A novella fogalmának meghatározása

Nuvela este specia genului epic în proză, de dimensiuni moderate, situate între schiță și
roman. Evidențiază un singur fir narativ, iar interesul autorului se orientează către
conturarea personajelor care sunt mult mai complexe decât în schiță și în povestire.
A novella az a prózában írt epikus alkotás, mely terjedelemét tekintve a karcolat és a
regény közt helyezkedik el. Egyetlen mesélői szálból áll, az író célja a szereplők
jellemének megalkotása, melyek bonyolultabbak mint a karcolatban és az
elbeszélésben.
Spre deosebire de povestire care este o narațiune subiectivizată, în nuvelă, stilul tinde să
se obiectivizeze, majoritatea fiind narațiuni la persoana a III-a, singular.
Az elbeszéléshez képest, mely szubjektív mesélést alkalmaz, a novella törekszik az
objektivitásra, a legtöbb elmesélés egyes szám harmadik személyű.

Első kiadás

Opera literară Moara cu noroc de Ioan Slavici a fost publicată în perioada marilor clasici
(anul 1881), în volumul de debut Novele din popor, reprezentativ pentru viziunea
autorului asupra lumii satului românesc.
A Szerencsemalom című irodalmi művet a nagy klasszikusok idejében adták ki (1881-
ben) a debütáló Népi novellák című kötetben; a szerző ebben a kötetben bemutatja a
román falu képét.

Realista novella
Moara cu noroc este o nuvelă realistă prin tematică, construirea personajelor în relaţie
cu mediul în care trăiesc, prin veridicitatea şi obiectivitatea perspectivei narative şi este
o nuvelă de analiză psihologică prin utilizarea modalitatăţilor de caracterizare a
personajelor şi de investigare psihologică.
A Szerencsemalom realista novella, mely a témaválasztásban, a szereplők
környezetükkel való kapcsolatában és a hihetőségben valamint a mesélői szemszög
pártatlanságában látszik. Pszichoanalízis-novella a szereplők jellemvonásainak
ábrázolása és a pszichológiai kutatás miatt.
Titlul, Moara cu noroc, este mai degrabă ironic, aluziv, întrucât locul întâmplărilor este
mai degrabă unul cu ghinion, care aduce nenorociri.
A cím, Szerencsemalom, inkább ironikus, utaló jelleggel bír, mivel a hely ahol zajlanak
az események inkább balszerencsés, szerencsétlen események helyszíne.

Témája
Tema nuvelei urmăreşte efectele nefaste şi dezumanizante ale dorinţei de înavuţire ceea
ce susţine caracterul realist dar şi pe cel psihologic prin urmărirea evoluţiei psihologice
ale personajelor.
A novella témája a pénz utáni vágy rossz és elembertelenítő hatásait mutatja be,
megtartva a realista szemszöget, ugyanakkor a szereplők pszichológiai fejlődését is
nyomon követi.
Conflictul nuvelei este complex, de natură socială (confruntarea a două lumi cu
mentalităţi diferite), psihologică şi morală (lupta dintre bine şi rău). Astfel, din
perspectiva socială, nuvela prezintă un conflict exterior datorat de încercarea
lui Ghiţă de a-şi depăşi condiţia socială, pentru care se confruntă cu personajul
antagonist, Lică Sămădăul. Din perspectiva psihologică, nuvela prezintă conflictul
interior trăit de Ghiţă care este sfâşiat de dorinţe puternice şi contradictorii: pe de-o
parte el vrea să rămână cinstit şi fericit alături de familie, pe de altă parte vrea să se
îmbogăţească repede şi fără efort.
A novella konfliktusa összetett, társadalmi (két szemben álló gondolkodásmód),
pszichológiai és erkölcsi (a jó és a rossz harca). Így, társadalmi szempontból külső
konfliktust mutat be a novella: Ghiță át akarja lépni társadalmi helyzetét, ami miatt
összetűzésbe kerül az ellentétes szereplővel, Lică Sămădău-val. Pszichológiai
szempontból Ghiță belső vívódását tárja fel a novella, erős és ellentmondásos érzelmek
tépik a főszereplőt: egyik fele becsületes és boldog akar maradni a családja mellett,
másik fele gyorsan és erőlködés nélkül szeretne meggazdagodni.
A közlés alapformái
Modul de expunere predominant este naraţiunea îmbinată cu dialogul, monologul
interior şi descrierea. Construcţia epică este bazată pe naraţiunea obiectivă în care
comportamentul, sentimentele şi gândurile eroului sunt prezentate din perspectiva unui
povestitor omniscient. Stilul narativ este sobru, impersonal, specific prozei realiste, iar
stilul indirect liber este utilizat în portretizare şi în analiza psihologică.
A közlés alapformái elsősorban a mesélés, mely összefonódik a párbeszéddel, a belső
monológgal és a leírással. Az epikai felépítés az objektív mesélésen alapszik, melyben a
hős viselkedése, az érzelmei és gondolatai egy mindentudó mesélő szemszögéből
kerülnek bemutatásra. A mesélői stílus józan, személytelen, a realista prózának
megfelelő, és a szabad közvetett stílust a portrék megalkotásában ugyanúgy
használja, mint a pszichoanalízisben.