Az amerikai népesség több mint háromnegyed része városlakó.
A városfejlődés (közismert nevén: urbanizáció) nagyon gyors a kontinensen. Ez együtt jár a városok területének terjeszkedésével, a falusi lakosság városokba költözésével, ezáltal a városlakók számának gyarapodásával, azaz a városodással.
A vidéki településeken is terjed a városi életmód, fejlődik a lakosságot kiszolgáló
infrastruktúra, egyre sokrétűbbek a szolgáltatások. Azaz a vidék egyre városiasabbá válik. Ez a városiasodás folyamata.
A városfejlődés jellege nagyon különböző a két kontinensrészen.
Tipikus előváros az USA-ban
Nyomornegyed (favela) Rio de Janeiroban
Észak-Amerika nagyvárosainak központjában az üzleti negyed (city) található (2.1.).
Az utcák itt sakktáblaszerűen helyezkednek el, mindenütt felhőkarcolók magasodnak, napközben nagyon nagy a népsűrűség. A belvárost sokszor leromlott állagú, vagy a közelmúltban felújított házakból álló lakóövezet veszi körül. Ezt a nagyobb területet igénylő üzemek, raktárak, pályaudvarok öve követi. A városokat laza beépítettségű, kertvárosias jellegű elővárosok szegélyezik (2.5.).
Az atlanti partvidék északi részén, Bostontól Washingtonig a nagyvárosok és
elővárosaik egy összefüggő városhalmazt, úgynevezett mamutvárost (idegen szóval megalopoliszt) alkotnak. A BosWash területén több mint 50 millióan élnek.
Az észak-amerikai kontinensrész településhálózatának jellegzetes elemei a
magányos települések, a farmok. Központjukban lakóházak és gazdasági épületek állnak. Általában egy-egy család tulajdonában vannak, akik saját ellátásukon túl eladásra is termelnek.
A latin-amerikai nagyvárosok központjában gyarmatosítás korabeli épületek, barokk
stílusban épült templomok állnak (2.3.). A városkép itt Dél-Spanyolországra emlékeztet. A város peremén ugyanakkor hatalmas nyomornegyedek alakulnak ki (2.6.). A szegényebb vidéki területekről óriási tömegek áramolnak a városokba. Sokan pénz és munkalehetőség híján csak összetákolt, víz és csatorna nélküli viskókban tudnak letelepedni.