Afrikai országok gazdasága és társadalma

Afrika felfedezése, megismerése

 görögök: Egyiptomot még Ázsia részének tartották, csak a Nílus termékeny

földjeitől NY-ra lévő sivatagot tartották az akkori világ harmadik
kontinensének, ami a Líbia nevet viselte.
 rómaiak: Karthágó legyőzésével vetették meg lábukat Afrika északi részén.
Ők adták ennek a területnek az Afrika nevet = fagy nélküli.
 Csak a középkorban kezdtek a sivataggal jó barátságban lévő arabok
rendszeres utazásokba: D-i irányban kereskedtek. Terjesztették az iszlámot.
 portugálok: a XV. században kezdték sűrűbben látogatni a kontinens atlanti-
óceáni partjait és a partok előtti szigeteket. Diaz: eljutott a Zöld-fokig, 1487-
ben pedig a Viharok-fokán (Jóreménység foka), Afrika legdélibb pontján járt.
Vasco da Gama 1497-ben Afrika megkerülésével eljutott Indiába.

A Jóreménység foka

 A partvidéken áru- és élelmiszer-lerakatokat hoztak létre (=telepes gyarmat).

A XVIII. századra a kontinens körvonala már jól ismert.
 Nagy nehézségekbe ütközött Afrika belsejének feltárása. A más
szárazföldeknél bevált módszer – hajózás a nagy folyókon a belső területek
felé – itt nem járt sikerrel (Sok zuhatag és vízesés, trópusi betegségek).
Legnagyobb felfedezők:
a. David Livingston: Kalahári-medence, Zambézi folyó mente, Nyasza- és
Tanganyika-tó, angolai Luanda.
b. Henry Stanley: Zanzibárból indulva 999 napos úton a Kongón és mellékfolyóin
hajózva kijutott az Atlanti-óceánra (először szelte át trópusi Afrikát).
c. Benyovszky Móric: „Madagaszkár királya”
 d. Magyar László: Délnyugat-Afrika; tisztázta a Kongó és a Zambézi folyók
vízrendszerének viszonyát (Szombathelyen született 1818-ban).
e. Teleki Sámuel: Kelet-Afrikában a Rudolf- és Stefánia tavak, valamint a Teleki-
vulkán felfedezése.
f. Almásy László: Egyiptomban, a sivatagban végzett feltáró munkát. (az „Angol
beteg”).
g. vadász utazók: Széchenyi Béla, Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán.

Afrika gyarmatosítása és a gyarmatok felszabadulása

 A klasszikus gyarmatosítás a XIX század közepén kezdődött: európai

tőkefelhalmozódás, a nagy monopóliumok igényelték a potenciális
nyersanyaglelőhelyeket és piacokat. (Ábra: Afrika felosztása)
 Franciaország: Afrika É-i területeinek nagy részét
 Nagy-Britannia: Afrika többi része többségében
 Belgium: a mai Kongói Demokratikus Köztársaság, mint ütközőállam
 Németország és Olaszország az egységes állam késői kialakulása miatt csak
kis szeletekhez jutottak. Németek: Togo, Benin és Kamerun, olaszok: Líbia,
Szomália, Eritrea
 Spanyolország és Portugália az amerikai kontinensen gyarmatosított.
 Nem volt klasszikus értelemben vett gyarmat Egyiptom és Libéria.

A térképen az európai országok 1913-as

gyarmatai láthatóak
██ Belgium
██ Franciaország
██ Németország
██ Nagy-Britannia
██ Olaszország
██ Portugália
██ Spanyolország
  A gyarmatbirodalmak az 1950-es években kezdtek bomlani. Többségük az
1960-as években függetlenedett, legkésőbb a portugál gyarmatok
önállósultak (Angola, Mozambik 1975).
 Közös problémáik:
a. Függetlenedésük nem a szerves belső fejlődés eredménye, hanem a II. VH.
utáni világpolitikai helyzet megváltozása miatt történt.
b. A tőkeszegény és elmaradott társadalmak nem tudtak országukkal mit
kezdeni.
c. Ha megszakították a gyarmatosítóikkal a kapcsolatokat, tőke és szakképzett
munkaerő nélkül maradtak. Ha maradt a tőke és a munkarő, az csak olyan
ágazatokat preferált, amelyek nyersanyagait hazavihette: bányászat,
ültetvényes gazdákodás.
 Az etnikai-törzsi ellentétek, a növénytermelők és állattartók ellentéte b ahol a
természeti tényezők nem teszik lehetővé a szükséges élelmiszermennyiség
megtermelését , ahol a monokultúra, az ültetvények elveszik a helyet az
élelmiszertermeléstől, ahol kevés a rendelkezésre álló föld, fejletlen az ag
o
d. első villongásokat szült. A belső bizonytalanság távol tartja a befektetőket.
e. Hiába értékeli fel a kontinenst a kitermelhető jelentős ásványvagyon, az
infrastruktúra, a szállítási lehetőségek hiánya, a képzetlen munkaerő miatt
Afrika nem tartozik a világgazdaság legfontosabb területei közé.

Népesség

 Az emberiség egyik bölcsője a dél- és kelet-afrikai ősemberlelőhelyek.

Népessége 1650-ben kb. 100 millió fő lehetett.
 A rabszolgák elhurcolása katasztrofálisan érintette. 1800-ban mindössze
90 millióan éltek Afrikában, miközben Európa és Ázsia megduplázta a
népességét.
 A függetlenedés után indult el a demográfiai robbanás. 1960: 279 millió fő,
2010: 1 milliárd fő: A demográfiai robbanás az észak-afrikai arab országokban
mérséklődik (születési arányszám 20‰ alatt), a Száhel-övezeteben és
Fekete-Afrikában viszont meghaladja a 40‰-et. Oka: a magas természetes
szaporodás (halálozási arány: 10-20‰).
 A kontinens vándorlási egyenlege deficites, sokan vándorolnak el a
kontinensről Európába és Észak-Amerikába.
 Kontinensen belül: a száraz belső területekről a tenger parti országok felé.
  Átlagos népsűrűség: 33 fő/km. Ritkán lakottak a sivatagi és a szárazföld
belsejében, valamint az őserdők területén fekvő országok. A tengerpartok,
valamint a vizek mentén viszont nagy a népsűrűség.
 Születéskor várható élettartam: 57 év.
 Afrika népessége igen fiatal. A lakosság közel 40%-a 14 éven aluli.
 Kérdések:
1. A nagyszámú termékeny korba lépő fiatal újabb népességrobbanást idéz
elő?
2. Az egyébként száraz kontinens mennyi embert tud eltartani?
3. Lassítják-e a népességszám növekedés lendületét az éhínség és a
betegségek?
4. Tömegesen próbálnak-e a népességszámukat lassan elvesztő fejlett
országokba vándorolni?
 Az etnikai összetétel tarka. Nyelvi szempontból 6 nagy csoportra osztható a
népesség:
1. Afro-ázsiai népek: arabok, berberek, csádi csoport. Zömében Észak-Afrikában
és a Száhel területén élnek.
2. Kongói-kordofáni népek: Fekete-Afrika népeinek nagy része ide tartozik.
3. Nilo-szaharai nyelvcsalád: Szudániak és általában a Száhel lakói.
4. Khoiszanid csoport: Afrika őslakói. Pigmeusok az őserdőben élnek, a
busmanok és a hottentották Dél-Afrikában, nagyobb része a Kalahári-
medencében él.
5. A maláj-polinéz nyelvcsalád népei DK-Ázsiából érkeztek és Afrika keleti
partvidékén telepedtek le.
6. Az indo-európai nyelvcsalád népei közé tartoznak a gyarmatosító európaiak, a
búrok is, illetve az indiai bevándorlók.

Éhezés Afrikában

 Részleges éhezés: amikor a szükséges kalóriát megkapja a szervezet, de a

táplálkozás túl egysíkú. Ott fordul elő, ahol a növénytermesztés van
túlsúlyban, az állatállomány minimális (pl. a Guineai-öböl országai Ghána
kivételével).
 Totális éhezés:

Természeti oka: ahol a természeti tényezők nem teszik lehetővé a szükséges

élelmiszermennyiség megtermelését.

Társadalmi oka:

a. ahol a monokultúra, az ültetvények elveszik a helyet az élelmiszertermeléstől

b. ahol a volt gyarmatosítók igényeit elégíti ki a termelés
 c. ahol fejletlen az agrotechnika
d. ahol nagyok a terméketlen területek
e. ahol a föld termőképességét nem tudják visszaállítani, az ugaroltatás ideje
nem elegendő, emiatt elsivatagosodik a terület.

Pl.: A Száhel-övezet, Kelet-Afrika száraz vidékei (a magasföldeken aszályos időben

az éhhalál is előfordul).

 Az éhezés megszüntetésére nincs általános recept!

- hitelt felvenni az eladósodott országok nem képesek
- az élelmiszersegélyek nem ösztönzik a hazai termelés fejlesztését
- a népesség gyarapodásának csökkentése sikertelen
- földosztás a termelőeszközök hiánya miatt nem hozna eredményt

Észak-Afrika

 A Szahara É-i részét és a Földközi-tenger partvidékét foglalják el. Arab

országok.
 Gazdaságilag jóval fejlettebbek, mint a kontinens többi része. (Európához
fűződő történelmi kapcsolatok + hatalmas ásványvagyon)
 Mezőgazdaságuk:
- Az Atlasz-hegységben félnomád pásztorkodás éves vándorúttal (juh, kecske)
- A keskeny parti síkságokon és az Atlasz völgyeiben mediterrán gazdálkodás
(gabona, olívaolaj belső használatra, déli gyümölcsök, szőlő, korai
zöldségfélék Eu. piacaira)
 Bányászat:
- Marokkó: a világpiac legnagyobb foszfátellátója
- Algéria: kőolaj (1/3-át feldolgozza, a többit eladja) földgáz (részben
cseppfolyósítva, részben a Spanyol- és Olaszország felé lefektetett tenger
alatti csővezetékeken át exportálja Eu-ba)
 Ipar:
- nagy hagyományai vannak a kézműiparnak + bőséges munkaerő
- bőr- és textilipar (Marokkó és Tunézia)
 Idegenforgalom:
- Marokkó, Tunézia, Egyiptom
- sikerrel aknázzák ki, korszerű infrastruktúrával várják az európai vendégeket

Egyiptom

 A „Nílus ajándéka” (Hérodotosz)

 Területe 1 millió km², lakossága 83 millió fő. A lakosság 98%-a az ország
területének 4%-át kitevő Nílus-völgyben és a szétterülő deltában zsúfolódik
össze (A Dunántúlnál kisebb területen!). Kairónak 12 millió lakosa van!
  Egyiptom nagy kérdése: tud-e élelmezni ennyi embert? Árasztásos öntözés
évezredek óta. (búza)
- az ókorban a mediterrán térség éléskamrája volt
- a XIX. században gátakkal kezdték szabályozni a Nílus vízjárását, hogy
nyáron is tudjanak öntözni. Az angolok finom, hosszúszálú gyapotot termeltek
a világpiacra.
- a XX. században a demográfiai robbanás földínséghez vezetett. Ennek
enyhítésére építették meg az asszuáni Nagy Gátat (1960-1971). +
elektromos-áram az alumínium-kohászatnak és a falvak villamosítására.
Káros mellékhatásai miatt áldás és árok. (ábra)
 Az ország láthatatlan bevételei:
- Alexandriától NY-ra jelentős szénhidrogén-mezők (kivitel fele!)
- a Szuezi-csatorna használatáért fizetett illeték az import 1/10-ét fedezi (173
km hosszú és 15 óra alatt haladnak át a hajók rajta).
- vendégmunkások hazautalt pénzei
- a turizmus: az ókori kultúra emlékei + a tengerparti fürdő és üdülőhelyek + a
Vörös-tenger tiszta vízében a „búvárturizmus”.

Trópusi- vagy Fekete-Afrika

 A Szaharán túl elterülő rész a trópusi övezetben fekszik. (Dél-Afrika már a déli
mérsékelt övezetbe nyúlik.)
 A világgazdaság perifériáján elszigeteltek, elmaradottak. A fejlődő
országokhoz soroljuk őket. A felemelkedésüket gátló tényezők:
1. A gyarmati múltból örökölt mesterséges határok több mint 40 államra
szabdalják szét.
2. Nagyrészük gazdaságilag erőtlen, lakosságukat vallási, nyelvi és törzsi
viszályok osztják meg. A gyarmatosítók távozását zsarnoki diktatúrák és
véres polgárháborúk követték.
3. Nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek. Az uralkodó elit korrupt, pazarló
életmintákat követ.
4. A legtöbbjük a végsőkig eladósodott. A gazdaság fejlesztésére alig jut pénz.
A lakosság fele írástudatlan, hiányzik a szakértelem, utak hiányában
nehézkes a szállítás, akadozik az áramellátás, a gépek hamar elromlanak.
5. A világpiacon csak egy-két ásványi nyersanyaggal, vagy trópusi
mezőgazdasági termékkel jelentkeznek. Ezeknek az ára az importcikkekhez
képest alacsony.
6. A demográfiai robbanással, az AIDS terjedésével és az egy főre jutó
élelmiszer-termelés csökkenésével küzdenek.
 A lakosság 2/3-a a mezőgazdaságban dolgozik. A mezőgazdaság kétarcú,
duális szerkezetű.
 hagyományos gazdálkodás: a térség túlnyomó részén folyik. Kizárólag
az önellátást szolgálja. A földek a faluközösség tulajdonában vannak.

Egyenlítői öv Száraz szavannák

égető-talajváltó gazdálkodás saját szükségletre cirok- és

kölesféléket, a folyók mentén rizst.
felperzselik az erdőt, a földet kapával
művelik nomád pásztorkodás: az esős
évszakban a bozótos szavannák
gumósokat, kukoricát, zöldséget legelőin, a száraz évszakban viszont
a talaj pusztulása ellen ugarolással 200-300 km-t járnak be az állataikkal a
védekeznek nomádok

az állattartás jelentéktelen A csorda létszáma a tekintély

fokmérője – fölöslegesen gyarapítják –
túllegeltetés – elsivatagosodás

 ültetvényes gazdálkodás: árutermelő nagybirtokok. A tengerparthoz

közeli, szállítási útvonalakkal feltárt körzetekben. Monokultúra-szerű
termelés, exportra.

Amerikából átszármazott kakaó földimogyoró, gyapot

őshonos olajpálma étkezési és ipari

célokra (szappan és margarin,
biodízel)

kissé hűvösebbet kedvelő kávé- és

teacserje

 Eltérő erőforrások:
- Nigéria: 150 millió lakosával Trópusi-Afrika legnépesebb országa. A kontinens
legnagyobb kőolaj- és földgáztermelője.
- Csád: uránbányászat
- Guinea: bauxittermelés
- Botswana: gyémánt
- Kenya: szafari-turizmus
- Seychelle-szk.: a jómódú világpolgárok kedvelt üdülőhelye + adóparadicsom. A
leggazdagabb, de a legkisebb is!
A Kilimandzsáró rétegvulkán Tanzániában, Afrika legmagasabb pontja (5895 m)
Nigéria

 Nyugat-Afrikában, a Guineai-öböl partján fekszik. Területe tízszerese

hazánkénak (924000 km²)
 Afrika legnépesebb országa. Lakóinak fele írástudatlan.
 Történelmi sorsa Trópusi-Afrika más államaira is jellemző. Akárcsak földrajzi
övezetinek gazdálkodási formái.

 a három évszázadon át tartó rabszolga-kereskedelem egész vidékeit

néptelenítette el (16-19. sz).
 Az angolok gyarmatosították (19. század 2. fele). A partvidéken
meghonosították a kivitelre dolgozó trópusi árutermelő mezőgazdaságot. A
gyarmati időszak 1960-ban zárult le.
 Mesterséges államhatárokat, és törzsi-nyelvi szétaprózottságot örökölt. 270
nyelvet beszélnek, a lakosság 2/3-a azonban négy nagy, egyenként 10-20
milliós néphez tartozik. Az északi országrész a mohamedán hauszák és
fulbék hazája, DK-en a keresztény ibók, DNY-on a jorubák tömörülnek. A
köztük lévő súrlódás széthullással fenyegette Nigériát. (1967-1970 véres
polgárháború)

 A lakosság 2/3-a falvakban él. A városhálózat DNY-on a legsűrűbb, de még

az 50-100 ezres joruba mezővárosok lakossága is jobbára földműveléssel
foglakozik. A rokoni és törzsi-nyelvi kapcsolatok szerinti elkülönülés a
városokban is fennmaradt. Évről-évre 100 ezrek kelnek vándorútra, hogy 1-2
hónapos idénymunkához jussanak.
 A mezőgazdaság övezetei:

- Nigéria D-i része az egyenlítői övben helyezkedik el. A Niger-deltát mocsaras

mangrove erdők szegélyezik. A jellegzetes esőerdő 160-180 km-ig hatol, majd
az erdős szavanna következik. Égető-talajváltó gazdálkodás, ugarolás.
Ültetvényeken kakaó (DNY), olajpálma (DK)
- Az É-i rész száraz szavannáin hausza földművesek saját szükségletre
kölesféléket, folyók mellett rizst termesztenek. Ültetvényeken gyapotot és
földimogyorót.
- Állattenyésztéssel (nomád pásztorkodás) a cecelégytől mentes É-i
határvidéken a fulbék foglakoznak
- Nigéria élelmiszer behozatalra szorul, amit a kőolajbányászat jövedelmei
fedeznek.
 Az ország túlnyomó részén az afrikai ősmasszívum kristályos kőzetei
vannak a felszínen. A domborzat egyhangú. A Niger torkolatvidékén az
ősmasszívumra üledékes kőzetek rakódtak. Az 1950-es években a Niger
deltájában és a kontinentális talapzaton hatalmas kőolaj- és
földgázlelőhelyeket tártak fel. Nigéria a földrész legnagyobb kőolajtermelője
(100 mó t). Exportjának a 90-95%-át a kőolaj képviseli. Ez a jövő kulcsa. A
földgáz nagy részét fáklyákban elégetik (Kisebb része hasznosul
erőművekben és cseppfolyósítva).
 Több évszázados hagyomány van a kézműiparnak (fonás, szövés,
textilfestés, fazekasság, szerszámok). A gyáripar a keresőknek mindössze
4-5%-át foglalkoztatja.
Lagos, Nigéria legnagyobb városa és konurbációja, Afrika 2. legnagyobb városa Kairó után (8
mó fő)

 A gazdaság ésszerű fejlesztésének feladatai:

 Szükség lenne a bőséges természeti erőforrások (ásványkincsek,
vízenergia, termőföld) szélesebb körű alkalmazására
 Arányosabbá kellene tenni az ipar területi eloszlását (túlnyomóan a
tengerparti sávba, főleg a hatalmasra duzzadt régi fővárosba, Lagosba
tömörült). A gyéren lakott középső országrész benépesítését szolgálja az új
főváros, Abuja, amelyet a nemzeti egység jelképének szántak.
 fejleszteni kell a közoktatást. A gyerekeknek csak a 70%-a jár iskolába!
 Bővítendő az út- és vasúthálózat, a kikötők.
 A kőolajbevételekből költeni kell a termelő beruházásokra.

Dél-Afrikai Köztársaság

 Afrika gazdaságilag legfejlettebb országa: az egyetlen olyan ország, amely

képes modern technikát, termelő berendezéseket szállítani a kontinens többi
országának. Az egyetlen olyan afrikai ország, amely ma már nem függ az
anyaországtól, önállóan kapcsolódik a nemzetközi tőkéhez.
 A feketék kezében van az államhatalom, de a gazdasági pozíciók és a
hadsereg irányítása a fehérek kezén maradt.
 A DAK területe 1 millió 220 ezer km², lakossága 50,5 millió fő.
Természetföldrajzi adottságok

 Nagy része az Afrikai ősmasszívum területéhez tartozik. A peremeken

ércekben, nemesfémekben és szénben gazdag hegyvidékek emelkednek ki. A
Fok-hegység variszkuszi rög, a Sárkány-hegység mezozoós eredetű.
 4 nagyobb egységre bontjuk:
1) Parti síkságok. K-i part: kellemes nedves szubtrópusi klíma (passzát szelek
és az Agulhas-áramlás), 800-1500 mm csapadék, dús növényzet, jól termő
ültetvények (cukornád, banán). Ny-i part: száraz (a hideg Benguella
tengeráramlás miatt sivatagok).
2) A peremhegyek. A D-i peremhegy, a Fok-hegység a régebbi. Két fő lánca
között foglal helyet a Kis-Karru medence. A K-i Sárkány-hegység homokkő és
palarétegei táblaszerűen telepedtek, ezeket néhol bazaltvulkánok törik át.
3) Északabbra a magasföldek a Kalahári-medence felé lejtenek. Az ÉK-i
Alacsonyföldet a Limpopo-folyó szeli ketté. Arany, platina és ólomércben
gazdag. D-i folytatása a Witwatersrand: konglomerátumaiba mélyülnek a világ
legnagyobb és legmélyebb aranybányái.
4) Belső medencék: az egyik legnagyobb a száraz, lefolyástalan Kalahári-
medence.

 Az ország nagy része kívül esik a trópusokon, a déli mérsékelt övben

helyezkedik el.
 Éghajlatát a földrajzi szélesség mellett a zártság, a tengeráramlások és a tszf.
magasság határozza meg.
1) Fokföld mediterrán, a K-i partvidék nedves szubtrópusi éghajlatú.
2) A magasföldeken a kontinentális klíma a jellemző.
3) A Kalahári-medencében száraz szavannák, félsivatagok alakulnak ki.

Társadalmi-gazdasági fejlődése

 Őslakói az apró termetű, fekete bőrű népek, a busmanok és a hottentották

voltak. A bantuk Kelet-Afrikából vándoroltak ide.
 A hollandok ismerték fel először Fokföld stratégiai jelentőségét. De nem
tudtak elegendő telepest küldeni a gyarmatra, kénytelenek voltak eladni azt az
angoloknak. (1814)
 Az itt élő holland parasztok (búrok) az angolok elől É-ra, a jobb legelőjű és
termékeny talajú felföldekre menekültek. Orange és Transvaal területén
független búr köztársaságot hoztak létre.
 Anglia háborút indított az aranyban gazdag területekért, és az angol-búr
háborúban el is foglalta azokat (1902).
 1910-ben a megszerzett tartományok egyesültek, létrejött a Dél-Afrikai Unió,
amely1926-ban domíniumi rangot kapott.
 1948-ban, a Nemzeti Párt győzelmével kezdődött az apartheid politika.
Lényege: a feketék jogait csorbították, hogy a fehér kisebbség megőrizze
politikai és gazdasági hatalmát a fekete többség felett. Kizárták őket a
választási rendszerből, rezervátumokba, bantusztánokba kényszerítették őket.
Fehérekkel nyilvános helyen nem találkozhattak, velük nem házasodhattak.
 Mivel Nagy-Britannia is elítélte az apartheidet, 1961-ben kilépett a Brit
Nemzetközösségből és nevét Dél-afrikai Köztársaságra változtatta.
 Az apartheid 1990-ben kezdett oldódni és 1994-ben fekete vezetőt
választottak. A DAK-kal szemben ezután feloldották az embargót. Kitárult
előtte az afrikai piac, gazdasági fejlődése felgyorsult.

 Ásványi nyersanyagok exportjában első a világon. Kivitelének ¾-ét a

bányászat termékei adják. A legnagyobb érték az arany, a világ
aranytermelésének 1/6-át adja (1 tonna érc 6-8 gramm aranyat tartalmaz! A
felszín alatt 4000 méterrel 40º-ban dolgoznak a vájárok, malawi, mozambiki,
lesothói vendégmunkások. A meddőhányókból uránércet vonnak ki). Fontos
a kőszén platina, krómérc bányászata is. Kőolaja nincs.

 Az ország iparának több mint 40%-a Witwatersrand körzetében tömörül (vas-

és színesfémkohászat, szén alapú vegyipar, sokoldalú gépgyártás).

 Johannesburg: a kereskedelmi és a pü-i élet kp-ja

 Pretoria: a kormány székhelye

 Fokváros és Durban: az ország két legfontosabb kikötője.

 Richards Bay: a kelet-transvaali feketeszén export kikötője.