Az Atlanti Háromszög Felbomlása

Afrika, a gyarmatok és az abolicionizmus

találkozása

Márton Gergely Péter

PCPFE7
Újkori Egyetemes Történelem 3. (OT-TÖR-263)
2022/2023 tavasz, csütörtök 14:00 - 15:30
Stempler Ádám

2023.05.11

1
Tartalomjegyzék:

I. Bevezetés 3

II. Történelmi áttekintés 3

III. Az atlanti kereskedelem 4

IV. A szemléletváltás 5

Gazdasági kitekintés 6

Társadalmi kitekintés 6

V. Az afrikai következmények 8

VI. Konklúzió 9

Felhasznált szakirodalom: 10

2
 I. Bevezetés

A rabszolga kereskedelem, mint intézmény már az ókori idők óta létező pénzszerzési
forma volt a földközi tenger partvidékén. Az európai és muszlim afrikai expanzió
következtében egyre inkább nőtt a rabszolgák, illetve nyersanyagok iránti kereslet az olcsó
munkaerő iránti igény. Ezek a expanzionista megmozdulások már a 15. században
elkezdődtek, de tényleges gyarmatosítási hullámmá azonban, csak a 18. századra nőtte ki
magát Afrikában. A kor európáját meghatározó nagyhatalmai mind kivették a részüket az
afrikai kontinens partvidékeinek kiaknázásából, úgy mint Nagy-Britannia, Portugália,
Spanyolország, Hollandia és Franciaország, némileg Dánia és Svédország is. Azonban a part
menti területek felügyeleténél tovább eleinte nem futotta, így az afrikai törzsekkel való
kapcsolatok kiépítése gyanánt jöhetett létre a kereskedelem java része. Egészen 1660-ig a
nyugat-afrikai partvidékeken kereskedelmi szempontból az elefántcsont, bors, arany és egyéb
luxuscikkek domináltak, a rabszolgakereskedelem ekkor még kevésbé volt jelentős. E tény
ellenére a 19. század végéig egyes statisztikák alapján, közel tizenkét millió rabszolga kelt át
a kereskedő hajók belsejében, szörnyű körülmények között az atlanti óceánon az Észak- és
Dél-amerikai, Brazil és Karib térségbeli ültetvények ellátásáért és megműveléséért.
Ebben a szemináriumi dolgozatban célom bemutatni az afrikai rabszolga
kereskedelem főbb kiindulópontjait és nagyobb felvevő piacait, ismertetném az abolicionista
mozgalmat Amerikában és Európában. Továbbá azokra a kérdésekre keresem a választ,
miszerint milyen lehetséges hozományai voltak a rabszolga kereskedelem betiltásának, –
leginkább Brit szemszögből – illetve milyen kiinduló pontjai és következményei voltak a
rabszolga kereskedelem, mint intézmény megszűnésének és ez a folyamat hogyan ment
végbe. Ennek a kutatásnak a lebonyolításában a már meglévő szakirodalmakat vettem alapul,
ezt kiegészítve primer forrásokkal is, amennyiben ez a lehetőség fennállt.

II. Történelmi áttekintés

A rabszolga kereskedelem fő exportőre a 16. században még a portugál kereskedők

voltak, akik eleinte Sao Tome szigetére – Nyugat-Afrika partjaitól nem messze – szállítottak
rabszolgákat a cukornád ültetvényekre, majd később a Brazil gyarmati telepekre, ahová
lassan tömegesen fognak szállítani rabszolgákat a portugálok.1 A 17. századra azonban a
Holland Nyugat-indiai Társaság vette át a fő exportőri szerepet, akik későbbi Brazil

1
Eric R. Wolf.: Európa és a történelem nélküli népek (1995) 221.

3
veszteségeiket tekintve, inkább csak a rabszolgák és áruk szállításával és a megfelelő
mennyiségű tőke szolgáltatásával voltak elfoglalva a karib-tengeri gyarmati ültetvények
megteremtéséhez. Ezenfelül ők adták a kellő mennyiségű tudást is az itteni ültetvények
elindításához. A képbe csak 1660 után kapcsolódott be a brit Királyi Afrika Társaság, ami
kibillentette a hollandokat az előnyös helyzetből.2 Maga a kereskedelem helyszíne mára már
világossá vált, hogy több afrikai területen ment végbe. Egyes partvidékeket jobban, másokat
kevésbé érintett. A főbb területek közé tartozott az Aranypart, Szenegambia, Sierra Leone, a
Rabszolga-part és a Biafrai-öböl térségei.3 A 18. század végén és 19. század elején a
legnagyobb felvevőpiaca a rabszolgáknak Jamaica és a francia Sain-Domingue volt.

III. Az atlanti kereskedelem

Mind a Brit-, Francia-, Spanyol- és nem utolsó sorban a Portugál gyarmatbirodalom

gazdaságának a kiterjesztésében és életbentartásában nagy szerepet kaptak, mind a leigázott,
helyi közösségekből elhurcolt rabszolgák, illetve az Afrikából az úgynevezett Háromszög
kereskedelemben áruba bocsátott néger rabszolgák. Az Afrika nyugati partvidékén élő halász
közösségek és folyó menti falvakból kialakult királyságok adták az európai kereskedők
számára az olcsó és élő munkaerőt. Ezek leginkább a környező területeken élő törzsek felé
tett expanzióból és vadászatokból, mint a saját területükön élő családokból tevődtek ki,
ugyanis a statisztikák alapján elmondható, hogy a hajókra rakott afrikai rabszolgák kevesebb
mint a fele származott az afrikai partvidékekről. A kisebb részük volt ugyanis a családból
vagy a közösségből kitaszított, voltak akik esetleg így akartak adósságot rendezni, a nagyobb
százalék azonban a helyi uralkodók által elfogott feketékből állt. Eleinte csak a portugálok
vettek részt aktívan a rabszolgák vadászatában és elfogásában, de az általuk elfogott számok
így is alul maradtak a helyi törzsekéhez képest.
Alkalmanként a szakirodalmak említik azokat a forrásokat, amelyek leírják a korai
kereskedők tapasztalatait, miszerint voltak olyan “eladósorba” került rabszolgák akikkel
vigyázni kellett, illetve felhívták a figyelmet a többi kereskedő számára, hogy figyeljenek oda
ezekre, ugyanis voltak akiről minden nyomot és hovatartozásának a jelét is eltüntettek.4
Ezeknek a rabszolgáknak az árairól azonban a korszakban igen változó adatokat kapunk. A
francia ültetvényekre hurcolt rabszolgák esetében, korábban még a 17. században körülbelül
400, 1780-as évekre pedig már 2 ezer livre értéket képviseltek a rabszolga kereskedők

2
Eric R. Wolf: Európa és a történelem nélküli népek (1995) 221.
3
J.D. Fage,W. Tordoff: Afrika Története, (2004) 230
4
J.D. Fage,W. Tordoff: Afrika Története, (2004) 234

4
számára. Ezzel szemben a Kubába szállított rabszolgák az 1820-as években körülbelül 50
dollár értékben keltek el Afrikában és ennek az öt, - akár hatszoros áráért adták el őket újra
fejenként Kubában.5
Az afrikai rabszolgák mint korábban már említettem, szörnyű körülmények között,
keltek át az atlanti óceánon, viszont a megérkezésükkor sem számíthattak kedves
fogadtatásra, ugyanis a gyarmatokon nem számítottak többnek mint egyszerű ingóság.6 Több
alkalommal megtagadták tőlük az ételt7, az élelmet maguknak kellett előállítani, ahogyan a
szállást is nekik kellett felépíteni a saját kezükkel.8 A munkájuk napkeltétől - napnyugtáig,
minimális vagy semmilyen mennyiségű pihenéssel kellett, hogy túléljék, így hát nem is volt
csoda, hogy közülük rengetegen már a hajóúton, esetleg a szállítási körülmények miatt, vagy
táplálék hiányában elhunyt, még mielőtt elérték volna az úti céljukat.9

IV. A szemléletváltás

A 18. - 19. századra kialakult és a gyarmattartó birodalmak körében elterjed

ültetvényes termelői rendszer, amely a gyarmatok adottságaihoz mérten minden alkalommal a
hasznot próbálta maximalizálni az anyaország számára, működésében szinte teljes mértékig
rabszolgákra volt utalva. Ez a rendszer pont a 19. században kezd el hanyatlani, miután a
fenntartási költségek és a rabszolga kereskedelemből befolyó haszon egyre kisebb lett, illetve
a korszak elején Nagy-Britannia álláspont változása a rabszolga kereskedelemről,
megnehezítette a gyarmati világ ilyen való formában való fenntartását. Ugyanis Anglia
1807-es törvénye a rabszolga kereskedelem betiltásáról meglepőnek tűnhet a laikus szemnek,
főleg egy ekkora gyarmati birodalom esetében, ahol a cukor kereskedelem a 18. században a
bevételeinek több mint a felét állták, a cukrot pedig rabszolga munka keretében az
ültetvényeken termelték.10 Úgy gondolom, hogy végső soron egy komplex társadalmi,
gazdasági és felfogásbeli folyamat kiteljesedése lett a rabszolgakereskedelem eltörlése és
annak betartatása, ezért érdemesnek tartom, hogy tekintsük át röviden ennek a folyamatnak a
részeit az angolok szemszögéből.

5
The African slave trade. (1839). [Pamphlets]. Printed by Richard and John E. Taylor,. 477.
6
Poór János szerk. (2009): A kora újkor története 436.
7
The African slave trade. (1839). [Pamphlets]. Printed by Richard and John E. Taylor,. 485.
8
Poór János szerk. (2009): A kora újkor története 437.
9
Poór János szerk. (2009): A kora újkor története 437.
10
Poór János szerk. (2009): A kora újkor története 437.

5
Gazdasági kitekintés

Gazdasági szempontból az ültetvények fenntartása, és a cukornád termesztése egészen

odáig volt jövedelmező, amíg az angolok előnyt élveztek a gyarmatbirodalmi versenyben,
azonban ez, a hétéves háború, illetve az Észak-amerikai gyarmatok elszakadásával
megváltozott, illetve egy felvevő piacot elbukott az angol korona, ez persze nem jelentette
azt, hogy a kereskedelem nem folytatódott volna európában. Azonban a francia gyarmatokról
és Indiából érkező cukor könnyen lenyomta az európai árakat, illetve a háborúk
következtében pedig éhínség tört ki a karibi térségben.11
A bekövetkező éhínség és az elkerülhetetlen eladósodás a karibi brit gyarmatokon,
nagy valószínűséggel rendítette meg az ültetvényes gazdaságokba vetett hitet, amelyek
egyébként is nehezen voltak képesek alkalmazkodni az újfajta világpiaci ingadozásokhoz, így
szükségszerűen az ültetvényes nagybírtokok helyét a kisebb, tőkés társaságok által alapított
üzemek vették át.12 A Napóleoni háborúkat követően viszont a kibővült gyarmati rendszerre
új gondolkodásmóddal és tervekkel tekintettek a befektetők. Az ipari fellendülés és
befektetések következtében az angol piac célja a 19. század második felére Kelet lett, ahol az
olcsó termékeket tervezték eladni. 13

Társadalmi kitekintés

Következőnek nézzük meg társadalmi felfogás szempontjából a problémát. A már

fent említett amerikai függetlenségi háború következtében, az újonnan alakult Amerikai
Egyesült Államok első két kongresszusán elfogadták, hogy tilos lesz a rabszolgák vétele és
behozatala az államokba. Egészen 1808-ig kellett várni egy általános betiltásra az
Észak-amerikai államokban, ennek ellenére helyi és állami törvények születtek a rabszolga
kereskedelem betiltásáról, de könnyen ki tudták játszani őket.14 Azonban egy úgynevezett
kvéker mozgalom, – egyenlőséget és igazságot hírdető vallási mozgalom – sikeresen elterjedt
a függetlenségi háború után angliában is, amerikából kiindulva, ahol gyorsabban és nagyobb
erővel kezdett teret hódítani,15 ugyanis a korban az újfajta felfogás részben az egyházi eszmék
térnyerésével is magyarázható. Ezt a mozgalmat támogatva mind Adam Smith, skót

11
Eric R. Wolf.: Európa és a történelem nélküli népek (1995) 347.
12
Eric R. Wolf.: Európa és a történelem nélküli népek (1995) 347-48.
13
Eric R. Wolf: Európa és a történelem nélküli népek (1995) 348.
14
Marie-Jeanne Rossignol : The Abolition of the Atlantic Slave Trade and Its Afterlives in North American
Abolitionist Print Culture (2018)
15
Anthony, Page (2011), RATIONAL DISSENT, ENLIGHTENMENT, AND ABOLITION OF THE BRITISH
SLAVE TRADE. 743-746.

6
közgazdász és William Wilberforce, tory képviselő, erősen hozzájárultak ahhoz, hogy a brit
parlament végre komolyan elkezdjen foglalkozni a rabszolga kereskedelem problémájával.
Ezeknek a megmozdulásoknak köszönhetően megalakult 1787-ben az ún. rabszolgaság
eltörléséért küzdők társasága és az is megfigyelhető volt, hogy az emberek egyre jobban
kezdtek odafigyelni az erkölcsi alapú témákra.16
Az emberekre nagy hatással volt továbbá, több felszabadított rabszolgának az esete is,
köztük például Gustavus Vassa, más néven Olaudah Equiano, aki a szigetországot járva a
17
könyvét és felszabadításának történetét mesélte el. A másik nagy jelentőséggel bíró
személy és felszabadított rabszolga, – talán a legkiemelkedőbb esetünkben – aki pert nyert
angliában a rabszolgatartója ellen az James Somerset. Az ő javára döntött Lord Mansfeld bíró
az 1772-es tárgyalása során a tulajdonosával szemben, ezzel precedenst teremtett angliában.
Persze skóciában már voltak az övéhez hasonló perek jóval korábban is, azonban a horderejét
tekintve a 1772-es Somerset-ügy nagyobb volt, aminek következtében 1774-ben ki is
mondták, hogy “angol földön nem lehet rabszolga“.1819
Talán ezek a jogi, erkölcsi és vallási szemléletbeli változások okozták, hogy a brit
parlament el tudta fogadtatni az 1807-es rabszolgaság eltörléséről szóló törvényjavaslatot. A
gazdasági, katonai és erkölcsi fölényének köszönhetően pedig a 19. század hajnalán a
Napóleoni háborúkat lezáró Bécsi kongresszuson, képes volt 1815-ben elfogadtatni az
európai hatalmakkal a rabszolga kereskedelem betiltásáról szóló törvényt.20 Ugyanis hiába
volt csökkenőben a cukorból származó bevétel, az angol armada bizonyította erejét és
fölényét, anglia pedig biztosítani tudta, hegemóniáját az Atlanti óceánon. Arról a tényről
pedig ne feledkezzünk meg, hogy az egyik legnagyobb vetélytársa az angol cukornak a
francia Haitii cukornád illetve cukorrépa volt. A szigeten azonban 1804-ben már másodszorra
kikiáltották a függetlenséget, így végleg elszakadtak Franciaországtól.21 Mindezeket az
eseményeket figyelembe véve, hogy eltörölték a rabszolgaságot, illegálissá tették a rabszolga
kereskedelmet, Nyugat-Afrika partjait pedig a brit flotta egy köteléke járőrözte – csak

16
Poór János szerk. (2009): A kora újkor története 437.
17
Anthony, Page (2011), RATIONAL DISSENT, ENLIGHTENMENT, AND ABOLITION OF THE BRITISH
SLAVE TRADE. 752
18
Poór János szerk. (2009): A kora újkor története 437.
19
Steven M. Wise (2005) Though the Heavens May Fall: The Landmark Trial that Led to the End of Human
Slavery
20
Poór János szerk. (2009): A kora újkor története 437.
21
Eric R. Wolf.: Európa és a történelem nélküli népek (1995) 347-48.

7
1820-as évektől –, így a rabszolgaság jelenségének idővel el kellett volna tűnnie, ez azonban
nem történt meg. 22
A rabszolgák transzatlanti kereskedelme inkább csak megnehezedett a 19. századra,
de nem tűnt el véglegesen. A szakirodalmak több ízben említik, hogy Amerika, Brazília,
illetve a Karib térség több szigetére továbbra is szállítottak rabszolgákat a csempészek, akár
még átlagosan nagyobb volumenben mint korábban.23 Forrásokat találhatunk arról, hogy
Havannába szállított rabszolgákat egy hajó, amelyet a tiltás ellenére beengedtek a kikötőbe.
Ott a hajó szimplán nevet és tulajdonost cserélt, amelyet valószínűnek gondolok, hogy ugyan
ahhoz a társasághoz tartozott, és eladták a rabszolgákat a hajó rakteréből, a rabszolga
kereskedelem pedig folytatódott, a brit törekvések ellenére is.24 Sierra Leone melletti
Freetown létesítésével már volt hová mennie a felszabadított rabszolgáknak, ennek a
területnek az expanziójával pedig Libéria állam is létrejött, egészen hangzatos névvel a
századra. Viszont az tény hogy Nyugat-Afrika népein és fejlődésén meglátszottak a rabszolga
kereskedelem következményei gazdaságilag és társadalmilag is.25 A szakirodalmak viszont
nem minden esetben értenek egyet arról, hogy milyen mértékben és formában érintette Afrika
közösségeit a rabszolga kereskedelem.

V. Az afrikai következmények

Afigbo (2009) fogalmazta meg elég élesen, miszerint “Az atlanti rabszolga
kereskedelem eltörlése az európai érdekek védelmét képviselte, egy olyan üzletággal szemben,
amelyben már nem volt tovább érdekelt, így más se juthasson előnyhöz belőle.” Afigbo négy
fő pontot emelt ki az 1815-ös Bécsi kongresszus döntései következményeként Afrikára
vonatkozólag. Elvágni először is Afrikát a rabszolgáinak a fő felvevőpiacától, majd
másodszor pedig rávenni ezzel az afrikai népeket a rabszolga vadászat visszafogására. Ezzel
átalakítva a gazdasági beállítottságukat elérkeztünk a harmadik ponthoz, ami az európával
való “legitim” kereskedelem támogatása volt. A korábban említett Freetown, illetve
Monrovia part menti városok létesítésével, pedig a felszabadított rabszolgáknak adtak helyet
ahová letelepedhettek. Az érdemi hatás viszont elmaradt és csak 1889-es brüsszeli

22
Vadász Sándor szerk. (2011).: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914. Európa és az Európán kívüli
országok 624
23
Vadász Sándor szerk. (2011), 19. századi egyetemes történelem 1789-1914. Európa és az Európán kívüli
országok 623-624
24
The African slave trade. (1839), [Pamphlets]. Printed by Richard and John E. Taylor,.
25
J.D. Fage,W. Tordoff (2004), Afrika Története, 220-228

8
kongresszus után kezdtek drasztikusabban is fellépni az európai hatalmak a rabszolga
kereskedelem ellen, eddigre viszont szinte minden állam betiltotta a rabszolgaságot.26
Az évszázados bevésődött megszokásokat és rendszereket nem lehetett csak úgy egy
tollvonással eltörölni a Földközi-tenger másik feléről. Ezt a tényt hivatott alátámasztani
Krizsán László is, aki Magyar László afrikai útjain írt útleírásaiban szót ejtett az afrikai népek
életéről és életkörülményeiről a rabszolga kereskedelem időszakában és annak betiltása utáni
időszakban. A munkája nyomán bebizonyosodott, hogy Afrikában a korlátozások nyomán
súlyos gazdasági, társadalmi és politikai válság alakult ki.27 A kontinens belseje és partvidéke
is átalakult, belső rabszolga piacok jöttek létre, konkrét városok, területek néptelenedtek el,
amelyek korábban a rabszolgakereskedelemből éltek. A haszon csökkenése, sem hatott
minden népre és kereskedőre egyaránt. Az 1860-as évekre azonban érezhetővé vált az
európai államok Afrikához való hozzáállásában történő változás. Nem is csoda, hogy a
társadalmilag és gazdaságilag gyenge, rabszolga kereskedelemtől stagnáló Afrikát,
viszonylag könnyen bekebelezték az európai nagyhatalmak a korszak végére.

VI. Konklúzió

A rabszolgaság és a rabszolga kereskedelem intézménye a mai napig egy fekete

foltként ül az európai nagyhatalmak történelmén. Az afrikai népesség tömeges áruba
bocsátása stagnálást okozott az afrikai népesség számának növekedésében. A gyarmati világ
felbomlása és átrendeződésnek -, illetve az Új-világ és Európa társadalmi ideáljának és
eszmei változásának a folyamata, egy olyan önmagába forduló és tovább gyengülő Afrikát
eredményezett, amely képtelen volt ellenállni a későbbi európai gyarmatosítási
törekvéseknek. A több száz éven át tartó kizsákmányolás olyan rendszert alkotott, amelynek a
hirtelen megváltozására nem voltak felkészülve sem az afrikai népek sem a gyarmattartó
birodalmak. Lehetségesnek tartom, hogy ezért tartott több évtizedig a hatékony ellenőrzés
felállítása a gyarmattartó birodalmak felől.

26
Adiele E. Afigbo (2009), Africa and Abolition of the Slave Trades 709-710
27
Krizsán László (1983), Magyar László életműve és a modern Afrika tudomány, In: Tolnai Gábor (szerk.) Múlt
Magyar Tudósai 142-165

9
Felhasznált szakirodalom:

1.) The African slave trade. (1839), [Pamphlets]. Printed by Richard and John E. Taylor
476-485.
2.) Adiele E. Afigbo (2009), Africa and Abolition of the Slave Trades, In:The William and
Mary Quarterly Vol.66, no. 4
3.) Anthony, Page (2011), RATIONAL DISSENT, ENLIGHTENMENT, AND
ABOLITION OF THE BRITISH SLAVE TRADE. In: The Historical Journal,
Vol.54, no.3, Cambridge University Press, 741–772.
http://www.jstor.org/stable/23017270

4.) Eric R. Wolf (1995), Európa és a történelem nélküli népek Akadémiai kiadó,
Osiris-Századvég, Budapest, 221, 347-348

5.) J.D. Fage,W. Tordoff (2004), Afrika Története, Osiris Kiadó, Budapest 220-234.

6.) Krizsán László (1983), Magyar László életműve és a modern Afrika tudomány, In:
Tolnai Gábor (szerk.) Múlt Magyar Tudósai, Akadémiai Kiadó, Budapest 142-165.
7.) Marie-Jeanne, Rossignol (2018), The Abolition of the Atlantic Slave Trade and Its
Afterlives in North American Abolitionist Print Culture In: Undoing Slavery:
American Abolotionism in Transnational Perspective (1776-1865) [online]. Paris:
Éditions Rue d’Ulm, (generated 09 mai 2023).
<http://books.openedition.org/editionsulm/4115>. ISBN: 9782728809677. DOI:
https://doi.org/10.4000/books.editionsulm.4115.

8.) Poór János szerk. (2009): A kora újkor története, Osiris Tankönyvek, Budapest
436-437.
9.) Steven M. Wise (2005), Though the Heavens May Fall: The Landmark Trial that Led
to the End of Human Slavery, Cambridge, Massachusetts: Da Capo Press,

10.) Vadász Sándor szerk. (2020), 19. századi egyetemes történelem 1789-1914.
Európa és az Európán kívüli országok, Osiris Tankönyvek, Budapest 623-624.

10