Az egyházi intézmények működtetésének etikai alapjai

Normarendek
Az emberségünk és a normáink szoros összefüggést mutatnak. A társadalmat létrehozó
normáknak, a jognak, a vallásnak és az erkölcsnek a vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy a
társadalomról világos képet alkossunk.
Jog:
A jog meghatározása tehát jellemzően két véglet között vergődik. Az egyik, hogy a jognak,
mint önálló rendszernek semmi köze nincs az erkölcshöz, vagy a valláshoz. Egyszerűen csak
szigorú szabályok mentén, nyugaton a politikához kapcsolódva, hoznak létre szankcionálható
szabályrendszert. A jogban az egyetlen bizonyosság, hogy meg kell tartani a szabályait. A jog
az igazságosságra irányított akarat. A jog célja a társadalmi rend egyértelmű meghatározása és
fenntartása, ha szükséges akár szankciók alkalmazásával is.
Erkölcs:
Amíg a vallás az Isten – ember viszonyban értelmezhető, addig az erkölcs a közösség – egyén
viszonyban. Az erkölcs rendeltetése, hogy a társadalmi együttélésnek értelmet adjon (hogyan
cselekszem jól a közösségemben?) továbbá, hogy a cselekvést az egyén a saját identitásában
is értelmezze (mit mond a lelkiismeretem?). Az erkölcs célja, hogy a közösség élete, beleértve
az egyén életét is minél harmonikusabb, a közösség fenntartására minél alkalmasabb legyen.
Az erkölcs célját tekintve olyan evolúciós előny, amelyik a közösség tartós fennmaradását
biztosítja. Alapja a bizalom, az egymásra-hagyatkozás és a közösségégért való
felelősségvállalás, képesség a jó és a rossz fogalmainak használatára.
Vallás:
A vallás lényege az embertől független „Szent” felismerése. A vallásnak önmagában semmi
köze sincsen sem a joghoz, sem az erkölcshöz. A vallás célja az ember, mint hiánylény
teljesség igényének betöltése.

A jog, vallás, erkölcs fogalmainak látszólagos közös halmaza

A jog a vallás és az erkölcs összehangolt működése elengedhetetlen a társadalom élete
számára. Az összehangolt működés nem jelentheti egyik vagy másik fogalom kizárását az
értelem területéről, vagy éppenséggel az alárendeltséget. Lényeges tehát a világos
megkülönböztetés: az ember nem tud vallás, erkölcs és jog nélkül emberként élni. A jog,
vallás, erkölcs olyan fogalmak, amelyek között nincs és nem is lehet átfedés, fogalmi
tisztaságukat meg kell őrizni. Ezzel együtt viszont az is teljesen világos, hogy a három
fogalom csak együtt, kölcsönhatásaiban, adja a „találkozás” a valóságos élet teljességét.
 Kérdés Válasz Alapkérdés
Jog Mit Mindent Hogyan
lehet szabad,
tennem?
ami nem tilos. cselekedjek?
Erkölcs Mit kell Ami a saját Hogyan
tennem?
tökéletességem cselekedjek?
és a másik
boldogságát
szolgálja.
Vallás Miért A teremtő és a Miért
lehet/
kell másik cselekedjek?
tennem? szeretetéért,
létértelemért.

Vallás Erkölcs Jog

Egzisztenciális Miért lehet/ Mit kell Mit lehet
tennem? tennem?
kérdés kell tennem? (Saját (Mindent
tökéletes- sza-
(Miért ségem és a bad, ami nem
cselekedjek?) másik
boldogsága) tilos)
(Ho- (Hogyan
gyan cselekedjek?)
cselekedjek?)
A kötelezés a Feltétlen ere- a tisztesség az állami
hatalom
módja jével erejével erejével
szabályoz, szabá- szabá-
de hogyan ke- lyoz, de lyoz, de mi a
„Mért jó
rülhetem el a legyek én és a rossz
tisz- fogal-
fanatizmust? tességes?” mának
lényege?
Normakövetés Örökkévalóság Közösség Személyes
tag-
célja része lenni jaként boldogulás
maradni
Szankció Az Közösségi Személyes
Örökkévalóval tagság kor-
jellege való kapcsolat elvesztése, látozás felde-
lel-
elvesztése kiismeret- rítés esetén
furdalás
A normarendek kapcsolati mintái
Természetjog:
A természetjog a jog, az erkölcs és a vallás normarendjeinek kapcsolati mintázata, olyan
összefüggés rendszer, amely képes a tételes pozitív normákat (horizontális értelmezési szint)
mindhárom normarend esetében összekapcsolni a normák változatlan céljával (vertikális
értelmezési szint). Figyelembe veszi a jogrend emberközpontú célját és egyúttal megoldásokat
is nyújt gyakorlati kérdésekben az igazság koncepcióját szem előtt tartva.
Egyházjog:
Az egyházjogok sajátos kapcsolati rendszereit jelentik a jog, erkölcs, vallás normáinak. Az
egyházjogot kánonjognak is szokás nevezni. A kánonjog és az állam joga két egymástól
történelmileg is elkülönült fogalom. Az egyház joga abban is különbözik az állam jogától,
hogy más a jogforrása, más a jogrend célja is. Amíg a világi jog az állampolgárok földi céljait
tartja szem előtt, addig az egyházi jog nem csak a világi, hanem a lelki, természetfölötti
célokat is lényegesnek tekinti, azaz közvetlenül utal az Istenre.
Nemzetközi jog:
A nemzetközi jog már a kialakulása során is figyelembe vett olyan erkölcsi, vallási jellegű
szabályokat, amelyeket a jó gyakorlatok, jó szokások jelentettek. A nemzetközi jog
elsődlegesen a szuverén államok közti kapcsolatokat szabályozza, egyszerre mutatva
szerződés jelleget és egy, az államok fölött álló általános tekintély elfogadását.
Emberi jogok:
Az emberi jogok esetében a jog és az erkölcs erős kapcsolata mutatható ki.