Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 4 - 2022 iuli 7

Avortul e sustinut cu libertatea femei. Nimic mai fals. La spatele avortului sta pragmatismul si de
loc libertatea. Pragmatismul, pe termen lung, reduce posibilitatile libertatii.

Az érzetet, hogy párhuzamos világban élünk, a kollektív tudattalan kelti.

Pentru ce e dat omului puterea intelepciunii?! Cand nu mai are omul puterea dominari de a
supravietui, poate sa se supravietuiasca prin puterea intelepciunii.

Identitatea persoanei, natiunii, este un termen gol. E putin cam artificial. Pe urma caracterul da
identitatea. Si ce inseamna?! Cum dai dovada, cum manifesta?! Cand nu poti fii altfel, decat
cum dicteaza psihicul, instinctele, cel care pastreaza natiunea.

Mitől titok a titok?! Hogy önálló léttel bíró ismeretlen. Ezek a kollektív tudattalan, s a szellem
titkai. Melyeket, tölünk függetlenül akkor nyilatkoztat ki, amikor akkar. Ez adja a titok önálló létét.

A nagyhatalmak háborúi a gonosz háborúi. Mond, te melyik gonoszt választottad?!

Nem vagyunk Nyugat, nem is leszünk soha, de fontos a stratégiai odatartozás, ezt az amerikai
érdek kívánja, nem a mienk. Szóval mi nem vagyunk más Amerika számára, mint stratégia
gyarmat. Ez a kisebbrendűségi komplexus, a félelem diktálta gyarmati sors.

Az inteligencia iracionális döntéseket hozott az orosz elleni szankciók kérdésében. A gond az,
hogy a túlhajtott értelem az ösztönök kárára, elkezd iracionálisan viselkedni.
Ha valamiből hiányzik az ellentéte, akkor átcsap a hiányzó ellentétbe. A gond az, hogy ez nem
felel meg a természetének, s az iracionalítás amit produkál, az inkább az abszurd kategóriába
fog tartozni. Számíthatunk arra, hogy civilizációnk irányítóinak intelektusa az abszurdot fogja
produkálni.

Van olyan, hogy inteligencia az ösztönök kárára. A világot átfogó gazdasági rend, annak
ellenére, hogy mesterséges, hasonlit az ökoszisztémára, melyből nem lehet semmit kiiktatni,
vagy részlegesen blokálni, mert magunkat találhatjuk kizárva belőle. A szisztémák meg soha
nem helyetesíthetik az ösztönöket. Sőt, jó ha ráépülnek. Egy civilizációnak a végét jelenti ha az
ösztönöket kizárja, eltávolodik a földtől.

"Toleranta" neoliberala face parte din excluderea contrariilor din viata omului si societatii. Orice
rezistenta sta pe fondul contrariilor. Din cauza acesta, pacificarea maselor necesita excluderea
contrariilor. Neoliberali vor o societa a omului caldicel. Iisus nu odata a referit la necesitatea
contrariilor. Fii fierbinte, sau rece, daca vei fi caldicel te revars. Ca numai contrariile diferentiaza
binele de rau. Dar nu inainte de vreme, de care ne a ferit Iisus, pe care vrea pacificarea
maselor.
Neoliberali isi permit o singura pereche de contrarii, cum ne arata si titlul cartii lui Popper
"Societatea deschisa si inamicii sai"! Titlul carti da impresia ca e vorba de un contrariu arhetipal
foarte vechi, lupta intre bine si rau. Ca si in comunism, clasa muncitoare si inamicul burghez.
Totul se imparte pe fondul contrariilor superior inferior ca in vremea lui Hitler. Dar acest contrariu
presupune eliminarea inferiorilor, adica inamicilor societatii deschise. Cand esti pus in categoria
inamicului inseamna ca nu ai drept la existenta, ca oponent. Care inseamna ca acest contrariu
nu ar trebuie sa se exista, trebuie eliminat. Neoliberali au o logica nazista.
Logica acesta a creat terminologia fii pozitiv, echilibrat, tolerant, avand rolul de a elimina
contrariile ca nici una nu presupune, cum ar trebui, contrariul propriu. Eliminarea contrariilor
presupune un rai secularizat pe pamant. Putem spune ca neoliberalismul reprezinta o ispita
eterna a "raiului" pe pamant.

E un cuvant la moda "resetare"! Sa fiu sincer, e antipatic. De ce?! Nu face referire la setari pe
care ne am pierdut, ale inconstientului colectiv. Si din cauza asta nu cunoastem de loc, partea
diabolica acestui "resetare", care tot din haosul inconstientului colectiv vine. Fara acesta e un
cuvant gol, golut. Bun de repetat mod stereotip, impersonal.

Végül is a puszta tanít meg gondolkodni, minden porcikáddal, még azzal is ami nem látható
benned, leginkább azzal, s nem a könyvtár. Egy volt könyvtáros elmélkedése.

Fél e a hős?! Persze, hogy igen! Így tartja ébren ösztöneit.

Heller Ágnes írt egy könyvet, "Az álom filozófiája". Egy fejezetet olvastam el belőle. De
gondolom ez elég volt ahhoz, hogy megállapítsam, hogy semmi érzéke nincs az álomhoz, mert
nincs érzéke a kollektív tudattalanhoz, s úgy ír róla.
A kollektív tudattalant nem lehet a Daseinból megközelíteni. A tudattalant a tudattalannal kell
értelmezni, megnyilvánulásain keresztül. De ez a szekularizált tudomány hibája, hogy értelmez
dolgokat, a tőle idegen elméletek s módszerek alapján. Így derül ki, hogy a nem vallásos ember
jobban érti a vallást, mint a vallássos maga magát. Itt van egy kis probléma. A mai vallásos
ember tényleg nem érti maga magát. Valamikor nem is kellett értenie, mert spontán módon élte.
De ma már ez nem működik, ez a szekularizáció. Ezért kellene a nagy archetipális képek
tudattalan oldalát a tudatba emelni. Mert a kinyilatkoztatások lényegében a tudattalanból
származó veszélyekre utalnak. Leginkább, amikor a vallásosság az árnyéktól megszállott lesz.
Például a bibliai kövezés.
A kollektív tudattalant, az álmot nem lehet a Heideggeri filozófiából értelmezni. Hanem a
tudattalant a legközvetlenebb megnyílvánulásából kel értelmezni, az álomjelenségből. A
segítségével le kell szállni mélységeinkbe, felhagyva minden filozófiával, amire Heller Ágnes
nem volt képes.
Az ember viszonyát a tudattalanjával az árnyékkal való viszonya árulja el. Heller Ágnest ezen a
területen kaptam el. Teljesen félre értelmezi Jung egyik páciense álmát, melynek értelmezését
Jung a szájba rágja, hogy a páciense árnyékáról van szó. Ha jól emlékszem, ebben az álomban
a hölgy egy elit társaságban van, önképe, mely nem veszi tudomásul az árnyékot, ahol nővérei,
mocskosan, rongyosan jelennek meg, ami az elnyomott árnyékot szándékozik megmútatni.
Heller Ágnes, teljesen tévesen, "viccálomnak" nevezi. Hát ebben semmi vicces nincs. Sőt, arra
utal, hogy az egyoldalúan filozófikus tudata elnyomja árnyékát. Ahol az árnyék elfolytódik, ott
nincsen érzék a tudattalanhoz, az általa küldött ámokhoz. A könyvet nem olvastam még
teljesen, de a fejezetben, melyet olvastam, utalás sincs az árnyék problémályára, sőt, ahol
megjelenik, nem veszi tudomásul. Abból is egyértelműen kitűnik az árnyék elfolytása a
félreértelmezés révén, hogy nem is azt olvassa, amit Jung egyértelműen ír. Marie-Louise von
Franz, amikor erről az álomról ír, egyáltalán nem érti félre. Nem tudom olvasta e?! Amúgy az
álmokban megjelenhet a tréfacsináló archetípusa, de az mástáltészta.
De azt hiszem, hogy ezen fejezet fölött, de gondolom az egész könyv fölött, az álma mond
ítéletet, melyet, ahogy megjegyzi, a fejezet írása közben álmodott. Az álom, hogy egy hegyen a
száloda haljában várta, hogy megkapja szobáját. Közben egy írógéppel egy lapra három sort írt.
Ahogy kivette a lapot, az kettéhasadt Mindenki megkapta a szobáját, akik még ott voltak, de ő
nem találta a papirosát, ami feljogosította. Visszament a városba. Éjszaka volt. De otthon sem
találta.
A fejezetben gyakran tesz utalást, a belső központtal való elengedhetetlen kapcsoltra, ami a
személy realizációjában alapvető, amit a hegy szimbolizál. A lap kettéhasadásával
megsemmisült írás, ami csak 3 sor lévén, nem is realizálta a négyességet, vagyis nem realizálta
azt, amiről írt, csak elméletben filozófált róla. Ez a tudattalanja ítélete a fejezetről. Továbbá a
realizáció hiányára utal, hogy nincs létjogosultsága a hegyen lenni, amire csak a Központ belső
realizációja jogosít.
Tehát, vissza kell mennie, ahonnan elindult. Ahova visszatért, ott éjszaka van, ami az árnyékot
szimbolizálja. Az álma szembesíteni akarja az árnyékával. Ezt az álmot is viccálomnak
minősítik. Heller Ágnes, azokat az álmokat, amelyek az árnyékról szólnak, azokat viccálomnak
minősíti, így folytván el az árnyékát. Ezért érződik a könyvén, hogy képtelen hitelesen írni, a
kollektív tudattalanról, s annak megnyilvánulásairól, az álomról. Erre utal álma is. Saját
tapasztalatból tudom, hogy mit jelenthet álma az írással kapcsolatban. Ezért nagyon
odafigyelek álmaim minősítéseire. Ma éjjel, egy nagyon szép, nagyon értékes könyvet láttam,
keménykőtésben, sötétbarna volt.
A végére egy érdekes párhuzam. Tudjuk, hogy Heller Ágnes zsidó volt. Én párhuzamot látok az
álom, meg Jézus a Tábor hegyen a tanítványaival, akik le szerettek volna sátorozni. Még nekik
sem volt eljöve az ideje. De közellebb álltak a csúcs szellemi, lelki valóságához Jézus révén,
mint Heller a Dasein révén, mert Jézus maga a hegy, belső központunk archetipális szinbóluma.

Nézem a szemüvegeket, melyeken keresztül tisztább, élesebb képet nyersz a valóságról. Ez

már több területen így van. Így felejti el az ember a valóságot, de leginkább önmaga valóságát.
Ha ezt nem hiszed elm jön a ripacs, s a sarokba szorít kérdésével, "mondjad, mondjad, mi a
valóság"? Persze nem fogsz tudni megfelelni neki, mert klisélye, csak a zárt, művi világból van,
ahol csak az ő igaza érvényes, a nem érvényes válaszik leperegnek róla, mint a falra hányt
borsó. Ez a kifele koherens igazságok, világok világa, de ami belül üres. Ebből születik a
demokratikus újmenyország igérete, ahok semmi sem valóság, mert digitálisan, szintetikusan
mennyei.

Létezik egy olyan is, hogy az ember éhhezi a háborút, hogy háború legyen. Ez a halálvággyal
magyarázható, egzisztenciális alapfokon. De még azzal is, hogy a langyosok
tömegtársadalmában az élet alacsony feszültségi fokon éli meg az életet, mintha nem létezne.
Ez a meg nem élt élet. A háború titkos vágya ezt ezt a feszültség érzetet növeli, mintha élnél. A
meg nem élt élet titkos vágya a háború. Jézus azt mondta, "légy hideg, vagy meleg, ha langyos
vagy kiköplek".
A háború titkos vágyát, éhhezését, csak a tényleges éhség nyomja el. Autodisztruktivításunkat
a halálfélelem, a létbizonytalanság nyomja el.

Lumea acesta este ale omului care stie sa domina. Permiti acest dominare ca si tu esti dominat.
Asta e principiul ascuns ale functionarii democratiei

Amit az ember sokszor elmond elméletben, azt nem meri megtenni gyakorlatban. Hányszor
leírjuk, hogy aki elveszíti életét, az megmenti. De nem merjük megtenni azt a lépés, hogy
feladjuk kicsinyes énünket, hogy kipróbáljuk mélységeink rejtett erőit, ami igazán a létbátorságot
jelentené. Így maradunk a félelemtől félszeg énünkben.
Amúgy azért írjuk le annyiszor, hogy az legyen az iluziónk, hogy realizáltuk. Erről már Jung írt.
A civilizációk elöregedése, s az ember öregsége majdnem azonosak. A közös bennük, hogy a
hangsúly a biztonságra kerül. A mai technikai fejlődés motivációja a biztonság. Maga a rohamos
fejlődés utal az elöregedésre.

Sursa istoriei este destinul. Istorie nu creaza destinul.

A költészet kezdete az éjszakai álom.

Ötven után arra kezdjük berendezni az életünket, hogy ne kelljen tudomást venni a halál
tényéről, ezért leszünk hiperaktivak. Ne csodálkozzunk, ha nagyon sok halállal kapcsolatos
álmunk lesz. Ezek figyelmeztetni akarnak. Egy dologba kereshetünk relatív biztonságot, lelkünk
mélyén, Önvalónkban.

Rég nem jelent meg rólam, engem lejárató cikk. Hogy kirúgtak a papságból, hogy részeges
voltam, hogy csak hülyeségeket írok, mert valamikor alkoholizáltam. Szóval, ilyen
személyeskedő primitivítások, melynek a célja az erkölcsi kivégzés, érzelmi manipuláció,
melynek a célja az önbizalom aláásása.
A "kirúgásról" jut eszembe, hogy amikor először mondtam, hogy kiléptem, az egyik unitáriusnak,
rögtön a püspöki felmentésem kézbevétele után, lekezelően azt mondta, hogy "Attila nem
kiléptél, hanem kirúgtak"! Megdöbbentett, mert azon a tavaszon az esperesi vizsgálószék
alkalmával tartott keblitanácsi gyűlésen az eseperes bejelentette kilépési szándékomat. Utólag
jutott eszembe ennek magyarázata, hogy így akarta kompenzálni azt a lelki sebet, amikor a
felesége kirakta két bőröndel a kapu elé, hogy ahonnan jött oda menjen vissza, a fodrásznő
miatt. Rajtam vett kárpótlást.
A Heti Hírdető írta, valami nagyon primitív firkász, hogy azért írtam bizonyos dolgokat a román
magyar kérdésben, mert valamikor alkoholizáltam. Erről meg az első szentgyörgyi találkozó jut
eszembe a Duna Tévével, ahol az egyik főszerkesztő, költő, amikor felállt hozzászólásra, alig
állt a lábán, beszélni nem tudott. A teremből biztatták, hangosan, hogy üljön le. Persze az ilyen
nem ír hülyeségeket. Csak esetleg a lap amit szerkeszt, nagyon primitiven magyarkodik.
Szóval, az számít, hogy melyik oldalon állsz, az alkoholizmust a szerint ítélik meg.
De ennél van egy sokkal érdekesebb példa arra, amikor az írás nem hiteles az alkohol miatt.
Akkor, amikor a költő a Golgota nevű vendéglőben rendszeresen hullára íssza magát, egyszer
én is vittem haza, s versben énekli meg a Golgotát. A Golgota vendéglő egzisztenciális
sötétségével nem lehet a Golgotára feljutni, mely a szellemi realizáció útja. Márpedig, ahogy
Marie-Louise von Franz jungiánus pszihológus írja, hogy sok író, költő, a szelleme
legértékesebb részét nem a műbe realizálja, hanem alkoholba folytja.
A "zseni", aki szimpátiánk, annak még dícsőségére válik, hogy züllik. Na de valaki erre azt
mondhatja, hogy egy a költő, s egy a pap. Mindkető, csak akkor hiteles, ha szellemi téren
realizálja magát, vagyis a szelleme értékes részét, nem folytja alkoholba. Na de megjegyzem,
hogy voltak lelkész kollégák, akik népszerűségében az alkoholizmusnak is szerepe volt. Csak
nekem lett megbocsáhatatlan bűn. Ilyen, amikor megrendelésre valakit erkölcsileg, lelkileg ki
kell nyírni.
Az egésznek a csúcsa az volt, amikor az ünnepélyes kibúcsúzóm volt, meg az utodom
beiktatója. A volt kolléga, meg mint barát "néhai", a prédikációjában az eke szarvával jól
feldöfött. Hogy "aki az eke szarvára teszi a kezét. . ."! Kérdés maradt, hogy rendelésre tette e?!
A volt kolléga szerényebb képességű lévén nem tudta, hogy a Golgotára menet, "az eke
szarvát" el is lehet engedni. Mert a magasság és mélység nem a középszerűség mércéje.
Ziarele liberale bat joc de preoti ortodocsi cei care fac niste ritualuri, se roaga pe campii, ca
irigatii ar trebui, nu rugaciune, care nu inlocuieste irigatia. Dragi liberali, dar a zis macar un preot
ortodox ca inlocuieste?! Nu cred. Problema rugaciunii putem intelege, daca ne elucidam
printr-un termen jungian a sincronicitatii. Fenomenele spirituale si naturale sunt interdependente
de sincronicitate si nu de cauzalitate. Criza credintei, lipsa comunicarii intre pamant si Cer, e
inacelasi fenomen ca lipsa ploi.
Problema este cand rugaciunea se desparte de irigatie, devenind un act magic. Dar e valabil si
invers, cand omul secularizat crede ca tehnologia ne salveaza mod absolut, fara rugaciune. Si
acest gandire, prin absolutizarea sa, e la fel magic. Care inseamna, vrem putere deasupra
irationalului, pe care nu putem domina niciodata. Amandoua pozitie este inselatoara, cand vrea
sa-l domine irationalul in om si in natura.

Legősibb félelem a szégyen. Az ősszülőkkel jelent meg. Valójában félelem az árnyéktól,

mindattól, ami iracionális bennünk. Ezért köti a megjelenését a Biblia a nemiséghez, mint a
szégyen tárgya.
A manipuláció leghatékonyabb eszköze ezért. Jelenleg, implicite, a neoliberális manipuláció egy
leghatékonyabb eszköze. A hatékonyságát annak köszönheti, hogy az emberek maguk
használják ösztönösen, mivel ott rejlik ösztöneinkben.

Separarea culturala a Moldovei de catre rusii, prin asa numitul limba moldoveneasca, este la fel,
ca si separarea culturala a Transilvaniei, prin independenta, sau prin "superioritatea" sa
culturala fata de restul Romaniei. In cazul Transilvaniei, tot se ascunde interesul rusesc, fiind
acoperit de interesul maghiar.
O incercare de a influenta mod negativ destinul natiunii. Dar destinul fiind ascuns in
inconstientul colectiv, de acolo exercitand influenta intr-un mod inconstient, trebuie ridicat la
nivelul constiintei, ca sa poate sa se opune influentelor negative.

Egy civilizáció katasztrófája, Bábeli torony, akkor következik be, amikor az egyre inkább
távolodik a földtől.

Omul este definit de o gandirea magica si de o gandire eshatologica. Amandoua se aduna

intr-un singur cuvant, progres. Progresul inseamna acestia au scapat de sub control. Sursa
acestora sunt lumea arhetipala ale inconstientului colectiv. Progresul inseamna ca omenirea e
posedat, mod magic, de catre inconstientul sau colectiv. Cand vorbim de progres nu dam
seama de legaturile sale cu inconstientul colectiv. Ca ideile bune, sau rele, se creaza acolo si se
pornesc tot de acolo.
Problema inteligentei artificiale, digitalizarii, robotizarii, se incepe cu inteligenta, ratiunea, rupt
total de inconstientul colectiv. Numai cu continuturile sale distructive pastrand o legatura prea
stransa.
Deja inteleptul chinez cunostea mainainte de 2500 de ani pericolul mechanizari deasupra
omului. Intamplarea inteleapta ne poveste ca inteleptul tragea printr-o funie galeata cu apa.
Trecea langa el un trecator si observa greutatea cum trage apa inteleptul. Cu toate bunavointa
sa, trecatorul sfatuieste inteleptului, ca sa construiasca un aparat mehanic cu care va fi mai
usor. Inteleptul refuza, argumentand ca, daca construieste asa ceva, devine si el un aparat
mehanic.
La acest gand se potriveste afirmatia lui Nicu Ciobanu in articolul sau "Omul digitalizat si era
post-umanului" aparut in Certitudinea nr. 110, "Odata cu aparitia internetului, prin tehnologia
digitala, care se infiripa in fiecare respiratie, astfel incat ne identificam cu ea intr-un mod absolut
miraculos, devenim dependenti, incepem sa gandim digital." Articolul analizeaza tema
inteligentei artificiale, digitalizarii, in toate privinta ale pericolelor. Dar lipseste din articol aspectul
cel mai important, pe care ne arata intamplarea inteleptului. Fantana simbolizeaza inconstientul
colectiv cu care face legatura o simpla funie. Prin instalarea funiei pe un aparat mehanic, prin
complexitatea acestuia, se anuleaza simplitatea funiei, prin care, sa zicem mod simbolic,
simplitatea funiei comunica intre constient si inconstient, pe care aparatul il blocheaza.
Progresul pana azi a insemnat, cresterea deficitului de comunicare intre constient si
inconstientul colectiv. Digitalizarea, robotizarea, ar insemna un blocaj aproape absolut, lasand
locul, comunicarii distructive, intre constient si inconstient, omul devenind total posedat de catre
fortele distructive magice ale inconstientului colectiv.
Rolul constiintei nu este de a deveni scop in sine rupt de inconstient, si a crea o civilizatie scop
in sine. Scopul constiintei este, de a comunica cu inconstientul sau colectiv, aducand la lumina
constiintei niste continuturi din inconstientul sau colectiv, cu scopul realizarii totalitatii spirituale
ale omului, neamului si ale lumii. Existam in lume datorita acestui realizare a plinatatii. Pe care
daca nu realizam, ne distrugem singur, prin haos. Lumea pe care construim prin digitalizare,
prin robotizare, prin inteligenta artificiala, ne construim pe un gol ontologic, pe haosul distructiv
ale inconstientului colectiv. Omul simte mod instinctual acest amenintare din inconstientul sau
colectiv si ca o autoaparare fata de acesta construieste acest civilizatie artificiala. Crede, daca
fuge de inconstient, refuland prin tehnologie, se va scapa. Refularea creste presiunea in
inconstien, cu care creste si pericolul exploziei in inconstient. Jung zicea, bombele din Hirosima
si Nagasaci, erau exploziile inconstientului colectiv. Magicianul progresului se va exploda!
In final, problema complexitati digitalizari, robotizari, inteligentei artificiale, se rezuma la idea
simplitatii funiei, simplitatea prin care omul se poate comunica intre constient si inconstient.
Complexitatea il blocheaza acest comunicare. Asta e esenta problemei complexitatii civilizatiei
noastre. Suntem prea bogati in tehnologie si nu avem acces prin urechea acului de catre
inconstient.