Orff-módszer:

Koncepciójának kidolgozója Carl Orff (1895–1982) német zeneszerző, akinek zeneped.-i

elképzelése a zene-beszéd-mozgás egységének és együttes fejlesztésének gondolatára épül.
Ehhez egyszerű hangszereket (dob, ütőfa, xilofon stb.) használ. Az 1950-től kezdődött
kísérlettel (Heidelberg) bebizonyosodott, hogy e hangszerekkel nemcsak auditív, hanem
vizuális, motorikus élményt és vibrációs érzékelést is el lehet érni. Az egyszerű kezelésű
hangszerek különböző típusú sérült személyeknél is használhatók. Ép személyeknek sérült
személyekkel együttes egyéni és csoportos zenélése örömet, sikert, s a félelemmentes
légkörben biztonságérzetet ad. A koncentrálóképesség, kezdeményezőkészség, fantázia,
önbizalom stb. fejleszt, agressziót levezet, azaz személyiséget alakít. A beszéd (mimika,
gesztus, hanglejtés) és mozgás az emóciók kifejezését, azok megértését segíti. Az elemi zenés
színház improvizált énekléssel, karakterek, szerepcserék, helyzetek megjelenítésével már
„zenés színházterápiává” alakulhat.

Urbán Károlyné