AMERIKA LAKOSSÁGA

A Kolombusz által 1492-ben felfedezett Újvilág valójában csak nekünk, európaiaknak számított újnak. A földrészen már
jóval az európaiak megjelenése előtt fejlett indián kultúrák léteztek. A felfedezések és a gyarmatosítás szinte teljesen
átformálta a kontinens arculatát népek és kultúrák kavalkádját hozva létre. A felfedezők nyomán tegyünk mi is egy nagy
utazást Amerikában!

Amerika sokszínű népessége

Gyarmatok Amerikában a 18. század közepén

Amerika őslakói az indiánok és az inuitok. Az utolsó jégkorszak legvégén, sőt egészen 8000 évvel ezelőttig
keltek át őseik a Bering-szoros helyén húzódó földhídon Ázsiából Amerikába. Fokozatosan terjeszkedtek dél
felé, több ezer év alatt benépesítették az egész kontinenst. A Közép- és Dél-Amerikában létrejött indián
kultúrák magas szintű tudományos, műszaki ismereteikre támaszkodva jól szervezett városállamokat hoztak
létre.

A 16. században kibontakozó nagy földrajzi felfedezések során megindult Amerika gyarmatosítása és az
európaiak bevándorlása (4.1.). A gyarmatosítás következménye, hogy Amerika nyelvileg és kulturálisan két
részre osztható. A Mexikó északi határát képező Rio Grande folyótól északra elterülő Angol-Amerikán két
állam, az Amerikai Egyesült Államok (USA) és Kanada osztozik. A Közép- és Dél-Amerika jelentős részét
meghódító spanyolok és portugálok újlatin nyelvcsaládba tartozó nyelvüket is magukkal hozták. Innen ered a
terület országainak összefoglaló elnevezése: Latin-Amerika.
Az aranyra, kincsre éhes európai gyarmatosítók kegyetlen harcok során elpusztították az indián kultúrákat. Az
embertelen bánásmód, a behurcolt betegségek és járványok következtében az őslakosok száma egy évszázad alatt
tizedére csökkent. Munkaerejük pótlására Afrikából tömegesen hurcoltak be fekete bőrű rabszolgákat az ültetvények
megművelésére.

Latin-Amerikában különösen jellemző volt a különböző emberfajták keveredése (4.3.). A spanyol és portugál
gyarmatosítók leszármazottai, a kreolok mellett ezek a kevert népek alkotják ma a lakosság jelentős részét. A
népességszám növekedésének üteme Latin-Amerikában jóval nagyobb, mint Angol-Amerikában, ezért nagyon
fiatal a társadalom, magas a 15 éven aluli korosztály aránya a népességen belül.

4.3. Az emberfajták keveredése Latin-

Amerikában

Gyerekek egy amerikai iskolában

Előnyök Hátrányok
 kultúrák összemosódása, hagyományok
kultúrák ötvöződése, kölcsönös pozitív hatások
eltűnése
a népesség genetikai felfrissülése beolvadás a többségi népcsoportba
egymás elfogadása, tolerancia gyökértelenség
különböző kultúrák közötti közvetítés, társadalmi feszültségek
 
tompítása

Az emberfajták keveredésének előnyei és hátrányai

Véleményed szerint az adott társadalom számára inkább előny vagy hátrány a különböző emberfajták
keveredése? Indokold a válaszodat!

Az óriásvárosok és a magányos települések kontinense

Az amerikai népesség több mint háromnegyed része városlakó. A városfejlődés (közismert nevén:
urbanizáció) nagyon gyors a kontinensen. Egyrészt azt jelenti, hogy a vidéki településeken terjed a városi
életmód, fejlődik a lakosságot kiszolgáló infrastruktúra, szélesednek a szolgáltatási intézmények, ez a
városiasodás folyamata. Másrészt együtt jár a városok területének terjeszkedésével, a falusi lakosság
városokba költözésével, ezáltal a városlakók számának gyarapodásával, azaz a városodással.

A városfejlődés jellege nagyon különböző a kontinens két részén. Latin-Amerikában a szegényebb vidéki
területekről óriási tömegek áramlanak a több milliós óriásvárosokba, amelyek körül gyakran hatalmas
nyomornegyedek alakulnak ki. Az itt élő emberek a nagyváros vonzásában, hatalmas szegénységben és rossz
életkörülmények között élnek.

Sok helyen a nagyváros és elővárosainak összefüggő településegyüttese, az ún. agglomeráció alakult ki. Az
USA-ban az óriásvárosok és a körülöttük kialakult agglomerációk összeolvadásából hatalmas kiterjedésű
összefüggő városövezetek jöttek létre az atlanti partvidék északi részén, a Nagy-tavak vidékén.

Az észak-amerikai kontinensrész településhálózatának jellegzetes elemei a magányos települések, a farmok.

Központjukban a lakóházak és a hozzá tartozó gazdasági épületek általában egy-egy család tulajdonában
vannak. Saját ellátásukon túl eladásra termelnek.

A farmok, ültetvények, nagybirtokok kontinense

Amerika mezőgazdasága a kontinens természeti és társadalmi sokszínűségéhez igazodva rendkívül változatos.

Észak-Amerikában a nagy területű, általában családi tulajdonban lévő, szinte teljesen gépesített, árutermelő
mezőgazdasági nagyüzemek, a farmgazdaságok a meghatározóak.

Az Észak-Amerika déli területein megjelenő ültetvényes gazdálkodás a forró övezetben általánossá válik.
Ezeken a nagy kiterjedésű ültetvényeken bérmunkások dolgoznak. Az ültetvényekre a monokultúra jellemző,
ami azt jelenti, hogy hatalmas területeken csak egy-két növényfélét termesztenek. Előnye, hogy a termelés
könnyebben gépesíthető, és a munkafolyamatok hatékonyabban szervezhetők.

Latin-Amerikában a nagybirtokokon gazdálkodnak. A birtokokat gyakran kis parcellákra darabolva adják

bérbe. A bérlő többnyire a termés bizonyos részével fizeti meg a bérleti díjat.

Az esőerdők belsejében a világtól elzártan élő, egyre kisebb lélekszámú indián törzsek a természeti
adottságokhoz jól alkalmazkodó égető-talajváltó gazdálkodást folytatnak. A törzsi vagy a faluközösségek
ezeken az erdőirtványokon elsősorban önellátásra főként maniókát, babot, kukoricát, tököt, burgonyát
termesztenek.