9 - Posztkolonializmus

• Olyan elméletek összefoglaló elnevezése, amelynek hátterében a gyarmatosítással kapcsolatos

viszonyrendszerek állnak. Az ilyen megközelítés az összes társadalom tudományhoz kapcsolódik, (ilyen
még a gender is), vagyis minden emberrel foglalkozó területet lehet ilyen perspektívából nézni – és
néznek is (pl. van posztkolonialista pszichiátria). Nagyon terjedő és tudatos megközelítés, valóban fontos
szempontokat ad hozzá a nyugati tudásról való értelmezésekhez. Pontosabban azt mutatja meg, hogy a
tudás, ami univerzalitás igényével lép fel, az elsősorban egy nyugati tudás és azzal, hogy ez elsősorban
nyugati tudás, ezzel nem kis részben a nyugat egykori gazdasági, kulturális és katonai hatalmát jeleníti
meg.
• Poszkolonializmus = ‘gyarmatosítás utáni’. Fókuszában az a kérdés, hogy mi történik a tudással a
gyarmatosítás által! A gyarmatosítás a világ igen nagy részét érinti (bizonyos értelemben minket is).
• Egykor alá és fölérendelt viszonyban lévő kultúrák egyben kulturális viszonyban állnak egymással, ez
befolyásolja ezen kultúrák tudástermelését, illetve az, hogy mit fogadnak el tudásnak, mit fogadnak el
igazságnak? „Kinek az igaza”?
• Tehát a gyarmatosított és gyarmatosító kultúrák tudatos-tudattalan dialógusai, kapcsolata, egymással
való viszonyukban megformált identitásaik
• Így ezen kultúráknak az identitásuk is ebben az alá és fölérendelt viszonyban vannak. Ez vonatkozik a
kolonizáló kultúrára és vonatkozik a gyarmatosító kultúrára egyaránt.
• A kérdés tehát az, hogy hogyan lehet ezeket az olyan igazság diskurzusokat nézegetni, mint pl. maga a
tudomány, vagy a társadalomtudomány? Vagy akár olyan kulturális jelenségeket, mint az
irodalomtudomány, egyéb művészeti ágak stb.? Ezek a tudások, amiket ezek a kultúrák kitermelnek,
ezeknek van egy ilyen globális egyenlőtlenségek miatti alá főlé rendelt aspektusuk.
• Rekonstruálni a dialógus előfeltevéseit
• A poszkolonialista elméletekben eleve össze van huzalozva a Politika-tudás-identitás. Eleve az ilyen fajta
megközelítés azt mondja, hogy a tudásnak van egy politikai aspektusa, és hogy ez a tudás-hatalom
lényegileg határozza meg az adott közösségben élők identitását. Ha ezt a szempontot behozzuk, akkor
tényleg rá lehet kérdezni arra, hogy az, amit mi tudásnak veszünk, az miféle igazság feltevésekre épül?
Mert ugye nem tudjuk elvonatkoztatni ezektől a hatalmi-politikai előfeltevésektől! Nem pusztán az
egykori gyarmatosított államokról van szó, de általában a diskurzus onnan indul, és főként azon tudósok,
szerzők kezdték ezt feszegetni, akik maguk is érintettek ebben (lásd pl. Said), de már nyugati
egyetemeken váltak sikeressé.
• Alapvetően ez a nézőpont aztán kiterjed. 80-as években kezdődik ez az egész diskurzus és ma már ez
tényleg egy nagyon-nagyon kiterjedt tudás. És ma már posztkolonialista megközelítésnek neveznek
minden olyan fajta megközelítést, ami azt mutatja, hogy a tudás vagy különböző gyakorlatok, akár
politikai gyakorlatok, vagy közpolitkákat meghatározó politikák, vagy oktatás politikák stb., hogy ezeket
meghatározza a nagyhatalmakhoz fűződő alá és fölérendelt viszony (nem metaforikus, hanem fegyver
leigázásról van szó).
• A tudással, tudománnyal kapcsolatos episztemológiai és politikai problémák
• Legtágabb értelemben minden olyan etnikai/közösségi identitásformálás, amelyet „nagyhatalmakhoz”
fűződő alárendelt viszony határoz meg

Edward Said (1935-2003)

1
 • jeles képviselője volt a posztkolonialista elméletekkel foglalkozó tudósoknak. Sokszor megszólalt közéleti
kérdésekben, elsősorban palesztin-izraeli- amerikai viszonyt illetően. Nagy felzúdulást kavartak az ő
megszólalásai.
• Ő maga is érintett ebben a témában. Ő az, aki először észreveszi azt, hogy a nyugati tudásnak vannak
ilyen típusú aspektusai. Életéből sok vonatkozást behoz a tudomány nézőpontjába.
• Palesztin családban születik Jeruzsálemben. Még a terület angol gyarmat volt. Szüleik az angol gyarmati
intézményrendszerben dolgoznak – nem is tudott máshol működni egy akkori palesztin értelmiségi, mint
az angol gyarmati intézményrendszerben. Szülei a megszálló hatalom iránti lojalitást kimutatva nevezik
el őt (Edward walesi hercegről - angolszász keresztneve és arab vezetékneve van – ez is jelképezi ezt a
kettőséget).
• Izrael állam megalakulása után 1946 után nagyon sok palesztin család emigrál és Egyiptomban
telepednek le, ami akkor szintén angol gyarmat és ott van az angol gyarmati intézményrendszer. Itt a
szülők beíratják egy ilyen gyarmati elit iskolába →
• 1948-tól Egyiptom, Victoria College (angol bentlakásos elit isk.). Ide csak arab gyerekek járhatnak, de
sehol nem lehetett arabul beszélni. Azért hozták létre, hogy tudjanak gyarmati tisztviselőket képezni,
olyanokat, akiket ki lehet nevezni minisztériumokba, közigazgatásba stb., akikkel lehet menedzselni a
bürokráciát és helyiek. A képzés az angol rendszerhez igazodott. Semmit nem tanultak az arab
kultúráról, arab nyelvről semmit. Kizárólag az angolszász tudományosságot, irodalmat sajátították el.
• USA - Angol irodalom professzora és neves egyetemeken oktat. Sokat ír arról, hogy hogyan viszonyultak
hozzá ezekben az akadémiai közegekben – látszik, hogy színes bőrű. A fehér közép vagy felsőosztálybeli,
általában amerikai születésű akadémiai közegben már önmagában is furának számított.
• Első politikai állásfoglalás 1967-es arab-izraeli háború kapcsán történt. USA-ban oktatott, és ott keltett
nagy feltűnést azzal, hogy nyilván nem az amerikai politikát támogatta és nyilván nem egy izraeli párti
felszólalás volt.
• A két jelenség, amiről ír - két kép a dián: a British Múzeum és annak a könyvtára, a keletről való tudás.
Az egyik, hogy főként a gyarmati területekről felfedezők, régészek, akik eljutottak távoli egzotikus
helyekre, azok el is hozták onnan az olyan tárgyakat, műkincseket, amiket aztán a ki lehet állítani és
tanulmányozni, hogy milyen a kelet. A másik pedig a keletről szóló irdatlan mennyiségű tudás, amit
orientalizmusnak neveznek. Az orientalisták a kelet sajátosságaival foglalkoznak.
• Óriási mennyiségű tudás áll a nyugat rendelkezésére keletről és úgy tűnik, hogy ez a tudás egyre csak
gyűlik és gyűlik, mintahogy a keltről származó tárgyak is, amik mind a kelet megismerését hivatottak
támogatni.

Orientalizmus - Said könyve 1978-ban jelenik (ez a címe is egyben)

• Nagy múltra visszatekintő hagyomány. Egy viszonyfogalomról van szó. ahogy a kelet a nyugat számára
leképződik. Mindig egy imaginárius nyugathoz képest működik. Ebből jön létre maga a tudás
• Kiterjeszti ezt a fogalmat és nemcsak a tudás szerzés szempontjára érti, hanem mindenfajta olyan
gyakorlat ide sorolható, ami a nyugatiak számára a keletiekkel való bánásmódról szól. Onnantól
kezdve, hogy mit gondoljunk a keletiekről, hogy hogyan kell velük viselkedni, hogy mit kell gondolni az ő
szokásaikról, hogy miféle morális elvek állnak rendelkezéseinkre, ha a keletiekről beszélünk.
• Az egész viszony fogalom csak úgy tud működni, hogy „megvan csinálva egy ilyen kelet”, mint ahogy
„megvan csinálva egy ilyen nyugat” ebben az orientalista diskurzusban →
• Éppen ezért a Kelet mindig a Nyugat idézőjeles „Másikja” lesz. Az, amihez képest a nyugatiság vagy a
nyugat, mint olyan értelmet nyer. Ezt nem is kell jobban megnézni, ez a fajta különbségtétel mindig ilyen
lényegi különbségtételeken alapul. Hiszen ha eleve létezik olyan tudásszerzés, ami a keletről szól, akkor

2
 nyilván van olyan, ami ehhez képest valahogyan különböző. A kiállított maszkok, múmiák, kincsek azok
azért érdekesek, mert azok keletiek, mi akik meg ezt kiállítják, azok nyugatiak vagyunk.
• A Kelet és a Nyugat közötti ontológiai és episztemológiai különbségeken alapuló világlátás
• Said nézete szerint ez az egész a Kelet meghódítását, átformálását és a felette való uralom
megszerzését tűzte ki célul. Ez a tudás szerzés alapvetően kötődik a gyarmatosításhoz, illetve a
gyarmatosítóknak a gazdasági-politikai érdekeikhez, mint ahogyan az egyébként a keletkutatás is
alapvetően. Tehát azt mondja, hogy ez az egész orientalista diskurzus másról sem szól, mint a kelet
meghódításáról, tulajdonképpen egy viselkedésminta, ami arra szolgál, hogy a nyugat meg tudja
szerezni a kelet feletti uralmat. Amit ő megnéz, az konkrétan a nyugati filozófiai és művészeti meg
társadalomtudományi diskurzus, amiben mindig szerepel valahogyan a kelet. Nagyon sokszor nem
reflektált módon, de hogy ez az egész nyugati igazságtermelés arra épül fel, hogy a nyugatnak egy
felsőbbrendűségét tudja hirdetni, hogy egy leigázott képzeletbeli kelettel szemben.
• Az egész problémakört nem az Edward Said veti fel először, korábbi eredetű és egészen konkrétan
kötődik a gyarmati felszabadító mozgalmakhoz. Frantz Fanon nevéhez kötődik

Frantz Fanon (1925-1961) – algériai polgárőri aktivista, pszichiáter

• pszichológiai szempontból érdekes könyvét nem fordították le magyarra.
• Algéria francia gyarmat, kiépült egy erős gyarmati intézményrendszer. Nagyszámú telepes telepedett le
itt, több generációra nyúlik vissza. Ettől még a népesség többsége a leigázott arab nép. Másodrendű
állampolgárként éltek az arabok. Munkája során rájön, hogy a pszichés megbetegedések hátterében
ezek az interiorizált alá fölérendelt viszonyok vannak. Kérdés, hogy azok a helyzetek, amikbe ezek az
emberek beleőrülnek, amik persze sokszor magánéleti helyzetek, de ezek a magánéleti helyzeteket nem
lehet elválasztani attól az iszonyú durva elnyomástól, amiben ezek az arabok élnek. A gazdasági –
katonai – politikai elnyomás itt egy nagyon lényeges dolog, de amit észrevesz (és ez is a címe a
könyvnek, 1952 Fekete bőr, fehér maszkok) az arról a jelenségről szól, hogy hogyan teszik magukévá
ezek a népek a saját alárendeltetettségüket. Egészen finoman, a legmélyebb identitásuk részévé válik a
saját alávetettségük, onnantól kezdve, hogy a saját szexualitásukról való tudásuktól kezdve, a
testiséghez vagy a szégyenhez való viszonyulásuk is. És hát egy csomó olyan dolgot a magukévá tesznek,
miszerint az arabok azok alsóbbrendűek, civilizálatlanok, barbárok, szabályozatlanok az impulzusaik, és a
szexuális ösztöneik. A kultúrájuk nem számít kultúrának és a francia gyarmatosítók természetesen azért
vannak ott, hogy ezt a népséget civilizálják. Ők inkább az állathoz közelebb álló lények. A fehérbőrű
hordozza azt, ami emberi. Látványos, ahogy ezek az arabok a pszichózisos tünetekben ezeket a dolgokat
hordozzák.
• Mimikri stratégiai, ahogy az alávetettek el is hiszek magukról ezt a dolgot. Ez egy mélyen belsővé tett
alávetettség. Mimikri módon igazodnak a fehér agy- francia agy többséghez. Alapvetően minden arab
gyereknek a legfőbb vágya, az hogy ő maga is fehérbőrű és francia lehessen. Egyfolytában ott van a saját
alsóbbrendűségük.
• Fanton felismerve ezt beáll az algériai csapatba és a továbbiakban fegyverrel és diplomáciai eszközökkel
harcol az ügy érdekében, viszonylag sikeresen – EZ AZ ELŐZMÉNYE A DOLGOKNAK, a problémát már
felvetették. Tehát amikor a Said már ezeket kimondja, akkor addigra a legtöbb gyarmat már
felszabadult. Ennek ellenére a gyarmatosítás nyomai erősen megmaradtak, sokszor akár úgy hogy a
gazdasági-politikai kapcsolatok továbbra is meglehetősen egyenlőtlenek és igen erős az egykori
gyarmattartó országgal. Ami még fontosabb, hogy mentalitásban megmaradtak és ha maradunk a Said
területén, az akadémiai intézmény rendszereket nézzük, akkor mindenhol a világban azt, amit a nyugat
definiál tudásnak, tudományosságnak valójában az a kelti tudományosság is. A nyugati szerzőket

3
 oktatják a keleti egyetemeken is. Alapvetően még mindig egy nyugathoz fordult tudás gyártásról van
szó.

A TOVÁBBIAKAT NEM MONDTA EL Fantonról a hanganyagon, néhány dolgot beleszőtt a fentiekbe!

• 18 évesen beáll a francia hadseregbe, kitüntetik; támogatja a helyi kommunista képviselőjelöltet
• 1946-tól a lyoni egyetem orvosi kara és filozófiai előadások
• 1953-tól Algéria, pszichiátriai klinika főorvosa
• „ha a pszichiátria olyan orvosi eljárás, amelynek az a célja, hogy az ember ne érezze magát idegennek
saját környezetében, akkor ki kell jelentenem, hogy a saját országában idegen arab a teljes
reményvesztés állapotában él”
• Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) pszichiáterként, ápolókat és katonai rohamcsapatokat képez
– 1956-ban lebukik
• Aktívan politizál, 1960-tól az ideiglenes algériai kormány képviselője
• 1961: A föld rabjai
• A „faji tudat”: alá- és fölérendelt viszonyban létrejött „hamis szelf”
• Lealacsonyítottsággal való belső azonosulás
• „fehér maszk”: mimikri, gyarmatosítók nyelvének, kultúrájának, értékeinek elsajátítása (az egzotizálástól
a fekete bőrhöz társított gyarmatosító sztereotípiákig)

Orientalizmus mint diskurzus (néhány fogalom megmagyarázása következett a Said féle kötelező szövegből)
• Diskurzus: itt a szövegben egy terminológiai. Alapvetően azt jelenti, hogy „megnyilatkozás”. Itt is azt
jelenti, de specifikus használatban. A kifejezésnek az ilyen használata Michel Foucault nevéhez
kapcsolódik, és Said is ebben az értelemben használja.
• Vagyis a diskurzus = az igazság előállításának nyelvi gyakorlata, tehát azok a szavak és
szabályszerűségek, amik alapján az igaz kijelentések tehetők. Meg azok a szabályszerűségek, ami azt is
szabályozza, hogy valamiről egyáltalán kijelentés tehető. Tehát, hogy valami beletartozik a kimondható
dolgoknak a birodalmába.
• Ilyen diskurzusnak számít ez az uralkodó vélekedésrendszer, annak is a nyelvi aspektusa.
• Said szerint ez a diskurzus: a Keletről való nyugati gondolkodás „megcáfolhatatlan” nézetei. Ezeket a
megcáfolhatatlan nézeteket nagyon sok területről hozzák össze, de alapvetően ezek
megkérdőjelezhetetlenek. Said ezeket a nyugati toposzokat ( egyetemes európai irodalom , a kijelentés
már önmagában véve egy elképesztően kolonializáló kiejelentés) hozza a keletről, ahol a keleti az valami
egzotikus, buja, a nyugathoz képest irracionális, a megismerésnek valami kaotikus dzsungelszerű
tartományát képezi, ahova a nyugati utazó, vagy akárcsak a nyugati férfi, ja és alapvetően a férfihoz
képest nőies, de mindenesetre egy ilyen kontrolálatlanul, szexualizált valami. Ami egyszerre elbűvölheti,
csapdába ejtheti, csábíthatja, ugyanakkor leigázásra is kényszeríti az alapvetően racionális, férfias,
civilizált nyugatot.
• Ez a dichotómia, ahogy létrejön egyik a másikhoz képest. A keletnek nincs tudománya, egzotizált valami
és le lehetne írni azokat az oppozíciókat. Nőise kelet, férfias nyugat.
• Ezeket a nézeteket nem egy valaki csinálja, ez összeáll egy diskurzussá: a misszionárius, gyarmati
tisztviselő, katona, tudós, utazó, író, filozófus által, aki keletről hozza a nyugati tudást
• Ami ebből a tanulság, hogy azt vizsgálja, hogy ez a keletről való tudás, hogyan ragadható meg, mint egy
ilyen nyugati elnyomó mechanizmus? A másik fogalom, amit használ az Gramsictól származik (marxista
filozófus), ez pedig a hegemónia. →

4
 • Gramsci számára az volt a kérdéses, hogy hogyan lehetséges az, hogy léteznek az emberek között
kizsákmányolt és kizsákmányoló csoportok, és azok akiket kizsákmányolnak azok ezt olyan szívesen
elviselik, hogy ők ki vannak zsákmányolva! Hogyan működik ez a dolog, miért fogadják el az emberek a
saját alávetettségüket? Erre a jó kifejezés a hegemónia. orientalizmus mint hegemónia () –
közmegegyezésen nyugvó, a közmegegyezés által leplezett uralmi viszony. Létezik egy közmegegyezés,
ami egyben tart egy kultúrát, arról hogy mi a szép, vagy mi a jó, vagy mi az értékes. És ez a
közmegegyezés mindig egy uralmi viszonyon alapul, méghozzá egy leplezett uralmi viszonyon. A kultúra
nagyon hatékonyan tudja közvetíteni ezeket az alá-fölérendeltségi viszonyokat, úgyhogy ilyen
közmegegyezésként a szépséggel, a jósággal stb. és egyéb dolgokkal leplezi ezeknek az uralmi
természetét.
• Said példája erre az „európaiság” - a nem-európaival szemben megjelenő fölény tudata. Európai értékek
pl. demokrácia, egyenjogúság, szabadsághoz való jog, oktatás stb. Ismerjük ezeket az európai értékeket
és azt is tudjuk, hogy milyen civilizálatlanok azok az államok, ahol ezek nincsenek, ezeket lehet pl. a
Balkánnak nevezni, ami az európaihoz képest korrupt, nem keresztény, írástudatlan, civilizálatlan,
kirakat demokrácia, igénytelen, mocskos stb. Ez a kettő mindig egymáshoz képest létezik. a balkán
mindig az európaihoz képest elmaradott. Tologatott viszonyfogalom, ami abszolút egy értékválasztás.
De itt nem arról van szó, hogy az egyiknek hatalma lenne a másiknak meg nem, amikor európaiságról
beszélünk, amikor demokráciáról beszélünk, szemben a korrupcióról stb., hanem ezek morális
választások, morális oppozíciók: az egyik jó, a másik rossz. De ugyanakkor a balkán egy egzotikus dolog
is: szeretjük a balkáni zenét, a balkán nők titokzatosak, és buják és ösztönösek. A balkáni férfiak nyersen
macsók, férfiasak és szintén ösztönösek. Tehát a diskurzus szintjén nem uralmi viszonyról van szó,
hanem mindannyiunk által ismert értékekről.
• Az egész viszonyfogalmat a nyugat hozza létre, azt mondják ezek a megközelítések, hogy az imaginárius
kelet a nyugat valamiféle projekciója. A Nyugat, mint a racionális tudás birtokosa, univerzális
megismerő, miközben „racionalitása” vágyak és szorongások projekciója. Ezzel az elképzeléssel a nyugat
éppúgy létrehozza magát, mint egy hegemón, gazdaságilag és politikailag is uralkodó entitást, mint a
keletet.
• Tehát ezek a „mi” és az „ők-nek” ilyen konstrukciói, amik utána eszencializálódnak, ami utána úgy
tűnik mintha eredetileg is a dolog lényegéhez tartoznának.

• /Nem tanulmányozhatunk úgy tudásokat és kultúrákat, hogy hatalmi viszonyaiknak ne szenteljünk

figyelmet/

Posztkoloniális Közép-Kelet-Európa – egyre többször alkalmazzák az európai helyzetre is ezeket a nézeteket

A nemzeti identitásoknak a nyugat a főreferenciája
• Ez a gyarmati metafora eleve jelen van a közgondolkodásban, a különböző gazdasági, kulturális
leigázottságot is a gyarmatosítás metaforájával szoktuk leírni. De nyilván ezek nem is alaptalanok.
Kapcsolódnak különböző identitáspolitikai érdekekhez is.
• Nyugati egyetemek sajátos műfaja a „Kelet-Európa-tanulmányok” tanszékei.
• ezek alapvetően a 18. századtól a hidegháborúig, és a rendszerváltástól fogva lett fontos dolog, és hát
akkor jöttek létre ezek a tanszékek, illetve ennek a térségnek a tanulmányozására. Ugyanúgy meg van
csinálva a nyugat ezekhez a KKE-i országokhoz képest. Ezekről lehet gyűjteni az adatokat. A 90-es
években nagy téma volt a szociológiában a magyar rendszerváltás. Illetve a kelet-európai tudósok is el
tudtak kezdeni utazni külföldi konferenciákra és egy nagy téma lett ebből, hogy a nyugati tudósok

5
 adatgyűjtőként használják a kelet-európai tudósokat és gyakorlatilag megírják a nyugati akadémiában
sikeres monográfiákat Kelet-Európáról, úgy hogy mintegy bennszülötteket kérdezik ki azokat, akik itt
éltek, kvázi a keleti tudósok adatszolgáltatókként jelennek meg a nemzetközi tudományos
diskurzusokban.
• Identitáspolitikai érdekek (vö. szovjet tömb mint gyarmatosított Nyugat)

Alekszandar Kjosszev (bolgár történész) : Megjegyzések az önmagukat kolonializáló kultúrákról

• elsősorban bolgár példákat hoz. Provokatív cikk, 90-es évek végén írta.
• Az a felvetése, hogy vannak olyan kultúrák, amik nyilvánvalóan nem a nyugati kultúrákhoz tartoznak, de
nem tanúsítanak semmiféle ellenállást a nyugati szimbolikus mintákkal szemben, sőt heves
buzgalommal és csodálattal át is veszik őket, amik őket alapvetően alárendelt helyzetbe hozza
• Elfogadnak egy univerzális ideológiát (ez pont olyan, mint az európaiság). A demokrácia értékeire
mindannyian elkötelezettek vagyunk, nagyon szeretnénk eljuttatni ezeket az értékeket olyan államokba,
ahol sajnos még nem sikerült, ahol a közjavakhoz mindenki hozzáfér, sőt egyáltalán lennének közjavak,
ahol átláthatóan igazgassanak – ezek univerzális értékek. De hogy ezeknek a kultúráknak az identitása
az úgy működik, hogy ezek az univerzális értékek nem a kultúra sajátjai, hanem mindig valamiféle
másikként akarják ezt átvenni, mert ezekhez az univerzális értékekhez képest ők maguk alacsonyabb
rendűek. Ezért önkolonializáló, mert itt mindenki azt akarja, hogy az nyugat még intenzívebben legyen
jelen (legyünk mi is olyan demokratikusok, olyan gazdagok, olyan szépek, mint a nyugat). Ez
marginálissá teszi őket és még oda is vannak érte
• Sőt attól szenvednek, hogy a Nyugat nincs teljes mértékben jelen
• Európa az, ami nálunk hiányzik!
• Kjosszev ezt a nemzeti identitás konstrukciót vizsgálva rájön, hogy a kelet-európai nemzeti kultúra
genealogikus csomópontján hiány van. Ezek a nemzeti identitások, vagy nemzeti kultúrák a 19-ik sz. úgy
jönnek létre, hogy alapvetően a nyugat hiányára épülnek. A szöveg bolgár példákat hoz, bolgár költőt,
aki számon kéri Bulgárián, hogy hol vannak az operájuk, hol van a nemzeti színházuk, hol van a nemzeti
múzeumuk, hol vannak a nemzeti közintézményeik stb.? /magyar reformkorban irodalmában
ugyanezeket a problémafelvetéseket látjuk/ Ezek mind úgy jönnek létre, hogy már máshol már vannak,
mások már előttünk járnak, más nemzeteknél már működnek. Át kell venni egy külső mintát, ami minket
nemzetivé tesz, ami minket megkülönböztet ezektől a más nemzetektől.
•
• Az egész kultúrának a célja a hiánypótlás, az identitás létrejötte a nyugat hiányára épül.
• „Ennek a kultúrának az identitását eleve a fájdalom és a szégyen jellemezte (…) Ennek a kultúrának a
forrása a hiányok fájdalmas meglétéből ered, és a történetét úgy lehetne elmondani, mint egy
évszázados erőfeszítést a traumatikus hiányok pótlására és felszámolására”
• Kjosszev azt mondja, hogy a nemzeti alapon való integráció ez egyidős a globális kapitalizmussal, mivel
homogenizálni kell azt a munkaerőt, ami a középkori társadalmak felbomlása után keletkezik, és amit
már egy más rendszerben kell működtetni.
• Ennek az integratív eszköze a nemzet, a polgári forradalmakkal és ezt a piacgazdaságot kettőzi meg
szimbolikusan a nemzeti ideológia. (Racionális és univerzális piacgazdaság önmagában nem integratív:
meg kell kettőződnie szimbolikusan)
• Csakhogy nyugaton ez úgy működik, hogy mindig tartalmaz egy transzcendenst. A hiányzó
transzcendencia az egyetemes dolog lesz (az emberiség egyetemes sorsának megtestesülése: a
Fejlődés, a Nyugat, a Civilizáció stb.). A nemzetállam kapcsolódik az egyetemes polgári joghoz, ami az

6
 embernek univerzális jogai. Egyúttal ezek a polgári társadalmak a fejlődés és civilizáció aktuális
végpontjának tekinthetők. Univerzális értékekre épül a nemzet
• Azok az Önkolonializáló kultúrák, amik úgy jönnek létre, hogy legyen már nálunk is opera, meg nemzeti
eposz stb. azokban ez a Másik = Idegen = Egyetemes. →
• → és ez lesz az a logika, amivel magukévá teszik saját alsóbbrendűségüket. Ebben az értelemben soha
nem fogjuk utolérni a nyugatot.
• A Kjosszev leírja az önkolonizáló nemzetek sajátos tüneteit, elhárító mechanizmusait (pszichoanalitikus
terminológiákban beszél, és ő egy történész, ettől provokatív és megvilágító erejű). ezt a jelenséget rajta
kívül még sokan leírták. Ebben a térségben a nemzeti identitások mindig ingatagok és ez a térség az
állandó fenyegetettség állapotában él olyan értelemben , hogy úgy tűnik, mintha állandóan
megkérdőjeleződnének a nemzet határai. Jó példa Szlovákiában a magyar nyelvű utacnévtáblák puszta
létezése fenyegetettség érzést kelt.
• Kjosszev szerint nagyon sérülékeny a nemzeti identitás, azért mert a hiányra épül. De vannak bizonyos
módszerek, amivel ezt a traumatikus hiányt lehet kompenzálni.

EZT MÁR NEM MONDTA EL!

• A nemzeti öntudat mint olyan adaptált nyugati modell
• „nyugatos” értelmiség szerepe a nemzeti modernizációban (a közoktatástól, polgári forradalomtól a
nemzeti kultúráig)
• „szublimáló racionalizációk” mint védekező mechanizmusok a hiány traumatikus élményére:
• - a nemzet születése = a nemzet újjáéledése
• - a „nyugatos” és a „bennszülöttség” doktrínái együtt
• - a Hiány logikájának megfordítása
• A hiány állandó fenyegetése

James Clifford (1999) – EZT NEM MONDTA EL

• Lehet-e a tudomány független a politikától?
• Mi a posztkoloniális kritika feladata? Van-e az orientalizmusnak alternatívája?
• Az orientalizmusnál autentikusabb reprezentációkat állítson szembe?
• Létezik-e a autentikus Kelet?
• Lehet-e az emberi valóságot különböző kultúrákra osztani és emberileg túlélni ennek konzekvenciáit?
• A Nyugat totalitásának dekonstrukciója
• Minden szimbolikus struktúra megteremti a maga alárendelt viszonyait
• A kultúra esszencializált fogalma helyett: kialkudott, kreált, jelenbeli folyamat
• „Mit jelent palesztinként írni?” – milyen folyamatok vesznek részt ma a kulturális identitás
megalkotásában?