Professional Documents
Culture Documents
Verse Lem Zese K
Verse Lem Zese K
Szempontok:
1. Bevezetés:
Témák lehetnek: szerelem, szeretet, újjászületés, háború forradalom, lázadás, költészet feladatai, anyai
szeretet, barátság, táj-természet szeretete, elmúlás, öregedés, pénz, művészet szépsége/hatalma
Általános megállapítások, soha nem saját vélemény, T/1ben fejtünk ki véleményt, gondolatokat, „az
emberek általában úgy látják…”
Átvezetés a tárgyalásba
2. Tárgyalás
szerkezete: tagolása, stílusa, hangneme, szerkesztése, sorok, versszakok hossza, fajtája, rímek, alakzatok,
szóképek a műben, hangulata
3. Befejezés
nincs olyan mű, aminek a témája nem aktuális, ezt fejtsük itt ki, miért aktuális, hogy jelenik meg ez a téma
manapság
cím: pozitív: csend, nyugalom, sötétség, felszabadultság, szabadabb gondolatok, családiasság, otthonosság
kettős szimbólum, magadra maradsz a gondolataiddal, felszabadultság érzete, lélek sötét oldala
két korszakot kapcsol össze, az este és érzelmek a szentimentalizmust jelképezi, míg a nappal és fény a
felvilágosodás korát
a mű:
1.rész: piktúra
este festése
megszemélyesítések halmozása
Rousseau-i táj
1.kép: látás, 2.kép: hallás, 3.kép: szaglás barokk sajátosság, az összes érzékszervre hat egyszerre
fiatalként még reménnyel teli az ember, idősödve rájön, hogy nem sikerült teljesítenie, amit akart, amiben
reménykedett. Ilyenkor egyfajta újjászületés történik, új célok kitűzése. Janus Pannonius XY c. versében is ez
a gondolatmenet van
ezt a részt az író egy iskolai dolgozatra írta, ezt bővítette később a második résszel. A költemény végén
megint egy piktúra rész van, így keretes a mű, a híd a szentencia részt, a pillérek a piktúra részt mutatják be.
A részek között ellentét figyelhető meg
2.rész: szentencia
ellentétek
társadalombírálat
megszólítások, a költő meg akarja győzni az embereket arról, hogy Rousseau gondolata a jó
3.rész: piktúra
ódai, áldott
természet megszemélyesítése
„csak a természet teszi emberé az embert, ha valaki elfordul a természettől már nem ember”
Befejezés
eredetileg nem Lillának szánta, 10 évvel megírása után írta át, ekkor változtatta meg címét is
rokokó vers
időmértékes verselés
címe ellentétet sugall, visszafogott vágy, a költeményben a tűz motívumában jelenik meg, a tulipán
metaforával együtt
hasonlatok, ajkait a harmatos rózsához, lángoló szerelmet a tűzhöz, melyet a harmatos ajkak, azaz a csók
enyhít
Lillaversek záródarabja
rokokó könnyedség forma és rövid sorok ellentétben állnak a reménytelenség, lemondás, halálvágy témával
első és utolsó versszak tartalmi és érzelmi párhuzam, 2., 3. versszak körbe van fogva, hangulati ellentétet
fejeznek ki
első versszak: jelen idő síkja, megszólítás, definiálja a reményt, istenségnek látszik, megfoghatatlan
harmadik: közelmúlt, ellentét, elmúlás, nem sikerül semmi, ősz toposzi képsora
negyedi: jelen újra, kéri a reményt, hogy hagyja el, minden halottnak érződik körülötte
metaforákat használ
virág motívumok jelképezik a boldogságot, az ősz az elmúlást és lemondást
a Lillaversek után írta ezeket, reményt vesztett a szerelemben, Rousseau-val azonosítja magát
magány megszemélyesítése
a halál nem ijesztőként jelenik meg, inkább végső megnyugvásként, vágyott állapot
helyszínt is jelenít meg. a magányosság lakhelyének nevezi Kisasszondot, mert ott írta, amíg munkát keresett,
és Lillát hozzáadták a kereskedőhöz
metaforákat használ
visszakanyarodik a helyekhez, amiket szeret a magány, az embereket, akiket kedvel, ezek a szomorkodóak,
boldogtalanok, erkölcsös emberek, költők, poéták, akik erről írnak
elkanyarodik a halál, a teljes megnyugvás gondolatához, mert itt majd eggyé válhat a magánnyal
nem valódi ekhós vers, mert a visszhang csak ismétel, nem válaszol, csak a címe miatt nevezzük annak
magányosság verse, említi Rousseau nevét, hasonlítja magát hozzá, szentnek nevezi a magányosságot
elmúlásra asszociáló szavak: sírva sírok, halvány Hold, csendes nyugtot, setét hegyek, szent magányosság,
magányos, elhagyatva
megszólítással indít, leírja a visszhang lakhelyét írja le, költői képekkel
azzal, hogy megszólítja és megszemélyesíti az ekhót nem érzi magát egyedül mert az „válaszol”, vagyis
ismétli, amit ő mond
a mű utolsó versszakában bízik a jövő nemzedékében, hogy ők értékelik majd talán, amit ő tett
létösszegző vers
szapphói strófaszerkezet
költői kérdések
párhuzamok és ellentétek
romlott jelent (7.versszak után) és a jobb múltat (2,3,4,5,6 versszak) szembesíti egymással
a jelenkori magyarokat tegezi, nem tiszteli őket, míg a múltbélieket magázza, tisztelettel beszél róluk
negatív töltésű szavak, melyekkel a magyarokat illeti: nyomorult, fajult, fajzatok, méreg, halál, megvész.
syboríta, rút, báb, viszontság, leomlott
romantika jellemzője: a múltat negatív festéssel mutatja be, szembesíti a jelennel, a múlt értékesebb
váltogatja a hangnemeket
felsorolás, halmozás eszközével mutatja be a nagy birodalmakat és azoknak bukását, ezzel felhívva a
magyarok figyelmét rá, hogy a mi népünkre is ez vár, ha nem változtatnak
báboknak nevezi a nemzete, akiket mozgatnak, elcseréltük és feladtuk a nyelvünket erkölcsi romlás képei
azt mondja, a magyarság csak alszik, nem veszett el, csak fel kell ébreszteni őket és helyreáll minden
hajó toposz
alkaioszi strófa
a napóleoni háborúkat metonímiaként jeleníti meg, mintha az egész világra hatással lenne
Róma, Marathón és Buda vára az első műben a romlás és bukás bemutatói, itt azonban a győzelmet és
erkölcsi helytállást jelképezik
ütemhangsúlyos verselésű
keresztrímeket használ
négysoros strófa
kétösszegző vers
2.rész: lélek ábrázolása, közben helyzet- és időmegjelölés; szüreti időszak, estefelé, amikor a tábortűz már
nem ég, csak parázslik
alliterációt használ
szembe állítja a borús hangulatot az örömmel, a múltat tartja értékesebbnek, szembe állítja a jelennel