A naturalizmus

A natura – természet szóból származik, mindent a maga természetes valójában akar

bemutatni, szépítés nélkül. Abszolút érzelemmentesség, témaválasztásában különbözik a
realizmustól, (prostitúció, szegénység, testi szükségletek) ezt mind a legaprólékosabban
jeleníti meg.

Elvetik a realizmus típusfogalmát, ehelyett szociológiai, természeti és biológiai tények

bemutatásával törekedtek a hitelességre.

A naturalista stílus jellemzői:

 a természetesség érzékeltetésére fényképszerű részletezés
 a társadalmi meghatározottság fontosabb, mint az egyéni jellemvonás
 az ösztönök és az indulatok előtérbe kerülése
 az emberi cselekvések természettudományos motivációja és magyarázata
 az élőnyelv, a szleng, a zsargon használata a nyelvi jellemzésben

Émile Zola (1840-1902)

A kísérleti orvostan mintájára "kísérleti regényeket" írt, s a társadalom ábrázolásában a
korabeli természettudományok módszereit és eredményeit igyekezett érvényesíteni. Szerinte
az írónak is természettudóshoz méltó módszerrel kell alkotnia.
Zola műveinek jelentős része az irodalom és a tudomány határán mozog. Legismertebb műve:
Nana

Nana
A regény a nemiséget, prostitúciót, a nagyvárosi élet romlottságát mutatja be teljes
valóságában. Nem hiányzik belőle a szadizmus és a perverzió sem.

A főszereplő: Nana 18 éves, koránál fejlettebb szőke szépség. A Bordenave színház Szőke

Vénusz előadásán lép fel először Párizsban. Énekelni nem tud, színészi tehetsége nincs. Az
előadás csapnivaló. Az előadás másnapján máris ostromolják. De ostromolják Nanát másnap a
hitelezők is, akik a fényűző élet kellékeit szállítják, de az ifjú hölgynek nincs pénze. Még arra
sem futja, hogy beteg kisfiának tartásdíját kifizesse.

Nana váratlanul összeköltözik Fontannal, a színésszel, aki mindenben ellentéte korábbi

szeretőinek. Fontan elveszi pénzét, éhezteti, állandóan féltékeny és veri a lányt. Nana mégis
őrjöngve szereti, amíg Fontan ki nem dobja. Muffat gróf Párizs legelőkelőbb negyedében
vásárol házat neki. Nana újra fényűző életet élhet. A pénzből azonban sohasem elég.
Költséges szenvedélyei lassan felemésztik szeretői vagyonát. Louis, Nana fia elkapja a
himlőt. A Párizsba visszatérő Nana ápolja haldokló fiát, de maga is áldozatul esik a fertőző
betegségnek. A nemrég még szép és kívánatos Nana sebhelyektől megcsúnyult arccal,
iszonyú kínok között hal meg egy szállodai szobában.

Flaubert – Bovaryné
Az 1857-ben megjelent Bovaryné, Gustave Flaubert (1821–1880) első regénye,
amely – nem utolsósorban a miatta indult per következtében – egy csapásra
ismertté tette íróját.

Charles Bovary doktor feleségül veszi egyik betege lányát, Emmát. Az asszony, akinek a
szerelemről csak olvasmányélményei vannak, hamarosan csalódik a házasságban, és
unatkozni kezd kényelmes, nyárspolgár férje mellett. Sokat álmodozik egy mozgalmasabb,
nagyvilági életről, s mikor boldogtalansága egyre nyilvánvalóbbá válik, férje a költözés
mellett dönt: új otthonukat Yonville-ben, egy álmos kisvárosban rendezik be. Itt ismerkedik
meg Emma Léonnal, az ifjú segédjegyzővel, aki hamarosan belészeret. Emmának hízeleg ez a
szerelem, és nem is közömbös számára a fiatalember, mégis elzárkózik a kapcsolattól; Léon
végül Párizsba megy, Bovaryné pedig elszalasztott boldogságát siratja benne. Amikor aztán
Rodolphe Boulanger, a tehetős birtokos ostromolni kezdi, hamarosan enged a kísértésnek, és
szenvedélyes viszonyt kezd vele. A kapcsolat nem végződik jól, az asszonyt ráadásul titkos
adósságai szorongatják. Ekkor találkozik újra Léonnal, s szerelmük újra fellángol, a
házasságtörésben azonban hamarosan ugyanazt az unalmat fedezi fel, amit a
házasságban megismert. Amikor hitelezői követelni kezdik a pénzüket, Emma
kétségbeesetten próbál segítséget szerezni, de mindenhol elutasítással találkozik. Miután
Rodolphe is megtagadja a segítséget, Bovaryné megmérgezi magát. Bovary doktort
tönkreteszi a veszteség, ráadásul felesége viszonyaival is szembesülnie kell. Halála előtt
mégis azt mondja, csak a végzetet okolja tragédiájukért.