A felkeményedő talajmodell kemény kötött és tömör szemcsés talajoknál használható.

Főbb jellemzői:
• A nyírószilárdság a Mohr-Coulomb modell szerinti;
• Az összenyomódási és a rugalmassági modulus független paraméter, nincs Poisson
tényező.
• Az összenyomódási modulus az átlagos főfeszültségtől (p) hatványfüggvény szerint
függ. A kitevő 0 és 1 között lehet. Agyagokra 0,5, tömör kavicsra 1 a jellemző érték.
29. ábra: Felkeményedő modell
• A triaxiális görbét hiperbolával közelíti;
• Az aszimptota ~90 %-ától ideálisan képlékeny az anyag;
• Tehermentesítésre-újraterhelésre 3-5-ször merevebben viselkedik;

A jelentősebb földmunkával járó töltések, bevágások és egyéb földművek állékonyságát

ma már általában számítógépes programokkal vizsgáljuk. Ilyenkor nem az eredeti
feladatot oldjuk meg, hanem egy modellen végzünk számításokat.
Célunk, hogy összehasonlítsuk az egyes talajmodellek alkalmazhatóságát. A talajok mechanikai
tulajdonságainak leírására különböző talajmodellek állnak a rendelkezésünkre. Három eltérő
anyagmodellt vizsgáltunk: a Mohr–Coulomb-modellt, a puha talaj modellt és a felkeményedő
modellt.
A Mohr–Coulomb-modell
A Mohr–Coulomb-modell „elsőrendű” közelítést jelent a talajmodelleknél. Mivel a modell konstans
merevséggel rendelkezik, a számítás nagyon gyors. Alkalmazásához öt modell paraméterének és a
talaj kezdeti feszültségállapotának ismerete szükséges. Ez a modell tökéletesen rugalmas-
képlékeny, vagyis a nyírószilárdsága kimerüléséig rugalmasan, attól kezdve képlékenyen
viselkedik. A paraméterek drénezett triaxiális kísérletből határozhatók meg. A rugalmassági
modulus (E) meghatározására a talajoknál általában a teherbírás 50%-ához tartozó E50
húrmodulus használata javasolható, az E0 kezdeti érintőmodulus csak akkor, ha a teherbírást igen
kis mértékben használjuk ki.
A felkeményedő modell
Ennél a – és a következő, puha – modellnél az elsődleges terhelések hatására egyszerre
keletkeznek rugalmas (tehermentesítéskor visszanyerhető) és képlékeny (nem visszanyerhető)
alakváltozások. A talaj leírására felhasználja a tehermentesítési-újraterhelési merevséget és az
összenyomódási modulust is. Figyelembe veszi a feszültségek talajmerevségre gyakorolt hatását. E
modell alaptulajdonsága a modulusok feszültségfüggése, a s3 növekedésének hatására történő
felkeményedés, amelyről a nevét is kapta. A másik alaptulajdonság a triaxiális kísérlet alapján a
hiperbolikus összefüggés a függőleges fajlagos deformáció (e1) és a deviátorfeszültség (s1-s3)
között. Itt tehermentesítési-újraterhelési modulussal (Eur) is számolunk. A modell alkalmazásakor
triaxiális kísérlettel határoztuk meg a rugalmassági modulus értékét, míg az összenyomódási
modulust a kompressziós kísérlet eredményei szolgáltatták.
A puha talaj modell
Legfontosabb tulajdonságai: az átlagos nyomófeszültségtől függő merevség, az elsődleges terhelés
és a tehermentesítés-újraterhelés megkülönböztetése, az előterhelés számításba vétele és a Mohr–
Coulomb törési feltétel alkalmazása. Ezen modellnél, melynek első változata az ún. Cam-Clay-
modell volt, a bemenő adatokat kompressziós kísérletből nyerjük. A merevségi jellemző itt nem az
összenyomódási modulus, hanem a kompressziós (tehermentesítéskor-újraterheléskor a lazulási)
tényező, amely a térfogatváltozás és a terhelés logaritmusa közötti arányosságot adja meg.
Az eredmények
A fent említett anyagmodellekkel számos bevágás és töltés állékonyságát számítottuk ki.
Vizsgálatainkhoz a bemenő adatokat laboratóriumi kísérletekkel állítottuk elő. A kiválasztott talajok
jelentős része sodorható-kemény állapotú agyagtalaj volt, ugyanis ebben az esetben mindhárom
modell alkalmazása indokolható. Megállapítottuk, hogy a felkeményedő modellnél szinte mindig
jobb volt a paraméter-illeszkedés. A feldolgozott minták közül az eredmények szemléltetésére egy
tatabányai (mészkő siló alapozásához készült) vizsgálat adatait választottuk ki. Az összehasonlítás
céljából numerikus kísérleteket végeztünk a Plaxis véges elemes program felhasználásával. A
hálózatot, amellyel egy lényegesen egyszerűsített modellpárt vizsgáltunk, 15 csomópontú
háromszögelemekkel vettük fel. A külső kényszereket a dobozmodell megkötéseivel alakítottuk ki.
Az 1. és 2. ábra a bevágás és a töltés esetén szemlélteti a tönkremenetelt. Az elmozdulásokat
színskála jelöli. A törési mechanizmus alakja és a biztonsági tényező számszerű értéke
gyakorlatilag független volt az alkalmazott talajmodelltől. A három talajmodell esetében az
eltérések a deformált alakban és a deformáció nagyságában mutatkoznak meg. Bevágásnál a
vizsgált földfal alakja azért is fontos, mert ezt kell megtámasztani valamilyen szerkezettel, és a
keletkezett igénybevételek attól függnek, hogy milyen mozgásokat kell megakadályozni.
A töltések alatti süllyedések általában nem olyan fontosak, de például geoműanyagok alkalmazása
vagy alaplemezek méretezése is hasonló számításokat igényel. A 3. és 4. ábra a vizsgált töltés és
bevágás esetén mutatja be a deformációkat mindhárom talajmodell alkalmazásakor. Mint látható, a
legnagyobb különbség az, hogy a puha modellnél a deformáció mértéke közel egy nagyságrenddel
kisebbre adódott. A deformáció alakja is jelentősen eltérő. Az ellenőrzött három talajmodell
jellemzőit ugyanazon kísérletekből határoztuk meg, a hatások mégis lényegesen különböznek.
A megfelelő talajmodell kiválasztása tehát fontos a biztonságos, de mégis gazdaságos méretezés
érdekében, ha földmegtámasztó, teherelosztó szerkezetet alkalmazunk, vagy a mozgásokra is
kíváncsiak vagyunk. Ugyanakkor az állékonysági biztonság értékét nem befolyásolja lényegesen az
alkalmazott modell típusa.
Czap Zoltán | egyetemi adjunktus
Varga Gabriella | egyetemi tanársegéd