűnbánó arcot öltött.
- Ó, ja. Azt hiszem, megfeledkeztem erről. De tetszett a
Black Sabbath, nem? El akartál jönni velem?
- Igen, tetszett, de nem ebben állapodtunk meg. Az a te
együttesed, nem az enyém. Azért mentem, hogy veled
lehessek.
- A tükörből a férfira vigyorgott, aztán hátulról a dereka köré
fonta a karjait.
- És az, hogy két órán át a vállamon ültél, hogy láss, nem
érte meg neked?
Elengedte a férfit, és leült a kád szélére.
- Hát persze hogy megérte, de még sosem hallottalak
panaszkodni ezelőtt, amiért a nyakad körül vannak a
combjaim.
Grizz leöblítette az arcát, és épp a törülközőért nyúlt, de
erre felnevetett, és a nőre nézett.
- Sajnálom, Cicus, nem bántam, hogy ott lógsz, de végig
rossz irányba fordultál.
A nő kikapta a törülközőt a kezéből, és felcsattant:
- Mindig mindenről a szex jut eszedbe!
- Te emlegetted a combjaidat a fejem körül. - Grizz közelebb
húzta magához. - Menjünk vissza az ágyba. Nem kell ilyen
korán sehová se mennünk. Gyere!
Ginny erre elkomorult.
- Nem. Sulim van ma, és időben oda akarok érni, hogy
Carterrel lehessek egy kicsit. Tudom, hogy nem foglalkoztat,
de azt mondta, a férfi, aki eddig aggasztotta, eltűnt, és
talált magának valaki mást, akit zaklathat. De így is tudom,
hogy Cartert aggasztja.
Ginny mesélt Grizznek egy férfiról, aki szenvedést okozott a
főiskolai barátnőjének. Carter egyszer randizott vele, és
miután a következő hétvégén elfoglalt volt, a fiú magára
vette, és elkezdte zaklatni a lányt. Carter számára az volt az
utolsó csepp, amikor egy döglött állatot talált a kocsija
ülésén. Az őrült srác megölt egy mosómedvét, és feltörte a
lány autóját, hogy otthagyja neki. Tulajdonképpen soha nem
tudták meg, hogy szándékosan ölte-e meg a mosómedvét,
vagy elütötte a kocsijával, és lehetőséget látott arra, hogy
kikezdjen Carterrel.
Bárhogy legyen is, ez arra sarkallta a lányt, hogy elmenjen a
rendőrségre, és távoltartási végzést kérjen ellene. Ginny
arra tippelt, hogy ez végre elijesztette a fiút.
- Örülök Carsonnak - mondta Grizz.
- Carter - könyökölte oldalba Ginny. - Az ég szerelmére, még
a nevére sem emlékszel!
Grizz küldött a lánynak egy félmosolyt, majd a
mosdókagylónak támaszkodott. Keresztbe fonta a karját
maga előtt, és így szólt: -
Oké, halljuk a koncertlistádat! És ajánlom, hogy ne legyen
rajta a Bee Bees.
Ginny megrázta a fejét, és bosszúsan felsóhajtott.
- Bee Geesnek hívják őket, és higgy nekem, több eszem van
annál, mint hogy megkérjelek, hogy gyere velem megnézni
őket. Oké, szóval, az első május végén lesz. Blondie.
Grizz megrázta a fejét.
A nő visszapillantott a listájára.
- Oké, kettő lesz júniusban. Megnézhetjük a Bostont, tudod,
mennyire szeretem őket, vagy elmehetünk a Styxre.
- Nem. Nem akarom megnézni őket. Mi más van még?
- A Journey is játszik júliusban. - Reménykedve pillantott fel
a férfira. - Tudom, hogy ezek nem a kedvenceid, de én
szoktam őket hallgatni, és tudom, hogy egy picit szereted
őket.
- Folytasd tovább, édesem. Mi az ötödik lehetőség? - A
papírra bökött.
Ginny lepillantott rá, majd újra Grizzre nézett.
- Nem írtam ötödik lehetőséget. Nincs más, amire el
szeretnék menni.
Grizz előrehajolt, és a papírra bökött.
- Dehogyis nincs. Látod? Ötödik lehetőség.
- Grizz, nincs ötödik lehetőség. Ne idegesíts.
- Számomra olyan világos innen, mint a nap, és ezt a
lehetőséget szeretném.
Ginny letette a listáját a fürdőszobai pultra, és csípőre tette
a kezét.
- Oké, halljuk. Mi az ötödik lehetőség? - Tudta, hogy a férfi el
fogja darálni a kedvenc bandáinak a sorát.
- Az ötödik lehetőség, hogy inkább a szemembe nyomok egy
jégcsákányt, mint hogy elmenjek a koncertjeid
valamelyikére.
Ginny fogta a papírt, összegyűrte és hozzávágta.
- Nem vagy vicces! És szerintem az, hogy a biztos vakságot
és a lehetséges halált választanád ahelyett, hogy elvidd a
feleségedet egy koncertre, árulkodó, és én ennek nem
örülök!
Elindult ki a fürdőszobából, de a férfi elkapta a karját, és
visszatartotta. Ginny próbált kiszabadulni.
- Eressz el! Felmegy bennem a pumpa miattad, és utálom,
amikor szándékosan csinálod ezt. Azt mondtam, engedj el!
- Csak szívatlak, bébi - mondta Grizz, a hangja most
engesztelő és kedves volt. - Bármilyen koncertre elviszlek,
amire csak szeretnéd.
Erre a nő lehiggadt.
- Mi a csapda?
- Miért kell, hogy csapda legyen? - kérdezte a férfi, és
belélegezve Ginny illatát, az orrával végigszántotta a
nyakát.
Úgy tűnt, sosem unja ezt meg. Ami azt illeti, épp ellenkező
hatása volt, egyre jobban és jobban kívánta.
- Mi a csapda? - kérdezte ismét Ginny, most már komolyabb
hangon.
- Csak arra gondoltam, talán eljöhetnél az egyik
találkozómra.
Egy csomó asszonypajtás ott lesz.
- Én nem vagyok asszonypajtás.
- De az én asszonypajtásom vagy, tudod jól. Gyerünk már,
édesem, nem jössz velem eleget.
- Mert utálom. Nem illek a többi „asszonypajtás” közé. -
Kiszabadította a kezét, és az utolsó szó mellé idézőjelet
rajzolt a levegőbe.
- Mindenki kedves hozzád.
Mintha lenne más választásuk.
- Tudom. Csak annyi, hogy ez az élet... ez az élet sosem volt
nekem való, és te is tudod. Azt hittem, azzal, hogy
kiköltözünk a motelból, vége lesz. Tudom, hogy neked vissza
kell járnod, és különféle megbeszéléseken kell részt venned.
De nekem nem muszáj.
Az ajkába harapott, és felpillantott Grizzre.
- Tényleg nem jössz el velem a koncertre, hacsak nem tartok
veled valami megbeszélésre?
- Elviszlek a koncertre. Csak nagyon szerettem volna egy
szívességet kérni. Tulajdonképpen Anthony szeretett volna
szívességet kérni.
Grizz látta a pillanatot, amikor a nő ráébredt, mit akarnak
kérni tőle.
- Christy. Még mindig nem bír Christyvel? - Felsóhajtott. -
Találkoztunk már velük idén. Láthatóan jól vannak. Christy
jól van.
-Afenébe is, nem tudom. Talán meggondolja magát.
- Nem értem, miként tudnám meggyőzni, hogy gondolja
meg magát. Már egy ideje együtt vannak. Nem tudom
elképzelni, hogy Anthony maradásra kényszeríthetné.
- Pontosan, Cicc. Nem tudja maradásra kényszeríteni, de fél,
hogy Christy el fogja hagyni. Nem tudja, mi történik, és
szeretné, ha beszélnél Christyvel. Ennyi az egész.
Kideríthetnéd, hogy van-e valami, amit nem árul el
Anthonynek.
Miközben bedobált néhány utolsó holmit a bőröndjébe,
Ginny visszaemlékezett arra a találkozásra, és hogy miről
beszélt végül Christyvel. És apám, de még mennyire, hogy
történt valami! De Christy és Anthony továbbléptek. Azóta is
boldog házasságban élnek, született két fiuk és egy lányuk.
Slade a legidősebb. Három évvel idősebb Miminél. A
középső fiuk, Christian nagyjából Mimivel egyidős. És a
kislányuk, Daisy öt évvel fiatalabb Jasonnél. Amennyire
Ginny meg tudta állapítani, most már nagyon is stabil
házasságban éltek, de akkoriban elég nehezen mentek
nekik a dolgok.
Egy halvány mosollyal az arcán az is eszébe jutott, hogy
Grizz elvitte őt a Bostonra.
És neki volt a legjobb ülőhelye az egész nézőtéren.
Befejezte a pakolást. Ideje lemenni az alsó szintre.
Ideje elbúcsúzni Tommytól.
Tizenkilencedik fejezet

1973.
Grizz a hetes szobában feküdt egy ágyon, Willow épp fölötte
mozgott, amikor Chowder dörömbölt az ajtón, majd végül
egyszerűen besétált.
- A négyes szoba mellett elhaladva folyamatosan azt
hallottam, hogy csörög a telefonod - mondta, bocsánatkérőn
feltartva a kezét. - Végül bementem, és felvettem. Guidónak
beszélnie kell veled.
Elhagyta a szobát, Grizz pedig legörgette magáról Willow-t.
Ha Guido a motelba telefonált, akkor Ginny miatt tette.
Felhúzta a farmerját, és gyorsan, de higgadtan visszasétált
a szobájába, majd felvette a konyhapulton pihenő
telefonkagylót.
- Mi van?
- Gondoltam, talán tudni akarnád, hogy egy rendőrkocsi
parkol a szomszéd ház előtt. Két zsaru ment be.
- A szülők miatt? Veszekedtek, vagy valami?
- Nem tudom. Nem hallottam semmit. Ezelőtt látszólag
sosem történt ilyesmi.
- Gondolod, hogy szimatot fogtak az anya mellékes üzlete
kapcsán?
- Nem tudnám megmondani, főnök. Minden csendesnek
tűnik. Nem szirénázva vagy fegyverrel jelentek meg, vagy
bármi hasonló.
- Figyeld a házat. Hívj fel, ha elmentek!
- Meglesz, Grizz.
Letették. Grizz egy percig a telefon mellett állt, elveszve a
gondolataiban. Érezte, hogy hátulról átölelik a derekát.
- Gyerünk vissza a hetesbe, drágám. Vagy menjünk be a te
hálódba, és fejezzük be ott, amit elkezdtünk. - Willow
próbálta lehúzni a sliccét.
Grizz képtelen volt gondolkodni. Képtelen volt koncentrálni.
Már semmiképp sem volt kedve lefeküdni a nővel. Durván
megrántotta, hogy vele szembe forduljon vele.
- Takarodj innen a picsába!
A nő lebiggyesztette az ajkát.
- Ne már, bébi! Nem tudom, mi zaklatott fel ennyire, de el
tudom terelni róla a figyelmed.
Néhány másodpercig a nőre bámult, aztán engedett a
győzködésnek. Megragadta a vállánál fogva, és térdre
kényszerítette maga előtt. Willow már kezdett volna
tiltakozni, ahogy Grizz teljesen kicipzározta a nadrágját, és a
lába közé erőltette a nő arcát, de volt valami a férfi
arckifejezésében, amitől végül visszafogta magát.
Grizz a konyhapultnak dőlt, és behunyta a szemét, hagyta,
hogy megtörténjen. Amikor Willow végzett, felállt, és
előrehajolt egy csókban reménykedve, főleg csókban, de
akár bármilyen más gesztusban.
Helyette rideg leintést kapott.
- Most már eltakarod hatsz a picsába.
Tíz perccel később megszólalt Grizz telefonja. Végighallgatta
Guidót, szó nélkül letette, és tárcsázott egy másik számot.
- Én vagyok. Volt egy riasztás a Southwest Avenue 23-as
számhoz. Úgy húsz, talán harminc perce jártak ott a zsaruk.
Mit tudsz róla? - Hallgatta, ahogy a vonal túlvégén beszél az
illető.
Letette. Bassz a meg, öcsém. Mégis mibe keverte magát
Ginny?
Két hónap telt el. Egyik késő éjszaka egy csoport ült a gödör
körül. Majdnem éjfél felé járt már, és Grunt arra készült,
hogy bemegy. Egy kocsi hajtott be, és leparkolt az egyik
motelépület előtt. Mielőtt a tulaj leállította volna a motort,
Grizz felállt, és elindult az autó felé.
Grunt is felismerte a kocsit: Ginny szomszédjáé, Guidóé volt.
Grunt nem tudott felidézni egyetlen esetet sem, amikor
Guido a motelban járt. Mit keres most itt? A fiú felpattant, és
távolról követte Grizzt.
- Mit keresel itt? - követelt választ Grizz ökölbe szorított
kézzel. -Jól van?
- Nyugi, nagyfőnök, a lány... - Mielőtt Guido befejezhette
volna a mondatát, Grizz ösztönösen megragadta a torkánál.
Látszott, mennyire felidegesítette, hogy Guido beállított.
Szóval tényleg Ginnyről van szó. Grunt egyből szúró
félelmet érzett, de hamar összeszedte magát. Azzal is
tisztában volt, hogy nem sokat fognak megtudni, ha Grizz
továbbra is Guido torkát szorongatja.
- Grizz, ereszd el - szólt Grunt higgadtan. - Hadd mondja el
neked, mi történt.
Grizz ugyanolyan hamar eleresztette, mint ahogy
megragadta.
- Rendben van - nyelt egyet Guido. - De szerencse, hogy
akkor értem oda, amikor.
Ezután Guido mindenről beszámolt: hogy éppen a
verandáján ült, és jointot szívott, amikor valami pasas
odahajtott, és leparkolt félig az ő udvarán. Egyenesen
odasétált Ginny házához, és bekopogott az ajtón. Guido
megdöbbent, amikor a lány beengedte a házba. Ginny okos,
és a férfi tudta, hogy a szülei nincsenek otthon. Valami nem
volt rendjén.
Guido elsétált a ház elé, és belesett a bejárati ajtóra néző
ablakon. Jól tette. A férfi a földnek szegezte Ginnyt. Az egyik
kezével a feje fölé szorította a lány karjait, a másikat pedig
arra használta, hogy felváltva próbálja befogni a lány száját
és lehúzni a farmerja sliccét. Guido megpróbálkozott a
kilinccsel.
Bereteszelték az ajtót. Biztos bezárta maga után a dög,
amikor Ginny beengedte. Ekkor kezdett el Guido az ajtón
dörömbölni, és azzal fenyegetőzött, hogy kihívja a
rendőrséget. A férfi felpattant a lányról, és elmenekült a
hátsó ajtón keresztül.
Ginny feltápászkodott, és odarohant az ajtóhoz, hogy
beengedje Guidót. A férfi elkezdte kergetni a pasast a hátsó
ajtón keresztül, de megtorpant, amikor meglátta a konyhai
falat, amire a telefont szerelték. A férfi bizonyára kifelé
menet leszakította.
Guido meghagyta Ginnynek, hogy használja a telefont az ő
otthonában, és hívja a rendőrséget. Ekkor hallotta meg,
hogy bekapcsol a terepjáró motorja, és a pasas elhajt.
- Nem volt hajlandó elhagyni a házat, hogy riassza a
rendőrséget - hadarta Guido. - Azt hajtogatta, hogy meg kell
várnia, amíg hazaérnek a szülei. Úgyhogy hazairamodtam,
és odatelefonáltam a Smitty’sbe, és megmondtam a
szülőknek, hogy vonszolják haza a seggüket. Téged is
próbáltalak hívni.
Gondoltam, ez elég fontos ahhoz, hogy idejöjjek.
- Tudni akarom, ki volt ez a pasas, mégpedig napnyugta
előtt meg akarom tudni - morogta Grizz.
- Már tudom is, ki volt - felelte Guido. - Johnny Tillman.
A Smitty’sből ismeri a lány szüleit.
Grizz hunyorogva összpontosított. Sosem hallotta a nevet
azelőtt.
- Kiment a rendőrség, tettek feljelentést?
Guido bólintott.
- Gyere be!
Guido és Grunt követte Grizzt a négyes szobába. Grizz
felvette a telefont, és tárcsázott egy számot.
- Én vagyok. Egy bántalmazás vagy erőszakra tett kísérlet
került bejelentésre néhány órával ezelőtt. Mit tudsz róla? -
Néhány perccel később Grizz így szólt: - Megkeresed, és
idehozod nekem. - Újabb szünet következett. - Nem érdekel,
ha valaki más találja meg. Megtalálod a kurva módját, hogy
közbeavatkozz, és idehozd nekem. Később mondhatod, hogy
megszökött tőled. - Ismét elhallgatott. -Te most kérdőre
vonsz engem? Mi a faszt érdekel engem a te hírneved?
Megkeresed nekem ezt a dögöt, és gondoskodsz róla, hogy
hozzám kerüljön.
Értesítelek, ha az embereim előbb rátalálnak.
Grizz választ sem várva letette a telefont.
Grunt és Guido szótlanul követte a gödörhöz. Öt vagy hat
fickó henyélt a kialvóban lévő tűz körül, rozoga kerti
székeken.
Későre járt már, és az emberek készültek hazamenni vagy
az egyik régi szobában nyugovóra térni. Egy duci szőke nő
ült Blue ölében, és valamit a fülébe súgott.
- Ide hallgassatok! - szólalt meg Grizz. A hangja hangosan
szólt a csendes éjszakában. - Van egy fickó, akit ide akarok
hozatni. Guido fogja elmondani, hogy néz ki, és milyen
kocsit vezet. - Blue felé biccentett. - Blue megszervezi, hogy
minden létező utcát le tudjatok fedni. Kezdjétek a Smitty’s
és a Davie Boulevard három kilométeres körzetében.
Blue felpattant, a szőkeség pedig kuncogva a földre zuhant.
Grizz egyenesen a lányra nézett.
- Picur, tedd magad hasznossá most az egyszer. Használd
Chowder telefonját, és telefonálj néhányat. Add tovább,
amit az imént elmondtam mindenkinek.
Grizz válaszra sem várva sarkon fordult, és visszasétált a
motel felé. Félvállról még hátrakiáltott:
- Senki sem jön vissza, ameddig ez a rohadék nincs
valakinek a motorján.
Huszadik fejezet

1975.
AZ FBI SZÉKHELYE, WASHINGTON D. C.
Michael Spiro szakigazgató éppen letette a telefonját,
amikor az asszisztense berregett a belső telefonrendszeren
keresztül.
- Igen?
- Pinelli ügynök jött önhöz, uram.
Spiro igazgató felsóhajtott, és megcsóválta a fejét.
- Küldje be!
Hosszan beleszívott a cigarettájába, és hátradőlt a székben,
amikor belépett az ügynök. Pinelli megállt az íróasztala
előtt, a kezében egy mappát szorongatva várt.
- Mit tehetek érted, Pinelli?
Pinelli volt a legújabb ügynök, akit beosztottak alá. Fiatal, de
sok ajánlással érkezett. Spirót meggyőzték az ajánlásai, és
azt gondolta, hasznos lehet a friss szem a rájuk bízott
ügyekkel kapcsolatban.
Sajnálatos módon Pinellinek nem igazán sikerült felfognia
azoknak a műveleteknek az összetettségét, amikkel ők
foglalkoztak. Nem bírta kordában tartani az érzelmeit.
Különösen igaz volt ez egy bizonyos ügyre. Spirónak hamar
feltűnt ez, és leállította a férfit az ügyről. Beosztotta
helyette egy szokványos FBI-ügyre.
- Gondoltam, talán ezt látni akarná, uram - mondta Pinelli,
és az igazgató íróasztalára dobott egy papírmappát. Helyet
foglalt, és megvárta, amíg Spiro felveszi.
- Nincs időm végigolvasni egy jelentést. Mit kell tudnom?
- Megint elkezdte. Csakhogy ez alkalommal túl messzire
ment.
Spiro pontosan tudta, kire utal Pinelli.
- Elrabolt egy lányt - folytatta a nyomozó. - Hát, nem ő maga
tette meg. Valaki mással végeztette el.
- Tudom - felelte Spiro higgadtan. - Engedd el, és dolgozz
tovább a Giamanni-ügyön.
- De uram, tizenöt éves. Csak tizenöt! - felelte Pinelli, és a
hangjában érzékelhető volt a döbbenet.
-Tudom, ki az. Tudom, hogy csak tizenöt, és megmondtam,
hogy hagyd békén az ügyet. Mi a frászt csinálsz, különben
is, hogy ezt nézegeted? Nem a te feladatod, és kifejezetten
rád lett bízva egy másik művelet. Ezt jelenthetem rólad,
Pinelli. Basszus, ezért ki is rúghatlak!
Pinelli nem foglalkozott a kérdéssel, se a megrovással.
- Bizonyára azután vette észre a lányt, amikor megvette a
szomszéd házat, és ráállított egy pasast. Utánanéztem a
lánynak. Nem volt nagy nyomozás. Semmi figyelemre méltó
nincs vele kapcsolatban. Semmi kapcsolata a bandával. Az
anyja és a mostohaapja alkoholista. Színjeles tanuló.
Bébiszitterkedik zsebpénzért. Megpróbálta feljelenteni az
egyik gyerek apját, akire vigyázott. Rendes lánynak tűnik.
Egyszerűen nem tudom, miért...
Mindez nem volt újdonság Spiro számára. Már lefuttatta az
alapvető háttérnyomozást a kamasz lányról és a családjáról,
és egyet kellett értenie Pinellivel. Semmi különöset nem
találtak vele kapcsolatban, és látszólag nem is volt szükség
további nyomozásra. Pinelli összerezzent, amikor Spiro az
íróasztalra csapott.
- Megmondtam, hogy rohadtul hagyd ezt, és foglalkozz
Giamanni ügyével. Három hónapja erre utasítottalak. Miért
nem követed a közvetlen parancsot, ügynök?
- Mert van egy tizennégy éves húgom, uram. - Pinelli még
inkább kihúzta magát az alacsony széken. - És míg ön talán
átsiklik a gyilkosságok és csalások sorozatán, ez az eset túl
közel esik a magánéletemhez ahhoz, hogy félrenézzek. Le
kell állítani a pasast.
Pinelli nem fogja ezt elengedni. Spirónak ügyesen kell
játszmáznia. Vett egy lassú, nyugtató lélegzetet, és
hátradőlt a székében.
- Tudod, mit? Azt hiszem, te éppen alkalmas leszel erre,
Pinelli -mondta egyetértő bólintással. - Nekem van egy
lányom és két unokám. Igen. Most, hogy belegondolok, jól
tetted, hogy felszólaltál, ügynök. Neki is látok a
papírmunkának. Térj vissza a Giamanni-ügyhöz. Nem
akarom, hogy bármi visszavezethető legyen hozzád abból,
amit innentől teszünk. Világos?
Pinelli elégedettnek tűnt. Megváltozott a testtartása, ahogy
felállt.
- Igenis, uram - mondta. - És köszönöm, hogy időt szakított
arra, hogy meghallgassa a javaslatomat.
Az igazgató elé helyezett mappáért nyúlt. Mielőtt elvehette
volna, az igazgató megragadta, és úgy tett, mint aki átnézi.
- Ez minden? Van bármi más a papírjaid között, amire
szükségem lehet?
- Nincs, uram. Minden ott van - felelte Pinelli a mappa felé
biccentve.
- Szép munka, Pinelli.
- Köszönöm, uram.
Pinelli elhagyta az irodát.
Spiro a hamutálcán kialudt cigarettára nézett. Kivett egy
újabbat, és mélyen beleszívott. Felvette a telefont, és
tárcsázott egy számot.
- Én vagyok. Pinelliből gond lett. - Hallgatott, amíg a másik
ember beszélt a vonal túlvégén. Anélkül, hogy szólt volna
bármi egyebet, letette.
Szívott még egy slukkot a cigarettájából. Hülye, rohadék
kölyök. Próbál hősködni.
Spiro némi vigaszt talált abban, hogy Pinelli nem hagy hátra
feleséget és gyerekeket.
Moe naplója, 1975
Kedves Elizabeth!
Tegnap vásárolni vittem Ciccet. Nem is volt olyan rossz.
Igazán kedves lány. Kezdem látni, miért szereti őt Grizz.
Más, mint a többi nő, akiknek a társaságához szokott.
Felajánlotta, hogy vesz nekem ruhát. Senki sem ajánlotta
fel, hogy venne nekem bármit, mióta Grunt segített kocsit
szerezni.
Úgy tűnik, Grunt megfeledkezett rólam. Azt hittem, a suli
miatt, de a szívem mélyén tudom, hogy miatta. Azt hiszem,
attól az estétől tudtam, hogy megkért, őrizzem meg a lány
pénztárcáját. A szobámban van elrejtve. Nem érdekel, hogy
Grizz arra utasított, égessem el. Gyűlölőm őt! Ginny
különben is túl jó hozzá.
Elvittem a postára. Megfeledkeztem arról a hülye „eltűnt
személyek” plakátról. Akkoriban, amikor a szüleim azt
hitték, hogy valaki látott engem, ismét elkezdtek plakátokat
kirakni, de sosem mehetnék haza. Nem bírnék a
nővéreimmel lenni. Biztosra veszem, hogy gyönyörűek, és
mindenük megvan, ami annak idején nekem is volt.
Beleértve a nyelvűket.
Megfeledkeztem arról a plakátról. Ki lett takarva egyéb
dolgokkal egy darabig. Tudom, hogy évekkel ezelőtt
felhagytak a keresésemmel. Legközelebb, ha arra járok, le
kell szednem.
Spagettit fogok enni Cicc-cel és Chowderrel. Később még
írok...
A vacsora tényleg kellemes volt, Elizabeth. Jól éreztük
magunkat. Nevettem Chowderen. Nem sokat beszél, de
amikor mond valamit, vicces. Aztán hazajött Grizz. Mindig
mindent tönkretesz. Leült, és velünk evett, és már nem is
tűnt olyan mulatságosnak az egész.
Igazam volt azzal kapcsolatban, hogy Grunt érez valamit
Cicc iránt. A gödörnél ültem, amikor hazajött. Azt hiszem,
Sarah Jóval a strandon töltötték a napot. Tudom, hogy csak
barátok. Azt hinnéd, hogy mivel mindketten barátok
vagyunk Grunttal, mi is barátok lehetnénk, de Sarah Jo
gyakorlatilag sosem jön át ide, és amikor igen, akkor
határozottan nem próbál barátkozni velem. Mindegy, szóval
láttam Gruntot a négyeshez sétálni, és amikor észrevette,
hogy a kinti lámpa nem ég, ami azt jelenti, hogy Grizzt nem
szabad zavarni, az ajtónak támaszkodott, mint aki
hallgatózni próbál, hogy mi folyik odabent.
Az az érzésem, hogy Grizz még nem feküdt le vele, de
tudom, hogy ma éjjel le fog. Miután velük vacsoráztam, és
visszamentem a szobámba, rájöttem, hogy kifogytam a
kutyafalatkákból. Amikor visszamentem a négyeshez, olyan
zenét hallottam, ami nem Grizz ízlésére vall.
Tudtam jól, mit csinálnak, és szerintem Grunt is tudta.
- Ezt kurvára nem fogja elhinni.
Spiro felnézett az íróasztaláról. Marcus ügynök sétált be
hozzá bejelentés nélkül, és becsukta maga mögött az ajtót.
A titkárnője bizonyára nem volt az íróasztalánál, mert
egyébként nagyon jó volt a látogatók bejelentésében. Spiro
összecsípte két ujjal az orrnyergét. Kínzó fejfájása volt.
- Mi az, Marcus? - Beletörődőn az ügynökre nézett. - Mit nem
fogok elhinni?
Marcus lehuppant Spiróval szemben.
- Feleségül vette. A picsába is, feleségül vette.
Erre Spiro felegyenesedett ültében. Tudta, hogy Marcus
Talbotról beszél.
- Ez meg lett erősítve?
- Igen, uram. Feleségül vette. Természetesen az álnevén,
Rick O’Connellként, és a lány is a kitalált álnéven házasodott
- mondta Marcus hitetlenkedő hangon. - Ez alkalommal
nagyon elbaszta.
Spiro hunyorogva összpontosított, és az ügynökre bámult.
- Nem. Ő nem basz el semmit. Még soha nem baszott el
semmit. Bizonyára oka van.
- Talán szerelmes belé.
- Szerelmes? - kérdezte Spiro a székében hátradőlve. - Ő a
legbrutálisabb rohadék, akivel valaha is dolgom volt.
Kurvára ki van zárva.
- De hát látja, uram. Ezzel elkaptuk. Ha szereti őt, ismét a
kezünkben a gyeplő, hogy becserkésszük. Oda fog kerülni,
ahová való.
- Nem, kell, hogy legyen valami más. Valami, ami elkerüli a
figyelmünket. Semmit sem tesz ok nélkül; és rohadtul
garantálom, hogy nem szerelemből vette őt el. Biztos, hogy
nincs semmi egyéb a lánnyal kapcsolatban?
- Semmi, uram. Csak valami lány. Azt leszámítva, hogy
bejelentett valami gyerekbántalmazási incidenst, amiből
persze nem lett semmi, tiszta. A szülei alkoholisták, de
tiszták.
Leszámítva, hogy az anya füvet árul a boltban, ahol
dolgozik.
- Lehetséges, hogy ehhez van köze, csak elkerülte a
figyelmünket?
- Nem, uram. Kis hal az a nő. Semmi összefüggés köztük.
A markunkban van, uram. Most már sebezhető. Van egy
felesége, akit meg kell védenie. Most már a miénk. Pont,
ahogy mondtam. Ideje becserkészni a nyomorult seggét.
- Semmit sem tesz ok nélkül. - Spiro összeszorította a fogát.
-És megfeledkezel róla, hogy hagyta, hogy megkéseljenek
egy kölyköt, aki lehet, hogy az övé. Első osztályú gazember,
aki senki mással nem törődik, csak magával. Őrlődjünk még
ezen egy darabig, amíg rá nem jövünk. És még hogy
becserkésszük? - Spiro felvonta a szemöldökét. - Mit
képzelsz, pontosan ki ő? Ez a rohadék már majdnem húsz
éve kezdte, és még mindig nem sikerült teljesen biztosan
felfednünk a személyazonosságát.
- Csak annyit akartam mondani, uram...
- Csak jártattad a nagy pofádat, pontosan azt csináltad.
Menj, és végezd el a rohadt munkád, ügynök, és hagyd a
hatodikoshoz illő izgatottságodat meg a találgatásaidat az
ajtómon kívül!
Az ügynök távozott. Spiro feje most már igazán lüktetett. Ez
az ügy már az ötvenes évek óta tart. Ő a második ember,
akire rábízták ezt a szigorúan titkos különítményt. Az előző
felelős nyugdíjba ment. Az volt az érzése, hogy ő is előbb
megy nyugdíjba, mint hogy eredményes legyen a
hadművelet.
Persze senki sem tudta, még a titkárnője sem, hogy mi a
valódi munkája. Senki sem tudta, hogy a felettesei nem az
FBI-nak dolgoznak. Az Egyesült Államok kormányának
dolgoztak, és bár Spiro ténylegesen igazgatói feladatot
látott el a csapatához tartozó valódi FBI-ügynökök számára,
azért helyezték az iroda élére, hogy ezzel és csakis ezzel az
üggyel foglalkozzon. Volt két ügynöke az irodán, akiket
időről időre megbízott tényleges szövetségi ügyekkel is,
hogy kerülje a gyanút, és volt egy embere terepen. Egy
beépített ügynök, aki nap mint nap kockára tette az életét
ezért az egy ügyért.
Egy olyan ügyért, amiben már ő maga sem volt biztos.
Spiro tökéletesen biztosra vette, hogy ezt az ügyet még az
Ovális Irodában is figyelemmel követik. Nem tudta, hogy
miért; csak annyiról volt tudomása, amivel megbízták.
És most kezdtek kétségei támadni Marcusszal kapcsolatban
is.
Túl robbanékony és vad. Ez egy türelemjáték, és tudta, hogy
az ügynökei szinte belehalnak abba, hogy hagyják ezt az
embert ennyi mindent megúszni. De muszáj volt. Meg volt
kötve a kezük, hála valakinek a ranglétra tetején.
Ha bárkit be kell most cserkészi, az a saját ügynöke.
A francba! Felvette a telefont, és tárcsázott egy számot.
Ez volt a lég rejtélyesebb ügy, amit valaha is rábíztak, és
tartott tőle, hogy ez is lesz a veszte.
Huszonegyedik fejezet

2000.

Pillanatokkal később Ginny a konyha bejáratánál állt.

- Azt hittem, együtt akartad elolvasni - mondta
kifejezéstelen hangon.
Tommy becsukta a naplót, és félénk mosolyt villantott a
nőre.
- Kíváncsi voltam.
- És találtál valami érdekeset?
Tommy szívesen megosztotta volna Ginnyvel, hogy Moe
leírta, mennyire gyűlölte Grizzt, és mennyire hibásnak
érezte magát azért az estéért, amikor őt, Gruntot megszúrta
Monk.
Próbált visszaemlékezni, hogy elmesélte-e valaha is
Ginnynek, miként szerezte azt a heget. Időnként nem
emlékezett, mit mesélt el neki, és mit nem. Az egész egy
homály. De mielőtt válaszolhatott volna, Ginny arckifejezése
megváltozott.
- Tudod, mit? - emelte fel a kezét keserű arccal. - Ne
válaszolj! Nem akarom tudni.
Valami elpattant Tommyban. Sokkal több kellett neki ahhoz,
hogy feldühítsék, de hirtelen nem tudta türtőztetni magát.
Felállt, és az asztalra vágta a jegyzetfüzetet.
- Nahát, van egyéb újságod? - kérdezte kötekedő hangon.
- Ez meg mégis mit jelentsen? - Ginny letette a földre a
bőröndjét, és odasétált hozzá, hogy a szemébe nézzen.
- Azt jelenti, hogy tudom, mennyire jellemző rád, hogy a
homokba dugod a fejed, és úgy teszel, mintha nem tudnál
valaminek a létezéséről. Tíz éven át csináltad Grizz-zel, és
még most is ezt folytatod! - A férfi arca vöröslött, a kezét
ökölbe szorította. - Ha Ginny nem tud valamiről, vagy nem
gondol bele, akkor az nem is történt meg. Ez volt a
védekező mechanizmusod. Akkoriban is, és még mindig az.
Nem akarta ezt tenni, nem akart undok lenni a nővel, de a
francba is! Elege volt. Igen, beismerte magának. Igen, annyi
évvel ezelőtt valóban kieszelt egy tervet. Egy tökéletes
tervet.
Emlékezett a napra, amikor rájött, hogy végül nem is kell
majd elcsábítania a nőt. Hogy Grizz majd maga gondoskodik
erről - ellöki magától Ginnyt a kegyetlenségével. Emlékezett
rá, hogy Ginny megszerzését egy sakkjátszma győzelméhez
hasonlította.
Túl fog járni Grizz eszén.
Az volt az egyetlen gond a tervvel, hogy végül rájött,
mennyire fáj neki, ha látnia kell, ahogy a lány is sérül. így
inkább megvédte bizonyos dolgoktól, amiket Grizz
elkövetett.
Ez mindennek ellentmondott, amit eredetileg elhatározott,
de annyira szerette őt, hogy nem bírta nézni a szenvedését.
Ostoba volt.
- Hogy merészeled! - A nő szeme villámokat szórt, a hangja
elcsendesült. Halálosan elcsendesült. - Hogy mersz azzal
gyanúsítani, hogy homokba dugom a fejem? Grizz fia vagy!
Mimi bátyja! Nem gondolod, hogy ezt fontos lett volna
elárulnod? Nem gondolod, hogy megérdemeltem volna,
hogy tudjam, az exférjem fiához mentem feleségül?
- Miért? - Tommy szeretett volna megütni valamit. Bármit. -
Miért árultam volna el, Ginny? Csak egy újabb dolog lett
volna, amiről nem akarsz tudni!
- Komolyan, mi más van még, Tommy? Mi másról nem
akarnék még tudni? Az ég szerelmére, a motelban éltem.
Tudtam, miket tett. Elmentem, miután láttam, hogy Chico
megölette azokat a kölyköket az emberével. Te vettél rá,
hogy menjek vissza. Erre még emlékszel? Emlékszel a
napra, amikor rábeszéltél, hogy menjek vissza?
- Igen, Ginny. Emlékszem.
Huszonkettedik fejezet

1976.
Grunt a falnak támasztotta a fejét, és felsóhajtott. Az
ágyában ülve próbált a házi feladatára összpontosítani, de
egyszerűen képtelen volt.
Behunyta a szemét, és egyből őt látta. Ciccet. Nevetett
valamin, amit a számtalan sakkjátszmájuk egyikén mondott.
Eleinte sakkórák voltak, de most már valójában csak
mérkőzések. Cicc okos, és mostanra már szinte képes
legyőzni a fiút. Gruntnak nemegyszer megfordult a fejében,
hogy hagyja őt nyerni, de az ilyesmi nem tetszene Ciccnek.
A lány szabályosan akarna nyerni. Talán egy nap fog is.
Most, hogy belegondolt, rájött, hogy már nem nevezheti őt
„lánynak”. A bandával élt, mióta előző évben elrabolták, és
a bandavezér felesége volt. Tizenhat éves, de többet átélt
az elmúlt évben, mint a legtöbb felnőtt nő egy életen át.
Nem, Cicc már semmiképp sem lány. Egy nő. Méghozzá az a
nő, akibe Grunt már nagyon régóta szerelmes.
Már azelőtt az volt, hogy Cicc a motelba jött volna.
Az évek során elkísérte Grizzt, hogy szemmel tartsanak egy
Gwinny, később már Ginny nevű lányt. Időnként ő javasolta,
hogy tegyenek kitérőt, nézzék meg, mi a helyzet. Grizzt
láthatólag nem zavarta, hogy magával viszi őt. Sokkal
kevésbé tűnik gyanúsnak egy felnőtt férfi, ha vele van egy
gyerek. Grunt biztosra vette, hogy azt feltételezik, ő Grizz
fia.
Ez nem számított. Mindig alig várta az alkalmat, amikor
figyelheti a lányt. Még emlékezett is a konkrét pillanatra,
amikor ez szerelemmé alakult. Elmosolyodott, ahogy
felidézte magában azokat az eseteket, amikor Ginnyt
figyelte, és a lány olyasvalamit tett, amitől olvadozott a
szíve.
Emlékezett a lány első éjszakájára a motelban, múlt
májusban. Nem is tudott róla odáig, hogy Grizz a motelba
akarja hozatni a lányt. Titokban azt remélte, hogy Grizz
majd félreáll, hagyja, hogy a lány megtalálja a saját útját.
Ha így lett volna, Grunt biztosra veszi, hogy be tudott volna
férkőzni a lány életébe.
Azelőtt ezerszer elképzelte. Véletlenszerűen összefutna vele
valahol. Csevegnének. Meg nevettetné. Még az is eszébe
jutott, hogy beiratkozik a lány iskolájába, de azt a
színjátékot már nehéz lett volna fenntartani. Különösen,
mivel Grunt már főiskolára járt, és kétség sem fér hozzá,
hogy Grizz nem is egyezett volna bele. Nevetnie kellett saját
magán. Az emberek kétségbeesett dolgokra vetemednek,
ha szerelmesek.
Sosem hitte volna, hogy Grizz is kezd beleszeretni a lányba.
Tudott a megszállottságáról, de valahogy elhitte a mesét,
hogy Grizz csak vigyáz Ginnyre. Hogy a régi barátjának tesz
szívességet, ahogy mindig mondta. Talán Gruntot
túlságosan lefoglalta, hogy egy közös életről álmodozik a
lánnyal. Egy közös jövőről.
Sajnos azonban, amíg Grizz jelen van, egyetlen férfinak sem
lehet esélye Ciccnél, a közös jövő pláne szóba sem jöhet.
Az emlékezetébe égett a lány első éjszakája a motelban.
Épp elfeküdt egy kerti székben, és a tábortűzbe bámult.
Willow és Chicky veszekedett valamin. Monster behajtott a
motorján.
Grunt látta, hogy egy lány ül a motor hátsó ülésén.
Határozottan emlékszik, hogy elakadt a lélegzete, amikor
észrevette, hogy Ginny az, és Monster épp a tűzhöz kíséri.
Mi a fasz?
Félig-meddig hallgatózott, ahogy Willow vitatkozni kezdett
Monsterrel a „hálaajándékról”. Faszság. Grunt tudta jól az
igazat. Ginny - Cicc, ahogy most nevezik - csak tizenöt, és
bizonyára halálra van rémülve.
De ha meg is volt rémülve, egyáltalán nem mutatta. Grunt
figyelte, ahogy a lány nyugodtan figyeli Willow és Monster
beszélgetését. Tudta, hogy a lánynak nem tűnt fel, hogy
Grizz mellé lépett. Mi lesz vajon a reakciója? Kíváncsian
figyelte, ahogy a lány először pillantotta meg Grizzt, lassan
végigmérte a férfi testét, majd megállapodott az arcán.
Grunt semmilyen érzelmet nem tudott rajta azonosítani.
Amikor pedig Willow nekitámadt a lánynak, és Grizz
közbeavatkozott, Ginnynek szeme sem rebbent.
Grunt képtelen volt elhinni, mennyire bátor volt a lány
aznap.
A pislákoló tábortűz szinte angyali ragyogást kölcsönzött az
arcának. Az arcnak, amit Grunt oly régóta szeretett.
És most itt van.
És Grízzé.
Végignézte, ahogy aznap este Moe elkíséri a lányt a négyes
szobához. Csak fél füllel hallgatta, ahogy Grizz meghagyta a
bandának, hogy soha nem beszélhetnek a lányról. Nem
nézhetnek rá, nem beszélhetnek vele, nem utalhatnak a
jelenlétére a motelban. Soha. Aztán látta, hogy Grizz sarkon
fordul, és bemegy.
Alig néhány perc múltán Moe kijött. Leszegett fejjel a
gödörhöz sétált. Grunt felpattant, amikor meglátta,
gyengéden karon fogta, és elkísérte a saját lakórészlegéhez.
Nevetést hallott a gödör felől. Kit érdekel - hadd
gondoljanak, amit akarnak.
- Jól van? - kérdezte, amint beértek. - Sírt, vagy ilyesmi?
Moe különös arckifejezéssel pillantott fel, majd bólintott
egyet. Basszus. Melyik kérdésre válaszolt? Grunt felkapott
egy jegyzetlapot és egy ceruzát, és átadta Moe-nak.
- Kezdjük elölről. Jól van?
Moe igenlőn bólintott.
- Kérlek, ne kelljen kérdezgetnem tőled, Moe. Csak mondd
el, mi folyik a négyesben.
Moe leírta:
„Úgy tűnik, jól van. Nem sír. Nem fél tőle.”
Grunt megkönnyebbült.
- Jó. Egyéb?
Moe kivett valamit a zsebéből. Egy pénztárca volt. Letette
Grunt ágyára, és felírt valami mást a papírra.
„El kell égetni. ”
Grunt csaknem egy teljes percig meredt rá anélkül, hogy
megszólalt volna.
- Meg tudod tartani? Elrejted? Megteszed értem, Moe?
A nő újból bólintott.
Grunt fogta a papírt, amire a lány írt, és összegyűrte. Majd
kiviszi a gödörhöz, és bedobja a tűzbe.
Otthagyta Moe-t a szobájában. Nem vett tudomást a
füttyentésekről és mocskos beszólásokról a Moe-val töltött
idejét illetően. Segg fejek.
Ha csak egy pillanatra is megállt volna, mielőtt kimegy a
szobából, és visszanéz Moe-ra, olyan arckifejezést látott
volna rajta, amit még soha azelőtt. Egy olyan nő pillantását,
aki szerelmes valakibe, aki soha nem lehet az övé. A
felismerést, hogy a férfi, akit szeret, valaki másba szeretett
bele.
Egy lemondó tekintetet.
Gruntot a kint hallatszó hangos felbolydulás rántotta vissza
a jelenbe.
Az ágyra hajította a háziját, felkelt, és az ablakhoz sétált.
A jelenetet látva megcsóválta a fejét. Tipikus. Úgy fest,
néhány bandatag a motelba csábított egy fiatal párt, és
most kínozzák őket. Grizz ráparancsolt a kutyákra, hogy
hallgassanak, de nem vett tudomást a tőle pár méterre zajló
jelenetről. Chicóval beszélt épp, aki feltehetőleg valamiféle
szállítmányra készült.
Nem számít. Bármiről legyen is szó, bizonyára illegális.
Abban a pillanatban Grunt mozgásra lett figyelmes balról.
Cicc. Elszántan sétált Grizz felé. Mondott neki valamit, amit
Grunt nem hallott. Grizz válaszolt neki, de a lány láthatóan
nem volt elégedett a felelettel, mert nem tágított. Grunt
látta, amint Grizz Chico felé biccent, majd Chico odaszólt
valamit az egyik fickónak.
Grunt látta, ahogy a lány összerezzen, amikor kivégzik a
párt.
Ginny megfordult, és visszaindult a négyesbe. Grunt tisztán
látta az arcát. Zaklatott volt, de próbálta türtőztetni magát.
Remek. Ez még jól is jöhet neki. Nem kell kieszelnie egy
tervet, hogy elcsábítsa Ciccet Grizztől. Grizz majd ellöki
magától a lányt a kegyetlenségével. Ő pedig várni fog.
Különben is időre van szüksége. Lediplomázik a főiskolán.
Elér valamit, és képes lesz egy új életet kínálni a lánynak,
távol a bűnözőkkel teli bandától. Csak némi idő kérdése. És
van ideje.
Hagyja, hogy Grizz megmutassa a lánynak, mekkora
rohadék is valójában.
A sakk Grunt játéka, és ő is benne a legjobb. Ez ugyan nem
sakk, de a legkomolyabb játszmának ígérkezett, amit
életében játszott. Minden egyes lépést alaposan ki kell
számolnia.
Elmosolyodott, ahogy látta Grizzt a négyes felé sietni.
A játszma megkezdődött, és Grunt még sosem veszített.
Még mindig az ablakon bámult kifelé, és most eszébe jutott,
hogy tavaly majdnem elszúrta. Aznap éjjel történt, amikor
elvitte Ciccet Jan és Blue otthonába hálaadásra. Elbaszta, és
bevallotta a lánynak, hogyan érez iránta. Elakadt a
beszélgetésük, szóval gyorsan emlékeztette magát, hogy
türelmesnek kell lennie. Akkoriban lehetetlen lett volna,
hogy kapcsolat alakuljon ki köztük. Követnie kell Sarah Jo
tanácsát. Jo azt mondta neki, hogy várjon, és ő úgy is tett.
Akkoriban nem volt még terve, de különben sem lett volna
rá szüksége. Annyi elég, hogy Grizz mindig egy rohadék
patkánynak tűnjön Cicc előtt. A lány látta a borzalmas
dolgokat, amiket Grizz művelt, Grunt pedig gondoskodott
róla, hogy ott legyen, és megvigasztalja.
Annyira elveszett a gondolataiban, hogy fel sem tűnt neki,
amikor Cicc elsétált az ablaka mellett. Cicc nem látta őt,
mert egyenesen előre haladt, mint akinek küldetése van.
Grunt végignézte, ahogy a lány elsétál a motel oldala
mentén.
Talán kocogni készül, hogy kiadjon némi gőzt. De nála volt a
retikülje. Nem lenne szüksége a retiküljére egy kis futáshoz
a motel körül.
Egy perccel később látta, ahogy a lány Trans-Amja
megjelenik a motel jobb oldala felől, és Cicc kihajt vele,
majd a 84-es országút felé hasít. Mit csinálhat? Sehová sem
mehetne egyedül.
Kizárt, hogy Grizz tud a távozásáról. Szigorú szabályokat
hagyott meg neki a vezetéssel kapcsolatban, amikor a
tizenhatodik szünnapján meglepte egy vadiúj kocsival.
Kétségtelen, hogy épp ellenszegül egy egyértelmű
utasításnak.
Grunt elméje túlpörgött. Vajon a rendőrségre megy? Vagy
elment egy körre, hogy lehiggadjon? Felkeresi Sarah Jót? Az
imént látott valami borzalmasat. Mit tenne egy hozzá
hasonló lány, miután végignézi, hogy két embert
meggyilkolnak?
Utánamenjen?
Nem, még nem. Grunt vett egy nyugtató lélegzetet, ahogy
ráébredt. Nem kell a lány után mennie. Igen. Tudta jól, hová
megy. Grunt látni akarta, hogyan reagál Grizz, ha megtudja,
hogy a lány elment. Úgy döntött, vár.
Grizz otthagyta Ciccet a kis nappaliban ácsorogva, miután a
lány összeveszett vele azért, amit Chico embere tett a
párral, akiket a motelba csábítottak.
- Lezuhanyozom - kiáltott vissza Grizz a válla fölött, ahogy
elindult a fürdőszoba felé.
Levetette a ruháit, és bemászott, majd hagyta, hogy a
vállait áztassa a forró víz, miközben lehunyt szemmel Ciccre
gondolt.
Belegondolt, mit látott a lány az imént. Basszus. Miért nem
gondolkozott, mielőtt Chico felé biccentett? Nem gondolt
bele, mivel nem érdekelte. Legalábbis az a pár nem.
Egyedül Cicc számított, és nem gondolkozott eléggé előre
ahhoz, hogy megjósolja, hogyan reagál majd Chico a
biccentésre, ami annyit jelentett: „intézd ezt el”. Azelőtt
sosem kellett emiatt aggódnia. A legrosszabb, hogy azt sem
tudta, mit válaszoljon, amikor a lány kérdőre vonta. Egy
rideg, szívtelen dög. Nincs hozzászokva, hogy törődjön
mások véleményével.
De az érdekelte, Cicc mit gondol. Beszélni fog vele.
Kedvesebb, gyengédebb lesz. Talán el kellene vinnie a
motelből. A lány máshol is berendezkedhetne.
Kilépett a zuhany alól, és megtörölközött. Miután maga köré
csavarta a törülközőt, elindult az apró nappaliba, ahol tíz
perccel korábban hagyta a lányt.
De Cicc nem volt ott. Grizz kilesett a függönyön. Nem volt a
gödörnél, és nem is kocogott a parkolóban, mint szokott.
Bizonyára elment megkeresni Gruntot. Felöltözik, és elmegy
érte.
Grizz elhagyta a négyes szobát, és észrevette, hogy Grunt
az egyik kerti székben ül, a lábait kinyújtóztatja. Talán a
szobájában hagyta Ciccet, hogy a lemezeit hallgassa, vagy
ilyesmi. Habár a lánynak van saját magnója, de talán elég
mérges most Grizzre ahhoz, hogy Grunt szobájába
zárkózzon, és ne vegyen tudomást róla. Nem ez lenne az
első eset, hogy a lány kerüli őt. Elmosolyodott, ahogy
eszébe jutott, Cicc mennyire megharagudott rá, amikor a
szünnapjára egy új kocsit adott neki, és hogy néhány napig
kerülte őt, amikor nem volt hajlandó megengedni, hogy
Sarah Jóval kettesben kocsikázzanak.
Imádta őt. Nem akarta megbántani Ciccet ilyen dolgokkal,
amiket a motelban láthat, és hirtelen rádöbbent, hogy nem
végzett túl jó
munkát abban a tekintetben, hogy megvédje a lányt az
életmódjától. Mit is mondott neki? Ha nem tetszik, ami
odakint zajlik, maradj bent.
Egy rohadéknak érezte magát. A lány nem egy tipikus
„asszonypajtás”, és soha nem is lesz az. És igazság szerint
pont ezért kedvelte őt. Nem. Ez nem teljesen igaz. Ezt
szerette a lányban. Tudta, hogy elkerülhető lett volna, hogy
aznap lássa a kivégzést, de Grizz még egy évvel a motelba
érkezése után sem volt hozzászokva a jelenlétéhez. Nem
szokta meg, hogy ennyire érdekelje valami.
Dörömbölt Grunt ajtaján, mielőtt berontott volna. De a
szoba üres volt. Grizzt meglepte, hogy nincs ott a lány.
Még mindig nyitva volt a szája, hogy szóljon valamit, amikor
egy újabb gondolat ötlött az eszébe. Forró hullámban söpört
végig a gerincén.
Nem lehet. Nem menne el. Nem szegülne szembe vele.
Azon kapta magát, hogy hosszú léptékkel siet a motel irodai
oldala felé. Már épp szaladni kezdett volna, amikor Chicky
kijött az egyik lakrészből. Majdnem letarolta a nőt. Chicky
mondott neki valamit, de nem hallotta. Már az iroda
túloldalán járt, és hirtelen megtorpant.
Cicc kocsija eltűnt.
Grunt figyelte a gödör felől. Látta, ahogy Grizz elsiet Chicky
mellett, olyan sebesen, hogy csaknem fellökte a nőt. Csak
egyszer látta azelőtt, hogy Grizz elvesztette az önuralmát,
amikor Guido beállított a motelba, hogy elmondja nekik,
Johnny Tillman megpróbálta megerőszakolni Ginnyt. Grunt
látta Grizz mozdulataiból, hogy meglehetősen zaklatott.
Talán pánikol is.
Grunt tudta jól, hogy a helyzet rosszabb lesz, ha Grizz
észreveszi, hogy eltűnt Cicc kocsija.
Várt.
Egy másodperccel később Grizz visszaviharzott az iroda
oldala mentén. Odaért a gödörhöz; már csak Grunt és
néhány ember maradt. Chico és az emberei már távoztak.
- Láttátok, hogy Cicc elment? - Grizz végignézett az összes
arcon, beleértve Gruntot is. Mindenki a fejét rázta, beleértve
Gruntot is.
Grunt nem bírta türtőztetni magát.
- Elment? Miért ment volna el?
Grizz nem felelt. Az állkapcsa megfeszült, és ökölbe szorított
kézzel maga mellé ejtette a karját. Próbált uralkodni az
érzelmein.
- Mindenki motorra! Találjátok meg.
- És ha megtaláltuk? - kérdezte Monster. - Azt akarod, hogy
hozzuk vissza? Nem hiszem, hogy vissza tudnánk hozni
feltűnés nélkül.
- Nem, ne menjetek a közelébe. - Grizz arca árnyékba borult.
- Csipogjatok rám egy utcai telefonról, és várjatok.
Visszahívlak titeket, és akkor el tudjátok mondani, hol
láttátok utoljára.
- Keletnek menjünk, vagy észak felé, az Alley irányába? -
kérdezte egy másik ember.
Ez a kérdés váratlanul érte Grizzt. Fel sem merült benne,
hogy Cicc talán az Alley irányába tart. Miért is menne oda?
Nem ismert arrafelé senkit. A tudomása szerint Cicc nem
barátkozott össze senkivel a kis templomban, ahová minden
héten elvitte őt. Ugyanakkor sosem ment be a lánnyal, így
honnan is tudhatná?
Grizz a biztonság kedvéért felhívta a barátját, Anthonyt,
hogy állítsa az egyik emberét az Alligátor Alley kijáratához.
- Mi a faszra vártok? Gyerünk! Most! - kiabálta.
Azok, akik még mozdulatlanul ültek, erre felpattantak, és
mindenki elindult a motorjához.
- Én kocsival megyek - mondta Grunt, ahogy közömbösen
elsétált Grizz mellett.
Bizony, pontosan tudta, hol lesz Ginny, és ha Grizz csak
feleannyira törődött volna a lánnyal, mint Grunt, akkor ő is
tudta volna.
Huszonharmadik fejezet

1950-ES ÉVEK, FORT LAUDERDALE, FLORIDA

Négy nap telt el azóta, hogy az a rohadék dög lelépett
mindennel, amije volt.
Valahogy sikerült eljutnia a városközpontig, és azóta boltok
mögött aludt, kukákból evett. Törte az agyát, hogy kitalálja,
hogyan élheti túl mindezt, amikor minden holmija a ruha,
amit visel. A korához képest nagy, így kereshet munkát, de
nem valószínű, hogy felveszik, amikor így néz ki, és bűzlik.
Muszáj kitalálnia, honnan szerezhet némi pénzt, hogy
rendbe szedje magát, és egyen valami normális ételt. Akkor
talán tudna tisztán gondolkozni.
Gondolt arra is, hogy pénzt lop. Megtámad valakit, vagy
betör éjjel egy üzletbe, és kifosztja a kasszát, de rájött, az
éhségnél is jobban tart attól, hogy elkapják, és összekötik a
családja eltűnésével. Vészelt már túl éhséget. Meg fogja ezt
is oldani.
A járda mentén sétált, és lefelé nézett, amikor beleütközött
valakibe.
- A kurva anyádat, te marha! Miért nem figyelsz, merre
megy az a hülye fejed?
Ráeszmélt, hogy egy idős férfit lökött fel, aki a csomagjait
hozta kifelé a postáról. Tovább káromkodva megpróbált
feltápászkodni, amikor a fiú kezet nyújtott neki, és talpra
segítette.
- Sajnálom, uram. Nem vettem észre. Segíthetek önnek a
kocsijához cipelni a holmiját?
- Igen. - Az öregember leporolta a nadrágja fenekét, és a
kocsijára mutatott. - Az az enyém.
Figyelte, ahogy a kölyök könnyedén felnyalábolja az elejtett
dobozokat, és erőlködés nélkül a kocsihoz sétál. Az
öregember utánasántikált, és kinyitotta a csomagtartót. A
fiú bepakolta a dobozokat, és lecsapta a rakodótér tetejét.
- Tehetek önért bármi mást, uram?
Abban a pillanatban az öregember megérezte a fiú szagát.
- A szentségit, de bűzlesz, kölyök. Nem engedik a szüleid,
hogy mosakodj? Talán nem ártana beugranod egy
szökőkútba, vagy
valami.
A fiú nem szólt semmit, csak a földre bámult.
- Mi történt veled, kölyök? - kérdezte az öregember
gyanakvó csillogással a szemében.
- Nem történt semmi. Csak munkát keresek, hogy segítsek a
családomnak. - A fiú felpillantott, a tekintete találkozott az
öregember pillantásával.
Az öregembert meglepte a fiú világoszöld szeme. Okos
szempár volt, és az öregember tudta, hogy titkot rejt.
Onnan tudta, mert neki is megvoltak a maga titkai.
KÉT HÓNAPPAL KORÁBBAN: GLADES MOTEL
Az öregember épp kijött a hetes szobából. Azon a héten
csak egyetlen vendég volt a motelben, az is az imént
távozott. Az öregnek nem voltak alkalmazottai, így neki
kellett kitakarítania a szobát. Nem lett volna muszáj. Voltak
még tiszta szobái, de kissé rigolyásnak tartotta magát, és
egy koszos szoba zavarta volna.
Nem sok vendég akadt errefelé. Az öreg hozott egy rossz
üzleti döntést néhány évvel azelőtt, amikor egy barátjától
azt hallotta, hogy a két floridai partot autópályával fogják
összekötni. A barátja azt mondta, hogy egy vagyont
kereshet majd, ha az övé az első motel az út mentén.
Gazdag helyett csak magányos és keserű öregember lett
belőle, aki az életét és a megtakarításait is arra vesztegette,
hogy egy autópályára vár, ami azóta sem épült meg. Ha jött
is vendég, csupa olyasvalaki, aki az éjszaka közepén
eltévedt, és azzal a szándékkal vett ki szobát, hogy másnap
reggel frissen folytathassa az utat.
Az öreg hátat fordított a nyitott ajtónak, és éppen a
porszívózással foglalatoskodott, amikor megzavarta egy
hang.
Megfordult, és egy nagyon jól öltözött férfit látott bőrönddel
az egyik kezében, és egy hatalmas táskával a másikban.
- Láttam a feliratot, hogy van szabad hely. Kaphatnék egy
szobát?
Az öregember a porszívó miatt nem hallhatta a kocsit.
- Hogyne. Ez épp most lett kész. Meddig marad? - kérdezte
az új vendégtől.
- Nem tudom még. Lehet valahol errefelé enni? - kérdezte az
elegánsan öltözött férfi.
Az öregember elmondta neki, hogy a legközelebbi étterem
kilométerekre van visszafelé, a tengerpart irányába.
Gyorsan hozzátette:
- Viszont bőven van nálam étel. Szívesen megosztom önnel
is.
Most éhes? Hozhatok egy szendvicset. Magamnak is épp
készíteni akartam egyet, amint itt végzek.
Reménykedve pillantott a férfira. Már nem egy vendéget
elveszített azért, mert a motelja távol esett mindentől.
Megtanulta, hogy a házi koszt felajánlásával visszatarthatja
a vendégeket attól, hogy kényelmesebb szálláshelyet
keressenek maguknak.
Igazán nem bánta. Különben is ennie kellett neki is. Habár
már egyre idősödött, és nehezebb volt ízlésesebb ételt
készítenie a vendégeknek, mint amit egyszerűen magának
csinálna. Remélhetőleg ez a férfi sem bánna egy
szendvicset és egy sört.
Valójában az öregembernek nem igazán volt szüksége
vendégekre. Nem volt tartozása, és minimálisak voltak a
megélhetési költségei. Épp elég megtakarítása volt ahhoz,
hogy kifizesse a számlákat, amikor túl kevés volt a vendég,
vagy ritkán jöttek.
- Hogyne. Egy szendvics jól hangzik - mondta neki a vendég.
Az öregember kihúzta a porszívóját a járdára, és kérte a
vendéget, hogy helyezkedjen kényelembe.
- Hozok önnek tiszta törülközőt meg ennivalót. Később is
kijöhet aláírni a regisztrációs lapot.
- Tudna nekem most hozni törülközőt? Rám fér egy zuhany,
és utána felkereshetem önt, hogy aláírjam a regisztrációs
lapot, meg szaván fogjam a szendvics kapcsán.
Az öreg odaadta neki a törülközőt, és épp készítette
szendvicset. Az új vendég rendes fickónak tűnt.
Reménykedett, hogy tovább marad egyetlen éjszakánál, de
kicsi volt rá az esély.
Csevegtek egy kicsit, amikor odavitte neki a friss
törülközőket.
Biztosítási ügynök volt, és az ideje nagy részét az úton
töltötte.
Egy felesége volt, és két lánya. Nem sok időt tudott velük
tölteni, mert a munkája miatt folyton úton volt, de minél
több biztosítást adott
el, annál nagyobb jutalékot kapott.
Elhatározta, hogy meglepi a vendégét azzal, hogy ott várja
majd a szendvics és a hideg sör, mire kijön a zuhanyból.
Felkapta a főkulcsot, és végigment a sétányon.
Kopogott, és amikor senki sem felelt, arra jutott, hogy a
vendég bizonyára még a fürdőben van. Remek.
Benyitott a szobába, és letette az ételt és a sört a komódra.
Elindult kifelé, amikor megragadta a figyelmét egy hatalmas
táska az ágyon. Olyasféle nagy táska volt, amilyet a katonák
is használnak, nehéz, cserszínű, vászonszerű anyagból, a
közepén egy hosszú cipzárral. Akármi volt is benne, úgy
dudorodott tőle a táska, mintha a teljes kapacitásig
telepakolták volna. Az öregember nem tudta, miért, de
különös csomagnak találta ezt egy ügynöknek.
Eluralkodott rajta a kíváncsiság, és azon kapta magát, hogy
kicipzározza. Elkerekedett a szeme, amikor meglátta, mi van
benne.
Csordultig volt szépen felhalmozott, szorosan kötegelt
pénzzel. Egy pisztoly pihent a tetején.
- Nem kellett volna bejönnie.
Az öregember összerezzent, amikor rájött, hogy a vendége
kijött a fürdőszobából. A férfi az ajtóban állt, és fél kézzel
maga köré fogta a törülközőjét. A fürdőszobából lassan
párolgóit a szobába a gőz, fokozva a jelenet baljós
hangulatát.
- Mit művelt? Kirabolt egy bankot?
- A saját dolgoddal kellett volna foglalkoznod, vénember!
A férfi eldobta a törülközőt, és előrelendült a táska felé. Meg
akarta szerezni a pisztolyát.
Olyan reflexszel, aminek a létezéséről sem tudott, az
öregember fogta a pisztolyt, célzott vele, és elsütötte.
Rettentő sokáig tartott, mire betuszkolta a vendég holttestét
és az összes holmiját a kocsijába. Öreg volt már, és tízéves
kora óta láncdohányos. Ijesztő feladatnak bizonyult, és az
egyetlen, ami arra ösztökélte, hogy elintézze, a félelem,
hogy beállít egy újabb vendég, és tetten éri. Ez talán nem
volt valós félelem, de az ő szerencséjével pont egy csapat
zsaru tévedne ide, akik egy találkozóra tartanának.
Kivezetett a kocsival a mocsárba, olyan messzire, ahonnan
még tudta, hogy biztonságosan vissza tud gyalogolni. Még
miután kiszállt, akkor is fel volt pörögve az egésztől, és
megengedte magának, hogy visszafojtott lélegzettel
végignézze, amint a kocsi lassan elsüllyed. A pisztolyt
magánál tartotta, míg a motel felé haladt, arra az esetre, ha
aligátorokkal találkozna.
Amíg hazasétált, megpróbálta kitalálni, mihez kezdjen azzal
a sok pénzzel.
Egyet biztosra tudott. Egy darabig nem költheti el. Nem
tudta, ki fogja a fickót keresni, ha keresi is bárki. Elrejti a
pénzt, és így lesz ideje kieszelni egy tervet.
- Adhatok némi munkát, de kint lakom a semmi közepén.
Tudsz szerezni magadnak fuvart? - kérdezte az öregember a
kölyöktől a kocsi mellett állva.
- Nem, de stoppolhatok.
- Nem fogsz fuvart találni hozzám. Senki sem jár arrafelé.
Sajnálom. - Az öreg elindult a kocsi vezetőoldala felé, hogy
beszálljon.
A fiú követte.
- Esetleg megszállhatnék önnél. Nem kell a házában
aludnom, vagy ilyesmi. Sátorozhatnék az udvarán, ha úgy
jó. Keményen fogok dolgozni.
Az öregember gyanakodva méregette. Ennek a kölyöknek
nincs családja. Bizonyára megszökött.
- Törvénytelen dologba keveredtél? Keres valaki?
- Nem, uram. Csak nehéz helyzetbe kerültem. Nincs
családom, és nem kell önnek magyaráznom, hogy az
árvaház rosszabb, mint ha az utcán él az ember.
- Szóval hazudtál - állapította meg az öregember mogorván.
-Azt mondtad, azért van szükséged munkára, hogy segíts a
családodnak.
Nem várt választ a kölyöktől. Az igazat megvallva leszarta.
És tényleg jól jött volna némi segítség a motelban. Egyre
idősödött, és habár ritkán jöttek vendégek, így is sok munka
volt a karbantartás. Amilyen tempóban halad vele, előbb
meghal, mintsem elkölthetné azt a sok pénzt. Jól jött volna
egy kis munkaerő, hogy elvégezze a szarabb feladatokat,
mint az udvar gondozása vagy a medence rendben tartása.
A fenébe is, talán még főzni is tud a kölyök.
Nem adott rá lehetőséget, hogy a fiú feleljen az iménti
vádra.
- Mi a neved?
A fiú a földre pillantott.
- Minek szólítsalak? Fiú?
A kölyök felkapta a fejét, zöld szeme rideg volt.
- Hívhat bárminek, csak ne hívjon „fiú”-nak, uram. Ne hívjon
fiúnak.
- Hát, mit szólsz a Ralphhoz? Hívhatlak Ralphnak?
- A Ralph jó lesz, uram.
- Én pedig nem hallgatok az „uram”-ra. Hívhatsz Faternak.
Most pedig szállj be a kocsiba, és tekerd le azt a rohadt
ablakot. Olyan a szagod, mint egy döglött kutyának, ami egy
hete a napon
hever.
Huszonnegyedik fejezet

1976.
Grunt nem tévedett.
Behajtott a templom parkolójába, és megállt a lány kocsija
mellett. Az volt az egyetlen autó ott az övén kívül. Cicc
igazán nagy kockázatot vállalt azzal, hogy idejött, a régi
templomába.
Vajon tudat alatt azt akarta, hogy észrevegyék? Össze akart
futni azzal az apácával, aki próbálta rávenni a hatóságokat,
hogy nyomozzanak utána?
Az ajtó nem volt kulcsra zárva, Grunt halkan benyitott.
Hatalmas és lenyűgöző volt a templom. Füstölőszag marta a
nyálkahártyáját. Halvány volt a fény, de nem volt akkora
félhomály, hogy ne tudja kivenni az első sorban a magányos
figurát. Látta, hogy a lány térdel. A magasba emelte a fejét,
felfelé nézett. Grunt is felpillantott, és látott egy hatalmas
keresztet valami felett, amiről feltételezte, hogy az oltár.
Egy férfi volt a keresztre feszítve. Az volna Cicc Jézusa. Azért
hívta így őt, mert nem volt benne biztos, hogy az ő Jézusa is
lehet-e.
De kétségkívül Ciccé.
Cicc elmagyarázta a kereszténység alapjait Gruntnak. A fiú
szerette hallgatni őt, és tényleg lenyűgözte némelyik bibliai
történet, amit a lány mesélt. De képtelen volt megfejteni,
miként működik az egész. És sehogyan sem jött rá, számára
hogyan működhetne. Nem, meghallgatta a lány történeteit,
tisztelte a hitét, de nem értette, hogy egy hozzá hasonló
embert hogyan szerethetne feltétel nélkül az a keresztre
feszített pasas.
Ugyanakkor, ha őszinte akar lenni, be kell ismernie, hogy
csodálja, sőt, némiképp irigyli is a lány hitét.
Alig tűntek fel neki a gyönyörű festett üvegablakok a
templom két oldalán, amikor végigment a hosszú folyosón a
pádig, ahol Cicc térdelt. Már odaért, és épp megszólította
volna, de Cicc anélkül, hogy felé fordult volna, megkérdezte:
- Leülsz mellém ide?
Grunt megdöbbent. Honnan tudta egyáltalán, hogy ott van?
Cicc megfordult, és Gruntra pillantott, közben leült a padra.
A fiú becsusszant mellé.
- Láttam ma, ahogy meggyilkolnak két embert - suttogta. -
Nem tudom, ezután mi legyen. Nem tudom, mit csináljak.
Mondd meg, mit csináljak, Grunt! Kérlek.
- Ő mit mond neked? - biccentett Grunt a kereszt felé.
- Nem mond semmit. Ha mond is, nem hallom. Vagy... - Cicc
elhallgatott, és megrázta a fejét. - Talán csak nem akarom
hallani. Annyit vívódom! Grizz olyan jó hozzám. És nekem fel
kellene őt adnom? Fel kellene mindenkit adnom, akkor is, ha
Vince és Delia is bajba kerülhet? Vagy próbáljak maradni, és
változtatni a dolgokon?
Grunt alaposan átgondolta a dolgot. A lány nem mehet haza
anélkül, hogy felhívná a rendőrséget. Majdnem egy évre
eltűnt.
Akik ismerik, kíváncsiskodnának. Ha azt mondja, hogy
megszökött, meg fogják kérdezni, hol volt mindvégig. Cicc
sosem hazudna róla. Legalábbis nem hihetően. Szóval, ha
haza akarna menni, fel kellene adnia Grizzt és a teljes
bandát a rendőrségnek.
Grunt tudta, hogy önző, de ez rendesen tönkretette volna az
életét. Jelenleg Blue fizette a főiskolai kurzusait abból a
pénzből, amit a bandában végzett tevékenységével
keresett. A pénzből, amit Grizztől kapott. Ha Grunt jövőt
akar teremteni magának és Ciccnek, akkor szüksége van
tanulmányokra. Amiket így félbe kellene szakítania. És a
fenébe is, még csak tizenhét. Talán nevelőotthonba
helyeznék, de még valószínűbb, hogy a fiatalkorúak
börtönébe. Nem tudni, mikor kerülne ismét sínre az élete.
Nem. Meg kell győznie Ciccet, hogy menjen vissza Grizzhez.
Összeszorult a gyomra. Bármennyire gyűlölte is annak
gondolatát, hogy a lány Grizz-zel van, abban a pillanatban a
színtiszta önzés motiválta.
- Nem tudom, hogy meg tud-e változni, Cicc - mondta
gyengéden. - Azt viszont tudom, hogy te vagy az egyetlen jó
dolog az életében. Az egyetlen ártatlan dolog. Azért tart
magához közel, mert te vagy számára az egyetlen fény.
Képes vagy ezt meglátni?
Grunt tapasztalatból beszélt. Cicc jelentette számára is az
egyetlen fényt.
- De ezt nem nézhetem végig, Grunt. Nem lehetek hű sem
magamhoz, sem az Istenemhez, ha nap mint nap úgy élek,
mintha rendben lenne, és elfogadhatónak találnám, amit
Grizz csinál.
- Ki mondta, hogy azt kell gondolnod, rendben van és
elfogadható, amit csinál? Nem kell helyeselned vagy
elfogadnod, amit tesz. Talán még változtatni is tudsz a
viselkedésén.
Grunt szinte belefulladt ebbe a mondatba. Az utolsó, amit
tenni szeretne, hogy arra biztatja Ciccet, változtasson Grizz
szokásain. Nem, ő arra számított, hogy Grizz nem fog
megváltozni, és Cicc idővel hátat fordít neki. Csak sikerüljön
addig befejezni a tanulmányait, szerezni egy állást,
kiköltözni a motelból - függetlenné válni.
De ahhoz több időre van szüksége.
- Gyere vissza - suttogta. - Gyere vissza, Cicc! Talán te képes
vagy változtatni rajta.
- Szóval szerinted Grizzhez tartozom? - A lány most
egyenesen rá nézett, a sötét szeme kiolvashatatlan volt.
Ez váratlanul érte Gruntot. Nem akarta azt felelni, hogy Cicc
Grizzhez tartozik. Őhozzá tartozott.
De végül nem kellett válaszolnia. A lány felállt, és felé
nyújtotta a kezét. Grunt megfogta a lány puha kezét, és
mellé állt.
Ahogy Grunt végigkísérte a lányt a padsorok között, ki a
templomból, csendben megesküdött magának, hogy egy
nap a lány végigsétál majd ugyanígy a padsorok közt, hogy
esküt tegyen neki. Házassági esküt. Ezért fog küzdeni.
Amikor a bejárathoz értek, amiről Grunt később megtanulta,
hogy előcsarnoknak nevezik, a lány megállt, és még egyszer
ránézett.
- Meg fog haragudni, ha azt hiszi, hogy neked kellett
hazavinned. Nem gondolod, hogy talán magamtól kellene
visszamennem a motelba? Esetleg mondhatnám, hogy csak
kocsikázni mentem, hogy lehiggadjak.
Grunt bólintott.
- Igen, jó tervnek hangzik. - Melegen a lányra mosolygott, ő
pedig csak bámult rá a nagy, barna szemével. Grunt annyira
szerette volna megcsókolni, de azzal csak összezavarta
volna. És különben is, már megszokta a várakozást.
- Egy darabig autózom még - mondta neki. - Tudod, úgy
teszek, mintha még mindig keresnélek. Aztán felhívom
Grizzt, vagy rácsipogok úgy egy óra múlva. Bejelentkezem
nála.
Rákérdezek, hogy megtaláltak-e.
Grunt a lányra kacsintott, Cicc pedig úgy mosolygott rá,
hogy megolvadt a szíve.
Grunt kikísérte a kocsihoz, és megvárta, amint a lány kihajt
a parkolóból. Utána visszasétált a templomba az egyik
kisebb asztalhoz az előcsarnokban. Az asztal tele volt
különféle brosúrákkal és könyvekkel.
De nem ez csábította vissza. Olyasvalami volt, ami akkor
tűnt fel neki, amikor kikísérte Ciccet.
Felnyújtózott az asztal felett lógó hirdetőtáblához. A lány
mosolygó arca és nagy, barna szeme bámult le rá. Grunt
letépte az eltűnt személyt kereső plakátot a hirdetőtábláról,
és a zsebébe gyűrve kiment a templomból.
Cicc próbált nem küszködni az érzéseivel, miközben
visszafelé vezetett a motelba. Inkább bele sem akart
gondolni, hogy milyen emberhez is fog visszatérni.
Egy dolgot tudott. Grizz dühös lesz.
Bántja majd őt, vagy megbünteti, amiért elment?
Megemelte az állát, egy pillanat erejéig dacolva önmagával.
Ha kezet emel rám, kiderül, milyen is valójában. Tudom,
hogy nem lennék képes olyan férfival lenni, aki bántott.
Egyetlen erőszakos cselekedet velem szemben, és
elhagyom.
Azután, mielőtt még gátat szabhatott volna a gondolatnak:
Remélem, nem fog haragudni. Szeretnék vele maradni.
Húsz perccel később Cicc behajtott a motelhoz. Csak négy
motor parkolt elöl. Tudta, hogy három Grízzé, és egy Grunté.
Mindenki más elment.
Hol van mindenki? Leparkolta, kiszállt, és épp a vállára
vetette a táskáját, amikor Grizz befordult a sarkon. Biztos
látta, ahogy lekanyarodik az autópályáról, és az iroda
mögötti, szokásos parkolóhelye felé hajt. Az ablakból kellett,
hogy figyelje. Most épp a lány felé szaladt.
Cicc határozottan elkezdett a férfi felé sétálni. Már nyitotta a
száját, hogy mondjon valamit:
- Grizz, én... - De egyből félbeszakította egy akkora ölelés,
ami majdnem összeroppantotta.
- Cicc, visszajöttél. Hazajöttél. Hol voltál? Miért hagytál itt?
Mielőtt még válaszolhatott volna, a férfi hátrébb lépett, és
mindkét kezét a lány vállára helyezte.
- Kurvára nem hiszem el, hogy képes voltál itt hagyni. Tudod
jól a szabályokat. Nem szabad egyedül vezetned sehová.
Sehová!
- Meg fogsz ütni? Megbüntetsz? - Higgadt volt a hangja,
mintha valaki mástól jött volna.
- Cicus, be vagyok gurulva, amiért elhagytál, és tudom,
hogy szörnyű dolgot tettem néhány emberrel. - Elhallgatott.
-Valószínűleg továbbra is szörnyű dolgokat fogok tenni.
A lány összerezzent.
- De - tette hozzá Grizz - téged soha, soha, soha nem foglak
egy ujjal sem bántani.
- Láttam, hogy megütötted Willow-t. Emlékszel, amikor
kiütötted a fogát?
A férfi ismét a mellkasához szorította a lányt, és lehajolt,
hogy a nyakába temesse az arcát.
- Willow-ba sosem voltam szerelmes - suttogta.
Huszonötödik fejezet

1950-ES ÉVEK, FORT LAUDERDALE, FLORIDA

Még csak néhány hete lakott és dolgozott a motelban,
amikor megtörtént.
Keményen dolgozott Faternak, és azt gondolta, talán
kiérdemelte az öregember tiszteletét, de nem így volt. Fater
éppen olyan volt, mint mindenki más. Nem valami jótékony
fickó, aki segíteni akar egy gyereken. Szinte keményebben
dolgoztatta őt, mint az apja. Legalább nem kapott mellé
verést.
Fater túl öreg volt ahhoz.
Fater a többi kiadó szobához képest nagyobb lakrészben élt.
Nem csupán egy szobából és egy mosdóból állt, inkább
hasonlított egy kisebb lakáshoz. Megengedte Ralphnak,
hogy a kanapén aludjon. Szerencse, hogy nem adott saját
lakrészt a fiúnak. Nemegyszer azon kapta az öreget, hogy
cigarettával a szájában alszik el. Csoda, hogy nem gyújtotta
még fel a helyet.
Ralph mindent megcsinált a motel körül. Mindössze két vagy
három szobát kellett kitakarítania, mióta odaköltözött, de
rendben tartotta az udvart és a medencét, és ő főzött
mindent.
Fater a közelmúltban magával vitte egy útra Fort
Lauderdale-be. Elmentek a postájáért és a megyei
hivatalba, hogy befizesse az éves adóját. A fiú még akkor is
vele ment, amikor a vízszámláját és a villanyszámláját
fizették be egy évre. Faternak nem volt szüksége Ralphra
ezekhez a dolgokhoz, de szerette, ha ott a gyerek, és cipeli
a söröket meg az élelmiszert, hogy be tudjon raktározni, és
ritkábban kelljen a városba járnia.
Aznap éjjel a négyesben ültek. Fater eggyel több sört ivott a
kelleténél. A saját családján merengett. Ralph sosem
kérdezte tőle, hogy van-e családja.
- Neki is olyan zöld szeme volt, mint neked - mondta neki
Fater artikulálatlan hangon.
Ralph rápillantott, és rájött, hogy az öreg berúgott. Egy
puha vánkosú fotelban ült. Tévét néztek. A The
Honeymooners ment; az öregember kedvence. Ralph
Kramden a főszereplő. Ezek szerint innen ötlött Fater eszébe
a név. Fater szája tövében nyál gyülemlett, ahogy próbálta
túlharsogni a tévé hangerejét.
- Nem tudom, hány éves vagy, de azt hiszem, a fiam
nagyjából a te korod lehet. Talán idősebb nálad. Mennyi
vagy?
Ralph csak bámult, de nem válaszolt.
- Ne nézz rám így! Mi van? Azt hiszed, túl öreg vagyok
ahhoz, hogy legyen egy korodbéli kölyköm? Asszed, nem
működik már a faszom, vagy mi? - kérdezte Fater, miközben
a feje lassan féloldalra billent. Küzdött, hogy egyenesen
tartsa magát.
- Hol van a fia? - kérdezte a fiú.
- Lelépett vele az anyja vagy tíz éve. Nem bírta a várakozást
az autópályára, ami sosem fog megépülni. Különben is,
fiatal volt. Fogta a hűtlen seggét és a fiát, és megszökött
valami alkoholistával, aki azt állította magáról, hogy matróz.
Azóta sem láttam őket, és nem is hallottam felőlük. Nem
volt elég pénzem, hogy lenyomozzam őket. Minden
vagyonomat erre a helyre költöttem. - Intett a jobb kezével,
amiben a cigarettát tartotta.
Hamu szállt a levegőbe. - Azóta végig magam voltam. Ne
bámulj tovább azokkal az ördögi szemekkel! Ne bámulj rám,
a picsába!
- Egyedül van itt azóta?
Kezdte érteni, miért olyan mogorva. Ő is elveszített valakit,
aki fontos volt számára. Ezt teszi a veszteség az emberrel?
Szánalmas, undok alkoholistává változtatja? Tudta, hogy
Fater kedves is tud lenni. Kedves volt azzal a néhány
emberrel, akik megszálltak nála.
De az csak színjáték volt. Ralphfal úgy bánt, mint egy
rabszolgával. Ralph ugyan nem panaszkodott. Hozzá volt
szokva a kemény munkához, és különben is, legalább
ételhez jutott.
Fater a másik kezével szórakozottan a kisasztal felé intett.
- Nem voltam teljesen egyedül. Itt voltak a kisbabáim.
Ralph odapillantott a képekre. Igen. Fater kisbabái. Látta a
képeket, de sosem kérdezett rá. Két külön kép, mindegyik a
maga keretében. Két németjuhász.
Épp rákérdezett volna a nevükre, de az öregember már
elaludt. A fiú fogta a saját pokrócát, amit a kanapén
használt, és finoman az öregre terítette. Utána kivette a
cigarettát a jobb kezéből, és elnyomta a hamutálcán.
Mindenkinek megvannak a maga démonjai.
Többé nem beszéltek arról az éjszakáról, és Ralph keményen
dolgozott tovább Faternak. Egy nap úgy határozott,
kimerészkedik a motel területén túl, és körülnéz egy kicsit.
Volt egy saját készítésű csúzlija, és tudta, hogy egész
tisztességes teknőslevest tudna főzni, ha fogna egyet.
Elindult aznap reggel, gondolta, amíg még hűvös az idő,
elintézi a vadászatot. Otthagyta Fatert a székében
ücsörögve, nekivágott a mocsárnak, és jóval kijjebb
merészkedett, mint ami valójában a motel területének
tekinthető. Rémülten torpant meg, amikor belebotlott három
sírba. Futkosott a hideg a hátán.
Mindegyik sírnak szép, nagy sírköve volt természetes kőből,
kézzel festették rá a nevet és az évszámot. Jack. Sandy.
Benny.
Ez lenne Fater családja? Sosem kérdezte meg a nevüket, és
most belebotlott három sírba. Nem kettőbe. Az egyik
frissebbnek tűnt a többinél. Hátrálni kezdett, amikor
meghallotta, hogy reccsen egy ág.
- Mi a faszt szaglászol itt?
Ralph megfordult, rémült kifejezést öltött az arca. Egy
gyilkossal áll épp szemben, aki megölte a családját? Talán
egy felesége volt, és két gyermeke? Az agya sorra vette a
lehetőségeket.
Szerette volna az öreg fejéhez vágni a vádakat, de helyette
azon kapta magát, hogy így szól:
- Teknősre vadásztam. Arra gondoltam, hogy csinálhatnék
egy finom pörköltet ma este. A mostohaanyám annak idején
gyakran főzött. - Elhallgatott, és Faterra nézett. - Idekint
temetted el a családodat?
Nem tudta, hogy mit fog szólni az öreg, de arra nem
számított, ami ezután következett.
Fater elnevette magát, és a térdét csapkodta.
- A családom? Azt hiszed, megöltem a feleségemet és a
kölykömet, és idekint temettem el őket? Miféle aljas,
senkiházi patkány temeti el a szeretteit egy maga ásta sírba
a semmi közepén, majd tesz föléjük egy követ sírkő
gyanánt?
Nem tűnt fel neki, hogy a fiú lefagyott a kérdéstől.
- Ezek a kisbabáim - folytatta Fater. - Habár jobbat
érdemelnének ennél. Jack volt az első. Utána jött Sandy. -
Elhallgatott, majd felnézett a harmadik sírról, a tekintete
találkozott a fiúéval. - Az ott Benny. Pont azelőtt halt meg,
hogy idejöttél. Sosem jutottam el addig, hogy lefotózzam.
Vettem neki egy képkeretet, meg minden, de nem
használtam végül. Kár.
Ő volt a legszebb hármuk közül. Volt benne némi farkasvér.
Vállon csapta Ralphot, és ismét nevetni kezdett, de aztán
köhögőrohamba csapott át a nevetés. Kimerítette, hogy
ilyen messzire követte a fiút.
- Még hogy a mocsárba temettem a családomat. Nem
semmi a képzelőerőd, kölyök! Szóval, mondd csak, ízleni fog
nekem ez a teknősleves?
Alig egy héttel később Ralph a kanapén aludt. Éber alvó
volt, és tudta, hogy Fater részegen feküdt le aznap. Ez egyre
gyakrabban fordult elő, a fiúnak pedig nagyon oda kellett
figyelnie, nehogy az öreg felgyújtsa a helyet a cigijével.
Aludt, amikor Fater motyogása felriasztotta.
- Gyere ide, fiam! Gyere, hadd öleljelek meg, ahogy annak
idején.
Szegény fickó! A fiára gondol. Ralph eltűnődött, vajon
mennyi idős volt a kölyök, amikor Fater felesége elvitte. Épp
készült felülni, hogy visszakísérje az öreget a szobájába,
amikor rádöbbent hogy az felette áll.
Mielőtt még felfoghatta volna, hogy mi történik, Fater
kinyújtotta a jobb kezét, és megragadta a fiút a hajánál
fogva.
- Csak egy csókot. Csak egyszer csókold meg, oké?
Megteszed apu kedvéért, ugye?
Mi a fasz?
Megérezte, hogy Fater a jobb kezével odahúzza magához a
fejét. Sötét volt, de annyira nem, hogy ne tudja kivenni az
öregember egyenesen felé szegeződő merevedését.
Megpróbált elfordulni, de Fater szorosan markolta a haját.
Erős volt a rohadék.
A fiú minden erejét összeszedte, és egyenesen az
öregember hasába bokszolt. Fater hanyatt vágódott, és
egyenesen az ingatag állványon lévő tévének esett. Hangos
robaj hallatszott.
Ralph felpattant, és felkapcsolta a lámpát.
Nem hitte el, amit lát. Szinte mulatságos lett volna, ha nem
olyan borzasztó.
Egy meztelen öregember, elterülve a földön, az arcára és a
mellkasára pedig ráborult egy tévé.
A fiú egyből tudta, hogy megölte őt.
Leemelte a nehéz tévét Faterról, és lenézett a nyitott
szemébe.
Megrogyott a válla a történtek miatt.
Nem akarta megölni Fatert.
- Megszökött egy részeg matrózzal, mi? Ezért hagyott el a
feleséged... Azért hagyott el, mert bántottad a fiad. Te hülye
vénember.
Megdörzsölte a szemét. Túl fáradt volt ahhoz, hogy az
éjszaka közepén megoldja mindezt.
- Holnap eltemetlek a kutyáid mellé.
Felvette a pokrócot a kanapéról, és Fater testére dobta.
Utána visszasétált a hálószobába, és bemászott az ágyba.
Elege volt abból, hogy a kanapén alszik.
Másnap korán megkezdte a reggelt, hogy elkerülje a
napközbeni perzselő hőséget. Kivonszolta Fater holttestét,
amit a pokrócba csavart, egészen a kutyák sírjáig. Lehajolt,
és kivette az ásót, amit az öreggel együtt becsomagolt a
pokrócba, hogy ne kelljen külön kicipelnie.
Alighogy elkezdett ásni, máris félbehagyta, és egy fának
támasztotta az ásót. Vizelnie kellett.
Háttal állt Fater merev testének, és a vizeletsugarával célba
vett egy hangyabolyt, amikor különös morgásra lett
figyelmes.
Megfordult, és botladozva hátrálni kezdett. Még mindig
vizelt, és az égbe lőtt a pisisugár, ahogy tátott szájjal a
fenekére esett.
Ott, a szeme láttára, alig másfél méterre tőle két aligátor
civakodott Fater testén. A fiú hátrább iszkolt, miközben
nézte őket. Ez volt a legborzasztóbb, amit valaha látott. Az
aligátorok széttépték Fater szürke húsát, cafatokat
szaggattak le róla, és kötélhúzást játszottak a holttesttel.
Miután úgy döntöttek, mindkettejüknek jut elég,
visszasüppedtek a mocsárba, magukkal vonszolva a
holttestet.
Az utolsó, amit Ralph látott, hogy Fater tágra nyílt szeme
rászegeződik, majd az egyik aligátor vadul ráharap a fejére,
és
lesüllyed a mocsárfelszín alá.
Epe jött fel a gyomrából, marta a torkát. Vonakodva
visszanyelte, és próbált levegőhöz jutni.
Annyira megdermedt a félelemtől, nem bírt megmozdulni.
Nem is gondolt az aligátorokra, amikor elment teknősre
vadászni. És semmiképp sem jutottak eszébe, amikor
kivonszolta ide Fater holttestét, hogy eltemesse.
Émelygett, de tudta, hogy nem fog hányni. Sikerült felállnia
és felhúzni a sliccét.
Felvette az ásót és a szétszaggatott pokróc maradékát,
majd óvatosan körülnézve visszament a motelba. Sok dolga
volt.
Huszonhatodik fejezet

1976.
Grizz rácsipogott Blue-ra, aki továbbította a hírt, hogy Cicc
visszatért. Idővel motorok hajtottak be a motelhoz, és az
emberek elfoglalták a szokásos helyüket a gödör körül.
Cicc a lakrésze ablakában állt, és figyelte őket. Habár Grizz
elhadart egy sor kérdést, amikor visszajött, de azt már nem
várta meg, hogy a lány válaszoljon. Tudta jól, miért ment el.
Már beismerte magáról, hogy szörnyű ember, aki rettenetes
dolgokat művel, de nem áll szándékában abbahagyni.
Talán Grunt tévedett. Talán a lány nem lesz képes
meggyőzni Grizzt, hogy hagyjon fel a bűnözői
tevékenységével. Most azonban nem gondol erre. Nem
hagyja, hogy az ismeretlen jövő beárnyékolja a mát.
Grunt kocsija lefordult az országúiról, és az irodai parkoló
felé tartott. Jött vele valaki. Mégis kit hozott ide? Még
fontolóra se akarta venni, hogy esetleg érez némi
féltékenységet. Aztán elnevette magát, amikor eszébe
jutott, mennyire féltékeny volt Sarah Jóra, és hogy annak a
történetnek mi lett a vége.
Otthagyta az ablakot, és épp vacsorát keresve bogarászott a
hűtőben, amikor meghallotta, hogy kinyílik az ajtó.
- Grunt úgy gondolta, hogy talán szükséged van egy barátra
-hallatszott egy lány hangja.
- Ó, Jo - kiáltott fel Cicc, és a barátnője karjába vetette
magát.
Cicc és Sarah Jo vacsorakészítés közben beszélgettek.
Ciccből
kibukott minden Grizz-zel kapcsolatos félelme. Most először
nyílt meg igazán Sarah Jo előtt, mióta az előző télen
barátság szövődött közöttük. Lassan egy év telt el azóta,
hogy Grizz a motelba hozatta őt, és nagyjából öt hónapja
voltak közeli barátságban Sarah Jóval.
- Cicc, őszinte leszek veled, az az igazság, hogy nem tudom,
kedvelem-e Grizzt. Ijesztő.
Cicc félbehagyta a hagymaszeletelést, és Jóra nézett. Az a
tény, hogy a legjobb barátnője nem kedveli a férjét,
váratlanul érte.
- Bántott valahogyan?
- Nem, nem - felelt Jo gyorsan. - Hát persze hogy nem
bántott engem. De nem vagyok hülye. Tudom, miket tesz
másokkal. Azt hiszem, csak téged féltelek. Tudod, pocsék
emberek a szüleid, de legalább nem voltál semmi
olyasminek kitéve velük, mint amiket azóta láttál, hogy itt
élsz. Gondoltál már arra, hogy hazamész?
Ginny nem akart felelni a kérdésre, ezért egyszerűen nem
vett róla tudomást.
- Ne aggódj miattam, Jo. Grizz sosem bántana engem, és
nem hagyná, hogy bárki is bántson.
- Oké, ezt elhiszem, de mindentől nem védhet meg. És nem
biztosíthat neked normális életet. Tényleg olyan férfival
akarsz lenni, akinek az egyetlen bevétele illegális
tevékenységekből származik?
Cicc kérdőn nézett Jóra. Mindketten tudták, hogy Jo apját,
Fesst Grizz fizeti. Fess tanár volt, és sosem vett részt a
tényleges bandatevékenységekben, de ő felelt azért, hogy
gondoskodjon Grizz informátorainak a nyilvántartásáról.
Elég fontos feladat volt ez ahhoz, hogy tetszetős jutalékot
kapjon érte.
- Nem, nem akarok olyan férfival lenni, de Grizz-zel együtt
szeretnék lenni.
- Akkor, gondolom, nagyon szar lehet, hogy a kettő ugyanaz
az ember.
Jo segítségével kész lettek a casserole-lal, és betették a
sütőbe sülni. A lány leült a kanapéra, és közömbösen
lapozgatott egy magazint, amíg Cicc a későbbre szánt
desszerten ügyködött.
Felidézte, amikor Ciccet a motelba hozták, és ő először
találkozott a lánnyal.
Aznap Grunt megjelent Jo iskolájában, egy péntek délután,
majdnem egy évvel ezelőtt. 1975 májusában. Jo épp a
buszhoz tartott, amikor meghallotta a kocsidudát. Felemelte
a kezét, hogy kitakarja a vakító délutáni napfényt, és látott
valami kéket megvillanni. Mit keres itt Grunt? Gyorsan irányt
váltott, és ahelyett, hogy a buszhoz igyekezett volna,
elindult az iskola előtti parkoló felé. A buszmegállón túl látni
lehetett a parkoló végét, ahol Grunt megállt.
- Hé, téged meg mi szél hozott a suliba? - kérdezte Jo
könnyeden, majd rémület hasított belé. - Apukám?
Grunt felé nyúlt, és egy gyors, baráti ölelésre magához
vonta.
- Nem, semmi sincs Fess-szel. Csak beszélgetni szeretnék,
Jo.
A lány hátrább lépett, és Grunt arcára pillantott.
- Mi a baj? Jól vagy?
- Nem, nem vagyok jól. - Némi hallgatás után folytatta: -
Grizz tegnap éjjel a motelba hozta Ginnyt.
- Jaj, ne!
A fiú kinyitotta neki az utasülést, becsukta utána, és
körbement a vezetőülés oldalára. Beült, és elindította a
zajos kocsimotort.
- Miért? Miért vitette Grizz a motelba? - Jo tudta, hogy Grizz
hosszú ideje szemmel tartja Ginnyt. Tudott Grunt alkalmi
kiruccanásairól Grizz-zel, amikor elmentek ellenőrizni, jól
vane a lány. Tudott arról, hogy miután Grunt megszerezte a
jogosítványát, párszor Grizz nélkül is elment ránézni. Sokat
hallott Ginnyről az elmúlt néhány évben.
Arról is tudott, hogy Grunt teljes megszállottja Ginnynek.
Másról sem beszélt, csak Ginnyről.
- Neked vitette oda? Mint valami bandaizé? Na, érted, hogy
odaadja neked?
- Nem. - Grunt hangja színtelen volt, ahogy kihajtott a
parkolóból. - Magának hozta oda.
- Magának? - Sarah Jo egyenesen kihúzta magát, és a fiúra
bámult. - Minek kellene neki? A lány annyi idős, mint én,
nem?
- Igen, annyi idős. Talán egyszerűen úgy érezte, a lánynak
vele kell lennie. - A kormányra csapott az öklével. - Jo, nem
számítottam erre. Még nem sikerült rájönnöm, mik a
szándékai.
Egyszerűen nem tudom, mit csináljak.
Jo egy pillanatig hallgatott.
- Grunt, ne csinálj semmit. Ki kell várnod, amíg kiderül, mit
akar. Nem léphetsz közbe, amíg azt sem tudod, mire készül.
- Ja, hát, ismered Grizzt. Nem olyasvalaki, aki bejelenti a
dolgokat, vagy engedélyt kér másoktól minden szarhoz,
amihez épp kedve van. És ez teljesen meglepett.
- Hm. Gondolom, Willow nem túl boldog.
Grunt kurtán felnevetett.
- Ebben igazad van. Nagyon bepöccent. Habár nem számít.
Grizzt nem érdekli, amit bárki is gondol, főleg nem Willow. -
Egy
percre elhallgatott. - De aggódom emiatt, tudod? Nem
akarom, hogy
Willow bántsa Ginnyt, vagy bármi. Én magam fogom
kinyírni, ha a közelébe megy.
- Grizz hagyná, hogy Willow bántsa? - ráncolta a homlokát
Jo.
- Nem, nem hiszem, hogy hagyná. Gyakorlatilag majdnem
kiszorította Willow-ból a szuszt, amikor tegnap éjjel
nekitámadt Ginnynek.
- Tehát érdekli - felelte Jo halkan.
Ez újdonság. Azt leszámítva, hogy gondoskodott arról, hogy
Blue fedezni tudja Grunt főiskolai tandíját, Sarah Jo még
sosem hallott Grizzről olyan történetet, ami alapján
feltételezni lehetett volna, hogy van szíve. Az persze, hogy
van-e lelke, továbbra is vitatható volt.
- Igen, érdekli. De nem tudom, hogy ez jót jelente
számomra, vagy sem.
- Csak várj, Grunt. Adj némi időt a dolognak. Tartsd rajta a
szemed anélkül, hogy bárkivel is tudatnád, mit csinálsz.
Csak nem lesz túl nehéz. Már amúgy is évek óta ezt
csinálod.
Grunt pontosan így is tett. A háttérben maradt. De nem
mindig volt könnyű.
Most, amint figyelte, ahogy Cicc desszertet készít, Sarah
Jónak eszébe jutott az éjszaka, amikor Grunt felhívta egy
különös kéréssel. Több mint egy hónappal azután történt,
hogy a barátnőjét a motelba hozták. Azután, hogy megkapta
a bandabéli nevét. Cicc.
Grunt hangja rideg volt.
- Jo, szükségem van rád a motelban. Azt akarom, hogy Cicc
a barátnőmnek higgyen.
- Miért?
- Grizz szerint túl sok időt tölt velem.
- És így van?
- Igen. - Grunt felsóhajtott a vonal túlvégén. - De kábé csak
az elmúlt egy héten. Azért jön át, hogy sakkozzunk vagy
lemezeket hallgassunk. És mielőtt mondanál bármit, tudom,
hogy rosszul teszem, ha biztatom ebben, de nem tehetek
róla. Vele szeretnék lenni, Jo.
- Sosem lehetsz vele, ha Grizz meggyanítja, hogy érzel
bármit is iránta, Grunt. Jobb, ha kitalálsz valamit, amivel
elhiteted vele, hogy nem érdekel Cicc. Ha pedig úgy látja,
hogy te érdekled Ciccet, akkor végképp be kell bizonyítanod
neki, hogy téged nem izgat.
A következő reggel Fess kitette Jót a motelnál. Bekopogott
Grunt ajtaján, és besétált, meg sem várta, amíg behívja.
Grunt az ágyán ült, a kezébe temette az arcát.
- Grizz tegnap megengedte, hogy elvigyem valahová a
motelből egy napra. Világossá tette, hogy úgy gondolja, Cicc
belém van zúgva, és véget kell ennek vetnem.
Sarah Jo az öltözőszekrényre tette a bukósisakját, és leült a
fiú mellé. Grunt mesélt neki egy keveset arról az éjszakáról,
amikor Cicc elvesztette a szüzességét. Jo eleinte nem szólt
semmit.
Végül eleget hallott.
- Nem hiszem el, hogy Grizz megengedte, hogy te legyél
Cicc számára az első! - Fel-alá járkált a szobában. -
Egyszerűen nem hiszem el! Hogy a francba vetted rá, hogy
megengedje? Úgy értem, tudom, hogy némi védettséget
élvezel Blue öccseként. De mesélted, milyen birtokló vele,
Grunt. - Jo megrázta a fejét. - Egyáltalán, hogy vagy még
mindig életben?
Grunt ekkor elmesélte neki, hogyan manipulálta Grizzt
aznap éjjel. Nem számolt be mindenről, és ezt Jo is tudta jól.
A fiú kihagyott pár részletet. Jo volt a legjobb barátja, de
bizonyos dolgok még ahhoz is túl intimek, hogy Jóval is
megossza.
Amikor befejezte a történetet, néhány percig egyikőjük sem
szólt semmit.
Jo nem tudta, mit mondjon. Végül vett egy mély lélegzetet.
- Akkor mi a terv? Mi fog mindebből kisülni?
- Sétáljunk el Grizz lakrészéhez! Cicc nemegyszer említette,
hogy kedvesnek tartja Fesst. Én majd úgy viselkedem,
mintha jó ötletnek tartanám, hogy megismerje a lányát. Ne
feledd, ne járjon el a szád! Most már Ciccnek hívják. Felejtsd
el a valódi nevét!
- Nem lesz gond - mondta Jo, és bebújt a fiú dzsekijébe.
Felnézett rá, majd vállat vont. - A hatás kedvéért, nem
gondolod?
- Igen, marha jól áll, de jelent valamit, ha rajtad van. -
Lesütötte a szemét, a válla beesett. Jo még sosem látta
ilyennek.
Odament a fiúhoz, átölelte.
- Türelem. Helyén van a szíved. Jól fog ez alakulni.
Grunt tekintete találkozott a lányéval.
- Jó barát vagy, Jo. - Átadta a lánynak a bukósisakot, aztán a
bal karjával átölelte a vállát.
- Rendes srác vagy. Könnyű a barátodnak lenni. Ó, hé! -
oldalba bökte Gruntot. - Mondtam már, hogy Blue felesége
meghívta a családomat vacsorára?
Grunt megdermedt.
- Tudom, hogy mennyire utálod őt. Még mindig próbálja
elhitetni veled, hogy Kevin a fiad?
- Igen. Őrült ribanc. Később elmesélem.
- Csak mondom, a legfiatalabb öcsém pontosan úgy néz ki,
mint Dave nagybátyám. Ő apám testvére. Nem lenne
szokatlan, ha Blue egyik gyereke rád hasonlítana.
- Igen, tudom. - Felsóhajtott. - Egyszerűen annyira utálom,
Jo.
- Arra gondoltam, ha tényleg elmegyünk Blue-ékhoz
vacsorázni, feloldhatnék egy hashajtót, és elkeverhetném az
italában.
- Nem, rosszabbat érdemel. Mit szólsz egy
minirobbanószerkezethez a tamponjában?
Sarah Jo elkuncogta magát.
Az a nő igazán megérdemelne egy robbanó tampont,
gondolta Grunt. Ő is elnevette magát.
Mindketten nevettek, amikor Grunt kinyitotta az ajtót. Cicc
felemelt kézzel állt előtte. Biztos épp kopogtatni készült.
Olyan kifejezés volt az arcán, mintha épp gyomron vágták
volna.
Grunt szíve megszakadt tőle.
Grunt Sarah Jóval töltötte a napot a tengerparton. Minden
erejével igyekezett nem gondolni Ciccre, de a lány azóta
emésztette őt, amióta csak az eszét tudta. Jo tudta, mikor
ne mondjon semmit. Csak hallgatta a fiút, és Gruntnak
mindössze erre volt szüksége. De a lány nem bírta teljesen
türtőztetni magát. Egy dolog piszkálta a kíváncsiságát.
- Azt mondtad nekem, hogy az akarata ellenére feküdtél le
vele, legalábbis azt hiszem, úgy hangzott - mondta a fiúra
pillantva a narancssárga strandtörülközőről. Váll váll mellett
feküdtek. - De egy kicsit zavaros. Tulajdonképpen megkért,
hogy dugd meg, nem?
Grunt rágódott ezen egy kicsit.
- Meséltem, hogy azt mondtam Grizznek, egy rendőrbotot
fogok használni. Hát, amikor Cicc meglátta, megkért, hogy
inkább én csináljam. Nem egyszerűen megdugtam Ciccet,
Jo.
Jo elvörösödött.
- Nem úgy gondoltam, Grunt. Azt hiszem, azt próbálom
megérteni, miért kedvel téged ezek után. Mármint, ha az
akarata ellenére történt, akkor gyakorlatilag
megerőszakoltad.
Ugyanakkor azt mondtad, megkért rá. Nem tudom. Azt
hiszem, egyszerűen nem tudom megérteni.
- Nem is kell értened, Jo! - csattant fel Grunt.
Jo rápillantott, de Grunt addigra elfordult tőle. A lány
felsóhajtott, és lehunyta a szemét. Arra jutott, hogy vannak
dolgok, amiket sosem fog megérteni.
A nap hátralévő részét a Fort Lauderdale strandján töltötték.
Ettek egy kései ebédet egy kinti kávézóban, majd a strand
menti boltok kirakatát nézegetve ütötték el az időt.
Szomorú volt, hogy Grunt mennyire szereti Ciccet, de
mindketten tudták, hogy követnie kell Jo tanácsát. Azaz vár.
- Jo? Jo, szeretnéd megkóstolni?
Cicc hangja visszarántotta Jót a jelenbe. Fel se tűnt neki,
hogy üres tekintettel bámulja ugyanazt az oldalt a
magazinban, elveszve az előző nyári emlékek közt. Cicc
magasodott most fölé, és elé tartott egy csokis kanalat.
- Tessék, nyald le. Tudom, mennyire szereted a csokit. Házi
csokimousse. Mi a véleményed?
Jo kivette a kanalat Cicc kezéből, és lenyalta.
- Mennyei - mondta röviden, majd kuncogott, és visszaadta.
Cicc kiment a konyhába, Sarah Jo az ablakhoz sétált, és
kinézett.
Még mindig ott szemlélődött, amikor Cicc odasétált mellé.
- Mit nézel?
- Csak a nőket figyelem a gödörnél - vont vállat Jo.
- Mi van a nőkkel a gödörnél?
- Nem látom Chickyt és Moe-t, gondolom, elmentek
valamerre, de olyan, mintha az összes többi a férjedre
hajtana.
Cicc is kinézett arra, amerre Sarah Jo bámult. Grizz
távolabb, oldalt állt, a játszótéri rész közelében, jóval a kerti
székek mögött. Úgy tűnt, komoly beszélgetésbe elegyedett
Blue-val és egy fickóval, akit Cicc nem ismert. A szokásos
társaság ült a gödör körül néhány új arccal. Némelyik
férfinak nő ült az ölében. Az egyik éppen Monster lába
között gubbasztott.
- Tényleg? Én nem látok egy olyan nőt sem, aki próbálná
felhívni magára őrizz figyelmét - mondta Cicc.
- Igen? Akkor mit gondolsz, miért van mindnek barna haja és
frufruja? Eddig ötöt számoltam.
- Ö..., mert barna hajuk van, és frufrujuk? - Cicc az égre
emelte a szemét.
- Tévedsz. Az ott nem Picur Axel ölében? Ő szőke volt, nem?
És ismerem Chilit. Láttam már ezelőtt, és konkrétan tudom,
hogy természetes vörös. Mindig középen elválasztva hordta
a haját. Már nem.
- Oké, szóval néhány lány megváltoztatta a frizuráját. És
aztán?
Jo Ciccre nézve felvonta a szemöldökét, de a lány Grizzt
figyelte.
-Tényleg fogalmad sincs, ugye?
- Miről nincs fogalmam? Miről beszélsz?
- Már értem, miért szeretnek annyira. Miért szeret ő is
annyira. -Jo hamar észbe kapott. - Értem, miért szeret Grizz.
Olyan ártatlan vagy bizonyos dolgokban. Nyilván le sem esik
neked.
Cicc fújtatott egyet.
- Mi nem esik le, Jo? Mit nem értek?
- Hogy az összes nő próbál olyan lenni, mint te.
Huszonhetedik fejezet

2000.

- Igen, rávettelek, hogy menj vissza a motelba - mondta

Tommy Ginnynek. Nem bírt a nő szemébe nézni. -
Beismerem. Önző voltam. Tudtam, hogy ha elmész a
rendőrségre, elveszítelek.
Eljátszottam volna a lehetőségemet a továbbtanulásra. Nem
tudom, talán nem kellett volna rábeszélnélek. Úgy értem,
valószínűleg újra sínre került volna az életem néhány év
után, de azt gondoltam, annál előbb veled lehetek. Úgy
terveztem, hogy magadtól észre fogod venni, milyen
borzasztó és romlott Grizz, és majd önszántadból el akarod
hagyni őt. És megtettem, Ginny. Sajnálom. De csak akkor
egyszer tettem ilyet.
- Milyen egyszer? - Ginny a férfi arcát fürkészte. - Mit tettél,
Tommy?
- Az egész olyan volt számomra, mint egy sakkjátszma,
Ginny.
Tervezgettem és fondorkodtam, hogy mindig lásd,
valahányszor
Grizz valami borzalmasat követ el. - Elhallgatott, majd a
lehető leghalkabb hangon, amit még ki tudott préselni
magából, hozzátette: -A hajódokkon.
Ginnynek elakadt a lélegzete, és a szájára szorította a kezét.
- A hajódokkon... Ahova odamentem, és láttam, hogy Grizz
és Blue két holttestet dob a vízbe... Te intézted el, hogy
odamenjek? Hogy lássam?
Grunt hosszan felsóhajtott.
- Igen, én rendeztem meg. Csapdába csaltalak. Tudtam,
hogy Grizz és Blue el fog intézni két balféket, akik elkötötték
egy drogdíler kokainnal teli hajóját. Tudtam, mi lesz a
sorsuk.
- Nem hiszem el! Emlékszel még, mennyire ki voltam
borulva? -Ginny fel-alá járkált a konyhában. - Már nem is
tudom, miért mentem oda, de sosem gyanítottam, hogy te
voltál. Ha Grizz gyanakodott volna rád, valószínűleg ellátta
volna a bajod. Talán még meg is ölt volna.
- Emlékszem, mennyire felzaklatott, mert eljöttél hozzám. -
Tommy keresztbe fonta a karját, emlékezett Ginny akkori
arckifejezésére, a szeme alatti sötét karikákra. - Amikor
láttam, mit tettem veled, mennyire megbántottalak,
felhagytam a játszadozással. Arról nem is beszélve, hogy ha
elkapták volna őket, és te épp ott vagy, te is bajba
keveredtél volna. El sem hiszem, hogy ilyen helyzetbe
sodortalak. - Ginny csak bámult rá karba tett kézzel, és leült
egy bárszékre a reggelizőpultnál. - Gin, továbbra is
rászedhettem volna őt és téged is, de nem tettem.
Rájöttem, hogy képtelen vagyok ilyen fájdalmat okozni
neked, és nem tehetlek ki több veszélynek. Szerettelek.
A nőre bámult, de Ginny nem szólt semmit. Csak nézett rá,
mintha nem is ismerné. Tommyból kibuktak a szavak,
képtelen volt gátat szabni nekik.
- Azt hiszem, ezután már arról szólt az egész, hogy
megvédjelek. Megvédjem a lelked azoktól a borzalmas
dolgoktól, amiket Grizz csinál, és megvédjelek, hogy ne
keveredj fizikailag hasonló helyzetbe. Éppen az ellenkezője
lett annak, mint amit eredetileg terveztem.
- És gondolom, ezért elismerést vársz? Hogy megvédtél.
Hát, nem tudom, ebből mennyit hihetek el. - Gúny járta át
Ginny hangját. - Pont most vádoltál meg, hogy homokba
dugtam a fejem, mert nem akartam tudomást venni a
dolgokról, amiket Grizz tett. Erre közlőd velem, hogy az volt
a terved, hogy a tudomásomra hozd? -Feltartotta a kezét,
mielőtt Tommy beszélni kezdett volna. - És mielőtt
közbeszólnál, hogy elmondd, milyen rossz ember volt, hadd
emlékeztesselek, hogy leszámítva azt, amikor hanyatt lökte
és megpofozta Willow-t, amikor biccentett Chicónak a
gödörben, meg amikor vízbe dobta a hullákat a dokkon - az
élményért utólag is koszi, mellesleg -, valamint amikor
elverte azokat a kölyköket a raktárépületben, akik leköptek,
nem láttam, hogy Grizz bármit is elkövetett volna. Tíz évig
vele voltam, Tommy. Tíz évig. És sosem láttam egyebet azon
kívül, amit most felsoroltam.
Tommy szeme szikrázott.
- És ha te nem láttad, nem is történt meg? - Kezdte
megemelni a hangját. - Oké, akkor ne higgy nekem. Nézd,
Gin, sosem hittem volna, hogy tíz évbe fog telni, mire végre
veled lehetek. Nem tudom. Talán előbb is elhagytad volna,
de rengeteg dolog volt, amit titokban kellett tartanom
előtted.
Csupa olyan dolog, amitől összeroppantál volna. Tudtam,
hogy már eleve szenvedsz a bűntudattól a bűnözői
tevékenysége miatt.
Ginny felállt, és elindult Tommy felé. Keresztbe fonta a
karját, magasba emelte az állát, és a létező legridegebb
pillantással nézett a férfira.
- Mondj egyet! Mondj egy dolgot, amit elrejtettél előlem, és
ami miatt elhagytam volna őt, leszámítva azt, amit az
elmúlt néhány órában felfedeztem. Nem mintha az
elhagyása egyáltalán felmerült volna lehetőségként, már ha
rajta múlik.
- Ha úgy láttam volna, hogy el akarod hagyni, talán tettem
volna valamit a letartóztatása érdekében, még azelőtt, hogy
Jan elintézte. De őszintén szólva boldognak tűntél a csillogó
kis buborékodban.
- Azt mondod, miattad tartóztatták le Grizzt? - Ginny szinte
sikított.
- Nem! - vágta rá Tommy. - Egyáltalán nem ezt mondom.
Semmi közöm nem volt a letartóztatásához. De amikor
végre
megtörtént, örültem, Gin. Úgy éreztem, kifutottam az
időből.
Figyeltél egyáltalán arra, amit mondtam? Tíz éven át
vártam, amíg te vele voltál!
- Akkor válaszolj a kérdésemre. Mit követett el Grizz, amit te
eltitkoltál előlem?
Tommy mélyen felsóhajtott.
- Ginny, most az egyszer kérlek, tartsd inkább a homokban a
fejed. Nem akarod tudni.
- Én pedig azt mondom, hogy nem tetszik a vád, miszerint
mást sem csináltam huszonöt éven át! Ki vele!
- Rendben. Ha szeretnéd, elmondom. Emlékszel, amikor
megkérdezted tőlem, hogyan halt meg Willow és Darryl?
- Igen, hát persze hogy emlékszem. Rettenetes volt.
Kínhalál.
- Hadd kérdezzek tőled valamit - mondta a nőre pillantva. -
Johnny Tillmant lassan darabokra vágták, amiért megpróbált
megerőszakolni téged. Őszintén azt hiszed, hogy Grizz
lekísérte Willow-t és Darrylt az üres medencéhez, és
egyszerűen hagyta, hogy ott maguktól meghaljanak? Ne
feledd, hogy Darryl több mint két órán keresztül kínzott
téged, és Willow eszelte ki az egészet.
- Há-hát, azt mondtad, hogy így volt. Sosem kérdeztem
Grizzt, mert már tőled megkérdeztem. És te így mesélted.
- Igen, Ginny. így meséltem. Eltitkoltam az igazat, mert bár
szerettelek, és veled akartam lenni, bele sem akartam
gondolni, hogy örökre az emlékezetedbe égjen, mit tett
valójában velük.
Egyébként is elég bűntudatot éreztél a haláluk miatt. És
igen, tényleg a medencében haltak meg. De nem az
időjárási viszontagságoktól vagy szomjukban. - Lepillantott.
- Annyit elárulhatok, hogy már biztosan rég a halálért
könyörögtek, mire végül meghaltak.
Mindketten hallgattak egy hosszú pillanatig.
- Mondd el! - suttogta Ginny.
- Tudod, mennyire megszállottja lett az ügynek, nem? Grizz
sosem hitte el, hogy Darrylt a szerencsés véletlen sodorta
aznap éjjel a motelba.
Ginny csak bámult rá.
- Grizz sokáig úgy gondolta, belső munka volt. Hogy valaki
tudta, hogy ő nem lesz ott aznap este. Akárki tervelte is ki,
tudta azt is, hogy Moe rendszeresen a kutyákkal alszik.
Tudta, hogy aznap éjjel egyedül leszel, Gin.
Aztán csaknem mindent elmesélt Ginnynek.
Azt azonban nem mondta el, hogy Grizz mindezt nem
csupán feltételezte. Tényleg így volt. Grizz kiszedett egy
nevet Willow-ból. Willow az utolsó lélegzetével még
megesküdött, hogy egy Wendy nevű nőtől kapta a tippet. A
nőnek déli akcentusa volt, és csak telefonon kommunikált
Willow-val. Willow azt állította, Wendynek volt egy
kapcsolata a motelban, de megesküdött, hogy nem tudja, ki
az.
Nem volt semmiféle Wendy, akit a motelhoz tudtak volna
kötni.
Ami még rosszabb, hogy Darryl be sem fejezte a rábízott
feladatot. Meg kellett volna ölnie Ginnyt aznap éjjel. Azt
hitte, sikerült is, amikor eszméletlenre verte a lányt.
Nem. Ginnynek nem kell erről tudnia.
Bőven elég rossz volt már az is, amit tudott. Ginny reszketve
az egyik konyhaszékhez sétált az asztal túloldalán.
Kirántotta, és leült rá, majd a kezére bámult, amit lazán
pihentetett az ölében. Képtelen volt összpontosítani. Le volt
sokkolva.
Kavargóit a gyomra.
- Igazad volt, Tommy - suttogta. - Ezt nem akartam volna
tudni. - Elhallgatott, majd hozzátette: - De talán tudnom
kellett volna. Nem tudom. - A tenyerébe temette az arcát. -
Ez az egész olyan váratlan.
Tommy felpattant, és odasétált hozzá. Letérdelt Ginny elé,
és a kezébe fogta a nő kezét.
- Semmi baj, drágám. Úgy sajnálom. Egyszerűen sajnálom.
Nem gondoltam, hogy számít bármit is, ha tudsz az
egészről. -
Közelebb vonta magához Ginnyt, és simogatta a hátát,
miközben a nő zokogott. - Mindig is az volt a legfontosabb,
hogy megvédjelek, Gin. Mindig is erről szólt az egész.
Kérlek, ne hagyj el, Gin! Nem bírnék nélküled élni. Kérlek, ne
menj!
Azt azonban Tommy nem tette hozzá, hogy bár igaz, hogy
ennyi éven át neki kellett védelmeznie Ginnyt, arra is jó oka
volt, hogy épp most hozza szóba mindezt. Bizonyos
dolgokat még most sem szeretett volna elmondani neki, de
tudta, hogy muszáj lesz.
Amikor Ginny hátrébb húzódott, és felpillantott a férfira,
látta, hogy könnyek ülnek Tommy szemében.
Mélységes fájdalommal a szívében végül összeszedte az
erejét:
- Szeretlek, Tommy. De akkor is el kell mennem. Csak egy kis
teret szeretnék. Meg kell ezt értened. Túl nagy sokk ez, a
gyerekek pedig rendben lesznek. Majd azt mondjuk nekik,
hogy Carternél vagyok, és segítek neki gondoskodni az
állatokról, amíg Bili nincs a városban. Már volt ilyen
korábban. Sosem fogják gyanítani, hogy másért mentem el.
Elhallgatott.
-Amikor lesz egy kis időnk kettesben... - Elkalandozott a
hangja, majd összeszedte magát. - Mindent. Mindent tudni
akarok. Az elejétől. Azt akarom, hogy minden egyes dolgot
elmesélj, Tommy. Még akkor is, ha nehéz hallanom.
- Elmondok mindent, Gin. - A férfi hangja élettelenül, üresen
csengett. - Elmondom.
- És azt akarom, hogy áruld el, miről beszéltetek, amikor
elmentél hozzá a kivégzése előtt.
Tommy így tervezte, csak Leslie közbeavatkozott a váratlan
megjegyzésével.
Bólintott, és már belefogott a válaszba, amikor Jason hangja
félbeszakította:
- Anyaaa! Apaaa! Ide tudtok jönni? Van nektek egy
meglepim!
Huszonnyolcadik fejezet

1978.
Végre sikerült felvennie a kapcsolatot Willow-val. Kissé
időigényes volt, de tudta, milyen helyen szállna meg a nő.
Hat hotel után végre talált, süllyedt.
- Az a szupervékony, szőke nő a nagy szájával? - kérdezte a
pasas, aki felvette a telefont.
- Igen, ő az. Ott van? Ott szállt meg?
-Áh, kirúgtam, mert nem fizetett. Azt hiszem, valahol az
Ötödiken szállt meg. Nem tudom. Azt tudom, hogy a legtöbb
kliensét a Foltos Tojásban szedi fel.
- Az egy motel? - kérdezte a nő csábító hangon, előhozva a
déli akcentusát.
- Nem. Egy bár. Valószínűleg megtalálja ott, vagy talál
valakit, aki ismeri. Ha látja azt a szánalmas seggét, mondja
meg neki, hogy tartozik Micknek ötvenöt dolcsival, az a
lusta, semmirekellő szarházi.
A nő eljuttatott Willow-nak egy üzenetet, hogy hívjon fel egy
bizonyos nyilvános telefont egy adott nap adott
időpontjában.
Az üzenetben megemlítette, hogy Grizzről van szó.
És természetesen meg is szólalt a telefon abban az
időpontban, amikor meghagyta. Willow nagyon is
készségesen akart segíteni Wendynek a tervében.
Moe már nehezebbnek ígérkezik, mivel nem tud beszélni a
telefonon. De Wendy erre is kieszelt egy tervet.
Figyelte, ahogy Moe kiszáll a fekete Volkswagenből, és
besétál a postára. Odament a lány kocsijához, és bedobott
egy borítékot a nyitott ablakon át a vezetőülésre. Utána
visszaszaladt a saját autójához, beszállt, és elhajtott, mielőtt
még Moe visszajött volna.
Ezt írta a levélben:
Kedves Moe!
Tudom, hogy mennyire boldogtalan vagy Én is az vagyok.
Mióta Cicc a motelba érkezett, úgy tűnik, senki sem vesz
már téged észre. Még Grunt sem. Igen, láttam Ciccet.
Tudom, hogy mennyire kedveli mindenki. Talán segíthetünk
egymásnak.
Nem akarom, hogy Ciccnek bántódása essen, vagy bármi,
de talán felhasználhatjuk őt, hogy elérjük, amit akarunk.
Hogy visszaszerezzük az életünket. Ha úgy gondolod, hogy
tudsz nekem ebben segíteni, akkor legyél a hollywoodi Taft
Street 441-nél vasárnap pontban délután 4-kor. Üdvözöl
barátod: Wendy.
Két nappal később Wendy végignézte a kisboltból, amint a
kis fekete kocsi behajt a forgalmas útról, és leparkol a
gyógyszertár és a szépségszalon közti telefonfülkénél. Moe
egyedül érkezett.
Tárcsázta a telefonszámot. Moe felvette.
- Szia, Moe. Úgy örülök, hogy válaszoltál. Tudom, hogy
törődsz Cicc-cel, és nem akarod, hogy bántódása essen. Én
sem akarom, hogy bántsák. Egyszerűen csak gyűlölöm
Grizzt, és úgy gondolom, azzal tudunk a legjobban bosszút
állni rajta, ha elveszünk tőle valamit. Tudod, ahogy ő kivágta
a nyelved.
Tőlem is elvett valamit. Szóval szemet szemért. Ha úgy
gondolod, hogy tudsz nekem segíteni, és ha szerinted is
együtt tudunk dolgozni anélkül, hogy bárki megsérülne,
akkor nyomd meg egyszer valamelyik gombot a
telefontárcsán.
Wendy figyelte, hogy Moe hezitál. Utána körbepillantott.
Wendy tudta, hogy nem láthatják meg.
- Senki sem fog megsérülni. Én csak azt szeretném, ha Cicc
épségben hazajutna. Ennyi.
Moe a telefonkészülék tárcsájához emelte az ujját.
Visszhangzott a pittyegés a vonal Wendy felőli végén.
Wendy arca győzedelmesen felragyogott. Kész is van.
Megvan a beépített embere a motelban.
És tudta, hogy Willow majd elintézi a mocskos munkát. Nem
tudják a szálakat visszavezetni hozzá. Ő majd nyilvános
telefonokon meg a barátjától kölcsönvett csipogón tárgyal
velük. A fiú készségesen odaadta neki az apja egyik
munkahelyi csipogóját néhány plusz dolcsiért, amivel
fedezni tudta a drogfüggőségét. Amikor mindennel végzett,
megmondja a barátjának, hogy óvatosan juttassa vissza az
apja vállalatának.
Annyian dolgoztak ott, hogy képtelenség lesz bárkihez is
kötni.
És az is csak akkor merült volna fel, ha gyanakszik valaki,
hogy mindez el lett tervezve.
Szemmel kell tartania Grizzt. Okos férfi, de ő is okos. Grizz
Cicc miatt rúgta ki Willow-t. Kivágta Moe nyelvét. És tőle is
elvett valamit. Olyasvalamit, amire még nem állt készen,
hogy elveszítse.
Grizz meg fog fizetni azért, hogy bántotta őket. Moe-nak is
megmondta: szemet szemért.
Huszonkilencedik fejezet

2000.

Tommy és Ginny ugyanazzal az arckifejezéssel néztek

egymásra: rettenet. Mindketten azt hitték, hogy Jason épp
kipakol a táskájából az emeleten. Vajon hallhatott bármit
ebből a tízéves? Ha igen, mennyit?
- Örülni fogtok a meglepinek - kiáltotta Jason dallamosan.
A nappali. A nappaliból jött a hangja. Váltottak még egy
pillantást, majd elindultak a nappaliba, és ott megtorpantak.
A dohányzóasztalon ott állt Grizz sakk-készlete.
- Bementem apa dolgozószobájába, hogy papírt hozzak, és
megláttam ezt az íróasztalon. Segíteni akartam kipakolni és
összerakni. Meglepődtetek? - Jason úgy vigyorgott, mint aki
nyert a lottón.
Tommy meglátta az üres dobozt az egyik kanapén.
- Hogy hoztad be ide azt a dobozt, fiam? Vagy egy tonnát
nyomott.
Jason vállat vont, és körbepillantott a földön szanaszét
heverő csomagoláson.
- Egyszerre apránként hordtam be, amíg elég könnyű nem
volt a doboz ahhoz, hogy becipeljem. - Félénken hozzátette:
-Feltakarítom a rendetlenséget.
Ginny túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy meg tudjon
szólalni. Emlékek árasztották el, amitől kissé bizonytalannak
érezte a lábát. Tommy érzékelte ezt, és óvatosan megfogta
a karját, majd a kanapéhoz kísérte.
Amikor Ginny leült, Tommy megfordult, hogy a fiához
szóljon: -Jason, örülök, hogy segíteni akartál. De nem lett
volna szabad hozzányúlnod valamihez, ami nem a tiéd.
A fiú összetörtnek tűnt.
- De apa, csak meg akartalak lepni!
- Nem ez a lényeg, Jason. - Tommy most már mérgesnek
tűnt.
- Hányszor megmondtam, hogy nem mehetsz az irodámba?
Tudod ezt jól, úgyhogy ezért büntit fogsz kapni.
Ginnynek megszakadt a szíve. Látta, hogy Jason tényleg azt
hitte, segít ezzel, és most nem érti, miért reagálnak így a
szülei.
- Különben sincs itt az összes. - Belerúgott némi
csomagolópapírba. - Szeretnétek, hogy összeszedjem?
- Hogy érted, hogy nincs ott az összes? - ráncolta Ginny a
homlokát.
- Hiányzik a sötét király. A király nélkül nem lehet játszani.
Igaz, apa? - kérdezte Jason az apjára pillantva.
Tommy és Ginny összenéztek. Mindketten tudták, hogy a
király levételével azt jelzed, kiszálltál a játékból; elismered
az ellenfél győzelmét. A vereség elfogadását jelenti. A
megadást.
Vajon Grizz üzen a síron túlról? Beismeri a vereséget?
Vagy még rosszabb: kihívást üzen? Nem kifejezetten
fektette el a királyt. Ő - vagy valaki más - eltávolította a
játékból.
Jelent ez bármit?
Nevetséges. Tommy emlékeztette magát, hogy találkozott
Grizz-zel néhány nappal a kivégzése előtt. Hosszasan
beszélgettek, és rendezték a dolgaikat. Legalábbis ő úgy
hitte.
Bizonyára valami idiótát bíztak meg a börtönben a sakk-
készlet összepakolásával, olyasvalakit, aki szeretett volna
egy kis szuvenírt Grizz holmijából. Ennyi az egész. Semmi ok
az aggodalomra.
De Tommy sosem volt naiv. Még mindig voltak illegális
kapcsolatai. Azt is tudta, hogy vannak hűséges bandatagok,
akik bármit megtennének Grizzért. Még a kivégzése után is.
Körbe fog kérdezősködni a biztonság kedvéért. De most meg
kell nyugtatnia a feleségét, és erőt kell öntenie belé.
Leült Ginny mellé, és elkezdte átkarolni a nőt. Épp, amikor
Tommy megszólalt volna, Jason felpattant. Gyorsan
kiheverte az apja dorgálását, és még izgatottabbnak tűnt,
mint korábban.
- Majdnem elfelejtettem! Ez a legjobb része! Még a
sakkkészletnél is jobb. - Jason lehajolt, és felkapott valamit,
ami a dohányzóasztal mögött hevert a földön, elrejtve a
csomagolópapírok között. - A doboz alján volt.
Ginnynek elakadt a lélegzete, amikor meglátta, mit tart a fia
főnyereményként a levegőbe.
- Ez a szuperkirály dzseki is ott volt! És nézzétek: a lány a
hátulján pont úgy néz ki, mint Mimi!
Harmincadik fejezet

1979.
- Több eszed is lehetne annál, hogy ilyesmit kérdezz, Cicc -
mondta neki Grizz egy délután, a négyes szobában, a
nappaliban.
- Megkérdezted, mit kérek a szünnapomra, én pedig
válaszoltam. Nem kellett volna megkérdezned, ha nem
akarod tudni.
- Gyerünk már, édesem. Ne játszadozz velem! Tudod jól,
hogy nem fogom elárulni neked a nevem. Különben sem
fontos.
- Oké, nem kell elárulnod a neved. Mit szólsz ahhoz, hogy
elárulsz nekem valamit? Bármit magadról és a motel előtti
életedről. Bármit, Grizz. A feleséged vagyok. A házastársak
megosztják egymással az ilyesmit.
- Értelmetlen volt az életem, amíg ide nem hoztalak a
motelba -sóhajtott Grizz. - Mit akarsz hallani? Egy sor
bűncselekményt, börtönt, mit? Higgy nekem, amikor azt
mondom, hogy azután kezdődött az életem, hogy
idehoztalak, Cicc. Bízz bennem.
- Gyerünk már, Grizz! Maradhatunk az egyszerű dolgoknál.
Mondjuk, melyik általános iskolába jártál? Volt háziállatod
gyerekkorodban, és ha igen, hogy hívták? Szerettek a
szüleid?
Együtt vacsoráztatok vasárnaponként? Mi volt a kedvenc
tévéműsorod gyerekként? Milyen színű volt az első kocsid? -
A férfira mosolygott. - Bármit, Grizz. Semmit sem tudok
rólad.
És ez nem tűnik túl igazságosnak, miután te mindent tudsz
rólam.
Grizz felsóhajtott, és a jobb kezével végigsimított a haján. Ez
az ő hibája. Ő kérdezte meg, hogy mit kér a szünnapjára, és
a lány most válaszolt.
- Nem elég, ha annyit mondok, hogy szar volt az életem, és
nem akarok róla beszélni? - És mielőtt még válaszolt volna a
lány, hozzátette: - Zöld.
- Mi zöld? - kérdezte Cicc tágra nyílt szemekkel. Kíváncsian
kiült a kanapé szélére. - Ez a vezetékneved?
- Nem. Az első kocsim zöld volt, és mielőtt megkérdeznéd,
loptam.
Ginny felállt, és keresztbe fonta a karját maga előtt.
- Óóó, te vagy a legbosszantóbb ember a világon. Mondták
már neked?
Grizz felvont szemöldökkel nézett a lányra. Szórakoztatta a
kérdés, de nem akarta tovább idegesíteni a lányt, mert már
így is elég bosszús volt. Ellágyult az arca.
- Cicus, kérlek, csak mondj bármi mást, amit szeretnél a
szünnapodra. Kérlek?
Kezdett kétségbeesni. Nem segített az sem, hogy hatalmas
bűntudatot érzett, amiért a lányt előző évben bántalmazták
és megerőszakolták. Még mindig kereste az elkövetőt. Arról
fantáziáit, hogy milyen élvezettel fogja megkínozni az illetőt,
aki kezet mert emelni a feleségére. De mielőtt Ginny ismét
megszólalhatott volna, hozzátette:
- És nem, nem fogok veled templomba menni, úgyhogy ne is
kérj.
Ginny rámeredt. Az arca kezdett elvörösödni. Tényleg
haragudott a férfira. De édesen néz ki, gondolta Grizz.
Majdnem elmosolyodott, de még időben fékezte magát.
Megszólalt a telefon, és félbeszakította a beszélgetést.
- Vedd fel! - mondta Cicc, és elindult az ajtóhoz. - Levegőre
van szükségem.
Grizz látta a lány kocsikulcsát a szokásos helyen, miközben
elindult a telefonért. Legalább nem kell azon aggódnia, hogy
mérgesen elhajt valamerre.
Amikor befejezte a telefonbeszélgetést, a lány keresésére
indult. Miután benézett néhány üres motelszobába, átsétált
a motel irodai oldalára. Meglátta, hogy a lány hátsója kilóg a
kocsija utasüléséről.
Grizz megtorpant, és szemügyre vette Cicc fenekét.
Gyönyörű feneke van. Sosem fogja megunni. Kezdett
felizgulni, ahogy körbepillantott. Vajon rá tudom venni, hogy
letolja a farmerját? -tűnődött magában. Végül elhessegette
a gondolatot. Nem.
Sokkal szívesebben fekszik le vele az ágyában.
Dühbe gurult, amint eszébe jutott a lány megerőszakolása.
Van valaki odakint, aki nemcsak hogy látta Ginnyt, de volt is
benne. Igen, tűnődött magában. Meg fogja találni az illetőt,
aki megtámadta a lányt, és élvezettel végez majd vele.
Lassan.
- Mit csinálsz, Cicc? - kérdezte, ahogy közelebb ért hozzá.
- A nyakláncom - szólt ki Cicc a kocsiból. - Amelyiket
Grunttól kaptam karácsonyra. Eszembe jutott, hogy talán
elveszítettem, vagy valami.
Most kiült oldalra az utasülésen, egyik lábával maga alatt, a
másikkal a talajon. Elkeseredetten felemelte a kezét.
- Gondolod, hogy a kocsiban hagytad el?
- Igen, azt hiszem. Néhány hete letört a kapcsa, és be kellett
vinnem az ékszerészhez megcsináltatni. Amikor érte
mentem, épp a manikűröstől jöttem, és rájöttem, hogy az új
körmömmel nem tudom ki- és bekapcsolni. Úgyhogy a
visszapillantóra akasztottam. Most jutott eszembe. -
Összeráncolta a homlokát. - De nincs itt. Nem tudom, hol
lehet. Biztosra veszem, hogy ide akasztottam.
- A keresztet? A vallásos nyakláncod?
- Igen, a keresztem - felelte a lány szórakozottan, most épp
az ülés és a középkonzol között kotorászva.
- Szeretnéd, hogy vegyek neked egy újat?
- Nem, meg akarom találni azt, amelyikről tudom, hogy itt
van valahol. - A lány frusztráltan fújtatott egy nagyot, amire
fellebbent a frufru a homlokán, majd visszahullott a helyére.
- Talán valaki ellopta.
- Nem. Be szoktam zárni a kocsit, amikor elmegyek
valahová.
Csak itt hagyom nyitva.
Mindketten tudták, hogy a motelban senki sem merne
ellopni valamit Cicc kocsijából.
- Gyere vissza! Átnézetem alaposan Axel egyik emberével a
kocsidat. Ha idebent van, ők megtalálják.
Cicc kiszállt a kocsiból, és becsapta az ajtót.
Alig tíz perccel később az ágyban voltak.
- Biztos, hogy nem okozok fájdalmat, Cicus? - kérdezte Grizz.
Felül volt, és már behatolt a lányba, lassan mozgatva a
csípőjét,
miközben a lány nyakát csókolgatta.
- Nem, nem fáj, egyáltalán nem. - Cicc ekkor felnyögött,
hátrafeszült a háta az élvezettől. - Csak csináld még, amit
csinálsz, jó?
Grizz elmosolyodott Cicc nyakához bújva. A jobb kezével
átfogta a lány mellét, és játszadozott a mellbimbójával.
Lassan, lassan elkezdte kihúzni magát a lányból, az ajkával
Cicc torka felé közeledett. Cicc felé mozdult, hogy ne
húzódjon ki belőle, ismét felnyögött, és szorosan a férfi
dereka köré szorította a lábát, hogy magában tudja tartani.
Grizz finoman szopogatta a megkeményedett mellbimbót.
Aztán érezte, hogy a lány befeszül. A francba! Eszébe
juttatta az erőszakot. A harapásokat.
- Semmi baj, Cicc. Én vagyok, édesem. - Érezte, hogy Cicc
újra ellazul.
Találkozott a tekintetük, és Cicc haragot látott a férfi
szemében. Közrefogta az arcát, és közelebb húzta magához.
- Tudom, hogy még mindig haragszol Moe-ra, amiért nála
voltak aznap éjjel a kutyák.
A férfi nem számított a témára. De Ciccnek igaza volt.
- Hát, rohadtul mérges vagyok Moe-ra... - Cicc
félbeszakította, mielőtt tovább mondhatta volna.
- Mint mondtam, tudom, hogy haragszol rá, de azt is tudom,
hogy magadat is hibáztatod.
Grizz félrepillantott, de Cicc visszahúzta az arcát, hogy
egymás szemébe nézzenek.
- Azért vagy dühös Moe-ra, mert azt gondolod, hogy cserben
hagytál. Attól félsz, hogy másnak látlak emiatt. Pont így
éreztél akkor is, amikor szemtanúja voltam annak, amit
Chico tett azzal a párral a gödörnél. Féltél, hogy azon már
nem tudok túllépni.
Hogy nem foglak szeretni többé.
Grizz nem tudta, mit feleljen erre. A lánynak ebben is igaza
van.
- Gyűlölöm, amit csinálsz. Tudom, hogy te is tudod. És
folyton azt hajtogatom magamnak, hogy egy nap felhagysz
vele. Hogy az, ha veled vagyok, pozitív hatással lesz rád.
Őszintén szólva nem tudom, ez igaz-e, és hogy képes vagy-
e abbahagyni.
Grizz ismét félrepillantott, Cicc pedig ez alkalommal
durvábban rántotta vissza maga felé a férfi arcát.
- Annyira borzasztóan szeretlek, hogy megrémiszt. Ezért
maradok veled. Ezért nézek el annyi mindent. Tudnod kell,
hogy nem hibáztatlak azért, ami velem történt. Boldog
vagyok, és mindig is az leszek, amiért veled lehetek.
Grizz megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Én is szeretlek, Cicus. Számomra is ijesztő, hogy mennyire
szeretlek.
A lány elmosolyodott, és játékosan megharapta Grizz alsó
ajkát. A férfi felmordult, és olyan erővel csókolta, hogy alig
kapott levegőt.
Kis idő elteltével Grizz felült, könnyedén megrántotta a lány
kezét.
- Gyere, zuhanyozz le velem!
Cicc a férfira nézett.
- Neki kell látnom a vacsorának - felelte. Mielőtt még a férfi
bármit mondhatott volna, hozzátette: - Már szebb az orrod.
Még mindig fáj?
Grizznek egy héttel korábban eltört az orra, amikor próbált
leállítani egy verekedést.
- Annyiszor eltört már, hogy nem is számolom. Nem, nem
fáj.
Zuhanyozz le velem, és elviszlek vacsorázni.
- Tényleg vacsorázni mennénk, vagy csak egy üzleti
megbeszélésre, egy közbeiktatott vacsorával?
- Tényleg vacsorázni. Te döntőd el, hová.
Cicc elmosolyodott. Pontosan tudta, hová szeretne menni.
A Vincent’s egy kis, eldugott étterem volt egy haldokló
árkádsoros plázában, a dokknál. Akkoriban, amikor Grizz a
motelba hozatta, és még tartott tőle, hogy felismerhetik a
lányt, ebbe az étterembe vitte időnként. Aznap Ciccnek
fokhagymás rákhoz volt kedve, és a Vincent’s-nél
készítették a legfinomabbat. Előző héten úgy volt, hogy
Grunttal elmennek, de a fiúnak végül el kellett utaznia
valamilyen üzleti ügyben.
Cicc úgy tudta, néhány hétig Vancouverben lesz. Sajnos
azonban képtelen volt kiverni a fejéből a fokhagymás rákot.
Nagyon megkívánta.
- Versenyezzünk, ki ér előbb a zuhanyhoz! - mondta, és
lerúgta magáról a takarót, majd a fürdőszoba felé szaladt.
Öt perccel később Grizz zihálva merült benne mélyebbre,
miközben egyik kezével a zuhanyzó csúszós falának
támaszkodott.
- Egyszerűen nem tudok betelni veled, Cicc - mondta Grizz.
A zuhanyzás ártatlanul indult - te megmosod az én hátam,
én a tiéd. De mire észbe kaptak, máris újra szeretkeztek.
Grizz ekkor felemelte a lányt, és a zuhanyzó falának
nyomta. Cicc a férfi dereka köré fonta a lábait. Alig tizenöt
perccel azelőtt szeretkeztek a hálószobában. Cicc
nyögdécselt, ahogy a férfi csípőmozdulatai egyre
erőteljesebbek lettek. Grizz érezte, hogy a lány elélvez, és
egyből követte őt.
Lassan, óvatosan leengedte, a lány pedig felpillantott rá.
Grizz a tenyere közé fogta Cicc arcát, és mélyen,
szenvedélyesen megcsókolta.
A lány viszonozta a csókot.
- Lehet, hogy az utolsó pillanatos zuhany-menetnek az lesz
az ára, hogy nem tudjuk megelőzni a vacsoraidőben érkező
tömeget.
- Nem érdekel, Cicus. Csókolj tovább!
Egy órával később sikerült végre felöltözniük, és eljutni az
étterembe. Megrendelték az ételüket, és a pincérnő elvette
tőlük az étlapot.
- Rögtön hozom az italokat - mondta nekik.
Grizz Ciccre mosolygott.
- Gondolkoztál rajta?
A lány oldalra billentette a fejét.
-Min?
-A szünnapodon.
- Ó. Egy pillanatra azt hittem, arról beszélsz, hogy vajon hol
vesztettem el a nyakláncomat. Hmm. Hadd gondolkozzak. -
Körbepillantott az éttermen, majd gyorsan visszanézett
Grizzre.
Szélesen elmosolyodott, ahogy eszébe jutott valami. - Igen!
Van valami, amit szeretnék a szünnapomra. Valami, amit
nagyon szeretnék! Gondolkoztam a tavalyi diákbálos
randinkön.
- Szeretnél egy romantikus estét Martin tengerparti
nyaralójában? - vigyorgott Grizz megkönnyebbülten. Egy
átszeretkezett éjszaka Cicc-cel, a tengerparti nyaralóban.
Nanáhogy!
- Nem. Nem a tengerparti nyaralóban. - Cicc most már a
székén rugózott. - Azt akarom, hogy vigyél el valahová!
Táncolni. El akarok menni egy szórakozóhelyre táncolni.
Grizz mosolya elhalványult, és kissé lehangoltnak tűnt. Nem
árulja el a nevét a lánynak. Nem megy vele templomba.
Hogy mondhatna nemet a harmadik dologra is, amit kér?
- Basszus, bébi. Tudod, hogy nem vagyok jó táncos. Alig
tudtam kivitelezni azt a lassúzást Martin pavilonjában.
- Táncolni akarok menni, Grizz! Légyszi! Egyedül akkor tudok
táncolni, amikor sikerül rávennem Axelt, hogy táncoljon
velem a négyesben. Nem hajlandó, ha sokan vannak a
motelban. Nem akarja megkockáztatni, hogy meglássák.
Grizz akaratlanul elmosolyodott ezen. Nemegyszer sétált be
arra, hogy Axel és Cicc együtt táncoltak valamelyik
együttesre, akikért Cicc úgy odavolt. Szerinte olyan a hangja
azoknak az énekeseknek, mintha valaki a golyójukat
szorongatná. Mindig csak egy éles, magas sipítást hallott, és
sosem maradt elég hosszan ahhoz, hogy végighallgasson
egy számot.
- Miért táncoltok egy olyan számra, ami kopasz nőkről szól?
-kérdezte Grizz egyszer.
Axel és Cicc megtorpantak, és furcsán néztek rá.
- Hogy érted, hogy kopasz nőkről szól? - kérdezte Cicc,
ahogy Grizz lejjebb tekerte a magnó hangerejét.
- Ezek a fiúk, akik amúgy nőnek hangoznak, azt éneklik,
hogy „bald-headed women”, vagyis „kopasz nők” - felelte
Grizz.
Cicc elnevette magát.
- A Bee Gees azt énekli, hogy „more than a woman”, vagyis
„egy nőnél is jobban”. Nincs szó kopasz nőkről! A számnak
is az a címe, hogy More Than a Woman, és én történetesen
imádom!
- Mindegy, mi a címe, attól még szar. Én már itt sem vagyok.
Grizz értékelte, hogy Axel táncol a feleségével. És igen,
tudott
Axel másik titkáról is. És tényleg nem érdekelte. Nem
érdekelte, hova dugja a fickó a farkát, amíg nem megy a
felesége közelébe.
De azt is tudta, hogy meg kell őriznie Axel titkát. Vezetőként
ő dönti el, ki lehet a bandában, ugyanakkor tudta, hogy nem
mindenki fogadná el Axel életstílusát. Könnyebb volt
titokban tartani. És különben is úgy gondolta, hogy senki
sem sejt semmit.
- Én nem táncolok, Cicc - mondta Grizz a fejét csóválva.
- De szeretnék táncolni menni a szünnapomon! - A lány
karba öltötte a kezét, és vádlón a férfira nézett. - Te
kérdezted, hogy mit kérek!
Grizz kissé megcsóválta a fejét, és a lányra nézett.
- Nem vehetnék inkább neked egy új kocsit?
Harmincegyedik fejezet

2000.

Ginnynek és Tommynak sikerült összeszedni magát Jason

előtt.
Tommy elvette a dzsekit a fiától, és visszasüllyesztette a
doboz aljára.
- Kezdj el visszapakolni, Jason.
- De apa...
- Most, kisfiam. - Tommy a feleségére nézett. A nő
holtsápadt volt.
Tommy tudta, hogy mire gondol. Ginny el akar menni
otthonról, méghozzá azonnal. Visszament vele a kis
bőröndjéig.
Kézen fogva kikísérte a kocsihoz.
- Szeretlek, Ginny. És mivel szeretlek, tudom, hogy időre van
szükséged. Nem fogok vitatkozni erről. Gondoskodom a
gyerekekről.
Letette a bőröndöt a hátsó ülésre, és Ginnyhez fordult.
Ginny magától a férfi karjai közé simult. Hamar észhez tért
Tommy ölelésében, tudva, hogy ezek a karok kitől is
származnak. Most, hogy tudja, Tommy Grizz fia, örökké
Grizzre fogja emlékeztetni? Ugyanezek a karok ölelték őt
tizenöt éven át. Miért olyan mégis, mintha az igazság
bemocskolta volna az egészet?
Belélegezte a férfi illatát. Ez legalább jellegzetesen Tommyé.
Aztán emlékeztette magát, miért kell mennie, és gyorsan
kibontakozott a férfi szeretetteljes szorításából. Tommy
megpróbált ismét utánanyúlni, de Ginny lerázta magáról,
beszállt a kocsiba, és elindította a motort. Letekerte az
ablakot.
- Felhívnád, kérlek, Cartert, és szólnál neki, hogy úton
vagyok hozzájuk?
Választ sem várva kitolatott, és elindult a Shady Ranches
felé.
Útközben Carter és Bili otthona felé, Ginny gondolatai
elkalandoztak. Ahogy az elmúlt években nőtt a lakosság,
egyre borzalmasabb lett a közlekedés. Legalább negyvenöt
perc lesz, mire Carter házához ér. A házhoz, amin egykor
Grizz-zel osztozott. Tudta, hogy Carter otthon lesz, Bili pedig
elutazott a városból.
Alig néhány nappal korábban Carter ott volt Sarah Jóval
együtt a kivégzés megfigyelőszobájának előterében.
Elmondta Ginnynek, hogy mennyire ott akart lenni Casey is,
de késett a gépe valahol a Közel-Keleten. Casey szintén
főiskolai barátjuk volt, most újságíró, és külföldi tudósítóként
dolgozik.
Folyamatosan utazik. Minden tőle telhetőt elkövetett, hogy
Ginny mellett legyen Grizz halálakor, de nem sikerült időben
járatot találnia. Ginny azon tűnődött, hogy vajon eljutott-e
egyáltalán Fort Lauderdale-be.
Eszébe jutott, amikor egy gyors szertartás keretében
összeházasodott Tommyval, de képtelen volt rávenni magát,
hogy beköltözzön vele a Shady Ranchesen álló házba. Abba
a házba, ahová most tart. De hát akkor várandós volt, és
érzékeny. Épp elég volt feleségül mennie egy másik férfihoz
- még Tommyhoz is, akit már majdnem olyan régóta ismert,
mint Grizzt. Emlékezett, mennyire megdöbbent aznap,
amikor Grizz leültette őt, és elmondta neki, hogy tudja,
Grunt mindig is szerelmes volt belé - és hogy azt akarja,
Ginny menjen hozzá feleségül.
Ginny a piros jelzőlámpánál várt, és nyelt egyet. Mennyi
lehetett igaz ebből? Már nem tudta, mit higgyen.
Igen, sok átbeszélnivalójuk van Tommyval. De még nem
megy. Levegőre van szüksége. Gondolkoznia kell.
A jelzőlámpa zöldre váltott, és Ginny tovább vezetett,
közben a múlt pokrócként csavarodott köré. Tökéletes
döntés volt Carternek átengedni a korábbi otthonukat a
farmon. Carter olyasvalaki, aki befogad minden egyes
menedékre szoruló, kóbor állatot. A ház a néhány hold
területtel pont tökéletes Carter és a „gyermekei” számára.
Ginny barátnője még nem volt férjnél, amikor beköltözött a
Shady Ranchesbe, eleinte csak társaság gyanánt Ginny
mellé, később pedig már egyedül.
Néhány évvel később, egy állatmentő szervezet
adománygyűjtésén ismerkedett meg Bill-lel. Szerelem volt
első látásra, és a pár szinte azonnal összeházasodott. Bili
számítógéphardverek eladásával foglalkozott, és sokat
utazott a munkája miatt. Nagyszerűen keresett, ami
lehetővé tette számukra, hogy finanszírozzák Carter
állatmentő tevékenységét, de nem a számítógép-értékesítés
volt a férfi szenvedélye. Bili ehelyett mindenért odavolt, ami
a biztonságtechnikához- vagy ahogy ő mondta, a
„kémcuccokhoz” - köthető. Még egy megfigyelőrendszer
beszerelésében is segédkezett Tommy irodájában, hogy
elkapjanak valakit, aki a vállalati bankszámláról lopott. Bili
kész elektronikai zseni volt.
így, hogy Bili többet volt távol, mint otthon, Ginny gyakran
időzött náluk, és segített Carternek gondoskodni az
állatokról.
Ginny felnevetett magában, amikor eszébe jutott, hogy
Carter egyszer ideiglenes otthont biztosított egy Phil nevű,
neveletlen tevének. Phil igen nagy kihívásnak bizonyult, és
Ginny biztosra vette, hogy még Carter is megkönnyebbülten
lélegzett fel, amikor végre elhelyezték egy állatmenhelyen.
Grizz külön megkérte Ginnyt, hogy ne adja el a házat, így
mindenki számára jó megoldásnak bizonyult, hogy ott lakik
Carter és Bili, gondoskodnak róla, és jól kihasználják a
telket.
Úgy tűnt, Grizz a rács mögött is, és még most, a síron túl is
mindent a markában tartott.
Ginny behajtott a Shady Rancheshez, és végigvezetett a
hosszú, ismerős kocsiúton. Látta, hogy Carter és Casey már
vár rá a verandán. Tehát Casey-nek végül sikerült kerítenie
egy járatot. Örült. És Tommy odatelefonált nekik. Ginny
tudta, hogy megteszi. Tommy a legmegbízhatóbb emberi
lény a világon.
De úgy tűnik, nem a legőszintébb.
Ginny éles szúrást érzett a mellkasában.
A barátai a kocsi felé tartottak. Olyan gyorsan próbált
leparkolni, amennyire csak bírt. Szinte a tárt karjukba
vetette magát. Carterre támaszkodott, és zokogott,
miközben a barátnője gyengéden bekísérte a házba. Casey
kivette Ginny kisbőröndjét a hátsó ülésről, és követte őket.
Harminckettedik fejezet

1979.
- Cicc, Axel épp most jött meg. Készen állsz? - kiáltotta Grizz
a nappaliból.
- Egy pillanat - kiáltott vissza a lány.
Végül nem sikerült meggyőznie Grizzt néhány hónappal
ezelőtt, hogy vigye el táncolni a szünnapján. Tudta, hogy túl
nagy kérés a férfi szemében, de úgy döntött, egy próbát
megér.
így is örült, hogy eljut egyáltalán egy klubba. Imádott
táncolni, Axel pedig irtó készségesen belement. Persze
megmondta Grizznek, hogyha eljön Ciccért a motelba, nem
szeretné, ha a többiek szekálnák. Grizz megértette, és a
bandatagok előtt előadtak egy kis műsort. Grizz
„megparancsolta” Axelnek, hogy vigye el táncolni Ciccet,
Axel pedig úgy tett, mint aki dühösen elviharzik. Ciccet
egészen meglepte, hogy Grizz belement a színjátékba.
Grizz az ablakból figyelte, ahogy Axel a gödörnél beszélget
néhány sráccal. A testbeszédéből meg tudta állapítani, hogy
Axel „panaszkodik”, amiért a motelba kellett jönnie. Grizz
elmosolyodott.
Aztán a mosolya elhalványult, amikor eszébe jutott Cicc
előző évi megerőszakolása. Még mindig nem kapta el a
fickót, de már közel járt hozzá. És ha őszinte akart lenni,
nem örült, hogy a lány táncolni megy.
De tudta, hogy el kell engednie. Cicc próbált bátran
viselkedni, de Grizz időnként figyelte őt, és látta rajta, hogy
elvész annak az éjszakának a rettenetes emlékei közt.
Kellett a lánynak némi szabadság, valamilyen feltöltődés,
aminek semmi köze hozzá vagy a motelhoz.
- Kész vagyok! - szólalt meg Cicc a háta mögött.
Grizz megfordult, és megpillantotta a feleségét, aki
gyönyörűen festett. Egyenesen tátva maradt a szája. Lassan
végigcsodálta a lányt, a pillantása a feje búbjától egészen a
csinos, rózsaszín cipőig vándorolt.
- Mi a baj? - kérdezte Cicc, lepillantva a ruhájára. Utána az
arcához emelte a kezét, és megpaskolta az arccsontját. - Mi
az?
Elkenődött a sminkem, vagy valami?
- Gyönyörűen nézel ki - mondta neki Grizz.
- Ó, köszönöm! - Cicc gyorsan pörgött egyet, a hangjában
megkönnyebbülés csengett. - Múlt héten vettem ezt a ruhát.
Imádom! Azt hiszem, jól fogok mutatni a táncparketten.
Szerinted nem?
- Nem. Vedd le! Nem mehetsz ebben a ruhában.
- Mi? Hogy érted, hogy vegyem le? Nem veszem le. Imádom,
és tökéletes a tánchoz.
Grizz előrebökött.
- Látszik a mellbimbód.
Cicc lepillantott.
- Nem is látszik a mellbimbóm.
- Látom a mellbimbód. Nem mehetsz el ebben a ruhában,
Cicc.
- Nem láthatod a mellbimbóm, Grizz. Ez nem egy átlátszó
ruha. Csak azért peckes, mert majd megfagyok idebent.
Mindig olyan alacsonyan tartod a hőmérsékletet...
- Akkor vegyél fel egy melltartót.
- Nincs olyan melltartóm, ami illene ehhez a ruhához, te is
tudod jól! Nézd, milyen a pántja.
- Akkor vegyél fel egy kardigánt.
- Nem, nem fogok kardigánban menni a diszkóba! Ki van
zárva. Nevetséges vagy.
Grizz elmasírozott mellette, és a hálószobájukba ment. Cicc
hallotta, ahogy odabent kotorászik. Ha azt képzeli, hogy
kiválaszthatja, melyik melegítőben menjen, akkor elment az
esze.
Grizz visszasétált a kis nappaliba.
- Tessék, ez majd jó lesz. Segítek feltenni - mondta két
ragtapaszt tartva a kezében.
- Azt akarod, hogy ragtapaszt tegyek a mellbimbómra?
Mindig annyival túllősz a célon! Szó sem lehet róla, Grizz! -
Keresztbe fonta a karját, és nem volt hajlandó elvenni tőle a
ragtapaszt. - Topless nők rohangálnak fel-alá a bárjaidban,
és mit sem törődsz vele, ki látja az ő mellbimbójukat!
- Egyikőjük sem a feleségem! - morogta Grizz. - Komolyan
mondom, Cicc. Nem mész el ebben a ruhában.
Grizz kilesett az ablakon. Axel a négyes szoba felé sétált.
A lány szemébe nézett.
- Öltözz át, vagy megmondom Axelnek, hogy nem mész.
Ginny elviharzott a hálószobájukba. Alig öt perccel később
vissza is tért, ez alkalommal egy visszafogottabb, fekete
szerelésben. Axel már bent volt, épp Grizz-zel beszélgetett.
- Megfelel? - kérdezte Grizztől kissé undokán. Mereven
megállt előtte. - Bármi szabály, amiről tudnom kell?
- Nincs. Axel tudja, hányra szeretném, hogy itthon légy.
Axel egyikőjükről a másikra pillantott. Valami nem volt
rendjén, de nem tudta, micsoda. Érezte a feszültséget a
szobában. Úgy döntött, old a hangulaton.
- Ez az új ruhád, Cicc? Nagyon szép.
- Nem, ez nem az új ruhám - felelte Cicc, és kissé
megemelte az állát.
- Azt hittem, azt mondtad, hogy vettél egy új ruhát külön ma
estére - mondta a férfi halkan. Talán olyasmibe keveredik,
amibe nem kellene. Ciccről Grizzre pillantott, aztán ismét
Ciccre.
- Igen, tényleg vettem egy új ruhát, de nem vehetem fel. - A
lány fogta a hatalmas táskáját, és elindult a bejárati ajtó
felé.
Ahogy kinyitotta, a válla felett hátraszólt. - Úgy tűnik, ha az
új ruhámat szeretném felvenni, itthon kell hagynom a
mellbimbómat Grizz-zel, és mivel ez nem lehetséges, át
kellett öltöznöm.
Axel döbbent arccal pillantott Grizzre. Grizz csak felnevetett.
- Tartsd rajta a szemed! Hozd haza épségben.
Megállt a nyitott ajtóban, és figyelte, ahogy Axel kikíséri a
lányt a kocsihoz, majd ajtót nyit neki, hogy beszálljon.
Magában elmosolygott. Tényleg azt hiszi Cicc, hogy nem
tűnt fel neki a dudorodó táskája? Tudta, hogy bizonyos
dolgokat el kell engednie. Tudta, hogy időnként hagynia kell,
hogy a lány azt higgye, nyert. Megengedi neki ezt a kis
győzelmet, de attól még nem örül. Becsukta az ajtót, és
elment telefonálni.
Úgy tizenöt perce utaztak, amikor Cicc megkérte Axelt:
- Megállnál valahol, mielőtt odaérünk? Nagyon ki kell
mennem a mosdóba.
- Igen, persze, nem gond, Cicc - mondta a férfi, és leparkolt
egy gyorsétteremnél. - Itt jó lesz?
- Jó. Egy perc.
Alig öt perccel később Cicc kisétált az étteremből, és elindult
a kocsihoz. Egy másik ruha volt rajta.
- Ne mondj semmit, Axel - mondta az utasülésre csusszanva.
- Egy szót se szólj! Átöltözöm, mielőtt hazavinnél.
Felvehettem volna egy hülye kardigánt, aztán leveszem, de
itt az elv a lényeg. Mindig neki kell nyernie. Hát, ez
alkalommal nem. - Utána behajította a kocsi hátuljába a
hatalmas retiküljét és a ruhát, amit addig viselt a
melltartóval együtt. - Nem kaphatja mindig meg, amit akar,
tudod? Néha akkora egy zsarnok!
- Néha?
Axel elmosolyodott, és rükvercbe helyezte a kocsit.
Igazság szerint nagyon kedvelte Ciccet. Aranyos lány. Talán
túl aranyos Grizzhez. Grizz igazi zsarnok, és bár Axel sosem
ment volna vele szembe, néhány dolgot hajlandó volt
elengedni.
Ez egy olyan dolog volt. Tudta, hogy a lány még mindig
dühös kissé, ezért úgy döntött, tudatja vele a maga módján,
hogy a részéről rendben van az új öltözék.
Anélkül, hogy levette volna a szemét az útról, kinyújtotta a
jobb kezét Cicc felé.
- Nekem nem igazán jön be ez az egész becenév dolog.
Greg vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
A lány visszamosolygott, és maga is kezet nyújtott.
Megtegye?
Megteheti? Végül megragadta a férfi kezét, és megrázta.
- Én... én pedig Ginny. Örülök, hogy megismerhetlek, Greg.
Az út hátralévő részében csupa olyan dologról beszélgettek,
aminek nem volt köze a motelhoz. Habár néha együtt
táncoltak a négyesben, valójában soha sehol nem jártak
azelőtt közösen, és mindketten örültek, hogy valódi
barátság látszik kibontakozni köztük a táncleckéken és a
motelen túl is.
Egyetértettek abban, hogy hiába több mint kétéves a
Szombat esti láz, a diszkózene örök, és John Travolta egy
álompasi.
Amikor a szórakozóhelyhez értek, hosszú sor állt az ajtó
előtt.
Axel elsétált a lánnyal a sor mellett, biccentett a kidobónak,
aki kinyitotta a kötélbarikádot, majd bekísérte a lányt.
Hangos és zsúfolt volt odabent. A táncparketten
hömpölygött a tömeg Glória Gaynortól az / Will Survive-ra.
Axel végignézett a termen. Amikor megpillantotta, akit
keres, biccentett, és elmosolyodott. Ciccnek feltűnt a
köszönés, de nem látta, kire néz a férfi.
Axel végigkísérte a lányt a folyosón át a mosdókig. Ott is
zajos volt, de legalább nem kellett üvölteni.
- Cicc, történt egy kis változás a tervben. Remélem, nem
bánod. - Félénken a földre pillantott.
Ez újdonság volt. Axel szinte elpirult. Rámosolygott valakire
a lány válla felett. Cicc megfordult, és gyorsan körülnézett.
Ekkor látta meg a fiút. Alacsony, vörös hajú és szeplős volt.
Ginny visszanézett Axel re.
- Cuki. Kicsoda? - kérdezte vigyorogva.
- Jonah-nak hívják. - Axel némi habozás után hozzátette: -
Fiatalabb nálam. Nincs köze a bandához. Nagyon rendes
srác.
Ismét lesütötte a szemét.
- Nem gond, Axel. Megértem. Ha nem ismernélek, azt
gondolnám, elpirultál! - viccelődött a lány.
- Ő az igazi, Cicc. Azt hiszem, szerelmes vagyok.
- Menj! Menj, legyetek együtt Jonah-val. Legyen egy
különleges estétek. Találkozzunk itt harminc perccel azelőtt,
amikorra Grizz meghagyta neked, hogy hazavigyél.
Axel a lányra pillantott, és szélesen elvigyorodott.
- Nem képzeled, hogy egyedül hagylak itt, ugye?
Mielőtt a lány válaszolhatott volna, a fülén érezte valakinek
a lélegzetét, és egy hang megkérdezte:
- Gondolod, megfelelő helyettese leszek a Szombat esti láz
királyának?
A lány megfordult, és elmosolyodott.
- Grunt!
Néhány percet beszélgettek, amíg Axel elmagyarázta, hogy
az utolsó pillanatban alakult így az egész. Nem akarta
átvágni Ciccet. Lehetősége nyílt részt venni valamiféle
rendezvényen Jonah-val. Nem ment bele a részletekbe, de
azt mondta, ritka lehetőség arra, hogy nyilvános helyen
mutatkozzon a férfival, akit szeret. Egy olyan helyen, ahol
nem ítélik el őket. Cicc nem kérdezősködött többet. Tudta,
hogy Axel lojális Grizzhez, és nem akarta megvonni a férfitól
ezt a különleges estét a szerelmével.
Elgondolkozva szemlélte őket, amint végigmentek a
folyosón, és távoztak az ajtón. Utána felpillantott Gruntra,
aki lemosolygott rá. Nem látta azóta, hogy több mint egy
hónapja visszajött az üzleti útjáról Vancouverből. Most
döbbent rá, mennyire hiányzott neki a fiú.
- Nem én vagyok a legjobb táncos, de nem hiszem, hogy
szégyent hoznék rád - mondta Grunt a lánynak.
Cicc megölelte. Amikor elhúzódott tőle, a fiú lepillantott rá,
az arckifejezése komoly volt.
- Tényleg gyönyörűen festesz ma, Cicc - mondta, és mielőtt
még Cicc megköszönhette volna a bókot, hozzátette: - Nem
hiszem el, hogy Grizz kiengedett az ajtón ebben a ruhában.
Látszik a mellbimbód!
Harmincharmadik fejezet

1950-ES ÉVEK, FORT LAUDERDALE, FLORIDA

Fater már vagy egy hónapja meghalt. Ralph megszokta a
napirendet a motelban, és könnyedén fenntartotta a
látszatot, hogy van egy idős, beteg nagypapája, aki ágyban
tengeti a napjait. Elmagyarázta a néhány vendégnek, hogy
a nyárra jött ide segíteni a nagyapjának. Olyan felnőttesen
és hozzáértőn gondoskodott róluk, hogy senki sem
kérdőjelezte meg a történetét.
Időről időre kikunyerált egy fuvart egyik-másik távozóban
lévő vendégtől a városba, hogy elintézze a szükséges
teendőket, de nem sok akadt. Benézett a postára a
küldeményekért, és bevásárolt. Sört nem tudott venni, de ő
maga amúgy sem ivott, és sok maradt még Fater legutóbbi
bevásárlásából. Nem kellett fizetnie a rezsit, mivel Faterral
volt aznap, amikor az öregember befizette a következő évre
előre.
A telefontársaságnak viszont fizetnie kellett, de azt
megoldotta levélben. Aláhamisította Fater aláírását a
csekkekre, amiket kiállított. Miután kapott egy
bankszámlakivonatot, és látta Fater egyenlegét, tudta, hogy
nem kell aggódnia a pénz miatt. Nem volt nagy összeg, de
több, mint amit egész életében látott.
Nemegyszer fontolóra vette, hogy kiveszi a pénzt, és
elmegy, de miért is tette volna? Nem volt hová mennie, a
motelban pedig biztonságban érezte magát.
Aznap reggel felébredt, megreggelizett és felöltözött.
Levette Ruthie és Razor fényképét az öltözőszekrényről, és a
hátsó zsebébe gyűrte. Mindig magánál tartotta. Jobban
érezte magát, ha a közelében vannak, hiába csak egy
képen. A fotó egyre megviseltebben festett, és Ralph
eltöprengett, mivel tudná lefedni, hogy megvédje.
Épp leveleket halászott ki a medencéből, amikor
meghallotta a robajt. Három motoros hajtott be a motelhoz.
Elgondolkozott, hogy vajon eltévedtek-e, vagy szobát
keresnek. Már vagy hat napja nem volt vendége.
Letette a hálót, és végignézte, ahogy a motorosok
megkerülik a medencét és a játszóteret, leparkolva a
motorokat a motel előtt.
Mindhárman leszálltak, és elindultak felé.
Zűrös bandának tűntek. Rettentő zűrösnek.
A fiú nem szólt semmit. Előbb megvárja, hogy ők
beszéljenek.
Először az a fickó szólalt meg, aki látszólag a vezetőjük volt.
- Itt dolgozol? - kérdezte a fiút.
- Igen, uram. A nagyapámnak segítek. Ő a tulajdonos.
Mindhárman megálltak előtte. A vezér ismét megszólalt:
- Nem úgy fest, mintha nagyon nagy forgalmatok lenne
errefelé, mi?
Ralph egyre nyugtalanabb lett. Miért érdekli a fickót, hogy
mekkora a forgalmuk? Most már feszengett.
- Nem nagy - felelte olyan nyugalommal, amit valójában
nem igazán érzett.
Találkozott a tekintete a férfiéval. Ralph nagy volt a korához
képest, és azt remélte, idősebb benyomást kelt a valós
koránál.
A vezér biccentett, miközben lassan körülnézett. Mögötte a
másik két fickó ugyanígy tett.
Mielőtt a fickó mondhatott volna bármi mást, Ralph
megkérdezte:
- Szobát keresnek?
Hullámban söpört át rajtuk a nevetés.
- Á, nem hinném, hogy szobára lenne szükségünk. Csak
olyan helyet keresünk, ahol lazíthatunk egy napot. Kapni
valami italt errefelé?
- Mit kérnek? Van víz, üdítő, talán egy kis jeges tea.
- És sör? A nagyapád nem szokott véletlenül sörözni?
- Igen, azt hiszem, van egy kis söre, amiből tudok adni.
- Itt van? - kérdezte a vezér. - Engedélyt kell kérnem tőle?
Újabb nevetéshullám. Ralph tudta, hogy csak szórakoznak
vele,
de nem értette, miért, és mire megy ki a dolog.
Rosszul is elsülhet.
- Találkozhat vele, ha gondolja. De ahhoz el kell kísérnem a
lakrészünkbe. - A négyes felé biccentett. - Nagyon beteg.
Nem kel ki az ágyból, csak ha a mosdót kell használnia.
Nehezen lélegzik, úgyhogy én segítek neki.
Tudta, hogy hazugságon érhetik emiatt, de abban bízott,
hogy igazából nem is érdekli őket az egész. Igaza volt.
-Á, nem kell vele találkoznom, amíg hajlandó velünk
megosztani a sörét.
Ralph kivitte nekik a sörüket, és figyelte őket a szeme
sarkából, miközben folytatta a teendőit. A motorosok
elhoztak néhány széket a medence mellől, és letelepedtek a
játszótéren és a medencén túl. Ralphnak feltűnt, hogy
megitták a sörüket, és hozott nekik még öt kört, anélkül,
hogy kérték volna. Ez láthatóan tetszett nekik.
Csak egyszer zavarták, amikor elkezdett sötétedni. Készített
nekik néhány szendvicset, és épp kihozta nekik, de
megtorpant.
Lángoló tűz égett, ők pedig körülötte ültek. Tüzet gyújtottak,
éppen a medence és a játszótér között. Mi a franc? Olyan
szépen gondozta a füvet, erre egy hatalmas folt fog
éktelenkedni pont a közepén.
Közelebb ment hozzájuk, amikor pedig a vezér meglátta,
felállt.
- Remélem, a nagyapád nem fogja bánni. Nincs szükségünk
szobára, de úgy döntöttünk, mégis maradunk, és tábort
verünk idekint.
- Reméljük, nem volt szüksége arra a piknikasztalra -
mondta egy másik fickó.
Ez némi kacagást váltott ki. Az egyik asztallal gyújtottak
tüzet.
A fiú egy pillanatra haragra lobbant, de aztán rájött, hogy
nem is érdekli a piknikasztal.
- Nem fogja érdekelni. Itt a szendvicsetek és még némi sör.
Viszont ez az utolsó. - Ez igaz is volt, és egyenesen a vezér
szemébe nézett, ahogy kimondta.
- Kösz, kölyök. Mi a neved?
- Ralph.
- Hát, Ralph. Én Red vagyok, ők pedig Chops és Dusty.
A fiú biccentett, és odasétált az étellel a két férfihoz. A sör a
nadrágzsebébe volt gyömöszölve, és újabb nevetés
hangzott fel, amikor kivette onnét.
Odaadta Rednek a sört és a szendvicset. Red letette a
székre, amin addig ült, Ralph vállára tette a kezét, lassan a
négyes felé sétált vele. Amikor hallótávolságon kívül voltak
Chopstól és Dustytól, megkérdezte a fiút:
- Mióta vagy itt a nagyapáddal?
Ralph nem számított a kérdésre, képtelen volt tisztán
gondolkozni, és megmondani az igazat.
- Kiskorom óta - felelte.
Rednek láthatólag tetszett a válasz. Bólintott.
- Te gondoskodsz a teljes üzletről? Az összes vendégről?
- Igen, uram. Nekem kell gondoskodni róluk.
- Segít néha a nagyapád?
- Nagypapa alig kel ki az ágyból. Csak hogy a mosdót
használja, ahogy korábban is mondtam. Úgyhogy nem, nem
tud segíteni.
- Jó. Jó. Emlékszel egy fickóra, aki esetleg megszállt itt úgy
három-négy hónappal ezelőtt? Rendes kinézetű pasas.
Rövidre nyírt hajjal. Valószínűleg öltönyben volt, és egy jó
kocsit vezetett. Biztosítóügynök. Emlékszel bárki hasonlóra?
Ralph őszintén felelt.
- Nem. Senki sem jut eszembe. Emlékeznék rá. Nem sok
ember jár errefelé.
- Kösz, kölyök. Értékelem a szívélyes vendéglátást. - A
nadrágzsebébe nyúlt, és elővett egy pénzköteget. - Kérd
meg a nagyapádat, hogy hadd tartsd meg ennek egy részét.
Figyeltelek, ahogy egész nap dolgoztál itt. Kiérdemelted.
Ralph csak bámult a pénzre. Nem emlékezett, hogy valaha
is fizetett volna neki bárki bármiért. Fatertól sosem kapott
fizetést. Adott neki ételt és szállást, de semmi mást. Mielőtt
még mondhatott volna bármi mást, Red így szólt hozzá:
- Menj aludni! Keményen dolgoztál ma.
Hátba vágta Ralphot, majd megfordult, és visszaindult a
barátaihoz a tűzhöz. Ralph bement a négyes szobába, majd
kulcsra zárta maga mögött az ajtót.
Az éjszaka többi része eseménytelenül telt. Hálás volt,
amiért a tévé nem tört el, amikor Fater nekiesett. Tévézés
közben aludt el, és valamikor éjfél után ébredt. Kikapcsolta
a tévét, és elindult vissza a hálószobába, de útközben
megállt, hogy kilessen az ablakon. A tűz halványan
pislogott, és látta, hogy a három férfi körülötte alszik. Biztos
hoztak hálózsákot, gondolta.
Az ajtóra pillantott. Emlékezett, hogy bezárta maga mögött,
amikor bejött. Még egyszer ellenőrizte a biztonság kedvéért.
Elindult a hálószobába, és anélkül, hogy átöltözött volna, a
paplanra vetette magát, majd elaludt.
Nem tudta biztosra, mennyi lehet az idő, és mi ébresztette
fel.
Körbenézett a hálószobában, próbálta megszokni a
sötétséget.
Elárasztották az elméjét az előző napi események.
Motorosok, szendvicsek, sör, tűz. Felpattant a szeme, amikor
rádöbbent, hogy a koromsötét szobát halvány, piros fény
ragyogja be. Tűz ütött ki odabent?
Jobbra pillantott, és rájött az okára. A telefon világított az
éjjeliszekrényen. Két telefon volt a motelban. Az egyik az
irodában, a másik Fater szobájában. A Fater szobájában lévő
telefon össze volt kötve az irodaival, és Fater már az elején
megmutatta a fiúnak, hogyha lenyomja a piros gombot, és
felveszi a kagylót, akkor bele tud hallgatni a vendégek
telefonbeszélgetéseibe.
Fater egy kíváncsi vénember volt. Talán csak magányos volt,
és egy kis izgalmat jelentett számára, ha belehallgathatott
mások beszélgetéseibe. Bármi volt is az oka, nem sok példa
volt rá, hiszen nagyon kevés látogatójuk érkezett, és a fiú
nem is emlékezett Fater halála óta olyanra, aki engedélyt
kért volna a telefon használatára.
Most viszont valaki épp telefonált. Akárki is legyen, betört az
irodába. Az iroda kulcsra volt zárva, az egyetlen kulcs pedig
a nappali szögén lógott.
A Fatertól két ízben ellesett módszerrel óvatosan lenyomta a
piros gombot, közben pedig felemelte a telefonkagylót. Nem
hallott kattanást, és reménykedett benne, hogy az irodai
telefont használó illető sem. Visszatartott lélegzettel
hallgatózott. Felismerte Red hangját.
- Már leellenőriztem, nem járt itt.
- Pontosan hogyan ellenőrizte ezt le?
- Csak egy kölyök és egy öregember van itt. Az öreg ki sem
tud kelni az ágyból. Az unokája gondoskodik a helyről.
Megkérdeztem, járt-e itt. Nem hazudik a kölyök. Tudom, ha
valaki hazudik. Nem járt itt. És a neve sincs a
névjegyzékben.
- Nem használta volna a valódi nevét.
- Tudom, a kurva életbe! Ismerem a kézírását. Még azt is
tudom, hogyan álcázná a kézírását. Csak néhány aláírás van
itt, és garantálni tudom, hogy egyik sem az övé. Nem járt
erre.
- Keressék tovább! Ha megtalálják, hozzák be hozzám. És
tegyenek róla, hogy vele legyen az a kibaszott táska.
- Ne aggódjon! Megtaláljuk, és visszaszerezzük a pénzét.
- Nem a kibaszott pénzről van szó. A táskát akarom.
Abban a pillanatban fülsüketítő üvöltést hallatott egy
vadállat a motel mögött. Ralph a vevőkészülékre szorította a
kezét. Vajon Red hallotta ezt a telefonon keresztül? Vagy
ugyanúgy hallotta, ahogy Ralph, a motel mögül? Ledermedt.
- Biztonságos vonalon hív, ügynök?
Némi hallgatás után Red válaszolt.
- Igen, biztonságos.
- Találja meg azt a táskát.
Kattanás hallatszott. Ralph biztosra vette, hogy Red
tisztában van vele, hogy valaki hallgatózott.
Felpattant, és a nappaliba rohant. Kilesett az ablakon.
Látta, hogy Red kijön az irodából, és azt is meg tudta
állapítani, hogy nála van a kulcskarika a motel kulcsaival.
Red odament az első ajtóhoz, amin a 15-ös szobaszám állt.
Megrángatta a kilincset. Természetesen zárva volt. az egyik
kulcs segítségével kinyitotta, és bement. Ha Red egyesével
végig fogja nézni az összesei, gyorsan ki kell valamit
találnia.
Ralph kihúzta a telefont, és a kis szennyeskosárhoz sétált,
amiben némi koszos ruha volt. Elrejtette a kupac alján a
telefont. Szinte nevetett magán, annyira abszurdnak találta,
hogy eldugja a telefont. Ha Red elmegy a hálószobáig, és
felfedezi, hogy nincs odabent semmiféle öregember, bőven
lesz miért magyarázkodnia. Basszus!
Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz. Egy lehetősége
maradt.
Az öltözőszekrényhez ment, és kivette Fater cigarettáját.
Hála az égnek, hogy nem dobta ki. Meggyújtott egyet, és
pöfékelni kezdett, mialatt kivette a takarót és a párnát a
szekrényből, és a kanapéhoz vitte. Felkapott egy hamutálcát
a konyhapultról.
Tapogatóznia kellett érte, mert nem akarta a villanyt
felkapcsolni. Visszasietett a hálószobába, és az
éjjeliszekrényre tette a hamutálat, bele a cigarettát.
Visszahúzta az ágytakarót.
amin addig feküdt, és még egy kicsit összekuszálta az
ágyat.
Utána kiment a mosdóba. Elindította a zuhanyt, és
beállította a legforróbb hőmérsékletre, amire lehetett.
Felkapcsolva hagyta a lámpát, és elfordította a zárat.
Behúzta maga után az ajtót.
A nappaliba rohant, és kilesett a függöny mögül. Red a
hatos szobánál járt. Még egy szobát meg kell néznie, mielőtt
a négyeshez ér. A fiú habozott egy pillanatig, majd végül
elhatározásra jutott. Kinyitotta az ajtót, és a kanapéra
vetette magát. Aztán ismét felállt, és levetette a nadrágját,
a földön hagyva. Visszafeküdt a kanapéra, és magára húzta
a pokrócot.
Alighogy behunyta a szemét, kinyílt az ajtó. Red állt az
ajtóban, a holdfényben benyúlt az árnyéka a négyes
szobába.
A fiú hunyorogva figyelte, amint Red félredobja a főkulcsot.
Bizonyára a fűben landolt, mert nem volt hangja.
Red oldalra nyúlt, és felkapcsolta a lámpát.
Ralph felült a kanapén, és a kezével árnyékolta le a szemét.
Tudta, hogy így olyan benyomást kelt, mint aki riadtan
ébredt az álmából.
- Bocs, kölyök. Nem akartalak felébreszteni. Telefonálnom
kell. Van itt egy telefon, amit használhatnék? - Gurgulázva
jöttek fel a szavak, és a férfi úgy tett, mintha dülöngélne is.
Ralph tudta, hogy nem részeg. Hallotta a telefonban. A
pasas színjózan. Azt is tudta, hogy Red azért hajította félre a
kulcsot, mert nem akarta, hogy meglássák nála.
Ralph megdörzsölte a szemét, mint aki próbálja értelmezni
az elé táruló jelenetet. Felült, és lehajolt, hogy felvegye a
nadrágját.
Felállt, és miközben becipzározta, válaszolt Rednek:
- Nincs itt telefon. Sajnálom. Elvihetlek az irodába,
használhatod az ottanit.
Elindult Red felé, és az irodakulcsért nyúlt az ajtó melletti
akasztón. A perifériás látásával érzékelte, hogy Red
átvizsgálja a szobát.
A pasas besétált, és elhaladt Ralph mellett, súrolva a fiút a
hálószobába menet.
- Biztos, kölyök? Talán a nagyapádnak van egy, amit
használhatnék. - Hátrament a hálóba, és a
villanykapcsolóért tapogatózott. Ralph közvetlenül mögötte
állt, és látta, hogy a férfi lassan szemügyre veszi a szobát.
Nincs telefon. És öregember sincs.
Ralph továbbra is álmosságot tettetett, és így szólt:
- Nem. Itt sincs telefon. - Elsétált a férfi mellett, és az
éjjeliszekrényhez ment. Fogta az égő cigarettát, és gyorsan
elnyomta. Utána a fürdőszoba ajtaja felé pillantott. Égett a
lámpa, és gőz szivárgott ki az ajtórésen át.
- A nagyapád mindig az éjszaka közepén zuhanyozik? -
kérdezte Red a fürdőszoba ajtaja felé biccentve. Már nem
hangzott olyan részegnek.
- Ja. Azt mondja, a gőz jót tesz a tüdejének. Könnyebben tud
lélegezni. Valószínűleg könnyebben lélegezne, ha felhagyna
a dohányzással.
Ralph megcsóválta a fejét, és elindult vissza a nappaliba,
otthagyva Redet a háló ajtajában.
Red még egyszer körbepillantott a szobában. Nem volt
odabent telefon, és azt is biztosra vette, hogy a
fürdőszobában sincs. Megjátszott dülöngéléssel visszament
a nappaliba. Ralph már vissza is feküdt a kanapéra.
- Bocs a zavarásért, kölyök. Majd reggel telefonálok. Ha még
emlékszem addigra, hogy kit akartam felhívni. - Lekapcsolta
a lámpát, és becsukta maga mögött az ajtót.
Ralph felpattant, és kilesett az ablakon. Látta, hogy Red
felveszi a motel főkulcsát a fűből, és elindul, hogy
visszavigye az irodába. Már nem dülöngélt.
Másnap reggel a három motoros kért egy serpenyőt, némi
tojást és bármilyen húst. Ralph kivitte nekik, amije volt, és
látta, hogy újra meggyújtották a tüzet, és a tetejére
helyezték az egyik barbecue-sütő grillrácsát. Egy kávéfőző
pihent a tetején. Volt valamiféle katonai étkészlethez
hasonló felszerelésük, így Ralphnak nem kellett poharat,
tányért, evőeszközt adnia. Örült ennek.
Nekilátott a teendőinek, mintha semmi különös nem történt
volna előző éjjel. A motorosok végre befejezték a reggelit,
és a motel öntözőcsövével elmosogatták az étkészletüket.
Red bejelentette, hogy távoznak. Felpakoltak a motorjukra,
és a tűz körül beszélgettek. Ralph odasétált hozzájuk, és
felemelt egy széket.
Vissza akarta vinni a medencéhez. Hátat fordított a
motorosoknak, és elindult.
- Hé, kölyök, mi ez? Elejtettél valamit.
A fiú megfordult, és észrevette, hogy a Dustyként
bemutatott pasas a kezében fog valamit. Elejtette a széket,
amikor rájött, hogy Ruthie és Razor fényképe az. Biztosan
kiesett a hátsó zsebéből. A szerencsetalizmánjaként gondolt
rá, és sosem töprengett el azon, hogy mihez kezdene, ha
elveszítené.
Odaszaladt Dustyhoz, hogy elvegye tőle, de a férfi számított
rá, és hátrább lépett.
- No, no, kölyök. Hadd nézzem már meg egy pillanatra. Nem
kell egyből így betojnod.
Ralph ismét odanyúlt érte, de Dusty újabb lépést tett hátra,
és a magasba tartotta a képet.
- Ne baszakodj a kölyökkel! Add vissza a fényképét -
morogta Red.
- Visszaadom. Csak nem értem, mire fel a nagy izgalom.
Csak egy kislány meg az ebe.
Dusty úgy tett, mint aki visszaadja Ralphnak, de amikor
Ralph érte nyúlt, elrántotta előle, mielőtt még elvehette
volna a fiú.
A gyors mozdulatra Dusty kezéből kicsúszott a fénykép, és
mintha lassított felvételen látta volna, a papírdarab lágyan a
tűzverembe szállt, és a nyaldosó lángok közt landolt.
Pillanatok alatt meggyulladt, és mielőtt Ralph elkaphatta
volna, már el is tűnt. A fiú csak állt, és bámult.
Eltűntek. Soha többé nem láthatja Ruthie mosolygó arcát.
Soha többé nem láthatja a loknijait. Soha nem láthatja Razor
okos szemét.
Soha.
- Basszus, kölyök. Ezt nem akartam - mondta Dusty
őszintén.
A három férfi a fejét csóválta, és elindultak sorban a
motorjaik felé. Dusty haladt leghátul.
Hatalmas, szinte állatias üvöltés hallatszott, és mire
megfordultak, Dusty elterült a földön, Ralph pedig rajta ült.
Ralph felkapta az egyik fadarabot a tűz mellől, és amilyen
erővel csak tudta, rácsapott vele a férfira, akinek még annyi
ideje sem maradt, hogy a hang irányába forduljon. Dusty
most hanyatt feküdt.
Nem vesztette el az eszméletét az ütéstől, de túlságosan
szédelgett ahhoz, hogy visszatámadjon. Ralph a mellkasán
ült, és véresre verte az arcát. Red és Chops csak közös
erővel tudták lerángatni róla.
Red úgy emelte fel Ralphot, hogy megfogta a fiút a két hóna
alatt, és talpra húzta. Ezután egy gyakorlott
birkózómozdulattal összekulcsolta a kezét Ralph tarkóján,
hogy a fiú nehezen tudjon kiszabadulni. Ralph kapkodva
vette a levegőt. Red lefogta, amíg Chops megpróbált
segíteni Dustynak.
- Nyugi, kölyök. Higgadj le, és lélegezz nagyokat! Értem,
miért kaptad fel a vizet. Dusty egy segg, de nem
szándékosan csinálta.
Nyugodj le!
Ralph légzése csillapodott, miközben végignézték, ahogy
Chops segít Dustynak felülni. Elővett egy fejkendőt a
zsebéből, és odaadta Dustynak, hogy megtörölje vele a
véres arcát.
Dusty felpillantott Ralphra.
- Ki kellene nyírnom téged, te kis rohadék. Eltörted az
orrom, baszd meg.
- Fogd be, Dusty! Baszakodtál vele, szokásodhoz híven. Már
kijárt ez neked. Ti ketten. Menjetek a motorjaitokhoz.
Tűnjetek el innen. Majd utolérlek benneteket.
Red nem lazított a szorításon, amíg végignézték, hogy Dusty
és Chops felszáll a motorjára, és elhajt. Dusty dülöngélt egy
kicsit. Elég durva ütés érte a fejét. Úgy tűnik, kemény a
koponyája.
Miután a két motoros elhajtott, Red elengedte Ralphot.
- Megérdemelte.
-Tudom, hogy meg. Nem tettél semmi rosszat.
Álldogáltak egy darabig egymásra bámulva. Red méregette
a fiút. Red félelmetes figura volt. Hatalmas és durva
megjelenésű.
Tetoválások borították, és olyan mély volt a hangja, hogy
hosszan zengett, miután mondott valamit. Ralph szakította
meg először a szemkontaktust, és a tetoválásra nézett, ami
épphogy kikandikált Red pólójának a nyakvonala felett.
Mielőtt megkérdezhette volna, Red válaszolt:
- A sátán. Amit látsz, a piros farka.
Ralph nem szólt semmit, csak ismét felnézett Redre. Volt
valami a fiú pillantásában, ami ismerős volt Red számára. Ez
a kölyök tud valamit. Nem találta meg a telefont, de tudta,
hogy a fiú hallgatózott.
Ralphnak is volt egy titka, és bár Red nem tudta, hogy mi
lehet az, ki akarta deríteni. Ki is verhette volna belőle, de
valami azt súgta, hogy a gyerek nem fog megtörni.
Red a négyes szoba felé pillantott. Nincs is ott semmiféle
öregember. Ez a kölyök elég okos ahhoz, hogy egyedül itt
éljen.
Red visszapillantott Ralphra, és a fiú rideg, zöld szeme
elárulta Rednek, hogy igaza van.
Félig elmosolyodott, és bólintott. El kell érnie, hogy Ralph
magától jöjjön hozzá. Megbízzon benne.
- Nézd, kölyök! Ha valaha is történik bármi a nagyapáddal...
-Elhallgatott. - Tudod, hogy értem?
Ralph nem felelt, úgyhogy Red folytatta tovább.
- Tudod, az egészsége miatt. Ha valaha is történik bármi, és
nem akarsz egyedül lenni idekint, megkereshetsz. Fort
Lauderdale-ben vagyok. Tudok adni neked melót.
Ralph eleinte nem szólt semmit. Csak bámult azokkal a
szúrós zöld szemekkel. Végül megkérdezte:
- Hogy talállak meg?
- Ha megtalálod a kocsmámat a tengerparton, akkor
megtalálsz engem is. - Elindult a motorjához, és a válla
fölött visszakiáltott: -Úgy hívják, hogy Red Crab.
Harmincnegyedik fejezet

2000.

A három barátnőnek sok megbeszélnivalója volt, és fel sem

tűnt nekik, hogy lassan hajnalodik, míg Carter megmentett
kakasa, Victor el nem kezdett kukorékolni.
Ginny kimerült volt, de úgy érezte, borzasztóan
megkönnyebbült. Mindent elmondott a barátnőinek, és ők
egyszer sem szóltak közbe. Tudták, hogy néhány dolgot ki
kell adnia magából. A Casey-ben lakozó újságírónak nagyon
nehezére esett nem kérdezősködni. De Casey emlékeztette
magát, hogy ez nem egy újsághír. Ginny egy kedves barát,
akinek csak arra van szüksége, hogy meghallgassák, így
mindketten ezt tették.
Néhányszor még nevettek is.
- Emlékszem, amikor az a fickó eljött Grizz sakk-készletéért -
mondta Carter, miután hallotta a történetet, hogy a készlet
váratlanul megjelent Tommy és Ginny otthonában, és Jason
összerakta, hogy meglepje őket.
Ginny automatikusan elmosolyodott. Tudta, melyik
történetet készül Carter elmesélni.
- Mi az? - kérdezte Casey. - Úgy érzem, egy történet van
ennek a hátterében. Lemaradtam valamiről?
- Igen, külföldön voltál - válaszolt neki Carter. Belekortyolt a
borába, mielőtt folytatta volna. - A sakk-készlet itt volt,
amikor én először beköltöztem - magyarázta szélesen
gesztikulálva. - Te épp akkor utaztál el Afrikába, Ginny pedig
visszaköltözött ide, miután egy darabig Stephennel és
Aprillel lakott.
Észrevettem, hogy folyton próbálja kerülni ezt a szobát.
- Bizonyos dolgok túl nehezek voltak - mondta Ginny halkan.
- Tudom, édesem. Ezért is kértem meg Tommyt egy nap,
hogy jöjjön át, pakolja össze, és tegye ki a vendégszobába a
garázs mögött. Elvittelek az egyik orvosi vizsgálatodra, hogy
ne kelljen itt lenned. Nem tudom, feltűnt-e valaha is, hogy
áttetettem az időpontot. - Carter elgondolkozva nézett
Ginnyre.
- Nem igazán emlékszem, mit gondoltam - válaszolt Ginny
őszintén. - Napról napra próbáltam túlélni.
- Oké. - Casey egyikőjükről a másikra pillantott. - Szóval, mi
volt olyan vicces?
- Igen, most jön az a rész - folytatta Carter. - Úgy két évvel
később történt. Miután Grizzt börtönre ítélték. Egy nap
otthon voltam, és kopogtattak. Az állatmenhelytől vártam
valakiket.
Úgy volt, hogy eljönnek Philért.
- Phil? - kérdezte Casey.
- Igen, egy köcsög teve, aki rohadtul megnehezítette az
életem. Mindegy, Tommy hagyott egy üzenetet, amiben
szólt, hogy valaki be fog ugrani a sakk-készletért. De nem
hallgattam meg az üzeneteimet.
- És...? - Casey egy kézmozdulattal sürgette Cartert, hogy
folytassa.
- És amikor ajtót nyitottam, előttem állt a leghelyesebb pasi,
akit életemben láttam! Egy nagydarab, hatalmas őslakos
amerikai! Emlékszem, hogy csak álltam, és tátottám rá a
szám.
- Anthony Bear - magyarázta Ginny Casey-nek. - Grizz egyik
barátja. Nem hiszem, hogy bármelyikőtök is találkozott
volna vele. A feleségével, Christyvel jött át néhányszor, de
nem vagyok benne biztos, hogy valaha is voltatok-e velük
egyszerre nálam.
- Szerintem emlékeznék egy hatalmas, jóképű indiánra. -
Casey megvonogatta a szemöldökét.
- Főleg rá! - tette hozzá Carter. - Mindegy, csak egy kicsit
kínos volt, mivel azt hittem, azért jött, hogy elvigye Philt. A
pasi tudta, hogy valamit el kell szállítania Grizzhez, de senki
sem árulta el neki, hogy mit. Nem beszéltünk egymással, és
az sem segített, hogy nekem elvitte a cica a nyelvem.
Esküszöm, olyan voltam, mint egy kuncogó nyolcadikos! -
Carter elvigyorodott. - Elvezettem a ház mögé, és
rámutattam Philre. Vicces arcot vágott. Ennyi. Csak vicces
volt.
Casey a fejét csóválta, zavart kifejezéssel az arcán.
- Viccesebbnek találnád, Casey, ha találkoztál volna
Anthonyvel. Kezdjük azzal, hogy nagyobb, mint Grizz, és
szerintem még nála is komolyabb. - Ginny elhallgatott, és az
ölébe pillantott. - Ha az lehetséges egyáltalán.
Egy pillanatra elhalt a beszélgetés.
- Carter, van nálad aszpirin? - kérdezte Ginny.
Carter épp felállt volna, de Ginny megelőzte.
- Ide tudom hozni magamnak. Még mindig a konyhában
tartod?
- A gyógyszeres szekrényemben, a fürdőszobában.
Ginny elindult a ház végébe. Carter mosdója a legnagyobb
fürdőszoba. Az, amelyiken régen Grizz-zel osztozott.
Eszébe jutott, amikor annyi évvel korábban megépíttették a
házat. Grizz ragaszkodott a hatalmas fürdőszobához.
- Mi az égért lenne szükségem ekkora kádra? - kérdezte
Ginny, ahogy megállt felette csípőre tett kézzel. A fürdő
még nem volt készen, Ginny épp azért volt ott, hogy
beszéljen az építésszel a cse m pe vá I aszté kró I.
- Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy beférjek melléd.
- Velem fogsz fürdeni? - kérdezte csodálkozva.
- Igen. És szeretkezni fogok veled ebben a kádban. Minden
egyes szobában szeretkezni fogunk ebben a házban, Cicus.
A kádban, a konyhában, a kandalló előtt. Mindenhol.
Megfordult, és gyengéden megcsókolta a lányt. A csók
tovább mélyült, és Ginny érezte, hogy a férfi merevedése a
hasának nyomódik.
A lány megtörte a csókot, és felpillantott rá.
- Grizz, ne itt! Az építész bármelyik percben itt lehet.
- Egész nap csókolni tudnálak, Cicus - mondta a férfi, Ginny
arcát a keze közé fogva. - Semmi sem fog történni, édesem.
Csak hadd élvezzem ki a társaságodat néhány percig. - És
visszahajolt, hogy ismét az ajkához nyomja a száját.
Ginny érezte, hogy kicsordulnak a könnyei, amikor
elárasztják a Grizz-zel kapcsolatos emlékek. Leült Carter
ágyára.
Mi baja van? Annyiszor járt már a házban Grizz
letartóztatása óta. Miért viselkedik most így?
Talán azért, mert a férfi elment. Végleg. Talán sosem volt
lehetősége tisztességesen meggyászolni az elvesztését,
először, hogy börtönbe került, és aztán pár napja, hogy
meghalt.
Elmozdította a vastag jegygyűrűjét az ujján, és
megdörzsölte a helyet, ahová csaknem huszonöt évvel
korábban Grizz nevét tetováltatta. Jóval azelőtt, hogy a
tetovált jegygyűrű divatos lett volna. Még mindig érzett egy
enyhe égést a szombati látogatástól Eddie
Tetoválószalonjában. Abbahagyta a dörzsölését, és
visszatette a helyére a jegygyűrűt.
Nem tudta, mit érez, és nem akarta, hogy a barátai keresni
kezdjék. Felállt, és megtörölgette a szemét a kezével. Mély
levegő. Fel a fejjel, Ginny. Be tudsz menni oda, és ki tudod
hozni az aszpirint.
Carter és Casey összedugták a fejüket, és sugdolózni
kezdtek, amint Ginny elhagyta a szobát. Aggódtak a
barátjuk miatt, de tudták, hogy túl fogja tenni magát
mindenen.
- Szerinted elmondhatnánk neki a dolgokat, amiket Tommy
mesélt? - kérdezte Carter halkan.
- Talán - ráncolta a homlokát Casey. - Egyszerűen nem
tudom elhinni, hogy ha Tommy ennyi éven át becsapta, azt
nem azért tette, hogy megvédje őt. Szövetségesekre van
szüksége. Rendes srác, Carter. Soha nem láttam olyasmit,
amitől másképp gondolnám.
- Szerinted elmesélte valaha Ginnynek a diákbálos sztorit?
Vagy Sarah Jo elmondta neki?
- Tényleg nem tudom. Amikor Tommy elmesélte, fel sem
merült bennem, hogy megkérdezzem, Ginny tudja-e. És
mivel Gin sosem említette, azon töprengek, vajon Ginny mi
mindenről tud vagy nem tudott ennyi éven át. Már azon
kívül, hogy Tommy Grizz fia.
A beszélgetést velőtrázó sikoltás szakította félbe, ami a
fürdőszoba irányából jött.
- Carteeer!
- Ó-ó - mondta Carter talpra pattanva, és a fürdőszoba felé
indult. - Azt hiszem, Gin épp most találkozott Richard
Pepperbloommal. Elfelejtettem szólni neki róla.
- Ki a fene az a Richard Pepperbloom? - Casey szorosan a
barátnője sarkában maradt. - Nem említetted nekem sem.
- A kádamban tartom, amíg holnap érte jönnek. - Mielőtt
Casey szólhatott volna bármi egyebet, Carter hanyagul
hozzátette: - Egy aligátor.
Harmincötödik fejezet

1979.
Grizz és Axel a négyesben ültek. Grizz hívta be Axelt egy
megbeszélésre. Grizz egy hátradönthető fotelban ült, Axel
pedig a kanapén. Folyamatosan a konyha felé pislogott Grizz
válla felett.
- Axel, mi a fasz olyan érdekes, hogy folyamatosan mögém
nézelődsz, a konyha irányába?
- Ööö... mit csinál ma Cicc vacsorára?
Grizz sokatmondó pillantást vetett rá.
- Behívtalak egy üzleti megbeszélésre, erre te azt akarod
tudni, hogy mit főz Cicc vacsorára?
Axel szó szerint megnyalta a száját.
-Valamiféle sültet, és mielőtt megkérdeznéd, igen.
Vacsorázhatsz velünk. De - tette hozzá Grizz - csakis akkor,
ha befejezzük ezt a beszélgetést, mielőtt Cicc bejön.
- A feleséged a legjobb szakács, akivel valaha találkoztam! -
mondta Axel álmodozva. Mielőtt még bármi egyebet
mondhatott volna, Grizz az asztalra csapta az öklét.
-Axel!
- Igen, itt is van nálam, főnök. - Axel magára öltötte az
üzleties arckifejezését, felállt, és átadott Grizznek egy
nagyalakú borítékot. Visszaült a kanapéra, és figyelte, ahogy
Grizz kinyitja.
Grizz megosztotta Axellel, hogy Ciccnek komoly depressziója
van Moe halála miatt. A lány nagyon szeretett volna
főiskolára menni. Ha létezett bármi, ami nehézséget okozott
Grizznek, akkor az, hogy nemet mondjon Ciccnek. A
csillagokat is lehozta volna neki, ha lett volna hozzá
hatalma. Grizz tudta, hogy a lány minden tőle telhetőt
elkövetne, hogy észrevétlen maradjon bármilyen régi
osztálytársa előtt, akivel így fennáll a kockázat, hogy
összefut. Remélte, hogy segít, ha megengedi a lánynak,
hogy több időt töltsön Grunttal, de Ciccnek többre volt
szüksége ennél, és ezt Grizz is belátta.
Átnyálazta a boríték tartalmát, majd Axelre pillantott, és
megemelte a szemöldökét.
- Most viccelsz velem, bassza meg? - mondta mindössze.
- Nem, Grizz, nem viccelek - felelte Axel. Aztán némi
hallgatás után hozzátette: - Ilyesmit nem lehet kitalálni.
- Dánia? - kérdezte Grizz hitetlenkedve. - Ezt a szart
Dániában csinálják?
Axel a Grizz kezében tartott dokumentum felé biccentett.
-Azt írják, úgyhogy ja, gondolom, ott csinálják.
Cicc éppen ekkor lépett be. Odakint volt eddig, és a kertjét
gondozta. Zöldséget termesztett a motel mögött. Grizz
ragaszkodott hozzá, hogy folyamatosan vele tartsanak a
kutyák.
Nemrégiben feltűnt neki, hogy megsokasodtak az aligátorok
arrafelé, és tudta, hogy Damien és Lucifer figyelmeztetik a
lányt, ha észrevesznek bármiféle betolakodót.
Grizz lenyelte, hogy néhányan heccelik a folyton csinosodó
motel miatt. Biztatta az ifjú feleségét, hogy tegye kicsit
szebbé a helyet. Cicc a veteményeskertjén túl virágokat is
ültetett a motel sétánya mentén, és nemrégiben
ámpolnanövényeket lógatott a lakrészük elé. Grizz azt hitte,
ez segít egy keveset a lány depresszióján, de a lelke mélyén
tudta, hogy nem elegendő. Meg kell találnia a módját, hogy
elengedje a lányt a főiskolára. Ezért volt most ott Axel.
- Szia, Axel, nem tudtam, hogy benézel. - Cicc odasétált a
kisebb férfihoz, és könnyeden puszit nyomott az arcára. -
Szeretnél maradni vacsorára? Sültet készítettem. Jut bőven.
Axel ártatlanul a lányra pillantott.
- Hogyne, ha gondolod, hogy van elég.
- Tuti, hogy van elég. - A lány megpuszilta Grizzt a feje
búbján, mielőtt még visszament volna a konyhába, hogy
ránézzen a húsra.
- Oké, Cicc. Ha ragaszkodsz hozzá.
Grizz megszorította az orrnyergét. Kezdte elveszíteni a
türelmét.
- Még szükségem van tizenöt percre, hogy mindent
előkészítsek - mondta nekik, ahogy felálltak.
- A gödörnél leszünk - mondta Grizz. - Csak szólj ki.
- Oké - felelte a lány tömören.
Volt egy kis étkezőasztal két székkel, ahol ő és Grizz ettek
többnyire. Annyira kicsi volt, hogy Cicc végül inkább
büféasztaljelleggel megterített a konyhapulton, mivel ritkán
fordult elő, hogy valakit a négyesbe hívtak közös étkezésre.
Mindenki kiszolgálja magát, aztán leülnek enni. Odavitte
Grizz íróasztali székét a kis étkezőasztalhoz.
- Már nem sántít annyira. Sokkal erősebbnek tűnik - jegyezte
meg Axel Grizznek, ahogy elindultak a gödör felé.
Axelnek eszébe jutott, amikor néhány héttel korábban
odalátogatott, és a négyes előtt állt. Grizz-zel és Chowderrel
belemerültek egy beszélgetésbe, amikor apró kiáltást
hallottak.
Cicc a motel előtt kocogott a régi, töredezett aszfalton.
Valószínűleg rosszul lépett, és elveszítette az egyensúlyát.
Grizz egyből mellette termett, és könnyedén felkapta,
magához ölelve a lányt.
- Jól vagyok, Grizz, csak rosszul léptem - mondta, és közben
összerezzent.
- Nem vagy jól. Már be is dagadt a bokád. Be kell vinnünk,
hogy beborogassuk. - Mielőtt Cicc felelhetett volna, Grizz
Chowderre kiabált:
- Betonoztasd le ezt a kibaszott utat! Cicc ki is törhette
volna a bokáját!
Chowder döbbenten figyelte, ahogy Grizz a négyesbe cipeli
a lányt.
- Öt éve kérlellek, hogy engedd lebetonoztatni - mondta
csendesen. - Kész pusztítást okoz a motorokon és a kocsikon
is.
- Rajta! - ugatott vissza Grizz a szobába lépve.
Most csak vállat vont, amint a gödörhöz értek:
- Ja, csak egy ficam volt. Úgy tűnik, jól van.
Alig tizenöt perccel később Cicc kidugta a fejét:
- Kész a vacsora, srácok!
Berohant a hálóba, hogy átvegye a felsőjét vacsora előtt.
Valahogy sikerült leöntenie mártással, miközben kirakta az
ételt. Épp hideg vizet folyatott a fürdőszobában a blúzra,
amikor meghallotta a zűrzavart. Otthagyta a csap alatt a
blúzt, és elindult a hálószobán át a konyha és nappali felé.
Ott pedig halálra váltan megtorpant. Felkavarodott a
gyomra, aztán átjárta a pánik.
Grizz és Axel a konyhában voltak. Mindent vér borított.
- Ide kell hívnunk Gruntot vagy Docot. Egész biztosan össze
kell varrni - kiáltott Axel Grizznek, miközben a
konyharongyért nyúlt, amit Cicc a sütőajtóra terítve tartott.
- Nem kell összevarrni! - nézett rá Grizz mérgesen, egyik
kezét a fejére szorítva.
- Atyaég! - Cicc odaszaladt hozzájuk. - Mi történt? Jaj, ne! Jaj,
Grizz, megint verekedésbe keveredtél? Ki ütött meg? Hadd
lássam!
- Cicc, nem keveredtem verekedésbe, és nem nézheted
meg.
Nincs mit látni.
- De igen, van. - Axel hangja határozottan csengett, ahogy
elmozdította Grizz kezét, és a homlokára szorította a
rongyot. - Ez csúnya, Grizz. Nagyon mélynek tűnik. Tuti,
hogy varrni kell.
- Fogd be, Axel. Nem lesz semmiféle varrás.
- Hadd nézzem meg. - Cicc lábujjhegyre ágaskodott, hogy
lássa a férfi fejét. Vér borította Grizz teljes arcát, és
mostanra már a nyaka jobb oldalán csörgött lefelé. Cicc
gyomra megint felkavarodott.
- Nincs mit látni, Cicc - lihegte Grizz. - Axel majd segít
nekem bekötözni. Miért nem segítesz inkább ebben,
édesem? Menj ki a mosdóba, és hozz kötszert meg alkoholt,
vagy valamit. Menj csak. Hozz valamit, amivel
kitisztíthatjuk.
Cicc vonakodva kiment a mosdóba. Hallották, ahogy a
gyógyszeres szekrényben kotorászik.
- Egész biztosan össze kell ölteni. Komolyan mondom, Grizz.
Nagyon mély. Alaposan megnéztem, mielőtt befedted volna
a
törülközővel. Basszus, ember, máris átázott! - Axel
láthatóan aggódott.
- Jó. Csörögj rá Gruntra, majd ő összeölti. Csak nem
akartam, hogy Cicc meglássa. - Grizz sokatmondó pillantást
vetett Axelre.
- A vértől ugyanolyan hányingere lesz, mint a tűktől. Siess,
hívd fel.
- A vértől is? Komolyan? Öregem, ő aztán tényleg nem jó
emberhez ment feleségül - motyogta Axel az orra alatt,
miközben felemelte a telefont.
Cicc fertőtlenítővel, kötszerrel és orvosi ragtapasszal tért
vissza. Volt nála egy halom törlőrongy is. Grizz elvett tőle
egy törlőrongyot, és kicserélte a véres mosogatóronggyal,
mielőtt még a lány alaposabban megnézhette volna a sebet.
- Ó, Grizz, mi történt? - Cicc bizonytalanul a férfi karjára
tette a kezét, majd elmozdította, mint aki attól tart, hogy
még több fájdalmat okoz neki. - Ha te így megsebesültél és
vérzel, nem is tudom, akarom-e tudni, mi történt a másik
fickóval.
- Senki más nem sérült meg, Cicc, ne aggódj. - Grizznek
sikerült leülnie a kis étkezőasztalhoz, és minden
igyekezetével azon volt, hogy ne csepegtessen vért a
padlóra. - A fejsérülések sokat véreznek. Nem nagy ügy.
Még csak nem is fáj.
- Tiszta vér vagy, és olyan sebhelyed van, amit össze kell
varratni, de azt akarod, hogy ne aggódjak a másik fickó
miatt?
Gyerünk már, Grizz. Nem vagyok hülye. Van odakint még
valaki, aki segítségre szorul?
- Cicc, nem keveredtem verekedésbe. Nem bántottam
senkit.
Oké?
- Tényleg? - Odaállt a férfi elé csípőre tett kézzel. - Bejössz
ide ilyen állapotban, és el akarod hitetni velem, hogy a
másik fickó meg csak elsétált?
Nem először történt hasonló. Cicc gondolni sem akart arra,
amikor Grizz egy évvel azelőtt pisztolylövés okozta
sérüléssel állított haza. Cicc szeme az ajtóra vándorolt, és
Grizz tudta, hogy a lány azt fontolgatja, kimenjen-e maga
ellenőrizni.
- Nincs másik fickó, Cicc. - Mielőtt a lány vitatkozni kezdett
volna, hozzátette: - Az egyik lógó növényedet fejeltem le.
Két nappal később Grizz a kocsi utasülésén ült, és várt. Nem
kellett feltörnie a kocsit. Nyitva volt. Régebbi gyártmány
volt, de tiszta, és Grizz letekerte az ablakot, hogy
beengedjen egy kis friss levegőt.
- Még szerencse, hogy nincsenek automata ablakai -
motyogott maga elé, miközben kinyújtotta a kezét, és
letekerte a sofőrülés ablakát is. Nincs kedve csak azért
begyújtani a motort, hogy letekerje az ablakot. Jobban
meggondolva, azért pont begyújthatná a motort, hogy
bekapcsolja a légkondit. Basszus, de meleg van.
Az órájára pillantott, és visszanézett az ajtókra, épp, amikor
kijött az illető, akire várt. A pasas ruganyos léptekkel haladt,
és nem bajlódott azzal, hogy körbenézzen. Jóhiszemű
marha.
Grizz hallotta, ahogy a férfi magában fütyörészik a kocsi felé
tartva. Fel sem tűnt neki, hogy letekerték a kocsija ablakát.
Beszállt a sofőrülésre, és majdnem megfulladt, amikor
meglátta Grizzt.
- Nem azért jöttem, hogy bántsalak - kezdte Grizz,
figyelmeztetőn a férfi karjára helyezve a kezét. - Csak
beszélni akarok veled.
A fickó, Sam, mostanra már reszketett. Emlékezett Grizzre
még néhány évvel azelőttről - ki felejtene el egy ekkora
pasast?
Egyszer végignézte a nappalija ablakából, ahogy a motoros
behajtott Sarah Jo háza elé, és gond nélkül elintézte Nealt.
Neal zaklatta Samet és az anyját, Vanessát. És Neal soha
többé nem zavarta őket azután.
- Működik a légkondi ebben a vacakban? - kérdezte tőle
Grizz.
Sam bólintott, és minden igyekezetével próbálta csillapítani
a
reszketését.
- Kocsikázunk egyet. Zárd be az ajtót, és gyújtsd be a
motort.
Sam keze annyira remegett, hogy képtelen volt az indítóba
helyezni a kulcsot.
- Nem foglak bántani - mondta Grizz halkan. - Oké? Csak
beszélni akarok veled, és kibaszott meleg van ahhoz, hogy
itt üljünk közben. Csak vezess, és ne ölj meg minket. Ha
bántani akartalak volna, már megtettem volna. Világos?
Sam bólintott, és valahogy beindította a kocsit. Feltekerte az
ablakát, és bekapcsolta a légkondit. Lassan kitolatott a
parkolóhelyről, és jobbra fordult a University Drive-on.
- Hová megyünk? Mit szeretnél, hová vigyelek? - Sam
hangja higgadtabb volt, mint ahogy valójában érezte magát.
- Csak tarts a Commercial Boulevard felé, és fordulj jobbra.
Teszünk egy kört, és aztán visszahozhatsz ide.
Sam úgy tett, ahogy parancsolta.
Egy percre rá Grizz oldalvást Samre pillantott.
- Emlékszel Ciccre?
Ez váratlanul érte Samet.
- Igen, emlékszem. Ő hívott fel téged aznap, amikor Neal
megpróbálta ellopni Fess motorját. A barátnőd. Igaz? -
Grizzre pillantott, majd gyorsan visszacikázott a szeme az
útra.
- A feleségem. Főiskolára akar menni. Azon gondolkozom,
hogy elengedem, de akarok valakit, aki rajta tartja a
szemét.
- Én? - Sam lassan kifújta a levegőt az orrán. - Miért én?
- Mert ismer téged. Fess szomszédja vagy. Szerintem
megbízik benned.
- Én esti órákra járok egy közösségi főiskolán. Ő is oda fog
járni?
- Nem. A Cole-ra szeretne menni.
- Akkor nem hiszem, hogy tudnék neked segíteni. Nem
engedhetem meg magamnak a Cole-t. És ha meg is
tehetném, teljes munkaidőben dolgozom azért, hogy ki
tudjam fizetni a tandíjamat.
- Mi lenne, ha kifizetném neked a tandíjat? - Grizz keresztbe
fonta a karját az apró kocsiban. - És nem várom el, hogy az
összes óráján ott legyél. Csak néhányon, ha tudsz. De
elvárnám, hogy próbáld úgy szervezni az óráidat, hogy egy
napon legyetek bent, meg ilyenek. Fuss össze vele órák
között. Legyél a barátja.
- Kifizetnéd a tandíjamat csak azért, hogy a feleséged
barátja legyek?
- Inkább afféle testőr-barátja. De igen, hajlandó lennék rá.
Az egyetlen, amiről tudni akarok, ha összebarátkozik
bárkivel. Fiú, lány, akárki. Tudod, ki vagyok, és mivel
foglalkozom. Vannak ellenségeim. Tudni akarom, ha bárki
megfigyeli őt, vagy bármi hasonló.
Elhallgattak egy pillanatra, az autómotor halk zúgása alig
hallatszott a floridai éjszakában.
- Elvárnám, hogy időről időre bejelentkezz nálam - mondta
Grizz végül. - Megadom a csipogóm számát, és kapsz egy
kódot, amiből tudni fogom, hogy te vagy.
Sam fontolóra vette - hogyan működne, hogyan birkózna
meg az iskolával és azzal, hogy nem túl észrevehetően
jelentést tesz Grizznek. Egyre lelkesebb lett. A Colé jó iskola,
nagyon is jó! Ez nem olyan ajánlat, amire csak vállat von az
ember. És Grizz nem éppen az a fajta pasas, akinek
egyszerűen nemet lehet mondani.
Végül egyenesen Grizzre nézett.
- Szóval januártól kezdenék a Cole-on?
- Igen.
Sam egy pillanatra összevonta a szemöldökét.
- Nem tudom, honnan deríthetném ki, hogy milyen órákra
fog járni, hogy egyszerre legyünk a fősulin.
- Emiatt ne aggódj. Kiderítem, és átadom neked az infót, a
pénzzel együtt, ami fedezi majd a tanulásodat. Miután
megkaptad,
kezdhetsz is.
Sam most bólintott.
- Igen. Igen, ezt meg tudom tenni. Ööö... hogyan
beszélgessek vele? - Grizzre pillantott. - Tudok egy keveset a
bandádról, és egyszerűen nem tudom, milyen dolgokról
szabad vele beszélgetnem. Évek óta nem láttam. -
Megköszörülte a torkát, nem volt benne biztos, hogy netán
túl sokat mondott volna. - Érted?
- Ha sosem történt volna meg ez a beszélgetés, és
összefutsz vele, milyen dolgokról beszélgetnétek?
- Őszintén? Valószínűleg rólad kérdezősködnék, meg
hasonlók.
- Akkor kérdezd rólam. Nem érdekel. Olyan hitelesnek kell
lenned, amennyire csak lehetséges.
Sam elmosolyodott. Jól emlékezett Ciccre. Kedves lány volt,
csinos, és bár nem igazán ismerte őt, olyan érzése volt,
hogy ez a terv szépen működhet.
- Megcsinálom. Mindenképp megoldom. Nem engedhetném
meg a Colé Egyetemet magamnak, és szeretném
megszerezni a diplomámat. Olyan fickó vagyok, akire
rábízhatod magad.
Grizz rápillantott, és összeráncolta a homlokát.
- Igen, olyan fickó vagy, Sam. - Némi hallgatás után
hozzátette: -Tudom, miért nem engedheted meg magadnak
a Cole-t. Tudom, mire költi anyád a pénzét. Az a sok
kiruccanás jó drága volt Dániába. Gyakorlatilag nincstelenné
tette őt.
Samnek elakadt a lélegzete, szorosabban fogta a kormányt.
Reszketni kezdett. Lelassított, és Grizzre pillantott.
- Anyád jól tette, hogy megkérte Fesst, segítsen neked
kijutni a börtönből annak idején. Nem sokáig húztad volna.
Sam nem tudta, mit válaszoljon, ezért nem szólt semmit.
- Nyilván tudok a titkodról, Sam. Megteszed ezt, vagy
nagyon megbánod.
Sam nyelt egyet, és bólintott.
- Igen, Grizz. Megteszem.
- Tudom jól. - Hosszú hallgatás után Grizz hozzátette: -
Samantha.
Harminchatodik fejezet

2000.

- Miért nem vitt engem is magával? - kérdezte Jason

összetörtén, miután az apja leültette, és elmagyarázta neki,
hogy Ginny segíteni fog Carternek, amíg a nő férje nincs
otthon.
- Én is szeretek segíteni Carter néni háza körül, és különben
is, nyár van. Nem kell holnap iskolába mennem.
- Azért, mert nekünk el kell mennünk motorozni - mosolygott
rá Tommy.
Jason arca felragyogott.
- Majdnem el is felejtettem! Motorozhatunk egy nagyot,
apa?
Úgy szeretek motorozni.
- Hogyne, kölyök. Motorozhatunk egy nagyot.
Tommy tudta, hogy Mimi csak későn ér haza, és őszintén
szólva nem állt készen arra a mentális kihívásra, amit a
következő néhány óra jelent majd Jasonnel kettesben. A
fiúnak be nem állt a szája, hasonlóan Tommyhoz az ő
korában.
Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy Grizz
szándékoson a motorján vitte mindenfelé, hogy elkerülje a
beszélgetést.
Harminc perccel később Jason Tommy mögött ült a motoron,
a szél az arcukba csapott, a nap a karjukat sütötte, és Jason
előrehajolva kiabált valamit Tommy fülébe. Tommy bólintott,
és érezte, hogy Jason hátradől a motoron.
Eszébe jutott, amikor Ginny terhes volt vele. Alig több mint
négy éve voltak házasok. A tárgyalás előtt nem is éltek
házaséletet. A tárgyalás után több mint egy évbe telt, mire
Ginny végre engedte, hogy Tommy hozzáérjen. Amikor
megtörtént, jobb volt, mint bármelyikük is képzelte.
Egy nap a nő mellett ébredt. Ragyogó, napsütéses reggel
volt, és emlékezett, hogy a nő háttal feküdt neki. Látta rajta,
hogy álmodik. Ginny felébredt és felült, a válla felett
hátrapillantva.
- Ó, hála az égnek, csak álom volt! - mondta, a haja
gubancos és kócos, valahogy mégis tökéletes. Tommy
visszatartott lélegzettel nézett a nőre. - Úgy haragudtam
rád, Tommy!
- Rám? - Elmosolyodott, és megsimogatta a nő hátát. - Miért
haragudtál rám?
Ginny a hátára gördült, és Tommyra nézett. Tommy a nő
hasán pihentette a kezét. A kisbaba öt héttel későbbre volt
kiírva.
- Azt álmodtam, hogy szülök. - Behunyta a szemét, majd
kinyitotta, és haragosan a férfira meredt. - Hosszú,
rettenetes szülés volt, és te mögöttem álltái, és arra
biztattál, hogy nyomjak.
- Eddig jól hangzik, leszámítva a hosszú és rettenetes szülés
részét.
Ginny erre a férfira ráncolta a homlokát.
- Rendben is ment, habár fájt, amíg ki nem jött a baba.
- Valami nem volt vele rendben?
- De még mennyire, hogy nem volt rendben. Az orvos azt
mondta: „Nézzenek ide! Gratulálok! Van egy vadonatúj
spagettifőzőjük!”
Tommy nem bírta visszafogni magát, felnevetett.
- Egy spagettifőzőt szültél? Csak úgy tombolnak a
hormonjaid, Ginny! - A nő fújt egyet, és keresztbe fonta a
karját.
- Esküszöm, neked vannak a legfurcsább álmaid. Ez már a
harmadik a héten.
- Igen, egy hatalmas, hülye edény volt. Biztos ott volt a
tudatalattimban, mert emlékszem, hogy múlt héten
mondtam neked, hogy kell egy új.
- De Gin, miért voltál rám mérges?
- Mivel kiakadtam, és megmondtam az orvosnak, hogy
csalódott vagyok, mert nagyon vártam, hogy kisbabám
legyen.
-És?
- És erre te közbeszóltál, hogy nem baj, Gin, tényleg
szükségünk volt egy spagettifőzőre.
Legközelebb megpróbálkozunk egy babával.
Még erősebb nevetés rázta Tommyt.
- Ó, Ginny, biztosra veszem, hogy kisbabád fog születni. És
tudod, mit? Ma elszaladok a boltba, és megveszem neked a
spagettifőződet, hogy ne kelljen többé arról álmodnod.
Homlokon puszilta Ginnyt, a nő pedig rámosolygott, és el is
feledte a butuska álmot.
- Olyan jó vagy, Tommy - mondta komolyan. Aztán hirtelen
elkerekedett a szeme, miközben felült.
Tommy aggodalmas pillantása tükrözte az övét.
- Gin, jól vagy?
- Tommy, még túl korai! - A nő hangjában most pánik
csengett. -Elfolyt a magzatvizem!
Úgy aggódtak - Jason öt héttel korábban érkezett, és
Ginnynek végül tizenkét órás szülése volt, de valahogy
elkerült egy újabb császármetszést. Huszonnégy órával
később hazaküldték, a koraszülött Jasont viszont még egy
hétig bent tartották az újszülött-intenzívosztályon
megfigyelésre. Jól volt, de Tommy még most is úgy
emlékezett a félelemre, mintha csak tegnap történt volna.
Most a motor hátulján Jason megszorította az apját,
miközben előrehajolt, hogy a fülébe üvöltsön valamit a
tájról.
Tommy mosolyogva kormányzott a kétsávos úton, közben
égette őket napsütés. Jason végül teljesen rendben lett.
Talán ő és Ginny is rendben lesznek.
Egyikőjük sem tudta, hogy amíg Ginny a kórházban volt, és
mindketten az újszülött fiukat látogatták az intenzív
osztályon, ötórányira tőlük, egy maximálisan őrzött
fegyházban valaki egy papírcetlit adott át Grizznek.
Grizz az udvaron edzett. A fegyház kinti hangszóróján a
Dreams l’ll Never See szólt Molly Hatchettől.
Az egyik őr odasétált hozzá, és átadta a papírdarabot.
- Ez neked jött.
Grizz elvette a papírt, és széthajtotta. Megváltozott a
testtartása, ahogy elolvasta. Két mondat állt rajta: Kisfiú. Az
anyja jól van.
Grizz összegyűrte a papírdarabot, és elárasztotta a harag.
Miközben elhagyta az edzőpályát, úgy érezte, belőle űz
csúfot a dalszöveg. Be akart húzni az énekesnek, a
börtönőrnek, bárkinek, gyakorlatilag mindenkinek, aki
valaha is az útjába állt.
Még dühösebb volt, amikor megtudta, hogy Cicc terhes.
Ragaszkodott egy személyes találkozóhoz Grunttal. Minden
csepp önuralmára szüksége volt ahhoz, hogy ne verje ki
belőle a szart is aznap.
Gruntnak sikerült némi belátásra bírnia. Elmondta Grizznek,
hogy életszerűtlen volt azt feltételeznie, hogy nem fog
idővel lefeküdni a saját feleségével, és Grizz tudott róla,
hogy ez lesz, még engedélyt is adott rá. Sőt, parancsot. De
Grizz valahogy naivan abba a gondolatba kapaszkodott,
hogy Cicc örökre ellenáll majd Gruntnak, ahogy eleinte
ellenére volt Grizz ötlete is, hogy menjen hozzá feleségül.
Nem engedte, hogy az esküvőjük után Grunt beköltözzön az
otthonukba Shady Ranchesen. Még Mimi születése után is
úgy kellett meggyőzni Ciccet, hogy végre költözzön be a
házba, amit Grunt neki építtetett észak-Fort Lauderdale-ben.
Grizz feszültté vált, ahogy eszébe jutott a nap, amikor meg
kellett mondania Ciccnek, hogy nem szeretné, ha a lánya
tudna róla. Hogy Cicc ne járjon be hozzá többé a börtönbe.
Grizz a lelke mélyén szerette volna azt hinni, hogy nem
számít, Grunt mennyire szerette mindig is Ciccet, a nő
sohasem érezne ugyanúgy iránta. Hát persze hogy Cicc
szereti Gruntot.
Grizz ezt el tudta fogadni, és kívánta is, hogy így legyen. De
Cicc terhességéig, mint egy hülye, azt remélte, hogy afféle
plátói, testvéries módon szereti. Még azt is hajlandó volt
elképzelni, hogy Ciccnek boldog és teljes a házassága. De
azt nem akarta, hogy szenvedélyes legyen.
Amikor meghallotta, hogy a nő terhes, valami meghalt
benne.
Tudta, hogy ez nem csupán egy kellemes, kényelmi
alapokon nyugvó házasság. Tudta, hogy Cicc átadta magát
Gruntnak.
Szeretett volna behúzni egyet Gruntnak. Behúzni
mindenkinek.
De hogy is hibáztathatná Ciccet? Ő maga mondta a nőnek,
hogy házasodjon össze Grunttal. Kénytelen volt ezt
mondani. Ez is a része volt annak az alkunak, amit velük
kötött.
Nem tudta kiverni a fejéből Grunt aznapi szavait: „Ha igazán
szereted őt, akkor hagyod, hogy valódi élete legyen velem.
Nem olyan, amit terveztél, egy hazug élet, miközben téged
szeret.
A halálsoron vagy, Grizz. Örülnöd kellene, amiért tudod,
hogy őszintén szeretik, és ő is képes viszonozni.” Grunt
hangja ellágyult. „És ne feledd: ott voltál aznap éjjel, amikor
megszületett a lányod. A részese lehettél. Legalább ez
megadatott, Grizz. Rengeteg pasas a te helyzetedben nem
tehette volna meg.”
Bármennyire utálta is beismerni, Gruntnak igaza volt. De
Grizz még mindig mélyen szerelmes volt Ciccbe. És minden
észérven túl bőszítette a tény, hogy a nő életet adott egy
kisfiúnak, aki tőle kellett volna, hogy szülessen - tőle is
született volna, ha nem azon a kibaszott szarházin múlik, aki
összejött Blue ribanc feleségével és Froggyval.
Már kezdettől tudta, hogy Jannek nem lett volna annyi esze,
hogy egyedül elintézze a letartóztatását. Valaki felhasználta
őt.
Elég biztosra vette, hogy tudja, ki az illető, de türelmesen
várt, hogy Blue megtalálja Jant és Froggyt, és megerősítse
ezt, majd mindhármukat sírba tegye. Froggy keresésére ő
utasította. Azt mondania sem kellett Blue-nak, hogy találja
meg Jant. Blue sosem fog felhagyni a fiai keresésével.
Grizz tudta, hogy kérhetne segítséget tőlük, de nem akart.
Ők voltak a valódi oka annak, hogy a halálsoron van.
Amióta csak emlékezett, ezt a macska-egér játékot űzte
velük.
Kitartottak amellett, hogy semmi közük a letartóztatásához
és az ítélethez, de Grizz nem hitt nekik. Egy percig sem.
Különben is, közbeléphettek volna, hogy megakadályozzák.
Végre belement, hogy megadja nekik, amit kérnek. De így is
baszogatták. Meg kell fizetnie azért, hogy ennyi éven át
titokban tartotta.
Rohadékok.
Egyelőre felkeresi az egyik börtönőrt, hogy hozzáférjen
Róbert Raymond Ringerhez. Sötéten elmosolyodott, ahogy
elképzelte a fickót a dagadt nyakával és a hülye, fénytelen,
kék szemével. Ringer magánzárkában volt. Nem az a tipikus
csecsemőgyilkos rohadék -hanem kettőt ölt egy csapásra.
Egy sorozatgyilkos, aki azt élvezte, ha terhes nőkre
vadászhat.
Grizz gyorsított a léptein, alig várta, hogy kieressze a
haragját. Terhes nők? Mi a fasz? Ringert nyilvánvaló okból
nem lehetett a többi rabbal együtt tartani. Senki sem tolerál
egy csecsemőgyilkost, nem számít, ki milyen
bűncselekménnyel volt bent.
Grizznek ahhoz volt kedve, hogy megöljön valakit a puszta
kezével, és nem jutott eszébe olyan rab, aki Bobby Ray
Ringernél jobban megérdemelte volna.
Harminchetedik fejezet

1985.
- Fáj! ááááh, Tommy, még az injekciókkal is fáj! - vonaglott
Ginny a kórházi ágyon. - A hátam. Még egy kicsit tudnád
dörzsölni, kérlek? Úgy érzem magam, mintha valaki
kifordítana!
Tommy még életében nem érezte magát ennyire
tehetetlennek. Könyörgött a nővérnek, aki épp egy kis
jégkockát hozott be a szülőszobába.
- Nincs semmi, amit tehetnénk? Majdnem huszonnégy órája
vajúdik!
A nővér kedvesen rápillantott.
- Még nem tágult ki teljesen. Addig nem nyomhat. A kisbaba
életjelei jók, az orvos pedig épp elég fájdalomcsillapítót
engedélyezett, hogy kibírhatóvá tegye. Sajnálom. Innentől
már csak türelemjáték. - A nővér az órájára pillantott, és
megpaskolta Tommy karját. - Hamarosan bejön a doktor
megnézni.
- De nem kibírható, most már... - Félbeszakította egy hangos
jajgatás, és a nővér eliszkolt.
- Grizz! Tommy, Grizzre van szükségem. Nem tudom ezt
nélküle végigcsinálni. Nem akarom nélküle végigcsinálni!
Ginny felzokogott, és mióta feleségül vette, Tommy most
először érezte úgy, hogy ez talán meghaladja az erejét. Mit
gondolt, amikor Grizz megkérte, hogy vegye őt feleségül?
Hogy Ginny majd egyből beleszeret, és boldogan élnek, míg
meg nem halnak? Hogy a nő képes lesz kitépni Grizzt a
szívéből, és hagyni, hogy egy másik férfi vegye át a helyét?
Ginny Grizzt akarta, nem őt. Hivatalosan ő volt a nő férje, és
ott kellett lennie a kislány születésénél, de ez nem az ő
kisbabája. Grizz kisbabája.
Ő csak egy férjpótlék.
Tommy elgondolkozva játszadozott a nyakkendővel a
nyakában. Azzal a nyakkendővel, amit kilazított, amikor a
kórházba ért. Carter telefonált neki, és szólt, hogy Ginny
magzatvize elfolyt. Tommy épp munkában volt, és mindent
otthagyott, hogy egyből odasiessen. Úgy három héttel
korábban indult be a szülés, de ez nem jelentett túl rosszat.
Annikor a kórházba ért, felhívta a börtönt, és szólt Grizznek.
Grizz megígértette vele, hogy értesíti a fejleményekről.
Néhány óránként telefonált neki a velük szomszédos kórházi
szoba telefonján. De egy órával azelőtt bevittek oda egy
szülő nőt, így már nem tudta használni a telefont. Nem
akarta, hogy Ginny megtudja, tájékoztatja Grizzt.
Megvakarta az állát, szúrta az ujját a kezdődő borosta. Ideje
volt ismét üzenni. Keresnie kell egy másik telefont.
- Ginny, ki kell mennem a mosdóba. Beküldőm az egyik
lányt, oké?
A nő kábult pillantással a szemében, kimerültén ránézett.
Erőtlenül bólintott.
Tommy elhagyta a kórházi szobát, de ahelyett, hogy balra
ment volna a várószobába, ahol a nő barátai összegyűltek,
jobbra fordult. Majdnem hajnali három volt, és csak egy
nővér volt ott, aki kérdőn rápillantott.
- Van errefelé kijárat?
A nővér jobbra biccentett a fejével.
- Balra a második folyosó elvezet a lépcsőhöz. Viszont nincs
lift.
Tommy megköszönte neki, és visszaindult arra, ahonnét jött,
áthaladva az ajtókon, amik az apró váróhelyiségbe vezettek.
Sarah Jo, Carter és Casey volt ott három másik emberrel.
Egy férfi használta épp az egyetlen fizetős telefont. Nem
baj. Amúgy sem telefonált volna onnan.
Mindenki felpillantott, amikor belépett. Megrázta a fejét.
- Nincs még kisbaba, és azt mondták neki, egyelőre nem
kezdhet el nyomni. Az az érzésem, hogy attól jobban érezné
magát, de nem szabad neki.
Sarah Jo, az egyetlen anya a társaságban egyetértőn
bólintott.
Tommy a mosdók felé mutatott.
- Vécére kell mennem. Egyikőtök be tudna menni, és
dörzsölgetni a hátát? Nagy fájdalmai vannak.
Casey felpattant.
- Én jövök! - Áthaladt az ajtókon, ahonnan Tommy érkezett.
Sarah Jo visszatért a magazinjához. Carter felállt, és
nyújtózott
egyet, miközben figyelte, hogy Tommy elsétál. Elmegy a
mosdó mellett, majd le a lépcsőn.
Egy emelettel lejjebb talált egy fizetős telefont. Tárcsázott
egy számot, majd várt, míg valaki elment Grizzért.
- Jól van Cicc? - Ez volt az első, amit Grizz kérdezett, amikor
a telefonhoz ért. Mielőtt még Tommy felelhetett volna,
hozzátette: - Jól van a baba?
- Nem tudom. Még nem szült.
- Mi? Most csak szopatsz? Hogy érted, hogy még nem szült?
- Ezért telefonálok. A kisbaba még nem született meg. Cicc
nem nyomhat, mert nem tágult ki teljesen, és mielőtt
rákérdeznél, ez azt jelenti, hogy a méhnyaka nem elég
széles ahhoz, hogy a kisbaba biztonságban kijöjjön.
Rengeteg fájdalma van, és a nevedet sikoltozza. - Grunt
összeszorította a fogát. - Nem tudom, hogyan tudod
megoldani, de azt hiszem, itt lenne a helyed.
Hallgatás állt be a vonal túlvégén. Grizz sokára válaszolt.
- Mondd meg, hol találkozzunk. Adj tizenöt percet. Látom a
kibaszott kórházat a börtön udvarából, úgyhogy gyalog is
odaérek, ha kell. Hol tudsz velem találkozni?
- Az ötödiken van. - Grunt halkan és gyorsan beszélt. - Az
étkező a másodikon van, és tudom, hogy hátul van egy
személyzetis lift. Láttam, amikor korábban arra jártam. Majd
lemegyek, és felhozlak azon, aztán te beosonsz a szülészeti
részlegre a hátsó lépcsősoron keresztül, amit találtam. Ki
kell kerülnünk a várószobát, ahol a barátai vannak. A kórház
keleti oldalán kell, hogy legyen egy bejárat. Lemegyek most,
hogy megvárjalak.
Némi hallgatás következett, majd Tommy hozzátette:
- És Grizz, csak ne ölj meg egy őrt se azért, hogy idejuss,
oké?
Fizesd le őket, vagy használd, amid van, de ne ölj meg
senkit.
Ő nem akarná.
- Mert mit tehetnek velem, letartóztatnak gyilkosságért? -
kérdezte Grizz, mielőtt letette volna. Tommy elindult az
épület hátsó része felé.
Húsz perccel később Grizz a hátsó lépcsősornál állt, ami a
szülészeti osztályra vezetett. Tommy azzal az utasítással
hagyta ott, hogy várjon, ő pedig visszament a várószobába.
Megmondta Carternek és Sarah Jónak, hogy elmegy
leváltani Casey-t. Tudta, hogy nem engedheti be Grizzt,
amíg el nem küldi a nőt.
Annikor visszaért Ginny szobájába, Casey látszólag
megkönnyebbült, félreállt, miközben a nővér ismét elkezdte
kivizsgálni Ginnyt.
- Előkészítik műtétre - suttogta Tommynak, és kinyitotta az
ajtót, hogy távozzon. - Császármetszésre van szüksége. Az
orvos szerint a magzatmonitor problémát jelez. Épp időben
értél vissza.
Abban a pillanatban Ginny megragadta Tommy kezét, és
erősen megszorította.
- A babám, Tommy! A kisbabám veszélyben van. - Elfojtotta
a zokogást. - Grizzt akarom. Ó, istenem, Grizzt akarom,
Tommy.
Hogy történhet ez meg? Hogy szülhetném meg a
gyerekünket nélküle?
Nem tudta, mit mondjon. Megfogta a nő kezét, az ajkához
emelte, és gyengéden megcsókolta. Könnyes volt a szeme,
és épp el akarta mondani neki, hogy Grizz jön, amikor Ginny
olyan sikolyt hallatott, hogy megijedt. A nő arcán fájdalom
tükröződött. Tommy eltűnődött, vajon akár csak a közelében
jár-e annak a fájdalomnak, amit a szívében érez.
Újabb nővér jött be a szobába, utána pedig egy harmadik is.
- Be kell vinnünk a műtőbe, most - mondta az egyik
Tommynak, barna szeme tele együttérzéssel és
aggodalommal.
- A szülészeti csapat már várja. Önnek is át kell öltöznie
műtősruhába, mielőtt bejön. Megmutatom, hol találja.
A többi nővér elkezdte kitolni Ginnyt. Addigra elhallgatott,
nagyokat lihegve nyelte a levegőt, ami valahogy rosszabb
volt, mint a sikítás.
Tommy követte őket kifelé, és figyelte, ahogy leviszik Ginnyt
a folyosón át egy másik szobába. Utána visszament a
lépcsőhöz Grizzért, és eligazította a megfelelő ajtó irányába.
Tommy csatlakozott Ginny barátaihoz a várószobában.
- Bevitték császármetszésre. Azt mondták, várjak idekint.
Ginny halálra volt rémülve a műtőben. Hol van Tommy?
Miért nem lehet itt Grizz? Jól van a baba?
- Mrs. Dillon, rátesszük most ezt az orrára és a szájára, és
kérjük, hogy számoljon el száztól visszafelé. - Mondta egy
nővér jellegzetes bostoni akcentussal, határozottan, de
barátságosan. - Oké? Amikor felébred, itt lesz a kisbaba.
Ginny aprót bólintott, közben a perifériás látásával próbálta
egy pillantásra elkapni Tommyt. Hol lehet? Nem azt ígérte,
hogy bejön vele?
Épp az arcára helyezték a maszkot, amikor zavargás támadt
a műtőben.
- Ki maga? - hallotta Ginny.
- A férje vagyok.
Grizz. Olyan a hangja, mint Grizznek! Próbált felülkerekedni
a fájdalmon; tudta, hogy csak képzeli Grizz hangját. További
beszélgetés hallatszott, de túlságosan zavarosnak tűnt,
Ginny képtelen volt kivenni az értelmét. Úgy rémlett, a
következőt mondja az orvos: - Műtősruhában kell lennie. Épp
műtétet végzek.
A nővér, akinek bostoni akcentusa volt, hirtelen közbeszólt:
- Nincs számára elég nagy, doktor úr.
Nem hallotta a többit. Lassan elhomályosult minden.
A gyógyszer már a szervezetében volt, és gyorsan hatott.
Épp, mielőtt behunyta a szemét, felpillantott, és tekintete
egy zöld szempárral találkozott. Az ő szeme. Az ő Grízzé.
- Itt vagyok, Cicus - mondta a nőre mosolyogva. - Itt vagyok,
bébi.
Ginny elvesztette az eszméletét, és a legszebb álmot látta,
amit a tudatalattija össze tudott hozni: hogy Grizz vele van
a gyermeke születésénél.
Harmincnyolcadik fejezet

2000.

Tommy és ginny házassága jó volt. Nem csupán jó. Tommy

őszintén boldognak érezte magát.
Legalábbis ma reggelig, illetve Leslie telefonhívásáig, ami
mindent felkavart.
Biztosra vette, hogy Grizz halála végre lezárja a múltat.
Nem érezte jól magát a kivégzés miatt. Még bűntudatot is
érzett. De amikor halottnak nyilvánították, Tommy kénytelen
volt beismerni magának, hogy hatalmas teher esett le a
szívéről.
Mintha huszonöt éven át visszatartotta volna a lélegzetét,
és most végre, végre képes lenne kiereszteni, és beszívni
egy jó adag egészséges levegőt. Új kezdet.
A gondolatai megint kezdtek elkalandozni, ahogy
végigvezetett a Sunrise Boulevardon az óceán felé, és
közben Jason szorosan a derekába kapaszkodott. Boldog
emlékek árasztották el a gondolatait. Elmosolyodott, ahogy
eszébe jutott Jason első beceneve. Ed.
Jason úgy hat hónapos lehetett. Ő és Mimi is mélyen
aludtak, és Tommy Ginnyvel volt az ágyban. Végigcsókolta a
nő testét, és élvezettel ízlelgette. Ginny a hajába markolt, és
vadul nyögdécselt, amikor a férfi gyorsan orgazmusra
juttatta.
- Most, Tommy! - lihegte. - Nem bírok tovább várni! Most
azonnal akarlak!
Tommy elvigyorodott, és feljebb mászott, hogy megcsókolja
a nőt. Már szilárd merevedése volt, és örömmel teljesítette a
kérést. Épp készen állt rá, hogy elmerüljön a nőben, amikor
meghallották: egy bömbölni készülő kisbaba
félreismerhetetlen nyüsszögése.
A mozdulat közepén megálltak, és egymásra meredtek.
- Jaj, ne - grimaszolt Ginny. - Felébredt, és fel fogja kelteni
Mimit is. Megyek, ránézek, és megpróbálom visszaaltatni.
Nem lehet éhes. Talán tisztába kell tenni.
Tommy felsóhajtott, a teljes súlyával Ginnyre nehezült, arcát
a nő nyakához fúrta, és máris kezdte elveszíteni az
erekcióját.
- Majd én - mondta.
Ginny elmosolyodott. Olyan összetörtnek hangzott. Úgy
tűnt, mintha minden alkalommal, amikor szeretkezni
próbálnak, Jasonnek szüksége lenne valamire.
- Te menj, és nézz rá - mondta incselkedő hangon -, én pedig
megígérem, hogy kárpótollak, amint visszajössz. - Hogy
meggyőzőbb legyen, gyengéd csókokkal halmozta el a férfi
fülét.
Tommy egy szemvillanás alatt felpattant, elindult a
gyerekszoba felé, és még azzal sem bajlódott, hogy
felvegye a nadrágját.
Ginny újra elmosolyodott, amikor a babamonitoron
meghallotta a férfit. Mint kiderült, Jasont tisztába kellett
tenni.
- Tudom, hogy hallasz, Gin. Nagy mázli volt elfogadnod az
ajánlatomat, hogy ránézek. Annyit kakáit, hogy egy vödör is
megtelne vele. Basszus, minden olyan! Jaj, ne! Nem fejezte
be.
Még jön! Ó, basszus!
Ginny kuncogott. Elképzelte, ahogy a teljesen pucér Tommy
küzd egy telekakiit pelenkával, miközben úgy tűnik, újabb
adag van készülőben. Tudta, hogy oda kellene mennie
segíteni, de igazság szerint túlságosan élvezte Tommy
kommentárját ahhoz, hogy megmozduljon.
- Oké, Ed, teljesen tiszta vagy, és készen állsz rá, hogy
visszamenj aludni. Most légy jó fiú, és hagyd, hogy apu egy
kis minőségi időt töltsön anyuval, jó? Nem értem, honnan
tudod látszólag minden alkalommal, hogy apu anyuval
szeretne szeretkezni. Mintha valami beépített radarod lenne,
Ed.
Percekkel később Tommy megint megjelent a hálószobában,
és a fürdőszobába tartott. Ginny még mindig mosolygott,
amikor meglátta a férfi arckifejezését.
- Meg kell mosakodnom, Gin. Minden tiszta szar volt, és
nehogy azt hidd, hogy nem tudom, mennyire élvezted ezt az
egészet.
Néhány perccel később kijött a fürdőszobából, és gyengéden
a felesége fölé helyezkedett lovagló ülésben.
- Úgy emlékszem, tettél egy ígéretet, miszerint kárpótolsz
majd -mondta a nőre mosolyogva.
Az arca elkomolyodott, ahogy gyengéden megsimogatta
Ginny arcát. A szemébe nézett.
- Ginny, úgy szeretlek. A világ legboldogabb férfijává tettél.
Annikor visszafektettem, nem bírtam levenni róla a szemem.
-Gyengéden a nő ajkához érintette a száját. - Ha
belegondolok, hogy a kettőnk szerelme hozta létre azt a
kisbabát...
Elhallgatott, mert Ginny szeme könnybe lábadt.
- Te vagy a lelki társam, Ginny. Tudod, hogy azóta szeretlek,
mióta először megpillantottalak? Tudod ezt?
Ginny a könnyein keresztül Tommyra mosolygott.
- Igen, tudom. Folyton elmeséled, én pedig sosem unom
meg.
Tommy erre határozottabban csókolta meg, és a gyengéd,
édes
szeretkezés szenvedélyesbe csapott át.
Később egymás karjában kapkodták a levegőt, a nő félig
felkönyökölt, lepillantva Tommyra.
- Hallottalak korábban odabent. Amikor tisztába tetted
Jasont. Miért hívtad Ednek? - A keze a férfi mellkasán volt,
gyengéden cirógatta.
- Ez az új beceneve - vigyorgott Tommy csukott szemmel.
- Az új beceneve? Ed? Hogy jutott eszedbe ez?
- Szerintem van valami beépített érzékelője, vagy valamije. -
A férfi félig kinyitotta a szemét. - Valahányszor szeretkezni
akarnánk, vagy merevedésem van, ő sikítozni kezd.
Ginny erre elnevette magát.
- Igazad van, tényleg úgy tűnik. De miért Ed? Mi köze ennek
Edhez?
- Ed. Érted. E. D. Az Erekciódetektor rövidítése.
Nevettek, majd ismét szeretkeztek, és elaludtak egymás
karjai közt.
Tommyt visszarántotta a jelenbe, hogy Jason megkocogtatta
a vállát, és előremutatott. Tommy követte az irányt, amerre
a fia mutatott, és bólintott. Jason kedvenc gyorsétterme.
Enniük kell, akkor pedig miért is ne ott?
Gyorsan lekanyarodott jobbra, a parkolóba, és leállította a
motort.
- Holnap elviszel Carter néni házába, apa? - kérdezte Jason,
amikor leültek az ételükkel.
- Miért kell neked Carterhez menned? - kérdezte Tommy,
miközben nagyot harapott a sajtburgeréből.
- Mert te dolgozni fogsz, és Mimi sosincs otthon. - Jason
vállat vont, és vett egy sült krumplit. - Nem akarok egyedül
lenni.
Tommynak ez eszébe sem jutott. Ginny nyaranta teljes
állásban anyuka volt. Néhány kisebb üzletnek végezte a
könyvelését, de mindig el tudta intézni otthonról. Mihez fog
kezdeni Jason egész nyáron, vagy legalábbis amíg Ginny
visszajön? Ha visszajön. Tommy egy pillanatra
elgondolkodva ráncolta a homlokát.
- A nővéred kénytelen lesz otthon maradni, amikor nem
dolgozik - mondta végül.
Miminek volt egy részmunkaidős állása egy helyi
virágüzletben. A szülei javasolták, hogy dolgozzon ott
hetente néhány órát, és nagy meglepetésükre a lány
belement. Szerették volna, ha belekóstol a valódi életbe.
Normális taníttatás.
Diákmunka. Átlagos barátok. Olyasféle élet, amit egyikőjük
sem tapasztalt meg igazából Mimi korában.
- Meg fog haragudni. - Jason arca elsötétült. - Szeret eljárni a
barátaihoz vagy a strandra meg hasonlók, amikor nem
dolgozik.
- Akkor megharagszik - mondta Tommy, és próbálta leplezni
a hangjában a bosszúságot.
Már így is elég nehéz volt számára, hogy másnap be kell
mennie dolgozni a történtek után. Ki kellett volna vennie a
hetet, és azt kívánta, bár úgy tett volna. Mi baja van?
Tényleg azt hitte, hogy pénteken beül Ginnyvel, és végignézi
Grizz kivégzését, hétfőn pedig visszamegy dolgozni? Mégis
mit képzelt?
Vagy pontosabban: miért nem gondolkozott?
Lehet, hogy felhívja a partnerét, Alecet, amint hazaér, és
szól neki, hogy szüksége van néhány szabadnapra. A
munkája egy részét akár otthonról is elvégezheti. Nem lenne
probléma.
A gondolatait félbeszakította Jason, amikor kibökte:
- Hé, az a lány ott a motoron pont úgy néz ki, mint Mimi!
Tommy kinézett az ablakon át abba az irányba, amerre Jason
mutatott, de nem látott motorbiciklit. Csak egy hosszú
kocsisort egy napsütéses délután, a strand mellett.
- Nem néztél oda elég hamar - mondta Jason az italát
szürcsölve. - Már elment.
Harminckilencedik fejezet

2000.

Ginny a következő napot azzal töltötte Carternél, hogy

segített a barátnője állatkertjének a gondozásában.
Fáradtnak kellett volna éreznie magát; egész éjjel fent
voltak, és beszélgettek. De valamilyen oknál fogva nem volt
fáradt. Az elméjében millió gondolat cikázott.
Tommy nemrég telefonált, és szólt neki, hogy kivesz egy
hetet, hogy gondoskodjon Jasonről, de reméli, hogy Ginny
nem lesz olyan sokáig távol, és hogy hiányzik neki a nő.
Ginny bocsánatot kért tőle, amiért nem gondolt Jasonre.
Hirtelen bűntudat söpört végig rajta, de aztán gyorsan
emlékeztette magát, hogy tudat alatt tudta, Tommy
valahogy megoldja majd.
És természetesen meg is oldotta. A rá jellemző módon
megnyugtatta Ginnyt, hogy ne aggódjon. Elintéz mindent,
de szeretné, ha Ginny hamarosan szánna rá némi időt, hogy
beszélhessenek. Ginny megígérte, hogy így lesz.
Carter és Casey felajánlotta, hogy náluk maradhat Jason,
Ginny pedig hazamehet, és annyi időt tölthet Tommyval,
amennyit csak szeretne. De a nő nem volt benne biztos,
hogy egyáltalán látni akarja Tommyt, nemhogy egy fedél
alatt tartózkodni vele. Még mindig túl friss volt az egész.
Mimi más ügy. Ő már tizenöt, és egész biztosan
magyarázatot fog várni. Annak ellenére, hogy Mimi a
szabadideje nagy részét a barátaival tölti, intelligens
kamasz lány, és jó megfigyelő.
Észre fogja venni, hogy elment az édesanyja. Ginnynek meg
kell beszélnie Tommyval, hogy mit mondanak a lánynak.
Ginny hálás volt, amiért annyi teendő akadt Carternél. Pont
arra volt szüksége, hogy lefoglalja magát. Azzal töltötte a
délutánt, hogy étellel teli zsákokat vonszolt ide-oda, és
kutyák szőrét kefélte. A délután vége felé már jólesően
elfáradt.
Aznap este a három barát egyezményes hallgatásban sült
garnélarákot készített. Kimerültek voltak, így egyszerű volt a
program. Vacsora, mosogatás, alvás.
Casey hangja törte meg a csendet.
- Szóval, Gin, Tommy elmesélte neked valaha a diákbálos
randitok részleteit?
Ginny abbahagyta a zöldségszeletelést, és Casey-re
pillantott.
- A szalagavató bált? Úgy érted, azt, amire Grizz vitt el?
Carter és Casey egymásra pillantottak, aztán Ginnyre. Nem
tudja.
- Amikor bevittek a sürgősségi császármetszésre Mimivel,
azzal töltöttük az időt a várószobában, hogy próbáltuk
elterelni Tommy figyelmét rólad - kezdte Carter. - Nem
engedték be hozzád. Szinte lyukat taposott a szőnyegbe
azzal, hogy fel-alá járkált. Végig beszélgettünk vele, hogy
lekössük. Nem emlékszem, hogy jött szóba. Talán Sarah Jo
mondott valamit.
Úgy értem, ő tudott róla.
- Tudom, hogy Sarah Jo tudott róla - vont vállat Ginny, majd
elkezdett felszelni egy hagymát. - Segített Grizznek
megszervezni.
- Nem, Ginny. - Casey mély levegőt vett. - Nem Grizz kérte
meg Sarah Jót, hogy szervezze meg.
Ginny félbehagyta, amit csinált, és megfordult, hogy a
barátaira nézzen. A konyhapultnak támaszkodva oldalra
billentette a fejét.
- Ki kérte meg Sarah Jót, hogy szervezze meg?
- Tommy - feleltek neki egyszerre.
- Tommy és Sarah Jo elmondott nekünk mindent a kórházi
várószobában - folytatta Carter.
- Igen, nagyon úgy hangzott, hogy Tommy tervelte ki az
utolsó részletig - tette hozzá Casey.
Ginny a barátaira meredt, miközben ők felváltva beavatták
a diákbál éjszakájának részleteibe.
- Szóval, hogy győzted meg Grizzt, hogy megengedje ezt az
egészet? - kérdezte Sarah Jo Grunttól az étteremben.
- Csak elmondtam neki, hogy ez fontos esemény egy lány
középiskolai évei során, és ha Cicc nem tapasztalhatja meg,
talán te és én csinálhatnánk valamit, amivel kárpótoljuk -
vont vállat Grunt. -Persze azt mondtam neki, hogy a te
ötleted.
Különben is, most már bízik bennem. Barátnőm van.
Sarah Jo belekortyolt a vizébe, miközben a szemét forgatta.
- Igen, tudom, hogy barátnőd van.
- Nem, tényleg, ez így tökéletes. Az iskola és a meló mellett
alig tudok Cicc-cel találkozni. Most, hogy Cindyvel élek,
Grizzt látszólag nem érdekli, ha vele lógok. - Egyenesen Jóra
nézett. - Beszéljünk most fontosabb dolgokról. Felkészültél a
holnapra, ugye? Tudod, mit kell tenned?
- Hát persze hogy tudom, mit kell tennem. - Jo nyelvet öltött
rá. -Cicc már meg is ígérte, hogy eljön velem ruhát
választani.
Majd azt mondom neki, hogy nincs kedvem egyedül estélyit
próbálni, és jobban érezném magam, ha ő is felpróbálna
párat.
Úgyis megcsinálja. Igazi lányos lány.
-És?
- És - Sarah Jo megint a szemét forgatta - amikor felpróbál
egyet, amelyik tényleg tetszik neki, félrerakatom. Szólok a
boltban, hogy később bemész kifizetni.
- Tökéletes. - Grunt összefonta a karját. - És?
- És elintézem, hogy a diákbál napját velem töltse, amíg
megcsináltatjuk a sminkemet, körmömet és hajamat. Majd
erősködöm, hogy nincs kedvem egyedül kicsípni magam,
hacsak nem csinálja ő is. Megmondom neki, hogy én állom
az egészet, köszönetképp, amiért velem tölti a napot. -
Sarah Jo felvette a szendvicsét. - Most pedig, mi van a te
részeddel?
Kevesebb mint egy hónap múlva lesz. Teljesen felkészültél?
- Minden el van intézve. Martin sosem használja a házat,
úgyhogy tökéletes.
- Milyen a ház?
- Közvetlenül a tengerparton van. Martinnak van egy
pavilonja sztereó hangszóróval, meg mindennel. Moe velem
jön aznap, és segít előkészülni.
- Tudod, Grunt, nem igazán vagyok biztos benne, hogy ez jó
ötlet. Talán félreérthető üzenetet küldesz vele. Lehet, hogy
összezavarod.
- Jo, pontosan azt teszem, amit három évvel ezelőtt
tanácsoltál nekem. Várok. És nehogy azt hidd, hogy nem
pokoli érzés, hogy nem láthatom annyit, amennyit
szeretném. - Megfeszült az állkapcsa. - Grizz nemsokára
elcseszi a dolgokat, és én ott leszek, de addig is fontos
számomra, hogy Cicc ne maradjon le bizonyos dolgokról.
- Például elmehessen a diákbálra - mondta Sarah Jo halkan.
- Igen, például elmehessen a diákbálra. Nem vehet részt a
valódi bálon. Te is tudod. Ez az egyetlen, amit ki tudtam
találni.
Sarah Jo rámosolygott a gyerekkori barátjára.
- A legromantikusabb dolog, amit valaha hallottam.
- Szóval te is várod már? Most van a végzős éved. Ez az
utolsó diákbálotok Stephennel.
- Igen, már várom, de aggódom.
- Miért aggódsz? - Grunt intett, hogy kéri a számlát.
- Az új lány, April miatt. Attól félek, talán Stephen tényleg
kedveli
- Tommy volt? - kérdezte Ginny. Lassan odasétált az egyik
konyhaszékhez, és nehézkesen lerogyott rá.
Carter leült a mellé, a hangja halk volt.
- Igen, az egész Tommy műve volt. El sem hiszem, hogy
nem mondta el neked. Valószínűleg nem hagyta Sarah Jónak
sem, hogy elárulja. Azt hitted, Grizz ötlete volt az egész,
Tommy pedig nem akart megbántani azzal, hogy elárulja az
igazat.
Igen, Grizz engedélyezte, de nem ő szervezte meg. Hanem
Tommy.
Ginny visszaemlékezett arra az estére. Az egész napot
Sarah Jóval töltötte, megcsináltatták a sminkjüket, hajukat,
körmüket.
Végignézte, ahogy a barátnője egy közös fényképhez pózol
Stephennel, és búcsút intett nekik, amikor elvezettek
Stephen apjának a puccos kocsijában. Fess megkérte őt,
hogy maradjon, és segítsen néhány banki kivonattal vagy
valamivel. Ginny nem emlékezett rá, hogy miben kellett
segítenie, de nem is számít. Az egész egy átverés volt.
Úgy harminc perccel később megszólalt a telefon. Sarah Jo
volt, teljesen kétségbeesve. Megfeledkezett a kistáskájáról,
amiben az összes sminkkelléke volt. Nem lenne gond
Ciccnek elvezetni a barátnője házához a tengerpartra? Egy
elő-diákbáli buli zajlik ott. Cicc megkapta a címet, és már
úton is volt.
Emlékezett, mennyire meglepődött, amikor megérkezett a
lenyűgöző házhoz, és meglátta Grizz egyik motorját a
kocsibejárón. Grízzé, nem? És hol vannak a kocsik? Úgy
tudta, épp buli van.
A bejárati ajtóhoz sétált, és észrevette, hogy rá ragasztottak
egy cédulát. Az állt rajta, hogy kerülje meg a házat jobbról.
Besétált egy bezáratlan kapun, és végigment a sétányon.
Amikor a hátsó udvarra ért, megtorpant.
Egy hatalmas medence terült el a szeme előtt, a túloldalon
pedig egy pavilon. A pavilont fehér, csillogó fényekkel
díszítették fel. Ahogy közelebb ért, hallotta az óceán
zúgását, és elárasztotta az orrát a sós illat. Hallotta, hogy
Van Morrisontól az Intő the Mystic szól, de nem tudott
rájönni, hogy honnan.
Ekkor látta meg őt. Grizzt.
Kilépett az árnyak közül, és lesétált a pavilon lépcsőjén.
A szokásos szerelésében volt: farmer, póló és bakancs, a
hosszú haja lófarokban hátrafogva. Nemrégiben elkezdett
szakállat növeszteni, és Cicc még nem döntötte el, hogy
tetszik-e neki, de el kellett ismernie, hogy illik a férfihoz.
Figyelte, ahogy a férfi közeledik, a szívverése szaporább lett
az izgalomtól. Mi folyik itt?
Grizz megfogta a kezét, és felvezette a lépcsőn. Ciccnek
feltűnt egy korallszínű estélyi, ami az egyik alacsonyabb
gerendáról lógott egy vállfán. Lenyűgözve bámulta. Nem ezt
az estélyit próbálta fel néhány héttel korábban, amikor
vásárolni ment Sarah Jóval? Nem volt olyan elegáns, mint
amit Jo választott - inkább visszafogott és egyszerű. A
magas sarkú szandálja a ruha mellett, a pádon pedig egy
gyönyörű, apró, fehér rózsákból és fátyol virágból készült
kardísz pihent.
Cicc lepillantott a kéz- és lábkörmeire, és elmosolyodott,
ahogy minden világossá vált. Sarah Jo ragaszkodott a
színhez.
Most már tudta, miért. Illett a ruhájához.
- Grizz? - nézett a férfira magyarázatot várva.
Grizz hirtelen szégyenlősnek tűnt.
- Gondoltam, talán tetszene egy romantikus este velem a
tengerparton. Tudom, hogy Jónak ma este van a diákbálja.
Én...
nem akartam, hogy úgy érezd, kimaradsz.
Le sem vette a szemét a lányról, miközben leakasztotta a
ruhát a gerendáról, és átadta neki.
- Nagyon szeretném látni, hogy áll, Cicus - duruzsolta, és a
karjába vonta a lányt.
Azzal töltötték az estét, hogy lassúztak, szeretkeztek a
tengerparton, és csak beszélgettek. A ház Grizz egyik
barátjáé, Martiné volt. Ginny emlékezett, hogy azt kívánta,
bárcsak az ő otthonuk lenne. Még ott is aludtak. Az volt
élete egyik legromantikusabb estéje.
És most - gondolta, miközben hitetlenkedve nézett a
barátaira -azt állítják, hogy az egész Tommy ötlete volt?
Ginny az ajkába harapott.
- Tommy szervezett nekem és Grizznek egy romantikus
tengerparti estét? Mégis miért tette volna?
- Ami azt illeti, Gin, neked és magának szervezte - mondta
Casey halkan. - Hogy olyan legyen, mint egy elő-diákbál.
Tommy egész nap ott volt, és rád várt. Grizz tizenöt perccel
előtted állított be. Azt mondta Tommynak, hogy szerinte
csalódott lennél, ha nem lenne ott. Nem akart kiábrándítani
vagy megbántani téged. Megmondta Tommynak, hogy
innentől átveszi. - A nő megfogta Ginny kezét, és
gyengéden rápillantott.
- Hazaküldte Tommyt, Sarah Jót és a néhány barátodat, akik
még ott voltak.
Moe naplója, 1978
Kedves Elizabeth!
Tudom, hogy undok dolog volt, de nem bírtam megállni.
Mielőtt leállíthattam volna magam, már megtettem. Olyan
féltékeny voltam!
A barátja vagyok. Mégis úgy tűnik, megfeledkezett rólam.
Hacsak nincs szüksége épp valamire. Például előkészíteni
egy romantikus randit valaki mással. Vele.
Szeretném utálni Ciccet, de képtelen vagyok. Kedves
hozzám. És különben is, Grizz-zel van. Sosem látom, hogy
úgy viselkedne, mint aki Grunttal akar lenni. De akkor is.
Nem bírnám elviselni a gondolatát sem annak, hogy Grunt
átöleli tánc közben. Olyan szép volt az a ruha! Annak idején
én is ilyen szép ruhákat hordtam. Te még emlékszel, ugye,
Elizabeth?
Grizznek nem volt gondja azzal, hogy együtt táncolnak. De
én nem hagyhattam. írtam egy levelet, és elmondtam neki,
hogy Cicc
nagyon szomorú és csalódott lesz, ha ő nincs ott.
Mindent megad Ciccnek, amit csak akar. Nem bírta elviselni,
hogy megbántaná azzal, ha nem megy el. Utálja az ilyesmit,
táncolás meg kiőltőzés, de érte megtenné. Mintha mindenki
mindent hajlandó lenne megtenni érte. Cicc, Cicc, Cicc...
Néha azt kívánom, bár elmenne. Visszamenne oda
valahová, ahol Monster rátalált.
Negyvenedik fejezet

2000.

Carter háza mögött Ginny a deszkakerítésnek támaszkodott,

és nagy levegőt vett. Narancsvirág illatot érzett, vagy
jázmint? Vagy mindkettőt? Emlékek árasztották el az
érzékeit. Egy pillanatra beleszédült.
Ginny képtelen volt elhinni, amit a barátai mondtak. Miért
nem említette neki Tommy és Sarah Jo soha? Még több titok.
Olyan volt, mintha az élete egyetlen, óriási hazugságra
épült volna. Nem tudta, mit higgyen ezek után. Vagy kinek
higgyen.
Körbenézett, próbált lélegezni, megnyugtatni magát, és a
pillantása megtelepedett a garázson. Tizenöt éve a lábát
sem tette be a garázsba. Hatalmas, három kocsiférőhelyes
épület volt, a háztól külön, egy kis vendégszobával a
második emeleten.
Lassan elindult felé, egyaránt felidézve a rossz és a szép
időket. Amikor elérte a vendégszoba lépcsője alatti, oldalsó
bejáratot, letérdelt, és felvett egy kerámiabékát. Még
mindig ott volt a kulcs. Carterék ígéretükhöz híven sosem
használták a garázst. Szinte ez volt az egyetlen feltétel,
amihez Grizz ragaszkodott, amikor Ginny elmondta neki,
hogy Carter ott fog lakni. A garázsba senki nem lép be.
Soha.
Ginnynek némi nehézséget okozott a zár. Nyilvánvalóan
évek óta nem nyitották ki. Bement, és felkapcsolta a
lámpát. Arra számított, hogy rossz lesz a levegő odabent, de
meglepetésére nem úgy volt. Csak egy picit állott.
A két gépjárműre bámult, amit hatalmas ponyvák borítottak.
Tudta, hogy egy-egy fekete autó áll ott - az egyik Grízzé, a
másik Ginnyé. Grizz minden évben vett egy új fekete
Corvette-et. Neki is megpróbált minden évben új kocsit
venni, de Ginny nem hagyta. Imádta a szülinapi Trans Amját.
Eltűnődött, vajon manapság antiknak számít-e.
Elsétált a három, szabályos sorban álló motor mellett.
Észrevette, hogy az egyiknek kék fejkendő lóg a kormányán.
Az volt Grizz kedvenc motorja. Azon vitte őt először
motorozni.
Közelebb ment, és levette a fejkendőt a kormányról. A keze
kissé megremegett, de nem foglalkozott vele.
Óvatosan megfogta a kendőt, leült a garázs padlójára, és az
arcához emelte a szövetdarabot. Érezni még az illatát?
Nem, már nem. Túl sok idő telt el.
Néhány perccel később észrevette, hogy a Trans Amja
kereke kikandikál a ponyva alól. Összevonta a szemöldökét,
visszaemlékezett, milyen érzés volt a kocsiban ülni, érezni
az ülések illatát és az alatta robogó motort. Hunyorgott,
szemügyre véve a keréktárcsát. Azt a keréktárcsát.
Már néhány éve házasok voltak. Nem emlékezett rá, miért
az ő kocsijában ültek. Talán Grízzé a szervizben volt éppen.
A férfi vezetett, és Ginny emlékeztette, hogy szüksége van
egy alkatrészre.
- Nem felejtetted el megkérdezi Axelt a keréktárcsámról? -
kérdezte, ahogy a bevásárlóközpont parkolójában
kanyarogtak.
- Még nem szerezte be neked? - Grizz felvonta a
szemöldökét.
- Nem, de csak egy hülye kis keréktárcsa. Nem tudom, hogy
leesett-e valahol, vagy valaki lelopta. Szólnál neki?
Grizz elkezdett a parkolóban szemlélődni, lelassított, mintha
a kocsikat méregetné.
Hirtelen beletaposott a gázba, majd olyan gyorsan jobbra
kanyarodott, hogy Ginnynek meg kellett kapaszkodnia.
-Mi a...?
- Azonos évjáratnak néz ki - mondta Grizz magában, ahogy
leparkolt a kocsival. A középkonzolhoz nyúlt, és kivett belőle
egy csavarhúzót. Mielőtt Ginny bármit mondhatott volna, a
férfi már ki is szállt a kocsiból, és elsétált.
Ginny hátrafordult az ülésén, és látta, hogy a férfi egy
hasonló kocsi felé tart, majd eltűnik. Két perccel később
ismét megjelent, és bepattant a vezetőülésre. Behajította a
csavarhúzót és az újonnan szerzett keréktárcsát a lány
ölébe, majd elhajtott.
Ginny tátott szájjal bámult a férfira. Grizz arcán önelégült
mosoly ült.
- Grizz! - A lány felcsúsztatta a napszemüvegét a feje
tetejére, hogy a férfi szemébe tudjon nézni. - Te most
komolyan leloptad valaki más keréktárcsáját?
A férfi rápillantott.
- Hát persze hogy igen. Mit gondolsz, honnan szereztem?
- Miért kellett ellopnod? - Ginny haragra lobbant. - Axel
szerzett volna nekem egyet. Nem hiszem el, hogy csak úgy
elloptad!
Grizz megforgatta a szemét.
- Cicc, panaszkodtál, hogy szükséged van egyre. Láttam egy
lehetőséget, és elintéztem. Most már nem kell
emlékeztetned rá Axelt. Mi olyan nagy ügy?
- Az a nagy ügy, hogy elloptad. - Keresztbe fonta a karját. -
Nem tudom, Grizz. Nem hiszem, hogy képes lennék vezetni
ezt a kocsit, miközben tudom, hogy elloptad a keréktárcsát.
Zavarna.
A férfi ránézett, és Ginny azonnal tudta, mire gondol. Úgy
olvasott az arcáról, mintha nyitott könyv lett volna.
- Jaj, ne, Grizz. - Megrázta a fejét. - Ne már! Ne mondd, hogy
a kocsi is lopott! Kérlek, ne mondd!
- Akkor nem mondom - felelt a férfi félvállról.
Ginny megemelte az állát, és kibámult a műszerfalon, nem
volt hajlandó a férfira nézni. Kezdett elvörösödni. Dühös
volt.
Később Grizz bevallotta, mennyire imádja, amikor a lány
mérges, még akkor is, ha épp rá haragszik. Megmondta neki
az igazat is, hogy sosem hagyná lopott autót vezetni.
Törvényesen vette a kocsit, de időnként szerette Ginnyt
bosszantani. És akkor épp az is volt a lány: bosszús.
- Egyszerűen nem értem, kinek képzeled magad, hogy
ellopsz olyasmit, ami nem a tiéd. - Még a mellkasa is
elvörösödött. - De most komolyan, Grizz! Gondolom, azt
hiszed, hogy bármit, amit meglátsz az utcán, csak úgy
elvehetsz!
A férfi nem felelt.
- Válaszolj! Azt hiszed, hogy bármit elvehetsz, amit akarsz?
Grizz odapillantott rá, és elmosolyodott.
- Téged is elvettelek, Cicus.
Ginny a garázs padlóján ült, a keréktárcsára bámult, és
nehezére esett elfogadni, hogy milyen gyerekes volt.
Felkapta a vizet egy lopott keréktárcsán, ugyanakkor
hajlandó volt nem tudomásul venni sok egyéb rettenetes
dolgot, amit Grizz elkövetett. A Grizz iránti szerelme miatt
megalkudott. Ki volt ő akkoriban? Kicsoda most?
Ahogy a mellkasához szorította fejkendőt, mint valami
babapokrócot, rájött, hogy sír. Hangosan szipogva törölte le
a kendővel a könnyeit. Szedd össze magad, Gin! Aztán az
anyagra bámult. A kék fejkendőre. Megfeledkezett a
fejkendőről.
Negyvenegyedik fejezet

1985.
- Nem megy, Grizz! képtelen vagyok nélküled! Nem akarom!
Cicc meglátogatta a férfit a megyei börtönben. Nagyjából
hat
hónapos terhes volt Mimivel, és az üveg választófal mögötti
pult kényelmetlenül nyomta a duzzadó pocakját.
- Cicus, mi nem megy? - kérdezte Grizz az üvegfalon át,
aggodalmas arccal. - Mire vagy képtelen nélkülem?
Basszus, de szerette volna megérinteni a nő bőrét! Csak
egyetlenegyszer gyengéden megsimogatni az arcát.
Szerette volna letörölni a könnyeit.
- Mindenre, Grizz. - Cicc most már vadul zokogott. - Nem
akarok semmit sem csinálni nélküled. Nem akarom nélküled
megszülni a gyerekünket. Nem akarok nélküled elaludni
éjjelente. - Leállította magát, és vett egy mély lélegzetet. -
Nem érzem magam biztonságban nélküled, Grizz. Nem
vagyok hozzászokva, hogy ne legyél mellettem.
- Ott van Grunt, Cicc. Grunt ott lesz melletted. Az életével is
megóvna. Tudod ezt, nem?
- Nem érdekel! - szikrázott Cicc szeme. - Ő nem te vagy,
Grizz! Igen, Grunt csodálatos, és tudom, hogy
megbántottam, amikor nem voltam hajlandó kiköltözni az
otthonunkból, vagy hagyni, hogy velem lakjon. Egyszerűen
nem állok rá készen, hogy elköltözzek, hogy vele legyek. -
Megrázta a fejét, próbálta megértetni a férfival. - Túl sok van
„belőlünk” abban a házban, Grizz, és egyszerűen nem
tudom hátrahagyni. Még nem. Te talán már túl vagy rajtam,
de én el sem tudom képzelni, hogy valaha is túl legyek
rajtad.
- Ó, bassza meg, édesem, hát ezt gondolod? Hogy már túl
vagyok rajtad? - Fel sem merült benne, hogy Cicc
elutasításnak vette, amiért úgy ragaszkodott a Grunttal
közös házasságához.
Védeni akarta Ciccet, és azt hitte, a lány is tisztában van
ezzel.
Sosem volt jó az érzelmei kinyilvánításában. Még Cicc-cel
sem.
Arról nem is beszélve, hogy nem volt szokása megindokolni
bárkinek is, miért teszi, amit tesz.
- Mégis mi mást gondolhatnék? - hüppögött a nő.
- Cicc, ilyen életre vágysz? Összepakolni a kisbabánkat, és
behozni hétvégenként a börtönbe, hogy meglátogassa az
apját?
Ezt az életet szeretnéd magadnak és a gyermekünknek?
- Ha tudom, hogy egyszer kiszabadulsz innét, akkor igen! De
olyan, mintha nem is akarnál. Mintha teljesen belenyugodtál
volna, hogy elmész a tárgyalásra, és az esküdtszék elítél, és
én nem tudom, ki ez a Cary Lewis, akit Matthew ajánlott, de
már bánom, hogy valaha is Matthew-t javasoltam! - A
hangja megint egyre magasabb lett, de leküzdötte az
érzelmeit, és mélyet lélegzett.
Grizz hátradőlt a székén, és felsóhajtott. Rosszul érezte
magát, amiért Cicc azt képzeli, azért van még mindig
börtönben, mert a lány felvetette, hogy forduljanak Matthew
Rockmanhez.
Matthew Rockman pedig valahogy cserben hagyta őket
azzal, hogy Cary Lewist ajánlotta. Grizz megjátszotta a
hülyét a letartóztatása napján. Tudta, hogy Cicc a régi
barátját, Matthew-t fogja javasolni, és belement, hogy
békítse a lányt. Grizznek sosem állt szándékában, hogy
Rockman képviselje őt, és már jóval korábban kieszelt egy
tervet arra az esetre, ha valaha így alakulnak a dolgok.
Jelzett egy őrnek, és amikor az odasétált hozzá, Grizz a
fülébe súgott valamit. Az őr bólintott.
Ginny épp orrot fújt, amikor az őr kijött a foglyok oldaláról,
és elindult felé.
- Kérem, jöjjön velem, hölgyem - mondta halkan, de
határozottan.
A nő Grizzre pillantott, a férfi pedig bólintott neki. Ennyi?
Ennyi volt? így búcsúzik el tőle? Ginny nem tudta elhinni.
Kavarogtak benne az érzelmek, ahogy hagyta, hogy
óvatosan karon fogják és kivezessék a szobából.
Ginny visszanézett Grizzre, de nem látta az arckifejezését.
Megállíthatatlan zokogásban tört ki, és fel sem tűnt neki,
hogy egy ablaktalan helyiségbe vezetik. Egy apró asztal állt
odabent két székkel. Az őr odakísérte az egyikhez, és
elhagyta a szobát.
Hamarosan egy doboz papír zsebkendővel tért vissza. Ginny
épp az orrát fújta, amikor meghallotta a kifelé tartó férfit:
- Öt perc. Öt perc, különben elveszítem az állásom.
A nő felegyenesedett. És látta, hogy Grizz lép a szobába.
Hirtelen felpattant, és a karjába vetette magát. Grizz
szorosan átölelte, és a székhez vezette a nőt. Leült, és az
ölébe vonta Ginnyt. Ezt követően a nő hasára helyezte a
kezét, és mélyen a szemébe nézett.
- Cicus, idefigyelj rám.
Ginny ismét elsírta magát, és gyermek módjára a férfi nyaka
köré fonta a karját. Grizz hagyta, hogy így üljön ott,
miközben belélegezte a nő illatát. Gondolatban ostorozta
magát, amiért engedte, hogy eddig fajuljanak a dolgok.
Amiért nem kötött velük előbb egyezséget.
De ha egyezséget is kötött volna, akkor sem lett volna
semmi biztosíték. így sincs, de biztosra veszi, hogy azt teszi,
ami a legjobb Ginnynek. A gyermeküknek. Amikor úgy tűnt,
Ginny lehiggadt, Grizz gyengéden lefejtette a nő karját a
nyakából, és hátradőlt, hogy egyenesen ránézhessen.
Grizzt verték gyerekkorában. Meglőtték és megkéselték.
Eltörték a csontjait. Kínozták. Semmiség. Teljesen
semmiségnek tűnt ahhoz a fájdalomhoz képest, amit a
csokoládébarna szempárba nézve érzett. Ügy érezte magát,
mintha kitépték volna a szívét a mellkasából.
- Cicus, nem kell ecsetelnem neked, miket követtem el. -
Ginny épp közbeszólt volna, de Grizz feltartotta a kezét. -
Nem, hallgass meg, Cicc. Azt kapom, amit megérdemlek.
Érted, amit mondok? Te nem ezt érdemied. Neked olyan
életet kell élned, amilyen akkor lett volna, amilyen lehetett
volna, ha nem rabollak el. Önző voltam. Elvettem, amit
akartam.
- Miféle életem lett volna? - szipogott Ginny. - Delia és Vince
szobalánya lennék?
- Ne tettesd magad ostobának. Mindketten tudjuk, hogy
nem vagy az. Okos vagy. Ösztöndíjjal egyetemre mentél
volna, és olyan messzire költöztél volna tőlük, amennyire
tudsz. Ne tégy úgy, mintha megmentettelek volna.
- De hát igen - suttogta Ginny. - A sors akarta, hogy veled
legyek.
Grizz nem szólt semmit, amire valami megváltozott Ginny
arckifejezésében. A szeme összeszűkült, mintha végre
megértette volna. Ügyetlenül felkelt a férfi öléből, és
megállt előtte. A várandós hasán pihentette a kezét. Püffedt
szemmel és piros orral hozzátette:
- És mindketten tudjuk, te is milyen okos vagy, Grizz.
A férfi elfordította a tekintetét róla.
- Túl okos vagy ahhoz, hogy így elkapjanak. - Ginny vett egy
szaggatott lélegzetet. - Mit titkolsz előlem? Ó, várjunk csak,
a neved! Igen, az volt a nagy titok mindvégig. - A hangjából
csöpögött a gúny. - Kibújt a szög a zsákból. Azt hiszem,
mostanra kiérdemeltem a bizalmadat, nem gondolod? Nem
érdemiem meg, hogy tudjak bármit?
Grizz erre felállt, megragadta a nőt, és magához húzta,
Ginny pedig hagyta. Szorosan a férfi dereka köré fonta a
karját. Grizz egy reszketeg lélegzettel a tenyere közé fogta a
nő arcát, és mélyen a szemébe nézett.
- Az egyetlen igazság, amiről neked valaha is tudnod kell,
hogy a szerelmem irántad valódi és örök. És minden, amit
tettem, mindegy, hogy néz ki, azért volt, hogy megvédjelek.
Sosem akartam nélküled lenni, de most már nem az én
döntésem.
Mielőtt Ginny válaszolhatott volna, az ajtó kitárult, és ismét
megjelent az őr.
- Lejárt az idő. Ideje menni.
- Várjon! - Ginny megragadta Grizz csuklóját, és az arcához
tartotta a férfi kezét.
- Cicus. - Grizz komoly pillantást vetett rá. - Ha valaha is
szükséged van bármire. Ha valaha is bajba kerülnél. Ha
valaha is félsz: tudod, hogy Grunt ott lesz veled.
Ginny megint elsírta magát.
- De mi van, ha nem, Grizz? Hozzámentem, de mi lesz, ha
sosem tudom elfogadni őt? Mi lesz, ha magam maradok a
babával? Úgy össze vagyok zavarodva, egyszerűen nem
tudom, mit...
- Cicc, a motorom - suttogta Grizz a fülébe. - A kedvenc
motorom a garázsban. Rajta tartom a kék fejkendőm. Tudod,
melyik, ugye?
A nő bólintott.
- Ha valaha is szükséged van bármire, és rohadtul úgy
értem, hogy bármire, de Grunt nem tud melletted lenni,
akkor fogd össze a hajad egy olyan magas copfba, amit úgy
szeretsz, és kösd köré a fejkendőm. Ha rajtad van a
fejkendőm, beletelhet ugyan egy-két napba, de megkapod a
segítséget, bármire legyen is szükséged. Érted, amit
mondok?
Ginny kételkedve pillantott a férfira, próbálta elképzelni,
hogyan segíthet a garázsban lévő kék fejkendő.
Mielőtt az őr kivezette, Grizz még visszaszólt:
- Cicus, választottál már nevet? Tudod már, minek szeretnéd
hívni a kisbabát?
- Jason, ha fiú. Miriam, ha lány.
Grizz kérdőn felvonta a fél szemöldökét.
- Moe neve volt.
Grizz arckifejezése ellágyult, és gyorsan bólintott egyet.
- Ruth. Mit szólsz a Miriam Ruthhoz?
- Tetszik az a név, hogy Ruth? Valaki után, akit ismersz? -
Reménytelinek tűnt a nő hangja, mint aki kétségbeesetten
vágyik még egy darabkára a férfi múltjából.
De Grizz csak elmosolyodott.
- Nem. Egyszerűen tetszik. Jobb, mint a Miriam Guinevere.
Cicc eltöprengett a néven, és úgy döntött, neki is tetszik.
-A Ruth bibliai név. A Miriam is, de Ruth elképesztő nő volt.
Olyannyira elképesztő, hogy saját könyve van a Bibliában.
Ha
lány, akkor Miriam Ruthnak fogjuk hívni - ígérte.
Grizz gyengéden ajkon csókolta a nőt, és máris eltűnt.
Most, a garázsban, Ginny egyre csak sírt és sírt a fejkendőt
szorongatva, és felidézte, hogyan festett a férfin. Sosem
kellett felvennie az évek során a fejkendőt, de emlékezett,
amikor késő éjszaka az ágyban fekve abból merített vigaszt,
hogy odakint van, a férfi motorján. Ott van arra az esetre,
ha valaha is szüksége lenne rá.
A börtönben folytatódtak a látogatások, a kérdéseire pedig
továbbra sem kapott választ. Most elmélázott azon, hogy
idővel tényleg átállt az új életére Tommyval. Egy olyan
életre, amit most már szeretett. Ahogy a régi mondás tartja,
az élet megy tovább. Az idő minden sebet begyógyít.
Legalábbis így volt tegnapig.
Még hevesebben a fejkendőbe zokogott. És amikor már a
ruhadarab nem bírt el több könnyet, Ginny a mellkasához
szorította,
lefeküdt a hideg cementre, és elaludt.
Negyvenkettedik fejezet

1950-ES ÉVEK, FLORIDA, FORT LAUDERDALE

A fiú felforgatta a teljes motelt a táska pénz után kutatva.
Két hét telt el, mióta Red és a rohadék haverjai távoztak, és
Ralphnak mostanra meggyőződése volt, hogy nincs
semmiféle pénz. Akárki is a fickó, akit Red keresett, az illető
nem állt meg a motelben.
Épp visszatért a négyesbe ebédelni. Leült a kanapéra egy
szendviccsel, és a tévét bámulta. Nem volt bekapcsolva, de
mereven bámulta, és próbálta felidézni a műsorokat, amiket
nemrégiben látott. Volt néhány ötletes köztük, detektívekről
meg bűnügyi nyomozásról. Egy olyan műsorban vajon hová
rejtene valaki egy táska pénzt?
Még egyet harapott a szendvicséből, és leöblítette némi
üdítővel. Kezdett kifogyni az élelmiszerből. Reménykedett
benne, hogy beállít egy vendég hamarosan, és talán kérhet
egy fuvart, hogy bevásároljon. Vissza akár taxizik is, ha
szükséges.
Egyszer már megtette, és nem is került olyan sokba.
Megakadt a szeme a televízió melletti asztalon. Fater kutyái,
Jack és Sandy. A képüket örökre őrizték azok a képkeretek.
Azt kívánta, bár eszébe jutott volna bekeretezni Ruthie és
Razor fotóját, de szívesebben tartotta magánál, hogy kedve
szerint elővehesse. Gyűlölte magát, amiért olyan hanyagul
bánt a képpel.
Mi is volt az utolsó kutya neve? Amelyikről Faternak nincs
képe? Nem jutott eszébe. Csak arra emlékezett, hogy
nemrégiben pusztult el, mert a sírhelye egyértelműen
frissebb volt a többinél. Hátradőlt, és ismét az üres tévére
bámult. Nincs ideje Fater kutyáin gondolkodni. Most lángész
módjára kell gondolkodnia. Úgy, mint akik a tévében
szerepelnek. Főleg az a kém pasas. Ha Fater
megkaparintotta a pénzt, vajon mit tett vele?
Nem sok egyéb teendő akadt a motelban a karbantartást
leszámítva. Már nem kellett lépten-nyomon Fater minden
óhaját lesnie, így a napjai kevésbé voltak elfoglaltak.
Néhanapján úgy tett, mintha ő is valaki fontos lenne, mint
Red.
Lehetne belőle is Red. Vagy mint az egyik pasas a tévében.
Vajon Red beépített ügynök? Bizonyára az. A vonal túlsó
végén lévő illető „ügynöknek” szólította.
Elveszett a gyönyörű nőkről és gyors kocsikról szőtt
fantáziálásban, majd hirtelen felült a kanapén. Leejtette az
üdítősüvegét, a folyadék sisteregve a szőnyegpadlóra
borult.
Rájött, hol van a pénz!
Mire a motelba vonszolta, lihegett és mocskos volt. A táska
nagy és nehéz volt, és pont ott találta, ahol gondolta. A
kutya sírjában. Csakhogy nem volt semmiféle kutya.
Nem tudta elképzelni, hogy volt képes Fater a maga rozoga
állapotában valaha is kivinni oda a táskát, és elásni. Ásás
közben kezdtek kételyei támadni. Hirtelen azt súgta a
lelkiismerete, hogy borzasztóan fogja érezni magát, ha
kiássa Fater kutyáját, Bennyt. Eszébe jutott a neve. Az volt
az utolsó kutya, akiről Faternak nem volt fényképe. Az öreg
azt mondta neki, hogy vett keretet is, meg mindent, de
sosem sikerült fényképet csinálnia, amit aztán
bekeretezhetett volna.
Csakhogy amikor Ralph keresztül-kasul felforgatta a motelt
az elrejtett táska után kutatva, sosem akadt a kezébe az
üres képkeret. Fater bizonyára hazudott. De attól még igaz
is lehet.
Lehet, hogy a képkeret eltörött, és kidobta. Vagy talán arra a
képre emlékeztetett, ami végül sosem készült el, és ezért
dobta ki. De Ralph nem hitte, hogy így van.
És igaza lett.
Leterített egy régi motellepedőt az ágyra, és felemelte rá a
nehéz táskát. Kicipzározta, és elakadt a lélegzete, ahogy
végignézett a tartalmán. Annyi pénzt talált benne, amiről
sosem hitte, hogy akár egy banki páncélteremben is
létezhet. Felvett egy szépen összefogott köteget, és
megpörgette a bankjegyeket.
Aztán eszébe jutott valami. A férfi a telefonban azt mondta,
nem érdekli a pénz. A táskát akarta. Mégis miért kellett
volna neki egy ócska katonai táska? Biztosan van még
benne valami más.
Ralph felmászott az ágyra, és sikerült megfognia a táskát
alulról, fejjel lefelé forgatva a lepedőn. Kiborult a pénz, egy
része még az ágyról is leesett, a földre. Ralph megrázta a
táskát, hogy biztosan üres legyen. Nem látta, hogy bármi
más kiesne a pénzzel együtt. De a táska továbbra is kissé
nehéznek érződött.
Leugrott az ágyról, és beledugta a karját, majd
körbetapogatózott. A könyöke hozzáért valamihez, és rájött,
hogy belevarrtak valamit a bélésébe.
Gyorsan hozott egy kést, és óvatosan felhasította a táska
belsejét. Belenyúlt, és kivett két nehéz fémdúcot. A pénz
csak hamisítvány volt, és ezekkel a nyomódúcokkal
készítették. Nagy
ügy.
Csalódott volt. Mihez kezdjen egy rakás hamis pénzzel? Nem
költheti el, mert valószínűleg elkapnák. Visszavezetnék a
motelba, és elkezdenék keresni Fatert. A francba.
Talán meg kellene szereznie a Red Crab telefonszámát, és
felhívni Redet. Szólni neki, hogy jöjjön el a hamis pénzéért.
Mostanra teljesen csalódottnak érezte magát; a keresgélés
izgalma és a várakozás, hogy megtalálja a táskát, elmúlt.
Nem is tudatosult benne, milyen jó érzés volt a
kincsvadászat. Nem tudta megmagyarázni; izgalom fogta el
attól, hogy valamiféle Redhez hasonló ügynöknek képzeli
magát.
Valami fontosabbat keresett egy nagy zsák pénznél.
Ezt mondta a férfi. Nem érdekli a pénz. Kit ne érdekelne a
pénz? Még emlékezett rá, milyen fontos volt a pénz, amikor
Fort Lauderdale-t járta, és szemeteskukákból evett.
Az ágy szélén ült, és azon tűnődött, mit tegyen, amikor
valami megragadta a figyelmét. Hunyorgott, és közelebbről
is megnézte. Nem a szeme káprázott: valami barna lógott ki
a felszaggatott varrás mentén, ahol a dúcokat találta.
Benyúlt, és kihúzott egy hatalmas borítékot. Néhány kép
hullott az ölébe.
Gyorsan végignézte őket, és mivel nem ismerte fel az
arcokat és a hátoldalukon szereplő neveket, a kezében
tartott papírokhoz fordult. Hosszú dokumentum volt,
többoldalnyi terjedelmű.
Elkezdte olvasni.
Még fiatal volt, és nem sokat tanult. De elég okos volt
ahhoz, hogy tudja, fontos dolgot olvas. Fontosabb, mint a
táskányi hamis pénz. Néhány nevet felismert. Néhányat
nem. Voltak konkrét napok, helyek, események. Jól olvassa
vajon? Hogyan lehetséges mindez?
Tudta, hogy nagy dologról van szó. Olyan információ, ami
embereket pusztíthat el. Életeket tehet tönkre. Talán már
tönkre is tett.
Fater bizonyára megölte a táska tulajdonosát. A biztosítási
ügynököt. Nyilvánvalóan nem biztosítási ügynök volt. Ő is
olyan ügynök lehetett, mint Red?
Ralph nem tudta felmérni a nagyságát az elolvasottaknak,
de azt gondolta, talán ismer valakit, aki igen.
Az elkövetkező héten megtette a szükséges előkészületeket
ahhoz, hogy bezárja a motelt. Elégette a hamis pénzt a
gödörben -így nevezte el a helyet, ahol Red és az emberei
tüzet raktak az éjszaka. Elrejtette a dúcokat és a borítékot
valahová, ahol biztosra vette, hogy nem találják meg.
Később áthelyezi őket máshová, de időre van szüksége
ahhoz, hogy mindent megtervezzen. Előkeresett valami régi
láncot, és készített egy feliratot, amin az állt: „Felújítás
miatt zárva”, és a motel bejárata fölé aggatta. Leeresztette
a medencét, és felhívta a telefontársaságot, hogy lemondja
a szolgáltatást. Ugyanezt tette a víz- és villanyszolgáltatóval
is. A gázcsövek miatt nem kellett aggódnia. Fater azt
mondta nekik, már évek óta nem használták őket.
A fiú már átfutotta Fater személyes papírjait. Az öreg igazi
neve Gainy J. Talbot volt. Fogta Fater csekk-könyvét és
néhány adópapírt, amire a jövőben szüksége lehet, illetve a
motel és Fater kocsijának a tulajdonosi papírjait. Otthagyja a
kocsit.
Elégette Fater összes többi személyes tárgyát, beleértve
néhány régi fényképet a katonaságnál és a leszerelési
dokumentumait is. Habozott, amikor egy olyan irat került a
kezébe, amit azelőtt nem vett észre.
Egy születési anyakönyvi kivonat. A születés dátuma nem
állt közel az övéhez - az öreg fia idősebb volt nála -, de attól
még működhet. Félreteszi.
A Jason William Talbot tökéletes név.
Amúgy is utálta a Ralphot.
Mindent összepakolt, amit csak elbírt, és elindult a város
felé.
El fogja fogadni Red ajánlatát, hogy állást kerít neki.
Negyvenharmadik fejezet

2000.

Casey a garázsban talált rá ginnyre, aki a földön aludt.

Gyengéden felébresztgette, és visszakísérte a házba.
- Te menj, és zárd be - mondta Carternek a garázs irányába
biccentve. Ginnyhez fordult. - Félretettünk neked egy
tányérral a vacsorából.
- Koszi, de nem vagyok éhes - mondta Ginny kimerült
hangon, ahogy átcammogott a konyhán a szobája felé. -
Megpróbálok aludni egy keveset.
De tíz perccel később kijött a hálójából a pizsamapólójában.
A konyhában találta a barátait, a tűzhely mellett, amint épp
halkan beszélgettek.
- Aludni akarok, de azt hiszem, a kis szundítástól akaratlanul
is erőre kaptam. - Ginny félig elmosolyodott, a barátai pedig
odafordultak hozzá, és átölelték.
- Sejtettem, hogy ez fog történni - válaszolta Carter
vigasztaló hangon. - Ezért felraktam egy kis gyógyteát. Majd
ez ellazít.
- Remélem. Bele sem akarok gondolni abba az eshetőségbe,
hogy egész éjjel ébren forgolódom a gondolataimmal.
Carter és Casey sokatmondó pillantást váltott.
- Várjatok meg a nappaliban - mondta Carter. - Behozom.
Casey és Ginny bement a nappaliba, és letelepedtek a
kedvenc
helyükön. Carter egy perccel később megjelent három
bögrével.
Mindegyikből gőz szállt fel. Jóleső csendben kortyolgatták a
teájukat. Végül Ginny ásított egy nagyot.
- Nahát, azt hiszem, álmosabb vagyok, mint hittem. - A
barátai arcára pillantott, és egy huszonöt évvel korábbi
emlék derengett fel benne. Egy nagyon hasonló élmény.
Csakhogy ez alkalommal hálás volt. Ez alkalommal nem
térítette magához az adrenalin.
Carterre nézett, aztán Casey-re, és a szavai egybefolytak:
- Bedrogoztatok. Azt hiszem, köszönetét kell mondanom.
Ginny álmodott. Grizz karjai közt volt. A férfi ölelte. Ginny
háttal állt neki, Grizz egyik súlyos karja a dereka köré
fonódott.
De valami nem volt rendjén. Grizz karja volt, és mégsem
Grizz volt az. Egy ismerős illat árasztotta el az érzékeit, és
kirántotta a mély álomból. Tommy? Miért van Grizznek olyan
illata, mint Tommynak?
Kinyitotta a szemét, és szüksége volt egy percre, hogy
magához térjen. Carter vendégszobája. Carter egyik
vendégszobájában van. Ez az a szoba, amit babaszobának
rendezett be Miminek.
Lepillantott a karra, ami átölelte őt. Tisztán látta a
tetoválást.
A szalag lefutó szárát, amin Mimi és Jason neve állt. Ginny
tudta, hogy egy sashoz kapcsolódnak, ami egy szívet tart a
magasba a két szárnya között. A szívben az ő neve áll.
Tommy. Tommy volt vele az ágyban, és átölelte őt.
Kissé hátrafordult, és látta, hogy a férfi ébren van.
- Nem az én ötletem volt. Carteré és Casey-é - dörmögte a
férfi, mielőtt Ginny rákérdezhetett volna.
A nő most felé fordult, tele kimondatlan kérdésekkel.
- Tegnap éjjel felhívtak, és elmondták, hogy mit csináltak -
magyarázta Tommy halkan. - Tudták, hogy miután kidőltél a
garázsban, egész éjjel ébren leszel. A kanapén aludtál,
amikor ideértem. Átmentek hozzánk, hogy vigyázzanak
Jasonre és Mimire. Biztos, hogy a gyerekek örülni fognak
nekik, és még csak nem is kérdezősködnek majd rólunk.
Behoztalak a kanapéról.
Ginny nem tudta, mit szóljon. Csak bámult a férfira, egy
apró mosoly bujkált az ajkán. Tommy megkönnyebbülten
felsóhajtott.
De Ginny mosolya elhalványult, amint eszébe jutott az ok,
amiért eredetileg Carterhez jött.
Keskeny vonallá szorította össze a száját.
- Kávét. - Mindössze ennyit mondott.
Tommy egyetértőn bólintott.
- Ööö... azt mondták, te tudni fogod, mit kell csinálni az
állatokkal.
- Igen, tudom. El sem hiszem, hogy Victor nem ébresztett fel
minket a napfelkeltével.
- A kakasra gondolsz?
- Igen, olyan pontos, mint az óramű. - Pánikban felült. - Jaj,
ne, mi van, ha valami baja van?
- Ne aggódj, Ginny. Jól van. Kukorékolt ma reggel, csak
átaludtad.
- És te azóta ébren vagy?
A férfi nem felelt.
- A szemed. - Aggódva vizsgálgatta a nőt. - Mi történt a
szemeddel?
Ginny megtapogatta az arcát, tudta, hogy püffedt és ki van
pirosodva.
- Gondolom, a sok sírástól.
A férfi megértőn bólintott.
- Mit szólsz ahhoz, ha én felrakom a kávét, amíg te
lezuhanyzol, aztán együtt gondoskodunk Carter
állatkertjéről?
- Oké. - Ginny nem szólt mást, de Tommy tudta, mire
gondol.
- Miután mindenki el van látva, boldog és jóllakott, mi is
tudunk beszélni.
- Igen, beszéljünk. Azt hiszem, sok mondanivalód lehet.
- Igen, Ginny. - A férfi arca komoly volt, szomorú. - Sok
mindent el kell mondanom.
Szerette volna, ha ez a beszélgetés otthon történik, de nem
volt lehetséges. Ez is jobb a semminél.
Néhány óra elteltével, miután végeztek a házimunkával,
Tommy és Ginny a hátsó verandán kuporodott le egy-egy
kerti székre. Ginny jeges teát szürcsölt, Tommy pedig egy
nagy pohár vizet.
- Hol is kezdjem? - kérdezte a feleségére pillantva. Ginnyn
farmersort volt, trikó és cowboycsizma. A haja laza kontybán
a feje tetején. Már egy ideje csevegtek, miközben
megetették és megjáratták az állatokat. Kitakarították az
istállót, és egy lapáttal rendbe szedték az udvarnak azt a
részét, ahol a kutyák szabadon mászkálhattak. Tommy
tömlővel lelocsolta a kutyakennelt, amíg Ginny gyógyszert
és vitamint adott a különböző állatoknak.
Carternek több kutyája volt, mint a többi befogadott állat
együtt, és részt vett egy olyan programban, aminek
keretében ő és a kollégái börtönöket látogattak, és
betanították a munkáltatói szempontból leginkább
problémás elítélteket, hogy megtanuljanak bántalmazott,
elhagyott ebeket kiképezni szolgálati kutyának. Kiváló
program volt, az emberek és az állatok egyaránt kaptak egy
második esélyt a rehabilitáció keretében. Tommy és Ginny
csaknem két teljes órát töltött azzal, hogy gondoskodtak a
kutyákról, és játszottak velük. Carter állatmenhelye sok
munkát igényelt. Kemény munka volt, de fizikailag és
szellemileg is kielégítő.
Ginny átfogta a térdét a karjával.
- Nem Blue ölte meg a nővéredet és a férjét aznap éjjel,
még gyerekkorodban, igaz?
- Mielőtt belefognék, Ginny, tudnod kell, hogy volt egy
hosszú beszélgetésem Grizz-zel a kivégzése előtt. Mindent
el akartam mondani neked. Amikor Leslie célzott rá, hogy
valamit titkolok előled, olyan színben tüntetett fel, mintha
kényszerből tennék vallomást. Ginny, különben is
megtettem volna. Remélem, elhiszed ezt nekem. - Őszinte
volt az arckifejezése. Ginny hinni akart neki.
De valami visszatartotta. Ginny rádöbbent, hogy nem
teljesen biztos abban, hogy ismeri a valódi Tommyt. Próbálta
végiggondolni a tizenöt éves házasságukat, de kavarogtak a
gondolatai, és semmiképp sem akart egy olyan
arckifejezésre hagyatkozni, amit azelőtt már számtalanszor
látott.
- Kérlek, válaszolj a kérdésemre - mondta halkan. - Nem
Blue volt, igaz?
- Nem, nem Blue volt.
Tommy elmesélt neki mindent: az éjszakát, amikor Grizz
érte jött. A motelba költözést. A találkozást a bandával. A
korai ott töltött éveit.
- Szóval Moe bandaneve Misty volt? - szólt közbe Ginny. -
Sosem tűnődtem el azon, hogy honnan jöhetett a Moe
becenév.
- Igen, azelőtt Misty volt. - Tommy folytatta a történetet.
Amikor elérkezett a Curtis Armstrongról szóló részhez, Ginny
felegyenesedett a székében.
- Ott voltál? Láttad, hogy limonádét borítok rá?
Igen, ott volt. Rengetegszer ott volt. Ott volt, amikor Mavis
előhozakodott Grizznek a melltartóról. Ott volt a tanulmányi
kiránduláson.
- Mavis? - szólt közbe Ginny. - Ismerted Mavist?
- Igen, Ginny. Ismertem Mavist. Grizznek dolgozott. Rajtad
tartotta a szemét, és szólt Grizznek, ha bármire szükséged
volt.
Biztos emlékszel arra, amikor élelmiszert találtál a bejárati
lépcsőn. És a biciklire, amiről azt hitted, hogy a szomszédok
hagyták
ott neked. Mindet Mavisnek köszönheted.
- Évek óta nem jutott eszembe Mavis... - mondta Ginny, és
az arca ellágyult. - Nem futottam össze vele, amióta felső
tagozatba kerültem. Kíváncsi vagyok, mégis mi történhetett
vele.
- Békésen halt meg, álmában. Egy nap nem ment dolgozni a
Red Crabbe. Mavis volt a legpontosabb és legmegbízhatóbb
ember a világon. A törzsvendégek egy része igazán odavolt
érte.
Az egyik lány, talán éppen Chicky, átment hozzá, miután
nem vette fel a telefont. Az ágyában találta meg.
Ginny szeme könnyekkel telt meg.
- Olyan jó volt hozzám. - Hirtelen felkacagott. - De
borzasztóan utálta Curtis Armstrongot. Sosem hagyta
magának, hogy a fiú szintjére süllyedjen, de megvédte az
összes gyereket, akit Curtis annak idején piszkált. Nem csak
engem.
- Ő is mindig ugyanezt mesélte rólad és az ügyeidről. Azt
mondta, az elnyomottak bajnoka vagy. - Tommy
rámosolygott.
Aztán hozzátette: - Mellesleg a sakk-készlet, amelyiken
megtanítottalak sakkozni. Amelyik a hálószobádban van. Az
a sakkkészlet Mavisé és a férjéé volt. Mavis ötlete volt, hogy
tanuljak meg sakkozni.
Könnyek csorogtak le Ginny arcán. Nem tudta, miért, de
meghatotta, hogy annyi évvel azelőtt volt egy titkos
őrangyala.
Mavis. Türelmetlenül elkente a könnyeit. Nem akart ismét
sírni.
Erős akart maradni, erősnek kellett lennie. Vett egy mély
lélegzetet, és témát váltott.
- Tudod, tisztában voltam vele, hogy Chicky szerelmes
Grizzbe. -Ginny érezte, hogy bánat fogja el a nő kapcsán. -
Elmondta nekem, amikor eljött, hogy velem töltse a napot a
strandon, a nyugati parton. De nem tudtam, hogyan
ismerkedett meg Grizz-zel. Azt mesélte nekem, hogy végül
Fesst szemelte ki magának. Azt hiszem, sosem jutott
semmire abban az ügyben sem. Persze, Sarah Jo biztos
említette volna, ha igen.
Sarah Jo szinte sosem beszélt az apjáról. Fess évekkel
korábban nyugdíjba vonult Maine-ben.
- Talán ezért ment Dél-Karolinába - tűnődött Ginny.
- Igen. El tudom képzelni, ahogy a saját bárját vezeti Dél-
Karolinában. Chicky nagyon rendes hölgy volt.
Ennek ellenére Ginny megborzongott egy pillanatra.
- Aznap, amikor összeházasodtunk, Grizz mesélt nekem az
első alkalomról, hogy meglátott. Elmesélte, hogy
megfigyeltetett.
Sosem kérdeztem a részletekről. Különben is, kétlem, hogy
válaszolt volna. Egyszerűen azt feltételeztem, hogy Grizz
időről időre küldött valakit, aki rám nézett. Talán a
szomszédot, Guidót. Fogalmam sem volt róla, hogy valakit
belehelyezett az életembe. Sosem fogtam fel, hogy
valójában mennyi mindent tett értem azokban az években.
Bárcsak korábban tudtam volna egy részét! Őszintén úgy
érzem, hogy szeretném megköszönni neki.
Végig Carter terjedelmes kertjét bámulta, miközben ezt
mondta. Tommyra pillantott.
- Arról sem volt fogalmam, hogy te is ott voltál. Hogy néztél
engem. Hogy lehet, hogy sosem vettem észre?
Tommy rámosolygott, és Ginny látta a szemében a
szeretetet.
- Te voltál a legelfoglaltabb lány, akit valaha láttam -
emlékezett vissza a férfi. - Mindig valamivel
foglalatoskodtál.
Mindenben részt vettél. Limonádét árultál. Szárazföldi
rákokat mentettél. Tüntetést szerveztél. Árultad azokat a
saját készítésű kis sütőkesztyűket valami jótékonysági célra.
Mégis mikor lett volna időd észrevenni, hogy valaki
megfigyel? Az idő nagy részében túlságosan lefoglalt, hogy
az otthoni házimunkát elvégezd. A szüleid nagyon
kihasználtak, Gin.
Tommy ekkor félrepillantott.
- Hallottam, hogy mit mondtál Leslie-nek az interjúban.
Olyan képet festettél anyádról, mintha valami mezítlábas,
vidám hippi lett volna, aki imádta az életet, és gondtalan,
könnyed természetű volt. - Megcsóválta a fejét. - Igazság
szerint vagy rózsaszín szemüvegen át láttad a világot, vagy
az emlékeid igazodtak ahhoz a vágyálomhoz, amilyen életet
szerettél volna vele. Egy mindenkivel összejátszó,
manipulatív ribanc volt, aki úgy bánt veled, mint egy darab
szarral. Ez az igazság, és nem számít, hogyan emlékszel rá.
Ez váratlanul érte Ginnyt, de ha őszinte akart lenni - és pont
ő mondta Tommynak, hogy ideje bevallani az igazat -, akkor
egyetértett vele. Vince és Delia. Évek óta nem gondolt
rájuk.
Eszébe sem jutottak egészen néhány hónappal azelőttig,
amikor Leslie a gyerekkoráról kérdezte.
Hagyta, hogy minden, amit hallott, beivódjon a tudatába.
Ekkor rádöbbent, hogy Tommynak elég lett volna arról
mesélni, hogy Grizz az édesapja, és minden mást
elhallgathatott volna.
De nem így tett. Továbbment, és még többet elárult
Ginnynek.
Sokkal többet. Az egyetlen titok, amire Leslie utalt, hogy
Grizz Tommy édesapja. Leslie nem tudott a többiről. Grizz
valódi gyerekkoráról. Arról, hogy Delia annyi éven át
tisztában volt Ginny hollétével. Tommynak nem lett volna
muszáj megosztania mindezt, mégis megtette.
Talán Tommy tényleg tervezett elárulni neki néhány dolgot,
amiről nem tudott. Talán igazat mondott.
Összepréselte a száját. Szóval Delia tudott róla, hogy hol
van.
Tudta, hogy Grizz rabolta el. És a világon semmit nem tett.
Miért is lepné ez meg?
Ami azt illeti, nem lepte meg. Tipikus Delia.
Negyvennegyedik fejezet

1975. MÁJUS 10., ÖT NAPPAL GINNY ELRABLÁSA ELŐTT

Hosszú nap volt. Grizz a mosdókagyló fölé hajolt, és a
tükörképét tanulmányozta. Épp az imént borotválta le a
szakállát. A bőre sápadt volt alatta. Kipróbálja, milyen így.
A kis napégést leszámítva az orrán és a homlokán, nem is
tűnt olyan fáradtnak, mint ahogy érezte magát. Épp akkor
ért vissza Florida nyugati partjáról, egy találkozóról a
barátjával, Anthonyvel. Anthony Bear és Grizz fiatalkoruk
óta barátok voltak, azóta, hogy együtt loptak és árultak
speciális autóalkatrészeket. Együtt ültek valamennyit a
börtönben is.
Anthony bandavezér volt a saját bandája élén, a nyugati
parton.
Az emberei nem sokkal az Alley kijáratán túl laktak.
Anthonyvel régen kitalálták, hogy a bandáikkal jó elhitetni,
hogy ellenséges viszony van a két vezér között. Ebből a
kitalált viszályból kovácsoltak előnyt maguknak. Az egyik
haszna az volt, hogy ki tudták szúrni az árulókat, és mérni
tudták, mennyire hűségesek a saját bandatagjaik. A két
barát titokban rendszeresen összejárt, hogy megtárgyalják
az ügyeiket. Nem tudták, meddig lehet fenntartani a
színjátékot, de egyelőre működött.
Grizz több mint két hónapja nem látta Ginnyt. Rosszul
időzített, valahányszor megpróbált ránézni a lányra. Azon
kapta magát, hogy többet figyel a lányra, mióta
kamaszkorba lépett. Szeretett vigyázni rá. Szeretett
gondoskodni róla, habár a lány nem tudott arról, amit érte
tesz. Grizz hideg vizet fröcskölt az arcába.
Számtalan hangos motorbicikli hajtott be a motel elé,
megzavarva a gondolataiban. Végigsimított a vizes kezével
a haján, és kisétált a gödörhöz. Egyeztetett Blue-val.
Utána, anélkül, hogy bárkinek is elmondta volna, merre tart,
elment. Kevesebb mint negyven perc múltán leparkolt Guido
háza előtt, és bement.
- Hé, mi újság, Nagyfőnök? - kérdezte Guido a kanapéról.
Épp fekve olvasta az újságot, amikor Grizz beállított. Egy
cigaretta égett a hamutálban a dohányzóasztalon. Három
sörösdoboz állt mellette, feltehetőleg üresen. Grizz kopogás
nélkül sétált be, de Guido láthatóan nem zavartatta magát.
Gyakorlatilag Grizz házában lakott.
- Láttad Ginnyt? Folyton elkerülöm. Most otthon van? -
kérdezte Grizz.
- Nincs most otthon, de biztosra veszem, hogy jól van.
Valami kölyköt korrepetál. - Guido felült. - Hallottam, amikor
elmondta az anyjának, és az anyja természetesen annyira
volt csak kíváncsi, hogy mennyit fizetnek neki ezért. De,
gondolom, semennyit.
- Miféle kölyök? - tornyosult fölé Grizz.
- Ööö, nem tudom. Mostanában rendszeresen átjár.
Néhányszor eljött a lányért, és elvitte a suliba. Haza is
hozta. Ma
reggel tizenegykor jött érte. Úgy néztek ki, mint akik a
strandra készülnek. - Guido hangja elhalkult, mintha rájött
volna, hogy hibát követett el. - Ööö, tudod, mint bármelyik
másik tinédzser Fort Lauderdale-ben, akinek jogsija van.
Még nem hozta haza a lányt.
Megfeszült az izom Grizz állkapcsán. Guido nyilvánvalóan
érzékelte, hogy nem örül ennek az új fejleménynek, és
bosszús, amiért nem szólt neki róla korábban. Szombat volt.
A kölykök tették, amit szombatonként tenni szokás. Mi ütött
ebbe a fickóba, hogy ilyen megszállottja a szomszéd
lánynak?
A szomszéd, kiskorú lánynak.
Grizz próbált uralkodni a haragján. Nem tudta, mitől olyan
mérges, de az volt. Szórakozottan a szakállához nyúlt, de
helyette a frissen borotvát állához ért. Körülnézett a kis
nappaliban. Néhány szétszórt újságpapírt és a
sörösdobozokat leszámítva a dohányzóasztalon, a szoba
tiszta volt. A bútorzat szerény, de kényelmes. A háznak
cigaretta- és izzadságszaga volt. Nyitva voltak az ablakok,
beengedték a késő délutáni, langyos fuvallatot. Kezdett
sötétedni. Várni fog.
Leült egy párnázott fotelba, ami az ablak felé nézett, és
várt, úgy érezte, hogy az örökkévalóságig, valójában viszont
mindössze harminc percig. Kikapcsoltatta Guidóval a tévét,
és nem engedte neki, hogy villanyt gyújtson. Halkan
beszélgettek üzleti ügyekről és badarságokról, amikor végre
meghallották, hogy behajt a kocsi.
Grizz felállt, és az ablakhoz ment, kihúzódva oldalra.
Biztosra vette, hogy nem látszik ki. Leengedte mindkét
karját, és erősen ökölbe szorította a kezét.
Egy dzsip volt. Felhajtott Ginnyék kocsibejárójára, és megállt
Delia régi kocsija mögött, a fedett kocsiparkoló alatt. Ginny
szülei bizonyára épp leisszák magukat a Smitty’sben. Grizz
hallgatózott, amíg Ginny és a srác kiszállt a kocsiból, és a
bejárati verandához sétáltak.
- Szóval... - kezdte a srác. - Szóval... valamelyik este a
héten...
lenne kedved elmenni valahová?
Ginny oldalra billentette a fejét.
- Úgy érted, randizni?
- Igen, randizni. Ha annak szeretnéd nevezni. Akár ma este
is elmehetnénk, ha van kedved. Hazamegyek,
lezuhanyozom, és aztán vissza tudok jönni érted.
A lány elmosolyodott.
- Szóval randi, ha annak szeretném nevezni. Ha tehát nem
hívom annak, akkor csak barátokként együtt lógunk? - Ginny
a bejárati ajtóhoz sétált, és a strandtáskájában kotorászott a
kulcsa után. Még nem volt teljesen sötét odakint, de a
szürkületi fényben nehezen látta a táskája tartalmát.
Tapogatóznia kellett.
- Hát, nem, nem barátokként.
A lány megtalálta a kulcsát, és a zárba helyezte, de aztán
megfordult, és a fiúra nézett.
- Nem randi. Nem barátság. Összezavarsz, Matthew -
ugratta a fiút, miközben oldalra billentette a fejét, és
felpillantott rá.
- Gin, tudnod kell, hogy kedvellek.
- Azt tudom, hogy korrepetállak, és sok időt töltök a
családoddal. Nagyszerűek. - Jaj. Ez olyan hülyén hangzott,
gondolta magában. Félénken lesütötte a szemét. Nem tudta,
mi mást mondhatna.
Igazság szerint nem volt erőssége felismerni a jeleket. És
semmiképp sem ment neki jól a kölcsönös flörtölés egy
olyan sráccal, aki talán érdekli őt. Olyan sokáig foglalkozott
kizárólag a jegyeivel, azzal, hogy tanuljon, és kiszabaduljon
innen, hogy semmi szórakozást nem engedett meg
magának. Az egész napot a sráccal töltötte a strandon, és
semmi sem történt. A fiú tökéletes úriemberként viselkedett.
Sétálgattak a tengerparton, és az iskoláról beszélgettek.
Belecsöppentek egy röplabdajáték közepébe, hívták őket,
hogy csatlakozzanak, és így is tettek.
Annikor az egyik fiú, akivel ott találkoztak, érdeklődést
tanúsított Ginny iránt, Matthew közbeavatkozott azzal a
kifogással, hogy ideje visszamenni a parton hagyott
holmijukért. Ez volt az első jele annak, hogy a fiú talán nem
csupán barátként és házi tanítóként kedveli őt.
Ginny élvezte Matthew társaságát. A fiú gyorsan tanult, és
valószínűleg nem is szorult volna segítségre. Egyszerűen
nehezen koncentrált. Ginny arra tippelt, hogy ez lehet a
népszerűség hátulütője.
Matthew Rockman volt az iskola ünnepelt futójátékosa. Az
amerikaifoci-szezon véget ért, de a fiút túlságosan lekötötte
a társasági élete ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokra
összpontosítson. Mint például a jegyeire és a jövőjére.
Ginny nem tudott mit tenni, kedvelte őt. A fiú meg
nevettette, a nevetés pedig olyasvalami volt, ami tényleg
hiányzott az életéből.
- Igen. Igen, szeretnék veled elmenni valahová, de péntekig
nem. Iskolanapokon nem járok el, és mára már van
programom.
Nem árulta ugyan el a fiúnak, hogy a program többek között
porszívózást és mosást takar. A házimunkára szánt idő
jelentős részét elvesztegette azzal, hogy a strandon töltötte
a napot. És kicsit szégyellte bevallani, hogy nem igazán
szokott eljárni esténként. Igencsak magának való ember
volt, és így is találta jónak.
Egészen idáig.
- Hívd randinak vagy barátságnak. Hívd, aminek akarod -
mondta félénken.
Matthew közelebb lépett hozzá, és a keze közé fogta a lány
arcát. Lehajolt, és gyengéden ajkon csókolta Ginnyt. Édes
csók volt. Semmi nagy smárolás, de olyan hatással járt,
amire Ginny nem számított. Tetszett neki. A lány a srác
dereka köré fonta a karját, és közelebb húzta magához. A
csók egyre intenzívebb lett, mígnem fényszórók törték meg
a varázst. Hangos zaj hallatszott valahonnét, de elnyomta
egy rozoga kocsimotor zúgása, amint épp behajtott a ház
előtti garázsmélyedésbe.
- Vince és Delia hazajöttek - mondta Ginny, amint a fiú
elhúzódott tőle.
- Szeretnéd, ha megkérdezném apádat, hogy elvihetlek-e
valamerre? - Matthew hangja őszinte volt.
- Nem szükséges. Úgysem érdekelné.
Guido kezdett kétségbeesni. Figyelte Grizzt hátulról,
miközben a fiú az ajtóhoz kísérte Ginnyt. Túl alacsony volt
ahhoz, hogy ellásson Grizz válla felett, ezért a nagydarab
motoros háta mögül nézte, hogy mi történik. Habár Ginny és
a barátja nem beszéltek hangosan, így is hallani lehetett
őket. Az éjszaka csendes volt, a házak szorosan egymás
mellett álltak, és Guido ablaka mindig tárva volt. így hallotta
a legtöbb beszélgetést mindkét szomszédja házából.
Érzékelte, hogy Grizz teste megfeszül, amikor a fiú randizni
hívja Ginnyt. Olyan erősen érződött Grizz haragja, hogy
szinte szikrázott tőle a levegő. Guido nem tudta, hogy Grizz
tesz-e majd bármit. Nem tudta, mitől olyan dühös. Hála az
égnek, hogy Vince és Delia megérkezett.
Matthew távozott. A szomszéd család épp otthon volt.
Felkapcsolódtak a lámpák, és beszélgetésfoszlányok
szűrődtek ki. Grizz egyetlen szó nélkül kiment az ajtón,
beszállt a kocsijába, és távozott.
Guido végre felkapcsolta a nappaliban a lámpát, és
felsóhajtott. Hatalmas ütésnyom mélyedt be a bejárati ajtó
és az ablak között a gipszkarton falon. A francba. Ezt meg
kell majd csináltatnia.
Negyvenötödik fejezet

1975. MÁJUS 12., HÁROM NAPPAL GINNY ELRABLÁSA ELŐTT

Grizz behajtott a kis bolthoz az Andrews Avenue-n. Már a
külső dekoráció alapján meg tudta állapítani, hogy lányos,
divatos dolgokra szakosodott az üzlet. Legalábbis a
tulajdonos úgy hitte, hogy ilyesmit árul. De Grizz tudta,
hogy Ginny anyja arra használja, hogy füvet áruljon.
Valójában leszarta. Nem ezért jött ide.
Nagyon nyugtalanította, hogy látta Ginnyt csókolózni azzal a
fiúval. Jól látta, hogy a lány kezd felnőni. Még inkább
nőiesnek tűnt egy férfi karjai között. Vagy mondjuk inkább,
hogy fiú. Már attól megfeszültek az állán az izmok, ha
visszagondolt, milyen nehéz volt neki aznap este Guidónál.
Ha Ginny szülei nem állítottak volna be, amikor tették,
lehetetlen megmondani, hogy mit tett volna. Szombat éjjel
azzal az álommal aludt el, hogy formátlan zacskóvá püföli a
srác arcát, és nem tudta volna megmondani, miért.
Grizz kinyitotta az ajtót, és kénytelen volt lehajolni a
csilingelő harangok miatt. Egyből megcsapta az orrát a
mindent betöltő füstölőszag. Úgy lebegett a levegőben, mint
egy takaró.
Grizz tudta, hogy a fűszag leplezését szolgálja. Szóval a nő
füvet szív munka közben. Hát persze. Grizz körülnézett, de
nem látta a nőt, ezért elindult az üzlet végében található
pult felé.
Delia szívott még egy utolsó slukkot a jointjából, de a
szokásosnál rövidebb ideig tartotta bent. Kifújta, aztán
felvette a cigarettáját. A bolt hátuljában volt, és valamiféle
új árut csomagolt ki. Majd most kimegy, és megnézi, kell-e
valami ennek az új vásárlónak.
A nő megtorpant, amint kijött a hátulsó helyiségből. Az
eladópult mögött a legnagyobb, legijesztőbb férfi állt, akit
valaha is látott, semmiképp sem olyan típusú ember, aki
gyakran látogatja az efféle boltokat. A Lulu’s
gyógynövényes készítményeket, makramé ékszereket és
öveket, fellógatható cserepeket, illatos gyertyákat és
szappanokat árult. Deliának volt egy saját klientúrája is, de
az inkább átlagos emberekből állt. Ez a férfi egyenesen
baljós benyomást keltett. Talán a feleségének akar venni
valamit.
Delia könnyeden elindult felé, és letette a cigarettáját egy
kézműves agyag hamutálra a pulton. Már egy ideje
leszokott a dohányzásról, és csak arra tartotta kéznél, ha
beszív munka közben. Elfedte a fű szagát a boltban és a
leheletén is. Ez a cigaretta végül kialudt a hamutálon.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte Delia kissé öntelten.
A férfi nem felelt. Csak bámult rá. Igéző volt a tekintete,
szinte hipnotikus. Delia felmérte a férfit anélkül, hogy
megtörte volna a szemkontaktust. Nagydarab és fenyegető.
Bűnöző? Talán.
A pult alá nyúlt, hogy ellenőrizze, ott van-e a baseballütő,
amit kéznél tartott. Nem a legbiztonságosabb környéken
volt a Lulu’s. A férfi felfigyelt a mozdulatra.
- Ott hagyod, ahol van - jelentette ki higgadtan.
- Mit hagyok ott?
- Akármi szarért nyúlsz éppen.
Delia higgadtan a pultra helyezte mindkét kezét.
- Oké, szóval mit tehetek önért, Mister...? - Delia hagyta,
hogy a levegőben lógjon a kérdés, reménykedve, hogy a
férfi előáll a nevével.
A férfi kissé meglepődött. Tudta, hogy Delia egy füves hippi.
De arra nem számított, hogy bátor is. Be volt tépve. Talán ez
tette bátorrá.
- Van egy lányod - kezdte a férfi.
- Nem tudom, mit próbál...
- Én beszélek. Te befogod, és meghallgatsz. Világos? Ne
válaszolj. Csak bólints.
A nő bólintott.
- Van egy lányod. Okos és szép lány. Nem drogozik vagy
fekszik össze mindenkivel. Kitűnő tanuló. Ő foglalkozik az
összes pénzügyeddel. Befizeti a számláidat. Főz, takarít,
kimossa a szennyesed. Még az állatokról is gondoskodik,
amik a házadban rohangálnak. Gyakorlatilag az
alkalmazottad szállásért és ételért cserébe.
Delia erre nem számított.
- Úgy állítod be, mintha egy cseléd lenne - mondta,
megfeledkezve az első szabályról, miszerint be kell fognia,
és meghallgatnia.
- Tényleg egy cseléd. Leegyszerűsítem a dolgot. Akarom őt.
Delia szeme elkerekedett.
- Már most, nincs szükségem az engedélyedre ahhoz, hogy
elvigyem. Elvihetem, és garantálom, hogy nem fogsz a
rendőrségre menni. Mindenkinek, aki kérdezősködik róla,
beleértve a férjedet, azt fogod mondani, hogy megszökött.
Delia nem tudta, mit szóljon erre. Mégis ki ez a férfi, és
miért akarja Gint? Rábámult.
- Nézze. Nem tudom, ki maga, és nem tudom, miért akarja a
lányomat. De nem eladó.
- Nem ajánlottam fel, hogy megveszem, de érdekesnek
találom, hogy említed. - Gúnyosan a nőre mosolygott.
- Nem ajánlottam fel, hogy eladom, úgyhogy...
- Tehát, ha már felvetetted - szólt közbe Grizz -, íme az
árajánlat. Nem szólok a zsaruknak a rejtett füvedről meg a
kis mellékvállalkozásodról. Még életben is hagylak téged és
Vince-t.
Ez megfelel fizetség gyanánt?
Deliát úgy megdöbbentette a tény, hogy a férfi tud a
fűkereskedéséről, és a férje nevét is ismeri, hogy nem tudott
egyből felelni.
- Én... Én szeretem a lányomat.
- Ja, mondd ezt olyasvalakinek, aki el is hiszi. Kihasználod őt.
Nem szeretsz te senkit.
- Törődöm vele! És honnan tudom egyáltalán, hogy nem
teszi meg velem és Vince-szel azt, amit mondott? Még
mindig nem tudom, ki a franc maga!
Grizz oldalra billentette a fejét, és komoly arccal a nőre
meredt. Érdekes, gondolta. A nőt jobban aggasztja, hogy
megfenyegette őt és a férjét, mint a lánya jóléte. Aztán
eszébe jutottak a körülmények, amelyek a Johnny Tillman-
incidenshez vezettek. Tényleg elhitette magával, hogy Delia
azóta elkezdett foglalkozni Ginnyvel? Nem. Még mindig egy
szívtelen ribanc.
- Nem tudhatod. De nem kellene kockáztatnod. Nem kellene
szembeszállnod velem. - Grizz a jobb zsebébe nyúlt, és
kivett egy műanyag szendvicstasakot. A pultra vágta.
- Vagy mi? - kérdezte Delia gőgösen. - Megfenyeget az
ebédjével?
Az átlátszó zacskóra hunyorgott, ami most előtte hevert a
pulton. Úgy nézett ki, mint két aszalt, kiszáradt giliszta.
- Csak szerettem volna, ha látod, mi történik, ha valaki
felbosszant. Emlékszel még Johnny Tillmanre? A rohadékra,
aki megpróbálta megerőszakolni a lányt?
Honnan tud ez a fickó arról?
- Igen, mi van vele? - kérdezte Delia még mindig a
szendvicses zacskóra meredve. Bizonyára a mélyhűtőben
volt.
Úgy tűnt, mintha párás lenne a belseje.
Grizz a pultra könyökölt, és a nő arcába hajolt.
- Tudom, mit tettél aznap éjjel. És tudom, miért.
Delia nem számított erre. Tett egy lépést hátra, és
összeszedte magát. Nem tudta, mit feleljen, ezért úgy tett,
mint aki nem hallotta a férfi utolsó néhány szavát.
- Szeretné, hogy megkérdezzem Johnnyt, miért nem szabad
magát feldühíteni? Nem tehetem. Lelépett.
- Megkérdezheted, de nem fog válaszolni - felelte Grizz,
miközben felvette a zacskót, és odadobta a nőnek.
Delia fél kézzel elkapta.
- Igazán, és miért nem?
- Mert épp a száját tartod a kezedben.
Deliának elakadt a lélegzete, és elejtette a zacskót. A férfi
megfordult, és kisétált a Lulu’sból, közben a válla felett
visszakiáltott:
- Ha további bizonyítékra van szükséged, a mélyhűtőmben
tartom a golyóit.
Grizz úgy döntött, beugrik a Red Crabbe, és szerez valami
ennivalót. Akadt még egy sürgős ügy, amivel foglalkoznia
kellett, de azt jobbnak látta sötétedés után elintézni.
Megkeresi Matthew Rockmant, és beszél a fejével.
Vince munka után találkozott Deliával a Smitty’sben, és a nő
szokatlanul hallgatagnak tűnt. A férfi megkérdezte, hogy
minden rendben van-e, és a nő megerősítette, hogy igen.
Delia megkönnyebbült, amikor a férfi felkelt, hogy
biliárdozzon egy kicsit. Kortyolgatta a sörét, és elmerengett
a korábban történteken, a rémisztő férfin, aki aznap besétált
az üzletébe. Felidézte a konkrét utasítást, amit a férfitól
kapott valamikor aközött, hogy közölte, Ginnyt akarja, és
Deliához vágta azt a gusztustalan zacskót. Zavaros volt az
egész, de a nagy részére emlékezett.
A férfi nem árulta el a pontos napot. Nem árulta el, hol fog
megtörténni, de határozottan elmondta, miként fog zajlani.
Delia borzongva idézte fel az utasításait.
- Hamarosan lesz egy nap, amikor nem jön haza. Te nem
fogsz pánikolni. Közömbösen viselkedsz a férjed előtt.
Elmondod neki, hogy összevesztél a lánnyal, ezért bizonyára
megharagudott, és átment egy barátnőjéhez.
- Nem fog hinni nekem. A lányom sosem veszekszik.
Szófogadó gyermek. Soha nem okoz nekünk gondot. És nem
igazán vannak barátai. Csak néhány ismerőse.
- Akkor kitalálsz valamit, amit elhisz neked.
- Nem látom be, hogyan...
- Oldd meg! - A pultra csapott az öklével, amire Delia
összerezzent, és remegés fogta el. - Megoldod, és hihetően
adod elő. És amikor Vince nincs ott, bemész a szobájába, és
összepakolsz néhány dolgot, amit a lány magával vinne,
aztán elviszed Miamiba, és bedobod egy kukába. Nem hívsz
rendőrt néhány napig, mintha biztos lennél benne, hogy a
lány csak kiadja a gőzt valahol.
- De nem vall rá! Vince sosem fogja elhinni.
A férfi átnyúlt a pult felett, és megragadta a nőt a karjánál,
közelebb rántva az arcához.
- Elhiteted vele. Talán könnyebb lesz előrukkolnod valamivel,
ha a te életed múlik rajta.
Ugyanolyan gyorsan ellökte, amilyen hirtelen megragadta, a
nő pedig majdnem elesett.
Delia most belekortyolt a sörébe, és felsóhajtott, amint
eszébe jutott, mi következik ezután. Emlékezett rá, hogy
küzdött a hányingerrel, amikor rádöbbent, hogy a férfi tudja,
mit akart Johnny Tillman egy évvel korábban Ginnytől.
Miután a férfi kisétált, Delia kirohant a mosdóba, és
elhányta magát. Kidobta a kis zacskót a Lulu’s mögött egy
kukába. Egy percig sem kételkedett benne, hogy a férfi
tartani fogja magát a fenyegetéseihez.
Kénytelen lesz hagyni, hogy elvigye Ginnyt.
Felhajtotta a maradék sörét, nagyobb erővel vágta le a
pultra az üveget, mint szándékozott volna. Remek. Ez
egyszerűen remek. Nem elég, hogy nem lesz lánya, de el
kell kezdenie gondoskodni a házról, főzni, meg minden. A
francba.
De végül megoldotta. Nem volt olyan nehéz, mint eleinte
hitte. Az első este, amikor Ginny nem jött haza, Vince túl
részeg volt ahhoz, hogy észrevegye. Amikor másnap reggel
megkérdezte, hogy ki kell-e vinni Ginnyt a buszmegállóba, a
nő kitalált valamit arról, hogy a lány aznap korán be akart
érni a suliba.
- Elvitte valaki? Matthew érte jött? - kérdezte Vince.
Nem tudta, miként feleljen. Nem akarta, hogy hazugságon
kapják, ha Matthew-t később kikérdezik. Nem kellett
válaszolnia.
- Basszus, Delia! Az egyik macskád belehugyozott a
cipőmbe!
Vince-nek egészen vasárnap estig nem tűnt fel, hogy valami
nincs rendjén.
- Hol van Gin? Nem láttam egész hétvégén - kérdezte
alkoholos bódulatban. Szokásához híven be volt csípve, de
annyira nem volt részeg, hogy ne vegye észre a koszos
edényekkel teli mosogatót, az ételért nyivákoló macskákat,
és hogy nincsen tiszta ingje másnapra.
Delia ekkor adta elő élete legnagyobb színházi alakítását.
Később Vince így szólt:
- Nem kellene kihívnunk a rendőrséget? Bejelenteni szökött
gyerekként? Vagy valami?
- Mit tehetnének? - vetette ellen Delia. - Majd hazajön, ha
készen áll. Okos lány. Biztosan eltervezte ezt már egy ideje.
Vince egyáltalán nem ellenkezett. Könnyebb, mint hittem,
gondolta magában Delia. Talán jobb is neki azzal a pasassal.
Sok szerencsét, Ginny, bárhol is légy.
Szívott egy slukkot a jointjából, felhajtotta az utolsó korty
langyos sört a kezében tartott doboz aljáról, és úgy döntött,
másnap reggel első dolga lesz elvinni a macskákat az
állatmenhelyre. Semmi kedve nem volt gondoskodni róluk.
Negyvenhatodik fejezet

2000.

Tommy figyelte, amint ginny megemészti mindazt, amit

elmondott neki. Legalábbis amennyiről tudomása volt. Nem
tudott ugyan mindent, de eleget tudott.
- Szóval nem mindent árultál el vasárnap - mondta Ginny,
miközben az ölébe meredt.
- Nem, édesem. Nem volt rá lehetőségem. Úgy
megharagudtál.
- Úgy értem, amikor azt mondtad, Grizz szólt Deliának, hogy
el fog engem rabolni, hihetőnek találtam. Tudod, Grizz már
csak ilyen volt. Sosem kért engedélyt. Csak azt csinálta,
amihez épp kedve volt. De a többi dolog. - Ekkor a férfira
pillantott, a hangja elhalkult. -Delia és Vince tudott róla,
hogy aznap éjjel Johnny Tillman át fog jönni a házunkba?
Tudták, és szándékosan maradtak távol? Miért? -A
szemében könnyek gyűltek.
A férfi nagy levegőt vett. Megígérte a nőnek, hogy mindent
el fog mondani. Ez most nagyon fájdalmasnak ígérkezett.
- Köze volt ahhoz a rendőrségi feljelentéshez, Gin.
Emlékszel, úgy két hónappal azelőtt, hogy Johnny Tillman
beállított.
Amikor a rendőrség a házatokban járt.
- Igen, én hívtam ki őket. Én hívtam ki őket egy kisfiú, Donny
Marcus miatt, akinél bébiszitterkedtem. Delia közölte, hogy
foglalkozzak a saját dolgommal, de nem bírtam. Nem bírtam
elviselni, hogy mit tesz vele az apja, és közben hogyan
viselkedik nyilvánosan. Steven Marcus. A város tisztességes
és becsületes polgára - mondta gúnyos hangon. - Közben ő
volt a legalávalóbb emberi lény.
Ginny emlékezett, hogy Mr. Marcust a tökéletes férjnek és
édesapának képzelte, egy igazi úriembernek. Mindig
ragaszkodott hozzá, hogy felvegye Ginnyt, pedig a lány
felajánlotta, hogy biciklivel átmegy. Marcusék rendes
családnak tűntek, és mindig jól megfizették, hogy
gondoskodik a fiukról.
Donny már mindig pizsamában volt, amikor Ginny odaért.
A lány játszott vele, és mesét olvasott neki. Különleges
édességeket készítettek együtt, és miután a kisfiú fogat
mosott,
Ginny betakarta, és puszit nyomott a homlokára. Még egy
esti imádságot is tanított neki. Szerette bébiszittelni. Donny
egy olyan családba tartozott, ami Ginny álmainak a
netovábbja volt.
Értékelte az osztályrészéül jutó szeretetet és figyelmet,
amiből ő gyerekként sosem részesült. Nemegyszer
eltűnődött, hogy vajon belőle jó édesanya lesz-e egy nap.
Tudta, hogy valami nincs rendjén, amikor egy nap Donny a
pizsamájára borította a forró csokit, és nem engedte, hogy
Ginny átöltöztesse. Ficánkolni kezdett, és azt hajtogatta,
hogy a csokifoltos pizsijében is tud aludni, és majd anyu
átöltözteti, ha hazaér.
Ginny ekkor döbbent rá, hogy sosem kérték, hogy fürdesse
meg a kisfiút, vagy öltöztesse át a lefekvéshez. Mindig
hosszú ujjú pizsama volt rajta, mire Ginny odaért, nem
számított, hány óra volt. Takargatott valamit?
Nem kellett volna azt tennie. Nem lett volna szabad
beleütnie az orrát, de a gyanakvása felülkerekedett. Tudta,
hogy a kisfiú mélyen alszik, az édesanyja ragaszkodott
hozzá, hogy pelenka legyen rajta alváskor, mert még arra
sem ébredt fel, ha bepisilt.
így miután Donny aznap éjjel elaludt, a lány óvatosan
kigombolta a pizsamapólója elejét. Összerezzent, amikor
meglátta a zúzódásokat. Némelyik friss, némelyik régebbi.
Lassan kihúzta a kisfiú karját a ruhaujjából, és féloldalra
görgette az apró testét. Elakadt a lélegzete, amikor
meglátta a hátát. Nem zúzódások borították. Sokkal inkább
hegek voltak.
Övcsapásoktól. Némelyik elhalványult, a többi még mindig
piros. A kisfiút borzalmasan bántalmazták.
Átöltöztette másik felsőbe, és amikor visszagörgette, hogy
begombolja a pólóját, a kisfiú arcára pillantott. A szeme
nyitva volt. A lányt figyelte.
- Ki bánt? - suttogta Ginny.
Donny először nem szólt semmit, ezért a lány megismételte
a kérdést.
-Apu - válaszolta.
- Anyu is szokott bántani?
- Nem. Anyu nem szereti, amikor ezt csinálja. Egyszer sírt,
és akkor apu őt is bántotta. Úgyhogy most már nem szokott
sírni. -
Némi hallgatás után a gyermek hozzátette: - Apu meg fog
haragudni, ha nem ugyanabban a pizsiben vagyok, amikor
hazajön.
Ginny nem bírta elviselni a gondolatát annak, hogy újabb
verésnek teszi ki a gyermeket. Gyorsan kiöblítette a
pizsamát ott, ahol foltos lett, és a szárító előtt állva kopogott
a lábával a járólapon, miközben várta, hogy megszáradjon.
Tíz perccel azelőtt öltöztette vissza a kisfiút a korábbi
pizsamájába, mielőtt a szülei beléptek az ajtón.
Ginny beleborzongott az emlékbe. Megrázta a fejét.
- Hát - mondta Tommy -, Grizz tudott a rendőrségnek tett
feljelentésedről. Utánanézett ennek a Marcus fickónak.
Politikus volt. Valószínűleg tudott anyád és Vince valamilyen
komolyabb, mocskos ügyéről. Talán valamivel
megfenyegette őket. Anyád és mostohaapád a Smitty’sből
ismerte Johnny Tillmant. Delia nem tudott lebeszélni téged
arról, hogy tovább nyomulj az ügyben, ezért meggyőzte
Johnnyt, hogy menjen át hozzátok, és tanítson téged
móresre. Gondolom, arra jutott, hogy elfeledkezel Marcusról,
ha majd a saját traumáddal kell megküzdened. Tudod,
milyen voltál akkoriban, Gin. Téged ismerve, nem lettél
volna hajlandó elengedni a dolgot.
- Nem engedtem el. - A tekintete villant egyet. - Annyi bajt
kavartam, amennyit csak bírtam. Beszéltem Donny
tanárával.
Szóltam az iskolájában az igazgatónak. Beszéltem a
szomszédaival. Senki sem volt hajlandó tenni bármit is.
Hívogattam a rendőrséget, hogy lássam, foglalkozott-e bárki
a feljelentésemmel. Senki sem tett semmit, Tommy. Senkit
sem érdekelt! - Ekkor a férfira pillantott. - Még azzal is
fenyegetőztem, hogy a sajtóhoz fordulok.
Hátradőlt a székén, és felsóhajtott.
- Épp elindultam egy újsághoz, és Delia nagyon
megharagudott rám. Közölte, hogy ki fog rúgni otthonról, ha
bajt kavarok. Végül nem volt rá lehetőségem. - A kezébe
temette az arcát, ahogy visszaemlékezett az egészre. -
Johnny Tillman valamikor aznap beállított, és megpróbált
megerőszakolni.
Tommy figyelte a nőt, és fájt a szíve érte.
- Grizz már tudott a rendőrséghez intézett telefonhívásodról
és arról, hogy Marcus bántalmazza a gyerekét. Szerintem
akkoriban nem sejtette, hogy Marcus megfenyegette Deliét
annak érdekében, hogy elhallgattasson téged, és hogy Delia
valahogyan meggyőzte Tillmant, hogy állítson be az
otthonotokba. Azt hiszem, talán füvet ígérhetett neki
cserébe.
Mindegy, Tillman mindent bevallott Grizznek.
- Delia és Vince nem csupán tudtak róla? Ténylegesen ők
küldték, hogy erőszakoljon meg engem? - kérdezte Ginny, a
szeme tágra nyílt a hitetlenkedéstől.
- Nem tudom, a mostohaapád mennyire volt benne, vagy
tudott-e róla egyáltalán. És nem tudom, Marcus mivel
fenyegette anyádat, de biztos többről volt szó, mint a hülye,
házi termesztésű marihuánás üzletéről.
- Emlékszem az éjszakára, amikor Vince és Delia
hazaállított, miután Johnny Tillman megtámadott.
Emlékszem, Delia mennyire vonakodott kihívni a
rendőrséget. Először azt hittem, csak nem akarja, hogy
körbeszaglásszanak, és megtalálják a marihuánát.
Emlékszem, hogy Vince részeg volt, de ő is erősködött, hogy
Delia hívja ki a rendőröket. Esküszöm, nem tette volna, ha
Vince nem ragaszkodik hozzá. Ő azonosította be Tillmant is.
Delia tartotta a száját. - Ginny összecsípte a bőrt a
szemöldöke között. - Most már tudom, miért. Ha megtalálták
volna Tillmant, a pasas valószínűleg elárulta volna, hogy
Delia küldte rám.
Ginny hosszú ideig nem szólt semmit. Csak bámult az ölébe.
- És Mr. Marcus? - kérdezte végül. - Mit tett vele Grizz?
Tudom, hogy a családjuk elköltözött a Johnny Tillman-ügy
után.
Grizz megölette, vagy megkínoztatta, vagy ilyesmi?
Biztosan
csinált vele valamit.
Tommy nem nézett a nőre. Ez is egy olyan dolog volt, amire
rákérdezett, de valójában biztosan nem akarta volna a
részleteket tudni.
- Maradjunk annyiban, hogy Grizz nem ölte meg. De azt
biztosra állítom, hogy Marcus többé nem bántotta a fiát.
Nem kell tudnod, hogy miért, és honnan tudom ezt. Oké,
Ginny?
Ginny összeszorította a fogát, és bólintott.
- Grizz kiderítette valaha, hogy mivel fenyegette Mr. Marcus
Deliát? Mi volt akkora ügy, hogy megszervezte a
megerőszakolásomat?
- Ha Grizz tudta is, Gin, magával vitte a sírba.
A beszélgetésük félbeszakadt, amint meghallottak egy
járművet felhajtani a ház előtti kocsibejáróra. Ginny bement,
és Tommy követte őt. Figyelték, ahogy két férfi a bejárati
ajtó felé tart. Ginny felismerte a kocsit.
- Mit keresnek itt? - kérdezte Tommy.
- Carter aligátoráért jöttek. Tegnap kellett volna jönniük, de
nem jelentek meg - felelte a nő a válla felett, miközben a
bejárati ajtóhoz ment.
- Miféle aligátor?
- Amelyik a nagy fürdőszoba kádjában van. - Kinyitotta a
bejárati ajtót. - Erre tessék, uraim - mondta, és félreállva a
fürdőszoba felé mutatott. - Oda kell bemenni. A kádban
találják.
- Gin - mondta Tommy. - Használtam ma reggel Carter
fürdőszobáját, amíg te zuhanyoztál. Szerintem feltűnt volna
egy aligátor a kádban.
- Micsoda? - Ginny levegő után kapott. - Nincs a kádban?
Korábban ott volt! Az első dolgom az volt, hogy zuhanyzás
előtt
megetettem, amíg te kávét főztél.
A két férfi már be is ment a fürdőszobába. Épp fejcsóválva
kijöttek onnét.
- Nincs semmiféle aligátor a kádban, asszonyom - mondta a
magasabbik.
Nem tartott túl sokáig négyüknek, mire megtalálták az
állatot.
Richard Pepperbloom a konyhai étkezőasztal alatt
helyezkedett kényelembe. Ginny megkönnyebbült, amiért
nem támadta meg őt vagy Tommyt, és nem is szökött ki az
udvarra. Valószínűleg felfalta volna Carter valamelyik
állatát.
- Sok szerencsét, Richard Pepperbloom - mondta, és intett a
két férfinak, akik egy jelöletlen furgonnal távoztak. Az
aligátort egy házaspár tulajdonában lévő hüllőfarmra
költöztették át, akik háziállatként tartották a hüllőket. Ginny
nem tudta, hogy ez legális-e vagy sem, és nem is kérdezte.
- Hogy került Carterhez egy aligátor, és hogy jutott eszébe
ez a név? - kérdezte Tommy, miközben követte a nőt kifelé,
a teraszra.
- Ismered Cartert meg az őrült állatneveit. - Ginny vállat
vont, és elvigyorodott.
Carter gyűjtötte az állatokat és a neveket is. Imádta valódi
emberekről elnevezni az állatait. Volt egy beképzelt strucc,
ami egy ideig Carternél lakott. Ginny elmosolyodott, amikor
visszaemlékezett arra, hogy mesél Carternek a hamis
jogosítványáról, és hogy Carter úgy látta, a Priscilla Celery
tökéletes név egy fontoskodó struccnak.
- Carter elmesélte nekem, hogy valami Fort Lauderdale-ben
élő nő találta Richardot a verandáján. Az aligátor áttört a
szúnyoghálós ajtón, és a zárt terasz asztala alatt volt. Úgy
festett, Evergladesen át eljutott a partközi vízi útra, és aztán
feljött a nő csatornáján. Hogy miként jutott át a tengerparti
védőgáton, azt senki sem tudja.
Ginny hosszan belekortyolt a jeges teájába, és
elhelyezkedett a székben.
- Tehát, Grizz az apád - mondta szinte csevegő stílusban. -
Mindig is tudtad?
Tommy épp vizet ivott, és most a két szék közötti asztalra
helyezte a poharát. A legjobb tudása szerint válaszolgatott a
nő kérdéseire, habár Ginny elég sokat ugrált a témák között.
Ez most váratlanul érte.
- Nem, nem tudtam mindig - válaszolt őszintén.
- Hogy tudtad meg? - kérdezte Ginny a férfira pillantva. Ivott
még egy kortyot a teájából. Nem igazán érezte az ízét.
Mostanra felmelegedett, mert az aligátoros incidens ideje
alatt végig a teraszon állt. Csak csinálni akart valamit, le
akarta foglalni a kezét. Csinálni valamit, hogy ne őrüljön
meg.
- A tárgyalás során kezdtem gyanakodni - válaszolt Tommy
az udvarra pillantva. Mielőtt a nő megkérdezte volna,
gyorsan hozzátette: - Mindig is azt gondoltam, hogy Grizz
lehet a bátyám, nem pedig Blue. De sosem hittem volna,
hogy az apám.
Soha, Ginny.
Ismét visszanézett a nőre.
- Meséld el! - felelte Ginny.
Negyvenhetedik fejezet

1987.
Tommy a tárgyalóterem végében ült, és figyelte a
fejleményeket. Grizz egyetlen feladatot adott neki. Ennek
kapcsán hajthatatlan volt. Tommy belement, így nem
adódott semmi gond. Grizz egyértelműen megparancsolta,
hogy Ginnyt tartsák a tárgyalótermen kívül. Semmilyen
okból kifolyólag nem akarta ott látni.
Tommy és Grizz beszélgetett erről korábban, a szünet alatt.
Egyedül voltak az egyik konferenciateremben. Nem volt se
ablaka, se ajtaja. Egy rendőrtisztet helyeztek az ajtó elé,
amíg ők odabent beszéltek.
- Naponta kérdezősködik tőlem a tárgyalásról, Grizz -
mondta neki Tommy. - Néhány dolgot kénytelen vagyok
megosztani vele.
- Az rendben van. Mondj el neki pár dolgot. De te is tudod,
miről nem akarom, hogy tudjon.
- Persze hogy tudom. És minden erőmmel igyekszem. De
nem könnyű. Nemegyszer megpróbált keríteni valakit, aki
vigyáz Mimire, hogy itt lehessen a tárgyaláson. Megkértem
minden barátunkat, hogy ne vállalkozzanak bébiszitterkedni.
Megmondtam nekik, hogy Ginny érdeke, hogy ne legyen itt.
Mind egyetértettek, Ginny pedig nem hajlandó egy idegenre
bízni Mimit, így nem volt gond. De alaposan kikérdez,
amikor hazaérek.
Tommy felsóhajtott. Igazság szerint, ha Ginny hallotta volna
a bűncselekmények cifra sorát, amivel Grizzt vádolják, az
csak segített volna Tommynak. De évekkel korábban letett
erről a megoldásról.
Nem kerültek intim viszonyba, de a nő minden éjjel mellette
aludt. Legalább ennyi fejlemény történt. Tommy kint a
vendégszobában kezdte.
Egyik éjjel Ginny sikoltozására riadt fel. Rémálma volt,
Tommy pedig bement hozzá, és egész éjjel ölelte, hogy
vigyázzon rá, amíg alszik. így indult az együtt alvás. Egyszer
sem használta ki a helyzetet, vagy kezdett ki a nővel. Várni
fog.
Ha úgy vesszük, már ágyba vitte, - de mindössze ennyit
sikerült.
- Szóval, hogy mennek vele a dolgok? - kérdezte végül Grizz.
- Lefeküdtetek?
Tommy felegyenesedett a kérdésre. Ez nem volt könnyű
téma Grizz számára. Tommy látta, ahogy kidudorodik egy
véna a halántékán.
- Tudod, hogy nem fekszem le vele, és tudod azt is, miért
nem. -Grizz nem szólt semmit, Tommy pedig folytatta. -
Szerelmes beléd. Azt hiszi, hogy életfogytiglanira fognak
ítélni, és talán kiszabadulsz bizonyítékok hiányában. Vár rád.
Sosem fog továbblépni, hacsak nem kéred meg rá.
- Baszki, megmondtam neki, hogy menjen feleségül valaki
máshoz - morogta Grizz.
- Igen, meggyőzted, hogy jöjjön hozzám feleségül, mert így
nem lesz egyedül. Hogy Miminek legyen egy apja.
Meggyőzted arról, hogy szeretem őt. Ami jó, mert így is van.
De ő nem szeret engem.
- Csak azt akarom, hogy gondoskodjanak róla, amíg én
kitalálok valamit.
Ez felkeltette Tommy figyelmét. Kihúzta magát a széken
ülve.
- Kitalálsz valamit? Megúszod a büntetést?
- Nem. Nem hiszem, hogy megúszhatom a büntetést, de
talán attól még kitalálhatok valamit.
- Szóval, megváltoztatod a vallomásod? Azt tervezed, hogy
bűnösnek vallód magad szabadlábra helyezés nélküli
életfogytiglani büntetésért cserébe? - Tommy kezdett
összezavarodni, és nem volt benne biztos, hogy érti Grizz
szándékait.
- Teljesen mindegy, hogy mit csinálok. Nem a te dolgod. Az a
te dolgod, amit már akkor megígértél, amikor először
letartóztattak. Gondoskodnod kell Ciccről. A többit majd én
megoldom.
Tommy nem látott bele abba, mit jelenthet a „megoldom”.
Grizz két éve egyezkedett az ügyészséggel. Néhány embert,
őt is beleértve, békén hagyták. Mások, mint Blue és
Monster, bíróság elé kerültek.
- A vezető ügyvéded, Cary, azt mondta Ginnynek, hogy
hajlandó lennél bűnösnek vallani magad a halálbüntetésért
cserébe. Mégis miért mondta ezt? - kérdezte Tommy.
- Cary időnként egy kibaszott idióta.
Tommy nem hitte, hogy Grizz egy percig is komolyan
gondolja ezt. Valamit eltitkol.
Aztán leesett neki. Büszkeség. Büszkeségből teszi. Kizárt,
hogy Grizz az élete hátralévő részében egy börtöncellában
rohadjon.
És lehetetlen lenne megszökni onnan. Grizz észrevehető.
Sosem vegyülne el. És mégis mihez kezdene, meglógna
Ginnyvel és a kisbabával?
Talán Grizz tényleg szeretetből tette mindezt. Talán tényleg
azt akarta, hogy Ginnynek legyen egy élete. Elképzelhető,
hogy ezért ragaszkodott ahhoz, hogy Mimi sose tudja meg,
hogy ő a biológiai apja. De akkor is, mit fog ehhez
megoldani? Az utolsó pillanatban előhúz egy nyulat a
bűvészkalapjából, és megússza?
Tommy nem csodálkozott volna.
Cary belesett.
- Hamarosan újra összeül a bírósági bizottság.
Húsz perccel később egy tanú vallomását hallgatták.
Viszonylag új bandatag volt, olyan alacsonyan állt a
ranglétrán,
hogy Tommy fel sem ismerte. William Jackson.
- Következőnek mit látott, mit tett a vádlott? - kérdezte az
ügyész.
- Elkísérte a nőt a kocsijához, és közben beszélgettek.
- Hallotta, miről beszélnek?
- Csak egy részét. A nő mondott valamit arról, hogy „átad
neki egy üzenetet”, ő pedig, hogy fogja be, és ne jöjjön
többé vissza a motelba.
- Tudta, hogy kire utalt a nő a „neki” szóval?
- Nem, nem hallottam a nevét. Mondtak pár egyéb dolgot,
de nem mindet hallottam.
- Kérem, folytassa, Mr. Jackson.
- Olyan gyorsan történt, hogy nem is tudom, megállíthatta-e
volna bárki.
- Önt nem vádolják semmivel, Mr. Jackson. Csak tanúként
van jelen. Mi történt?
- Kitörte a nő nyakát. - A férfi hangja halk volt, de kétség
sem fért ahhoz, amit mondott. - Nagyon hirtelen. Aztán
felkapta, és a vállára vetette. Intett nekem meg még
néhány másik fickónak, hogy szabaduljunk meg a kocsitól.
Láttam, hogy a mocsárba dobja a nőt.
- Szóval, ezt a nőt, akit senki sem tud beazonosítani, a
vádlott hidegvérrel meggyilkolta és behajította a mocsárba.
- Igen, így történt. Kitörte a nyakát, és a motel mögött
megszabadult tőle. És tudtuk, hogy kicsoda. Egy másik srác
felismerte.
Ez váratlanul érte az ügyészt. A másik két tanú már régen
meghalt. Régi bandatagok voltak: egyikük
drogtúladagolásban halt meg, a másikat megkéselték egy
bunyó során. Az ügyésznek nem rémlett, hogy a tanú
beazonosította volna a nőt a tárgyalást megelőző
kihallgatáson, de talán tévedett.
- És ki volt az a nő, Mr. Jackson?
- Nem tudom a valódi nevét, de Chops szerint Candy volt a
neve.
Egy halk kiáltás hangzott fel a tárgyalóterem végéből.
Mindenki megfordult. Tommynak elakadt a lélegzete, amikor
a
tekintete találkozott Ginnyével. Gyorsan Grizzre nézett, és a
férfi pillantása ezt üzente: „Mi a faszt keres itt? Ajánlom,
hogy ebben a pillanatban vidd ki innét!”
Tommy felpattant, és gyorsan Ginnyhez sétált. Megfogta a
karját, és gyengéden kivezette a tárgyalóteremből. Amikor
kiértek a folyosóra, megkérdezte:
- Ginny, mit keresel itt? Hol a kisbaba? Ki vigyáz Mimire?
A nő nem felelt azonnal. Remegett. Tommy egy kisebb boltív
alatti pádhoz vezette, ami szinte rejtve volt a főfolyosótól.
Adott neki egy percet, hogy összeszedje magát.
- Mrs. Winkle hamarabb visszajött a tengerjáró hajóútjáról.
Nála van Mimi.
Mrs. Winkle egy idősebb szomszéd volt, aki imádott Mimire
vigyázni - és akinek egy három hónapos hajóúton kellett
volna lennie a Földközi-tengeren. Egy hajóúton, amit Tommy
szervezett meg neki névtelenül. Valamiért korábban
hazajött.
Nem számított, miért. A baj már megtörtént.
- Mióta voltál odabent? - Megszorította Ginny kezét. -
Mennyit hallottál?
- Csak besétáltam, és leültem. Hallottam, hogy az ügyész
mond valamit egy nőről, akit meggyilkoltak és a mocsárba
dobtak, de nem lehet azonosítani.
Tommy belefogott valamibe, de Ginny közbevágott.
- Aztán hallottam, hogy a fickó azt mondja, Candy volt. Blue
előző barátnője.
Ez meglepte Tommyt.
- Candy? Te ismerted Candyt?
- Nem - felelte Ginny az ölébe pillantva. - De egyik éjjel
hallottam. A hálószobában voltam. Grizz nem tudta, hogy
ott vagyok. Hazavitettem magam a strandról Sarah Jóval.
Nagyon fájt a fejem, és próbáltam elaludni. Mindegy, szóval
Jo hazavezette a kocsimat. Grizz nem tudhatta, hogy ott
vagyok.
Arra ébredtem fel, hogy veszekednek. Azt hiszem, látni
akarta Blue-t, hogy bocsánatot kérjen a sok rossz dologért,
ami történt.
Nem árulta el, mi volt az, csak bocsánatot kért. Grizz nem
akarta, hogy találkozzon Blue-val. Azt mondta, csak azért,
mert összeszedte magát, még nincs joga visszafu rakod ni
Blue életébe.
Tommy összeráncolta a homlokát.
- Grizz azt mondta, hogy Candy Blue exbarátnője?
- Nem egészen. Csak abból feltételeztem, hogy egyszer
mesélt róla, de nem árulta el a nő nevét. Nem hiszem el,
hogy megölte őt. Tényleg képes volt megölni, csak azért,
hogy távol tartsa Blue-tól? Ó, Tommy, ez kész rémálom!
Egyszerűen borzalmas.
Abban a pillanatban Carter lovai felnyerítettek, és
félbeszakították Tommy beszámolóját. Lassan ideje nekilátni
a második kör munkának Carter állatai körül.
- Emlékszem arra a napra, Tommy. Az volt az első és az
utolsó alkalom, hogy a tárgyalóteremben voltam. De nem
értem, mi köze ahhoz, hogy Grizz az apád.
Tommy felsóhajtott, és anélkül, hogy Ginnyre nézett volna,
halkan így szólt:
- Candy volt az édesanyám.
Negyvennyolcadik fejezet

1950-ES ÉVEK, FLORIDA, FORT LAUDERDALE

Nem telt sok időbe, mire Ralph megtalálta a Red Crabet.
Besétált, és az asztalra tette a táskáját. Mozdulatlanul
megállt, és lassan körbenézett a helyiségen. A zenelejátszó
gépből egy szám szólt, amit nem ismert fel. Szombat
délután volt, és csak néhány vendég ült a bárpultnál, ketten
pedig biliárdoztak.
Kalapálást hallott a bár túloldaláról, és megkerülte. Friss
festékszagot érzett. Úgy tűnt, valamiféle felújítás zajlik.
- Nézzenek oda, ki van itt! Hé, Red, itt van az a kölyök, aki
szarrá verte Dustyt.
Ralph egyből felismerte a hangot, és észrevette, hogy az
egyik bárpultnál ülő fickó szólalt meg. A neve Chops, jutott
eszébe.
Chops épp sört ivott, és evett valamit. Egy szál cigaretta
parázslóit előtte a hamutálon, a tekergő, kékes füst
dicsfényként koszorúzta a fejét.
Chops szavaira Red bukkant elő a bárpult mögül. Elkapta a
fiú tekintetét, és szélesen rávigyorgott.
- Hé! Csak nem azért jöttél, hogy elfogadd az
állásajánlatomat?
Ralph csak bólintott.
- Mi van a nagyapáddal? Nincs rád szüksége odakint, a
motelban? - kérdezte Chops.
- Meghalt egyből azután, hogy elmentetek - felelte Ralph.
De Chops meg se hallotta. Épp kiszemelt magának egy
szőkét, aki akkor lépett be a bárba, miniszoknyában és fehér
csizmában. Dús haja volt, agyonbarnított bőre, és Ralph úgy
gondolta, a világos rúzstól úgy néz ki, mint egy bohóc.
Red kijött a bárpult mögül, és hátba vágta Ralphot. Örült,
hogy a fiú beállított. Megspórolta neki azt, hogy vissza
kelljen mennie a motelba.
Kétség sem fért hozzá, hogy Tóm a motelban járt. Red sok
mindenben jó volt. De kiemelkedett az emberek
lekövetésében, és Tómnak pont a motelnál veszett nyoma.
Még mindig nem tudja, hogy a kölyöknél van-e a táska, de ki
fogja deríteni. Csak közel kell tartania a fiút.
- Szóval, megtaláltad végül a barátod? - kérdezte Ralph.
Red nem számított a kérdésre. Úgy döntött, marad a
fedősztorinál, amit meghagytak neki, hogy használjon.
- Igen is, és nem is.
Ralph csak nézett rá.
- Megtudtam, hogy egy vacsorahajón volt lent, Miamiban.
A cég szervezte, hogy megköszönje az ügynökök munkáját.
Egy olyan komp jellegű hajó, ami kiviszi az embereket az
óceánra egy kellemes vacsora és némi szórakozás erejéig.
Rengeteg piával meg csajokkal. - A fiúra kacsintott. -
Utoljára azon a hajón látták valakivel. Sokat ivott, és szólt a
pasasnak, akivel épp beszélgetett, hogy hugyoznia kell.
Azóta senki sem látta.
- Hová ment? - kérdezte a fiú, és a kérdéséből kihallatszott a
kíváncsiság.
-Azt feltételezik, hogy megpróbált a hajó pereméről pisálni.
Elvesztette az egyensúlyát. Senki sem látta. De vannak
szemtanúk, akik határozottan állítják, hogy látták hajóra
szállni, és sosem szállt le. Kihívták a vízimentőket, hogy
keressék meg. Nem találták. Vízbefúlásos balesetnek
tartják.
Ralph nem tudta eldönteni, mit higgyen. Elképzelhető, hogy
egy másik pasasról van szó? Vagy Red hazudik?
- Sajnálom. Emlékszem, azt mondtad, a barátod volt.
Red elkomolyodott.
- Kösz, kölyök. Tényleg a barátom volt. Egy feleséget és két
kislányt hagyott hátra. Az igazán szomorú része az, hogy
biztosítóügynök volt, mégis egyetlen garas nélkül hagyta a
családját. Nem volt életbiztosítása.
Ez nem volt igaz. Tóm nem volt biztosítási ügynök, de az
árulása miatt nem fognak gondoskodni a családjáról. Szarul
jártak.
Abban a pillanatban egy hangos robaj zavarta meg a
beszélgetésüket.
- Baszki, John, mit csinálsz? - kérdezte Red a férfihoz
fordulva, aki a felújításon dolgozott.
- Bocs, öregem. A kölyök leejtett egy vödör szöget -
válaszolt John.
- Szedesd össze vele! Minden tele van vele, bassza meg. -
Red John és a kisfiú felé biccentett, aki épp igyekezett
összeszedni az
imént leejtett szögeket.
Red visszafordult Ralphhoz.
- Ő John Lawrence. Foglalkozását tekintve ácsmester. Épp
kibővítjük a helyet. A szerelőruhás kölyök a szomszédjának
a fia. John gyengéje. A szülei sokszor egyedül hagyják, ezért
amikor csak teheti, magával hozza. Egy darabig lefoglalja
majd a kiskölyköt, hogy felszedegeti azokat a szögeket.
Ralph a páros felé pillantott. John alacsony, köpcös fickó
volt, kék farmerban és fehér pólóban. Asztalos szerszámövet
viselt, ami látszólag tele volt és nehéznek tűnt, de
könnyeden, magabiztosan dolgozott a teher ellenére. A
kisfiú mindössze négy vagy öt lehetett. Nagyjából Ruthie
korabeli, gondolta Ralph. Kantáros nadrág volt rajta, nem
viselt alatta pólót.
Tüskésre nyírt hajára és a kezére, karjára pöttyökben kék
festék fröccsent, az arcán még egy elkenődött folt is volt.
Red észrevette, hogy Ralph a kisfiút fürkészi.
- Megpróbált segíteni a bárszékek lefestésében. Több kék
festéket maszatolt magára, mint a székekre. Keithnek
hívják.
Egy női hang zavarta meg őket a pult mögül.
- John, már szóltam, hogy kihűl a levesed. - A nő egy tálra
mutatott, ami a bárpulton állt. Mellette volt valami, ami
ránézésre egy mogyoróvajas-lekváros szendvicsnek tűnt.
Bizonyára Keithnek lett odakészítve. Miközben a nő elsétált,
az orra alatt dünnyögött:
- Nem értem, hogy élhet valaki kagylós hallevesen. Azt
hinné az ember, hogy mostanra már megunta. Minden
egyes nap halleves ebédre, halleves vacsorára. Halleves,
halleves, halleves...
- Éhes vagy, Ralph? - kérdezte Red.
- Nem vagyok Ralph. Jason a nevem.
-Azt mondtad a motelban, hogy Ralph.
- A motelban Ralph volt. Most már Jason.
Hűha. Van ám arca a kölyöknek. Talán több zűrt jelent, mint
ami megéri. Red egy percre elgondolkodott, majd
elmosolyodott. Ugyanakkor, talán tökéletesen be fog
illeszkedni.
- Oké. Éhes vagy, Jason?
- Igen. Éhes vagyok - válaszolta Jason. - Tudok fizetni az
ebédért.
Red bólintott.
- Jó, mert nem osztogatok ingyen ételt. Munkát adok, és lesz
fizetésed, de jobb, ha már most tudod, hogy nem vagyok
rendes pasas. Senkinek sem teszek szívességet ok nélkül.
Jól meg foglak fizetni, de kurvára meg kell dolgoznod érte.
Bajod van ezzel?
- Tudom, mit jelent a munka.
- Meghiszem azt - mondta Red a bár felé intve. - Patsy
felveszi majd a rendelésed.
Jason leült a bárpulthoz, és eszegette a baconös-salátás-
paradicsomos szendvicset, amit rendelt, miközben csendben
figyelt mindenkit. John és Keith befejezte az ebédet, a pult
túloldalán dolgoztak. Red a bárpult mögött volt, Chopsszal
és a miniszoknyás nővel beszélgetett, aki korábban
beállított. Egy másik férfi és egy nő is csatlakozott hozzájuk.
A pincér sört szolgált fel, és felvette az ebédrendelést
néhány újonnan érkező vendégtől.
Chops épp egy történetet mesélt, és minél jobban beleélte
magát, annál hangosabb lett. Jason egyáltalán nem figyelt a
történetre, csak hosszan meghúzta az üdítőjét. Amikor leült,
feltűnt neki, hogy a bár elcsendesült. Felpillantott, és
rádöbbent, hogy Red és a társasága egyenesen őt bámulja.
Visszabámult.
- Nem igaz? - nevetett Chops a combját csapkodva. - Meséld
el nekik, Red! Mondd el, milyen hangot adott a kölyök,
amikor megtámadta Dustyt.
- Úgy hangzott, mint egy nagy, vén grizzly medve - mondta
Red az elragadtatott hallgatóságnak, ajkán halvány
mosollyal.
- Mondtam. Mondtam, hogy úgy hangzott. Esküszöm,
hallottuk a morgást, meg mindent. Miután benyomott
Dustynak egyet, rá is vetette magát. Esküszöm, pont úgy
verte porrá, mint egy grizzly. Egy nagy és vad grizzly.
Kibaszott veszélyes ez a kölyök, komolyan mondom.
Miss Halvány Rúzs beleszívott a cigarettájába, miközben
csodálattal végigmérte Jasont. Visszatértek a
beszélgetéshez.
Jason kényelmetlenül mocorgott a székén, és meg kellett
igazítania a nadrágját. Lehet, hogy a nő nevetségesnek tűnt
a nagy hajával és a világos rúzsával, de a pillantás, amivel
végigmérte, felizgatta a fiút.
Red fogta a törülközőt, ami eddig a vállán volt, és a
bárpultra hajította. Megkerülte a pultot, és Jasonhöz sétált,
majd fél kézzel megszorította a vállát.
- Látom, megebédeltél. Gyere, elmegyünk kocsikázni.
Jason már vette volna elő a pénzét, hogy kifizesse az
ebédet, amikor meghallotta Redet:
- Hagyd azt ott, Patsy. Az Stacy Anné.
Patsy a fejét csóválta.
- Red, már mióta itt van ez a zacskó cukorka. Csak meg
akartam kínálni vele a kisfickót. Egyetlen darab a zacskóból
nem árt senkinek. Megérdemel egy kis nyalánkságot. A kis
lelkét is kidolgozza Johnért.
- Megmondtam, hogy Stacy Ann-nek tartom ott. Ez a
kedvence. Ha valaha is erre jár, azt akarom, hogy itt legyen
neki.
- Ja, ja, ja. Stacy Ann meg a cukorkája... - Patsy felvette a
tálcáját, és megkerülte a bárpultot, hogy leszedje az asztalt.
Jason a bárpultra tette a pénzt, és követte Redet a hátsó
ajtón át a kocsihoz. Szép kocsi volt.
- Ki az a Stacy Ann? - kérdezte Jason, ahogy kihajtottak a
parkolóból.
Red vetett rá egy pillantást oldalról.
- Egy barátom lánya. A biztosítóügynöké, aki meghalt. Stacy
Ann a legidősebb lánya. Próbáltam rajta tartani a szemem,
de szinte lehetetlen. Vadóc egy lány, annyi szent.
- Neki tartogatod ott a cukrot? - Furcsa gesztusnak tűnt.
- Legfőképpen magamnak tartom ott. Amikor kicsi volt,
imádta a cukrot. Még most is látom magam előtt, ahogy
felragyog az arca, valahányszor átmentem hozzájuk
vacsorára.
Mindig játékot űztünk abból, hogy a húgával végig kutatták,
melyik zsebembe rejtettem a cukrot. Azt hiszem, boldogabb
időkre emlékeztet.
Véget ért a beszélgetés, amikor behajtottak a benzinkúthoz.
Nagy volt, és számtalan garázs csatlakozott hozzá.
- A pasas, akivel a bárban találkoztál, John, ez pedig az ő
családi vállalkozása. Asztalos, de a garázs a családjáé.
Értesz bármit a kocsikhoz?
Jason megrázta a fejét.
- Majd most megtanulod.
Leparkoltak, és felmentek a lépcsőn, ami a garázs feletti
szobákhoz vezetett. Amikor felértek, Red egyet kopogott az
ajtón, majd benyitott. Egy fiú, aki kicsivel fiatalabbnak tűnt
Jasonnél, épp a földön ült. Mindenhová újságpapír volt
szétterítve, és kocsialkatrészek hevertek rajta. A fiút
könyékig fekete gépzsír borította, és valamiféle alkatrészt
tartott a kezében. Abban a pillanatban egy másik fiú jött ki
egy helyiségből, feltehetőleg a mosdóból. Hosszú nadrágot
viselt, és nem volt rajta póló. Sötétbarna bőre volt, és
lófarokban hátrafogta a hosszú, fekete haját. Jason azelőtt
még sosem látott copfos férfit.
- Greg, Anthony, ő itt Jason. Meg fogjátok tanítani mindenre,
amit tudtok. Mostantól itt fog élni kettőtökkel.
Greg nem szólt semmit, csak bólintott Jasonnek, és folytatta
a kocsialkatrész tanulmányozását. Anthony egyszer
végigmérte Jasont, majd leült a földre Greg mellé.
- Anthony, ne felejtsd el betűrni a sapka alá a hajad, amikor
elmész. Már így is épp eléggé feltűnő vagy.
Red hátat fordított mindkét fiúnak, és Jason elcsípte, amint
Anthony bemutat a férfinak. Próbált nem mosolyogni.
- Gyere, később visszahozlak - mondta Red Jasonnek, amint
megfordultak és lementek a lépcsőn. A visszaúton Red
elmesélte, hogy bár a fiúk fiatalok, mindent tudnak a
kocsikról, amit csak lehetséges. Apránként megtanítják majd
Jasonnek is, hogy milyen alkatrészekre van szükség, és hol
tudják beszerezni őket.
- Tudsz vezetni? - kérdezte Jasontől.
- Igen, de nincs jogosítványom. Még közel sem vagyok elég
idős hozzá.
- Elég idősnek nézel ki. Hát, nem nézel ki idősnek, csak nagy
vagy. Talán szerezhetek neked egy hamisítványt.
Visszafelé tartottak a bárba, amikor Red egy éles kanyarral
behajtott egy parkolóba. Megállította a kocsit, és gyorsan
kipattant, majd odasétált egy másik parkoló kocsihoz. Egy
nő épp a vezetőülés oldalához hajolt, Rednek háttal. Az
illető, akivel épp társalgóit, bizonyára mondott neki valamit,
mert a nő megpördült, és a közelgő Red láttán azonnal
félelem ült ki az arcára. Jason hallotta a nőt az utasülésről.
- Bocsánat. Bocsánat. Bocsánat, Red. Hívni akartalak.
Esküszöm. - Szorosan a kocsihoz simult, de elvesztette az
egyensúlyát, ahogy az autó elhajtott mögüle.
Red megragadta a karjánál fogva.
- Bocsánat? Tartozol nekem, Meg. Hol a pénzem? Tudom,
hogy dolgoztál azon a kibaszott konferencián. Tudom, hogy
eltetted a részem.
- Ez fáj! - kiáltotta a nő.
Red feltehetőleg még erősebben szorította meg a kezét,
mert a nő újabb kiáltást hallatott.
- Ez nem fáj, Meg. Ha ma estig nem hozod be a pénzem a
bárba, megtudod, mi a fájdalom. - Durván ellökte a nőt.
Visszamászott a kocsiba, és anélkül, hogy Jasonre pillantott
volna, elindult és a gázba taposott.
Jason egy darabig nem szólt semmit. Össze volt zavarodva.
Hallotta, hogy a férfi a telefonban „ügynökként” szólította
Redet. Az ügynökök jó emberek szoktak lenni, nem? Ő úgy
tudta. De alig néhány órát töltött Reddel, és máris sejtette,
hogy valami illegálisát csinál a kocsikkal, azt pedig tudta jól,
hogy Meg mivel keresi a pénzét. Fiatal volt még, és az isten
háta mögött nevelkedett, de nem volt hülye. Ki lehet ez a
fickó, aki egyik nap valami különleges, titkos küldetésen van
egy zsák pénz visszaszerzésére, másnap pedig kiskorú
gyerekeket alkalmaz, és prostikat rémítget a beszarásig?
Red odapillantott rá, egyik kezével lazán tartva a kormányt.
- Nos, maradni fogsz? Még mindig szeretnél nekem
dolgozni?
Szándékosan rendezett műsort a fiú előtt, amikor meglátta
Meget.
Nem akarta, hogy a kölyök rendes embernek higgye.
Már megmondta neki, hogy nem az. Csak azért, mert egy
zacskó cukorkát tartogatott a pult mögött a
keresztlányának, még nem egy érzelgős balek. Évek óta
dolgozott mindkét oldalnak.
Egyetlen emberért volt benne az egészben, csakis
egyetlenért: magáért. A másik munkaadóit értesíteni fogja a
kölyökről, és meggyőzi majd őket, hogy az ő érdekük szem
előtt tartani a fiút.
Több mint valószínű, ha a gyerek meg is találta a táskát,
fogalma sincs, mi került a kezébe. Red nem tudta
százszázalékosan állítani, hogy a fiúnál van a táska, de ha
az élete múlt volna rajta, akkor a megérzésére hagyatkozik.
És a megérzése azt súgta, a kölyöknél van.
Igen, közel tartja magához Jasont, és ki fogja használni. És
tudatja velük, hogy a fiú alakítható és felhasználható - most
és a jövőben is.
Nem tudhatta, hogy a fiúnak megvannak a maga
elképzelései, és sosem lesz hajlandó senkinek sem
engedelmeskedni.
Red tudta, hogy Jason össze van zavarodva. A fiú
hallgatózott aznap éjjel, és hallotta, hogy a központban
„ügynöknek”
szólították. Jason tudta, hogy Red autótolvajlással foglalkozó
üzletet működtet, és prostituáltakat is alkalmaz. A fiú most
az átható, zöld szemével a férfira nézett, a tekintete
csordultig volt bizonytalansággal.
-Red?
- Igen?
- Mi a jófiúk vagy a rosszfiúk vagyunk?
Red odapillantott rá, és elmosolyodott.
- Mi azok vagyunk, akik csak lenni akarunk, kölyök.
Negyvenkilencedik fejezet

2000.

Ginny tátott szájjal bámult Tommyra. Nem találta a

szavakat.
Végül halkan megkérdezte:
- Azt állítod, hogy Candy, a nő, akit aznap éjjel hallottam, az
édesanyád, és Grizz megölte őt?
- Igen, Ginny. Ezt mondom épp. És akkor kezdtem el először
gyanakodni valamire, de nem tudtam pontosan, hogy mire.
Tudtam, hogy Blue-nak sosem volt Candy nevű barátnője.
Tízéves korom óta a motelban laktam. Két nőt szédített, az
egyiket Sissynek, a másikat Pauline-nak hívták, hogy ne
beszéljünk a sok köztes kavarásról. - Tommy arca elsötétült.
- Ezt követően, talán már ezalatt megjelent Jan. De azt
biztosra állíthatom neked, hogy soha nem volt Candy.
Tommy nyelt egyet, és folytatta.
- Kíváncsi lettem, hogy ki lehetett, ha nem Blue exbarátnője.
Ki volt ő, ha egyszer Grizznek meg kellett ölnie? Nem
kérdeztem Grizzt, mert nem voltam benne biztos, hogy
elárulná. De valami azt súgta, hogy fontos. Ekkor kezdtem el
mélyebbre ásni.
- És Karén? Ha ő a nővéred, akkor Grizz az ő...?
- Kiderítettem, hogy a történet nagy része igaz. Csak a
szereplők voltak mások. Karén a nagynéném volt, nem a
nővérem, mint eredetileg mondták. Anyám húga volt. Candy
valódi neve Stacy Ann. Otthagyott engem Karén nénémnek
és a nagyanyámnak. Az ő anyjuk, az én nagyanyám,
valóban egy pincérnő volt, aki lelépett egy kamionossal. Az
anyám és a húga tényleg elvesztették az apjukat. Ez mind
Fort Lauderdale-ben történt, nem pedig Miamiban, amint
korábban meséltem neked.
A történet egy része, egy csomó minden, amit elmeséltem
neked évekkel ezelőtt, igaz volt. Sikerült igazolnom is egy
részét.
Ginny nem hitt a fülének. Tommy már mesélt neki az
éjszakáról, amikor Grizz érte jött, de azt hazudta, Blue volt.
Most, hogy megtudta, Grizz ment érte, minden felkavarodott
benne. Nem tudta eldönteni, mit is érez.
- Grizz mindig is tudott rólad? Mégis miért döntött úgy
végül, hogy érted megy?
- Nem, nem mindig volt rólam tudomása, és tulajdonképpen
nem értem jött. Pénzt vitt Karennek, hogy gondoskodjon
rólam.
Amikor meglátta, mi a helyzet, eldurrant az agya, és kinyírta
őket. Dönthetett, hogy otthagy vagy magával visz. Végül
nyilván magával vitt.
- Elárulta neked, hogy miért ölte meg az anyádat?
- Részben. Úgy gondolta, túl sokat tud az ő bűnügyi
tevékenységéről, és amikor végül rendbe szedte magát, és
találkozni akart velem, valószínűleg azzal fenyegetőzött,
hogy bajba sodorja Grizzt. Nem tudom. Talán engem próbált
védelmezni. Nem akarta, hogy az ellenségei megtudják, van
egy fia. Ezért is esett olyan nehezemre felfogni, hogy
tényleg feleségül vett téged. Mindig is féltettem a
biztonságodat. Grizz okos pasas volt, de komolyan mondom,
a legnagyobb hülyeség, amit láttam tőle, hogy feleségül
vett téged.
Ginny testbeszédén látszott, hogy nem örül Tommy
kijelentésének. A férfi jobbnak látta, ha témát vált. Van még
valami, amit el kell mondania a nőnek. Nem tudta, hogy
helyesen cselekszik-e azzal, hogy elmondja a neki.
Remélhetőleg Ginny nem felejti el, hogy Tommy akkoriban
még kamasz volt.
Bízott benne, hogy amennyiben elárulja neki az igazat, a nő
hinni fog az őszinteségében.
Vett egy mély lélegzetet.
- Emlékszel, amikor haragjában elmondta Leslie-nek, hogy
én vagyok a fia, miután megtudta a rendőrbotos dolgot?
Ginny megdermedt.
- Hát persze, hogy is felejthetném el? - Gúny hatotta át a
szavait.
- Gin, valami mást is el kell mondanom arról. - Tommy
előrehajolt a székében, és mindkét könyökével a térdére
támaszkodott. Lehajtotta a fejét, és a tenyerébe temette az
arcát.
Hogy fog Ginny reagálni? Hajlandó volt vállalni a kockázatot,
de nagy kockázat volt.
- Ginny. - Elhallgatott, és összeszedte a bátorságát. - Aznap
este átvertem őt. Nem ő kérte, hogy vegyem el a
szüzességed.
Valójában az én ötletem volt.
Ezzel felkeltette a nő figyelmét. Ginny csak bámult rá. Nem
tudta megfejteni az arckifejezését. Vett még egy mély
lélegzetet, és folytatta.
Ötvenedik fejezet

1975.
Grunt a motelszobájában ült Cicc-cel. Épp az imént mesélte
el neki a motel előtti életét és az éjszakát, amikor Blue érte
jött - és megölte Karent és Nate-et. Természetesen kihagyta
azt a részt, hogy valójában Grizz jött érte. Grizz meghagyta
neki, hogy egyetlen szót se ejtsen róla.
- Nahát, komolyan, Delia és Vince elhanyagoltak, de soha
nem emeltek rám kezet. - Cicc szeméből áradt az
együttérzés.
- Egyet mondhatok. Soha többé nem emel rám senki kezet.
Ez egyszer marhára biztos. - Némi keserűség vegyült a fiú
hangjába. -Blue és Grizz gondoskodott róla, hogy
megtanuljam megvédeni magam.
- Igen, képzelem. Habár számomra nehéz megérteni ezt az
életmódot. Grizz nem ért hozzám és nem bántott soha, de
most, hogy elmesélted, hogyan intézte el Johnny Tillmant,
nem tudom, mit gondoljak. - Megborzongott. - És Blue?
Lehet, hogy csak téged védett, de hidegvérrel meggyilkolt
két embert. Te annyira, annyira... - Elhallgatott, ahogy
próbálta megtalálni a megfelelő szót. - Annyira normálisnak
tűnsz ehhez képest.
Grunt erre elnevette magát. Istenem, de szereti a lányt. Cicc
épp az italt kortyolgatta, amivel megkínálta, és a fiú
szótárát lapozgatta. Ásított. Láthatóan nehezen koncentrált
az olvasgatásra.
Grunt visszagondolt arra, amikor aznap Grizz behívta őt a
négyesbe. Cicc a lebetonozott területen kocogott a motel
előtt.
Egy szinte tökéletesen ovális pálya volt, ami a játszóteret és
a medencét vette körül. A beton régi volt, kátyús, de a lány
attól még naponta futkározott körülötte. Mindössze ennyi
mozgásra volt lehetősége, és láthatólag élvezte.
- Kitaláltál valamit, hogy ne bántsam? - kérdezte Grizz.
Grunt egyből tudta, miről beszél. Miután Cicc már egy rövid
ideje a motelban lakott, Grizz felkereste Gruntot, hátha a fiú
tud valamit orvostanilag arról, hogyan lehet
fájdalommentesen elvenni egy nő szüzességét. Akkoriban
Grunt örömmel vette tudomásul, hogy Grizz nem
erőszakoskodik a lánnyal. Valahogy nem is hitte, hogy Grizz
megtenné; temérdek nő a lábainál hevert. De akkor is jó volt
a megerősítés. És tudta, hogy miért keresi Grizz fel őt, egy
kölyköt, éppen akkor. Grunt volt az, aki felápolta Moe-t,
miután Grizz levágta a nyelvét. A fiú tízéves kora óta varrta
össze a bandatagok sebeit. Ha bárki is tud erről valamit,
akkor valószínűleg Grunt lesz az. Még akkor is, ha Gruntnak
zéró személyes tapasztalata van ilyen téren.
- Azóta gondolkozom rajta, mióta először megkérdeztél, és
elmesélted, hogy talán néhány tapasztaltabb nőnek is
fájdalmat okoztál már a... ööö, a méreted miatt. - Grunt
vállat vont. - Az egyetlen dolog, amit tanácsolhatok, hogy
első alkalommal használj valami kisebbet a te méretednél.
- Mint például? Az ujjam?
Gruntnak óvatosnak kellett lennie. Nem akarta, hogy Cicc
Grizz-zel veszítse el a szüzességét. Kezdettől elhatározta,
hogy ő, Grunt lesz a lány számára az első, de óvatosan
kellett intéznie.
Hálás volt, amiért Grizz felkereste tanácsért; ez lehetőséget
adott neki, hogy a saját malmára hajtsa a vizet.
- Végül is, használhatod az ujjad, de nem számít, mit
használsz. Mindenképp utálni fog.
Erre a kijelentésre Grizz hátravetette a fejét.
- Hogy a faszba érted azt, hogy mindenképp utálni fog?
- Gondold végig, mit tettél. Elraboltattad Monsterrel az
otthonából. Még azt is elárultad neki, hogy megöltél egy
fickót.
- Az a farok meg akarta erőszakolni őt! És nem volt boldog
otthon. A szülei alkoholisták, akik le se szarták őt. Te is
tudod jól.
- De akkor is az volt az otthona, és te elszakítottad onnan.
Egyszerűen nem látom, hogyan ne bántanád őt fizikailag és
érzelmileg is. És nem csupán ennyi - tette hozzá Grunt. - Ha
tényleg akkora vagy, mint mondod, egyszerűen nem látom,
hogyan tenné rajta túl magát egykönnyen.
Grizz egy percig semmit sem mondott. Csak bámult Gruntra
a szúrós, kék szemével. Ideje volt bevetnie magát. Vajon
Grizz ráharap?
- Én meg tudom oldani. - Aztán gyorsan hozzátette: -
Anélkül, hogy bántódása esne.
- Hülyéskedsz velem, baszd meg? Nem dugod meg Ciccet.
Egyetlen férfi sem érhet hozzá rajtam kívül. - Grizz elindult a
fiú felé. Grunt megállta, hogy hátrálni kezdjen. Tudta, ha úgy
tesz, akkor bűnösnek fog tűnni.
- Félreértesz. Nem úgy értem, hogy velem. Megoldhatom
egy kisebb tárggyal. Basszus, öregem, hadd utáljon inkább
engem helyetted. El tudom intézni. Nem akarom, hogy
utáljon, de még csak nem is kell tudnia róla. Beadhatok neki
valamit, amitől elálmosodik. Átalussza az egészet, és még
csak nem is fogja sejteni. Amikor pedig először fekszel le
vele, nem fog neki annyira fájni, mint szűzen.
Grizz habozott, fejben átrágta az ötletet.
- Nem akarom bántani - mondta Gruntnak.
- Mint mondtam, el tudom intézni, mialatt alszik.
Grizz nem szólt semmit. Grunt félt, hogy nem sikerült
meggyőznie.
- Azt hiszem, elfelejted, hogy tizenhárom évesen segítettem
Chilinek megszülni a babáját - mondta.
Grizz közelről rápillantott, és bólintott.
- Igen, ezt valóban elfelejtettem.
- Én csináltam végig az egészet. A baba első lélegzetét, a
köldökzsinór elvágását, az utószülést. Még össze is varrtam
Chilit. Nem hencegésből, vagy ilyesmi, de szerintem
mehetnék orvosira. Ami azt illeti, gondolkozom rajta, hogy
szakot váltok. - Továbbra is egyenesen Grizzre nézett, és
vigyázott, nehogy félrepillantson.
- Pontosan hogyan csinálnád? - billentette félre Grizz a fejét.
- Van egy kis gumibotom. Egy régi rendőrbot. Még az én
farkam is nagyobb nála, úgyhogy biztosra veszem, hogy a
tiednél kisebb. -Mielőtt Grizz felelhetett volna, hozzátette: -
Valószínűleg nem sokkal nagyobb egy spekulumnál.
- Egy minél?
- Egy spekulumnál. Tudod, az eszköz, amit nőgyógyászati
vizsgálatoknál használnak. Arra való, hogy feltárja a hüvelyt,
és így könnyebben meg tudja vizsgálni a nőt az orvos.
- Ja, mindegy. - Grizz megcsóválta a fejét. Túl sok információ.
Egy percig semmit sem szólt, amiből Grunt megérezte, hogy
taktikát kell váltania.
- Odaadhatom neked is a gumibotot. Tudod, ha így akarsz
emlékezni az első alkalmadra vele. Vagy te magad is
megcsinálhatod, de neked akkora a szerszámod, hogy
biztosan fájdalommal ébred majd, és tudni fogja, hogy
megerőszakoltad.
- Mi van? Hogy a faszba érted, hogy megerőszakoltam?
Sosem erőszakolnám meg! Sosem erőltetném rá magam!
Amikor készen áll, magától oda fog jönni hozzám, és én
biztosra akarok menni, hogy akkor nem okozok fájdalmat
neki! - Grizz most már üvöltött, lüktetett a véna a
halántékán.
- Nézd, te kérdezted, hogy tudok-e olyan módszerről, amivel
orvosilag, fájdalom nélkül elvehető egy nő szüzessége. -
Grunt feltartotta a kezét. - Nem. Nem tudok ilyenről. Ezért
csak annyit tudok javasolni, hogy megcsinálom én, vagy
csináld meg te magad, amíg alszik. Nem lenne róla semmi
emléke. És utána nem lenne olyan rossz az első alkalmad
vele. Sosem kell megtudnia.
Grizz összeszorította a fogát, és Gruntra meredt.
Grunt folytatta:
- Úgy értem, te már voltál nőkkel, jó sokkal, úgyhogy tudod,
meddig szabad elmenned velük anélkül, hogy fájdalmat
vagy sérülést okoznál, nem? - Nem törte meg a
szemkontaktust Grizz-zel.
Hát persze, Grunt tudta a megfelelő orvosi kifejezéseket.
Kíváncsi lett, miután segített világra hozni a kisbabát. De
arról bizony fogalma sem volt, hogy most miről beszél. Csak
reménykedett benne, hogy Grizznek sincs. Grizz továbbra
sem szólt semmit. Gruntnak gyorsan kellett gondolkoznia.
- Három lehetőséget látok. Egy, hogy megvárod, amíg
készen áll rá, és magától kezdeményez. Ha készen is áll,
fájdalmat fogsz okozni. Nincs más mód. Ez a része adott.
Egész biztosan fájdalmat okozol neki, és nem tudom, hogy
egy ilyen emlék megmarad-e egy nőben. Valószínűleg meg.
Még csak tizenöt, és nagyon ártatlan. Még ha a
beleegyezésével történik is, kétlem, hogy elfelejtené. De ez
csak az egyik lehetőség.
Grunt feltartott még egy ujjat.
- Kettő, te magad teszed meg, amíg alszik, akár a
hímtagoddal, akár a gumibottal. De neked kell ezzel a
tudattal együtt élned. Persze, sok olyat teszel, amivel együtt
kell élned, és nem szokott zavarni. Miért lenne más az, ha
Ciccnek fájdalmat okozol? - Grunt tudta, hogy ez övön aluli,
de azért folytatta: - De ha a szupernagy szerszámoddal
csinálod, akkor amint felébred, sejteni fogja, hogy történt
valami.
Grunt vállat vont, és feltartotta a harmadik ujját is.
- És három. Hagyod, hogy bedrogozzam, és a kis gumibottal
elintézzem, ő pedig sosem tudja meg. Fáradtan felébred, és
kurvára sejtelme sem lesz semmiről. Ezt megígérhetem.
Nem lesz különb, mint amikor egy nő nőgyógyászati
kivizsgálásra megy. Hagynád, hogy egy orvos megvizsgálja,
nem? Ami azt illeti, egy valódi orvosi vizsgálat jobban fájna,
mivel ébren lenne. És tudod, ha szexuális életet akarsz vele
élni, el kell kezdened rendszeres orvosi vizsgálatokra
hordani.
Grunt az utolsó megjegyzést már csak megerősítésként
tette hozzá. Ha szakértelemmel beszél, Grizz nem fogja
személyes ügynek látni az egészet.
Egyikőjük sem szólt semmit néhány másodpercig. Grunt
közömbösen viselkedett. Érdektelennek mutatkozott, mint
aki csak úgy mellékesen megoldást kínál egy problémára.
Reménykedett benne, hogy a hasa sem árulkodik. Kavargóit,
és kisebb görcsöket érzett, ahogy az idegesség kezdett
felülkerekedni rajta.
Látta, hogy Grizz tényleg fontolóra veszi a dolgot. Grizz nem
hülye. Sőt, épp ellenkezőleg, és ha Grunt őszinte akart lenni,
valójában sosem adott azelőtt okot Grizznek, hogy
kételkedjen vagy ne bízzon meg benne. Ehhez még
hozzájön, hogy Grizz kiskora óta törődött Cicc-cel. Grunt
számított rá, hogy Grizz nem lesz képes tisztán gondolkozni,
amikor a lányról van szó. Arra számított, hogy Grizz nem
gondol a jövőre. Hogy milyen érzés lesz tudni, hogy egy
másik férfi vette el Cicc szüzességét. Grizzt csak az itt és
most érdekelte, és Grunt kihasználta ezt a sebezhetőségét:
Grizz kétségkívül soha, soha nem tenne semmit, amivel
bántaná Ciccet.
Grunt vállat vont, és sarkon fordult. Meglepetten és
megkönnyebbülten hallotta, amint Grizz felmordul:
- Ma éjjel, Grunt. Csináld meg ma éjjel. De gondoskodj róla,
hogy aludjon, és semmire se emlékezzen.
Aznap éjjel Cicc felült az ágyban, és indulni készült. Most
érkezett el az idő, hogy Grunt előadja élete alakítását, és két
dolog is a kezére játszott. Az egyik, hogy amint előhúzta a
gumibotot, biztosra vehette, hogy Cicc szemében rohadék
patkánynak tűnik majd Grizz. A másik, hogy tudta, Cicc
sosem egyezne bele a gumibotba. Nem, megkérné, hogy
inkább a fiú csinálja. Nem tudta, ezt miből sejti, de tudta. És
igaza lett.
Épp a lány fölé hajolt, és gyengéden széttárta a lábát a
térdével. Találkozott a tekintetük, és a lány megkérte:
- Megtennéd, hogy a nevemen szólítasz, most az egyszer?
Hívnál Ginnynek?
- Megpróbállak nem bántani - és némi habozás után
suttogva hozzátette: -, Ginny.
- Kérlek. Kérlek, áruld el a neved! Sosem mondom el
senkinek. Esküszöm!
- Nem tehetem. Te is tudod. Neked sem lett volna szabad
elárulnod a neved. - Persze, valójában már tudta a lány
nevét.
Tudta, hogy az első neve Gwinny volt, és végignézte Grizz-
zel, ahogy Ginnyvé cseperedett.
A lány kezdte elveszteni az eszméletét. A fiú gyorsan belé
hatolt, épp, amikor Ginny lehunyta a szemét. A lány szeme
felpattant, amint a fiú teljesen belé csúszott. Grunt nem
tudta megállapítani, hogy fájdalmat okoz-e neki. Ginny
kezdett ismét elaludni, ám gyorsan kinyitotta a szemét, és
próbált ébren maradni. De nem járt sikerrel. Amikor utoljára
becsukódott a szeme, és a fiú biztosra vette, hogy elveszti
az eszméletét, odasúgta:
- Tommy. Tommynak hívnak.
Vajon hallotta a lány? Látta a szemében a könnyeket? Ha
látta, akkor bizonyára azt hitte, hogy a fiú az akarata
ellenére tesz valamit. Ginny nem tudta, hogy azokat a
könnyeket egészen más okozta. Öröm és gyász könnyei.
Öröm, mert a körülmények ellenére mégis ő lehetett a lány
számára az első.
Gyász, mivel tudta a lelke mélyén, hogy ezt az éjszakát
követően vissza kell vonulnia, és végignézni, amíg a nő, akit
szeret, átadja magát egy másik férfinak. Nem fog örökké
tartani, de úgy fogja érezni.
Miután a lány elájult, Grunt egy darabig még benne maradt,
és a lány nyakába temetkezett az arcával. Nem engedte
meg magának, hogy elmenjen. A lány nélkül nem. Csak ott
maradt, és belélegezte a lány illatát, míg várt. Egy
örökkévalóságnak tűnt, mire biztonsággal ki tudta húzni a
farkát a lányból, anélkül, hogy felrobbant volna. Hozott egy
langyos törlőrongyot a fürdőszobából, és gyengéden
áttörölgette a lányt.
Mielőtt még leállíthatta volna magát, már megtette. Még
azelőtt megtette, hogy egyáltalán felfoghatta volna, miféle
döntést hoz. Tudnia kellett. Szinte észre sem vette, de
lassan leereszkedett az arcával oda, ahol az imént
letörölgette a lányt.
Nem hagyta, hogy az ajka hozzáérjen, de belélegezte az
illatát, és máris újból felizgult. Basszus. Most mi lesz? Nem
egy perverz. Nem fog a magáévá tenni egy nőt a
beleegyezése nélkül.
Szégyenkezve lehorgasztotta a fejét, amikor rádöbbent,
hogy épp ezt tette. De ez biztosan másnak számít, nem?
Mégiscsak Ginnyről volt szó, ő pedig szerette Ginnyt.
Tovább akart menni. Meg akarta ízlelni a lányt. Biztosra
vette, hogy ez olyasmi, amit Ginny azelőtt sosem tapasztalt
meg, és Grizztől tanulna róla először.
Akkora akaraterő kellett hozzá, mint még soha, de végül
leállította magát, mielőtt bármit tett volna. És nagyon,
nagyon óvatosan visszahúzta a lányra a bugyit, majd
letakarta a paplannal.
Mindig én leszek az első számára, gondolta magában. Ez
volt az egyetlen vigasza, és meg kellett elégednie ennyivel.
Ötvenegyedik fejezet

2000.

- Nem hiszek a fülemnek, tommy. - Ginny odasétált hozzá.

Ott állt, és keresztbe font karral lenézett a férfira. Tommy
nem tudta, hogy a nő sírni fog-e, vagy kiabálni. Nem tudta,
melyiktől tart jobban.
- Gin, sajnálom. - Lesütötte a szemét. - Amióta csak az
eszemet tudom, veled akartam lenni. Nem is emlékszem
azokra az időkre, amikor nem akartam veled lenni. Attól a
pillanattól, hogy megláttalak, amint végigsétálsz az
utcátokon, és felállítod a limonádés bódédat, egészen máig.
És tudom, hogy nem volt helyes átverni téged, de...
A nő egyre idegesebb lett.
- Komolyan mondod, hogy képes voltál, tudod, képes
voltál...
Nem tudta befejezni a mondatát. A kezével a lába közé
mutatott.
- Odatetted a szád, amíg én aludtam?
Tommy próbált nem mosolyogni.
- Annak ellenére, hogy mennyire szenvedélyes vagy, Ginny,
nem tudsz beszélni az orális szexről? Nem, nem értem
hozzád a számmal. De szerettem volna. Erről nem
hazudhatok.
Ginny behúzott neki egyet, amilyen erősen csak bírt. Tommy
hátrahőkölt, legalább annyira a döbbenettől, mint a
fájdalomtól.
De jóleső fájdalom volt. Tommy akarta is, hogy fájjon, azok
után, mennyi mindenen ment át a nő. Szüksége volt a
fájdalomra.
- Hogy mersz itt ülni, és szenvedélyesnek nevezni, miközben
tudod, mennyire feldühít mindez! Azt gondolod, az
úgynevezett „vallomásod” majd mindent rendbe hoz? -
Ökölbe szorította a kezét, és szétáradt benne a harag. -
Gondolom, ezzel próbálsz könnyíteni a lelkiismereteden,
miután annyi ideig bűntudatod volt! De tudod, mit, Tommy?
Csak olcsónak és kihasználtnak érzem magam tőle. Hogy
mertetek Grizz-zel így játszadozni az életemmel? Itt ülök, és
hallgatom, hogyan döntöttétek el, hogy miként fogom
elveszíteni a szüzességem. Mintha csak arról döntöttetek
volna, hogy steaket vagy csirkét rendeljetek-e az
étteremben.
- Ginny, nem volt könnyű döntés. Ne úgy állítsd be.
- Nem a te döntésed kellett volna, hogy legyen! És nem is
Grízzé! - A nő ismét behúzott egyet neki, ez alkalommal vér
buggyant ki a férfi orrán. - Ezt az ütést pedig Grizz
érdemelte volna annyi évvel ezelőtt, de még csak tizenöt
voltam, és naiv, és nem fogtam fel a súlyát annak, amit
velem tettetek.
Tommy magához tért a sokkból, és Ginnyre nézett.
- Megérdemeltem. Ennél többet is megérdemlek. - Letörölte
a vért, ami lassan csordogált az orrából.
Eszébe jutott, hogy ennél többet is kapott annak idején.
Miután a lány távozott a szobájából, és bement a négyesbe,
Grizz kopogás nélkül berontott az ajtaján. Grunt az ágyán
ült, és a tenyerébe temette az arcát. Bűntudat
nyomasztotta. Amikor Grizz besétált, Grunt felállt, és
belefogott, hogy mondjon valamit, de nem volt rá
lehetősége. Grizz olyan erősen szájba vágta, hogy hanyatt
esett az ágyán. Szerencséje volt, hogy nem tört el az
állkapcsa, és megmaradt az összes foga.
- Ezt azért kapod, mert nem gondoskodtál róla, hogy
aludjon, te szarházi! - mondta Grizz, miközben megfordult,
és visszaindult a négyesbe.
Grunt meglepődött, amikor Blue kicsivel később lejött hozzá,
és bejelentette, hogy Grizz engedélyezte neki, hogy elvigye
a lányt a motel területéről. Tommy megdöbbent ezen, de
arra tippelt, hogy Grizznek egyszerűen bűntudata van a
történetek miatt. Grizznek üzleti dolga volt, és nem tudta
magával vinni a lányt, de semmiképp sem akarta volna,
hogy Cicc a motelban üljön, és azon rágódjon, amit vele
tettek.
Ginny testét még most is megfeszítette a harag, ahogy
hátat fordított a férfinak. A korláthoz sétált, és kinézett a
hatalmas udvarra. Egykor az övé volt, most Carteré.
- Azt hittem, könnyeket látok aznap éjjel a szemedben. Csak
képzeltem? - kérdezte Ginny anélkül, hogy megfordult volna.
Még mindig dühös volt, és sűrűn vette a levegőt.
- Nem, Gin. Nem képzelted. Nem bírtam elviselni, hogy az
után az éjszaka után várnom kell majd rád. - Habozott, majd
hozzátette: - Kérdezhetek valamit tőled?
Ginny megfordult, és Tommyra nézett.
- Mit? - A hangja rideg, távolságtartó volt.
- Miért meséltél Leslie-nek arról az éjszakáról, amikor
elvesztetted a szüzességed? Miért hoztad fel?
Ginny megrázta a fejét.
- Hülyeség volt. Folyamatosan arról akart beszélni, hogy
milyen borzalmas volt Grizz. Nem hitte el nekem, hiába
erősködtem, hogy sosem erőszakoskodott velem. Hogy én
kezdeményeztem az első alkalmat. Képtelen volt elhinni. Azt
hittem, jó színben tüntetem fel, ha elmondom, hogy nem
akart nekem fájdalmat okozni, ezért azt akarta, hogy te
intézd el a dolgot. Amikor elborzadt, hogy te, a férfi, akihez
később hozzámentem, egy gumibottal kellett volna, hogy
megerőszakolj, gyorsan a védelmedre siettem. Elmondtam
neki, hogy megkértelek, tedd meg te. Visszagondolva,
hagynom kellett volna a fenébe. Gondoljon, amit csak akar
Grizzről. Most már amúgy sem számítana. Még mindig nem
hiszem el, hogy Grizz ezzel a tudattal halt meg.
Ginny félrebillentette a fejét.
- Mit tettél volna, ha nem kérlek meg?
- Nem tettem volna meg. Nem értem volna hozzád.
Esküszöm. Inkább megmondtam volna Grizznek, hogy
meggondoltam magam, és nem érzem ezt helyesnek.
Inkább, mintsem a közeledbe menjek azzal a gumibottal.
Ginny lepillantott a terasz padlójára, ahol álltak, és lassan
bólintott, ahogy az egészet kezdte feldolgozni. Nem tűnt
olyan zaklatottnak, mint Tommy várta. Az ütések meglepték.
Nem hitte volna, hogy a nőtől kitelik ilyesmi. Még egy
bogarat se taposott el soha. De Tommy azért kissé
megkönnyebbült.
Ginny feltett még néhány kérdést arról, hogy milyen
szerepet játszott Blue az átverésében. Tommy elmesélte
neki, hogy Blue és Grizz kezdettől fogva az emlékezete
módosításán ügyködtek.
Hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy elhitessék
Tommyval, Blue a bátyja. Tommy egy darabig el is hitte.
Csak idősebb korára kezdett el gyanakodni, hogy talán
mégis Grizz az. De mint korábban is mondta, sosem
gyanította, hogy Grizz valójában az apja. És ez volt a teljes
igazság.
- Kérdeztél Grizztől bármi mást róla? Az édesanyádról? Hogy
miként találkoztak? Szerette-e őt? - Ginny úgy tette fel az
utolsó kérdést, hogy kerülte a férfi tekintetét. Sosem
ismerte volna el, de valahogy nem esett jól neki a gondolat,
hogy Grizz valaha is szerethetett egy másik nőt, még annyi
évvel azelőtt sem.
- Szerettem volna megtudni néhány dolgot, de igazság
szerint, Ginny, egyszerűen szerettem volna magam mögött
hagyni a múltat. Még mindig ezt szeretném. Grizz börtönben
volt, és néhány nap múlva halálbüntetés várt rá, az anyám
pedig régen meghalt. Ráadásul Grizz keze által. Én pedig a
férjed voltam, és mindig is erre vágytam. Hogy veled
lehessek. - Vállat vont. - Miért? Miért piszkáljam az ocsmány
múltat?
Élhetek anélkül is, hogy tudnám a választ. Mindig is te voltál
a célom, és végre elértem azt a célt. Akkoriban és most is
csak arról szólt minden, hogy veled lehessek, Ginny. Mindig
is erről szólt az egész.
Ginny az ajkába harapott.
- Mikor ismerted meg a valódi gyerekkorát? Nekem mást
mesélt, amikor először teherbe estem. Ami azt illeti, pont
azon az éjszakán történt, hogy hallottam Candyvel
beszélgetni.
- Lehet hibáztatni azért, hogy nem árulta el az igazat? Akár
hiszed, akár nem, azután mesélte el nekem, hogy
megerőszakolt téged az a szarházi Darryl. Felváltva ültünk
ott melletted, amíg be voltál gyógyszerezve. Grizz ivott.
Őszintén mondom, sosem láttam még őt részegen azelőtt.
Soha.
- Én sem. Egy kicsit részegnek hittem aznap este, amikor
rajtakaptam Willow-val, de soha máskor. Tudtam, hogy
időről időre sörözik, és sosem drogozott tudomásom szerint.
- A téged ért támadás nagyon felzaklatta. Egyszerűen
elkezdett megosztani velem mindenfélét. Ugyanazokat a
dolgokat, amiket vasárnap elmondtam neked. Azt hittem,
rossz volt a gyerekkorom. De őszintén azt hiszem, hogy
Grízzé még rosszabb volt. Nem mintha őt többet verték
volna, vagy ilyesmi.
De a tehetetlenség, hogy nem tudta megvédeni a
kishúgát...
Számomra úgy tűnik, ettől még nehezebb lehetett neki.
- Rettenetes történet - borzongott meg Ginny. - El sem
tudom képzelni, hogy az a Grizz, akit én ismerek, ilyen
dolgokon ment át gyerekkorában. Elmesélte neked valaha
is, hogy hol nevelkedett? Mindez itt történt? Dél-Floridában?
Azt hiszem, egyszer említette West Palm Beachet. És
elárulta neked valaha is a húga nevét?
Volt Ginnyben egy kis gyanakvás, hogy már tudja a lány
nevét, de szerette volna tudni, hogy Tommy megerősíti-e.
- Nem, sosem mondta el nekem, hogy hol született és
nevelkedett, és soha nem árulta el a húga nevét. Ez az
igazság. -Tényleg ez volt az igazság. Grizz elmesélte neki a
történetet, de sosem mondta el, hol történt, és nem osztott
meg személyes részleteket a gyerekkoráról. Az egyetlen
név, amit Grunt valaha hallott, Ida volt.
Tommy szeretett volna odamenni Ginnyhez, a karjába vonni,
de tartott attól, hogyan reagálna. Azt kívánta, egy pillanatra
bár olvashatna a gondolataiban. Biztosan túl van terhelve a
sok új információtól. Néhány perc hallgatás után kibukott
belőle:
- Ginny, nem tudom, hogy ki voltam én abban a világban.
Valaki testvére, valaki fia, egy bűnöző, egy diák, valaki
gonosz,
valaki jó. De amikor megjelentél az életemben, tudtam,
hogy ki akarok lenni.
Ginnynek lassan könnybe lábadt a szeme, és visszanyelte a
választ. Nem hagyja, hogy az érzelmei irányítsák ezt a
beszélgetést. Nem akart arra gondolni, hogy szeret a férfi
karjai közt ébredni reggel. Félrepillantott, és a férfi látta
rajta, hogy gondolkodik.
- Még egy dolog, Tommy. Van még valami, ami sosem állt
össze, sosem volt érthető számomra. Rengeteg időt töltöttél
velem annak idején. Kettesben. Cindy sosem volt féltékeny,
vagy bármi? Na meg, még mindig csodálkozom, hogy Grizz
megengedte. Hogy Grizz ragaszkodott ahhoz, hogy hozzád
menjek feleségül. Olyan, mintha teljesen ellenkezne
mindennel, amit Grizz valaha tett velem kapcsolatban.
Tudod, miért? - Összeráncolta a homlokát, és Tommyra
nézett. Oldalra billentette a fejét. - Tommy?
Tommy vett egy nagy levegőt.
-Ami azt illeti, tudom...
Ötvenkettedik fejezet

1978.
Grunt nagyon nehezen dolgozta fel Cicc megerőszakolását.
Hatalmas bűntudatot érzett, amiért összeköltözött Cindyvel.
Vajon megakadályozhatta volna a támadást, ha nem
költözik el?
Egyre emésztette a gondolat.
Valójában a Cindyvel való összeköltözés annak a nagyobb
tervnek volt a része, hogy közelebb kerüljön Cicchez. Grunt
tudta, hogy Grizz csak akkor fogja a lány közelébe engedni,
ha nem tekinti fenyegetésnek. A terv egészen véletlenül
jutott eszébe. Még mindig főiskolás volt, és építészetet
tanult. Egy nagyon színvonalas cég felkereste, hogy
dolgozzon nekik részmunkaidőben. Az egyik tanárától
hallottak róla. Grunt még nem diplomázott le, de örömmel
dolgozott nekik, mivel tudta, hogy jó gyakorlatra tehet szert
házak tervezésében. Nem hitelesítheti a munkáját, de az
egyik tapasztaltabb építész ellenőrzi és fogadja majd el.
- Cindy, ő a kedves fiatalember, akivel meg akartalak
ismertetni -mondta a nő, amint kopogás nélkül belépett
Grunt irodájába. Nem is igazán az ő irodája volt, csak egy
kis helyiség, amit annak használt, mialatt a Monaco, Lay &
Társai építőcégnél dolgozott. A nő, Mrs. Jenkins, vagyonos és
előkelő volt, azért bérelte fel a céget, hogy átépítsék a
tengerparti házát.
Ahogy mondta, az alapoktól akarta kezdeni a saját ötletei
alapján.
A nő egy szombat reggel szúrta aki Gruntot, amikor éppen
egy másik építésszel kellett találkoznia. Egyből kiszemelte
magának, és ragaszkodott hozzá, hogy ő tervezze meg a
házát.
Próbálták neki elmagyarázni, hogy Grunt még diák, és
lényegében gyakornokként dolgozik nekik, de a nő
hajthatatlan volt. Most, hogy Grunt meglátta a fiatal nőt,
akit magával rángatott az anyja, végre értette, miért.
- Michael, szeretném bemutatni a lányomat, Cindyt. - Grunt
felpillantott az íróasztalától, és meglátta az aranyos,
babaarcú lányt, amint az anyja mögött lépdel. Nyilvánvalóan
zavarban volt. Céklavörös volt az arca. Grunt levette a
szemüvegét, és az íróasztalra tette. Felállt, és kezet
nyújtott.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Cindy. Michael vagyok.
Michael Freeman. - Grunt továbbra is azt az álnevet
használta,
amit annyi évvel azelőtt kitalált, amikor a motelba költözött,
és már természetesen hangzott a szájából.
- Michael, azt akarom, hogy Cindyt is bevonjuk a házzal
kapcsolatos kérdésekbe, amennyire csak lehetséges.
Elvégre az övé lesz, akkor pedig kapja meg, amit szeretne.
- Anya, imádom a lakásomat a felhőkarcoló tetején, nem
akarok tengerparti házat - fakadt ki Cindy, és alig
leplezetten égnek emelte a szemét.
- Nem számít. Egy nap még megköszönöd.
így kezdődött. Mrs. Jenkins minden lehetőséget
megragadott, hogy összeboronálja Gruntot és Cindyt.
Kerítőnőt játszott, és hogy miért egy építésznek készülő
senkit választott az egyik előkelő barátnőjének a fia helyett,
az rejtély volt Grunt számára. De a nő kivetette rá a hálóját.
Úgy három héttel azután történt, hogy bemutatták őket
egymásnak. Mrs. Jenkins ragaszkodott hozzá, hogy Grunt
elmenjen Cindy lakására, és megbeszélést tartson a lánnyal.
Cindy a fejét csóválva nyitott ajtót.
- Sajnálom, Michael. Tudom, hogy anyám mennyit erőltette
ezeket a találkozókat az elmúlt néhány hétben. Úgy
szégyellem magam.
Grunt elmosolyodott. Cindy rendes lány. Édes, aranyos, és
borzasztóan szerethető. Grunt szívesen töltötte vele az
idejét, habár nem vonzódott hozzá. Egyetlen nő létezett,
akihez vonzódott, és majd belehalt, hogy alig van ideje Cicc-
cel lenni.
Iskola és munka mellett ritkán volt szabadideje, és ha akadt
is valamennyi, nem kettesben töltötték.
- Semmi baj, Cindy. Tudom, miben mesterkedik. Csak azt
nem értem, miért engem nézett ki - mondta, és követte a
lányt a hatalmas lakásba, szemügyre véve az ízléses, drága
bútorokat.
Vanília és citrom illatának az egyvelege érződött. Hallotta a
csilingelő szélcsengőket, és a Sweet Talkin’ Woman szólt az
Electric Light Orchestrától a ránézésre legmodernebbnek
tűnő hangfalakból.
Cindy odafordult hozzá, és felnevetett.
- Ne vedd rossz néven! De lényegében kifogyott az
utánpótlásból. Minden egyes pasit visszautasítottam, akit
eddig a képembe tolt. Egyszerűen nem akar leállni. Azt
hiszem, nem veszi a lapot. A tengerparti ház csak
csaléteknek szolgál.
A fiú követte a széles teraszra.
- Nem veszi a lapot? - kérdezte Grunt, miközben Fort
Lauderdale tengerpartjának lenyűgöző látványában
gyönyörködött.
- Hogy te sem vagy az esetem - felelte a lány nagyot
sóhajtva.
- És pontosan milyen a te eseted, Cindy? - Grunt kíváncsi
volt.
- Kezdjük azzal, hogy lehetnének nagyobbak a melleid.
Cindy hellyel kínálta Gruntot, majd kiöntötte neki a szívét.
Grunt úgy sejtette, már jó ideje magában tarthatta a lány
mindezt, és most egyszerűen kiszakadt belőle. Cindy nem
tudta, hogyan mondja el a szüleinek. A hetvenes években
jártak. Az emberek nem voltak olyan nyitottak a
homoszexualitással kapcsolatban. Cindy arra jutott, hogy
amennyiben kitűnik az iskolában, és részt vesz a megfelelő
társasági eseményeken, akkor a szülei békén fogják hagyni.
De az anyja hajthatatlan volt. Grunt végighallgatta a lány
történetét. Cindy bevallotta, hogy középiskola óta van egy
barátnője, Carla.
- A szüleim azt hiszik, legjobb barátnők vagyunk. Ami igaz is
-tette hozzá gyorsan.
Grunt körülnézett a lakásban.
- Szóval, ő is itt lakik veled? A szobatársad?
- Nem. A szüleim sosem helyeselték Carlát, még a legjobb
barátomként sem. Azt mondták, rossz családból származik.
Beképzelt sznobok! Semmi baj nincs Carlával vagy a
családjával.
Az asztal mellett ültek a teraszon, és a limonádét
iszogatták, amivel Cindy megkínálta Gruntot. A lány elvette
a poharát.
- Van egy másik lakásom. Miamiban. A szüleim nem tudnak
róla. Annyi időt töltök ott, amennyit csak tudok, de az iskola
meg a hülye ház mellett, amibe anyám be akar vonni... -
Elkalandozott. Aggódó pillantással nézett fel Gruntra. -
Félek, hogy elveszítem. Egyszerűen nincs rá időm.
Grunt hátradőlt a székében, és Cindyre nézett. Egy
másodpercre eltűnődött, majd döntött. Igen, ezt fogja tenni.
- Cindy - kezdte. - Talán segíthetünk egymáson.
Ezzel vette kezdetét a színjáték. Grunt azzal indított, hogy
egymaga megtervezett egy tengerparti nyaralót, és közben
végig azzal hitegette Mrs. Jenkinst, hogy minden Cindy
ötlete.
Az erőszakos édesanya odáig volt ettől. Még izgatottabb
lett, amikor hat héttel később Cindy és Grunt úgy döntöttek,
hivatalossá teszik a dolgot. Grunt beköltözik a lakásba.
Cindy el volt ragadtatva. Mást nem kellett tennie, csak
időnként megjelenni Gruntot átkarolva egy-egy társasági
eseményen.
A szülei békén hagyták. Folytatta a tanulmányait, és végig
Carlával lakott, mindössze időnként ugrott fel a lakásba a
postai küldeményeiért, és hogy köszönjön a portásnak meg
egy-egy szomszédnak.
Grunt persze nem mesélt Cindynek a valódi életének a
részleteiről. A lány úgy tudta, ő Michael Freeman. Építész
akar lenni, és valakivel el kellett hitetnie, hogy barátnője
van. A lány rettentő boldogan belement, és sosem
kérdezősködött. Ahogy telt az idő, és Grunt bemutatta
Ciccnek és Grizznek, minden nyilvánvalóvá vált a lány
számára. A fiú elárult neki még egy keveset, miután Cindy
találkozott néhány emberrel, akik Gruntnak szólították.
Bővebben beszámolt a bandabeli életről, és bocsánatot kért,
amiért belekavarta a lányt, még ha csak érintőlegesen is.
Cindyt nem érdekelte, és megnyugtatta Gruntot, hogy ne
aggódjon emiatt. A lány szülei olyan boldogok voltak, amiért
együtt él a barátjával, hogy sosem néztek utána a fiú
hátterének, meg semminek. Amikor a fiú családjáról
kérdezősködtek, elmesélte, amit akkoriban igaznak hitt. Az
apja megfulladt, az anyja pedig elhagyta őt. A nővére és a
férje, akik egy darabig gondoskodtak róla, tragikus módon
életüket vesztették. Nevelőotthonban nevelkedett, és elég
okos volt ahhoz, hogy bekerüljön egyetemre. Cindy szülei
sosem kérdezősködtek, hogy ki fizet érte, vagy hogy kap-e
ösztöndíjat.
Látszólag sosem aggódtak amiatt, hogy rossz közegből
származik. Grunt arra gondolt, hogy annyira el voltak telve
magukkal, és úgy örültek, amiért találtak valakit a lányuk
mellé, hogy békén hagyták őket, és visszatértek a saját
életükhöz. Miután Cindy megállapodott az új pasijával,
Michael Freemannel, a szülei nagyszabású utazgatásba
kezdtek, és csak ritkán tértek vissza Fort
Lauderdale-be. Mrs. Jenkins még csak meg sem nézte a
tengerparti házat, amit megterveztetett Grunttal.
- Szerinted ezzel tényleg lekoptathatom anyát? - kérdezte
Cindy az apját. Hónapokkal azelőtt történt, hogy egyáltalán
megismerkedett Grunttal - vagy ahogy ő ismerte, Michaellel
-, és épp csendben kávéztak az apja dolgozószobájában.
Mr. Jenkins rámosolygott az egyetlen lányára.
- Szerinted nem?
- Nem tudom, apa - válaszolt őszintén.
- Figyelj, én majd elhintem az ötletet anyád fejében.
Felvetem, hogy ha építtetünk egy tengerparti házat neked,
azzal talán rávehetünk, hogy állapodj meg. Kétségem sincs
afelől, hogy amint elküldöm anyádat a céghez, ahol a srác
dolgozik, ráharap. Már mióta próbál összehozni egy
pasassal. A srác több évvel fiatalabb, mint bármelyik férfi,
akinek dolgozik, és jól is néz ki. Tudom, hogy anyád észre
fogja venni.
- És nem kell mást tennem, csak összebarátkozni vele?
Együtt dolgozni ezen a hülye tengerparti házon? - kérdezte
Cindy az apját.
- Csak összebarátkozni - válaszolt az apja.
- Istenem, apa. Nem tudom, mi a terved, és nem is kell
elárulnod. De ha segítesz leállítani anyát, és titokban tartod
előtte a lakást Miamiban, akkor teszek egy próbát.
- Anyádnak sosem kell tudnia a lakásról, se Carláról -
válaszolt az apja.
- Neked miért éri ez meg, apa? Anélkül, hogy elárulnád a
részleteket, amit tudom, hogy úgysem teszel: miért olyan
fontos ez az építész?
- Csak próbálom bebizonyítani néhány új barátomnak, hogy
megbízhatnak bennem. Hogy ki tudom venni a részem a
munkából. Ennyi az egész.
- Úgy hangzik, mintha hűséget akarnál esküdni valami
szövetség előtt.
- Bizonyos szempontból így is van.
Cindy sosem derítette ki, miért akarta az apja, hogy
közelebb kerüljön Michael Freemanhez, de szívesen játszotta
a szerepet éveken át. Végül nagyon is törődni kezdett
Michaellel, és megszakadt a szíve, amikor látta, hogyan
emészti magát Cicc miatt. Még segített is neki, és próbálta a
fiúval közösen féltékennyé tenni Ciccet. Cindy azonban nem
tudta, hogy az apróságok, amiket tett, vajon segítik-e vagy
pont akadályozzák Michael célját.
Egyedül annyit tudott, hogy Cicc férje, Grizz a legijesztőbb,
leggonoszabb kinézetű rohadék, akivel valaha is találkozott,
és sosem érezte magát nyugodtnak a férfi társaságában.
Grizz sosem tett vagy mondott semmi helytelent, de
egyértelműen olyan embernek tűnt, akivel nem jó ujjat
húzni. Cindy időnként valósággal féltette Michaelt.
Bele sem mert gondolni, mi történne, ha Grizz megtudná,
hogy szerelmes Ciccbe.
Egy darabig működött a csel. Tommynak most eszébe jutott,
amikor majdnem lebukott Grizz előtt. Már lediplomázott, és
teljes munkaidőben dolgozott a Monaco, Lay & Társai
vállalatnál. Grizz egy nap felhívta.
- Gyere a motelba! Most - mondta a telefonba. Meg sem
várta Grunt válaszát, csak letette.
Mi a fasz?
Grunt füstölgőit mérgében. Két megbeszélése is volt aznap
délután, és nem volt ideje kivezetni egészen a motelig. De
hátradőlt a székében, és elgondolkozott. Grizz sosem szokta
felhívni. És ha valami baja van Ciccnek? Mi van, ha történt
vele valami?
Higgadj le! Alig néhány napja láttad. Grunt vacsorázni vitte
a lányt, utána pedig moziba. Grizzt nem érdekelte. Azt hitte,
Gruntnak komoly barátnője van. Cicc és Grunt barátok
voltak, és amikor Grizznek nem volt ideje eljárni a lánnyal,
Grunt szívesen megtette helyette. Persze Grunt mindig úgy
állította be, mintha ő és Cindy vinnék el a lányt valahová.
- Cindynek tényleg rengeteg a tanulnivalója, és nem zavarja,
ha a barátaimmal lógok, Cicc. De szerintem egyszerűen
nem jó ötlet megmondanunk Grizznek, hogy kettesben
megyünk.
Tudom, hogy nem csinálunk semmi rosszat, viszont ismered,
milyen.
- Tudom, Grunt. De úgy utálok hazudni. Nem szoktam
hazudni, különösen Grizznek nem.
- Szokott részleteket kérdezni?
Cicc eltöprengett.
- Nem, azt hiszem, nem. Sosem kérdezi meg, hogy vagytok
Cindyvel. Többnyire csak annyit kérdez, hogy jól éreztem-e
magamat. Meg olyanokat, hogy „Grunt ellenőrizte, hogy
biztonságosan beszálltál-e a kocsiba, mielőtt elment?”.
Tudod, milyen, ha a biztonságomról van szó.
Grunt a lányra mosolygott.
- Akkor nem kell neki hazudnod, és mégis együtt lóghatunk
egy kicsit. - Megkönnyebbült.
Mi van, ha Grizz megtudta, hogy Cindy nem mindegyik
baráti kiruccanásukon vett részt? Hogy Grunt többször volt
kettesben Cicc-cel?
Grunt megnyomott egy gombot a telefonján.
- Eileen, van egy kis személyes dolgom, amit el kell
intéznem -mondta. - Kérlek, szervezd át a
megbeszéléseimet.
Negyvenöt perccel később a kanapén ült a négyesben. Cicc
nem volt ott, Grunt pedig nem kérdezősködött róla, azzal
nyugtatta magát, hogy bizonyára elment vásárolni, vagy
valami hasonló. Úgy tűnt, minden rendben van. Senki sem
sérült meg.
Grizz a hátradönthető foteljában ült. Axel a Grunt melletti
kanapéra telepedett le.
Grizz egy percig Gruntra bámult, majd végül megkérdezte:
- Szóval, hogy mennek a dolgok Cindyvel?
Gruntot váratlanul érte a kérdés. Grizz sosem kérdezte
Cindyről. Egyszer sem. Csak egy magyarázat létezik erre.
Grunt korábbi sejtése beigazolódott. Grizz tudja, hogy Cindy
nem jár a kis „baráti találkákra” vele és Cicc-cel. Honnan
tudta meg? Cicc biztos elkotyogta véletlenül. Ki kell találnia,
hogyan védekezzen.
Haragudott magára, amiért nem gondolkozott ezen egészen
idáig. Fel kellett volna készülnie. Talán túlreagálja a dolgot.
Talán túlgondolja. Legjobb lesz, ha kivárja, hová akar Grizz
kilyukadni.
- Cindy jól van. Jól vagyunk - felelte határozott hangon.
Grizz nem szólt semmit. Csak Axelre pillantott, aztán vissza
Gruntra.
- Van valami, amit szeretnél megosztani velem?
Arról van szó. Tudja. Basszus! Attól még eljátssza az
ártatlant.
- Mivel kapcsolatban? - kérdezte olyan ártatlanul, amennyire
csak bírta.
- Nyugodtan elmondhatod - mondta Grizz sima hangon.
Tényleg? - gondolta Grunt. Ez furcsa. Grizz sosem kerülgeti a
forró kását senkivel, semmiről. Miről van szó valójában?
- Mit mondjak el? - kérdezte Grunt, és Grizzre nézett, majd
Axelre. - Mire gondolsz, mit kell elmondanom neked?
- Szeretnéd elmondani, miért élsz együtt egy leszbivel?
Grunt igyekezett megállni, hogy ne essen le az álla. Sosem
számított arra, hogy Grizz megtudja, Cindy leszbikus.
Honnan tudja? Grunt Axelre pillantott. Talált, süllyedt.
Amellett, hogy Axel felelt Grizz kocsitolvajlással kapcsolatos
ügyleteiért, voltak kapcsolatai is, akik alapos
háttérvizsgálatot végeztek az embereken.
Grunt felsóhajtott.
- Miért nyomoztattad le Cindyt?
Miért kellett háttérvizsgálatot csináltatnod róla?
- Az apja egyik vállalata előkerült egy megbeszélésen -
mondta Grizz. - Amikor megláttam a nevét, egyből
összekötöttem a kettőt. Emlékeztem rá, hogy Cindy
Jenkinsnek gazdag az apja. Ki akartam deríteni, hogy
ugyanaz-e a két fickó.
Úgy lett. Biztosra kellett mennem, hogy nem valami egyéb
okból van veled a lány. Hogy például nem üzleti okból van-e
veled. Az én üzletem miatt.
-És?
- Tiszták. Elég biztosra veszem, hogy az apjának fogalma
sincs, pontosan milyen befektetésbe vonta be a könyvelője.
Ez nem volt teljesen igaz, de Grizz nem árulta el Gruntnak.
Grizz gyanakodott a pasira, de nem volt benne biztos.
Különben is, ha Cindy abból az okból van ott, amiért
gondolja, semmit sem fog kiszedni Gruntból. Pontosan ebből
az okból tartotta Gruntot távol a másik üzletétől.
- De nem ez a lényeg. Miért költöztél össze egy leszbivel? És
tudom jól, hogy a lány nem is él a lakásban. - Grizz Axel felé
biccentett, és hozzátette: - Tudom, hogy homokosok
parádéznak meg alszanak abban a lakásban.
Grunt ekkor elfordította a szemét Grizzről. A tekintetét a fal
egy pontjára szegezte. Egy rövid ideig bevált a terv, hogy
szerez egy barátnőt, és így Grizz nem tekinti fenyegetésnek.
Hogy Grizz megengedi neki, hogy Cicc-cel legyen. Most mit
mondjon?
Szerelmes vagyok a feleségedbe, és úgy láttam, ez az
egyetlen módja, hogy vele lehessek?
De mint kiderült, nem kellett semmit sem mondania.
- Elmondhatod, ha buzi vagy, kölyök.
Ez tulajdonképpen nagyszerű, legalábbis Grunt úgy vélte
akkoriban. Hagyja, hogy Grizz melegnek higgye. Grunt
hebegett-habogott Grizz utolsó mondatára. Megdöbbent, de
meg is könnyebbült, amiért van egy kiútja. Na és, ha el kell
hitetnie Grizz-zel, hogy meleg?
Aztán bepánikolt. Cicc.
- Ne áruljátok el neki! - fakadt ki. Grizzre nézett, aztán
Axelre. -Kérlek! Kérlek, ne áruljátok el Ciccnek. Nem tudom,
hogyan fogadná. - A padlóra pillantott. - Nem szeretném, ha
kevesebbet gondolna rólam. Tudjátok, mennyire törődöm
vele.
Olyan számomra, mint a húgom.
Grizz eleinte nem szólt semmit. Nem gondolta, hogy Ciccet
egy cseppet is érdekelné mindez. Láthatóan elfogadta Axelt
ítélkezés nélkül, de persze Grizz nem lehetett biztos ebben.
Cicc vallásos, és bár Grizz egyetlen nyavalyás dolgot sem
tudott Cicc vallásáról -vagy ami azt illeti, bármilyen vallásról
-, úgy sejtette, hogy a homoszexualitás talán tabu. A
motoros világban kétségkívül az. Ezért is falazott Axelnek,
és mostantól falazhat a fiának is.
Vajon Cicc máshogy látná Gruntot? Máshogy viselkedne
Grunt közelében, amitől esetleg mások is elgondolkoznak a
szexualitását illetően? Grizz számára kapóra jött Grunt. Nem
tudott annyit eljárni Cicc-cel, mint szeretett volna, és Grunt
vállalta helyette ezt a feladatot. Különben is, Grizz nem volt
egy tipikus randizós, fiimezős figura. Rendben, hát akkor
meleg a fia. Nagy ügy. Igazság szerint, nem igazán volt
véleménye az ügyben.
- Nem kell megtudnia - felelte végül. Aztán egyetlen újabb
szó nélkül felkelt, és elindult a bejárati ajtó felé. Kiment,
becsukva maga mögött az ajtót.
Grunt távozhatott. Axelre pillantott, aki mindvégig csendben
maradt.
- Nem vagy homokos - jegyezte meg Axel mintegy
mellékesen.
Grunt nem tudta, mit feleljen. Eszébe jutott, amikor először
fedezte fel Axel titkát. Talán tizenkét-tizenhárom éves
lehetett.
A gödör körül ültek, lassacskán mindenki felkelt, és egymás
után távozott. Grunt és Axel maradt ott utoljára, és Grunt
így szólt:
- Tudod, nem lenne szabad így nézned őket. Elárulod magad
azzal, hogy a pillantásoddal követed őket.
Axel a fiúra meredt.
- Mi a faszról beszélsz, kölyök?
Grunt kedves arckifejezéssel pillantott vissza rá.
- Ne aggódj, Axel! Nem árulom el senkinek. De óvatosnak
kell lenned. Tudom, hogy próbálod megjátszani. Időről időre
beviszed Moe-t a szobádba, hogy fenntartsd a látszatot.
Talán mert egy kicsit hasonlít egy fiúra a rövid hajával meg
a katonai bakancsával?
Axel nem tudta, mit válaszoljon. A homoszexualitása miatt
meg is ölhetik. Honnan tudja a kölyök? Okos kis dög.
- Óvatosnak kell lenned - ismételte meg Grunt. - Nem
veszed észre, de némelyik pasast megbámulod, amikor azt
hiszed, senki sem veszi észre. Én sokat figyelem az
embereket, és feltűnt. Idővel másnak is fel fog.
Grunt felkelt, és magára hagyta a motorost a gödörnél. Axel
ott maradt, próbálta emészteni, amit Grunt mondott. Ha
fontos számára az élete, akkor oda kell figyelnie. Talán még
jó is, hogy a kölyök észrevette. Lehet, hogy ezzel
megmentette az életét.
Fiatalkoruk óta barátok voltak Grizz-zel, és azt hinné az
ember, ez nyújt számára némi védelmet, de erre semmi
garancia. Főleg nem a motorosok világában.
Grunt most aggódó pillantást vetett Axelre.
- Honnan tudod, hogy nem vagyok meleg? És mit mondtál
Grizznek, amitől azt hiszi, az vagyok? - Mielőtt Axel
felelhetett volna, hozzátette: - Leszámítva, hogy Cindy
leszbikus.
- Csak annyit mondtam neki, hogy még sosem láttalak
nővel.
Meséltem neki az orlandói építészről. Rendszeresen átjár
hozzád, és ott alszik. Grizz azt hiszi, ő a pasid.
Allén? így már érthető. Igen, Allén Ribisi harmincöt éves
volt, jóképű, gazdag és meleg. Cindy jó barátja, és időnként
a lakásban éjszakázott, ha dolga akadt Fort Lauderdale-ben,
ami havonta párszor előfordult. Néha heti egy-kétszer is.
Michael Freeman és Allén jó barátok lettek, és gyakran
együtt vacsoráztak. Allén tudta róla, hogy nem meleg, és
sosem firtatta. Valóban jó mentornak bizonyult. Grunt még
el is ment kétszer Orlandóba, hogy meglátogassa. Hát
persze hogy Grizz melegnek hitte őt.
De azért Grunt is emberből volt. Akadt néhány kavarása az
évek során. Cindynek voltak heteró barátnői is, közülük
többen is megszálltak már nála, és felajánlkoztak Gruntnak,
ráadásul úgy, hogy tudomásuk szerint Grunt Cindy pasija
volt. Micsoda barátnők!
Axel megzavarta a gondolkodásban.
- Miért hagyod, hogy azt higgye, meleg vagy?
Grunt Axelre pillantott, és felsóhajtott. Elárulhatja a férfinak
az igazat?
Axel megint megelőzte:
- Mielőtt bármit elmondanál, tudnod kell, hogy sosem
fordítanék hátat Grizznek, és sosem verném át. Kedvellek,
kölyök. Nem akartam neki elmondani, amit találtam, de ha
valaha is megtudta volna, hogy nem árultam el neki, hát,
szerintem nem kell ecsetelnem, mi történt volna.
Grunt úgy döntött, megkockáztatja. Jobban belegondolva,
még mindig meg tudja nehezíteni Axel életét, ha bizonyos
bandatagoknak tudomására jut, hogy meleg. Talán meg
tudják őrizni egymás titkát.
- Cicc - nyögte ki. - Csak szerettem volna Cicc-cel lenni.
- Elég nagyszabású színjátéknak tűnik, csak azért, hogy egy
nővel lehess.
- Ha egy átlagos nőről beszélnénk, igazad lenne. De Grizz
nőjéről beszélünk.
- A te dolgod, hogy mihez kezdesz a magánéletedben. Ha
köze lenne a bandához, gond lenne. De így megőrzőm a
titkodat.
Axel teljesen hűséges volt Grizzhez, amikor bandaügyekről
volt szó. De mint valaki, aki első kézből tapasztalta meg,
milyen érzés megtagadni önmagad, együttérzett a
kölyökkel. Különben is, őszintén úgy vélte, hogy Grunt
szerelme, vagy nevezzük akárminek, idővel elmúlik. Grunt
majd beteg kiskutyaként sóvárog még egy darabig a lány
után, aztán továbblép, és összejön egy nővel, aki elérhető.
Axel megtartja a titkot, és még talán egy kicsit szórakozhat
is.
Axel felkelt és nyújtózott egyet.
- Ha hitelesnek akarsz tűnni, akkor lehet, hogy tanulnod kell
még egy keveset arról, milyen melegnek lenni.
- Nem fekszem le egy férfival, Axel. Kizárt. Tudod, hogy nem
vagyok meleg.
- Nem azt mondtam, hogy feküdj le egy férfival. De attól
még óvatosnak kell lenned. Lehet, hogy Grizz rajtam kívül
mással is figyeltet téged. Komolyan mondom, jól kell
eljátszanod.
- Rendben. Mit javasolsz?
- Ma este a lakásoddal szemben, a parton fogok parkolni.
Onnan követhetsz.
- Hová megyünk? - kérdezte Tommy.
- Ideje bevezetni téged a melegek titkos törzshelyeire Fort
Lauderdale-ben.
Ötven harmadik fejezet

2000.

Ginny csak bámult rá.

- Azt állítod, hogy elhitetted Grizz-zel, hogy meleg vagy,
azért, hogy velem lehess? Hogy a barátnőd, Cindy valójában
végig leszbikus volt? - Az égnek emelte a kezét. - Tommy, ez
őrület!
Nem hiszek neked.
- Pedig így igaz, Ginny. - A férfi megbántottnak tűnt. - Nem
szándékosan tettem, de hagytam, hogy megtörténjen, és a
hasznomra fordítottam.
- Nem. Kizárt. Grizz okos volt. Biztos...
- Biztos micsoda? Kitalálta volna? Úgy is történt.
Rajtakapott.
- Rajtakapott? Hogyan kapott rajta?
- Valaki biztosan meglátott egy nővel, és megjegyezte
Grizznek, hogy megcsalom a gazdag barátnőmet. Vagy ez,
vagy figyeltetett. Valójában soha nem árulta el, hogy tudta
meg. Nem is számított. Tudta, hogy hazudtam, és azt is,
hogy miért.
- Miféle nővel? - Ginnyt hirtelen marni kezdte a
féltékenység.
Ismerős volt az érzés azokból az időkből, amikor Tommy
időnként
magával vitte Cindyt a „baráti randikra”. Cindy nagy Rod
Stewart-rajongó volt, és Ginny emlékezett, hogy folyton a
Tonight’s The Night című számot játszotta Tommy kocsijának
a kazettalejátszóján. Időnként még énekelgette is magában.
Most, hogy Ginny belegondolt, egy picit féltékeny volt rá, és
hiába szerette Rod Stewartot, utálta azt a bizonyos számot.
Ekkor döbbent rá, hogy miért. És ha belegondol, hogy
valójában ok nélkül volt féltékeny Cindyre... Eltöprengett,
hogy vajon Cindy a szükségesnél jobban megjátszotta-e a
barátnő szerepét, csak hogy piszkálja Ginnyt. Elképesztő
volt számára a felismerés.
- Gin, voltak más nők. - Tommy hangja gyengéd volt. - Én is
csak ember vagyok. Te pedig férjnél voltál. Voltak páran,
akikhez megpróbáltam szándékosan közelebb kerülni.
Próbáltam. De sosem jutottam el addig a szintig, hogy
érdekeltek volna. Egyszerűen lehetetlen volt. Képtelen
voltam túltenni magam rajtad csak azért, mert egy másik
nővel vagyok.
Ginny mélyre temette az érzéseit, és tovább
kérdezősködött.
- Felejtsd el. Tehát, azt mondtad, Grizz egyszer rajtakapott.
Mit csinált?
- Nem akarod tudni.
- Elegem van abból, hogy állandóan ezt hallom! - Csattant
fel a nő élesen. - Te mondtad, hogy a homokba dugtam a
fejemet.
Hogy sosem fogok szembenézni a valósággal, hogy miket
követett el Grizz. Hát, mondd el! Mondd el, mit csinált,
amikor megtudta, hogy átverted. Annyira csak nem volt
rossz. Én ugyan nem tudtam, hogy az apád, de ő tudta. -
Oldalra billentette a csípőjét, és gúnyos pillantást vetett
Tommyra. - Mit csinált a tulajdon fiával?
- Szarrá vert a saját két kezével, és két hétre kórházba
kerültem. Tessék. Ezt akartad hallani?
Eredetileg úgy volt, hogy Grunt Allennel vacsorázik azon a
brutális éjszakán, amikor Grizz rátelefonált, és felszólította,
hogy sürgősen menjen a motelba. Grunt az órájára
pillantott.
Kizárt, hogy odaérjek. Felhívta Allent, és szólt neki, hogy
késni fog. Allén megnyugtatta, hogy ne aggódjon. Jóban volt
az étterem tulajdonosával. Lesz asztaluk, nem számít, mikor
állítanak be. Addig megvárja a bárban.
Grunt behajtott a motelhoz, és leparkolt Grizz és Cicc
lakrésze előtt. Nem látta Cicc kocsiját az iroda mögött,
amikor behajtott.
Lehetséges, hogy megtalálták a fickót, aki megerőszakolta?
Talán Grizz erről akar velem beszélni.
Miután leparkolt, kiszállt a kocsiból, és hallott néhány
köszönést a gödör felől. Szórakozottan visszaintegetett,
majd kopogott egyet az ajtón, és belépett a négyes
szobába. Grizz a foteljában ült.
- Ne ülj le - mondta, amikor Grunt épp helyet foglalt volna.
Felállt, és szembeállt Grunttal, hirtelen rettentő magasnak
tűnt a
motelszobában.
- Ne üljek le? Miért ne? Mi történt?
- Azt akarom, hogy légy férfi, és nézz a szemembe, amikor
kiverem belőled a szart.
Grunt pislogott.
- Kivered belőlem a szart? Miért?
- Tudnom kell valamit. - Grizz hangja mély volt, kegyetlen.
-Áruld el most, mert nem fogsz tudni válaszolni, amikor
végzek veled.
Grunt nyelt egyet.
- Hagytad, hogy azt higgyem, buzeráns vagy. Beismerem,
Axel jelentése alapján jutottam erre a következtetésre. De
okkal hitetted el velem. És az egyetlen ok, amire
következtetni tudok, hogy szerelmes vagy Ciccbe. Vele
szeretnél lenni.
A feleségemmel.
Gruntot váratlanul érte az ütés az arcán. Nem vesztette el
az egyensúlyát, de egyből tudta, hogy itt nem nyerhet.
Viszont nem adja fel harc nélkül.
- Grizz úgy összevert, hogy kórházba kerültél? A tulajdon
fiát?
Miattam? - Ginny hangja szinte cincogásnak hatott.
- Kiverte belőlem a szuszt is. Én is benyomtam neki párat.
Tudom, hogy eltörött néhány bordája, és egy monoklit is
összehoztam. Szétvertük a szobátokat. Hogy lehet, hogy
nem tudtad, hogy verekedés történt?
-Azt hiszem, emlékszem arra az estére. Hazaértem, és a
négyes szoba úgy festett, mintha bomba robbant volna
odabent.
Grizz azt mondta, bejött két fickó, és verekedni kezdtek, ő
pedig közbelépett, és leállította. Ekkor kapott monoklit, és
az orrát is eltörték. Te tetted azt vele?
- Igen, én voltam. Nagyobb volt és erősebb, de ne feledd,
hogy ő tanított meg bunyózni. - Halvány mosoly bujkált
Tommy ajkán. -Eltörtem az orrát? Tényleg?
- Ne legyél ilyen elégedett magaddal. - Ginny a szemét
forgatta. - Mi történt ezután?
- Axel betett a kocsimba, és elvitt az étterembe, ahol
megtaláltuk Allent. Allén kórházba vitt, aztán egy
magángépen elvitetett Orlandóba, hogy a közelében
lábadozzak. Telefonált a munkahelyemre, és kitalált valami
történetet arról, hogyan sérültem meg. Talán azt mondta
nekik, hogy megtámadtak az utcán. Nem emlékszem. Arra
viszont emlékszem, hogy érdeklődtél, hogy telt az elmúlt két
hetem Vancouverben.
- Grizz azt mondta, üzleti útra mentél. - Ginny hangja halk
volt. Aztán valami az eszébe ötlött. - Rájött Grizz valaha,
hogy Axel
félrevezette őt, és hagyta, hogy melegnek higgyen téged?
- Nem, falaztam Axelnek. Megmondtam Grizznek, hogy igaz
volt, amit Axel jelentett. Tényleg egy meleg pasassal lógtam
együtt. Allén havonta néhányszor nálam aludt a lakásban.
Miért ne hitte volna el Axel?
- De utána is láttalak! Össze vagyok zavarodva... Hiszen
utána is voltunk együtt. Hogy volt lehetséges? Ha Grizz
annyira haragudott rád, és tudta, hogy szerelmes vagy
belém, mégis miért engedte meg? Valami nincs rendjén.
- Amikor először találkoztam vele, mióta szarrá vert, közölte,
hogy meggondolta magát, és nehezebb lenne elmagyarázni
neked, hogy miért nem engedélyezi a barátságunkat a
továbbiakban - és miért rúgta szét a seggem. Egyébként is
tudta jól, hogy soha, soha nem próbálkoznék semmivel az
után a verés után. És nem is próbálkoztam. Az a verés csak
figyelmeztetés volt.
Ginny döbbenten fújta ki a levegőt. Mennyi titok, mennyi
hazugság! Ha homokba dugta is a fejét, semmiképp sem az
ő hibája volt.
- De Tommy, utána is magaddal hoztad néha Cindyt.
Továbbra is a lakásában laktál. Miért?
- Több okból. - A férfi vállat vont. - Főleg miatta: neki
továbbra is kellett a színjáték. És kényelmes helyzet volt.
A munkahelyem közelében, egy egymillió dolláros lakásban
éltem. És Cindy rendes lány volt. Barátok voltunk. Mi mást
tehettem volna ezen a ponton?
Ginny megrázta a fejét, szédült a sok új információtól.
- Még mindig nem értem, miért volt szabad annyi időt
együtt töltenünk anélkül, hogy Grizznek valaha is
ellenvetése lett volna.
Tommy nem árulta el, nem árulhatta el a feleségének, hogy
ő tudja, miért. Amikor felkereste Grizzt néhány nappal a
kivégzése előtt, majdnem egy órán át a börtönudvaron
sétálgattak. Amikor szóba került Ginny, a férfi pont ugyanaz
a régi, öreg Grizz volt. Még mindig bosszús volt a gumibotos
incidens miatt, amit néhány héttel korábban Leslie
nyilvánosságra hozott. Közölte Tommyval, hogy örülhet,
amiért annak idején nem jutottak eszébe kérdések, amikor
megtudta, hogy Tommy csak melegnek tetteti magát.
Grizznek kétsége sem fért ahhoz, hogy ha akkoriban kiderül
ez, akkor nem kórházba küldi Tommyt. Akár a fia, akár nem,
a sírba tette volna. Grizz akkor is dühös volt, amikor
megtudta Blue-tól, hogy Tommy Blue egyik fiának az apja.
De utána Grizz azzal folytatta, hogy mindent alaposan,
részletesen elmagyarázott Tommynak. Anélkül, hogy bármit
kihagyott volna. És miután Tommy megtudta, hogy Grizz
valami olyasmi része, ami messze túlmutat a bűnözői
tevékenységével kapcsolatos ügyeken, mindössze tátott
szájjal bámult rá. Most már az egész értelmet nyert:
ellenszegülés nélkül börtönbe vonult. Hagyta, hogy Tommy
Ginny mellett maradjon. Amikor letartóztatták, megkérte
Tommyt, hogy vegye feleségül a nőt.
Tommy most már értette, miért, és cseppet sem hibáztatta
érte. Azt is tudta, miért nem árulta el Grizz egy léleknek
sem. Ez nagy dolog.
- Bűnöző volt, Ginny. Tudta, hogy egy nap még szüksége
lehet rám. Szüksége lehet arra, hogy gondoskodjak rólad.
Egy kis időre átvertem ugyan a meleg színjátékkal, de
egyvalami kiderült belőle Grizz számára. Látta, hogy
szeretlek és megvédenélek. Gondolj bele! Nem én mentem
oda hozzá, és ajánlottam fel, hogy feleségül veszlek. Ő
keresett meg engem.
Ginny a fejét csóválva próbálta felfogni az egészet. Szünetre
volt szüksége.
- Töltsék még egyet? - kérdezte, miközben felvette az üres
poharat.
Tommy bólintott, és figyelte, ahogy a nő bemegy a házba,
behúzva maga mögött a tolóajtót.
Amint egyedül maradt a gondolataival, csendben szidta
magát, amiért még mindig elhallgatott valamit. De aztán
emlékeztette magát. Muszáj. Ginny védelme érdekében.
Tommyt megzavarta a gondolataiban, amikor a nő visszaért,
és a cowboycsizmája kopogott a padlódeszkán. Átadta
Tommynak a pohár vizet, és leült.
- Visszatérve arra, hogy a fia vagy. Miért volt olyan fontos
eltitkolni ezt?
- Voltak ellenségei, Gin. Ellenségei, akik bánthattak volna
engem, hogy a közelébe férkőzzenek. Grizz azt mondta,
hogy még Blue sem tudott róla. Blue, aki mindent tud, se
tudta soha, hogy Grizz az apám. Grizz csak azután számolt
be neki, hogy Blue visszament a börtönbe, miután
megtalálta Jant és a fiait.
- Tényleg úgy hiszed, Blue sosem tudta, hogy Grizz fia vagy?
- Igen, azt hiszem. Grizz és Blue fiatalon találkoztak, de Blue
nem igazán ismerte Candyt.
- Amikor hallottam őket vitatkozni, emlékszem, Candy
mondott valami olyasmit Grizznek, hogy ő mutatta be
azoknak az embereknek, akik Grizzt az akkori pozíciójába
helyezték.
- Nem ő volt. Az apja barátja volt; csak magának akarta az
elismerést, hogy hangsúlyozza a fontosságát. Candy járt-
kelt Grizz ágyában. Grizz még fiatal volt. Nem emlékezett,
hogy a nő valaha is találkozott volna Blue-val.
- Tisztázzuk még egyszer. Nehezen tudom sorba rendezni az
eseményeket. - Ginny vett egy mély levegőt, és elkezdte
sorra venni az eseményeket az ujjain. - Leslie elmondta
Grizznek a személyes interjún, hogy nem a gumibottal
vetted el a szüzességem. Grizznek valahogy sikerült
összevernie őt a börtönben, de úgy megharagudott rád,
ránk, hogy rövidesen adott Leslie-nek egy telefonos interjút,
és elárulta neki, hogy a fia vagy.
- Lényegében - bólintott Tommy. - Mire elmondtam Grizznek
az igazságot erről, már lehiggadt, és elrendelte Leslie
megölését, nehogy publikálja a cikket.
- Szerintem kicsit drasztikus lépés volt elrendelni Leslie
megöletését, nem gondolod, Tommy? Grizz rémisztő tud
lenni.
Szerintem mással is megfenyegethette volna. Csak egy
magazincikk.
- Igazán, Gin? Gondolj bele, hogy reagáltál. Grizz nem akart
abban a tudatban meghalni, hogy kideríted, és pontosan
úgy teszel, ahogy végül tettél, vagyis elhagysz engem. Azt
akarta, hogy mindig gondoskodjanak rólad.
Ginny hirtelen a székre csapott a két kezével, és felállt.
- Gondoskodjanak? Annyira belefáradtam már, hogy ezt
hallom, Tommy. - Szikrázott a szeme. - Mindig minden a
védelmezésemről szólt. „Ginny olyan édes. Ginny olyan
ártatlan. Nem mondhatjuk el Ginnynek. Ginnyt
megbántaná” - utánozta gúnyosan. - Csak azért, mert
templomba járok, próbálom a jót látni az emberekben, és
pozitív hozzáállással nézek a világra, még nem kell
gyerekként kezelni engem, mintha állandó védelemre
szorulnék. Felnőtt nő vagyok!
Egyetemet végeztem, és el tudom tartani magam. Képes
vagyok önállóan gondolkozni, Tommy.
- Tudom, Gin. Tudom. Sajnálom. Mindketten túl sokáig
alábecsültünk. Sajnálom.
- Folytasd! - Ginny visszaült, és keresztbe fonta a karját.
- Mindent, amit ma este elmondtam neked, Grizznek is
elmeséltem. Elmondtam neki, miért játszottam ki, hogy
hagyja nekem elvenni a szüzességed. Nem örült neki, de
akár hiszed, akár nem, megértette. Grizz addigra már rájött,
hogy amikor felfedte előttem, hogy ő az apám, sokkal
többet tárt fel egy apró kis titoknál. Visszacsapódhatott
volna, és Mimit is bánthatta volna vele. Ha megtudja, hogy
én, az apja, valójában a féltestvére vagyok... Nem kell neked
ecsetelnem, miféle szarlavinát indított volna ez el. -Tommy
behunyta a szemét, és masszírozni kezdte a szemöldöke
közti pontot. - Mindegy, beszéltem vele Leslie
meggyilkoltatásáról, és megkértem, hogy intézze el bárki
bántódása nélkül. Komolyan gondoltam, amikor vasárnap
reggel azt mondtam, lejárt a gyilkosságok ideje. Grizz meg
tudta találni a módját, hogy Leslie meggyilkolása nélkül is
megakadályozza a cikk nyomtatásba kerülését.
Beleegyezett, és azt mondta nekem, hogy már jobb
belátásra tért, és lemondta a megöletését.
Ginny bólintott neki, és Tommy folytatta:
- Blue meglátogatta Leslie-t, és tudatta vele, hogy Grizz
meggondolta magát, ne publikálja a cikket. Ezt követően,
még Grizz kivégzését megelőzően Blue végre hírt kapott a
magánnyomozótól, akit Jan és a fiúk megtalálására fogadott
fel.
A fiúk mostanra felnőttek, már nem az anyjukkal élnek, de a
magánnyomozó küldött képeket Blue-nak. Miután látta a
fényképeket, és Jannel beszélt is telefonon, Blue
meglátogatta Grizzt a börtönben úgy egy héttel a
kivégzését megelőzően.
- Megtalálta Jant és a fiúkat? - kérdezte Ginny.
- Igen, és fény derült valamire Blue utolsó látogatásakor,
ami ismét felbőszítette Grizzt. Ekkor hívatott be magához.
Valójában ezért látogattam meg a kivégzése előtt.
- Miért kellett meglátogatnod? Miért nem tudtad telefonon
elintézni?
- Le kellett vele ülnöm. El kellett magyaráznom neki valamit,
és személyesen kellett megtennem.
- Miért?
- Mert megtudott valamit, amitől csalónak tűntem. Annak
ellenére, hogy régen történt, évekkel az egész meleg-ügy
előtt, az ő fejében friss hír volt, és nem festettem jó színben.
- Miről beszélsz? Mit tudott meg Grizz?
- El kell mondanom valamit Kevinről.
Ötvennegyedik fejezet

2000.

Kevin Blue és Jan legkisebb fia. Ginny nyelt egy nagyot.

Annak idején vigyázott rá és a bátyjára, Timmyre,
valahányszor ki kellett segíteni Blue-t és Jant.
Ginny az ajkába harapott, és tovább kérdezősködött:
- Ez igaz? Készült apasági teszt, vagy bármi ilyesmi? És azt
hiszem, ami még fontosabb: te elhiszed, hogy Kevin a fiad?
- Igen. Most már el. Azt hiszem, sosem akartam elhinni. De
Grizz megmutatta a képeket, amikor felkerestem. Az enyém,
Ginny. Nincs szükségem apasági tesztre, hogy bebizonyítsa.
Mindketten hallgattak egy hosszú pillanatig.
- Leslie célozgatott, amikor ránk telefonált, hogy beteszi a
vasárnapi cikkbe a titkot, miszerint Grizz fia vagy. Grizz két
nappal azelőtt halt meg. Akármit is talált ki a megállítására,
nem működött.
- Grizz abban a tudatban halt meg, hogy el lett intézve. És el
is lett. - Tommy felemelte a kezét, hogy leállítsa a nő
kérdését. -Tudom, hogy Leslie-nek több győzködésre volt
szüksége, Gin. De tudom, hogy elintézték, és azt is tudom,
hogy senki sem sérült meg. Grizz egyszerűen nem számított
arra, hogy Leslie még azelőtt elárul neked valamit, hogy
leállítanák.
Ginny megértőén bólintott. Látta a megkönnyebbülést a
férje arcán. Haladást értek el a titkok terén. Az átverések
terén.
Csupa olyan dolog, amit Tommy most könnyen meg tudott
magyarázni.
Talán túl könnyen?
Ginny tudta, hogy még sok mondanivalója van. Leolvasta a
férje arcáról, tudta, mire gondol. Tommy azt gondolta, hogy
már aznap este haza fog menni vele. De Ginny tudta, hogy
nem így lesz. Még mindig nem állt készen. Még mindig nem
döntötte el, mit hisz el, és mit nem.
És hogy együtt tud-e élni ebből bármivel.
Sokatmondó pillantást vetett a férfira.
- Tommy, ez semmin sem változtat. A sok titok, ami most az
asztalra került. Még mindig időre van szükségem. Tisztában
vagy
ezzel, ugye?
Tommy nem tudta, mit feleljen. Azt hitte, ha ennyi mindent
megoszt, és őszinte, a nő hazamegy. Rájön, hogy nem olyan
borzalmas az egész, mint képzelte. De nem vált be.
A férfi szerette volna, ha otthon kerül sor erre a
beszélgetésre, igényelte volna, hogy ott beszéljék meg.
Grizz egyértelműen erre utasította. Még el sem jutott ahhoz
a részhez, hogy Jan rákente Grizz letartóztatását. Túl sok
információ volt ez egyszerre. Ezt meg kellett tartani
későbbre, miután már rávette a nőt, hogy hazamenjen.
- Nem, Ginny, nem vagyok tisztában vele. - Tommy
gyengéden megfogta a kezét, de Ginny elhúzódott tőle. -
Tudom, hogy rengeteg friss hírt kell feldolgoznod, édesem.
De nem értem, miért nem tudsz hazajönni, és meghallgatni.
Miért kell távolságot tartanod tőlem? A gyerekeinktől.
- Tommy, ne merészeld kijátszani a gyerek kártyát. Meg se
próbáld! Ennek semmi köze a gyerekeinkhez, úgyhogy
szóba se hozd őket. Ez a házasságunkról szól. Talán el
tudom magyarázni az érzéseimet úgy, hogy te is felfogd.
Úgy, hogy számodra is érthető legyen. - Hadarni kezdett. A
hasonlat aznap reggel ötlött az eszébe, és tetszett neki. -
Mondjuk, hogy ugyanabban a házban élsz évek óta. Nem
egy tökéletes ház, de az egyetlen ház, amiben valaha is
laktál: szereted és elfogadod, mert a tiéd. De évek múltán
kopogtatnak az ajtódon. Valamiféle önkormányzati
megbízott jön, mivel hirtelen rájöttek, hogy nem stabil
alapokra építetted a házad. Valami gond van a telekkel,
amire építetted. Fogod magad, és előveszed az eredeti
tervrajzot, de nem találsz semmiféle problémát. Hitelesített
terv, rajta van az építész jóváhagyását igazoló szakmai
pecsét.
Visszanézve látod, hogy van néhány dolog, amin javíthattál
volna, de attól még egy jó ház, és nem akarod elhinni, hogy
mindvégig egy hatalmas víznyelőn állt, ami bármikor
elnyelheti az egészet!
- Gin, ez nem...
- Hadd fejezzem be! Tudom, hogy nem ugyanaz, de hallgass
végig. Az önkormányzati megbízott az imént közölte veled,
hogy nem biztonságos a házad alapzata. Bármelyik
másodpercben elnyelhet a föld. Tehát elkezded körbejárni a
házad, és alaposabban szemügyre veszed a dolgokat,
amiket szeretsz benne. És most, hogy nézed, igazán közelről
nézed, észreveszed, hogy a falat selejtes alapanyagokból
építették. Bármelyik pillanatban leomolhat. A tető és az
ablakok tíz percet sem bírnának ki egy nagyobb viharban. A
festék a falon káros ólomanyagot tartalmaz.
Könnyek gyűltek a nő szemében, és Tommy teljesítette a
kérését. Hallgatott.
- Átvert a kivitelező, Tommy. Minden egyes költségen
spórolt, és félrevezetett, így nem tudtad, valójában miben
éltél. Egész idő alatt. Nem lennél dühös? Nem lennél
felháborodva? Erre megpróbálja kimagyarázni az egészet,
azt állítja, jobb, hogy nem tudtál róla. A „te érdekedben”
történt így. - Gúnyosan felnevetett, egy könnycsepp gördült
végig az arcán, aztán még egy. - Sosem engedhetted volna
meg magadnak álmaid házát, a házat, amit ő épített, ha
jobb minőségű alapanyagokat használ.
És eszébe sem jutott szólni, hogy ezek olcsó anyagok.
Emlékeztet, hogy sosem lettél volna boldog a házadban, ha
azon aggódsz, hogy mikor omlik össze minden előjel nélkül.
Helyesen tette, hogy nem árulta el, miben élsz. Hálát
kellene adnod, és dicsérned, amiért megmentett a sok
aggodalomtól. De tudod, mit, Tommy? Fel sem merült
benne, hogy miként érzed majd magad, amikor az a
víznyelő, vagy mondjuk inkább, hogy pöcegödör, lassan
elnyel téged!
Csend töltötte meg a levegőt. Tommy nem tudta, mit
mondjon. Ginnynek igaza van. Ő és Grizz is hibázott, mivel
hagyták, hogy hazugságokra épüljön a nő élete. Mennyivel
jobb lett volna, ha bizonyos dolgokat elárulnak neki akkor,
amikor épp történtek, ahelyett, hogy most eméssze a nőt az
összes egyszerre? Igazságtalan volt, és ő is tudta. Próbált
felelni, de képtelen volt megszólalni.
- Mindössze időt kérek tőled, Tommy, és szerintem
szemétség, hogy még azt sem vagy hajlandó megadni
nekem. Mindezek után. -A könnyei elpárologtak, és most
rideg harag váltotta fel őket. - Önző vagy, és őszinte leszek,
jelen pillanatban ezt, ezt az önzést ezerszer
visszataszítóbbnak találom, mint azt, hogy lefeküdtél Jannel.
A férfinak nem volt lehetősége válaszolni, mert abban a
pillanatban Ginny irreálisan hatalmas mosollyal fordult a
házba vezető üvegajtó irányába.
- Nem hallottam a kocsit behajtani!
Tommy megfordult, hogy lássa, mit néz Ginny.
- Meglepetés! Szia, anya! Szia, apa! - Jason kisétált a
teraszra, Ginny pedig egy nagy öleléssel fogadta. - Carter
néni és Casey néni azt mondták, hogy ma este segíthetek
ellátni az állatokat.
Miért piros az orrod, apa? Olyan, mintha vérzett volna. Miért
vérzett az orrod?
- Beütöttem az istálló ajtajába, Jason. Semmiség, ne aggódj!
-mondta Tommy gyorsan, és maga is természetellenesen
sugárzó mosolyt erőltetett magára.
Carter és Casey követték Jasont a teraszra.
- Sajnálom... Hiányolta a szüleit - tátogta Casey, miután
halkan behúzta maga után a tolóajtót.
Ginny és Tommy tudták, hogy igaza van. Szegény kölyök
néhány napot Reynoldséknál töltött, amíg ők a börtönnél
voltak, és Ginny alighogy érte ment, hogy hazavigye, máris
elment Carterékhez. Egy éjszakára rá Tommy is lelépett, és
Carter és Casey vette át a helyüket. A kisfiú lassan gyanítani
fog valamit. És isten tudja, mi kavaroghat Mimi fejében.
Ginny a kezét tördelte; aggódott az idősebb gyermekéért.
Mintha csak a gondolataiban olvasna, megszólalt Carter: -
Mimi átment egy Courtney nevű lányhoz. Remélem, nem
baj. Casey beszélt a szüleivel, és azt mondták, rendben van.
- Igen, nem gond. Jóban van velük.
Carter válaszolt a kimondatlan kérdésre.
- Rá sem kérdezett.
Ginny bólintott. Úgy hitte, talán hálát kellene éreznie ezért.
Carter kézen fogta Jasont.
- Gyere, segítségre van szükségem a lovaknál. - Ginny látta,
hogy Jason lelkesen megy segíteni. Ahogy lementek a
teraszlépcsőn, és elindultak az istállóhoz, Carter visszaszólt
a válla felett: - Ha csak egy cseppet kaphatnék az
energiájából, tíz perc alatt végeznék a feladataimmal.
Tommy nem szólt semmit, mióta a lányok hazahozták
Jasont.
Casey-re pillantott.
- Tudom, hogy most értetek csak ide vele, de nagyon nagy
szükségem lenne még egy órára, hogy beszélhessek Ginnel.
Gondolod, hogy észreveszi, ha kiosonunk, és vacsorázunk
egyet valahol?
Ginny már épp ellenkezett volna, de Casey nem hallgatta
meg.
- Nem lesz vele gond. Legalább egy órát odakint lesz
Carterrel. Lefoglaljuk. Menjetek!
Tommy a feleségére pillantott.
- Benne vagy egy vacsorában valamerre?
- Nem tudom. Nem zuhanyoztam, de kezdek éhes lenni.
- Jól vagy így, édesem. Csak vegyél fel egy farmert. - Nem
akart azzal foglalkozni, hogy más férfiak nézegetik a
felesége hosszú lábait. Sosem ismerte volna be, de örökölte
Grizz hajlamát a féltékenységre.
Miután Tommy rendbe szedte magát, halkan váltott néhány
szót Casey-vel, míg Ginny átöltözött.
- Lefejelted az istálló ajtaját, mi? - vigyorgott Casey. Tommy
nem felelt neki.
Ekkor Ginny kijött a hálószobából.
- Kész vagyok.
Tommy követte a nőt a bejárati ajtóhoz.
- Szóval, hová mentek? - kérdezte Casey könnyeden.
Ginny tudta a szíve mélyén, hogy helytelen, de nem bírta
türtőztetni magát.
- Tommy bemutat a pasijának, Allennek.
Ötvenötödik fejezet

1980.
- Biztos, hogy el tudsz menni? Miért nem hagyod, hogy
valaki más menjen? - kérdezte Grizz Cicctől a négyes szoba
kicsiny nappalijában állva.
- Jól vagyok. Már nincs annyira hányingerem, mint korábban
-mondta a lány, miközben felnézett a férfi zöld szemébe.
Aggodalom tükröződött benne.
- Mi lesz, ha rosszul leszel vezetés közben? Tudod, mit? Add
ide a kulcsodat! Majd én elviszlek.
- Grizz, túlreagálod az egészet. Szerintem képes vagyok
egyedül is bevásárolni. Már önmagában az a tény, hogy
megint kedvem van főzni, azt jelenti, hogy a nehezén
túlvagyok. - Beleborzongott, amikor eszébe jutott, hogy
korábban bármiféle hús szagára ki akarta egyből adni a
gyomra tartalmát. De három napja nem is hányt. Ez már
valami. Talán végre véget értek a reggeli rosszullétek -
vagyis, az esetében az egész napos rosszullétek.
Átölelte a férfi derekát, és lábujjhegyre ágaskodott, hogy
szájon csókolja.
- Szeretem, hogy ennyire szeretsz, és én még annál is
jobban szeretlek, de csak élelmiszerboltba megyek. -
Felnevetett erre. -Hé, ez rímelt!
Grizz közelebb húzta magához, és még mélyebben
megcsókolta.
- Kizárt, hogy annál jobban szeress, mint amennyire én
szeretlek, Cicus. És ha tényleg jobban érzed magad, talán
maradhatnál még egy kicsit - mondta incselkedő hangon.
- Engedj el bevásárolni, és talán meghálálom, amikor
visszaérek -felelte a lány ugyanolyan hangsúllyal.
Ekkor Grizz elkomolyodott. Óvatosan a kezébe fogta a lány
arcát, és a jobb hüvelykujjával végigsimított az orcáján.
- Csak heccellek, ugye tudod? - A hálószoba felé intett a
fejével. - Akármennyire szeretek is szeretkezni veled, Cicus,
nem ennyiről szól az egész. Soha nem is szólt ennyiről.
Összevonta a szemöldökét, miközben a megfelelő szavakat
kereste, hogy elmondja, mennyire szereti a lányt.
Ő rettentően vágyott rá, hogy hallja, de tudta, mennyire
nehéz ez Grizz számára.
Elmosolyodott, és megragadta a férfi csuklóját, majd maga
felé fordította a tenyerét, és hozzáért az ajkával.
-Tudom, Grizz. Tudom.
Grizz túlságosan védeni próbálja őt. Csak az
élelmiszerboltba készült. Megtelt a szíve a férfi iránti
szeretettel, miközben felkapta a táskáját és kulcsát.
Hamarosan beköltöznek az új otthonukba. Gyermekük lesz,
ráadásul Grizz felhagy a bandával. A lány nem is lehetett
volna boldogabb.
Grizz vonakodva elengedte, és figyelte, amint kisétál az
ajtón.
Az ablakhoz lépett, a pillantásával követte a nőt, ahogy
végigsétált a motel járdáján, és eltűnt az iroda oldalán.
Ekkor vette észre az autót. Chowder a kormány mögött ülő
illetővel beszélgetett. Látta, ahogy Chowder ellép a kocsitól,
és az autópálya felé mutat. Bizonyára egy eltévedt utast
igazított útba. Nem ez lenne az első eset, hogy egy mit sem
sejtő utazó véletlenül lefordult a motelnél.
Ahogy a kocsi megkerülte a gödröt, és elhaladt a négyes
mellett, Grizz hátrébb lépett az ablaktól, nehogy meglássák.
De még épp felismerte a sofőrt.
Mit keres Matthew Rockman a motelban?
Grizz egyből a telefonhoz ment, és tárcsázott egy számot.
- Van valaki, akinek szeretném, ha utánanéznél.
Alig egy héttel később Grizz behajtott egy elhagyatott
épület növényekkel benőtt parkolójába Hollywood régi
részén.
Ránézésre valamiféle gyár lehetett szebb napjain. Grizz
embere lefuttatott egy nyomozást Matthew Rockmanről, és
megszervezte ezt a találkozót.
Két perccel később egy drága luxusautó állt meg mellette.
Kiszállt egy férfi, és beült Grizz kocsijának az utasülésére.
- Mire van szükséged, Grizz? - A férfi, Cary Lewis egy
értékes, jó szabású öltönyt viselt. Bűzlött a
magabiztosságtól, valami drága kölnitől és talán egy kis
beképzeltségtől is. Grizz volt az egyetlen ember, akivel
hajlandó volt ilyen körülmények között találkozni.
Jellemzően nem valami alvilági figura volt, de Grizz-zel más
volt a helyzet. Grizzre külön figyelmet kellett fordítania, és
jól is fizetett érte. Carynek három exfelesége volt, öt
gyermeke és egy huszonkét éves barátnője. Boldogan
együttműködött.
Grizz átadott neki egy borítékot.
- Van egy kölyök, aki hamarosan végez a jogi egyetemen.
- Azt akarod, hogy adjak neki munkát?
- Nem - felelte Grizz lassan. - Nem kell munkát adni neki.
Viszont azt akarom, hogy férkőzz a közelébe. Még túl korai
ahhoz, hogy biztosat mondjak, de lehet, hogy szükségem
lesz rád.
- Mi a neve, és mit kell tennem? - kérdezte Cary.
- Matthew Rockmannek hívják.
- Oké, rendben, Matthew Rockman. Tudsz róla egyéb
részleteket? Milyen jogot tanult, bármi ilyesmi?
- Minden ott van. - Grizz a boríték felé biccentett, ami most
Cary ölében pihent.
- Oké, mi más? Mit kell tennem?
Grizz nyomatékosan Caryre nézett.
- El kell nyerned a bizalmát. - Habozott. - És amikor biztosra
veszed, hogy teljesen megbízik benned...
Cary várt.
- Igen, akkor?
- El kell hitetned vele, hogy te is annyira utálsz engem, mint
ő.
A Caryvel történt találkozó után Grizz elvezetett a Red
Crabbe.
Bement, és elindult az irodájába. Chicky meglátta a szeme
sarkából, és jelzett neki, hogy beszélniük kell. Grizz irányt
váltott, és elindult a nő felé. Kedvelte Chickyt. Egy volt a
néhány nő közül, akit a barátjaként tartott számon.
Emlékezett még, hogy Chicky, akit egykor Rhonda néven
ismertek, évekkel azelőtt megpróbálta befűzni őt. Grizz
sosem bánta, hogy a nő felajánlkozott neki testileg. Amikor
viszont többet akart tőle, bosszantani kezdte.
Megkönnyebbült, amikor Chicky végül kinézett magának
valaki mást. Még el is mosolyodott, amikor eszébe jutott,
hogyan adta át a nő Willow-nak a stafétát, és mennyire
küzdött Willow az ő szerelméért.
Hogy is képzelte az a kurva, hogy valaha is megkedveli őt,
nemhogy szeretni fogja?
Elhalványult a mosolya, amikor valami más is felderengett
az emlékezetében. Az éjszaka, amikor Monster a motelba
hozta Ciccet. Ahogy Willow nekitámadt. Meg Willow szerepe
Cicc megerőszakolásában. Már azon az első éjszakán ki
kellett volna törnie a nő nyakát.
Chicky megzavarta a gondolataiban.
- Hé, Grizz. Figyelj, csak azt akartam, hogy tudd, Guido
keresett. Beugrott korábban, és azt mondta, üzent neked, és
hívogatott mindenhol, ahol csak eszébe jutott.
Grizz lekapta a csipogót az övéről, és ránézett.
- Nem kaptam üzenetet Guidótól.
Alighogy kimondta, a csipogó megszólalt, kijelzett egy
digitális számot, mellette pedig, hogy „911”. Sürgős.
Bement az irodájába, és tárcsázta a számot.
- Én vagyok.
- Éppen ideje volt, főnök. Órák óta próbállak elérni!
- Most kaptam meg az üzeneted. Mi olyan kibaszott fontos?
-Tudnod kell valamit. Az anyja, a feleséged anyja...
- Mi van Cicc anyjával?
- Azt hiszem, keresi a lányt. - Guido mély levegőt vett. -
Pontosabban, szerintem téged keres.
Ötven hatodik fejezet

2000.

Ginny időről időre oldalról a férjére pillantott, miközben

Tommy vacsorázni vitte kocsival.
- Szóval, hogy lehet, hogy sosem hallottam erről a
feltételezett „jó barátodról”, és nem is találkoztam vele
soha? - kérdezte kissé gőgösen. Nem volt hajlandó rosszul
érezni magát a megjegyzés miatt, amit Casey előtt tett
Allenről.
Tommy, anélkül, hogy ránézett volna, motyogva felelt:
- HIV-fertőzött volt, és legyengült az immunrendszere.
Tüdőgyulladásban halt meg.
Ginny egyből elszégyellte magát.
- Sa-sajnálom, Tommy. Nem tudtam, te pedig sosem
említetted. -Most a férfira pillantott. - De miért, Tommy?
Miért nem mondtad el soha, hogy volt egy kedves barátod,
aki meghalt? Biztos gyászoltad. Hogy lehet, hogy egyszer
sem említetted?
- Nem tudom, Gin. Azt hiszem, nem akartam, hogy a közös
időnk, az új életünk a bánatról, halálról és veszteségről
szóljon.
Épp elég jutott abból életem első felében. - Vállat vont.
-Átvészeltem.
Ginny agya még mindig Tommy történetein kattogott, most
jött rá, hogy visszamentek egészen 1969-ig. Tommy
meglepően összeszedettnek tűnt ahhoz képest, hogy ennyi
időn át ilyen sok mindenről volt tudomása. Ginnynek
megvolt a maga oka arra, hogy zaklatott legyen, de a férfi
élte át mindezt nap nap után.
Tudott Grizz valódi gyerekkoráról. Tudta, valójában mit tett
Grizz Darryllel és Willow-val. Még szemtanúja is volt egy
részének. Idővel megtudta, hogy Grizz meggyilkolta az
anyját, Candyt. És - nem felejthette ki - még
homoszexuálisnak is tettette magát csak azért, hogy vele
lehessen, aztán kibírt egy olyan verést a kis színjáték miatt,
amitől két hétre kórházba került. És most elmesélte, hogy
elvesztette egy közeli, kedves barátját, akiről Ginnynek
tudomása sem volt.
Vagy ő a legodaadóbb és legönzetlenebb férfi a világon,
vagy egyszerűen eszement őrült, állapította meg Ginny.
Megborzongott, és kinézett az ablakon. Tommynak igaza
volt, tényleg homokba dugta a fejét annyi éven át. így
küzdött meg a problémákkal. Két férfi mellett is eljátszotta a
naiv feleség szerepét. Nem volt hülye, de kezdett haragudni
magára, amiért elhitette magával, hogy az. Sosem érezte,
hogy a valóság felett huny szemet ezzel. Tényleg olyan
ember volt, aki félig telinek látta a poharat, és nem felejtett
el pozitív és vidám maradni, bármit is vetett az útjába a
sors.
Ezzel az új ismerettel azonban együtt járt a felismerés, hogy
soha mást se csinált, csak elfogadta és feldolgozta, bármit is
tartogatott számára az élet.
Még azt is hagyta, hogy emberrablás áldozatává váljon, és
elhitette magával, hogy Vince és Delia védelme érdekében
nem szökik meg. Persze, elismerőn vállon veregetheti
magát, amiért a legjobbat hozta ki bármiből, amit az útjába
hajított az élet, de titokban becsmérelte magát, amiért
egyszer sem jutott eszébe visszahajítani valamit.
Nem beszélgettek, miközben haladtak a forgalmas utakon.
Ginny eltűnődött, vajon Tommy mire gondol. A barátjára,
Allenre? Vagy arra, hogy mit fog vacsorázni? Azon töpreng,
hogy vége van-e a házasságuknak? Ginny ugyanis ezen
töprengett.
Tommy személyiségének mekkora része egyezik Grizzével?
Pislogott egyet: a férje az első férjének a fia. Furcsán
hangzik, akárhogy is nézi az ember. De van bármi
Tommyban, ami távolról is ezt sejteti?
Ginnyt visszasodorták az emlékei azokba az időkbe, amikor
Grizz felesége volt, de Grunttal volt épp együtt. Kocsiban
ültek, és nem rémlett neki pontosan, hol is voltak, viszont
úgy emlékezett a következőkre, mintha csak tegnap történt
volna.
- Grizz azt mondta, a Razorben találkozik velünk - mondta
neki Grunt a kocsiban.
- A Razorben? - Ginny fintorgott. - Nem találkozhatnánk vele
valahol máshol? Utálok a bárjaiba menni. Az összes nő
félmeztelen, és kellemetlenül érzem magam. A vendégekről
nem is szólva. Egytől egyig bűnözők.
- Dolga van ott, Cicc, és egyszerűbb ott összefutnia velünk.
Nincs időm hazavinni téged. Különben is, még korán van,
úgyhogy nem hiszem, hogy sokan lesznek ott. Emellett
szerintem ma Vanderline dolgozik.
Cicc elmosolyodott. Kedvelte Vanderline-t. Egyike volt annak
a néhány, Grizznek dolgozó nőnek, akit őszintén csodált.
Nagyjából Cicc-cel egyidős volt, és azért dolgozott a topless
bárban, hogy ki tudja magának fizetni a főiskolát. Nagyon
egyértelműen tudatta a vendégekkel, hogy nem prostituált,
és nem szolgál semmi olyannal, ami nincs az étlapon.
Kemény, józan kiállású volt, és a vendégek imádták.
Behajtottak a Razorhöz, és Cicc boldogan állapította meg,
hogy csupán néhány motor áll a parkolóban. Gruntnak igaza
volt. Nem volt aznap nagy forgalom. A lány nem látta Grizz
kocsiját, sem pedig bármelyik motorját. Talán hátul parkolt
le.
Remélhetőleg kocsival jött. Cicc nem hozta magával a
bukósisakját.
Miután a szemük hozzászokott a benti félhomályhoz,
találtak egy helyet a zenelejátszó közelében. A bár
túloldalán néhány pasas biliárdozott. Vanderline a kerek
fenekével, deréktól felfelé csupaszon odasétált hozzájuk.
Cicc és Grunt felállt, amikor közelebb ért.
- Hé, ti ketten, de rég láttalak benneteket! - mondta
Vanderline, miközben átölelte mindegyikőjüket.
Elmosolyodott, amikor észrevette, hogy Cicc elvörösödik.
- Hahó, Vee. Csak Grizzre várunk - mondta neki Grunt. - Azt
mondta, dolga van, és könnyebb neki, ha itt találkozunk,
hogy hazavigye Ciccet.
- Igen, néhány perccel azelőtt telefonált, hogy megjöttetek.
Azt mondta, késni fog, de van valami az irodájában, amire
szeretné, ha ránéznél. Éhesek vagytok? Tudom, hogy kicsit
korán van, de egész biztosan össze tudunk dobni nektek
valami ebédet, ha szeretnétek.
- Nem vagyok éhes, de egy jeges teát elfogadok - mondta
Grunt, majd odafordult Cicchez, és az iroda felé mutatott. -
Pár perc, és visszajövök. Hadd csekkoljam, mit akart Grizz
megnézetni velem.
Cicc is rendelt Vanderline-tól:
- Én is egy jeges teát kérek, és...
- Sok jéggel és citrommal. Emlékszem. - Vanderline melegen
Ciccre mosolygott, majd megfordult, és elindult a
bárpulthoz.
Cicc figyelte, ahogy a pincérnő visszamegy a pulthoz, és
visszaemlékezett arra a napra, amikor először látta
Vanderline-t. Grizznek be kellett ugrania valamiért a
Razorbe, és magával vitte Ciccet. A lány a sarokban ült, és
figyelte a pincérnőt akció közben. Azért ragadta meg a
tekintetét Vanderline, mert ő volt az egyetlen fekete bőrű
lány a bárban. Később kérdezősködött róla Grizznél. A férfi
elmondta neki, hogy a törzsvendégek Miss Veenek hívják, és
nagyjából Cicc-cel egykorú. Egzotikusán szép volt, és olyan
a teste, hogy a férfiak láthatóan nem tudták levenni róla a
szemüket. Hatalmas, telt mellekkel és hozzá passzoló
hátsóval, mindkét csuklóján tetoválást viselt, és egy
kisebbet a bal melle felett is. Vanderline vegyes származású
volt. Ha megkérdezték, büszkén elmondta, hogy az apja
afroamerikai, az anyja pedig spanyol volt. Mindkét szülőjét
nagyon fiatalon elveszítette. Az anyja rákban halt meg. És
az apja, aki világéletében sosem kábítószerezett, a gyász
miatt a drogokhoz fordult. Túladagolásban halt meg alig hat
hónappal később. Vanderline-t sorra passzolták le
egymásnak a rokonok, míg végül tizenhat évesen önállóan
próbált szerencsét.
Cicc ragaszkodott hozzá, hogy Grizz bemutassa őket
egymásnak, miután a férfi elmesélte neki, hogy Vanderline
az egyetem miatt dolgozik, és nem hajlandó prostituáltként
megkeresni a pénzét. A lányok jól kijöttek egymással, és
Vanderline olyan jó benyomást tett Ciccre, hogy Cicc
piszkálni kezdte a férfit, adjon neki béremelést.
- Rengeteg törzsvendég jár miatta. Ha megemelem a bérét,
akkor befejezi az iskolát, és lelép innét - mondta neki Grizz,
amikor először vetette fel.
Cicc csak meredt rá.
- Megkérdezted, mit kérek karácsonyra. Azt akarom, hogy
Vanderline keressen több pénzt. Sokkal több pénzt.
- Cicus, a sírba viszel.
De Cicc tudta, hogy Vanderline megkapta a béremelést, és
nemsokára nyugdíjba vonulhat a Razorből.
Cicc elmosolyodott az emlékre, miközben a táskájában
kotorászott némi apró után. Mit is mesélt Grunt
nemrégiben?
Hogy Vanderline néhány hónapon belül lediplomázik? Cicc
odament az automata zenelejátszóhoz, és épp a zenei
választékot tanulmányozta, amikor kinyílt az ajtó.
Hátranézett, hogy lássa, Grizz jött-e meg. Nem, csak két
férfi. Visszatért a zenei választék bogarászásához. Hm, nincs
Boston, se ELŐ. Majd megemlíti Grizznek.
Hallotta, hogy az új vendégek letelepednek az egyik
asztalnál a közelében. Bedobott némi aprót, és kiválasztotta
az első számot. Semmi. Nem működik? Hallotta, amint
Vanderline letesz két italt a mögötte lévő asztalra, és
odamegy a férfiakhoz.
- Mit hozhatok, srácok? - kérdezte tőlük.
- Mi van csapoltan?
- A picsába azzal - mondta a másik pasas. - Én egy kis barna
cukrot kérek, édesem. Hallottam, hogy ez a kocsma híres a
jó kis picsákról. Nem tudtam, hogy csokiverzió is van.
Cicc hallotta őket, de nem fordult meg. Összerezzent, de
megnyugodott, amikor meghallotta Vanderline válaszát.
- Az egyetlen barna cukor, amit kapni fogsz, az öklöm lesz a
torkodba, ha nem veszed le most azonnal a kezed a
seggemről!
- Hé, hé, nem akartam semmi rosszat! Bocs!
- Mit hozhatok? - Vanderline-nak már azelőtt is volt dolga
hasonló gyökerekkel. Nem izgatta magát miattuk.
- Bármi jó lesz a csapból.
Cicc hallotta, hogy Vanderline elsétál, és a szeme sarkából
látta, hogy a pult felé tart.
- Nocsak, nocsak, nocsak, mi van itten? - kérdezte az egyik
fickó. - Hé, kis bogárka! Miért van rajtad póló? Túl jó vagy
ahhoz, hogy megmutasd nekünk a csöcsöd?
Cicc megdermedt. Hozzá beszélnek?
Hátrafordult, és a szeme találkozott a férfi pillantásával.
Motorosoknak tűntek. A nagyobbik rámosolygott. Cicc
észrevette, hogy hiányzik az első két foga. Rendszeresen
bunyózik. A kisebbiknek cigaretta lógott a szájában. A haját
zsíros lófarokban hátranyalta, a baseballsapkája pedig olyan
mocskos volt, hogy Cicc még a feliratot sem tudta kivenni.
Cicc nem vett róluk tudomást, csak visszafordult a makacs
zenelejátszó géphez. Megnyomta a K13-at. Hush a Deep
Purple-től.
Semmi.
- Mi a baj, hercegnő? - kérdezte a nagyobbik Cicctől. - Túl jó
vagy hozzánk, vagy ilyesmi?
Vanderline épp akkor tért vissza a söreikkel.
- Ha jót akartok magatoknak, békén hagyjátok. Nem itt
dolgozik -tájékoztatta őket, miközben letette eléjük az
italokat.
- Hozhatok bármi mást?
- Mit szólsz egy kis harapnivalóhoz? Van pereced, vagy
valamid? - kérdezte a nagyobb fickó. Mielőtt Vanderline
válaszolhatott volna, a fickó hozzátette: - Hé, hercegnő,
hozzád beszél a barátom.
- Ti ketten bizonyára nem vagytok idevalósiak - emelte meg
a hangját Vanderline. - Elismétlem még egyszer. Ha jót
akartok magatoknak, befogjátok. Megmondtam, hogy nem
itt dolgozik.
Mindketten kurvára szánjatok le róla!
- Mi a gond, ribanc, féltékeny vagy, hogy továbbléptünk?
Elszalasztottad a lehetőséged, édesem. Gyerünk, csajszi,
villants
nekünk egy kis cicit!
Mint egy jelre, egyszerre álltak fel, a székük karcolta a
kemény padlót. Elindultak Cicc felé. A lány megfordult, és
látta, hogy felé tartanak.
Ez nem lehet igaz! Mit csináljon?
A zenegép felé hátrált, és Vanderline-ra nézett. De
Vanderline tekintete valami másra szegeződött Cicc válla
felett, arcán meglepett kifejezés ült.
Mielőtt Cicc pisloghatott volna, Grunt rávetette magát a két
férfira.
Leesett az álla, amikor látta, hogy milyen könnyedén intézi
el Grunt a két fickót. Valahol az iroda és a zenegép között
Gruntnak sikerült szereznie egy biliárddákót. A nagyobbik
fickót fejébe vágta, mielőtt még észrevehette volna. Aztán a
kisebbikre fordította a figyelmét.
- Szállj be a kocsiba, Cicc! - kiáltott vissza a válla felett,
miközben a nagyobbik elindult felé. A dákó meglepte, de
nem ütötte ki a fickót, ahogy Grunt remélte.
Vanderline karon ragadta Ciccet, és az ajtó felé vezette.
-Tedd, amit mondott, édesem. Én kihívom a rendőrséget.
Menj!
Később Vanderline beszámolt Ciccnek a részletekről. Ő meg
valahogy száműzte a konkrétumokat, eltette egy rendezett
kis helyre az összes rossz emlékkel együtt, amit nem akart
felidézni.
De most eszébe jutott - és emlékezett Vanderline arcára,
amikor beszámolt az egészről.
Gruntot érte néhány ütés aznap, de legalább annyit adott,
amennyit kapott. Néhány perccel később mindkét pasas a
padlón volt. Grunt elindult a bárpulthoz, és felvette a
telefont, miközben Vanderline őrködött.
- Eileen, Michael vagyok. Kérlek, szervezd át a
megbeszéléseimet. Told el őket két órával. - Elhallgatott. -
Igen, találkozunk akkor. Köszönöm.
Letette a telefont, és odaszólt Vanderline-nak:
- Szólj Grizznek, hogy úgy döntöttem, hazaviszem Ciccet.
Hívd ki a rendőrséget, és derítsd ki, hogy el tudják-e tüntetni
ezt a kuplerájt, mielőtt ideér.
- Meglesz - mondta Vanderline, ahogy Grunt elindult a
bejárati ajtó felé.
Vanderline odament a nagyobbik fickóhoz, és arcon rúgta.
- Ezt a „ribanc” megjegyzésedért. - Majd odament a
kisebbikhez, aki nyögdécselve nézett fel rá. Erőteljesen
rálépett a nemi szervére. - És ezt pedig a disznóságokért,
amit Ciccnek, a barátnőmnek mondtál.
- Miféle disznóságokat? - jött egy hang a háta mögül.
Vanderline megfordult, és látta, hogy ott áll Grizz. A hátsó
ajtón
érkezett, épp, amikor Grunt kiment a főbejáraton. Mit
mondjon neki? Grunt azt akarta, hogy hívja ki a rendőrséget.
De mondania sem kellett semmit. A kisebbik férfi magzati
pózban összegömbölyödött. A földre hányt, és még mindig
nyögdécselt az ágyékát ért rúgástól. A nagyobbik magához
tért az arcát ért rúgástól, és most próbált felülni. Végigmérte
Grizzt, abban bízva, hogy szövetségesre talált.
- Hé, haver, talán kisegíthetnéd néhány motoros
bajtársadat.
Az a hülye fasz, aki az imént távozott a frigid
jégkirálynőjével, azt képzeli, jobb nálunk. Van kedved
segíteni nekünk befejezni, amit elkezdtünk? Mert jól jönne
egy kis segítség egy ilyen kibaszott nagy fickótól, mint te.
Vanderline valósággal felhorkant. Befejezni, amit elkezdtek?
Ketten voltak Grunt ellen. Még egy papírzacskóból sem
tudnák kiverekedni magukat. Grunt szó szerint feltörölte a
padlót a seggükkel. És arra kérik Grizzt, hogy segítsen nekik
befejezi az ügyet? Be kellett volna fogniuk, amikor rájuk
szólt.
Mély lélegzetet vett, és hosszan felsóhajtott. Tudta, hogy
olyasminek lesz a szemtanúja, amit képtelen lesz kitörölni
az emlékezetéből. Azok a hülye seggfejek nem fogták fel,
hogy épp most írták alá a saját halálos ítéletüket.
Vanderline ekkor gyorsan kiment a kocsihoz, a tálcával
takarta el a csupasz mellét. Egy kocsi rádudált elhaladóban.
Vanderline bemutatott neki.
- Úton van a rendőrség - füllentette Vanderline Ciccnek a
kocsiba pillantva, és megnyugtató mosolyt küldött
mindkettejüknek. Cicc kedvéért tette, Grunt tudta jól, még
ha Cicc nem is sejtette akkoriban.
Most Cicc megcsóválta a fejét az emlékre. Látta, hogyan
intézte el Tommy a két fickót évekkel ezelőtt. Igazi
keményfiúként viselkedett. Mint Grizz.
Amire nem akart emlékezni, az Tommy tekintete a küzdelem
közepén.
Hideg volt, jéghideg. És teljesen, végtelenül üres.
Ötvenhetedik fejezet

1980.
- Gyere a red crabbe! most - mondta Grizz Guidónak, és
választ se várva letette a telefont.
Húsz perccel később Guido az irodában találta a férfit. Mavis
régi íróasztalánál ült, és sörözött. Guido besétált, és
becsukta maga mögött az ajtót.
- Számolj be mindenről - mondta Grizz.
- Nem sok van, amiről beszámolhatnék - kezdte Guido, és
leült az íróasztal elé helyezett kisszékek egyikére. - Néhány
hónappal ezelőtt kezdett feltűnni néhány apróság.
- Milyen apróságok?
- Mindig bepöccenek, mert azok az idióták soha nem
zacskózzák be rendesen a szemetet, és amikor kiteszik a
szemétlerakóhoz, az összes sörösdoboz meg likőrösüveg az
én kocsifeljárómra borul.
- Tehát egy folyamatban lévő szemétháborúból
következtetted ki, hogy Cicc szülei engem keresnek? -
horkant fel Grizz.
- Nem, nem. Már nem látni sörösdobozokat meg üvegeket.
Azt próbálom ezzel mondani, hogy kijózanodtak. Látom,
hogy minden vasárnap elmennek otthonról, szépen
felöltözve.
Szerintem templomba járnak. Múlt csütörtökön néhány kocsi
parkolt a házuk előtt. Valamiféle találkozó volt. Észrevettem,
amikor elmentek, hogy csupa Biblia-bolond.
Grizz nem szólt semmit. Gondolkozott.
- De azért akartam veled beszélni, mert a lány anyja, Delia
meglátott ma reggel, amint a verandán ücsörögtem. Odajött
hozzám, baszki, mintha a világ legtermészetesebb dolga
lenne.
Megkérdezte, hogy emlékszem-e a lányára.
- Mit mondtál neki? - Grizz most felegyenesedett a székén, a
teste megfeszült.
- Közömbösen viselkedtem. Azt feleltem neki, hogy ja,
néhány évvel ezelőtt megszökött, igaz? Megmondtam, hogy
nem sokra emlékszem a kölyökkel kapcsolatban.
Megkérdezte, hogy rémlik-e egy nagydarab, ijesztő külsejű
fickó, tele tetoválásokkal, aki a házuk környékén járt, amikor
ők nem voltak otthon. - Guido habozott, és összevonta a
szemöldökét. - Szerintem rád célzott.
Grizz nyugtalanul vezetett visszafelé, a motelhez vezető
kocsiúton. Nem volt hozzászokva ehhez az érzéshez, és nem
volt benne biztos, hogy örül-e neki. Nem tudta, miért, de
kétségbeesetten szerette volna a karjában tartani Ciccet.
Belélegezni az illatát. Belélegezni őt. A feleségét és
egyetlen, igaz szerelmét. Az egyetlen szerelmét. Soha
életében nem gondolta volna, hogy igazán szerelmes lesz
egyszer. De Cicc csinált vele valamit. Nem tudta
megmagyarázni. Olyan volt, mintha felolvasztotta volna
belülről. Ő volt az egyetlen nő, akivel szeretkezett. Az
egyetlen nő, aki az ő karjában aludt el. Az egyetlen, aki
valaha is fog.
Mosolyogva emlékezett vissza, milyen boldog volt Cicc,
amikor közölte vele, hogy felhagy a bűnözéssel. Őszintén
nem tudta, hogy képes lesz-e távol maradni ettől az
életviteltől, de meg fogja próbálni. Érte. Főleg most, hogy
jön a kisbaba. Nem drogozott, és nem ivott sokat, de nem is
volt rá szüksége.
Bizonyos értelemben Cicc jelentette számára a függőséget.
Nem tudott betelni vele.
Megszólalt egy kocsiduda, és visszarántotta a jelenbe a
gondolataiból. Zöldre váltott a jelzőlámpa. Felmerült benne,
hogy kiszáll a kocsiból, és arcon vágja a mögötte lévőt, aki
rádudált. Amikor a visszapillantójába nézett, látta, hogy
csak egy kölyök. Ráférne egy kis leckéztetés. És Grizz
túlságosan nyugtalan volt ahhoz, hogy hazamenjen Cicchez.
Várt, amíg a jelzőlámpa sárgára váltott. Mostanra számtalan
kocsi dudálni kezdett. Egy tört másodperccel azelőtt, hogy
pirosra váltott volna, gázt adott a Corvette-jének, egy
hosszú, álló kocsisort hagyva maga mögött.
Nem tudhatta az a kölyök, hogy mekkora szerencséje volt.
Egy pillanattal később villogó fényt látott a
visszapillantójában. Gyorsan bekanyarodott jobbra, a
benzinkúthoz. Megállt mögötte a rendőrkocsi. Grizz elővette
a pénztárcáját, és letekerte az ablakát, még mielőtt a rendőr
odasétált volna hozzá.
- Láthatnám a jogosítványát és a forgalmi engedélyt, uram?
-kérdezte egy fiatal zsaru.
Grizz átadta neki mindegyiket.
- Biztosan új vagy itt.
Hagyta, hogy elkalandozzanak a gondolatai, mialatt a
rendőr visszasétált a járőrkocsihoz, hogy ellenőrizze őt.
Mostanában annyi múltbéli kapcsolat került elő. Matthew
Rockman beállított a motelba egy héttel azelőtt. Delia és
Vince felhagytak az itallal, és Ciccet keresik. Mindegyik
véletlen?
Grizz leselkedett a négyesből, így tudta, hogy Cicc követte
Matthew-t a 84-es állami útra, miután a fiú útbaigazítást
kért Chowdertől. Grizz kirohant, amint mindketten
felhajtottak az autópályára. Megparancsolta két fickónak a
gödörnél, hogy kövessék őket, és azonnal tegyenek neki
jelentést.
Alig egy órával később mindkét fickó visszatért, és
jelentették, hogy Cicc az élelmiszerboltba ment, a másik
fickó pedig észak felé haladt a University Drive-on. Nem
történt semmi a két jármű között. Cicc állítólag a fickó
mögött maradt végig, amíg le nem fordult a Flamingó
Roadon. Sosem előzte meg, még csak nem is haladt vele
párhuzamosan. Egyáltalán nem létesítettek kapcsolatot.
Végig kell ezt gondolnia, alaposan átrágni az ügyet. Ha Cicc
anyja tényleg szaglászik és kérdezősködik, tönkreteheti azt
az életet, amit Ciccnek és magának épített. Amikor elrabolta
a lányt, a kotnyeles apáca nem jutott semmire, és végül
feladta a keresést. De ki tudja, miféle bajt kavar Delia meg
ez az újszerű józanság? Valakit majd ráállít, hogy tartsa őt
szemmel, hátha a nő felveszi a kapcsolatot a rendőrséggel.
Ha pedig így tesz, Grizznek van odabent is összeköttetése,
akivel beszélhet, nehogy bármire is jusson az ügy.
Idővel át kell majd gondolnia mindent, és előrukkolni egy
tervvel. De most boldogan hazamegy a gyönyörű, édes
feleségéhez. Cicc nemrégiben azt mondta, megszűntek a
reggeli rosszullétei. Jobban érzi magát. Hazamegy, és addig
szeretkezik vele, amíg a lány sikoltozni nem kezd a
gyönyörtől.
Bizony, a szerelme szeret sikoltozni. Elvigyorodott a
gondolatra.
A zsaru miatt végül feleszmélt a gondolataiból.
- Sajnálom, hogy zavartam, uram. - Szinte cincogott,
miközben odanyújtotta Grizznek a jogosítványát és a
forgalmi engedélyét. Úgy remegett a keze, hogy majdnem
elejtette a papírokat.
Grizz kikapta a kezéből, és undorral felhorkant. Sebességbe
kapcsolt, és elhajtott.
Nem kellett a visszapillantóba néznie, így is tudta, hogy
köves, sóderes zivatart zúdított a zsarura.
Ötvennyolcadik fejezet

2000.

Ginny és Tommy befejezte a vacsorát, és arra készültek,

hogy visszamenjenek Carterhez. Egy bevásárlóközpont
eldugott kis étkezője mellett döntöttek. Ugyanaz a pláza
volt, ahol annyi évvel korábban Grizz ellopta Ginnynek a
keréktárcsát.
A kocsihoz tartottak, amikor Ginny megszólalt:
- Tommy, megvárnál a kocsiban? Bevettem Carter utolsó
aszpirinjét, és szeretnék venni helyette egy dobozzal.
Mielőtt Tommy válaszolhatott volna, valaki megszólalt:
- Azok aztán nagyon csinos cowboycsizmák, ifjú hölgy.
A feleségemnek volt egy pár pontosan ugyanilyen
cowboycsizmája. Texasban találkoztam vele. Ő volt ám az
igazi.
Egy igazi cowgirl.
Mindketten odafordultak, hogy lássák, ki beszél hozzájuk.
Egy öregember volt. Egy pádon ült az élelmiszerbolt és a kis
bevásárlóközpont között, ahonnét az imént jöttek ki. A
padnak támasztotta a járóbotját, és egy oxigéntartály volt
mellette. Igazi őskövület volt. Rámosolyogtak.
- Beszélgess vele - mondta Tommy Ginnynek. - Addig
visszaszaladok én az aszpirinért.
Ginny a férjére mosolygott, aki elindult a boltba. A nő
kényelembe helyezkedett a pádon, és hallgatta, ahogy
újdonsült barátja nosztalgiázik egy sort. Élénken
társalogtak, amikor befordult egy puccos sportkocsi.
Leparkolt a mozgássérült parkolóhelyen, éppen előttük.
Kiszállt egy harmincas éveiben járó, életerős férfi, és
elindult a bevásárlóközpont bejárata felé.
Ginny felismerte, hogy annak a hajszalonnak a tulajdonosa,
ami néhány üzletre található a vendéglőtől, ahol az imént
ettek.
Ginny járt is már egyszer, évekkel ezelőtt a szalonban. Túl
sznobnak találta őket. És a tulajdonosról azt pletykálták,
hogy egy drogos nőfaló. Jonathan Joyner volt a neve.
- Fiatalember - szólította meg Ginny idős beszélgetőpartnere
a férfit. - Igazán meghagyhatná azokat a parkolóhelyeket az
olyan embereknek, akik valóban rászorulnak.
Jonathan Joyner hirtelen megtorpant, és ránézett kettejükre.
- Igazán? Te meg baszd meg magad - mondta. Utána
rámosolygott az öregemberre, de nem egy meleg, kedves
mosollyal, hanem olyannal, ami ezt súgta: „Nesze, erre mit
szólsz?”
Ginny nem bírta türtőztetni magát. Két másodperc alatt
felpattant.
- Nem kell ilyen undoknak meg tapintatlannak lenned,
haver.
Nem volt hozzád goromba. Egyszerűen szóvá tette, ami
különben
is nyilvánvaló. Nincs szükséged mozgássérült parkolóhelyre.
Talán meg kellene hagynod olyasvalakinek, akinek szüksége
van rá, és adj hálát, amiért neked nem kell.
Tommy épp akkor jött ki az élelmiszerboltból. Látta, amint
Ginny feláll, és elég közel volt ahhoz, hogy hallja, mit mond.
- Ki vagy te? - vicsorgott Jonathan. - A kis kurvája? Hát, te is
baszd meg, te és ez a sugár daddy és...
Nem ért a végére. Tommy még azelőtt a földre terítette,
hogy befejezte volna a mondanivalóját.
A nő, aki Tommy után lépett ki a boltból, gyorsan elkapta a
tekintetét, és elindult a kocsijához. Az öregember azonban
csak figyelt, és vigyorgott.
- Ááá, eltöröd a karom! - visította Jonathan.
- Kérj bocsánatot a hölgytől!
- Sajnálom. Sajnálom! Tejó ég, el fogod roppantani a karom!
Ginny megszólalt.
- Nem tőlem kell elnézést kérnie. Ettől a kedves úriembertől
kérjen bocsánatot. Rettentő ocsmányul viselkedett vele -
mondta az öregember felé biccentve.
- Kérlek, öreg, ne törd el a karom. Kérlek. Szükségem van a
kezemre a pénzkereséshez. Törött karral nem tudok
dolgozni.
Bocsánatot kérek az öregembertől. Csak engedj el! Kérlek!
Tommy elengedte Jonathan Joyner karját, és felállt. Jonathan
most négykézláb volt. Felnézett az öregemberre.
- Bocsánat - mondta vicsorogva.
- Szerintem nem mondod őszintén - mondta Tommy. Mielőtt
Jonathan válaszolhatott volna, Tommy olyan durván
rátaposott a kezére a bakancsa sarkával, amennyire csak
bírt, szétzúzva Jonathan kezét. Jonathan felvisított a
fájdalomtól, a mellkasához szorította a kezét, és az oldalára
zuhant.
Összegömbölyödve zokogott, a térdét a mellkasához húzva.
Tommy leguggolt, hogy felvegye a kis bevásárlószatyrot,
amit korábban félredobott. Karon fogta Ginnyt, és elindult
vele a kocsijuk felé.
Ginny útközben hátrapillantott az öregemberre. Ő még
mindig mosolygott.
- Ne aggódjon, ifjú hölgy! Semmit sem láttam. De nem ám,
semmit a világon.
Ötvenkilencedik fejezet

1980.
Grizznek nem sokat kellett agyalnia a terven, hogy miként
intézze el Cicc anyját az újdonsült józanságával meg a lánya
keresésével. A nő egyértelműen bűntudatot érzett több
múltbeli dolog miatt is, és helyre akarta hozni a dolgokat a
gyermekével, akit egész életében elhanyagolt.
Egy héttel később Guido rácsipogott, így Grizz felhívta.
- Atyaég, főnök. Te aztán gyorsan dolgozol - mondta Guido a
telefonba.
- Miről beszélsz?
- A szüleiről. Nem tudom, hogy sikerült elintézned, de
zseniális. Soha senki nem fog gyanakodni.
- Elintéznem? Miről beszélsz?
- Nem te voltál? Most, hogy belegondolok, ez lett volna a
tökéletes terv, de nem tudom, hogyan tudtál volna rávenni
bárkit, hogy megtegye.
- Mi a faszról beszélsz, Guido?! - bömbölte Grizz.
- A szüleiről. A feleséged szüleiről. Halottak. Meghaltak a
hétvégén egy frontális ütközésben. Nem is tudnék róla, de
néhány szomszéd átkopogott hozzám, és továbbadták a
hírt, illetve kérdezték, tudom-e a legközelebbi
hozzátartozójuk elérhetőségét.
Grizz egy pillanatra nem jutott szóhoz. Az illető, akivel Deliát
figyeltette, nem szólt erről. Nem látta Delia kocsiját pár
napja, és annyit mondott Grizznek, hogy talán elutaztak a
városból, vagy hasonló.
Grizz agyait a terven, amivel megszabadulhatna tőlük, de
egyelőre nem léptette működésbe. Még mindig a
részleteken dolgozott az emberével. Most úgy tűnt, mégsem
kell semmit sem tennie. A természet közbeszólt, és
megoldotta helyette a problémát. Azt a rohadt!
Ezután gondolt egyet.
- Guido, azt akarom, hogy tegyél meg valamit, méghozzá
most azonnal.
Guido végighallgatta Grizzt, aki elmondta neki a feladatot.
Másnap Guido a Red Crab irodájában várt a férfira. Grizz
bement, és bezárta maga mögött az ajtót. Körülnézett az
irodában.
- Hol a cucc? A kocsidban? - kérdezte, miközben letelepedett
az íróasztala mögé.
- Nem, itt van. - Guido felemelte a jobb kezében lévő
bőrkötéses könyvet.
Grizz nem döntötte még el biztosra, hogyan fog
megszabadulni Deliától és Vince-től. Tudta, hogy nem fogja
megöletni őket. Sosem lenne képes ilyet tenni Cicc-cel. Még
ha nem is tudja meg a lány, Grizz úgy érezte, többé nem
lenne képes a szemébe nézni. De meg akarta találni a
módját annak, hogy meggyőzze őket, ne keressék. Az
autóbaleset mindent megváltoztatott. És Grizz rájött, hogy
nem akarná, ha Cicc bármely holmija felkeltené a hatóságok
figyelmét abban a házban. Nem akarta emlékeztetni őket,
hogy Deliának volt öt évvel korábban egy lánya, aki
megszökött otthonról.
Lényegében tehát nem szerette volna, ha ismét keresni
kezdik.
Nem volt benne biztos, hogy ez előfordulhat, de
gondoskodnia kellett róla, hogy semmiképpen se történjen
meg.
- Meddig voltál odabent?
- Majdnem három órán át - mondta Guido komolyan. -
Mindent, mindenhol ellenőriztem. A padlást, a
falmélyedéseket, a matracokat. - Elhallgatott. - Arról is
gondoskodtam, nehogy bárki észrevegye a kutakodást.
Ismersz, ugye? Észrevétlenül el tudom intézni az ilyesmit.
- Igen - felelte Grizz kurtán.
- Ez minden, ami ott volt. - Az asztal felett átadta Grizznek a
könyvet.
A Biblia. Grizz kinyitotta, és látta az első oldalon szereplő
feliratot. Szép, gyerekes kézírással állt ott a Guinevere Lőve
Lemon név. Cicc kézírásával.
- Átkutattad az egész kibaszott házat, és ez minden holmija,
amit találtál?
- Ennyi. Nem volt egyetlen bekeretezett kép, se plüssállat,
régi ellenőrzőfüzet, rajz a hűtőszekrényen. Semmi. Az
exfeleségem az összes gyerekének a rajzát kitette a hűtőre.
Tele volt velük a ház. Itt olyan, mintha Cicc sosem létezett
volna. A régi szobáját berendezték irodának vagy minek.
Még egy ágy sincs.
Gondolom, amikor eltűnt, tényleg megszabadultak a
holmijától.
Emlékszel, amikor megvettem azt a gitárját azon a
garázsvásáron, egy csomó holmija ott volt. Ez mikor is volt?
Öt éve? Azt hiszem, Delia egyszerűen túladott mindenén. -
Guido vállat vont. - Hát, néhány dolgot leszámítva. Van
néhány emléktárgy a könyv végében.
A Grizz asztalán heverő Biblia felé biccentett.
Grizz átpörgette a könyv lapjait, és kihúzott valamit, ami
közéjük volt tűzve. A képre bámult, és ledermedt. Egy fotó
Ciccről, még kiskorából. Megnézte a hátoldalát. Nem volt
rajta dátum, de tudta, hogy akkoriban nem etették rendesen
a kislányt. Látta a beesett arcán. A nagy, barna szemével
Grizzre bámult. Sötét karikák éktelenkedtek alatta.
Ez az egyetlen fénykép, amit Delia megtartott a lányáról?
Grizz ekkor a másik tárgyra nézett, ami a kép mellé volt
tűzve. Több papír volt, egy része jegyzetfüzetből, meg
valamennyi fénymásolópapír, mind félbehajtva és
összefogva egy vékony papírcsipesszel. Széthajtotta őket,
és előbb a kézzel írt jegyzetet olvasta el. Háromoldalnyi volt,
szépen, kézzel írták jegyzetpapírokra. Átfutotta az első
néhány bekezdést, aztán félretette. Következőnek a
papírlapokra fordította a figyelmét.
Az egyik oldalon valamin megakadt a szeme. Hunyorogva
összpontosított, összevonta a szemöldökét.
- A levél megmagyarázza - mondta Guido. - De az egészet
végig kell olvasnod. - Guido elfintorodott. Basszus! Talán
nem volt jó ötlet elárulni Grizznek, hogy ő elolvasta.
Grizz újraolvasta a kézzel írt jegyzetet.
- Hát ez jó. Ez aztán kurva jó - dörmögte végül.
A levél és a dokumentumok néhány dolgot szépen
megmagyaráztak. Összefüggött azzal, amit annyi évvel
korábban Steven Marcus mondott Grizznek. Marcus, a
rohadék, aki bántalmazta a gyerekét. A kisfiút, akire Cicc
vigyázott időnként. Marcus bevallotta, mivel szorongatta
meg Deliét, de ezt nem említette. Talán nem foglalkozott
vele, mert nem volt akkora ügy, mint Delia valódi titka. Vagy
sosem találta meg, mivel az üzenet szerint Delia csak
nemrégiben kapta meg egy részét.
Grizz félbehajtotta a papírokat, és visszatűzte őket a
fényképpel együtt a Bibliába.
- Tedd ezt el nekem. Tartsd biztonságos helyen! - mondta, és
visszanyújtotta Guidónak.
Ezt követően hátradőlt a székében, és felnevetett.
- Delia - mondta hangosan. - Te ravasz, kurva kis rohadék. -
Még hangosabban nevetett.
Hatvanadik fejezet

2000.

Ginny csendben figyelte Tommyt, amint Carterékhez vezet.

- Ne kezdj bele, Ginny! Az a seggfej megérdemelte.
Nem is szólt semmit. Nem tudta, mit mondjon. Látta már
Tommyt dühösnek. Tudta, hogy tizenhat évesen a kerítésnek
nyomott egy felnőtt férfit. Látta, amikor a szuszt is kiverte
abból a két fickóból a Razorben. De azt őszintén merte
állítani, hogy semmilyen erőszakos cselekedetet nem látott
a férfitól, egyszer sem, mióta összeházasodtak. Miért
viselkedett ilyen durván Joynerrel? Miért döntött úgy az
utolsó pillanatban, hogy eltöri a férfi kezét? Vajon az évek
során felgyülemlett harag és az elmúlt napok feszültsége
robbant ki belőle hirtelen?
Nem tudta, mit gondoljon, de egyet biztosra vett. Ha eddig
nem is volt egyértelmű, hogy az apja fia, mostanra
világossá vált.
Vacsora közben beszélgettek. Ginny még mindig kíváncsi
volt, miről beszélt Tommy és Grizz a kivégzés előtt. Tudta,
hogy a férfi kénytelen önmagát ismételgetni, de fontos volt
számára, hogy Grizz békében halt meg. Nem pedig a
szívében tomboló haraggal.
Arra értek vissza, hogy Jason még mindig hátul segít az
állatok ellátásában.
- Nem is tudja, hogy elmentetek - mondta Casey. Kérdő
pillantást vetett Ginnyre. Ginny utolsó megjegyzése, amit
mondott, mikor indultak vacsorázni, kíváncsivá tette.
- Később elmesélem - mondta Ginny a pultra hajítva a
táskát.
- Hosszú történet.
- Megyek, megnézem, éhesek-e. - Casey kislisszolt, magukra
hagyva őket.
- Tehát nem jössz haza ma éjjel velem meg Jasonnel -
mondta Tommy halkan.
Kijelentés volt, nem kérdés. Ginny nem válaszolt.
- Ginny, kérlek, édesem. - Odafordult hozzá. - Tudom, hogy
ma éjjel nem tudsz hazajönni. Talán egész héten nem fogsz
hazajönni. De tudnom kell, hogy a házasságunk rendben
van.
Hogy erre az időre csak azért van szükséged, mert fel kell
dolgoznod mindezt. Kérlek, Gin... Nem aggódsz a
házasságunk miatt, ugye? A házasságunk stabil, igaz?
A nő csak szótlanul bámult rá.
- Amikor hazajössz, elmondom a többit - ígérte Tommy. - És
szerintem fontolóra kellene vennünk, hogy elköltözünk. Akár
Floridát is elhagyhatnánk. Frissen kezdhetnénk valahol. Mit
szólsz Északvagy Dél-Karolinához?
- A többit? - Ginny a férfira villantotta a szemét. - És hirtelen
azt akarod, hogy költözzünk el? Tommy, nem tehetjük, hogy
egyszerűen fogjuk a gyerekeket, és elköltözünk. Mi lesz az
iskolával? Mi lesz az állásoddal?
- Van elég megtakarításunk ahhoz, hogy kényelmesen
éljünk, amíg találok egy új állást. A gyerekek rendben
lesznek.
Szereznek majd új barátokat az új iskolában. Ginny, adjuk el
ezt a házat is! Szabaduljunk meg mindentől, és kezdjünk
tiszta lappal! Kérlek.
Jason és a két nő besétált a hátsó ajtón, ezzel megzavarva a
beszélgetésüket. Jason odament hozzájuk a nappaliba.
- Casey néni csinál nekem grillsajtot - mondta, és odaszaladt
az anyjához, majd szorosan átölelte a derekát. - Hazajössz
ma este, ugye, anya? - Felnézett rá, aztán az apjára. -
Mindketten hazajöttök, ugye?
Tommy esedező pillantást vetett Ginnyre.
Ginny összeborzolta a kisfia haját.
- Nem hiszem, édesem. Casey-nek vissza kell mennie
dolgozni, és Bili még mindig nem lesz itthon. Carternek nagy
szüksége van a segítségemre.
Jason épp ellenkezni kezdett, amikor Casey elkiáltotta
magát: -Jason! Gyere, segíts elkészíteni a grillezett sajtodat!
A fiú vállat vonva becsukta a száját, és elindult a konyhába,
De Tommy folytatta a kuncsorgást. Ginnynek végül elege
lett.
- Nem! - kiáltotta olyan hangerővel, hogy Tommy gyors
pillantást vetett a konyha felé. Senki sem jött ki; bizonyára
kimentek enni. - Ne kérlelgess, Tommy! Felfogtad, hogy
huszonöt éve nem hoztam önálló döntést, leszámítva, hogy
milyen klienseknek végezzem el a könyvelését, és hová
menjünk nyaralni? Ne szekáljál! Majd hazamegyek, amikor
jobban leszek, és készen állok rá.
Ginny ritkán fakadt ki, és Tommy úgy meglepődött, hogy
hátrébb lépett egyet, és csak bámult rá.
De a nő még nem végzett.
- Még sosem hoztam egyetlen jelentős vagy fontosabb
döntést sem. Soha. Nem az én választásom volt, hogy Grizz-
zel legyek.
Ő választott engem. - Ömlőitek belőle a szavak. - És azt sem
tudom, mit szóljak az éjszakához, amikor elvesztettem a
szüzességem!
Az utolsó mondatot visszafogott suttogással mondta, a
tolóajtó felé pillantva, majd visszanézett Tommyra.
- Igen, elmehettem egyetemre, de mindig is úgy éreztem,
hogy Grizz feltételei szerint, nem a sajátom alapján. Sok
győzködésbe került. Nem járhattam táncolni, csakis ha Axel
elvitt. Semmit sem csinálhattam önállóan. És még azután is,
hogy letartóztatták, ő mondta meg nekem, hogy menjek
hozzád feleségül. Belezsarolt. Azt mondta, ha igazán
szeretem, megteszem. Ne érts félre, ez volt a helyes döntés.
Legalábbis azt gondoltam. Most már nem vagyok benne
olyan biztos. De mint említettem, nem az én döntésem volt.
Tudta, hogy a szavai fájdalmat okoznak. Nem érdekelte.
Tommy is tudta, hogy igaza van. Mindig akadt valaki, vagy
Grizz, vagy ő, aki épp befolyásolta Ginnyt. Még aznap is
cselre volt szüksége, amikor megtalálta Ginnyt a
templomban, majd meggyőzte, hogy menjen vissza
Grizzhez. Hirtelen furdalni kezdte a lelkiismeret.
- Ha igazán meg akarod menteni a házasságunkat, akkor
már most megmondom, hogy több teret kell adnod nekem. -
A hangja mostanra ellágyult, és nagy, barna őzikeszemekkel
nézett Tommyra. - Most zúdítottál rám egy sor őrületesen
hihetetlen történetet. Arról a tudatról nem is beszélve, hogy
gyakorlatilag egész életemben félrevezettek. És hogy
elhiszem-e neked bármelyiket is? Őszintén szólva
szeretném, de egyszerűen nem tudom, Tommy. Megértesz?
Tommy csak bólintani tudott.
Ginny elsorolta az otthoni teendőket. Tájékoztatta Mimi és
Jason napirendjéről. Örült, hogy a férfi szabadságot vett ki a
hétre. Segíteni fog neki bűntudat nélkül rendezni a
gondolatait, amíg Carternél marad.
Eszébe jutott valami, de nem volt benne biztos, hogy szóba
hozza-e. A kíváncsisága azonban felülkerekedett.
- Moe naplója. Beleolvastál?
- Egy kicsit.
- Tudnom kellene bármit? - kérdezte Ginny. - Elolvassam?
- Őszintén, Gin, nem tudom, hogy el kellene-e olvasnod.
Nem tudom, mi értelme lenne. Eddig azt hiszem, nincs
benne semmi rossz. Nem kifejezetten kellemes, de hát...
ilyen az élet. -Halványan elmosolyodott. - Folyamatosan egy
Elizabeth nevű illetőnek címezi.
- Micsoda?
- Elizabeth. Ötletem sincs, kicsoda. Az összes bejegyzés
ugyanúgy kezdődik: „Kedves Elizabeth!”
- Kiderítettük valaha is az anyja vagy a nővérei nevét?
Mielőtt Tommy felelhetett volna, Jason szólalt meg
mögöttük.
- Pont mint a ló!
Ginny és Tommy megfordultak.
- Micsoda? - kérdezte Ginny. - Miféle ló?
- Elizabeth! - mondta Jason, most már bólogatva. - A barna
ló neve azon a képen a hálószobátokban. A lónak van egy
kis szalagja, mintha díjat nyert volna, vagy ilyesmi. A
szalagon az áll, hogy Elizabeth. Ha nagyon közelről nézed, el
lehet olvasni.
Hatvanegyedik fejezet

2000.

Magára maradva otthon, Tommy leült az ágyra, amin

Ginnyvel osztozott. Ginny kicsivel több mint egy hete ment
át Carterhez.
És még nem jött haza. Talán soha többé nem is fog
hazajönni.
Tommy nem hibáztatta a nőt, főleg nem azok után, amiket
elmondott neki. Beszéltek azóta telefonon is valamennyit,
de még mindig nem számolt be mindenről a nőnek. Ginny
még mindig nem tudta, hogy Jan annyi évvel azelőtt
meggyanúsította Tommyt Grizz lebuktatásával. De ezt
személyesen akarta elmondani a nőnek. Fel kellett mérnie
Ginny reakcióját. Nem volt igaz a vád, és biztosra akarta
venni, hogy Ginny hisz neki.
Tommy hosszasan kifújta a levegőt, és az éjjeliszekrényén
pihenő naplóért nyúlt. Míg fogta, szemügyre vette a képet,
ami Mavis sakkkészlete fölött lógott, a hálószobájuk
falmélyedésében. Ez a kép volt az, amit Moe adott Ginnynek
az első hálaadásnál, amikor kikönyörögte, hogy ne kelljen
átmennie Blue-hoz. Ginny ennyi éven át megőrizte, még
szépen be is kereteztette.
Carteréknél mindketten egyértelműen meglepődtek, amikor
Jason kikotyogta, hogy Elizabeth a ló Moe rajzán. Érthető
volt:
Jason imádta azt a képet. Amikor kisebb volt, állandóan csak
bámulta. Hát persze hogy neki feltűnt a kis szalag, ami
annyi éven át elkerülte Ginny és Tommy figyelmét.
Tommy horkantott magában. Ironikus, hogy megpróbálták
úgy élni az életüket, mintha nem lettek volna egy banda
tagjai, miközben egy kicseszett szentélyt állítottak a
hálószobájukban.
Csóválta a fejét, és belekortyolt a sörébe. A fejtámlának
támaszkodva elhelyezkedett, és kinyitotta a naplót.
Moe naplója, 1978
Kedves Elizabeth!
Nem így kellett volna történnie. Úgy volt, hogy nem esik
bántódása. Wendy megesküdött nekem, hogy amint jelt
adok, hogy tiszta a levegő, valaki bejön, elrabolja őt, és
elviszi a rendőrségre. Ott kiderítik, honnan jött, és Grizz
börtönbe kerül emberrablásért.
Ennyi. Nem akartam, hogy az a férfi olyat tegyen vele, amit
végül tett. Nem érdemelte meg!
Szerintem Wendy mindvégig úgy tervezte, hogy az a férfi
megkínozza őt. Amikor másnap bementem a szobájába a
kutyakajáért, fogalmam sem volt róla, hogy ott fogom
találni. Úgy volt, hogy nem lesz ott. De rettenetes volt,
Elizabeth. Azt hittem, meghalt! Aztán, amikor Damien
megtalálta Gwinnyt, én akartam halott lenni.
Nem hiszem el, hogy azok után, amit a fickó Cicc-cel tett,
még Gwinnyt is megölte. Nem akartam, hogy ebből bármi
megtörténjen, Elizabeth. Esküszöm, nem így kellett volna
történnie. Wendy azt ígérte, Grizz megkapja, ami jár neki.
Börtönbe kellett volna kerülnie, Ciccnek pedig haza. Ahogy
Wendy mondta: „szemet szemért”.
Tommy majdnem kiköpte a sört, amikor ezt elolvasta.
- Nem lehet. Kurvára kizárt! Ezt nem hiszem el!
Hogy lehetséges, hogy nem vette észre akkor? Annyira
lekötötte Ginny annyi éven át, hogy ez a nyilvánvaló dolog
elkerülte a figyelmét? Végigsimított a haján. Chicky
bizonyára szintén rájött. Ezért nem akarta, hogy Grizz tudjon
a naplóról.
Chicky aggódott valakiért.
Tommy ismerte Wendyt, az illetőt, aki évekkel korábban
felelős volt Ginny megtámadásáért. Pontosan tudta,
kicsoda.
A falhoz vágta a sörét, a törött üveg és a sistergő folyadék
jóleső megkönnyebbülést hozott. Elizabeth és az
észrevehetetlen kis szalagja az alatta lévő kisasztalra
zuhant, szanaszét söpörve Mavis sakk-készletének a
darabjait.
Hatvankettedik fejezet

2000.

A nő az órájára pillantott, mialatt az aktatáskájába dobált

még néhány holmit. Fontos megbeszélése volt aznap reggel,
és nem késhetett. Tökéletesen meg volt tervezve a nap.
Olajozott gépezetként működött, aprólékosan, az utolsó
percig eltervezett minden egyes napot. A határidőnaplója
nyitva hevert a konyhapulton.
Egy pillanatra belenézett, miközben felhörpintette az utolsó
korty kávéját. A munkahelyi teendőket feketével írta. A
családi programokat pirossal. Focimeccs, balettpróba,
felvenni a férje öltönyeit a tisztítóból. Nem, ezt leveszi a
listáról. Majd a titkárnője elmegy értük.
Miután frissítette a listát, becsukta a határidőnaplóját, és az
aktatáskájába hajította.
Betette a kávéscsészéjét a mosogatógépbe, meg egy kis
mosószert az adagolóba, és megnyomta az indítógombot. A
hűtőhöz ment, és kivett egy cserépedényt, majd óvatosan a
pulton lévő melegítőbe helyezte, és bedugta a konnektorba.
Tessék. A vacsora hatra kész lesz, és még bőven lesz időm
odaérni Cheryl balettpróbájára. Alaposan szemügyre vette a
konyhát. Mindent elpakolt. A bébiszitter itt lesz, mire
hazajönnek a gyerekek a nyári táborból. A legidősebb
Arizonában tölti a hetet a középiskolai barátaival, akik a
nyáron odaköltöztek. A kisebbik kettő tudja, milyen
feladatokat kell elvégezniük, amikor hazaérnek. Már csak
annyi maradt, hogy visszamenjen a hálószobába, és felveszi
a cipőjét.
Mosolyogva indult el. Boldog volt, és elégedett. A gyerekei
egészségesek, okosak, tehetségesek. Stan remek férj és
édesapa.
Nagy tiszteletnek örvendő, keresett sebész, akit a világ
minden részéről ostromolnak ajánlatokkal. Természetesen
sosem engedné a férjének, hogy Dél-Floridán kívül vállaljon
állást. Túl sok munkájába került pontosan olyanra formálni a
várost, amilyenre szerette volna. Megtisztítva a gyerekkora
óta ismert gonosztól és romlottságtól.
Hatalmas büszkeséggel tölti el, hogy Stan annyi
állásajánlatot kap, de itt van az otthona, és mindig itt is
marad. Ő a foglalkozását tekintve diplomás ápoló volt,
méghozzá rohadt jó a munkájában. Biztosra vette, hogy
ezzel keltette fel Stan érdeklődését. Aztán kiégett a
betegápolással járó érzelmi és fizikai megterheléstől, és
Stan javasolta neki, hogy térjen át adminisztratív munkára.
Azóta is ott dolgozott. Stan fizetése és sikere mellett nem
lett volna szükséges dolgoznia, de ő akart.
Körbepillantott a gyönyörű, rendezett házán, és el kellett
ismernie, hogy megfelelő döntést hozott a karrierjével
kapcsolatban. Szinte tökéletes pontossággal vezette az
otthonát és az irodát is.
Felvette a cipőjét, felkapta az aktatáskáját a konyhából, és
már épp átment volna a garázsba vezető ajtón, amikor
megszólalt a csengő.
Ki lehet ez? Reggel fél kilenc volt. Bizonyára Mrs. Kravitz,
döntötte el. Igen, volt egy igazi, hús-vér Mrs. Kravitz, aki a
szomszédságban élt. Pont, mint az a kíváncsiskodó
szomszédasszony abban a régi, hatvanas évekbeli
sorozatban. 1
Új postásuk volt, aki időnként felcserélte a küldeményeket.
Mrs. Kravitz valójában nem volt tolakodóan kíváncsi;
egyszerűen magányos volt, és mindig kihasználta a
lehetőséget, hogy személyesen adja át a küldeményeket,
ahelyett, hogy egyszerűen a postaládába tömte volna. A nő
kinyitotta a bejárati ajtót.
- Szia - köszönt a férfi kurtán.
- Szia - válaszolt a nő kissé meglepetten. A férfi sosem
állított be telefonálás nélkül. Valami baj van? Jól van a
családja? És az ő családja jól van?
- Beszélnem kell veled.
- Ne most, Tommy. Biztos várhat. Mindjárt megbeszélésem
lesz.
- Nem várhat.
- Micsoda? Mi a baj? - A férfi nagyon komolyan viselkedett,
és ez kezdte nyugtalanítani.
- Nagy a baj.
Mielőtt megkérdezhette volna, mit ért ezalatt, Tommy
folytatta.
- Van néhány dolog, amibe be kell avatnod. - Szünetet
tartott, majd hozzátette: - Wendy.
1 Utalás a Bewitched c. televíziós vígjátéksorozatra, melyet
az ABC csatorna vetített 1964. szeptember 17-től 1972.
március 25-ig.
(a ford.)
Hatvan harmadik fejezet

ÉSZAK-FLORIDA, 2000., EGY HÉTTEL GRIZZ KIVÉGZÉSE

ELŐTT
Grizz megacélozta magát, és felkészült, hogy kimondja a
következő szavakat.
- Grunt nem az öcsém. - Hosszan habozott, majd folytatta. -
A fiam.
Blue Grizzre bámult, és hátradőlt a székén. Lassan bólintott.
- Észre kellett volna vennem - mondta.
- Nem, nem kellett volna észrevenned. Mindent elkövettem,
hogy kezdettől fogva elhitessem veled és vele is, hogy ez az
egy kizárt. Már az elején el kellett volna árulnom neked, de
nem hittem, hogy számítana.
- Számít egyáltalán? Úgy értem, most, hogy Jan elmondta
nekem, hogy ő dobott fel téged, számít, hogy a fiad?
- Nem. Nem számít - felelte Grizz Blue-nak. - Különben is,
mindketten tudjuk, hogy Jan hazudik.
- Tényleg hazudik? El kell, hogy mondjam neked, Grizz, hogy
Kevin kétségkívül Grunt fia. Tudom, hogy kibékültél vele,
mióta Leslie beszámolt neked a gumibotról, de nem áll jól a
szénája.
Legalábbis az én szememben. Az imént láttam a te arcodon
is.
Megint belegondoltál, és zavar. Azon tűnődsz, hogy őszinte
volt-e, amit mondott neked. Úgy tűnik, valahányszor azt
hisszük, hogy tudunk valamit, egy újabb Grunt-bomba
robban.
- Hagyd rám Gruntot. Inkább kideríthetnéd, miért döntött
úgy az őrült exed, hogy bemártja őt, amikor legközelebb
látogatóba mész hozzá. Talán elárulja neked. Talán nem.
Akárhogy is, mindenképp mondd azt neki, hogy elhiszed, és
te is bosszút akarsz állni Grunton. Ha Jan azt gondolja, hogy
hiszel neki, annál inkább segít majd nekünk.
Blue bólintott, hogy érti.
- Hogyhogy soha nem mondtad nekem, hogy keressem
meg?
- Nem volt rá szükség. Tudtam, hogy sosem hagysz fel a
fiaid keresésével. Amikor megtaláltad Froggyt néhány
hónappal ezelőtt, tudtam, hogy nemsokára Jant is meg
fogod találni. Kár, hogy a rohadék fickó már nincs életben,
hogy megkapja, ami jár neki, de akkor is szükségem van
Janre, hogy befejezzem az egészet. Gondod van ezzel?
- Kurvára nincs. Megérdemli. - Blue elcsendesült, aztán
Grizzre pillantott. - Jövő hétre van betervezve a kivégzésed.
Mi lett volna, ha azután találom meg őt?
- Eljuttattam volna hozzád valamit, amiben elmondom,
hogyan kell befejeződnie annak, aminek az előkészületein
dolgozol. Az egész le van írva, és a halálom után el lett
volna küldve neked. Bíztam volna benne, hogy elvégzed,
ahogy elterveztem. Tudtam, hogy sosem hagysz fel a
gyerekeid keresésével, és amint rájuk lelsz, elintézed ezt
nekem. Azt csupán bonusznak tekintem, hogy azelőtt
rátaláltál, mielőtt meghalok. Legalább úgy halok meg, hogy
tudom, megkapta, amit érdemel. Kár, hogy az a kicseszett
Froggy nincs életben, hogy ott lehessen a bulin.
- Igazad van. Elintéztem volna. El is fogom intézni. - Blue
elmosolyodott, ahogy a noteszra meredt Grizz íróasztalán.
Aztán valami más ötlött az eszébe. Borús lett az arca, és
visszapillantott Grizzre.
- Akkor is komoly szarságok derültek ki Gruntról. Az a tény,
hogy megbaszta a feleségemet, nem kelt benned kétséget
vele kapcsolatban?
Grizznek alaposan el kellett töprengenie ezen. Volt egy
nagyon hosszú beszélgetése Grunttal, miután Leslie
beszámolt neki a gumibotról. Eltervezték, hogy még egyszer
találkoznak Grizz kivégzése előtt. Grunt három nap múlva itt
lesz, merengett Grizz. Sok mindent el kell mondania neki,
mellette pedig kihasználja majd a lehetőséget, hogy Blue
kölykéről, Kevinről kérdezősködjön. Nem hitte, hogy téved
Grunt kapcsán, de arra jutott, hogy azért szüksége van egy
B-tervre.
Akármennyire is szerette volna, ha gondoskodnak Ciccről,
nem hagyta volna őt Grunttal, ha kiderül, hogy mégsem az
az ember, akinek állítja magát. Még egy kicsit töprengeni
fog ezen.
Ugyanakkor tudta, hogy a kivégzés előtt már nem fog
találkozni Blue-val. Blue elmegy, hogy személyesen
felkeresse az exfeleségét. Grizz abban sem volt biztos, hogy
tudnak-e majd biztonságosan beszélni telefonon. Most kell
véglegesíteniük a tervet.
- Még mindig van egy beépített embered, aki ott lesz a
kivégzés figyelőszobájában? - kérdezte Grizz.
- Igen - válaszolt Blue. Kezdettől megegyeztek, hogy valakit
odaállítanak, hogy figyelje, ad-e Grizz bármilyen jelzést az
utolsó pillanatban.
- Megadom majd a jelet.
Átbeszélték a tervet, amit Grizz működésbe léptetett Jan
elintézésére, kiterjesztve most már Gruntra is. Hogy Gruntra
sor kerül-e, vagy sem, azután dől el, hogy Grizz még
egyszer utoljára találkozik vele. Amennyiben ártatlan, az
eddigiek szerint folytathatja az életét. Ha viszont Grizz akár
halványan is úgy érzékeli, hogy valami nincs rendjén,
elintézteti Blue-val.
Akár a fia, akár nem, Grizz-zel senki sem baszakodhat.
Senki, őket leszámítva.
Ennek megfelelően jelez majd Blue emberének, és Blue
tudni fogja, miként göngyölítse fel az ügyet.
Grizz témát váltott.
-Azt mondtad, Leslie-t még győzködni kell. Mit találtál ki?
- Csak néhány nappal a kivégzésed után kerül rá sor. De
mindenképp elintézem, mielőtt leadná a cikket. Próbálta
megjátszani magát, amikor összefutottam vele az
élelmiszerboltban. Higgy nekem, tudni fogja, hogy komolyan
gondoljuk. Nem fogja publikálni. Cicc sosem tudja meg.
- Jó. Nagyon jó. Nem érdekel a kibaszott cikk. De nem akarok
fájdalmat okozni Ciccnek azzal, hogy megtudja, Grunt a
fiam.
Nem kellett volna elárulnom Leslie-nek, de még
megállíthatjuk.
Nem kell Ciccnek megtudnia.
- Nem fogja megtudni. Majd én gondoskodom róla.
Véget ért a beszélgetés, és Blue tudta, hogy el fogják
bocsátani.
Azt gondolta, ez lehet az utolsó esélye, hogy megkérdezzen
valamit Grizztől. Valamit, ami piszkálta. Tényleg nem volt
fontos. Nem kellett mindent tudnia Grizzről, és nyilván nem
is tudott. Lehidalt, amikor megtudta, hogy Grizz Grunt apja.
Gyerekkoruk óta ismerte őt, és fogalma sem volt róla.
Habár, az igazat megvallva, Candyt nem sokszor lehetett
látni, és a Red Crabben senki nem is tudta, hogy terhes.
De volt valami más, ami felkeltette a kíváncsiságát.
- Azt mondtad, ha meghaltál volna, mielőtt megtalálom Jant,
akkor úgy léptetted volna működésbe a tervet, hogy
eljuttatsz egy üzenetet hozzám.
Grizz bólintott.
- Kivel? Ki ez a személy, akin keresztül ennyi éven át
kommunikáltál? Üzeneteket kapsz és juttatsz el bizonyos
emberekhez. Még hozzám is. Kit használsz?
Grizz keményen Blue-ra meredt.
- Számít valamit?
- Nem, azt hiszem, nem. Csak kíváncsi vagyok.
- Akkor kíváncsi maradsz. Nem a te védelmed érdekében. Az
ő érdekében. Miután én elmegyek, a banda, vagy ami
maradt belőle, a tiéd. Intézd el a Jan-ügyet, és tartsd távol
Ciccet bármitől, aminek köze van a bandához. Ezzel nem
hiszem, hogy gondod lesz. Sosem volt neki való ez az
életmód, és távol tartotta magát tőle, mióta idebent vagyok.
Ennek ellenére tartsd rajta a szemed a dolgokon, ha tudod.
- Hát, nem volt neki való ez az életmód, nem igaz?
Blue félénken Grizzre pillantott. Mintha mondani akart volna
valamit, de nem volt benne biztos, hogyan fogjon bele. Grizz
észrevette ezt.
- Mi az?
Blue nem felelt.
- Mondd el! Mi van?
A férfi felsóhajtott.
- Nem vagyok biztos abban, hogy átveszem a bandát, ha
már nem leszel.
Grizz félig elmosolyodott, és féloldalra billentette a fejét.
Nem volt meglepve.
- Blue, halott leszek. Leszarom, mit csinálsz. Leállíthatod,
árverésre bocsáthatod, vagy egyszerűen elsétálhatsz. Azt
csinálsz, amit csak akarsz. - Elhallgatott, majd ismét
elkomolyodott, és hozzátette: - Réges-régen így kellett volna
tennem. Valószínűleg nem ülnék most idebent.
Őszintén nem tudta megmondani, hogy vajon az utolsó
állítása igaz-e. De bármennyire is hihetetlen, együttérzett
Blue-val. Tudta, hogy Blue nemrégiben összejött egy nővel.
Egy nővel, aki megmozgatta és felforgatta a világát.
Dickynek hívták, és Blue elmondta Grizznek, hogy végre
érti, miért vonzódik Grizz Cicchez. Cicc jósága és az, hogy
megvet bármilyen bűncselekményt, egészen elbűvölte.
Dicky zsaru. De Blue nem bírt ellenállni neki. Hirtelen és
megállíthatatlanul belezúgott a vörös hajú nőbe, akit
egyébként nemrég léptettek elő nyomozóvá. Blue-t bevitték
kihallgatásra, amikor egy drogügy miatt letartóztatásokba
kezdtek. Blue nem aggódott miatta; nem volt hozzá köze,
így nem volt mit takargatnia. De a kihallgatás során nem
bírta levenni a szemét a nyomozóról. A húszas évei végén,
harmincas évei elején járt, és afféle eklektikus módon
rettentő vonzó volt. A megfelelő helyeken gömbölyödtek az
idomai. Gyönyörű arccal és világoszöld szemmel, ami
vetekedett Grizzével. Rövid, vörös haj, ami mindenfelé
meredezett. Blue nem tudta eldönteni, hogy szándékosan
rendezte-e el így, vagy csak így kelt fel az ágyból. Érezte,
hogy az öve alatt felpezsdül arra a gondolatra, hogy a nő
kikel az ágyból. Tetszett neki, na.
A kihallgatószobában ült, amikor berontott a nő, és
bocsánatot kért a partnerétől a késésért. Ezt követően
letette az asztalra a kávéját. De a tetejénél fogta meg a
kávéspoharat, a tető pedig lejött, és a kávé kiborult. A nő
papírtörlővel tért vissza, és nekiállt feltörölni a kávéfoltokat,
de véletlenül orrba könyökölte a partnerét. Épp kidobta az
elázott papírtörlőket, és elindult az asztalhoz, amikor
megszólalt a telefonja. Az övére volt rögzítve. Túl gyorsan
kapott érte, és ahogy megsuhintotta az övcsatját, kirepült a
kezéből. Éppen csak elkerülte Blue fejét, a falnak csapódott
mögötte, és a földre zuhant.
Olyan volt, mint egy elefánt a porcelánboltban. Blue
lenyűgözőnek találta.
- Ez a harmadik ebben a hónapban, Dicky - jegyezte meg a
partnere szárazon. - Le fogják vonni a fizetésedből.
A nő habozás nélkül válaszolt:
- Nem gond, Charlie.
Vannak részvényeim a mobiltársaságnál.
- Jó, mert szükséged is lesz rá. Ahogy lökhárító részvényekre
meg ruhatisztító-részvényekre is.
Dicky nem vett tudomást a partnere célzásáról, csak leült,
és Blue szemébe nézett. Nyugtalanító volt a pillantása. Nem
szégyenkezett az eddigi ügyetlenkedése miatt. Nem hozta
zavarba a partnere megjegyzése. Keményen Blue-ra
meredt, és a férfi némi utálkozást érzékelt a tekintetében.
Nem. Téved.
Nem utálja őt. Egyenesen gyűlöli. Most megmoccant a
farka?
- Fynder nyomozó vagyok, és biztosra veszem, hogy Conner
nyomozó már elmondta önnek, miért vagyunk itt, Mr. Dillon.
Blue nevetésben tört ki.
- Finder, vagyis „kereső”? Úgy hívják magát, hogy Dicky
Finder, vagyis „Faszkereső”?
Sosem hitte volna, hogy hallhat nevetségesebbet Cicc
valódi nevénél: Guinevere Lőve Lemon.
- Igen, Fynder „y”-nal, ha netán azért vagyunk itt, hogy
megtárgyaljuk a nevemet.
Blue képtelen volt megmagyarázni. Még sosem vonzódott
olyasvalakihez, mint ez a nő. És nem is volt benne biztos,
hogy egyáltalán tényleg vonzalmat érez-e. Próbált már
azelőtt is megállapodni és családot alapítani. Legalábbis
annyira, amennyire tőle telt. Soha többé nem fogja
megpróbálni. Inkább marad a laza nőknél, akik hasonlóra
vágynak, mint ő. Időről időre egy kufircolás, kötöttségek
nélkül. Voltak nők, akik próbálták többre rávenni. Idővel még
Pauline is feladta, és kinézett magának valaki mást.
Blue tényleg próbálkozott. Tényleg azt képzelte, hogy ha
feleségül veszi Jant, rátalálhat valamire, ami kissé
emlékeztet a normális életre, de egyszerűen hiányzott
belőle az adottság. Egy kurvapecér, és mindig is az marad.
Leszarta, mit akarnak a nők, mit gondolnak, vagy hogy érzik
magukat. Hosszú ideje semmit sem érzett, és nem is
tervezett megváltozni.
Egészen mostanáig. Valami megmozgatta.
Nem volt semmiféle logikus oka az azonnali vonzalomnak,
amit a nő iránt érzett. De ott volt, és nem is tagadhatta. Egy
új, izgalmas dolog szikráját érezte. Egy személyes kihívást.
Meg akarta ismerni ezt a nőt. Tudni akarta, miért gyűlöli őt
ennyire.
Akármilyen őrültségnek is hangzik, vonzónak találta, hogy
megveti őt a nő. Mégis mennyire el baszott dolog ez?
Elvigyorodott.
- Ó, Dicky - mondta Grizz a székében hátradőlve. - Szóval,
kezd komolyra fordulni?
Blue félrepillantott.
- Igen, azt hiszem. Basszus, nem tudom. Szüksége van rám.
Okos, meg minden, de egy kicseszett káosz a nő.
- Ennyi év elteltével, és azok után, hogy hány nő kergetett
téged a motorod meg a tetkóid miatt, most jössz csak rá,
hogy azokhoz vonzódsz, akiket ez nem izgat? Ez rohadt
vicces, Blue.
Blue vállat vont.
- Dicky más, Grizz. Nem tudom megmagyarázni.
Grizz sokat tudón bólintott. Blue nem nézett utána
rendesen.
Dicky nem egy káosz. És Dickynek nincs szüksége Blue-ra,
de el akarta hitetni a férfival, hogy van. Pontosan tudja,
hogy mit csinál. Figyelmeztesse Blue-t? Elárulja neki, mit
derített ki a nőről?
Nem. Hagyja, hogy Blue maga derítse ki. Nincs veszélyben
az élete, vagy bármi hasonló. Grizz kissé bánta, hogy nem
lehet jelen az egész során, de tudta, hogy hűséges barátja
képes megoldani. Tehát, Blue szerelmes Dicky Fynder
nyomozóba. Sok szerencsét, haver. Szükséged lesz rá.
- Megismétlem még egyszer, Blue, és komolyan gondolom.
Csinálj, amit akarsz. Én annyit kérek, hogy miután nem
leszek,
intézd el az utolsó pár dolgot, amit megbeszéltünk. Nem kell
figyelned Ciccet és Gruntot. Csak légy résen, hogy
amennyire csak lehetséges, távol maradjanak bármitől, ami
a bandához köthető. Nem hiszem, hogy ez gondot fog
jelenteni, de segítene nekem szembenézni az
elkövetkezőkkel, ha tudnám, hogy ott leszel.
Felállt. Blue el lett bocsátva.
Blue is felállt, felkapta a mappát a családi fényképeivel.
Grizz kikapta a kezéből.
- Magamnál tartom az utolsó találkozómig Grunttal -
mondta. Teltek-múltak a másodpercek, és ők csak álltak.
Semmi utolsó
szó a két barát között. Semmi ölelkezés vagy hátba
veregetés.
Blue nem fog visszajönni.
A férfi végül aprót biccentett Grizznek, majd elindult az
ajtóhoz, de Grizz addigra észrevette a halvány csillogást.
Blue sötét szemét könnyek lepték el.
Ő is sírt volna, de réges-régen megfogadta, hogy soha többé
nem ejt még egy könnycseppet. És így is tett.
Hatvannegyedik fejezet

NASHVILLE, TENNESSEE, 2000., HÁROM NAPPAL GRIZZ

KIVÉGZÉSE ELŐTT
Blue szemügyre vette az előtte ülő nőt. Tizenöt éve nem
látta.
Valahol mélyen tisztában volt vele, hogy még mindig vonzó,
de most valahogy undorodott tőle. Ugyanazt a parfümöt
használta.
Annak idején felizgatta. Legalábbis a kapcsolatuk elején.
Most csak hányingere volt tőle.
- Csak hogy tudd: hagytam egy borítékot, amit abban az
esetben bontanak ki, ha nem térek haza. - Jan a férfira
szegezte a tekintetét. - Megírtam, hogy veled találkozom.
Nyelt egyet, és félrepillantott. Fél Blue-tól. Ha sosem tér
haza erről a találkozóról, azt akarja, hogy valaki tudja, ki a
felelős.
- Jan, ha azt akarnám, hogy halott legyél, már az lennél.
- Benne vagyok a tanúvédelmi programban. Miután
telefonáltál, csak annyit kellett volna tennem, hogy felhívok
egy számot, és máris áthelyeznek máshová. Kezdhetted
volna elölről a keresést. De nem tettem. Hittem neked, és
szeretném, ha újra megismernéd Kevint és Timmyt.
- Tudom, hogy felhívtad azt a számot. Tudom, hogy azt
hitted, egyből áthelyeznek valahová. A tanúvédelmi
program nem teljesen hibátlan. Egyszerűen tovább tartott
megtalálnom a gyenge pontját, mint szerettem volna.
Jan kényelmetlenül mozgolódott a székén a hotelszobában,
és lassan remegni kezdett. Hát persze. Blue-nak van egy
beépített embere. A hirtelen félelemtől szaporább lett a
szívverése. Sokan látták őt besétálni a hotel előcsarnokába.
Jócskán lesz róla biztonsági felvétel. Tudta, hogy a férfi is
tisztában van ezzel.
Biztonságban van. De nem hülye. Ezért hagyta hátra az
üzenetet.
- Mondtam, hogy nem akadályozom meg, hogy találkozz a
fiúkkal. - Jan összefonta a kezét. - Miért akartál találkozni?
- Majd később rátérünk a fiúkra. Szépen gondoskodtál
magadról. Elváltál a gazdag férjedtől. Nincsenek gyerekek,
akikről gondoskodnod kellene abból a házasságból. A mieink
felnőttek.
Jan nem szólt semmit, csak bámult a férfira.
Blue lepillantott, és az ujjával megszorította az orrnyergét.
Tizenhárom órát vezetett egyhuzamban, hogy személyesen
beszéljenek. Fáradt volt, de tudott összpontosítani. Egy
villanásra egy vad, vörös hajkorona és szenvedélyes, zöld
szempár rohamozta meg a gondolatait.
Félmosollyal az arcán végül megszólalt:
- Mesélj nekem még Gruntról.
Blue idáig vezetett, hogy Gruntról kérdezősködjön?
Jan megköszörülte a torkát.
- Mi mást akarsz még tudni?
- Először is, hogy baszott meg?
Blue nem akarta ezt megkérdezni, de kibukott belőle,
mielőtt még visszafoghatta volna magát. Nem ez volt az
elsődleges célja ennek a találkozónak, és az igazat
megvallva nem túlságosan érdekelte, hogy kivel kefél az
exfelesége. Leginkább csak kíváncsi volt.
Jan megdermedt. Nem árulhatta el Blue-nak az igazat. Mégis
mit mondjon neki? Begurultam, amiért a motelban keféltél
néhány nővel, ezért bedrogoztam a kisöcsédet, és az
ágyunkhoz bilincseltem?
Visszaemlékezett arra, amikor először megtudta, hogy Blue
másokkal kavar. Gyanakodott, mert egyre ritkábban
szeretkeztek. Azután történt, hogy megszületett az első
gyermekük, Timmy. Szándékosan került közel Willow-hoz,
miután Blue ragaszkodott hozzá, hogy néhány lány vele
legyen a terhessége alatt, amíg nem szedi a gyógyszereit.
Blue vigyázott, nehogy kapcsolatba kerüljön a bandával,
ezért meglepetésként érte Jant, amikor megengedte, hogy
Willow, Chicky és Moe vele legyenek. Tudta, hogy szüksége
lesz egy barátra a motelban. Valakire, aki beavatja abba, mi
folyik ott.
Timmy születése után rendszeresen tartotta a kapcsolatot
Willow-val. Már-már úgy érezte, Willow valósággal élvezi,
hogy beszámolhat neki Blue hűtlenségéről.
Egyébként mostanra már nem számított az egész. Igen,
haragudott Blue-ra, és úgy állt bosszút, hogy lefeküdt a
kisöccsével. Sosem azzal a szándékkal tette, hogy Blue
megtudja. Félt, hogy mindkettőjüket megölné. Azért tette,
mert megtehette, és vissza akart vágni. Ez volt az egyetlen
módja annak, hogy némi megtorlást szerezzen a férfi
hűtlenségéért.
Felidézte, hogyan csalta a házhoz Gruntot, amíg Blue
dolgozott. Előhozakodott valami kifogással, hogy Gruntnak
segítenie kell neki meghatározni a háztartási költségvetést.
Azt mondta, Blue piszkálja a kiadásai miatt, és meg akarja
lepni a férfit egy költségvetési tervvel. Ez persze hazugság
volt. Jan egyvalamit biztosan élvezett: elkölteni a
háztartásukba özönlő pénzt, amit annak köszönhettek, hogy
Blue aktívan kivette a részét a banda ügyeiből.
Grunt rettentő lelkesen felajánlotta a segítségét. Elvitette
magát Moe-val a bátyja házához, és Jan azt mondta,
gondoskodik róla, hogy később, vacsora után Blue
visszavigye a motelba. Grunt semmit sem sejtett akkor.
Valamelyest megkeményítette az élet a motelban, de még
mindig volt benne némi ártatlanság.
Grunt elkortyolgatta az italt, amivel Jan megkínálta,
miközben csevegtek, és a nő elmondta neki, miben van
szüksége segítségre. Utána azt mondta a fiúnak, hogy az
összes blokkot egy cipősdobozban tartja a
hálószobaszekrényében.
Megkérdezte, nem segítene-e neki levenni.
Amikor Grunt felébredt, kába volt, meztelen, és a
fejtámlához bilincselték a kezét. A nő elvörösödött, amikor
eszébe jutott, hogy nem pont úgy sikerült, mint tervezte.
Azt hitte, a kamasz fiú majd a tenyeréből fog enni. Erre lett
volna szüksége.
Valamiféle megerősítésre. Hogy ő minden férfi álma.
De Grunttól nem kapta meg. A fiú dühös volt.
- Nyisd ki a bilincset, Jan! - morogta, amint magához tért.
A nő már simogatta, mialatt ki volt ütve. Nem sokba telt,
hogy teljesen izgalomba jöjjön, miután felébredt. Jan nem
értette, miért haragszik.
- Miért nem engeded el magad, és élvezed? - kérdezte
csábítóan.
- Vedd le rólam a kibaszott kezed!
Jan a fiú szemébe nézett.
- Nem hiszem, hogy tényleg szeretnéd, ha levenném rólad a
kezem.
Kényeztette a merevedését.
Grunt küszködött ellene.
- Ez nem helyes, Jan. Nem igazságos Blue-val szemben.
Bilincselj ki, és felejtsük el a történteket!
Jan nem hitt a fülének. Ez a kis szarházi visszautasítja őt?
Kizárt. Gyorsan lovagló ülésbe helyezkedett felette. Grunt
nem nézett Janre, aki óvatosan ráereszkedett, és elkezdett
fel-le mozogni rajta. Azonnal tudta, hogy nyert. Érezte,
amint a fiú ondója szétárad benne, és lassan leállt.
- Én voltam az első, nem igaz? - turbékolta. Grunt továbbra
sem nézett a szemébe.
- Eressz el! - mondta.
Jan lehajolt, és az orrával a fiú nyakához dörgölőzött. Grunt
következő szavaira ledermedt.
- Szedd le rólam ezt a kibaszott bilincset, te beteg,
pszichopata kurva!
Ezzel kezdődött. Minél visszataszítóbbnak találta őt a fiú,
annál inkább a megszállottja lett. Nem értette. Egy vonzó,
érzéki nő. Önként ajánlkozik. Bármelyik férfi egy
szemvillanás alatt megragadta volna a lehetőséget, hogy
vele legyen.
Jan biztosra vette, hogy miután szexeinek, a fiú majd
különféle indokokat talál arra, hogy vele legyen, amikor Blue
nincs a közelben. Még arról is fantáziáit, hogyan fogja
finoman visszautasítani.
Nem számított arra az undorra, amit végül a fiú szemében
látott. Igen, ekkor vált Grunt a rögeszméjévé. Nem
emlékezett, mennyi időbe telt, mire rájött, hogy már le se
szarja, mit csinál Blue a motelban. Elkezdte Gruntról
faggatni Willow-t.
Természetesen a fiú jóléte iránti nővéri aggodalomnak
álcázta, de mindent tudni akart vele kapcsolatban. Az
elutasítástól csak nőtt az elragadtatása a fiú iránt.
Aztán hallott arról a lányról. Ciccről.
Willow-nak nem tűnt fel, hogy csak tovább táplálja Jan
Grunttal kapcsolatos mániáját.
- Nem tudom, Grizz miért nem engedi, hogy Grunté vagy
valaki másé legyen! - vallotta be egy délután Willow
dühösen. - Úgy értem, Grunt folyton őt bámulja. Egy csomó
férfi lecsekkolja, de tökéletes lenne Grunt mellé. Egykorúak.
Tényleg nem értem, Grizz mit lát benne.
Jan ismerte a történetet. Valami olyasmi, hogy
„köszönetajándékként” vitték a lányt Grizznek. Nem
emlékezett rá, hogy látott volna bármit a hírekben egy
eltűnt lányról.
Bizonyára megszökött otthonról. Senki sem tudta biztosra.
- Miért nem hívod fel a rendőrséget, és teszel névtelen
bejelentést? Talán ha kimennek a motelhoz, utánanéznek,
hogy kicsoda a lány, vagy hasonló.
- Sosem jönne össze - fújtatott Willow. - Kezdjük ott, hogy
eljutna Grizz fülébe. Lebuktam az első éjszaka, amikor
odahozatta a lányt. Meg akartam fojtani. Egy másodperc
alatt tudná, hogy én voltam.
Ez érdekesen hangzott. Jan elraktározta az információt
későbbre. Ha valaha is összeakadna a bajusza Willow-val.
Jan maga is betelefonálhatna névtelenül a rendőrségre, de
nem fog.
Ha Ciccet visszavinnék a családjához, Grizz pedig börtönbe
kerülne emberrablásért, Gruntnak annyival is egyszerűbb
lenne ténylegesen összejönni a lánnyal.
Jan akkoriban nem sejtette, hogy ha fel is hívná a
rendőrséget, hogy bejelentse, Cicc a motelban van, nem
jutna tovább a telefonra válaszoló személyen. Grizznek
akkoriban rengeteg embere volt. Különben sem volt
szüksége arra, hogy hívja a rendőrséget. Grunttól született
gyermeke. Egy nap az övé lesz a fiú. Előbb-utóbb,
valahogyan.
Gyötrelmes volt a nap, amit Cicc vele töltött. Főleg, amikor
Jan meglátta, hogy Cicc milyen szépen kitölti a tőle kapott
fürdőruhát. Jannek eszébe jutott, milyen volt ő ennyi idősen.
Esetlen, girhes tinédzser, és lapos, mint egy vasalódeszka.
Cicc formás volt. És őszintén édes. Okos. Segített a fiúkról
gondoskodni, és bolondult értük. Ők is szerették a lányt,
amitől csak rosszabb volt az egész. Nem csoda, hogy Grizz
akarta őt.
Jan kész kínzásnak érezte a vele töltött időt.
Az egész túl soknak bizonyult ahhoz, hogy megbirkózzon
vele. A nap végére csaknem felrobbant. És végül tényleg
robbant. Haragjában is vigyázott, nehogy elkotyogja, Willow-
tól tud arról, hogy Grunt bámulni szokta a lányt. Azt hazudta
Ciccnek, hogy Blue mondta el neki. De különben sem volt
lényeges. Nem érdekelte volna, ha bajba sodorja Blue-t. A
férfi mindent megdugott, aminek melle van, Jan pedig csak
Gruntra vágyott. És Grunt nem lehetett az övé.
Grunt amennyire csak tudta, kerülte az otthonukat. Soha
többé nem fogadott el italt Jantől. A nő eltöprengett, hogy
ez vajon rajta kívül másnak is feltűnt-e. Valószínűleg nem.
Grunt nem volt a közelében eleget ahhoz, hogy nyilvánvaló
legyen.
Egyszerűen nem vett tudomást Janről, amikor a nő közölte
vele, hogy Kevin a fia. Kreatívan kínozta a nőt.
Ha Jan őszinte volt magához, tudta, hogy Grunt valójában
nem tett semmit az ő kínzására. Jan magát kínozta. Sosem
volt képes elfogadni a fiú elutasítását.
Most, hogy itt ült Blue-val szemben, úgy döntött, örül, hogy
Blue rátalált, és felfedezte, hogy Kevin Grunt fia. Talán ez
majd segít tönkretenni Grunt tündérmeséhez illő befejezését
Cicc-cel.
Hiába volt Jan a tanúvédelmi programban, ez nem
akadályozta meg abban, hogy kicsit maga is szaglásszon.
Tudta, hogy már Grizz tárgyalása előtt összeházasodtak. Azt
is tudta, hogy Grizz hamarosan meg fog halni, Blue pedig
haragszik. Talán még bosszút állhat, amiért Grunt
megtagadta Kevint.
- Megerőszakolt - nyögte ki a nő. - Elhozatta magát Moe-val,
amikor te nem voltál otthon. Kitalálta ürügyként, hogy
Timmyt szeretné látni. Természetesen fel sem merült
bennem, hogy valójában mit forgat a fejében. Biztos
emlékszel. Akkor történt, amikor hazajöttél, és ő épp nálunk
volt. Azt hazudtuk neked, hogy segít beosztani az otthoni
pénzt. Téged láthatóan nem érdekelt.
Blue oldalról a nőre pillantott.
- Megerőszakolt téged, és teherbe estél Kevinnel? Csak attól
az egy alkalomtól?
Blue nem kérdőjelezte meg, hogy a kamasz fiú képes volt
megerőszakolni egy felnőtt nőt. Grunt nagy volt a korához
képest, és addigra megtanulta megvédeni magát. Nem
okozott volna gondot számára felülkerekedni Janen. De
egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy Grunt ilyet tenne.
Tudta, hogy Jan hazudik.
- Egy alkalom pont elég hozzá, Blue - felelte a nő lesütött
szemmel. - Nem vallhattam be neked, mert nem akartam,
hogy megöld. Végtére is az öcséd, és tudom, hogy törődsz
vele. Nem akartam ezt elrontani.
Mielőtt Blue válaszolhatott volna, Jan gyorsan hozzátette:
- Nem tudom, észrevetted-e, de ezt követően kerülni
kezdett.
Gondolom, megkapta, amit akart, és ezzel vége is volt. Talán
bűntudata volt, valahányszor a közelembe került, ezért
inkább távol maradt, amikor csak tehette. Tényleg gyűlöltem
őt ezután.
Próbáltam nem gyűlölni. Próbáltam megbocsátani neki,
mivel az öcséd, de féltem, hogy talán megint beállít, amikor
te nem vagy otthon. Főleg, miután megszerezte a jogsiját,
és vezetni kezdett.
Jan ekkor felpillantott. Sikerül meggyőzni a férfit?
- Hogyan vett részt Grizz lebuktatásában? - Blue máris túl
van a megerőszakoláson. Nem mintha számítana... Úgy
gondolta, erre a kérdésre is tudja már a választ, de hagyja,
hogy a nő elmondja.
- A teljes megcsalásos ügyért vállalom a felelősséget. Igen.
Megcsaltalak, de legyünk őszinték, Blue, a szerelem addigra
már
kihunyt köztünk. Régen azelőtt véget ért a házasságunk,
hogy valóban véget ért volna.
Ha előadja ezt a bűntudattal teli vallomást, Blue-t talán
könnyebb lesz meggyőzni.
A férfi bólintott, és biztatta, hogy folytassa.
- Grunt a gyerekfelügyeleti jogért folytatott harc idején
keresett fel. - Jan felsóhajtott. - Elmondta, hogy végig arra
várt, hogy Cicc-cel lehessen, és elege van a várakozásból.
Felvetette, hogy esetleg segíthetnénk egymásnak. Ennyi. Ő
egyszerűen bedobta az ötletet, de hagyta, hogy én és
Froggy cipeljük az egész terhet. Megkapta, amit akart,
Ciccet, és ezzel végzett.
Ez is hazugság volt, de Jan sosem árulta volna el Blue-nak,
hogy valójában ki buzdította őket a színfalak mögött. Ki volt
a férfi, aki felkereste őt a gyermekfelügyeleti tárgyalások
idején, és azt mondta, megoldást kínál. Tökéletes
megoldást. Addigra Jan túltette magát a Grunttal
kapcsolatos mániáján. Ciccen is túltette magát. Legalábbis
azt hitte. Grunt magával hozta azt a gazdag ribancot, Cindyt
a néhány összejövetelre, amin részt vett. Jant nem
érdekelte. Ügyvédekkel randizott, és még egy bíróval is Blue
háta mögött. Mindegyikőjük dugjon, akivel akar.
Jan addigra olyan messzire akart kerülni a bandától,
amennyire csak lehetséges. Nem volt tipikus
„asszonypajtás-alapanyag”.
Túl jó volt ahhoz a csapat alávaló, romlott alakhoz.
Blue lustán ránézett, és feltett neki néhány további kérdést.
A nő a legjobb tudása szerint válaszolt. Szünet állt be a
beszélgetésben. Bekapcsolt a légkondi, megtörve a
hotelszoba csendjét.
- Nem tudom, most már tehetünk-e bármit is. - Jan vállat
vont. -Úgy értem, késő bánat, Blue. Tíz év telt el azóta. Grizz
meg fog halni, mennyi is? Két-három napon belül? Mit
számít?
Blue megvető pillantást vetett rá.
- Ha annyira gyűlölted Gruntot, amiért megerőszakolt, miért
nem jelentetted őt is fel velünk, többiekkel együtt? És Fess
miért nem volt a listán?
Most már csak játszadozott a nővel. Látni akarta, ahogy
feszeng.
Jant ez váratlanul érte. Már nem emlékezett, ki szerepelt a
listán, és ki nem. Az illető, akivel együtt dolgozott, azt
ígérte, majd ő gondoskodik az egészről. Jan emlékezett,
hogy kezdetben se Grunt, se Fess nem lett kikérdezve vagy
vallatva, de azt hitte, azért nem, mivel egyikőjük sem volt
olyan megrögzött bűnöző, mint a többiek. És miután Grizz
vádalkut kötött, amúgy is békén hagyták őket. Erről neki
nem is lett volna szabad tudnia. Jóval a tárgyalások előtt
elköltöztették, de a kapcsolata folyamatosan értesítette a
fejleményekről. Bizonyára a pasinak is volt egy beépített
embere. Miután Grizzt halálra ítélték, a férfi megszakította a
kapcsolatot Jannel. Jan azóta sem hallott felőle.
Ekkor hadoválni kezdett.
- Nem egyértelmű, hogy azért nem szerepelt a listán, mivel
valakivel összedolgozott? Hát persze hogy magát nem tette
a listára.
- És ezzel egyből felhívja magára a figyelmünket? Idefigyelj,
Jan. Tudom, hogy nem Grunt volt, és tudom, hogy nem is
Fess vett rá, hogy segíts nekik. - Megropogtatta az
ujjperceit, és elnyújtózva hátradőlt a széken. Éppen olyan
nagy, éppen olyan erős, mint amilyenre Jan emlékezett. - Ki
volt?
Jan most már valóban reszketett. Félt, mert tudta, hogy
sarokba szorították.
- Miért nem keresed meg Froggyt? - nyögte ki. - Miért nem
kérdezed meg tőle?
- Megtaláltam Froggyt, de már túl késő volt. Halálra itta
magát két évvel ezelőtt. - Blue taktikát váltott. - Nézd, Jan,
azt állítod, hogy a kölyök kisöcsém megerőszakolt. Hiszek
neked.
Tudom, hogy mindig is beléd volt zúgva. De tudom, hogy
nem ő dobta fel Grizzt. Tudom, hogy van odakint egy
rohadék, aki miatt elvesztettem a fiaimat. Ha elárulod, ki az,
segíthetünk egymáson.
A levegőben lógott ez a pár szó. A nő elkerekedett szemmel
bámult rá. Eltűnődött, vajon Blue tudja-e, hogy máris
elköltötte a hatalmas összeget, amit a válás során kapott a
második férjétől. Pénzre van szüksége, és tudta, hogy a
Grizz letartóztatása mögött álló férfi nagyon sikeres.
Legalábbis akkoriban az volt. Tudta, hogy Blue meg fogja
ölni az illetőt, de talán előbb együttműködhetnek, és
kizsarolhatnak belőle némi pénzt.
- Oké, elárulom - mondta halkan, és megkockáztatott egy
pillantást a férfi felé. - De neked is segítened kell rajtam.
Szükségem lenne egy kis...
- Ja, ja, tudom, le vagy égve. Mi a neve? - Blue már tudta, de
végig kellett ezt játszani.
- Nem állok rá készen, hogy elmondjam. Nem biztos, hogy
teljesen megbízom benned, Blue.
- Bízhatsz bennem, de megértem, miért félsz. Meg akarod
tartani az infót, amíg nem látod, hogy üzletet ajánlok. Nem
gond. Tehát együttműködünk. Mindketten bosszút állunk
Grunton és a férfin, aki szétszakította a családomat.
- Nem fogod megölni a tulajdon testvéredet, ugye?
- Nem ölöm meg, de megfizet érte. Nagyon megfizet. Úgy
intézzük, hogy börtönbe kerüljön, és visszakapja, amit tett.
Lehet, hogy az öcsém, de megerőszakolt téged, amíg a
feleségem voltál. Ez nem marad megtorlás nélkül.
Jan halványan elmosolyodott erre.
- Tehát, mire van szükséged tőlem?
- Vissza kell jönnöd velem Floridába. Talán csak egy hétre.
Talán hosszabb időre. Jó sok pénzt ki fogunk tudni zsarolni
abból
a fickóból, feltéve, ha még életben van, és ott lakik. - Blue
már tudta jól, hogy a férfi életben van, és egy nagyon is
kényelmes életet él Floridában. - Ha pedig nem, akkor is
kitervelhetünk valamit Gruntnak.
- Mi van, ha megtaláljuk, és nem gazdag? Csak feltételezem,
hogy az.
- Mit gondolsz, ki gondoskodik Grizz pénzéről, mialatt ő
börtönben van?
A nő összevonta a szemöldökét.
- Ha nálad van Grizz pénze, akkor miért kell megzsarolnunk
ezt a fickót?
- Számomra ez nem a pénzről szól. Megfizet, amiért elvette
tőlem a gyerekeimet. Csak hab a tortán, ha ki tudunk szedni
belőle némi pénzt, mielőtt elintézem.
Jan elmosolyodott, és még meg is nyalta kissé az ajkát, mint
egy macska, ami épp egy madárra vadászik.
Blue ekkor elkomorodva ránézett.
- Ha megtudom, hogy hazudtál nekem bármiről, meg foglak
ölni.
- Legalább annyi okom van rá, hogy gyűlöljem őket, mint
neked, Blue. A tanúvédelem nem bánt kifejezetten jól
velem.
Recepciósként kellett tengődnöm egy reklámügynökségnél.
Nem hagyták, hogy jogi irodában dolgozzak az előző
munkaköröm miatt. Ha nem ismerkedtem volna meg
Richarddal, vagy ha nem lett volna képes gondoskodni
rólam, nem tudom, mi lett volna velem meg a fiúkkal. Egy
hét választott el attól, hogy segélyért folyamodjak. Nem,
annyira nem jó a tanúvédelmi programban lenni. Akármiről
legyen szó, segítek neked.
Igazat mondott. A legkevésbé sem érdekelte a fickó, aki
meggyőzte, hogy lépjen fel Grizz ellen. Pénzt akart, és
boldogan hagyta volna, hogy Blue azt tegyen azzal a
férfival, amit csak akar. De Grunt más történet. Grunt
visszautasította őt. Ezért pedig megfizet. Jan meghallgatta
Blue tervét.
Ezután fogta a mobiltelefonját, és telefonált egyet.
- Elrejtem a kulcsot egy műkő alá. Csak néhány naponta
locsold meg őket. Esetleg felkapcsolhatnád a lámpát
éjszakánként. Annyira sietnem kell, nem is volt időm
megtervezni semmit. - Jan várt egy darabig, amíg a vonal
túlvégén mondott valamit az illető. - Ó, egy kincs vagy,
Connie.
Köszönöm. Találkozunk nagyjából egy hét múlva.
Jan letette a telefont, és Blue-ra pillantott.
- Minden el van intézve. A szomszédom majd öntözi a
növényeimet, és gondoskodik róla, hogy úgy tűnjön, otthon
vagyok.
Blue bólintott, majd a zsebébe nyúlt, és kihúzott egy
pénzköteget. Meggyőzte a nőt, hogy vele együtt távozzon,
anélkül, hogy hazamenne pakolni. Jan számára túlságosan
csábító volt egy új ruhatár gondolata, nem tudott rá nemet
mondani. Blue tudta, hogy a nő közel áll a háza
elvesztéséhez.
Ahelyett, hogy munkát keresett volna a válását követően,
előkelő társasági életet élt, és abban bízott, hogy még
azelőtt fog magának egy új, jómódú férjet, mielőtt kifogy a
pénzből.
Tévedett. Ezért is ugrott erre a lehetőségre, és Blue
tisztában volt mindezzel.
Azt is tudta, hogy Jan több mint egy éve nem lépett
kapcsolatba a fiúkkal. Nem fog hiányozni nekik.
- Az én kocsimmal megyünk, a tiédet pedig itt hagyjuk. Jövő
héten repülővel visszaküldelek. Ez a hotel eléggé elegáns.
Miért nem mész le abba a butikba az előcsarnokban, és
veszel valami szépet magadnak, hogy megünnepeld az
újdonsült üzleti társulásunkat?
Jan valósággal visított, amikor kikapta a pénzt a férfi
kezéből.
- Nem akarsz lejönni velem, és segíteni kiválasztani valami
drága fehérneműt? Tudom, hogy árulnak. - Megrebegtette a
szempilláját.
Blue mindent elkövetett, nehogy megforgassa a szemét.
- Egy másodperc, és lent leszek. Pisálnom kell.
Jan fogta a retiküljét, és elindult az előcsarnokba. Blue tudta,
hogy képtelen ellenállni a zöldhasúnak.
Amikor magára maradt, körülnézett a szobában. Soha senki
nem fogja összekapcsolni ezzel a szobával vagy hotellel a
nőt.
Blue lopott bankkártyát használt a szoba lefoglalásához. Ki
is fogják takarítani ezt a helyet, és valaki egyébként is
használni fogja az elkövetkező hét során. Kivette a saját
telefonját a zsebéből, és tárcsázott egy számot.
- Mehet. Be kell jutnod a házba. A kulcs egy műkő alatt van.
A szomszéd hölgy szemmel fogja tartani, úgyhogy légy
óvatos.
Valamiféle borítékot kell keresned, amiben meghagyta, hogy
velem fog találkozni. Nem épp egy zseni a nő, úgyhogy
feltehetőleg a kibaszott konyhapulton találod.
Ekkor elhallgatott.
- Nem, a kulcs nem lesz benne. Biztosra veszem, hogy a
retiküljében van. Csak vidd el a kocsiját a hoteltől. Szedd
szét, hagyd valahol, nem érdekel, mit csinálsz vele. Amíg
nem lehet összekapcsolni vele.
A vonal túlvégén lévő személy mondott még valamit.
- Már kicseréltem a telefonját. Észre sem vette. Majd
megszabadulok tőle.
Letette a telefont, és lement az előcsarnokba megkeresni az
exfeleségét.
Hatvanötödik fejezet

WASHINGTON D. C., 1985., AZ FBI SZÉKHELYE

Lester Foreman az íróasztalra hajította a mappát, és az
előtte ülő ügynökre pillantott.
- Ki az a nagymenő ügyvéd, aki baszakodik vele?
- Matthew Rockman egy balfék. - Az ügynök gúnyosan
elmosolyodott. - Fiatal, dörzsölt, és azt hiszi, legyőzhetetlen.
Az egyetlen kapcsolat, amit találtunk köztük, hogy egy
középiskolába járt a fickó feleségével. Védőügyvéd, de
titokban a körzeti ügyészségnek dolgozik a banda ellen.
Konkrétan Talbot ellen. Haverok Talbot ügyvédjével. Úgy
tűnik, Lewis néhány évvel ezelőtt a szárnyai alá vette.
Foreman bólintott.
- Cary Lewis. Igen, egy másik dörzsölt kis szarházi. Tud róla,
hogy Rockman a legjobban fizető kliense lebuktatásán
dolgozik az államnak?
Az ügynök megrázta a fejét.
- Szerintünk nem.
Foreman nem tudta eldönteni, mihez kezdjen ezzel az új
információval. Néhány évvel korábban, Spiro nyugdíjba
vonulását követően vette át a különleges igazgatói pozíciót.
Részletesen ismerte az ügyet, habár valójában nem sok
tudnivaló volt róla. így is ő volt a legmegfelelőbb ember
arra, hogy átvegye Spiro helyét. Azt is tudta, hogy semmi
sem jött össze abból, amivel korábban próbálkoztak. Talbot
éveken át minden szart megúszott. Úgy tűnt, senki sem
képes leállítani a bűnügyi tevékenységét. Ami még
rosszabb, hogy látszólag el is nézték neki azért, mivel időről
időre segítséget nyújtott nekik.
Feltételezhetően az egyik emberük volt. Foreman tudta,
hogy valami bűzlik ebben az ügyben, de sosem jött rá, hogy
mi lehet az.
Megpróbálták. Minden erejükkel igyekeztek az évek során.
Időnként úgy tűnt, mintha semmi sem történne. Évek teltek
el, és bár figyelték, és megvolt a beépített emberük, nem
jutottak közelebb a megoldáshoz. Valakit előléptettek, vagy
valaki megnyert egy választást, és minden kezdődött elölről.
Egy dolgot biztosra vett. Talbotnak volt valamije. Valami,
ami kellett egy igazán hatalmas személynek. Még az is
eszükbe jutott, hogy felhasználják a feleségét, de Talbot túl
okos volt. Ha csak a közelébe mentek volna, tudták, hogy
lerántja a leplet valamiről, ami nagy hatalmú családokat
kényszerítene térdre.
Meg sem ölhették, tudták, hogy előre eltervezett valami
hasonló dolgot a halála esetére is.
Az volt a tényállás, hogy baszhatták. Próbáltak üzletet kötni
vele az évek során, a füle botját se mozdította. Ez egy
türelemjáték volt. Még azt is kénytelenek voltak hagyni,
hogy a beépített emberükből valódi bűnöző legyen, csak
hogy bebizonyítsa Talbotnak a hűségét. Már azt sem tudták,
hogy a beépített emberük még mindig az ő emberük-e,
vagy sem.
Foreman tudta, hogy az FBI-nak ugyanez volt a tapasztalata
Talbot elődjével, Rónáid „Red” Enmannel. Egy hosszadalmas
macska-egér játékhoz hasonlított az egész. Értelmetlen
versengés, hogy ki van épp fölényben. Redet és Talbotot is
ügynöknek tekintették, mégis fent kellett tartaniuk a
bűnügyi tevékenységüket a hitelesség kedvéért. De
Foreman véleménye szerint Talbot túl messzire ment. Még
egy nagyon hosszú pórázon tartott FBI-titkosügynökhöz
képest is.
Foreman szigorúan nézett az ügynökére.
- Éveken át beavatkozás nélkül hagytuk, hogy megússzon
mindenféle szart. Én azt mondom, ebbe se avatkozzunk
bele.
Lássuk, mit tud Rockman elintézni. Bizonyára vannak
befolyásos barátai, akiket Talbot ellen fordíthat anélkül, hogy
leleplezné magát. Csinálják csak. Hagyjuk, hogy
felforgassák a világát és az életét. Őt ismerve kikecmereg
majd belőle, de várjuk ki, és meglátjuk. -Grimaszolt egyet. -
Baszki, ki tudja, talán a végén ő fog minket felkeresni, és ezt
az előnyünkre fordíthatjuk.
Foreman összeillesztette az ujjhegyeit. Talán arra is
használhatjuk, hogy visszaszerezzük tőle azt az akármit,
amit annyi évvel ezelőtt feltehetőleg ellopott.
Hatvan hatodik fejezet

2000.

- Nem kapok levegőt! megfojtasz! - A nő köhögve köpte a

szavakat. Már félt, méghozzá kellőképpen félt, úgyhogy
Tommy lazított a szorításán. - Mindannyiunk érdekében
tettem, Tommy.
Sarah Jo a torkára szorította a kezét, és a lépcső felé hátrált.
Pillanatokkal azelőtt Tommy gyakorlatilag belökte őt a
bejárati ajtón, berúgta maga mögött, és a falnak nyomta a
nőt.
Most erőt vett a haragján. Egyelőre.
- Hívd fel az irodát, és mondd meg nekik, hogy ma nem
tudsz bemenni - mondta. Nyugodt volt a hangja. Halálosan
nyugodt.
Sarah Jo megborzongott.
- Nézd, Tommy, nem jelenthetek beteget. Fogalmad sincs,
mi vár rám ma. Megbeszélhetjük ezt holnap, vagy azután,
amikor csak szeretnéd. - Próbálta leplezni a félelmét,
miközben kisimította a blúzát, és betűrte a szoknyájába.
Ez a viselkedés kihozta Tommyt a sodrából.
- Hívd fel őket most! - kiáltott a nőre, aki a szó szoros
értelmében visszaugrott. Újra átjárta a félelem. Még sosem
látta Tommyt kijönni a sodrából. Soha. Azt sem tudta, hogy
most mennyire bízhat benne.
Nem valószínű, hogy valaha félt már ennyire.
Kihalászta a retiküljéből a mobiltelefonját, a szemét
továbbra is Tommyra szegezve. Utána a férfinak háttal
tárcsázott egy számot.
- Szia, én vagyok - mondta színlelt gyengeséggel a
hangjában.
- Ööö... figyelj, sajnálom, de szeretném, ha lemondanád a
mai időpontjaimat. Épp ki akartam menni az ajtón, de
hirtelen vissza kellett szaladnom a mosdóba. Nem tudom,
mit nyaltam be, de irtóra rosszul vagyok. - Szünet
következett a beszélgetésben. - Nem, szerintem csak valami
nyavalya.
Kihánytam a reggelit, és most hasogató fejfájásom van.
Csak le kell dőlnöm. - Ismét elhallgatott. - Nem, rendben
leszek. Épp most beszéltem telefonon egy barátommal,
Tommyval.
Munkába menet beugrik, és hoz valamit a fejfájásomra.
Nincs itthon semmim.
A válla felett visszanézett Tommyra, aki a plafonra emelte a
szemét. A nő egy csattanással összecsukta a telefont, majd
intett, hogy Tommy foglaljon helyet a kanapén.
Tommy így is tett, keresztbe fonva maga előtt a karját.
- Szép húzás volt, Jo, ahogy elejtetted azt a kis információt,
hogy egy barátod, Tommy beugrik. Gondolom, abban az
esetben, ha úgy döntök, hogy megöllek, a rendőrség tudni
fogja, kit keressen. Igazi krimiíró lehetnél.
- Ó, fogd be, Tommy! Csak fogd be.
- Befogom. Te pedig mindent elmondasz.
Sarah Jo a dohányzóasztal túloldalán állt, a férfival szemben,
és beszámolt mindenről.
Tíz perccel később Tommy nem bírta tovább. Majd
felrobbant a dühtől.
- Tényleg csak úgy állsz ott, miközben közlőd velem, hogy a
te érdekedben, valamint értem és őérte tetted, amikor
Willow-n keresztül ráküldted Darrylt Ginnyre, hogy
megerőszakolja, összeverje és kis híján megölje? Hogy ezzel
segítettél, baszd meg? És valahogy rávetted szegény Moe-t,
hogy segítsen neked?
Téveszméid vannak, Jo. Kurvára nem vagy eszednél, ha azt
képzeled, hogy ezt elhiszem.
- Igen, Tommy, pontosan ezt tettem. Nem lett volna szabad
bántania Ginnyt. - Jo szeme vörös volt. - Úgy volt, hogy
elviszi Ginnyt a rendőrségre. Nem figyelsz rám. Nem
gyűlöltem Ginnyt.
Szerettem Ginnyt! És téged is szerettelek, Tommy. De
Grizzt?
Grizzt gyűlöltem. - Harag hatotta át a szavait.
- És nem merült fel benned, hogy Willow meg Ginnyt gyűlöli,
és abból ez is kisülhet, ami végül történt? Tudtad jól, hogy
ha ráveszed Willow-t, hogy segítsen neked, Ginny életét is
kockára teszed. Rohadtul tudnod kellett.
- Nem! Nem tudtam! Azt hittem, Willow örülni fog, ha látja,
hogy Ginnyt hazaviszik, és távol kerül Grizztől. Nem tudtam,
hogy annyira gyűlöli Ginnyt, hogy kis híján megöleti
valakivel!
- Ez rohadt nagy kamu, Jo! Tudtad, hogy Willow ki nem
állhatta Ginnyt. Hiába teltek el évek. Grizz Ginny miatt rúgta
őt ki! Hogy nem sejtetted, hogy ilyen rosszul is elsülhet az
egész?
A nő nem felelt. Rázkódott a válla, és a combjába markolt,
hogy uralkodjon magán.
- Moe naplója szerint a Wendy nevű illető azt mondta, hogy
Grizz elvett tőle valamit. Tehát. Mit vett el tőled Grizz?
- Napló? - A nő őszintén meglepődött. - És hogy mit vett el
tőlem Grizz? Komolyan kérded, Tommy? Elvette az apámat.
Elvette a visszafogott viselkedésű, kedves, szerető apámat,
aki még arra sem volt képes, hogy a gyerekei fenekére
csapjon.
Azért fizette apámat, hogy vezesse a főkönyveit, vagy
tudom is én, mit csinált neki. Tudod, hogy az évek során
hányszor razziázott nálunk a rendőrség azokat a hülye
főkönyveket keresve?
Tommy erre nem számított. Tudta, hogy megvan az ára
annak, ha valaki kapcsolatban áll Grizz-zel, de nem
gondolta, hogy Sarah Jóra mindez ekkora hatással volt.
De nem hagyta magát eltántorítani. Egy razzia semmi ahhoz
képest, ami Ginnyvel történt. És mindez Jo miatt.
- Időnként razziáztak? - Tommy felhorkant. - Elhiszem, hogy
nehéz, ha nem vagy hozzászokva, de annyira nem lehetett
szörnyű. Főleg, ha sosem találtak semmit. Idővel biztos
felhagytak vele.
- Oké, akkor mit szólsz ahhoz, hogy az apám azért járt a
motelba, hogy megbasszon egy olcsó, semmirekellő, néma
kurvát? - visította Jo a férfinak. - És miután ő meghalt, lett
helyette egy újabb! Aki próbált úgy viselkedni, mintha több
volna egy motorosok által agyonhasznált szardarabnál!
Próbált úgy viselkedni, mintha ő volna a mi házunk úrinője.
Chickynek volt pofája beállítani az otthonomba, és főzni az
apámnak, mintha valaha is átvehetné anyám helyét.
Jo felpattant, és az ablakhoz sétált.
- Ezt vette el tőlem Grizz, Tommy - mondta, és a hangja
elhalkult, annyira halk lett, hogy Tommynak erőlködnie
kellett, hogy hallja. - Elvette az apámat, aki ügyet sem
vetett volna Moe-ra vagy Chickyre, mert tudta, milyen egy
valódi hölggyel lenni. Anyám egy elegáns nő volt, apám
pedig addig süllyedt Grizz miatt, hogy kukákból evett!
Most már kapkodta a levegőt, az arca fakó, vörös színt
öltött.
Tommy hitetlenkedve bámult rá. Fogalma sem volt, hogy
Sarah Jo ennyi ellenséges érzést táplál Grizz vagy a banda
iránt. Főleg nem Chicky és Moe iránt. Átérezte a lány
fájdalmát. De nem tudta megérteni a gyűlöletét. Chicky és
Moe talán nem voltak úrihölgyek, de nem is voltak rossz
emberek.
Tommy felvonta a fél szemöldökét.
- Ha nem Grizzen múlik, te és a családod egy kocsiban
laktatok volna. Tudod, hogy az apád a csőd szélén állt,
ugye?
Úgy volt, hogy elveszíti a házát. Anyád betegsége teljesen
tönkretette anyagilag.
Ha ez lehetséges, Sarah Jo arca erre még vörösebb lett.
- Hogy merészeled! - kiabálta. - Hogy mered azzal vádolni
anyámat, hogy az ő hibájából kellett apámnak több pénzt
keresnie, hogy etessen és legyen hol laknunk, és ehhez le
kellett paktálnia a város legaljasabb fickójával! Anyám
tökéletes volt!
Minden tekintetben tökéletes!
Jo annyira üvöltött, hogy kezdett berekedni. Egy lassú,
keskeny vércsík csordult ki az orrából. Letörölte a karjával az
arcát. Tommy felpattant, és kirohant a konyhába, majd
gyorsan visszatért egy konyharuhával. Megtörölte a nő
orrát, majd határozottan visszavezette a kanapéhoz.
Tommy számára egyértelművé vált, hogy Sarah Jónak
komoly gondjai vannak. Olyan gondok, amiket éveken át
elnyomott magában. Tessék, hát ez történik, ha elhiteted
magaddal, hogy egy vulkán sosem fog kitörni.
Nyelt egyet, míg várta, hogy Sarah Jo úrrá legyen az
érzelmein. Nem is tudta. Soha nem is gyanította, hogy a
lány neheztel amiatt, hogy Fessnek köze van a bandához.
Tommy a nőhöz fordult, és megkérdezte:
- Miért intézted el, hogy Darryl megtámadja Ginnyt? Miért,
Jo?
A nő válla megereszkedett, és szórakozottan a nyakláncáért
nyúlt, idegesen játszadozva a melle között lógó medállal.
- Már elmondtam, hogy nem lett volna szabad bántania őt,
Tommy. Szeretem Ginnyt. Anyám sírjára esküszöm, nem állt
szándékomban, hogy bárkinek is bántódása essen. Sosem
hittem volna, hogy Willow arra bátorítja Darrylt, ami végül
történt. Tényleg azt hittem, hogy szépen elviszi Ginnyt a
rendőrségre. És aztán Grizz bajba kerül, valódi bajba. Talán
ült is volna valamennyit. Nem a gyűlölet táplálta a
szándékaimat, Tommy.
Az utolsó részt már suttogva mondta, a szeme megtelt
könnyel, és egy pillanatra minden haragját elfeledte.
- De igen, Jo - mondta a férfi gyengéden, de határozottan. -
Talán nem vetted észre, de volt benned gyűlölet. Gyűlölted
Moe-t, mert apád törődött vele. Gyűlölted Grizzt. És talán
azt hitted, hogy Grizznek vágsz vissza azzal, ha elveszed
tőle Ginnyt, de a gyűlöleted sokkal mélyebben gyökerezett,
mint gondoltad.
Egy pillanatra elhallgattak, aztán valami világossá vált
Tommy számára.
- Basszus, Jo. Most, hogy belegondolok, nagyon sokat
piszkáltad Ginnyt amiatt, hogy Mimit Moe után akarta
elnevezni. Kész rohamot kaptál a névtől, azt mondtad,
régimódi, és a gyerek utálni fogja, amikor felnő. De
valójában te utáltad. Már akkor észre kellett volna vennem
valamit.
Egyszerűen túlságosan bíztam benned.
Sarah Jo nem vett tudomást az utolsó mondatról.
- Nem lett volna szabad megsérülnie. Egyszerű volt az
egész: Grizz börtönbe megy, Ginny meg haza. Akkor vele
lehettél volna. Mindenki boldog lett volna. Hát nem látod az
én szememmel?
- Szeretném látni, de képtelen vagyok. Felfogtad, hogy te
vagy a hibás a legjobb barátnőd megerőszakolásáért,
megkínzásáért és azért, hogy kis híján meghalt? És legalább
annyira felelős vagy Moe, Willow és Darryl haláláért, mintha
te magad gyilkoltad volna meg őket.
Sarah Jo nem felelt neki, csak a falra bámult. Igaza van.
Ennyi éven át együtt élt a bűntudattal, és a legjobb tudása
szerint próbálta leplezni. De sosem múlt el.
- És az a Chicky, akire haragszol, amiért törődött apáddal,
valójában megmentett téged.
Sarah Jo erre felfigyelt. Gyanakvóan nézett.
Tommy rászegezte a tekintetét.
- Nem is kérdezed, honnan jöttem rá, hogy te voltál, Jo.
Miután Moe meghalt, Chicky megtalálta a naplóját, és
elolvasta.
És feltűnt neki valami, ami talán Grizznek is feltűnt volna.
Amikor Moe leírta, hogy Wendy felvette vele a kapcsolatot,
azt is
lejegyezte, hogy Wendy szerint „szemet szemért” alapon
vesznek bosszút. Ebből tudtam, hogy te vagy. Milliószor
hallottam a szádból ezt a kifejezést. Gondolom, Chicky is
hallotta otthon, amikor apádnál bepróbálkozott. Moe nem
ismerte fel a kifejezést, se a hangodat, mivel a közelébe
sem mentél. Nem volt elég jó az apádnak, se neked, ezért
semmibe vetted. - Tommy megdörzsölte a szemét. -
Szégyellem, hogy sosem tűnt fel. Jó ember volt, Jo. Sok
mindenen ment keresztül.
Jó ég tudja, hogy mondtad-e Grizz közelében ezt valaha is,
de ha igen, és felismerte volna, amikor elolvassa a naplót,
semmi a világon nem mentett volna meg tőle. Nem számít,
hogy Fess lánya vagy, és elvileg Ginny a legjobb barátnőd.
Grizz kicsinált volna, és Fess semmit sem tehetett volna,
hogy megakadályozza!
Sarah Jo hangosan nyelt egyet.
- Nagyon undok voltam Chickyvel, amikor átjárt hozzánk -
mondta halkan. - Senki sem hibáztatta volna, ha
megmutatja Grizznek a naplót, és elárulja neki, mire jött rá.
Mikor adta oda nektek?
- Nem ő adta - felelte Tommy. - A lánya hozta el hozzánk
Grizz kivégzése után. Azt mondta, néhány éve, Chicky
halála óta van nála. Elmesélte, hogy az anyja kimondottan
kérte, hogy várja meg Grizz halálát, mielőtt odaadja nekem
és Ginnynek.
Sarah Jo kissé felegyenesedett a kanapén.
- Ezek szerint mégsem egy angyal, nem? Meg is
szabadulhatott volna tőle, de nem. Mindvégig megtartotta
csak azért, hogy bánthasson.
- Nem, Jo. - Tommy hangja fáradtnak hangzott. A barátságuk
sok-sok éve alatt fogalma sem volt róla, hogy a szíve
mélyén milyen ember ez a nő. - Nem azért, hogy bántson
ezzel. Hanem azért, hogy Ginny és én megtudjuk az igazat
arról, ami akkoriban történt. Hogy megtudjuk Moe
öngyilkosságának a valódi okát. Moe a bűntudat miatt
végzett magával. Úgy érezte, hogy majdnem Ginny halálát
okozta, mivel segített Wendynek.
Vagyis neked.
- Ginny nem halt meg - tiltakozott Jo. - Nem tudom, Moe
miért érezte szükségesnek, hogy megölje magát.
- Sarah Jo, mégis ki vagy te? Hallod te magad? Talán nem ez
volt az egyetlen oka annak, hogy Moe megölte magát. Talán
magányos volt, és szomorú, de te aztán rohadtul nem
segítettél ezen.
- És te igen? Annyira lefoglalt, hogy Ginny után csorgasd a
nyálad, aztán meg az összeköltözés Cindyvel, hogy te is
megfeledkeztél Moe-ról. Ismerd el. Semmit sem jelentett
neked.
Semmit. Ne tegyél úgy, mintha igazából jelentett volna
bármit is. Moe láthatatlan volt. Én legalább őszintén
beismerem, hogy mit gondoltam róla. Te viszont e mögé az
álszent, gőgös viselkedés mögé bújsz, mintha törődtél volna
vele. Igen, annyira törődtél vele, hogy otthagytad a
motelban azzal a szörnyeteggel, amikor elköltöztél. Aznap,
amikor láttam a garázsomban, ahogy megeteti azt a
szerencsétlen balekot a saját hányásával, tudtam, hogy túl
messzire ment. Hidd el, helyesen tettem, hogy
megpróbáltam Ginnyt elhozni a közeléből. És nem érdekel,
ha elmondod Ginnynek. Sőt, én magam elmondom. Meg fog
nekem bocsátani. Szeret, és meg fogja érteni. - Jo szipogott.
- Különben is, Grizz-zel élt együtt. Minden egyes nap
kénytelen volt megbocsátani neki is.
Amikor Tommy megszólalt, rideg volt a hangja.
- Nem, nem hiszem, hogy ezt meg fogja érteni, Jo. Soha.
Tudod, miféle lelkifurdalás és felelősségérzet kínozta Moe
halála
miatt? Meg Willow és Darryl halála miatt. Közvetetten magát
okolta mindért, erre te jössz nagy mellénnyel, és közlöd,
hogy a feleségem meg fog bocsátani? Nem. Nem így lesz.
Kezdjük azzal, hogy Grizz kivégzése óta megjártuk a poklot,
és nem terhelem újabb dologgal őt.
- Hát, annál jobb. - Jo kihúzta magát, mintha próbálna
mindent, az egész káoszt, az összes drámát, az összes kínt
visszatuszkolni egy csinos kis dobozba. - Megegyezhetünk,
hogy nem kell erről tudnia. És úgy teszünk, mintha ez a
beszélgetés sosem történt volna meg.
Az órájára pillantott, és lassan felállt a kanapéról.
- Épp elég időm maradt. Átöltözöm, és még pont beérek a
tízórai időpontomra.
- Nem. - Tommy is felállt. - Nem mész sehová, Jo. Ma délelőtt
a férjeddel fogsz telefonálni. Meggyőzöd Stant, hogy fogadja
el az egyik állásajánlatot, amivel állandóan ostromolják
különböző országokból. Azt akarom, hogy hó vége előtt
kezdjen el interjúzni.
Sarah Jo élesen felnevetett.
- Megőrültél, ha azt képzeled, hogy elköltözöm. Itt van az
egész életünk. És a karrierem is.
- Jo, nem tudom, mi történt veled. Nem tudom, mikor
kattantál be. Talán abban a pillanatban, amikor meghalt
anyád.
Talán aznap, amikor végignézted, amint egy fickó megeszi a
saját hányását. Nem tudom, és nem is érdekel. Azt viszont
biztosan nem hagyom, hogy egy városban, államban vagy
akár országban tartózkodj a feleségemmel, és a jó
barátjának tettesd magad.
- Tényleg a barátja vagyok, Tommy. - A nő keresztbe fonta a
karját. - Ahogy a tiéd is.
- Nem. Rád sem bírok nézni többé.
Ez meglepte Sarah Jót.
- Rendben. - Lassan felsóhajtott. - Megszakítom vele a
barátságunkat, de ez csak még inkább meg fogja bántani.
- Ezért is akarom, hogy hagyd el az országot. A barátságotok
majd szép lassan elhal. Gint ismerve megpróbálja majd
tartani a kapcsolatot telefonhívásokkal és e-maillel, de te
túlságosan elfoglalt leszel ahhoz, hogy visszahívd. Az
emberek gyakran eltávolodnak egymástól.
- Nem figyelsz rám, Tommy. Őszintén szeretem Ginnyt. - Jo
homloka ráncba szaladt. - Őszintén szeretlek téged és a
családodat. Sajnálom. Nem tudom, hogyan fejezhetem ezt
ki eléggé. Nem azért tettem, hogy bántsam.
- De bántottad, Jo. Bántottad, és el fogsz tűnni az életünkből
-mondta a férfi tárgyilagosan. - Örökre és végérvényesen.
- Bízik bennem, Tommy. Felhívott, hogy a vállamon sírja ki
magát, amikor megtudta, hogy Grizz az apád. Nem akarta
elmondani nekem, mert attól félt, hogy én is tudok róla, és
közösen vertük át. Tudtál erről? - Pislogott, és a férfi arcát
fürkészte. - Nem úgy hangzik, mintha te nagyon őszinte
lettél volna...
Tommy Sarah Jóra mosolygott. Szélesen, lassan mosolyodott
el. Nem kedvesen, egyáltalán nem. Ami azt illeti, Sarah Jo
azelőtt még sosem látta így mosolyogni.
- Miért nem mondod ki, hogy valójában miről szól ez az
egész, Tommy? Hmm? Miért nem ismered el, hogy valójában
miért szeretnéd, ha elhagynám az országot? Végre
megkaptad, amit akartál. Grizz meghalt, te pedig
megkaptad a tündérmesébe illő befejezést Ginnyvel. Én a
régi életedre emlékeztetlek, és te szeretnél olyan messzire
kerülni tőle, amennyire csak lehetséges. Igazam van? Miért
nem tudsz szembenézni...
Mielőtt a mondat végére ért volna, Tommy szorosan,
fájdalmas erővel megmarkolta a karját. Olyan közel került
hozzá az arca, hogy érezte a lélegzete melegét.
- Jo, ne baszakodj velem. - Jéghideg volt a hangja. - Főleg
most, hogy már tudod, kinek a vére csörgedezik az
ereimben.
Húzd el a segged ebből a városból, vagy megbánod! Ez az
egyetlen figyelmeztetés, amit kapsz.
Kisétált a bejárati ajtón, és vissza sem nézett.
Sarah Jo követte, és az ajtóban állva figyelte, amint
bepattan a kocsijába, és hátrahagyja a barátságukat.
A nő hunyorogva bámult utána, és alig hallható suttogással
megjegyezte:
- Igen, tudom, kinek a vére csörgedezik az ereidben, és az
illető végleg elment. Sosem tűnt fel, hogy milyen arrogáns,
veszélyes szarházi vagy, Tommy. Ha tudtam volna, nem
próbálok segíteni abban, hogy vele lehess. Velem nem
érdemes baszakodni. És attól tartok, a nehezebb módját
választottad annak, hogy ezt megtanuld.
Végignézte, amint a férfi elhajt a kocsival, majd becsukta az
ajtót. Rendbe kell szednie magát, hogy aztán dolgozni
menjen.
Hatvan hetedik fejezet

2000.

Ginny a vasárnapi iskola tantermében ült, és a táblára

bámult a falon. Valahányszor nehéz volt a szíve, mindig a
templomban találta magát. Évekkel azelőtt elkezdték
kulcsra zárni, de a vasárnapi iskola tanárai saját kulcsot
kaptak. Sokszor előfordult, hogy miután egyedül üldögélt a
templomban, felsétált a lépcsőn a másodikos tanítványai
osztálytermébe.
Nem tudta, pontosan mi vezeti oda; talán volt valami
megnyugtató a gyerekek ártatlanságában. Úgy tűnt, mintha
még üresen is megtöltené a termet a jelenlétük és az édes
vidámságuk. A falra pillantott, és elmosolyodott a kézzel írt
nevek láttán az angyalkás képeken, amiket a Grizz
kivégzése előtti vasárnap rajzoltak. Laney. Jonathan. Noah.
Eduardo.
Ekkor félrepillantott, és a bal kezére nézett. Elmozdította a
vastag gyűrűt, hogy lássa a nevet. Grizz.
Tudta, hogy közvetlenül a kivégzés előtt Grizz majd látni
szeretné, ott van-e még a neve. Tudta, így bizonyosodik
meg róla a férfi, hogy Ginny a halála előtt még mindig
szerette őt.
Szerette volna, ha Grizznek megadatik ez az utolsó vigasz.
És az, hogy Tommy belement, mást is elárult számára. Azt,
hogy mindennek ellenére Tommy nem egy hazug áruló.
Legalábbis már nem az. Éveken át a háttérbe vonult, és
várt, hogy vele lehessen. Az ő ötlete volt, hogy Grizzről
nevezzék el a fiukat, mivel tudta, hogy sokat jelentene
Ginnynek. Ginny kérésére Tommy elvitte őt Eddie-hez a
kivégzés után. Nem távolíttatta el a tetoválást. Helyette
hozzáadtak még valamit. Egy dátumot.
Grizz halálának a napját. Ginny a maga módján így vett
búcsút tőle. Büszke volt magára, amiért nem ájult el,
miközben Eddie dolgozott rajta. Úgy égetett, mint egy
méhcsípés. Egy rövid ideig viszketett is utána. Most
szórakozottan dörzsölgette.
Vett egy nagy levegőt, és sorra vett mindent, ami Grizz
halála óta történt. Nem csupán a kivégzéssel járó traumát,
hanem a sok titkot. Ráadásul aznap reggel Tommy
telefonált, hogy elmondja, Sarah Jo férje, Stan interjúzni
kezdett a külföldi állásajánlatokra. Ginny úgy érezte, elveszít
magából egy darabot, ha Sarah Jo elköltözik.
De kezdett hinni az újrakezdésben is. Kipillantott az ablakon
át a ragyogó napsütésre, a kék filmszalagként elterülő égre.
Carter férje, Bili másnap visszatér a városba, és már tényleg
nem marad semmiféle kifogása arra, hogy ott maradjon.
Hiányoztak a gyermekei. Hiányzott az otthona.
Hiányzott a férje.
Visszagondolt az órákon át tartó beszélgetésekre Tommyval.
A magyarázatokra. A feltárt igazságokra. Valószínűleg húsz
különböző módon feltette neki ugyanazokat a kérdéseket,
próbált túljárni az eszén, próbálta hazugságon kapni. De
minden egyes történet egybevágott. Minden kérdést
ugyanúgy válaszolt meg.
Hitt a férjének? Igen, belegondolva, hitt neki. Legalábbis
szeretett volna hinni. Úgy tűnt, mindennel kapcsolatban
készségesen megnyílik.
De képes lesz innen továbblépni? Hátra tudja hagyni a
múltját, és újra tud kezdeni mindent Tommyval? Képes
elfogadni, hogy Grizz fia? Mimi féltestvére? Együtt tud élni
ezzel? Ezek a valódi kérdések.
Nem volt benne biztos, hogy tudja rájuk a választ. De egyet
tudott: nem tud dönteni, amíg haza nem megy. Amíg vissza
nem tér a házasságába és az otthonába, hogy meglássa,
képes-e egy olyan életet élni, ami nem a saját választása
volt, mégis megszerette.
Szereti Tommyt? Úgy hitte, igen. De kezdett kételkedni
magában, és csakis úgy derítheti ki az igazat, ha a férfival
van.
Hogy meglássa, mit is érez.
Hirtelen az eszébe villant valami, és azonnal elszégyellte
magát. Ha akkor tudta volna meg ezeket a titkokat, amikor
Grizz még életben volt, Tommyval marad? Vagy egy olyan
életet választ, amiben rendszeresen látogatja Grizzt
egészen a kivégzésig?
Haragra lobbant, amint rájött a válaszra.
Nem. Nem tett volna így, mert Grizz nem hagyta volna.
Próbálta elmondani a férfinak, hogy boldogan éli úgy az
életét, de Grizz nem engedte.
Újabb döntés, amitől megfosztották.
A harag végül némi megoldást kínált. Hazamegy, és
meglátja, hogy rendbe tudják-e hozni a dolgokat Tommyval.
Ad neki egy esélyt. Tényleg szereti őt, és nem csupán azért,
mert Grizz erőltette a kapcsolatukat, hanem mert valóban
elképesztő férfi, férj és apa. Nem tetszettek neki a
hazugságok, de ez a kamasz Tommy volt. Egy tinédzser, aki
beleszeretett.
Haza fog menni. Megpróbálja.
Úgy érezte, kő esett le a szívéről, amiért hajlandó lenne
megpróbálni.
Megszólalt a telefonja, és megzavarta az újdonsült
felismerésben.
- Halló?
- Ginny. - Tommy volt az.
Ginny elmosolyodott a hangjára. Ez biztosan egy jel.
- Tommy, úgy örülök, hogy hívsz. A templomban vagyok.
Most... most megyek vissza Carterékhez. Összeszedem a
holmim, és hazamegyek. - Elhallgatott, de a férfi nem szólt
semmit. - Nem állítom, hogy minden rendben. Csak annyit
mondok, hogy szeretném megpróbálni.
Tommy most sem szólt semmit. Mi a baj? Ezt akarta, nem?
Könyörgött, hogy menjen haza. Miért nem örül, hogy végre
elhatározásra jutott?
- Most rögtön haza kell jönnöd. - Ekkor Ginny meghallotta az
elfojtott aggodalmat a férfi hangjában. Valami nincs rendjén.
- Itt van néhány nyomozó. Beszélni akarnak velünk.
- Beszélni velünk? Miről?
- Állítólag most találtak egy holttestet a tengerparton.
Meggyilkoltak egy nőt. Azt mondják, Jan az. Kikérdeznek,
Ginny. Úgy hangzik, mintha azt gondolnák, hogy közöm van
hozzá. Azt
hiszem, valaki próbál tettesként beállítani.
- Micsoda? Blue felesége Jan? Mi történt? Ó, te jó ég,
Tommy!
- Most nem mehetek bele a részletekbe, édesem. Csak
gyere haza. Oké?
- Hívjam az ügyvédünket? Vagy talán Vanderline-nak kellene
telefonálnom. Megkérdezzem, mit tegyünk?
Vanderline jó életet épített fel magának. Miután félretette a
pénzét, és kijárta a jogi egyetemet, elismert ügyvéd lett
belőle.
Most New Yorkban dolgozott bíróként.
De a vonal elhalt. Ginny reszketegen tette maga mellé egy
asztalra a telefont. Jant meggyilkolták? Tommy elmesélte
neki, hogy
Blue nemrégiben megtalálta a nőt. Mégis mit tett?
Úgy érezte, ólomsúly nehezedik a mellkasára. Sosem
menekülhetnek a bandával kapcsolatos sötétség elől? Rá
sem kellett kérdeznie a részletekre, máris tudta, hogy a
férjének igaza van. Valaki őt próbálja beállítani a tettesnek.
Valószínűleg Grizz rendelte el megtorlásként valamiért, amit
Tommy árulásának tekintett. A gumibottal kapcsolatos
felfedezés meg az után, hogy Tommy Kevin édesapja,
nyilván nem bocsátottak meg neki. Se Grizz, se Blue.
Hiába biccentett Tommynak a kivégzésen. És nem számít,
hogy Grizz meghalt. Félelmetes és hatalmas ellenség volt a
síron túlról is.
Ginny gyorsan összeszedte a telefonját és a pénztárcáját.
Tommynak szüksége van rá. Amint hazaér, kideríti a választ
a kérdéseire. Még mindig nem tudta eldönteni, érzelmileg
hogy van. De a legújabb hírek után sürgős szükségét érezte,
hogy mindenáron megvédje a férfit. Ez vajon mennyire
árulkodó?
Elindult lefelé a lépcsőn, és kiment a kocsijához.
Pillanatokkal később már hazafelé tartott.
Hatvannyolcadik fejezet

2000.

Két héttel később Ginny és Tommy csendben beszélgettek

az ágyukban, a lábukat lazán összesimították. Tommyt
kikérdezte a rendőrség, később pedig meglepettséget kellett
színlelnie, amikor végül találtak egy komolyabb
gyanúsítottat: Matthew Rockmant, aki mostanra már rács
mögé került.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy Matthew Rockman
börtönben van! - mondta Ginny, ahogy ott feküdtek egymás
karjaiban.
Korábban Tommy beszámolt neki arról, amit megtudott a
rendőrségtől: Matthew kezdettől fogva bosszút forralt, mivel
sosem tette túl magát azon, hogy Grizz megfenyegette őt,
és aztán elrabolta Ginnyt. Nagyon hosszú ideje tartogatta a
haragját, Jant és Froggyt pedig csupán arra használta, hogy
elterelje a figyelmet arról, valójában kinek a célpontja Grizz.
Vagyis önmagáról. Úgy mesterkedett, hogy az egész Jan
ötletének tűnjön a gyermekelhelyezési per miatt. Eléggé
okos terv volt. Legalábbis Matthew annak hihette.
Bizonyára bepánikolt, amikor Jan ismét megjelent a
városban, és pénzt követelt.
- Gondolom, Matthew egyszerűen kiborult, és megölte őt -
mondta Ginny Tommy hóna alá fészkelve magát.
- Gondolom, tudta, hogy nincs elég pénze örökre
elhallgattatni Jant. Kisemmizte, és örökké azzal zsarolhatta
volna, hogy elég elárulnia Blue-nak, hogy Matthew áll a
letartóztatások mögött. Tudta, hogy őt megölnék, miután
része volt a banda megtámadásában, Grizz halálos
ítéletében és abban, hogy Blue családját a tanúvédelmi
programba helyezték.
Ginny felsóhajtott.
- Annyi éven át hibáztattam magamat Grizz
letartóztatásáért.
Tényleg azt hittem, Jan áll mögötte, mivel megtalálta a
pénztárcámat. Persze úgy is tűnt, de Matthew mindig is
tudta a valódi nevemet. - Az ajkába harapott. - Tényleg
ügyesen felhasználta Jant.
Egy darabig mozdulatlanul feküdtek, hallgatták a
mennyezeti ventilátor kattogását, a légkondi zúgását.
Tommy ekkor közelebb vonta magához a nőt, és odasúgta:
- Ginny, vége van. Megpróbálhatnánk tényleg túllépni az
egészen? Kezdhetnénk tiszta lappal, édesem? - Hátrébb
húzódott, hogy egyenesen a nő szemébe nézzen.
Ginny a gyűrűjével babrált.
- De mi lesz Kevinnel, Tommy? Ha a fiad, nem kellene
elismernünk annak, vagy ilyesmi? Úgy értem,
elvégeztethetünk egy DNS-tesztet a biztonság kedvéért, de
láttam a fényképét.
Igazad van. Kétség sem fér hozzá, hogy a fiad. Irtó fiatal
voltál, amikor teherbe ejtetted Jant.
Tommy már elmesélte neki annak a történetét, ahogy Jan
kényszerítette.
Ginny még most is rosszul volt, ha eszébe jutott. Az a nő
őrült volt. És már nincs többé.
- Ha belegondolsz, Grizznek is iszonyatosan fiatalnak kellett
lennie, amikor Candy terhes lett velem. - Tommy felvonta a
fél szemöldökét, és felnevetett. - Azt hiszem, a génjeinkben
van.
Ginny megszorította a férfi kezét.
- Időnként azon kaptam magam, hogy különös déjá vu
érzésem támadt valami kapcsán, amit Jason tett vagy
mondott.
Mindig azzal nyugtáztam, hogy biztosan olyasmi, amit te is
tettél ennyi idősen, de aztán eszembe jutott, hogy nem is
ismertelek ilyen kicsi korodban. Kevint viszont igen. Ez volt
az.
Emlékszem Kevinre kisfiúként. Most, hogy már tudom, Kevin
Jason bátyja, érthető az egész.
- Beszéltem erről Blue-val, Ginny. Szeretném, ha Kevin az
életünk része lenne, és lehet is, de nem tudom, egyelőre
szükséges-e elárulni neki, hogy én vagyok a biológiai apja.
Hacsak nem adódik valamilyen sürgős egészségügyi
probléma, vagy hasonló, nem látom be, miért lenne jó
bárkinek is. Blue szereti azokat a fiúkat, és annyi éven át
sosem tett le a megtalálásukról. Eleinte be volt pöccenve,
de elmondtam neki, mi történt valójában. Ismerte a nejét.
Tudta, hogy nem hazudok.
Újra fel akarja építeni a kapcsolatát a fiúkkal. Nem avatkozik
az életükbe, de szeretné megismerni őket. Egy nap
elmondjuk
Kevinnek. Egyszerűen nem hiszem, hogy ez most a
megfelelő időpont rá. Szerintem most mindkettőnknek
hasznos lenne egy kis terápia. Tudod, hogy biztosan jól
kezeljük az egészet. Annyi minden történt olyan rövid idő
alatt, hogy nem akarom egyből belevetni magam. Tudom,
hogy mindketten szeretnénk szétkürtölni az igazságot, és
továbblépni mindazok után, ami történt, de figyelembe kell
vennünk, milyen hatással lehet ez Kevinre. Tudnunk kell,
hogyan közeledjünk hozzá.
- Igazad van. Elég bonyolult már az is, hogy te Grizz fia
vagy.
Remélhetőleg Kevin emlékezni fog ránk. Talán lassan
visszaléphetünk az életébe, ha eljön az ideje. És egyetértek,
beszélnünk kell egy terapeutával vagy valakivel, aki
segíthet nekünk. - Ekkor elhallgatott. - Elmondjuk valaha
Miminek, hogy ki az apja?
- Én vagyok az apja, Ginny.
- Tudom, Tommy, úgy értem...
Tommy közbevágott.
- Tudom, hogy érted. De nem akarom, hogy valami bugyuta,
délutáni talkshow legyen az életünkből, ahol az emberek
székeket vágnak egymáshoz a színpadon. Tudom, mennyire
bánt, hogy ennyi éven át titkok meg hazugságok között
éltünk.
- Pontosan - mondta a nő felülve, és Tommyhoz fordult. - És
nem akarom ugyanennek kitenni Mimit.
- Én sem. - A férfi felsóhajtott. - El fogjuk mondani neki.
Tudnia kell. Joga van tudni. Ez is olyasmi, amiről
beszélhetnénk a
terápián. Mimi a lányom. Nem fogom megkockáztatni, hogy
elveszítsem, Gin. De biztosra akarok menni abban, hogy jól
kezeljük. Majd elmondjuk neki, de csakis azután, hogy részt
vettünk a tanácsadáson. Megegyeztünk?
- Megegyeztünk - bólintott Ginny, és visszadőlt a férfi
vállára.
- Addig is mit szólnál, ha elutaznánk egy kis időre?
- Csak mi ketten?
- Bármennyire is szeretném, ha egy hétig mást se csinálnék,
csak a feleségemmel szeretkeznék egy trópusi szigeten,
tudom, hogy a gyerekek elhanyagolva érezték magukat az
elmúlt hónapban. A barátaiknál éjszakáztak, mi ketten
jöttünk-mentünk, mialatt próbáltuk átrágni magunkat
mindezen. Vissza akarom kapni a családomat. Mit szólnál
egy hajóúthoz azzal a nagy egérrel? Amelyiknek olyan
vékony a hangja - ugratta Ginnyt.
Ginny elvigyorodott.
- Jól hangzik, Tommy. Talán le tudom foglalni, mielőtt
elkezdődik az iskola, és nem kell a gyerekeknek hiányozniuk
az új tanév elején.
- Jó terv. - Tommy kinyújtotta a kezét, hogy lekapcsolja az
éjjeliszekrényen lévő lámpát.
Ginny odafordult hozzá a sötétben. Lassan csókolgatni
kezdte a férfi nyakát, majd addig haladt, míg az ajkához
nem ért.
A keze lesiklott a férfi hasán. Először szeretkeztek Grizz
kivégzése óta.
- Hiányoztál, Tommy - mondta a nő, amint a keze rátalált a
férfi merev hímvesszőjére.
Nyilvánvaló volt, hogy ő is hiányzott Tommynak.
Tommy szenvedélyesebben csókolta, majd a hátára
fordította Ginnyt, és végigpuszilta a nyakát, a mellét, a
sima, lapos hasát.
Elnyomta a hányingert, és próbálta kizárni a tudatából, amit
megtudott. Úgy kell viselkednie, mintha minden rendben
lenne.
Még szerencse, hogy a farka együttműködött vele. Épp ki
akarta nyalni a feleségét, és a gondolatára hánynia kellett.
Hatvankilencedik fejezet

2000.

Jó érzés volt ismét Tommy karjában lenni. Ginny nem

szívesen ismerte be, de a házasságuk elején időnként úgy
feküdt le Tommyval, hogy közben Grizzre gondolt. Úgy
érezte, mintha megcsalná Grizzt.
Most azonban, habár gyászolta a férfit, és úgy érezte,
mindig szeretni fogja, át tudta adni magát Tommynak
anélkül, hogy árulásnak tűnne. Grizz halála rettentő
fájdalmas volt, mégiscsak lezárást jelentett számára.
Ginny közelebb bújt Tommyhoz.
- Megint szükségem lesz egy kis időre Carternél. - Mielőtt a
férfi tiltakozhatott volna, hozzátette: - Nem most. Talán majd
ha visszajöttünk a hajóútról. Ki kell takarítanom a garázst.
Érezte, hogy a férfi ellazul.
- Csináljuk meg a hajóút előtt, drágám. Segítek.
- Nem, azt hiszem, ezt egyedül kell megcsinálnom. - A
férfihoz bújt. - Különben is, amikor visszajövünk, te mész
dolgozni, a gyerekek pedig iskolában lesznek. Gondolkoztam
rajta egy keveset. Azzal fogom kezdeni, hogy meghirdetem
a kocsikat és a motorokat. Utána nekiveselkedem a garázs
fölötti vendégszobának. Nem lesz túl nehéz. Grizznek
tényleg nem sok személyes holmija volt.
- Ginny, nem tudom, jó-e ezt egyedül csinálnod. Nagyon
nehéz lesz átnézni azt a sok holmit. Nehezebb, mint
gondolnád.
- Nem leszek egyedül. Carter is ott lesz, miközben az
állatairól gondoskodik. Majd szólok, ha szükségem lesz rá. -
Megemelte a fejét, hogy felnézzen a férfira a félhomályban.
- Tommy, azt hiszem, ezt nélküled kell megtennem. Meg kell
értened. Tudom, hogy megérted.
- Igen, édesem - mondta a férfi, és homlokon csókolta. -
Megértem.
Ginny szinte azonnal elaludt. Tommy hosszasan feküdt a
sötétben, és hallgatta a lélegzetvételeit. Biztatta magát,
hogy most legalább tiszta a lelkiismerete. Legalábbis
annyira, amennyire tiszta lehet egy olyan élet után, mint az
övé. A sok hazugság és átverés annyi éven át hamis
önigazolással járt.
Amikor azt hajtogatod magadnak, hogy a szerelmed
érdekében teszed, nem tűnik olyan rossznak.
Részletesen beszámolt Ginnynek az utolsó, börtönbeli
találkozásáról Grizz-zel, kihagyva azokat a dolgokat, amiben
megegyeztek, hogy Ginnynek nem szabad tudnia. Amit túl
veszélyes lenne megtudnia. Meghozta a nehéz döntést,
hogy nem szólt Ginnynek arról, hogy milyen szerepe volt
Sarah Jónak az erőszakban, ami később Moe
öngyilkosságához vezetett. Nem tudta, hogy helyesen
cselekedett-e vagy sem, de így érezte helyesnek.
Bármennyire is szerette volna, ha Sarah Jo megfizet a
brutális árulásért, úgy érezte, csak még több fájdalmat
okozna azzal, ha elmondaná Ginnynek a nő külföldre
költözésének valódi okát. Félt, hogy összeroppan még egy
ilyen felfedezéstől.
El kellett ismernie magában: a felesége erős. Erősebb, mint
valaha is gondolta. Megbirkózna Jo ügyével is, és Tommy
talán egy nap be is számol neki róla. Csak nem ma. Chicky
jól tette, hogy titokban tartotta azt a naplót Grizz előtt.
Valószínűleg megmentette vele Sarah Jo életét.
Tovább tűnődött az utolsó találkozóján Grizz-zel, közvetlenül
a kivégzés előtt. Tommy azt hitte, meg kell majd győznie,
hogy nem ő beszélte rá Jant Grizz, Blue és a banda
lebuktatására. De meglepetésére egyáltalán nem kellett
bizonygatnia.
- Tudom, hogy nem te voltál. De Grunt, bepöccentem. -
Tommy és Grizz a börtönudvar boltozata alatt állt, vakítóan
ragyogott a nap a tetőzet felett. Három nappal jártak a
kivégzés előtt.
Grizz kifújta a levegőt, majd belerúgott egy beton járólapba.
- Ne feledd, hogy az a kibaszott riporter beszámolt nekem a
gumibotról. Aztán megdumáltuk, nem örültem neki, de mit
tehettem volna? Megöletlek, Ciccet pedig magára hagyom?
Erre Blue betáncol, és közli, hogy az egyik kölyke a tiéd. Azt
mondja, Jan szerint te állsz a letartóztatásom mögött. Ismét
eszembe jutott, hogyan manipuláltál aznap éjjel. Meg más
éjjeleken is.
Ismerd el, Grunt. Rosszul állt a szénád. Nagyon rosszul.
Tommy bólintott. Valóban.
- De tudom, miért tetted. Érte tetted.
Tommy meglepetten nézett Grizzre.
- Mindig, Grizz. Mindig minden róla szólt. Nézd. - Hangosan
kifújta a levegőt. - Nemsokára meghalsz. Többé nincs okom
bármit is titkolni előled. Tudom, hogy azt hiszed,
bemártottalak.
Tudom, hogy azt gondolod, megdugtam Jant.
Grizz feltartotta a kezét.
-Állj meg máris. Leszarom Jant, és tudom, hogy Blue is.
Amikor elmondta nekünk, hogy te szervezted meg az
egészet, akkor haragudtam meg. De csak egy másodpercre.
Senki sem tesz nekem keresztbe...
- Nem tettem keresztbe...
- Kussoljál egy percre, és hagyd, hogy befejezzem! Tudom,
hogy nem te voltál. Oké? Hányszor kell még elmondanom?
Még kölyök voltál, amikor azt a sok szarságot bejátszottad.
Nem hibáztathatlak, amiért szerelmes lettél Ciccbe. Én
magam is szeretem még mindig. Sok dolgot tettem, amitől
más férfiak elrettennének. De az egyetlen dolog, amitől
görcsbe szorult a gyomrom, az volt, amikor megkértem,
hogy menjen hozzád feleségül. Hogy ne látogasson meg
többé. Hogy gondoskodjon arról, hogy a lányom ne is tudjon
rólam. Megértem, kölyök.
Megértem az egészet, és felfogom. Nem örülök neki, de
elfogadom. Mert szeretem őt.
- Most már nem kell kölyöknek hívnod - mondta Tommy
önelégült mosollyal. - Majdnem akkora vagyok, mint te.
Grizz nem vett tudomást a szavairól. Senki sem akkora, mint
ő.
- Sok időm volt gondolkodni idebent, Grunt, és minél többet
gondolkoztam, annál inkább csodálkoztam, hogy volt képes
ezt elintézni Blue ribanc felesége. Arcon tudtam volna
csapni magam, amiért nem jutott előbb eszembe. Biztosra
vettem, hogy elsőre helyesen járt az eszem.
- Ki? Ki volt az?
- Az a kis fasz, Matthew kibaszott Rockman. Matthew
zúdította a nyakamba ezt a szarlavinát, és neki köszönhető,
hogy néhány napon belül kivégeznek. Most már semmi mást
nem tehetek, csak bízom Blue-ban, hogy majd ő elintézi.
Tommy pislogott. Matthew Rockman? Egy villanásra eszébe
jutott a fickó. A fiatal ügyvéd, aki felvetette Ginnynek, hogy
fogadja fel Cary Lewis jogi irodáját Grizz védelmére. Az a
rohadék okozta az egész dominóeffektust?
- Szóval, most már rendben vagyunk? - kérdezte Grizz
Tommytól.
- Részemről igen, ha részedről is - felelte Tommy, és
hallatszott a hangján a megkönnyebbülés.
- Van kedved sétálni velem egyet az udvaron? Mindent
hallani akarok a lányomról és az unokámról. Mindent tudni
akarok róluk, mielőtt meghalok.
Tommy habozott. Az udvaron? Grizz csőbe akarja húzni?
Támadásra készen várnak rá az emberei az udvaron?
- Vihetsz látogatót az udvarra?
- Néhány napon belül halott leszek. Hagyják, hogy azt
csináljak, amit akarok. Gyere!
Tommy vonakodva követte Grizzt. Az udvar üres volt, és egy
ovális gyalogút szegélyezte, hasonló ahhoz, mint ahol Ginny
futkározott annak idején a motelnál.
Grizz ott mondott el neki mindent. Mindent, a legelejétől.
Azzal kezdte, hogy elmagyarázta, miért odakint akart vele
beszélni. Úgy tűnik, a börtönben füle van a falnak is, és még
a befolyása ellenére is biztosra kellett mennie, hogy senki
sem hallja, amit mondania kell Tommynak.
Grizz meghagyta neki, hogy ne csodálkozzon, ha hamarosan
kikérdezik Jan gyilkosságával kapcsolatban. Tommy ezen
meg is lepődhetett volna, de nem tette. Grizz már csak
ilyen.
-Amikor Blue utoljára járt itt, elmondtam neki, hogy jelezni
fogom valakinek a megfigyelő helyiségben, hogy el kell-e
intézni téged vagy sem. Elhiszem, amit ma mondtál, és
ennek megfelelően fogok jelezni. Minden úgy zajlik majd,
ahogy elterveztem, de tudnod kell, hogy akadnak olyan
elemei a tervnek, amik látszólag hozzád vezetnek,
valójában viszont mégsem. Olyan lesz, mintha Rockman
ügyetlenül próbálna téged tettesként beállítani. Csakis azért
teszem ezt, hogy te további információval tudj szolgálni, ami
még inkább gyanúba keveri őt. Világos?
Ekkor elmondta neki a valódi okát annak, hogy miért ült
mindvégig a halálsoron. Minek volt a részese egészen
gyerekkora óta. Mit akartak tőle. Nekik semmi közük nem
volt Grizz letartóztatásához. Az egész Matthew Rockman
miatt történt, ők viszont hagyták megtörténni, és úgy
döntöttek, kivárják, hogy alakul. Meglátják, hogy az
előnyükre tudják-e fordítani. Nekik nincs nevük.
Pontosabban van, de Grizz nem osztotta meg Tommyval.
Tommynak nem szükséges tudnia, de a beszámoló kedvéért
Grizz úgy emlegette, hogy NNT. Nevenincs Társaság.
Az FBI úgy hiszi, hogy a Fehér Háznak tesz jelentést,
miközben Grizz kiderítette évekkel korábban egy csomó név
alapján, hogy valójában még az Egyesült Államok
kormányánál is hatalmasabb embereknek adnak számot.
Egy, a CIA-nál is titkosabb és befolyásosabb szervezetnek.
Az NNT voltaképpen bármely ország kormányánál
befolyásosabb. A saját társadalmi osztályukon belül
választották a tagokat, akik az élet különböző területein
tevékenykedtek: politikusok, oktatók, CEO-k, filantrópok. Ők
hozzák a döntéseket. Ők gondoskodnak róla, hogy a
megfelelő ember üljön az Ovális Irodában. Mindent ők
intéznek.
És mégis, egy dél-floridai, senki kis motorosnak volt valami
a birtokában, amitől halálra rémültek.
- Mégis mit találtál, amitől még a világot irányító emberek is
annyira beszartak, hogy úgy tűnt, irányíthatod őket? Tudod,
hogy ez a történet kissé elrugaszkodottnak hangzik, ugye?
Mármint, ne már... „a világot irányító” emberek? - Tommy
idézőjelet rajzolt a levegőbe.
- Ez az a rész, amit Cicc sosem tudhat meg. Ez szolgál neked
magyarázattal. Ez a legkevesebb, amit tehetek érted, és
neked meg kell birkóznod azzal, amit most elmondok neked.
Tommy összevonta a szemöldökét, és bólintott.
- Meséltem neked a húgomról. És arról, ahogy megöltem a
szüléimét, és eljutottam Fort Lauderdale-be. De ez csupán a
kezdet.
Ahogy körbeértek a börtönudvar sétányán, Grizz elmesélte
a történet hátralévő részét Tommynak. A motelt. Fater
balesetből bekövetkezett halálát. Azt, hogy mit talált,
miután Red és az emberei megjelentek. Mindent elmondott
Tommynak.
- Egy táska hamis pénz és az előállításához szükséges
dúcok?
Ebből kellett volna finanszírozni valamit? - Tommy szeme
elkerekedett.
- Igen, de a többit csak azután tudtam meg, hogy idősebb
lettem. Aznap éjjel csaknem egymillió dollárt égettem el a
gödörben. Azt hittem, hamis pénz gyártására való
nyomólemezekre akadtam. Nem jöttem rá, hogy valódi
nyomólemezek, valódi pénz gyártásához. Az NNT valódi
nyomólemezei. Nem csoda, hogy olyan kibaszott gazdagok.
Valószínűleg övék volt az egész pénzverde, Grunt.
Tommy élesen kifújta a levegőt. Ez sokkal nagyobb ügy,
mint valaha is képzelte.
- Rednek mi köze volt hozzá?
- Red FBI-titkosügynök volt. Jó barátok voltak Candy apjával,
Tómmal. Róla nevezett el Candy. Tóm a titkosszolgálatnak
dolgozott, habár a családja erről nem tudott. Mindvégig azt
hitték, hogy biztosítást árul. Talán titkos ügynökként
dolgozott a titkosszolgálatnak, ha volt akkoriban ilyesmi.
Tényleg nem tudom. A lényeg, hogy a titkosszolgálat felel a
pénzhamisítók megtalálásáért. Tóm valószínűleg azt hitte,
ebbe botlott bele. Az NNT felhasználta a hatalmát, és
ráállította Tóm barátját, Redet, hogy eredjen a nyomába, és
szerezze vissza a táskát. De nem a pénz kellett nekik. Volt
valami a táskában, amiről szerintem talán még Tóm se
tudott. Én viszont tudtam. Megtaláltam.
Tommy lelassított, hogy Grizzre nézzen, de Grizz magával
rángatta, miközben az orra alatt dörmögött:
- Sétálj tovább, és ne viselkedj úgy, mint aki meglepődött.
Ez elvileg egy barátságos búcsúbeszélgetés apa és fia
között. Úgy kell kinéznünk, mintha csak átbeszélnénk a
dolgokat, hogy békében haljak meg.
- Rendben. - Ragyogó napsütés volt, miközben sétáltak.
Ragyogó és forró napsütés. - Tehát, mit találtál?
- Egy nagy, vastag dokumentumot. Szépen begépelve,
emblémával meg mindennel ellátva, hivatalosnak tűnt.
Napok, dátumok, események. Rövid magyarázatokat is
fűztek hozzájuk, mindegyik alatt jegyzetek szerepeltek.
Lényegében a nagyobb világesemények vázlata volt.
- Események? Mint például?
- A berlini fal. A kubai rakétaválság. A vietnami háború.
Nevek, hogy kik lesznek az elnökök. A Watergate-botrány. Az
olajválság. AIDS...
- Mi ebben a nagy szám, Grizz? Mindenki tud ezekről. Nem
akadtál hatalmas titkokra. Vegyél a kezedbe egy kibaszott
történelemkönyvet.
- Nem is vagy olyan okos, mint amilyennek gondoltalak,
Grunt. Hallod, amit mondok, de nem igazán figyelsz rám. -
Grizz nagyon halkan, haragtól áthatott hangon folytatta. - Az
ötvenes években találtam ezt a dokumentumot. A berlini
falat csak 1961-ben állították fel. A kubai rakétaválság
1962-ben volt.
A levélben leírták, ki lesz akkor az elnök, és hogy merénylet
áldozata lesz. Azt írták, hogy hatalomra juttatnak majd egy
másik elnököt a hetvenes években, aki aztán megbukik az
általuk kovácsolt botrányban. Ez valóban megtörtént 1972-
ben.
Azt írták, lesz egy olajválság. Hogy dolgoznak egy víruson,
ami kiiktatja azokat, akiket ők „nemkívánatos” személyként
emlegettek.
Tommynak leesett az álla, ahogy lassacskán felfogta, amit
Grizz mond.
-Azt akarod mondani, hogy láttad feltérképezve a jövőnket?
Mint valami Nostradamus-dokumentum, vagy hasonló?
- Ezek az emberek nem a miszticizmus követői vagy
jövendőmondó jósok. Ez egy magas fokon szervezett
társaság, konkrét, hosszú távú célokkal. Inkább egy üzleti
tervezetre hasonlított. És bár még csak kölyök voltam,
amikor rátaláltam, tudtam, hogy fontos. Csupán azt nem
tudtam, mennyire.
Szerintem még Red sem tudott róla. Abban a tudatban halt
meg, hogy az egy pénzhamisítással kapcsolatos bevetés
volt.
A megszállottja volt annak a táska pénznek, és helyes volt a
megérzése, tényleg megtaláltam. Meggyőzte az FBI-t, hogy
érték lehetek a számukra. Még ők sem tudták a teljes
igazságot arról, amit találtam. Végig abban a hitben voltak,
hogy a Fehér Ház tisztviselőjének felelnek, és talán így is
volt, de az a tisztviselő egy még magasabb hatalomnak
felelt.
- És te arra használtad fel ezt az információt, hogy távol
tartsd őket magadtól? így úsztál meg annyi mindent az évek
során?
- Rendesen kibasztam velük. Elhitettem velük, hogy nekik
dolgozom, és így rajtam tudják tartani a szemüket. Időnként
odavetettem nekik valami információmorzsát, hogy azt
gondolják, a markukban tartanak, én pedig...
Tommy közbevágott.
- Miért nem fenyegettek, kínoztak, öltek meg?
- Próbáltak. Alig éltem túl az első és egyetlen alkalmat,
amikor megkínoztak.
Akkor tudattam velük, hogy megszerveztem a szarságuk
közzétételét. És csakis a halálom esetén fog megtörténni. Ez
volt az igazság. Megszerveztem, hogy nyilvánosságra
kerüljön, ha meghalok. Baszki, egy darabig még védtek is.
Bizonyára majd összeszarták magukat, amikor annyira
magamra haragítottam egy drogkartellt, hogy meg akartak
ölni. Éveken át játszadoztam velük, tudtam, hogy bármit
megúszhatok, amit csak akarok, és nem hagynak meghalni.
- Megfeszítette az állkapcsát. - Ezzel feszítettem túl a húrt.
Amikor letartóztattak Cicc elrablásáért meg a többi szarért,
azt hittem, kijuttatnak. Főleg, miután halálra ítéltek.
A halálommal a leleplezést kockáztatják meg.
Tommy bólintott. így már érthetőbb az egész.
- De nem tették - fejezte be halkan. - Nem jöttek a
megmentésedre.
- Nem, visszavágtak, én pedig megérdemeltem.
Meghagyták, hogy Ciccet és a babát tartsam távol az
életemtől. Túl gyanús lenne, ha a feleségem várna rám.
Igazuk volt. Sok férfit ismerek, akit azért engedtek el, mert a
nőjük nem volt hajlandó továbblépni. Látványosan vártak a
pasijukra. - Grizz keserűn felnevetett. -Persze, megmondtam
nekik, hogyha akár csak hozzáérnek, leleplezem őket, és
meg is tettem volna. De visszafelé sült el az egész. Úgy
tettem, ahogy utasítottak.
Megmondtam Ciccnek, hogy menjen hozzád feleségül, és
sosem árultam el neki az okát. Nem szolgálhattam volna
neki magyarázattal anélkül, hogy őt is bajba sodrom.
Tommy nem tudta, mit szóljon.
- Miután megtettem, amit mondtak, hagytak a börtönben
rohadni abban a hitben, hogy majd kijuttatnak. Basszus,
Grunt, arra számítottam, hogy néhány éven belül kikerülök
innét egy színlelt kivégzéssel. Nem gondoltam, hogy olyan
sokáig leszek idebent, hogy a végén Mimi téged hisz majd
az apjának! Ostoba módon azt képzeltem, hogy kijuttatnak
innen, én pedig visszaadom a szagukat, és áthelyeznek
valahová Cicc-cel meg a babával, aztán békén hagynak. -
Grizz a fejét csóválta. - De az egész pocsékul sült el.
- És arra nem is gondoltál, hogy én tényleg szeretem őt? Ha
a terved működik, akkor elszakítod tőlem őt és Mimit. -
Megértette Grizzt, még együtt is érzett vele. De basszus,
fájt.
- Őszintén, Grunt? Kihasználtalak. Tudtam, hogy szereted,
de őszintén szólva nem érdekelt.
Nem hallatszott más nesz, csak a lépteik hangja a
börtönudvar sétányán. Néhány perccel később Grizz
hozzátette:
- Biztosra veszem, hogy sosem gyanakodtál, de Cindy egy
beépített ember volt.
- Cindy?
- Meggyőződésem, hogy az apja valami önjelölt figura volt.
Próbált bekerülni közéjük azzal, hogy bebizonyítja, képes
segíteni. Rájöttem, de még csak nem is aggódtam, mivel
tudtam, hogy Cindy soha semmit nem tud meg tőled. Hiszen
nem is tudtál semmiről.
- És most? Most, hogy minden időpont eljött és elmúlt
azokon a dokumentumokon, számít még egyáltalán? Bárki
készíthet egy dokumentumot, ami úgy néz ki, mintha az
ötvenes években valami titkos elnevezésű, földalatti csoport
írta volna, meg lehet olyan kinézetűre csinálni, mintha a
jövőbeli eseményeket tárna fel. Azt mondtad, még
fényképeket is találtál. Ezeket a dátumokat, fotókat lehet
manipulálni. Utólag könnyű okosnak tűnni.
- Nem ért véget a hetvenes években, Grunt - mondta Grizz
halkan. - Nem ért véget se a nyolcvanas, se a kilencvenes
években. A dokumentum egészen eddig a századig vázolja
fel az eseményeket. Ezt a világot olyan erők irányítják,
amelyek régóta jelen vannak, és sokáig terveznek maradni.
Szédületesen hangzott. Tommy pislogott.
- Hogy jöttek rá idővel, hogy ez nálad van? Mondtad, hogy
gyanították, de mivel támasztották alá?
- Elárultam magam. A húszas éveim elején jártam, és
mindig rajta tartottam a szemem a birtokon, ahol a húgom
el volt temetve.
Ott rejtettem el a zsákmányt, miután megszereztem a
jogsimat, és oda tudtam vezetni. Időnként telefonáltam, és
érdeklődtem a birtokról. Amikor megtudtam, hogy eladták,
és építkezni fognak rajta, titokban exhumáltattam a húgom
maradványait, és rendesen eltemettettem. Akkor döntöttem
úgy, hogy ismét belenézek azokba a papírokba. Évek óta
nem olvastam őket. Észrevettem egy vállalatnevet, ami
szerepelt a hírekben. Úgy döntöttem, veszek részvényeket,
és kerestem egy rakás pénzt. Felfigyeltek rá, és ezzel csak
megerősítettem, amit mindvégig gyanítottak. Hülyeség volt.
További részleteket is elmesélt Tommynak. Hogy
nemrégiben egy új játékos, egy igazi keményfiú lépett a
színre, és úgy döntött, nem hagyja, hogy tovább baszogassa
őket. Grizz kifutott az időből. Nem kapott többet hatalmat.
Vissza akarták szerezni azt, ami az övék, méghozzá azonnal.
Az NNT újonnan választott hivatalnoka tudatta Grizz-zel,
hogy nyilvánosságra hozhatja, ami a birtokában van, és ez
egy időre talán akadályoztatja majd az NNT működését, de
biztosan végignézetik Grizz-zel Ginny lassú, fájdalmas
halálát.
Tommy próbálta nem kimutatni az érzéseit, de dühítette a
gondolat, hogy Grizz veszélybe sodorta a nőt.
- Tehát, ezek szerint részedről ennyi? Nincs több
játszmázás?
- Tommy próbált közömbösnek hangozni, de égett a torka.
Nagyot nyelt.
- Nincs több játszmázás.
- Kár, hogy nem adtad vissza gyerekkorodban. Tudod,
mielőtt még igazán megértetted volna, mi került a kezedbe.
De honnan tudhattad volna, hogy ez lesz?
- Bár tudtam volna, Grunt! Higgy nekem. De hadd
figyelmeztesselek: ha akár egy másodpercre is azt hiszik,
hogy te vagy Cicc tudtok bármit arról, amit elmondtam,
befellegzett nektek.
- Akkor miért mondtad el? - kérdezte Tommy hitetlenkedve.
- Mert biztosra kell vennem, hogy mindkettőtöket békén
hagynak, ha már nem leszek. Meg kell bizonyosodniuk arról,
hogy semmiről sincs tudomásod, és akkor nem bántanak.
Gondoskodnom kell róla, hogy te és Cicc nem mondotok
véletlenül semmit, egyáltalán semmi olyat, amiből akár
felmerülhet bennük, hogy tudtok bármiről.
- De hát nem is tudtunk semmiről! És nem árulom el neki.
Különben is, hogy lesznek képesek kideríteni, hogy tudunk-e
bármit, anélkül, hogy kivallatnának?
Grizz Tommy vállára helyezte a kezét.
- Elképzelhető, hogy még most is figyelnek. Tehát
semmilyen módon nem reagálhatsz arra, amit most mondok
neked.
Megértetted? Csak bólints, és tégy úgy, mintha valami
vicceset mondtam volna.
Tommy úgy tett, ahogy Grizz utasította, és mosollyal az
arcán megkérdezte:
- Hogyan, Grizz? Honnan tudják biztosra, hogy Ginny és én
semmit sem tudunk erről az egészről?
- Évek óta poloska van a házatokban.
Hetvenedik fejezet

2000.

Tommy képtelen volt szavakba önteni a haragot, amikor

meghallotta, amit Grizz mondott, de most már minden
világossá vált. Az NNT sosem lehet benne biztos, hogy Grizz
annyi év alatt nem osztotta-e meg a történetét a
feleségével és a fiával. És Grizz nem tágított, hogy
Tommynak el kell játszania a szerepét a kivégzés után.
Grizz halálát követően Tommynak haza kellett vinnie Ginnyt,
és tisztáznia kellett néhány borzalmas dolgot vele. Tommy
hajlandó volt erre.
- Valahogyan tisztáznod kell magad előttük - mondta Grizz. -
Megértetted? Ha úgy mész haza, mintha tökéletes lenne az
életed, tovább fognak hallgatózni. Éppen azért hallgatnak
le, mert olyan kibaszottul tartjátok a szátokat. Semmi sem
került szóba a bandáról, Ginny életéről velem, semmiről.
Szinte olyan, mintha szándékosan rejtegetnétek valamit.
- Nem rejtegetünk semmit. - Tommy hangja halk volt. -
Normális, átlagos életet élünk. Építész vagyok. Ginny
könyvelő és támogató anyuka. Ez nem elég?
- Valahogyan bizonyítanod kell nekik. A kivégzésem
tökéletes alkalom lesz mindennek a tisztázására. Mondj el
neki mindent, amire emlékszel azzal kapcsolatban, hogy
milyen volt a motelban felnőni.
- Nem. Éveken át nem árultam el neki dolgokat. Nem
akarom megbántani.
- Én is éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam megvédeni
őt, Grunt. Tévedtem. Elég okos és erős ahhoz, hogy kibírja
az igazat. De soha nem volt lehetősége megismerni.
Tommy készen állt rá, hogy beszámoljon Ginnynek néhány
dologról, miután befejezték a telefonos interjút Leslie-vel.
Tudta, hogy lehallgatják őket, és bár nehéz lesz Ginny
számára elfogadni az igazságot, tudta, hogy Grizznek van
igaza.
Valamivel el kell oszlatnia a gyanút.
De nem számolt azzal, hogy Leslie felfedi a titkot, hogy ő
Grizz fia. Nem számított rá, hogy Ginny távozik otthonról, és
átmegy Carterhez. Nem tudják lehallgatni őket, ha egyszer
Ginny nincs otthon. Máskülönben nem zaklatta volna Ginnyt,
hogy menjen haza. Megadta volna neki az időt, amire
szüksége van. De kétségbeesetten szeretett volna
továbblépni, és meg kellett adnia nekik, amire vártak,
néhány kis információmorzsa elejtésével.
Most már csak imádkozhat, hogy ez elég legyen ahhoz,
hogy békén hagyják a családját.
Grizz semmit sem említett a sakk-készlettel kapcsolatban.
Tommy nem tudta, hogy Grizz küldte-e, vagy a börtön, és
még mindig nem jött rá, mit jelenthet a hiányzó király, ha
jelent egyáltalán bármit is.
Most, ahogy lassan elaludt, közelebb húzta magához Ginnyt,
és csillapította a növekvő haragját. Mindent lehallgatnak,
ami az otthonában történt. Minden suttogást, minden
nevetést, minden bizalmas titkot. És akkor neki szeretkeznie
kell a nővel, miközben tudja, hogy lehallgatják? És ami még
rosszabb, hogy egy hónapja nem voltak együtt. Mindketten
majd felrobbantak a szükségtől, és ő gyűlölte az egészet.
Gyűlölte őket.
Élveznie kellett volna a szeretkezésüket, ahelyett, hogy
fogcsikorgatva produkálja a megfelelő mozdulatokat és
hangokat Ginny kedvéért.
Hetvenegyed ik fejezet

2000., ÉSZAK-FLORIDA HÁROM NAPPAL GRIZZ KIVÉGZÉSE

ELŐTT
A börtönudvaron tett séta után közömbösen visszamentek a
szobába, ami vagy be volt poloskázva, vagy nem. Arra az
eshetőségre, ha igen, Grizz előre elmondta neki, hogy miről
fognak beszélni. Nemcsak arról volt meggyőződve, hogy
Tommynak és Ginnynek elő kell adnia valamit az NNT
számára, hanem úgy gondolta, Tommynak és neki is
hasonlóan kell cselekednie.
- Miért bajlódtál velem egyáltalán? - kérdezte Tommy, ahogy
beléptek a helyiségbe. - Miért hoztál el Karentől aznap este?
Miért hitetted el velem éveken át, hogy Blue a bátyám? Még
most is azt gondolnám, ha nem gyanítottam volna meg,
hogy Candy az anyám. Nyomoztam egy kicsit a tárgyalásod
után.
Ő volt az anyám, nem igaz?
- Ja, Candy volt az anyád, Grunt. Teherbe esett veled, és
lepasszolt az anyjának és a nővérének, Karennek.
- Ennyit tudok. De te honnan tudtad meg, hogy létezem?
- Karén nénikéd beállított a Red Crabbe egy rólad készült
képpel, amikor hét vagy nyolc lehettél. Egy iskolai fotó volt.
Valószínűleg épp nevelőszülőknél laktál, mert jól néztél ki.
Mint akiről gondoskodnak.
- Igen, az lehetséges. Időről időre nevelőszülőkhöz kerültem.
Némelyik jó volt, némelyik kevésbé, de legalább etettek.
- Mindegy, szóval a nő váltig állította, hogy a fiam vagy.
Karén azt mondta, az anyja lelépett, és neki nincs elég
pénze ahhoz, hogy gondozzon. Candy már rég eltűnt. Karén
azzal fenyegetőzött, hogyha nem adok neki pénzt, akkor
összepakol, és egy nap nem lesz otthon, amikor hazaérsz az
iskolából.
- Pénzt adtál neki egy rólam készült fénykép alapján? Ha
anyám prostituált volt, akárki kölyke lehettem.
- Igaz. De néhány dolog miatt elhittem. Először is, úgy
gondoltam, hogy hasonlítasz arra, amilyen én voltam abban
a korban. Másodszor, a születésnapod árulkodó volt. Azt az
időszakot követte, amikor Candy hátrahagyta az utcát, és
velem meg
Anthonyvel élt a garázslakásban. Red próbálta leszoktatni a
drogokról. A nyakunkba varrta. Foglyot csinált belőle.
Váltanunk kellett egymást, nehogy szem elől tévesszük.
Amikor mi nem voltunk otthon, Red maradt mellette.
Biztosan nem üzletelt akkoriban. Axel néhány hónapot
javítóban töltött, úgyhogy ő sem volt ott. Nem mintha
egyébként lefeküdt volna vele. - Grizz sokatmondó vigyort
villantott Tommyra. - De Anthony és én megdugtuk minden
adandó alkalommal. Candy benne volt. így próbált rávenni
minket, hogy engedjük vissza az utcára. Fiatal, kanos
szarháziak voltunk. Red elengedte, miután azt hitte, hogy
tiszta. - Grizz vállat vont. -Soha többé nem láttam. Egészen
aznap éjjelig, amikor megjelent a motelben, és téged
keresett.
Tommy csak bámult. Nem szólt semmit.
- Az egyszer rohadt élet, hogy nem vagy félig indián -
nyögte ki Grizz. Aztán megrázta a fejét, és hozzátette: - A
francba, talán nem is vagy a kölyköm. Talán rosszul
feltételeztem ennyi éven át.
Tommy összevonta a szemöldökét.
- Nem feltételezted rosszul - mondta halkan. - Már elég
korán gyanakodni kezdtem, hogy talán te lehetsz a bátyám,
nem pedig Blue. De addig nem is sejtettem, hogy az apám
vagy, amíg nem hallottam azt a vallomást Candyről a
tárgyaláson. Akkor elkezdtem tovább kutakodni, de semmire
sem jutottam. Évekbe telt, mire megbizonyosodtam róla.
Végül egy évvel ezelőtt, amikor megtalálták Moe-t, úgy
döntöttem, hogy csináltatok egy DNS-tesztet. - Várt egy
pillanatot. - Mimivel ugyanaz a DNS-ünk.
Grizz nem szólt semmit, csak bólintott. Tommy úgy látta,
mintha egy pillanatra elégedettség suhanna át az arcán, de
nem volt benne biztos.
- Szóval, miért kellett Candyt megölnöd, amikor a motelba
jött? -kérdezősködött tovább Tommy. - Mindössze azt kellett
volna mondanod, hazudja azt, hogy valaki más az apám,
Blue pedig az ő bátyja, vagy ilyesmi. Miért kellett megölnöd?
- Nem akartam, hogy megbolygassa a dolgokat. Nem
akartam, hogy bárki megtudja, hogy a fiam vagy.
Tommy felnevetett.
- Gyerünk már! Kit érdekelt volna, hogy a fiad vagyok?
Grizz elkomolyodva rápillantott.
- Jó okom volt rá, hogy megöljem. Nem is tudod, hány olyan
ellenséget szereztem az évek során, aki habozás nélkül
célba vett volna téged, hogy eljusson hozzám. A te életedet
mentettem meg vele.
- Ja, hogyne, Grizz. - Tommy részt vett a színjátékban,
pontosan, ahogy Grizz meghagyta neki. Hátha lehallgatják
őket.
Grizz elmagyarázta Tommynak, hogy Candy, most, hogy
tiszta lett, elkezdett kutakodni az apja halála ügyében.
Lassacskán eszébe jutottak dolgok, amiket Red mondott. Ők
tudomást szereztek erről, és meghagyták Grizznek, hogy
amennyiben valaha is beállít, likvidálni kell. Azonnal.
Fenyegetést jelentett.
Grizz utasítást követett. De őszinte volt Tommyval, és
elismerte, hogy semmi megbánást nem érzett miatta. Ez is
a munkájához tartozott.
Most, a szobában Grizz az asztalra csapott.
- A francba, Grunt, idehallgass rám. Tudom, milyen régóta
vártad, hogy Cicc-cel lehess. Szeretnéd most tönkretenni?
Szeretnéd megpiszkálni a sok szart, amiben benne voltam?
Blue meg fogja akadályozni, hogy Leslie beletegye a
kibaszott cikkébe, hogy a fiam vagy. - A hajába túrt a
kezével, és maga elé dünnyögött: - Még mindig nem hiszem
el, hogy rábeszéltél az interjúra. Baszki! Azt mondtad,
Ciccnek szüksége van a lezárásra, és szerettem volna, ha
megkapja. Tudtam, hogy az a hülye ribanc nem annak a
nagy magazinnak dolgozik, akármit állít is. Gondoltam,
hamar lecsillapodik az ügy. Majdnem bele sem mentem,
csak aztán Cicc felhívott.
Erre Tommy felkapta a fejét. Ez eltért a forgatókönyvtől.
- Ginny felhívott?
- Igen, már beszéltem veled, és épp rágódtam a dolgon,
amikor telefonált. Majdnem leejtettem a kibaszott telefont,
amikor meghallottam a hangját. Azt mondta, szeretné, ha
belemennék ebbe az interjúba. Úgy érezte, nem tudja
teljesen feldolgozni a bandával töltött éveit, mivel látta és
tudta a dolgokat, amiket elkövettünk. Fontos volt számára
az interjú, de a riporter többet akart. Beszélni akart velem
is, hogy lássa, Cicc igazat mondott-e. Cicc nagyon
tárgyilagos volt. Azt mondta, tartozom neki ennyivel.
- Grizz, Ginny sosem hívott fel téged.
- Ne mondd, hogy nem hívott - morogta Grizz. - Beszéltem
vele, baszd meg.
- Előtte mikor beszéltél utoljára Ginnyvel?
- Felhívott, hogy elmondja, rólam neveztétek el a fiatokat.
Mikor is született? Tíz éve? Alig egy percig beszéltünk akkor.
Tommy ott ült, és a fejét csóválta.
- Nem hiszem el. Kurvára nem hiszem el.
- Mit nem hiszel el?
- Nem a te hibád. Én is kevertem már össze őket a
telefonon.
- Mi a faszról beszélsz?
- Mimi volt - mondta Tommy. - Mimi szedett rá.
Grizz hátradőlt, és Tommyra meresztette a szemét.
- Most szopatsz? Honnan tudod? Miért tenne ilyet?
- Nem tudom pontosan. De ki fogom deríteni. Ginnyt is ő
puhította a mi oldalunkon. Miután Leslie eljött hozzánk, Mimi
nagy érdeklődést tanúsított. Azt mondta az anyjának, hogy
ez majd segít neki feldolgozni a múltat. Az interjúval afféle
pontot tehet a bandaélet végére. Mimi az elmúlt években
eltávolodott tőlünk. Tipikus kamasz módjára, gondolom, de
tudom, hogy Ginny azt remélte, a cikkel újra kapcsolatot
teremthet vele.
Grizz nagyon elkomolyodott.
- Nem tetszik ez. A legkevésbé sem tetszik. Derítsd ki, mi a
szarról szólt ez az egész, és hozd helyre. Rád bíztam a
gyermekemet. Tizenöt éven át távol maradtam, abban a
hitben, hogy a helyzet magaslatán állsz. Most közlőd velem,
hogy Leslie Miminek köszönhetően készítette azt az interjút
Cicc-cel és velem? Az én időm mindjárt lejár. De te hozd ezt
helyre, Grunt!
Hallod?
- Igen. Lehet, hogy semmiség, de mindenképp a végére
járok.
Az egyetlen dolog, amit Grizz nem árult el Tommynak, hogy
Jason születése után fejezte be Mimi megfigyelését. Látott a
lányról képeket, ahogy cseperedik, de felhagyott vele, amint
Cicc továbblépett, és szült egy újabb kisbabát. Túlságosan
elviselhetetlen volt a fájdalom.
- Jó. És kérnem kell tőled még valamit. - Grizz visszatért az
udvaron megbeszélt forgatókönyvhöz. - Arra kértél, higgyem
el, hogy nem te mártottál be. Elhiszem. Kérted, hogy legyek
megértő, amiért fiatal korodban félrevezettél, hogy Cicc-cel
lehess. Megértem. Megadom ezt neked. A halálba megyek,
és megadom neked a szabadságot, hogy továbblépj a nővel,
akit szeretek. Az egyetlen nővel, akit valaha is szerettem.
Most én kérek tőled valamit. Egyszerűen gondoskodj róla és
a lányomról. - Ezt követően elhallgatott, és Tommyra
meresztette a szemét. - És az unokámról. Gondoskodj
mindannyiukról. Meg tudod ezt tenni?
- Igen, Grizz. Meg tudom tenni.
- És még valami - tette hozzá gyorsan. - Mondd meg
Ciccnek... Ginnynek, hogy sajnálom. Oké? Mondd meg neki,
hogy rengeteg mindent sajnálok, de azt nem sajnálom, hogy
beleszerettem. Ezt sosem fogom sajnálni. És nem ő tehet
arról, hogy itt vagyok. Biztosan azt hiszi, azért történt, mert
Jan megtalálta a pénztárcáját, de nem így van. Azokért a
dolgokért vagyok itt, amiket elkövettem. Nem miatta.
Ginny most nagyot sóhajtott az ágyukban. Tommy megrázta
a fejét, hogy megszabaduljon az emléktől, és közelebb
húzta magához a nőt. Szédítő volt az illata. A karjába vette,
és belélegezte, közben felidézte, hogyan szeretett bele első
pillantásra. Néhány héttel ezelőttig Ginny azt hitte, akkor
történt, amikor először került a motelba. Aztán amikor
Tommy elmesélte neki, hogy időnként Grizz-zel ment, hogy
szemmel tartsák őt, Ginny arra tippelt, hogy akkor szeretett
belé a férfi, amikor limonádét borított Curtis Armstrong
fejére.
Elmosolyodott az emlékre.
Óvatosan elengedte Ginnyt, és halkan lement a lépcsőn a
dolgozószobájába. Felkapcsolta a lámpát, és az
íróasztalához ment. Kihúzott egy fiókot, és kioldotta a rejtett
rekeszt. Ezt követően roppant halkan kivett egy apró dobozt.
A dobozt, ami a szekrényében volt aznap, amikor Grizz érte
jött. A dobozt, amit harminckét éven át őrzött.
- Hé, új fiú! Igaz, hogy nincsenek valódi szüleid? Hogy
kölcsönbe kapott valami balek család, és leborotválták a
fejed, mert tele voltál bogarakkal?
Körös-körül nevetés hangzott fel. Tommy csak a könyvtári
könyvére bámult, és úgy tett, mintha nem hallaná őket.
1967-et írtak,
nyolcéves volt.
- Lehet, hogy a fülében is bogarak vannak, és nem hall
bennünket! - folytatta egy másik. Még nagyobb nevetés
hangzott fel.
Tommy tovább olvasta a könyvét, nem volt hajlandó
felpillantani. Tízórai szünet volt, és a földön ült, háttal egy
fatörzsnek. Csak egy napja járt az új iskolába. Nem
gondolta, hogy a nevelőszülei balekok lennének. Kedves
emberek voltak, és nem hibáztatta őket, amiért
leborotválták a fejét.
Tulajdonképpen jobban érezte magát így.
Csak bámulta a könyv lapjait, és továbbra sem vett róluk
tudomást. Mielőtt felfogta volna, mi történik, kikapták a
könyvet a kezéből, és a pólójánál fogva talpra rántották. Az
első gondolata az volt, „kérlek, ne szakítsátok el az új
pólómat”.
De mielőtt reagálhatott volna, a zaklatója elengedte, ő meg
hátratántorodott. Végül sikerült megtalálnia az egyensúlyát.
De csak bámulni tudott.
Nem látta, mikor jött oda a lány. Magasabb volt nála, és
háttal állt neki, a fiú fölé magasodva, akit az imént lökött el.
Csípőre tett kézzel rászólt a fiúra:
- Ne legyél ilyen verekedés, Arthur. Talán neked is meg
kellene próbálnod időnként könyvet olvasni.
Mielőtt Arthur feltápászkod hatott volna, néhány méterrel
távolabbról kiáltás hallatszott:
- Guinevere! Gyere ide ebben a minutumban!
A lány a három szájhősre pillantott, és vonakodva odasétált
a tanárhoz.
Az egyik kötekedő gyerek Tommyra pillantott.
- Jobb, ha vigyázol magadra. Nem mindig lesz a közelben ez
a tenyérbemászó kiscsaj, hogy helyetted bunyózzon.
Mielőtt Tommy válaszolhatott volna, Arthur és a másik fiú
már ott is hagyták. A válluk felett hátrakiáltottak:
- Gyere, Curtis, majd később elkapjuk.
- Guinevere - mondta ki Tommy hangosan. Felvette a
könyvet, és elindult az ivókúthoz.
A délelőtt további része nem volt olyan rossz. Élvezte az
órákat, és némelyik gyerek kedvesen rámosolygott.
Eltöprengett, vajon Guinevere melyik osztályteremben
lehet.
Talán látni fogja az ebédlőben.
Az ő osztályában csend honolt. Épp a szorzótáblán
dolgoztak.
Rendkívül gyorsan átfutotta, majd rádöbbent, hogy egész
nap nem használta a mosdót. Túlságosan szorongott, amikor
az osztály közösen ment ki. Felállt, és lassan odament a
tanárnőhöz.
A nő kedvesen mosolyogva pillantott fel rá.
- Igen, Thomas?
- Használhatom a mosdót, tanárnő?
A tanárnő bólintott, és megkérdezte, tudja-e, hol találja.
Tommy válaszolt, hogy tudja, és csendben elhagyta a
termet.
Kijött a fiúmosdóból, és épp visszafelé tartott az
osztályterembe, amikor meghallotta a lány nevét. Két tanár
beszélgetett egy osztályteremben. Tommy lelassított,
mielőtt elhaladt volna mellettük.
- Úgy látom, Guinevere megint hozza a formáját - mondta az
egyikőjük némi szórakozottsággal a hangjában.
- Igen, úgy tűnik, tényleg mindenbe beleüti az orrát
mostanában.
- Újabban mivel kampányol?
- Edényfogókkal. Edényfogókat gyárt, mert új cipőt akar
venni Kenny Schulznak. A fiú a bátyja régi cipőjét hordja, és
túl nagy rá. Folyton megbotlik a saját lábában.
Tommy hallotta, amint kihúzzák egy íróasztal fiókját.
- Honnan szerzett pénzt, hogy edényfogókat készítsen? Nem
egy szegény családból származik ő maga is? - mondta a
másik tanár, és hallatszott a hangján a megrökönyödés.
- Azt hiszem, az egyik konyhásnő adott neki egy
edényfogókészletet. Azt mondta, a szomszédja unokája
kapta ajándékba, és nem kellett neki, ezért a szomszédja
megkérdezte, nem ismer-e olyan gyereket az iskolában, aki
örülne neki.
- Nagyon édes tőle, hogy mások segítésére használja. Miért
tartod őket a fiókodban?
- Nem szívesen teszem, de ez az iskolai szabály.
Megmondtam neki, hogy csak tanítás előtt meg után
árulhatja, és hogy őszinte legyek, nem tudom, mennyi pénzt
fog keresni, ha öt centet kér egyért.
Tommy hallotta, hogy becsukják a fiókot, és elbújt néhány
szekrény mögé. Reménykedett benne, hogy kijönnek az
osztályteremből, és a másik irányba mennek majd.
- Gyere, jobb, ha odamegyünk az osztályunkhoz, különben
nem lesz időnk ebédelni - mondta az egyik, miközben
kijöttek az ajtón, és elindultak az ellenkező irányba.
Tommy megkönnyebbülten felsóhajtott, amiért nem kapták
rajta a hallgatózáson. Odasétált az ajtóhoz, és elfordította a
kilincset. Nem volt bezárva. Gyorsan odaszaladt a tanári
asztalhoz, és kihúzta a felső fiókot. Semmi. Kihúzta a
másodikat is, és ott találta őket. Apró edényfogók voltak,
mindet különböző színes szövetdarabból illesztették össze.
Látta, hogy átlátszó műanyag zacskóban vannak, és a
zacskó alján három ötcentes is van. A lány hármat adott el.
Tommy a zsebébe nyúlt, és kivette a két pénzérmét, amit
ebédre kapott a nevelőszüleitől.
Óvatosan kiválasztott két edényfogót a zacskóból, és a
pólója alá rejtette. Bedobta a maga harmincöt centjét a
műanyag zacskóba, majd visszatette a fiókba, és óvatosan
betolta.
Ahogy visszaindult az osztályterembe, olyasvalamit érzett,
amit azelőtt soha. Boldogságot. Boldog volt, hogy
megtehette ezt Guinevere-ért. Világéletében vagy
gyűlöletet kapott a nővérétől, vagy szánalmat az
idegenektől. Sosem volt olyan helyzetben, hogy adni tudjon,
és tetszett neki az érzés. Nem aggódott, amiért nem lesz
pénze ebédre. Máskor is volt már, hogy nem evett, ma is ki
fogja bírni. A lányért.
Tommy most a dolgozószobája hűvös sötétjében ült, és az
edényfogókra pillantott. Eszébe jutott, mennyire csalódott
volt, amiért sosem mehetett vissza Guinevere iskolájába azt
a napot követően. Valami szociális gondozó úgy döntött,
nem is olyan rosszak Tommy otthoni körülményei, és nem
indokolt pénzt költeni rá. Tehát visszavitték Karenhez.
Eszébe jutott, hogy örült, amikor a nevelőszülei
megengedték neki, hogy megtartsa az új pólóját. A mosolya
elhalványult, ahogy ismét felelevenedtek a rossz emlékek,
de egyből elfojtotta azzal az emlékkel, amikor ismét rátalált
a lányra.
Elakadt a lélegzete aznap, amikor meglátta végigsétálni az
utcán. Aznap, amikor felállította a limonádéstandot.
Egy hang zavarta meg.
- Mi az ott nálad? - kérdezte gyengéden.
Tommy meglepetten felpillantott. Ginny lazán a
dolgozószoba ajtófélfájának támaszkodott. Mióta állt ott?
Nem hallotta, hogy követi őt a folyosón át. A nő nagy, barna
szemébe nézett, és könnyek gyűltek a szemében.
- El kell mesélnem neked, valójában mikor szerettem beléd,
Ginny. El kell mesélnem, mikor pillantottalak meg legelőször.
- A szeretet, amivel a nőre nézett, évekkel ezelőttről
származott. - Sokat vártam, hogy ezeket visszaadjam neked,
édesem.
Hetven kettedik fejezet

2000.

- Te voltál a legszebb menyasszony a világon! - mondta neki

Tommy, miközben átadta az édesburgonyát. - Mondd meg
anyukádnak, milyen gyönyörű volt, Jason.
- Nagyon szép voltál, anya. Hogyhogy nem vagy mindennap
olyan szép?
Tommy majdnem leejtette a tálat, amit épp készült
továbbadni, de Ginny csak nevetett.
- Mert egy különleges nap volt, és a szokásosnál nagyobb
gondot fordítottam arra, hogy szép legyek apád előtt -
felelte.
- Nem tudom, miért kellett fehéret viselned - vetette közbe
Mimi. -Túl öreg vagy ahhoz, hogy fehéret hordj, anya. Meg
nem mintha te és apa ne csináltátok volna már azelőtt is.
- Mit csináltak? - kérdezte Jason ártatlanul, miközben egy
tekercsért nyúlt. - Mit csináltatok? Én is tudni akarom!
- Mimi, ne próbáld gúnyolódással leplezni magad! Láttam,
hogyan figyelted a szüléidét a fogadalom alatt, és könnyek
voltak a szemedben - csatlakozott Carter.
Mindannyian a kerek asztal körül ültek. Tommy és Ginny épp
akkor tért vissza a régóta esedékes nászútjukról. Nem
sikerült olyan rövid időn belül lefoglalniuk az egyhetes
családi hajóutat, ezért úgy döntöttek, karácsonyig várnak
vele. Tommy határozta el, hogy szeretne egy valódi esküvőt
Ginnynek, nem csupán azt a hivatali formaságot, ahogy
annyi évvel azelőtt megesküdtek.
Eszébe jutott, hogy annak idején megfogadta, egy nap
végigsétál vele a templomi padsorok között. És ez már
legalább olyan régóta esedékes volt, mint a nászút.
Sikerült gyorsan megszervezniük, és csakis néhány közeli
barátjukat hívták meg. Tommy ragaszkodott hozzá, hogy
Ginny fehér esküvői ruhában legyen. És a szertartás is
gyönyörű volt a maga egyszerűségében, pont mint az a
Ginny, akibe beleszeretett. Egy kisebb, szerény lakodalmat
tartottak, és ajándék helyett azt kérték, hogy a vendégek
adományozzanak egy helyi jótékonysági gyűjtésre, ami
nevelőotthonba került gyerekeknek segített. Mimi és Jason
Carternél és Bilinél szállt meg.
Tommy és Ginny épp akkor értek haza, és nagyon örültek,
hogy ott találták Cartert és a gyerekeket. Carter rávette
Mimit és Jasont, hogy segítsenek neki főzni egy
meglepetésvacsorát.
- Nem tudom, hogy képes leszek-e negyedik nap
egyhuzamban tengeri herkentyűt enni - motyogta Mimi az
orra alatt.
- Tudod, hogy Carter nem eszik húst. Az ő házában voltál,
ezért az ő szabályai szerint éltél - mondta Tommy a
lányának. - Ami pedig ezt a vacsorát illeti, biztosra veszem,
hogy ő vette és készítette, ezért megint csak nincs
beleszólásod.
- Akkor is jó lett volna valami sült hús - mondta Mimi a
szemét forgatva.
- Ó, Mimi - mondta Ginny színlelt dallamossággal. - Alig
várom, hogy neked is legyen egy kamasz lányod. Tudod, mit
mondanak a karmáról... mindenki azt kapja, ami jót
érdemel.
- Amit megérdemel, anya - vetette közbe Jason ártatlanul. -
Azt hiszem, úgy mondják, hogy „amit megérdemel”, nem
„ami jót”. Corbin egyszer ezt mondta a bátyjáról.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő. Jason felkelt, és
odaszaladt ajtót nyitni.
Ginny Carterre pillantott, és csendben közölte vele:
- A gyerekeknek jövő héten elkezdődik az iskola. Átmegyek,
hogy kiürítsem a garázst.
Carter bólintott neki.
- Bili bácsi! - kiáltotta Jason az ajtóból. - Bili bácsi jött meg!
Végre ideért, és hozott ajándékot is!
Pár másodperccel később Carter férje, Bili követte Jasont az
étkezőbe.
- Sajnálom, hogy késtem. Nagyobb volt a forgalom, mint
gondoltam.
Puszit nyomott Carter homlokára, majd Tommyra és Ginnyre
vigyorgott.
- Milyen volt a nászút?
Épp válaszoltak volna, de Jason közbeszólt:
- Mi van a dobozban? Nászajándék? Tudtad, hogy nem
akartak ajándékot, ugye? Miért vannak lyukak a kis
dobozon?
Hoztál nekik egy lyukacsos ajándékot?
Bili felnevetett:
- Nem, nem én vagyok az elkövető - mondta. - A
verandátokon volt, amikor megérkeztem.
Odasétált Ginnyhez, és átadta neki, ahogy a nő felállt.
- Mi lehet ez?
- Nyisd ki, anya! Nyisd ki most. Várj, kinyithatom én? -
kukucskált ki mögüle Jason, és szinte ugrált az
izgatottságtól.
Egy elegáns fehér doboz volt, nagy ezüst szalaggal
körbekötve. A nő átadta Jasonnek, és félrepakolt néhány
dolgot az asztalon.
-Tessék, kicsim. Tedd az asztalra.
Jason letette a dobozt, és gyorsan kibontotta a szalagot.
Amikor leemelte a tetejét, izgatottan felsikkantott.
- Nézzétek! Nézzétek, mit kaptunk valakitől!
Óvatosan kivett valamit a dobozból, és a mellkasához
szorította. Egy parányi, fekete kiscica volt.
- Ó, de kis édes! És nézd, apa, mi van a nyakörvén! Jobb, ha
levesszük. Nehéz.
- Mi az? - kérdezte Mimi, és próbált Carter mögül leskelődni.
- A sötét király! Pont olyan, mint ami hiányzik apa új
sakkkészletéből.
Tommy és Ginny váltottak egy pillantást. Tommy látta, hogy
Ginny nem tudja mire vélni az egészet.
- Kíváncsi vagyok, hogy fiú-e vagy lány - mondta Jason, és
összeborzolta a cica szőrét.
Még Mimi is felállt, és izgatottan figyelte a kiscicát.
Carter csatlakozott hozzájuk, és leoldotta a szalagot, amivel
a cica nyakához rögzítették a sakkfigurát.
- Megtarthatjuk, ugye, anya? - kérdezte Jason az anyjára
nézve. Választ sem várva az apjára pillantott. - Ugye, apa?
Megtartjuk, nem?
- Igen, fiam - válaszolta Tommy széles mosollyal. -
Megtarthatjuk.
Ezt a jelet ígérte Grizz a síron túlról. Ismét az övék az
otthonuk. Az NNT távozott, és ugyanaz az illető küldhette a
cicát, aki megerősítette ezt Grizz megbízásából.
Tommy később elmagyarázta Ginnynek, hogy szerinte ezzel
azt üzeni Grizz, hogy Ginny nyugodtan legyen boldog.
A biccentés nem volt elég. Meg kellett erősítenie, hogy a nő
továbbléphet, és élheti az életét. Ginny egyetértett.
- Mi legyen a neve? - kérdezte Jason.
Hetven harmadik fejezet

2000.

Ginny lehúzta a kocsiban az ablakokat, és élvezte a langyos

szellőt, míg Carter felé vezetett. A gyerekeknek elkezdődött
az iskola, és ő úgy tervezte, hogy végez a
garázstakarítással, mielőtt elvállalja egy új kliens
könyvelését a rákövetkező héten.
A kedvenc, hetvenes évekbeli számokat játszó rádióadóját
hallgatta, és énekelgetett, közben az edényfogókra gondolt,
amiket Tommy visszaadott neki aznap éjjel, amikor először
szeretkeztek a rövid különválásukat követően, közvetlenül
azelőtt, hogy megújították volna a házassági esküjüket.
Abban a pillanatban, hogy a férfi elmesélte, mióta őrizte
őket, Ginny tudta, hogy helyes döntés volt hinni Tommynak -
és rábízni a közös jövőjüket. Már nem kételkedett a férfi
őszinte szerelmében.
Rosszul érezte magát, mert nem rémlett neki pontosan az
iskolaudvaron történt eset, amit Tommy elmesélt, viszont
emlékezett az edényfogókra. Tommy azzal viccelődött, hogy
bekeretezteti és kirakja az irodájában, de Ginny végül
egyetértett vele abban, hogy ideje a múltat maguk mögött
hagyni. A teljes múltat. Ideje elpakolni az edényfogókat
Grizz és Mavis sakk-készletével, Moe rajzával és még Grizz
dzsekijével együtt is.
Tommy örült, amiért a nő egyetért vele.
Tommy dolgozószobájában ültek a földön, keresztbe tett
lábakkal, és az edényfogókról beszélgettek.
- Ginny, érdekelne valami. Azt mondtad az utolsó interjún
Leslie-nek, hogy lemaradt a valódi szerelmi történetről.
A szerelmi történetről, amiben egy férfi kezdettől szeretett
téged, első pillantástól fogva. Tudom, hogy rólam beszéltél.
Komolyan mondtad, hogy mindig is én voltam a lelki társad?
Volt idő, amikor Grizzt is a lelki társadnak tartottad?
Ginny felhúzta a térdét a mellkasához, átfogta a karjával, és
szorosan magához ölelte. Nem válaszolt azonnal, csak
oldalra billentette a fejét, fontolgatva, hogy mit fog
mondani.
Mielőtt egy szót is szólhatott volna, a férfi hozzátette:
- Látom a testbeszéded alapján, hogy azon rágódsz, eláruld-
e az igazat. Nem kell hazudnod nekem. Megmondhatod.
- Igazat mondtam Leslie-nek. Jelenleg ez az egyetlen
szerelmes történet számomra.
Tommy biccentett. Nem bírta visszafogni magát. Tudta, mi
lesz Ginny válasza, de még azelőtt kibukott belőle a kérdés,
hogy megakadályozhatta volna:
- Ez az egyetlen most, de nem az egyetlen, igaz?
- Tudom, mit szeretnél hallani. Azt akarod hallani, hogy te
vagy az egyetlen és igazi lelki társam. Nem akarlak
megbántani, Isten a tanúm, de sosem fogom letagadni,
hogy ő volt az első szerelmem, és igazi szerelem volt
köztünk. Komolyan gondoltam, hogy a lelki társam vagy, de
szerintem egy embernek több is lehet. Még mindig a lelki
társamnak tartom Grizzt is. Azért mondom, hogy „tartom”,
mert hiszek benne, hogy a lelke tovább él.
A nő Tommy kezével babrált.
- Nagyon szerelmes voltam Grizzbe. Még most is szeretem a
magam módján, még ha nincs is többé.
Szórakozottan játszadozott a jegygyűrűjével.
Gyorsan visszapillantott a férjére, és hozzátette:
- Ne hagyd, hogy amit most mondtam, elvegyen az
értékéből annak, ami köztünk van. Nem tagadhatom le a
múltam és a Grizz iránti szerelmem. De ez nem azt jelenti,
hogy téged kevésbé szeretlek, mint amennyire őt szerettem.
Nincs már itt többé. Te itt vagy, és most beléd vagyok
szerelmes. Ez az igazság. Nem Grizz után epekedek.
Gyászolom őt? Igen, mivel örökre elment. De minden nap
egy kicsivel könnyebb.
Sajnálom, több volt a válaszomban, mint amit kérdeztél.
Tommy megcsókolta a haját.
- Megértem.
Ginny összevonta a szemöldökét.
- Tudod, mindig is utáltam Sam felvetését, hogy Stockholm-
szindrómám van. Értem, hogy miért gondolta így, de sosem
volt igaz. Soha senki nem pillantott bele a házasságunkba.
- Kinek lett volna rá módja? Grizz egy védelmező kis
buborékban tartott téged. Kicsit hasonlított egy olyan
hógömbféleséghez.
- Tommy, Grizznek és nekem jó volt a házasságunk, és igen,
utáltam a bandát, a tevékenységét, némelyik úgynevezett
barátját is. De tényleg szerettem őt. Nem egyből történt, de
lassan elkezdtem előhozni belőle dolgokat. Tudtad, hogy
Grizz szerette a csillagokat? Egyik évben teleszkópot vettem
neki az évfordulónkra.
Azt hiszem, talán még mindig a vendégszobában van, a régi
garázsunk felett. - Tekintete a távolba révedt.
- Honnan tudhatnék én ilyesmit? Grizz ritkán osztotta meg a
személyes dolgait.
- Éjféli piknikekre vitt. Olyan helyekre mentünk, amikről
tudta, hogy szabad vagy üres lesz. Állatkert, vidámpark.
Egyik éjjel valaki jachtjának a fedélzetén feküdtünk, és a
csillagokat bámultuk. -Ginny elhallgatott, mielőtt hozzátette
volna: - Szerette az épületeket, építkezéseket. Tudtad?
- Nem, azt hiszem, ezt sem tudtam.
- Gyakorlatilag ott élt a házunkban, a Shady Ranchesen,
amikor építették. Nem tudott betelni vele. És azt hiszem,
már tudsz róla, milyen érzékenyen érintették az állatok.
Főleg, ha hallottad, mi történt a kutyájával. Azt hiszem,
ezért is ment bele, hogy Carter a régi házunkban lakhasson,
és ott tartsa az állatait.
Ginny Tommy vállának egy pontjára bámult, és a férfi tudta,
hogy még nem végzett. Hagyja beszélni. Különben is, ez kell
nekik.
- Minden vasárnap felkeltem, és egyedül templomba
mentem, majd amikor hazajöttem, ott találtam Grizzt a
kedvenc foteljában, mindenfelé szétteregetett újságpapírral.
Mindig zavarba jött, ha azon kaptam, hogy a képregényt
olvassa.
A kegyetlen természete ellenére volt egy sebezhető oldala,
amibe beleszerettem, Tommy. Tényleg szerelmes voltam
belé.
Tommy csak bólintott.
- Valószínűleg nem tudtad, hogy félt a fogorvostól. Hogy a
kedvenc színe a kék volt, és akár hiszed, akár nem, jobban
főzött nálam. - Elmosolyodott, továbbra is azzal a távoli
pillantással az arcán. - Egyszer elvitt horgászni. Volt néhány
kölyök a közelben, akik szórakozásból kisállatokra lőttek
csúzlival. Mókusokra meg madarakra. Grizz leállította őket,
és megmondta nekik, hogy sosem szabad bántani egy
állatot, semmilyen állatot, csupán kedvtelésből.
Azt hiszem, túlságosan megszeppentek ahhoz, hogy
ellenkezzenek vele, de végül összebarátkozott velük, miután
csúzliórát tartott nekik.
Remekül célzott. Ez volt a legédesebb dolog, amit valaha
láttam.
Tommy nem szólt semmit, csak hallgatta tovább.
- Miatta vesztettem el az állásomat. Meséltem már neked?
Amikor annak a könyvelőirodának dolgoztam Miramarban.
- Nem. Azt hittem, felmondták
- Hagytam, hogy Grizz azt higgye, felmondtam. Egyik nap a
tulajdonos lánya vitt haza. Nem indult el a kocsim, és nem
tudtam elérni Grizzt, hogy jöjjön értem. A lány szinte ugrott
a lehetőségre, hogy elvihessen. Valamiért különösen
érdeklődtek irántam a munkatársaim.
- Mi történt? - kérdezte Tommy halkan.
- Grizz azért nem vette fel a telefont, mert épp a garázsban
szerelte az egyik motorját. Amikor hallotta behajtani a
kocsit, kisétált, hogy megnézze, ki jött. Koszos atlétát viselt,
és egy csavarhúzó volt a kezében. A barátom azt hitte, hogy
épp kirabolja a házat. Zavarba jött, amikor megmondtam
neki, hogy a férjem. - Ekkor elfordította a tekintetét
Tommytól. - Másnap elkezdtek célozgatni, hogy
költségcsökkentés várható, és nem árt fontolóra vennem,
hogy új állás után nézzek. Tudtam, hogy így közük velem,
meg akarnak szabadulni tőlem. Felmondtam, mielőtt még
abba a kellemetlen helyzetbe kerülnek, hogy ki kell rúgniuk.
- És sosem mondtad el Grizznek?
- Nem. Nem mondtam el neki, mert bármilyen furcsa
számodra, Grizznek is voltak érzései.
- Sosem kételkedtem benne, hogy vannak érzései, Ginny.
Egyszerűen sosem láttam, hogy kimutatta volna őket.
- Hát, nekem kimutatta. Különben sem volt nagy ügy, hogy
elvesztettem az állásom. Kevesebb mint hat hónapra rá
bedőlt a cég. Rajtakapták őket, hogy adócsalásban
segédkeznek az egyik kliensüknek. Megdöbbentem. Tiszta
cégnek tűntek.
Egy pillanatra csend honolt a szobában. Tommy a nőre
nézett, és Ginny tudta, mire gondol.
- Mi az? - kérdezte. - Mondd. Tudod, mit? Ne mondd. Tudom,
mi következik. Azt fogod mondani, hogy Grizznek köze volt
ahhoz, hogy bajba kerültek. Ne is mondd, és ne is gondolj
ilyet, Tommy! Egyszerűen ne!
A férfinak meg se kellett szólalnia. Tudta, hogy Grizz
észrevette a csodálkozást a nő arcán, aki hazavitte Ginnyt.
Túl okos volt ahhoz, hogy ne vegye észre az egybeesést,
hogy Ginny közvetlenül utána felmondott. Tönkretette a
vállalatot, amiért meg merték bántani Ginny érzéseit.
Könyörtelen volt, ha Ginny védelméről volt szó. Szinte
túlzásba is esett. Nem. Egész biztos, hogy túlzásba esett.
Próbálta kompenzálni, amit képtelen volt megadni a
húgának.
Jobban belegondolva Tommy rájött, hogy ő maga is sokban
hasonlít Grizzre. Könyörtelenül kitart, hogy megszerezze,
amit akar. És meg is szerezte. Megkapta őt. Ez volt az
egyetlen dolog, amire valaha is vágyott. Nem úgy ment,
ahogy eredetileg tervezte, és sokkal tovább tartott, mint
várta, de végül győzött.
Tommy egy kérdéssel törte meg a csendet.
- Szóval, mikor szerettél belém, Ginny? Azt mondtad Leslie-
nek, hogy ha nem Grizzen múlik, akkor ma nem is lennél a
felesége annak a férfinak, akibe most teljesen szerelmes
vagy.
Az esküvőnk után évekig elutasítottál. Mikor jöttél rá, hogy
szerelmes vagy belém?
- De mindegyik irányzat az építészetre és az ókori
görögöktől a római kultúráig terjedő klasszikus
művészetekre fókuszált. Ez volt az egyetlen építészeti iskola
a nyugati világban, mígnem Jonathan Seely lediplomázott az
Illinois Egyetem első építészhallgatójaként 1874-ben.
Ginny megtorpant, amikor meghallotta Tommy hangját a
nappaliból. A fordulóból odalesett, és könnybe lábadt a
szeme.
Tommy a kanapén ült, Mimi a karja alatt helyezkedett el. A
férfi az egyik kezében az egyik építészeti magazinját
tartotta, és hangosan olvasott Miminek. Dallamosan játszott
a hangjával, és ezzel lebilincselte a kislányt. A szövegnek
egyáltalán nem volt értelme egy hároméves számára, de
Mimit elkápráztatta a férfi.
Felnézett Tommyra, és csüggött minden szaván.
Ginnynek olvadozott a szíve a látványtól.
- Oké, édesem, vége a mesének - mondta a férfi Miminek. -
Mit szólsz egy másikhoz?
Ginny hallotta, hogy Mimi tapsikol a kezével.
- Még meszét, apa! Szép meszét!
Ginny elmosolyodott, és az ajtó melletti falnak
támaszkodott.
Hallgatta, amint Tommy újabb mesét mond Miminek.
- Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli országban élt egy
gyönyörű királykisasszony...
Ginny lehunyt szemmel hallgatta, amint Tommy elmeséli a
királykisasszony történetét, aki olyan gyönyörű volt, hogy
egy üst rubinihoz és smaragdhoz hasonlították, ami olyan
ragyogó, mint a nap. A királykisasszonyt Ginnynek hívták. A
nő valósággal a szívére tette a kezét, és kénytelen volt
elfojtani egy sóhajt. Hát nem aranyos?
- Ha feleségül akarod venni a lányomat, akkor magaddal kell
vinned a királyságom összes rubiniját és smaragdját -
mondta a király a bátor lovagnak.
- Megtiszteltetés lenne számomra feleségül venni a
lányodat, és magammal vinni az ő sugárzó szépségét
jelképező értékes drágaköveket, és az életem árán is
megvédeni őket - válaszolta a bátor lovag a király előtt
meghajolva.
- De megállj! - folytatta a király. - Ha magaddal viszed a
lányomat és az értékes drágaköveket, akkor valami mást is
magaddal kell vinned.
A király szólt a bátor lovagnak, hogy álljon fel, és amikor a
lovag így tett, a király átadott neki egy gyönyörű kislányt.
- Ő az unokám, Miriam hercegnő. Ő a legritkább kincs mind
közül. Ritkább és gyönyörűbb, mint az édesanyja. Nem
viheted el az egyiket a másik nélkül, és magaddal kell
vinned ezt a hibátlan gyémántokkal teli edényt, ami az apró
hercegnő tisztaságát és ártatlanságát jelképezi.
A bátor lovag Miriam királykisasszony szemébe nézett, és
tudta, hogy a szíve örökre megváltozott. Úgy fogja szeretni
Miriamot, mint az édesgyermekét. Az élete árán is megvédi.
A szíve legmagasabb lépcsőfokára helyezi őt, és sosem
hagyja, hogy onnét lekerüljön.
- Megtiszteltetés számomra, őfelsége, hogy védelmezhetem
és szerethetem, ami számodra a legértékesebb. Mindkét
királykisasszonyért feláldoznám az életemet.
Ginnynek el kellett fojtania a sírást, miközben csendben
végigment a folyosón, a konyhán túli kis fürdőszobába.
- Aznap, Tommy. Aznap, amikor kihallgattam, amint
elmeséled Miminek ezt a történetet. Úgy elérzékenyültem,
amiért úgy állítod be, mintha valaki egy üst rubint és
smaragdot adna neked, de azért, hogy elvihesd a rubint és
smaragdot, még egy üst gyémántot is el kell vinned. Nem
egy gyermek terhét vetted át. Helyette úgy tekintettél rá,
mint egy ajándékra. Örültél neki, és szeretted, annak
ellenére, hogy Grizz lánya, én pedig szerelmes voltam
Grizzbe; azt hiszem, akkoriban még mindig szerelmes is
voltam belé. De te kérdés nélkül szeretted Mimit.
Nem volt muszáj szeretned, de megtetted az irántam érzett
szeretetből.
Ginny pislogott, és meglepetten konstatálta, hogy a szeme
könnyektől nedves. De örömkönnyek voltak.
- Visszatartottam magam, tagadtam az érzéseimet irántad,
amikor fiatalabb voltam. Emlékszem, hogy küszködtem az
irántad való érzéseimmel akkoriban. Még csak tizenöt
voltam.
Össze voltam zavarodva. Miután hallottam, hogy elmeséled
ezt a történetet, átengedtem magam nekik.
Tommy rámosolygott.
- Ginny, hát persze hogy szeretem. Tőled származik. Hogy is
ne szeretném? A lányom. Sose gondold másképp.
Ginny szipogott, és visszamosolygott a férfira.
- Visszatérhetek az eredeti kérdésedre?
Tommy bólintott.
- Igen, a lelki társamnak tartalak, de Grizzt is annak tartom.
Remélem, megérted ezt. Remélem, el tudod fogadni. -
Kérdőn
Tommyra pillantott.
- Megértem és elfogadom. - Melegen a nőre mosolygott. De
nem tagadhatta, hogy a szívét kicsit megsebezte a mondat.
Mintha Ginny a gondolataiban olvasott volna, gyorsan
hozzátette:
- És igen, Leslie figyelmét tényleg elkerülte az igazi szerelmi
történet. Az igazi szerelmi történet az, amit épp most élek
át.
Kézbe vette Tommy mindkét kezét ott, a dolgozószoba
padlóján.
- Valódi szerelmi történetem volt Grizz-zel is? Igen, az volt, a
hülye stockholm-szindrómás vádak ellenére. De azt hiszem,
a közös történetem vele véget ért, amikor megmondta,
hogy menjek hozzád feleségül. Nincs most rajtad kívül
másik szerelmes történet, de ez nem azt jelenti, hogy nem
volt egy másik előtted. Ennek van értelme?
Tommy megkönnyebbülten felsóhajtott. Lényegében ezt
akarta megtudni. Hogy Ginny most szereti őt. Tudat alatt
szerette volna azt hallani, hogy a nő Grizz iránti szerelme
nem volt valódi. Akármennyire is fájt számára az érzéseiről
hallani, értékelte legalább az őszinteségét. Tudta, hogy
Ginny igazat mond, és jelenleg tényleg szereti.
Több őszinteség volt ez, mint amivel ő szolgált a házasságuk
nagy részében.
- Kérdezni akartam valamit - mondta ekkor Ginny - Moe
naplójáról. Nem olvastam. Elolvassam szerinted?
- Nem hiszem, hogy el kell olvasnod, ha megbízol bennem,
hogy elmondom a fontosabb dolgokat.
Ginny összevonta a szemöldökét, de Tommy hozzátette:
- Tudom, hogy félsz bízni bennem, de tényleg nem fontos
elolvasnod. Elmondok mindent.
- Oké, akkor. Mondd el, szerinted miről kell tudnom.
- Kezdjük azzal, hogy nem kell semmiféle bűntudatot
érezned. Moe nem lett öngyilkos. Véletlenül adagolta túl
magát.
Leírta, hogy nehezen aludt, és egyre több és több pirulát
szedett, hogy segítsen rajta. Olyan apró volt, Gin, azt
hiszem, a szervezete nem bírta.
Nem volt teljesen őszinte. Egyelőre. Nem mondhatta el
Ginnynek, hogy Moe azért követett el öngyilkosságot, mert
bűntudatot érzett, hogy segített egy Wendy nevű nőnek
megszervezni Ginny megtámadását. Akkor úgy érezte volna,
hogy mindenről be kell számolnia. Az egész ügyről, hogy
Sarah Jo Wendy. Mindenképp el fogja mondani Ginnynek az
egészet.
De még nem. Túl korai volt, és túl sok lelki seb esett rajtuk.
Remélhetőleg segíteni fog nekik a párterápia, amiben
megegyeztek. Tommynak várnia kell.
-Tényleg? Komolyan mondod?
- Igen, Ginny. Komolyan. Semmi köze nem volt ahhoz, hogy
bűntudatot érzett, amiért nála voltak aznap éjjel a kutyák.
Igen, rosszul érezte magát amiatt. Néhányszor
megemlítette. De nem ölte meg magát miatta.
- Olyan megkönnyebbülés ezt hallanom! Nekem is épp elég
bűntudatom volt különféle dolgok miatt az évek során.
Borzalmas érzés. Szinte irigylem, hogy Grizz látszólag
sosem érzett lelkifurdalást a dolgokért. Sok dologért, ami
azt illeti.
- Ó, és ezt talán érdekesnek fogod találni. Jan azt mondta
neked, hogy Grizz azért vágta ki Moe nyelvét, mert valami
megjegyzést tett rám. Nem volt igaz.
- Micsoda? - Ginny szinte kiabált.
- Nem, Moe meglátta Grizzt valami ki rittyentett, flancos
öltönyös fazonnal, és elmondta Grizznek.
- És ő erre levágta a nyelvét? Ez biztos nem így volt! - felelte
Ginny, nyilvánvaló kétkedéssel a hangjában.
- Gondolj bele, Ginny. A hatvanas évek vége volt. Akkor
kezdett kapcsolatot létesíteni egy dél-afrikai drogkartellal.
Moe pedig egy pletykafészek volt. Grizz valószínűleg tényleg
úgy vélte, hogy szívességet tesz neki. A szopós történetet
pedig mindenki másnak agyalta ki, beleértve Blue-t is.
- Nem szívesen ismerem ezt be, de igen, el tudom képzelni,
hogy Grizz ilyet tegyen. - Ginny megrázta a fejét, mintha
épp akkor ébredt volna fel.
- Szóval, mit csináljunk a naplóval? Félretesszük? Leadjuk a
rendőrségnek? Megkeressük Moe élő rokonait, és odaadjuk
nekik?
- Tehetek egy javaslatot, Ginny?
- Hát persze. Mi legyen?
- Holnap viszik el a szemetet. Én azt mondom, dobjuk ki.
Hetvennegyedik fejezet

2000.

Ginny furcsán emelkedett hangulatban ült a piros lámpánál,

Carter házához tartva. Végignézte, ahogy Tommy előző nap
ünnepélyesen a konyhai szemetesbe dobja Moe naplóját,
majd összekötözte a zacskót, és elsétált vele a kinti járdáig.
Ginny a templomi szertartásra és az azt követő nászúira
gondolt.
A pártanácsadásra, amire rendszeresen jártak. Segített
nekik, és örült, hogy Tommy felvetette az ötletet. Még az
apró kiscica is eszébe jutott, ami akkor jelent meg, amikor
hazaértek a nászútjukról. Elmosolyodott.
Még mindig a hetvenes évek számait hallgatta, és közben
vakon belenyúlt a retiküljébe, hogy előkotorjon egy csomag
rágót, amiről tudta, hogy ott lapul valahol. Megérzett
valamit a retikülje alján, és próbált rájönni, hogy mi lehet,
miközben előhúzta onnét. Egy pillanatig bámult rá, és csak
mosolygott. Az ajkához emelte, és gyengéden megcsókolta.
- Ég veled, szerelmem - suttogta. - Biztos a kezemben
maradt, amikor Casey megtalált a garázsban.
Nem emlékezett rá, hogy a táskájába gyűrte volna, de
valószínűleg így történt. Megemelte a jobb csípőjét, és a
farmerja hátsó zsebébe csúsztatta Grizz kék fejkendőjét.
Majd visszateszi a motorra Carter garázsában. Ahová való.
A reggeli forgalom rosszabb volt, mint amire számított, de
negyvenöt perccel később felhajtott a régi kocsibejárójára.
Carter a ház oldalánál ügyködött valamit az állatokkal.
Integetett neki, ahogy elindult felé. Carter kijött a kapun.
- Jött ma egy küldeményed - mondta Ginnynek.
- Küldemény? - Ginny gyorsan megölelte. - Ide? Biztos, hogy
nekem jött?
- Igen, az áll rajta, hogy „Cicc”. Feltételezem, hogy az te
vagy.
Ginny megtorpant. Carter tudta a bandában használt nevét,
de
már tizenöt éve nem használták.
- Na, gyerünk - unszolta Carter. - Veled maradhatok, amíg
kinyitod.
- Ki kézbesítette? - kérdezte Ginny, miközben követte a nőt
befelé.
- Nem tudom. Ma reggel találtam a verandán. - Carter
becsukta maguk mögött az ajtót. Felkapta a csomagot a
kávézóasztalról, és óvatosan átadta Ginny kezébe. Barna
csomagolópapírba göngyölték, és fekete filccel írták rá,
hogy „Cicc”. Ginny nem ismerte fel a kézírást, és elképzelni
sem tudta, ki küldhette.
Óvatosan kibontotta a barna papírt, és tátott szájjal Carter
kanapéjára huppant.
- A Bibliám! - kiáltotta hitetlenkedve. - Ez volt a Bibliám,
amikor még kislány voltam.
Erre elmosolyodott, és kinyitotta, nyugtázva, hogy ott a
neve, ahová felírta vastag nyomtatott betűkkel: Guinevere
Lőve Lemon.
- Kíváncsi vagyok, kinél lehetett. Kíváncsi vagyok, miért nem
adta vissza előbb, akárkinél volt is.
Carter leült mellé.
- Jól vagy?
- Igen, jól. Tulajdonképpen kellemes meglepetés. Meglep, de
örömmel látom. Olyan, mintha... mintha összefutottam
volna egy régi barátommal. - Sorra vette, hogy megjelent
Grizz sakk-készlete és dzsekije. A kiscica és a hiányzó király.
Még Moe naplója is. Vajon mi más fog még előkerülni?
Elhessegette a gondolatot. Nem szokta misztifikálni a
dolgokat, és nem is most fogja elkezdeni, amikor olyan közel
áll ahhoz, hogy tiszta lappal indítson.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte Carter. - Majd szomjan halok.
- Nem, nem vagyok szomjas, talán később. Az a tervem,
hogy alaposan kitakarítom a garázst a nap végére.
Carter szélesen elmosolyodott.
- Ez a beszéd! - Ezt követően felállt. - Iszom egyet, aztán
folytatom kint a munkát. Hívj, ha szükséged van rám.
- Jó - mondta Ginny a barátnőjének.
Hátradőlt a kanapén, és óvatosan átpörgette a lapokat,
majd észrevette, hogy valami közéjük szorult. Kivett néhány
papírlapot. Hozzájuk volt tűzve egy régi, róla készült kép.
A képre meredt. Nem ébresztett fel benne szép emlékeket.
Ki fogja dobni.
Utána felfigyelt a többi papírra, és azonnal felismerte Delia
kézírását. Nem volt nehéz felismerni. Megtanulta, hogyan
kell tökéletesen hamisítani, amikor a családi pénzügyeket
intézte.
Régen enyhén reszketeg volt, ez a kézírás viszont szép,
pontos.
Ettől függetlenül kétségkívül Deliáé.
Ginnynek nehezére esett csillapítani a saját, remegő kezét,
hogy el tudja olvasni, amit Delia gondosan lejegyzett a
mostanra kissé megsárgult, régi füzetlapokra.
Kedves Ginny!
Hol is kezdjem? Hogy is lássak hozzá, hogy feltárjam előtted
az igazat, amit kezdettől fogva jogod lett volna tudni?
Valószínűleg az apáddal kellene kezdenem. Valójában nem
egy kommunában éltem, amikor terhes lettem veled.
Tudom, hogy mindig is ebben a tudatban éltél. Ez is csak
egyike volt a számtalan hazugságnak, amit kitaláltam.
Valójában házasok voltunk egy férfival, akibe őrülten
szerelmes voltam.
Szeretetben fogantál, Ginny, de utána borzasztóra fordultak
a dolgok, és ezért csakis magamat okolom.
Az apád neve Dávid Dunn volt, az enyém pedig Alice
Crespin. Középiskola után egyből megházasodtunk, és
munka mellett végeztük a főiskolát. Nem volt egyszerű, de
motiváltak voltunk, és izgatottan álltunk a jövőnk előtt.
A gyermekvállalással várni akartunk, amíg lediplomázunk,
de mindketten lelkesek voltunk, amikor kiderült, hogy terhes
vagyok.
Nem tudom, pontosan hogyan kezdődött, de apádat
meghívták egy diákgyűlésre a főiskolán. Akkoriban sok
tüntetés folyt az atomfegyverek ellen. Emlékszem, apád azt
mondta, nem akarja olyan világban nevelni a gyermekét,
ami nem biztonságos. Egyre jobban és jobban belefolyt a
politikába, gyűlésekre és tüntetésekre járt. Imádtam őt, és
vele tartottam néha, de úgy lefoglalt a munka, a tanulás és
a terhességem, hogy fel sem tűnt, mennyire komolyan
belekeveredett az egészbe. Későn vettem észre ahhoz, hogy
megmentsem. Hogy megmentsem magunkat.
Teljes meglepetésként ért, amikor te és a lánytestvéred
csaknem két hónappal korábban jöttetek világra. Nem is
tudtuk, hogy két babánk lesz. Féltünk, hogy elveszítünk
mindkettőtöket, de a méreted ellenére igazi harcos voltál.
Majdnem két hónapig kórházban kellett maradnod, mire
végre hazavihettünk. A testvéred sokkal apróbb volt, és
tovább kellett maradnia.
Mindössze néhány napja voltál otthon, amikor egyik este
apád hazajött a munkából, és közölte, hogy visszatér a
mozgalomhoz. Felvett a mózeskosárból, és azt mondta,
valami fontos dolgot fog tenni. Olyasvalamit tervez, amitől
jobb hely lesz a világ, ahol a két gyönyörű kislányát, Josie-t
és Jodit felneveljük.
A szüléimről kaptad a neved. Apámat Josephnek hívták,
anyámat pedig Dianának. Ez a valódi neved, Josephine
Diana.
Josie-nak szólítottunk.
Mosolyogva írom ezt le. A testvéred neve nagyobb kihívás
volt. Apád apját Jedediah-nak hívták. Napokig próbáltuk
lerövidíteni a Jedediah nevet. Nem tudtuk, ezért végűi Jodi
Marie-nek neveztük el. Apád édesanyját hívták Marie-nek.
Isten a tanúm, hogy fogalmam sem volt, mit fog tenni apád
aznap éjjel. Amikor megkérdeztem, hogy újabb tüntetés
lesze, a kezembe adott téged, és elmosolyodott. Soha többé
nem láttam se őt, se a testvéredet.
Éjszaka, éjfél táján arra ébredtem, hogy dörömbölnek az
ajtón. Dőbbenetemre két férfi állt ott, akiket a tüntetésekről
ismertem. Azt mondták, valami borzasztóan rosszul sült el.
A csoport azt tervezte, hogy látványos formában
kinyilvánítják véleményüket. Bombát helyeztek az egyetemi
könyvtárba. Nem akarták, hogy bárkinek is baja essen, ezért
éjszaka csinálták, amikor senki sincs ott. Nem tudták, hogy
néhány diák engedélyt kapott a könyvtár használatára
záróra után, egy tanulókör megtartására. Apád túl későn
döbbent rá, és visszaszaladt, hogy figyelmeztesse őket. Flét
másik diákkal együtt meghalt a robbanásban.
A két férfi, aki az otthonomba jött, közölte, hogy távoznom
kell. Össze kell pakolnom, és el kell költöznöm, mielőtt
beazonosítják apádat. Azt mondták, ők is hazamennek a
holmijukért, hogy elhagyják a várost, és ha nem akarom,
hogy börtönbe kerüljek, és elvegyék a gyermekeimet,
nekem is ezt kellene tennem. Úgy meg voltam döbbenve,
hogy válaszolni sem bírtam. Mit gondolhatott apád? Nem
fogta fel, hogy ha nem is hal meg senki, komoly
bűncselekmény bombát helyezni egy iskolába, és a
hatóságok tudnak a tüntetésekről? Csupán idő kérdése lett
volna, hogy összekössék a kettőt. Haragudtam rá, és nem
teljesen fogtam fel a tényt, hogy meghalt.
De aztán elkezdtem félni. Tényleg összepakoltalak. Fogtam
egy kis mappát, ami az összes személyes adatunkat
tartalmazta. A házassági és születési anyakönyvi
kivonatunkat, a társadalombiztosítási kártyánkat, az iskolai
papírjainkat. Elvittem azt a kevés készpénzt, amink volt, és
elsétáltam a legközelebbi buszmegállóba. Téged, egy
pelenkázótáskát és egy kis bőröndöt vittem mindössze.
Minden mást hátrahagytam, beleértve a húgodat. Szerettem
volna egyenesen a kórházba menni érte, de még túl kicsi
volt.
Olyan lett volna, mintha aláírnám a halálos ítéletét. Túl pici
ahhoz, hogy ne legyen inkubátorban.
Borzalmas döntést kellett hoznom aznap éjjel. Hogy kockára
tegyem-e mindkét gyermekem, vagy csak az egyiket.
Az utóbbit választottam.
Nem emlékszem, hány napon át szálltam buszról buszra.
Miamiban kötöttem ki, és lassan elkezdtem újraépíteni az
életünket. Apádnak és nekem nem maradt családunk,
akikhez visszatérhettem volna. Féltem, és egyedül voltam,
téged leszámítva. Nem tartott sokáig, mire megalkottam az
új személyazonosságomat Delia Lemonként. Találtam egy
alacsony fizetésű munkát és egy idős nénit, aki vigyázott
rád, amíg én dolgoztam.
Egy darabig azt hittem, rendben vannak a dolgok, Ginny.
Aztán valami megváltozott. Boldogtalan voltam, kimerült és
magányos. Emlékszem, hogy egy nap a karomban
tartottalak, és összepiszkítottad az utolsó tiszta pelenkádat.
Egy meleg, zsúfolt, egyszobás koszfészekben ültem, és
egyetlen tiszta pelenka sem volt a láthatáron, és valami
elpattant bennem. A szemedbe néztem, és eszembe jutott,
mit mondott apád az utolsó éjszaka, amikor még életben
volt.
Azt mondta, a lányaiért teszi. Érted és Jodiért tette, és Jodi
már nem volt az életemben.
Ezért téged okoltalak. Meggyőztem magam, hogy azért
kényszerültem bele a mostani életembe, azért kell
szökevényként élnem, amit apád állítólag érted tett.
Visszagondolva naiv voltam. Biztosra veszem, hogy
felkereshettem volna a hatóságot, és elmondhattam volna
nekik, hogy nem volt közöm a robbantáshoz. A két férfi, akik
aznap éjjel betoppantak, valószínűleg csak meg akart
ijeszteni, hogy nehogy gyanúba sodorjam őket. Ennek
ellenére meggyőződésem volt, hogy ismeretségi alapon
bűnösnek tartanának, és nem akartam börtönbe kerülni.
Valami történt aznap. Valami, amit a kijózanodásom óta
minden egyes nap bánok, de akkoriban nem tudtam, hogy
bánnom kellene. Egyedül hagytalak a piszkos pelenkádban,
elsétáltam a legközelebbi italboltba, és vettem magamnak
valamit inni. Valamit, amitől elmúlik a fájdalom. Az apád, a
testvéred, az addigi életünk elvesztése miatti fájdalom. És
ami még rosszabb, megengedtem magamnak, hogy egy
ártatlan kisbabát okoljak. Téged.
Ez volt a vég kezdete, és nem kell elmesélnem neked,
hogyan alakult a további életed. Egy rémálomban éltél, és
talán még csak nem is sejtetted. Mindig boldog, optimista
gyermek voltál, amitől csak még inkább utáltalak és
nehezteltem rád. Miféle nő képes gyűlölni a saját
gyermekét?
Olyan rosszul bántam veled, amennyire csak lehetséges, és
te mégis tartottad magad. Sosem süllyedtél az én
szintemre.
Gondolom, azon tűnődsz, hogy miért nem hagytalak
magadra. Miért nem szabadultam meg tőled egyszerűen.
Volt időm gondolkozni ezen, és visszatekintve szégyellem
bevallani, de te voltál a kifogás a függőségeimre. Arra
emlékeztettél, hogy nem baj, ha iszom és drogozom. Te
okoztad a fájdalmam, és jogom van betépni és inni.
Emlékszem, hogy arra jutottam, ha a hatóságok a
nyomomban vannak, akkor egy olyan nőt keresnek, akinek
egy Josephine nevű, korodbeli gyereke van. Akkortájt
kezdtetek el Guinevere-nek hívni. Nem is emlékszem, hogy
jutott eszembe ez a név. Biztosra veszem, hogy akkortájt
történt, amikor keményebb drogokkal kísérleteztem. Mire
megismerkedtem Vince-szel, már LSD-t is használtam.
Miatta hagytam fel vele. És még akkor sem hagytam abba
teljesen. Még a házasságkötésünk után is használtam
kemény drogokat.
Amikor végre sikerült Fort Lauderdale-be költöznünk, neked
már két éve iskolába kellett volna járnod.
Hamisítanom kellett a születési anyakönyvi kivonatodat
Guinevere névvel és egy hamis születési dátummal. Mindig
is kicsi voltál, és keveset nőttél, mire beírattalak óvodába.
Habár hétéves voltál, könnyen kinéztél ötnek, úgyhogy
senki sem gyanakodott.
Onnantól gyakorlatilag magadtól nevelkedtél.
Megkönnyebbültem, amikor élelmiszer jelent meg a bejárati
ajtónk előtt. Egy normális szülő hálás lett volna. Talán egy
kicsit szégyenkezik. De én nem.
Habár borzalmasan bántam veled, és ezt be is ismerem,
akkor sem akartam soha, hogy Johnny Tillman
megerőszakoljon téged. Csak rád kellett volna ijesztenie.
Meg kellett volna mondania, hogy hagyd a Steve Marcus-
ügyet.
Miután rájöttél, hogy mit művel Marcus a fiával, a férfi
felkeresett engem, és megfenyegetett. Tudott róla, hogy
marihuánát termesztek és árulok, de ami még rosszabb,
elintézte, hogy valaki betörjön hozzánk. Évekkel azelőtt
megszabadultam a valódi születési anyakönyvi
kivonatunktól és az egyéb személyazonosító okmányainktól,
de megtartottam a házassági anyakönyvi kivonatomat, amit
elloptak, és lenyomozták. Marcus azt mondta, le fog
leplezni.
Börtönbe kerülhetek gyilkosságban való segédkezésért,
vagy még rosszabb, mivel bombát robbantottak, talán a
szövetségi legfelsőbb bírósághoz kerülők, és sokkal
súlyosabb büntetést kapok.
És csak hogy tudd, Vince-nek semmi köze nem volt hozzá.
Nem tudta, hogy az otthonunkba küldtem Johnny Tillmant
aznap este. Ginny, sajnálom, amiért még csak kedves sem
voltam hozzád a történtek után. Egy igazi anya
megvigasztalta volna a lányát. Egy igazi anya nem azt
kérdezgette volna, hogy tehetett ekkora hülyeséget. Egy
igazi anya nem küldött volna rád egy szörnyeteget, hogy
megfélemlítsen.
Visszagondolva egy igazi anya nem terrorizálta volna a
lányát, hogy szedjen fogamzásgátlót. Addigra valódi vigaszt
találtál a templomban, és én még azt is megpróbáltam
elvenni tőled. Tudtam, hogy a fogamzásgátló tabletta
ellenkezik a katolikus hittel, ennek ellenére beszedettem
veled. Azt hiszem, irigykedtem a boldogságodra és a
hitedre, és megpróbáltam azt is tönkretenni azáltal, hogy
rád kényszerítek valamit, ami miatt bűntudatod lesz. Nem
bírtam elviselni a látványát annak, hogy boldog vagy. Most
már belátom, hogy nem Johnny Tillman volt a szörnyeteg.
Én voltam az.
Több mint egy évvel később beállított a munkahelyemre egy
nagydarab, tetovált férfi. Közölte, hogy magával fog vinni,
és megfenyegetett engem és Vince-t. Utána megmutatta
nekem, hogy mi maradt Johnny Tillmanből. Ami még
rosszabb, hogy elárulta, tud a múltamról. Ő volt a felelős
Steve Marcus elüldözéséért, és tudott a bombarobbantásról.
Marcus bizonyára elmesélte neki. Féltettem magamat és
Vince-t. Téged nem féltettelek, Ginny. Sajnálom. Annyira
borzasztóan sajnálom.
Próbállak megtalálni. Vince és én végre letettük az alkoholt,
és beszámoltam neki a múltamról. Mindent elmondtam. Ő is
sajnálja, ami veled történt. Voltunk a rendőrségen, de csak
jegyzetelgetnek, és közük, hogy majd keresnek minket.
Tegnap megkérdeztem Guidót, emlékszik-e, hogy a házunk
környékén járt volna egy olyan férfi. Fel sem merült
bennem, hogy a férfi biztosan meglátott téged valahol.
Még az is lehet, hogy a környékünkön lakott, csak nem
vettem észre. Persze, túl részeg voltam akkoriban, hogy
bármit is észrevegyék.
A terápiám részeként írom ezt a levelet. Fogalmam sincs,
hogy valaha is elolvasod-e, mivel nem tudom, hogy meg
tudlak-e találni. De ha megtalállak, akkor a szemedbe fogok
nézni, és elmondom, hogy mennyire őszintén, őszintén
sajnálom. Elolvastatom veled ezt a levelet, és a
bocsánatodat fogom kérni. Isten megtanított a
megbocsátásra. És ha nem bocsátasz meg nekem, el kell
fogadnom. Ezen a ponton abban sem vagyok biztos, hogy
magamnak megbocsátok-e, de igyekszem, és Isten tudja
ezt.
Próbáltam megtalálni a testvéredet is. Reménykedtem, hogy
egy kedves család fogadta örökbe. Helyette egy halotti
bizonyítványt találtam. Egy héttel azután halt meg, hogy
otthagytam. Semmim sincs, ami rá emlékeztetne. Se egy
fénykép, se egy ruhácska, amit viselt. Semmi. Mindössze
egy tündéri nővérre emlékszem, aki úgy gondoskodott róla,
mintha a saját gyermeke lenne. Még a nővér nevére sem
emlékszem, csak arra, hogy erős akcentusa volt. Tücsöknek
hívta a testvéredet, mert amikor Jodi mély levegőt vett, úgy
fújta ki a levegőt, mintha aprókat ciripelne.
Rád sem sok minden emlékeztet, Ginny. Miután az a férfi
magával vitt, nekiláttam kitakarítani a házat. Azzal áltattam
magam, hogy ha megszabadulok minden veled kapcsolatos
emléktől, megszabadulhatok a bűntudattól is, ami lassan a
telkemre nehezült. Talán mindvégig ott volt, és a holmidat
látva figyeltem fel rá. A Bibliád olyasvalami, amit
elrejthettem egy sosem használt fiók aljára, és ott is volt
ennyi éven át. Utálom azt a rólad készült fotót, amit a lapok
közé tűzve találtam. Olyan időszakban készült, amikor
tudom, hogy rettenetesen el voltál hanyagolva. De
mindössze ennyi maradt nálam, valamint Jodi és a te eredeti
születési anyakönyvi kivonatod, amit nemrégiben sikerűit
megszereznem.
Vince elvisz meglátogatni a várost, ahol főiskolára jártam.
Szembenézek a múltammal, és be fogom ismerni a saját
részem a robbantásban. Habár az én részem nem volt több,
mint hogy részt vettem néhány tüntetésen, de annak a
férfinak voltam a felesége, aki odahelyezte a bombát.
Amikor visszajövök, folytatni fogom a keresésed. És
folytatom majd ezt a levelet is. Talán többet szeretnél majd
megtudni az édesapádról. Ezt megtehetem. Mesélhetek
neked még róla.
Nem írta alá. Ginny elhomályosult szemmel bámult a
háromoldalas levélre, miközben könnyek görögtek le az
arcán.
Delia nem írta alá, mert nem jutott haza, hogy befejezze.
Ginny a levél dátumára pillantott: Delia és Vince alig egy
héttel később halt meg autóbalesetben.
A levél hátuljához négy papírlapot csatoltak: a hamis
születési anyakönyvi kivonatot, amit Delia készített
Guinevere Lőve Lemonnek annyi évvel ezelőtt, és a két
valódit, amin Jodi és az ő születésnapja volt olvasható.
1958-ban születtek. Jodi halotti bizonyítványa is csatolva
volt.
Abban a pillanatban belépett Carter.
- Csak visszajöttem a... ó, Gin, mi a baj? Rossz emlékek?
Szeretnéd, hogy felhívjam Tommyt?
Ginny megpróbált mosolyogni.
- Nem, csak végre választ kaptam néhány kérdésre. Ennyi.
Végre választ kaptam.
Keserédes érzés volt, hogy nem egyke. Legalábbis élete első
néhány hónapjában nem volt az. Milyen lett volna az élete,
ha az apja nem segédkezik annak a bombának az
elhelyezésében?
Milyen lett volna, ha egy józan Alice Crespin és az apja
neveli fel? Nehéz volt a lelke. Lehet-e gyászolni egy olyan
életet, ami nem adatott meg? Ha az lett volna az élete,
akkor biztosan nem Floridában nevelkedik. Sosem ismerte
volna meg Grizzt. Sosem ismerte volna meg Tommyt. Nem
lennének a gyermekei.
Nehéz volt elolvasni Delia levelét, ugyanakkor volt benne
valami felszabadító is. Kissé mérges lett, amikor rádöbbent,
hogy valaki éveken át magánál tartotta ezt a Bibliát. Delia
1980-ban halt meg. Miért csak most adták oda neki? Egy
borítékban, amit a bandában használt nevére címeztek. Van
jelentősége ennek?
Nem. Nincs. Biztosra vette. Talán csak feledésbe merült.
Egyébként sem számít most már. Semmi sem számít ebből.
Semmi.
Nagy levegőt vett, és felidézte, miért jött Carterhez. Most
elintézi a garázstakarítást. Odaadta Carternek a jegyzetet,
és meghagyta neki, hogy olvassa el ő maga. A kézfejével
elmázolta a könnyeit, és elmosolyodott.
- Megyek, nekiveselkedem a garázsnak. Annyira itt az ideje
végre az újrakezdésnek!
Carter felpillantott a jegyzetlapról, és Ginnyre mosolygott.
- Segíthetek ám.
- Nem. Megoldom egyedül.
Hosszú, magabiztos léptekkel sétált a garázs oldalához, és
próbált nem tudomást venni a mellkasát szorító fájdalomról.
A fájdalom, amit azért az életért érzett, amit nem ismert,
nem is ismerhetett már meg, de valahogy mégis gyászolta .
Sokat fejlődtél,
Ginny. Ne ess most szét. örülnöd kellene, hogy megtudtad
az igazat. Hogy tudod, Delia sok mindent megbánt veled
kapcsolatban. Azt viszont nem tagadhatta, hogy fáj neki,
amiért Delia vallomása ellenére sehol nem olvasta a
levélben, hogy az anyja szereti őt.
Kinyitotta az ajtót a porcelánbéka alá rejtett kulccsal.
Bement, és felkapcsolta a lámpát, aztán megnyomta a
gombot, ami kinyitotta az automata garázsajtót. A padlóra
szegezett szemmel sétált a motorok felé. Elmosolyodott,
ahogy megérezte az ajtón belibbenő friss levegőt. A hátsó
zsebébe nyúlt a kék fejkendőért, majd rémülten megtorpant.
Grizz kedvenc motorja eltűnt.
A kezében szorongatta a fejkendőt, és a helyre meredt, ahol
egy hónappal korábban a földön zokogott. Utána kisétált a
garázsból, és yégigpillantott a széles telken. A kezében
tartott fejkendőre nézett. És eszébe jutott, amikor annyi
évvel ezelőtt Grizzt először csukták le a megyei börtönben.
- Ha valaha is szükséged van bármire - mondta akkor -, és
rohadtul úgy értem, hogy bármire, de Grunt nem tud
melletted lenni, akkor fog össze a hajad egy olyan magas
copfba, amit úgy szeretsz, és kösd köré a fejkendőm. Ha
rajtad van a fejkendőm, beletelhet egy-két napba, de
megkapod a segítséget, bármire is legyen szükséged. Érted,
amit mondok?
Most már értette. Értette, mire gondolt. De hogyan? Ki? Ki
juttatta volna el a börtönbe Grizznek az üzenetet, hogy
szüksége van rá? Ki figyel rá, ha nem Tommy?
A perifériás látásával felfigyelt valamire, és gyorsan a
veranda felé pillantott. Carter egy hintaszékben ült odakint.
A jobb lábát felhúzta a szék szélére, és az egyik karját lazán
pihentette rajta, miközben ringatózott. A kezében lóbálta
Delia levelét. Találkozott a tekintetük. Carter apró mosolyt
küldött felé.
Carter? Az ő édes, drága barátja, Carter tartotta őt szemmel
Grizz kedvéért? Grizzért, a férfiért, akit azzal gyanúsított,
hogy nem törődik másokkal. Sok évvel ezelőtt beszámolt
Grizznek az új barátjáról, Carterről, és a zaklatójáról, aki
annyi félelmet okozott neki. A zaklató, aki végül békén
hagyta, miután elment a rendőrségre, és távoltartási
végzést kért ellene. Ginny most rájött, hogy nem volt
semmiféle rendőrség meg végzés. Grizz intézte el, és ezzel
szert tett egy szövetségesre egész életére.
Megint könnybe lábadt a szeme.
Tudni akarja? Meg merje kérdezni? Lehetséges?
A kék fejkendőre nézett a kezében, és az üres helyre, ahol
Grizz motorja állt. Utána visszapillantott a barátnőjére.
Állták egymás tekintetét. Carter aprót bólintott.
A reményt azonnali, vad harag váltotta fel. Olyan harag,
amit azelőtt sosem tapasztalt. Hogy merészelte! Hogy
merészelte ezt tenni vele! Ha jól értelmezi Carter bólintását,
ez azt jelenti, hogy életben van. Grizz valahol itt van a
világban, életben.
Tommy tudja vajon?
Végiggondolta a férje viselkedését Grizz kivégzése óta.
Nem.
Tommy nem tud róla. Ha csak gyanítaná, hogy Grizz még
életben van, akkor még inkább védeni próbálná Ginnyt.
Tommy nem úgy viselkedik, mint akinek függőben van az
élete, és arra vár, hogy mikor borul fel az egész. Nem. Úgy
viselkedik, mint aki most kezd igazán élni. Tényleg azt hitte,
hogy a kiscica egy jel a síron túlról, hogy Grizz mindent
megbocsátott. Ginny is elhitte.
A kikövezett kocsibejáróra zuttyant, és törökülésbe húzta a
lábát, miközben próbálta felfogni, amire rájött. A fejkendőt
szorongatva megint elsírta magát. De nem fájdalmasan,
halkan sírdogált. Ez dühös, hangos sírás volt.
Érezte, hogy Carter próbálja átölelni őt hátulról, de lerázta
magáról a nőt.
- Ne! Ne, Carter. Hagyj békén! - bömbölte, ahogy
elutasította a barátja próbálkozását, hogy megvigasztalja őt.
Carter felállt, és szembesétált vele. Ginny felpillantva
rákiáltott:
- Hagyj békén, Carter! Menj innét, és hagyj békén!
Carter lekuporodott, és két kézzel megragadta Ginny arcát.
A hüvelykujjával letörölgette a nő könnyeit, és halkan
megkérdezte:
- Mit vártál tőle, Gin? Azt vártad volna, hogy megjelenik az
ajtódban, és bejelenti? Azt vártad volna, hogy választás elé
állít?
Hogy olyan helyzetbe hoz, ahol döntened kell, hogy
elhagyod-e a családod, és elszöksz vele? Hogy új
személyazonosság alatt éljetek? Vagy elhagyod Tommyt,
magaddal viszed a gyerekeket, és új életet kezdtek valahol?
El tudnád képzelni, hogy kettesben nevelitek a gyerekeket,
akik folyamatosan kérdezgetik, hogy miért lettek elszakítva
a férfitól, akit az apjukként ismernek?
Gondolj bele, miféle döntéseket kellett volna meghoznod, ha
megjelenik.
- Ne mentegesd őt! - Ginny letörölgette a könnyeit. - Sosem
kértem tőle mást, csak az igazat, Carter. Kezdettől fogva
ennyit kértem tőle mindössze. Még a valódi nevét sem
árulta el. És egy percig se hidd, hogy nem vagyok tisztában
azzal, hogy egy álnévről neveztem el a fiamat. Sosem bízott
bennem eléggé ahhoz, hogy beavasson. Innen-onnan
szedtem össze a részleteket, de sosem árult el nekem
semmit.
Egyre mélyebb lett a hangja, szinte morgásnak hangzott.
- Nem vagyok hülye. Tudom, hogy Blue csalta tőrbe Jant és
Matthew-t. Biztos vagyok benne, hogy Tommy is így
gondolja, de sosem beszéltünk róla. Ezt csináltuk éveken át
az otthonunkban. Tagadtuk a múltunkat, és úgy tettünk,
mintha nem lennénk valami borzalmas dolog részesei. És ha
Grizz egy percre is azt gondolta volna, hogy Tommy segített
Jannek, akkor Tommy megfizetett volna érte.
- Ginny, ne...
- Gyűlölöm! Gyűlölöm, Carter!
Újból feltört belőle a zokogás, hangosan és
megállíthatatlanul.
Carter ismét érte nyúlt, és Ginny ez alkalommal hagyta,
hogy átölelje és vigasztalja.
- Hogy tehette ezt velem? Hogy érhette el, hogy így
beleszeressek, hogy aztán elhagyjon? Utána hagyta, hogy
gyászoljam, most pedig megtudom, hogy életben van, és
szándékosan döntött úgy annyi évvel azelőtt, hogy nem lesz
velem? Gyűlölöm ezért, Carter.
Carter vigasztalón szólt hozzá.
- Nem hiszem el, hogy gyűlölöd, Ginny. - A barátnőjére
nézett. -Nem tudom a részleteket, és nem is akarom
megtudni.
De egyet tudok. Tudom, hogy megfosztották a döntéstől,
hogy veled lehessen. Mert még sosem láttam olyan férfit,
egyetlenegyet sem, még talán Tommyt is beleértve, aki úgy
szeret egy nőt, ahogy Grizz téged. Még sosem láttam, hogy
egy férfi ilyen erővel próbál védelmezni valakit, akivel nem
lehet együtt. Talán most sok kételyed van vele
kapcsolatban, és nem is hibáztatlak. De egyvalamiben sose
kételkedj: az irántad érzett szerelmében.
Carter elhúzódott Ginnytől, és látta az arcán, hogy
megértette őt. Ginny elkezdett nagyokat lélegezni, a
könnyei elapadtak.
Néhány percig így ültek ott. Ginny a fejkendővel szárogatta
a könnyeit, miközben próbálta lassítani a légzését.
- Most már jól vagyok - mondta rekedtes hangon. -
Meghozta helyettem a döntést, úgyhogy befejeztem a
beszélgetést erről.
Carter kérdő pillantást vetett rá. Ez annyira Ginnyre vallott.
Bátor, eltökélt és határozott.
- Komolyan mondom, Carter. Jól vagyok. Húzós nap volt.
Előbb a Bibliám, most meg ez, de jól vagyok. Hát, nem
vagyok jól, de jól leszek.
Carter bólintott. Tudta, hogy teret és időt kell adni a nőnek,
hogy feldolgozhassa mindezt.
- Hátul leszek a lovakkal, ha szükséged lenne rám.
Szeretlek, Gin.
Ginny figyelte, amint a barátnője elindul az istállóhoz,
miközben ő újabb mély lélegzetet vett. Próbálta összeszedni
a gondolatait. Huszonöt év emlékei árasztották el egyetlen
szempillantás alatt. Kétsége sem fért ahhoz, hogy a Carter
által elmondottaknak egy része igaz. Egyszer sem
kételkedett Grizz valódi és őszinte szerelmében. És ha
ismeri azt a Grizzt, akihez feleségül ment, és akibe
beleszeretett annyi évvel ezelőtt, akkor nem az ő döntése
volt ez a helyzet. Azért nincs együtt Ginnyvel, mert nem
lehet, nem pedig mert nem akar vele lenni. Nem tudta,
miért, és nem tudta, hogy ez olyasvalami-e, amit ki kellene
derítenie. És ha kideríti, mihez fog kezdeni?
Nem, Carter szavainak van értelme. Hogy is dönthetett
volna?
Kavargóit a feje, és rádöbbent, hogy Grizz szívességet tett
neki. Olyannyira szerette őt, hogy megkímélte ettől a
döntéstől.
De így is tudatni akarta vele, hogy mellette van. Hogy
mindig is a védelmezője lesz. Vajon valóban tudnia kell
erről? Vagy Grizz így próbálja tönkretenni a közös életét
Tommyval? Tudta, tudat alatt hagyná, hogy Grizz
beárnyékolja az életüket. Grizz előző hónapban
bekövetkezett haláláig, és amíg haza nem tért Tommyhoz,
nem volt hajlandó igazán elengedni a múltat, hogy oda
kerüljön, ahová való. Maga mögé. Ez viszont nem tartott
sokáig.
Nem tudta pontosan megfogalmazni, hogy mit érez.
Haragot, megkönnyebbülést, megbánást, gyászt. Össze volt
zavarodva.
Túl sok volt az egész. Delia levele, most pedig ez.
Ne veszítsd el magad, Gin. Most ne veszítsd el. Olyan
messzire jutottál.
A fejkendőre pillantott, amit olyan erősen szorongatott a
kezében, hogy elfehéredtek az ujjai. Ma nem hoz semmilyen
döntést. Azt fogja csinálni, amiért jött: kitakarítja a garázst,
és vele együtt a múltját is elengedi. Letörölte az utolsó
néhány könnycseppet az eláztatott fejkendővel, majd
elemelte a betonról a csípőjét, és a hátsó zsebébe gyűrte.
Talán Grizznek igaza volt.
Végső soron nem tudhatja, hogy valaha is szüksége lesz-e a
fejkendőre. Sehogy sem tudhatja, hogy valaha szüksége
lesz-e rá egy nap. Rá. Jason William Talbotra.
Hetvenötödik fejezet

2001., HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB, VALAHOL LOUSIANÁBAN

Nem tudta, mióta motorozik. Alig emlékezett az utakra, a
kisvárosokra, amiken áthaladt, a silány étkezdékre, a
rozoga, régi motelekre. Megrázta a fejét. A motelek...
Emlékek hasítottak belé, és a szívébe martak. Nagy barna
szempár, egy ártatlan pillantás, könnyek, nevetés,
szenvedély, szerelem. A szenvedély. Rengeteg szenvedély
volt. Szerelem.
Még annál is több szerelem.
Megrázta a fejét, ahogy próbált magával dűlőre jutni. Próbált
visszaemlékezni, miért is tette a dolgokat, amiket tett.
Semmi, még tizenöt börtönben töltött év és a halálközeli
élmény az injekciós kivégzőasztalon sem készítette fel arra
az ürességre, űrre, amit egy szeretet nélküli lélek érez. Vagy
ami még rosszabb: egy lélek, ami úgy érezte, soha többé
nem lesz képes szeretni, majd beleszeretett Ciccbe, és
aztán elveszítette őt.
Elveszítette a saját hülyesége miatt.
Huszonöt évvel ezelőtt meglátott egy fényszikrát. Annak a
fénynek a ragyogásában élt tíz éven keresztül. Nem is tűnt
fel neki, hogy milyen ragyogó az a fény, amíg kénytelen
nem lett nélküle élni, amikor a börtönben ragadt. Aztán
valósággal meghalt azon a kivégzésen, és látta, milyen a
sötétség. A valódi sötétség.
Cicc annyi éven át próbálta megosztani vele a hitét.
Megismertetni Istennel, akiről Grizz biztosra vette, hogy
nem létezik.
Tévedett. Most már tudta, hogy Isten létezik, mivel
kirántotta valahonnét, amiről Grizz biztosra vette, hogy a
pokol. És ha a pokol valódi, amit most már tud, akkor a
mennyországnak is valódinak kell lennie.
De biztos volt abban, hogy nem a hozzá hasonlókért létezik.
Eszébe jutott, ahogy a kivégzésen Cicc felé intett, hogy
megmutassa neki a gyűrűtetoválását. Nem tudta kivenni a
nevét, de tudta, hogy továbbra is ott van, és mindössze ezt
akarta látni. Tudta, hogy azok és ő is végleg kiiktatták
Ginnyt az életéből, viszont nem tudták kiiktatni Grizzt a nő
szívéből.
Ginny évekkel korábban eltávolíthatta volna azt a
tetoválást, főleg, amikor Grizz megmondta neki, hogy lépjen
tovább az életében, és hagyja őt hátra. Ginny végre
beleszeretett Gruntba, és gyereke született tőle.
De nem távolíttatta el. Hiába volt ez sovány vigasz,
mindössze ennyi jutott neki, és több volt annál, mint amit
megérdemelt.
Több szempontból rettenetesen elbaszta a dolgokat.
Belehasított a megbánás, egy olyan érzés, aminek ritkán
adta át magát, és akárhogy is próbálta elnyomni, kitartóan
ott volt.
Nem tudhatta annyi évvel azelőtt, hogy bele fog szeretni a
nőbe.
Akkoriban nem érdekelték az emberek, és nem szeretett
senkit.
Ruthie óta.
De mindez megváltozott, miután a motelba hozatta a lányt.
És mégis mi a fenét keres most Louisianában? Annyit tudott,
hogy valamiféle kapcsolatot keres a nővel, akit
csecsemőkorában elszakítottak az otthonától, és kénytelen
volt azon a néven élni, amit az ostoba anyja adott neki. Nem
látta Delia levelét azóta, hogy Guido megmutatta neki Cicc
Bibliáját sok évvel korábban. De azt hiszi, emlékszik a
városra, ami Cicc valódi születési anyakönyvi kivonatán
szerepelt. Azon, amit Delia lenyomozott. Szóval, töprengett,
Cicc tizenhét volt, amikor elrabolta, nem tizenöt.
Megkönnyebbülést kellett volna éreznie, amiért megtudta,
hogy idősebb volt akkoriban, de őszintén szólva nem
érdekelte. A lány kora sosem volt tényező a döntésben,
hogy elrabolja.
Nem emlékezett a kórház nevére, de talált egyet, amiről úgy
gondolta, elképzelhető, hogy ott született a lány. A motorján
ülve bámult rá. Idióta. Még azt sem tudta, hogy a városra jól
emlékszik-e, így igen elenyésző volt annak az esélye, hogy
pont az előtt a kórház előtt ül, ahol Cicc született. Különben
is, miben reménykedik, mit fog itt találni? Igazából
semmiben. Tudta, hogy nincs mit találni. Egyszerűen ez volt
az utolsó, kétségbeesett próbálkozása, hogy megragadjon
valamit, ami a nőhöz köthető.
Két nappal később még mindig a kisebb utakon barangolt,
és lassan távolodott a helytől, amiről azt hitte, az utolsó
köteléke a lányhoz. Abba az utolsó reménysugárba
kapaszkodott, hogy egy nap talán szüksége lesz rá.
Olyasvalaki létére, aki azelőtt nagyon okosnak tartotta
magát, valójában egy hülye faszfej.
Lelassított, és hunyorgott, hogy lássa, nyitva van-e a kis
vendéglő, ami felé halad. Nincs. Újabb kisvállalkozás, ami
beleroppant abba, hogy életben maradjon egy kisvárosban.
Egy kisváros ebben az országban. Nevetségesnek tartotta,
ha belegondolt, mi is folyik valójában az országban.
Pontosabban, a világban. Az éttermeknek nehéz sora van.
Nyilvánvalóan nem tudják eladni a készleteiket. Ha
nincsenek vendégek, az étel idővel megromlik. Ahogy az
eltévedt lelkek is, akik abban reménykednek, hogy egyszer
normális életet élhetnek.
Úgy érezte, gúnyt űz belőle a sors.
Gondolatai elkalandoztak egy szép emlékre. Nem szeretett
visszagondolni a jó dolgokra, mert annál fájdalmasabbnak
érezte, amikor véget ér az emlék, és visszacsöppen a sivár
valóságba, amivé az élete lett. Megviselt, kátyús utakon
motorozik, és a biztonság kedvéért bujkál előlük.
Elmosolyodott ezen az emléken. Talán még egy nevetést is
megenged magának, olyan aranyos volt a lány. Türelmesen
várt, hogy bevezesse Ciccet az orális szexbe. Megőrjítette a
lány illata, és kínszenvedés volt számára, hogy nem
kényeztetheti szájjal. Még szélesebben mosolygott, amikor
eszébe jutott, ahogy csúszott lefelé a lány az ágy aljára. Azt
hitte, finoman tér ki a férfi próbálkozása elől. Grizz
mindvégig tisztában volt vele, hogy próbálja elkerülni, és
időt adott a lánynak.
Szorosabban markolta a motorkormányt, amint eszébe
jutott, hogy a lány bevallotta neki, a jövendőbeli férjének
akar valamit megtartani ezzel. Meglepődött, amikor rájött,
hogy a lány nem vele képzeli el a jövőt. Hogy meg akart
tartani valamit önmagából a férfinak, akihez „egy nap”
feleségül megy. Egy faszt, gondolta akkor. Az ő fejében ez
sosem volt kérdés. Egy pillanatig sem kellett elgondolkoznia
azon, hogy feleségül vegye-e. Aznap éjjel a karjai közt aludt
el a lány, ő pedig eltűnődött, mi olyan különleges benne. Mi
vonzotta hozzá úgy, mint a molylepkét a lángok.
Eleinte nem szólt többről, csak vissza akarta fizetni egy
egyértelműen elhanyagolt gyermek kedvességét. Amikor a
lány kisétált a közértből, és átadta neki azt a ragtapaszt,
ismeretlen érzés árasztotta el. Mi lehetett az? Hálás volt,
amiért láthatta a kedvesség szikráját, még ha egy gyerektől
jött is? Talán ez lehetett, de nem emlékezett pontosan, és
nem látta magát többnek egy csendestársnál, aki
gondoskodik a lányról, és védelmezi őt. Mavis végezte az
egészet. Igen, ő állította rá Mavist, de nem igazán tett
semmit, azt leszámítva, hogy kifizette az
alapszükségleteket.
El kellett ismernie, hogy amikor tudomására jutott a lány
legújabb szívügye, egy elismert üzletember és helyi politikai
személyiségnek, annak a kicseszett Marcusnak a
lebuktatása, akkor kezdte el csodálni. És ez ritkaság volt.
Grizz törvénye az volt, hogy magán kívül senkit sem csodál.
Büszke volt arra, hogy a saját erejéből lett sikeres
üzletember. Megrázta a fejét. Nem, ő nem üzletember. Egy
bűnöző, aki a gyerekkorát használja kifogásként arra, hogy
káoszt és rombolást okozzon, bármerre jár.
Nem így kezdte. Eleinte tényleg azt hitte, hogy a mocsoktól
szabadítja meg a világot. Ő maga sem emlékezett rá, mikor
lépte át észrevétlenül a határt. Mikor lett belőle is mocsok.
Idővel elhitette magával, hogy joga van azt tenni, amit akar.
Azt hajtogatta magának, hogy nemcsak átjárt a kormány
eszén, hanem a valódi, hatalmon lévő emberek golyóit is
megszorongatta. Beképzelt és hanyag lett, és ennek Cicc
lett az ára.
Talán becsapta magát. Talán Cicc soha nem is volt az övé.
Az első helytelen cselekedet az volt, hogy elraboltatta a
lányt, csak mert csókolózni látta Matthew Rockmannel.
Akkoriban még nem volt belé szerelmes. Hogy is lehetett
volna? Nem ismerte őt. Akkoriban különben sem ismerte a
szerelmet. De nem várt és megmagyarázhatatlan módon
nyugtalan lett, amikor végignézte azt a csókot. Sosem
fantáziáit arról, hogy ő maga csókolja meg, de észre kellett
vennie, ahogy görcsbe rándult a hasa, amikor látta a csókot.
Rockman. A rohadék.
Emlékezett az első pislákoló fényre, aznap éjjel, amikor a
lányt a motelba hozták. Aznap éjjel, amikor a lány először
látta meg őt, és felpillantott rá a kerti székből azokkal a tág,
ártatlan barna szemekkel. Annak ellenére, hogy az évek
során látta távolról, nem készült fel arra a hirtelen lökésre,
amit a tekintetük találkozásakor érzett. A félelem, amit a
lány megjátszott harciassággal próbált leplezni. Az illata. Ó,
basszus, az illata, amikor elsétált mellette, ahogy Moe
elkísérte őt a négyesbe. Addig nem került elég közel hozzá
ahhoz, hogy belélegezhesse az illatát. Áthatotta a teljes
lényét aznap éjjel, és sosem hagyta el. Most is ott volt, az
elméjében, és kínozta őt.
Ismét elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a lány dacossága,
amikor közölte vele, hogy soha többé nem használhatja a
valódi nevét. Guinevere Lőve Lemon. Természetesen
akkoriban fogalma sem volt róla, hogy ez nem is a lány
valódi neve. Delia okosan tüntette el a nyomokat. Különben
sem számít ez már.
Örökre az ő Cicusa marad. Nemegyszer belegondolt, mi lett
volna, ha annyi évvel azelőtt felismerik az állatorvosi
rendelőben. Mi lett volna, ha beismeri a középiskolai
ismerősének, hogy igen, ő Ginny Lemon. Azt mondta a
lánynak, hogy felkapta volna, és elszökik vele, és valóban
így tett volna.
Máshogy alakultak volna a dolgok, ha ez megtörténik?
Másodszor akkor hibázott, amikor feleségül vette. Nem
azért, mert ne akarta volna feleségül venni. A zsigereiig
ható, végzetes vággyal akarta őt elvenni. Hogy biztosra
menjen, nehogy más férfié legyen a jövőben.
De azt is elbaszta. Ott követte el a hibát, amikor hagyta,
hogy ők is észrevegyék a törődést. Sebezhetővé tette
magát.
Életében összesen két embert szeretett. Az első Ruthie volt.
A második Cicc. Szerette Ciccet, és a cselekedetei is erről
tanúskodtak, ők pedig felhasználták ezt ellene. És ekkor
hibázott. Fel kellett volna adnia. Megadni nekik, amit kérnek,
cserébe egy új életért vele valahol, jó távol Dél-Floridától.
Néhány dolog megakadályozta ebben. Egyrészt az egója.
Ő Grizz. Minden az övé lehet. Tévedett. Másrészt önelégült
lett; megfeledkezett arról, hogy ők még odakint vannak.
Azzal hitegette magát, hogy azok a „nagyfejesek” kihaltak
vagy eltűntek. Ráadásul azután, hogy megmondták neki,
szabaduljon meg Candytől, évekig nem hallott felőlük.
Harmadszor pedig, nem volt rá garancia, hogy tényleg
áttelepítik őket, és új személyazonosságot kapnak, ahelyett,
hogy egyszerűen kiiktatnák őt Cicc-cel együtt. Még most
sincs rá garancia, de elég sokáig tartózkodott a közelben,
hogy tudja, tartották a szavukat.
Tudta, hogy figyelmesen lehallgattak az utolsó néhány
héten mindent, ami Grunt és Cicc otthonában történt.
Biztosak voltak benne, hogy a pár, aki úgy tartotta a száját
Grizzről éveken át, előbb-utóbb elkotyogja, amit tud. De
nem volt semmi tudnivaló.
Velük volt aznap, belehallgatott Grunt és Cicc utolsó
beszélgetéseinek a részleteibe. Grunt okosan tette, hogy
kidobta a naplót a kukába. Tudta, hogy lehallgatják, és
biztosra kellett venniük, hogy semmi fontos nincs a
naplóban. Grunt sejtette, hogy ki fogják szedni a kukából, és
természetesen így is lett.
Annak is örült, hogy Grunt nem fedte fel az igazat Moe
öngyilkosságával kapcsolatban. A két ügynök szerint Moe-
nak bűntudata volt, amiért akaratlanul segített egy Wendy
nevű nőnek megszervezni Cicc megerőszakolását és a
meggyilkolására tett kísérletet. Ez régi újság volt Grizz
számára.
Sosem találta meg Wendyt. Feltételezte, hogy Willow
vezette félre Moe-t a telefonon keresztül. Nem ezt mondta
Willow is?
Hogy őt is felhívta egy Wendy nevű illető, déli akcentussal.
Sosem vette be ezt a történetet. Biztos, hogy mindvégig
Willow volt az. Grizz emlékezett az ügynök beképzelt
magatartására, ahogy ott ültek, és hallgatták a
hangfelvételeket.
- Szóval, úgy néz ki, a fiad hazudik neki. Sosem árulta el,
hogy egy Wendy nevű személy áll a támadása mögött -
mondta a két ügynök közül a fiatalabb. Gyerekes arca volt,
és göndör, fekete haja. - Mekkora egy kibaszott kuplerájt
hagytál hátra, Talbot, vagy akármi is a kurva neved.
Grizznek minden erejére szüksége volt, hogy ne verje ki a
szart is a férfiból akkor, ott helyben. Egy elkülönített
irodában ült egy medencekellékeket áruló kis bolt mögött,
valahol Tallahasseeben. Ebben a helyszínben állapodtak
meg. Átadta nekik a dokumentumokat, fényképeket,
pénznyomó dúcokat, ők pedig cserébe életet ajánlottak, és
Grunt és Cicc szabadságát, miután az NNT
megbocsáthatatlanul betört a magánéletükbe.
Nem volt arra semmi biztosíték, hogy az elektronikus
változata a Grizz által átadott anyagoknak nem kerül fel az
internetre, de őket ez nem érdekelte. Már egy jó ideje nem
érdekelte őket. Gyakorlatilag bárki megtehet bármit az
interneten. A papíralapú dokumentumok kellettek nekik.
Grizz feltevése szerint az igazságügyi technológia
vívmányainak segítségével még ennyi év elteltével is
megvolt rá a mód, hogy DNS-mintát és ujjlenyomatot
vegyenek a dokumentumokról, képekről és fémdúcokról.
Természetesen Grízzé is köztük lesz, de őket nem Grizz
foglalkoztatta. Valami nagy hatalmú személy mindet vissza
akarta kapni.
Meg volt róla győződve, hogy a két ügynök szadista
élvezetet lelt abban, hogy meghallgattatják vele a
magnószalagokat.
Próbálta az arcát sem rándítani, amikor a szeretkezésüket
hallgatta. Próbált nem felsóhajtani a megkönnyebbüléstől,
amikor Cicc bevallotta, hogy Grizz az igaz szerelme és lelki
társa volt. Szüksége volt rá, hogy ezt hallja. Hogy
megerősítést kapjon. Sajnálat hasított belé, amikor hallotta,
hogy Cicc közli Grunttal, a Grizz iránti szerelme valódi volt,
és nem fogja letagadni.
Szorosabban markolta a motor kormányát, ahogy eszébe
jutott, amikor megerősítették a gyanúját, hogy Matthew
Rockman használta fel Jant és Froggyt. Rockman nem az
NNT-nek vagy az NNT-vel dolgozott. Egymaga állt ki Grizz
ellen, és nem is tudta, hogy nekik segít ezzel. Ők sokkal
gyorsabban segíthettek volna Grizznek megtalálni Jant, mint
Blue. De nem tették.
Grizz beismerte, hogy egy egoista seggfej, aki azzal
dicsekedett, hogy két lépéssel minden és mindenki előtt jár.
Nem találta ezt kimerítőnek. Inkább felélénkült tőle. És
mégis csúnyán elbaszta. Utána ők baszakodtak vele éveken
át, amíg börtönben volt. Tudta, hogy csak ők
méreginjekcióval el tudják intézni a hamis kivégzést. Ők
viszont azt intézték el, hogy a floridai börtönökben a
méreginjekció legalizálására benyújtott törvényjavaslatot
folyamatosan megvétózzák, és ezzel meghosszabbították a
halálsoron töltött idejét.
Valaki új került ezután magas beosztásba az NNT-ben, és
szinte azonnal legalizálták a méreginjekciót. Valaki végre
kész volt kockáztatni. És miután végiggondolta, mit látott
ezekben a dokumentumokban, és mi fog történni később az
évben, meg is értette, miért. Olyasvalami, ami térdre fogja
kényszeríteni ezt az országot.
Az előtte ülő két férfi engedélyezett neki még egy utolsó
búcsúajándékot. Nem avatkozott bele Blue arra irányuló
tervébe, hogy megszabaduljon Jantől és bemártsa
Rockmant.
Kínzó bűntudatot érzett. A halálközeli élménye után szinte
sajnálta, hogy megölette Jant, és Rockmant állíttatta be
bűnösként.
- Tudj róla, hogy az utolsó dolgot, amit Blue-ra bíztál,
megakadályozták. Nem fogod azon a külföldi bankfiókon
találni a pénzed. Totál le vagy égve.
A fiatalabb férfi szinte fröcsögve közölte ezt. A másik fickó
idősebb volt, pirospozsgás arcszínnel, keskeny ajakkal és
hátrafésült hajjal, ami talán tíz hajtincsből állt. Az idősebb
ügynök csendben ült, összeszorított szájjal mosolygott, amíg
a fiatalabb értesítette Talbotot erről a legfrissebb
információról.
Helyes, gondolta magában Grizz. Nyomon követték Blue-t,
és azt hiszik, megtalálták a pénzét, és megakadályozták,
hogy hozzáférjen. Hadd higgyék a barmok. Ez legalább
elárul számára valamit. Arra már volt bizonyítéka, hogy
felhagytak Cicc és Grunt otthonának a lehallgatásával.
Megvolt a saját megbízható embere, aki megerősítette,
hogy igazat mondanak erről. Ugyanaz a kapcsolat, aki a
kiscicát is kézbesítette. Azt hiszik, vesztes, megtört
emberként távozik onnét. Azt hiszik, hogy a halálnál is
rosszabb sorsra ítélték.
Nem sejthetik, hogy így is sok pénze maradt, nem volt
leégve, de attól még vigasztalhatatlan.
Már nincs vele ő.
Befejezték az üzletet. Grizz felkelt, és elindult, de még
megfordult, hogy kérdezzen egy utolsót:
- Ez a napló. A napló, amiről folyamatosan beszélnek. Moe-é,
igaz?
- Miriam Parkeré? A lányé, akit megcsonkítottál? Igen, az
övé volt. Rhonda Bailey-nél volt. Miért?
- Mit fognak csinálni vele? - kérdezte őket.
- Kidobjuk. Nincs benne semmi, Talbot. Kell? Mint valami
emléktárgy, vagy ilyesmi? - kérdezte Mr. Hátranyalt Hajú.
- Igen. Kell.
Ez csaknem hat hónapja történt. Végre megadta nekik, amit
akartak, és úgy sétált ki a megbeszélésről, hogy nem tudta
biztosra, vajon golyót küldenek-e a hátába. De odaadták
neki a naplót, és elengedték. Biztosra vették, hogy
hamarosan ismét bajba keveri magát, és a saját vesztét
okozza. Ők megszerezték, amit akartak, és Grizz többé nem
élvezheti a védelmüket.
A halála többé nem leplezheti le őket.
Még mindig nem olvasta el Moe naplóját. Nem állt rá
készen.
Különben is sejtette, hogy összefüggéstelen rizsázással van
tele olyasvalaki tollából, aki gyűlölte őt. Hibáztathatta ezért
a lányt?
Grunt halottnak hitte. Blue halottnak hitte. Mindenki
halottnak hitte. Cartert és Bilit leszámítva. El kellett volna
hitetnie Cicc-cel is, de nem bírta. Egyszerűen képtelen volt
úgy elsétálni, hogy ne emlékeztesse a nőt, mindig ott lesz
mellette.
Megvárta, amíg Cicc és Grunt megújítják az esküjüket, majd
jelt adott magáról azzal, hogy elvitte a motorját. És mivel
anélkül ment el, hogy találkozott volna vele,
megakadályozta a zűrzavart, ami azzal járt volna, ha
választásra kényszerül a nő.
Mire számított volna? Hogy elhagyja a családját érte, vagy
elhagyja a férjét, és magával viszi a gyermekeit, hogy új
életet kezdjen valahol vele? Egyik lehetőség sem lett volna
jó Cicc számára, és Grizz eléggé szerette őt ahhoz, hogy
ezzel tisztában legyen.
Mérgesen összevonta a szemöldökét, amikor rájött, hogy
még valamit elkövetett. Nem szándékosan tette. Elmondta
Gruntnak az igazat az NNT-ről, ám Grunt nem oszthatta meg
Cicc-cel.
Utána Cicc tudtára adta, hogy életben van - és tudta, hogy a
nő nem fogja elárulni ezt Gruntnak. Cicc nem akarná
megbántani, vagy a férfi fejébe ültetni, hogy Grizz visszatér
egy nap, és megpróbálja visszakövetelni őt.
Öntudatlanul is további titkolózásra késztette a házaspárt.
Megrázta a fejét vezetés közben. Rádöbbent, hogy nem
szándékosan tette, mégis így alakult. Talán tényleg képtelen
bármi másra, csak egy első osztályú, romlott, senkiházi
bűnöző.
Cicc Bibliája. Teljesen megfeledkezett róla, mígnem Guido
eljuttatott hozzá egy üzenetet a kivégzése előtt, és
megkérdezte, mi legyen vele. Utasításba adta, hogy juttassa
el Carterhez az ő halálát követően.
Felriadt a gondolataiból, amikor egy macska kiszaladt elé az
útra, és kénytelen volt félrerántani a kormányt. Ekkor
félreállt az útról, és körbepillantott. Hol a faszban vagyok?
Észrevett egyenesen, távolabb egy éttermet. Megkordult a
gyomra, mintha egy kimondatlan kérdésre válaszolna.
Kajálnia kell. Remélhetőleg nyitva van.
Behajtott, és észrevett egy kocsit. Kis étterem volt, kívülről
takaros. Habár régebbi az épület, friss festékréteg borította.
Három lépcső vezetett a verandához, ami a teljes homlokzat
szélességében húzódott. Az ablakszegélyeket és a veranda
korlátját avokádózöldre festették. Ekkor tűnt fel neki a
felirat.
Green Beán, vagyis „zöldborsó”. Oké, tehát nem
avokádózöld, vigyorgott. Borsózöld. Mégis honnan a faszból
tudná?
Magában felnevetett, miközben leparkolt, és leszállt a
motorjáról. Épp nyújtózkodott, amikor figyelmes lett egy
feliratra a veranda korlátján: „Motorosokat nem látunk
szívesen.”
Ez meglepte. Megvakarta az állát. Na, majd meglátjuk.
A fa deszkalépcsők rázkódtak a nehéz bakancsa alatt,
mintha a motor hangos kipufogójával nem hívta volna fel
magára eléggé a figyelmet. Feltűnt neki, hogy az
étteremnek szúnyoghálós ajtaja van. Minden bizonnyal
meghallották. Talán puskával várják odabent. Remélte, hogy
igen. Szívességet tennének neki, gondolta magában, ahogy
feltárta az ajtót, és besétált, hagyva, hogy becsapódjon
mögötte.
Azonnal megérezte az ínycsiklandozó illatot, és egyből
eszébe jutott, milyen érzés volt hazajönni Cicc házi főztjére.
Mielőtt körülnézhetett volna, ismerős hang ütötte meg a
fülét.
Azonnal észrevette a régimódi zenegépet a távolabbi
sarokban.
Hasonlított arra, ami az ő bárjában volt a hetvenes években.
A Bostontól szólt a Don’t Look Back. Nem volt hangos.
Valójában egész halk volt, de bosszantotta. Sosem volt oda
Cicc zenéiért, de eleget hallotta az évek során, hogy
felismerje. Hol van a puskás személy? Megkérné, hogy
fúrjon egy egészséges lyukat a szívébe.
Abban a pillanatban meghallotta:
- Egy újabb kibaszott motoros, akinek zokni van az agya
helyén. A faszért se tudsz olvasni, nagypapa? A feliraton az
áll, hogy „Motorosokat nem látunk szívesen”. Hallottam,
hogy behajtottál, te mocskos seggű, szarházi, ököragyú
motoros!
Nem tudta, mi döbbenti meg jobban: az, hogy nagypapának
szólították, vagy a hang, ami ezt mondta. Igen, elég idős
ahhoz, hogy a nagyapja legyen, na és? Vetett egy gyors
pillantást jobbra, és megnézte magát a pénztár mögötti
tükörben. A haja koszosszőke volt, a néhány szürke csík alig
észrevehető benne.
Öntudatlanul végigsimított a kezével a haján, és
eltöprengett, hogy talán lassan ideje borotválkoznia. Cicc
azt szerette, ha simára borotválkozik.
Képes lesz vajon valaha is nem rágondolni?
De a hang piszkálta az érzékeit még a Boston-számnál is
jobban, és az ételek illata. Ismerte ezt a hangot. Ez a hang
az elméjébe ivódott. Ezt a hangot soha nem fogja, soha nem
is tudja elfeledni. Huszonöt évvel korábban hallotta, amikor
Cicc brit akcentussal válaszolt a lánynak, aki felismerte az
állatorvosi rendelőben.
Elmosolyodott magában, amikor eszébe jutott a lány
ügyetlen, de végtelenül aranyos próbálkozása, hogy
disznóságokat mondjon ezzel az akcentussal. Megfordult,
hogy lássa, honnét jön a hang, és hátratántorodott. Képtelen
volt gondolkodni.
Képtelen volt megmoccanni. És végképp képtelen volt
megszólalni. Biztosra vette, hogy úgy fest, mint egy
túlméretezett majom, ahogy tátott szájjal lógatja mindkét
karját.
- Süket vagy? A füledbe szartak, vagy valami? Nem látjuk
szívesen a hozzád hasonlókat. Takarodj a nagy, tetovált,
szőrös pofáddal az éttermemből. Pattanj fel a motorodra, és
állj tovább!
A nő csípőre tett kézzel állt, és dacosan előretolta az állát.
Grizznek ismerős volt az a dacos áll. Cicc szőke, kék szemű
változata állt vele szemben. Úgy látta, mintha a nő szeme
túl világos lenne, szinte felnagyított, és rádöbbent, hogy
színezett kontaktlencsét visel, ami manapság olyan divatos.
Tudatosan le kellett állítania magát, nehogy kinyújtsa a
kezét, és megcirógassa az állát. Elképzelte, ahogy megfogja,
az arcához húzza, és szájon csókolja. Ezerszer megtette
már. Elhessegette a gondolatot.
Ez nem Cicc. De a haját és a szemét leszámítva pontosan
úgy néz ki.
Lassan végigmérte a hidrogénszőke hajától a rózsaszínre
festett lábkörméig. Ismerte ennek a testnek minden
porcikáját.
Szopogatta már azokat a lábujjakat. Nincs rajta tetoválás, se
piercing. Kibukott belőle az első dolog, ami eszébe jutott:
- Félsz a tűszúrástól? Elájulsz tőle?
A nő nem számított erre, és Grizz látta az arckifejezésén,
hogy váratlanul érte a kérdés. Gyorsan összeszedte magát.
- Ó, szóval te vagy kibaszott Elképesztő Elek? Honnan a
faszból tudnád, hogy mitől ájulok el, meg mitől nem? Te
rohadék, beképzelt szarházi! Mind ugyanolyanok vagytok.
Zokni van az agyatok helyén.
Grizz kérdőn pillantott rá az elekes beszólás miatt.
- Egy húgyagyú, aki a hetvenes években gondolatolvasásból
élt. - A nő a plafonra emelte a szemét. - Hülye amerikai
pasik.
Még sosem hallottál Elképesztő Elekről? Tudod, Elek, rímel
azzal, hogy balek! Mégis melyik bolygóról jössz?
Meg sem várta a férfi válaszát, csak az ajtóra mutatott.
Grizz elindult a nő felé. Ő nem hátrált meg, helyette még
agresszívebb testtartást vett fel, és keresztbe fonta a karját.
Mint aki készen áll a harcra.
- Takarodj, arra van az ajtó!
Éppen ekkor újabb hang szólalt meg az étkezőpult mögül.
- Ne legyél ilyen undok a fickóval, Tücsök. Nem úgy néz ki,
mint aki keresi a bajt, és egyedül jött.
Grizz felpillantott, és egy idősebb nőt pillantott meg a
kiadóablakban, amint a konyhából a pult irányába
kukucskál.
- Igen, egyedül van. Biztos a saját farkát szopja egész nap.
Nem szolgálhatod ki ezt a tökkelütöttet, Edna. Hátul leszek,
és a
papírmunkát intézem.
Cicc hasonmása fújtatva elvonult mellette a kis étkező hátsó
részébe. Grizz végignézte, ahogy átmegy két lengőajtón.
Valójában a seggét nézte. Jól ismerte azt a segget.
Kétség sem fér hozzá, hogy Cicc ikertestvérét látja. Cicc
ikertestvérét, aki elvileg meghalt. Nem pedig Louisiana isten
háta mögötti részén él brit akcentussal és olyan ékes
szókinccsel, amibe egy kocsis is belepirulna.
Grizz olvasta Delia levelét. Tudott róla, hogy a nő próbálta
megtalálni a másik lányát, és végül egy halotti
bizonyítványt talált helyette. Hogy is hívták? Halványan
rémlett neki a Tücsök becenév a levélből, de nem
emlékezett a valódi nevére. Joanie, Jenny, Jeanie? Nem. Nem
csengett egyik sem ismerősen. Még Cicc valódi nevére sem
emlékezett. Csak arra, hogy mindegyik J-vel kezdődött.
Végül leszavazta az asztalt, és inkább a pultnál foglalt
helyet.
Edna kijött a konyhából, és átadott neki egy étlapot. Grizz rá
sem pillantott, csak megkérdezte:
- Van valami specialitásuk?
A nő bólintott.
- Fasírt, krumplipüré és zöldborsó.
- Jó, azt kérek, és egy nagy pohár vizet.
Mielőtt elfordult volna a nő, Grizz a konyhába vezető
lengőajtó felé biccentett.
- Mi baja a motorosokkal?
- Ó, ne zavartassa magát Tücsök miatt! Azelőtt meggyűlt
velük párszor a bajunk, ennyi az egész. De nagyon rendes
egyébként.
- Tücsök? Miféle név az, hogy Tücsök?
Edna elmosolyodott.
- Jodi. De csecsemőkora óta Tücsöknek szólítják. Én mindig
is Tücsök néven ismertem.
- Csecsemőkora óta ismeri őt? - kérdezte Grizz, és mielőtt
Edna felelhetett volna, hozzátette: - Nem idevalósi
akcentussal beszél. Maga igen.
Edna elé tette a vizet.
- Barátok voltunk az édesanyjával. Együtt dolgoztunk a
kórházban. Ő ápoló volt, én pedig az étkezőben dolgoztam.
Visszament Angliába, amikor Tücsök még kisbaba volt.
Tücsök ott nevelkedett. Az anyjával tartottuk a kapcsolatot
az évek során. Amikor meghalt, megkértem Tücsköt, hogy
utazzon ide, és segítsen nekem az étkezőmben. Azt hiszem,
hiányzott neki az édesanyja, vagy valamiféle gondja volt
odaát. Már egy éve itt van, és önjelölt őrzőkutyaként vigyáz
rám és az étteremre. Most már az övé. Megvásárolta tőlem.
Nem rossz lány, de tényleg.
Hát, nyilván nem lány már, de érti, hogy értem.
Grizz nem felelt, Edna pedig elindult vissza a lengőajtókon
át.
Grizz látta, amint a konyhában összekészíti neki az ételt.
Szerette volna kifaggatni Ednát.
A vizét kortyolta, és a szőke, kék szemű nőre gondolt, aki
úgy beszélt vele, mint azelőtt soha senki. Egy mocskos
szájú, brit Cicc, aki őrületesen fúj valakire.
Nem, nem olyan, mint az ő édes kiscicája. Inkább, mint egy
tigris. Egy mocskos szájú, utálatos, undok tigris, és ha nem
lett volna biztos benne, hogy Cicc ikertestvérét látja, akkor
azonnal el is hallgattatta volna. Egy ponton majdnem
nyakon ragadta, de aztán leállította magát, mert a kék
kontaktlencse és a szőke haj ellenére Cicc arcát látta.
Végig kell gondolnia, mihez kezd ezzel az információval.
Találkozzanak az ikrek? Szerezzenek tudomást egymásról?
És ha igen, hogy a fenébe fogja megszervezni?
Elmosolyodott, amikor elképzelte, mekkora poén lenne
elrángatni a nőt Floridába, és otthagyni Blue ajtajában. Blue
bevallotta neki, hogy azért vonzódik Dickyhez, mert a nő ki
nem állhatja őt. Ha ez igaz, ettől a nőtől kőkemény lenne a
farka.
Kizökkent a gondolataiból, amikor Edna letette elé a tányért.
- Hányadika van? - kérdezte a nőtől.
Miután Edna válaszolt, Grizz a sarokban lévő tévére
mutatott.
- Működik az a vacak? - kérdezte, mielőtt megkóstolta volna
az ételt.
Edna fogta a távirányítót, és megnyomta a gombot.
- Van valami konkrét, amit nézni szeretne?
- Lehetne az országos híreket?
Edna az országos hírcsatornához kapcsolt, és Grizz tányérja
mellé tette a távirányítót.
Grizz megette az ételt, és fél füllel hallgatta, ahogy a
bemondó beszámol a hóról északon, egy vitorlás hajó
kereséséről, ami egy híres színész feleségével a fedélzeten
eltűnt a Karib-tengeren, és a legfrissebb tőzsdei
árfolyamokról.
- Most pedig térjünk vissza a tegnapi tragédiához - folytatta
a bemondó. - A dél-floridai nős, kétgyermekes édesapa
továbbra is élet-halál között van, kritikus állapotban. A
rendőrség feltételezése szerint megpróbált megakadályozni
egy bolti lopást, aminek az eladó áldozatául esett, az
elkövető pedig továbbra is szabadlábon van. A szemtanúk
állítása szerint a negyvenegy éves, Fort Lauderdale-i
építész...
Grizz a tévé felé kapta a fejét, és a távirányítóért nyúlt,
hogy feljebb vegye a hangerőt. Látta a rendőri szalaggal
körbevett élelmiszerboltot és a számtalan járőrkocsit a
helyszínen.
A bemondó aggodalmas hangon folytatta:
- Különös egybeesés, hogy az életben maradt áldozatnak
idén kell tanúskodnia az elismert védőügyvéd, Matthew
Rockman ügyében. Rockman egy nő meggyilkolásáért kerül
bíróság elé, akit több mint tizenöt évvel ezelőtt a
tanúvédelmi programba helyezett. Nem tisztázott, hogy a
lövöldözésnek köze van-e a tárgyaláshoz, vagy az áldozat
csak rosszkor volt rossz helyen.
A továbbiakban is tudósítunk a folyamatban lévő
nyomozásról.
Grizz szomorúságot érzett, de nem tudta hová tenni. Grunt
a halál szélén állt, ő pedig sajnálta. Beesett a válla. Rájött,
hogy őszintén sajnálja, és ez a felismerés meglepte. Annyi
éven át nem engedte magának, hogy szeresse a fiát, de
törődött vele, és nem tagadhatta a köztük lévő köteléket.
Mindig is kedvelte a kölyköt, még ha egyszer vagy kétszer
földbe is kellett döngölnie.
A derekára rögzített csipogóért nyúlt. Tudta, hogy manapság
mindenki mobiltelefonnal jár, de számára ez volt a bevált
eszköz. Leragadt a régi technológiánál. Csak egyetlen
ember tudta a csipogója számát. Carter. Letette a pultra, és
az utolsó reménysugár is elhagyta a lelkét. Gruntot tegnap
meglőtték, kórházban van élethalál közötti állapotban, még
sincs üzenet.
Ha Ciccnek valaha is szüksége lehetne rá, az most lenne.
Ezek szerint nincs. Cicc tényleg továbblépett. Barátok veszik
körül, akik szeretik, és túl fog lépni ezen. Elfogadta, hogy ő
már nincs többé, és Grizz egy pillanatig sem hibáztatta
ezért. De a felismerés ólomsúllyal nehezedett a szívére.
Érezte, hogy visszaszivárog belé a sötétség. Megküzd vele,
vagy hagyja, hogy feleméssze?
A csipogóra bámult a pulton, és megakadt a szeme valamin.
Észrevette, hogy a kijelző nem világít. Furcsa. Mindig
világítani szokott. Fogta, és közelebbről is megnézte. Biztos
lekapcsolta véletlenül, amikor az övére csatolta, és levette
onnét. Mióta van kikapcsolva?
A hatalmas ujjával kitapogatta az apró kapcsológombot.
Amikor bekapcsolt a fény, visszaült a pulthoz, és bámult rá.
Semmi.
Épp evett volna egy újabb falatot, de ráébredt, hogy elment
az étvágya. El akarta kérni Ednától a számlát, amikor
hangos berregésre lett figyelmes, és a csipogó gyakorlatilag
végigugrált a pulton.
Megint felvette, és elolvasta az üzenetet. Három szó állt a
kijelzőn, piros színnel:
Szüksége van rád.
Hazamegy. Hozzá. Már kurvára ideje.
Epilógus Carter a kórházi váróteremben ült, és az ott
összeverődött emberek különös elegyét fürkészte.
Az egyik sarokban motorosok csoportosultak. Néhányat
felismert, főleg a nagy, jóképű amerikai őslakost, aki sok
évvel ezelőtt elment hozzá Grizz sakk-készletéért. Anthony
Bear.
A csinos szőke nő, aki épp Ginnyvel beszélgetett, a felesége,
Christy. Hivatalosan sosem találkoztak Carterrel a tragédiát
megelőzően. Anthony Grizz-zel állt barátságban, Tommyval
kevésbé. Bearék előző évben költöztek erre a partra, és bár
Christy és Ginny barátnők, Carter sosem futott össze velük
eddig a napig.
Egy másik sarokban üzleti öltözéket viselő férfiak és nők
verődtek össze. Biztos Tommy néhány munkatársa.
Némelyikük hétköznapi ruhában volt, mások pedig
láthatólag az irodából jöttek. Felismerte Tommy titkárnőjét,
Eileent, aki évek óta dolgozott neki. A piros orra és a püffedt
szeme arról árulkodott, hogy sírt.
Egy nagyobb, hangosabb csoport verődött össze a helyiség
közepén. Ginny néhány barátja a templomból és az
otthonuk környékéről, valamint Mimi és Jason iskolai
barátainak a szülei.
Carternek feltűnt, hogy az egyik motoros odapillant valakire,
aki épp akkor sétál be. Megfordult, és felismerte a
riporternőt, aki jelen volt a kivégzés megfigyelőszobájában
előző nyáron.
Mit akarhat itt? A motoros, akit Carter végül Blue-ként
azonosított be, csak hosszabb hajjal és szakállal, elindult a
riporternőhöz, és a könyökénél fogva durván kikísérte a
váróteremből. Örülök, hogy nem vagyok a helyében.
Carter pillantása ezután Mimire vándorolt. Piros volt az orra,
a szeme puffadt. Látszott, hogy sírt. Egy nagyon jóképű
fiatalember mellett ült. Anthony és Christy legidősebb
fiaként mutatkozott be. Slade-nek hívták, és Carter biztosra
vette, hogy Mimivel takargatni próbálnak valamit.
Gyerekkoruk óta ismerték egymást, és Carternek egyből
feltűnt, milyen vágyódással pillant Mimi Slade-re. Carter
nem tudta megállapítani Slade magatartásából, hogy ő
ugyanúgy érez-e.
Azt viszont meg tudta állapítani, hogy Slade öccse, Christian
nem örül neki. Keresztbe tett kézzel ült velük szemben, és
mindvégig a bátyjára meresztette a szemét. Habár Carter
nem találkozott a családdal addig a napig, eleget hallott
Christianről ahhoz, hogy tudja, nagyjából Mimivel egyidős.
És a mérges pillantásából világos, hogy nem örül, amiért
együtt látja a bátyját a lánnyal. Carter próbált nem
elmosolyodni. A fiatalok szerelmi bonyodalmai... Örülök,
hogy már túl vagyok ezen.
Elárasztotta a Bili iránti szeretet, az ő Bilije, aki mindig
kiegyensúlyozott és hűséges. Bármikor ezt választaná a
szenvedély és a dráma helyett.
Az órájára pillantott, és eltöprengett, vajon mikor ér vissza
Bili Jasonnel. A férfi kivitte a gyereket a kórházból egy kis
időre.
Jasonnek nagy traumát okozott Tommy megtámadása, és
Carter hálás volt, amiért Bili a városban van, és mindent
elkövet, hogy elterelje a kisfiú figyelmét.
A háta mögött hangos jajgatás hallatszott, ez kizökkentette
a merengésből. A szobában mindenki abbahagyta a
beszélgetést, és nézték, ahogy Sarah Jo besétál, és
drámaian Ginny karjába veti magát.
- Előbb is jöttem volna, Gin. Amint meghallottam, felszálltam
a gépre.
Carter tudta, hogy Sarah Jo külföldön volt a férjével. A férfi
előző nyár óta interjúkra járt a világ különböző részeire, de
még nem fogadott el egy állást sem. Nem tudtak
megegyezni Sarah Jóval, hogy melyik országban akarnak
letelepedni.
Ginny ismét elsírta magát, mire Sarah Jo rácsimpaszkodott,
és próbálta megnyugtatni és vigasztalni. Mindenki visszatért
a beszélgetéshez, és hagyták, hogy a két barátnő
vigasztalja egymást, de Carter csak Sarah Jóra meredt.
Valami nincs rendjén. Nem tűnik olyan összetörtnek, mint
várná az ember.
Nem gyerekkori barátok Tommyval? Nem kisírt szemekkel és
vörös orral kellene megjelennie? Mintha olvasott volna
Carter gondolataiban, Sarah Jo szinte végszóra elsírta
magát.
- Hál’ az égnek, hogy Stannel még nem költöztetek el -
bukott ki Ginny szipogva. - El sem tudom képzelni, mihez
kezdenék most nélküled. Bele sem tudok gondolni, mi lenne,
ha külföldre költöznél.
Sarah Jo szorosan ölelte Ginnyt.
- így már képtelenek lennénk elköltözni. Ez egyszerűen
borzalmas, Ginny. Ne is gyötrődj ezzel! Még beszélnem sem
kell Stannel. Maradunk, és kész.
Ginny hangosan felzokogott. Christy odasétált hozzá, és
adott neki egy tiszta zsebkendőt.
- Stan odabent van, és Tommy orvosaival konzultál - tette
hozzá Sarah Jo. - Gondoskodik róla, hogy Tommy a létező
legjobb kezelést kapja.
Carter nyugtalanul mocorgott a székén, és gyanakvóan
méregette Sarah Jót. Valami nincs rendjén. Sarah Jo sírt, de
Carter nem látott könnyeket a szemében.
Ginny copfja finoman meglendült, ahogy Jóval megölelték
egymást. A copfot egy kék fejkendővel kötötte át, de a
reggeli trauma súlya alatt szétcsúszott. Carter sosem
feledkezett el a szívességről, ami Grizz kért tőle annyi évvel
azelőtt; boldogan teljesítette. Grizz meghagyta Ginnynek,
hogy a kék fejkendővel jelezze neki, ha valaha is szüksége
van rá.
Carter éveken át figyelte a barátnőjét. Nem volt nehéz. Sok
időt töltöttek együtt. Egy templomba jártak. Carter részt
vett Mimi összes zongora-előadásán és bármilyen
sporteseményen, ahol Jason szerepet vállalt. Voltak közös
családi vacsorák, grillezés, vásárlókörút, nyaralás. Nem is
beszélve a sok állatmentő jótékonysági rendezvényről, amin
mindketten részt vettek. A kék fejkendő éveken át Grizz
motorján maradt.
Se Grizz előző nyári színlelt kivégzése után, se azután, hogy
Ginny rájött, a férfi még életben van, soha nem viselte a
kendőt, pedig Carter szándékosan több időt töltött a
barátnője mellett, mint egyébként.
Nem érzékelt változást a viselkedésében, miután megtudta,
hogy Grizz életben van. Ugyanaz a régi Ginny maradt,
ugyanolyan figyelmes, gondoskodó, odaadó feleség és
édesanya.
Ez sosem változott, és soha nem is fog. Ginny egyszerűen
Ginny.
De Carternek feltűnt valami más is a szemében. Carter nem
szívesen erősítette meg Ginny gyanúját aznap, a
kocsibejárónál, de Grizz így akarta. Tudatni akarta vele.
Carter most már megkérdőjelezte, hogy mennyire volt ez
bölcs döntés.
Valószínűleg ez volt a legrosszabb, amit Grizz tehetett.
De megértette. Őszintén hitt abban, amit Ginnynek mondott
aznap. Még sosem látott egyetlen férfit sem úgy szeretni
egy nőt, amennyire Grizz szereti Ginnyt. Tűnődött magában,
hogy a nő vajon soha nem fog-e beszélni vele erről. És
különben is, ha szüksége van Grizzre, miért ne fordulna
egyenesen Carterhez, hogy vegye fel a kapcsolatot a
férfival?
Carter elmosolyodott magában, és a fejét csóválta. Nem.
Ginny túl okos ahhoz, hogy megemlítse Grizzt. Carter
biztosra vette, hogy Ginny megérti, okkal kapta az utasítást.
Még Carter előtt sem fogja kockáztatni, hogy kimondja a
nevét. Nem.
A barátnője majd felveszi a fejkendőt, amikor szüksége van
Grizzre. Soha többé nem említették azt a rövid beszélgetést
tavaly, a kocsibejárón, és Ginny látszólag elfogadta, és
továbblépett.
Alig két napja hívta fel, és emlékeztette, hogy Jasonnek
fontos kosármeccse lesz másnap.
- A rájátszásban játszik. Jöttök, ugye? - kérdezte Ginny
aznap.
- Bill-lel ki nem hagynánk! Tudod jól, Gin.
Carter és Bili részt vett Jason mérkőzésén másnap délután.
A lelátón ültek, és szurkoltak a csapatnak, és Ginny, Tommy,
sőt, Mimi is ott volt.
Ginnyn kék fejkendő volt a kosármeccsen. Carter húsz
perccel azután, hogy meglátta a fejkendőt, kiment a
mosdóba, és elküldte az üzenetet.
És ez csaknem huszonnégy órával azelőtt történt, hogy
Tommyt meglőtték...
-VÉGE-
Köszö n et ny i I vá n ítás

Ez számomra a legnehezebb: szavakba önteni az

érzéseimet azoknak az embereknek, akik akkora változást
hoztak az életembe -onnantól, hogy legépeltem az első szót
a debütáló regényemben, odáig, hogy eljutottam ebben a
regényben a „Vége” szóig. Annyi feltétel nélküli szeretetet
kaptam, hogy még most is napi szinten ámulok és bámulok.
Először is elsősorban szeretném megköszönni a Mennyei
Atyámnak, hogy végigvezetett ezen az úton. Csakis ő tudja,
miféle személyes küzdelembe került megírni ezt a regényt.
Csakis ő ismeri a szívemet, és ő tudja, milyen szeretettel telt
meg azokért az emberekért, akik lelkesen fogadtak engem
és a Kilenc perc izgalmait.
Jimnek, Kehinek és Katié Flynn-nek, a férjemnek és a
lányaimnak. Önzetlenül feláldoztátok önmagatok egy részét
azért, hogy segítsetek megvalósítani az álmomat. Mindig azt
mondom mindenkinek, hogy „a család az első”, de ti egytől
egyig engedtétek, hogy utolsók legyetek, és így maximális
teljesítményt nyújtva adjak életet a történet folytatásának.
Egy áldás a türelmetek, szeretetetek, megértésetek és
készségességetek, amivel támogattátok az írás iránti
újdonsült szenvedélyemet, és nem lettem volna képes erre
nélkületek.
Kehi Flynn-nek. Köszönöm, amiért nemcsak elvállaltad a
múzsám szerepét Ginnyhez, hanem precízen irányítottad is
a fényképezést. Imádom, hogy valahányszor a borítómra
pillantok, a te gyönyörű arcodat látom. Szeretlek,
elsőszülöttem.
Allison Simonnak. Köszönöm a kedvességed, türelmed,
odaadásod, amivel útmutatást adtál a könyveim kiadásához
vezető első lépésekben. Sosem mondasz nekem nemet, és
sosem érezteted velem, hogy zavarlak - főleg olyankor,
amikor pedig nyilvánvalóan így van. Igaz barát vagy, és
szerencsés vagyok, amiért az életem része vagy.
Joseph és Patricia Blasinak. Köszönöm, hogy a világ legjobb
szülei vagytok, és a legnagyobb rajongóim. Elképzelni sem
tudjátok, mennyit jelent számomra a szeretetetek és a
támogatásotok. Mindkettőtöket borzasztóan szeretlek.
Jennifer L. Hewittnek. Köszönöm, hogy fogtad a kezem, és
türelmesen bevezettél az online könyvek világába, és hogy
azóta is segítesz nekem boldogulni. Örökké hálás leszek a
Kilenc perc iránti lelkesedésedért, és amiért elhatároztad,
hogy közzéteszed. Sikerült!
Adriana Leikernek és Nisha E. George-nak. Köszönöm, hogy
vállaltátok a Három Muskétás Klub oroszlánrészét.
Mérhetetlen odaadással segítetek és támogattok nap mint
nap.
Felbecsülhetetlen számomra a barátságotok, és nem értem
volna ennek a regénynek a végére kettőtök nélkül. A világ
minden kincsénél jobban szeretlek. De ezt úgyis tudjátok.
Jessica Brodie-nak. Köszönöm, hogy te vagy a legjobb
szerkesztő, akit egy író kívánhat magának. Borzasztó hálás
vagyok a kemény munkádért és elhivatottságodért. Én
csupán kitaláltam egy történetet, de te gondoskodtál a
ragyogásáról.
Köszönöm, barátom.
Cheryl Desmidtnek. Köszönöm az utolsó pillanatos
mentéseidet. Olyankor jelensz meg, amikor a legnagyobb
szükségem van rád, és mindig túlteszel önmagadon.
Szeretettel és hálával árasztja el a szívemet a történetem
iránti szereteted és odaadásod.
Josie Melendeznek. Köszönöm, hogy „rábukkantál” a
történetemre, és megosztottad a barátaiddal. Kezdettől
fogva jelen voltál, és örülök, amiért mindvégig maradtál. Te
közölted velem elsőként, hogy nem vagy hajlandó elfogadni
Grizz halálát. Nem volt ezzel gondom, hiszen én mindvégig
tudtam az igazat.
Sommer Steinnek. Köszönöm, hogy olyan borítót készítettél,
ami egybekötötte a trilógiát, és túlszárnyaltad a
legmerészebb álmaimat is. Egyszerűen lenyűgöző.
Csodálatos vagy, és végtelenül hálás vagyok.
Ashlee Rumerynek. Köszönöm, hogy megfelelő kinézetet
alkottál Kellinek. Rettentően értékelem a tehetséged és
szakértelmed.
Végtelen szeretetem és szívbéli elismerésem a következő
személyeknek, akik a saját különleges módjukon
hozzájárultak a második kötet megszületéséhez. Elnézést,
ha valakit véletlenül kihagytam: Aleksandra Adamovic,
Allison M. Simon, Anitra Townsend, Beverly Tubb, Catherine
Gray, Charity Pierce, Chelsea Cronkrite, Cheryl Desmidt,
Christine Pappas, Christy M.
Baldwin, Connie Thompson, Corinne Regan Bridges, Denise
Sprung, Eli Peters, Ellen Widom, Erin Thompson, Éva
McFarden, Heidi Wiley, Jackson Tiller, #JamieOskavarek,
Jessica Frider, Jodi Marié Maliszewski, Kate Sterritt, Kelli
Blasi, Kim Holdén, Lisa Mondragon, Liz Himsworth, Louise
Husted, Lynsey Simpson, Marcia Miller-Rogers, Maria Angié
Mendoza, Mary Dry, MJ Fryer, Melissa Rice, Nicole Sands,
Nicky Boutte, Paola Cortes, Samantha Cobb, Samantha
O’sarah Deonarine, Sara Lopez, SE Hall, Shasta
Baumgarner, Sunshine Lykos, Suzanne Perry, Teresa
Childress, Tesrin Afzal, Vanderline Thorpe és Wendy
LeGrand.
Még egyszer, a legnagyobb hálával tartozom nektek.
Méltatások

„Túlcsordul bennem a rengeteg érzés és gondolat, és nehéz

szavakba öntenem őket anélkül, hogy lelőném a poénokat.
Amikor éjjel egykor befejeztem ezt a könyvet, egész éjszaka
hánykolódtam és forgolódtam, mivel a Fogy az idő
játszódott folyamatosan újra a fejemben.”
Amy, goodreads.com „Zseniális! Beletelt némi időbe, mire
összeszedtem a gondolataim a történet kapcsán. Azt sem
tudom, mit mondjak a könyvről, leszámítva, hogy
elképesztően fantasztikus. Beth Flynn a történetmesélés
mestere. Hadd ragadjam meg az alkalmat, és szóljak, hogy
aki még nem olvasta a Kilenc perc et, muszáj, hogy
elolvassa, mielőtt ebbe belevág. A Fogy az idő telis-tele van
spoilerekkel és egy óriási szereplőgárdával, úgyhogy
kavarogni fog tőle a fejed, ha még nem olvastad az első
kötetet.”
Ellen • Book Bellas, goodreads.com „Úgy érzem, ehhez
adnom kell egy figyelmeztetést. Nem, nem azért, mert sötét
a történet. Nem is az erőszak miatt. Hanem a választások
miatt. Az áldozatok miatt. Azért, mert ez egy olyan történet,
amitől megkérdőjelezed majd önmagad. Ez a történet több,
mint gondolnád. Ez messze a legkedvencebb könyvem. Az
írónő úgy ír könyvet, mintha színdarab lenne.”
Di Covey/TwistedBookReviews, goodreads.com „Habár
lenyűgözőnek találtam a Kilenc perc et, nincsenek rá
szavak, hogy mit éreztem ettől a könyvtől. Azt hiszed,
ismered Grizz történetét? Semmit sem tudsz! Annyi
kérdésre születik válasz ebben a könyvben, mégis egy
csomó újat hagy benned megválaszolatlanul. Minden egyes
fejezet végén csak dünnyögtem magam elé: nem, ez nem
lehetséges! A végén szóhoz sem jutottam, és alig vártam a
következő kötetet. Úgy örülök, hogy elolvastam ezt a
könyvet, mert most minden idők kedvence lett számomra!”
Kelly O’connor, amazon.com „Ez a sorozat onnantól, hogy
kézbe vettem, heteken keresztül eluralta az életemet.
Mindkét könyvet mindössze két nap alatt felfaltam, aztán
elkezdtem újraolvasni, mert annyira jók! Grizz és Ginny és
Tommy teljesen magukkal ragadtak, és nem tudtam betelni
az elsöprő történetükkel. Soha nem olvastam még
hasonlót.”
Holly Baker, amazon.com „Nem tudom, mi mást tehetnék
hozzá a már elhangzottakhoz ezekről a könyvekről. Annyi
mindenről szól az alaptörténet, és zseniálisan van megírva.
Mély, elgondolkodtató, tele csavarokkal és rengeteg
váratlan fordulattal...”
BBBf-sizzlereads-Best Book Boyfriends, amazon.com

Tartalom

Prológus Első fejezet Második fejezet Harmadik fejezet

Negyedik fejezet Ötödik fejezet Hatodik fejezet Hetedik
fejezet Nyolcadik fejezet Kilencedik fejezet Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet Tizenkettedik fejezet Tizenharmadik
fejezet Tizennegyedik fejezet Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet Tizenhetedik fejezet Tizennyolcadik
fejezet Tizenkilencedik fejezet Huszadik fejezet
Huszonegyedik fejezet Huszonkettedik fejezet
Huszonharmadik fejezet Huszonnegyedik fejezet
Huszonötödik fejezet Huszonhatodik fejezet Huszonhetedik
fejezet Huszonnyolcadik fejezet Huszonkilencedik fejezet
Harmincadik fejezet Harmincegyedik fejezet
Harminckettedik fejezet Harmincharmadik fejezet
Harmincnegvedik fejezet Harmincötödik fejezet
Harminchatodik fejezet Harminchetedik fejezet
Harmincnvolcadik fejezet Harminckilencedik fejezet
Negyvenedik fejezet Neavveneavedik fejezet
Negyvenkettedik fejezet Negyvenharmadik fejezet
Negvvennegvedik fejezet Negyvenötödik fejezet
Negvvenhatodik fejezet Negyvenhetedik fejezet
Negvvennvolcadik fejezet Negvvenkilencedik fejezet
Ötvenedik fejezet Ötveneovedik fejezet Ötvenkettedik
fejezet Ötvenharmadik fejezet Ötvenneovedik fejezet
Ötvenötödik fejezet Ötvenhatodik fejezet Ötvenhetedik
fejezet Ötvennvolcadik fejezet Ötvenkilencedik fejezet
Hatvanadik fejezet Hatvanegyedik fejezet Hatvankettedik
fejezet Hatvanharmadik fejezet Hatvannegvedik fejezet
Hatvanötödik fejezet Hatvanhatodik fejezet Hatvanhetedik
fejezet Hatvan nyolcadik fejezet Hatvankilencedik fejezet
Hetvenedik fejezet Hetveneovedik fejezet Hetvenkettedik
fejezet Hetvenharmadik fejezet Hetvenneavedik fejezet
Hetvenötödik fejezet Köszönetnyilvánítás Méltatások