Aileen Medalla - A Pop Kiraly Es en - 185x270mm

A
Pop
Királya
Én
ÉS
Ezt a könyvet Michael Jackson iránti szeretetünk és tiszteletünk kifejezéseként fordítottuk le,
a profitszerzés szándéka nélkül.
Az elkészült szövegek a fordítók saját szellemi termékének minősülnek;
azok kereskedelmi célú felhasználása tilos!
Fordították:
Bíró Erzsébet
Botházy Emese Kinga
Csikász Katalin
Huszár Sarolta
Molnárné Szijártó Kriszti
Szabadka Ágnes
***
Szerkesztés-tördelés:
Csikász Katalin
Készült
a Michael Jackson Hungarian Fanclub tagjai számára
KIZÁRÓLAG SAJÁT HASZNÁLATRA.
KERESKEDELMI FORGALOMBA HOZNI TILOS!
2021.
A
Pop
Királya
Én ÉS
Egy filippínó tanárnő emlékei

Michael Jacksonnal és gyermekeivel tett utazásairól
A férjemnek, Awixnek és a fiamnak, Patricknek

Ti vagytok ketten a szívem, az otthonom.
Mr. Michael Jacksonnak

Ön csak kedvességet és nagylelkűséget mutatott irányomba,
amiért örökké hálás leszek.
A I L E E N M E DA L L A
TARTALOM:
Előszó (Csikász Katalin)
ELSŐ RÉSZ: A BAHREINI KIRÁLYSÁG

01. Az interjú napja (Molnárné Szijártó Kriszti) 3
02. A kezdetek (Molnárné Szijártó Kriszti) 6
03. A legjobban várt nap (Molnárné Szijártó Kriszti) 10
04. Az első nap (Molnárné Szijártó Kriszti) 14
05. A mindennapi iskolai gyakorlat (Csikász Katalin) 19
06. Ismerkedés a gyerekekkel (Molnárné Szijártó Kriszti) 21
07. Shukran Jazeelan, Mr. Jackson (Huszár Sarolta) 25
08. Bahrein elhagyása (Bíró Erzsébet) 28
MÁSODIK RÉSZ: EURÓPA

09. Versailles (Bíró Erzsébet) 33
10. Újra a Jackson családdal (Bíró Erzsébet) 36
11. Aileen Párizsban (Szabadka Ágnes) 38
12. A legboldogabb hely a Földön (Bíró Erzsébet) 43
13. Gazdag és híres (Szabadka Ágnes) 47
14. A festői Luggala (Huszár Sarolta) 50
15. A küldetés, hogy meglepjük Mr. Jacksont (Csikász Katalin) 54
16. Az ítélőképesség elvesztése (Huszár Sarolta) 56
17. Halloween (Huszár Sarolta) 59
18. Ír vendégszeretet (Botházy Emese Kinga) 62
19. World Music Awards (Csikász Katalin) 65
20. A világ legjobb főnöke (Szabadka Ágnes) 70
HARMADIK RÉSZ: USA

21. Isten hozta Las Vegasban! (Szabadka Ágnes) 77
22. Kenya (Csikász Katalin) 80
23. Egy meglepő látogatás (Csikász Katalin) 82
24. Eljárni otthonról (Csikász Katalin) 86
25. Egy nap San Francisco (Botházy Emese Kinga) 91
26. Hollywoodi Csillag (Huszár Sarolta) 94
27. A Királynő Tokióban (Csikász Katalin) 97
28. 10.000 méter magasan a levegőben (Csikász Katalin) 100
29. A Nagy Alma (New York) (Huszár Sarolta) 102
30. Jobbulást, Ms. Aileen (Csikász Katalin) 106
31. Szülinapi meglepetés Lakash-nak (Csikász Katalin) 109
NEGYEDIK RÉSZ: FÜLÖP-SZIGETEK

32. A hazatérésem (Csikász Katalin) 115
33. Túl korán távozott (Csikász Katalin) 120
Nyílt levél (Bíró Erzsébet) 124
2. RÉSZ
1. RÉSZ
3. RÉSZ
4. RÉSZ
ELŐSZÓ
Képzelje el, hogy a munkája része, hogy körbeutazza a világot.
Ön a magántanára egy világhírű celebritás három gyermekének – aki valószínűleg a szóra-

koztatóipar történelmének valaha ismert leghíresebb lángelméje.
Úgy hangzik, mintha mindez egy hollywoodi film forgatókönyve lenne, de Aileen Medalla,
egy filippínó tanárnő ezt az életet élte és minden örökre megváltozott, amikor megkapta a
legnagyobb lehetőséget: a Pop felülmúlhatatlan Királyának, Mr. Michael Jacksonnak dolgoz-
hatott.
Puszta szerencse vagy csodás elrendeltetés volt, hogy Aileen Medalla 2005. decemberétől
2008. szeptemberéig Prince, Paris és Blanket Jackson magántanára lett. Így azon kevesek
közé tartozott, akiknek korlátlan bejárása volt a különleges Michael Jacksonhoz, az emberi-
ség történelmének leghíresebb előadóművészéhez és legkelendőbb zenei előadójához.
Hároméves munkaviszonya alatt Aileen beutazta a világot Jacksonékkal. Elnyerte munka-

adója bizalmát, közeli barátságot és közvetlen kapcsolatot alakított ki a gyerekekkel. Mind-
ezek mellett Aileen összebarátkozott Jackson legmegbízhatóbb személyzete közül sokakkal,
különösen Grace Rwarambával, aki a tanácsadója, mentora és legközelebbi bizalmasa lett.
E könyv célja, hogy – időrendben megörökítve az útját –, Aileen oldaláról mutassa be a tör-
ténetet, és azt, hogy a néhai Michael Jackson mennyire figyelemre méltó volt – nem sztárként
vagy előadóművészként, hanem mint átlagos ember.
Sokan találkoztak Michaellel élete különböző pontjain, és ő maga is sok mindent megsze-
mélyesített élete során. Ő volt az a helyes kölyök, aki a Jackson 5 nevű családi együttes front-
embere volt. Ő volt az a tehetséges fiatalember, aki a világ legnagyobb előadóművészévé
emelkedett. Ő volt a humanitárius munkájáról közismert nagylelkű emberbarát. Ő volt az a
közismert személyiség is, akit élete végéig viták és perek kísértek.
Aileent tizenöt évvel ezelőtt alkalmazta Michael Jackson, és jelenleg nyugodt életet él a
Fülöp-szigeteken. Bár évek óta üldözi a sajtó és a paparazzók, hogy áruljon el valamilyen
bennfentes sztorit híres főnökéről, eleinte nem állt szándékában a nyilvánosság reflektorfé-
nyébe kerülni, inkább a csendes és nyugodt életet választotta.
Hadd világítson rá Aileen, ki is volt valójában Michael, úgy, ahogyan ő ismerte. Utolsó idő-
szakában Michael zárkózottabbá és visszahúzódóbbá vált. A köre egyre szűkült, és Aileen
azon kevesek közé tartozott, akikben megbízott, és akiknek kizárólagos betekintést engedé-
lyezett a Jackson család magánéletébe.
Ez a könyv soha nem látott volna napvilágot, ha nincs a legutóbbi dokumentumfilm, ha nincse-
nek rosszindulatú vádaskodások, rágalomkampányok és a nyilvános lincselés minden formája
– kizárólag a pénzszerzés, a rosszindulat-keltés és a néhai Michael Jackson nevének bemocs-
kolása érdekében.
Aileen története semmilyen módon sem akar ártani Michael Jackson gyermekeinek, és nem
is akarja veszélyeztetni a gyermekek magánéletét – inkább védeni szeretné őket. A könyv
célja, hogy megóvja a néhai Pop Király örökségét, hogy kinyissa a szíveket és felnyissa a sze-
meket, hogy ki is volt valójában az igazi Michael Jackson, hiszen amit az ember Michael
Jacksonról olvas és hall, nem biztos, hogy igaz. Személye fontosabb, mint a vádak és az ellent
mondások. Aileen szívét összetöri, amikor azt látja, hogy hamis vádakkal mocskolják be
Mr. Jackson nevét, aki már képtelen megvédeni magát.
Természetesen Michael nem volt tökéletes, és ez a könyv sem nyilatkoztatja ki ezt. Mint ön
és én, mindenekelőtt ő is ember volt; bonyolult személyiség a szürke minden árnyalatával,
szeszélyekkel és hiányosságokkal. Sajnos sebezhető volt, gyakran félreértett, és nagyon gaz-
dag; így könnyű prédája lehetett a keselyűknek, akik a saját anyagi nyereségük reményében
húztak belőle hasznot.
A Király eredendő jóságának élő tanújaként osztja meg a Michaellel és gyermekeivel kap-
csolatos személyes történetét olyan hétköznapi pillanatokról, amelyek felfedték híres főnöke
valódi személyiségét. Ez a legkevesebb, amit annak érdekében megtehet, hogy megköszönje
Michael Jacksonnak azt a sok mindent, amit tett érte; hogy megvédje örökségét, és megossza
a világgal Michael történetét, értékeit és elveit. Mindezt Aileen elsőkézből teheti – hiszen ő
maga is megtapasztalta Jackson legendás kedvességét és nagylelkűségét.
Michael Jackson több volt, mint a magas sikolyok, az ikonikus táncmozdulatok és a csodá-
latos hang.
Figyelemre méltó apa, főnök és barát volt.
Olvasson tovább és élvezze a történetet.

ELSŐ RÉSZ:
A BAHREINI KIRÁLYSÁG
- 01 -
Az interjú napja
Aznap a legjobb ruhámat és cipőmet viseltem.
Egy világoskék nadrágkosztüm, laza, hosszú ujjú felsővel, és az egyetlen pár tűsarkúm. Némi
pozitív energiával és imával felszerelkezve, már készen is álltam a következő interjúra.
Ez a különleges interjú nem egy ódivatú titkárnőkkel, szekrényekkel és fülkékkel teletömött

tipikus irodában zajlott. Közel sem – az én interjúztatóm Bahreinben, a Ritz-Carlton Hotel
egyik privát villájában várt rám.
A hívó fél, aki megszervezte az egészet, nagyon is rejtélyes és titokzatos volt. Összesen 3 infor-
mációmorzsát kaptam: a hotel nevét, a lakosztály számát, és egy nevet: „Mary Montgomery”.
Tehettem volna még fel kérdéseket, de akkoriban már annyira szükségem volt valami munká-
ra, hogy igazából már bármire készen álltam.
A nővérem mégis önként jelentkezett, hogy kiveszi a szabadnapját és elkísér – csak a bizton-
ság kedvéért.
A Ritz-Carlton Hotel a bahreini Manama legdrágább hoteljeinek egyike. Manama Bay szé-
lén található, saját hajókkal, privát partokkal, festői kilátással a lagúnára és a privát szigetre.
A hotel a nemzetközi Ritz-Carlton luxus szállodalánc tagja, a brand a kiváló minőségéről
ismert és megbecsült a vendéglátás világában. Több Ritz-Carlton tulajdon is 5 csillaggal bír,
továbbá 5 gyémánt minősítéssel.
A villa beltere egyszerűen pazar volt: keményfa bútorok, magas beltér, fényűző dekoráció, és
a legfontosabb – fenséges kilátás a tengerre. Egész életemben nem láttam (vagy látogattam)
még ehhez foghatóan magasztosat. És ezzel még keveset is mondtam.
Ahogy a belső kialakítást csodáltam megfordult a fejemben, hogy ugyan ki is lakhat itt. Miss
Montgomery csakis egy fontos és gazdag személy lehet. Talán egy kormányhivatalnok, nagy-
követ, vagy ilyesmi!??
Egy örökkévalóságnak tűnő idő után egy nő jelent meg a helyiségben.
– Helló! Hogy van? – köszöntött vidáman.
3
A POP KIRÁLYA ÉS ÉN
Azonnal felismertem a női hangot a telefonból – aki csakis Mary Montgomery lehet. Élettel
teli, élénk akcentusa volt, talán amerikai. Mary Montgomery egy kb. 170 centiméter körüli
fekete nő volt, göndör hajjal, kiegyensúlyozott és rokonszenves kiállással.
– Helló! Köszönöm, jól vagyok – felálltam, hogy méltóképpen üdvözöljem őt.
Azután leültünk, és belekezdtünk az interjúba. Ahogy ott beszélgettünk, a szorongásom egy-

szeriben semmivé vált és lassan könnyedség töltött el.
Magával hozott egy mappát, benne az önéletrajzommal. Minden információt átnézett, kér-
déseket tett fel a tanulmányaimmal kapcsolatban, és a tanári tapasztalataim is érdekelték.
További kérdései voltak a tantermi vezetésről, amikre én sorra válaszoltam is. Pár szituációs
kérdés is elhangzott, komplett forgatókönyvekkel vázolva, hogyan is kezelnék bizonyos hely-
zeteket, amikor a gyerekekkel foglalkozom.
Az interjú első része hosszú volt, komoly és intenzív. A második rész már valamivel nyugod-
tabb. Kaptam néhány kérdést arról, mik érdekelnek, milyen hobbijaim vannak, vagy épp a
családomról. Egyszerűen csak érdeklődött, hogyan is töltöm az időmet.
Elmeséltem neki, hogy én amolyan otthonülő típus vagyok, az időmet inkább otthon töl-
töm. Hétvégente templomba járok, nincs sok barátom, és egy kezemen meg tudom számolni
hányszor járok el szórakozni. A legtöbb időmet inkább a családommal töltöm.
Biztos unalmasnak tűnök – járt a fejemben, mégis teljes őszinteséggel válaszoltam minden
kérdésére.
A hosszú interjú végeztével rám mosolygott, és azonnal közölte velem, hogy megkaptam az
állást.
– Amint lehet, kezdhet! – mondta.
4
AZ INTERJÚ NAPJA
Elragadtatásomban megkönnyebbülten sóhajtottam fel. El se hittem, hogy engem választott,

hisz rengeteg jelentkező volt. Csak később tudtam meg, hogy több mint százan jelentkeztek
az állásra. Nos, én felkészülten jöttem, és mindent odaadtam neki, ami csak az otthoni okta-
táshoz szükséges.
Mint megtudtam, a legtöbben csak az önéletrajzukkal a kezükben érkeztek, így én nagyság-

rendileg jobban szerepeltem, mivel az összes szükséges fájlt csatoltam ami csak az iskolai
tananyaghoz kell: a teljes iskolai tantervet, az órarendet és az iskolai szabályokat is ideértve.
Aztán egyszercsak közelebb hajolt, jelezve, hogy a beszélgetésünk valamivel személyesebb

hangvételt vesz.
’Mary’ megmondta az igazi nevét: ő Grace Rwaramba.
– A Mary Montgomery csak álnév a nyilvánosság előtt – mondta.
Én bólintottam, mire folytatta.
– A munkaadója tulajdonképpen egy három gyermekes egyedülálló apa lesz. De nem kell
aggódnia, nagyon gyakorlatias. Viszont nagyon különleges személy. Vagyis ha úgy döntünk
hogy önnel dolgozunk, akkor az azt is jelenti, hogy onnantól megbízunk önben.
Ismét bólintottam.
A következő mondata pedig az volt, amire soha életemben nem számítottam, és olyan, amit
soha nem is felejtek el.
– Mellesleg a munkaadója Mr. Michael Jackson lesz. Az ő három gyermekét fogja tanítani.
Vagy millió dolog villant fel azonnal a fejemben. Ööö... Várj! Hogy mi? Ez egy álom? Vagy
valami tréfa? De Grace arcára nézve semmi ilyesmi nem látszott.
Teljesen lefagytam, de közben sikítani és ugrálni szerettem volna. Persze még zajlott az inter-
jú, és Grace olyan élénken figyelt engem, hogy igyekeztem a legteljesebb mértékig megőrizni
a nyugodtságomat.
– Oh, oké. Értem. Michael Jackson. Szuper. – ennyit mondtam.
Próbáltam a lehető legnyugodtabban megköszönni a lehetőséget.
De legbelül úgy éreztem magam, mint aki felrobban.
e llesl eg
M a munkaadója .
Jackson lesz
Mich ael
5
- 02 -
A kezdetek
Amint elhagytam a szobát, a nagy villa előtt végül minden lélekjelenlétem elszállt. Sírtam,
ugráltam, és sikítottam egyszerre, el se tudtam hinni.
Megkaptam a munkát, és igazi álommunkát, tanárként.
…és Michael Jacksonnak dolgozom!
Könnyek szöktek a szemembe.
Annyira szükségem volt már erre a munkára. Igazából, bármilyen munkára. Már két-három
hónapja hogy munka nélkül voltam – ami hihetetlenül sok idő, különösen ha külföldiként
élsz Bahreinben.
Hogy hol van Bahrein? Bármikor, amikor felteszi nekem valaki ezt a kérdést, egyszerűen
annyit mondok, hogy: ’közvetlenül Szaúd-Arábia mellett.’ „Ó, a Közel-Kelet?” – kérdeznék
semmitmondóan. Az emberek általában nem kérdeznek tovább, mert mindenki jobban is-
meri Szaúd-Arábiát, mint Bahrein kis szigetét.
A Bahreini Királyság egy kis arab állam, amit alkotmányos monarchia ural. Helyileg a Perzsa-
öböl délnyugati részén található egy öbölben, és a közel-keleti helyiek számára turisztikai,
vásárlási, és elit üdülőhelyként szolgál.
Bahrein kultúrája, ételei, és vallása teljesen más, mint ahonnan én jöttem. Én a Fülöp-szige-
tekről származom, 7800 km-re keletre Délkelet-Ázsiában, és 15 óra repülőútra Bahreintól.
A két ország kétségtelenül ellentéte egymásnak: Bahrein túlnyomórészt muszlim, míg

a Fülöp-szigetek 95%-a római-katolikus. A közel-keleti emberek nem esznek disznóhúst, és ez til-
tott is a kultúrájukban, míg mi a Fülöp-szigeteken szeretünk mindent, ami disznóhúsból készül.
Itt a Közel-Keleten a legtöbb ember abayát vagy thobe-t hord, a nők tradicionális viselete
a fekete, míg a férfiaké a fehér, de mindenki hosszú, a bokát is takaró ruhadarabokat visel.
A legtöbbször a nők teljes arca takart, kivéve a szemeiket. A Fülöp-szigeteken a nők sok-
kal nagyobb szabadsággal rendelkeztek abban, mit viselhetnek, hol lehetnek vagy hogy mik
azok, amiket megtehetnek.
6
A KEZDETEK
A Fülöp-szigetek az otthonom volt. A komfortzónám. A hely ahol születtem, felnőttem,

és ahol tanultam; egész életemben csakis azt az egy helyet ismertem.
Habár nehéz döntés volt, hogy elhagyjam az országomat, tudtam, hogy szükséges. Ha meg-
kérdezed miért kellett hogy elmenjek, a szokásos, és minden tengerentúli fülöp-szigeteki
munkás megszokott válaszát kapod: A Fülöp-szigeteken élni nem könnyű.
Három évig tanárként dolgoztam Cebu-ban, mialatt a pedagógiai tanulmányaimat is foly-

tattam.
Soha véget nem érő küzdelem volt, mind fizikailag, mind pénzügyileg. Naponta harminc
órát dolgoztam (már ha ez lehetséges). A tanári munka és néhány mellékes oktatói állás után
rohantam az egyetemre, az este 6-os óráimra. Nem volt egyszerű zsonglőrködni a tanítással
és az egyetemi jelenléttel egyszerre. Nem is említve azt, hogy végzős hallgatóként rengeteg
tanulásra és kutatómunkára volt szükség. Ugyanígy a tanítás is sok óra előkészítő munkát
jelentett az azt követő napra, és akkor még ott volt a tényleges tanítás is.
Számos éjszakát virrasztottam át. Sokszor fakadtam sírva, csak mert fizikailag és szellemileg
is teljesen kimerült voltam, a pénzem épphogy elég volt a tandíjra, és alig fedezte csak a
megélhetésemet. Valamit muszáj volt tennem.
Az újrakezdés lehetősége akkor merült fel, amikor a már Bahreinben élő és dolgozó nővé-
rem meghívott, hogy keressek magamnak én is ott munkát.
Talán a Közel-Kelet majd jobb élettel kecsegtet – gondoltam magamban. – Ez a legjobb alka-
lom, hogy kockáztassak és nekiinduljak, egy új kezdet, új élet.
Minden hitemet összeszedve, egy kis bőröndbe bedobáltam néhányat a legféltettebb kincse-
imből, s közben sűrűn imádkoztam – mindössze ennyim volt, ami átsegített életem követ-
kező fejezetébe.
Amikor 2005 májusában megérkeztem a Manamai Nemzetközi Reptérre (Bahrein legje-

lentősebb nemzetközi reptere), még fogalmam sem volt róla, mire számítsak. Még ma is
emlékszem az üdvözlésre, a közel 38 °C-os, száraz hőségre. Isten hozott az Arab Sivatagban!
Fiatal voltam, optimista, az új kezdet eltökéltségével ezen az új és ismeretlen földön.

Ezekben a bizonytalan időkben a testvérem és a családom szakadatlan támogatása kitar-
tást és erőt adott.
Nem pazaroltam egyetlen percet sem, azonnal nekiindultam a munkakeresésnek. Az első

teljes hónapom másról sem szólt, csak hogy találjak valamit. Magabiztos voltam. Egy jó
hírű egyetemen végeztem a Fülöp-szigeteken Üzleti adminisztráció és Tanárképző szakon.
Ráadásul elegendő munkatapasztalattal is rendelkeztem ahhoz, hogy magabiztosan alkal-
mazzam, amit megtanultam. Így utánanéztem az összes iskolának, egyetemnek, és oktatási
intézménynek a környéken, magammal hurcolva az önéletrajzomat.
7
De semmi válasz, semmi hívás, semmi tanári üresedés.
Amikor ez nem működött, más lehetőségeket kerestem: és meg is találtam, a Gulf Daily
News megfelelő rovatában.
Minden egyes nap elmentem a nővérem házával szemközti 'Golden Sands' nevű üzletbe,
és megvettem az újság egy példányát az álláskereséshez. Minden alkalommal, amikor csak
megérkeztem reggel, a pénztárnál álló férfi már betéve tudta miért is vagyok ott: a GDN mai
számáért.
Elkeseredett voltam, és idővel eljött az a pont is, amikor már az se számított, hogy mi-
lyen az a munka. Már bármilyen becsületes állással kiegyeztem volna, még akkor is, ha az
nem tanári. Így hát kiterjesztettem a keresést mindenre, amit csak el tudtam képzelni: repü-
lőgép-személyzet, titkárnő, pénztáros, adminisztrátor, már bármilyen munkát elvállaltam
volna!
De a napok hetekbe fordultak, aztán a hetek hónapokba, és én még mindig ott álltam állásta-
lanul.
Gondolom még mindig nincs üresedés, – ez járt a fejemben, és akkor újrakezdtem az egé-
szet. Helló megint, GDN öreg barátom!
Nem tudom hány és hány álláspályázatot töltöttem ki és küldtem be – valahol száz körül
megszűntem számolni. Ha nem vagyok ilyen erős, itt egyszerűen csak feladhattam volna,
beismerem a vereséget, és visszamegyek a Fülöp-szigetekre.
Minden újabb elutasítás lehangolt, és a szívemet a rettegés járta át. Annak ellenére, hogy a
nővérem családja olyan szívélyes volt és tetőt biztosított a fejem fölé, az, hogy mielőbb mun-
kát találjak, mégis pokoli nyomással helyezkedett a vállamra. Ha elfogy a pénzem és feléltem
minden tartalékomat, nincs más választásom, mint hogy visszamegyek a Fülöp-szigetek-
re és elfogadom, hogy kudarcot vallottam. De kitartottam. Sírtam, elszántan imádkoztam,
összeszedtem magam és újra nekiláttam a munkakeresésnek.
Egy sorsszerű napon aztán egy hirdetés az

ominózus rovatban megragadta a figyelme-
met. Így szólt: mobilis otthoni tanítót keres-
nek, aki 'hajlandó utazni, és kezdeni is tud,
amint csak lehet.'
Az apróhirdetés 5-7 cm magas volt, kicsi, je-

lentéktelen, olyan, amin normál esetben csak
átlépsz. De mióta ennyire rá voltam fókuszál-
va bármire, esély se volt, hogy elmulasszam.
A hirdetés nem tért ki a cég vagy a munkáltató nevére, de nem gondolkodtam. Nyomban
beadtam a jelentkezést.
8
A KEZDETEK
Sokáig semmilyen visszajelzést nem kaptam az állással kapcsolatban, és egy ideig abban
a hitben voltam, hogy végül nem én lettem a kiválasztott – egészen addig, amíg néhány
héttel később kaptam egy hívást.
A hívó 'Mary Montgomery' volt, aki később elárulta a valódi nevét. Emlékszem, a hangja
nyugodt volt, és arra kért, vegyek részt egy állásinterjún. Ugyanaz a hang, ami most, néhány
perccel ezelőtt közölte, hogy megkaptam az állást, és a munkáltatóm Mr. Jackson lesz.
Mr. Michael Jackson
Ahogy a nővérem és én visszahajtottunk a lakásunkba, én csak néztem ki az ablakon, és

azon tűnődtem:
Kíváncsi vagyok, milyen lehet Michael Jackson!
9
- 03 -
A legjobban várt nap

A sorsdöntő interjú után néhány nap türelmes várakozás következett, amíg csak újabb hívást
nem kaptam Grace Rwaramba-tól. Amint megláttam a nevét a kijelzőn, megállt bennem az
ütő, annyira izgatott voltam, a várakozás teljesen kikészített. Alig kaptam levegőt.
Felvettem a telefont, és az udvariassági körök lefutása után Grace azt mondta, Michael Jack-
son találkozni szeretne velem, amilyen hamar csak lehet.
A gondolat, hogy Michael Jackson találkozni akar velem és pláne beszélgetni, még a legvadabb
álmaimat is felülmúlta. Én csak egy átlagos rajongó voltam, ő pedig MICHAEL JACKSON!
Úgyszólván mindenki ismeri Michael Jacksont. Neki nincs szüksége bemutatkozásra.

Még egy olyan kis szigetcsoporton, mint hazám – a Fülöp-szigetek – is mindenki ismeri
a nagy Popkirály nevét. Emlékszem, hogy még a kis szomszédos nyomornegyedekben
élő gyerekek is tátogtak a dalaira, és utánozták a táncmozdulatait, különösen a legendás
moonwalkot.
Nincs még egy élő vagy holt zenei előadó, aki túlszárnyalná az ő örökségét bármilyen módon
– az USA-ban, Bahreinben, a Fülöp-szigeteken, vagy akár az egész világon. Michael Jackson
tényleg a valaha élt legnagyobb előadóművész, és a legelismertebb ember a történelemben.
A hírneve belengi a popkultúrát, a zenét, a táncot, a divatot, és a filantrópiát.
Michael Joseph Jackson 1958 augusztusában született Gary-ben, az Indiana állambeli város
kában, egy acélgyári munkás, Joe Jackson és egy háziasszony, Katherine gyermekeként.
A kilenc gyermek közül hetedikként már egész apró korában kirajzolódott zenei tehetsé-
ge. Alig 5 évesen csatlakozott testvéreihez, Jackie-hez, Jermaine-hez, Titohoz és Marlonhoz,
az éppen megalakuló bandában, melynek neve: Jackson 5. Menedzselésüket édesapjuk, Joe
vállalta magára, és bár úgy tervezték, Jermaine lesz a frontember, Michael ígéretes tehetsége
nagyon hamar feltűnt, így magától értetődően ő lett a csapat egyértelmű sztárja.
Michael vált a fő húzóerővé, és ezáltal a Jackson 5 vezető énekesévé. Alig 5 évesen már együtt
utazott a testvéreivel, hogy különböző show-kban, fesztiválokon, klubokban és koncerteken
lépjenek fel. 1968-ban a Jackson 5 aláírt a Motown Recordsnál, és hivatalosan is bemutatko-
zott a nagy Motown sztár, Diana Ross által. Az első kislemezük, az 'I want you back' azonnal
10
A LEGJOBBAN VÁRT NAP
az első helyre került, 5 millió eladott lemezzel. Ők voltak az első zenekar, akiknek négy
kiadott dala is a Billboard listák élére került.
A Jackson 5 a popkultúra ikonikus zenekarává vált.
A 12 éves Michael immáron a legnépszerűbb szórakoztató volt a zeneiparban, és a legfiata-

labb, aki helyet kapott a Rolling Stone magazinban.
1971-ben szólókarrierbe kezdett, alig 13 évesen. Még 25 éves kora előtt kiadta az ikoni-
kus 'Thriller' albumot, ami még ma is minden idők legnagyobb számban elkelt lemeze.
A 'Thriller' rekordszámú, 8 Grammy díjat nyert el, beleértve "Az Év Albuma" címet is.
Michael számára nem volt megállás – újabb és újabb dalokkal rukkolt elő.
De akárhogy is, a hírnévnek és vagyonnak ára van. 1993-ban Michael Jackson nyilvános
imidzse hanyatlásnak indult, amikor hamis vádaskodások és polgári perek célpontjává vált.
2003-ban, amikor második alkalommal vádolták meg hamisan, úgy döntött bíróság elé áll.
Két éves nyomozás és hat havi bírósági procedúra után az ügyész egyetlen bizonyítékot
sem tudott felmutatni. 2005. június 13-án a bíróság mind a 10 vádpontban felmentette
Mr. Jacksont.
Felmentése után szabadon távozhatott.
Annak ellenére, hogy végül minden vádpontban ártatlannak nyilvánították, a megpróbál-

tatások megtörték. Néhány nappal később Michael bérelt egy privát repülőgépet, és három
gyermekével együtt elhagyta Amerikát, hogy eltűnjön az Arab sivatagban. A Közel-Kelet az
elkövetkező egy évre hivatalosan is az otthonukká vált.
A hírek erről nem számoltak be és nem jelent meg a GDN-ben, de több helyről is hallottam,
meg nem erősített szóbeszédként, hogy Michael Jacksont többfelé is látták városszerte. Né-
hány barátom azt mondta, látták a Popkirályt testőrökkel vásárolni a Seef Mallban, Bahrein
legnépszerűbb bevásárlóközpontjában. Egyetlen pletyka sem került megerősítésre, de emlék-
szem arra, hogy megfordult a fejemben: Bárcsak láthatnám Michael Jacksont, csak EGYSZER!
És itt van! – az Univerzum megnyilatkozott.
Most végre láthatom az egyetlen és örök Michael Jacksont, élőben. Soha nem hittem, hogy ez
valaha megtörténhet, még a legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy találkozhatok vele,
és még dolgozhatok is neki!
Amikor végül eljött a legjobban várt nap a világon, egy pasztell rózsaszín kosztümöt válasz-
tottam. Csak blézert és nadrágot. Azt mondták, a megbeszélt napon és időben felvesznek az
otthonom előtt, de én már közel 15 perccel azelőtt nagy lelkesen ott várakoztam. Néhány
perccel később egy hófehér SUV állt meg előttem és az autó vezetője leengedte az ablakot.
– Aileen? – szólt ki a sofőr. Én bólintottam, majd szólt, hogy üljek be.
11
Olyan 15 perce tarthattunk Jackson bahreini rezidenciája felé, amikor az autó végre lekanyaro-
dott egy 40 láb magas, kerítéssel védett ingatlan felé. A kovácsoltvas kapuk lassan szétnyíltak.
Az épületet a biztonsági személyzet magasfokú védelemmel látta el, így a járókelőknek esélyük
sem volt belátni.
Folytattunk utunkat immár a belterület hosszú kocsifelhajtóján. Tökéletesen ápolt kert látvá-
nya fogadott, egy gyönyörű szökőkúttal a közepén.
A komornyik kinyitotta a hatalmas ajtót és üdvözölt, majd bekísért a nappaliba. A nappali elég
nagy volt ahhoz, hogy önmagában egy egész házat kitegyen, hatalmas és széles mennyezettel,
és elegáns bútorzattal. A félelem után hirtelen pánikhullámok törtek rám.
Mi a fenét keresek én itt? – kezdtem el kételkedni magamban rettegve. – Mindjárt találkozom

Michael Jacksonnal. Mi lesz, ha nem tetszem neki és meggondolja magát?
Imádkoztam, hogy elmúljon az idegességem. Mindig használt az imádság, ha megnyugvást

kerestem. Imádkoztam, ha boldog voltam, ha féltem, ha dühös, vagy ha rémült voltam. Most
sem volt másképp. Amint elmondtam magamban egy rövid imát, már sokkal könnyedebbnek
és nyugodtabbnak éreztem magam. Amikor kinyitottam a szemem, Michael Jackson épp felém
lépkedett, három imádnivaló gyermeke körében. Mindannyian fogták egymás kezét, elragadó
látványt nyújtottak. Olyan volt, mint egy lassított felvétel, míg egészen a közelembe nem értek.
– Üdv! Michael vagyok – mondta udvariasan, azon a védjegyévé vált lágy hangján. Felém
nyújtotta a kezét, hogy megrázza az enyémet. – Hogy van? Örülök, hogy találkoztunk. Ők a
gyermekeim, Prince, Paris és Blanket.
Ez volt az első formális találkozásom a gyerekekkel, és ők – akárcsak az apjuk – nagyon

udvariasak, és egy picit félénkek voltak. Mindannyian mosolyogtak és üdvözöltek engem.
Mr. Jackson kifogástalan öltönyt viselt, alatta egy sötétkék inggel és kék nyakkendővel.
A gyerekek elbűvölőek voltak a rendezett iskolai egyenruhájukban – a fiúk fehér pólót és
nadrágot viseltek, míg a kicsi lány fehér felsőt, tengerészkék szoknyát és fehér zoknit.
– Üdv! Én Aileen vagyok – mutatkoztam be. – Örülök a találkozásnak, Mr. Jackson!
Leültünk, és azonnal rátértünk az üzletre. Biztosítani akartam, hogy a legjobb döntést hozta
meg azzal, hogy felvett, ezért teljes mértékben felkészülten, és tervekkel érkeztem. Magam-
mal hoztam az összes hivatalos papíromat áttekintésre – az önéletrajzom, a szakmai hátte-
rem, az általam javasolt tervezet, az iskolai szabályzat és a teljes tanterv is nálam volt.
– Tudassa velem, mire van szüksége – kértem.
– Csak érdekelne, hogy oldaná meg a gyermekeim itthoni oktatását – mosolygott jóindulatúan.
Megmutattam neki a terveimet. Bemutattam neki a javasolt iskolai tantervet, az iskolai sza-
bályzatot, és a tantermi ütemtervet. A gyerekek reggel 8-kor kezdik az iskolát, és délután 3-ig
12
A LEGJOBBAN VÁRT NAP
folynak az órák. Vasárnaptól csütörtökig. Bahreinben az iszlám nemzet szerint a munkahét

vasárnappal kezdődik és csütörtökkel ér véget. A péntek és a szombat hivatalos pihenőnapok,
így a tárgyakat én vasárnap-kedd-csütörtök, és hétfő-szerda viszonylatokban ajánlottam, Mr.
Jackson pedig közben folyamatosan figyelt. Néha bólintott, látszólag elégedettnek és boldog-
nak tűnt mindennel kapcsolatban.
– Nagyszerű. Úgy tűnik, minden rendben van. Tehetek egy javaslatot, Aileen? Szentelhet-
nénk külön tantárgyat az illemtannak és a megfelelő etikettnek?
Arra is megkért, hogy az összes iskolai tantárgyat integráljuk a tananyagba.
– Ez nagyon fontos – ismételte, és én egyetértettem vele.
Ismételten gratulált és másodszor is megrázta a kezemet.
– Nos, akkor vasárnap találkozunk, Aileen.
A találkozó után hazafuvaroztak, és ugyanaz a fehér SUV tett le a lakásom előtt, amivel oda
felé is tartottam. Alig vártam hogy elmondjam a nővéremnek mi történt. Ennek a felejthe-
tetlen emléknek minden egyes részletét az agyamba véstem, amikor is a Föld leghíresebb
emberével találkoztam.
És ez még csak a kezdet volt.
13
- 04 -
Az első nap
A Hoora kerületben található második emeleti lakásunk ablakából pont megláttam, ami-
kor a fehér SUV megérkezett értem. Még egyszer utoljára ellenőriztem a megjelenésemet a
tükörben. Erre a különleges napra a pasztell rózsaszín kosztümömet választottam, tisztelettel
adózva a gyerekek előtt.
– Jó reggelt! – üdvözölt szűkszavúan Anthony, a sofőr és egyben biztonsági menedzser.
– Jó reggelt! Hogy van? – válaszoltam.
Igazából ez valóban egy jó reggel volt. Az első munkanapom, és az első tanítási napja Prince-
nek, Parisnek, és Blanketnek.
A nap, amire egész héten vártam, elérkezett. Izgatott és aggodalmaskodó is voltam egy-
szerre. Elvágyódva gondoltam vissza a korábbi tanítói munkáimra még a Fülöp-szigeteken.
Ahelyett, hogy korábbi munkahelyemhez hasonlóan tizenöt diákot irányítottam volna, most
három gyerek tanítását kell kézben tartanom egy komplett palotában. Azon tűnődtem, hogy
fogok alkalmazkodni ehhez a hatalmas változáshoz.
Rengeteg gondolat cikázott a fejemben, alig vettem észre, hogy megérkeztünk a környékre.
Amikor az autó megállt, úgy éreztem, hogy meg-megáll a szívem. Tényleg nem tudtam, mire
számíthatok.
Hallgatni fognak majd rám?

Követik majd az utasításaimat, ha kérek tőlük valamit?
Ha arra kérem őket, hogy írjanak, vagy olvassanak el egy könyvet, vajon megteszik?
Számtalan történetet hallottam már gazdag szülők elkényeztetett gyerekeiről, akik neve-
letlenül viselkedtek és rosszul bántak a személyzettel. Prince, Paris és Blanket vajon mások
lesznek? Michael Jackson gyerekei olyanok, mintha egy modern uralkodói rétegből valók
lennének? H iszen az apjuk a leghíresebb popsztár, mióta világ a világ.
Csak egyszer találkoztam velük, akkor kedvesek és édesek voltak, de vajon hogy fognak visel
kedni, ha az apjuk nincs jelen?
14
AZ ELSŐ NAP
– Erre jöjjön! – mondta Anthony az utat mutatva.
Ellentétben azzal, amit gondoltam, nem mentünk be a főépületbe. A tanításra valójában egy
kerti pavilont jelöltek ki a birtok úszómedencéjének közelében.
A pavilon különálló volt, de saját bejárata volt az épülethez, a lehető legnagyobb privát szférát
és zavartalan nyugalmat biztosítva. Belül – akárcsak kívül – teljesen fehér volt. A kijelölt "tan-
terem" fényűző berendezésű, gazdagon díszített, műalkotásokkal és bútorokkal felszerelt volt.
A három tanítványom számára előkészített asztalok és székek a szoba közepén álltak, pontosan
velem szemben.
Amíg a gyerekekre vártam, előkészítettem az összes aznapra szükséges eszközt. Néhány perc-
cel később Mr. Jackson megérkezett a gyerekekkel.
– Üdv! Jó reggelt! – üdvözöltem őket.
– Üdv! Jó reggelt, Miss Aileen – válaszolt Michael. Aztán a gyerekekhez fordult. – Prince,
Paris, Blanket, hallgassatok Miss Aileen-re, oké? Ne felejtsétek el, hogy figyelek – mutatott a
mennyezetre szerelt CCTV kamerára.
Felém fordult, és felvillantotta az ikonikus, Michael Jackson-féle mosolyát.
– Miss Aileen, mostantól ön a főnök, kérem, vigyázzon rájuk!
– Ne aggódjon! Mindenképpen! Köszönöm, Mr. Jackson – mondtam idegesen.
– Szia Apu, szeretlek! – vágta rá Prince, Paris és Blanket édes kórusban.
– Én titeket jobban! – válaszolta Mr. Jackson, miközben elhagyta az osztálytermet.
A gyerekek csendben leültek a helyükre. Kissé kínos volt a pillanat, végtére is még idegenek
voltunk, alig ismertük egymást.
Mivel ez volt az első tanítási nap, tartottam egy eligazítást, csak úgy, mint ahogy bármelyik
másik iskolában szokás.
A gyerekek hivatalosan is bemutatkoztak, és elmondták, hogy mire számítanak a tanévvel

kapcsolatban. Én pedig elmagyaráztam az órarendünket, az iskolai szabályokat, tudnivaló-
kat, beleértve az általános irányelveket, amelyeket be kell tartaniuk.
A srácok feltettek pár kérdést, és javasoltak néhány elfoglaltságot, amire azt válaszoltam,
hogy minden változtatáshoz továbbra is Mr. Jackson jóváhagyása szükséges.
– Lehet, hogy én vagyok a tanárotok, de az apukátok az igazgató. Az övé az utolsó szó –

mondtam.
15
Azután átfutottunk a különböző tantárgyakon, amiket tanulni fogunk. Az órarendünk

ugyanolyan volt, mint bármelyik másik iskolában: Matematika, Tudomány, Nyelv és be-
tűzés, Olvasás, Életrajz, Társadalomtudomány, Illemtan és etikett, Művészet és Iparművészet,
Szépírás, és Testnevelés.
Megkértem őket, hogy csináljanak egy ’Megígérem, Miss Aileen’ kártyát. Aztán tanulással
és szórakoztató feladatokkal töltöttük az időt. A délelőtt gyorsan eltelt, nagyon jól éreztük
magunkat és jól kijöttünk egymással.
13 órakor a gyerekek visszatértek a tanterembe a délutáni tanórákra. Művészetekkel folytattuk,

az eredeti tervek szerint. Minden tökéletesen ment, az utolsó óra pedig a testnevelés volt,
kocogtak néhány kört a birtokon.
– Viszlát, Miss Aileen! Holnap találkozunk! – köszöntek el végül a gyerekek, és elhagyták a

termet.
Ránéztem a már üresen álló székekre, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Ez egy lenyűgöző első nap volt.
16
A FEJEZET CÍME
17
18
- 05 -
A mindennapi
iskolai gyakorlat
Elég gyorsan és könnyen megszoktunk egyfajta rutint. Minden tanítási napon Anthony jött
értem reggel, majd a nap végén hazafuvarozott.
Mr. Jackson a lehető leghitelesebbé akarta tenni az iskolai környezetüket. A gyerekek minden
nap egyenruhát viseltek az iskolában. Prince és Blanket fehér inget nyakkendővel és fekete
nadrágot, míg Paris egy cuki lány-egyenruhát: fehér felső és fekete szoknya együttesét, hozzá
illő fekete bőrcipővel. Mr. Jackson különös figyelmet fordított a szokások kialakítására, ezzel
is normalitást teremtve a gyerekek életében. Az iskolai órák vasárnaptól csütörtökig, reggel
8-tól délután 3-ig tartottak, kivétel nélkül.
Tanítási napokon a gyerekek korán keltek, hogy felöltözzenek és felkészüljenek az isko-

lára, majd megreggeliztek. Az apjuk gondoskodott arról, hogy a gyerekek csinosan, meg-
fésülködve, ápoltan jöjjenek az iskolába. Mindhármuknak nagyon jó illata volt. Mindig
makulátlanul néztek ki.
Reggel 8-ra a gyerekek "iskolába jöttek" a pavilonba és elkezdtük a tanórákat. Az osztály-

terem mindig zárva volt az óránk előtt és után, senki sem mehetett be a terembe, amikor
nem volt tanítás.
A tanórák ugyanolyanok voltak, mint bármelyik átlagos iskolai tanóra. Egy áttekinthető tan-
tervet szerkesztettem, amelyet az egész tanév során követtünk. A sokkal fiatalabb Blanket
számára külön programot állítottam össze. Miközben a tudományos fogalmakról és témák-
ról beszéltem, a gyerekek lelkesen hallgattak, majd érdeklődő kérdéseket tettek fel. Ezt a
könyvekkel kapcsolatos munka és kiegészítő feladatok követték.
A szünetekben egy szakács hozott egészséges rágcsálnivalókat nekik. Mr. Jackson gondo-
san ügyelt arra, hogy mit esznek, és a menüt minden nap aprólékosan megtervezte, hogy
egészséges és holisztikus étrendet biztosítson a család számára. A gyerekek cukorbevitelét is
maximálisan ellenőrizték, nem ihattak üdítőt. Mr. Jackson nem engedte, hogy édességet és
csokoládét egyenek, kivéve különleges alkalmakkor.
Ebédszünetekben Mr. Jackson az ebédlőben várta őket, hogy közösen, családként ebédelhes-
19
senek. Én általában a szobában maradtam, ahová az ételt Shetty, a komornyik hozta be, és a
szakácsuk készítette el. Pontosan 13 órakor folytattuk az órákat.
Egy órával a hazamenetel előtt volt a tornaóra. Terpeszugrásokat csináltunk, kocogtunk és

mindenféle testmozgást végeztünk az épület körül. Mr. Jackson ragaszkodott hozzá, hogy a
fittségre hangsúlyt fektessünk. Azt akarta, hogy a gyerekek fizikálisan aktívak maradjanak.
Nem akarta, hogy iskola után állandóan a tévé előtt üljenek.
A szokásos iskolai tantárgyak mellett Mr. Jackson különleges kérése volt, hogy legyen "Illem
és jó magaviselet" óra is. Úgy gondolom, ennek köszönhető, hogy a gyerekek olyan tisztelet-
tudó és udvarias emberekké váltak. Mr. Jackson nagyszerű munkát végzett azzal kapcsolat-
ban, hogy jó értékrendet és nevelést nyújtson bájos angyalainak.
A gyerekekkel mindig öröm volt együtt lenni. Valójában soha nem okoztak gondot, és olyan
lelkesek voltak a tanulásban.
20
- 06 -
Ismerkedés a gyerekekkel
Minden egyes tanítási napot izgatottan vártam; alig vártam, hogy dolgozzak és időt töltsek a
gyerekekkel. Egyedi személyiségük már fiatal korukban megmutatkozott.
Prince, 8 éves, a legnagyobb testvér a családban. Már ekkor megbízható és bölcs volt,
Mr. Jackson ilyen téren benne bízott a legjobban. Ha Mr. Jackson nem volt a közelben, ő vette
át az irányítást a kisebbik testvére és a húga fölött. A testvérei felnéztek rá.
Prince szerette a LEGO-t és a Mega Blokkot. Ha egyszer elkezdett

építeni, nem bírta abbahagyni. Minél nagyobb és összetettebb,
annál jobb.
Megszállottja volt a sárkányoknak, egyszerűen min-

dent tudott róluk. Tudta milyen fajtájúak, eredetűek,
színűek vagy milyen képességekkel bírnak.
Paris a maga 7 évével a család kis hercegnője

volt. Mivel ő volt az egyetlen lány, így az életé-
ben jelenlévő férfiak mind rajongtak érte:
az apukája, a bátyja és az öccse.
Paris kedves és elragadó volt minden-

kihez. Neki voltak a leggyönyörűbb és
legzöldebb szemei, amik úgy ragyogtak,
mint a smaragd kövek. Ő az a tipikus
csajos kislány volt, aki csinos kis ruhákat
viselt, és imádta az egyszarvúakat.
Blanket 4 évesen a család kisbabája volt.

Félénk és csöndes volt, és egy kicsit csinta-
lan is. A hosszú, fekete haj tökéletesen állt neki, olyan volt, mint egy cuki kis lázadó.
Blanket szeretett kötekedni. Mindig ’Miss Aliennek’ hívott, miközben hangosan nevetett.
– A nevem Miss Aileen – mindig kijavítottam. Ez sokszor felbosszantotta, ezért továbbra is
folytatta: „Miss Alien, Miss Alien”.
21
A nevetése ragályos volt; az az igazi tiszta kacagás, ami végül mindenkit hisztérikus nevetésre
késztetett. Szerette a szuperhősöket. Volt egy Pókember figurája, becenevén ’Spidey’, amit
bárhová is ment, mindig magával cipelt mindenhova.
Gyakran látjuk, hogy a hírességek gyerekei pimaszok, elkényeztetettek, arrogánsak és min-

dent a maguk módján csinálnak. Viszont Prince, Paris és Blanket soha nem volt ilyen – pont
ellenkezőleg. Mindig használták a kérem és köszönöm szavakat. Mindenkivel udvariasan és
tisztelettel beszéltek.
Ámulattal figyeltem, hogy milyen jó nevelést kaptak a gyerekek. Még a kicsi Blanket is türel-
mesen hallgatta és követte az utasításokat. Mindig annyira jól viselkedtek, egyetlen panasz
vagy nyafogás nélkül. Egyszerűen csodálatosak voltak az iskolában.
Mint minden gyereknek, nekik is voltak kedvenc tantárgyaik. Szerették a történelmet. Egy-
szerűen érezni lehetett a fokozott figyelmüket, amikor különböző helyek történeteiről és
kultúrájáról beszéltünk.
Mindig nagyon várták az Életrajz órát is. Lenyűgözte őket az olyan emberek életének meg-
ismerése, akik mély nyomot hagytak a történelemben. Szerették megismerni többek között
Abraham Lincoln, Martin Luther King Jr., Mahatma Gandhi, Helen Keller, vagy a Wright
testvérek életét.
Szerették a művészetet és kézművességet is. Mind szeret

tek rajzolni, különösen Paris. Szerették lerajzolni a ked-
venc dolgaikat: Prince a sárkányokat, Paris az egy-
szarvúakat, Blanket pedig a szuperhőseit.
Voltak olyan tantárgyak is, amiket nem kedveltek

annyira. A Matek például elég megerőltető volt
nekik, különösen azért, mert a matematikai fela
datokat folyamatosan csinálniuk kellett.
– Ezt mind meg kell csinálnunk? – kérdezték. De

ennek ellenére mindig megcsinálták, mert tudták,
hogy fontos megtanulni.
Prince utálta a folyóírást, de mégis engedelmeske-

dett, mert tudta, hogy nagy bajba kerül, ha az apja
megtudja, hogy nem követi az utasításaimat.
Blanket sem szerette az írást. Amikor először megtanítottam neki hogyan kell leírni a nevét,
panaszkodott hogy a ’Prince Michael Joseph Jackson’ túl hosszú.
– Nem írhatnám inkább azt, hogy Blanket? – könyörgött, és csak nézett rám azokkal az ara-
nyos szemeivel, miközben mosolygott. Majdnem megadtam magam, de végül kitartottam.
A kemény munkája és kitartása meghozta gyümölcsét; amikor Blanket végül megtanulta
22
ISMERKEDÉS A GYEREKEKKEL
leírni a teljes nevét, azonnal izgatottan az apjához rohant, hogy megmutassa neki.
A tanterembe elhelyezett CCTV kamerán keresztül Mr. Jackson minden egyes nap felügyel-
hette, hogyan folyik az oktatás. Minden alkalommal, amikor a gyerekek anélkül beszéltek
hozzám, hogy felemelték volna a kezüket, felhívott engem.
– Miss Aileen, kérem segítsen nekem megfegyelmezni őket. Ne engedje, hogy a kezük fele-
melése nélkül beszéljenek. Szeretném, ha tudatná velük, hogy Ön a főnök az osztályteremben
– emlékeztetett.
– Sajnálom Mr. Jackson, nem fog többet előfordulni. Köszönöm a támogatást.
---
A családon kívül közel kerültem a személyzet tagjaihoz is, különösen Grace-hez.
Grace Rwaramba a Popkirálynak dolgozott immáron két évtizede. Eredetileg Ugandából köl-
tözött az Egyesült Államokba és titkárnőként kezdett el dolgozni Mr. Jackson cégének irodá-
jában 5 évig, még Michael első gyermekének, Prince-nek a megszületése előtt.
Grace egyike volt azon keveseknek, akiben teljesen megbíztak, különösen Michael anyukája,
Katherine. Abszolút elkötelezettsége és megalapozott értékei miatt Grace-t később kinevez-
ték a három gyermek dajkájának. Ekkor vált Mr. Jackson legmegbízhatóbb asszisztensévé és
barátjává.
Grace egyben a mentorom, tanácsadóm és a bizalmasom is volt. Amikor elkezdtem dolgozni,

még nem ismertem a hírességek ’tedd’ és ’ne tedd’ listáját, főleg nem Michael Jacksonét.
Grace nagyon türelmes volt velem, amikor elmagyarázta a szokásos protokollt, amit szigorú-
an be kell tartanunk, legyen az bárhol és bármikor.
– Az első és legfontosabb dolog amit tudnod kell, hogy Michael nagyon visszahúzódó ember
– hangsúlyozta.
– Ez nagyon fontos, Aileen; adj neki teret, és tartsd tiszteletben a magánéletét.
– Ne tégy fel a gyerekeknek személyes kérdéseket. Ha bármi kérdésed lenne, kérdezz engem,
vagy Mr. Jacksont, de ne a gyerekeket.
Grace azt mondta, hogy bár Michael egy világszerte közismert híresség, ő is egy emberi lény
– ezért kezeljük úgy, mint egy átlagos embert.
Adj teret a családnak, és soha ne avatkozz bele a magánügyeikbe.
– Elengedhetetlen, hogy csakis a kijelölt feladatodra koncentrálj. Mint magántanár, az elsőd-

leges kötelességed a gyerekek oktatása. Fókuszálj, és összpontosítsd minden energiádat az
23
iskolai dolgokra. Akárcsak a többi alkalmazott, úgymint a biztonságiak és testőrök; ők sem

zavarhatják a te munkádat. A személyzet minden tagjának feladata, hogy maradjon a felelős-
ségi körében és a saját feladatainál – emlékeztetett Grace.
Grace tanácsai meghatározóak voltak abban, hogy hosszú ideig dolgozhattam a családnak,
és soha nem felejtettem el a szabályokat, egészen a legvégsőkig. Nem tudom eléggé meg-
köszönni neki az útmutatást, és a bölcsességmorzsákat. Ő az egyik oka annak, hogy ma
nagyon erős lelki hitem van, és azok közé az emberek közé tartozik, akiket igazán csodálok
és tisztelek.
24
- 07 -
Shukran Jazeelan,
Mr. Jackson
Minden nap eljártam Mr. Jackson bahreini rezidenciájára dolgozni, de valahányszor csak
beléptem a kovácsoltvas kapun, az ingatlan mindig megdöbbentett. A birtok többszáz hek-
tárnyi fényűzés volt. Még egy mini állatkert is volt a hátsó részen.
Az ingatlant királyi családok számára tervezték és építették: a bahreini király fiának, Abdul-
lah bin Hamad bin Isa Al Khalifa sejknek a tulajdonában van. A híresztelések és szóbeszédek
szerint állítólag Michael Jackson családja és személyzete a bahreini királyi család megbecsült
vendégeként érkezett a Bahreini Királyságba.
A közel-keleti kultúrára alapjaiban jellemző a vendégszeretet. Az arab vendégszeretet egé-

szen legendás – a Közel-Keleten ez olyan, mint egy komplett életstílus.
"Shukran jazeelan" arabul annyit tesz: "köszönöm szépen". Legtöbbször "shukran, shukran,
shukran jazeelan!"-nal szoktak rá reagálni. Attól kezdve, hogy valaki vendégségbe érkezik
egy arab otthonba, máris híres vendégszeretetükben részesül, elhalmozzák étellel, itallal és
ajándékokkal.
Mr. Jackson is nagyon-nagyon bőkezű volt a maga módján. A zenéje mellett leginkább hu-
manitárius és emberbaráti tevékenységéről volt ismert. Nagylelkűségéről legendák szólnak.
Élete során állítólag több mint 500 millió amerikai dollárt adományozott a saját alapítványá-
nak és másoknak, többek között a Make-a-Wish Alapítványnak, az Elizabeth Taylor AIDS
Alapítványnak, az U NICEF-nek, a Vöröskeresztnek és még sok más szervezetnek. Egy idő-
ben Mr. Jacksont a Guinness Rekordok Világbizottsága is elismerte széleskörű jótékonysági
tevékenységért. A Los Angeles Times megjegyezte, hogy más előadóművészek számára ő
állította fel a nagylelkűség mércéjét.1
Mr. Jackson ugyanúgy rendkívül nagylelkűen bánt mindenkivel, akivel találkozott: család-
tagjaival, barátaival, rajongóival és az olyan alkalmazottakkal, mint én.
Még mindig emlékszem, mikor először adott nekem ajándékot. 2006 januárjában a gyerekek
a délutáni tanítás után széles mosollyal az arcukon jöttek oda hozzám.
1 (Daunt, 2009)
25
– Hahó, Miss Aileen, van valamink a számodra. Egy ajándék Aputól! – mondta Prince és
Paris. Átnyújtottak nekem egy makulátlanul becsomagolt ajándékot.
– Hűha, köszönöm! – válaszoltam a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel.
– Nyisd ki! – mondta Prince, alig tudta leplezni izgatottságát.
– Oké, kinyitom – Kibontottam az ajándékot, és megláttam, mi van benne: egy iPod!

Nagyon is el voltam ragadtatva, és a gyerekek biztos észrevették a csillogást a szememben.
Ez volt az első Apple iPodom, és nem mástól, mint magától a Pop Királyától!
– Tetszik? – kérdezte Paris lelkesen, smaragdzöld szemei csak úgy ragyogtak.
– Igen, nagyon! Kérlek, mondjátok meg apukátoknak, hogy nagyon boldog vagyok. Nagyon
szépen köszönöm!
Sokszor előfordult, hogy nem azért hívott fel, mert szüksége volt valamire, hanem csak el
akarta mondani, mit érez.
"Ms. Aileen, szeretném, ha tudná, hogy igazán nagyszerű munkát végez." – mondta nekem
egyszer egy véletlenszerű telefonhívás során. "Köszönöm, hogy gondoskodik a gyermekeim-
ről. További jó munkát, és még egyszer köszönöm, hogy ön olyan, amilyen."
Michael Jackson a világ leghíresebb sztárja, de mindig megtalálta a módját, hogy éreztesse,
hogy a körülötte élők szeretve és megbecsülve vannak.
26
SHUKRAN JAZEELAN, MR. JACKSON
Egy héttel ezután a gyerekek ismét odajöttek hozzám, és egy újabb szépen becsomagolt aján-
dékot nyújtottak át. Ezúttal egy sokkal személyesebb jellegű dolog volt, a Michael Jackson:
Ultimate Collection album, melyet maga a Pop Királya dedikált egy sokatmondó üzenet
kíséretében:
"Kedves Ms. Aileen, köszönöm, hogy tanítja a gyermekeimet. Szeretettel, Michael Jackson."
Ez csak néhány a sok-sok megszámlálhatatlan ajándék közül, amit tőle kaptam.
Az általa adott ajándékokra mindig odafigyelt és a szívéből jött,

azért adta őket, hogy megmutassa, gondol rád. Amikor a gyere
keitől megtudta, hogy elkezdtem a fotózás iránt érdeklődni és
hobbi ból ezzel szeretnék foglalkozni, Mr. Jackson azonnal
megajándékozott egy nagy, keménykötésű könyvvel, ami a
fotózásról szólt. Ennyire gondoskodó volt.
Hálás vagyok minden ajándékért és figyelmes szóért, amit tőle

kaptam. Mindenekelőtt, a legértékesebb dolog, amit tőle kap-
tam: a jelenléte; és az, ahogyan tudatta az emberrel, hogy figyel
rá és emberszámba veszi.
Shukran Jazeelan, Mr. Jackson.
27
- 08 -
Bahrein elhagyása
A Jacksonékkal való munkám ötödik hónapjában azt a meglepő hírt kaptam Grace-től, hogy
elhagyjuk Bahreint.
– Ms. Aileen, ezen a héten Európába repülünk. Szeretném, ha elintéznéd a vízumhoz szüksé-
ges összes papírt, hogy minél előbb követni tudj minket.
Az, hogy izgatott voltam, nagyon enyhe kifejezés. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor
meghallottam az "Európa" és a "kövess minket" szavakat. Szinte teljesen elfelejtettem az
újsághirdetésnek azt a részét, amiben az állt, hogy 'utazó magántanár' – szóval ez lesz az.
Az utazás gondolatától szinte a fellegekben éreztem magam; még soha nem jártam Európá-
ban. Olyan helyekre fogok eljutni, amikről eddig csak álmodni mertem!
Mindig is érdekelt az utazás, és szívesen olvastam különböző helyekről. Szerettem felfedezni

és új helyekre eljutni.
Az első utazásnak megvan a maga varázsa: új látnivalók, hangok, illatok és ízek. Az utazás ki-
szakít a valós életben betöltött szerepeidből és kötelességeidből, és egy alternatív valóságban
valaki más lehetsz. Nem kell aggódni a napi gondok, a karrier, a házimunka, a pénzügyek,
a család és az adók miatt. Ha hirtelen egy egyedülálló szuperképességgel ébrednék fel, bizto-
san a teleportálást választanám, így teleportálhatnék – bármikor, bárhová.
Az volt az egyik vágyam, hogy légiutas-kísérő legyek. A bahreini álláskeresésem kimerítő,

több hónapig tartó folyamata során elküldtem néhány légiutas-kísérői pályázatot.
Emlékszem, hogy láttam egy álláshirdetést a Gulf Airhez, a Bahreini Királyság nemzeti
légitársaságához. A légitársaság székhelye Muharraqban van, központi csomópontjával a
bahreini nemzetközi repülőtéren: 49 célállomásra, 27 afrikai, ázsiai, európai és közel-keleti
országba repül. Ez volt álmaim állása.
A gondolat, hogy légiutas-kísérőként dolgozhatok, nagyon izgatottá tett. Csodáltam őket,

mivel mindig kiegyensúlyozottnak, kecsesnek, udvariasnak és szoborszépségűnek tűntek.
Arra vágytam, hogy az azúr árnyalatú lenyűgöző egyenruhájukban repülhessek az egyik
globális célállomásról a másikra.
28
BAHREIN ELHAGYÁSA
Beadtam a jelentkezésemet a Gulf Airhez, és amikor felhívtak az interjú miatt, emlékszem,

hogy rengeteget imádkoztam, hogy megkapjam az állást.
Az álláspályázat szigorú folyamat volt. Felmérések és számos interjú-sorozat várja a jelentke-

zőket mielőtt kiválasztják, hogy ki alkalmas arra, hogy a legénység tagja legyen. Az írásbeli
vizsgán, az interjúfázison, majd a döntő fordulón is könnyedén átjutottam.
Eljött a végső forduló. Miután körről körre sikeresen átmentem, megállapították, hogy 1 cm-
rel alacsonyabb vagyok az előírtnál. Ez egy nagyon lesújtó élmény volt számomra – nem
kaptam meg az állást. Ezután napokig sírtam.
Szerencsére a sors valami jobbat szánt nekem.
Ki gondolta volna, hogy néhány hónappal később magának a Pop Királyának dolgozom majd,
és most egy európai útra indulok velük?
Most így visszagondolva a dologra, ez Isten akarata volt, mintha azt mondta volna: "Bízz
bennem, valami jobbat tartogatok a számodra."
A következő hetekben a Jackson család biztonsági személyzete vitt mindenhova, hogy el

tudjam intézni a szükséges dokumentumokat. A schengeni vízumot Franciaország mana
mai nagykövetségén kértem, amivel 26 különböző uniós országba utazhatok, többek k özött
Ausztriába, Belgiumba, a Cseh Köztársaságba, Dániába, Észtországba, Finnországba, Francia-
országba, Németországba, Görögországba, Magyarországra, Izlandra, Olaszországba, Lett
országba, Litvániába, Luxemburgba, Máltára, Hollandiába, Norvégiába, Lengyelországba,
Portugáliába, Szlovákiába, Szlovéniába, Spanyolországba, Svédországba és Svájcba.
A Fülöp-szigeteki útlevéllel rendelkezők nehezebben kapnak vízumot, de meglepetésemre

azonnal megkaptam. Nagyon boldog voltam, hiszen így végre valóra válhatott az álmom.
Azonnal felhívtam Grace-t, hogy beszámoljak neki a jó hírről. Addigra ők már elhagyták a
Bahreini Királyságot, és Európában voltak.
– Ez igen, gratulálok Aileen! – mondta Grace, amikor elmondtam neki, hogy végre megvan a
vízumom. – Akkor hamarosan találkozunk! Csomagolj össze és majd újra hívlak a részletekkel.
Fogalmam sem volt, hogy a földgolyó melyik részén tartózkodnak. Az utasítás szerint csak el
kellett készülnöm, és várnom az újabb hívásra.
Miközben a további utasításokra vártam, egy harmadik féltől származó forráson keresztül
sikerült némi hírt szereznem – régi barátom, a GDN – arról számolt be, hogy a Jackson csalá
dot Németországban látták.
Hűha, Németországban vannak? Szívesen elmennék oda! – gondoltam magamban lelke-

sen. Nem vesztegettem az időt, és elkezdtem Németországról kutatni, majd megszervez-
ni, hogy mit viszek magammal a közelgő utazásomra. Tanulmányoztam mindent Német
29
országról – a kultúrájukat, az időjárásukat, a turistalátványosságokat és mindent, amit csak

el lehet képzelni.
Végül megkaptam a várva várt telefonhívást Grace-től.
– Üdv Ms. Aileen! Már Franciaországban vagyunk, kérlek kövess minket! Mr. Jackson és a
gyerekek itt várnak rád. Légyszíves, csomagold be a legszükségesebb dolgaidat. Vigyázz ma-
gadra, és hívj, ha bármire szükséged van.
Nos, ez egyértelműen nem Németország volt, hanem Franciaország! Én ugyanolyan lelkes

voltam ezért az ötletért is. Szeretném látni az Eiffelt-toronyt, a Louvre-t, és mindent, amit
eddig csak a filmekben láthattam.
Szerencsére a schengeni vízummal Franciaországba is be lehet utazni, így nincs szükség

újabb vízumkérelemre. Viszont újra elkezdtem a kutakodást, ezúttal mindent megnéztem,
amit Franciaországról tudni kell.
Lehet, hogy nem légiutas-kísérőként dolgozom – de hamarosan ˝jet set˝2 életmódot fogok
élni, mint Jacksonék utazó magántanára.
Valami azt súgja nekem, hogy ez egy izgalmas utazás lesz.
2 Az újságírásban a jet set kifejezés a gazdag emberek olyan társadalmi csoportját jelölte, akik körbeutazták a világot, hogy
olyan közösségi eseményekben vegyenek részt, amelyek a közönséges emberek számára elérhetetlenek voltak. (Forrás:
Wikipédia)
30
MÁSODIK RÉSZ:
EURÓPA
- 09 -
Versailles
2006. június 8. A Charles de Gaulle repülőtér (CDG) volt az első, amit megpillantottam
Párizsban, a világ legromantikusabb városában.
A repülőtereket nem igazán tartjuk ˝romantikusnak˝; tele vannak stresszes emberekkel a

lekésett járatok, az alváshiány, a túlsúlyos poggyász, a rossz terminálok, a nem túl segítőkész
repülőtéri személyzet miatt, vagy mindezek együttes következményeként. Én nem voltam az.
Frissen és izgatottan szálltam le a gépről a tíz órás út után. Végre Európában voltam! Minden
újnak tűnt és boldognak éreztem magam.
– Bonjour! Mademoiselle Aileen? – szólított meg egy férfi francia akcentussal. Európai
öltönyt viselt, és egy plakátot tartott a kezében vastag betűs szöveggel: 'AILEEN MEDINA'
– Bonjour! Igen, én vagyok Aileen – válaszoltam örömmel.
– Enchanté, et bienvenue en France! Elviszem a szállodába. Tudna itt várni míg elmegyek az
autóért?
Bólintottam, majd pár perc múlva már vissza is jött a fuvarral. Miután a csomagjaimmal
együtt már az autóban ültem, megkérdeztem a sofőrt, hogy hova megyünk.
– Versailles-ba.
Sóhajtottam egyet. Hűha, Versailles. Hát persze! Marie Antoinette otthona!
Azt hittem, hogy Párizs szívében maradunk, de ha Michael Jacksonnak dolgozol, akkor
számítani kell váratlan dolgokra is. Soha nem tudhatod mi fog történni, és a tervek akár az
utolsó pillanatban is megváltozhatnak.
Az internetes kutatásaimból tudtam, hogy Versailles 34 km-re van a fővárostól. Élveztem az egy
órás utat, és gyönyörködtem a kilátásban. A régi világ Franciaországának tájai varázslatosan bájo
sak; ellentétben Bahrein perzselő sivatagjaival és a Fülöp-szigetek vidéki zöldellő rizsföldjeivel.
Az út során Mr. Jackson, a gyerekek és Ms. Grace jártak a fejemben. Hetek óta nem láttam
őket, és nagyon hiányoztak. Nagyon vártam, hogy újra találkozhassak velük.
33
A sofőr lelassított, jelezve, hogy hamarosan megérkezünk. Amikor az autó megállt és tisz-
tább rálátásom nyílt a helyre, alig hittem a szememnek: a Waldorf Astoria Versailles –
Trianon Palotája.
A Trianon Palota a versailles-i kastély és a Nagy-Trianon között fekszik, fákkal, kertekkel és

évszázados építményekkel körülvéve. A szálloda úgy nézett ki, ahogy az ember egy francia
kastélytól elvárná: meghökkentő építészet, lenyűgöző kilátás, hivalkodó, rokokó ihlette belső
terek, valamint még egy napsütötte görög medence is ámulatba ejtette a vendégeket.
A sofőr az előcsarnokba kísért, ahol Grace várt rám.
– Üdvözöllek Franciaországban! – mondta Grace kedves mosollyal.
Megköszöntem neki és elmondtam, mennyire boldog vagyok, hogy végre velük lehetek, mire
ő egy szoros öleléssel válaszolt.
– Nos, gondolom, hogy kimerültél a hosszú repülőút és az utazás miatt. Szóval itt a szoba-
kulcs és pihenj egy kicsit. Tájékoztatom Mr. Jacksont és a gyerekeket, hogy már megérkeztél.
Grace-nek igaza volt, kimerültem! A Franciaországban való tartózkodás izgalma nagyon

felpörgetett, de a fáradtság kezdett eluralkodni rajtam. Egy kényelmes szállodai ágy most
nagyon csalogatóan hangzott.
Amikor beléptem a hotelszobámba, gyönyörködve néztem körül. A szoba tágas volt, magas
mennyezettel, és az ágy nagyon kényelmesnek tűnt. A fürdőszoba isteni volt, közepén egy
fényűző kád állt, ami hosszú fürdőzésre csábított; nem álltam ellen.
34
VERSAILLES
Fürdés után felvettem a pizsamámat és lefekvéshez készülődtem. Hirtelen korogni kezdett a

gyomrom. Rájöttem, hogy nem ettem, mióta leszálltam a repülőről! Nem tudtam mit tegyek,
mivel nem volt nálam euró, nem volt időm elmenni valutaváltóba. Gondoltam, hogy egy
ilyen puccos szállodában az ennivaló is drága lehet.
Előjött bennem egy filippínó tulajdonság a mahiyain, azaz a félénkség. Vonakodtam meg-
kérdezni Grace-t, hogy kaphatnék-e valamit enni. A gyomrom azonban egyre erősebben és
hangosabban korgott, így nem maradt más választásom. Felhívtam Grace-t és szégyenlősen
megkérdeztem, hogy rendelhetek-e ételt a szobaszerviztől.
– Te jó ég! Természetesen! Nagyon sajnálom, elfelejtettem megkérdezni, hogy ettél-e! –

mondta Grace. A telefonvonalon keresztül éreztem, hogy elpirult. – Olyan rosszul érzem
magam. Természetesen rendelhetsz ételt a szobaszerviztől vagy akár egy étteremből.
– Egyáltalán ne aggódj, Ms. Grace. Semmi baj. Csak biztos akartam lenni benne, hogy ren-
delhetek-e – válaszoltam.
Grace ismét elnézést kért és azt mondta, hogy rendelhetek, amit csak akarok.
Tizennégy évvel később, amikor telefonon felidézzük a régi szép időket, Ms. Grace még a
mai napig is bocsánatot kér az esetért. Csak nevetünk rajta... Kedves, hogy másfél évtizeddel
később még mindig rosszul érzi magát a történtek miatt.
Lementem, hogy megnézzem a rendelkezésre álló éttermeket, és egyúttal felfedezzem a pa-

lotát. A terem és a belső terek csodálatosak és fenomenálisan díszítettek voltak. A grandió-
zusság egy teljesen új szintje volt, amely visszarepít XVI. Lajos és Marie Antoinette korá-
ba. El tudom képzelni, hogyan éltek akkoriban a királyi családok, több évszázaddal ezelőtt.
Fehér parókák, fűzők, telt alsószoknyák. A palota túlzást és fényűzést sejtetett, magam is
francia nemesnek éreztem magam, ahogyan végigsétáltam a folyosókon.
Úgy döntöttem, hogy a La Veranda nevű elegáns brasserie-t választom a késői ebédemhez.
Az étterem magas volt, a padlótól a mennyezetig érő ablakok a palota kertjére mutattak, kül-
téri hangulatot idézve.
Az étlap tele volt klasszikus francia ételekkel, de végül azt rendeltem, amit jól ismertem:
tésztát paradicsomszósszal és egy pohár gyümölcslét. (Tudom, tudom... A mai napig bá-
nom, hogy nem rendeltem helyette egy pohár bort.) Amikor megérkezett az étel, minden
egyes falatot élveztem, miközben a Château de Versailles kertjére nyíló kilátásban gyönyör-
ködtem. Ennél nagyszerűbb módját el sem tudtam volna képzelni az első francia vacsorám
elfogyasztásának.
agnifique.!
C´est m
Tres bien. C´est magnifique.
35
- 10 -
Újra a Jackson családdal

Nagyszerűen aludtam, talán ez volt a legkényelmesebb ágy, amin valaha is feküdtem. Másnap
tele voltam energiával és frissnek éreztem magam. Készen álltam a munkára!
A tanórák nem változtak; esetleg az osztálytermek házról-házra, vagy éppen egyik hotelszo-
báról a másikra, de az iskola folytatódott, bárhova is mentünk.
Osztályteremnek egy olyan lakosztályt kaptunk, ami szomszédos volt a családéval; minden
királyhoz méltóan nézett ki. A szokásos iskolai táblák helyett pompás dekoráció, fenséges
szőnyeg, lenyűgöző festmények vettek körül minket. Hogy a légkör kevésbé legyen ijesztő
és tanteremszerűnek hasson, három széket tettem az asztal köré; minden órai munkát ezen
a területen végeztünk. Az összes könyvet, füzetet, tollat és feladatlapot ennek megfelelően
rendezték és helyezték el.
Mr. Jackson kíséretében bejöttek a gyerekek. Mint mindig, tiszta és rendezett egyenruhában
érkeztek, ahogy azt az iskolai szabályzatunk előírja. Én sem voltam kivétel, a szokásos tanári
öltözékemet viseltem: egy pasztell színű kosztümöt és egy szolid, fekete magassarkút.
– Jó reggelt Ms. Aileen! – üdvözölt Mr. Jackson. – Örülök, hogy újra itt van velünk.
A gyerekek is üdvözöltek, majd én is köszöntöttem őket.
– Most itt hagylak titeket. Gyerekek, jól viselkedjetek, rendben?
– Rendben. Szeretlek Apa! – mondták mindhárman.
– Én még jobban szeretlek titeket!
Ezzel Mr. Jackson távozott, és mi ott folytattuk az órákat, ahol az utolsó bahreini iskolai
napunkon abbahagytuk. A szokásos órákon kívül Franciaországról és annak kultúrájá-
ról beszélgettünk; az emberekről, a történelméről és történetekről. Az életrajz órán Walt
Disneyről volt szó. A gyerekek rengeteg kérdést tettek fel, láthatóan izgatottak voltak a
közelgő párizsi Disneylandbe történő utazásunk miatt. Mire észbekaptunk, már vége is volt
a napnak, és Mr. Jackson visszajött a gyerekekért.
36
ÚJRA A JACKSON CSALÁDDAL
– Hiányoztál Apa! – mondta izgatottan Prince, Paris és Blanket, amikor meglátták apjukat.
– Ti is hiányoztatok! – válaszolta szeretetteljesen.
Miután megölelte a gyerekeket, Mr. Jackson felém fordult, és beszélgetésbe elegyedett velem.
– Milyennek találja Franciaországot Aileen, tetszik? – kérdezte.
– Még nem sokat láttam belőle, de eddig tetszik, igen.
– Menjen és fedezze fel! Franciaország gyönyörű hely.
– Úgy lesz – ígértem. El is döntöttem, hogy a hétvégén körbejárom Párizst.
Péntek este Ms. Grace feljött a szobámba, hogy megbeszéljünk pár dolgot.
– Mit tervezel a hétvégére? Körülnézel Párizsban? – kérdezte, mintha olvasott volna a gondo-
lataimban. Bólintottam, hogy igen.
– Rendben. Itt a mobilod, amit addig használhatsz, amíg Franciaországban vagyunk.

Az enyémet és a hotel számát már elmentettem.
Ezen kívül Grace adott némi eurót, egy várostérképet és tippeket a párizsi közlekedéshez.
– Csak kövesd a térképet és hívj nyugodtan, ha bármilyen probléma adódik… ha eltévedsz,

az része a kalandnak – tette hozzá mosolyogva.
– Nos, én készen állok eltévedni! – nevettem.
37
- 11 -
Aileen Párizsban
Vasárnap volt a szabadnapom, és úgy ébredtem, hogy alig vártam, hogy felfedezhessem a
világ egyik leghíresebb városát, amit a fények városának és divatfővárosnak is neveznek.
Párizs mindig is lenyűgözött.
Kényelmes ruhákat vettem fel: világos narancsszínű felsőt, halásznadrágot és flip-flop pa-
pucsot. Egy várostérképpel és nem több mint húsz francia szóval felszerelkezve bátran ki-
mentem a legközelebbi vonatállomásra. Se sofőr, se biztonságiak – ma egyedül megyek.
A gondolat egyszerre volt izgalmas és ijesztő.
Teljesen turista üzemmódban szerettem volna lenni. Fel akartam keresni az összes turistás
helyet: az Eiffel tornyot, a Champs Elysées-t, a Diadalívet és Louvre-t. Ahogy mentem az
utcán, láttam, hogy egy szuvenírárus a járda mellett árulja a portékáját. Gyűjtöttem a sapká-
kat, így átnéztem a kínálatát és végül vettem is egy feketét, amire fehér betűkkel volt ráírva,
hogy "Paris". Mi lehetne ennél turistásabb? Ezzel lett teljes a megjelenésem – plusz a sapka
jól jött a gyűjteményembe.
Az első állomás a híres Eiffel torony volt, hiszen hol van még egy épít-
mény, ami ilyen tökéletesen összefoglalja Párizst, mint az Eiffel? Ezt a
híres műalkotást láttam már könyvekben, filmekben, magazinokban, de
még levélpapír fejlécén is. Nincs még egy ilyen figyelemre méltó építé-
szeti alkotás a világon.
A filmekben sokszor úgy tűnik, az Eiffel torony bármelyik párizsi ott-

hon ablakából látható. Bár ez kissé túlzás, tény, hogy nehéz a tornyot
eltéveszteni. 324 méter magas, ezért, ha ebben a festői városban sétálsz,
könnyű észrevenni a párizsi égen. Igaz, a 630 méteres kínai Shanghai
torony, vagy 830 méteres közel-keleti Burj Khalifa nagyobb nála, az
Eiffel továbbra is Párizs és Franciaország legmagasabb építménye.
Az Eiffel torony, vagy más néven La Tour Eiffel, egy olyan neve-
zetesség, amely nevét megépítőjéről, Gustave Eiffelről kapta.
1887-ben építették, hogy emléket állítson a francia forra-
dalomnak. Először 1889-ben, a párizsi világkiállításon
leplezték le.
38
AILEEN PÁRIZSBAN
Lélegzetelállító megpillantani a kovácsoltvas rácsos szerkezetet, de érdekes tudni, hogy a

helyiek eleinte, leleplezése után ki nem állhatták. A történet szerint a 19. századi párizsiak
rondának tartották. Tiltakozó levelet jelentettek meg a torony ellen a francia Le Temps új-
ságban, amelyet 40 művész is aláírt, köztük Alexandre Dumas fia, Charles Garnier és Guy
de Maupassant. Kezdetben az ideiglenes szerkezetet 20 évre tervezték, de még 130 év után is
áll. Ma már ez a város hírének és dicsőségének szimbóluma, milliónyi látogatót vonz minden
évben. Ki nevet a végén, igaz?
Ahogy közeledtem a toronyhoz, már láttam, hogy hihetetlenül hosszú sor kanyarog a lifthez.
De mivel tudtam, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom, türelmesen beálltam a sorba.
Zokszó nélkül viseltem a rekkenő nyári hőséget.
Sorban állás közben összebarátkoztam a mögöt-

tem állóval, egy csinos, szoborszépségű, halksza-
vú nővel. Sabrinaként mutatkozott be, és bemu-
tatta nekem a nagymamáját, akivel jött. Rögtön
láttam rajta, hogy jószívű ember.
Rengeteg időnk volt sorban állás közben arra,

hogy megosszuk egymással életünk történetét.
Elmesélte nekem, hogy légiutas-kísérőként dol-
gozik, éppen vakáción van. A nagymamája ne-
velte fel és segített neki elérni az álmait. Ezért
megígérte neki, hogy egy nap elhozza az Eiffel
toronyhoz – és most itt volt, hogy teljesítse a
nagyinak tett ígéretét. Láttam Sabrina szemében
az izgatottságot.
Várakozás közben hirtelen észrevettük, hogy a nagyival valami baj van. Erősen izzadt és úgy
tűnt, nehezen vesz levegőt. Kókadozott a délutáni hőségben. Dehát mit várt? Párizsban, jú-
nius közepén, a turistaszezon csúcsán magas volt a hőmérséklet. Nem tudtuk mit tegyünk,
aggódtunk. Ösztönösen előszedtem egy kis kézi ventilátort a táskámból, és így levegőhöz
juttattam, Sabrina közben vizet adott neki. Néhány korty víz visszahozta a színt az arcába.
A nagyi végül jobban lett, hála Istennek, nagy megkönnyebbülés volt.
Fél óra múlva elértük a torony tetejét és úgy döntöttünk, hogy csoportosan megyünk.
A panoráma határozottan megérte a várakozást. Nem meglepő módon az Eiffel megmászása,
és a lélegzetelállító kilátás megcsodálása nemcsak az én, Sabrina vagy a nagyi álma, hanem
még nagyon sokaké. A torony mind a négy sarkánál álmélkodtunk a kilátáson, és más neve-
zetességeket is észrevettünk. Mint a város legmagasabb pontja, kétségtelenül a legjobb hely ez
volt, hogy csodáljuk a lenyűgöző Párizst.
Együtt is mentünk le, aztán újdonsült barátaimmal közös fotót készítettünk, hogy megörö-
kítsük ezt a csodás pillanatot, majd búcsút intettünk egymásnak. Szívmelengető élmény volt,
emlékeztetett az emberiségben eredendően meglévő jóságra, illetve arra, hogy milyen kön�-
nyű barátkozni másokkal, különösen utazás közben.
39
Útitervem következő pontja a Szajna volt, a folyó, ami délkeletről északnyugatra tartva szeli
ketté Párizst. Elhatároztam, hogy részt veszek egy hajóúton, ahol röviden bemutatják az
impresszionizmus szülőföldjeként is ismert térség kultúráját, történelmét és szépségeit.
Mivel egyedül voltam, másokat kellett megkérnem, hogy fotózzanak le. 2006-ban még
nem voltak szelfibotok vagy háromlábú állványok, tehát le kellett küzdenem félénksé-
gemet és másokat megkérni, hogy készítsenek rólam képet. Ez remek módja volt annak,
hogy találkozzam és kapcsolatot teremtsek a helyiekkel és a turistákkal, ezért nem volt
okom panaszra.
Később, délután úgy döntöttem, megnézem a Louvre-t, a legnagyobb, leghíresebb és legláto-

gatottabb múzeumot a világon. Eredetileg ez a francia királyság palotája volt, mielőtt a kirá-
lyok elköltöztek volna Versailles-ba. Napóleon idején aztán a palotából múzeumot csináltak.
Minden idők leghíresebb festménye természetesen Leonardo da Vinci Mona Lisája. Renge
teg fotót láttam már a képről, és kíváncsi voltam, miben különbözik a többi festménytől.
Ezért természetesen a Louvre-ban az első dolgom volt megnézni a világhíres Mona Lisát.
Egyenesen a Denon szárnyba mentem és követtem a térképet. Odaérve alig láttam valamit a
festményből, akkora volt előtte a tömeg. Onnan lehetett tudni, hogy ez a legfontosabb és leg-
drágább festmény a Louvre-ban, hogy nagyon szigorúan őrizték. A mesterművet golyóálló üveg
védte, és őrök is voltak, hogy megakadályozzák a lopást, illetve, hogy elrettentsék az embereket
attól, hogy túl közel menjenek vagy megérintsék. Fényképezőgépet is tilos volt behozni, ezért
képet sem csinálhattam.
Ennek a kis festménynek, a Mona Lisának – olaszul La Gioconda – karizmatikus ereje volt.
Lélegzetelállító volt, és tagadhatatlanul volt egy magával ragadó sajátossága.
További két órát töltöttem a múzeumban, hogy más mesterművekre is vessek egy pillan-
tást, többek között a Milói Vénuszra, Szamothrakéi Niké szobrára, a Kánai menyegzőre,
és A Szabadság vezeti a népet c. festményekre.
A műélvezet után ideje volt belemerülni a divatvilágba, még úgy is, hogy semmit sem
tudtam a haute couture-ről. Izgatottan vártam a következő úticélt, a Champs-Elysées-t.
A sugárút 1,2 km hosszú és telis-tele van kávézókkal, színházakkal és boltokkal, az út menti
járdákat pedig fák szegélyezik.
Mivel ez a leghíresebb sugárút a világon, sok francia és nemzetközi márkának van itt bemu
tatóterme. Láttam olyan híres márkákat, mint a Loius Vuitton, MAC, Swarovsky, Gucci,
Valentino, és természetesen a Chanel. Legyen szó divatról, szórakozásról, autókról vagy
luxuscikkekről, a sugárúton mindezek képviselete megtalálható.
A Champs-Elysées zsúfolásig tele volt. Az emberek sorban álltak a legfényűzőbb sugár

úton. Tele volt üzletekkel, mindenki mozgásban volt. Tökéletes helyszín volt az emberek
megfigyeléséhez, így beleolvadtam a tömegbe. Kíváncsi voltam, hogy élnek és szocializá-
lódnak a franciák.
40
AILEEN PÁRIZSBAN
Akkoriban dúlt a francia macaron-mánia. Ezt én is ki akartam próbálni. A látogatók hajlan-

dóak voltak órákig sorban állni a pasztellszínű édességért. Az őrület csúcsán a francia cukrá-
szok nem tudtak lépést tartani az igényekkel.
A sugárút túlsó végén egy hatalmas boltív emelkedik a Charles de Gaulle tér forgalma fölé.
A Diadalív Párizs egyik legforgalmasabb körforgalmában található, építését Napóleon
császár rendelte el még 1806-ban, hogy ezzel tisztelegjen a francia forradalomban és a napó-
leoni háborúkban elhunytak előtt. Csodáltam az építészeti bravúrt, és élveztem hűvös szel-
lőt, ugyanis a hely kevésbé zsúfolt és nyugodtabb is, mint az Eiffel, a Louvre vagy a Szajna.
Római katolikusként nem hagyhattam ki a Notre-Dame-székesegyházat. Úgy döntöttem,

a katedrális lesz utam utolsó állomása, ez lesz a legjobb befejezése egyszemélyes gyalogtú-
rámnak.
A párizsi Notre-Dame, avagy a "Miasszonyunk" építése 1163-ban kezdődött el, és 1345-

ben fejezték be, gótikus stílusban épült. A katedrális nem csak a vallásgyakorlás helye volt,
de történelmi, kulturális és építészeti szempontból is nagy jelentőségű. A Notre Dame-ban
mindenféle korú ember jelen volt, akik városnézésen voltak vagy imádkozni jöttek.
Elképesztő, hogy még mindig áll, csaknem ezer évvel később. Könnyen gondolhatnánk, hogy
ez a műemlék örökké fog állni – persze az én látogatásom 14 évvel a hírhedt 2019-es tűzeset
előtt volt, ami csaknem elpusztította a katedrálist. Ez a katasztrófa emlékeztet minket arra,
hogy semmi sem tart ténylegesen örökké, és hogy nagy gonddal kell vigyáznunk arra, amit
az előző generációk ránk hagytak.
Bementem, hogy elmondjam az imáimat. A katedrális végében és oldalában sétáltam, ahol fa

fülkékben kártyákat és érméket helyzetek ki. Mindkettőből vásároltam magamnak emlékbe.
Közeledett a napnyugta, így befejeztem egyszemélyes kirándulásomat és elindultam haza.
Egyben megérkeztem a hotelhez még alkony előtt, kimerülten, de magamra büszkén. Gon-
dolatban megveregettem a vállamat. Nem hittem volna, hogy túlélem az összes látnivalónak
a végigjárását, főleg abban a korban, amikor még nem volt Google Maps! Grace meglátott az
előtérben és intett.
– Üdv, Ms. Aileen, milyen volt a kirándulás?
– Nagyszerű volt, köszönöm!
– Mindent megnéztél, amit szerettél volna?
– Igen Ms. Grace. Nagyon büszke vagyok magamra, amiért nem tévedtem el! – kiáltottam.
– Nahát, gratulálok! – ragyogott fel Grace. Aztán elmondta, hogy a csoport – Michael, P
rince,
Paris, Blanket, Grace és néhány biztonságis – hamarosan indul az Eiffel toronyhoz. – Velünk
tartasz? – kérdezte.
41
Ha tudom, hogy aznap éjjel odamegyünk, megvártam volna, gondoltam. De biztos voltam
benne, hogy más lesz az Eiffel torony így, mint nappali fényben, ráadásul, ha nem megyek el
oda napközben, nem találkoztam volna Sabrinával és a nagymamával. Kétszer megnézni az
Eiffelt egy nap alatt, nappal is, éjszaka is, nem volt rossz ötlet.
Bólintottam tehát, megerősítve, hogy szeretnék velük menni.
– Készülj el kérlek, és hívlak, ha indulunk – mondta Grace.
Gyorsan letusoltam, átöltöztem és vártam az indulást.
Aznap másodszor is visszatértem az Eiffelre, ezúttal éjszaka, és teljesen más, elbűvölő él-
ményt nyújtott, mint nappal. Az éjszakai fények csillogóak, sőt varázslatosak voltak.
Ezúttal Mr. Jackson csoportjával voltam, így extra VIP kiszolgálást kaptunk. A vezérigaz-
gató maga jött le, és lelkesen üdvözölt minket. Láthatóan el volt ragadtatva, hogy ott van
Mr. Jackson és a csoport.
Személyesen ő mutatta meg nekünk az építményt, és részletesen elmondta a torony történe-

tét, beleszőve a Gustave Eiffelről és a toronyról szóló érdekességeket is.
– Gyerekek, jegyezzetek meg mindent, mert tesztet írunk belőle! – mondtam.
Mr. Jackson hallotta ezt és jóváhagyólag mosolygott.
– Igen, figyeljetek jól!
– Igen, Apuci! – mondták a gyerekek. Mivel a gyerekeket megbabonázta minden, amit a

vezérigazgató mondott, úgy éreztem, nem lesz gond.
– Igen, sose felejtjük el, hogy 2,5 millió szegecset használtak fel a torony megépítéséhez –
mondta Prince önelégült mosollyal.
Én nem vicceltem, viszont gondolatban jegyzeteltem le az információkat az Eiffelről és

Franciaországról a következő heti teszthez.
További harminc percig csodáltuk a látványt, mielőtt elindultunk volna lefelé.
Végül, mielőtt elmentünk volna, egy Eiffelről szóló emlékkönyvet is átadtak a csoportnak.
Párizs, a nyüzsgő világváros, határozottan a legszebb és legromantikusabb város, ahol valaha

jártam. Mint Michael egyetlen lányának névadója, sok mindenben hasonlított is hozzá: elbű-
völő volt, magával ragadó, és gyönyörű.
42
- 12 -
A legboldogabb hely
a Földön
– Michael! Michael!
– MICHAEEEL!!!
Nem sok mindenre emlékszem a történtekből, csak arra, hogy nagy volt az embertömeg, és
minden oldalról lökdöstek. Rengeteg kamera, hemzsegő, homályos arcok serege vett körül
amerre csak néztem, és mind őrülten sikoltoztak. A biztonsági személyzet mutatta, hogy
melyik irányba menjünk. Nem láttam rendesen mi zajlik körülöttünk, mert mindannyiunk-
nak le kellett hajtani a fejünket, hogy eltakarjuk az arcunkat.
Még csak kora reggel volt, de a dolgok már kezdtek mozgalmassá válni. A tömeg felénk kia-
bált, ezúttal hangosabban: – Michael, szeretünk téged!
Válaszul Mr. Jackson integetett nekik, és azt mondta a rajongóknak: – Szeretlek Titeket! – Ez
még nagyobb őrületet keltett, és az emberek sikoltozva elkezdtek felénk rohanni. A bizton-
ságiak már fel voltak készülve és azt mondták, hogy bukjunk le, és menjünk a legközelebbi
ajándékbolt felé.
– Lehet, hogy be kell zárnunk az egész helyet! – hallottam az egyik biztonsági embert. Teljes
készültségben próbálták megvédeni Mr. Jacksont és a gyerekeit; úgy hogyha kell, akár az
egész helyet is bezárják.
Az "egész hely" nem más volt, mint a világ legboldogabb helye, a párizsi Disneyland. Teljesen
bizonytalanok és tanácstalanok voltunk, hogy mi legyen a következő lépés. Ez volt az első
nyilvános szereplésem a családdal, izgatott voltam és nem tudtam, hogy milyen lesz velük ki-
mozdulni. Őszintén szólva, ez volt a legelső alkalom, hogy a munkaadómat, Michael Jacksont
közszereplőként láthattam. Olyannak, amilyennek az egész világ látja: egy világhírű sztárnak.
Bárhová mentünk, az emberek azonnal felismerték. Lehetetlen inkognitóban maradni, ha

az ember Michael Jackson. Amint megérkeztünk, már nagyon sok rajongó várta őt, plaká-
tokkal üdvözölték és a nevét kiabálták.
Hűha, honnan tudták, hogy hol vagyunk? – csodálkoztam. Egyszerűen nem értettem.
43
A gyerekek mind velencei maszkot és baseballsapkát viseltek, ez a szokásos protokoll,

ha nyilvános helyen vannak, hogy ne ismerjék fel őket. Ilyenkor Prince-t, Parist és Blanketet
nem a saját nevükön szólították. Álneveket kaptak.
– Ms. Aileen, ne felejtsük el az álnevükön szólítani a gyerekeket. Prince-t Gooko-nak,

Paris-t Yabyab-nak, Blanketet pedig Lakash-nak fogjuk hívni. Kérem, semmiféleképpen
ne szólítsa őket az igazi nevükön, mert azzal csak még több figyelmet vonnánk magunkra.
Annak ellenére, hogy a Jackson csapat szigorú protokollt követett, a disneylandi kiruccanás
híre valahogy mégis kiszivárgott, és az emberek megtudták hollétünket. Ezért voltunk ott a
boltban, és megpróbáltuk kitalálni, mit tegyünk. A rajongók odakint nem hagyták abba az
sikítozást. Néhányan az üvegablakokat döngették, kétségbeesetten várva arra, hogy kijöjjünk.
– Kérem, mindig tartsa szemmel a gyerekeket! – kaptam az utasítást, így hát nagyon figyel-
tem a három kis angyalra.
Meglepő módon a gyerekek higgadtan és éretten kezelték az egész helyzetet. A tömeg zak-
latása következtében nem úsztuk meg sérülésmentesen – Parisnek még egy zúzódás is lett
a karján, de egyikük sem panaszkodott. Magam is a sokk és a zavarodottság között inga-
doztam, de nekem ez volt az első alkalom, hogy ilyesmit tapasztaltam, míg Prince, Paris és
Blanket valószínűleg ebbe született bele.
A gyerekek nyugodtak és összeszedettek maradtak, miközben vártunk. Disneyland miatt na-

gyon izgatottak voltak, de mégis sikerült uralkodniuk magukon és végig éberek maradtak.
Egy idő után a tömeg hisztériája alábbhagyott, és tovább tudtunk haladni. Végre bizton-
ságosan ki lehetett menni, és szabadon fedezhettük fel a környéket. Túlságosan izgatott
voltam. Őszintén szólva talán a gyerekeknél is jobban örültem Disneylandnek. Amikor
közölték velünk, hogy Versailles-ból átvisznek minket a párizsi Disney Hotelbe, majdnem
felugrottam a helyemről, alig tudtam visszafogni magam. Ez volt az első Disney élmé-
nyem – harmincévesen! A bennem élő gyerek alig várta, hogy közelről láthassa Mickey és
Minnie egeret, valamint a Disney-hercegnőket!
Az izgatottságom azonban rövid ideig tartott, és gyorsan felváltotta a félelem, amikor a S pace
Mountain felé vettük az irányt. Bár ez egy fehér, futurisztikus kupolában elhelyezett beltéri
hullámvasút volt, mégis kihallatszódott az utasok sikolya.
Egyszerűen utálom a hullámvasutakat!
– Ms. Aileen, menjünk! – mondta Prince izgatottan, és maga felé húzta a karomat.
– Hm... – hirtelen lesápadtam, mint aki szellemet látott. – Azt hiszem, inkább itt maradok és
megvárlak titekek.
Prince nem adta fel...
44
A LEGBOLDOGABB HELY A FÖLDÖN
– Gyere, menjünk! – könyörgött, remélve, hogy mégis velük tartok.
– Mehettek nélkülem is. Én itt fogok várni, oké? Érezzétek jól magatokat!
– Biztos vagy benne? – kérdezte Prince.
– Igen, teljesen – válaszoltam.
– Oké. Mindjárt visszajövünk!
Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ez aztán közel volt! A francia biztonságiak elkísérték a

gyerekeket, és felültek velük a hullámvasútra. Leültem az egyik padra, amíg vissza nem jöttek.
Fél óra múlva boldogan, szökdécselve tartottak felém a gyerekek, látszott rajtuk az adrena-
linlöket.
– Milyen volt, Prince?
– Nagyon jó volt! Neked is ki kellett volna próbálnod. Sok mindenről lemaradtál – mondta
még mindig izgatottan az élménytől.
– Tényleg? Akkor legközelebb kipróbálnom.
– Megígéred?
Tétováztam…
– Megígérem.
Prince nevetett.
– Ezt nem fogom elfelejteni! – válaszolta huncutul, mint aki nem hisz nekem.
Ezután továbbmentünk az "It's a Small World"-be, egy hajóútra Fantasylandben. Mindenki

csatlakozott: a gyerekek, Grace, a biztonságiak és még Michael Jackson is.
– Na, ez a nekem való – suttogtam Prince-nek.
– Ha-ha, amúgy utána visszamegyünk a hullámvasútra, tudtad? – viccelődött.
Beléptünk a sötétségbe, és megszólalt egy zene. Hirtelen az egész helyet szeszélyes minták és
pasztell színpaletta világította be: babarózsaszín, kék és levendula. Aranyos, színes jelmezek-
be öltözött élethű babák fogadtak minket, akik a következő dallamot énekelték:
„It’s a small world after all, It’s a small world after all, It’s a small world after all...”
45
Folyamatosan ez a fülbemászó melódia szólt, amit utána órákig nem tudtam kiverni a fe-
jemből. Ahogy beléptünk az alagútba, még több, a világ különböző kultúráiból származó,
hagyományos ruhákba öltözött baba fogadott minket, akik különféle nyelveken énekeltek.
A 10 perces világkörüli utazás után kiszálltunk a hajó-

ból, és továbbmentünk, hogy a többi dolgot is kipró-
báljuk.
Olyan volt, mintha egy gyerekkori álmom telje-

sült volna, amikor felfedeztem a Disneyland
Parkot és a Walt Disney stúdiót. Minden
látnivalóhoz sorbaálltam (kivéve persze a
hullámvasutakat). Addig fotóztam, amíg a
telefonom memóriája teljesen be nem telt.
Rengeteg szuvenírt vettem, amit csak

megláttam: sapkákat, pólókat, kulcs-
tartókat, tollakat, képkereteket, sőt
még egy ébresztőórát is; úgy vásárol-
tam, mint egy tízéves.
Kétségtelenül ez volt az én Disney-élményem, itt, a világ legboldogabb helyén.
46
- 13 -
Gazdag és híres
Sokunk vágyik a gazdagok és a híresek életstílusára.
Mindannyiunk életében van olyan pillanat, amikor sztárok szeretnénk lenni. Valójában sokan a
lelküket eladnák a hírnévért cserébe. És ki hibáztatná őket? Híresnek lenni rengeteg előnnyel jár.
Láttam, milyen egy sztár élete, de nem csupán egy átlagos sztáré, hanem a valaha volt leg-
híresebbé. Mivel tagja voltam Mr. Jackson belső köreinek, első kézből tapasztalhattam meg,
milyen a nyilvánosság előtt élni. Hadd mondjam el: nem egyszerű!
Michael Jacksonnak mindkét véglet kijutott: tisztelték is, gyalázták is.
Láttam, hogyan őrül meg miatta a közönség. Kész téboly, hogy néhány rajongó mennyi időt,
energiát és pénzt fektet abba, hogy üldözze őt. Azért élnek, hogy tíz másodpercre láthassák
Mr. Jacksont. Sírnak és elájulnak, csak mert Michael Jackson biccentett, intett, vagy valamire
reagált. Mindenhova követtek minket: a gyermekvidámparktól kezdve az európai kastélyo-
kon át a las vegasi kaszinóhotelekig.
Azt hiszem, egészen addig fel sem fogtam igazán, milyen vonzereje és hatása van Michael
Jacksonnak, amíg nem voltam annak szemtanúja a nyilvánosság előtt.
Hogy a Police együttest idézzem: "minden mozdulata, minden lépése, minden lélegzetvé-
tele"3 nagy nyilvánosságot kapott, szenzációként tálalták, eltúlozták és kitalálták. Mint egy
mágnes, úgy vonzotta magához a nyilvánosságot, bárhová is ment.
Számos alkalommal láttunk helikoptereket néhány méterre onnan, ahol épp voltunk.
A magánéletbe való betörés itt teljesen normális dolog. Az emberek bármit megtennének,
hogy legyen egy jó sztorijuk. A média sokszor elfelejti, hol vannak a határok. Néhányan tel-
jesen rendben lévőnek találják, hogy megtámadjanak vagy zaklassanak egy világhírű sztárt.
Bármit megtennének, hogy lefotózhassák Mr. Jacksont – minél nevetségesebb a fotó, annál
jobb. És ha megvan a fotójuk, kanyarítanak hozzá egy sztorit is.
Egyszer átruccantunk Angliába egy rövid időre. Mivel sürgős volt a dolog, nem foglalhattunk
előre, így mindannyian sima kereskedelmi géppel repültünk. Mr. Jackson, én és a gyerekek
3 “every move, every step, and every breath” – utalás az Every breath you take c. dalra
47
csendesen ültünk a kijelölt helyünkön. A három gyerek maszkot és sapkát viselt. Jól viselked-
tek és alig szólaltak meg egész úton, hogy ne keltsenek maguk iránt nem kívánt figyelmet.
Azt gondoltuk, észre sem fognak minket venni, de a körülöttünk lévő utasok minden moz-
dulatunkat figyelték.
Megdöbbenve láttam másnap a helyi hírújság első oldalát. A pletykalap szerint Michael Jack-
son három gyereke rendkívül el van kényeztetve, üvöltöztek és üdítős dobozokat dobáltak
az egész út alatt. Honnan szedték ezt?! Hogy írhat le valaki egy olyan sztorit, ami meg sem
történt? Hihetetlen volt – valaki vad képzelőerejének a kreálmánya. Azok, akik ott sem voltak
ezen a repülőúton, elolvassák ezt a szenzációs sztorit és jó eséllyel el is hiszik az egész marha-
ságot, csak mert egy úgynevezett "újságíró" írta le és nyomtatta ki.
Attól a perctől kezdve tökéletesen értettem, hogy a főnök miért idegenkedik annyira a plety-
kalapoktól. Még azt is utálta, ha az egyik beosztottja kezében látott ilyet. Meg lehetett érteni
a reakcióját, főleg amikor az ember személyesen találkozott a hamisított hírekkel, a durva
csipkelődésekkel, a bántó szavakkal és a tapintatlan kommentekkel.
Sem süket, sem vak nem voltam a főnökömet körülvevő híresztelések iránt, amiket a sajtó
vonultatott fel. Azt is láttam, hogyan érintik őt ezek a dolgok. Például az, hogy Wacko Jackó-
nak hívják, nagyon bántotta. Rendkívül modortalan dolog ilyen névvel illetni egy másik em-
beri lényt, pedig élete és karrierje során kapott ő ennél durvább gúnyolódást, kifigurázást és
zaklatást is. Persze, ott van a "szólásszabadság" nevű dolog, és mindenkinek joga van a saját
véleményéhez – de ez visszafelé is igaz. Amikor világhíres sztár vagy, és egy kicsit is szokat-
lan, vagy excentrikus vagy, az emberek azonnal kifiguráznak. Rögtön elfelejtik, hogy emberi
lény vagy, és neked is vannak érzéseid. Szavakkal nagyon is tönkre lehet tenni valaki életét.
Én csak azt kérem, legyünk tekintettel egy másik emberi lény érzéseire.
Igen, Mr. Jackson volt talán a legnépszerűbb ember a földön. Igen, ő volt a híres Popkirály.
De attól még nem volt immunis a bántásokra! Nem volt "szupersztár pajzsa", hogy megvédje
a rasszista, degradáló kommentektől és sértésektől. A sajtó tudta, milyen békés és megbocsá-
tó természete van, tudták, hogy nem fog mindenkit egyenként beperelni. Cserébe súlyosan
bántalmazták és kihasználták.
Érzelmi kötelék fűzött a családhoz, különösen a gyerekekhez. Még most, 11 évvel a halála
után is fájdalmas olvasni, hallani vagy nézni a hamis vádakat. Sosem hittem el ezeket, miért
is tettem volna? Ez részemről nem vakság a főnököm felé, csak arról van szó, hogy nem
éreztem soha mást felőle, mint tiszta szeretetet, nagylelkűséget és kedvességet.
Ha közelről megnézed ezeknek a hírességeknek az életét, végül értékelni kezded a saját egy-
szerű életedet. Az a szabadság, hogy bármikor bárhová elmehetsz anélkül, hogy követnének
– megfizethetetlen. Nem kell folyton a hátad mögé nézned, van-e ott valaki, aki megpróbálja
lefényképezni a következő lépésedet. Senki sem megy oda a házad mögötti kukához, hogy
megnézze, milyen szemetet dobtál ki.
Számomra sértő hallani ezeket az őrült pletykákat híres munkaadómról. Személyesen

engem bánt, mert ezek a sztorik annyira távol állnak attól az embertől, aki valójában
48
GAZDAG ÉS HÍRES
volt! Abszurd, hogy azoknak az embereknek van leginkább véleménye róla, akik sosem
találkoztak vele.
Mr. Jackson gyerek volt még amikor sztár lett, és a rivaldafényben nőtt fel. Nem élvezhette azt
a szabadságot, ami nekünk, hétköznapi embereknek alapvető dolog. Nem mehetett el hazul-
ról egyedül, sem enni, sem moziba, vagy egy könyvesboltba anélkül, hogy ne vadásztak volna
rá. Ha ilyesmit akart tenni, vagy álruhát kellett öltenie, vagy a saját biztonsága érdekében le
kellett zárni az egész helyet.
Lehet, hogy Mr. Jackson élete felfoghatatlan volt, de egy dolog biztos.
Nem csak kivételes zenei tehetsége volt az, ami miatt milliók szerették meg őt szerte a vilá-
gon – ahhoz ennél több kellett. Tiszta szívű volt, és emiatt csodálták és imádták őt annyira
az emberek.
Mélyen belül Mr. Jackson égett a vágytól, hogy normális embernek tekintsék.
Olyan volt, mint önök, vagy én.
49
- 14 -
A festői Luggala
Következő állomásunk a rendkívül festői és nagyon távoli Luggala birtok volt Írországban,
a Smaragd-szigeten.
2006. július 4-én érkeztünk meg Luggalába, hogy az otthonunk legyen a következő néhány
hónapban. Guinness birtokként is emlegetik, amely a Guinness dinasztia tulajdonában van
(csak úgy, mint a Guinness sör, a neves, száraz, fekete stout).
Az ősi lakhely egy 5000 hektáros birtok volt, miniatűr kastéllyal, mely “Strawberry Hill Got-
hic-ként” is ismert: fehér stukkófalakkal, csúcsos négyszárnyú ablakokkal, vaskályhákkal.
Tökéletesen ápolt és parkosított kertek, több száz hektárnyi fű, tölgyerdők és közeli lough-ok
(vagyis tavak). Egy birtok hatalmas, széles, több száz hektáron átívelő mezővel. Kiabálhatsz,
amennyit csak akarsz, senki sem fogja meghallani.
Nem tudnám megmondani, hogy Mr. Jackson önszántából vagy véletlenül választotta ezt a
világtól elzárt helyet, de Luggala kétségkívül tökéletes volt számukra, hogy normális életet
éljenek. A birtok nagyon exkluzív és privát volt, távol a paparazziktól és a felette cirkáló he-
likopterektől. Tökéletes, félreeső búvóhely, messze a nagyváros sürgés-forgásától és nyüzs-
gésétől.
A "Luggala" szó jelentése: "A Hegy Ürege", amely egy völgyben található, a Wicklow-hegység
fenséges hátterében. A látvány minden értelemben "északi": friss levegő, smaragdzöld rétek,
ezüstös tó, érintetlen vízesések. Olyan örök nyugalom, melyet senki sem ronthat el.
Úgy éreztem magam, mintha időgéppel visszautaztam volna a középkorba – mintha egy tűzoká-
dó sárkány fészkelne a közelben, vagy mintha bármelyik percben vikingek szállnák meg a helyet.
Elmondták nekem, hogy Luggala volt A Rettenthetetlen forgatási helyszíne, ami minden idők
egyik legnagyobb kedvenc filmje számomra. Mel Gibson briliáns volt benne. Az egész hely a mi-
énk volt az elkövetkező hetekben. Sok más filmet is forgattak itt, többek között a Zardozt (1974)
Sean Connery főszereplésével, az Excaliburt (1984) és az Arthur királyt (2004) Clive Owennel és
Keira Knightleyvel.
Az ír kastélyban hét hálószoba, öt fürdőszoba, három nappali, könyvtár, konyhai raktárhelyi-

ség és fedett medence volt. A birtok természeti szépsége és sztárvilággal teli múltja figyelemre
50
A FESTŐI LUGGALA
méltó, hiszen Hollywood, a szórakoztatóipar és a világirodalom leghíresebb embereit látta

vendégül: olyanokat, mint Bono, Mick Jagger és persze a főnökömet, Michael Jacksont.
Azonnal kialakítottam egy rutint. Minden nap reggel hatkor keltem, és egyenesen a kony-
hába indultam, beszélgetni Mariaval, a szakácsnővel, Johnnal, a sofőrrel, és Adriannaval, a
konyhai kisegítővel. Maria és John ír helyiek voltak, míg Adrianna Bulgáriából származott.
Mindannyian az ötvenes éveikben jártak.
Maria tradicionális reggelit készített: főtt tojást, pirítóst és teát. Az életükről és a gyerekeikről
beszélgettünk. Olyan kedves módja volt ez a napkezdésnek.
A helyi tradíciókról, hagyományokról és népszokásokról kérdezgettem őket, hogy az órán

megoszthassam a gyerekekkel. Mindig tanultam egy-két dolgot a reggeli beszélgetéseink so-
rán, így nagyon élveztem ezeket a pillanatokat.
Reggeli után aztán a kastélyban kezdtük az oktatást. A tágas és hatalmas nappalik egyik sar-
kában tartottuk az órákat. Tanításra készültünk, de iskolapadok és -bútorok helyett díszes és
gyönyörű, európai stílusú bútordarabokkal kellett beérnünk.
Az órán Szent Patrikról, koboldokról, boszorkányokról, helyi legendákról és mítoszokról

tanultunk. Prince nagyon szenvedélyesen foglalkozott a témával, több érdekességet és ap-
róságot mesélt, mint amennyit én tudtam. Különösen jól ismerte a kelta sárkányokról szóló
folklórt. Tökéletes hátteret biztosított ez az órai tematikáinkhoz is. Az “osztálytermünknek”
volt a legszebb kilátása, az ír hegyekre és több vízesésre nézett.
Írországban minden nap úgy éreztem magam, mintha egy festményben élnék.
---
Emlékszem egy tanítási napra, mikor beléptem az "osztályterembe". Miközben a gyerekekre

vártam, meglepődve láttam, hogy néhány skiccet hagytak az asztal tetején. Ceruzával rajzolt
karikatúrák voltak. Első pillantásra úgy tűnt, mintha egy profi készítette volna.
Néhány perccel később bejöttek a gyerekek.
51
– Sziasztok angyalkák, jó reggelt! Hogy vagytok?
– Szia, jó reggelt! Jól vagyunk, köszönjük.
– Nézzétek, mit találtam – mondtam kíváncsian, és megmutattam a papírokat.
– Ó, ezeket Apu csinálta – válaszolta Paris.
– Ó, tényleg? Nem tudtam, hogy ő is szokott skicceket rajzolni. Ezek a legjobb vázlatok, ami-
ket valaha láttam.
– Köszönjük. Megmondjuk Apunak, hogy tetszenek – válaszolta Paris.
Tanítás után pár óra szünet következett, amíg arra vártuk, hogy a vacsorához hívjanak minket.
Vacsorára Adrianna, a konyhai kisegítő, általában a híres sült csirkéjét sütötte nekünk, mely-
ről azt tartják, hogy Wicklow legjobbja, és legendák keringenek róla. Az ő titkos receptje
extra ízletes és az ember megnyalja a tíz ujját utána, a legjobb, amit életemben ettem. Bocsá-
nat, Jollibee, de semmi sem múlja felül a házilag sült csirkét!
Hétvégén John elment a Tescoba, hogy megvegye a heti fogyasztási cikkeket. Mivel Lugga-
la egy kicsit messze volt a várostól, betáraztunk ételből, személyes cuccokból és tisztítósze-
rekből, élelmiszerekből és egyéb szükséges dolgokból. A szabadnapjaimon általában önként
jelentkeztem, hogy elkísérjem. Grace mindig megengedte, John pedig nem bánta, hogy volt
egy kis társasága a küldetéshez. Harminc perc volt az út a legközelebbi városig, Wicklow-ig.
Vicces látvány volt egy luxus Rolls Royce Wraith limuzinnal hajtani be a Tescoba (ami a
Walmart brit változata).
A tengerentúli utazások során mindig izgatottan tértem be a helyi élelmiszerboltokba.

Érdekes volt megfigyelni, milyen ételeket és termékeket árulnak – ez sokat elárul az adott
hely kultúrájáról. Felfedeztem olyan rágcsálnivalókat, desszerteket, friss ételeket és alapanya-
gokat, amelyeket a helyiek fogyasztanak: almáslepényeket, süteményeket, pogácsákat, szódás
kenyeret és pudingot. Kipróbáltam az új és szokatlan ízeket, mert meg akartam kóstolni a
helyi ételeket és rágcsálnivalókat, de arra is ügyeltem, hogy piperéimből és a nassolnivalókból
a kedvenc és megszokott márkáimat is megvegyem.
Az éléskamrában vacsora után gyakran összefutottam Mr. Jacksonnal. Jöttem a csokidarabkás

sütimért az éjszakai nassolás végett, míg ő burgonyachipset, pattogatott kukoricát és egy üveg
tabascót vett magához. Ő és a gyerekek is gyakran ették a rágcsálnivalót csípős szósszal.
– Üdv, Mr. Jackson.
– Üdv, Ms. Aileen. Akad elég harapnivalója?
Félúton rajtakapott, ahogy mindkét kezem tele volt sütikkel, édességekkel, csokikkal és
chipsekkel. Nevettem.
52
A FESTŐI LUGGALA
– Igen, azt hiszem, minden megvan, amit szerettem volna.
– A helyieknek is sok jóféle rágcsálnivalójuk van – mondta szégyenlősen.
– Tudom, azt hiszem, el fogok hízni itt.
Mindketten nevettünk.
– Jó éjszakát – tette hozzá.
– Jó éjszakát, Mr. Jackson – feleltem neki.
A színpadon kívül Mr. Jackson félénk, gyermeki és majdhogynem törékeny volt. Könnyen
megfeledkezem arról, hogy ő volt a leghíresebb előadóművész. Különleges típus volt: töké-
letesen érezte magát rengeteg ember közt, akár 10.000 vagy 100.000 emberrel; de ha kisebb
társaságról volt szó, nagyon félénkké vált.
“Azt akarom, hogy ne hírességként, hanem emberként emlékezzenek rám” – mondta egyszer
Mr. Jackson. Kedves és emberi szívét mutatta az, hogy jól bánt a körülötte lévőkkel. Nagyon
szerény volt.
Hírneve ellenére mindig tisztelettel bánt a személyzettel, biztosítva minket arról, hogy min-
dig tudjuk, észrevesznek és megbecsülnek minket.
Ez volt az a tulajdonsága – az igazi oldala –, ami mindig megmarad bennem. Nem a felejthe-
tetlen zenéje, a szuperlatívuszokban nyújtott teljesítménye vagy a bulvárhírek; viszont min-
dig emlékezni fogok arra, hogy milyen kedves ember volt.
53
- 15 -
A küldetés, hogy meglepjük

Mr. Jacksont
Augusztus 29-e reggelén egyetlen küldetésünk volt: meglepni Mr. Jacksont.
Ez a különleges dátum Mr. Jackson születésnapja. Még mindig Luggalában voltunk, ebben
a félreeső udvarházban az ír hegyekben. Így csak mi terveztük megünnepelni a 48. szüle-
tésnapját.
Prince, Paris, Blanket és én napokon át készültünk a meglepetés-partira. Vettünk lufikat, zász-

lókat és egyéb partikellékeket a városban. Kiosztottuk a feladatokat. Mindannyian készen áll-
tunk arra, hogy Mr. Jacksonnak életének legnagyobb születésnapi meglepetését hozzuk össze.
A konyhai személyzet is segített és elkészítették az ételeket. Ők is épp ilyen izgatottak voltak a

születésnapi ünnepség miatt. Gondoskodtunk róla, hogy minden kedvenc étele elkészüljön.
Mindannyian egy csapatként dolgoztunk, hogy a főnökünk napját extra különlegessé tegyük.
Miközben a gyerekek az egyik szobában a "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT" felirat betűit vág-

ták ki, én az ebédlőben lufikat fújtam fel.
Hirtelen belépett Mr. Jackson. Önkéntelenül felugrottam.
Mit keres itt? Nem lenne szabad itt lennie! Megpróbáltam a hátam mögé rejteni a lufikat. Túl
késő, mindent látott. Lebuktunk.
Mr. Jackson elpirult.
– Üdvözlöm, Ms. Aileen, elnézést kérek. Kérem, folytassa! – mondta, és olyan gyorsan távo-
zott, ahogy csak tudott.
Folytattam a feladatom és úgy tettem, mintha mindez meg sem történt volna. Nem sok-
kal ezután a gyerekek visszajöttek, de nem szóltam semmit. Nem akartam lerombolni az
izgatottságukat és az igyekezetüket, hogy meglepjék az apjukat. Biztos vagyok benne, hogy
Mr. Jackson sem akarta volna. Így ez csak a mi kis titkunk maradt.
54
A KÜLDETÉS, HOGY MEGLEPJÜK MR. JACKSONT
Miután minden készen állt, megkértem a gyerekeket, hogy menjenek Mr. Jacksonhoz, és
mondják meg neki, hogy ebédidő van.
– Gyerekek, viselkedjetek átlagosan és ne szóljatok egy szót sem! – emlékeztettem őket.
A gyerekek olyan jó színé-

szek voltak, hogy minden a
tervek szerint zajlott. Mind-
annyian – a szakács, a segéd,
a sofőr, Grace és én – az ét-
kezőasztal körül gyűltünk
össze és vártuk a családot.
Mr. Jackson lejött a gyere-

kekkel, mi pedig énekelni
kezdtük a Születésnapi dalt.
Piros ingben volt. Nem va-
gyok benne biztos, hogy ez csupán véletlen volt-e, vagy tudatosan tette. Az ázsiai kultúrák-
ban az ünnepeltek a születésnapjukon pirosat viselnek, hogy szerencse, boldogság és jólét
érje őket.
– Happy birthday, happy birthday... HAPPY BIRTHDAY TO YOU!!!
Mindannyian nagyon hamisan énekeltünk, de Mr. Jackson egyáltalán nem bánta – széles
mosoly ült az arcára. Rám nézett, és titkon odamosolygott, azt tettetve, hogy semmiről sem
tudott. Ő volt a legboldogabb aznap. Megköszönte mindannyiunk erőfeszítéseit.
Nagyszerű parti volt, hogy megünnepeljük azt az embert, aki annyi szeretetet és tiszteletet
érdemel. Azt gondolhatnánk, hogy Michael Jackson mindig nagyszabású és hatalmas dolgo-
kat akart, de a való életben nagyon szerény volt. Az egyszerű dolgokat szerette. Mr. Jackson
számára egy egyszerű, de szívből jövő ünnepség amelyen a szerettei veszik körül, éppen elég
volt, mert ezek a pillanatok ritkán fordultak elő az életében.
55
- 16 -
Az ítélőképesség elvesztése
Az őszi szezon közeledtével Luggala völgyeiből a vidékies Grouse Lodge-ba költöztünk.
Grouse Lodge Westmeath megyében, a képeslapra illő Rosemount faluban található. Egy
házi jellegű hangstúdióval felszerelt rezidencia, a vidék idilli síkságai és dombjai között
elhelyezkedve.
Írországban hosszabb ideig, körülbelül három hónapig éltünk a Grouse Lodge-ban. Egy
hangstúdió és a legmodernebb hangrögzítő berendezések voltak benne, így ideális volt krea
tívan inspirálódni és zenei produkcióhoz is. Mr. Jackson itt új anyagon kezdett dolgozni olya-
nokkal, mint Will.I.Am és Rodney Jerkins, továbbá producerekkel és egyéb művészekkel,
akik Amerikából repültek ide.
A tantermünket a stúdió közelében rendeztük be, ahol Michael Jackson legtöbbször tartóz-
kodott. Amíg ő dolgozott, mi megtartottuk a szokásos óráinkat.
Szabadnapjainkon a lenyűgöző, türkizkék, fedett medencében lazultunk és fürdőztünk.

A gyerekek élvezték az úszást, és órákig képesek voltak ott maradni. Néha én is velük men-
tem, máskor pedig Grace. A házon belüli edzőteremben futottunk és tornáztunk, soha nem
hagytunk ki egyetlen napot sem.
Egy korai iskolai reggelen Prince lejött hozzám.
– Szia Aileen, Apu azt mondta, hogy ma nem lesz iskola.
– Szia, Prince! Jó reggelt! – válaszoltam zavartan. – Biztos vagy benne? Miért?
– Igen, határozottan. Nem is tudom. Csak annyit mondott, hogy ma nem lesz tanítás.
Hmm, ez különös, gondoltam magamban. Mr. Jackson eddig soha nem mondott le egyetlen
tanítási napot sem – még egyszer sem. Talán el kell menniük ma valahová. Esetleg valami
nagyon fontos dolog jött közbe.
Kétségeim ellenére bólintottam.
56
AZ ÍTÉLŐKÉPESSÉG ELVESZTÉSE
– Ó, rendben, Prince. Köszi, hogy szóltál.
– Oké, köszi, viszlát.
Így hát visszamentem a szobámba, és az iskolai kosztümömet lecseréltem a szokásos kapuc-

nis pulóveremre, melegítőre és a tornacipőmre.
Lehet, hogy sportruházatba öltöztem, de világos volt, hogy itt nem lesz edzés, mert hirtelen
megéheztem. Lementem a konyhába, hogy bekapjak valamit. Úgy terveztem, hogy ismét
megtámadom a kekszes üveget, és szerzek magamnak egy pohár tejet.
A konyhába menet összefutottam a biztonsági főnökkel, akit mi szeretetből Brother

Basheernek hívtunk.
– Ms. Aileen, miért vagy itt? Azt hittem, tanítás van.
– Szia, Brother Basheer. Mr. Jackson azt mondta, hogy ma nem lesz iskola. Mentek vala-
hová, srácok?
– ...Nem, nincs semmi tervünk mára – mondta, láthatóan zavartan. – Várj csak, hadd nézzek
utána.
– Ó, oké. Akkor tudasd velem. Köszi.
Várakoztam, tíz perc múlva visszajött.
– Mr. Jackson azt állítja, nem mondott semmi olyasmit, hogy ma elmaradna a tanítás.
– Micsoda? Nem mondott ilyet? – kérdeztem teljesen meglepődve. – Szóval, akkor folyta-
tódik a tanítás?
Megdöbbentem és összezavarodtam, hogy mi folyik itt. Világosan hallottam, hogy Prince azt
mondta, hogy Mr. Jackson törölni akarja a mai tanítási napot.
– Azt mondta, már beszélt Prince-szel, és holnap iskola – erősítette meg Brother Basheer.
Még aznap, később találkoztam Mr. Jacksonnal, és megkérdeztem tőle, mi is történt valójában.
– Üdv, Ms. Aileen. Sajnálom a mai napot. Beszéltem Prince-szel. Nem én kértem arra, hogy
ezt mondja önnek – pontosított Mr. Jackson. – Kérem, ha legközelebb ilyesmi történik, rá-
kérdezne előbb nálam? Azt akarom, hogy iskolába járjanak. A tanítás fontos.
Láttam az arcán a csalódottságot, és ettől szörnyen éreztem magam. Szerettem volna megin-
dokolni és elmagyarázni, de nem volt hozzá merszem. Zavarba jöttem, mert igaza volt. Hibás
döntés volt részemről, hogy első körben nem tőle bizonyosodtam meg a dologról.
57
– Sajnálom, Mr. Jackson. Ígérem, hogy nem fordul elő többet.
– Rendben, nem ön tehet róla. Csak ne engedje, hogy Prince még egyszer döntéseket hozzon.
– Nem fogom, ígérem. Tényleg elnézést.
– Semmi gond. Köszönöm, Ms. Aileen.
– Köszönöm, Mr. Jackson!
Mr. Jackson láthatóan nem örült a történteknek. Felemelhette volna a hangját, és rendre uta-
síthatott volna. Ehhez minden joga megvolt, mert hibát követtem el. De nem tette. Nyugod-
tan beszélt hozzám a maga békés modorában.
Mr. Jackson egyszer sem mondott – és soha nem is fog – lemondani egyetlen tanítási napot
sem. Megkönnyebbültem, hogy a nap végére minden tisztázódott, és tudtam, hogy Prince
megbánta, amit tett. Soha többé nem fordult elő ilyen eset.
58
- 17 -
Halloween
Mr. Jackson és a gyerekek néhány napig a Grouse Lodge-ban maradtak, mielőtt a Jackson
család a Coolatore-ba, egy nagy, viktoriánus stílusú kúriába költözött, ahol hat hálószoba,
öt fürdőszoba, hosszú folyosók, étkező, nagy nappali és egy könyvtár volt található. A Grouse
Lodge és a Coolatore is Paddy és Claire tulajdonában volt.
Ms. Grace, Brother Basheer és én még mindig a Grouse Lodge-ban voltunk elszállásolva.
Ez tíz perc sétára volt a Coolatore-tól, vagy három percnyire autóval. Még ha nem is volt
olyan messze gyalogosan, engem akkor is fuvarozni kellett oda-vissza, mert az iskolai felsze-
relések miatt bőrönddel jártam. De néha úgy döntöttem, magam sétálok vissza, hogy élvez-
hessem a friss levegőt és a tágas füves területeket.
Ahogy teltek a hónapok, a Westmeath-i hideg egyre kellemetlenebbé vált. Különösen a kora
reggeli órákban és napnyugta után volt fagyos. A hőmérséklet 8 fokig süllyedt, ami a magam-
fajta számára elviselhetetlen. Semmiben sem hasonlít ahhoz az éghajlathoz, amihez hozzá-
szoktam; a Fülöp-szigetek trópusi szigeteihez és Bahrein sivatagjaihoz. Nem igazán készül-
tem fel erre a fagyos időjárásra.
A tanítás sohasem állt le. A tornaórai kinti futás szintén nem. Három rétegben, vastag kabá-
tokba burkolózva, kesztyűben és sapkában, fizikai aktivitással tartottuk magunkat továbbra is
fitten. A hideg csak még több motivációt adott nekünk, hogy ne hagyjuk abba a testmozgást.
59
Az estéimet azzal töltöttem, hogy a kandalló előtt kuporogtam. Ez volt a kedvenc időtöltésem
minden este, amikor meleg teával a kanapé mellett ülve melegedhettem fel egy kicsit.
Westmeath gyógyír a léleknek. Egy békés menedék, ami több ezer mérföldnyire volt az élet
zavaró tényezőitől. Mr. Jackson számára ez jelentette a tökéletes visszavonulást a diszkri-
minatív emberek, az idegesítő paparazzók és a kíváncsi riporterek elől. Hamarosan itt volt
Halloween. A gyerekek láthatóan izgatottak voltak miatta. Ez volt az egyik kedvenc ünnepük.
A Fülöp-szigeteken felnőve a Halloween nem volt "fontos esemény", és nem is igazán gye-
rekeknek szóló ünnep volt. Az én hazámban október 31. és november 2. között volt két
nap szünet, amikor november 1-jén (Mindenszentek) és november 2-án (Halottak napja)
elmentünk a temetőbe, hogy megemlékezzünk elhunyt szeretteinkről. Az általuk ünnepelt
Halloween viszont ünnepi és vidám volt. A Halloween egy olyan amerikai ünnep, ahol a
gyerekek és felnőttek jelmezekbe öltöztek, ijesztgették egymást, és kaptak egy kis hallowe-
eni édességet cserébe. Ezt az amerikai Halloweent én is nagyon vártam. A gyerekeknek az
egészséges életmód miatt nem volt szabad édességet és csokoládét enni. De a Halloween
egy különleges alkalom és a legjobb kifogás volt számukra, hogy annyi édességet egyenek,
amennyit csak akarnak.
Ms. Grace és én azt terveztük, hogy meglepjük őket azzal, hogy titokban feldíszítjük a
Coolatore egyik szobáját. Előző nap már megvettünk néhány kísérteties dekorációt: póko-
kat, denevéreket, hálót, tököket és rengeteg cukorkát. A fő célunk az volt, hogy a gyerekeket
boldoggá tegyük.
Este, munka után kezdtük el a díszítést. Grace és én nagyon jól szórakoztunk közben, és sok
mindenről beszélgettünk. Ez élvezetesebbé tette a munkát, olyan érzés volt, mintha nem is
dolgoznánk.
De aztán Ms. Grace olyan híreket kapott, hogy sürgős ügyben vissza kell jönnie Grouse
Lodge-ba.
– Ms. Aileen, nem bánnád, ha elmennék egy kicsit? Valami sürgős dolog történt a Grouse
Lodge-ban.
– Igen, persze. Én folytatom a díszítést. Hamarosan készen leszek vele.
Ms. Grace elment, én pedig egyedül folytattam a feladatot. De már későre járt az idő, és egy
kissé ijesztő érzés kerített hatalmába. Miközben dolgoztam, azt kívántam, nehogy életre
keljenek ezek a kísérteties dekorációk.
Mire befejeztem, már éjfél lett. Odakint koromsötét volt, és az elmémben máris paranoiásan
kísérteties gondolatok kavarogtak. Egyedül nem mertem volna kimenni a szabadba. Ott
ültem egyedül, vártam és azon gondolkodtam, hogy most mihez kezdjek.
– Hahó, Ms. Aileen, minden oké? – Ms. Grace volt az, aki visszajött hozzám.
60
HALLOWEEN
– Szia, Ms. Grace. Jól vagyok – válaszoltam, igyekeztem leplezni a hatalmas megkönnyeb-
bülést, hogy viszontlátom. – Annyira örülök, hogy itt vagy.
– Igen, visszajöttem érted. Nagyon köszönöm, hogy segítettél.
– Örömömre szolgált, Ms. Grace. A mi kicsikéinkért bármit.
Grace és én együtt mentünk vissza a Grouse Lodge-ba, és én olyan békésen aludtam el, akár
egy csecsemő.
Másnap Mr. Jackson személyesen keresett meg, hogy köszönetet mondjon.
– Grace mesélte, milyen sokáig fennmaradt, hogy befejezze a halloweeni meglepetést. Na-
gyon szépen köszönöm. Tényleg boldoggá tette őket.
– Örömmel tettem, Mr. Jackson. Mi is élveztük a dekorálást. Örülök, hogy tetszett nekik.
– Még egyszer köszönöm, Ms. Aileen. Isten áldja meg!
Ez volt az a Mr. Jackson, akit én ismertem. Sosem mulasztotta el, hogy megköszönje még az
apró dolgokat is. Mindig tudatta velem, hogy minden fáradozásomat nagyra értékeli.
61
- 18 -
Ír vendégszeretet
Írország számomra nem csupán egy helyet, hanem érzéseket is jelent. Egy ország csodálatos
kastélyokkal, kőépületekkel, s gazdag történelmével a lakhelyünkül szolgált néhány hónap
erejéig, éppen elég ideig ahhoz, hogy második otthonunknak tekintsük. Megszerettem az
időjárást, a kultúrát, az ételeket, a tájat, s különösen az ott élő embereket, akik oly nagy tisz-
teletet és szeretetet tanúsítottak irántunk.
Több hónapja úton voltunk, amikor Írországban ért az a hír, hogy többé nem térünk vissza
Bahreinbe. Igazán szomorú lettem emiatt, hiszen azt jelentette, hogy nem látom majd a
családomat olyan gyakran, mint amennyire szerettem volna. Személyes bánatom ellenére
sosem kérdeztem ennek okát, hiszen a szívemben tudtam, hogy áldott vagyok azért, hogy
ezt a munkát végezhettem. Egyik kontinensről a másikra utazhattam, s megtapasztalhattam
a világot egy egészen különleges, igazán VIP oldaláról.
Mielőtt megkaptam ezt az állást, meglehetősen tapasztalatlan és kissé naiv voltam. Mostan-
ra eljutottam odáig, hogy érettebb és függetlenebb legyek. Gyakorlatot szereztem abban,
hogy minden elém táruló helyzetből leszűrjem a tanulságot. Értékelni és elfogadni vala-
mennyi változást könnyűvé vált számomra még olyankor is, amikor a dolgok nem éppen
úgy történtek, ahogyan azt terveztem, vagy ahogyan azt vártam.
Mégis, a családtól távol élni mindvégig kihívást jelentett számomra. Látva, hogy az ő csa-
ládjuk együtt van, a sajátom is kezdett hiányozni. A honvágy apránként megöl, megmérgezi
az elmédet és arra sarkall, hogy eljátssz a felmondás gondolatával. Erős akaraterőre van
szükség ahhoz, hogy folytasd és továbbra is a legjobb teljesítményt nyújtsd a munkádban.
Barátokat megismerni az út során méginkább megéri az utazással járó fáradtságot. Oly sok
csodálatos ember érintette meg és gazdagította a lelkem oly sokféleképpen. Megeshet, hogy
nem emlékszem mindnek a nevére, de a kedvességük velem marad örökre.
Emlékszem a csodás tulajdonosokra, Paddyre és Clairre, valamint bámulatos személyzetük-

re, Tracyre, Laurára, Erinre és Kennyre. Olyan nagyszerűen gondoskodtak rólunk. Vendég-
szeretetük igazán példaértékű volt.
Minden nap lementem a birtok irodájába, hogy felkészüljek a tanításra. Bementem az iro-
dába, használtam a számítógépet és a nyomtatót, hogy rákeressek dolgokra és felkészüljek
62
ÍR VENDÉGSZERETET
az iskolai oktatásra. Tracy felelt a Grouse Lodge-i

foglalásokért és megkeresésekért, szívélyesen
üdvözölt és kedvesen lefoglalt egy széket és
asztalt számomra, hogy kényelmesen dol-
gozhassak. Olyan kedves és bájos hölgy
volt, kész volt feltöltős telefonkár-
tyát is szerezni számomra, hogy
kapcsolatba léphessek a csalá-
dommal.
Laura egészséges ételeket szol-

gált fel számunkra nap mint
nap. Isteni zabkásás-csokidarabos
sütit készített, s kint hagyta a konyhaaszta-
lon, hogy mindenki vehessen belőle. Emlékszem
mennyit járkáltam oda-vissza a konyha és az iroda között, hogy eleget
tehessek a napi édesség utáni vágyamnak.
Erin segítsége megkönnyítette a dolgokat számunkra. Ő és Laura minden egyes nap hoztak
Coolatore-ba ételt a Jackson család számára. Laura segített a takarításban. Minden nap ked-
ves volt és barátságos, miközben a házimunkát elvégezte.
Mr. Jacksonnak nem volt saját sofőrje, így egy Ray nevű helyi taxist alkalmaztak, ő lett a
kijelölt sofőrje. Ms. Grace lehetővé tette, hogy közvetlenül Ray-jel beszéljek, ha valahova el
kellett mennem. Elvitt a Wickwoodban található Bridgewater bevásáróközpontba, hétvégen-
te Dublinba, a Dundrum városközpontba. Szokásunkká vált, hogy reggel elvitt a bevásárló-
központhoz, majd később délután értem jött.
A helybéliek megszerették a családot és közel kerültek hozzájuk. Minden erőfeszítést meg-

tettek annak érdekében, hogy megőrizzék Mr. Jackson nyugalmát és magánéletét. A tulaj-
donosok kitértek a kérdések elől arra vonatkozóan, hogy Michael Jackson valóban az ő bir-
tokukon tartózkodik-e. Sok helybéli szándékosan félrevezette az újságírókat, más irányba
terelték őket, hogy távol tartsák a kíváncsiskodókat. Úgy hallottam, egy helyi farmer még
azzal is megfenyegetett egy riportert, hogy trágyával tölti tele a kocsiját! Ennyire védelmez-
ték Mr. Jacksont a helyiek!
Ezek az emberek a családunkká lettek egy kis időre. Megmutatták számunkra az igazi ír
vendégszeretet melegségét. Mindenki erőn felül törekedett arra, hogy ottlétünket emléke-
zetessé tegye.
63
64
- 19 -
World Music
Awards
Készen álltunk, hogy Londonba repüljünk a rangos World Music Awards 2006-ra. Michael
Jackson az adott év Diamond Award díjazottja, egy díjé, amelyet az MTV a Legjobb Zenei
Videoklipek díjazására ítélt oda.
Senki más nem érdemelte meg jobban ezt a díjat, mint Michael Jackson. A díjat a 25 évvel
ezelőtt megjelent Thriller című albumáért kapta, amely a zenetörténelem eddigi legnagyobb
példányszámban eladott albumává vált, elképesztő 104 millió példánnyal.
A terv szerint Prince, Paris és Blanket is megtiszteli az eseményt és megnézik, ahogy apuká-
juk átveszi a díjat, én pedig ott lennék kísérőként. Nemcsak az első utam volt ez Londonba,
hanem az első vörös szőnyeges díjátadóm is.
Ahogy közeledett a londoni út napja, egyre izgatottabb lettem. Teljesen el voltam ragadtatva
attól a gondolattól, hogy hírességeket fogok látni. Úgy hallottam, rengeteg híresség lesz,
Rihanna-tól kezdve Andrea Bocelli-ig. Beyoncé Knowles személyesen volt hivatott átadni a
díjat Michael Jacksonnak
Végre közelről láthatom őket! – gondoltam nagy várakozással. Tagadhatatlanul hatalmas ra-
jongó voltam.
Úgy tűnt, hogy a londoni rajongók szinte azonnal tudtak Michael Jackson hollétéről. A nyil-
vánosság feltehetőleg már azelőtt tudta, hogy a Jacksonok és a kíséretük hol tartózkodik,
még mielőtt én magam megtudhattam volna. Már voltak olyan emberek, akik megjelentek
az 5 csillagos Hempel luxus hotelnél, ahol a következő néhány napra megszálltunk.
Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptünk a Hempelbe, az emberek kint táboroztak, sikol-
toztak, énekeltek és buliztak a szálloda előtt. Egész nap énekelték a dalait. Az órák múlásá-
val egyre hangosabbak és hisztérikusabbak lettek. Őszintén sajnáltam a többi vendéget a
Hempelben.
Egy alkalommal úgy döntöttem, hogy egyedül vállalkozom arra, hogy megnézzem Londont
és megejtsek egy kis városnézést. Amikor visszatértem, szinte lehetetlen volt bejutnom a szál-
65
lodába. Beszorultam a sűrű tömegbe, és amikor végre előre jutottam, nem engedtek be a
hotelbe, mivel azt gondolták, hogy Mr. Jackson rajongói közé tartozom. Nem ismertek fel.
Fel kellett hívnom Basheert, hogy beszéljen a szálloda biztonsági szolgálatával, mire végre
tisztázódott, hogy bemehetek és a szobámba juthatok.
A WMA díjátadó november 15-én, szerdán volt, ami egy normál iskolai nap volt a szá-
munkra. Továbbra is zajlottak a tanórák a szállodában, de rendkívül nehéz volt az iskolai
dolgokra koncentrálnunk, mivel többször is megzavartak bennünket Mr. Jacksont imádó,
odakint sikoltozó és kiabáló rajongók.
Azt hiszem, nem csak én vagyok izgatott a ma esti díjátadó miatt – gondoltam.
A nap végén a gyerekek visszamentek a szobájukba, hogy felkészüljenek az estére. Napok

óta ábrándoztam azokról a hírességekről, akikkel aznap lehetséges, hogy találkozunk.
Lezuhanyoztam, és a szobaszerviznek köszönhetően gyorsan elfogyasztottam a korai vacso-
rámat. A szobámban maradtam és vártam, hogy Basheer hívjon. Készen álltam az indulásra.
Hirtelen jött egy hívás Grace-től.
– Hello, Ms. Aileen, beszélhetnék veled egy pillanatra?
– Persze, természetesen! – mondtam, és azon tűnődtem, miről lehet szó.
– Mr. Jackson úgy döntött, hogy nem viszi magával a gyerekeket a díjátadóra. Azt akarja,
hogy itt maradjanak a szállodában és inkább pihenjenek. Tehát Mr. Jackson arra kíváncsi,
hogy velük maradál-e a szobában? Azt mondta, nézhettek filmeket és rendelhettek a szo-
baszerviztől.
– Természetesen a gyerekekkel maradok! – mondtam habozás nélkül.
Olyan érzés volt, mintha Ms. Grace rosszul érezte volna magát miattam.
– Ugye megérted, hogy Mr. Jackson nem bízik senkiben a gyerekek kapcsán? Te vagy az
egyetlen ember, akiben megbízik velük kapcsolatban – magyarázta.
– Ms. Grace, kérlek, mondd meg Mr. Jacksonnak, hogy ne aggódjon. Vigyázni fogok az
angyalkáinkra.
– Köszönöm, Ms. Aileen. Kérlek, gyere át, amikor készen vagy. Nemsokára indulunk –
mondta.
– Egy perc múlva ott leszek.
Gyorsan átöltöztem a fekete ruhámból és a magassarkúmból kényelmes pizsamába, és átmen-

tem a lakosztályukba. A gyerekek is pizsiben voltak már, készen álltak a pizsama-party-ra.
66
WORLD MUSIC AWARDS
Láttam, hogy Mr. Jackson az ajtó mellett áll. Elegáns, flitteres zakót, díszes inget és bársony-
nadrágot viselt – tetőtől talpig feketébe öltözött. Fergetegesen nézett ki.
Biztosan ez az a zakó, amit Roberto Cavalli tervezett neki, amikor néhány héttel korábban az
írországi Coolatore-ba jött ruhapróbára – gondoltam, miközben csodáltam a megjelenését.
– Ms. Aileen, nem bánja, ha a gyerekekkel marad, amíg vissza nem jövök? – kérdezte Mi-
chael, megszakítva a belső gondolataimat. – Kérem, vigyázzon rájuk. Tudom, hogy megbíz-
hatok önben.
– Természetesen, Mr. Jackson. Ne aggódjon, vigyázok rájuk.
– Ms. Aileen! – kiáltott fel izgatottan Prince, amikor meglátott. – Apa azt mondta, hogy bár-
milyen filmet megnézhetünk és bármilyen ételt rendelhetünk.
– Klassz! Rendelhetünk akkor fish and chips-et? – kérdeztem.
– Igen, bármit!
Tíz perc elteltével Mr. Jackson megpuszilta és megölelte őket, majd elköszönt.
Mi pedig megkezdtük a film-maratonunkat és megrendeltük a kedvenc ételünket. Élveztük

az este minden percét és addig partiztunk, amíg el nem aludtak.
Leállítottam a filmet és kikapcsoltam a tévét, hogy a zaj ne zavarja és ne ébressze fel őket.
A gyerekek már mélyen aludtak, mint az angyalok. Annyira szerencsésnek éreztem magam,
amiért Mr. Jackson bízott bennem, hogy én vigyázzak rájuk. Prince, Paris és Blanket a legfon-
tosabb emberek voltak Mr. Jackson életében. Kész volt mindent feladni értük.
Néhány órával később hallottam, ahogy nyikorogva nyílik az ajtó. Hallottam Mr. Jackson kö-
zeledő lépéseit. Hirtelen magamhoz tértem. Nem hoztam magammal hajkefét, púdert vagy
rúzst, és a főnököm, Mr. Jackson látni fogja az „így nézek ki ébredés után” arcomat.
Nem volt idő felfrissíteni magam, ezért sietve végigtúrtam az ujjaimmal a kócos hajamon,
remélve, hogy úgy néz ki, mintha most jöttem volna egy szalonból.
Felálltam, egy mosollyal köszöntöttem, így igyekeztem javítani a kaotikus és rendetlen ki-
nézetemen.
– Ms. Aileen, nagyon köszönöm a mai estét. Jól szórakoztak?
– Nagyon jól éreztük magunkat! – válaszoltam.
– Jó! – mosolygott Mr. Jackson. – Jó éjszakát, Ms. Aileen, és még egyszer nagyon köszönöm!
– tette hozzá.
67
– Szívesen, jó éjt, Mr. Jackson.
Visszamentem a szobámba.
Néhány nappal később a televízióban megnézhettük az éjszaka eseményeit, és ez tényleg egy

sztárokkal zsúfolt este volt. Nemcsak a Diamond Award-ot kapta meg, hanem következés-
képpen a Guinness World Record-ot is átvette. Elmondta köszönő beszédét, ahol elsősor-
ban Prince-nek, Paris-nek és Blanketnek mondott köszönetet. Mr. Jackson elénekelte a híres
„We Are the World” című dalát. A rajongók annyira meghatódtak, hogy végig hisztérikusan
sikoltoztak és sírtak.
Mr. Jackson csak nagyon kevés emberben bízott meg, amikor a drága angyalairól volt szó.
Nagyon óvatos volt, hogy kit enged be a magán terébe. Óriási kiváltság volt, hogy a teljes
bizalmát nekem adta. Nem hibáztathattam ezért a bizalmatlanságért, mert túl sokszor el-
árulták olyan emberek, akikben megbízott.
Tisztában voltam vele, milyen nehéz volt otthagyni a gyermekeit, akár csak néhány órára is.
Abban a pillanatban megtiszteltetés volt megadni neki azt a nyugalmat, hogy részt vehessen
a WMA-n és élvezhesse az éjszakát.
Köszönöm a bizalmat, Mr. Jackson. Remélem, jól szolgáltam Önt és a gyerekeket.
68
69
- 20 -
A világ
legjobb főnöke
Még mindig szürreális, hogy Mr. Jacksonnak dolgozom.
Emlékszem, két éve még azért sírtam, mert a magasságomból 1 centiméter hiányzott ahhoz,
hogy stewardess legyek. Kit érdekel ez ma már?
Most Mr. Jacksonnak dolgozom. Ő pedig szó szerint megadta az esélyt arra, hogy világot
lássak.
Nagyon sok "életemben először" élmény ért: a gazdagok életstílusa, hogy privát repülőkön
utazunk kontinenseken át, első osztályon repülünk, kastélyokban élünk, ötcsillagos hotelek-
ben éjszakázunk – és hogy megrohamoznak a paparrazik.
Emlékszem az alábbi beszélgetésünkre a főnökömmel a Heathrow repülőtéren:
– Mr. Jackson, ha nem önnek dolgoznék, nem utazhatnék ennyi gyönyörű helyre. Köszönöm
a lehetőséget, és hogy megmutatja nekem a világot.
– Örömmel, Aileen. Megérdemli. Köszönöm, hogy tanítja a gyerekeimet. Isten megáldja!
Mialatt a családdal dolgoztam és utaztam, megismertem Mr. Jackson belső világát is –

karakterét, természetét és képességeit, amikre csak azoknak volt lehetősége, akik közel vol-
tak hozzá.
Michaelnek két különböző személyisége volt. A színpadon rendkívül határozott volt, profi
előadó. Rajongói előtt magabiztosság és hihetetlen tehetség áradt belőle. Híres volt tánclé-
péseiről, sikoltásairól és falsetto hangjáról. A színpadon kívül azonban teljesen más volt:
szerfelett félénk, zárkózott és szégyenlős, nagyon különbözött a színpadi személyiségétől.
Michael Jackson volt a leglenyűgözőbb zenész és előadó, akit a világ valaha látott, és akire a
"Pop Királya" becenevet ragasztották. 13 Grammy díjat, 12 Guiness világrekordot, 24 Ameri-
can Music Awards-ot, 5 Billboard díjat nyert, csak hogy néhányat említsünk.
70
A VILÁG LEGJOBB FŐNÖKE
Nem csak a zenét változtatta meg örökre, de a világot is. Támogatott klímaváltozással kapcso-
latos ügyeket, AIDS- és rákkutatásokat, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságát,
és természetesen saját "Heal The World" alapítványát is. Széles körű jótékonysági munkát
végzett, 500 millió dollár körüli értékben. Még a Filantrópia krónikája c. folyóirat is úgy jelle-
mezte Mr. Jackson korai jótékonykodási tevékenységét, mint ami "megnyitja az utat a híres-
ségek jótékonykodásának fellendüléséhez."
De Michael Jackson több volt ezeknél a statisztikáknál és elismeréseknél.
Elsősorban apa volt.

 apa séges karikaturista
tehet moly
könyv sszikus zene rajongója
Ő volt a leggondoskodóbb, legmeleg- 
szívűbb ember, akivel valaha találkoz-
a klaelkű

tam. Minden a gyerekeiről szólt. Ők
nagyl ilág legjobb főnöke!

voltak számára a legfontosabbak. 

Tehetséges karikaturista volt.
 Av
Szerette lerajzolni, karikírozni az embereket. Lenyűgözött, milyen tehetségesen bánt a ceruzá-
val. Szerintem Paris örökölte ezt a tehetségét. Mindketten remek skicceket tudtak készíteni.
Könyvmoly volt.
Valahányszor megláttam, mindig volt nála egy könyv (természetesen sosem olvasott ma-
gazint vagy pletykalapot). Olvasott a fotózásról, történelemről, utazásról, formatervezésről,
építészetről... telhetetlen és művelt olvasó volt.
Rajongott a klasszikus zenéért.
A lakóhelyén mindig klasszikus zene szólt: az olyan virtuózok, mint Mozart, Beethoven,
Chopin, Schobin... A zene átszűrődött a szobákon iskolakezdés előtt, iskolaidő alatt, még
késő éjszaka is. Meglepő volt, hogy egy poplegenda ennyire rajong a klasszikus zenéért.
Nagylelkű volt.
Az egyik "hobbija" az volt, hogy ajándékozott. Sok ajándékot kaptam tőle: a legújabb kütyü-
ket, albumokat és hasonló dolgokat. Amikor az első iPhone megjelent, vett magának egyet,
de azt akarta, hogy mindenki másnak is legyen ilyenje. Tehát az akkor kapható legnépsze-
rűbb árucikkből vett egyet mindenkinek (a beosztottaknak, a barátainak és a családjának
is). Szerette látni a meglepetést és a mosolyt az emberek arcán. Nemeslelkű volt: egyszerűen
szerette boldoggá tenni az embereket.
Ő volt a világ legjobb főnöke.
Mivel sok időt töltöttem vele, még a legintimebb pillanataiban is, láthattam valódi természe-
tét. Egyetlen egyszer sem kérdőjeleztem meg az erkölcseit.
71
Élő tanúja vagyok a néhai Michael Jackson veleszületett jóságának és tisztességének. Láthat-
tam, milyen igazából, hogyan bánt a gyerekeivel és a beosztottjaival.
Soha nem kezeltek kívülállóként. Ott laktam, ahol ők. Azt ettem, amit ők. Mr. Jackson a csa-
ládjuk részeként kezelt.
Természetesen Mr. Jackson nem volt tökéletes.
Végtére is ugyanolyan ember volt, mint önök vagy én. Mr. Jacksonban az érzelmek egész
skálája megvolt: a boldogság, szomorúság, düh, frusztráció és a zavar.
Voltak hangulatingadozásai és néha indulatos is volt. Néha csalódott. De soha nem volt erő-
szakos vagy hisztérikus, csalódottsága és frusztráltsága ellenére sem.
Azokban a zűrzavaros időkben, amikor Michael Jacksonnak jogi problémái voltak, még nem
voltam az alkalmazottja. Csak sejtem, hogy mekkora traumát és fájdalmat okozott ez szá-
mára. A molesztálási vádak mélyen megalázták és bíróság elé vitték. Az egész médiacirkusz,
a bizalommal való visszaélés... túl sok egy embernek.
Michael elment a tengerentúlra, néhány évig Bahrainben és Írországban élt. Itt találkoztam
vele, és itt kezdődött az én történetem.
Talán megpróbálta gyógyítani magát, feltölteni az energiáit. Talán arra volt szüksége, hogy
magába nézve megpróbáljon értelmet adni az emberi természetnek és a világnak. Talán újjá
kellett építenie a bizalmát, az önbizalmát és a szeretetét. Nem tudhatom: csak tűnődöm és
gondolkodom.
De két évvel azután, hogy elhagyta az Egyesült Államokat és körbeutazta a világot, Michael
Jackson hozott egy nagyon bátor és hősies döntést: elhatározta, hogy visszatér.
72
A VILÁG LEGJOBB FŐNÖKE
73
74
HARMADIK RÉSZ:
USA
- 21 -
Isten hozta
Las Vegasban!
A londoni őrület után pár napra még visszavonultunk Írországba, és ott töltöttük az év utolsó
napjait. Visszatértünk a békés ír vidékre, ahol feltöltődhettünk, mielőtt elindultunk volna
a következő nagy kalandunkra: az Egyesült Államokba.
Néhány nappal karácsony előtt a Jackson család visszatért az Államokba. Eközben elmentem
Bahreinbe meglátogatni a szeretteimet, családomat és a páromat. A karácsonyi ünnepek után
követtem a családot Las Vegasba.
2007 januárjában repültem Nevadába, Las Vegasba. Először tettem be a lábam az Egyesült
Államok területére, ami újabb kipipált tételt jelentett a kívánságlistámon. Las Vegas, a szóra-
koztatás világfővárosa lesz az otthonunk egy időre.
Először is bejelentkeztem a Red Rock Casino és Hotelbe, ami pár percnyire volt a Striptől.
A hotelt egyértelműen Nevada homokkő kanyonjai ihlették, feltűnő, kifinomult és barátsá-
gos esztétikával. Nyilvánvalóan nagy figyelmet fordítottak a szálloda minden egyes részletére.
Néhány hónappal később áthelyeztek egy lakásba Charlestonba, majd később a Palms Casino
Hotelben laktam. A Palms szintén kedvenc célpontja sok színésznek és celebritásnak, köztük
hollywoodiaknak is.
A Palms előcsarnoka pazar volt, a szobám pedig tágas. A fürdőben volt egy hatalmas kád és
külön zuhanyzó. A pultok, a falak és a padló is elegáns márványból voltak.
Ha nem a szobámban voltam, biztosan az egyik Palmshoz tartozó étteremben múlattam az

időt: a Lucky Penny 24/7-ben, vagy a Bistro Buffetben. Amerikában az étel nagyon finom
és az adagok hatalmasak, alig tudtam megenni, ami a tányéromon volt: Angus steak, pizza
specialitások, kínai ételek, szendvicsek, rákok, saláták és extravagáns desszertek, köztük
a kedvencem, az Oreós sajttorta.
Egy Mickey Mouse-os bőröndöt hurcoltam magammal a hotelből ki- és bemenet minden
nap. Észrevettem, hogy a személyzet kíváncsian lesi, vajon miért cipelek folyton magam-
mal ilyesmit. A fekete Disney-s bőröndöt a párizsi Disneylandi utunkról hoztam, nagyon
77
cukinak tartottam. Iskolai könyvekkel, jegyzetfüzetekkel, színezőanyagokkal, művészeti és

kézművesholmival volt tele, és minden egyébbel, amire a tanításhoz szükségem volt.
A biztonságiak – Bill, Javon és Alberto – reggelente felvettek a szállodánál, és elvittek

Mr. Jackson házához, aztán délutánonként, iskola után visszavittek.
A Jackson család egy 1400 m2-es villában élt, néhány kilométernyire a Striptől, az S. Monte
Cristo úton. Hatalmas birtok volt, ahol könnyen el lehetett tévedni: több szobája volt, mint
amennyit meg tudtam számolni, ezen kívül volt teniszpálya, kosárlabdapálya, színházterem,
úszómedence, lépcsősorok sokasága és egy felvonó.
Vegasi napjaim alatt több száz játékasztal és félkarú rabló mellett haladtam el, de én
sosem próbáltam ki a szerencsémet. Szabadnapjaim nyugodtan és magányosan teltek,
a péntekeket és szombatokat a Palms’ Brenden színházban töltöttem, amelynek 2500
személyes terme kényelmes módon a kaszinó szintjének végében volt. Sokszor néztem
filmeket és randiztam saját magammal.
Vasárnaponként, Grace-szel együtt templomba mentünk. Bár más keresztény felekezethez

tartoztunk, ez nem volt akadálya annak, hogy együtt menjünk misére. Ez először furcsa volt,
de aztán világossá vált, hogy ugyanazt az Istent szolgáljuk. Ezután rendszerint együtt ebédel-
tünk és megnéztünk egy filmet (ezúttal nem egyedül voltam, hanem egy baráttal). A filmet
ritkán fejezhettük be, mert Mr. Jackson gyakran hívta Grace-t valamilyen vészhelyzet miatt.
Igen, neki még a pihenőnapjain is dolgoznia kellett.
Las Vegas maga volt a csodaország, annyi látnivalóval és attrakcióval, amikről sose hallottam
azelőtt: show-k, koncertek, szerencsejátékok, cirkuszok, karneválok, 3D mozik, vidámpar-
kok... Las Vegas soha nem fogyott ki az ilyesmiből.
Most, ha visszagondolok, Las Vegas tökéletes ellentéte volt az írországi Westmeath-nek.
Westmeath-nek megvolt az álmos falucskákra jellemző bája, míg Vegas volt a város,
amely soha nem alszik. Írország távoli volt, csendes és elszigetelt; itt Mr. Jackson biz-
tonságban érezte magát. Másfelől azonban Las Vegas színes volt, életteli és hangos.
Abban a városban minden ki volt találva. Mint a szórakoztatás világfővárosa, a város
tele volt mega-kaszinókkal, vidám show-műsorokkal, luxushotelekkel, és általánosság-
ban is álomszerű volt az atmoszférája. Valóban, Vegas, nevéhez méltóan olyan, mint egy
csodaország felnőtteknek. Sokkal hektikusabb, mozgalmasabb volt az élet itt, Mr. Jack-
son szülőföldjén. Írországban többnyire csak ő, a gyerekek, Grace és én voltam ott, de
az Egyesült Államokban hirtelen nagy csoport lett körülöttünk: biztonságiak, testőrök,
személyi asszisztensek, fodrászok, menedzserek, sofőrök... Nehéz is volt fejben tartanom
a neveket, mert gyakran változtak. Hozzászoktam mások állandó, csendes jelenlétéhez;
hogy a fülhallgatót és kimért arckifejezést viselő biztonságiak követnek mindenhova.
A következő évben Las Vegas volt a "főhadiszállásunk", ahonnan átruccantunk egyik város-
ból a másikba: Los Angelesbe, New Jersey-be, San Franciscóba, San Joséba, New Yorkba, és
még Tokióba is. Az Államokba mindig visszatértünk, de Neverlandre soha.
78
ISTEN HOZTA LAS VEGASBAN!
Néha azon gondolkodom, hogy milyen más volt az életünk az Egyesült Államokban, ellen-
tétben az írországi életünkkel. Nem tehetek róla, de időről-időre a "mi lett volna ha"-kon
elmélkedem. Ez talán csak ábrándozás, de néha azon kapom magam, hogy arra gondolok:
mi történt volna, ha nem jövünk vissza?
Mi van, ha Írországban maradunk?
Vajon Michael Jackson még mindig életben lenne?
79
- 22 -
Kenya
A 2007-es első iskolai napunkon kicsit korábban érkeztem, már alig vártam, hogy a kará-
csonyi ünnepek után elkezdjem az iskolát. Izgatott voltam, hogy újra láthatom a gyerekeket.
Az osztályterembe vezető úton összefutottam Prince-szel.
– Jó reggelt, Gooko! – köszöntöttem Prince-t az álnevén. – Nagyon örülök, hogy újra láthat-
lak. Nagyon hiányoztatok, srácok.
– Szia Aileen, jó reggelt. Te is hiányoztál!
A gyerekek néha Aileennek, néha Ms. Aileennek hívtak. Nem igazán számított, nem igazán
bántam. Ez nem azt jelenti, hogy nem tisztelnek, mint tanárt.
Úgy nőttek fel, hogy megszokták, a közelükben lévő embereket a keresztnevükön szólítják.
– Találd ki, mi történt, Aileen! – folytatta Prince izgatottan, nagy mosollyal az arcán.
– Gooko, az arckifejezésed látva azt gondolom, hogy valami igazán különleges dolgot fogsz
elújságolni nekem.
Kenya volt Mr. Jackson karácsonyi ajándéka a gyerekeknek, aki egy csokoládébarna labrador
kiskutya volt.
– Talált! Gyere, gyorsan! – Prince megfogta a kezemet és az üres garázs felé húzott. – Azt
szeretném, hogy találkozz Kenyával.
Megmutatott nekem egy imádnivaló, csokoládébarna labradort, aki mélyen aludt a lábtörlőn.
Olyan pici volt, csak néhány hetes.
– Ó, istenem, Gooko! Milyen cuki! – gügyögtem. – Mikor kaptad?
– Apa karácsonyra ajándékozta nekünk.
– Ó, Gooko, ő a legaranyosabb kutya.
80
KENYA
– Szeretnéd megsimogatni? Rajta! Nagyon barátságos.
Előrementem és gyengéden megérintettem Kenyát. Felébredt a könnyű szendergéséből.
– Ne félj, felveheted, ha szeretnéd.
– Igen?
– Persze! Csak légy óvatos, oké? Még nem ismer téged!
Úgyhogy óvatosan felemeltem Kenyát és egy puszit adtam neki. Úgy tűnt, Kenyának ez tet-
szik, és nem reagált hevesen.
– Látod? – vigyorgott Prince. – Kedvel téged!
– Oh Gooko – mosolyogtam. – Olyan imádnivaló. Máris szeretem.
– Aileen, Apa azt mondta, hogy reggelente, iskola előtt és a szüneteink alatt játszhatunk vele.
– Legyen így. Alig várom! – mondtam, miközben gyengéden visszatettem a kiskutyát.
– Apa azt mondta, mivel én vagyok a legidősebb, ezért én vagyok megbízva, hogy vigyázzak
rá – mesélte büszkén Prince.
– Szóval, te fogod őt etetni?
– Igen, én. Magam fogom kiképezni Kenyát, hogy az egyszerű parancsokat kövesse. Mond-
tam Billnek, hogy hozzon Kenyának játékokat és jutalomfalatokat.
– Ez nagyon jó. Biztos vagyok benne, hogy Kenya jó kezekben van. Meggyőződésem, hogy
jól fogod a gondját viselni.
A háziállatok tartása nagyszerű lehetőség volt Mr. Jackson számára, hogy megtanítsa gyer-
mekeinek a felelősségvállalást. Mr. Jackson hajthatatlan volt abban, hogy Prince és nem más
a felelős azért, hogy a kutya jól táplált és jól képzett legyen. Prince magával hozott egy seprűt
és szemeteslapátot, hogy feltakarítson Kenya után.
Ahogy telt az idő Kenya gyorsan növekedett. Mielőtt észrevettem volna, a csokibarna kisku-
tyából teljes méretű labrador lett, és nem tudtam többé felvenni.
Valahányszor meglátott, rám ugrott és megnyalt, én pedig mindig Prince-t hívtam segítségül.
Prince, mivel felelősségteljes gazdi volt, mindig jött és megmentett.
– Ez jó jel, Aileen. Ez azt jelenti, hogy szeret téged! – mondta nevetve.
Igen, Gooko, biztosan, én is pont így érzem – gondoltam magamban.
81
- 23 -
Egy meglepő látogatás

Egy hétfő reggel a szokásoshoz képest harminc perccel később ébredtem. Soha többé nem né-
zek vasárnap pay-per-view, fizetős TV-csatornát, korholtam magam. Kiugrottam az ágyamból
és gyorsan lezuhanyoztam.
Kivágtattam a charlestoni apartmanomból. Hála Istennek, a biztonságiak még nem érkeztek

meg. Néhány perc múlva láttam, hogy a fekete Escalade közeledik.
– Jó reggelt, hogy vagy ma? – köszöntöttem Billt.
– Köszönöm, jól! – válaszolta, miközben az autó hátuljába tette apró bőröndömet. – Van még
időnk. Szeretnél a Starbucks felé menni, hogy igyál egy kávét?
– Persze, akkor menjünk – válaszoltam buzgón. Rendkívül hálás voltam, hogy ezt megkér-
dezte. Mivel elaludtam, még reggelizni sem tudtam. Bill megállt a legközelebbi Starbucksnál.
Hozott nekem egy cappuccinót és egy macchiatót magának. Hálásan megköszöntem neki.
Biztonságban – és ami a legfontosabb – időben érkeztünk meg a birtokra. Tulajdonképpen

még 15 perccel korábban is. Huh, ez necces volt, gondoltam. Hallottam, ahogy Mr. Jackson
és a gyerekek az iskolához készülődnek. Nagyon gyakorlatias apa volt, ha a gyerekeiről volt
szó, mindent ő maga akart megcsinálni. A gyerekei emiatt álltak olyan közel édesapjukhoz és
ezért szerették őt annyira. Mr. Jackson minden egyes nap korán felkelt azért, hogy segítsen a
gyerekeknek előkészülni az iskolához és hogy közösen reggelizzenek.
Tantermünk Monte Cristoban közvetlenül az ebédlő mellett volt, csak egy kis folyosó válasz-
totta el. Olyan érzés volt, mintha egy ház lenne a házon belül: saját hálószobája, konyhája,
étkezője, fürdőszobája, nappalija volt. A hűtőszekrény tele volt vízzel és egészséges harapni-
valókkal. A tanórákat a nappaliban tartottuk, amelyet a gyerekek és én díszítettünk fel, hogy
úgy nézzen ki, mint egy igazi tanterem. Táblát, polcokat, oktató posztereket és térképeket
helyeztünk el.
Ekkorra már Mr. Jackson teljes munka-üzemmódban volt. Amikor mi az osztályban voltunk,
őt is lefoglalta a munka. A hálószobája közvetlenül a tanterem felett helyezkedett el, és néha
még hallhattuk is, ahogy próbált.
82
EGY MEGLEPŐ LÁTOGATÁS
– Mi volt az? – kérdeztem a diákjaimtól.
– Ó, ez csak Apa – válaszolta Paris nyugodtan.
Először megijedtem, de gyorsan megszoktam a fentről hallatszó dobbantásokat és puffanáso-

kat, valahányszor Michael Jackson a táncmozdulatait gyakorolta.
A szünetekben a gyerekek az apukájukhoz szaladtak, miközben én a tanteremben maradtam.

Prince vagy Paris mindig hozott nekem Mr. Jackson által előkészített ebédet. El tudja ezt kép-
zelni, hogy Mr. Jackson, a Pop Királya készítette össze az ebédemet?
Tornaórán minden nap 20-30 kört kocogtunk a medence körül. Ezt mindig csináltuk, bár-
hol is voltunk, bármilyen évszak is volt. Mr. Jackson nagyon odafigyelt a fittségre. A vegasi
kúriában Mr. Jackson az erkélyéről nézte, ahogyan a köröket rójuk. Amikor észrevette, hogy
lassítunk, fentről lekiabált:
– Gyorsabban!
Mindannyian nagyon nevettünk és gyorsabb tempóra váltottunk.
Valahányszor megérkeztem és elhagytam a birtokukat, Kenya csóválta a farkát, mintha "helló"-t

és "viszlát"-ot mondana nekem. Mindig beugrottam hozzá és játszottam vele egy kicsit, ez a napi
rutinunkká vált. Később kaptak egy kiscicát is – egy fekete macskát, akit Thrillernek neveztek el.
A gyerekek mindig utánanéztek a háziállataiknak az órák előtt és után, valamint a szüne-

tekben is. Prince feladata volt, hogy Kenyára, a kutyára vigyázzon, Paris gondjaira pedig
Thriller, a macska volt bízva. Legtöbbször a háziállatok is oda mentek, ahová mi mentünk. A
gyerekek szomorúak voltak, amikor otthon kellett hagyniuk az állatkáikat, például amikor
a tengerentúlra utaztunk.
---
Egy nap meglehetősen korán érkeztem az iskolába. Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, a
gyerekek nagyon hangos kiáltását hallottam: – MEGLEPETÉS!
Teljes tüdőből visítottak.
Meglepődve ugrottam egyet, mintha a szellemem néhány másodpercre elhagyta volna a testemet.
– Tényleg nagyon megleptetek! – mondtam nekik.
Kuncogtak a reakciómon. A gyerekek szerették a bolondozásokat, a vicceket és az apró csíny

tevéseket, akárcsak Mr. Jackson.
– Jó reggelt angyalkák! – mondtam nekik, miután normalizálódott a lélegzésem.
83
– Vártunk már! – mondták.
– Jó reggelt, Ms. Alien! – ugratott csintalan nevetéssel Blanket.
– Ó, oké, nos, köszönöm, hogy vártatok... Úgy gondolom, hogy épp időben vagyok – vála-
szoltam enyhe zavarban. Még tényleg nagyon korán volt és a gyerekek általában nem voltak
fent ilyen korán.
Prince, Paris, Blanket és én kéz a kézben együtt mentünk az „osztályterembe”. Egy rövid cse-
vegés után elkezdtük az órát az első tantárgyunkkal, a Társadalomtudománnyal.
Váratlanul félbeszakított bennünket egy kopogás az ajtón. Prince felállt, hogy megnézze ki az,
és az ajtóban maga a Pop Királya, Mr. Jackson állt.
– APA! – kiáltott fel boldogan a három angyal. Odarohantak hozzá, és csoportosan megölelték.
– Üdv, Ms. Aileen! Kérem, folytassa azt, amit csinál. Kérem, vegye úgy, mintha itt sem len-
nék. Gyerekek, üljetek vissza a helyetekre és hallgassátok Ms. Aileent! – mondta Mr. Jackson.
Mr. Jackson a szoba hátsó részébe ment és csendben leült az egyik sarokba. A gyerekek folya-
matosan hátrafelé nézegettek az apukájukra és integettek neki.
– Hé, mindenkinek koncentrálnia kell! Ne engem nézegessetek! – mondta higgadtan,

de mindhárom gyerek még hangosabban nevetett.
Vicces lehetett a gyerekek számára az a gondolat, hogy apjuk aznapra az osztálytársuk lesz.
Én viszont megdöbbentem – vagy inkább azt mondanám, hogy elöntött a pánik. A bahreini
tanterem kameráit leszámítva Mr. Jackson soha nem ült be az óráinkra. Soha. Erre egyáltalán
nem voltam felkészülve és izzadni kezdett a tenyerem.
– Nagyon sajnálom Ms. Aileen, szeretnék itt maradni – mondta, mintha olvasott volna a
gondolataimban.
– Nem probléma, Mr. Jackson! Kérem, maradjon, ameddig csak szeretne! – hazudtam.
De mégis mit tehetnék, rúgjam ki? Igazság szerint ájulás közeli állapotban voltam. Olyan volt,
mintha az iskola igazgatója (vagy az iskola igazgatótanácsának az egyik tagja) jött volna be az
osztályterembe, hogy megfigyelje a tanításomat.
Képzelhetik, milyen feszültnek éreztem magam – egy pár másodpercre még a látásom is
elment – csak az izzadt tenyerem és a Bvlgari Amethyste-et, az MJ parfüm-kollekcióm egyik
illatát éreztem, amely áthatotta az egészet szobát. Mondtam egy imát és reméltem, hogy nem
ájulok el.
Beszélgetéssel folytattuk az osztályban. Remegett a hangom, miközben minden erőm-
84
EGY MEGLEPŐ LÁTOGATÁS
mel megpróbáltam a lélekjelenlétemet megőrizni. Egy idő után Mr. Jackson felemelte a
jobb kezét.
Mire készül most és miért viselkedik úgy, mintha a tanítványom lenne?
– Igen, Mr. Jackson?
– Miss Aileen, kérem, elmagyarázná az osztálynak, hogy miért ünnepeljük a Veteránok Nap-
ját? – kérte.
A gyerekek kuncogtak.
– Természetesen, persze! – válaszoltam.
Mr. Jackson folytatta:
– Gyerekek, kérlek, figyeljetek rá, mert nagyon fontos, hogy tudjátok az ünnep jelentőségét
és azt, hogy miért ünnepeljük!
Elmagyaráztam nekik, hogy a Veteránok Napja egy szövetségi ünnep az Egyesült Államok-
ban, amelyet minden évben november 11-én tartanak a katonai veteránok tiszteletére. A ve-
teránok olyan emberek, akik az Egyesült Államok fegyveres erőiben szolgáltak, mint a Had-
sereg, a Haditengerészet, a Tengerészgyalogság, a Légierő és a Parti Őrség.
– A Veteránok Napja az a nap, amikor azok szolgálataira emlékezünk, akik hazánk szabad-
ságát védték. Hálásnak kell lennünk ezeknek a bátor embereknek és meg kell őket ünne-
pelnünk.
További történetek és magyarázatok hangzottak el, majd Mr. Jackson felállt és mosolygott,
elégedettnek tűnt.
– Nos, azt hiszem, kint várok rátok. Mindenkivel találkozunk, ha vége a tanításnak. Köszö-
nöm, Ms. Aileen!
– Nagyon szívesen, Mr. Jackson!
Amikor Mr. Jackson becsukta maga mögött az ajtót, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Hú,
ez nem is volt olyan rossz! Ok nélkül aggódtam.
A jelenléte nyomasztó volt, de élveztem a rövid látogatását. Igazából hálás voltam azért, hogy
beugrott. Mr. Jackson azzal gazdagította a beszélgetésünket, hogy nagyszerű történeteket
osztott meg az osztállyal.
85
- 24 -
Eljárni otthonról
Az egyik hétvégén Mr. Jackson úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne elvinni a gyerekeket a Chuck
E. Cheese étterembe.
Mr. Jackson annyira szerette volna, hogy gyermekeinek, Prince-nek, Parisnek és Blanketnek
normális gyermekkora legyen. Azt akarta, hogy élvezzék azokat az egyszerű dolgokat, ame-
lyek neki sosem adattak meg. A kis Michael már dolgozott, amikor a vele egyidős gyerekek a
játszótéren vagy a helyi játékteremben játszottak. Már öt évesen is fáradhatatlanul, naponta
több órán át próbált, testvéreivel együtt tökéletesítette a hangját és a tánckoreográfiát, apja,
Joe szigorú irányítása alatt. 11 éves korára már a Jackson 5 frontembereként tűnt fel a tévé-
ben, és a csapattal sorra érték el a slágerlisták első helyét.
Michael gyermekkorában egyáltalán nem volt semmi, ami „normális” lett volna.
Mi lenne jobb szórakozás a gyerekeknek, mint egy kiruccanás a Chuck E. Cheese-be?

Gyakorlatilag minden olyan gyerek, aki a '80-as és '90-es években Amerikában született,
ezen a szeretett márkán nőtt fel. Az étterem bőséges pizzaválasztékkal rendelkezett, egy em-
berszerű egér volt a kabalafigurája, a szlogenje pedig úgy hangzott: "Ahol egy gyerek, gyerek
lehet". Ez a cég minden bizonnyal az amerikai gyermekkort testesítette meg.
Zárt, erősen védett világukban Prince, Paris és Blanket számára már egy gyorsétterembe való
kiruccanás is nagy kalandnak számított.
Bejelentkezés nélkül és lazán mentünk be az étterembe. Mr. Jackson kapucnis pulcsit viselt,
hogy álcázza magát, és megpróbált halkan beszélni, hogy ne keltsen feltűnést. Leültünk a
sarokba, és igyekeztünk a lehető legdiszkrétebben viselkedni. Az egyik testőr megrendelte az
ételeket, miközben a gyerekek a játszósarokba futottak.
A három testvér a felhők felett lebegett. Izgatottak voltak amiatt, hogy más gyerekekkel is
tudnak játszani, egyik játékgéptől a másikhoz ugrándoztak. Még Mr. Jackson is csatlakozott
hozzájuk és játszott velük. Látható volt, hogy Mr. Jackson épp annyira élvezte ezt, mint a
gyerekek.
Egy idő után az emberek elkezdték felismerni őt. Bámulni kezdték, elővették a telefonjukat,
hogy fényképeket készítsenek és videókat rögzítsenek.
86
ELJÁRNI OTTHONRÓL
Egy filippínó család még sarokba is szorított engem és a saját nyelvünkön szólt hozzám.
– Miss, Pinay ka? Pwede magpa-autograph kay Michael Jackson? (Kisasszony, ön filippínó?
Kaphatunk egy autogramot Michael Jacksontól?)
Megdöbbentem, hogy felismerték, hogy Mr. Jackson társaságának vagyok a tagja. Bármen�-
nyire is örültem, hogy filippínókkal találkozom, tudtam, hogy nem teljesíthetem a kérésüket.
Amatőr dolog lenne ez a részemről. Én magam sem kértem soha autogramot Mr. Jacksontól.
– Sajnálom, nem tudok segíteni – utasítottam el udvariasan őket.
Amikor visszatértem az asztalunkhoz, a tömeg kezelhetetlenné vált.
– Sajnálom gyerekek, most mennünk kell! – mondta Mr. Jackson. Prince, Paris és Blanket
elszomorodtak, de azt tették, amit mondtak nekik. Távoznunk kellett mielőtt a helyzet ros�-
szabbra fordult volna. Bár jól érezte magát a Chuck E. Cheese-ben és szívesen maradt volna,
de ez sajnos lehetetlen volt.
---
Egy másik kedvelt családi időtöltésük a mozizás volt. A Luxorban moziztunk, a The Strip
egyik első teljesen tematikus mega-szórakoztatóközpontjában. Az egyiptomi stílusú központ
és kaszinó az egyik legfelismerhetőbb szálloda, egy 350 láb magas fekete üveg-piramissal és
egy óriási obeliszkkel. Ez a gízai Nagy Szfinx lenyűgöző másolata volt.
A család gyakran látogatta a Luxor IMAX moziját, mert a gyerekek nagyon szerették a
3D-s filmeket. A közönség vezeték nélküli fülhallgatót és polarizált szemüveget viselt,
így olyan érzés volt, mintha a kép kiugrana a vászonból. Néha a gyerekek, sőt még Mr.
Jackson is kinyújtották a karjukat, és megpróbálták megérinteni az előttük lévő képeket.
Rengeteg 3D-s filmet néztünk meg, de A dinoszauruszok (The Dinosaurs) vezették a ked-
venceik listáját.
Az előkészítő intézkedéseket mindig a biztonsági szolgálat intézte. Ők egyeztettek a mozival,

és beütemezték a filmet. Nem mentünk közvetlenül oda az IMAX mozi bejáratához jegyeket
és rágcsálnivalót vásárolni, hanem általában akkor osontunk be, amikor az egész moziban
már félhomály volt és épp elkezdődött a film. Megvoltak a kedvenc rágcsálnivalóik: sült
krumpli, italok és popcorn Tabasco-szósszal.
Minden előzetes óvintézkedés ellenére az emberek mindig tudták, hogy Michael és család-
ja odabent van. A paparazzik szakértők voltak abban, hogy percek alatt kiderítsék a család
tartózkodási helyét. Amint a film végetért és kijöttünk a moziból, már villantak is a fényké-
pezőgépek és a telefonok. Normál esetben a testőrök vigyáztak Mr. Jacksonra, miközben én
a gyerekek arcát takartam el, hogy ne lássák őket. Általában szét kellett válnunk, hogy a pa-
parazzik ne jöjjenek a gyerekek után, és így a figyelmük középpontjában Mr. Jackson maradt.
Ezt követően a kocsiban találkoztunk újra.
87
Minden alkalommal ez történt amikor moziba mentünk, és ezeknek a helyzeteknek a ke-

zelése már természetessé vált számomra. Részletes eligazítást kaptunk arról, hogy mit kell
tennünk ha ez történik, és minden alkalommal így történt, egyre nagyobb gyakorisággal és
intenzitással.
Ezek voltak azok az egyszerű dolgok, amelyeket a Jackson család "luxusnak" tekintett,
de ritkán engedhette meg magának: Chuck E. Cheese éttermek... mozik... Disneyland... a
közeli park... játszóterek... Az volt az álmuk, hogy úgy látogathassanak el ezekre a helyekre,
hogy ne vadásszanak rájuk vagy zaklassák őket. Mivel "közszereplő" vagy, az emberek azt
várják el, hogy te is a "közjavak" egyike legyél, amiből mindenki részesülhet.
Mr. Jackson nem előadóként vagy hírességként, hanem apaként akart kijönni és az utcákon
sétálni – és még azt az egyszerű feladatát sem tudta ellátni, hogy a gyerekeit elvihesse valaho-
vá, mert a nyilvánosság nem engedte neki.
Az egyszerű örömöket, mint például a szabadságot, a magánéletet és az időt a legtöbben

szabadon élvezhetik, de mindezek megfizethetetlen árucikké váltak Michael Jackson szá-
mára. Legyünk hálásak azért, hogy olyan lehetőségeink vannak, amelyeket más emberek
nem kaphatnak meg.
88
EGY NAP SAN FRANCISCOBAN
89
90
- 25 -
Egy nap
San Franciscoban
– Ott vagyunk már? – kérdeztem a sofőrt a volán mögött.
– Nem, de felébresztem, amint közeledünk – válaszolta.
Bámultam az autó ablakát, még úgy is, hogy teljes feketeség volt. A száraz nevadai kanyonok
és sivatag körvonalai óráról órára változtak át pálmafás és zöldebb tájjá.
Annak érdekében, hogy elkerüljük a nyilvánosságot, közvetlenül éjfél előtt távoztunk követ-
kező úticélunk irányába.
Szokás szerint fogalmunk sem volt arról, hogy pontosan merre indulunk, de ez része volt az
izgalomnak. Azon tűnődtem, hová vezet most ez a kaland a Jackson családdal?
Nem sokkal később alvás és ébrenlét között hánykolódva, mikor felébredtem, a gyönyörű San
Jose-ban találtam magam.
San Jose a San Francisco-öböl legdélebbi részén található, és Kalifornia állam harmadik
legnagyobb városa. Megkérdeztem Mr. Jacksont, hogy megnézhetnénk-e a helyi látványos-
ságokat, múzeumokat és parkokat. Igent mondott, hiszen ő maga is nagy múzeumrajongó
volt és a gyerekeket is el szerette volna vinni.
Izgatottan vártuk, hogy megtekinthessük a Rózsakeresztes Egyiptomi Múzeumot és Planetá

riumot. Egy dolog közös volt bennem és Mr. Jacksonban: mégpedig az ókori egyiptomi tör-
ténelem és kultúra iránti csodálatunk. Bizonyára emlékeznek a Remember The Time című
videoklipjére egyiptomi öltözetben, egyiptomi stílusú koreográfiával.
A rózsakereszteseknek van a legnagyobb kiállított gyűjteményük az ókori egyiptomi műal-

kotásokból az egész nyugati parton, széleskörű gyűjteménnyel rendelkeznek a dinasztiák
előtti, kora iszlám egyiptomi időkből.
Ezt követően megnéztük a Kelley Parkot. 172 hektárnyi területen élvezhettük gazdag és vál-
tozatos látványosságait, úgymint a helyi állatkertet, a piknikezőt, játszótereket és kerteket.
91
Elcsatangoltunk a parkban, élveztük a szép kilátást, a nyugtató halastavat és a gyönyörű kertet.
A következő reggelen, meglepetésemre Mr. Jackson felhívott telefonon:
– Üdv, Ms. Aileen, szeretné megnézni Frisco-t? – kérdezte.
– Természetesen igen! – válaszoltam hezitálás nélkül.
– Nyugodtan hívja fel a biztonságiakat és kérje, hogy vigyék el önt Friscoba. Menjen, amikor
csak szeretne.
– Köszönöm Mr. Jackson!
– Érezze jól magát Ms. Aileen!
– Biztosan úgy lesz, köszönöm!
Fel is hívtam a biztonságiak vezetőjét, hogy szeretném megnézni a várost.
– Természetesen Ms. Aileen, Mr. Jackson már említette. Csak az ön hívását vártam. Mr. Jack-
son megkért, hogy oda vigyem, ahová csak szeretné – erősítette meg.
– És kérte, hogy épségben hozzam is önt haza – tette hozzá.
Gondolkodás nélkül gyorsan átöltöztem kényelmesebb ruhába: zöld pólót, farmernadrágot,

fehér kapucnis pulcsit és a legkényelmesebb fehér sneakersemet vettem fel. Gyorsan kikeres-
tem az interneten a legfontosabb látnivalókat. Csak egyetlen napom volt, biztosra akartam
menni, nehogy kimaradjon bármi is.
Az út San Jose-ból San Franciscoig csupán egy órát vett igénybe. Átadtam az útvonaltervet a
testőrnek, hogy elvigyen azokra a helyekre, amelyeket meg szeretnék nézni.
Az első megálló a Russian Hill volt, a North Beach Lombard utcai lakónegyede, amelyet a
város Kis-Olaszországának is neveznek.
A filmbe illő környék leginkább a "világ legkanyargósabb" utcájáról ismert, mintha a munká-
sok részegségükben építették volna az utat. Turisták tömege érkezik ide, hogy fotózkodjanak,
gyönyörködjenek a festői látványban, vagy csak érezzék a környék vibrálását.
A következő megálló a Fisherman’s Wharf városnegyed volt, ahol a sofőr kitett. Megkér-
tem, hogy a kijelölt találkozási ponton vegyen fel három óra múlva. Úgy gondoltam, ele-
gendő időm lesz arra, hogy szétnézzek, vegyek valami harapnivalót és beszerezzek néhány
szuvenírt és ajándékot.
A Fisherman’s Warf az 1800-as évek óta helyi központja a mai napig aktívan működő
halászflottának. A 39-es móló a leghíresebb mind közül, a vízre néző kereskedelmi komp-
92
EGY NAP SAN FRANCISCOBAN
lexum éttermekkel, boltokkal csábítja az oda látogatókat. Érdemes kipróbálni a frissen

készült tengeri étkeket, valamint a kagyló levest (clam chowder) is, mely méltán népszerű.
A híres kaliforniai tarisznyarákot (Dungeness crab) is számos, a környéken található ét-
termekben is meg lehet kóstolni rákszezon idején novembertől egészen márciusig.
Élveztem a San Francisco-öböl látványát, beleértve a Golden Gate hidat és az Alcatrazt is,
melyet azonnal felismertem az A szikla című filmből Sean Connery-vel és Nicolas Cage-dzsel
a főszerepben.
Mint az akció-thriller filmek nagy rajongója, kilátásba helyeztem egy látogatást a szigeti bör-
tönbe, hogy többet megtudhassak erről a hírhedt és félelmetes helyről. De még mielőtt észbe
kaptam volna, a három óra elrepült. Nem akartam, hogy a biztonságiakat őrületbe kergessem
azzal, hogy utánam kutatnak, mert nem jelenek meg időben a megbeszélt helyen.
Az egynapos kirándulásom Friscoba rövid volt ugyan, de tagadhatatlanul felejthetetlen és

nagyszerű időt töltöttem itt. Boldogan és elégedetten ültem be az Escalade hátsó ülésére,
hálás voltam a főnökömnek, hogy roppant figyelmességének köszönhetően lehetőségem
nyílt megnézni San Franciscot.
Mr. Jackson tudta, hogy ez az első alkalmam Kaliforniában, és azt szerette volna, hogy a
lehető legtöbb tapasztalattal térjek vissza. Szerette volna, hogy valamennyi helyet ahová el-
megyünk felfedezzek, megtapasztaljak és értékeljem..
Mindenek felett a legnagyobb ajándék az élmények gazdagsága volt, melyet Mr. Jackson
adott nekem. Neki köszönhetően körbejártam a világot, csodálatos kultúrákat fedezhettem
fel, elképesztő emberekkel találkozhattam, és izgalmas ételeket fogyaszthattam. Ez egy olyan
különleges ajándék, melyet soha senki nem vehet el tőlem, egy olyan mementó, mely örök
életemre velem marad.
93
- 26 -
Hollywoodi Csillag
San Joséból Los Angelesbe költöztünk, és az egyik leginkább megfoghatatlan irányítószámú
Beverly Hills 9210-ben telepedtünk le.
A gyerekek nevelése szempontjából semmi sem változott. A rutinunk mindig ugyanaz volt,
és nem is szakadt meg. Az iskola továbbra is folytatódott, bárhol is voltunk a világban – Íror-
szágban, Tokióban, Londonban, Los Angelesben vagy Las Vegasban. Az egyetlen dolog, ami
változott, az órarend. Mióta elhagytuk Bahreint, a beosztásunk "vasárnaptól-csütörtökig"-ről
"hétfőtől-péntek"-re módosult. De bárhol is voltunk, a gyerekek minden egyes tanítási napon
felöltöztek az iskolai egyenruhájukba, én pedig a tanári kosztümömbe. A napi tananyagot át
kell adni a lelkes fiatal elméknek. Így teltek nap mint nap a tanítási napjaink.
A második emelet egyik elegáns szobáját alakították át tantermünkké. Úgy nézett ki, mint
egy ügyvédi iroda, mahagóni lambériával a padlótól a mennyezetig; meleg világítással, ele-
gáns bútorokkal és előkelő festményekkel.
A 30 perces szüneteinkben a konyhába mentem és a komornyikkal beszélgettem, miközben

ő a rágcsálnivalót készítette elő a gyerekeknek.
– Tehát a reggeli szünete minden nap 9:30-kor van? – kérdezte a komornyik.
– Igen, minden nap 9:30. Elkészíthetem az ételt, ha akarja – mondtam.
– Nem, nem, természetesen nem. Sajnálom, elvesztettem az időérzékemet. Megígérem,

hogy holnaptól kezdve időben elkészítem a harapnivalókat.
– Semmi gond. Nagyon szépen köszönöm! – mondtam.
– Szóra sem érdemes. Csak kíváncsiságból, honnan jött?
– Ó, a Fülöp-szigetekről.
– Hűha, már annyit hallottam a Fülöp-szigetekről. Remélem, egyszer eljutok oda! – jegyezte meg.
– Érdemes lenne, gyönyörű fehér homokos tengerpartjaink vannak.
94
HOLLYWOODI CSILLAG
– Feltétlenül meg kellene látogatnom! – mondta, miközben megtöltötte a tálcát gyümölcsök-

kel és italokkal. – Nem látta véletlenül Jackie Chant idefelé jövet? Csak öt háznyira lakik
innen.
(Úgy értette, öt masszív falú kúriával arrébb.)
– Tényleg? Jackie Chan? Az akciósztárra gondol?
– Aha, csakis az egyetlen és egyedüli.
– Hűha! – kiáltottam fel. Az ő filmjein nőttem fel. Az akció-vígjáték mindig is a kedvenc fil-
mes műfajom volt. Izgatottá tett a gondolat, hogy testközelből láthatom Jackie Chant.
Szóval, mikor eljött az ebédidő, kimentem a kapun és néztem jobbra-balra, hátha Jackie
Chan talán ott lóg éppen. Jó ideig kint maradtam, remélve, hogy megpillantom. Sajnos, a
tanítás hamarosan újra kezdődött, így vissza kellett jönnöm.
Ó, nos, majd iskola után újra kimegyek és megnézem – mondtam magamat győzködve.
Még mindig elszédülök a lehetőségtől, hogy láthatom Jackie Chant. Vagy bármilyen híres-
séget, ami azt illeti. Elvégre Beverly Hillsben vagyunk, sok híres hollywoodi híresség lakhe-
lyén: Jennifer Aniston, Julia Roberts vagy Angelina Jolie. Vajon összefutnék velük, miköz-
ben kocognak vagy sétáltatják a háziállataikat?
Lefoglaltam egy Hollywood-túra napijegyet, hogy egyedül is megnézhessem L.A. többi ré-
szét. Nagyon vágytam egy kis városnézésre.
Azon a hétvégén látni akartam az Angyalok Városának további részeit is. A busz körbevitt
minket a város nevezetességein. A túrabusszal elmentünk L.A. legnépszerűbb területeire:
Beverly Hills, Rodeo Drive, Walt Disney Dóm, Dolby Színház, Walt Disney koncertterem,
Kínai negyed, Kistermelők Piaca... Megmutatták nekünk az egyik kedvenc filmem, Julia Ro-
berts: Micsoda Nő című filmjének a szállodáját. Elvittek minket a híres Hollywood felirathoz.
Nem tudtam előre, hogy mikor érek vissza Los Angelesbe, úgyhogy tényleg addig baran
goltam, ameddig csak bírtam. Annak ellenére, hogy ez volt az első alkalom, mégis annyira
ismerősnek tűnt minden. Számtalanszor láttam már ezeket a filmekben. Teljesen figyelmen
kívül hagytam, hogy elfáradtak a lábaim. Abszolút szürreális érzés volt.
A túra után a buszok a Hollywoodi Hírességek sétánya mellett parkoltak le, így még egyszer
utoljára megálltam, hogy megnézzem a sárgaréz csillagokat, mielőtt hazaindultam volna. Ha
Los Angelesben jársz, nem hagyhatod ki a Hírességek sétányát – ezt a mozaikkal és rézcsil-
lagokkal kirakott sétányt, melyen a szórakoztatóipar 2690 leghíresebb nevét örökítették meg:
színészekét, rendezőkét, producerekét, zenészekét és kitalált karakterekét.
Hétvége volt, így ez egy zsúfolt és mozgalmas nap volt. A körút tele volt fotózkodó turisták-
kal, őrült jelmezekbe öltözött emberekkel, idegenvezetőkkel, meg mindenfélével.
95
Sikerült bepréselnem magam a tömegbe,

alig vártam, hogy meglássam az általam fel-
ismert sztárok neveit. Láttam Reese Wither-
spoont, Nicole Kidmant, Kate Winstletet...
és aztán, mikor befordultam a Hollywood
Boulevard 6927-re, megláttam Michael
Jackson csillagát.
Hirtelen feleszméltem: "TÉNYLEG!

A főnököm!"
Megtapasztaltam már, milyen hatással volt

Michael Jackson a rajongóira. Rengeteg nőt
és felnőtt férfit láttam elájulni és sírni, ami-
kor meglátták Mr. Jacksont. A főnökömnél
már nem érzem ezt a szintű sztárallűrt, kü-
lönösen, mióta láttam már pizsamában és
bolyhos papucsban, vagy a kedvenc Donald
Kacsás pólójában (amit túl gyakran viselt
otthon). Több fotót is készítettem Michael Jackson csillagáról, hogy megmutassam neki és
a gyerekeknek, amikor visszamentem. Vicces volt emlékeztetni magam arra, hogy a leghíre-
sebb, mégis legszerényebb szupersztárnak dolgozom.
96
- 27 -
A Királynő Tokióban
– Jobb, ha készülődik, Ms. Aileen, mert Japánba utazik.
Brother Basheertól kaptam ezt a figyelmeztetést. Több részletet nem adott meg, csak azt az utasí-
tást, hogy azonnal pakoljam össze a holmimat.
Ekkorra már hozzászoktam az örökösen repülőn ülő életmódhoz, a bőröndből való élethez. Meg-
szoktam a spontán kiruccanásokat és a nem tervezett utazásokat, ami Michael Jackson családjá-
nak életmódjára jellemző volt.
Igaznak bizonyult minden: néhány nappal később Vegasból Tokióba, a világ keleti fővárosába
repültünk.
Tokió egy nyüzsgő nagyváros, amelynek szervezett káosza egyszerre furcsa

és ismerős. Nem nélkülözi a sajátos kultúrát, embereket, és szubkultúrákat:
beleértve az idolokat, az animét és a kawaii kultúrát.
Tokióban a Four Seasons Hotelben szálltunk meg, amely a nyüzsgő köz-

ponti üzleti negyed, Marunouchi szívében található. Ez egy luxus boutique
hotel4 volt, amely a kortárs japán minimalizmus tökéletes példája, a deko-
rációban a keleti és nyugati stílusok keverednek.
Izgatottan vártam, hogy kipróbáljam a japán

konyhát. Kelet-ázsiai származásom okán azt hi-
hetnék rólam, hogy van bármilyen affinitásom a
sushi és a sashimi iránt, de sajnos nem ez volt
a helyzet. Ki nem állhattam a nyers halat; soha
nem tudtam megszeretni az ízét, vagy megra-
gadni a lényegét. De a tempurájuk5
megszállottja voltam. Minden egyes
nap felhívtam a szobaszervizt, hogy
autentikus tempurát és répalevet ren-
deljek reggelire, ebédre és vacsorára,
4 A boutique hotelek kis méretű, egyedi stílusú, a vendégek igényeire kiemelt figyelmet fordító jól megközelíthető belvárosi hotelek.
5 A tempura nehéz japán étel, palacsintaszerű tésztában megmártott és olajban kisütött tengeri hal, garnélarák, vagy zöldségféle.
97
hét egymást követő napon át. A sárgarépalevük is halálos volt. Prince mindig azzal ugratott, hogy
már "narancs színű" lettem a sok sárgarépalé miatt, amit rendeltem.
Tokió olyan, mintha egy teljesen más bolygó lenne. Nem meglepő azonban, hogy Michael Jack-
son neve elért a világnak erre a túlsó végére is, rajongók milliói és japán imitátorok várják őt,
Michael Jackson legendája itt is tovább él.
Mr. Jackson ellátogatott a Tokiótól délre fekvő Camp Zamába, az amerikai hadsereg japán bázisá-
ra, ahol több mint 3.000 amerikai katonához és a családjaikhoz beszélt.
Sikolyok hallatszottak amikor Mr. Jackson hirtelen megérkezett.
Így szólt a tömeghez:

"Megtiszteltetés és kiváltság itt lenni. Önök a világ legkülönlegesebb emberei közé tartoznak,
mert a szolgálatot választották életcéljuknak. Önöknek, akik ma itt vannak és másoknak, akik az
életüket adták, köszönhetjük azt, hogy otthon élvezhetjük a szabadságunkat. Szívemből köszö-
nöm, és szeretem mindannyiukat."
Bár rövid volt a beszéde, de mindenkit nagyon boldoggá tett. Sokan közülük úgy nőttek fel, hogy
a képernyőn látták Michael Jacksont, sokan pedig arra vágytak, hogy olyanok legyenek, mint ő.
A Jackson 5 időszaktól az ikonikus Thriller táncig, a legtöbbjük sok dalát ismeri Mr. Jacksonnak.
Néhány nappal később Mr. Jackson több más eseményen is részt vett, többek között a Platinum VIP
Party-n, egy közönségtalálkozón és a Fan Appreciation Day-en (Rajongói Tiszteletadás Napja).
Még a mozgalmas menetrend ellenére sem hagytuk ki, hogy ellátogassunk a Tokyo Disneylandbe
és a Disney Sea-be. Már késő volt amikor megérkeztünk, de ennek ellenére meg akartuk nézni.
A Jackson kísérethez Mr. Jacksonon és a gyerekeken kívül, az édesanyja, Mrs. Katherine Jackson,
98
A KIRÁLYNŐ TOKIÓBAN
a fodrász, Mr. Jackson cégének néhány alkalmazottja, a szervezők, a sofőr hölgy, a biztonsági sze-
mélyzet és jómagam tartozott.
A V.I.P.-k élete más, mint amit az emberek elképzelnek. Ahol az átlagemberek csak úgy besétál-
nak a főbejáraton, ott nekünk gyakran a hátsó bejáraton kellett bemennünk, sok sötét, zavarba
ejtő és titkos folyosón keresztül. Nekünk kellett gondoskodnunk Mr. Jackson és kísérete bizton-
ságáról és védelméről.
Éppen időben értünk oda a tűzijátékra. Mint általában, a Disney most sem okozott csalódást.
Sztárokkal teletűzdelt produkció volt, az összes ismert Disney-dal kíséretében. Egyszerre kápráz-
tat el és okoz nosztalgikus érzést az ember számára, bármelyik középkorú nőt képes újra gyer-
mekké változtatni.
Az előadás után a Disney Sea-ben, a Hotel Mira Costá-ban található Season of the Heart étterem-
ben vacsoráztunk. Miután elfoglaltuk a helyünket, vártuk, hogy felszolgálják az ételt.
Hallottam, hogy Mr. Jackson az asztal túloldaláról a nevemet kiáltotta és intett, hogy jöjjek közelebb.
– Szeretném, ha megismerné a Jackson család Királynőjét, az édesanyámat.
Repestem az örömtől, hogy találkozom Katherine Jacksonnal, a Jackson család matriarchájával,

a 9 gyermekes édesanyával. Egy világos blézert viselt.
– Ő a gyerekek tanára. A Fülöp-szigetekről származik – mondta Mr. Jackson mély büszkeséggel.
– Üdvözlöm, hogy van? – kérdezte Mrs. Jackson kedves mosollyal. Ugyanolyan nyugodt és meg-
nyugtató hangja volt, mint a fiának. Tartózkodó és titokzatos jelenség volt.
– Jól vagyok, köszönöm az érdeklődését. Örülök, hogy végre megismerhetem, Mrs. Jackson.
Visszamentem a helyemre, de kényelmetlenül éreztem magam ott ahol ültem, mert sok alkal-
mazottal még nem igazán találkoztam, ők viszont ismerték egymást és irodai ügyekről, megbe-
szélésekről és szerződésekről beszélgettek. Mr. Jackson bizonyára észrevette, hogy nem vagyok
fesztelen. Később kérte, hogy ültessenek át, hogy mellette és a gyerekek mellett lehessek. Ilyen volt
a főnököm – nagyon érzékeny más emberek érzéseire.
Azt hiszem, az ilyen különleges embertípusra mondják, hogy empatikus. Egyedülálló módon
tudta elmondani, hogy különleges és megbecsült vagy.
Vacsora után szabadon kószálhattunk a parkban, ahová én Lyndával, Mr. Jackson fodrászával
mentem. Kár, hogy már túl késő volt ahhoz, hogy kipróbáljuk a hullámvasutakat, de még azt is
élveztük, hogy a koromsötét ellenére is készíthettünk néhány pillanatfelvételt a látványosságokról.
A hely szinte üres volt, mert már zárás felé járt az idő – se hullámvasút, se tömeg. De ez volt a
tökéletes időpont Mr. Jackson számára, hogy zaklatás nélkül sétálgasson.
99
- 28 -
10.000 méter magasan

a levegőben
Mielőtt észrevettem volna, napjaink a Felkelő Nap földjén elrepültek és ideje volt visszatérni
az Egyesült Államokba.
Hosszútávú összekötő repülőjáraton kellett repülnünk Tokióból Londonba és Londonból

Las Vegasba. A csaknem húsz órás repülésnek már a gondolatától is hevesebben dobogott
a szívem.
Lehet, hogy korábban nem említettem, de be kell vallanom valamit: szeretek utazni, de utá-
lom a repülést.
Tudom, tudom. Mondtam, hogy az volt az álmom, hogy légiutas-kísérő legyek, de azt hiszem,
ez az élet egyik iróniája.
Többet repültem az elmúlt években, mint a legtöbb ember egész életében... és mégis, ez min-
den egyes alkalommal megrémít. Minden légköri zavar, éles hang és turbulencia kiborít,
amikor 10.000 méter magasan vagyok a levegőben. Nem számít, milyen gyakran repülök,
még mindig nem tudom megszokni.
Fogalmam sincs, hogy a légiutas-kísérők hogyan néznek ki ilyen higgadtnak a munkában.

Lehet, utólag áldás volt, hogy 1 cm hiányzott ahhoz, hogy megkapjam a Gulf Air légiutas-
kísérő pozícióját – amit tuti nem éltem volna túl.
Odapillantottam, hogy megnézzem, mit csinál Prince, Paris és Blanket, és még ők is bele vol-
tak temetkezve a kifestőkönyveikbe, amiket nekik hoztunk. Blanket a kedvencével, Spidey-val
játszott. Soha nem felejtettük el magunkkal vinni a teljes foglalkoztató felszerelést: színeseket,
könyveket, ceruzákat és játékokat, hogy lekössék magukat. A gyerekek repülés közben min-
dig olyan jól viselkedtek és nyugodtak voltak, mintha számukra ez már teljesen természetes
lenne – még az ötéves Blanket is!
Próbáltam azzal enyhíteni az idegességemen, hogy több bort ittam, vagy filmeket néztem
repülés közben, hogy elfelejtsem a turbulenciát. Mr. Jacksonnak viszont másfajta terápiája
volt. Ő a repülés közbeni shoppingolást támogatta.
100
10.000 MÉTER MAGASAN A LEVEGŐBEN
Mr. Jackson és a gyerekek az utastér túlsó végén ültek, így kényelmesen, a lábaimat felté-
ve egyedül feküdtem, miközben egy könnyfakasztó filmet néztem. Hirtelen meghallottam a
halk hangját.
– Ms. Aileen, ezeket Önnek hoztam. Nagyon köszönöm, hogy törődik a gyermekeimmel!
Egy tucatnyi különféle márkájú és illatú parfümöt adott át: Bvlgari, Chanel, Dior, Roberto
Cavalli, az összes luxusmárka. A nagy mennyiséget látva elkezdtem fejszámolást végezni ar-
ról, hogyan használhatnám fel mindet. A fejszámolásomban arra jutottam, hogy a következő
néhány évben minden egyes nap parfümöt kellene használnom, még akkor is, amikor szom-
baton csak pizsamában vagyok otthon.
Egy pillanatra egy vicces gondolatom támadt: nem tudtam, hogy meg kell-e sértődnöm (le-
het, hogy büdös vagyok?), vagy hálásnak kellene lennem azért, mert ilyen édes és figyelmes
főnököm van. Úgy döntöttem, hogy ez az utóbbi.
– Wow! Nagyon köszönöm! – válaszoltam a boldogságtól könnyekkel a szememben.
– Én köszönöm! – válaszolta, mielőtt csendesen visszatért a kijelölt helyére.
Éreztem, hogy az utasok és a légiutas-kísérők bámulnak. Elkaptam az egyik utas pillantását.

Tanácstalan arccal nézett rám, azon csodálkozva, hogy ki a fene lehetek és miért adta nekem
Michael Jackson ezeket az ajándékokat.
Éreztem a vizslatását a repülés alatt, egészen addig, amíg ki nem szálltunk a gépből. Ránéz-
tem és elmosolyodtam. A nő visszamosolygott. Kíváncsi voltam, hogy másnap lesznek-e
őrült pletykák Mr. Jacksonról és egy új ázsiai barátról a bulvársajtóban. Nem magyaráz-
hattam el a többi utasnak, hogy csak a gyerekek tanára vagyok; soha nem volt alkalmam
elmagyarázni a helyzetet.
Ugyanakkor őszintén szólva, egyáltalán nem is érdekelt. Fellelkesültem attól, amit Mr. Jack-
son értem tett. Nem csak a parfümökről vagy más tárgyi ajándékokról volt szó, hanem in-
kább az ezekkel együtt járó kedvességről és őszinteségről. Ahelyett, hogy megkért volna, hogy
menjek át a kijelölt helyéhez a parfümökért, időt szakított arra, hogy odajöjjön hozzám, és ő
maga adta át az ajándékokat. Úgy éreztem, hogy meg sem érdemlem, hogy a főnököm, a Pop
Királya mindezt megtegye értem. Ez olyan valami, amit életem végéig sem felejtek el.
101
- 29 -
A Nagy Alma
(New York)
A nyár egyenlő volt az iskolai szünettel, ami a tanárok és a diákok számára egyaránt nagy
várakozással teli időszak. Az iskolai szünetek, különösen a hosszúak, pihenést és felüdülést
jelentettek a munka alól. Tökéletes alkalom a kikapcsolódásra és feltöltődésre, mielőtt vissza-
tértünk a mindennapi feladatokhoz.
Elrepültem Bahreinbe, hogy néhány hónapot a családommal és a barátaimmal töltsek.

Az emberek még mindig nem tudták, hogy kinek dolgozom. Csak annyit tudtak, hogy valaki
"nagyon fontos", talán egy diplomata, egy sejk vagy egy királyi családtag lehet. Fogalmuk sem
volt arról, hogy az illető valóban egy király volt – konkrétan A Pop Királya.
Mielőtt észbe kaptam volna, újra eljött az ősz. Szeptember lett – ami azt jelenti, hogy ismét
új tanév kezdődik.
Több, mint egy hónapos távollét után egy Bahreinből a keleti partra tartó repülőn találtam magam.
A keleti partot négy évszakos éghajlat jellemzi, érkezésem idején már elkezdődött az őszi évszak.
Az ősz gyönyörű volt a keleti parton. A fák lombjai a vörös, narancssárga és sárga élénk árnyala-
taira cserélődtek. Varázslatos volt, ahogy a levelek lehullottak és táncoltak a levegőben, csakúgy,
mint a faragott tökök látványa a verandán, a konyhában pedig fahéj illata érződött. Mindenki
kényelmes pulóvert, csizmát vett és Starbucks-ban vásárolt fűszeres lattét kortyolgatott.
A hétköznapok nagy részét a csendesebb New Jerseyben töl-

töttük, ahol egy magánbirtokon rendezkedtünk be. A Jersey
állambeli Fairlawnban, a Hyatt Place-ben szálltam meg. A Gar-
den State-bevásárlóközpont mindössze öt percnyire volt. A Jack-
son-rezidencia tíz percnyi autóútra esett. Szokás szerint Bill vagy
Javon, a biztonsági őr jött értem reggel, és vitt vissza délután.
New York City mindössze 20 perces autóútra volt, így hétvé-

genként rendszeresen elmentünk a Nagy Almába. Amikor
Mr. Jackson az Ebony magazinnak készített fotósorozatot, a
világhírű luxusszállodában, a The Carlyle-ben szálltunk meg.
102
A NAGY ALMA (NEW YORK)
Ez a luxusszálloda az előkelő Madison Avenue-n található, csak egy kőhajításnyira az Empire

State Buildingtől.
A londinerek mind kifogástalan egyenruhában, fehér kesztyűben kísértek fel minket a lifte-
ken, és invitáltak be a lenyűgöző art déco stílusban kialakított szállodai szobáinkba.
Nem fogom elfelejteni azt az élményt, amikor először láttam Broadway showt. A Wickedet
néztük meg a Broadwayn, ami azért is volt találó, mert Mr. Jackson játszott az 1978-ban be-
mutatott The Wiz című musicalben. A közönség figyelme Jacksonékra terelődött, ahelyett,
hogy a színpadot nézték volna, de minket ez nem érdekelt – annyira magával ragadott mind-
nyájunkat Elphaba és Glinda története. A színészek alakítása egészen rendkívüli volt. Kiváló
előadást láttunk. Ha tehetném, még tucatszor megnézném.
Kirándulásokat is szerveztünk. Azt akartam, hogy a tanítás informatív és szórakoztató le-

gyen, és szerencsére Mr. Jackson és én egy véleményen voltunk ebben a tekintetben. Soha
nem mondott nemet a múzeumlátogatásokra. Azt akarta, hogy a gyerekek egyszerre tanul-
janak és szórakozzanak. Múzeumokba, könyvtárakba, parkokba, állatkertekbe, tudományos
kiállításokra és 3D/4D bemutatókra jártunk, hogy elmélyítsük a tudásukat.
A gyerekekkel végigsétáltunk a Nagy Alma utcáin, egyik múzeumból a másikba vándo-

rolva. Mivel Mr. Jackson nem volt velünk, szabadon járhattunk a szokásos maszkok és
álcák nélkül.
Laza öltözéket viseltünk, beleértve a testőröket is. Ők a fekete öltönyüket pólóra és farmerre
cserélték, hogy zökkenőmentesen elvegyülhessünk a tömegben. Nagyszerű volt így beállítani
a gyerekekkel valahová – szabadon szaladgálhattak és sétálhattak anélkül, hogy a paparazzók
elől kellett volna futkosniuk.
Ekkor vált világossá a gyerekek számára és számomra is, mi értelme a maszkoknak és az

álcáknak. Mivel a nyilvánosságnak fogalma sem volt arról, hogy néznek ki, szabadon azt
csinálhattak, amit akartak, anélkül, hogy lesifotósok üldözték volna őket. Elvegyülhettek a
tömegben.
A gyerekek nyilvánosan továbbra is a számukra fenntartott álneveket használták. Erre azért

volt szükség, hogy hallótávolságon belül senki se tudja kitalálni, hogy kik ők, és lefotózzák
őket. Így, amikor elmentünk valahová, Prince neve mindig Gooko, Paris Yabyab, Blanket
pedig Lakash volt.
A gyerekek mindig extázisba kerültek a szabadság eme apró élményétől, amikor is átlagos
emberek lehettek.
---
A szabadnapjaimon magam is elmentem New Yorkba, vagy meglátogattam a családomat,

barátaimat. Az iskolai szünetekben és az ünnepek alatt több időt töltöttem ott.
103
Egyszer eljöttem New Yorkba, hogy meglátogassam és megismerkedjek az Awix-családdal,

akkori szerelmem (jelenlegi férjem) családjával. Ott volt az egész társaság: az apja, Hercules,
a testvérei, Bryan és Charles, és a sógornője, Lindsay. Most láttam őket először, ezért elég kí-
nos, de ugyanakkor fantasztikus találkozás volt. Az egész család melegszívű és nagyon kedves
volt. Felülkerekedtem félénkségemen, és az azonnali összetartozás érzése lett úrrá rajtam.
Egyenesen Brooklynba mentünk, ahol élnek és körbevezettek a szomszédságban. Vasárnap

együtt mentünk templomba, kocsikáztunk a környéken, és még Queensbe is elmentünk
filippínó ételeket kóstolni.
Másnap a csapat elvitt Coney Island-re. Megkóstoltuk a híres Nathan-hotdogot, miközben

élveztük a hely fesztelen hangulatát. Nagyszerű és családbarát hely volt, tele szabadidős és
szórakoztató programokkal. Voltak mókás vidámparkok, a ráadás pedig a strand volt.
Meglátogattuk a New Jersey-i Six Flags Great Adventure-t is. Nagyon élveztük a vidámpar-
kot, mintha újra kisgyerekek lettünk volna. Disneylanddel ellentétben a Six Flags arról hí-
res, hogy kalandosabb, adrenalinban gazdagabb, izgalmasabb hullámvasutakkal rendelkezik.
Charles rávett, hogy felüljek rá, az egyetlen olyan dologra, amit életem nagy részében elkerül-
tem. Ez volt a legfélelmetesebb élményem. Úgy éreztem, végem van! Soha többet!
Másnap egy régi filippínó barátnőmmel, Alelivel töltöttem a napomat. Olyan volt nekem,
mintha a nővérem lenne. Mivel már régóta nem találkoztunk, alig vártam, hogy végre újra
láthassam őt és megismerhessem a családját.
Johnnak, a férjének kellett eljönnie értem, és elhoznia Brooklynba, ahol megszálltam. Ideges
voltam, mert ez volt az első alkalom, hogy találkozhattam a barátnőm férjével. Nem volt
időm sokat izgulni, mert pár perccel később megállt előttem egy Mercedes Benz, és egy
Matt Lauerre hasonlító férfi szállt ki belőle.
– Szia, John vagyok, Aleli férje – mutatkozott be.
– Szia, én Aileen vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
– Készen állsz, hogy találkozz Alelivel?
– Én készen, ha te is – válaszoltam. Annyira boldog voltam, hogy végre láthatom régi barát-
nőmet és a lányát.
Úgy indultunk neki, hogy végigjárjuk egész New York-ot. Átutaztunk a New Yorki ki-
kötőből komppal a Liberty Island-re, hogy megnézzük a Szabadság-szobrot. Ezután át-
mentünk az Ellis-szigetre, hogy megismerjük az 1892 és 1954 között áthaladó több millió
bevándorló történetét.
Ezután megnéztük a Rockefeller Centert, a Szent Patrik katedrálist és a World Trade Centert,
amelyet korábban Ground Zeronak neveztek, és leróttuk tiszteletünket a 9/11 Memorial-nál.
104
A NAGY ALMA (NEW YORK)
Estefelé a manhattani Time Square felé vettük az irányt.
– Van egy meglepetésem – áradozott Aleli, és felmutatott két Broadway-jegyet az aznap esti
előadásra. A Tony-díjas Nyomorultak című darabról volt szó!
– Olyan drága vagy! – kiáltottam fel. Annyira izgatott voltam, mert az egyik legnagyobb bál-
ványom, Lea Salonga játssza Fantine szerepét a musicalben. Minden filippínó tudja, kicsoda
Lea Salonga. Első főszerepében, a Miss Saigon című Broadway-musicalben Kim megformá-
lásával vált híressé. Lea később két Disney-hercegnőnek is a hangját kölcsönözte.
Hirtelen eszembe jutott, hogy néhány nappal ezelőtt Prince-szel, Parisszal és Blankettel meg-
osztottam, hogy mennyire csodálom Lea Salongát.
A házban a Disney filmzene szólt a háttérben, és felismertem, hogy a dal az A Whole New
World volt. Ez a dal abból a jelenetből való, amikor Ali herceg és Jázmin a varázsszőnyegen
repültek.
– Hé srácok, tudjátok ki énekelte ezt a dalt? Az Aladdin című filmből való.
– Hm, fogalmunk sincs – válaszolták mindannyian.
– Ő énekelte a Reflectiont is a Mulanban. Ő Lea Salonga, aki szintén a Fülöp-szigetekről szár-

mazik, és kiváló énekesnő. Nagy rajongója vagyok.
– Tényleg? – kérdezték, nyilvánvalóan felkeltettem az érdeklődésüket. – Hogy is hívják? Majd

megkérdezzük Aputól.
– Lea Salonga – ismételtem a nevét büszkén és izgatottan. Büszke voltam, hogy én mutattam
be nekik egy elismert filippínó énekesnőt. Pályafutása során Lea Olivier-, Tony- és számos
más díjat is elnyert, Jázmin hercegnő és Fa Mulan, azaz Disney-karakterek megformálásával
szerzett hírnevet.
– Ó, oké, megyek és megkérdezem Aput – mondta Prince.
A közönség soraiban ülve, amikor meghallottam élőben és testközelből, ahogy az I Dreamed

a Dreamet énekli, elborítottak az érzelmek.
A műsor után Aleli és én a hátsó kijáraton át mentünk ki, hogy elcsípjük Lea Salongát. Kér-
tünk egy autogramot és egy fényképet, hogy örök emléket állítsunk az estének.
Azt kívántam, bárcsak a gyerekek is itt lehettek volna, hogy megnézzék velem a műsort!
Egész este erre gondoltam. Amikor őt hallod énekelni, nincs mit tenni, csak úgy sugárzol a
büszkeségtől, hogy Fülöp-szigeteki vagy.
105
- 30 -
Jobbulást,
Ms. Aileen
Egyik reggel arra ébredtem, hogy az egész testem fáj. Fájtak az izmaim, fáradtnak és gyen-
gének éreztem magam. Még a fejemet felemelni sem volt erőm. Mégsem tudtam elképzelni,
hogy hiányozzak az iskolából és csalódást okozzak Mr. Jacksonnak és a gyerekeknek, ezért
erőt vettem magamon és felkeltem.
Már a szálloda előcsarnokában voltam, amikor köhögni és szédülni kezdtem. A fejfájás

hidegrázással párosult és hirtelen úgy éreztem, hogy az egész helyiség forog. Mégis, min-
dent figyelmen kívül hagytam, és azt reméltem, jobban érzem magam reggeli után.
Amikor a testőr megérkezett értem, azonnal beszálltam az autóba, de nem tudtam abba-
hagyni a köhögést.
– Jól vagy? – kérdezte Alberto.
– Igen! – válaszoltam komolyan, de a nem múló köhögésem elárult.
– Azt hiszem, nem vagy jól! – vetett egy pillantást rám, és látta, hogy az arcom fehér, mint a
fal. – Szerintem vissza kellene menned pihenni.
– Igazad lehet – zártam le a témát. Felhívtam hát a személyi asszisztenst, Brother Mike-ot,
és közöltem vele, hogy nem tudok menni, mert úgy érzem, beteg vagyok.
– Brother Mike, kérlek, megmondanád Mr. Jacksonnak, hogy nem tudok bemenni az iskolá-
ba? – kérdeztem tőle bocsánatkérően, a hangom karcos és rekedt volt.
– Persze, tudatom vele! – válaszolta a telefonban. Néhány perc múlva visszahívott. – Meg-
mondtam Mr. Jacksonnak. Azt mondta, hogy pihenj és ne aggódj az iskola miatt.
Alberto, aki a volánnál ült, ezt követően gyorsan visszavitt a szállodába, hogy pihenhessek.
Visszamentem a szobámba és szundítottam egyet abban a reményben, hogy jobban leszek.
106
JOBBULÁST, MS. AILEEN
De a testhőmérsékletem folyamatosan emelkedett. Tudtam, hogy már lázas vagyok. Ébredést

követően forró volt a homlokom és nagyon éhes voltam.
Amikor felhívtam a szobaszervizt, rájöttem, hogy nem tudok beszélni. Teljesen elvesztettem
a hangomat.
– Halló? Asszonyom? Halló? – szólalt meg a hang a vonal végén. Megpróbáltam válaszolni,
de egyetlen szavamat sem értette. Nem hibáztatom őt; én sem értettem saját magam.
A telefonálás nem bizonyult hasznosnak, ezért erőt vettem magamon, felkeltem és lementem
az előcsarnokba, hogy szerezzek enni- és innivalót.
Annyira tehetetlennek éreztem magam a hangom nélkül. Ebben a pillanatban jöttem rá,
hogy mennyire fontos a hangunk. Nélküle nem tudtam dolgozni vagy tanítani. Olyan sok
dolog van az életben, amelyet gyakran természetesnek veszünk, hiszünk abban, hogy állan-
dóak. A kapcsolataink, a barátok, a karrier és – igen, még a saját hangunk is – amelyek egy
nap váratlanul eltűnhetnek, és olyan ijesztő, amikor ez bekövetkezik.
Másnap az állapotom romlott. Fel kellett hívnom Mr. Jacksont, hogy elnézést kérjek és el-
mondjam neki, hogy még mindig nem tudok dolgozni. A hangom nem tért vissza, és még
mindig lázas voltam.
Mr. Jackson azt mondta, hogy tökéletesen megérti, és később a nap folyamán kaptam egy
plüssfigurát és egy „Gyógyulj meg!” feliratos üdvözlőkártyát Mr. Jacksontól és a gyerekektől.
Mr. Jackson azt is mondta Brother Mike-nak, hogy rendeljen nekem meleg teát és mézet.
107
– Mondja meg Ms. Aileennek, hogy ez segít neki gyorsabban visszanyerni a hangját –
mondta a biztonságiaknak.
Tanácsok minden idők legismertebb énekesétől? Hogyan tehetném meg azt, hogy nem hall-
gatok rá?
Ha egy orvos másféle receptet adott volna nekem, akkor is Mr. Jackson tanácsát követtem
volna. Szóval egész nap meleg teát ittam és mézet ettem. Szerencsére a hangom pillanatok
alatt visszatért.
Mr. Jackson és a gyerekek figyelmessége és őszintesége hihetetlenül megható volt. Pontosan

erre volt szükségem abban az időben, amikor a legkiszolgáltatottabbnak éreztem magam.
Egyszer olvastam, hogy a karizma az a "varázs, amely odaadásra ösztönöz", és ez abszolút Mr.
Jacksonra emlékeztetett. Ő volt a történelem legünnepeltebb embere, de mégis képes volt
apró és alázatos cselekedetekre a saját személyzetéért. Ezekért a pillanatokért éltem, nem volt
más hely, ahol szívesebben lettem volna, mint hogy a Jackson családnak dolgozzak.
108
- 31 -
Szülinapi meglepetés
Lakashnak
A család egyik kedvenc foglalatossága a meglepetések szervezése volt. A születésnapok és az
ünnepek mindig izgalmas alkalmak voltak a Jackson családban.
A születésnapi partik voltak a legnagyobb kényeztetések, amibe Mr. Jackson mindent

beleadott. Közeledett február 21., Blanket hatodik születésnapja. A születésnapi előké-
születekkel, dekorációval és ajándékcsomagolással voltunk elfoglalva. Mr. Jackson nem
bízott meg senkiben, és amikor a gyerekeiről volt szó, akkor azt kifejezetten nekem vagy
Ms. Grace-nek kellett intéznie.
Felhívtam több ismert cukrászdát, éttermet és szállodát, hogy Blanket születésnapi tortájával
kapcsolatban érdeklődjek. Szerettem volna megtalálni a legjobbat és a legfinomabbat, ezért
a Google vélemények valamint a szállodai személyzet, a helyiek és az újonnan talált barátok
ajánlásain keresztül keresgéltem. Hajthatatlan voltam, hogy megtaláljam a tökéletes tortát.
Néhányan azt gondolhatják, hogy ezzel messze túlléptem a tanári feladatkörömet, de én egy-
általán nem így láttam. Mr. Jackson és a gyerekek már a családom voltak. Ők jelentették szá-
momra az otthont, távol a családomtól. Nem volt semmi, amit jobban akartam volna, mint
látni Blanket arcán az örömöt, amikor meglepjük a születésnapja alkalmából.
A születésnap reggelén korán elmentem a szállodai lakosztályukba, hogy az előkészületeket

intézzem.
– Hello, Aileen! – hívtak a biztonságiak – Minden tiszta, bejöhetsz a lakosztályba.
Amint megkaptam a jelet, összeszedtem az összes kelléket és azonnal indultam. Kopogtam,

Mr. Jackson nyitott ajtót.
– Üdv, Ms. Aileen, jó reggelt! Kérem, jöjjön be! – köszöntött Mr. Jackson nagy mosollyal az arcán.
– Jó reggelt, Mr. Jackson – üdvözöltem. – Hol van a szülinapos fiú?
– A szobájában.
109
– Izgatott?
– Igen, az – mondta kedvesen.
Bementem a szobába és az idősebb testvérek, Paris és Prince segítségével elvégeztem a végső

simításokat a születésnapi kellékeken, léggömbökön és az ételeken. Mindenki izgatott volt,
mert a pici babájuk születésnapja volt.
Amikor minden rendezettnek és késznek tűnt, megcsodáltam a munkánkat és elkezdtem

összepakolni a cuccaimat, készülődtem visszatérni a szállodai szobámba.
– Minden rendben van és le van szervezve, Blanket biztosan boldog lesz. Azt hiszem, most
már mehetek, Brother Michael – mondtam Mr. Jackson személyi asszisztensének.
– Mr. Jackson azt akarja, hogy maradj! – mondta.
– Ó, biztos vagy benne? – kérdeztem zavartan. Bár régóta a családdal voltam, soha nem
volt dolgom hívatlanul belefolyni a magánügyeikbe, tiszteletben tartottam Mr. Jackson és a
gyerekek privát életét.
– Igen – erősítette meg.
– Nos, nagyon szívesen maradnék! – feleltem boldogan. Így a nappaliban várakoztam tovább.
Csak Mr. Jackson, a gyerekek, Ms. Grace, a biztonsági szolgálat, a személyi asszisztens és én
voltunk ott. Általában nem voltak vendég gyerekek ezeken a partikon. De a gyerekek soha
nem panaszkodtak, akkor is boldogok voltak, ha csak négyen voltak: egy szilárd családi
egységet alkottak, akik mindaddig elégedettek voltak, amíg együtt lehettek.
Néhány perccel később Mr. Jackson bejött a bekötött szemű, piruló születésnapos fiúval.
Amint megláttuk őket, elkezdtük énekelni a szülinapi dalt.
Elég hangosan és izgatottan énekeltem. Amikor rájöttem, hogy a Pop Királya éppen mellet-
tem van, azonnal lejjebb vettem a hangerőmet, hogy ne hallja a hamis éneklésemet.
A dal után Mr. Jackson levette a szemkendőt. Blanket arca sugárzott a boldogságtól, amikor
meglátta a színes lufikat, a nagy csokoládétortát és a kedvenc ételeit: sült csirkét, pizzát, sült
krumplit, édességet, fagylaltot és a rengeteg gyönyörűen becsomagolt ajándékot. A meglepe-
tésnek ez a pillanata felbecsülhetetlen volt.
Mindannyiunktól kapott egy nagy ölelést, aztán elkezdtünk enni. Ezt követően megnéztük,
ahogyan Blanket határtalan örömmel és izgalommal egyenként kibontotta az ajándékait.
Beszélgettünk és videójátékokat játszottunk.
– Boldog születésnapot, Blanket, jó szórakozást! – mondtam, és szorosan megöleltem.
110
SZÜLINAPI MEGLEPETÉS LAKASHNAK
Blanket megköszönte. Mondtam Mr. Jacksonnak, hogy most már visszamegyek a szobámba,
hogy adjak egy kis privát teret a családnak.
– Köszönöm, hogy újra eljött, Ms. Aileen. Isten áldja meg! – mondta Mr. Jackson.
Isten áldja meg önt is, Mr. Jackson.
111
NEGYEDIK RÉSZ:
FÜLÖP-SZIGETEK
- 32 -
A hazatérésem
– Szia Prince, kérnék egy szívességet. Átadnád ezt a levelet Apukádnak?
Kinyújtottam a karom, a tenyerem izzadt, a hangom remegett.
– Persze, odaadom neki! – válaszolta Prince.
Megköszöntem és mondtam is egy gyors imát magamban. Hónapok óta azon töprengtem, ho-
gyan közöljem velük a hírt. Meg kellett kérdeznem, hogy egy hónapnál hosszabb ideig távol lehe-
tek-e, és ott volt az a tény is, hogy a gyerekek nem fogják abbahagyni az ugratásom, ha megtudják.
Még aznap kaptam egy telefonhívást Mr. Jacksontól.
– Üdvözlöm Ms. Aileen, megkaptam a levelét. Annyira örülök, a legjobbakat kívánom önnek
és gratulálok!
– Köszönöm, Mr. Jackson.
– És igen, mindenképpen megengedem, hogy részt vegyen a saját esküvőjén.
Mindketten nevettünk a gondolaton, hogy a menyasszony kihagyja a saját esküvőjét. Az ka-

tasztrófa lenne!
– Nagyon köszönöm, Mr. Jackson! – mondtam megkönnyebbülten és elragadtatva.
– Tudja, hogy a gyerekek és én nagyon örülünk a boldogságának. Kérem, adja át gratuláció-

mat a leendő férjének!
– Úgy lesz. Köszönöm!
Miután ezt már megoldottam, más dolgokat kellett intéznem az esküvő előtt. Már csak egy hó-
napom volt hátra a nagy napig és még sok mindent ki kellett pipálnom a szervezési check-listán.
Egy esküvőt távolról megszervezni kétségtelenül kihívás és nem ideális helyzet. Szerencsére a
leendő anyósom mindenben segített nekem: templomfoglalás, fogadás helyszíne, virágköté-
115
szet, menyasszonyi autó, és még a vendéglista összeállításában is. Segített nekünk megvalósí-
tani az esküvőt, még úgy is, hogy én továbbra is ezer mérföldre voltam.
Úgy döntöttünk, hogy 2008. január 18-ra tűzzük ki az esküvőnk napját. Ez volt az egyet-
len alkalom, amikor az összes rokon haza tudott utazni a különböző országokból a Fülöp-
szigetekre és velünk ünnepelhetett. Tudtam, hogy problémák adódhatnak, mert ez a téliszü-
net utánra esett és az iskola általában január első hetében indul újra. Szerencsére Jacksonék
nagyon támogatóak voltak, megengedték, hogy néhány héttel tovább maradjak a Fülöp-
szigeteken, és így ott lehessek a nagy napomon.
Mielőtt közöltem a hírt a Jackson családdal, már elmondtam Ms. Grace-nek. Ő is nagyon örült.
– Ms. Aileen, el kellene kezdened esküvői ruhát keresni! – mondta lelkesen.
– Valójában már túl vagyok rajta. Egy fehér csipkeruha lesz. Egyszerű, de elegáns.
– Meg tudod mutatni, hol találtad? – kérte kíváncsian Ms. Grace.
– Persze, velem jöhetsz. Elhatároztam, hogy végre meg is veszem.
Így hát egy reggel elkísért egy menyasszonyi ruha boltba, ahol újra felpróbáltam, hogy meg-
mutathassam Grace-nek, hogyan néz ki.
Nézegettem magam a próbafülke egészalakos tükrében. Egy romantikus fehér báli ruha volt
rajtam, csipke rátéttel. Már el tudtam képzelni magam, ahogyan végigsétálok az oltárhoz.
Nagyon tetszett.
Grace segített kiválasztani a ruhához illő kiegészítőket. Úgy döntöttem, hogy egy piros öv
lesz a derekamon, és egy gyönyörű tiarát választottam fejdísznek, amelyet Swarovski-kristá-
lyok díszítettek. Úgy éreztem magam és úgy is néztem ki, mint egy hercegnő.
Miután mindent kiválasztottam, végre eljutottam a pénztárhoz fizetni.
– Azt hiszem, minden megvan, amire szükségem lesz. Megmondaná a végösszeget, kérem?
– Ó, mindenről gondoskodtak. Rendben van.
– Biztosan téved – mondtam a pénztárosnőnek. – Még nem fizettem.
– A hölgy mindent kifizetett: a báli ruhát, a tiarát és az övet – magyarázta a lány miközben
abba az irányba mutatott, ahol Ms. Grace állt.
Teljesen megdöbbentem. Azonnal odaszaladtam Ms. Grace-hez és megköszöntem neki a

nagylelkűséget. Nagy meglepetés volt.
– Szívesen, Aileen. Ez az én nászajándékom.
116
A HAZATÉRÉSEM
Még ha Ms. Grace és a Jackson család nem is tudott eljönni a Fülöp-szigetekre, hogy részt
vegyenek az esküvőmön, akkor is úgy éreztem, hogy lélekben velem vannak – a nagylelkű
ajándékuk miatt.
Végül elérkezett a nap, amikor visszarepültem a Fülöp-szigetekre. Mr. Jackson biztonsági

személyzete felvett a lakásomnál és elvitt a Las Vegas-i McCarran Nemzetközi Repülőtérre.
A beszállásra vártam, csak egy nagy csomagom és egy kézipoggyászom volt. Nem akartam
megkockáztatni, hogy feladjam a drága menyasszonyi ruhámat, ezért kézzel vittem egy ruha
zsákban. Eléggé feltűnő volt – nehéz, nagy, és a ruhazsákon ott volt a menyasszonyi üzlet
neve óriási betűkkel. A reptéri váróban határozottan felkapták a fejüket és néhányan megbá-
multak. Páran közülük még gratuláltak is és a jókívánságaikat fejezték ki.
Mindenkinek megköszöntem, de kezdtem zavarba jönni ekkora figyelemtől, ezért a telefono-

mat nézegettem és úgy tettem, mintha nem venném észre a körülöttem lévőket.
Amikor a légitársaság beszálláshoz hívott, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Végre inkog-

nitóban lehetek! De miután felszálltunk a gépre, a ruhazsákom hosszas próbálkozás után sem
fért be a felső tárolóba. Elálltam a folyosót, és még nagyobb figyelmet keltettem.
– Gratulálok! – hallottam egy női hangot. Körülnéztem, és láttam, hogy a légiutas kísérő az.
Elpirultam és megköszöntem neki.
– Hadd segítsek! – mondta.
– Köszönöm! – válaszoltam. – Bár azt hiszem, túl nagy a felső tárolóhoz.
– Ne aggódjon emiatt. Megtalálom neki a tökéletes helyet.
Átadtam neki a ruhazsákot.
– Oké, kérem, bánjon vele óvatosan!
– Így lesz! – mosolygott megnyugtatóan.
Végre elhelyezkedtem a turistaosztályon. (Ezúttal nem a business vagy az első osztályon, mivel
nem Mr. Jacksonnal repültem.) Felkészültem a hosszú repülőútra a világ másik felére.
Már alig vártam, hogy újra Cebuban legyek: az emberek, a nyelv, az ételek!
Miközben a fedélzeten az ételeket szolgálták fel, már listát készítettem magamban arról,
milyen pompás étkeket ehetek majd ott. Cebu a különböző kultúrák olvasztótégelye, a spa-
nyol, a maláj és a kínai konyhák hatása alatt áll. Már a lechon, a faszénen sült malac gondola-
tára is összefutott a nyál a számban. Ez az étel a spanyol gyarmati gyökereinkből származik.
117
Lélekben ígéretet tettem, hogy amikor hazaérek Cebuba, megtömöm magam séomat-tal, párolt
rizzsel és kínai gombócokkal. Alig vártam, hogy a kedvenc borsikafüves ételemet és barbecue-t
ehessek pusóval (banánlevélbe csomagolt rizzsel). A cebui mangóért meg kell halni, vitathatatla-
nul a legjobb a világon. Nagyon vártam, hogy újra találkozhassak a helyi konyhák ismerős ízeivel.
Megálljt parancsoltam magamnak az ételekkel kapcsolatos álmodozásomban, és arra em-

lékeztettem önmagam, hogy továbbra is diétáznom kell, hogy megőrizzem az alakomat az
esküvő napjára.
Majdnem 24 órával később végre megérkeztem a Fülöp-szigeteki Cebuba. Miután több

időzónán is átutaztam, egy teljes napot vesztettem el és úgy éreztem, mintha időutazást
tettem volna a jövőbe. Hónapok óta a cebui hazatérésemről álmodtam, és most végre itt
vagyok! Annyira boldog voltam, hogy hazatérhettem.
Azt a luxust nem engedhettem meg magamnak, hogy jetlagem6 legyen. A vőlegényemmel még
rengeteg előkészülni valónk volt az esküvő előtti utolsó percekben is. Még a végső pillanatban
is a változtatásokkal és az előkészületekkel kellett foglalkozni. Egy napot sem pihentünk.
A dolgokat méginkább hektikussá tette az is, hogy a Fülöp-szigetekre a legforgalmasabb idő-

szakban érkeztem. A közlekedés őrületes volt, az ünnepi szezon miatt az utcák hemzsegtek az
emberektől!
A Fülöp-szigeteken, ahogy a világ sok más részén is, a karácsonyi időszak gyakran az év leg-
mozgalmasabb időszaka. A karácsonyt nagyon szeretik és buzgón ünneplik itt. Egyszerűen
varázslatos karácsonykor a Fülöp-szigeteken lenni, a bevásárlóközpontokban és a nyilvános
helyeken egész nap gyönyörű karácsonyi dalok szólnak, a régi és az új hatások egyedülálló
keverékével: a Mikulás és a karácsonyfák, amelyeket az új nyugat inspirált, mellettük pedig
a belen, azaz jászolban fekvő gyermek Jézus születési jelenete és a parolok vagy csillag alakú
lámpások, amelyek otthonaink bejáratát díszítik.
Tudták, hogy a Fülöp-szigeteken van a leghosszabb "karácsonyi szezon" a világon? Majdnem

öt hónapig tart, az összes "ber hónapon" át (szeptember, október, november, december).
Az emberek már kora szeptemberben elkezdenek ünnepi hangulatot teremteni, és néhá-
nyan közülünk csak a következő legnagyobb ünnepünk, a Grand Sinulog Fesztivál után
szedik le a karácsonyi dekorációt.
Egyes országokban az újévi ünnep után gyakran leállnak az ünnepségek, és lezárul az ünnepi
szezon. Az emberek szokás szerint visszatérnek a mindennapi rutinjukhoz, a munkához vagy
az iskolához, ahogyan az új évben egy új lappal indítunk.
Cebun azonban ez pont fordítva van. Újév után még zsúfoltabbá válik, mivel a cebuiak az egy hó-
napig tartó Sinulog-ünnepségre készülnek, és a közlekedés tovább romlik. A Sinulog fesztivál egy
évente megrendezésre kerülő vallási és kulturális fesztivál, amely a Santo Nifio de Cebii, azaz Jézus,
a szent gyermek tiszteletére megrendezett ünnep. Ez egy zarándoklat és ünnepség, amely a Kövér
Keddhez vagy a Mardi Gras-hoz hasonlít, és évente 250.000 látogatót fogad a világ minden tájáról.
6 időeltolódás okozta fáradtság hosszú repülőút után
118
A HAZATÉRÉSEM
A Sinulog nemcsak zarándoklat, hanem számos eseménynek is otthont ad, mint például ut-
cai fesztiválok és kiállítások, gyönyörű felvonulások, valamint ének- és táncversenyek. A legva-
dabb és legszínesebb Sinulog pólókat vettem meg Michael Jackson és a gyerekek számára, hogy
Fülöp-szigeteki szuveníreket vihessek nekik.
Mindeközben, az őrület közepette, még mindig az esküvői követelményeinkkel foglalatoskod-

tunk. A vőlegényemnek és nekem még egy csomó kötelező szemináriumon kellett részt vennünk,
mielőtt megkaptuk volna a házassági engedélyt.
Mi van, ha nem kapjuk meg az engedélyt?

Mi van, ha a követelményeket nem kapjuk meg időben?
Mi van, ha kifutunk az időből?
A másik bökkenő az volt, amikor közölték velem, hogy a templomban nem lehet fedetlen
a vállam, így a szertartás alatt egy bolerót vagy vállkendőt kell felvennem a menyasszonyi ruhám
fölé. Ezen kívül még millió előre nem látott és apró részletet kellett elsimítani. Ez volt életem
legmozgalmasabb hónapja!
Vegasban összeházasodni könnyebb lett volna, gondoltam magamban. De tudtam, hogy ha Vegasban
házasodnánk össze, a családunk kitagadna minket, és talán soha többé nem állnának szóba velünk.
Végre eljött az esküvőm napja, 2008. január 18-a. Összeházasodtam a középiskolai szerelmemmel,
a férfival, akit már egy évtizede ismertem. A legkedvesebb barátaink, családtagjaink és szeretteink
mind ott voltak, hogy tanúi legyenek a nagy napunknak. Az utolsó néhány hónap stresszes volt és
alig aludtunk, de terveinket átnyújtottuk az Úrnak és rábíztuk magunkat Istenre. Abban a pillanat-
ban, amikor ezt megtettük, a dolgok egyszerűbbé váltak. Tudtuk, mennyire fontos, hogy tisztelet-
ben tartsuk a házasság szentségét, és azok előtt kössük össze az életünket, akik a legfontosabbak.
Alig két nappal az esküvőm után könnyes búcsút vettem ismét, hogy visszatérjek Las Vegasba.
Vissza a munkába, és vissza a valóságba.
Az elmúlt hetekben egy szemhunyásnyit sem aludtam, így amikor letelepedtem az ülésemre a
turistaosztályon, azt terveztem, hogy átalszom az egész 24 órás repülést. Becsatoltam az övet és
kinéztem az ablakon.
Izgatott voltam a gondolattól, hogy újra láthatom a második családomat, a Jacksonokat. Ugyan-
akkor keserédes érzések hullámoztak bennem. Tudtam, hogy szembe kell néznem a valósággal.
Egy férjes asszony számára nem lenne fenntartható, hogy így éljen és dolgozzon. Legfőképp azért,
mert mi is azt terveztük, hogy saját családot alapítunk.
Ahogy a gép tolatni kezdett és lassan körbefordult a kifutópályán, hogy felkészüljön a felszállás-
ra, meghoztam a döntést. Elhatároztam, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor elbúcsúztam a
férjemtől.
Legközelebb, amikor elhagyom az Egyesült Államokat, csak egyirányú jegyet veszek a Fülöp-
szigetekre.
119
- 33 -
Túl korán távozott

2009. június 25-e volt.
Már több hónap telt el azóta, hogy visszatértem a Fülöp-szigetekre, amikor megláttam a hírt.
A CNN Breaking News tudósítása szerint Michael Jacksont eszméletlenül és leállt légzéssel
találták kaliforniai rezidenciáján. A 911 hívása után Michael Jacksont kórházba szállították
és holttá nyilvánították.
Michael Jackson ötvenéves korában elhunyt.
Mr. Jackson hozzájárulása a zenéhez mérhetetlen, példátlan hatással az egész világon és

nemzedékeken át. Egy igazi ikon volt; 1 volt a 7 milliárdból. Olyan tehetséggel rendelkezett,
amellyel ezer év alatt sem találkozhatunk.
A távozását az egész világ gyászolta. A rajongók az UCLA előtt, a carolwoodi villánál és

Neverlandnél virrasztottak. Összejöveteleket szerveztek Londonban, Mexikóban, Párizs-
ban, Japánban, Moszkvában és az egész világon.
A velük töltött három év után a Jacksonok házitanítójaként hivatalosan is nyugdíjba men-

tem. Az egész élmény még mindig szürreálisnak tűnt, még mindig meg kellett csípnem
magamat. A Fülöp-szigeteki házban számos emléktárgyat tartottam mementóként, hogy
emlékeztessen arra, mindez valóságos volt.
Gondolataim azonnal az egész családdal együtt töltött utolsó napokhoz tértek vissza, 2008
negyedik negyedévéhez. Emlékszem a vegyes érzésekre, amikor végül elbúcsúztam. Összetört
a szívem, amiért elhagyom őket, mivel már a második családomként tekintettem rájuk.
Ugyanakkor izgatottan kezdhettem meg a saját családommal az életet. Azt hiszem, nem
kaphatjuk meg mindkét világ legjobbját.
Nem tudom elképzelni, hogy érzi most magát Prince, Paris és Blanket, vagy hogyan tud-
ják valaha is elfogadni, hogy az apjuk fizikailag örökre elment. Amikor eljöttem, 12, 11 és
6 évesek voltak. Megpróbáltam elképzelni, hogyan reagálnának az apjuk távozására, és ez
összetörte a szívemet – még mindig olyan fiatalok és törékenyek voltak. Nem számít hány
évesek, mindig a babáink lesznek.
120
TÚL KORÁN TÁVOZOTT
Mr. Jackson volt az életük. Ő volt az egyetlen ember, akit egész életükben szerettek és aki-
ben bíztak. A kapcsolatuk és kötődésük megtörhetetlen volt. A család elválaszthatatlan
volt. Egymásért voltak.
Éreztem a szívem összetörni. Nincs szó ami leírja, hogyan éreztem magam aznap.
Tizenkét nappal a halála után megnéztem Michael Jackson nyilvános emlékműsorát, ame-
lyet a kaliforniai Staples Centerben rendeztek meg, Los Angelesben. 500 millióan nézték
az Egyesült Államokban és a világ minden táján, amivel a búcsúztatója a történelem legné-
zettebb emlékműsora lett.
Az egész család ott volt: testvérei koporsóhordozóként teljesítettek szolgálatot, mindegyikük

egy-egy fehér flitteres kesztyűt viselt, így hozták be a Pop Király koporsóját a színpadra.
Mr. Jackson és a Jackson 5 fényképeit, filmjeit és videómontázsait vetítették a kivetítőn, a bú-

csúbeszédet Berry Gordy, Brooke Shields és Smokey Robinson mondta. Olyan hírességek,
mint Stevie Wonder, Mariah Carey, Usher és Jermaine Jackson a dalait énekelve ünnepelték őt.
A vége felé az egész Jackson család összegyűlt a színpadon, hogy elmondják a végső gyászbe-
szédüket. Paris így emlékezett meg:
– Születésem óta Apuci volt a legjobb apa, akit csak el lehet képzelni – mondta, és nem tudta
elrejteni a könnyeit. – És csak azt akarom mondani, hogy szeretem... nagyon.
A családtagok ölelése azonnal megnyugtatta. Ritka bepillantás volt ez a nyilvánosság számá-

ra, hogy milyen is volt a privát Mr. Jackson; és milyen volt apaként.
Minden este azért imádkoztam, hogy Isten adjon nekik erőt és bátorságot, hogy elviseljék az
apjuk és a legjobb barátjuk elvesztése miatti szívfájdalmat. Imádkoztam, hogy megóvja őket
minden bajtól és azoktól az emberektől, akik kihasználnák őket. Imádkoztam, hogy olyan
emberek vegyék körül a gyerekeket, akik szeretik és elfogadják őket olyannak, amilyenek,
és nemcsak azért, mert Jacksonok.
Al Sharpton tiszteletes nagy ovációt kapott, amikor azt mondta a gyerekeknek: "Semmi fur-
csa nincs az apátokban... Az volt a furcsa, amivel az apátoknak meg kellett küzdenie."
És tudtam, hogy ez igaz. A Pókembert idézve: "a nagy hírnév nagy felelősséggel jár". A világ-
hírneve soha nem fogja lehetővé tenni számára azt a magánéletet és tiszteletet, amely után
egész életében sóvárgott.
Közelről ismertem Mr. Jacksont – őt és az arany szívét. Az ikonikus ruhák és a kristályokkal

kirakott kesztyűk nélkül. Fátylak, maszkok és álruhák nélkül. A reflektorfénytől és a sikító
rajongóktól távol.
Leginkább a "hétköznapiságáért" becsültem őt. Bámulatos apa volt. Csodáltam, ahogyan ételt
készített a gyerekeinek, ahogyan segített nekik a házi feladatokban, játszott és mókázott velük.
121
Ez az a Mr. Jackson, akire mindig emlékezni fogok és akit örökké nagyra tartok.
A mai életszemléletem és viselkedésem jelentősen befolyásolják a múltbéli tapasztalataim.

Nem ítélem meg az embereket fajuk, színük, státuszuk, pozíciójuk alapján és még az újságok
róluk szóló hírei szerint sem. Egyformán tisztelek egy magas beosztású tisztviselőt és egy
kékgalléros munkást, mert Mr. Jackson ezt mutatta meg nekem.
A kedvesség és a szeretet, amelyet megmutatott nekem, erőteljes figyelmeztetés volt arra vo-
natkozólag, hogy az emberi természet mégsem olyan rossz. Mr. Jackson ugyanolyan tisz-
teletet és szeretetet mutatott felém, egy átlagos alkalmazott felé. Hírnév ide vagy oda, még
mindig sok jó ember van ezen a világon.
Ha az emberiségbe vetett hitük ingatag, hadd mondjak önöknek egy jó hírt. Az életükben
találkozni fognak jó emberekkel. Találkozni fognak olyan emberekkel, akik adnak önöknek
egy esélyt. Nevezzenek naivnak vagy reménytelenül optimistának, de én megkaptam ezt az
esélyt. Az emberiség pozitív megítélését láttam Mr. Jackson szemében.
Most egy tizenegy éves fiú, Patrick édesanyja vagyok. Mindig azt mondom neki, hogy soha
ne bőrszín alapján válassza meg a barátait. Humorosan elénekeltem Mr. Jackson dalát, "nem
számít, hogy ők feketék vagy fehérek", hogy elmondjam neki, a bőrszín nem előfeltétele a
barátok kiválasztásának. Úgy gondolom, hogy abban a pillanatban elmondtam neki, amikor
megszületett. Az előítélet az ellenség.
Most, amikor emlékeztetem őt a témára, azonnal azt válaszolja nekem: "Persze, anya. Miért
számítana a bőr színe? Hiszen mindannyian egyformák vagyunk." Ezt követően tudom, hogy
elvégeztem a dolgomat. Fontos leckére tanítottam őt, amelyre egész életében emlékezni fog.
Mondtam már és újra elmondom: az anyagiakon és az ajándékokon túl Mr. Jackson a leg-
nagyobb kincset hagyta rám – a tanulságok, a tudás és a tapasztalatok azok, amelyek ma
az enyémek és ezt senki sem veheti el tőlem. Ezekkel arra törekszem, hogy jobb anya, jobb
feleség és jobb ember legyek.
Arra ösztönzöm önöket, hogy legyenek az okai annak, hogy valaki ma mosolyog és jól érzi
magát. Legyenek kedvesek, minden ok és cél nélkül. Tegyenek valakit erősebbé. Adják tovább
a kapott kedvességet. Egy véletlenszerű szívesség hosszú utat jár be. Nem feltétlenül valami-
lyen nagy gesztus, de a kedvesség apró cselekedetei segítenek. Minden jó cselekedet számít.
Mr. Jackson, a szívem legmélyéről;
Köszönöm.
Shukran jazeelan.
Merci beaucoup.
Arigato gozaimasu.
Maraming salamat.
Daghang salamat.
122
Nyílt levél
Drága Prince, Paris és Blanket,

Tizenkét év telt el, és lehet, hogy már csak halványan emlékeztek rám,
de én soha nem fogom elfelejteni azokat a szép emlékeket, amelyeket
veletek és apukátokkal együtt éltem át. Ezek a legértékesebb emlékeim.
Megváltoztattátok az életemet, és ezért örökké hálás leszek nektek.
124
A FEJEZET CÍME
125
Prince,
Csodállak azért, hogy felelősségtel-
jes és megbízható vagy. Már fia-
talon olyan tulajdonságaid mutat-
koztak meg, amelyből tudható volt,
hogy megbízható vagy. Amikor
édesapád nem volt a közelben, rád
akkor is lehetett számítani; figye-
lemre méltó vezető voltál. Mr.
Jackson elismerően beszélt rólad. A testvéreid felnéztek rád, példaké-
püknek tartottak.
Annyira meglepett, hogy milyen okos és bölcs voltál már fiatal korod-
ban is. Sok mindenhez értettél, az olvasás iránti szereteted éleseszűvé
és tájékozottá tett.
Imádtad a Lego-t és a Mega Blokkot – ha egyszer elkezdtél építeni,
nem tudtad abbahagyni – minél nagyobb és bonyolultabb, annál jobb.
Fantasztikus voltál! Elképesztő volt, hogy milyen gyorsan tudtad meg-
építeni a figuráidat.
Lenyűgöztek a sárkányok. Rengeteg olyan történetet, mítoszt és legen-
dát meséltél, amelyekről semmit sem tudtam. Ismerted eredetüket, faj-
tájukat, színüket és képességeiket. Nem elégedtél meg azzal, hogy csak
mesélj róluk, ezért művészien lerajzoltad mindegyiket, és oda írtad a
nevüket, hogy emlékezzek rájuk. Bocsáss meg, ha nem mindig sikerült
126
NYÍLT LEVÉL
megjegyeznem őket. Már nem is számoltam, hány sárkányt rajzoltál

a rajzórákon.
Már kiskorodban is érdekelt a filmrendezés és a filmgyártás. Azt hi-
szem, ez azért volt, mert apukád korán megismertetett ezzel a területtel,
sőt, első kézből szereztél tapasztalatot a díjnyertes zenei videoklipjein
keresztül.
Nem igazán szeretted, amikor az iskolában rád erőltettem a folyóírást.
Te mégis elvégezted a munkádat, mert tudtad, hogy elmondom apukád-
nak ha nem teszed, és akkor nagy bajba kerülsz. Viccet félretéve, nagy-
szerű gyerek voltál! Tudtad, hogy meg kell tanulnod, és ezért minden
utasítást követtél.
Egyébként, Gooko, még mindig nem értem, miért szereted annyira a
popcornt tabascóval. Én voltam csak az egyetlen olyan, aki ezt nem
értette? Nem... szerintem nem én voltam az egyetlen.
Paris,
Tudod, hogy mennyire
szeretünk téged, te voltál
a mi hercegnőnk. Min-
denkivel kedves és elbűvö-
lő voltál. Hogy is felejt-
hetném el az unikornisok
iránti szeretetedet? Egy
127
csomó egyszarvút vettünk neked, amikor csak lehetőségünk volt rá. Nem
tudom elfelejteni, amikor megmutattad a táncmozdulataidat. A ked-
vencem az volt, amikor megpróbáltad a gravitációval dacoló előre dő-
lést apukád 1988-as Smooth Criminal klipjéből. – Ms. Aileen, tudod,
hogy kell ezt csinálni? – kérdezted, miközben próbálkoztál. Egyszerű-
en elképesztő voltál! Amikor énekeltél, már akkor láttam, hogy apukád
énektehetségét örökölted. Született tehetség voltál, és Mr. Jackson nem
is lehetett volna büszkébb rád.
A szemeid pedig a leggyönyörűbb zöld szemek voltak, amiket életemben
valaha láttam. Nem tudtam megállni, hogy minden egyes alkalommal
el ne mondjam neked, milyen szépek, te pedig mindig félénken azt mond-
tad, hogy "köszönöm", majd eltakartad őket.
Egészen biztos vagyok benne, hogy Mr. Jackson illusztráló és rajz
tehetségét is örökölted. Hihetetlenül jó voltál. Nefertiti, az egyiptomi
királynő skicce volt az egyik mesterműved, hibátlanul rajzoltad meg őt.
Egyiptom sírjai voltak a kedvenc témáid, mivel történelem órán gyakran
beszéltünk a korai civilizációról.
Blanket,
Blanket, Lakash, te voltál a mi kisbabánk. Most már Biginek hívnak,
de hadd szólítsalak még mindig Blanketnek. Te voltál a legaranyosabb
és mindenki imádott téged. A hosszú hajad tökéletesen illett hozzád,
kiegészítette a személyiségedet. Azonnal beléd szerettem.
128
NYÍLT LEVÉL
Mindig ugrattál, és "Ms.

Alien"-nek hívtál, mi-
közben nagyot kacagtál.
Amikor kijavítottalak,
hogy "Ms. Aileen", te még
mindig "Ms. Alien"-nek
hívtál, és majd megszakad-
tál a nevetéstől, ami aztán
ragályossá vált. Ez volt a legőszintébb nevetés, amit valaha hallottam.
Bárhová mentél, mindig veled volt a Pókember figurád, ezért is be-
céztünk "Spidey"-nak. Éjjel-nappal vele játszottál. Bármilyen han-
gulatban voltál, boldog vagy szomorú, ő mindig veled volt. A kita-
lált történeteid és ahogy azokat előadtad, egyszerűen imádnivaló volt.
Gooko aztán később elmondta, hogy már a Vasembert szereted. Nos,
én is szeretem a Vasembert, de téged a végtelenségig és még azon túl
is szeretlek.
Imádtam, ahogyan az iskolában viselkedtél. Türelmesen figyeltél és
nagyon jól követted az utasításokat. Emlékszem, panaszkodtál, hogy
milyen hosszú a neved, amikor először tanítottalak meg leírni. Azt
mondtad, hogy miért nem írjuk egyszerűen csak azt, hogy "Blanket".
A mosolyoddal és bájos szemeiddel próbáltál meggyőzni, aminek ne-
hezen tudtam ellenállni, de nem engedtem és sikerült rávegyelek, hogy
leírd a teljes nevedet. Nem igazán örültél, de mégis engedelmeskedtél,
129
és nem tudom elfelejteni, milyen boldog voltál, amikor végre megtanultad

leírni. Izgatottan mutattad meg apukádnak, nagyon aranyos voltál.
Azt akartam, hogy az iskola egyszerre legyen tájékoztató és szóra-

koztató is mindannyiótoknak. Szerencsém volt, hogy Mr. Jackson és
én egy véleményen voltunk ilyen téren. Azt akarta, hogy tanuljatok
és élvezzétek is a folyamatot. Soha nem mondott nemet, amikor mú-
zeumlátogatást javasoltunk. Volt, amikor velünk tartott, mert Ő sem
szeretett volna lemaradni a mókáról. Persze, amikor apával mentünk
más volt a helyzet, mert akkor rendkívül óvatosnak kellett lennünk. Nem
számított, hogy milyen lazán sétáltunk be egy helyre, vagy hogy mi-
lyen álruhát vett fel, az emberek mégis felismerték, és elkezdték fotózni,
videózni. Ilyenkor mindig a kocsihoz kellett rohannunk, ami véget is
vetett látogatásunknak. A múzeumokba, könyvtárakba és parkokba tett
kirándulásaink Mr. Jackson nélkül teljesen mások voltak. Mivel senki
sem ismert meg titeket (apukátoknak köszönhetően, mivel álarcot kellett
viseljetek), csak sétálgattunk, és különösebb zűrzavar nélkül mehettünk
bárhova, egyszerűen csak elvegyültünk a tömegben.
Volt, amikor iskola után meghívtatok moziba – emlékszem, amikor elő-
ször néztünk meg egy vetítést Írországban – a mozit csak nekünk ha-
tunknak nyitották ki. Volt néhány mozis élményünk Vegasban is, ahol
popcorn és üdítők társaságában élveztük a filmet.
Nagyszerűen éreztük magunkat a 3D-s vetítéseken is. Gyakran meg-
130
NYÍLT LEVÉL
látogattuk a Luxor Hotelt Vegasban, de a jókedvnek azonnal vége lett,

amint a paparazzók üldözni kezdtek bennünket, mert emiatt el kellett
hagynunk a helyet.
Könyvtárlátogatások is szerepeltek mindig a programjainkban. Mind-
annyian szerettétek a könyveket, ezt az érdeklődést is apukátoktól örö-
költétek. Amikor hobbimnak választottam a fotózást, szóltatok Mr.
Jacksonnak, és Ő azonnal vett nekem egy nagy keménykötésű könyvet a
fotózásról. Gooko, te és az apukád mindig olyan figyelmesek voltatok.
Minden egyes nap, amit veletek tölthettem, boldogsággal töltött el. Ak-
kor még nem is sejtettem, hogy már akkor emlékeket gyűjtök; csak azt
tudtam, hogy minden másodpercet élveztem veletek.
Hálás vagyok, hogy mindannyian erős egyéniségekké váltatok.
Mr. Jackson most biztosan mosolyog a mennyországban. Mindan�-
nyian büszkévé tettétek Őt azzal, hogy nem adtátok fel, hanem bátran
és méltóságteljesen vettétek az élet kihívásait.
Isten áldjon meg titeket.
Szeretettel,
Aileen
131
Aileen Medalla egy fiatal és határozott nő, aki külföldiként a Bahreini Királyság-
ban élve próbált munkát találni. Azonban több hónapnyi álláskeresés és zéró te-
lefonhívás után már kész volt lemondani az egészről – ha úgy tetszik, feladni – és
visszatérni a Fülöp-szigetekre. Egészen addig, amíg rejtélyes hívást nem kapott
egy állásinterjúra.
A Pop Királya és én című könyv szándéka, hogy kitárja a szíveket és felnyissa a

szemeket az igazi Michael Jackson irányába. Amit az ember Michael Jacksonról
olvas és hall, nem biztos, hogy mindig igaz. Személye fontosabb, mint a vádak és
az ellentmondások.
A REMÉNY, a HIT és a HÁLA történeteként ez a könyv röpke pillantást enged a Pop

Királyának privát világába, melyet Aileen Medalla akkor tapasztalt meg, amikor
Mr. Michael Jacksonnal és gyermekeivel közösen járta a világot.
A SZERZŐRŐL:
Aileen Medalla feleség, anya és cégtulajdonos. Okleve-

les tanár, aki 2005 és 2008 között Michael Jackson
gyermekeinek magántanáraként dolgozott, beutazta
a családdal Európát, az Egyesült Államokat és Ázsiát.
Aileen jelenleg nyugodt életet él a Fülöp-szigetek
Cebu nevű gyönyörű városában.
www.thekingofpopandi.com

Aileen Medalla - A Pop Kiraly Es en - 185x270mm

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Aileen Medalla - A Pop Kiraly Es en - 185x270mm

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A

Egy filippínó tanárnő emlékei

A férjemnek, Awixnek és a fiamnak, Patricknek

Mr. Michael Jacksonnak

ELSŐ RÉSZ: A BAHREINI KIRÁLYSÁG

MÁSODIK RÉSZ: EURÓPA

HARMADIK RÉSZ: USA

NEGYEDIK RÉSZ: FÜLÖP-SZIGETEK

Nyílt levél (Bíró Erzsébet) 124

Képzelje el, hogy a munkája része, hogy körbeutazza a világot.

Ön a magántanára egy világhírű celebritás három gyermekének – aki valószínűleg a szóra-

Hároméves munkaviszonya alatt Aileen beutazta a világot Jacksonékkal. Elnyerte munka-

Figyelemre méltó apa, főnök és barát volt.

Olvasson tovább és élvezze a történetet.

Ez a különleges interjú nem egy ódivatú titkárnőkkel, szekrényekkel és fülkékkel teletömött

Egy örökkévalóságnak tűnő idő után egy nő jelent meg a helyiségben.

– Helló! Hogy van? – köszöntött vidáman.

– Helló! Köszönöm, jól vagyok – felálltam, hogy méltóképpen üdvözöljem őt.

Azután leültünk, és belekezdtünk az interjúba. Ahogy ott beszélgettünk, a szorongásom egy-

– Amint lehet, kezdhet! – mondta.

Elragadtatásomban megkönnyebbülten sóhajtottam fel. El se hittem, hogy engem választott,

Mint megtudtam, a legtöbben csak az önéletrajzukkal a kezükben érkeztek, így én nagyság-

Aztán egyszercsak közelebb hajolt, jelezve, hogy a beszélgetésünk valamivel személyesebb

’Mary’ megmondta az igazi nevét: ő Grace Rwaramba.

– A Mary Montgomery csak álnév a nyilvánosság előtt – mondta.

Én bólintottam, mire folytatta.

– Oh, oké. Értem. Michael Jackson. Szuper. – ennyit mondtam.

Próbáltam a lehető legnyugodtabban megköszönni a lehetőséget.

De legbelül úgy éreztem magam, mint aki felrobban.

Megkaptam a munkát, és igazi álommunkát, tanárként.

…és Michael Jacksonnak dolgozom!

Könnyek szöktek a szemembe.

A két ország kétségtelenül ellentéte egymásnak: Bahrein túlnyomórészt muszlim, míg

A Fülöp-szigetek az otthonom volt. A komfortzónám. A hely ahol születtem, felnőttem,

Három évig tanárként dolgoztam Cebu-ban, mialatt a pedagógiai tanulmányaimat is foly-

Amikor 2005 májusában megérkeztem a Manamai Nemzetközi Reptérre (Bahrein legje-

Fiatal voltam, optimista, az új kezdet eltökéltségével ezen az új és ismeretlen földön.

Nem pazaroltam egyetlen percet sem, azonnal nekiindultam a munkakeresésnek. Az első

De semmi válasz, semmi hívás, semmi tanári üresedés.

Egy sorsszerű napon aztán egy hirdetés az

Az apróhirdetés 5-7 cm magas volt, kicsi, je-

Mr. Michael Jackson

Ahogy a nővérem és én visszahajtottunk a lakásunkba, én csak néztem ki az ablakon, és

Kíváncsi vagyok, milyen lehet Michael Jackson!

A legjobban várt nap

Úgyszólván mindenki ismeri Michael Jacksont. Neki nincs szüksége bemutatkozásra.

A hírneve belengi a popkultúrát, a zenét, a táncot, a divatot, és a filantrópiát.

A Jackson 5 a popkultúra ikonikus zenekarává vált.

A 12 éves Michael immáron a legnépszerűbb szórakoztató volt a zeneiparban, és a legfiata-

Felmentése után szabadon távozhatott.

Annak ellenére, hogy végül minden vádpontban ártatlannak nyilvánították, a megpróbál-

És itt van! – az Univerzum megnyilatkozott.

– Aileen? – szólt ki a sofőr. Én bólintottam, majd szólt, hogy üljek be.

Mi a fenét keresek én itt? – kezdtem el kételkedni magamban rettegve. – Mindjárt találkozom

Imádkoztam, hogy elmúljon az idegességem. Mindig használt az imádság, ha megnyugvást

Ez volt az első formális találkozásom a gyerekekkel, és ők – akárcsak az apjuk – nagyon

– Üdv! Én Aileen vagyok – mutatkoztam be. – Örülök a találkozásnak, Mr. Jackson!

– Tudassa velem, mire van szüksége – kértem.

folynak az órák. Vasárnaptól csütörtökig. Bahreinben az iszlám nemzet szerint a munkahét

Arra is megkért, hogy az összes iskolai tantárgyat integráljuk a tananyagba.

– Ez nagyon fontos – ismételte, és én egyetértettem vele.

Ismételten gratulált és másodszor is megrázta a kezemet.

– Nos, akkor vasárnap találkozunk, Aileen.

Szerették a művészetet és kézművességet is. Mind szeret

iskolai dolgokra. Akárcsak a többi alkalmazott, úgymint a biztonságiak és testőrök; ők sem