Dömötör Ákos Fótonfót Király

D�M�T�R �KOS: F�TONF�T KIR�LY
Szkennelte, jav�totta: Turai L�szl�; 2001.

T�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2001.
TARTALOM
BABIK� �S R�N�NA
SZ�PMEZ�SZ�RNYA
GYAKORLAT TESZI MESTERR� AZ EMBERT
A TUDOM�NYOS KOCSIS
A SZEG�NY EMBER L�NYA MEG A B�KA
A VAK �RI�S
F�TONF�T KIR�LY
VASKALAPOS J�NOS
A PAP MEG A BIKA
MI�RT NINCSENEK SZENTEK A K�LOMISTA TEMPLOMOKBAN?
M�TY�S KIR�LY MEG A CINKOTAI K�NTOR
HOGYAN VERT�K MEG A SZALONTAIAK A T�R�K�KET?
HOGYAN �LDOZTA FEL MAG�T EGY BETY�R A BUJDOS� HONV�DEK�RT?
R�ZSA S�NDOR A ZSAD�NYI B�R�V�LASZT�SON
�NODI, A K�TKARDOS HUSZ�R
S�RK�NYMESE
A RIK�T� MAD�R
A KIS K�R�SZ
MOLN�R J�NOS URAM, A KUTYA
AG�RDI
NEMTUDOMKA
J�NOS VIT�Z
VIL�GCS�FJA
A F�LIG NY�ZOTT KECSKE
A L�, A DISZN�, A FARKAS, AZ �Z MEG A KISKAKAS
A KECSKE
A TENGERIN�DP�LC�S DI�K
AZ �GIG �R� FA
A KIR�LYFI, AZ ALMA �S AZ ARANYHAL
A KISKAKAS MEG A KIR�LYN�
T�CS�K
A NAGYGAZDA FIA
A KIR�LYFI MEG A VERES VIT�Z
A BOLOND SZERENCS�JE
CIG�NYFURFANG
A NAGY FA
A VIL�G LEGSZEBB ASSZONYA
HUNCUT A B�R�
A Z�LD DISZN�
MARAD A H�ZBAN A R�GI REND
HOPPON MARADT K�RKED�K
V�LOGATTA
D�M�T�R �KOS
A V�LOGAT�ST ELLEN�RIZTE
DR. KATONA IMRE
A SZ�VEGET GONDOZTA
KISS ANNA
TARTALOM
A VAK �RI�S
VASKALAPOS J�NOS
A PAP MEG A BIKA
HOGYAN �LDOZTA FEL MAG�T EGY BETY�R A BUJDOS� HONV�DEK�RT?
S�RK�NYMESE
A KIS K�R�SZ
AG�RDI
NEMTUDOMKA
J�NOS VIT�Z
VIL�GCS�FJA
A KECSKE
T�CS�K
A NAGYGAZDA FIA
CIG�NYFURFANG
A NAGY FA
HUNCUT A B�R�
A Z�LD DISZN�
Egyszer volt egy szeg�ny ember. Kettesben �lt a feles�g�vel,
m�g el nem vitt�k katon�nak. Katona volt, fogs�gba esett, h�sz
�v m�lva ker�lt csak haza.
J�tt, j�tt, k�zel �rt a faluj�hoz, nagyon szomjas lett,
lehajolt az �rd�g�rk�ba inni, �s az �rd�g megfogta a szak�ll�t.
Kivallatta, honn�t j�n. Rim�nkodott a szeg�ny ember, hogy
ereszten� el, az meg azt mondta, csak akkor, ha oda�g�ri neki,
amir�l a h�z�ban nem tud. H�rom nap m�lva megjelenik n�la, s ha
nem �llja a szav�t, meghal!
Est�re a h�z�hoz �rkezett a szeg�ny ember, beles az ablakon, �s
odabent egy sz�p sz�l fiatalembert l�t s�t�lni. Gondolta, a
feles�g�nek m�sik ura van, de m�r mindegy, sz�ll�st k�r
�jszak�ra.
Az asszony, ahogy megl�tta a torzonborz, �reg katon�t, s�rva
fakadt, hogy az � ura is oda van valahol h�sz �ve, �s ez a sz�p
sz�l fia m�r az�ta sz�letett. De erre m�r a szeg�ny ember is
megmondta, kicsoda, lett nagy �r�m, aludni sem tudtak t�le.
Virradatra m�lott csak el, akkor csap�dott az esz�be, hogy az
�rd�g biztosan a fi�t akarja! Azont�l sosem l�tt�k j�kedv�nek,
harmadnap meg, hogy elj�tt az �rd�g, meg kellett vallania
mindent �gy, ahogy volt.
- Nem baj, ap�m, elmegyek az �rd�ggel - k�sz�nt el t�le a fia -
, a j�isten mag�t is hazaseg�tette, majd �n is megj�v�k! - S
ment az �rd�ggel az �rd�g�rka fel�.
Hogy oda�rtek, azt mondja az �rd�g, l�pjen ut�na, de a fi� nem
mert, mert az �rok teli volt v�zzel, az �rd�g k�nytelen volt a
h�t�ra venni. �tal�rtek, s egyszer csak egy nagy h�z el�tt
tal�lt�k magukat. Azt mondja az �rd�g:
- Ez az �n h�zam. Ezt�n itt laksz vel�nk, �s majd Babik�nak
h�vunk.
Odabent meg egy v�n boszorka �lt, s mellette egy gy�ny�r� sz�p
l�ny. Azt mondja az �rd�g a l�nynak:
- R�n�na, adj�l vacsor�t Babik�nak! Te meg, fiam, �lj�l le, s
v�rj sorodra. Ap�d nekem �g�rt, de h�rom parancsom, ha
teljes�ted, hazaengedlek.
Megmutatta, hol alhat, s vacsora ut�n mind lefek�dtek.
- J�l figyelj! - azt mondja m�snap reggel. - Van nekem egy
darab erd�m, abban a f�kat mind kiv�god, rendbe rakod, estig
elv�gezd!
Kimentek az erd�be, Babik� nekil�tott az erd�t kiv�gni. Bizony
m�r d�lfel� j�rt az id�, s alig jutott valamire. H�t az eg�sz
hogy lesz estig kiv�gva? Ahogy ezen t�n�dik, h�tran�z,
megpillantja R�n�n�t.
- Mit b�sulsz, Babik�?
- Nem b�sulok, csak nagyon elf�radtam.
- �lj le, pihenj�l, nem t�bb ez m�r, mint egy�rai munka!
- Hogy lenne, hisz reggel �ta csin�lom, s meg sem l�tszik az
erd�n!
- B�zd ezt �nr�m, csak arra v�laszolj, szeretsz-� engem, am�g
csak �l�nk?
- Szeretlek biz, mi�ta a h�zatokba l�ptem, �s ez ezut�n is �gy
lesz.
- Nekem pedig van egy var�zsgy�r�m, amit az ujjamon ha
megford�tok, t�mad olyan vihar, hogy a f�kat t�vest�l t�pi ki,
a m�sik ford�t�sra meg egybeg�rgeti �ket. Ap�mnak azt mondd,
hogy alig fogt�l a fav�g�shoz, olyan vihar j�tt, t�ged is majd
elsodort mag�val. De otthon r�m se n�zz, ne is sz�lj hozz�m, r�
ne j�jj�n senki, hogy �n seg�tlek!
Minden �gy lett, ahogy R�n�na mondta.
M�snap �jra munk�t adott az �rd�g Babik�nak. Kivittek a
sz�nt�f�ldre �t zs�k k�lest, sz�jjelsz�rt�k, �s r�parancsolt,
hogy estig zs�kban akarja l�tni az eg�szet! De Babik� m�r hozz�
sem fogott, v�rta R�n�n�t. D�lfel� rettenetes nagy z�g�s
t�madt, R�n�na �sszeszedte a galambokat, azokat k�ldte
seg�ts�g�l, �gyhogy mire � ki�rt, a k�les fel�t m�r �ssze is
szedt�k a galambok.
Harmadnap pedig azt mondja az �rd�g, hogy van neki egy j� darab
sz�l�je, nyissa ki, messe meg, haza ne j�jj�n, m�g le nem
sz�retelt, a sz�l� a borh�zban ki nincsen sajtolva, hord�kban
nincsen!
Baj van, gondolta Babik�, ezt m�r nem lehet estig elv�gezni.
- Sose f�lj, lelkem Babik�! - vigasztalta R�n�na. - Seg�t�nk
ezen is, csak a h�s�gr�l meg ne feledkezz�l!
Ford�tott egyet a var�zsgy�r�n, s ki volt a sz�l� nyitva,
m�sikat ford�tott, sz�p k�v�r hajt�sok n�ttek rajta. D�lfel�
m�r pirosan �rt a sz�l�, de a var�zslatot nem tudta befejezni,
az �rd�g megzavarta benne. Szerencs�re R�n�na �szrevette, hogy
j�n, s nagy hirtelen elt�nt. Babik� meg azt mondta az �rd�gnek,
hogy a sz�l�nyit�shoz alig fogott hozz�, vihar kerekedett, a
f�ldet sz�thordta a sz�l�r�l, majd meg olyan napos id� j�tt,
hajtott a sz�l�, de nagyon, alig gy�zte k�t�zni! El is hitte
neki az �rd�g, otthagyta Babik�t, mivel az este messze volt
m�g. De a boszork�ny r�t�madt az �rd�gre:
- K�t napja nem l�tom itthon R�n�n�t! Az seg�ti a munk�j�ban,
eredj csak, n�zz ut�na, ott leled �ket egy�tt!
Ment az �rd�g, s most sem vett �szre semmit. Babik� sz�retel,
R�n�na meg sehol.
- Jaj, te v�n h�lye! - �gy a feles�ge. - Elhiszed, hogy egy
k�z�ns�ges ember ilyet tud tenni?! Menj ut�nuk, �s zavard haza
�ket!
Csakhogy nem volt kit, mert R�n�na okosabb volt n�la.
- Nincs mit tenni, sz�kn�nk kell, Babik�!
- De hova, merre?
- B�zd r�m, �n tudom! Gyere ut�nam, �s mindenben azt tedd, amit
�n mondok!
Mentek, mendeg�ltek, nagyon messzire �rtek, mikor R�n�na
el�sz�r megsz�lalt:
- N�zz vissza, lelkem Babik�, mert rettenetesen viszket a bal
szemem! J�l megn�zzed, kit l�tsz!
- Senkit, lelkem R�n�n�m, csak arra messzire egy gyereket.
- Jaj, te, az ap�m az! Hanem tegy�nk �gy, hogy �n egy kipett-
kopott sz�razmalom leszek, te meg �sz �reg moln�r benne. S ha
az ap�m azt k�rdi t�led, amikor ide�r, nem l�tt�l-e egy p�r
csel�det erre elmenni, v�laszold azt, hogy ami�ta a malom
fel�p�lt, te vagy a moln�r, de az�ta senkit nem l�tt�l erre.
�gy is lett, az �rd�g meg, hogy nem volt mi�rt tov�bbmennie,
sz�pen visszafordult.
- Nem tal�ltam meg �ket, csak egy �reg, kipett-kopott malmot
meg egy �sz moln�rt benne, de az sem l�tott senkit.
- Jaj, v�n bolond! A l�nyod volt, R�n�na a malom, s a moln�r
Babik�. Szaladj vissza, ostorozd meg a malmot, visszav�ltoznak,
s zavard haza �ket!
Csakhogy R�n�na megr�zk�dott, visszav�ltoztatta magukat, s m�r
j�l elhaladtak, mikor m�sodszor is megsz�lalt:
- N�zz m�r vissza, lelkem galambom, nagyon cseng a bal f�lem,
vagy ap�m, vagy any�m j�n ut�nunk!
- Nem l�tok senkit, csak egy kisfi�t.
- Jaj, az ap�m j�n ut�nunk megint! Tudod mit, egy nagy t�bla
kenderr� leszek, te pedig egy ostoros kisfi�v�, �s ha az ap�m
ide�r, s megint azt k�rdi, nem l�tt�l-e egy p�r csel�det erre
elhaladni, mondd azt, hogy ami�ta a kendert elvetett�k, az�ta
�rz�d, de senkit sem l�tt�l.
�gy h�t az �rd�g megint visszafordult, a feles�ge megint
nekit�madt:
- V�n �t�d�tt! H�t az a t�bla kender R�n�na volt, s a gyermek
Babik�! Nem engedlek t�bbet ut�nuk, magam megyek!
De m�r R�n�na megint megr�zk�dott, s j� darabot haladtak, mikor
megsz�lalt:
- �des lelkem, n�zz vissza m�r, nagyon �g a bal arcom!
- Sehol nem l�tok senkit.
- Nem lehet, valaki j�n ut�nunk, nagyon �g az arcom, figyelj
mindenfel�!
- Senkit nem l�tok �n, lelkem R�n�n�m, csak fenn azt a nagy
sasmadarat.
- Jaj, Babik�, az az any�m! Tudod mit, halast�v� v�ltozom, te
meg vadruca leszel. Nagyon vigy�zz, mert az any�m n�kem nem tud
�rtani, de ten�ked ann�l ink�bb! Ha k�zeleg, bukj le a v�z al�,
�gy t�n megmenek�lsz.
�gy is t�rt�nt, R�n�na megr�zk�dott, halast� lett, Babik�
vadruca, a sasmad�r is odarep�lt k�zben.
- Itt vagytok, kuty�k! Azt hiszitek t�n, hogy elmenek�lhettek?!
Vigy�zz, R�n�na, m�g te sem j�rsz t�l az eszemen!
Csapdosott a sz�rny�val nagyon, Babik� a v�z al� bukott, de a
f�l szem�t m�g �gy is kikapta.
- Hisz ez el�g nekem, kuty�k! - nyugodott meg, s visszarep�lt.
R�n�na megr�zk�dik, Babik�ra n�z, s l�tja, hogy nincsen meg a
f�l szeme.
- Jaj, �letem, egyetlen Babik�m, oda a f�l szemed! De semmi
baj, te �lj ide le. S m�g ha sok� j�nn�k is, itt ne hagyj,
visszahozom a szemedet!
Ezzel picike �k�rszemm� v�ltozott, az anyja sz�rnya al�
h�z�dott, s mindj�rt megl�tta, mi van a k�t�je zseb�ben. A nagy
mad�r meg nem vett �szre semmit, csak mikor haza�rkezett, s azt
mondta:
- Na, te v�n kutya, ha �n elmegyek, hozok is valamit! H�t ide
n�zz! - Ny�l a k�t�je zseb�be, venn� ki Babik� szem�t... - H�,
ez a kutya k�l�k m�r okosabb akar lenni n�lam! Megl�tjuk, de
most nagyon elf�radtam, holnap ut�nuk n�zek.
R�n�na meg ek�zben visszat�rt, hely�re tette a Babik� szem�t,
�s m�r ott is voltak az �rd�g�rk�n�l.
- Na, Babik�, ha ezen t�ljutunk, any�m�knak nincsen hatalma
rajtunk. M�gsem tudunk �tjutni most, mert any�m mindj�rt itt
lesz. Ez�rt �n cs�szkunyh�v� v�ltozom, teli paprik�val, te
pedig azt �rulod. Any�m ha j�n, az ajt�t j�l bez�rd, �s csak
azt mondd, nem engeded be, nincs itthon a gazdasszony.
Nem is tudott a v�n boszorka mit tenni, csak sz�rnyen
fogadkozott:
- Meg�llj, R�n�na, nem leszel te boldog! Megteszem, hogy Babik�
elfeled!
�tjutottak az �rd�g�rk�n, R�n�na kunyh�t �p�tett mag�nak, ott
v�rta, hogy �rte megy Babik�, ha a sz�lei m�g a faluban �lnek.
De az is lehet, hogy pr�b�ra akarta tenni Babik�t. Az meg
nyomban elfeledte R�n�n�t, ahogy haza�rt.
Otthon tal�lta a sz�leit, lett nagy �r�m, etett�k, itatt�k,
azt�n azt mondt�k neki:
- J�, hogy hazaseg�tett a j�isten v�gre! Meg�regedt�nk, r�nk
f�r a seg�ts�g. Eredj el, fiam, vas�rnap a b�lba, n�zz�l
magadnak val� feles�get, mert t�led is csak m�lik az id�!
De Babik� hi�ba ment a b�lba, hi�ba n�zegette a l�nyokat, egy
se tetszett neki. Ha sz�ke volt, nem volt el�g sz�p, ha barna
volt, nem volt el�g kedves, nem tal�lt feles�get.
B�l ut�n azt mondja a bar�tja Babik�nak:
- Ide figyelj, van itt a k�zelben egy sz�p l�ny, nem messze a
f�zesn�l van a kunyh�ja, de hogy ki l�gyen, nem tudom.
Messzir�l figyelem, mert sz�ba sem �ll velem. Neked t�n
siker�l.
De hi�ba kopogtak, nem j�tt v�lasz.
Erre Babik� az ablakhoz fordult, besz�lt, hogy csak egy poh�r
vizet k�rnek, mert nagyon szomjasak, s megl�tta bent
R�n�n�t!... Az �gvil�gon minden esz�be jutott!
A bar�tja meg csak n�zte, hogy lettek ezek egy sz�ra ilyen
szerelmesek, de sok�ig nem csod�lkozhatott, mert m�r vitte is
R�n�n�t a sz�lei el� Babik�. Elmes�lt mindent, azt�n lakodalmat
csaptak, hetedh�t orsz�gra sz�l� lakodalmat, tal�n m�g most is
van bel�le marad�k, de az m�r az �rd�g�.
Egyszer volt, hol nem volt, hetedh�t orsz�gon t�l volt, az
�perenci�s-tengeren is t�l, a Korpahegyeken meg innen, volt egy
borzaszt� nagy hegy. Annak a borzaszt� nagy hegynek a tetej�ben
volt egy borzaszt� nagy fa. A borzaszt� nagy f�nak a tetej�ben
volt egy borzaszt� nagy vend�goldal, annak a nagy
vend�goldalnak a tetej�ben egy borzaszt� nagy petrencehord�
r�d, annak a tetej�ben egy csupa rongy, r�ncos szoknya, annak a
kilencvenkilencedik r�nc�ban volt egy kis k�nyv, annak is a
kilencvenkilencedik lapj�n ez volt �rva:
Megyek Peresre,
�l�k deresre,
ott vannak a mes�k
j�szolhoz k�t�zve.
�n is kifogok
egyet bel�le!
Na: egyszer volt, hol nem volt, volt egy kir�ly. Annak volt egy
l�nya meg egy fia. A l�ny olyan sz�p volt, hogy a napra
lehetett n�zni, de arra nem. Ahogy n�tt, n�vekedett, mind szebb
lett, mind messzebbre jutott el a h�re. Azt�n mikor a
tizennyolcadik �v�t bet�lt�tte, elvitte egy kilencfej� s�rk�ny
a v�r�ba, s ott tartotta feles�gnek.
Kihirdette a kir�ly, hogy aki a l�ny�t a s�rk�nyt�l
visszaszerzi, annak feles�g�l adja, s v�le a fele kir�lys�g�t.
Ker�ltek is r� vit�zek, de egy sem tudott feljutni a v�rba,
mert kacsal�bon forgott.
A s�rk�ny meg mindennap kij�rt vad�szni, s egyszer, honnan,
honnan nem, egy vit�z valahogy m�gis bejutott a v�rba a
kir�lykisasszonyhoz. Elmenek�lni meg m�r nem tudott, mert a
s�rk�ny a tizenk�t m�zs�s buzog�ny�t hat m�rf�ldr�l
hazahaj�totta. Erre a vit�z felkapta a tizenk�t m�zs�s
buzog�nyt, s �gy visszahaj�totta, hogy a s�rk�ny el� esett. A
s�rk�ny lova megijedt, majdnem maga al� temette a gazd�j�t.
- Mit�l ijedt�l meg? Kuty�k egy�k meg a v�red! Holl�k egy�k meg
a h�sod! T�n att�l a Sz�pmez�sz�rny�t�l ijedt�l meg? - k�rdezte
t�le a s�rk�ny, �s sarkanty� k�z� kapta, v�gtatott hazafel�.
Hogy haza�rt, a lovat ist�ll�ba csapta, s ment felfele a
kir�lykisasszonyhoz. Mikor fel�rt, mindj�rt r�kezdte:
- De idegen szagot �rzek!
- A testv�rb�ty�m j�tt l�togat�ba - felelte a kir�lykisasszony.
- Hol van?
- A m�sik szob�ban.
- Akkor eridj, h�vd ide!
Azt�n kezet ny�jtott a s�rk�ny Sz�pmez�sz�rny�nak.
- H�t te, s�gor?! Hogy mersz te erre j�rni, amikor m�g a
mad�rnak sem szabad?
- Nem vagyok �n a s�gorod, csak egy elt�vedt vit�z, ki a
f�lelmet keresi! - mondta amaz. - H�t meg is v�vhatunk.
- J�l van, akkor induljunk.
Kapta a tizenk�t m�zs�s buzog�ny�t, Sz�pmez�sz�rnya pedig a
kardj�t, kimentek az udvar k�zep�re. A kir�lykisasszony meg az
ablakon leste, melyik lesz az er�sebb. El volt k�sz�lve r�, ha
l�tja, hogy Sz�pmez�sz�rnya gyeng�bb a s�rk�nyn�l, seg�ts�g�re
megy.
Az els� csap�sn�l a s�rk�ny mell�v�gott Sz�pmez�sz�rny�nak,
erre az fordult egyet, s visszak�zb�l k�t fej�t lev�gta. Mire a
s�rk�ny m�g nagyobb er�vel fogott a k�zdelembe, de a tizenk�t
m�zs�s buzog�nnyal megint �gy mell�csapott Sz�pmez�sz�rny�nak,
hogy csak a v�lla hegy�t �rte az �t�s. A kilencfej� s�rk�nynak
meg m�r csak n�gy feje maradt. �ml�tt a v�re.
- Pihenj�nk, azut�n majd folytatjuk a viaskod�st! - tette le a
buzog�nyt, �s felki�ltott a kir�lykisasszonynak, hozza le azt a
k�t �veg italt, amit � az asztalra kik�sz�tett. Mindegyik �veg
m�sfajta volt, az �v�be olyan italt �nt�tt, ami er�s�ti,
Sz�pmez�sz�rny��ba pedig olyat, ami gyeng�ti. Igen �m! De a
kir�lykisasszony nagyon j�l tudta, mi van benn�k, poh�rba
t�lt�gette, kicser�lte �ket, �gy vitte le a t�lc�n.
Kiitt�k, s akkor azt mondja a s�rk�ny Sz�pmez�sz�rny�nak:
- Mehet�nk k�zdeni!
Sz�pmez�sz�rnya meg �szrevette, mikor megitta az italt, hogy
h�tszerte nagyobb er� van benne. A s�rk�ny is, hogy � meg
gyeng�bb, de m�r nem tudott mit csin�lni. Mikor meg m�r csak
egy feje maradt, elkezdett rim�nkodni. Oda�d mindent, amit
Sz�pmez�sz�rnya k�v�n, csak az �let�t hagyja meg! M�g a titk�t
is el�rulta. Meg is tal�lta Sz�pmez�sz�rnya a hatvanhatodik
szob�ban azt a kis skatul�t az aranyp�lc�val, amiben a s�rk�ny
tudom�nya volt. A s�rk�ny �gyba fek�dt, Sz�pmez�sz�rnya kih�zta
a kardj�t, lev�gta azt az egy fej�t is, ami m�g maradt. Azt�n
lement a kacsal�bon forg� v�rb�l, s az aranyp�lc�val
meg�rintette a fal�t k�v�lr�l. A v�r menten aranyalm�v�
v�ltozott, s azt is beletette a skatul�ba, a skatul�t meg
zsebre v�gta. Indult is, ment tov�bb f�lelmet keresni.
Megy, mendeg�l, egyszer csak tal�l egy hidat. Kereszt�l akar
rajta menni, de egy ember el�be �ll.
- Itt nem szabad �tj�rni senkinek, csak a tizenk�t fej�
s�rk�nynak! J�n is m�r, �sszevissza darabol, ha az �tj�ban
tal�l! Hanem fogadd meg a tan�csomat: b�jj el a h�d al�, s ha
�talment a h�don, te is �talmehetsz!
De ahogy Sz�pmez�sz�rnya le�rt a h�d al�, a s�rk�ny lova m�r
r�tette a l�b�t a h�dra, elhorkantotta mag�t, s visszal�pett.
- Kuty�k egy�k meg a v�red! Holl�k egy�k meg a h�sod! Mit�l
rettegsz?! T�n att�l a Sz�pmez�sz�rny�t�l?! Ha itt volna,
r�gt�n megv�vn�k vele!
Erre Sz�pmez�sz�rnya kil�pett a h�d al�l.
- Itt vagyok! V�vhatunk, ha kedved tartja!
Na, a s�rk�ny leugrott a l�r�l, neki Sz�pmez�sz�rny�nak, hogy
mindj�rt el is nyeli, de ebb�l semmi nem lett, mert
Sz�pmez�sz�rnya is olyan er�vel t�madt r�, hogy egy csap�sra
lev�gta n�gy fej�t.
Megharagudott a s�rk�ny, egym�snak estek, s hol Sz�pmez�sz�rnya
v�gta f�ldbe der�kig, hol az Sz�pmez�sz�rny�t. M�r annyira volt
a s�rk�ny, hogy mikor egy csapat varj� sz�llt el a fej�k
felett, felki�ltott hozz�juk:
- Nektek adok egy lovat meg egy embert! Seg�tsetek nekem!
Erre Sz�pmez�sz�rnya is felki�ltott nekik:
- �n egy tizenk�t fej� s�rk�nyt �s egy lovat adok!
H�t a varjak Sz�pmez�sz�rny�nak seg�tettek, s le is gy�zte a
tizenk�t fej� s�rk�nyt. Ment az emberhez, aki a h�d v�g�n
feltart�ztatta, �s megk�rdezte t�le:
- Merre van ennek a s�rk�nynak a v�ra?
- Arra eredj, am�g r� nem tal�lsz egy gy�m�ntv�rra. Libal�bon
forog.
Meg is tal�lta, oda�rt, kir�ntotta a kardj�t:
- �llj meg, v�r! Mert �gy bel�d v�gok, hogy sz�thasadsz!
Meg�llott a v�r menten, kiny�ltak a kapuk. Sz�pmez�sz�rnya
bement, s �, istenem, mit l�t?! Gy�ny�r� sz�p asszony �ll az
ablakban, a napra lehet n�zni, de arra nem! K�rdezi t�le
Sz�pmez�sz�rnya, hogy hol a f�rje.
- Az �n f�rjem a tizenk�t fej� s�rk�ny. De m�r menj is, mert
haza�rkezik, �s menten �sszevissza darabol!
- Nem j�n az haza, mert m�r elpuszt�tottam. Csak azt mondd meg:
hol tartja a skatul�t, amelyikben a gy�m�ntvessz� van?
- Nem tudom, nem j�rtam minden szob�ban. Hanem - azt mondja -
van itt a v�r t�ls� v�g�n egy kis �p�let, egy t�rdig �r�
szak�ll� ember lakik benne, az tal�n meg tudja mondani, mivel
sz�z esztendeje is megvan annak, hogy ott lakik.
Indul Sz�pmez�sz�rnya megkeresni az emberk�t, bemegy a
konyh�ba, nem l�t senkit, bemegy a szob�ba, ott sem, kiab�l
�sszevissza, ben�z a sutba, kir�nt egy pokr�cot, h�t alatta
fekszik a kis ember!
- Kelj fel! T�n megijedt�l, hogy elb�jt�l el�lem? Nem b�ntalak,
csak a v�r titk�t �ruld el nekem.
- El�rulom, csak hagyd meg az �letem, mert a tizenk�t fej�
s�rk�ny meg a kilencfej� is a fiam volt.
Ezzel beleny�lt a nadr�gja zseb�be, kivette bel�le a skatul�t a
gy�m�ntp�lc�val.
- Ezzel a p�lc�val meg�rinted ezt a libal�bon forg� v�rat, egy
gy�m�ntalma lesz bel�le, �gy m�r viheted, ahova akarod.
Mikorra Sz�pmez�sz�rnya fel�rt a sz�p asszony szob�j�ba, m�r az
asztal is meg volt ter�tve. Am�g ettek, Sz�pmez�sz�rnya
kik�rdezte, hogy melyik kir�ly l�nya, s hol tal�lja az apja
kir�lys�g�t, eb�d ut�n meg azt mondta neki:
- Maradj itt!
Azzal � a v�rat k�v�l meg�rintette a gy�m�ntp�lc�val, hogy
gy�m�ntalma legyen bel�le, �s a gy�m�ntp�lc�val meg a
skatul�val egy�tt zsebre v�gta, l�ra �lt, s ment is abba a
v�rosba, ahol az aranyalm�ban l�v� kir�lykisasszony apja
lakott. A palot�val szemben letette az aranyalm�t a f�ldre,
meg�rintette az aranyp�lc�val, hogy �jra kacsal�bon forg�
aranyv�r lett bel�le. Azzal tov�bbment, vitte a gy�m�ntalm�t a
m�sik v�rosba, ahol a sz�p asszony apja lakott. Ott letette a
gy�m�ntalm�t, s meg�rintette a gy�m�ntp�lc�val.
M�snap reggel a kir�ly meg fel�bred, s l�tja, hogy a
palot�j�val szemben libal�bon egy gy�m�ntv�r forog! Nem akart
hinni a szem�nek, lement el�, hogy jobban l�ssa, h�t az ablakon
meg az � l�nya n�z ki! Azt sem tudta, hogy szaladjon fel hozz�
�r�m�ben, de a v�r forgott.
- Hogy tudn�k bejutni?
- V�rj egy kicsit, mindj�rt j�n a vit�z, aki engem
megszabad�tott a tizenk�t fej� s�rk�nyt�l - sz�lott le hozz� a
l�nya.
J�tt is Sz�pmez�sz�rnya, hogy elk�sz�nj�n a sz�p asszonyt�l.
R�sz�lt a v�rra:
- �llj meg!
Csakhogy a sz�p asszony meg szerelmes lett �m
Sz�pmez�sz�rny�ba, k�rlelte, hogy maradjon ott a gy�m�ntv�rban
vele.
- Nem lehet - mondta Sz�pmez�sz�rnya -, nekem m�r van kit
szeressek.
- Legal�bb azt mondd meg, dali�s vit�z, mivel tartozom, hogy a
l�nyomat megmentetted! - t�r�lgette a szem�t a kir�ly.
- Semmivel, mert k�teless�gem volt - felelte r�
Sz�pmez�sz�rnya, �s ment is vissza a m�sik kir�lyl�nyhoz.
- Na, sz�vem sz�p szerelme, te az eny�m, �n a ti�d, �s�-kapa
v�lasszon el benn�nket egym�st�l!
A kir�ly meg tudakolta f�t�l-f�t�l: ki lakhat szemk�zt a forg�
aranyv�rban? De hogy a v�r meg�llott, megismerte a l�ny�t az
ablakban, akit a kilencfej� s�rk�ny elvitt. M�gsem mert hinni a
szem�nek, csak mikor az �tsz�lt neki:
- Kedves �desap�m! Megj�ttem a p�rommal, aki visszahozott
engem!
Na, erre m�r az �reg kir�ly is �ttopogott az aranyv�rba,
�lelte, cs�kolta a l�ny�t, m�g s�rni is r�kezdett, nem gy�zte
dics�rni Sz�pmez�sz�rny�t:
- Vit�zek vit�ze! �ldjon meg az isten, ami�rt ezt az
egyetlenegy l�nyomat megmentetted! Legyetek boldogok, m�g �ltek
a vil�gon! Neked adom a kir�lys�gom is, v�ljon j� kir�ly
bel�led!

Volt egyszer egy kir�ly. Elhat�rozta mag�ban, hogy megn�s�l.
Fiatal volt, ker�lt is neki feles�g, gy�ny�r� sz�p s igen okos.
Mikor elm�lott a lakodalmuk, kimentek megn�zni a gazdas�got meg
a hegyeket. Pusk�t is vitt mag�val a kir�ly, �s ahogy ilyen-
olyan kismadarak lesz�lltak a f�ra, mind lel�d�zte �ket. A
feles�ge nem sz�lt egy sz�t sem, de nem is dics�rte, �gy h�t
bossz�s lett a kir�ly.
- Mi�rt nem dics�rsz, hogy mind eltal�ltam?
- De hiszen semmi ez, �des uram, gyakorlat teszi mesterr� az
embert!
Erre m�r a kir�ly nagyon megs�rt�d�tt, nem sz�lt t�bbet a
feles�g�hez, el is akarta k�ldeni a h�zt�l. J�l van, azt mondja
a kir�lyn�, �neki csak egy k�r�se van, hogy a tehenet az
ist�ll�b�l adj�k neki. Menjen, vigye a tehenet, vigyen, amit
akar, csak t�nj�n el, mert �neki ilyen asszony nem kell,
d�h�ng�tt a kir�ly. Az asszony meg fogta a teh�n k�tel�t, �s
elindult vele.
Nem messze, ugyancsak a kir�ly birtok�n l�v� hegyek k�zt egy
sziklaod�ban kov�rt�lyt is �t�tt a teh�nnel. A teh�n meg hasas
volt, �s amikor megellett, a kir�lyn� minden reggel a nyak�ba
vette a kisborj�t, felvitte a hegy tetej�re, meg visszahozta a
sziklaod�hoz. �s mindennap b�rta a borj�t, m�g egy�ves kor�ban
is.
Majd mikor a m�sik �vben a kir�ly vad�szatot rendezett a
birtok�n - sok veszedelmes vad is volt ott -, l�tnak valamit a
vad�szok a hegyoldalban. Mintha borj� volna, de k�t l�bon megy!
Nem tudt�k kin�zni, mi az, nem sejtett�k, hogy az asszony
cipeli a borj�t.
- Nah�t, mif�le sz�rnyeteg! Menj�nk m�r arra!
De hogy oda�rtek, nem volt ott semmi, csak valami asszony
l�bnyoma. Elindultak rajta, �s meglelt�k a sziklaod�t. Kisz�lt
egy n� a sziklaod�b�l, hogy nem mehet ki, mert nincsen ruha
rajta. Beadtak h�t egy kab�tot neki, hogy kij�hessen, s
kiszedt�k bel�le, hogy az � nyak�ban l�tt�k a borj�t az im�nt.
A hercegek, b�r�k, gr�fok tanakodni kezdtek, hogy az nem
l�tezik, a borj� egy�vesn�l is id�sebb, ember azt el nem b�rja.
- Csakhogy �n, ami�ta az anyja megellette, hozom-viszem a hegy
tetej�re s vissza. Gyakorlat teszi mesterr� az embert!
Err�l a kir�ly azonnal r�ismert, odaszaladt, �lelte, hogy ez
senki m�s, mint az � feles�ge! Sz�l a teh�nnek, h�t az is
engedelmesen j�n ki a hangj�ra!
V�ge is lett a vad�szatnak menten, rendelte a kir�ly a hint�t,
borjastul tehenest�l vitte haza az � okos, sz�p asszony�t, s
m�g m�ig is egy�tt �lnek boldogs�gban, ha k�zben meg nem
haltak.
Az egyszeri gr�f n�gyes fogattal hajtatott Egerbe. A k�li
templomot meg akkor tetejezte k�t �cs, �s az �csok a templom
tetej�r�l messzire ell�tnak. Azt mondja az egyik �cs a
m�siknak:
- N�zd, milyen n�gyes fogat sz�guld amott!
Mire a m�sik �cs:
- Majd �n meg�ll�tom! Nem megy el innen a templomajt�t�l, ha �n
nem akarom!
- Vigy�zz, te, mert tudom�nyos kocsisok vannak, akik t�bbet
tudnak n�lad, m�g r�fizetsz!
Erre megint a tudom�nyos �cs, hogy:
- Ugyan mit tudna egy hajt� kocsis?
Azt�n mikor a n�gyes fogat oda�rt, meg�llt, sehova nem ment a
templomajt�n t�l a n�gy l�.
- Mi van, J�nos, m�rt nem mennek a lovak? - k�rdi a gr�f a
kocsis�t�l.
- Mennek ezek, m�lt�s�gos �r, mindj�rt.
Lesz�ll a kocsis a hint�r�l, odamegy a hint� h�tulj�hoz,
el�kotor valahonnan egy patk�szeget, az ostorra, a suhog�
elejibe k�ti, vissza�l a hint�ra. Suhint az ostorral egy
irgalmatlan nagyot, elragadja a n�gy l� a hint�t!
- Mi volt ez, J�nos?
- Semmi, m�lt�s�gos �r. Csak az az �cs, aki a templomot tet�zi,
tudom�nyos. �n meg t�bbet tudok n�la.
- Hogyhogy?
- H�t csak �gy, hogy a hint� h�tulj�ban van az orvoss�g,
m�lt�s�gos �r.
- J�nos, csak nem valami robban�szer vagy mi?!
- Dehogyis, m�lt�s�gos �r! Egy �cska patk�szeg. A suhog�
elejibe k�t�ttem, s a templom tetej�n kiv�gta az �cs egyik
szem�t.
Erre a gr�f m�r parancsot adott, hogy menjenek vissza a templom
el�, l�tni akarja, igazat besz�l-e.
�pp akkor vezette le a bar�tja a tudom�nyos embert.
- Ugye megmondtam, hogy az a kocsis t�bbet tud, mint te!
- Na - mondja a gr�f -, forduljunk meg, J�nos, mehet�nk Egerbe.
Mikor meg onnan j�ttek visszafel�, hallja a gr�f, hogy a hint�
alj�t nagyon s�rolja valami.
- Te J�nos, hol megy�nk?
- Sz�razb�n�l - azt mondja -, a ny�rf�k tetej�n, azok s�rolj�k
a hint� alj�t. Erre a gr�f m�r �gy megijedt, ki akart ugrani,
de a kocsis megfogta, hogy nagyon magasan vannak. R�ad�sul,
hogy a kast�ly el� �rtek, az egyik l� felbukott. N�zi a gr�f,
odasz�l a kocsisnak:
- J�nos, ez a l� megd�gl�tt!
- Tudom - feleli J�nos. - M�r Egerben megd�gl�tt, csak nem
akartam sz�lni.
- Micsoda?! - Beszalad a gr�f a kast�lyba, mes�li, hogy j�rt a
J�nos kocsissal, t�bbet sehov� nem megy vele.
M�snap Szolnokra indult volna a gr�f gy�l�sbe a t�bbi gr�ffal,
�s a m�sik kocsissal fogatott be. A n�gy l� meg csak ker�li,
ker�li a kast�lyt, sehogy nem akar el�tte meg�llni, addig
ker�lgette, felakadtak a csik�aklon.
- Eredj, J�nos, akaszd ki �ket - adta meg mag�t a gr�f -, mert
�gy l�tom, csak veled kell Szolnokra mennem!
De �tk�zben m�gsem b�rta meg�llni, hogy meg ne k�rdezze:
- Nem lesz baj, J�nos?
- M�r hogy lenne, m�lt�s�gos �r, eddig sem volt soha semmi baj.
�s ahogy a Tisz�t el�rt�k, J�nosnak m�r nem kellett komp se.
�gy hajtott �t a v�z tetej�n, mintha orsz�g�ton menne, hajtott
Szolnokra, a v�rosh�za el�. A t�bbi gr�f m�r tartotta a
gy�l�st, s hogy v�ge lett, �tmentek a vend�gl�be. Mind a
kocsis�val hencegett, a J�nos gr�fja meg csak hallgatott, s
mikor l�tta, hogy mindenki elmondta, amit a kocsis�r�l tud,
r�kezdte � is:
- Olyan kocsisa egy�t�knek sincs, mint nekem. Ez Egerb�l a
ny�rf�k tetej�n hajtotta el a lovakat, ide pedig a v�z tetej�n
j�tt�nk.
- Ugyan! H�t az m�r nem igaz!
Fogadtak, vagy hatan fel�ltek a hint�ra, J�noshoz meg �gy sz�lt
a gr�f:
- Csak ahogy szoktunk, J�nos. Menj�nk hazafel�!
J�nos j�l tudta, mir�l van sz�, hajtott egyenest a Tisz�nak. A
t�bbi gr�f m�r nagyon fogta a hint� karf�j�t, a v�zn�l
leugr�ltak, �gy lest�k, mi t�rt�nik.
Mikor �tal�rtek, a gr�f �tki�ltott a t�bbi gr�fnak a v�zen:
- Mi�rt nem j�ttetek?
- Csak eredj hazafel�, csak eredj hazafel�, Gyu-u-urka! - hozta
a v�laszt a sz�l.

Egyszer volt, hol nem volt, m�g az �perenci�s-tengeren is t�l,
volt egyszer egy szeg�ny ember. Olyan szeg�ny volt, hogy egy
h�ten csak egyszer evett. Nagyon unta m�r a szeg�nys�get, t�rte
a fej�t �jjel-nappal, mit�v� legyen.
Volt ennek a szeg�ny embernek egy l�nya is, egy kuty�ja meg egy
macsk�ja. Egyszer, amint a l�nya ott j�tszik a t� partj�n, egy
b�ka ugrik a t�ba mell�le. Csakhogy az �gyesebb volt, elkapta a
b�ka h�ts� l�ba kisk�rm�t. S�rt-r�tt a b�ka, hogy engedje el,
de a szeg�ny l�ny ink�bb hazavitte.
Nagyon meg�r�lt a szeg�ny ember, igen tetszett neki a b�ka,
naphosszat csod�lt�k, csak azt nem tudt�k eltal�lni, mit
adjanak enni neki. Nem volt egyeb�k, mint sz�raz keny�r, t�rt a
l�ny bel�le, megetette. H�t, uramfia, olyan nagyra n�tt a b�ka,
mint a kemence! Erre m�r gondolkod�ba estek, megijedtek t�le
nagyon.
- Meg k�ne �lni.
- Nem tudjuk - mondta a l�ny. H�t ahogy �gy besz�lnek, egyszer
csak megsz�lal a b�ka:
- Hozz�tok fel a pinc�b�l a bort!
Hozta volna a szeg�ny ember, csakhogy nem volt neki bora.
- Lenyellek benneteket, hogyha nem adtok bort, kenyeret meg
szalonn�t!
- Jaj, irgalmazz! - k�ny�rg�tt a b�k�nak a szeg�ny ember. -
Nincs nekem borom, se kenyerem, se szalonn�m, adn�k, ha volna!
- Dehogyis irgalmazok! Lenyellek benneteket kuty�stul,
macsk�stul! - Erre hamm, be is kapta mindet.
Tele gyomorral indult el a t�hoz. Beleugrott. Olyan nagy
hull�mot csapott, hogy el�nt�tte mind a h�zakat. F�jt a b�ka
hasa kegyetlen�l, k�nj�ban lenyelt a t� fenek�r�l egy
aranygoly�t, �s kifek�dt a partra. Olyan forr�n s�t�tt r� a
nap, hogy kipukkadt a hasa.
A szeg�ny ember meg nagy boldogan j�tt ki bel�le, hozta a
l�ny�t, kuty�j�t, macsk�j�t meg az aranygoly�t. Az volt az els�
dolga, hogy azon t�ladjon. D�sgazdagon mentek haza.
Ha az aranygoly�n t�l nem adtak volna, az �n mes�m is tov�bb
tartott volna.
A VAK �RI�S
Egyszer volt egy szeg�ny juh�szleg�ny. Ennek a juh�szleg�nynek
volt harminch�rom birk�ja meg h�rom selyemkosa, de girhesek
voltak, mert az orsz�gban nem termett semmi sz�na.
Elhat�rozta a juh�szleg�ny, hogy � nem hagyja a birk�it �hen
megd�gleni, elhajtotta �ket, ment messzire, hetedh�t orsz�gon
is t�lra.
Ahogy egy nagy rengeteg erd�n hajtotta a birk�it kereszt�l,
benn az erd� k�zep�n megl�tott h�rom boglya sz�n�t. Ugyan ki�
ez a sz�na? � megveszi, megfizeti a gazd�j�nak, j�ltartja vele
a j�sz�gokat. Ezzel sz�jjel is sz�rta a bogly�t.
H�t odaj�n �m egy nagy �ri�s, akkora, hogy a sapk�ja majdnem az
eget j�rta. Messzir�l kiab�l:
- Te ember�zik, hol j�rsz itt, ahol a mad�r se j�r? Hogy merted
a sz�n�mat meg�tetni?!
- �des b�ty�m, megfizetem �n a sz�na �r�t!
- Ne fizess nekem te semmit se - azt mondja -, hanem m�ris v�gj
le tizenh�rom birk�t meg egy selyemkost! K�sz�tsd el s�val meg
paprik�val!
Nem volt mit tenni, lev�gta a tizenh�rom birk�t meg a
selyemkost. S�rva ny�zta meg �ket, azut�n feltett a t�zre egy
�st�t, hogy megf�zi. Az �ri�s meg elt�nfergett valahov�. Csak
amikor megf�tt a h�s, akkor ker�lt el�. Kivett a csizmasz�r�b�l
egy kanalat, belemer�tette, mind egy fal�sig megette az �telt.
Meg se kottyant neki.
A juh�sz meg, hogy no, nem b�nja, pusztuljon a birk�ja mind,
csak sz�jjelh�nyja a m�sik boglya sz�n�t is.
- Hoh�, te ember�zik! Mind egy fal�sig megeszem a birk�dat! M�g
egy selyemkost f�zz meg!
Igen �m, de a fi� megint �hen maradt, mert az �ri�s mind egy
fal�sig megette a h�st.
Azt gondolja erre a fi�: "Le kell v�gnom a harmadik kost is!
Vesszen a t�bbivel! �hen csak nem lehetek!"
Az �ri�s meg hogy j�llakott, lefek�dt a t�z mell�. Feje a t�z
mellett, Mak�-Jeruzs�lemn�l meg a l�ba. �desdeden elaludt. A
fi� k�zben f�zte a birk�t, mikor megf�tt, s felj�tt a forr�
zs�r a tetej�re, kanal�t belemer�tette. Zsupsz! - a szeme k�z�
�nt�tte az �ri�snak. Mind a k�t szeme kis�lt. Fel is ugrott
nagy ord�tva. Le akarta taposni a juh�szt, de az k�nnyen
elszaladt el�le.
- Na, te fi�, ha m�r megettem a juhaidat, meg is aj�nd�kozlak!
Itt van ez a gy�r� - azt mondja. - H�zd fel az ujjadra!
Ford�tsd meg az ujjadon, s csak azt mondd: "Hipp-hopp, ott
legyek, ahol akarok!" S ott is leszel, ahol akarsz.
Az meg m�g csak nem is vonakodott, pr�b�lgatta ujj�ra a gy�r�t,
nem ment fel, csak a kisujj�ra. Azt�n mikor a kisujj�n volt,
elkezdett f�ty�lni onnan: "Erre, erre, vak �ri�s! Erre, vak
�ri�s!" B�rhov� szaladt, az �ri�s ut�na. Mit csin�ljon?
H�zkodta a gy�r�t, de nem j�tt le. Csak f�ty�lt: "Erre, erre,
vak �ri�s!" El�kapta h�t a bicsk�j�t, s leszabta a kisujj�t.
K�zben, ahogy szaladtak, egy nagy, feneketlen t�hoz �rtek. A
gy�r�t belehaj�totta a t�ba, s az m�g onnan is f�ty�lte: "Erre,
vak �ri�s! Erre, vak �ri�s!"
Az �ri�s meg, zsupsz, bele a feneketlen t�ba! Elnyelte a v�z.
A juh�szleg�ny ekkor �gy gondolta, hogy se ny�ja, se
f�lnival�ja, elmegy haza. Megh�zasodik. Ny�ja nincs, de p�nze
van, mi baj lehetne most m�r?
Elkezdett a faluj�ban j�rni egy l�nyhoz. Megk�rte, �s m�r
indultak is a lakodalomba. De el�bb esk�dni mentek, �s oda
k�l�n indult k�t csoportban a n�szn�p. Ahogy menn�nek be a
templomba, megfogja a juh�szleg�nyt egy medve, aki az �ri�snak
a b�tyja volt.
- Meg�lljatok - azt mondja -, te a b�ty�mat elpuszt�tottad, de
�n itt vagyok, s el nem sz�ksz el�lem, mert ha elsz�kn�l is,
utol�rlek, �zz�-porr� szaggatlak! Megkegyelmezek viszont
egyel�re, ha elk�sz�nsz a menyasszonyodt�l, s vil�gg� indulsz!
Hanem j�l vigy�zz, ha m�g egyszer szemem el� ker�lsz, nem �szod
meg elevenen!
Mit csin�ljanak? A menyasszony sz�p selyemkend�j�t
kett�szak�tott�k. Egyik fele a v�leg�nyn�l maradt, m�sik fel�t
megtartotta a menyasszony. Nem lett lakodalom.
Ment a fi� megint hetedh�t orsz�gon �ltal, m�g az �perenci�s-
tengeren is t�lment. Akkor ott bejutott egy rengeteg nagy
erd�be. Abban a rengeteg nagy erd�ben egy kis kunyh�t tal�lt.
Egy �sz �regember �lt benn, s olvasott egy akkora nagy k�nyvet,
mint egy zs�k b�za. Sz�z�ves is volt m�r, ha nem t�bb, az az
ember.
R�k�sz�nt a juh�szleg�ny:
- J� est�t, �regap�m!
- J� est�t, fiam! Hol j�rsz te itt, ahol m�g a mad�r se j�r?
Elmondta, hogy mi minden baj �rte, s mi veszedelem a girhes
birk�i�rt, a selyemkosai�rt, hogy j�rt az �ri�ssal meg az �ri�s
b�tyj�val, aki ha r�tal�l, �zekre szedi menten.
- Ne f�lj te semmit, fiam, fek�dj�l le, majd �n megaj�nd�kozlak
reggel valamivel, amit�l meg � tart.
Felkel a fi� m�snap, �tnak akar indulni.
- Figyelj ide, fiam! - azt mondja b�cs�z�ul az �regember. -
Adok neked egy gy�r�t.
Megijed erre a juh�szleg�ny, esz�be jut a hi�nyz� kisujja.
- Ejnye, fiam, csak nem f�lsz a gy�r�t�l? Hiszen ezt nem kell
az ujjadra h�znod! Itt lakik nem messze a b�ty�m. K�tsz�z �ves.
Estig oda�rsz. H�tha � is ad neked valamit. Ne ijedezz, fogadd
el! A vil�gban hi�ba k�dorogsz seg�ts�g n�lk�l, hallgass r�m,
�s indulj.
Ezzel el is k�sz�nt a leg�ny t�le, ment, s amikor este lett,
el�rt egy m�sik erd�be, egy m�sik kunyh�hoz. Ott is �ld�g�lt
egy �sz �regember, t�rdig �rt a szak�lla. Az is olvasott egy
akkora nagy k�nyvet, mint egy zs�k b�za, hogyha nem nagyobbat.
- Sz�p j� est�t, �regap�m! - k�sz�nt r� az ajt�b�l.
- J� est�t, fiam! - azt mondja az is. - Hol j�rsz itt, ahol m�g
a mad�r se j�r?
Elmondta neki is sz�p sorj�ban, hogy s mint j�rt.
Az �regember csak hallgatta, majd �gy sz�lt:
- No, fiam, te csak fek�dj most le! Reggel megl�tjuk, mit
tegy�nk.
Reggel azt�n j�ltartotta, s � is adott neki egy gy�r�t, �gy
ind�totta el.
- Egynapi j�r�sra lakik ide a b�ty�m, h�romsz�z �ves, az is tud
seg�teni.
Volt is olyan szak�lla, hogy a f�ldet verte.
- J� est�t, �regap�m! - k�sz�nt r� a fi�.
- J� est�t, fiam! Mi j�ratban voln�l?
Elmondta megint, mi j�ratban van, hogy j�rt az �ri�ssal, mint
j�rt, �s most meg a medve el�l szalad.
- Rendben van, fiam, adok �n is neked egy gy�r�t. H�rom is van
n�lad, most m�r, fiam, ne f�lj senkit�l. Hanem indulj el a
h�rmas hat�rhoz. A h�rmas hat�r dombj�n azt�n este lesz r�d.
Vakard meg egy kicsit a homokot, ter�tsd le a kab�tod, azt�n
fek�dj le. Reggel, mikorra felkelsz, ebb�l a h�rom gy�r�b�l
h�rom olyan nagy kutya lesz, mint egy-egy kemence. Ne ijedj meg
t�l�k, az egyiket sz�l�tsd Mindentud�nak, a m�sikat
Vil�gon�tl�t�nak, a harmadikat F�ldnehez�nek!
�gy is lett.
Ahogy sz�lt a kuty�knak: - Mindentud�! Vil�gon�tl�t�!
F�ldneheze! - l�bra is �llnak sorra.
"No, m�r akkor csak csin�lunk egy kis p�nzt! Csak be�llunk
szolg�lni!" - gondolta mag�ban a leg�ny, s be�ll�tottak egy
tany�ra egy �regasszonyhoz, egy v�n, vasorr� boszork�nyhoz.
Azt mondja neki a juh�sz:
- El akarok szeg�dni, any�m!
- J� helyt j�rsz, fiam! Megfogadlak! Semmi m�s dolgod nem lesz,
csak fognod kell egy nyulat mindennap. Meg kell s�tn�d, azt�n
megessz�k, s ak�r alhatsz is azt�n.
�gy is volt. Reggel a fi� elment nyulat fogni. A medve meg arra
sz�delgett a tanya k�r�l.
- Nem l�tott egy ilyen meg ilyen j�ttment juh�szleg�nyt
errefel�? - k�rdezte.
- M�r dehogynem! - mondja a vasorr� �regasszony. - N�lam van
szolg�latban.
A medve m�r �r�lt, hogy akkor most elpuszt�tja.
- Vigy�zz, te! Van neki h�rom kuty�ja, olyan egy-egy, mint a
kemence! Hallod?! Ink�bb �ssunk lyukat a konyhaajt�n�l, azt�n
amikor bej�nne a h�zba, oda ler�ntod.
�stak is olyan nagy lyukat, hogy a medve ki sem l�tszott
bel�le, s bef�dt�k n�dsz�llal.
Igen �m, de Vil�gon�tl�t� mindent kifigyelt. Kapta mag�t,
el�reszaladt. R�fek�dt a lyuk el�tt a f�ldre, ott lapult a
konyhaajt� el�tt, se ki, se be nem tudtak j�rni t�le.
A leg�ny meg sehogy sem �rtette a dolgot, s r�ki�ltott:
- Kuss, te! Vil�gon�tl�t�! Kuss el onnan!
Csakhogy az meg se moccant, h�t k�nytelen volt az ablakon
bemenni. Megs�t�tte a nyulat, s lefek�dt aludni.
A vasorr� b�ba meg a medve megint csak tanakodni kezdtek.
- Mit csin�ljunk? Hogyan fogjam meg? J�rjon az eszed, mert ha
nem tudom elpuszt�tani, t�ged szedlek �zekre m�rgemben! -
dohogott a medve.
- Ej, te! Holnap b�jj el a kandall�n�l! Oda �sunk lyukat! Azt�n
mikor odamegy lefek�dni, vagy amikor ott s�ti a nyulat,
megfogod a l�b�t, ler�ntod, s k�nnyen meg�lheted! A kuty�k meg
se tudj�k!
Dehogyisnem!
J�nnek hazafel�, hozz�k a nyulat, Mindentud� meg belefek�dt a
s�rba.
- Mi van ezzel? - m�rgel�dik a gazd�ja.
Hazamennek, a kutya megr�zza mag�t a kandall�n�l, a t�z
kialszik benne.
- Kuss ki, Mindentud�!
De hi�ba csin�l ak�rmit a fi�, Mindentud� nem megy sehova
onnan. Nem lehet sehogy a kandall�hoz f�rni.
- Na, most azt�n mit csin�ljunk vele?! - t�mad a bany�nak a
medve.
- Kital�lom �n! Sose agg�dj!
�s m�r r� is kezdte:
- Hallod, fiam? Ezeket a kuty�kat ne vidd most m�r magaddal,
hadd pihenjenek! Van itt egy cs�r, z�rjuk be �ket!
Az meg r�lett, nem gondolt semmi rosszra, s m�snap ott is
maradt a h�rom kuty�ja a cs�rben.
Mikor azt�n a fi� elment, hogy a ny�l ut�n n�zzen, a medve egy
j�kora malomk�vet hengergetett a cs�r ajtaj�ba a boszork�nnyal.
Odarakt�k, hogy a kuty�k er�vel ki ne rontsanak.
A fi� meg, ahogy fogott egy nyulat, ballagott vissza. De a
medve is indult m�r el�be!
Megl�tja a medv�t. Mit csin�ljon?
K�rben�zett, �s felszaladt egy f�ra. Onnan azt�n kiab�lt a
kuty�knak:
- Mindentud�, ne!
A kuty�k aludtak, de Mindentud� elkezdett f�lelni.
- Baj van, a gazd�m nagyon kiab�l!
- Hej, csak �lmodt�l, te!
Megint ki�lt a fi�:
- Mindentud�, ne! Vil�gon�tl�t�!
- Hallott�tok? A gazd�m minket sz�l�t!
Megint ki�ltja:
- F�ldneheze!
- Hallj�tok? Most meg engem sz�l�t! Menj�nk!
Vil�gon�tl�t� m�ris a cs�rajt�nak ugrik, a k� megmoccan.
Nekiugrik Mindentud� is: r�gt�n megreped.
F�ldneheze is nekiront; na, ekkor szertesz�jjel esik a k�.
Szalad kifel� a h�rom kutya.
H�t l�tj�k, hogy a gazd�juk a ny�llal fennszorult a f�n!
Mindentud� meg Vil�gon�tl�t� nekiugrik a f�t ker�lget�
medv�nek, szaggatj�k, ahol �rik, csakhogy az leharapja a
k�rm�ket. R�ugrik ekkor F�ldneheze is, szertesz�jjel szak�tja a
medv�t.
J�n a gazd�juk lefel� a f�r�l, indulnak egyenest a
boszork�nyhoz, �zz�-porr� szaggatj�k azt is, eldugdosott
kincseit �sszeszedik, s od�bb�llnak, indulnak vissza a h�rom
�regemberhez.
Legel�bb is a h�romsz�z �veshez, akit�l legutolj�ra kapta a
gy�r�t a juh�szleg�ny.
- �regap�m, nagyon sz�pen k�sz�n�m a hozz�m val� j�s�g�t, itt a
h�rom kutya, derekasan szolg�ltak, de most m�r csakugyan nincs
kit�l f�lnem, elhoztam vissza �ket.
- Fiam - azt mondja -, menj csak vel�k hazafel�! Aludj megint a
dombon, ahol m�skor is aludt�l. Fek�dj le, �s reggelre mind a
h�rom kutya elt�nik.
�gy is lett. Reggel, mikor felkelt, egy falka birk�t l�tott
egy�tt legel�szni, �r�m volt m�g r�juk n�zni is!
Terelgeti �ket ott a dombon, s kezdi gyan�tani, hogy a h�rom
selyemkos mintha egyenesen Mindentud�, Vil�gon�tl�t� meg
F�ldneheze volna! Csudam�d meg�r�lt, hogy �gy fordult a dolog,
nagy �r�mmel hajtotta �ket haza a faluj�ba.
A faluban meg csak n�zt�k, hogy meggazdagodott, am�g oda volt!
Igen �m, de a l�ny meg addig-addig v�rta a v�leg�nyt, hogy
elkezdett jegyben j�rni m�ssal. �ppen indult v�le a n�szn�p
esk�v�re.
Odamegy a juh�szleg�ny, nem sz�l, csak lesz�rja a kamp�t.
N�z r� a l�ny, k�n�lgatja kal�ccsal. Nem eszik. Hanem k�r egy
poh�r bort t�le. Hozza, de m�g most sem ismeri meg, csak amikor
a leg�ny megissza a bort, �s a fele selyemkend�vel megt�rli a
sz�j�t.
Ekkor azt�n vil�goss� lett minden, volt nagy �r�m, lett m�g
nagyobb mulats�g, a menyasszony is alig b�rt mag�val.
- Hazaj�tt a juh�sz! Most j�tt meg az igazi v�leg�nyem!
A n�szn�pnek haza se kellett menni, k�n�lgathatt�k a kal�csot,
bort tov�bb, megtartott�k v�gre az esk�v�t, s m�g m�ig is
boldogan �lnek mind, ha meg nem haltak.
Egyszer volt, hol nem volt, hetedh�t orsz�gon is t�l volt, m�g
az �perenci�s-tengeren is t�l, volt egyszer egy kir�ly. Ez a
kir�ly addig-addig, hogy eladta minden vagyon�t, s elitta.
Na, gondolta, most m�r se ruh�ja, se semmi, kimegy az erd�be,
felk�ti mag�t.
Ahogy megy az erd�ben, n�zeget felfel�, egy varj�t l�t l�b�n�l
fogva l�gni madzagon. Annyira k�rogott, hogy a kir�ly
felm�szott a f�ra, s valami nehezen leoldotta onnan. A varj�
meg a fej�n �tbucsk�zott, s azt mondta emberi besz�ddel:
- Na, te kir�ly, j�tett hely�be j�t v�rj!
- Ugyan, te varj�, mi j�t v�rhatn�k t�led?
- Ne f�lj semmit, hozok neked ruh�t!
A varj� �tbucsk�zott a fej�n, berep�lt a v�rosba, ide-oda
csattogott a szem�tdombon, �sszehordta minden�nnen a rongyot,
lett bel�le egy �lt�zet ruha, f�t h�t�n f�t. �gy lett a
kir�lyb�l F�tonf�t kir�ly.
Mennek azt�n, mendeg�lnek a varj�val, be�rnek egy m�sik
v�rosba. Ahogy megint keresg�l a varj�, tal�l egy
aranykrajc�rt.
- V�rj csak! - mondta F�tonf�t kir�lynak. - Egy kis dolgom
akadt.
Berep�lt a kir�lyhoz, hogy adjon k�lcs�n egy v�k�t F�tonf�t
kir�lynak, szeretn� megm�rni a p�nz�t. Elvitte a v�k�t, az
aranykrajc�rt beleragasztotta, �gy rep�lt vissza vele.
- �, szent isten, micsoda gazdag egy kir�ly ez, hogy v�k�val
m�ri az aranyat! - h�ledeztek a v�rban. A varj� meg csak erre
v�rt.
- Itt a gazd�m, de nem akar bej�nni, �gy sietett, hogy rendesen
fel sem �lt�z�tt.
- Ha csak ez a baj, a legszebb ruh�mat vigy�tek ki F�tonf�t
kir�lynak! Mondj�tok neki, hogy v�rom vacsor�ra! - adta ki a
parancsot a kir�ly, s F�tonf�t kir�ly m�r azon kapta mag�t,
hogy ott �l az asztaln�l a kir�lykisasszonnyal szemben.
- Ne t�r�dj semmivel, k�rd meg a l�nyt! - biztatta a varj�.
- Nem lehet, nincs hov� vigy�k!
- Te csak k�rd meg, elint�zem �n azt is!
Megesk�dtek, de a kir�ly, a b�r�k, gr�fok, hercegek szerett�k
volna l�tni, hov� viszi a feles�g�t. Befogattak m�ris, robogtak
a hint�val, de hogy hov�, azt csak a varj� tudta.
- Arra gyertek, amerre �n rep�l�k! - hagyta meg F�tonf�t
kir�lynak.
Rep�lt a varj� �t egy aranyr�ten. Ott egy aranym�nes legelt, a
varj� mindj�rt megk�rdezte:
- Ki m�nese vagytok?
- Potrompotrom nagys�ga m�nese.
- Mondj�tok azt, hogy F�tonf�t kir�ly�! T�ltosok j�nnek, mind
agyonrugdalnak!
- Mondjuk mi, csak agyon ne r�gjanak!
Rep�l tov�bb a varj�, arr�bb gy�ny�r� sz�p aranygulya legelt.
- Ki guly�ja vagytok? - azt k�rdi.
- Potrompotrom nagys�ga guly�ja.
- Mondj�tok azt, hogy F�tonf�t kir�ly�! T�ltosok j�nnek,
mindenkit felfalnak!
- Mondjuk mi, csak �letben maradjunk!
H�travoltak m�g az aranyb�r�nyok. Azt�n a varj� berep�lt az
aranyerd�be, Potrompotrom nagys�ga kast�ly�ba.
De j�nnek k�zben a lakodalmas n�pek, meg�ll�tj�k a lakodalmas
hint�t.
- Ki� ez a gy�ny�r� m�nes?
- H�t a fels�ges F�tonf�t kir�ly�!
F�tonf�t kir�ly meg majd k�v� meredt, hogy �neki hogy lenne
m�nese?!
"J� gazda ez!" - gondolta az ap�sa.
Mennek tov�bb, megl�tj�k a guly�t.
- Ki� ez a rengeteg f�nyes marha?
- Nah�t, milyen gazdag emberhez adtam a l�nyom! - �mult az
ap�sa.
Oda�rkeztek az aranyb�r�nyokhoz is.
- Ki� ez a tem�rdek dr�ga b�r�ny?
"Na - gondolta az ap�sa -, ez val�ban m�rheti v�k�val az
aranyat!"
A varj� meg az erd�ben, Potrompotrom nagys�ga kast�ly�ban
l�rm�zni kezdett:
- B�jj el, nagys�ga! Baj van, j�nnek a t�ltosok!
- Mif�le t�ltosok?
- M�r itt dobolnak!
H�t csakugyan er�sen vert�k a dobot F�tonf�t kir�ly�k,
muzsik�ltak, nagy zenebona volt, a nagys�ga megijedt, s
hirtelen beleb�jt a sz�nakazalba. Gyuf�t dugott a kazalba a
varj�, benn�gett Potrompotrom nagys�ga. A kir�lyi n�szn�p meg
visszafordult a kast�lyt�l, hiszen m�r mindent l�ttak, lesz
mir�l mes�lni odahaza, F�tonf�t kir�ly meg a feles�ge �ljenek
boldogan!
Egy ideig nem is volt semmi baj.
K�s�bb is csak a varj� miatt.
Mert azt �gy szerette F�tonf�t kir�ly, hogy k�l�n szob�ja volt
neki. Hazament, s m�ris a varj�j�t kereste, t�bb id�t t�lt�tt
n�la, mint a feles�g�n�l. Azt�n mikor megsokallta az asszony,
r�parancsolt a szolg�l�ra, hogy �tess�k meg. H�t megd�gl�tt a
varj�. Fogta az asszony, �s a gan�ba el�sta.
F�tonf�t kir�ly hazaj�tt, �s m�ris kereste a kedves varj�j�t.
Ki�satta azonnal a gan�b�l, megsiratta, aranyl�dik�t
csin�ltatott neki, abba tette. De mikor el akarta temetni, a
varj� �tbucsk�zott a fej�n, ahogy szokta.
- Nem d�gl�ttem meg, �pp csak pr�b�ra tettelek! �lltad a
pr�b�t. �n most elmegyek, �ljetek boldogul!
Ha a varj� F�tonf�t kir�lyt�l el nem sz�llott volna, az �n
mes�m is tov�bb tartott volna.
VASKALAPOS J�NOS
Volt egyszer egy szeg�ny �regasszony, volt neki egy nagy,
rongyos fia, �gy h�vt�k: Vaskalapos J�nos. A szomsz�dok is
mondogatt�k, hogy ne tartsa m�r tov�bb, k�ldje valamerre
szolg�lni, meg az is unta m�r az otthonl�tet, h�t k�rte az
anyj�t, k�sz�tsen neki �traval�t.
Az �ton azt�n tal�lkozott egy m�sik szolgafi�val, l�tja, hogy
alig v�nszorog, k�rdi t�le:
- Mi bajod van?
- Szolg�ltam egy gazd�n�l, de olyan rossz gazda volt, hogy aki
n�la szolg�lt, s nem �gy dolgozott, ahogy � akarta, sz�jostort
v�gatott a h�t�b�l, �s elzavarta a h�zt�l.
Azt mondja erre Vaskalapos J�nos:
- Hol lakik ez a gazda, mert �n elszeg�dn�k hozz�.
- Tal�lsz arra egy sz�p magas h�zat, ott lakik, de el ne
szeg�dj hozz�, hacsak nem akarsz a mi sorsunkra jutni!
- Megl�tjuk - mondta Vaskalapos J�nos, �s illedelmesen
be�ll�tott a gazd�hoz.
- Mi j�ratban vagy?
- Szolg�latot keresek. De mondja meg el�re, mi a dolgom.
- Itt n�lam nem sok a dolog - mondja a gazda -, csak az udvart
kell rendben tartani, meg a f�ldet meg ami m�g akad. Mit k�rsz
ez�rt?
- Nem k�rek �n egyebet, gazduram, csak azt, hogy ha rendesen
kit�lt�m az id�met, �thessek egyet a kisujjammal a gazduram
fej�re.
Erre a gazda nagyot nevetett.
- M�st k�rj�l! Van itt gabona, minden! K�rhetsz ak�rmit, az
id�det �gysem t�lt�d ki n�lam.
- Majd elv�lik, kit�lt�m-e vagy sem.
M�snap az udvart sz�pen rendbe tette. Csak n�zett a gazda.
Harmadik napon meg felpakolt�k az ek�t a szek�rre, befogt�k az
�kr�ket a szolg�l�val, s kimentek sz�ntani.
- Ennival�t nem teszek, majd viszem ut�natok - mondta a gazda.
J�l van, befogtak, elkezdt�k a sz�nt�st, a szolg�l� hajtotta az
�kr�t, J�nos meg az ek�t tartotta. J� magasan j�rt m�r a nap,
de m�g a reggeli sem �rkezett meg.
- Nem szokott ez a gazda kor�n kij�nni az ennival�val - sz�lott
J�nos.
- Azt v�rhatjuk, mert sose j�n ki - mondta a szolg�l�.
- Ne b�sulj, van itt ennival�.
Ki�rtek sz�pen a f�ld v�g�re, az egyik �kr�t r�gt�n fejbe
v�gta.
- Na, l�tod, most m�r van mit enn�nk, szedj�l t�zreval�t.
T�zet gy�jtottak, ny�rsra h�zt�k, meg is ett�k az �kr�t ketten.
Eb�dre meg a m�sikat. Indultak hazafel� este, a szolg�l�
kinyitja a kaput, l�tja a gazda, hogy csak k�t �k�rrel j�ttek,
k�rdi J�nost:
- Fiam, hol van a m�sik k�t �k�r?
- Azokat biz megett�k. Enni kellett valamit, h�t megett�k.
- J�l van, fiam - felelte r� a gazda.
Odabent mondja is a feles�ge:
- Na, most akadt�l b�resre, ez t�ged tan�t meg, nem te �t!
S elkezdtek nagyban tan�cskozni, hogy mi legyen, mert ez
t�nkreteszi �ket.
- Hallod, gondoltam �n valamit. Pr�b�ljuk meg, k�ldj�k el
�rletni az �rd�g�k malm�ba - javasolta az asszony.
A szekeret m�snap megrakt�k b�z�val, befogtak n�gy �kr�t, �s
indult J�nos az �rd�g�k malm�ba. A gazd�ja azt rem�lte, hogy
oda sem tal�l, csakhogy � meglelte a malmot, s beki�ltott:
- Nyiss�tok ki az ajt�t, �r�lnival�t hoztam!
Az �rd�g�k pedig nagyot nevettek odabenn.
- Nem ereszt�nk be, m�rgel�dj egy kicsit!
� meg nem sz�lt k�tszer, hanem ber�gta az ajt�t. A s�nta volt
ott �ppen az ajt�n�l, elkapta, �s megr�zta j�l.
- Jaj, ne b�nts, ink�bb mondjad, mit akarsz!
- Parancsolj az embereidnek, hogy hordj�k a b�z�t befel�,
t�lts�k a garatba m�ris! De nekem finomlisztet csin�ljatok,
mert mindny�j�tokat kikergetlek innen!
Na, behordt�k, a garatba t�lt�tt�k, de a malom kerek�t
megk�t�zt�k, hogy ne b�rj�k forgatni az �kr�k. Hej, megd�h�d�tt
az �kr�kre J�nos, kidob�lta �ket a kereng�b�l, belekapaszkodott
a hajt�r�dba. Erre az �rd�g�k is jobbnak l�tt�k eloldani a
kereket, nehogy a malom �sszed�lj�n. � meg felrakodott a
szek�rre, feltette az �kr�ket is, elkezdte h�zni hazafel�.
Mikor fele�tj�ra �rt, elt�rt a szek�r tengelye. Visszaszaladt a
malomhoz, megint megr�gta az ajt�t. Mondj�k az �rd�g�k odabent:
- Baj van! Visszaj�tt! - De nem nyitottak ajt�t, h�t ber�gta
megint. Megint a s�nta �rd�g�t kapta el az ajt�n�l.
- �sszet�rlek, ha nem adsz seg�ts�get!
- De h�t mi baj? Mi t�rt�nt m�r megint?
- Elt�rt a tengelyem, s nincs, aki tartsa a szekeret, m�g
hazah�zom.
J�l van, adott neki n�gy �rd�g�t, azok emelt�k a szekeret, am�g
a kapuhoz �rtek. Akkor besz�l a gazd�nak, hogy nyisson kaput.
- Nyitja az �rd�g! - sz�l ki a gazda.
- Az �rd�g nem nyithatja, mert az tartja a tengelyt!
- Ez kip�tolja azt is, ami a t�bbib�l hi�nyzott - mondja a
gazd�nak az asszony. - Most akadt�l b�resre, m�g az �kr�k is
fenn vannak a szek�ren!
- H�t ezeket, fiam, minek raktad fel?
- Mert unt�k a men�st.
Nem volt mit tenni, behordatt�k az �rd�g�kkel a zs�kokat.
- Gyere vacsor�lni!
Esznek, a gazda k�rdi t�le:
- Hogy lelted meg a malmot?
- �gy, hogy nem tud nekem olyat mondani, hogy �n meg ne
tal�ljam.
Mikor azt�n egyed�l maradtak, azt k�rdi az asszonyt�l a gazda:
- Mit csin�ljunk? Minden�nkb�l kipuszt�t!
- Panaszold be a papnak.
- Ugyan, asszony, h�t mit tehet a pap a szenteltv�zzel ellene?
Akkor m�r a b�r� ink�bb tehet. Majd sz�lok neki, hogy a hegyen
a nagy sz�raz kutat hordassa tele term�sk�vel, azt�n ak�zben
m�r t�rt�nhet valami vele.
M�snap, mikor megindult a dobos v�gig a falun, hogy mindenki,
akinek szekere, �kre, lova van, j�jj�n az �k�thoz k�vet
hordani, J�nossal is befogatt�k az �kr�ket. �t-hat ember m�r
ott er�lk�d�tt a k�n�l, g�rgett�k szek�rre az apraj�t.
- Ez is munka? - k�rdi t�l�k J�nos, azzal fogott egy m�nk� nagy
k�vet, feltette a kocsider�kba.
H�romn�l t�bbet viszont az �kr�k nem b�rtak el, megd�h�d�tt
r�juk, s kezdte �ket feldob�lni a szek�rre.
- Mit csin�lsz, fiam?! - r�m�lt meg a b�r�.
- Nem akarj�k h�zni a szekeret hegynek fel, h�t �n nem vesz�d�m
v�l�k, felh�zom magam.
Odafent meg elkezdtek tanakodni: kit k�ldjenek le a k�tba, a
k�vet kinek adogass�k?
- Lemegyek �n, de j�jj�n �m a k�, ne �csorogjak odalenn sok�ig!
- tolta f�lre a t�bbieket J�nos.
A b�r� meg a gazda �sszen�ztek, ezt akart�k, a t�bbi megy
mag�t�l, agyonveri a k� el�bb-ut�bb!
De � kapkodta, ahogy dobt�k, s tette is a talpa al�, telt, telt
a k�t, � meg ki�ltozott:
- J�jj�n a k�, mert nincs mit rakjak!
- M�g a v�g�n �ps�gben kiker�l! - sz�rny�lk�d�tt a b�r�, s
kital�lta, hogy a hegyen t�l a roskadt templom legnagyobb
harangj�t h�zz�k ide, tegy�k a k�t sz�j�ra. T�m�rdek j�sz�g
vonszolta nagy k�nnal. J�nos meg, hogy lenn hi�ba kiab�lt, ami
k� lent volt, mind egym�sra rakta, kin�zett, mi a baj fent.
Megl�tta a harangot, abb�l azt�n meg�rtette, hogy az �let�re
t�rnek.
- B�r� uram, mit akar a haranggal? Maradt nekem a nagyap�mr�l
vaskalapom!
S hogy nagy nehezen r�tolt�k a k�tra, l�rm�zni kezdett a harang
al�l:
- Olyan s�t�t van, nem is l�tok semmit!
- Nem kell, hogy l�ss, onnan fel nem j�ssz t�bbet! - indult
haza a b�r�val a gazda.
Mikor m�r �gy gondolta, hogy mind elmentek, felemelte a
harangot, �s kim�szott al�la.
- Na - mondta -, �n ehhez a gazd�hoz nem megyek vissza,
sz�jjeln�zek a vil�gban egy kicsit!
�pp egy nagy erd�n ment kereszt�l, s l�tja, hogy egy ember �gy
ny�vi fel t�vest�l a f�kat, mint az asszonyok a kendert.
R�k�sz�n:
- L�tom, hogy j� er�s ember vagy! Van-e n�lad er�sebb?
- Van, de ha itt volna, csak ki�lln�k vele!
- Tudod, hogy h�vj�k?
- Tudom h�t. Vaskalapos J�nosnak.
- Az �n vagyok.
- No, gyere, birk�zzunk meg!
De J�nos mindj�rt f�ldh�z v�gta Fany�v�t.
- �gy l�tom, t�nyleg te vagy az, mert te vagy az er�sebb -
mondta Fany�v�. - Hanem hov� indult�l?
- Vil�got pr�b�lni.
- Na, akkor �n is veled tartok.
A k�t er�s ember �gy indult el egy�tt, s ahogy mennek, tal�lnak
egy vash�mort. Oda�rnek, l�tj�k, hogy egy ember �gy gy�rja
k�zzel a vasat, mint az asszonyok a t�szt�t. Azt mondja neki
Vaskalapos J�nos:
- J� er�s ember lehetsz, vasat gy�rni �letemben nem l�ttam! Van-
e n�lad er�sebb a vil�gon?
- Tudtommal csak egy: Vaskalapos J�nos. De az�rt ha itt volna,
megbirk�zn�k vele!
- Na, h�t itt vagyok.
De meg se tudta J�nost mozd�tani.
- Fogjunk kezet - azt mondja -, l�tom, hogy te vagy az er�sebb.
Hadd mehessek veletek!
Ment a h�rom nagyer�s ember, fel�rt egy hegytet�re. Ott meg azt
l�tja Vaskalapos J�nos, hogy egy ember a szikl�kat g�mb�lygeti,
mint a gyerek a s�rgoly�t, s g�rd�ti le a hegyr�l. K�rdi t�le:
- Van-e n�lad er�sebb a vil�gon?
- Egy biztos van, Vaskalapos J�nosnak h�vj�k, de ha itt volna,
csak megpr�b�ln�m leb�rni!
- Akkor gyere, mert �n vagyok Vaskalapos J�nos!
De nem b�rt vele az sem.
- Hov� mentek? Mert ha vil�got, szerencs�t pr�b�lni, �n is
veletek tartok.
Ez a n�gy er�s ember azt�n addig bolyongott az erd�ben, m�g
tal�ltak egy rozzant malomh�zat.
- Na, ez j� lesz kov�rt�lynak - mondj�k -, tov�bb nem megy�nk.
Ennival� is akad b�ven! - A malom f�lig volt k�lesk�s�val.
Legel�sz�r Fany�v� maradt otthon k�lesk�s�t f�zni a t�bbieknek.
Ott f�ty�r�sz a t�zn�l, mert nagyon j� kedve volt, hogy v�gre
j�llakhat, s mikor a k�sa majdnem megf�tt, a k�m�nyb�l lesz�lt
egy kis arasz ember:
- Jaj de f�zom!
Visszasz�l neki a k�sa mell�l:
- H�t gyere le melegedni, ha f�zol!
Az meg, hopp! - leugrott a t�zhely sz�l�re.
- Eszem �n ebb�l a k�s�b�l!
S a kis arasz ember lekapta a h�sz k�rm�r�l Fany�v�t, �s a
t�zr�l mind megette a k�s�t. Na, h�t mit csin�ljon, f�zni kell
�jat. Hozz� is fogott, de f�lf�v�sben sem volt, mikor a t�bbi
megj�tt az erd�b�l.
- H�t te csak ilyen rossz k�s�t tudsz f�zni? - mondogatt�k. -
Hiszen ez meg se f�tt!
M�snap Vasgy�r� maradt otthon, harmadik nap meg
Hegyg�mb�lyget�, s mind a Fany�v� sors�ra jutottak. Egyik sem
merte elmondani, hogy egy kis arasz ember tette cs�ff� �ket.
Negyedik nap azt mondja Vaskalapos J�nos:
- Itthon maradok k�s�t f�zni, �s fogadom, hogy ma j� k�s�t
esztek!
Amazok csak nevett�k. Majd megl�tj�k, mit csin�l a kis arasz
emberrel, mert az t�bbet tud n�la is.
Le is sz�lt a k�m�nyb�l:
- Jaj de f�zom!
- Gyere le melegedni, hogyha f�zol!
Leugrik a t�zhely sz�l�re.
- Eszem �n abb�l a k�s�b�l!
- H�t akkor - mondja neki J�nos - te etted meg a t�bbit�l a
k�s�t. Hanem �nt�lem nem eszed meg!
Nekiugrott a kis emberke, de � elkapta, �s a malom oldal�hoz
v�gta. Azt�n kivitte, s szak�ll�n�l fogva egy f�hoz k�t�tte.
Megj�n a t�bbi nagyer�s, dics�rik, hogy milyen j� k�s�t f�z�tt,
� nem is sz�lt, m�g j�l nem laktak, de tov�bb m�r nem b�rta:
- Sz�gyellhetitek magatokat, hogy egy kis arasz ember ette meg
t�letek a k�s�t!
- De h�t mi lett vele?
- F�hoz k�t�ttem a szak�ll�n�l fogva.
- Mutasd, hadd l�ssuk!
De nem volt sehol, mert elh�zta mag�val a f�t. Egy lyukn�l
leltek r� a f�ra meg a r�csom�zott szak�llra.
- Menj�nk le, n�zz�k, honnan j�r fel! - S egy j� er�s k�t�len
Fany�v� m�r indult is lefel�.
- Ha sz�lok, hogy h�zzatok fel, akkor h�zzatok �m azonnal!
Vaskalapos J�nos m�r tudta, hogy egynek sem lesz b�tors�ga
lemenni, de hagyta, hadd pr�b�lkozzanak. Fany�v� f�l�tr�l
kiab�lt vissza, hogy meggondolta mag�t, ott lenn b�d�s van.
Vasgy�r� kicsivel tov�bb lement. Hegyg�mb�lyget�r�l meg m�r azt
hitte, k�l�nb a t�bbin�l, �gy kellett a k�telet engedni ut�na.
De mikor megl�tta a k�gy�kat odalenn, az is r�ngatta a k�telet,
hogy b�d�s van. Akkor azt mondja Vaskalapos J�nos:
- Na, eresszetek le. N�kem nem lesz b�d�s.
Leengedt�k.
Mikor m�r annyira le�rt, hogy a k�gy�k �gaskodtak ut�na,
megfogott egyet, az egyb�l kiny�lt, s mint ostorral, v�le
csapkodta el a t�bbit. El is k�sztak, mehetett szabadon. Akkor
l�tta, milyen sz�p hely ez itt, ez az als� vil�g. J� sok�ig
bolyongott benne, am�g tal�lt egy �regembert, aki k�t �k�rrel
sz�ntott. Egy l�ny volt az ostorosa, de az nagyon r�tt. K�rdi
az �reget, hogy mi�rt r� a l�ny.
- Tudod, fiam, idelenn csak egy k�t van, s az is az Araszember
k�tja. Aki itat bel�le, annak minden itat�skor adni kell
valakit, hogy elpuszt�tsa. H�t most a l�nyomra ker�lt a sor.
M�g r�ad�sul d�h�s is, mert valaki a fenti vil�gon cs�ny�n
elverhette, a szak�lla is oda lett.
- Na - azt mondja erre Vaskalapos J�nos -, �ppen �t keresem. Ne
b�slakodjon, nem kell a l�ny�nak meghalnia. Itt vagyok �n,
megv�dem, csak mondja meg, hol van az Araszember.
- �l a k�tj�ban, v�rja, hogy itassak.
- Honnan lehet azt tudni, hogy most m�r j�n felfel�?
- F�st�lni kezd a k�t, azt�n nagy l�nggal �gni, akkor j�n ki.
- Na, menj�nk, itassunk meg. El�bb �n f�lreh�z�dok a k�tt�l,
tegyen �gy, mintha ott se lenn�k. L�nyom, te meg ne s�rj, mert
t�ged m�r nem fog b�ntani!
J� sok vizet felh�ztak, megitattak, kezd a k�t f�st�lni, a
l�ngb�l m�szik felfel� a kis ember, nagyon m�rges a szak�lla
miatt, mert m�r �tk�zben r�zend�t:
- Hol van, akit az itat�s�rt hozt�l?!
- Itt vagyok, mi bajod? - �ll el�be Vaskalapos J�nos.
Ahogy megl�tta, h�t m�g d�h�sebb lett.
- Mit keresel itt az als� vil�gban?!
- T�ged kereslek, meg akarom tudni, m�rt etted el a h�rom
cimbor�mt�l a k�s�t!
Erre az Araszember nekiugrott, de � elkapta, s odaverte a
k�t�gashoz, addig verte hozz�, m�g v�ge lett.
- K�sz�n�m, fiam - h�l�lkodott az �reg -, megmentetted a
l�nyomat, de ezzel nincsen v�ge a bajnak, mert ennek a
vil�gcs�fj�nak van h�rom s�rk�ny fia. H�rom kir�lyl�nyt hozott
le nekik fentr�l az apjuk, s m�g azok is itt vannak. L�tod azt
a h�rom kast�lyt? Abban raboskodnak szeg�nyek.
- Ne f�ltsen engem, ha az apjukat legy�ztem, vel�k is elb�rok.
Elveszem a kir�lyl�nyokat t�l�k - felelte neki Vaskalapos
J�nos, s kezdte sorra venni a kast�lyokat. Mikor az els�be
bement, ment szob�r�l szob�ra, s az egyikben ott varrogatott
aranyt�vel a legid�sebb kir�lyl�ny. A h�tfej� s�rk�ny meg mikor
megl�tta Vaskalapos J�nost, nekit�madt:
- Hogy mert�l te lej�nni az ap�m orsz�g�ba?! Nem tudod, hogy
ez�rt az �leteddel fizetsz?!
- �n soha! Az ap�db�l is kip�f�ltem a szuszt!
Megl�tott egy kardot a falon, lekapta a szegr�l, s nagy
hirtelen leszelte a s�rk�ny �sszes fej�t. Azt mondja a
kir�lykisasszony:
- K�sz�n�m, te leg�ny, hogy megmentett�l, megszolg�lom, ha m�r
odafenn lesz�nk. Ennek az aranyt�nek meg aranyoll�nak nem
tudom, mi haszn�t veszed, de az�rt fogadd el aj�nd�kba t�lem.
Megk�sz�nte, fogta a kardot, s a kilencfej� s�rk�nynak m�r
annyi ideje sem volt, hogy megk�rdezze, mit keres az apja
orsz�g�ban. Benyitott az ajt�n, �s lekaszabolta. Itt is kapott
aranyt�t, aranyoll�t.
A harmadik, a tizenk�t fej� s�rk�ny m�r kinn v�rta a kast�lya
el�tt.
- Gyere csak, ha van b�tors�god! Nekem annyi er�m van, mint a
m�sik k�t testv�remnek egy�ttv�ve!
- Nem f�lek �n t�led sem! - mondta J�nos. De a legkisebb
kir�lyl�ny titokban a f�l�be s�gta:
- Dobd el a kardot, azzal nem b�rsz vele! Kihozom az �v�t!
Azt m�r l�tta, hogy ez a l�ny a legszebb, gondolta, ezt k�ri
meg feles�g�l, csak jussanak fel innen. De el�bb a s�rk�nyt
kell kard�lre h�nyni, az aranyt�t, aranyoll�t �jfent zsebre
tenni! De v�gzett is azonnal.
Az �regember a l�ny�val m�g mindig sz�ntott, mikor vissza�rt.
- Na, �regap�m - mondja neki -, ez az orsz�g a ti�d lehet, �n
felmegyek a h�rom kir�lyl�nnyal.
A lyukn�l r�k�t�tte a legid�sebb derek�ra a k�telet, s
megr�ntotta. A cimbor�i felh�zt�k a l�nyt, s m�ris �sszekaptak
rajta, ki� legyen. Csak mikor kider�lt, hogy m�sik kett� is
van, engedt�k le gyorsan a k�telet. �gy gondolt�k, mikor
J�nosra ker�l a sor, f�l�ton elv�gj�k a k�telet, s megosztoznak
a dics�s�gen is.
Sok id�be tellett, am�g ezt kis�t�tt�k, annyiba, hogy m�r � is
gyan�t fogott odalenn, k�vet csom�zott a k�t�lre maga helyett.
Visszaesett a k�, �s ebb�l m�r tudta, h�nyad�n �ll.
De hogy menjen fel innen?
Kezdett esni k�zben a k�nk�ves es� is, odah�z�dott egy fa al�,
h�t fentr�l nagy mad�rsipog�st hall. Feln�z, l�tja, hogy k�t
csupasz mad�r �zik fenn a f�szekben.
- M�g elpusztulnak! - ijedt meg. Gyorsan a kalapja al� vette
�ket. Azt�n hogy el�llt az es�, s �pp rakja vissza �ket, megj�n
suhogva az �reg mad�r.
- K�v�nj ak�rmit a j�s�god�rt!
- Nincs n�kem csak egyetlen k�v�ns�gom, szeretn�k m�r feljutni
innen, mivelhogy semmi dolgom itt. Elpuszt�tottam az
Araszembert, a fiait lekaszaboltam.
- H�la neked, mert akkor itt nem esik t�bbet k�nk�ves es�! �n
pedig viszlek a fels� vil�gra, csak egy �k�r h�s�t pakold fel a
h�tamra k�t ak� v�zzel, s m�ris mehet�nk. Jobbra tekintek, h�st
teszel a sz�mba, balra tekintek, vizet �ntesz, etetsz-itatsz,
m�g fel nem �rek v�led.
Elment h�t J�nos az �regemberhez, mondja neki, hogy k�ne egy
�k�r, mert egy kis bajba ker�lt.
- Vigyed mindet!
- Egy is el�g. Meg k�t ak� v�z is k�ne.
�sszeszedt�k, ami kell, felpakoltak, indult vele a mad�r
felfel�. Azt�n addig tekingetett jobbra h�s�rt, hogy mind
elfogyott, saj�t combj�b�l kanyarintott J�nos, �gy �rtek fel
nagy nehezen.
- Pihenj�nk - mondta a mad�r, majd azt k�rdi t�le: - Mif�le h�s
volt ez a legut�bbi, ilyet �n m�g nem ettem.
- A combomb�l kellett kiv�gnom, mert m�r nem maradt az �k�rb�l.
Mind elk�rted, s f�ltem, hogy nem jutunk fel.
- Nem kellett volna - mondta a mad�r. Fel�klendezte a h�st, s a
hely�re ragasztotta. Azzal lerep�lt az als� vil�gba, J�nos meg
elindult az aranyt�kkel, aranyoll�kkal a zseb�ben a v�rosba,
ahol a kir�lyl�nyok laktak.
A v�ros sz�l�n bet�rt egy �regasszonyhoz, �s kov�rt�lyt k�rt
t�le. Az �regasszony sz�vesen fogadta, � meg ahogy kipihente
mag�t, megk�rdezte t�le:
- H�t a kir�lykisasszonyok megesk�dtek-e m�r?
- Dehogy, fiam, nem lehet v�l�k boldogulni. �ll�tja mind a
h�rom, hogy nem az a megment�j�k, aki hazahozta �ket. Meg hogy
addig nem lesz lakodalom, am�g nekik olyan ruh�t nem varrnak,
amilyet a lenti vil�gban viseltek.
- Nah�t, �regany�m, menjen csak a kir�lyhoz, jelentse neki,
hogy megj�tt a szab�, amelyik tud olyan ruh�t varrni! S meg is
varrja hamarosan.
Meg�r�ltek a h�rnek a kir�lykisasszonyok, j�l tudt�k, az �zenet
mit jelent, � meg ahogy az �regasszony meghozta a sok dr�ga
holmit, sz�tosztotta h�romfel�, mindre r�tette az aranyt�t meg
az aranyoll�t.
- Oll�, szabjad, te meg, t�, varrjad!
S vihette is az �regasszony a kir�lynak a ruh�kat, s m�r
fordult is az �zenettel, hogy:
- J�jj�n a szab� is!
Ahogy J�nos a palot�ba �rt, a legid�sebb l�ny el�be l�pett, s
megcs�kolta az orc�j�n. A m�sik kett� ugyanezt tette. A kir�ly
meg korholni kezdte �ket:
- Mit m�veltek? Hogy tehettek ilyet a v�leg�nyetek szeme
l�tt�ra?!
- Hogyne tenn�nk, mikor � mentett meg benn�nket - mondt�k
egyszerre, s oda�lltak egym�s mell�, hogy v�lasszon k�z�l�k.
�gy jutott Vasgy�r�nak a k�z�ps�, Hegyg�mb�lyget�nek a
legid�sebb, mert J�nos a legkisebbet v�lasztotta.
- Na - mondta Fany�v�nek a kir�ly -, neked m�r nem jutott
bel�l�k, neked adom a legnagyobb erd�met, az is valami!
�s m�ris olyan lakodalmat csaptak, alig b�rt�k kipihenni a
v�g�n, akkora d�rid� volt. Akkor azt mondja Vaskalapos J�nos:
- Fels�ges ap�m, tudja-e, hogy szolgagyerek voltam, �s a gazd�m
m�g most is tartozik a b�remmel? Adjon k�s�retet, hogy
elmehessek �rte!
- Nem kell az neked, fiam, mi�rt menn�l? - ellenkezett a
kir�ly.
De hogy elmondta J�nos, milyen gazda volt az, hogy has�tott
sz�jostort a szolg�i h�t�b�l, hogy �t is el akarta tenni l�b
al�l, bel�tta, az im�nt rosszul sz�lott.
Felkerekedett h�t a leend� kir�ly egy csapat katon�val.
H�rn�k�t is k�ld�tt, hogy j�n l�togat�ba, s egy ilyen �s ilyen
nev� gazd�n�l sz�ll meg �jszak�ra. �r�lt mindenki, legjobban a
gazda, aki nem tudta kital�lni, mire ez a nagy megtiszteltet�s.
Meg is k�rdezte, ahogy m�dja lett r�.
- Annak k�sz�nheted a megtiszteltet�st, hogy �n voltam a J�nos
szolga, �s most j�ttem a b�rem�rt!
- � - azt mondja -, fels�ges uram, nincs sz�ks�ged m�r neked
arra!
- De m�g nagyon is, h�t csak eml�kezz, hogy miben is egyezt�nk
meg!
Azzal oda�ll�ttatta maga el� a gazd�t, s �gy r��t�tt a
kisujj�val, hogy menten odalett. Ugyan�gy j�rt a gazda
feles�ge, aki m�g a gazd�n is t�ltett a gonoszs�gban, neki sem
kegyelmezett Vaskalapos J�nos.
- H�vj�tok csak a b�r�t is el�! Hadd �t�k egyet arra is, ne
higgye, hogy az igazs�gra csak �gy r� lehet tenni a harangot!
Meg hogy soha t�bb� nem ker�l el� al�la!
Az�ta is emlegetik a n�pek, hogy volt, mikor a rengeteg vagyont
sz�tosztotta J�nos a szeg�nyek k�z�tt. Csak a mes�nek szakad
itt v�ge.
A PAP MEG A BIKA

Hol volt, hol nem volt, volt a vil�gon egy pap. Annak igen nagy
h�za meg port�ja volt, sok sz�p sz�n�ja, minden a legnagyobb
rendben. A szomsz�dnak meg volt egy igen sz�p bik�ja. Alighogy
kiengedte j�rtatni, szaladt a tisztelend� sz�nabogly�j�hoz, s
sz�jjeld�rta.
Egyszer m�r nagyon m�rges lett a pap, s elt�k�lte, hogy
megveri. Tudta, hogy nem lesz k�nny� dolga vele. K�telet
szerzett, hogy azt a szarv�ra dobja, �gy megy r� bottal. Azt�n
meg azt gondolta, f�l k�zzel alig lehet �tni, ink�bb felmegy a
bogly�ra el�le, akkor k�t k�zzel nekil�that. Igen �m, de a
k�t�l m�sik v�ge nem lehet szabadon, mert akkor meg egyet �t
r�, s elszalad! R�k�t�tte a derek�ra, s v�rt.
J�n a bika, egyenesen neki a bogly�nak, d�rja, h�nyja, a pap
meg odafentr�l szarv�ra dobja �gyesen a hurkot, fogja k�t
k�zzel a botot, �s r�ver. A bika ijedt�ben megugrik, ler�ntja a
papot, kiszalad a kapun, v�gig az utc�n, h�t�n a pappal.
- Hova megy, tisztelend� �r? - k�rdezik nevetve a h�vei.
- Azt csak a bika tudja! - feleli ijedten a pap.

Valamikor r�ges-r�gen nemcsak a p�pista templomokban voltak
faragott szentek, hanem a k�lomist�k� is tele volt vel�k.
T�rt�nt egyszer egy ilyen falusi templomban, hogy a pap a
szobrok m�g� dugta el az aludttejet. Teh�ntart� gazda l�v�n,
tudta, hogy a ny�ri melegben a legjobb csemege a h�v�s
aludttej.
Volt ennek a templomnak egy minden h�jjal megkent harangoz�ja.
Ahogy t�r�lgette a szobrokr�l a port, �szrevette a h�v�sre tett
aludttejes k�cs�g�ket, m�ris hozott otthonr�l egy ed�nyt, �s a
sok aludttejnek leszedte a f�l�t. F�z�tt is otthon a feles�ge
olyan tejf�l�s-t�r�s csusz�t, hogy megnyalt�k mind a t�z
ujjukat ut�na.
A papnak felt�nt, hogy a tejf�l hi�nyzik, gyan�t fogott. A
k�vetkez� napokban lesni kezdte a harangoz�t, s bement hozz� a
templomba, mikor az jav�ban lopta a tejf�lt. Annyi ideje volt
m�g a huncutnak, hogy az ed�nyt eldugja, s a tejf�l�s ujj�t a
szent sz�j�hoz t�r�lje.
A pap azon nyomban felel�ss�gre vonta, el�sorolta, h�ny
k�cs�gr�l lopta le a tejf�lt, de a harangoz� v�dekezett:
- N�zze csak meg, tisztelend� uram! Ennek a szentnek itten
csupa tejf�l a sz�ja, biztos ez ette meg!
L�tva a tejf�l�s sz�j� szentet a pap, sz�rny� haragra gerjedt,
mindet kidob�lta a templomb�l, m�g a harangoz� is seg�tett
neki.
Az�ta nincsenek szobrok a k�lomista templomokban.

A cinkotai k�ntor a kocsm�ban iddog�lt, mikor M�ty�s kir�ly
bement, s a k�ntor mell� telepedett. Azt mondta, � M�ty�s
kir�ly �r�de�kja, rendelt is mindj�rt t�z icce bort. A
kocsm�rosn� akart is, nem is hozni neki, gondba esett, hogy a
fiatal de�k ki tudja-� fizetni. Azt mondja M�ty�s:
- Hozza csak nyugodtan, van s�rga csik�! - M�r hogy van neki
aranya.
K�t sz�l cig�ny �pp arra vet�d�tt, r�zend�tettek a muzsik�ra.
Ittak mindny�jan, j�kedv�k lett. M�ty�s elh�vta t�ncolni a sz�p
kocsm�rosn�t. T�nc k�zben mondta neki, hogy ha majd fizetni
kell, azt mondja, elveszett a s�rga csik�, de ezt csak k�pleg
mondja.
T�nc ut�n, hogy most m�r fizetne, keresi a de�k a s�rga csik�t,
nincs sehol. Biztos t�nc k�zben vesz�tette el, mondj�k, s
kezdik n�gyk�zl�b keresni, m�g a k�ntor is, de nincs sehol. Na,
mondja erre a sz�p kocsm�rosn�:
- Itt marad a de�k z�logba!
"Ments isten!" - gondolta a k�ntor. Szerette a sz�p
kocsm�rosn�t, s f�ltette a de�kt�l. Kital�lta, hogy hazamegy
p�nz�rt. Csakhogy a k�ntornak otthon sem volt p�nze, s az apja
ment�j�t z�logos�totta el.
M�ty�s kir�ly, l�tva a k�ntor nagylelk�s�g�t, azt mondta neki,
hogy � a kir�ly legkedvesebb embere, felt�tlen l�togassa meg. A
k�ntorn� meg szidta, hogy nem volt el�g a mente, most m�g az �t
is fel Bud�ra! De a k�ntor nem engedett, a k�ntorn�nak is menni
kellett v�le.
- Nagy ember az - magyar�zta a k�ntor -, �t szereti a kir�ly
legjobban!
A palot�ban egy katona v�rta �ket, vezette M�ty�s kir�ly
szob�j�ba. A kir�ly az elz�logos�tott ment�t vette mag�ra, s a
k�ntor meg a k�ntorn� csak n�zt�k, hogy ker�l Bud�ra, a de�kra
a mente.
De a katona m�ris egy m�sik szob�ba vitte �ket, itt m�r a
kir�lyon a saj�t ment�je volt, teli arannyal, gy�nggyel, ott
�lt a tr�nus�n, gr�fok, b�r�k, hercegek �lltak k�r�l�tte. Akkor
m�r a k�ntorn� is tudta, kihez j�ttek val�j�ban. A kir�ly
fel�llt, �s az � dr�ga ment�j�t akasztotta a k�ntor nyak�ba.
- Ez a nagylelk� ember m�g az apja ment�j�t is z�logba csapta
�rtem!
Biztatta, k�rjen t�le, amit akar.
- Aranyat, ez�st�t k�rj! - s�gta a k�ntorn�, de a k�ntor,
italos ember l�v�n, csak azt k�rte, hogy Cinkot�n k�tszer
akkora legyen az icce, mint m�shol.
M�ty�s kir�ly nevetve �g�rte meg neki, megvend�gelte, s �tnak
bocs�totta �ket.
A k�ntorn� m�g kint is duruzsolt, hogy m�rt nem k�rt aranyat,
ez�st�t, csak mikor kikutatta a ment�t, hallgatott el. Mert
teli volt minden zsebe arannyal.

A t�r�k vez�rek Gyul�n id�ztek, onnan engedt�k sz�jjel a
csapataikat rabolni, puszt�tani. Egy ilyen csapat �ppen
Szalont�ra akart j�nni. Este k�v�l let�boroztak, �gy gondolt�k,
majd �jszaka j�nnek be, mikor mindenki alszik.
Csakhogy volt Szalont�n egy t�r�k ruha. Beleb�jtattak egy
embert, aki tudott t�r�k�l, hogy k�mlelje ki, mi k�sz�l.
Kilop�zott az ember, meg visszalop�zott, s meghagyta, hogy
gyermek, asszony hordjon �ssze rossz tepsit, kap�t, kasz�t, ami
van, azzal menjenek a t�r�kre.
Vert�k �ssze a sok tepsit, mindenf�le vasat. A csordak�tn�l �pp
egy darucsapat �lldog�lt, az is felkerekedett a nagy l�rm�ra,
fent kr�gatott a leveg�ben.
A t�r�k�k r�m�lten kiab�lt�k:
- Fuss, t�r�k, ha futhatsz, m�g az �gb�l is t�mad a magyar!
Szaladtak a Hajd�l�pos fel�, a k�k�s, mocsaras, zsomb�kos
helyen azt�n a magyarok utol�rt�k �s lekaszabolt�k �ket.
Gyilkosr�tnek h�vj�k azt a helyet, s ha ott sz�ntanak, most is
csontokra akadnak.
HOGYAN �LDOZTA FEL MAG�T EGY BETY�R

A BUJDOS� HONV�DEK�RT?
Amikor a mi dics�s�ges szabads�gharcunk elhanyatlott, sok-sok
honv�d k�nyszer�lt bujdos�sra. Haynau, a v�res kez� minden igaz
magyart hal�lra keresett, s aki meg tudott menek�lni t�le,
erd�kben, n�dasokban, hegyek k�zt bujdosott, vagy orsz�ghat�ron
t�l.
S csak nem lett jobb, mert Haynau ut�n is akadtak idegen
sz�v�ek elegen, a gy�l�lt Bach-husz�rok , akik zsand�rnak a
legrosszabbak voltak, �s a becirkerek, akik seg�tettek nekik,
mivel hol ny�ltan, hol meg alattomban szimatoltak a gyan�sak
ut�n.
Ilyenek el�l menek�lt titokban Zsad�ny fel� k�t honv�d: egy
�rnagy �s egy k�zvit�z. Merthogy Zsad�ny hat�r�ban akkor
n�drengeteg suhogott a sz�lben, a h�res S�rr�t. Akkora, hogy
h�rom megy�t is megfek�dt, s m�g a negyedikb�l is egy darabot.
A falut�l nem messze kezd�d�tt a n�drengeteg, �s csak a
keresztben fut� K�r�s miatt szakadt meg. Zsad�ny, Dobai, Ir�z
l�tszott a kis szigetr�l. A rideg csord�k vil�g�ban, mikor a
j�sz�g sokszor m�g t�len is kinn maradt, itt h�z�dott meg
pihenni meg delelni. S v�l�k persze a rideg p�sztorok.
De �ltek itt v�zi emberek is, azok is mind isten szabadjai:
hal�szok, p�k�szok, cs�k�szok, darv�szok meg r�ti m�h�szek
sokan, �s vet�d�tt k�z�j�k sokszor bety�r is, ha a pand�rokkal
meggy�lt a baja, s el akart t�nni a puskacs� el�l. Mint Dobos
G�bor, a h�res s�rr�ti bety�r is nemegyszer. Megesett az is,
hogy t�bbedmag�val j�tt el ide, mert j�f�le hal�szl�t k�v�nt a
gyomra, vagy csak a t�z mellett jobban esett t�n�dni a
keserves, beborult vil�gr�l.
A r�giek �gy mondj�k legal�bbis.
Nem is egy ilyen szigetr�l mes�ltek a v�zi emberek, akik a
n�dasok j� ismer�i voltak. Kom�di hat�r�ban is volt egy ilyen,
s t�n ott is h�z�dtak meg bujdos� magyarok.
Ez a mi k�t vit�z�nk is r�gen lakta m�r azt a m�sik szigetet. A
t�l fagya ellen �gy v�dekeztek, hogy n�dt�vet, k�kat�vet,
teh�ngan�t t�zeltek, a v�zi emberek meg �rtett�k a m�dj�t,
hogyan kell a n�dkunyh�t s�rral k�v�l-bel�l j�l betapasztani,
hogy a sz�l k�v�l maradjon, �s csak a f�st tal�ljon ny�l�st
mag�nak, ha t�zelnek odabenn. M�rpedig t�zelni kellett, mert a
t�l nem k�m�lte az embert.
Volt egy �reg p�k�sz, bizonyos J�zsi b�csi nevezet�, aki bund�t
is szerzett nekik valahogy, igaz, j� ember volt, h�nyszor vitt
a k�rny�k n�p�t�l nagy titokban, dugva k�ld�tt szalonn�t,
kenyeret, zs�rt! Mert az emberek, a szeg�nyebbje is, j� sz�vvel
voltak a bujdos�k ir�nt, volt, hogy t�len el sem f�rt a
kunyh�ban m�r a sok k�stol�.
�gy voltak az emberek vele mind, hogy am�g azok ott rejt�znek a
honv�druh�ban, nincs v�ge a szabads�gnak sem.
De nem vert�k dobra persze, kik lapulnak a n�das dombj�n, mert
a becirkereknek minden�tt voltak kop�ik, s j�d�sp�nz�rt
hajland�k lettek volna el�rulni b�rkit. De az erre legeltet�
rideg p�sztorok meg a bety�rok egyt�l egyig kem�ny emberek
voltak, az esz�k meg mindig el�tte j�rt a kop�knak. J�l
ismert�k a rejtekhelyeket, azt�n ha kellett, seg�tettek is.
Mondj�k, hogy m�g bort is vittek a bety�rok az orosi cs�rd�b�l
ki a szigetre kulacsban. Mondj�k, a szabads�g volt az istene a
bety�rnak is.
R�gi mond�s az is, hogy amit k�t-h�rom ember tud, azt m�r
igencsak mindenki tudja. �gy szimatolt�k meg a zsand�rok is,
hogy itt valahol tal�lhatnak valakit, ha keresnek. H�rman
voltak, s a n�dasig mer�szkedtek. Az orosi cs�rd�b�l kifordul�
egyik bety�r, a Pista �szrevette, hogy baj van, s val�s�ggal
belek�t�tt a pusk�s, fitet� zsand�rokba.
Arra sem hagyott id�t m�r mag�nak, hogy a cs�rd�ba visszamenjen
seg�ts�g�rt, meg t�n nem is volt ott t�bb bety�r, meglehet,
hogy csak egymaga ivott a cs�rd�ban.
Nekil�dult l�val a zsand�roknak, el�kapta a pusk�j�t, �s
odaki�ltott nekik:
- Na, h�, t�n minket kerestek! Ebadta kuty�k! Nem b�junk mi
el�letek, gyertek, ha mertek!
A h�rom osztr�k erre visszafordult, motyogtak ott valamit
egym�s k�zt, �s megindultak �k is a bety�r fel�. A n�das sz�l�n
vigy�z� p�sztorok j�l l�tt�k, mire megy ki a dolog, s az egyik
szaladt a k�t bujdos�hoz, hogy hagyj�k ott a kunyh�t,
h�z�djanak a n�das m�ly�be, ahov� idegen m�r nem ismeri az
utat. Azt�n sz�p csendesen vissza�llott a t�rsa mell�, s nagy
pip�val �rizgette tov�bb a j�sz�gokat. Erre v�rt a bety�r, s
elkezdett sz�p csendesen visszafel� kocogni a l�val, de az
osztr�kok r�ki�ltottak:
- Pety�r! Odd meg magad!
Csakhogy nem termett m�g a f�ld�n olyan bety�r, aki erre a
sz�ra eldobja a pusk�j�t, akkor sem, ha h�rman vannak egy
ellen, hanem sz�p csendesen megford�tja a lov�t, s visszac�loz!
Egy zsand�r m�ris lefordult a l�r�l, elter�lt, mint a s�zs�k. A
k�t m�sik r�l�tt, a l�b�t, a v�ll�t �rte a k�t goly�. K�zel
voltak a zsand�rok nagyon, nem volt id� pusk�ra t�lteni, de ott
volt m�g a hossz� cs�v� pisztoly a nyeregk�p�ban, �s megint
lefordult a l�r�l egy zsand�r. A harmadik m�r menek�l�s k�zben,
vakt�b�l l�tt a sebes�lt bety�rra, s most a nyak�n tal�lta a
goly�. Megsz�d�lt t�le, r�d�lt a lov�ra, az meg vitte be a
n�dasba, holtan esett le a h�t�r�l. Akkor a l� meg�llott,
felnyer�tett olyan keservesen, hogy a p�sztorok, akik mindent
l�ttak, s olyanok voltak v�gig, mint a szikla, megborzadtak
bele.
�l�kben vitt�k a bety�rt a honv�dek kunyh�j�ig, a k�t zsand�r
meg ott maradt kiny�lva, sz�tgurult sapk�kkal a gyepen.
Vissza�vakodtak a honv�dek is, n�zt�k a csupa v�r bety�rt
megillet�dve. Bajt�rsak k�zt esik meg az ilyesmi, hogy az egyik
az �let�vel menti a m�sikat.
Szeme van a n�dasnak: ez is nagyon r�gi mond�s.
Minden�nnen gy�ltek az emberek, alig f�rtek el m�r a szigeten,
�s m�gis olyan nagy csend volt, hogy csak a v�zimadarak
ki�lt�sa hallott. J�zsi b�csi meg, az �reg p�k�sz �pp
valamilyen falub�l hozott �lelmet nagy v�szonsz�ty�ben. A
l�v�ld�z�sb�l is tudta m�r, hogy nagyobb a baj, mint m�skor, s
�gy �llt ott a bety�r fej�n�l, mintha �lete v�g�ig ott akarna
�llni, levett s�veggel. De v�g�l is az �rnagy belefogott a
b�cs�besz�dbe.
De nem �gy besz�lt, mint ilyenkor szok�s. Mindenki helyett
mondta, amit mondott, neh�z �let� szabad emberekr�l, akikben a
szabads�g �hajt�sa a sz�v nemess�g�vel ikertestv�r.
Z�gott az ima, azut�n a zsolt�r: "Az embereket te meg hagyod
halni..." Pacsirta vitte sz�t a dallamot az � v�konyka hangj�n,
a mad�r is meg�rzi, mikor �nekeljen.
Esteledett m�r k�zben, v�konyan felj�tt a holdvil�g is.
Ott a szigeten �st�k meg a s�rt, �s k�nnyezett m�g a
kem�nysz�v� is. Leengedt�k a gy�k�nykopors�t a f�ldbe, �s
illend�en r�hordt�k a halmot. Sz�p kis fejf�t sz�rtak a
fej�hez, rajta �r�s:
"Itt nyugszik Pista, a bety�r, �lt harminc �vet, meghalt a
haz��rt."
Azt�n ahogy telt-m�lt az id�, hozott valami j�t is. Garibaldi�k
nagyon szorongatt�k m�r Ferenc J�sk�t, egyezkedni kellett a
magyarokkal, szabadultak a bujdos� honv�dek. Ez a kett� is.
Egyszer visszaj�ttek n�gylovas hint�val meg egy neh�z di�fa
kopors�val, abban vitt�k Pista bety�rt az �rnagy faluj�ba,
csal�di s�rboltba. Erd�lyi sz�kelyek voltak a mi bujdos�ink, az
egyik orvos, a m�sik ezermester. Nev�k az�ta feled�sbe ment, de
mes�lik a bujdos�sukat, ahol a bety�roknak is csak a h�re
maradt meg, meg a h�rom megy�t megfekv�, suhog�
n�dasrengetegnek is.

Zsad�nyban a szabads�gharc ut�n bizonyos Szab� Ferenc volt a
b�r�, akit nemsok�ra Szab� Istv�n v�ltott fel. Na de hogy? Igen
nagy l�rm�val esett a v�laszt�sa.
Ahogy ilyenkor szokott lenni, mert nagy az �r�m a gy�ztes
p�rtban, esznek-isznak az emberek, dics�rik a v�laszt�st.
Megh�zza ez nagyon a b�r� bugyell�ris�t, ki�r�ti m�g a l�dafi�t
is, mikor a kortesek meg a bar�tok bar�tai, a f�-f� sz�viv�k
begy�lnek a b�r� uram h�z�ba, �s forgatj�k �gy meg �gy, hogy mi
volt a v�laszt�son.
Mert h�t nem ment sim�n, hogy is ment volna, az ellenp�rtnak is
voltak hangos emberei, kik azt�n nemcsak sz�val, hanem
f�tyk�ssel, fokossal is voksoltak.
- Ez volt az, amit nem lehetett t�rni, fel kellett k�tni a
gaty�t, ha b�r� uramat akartuk a hely�re tenni! Mert h�t oda
val�, de teljesen, mindenki tudja - �gy besz�ltek Szab� Istv�n
h�z�ban.
Meg azt�n ilyenkor kell elhencegni a dagad�ssal, t�r�ssel,
k�k�l�ssel, miket az ellenp�rt okozott a kem�nyebb fejeken. S
b�r� uramnak, aki most m�r Isten �s a f�l falu nev�ben mindenki
nagy hatalm� b�r�ja lett, akinek a kez�ben ott d�szeleg majd a
barn�ra �rett, g�cs�rt�s n�dp�lca, amivel a duhajkod�knak h�be-
h�ba odacsap, nem szabad sajn�lnia most semmi f�ldi j�t a
megt�pett, megrokkant, berekedt j� embereit�l.
A birk�nak, malacnak ott a helye a megter�tett, hossz�
asztalon, t�lakon persze, elv�ltozva sz�pen, �s a bornak sem
szabad kifogyni ma este a hord�b�l. Mert a hord� sem a pinc�ben
fesz�ti vil�gba az abroncsot, hanem fenn a pitvarban. Ki gy�z
ilyenkor fel-le szaladg�lni boroskancs�val, mikor j�nnek-mennek
a j�k�v�ns�gokkal.
A nagyh�zba behozni az�rt nem lehetett, mert kiszor�tan� a
mulatoz�kat. Pedig b�r� uram megparancsolta, hogy nem kell nagy
l�rm�t csapni, sz�pen mulassanak a gy�ztes atyafiak, el ne
jusson a zaj Szab� Ferenc uram h�z�ba is, ahol most �gyis nagy
a szomor�s�g. M�r csak egy-k�t savany� sz�j� kortes szomorkodik
bor mellett a let�nt b�r�val egy asztaln�l.
De az�rt m�gis elhallik ide az �j b�r� h�z�b�l a kurjongat�s
meg a recseg� dud�k hangja, mintha sz�nyog d�ngn� az ablakot.
Egyik-m�sik leg�ny itt az asztaln�l, kiknek am�gy is t�l sok
m�r a v�re, elmegy Szab� Istv�n uram ker�t�s�ig. Az utcaajt�ig
nem mer elsettenkedni, csak a nyitott ablakon �t kiab�l be:
- K�nny� b�r�nak lenni, hogyha a bety�rok v�lasztott�k be
kendet, a falu csak tette, amit mondtak!
- Micsoda?!
Lett nagy zsivajg�s odabenn. Szaladt ki a fiatalabbja, ki
fokossal, ki bottal, ki mit kaphatott k�zhez, hogy az
acsarkod�t r�ncba szedi, de annak most is gyorsabb volt a l�ba,
elszaladt, mint a b�jti sz�l.
Szab� Istv�n uram ugyan csit�tgatta �ket:
- Ejnye m�r! Hagyj�tok, hadd szaladjon, ut�v�gre Szab� Ferenc
uram aty�mfia, rokonom is, mire ez a nagy l�rma?!
Lassan-lassan nyugszanak a ked�lyek, el�l a zaj, t�ncol a
fiatals�g, pedig a t�nchoz k�tannyi hely k�ne, de az�rt csak
mulatnak.
Akkor beront egy leg�ny, siet a b�r�hoz.
- B�r� uram, itt a vez�r, a gazda, R�zsa S�ndor! Itt �ll
harmadmag�val a kapu el�tt!
B�r� uram szel�d-komolyan fel�ll a l�c�r�l, megr�ntja mag�n az
�nnepl� kab�tj�t, �s a feles�g�vel meg a t�rv�nyb�r�val
kimennek a kapuba. Ott meg�llnak. S�t�t van, csak a csillagok
ragyognak odafenn, szemben meg h�rom emberszobor lovastul.
Egyszerre most mind megelevenedik, h�rom kalap lend�l le a
fej�kr�l.
- Adjon isten j� est�t, b�r� uram! Adjon eg�szs�get a
hivatal�hoz! T�ltse a hivatal�t b�kess�gben, sz�v�nkb�l
k�v�njuk!
- Hozta isten kendteket is, gazda! Adjon isten kegyelmeteknek
is j� er�t, eg�szs�get! - A kalap visszaker�l a fejre.
Invit�lj�k R�zsa S�ndort a h�zba a bety�rjaival, s a kisb�r�nak
lelk�re k�tik, hogy a lovakt�l egy l�p�st nem tehet, k�sse �ket
az ist�ll�ba, de ott maradjon vel�k!
Odabent illend�en k�sz�ntenek mindenkit. S�ndor, a f�lelmetes
"gazda" ink�bb kicsiny, mint k�zepes ember. Izeg-mozog a
szem�ld�ke, j�r a szeme, mint a sasnak, sosem pihen. Egyenes
tekintet�, szemben�z, ha sz�l valakivel. Az a sz�p k�k zsin�ros
ruha rajta, s�t�t csizma, hogy bej�tt, �gy k�sz�nti mindenki,
mint a gazd�t. Bicsk�ra vette k�zben a birkapaprik�st, annyit
az�rt megjegyez r�la, hogy Szegeden paprik�sabban k�sz�tik a
h�st, mint itt szok�s, Biharban.
Sz�p takarosan szurkodja a h�st, �s ami f�, m�rt�klettel iszik.
Figyeli a t�ncol�kat, egy sz�t sem veszteget hi�ba. Annyit
k�rdez csak meg a b�r�t�l, hogy esett-� baj a b�r�v�laszt�son.
Elmondj�k, hogy volt n�mi kiab�l�s, vereked�s is, de nagyobb
baja nem esett senkinek sem.
- �gy a j�. Nem kell b�ntani egym�st, mind egyforma sz�rt
viselnek kegyelmed�k.
De v�g�l valaki csak elb�ki, hogy im�nt Szab� Ferenc uram egy
embere bekiab�lt, hogy a bety�rok seg�ts�g�vel lett b�r� Szab�
Istv�n!
R�zsa S�ndor nem sz�l, csak a szem�ld�ke j�r al� s fel, s azt
k�rdi, mikor v�gighallgatta:
- Semmi t�bb nem volt?
- T�bb semmi.
Odahajol erre az egyik bety�rj�hoz, egy hatalmas, tagbaszakadt
emberhez, mond neki valamit, s az kimegy. Egy �ra m�lva z�rg�s,
dobog�s, kiab�l�s vegy�l a t�ncba meg muzsik�ba. Vagy tizenk�t
darutollas bety�r hajt a kapun be vagy k�tannyi embert, k�zt�k
Szab� Ferencet, a volt b�r�t. Ki a h�zban, ki a pitvarban �ll
meg, ki csak a h�z el�tt. A bety�rok elt�nnek, mint a k�mfor,
R�zsa S�ndor pedig csendet parancsol.
- Bihari magyarok, sz�lok kegyelmetekhez! �gy hallottuk, hogy
ellen�nk v�daskodtok azzal, hogy a b�r�t mi v�lasztjuk! Azzal,
hogy sokadmagunkkal kinn tany�zunk a falu mellett, am�g a
v�laszt�s tart. Feleljenek kegyelmetek!
S�ket csend, m�g a l�gy is hallik a l�mpa k�r�l.
- Szab� Ferenc uramnak pedig meg kell nyugodnia abban, hogy a
n�p tal�lt n�l�n�l jobb b�r�t. A n�p meg l�ssa be, hogy
sz�th�z�ssal az urak kuty�ja marad, m�rpedig �gy nem lesz
boldogul�sa, ak�rhogy is igyekszik!
J�r a szeme, villog emberr�l emberre, mutatkozik a k�p�k�n,
hogy k�nos maguknak sz�mot adni err�l, itt, a S�ndor el�tt.
- El�hozattam Szab� Ferenc uramat, hogy el�tt�nk b�k�ljenek ki
Szab� Istv�n urammal, igyanak mindenki el�tt egym�s
eg�szs�g�re, a leg�ny pedig, aki az ablakon bekiab�lt, �lljon
el�!
Most lett csak s�ri csend.
V�gre el��llt ifjabbik Tarr S�ndor, s azt mondja:
- �n voln�k az.
- Nem baj, �cs�m. �llod m�g a szavad? Mert ha nem,
megk�vetheted a zsad�nyi n�pet, akit megb�ntott�l. Mi�rt volna
sz�ks�ge r�, hogy mi, bety�rok seg�ts�nk neki a
b�r�v�laszt�sban?! Meg azt�n, �des �cs�m, a bety�r is olyan
ember, mint b�rki m�s, csak �ppen vad�sznak r�. Ezt fogd fel!
Megsz�gyellte mag�t a leg�ny erre, a boroskancs�t sz�pen
k�rbeadt�k, s b�ke lett a r�gi meg az �j b�r� k�z�tt, mindenki
el�tt, hangos sz�val is. Azt�n hajnalig mulatott a k�t huzakod�
p�rt muzsika, j� bor mellett, �k maguk is megk�nnyebb�ltek
t�le.
R�zsa S�ndor pedig harmadmag�val, �gy, ahogy j�tt, el is ment
az asztalt�l. Odakinn l�ra �lt, k�s�rt�k a leg�nyek a falu
v�g�ig �ket, �s az�ta emlegetik a b�r�v�laszt�st, hogy R�zsa
S�ndornak kellett igazs�got tenni. Aki pedig megmondta, hogy
egyforma sz�rt visel Zsad�nyban mindenki, ha b�r�, ha nem!

Egyszer a r�gi vil�gban hallottam az ap�mt�l, hogy egy �nodi
nev� ember, a m�sik nev�t nem tudom, mif�le, hazaj�tt a
harct�rr�l a lov�val. K�tkardos husz�rnak ismert�k a harct�ren.
Na, h�t a kocsm�ban azt�n elkezdte magyar�zni az embereknek,
hogy � milyen vit�z husz�r volt. Csakhogy az emberek nem nagyon
hitt�k a h�stetteit.
Addig besz�lgettek ott borozgat�s k�zben, m�g azt tal�lta
mondani �nodi, hogy �, ha fel�lhet a lov�ra, karba teszi a k�t
kez�t, s az utc�n ak�rmennyien vannak k�toldalt hord�f�val,
hus�ngokkal, m�s ilyenekkel, �gy, karba tett k�zzel ellovagol
az emberek k�zt, �s aki le�ti, vagy ha csak a lova fark�t is
meg tudja csapni, fizeti a fogad�st.
- Micsoda?!
- M�g hogy karba tett k�zzel a lovon!
- Ez m�r lehetetlen!
Fogadtak egy �tvenliteres hord�ba.
�nodi meg elment haza, a lov�t felnyergelte. Az emberek meg a
megbesz�lt helyen fel�lltak k�toldalt az utc�n, intettek, hogy
j�het.
�nodi ekkor karba tette a k�t kez�t, nekiengedte a lov�t, s
v�gigszaladt vele az emberek k�zt. �s mire azok csaptak volna a
nagy rudas hord�f�val, hus�ngokkal, a l� m�r messze j�rt t�l�k.
A farka hegy�t sem �rte el a csap�s.
Hanem akkor megford�totta a lov�t �nodi, s bizony az �r�lt a
legjobban, aki a gar�dj�n be tudott el�le m�szni, mert k�l�nben
elg�zolta volna a l�. T�n meg is eszi! Veszedelmes lett, amikor
a gazd�ja futt�b�l visszaford�totta.
Megnyerte �nodi a fogad�st, az emberek nem gy�zt�k eleget
dics�rni. Visszamentek a kocsm�ba, kifizett�k a hord� bort,
csapra �t�tt�k, r�kezdtek inni.
Addig-addig, hogy nekib�torodtak, s elmes�lt�k, hogy a sarkadi
hat�ron - amit most T�r�kcsap�snak h�vnak - van vagy sz�z�tven
lovas t�r�k. J�rnak be a faluba �jszak�nk�nt innen-onnan
rabolni. Senkinek nem lehet nyugta t�l�k. �nodi meg r�felelte,
hogy majd � elzavarja �ket.
- Egyed�l?
Hitt�k is, nem is, de h�t nagyon mondta, hogy hazamegy a k�t
kardj��rt, s m�ris elb�nik vel�k.
Haza is ment. Felk�t�tte a k�t kardot, �s meghagyta a mulat�s
t�rsas�gnak, hogy csak messzir�l n�zhetik, mit csin�l. L�ra
�lt, �s megindult arra, ahol a t�r�k�k t�boroztak.
Amikor a t�r�k�k megl�tt�k, hogy egy magyar husz�r j�n egyenest
fel�j�k, l�ra kaptak. El akart�k fogni, mert �gy tett, mintha
nem is t�r�dne a vil�ggal, fel sem emelte a fej�t. Na, v�gre
megl�tta, hogy j�nnek. �s mintha megrettent volna,
megford�totta a lov�t, gyia, v�gtatott visszafel�!
A t�r�k�k ut�na.
Na de egyszer megfordult �m a lov�val �nodi, k�zbe vette a k�t
kardot, �s kezdte apr�tani �ket, mint a t�k�t, s mikor �rezte,
hogy most m�r pihenni kell egy szusszan�snyit, megint
megford�totta a lov�t, mintha menek�lne. A jobb lovasok most is
v�gtattak ut�na, de � megint ford�tott a lov�n, s vissza,
egyenest r�juk! Rendesen vagdalta �ket k�t karddal a l�r�l.
Kezdt�k a t�r�k�k maguk is bel�tni, hogy ez az ember
elpuszt�tja �ket mind�j�ket, h�t visszairamodtak, �nodi meg
ut�nuk, ahol �rte, lecsapta �ket, v�g�l azt�n � is elunta m�r,
�s hagyta, hadd fussanak.
Leengedte a k�t kardot, s visszaj�tt.
Az�ta nevezik T�r�kcsap�snak azt a helyet a sarkadi hat�rban.
�nodi meg vissza�lt a hord�hoz a n�pekkel mulatni.
S�RK�NYMESE
Valamikor r�gen, a zsad�nyi r�tek alj�n, ahol a Kal�ra-�rok
beleszalad a Holt-K�r�sbe, �lt egy p�k�sz. H�rom szeme volt. A
harmadik szeme �pp a homloka k�zep�n, ezzel l�tott �t a
n�dason. Ha egy farkas j�tt a kunyh�ja fel�, �gy megl�tta,
mintha s�k f�ld�n j�tt volna. Kereszt�ll�tott a felh�k�n, a
k�d�n is, nem volt titok el�tte.
Ennek a p�k�sznak, akit �reg Andr�snak h�vtak, volt egy
gy�ny�r�, feh�r arc� l�nya. A szeme olyan k�k volt, mint a
j�cintvir�g, a haja, mint a kukorica selyme. Amikor az be�lt az
apja cs�nakj�ba, a sok hal, r�k, tekn�sb�ka, vidra mind
k�rbevett�k, s hallgatt�k az �nek�t. M�g a nap is meggondolta
mag�t, s kis�t�tt, ha � �nekelt, �s messze, a legm�lyebb v�zb�l
a tizenn�gy fej� s�rk�ny is kidugta az egyik fej�t.
Ez a s�rk�ny, ha sz�pen s�t�tt a nap, kifek�dt a zsomb�kra,
ny�jt�zkodott a beste, de be�rte kecskeb�k�kkal is, egy-egy
teh�nnel, diszn�val, l�val, ha arra k�boroltak. Embert nem
b�ntott soha. A p�k�sz l�ny�t, Gy�ngy�t meg annyira
megszerette, hogy egyszer, mikor a legszebben dalolt, elvitte
mag�val.
A sok apr� �llat r�m�lten szaladt a p�k�szkunyh�hoz, lett nagy
s�r�s-r�v�s, kerest�k Gy�ngy�t, de apja-anyja hi�ba ment
cs�nakkal ut�na, a s�rk�ny felbor�totta �ket, s azt mondta a
kint l�v� fej�vel:
- Ha m�g egyszer ut�naj�szt�k, megeszlek benneteket!
Ezzel otthagyta a s�r�-r�v� �regeket, moh�b�l, gyepb�l,
�rval�nyhajb�l csodasz�p kunyh�t csin�lt Gy�ngynek, a ny�l�val
k�v�l-bel�l bekente, �gy ragyogott, mint az �veg, ha r�s�t�tt a
nap. Ennival�t is � hozott neki, vadruc�t, halat, sulymot a
sz�j�b�l, t�zet f�jt r�, �gy s�t�tte meg, Gy�ngy m�gis napr�l
napra fogyott, hervadt, mint a d�r�t�tte r�zsa.
A s�rk�ny eg�sz nap csak n�zte a l�nyt, biztatta, hogy
�nekeljen neki, de hi�ba.
�gy telt el majd egy esztend�, mikor az �reg Andr�s elbesz�lte
nagy szomor�s�g�t a csik�sbojt�rnak, Jancsinak. A bojt�r nagyon
r�gen szerette a sz�p Gy�ngy�t, de az �reg mindig azzal
hitegette, hogy csak akkor adja neki, ha sz�mad� lesz bel�le.
Pedig igen hozz�val� volt a bojt�r.
Most meg nagyon elb�sulta mag�t, s ahogy �gy b�sult, odaszaladt
hozz� a kedves s�t�tpej csikaja, amelyiken ember m�g sosem �lt,
�s megk�rdezte t�le:
- Mit b�sulsz, �des gazd�m?
Elmondja erre nagy b�nat�t Jancsi, mire a csik�:
- Sose b�sulj! Adj�l nekem est�re h�rom villa friss sz�n�t,
h�rom rocska abrakot s hozz� h�rom lap�t eleven parazsat! �gy
odaviszlek Gy�ngyh�z, hogy a s�rk�ny �szre sem veszi! De a
vasvill�t kend be vasf�vel, s hozd magaddal!
Meg�r�lt a besz�dnek Jancsi bojt�r, szaladt m�ris az �reg
Andr�shoz, hogy mire felj�n a nap, � is meghozza Gy�ngy�t, de
v�gre adja neki feles�g�l, ne hitegesse, ahogy szokta!
- Minden �gy lesz, �des fiam. Ha � szeret, h�t viheted. De
v�rj, megn�zem az egyik szememmel, itt a homlokom k�zep�n, hogy
fent van-e m�g a s�rk�ny. Ha m�r j� m�lyen alszik, akkor
indulj!
Visszament h�t Jancsi a csikaj�hoz, megetette h�rom villa
sz�n�val, h�rom rocska zabbal s h�rom lap�t eleven par�zzsal. A
vasvill�t bekente j�l vasf�vel, el ne t�rj�n, ha �t�sre ker�l a
sor. Fel�lt a s�t�tpej csikaj�ra, s nekiindult az �jszak�nak.
A s�rk�ny aludt, sz�rny� messzire hallott a hortyog�sa, Gy�ngy
meg kinn s�rt a kunyh�ja el�tt.
Ment a csik�, a l�ba nem �rte a f�ldet, sem a vizet, �gy �llt
meg a s�rk�ny el�tt, az m�g fel sem �bredt. Jancsi meg a
vasvill�t bele�t�tte a sz�v�be, �s m�r vitte is Gy�ngy�t,
�ltette a csik�ra maga m�g�!
J�l tette, hogy sietett, mert a s�rk�ny sz�rnyen k�nl�dott,
mindent �sszet�rt, �sszetiport, �ssze�getett maga k�r�l,
hajnalig verg�d�tt, m�g elfolyt minden v�re. Zsad�nyba,
Kom�diba is behallatszott a b�mb�l�se.
De volt nagy �r�m Andr�s p�k�sz�kn�l! Megtartott�k a
lakodalmat. Minden p�sztorember ott mulatott, a menyasszony meg
�nekelt, gy�ny�r�s�g volt hallani. M�ig is �lnek mindny�jan, ha
meg nem haltak k�zben.
Volt egyszer egy v�gtelen gazdag kir�ly, �s volt neki h�rom
leg�ny fia.
Egyszer azt �lmodta a kir�ly, hogy ha � meghallan� a rik�t�
mad�r hangj�t, megfiatalodna. Mondta h�t a fiainak, menjenek
mindenfel� a vil�gban, tudj�k meg, l�tezik-e a rik�t� mad�r
valahol. �s amelyik elhozza, hogy � hallhassa a hangj�t, annak
a fi�nak adja a kir�lys�g�t. Ha meg ketten hozz�k el,
mindketten fele-fele kir�lys�got kapnak.
A k�t �regebbik fi� egy�tt indult el. Mentek hetedh�t orsz�gon
kereszt�l, �rdekl�dtek mindenfel� a rik�t� mad�rr�l, de nem
hallott arr�l senki. Meggondolt�k v�g�l a dolgot, hogy �k nem
sz�delgik �ssze a vil�got egy mad�r�rt, s haza is mentek. A
kir�ly m�g �r�lt is nekik, de hi�ba, nem vitt�k a rik�t�
madarat.
A kir�lynak voltak tud�sai, akik j�solgatt�k, hogy a legkisebb
fia m�g �ton van, s az j�r majd szerencs�vel.
V�rta a kir�ly, v�rta, teltek-m�ltak az �vek.
A legkisebb fi� meg v�ndorolt egy �ri�si nagy erd�s-hegyes
vid�ken, s elveszett benne. M�r be is s�t�tedett, gondolta,
erre senki nem lakik, mikor valami vil�goss�got vett �szre.
Odamegy, s l�tja, egy h�z ablaka vil�g�t. Illedelmesen
bekopogtat, �s egy vasorr� �regasszony nyitja ki az ajt�t.
Megl�tja a fi�t, s megijed, hol j�r ez itt! Az � fia a h�tfej�
s�rk�ny, az erdej�be senki nem teheti a l�b�t, mert r�gt�n
megeszi.
- M�ris j�n, gyere, hadd b�jtassalak el! B�jj a padka al�!
Hazamegy a h�tfej� s�rk�ny, k�rdi az anyj�t:
- Ki j�rt itt? F�rtelmes emberszagot �rzek!
Az asszony addig-addig mondta, hogy itt nem j�rt senki, m�g a
s�rk�ny meg nem nyugodott. Akkor megvacsor�zott, s �jra elment
�rizni az erdej�t. A kir�lyfi meg elmondta az �regasszonynak,
mi j�ratban van, hogy a rik�t� mad�rr�l nem tud-e valamit.
Mondja az �regasszony, hogy soha �let�ben nem hallott rik�t�
mad�rr�l, hanem az � erdej�k�n t�l �l egy tengerparti r�ka, az
t�n tud valamit.
- �n meg neked adom ezt a s�pot, �s amikor a tengerparthoz
�rsz, f�jj�l bele, el�ker�l a r�ka, s mindent megtesz, amit
mondasz neki. Olyan r�ka az, hogy sok mindent tud.
Napok m�lt�val a fi� csakugyan oda�rt a tengerparthoz,
sz�jjeln�zett, �s esz�be jutott a s�p. Belef�jt, h�t csakugyan
ott termett el�tte a r�ka, s mindj�rt azt k�rdezte, mi a
k�v�ns�ga. Mondja, hogy az apja mit �lmodott, �s a rik�t�
madarat akarja neki hazavinni. Azt felelte a tengerparti r�ka,
hogy itt j� helyen j�r, tudja, kinek van ilyen madara, de az a
kir�ly oda�t lakik, t�l a tengeren. Fogja meg a fark�t, �s
�tal�szik v�le.
A r�ka a kir�lyfival beleugrott a v�zbe, s hipp-hopp, m�ris ott
voltak, m�g vizesek se lettek. Vezette a kir�lyhoz, � meg
elt�nt.
- Ha sz�ks�g lesz r�m, f�jj�l csak a s�pba! - mondta m�g a
r�ka.
A fi� sz�pen bement a kir�lyhoz, el�adta, ki az � apja,
elmondta azt is, mi j�ratban volna, s l�tta is, hogy egy
aranykalitk�ban egy tarka mad�r hint�l. Mondja a kir�ly, hogy
ezt h�vj�k rik�t� mad�rnak, de a vil�gon nincsen olyan gazdag
kir�ly aki ezt meg tudn� fizetni.
- Hanem - azt mondja - hetedh�t orsz�gon t�l �l egy, annak van
k�t lova. Az egyik ez�stsz�r�, a m�sik aranysz�r�. Az�rt a k�t
l��rt m�r elcser�ln�m a madarat.
M�g a kir�lyfi gondolkodik rajta, hogy k�ne a lovakat
megszerezni, bemegy a kir�lyhoz a sz�p, aranyhaj� l�nya.
Megtetszett neki r�gt�n, de mint aff�le v�ndor kir�lyfi, nem
mert sz�lni r�la. Ink�bb azt mondta a kir�lynak, elmegy, s ha
tudja, elhozza a lovakat.
Ment a rettent� hossz� �ton, s akkor jutott csak esz�be a s�p.
Belef�jt, m�ris ott termett a r�ka. A kir�lyfi elmondta, hogy
mik�nt j�rt.
- Meglesznek a lovak, att�l ne f�lj! - mondta a r�ka, s
oda�rtek egy szemhuny�s alatt.
L�tja �m a kir�lyfi, hogy katon�k �rzik az ist�ll�t.
- Ne t�r�dj vele, csak gyere ut�nam! L�thatatlann� v�ltozom, �s
m�ris elhajtjuk t�l�k a lovakat.
De a r�ka csin�lt m�g valamit, mert az ist�ll�ban is maradt k�t
l�, az ist�ll� el�tt is �llott kett�. Ezeket be is k�t�tt�k az
�lba, a benti kett�t pedig elk�t�tt�k.
- �lj r� az egyikre - mondta a r�ka -, s vissza se n�zz�nk!
- �s a katon�k hova lettek?
- Azok vannak az ist�ll�ba k�tve, nem tudnak azok semmit tenni
most m�r.
M�g a kir�lyfi odaj�rt, az apj�t nagyon faggatta a
kir�lykisasszony, ki volt s mi volt, hov� lett a leg�ny, mert
szerelmes lett nagyon. Az meg egyszer csak megjelenik a k�t
l�val! A kir�ly majdnem a nyak�ba esett �r�m�ben, adta is a
kalitk�t, de a kir�lyfi most sem mert a l�nyr�l mondani semmit.
Majd csak odakint f�jt bele a s�pba, hogy t�n a r�ka kieszel
valamit.
- Mi baj van? - k�rdi.
- Nagy baj. Szerelmes lettem a kir�lyl�nyba, de az apja biztos
nem adn� nekem.
- J�l van - azt mondja a r�ka -, elsz�ktetj�k. L�thatatlanul
bem�gy a szob�j�ba, visszav�ltozol, s j�n, hogyha akar.
Kis id� m�lva l�tja, hogy j�nnek ki egym�sra borulva.
"No, ez rendben van - gondolta a r�ka -, de akkor m�r a lovakat
is vissz�k! �talviszem a t�ls� partra �ket, �nr�m azt�n m�r
nemigen lesz sz�ks�g."
�gy is t�rt�nt.
J�solt�k m�r a j�sok is:
- J�n a legkisebb kir�lyfi haza, szerencs�vel j�rt, nem is
egyed�l j�n!
A k�t id�sebb fi� meghallotta, irigyek lettek az �ccs�kre, �s
megbesz�lt�k, semmi �ron nem engedik, hogy el�ker�lj�n.
Volt a kir�lynak a hegyekben egy kast�lya, senki nem lakott
benne. De az �t az el�tt vezetett a v�rig, h�t a testv�rek
lesbe �lltak.
Ahogy a legkisebb kir�lyfi megpillantotta �ket, �r�mmel ugrott
le az ez�stl�r�l, de azok elkapt�k, s a kir�lyl�nnyal egy�tt
bez�rt�k a kast�lyba, a lovakat az ist�ll�ba k�t�tt�k. V�g�l
lev�gt�k az egyik vad�szkuty�jukat, a sz�v�b�l, m�j�b�l szedtek
�ssze, s felkapt�k a rik�t� mad�rral a kalitk�t.
Otthon azt mondt�k, valami vad�llat t�pte sz�jjel a
testv�r�ket, a v�res valami maradt csak bel�le, �s a kalitka a
mad�rral.
De a kir�ly nem �r�lt a mad�rnak. A mad�r is nagyon borzolta a
toll�t, gy�sz borult az eg�sz palot�ra, csak a tud�sok
bizonygatt�k:
- �l a kir�lyfi! Nem is olyan messze!
Addig bizonygatt�k, hogy a kir�ly katon�kkal kezdte kerestetni,
s meg is tal�lt�k a kast�lyban, m�g a k�t lovat is. Zenesz�val
vonultak haza.
Megl�tja a mad�r a kir�lyl�nyt, r�kezdi �r�m�ben a besz�det!
Szalad a kir�ly a t�k�rh�z, n�zi mag�t. H�t, uramfia! Fiatal!
Megb�ntett�k a k�t nagyobb fi�t, nekik�sz�ltek a lakodalomnak,
s a kir�ly az�ta is fiatal, ha a madara �l m�g.
A KIS K�R�SZ
Volt egyszer, hol nem volt, az �perenci�kon t�l, volt egyszer
egy szeg�ny ember meg egy szeg�ny asszony. �regek voltak, �s a
faluban �k voltak a legszeg�nyebbek.
Elj�rt hal�szni a szeg�ny ember, s egyszer amint h�zza a h�l�t,
egy kis k�r�szt l�t benne.
- Na, ha belej�tt�l a h�l�mba, te kis k�r�sz, �n meg
hazaviszlek, odaadlak a cic�nak.
- Hallod-e, te szeg�ny ember - sz�lalt meg az emberi hangon -,
ne adj�l oda a cic�nak, hanem j�tetted�rt j�t v�rj!
- Micsoda?! - Fogta a kis k�r�szt, visszal�kte a v�zbe.
Az �regasszonynak meg az volt az els� szava otthon, hogy:
- Na, h�, fogt�l-e valamit?
- Nem �n, semmit, de nagyon megj�rtam.
- Na, hogy?
Elmondja, az �regasszony meg kezdi j�rtatni az esz�t. Azt
mondja:
- Eredj vissza, sz�lj a kis k�r�sznak, a j�tett hely�be k�rj�l
b�r�s�got magadnak!
Visszament a szeg�ny ember, kiab�lni kezd ott, ahol hal�szott:
- K�r�sz�, m�r�sz�! K�r�sz�, m�r�sz�!
Felugrik a kis k�r�sz.
- Mit parancsolsz, kedves gazd�m?
- Azt parancsolom, hogy a faluban �n legyek a b�r�!
- Menj csak haza, majd vas�rnap reggel a k�zs�gh�z�n
megv�lasztanak!
Megy a szeg�ny ember haza, k�rdi a feles�ge t�le:
- Na, h�, miben j�rt�l?
Elmondta. �s vas�rnap csakugyan j�tt a kisb�r� a szeg�ny
ember�rt, hogy megv�lasztott�k b�r�nak.
B�r� volt azt�n h�rom esztendeig, sose kellett hal�szni mennie,
meg�lt a b�r�i fizet�sb�l urasan. De a feles�ge egyszer megint
azt mondja:
- Hallod, ez az utols� hivatal a faluban, eredj a kis
k�r�szhoz, k�rd meg, hogy te legy�l a f�jegyz�!
Ment a szeg�ny ember, �s megint kiab�lt:
Ugrik a kis k�r�sz.
- Azt parancsolom, hogy a faluban �n legyek a f�jegyz�!
- Eredj haza nyugodtan, holnap meg is v�lasztanak!
Megy haza, k�rdi a feles�ge:
- Na, mit mondott?
- Azt mondta, holnap megv�lasztanak f�jegyz�nek. De enn�l most
m�r �llapodjunk meg.
Az asszony elhallgatott, �ltek p�r �vet, s megint gondolt
egyet:
- Hallod, h�, j� ez nek�nk, itt a legutols� kis faluban? M�rt
ne lenn�l ink�bb szolgab�r�?
Megint megy a szeg�ny ember, megint kiab�l azon a helyen:
Ugrik a kis k�r�sz megint.
- Azt, hogy �n legyek a szolgab�r�.
- Menj csak haza, mert megv�lasztanak!
Mondja otthon az asszonynak:
- Hallod, most m�r enn�l a hivataln�l megmaradhatunk.
- J�l van - hagyta r� a feles�ge, de elment �t-hat �v, �s
megint r�kezdte:
- Hallod, nem l�tom j�nak ezt a hivatalt. F�isp�n legy�l, az az
els� ember a v�rosban!
H�t az ember megint ki�llt a partra, megint kiab�lt:
- Azt parancsolom, hogy f�isp�n legyek!
- Menj haza, sose agg�dj, annak is megv�lasztanak!
�t-hat �v m�lva m�r megint mondja �m az asszony:
- Hallod, h�, mit gondoltam?
- Na, mit?
- Legy�l kir�ly!
Az ember megint kiab�lt a parton:
Ugrik a kis k�r�sz megint.
- Azt parancsolom, hogy �n legyek a kir�ly!
- Na, ha azt parancsolod, az leszel! - felelte a kis k�r�sz
neki, �s kir�lyt csin�lt bel�le.
De az asszony m�r megint csak duruzsolt:
- Hallod, h�! Minden orsz�gnak van kir�lya, mondd a kis
k�r�sznak, hogy a napot meg a holdat te vezessed!
Az ember megy a partra, kiab�l:
- Mit parancsolsz, te szeg�ny ember?
- Azt, hogy �n vezessem a napot meg a holdat!
- Eredj csak haza, koplalj tov�bb! K�sz�nd a feles�gednek, aki
se b�r�t, se jegyz�t, se szolgab�r�t, se f�isp�nt, se kir�lyt
nem tartott el�g �rdemesnek a hivatal�ban! Isten nem lehetsz!

Egyszer egy pap szerelmes lett egy asszonyba. De nagy hiba volt
k�zt�k, mert az asszonynak f�rje volt. Az asszony azonban b�v�s-
b�joss�got tudott, �s elhat�rozta, hogy majd � elegyengeti a
bajt.
Egy vessz�vel r�legyintett az ur�ra, �s azt mondta:
- H�t �vig legy�l komondorkutya!
Moln�r J�nosnak h�vt�k az ur�t, s �gy Moln�r J�nos uramb�l
kutya lett. �s az asszony m�ris azon volt, hogy el�zze a
h�zt�l.
Elindult Moln�r J�nos uram, �sszevissza sz�delgett az
orsz�gban. De ahogy j�tt-ment, egy helyen egy csapat birk�t
l�tott.
Oda tartott h�t.
�szrevett�k azonnal a juh�szok, hogy egy r�m nagy komondor tart
fel�j�k, szam�rh�tra �ltek, hogy a kuty�kkal elfogass�k. Igen
�m, de hi�ba acsarogtak r� a nagy juh�szkuty�k, Moln�r J�nos
uram mind elkapta �ket, sz�tdob�lta. Mikor pedig oda�rtek a
szamarakon a juh�szok is, odament egyenesen a sz�mad�hoz, �s
le�lt el�tte.
Meg�r�lt erre a sz�mad�.
- Aj, de gy�ny�r� nagy �llat! Elb�r ez a farkassal is!
Sz�lott neki, s visszaindultak.
A hod�lyokhoz �rve azt�n elj�tt az eb�did� is, nekil�ttak enni.
A kuty�knak is enni adtak a kutyaed�nyekbe, de Moln�r J�nos
uramnak nem kellett az ennival� bel�le.
- M�g ilyen �ri kutya! - besz�lt�k egym�s k�zt a juh�szok,
Moln�r J�nos uram meg odament hozz�juk, s hozz�fogott vel�k
eb�delni. Mert hogy ki ne felejts�k a mes�b�l, a kutya most is
�gy viselkedett, ahogy ember kor�ban, �pp csak besz�lni nem
tudott.
Lesz�llott az este, a juh�szok k�r�lfogt�k a birk�t a
kuty�ikkal, de elaludt az �rszem, aki �rizte volt a ny�jat, s
j�ttek a farkasok hordani a birk�t. �pp csak Moln�r J�nos
urammal nem sz�moltak. Mert ahogy ugrott ki egy farkas a
birk�val, r�ugrott, �s fojtotta meg a farkast.
Majd mikor megvirradt annyira, hogy az �rszem fel�bredt, l�tja
�m, hogy amott az erd�ben rengeteg birka van csom�ba rakva!
K�lti fel mindj�rt a t�bbi juh�szt, a sz�mad�t. Mennek mind
oda.
- H�, biztosan a nagy kutya fojtotta meg �ket!
Csak mikor m�r j� k�zel �rnek, ugrik a birkacsom�hoz Moln�r
J�nos uram, s h�zkodja ki a farkasokat al�luk. Merthogy �
hordta egybe a farkasokat, s takarta be �ket a d�gl�tt
birk�kkal.
Lett erre nagy �r�me a sz�mad�nak, a juh�szoknak is, hogy
micsoda farkasfog� kuty�juk van nekik. H�re is ment, hogy enn�l
meg enn�l a sz�mad�n�l egy �ri�si nagy, h�res kutya van.
�gy jutott el a h�re a kir�lyhoz, az meg t�st�nt felkereste a
sz�mad� juh�szt, hogy sz�ks�ge volna neki is ilyen b�tor
kuty�ra. Nem mondta, m�rt, �s a sz�mad� azt felelte, hogy nem
adja semmi p�nz�rt.
A kir�ly meg nem alkudozott vele, fogta mag�t, vissza�lt a
hint�ba, hogy otthon majd elrendeli, hozz�k er�vel a kuty�t a
palot�ba. Mert a kir�lynak volt egy feles�ge, s �ppen
�llapotos. M�r a harmadik gyerekkel, de kett�t elloptak t�le
m�g az els� �jszaka, hi�ba volt az udvar katon�kkal teli.
Sz�val, ott �l a kir�ly a hint�ban, egyszer csak valami nagy
kiab�l�st hall a kocsis, megfordul, s jelenti a kir�lynak, hogy
szalad a nagy kutya ut�nuk, a juh�szok meg l�rm�zva,
szam�rh�ton m�g�tte.
A kir�ly erre meg�ll�totta a hint�t. A kutya, ahogy oda�rt,
beugrott a hint�ba, le�lt a kir�ly mell�, s elhajtottak haza.
Ahogy meg�rkeztek, m�r tele volt az udvar mindenf�le
katonas�ggal. Moln�r J�nos uram pedig beker�lt a kir�lyn�
szob�j�ba a doktorok meg a b�baasszonyok k�z�, �s elb�jt az �gy
alatt.
�gy j�tt el az este, az �jszaka.
A kir�ly nagyon elt�r�d�tt az �tt�l meg az izgalomt�l, helyet
k�sz�ttetett mag�nak a szomsz�d szob�ban, s lefek�dt. De el�bb
m�g parancsba adta a katon�knak az er�s �rizetet.
H�t egyszer j�n �m egy v�n b�v�s-b�jos asszony, a boszork�ny.
F�jja veszett�l az �lomszelet! D�lnek a katon�k t�le erre-arra,
g�zol be rajtuk kereszt�l egyenest a p�ly�hoz. Oda is bef�jta
az �lomszelet, ott is aludt mindenki. Ny�lt volna �ppen a
kisgyerek�rt, ott fek�dt az anyja mellett az �gyon.
Moln�r J�nos uram meg kib�jt az �gy al�l, s elkapta a
boszork�nyt. Borzaszt� nagy harc kezd�d�tt k�z�tt�k. F�jta �m
az �lomszelet Moln�r J�nos uramra, na de annak nem �rtott vele,
annyira nem, hogy a kir�ly is fel�bredt a zajra.
J�n a kir�ly, bukdosik �t az alv� katon�kon, kezdi rugdosni
�ket, k�lt�getni. Addig rugdosta �ket, kiab�lt, m�g siker�lt
fel�breszteni �ket, s megfogt�k a v�n b�v�s-b�jos asszonyt.
Kezdt�k vallatni m�ris, bevallotta, hogy a m�sik k�t gyereket
is � vitte el, azt is kiszedt�k bel�le, hov�. Valami lyukba
rejtette �ket. Most is ott vannak m�g.
Elindult a kir�ly katonas�ggal �rt�k. Mentek j� sok�ig; �s
mikor k�zel �rtek a nevezetes helyhez, k�rdezte a kir�ly a
katon�kt�l: ki menne le �nk�nt abba a lyukba? Akad-e b�tor? Nem
v�llalta senki.
Egyszer csak a komondor, Moln�r J�nos uram beugrott a lyukba, s
�gy elt�nt benne, mintha ott se volna, de m�ris hallatszott a
gyerekvis�t�s, hozta kifel� a nagyobbik le�nyt a lyukb�l.
Meztelen volt a kisl�ny, nem volt azon semmi ruha. Moln�r J�nos
uram visszab�jt, s kihozta a m�sikat is.
�gy vitt�k haza az anyjukhoz �ket, a boszork�nyt is vel�k. A
palot�ban azt�n megf�r�szt�tt�k a gyerekeket, a legszebb
ruh�kat adt�k r�juk, s tan�tgatt�k besz�lni �ket, mert
szeg�nyek besz�lni sem tudtak. V�gre azt�n rendbe j�tt minden,
m�g a boszork�ny sem tett t�bb gonoszs�got, megfogadta, sosem
j�n ezut�n erre a vid�kre, s bajt m�shol sem csin�l. Elk�ldt�k
isten h�r�vel.
Majd egyszer eb�d k�zben, ahogy Moln�r J�nos uram is ott eb�del
a kir�lyi asztaln�l, roppant nagy r�m�letet okozott, m�g a
kir�lyt is �gy kellett felmosni. Az t�rt�nt ugyanis, hogy
Moln�r J�nos uramr�l letelt a h�t esztend�. Visszav�ltozott
emberr�. Eb�d k�zben!
Elmondhatta v�gre Moln�r J�nos uram, hogy lett bel�le kutya,
meg hogy lett bel�le megint ember. K�rte a kir�ly, maradjon
n�la, de ha nem marad, akkor is mag�val vihet annyi aranyat,
ez�st�t, amennyit elb�r, merthogy igencsak megszolg�lt �rte.
Elb�cs�zott akkor a kir�lyt�l, kir�lyn�t�l, minden gyerekt�l, s
elindult haza a maga l�nyk�j�hoz.
H�t amikor haza�r, �ppen vas�rnap d�lel�tt, csak a le�nygyerek
volt benn a szob�ban. Moln�r J�nos uram abban a percben
megismerte, �m az nem is sejtette, hogy az apja j�tt meg.
K�rdi t�le Moln�r J�nos uram, hol van az anyja. Mondja is a
kisl�ny, hogy a templomban az apj�val. Azt�n nem �rdekl�d�tt
tov�bb, v�rta, j�jjenek haza egy�tt a templomb�l.
Ahogy ott v�rakozik, f�lren�z, s megl�tja a vessz�t, amelyik
ebet csin�lt bel�le, k�zbe fogja. Bej�n a feles�ge, r�legyint.
- Am�g �lsz, legy�l szam�rkanca!
R�legyint a papra is.
- Te meg, nyavaly�s, szam�rcs�d�r legy�l!
Azonnal megr�zk�dtak, s mind a kett� �tv�ltozott szam�rnak.
K�t�f�ket tett a fej�kbe, s bevezette az ist�ll�ba �ket.
M�snap egy keresked�forma ember aj�nlkozott, hogy megveszi a
szamarakat t�le. Azt mondta erre Moln�r J�nos uram, hogy csak
�gy adja el, ha egyebet nem ad nekik enni, mint k�d�rforg�csot.
Az meg is �g�rte.
Elvitte azt�n a k�t szamarat, m�snap m�r kocsiba is fogta �ket,
hajtotta, �t�tte-v�gta, s az �res forg�cst�l meg elkezdtek
girhesedni. Azt sem tudom, megvannak-e m�g, vagy felfordultak
t�le.
Valami biztos lett vel�k.
AG�RDI
Debrecenben, arat�s idej�n t�rt�nt ez az eset. Sok f�ldje volt
Ag�rdinak, j� b�zavet�se, kider�lt, hogy arat�shoz fel kell
fogadni n�h�ny arat�t.
Megparancsolta h�t a J�nos kocsis�nak, fogjon be, elmennek az
emberv�s�rra arat�t fogadni. J�nos befogott �t lovat, mert a
nemzetes �r �t�s fogattal j�rt a tany�ra is, el�l h�rom l�, a
h�mf�n�l kett�, �s nyeregb�l hajtott a kocsis.
�gy mentek ki az emberv�s�rra, de m�r nem leltek egy sz�l
embert sem, mindenki elszeg�d�tt, aki arra val� volt. A Csap�
utca v�g�n volt egy cs�rda, ott is lesz�lltak, h�tha tal�lnak
l�zeng� embert. N�gyet tal�ltak is. N�gy cig�ny hevert a cs�rda
�rny�k�ban. Ag�rdi meg is sz�l�totta �ket:
- Akartok-e dolgozni, mor�k?
- Hogyne akarn�nk, inst�lom! - v�laszolt�k a cig�nyok.
- Azt�n �rtitek-e az arat�st?
- Voltunk mi m�r ilyen munk�ban, inst�lom! - �ll�tott�k a
cig�nyok.
- Na, j�l van. Egy napra kaptok egy forint �tven krajc�rt meg
kosztot. �ljetek fel a szek�rre, szombaton visszahozlak
benneteket!
A Mikl�s utc�ban volt Ag�rdinak k�t h�za egym�s mellett. Mondja
a csel�deknek, hogy m�g n�gy embernek pakoljanak �lelmet a
kocsira, enni is adjanak nekik, mert viszi a tany�ra �ket. Ha
ettek, indulhatnak.
A tany�n r�g dolgoztak m�r az emberek, a cig�nyok is
hozz�fogtak �mmel-�mmal, ink�bb az �rny�kot meg a kutat
kerest�k. Ag�rdi b� gaty�ban, f�l szemmel figyelte �ket, mondta
is mag�ban:
- Na, ezekkel sokra megyek, ak�r vannak, ak�r se!
J�tt a szombat, az embereket haza kellett vinni a v�rosba.
Felcihel�dtek a c�km�kjukkal egy�tt, a cig�nyok is kin�ztek
maguknak egy szekeret, de Ag�rdi leintette �ket:
- Ne legyetek ott egym�s hegy�n-h�t�n, majd hazaviszlek
n�gy�t�ket a magam szeker�n, h�tul a faroskasban.
De k�zben a kocsisnak is kiadta a parancsot:
- K�sd ki a faroskast az eperf�hoz! �rted?
Hogyne �rtette volna!
Fenn �lnek a cig�nyok h�tul, a nemzetes �r el�l az �l�sen, a
kocsis a nyeregben, kicsapja az ostort, megkapja az �t l� a
szekeret, a cig�nyok a kassal lev�g�dnak! �b�gatnak az
elnyargal� szek�r ut�n:
- Nemzetes �r, elmaradt a kas!
Ag�rdi meg visszakiab�lt:
- Hozz�tok haza, m�r nem fordulok vissza!
A n�gy cig�ny el�bb elagyabugy�lta egym�st, de hogy j�l
kicivakodt�k magukat, megegyeztek, hogy a kast m�gis beviszik
Debrecenbe, mert fizet�s n�lk�l maradnak.
Ag�rdi ki�lt�zve �llott ki pip�zni a kapuba, v�rta a
cig�nyokat. J�ttek is, m�r az utca v�g�n�l cipelt�k a kast.
Azon tanakodtak, hogy is h�vj�k a nemzetes urat, akinek a h�z�t
keresik. Egyik a m�sikra utalt:
- Mondjad m�r, te, olyan hossz� kutyaneve van!
Ag�rdi bev�rta �ket.
- Kit kerestek, h�!
- Nemigen tudjuk, inst�lom, olyan hossz� kutyaneve van.
- Nem Ag�rdi az, te?
- Az, az, inst�lom.
- Itt lakik, ni, a m�sik h�zban.
A cig�nyok megk�sz�nt�k az �tbaigaz�t�st, Ag�rdi meg bement,
visszavette a b� gaty�t megint, �s a m�sik h�zn�l fogadta �ket.
- Na, h�, hazahozt�tok a kast? J�l tett�tek, menjetek a
torn�cra, egyetek!
A csel�deknek odaki�ltott:
- Hozz�tok a vacsor�t!
Korpaciber�t hoztak, de �hesek voltak a cig�nyok, j�l belaktak
bel�le.
- Hozz�tok a t�bbit! - ki�ltotta Ag�rdi.
A szak�csn� hozta a nagy t�l t�lt�tt k�poszt�t, a cig�nyok meg
�sszen�ztek.
- �risten, mif�le ember ez? Nemhogy ezt hozatta volna el�bb! -
�s szinte szakad�sig ett�k magukat.
- J�het a t�bbi, ami m�g van! - ki�ltotta Ag�rdi.
Hozt�k a finom szab�gall�rt, tele t�r�val, j�l besz�rva zs�ros
tepert�vel.
- �risten! - a cig�nyok csak sop�nkodtak.
Ag�rdi hagyta, hadd rakj�k tele az ing�k derek�t t�szt�val,
azok meg csak pislogtak:
- J� lesz a rajk�knak!
- Na, h�, j�llaktatok-e? - k�rdi Ag�rdi.
- J�llaktunk, inst�ljuk, el�g volt nagyon is!
- Ne h�l�lkodjatok! H�travan m�g a kancs� bor, igyatok. Ha meg
ittatok, t�ncoljatok, szeretem, ha j�kedve van az embereimnek.
Ott v�rakozott h�rom zen�sz, azok r�roppantottak, emezeknek meg
t�ncolni kellett, hullott a geleb�kb�l a szab�gall�r. Ag�rdi
meg lekapott a szegr�l egy karik�st.
- N�, azt a r�zf�n f�ty�l� mindens�git! Ti meg eg�szben
eresztitek ki magatokb�l az ennival�t! Erre-arra, diszn�adta!
Nyakuk k�z� csergetett a karik�ssal.
A cig�nyok egym�st taposva szaladtak kifel� a kapun, s mikor
m�r az utca v�g�n j�rtak, ki�ltott csak ut�nuk:
- H�, a p�nzeteket meg itt hagyt�tok!
- Egyen meg v�le a fene!
NEMTUDOMKA
Egyszer r�gen volt egy kir�ly, fiatal volt � is, a feles�ge is.
Esztend�re sz�p kis fi�gyermek�k sz�letett. Oltalmazt�k, a
sz�lt�l is �vt�k, de m�g fel se n�tt, h�bor�ba kellett mennie a
kir�lynak.
A kir�lyfi menni akart ut�na. Volt egy �gyes kis lova, mindig
azon lovagolt, az anyja sokszor megdorg�lta �rte, de � nem
adott r� semmit, k�sz�l�d�tt az apja ut�n.
Egyszer azt�n egy f�lkez� t�bornok hozott a kir�lyt�l �zenetet.
A kir�lyfi elborzadt t�le meg a h�bor�t�l, s abbahagyta a nagy
k�sz�l�d�st. De a t�bornok t�l sokat volt n�luk, annyira, hogy
egyszer azt mondja a kis l� a kir�lyfinak:
- Hallod-e, �des gazd�m, nem vett�l �szre semmit? Mert a
kir�lyn� a t�bornokkal nagyon j�ban van. El akarnak puszt�tani
t�ged. Ne egy�l, ne igy�l t�bbet vel�k, meglesz�nk egy�tt, m�g
aludni is megalszol, ahol �n.
Mikor azt�n az ist�ll�ban sem volt t�l�k marad�sa, felnyergelte
a kis lovat, s az m�ris felkapta mag�val a leveg�be, s
elrep�ltek.
Messzi orsz�gok felett j�rtak, egy idegen orsz�gba, a
franci�khoz jutottak.
- Na, �des gazd�m, megy�nk a kir�lyhoz - mondja neki a kis l� -
, ott majd felfogadnak valaminek. De j�l vigy�zz, b�rmit is
k�rdenek, mindenre csak azt mondd: nem tudom! Itt van egy s�p,
ha b�rmi bajod lenne, csak f�jj bele, s j�v�k seg�teni.
Ezzel a lova elt�nt, � meg meghajtotta mag�t a palota�rz� kapus
el�tt. Az k�rdi t�le:
- Nem tudom.
- Akkor biz �n sem tudok rajtad seg�teni.
De a kir�lyfi nem t�g�tott, m�g csak be nem engedt�k a
kir�lyhoz.
- Fels�g, j� lesz nekem kert�szbojt�rnak - sz�nta meg a
kert�sz.
Volt a kir�lynak h�rom l�nya is, azok meg sokat s�t�ltak a
kertben. K�rdezgett�k a kir�lyfit, de az csak azt mondta
mindig: nem tudom. Nevettek rajta, s elnevezt�k Nemtudomk�nak.
De a legkisebbik sokat t�prengett, hogy lehetne besz�lni v�le,
mert nagyon megszerette.
Egyszer j�tt is r� alkalom. Az apjuk bejelentette, hogy az
�nnepen mindenkinek menni kell a templomba, h�t a kert�sz
r�b�zta a kertet Nemtudomk�ra, nehogy valami t�rt�njen, am�g a
templomban vannak.
A legkisebb kir�lykisasszony elb�jt, Nemtudomka meg megf�jta a
s�pot, s ott termett a kis lova azonnal.
- Mi baj, �des gazd�m?
- Nincs semmi, csak j�rjuk �ssze a kertet!
Fel�lt a kis lova h�t�ra, �s mikor m�r csak a kopasz f�ld
maradt, sz�llt le a l�r�l. A kis l� meg elt�nt.
- Gy�ny�r�s�gem! Hisz te tudsz besz�lni! - ugrott a nyak�ba a
kir�lykisasszony.
- Tudok h�t, de ha a titkomat el�rulod, ezt az eg�sz orsz�got
�gy taposom t�nkre, mint a kertet!
- Hogy �ruln�m el, akit szeretek?!
- Akkor tudd meg azt is, hogy kir�lyfi vagyok. De b�jjunk el,
mert j�nnek haza a templomb�l! - ugrott be egy tekn� al�.
A kert�sznek szeme-sz�ja felakadt, mi lett az � sz�p kertj�b�l,
kereste Nemtudomk�t mindenfel�:
- Hol vagy, te rossz f�reg?
Az r�felelt a tekn� al�l:
- Nem tudom.
Na, kir�ntotta onnan.
- Ki j�rt itt? Azt csak tudod?!
- Nem tudom - azt mondja.
Jelenti a kir�lynak, n�zze meg, miv� lett a kertje! H�t annak
is felakadt szeme-sz�ja. Nekit�madt Nemtudomk�nak:
- D�lut�n megint templomba megy�nk, s ha a kertet helyre nem
�ll�tod, m�g onnan haza�r�nk, felh�zatlak egy f�ra!
Meg�rtetted?!
- Nem tudom.
- De �n tudom majd, megl�sd!
Azt�n ahogy a palota �res lett, belef�jt a s�pj�ba Nemtudomka,
ott termett a kis l�, s k�rdezte mindj�rt:
- B�ntottak-e?
- Nagyon kis h�ja volt.
- Szerencs�j�k, hogy nem b�ntottak m�gsem!
Akkor fel�lt a kis lova h�t�ra, h�romszor k�rbelovagolt a
kerten, s h�romszor szebb lett minden, mint volt. A legkisebb
kir�lykisasszony meg most is kileste, odaszaladt hozz� megint.
- �s�-kapa v�lasszon el benn�nket, ten�lad nincs k�l�nb ezen a
f�ld�n!
- De a titkomat ne �ruld el �m! S magad gyere, ha besz�lni
akarsz velem, m�soknak �n Nemtudomka vagyok.
De �rkezett h�rom testv�r kir�lyfi, hallott�k, hogy a francia
kir�lynak is van h�rom igen sz�p l�nya, �gy h�t elj�ttek
l�nyk�r�be. A k�t id�sebb l�ny hamar szerelmes lett a k�r�kbe,
csak �pp a legkisebb nem �llt v�l�k sz�ba sem.
- Hogy menn�k �n ilyenhez?! - v�laszolt nyersen a sz�p
szavakra.
- Hogy besz�lhetsz �gy egy kir�lyfir�l?! - t�madt neki az apja.
- Csak mert nem adn�m �rte Nemtudomk�t!
Ekkor j�tt r� az apja sok mindenre, s olyan m�rges lett, hogy
r�ngatni kezdte.
- Na, hogyha n�ked Nemtudomka kell, �sszecsaplak a ty�k�lba
vele!
De a ty�k�lb�l dr�ga sz�p szoba lett egyetlen s�psz�ra. Gy�m�nt
s�t�tt fel�lr�l. Boldogan �ltek Nemtudomk�val, k�nnyen hagyt�k,
hogy a k�t n�v�r g�nyol�djon rajtuk.
Elm�lt a lakodalom, a k�t s�gor vad�szni ment, h�vt�k
Nemtudomk�t is, de csak cs�fs�gb�l:
- Na, gyere vad�szni te is, udvari bolond!
- Nem tudom - v�laszolta.
De elment a s�gorai ut�n ez�st�s sz�p ruh�ban, s benn az
erd�ben mondja neki a kis l�:
- Itt vad�sznak valahol a k�zelben.
L�tt egy sz�p arany�zet, s a l�v�sre el�ker�lt a m�sik k�t
kir�lyfi. Nem ismert�k fel, meghajtott�k magukat el�tte, hogy
m�g ilyen sz�p vit�zt sose l�ttak.
- Nem veszitek meg ezt az arany�zet? Nektek adom a
jegygy�r�t�k�rt.
Azt mondja az egyik a m�sik�nak:
- Adjuk oda.
Felpakolt�k az �zet, � meg a jegygy�r�ket zsebre tette, s mire
a k�t s�gora haza�rt, m�r az udvart sepregette.
- L�tod, milyen sz�p vadat hoztunk?
- Nem tudom - v�laszolta vissza, ahogy szokta.
- Nem is tudsz semmit, nyomorult!
Az �reg kir�ly meg egyfolyt�ban dicsekedett, hogy a k�t v�
micsoda j� vad�sz, Nemtudomka pedig elmes�lte otthon a
feles�g�nek, mivel hencegnek, mit adtak a dics�s�g�rt cser�be.
Ment a k�t s�gor m�snap is vad�szni, h�vt�k cs�fs�gb�l,
g�nyolt�k is. Most is ut�nuk ment, de most aranyruh�ban, s
aranylib�t l�tt.
- Megveszitek-�? Nektek adom, hogyha ezt a k�t aranygy�r�t
r�s�thetem a feneketekre.
- A, semmi az! - M�g erre is r�lettek, csak elvihess�k az
aranylib�t, � meg, mire a m�sik kett� megj�tt, m�r az udvarban
tett-vett.
- L�dd-e, udvari bolond, hogy mit hoztunk?
- Nem tudom.
- H�t nem is.
Harmadnap megint elmentek vad�szni, gy�m�ntos ruh�t vett fel
Nemtudomka, aranykacs�t l�tt. Megint meghajoltak, megb�mult�k
az aranykacs�t, � meg �gy kezdte, ahogy szokta:
- Nem veszitek meg? Nektek adom, hogyha hagyj�tok a k�t
szemfogatokat kih�zatni.
�sszen�z a k�t s�gor.
- Ha csak az kell! Egy aranykacsa meg�r annyit!
�s amikor a s�gorok megj�ttek az aranykacs�val, � m�r az
udvaron l�zengett. R�kezdtek g�nyol�dni v�le:
- Tudod-e, mit hoztunk, te udvari bolond?
- Nem tudom.
- Nem is tudsz te semmit.
S vitt�k nagy b�szk�n az aranykacs�t, � meg azt mondja a
feles�g�nek:
- Fel�lt�z�nk mindketten gy�m�ntos ruh�ba, bek�sz�n�nk fels�ges
ap�dhoz, h�tha megkedvel benn�nket, mert m�gis furcsa az, hogy
�gy haragban vagyunk.
Nagyot n�zett a francia kir�ly, mert ilyen pomp�t � m�g sosem
l�tott. Nem merte megk�rdezni, honnan j�ttek, ink�bb a k�t
vej�t kezdte dics�rni, hogy vadakat hordanak haza.
- Hordanak, hogyha adnak nekik - felel r� Nemtudomka. Kiveszi a
k�t gy�r�t a zseb�b�l, megk�rdi a k�t fiatal kir�lyn�t, nem
ismer�s-e nekik.
- A jegygy�r�nk! H�t hogy ker�l ez m�shoz? - meredtek a
gy�r�kre. A k�t s�gor kezdett m�r izzadni, mert a t�bbi sz�gyen
m�g h�travolt, a gy�r�k nyoma, a fogak helye! Mert biz mindenre
sor ker�lt.
Nemtudomka meg akkor azt mondta a kir�lynak:
- �n vagyok Nemtudomka. Kir�lyfi, akivel a legkisebb l�nyodat
ty�k�lba z�rtad �ssze. Na, ezt az egy �t�letedet nem kell
visszavonnod, mert n�lunk boldogabb p�rt �gyse l�tsz. De vajon
ti meg vagytok-e el�gedve a h�res f�rjetekkel? - fordult a
s�gorn�ihez.
- Dehogy vagyunk! Ilyen hitv�nyak t�bb� nek�nk nem kellenek!
- Akkor pedig pusztuljanak a h�zt�l! - fordult ellen�k most m�r
a kir�ly is.
A s�gorok meg az�ta is futnak, ha �tk�zben valahol meg nem
�lltak.
J�NOS VIT�Z
Volt egyszer egy leg�nyke.
A hat�rban tal�lt�k. Nevet is �sszevissza adtak neki, mert a
faluban minden h�zhoz elj�rt, ki J�sk�nak, ki Gyurk�nak, ki meg
Jank�nak h�vta, ahogy �pp a sz�jukra j�tt.
De m�g �gy is csak feln�tt valahogy, s amint v�gre nagyocska
lett, m�r leg�nykorba �rt, tal�lt egyszer az egri v�rn�l a
f�ldben egy vaskardot. Elkezdett vele hadon�szni, �s v�gt�re
�gy gondolta, hogy � m�r nem f�l a vil�gon senkit�l, elindult
h�t a karddal vil�got pr�b�lni.
Ment, mendeg�lt orsz�gokon kereszt�l �jjel-nappal, �s egy nagy
v�z partj�hoz �rt.
Ott meg egy �ri�s nagy ember �llta az �tj�t. Megrettent, de a
vil�g�rt nem mutatta. A nagy ember meg odasz�l neki, hogy
r�gt�n r�l�p, menten agyontapossa, hogy mer � itt m�szk�lni,
mikor ez az orsz�g az �ri�sok orsz�ga?! �ppen �t �ll�tott�k ide
�rk�dni!
K�zben a leg�nyke b�tors�ga is megj�tt, meg a vaskard is n�la
volt, �gy gondolta, dehogy f�l � ett�l a rettent� nagy
embert�l. Belev�gja a l�b�ba a kardot, s j�jj�n, ha tud, ut�na!
Az �ri�s meg egyre fenyeget�z�tt, hogy r�l�p csakugyan, �gy h�t
�sszevesztek, oda kellett csapni az �ri�s l�ba sz�r�ra. �gy
elverte benne az inakat, hogy a nagy test megt�ntorodott,
hanyatt zuhant a v�zbe.
A leg�nyke meg kereszt�lszaladt rajta, s �t�rt a t�ls� partra.
Nagy nyugodtan megindult a hegyek k�zt, m�r majdnem f�ty�r�szni
is r�kezdett.
H�t, uram, teremt�m, hat �ri�s �ll el�je, mintha a f�ldb�l
n�ttek volna ki, s olyannak k�pzelje el �ket, aki nem hallott
r�luk, hogy a szem�k is akkora, mint egy-egy sz�r� volt, mikor
m�g l�val nyomtattak, a r�gi id�kben.
Elmondta a leg�ny, hogy � vil�got pr�b�lni megy a kardj�val, de
azok nem sokat t�r�dtek ezzel, hanem megh�vt�k magukhoz eb�dre.
Nagy k�szikl�kat vagy miket nyeltek le, s addig nyelt�k a
k�szikl�t, am�g elnehez�ltek, elaludtak az asztalra borulva, �s
a leg�nyke elsz�khetett t�l�k.
Azut�n, hogy az �ri�snak be kellett volna menni a hat�rr�l,
ahol �rk�d�tt, de nem volt h�re-hamva se, elkezdt�k keresni,
hol marad, mit csin�l ilyen sok�ig, �s megtal�lt�k a nagy
v�zben hanyatt.
Elmondta, hogy egy Babszemjank� forma kicsi ember volt, aki az
inait elv�gta. Kutakodtak ut�na, de hi�ba, r�g t�l j�rt m�r az
�ri�sok orsz�g�n, s �ppen egy kerek erd�be �rt. Megy benne,
mendeg�l, r� is esteledik. Olyan nagyon, hogy k�rben v�gni
lehetne a s�t�tet, s mindenf�le �llat b�g, b�mb�l, siv�t, morog
a f�k k�zt!
Gondolta, � bizony nem h�l itt, veszedelmes hely ez az erd�,
valamilyen �llat m�g meg tal�lja enni. Ink�bb eg�sz �jjel megy,
valahov� csak eljut.
Ahogy megy, m�ris lel egy kis h�zat. Bekopog, a kopog�sra
bentr�l valaki asszonyf�le v�laszol, kinyitja az ajt�t is, �s
megl�tja a vaskardos leg�nyk�t.
- Hogy ker�lt�l te ide, gyermekem? - azt k�rdi. - H�t az �n
fiam t�ged hogy nem vett �szre? Az ha t�ged megtal�l az
erd�ben, t�n fel is fal! � a h�romfej� s�rk�ny, �v� itt minden,
itt nem j�rhat senki! Szerencs�d, hogy nincs itthon, meg az is,
hogy nem j�n meg egyhamar. Itt van ez a kis csupor, vidd
magaddal, mert ebben s�rk�nyzs�r van. Kend meg magadat, s akkor
egyetlen s�rk�ny sem �rthat neked! Hanem most m�r eredj m�sik
orsz�gba, igyekezz ki a mi orsz�gunkb�l!
Ezzel a fi� tariszny�ba tette a kis csuprot, �s elindult vele.
Majd mikor �gy gondolta, hogy ki�rt a h�romfej� s�rk�ny
orsz�g�b�l, gondolta, megn�zi m�r, a s�rk�nyzs�r mif�le. Csak
olyan k�z�ns�ges kin�zete volt ott benn a csuporban.
Mindegy.
Megy tov�bb, csak mendeg�l, akkor l�tja, hogy messze egy hegy
forog.
Csak n�zi.
Hogy lehet, hogy rucal�bon forogjon egy roppant �ri�s nagy
hegy?!
Odamegy, ott csud�lkozik, egyszer ahogy ott �ll, b�m�szkodik,
el�be �ll egy �regember. Mondja, hogy m�ris menjen innen, mert
ez a rucal�bon forg� hegy a tizenk�t fej� s�rk�ny� mindenest�l.
Benn lakik a hegyben, s ott laknak vele a t�nd�rek is. Mert ez
T�nd�rorsz�g.
� meg azt tal�lta felelni az �regnek, hogy a s�rk�ny csak
j�jj�n! Ak�rh�ny feje van is, nem f�l t�le. Megforgatta a
vaskardj�t a leveg�ben.
B�multa is az �regember, hogy mer egy ekkora leg�nyke
megbirk�zni a s�rk�nnyal, mikor az a vil�gon mindenkit letipor,
ha �tj�ba mer ker�lni.
- Sose f�ljen, �regap�m, hadd j�jj�n az a s�rk�ny! - forgatta a
vaskardot a leg�nyke. - Megl�tjuk, ki fog ki a m�sikon!
Az �regember ezzel elt�nt, a leg�nyke meg le�lt, a b�gr�t
kivette a tariszny�b�l, �s rendesen bekente mag�t
s�rk�nyzs�rral. �pp hogy v�gzett vele, h�t hallja �m, hogy z�g
a sz�l, meg b�mb�l. L�tja, hogy a leveg�b�l egy fertelmes
sz�rnyeteg ok�dja r� a t�zet.
Itt a s�rk�ny!
De a t�zet f�jhatta, az �benne semmi k�rt nem tett, merthogy
s�rk�nyzs�rral kenekedett meg. Akkor azt�n kih�zta a
vaskardj�t, s mikor nekirontott a s�rk�ny, kezdte a fejeit
sorban levagdalni. Mutat�ban maradt egy a nyak�n, s m�r akkor a
s�rk�ny is megsz�lalt, hogy k�m�lje az �let�t, csak egy feje
megmaradjon, s gazdagg� teszi.
De a leg�ny fogta a vaskardot, s lev�gta az utols� fej�t is.
- Ne sir�nkozz! Te sem kegyelmezt�l meg senkinek!
A hegy meg csak forgott tov�bb, nem �llt meg.
Megjelenik megint az �regember, s mondja neki:
- Na, fiam, csakugyan igazad volt, mert csakugyan legy�zted a
s�rk�nyt. L�tom, lev�gtad mind a tizenk�t fej�t. Mehetsz most
m�r, ahov� kedved tartja, de ink�bb menj be a forg� hegy
belsej�be, megl�tod, hogy mi minden van m�g a vil�gon, milyen
is T�nd�rorsz�g! Majd �n sz�lok a hegynek, hogy �lljon meg, az
ajtaja kiny�lik, s bemehetsz.
�gy is lett.
Mondott az �regember valami �rthetetlen nyelven valamit, s a
hegy m�ris meg�llott. Az ajtaja kiny�lt, s benn a leg�nyke azt
se tudta, hol is lehet, csak l�tta, hogy szebbn�l szebb vir�gok
vannak ott az �tf�len. De azok mind le�nyok, gy�ny�r� sz�pen
fel�lt�zve, �s a feje mindegyiknek vir�gb�l. Kinek
neny�ljhozz�m-vir�gb�l, kinek nefelejcsb�l, kinek meg
sz�zszorsz�pb�l. M�g b�d�sk�vir�gb�l is! Sok tarkas�g
mindenfel�, megannyi gy�ny�r�s�g!
Ahogy az utat maga m�g�tt hagyja, villog� nagy t�rs�gbe �r,
mint az arany, gy�m�nt, ez�st, �gy vil�g�t!
A vir�gfej� l�nyok megindulnak ide, s amonnan j�n is m�r a
forg� hegy kir�lyn�je. Hanem az volt azt�n gy�ny�r�!
Amint oda�rt �hozz�, egy sz�t sem mert sz�lni a leg�nyke,
v�rta, hogy k�rdezz�k, mi j�ratban van itt. Elmes�lte a
kir�lyn�nek azt�n, hogy � csak k�borol a vakvil�gban. Kicsi
kor�ban a hat�rban lelt�k, feln�tt valami nehezen, s mikor
tal�lt egy nagy vaskardot, elindult vele vil�got pr�b�lni.
Legy�zte a tizenk�t fej� s�rk�nyt, �gy jutott be ide.
Nagy fejcs�v�lva hallgatja a kir�lyn�. Hogy lehet, hogy a
leg�nyke legy�zte a s�rk�nyt, hisz az ilyen meg amolyan er�s,
j�l tudja, mert neki az ura volt. Nincs a vil�gon, aki annak
levagdaln� a fej�t egy vaskarddal, nincs a vil�gon, aki att�l
ne f�lten� az �let�t!
- Nah�t, �n elb�rtam vele.
Mondja a kir�lyn�, hogy menjenek most m�r a hegy el�,
gy�z�djenek meg r�la, csakugyan igaz-e, amit �ll�t.
Kimentek, s bizony v�rben �szott minden, mert a s�rk�ny roppant
nagy �llat volt �m a tizenk�t fej�vel. �s amint a kir�lyn� azt
is l�tta, hogy mindegyik lenyesve, hogy a teste sem mozog m�r,
azt mondta a leg�nynek, ha nincs otthon m�tk�ja, menjen vissza
�vele a forg� hegy belsej�be, s legyen a t�nd�rek kir�lya.
Boldogan r� is lett, �gyse volt m�g t�nd�rkir�ly soha,
nyomorult volt vil�g�let�ben. Itt meg adnak r� kir�lyi ruh�kat,
megtisztelik, nagy ragyog�s k�s�ri!... Ha j�l eml�kszem, most
is ott lakik m�g abban a rucal�bon forg� hegy belsej�ben a
t�nd�rkir�lyn� feles�ge mellett, �s a hegy forog vel�k a
vil�gba.
VIL�GCS�FJA
Hol volt, hol nem volt, volt a vil�gon egyszer egy r�szeges
moln�r, s volt annak egy sz�p l�nya. Egyszer a kir�ly abba a
v�rosba ker�lt, ahol ezek laktak, s a moln�r azt mondta neki:
- Van nekem egy nagyon sz�p l�nyom, aki a szalm�b�l is aranyat
tud fonni, j� p�nz�rt eladom.
A kir�ly maga el� h�vatta a l�nyt, sok p�nzt adott az apj�nak
�rte, s elvitte mag�val.
Megt�metett a palot�ban egy nagy szob�t szalm�val, rokk�t adott
a l�nynak, �s megparancsolta neki, hogy reggelre mind fonja meg
aranynak, mert ha nem, akkor a fej�t veszi.
Nagyon s�rt-r�tt a l�ny, mert nem tudott � a szalm�b�l aranyat
fonni, s f�lt.
Reggel fel� azt�n kiny�lt az ajt�, s bej�tt egy kis t�rpe.
- Mi�rt s�rsz, �des l�nyom?
- Hogyne s�rn�k-r�n�k, mikor a kir�ly azt parancsolta, hogy ezt
a szalm�t mind fonjam meg aranynak reggelre, mert k�l�nben
fejem veszi! De �n ehhez nem �rtek!
- Hiszen ez nem baj, megfonom �n, de l�ssuk, mit adsz �rte.
Csakhogy nem volt a l�nyn�l semmi, h�t a kend�j�t adta �rte. A
t�rpe meg le�lt a rokk�hoz, �s m�ris megvolt az eg�sszel.
Reggel azt�n el�j�tt a kir�ly, l�tta, hogy minden csupa
aranyfonal, s m�g nagyobb szob�t t�metett meg szalm�val. Ekkor
is bej�tt reggel fel� a t�rpe, �s a moln�rl�ny gy�r�j��rt
megfont minden szalm�t aranynak.
Harmadszorra a legnagyobb szob�t t�mette meg szalm�val a
kir�ly, a l�ny meg eg�sz reggelig v�rt, de csak nem j�tt
seg�ts�g. No de akkor m�gis! �gy sietett, hogy alig tudott
l�legzetet venni. A l�ny meg m�r csak a ruh�j�t tudta volna
cser�be adni.
- Azt nem - mondja a t�rpe -, hisz az neked is kell, de �g�rd
meg, ha kir�lyn� leszel, az els� gyereked nekem adod!
A l�ny meg azt gondolta, hogy sosem lesz � kir�lyn�,
beleegyezett, s a t�rpe megfonta a szalm�t.
Reggel pedig m�r az udvari n�ppel j�tt a kir�ly, �s feles�g�l
k�rte a moln�rl�nyt, ki a sok minden mell� m�g sz�p is volt.
Boldogan �ltek egy�tt �pp egy �ll� esztendeig, �s azalatt a
kir�lyn� meg is feledkezett az �g�ret�r�l.
Sz�letett egy kisfia.
Egy h�t m�lt�n ny�lik az ajt�, odamegy a t�rpe az �gyhoz �gy
hajnal fel�, s azt mondja, hogy j�tt a gyermek�rt.
Nagy r�v�st csapott erre szeg�ny kir�lyn�, hogy ad kincset,
b�rmit ink�bb, de annak m�s nem kellett, csak a gyerek.
Megsajn�lta viszont, s azt mondta neki:
- H�rom napot adok, hogy addig kital�ld, mi a nevem!
Meg�r�lt a kir�lyn�, �s eg�sz nap csak neveket tanult.
Hajnalban mind sorolja egym�s ut�n a t�rp�nek, de az m�r
elunta.
- Nem igaz, nem igaz - mondta �s elt�nt.
�gy volt m�snap is. Akkor sem tal�lta ki, sz�rnyen agg�dott is
miatta.
Harmadnap azt�n elk�ldte egy h�s�ges szolg�j�t az erd�be a
javasasszonyhoz, nem tudna-e neki tan�csot adni.
De a szolga csak este �rt haza, mikor pedig d�lben meg kellett
volna j�nnie. Nem tal�lta otthon a javasasszonyt, kifigyelt
viszont valamit, am�g v�rakozott. Egy kis t�rp�t l�tott
t�ncolni a f�n, amint egyre azt dalolja, hogy:
Hegyen-v�lgy�n lakodalom,
a kis kir�lyfit elhozom;
de j�l j�rtam, hogy nem tudja,
hogy a nevem Vil�gcs�fja.
A kir�lyn�, amint ezt meghallotta, nagyon meg�r�lt,
megdics�rte, meg is aj�nd�kozta a szolg�j�t a szemf�less�g��rt.
A kis t�rpe meg j�tt hajnalban megint. Kezdte el�bb tal�lgatni
a nev�t a kir�lyn�, de azt�n azt mondta neki:
- H�t mi vagy, ha egyik se vagy? Csak t�n nem Vil�gcs�fja vagy?
Nagyon m�rges lett a kis t�rpe erre, annyira, hogy megny�lt a
f�ld alatta, els�llyedt, senki nem is l�tta t�bb�. A palot�ban
meg m�ig boldogan �lnek, ha k�zben meg nem haltak.

Volt egyszer egy ember. Ennek volt egy zs�pfedeles h�za.
B�k�sen �lt a feles�g�vel meg a kecsk�j�vel. Mikor elj�tt az
este, lefek�dt az ember, a kecske meg felm�szott a tet�re moh�t
legel�szni. Ahogy ott m�szk�lt, potyogott a zs�p lefel�. Az
ember m�r nagyon megunta, felkelt nagy m�reggel, kiment,
leszedte a kecsk�t a tet�r�l. Azt�n mikor m�r nagyon sok �jjel
nem tudott t�le aludni, elhat�rozta, hogy megny�zza. El�kereste
h�t a bicsk�j�t, kiment, lecsalogatta a kecsk�t a tet�r�l,
elkapta a szarv�t, a k�rtef�hoz vezette, megk�t�tte, �s azt
mondta neki:
- No, kecske, most megny�zlak, ezt tov�bb nem t�r�m. B�nh�dj!
Hozz�fogott ny�zni a kecsk�t, de csak lassan hajnalodott, nem
haladt a dologgal. N�zi a bicsk�j�t, h�t, uramfia, annak meg
egy csepp �le sincs!
- Ezt meg kell k�sz�r�lni - morogja, s beindul a h�zba.
"Na - gondolta a kecske -, innen j� lesz megszabadulni. Nem j�
dolog a ny�z�s."
Elkezdett kap�l�zni, addig ugr�lt, m�g elszakadt a k�t�l. Uccu
neki, fogta mag�t a kecske, �s eliramodott, futott, amerre csak
a l�ba vitte. Egyszer csak megl�tott egy erd�t.
- Csak azt el�rjem, ott m�r nem tal�l r�m a gazd�m!
K�zben kij�n a gazda a bicsk�val, meresztgeti a szem�t, de
bizony a kecsk�j�nek h�lt helye. K�romkodott �m nagyon, az
egyetlen vagyona szaladt el.
- Ugyan, apjuk, ne m�rgel�dj�k, �r�lj�n ink�bb, hogy
megszabadult t�le - vigasztalta az asszony.
- �gy van, anyjuk - gondolta meg � is jobban a dolgot.
K�zben a kecske el�rte az erd�t, beb�jt egy r�kalyukba. H�, meg
is ijedt, �szrevette, hogy nem �res a lyuk, de csak a kisr�k�k
voltak otthon.
D�lfel� �rny�k vet�dik a r�kalyukra, besz�l egy d�h�s hang:
- Ki van odabent? Nem megmondtam, hogy senkit be ne
eresszetek?!
Hanem a kisr�k�knak nem volt idej�k v�laszolni, mert kisz�lt a
kecske:
- �n vagyok a szarvas kecske, f�l oldalam le van szedve, csipi-
csupi l�bammal, fell�klek a szarvammal!
Megijedt erre a r�ka nagyon. El is inalt a h�za k�zel�b�l,
le�lt egy fat�nkre s�rni. Arra ment a ny�l, �s nagyon
elcsod�lkozott, r�k�t m�g nem l�tott s�rni. Megk�rdezte h�t
halkan, hogy mi�rt s�r.
A r�ka elmondta keserves csukl�sok k�zt, hogy itt a f�lig
ny�zott kecske. Megijedt erre a ny�l is, far�t dob�lva
elszaladt a s�r�be.
Nem sok id� m�lva a farkas s�t�lt a fat�nk fel�. Nagy szemeket
meresztett, hogy megl�tta a s�r� r�k�t. Odament hozz�, s a
legszebb hangj�n megk�rdezte t�le:
- Mi baj van, r�ka koma, tal�n bizony b�ntott valaki?
De hogy v�gighallgatta, mi t�rt�nt, f�nak ment, �gy megijedt,
csak futott, azt se n�zte, merre.
Ett�l azt�n m�g jobban nekib�sult a r�ka. Gondolkodni kezdett,
hogy mit tehetne.
- Megvan! A medve csak ki tudja zavarni, � nagyon er�s! -
ugrott fel, �s gyorsan elkaparta az eb�dre sz�nt ty�kot, futott
az erd� m�lye fel�.
Hanem mikor a medve meghallotta, mir�l van sz�, termet�t
meghazudtol� f�rges�ggel nyargalt a szikl�k k�z�.
Mit tehetett a r�ka? �jb�l s�rva fakadt.
Megl�tta a s�ndiszn�.
- Ejnye, ejnye, r�ka koma, mi dolog ez, s�rni?! Mondjad csak,
mi baj van, ha tudok, seg�tek!
Nagy ny�gd�cselve el�adta b�nat�t a r�ka.
- H�t csak ennyi? Ezen azt�n hamar tudunk seg�teni. Gyere,
mutasd az utat, merre laksz.
Elindultak sz�pen lassan, pedig a r�ka m�r t�relmetlen volt,
csak h�t a s�n nem tudott sietni.
- Meg�rkezt�nk - sz�lt v�gre a r�ka.
Akkor fogta mag�t a kis s�n, �sszeg�mb�ly�d�tt, hirtelen
legurult a r�kalyukba.
P�r pillanat m�lva �ktelen mekeg�s hallatszott, azt�n k�t
szarv, a kecskefej, v�g�l a farok is el�j�tt a lyukb�l, s
mindez sokkal gyorsabban t�nt el a f�k k�z�tt. Nagy id� m�lva a
s�n is el�m�szott.
- Ki�ztem - mondta diadalmasan csillogtatva apr� szem�t.
- Ej - �lm�lkodott a r�ka -, ez a pici kis �llat hogy elb�nt
azzal a rettenetes valakivel! - K�sz�netet akart mondani, de a
s�n m�r t�l j�rt hetedh�t bokron is. - Meg akartam pedig
k�sz�nni - menteget�z�tt a r�ka -, nem tehetek r�la, hogy
elment!
Fogta mag�t, el��sta a ty�kot, �s boldogan l�tott az eb�dhez a
k�lykeivel.

Egyszer volt, hol nem volt, valahol az �perenci�s-tengeren is
t�l, volt egyszer egy l�. Ki�regedett a h�mb�l, s azt gondolta,
hogy elmegy vil�gg�. Az �reg diszn� is vele tartott.
B�cs�t mondtak a kapuf�lf�nak, mentek, mendeg�ltek, est�re
olyan hatalmas erd�be �rtek, hogy se sz�l�t, se hossz�t nem
tudt�k bel�tni. Nagyon el is f�radtak. Mit�v�k legyenek? A
diszn� sz�ll�st k�rt rokon�t�l, a vaddiszn�t�l, aki sz�vesen
vend�g�l is l�tta �ket. Bementek a h�zba, ahol m�r ter�tve volt
az asztal frissen szedett makkal. A l� kiment legelni, vacsora
ut�n meg mindny�jan lefek�dtek.
Reggel a vaddiszn� �bredt fel els�nek.
- Adjon isten j� reggelt!
A l� �ppen a m�sik oldal�ra akart fordulni, de ahogy kinyitotta
a szem�t, a bokorban egy farkast l�tott! M�r �ppen szaladni
akart, mikor a farkas szel�den megsz�lalt:
- Nem akarok �n megenni senkit, csak azt a hitv�ny kis
tapsif�lest, ott ni!
V�gre el�ker�lt a diszn� is, �s a l�, a diszn� meg a farkas
nagy egyet�rt�sben mentek, mendeg�ltek tov�bb. Este lett r�juk,
de m�g mindig az erd�ben voltak. Letelepedtek egy tiszt�son, a
farkas t�zet rakott, megs�t�tte a nyulat, a l� nekil�tott
legelni, a diszn� meg makkolni ment. Reggel j�tt el� egy �zzel.
N�gyen mentek, mendeg�ltek tov�bb, a l�, a diszn�, a farkas meg
az �z. Mentek, mendeg�ltek, estefel� egy t�hoz �rtek, ott
tal�lkoztak egy sz�rnyaszegett kiskakassal.
- Hej, kakas kom�m, h�t neked mi bajod van? - k�rdi az �reg
diszn�.
- Biz engem le akart v�gni a gazdasszony, de megsz�ktem el�le.
- No, akkor �llj k�z�nk! - mondja a l�.
�ten ballagtak tov�bb, a l�, a diszn�, a farkas, az �z meg a
kiskakas. Alkonyat fel� megsz�lal a kiskakas:
- Vil�goss�got l�tok!
Nosza, ott termettek mindny�jan, h�t, uramfia, egy magas h�zat
tal�lnak!
Bentr�l l�rma, zsivajg�s hallik. Tanakodnak, mit�v�k legyenek.
Azt mondja a farkas:
- �lljunk egym�s h�t�ra, s a legfels� ben�z az ablakon. �gy is
tettek, a kiskakas m�r ki�ltja is fentr�l:
- Zsiv�nyok laknak itt!
- Ijessz�k meg �ket! - tan�csolta a diszn�. Erre olyan l�rm�t,
zenebon�t csaptak, hogy a zsiv�nyok fejvesztetten menek�ltek be
az erd�be, meg sem �lltak a t�zezer esztend�s f�ig. Lett nagy
�r�m az �llatok k�zt, j�l belaktak az otthagyott �telb�l, azt�n
ki-ki alv�helyet keresett mag�nak.
A farkas az ajt� m�g� fek�dt, a diszn� a diszn��l el�, az �z a
h�zajt�ba, a l� a sz�nakazal mell�, a kiskakas meg felsz�llt a
h�ztet�re.
A zsiv�nyok k�zben azon t�pel�dtek, hogy mit�v�k legyenek.
Akadt egy b�tor k�z�l�k, aki v�llalkozott r�, hogy megn�zi,
elmentek-� m�r azok a furcsa valakik. Elindult, be is ment a
h�zba, de kij�nni m�r keserves volt, mert a farkas belekapott a
combj�ba, az ajt�ban meg az �z taposott a l�b�ra. Szaladt volna
a diszn��lhoz, ott a diszn� vette agyarra, a sz�na mell�l meg a
l� r�gott akkor�t rajta, hogy kereszt�lesett a kazlon. �ppen
kezdett t�p�szkodni, mikor a kiskakas akkor�t kukor�kolt, hogy
ijedt�ben �sszerogyott.
M�snap tal�ltak r� a t�bbiek, d�lt a panasz bel�le:
- Mentem a h�zba, megsz�rtak k�ssel, kij�ttem, r�l�ptek a
l�bamra, hogy kett�has�tanak! Szaladtam a diszn��lba,
ny�rsaltak kar�val, fordultam a bogly�hoz, fell�ktek doronggal!
Tapogatom magamat, erre egy sz�rnyeteg nagyot vis�t... Jaj!
Jaj! Jaj! Jaj! Itt a vil�g v�ge! Fussunk, csak hasra ne ess�nk!
T�n m�g most is futnak, ha meg nem �lltak.
A KECSKE
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kecske. Ez a kecske
tal�lkozott a farkassal. Azt mondja a farkas:
- Most �n megeszlek. Borzaszt�an �hes vagyok.
- Ne egy�l meg, farkas koma, ink�bb elhozom neked a h�rom
fiamat. �gyis nagyon rosszak.
- De be ne csapj, mert baj lesz! - egyezett bele a farkas.
Hazament a kecske, a h�rom gid�j�nak egy-egy kukoricacs�vet
tett a sz�j�ba, �s r�juk parancsolt, hogy �gy j�jjenek a farkas
el�.
Az meg r�mordult a kecsk�re:
- Sok� hoztad �ket!
- Hagyd el, farkas koma! Olyan rosszak, hogy az el�bb is
felfaltak egy farkast, annak a csontj�n r�g�dnak m�g mindig.
A farkasnak se kellett enn�l t�bb. �gy beszaladt a s�r�be, hogy
az�ta se l�tt�k. A kecskemama pedig boldogan ment haza h�rom
kicsiny�vel.
Volt egyszer, hol nem volt egy p�r csel�d s azoknak egy
fi�gyermek�k. Amikor a gyerek feln�vekedett annyira, hogy az
iskol�t elhagyta, azt mondta az anyj�nak, � elmenne szerencs�t
pr�b�lni. Az anyja v�ltig nem akarta, de l�tta, hogy nem b�r
vele, h�t tariszny�t tett n�ki.
A fi� meg be�rt egy nagy erd�be, s j�l benn j�rt m�r, mikor
l�tja, hogy tizenk�t szek�r j�n v�le szembe, megrakva
tengerin�dvessz�vel. Oda�rnek, k�sz�n, felki�lt az els�
b�resnek, hogy adjon neki egy tengerin�dvessz�t.
- V�lassz�l, fiam, amilyet akarsz - biztatta a b�res.
De a tizenk�t szek�rr�l sem tal�lt olyat, amilyen kellett
volna. Elk�sz�nt, �s ott hagyta �ket. Ment, mendeg�lt, az
erd�b�l ki�rt, ment hetedh�t orsz�gon kereszt�l, s el�rt a
tenger sz�l�hez. Ott b�m�szkodik �sszevissza, h�t k�t
tengerin�dat l�t egyszerre feln�ni! Azonnal tudta, hogy az
egyik j� lesz pusk�nak, a m�sik meg kardnak. Odament, lev�gta.
Hanem a tengerin�dak t�v�ben volt egy kir�lyi palota, � meg
besz�dbe eredt a kir�lykisasszonnyal, annyira, hogy megk�rdezte
t�le, nem sz�m�t-e f�rjhez menni. Azt felelte erre a
kir�lykisasszony, hogy f�rjhez menne �, csak nem kap olyan
v�leg�nyt, akinek �ppannyi p�nze volna, mint neki, m�sform�hoz
nem adja az apja.
Ezzel azt�n a leg�ny el is b�cs�zott, �tnak indult mag�nyosan.
Ment, mendeg�lt tov�bb, s addig ment, m�g be�rt egy v�rosba.
Pppen vas�rnapi nap volt, mentek a templomba a n�pek. � is
bement, de �ppen olyan helyre tal�lt �lni, ahol a kir�ly fia
�lt. Annak azonnal felt�nt, mennyire hasonl�t r� a di�k, s
mikor kij�ttek a templomb�l, megh�vta a palot�ba eb�dre.
Az �reg kir�ly �pp kinn s�t�lt a palota el�tt, a kir�lyfi meg
is k�rdezte t�le:
- Ap�m, melyik�nk a maga fia?
- Te vagy - azt mondja -, megismerlek az �lt�zetedr�l. De
m�sk�ppen aligha tudn�m megmondani.
Eb�dn�l rendesen ki is k�rdezte a di�kot, honn�t j�tt, kicsoda,
hov� indult. V�g�l azt mondta, ne k�boroljon m�r tov�bb,
maradjon vel�k, fi�v� fogadja, testv�r n�lk�l �gysem �r sokat
az ember.
Egy�tt nevelkedett h�t a k�t fi�, s minthogy nemcsak egyform�k,
hanem egyid�sek is voltak, egyszerre kellett volna h�zasodniuk
is. De �k csak utaltak egym�sra, hogy:
- H�zasodj meg, testv�r!
- H�zasodj te meg!
Egyszer azt�n azt mondja a kir�lyfi:
- Az a baj, hogy nekem tizenk�t szek�r p�nzem van, s az ap�m
csak olyan l�nyt enged elvenni, akinek ugyanennyi lenne a
hozom�nya.
- Tudok egy olyat. Csak azt nem tudom, hozz�d menne-�.
Megbesz�lt�k a dolgot, s odahaj�ztak a tengerin�dak t�v�be, a
kir�lyi palot�hoz. �gy gondolt�k, hogy a kir�lyfi bemegy, a
di�k meg kinn marad, megv�rja, mire ment a kir�lyfi a
l�nyk�r�ssel.
Ki is j�n a kir�lyfi azzal, hogy egy szek�r p�nzzel t�bbje van
a l�nynak, nem adj�k hozz�.
- Akkor megsz�ktetj�k. Menj vissza elk�sz�nni, �n meg a
k�sz�bh�z �ll�tom a haj�t, azt�n ha a kir�lykisasszony r�l�p,
megind�tom, �s m�r itt sem vagyunk!
�gy is lett, addig b�cs�zkodtak, addig besz�lgettek, hogy
egyszer csak lel�ptek a k�sz�br�l, s mire a kir�lyl�ny
sz�tn�zett, messze benn voltak m�r a v�zen, k�nytelen volt
vel�k maradni.
�jjel, ahogy a di�k �rzi a haj�t, ki�lt�st hall fentr�l, s
l�tja, egy griffmad�r sz�l le hozz�:
- Tengerin�dp�lc�s di�k! Viszitek a kir�lykisasszonyt, de nem
tudj�tok, hogy kinek! Mert mikor ki�rtek a v�z sz�l�re, ott
j�rtatj�k a kir�ly sz�rke cs�d�r�t. Az megugrik majd a
kir�lyfival, �s sz�rnyet hal, mikor leesik! De ha elmondod ezt
valakinek, m�rv�nyk�v� leszel t�rdig!
"Majd �n vigy�zok a kir�lyfira" - gondolta a tengerin�dp�lc�s
di�k.
De megint csak leki�lt a mad�r:
- Tengerin�dp�lc�s di�k! Viszitek a kir�lykisasszonyt, de nem
tudj�tok, hogy kinek! Mert mikor a lakodalom jav�ban �ll, az �j
p�r kis�t�l majd a kertbe. Az �reg kir�lynak van egy r�gi
katona szolg�ja, egy bokorb�l nyulat les, s nem a nyulat l�vi
le, hanem a kir�lyfit! De ha elmondod ezt valakinek,
m�rv�nyk�v� leszel k�t�sig!
"Majd �n vigy�zok a szolg�ra, hogy ilyet ne tehessen" -
gondolta a tengerin�dp�lc�s di�k, de a mad�r harmadszor is
leki�ltott:
- Tengerin�dp�lc�s di�k! Viszitek a menyasszonyt, de nem
tudj�tok, hogy kinek! Mert mikor a lakodalom elm�lik, a
kir�lyfit meg�li a tizenk�t fej� s�rk�ny, a feles�g�t meg
elviszi mag�val! De ha ezt elmondod valakinek, m�rv�nyk�v�
leszel tet�t�l talpig!
Ezzel ki is �rtek a v�z sz�l�re, felk�lt�tte a szerelmeseket,
kis�t�ltak a haj�b�l, �s t�nyleg ott j�rtatt�k a cs�d�rt!
A kir�lyfi r�gvest fel akart r� �lni, dicsekedett a m�tk�j�nak:
- N�zd meg, �gy lovagolok, mint a sz�lv�sz!
A di�k meg a tengerin�dpusk�j�val hirtelen lel�tte a cs�d�rt.
- Ejnye, testv�r, m�rt hozol r�m sz�gyent?! - h�kkent meg a
kir�lyfi.
- Hallgass, mert ha �n nem voln�k, te sem voln�l! - sz�lt r�
amaz.
Ezzel azt�n felmentek a kast�lyba, megmutatt�k a menyasszonyt
az �reg kir�lynak, hogy sz�p ugyan, de egy fill�rje sincs, mert
megsz�ktett�k. A kir�ly nem haragudott �rte, �sszeh�vta a
hercegeket, gr�fokat, b�r�kat, tartott jav�ban a lakodalom,
csak a tengerin�dp�lc�s di�k szomorkodott. Egyre azt leste, az
�j p�r hol, merre j�rk�l, s mikor l�tta, hogy kimennek a
kertbe, � is felkapta a tengerin�dpusk�j�t, s ment ut�nuk.
L�tja �m, hogy az �reg katona ott �l m�r a bokorban. Mit
tegyen? Lel�tte.
- Nagyot hib�zt�l, mert ez�rt ap�m er�sen megharagszik! Kedves
r�gi szolg�ja volt, bajod lesz bel�le! - h�ledezett a kir�lyfi.
De � megint csak azt felelte r�:
- Hallgass, testv�r, mert ha �n nem voln�k, te sem lenn�l m�r!
�s mivel igen szerett�k egym�st, nem mondt�k el, hogy esett a
dolog, azt �ll�tott�k mind a h�rman, hogy a katona mag�t �lte
meg.
Elm�lt a lakodalom, a temet�s is, v�gezte mindenki a dolg�t, de
a tengerin�dp�lc�s di�k olyan szomor� volt, hogy a kir�lyfi
megk�rdezte t�le: megb�nta t�n, hogy n�ki kommend�lta a
kir�lykisasszonyt?
Azt felelte, dehogy b�nta � meg, �pp csak az a k�r�se, hogy
lehessen v�l�k egy szob�ban egy ideig. V�rta, amit a griffmad�r
harmadszor ki�ltott. Ott virrasztott az asztalra borulva.
Alighogy el�t�tte az �jf�lt, nagy sz�l kezdett f�jni, mert j�tt
a s�rk�ny. Megverte az ajt�t, a di�k meg kisz�lt:
- Ki d�r�mb�l?
- Nyiss ajt�t, mert a tizenk�t fej� s�rk�ny!
Odamegy az ajt�hoz, de csak annyira nyitja meg, hogy egy fej�t
dugja be egyszerre a s�rk�ny, � meg lev�gja a
tengerin�dkardj�val. H�rom feje maradt, mikor beengedte, hogy
v�gezzen vele. G�dr�t �sott az �gy al� a karddal, oda
elkaparta, azt�n, mint aki j�l v�gezte dolg�t, vissza�lt az
asztalhoz, s elaludt.
A kir�lyfi meg n�zi reggel, hogy minden csupa v�r, l�tja, hogy
a di�k is, erre m�r kiab�lni kezd. Szaladnak a csel�dek,
sz�rny�lk�dnek. J�n az �reg kir�ly, az is. Fel�bresztett�k a
di�kot, s addig-addig faggatt�k, mi t�rt�nt, hogy elmes�lte,
mi�rt tett � mindent �gy, ahogy tett. De m�ris m�rv�nyk�v�
dermedten �llt el�tt�k, beteljesedett a j�slat.
Kegyetlen nagy b�nat lett �rr� az orsz�gban, gy�szt hirdettek,
s a n�p egyre gy�szolt m�g, mikor a palot�ban aranyhaj� ikrek
sz�lettek. �gy azt�n s�rtak is, �r�ltek is.
Ekkor j�tt az orsz�gba egy �reg koldus, aki megtudta, mi lett a
di�kkal, s indult a palot�ba m�ris.
- Kir�ly aty�m, �gy meg �gy hallottam, igaz-e, hogy itt valaki
k�v� v�ltozott?
Erre �gy elkezdett mindenki s�rni, hogy m�r nem is kellett
mondaniuk semmit. Mikor meg a m�rv�nyk�vet is megl�tta a
koldus, csak elmondta, amit gondolt, azt�n vagy megteszik, vagy
sem. Mert az aranyhaj� ikrek v�r�t�l v�ltozik vissza a k�.
Meggondolt�k a dolgot, s megengedt�k v�g�l, hogy a koldus
megv�gja a gyerekek ujj�t, s a v�rrel megkenje a m�rv�nyk�vet.
�gy v�ltozott vissza a k� sz�zszor k�l�nbre, mint volt r�gen.
Nagy volt az �r�m!
A di�kra a kir�ly r�b�zta minden kulcs�t, a bizalm�ba vette.
Kilencvenkilenc kulcsot adott n�ki azzal, hogy az utols�t ne
haszn�lja. Senki nem l�phetett az utols� szob�ba, tal�n
embereml�kezet �ta.
� meg egyre azon gondolkodott, mi lehet ott, mif�le nagy titok,
s egyre a kulcslyukon volt a szeme. De csak h�rom k�dat l�tott
benn.
Egyszer, amint ott tal�l leskel�dni, l�tja, hogy h�rom
kisasszony �pp f�r�dni k�sz�l. Ahogy a legkisebbet megl�tta,
nagy szerelemre lobbant. Att�l kezdve mindig v�rta �ket, s �pp
ott volt, mikor meg�rkeztek hatty�mad�r k�p�ben. Berep�ltek az
ablakon, kib�jtak a hatty�ruh�b�l, s f�rd�s k�zben �gy
besz�ltek egym�shoz:
- Ha most valaki idej�nne, s eldugn� a ruh�nkat, sose tudn�nk
elmenek�lni!
"Na - gondolta a di�k -, legk�zelebb el is dugom a legkisebb
ruh�j�t, s itt tartom magam mellett!"
�gy is tett. A k�t id�sebb kimenek�lt az ablakon, a legszebb
meg ott maradt ruha n�lk�l. Nem is ellenkezett, r�lett, hogy
fel�lt�zik menyasszonyi ruh�ba, s hozz�megy a di�khoz
feles�g�l.
�r�lt mindenki, �sszeh�vt�k megint a hercegeket, gr�fokat,
b�r�kat. Egyik �r a m�sik kez�re adta a menyasszonyt,
csod�lkoztak, hogy olyan k�nnyeden t�ncol. A menyasszony meg
azt felelte mindig, hogy az igazi ruh�j�ban t�ncolt k�l�nben
is!
Mivel nem tudt�k, mir�l besz�l, mindenki k�rlelte a v�leg�nyt,
hozza el� az igazi ruh�j�t.
Erre m�r a menyasszony is megijedt:
- Ide ne hozd, mert �tok van �nrajtam, ha magamra veszem,
ak�rhogy szeretlek is, el kell hogy hagyjalak!
De a di�k megint nem tudta meg�rizni a titkot, engedett a
hercegek, gr�fok, b�r�k k�r�s�nek. A menyasszony a t�ncosa
kez�n egyszer csak megr�zk�dott, hatty�v� v�ltozott, �s
kimenek�lt a nyitott ablakon.
Szaladt volna ut�na a di�k, de a magasb�l sz�lt csak vissza
n�ki:
- Magas hegyen magas v�r van, magas v�r tetej�n egy f�nyes
csillag, oda gyere el, ha l�tni akarsz! Isten veled!
A lakodalmas n�p csak sz�rny�lk�d�tt, � meg feltette mag�ban,
hogy ut�namegy.
T�l j�rt m�r hetedh�t orsz�gon, a lova is kid�gl�tt al�la, de
m�g h�zat nem l�tott, csak s�k f�ldet. Onnan meg erd�be jutott.
De most mintha l�tna egy kunyh�t!
Na, h�la isten, ott valakinek csak kell m�r lennie, aki
�tbaigaz�tja!
Bek�sz�n a h�zba, s egy �regasszonyt tal�lt benn. K�rdezgette,
nem tudja-e, hol van magas hegyen magas v�r, magas v�r tetej�n
f�nyes csillag.
- �n biz nem tudom, kedves gyermekem - feleli r� az �regasszony
-, hacsak a fiam nem tudja.
- Ki a kelmed fia?
- Az �n fiam a Nap. Eg�sz nap oda van napsz�mban.
- Azt�n mikor j�n haza?
- Majd est�re - mondja az �regasszony.
Nincs m�s h�tra, meg kell v�rni az est�t.
Akkor haza is ment a Nap, s k�rdi t�le az anyja:
- Fiam, tudod-e, hol lehet magas hegyen magas v�r, magas v�r
tetej�n egy f�nyes csillag? Mert ez a j� ember oda menne, s nem
tudja, hol keresse.
- Azt csak az �n b�ty�m ha tudja.
- Ki volna az? - k�rdezi a di�k.
- A Sz�l.
- De merre, hol lakik?
- Menj az �ton, m�g egy m�sik ilyen kunyh�t nem tal�lsz, mint a
mi�nk - igaz�totta �tba a Nap.
Na, reggelre oda is �rt, ott is tal�lt egy �regasszonyt,
k�sz�nt, �s azt is megk�rdezte, nem tudja-e, hol van magas
hegyen magas v�r, magas v�r tetej�n egy f�nyes csillag.
- �n bizony nem tudom, hacsak a fiam nem tudja, a Sz�l. Eg�sz
nap oda van napsz�mban, este j�n csak haza.
K�rdik este a Sz�lt�l, hol van magas hegy tetej�n magas v�r,
magas v�r tetej�n egy f�nyes csillag. Mondja a Sz�l:
- De hiszen ott voltam ma is, �s holnap is oda megyek. Te meg,
ha oda akarsz jutni, menj minden�tt a gurul� t�visbokor ut�n!
J� sok�ig gurult �m a t�visbokor, j� sok�ig szaladt ut�na,
eg�szen a hegyig. De az olyan magas volt, fel se l�tott r�,
csak azt l�tta, hogy v�z fogja k�r�l. A t�ls� oldal�n tal�lt
egy v�zimalmot.
Bement, hogy a moln�rt�l tan�csot k�rjen.
- H�t, atyafi - mondta neki a moln�r -, oda maga nem jut fel,
hacsak egy hord�ba be nem fenekelem. Mindennap j�n egy
griffmad�r le liszt�rt, abban a hord�ban felk�ld�m a liszttel.
Azzal befenekelte a hord�ba, s kig�rgette a malom el�.
D�lfel� ereszkedett le a griffmad�r, karma k�z� kapta a hord�t,
vitte felfel�, de neh�z volt, lassan haladt. A kisasszonyok
odafenn kik�ldt�k a szolg�l�t, n�zze meg, j�n-e a mad�r a
hord�val, kellene m�r a liszt! A szolg�l� azzal ment be, hogy
j�n, de nagyon lassan, m�sb�l kell eb�det csin�lni.
Nagy sok�ra azt�n a griffmad�r letette a hord�t a palota el�,
beg�rgett�k a pitvarba, �s hozz�kezdtek eb�delni. Eb�d k�zben
t�lt�gett�k a bort.
- Isten �ltessen benn�nket!
De a legkisebb csak s�hajtozott:
- Jaj, �des tengerin�dp�lc�s di�kom, ha �n ezt a poharat neked
adhatn�m!
- Itt vagyok, adhatod! - felelt r� a di�k a hord�b�l.
Szaladnak ki az emberi besz�dre, n�zel�dnek, de sehol senki.
Bemennek, megint csak t�ltik a bort, megint ugyan�gy j�rnak!
Na, ekkor m�r � is �t�tte a hord�t odabentr�l.
Ki�t�tt�k gyorsan a hord� fenek�t, a lisztt�l sz�pen
megtakar�tott�k a di�kot, s befejezt�k v�gre a lakodalmat.
Odafent maradtak a magas hegyen, boldogan �lnek a
t�nd�rfeles�ggel m�ig is, ha az�ta meg nem haltak.
Volt egyszer egy cig�ny meg k�t szeg�ny ember. Elmentek az
erd�re f��rt. Ahogy az erd�n szedik a f�t, arr�l besz�lgetnek,
ki mit k�v�nna, ha haza�r.
- Nem b�nn�m - azt mondja az egyik -, ha meleg cip� v�rna az
asztalon, meg egy t�l kolb�sz.
- �n egy t�l t�r�s lep�nyt szeretn�k az asztalon l�tni - �gy a
m�sik. - H�t te, cig�ny, mit k�v�nn�l?
- M�g vagy tizenk�t gyereket.
Mennek hazafel� a f�val, mennek az els� h�z�ba, ott az asztalon
a meleg cip� meg a t�l kolb�sz! Mennek a m�sik h�z�ba, az
asztalon egy nagy t�l t�r�s lep�ny! Megijed erre a cig�ny,
szalad haza, annyi gyereke van, minden sarokba jut bel�le, le
se tudja tenni a kalapj�t t�l�k.
Haj, a cig�ny elb�sulja mag�t, kimegy az udvarra, feln�z az
�gre.
- Az �rd�g vinne el, ami�rt ilyet k�v�ntam!
Abban a pillanatban meg is markolta egy f�st�s �rd�g, s m�r
vitte is, �gy elvitte, mint a forg�sz�l.
Ott maradt az asszony a sok gyerekkel, azt sem tudt�k, az apjuk
hol lehet.
N�ttek, n�vekedtek a gyerekek, azt k�rdi egyszer a legkisebb:
- Any�m, te! Volt nek�nk ap�nk valamikor?
- Volt h�t, de elt�nt, mintha a f�ld nyelte volna el.
- Any�nk - azt mondja a gyerek -, �n megkeresem az ap�nkat, ha
a vil�g v�g�n leln�m is, m�g az �gbe is felmegyek ut�na!
Feltariszny�zott, ment, mendeg�lt, hetedh�t orsz�got, az eg�sz
vil�got bej�rta, sehol sem tal�lta az apj�t. Ahogy �ppen egy
erd�ben sz�deleg, l�t egy borzaszt� nagy f�t. A t�ve le�rt a
pokolba, a hegye fel az �gbe. A cig�nygyerek csin�ltatott
mag�nak egy fejsz�t, belev�gott a f�ba, m�szott felfel�.
Az �g kapuja pedig z�rva volt, Szent P�ter �llt el�tte.
Azt mondja Szent P�ter a cig�nygyereknek:
- Mit akarsz te itt?
- Keresem az ap�mat!
- Itt a mennyorsz�gban? Mit keresne a te ap�d a mennyorsz�gban,
te?!
A gyerek meg fogta a kalapj�t, �s behaj�totta.
- Jaj - azt mondja -, engedjen be, csak a kalapomat hozn�m ki!
- Na, eredj, de gyere is r�gt�n!
A cig�nygyerek meg hajig�lta beljebb-beljebb a kalapot, m�g egy
nagy t�rre nem haj�totta. A t�r k�zep�n egy g�mb�ly� karossz�k,
mellette tizenk�t gyalogsz�k �llt. A k�z�ps� az Isten�, a t�bbi
az angyalok�.
Kapja mag�t a cig�nygyerek, bele�l a karossz�kbe, l�tja is
onnan az eg�sz vil�got, de az apj�t sehol.
J�n haza az Isten, megl�tja a cig�nygyereket.
- Hej, te g�zeng�z, hol j�rsz te itt? Ki engedett be? M�g hov�
nem �lt�l?!
Zavart�k kifel�, � meg gondolta, hogyha nincs az apja sehol
m�shol, h�t a pokolban csak ott kell hogy legyen! Lej�tt a
f�r�l.
Nagy lyuk volt a fa t�v�ben, azon lement a s�t�ts�gbe, h�t volt
is ott �rd�g meg �rd�g �pp el�g. Az apja f�t�tte nekik a
k�lyh�t, s egy kir�lykisasszony adogatta n�ki a f�t, azt is
odafentr�l hozhatt�k ide.
K�rdik az �rd�g�k:
- Mi kell, cig�nygyerek?
- Tudj�tok meg, az ap�m�rt j�ttem!
- Az ap�dat nem adjuk ki.
- Na, ha nem adj�tok ki, a lyuk al� �p�tek egy templomot, se
ki, se be nem tudtok j�rni t�le!
Ezzel elkezdett l�pkedni erre-arra.
- Mit csin�lsz?
- M�rem a templomnak a f�ldet!
Megijedtek az �rd�g�k, de nem tudt�k, hogy mit csin�ljanak,
mert a kir�lyuk nem volt otthon. V�g�l kiadt�k az apj�t, vigye!
- Viszem, de adj�tok a kir�lykisasszonyt is.
- Azt m�r nem adjuk!
- Nem?!
Fogott egy �s�t, kezdett �sni.
- Mit csin�lsz?
- �som a templom fundamentum�t!
Megijedtek az �rd�g�k, �s erre kiadt�k a kir�lykisasszonyt is.
Hazamegy az �rd�g�k kir�lya, Plut�. K�r�ln�z.
- Hol a cig�ny meg a kir�lykisasszony?
Mondj�k az �rd�g�k, mi t�rt�nt.
- Hej - m�rgel�dik az �rd�g�k kir�lya -, nem tud az a
cig�nygyerek templomot �p�teni! Menj ut�na, buzog�nyos fiam!
Az meg vitte a m�zs�s buzog�nyt, mint egy sz�l vessz�t, ann�l
is k�nnyebben, s utol�rte a cig�nygyereket.
- Add vissza a kir�lykisasszonyt, vagy m�rk�zz�nk meg!
- J�l van, m�rk�zz�nk! - egyezett bele a cig�nygyerek. - Aki
ezt a buzog�nyt magasabbra haj�tja, az� lesz a
kir�lykisasszony.
- De ha �n gy�z�k, te csak az ap�dat viheted! Dobd fel a
buzog�nyt!
- El�bb te dobd fel!
Na, az �rd�g meg is l�d�totta a buzog�nyt, hogy a csillagokat
s�rolta felfel�, s mikor j�tt lefel�, zengett az �g.
A cig�nygyerek meg se b�rta mozd�tani, csak fogta, vakarta a
fej�t, n�zett fel az �gre.
- Mi a baj?
- Te - mondja az �rd�gnek -, az �n b�ty�m kov�cs az �gben. Mit
gondolsz, ha feldobom hozz�, haszn�t veheti?
- Szent isten, csak fel ne haj�tsd! Mi lesz velem buzog�ny
n�lk�l?! - ijedt meg az �rd�g, s visszaszaladt. Ezek meg
ballagtak tov�bb.
- Mi van veled, te? - k�rdi Plut� a buzog�nyost.
- Fel akarta dobni az �gbe a buzog�nyomat, de nem engedtem
neki.
- Te, h�t nem b�rta volna az feldobni az �gbe, az�rt j�rt a
sz�ja olyan nagyon.
Eredj te ut�nuk, ostoros!
M�zs�s volt a nyele az ostornak, f�lm�zs�s volt a k�tele. Mikor
el�rte a cig�nygyereket az �rd�g, r�kiab�lt:
- �llj meg, cig�nygyerek! Add vissza a kir�lykisasszonyt!
- Nem �gy van az, el�bb fogadjunk!
- Na, mibe?
- Aki nagyobbat cserd�t az ostorral, az� a kir�lykisasszony.
Kezdjed!
Cserd�tett is olyat az �rd�g, hogy a f�ld megrend�lt.
A cig�nygyerek meg abroncsokat szedett el�, kezdte
megabroncsolni a fej�t. Az �rd�g csak n�zte.
- Mit csin�lsz?
- Olyat kongatok, hogy akinek nincs a feje megabroncsolva, az�
sz�thasad.
- Jaj - azt mondja -, akkor abroncsold meg az eny�met is!
R�h�zta a fej�re az abroncsot, �s az ostorny�llel �t�tte-v�gta
a fej�t.
- Jaj - rim�nkodik az �rd�g -, ink�bb vidd el a
kir�lykisasszonyt is, csak a fejem ne hasadjon sz�jjel!
Ez is visszament, ezt is j�l becsapta.
- Na, menj te, fiam, vasvill�s! - parancsolta Plut�.
Az is be�ri �ket.
- Add vissza a kir�lykisasszonyt! - ki�lt r� a cig�nygyerekre.
- Nem, az nem �gy van, el�bb m�rk�zz�nk meg!
S�r� ker�t�s volt mellett�k. A cig�nygyerek fogott egy
vasny�rsat, az �rd�g a k�t�g� vill�val szurkodta t�lr�l a
ker�t�st, de h�t a villa mindig akadt, a ny�rs meg ugyancsak
szurk�lta az �rd�g has�t.
- Vidd a kir�lykisasszonyt! - jajgatta az �rd�g, �s visszament
a pokolba.
Erre azt mondja Plut�:
- Na, szab�, most m�r te menj ut�na a cig�nygyereknek!
Utol�ri a szab�, r�parancsol:
- �llj meg! Add ide a kir�lykisasszonyt!
- Odaadom, de el�bb fogadjunk! Aki hamarabb megvarr egy
nadr�got, az� lesz a kir�lykisasszony!
- J�l van.
Bementek egy h�zba. Az �rd�g olyan hossz� c�rn�t h�zott a t�be,
hogy minden �lt�sn�l ki kellett a c�rn�val ugornia az ablakon.
Bement, kiugrott, bement, kiugrott. A cig�nygyerek meg
�lt�gette a c�rn�t szapor�n, gyorsan megvarrta a nadr�got. A
szab� is hazaiszkolt a pokolba.
Akkor ut�nuk k�ldte Plut� a kond�st:
- Eredj te most, kond�s fiam!
Megy a kond�s, a nagy fa t�v�n�l �rte utol �ket, s �pp ott
legelt egy konda is.
- Fogadjunk! - mondja a cig�ny fi�. - Az eny�m minden g�nd�r
fark�, a ti�d minden sima fark� malac. Amelyik�nk t�bbet hajt
el, az� lesz a kir�lykisasszony!
- J�l van, kezdj�k el hajtani!
Az �rd�g megfog egy diszn�t, �pp egyenes fark�, �r�l is, de
hi�ba, mert csak h�rom egyenes fark�t lelt, azok voltak
betegek, a t�bbi mind kunkori fark� volt. A cig�nygyerek mind
elhajtotta a diszn�t, azt a h�rom beteg, koszos malacot hagyta
csak ott neki.
- Na - azt mondja az �rd�g -, legyen h�t ti�d a
kir�lykisasszony.
Ezzel fel is �rtek a fels� vil�gra, vitt�k a palot�ba a
kir�lykisasszonyt. Lett nagy d�nomd�nom, a cig�nygyereket
ell�tt�k p�nzzel, egy kocsi aranyat kapott, hogy �p�tsen
palot�t maguknak.
M�ig is �l a t�m�rdek rajk� apj�val, anyj�val, ha meg nem halt
az�ta.

Volt egy kir�lynak h�rom fia. H�zasuland� volt mind a h�rom,
elindultak h�t egy�tt feles�get keresni.
Ahogy mentek, mendeg�ltek, egy erd�ben r�juk esteledett. Azon
gondolkodtak, hol tudn�nak megaludni �jszaka, mikor egy
kunyh�ra leltek. Nagyon �reg asszony lakott benne. Kelletlen�l
fogadta �ket, de ahogy kezdtek sz�pen besz�lni hozz�, m�g
vacsor�t is k�sz�tett nekik: hamuban s�lt pog�cs�t. Azt�n
helyet k�sz�tett nekik �jszak�ra, hogy majd reggel megmutatja,
merre menjenek tov�bb. A seg�ts�ge n�lk�l �gysem jutnak ki
ebb�l az erd�b�l.
Ugyan milyen erd� lehet ez?! Kezdtek rosszat sejteni a
kir�lyfiak, nem is tudtak aludni eg�sz �jjel, de reggel csak
megett�k a pog�cs�t megint, s megk�sz�nt�k az �tbaigaz�t�st.
Mindh�rman kaptak egy-egy aranyalm�t is. Lelk�kre k�t�tte az
�regasszony, hogy sehol m�shol meg ne v�gj�k, csak v�z mellett,
de hogy mi�rt, nem mondta meg.
�taljutottak rendesen az erd�n, mentek tov�bb, s mind azon
gondolkodtak, mi lehet az alm�ban. Sz�lt is a legid�sebb:
- Nem hiszek �n az eff�le besz�dnek, babonas�g! Megv�gom az
alm�t!
De a k�z�ps� k�rlelte nagyon:
- Ne tedd, nehogy elvesz�ts�k az utat! El�bb-ut�bb lel�nk
vizet, s felv�ghatod.
Mentek, �gy besz�lgettek h�rmasban, s megint egy erd�ig
jutottak. Akkora volt, hogy kiker�lni nem lehetett. J�l benn
j�rtak, mikor megett�k a marad�k pog�cs�t, s �gy megszomjaztak
r�, hogy h�rman h�romfel� kezdtek vizet keresni.
A legkisebbnek volt legt�bb esze.
- Nem lehet, hogy h�rman h�romfel� induljunk, s elvesz�ts�k
egym�st!
Egy�tt kell maradnunk!
De miel�tt b�rmit tehetett volna, a legid�sebb kett�v�gta az
alm�j�t.
Abban a percben egy gy�ny�r� sz�p kir�lykisasszony ugrott ki
bel�le, �s �gy ki�ltott:
- Adj vizet, mert szomjan halok!
B�nta m�r a kir�lyfi, hogy ilyet tett. Nem tudott seg�teni
rajta, meghalt a sz�p kir�lykisasszony. Eltemett�k, s szomor�an
mentek tov�bb.
F�radtak voltak, �lmosak, a leg�regebb vissza akart fordulni,
de a k�z�ps� sem b�rta tov�bb, kett�v�gta az alm�t. Ugyan�gy
j�rt, ahogy a m�sik, �gy h�t �k elk�sz�ntek az �ccs�kt�l,
visszafordultak, az meg ment tov�bb. Sajn�lta a testv�reit, s
ek�zben alig vette �szre a patakot. Le�lt mell�je, felv�gta az
alm�t, de aki kiugrott bel�le, az volt �m a sz�ps�ges
kir�lyl�ny!
- Adj vizet, mert szomjan halok! - k�rte a kir�lyfit.
Meg is itatta els� sz�ra, s n�zte, nem gy�z�tt betelni a
l�t�s�val.
- H�t most mit�v�k legy�nk, gy�ny�r�m, hogy vigyelek magammal?
Amennyit n�k�nk menni kell haz�ig, azt te ki nem b�rod! Csak
van itt valahol valami v�ros, hint�t veszek, s azon viszlek
haza. Addig itt ez a nagy lombos fa, fel�ltetlek r�. Le ne
j�jj, ak�rki h�v, m�g �rted nem j�v�k!
Hamarosan tal�lt is egy v�rost, a legszebb hint�t v�s�rolta
meg, s robogott vele a patakhoz.
De baj esett, mert am�g odaj�rt, egy cig�nyasszonyt vitt arra
az �tja. Lehajolt inni, s a patakban megl�tta a
kir�lykisasszonyt. El�bb azt hitte, mag�t l�tja, s elkezdett
csod�lkozni, hogy milyen gy�ny�r�. De hamar r�j�tt, hogy valaki
m�st l�t. No, gondolta, akkor lecsalja onn�t, s � �l fel a
hely�be. Siker�lt is, amit akart, lecsalta, kik�rdezte, �s a
patakba l�kte.
Csakhogy a kir�lyl�ny nem fulladt a v�zbe, aranyhal lett
bel�le. A gonosz meg fenn �lt a f�n, v�rta a hint�t a
kir�lyfival.
Kis id� m�lva meg is �rkezett, m�ghozz� olyan sz�p ruh�t
hozott, amilyen egy aranyalm�b�l lett kir�lykisasszonyhoz
illik. Csupa selyem, csipke volt, csupa gy�ngy! S felki�ltott a
f�ra:
- M�r itt vagyok! Nem j�ttem-e sok�?
- Jaj, dehogynem! Dehogynem! Azt gondoltam, meg is halok, �gy
�ssze�getett a nap! Megcs�nyultam miattad!
A sok besz�d ut�n lesz�llt a cig�nyasszony a f�r�l, felvette a
gy�ngy�s ruh�t, �s robogtak hazafel�.
A kir�lyfi k�t testv�re k�zben m�r megn�s�lt, s hogy megl�tt�k
a cig�nyasszonyt fenn a hint�n, megnyugodtak. Ez sem szebb az
�v�kn�l. Nem irigykedtek az �ccs�kre, hogy tov�bb b�rta
t�relemmel �n�luk.
J�rt a kir�lyi udvarban egy nagyon v�n fav�g�, aki nagy
messzir�l hordta a f�t. Egyszer fav�g�s k�zben szomjasan a
patakra hajolt, megl�tta az aranyhalat �szk�lni. Megfogta,
hazavitte, s �rvendezve mutatta a feles�g�nek.
- Nem tal�lod ki, mit hoztam! Egy sz�p kis aranyhalat!
- Hiszen ez csakugyan sz�p - mondja a feles�ge. - V�tek nek�nk
megenni, adjuk a legkisebb kir�lyfinak, a feles�ge biztos �r�l
majd!
De mikor a cig�nyasszony megl�tta a halat, r�gt�n gyan�t
fogott. K�vetelte, hogy tiszt�ts�k meg, s �gyeljenek, nehogy
egy p�nze is elkall�djon! A nagy vigy�z�s mellett egy aranyp�nz
m�gis a kir�lyfi ajtaja el� hullott, s m�snap reggelre gy�ny�r�
nagy fa n�tt ki bel�le.
A cig�nyasszony r�gt�n tudta, hogy az a fa halp�nzb�l termett,
k�rte az ur�t, hogy v�gassa ki. Addig-addig, nem volt mit
tenni, sz�lni kellett a fav�g�nak.
Ahogy nagy fejcs�v�lva v�gta kifel�, a nagy fa k�zep�b�l
kiesett egy sz�p kis fafed�! Na, gondolja, j� lesz az
asszonynak a zs�roscsupor tetej�re, �gyis akart r� egy fed�t.
- N�zd csak - azt mondja -, mit hoztam megint!
R�tett�k a zs�roscsupor tetej�re.
- Nem j�nn�l ki velem az erd�re? - mondja m�snap az �regember a
feles�g�nek. - Nagyon sok f�t v�gtam tegnap, seg�ten�l
�sszehordani.
Kiballagtak egy�tt az erd�re, s �gy elszaladt az id�, m�ris
este lett, menni kellett haza. �m am�g �k oda voltak, a kis
fed� legurult a csupor tetej�r�l, visszav�ltozott
kir�lykisasszonny�, s hozz�kezdett vacsor�t k�sz�teni. Mikor
k�sz volt vele, megter�tette az asztalt, s visszagurult a
kemenc�re, a csupor tetej�re.
Az �regek meg �multak-b�multak, azt gondolt�k, t�n az
aranyhal�rt a kir�lyfi feles�ge f�zte a vacsor�t. De hogy
m�snap, harmadnap is ugyan�gy j�rtak, felmentek a palot�ba, s
megk�sz�nt�k a kir�lyn� sz�vess�g�t. De nagyon elrestellt�k
magukat, mert a cig�nyasszony r�juk pir�tott - m�g hogy � f�z
vacsor�t nekik!
M�rpedig �k m�sra nem tudtak gondolni.
M�snap meg, ahogy mennek az erd�be, azt mondja az �regasszony:
- Te apjuk, visszamegyek, h�tha tetten �rem, aki nek�nk a
vacsor�t f�zi!
Amikor azt�n benyitja az ajt�t, l�tja, hogy egy igen sz�p l�ny
ny�jtja a t�szt�t. Az �regasszony azt sem tudta, hov� legyen a
megr�k�ny�d�st�l.
- Kedves any�m, ugye, nem sejtette, ki f�zi a vacsor�t? �n
voltam.
- B�rki l�gy, gyermekem, b�rmit is mondasz, azt sem tudom, hogy
ker�lt�l ide!
Azt�n hogy estig hallgatta a l�nyt, s az �reg is hazaj�tt
k�zben, megtan�cskozt�k, mint lehetne besz�lni a kir�lyfival,
hogy a cig�nyasszony ne fogjon gyan�t. Gondolt�k, legjobb lesz,
ha csak azt mondj�k el a kir�lyfinak, ami v�l�k t�rt�nt: egy
kis fafed�b�l l�nyuk lett, de olyan sz�p, hogy csod�j�ra j�rnak
a szomsz�dok.
Na, gondolta a kir�lyfi, ezt m�r � is megn�zi.
H�t amint bel�p, ott tal�lja a sz�ps�ges sz�p
kir�lykisasszonyt, aki az alm�b�l kiugrott!
Hint�ba �ltette, �s m�ris �sszeh�vta a tan�csosait, hogy
d�ntsenek a cig�nyasszony dolg�ban, mert � nem k�pes r�n�zni
sem. Azok azt�n csin�ltattak egy hord�t, k�r�s-k�r�l szegekkel
telivert�k, abba �ltett�k a cig�nyasszonyt. S miut�n
befenekelt�k a hord�t, beleg�rgett�k a patakba.
A palot�ban meg nagy lakodalmat csaptak, trakt�lt�k a n�pet,
hetedh�t orsz�gra sz�lt a muzsika. T�n m�g most is sz�l, csak
mi m�r nem halljuk.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskakas a vil�g
v�g�n.
Olyan szeg�ny volt az istenadta, majd �hen veszett.
Gondolkodott nagyon, mit�v� legyen, csakhogy nem jutott semmire
a nagy gondolkod�ssal. Kiment a szem�tdombra, �s kukor�kolni
kezdett.
Meghallotta ezt a kir�lyn� a palota ablak�b�l, s lement a
palota el�, hogy megn�zze, ki lehet. L�tja, hogy egy sz�p
kiskakas. Meg�r�lt neki, csalogatta, de a kiskakas nem nagyon
igyekezett befel�. A v�g�n azt�n csak bement, s a kir�lyn�
aranyb�l �p�ttetett neki �lat, ez�st�l�k�vel.
�lt is rajta egy napig.
Hanem m�snap m�r kereste a szem�tdombot, s hogy nem tal�lta,
nagyon szomor� lett. Olyan szomor�, hogy kukor�kolni sem akart.
Megsajn�lta nagyon a kir�lyn�, kiengedte az �tra kapirg�lni.
A kiskakas �r�m�ben olyat kukor�kolt, hogy a palota tulip�njai
egyszerre kiny�ltak, azt�n uccu, vesd el magad, szaladt min�l
messzebb a palot�t�l egy m�sik vil�gv�gi szem�tdombig.
A kir�lyn� s�rt-r�tt, de hogy kir�tta mag�t, elk�ldte a
szolg�l�t, keresse meg, hov� lett. Ment a szolg�l�, r� is akadt
a kiskakasra a szem�tdombon, �ppen nagyokat kukor�kolt, �r�lt,
hogy lehet kapirg�lni. Csakhogy a szolg�l� addig csalogatta
kukoric�val, m�g megfogta, s vitte vissza a palot�ba.
A kir�lyn� m�ris gy�m�ntlajtorj�t csin�ltatott az ez�st
hely�be, hogy m�g jobban kedv�t keresse, de a kiskakas �trep�lt
a ker�t�sen, szaladt �jabb szem�tdomb tetej�re kapirg�lni,
kukor�kolni.
Addig kukor�kolt, m�g j�tt egy zivatar, s a vill�m agyoncsapta.
Ha a kiskakast a vill�m agyon nem csapta volna, az �n mes�m is
tov�bb tartott volna.
T�CS�K
Volt egyszer egy szeg�ny kis suszter. T�cs�knek h�vt�k, �s
annyi gyereke volt, mint a rosta fenek�n a lyuk, m�g eggyel
t�bb is.
Ej, gondolta szeg�ny feje, mit csin�l � ennyi gyerekkel,
elmegy, elpuszt�tja mag�t!
Ahogy megy a suszter, mendeg�l hetedh�t orsz�gon �t, egy
v�rosba �r. Ott meg az van ki�rva a v�rra, hogy egy tud�st hat
v�ka arany�rt felfogad a kir�ly.
No, gondolta, tud�s m�g soha nem volt, de neki �gyis mindegy!
Mondja a kapusnak, mi j�ratban volna, a kir�lyhoz akar
elszeg�dni.
- Szerencs�d lesz, biztos fel is fogadnak, mert a
kir�lykisasszony gy�m�ntk�ves aranygy�r�je elveszett. Ha
kider�ted, hol keress�k, k�s�retet is adnak a hat v�ka
aranyhoz!
Vitte is egyb�l a kir�ly el�.
- Vigy�zz, mit v�llalsz! Ha a gy�r� m�gsem lesz meg, nem vagy
igazi tud�s, a fejedet v�tetem! - figyelmeztette a kir�ly a
susztert.
- Fels�g, �n a fejem nyugodtan kezedbe aj�nlom, de am�g nem
eszem, a gy�r� sem mutatkozik meg el�ttem!
- Rendben van - b�lint a kir�ly. Bez�rt�k egy nagy szob�ba,
hogy enni hozzanak neki.
"Ej - gondolja -, megsz�molom, h�nyf�le itt az �tel!"
Hozza is a levest a szobal�ny, � meg r�mondja:
- Egy!
N�z a szobal�ny, mert a gy�r�t h�rman dugt�k el, �s az egyik
t�nyleg � volt.
Sz�l a szak�csn�nak.
- Majd �n viszem a paprik�st neki, hadd l�tom, t�nyleg tud-e a
dologr�l - mondja a szak�csn�.
T�cs�k meg sz�mol tov�bb:
- Kett�!
Megijed a szak�csn� is:
- Szent isten, csakugyan tudja!
K�ldik az inast a t�szt�val, s az is mit hall:
- H�rom!
T�nyleg mindent tud, nagy tud�s, de h�t �k most mit tegyenek?
Bementek a suszterhoz, �s megvallott�k:
- Tud�s uram, mi loptuk el a gy�r�t a kisasszonyunkt�l.
- F�, hogy bevallott�tok - mondta T�cs�k. - Hozz�tok most ide a
gy�r�t, a t�bbi az �n dolgom!
Futottak, ahogy b�rtak �rte, � meg egy kis darab keny�rbe
gy�rta, �s a morzs�val egy�tt kisz�rta az ablakon a pulyk�knak.
A pulyk�k k�zt volt egy �reg kan pulyka, lenyelte a gy�r�t
kenyerest�l. Ezzel rendben volt minden, a kis suszter tapsolt,
hogy vigy�k a kir�ly el�.
- Fels�ges aty�m - azt mondja a kir�lynak -, a gy�r�t a
kir�lykisasszony hagyta el s�ta k�zben, �s egy kan pulyka
nyelte le, annak a begy�ben keress�k.
- Ha ez igaz - azt mondja a kir�ly -, a hat v�ka arannyal
egy�tt katon�kkal k�s�rtetlek haza, de ha t�vedt�l, tudod, mi
k�vetkezik!
Meglett a gy�r�. �s a kir�ly m�snap kim�retett hat v�ka
aranyat, hint�ban, a saj�t katon�ival k�s�rtette haza.
Igen �m, de ahogy mennek hazafel�, egy tiszt leugrik a lov�r�l,
meg�ll pihenni.
A mez�n felfogott a mark�ban egy t�csk�t, s azt mondja neki:
- Na, tud�s uram, mondja meg csak, mi van a kezemben!
Megijed a kis suszter. Most mi lesz? Mondja mag�nak:
- Ej, T�cs�k, most vagy �m bajban!
A tiszt el�rti, �mul egy nagyot, kiengedi mark�b�l a t�csk�t.
�gy menek�lt meg.
Eddig a mese.
A NAGYGAZDA FIA
Mikor m�g kisgyerek voltam, ap�m elk�ld�tt a malomba. Befogtam
hat �kr�t, felraktam a zs�kokat a szek�rre, �s ahogy hajtok, az
�kr�k meg�llnak vizelni. Annyit vizeltek, az eg�sz utat
el�nt�tt�k, nem tudtak tov�bbmenni. Kaptam-fogtam magam, a
zs�kokat leszedtem a szek�rr�l, �s az �kr�k hely�be befogtam,
azokat meg feltettem a zs�kok hely�re. �gy jutottunk el azt�n a
malomba.
Am�g a moln�r �r�lte a b�z�t, gondoltam, felm�szok a malom
el�tt a f�ra eprezni. Ott eprezgetek, egyszer megcs�szik a
l�bam, beleestem a fa odv�ba. Nem baj, van otthon ap�mnak egy
j� kis fejsz�je, elszaladtam �rte, kiv�gtam magam az od�b�l.
A moln�r m�g mindig �r�lt, visszam�sztam eprezni.
Akkor l�tom, hogy egy csapat s�lt sereg�ly rep�l arra az �gra,
ahol �llok! Teleraktam a gaty�m korc�t v�l�k, hogy majd
hazaviszem �ket, de azok ezt nem v�rt�k meg, �k vittek engem!
Felrep�ltek velem!
Ott rep�lt�nk valami v�z felett, ahol �ppen asszonyok mostak.
Ahogy megl�ttak, kiab�lni kezdtek:
- �, J�zus, de nagy mad�r!
�n meg �gy �rtettem hogy: dobd le a gaty�d!
Kioldottam a gatyamadzagot, a sereg�lyek kirep�ltek, �n meg
v�zbe pottyantam. A farom k�t partja kicsapta az �sszes vizet,
a v�zzel egy�tt a rengeteg b�k�t, a falubeliek szek�rsz�mra
hordt�k haza, m�gsem fogyott. Arra j�tt egy cig�nyleg�ny, az
�gy telerakta az ing�t, mind elvitte egyszerre.
Eddig volt, mese volt.

Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a vil�gnak m�r nem messze a
v�ge, volt egy orsz�g, azt�n ennek az orsz�gnak egy kir�lya, a
kir�lynak meg volt egy fia. Csak feles�ge nem volt, mert amikor
a fia sz�letett, a kir�lyn� meghalt. A kir�lyfit dajk�k
nevelgett�k, mikor meg nagyobbacska lett, a vit�zek k�zt
csetlett-botlott, ezek azt�n mindenf�le nem neki val� dologra
tan�tgatt�k.
El�g az hozz�, hogy m�r a kir�ly is bel�tta, ez nem lesz �gy
j�. R�sz�nta mag�t, hogy �jb�l megh�zasodik, anya nevelje a
gyereket ink�bb.
A sz�m�t�s j� volt, de szerencs�je nem volt hozz�. A m�sodik
asszony kem�nysz�v� mostoha lett, addig-addig, hogy a kir�lyfit
kitudta a palot�b�l is.
A k�ls� udvarban, az ist�ll� meg a lovak k�r�l forgol�dott, s
nagyon megkedvelt egy aranysz�r� cs�d�rt. Gondozni is maga
gondozta, etette, itatta, aljazta, vakarta, kef�lte, s az is
nagyon szerette a gazd�j�t. Ha fel�lt a nyerg�be, sz�llt vele,
mint a mad�r, de m�s emberfi�t nem t�rt meg a h�t�n.
Hanem egyszer furcsa dolog t�rt�nt.
A kir�lyfi �pp egyed�l volt vele az �lban, �s az aranysz�r�
cs�d�r megsz�lalt. A kir�lyfinak szeme-sz�ja el�llt az
�mulatt�l. Sose hallott olyat, hogy l� emberi nyelven sz�ljon.
- Ne f�lj, ne gondolj semmi rosszra, t�ltos l� vagyok, ki
besz�lni tud, ha bajban van a gazd�m!
- �n, bajban?
- �gy bizony - mondja az aranysz�r� cs�d�r. - A mostoh�d az
�letedre t�r. � mag�nak akarja az orsz�got az ap�d ut�n.
Nyergelj fel, fogd a leg�lesebb kardot, tegy�l tariszny�t,
t�ltsd meg a kulacsot, azt�n induljunk! Addig megy�nk, m�g
hozz�d val� feles�get nem tal�lunk, aki szeret majd, �s gondol
veled.
Megfogadta a szav�t a kir�lyfi, felnyergelt a legaranyosabb
szersz�mmal, gondolta, l�nyk�r�be mennek, s�rga nyereggel,
dar�ctakar�val nem indulhatnak. � maga selyemingbe, gaty�ba
�lt�z�tt, b�rsonyment�be, sz�k b�rsonynadr�gba,
szatty�ntariszny�t, d�szes kulacsot k�t�tt fel a nyeregk�p�ra.
Csillogtak-villogtak a napsug�rban, mikor a kir�lyi v�r
kiskapuj�n kinyargaltak. Az�rt ott, hogy a mostoha nehogy
megl�ssa �ket.
Csakhogy az mindent �szrevett. Kiadta a parancsot az ajt�n�ll�
vit�z�nek, aki tette neki a sz�pet titokban, hogy nyargaljon a
kir�lyfi ut�n, azt�n ahol be�ri, tegye el l�b al�l.
Igen �m, de az aranysz�r� cs�d�r hol j�rt m�r akkor! Hetedh�t
orsz�gon, az �veghegyen is t�l!
�ppen egy nagy birodalom hat�r�hoz �rkeztek. Eddig sz�pen
s�t�tt r�juk a nap, de itt koroms�t�t volt.
- Hej, kedves lovam, l�mp�st nem hoztunk, �gy meddig jutunk itt
a vak �jszak�ban?
- Mindj�rt l�tunk mi, kedves gazd�m, v�rj csak. Kijjebb nyitom
a szemem egy kicsit!
Lett is olyan vil�goss�g k�r�l�tt�k, mintha l�mp�st gy�jtottak
volna. No meg, gondolt�k, majd csak meg is virrad, de teltek-
m�ltak a napok a s�t�tben.
V�gre azt�n, hogy egy v�rosba �rtek, s a kulacsot meg kellett
t�lteni, megk�rdezte a csapl�rost, mif�le �tok ez a s�t�ts�g.
- J� vit�z - mondta az -, te messzir�l j�hetsz, hogy h�r�t sem
hallottad a bajunknak. T�n a Veres vit�zt sem ismered, aki
hatalmas �s kegyetlen ember, gonoszs�ggal teli. Az a baj, hogy
ez a Veres vit�z szemet vetett a kir�lyunk egyetlen l�ny�ra, s
hi�ba k�ri, nem adj�k hozz�.
- Azt�n nem akadt egy b�tor sem, aki ezt a Veres vit�zt
kett�szelje?
- Akadt b�tor, �s nem is egy, de nem tudnak hozz�f�rk�zni.
- Hogyhogy nem tudnak? - n�z r� a kir�lyfi.
- �gy, hogy � maga a r�zmez�n, ez�stmez�n t�l, az aranymez�
legsz�l�n lakik, s mire addig eljutna valaki, a h�rom cs�d�r
agyonr�gja.
De a kir�lyfi csak cs�v�lta a fej�t.
- Merre esik innen a h�rom mezeje? - tudakolta.
J�l szem�gyre vette a csapl�ros, s azt mondta neki:
- T�n csak nem akarsz te is r�t�rni?
- De bizony!
- Nehogy megtedd, messzir�l j�tt vit�z, gyenge ifj� vagy, nagy
k�r lenne �rted!
- Elpusztulni bizony �n sem akarok, kedves b�ty�m, de a Veres
vit�zt kett�be has�tani ann�l ink�bb.
Addig-addig, hogy a csapl�ros megmutatta az utat a Veres vit�z
mez�i fel�.
A kir�lyfi felpattant aranysz�r� t�ltosa nyerg�be, s ott voltak
egy szempillant�s alatt. Alig �lltak meg a r�zmez� sz�l�n, a
r�zcs�d�r felkapta a fej�t, nagyot nyer�tett, �s a leveg�be
szagolt. �gaskodott, hogy egy ugr�ssal ott teremjen a t�ltos
mellett, �s lovas�val egy�tt agyonr�gja.
Igen �m, de nem sejtette, kikkel keveredett harcba, �s nagyon
elv�tette a dolgot. A t�ltos mell� ugrott, s a kir�lyfi
lecsapta a r�zcs�d�r fej�t. Mindenki tudta m�r abban a percben,
maga a Veres vit�z is, mi t�rt�nt, mert a csillagok sz�pen
kiragyogtak.
�k meg �tnyargaltak a r�zmez�n, meg�llottak az ez�stmez�
sz�l�n, ahol az ez�stcs�d�r legel�szett. Azonnal tudta, hogy
ezek �lt�k meg a t�rs�t.
"Se irgalom, se kegyelem - gondolta mag�ban -, n�gy patk�s
pat�mmal az ez�stf�ldbe taposom �ket!"
Csakhogy � is elv�tette a dolgot, s el�bukkant a hold is.
Hogy a holdat megl�tta a Veres vit�z, kev�sen m�lt, hogy a guta
meg nem csapta. A kir�lyfi meg �tnyargalt az ez�stmez�n, s ott
�llt az aranymez� sz�l�n.
Nem sokat v�rtak, mert az aranycs�d�r nekirontott, messzir�l
nyer�tette:
- Gyertek csak, hogy az aranyf�ldbe tapossalak benneteket!
De a t�ltos visszanyer�tett:
- V�rj csak! Meg�red m�g, hogy a te v�red issza fel az
aranyf�ld!
�s alighogy elb�ntak vele, kis�t�tt a nap.
Mi tagad�s, a h�res Veres vit�znek most in�ba sz�llt a
b�tors�ga, �s mag�ra csukta hirtelen a v�rat. De a t�ltos
beugratott az udvarba, s k�nytelen volt kij�nni egy nagy,
hossz� karddal. Ott szelte kett� a nadr�gja fenek�ig a kir�lyfi
a saj�t udvar�n.
- Na, ez m�r t�bbet nem lesz �rtalm�ra senkinek, kedves gazd�m
- h�z�dott el a Veres vit�z mell�l a t�ltos -, de l�ssuk m�r a
sz�p kir�lykisasszonyt, akit megszabad�tott�l!
Nem �rkeztek v�ratlanul, dehogy, t�rt kapukkal fogadt�k,
lakom�val az idegen kir�lyfit. A n�p, a kir�ly m�ris
megszerette. A kir�lyl�ny meg olyan szerelmes lett, bele is
pusztul t�n, ha nem veszi maga el� a nyeregbe, ha a
lakodalomr�l m�g csak sz� sem esik! De h�t megszerette � is, �s
�r�mmel vitte haza mag�val.
�gy f�l�ton lehettek, amikor azt l�tj�k, hogy egy lovas
poroszk�l vel�k szembe, igen �gr�lszakadt kin�zet�, mint aki
m�r ki tudja, mi�ta k�borol.
- Nem l�tt�k errefel� a kir�lyfit?
Err�l j�ttek r�, hogy senki m�s, mint a mostoha kedvenc
katon�ja, csak m�r nagyon elgy�t�rte az �t �t is meg a lovat
is, mad�rijeszt�nek se kellen�nek. Azt sem tudta, kivel besz�l,
az esze sem volt nagyon a hely�n, mondt�k neki, csak egyenesen
menjen, mindig az egyenes �t visz legtov�bb!
A mostoha meg, hogy megl�tta a t�ltost bej�nni a v�rba,
menek�lt kifel� a kiskapun. M�ig menek�l, hogyha k�zben be nem
�rte a katon�j�t, s kunyh�t nem �p�tettek maguknak valahol.
A kir�ly pedig �r�lt a fi�nak, �tadta neki a kir�lys�g�t, s
boldogan �lnek tal�n m�g ma is.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kir�ly. Egyetlen l�nya
volt, �s azon tanakodott a feles�g�vel, kihez is k�ne adni.
Kihirdette v�g�l, hogy ahhoz adj�k, aki olyat tud hazudni, amit
a kir�ly sem hisz el.
Ment is oda boldog, boldogtalan, de hi�ba hazudoztak, a kir�ly
mind elhitte, mindre azt mondta:
- Nagy a vil�g, megeshetett ez is.
Meghallotta ezt k�t szeg�ny leg�ny, akik testv�rek voltak, s �k
is elindultak szerencs�t pr�b�lni, pedig az egyik okos volt, a
m�sik meg bolond, amolyan f�ln�t�s szeg�ny.
�tk�zben tal�ltak egy lyukas serpeny�t, ez �tl�pte, amaz
felvette. Azt�n tal�ltak egy fadug�t is. A bolond felvette,
hogy azzal majd bedugja a serpeny�t, s abban f�zik a lakodalmi
csigalevest.
El�bb a b�tyja �llt a kir�ly el�. Azt hazudta, hogy az �
apj�nak olyan �ri�si nagy sz�nabogly�ja van, hogy mikor a
k�telet �tdobt�k rajta a vill�val, olyan sok�ig volt a villa a
leveg�ben, hogy egy mad�r f�szket rakott r�, kik�lt�tte a
fi�k�it, �s el is sz�lltak, mire a t�loldalon le�rt.
A kir�ly v�gighallgatta, �s azt mondta erre is:
- Nagy a vil�g, megeshetett ez is.
- Nah�t, m�g ezt is elhitte! - n�zett nagyot az okos leg�ny.
M�ris ment be a bolond. Nevett�k, k�rdi t�le a kir�ly:
- Mit akarsz azzal a lyukas serpeny�vel?
Azt mondja r� a bolond:
- Az igaz, hogy lyukas, de itt a dug�. Bedugjuk, s ebben f�zz�k
a lakodalmi csigalevest.
Nevett�k, de nem b�nta, mondta tov�bb:
- Legel�sz�r a kir�lykisasszonynak mondan�k valamit!
- Mondjad, bolond, csak mondjad!
- Azt mondan�m, hogy az apja itt a legnagyobb tolvaj, �s � maga
is meg�ri a p�nz�t!
- Hazudsz, ez m�r biz isten nem igaz! - ki�ltott r� m�rgesen a
kir�ly.
- Na, ha nem igaz, akkor m�ris menyasszony a l�nya, f�zhetj�k a
csigalevest!
A kir�ly meg m�st m�r nem tehetett, beleegyezett a h�zass�gba,
s boldogan �lnek mind, ha meg nem haltak.
Tetejetlen sz�nben van egy rozsd�s fejsze, aki mes�m nem hiszi,
az faragjon v�le!
CIG�NYFURFANG
Az egyszeri cig�ny elszeg�d�tt dolgozni a maga kenyer�re. De
nagyon lapos tariszny�val ment ki a mez�re. Nem is nagyon
�rtott a dolognak.
Mikor elj�tt a d�l, a gazda t�zet rakott a bogr�cs al�,
szalonn�t apr�tott bele, s hozz�fogott a f�z�shez, a cig�ny meg
csak n�zte, nyelte a ny�l�t. Egyszer csak �szrevette a gazda
tariszny�j�t a szek�ren, kicsent egy darab szalonn�t bel�le.
Megl�tja a gazda, r�ki�lt:
- H�, more, az �ld�j�t! Hiszen te a magad kenyer�re szeg�dt�l!
- Az �m - mondja a cig�ny -, de nem a magam szalonn�j�ra!
A gazda hagyta, hadd lakjon j�l. Hanem azt�n megk�rdezte t�le:
- H�t azt�n hogy is h�vnak t�ged?
- Engem �gy h�vnak, hogy: ha j�llakt�l, hazafel�! Gazduramat
hogy h�vj�k?
- Engem meg �gy, hogy: ut�na az esztek�vel!
A cig�ny megcs�v�lta a fej�t.
- Jaj, nagyon �sszeillik a nev�nk!
Nem is mert megsz�kni.
A m�sik cig�ny meg elment a templomba.
�gy gondolta, hogy � bizony nem h�z�dik h�tra az oszlopok m�g�,
hanem k�z�pre �l, mert l�tni akar mindent. �gy azt�n be�lt nagy
begyesen a b�r� sz�k�be.
Amint a b�r� is benyitja a templomajt�t, l�tja, hogy ott �l a
cig�ny az � hely�n. Mit csin�ljon most? Bemenjen, �s ott
egyezkedjen vele?
Nem ment be, hanem az ajt�ny�l�sb�l intett az ujj�val neki,
hogy menjen ki.
A cig�ny �szrevette, de csak intett a fej�vel, hogy nem megy.
Mit volt mit tenni, kinn maradt a b�r�, de mikor a cig�ny
el�ker�lt, felel�ss�gre vonta:
- Nem tudod te, hogy mikor �n �gy intek az ujjammal, az azt
jelenti, hogy gyere ki?
- H�t b�r� uram nem tudja, hogy amikor �n �gy intek a fejemmel,
az azt jelenti, hogy nem megyek?
A NAGY FA
Egyszer volt egy kir�ly. Annak az udvar�n volt egy fa, de olyan
magas, hogy a gy�m�lcs�t m�g sosem l�tta. Kihirdette, hogy ha
valaki hozna le bel�le, neki adn� a l�ny�t feles�g�l.
Jelentkezett m�ris egy �csfi�.
Adtak neki egyheti �lelmet meg k�t fejsz�t, � meg elindult fel
a f�ra.
Mikor el�rte az els� gallyat, tal�lt rajta egy falut, a sz�ls�
h�zban egy hetvenh�t �ves embert. K�rdi t�le:
Elmondja az �csfi�, hogy gy�m�lcs�t akar szedni.
- Pihenj meg �jszak�ra, majd reggel tov�bbindulsz.
�gy is lett. Megint kapott egyheti �lelmet, mehetett felfel�.
Egy h�t m�lva el�rt egy m�sik gallyat, azon v�ros volt, �s a
sz�ls� h�zban lakott a hetvenh�t �ves �regember apja. Az is
k�rdi t�le:
Elmondja neki is, hogy gy�m�lcs�t akar vinni, s az azt mondja:
- Eredj be a v�ros legk�zep�be, ott lakik a l�nyom, az majd ad
neked gy�m�lcs�t.
De az asszony is csak azt mondta:
- Pihenj meg, j� kor�n felkel�nk, s adok.
Reggel meg �gy sz�lt:
- �n most elmegyek a l�nyommal a templomba. Itt van tizenh�rom
szoba kulcsa, tizenkett�t addig takar�ts ki. De a
tizenharmadikat ki ne nyisd, ak�rmilyen sz�pen k�rlelnek is
bentr�l!
�gy is lett, az asszony a l�ny�val el is ment a templomba, �
meg hozz�fogott takar�tani. De a tizenharmadik szob�b�l olyan
sz�pen rim�nkodtak, hogy "eressz�l ki, megl�sd, megszolg�lom",
megsz�nta a s�r�-r�v� valakit, �s kinyitotta az ajt�t.
De a tizenk�t fej� s�rk�ny volt odabenn, s mikor j�tt haza az
asszony a templomb�l, a l�ny�t ellopta mell�le.
Haragudott nagyon az asszony, mondta az �csfi�nak, m�g a l�ny�t
el� nem ker�ti, nem ad neki gy�m�lcs�t.
- J�l figyelj! Van kinn a mez�n h�rom csapat m�nesem, egy
arany, egy ez�st, egy pedig k�z�ns�ges. Amelyik lovat akarod,
azt fogod ki bel�le, de hazahozd a l�nyomat!
Ki is ment az �csfi�, v�lasztott a k�z�ns�ges m�nesb�l lovat,
v�gtatott rajta a s�rk�ny ut�n.
A l�nyt a s�rk�ny kertj�ben tal�lta.
- Gyere, viszlek haza, mert �rted j�ttem! - mondta neki.
- Nem �r az semmit - feleli a l�ny -, �gyis utol�rnek!
S csakugyan, mikor fel�ltek a l� h�t�ra, a s�rk�ny lova
ord�tani kezdett.
J�n ki a s�rk�ny.
- Hogy a kuty�k egy�k meg a h�sod! Holl�k igy�k meg a v�red!
Nincs mit egy�l, nincs mit igy�l, hogy �gy ord�tozol?!
- Van mit egyek, van mit igyak, de viszik a sz�p
gazdasszonyomat!
- Ha m�g egy m�zsa liszt pog�cs�j�t megeszem, utol�rj�k?
- Utol! - mondja a l�.
- Ha m�g egy m�zsa doh�nyt elpip�lok, utol�rj�k?
- Utol!
Ezeket mind megcselekedte, fel�lt a l�ra, az meg ugrott egyet,
s utol is �rte �ket.
Azt mondja a s�rk�ny az �csfi�nak:
- M�g egyszer ezt megteheted v�lem, de harmadszor v�ge az
�letednek!
Az meg nagy szomor�an eleresztette a lovat, fogott m�sikat az
ez�stm�nesb�l, v�gtatott vissza a s�rk�ny kertj�hez.
Mondja a l�nynak:
- �rted j�ttem!
- Hasztalan, �gyis utol�rnek!
- Csak nem �rnek, ez m�r fut�sabb l�!
Azt�n, hogy elindultak, a s�rk�ny lova m�ris l�rm�zni kezdett.
- Kuty�k egy�k meg a h�sod! Holl�k igy�k meg a v�red! Nincs mit
egy�l, nincs mit igy�l?!
gazdasszonyomat!
- Ha m�g k�t m�zsa liszt pog�cs�j�t megeszem, utol�rj�k?
- Utol!
- Ha m�g k�t m�zsa doh�nyt elpip�lok, utol�rj�k?
- Utol!
Mikor ezekkel v�gzett, akkor �lt csak fel a lov�ra, s alig
ugrott kett�t a l�, utol�rte �ket. Mondja a s�rk�ny:
- Harmadszor megfoglak, v�ge az �letednek!
Az �csfi� nagy szomor�an �llt a mez�n, �s az aranym�nesb�l
kifogta a legfut�sabb lovat.
Harmadszor is fel�ltette a l�nyt a l�ra, s elv�gtatott vele.
El sem indultak, m�ris r�kezdi a s�rk�ny lova az ord�t�st.
egy�l, nincs mit igy�l?!
gazdasszonyomat!
- Ha m�g h�rom m�zsa liszt pog�cs�j�t megeszem, utol�rj�k?
- Utol!
- Ha m�g h�rom m�zsa doh�nyt elpip�lok, utol�rj�k?
- Utol!
Mikor ezeket mind megcselekedte, fel�lt a lov�ra, az meg alig
ugrott h�rmat, utol�rte �ket.
- Na, te �csfi�, megfogtalak, l�tod, harmadszor is! De mert te
engedt�l ki, nem b�ntalak. T�bb� a szemem el� ne ker�lj!
Az �csfi� meg szomor�an elengedte az aranylovat, gyalogosan
ballagott tov�bb.
�ppen egy erd�n ment kereszt�l, s �szrevett egy kis egeret, aki
nagy-nagy k�ts�gbeesve ott szaladg�lt, nem lelte az eg�rlyukat.
Az �csfi� megfogta, odavitte.
Azt mondja a kis eg�r erre:
- Na, te szeg�ny fi�, ami�rt j�t tett�l velem, h�zz�l ki h�rom
sz�l sz�rt a bund�mb�l, k�sd a zsebkend�d sark�ba. Azt�n ha te
is nagy bajban leszel, d�rzs�ld meg, �s �n is a seg�ts�gedre
sietek!
"Ugyan mit tud nekem egy kis eg�r seg�teni?" - gondolta a fi�,
de a h�rom sz�l sz�rt m�gis kih�zta az eg�r bund�j�b�l, �s
belek�t�tte a zsebkend�je sark�ba.
Megy tov�bb, hallja, hogy nagyon ord�t egy farkas. T�rbe esett,
azt k�ri, szabad�tsa ki onnan.
Ahogy kiszabad�totta, azt mondja neki a farkas:
- Mivel te j�t tett�l velem, h�zz�l ki h�rom sz�l sz�rt a
bund�mb�l, k�sd a zsebkend�d sark�ba! �s ha te ker�lsz bajba,
d�rzs�ld meg, akkor majd �n seg�tek!
"Ugyan mit tudsz nekem seg�teni?" - gondolta az �csfi�, de
az�rt kih�zta a h�rom sz�l sz�rt a farkas bund�j�b�l, s
belek�t�tte a zsebkend�je sark�ba.
Tov�bb v�ndorolt az erd�ben, �s l�tja, hogy egy holl� k�t �g
k�z� szorult, onnan rim�nkodik:
- Szabad�ts ki!
Kiszabad�totta, s azt mondja a holl� neki:
- H�zz�l ki h�rom sz�l tollat a sz�rnyamb�l, k�sd a
zsebkend�dbe, �s ha bajba jutsz, d�rzs�ld meg, �n majd
megseg�tlek!
�gy �rt el egy �regasszony h�z�hoz.
- Mi j�ratban vagy? - k�rdi az �regasszony.
- Be�llan�k csel�dnek.
- J�l van, �n felfogadlak, de n�lam h�rom nap az esztend�. Ha
azt kit�lt�d, annyit fizetek, amennyit k�rsz, �m ha nem
siker�l, mad�rr� v�ltoztatlak! Itt van ebben a kalitk�ban
kilenc mad�r, ezek mind emberek voltak, akik nem t�lt�tt�k ki
az esztend�t. Pedig nincsen n�lam sok dolog. Van h�rom lovam,
azokat kell kivinni legeltetni.
M�snap az �regasszony s�t�tt hamuban pog�cs�t, s �lomport tett
bele. � meg vitte a h�rom lovat legeltetni, nem is sejtette,
hogy az �regasszony l�nyai. Levette a k�t�f�ket r�luk,
sz�teresztette �ket a mez�n, azt�n mikor megette a pog�cs�t,
sz�pen elaludt t�le. Sehol nem voltak a lovak, mikor este
fel�bredt! Kereste, nem tal�lta �ket, esz�be jutott az eg�r,
megd�rzs�lte a sz�r�t. Ott termett azon nyomban.
- Mi bajod van, te szeg�ny fi�? T�n a lovakat keresed? Sose
b�sulj! Az eg�rlyukb�l kizavarok h�rom kis egeret, s ahogy
j�nnek kifel�, vesd a fej�kre sorban a k�t�f�ket!
�gy is lett. Az eg�r beszaladt a lyukba, hallatszott a f�ld
al�l valami d�b�rg�s, j�ttek is az egerek sorban kifel�. A fi�
fej�kre vetette a k�t�f�ket, s m�ris visszav�ltoztak l�v�!
Akkor azt�n nagy b�szk�n r��lt a leg�regebbre, �gy ment vel�k
haza.
- Na, �regany�m! Itt vannak a lovai!
- Der�k fi� vagy, eredj be vacsor�zni!
� meg el�vette az ostort, s j�l megverte a lovakat.
- Kuty�k! Megszerett�tek a lov�szt. Az�rt nem sz�ktetek meg
t�le.
- Jaj, dehogyis, �regany�m, csakhogy t�bbet tud, mint maga!
M�snap megint s�t�tt pog�cs�t hamuban, m�g t�bb �lomport tett
bele. De hogy este megverte a lovakat, s a legid�sebb �pp hasas
volt, elvet�lt reggelre.
- Temesd el a csik�t a dudv�ban, azt�n mehettek! - mondta a
fi�nak a v�nasszony.
Mikor ezzel v�gzett, a mez�n sz�tengedte a lovakat, megette a
pog�cs�t, s hi�ba igyekezett fennmaradni, csak elaludt. K�s�re
j�rt, mikor fel�bredt, �s a lovakat kezdte keresni. Esz�be
jutott a farkas, megd�rzs�lte a sz�r�t, �s az m�ris ott termett
el�tte.
- Na, te szeg�ny fi�! A lovakat keresed? Sose b�sulj! L�tod azt
a nagy csapat birk�t ott? A k�zep�ben h�rom magyar birka van,
k�z�j�k megyek, kiugratom �ket, te meg a k�t�f�ket tedd gyorsan
a fej�kre!
�gy is lett, a birk�k visszav�ltoztak l�v�, � meg fel�lt a
leg�regebbre, vitte nagy b�szk�n �ket hazafel�.
- Itt vannak a lovai, �regany�m!
- Der�k fi� vagy, eredj be a h�zba, edd meg a vacsor�t!
� meg megint megverte a l�nyokat, szidta �ket:
- Kuty�k, megszerett�tek a lov�szt!
- Jaj, dehogyis, de t�bbet tud, mint �regany�m!
Harmadik nap estig megint elvesztek a lovak, de a leg�ny m�r
nem is kereste �ket, megd�rzs�lte a holl� toll�t, s az is ott
termett menten.
- Na, te szeg�ny fi�! A lovakat keresed, ugye? Sose b�sulj,
megvannak azok! L�tod az �gen azt a h�rom csillagot? Majd �n
felsz�llok, s ler�gom �ket, te csak a k�t�f�ket vesd r�juk,
mind elv�ltozik! Az �regasszonynak meg azt mondd, nem k�rsz
egyebet a h�rom nap�rt, csak a d�gl�tt csik�t a dudv�b�l.
B�rmit is mond, ne hagyj neki b�k�t, s azt se engedd, hogy a
csik�t megsim�tsa, ink�bb �ss a kez�re!
�gy lett, ahogy a holl� mondta.
V�ll�ra vette a csik�t, �s vitte, am�g a v�ll�n egyre nehezebb
lett. Egyszer azt�n m�r nem b�rta tov�bb, lehaj�totta. A csik�
megr�zk�dott, hatl�b� t�ltos lett bel�le. Azt mondja neki
emberi sz�val:
- Eddig te hozt�l, most m�r �lj a h�tamra, �n viszlek tov�bb.
Viszlek a s�rk�ny kertj�be, s elhozzuk t�le a l�nyt!
Mikor oda�rtek, a s�rk�ny �pp aludt, a l�ny meg a kertben
szomorkodott. Mondja neki az �csleg�ny:
- Gyere, most m�r hazaviszlek innen!
- Maradjunk, �gyis utol�rnek.
De csak fel�ltek a l� h�t�ra, a s�rk�ny lova meg r�gkap�lt,
ord�tott ut�nuk.
egy�l, nincs mit igy�l?! - �bredt fel a s�rk�ny.
gazdasszonyomat!
- Ha m�g n�gy m�zsa liszt pog�cs�j�t megeszem, utol�rj�k?
- Utol, ha megszakadok is!
- Ha m�g n�gy m�zsa doh�nyt elpip�lok, utol�rj�k?
- Utol, ha megszakadok is!
Erre m�r csak fel�lt a l�ra, v�gtatni kezdtek. V�gtat�s k�zben
a s�rk�ny lova nyer�tett egyet, a hatl�b� t�ltos
visszanyer�tett s meg�llt.
- Mir�l besz�lgettek? - k�rdi az �csfi�.
- Azt mondtam neki, hogy vesse le a s�rk�nyt. Az�ta m�r agyon
is r�gta.
Nyolc l�ba volt a s�rk�ny lov�nak, hamar be�rte �ket. Az �csfi�
�t�lt r�, �s vitte haza a l�nyt.
- Megj�tt�nk, n�n�m.
- Der�k fi� vagy, most pihenj meg, holnap adok gy�m�lcs�t.
Kapott is alm�t, k�rt�t meg barackot. Fel�t mindj�rt egy
kend�be k�t�tte, s ledobta a kir�lynak �zenetk�ppen.
�pp arra j�rt egy kir�lyfi, megtal�lta, vitte a kir�lynak, hogy
itt a gy�m�lcs, adja hozz� a l�ny�t!
Jav�ban �llt a lakodalom, mikor az �csfi� a k�t t�ltossal meg a
fejsz�vel visszat�rt a f�r�l.
Mindj�rt r�j�tt �m a gazembers�gre!
- Milyen volt a fa tetej�n? - k�rdi ott a n�szn�p el�tt a
v�leg�nyt, de az nem tudott semmit v�laszolni.
� azt�n elmes�lte, milyen harcokat v�vott a s�rk�nnyal, mutatta
a gy�m�lcs�t is. Na, felb�sz�lt erre a kir�ly, �s a csal�t l�
fark�ra k�ttette, �gy h�zatta v�gig a v�roson. A l�ny�t meg az
�csfi�nak adta. A hatl�b� t�ltos a l�ny�� lett, a nyolcl�b� meg
a vej��, �gy �ltek tov�bb.

Azon a f�ld�n, ahol valamikor �d�m �s �va �lt, ott, ahol a
tehenek m�g vadon �lnek, ott �lt egy gy�ny�r� sz�p le�ny.
Ugyanazon orsz�gban �lt egy kir�lyfi is, akit ugyancsak
n�gatott az apja, hogy mi�rt nem n�s�l m�r meg.
V�g�l megunta m�r a sok n�gat�st a kir�lyfi, �s elhat�rozta,
hogy feles�g�l veszi a vil�g legszebb l�ny�t.
El is indult hetvenh�t bar�tja hetvenh�tfel�, sok sz�ps�ges
le�nyz�t l�ttak, de olyan sz�pet egyet sem, mint az �d�m-�va
f�ldj�n �l� le�ny. El is ment � h�zt�zn�z�be hozz�, �s mikor
megl�tta a vil�g legszebb l�ny�t, menten kiverte a szerelem
hidege t�le. Az is igaz, hogy a le�ny is beleszeretett a
kir�lyfiba, �gyhogy mindj�rt csaptak a palot�ban olyan
lakodalmat, amilyet az�ta sem l�tott a vil�g.
Hanem a palota mellett �llott egy f�ldkunyh� is, s abban egy
v�n boszork�ny lakott, aki minden titk�t tudta a vil�gsz�p
asszonynak, s lakodalom ut�n is elment a kir�lyn� hozz�
l�togat�ba. A v�nasszony csak �mult-b�mult, mert a sok
selyemben, b�rsonyban sz�zszor szebb volt, mint eddig. Dics�rte
is h�rom �ll� �ra hossz�ig, hanem azt�n egy j� nagyot s�hajtott
�s elhallgatott.
A sz�p kir�lyn� meg k�rlelni kezdte, mondan� el, mi�rt hallgat
olyan nagyon.
- H�t csak az�rt, dr�ga �rn�m, mert tudom, hogy ha sok�ig
egy�tt �ltek az uraddal, �gy nem te leszel v�g�l a vil�g
legszebb asszonya.
- Hogyan? - h�ledezett e sz�ra a kir�lyn�.
- H�t csak �gy, hogy ha l�nyod tal�l sz�letni, az bizony
ezerszerte is szebb lesz, mint te vagy. Ez�rt hallgattam �n el.
- �, n�n�m, neked igazad van! - gondolt a kir�lyn� is a
dologba. - Mit tan�csolsz? �n mindent megteszek, csak maradjak
a vil�g legszebb asszonya!
- Tudod mit? Adok neked egy ken�cs�t, ezzel kend be a sz�dat!
De vigy�zz, mert m�reg van benne! �s ha az urad megcs�kol,
ett�l hal�lnak hal�l�val fog meghalni.
Meg se borzadt az ifj� kir�lyn�, hanem k�vette a gonosz v�n
boszork�ny tan�cs�t, �s bizony �zvegy lett bel�le. Mikor azt�n
maga maradt, megfogadta, hogy soha senkihez nem megy f�rjhez
t�bb�.
De hi�ba.
Teltek-m�ltak a hetek, h�napok, amikor �szreveszi �m, hogy
ketten vannak! Fut ijedten a boszork�nyhoz menten, hogy mit�v�
legyen.
A v�n boszorka meg adott egy t�kr�t neki, �s azt mondta, hogy
k�rdezze a t�k�rt�l, ki a legszebb a vil�gon. �s ha azt mondja
a t�k�r, hogy van m�s, aki szebb, az csak a sz�letend� gyereke
lehet. Akkor m�ris sz�ljon neki, �s � elteszi l�b al�l.
Alig �rt haza a t�k�rrel a kir�lyn�, m�ris k�rdezgette:
- Ki a legszebb a vil�gon?
A t�k�r pedig azt felelte r�:
- Nincs n�lad szebb, csakhogy lesz nemsok�ra, aki ten�lad is
sz�zszor k�l�nb.
Hej, szaladt a boszork�nyhoz panaszkodni.
- Semmi baj! - mondta a v�n boszorka. - Sz�lessen meg, azt�n
eltessz�k l�b al�l!
Telt az id�, a vil�gsz�p kir�lyn� lebetegedett, s olyan
gy�ny�r� sz�p kisl�nyt hozott a vil�gra, amilyen se azel�tt, se
az�ta nem volt soha. Mondta is a t�k�r:
- Sz�p vagy, �rn�m, nagyon sz�p, de a kisl�nyod ezerszer szebb
n�lad.
Vitte is r�gt�n a v�n bany�hoz. Az meg csak elcsod�lkozott a
sz�ps�ges gyermeken.
- No, most n�zz ide! - mondta, s azzal a p�ly�s gyerek szem�be
k�p�tt. - Ez a le�nyka hamarosan olyan ocsm�ny lesz, hogy magad
sem ismersz r�!
De azt v�rhatt�k, hogy ocsm�ny legyen, mivel m�g szebb lett. S
ezt l�tva a kir�lyn� megenyh�lt, s m�gis megkegyelmezett
egyetlen gyermek�nek. De ahogy v�gre felcseperedett, nem b�rta
tov�bb l�tni, milyen sz�p. Oda is adta a v�nasszonynak, hogy
vigye, �gesse el, amott az erd�!
Boldogan ment a kisl�ny, mert azt hitte, gomb�t szedni indultak
az erd�be, hanem mikor megl�tta, hogy a boszorka meggy�jt egy
sz�nakazlat, �s bele akarja r�ngatni �t a t�zbe, akkor m�r
kiab�lt!
Meghallott�k ezt a zsiv�nyok, kiszedt�k a v�nasszony kez�b�l az
ijedts�gt�l f�lholt kisle�nyt, �s elvitt�k magukkal. Alig
tudt�k �letre kelteni. Mikor v�gre fel�bredt, takaros, tiszta
kis h�zban tal�lta mag�t, a zsiv�nyok ott �lltak k�r�l�tte,
nagy suttogva a sz�ps�g�t dics�rt�k.
- Hol vagyok? - k�rdezte.
- Ne f�lj semmit, sz�p le�ny. Itt vagy a legjobb helyen a
vil�gon. Ne f�lj, itt senki nem mer b�ntani, s ha akarod, itt
is maradsz vel�nk.
- Maradok bizony. Otthon engem �gysem szeret senki, itt
legal�bb gondoskodom majd r�latok.
- Azt m�r a vil�g�rt sem, sz�p le�nyz�! Szerz�nk mi, hogyha
kell, csel�deket! Te a h�zunk �kess�ge leszel, hogy �r�lj�n
mindenki, aki r�d n�z!
Ek�zben meg a vil�gsz�p kir�lyn� ugyancsak elunta mag�t.
Unalm�ban el�vette a t�kr�t, �s megk�rdezte t�le:
- Ki a legszebb a vil�gon?
- Sz�p vagy, �rn�m, nagyon sz�p - v�laszolt a t�k�r -, de a
le�nyod bizony ezerszer szebb!
H�, de m�rges lett erre a sz�p asszony! Ment is a boszork�nyhoz
sz�mon k�rni, hogy mi�rt �l a le�ny.
- Egy kis baj t�rt�nt, de csak b�zd r�m! - motyogta a boszorka.
- Van egy tervem, nem menek�l a kezemb�l ez�ttal!
�tv�ltozott, �s m�ris �tnak indult dali�s keresked� k�p�ben,
hogy meglelje a le�nyt, �s elveszejtse. De biz a sz�ve
elfacsarodott m�gis, mikor megl�tta. Ilyen sz�pet nem sz�lnek
m�sikat! Azt is l�tta, hogy kir�lyl�ny m�dj�ra s�t�lgat a
vir�gok k�zt, �s gy�r�k csillognak minden ujj�n, s �ppen abban
gy�ny�rk�dik. Odament hozz�, s megcs�kolta a ruh�ja sz�l�t,
engedelmet k�rt, hogy olyan gy�r�t h�zhasson az ujj�ra, amelyik
minden betegs�gt�l megv�di. Mit sem sejtett a le�ny, hagyta,
hogy felh�zza ujj�ra a gy�r�t. �s amikor be�rt a h�zba,
�sszeesett, nyomban meg is halt.
D�lfel� sz�lling�ztak haza a zsiv�nyok, majd k�v� v�ltak,
amikor megl�tt�k a halott le�nyt. A csel�deket szidt�k �ssze,
mi�rt nem vigy�ztak r� el�gg�. Majd meg tanakodni kezdtek,
hogyan lehetne, hogy ezut�n is l�thass�k, s a v�g�n szereztek
egy �vegkopors�t neki.
A csel�ds�g meg �lt�zteti s�rva, s a gy�r�ket egy pillanatra
leh�zz�k a kez�r�l, h�t a le�ny mosolyogva fel�l, s azt mondja:
- Ejnye, de elaludtam! Olyan furcs�t �lmodtam, mintha meghaltam
volna!
Felder�l a k�p�k! T�dulnak vissza a zsiv�nyok is, elhaj�tj�k a
gy�r�ket, s olyan vid�ms�got rendeznek, csak �gy porzik!
M�snap megparancsolj�k �m a csel�deknek, hogy vigy�zzanak, de
jobban, mint eddig! Idegent m�g a k�zel�be sem engedhetnek,
mert �gy lesz meg �gy lesz!
Vigy�zhattak �m azok, �jra el�j�tt a banya j�k�p� csel�dl�nynak
�lt�zve, pirosan, mert a t�k�r megint azt v�laszolta a
kir�lyn�nak, amit m�skor szokott:
- Sz�p vagy, nagyon sz�p, asszonyom, de a le�nyod ezerszer
szebb ten�lad!
Ez�rt azt�n �jra elzavarta a kir�lyn�, hogy most m�r csin�ljon
valamit.
A csel�dek meg elhitt�k neki, a zsiv�nyok fogadt�k fel �t is,
hogy �r�kk� a l�ny mellett legyen.
- Megyek is, azt�n m�ris fel�lt�ztetem a kisasszonyunkat! -
jelentette ki, s ezzel sarkon fordult.
A le�ny is hitte minden szav�t, hagyta, hogy �lt�ztesse, s
annak rendje-m�dja szerint hozz�fogott a f�s�l�s�hez is. �s
mintha csak �gyetlen volna, megsz�rta egy hajt�vel, ott is
hagyta a hajt�t a haj�ban, �s kiment. A kir�lyle�ny meg csak
egyet ki�ltott, s meghalt �lve a sz�ken.
Megijedtek a h�zban a csel�dek, kezdtek m�r gyanakodni, de
hi�ba kutakodtak az �j csel�d ut�n, az m�r t�l j�rt az erd�n.
Este megj�nnek a zsiv�nyok, l�tj�k a sz�p le�nyt az
�vegkopors�ban, elfacsarodik a sz�v�k, s viszik kopors�stul a
kedvenc vir�gai k�z�.
�ppen j�tt fel a hold, �s r�vil�golt az �vegkopors�ra. Olyan
sz�p volt a halott le�ny benne, hogy ahhoz foghat� a vil�gon
sincs!
A szomsz�d orsz�g kir�lyfija �ppen arrafel� vad�szott, l�tja,
hogy valami igen f�nylik ott a vir�gok k�zt. K�v�ncsi lesz,
k�zel megy, �s belen�z az �vegkopors�ba.
- Uramisten! Hogy ez micsoda sz�p le�ny!
Egyetlen pillant�s el�g volt arra, hogy a kir�lyfi
beleszeressen.
- Ha halott is, �n elviszem magammal! �s ha siker�l
felt�masztanom, elveszem feles�g�l - s�hajtotta.
J�csk�n hajnalodott m�r, amikor hazajutott vele a palot�ba.
K�penye alatt vitte fel szob�j�ba az �vegkopors�t. Ott s�rt
felette reggelig, k�ny�rg�tt Istenhez, hogy t�massza fel, de a
sz�p le�ny bizony halott maradt. �gy ment ez hossz� ideig.
Egyszer azt�n a szomsz�d, vereked�s term�szet� kir�ly hadat
�zent az apj�nak.
- Fiam, �n m�r �reg vagyok, ten�ked kell menned helyettem a
h�bor�ba - mondta a v�n kir�ly.
B�sult is a kir�lyfi, hogy ott kell hagyni a halott kedves�t,
de h�t mit volt mit tenni, elb�cs�zott mindenkit�l, a
kopors�t�l is, sz�ltak a k�rt�k, menni kellett.
Alig t�nt el a had, a h�rom h�ga belop�zott a b�tyjuk
szob�j�ba. Felt�nt nekik, hogy mindig szomor�, s ki akart�k
der�teni, mi�rt. Fel is d�ltak mindent, �s a f�gg�ny m�g�tt
megtal�lt�k az �vegkopors�t. Hej, csod�lkoztak a halott nagy
sz�ps�g�n! De csudam�d nem is irt�ztak t�le, kivett�k sz�pen az
�vegkopors�b�l, s mint egy b�buval, j�tszottak vele. Azt�n
addig f�s�lgett�k a haj�t, hogy a f�s� beleakadt a hajt�be,
kih�zt�k vele, h�t csod�k csod�ja, fel�bredt a halott le�ny!
Lett nagy �r�m erre a palot�ban, az �reg kir�ly is azt mondta,
hogy ha m�r ilyen szerencs�sen fordult ez a dolog, meny��l
fogadja a sz�p le�nyt.
Megj�tt a kir�lyfi is gy�ztesen, de amikor megl�tta elevennek
holt kedves�t a palota l�pcs�j�n, nem �rdekelte m�r a gy�zelem!
H�vt�k a papot, hozt�k a menyasszonyi f�tyolt, s m�g aznap
olyan lakodalmat �ltek mindannyian, hogy az�ta sincs v�ge.
HUNCUT A B�R�
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy huncut b�r�. Volt t�bb
is, de �n csak ennek a t�rt�net�t tudom, s mind�t �gysem
gy�zn�m elsorolni.
De ez a huncutok k�zt is huncut volt. Csel�ds�get nem tartott,
hogy ne kelljen fizetni nekik, s ha valami munka akadt,
kihajtotta r� a falu n�p�t. Sosem fizetett egyebet, mint hat
napra a hetediket. M�g azt sem mindig, volt, hogy vas�rnap is
dolgoztatott. Ha meg valaki ellenkezett, deresre h�zatta.
Egyszer is az t�rt�nt, hogy kivitte a falu n�p�t alm�t szedni.
�ri�si nagy kertje volt, tele almaf�val, nem �m egy-k�t sor,
hanem eg�sz erd�. �s m�g azt is kidoboltatta, hogy mindenki
hozzon tariszny�t mag�val, mindenki a maga kenyer�n dolgozik, �
senkit fel nem hizlal!
Ismert�k m�r a faluban, milyen "j� ember", m�gis �gy gondolt�k,
esznek alm�t, ha meg�heznek, nyomtat� l�nak sem k�tik be a
sz�j�t. Senki nem vitt tariszny�t.
Igen �m, de annyi volt a pall�r, kisb�r�, mint a kuty�ban a
bolha, nem lehetett azokt�l alm�ba harapni, pedig hegyeket
hordtak �ssze bel�le a kert v�g�ben.
"Meg�llj - gondolt�k az almaszed�k -, ha nem hagysz enni,
eldugunk bel�le!"
�gy azt�n a leg�nyek bok�ban elk�t�tt�k a gatyasz�rat,
megrakt�k a sz�p piros alm�b�l rendesen. A l�nyok meg az ing
derek�t rakt�k meg. Mikor azt�n r�juk esteledett, s nem volt
holdvil�g, hogy dolgozhattak volna, oda�llt a kertkapuba a b�r�
megvizit�lni �ket. De h�t nem l�tott alm�t n�luk.
Majd az egyik l�nyt, ahogy j�l megn�zi, felakad a szeme.
- H�t te?! A mindens�git a vil�gnak, hisz te �llapotos vagy!
Micsoda sz�gyen! Fek�dj csak v�gig a deresen! H�, te! Csapjatok
r� huszon�t�t!
Erre a t�bbi l�ny is meggondolta a dolgot, eldob�lta az alm�t.
�pp egy leg�ny k�vetkezett. Azt is n�zi a b�r�.
- H�t te?! Mindig panaszkodtok, hogy nincs keny�r, kev�s a
kereset! M�gis olyan dalmahodott vagy majdnem, mint �n! A l�bad
beillen�k oszlopnak a torn�comra, a farod eg�sz sarogly�ra
val�! Elf�r rajta a mogyor�vessz�! H�, verjetek r� vagy
�tvenet!
�gy azt�n a leg�nyek is eldob�lt�k az alm�t.
Hanem most m�r azt mondta a falu, hogy csak sok, ami sok! Nem
szenvedik sz� n�lk�l a b�r� gazembers�g�t, panaszt tesznek
ellene. A megbotozott le�ny meg a leg�ny menjen a f�isp�n el�!
Hallgatja �ket a f�isp�n, cs�v�lja a fej�t, j�l n�z ki, ha ezt
a kir�ly meghallja!
Hogy egy falusi b�r� is kir�lykodik! �g�rte, hogy ut�nan�z,
kivizsg�lja a dolgot t�vir�l hegyire. De azt � sem �g�rte meg,
hogy nem �zen a b�r�nak el�re mindenr�l. Merthogy kom�ja volt a
b�r�.
Meg�rkezett az �t�s fogaton, a falu m�g mindig alm�t szedett,
de a b�r� kidoboltatta, hogy ne hozzon senki elem�zsi�t,
mindenki a vend�ge. Birk�t v�gatott, muzsik�sokat vitetett a
kertbe.
- Mulassatok, fiaim, l�nyaim! Egyetek alm�t is, ha j�lesik! Nem
sajn�ltam �n t�letek soha!
�gy azt�n a k�vets�get j�rt leg�nyt meg l�nyt megint deresre
h�zt�k, ami�rt hamisan v�daskodtak a der�k b�r� ellen. �gy
bizony!
Hanem a huncut b�r� �jjel sajn�lta m�r, amit megettek az
almaszed�k.
- Belepusztulok ebbe a t�kozl�sba! - sop�nkodott, s a bajra ki
is tal�lta m�r az orvoss�got. Mondta a b�r�n�nak: - V�rj csak,
anyjuk! Van a falu alatt egy nagy halom, elhordatom a
nyavaly�sokkal, s a hely�be sz�l�t rakatok v�l�k!
�gy is tett, m�snap reggel kihajtotta a n�pet, m�g az iskol�s
gyerekeket is. Kidoboltatta, hogy tariszny�t tegyenek, senki ne
merjen sz�m�tani arra, hogy a b�r� kosztj�n ingyen h�st szed
mag�ra!
"No - gondolt�k -, biz �gy van ez, kuty�b�l nem lesz szalonna
soha."
Mentek �s�val, kap�val, lap�ttal, nekiestek a dombnak.
- Addig hordj�tok, m�g el nem fogyott! - adta ki a parancsot a
b�r�, �s hazament.
Akkor m�g nem gondolta a falu, de a b�r� se, hogy a f�ldet
�sogat� emberek h�t nagy r�z�st aranyat tal�lnak a halom
gyomr�ban.
L�tja a b�r�, d�l sincs, ezek meg m�r sz�lling�znak haza!
Kisz�l nekik a k�zs�gh�za torn�c�r�l:
- H�, a halommal mi lesz?
- Hordja el, aki sz�l�t akar!
A b�r� hanyatt v�g�dott m�rg�ben, meg�ti a guta, ha hirtelen
eret nem v�gnak rajta. Csak n�zegetett t� s tova, mi lett
ezekkel, mit�l ny�lt fel �gy a szem�k?! M�g r�ad�sul az eg�sz
n�p felkerekedik, m�sik faluban vesznek h�zat, f�ldet, kertet
maguknak!
� meg sz�p lassan elszeg�nyedett.
Puszta faluban b�r�skodni nem zs�ros hivatal.
Az sem maradt, aki eret v�gjon rajta, mikor megtudta, mennyi
p�nzt tal�ltak, m�g � a k�zs�gh�za torn�c�n pip�zott.
�gy lett v�ge.
Nekem sincs mit mondanom r�la.
A Z�LD DISZN�
Egyszer volt, hol nem volt, az �perenci�s-tengeren is t�l, volt
egy kir�ly. Volt egy fia, de az nagyon gonosz volt, mert
mindent megtehetett, ami csak esz�be jutott.
�r�kk� a s�t�t erd�t j�rta, �ld�ste a madarakat, vadakat,
egyszer m�g egy r�zseszed� any�k�ra is r�ki�ltott, hogy az majd
sz�rnyethalt:
- Kitakarodj �m az erd�mb�l azonnal! Kuty�kkal itatom fel a
v�red, ha azonnal ki nem takarodsz innen!
Az meg rim�nkod�ssal akarta megb�k�teni:
- J� kir�lyfi, h�t napja nem f�t�ttem, meghalok a hidegt�l! Ezt
a r�zs�t �gysem haszn�lod semmire.
H�t m�g r� is vert �rte.
- Na, kir�lyfi, verjen meg az isten! Z�ld diszn� k�p�ben t�rjad
az erd�det, m�g egy kir�lykisasszony meg nem cs�kol!
�s halljatok csod�t: megr�zk�dik a kir�lyfi, s ahogy van,
fertelmes z�ld diszn�v� v�ltozik, a palota hatalmas diszn��ll�,
a sok aranyos minden szalm�v�!
A szomsz�d kir�lynak pedig volt egy igen sz�p l�nya, akit az
apja mindenkin�l jobban szeretett. � is egyetlen gyerek volt,
mint a gonosz kir�lyfi, m�gis csupa j�s�g. Pedig semmi k�r�s�t
senki soha meg nem tagadta n�ki sem.
Egyszer is azt k�rte az apj�t�l, hadd kocsik�zhasson a s�t�t
erd�ben, s m�g erre is r�lett a kir�ly. Intett a kocsis�nak:
- J�ska! Fogd be a n�gy sz�rk�t!
Benn az erd�ben azt�n nagyot z�kkent a hint�. �ti-veri J�ska a
n�gy lovat, de a hint�t mozd�tani sem tudj�k. Lesz�llni sem
lehet, a hint� ajtaj�ig felj�tt a s�r, egy pocsoly�ban akadtak
el. �lni kell, v�rni, m�g a s�r felsz�rad.
Egyszer csak valami nagy z�rg�st hall a kir�ly, s ahogy kin�z a
hint� ablak�n, kapja m�ris a pusk�j�t. A t�bbi, az inas, a
kocsis is csak jelre v�r.
De a kir�lykisasszony is �szreveszi �m a z�ld diszn�t,
rim�nkodni kezd:
- �desap�m! Ne l�j�k meg! H�tha tud seg�teni rajtunk!
A diszn� nem is l�tja a pusk�kat, egyenest a hint�nak tart, j�
messzir�l r�kezdi:
- R�f r�f, kedves kir�ly uram! Kih�zom �n a hint�t, ha a l�nyod
feles�g�l adod hozz�m!
A kir�ly majd sz�rnyethalt.
- N�ked adjam?! Ink�bb itt veszek hint�stul, lovastul!
Azt�n, b�lcsebben, alkudozni kezdett:
- H�zz ki a fele kir�lys�gom�rt!
Csakhogy a z�ld diszn� nem alkudott.
- J�l van - mondta ki v�g�l a kir�ly -, nem maradhatunk itt a
pocsoly�ban.
A z�ld diszn� meg kitolta a hint�t a j� �tra, a sz�rk�k
elv�gtattak.
Nevettek is nagyokat a hint�ban:
- Ez sem �r utol benn�nket!
De rosszul gondolt�k, mert a diszn� bement az �lba, el�h�zta a
talicsk�t, �s indult nagy nyikorogva:
- Nyif, nyaf, nyuf, feles�g�rt megy�nk!
�s �gy addig ment, mendeg�lt, m�g a kast�ly kapuj�hoz nem �rt.
A kocsis j�l bez�rta a kaput, de a z�ld diszn� kopogtatni
kezdett.
- Kir�ly uram, nyittasd ki a kaput, hadd vigyem el a
feles�gemet!
- L�nyom, menned kell - mondta a kir�ly -, a kir�ly szava
szent, s �n balg�n neki �g�rtelek. De sose f�lj,
megszabad�talak t�le!
A z�ld diszn� a talicsk�ba �ltette a kir�lykisasszonyt, indult
is az erd�n �t vele.
- Nyif, nyaf, nyuf, feles�get viszek.
Meg�lltak az �ln�l a talicsk�val.
- R�f r�f r�f, kedves feles�gem, sz�llj ki a hint�b�l, itthon
vagyunk a palot�ban!
Bementek, �s le�ltek a szalm�ra.
- R�f r�f r�f, kedves feles�gem, vess �gyat nek�nk!
A kir�lykisasszony s�rt-r�tt, de a z�ld diszn� egyre
hajtogatta:
- R�f r�f r�f, vess �gyat, kedves feles�gem!
Nem b�rta m�r hallgatni, felugrott, �sszerendezte a szalm�t, a
z�ld diszn� lefek�dt, � meg betakarta a csipkekend�j�vel.
Gondolta, ha elalszik, elsz�kik mell�le. De az egyre mondta
m�g a mag��t:
- R�f r�f r�f, cs�kolj meg, kedves feles�gem!
Addig-addig, hogy odahajolt hozz�, k�pen cs�kolta, de az
iszonyatt�l el is �jult szeg�ny.
Arra �bredt, hogy csupa ragyog�s minden k�r�l�tte, aranyos
�gyban fekszik, �s mellette sz�ps�ges kir�lyfi mosolyog.
- Ugye, azt hitted, hogy a diszn��lban, a z�ld diszn� mellett
fekszel?
Elmes�lte, hogyan lett z�ld diszn�v�, hogyan fogadta meg, hogy
gonoszs�got nem m�vel soha t�bb�. Csengetett, hogy fogj�k be a
hint�ba a n�gy feh�r lovat, viszi apjaur�hoz a
kir�lykisasszonyt, ne gy�szolj�k tov�bb. �gy v�gtattak, hogy a
patk� alatt szikr�zott a f�ld!
- Nem fogadnak vend�get, gy�szol az eg�sz orsz�g - sz�lott ki
J�ska, a kocsis.
De a kir�lykisasszony beki�ltott:
- N�zz csak ki, J�ska, nem �n vagyok-e, akit gy�szoltok? Vezess
az ap�mhoz!
Lett nagy �r�m! Jaj, pedig a kir�ly nagyon rossz b�rben volt,
szeg�ny! De hogy megl�tta az � kedves l�ny�t, azt se tudta, mit
tegyen �r�m�ben.
- H�t a z�ld diszn� hova lett?
- Ott kinn �ll, azt v�rja, hogy beh�vjad.
- V�rhatja!
- Csakhogy nem diszn� m�r, hanem kir�lyfi. H�vass papot, hogy
adjon �ssze minket!
�r�lt a kir�ly, de a k�t orsz�g is, hogy szerencs�sen fordultak
a dolgok. H�rom napig evett-ivott mindenki. J�ska kocsis �gy
j�llakott a lagzin artics�k�val, az�ta se tud �telre
r�gondolni. Eddig volt, fuss el v�le!

�lt egyszer egy fiatal h�zasp�r.
Szomsz�djukban egy �zvegyasszony lakott, aki irigykedett az
asszonyra, mert a szomsz�d nem az � l�ny�t v�lasztotta.
Egyszer, mikor az ember hazafel� j�tt a f�ldr�l, megsz�l�totta:
- Te mindig csak dolgozol, a feles�ged meg itthon pletyk�l.
M�rt t�r�d?
"Na - gondolta az ember -, majd lesz itt rend!"
Feles�ge a kiskapuban v�rta, ahogy szokta, de � r� se n�zett.
Bement a h�zba, az asztalon m�r ott g�z�lg�tt a frissen f�tt
k�sa, de � meg sem k�stolta.
Szeg�ny asszony nem tudta eltal�lni, mi van az ur�val,
megk�rdezte h�t t�le:
- Mi baj van, �des uram?
Az meg j�l leszidta az asszonyt, s kijelentette:
- Holnap te m�gy ki sz�n�t gy�jteni!
Az asszony r�hagyta. M�snap kor�n kelt, elsorolta, mit kell
csin�lni itthon:
- A tehenet megfejed, azt�n enni adsz neki. A diszn�kat
megeteted, a kotl�t kiviszed, a toj�sokat betakarod. Kik�p�l�d
a tejfelt, azt�n a gyereknek is enni adsz. V�g�l megf�z�d az
eb�det, �s kihozod nekem. Kinn majd tov�bb sorolom, hogy mit
kell csin�lnod estig.
Az ember �gy gondolta, alhat m�g egy kicsit, s j� magasan j�rt
a nap, mikor fel�bredt. Szalad kifel�, �s l�tja, hogy a diszn�k
kit�rtek az akolb�l, mind felt�rt�k a vetem�nyt! Ijedt�ben az
asztalon l�v� rizsk�s�t �nt�tte oda nekik. Azt�n rohant tehenet
fejni, de m�g meg se fejt, mikor fel�bredt a gyerek, s r�kezdte
a b�g�st! Gyorsan letette a sajt�rt, futott, hogy megetesse, de
a teh�n k�zben felr�gta a sajt�rt, �s kiborult a tej. Hej!
M�rges lett nagyon, �gy fejbe v�gta szeg�ny p�r�t, hogy az
menten �sszerogyott.
- H�, a mindens�git! A kotl� biztosan lesz�llt a f�szekr�l, a
toj�s meg nincs betakarva!
Szalad a kamr�ba, elkapja a r�m�lten l�rm�z� �llatot, kidobja
az ablakon. Most meg nem tal�l semmit, amivel a toj�sokat
letakarhatn�. Gondol egyet, r��l a toj�sokra.
De a kotl�t nem gy�zte v�rni, fel�llt a toj�sokr�l, hogy
behozza, �s ahogy h�tran�z, l�tja, hogy �res a kotl�f�szek!
Jobban megn�zi, h�t a toj�sok mind a nadr�gj�ra ragadtak!
- A tejfelt is ki kell k�p�lni! - jut az esz�be. - A tejfeles
�veget felk�t�m a h�tamra, �s am�g f�z�k, sz�pen vajat k�p�l�k
bel�le.
Indul is, hogy vizet h�z az eb�dhez, de ahogy lehajol, a tejfel
a nyak�ba csurog, onnan a k�tba.
- Egye fene! Legal�bb nem kell bajl�dnom v�le!
Mikor visszamegy, hallja �m, hogy b�g a teh�n. K�r�ln�z, hol
tal�l hamar egy kis f�vet neki. A h�ztet�n l�t egy keveset. Na,
j�l van, fog egy k�telet, r�hurkolja a teh�n nyak�ra, a m�sik
v�g�t leengedi a k�m�nyen, majd a derek�ra k�ti. H�zza teljes
er�b�l. Egy darabig ment is a dolog, de a teh�n visszaesett, �t
meg a k�m�nybe r�ntotta.
Az asszony a sz�nagy�jt�sben nagyon meg�hezett, nem gy�zte
v�rni az �tellel az ur�t, fogta mag�t, �s hazament.
Mindj�rt l�tta a nagy rendetlens�get, csak az ur�t nem tal�lta
sehol. Gyorsan elv�gta a teh�n nyak�n a hurkot, s ahogy
visszamegy a h�zba, �szreveszi az embert a nagyl�bosban!
Beleesett a k�m�nyb�l. Nevethetn�kje t�madt az asszonynak,
pukkadozva k�rdi:
- Hogy ker�lt�l oda, �des uram?
Az meg csak annyit b�rt kiny�gni:
- Tudod mit, �des feles�gem, marad a h�zban a r�gi rend!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag ember.
Uzsor�b�l gazdagodott meg. Valamelyik k�rosult egyszer
felgy�jtotta az egyik tany�j�t, hogy csak a pernye maradt
bel�le.
B�nk�dott miatta rettenetesen, de m�g a papja is csak azzal
vigasztalta, hogy a tanyat�z semmi ahhoz k�pest, ami odalenn a
pokolban v�rja. V�ltozzon meg, ha tud!
- Igen, de akkor mib�l �l meg a h�rom fiam? - k�rdezte mag�t�l
a gazdag ember.
Addig gondolkodott, m�g kis�t�tte, hogy mesters�gre adja �ket.
A nagyobbikat katon�nak, mert az nagyon nyalka. A k�z�ps�t
kov�csnak, mert az elb�rja a kalap�csot. A kicsire meg
r�mondta, hogy: "J� leszel, fiam, borb�lynak!"
A h�rom fi� nem b�nta, mert egyik sem kedvelte a paraszti
munk�t.
A nagyobbik �gy gondolta, k�nnyebb lesz s�t�lni, a kardot
villogtatni, a m�sik kett� meg �gy, hogy addig sem kell
kap�lni, kasz�lni, am�g az inasesztend� tart.
Telt-m�lt az id�, a gazdag ember, ahogy �regedett, egyre azon
j�rt az esze, hogy szabaduljon meg a pokolb�li t�zt�l, amit a
pap emlegetett.
Bezzeg a h�rom m�kvir�g fia nem gondolkodott semmin! A husz�r
mulatott, a kov�cs meg a borb�ly a l�nyok k�r�l legyeskedett.
Egyszer azt�n kapj�k a levelet, hogy menjenek haza, mert
haldoklik az apjuk, l�tni szeretn� �ket.
Haza is ment mind a h�rom, gondolt�k, megkapj�k az �r�ks�get, s
m�g szebb lesz a vil�g.
K�rdi az apjuk a katona fi�t�l:
- Na, kedves Fiam, milyen katona lett bel�led?
Kih�zza mag�t a fi�.
- H�, kedves ap�muram, nincsen a cs�sz�rnak m�g egy ilyen
katon�ja, mint �n vagyok! A minap is a par�d�n �rt benn�nket
egy irt�zatos z�por. B�rig �zott az eg�sz regiment, csak �n
maradtam sz�razon, mert kir�ntottam a kardom, �s olyan sebesen
forgattam a fejem felett, hogy elvertem magamr�l az es�t!
- J�l van, fiam, �r�l�k, hogy ilyen der�k katona lett�l -
b�lintott r� az apja.
Azt�n k�rdezi a k�z�ps�t:
- H�t te, kedves fiam, hogy �llsz a mesters�ggel?
- H�, kedves ap�muram, nincs egy m�sik ilyen kov�csleg�ny a
R�zig! Azon t�l meg m�r nem is laknak! Tegnap is elnyargalt a
m�hely el�tt egy f�nyes hint�, n�gy l� el�tte. Leki�lt r�la egy
fene nagy �r, hogy nincs ideje meg�llni, k�vets�gbe megy a
cs�sz�rt�l, de a patk�kat ki k�ne cser�lni. A mester csak
kaparta a fej�t, de �n megpatkoltam a lovakat futtukban. Meg se
kellett �llniuk!
- Sokra vitted a mesters�gben, fiam! - b�lintott erre is az
apjuk.
A fiatalabbik is ott �ll a b�tyjai mellett, sz�pen
megf�s�lk�dve, kipom�d�zva.
- H�t te, kedves fiam, �rted-e a mesters�gedet?
- Hogy �rtem-�? Mi sem bizony�tja jobban, mint hogy tegnap
fogad�sb�l egy nyulat futt�ban kopaszra ny�rtam, borotv�ltam!
Egy v�g�st sem ejtettem rajta!
- J�l van - az �reg erre is r�b�lint.
Elgondolkodik a hallottakon, azt�n �gy sz�l:
- L�tom, fiaim, mind a h�rm�toknak j� keny�r van a kez�ben,
meg�ltek ti m�r a j�g h�t�n is. �n pedig megv�lthatom magamat a
pokolb�li t�zt�l.
H�vatta a papot, �s minden vagyon�t a szeg�nyekre hagyta.
A h�rom fi� meg k�nytelen volt meg�lni a mesters�g�b�l.
.oOo.
##

Dömötör Ákos Fótonfót Király

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Dömötör Ákos Fótonfót Király

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

D�M�T�R �KOS: F�TONF�T KIR�LY

Szkennelte, jav�totta: Turai L�szl�; 2001.

GYAKORLAT TESZI MESTERR� AZ EMBERT

A SZEG�NY EMBER L�NYA MEG A B�KA

A PAP MEG A BIKA

MI�RT NINCSENEK SZENTEK A K�LOMISTA TEMPLOMOKBAN?

M�TY�S KIR�LY MEG A CINKOTAI K�NTOR

HOGYAN VERT�K MEG A SZALONTAIAK A T�R�K�KET?

HOGYAN �LDOZTA FEL MAG�T EGY BETY�R

R�ZSA S�NDOR A ZSAD�NYI B�R�V�LASZT�SON

�NODI, A K�TKARDOS HUSZ�R

MOLN�R J�NOS URAM, A KUTYA

A F�LIG NY�ZOTT KECSKE

A L�, A DISZN�, A FARKAS, AZ �Z MEG A KISKAKAS

A KIR�LYFI, AZ ALMA �S AZ ARANYHAL

A KISKAKAS MEG A KIR�LYN�

A KIR�LYFI MEG A VERES VIT�Z

A VIL�G LEGSZEBB ASSZONYA

MARAD A H�ZBAN A R�GI REND

HOPPON MARADT K�RKED�K

You might also like