Drámajáték - a programcsomag befoglaló módszere

A drámajáték a rögtönzéses megjelenítés eszközével lehetőséget teremt az ismeretek játékos

elemzésére, összegezésére, elmélyítésére.

Néhány tanács a rögtönzésekre:

A csoport "ne ugorjon fejest" a rögtönzéses feladatokba, mert a sikertelenség kedvüket

szegheti, a (szerencsés esetben) sikeres megoldás a csoportos önhittség forrása lehet.
Előbb mozgásos, és csak ezek viszonylagos eredményei után szöveges rögtönzéses feladatok
elé állítsuk a gyerekeket.
Előbb nagyobb csoportban kapjanak
feladatot (közösen nagyobb a mersz), majd
a csoporton belül fokozatosan kapjanak
kisebb csoportok egyedi motívációs
lehetőséget. Így jutunk el biztonságosan a
személyenkénti, önálló rögtönzéshez.

A drámajáték nem vizsga, nem próbatétel, ezért az egyes feladatok megoldását követő kritika
mindenképpen ösztönző legyen, sosem számon kérő (elismerni, méltányolni valót mindig
lehet találni). Megróni, "leminősíteni" nem szabad, tekintsük ezt mi is a gyerekek játékának.
A rögtönzéses játék - ha a gyerekek már elég gyakorlottak, és a feladatot jól építettük fel,
eredményezhet produkció szintű színjátékot, de ezt a gyerekekkel együtt "fedezzük fel", csak
ezután forgathatunk olyat a fejünkben, hogy a nagyszerűen sikeredett játékot kívülállóknak
megismételjük. (A rögtönzést rögzíteni kell, ettől kezdve megismételhetővé válik.) Egyébként
a rögtönzésnek nem lehet közönsége. Még a belátogató kollégát is kérjük arra, hogy a csoport
rögtönzésében vállaljon szerepet.

A rögtönzést vezető játékmester lehet pulpituson ülő rendező, a játékot kívülről szemlélő és
irányító felnőtt, ezt a "jogállást" is lehet emberközeli módon gyakorolni. Az ilyen fajta
"külső" játékvezető a szereplők számára utasításaiban él, köztük nyüzsögve azonban szinte
láthatatlan. A másik játékmesteri "jogállás" a felnőtt beilleszkedését, beépülését követeli a
játékba, azaz szerepet kell vállalnia a játékon belül (belső játékvezetés).Vigyázzunk, nehogy a
szerep "megkösse a kezünket". (Egyszer egy rögtönzésben - meggondolatlanul - a király
szerepét vállaltam magamra, mely a gyerekeknek tetszett is, a trónról azonban a cselekményt
villámgyorsan cikázva nem irányíthattam, a "puszta királyi szó" pedig sokszor nem bizonyult
operatívnak.)

Fontos, hogy a rögtönzés dramaturgiáját rugalmasan alkossuk meg, azaz menet közben
legyünk képesek (és hajlandók) változtatni a játék menetén, akár irányán is, hiszen erre annyi
féle körülmény csábít vagy kényszerít bennünket (a gyerekek egy általunk nagyszerűnek
gondolt motívumért nem is olyan hálásak, az a két-három "törzstag", akire számítottunk lelki
szereposztásunkban, ma éppen hiányzik, a gyerekek nagyon fáradtnak látszanak, stb.)

Rövid rögtönzési kiskáténkat zárjuk

néhány aranyszabállyal, melyek Mezei
Évától, a hazai drámajáték tiszta forrásától
eredeztethetőek:
"Légy jelen" - azaz mindig a helyzet, a történet szereplője vagy, amíg folyik a játék. Akkor is,
ha azt hiszed, hogy éppen nincs szereped.
"Ne nézz ki!" (a játékból) - Szerepedet, figurádat tartsd, egy pillanatig sem lehetsz "civil". A
tetszésnyilvánítás nem a te dolgod.
"Lépj!" - azaz igyekezz jelenléteddel a cselekményt - melynek körvonalait és kimenetelét
ismered - előre vinni, fejleszteni.
"Tartsd a szabályt!" - Minden rezdülésedet a cselekmény határozza meg. Ha a játék során
felröppen egy ötlet-pillangó, kísérd végig figyelemmel, és vigyázz, nehogy szitakötőnek vagy
szöcskének mondd.
"Nem vagy egyedül" - Aki a játéktéren van, mind függ tőled, mint ahogy te is
valamennyiüktől (így van ez akkor is, ha csak gondolatban vesznek körül). Hagyd és segítsd,
hogy ők is szóhoz jussanak, és őket is látni lehessen.
"Látod-e magad?" - Helyezd el saját szerepedet a játékban, legyen az apró vagy meghatározó
főszerep.

Persze ennyi szabályt nem lehet "megtanulni", de a rögtönzéses játékok során - ilyen, vagy
más fogalmazásnak - biztosan tudatosodnak majd a rögtönzőkben. Felhívjuk a figyelmet a
rögtönzéses tréningek igen színes választékára, melyek könnyen "hangolhatók" az éppen
előkészületben lévő rögtönzésekre.