Dr. H.C.

Günzburg

Pedagógiai Analízis és Curriculum a

szociális és személyiségfejlődés mérésére
értelmi fogyatékosoknál

¡pXii
r w r w

AZ ELJÁRÁS NÉGY VALTOZATA

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI FŐISKOLAI KAR
Szerkesztő:
K edl M árta

L á n y in é dr. E ngelm ayer Á gnes

Szakmailag és nyelvileg lektorálta:

R ó z s a K r is z t in a

Fordította:
M arton K lára, M észáros Ju d i t , R ó z s a K r i s z t i n a ,
T óth A ndrea, W eeber Is t v á n

K észült a S oros A l a p ít v á n y tá m o g a t á v a l

A KiTAGOLÁS-INTÉZMÉNYÁTALAKÍTÁS (8502) PROGRAM KERETÉBEN

A kiadásért felelős dr. Mesterházi Zsuzsa

az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fó'iskolai Kar főigazgatója

A fordítás az alábbi művek alapján készült:

Dr. H.C. Giinzburg: P-A-C Manual, 5. Ed. 1977

SEFA Publications Ltd. The Globe 4. Great William Street, Stratford-upon-Avon, England
Lefordított részek:
I. kötet:p 6-28. 50-120. II. kötet: p 6-15. 65-109.

Dr. H. C. Giinzburg: PÁC Handbuch 2. Band: SÍ Leitfaden - S/PACI

Dr. H. C. Giinzburg: S1 Guide
SEFA Publications Ltd. The Globe 4. Great William Street, Stratford-upon-Avon, England
Lefordított rész: p 1-100.
 Dr. H.C. Günzburg

Pedagógiai analízis és curriculum a szociális

és személyiségfejlődés mérésére értelmi fogyatékos személyeknél

P-A-C 1 6-16 éves és idősebb középsúlyos értelmi fogyatékos személyek számára

P-A-C 2 Serdülő és felnőttkorú középsúlyos, enyhe és határeset szintű értelmi
fogyatékos személyek számára
S/P-A-C 1 Súlyos értelmi fogyatékos személyek számára 1-5 év közötti fejlettségi szint
esetén
S/P-A-C 2 Súlyos értelmi fogyatékos személyek számára

Budapest, 2000
Tartalom

E lőszó.................................................................................................................................. 7

A felmérés mint az „élni tanulás” útmutatója................................................................ 9

Általános bevezetés.........................................................................................................17

P-A-C 1 kézikönyv a 6-16 éves és idősebb középsúlyos értelmi fogyatékos

személyek szociális és személyiségfejlődésének m érésére.......................................37
P-A-C 1 ű rlap ..................................................................................................................69
P-A-C 2 kézikönyv a szociális és személyiségfejlődés
mérésére serdülő és felnőttkorú középsúlyos, enyhe és határeset
szintű értelmi fogyatékos személyeknél.......................................................................81
P-A-C 2 ű rla p ............................................................................................................... 119
A P-A-C 1 és P-A-C 2 személyiség-felmérése..................................................... 133
S/P-A-C 1 kézikönyv.................................................................................................. 149
S/P-A-C 1 űrlap............................................................................................................243
S/P-A-C 2 kézikönyv.................................................................................................. 257
S/P-A-C 2 űrlap............................................................................................................ 319

Összegzés - A P-A-C és a P-E-I használata......................................................... 337

39 lépés az intézményben élő értelmi fogyatékos személyek

életmódjának norm alizálására.....................................................................................341

Irodalom 363
ELŐSZÓ

Örömmel bocsájtjuk útjára az értelmi fogyatékos személyek szociális készségeinek

vizsgálatára szolgáló Pedagógiai Analízis és Curriculum (P-A-C) vizsgálati m ód­
szer négyféle, magyarra fordított változatát.
A módszert több mint 20 éve ismertük meg, az egyes eljárások különböző
időben kerültek lefordításra. A fordítás és nyelvi lektorálás irányításában kezdettől
Kedl Mártáé volt a vezető szerep. Az elővizsgálatok a Bárczi Gusztáv Gyógypeda­
gógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézete és Oligofrén-
pedagógiai Tanszéke irányításával folytak, több szakdolgozatban, tudományos
diákköri munkában kerültek feldolgozásra. A legátfogóbb vizsgálatot Marton Klára
végezte 9, középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeket foglalkoztató iskolában
valamint egy egészségügyi gyermekotthonban, több gyógypedagógiai tanár részvé­
telével. (Marton K. 1984) Az eredmények értékelését és a módszer használhatósá­
gára vonatkozó megállapításokat az Értelmi fogyatékosok szociális teljesítményei­
nek vizsgálata c. könyv tartalmazza (Lányiné E. Á., Marton K. 1991). A módszer
elsajátítására és adekvát használatára irányuló munkánkat nagyban segítette, hogy
Günzburg professzor 1984-ben személyes látogatást tett a Gyógypedagógiai Pszi­
chológiai Intézetben, és a Marton Klára által végzett több m int 700 vizsgálatot fel­
dolgozó munkát személyesen megtekintette és tanácsaival segítette.
Günzburg a 60-as évek végétől kezdte kidolgozni módszerét és folyamatosan
tökéletesítette, egészen aJjO-as évekig. Felmerülhet a kérdés, hogy mi éri nyúlunk
egy megközelítően 30 éve kidolgozott módszerhez, amikor azóta a fogyatékos­
ságügy területén rendkívül sok szemléleti változás történt. Éppen azért tartjuk ezt
indokoltnak, mert azok a folyamatok, amelyek ma hazánkban zajlanak az értelmi
fogyatékos személyek életminőségének javítása érdekében, Angliában és a Nyugat­
európai országokban pontosan akkor kezdődtek. Ezek között a folyamatok között a
legjelentősebb a nagy szociáüs intézmények felszámolása volt; olyan lakóformák
kialakítása, amelyekben a fogyatékos személyeknek kiszolgált gondozottakból,
önmaguk ellátásában aktív részt vállaló, önrendelkező személyekké kellett válniuk.
Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, aktivizálni kellett esetleg szunnyadó szociáüs
képességeiket, készségeiket, és tudatos fejlesztés során kialakítani azokat, amelyek
nékülözhetetlenek ahhoz, hogy az új életformában helyt tudjanak állni. A kiscso­
portos lakóotthonok elterjedése hazánkban, valamint, az intézetekben az életminő­
ség javítására irányuló munka szükségessé teszi, hogy azon az úton járjunk mi is,
amelyek más országok gyakorlatában már beváltak.
A P-A-C módszer olyan eljárás, amely lehetővé teszi a megfigyelt személyek
meglévő és hiányzó készségeinek felmérését és ezzel egyúttal kijelöli a fejlesztés
8

ill. a fejlesztő életforma kialakításának feladatait is. Alkalmazása nem teszi

szükségessé á győgypedagógusi vagy a pszichológusi végzettséget, megtanulhatja
az iskolákban, szociális intézményekben dolgozó segítő személyzet is, ha m eg­
felelő felkészítésben részesül és pontosan tartja magát a kézikönyv utasításaihoz.
Rendkívül fontos, hogy a módszert ne mechanikusan alkalmazzák, a szemléletes
kördiagram egyes cikkelyeit ne gépiesen és rutinszerűen töltsék ki. Minden
felmérést követően érdemes elemezni, hogy mi miért alakult az adott formában, az
egyes készségek vajon miért hiányoznak, mit lehetne tenni kialakításuk érdekében.
A fejlesztés sohasem csak egy adott személy képességfejlesztését jelenti, hanem azt,
hogy olyan életformát teremtünk a számára, úgy alakítjuk ki életterét, lakó­
környezetét, hogy abban módja legyen fejló'dni. Fontos körülmény, hogy a skála és
a kördiagram egyértelműen kimutatja, ha bizonyos készségek hiánya a lehetőségek
hiányával függ össze. Ha egy-egy intézményben lakó értelmi fogyatékos személyek
esetében nagyon sok hiányzó készséget találunk, akkor ez nemcsak a személyt
jellemzi, nemcsak az ő fogyatékosságával magyarázható, hanem arra is utal, hogy
az intézmény keretei között nem volt kellő mód bizonyos készségek gyakorlására,
és ezen változtatni érdemes. Hogy egy-egy intézmény mennyire felel meg a
normalizáció és integráció követelményeinek, azt természetesen ma m ár más
módszerekkel is lehet vizsgálni. Ezek közül csak utalunk a jelenleg hazai adaptálás
alatt álló LEWO minőség-ellenőrzési és minőségfejlesztő eljárásra. (Schwarte, N.-
Oberste-Ufer, R. 1999)
A P-A-C eljárásoknak sok változata ismert, ezek közül azt a négyet választottuk
ki, melyek a hazai alkalmazás számára a legígéretesebbek. Az előzetes vizsgáltok
azt erősítették meg, hogy a vizsgálni szándékozott célpopuláció összetételében
valamint a kulturális és életmódbeli sajátosságokban nincs olyan lényeges eltérés,
mely használatát megkérdőjelezhetné. Természetesen a P-A-C csak önmagában
alkalmazva nem áll meg, szükséges együtt értelmezni az adott személy élettör­
ténetével, egyéb vizsgálati adataival, így elkerülhetőek a skála természetéből adódó
bizonyos sematikus vonásai. Ha széles körben bevezetésre kerül intézményeinkben,
akkor érdemes lesz a tapasztalatokat összegezni, és hozzáértő szakemberek bevo­
násával egy esetleges hazai adaptációt kezdeményezni.
Kívánunk a módszer elsajátítóinak és alkalmazóinak sok sikert munkájukhoz, és
reméljük, hogy olyan eszközt kapnak kezükbe, melynek segítségével jobban
megismerik azt a személyt, akinek pedagógiai kísérése, fejlesztése, életkörülmé­
nyeinek kialakítása szakmai feladatuk.

A szerkesztőd
A FELMERES, MINT AZ „ÉLNI
TANULÁS” ÚTMUTATÓJA*

AZ ÉRTELMI FOGYATÉKOS EMBEREK

NEVELÉSÉNEK GYAKORLATI KÉRDÉSEI
Először is fogadjunk el egy alapelvet, mely az értelmi fogyatékos emberek
nevelésében irányadó: Minden értelmi fogyatékos embernek joga van, hogy olyan
személyként fejlesszék, aki képes megfontoltan dönteni és választani, aki ésszerűen
meg tudja állapítani, hogy mit szeret és mit nem, akinek adekvát kapcsolatai
vannak a többi emberrel, és aki a lehető legkevesebb segítséget várja a környeze­
tétől. Bár az értelmi sérülés mértéke befolyásolja a végső eredményt, mégis számos
tényező van, amelyekre hatással lehetünk alacsony intelhgenciaszint mellett is.

SZOCIALIZÁCIÓ /.
A szocializáció a perszonalizáció végső célja, melynek elérésében nagy segítség, ha
a fogyatékos ember elsajátítja azokat az alapvető életvezetési képességeket,
amelyek szükségesek a közösségen belüli, viszonylag önálló élet eléréséhez - pl.
képes felöltözni, önállóan enni, dolgozni, lekötni magát a szabadidőben stb. Ezek a
képességek segítik a közösségbe való beilleszkedést és csökkentik a környezet
terhelését, mivel az egyén nagyobb mértékben képes ellátni magát. így a
fogyatékos ember nem igényel több toleranciát, mint amennyit az emberek általá­
ban tanúsítanak feléje. A szociális készségek fejlődésével jobban megérti és elfo­
gadja a közösség szokásait és szabályait, és hogy milyen viselkedést várnak tőle,
így bizonytalanság érzése, boldogtalansága csökken, és kevésbé lesz kiszolgáltatott
egy számára érthetetlen világ látszólagos igazságtalanságainak.
A közösség elvárásai és szokásai érthetetlenek az egyszerű gondolkodású ember
számára. A fogyatékos ember minden bizonnyal „idegennek érzi magát a saját
országában” (Gunzburg, 1968.), mert nyelvtudása, pénzismerete, olvasási képessége,
vásárlási ismeretei, közlekedésbeli jártassága és a munkahelyi viselkedéskultúrája
hihetetlenül korlátozott. Olyan helyzetekben, mikor ezekre a képességekre lenne
szükség, viselkedése bizonytalanná, elkeseredetté, visszahúzódóvá vagy agresszív­

* A „Les oevres de la R eine” program keretében tartott P-A-C szeminárium bevezető előadásának
rövidített változata (Louvain-i Egyetem, Belgium, 1974. o k t.]^ ^ —
10 D r . H.C. G ü n z b u r g

vé - egyszóval inadekváttá - válik, sokkal nagyobb mértékben m int amennyire azt

egy korlátozott értelmű embertől várnánk. Kétségkívül a fogyatékos embernek - az
értelmi sérülés mértékétől függetlenül - sok viselkedésbeli hiányossága van, mert a
személyiség-struktúrája nem elég erős ahhoz, hogy a mindennapi élet megpróbálta­
tásait el tudja viselni. Néhány, gyakorlatban jól használható szociális készség
elsajátítása azonban nem csak ahhoz járul hozzá, hogy a fogyatékos ember jobban
helytálljon az iskolában, otthon vagy a munkahelyén, hanem személyiségfejlesztő
hatású is. A szociális készségek tanítása alapfeltétele a szocializációs cél elérésé­
nek, valamint közvetlen és közvetett módon hozzájárul a perszonalizáció megva­
lósulásához.
A szociális készségek rendszeres felmérése elengedhetetlen része a nevelési
programnak, m ert a felmérés
a) kijelöli az alapvonalat, amelyhez a további fejlődés viszonyítható,
b) képet nyújt azokról a készségekről, amelyek hiányoznak vagy kevéssé fejlettek,
c) eligazítást ad arról, hogy bizonyos készségek elsajátítása elvárható-e az.értelmi
fejlettség, kor és a körülmények függvényében,
d) nevelési tervet jelent: megállapíthatjuk, hogy mely további készségek szüksége­
sek a szociális kompetencia eléréséhez, és ezek közül melyek élveznek prioritást,
e) megmutatja a nevelés, a nevelési helyzetek hatékonyságát és a fogyatékos em­
ber fogékonyságát.
Végül, de nem utolsó sorban a felmérés egyfajta könnyen érthető bizonyságot
jelent, amely a nevelőket és a fogyatékosokat további erőfeszítésre ösztönzi, mert
objektív képet kapnak munkájuk eredményéről és hiányosságairól, és megnyerheti
olyan emberek segítségét, akik nem közvetlenül a nevelésben dolgoznak, pl. admi­
nisztrátorok, gazdasági szakemberek és szociális hivatalok dolgozói.
Manapság sok újítási kísérlet zajlik az iskolákban, műhelyekben, intézmények­
ben, kollégiumokban stb. Nagy részük tiszavirág-életű vagy hatástalan marad, mert
nem megfelelően dokumentálják őket. Nem kell arra vámunk, hogy szakképzett
kutató segítsen a felmérés elkészítésében, mert mindenki, aki a munkát végzi,
elszámolással tartozik saját magának, azoknak, akiket tanít és a munkaadóinak,
hogy hogyan használta fel az időt, az energiát és a pénzt a fogyatékos ember szemé­
lyiségének fejlesztése érdekében. Ha nem támaszkodunk a rendszeres dokumen­
táció egyszerű formáira, akkor a nevelés nem lesz elég hatékony, nehéz lesz
elkerülni a csalódásokat, az elkedvetlenedést és a lemondó beletörődést.
A dokumentáció fent elmondott típusa - melyet bárki el tud végezni, aki
nevelőként dolgozik - biztosítja, hogy a fejlesztési folyamat szisztematikusan és
ésszerű lépésekben történjék és a fogyatékos ember javára szolgáljon.
 A FELMÉRÉS, MINT AZ „ÉLNI TANULÁS” ÚTMUTATÓJA 11

NORMALIZÁCIÓ
A szocializációs cél eléréséhez szükséges képességeket a fogyatékos ember nem
tudja az iskolai körülmények között teljes mértékben megtanulni, mert ezek
nagyrészt életvezetési ismeretek. A képességeket szisztematikusan kell tanítanunk, .T
mert a fogyatékos személy képtelen magától elsajátítani ezeket. A tanításnak
valósághű helyzetekben kell történnie, olyanokban, ahol a fogyatékos ember a
képességeket használni fogja. A tábla, a vizuális megjelenítés, a magyarázat kevés­
bé hatékony, mint a gyakorlati tapasztalat, amikor az élmény konkrét és kézzel
fogható. Az „élni tudás” szisztematikus megtanítása az értelmi fogyatékos emberek
esetében alapos, mindenre kiterjedő' és realisztikus nevelési megközelítést kíván,
mely az iskola és a foglalkoztató műhely keretein túl mutat, estére, hétvégére és a
szabadság idejére is kiterjed.
Az értelmi fogyatékos emberek tanítása példákon, gyakorlati bemutatáson, a
környezet mindennapi megtapasztalásán keresztül kell, hogy megvalósuljon, a
lehető leghasonlóbb körülmények között, mint ahol a fogyatékos személy élni fog.
Az élettér és a tanítási környezet, ahol a szociális képességek szisztematikus elsajá­
títása, gyakorlása és megszilárdítása folyik, mindenképpen normalizáló hatású. Ez a
komplex környezeti terápia tekinthető normalizációnak (Gunzburg and Gunzburg,
1974), és közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorol a perszonalizációra is.
Van néhány tényező, melyek döntő hatással vannak a szociális készségek
gyakorlására, és amelyeket figyelembe kell vennünk, mikor egy pedagógiai progra­
mot elindítunk. A környezetet mindenek előtt úgy kell kialakítani, hogy serkentse a
szociális képességek tanulását, valamint az értelmi fogyatékos ember azon sze­
mélyiség-tényezőinek fejlődését segítse, melyek képessé teszik, hogy magabiztosan
használja azokat a képességeket, amelyeket el tud sajátítani.
Az értelmi fogyatékos ember számára nincs jobb tanulási lehetőség, mint hogy
olyan környezetben tanul, amelyben élni fog. Ez sokkal hasznosabb, mint ha
akadémikus, elméleti tudást - melyet az iskolában egészen más körülmények
között kívánnak meg - kell a gyakorlatba átültetnie. Mivel életvezetési készségeket
tanítunk, tanítsuk ezeket hétköznapi élethelyzetekben. Ez azt jelenti például, hogy a
terem, ahol tanítunk, nappali szoba legyen és ne osztályterem, mert az otthoni
környezet mindig több életvezetési ismertet kíván, mint az iskolai miliő.
A realisztikus megközelítésű nevelésnek az is követelménye, hogy a környezetet
úgy tervezzük meg, hogy folyamatos tapasztalási és gyakorlási lehetőséget nyújtson
olyan képességek alkalmazására, amelyek alapvetően szükségesek a függetlenebb
életvitelhez.
Nyilvánvaló, hogy a lehető legnormálisabb élet vezetésére való felkészítés akkor
a leghatékonyabb, ha a tanítási folyamat normál körülmények között zajük, és nem
r

12 D r . H .C . G ü n z b u r g

mesterséges környezetben. Lehetetlen megfelelő szociális képességeket elsajátítani

olyan környezetben, mint például egy intézet. De ezen tovább kell jutnunk. Mivel
nem kétséges, hogy élni tanulni csak normál környezetben lehet, ezért fáradhatatla­
nul azon kell dolgoznunk, hogy megváltoztassunk a nem normális körülményeket,
akár az épületben, akár az ügyintézés folyamatában, mert ezek jelentős mértékben
hátráltatják az értelmi fogyatékos ember szociális kompetenciájának kialakulását.
Legutóbbi kutatások (Morris 1969, King et al 1971) kimutatták azokat a környezeti
tényezőket, amelyek károsak, ám gyakran nagyon könnyen meg szüntethetők
(Gunzburg, 1973b, 1974a), de ezek a kutatások csak azoknak a szakembereknek az
eredményeit vizsgálták részletesebben, akik m ár régóta hangsúlyozzák a környezet
kedvező és káros hatásait (pl. Dybwad, 1967; Nirje, 1969; Wolfensberger, 1969).
A speciálisan tervezett, tanulási eszközökkel felszerelt normális környezet, a
„normális környezet plusz lehetőségekkel” nem csak azt jelenti, hogy a környezet
nagyobb kihívást jelent az értelmi fogyatékos ember számára, hanem pszichológiai
hatást gyakorol az intézmény^ dolgozóira is, akikben tudatosodik, hogy sokkal
inkább szülői szerepet kell vállalniuk az otthonban, mint gondviselőnek lenni egy
szálláshelyen, ahol a munka főként a testi gondozásra szorítkozik. Egyáltalán nem
túlzás azt állítanunk, hogy azok a problémák, melyek az értelmi fogyatékosok
nevelése kapcsán vetődnek fel, nagyrészt a mi „munkánk” következményei.
Ha az épületeket csak építészeti szempontból nézzük - milyen kényelmes,
mennyire könnyű fenntartani, mennyire gazdaságos - akkor nem tudjuk kihasználni
a bennük rejlő lehetőséget. Ha azonban figyelembe vesszük az emberek közérze­
tére, biztonságérzetére gyakorolt hatást, és hogy a „környezet által vezetettség”
mennyire valósul meg, akkor az épület adottságai az értelmi fogyatékos emberek
fejlesztésében jelentenének segítséget, és nem csupán szálláshelyek lennének. A
családias lakóotthon nem csak hétköznapi értelemben vett otthonnak tekinthető,
hanem olyan környezetnek, amely számos tanulási lehetőséget kínál, melyek arra
szolgálnak, hogy szisztematikus tanítással bővítsük a fogyatékos ember szociális
készségeit, és esélyt adjunk, hogy a saját egyénisége szerint fejlődjék.
Ha nem szentelünk több figyelmet a passzív, őrző gondoskodás (Gunzburg
1974b) maradványainak kiküszöbölésére és nem törekszünk alkotó módon
viszonyulni a környezeti feltételekhez, akkor a lakóhelyen - még ha az épület a
legszebb és legrendesebb is - legjobb esetben sem lesznek meg a szociális
készségek fejlesztésének a feltételei, legrosszabb esetben pedig az adottságok
lehetetlenné teszik, hogy a nevelők kialakítsák a fogyatékos emberek független
életvitelét, tervezzenek és előre lássanak.
Ha részletesen elemezzük a szociális képességfejlesztő program követelményeit
és az ezt elősegítő környezet kapcsolatát, akkor hamar belátjuk, hogy nem minden
normális környezet megfelelő. (Gunzburg A. L. 1974).
 A FELMÉRÉS, MINT AZ „ÉLNI TANULÁS” ÚTMUTATÓJA 13

Nem szabad azt feltételeznünk, hogy egy kényelmes és szépnek tűnő környezet,
ahol sok berendezési tárgy és eszköz van, elég ahhoz, hogy előmozdítsa a szociális
fejlődést. Sőt inkább szociális inkompetenciához vezethet (Gunzburg and
Gunzburg, 1971), mert a túlságosan felszerelt környezet kevesebb kihívást, tanulási
lehetőséget biztosít, m ert kevésbé van szükség arra, hogy az ember valamit tegyen.
Ha a fogyatékos ember kényelmes, normális környezetben él, bizonyára nem fogja
ösztönözni és aktivizálni. Például egy modernizált kórházi osztályon a magukat
ellátni nem tudó betegek elvesztették szociális képességeik egy részét, mert a
személyzet túl sok feladatot látott el és túl keveset hagyott rájuk.
Nem kétséges, hogy a szociális képességfejlesztő program kivitelezésében egy­
aránt szükség van az életvezetési készségek kialakulását előmozdító környezetre
(Gunzburg, 1973b) és a folyamatos nevelésre, amely megragad minden tanítási és
gyakorlási lehetőséget (Gunzburg 1974a). A két tényező együttes hatása eredmé­
nyes kell legyen. A jó környezet biztosítása anélkül, hogy a fogyatékos embert
szisztematikusan megtanítanánk a szociális képességek alkalmazására, nem vagy
csak részben eredményezheti a szociális kompetencia elérését.

PERSZONALIZÁCIÓ
Eddig arra fordítottunk figyelmet, hogy a szocializációs program kivitelezhetetlen a
szociális készségek tanítása nélkül, és hogy a normalizációs programnak
elengedhetetlen része, hogy normális környezetet biztosítsunk. A két vonatkozás
szorosan kapcsolódik egymáshoz, és egy háromszög alapvonalának tekinthetjük
azokat, ahol a perszonalizáció áll a háromszög csúcsán.

Perszonalizáció

Normalizáció Szocializáció
14 D r . H.C. G ü n z b u r g

A szocializációs cél eléréséhez szükséges készségek taníthatók, de ezek csak az

alapvetően fontos életvezetési ismeretek abc-jét jelentik. A környezet „normalizá­
lása” nélkülözhetetlen a szociális készségek megszilárdításában és fejlesztésében,
de ha nem elég körültekintően járunk el, akkor lehet, hogy a kifogástalan és
kényelmes háttér apatikus és lusta embereket fog nevelni.
A harmadik aspektust, a perszonalizációt illetően, természetesen nincs konkrét
program, de minden, amit a szocializáció és a normalizáció keretén belül teszünk,
segítheti vagy akadályozhatja a perszonalizációt. Attól, hogy egy készség szociális
készség, nem feltétlenül segít a személyiséggé válásban vagy az önálló "döntés­
hozásban, ugyanígy a normális környezetnek nem minden eleme szükségképpen
aktivizálja a fogyatékos embert. A nevelési program vezetőjének, legyen az tanár,
gyógypedagógus, pszichológus vagy nevelőtanár ezért ki kell választania azokat a
készségeket és a normális környezet azon tényezőit, amelyek segítenek a végső cél
elérésében. Ezért a nevelési program, amely a fogyatékos ember fejlődését kívánja
előmozdítani, szelektálás eredménye kell legyen. Ki kell választanunk a sok
készség, szokás, norma és viselkedésforma közül azokat, amelyek a fogyatékos
ember előnyös jellemvonásait emelik ki, és amelyek megkönnyítik a „normális”
emberekhez és körülményekhez való alkalmazkodást. Az értelmi fogyatékosság
kutatásának egyik korai úttörője, C. J. C. Earl (1961) a „szubnormális személyi-
ség”-ról beszélve rámutatott, hogy az értelmi fogyatékosok nevelésében jelentkező
nehézségek kevésbé az alacsony értelmi szintből adódnak, mint inkább abból, hogy
nincs elég energiájuk, motivációjuk és képességük, hogy megpróbálják leküzdeni
a/, akadályokat és nehézségeket, amelyekkel szembe kerülnek. Néhány kutatási
eredmény (Zigler és Williams, 1963) azt mutatja, hogy a motivációs gyengeség a
gyermekkori kudarcérzésekből fakad. A visszautasító és ellenséges környezet nem
csak az intellektuális és szociális készségek gyakorlását hátráltatja, hanem a
személyiséget is megváltoztatja, inkompetencia-érzést alakít ki, mintha a fogyaté­
kos ember azt mondaná magának: „Nem tudom”, „Nem vagyok rá képes” . Ha
azonban a mindennapi élet feladatainak elvégzésében hozzáértéshez és magabiztos­
sághoz juttatjuk, akkor képes lesz a saját képességeiben bízni, nagyobb biztonság­
ban fogja érezni magát, csökken a feszültsége, aggodalma és zavartsága, melyek
eddig elbizonytalanították a korlátozott számú, de megfelelő képességeinek teljes
mértékű használatában is.
A szocializációs és a normalizációs elv testre szabása és alkalmazása közvetve
és közvetlenül jó irányba befolyásolja a fogyatékos ember személyiségének
kibontakozását. így, bár pszichoterápiás kezelést - amelyet a fogyatékos ember
ugyanúgy igényel, mint mások - valószínűleg nem tudunk nyújtani, mégis jelentős
eredményt érhetünk el a személyiség kibontakozásában, ha olyan védő és motiváló
 A FELMÉRÉS, MINT AZ „ÉLNI TANULÁS” ÚTMUTATÓJA 15

környezetet teremtünk, amelyről idáig szó volt, és melyben a fogyatékos személy

nagyobb biztonsággal és kevesebb kudarc élménnyel tud élni.
Bár a személyiség változásai kevéssé látható módon történnek - változást vagy
fejlődést nem lehet direkt utasításokkal előidézni - nagyon fontos felmérnünk,
hogy a személyes adottságok hogyan befolyásolják a szociáüs kompetencia és
elfogadhatóság elérését. Az olyan adottságok, mint pl. kiegyensúlyozatlanság,
szegényes szociális kapcsolatok vagy zavaró szexuális szokások erősen rontják az
amúgy esetleg kiváló szociális kompetenciát. A „divatjamúlt” erények, pl.
őszinteség, igazmondás és szorgalom viszont nagymértékben segítik az olyan
fogyatékos emberek elfogadását, akiknek nagy hiányosságaik vannak a szociális
képességeikben. Ezért tehát mind a szociális, mind a személyes aspektust fel kell
mérnünk, és mindkettőt figyelembe kell vennünk, amikor nevelési tervet készítünk,
vagy döntünk a fogyatékos személy elhelyezéséről.
A P-A-C személyiség-diagramjára azért van szükség, hogy a személyes adott­
ságokat össze tudjuk vetni a szociális-képpel.

Az eddig elmondottakat összefoglalva tehát, azt mondhatjuk, hogy:

a) Az értelmi fogyatékos személy nehezen ér el eredményeket a sz o c iá lis , értelmi
és személyiségfejlődés terén. Következetes neveléssel magasabb fejlettségi
fokot érhetünk el mindhárom területen.
b) A szociális nevelés - gyermekekre és felnőttekre nézve egyaránt - komplex
szemléletmódot jelent: a szociális készségek szisztematikus tanítása a szo­
cializáció; a készségek speciálisan kialakított környezetben való megszilárdítása
és alkalmazása a normalizáció; végül a kétféle megközelítés együttes hatására
kialakuló érettebb személyiség a perszonalizáció, mely nagyobb fokú független­
séget és nagyobb elfogadottságot eredményez a közösségben.
c) Ahhoz, hogy hatékony munkát végezhessünk, a nevelést a legfontosabb felada­
tok kitűzésével kell kezdenünk (alapvonal meghúzása), és később rendszeres
felmérésekkel kell megállapítanunk, hogy mennyit fejlődött a személy, és
melyik terület igényel még több figyelmet.
d) A szociális készségek felmérését azok az emberek végezzék, akik közvetlenül
érintettek a fogyatékos személy szociális fejlődésében. Ezeket az embereket
képezzük ki, kísérjük őket amíg a felmérést végzik és segítsünk nekik munkájuk
hatékonyságát és a nevelési program helyénvalóságát ellenőrizni.
e) A nevelési célokat reálisan állapítsuk meg, úgy, hogy az elvárások a fogyatékos
emberek képességeihez és előismereteihez igazodjanak. Ha az eredményeket
összehasonlítjuk az átlagteljesítményekkel, akkor láthatjuk, hogy kik azok, akik
kevesebbet valósítottak meg és több figyelmet igényelnek.
16 D r. H.C. G ü n z b u r g

f) A szociális készségek tanítása csak akkor lehet hatékony, ha olyan környezeti

feltételek között zajlik, melyek lehetővé teszik és elősegítik a szociális
készségek folyamatos gyakorlását, és amelyek a lehető legjobban hasonlítanak
azokra a normális élethelyzetekre, melyekkel az értelmi fogyatékos személy
találkozni fog. Ez nem csak az intézetek és kórházak deinstitucionalizációját
jelenti, hanem minden más intézményét is (iskolák, szakiskolák stb.). Fordítsunk
különös figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek leginkább hatással vannak a
fejlődésre, és amelyek a „normalitás” felé vezetnek. A normalizáció nem csupán
azt jelenti, hogy a fogyatékos ember kömyezetétben „normális” feltételeket
teremtünk, hanem azt is, hogy kiválasztjuk azokat a körülményeket, amelyek a
leginkább segítik céljaink megvalósulását.
g) A személyi adottságok felmérése azért is szükséges, hogy egyensúlyban tudjuk
tartani a személyiség különböző területeit, valamint a szociális felmérés
eredményét értelmezni tudjuk, pl. jó szociális készségekkel rendelkező, de
kevéssé fejlett személyiség.

Az utóbbi néhány év kutatásai egyértelműen azt bizonyították, hogy bár nagy

hiányosságokat mutatnak az értelmi fogyatékos gyermekek az iskolában, oktatási
szituációban, lényegesen magasabb szintű kompetenciát tudnak elérni a minden­
napi élethelyzetekben. Ha a szocializáció, normalizáció és perszonalizáció szemlé­
letét elfogadjuk, akkor a három területen felmerülő problémákkal sokkal haté­
konyabban tudunk megküzdeni. Kétségtelen, hogy az értelmi fogyatékos emberek
nevelésében is - mint az emberekkel folyó munka bármely más területén - szükség
van a nyomonkövetésre, felmérésre, hogy m it és hogyan tettünk, és hogy folya­
matosan ellenőrizzük, megfelelőek-e a terveink.

Dr. H.C. Günzburg: P-A-CM anual, 5. Ed. 1977

Lefordított rész: L kötet p. 6-12.
Fordította: Rózsa Krisztina, 1998.
ÁLTALÁNOS BEYEZETES

MIÉRT VAN SZÜKSÉG A SZOCIÁLIS

KÉSZSÉGEK FELMÉRÉSÉRE?
Az értelmi fogyatékos személyekre kidolgozott szociális készségfejlesztő progra­
mok hatékonyságát az eredmény alapján ítélhetjük meg. Először is fel kell mérnünk
az elsajátított tudás mennyiségét, aztán pedig azt, hogy az új tudás használható-e a
valódi élethelyzetekben. A felmérés a nevelés egyéb fontos aspektusaira is rávilágít,
például, hogy amit tanítottunk, az segíti-e a beilleszkedést, hogy a tanítási módszer
megfelelő volt-e, és hogy a helyszínt és az időpontot jól választottuk-e meg.
A felmérési módszer, mellyel e kézikönyv foglalkozik, azon az elgondoláson
alapszik, hogy bizonyos „minimális szociális tudás” feltétlenül szükséges a megfe­
lelő viselkedéshez, és meglehetősen sok erőfeszítést kell tennünk, míg az értelmi
fogyatékos gyermek vagy felnőtt elfogadható szociális kompetenciára tesz szert. A
vélemények, természetesen, eltérnek azzal kapcsolatban, hogy valójában mit tartal­
maz a „minimális szociális tudás”, és sokszor nekünk, magunknak kell eldönte­
nünk, hogy melyik esetben mit tanítunk, bár a szociális kompetencia nagy vona­
lakban, általánosságban könnyen meghatározható.
A fent elmondottakból logikusan következik, hogy objektív felmérést kell
készítenünk a szociális képességek szintjéről a tanítás kezdetén, a tanítás időtar­
tama alatt több alkalommal és a tanítás befejeztével. A rendszeres felmérés az aláb­
biakról ad információt: "
a) Részletes képet kapunk a gyermek vagy felnőtt tudásáról és hiányairól, így ter­
vet tudunk készíteni a gyengébb területek fejlesztésére (az alapvonal elérésére).
b) Később az ismétlődő felmérések ráirányítják a figyelmünket azokra a terü­
letekre, ahol nem értünk el fejlődést, így változtatni tudunk a programon vagy a
módszereken.
c) A gyermek vagy felnőtt teljesítményét összehasonlíthatjuk a vele hasonló értel­
mi szinten állók eredményeivel, így meg tudjuk állapítani, hogy az illető teljesít­
ménye elmaradott, átlagos vagy kiemelkedő.

A P-A-C ÉS A P-E-I
A P-A-C mint fejlődést megfigyelő módszer (Pedagógiai Analízis és Curriculum)
és a P-E-I (Pedagógiai Értékelő Index) azzal a céllal készült, hogy szociális
készségek felmérésének eszköze legyen. A vizsgálat kiterjedt és részletes képet
18 D r . H .C . G ü n z b u r g

nyújt az értelmi fogyatékos személy szociális érettségéről, vagyis hogy a szociális

készségek válogatott listájából elsajátította-e azokat a képességeket és a hozzájuk
szükséges ismeretanyagot, amelyek megtaníthatok neki.
A diagram segítségével könnyen feltérképezhetjük az egyéni problémákat, mert
képszerűen látjuk az eredményt, ellentétben a teszt kvócienssel vagy a mentális (ill.
intelligencia-) korral, ahol számszerű eredményt kapunk. A P-A-C eljárás célja,
hogy minőségi képet nyújtson a szociális kompetencia erősségeiről és gyengéiről,
szemben a mennyiségben kifejezett teszt ponttal. Sajnos, a teszt eredmény sokszor
a megbélyegzés eszközévé válik és magyarázatul vagy mentségül szolgál a nem
megfelelő viselkedésre, holott a felmérést a fejlesztési program kiinduló pontjának
kellene tekinteni.
A szociális érettség minőségi vizsgálata azonban nem lenne teljes vagy nem
adna elegendő információt, ha nem állna mellette mennyiségi adat is. Más szóval a
P-A-C megmutatja, hogy a gyermek vagy felnőtt mit tud és mit nem, de ez nem
elegendő ahhoz, hogy megítéljük, vajon a korához és intelligencia-szintjéhez képest
a teljesítmény jó vagy gyenge.
A „normális”, iskolába járó gyermek teljesítményét a vele egykorú gyermekek
átlagteljesítményéhez viszonyítják, és elvárják tőle, hogy legalább ugyanannyit
teljesítsen, mint a többség. Az átlagteljesítménytől való jelentős lemaradást elma­
radottságnak tekintik, és megpróbálják feltárni az okát.
Hasonlóképpen az értelmi fogyatékos gyermekek között is vannak, akik az
átlaghoz képest elmaradottak a szociális fejlődésben, ahogy vannak olyanok is, akik
magasabb teljesítményt nyújtanak az értelmi fogyatékos gyerekek átlagteljesít­
ményéhez képest. Nagyon fontos lenne kiszűrni az értelmi fogyatékos gyerme­
kekhez képest is elmaradottakat, akiknek az alacsony teljesítménye eddig azért ke­
rülte el a figyelmet, mert a gyenge eredményt áz értelmi fogyatékossággal m a­
gyarázták. Természetesen, ugyanez a gondolatmenet vonatkozik az értelmi fogya­
tékos felnőttek szociális érettségére is.
Értelmetlen lenne a fogyatékos gyermekek vagy felnőttek teljesítményét a
normális populáció átlagteljesítményéhez mérni, mert alaposabb vizsgálat nélkül is
feltételezhetjük, hogy általános elmaradottság lenne az eredmény. Az elmaradottság
kifejezés mégis értelmet nyer, ha csak az értelmi fogyatékosokra vonatkoztatjuk és
az ő teljesítmény-szintjükhöz viszonyítjuk.
A P-E-I a P-A-C módszerben szereplő részterületek átlagteljesítmény-szint-
jével kapcsolatos információkat tartalmazza. Az átlagteljesítményhez való viszo­
nyítás lehetővé teszi, hogy nagyobb objektivitással tudjuk eldönteni, hogy a gyer­
mek/felnőtt teljesítménye alacsony, átlagos vagy kiemelkedő a hasonló értelmi
képességű társaihoz viszonyítva.
 Á ltalános bevezetés 19

A P-A-C MÓDSZER
Kétségtelenül nem lehet és nem is tanácsos az értelmi fogyatékos gyermekkel
ugyanazokat a készségeket elsajátíttatni, min: amelyeket a normális gyermek
fejlődése során megtanul. A tudás egy része érthetetlen, más része fölösleges lenne.
Vannak azonban olyan képességek, amelyeknek a fogyatékos gyermek nagy hasz­
nát veszi felnőtt korban, ezért ezeket feltétlenül meg kell tanítanunk.
Az ebben a könyvben található P-A-C formák olyan válogatott képességlisták,
amelyek a szociális fejlődés elemeit tartalmazzák, és azon a feltétételezésen
alapszanak, hogy elsajátításuk könnyebbé teszi az értelmi fogyatékos emberek
számára a közösségi normákhoz való alkalmazkodást.
A P-A-C 1 olyan képességeket tartalmaz, melyek a normális fejlődésmenet ré­
szei és különösen fontosak az iskoláskorú gyermekek szociális fejlődésében. Ez a
módszer az alapváltozat, mely 6-16 éves értelmi fogyatékos gyermekek felmérésére
szolgál, de későbbi életkorban is használható.
A P-A-C 2 serdülő és felnőtt korú értelmi fogyatékos emberek felmérésére
készült, és olyan különböző jellegű jártasságok kombinációit írja le, amelyek
elősegítik az alkalmazkodást és a beilleszkedést.
Az S/P-A-C 1 a normális fejlődés 1-5 év között kialakuló képességeit tartal­
mazza, súlyos értelmi fogyatékosok vizsgálatára alkalmas.
Az S/P-A-C 2 súlyos értelmi fogyatékos felnőttekre kidolgozott változat.
A P-A-C űrlapok kitöltésével fel tudjuk vázolni a gyermek vagy felnőtt
viselkedésének gyengeségeit és erősségeit, felmérhetjük, hogy mely területen
szükséges további erőfeszítést tenni, majd egy későbbi felmérés alkalmával megál­
lapíthatjuk, hogy mekkora fejlődést értünk el.

A P-A-C: VÁLOGATOTT KÉSZSÉGLISTA

A P-A-C változatokban szereplő szociális képességek különböző módokon és el­
vek szerint kerültek válogatásra. E tényezők részletes kifejtése a módszer előtti be­
vezetőben található. M inden P-A-C formára igaz azonban, hogy olyan képesség­
lista, amely hozzásegíti az értelmi fogyatékos embert, hogy könnyebben alkalmaz­
kodjék a környezetéhez. Nem az volt célunk, hogy olyan viselkedési skálát
állítsunk fel, ahol a teljesített pontok különböző, előre meghatározott mértékben
járulnak hozzá a mentális kor vagy kvóciens értékéhez. Jóllehet sok P-A-C pont
egyforma súllyal esik a latba, mégis külön-külön kell felmérni őket, hogy m eg­
lássuk, melyik képesség az, amelyet még meg kell tanítanunk.
20 D r . H .C . G ü n z b u r g

Következésképpen a P-A-C elsősorban olyan eszköz, mely segítséget nyújt a

tanítás és a nevelés gyakorlati vonatkozásaiban, és nem hasonlítható a pszicho­
lógusok által gondosan megtervezett pszichometriás eljárásokhoz, melyek az
intelligenciaszintet mérik fel. A P-A-C nevelési programot nyújt és segít felmérni a
munka hatékonyságát. A P-A-C leginkább a teljesítmény tesztekhez hasonlítható,
melyek az olvasási, számolási stb. képesség fejlődését mérik.

A P-A-C DIAGRAM
A P-A-C módszer legjellegzetesebb eleme a kördiagram, mely már első pillantásra
minőségi képet nyújt a szociális kompetenciáról. A minőségi jellemzők megjelení­
tésére leggyakrabban használt forma az úgynevezett pszichogram, mely a visel­
kedés különböző területein elért eredményeket hasonlítja össze, és általában nem
nyújt gyors áttekintést a felmért területek sikeres pontjairól és hiányosságairól. Ám
a tanárt és a diagnosztákat éppen a foltszerű teljesítmény érdekli, ahol pl. az illető
„nehéz” képességet elsajátított, de látszólag „könnyíf’-eket nem.
E könyv legfőbb mondanivalója a P-A-C pontokhoz kapcsolódó kritériumok és
a pontozás szabályai. A kézikönyv utasításainak betartásához nincs szükség külön
szakképzettségre, de minden vizsgálatvezetőnek be kell tartania a felmérés alap­
szabályát, mely így szól: csak akkor hasonlíthatjuk a vizsgált személy eredményeit
a társakéhoz, vagy a saját egy évvel korábbi eredményéhez, ha következetesen
ugyanazokat az utasításokat és kritériumokat használjuk a felmérés során. Ha
egyszer így, másszor úgy pontozunk, vagy különböző kritériumokat használunk
egyik és másik gyermeknél vagy felnőttnél, akkor a felmérés értelmét veszti, és
ilyenkor jobb lenne, ha nem is fordítanánk rá időt és energiát, mert az eredmény
teljesen használhatatlan. Azonban a körültekintően és következetesen végzett P-A-C
felmérés kijelöli az alapvonalat, melyre a fejlesztő programot építhetjük, így
személyre szabottan tudunk tervezni.

A felmérés lépései:

a) A P-A-C pontok leírásaiból keressük meg azokat a készségeket, amelyeket a

vizsgált személy már biztosan elsajátított, majd a P-A-C diagram megfelelő
számú pontjait színes ceruzával jól láthatóan színezzük be.
b) Színezzük be halványan vagy jelöljük átlós vonallal azokat a képességeket,
amelyeket a leírások alapján a vizsgált személy még nem sajátított el - ez azt
jelenti, hogy fel kell mérnünk, hogy a pontot megadhatjuk- e vagy nem.
 Á ltalános bevezetés 21

c) Előfordul, hogy nem áll módunkban egyik vagy másik tétel teljesítését felmérni,
ebben az esetben ne is színezzük és ne is jelöljük a helyet, hanem hagyjuk
üresen, jelezve, hogy a gyermeket vagy felnőttet ebben a pontban nem tudtuk
értékelni. Mondani se kell, hogy ilyen üres hely a lehető legkevesebb legyen.
d) Ez a pontozási rendszer nem mutatja, hogy a vizsgált személy miért nem
teljesítette a tételt, és ne adjuk meg a pontot olyan feltételezésekre, hogy „tudná,
ha...”. így pl. egy mozgássérült gyermek nyilvánvalóan nem képes bizonyos
kritériumoknak megfelelni, ezért a megfelelő részeket halványan színezzük be.
Az is előfordul, hogy egy képesség gyakorlására és elsajátítására nincs
lehetőség, ezért a tétel teljesítését nem várhatjuk el. Az ilyen helyeket halványan
színezzük be, és jelöljük meg NL (nincs lehetőség) jellel, mely jelzi, hogy
lehetőséget kell teremtenünk a képesség gyakorlására. Ilyen esetben az űrlapon
lévő üres helyre írhatunk megjegyzéseket.
e) A kitöltött P-A-C diagram az erősen és gyengén színezett részeknek és a
remélhetőleg legkevesebb üres helynek köszönhetően „foltos” lesz. A negyedré­
szek színezettsége nagyon eltérő lehet, általában az Önkiszolgálás kvadránsban
sokkal több az erősen színezett terület, mint a Kommunikáció-ban. Ez arra mutat
rá, hogy bizonyos képességeket nem csak könnyebb a fogyatékos embernek
elsajátítania, hanem gyakrabban is tanítjuk ezeket, mivel megkönnyítik a
beilleszkedést. A kitöltött P-A-C diagram „ú'r”-jei (ahol halványan színeztünk
vagy egyáltalán nem) jelzik, hogy mely képességek gyakorlására van még
szükség.
Sok esetben tanácsos a diagram közepéhez közel eső képességeket előnyben
részesíteni, mielőtt bonyolult feladatokba fognánk, mert ezek a leghasznosabbak
és a legkönnyebben elsajátíthatók.
Az első célkitűzés az legyen, hogy az üres helyeket betöltjük, hogy a gyermek
vagy felnőtt fejlődése a négy fő területen kiegyenlítődjék. Ez nem azt jelenti,
hogy a fejlesztés csak az „űr”-ök kitöltésére irányuljon, hanem hogy a minden­
napi életben lehetőséget kell teremtenünk az olyan képességek gyakorlására,
amelyek még nem fejlődtek ki megfelelően.
f) Amikor hat hónap után megismételjük a P-A-C felmérést, akkor mindig új
űrlapon végezzük, és soha ne színezzünk rá vagy rajzoljunk mellé az előzőnek.
Azért ne, mert vannak elvesztett vagy elfelejtett képességek, melyeket elha­
nyagoltunk, nem gyakoroltattunk vagy feledésbe merültek, talán mert túl sokat
foglalkoztunk az üres helyek kitöltésével. Ha a régi űrlapot használnánk, nagy
kísértés lenne, hogy ne mérjük fel azokat a képességeket, amelyek már elsa­
játítottalak minősültek, holott nincs rá biztosíték, hogy a vizsgált személy még
használni tudja őket. Az új felmérést mindig teljes egészében el kell végeznünk,
nem maradhat részleges.
22 D r . H .C . G ü n z b u r g

A szociális készségek nehézségi és hasznossági sorrendben követik egymást, ez azt

jelenti, hogy a középponthoz közelebb eső készség sokkal könnyebben elsajátítható
és sokkal hasznosabb, mint a kör szélén levő.
Meg kell jegyeznünk, hogy a P-A-C 1 eljárásban a készségek elrendezése a
normális fejlődés fázisaira épül, de a fogyatékos gyermek fejlődése nem mindig a
normális menetet követi. Az eltérés elsősorban annak köszönhető, hogy az értelmi
fogyatékos gyermek értelmi fejlettsége alacsony, de gyakorlati ismeretei korával
együtt növekednek. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a kitöltött P-A-C 1 diagram ritkán
mutat egyenletes képet, legtöbbször szabálytalan és foltos. A P-A-C 2 eljárás elren­
dezése nagyjából azt fedi, hogy az adott képesség mennyire szükséges a védett,
kevésbé védett és a nyitott közösségekbe való beilleszkedés szempontjából. Az
S/P-A-C eljárásokban a készségek tapasztalat útján megállapított, általános hasz­
nossági sorrend alapján követik egymást.
A normális inteüektusú gyermek P-A-C diagramjának képe nagyjából egyen­
letes, a negyed körök egyformán színezettek és kevés üres hely látható rajta. A
hasonló értelmi szinten álló, de nyilvánvalóan idősebb fogyatékos gyermek dia­
gramja több szociális képességet, de több űrt is fog mutatni (Gunzburg, 1964b). A
kvadránsok egyenetlenül fejlettek, és szinte minden esetben a kommunikáció a
leggyengébb terület (Gunzburg, 1963a; Marshall, 1967). Ha egy kép nem ezt
mutatja, abban az esetben ajánlott beható vizsgálatot kezdeményeznünk.

MIÉRT VAN SZÜKSÉG A KÉZIKÖNYV

HASZNÁLATÁRA?
A P-A-C képesség]ista gyors átolvasása után a pontozás nagyon egyszerűnek tűnik
- ami megtévesztő lehet. Ha a vizsgálatvezetők éltérő követelményeket állítanak -
ami sokszor érthető és elfogadható - akkor előfordul, hogy ugyanarra a viselke­
désre az egyik tanár megadja a pontot, a másik nem. Ha több vizsgálatvezető együtt
dolgozik, az ilyen helyzet nagyon zavaró lehet. Meg kell állapodni a pontozás
kritériumaiban, mert csak így tudunk reális összehasonlítást végezni. E kézikönyv a
P-A-C módszer pontozási kritériumait tartalmazza, melyekhez mindenképpen ra­
gaszkodnunk kell, m ert szorosan hozzátartoznak a felmérés valódiságának és egy­
ségességének biztosításához. A kézikönyv pontozásra vonatkozó utasításai való­
színűleg úgy tűnnek, mintha a standardizált pszichológiai tesztek „laboratóriumi
körülményeit” kívánnák. Ez a jelleg nem szerencsés, de elkerülhetetlen.
A P-A-C-t általában kétféle helyzetben használjuk. Egyrészt, mikor a felmérést
végző jól ismeri a vizsgált személyt, így az ismereteire és a mindennapi
megfigyeléseire támaszkodva is ki tudja tölteni az űrlapot. Mindamellett sokkal
 Á ltalános bevezetés 23

fontosabb megállapítanunk, hogy a vizsgált személy használja-e a képességet, mint

felmérni, hogy elméleti tudása van-e róla. Hamar ki fog azonban derülni, hogy a
mindennapi megfigyelés nem nyújt elegendő információt a P-A-C pontjainak
kitöltéséhez, ezért a vizsgálati eljárás kiegészítéseképpen speciális helyzeteket kell
létrehoznunk, és a speciális körülmények között kell a mindennapi tapasztalatokból
szerzett tudásunkat használni (különösen a kommunikáció területén). A másik
helyzetben a vizsgálat végzője nem ismeri a gyermeket vagy felnőttet. Ez akkor
fordul elő, mikor más felmérésekkel együtt van szükség a P-A-C felvételére, pl.
kutatási munkáknál, de leggyakrabban a fejlesztési program elkezdése előtt, a
tervezés fázisában. Ezekben az esetekben olyan emberektől kapjuk az információt,
akiknek „első kézből” származó ismereteik vannak. Lehel az informátor műhely­
munka vezető, szülő vagy ápoló, de bárki is, mindenképpen személyes tapasz­
talatairól számol be. Sajnos, a P-A-C-t gyakran feltételezésekre alapozva töltik ki,
holott sokkal jobb lenne üresen hagyni a bizonytalan részeket, mint találomra beírni
olyat, ami lehet, hogy nem igaz. Előfordul, hogy egyszerre több embertől is kell
információt kémünk, és gyakran még így sem jutunk megfelelő ismeretekhez.
Alaposan ismertessük a pontozási kritériumokat az informátorokkal, mielőtt vála­
szolnának a kérdésekre. Néha arra kell hagyatkoznunk, amit a fogyatékos személy
mond saját magáról. Az információhoz jutás módjairól részletesen szó lesz a P-A-C
2 fejezet Az interjú c. részében.
Az itt leírt kritériumok maradéktalan betartása - függetlenül attól, hogy az
információ honnan származik - azért elengedhetetlen, mert csak így kapunk reális
összehasonlítási alapot.

A PONTOZÁS
Nagy kísértést jelent, hogy a fogyatékos gyermeknek vagy felnőttnek odaítéljük a
pontot csupán azért, m ert m ár bonyolultabb képességet elsajátított, tehát felté­
telezzük, hogy ezt is tudja, amellett még időt és energiát is megtakarítunk. Nem
szabad a teljesítményszintet „saccolni” akkor sem, amikor a fogyatékos személynek
nincs lehetősége a képesség gyakorlására. Az ilyen helyzetek többnyire a tanítási
helyzetről, a nevelőkről és a szülőkről árulnak el hiányosságokat, nem a fogyatékos
emberről.
A P-A-C 1-ben szerepel néhány olyan képesség, amelyeket automatikusan
pontozhatunk, ha ugyanazt a viselkedést a vizsgált személy magasabb szinten már
teljesítette. Ezek a leírásoknál meg vannak jelölve. A többi pontot egyenként kell
felmérnünk. A P-A-C 2-ben nincsen olyan képesség, amelyet biztosra vehetünk
(tehát minden pontot meg kell vizsgálnunk). Kivétel a Tevékenység kvadránsban
24 D r . H .C . G ü n z b u r g

A (napi) munkateljesítmény értékelése c. fejezet, ahol mérőskálát kell használnunk,

nem pedig megadott viselkedési minták alapján kell a magatartást értékelnünk. Az
S/P-A-C 2- ben a „késztetett” és a „késztetés nélküli” cselekvések megkülönbözte­
tésére kell gondot fordítanunk.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy vannak képességek, amelyeket nem tu­
dunk gyakoroltatni, m ert
a) a gyermek vagy felnőtt másodlagos fogyatékossága, pl. hallássérülés, agyi ere­
detű bénulás stb. nem engedi.
b) a környezet annyira védett, hogy nincs lehetőség tanulásra és a képességek m eg­
figyelésére. A vizsgált személynek soha ne adjunk pontot olyan feladatra, ame­
lyet lehet, hogy el tudna végezni, ha a körülmények megengednék. A P-A-C
ábra csak azt mutatja, hogy bizonyos képességek elsajátítása nem elérhető a
vizsgált személy részére, de azt nem, hogy miért. Ezt a kérdést a helyzet m eg­
ismerése után saját m agunknak kell feltennünk.

TESZT-E A P-A-C?
A P-A-C-t legjobb megfigyelési módszernek tekintenünk, mely lehetővé teszi,
hogy a a szociális érettség egyenlőtlenségeit feltérképezzük. A P-A-C alapvetően
nem teszt abban az értelemben, hogy a vizsgált személyt nem helyezzük egy
általános skálára az elért pontszámai alapján. (Azonban Id. az SZKI fejezetet.) A
kritériumok „teszt instrukció” jellege elkerülhetetlen, mert csak így végezhetünk
összehasonlítást, de a leírások pontossága miatt nem kell azt gondolnunk, hogy a
körülmények változtatása ne lenne megengedett; A megfigyelést végzőnek folya­
matosan használnia kell az ítélőképességét és meg kell tennie a szükséges változta­
tásokat a helyi körülményekben. A felmérés és a pontozás olyan fokú standardi-
zálása, mint a pszichológiai tesztek esetében itt lehetetlen és nem is szükséges, de a
felmérés végzőjének a pontozásnál a leírt követelményekhez következetesnek kell
maradnia. A kritériumok irányelveket jelentenek, melyekhez - amennyire lehet -
ragaszkodnunk kell, de ahol szükségesnek látjuk, tehetünk engedményeket.
A P-A-C és a P-E-I nem teszt eljárások, melyeknek alkalmazása szakértelmet
kívánna. Amennyiben a felmérést vezetők betartják az előírásokat, és lelkiismere­
tük szerint próbálnak következetesen eljárni, akkor az eredmények legalább olyan
megbízhatók és valóságosak lesznek - ha nem jobbak - mint a szakképzett pszicho­
lógusok laboratóriumi vizsgálatainak eredményei.
 Á ltalános bevezetés 25

A P-E-I ÍVEK
A P-E-I ívek „személyes dosszié” kialakítására szolgálnak, mely tartalmazza a
P-A-C felméréseket és egyéb feljegyzéseket. A különböző korcsoportokban elért
átlagteljesítmény-szinteket a satírozott részek jelzik. A P-E-I 2 három változatának
vonalkázott részei három különböző értelmi szint átlagteljesítményét mutatják. A
P-E-I 1 ív bal oldalán lévő P-E-I diagramok az éves felmérések feljegyzésére szol­
gálnak. Az ugyanolyan diagramokat tartalmazó jobb oldalra szintén az. éves
felmérések adatai kerülnek, de mindig fél évvel későbbi vizsgálatok, mint a bal
oldaliak. így minden féléves vizsgálat eredményét feljegyezhetjük. Ha ezt az
eljárást követjük, abban az esetben a kinyitott P-E-I ív mindkét oldala a gyermek
vagy felnőtt éves fejlődését mutatja (természetesen a jobb oldali első vizsgálat fél
évvel később készült, mint a bal oldali). A fél év alatt elért fejlődést úgy tudjuk
megnézni, hogy az azonos életkorhoz tartozó két diagramot (melyek egymással
szemközti oldalon vannak) összehasonlítjuk.
A P-E-I 1 íven a különböző korcsoportok átlagteljesítmény-szintjét a satírozott
területek jelölik. A P-E-I 2 ív három változata az értelmi fogyatékosok átlagtelje­
sítményeit adja meg három különböző intelligencia-csoportra vonatkozóan. Az első
felmérést a bal oldalra kell írni, a többi diagram pedig további tizenkét (nem
feltétlenül féléves) felmérés helyét jelöli.

A P-E-I DIAGRAM
A P-A-C diagram kevésbé a felmérés mennyiségi adatait, mint inkább a minőségi
jellemzőket dombontja ki, mert a gyakorlatban erre van nagyobb szükség. Sok
esetben azonban fontos, hogy számadatokat is ismerjünk, erre a célra a pszicho-
gram másik fajtáját, a P-E-I diagramot használjuk, amely számszerű adatokat mutat.

Használata:

a) A P-E-I íven található diagramok hasonlítanak a P-A-C diagramokhoz, de nem

minden esetben ugyanolyanok. A kvadránsok és a részterületek megegyeznek a
P-A-C-ben találhatókkal, de a tíz koncentrikus kör a P-E-I 1-ben a részterülete­
ken vizsgált képességek számát jelenti, míg a P-A-C 1-ben nehézségi szinteket
jelöl, ahol a középpontban a legegyszerűbb feladatok állnak. Az eltérés eleinte
kissé zavaró lehet, de nem szabad, hogy megzavarja a P-E-I 1 kitöltését. A P-E-I
26 D r . H .C . G ü n zb u r g

2 íven látható hat koncentrikus kör nehézségi szinteket jelöl (ld. a P-A-C 2
fejezet P-E-12 c. részét).
b) A P-E-I diagramok a korcsoportnak és intelligencia-szintnek megfelelő teljesít­
ményt mutatják, és a vonalkázott részek az elsajátított képességek átlagértékét
jelölik az adott korú ill. intelligencia-szintű csoportban (például: az étkezési
szokások részterületen 8 éves korban a fiúk átlagteljesítménye 6 képesség, míg a
munka területén a 12 éves lányoké 2 képesség).
c) Ha az első P-A-C felmérés a gyermek születésétől számított első hat hónapban
történik, akkor a P-E-I ív bal oldalán kezdjük el feljegyezni. Ha az első felmérés
a második hat hónapos periódusba esik, akkor a jobb oldalon kezdjük. A fél
évvel későbbi második felmérés az első esetben a jobb oldalra kerül, a második
esetben a bal oldalra. Az első esetben a korcsoport ugyan az marad, a második
esetben, mivel a gyermek születésnapja a két felmérés közé esik, a következő
korcsoportba kerül. A további felméréseknél is ugyan így járunk el. így a P-E-I
ív két oldala az éves fejlődést mutatja, míg a fél éves fejlődést a két oldal
összehasonlításából látjuk. (A P-E-I 2 íven az első felmérést mindig a bal felső
sarokba írjuk.)
d) Számoljuk össze a részterületeken szerzett P-A-C pontok számát (a „lyukak”
figyelembe vétele nélkül). Színes ceruzával satírozzunk be ugyanannyi képes­
séget a P-E-I íven a megfelelő körcikk, intelligencia- és korcsoport megvá­
lasztásával (a bal vagy jobb oldalon kezdve a c) pont leírása szerint).
e) Miután minden részterületen átvezettük a megfelelő számú képességet a P-E-I ív
megfelelő helyére, látni fogjuk, hogy a színezés fedi-e a satírozott területet. Ha a
színezés megegyezik az előre satírozott résszel, akkor azt mondhatjuk, hogy az
adott részterületen a teljesítmény - figyelembe véve az intelligencia- és korcso­
portot - átlagos. Amennyiben a színezett terület kisebb, mint a satírozott, akkor
a részterület elmaradottságáról beszélhetünk, és újabb erőfeszítéséket kell
tennünk a tanításban. Ha azonban a színezés nagy területet foglal el és túlmegy a
satírozott részen, biztosak lehetünk benne, hogy a vizsgált gyermek vagy felnőtt
azon a részterületen átlag feletti teljesítményt nyújtott.
f) A P-A-C diagram és a P-E-I előre satírozott részének összehasonlítása segítséget
nyújt a következetes fejlesztő program tervezésében. A P-A-C diagram üres
helyei jelzik, hogy melyik területen kell az „űröket kitöltenünk” . A P-E-I
diagram arról informál bennünket, hogy az ésszerűség határain belül milyen
messzire mehetünk el a pedagógiai célkitűzésekkel - figyelembe véve a fogyaté­
kos gyermek vagy felnőtt intelligenciaszintjét és életkorát. Legelőször azt a célt
kell kitűznünk, hogy minden területen átlagos szintet érjünk el. Ám ha elértük,
nem szabad elégedetten megállnunk és azt gondolni, hogy ennél magasabb
szintű képességeket m ár nem is tudunk elsajátíttatni.
 Á ltalános bevezetés 27

Néhány színezési módszer ismerete és alkalmazása hasznos lehet a munkánk során.

Tanácsos pl. az első felmérés eredményét - ugyanazzal a színnel, amivel először
jelöltük - feltüntetni a további felmérések diagramján is. A következő időszak
eredményeit másik színnel jelöljük, és minden későbbi felmérést más-más színnel,
így az utolsó diagram egyértelműen mutatja az első felmérés eredményét és az
azóta elért sikereket.
M ásik eljárás lehet, hogy kiválasztunk egy színt, amellyel azokat a kvadránsokat
színezzük, ahol a teljesítmény átlagos vagy átlag feletti. Feltűnő színnel (pl. piros­
sal) emeljük ki azokat a részterületeket, ahol az eredmény a satírozott résztől elma­
rad- jelezve, hogy szükséges az adott terület fejlesztése. Az eredményes fejlesztő-
munkát a következő felmérések fogják tükrözni, mikor a piros területek fokozato­
san eltűnnek.
A színezésnél kerüljük az erős színek használatát, m ert „eltakarják” az előre
vonalkázott részeket, melyek alapján össze tudjuk hasonlítani az egyén teljesítmé­
nyét az átlagteljesítménnyel.
A felmérést vezetők gyakran a P-A-C pontokban elért részleges teljesítményt fél ill.
negyed ponttal jelölik. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a részpontok egyes helyeken
kialakult szokások, és más vizsgálatvezetők nem tudják ezeket pontosan értelmezni,
mivel a részpontok kritériumai ismeretlenek. A részpontot soha ne „ kerekítsük” egész
ponttá (pl. egy fé l pont a P-A-C-ben nem jelenthet egész pontot a P-E-I diagramon).
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a P-E-I értékelést - bár egy kis plusz
munkát jelent - mindig végezzük el. A feljegyzett eredmények megerősítik a tanár
benyomásait, érzéseit, és segítenek pontosítani az elképzeléseit. Az elért fejlődés
alapján tudjuk megítélni, hogy a vizsgált gyermek „felzárkózik” vagy csak olyan
mértékben fejlődik, ahogyan eddig is. Csak a P-E-I átlagteljesítmény szintjével való
Összehasonlítás az, amely kijelöli az érési folyam at során elvárható szintet.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az eljárás, a többi tesztfelméréssel szemben
az egyént nem az átlag populáció teljesítmény szintjéhez (a „normálishoz”) viszo­
nyítja, hanem az értelmi fogyatékos gyermek vagy felnőtt szociális készségeinek
szintjét az értelmi fogyatékos emberek átlagcsoportjának szociális fejlettségéhez
méri. így a felmérés végzője meg tudja ítélni a fejlődés mértékét (amely a
„normális” teljesítményhez képest „elmaradott” lenne) automatikusan beleszámítva
az értelmi fogyatékosság tényét is. Ez az eljárás nem csak „tisztességesebb”, hanem
egyben ráirányítja a figyelmet azokra a hiányosságokra is, amelyeket könnyen az
értelmi fogyatékosság tényének tulajdonítunk, de valójában sok más tényezőnek
köszönhetőek.
28 D r . H .C . G ü n z b u r g

ELVÁRÁSI SZINTEK
A P-E-I íveken található teljesítinényszintek, ahogy az előző fejezetekben m ár szó
volt róla, az értelmi fogyatékos emberek különböző csoportjainak teljesítményei
(kor és intelligenciaszint szerint). Ésszerű ezért elfogadnunk, hogy ezek a „szintek”
alkalmazhatók más gyermekekre/felnőttekre is, akiknek hasonló az életkora,
értelmi szintje és életkörülményei. Ha egy fogyatékos gyermek vagy felnőtt nem
közelíti meg az átlagos teljesítményt, akkor fel kell tennünk a kérdést: Miért nem
teljesít ez a gyerek/felnőtt olyan jól, mint a többiek? Lehet, hogy igazi ok van rá, pl.
járulékos fogyatékosság, de sok esetben az elmaradottság pusztán a lehetőség és a
gyakorlás hiányából fakad.
Az elvárási szintek ismerete segítséget nyújt abban, hogy következetes és
hatékony stratégiát alakítsunk ki az értelmi fogyatékos emberek nevelésében.
Azonban ezeket a szinteket nem tekinthetjük olyan céloknak, melyeket minden
értelmi fogyatékos gyermek vagy felnőtt el tud érni vagy el kellene érnie. Mivel
gyakran előfordul, hogy járulékos fogyatékossággal találkozunk, ezért a gyer­
mekről szerzett ismeretek fényében kell eldönteni, hogy az elmaradottság legyőz-
heto-e fejlesztő munkával vagy olyan helyzet következménye, amelyen nem lehet
változtatni.
A tanítási program hatékonyságának felmérésére használt elvárási szintek
alkalmazásáról máshol teljes leírást kaphatunk (Günzburg, 1974). Az eljárást az 1.
táblázat mutatja, mely 45 értelmi fogyatékos felnőtt P-A-C 2 alapján felvett,
önkiszolgálás területén elért teljesítményét mutatja. Ugyanez a módszer érvényes,
természetesen, a m aradék három kvadránsra is. A példa a fent említett cikk
felméréseiből származik.

Az eljárás:

Egy bizonyos csoport adott területen elsajátított képességeinek összege (pl. 15

középsúlyos értelmi fogyatékos ember 60 pontot ért el az Étkezés körcikkben)
elosztva a csoport létszámával adja az átlagteljesítményt (pl. 60:15 =4). A
középsúlyos értelmi fogyatékos emberek Étkezés területén elért átlagteljesítményét
a P-E-I 2 íven találjuk. Az öt besatírozott m ező jelenti a középsúlyos értelmi
fogyatékosoktól e területén elvárható szociális érettségi szintet. Ez és a diagramon
látható többi szám a táblázat első oszlopába kerül. Az elért átlagteljesítmény és az
elvárási szint összehasonlítása mutatja, hogy a csoport teljesítménye átlagos (=),
kiemelkedő (+) vagy gyenge (-). A megfelelő jelet írjuk a második és a harmadik
oszlopba. Az 1. táblázatban például a csoport átlagteljesítménye az első
 Á ltalános bevezetés 29

felméréskor 4 készség volt, mely alatta marad az étkezési szokásokban elvárható 5

készségnek, így a jel látható a második oszlopban.
Ugyanezt az eljárást ismételjük a második felmérésnél, miután a hiányosságok
megszüntetését célzó tanítási és fejlesztő' programot befejeztük. Példánkban az
Étkezés körcikkben 76 pontot ért el a csoport a második felméréskor, mely 15
középsúlyos értelmi fogyatékos ember estében átlagosan 5 képességet jelent. A
követelményszintet ezzel teljesítették, így a második oszlopba az ’ jel került.

1. Táblázat
A fejlesztési programban résztvevő csoport teljesítményének összehasonlítása a P-E-l 2
elvárási szintjeivel (Günzburg, 1974 alapján)

Középsúlyos Enyhe Határeset

15 fő 20 fő 10 fő
ÖNKISZOL­ Elvárási Első Második Elvárási Első Második Elvárási Első Második
GÁLÁS szint felmérés felmérés szint felmérés felmérés szint felmérés felmérés

Étkezés 5 _ = 5 =
+ 5 — _

Tisztaság 4 - = 4 = 5 -

Öltözködés 4 + 4 ■=. = 5 -

Közlekedés,... 3 - = 4 - 5 -

Egészség 3 - + 4 — 5 -

K O M M U N IK Á C IÓ
SZOCIALIZÁCIÓ V (jg y a n e z az eljárás.
TEVEKENYSEG J

= +
Összesen: 45 fő Első felmérés; 22 22 1
M ásodik felmérés: 6 22 17

A jelek száma tükrözi, hogy az eredmény „előbbre jár” vagy „hátrébb m arad”, mint
a P-E-I 2 normája. A fent leírt vizsgálat azt mutatja, hogy a 45 értelmi fogyatékos
ember 22 részterületen (48,8%) „alulteljesített” a P-E-í 2-ben felmért csoporthoz
képest. A csoport 22 részterületen (48,8%) átlagos eredményt ért el. A második
felmérésben (9-15 hónappal később) már csak hat részterületen (13%) m aradtak el
az átlagtól, 22 részterületen (48,8%) átlagos, és 17 részterületen (37,7%) átlag
feletti teljesítményt nyújtottak. M indent összevetve a fejlesztő program ered­
ményesnek mondható.
30 D r . H .C . G ü n z b u r g

Ezután el a kell gondolkodnunk sikertelenségeken. Günzburg szavait idézve

(Günzburg, 1974) „Gyakran apró változtatások biztosítják a kívánt eredményhez
vezető tanulási lehetőséget.” Ha pl. elsősegély ládát tartunk az intézményben, akkor
a P-A-C 10-es pontjához („Tudja, hogy hogyan kell egyszerű sérüléseket kezelni.”)
megteremtettük a tanulási lehetőséget. Ha az intézmény és a város közötti közleke­
dési útvonalat megváltoztatjuk, azaz másik járatot választunk, akkor a fogyatékos
ember gyakorolhatja az átszállást (P-A-C 47), vagy ha másik intézménnyel, is­
kolával, barátokkal kapcsolatot tartunk, akkor lehetőség nyílik a telefonálás
tanulására.
A fejlesztési program eredményeinek elemzését nem szabad a nevelői munka
kritikájának tekinteni, hanem olyan kísérletnek kell felfogni, amely eredménye­
sebbé teszi az amúgy is hatékony munkát. Túlságosan könnyű lenne a meglévő
eredményekkel eltelve lekicsinyelni a hiányos területek fontosságát.

A MINTÁUL SZOLGÁLÓ POPULÁCIÓ

A P-E-I ívek diagramjain látható átlagteljesítmény-szintek nem a szokásos statisz­
tikai eljárással készültek. A mintavételi hibák kompenzációjára nem volt mód, ezért
az átlagteljesítmény-szintek nem az értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek
reprezentatív mintájának teljesítményei. Viszont a mintacsoport viszonylag nagy és
elég reprezentatív része volt a szóban forgó populációnak, ezért - arra az időre, míg
újabb méréseket nem végeznek - megbízható adatokat nyújt.
Amikor a P-E-I íveken látható átlagteljesítmény-szinteket használjuk, nem
szabad elfelejtenünk, hogy a pontok nem a fogyatékos ember „szociális teljesítőké­
pességét” vagy „rátermettségét” tükrözik, és nem is valamiféle „normákat”. A
pontok nem csak képességeket jelentenek, hanem sokkal inkább tanítási és gya­
korlási lehetőséget, tapasztalatot és néhány meg nem nevezhető személyes faktort.
Az értelmi fogyatékos emberek szociális fejlődésére a legpozitívabb hatással akkor
lehetünk, ha jobban tudatára ébredünk a saját szerepünknek, és a legtágabb
értelemben vett következetes és céltudatos nevelőmunkát folytatunk.
Számos olyan kedvező feltételnek - melyek eddig az általános hatékonyság és a
P-A-C pontok növekedéséhez vezettek - lehet a szerepe a jövőben a P-E-í átlag­
teljesítmény-szintjeinek meghaladásában. Reméljük, hogy egy ilyen eszköz segít­
ségével, mint a P-A-C a nevelőkben tudatosabbá válik, hogy mit kell tenniük, és a
közeljövőben szükségessé válnak újabb felmérések, melyek újabb (magasabb)
átlagteljesítmény-szinteket állapítanak meg.
A P-A-C 1-hez tartozó P-E-I 1 teljesítményszintek a kiscsoportos lakóottho­
nokban élő értelmi fogyatékos gyermekek teljesítményét tükrözik. M ivel a kórházi
 Á ltalános bevezetés 31

vagy intézeti osztályon levő gyermekek általában „problémásabbak”, ezért náluk

elfogadhatunk az átlagnál kissé alacsonyabb teljesítményszintet is (Schiphorst,
1968). A P-E-I eredményei egy kiválasztott város értelmi fogyatékos gyermekeinek
válogatás nélküli, teljes populációjától származnak, egyértelmű tehát, hogy sok
erősen elmaradott gyermek alacsonyabb „átlagteljesítmény-szintet” fog nyújtani.
Ezért ajánlott az átlagnál valamivel jobb teljesítményt várnunk az élénkebb
gyermekektől, és ne gondoljuk őket egyenesen kiválónak, ha egy-egy részterületen
jól teljesítenek.
A P-A-C 2-höz tartozó P-E-I 2 teljesítményei intelligenciaszintek szerint
tagolódnak - határeset jellegű, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékosok - így
nem kell különböző intelligencia-szintű embereket egymáshoz hasonlítanunk. A
mintául szolgáló populáció olyan értelmi fogyatékos fiatal emberekből állt, akiket
intézeti rehabilitációs kezelésre utaltak be, ezért reprezentánsai azoknak az embe­
reknek, akiknek szociális képességei alacsony szintűnek bizonyultak. M ivel ez az a
rétege a népességnek, mely leköti a hatóságok figyelmét, ezért legjobb, ha ennek a
csoportnak - azaz „a szegényes szociális képességű értelmi fogyatékos felnőt­
teknek” - a teljesítményét vesszük alapul, és nem az azonos értelmi szinten álló, de
beilleszkedni képes társak valószínűleg sokkal magasabb „szociális teljesít­
ményszintjét”, mert ezzel elősegítjük a nevelési programok elindítását.

ÉLETKOROK
A P-A-C-k és a P-E-I ívek különböző korcsoportok számára készültek. A P-A-C 1
az iskoláskorú értelmi fogyatékos gyermekekre alkalmazható leginkább, és a
normális fejlődés 3-8 évének felel meg. A P-A-C 2 a fiatal felnőttkorra kidolgozott
változat, értelmi szint szerint középsúlyos, enyhe és határeseti fogyatékosságra
tagolódik, míg a P-A-C 1 csak a középsúlyos és a súlyos fogyatékos emberek
felmérésére alkalmas. Az S/P-A-C határozottan a fiatal és középkorú, súlyos
fogyatékos felnőtteket célozza, m ivel az idős emberek gyakran már nem tudják a
fizikai állóképességet kívánó feladatokat teljesíteni.
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy nem az életkor, hanem más tényezők
határozzák meg, hogy melyik formát használjuk. Gyakran pl. a 16 évnél sokkal
idősebb felnőttek felmérésére csak a P-A-C 1-et tudjuk használni. Másfelől a P-A-C 2,
mely a 16 és 25 év közötti életkor normáit tartalmazza, használható fiatalabb és
idősebb fogyatékosok esetében is. Jó ítélőképességre van szükség, hogy a megfe­
lelő szociális képességeket tartalmazó formát válasszuk ki, amely nem haladja meg
a személy lehetőségeit.
32 D r . H .C . G ü n z b u r g

A P-A-C formák rugalmas használata nehézségeket okozhat, amikor a P-E-I

értékelést végezzük. Ha pl. egy 16 évnél idősebb személyt vizsgáltunk a P-A-C 1-
gyel, vagy egy 25 évnél idősebbet a P-A-C 2-vel, akkor nincsenek megadva az e
koroknak megfelelő P-E-l átlagteljesítmény-szintek. Ezt a problémát az alábbi
m ódon oldhatjuk meg:
Ha egy 16 év feletti személy általános szociáüs fejlődését tekintve a P-A-C 1 a
megfelelő forma, akkor mérhetjük az eredményt a 16 évesek teljesítményéhez, még
ha jóval idősebb is. Mivel a szociális képességek fejlődése tanulás, tapasztalás és
gyakorlás eredménye, ezért okunk van azt feltételezni, hogy a nagyobb élettapasz­
talat bizonyos előnyt jelent a 16 éves korosztállyal szemben. Ha pedig egy idősebb
ember rosszabbul teljesít, mint a 16 évesek, akkor egyértelműen kijelenthetjük,
hogy az illető elmaradott a 16 éves értelmi fogyatékos gyermekekhez képest.
Ugyanígy teljesen megfelelő a P-E-I 2 16-25 éves korcsoport átlagteljesítmé­
nyeit használnunk abban az esetben, ha a vizsgált személy idősebb. Tőle is joggal
várhatjuk, hogy legalább olyan jó eredményt érjen el, mint a 16-25 éves korosztály.
Ez a módszer is jelzi a képességfejlesztő program hatékonyságát, de amikor
valakit nem a saját korcsoportjához mérünk, akkor óvatosan kell bánni a „kiváló”,
„átlagos” és „elmaradott” minősítéssel. Ha ezt az eljárást alkalmazzzuk, akkor az
eredmények mellett egyértelműen fel kell tüntetnünk, hogy m elyik korcsoporthoz
viszonyítottuk, hogy az eredmények elérik-e a viszonyítási csoport eredményeit, és
hogy a magasabb életkort figyelembe véve elvárható lenne-e jobb teljesítmény.

A SZOCIÁLIS NEVELÉSRŐL RÖVIDEN

A P-A-C-ben szereplő szociális képességek nem csak a szociális érettség legfon­
tosabb aspektusainak szisztematikus felmérésére szolgálnak, hanem tanítási célokat
is jelentenek (Bland, 1974, Morley és Appell, 1976). Amennyiben nagyobb hiá­
nyok vagy gyengeségek tükröződnek a P-A-C diagramon, az időbeosztást, a
nevelési tervet és a napi tevékenységet úgy kell alakítanunk, hogy minél több
tanulási és gyakorlási lehetőséget biztosítsunk olyan képességek elsajátítására,
amelyek még nem megfelelő szinten állnak - sokszor egyszerűen csak a gyakorlási
lehetőség hiánya miatt.
Bár a P-A-C képességlista nem a teljesség igényével készült, mégis ráirányítja a
figyelmünket azokra a területekre, ahol sürgős feladataink vannak, és azokra az
alapvető képességekre, melyeket elsőként kell megtanítanunk, mielőtt nagyra törő
tervekbe kezdenénk bele.
Az értelmi fogyatékos gyermek nagyon lassan tanul, és kinő az iskolás korból,
mielőtt elsajátította volna mindazt, amit a lelkiismeretes nevelő megkövetelt tőle.
 Á ltalános bevezetés 33

Ezért fontos azokat az alapvető képességeket megtanítanunk, melyek felnőtt korban

hasznosak lesznek. A P-A -C célja, hogy összegyűjtse ezeket a szükséges és hasznos
képességeket.
Azt mondják, „minden út Rómába vezet”, ami sok esetben igaz is, de mégsem
minden ember éri el a végső célt. Van, aki a számos közbeeső állomás valame­
lyikén megáll, és boldogan él, míg meg nem hal. Hasonlóképpen nem várhatjuk el
minden értelmi fogyatékos embertől, hogy a P-A-C minden területén és minden
szintjén sikeresen teljesítsen. A P-A-C-ben felsorolt képességek segítik az értelmi
fogyatékos gyermeket, hogy később, felnőtt korban a P-A-C területein kom peten­
ciára tegyen szert, de ez nem azt jelenti, hogy a felsorolt képességek mindegyikét
tökéletesen el kell sajátítania ahhoz, hogy egy viszonylagos szociális érettséget
elérjen. Nem tudhatjuk előre, hogy melyik gyermek milyen messzire fog eljutni az
úton, de az utat ki kell jelölnünk, és folyamatos segítséget kell biztosítanunk.

A SZOCIÁLIS KOMPETENCIA INDEXE (SZKI)

Gyakran adódnak olyan helyzetek, amikor az értelmi fogyatékos ember eredmé­
nyeit összesítenünk és valamilyen normához viszonyítanunk kell. Az intelligencia
kvóciens kiszámításakor illetve a kultúrtechnikai tudás (olvasás, írás stb.) felméré­
sekor is ezt tesszük, amikor az elért pontok számát valamely populáció átlagered­
ményéhez viszonyítjuk. Ilyen esetekben a kvóciens összesített minősítést jelent,
mely a „normát” adó referenciacsoport átlagteljesítményéhez viszonyított eltérést
jelöli.
Általában az átlagteljesítményt 100 ponttal jelölik. A 100 pont alatti eredmény
az átlagnál gyengébb teljesítményt mutat, míg a 100 pont felettiek átlagon felülit. A
számmal kifejezett teljesítmény gyorsan és könnyen viszonyítható a normához, de
egyben veszélyesen le is egyszerűsíti a helyzetet, mert semelyik ember erősségeit
és hiányosságait sem lehet két vagy három adattal kifejezni.
El kell ismerni azonban, hogy időnként szükséges az effajta minősítés, különösen
kutatási munkáknál vagy amikor egy programban elért eredményeket összesítünk.
Az SZKI (szociális kompetencia indexe) bevezetése semmiképpen sem arra szolgál,
hogy a P-A-C-ben elért jó és rossz eredményekről megállapítsuk, hogy mennyire jók
és mennyire rosszak, és nem is arra, hogy a P-E-I különböző részterületein
kijelöljük az elérendő célokat. A P-A-C és a P-E-I részletes elemzése elenged­
hetetlen azon nevelők számára, akik részt vesznek az egyéni tanítási és nevelési
program megvalósításában. Az SZKI arra használható, hogy olyan embereknek, akik
nem vesznek részt a mindennapi nevelő munkában meg tudjuk mutatni, hogy egy
bizonyos gyermek vagy felnőtt milyen szinten áll a társaihoz képest, valamint, hogy
34 D r . H.C. G ü n z b u r g

a nevelési program hatékony volt-e, vagyis a tanítvány eredményei javulnak-e a

normához viszonyítva. A P-A-C és a P-E-I a szakképzett nevelők számára jelent
„diagnózis”-!, az SZKI pedig a körön kívül állóknak készül, és nem szabad m eg­
engedni, hogy a tanárok és a nevelők is ezt a könnyebb módszert használják a P-A-C
és a P-E-I informatívabb, bár több munkát is igénylő diagramjai helyett.
M ost m ár egyértelműen elismerhetjük, hogy a számok alapján történő kate­
gorizálás bizonyos esetekben szükséges és hasznos, amellett óvatosnak kell len­
nünk, mert túlságosan „könnyű” módszer, és könnyen rosszra használjuk. Az IQ
széles körben elterjedt és hasznos eszköz, de meggondolatlan és helytelen alkal­
mazása felhívja a figyelmünket a megbélyegzés káros hatására, mely meggátolja,
hogy az egyén helyzetét többféle nézőpontból vizsgáljuk.

A P-E-I diagram satírozott területei az értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek

bizonyos csoportjainak átlagteljesítményét mutatják. A vonalkázott területen
felsorolt tételek 100 %-nak felelnek meg. A P-E-I 2-ben pl. a felnőttek ,A ” csoport­
jában (középsúlyos fogyatékosok) az Önkiszolgálás területén 19 az átlagtelje­
sítmény (19 hely van besatírozva), így a 19 pont jelenti a 100 %-ot. Minden
középsúlyos fogyatékos ember, aki 19 tételt teljesít ebben a kvadránsban, SZKI(Ö)
100-at kap (tudnunk kell azonban, hogy az SZKI nem jelzi a teljesített pontok
eloszlását, amely lehet nagyon szabálytalan is, de ez csak a P-A-C és a P-E-I
ábrákon látszik). Ha egy értelmi fogyatékos ember a határeset csoportba („C”
csoport) tartozik, 25 pontot kell teljesítenie az SZKI 100-hoz, mert magasabb
intelügencia szinten magasabb az átlagteljesítmény ezen a területen.
A kommunikáció területén az SZKI(K) 100 elnyeréséhez a középsúlyos értelmi
fogyatékosoknak („A” csoport) 8 pontot kell teljesíteniük, az enyhén fogyaté­
kosoknak („B” csoport) 13-at és a határeset csoportba tartozóknak („C” csoport)
20-at.
Ha a teljesítmény a P-E-I-ben jelzett átlag alá esik, akkor 100 alatti százalék­
számot kapunk, ha az átlag fölött van, akkor az SZKI értéke 100 százalék felett
lesz.
Egyértelmű tehát, hogy a P-E-I diagramon felsorolt képességek százalékértéke
csakis annak az eredménye, hogy a 100 százalékot kikötöttük. M inél több képesség
teszi ki az átlagteljesítményt, annál kisebb az egyes képességek százalékértéke.
M inél kevesebb pontot ért el a referencia-csoport egy részterületen, annál nagyobb
lesz a képességek százalékértéke abban a kvadránsban. Ezért a képességek szá­
zalékértéke a diagram egyes részterületein jelentős mértékben eltérhet az életkortól
és az átlagteljesítménytől függően.
 Á ltalános bevezetés 35

FIGYELMEZTETÉS!
É rt h ető , h o g y n a g y h a n g sú ly t fek tetü n k a z értelm i fo g y a ték o ssá g u k h o z
k épest IS e l m a r a d o t t g y e r m e k e k é s f e l n ő t t e k k i s z ű r é s é r e , h a a z o n b a n a
VIZSGÁLT GYERMEK VAGY FELNŐTT ÁTLAGOSNAK VAGY ÁTLAG FÖLÖTTINEK MINŐSÜL,
AKKOR SEM SZABAD ABBAHAGYNI A FEJLESZTÉST. A P-E-I ÁTLAGTELJESÍTMÉNY-SZINT­
JEIT A TANÍTÁSI CÉLKITŰZÉSEK MINIMUM SZINTJÉNEK KELL TEKINTENÜNK, AMELYEK
VALAHA ÁTLAGOSAK VOLTAK, DE MA MÁR MEG KELL HALADNUNK ŐKET. A FOLYAMATOS
PEDAGÓGIAI MUNKÁNAK TERMÉSZETESEN NEM JELENTIK A FELSŐ HATÁRÁT.

Dr. H.C. Günzburg: P-A-C Manual, 5. Ed. 1977

Lefordított rész: /• kötet p. 13-28.
Fordította: Rózsa Krisztina, 1998.
 I
a r 1
p ,EDAGOGIAI fnNALIZIS ES cA
V-URRICULUM

A SZOCIÁLIS ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS
MÉRÉSÉRE ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKNÉL

KÉZIKÖNYV P-A-C 1 - a 6-16 éves és idősebb középsúlyos

értelmi fogyatékos személyek szociális és
személyiségfejlődésének mérésére

P-E-l 1 Pedagógiai Értékelő Index

ŰRLAP

Dr. H.C. Günzburg: P-A-C Manual, 5. Ed. 1977. Lefordított rész: I. kötet p. 50-73.
Fordította: M arton Klára. Budapest, 1983.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 39

A P-A-C 1
A P-A-C 1-ben felsorolt készségek mindegyike jól ismert felmérő eljárásokból
származik a Termán Merrill, a Vineland /Doll az Oseretzky /Doll tesztekből és sok
más helyről. A tesztkészítésben elfogadott módszer, hogy olyan tételeket építenek
be, amelyek az eddigi felméréseknél hasznosnak bizonyultak, így az új skála még
nagyobb segítséget fog jelenteni.
A P-A-C 1 tételeinek kiválasztását az határozta meg, hogy az adott képesség
mennyire függ össze a lehetséges szociális fejlődéssel, és nem az eredeti tesztben
elfoglalt súlya és jelentősége volt irányadó. Ez utóbbi azért nem lehetett szempont,
mert a cél egy olyan lista elkészítése volt, mely a szociáüs kompetencia elérésével
van szoros összefüggésben, és nem olyan mérőeljárás kidolgozása, ahol a külön­
böző pontok végül teszteredménnyé adódnak össze.
A meglevő felmérő eszközökből történő válogatás előnye az, hogy egy előzetes
kutatómunkára épít, mely már megállapította pl. az „intelligencia” méréséhez
szükséges fejlődési lépéseket és a nehézségi fokozatokat, így a tételeket sorba lehet
rendezni (bizonyos képesség könnyebb vagy nehezebb vagy körülbelül ugyanazon
a szinten áll a többihez képest).
A szociális készségek nehézségi sorrendbe állításánál a korábbi kutatások
eredményeinek felhasználása kompenzálta a tételek „teszt”-jellegét. E módszer
legnagyobb hátránya, hogy nagyon sok képesség van, melyeket még fel kellene
venni a listába, de kimaradtak, mert nem áll rendelkezésre megfelelő kutatási agyag
azzal kapcsolatban, hogy melyik képességet hová helyezzük a többivel össze­
függésben. Ebben az értelemben a P-A-C 1 kevésbé teljes, mint ahogyan szeret­
nénk, ezért nagyon fontos, hogy az itt felsoroltakon kívül más szociáüs képessé­
geket is beépítsünk a fejlesztési tervbe. A P-A-C 1 képességüstája a szociáüs
jártasság minimumának és a további fejlesztő munka alapjának tekinthető.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 41

e) általában nem hívja fel magára a figyelmet, holott időnként segítségre szorul.

51. Kést használ vaj, lekvár stb. kenéséhez D

Ezt a pontot akkor kapja meg a gyermek, ha a kenéséhez kést használ. Ezt a
képességet vajazáskor nem mindig lehet jól megfigyelni, mert a vaj esetleg túl
kemény, ezért elég ha lekvárt, mézet vagy valami hasonlót késsel kenni tud. A
gyermeknek pl. a lekvárból megfelelő mennyiséget kell vennie és úgy kenni a
kenyérre, hogy közben a tányért és a térítőt ne kenje össze.

69. Nagyobb nehézség nélkül vág a késsel E

Ez a készség úgy értendő, hogy a gyermek késsel megfelelő nagyságú falatot tud
vágni az ételből. Akkor is meg kell adni ezt a pontot, ha a kés használata még nem
tökéletes. A kést sokszor olyan dologra használjuk, amely a felnőtt ember számára
is nehéz feladat (pl. csirke vagy rágós, inas hús esetében leszedni a húst a csontról
stb.). Ezért ezt a pontot akkor is megadjuk, ha a kést csak egyszerű szituációban
tudja használni.

92. Nehézség nélkül, helyesen használja a kést és a villát F

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek:
a) az evőeszközt biztosan és megfelelő fogással tartja;
b) helyesen használja, tehát a kést vágásra, a villát az étel felszúrására,
megtartására ill. felemelésére.

93. Folyadékot tölt: pl. kávét, tejet F

A gyermek anélkül, hogy kilöttyintené, tud normál edényből (üvegből, teáskanná­
ból stb.) csészébe vagy pohárba tölteni.

109. Gyümölcs hámozásához, kenyér vágásához kést használ G

Ahhoz, hogy ezt a pontot a gyermek elérje, a késsel olyan jól kell bánnia, hogy meg
tudjon hámozni egy almát vagy körtét ill. a kenyérből nagyjából megfelelő
szeleteket tudjon vágni.

Közlekedés
3. Utánlépéssel megy fel a lépcsőn A
Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek legalább 4 lépcsőfokot egyedül fel
tud menni. A korlátot a biztonság kedvéért megfoghatja, de kiegyenesedve kell
42 D r . H.C. G ü n z b u r g

mennie és nem szabad támaszkodnia. Ezt a pontot automatikusan meg kell adni, ha
a gyermek a 35-ös pontot teljesíti.

4. Utánlépéssel megy le a lépcsőn A

A gyermek megkapaszkodhat a korlátban, de egyedül kell lemennie, a 3-as pontban
leírt követelmények szerint. Automatikusan meg kell adni a pontot, ha a gyermek a
36-os pontot teljesíti.

20. Valamilyen gyermekjárművet használ B

Ezt a pontot akkor kapja meg a gyermek, ha kerekes gyermekjárművel (lehet az
háromkerekű bicikli, pedálos kisautó stb.) körbe tud menni. Ehhez nem szükséges,
hogy a gyermek a pedált használja, az is megengedett, hogy lábbal lökje magát.
Abban az esetben is meg kell adni a pontot, ha a gyermek korábban játszott ilyen
eszközökkel, de m ár kinőtt belőle.

35. Váltott lábbal megy fel a lépcsőn anélkül, hogy megkapaszkodna C

Ahhoz, hogy a gyermek ezt a pontot megkapja:
a) fel kell tudnia menni a lépcsőn kb. 8-10 fokot egyedül, kapaszkodás nélkül és
b) váltott lábbal kell mennie - tehát egyik lábát az első fokra téve, a másikat a
másodikra és így tovább, egészen a lépcső tetéjig.

36. Kapaszkodás nélkül, váltott lábbal lemegy a lépcsőn C

Ugyanazok a feltételek érvényesek, mint 35-ös pontban, de lefelé jövetelre alkal­
mazva.

52. Felkeresi a szomszédokat és a közeli helyeket D

Ez a pont akkor adható meg, ha:
a) a gyermeknek engedélyezett, hogy a házban és a kertben a közvetlen
felügyelettől eltávolodjon;
b) a gyermek rövid időre a látóhatáron kívül van, de a hívóhatáron belül marad.
Automatikusan meg kell adni a pontot, ha a gyermek teljesíti a 70-es pontot.

70. A házon kívüli játékban kevés felügyeletet igényel,

egy vagy több órát is kint tölt E
Ahhoz, hogy ezt a pontot meg lehessen adni, meg kell engedni a gyermeknek, hogy
más gyermekekkel együtt egy óráig vagy hosszabb időn keresztül látó- és hívó­
határon kívül játsszon. A pontot abban az esetben is meg kell adni, ha a gyermek
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 43

nem nagy területen játszik és könnyen haza lehet vinni. A pontot automatikusan
meg kell adni, ha a gyermek a 71-es pontot teljesíti.

71. Össze-vissza barangol anélkül, hogy szigorúbb felügyeletet igényelne E

Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a gyermek egyedül vagy társaival együtt,
felügyelet nélkül tud hosszabb ideig (egész délelőtt vagy délután) házon kívül
játszani. Ha a 94-es pontot teljesíti, akkor ezt is automatikusan megkapja.

94. Felügyelet nélkül elmegy a szomszédos helyekre anélkül,

hogy az úttesten átmenne F
Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a gyermek eltalál a szomszédban lévő két-három
üzletig vagy a barátaihoz annak ellenére, hogy esetleg még nem tud átmenni a
forgalmas utcán. A pontot automatikusan megkapja, ha a 110-es pontot teljesíti.

110. Felügyelet nélkül elmegy a szomszédos helyekre és az utcán is átmegy G

Ahhoz, hogy ezt a pontot megkapja, képesnek kell lennie:
a) forgalmas utcán zebránál és közlekedési lámpánál biztonságosan átkelni és
b) a 94-es pontban megállapított feltételek teljesítésére.

WC-használat és mosakodás
5. Szobatiszta, csak néha történik „baleset" A
Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a gyermek általában kontrollálni tudja kiválasztá­
sát, és napközben nem nedvesíti vagy piszkítja össze magát (az éjszakai ágybavize-
lést itt nem kell figyelembe venni). Alkalmanként még előfordulhatnak „balesetek”
izgalom stb. hatására, de a gyermek képes arra, hogy a két WC-re menetel közti
időben uralkodjon magán.

21. Szól, ha WC-re kell mennie vagy elintézi egyedül B

Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a gyermek hozzászokott ahhoz, hogy felhívja magára
a figyelmet, hogy (szavakkal vagy gesztusokkal) szükségletét közölje, vagy ha
kérdezés nélkül, egyedül megy WC-re. A lényeg az, hogy a gyermek tudatosan igekez-
zék a „baleset”-et megelőzni, és ne a felnőtt vegye észre, mikor már megtörtént.

22. Különösebb segítség nélkül, rendesen megtörli a kezét B

Ezt a pontot a gyermek akkor kapja meg, ha:
a) rendszeresen megtörli a kezeit a törülközővel (a törülközőt oda lehet készíteni)
44 D r . H .C . G ü n z b u r g

b) és az ujjai között is megtörli a kezét.

37. Önállóan használja a WC-t és tisztálkodik C

Itt arra kell ügyelni, hogy a gyermek helyesen tudja-e megtenni a szükséges
teendőket, pl. a W C lehúzása és a tisztálkodás. A pont megadását ne befolyásolja,
hogy szükség van-e segítségre, pl. a nehezebben kezelhető ruhadarabok esetében
(ezekre más pontok külön kitérnek).

38. Elfogadhatóan, szappannal megmossa a kezét C

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek:
a) anélkül használja a szappant, hogy megpróbálna mindent összekenni vele és
b) olyan jól megmossa és leöbh'ti a kezét, hogy törölközés után a törülköző nem
lesz piszkos.

53. Többé-kevésbé kielégítően megmossa az arcát

(a fülek mögött nem feltétlenül szükséges) D
Ennél a pontnál döntő, hogy a gyermek meg tudja mosni az arcát úgy a szappannal,
hogy közben nem dörzsöli a szemébe. Ehhez be kell csuknia a szemét, meg kell
mosnia az arcát, a szappant leöblíteni és az arcát megtörölni. Ezen a szinten még
nem szükséges, hogy a gyermek a nyakát és a füleit hátul is megmossa.

54. Megmossa a fogát D

Ahhoz, hogy ezt a pontot megkapja, a gyermeknek képesnek kell lennie fogat
mosni anélkül, hogy az egyik vagy a másik oldalt elfelejtené. Nem szükséges, hogy
a fogkrémet a tubusból a fogkefére ki tudja nyomni (csak jó, ha ezt is tudja). Az
sem fontos, hogy a gyermek a fogait erőteljesen, föl-le irányban kefélje, mint ahogy
azt a felnőttek teszik.

72. Rendszeresen rendbeteszi a haját E

Ahhoz, hogy ezt a pontot elérje, a gyermeknek képesnek kell lenni arra, hogy a
haját úgy tegye rendbe, ahogy azt a maga vagy a szülei által választott frizura
megkívánja. A legtöbb esetben ez a tükör előtti fésülködést jelenti. Ha a haját
hosszan hordja, egy kefére is szükség lehet. Meghatározott esetekben - pl. egészen
rövidre nyírott hajnál - gyakorlatilag nem szükséges a túlzott hajápolás, ezért
ilyenkor a pontot meg kell adni. Ezen a szinten a gyermektől nem várható el, hogy
egész nap rendesen legyen fésülve, de legalább naponta egyszer gondoskodnia kell
arról, hogy ne legyen kócos (ez általában a reggeli mosakodás és öltözködés után
történik).
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 45

95. Kis felügyelettel alaposan és teljesen meg tud mosakodni F

A gyermeknek képesnek kell lennie megfiirödni vagy megmosakodni, megmosni
magát szappannal és megtörülközni. Ezen a fokon még lehetőség van segítségnyúj­
tásra a hát, a haj és a fül mögötti részek megmosásakor és megtörlésekor.

111. Mosakodáshoz mindent előkészít G

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek pl. kinyitja a vízcsapot, szappant és
törülközőt visz, levetkőzik; vagyis, ha a saját környezetében minden elérhető dolgot
előkészít, ami a tisztálkodáshoz szükséges.

Öltözködés
6. Lehúzza a harisnyát A
Ez a pont megadható, ha a gyermek vetkőztetéskor többnyire lehúzza a zokniját
(vagy más lábbelijét). Ez történhet spontán vagy felszólításra, a lényeg, hogy a
cselekvés célszerűen kivitelezett legyen. Ha csak néha, játék közben húzza le a
harisnyáját, akkor nem adható meg a pont.

7. Öltözködésnél együttműködik A
Ez egy következő lépést jelent az együttműködésben, túl azon, hogy a karját vagy
lábát odanyújtja az ing, harisnya, cipő felhúzásakor. E pont eléréséhez a gyermek­
nek legalább egyet kell a következő tevékenységek közül megtennie:
a) karját a karlyukba bedugni;
b) közreműködni nadrágja felhúzásakor;
c) az őt öltöztető felnőttnek a ruhadarabokat odaadogatni.

23. Egyszerű ruhadarabokat le- és felvesz B

A gyermek tudjon legalább egyet a következő ruhadarabok közül le- és felvenni:
kabát, kiskabát (dzseki), pulóver, kardigán vagy ruha. Ezen a szinten még nem
szükséges, hogy a gyermek a ruhán lévő zárakkal - pl. gombok, cipzárak stb. -
megbirkózzék. Ezeket a feladatokat felnőtt is végezheti.

24. Hozzáférhető gombokat kigombol B

Ezt a pontot akkor kaphatja meg a gyermek, ha a nagy gombokat - amelyek
könnyen elérhetők, pl. a kabáton elől - ki tudja gombolni.
46 D r . H.C. G ü n z b u r g

39. Tud bánni a ruhán lévő zárakkal, a ruháit megigazítja magán C

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek a ruhán lévő zárak közül 3 fajtát
elég jól tud használni (csatok, gombok, patentok, cipzárak stb.). Ezek ne működje­
nek nehezen és legyenek könnyen elérhetőek.

55. Esténként különösebb felügyelet nélkül levetőzik D

E pont eléréséhez a gyermeknek - ha ágyba küldik - le kell vetkőznie, pizsamáját
vagy hálóingét fel kell vennie.

73. Reggelente különösebb felügyelet nélkül felöltözik E

A ruhadarabokat elő lehet készíteni, de a gyermeknek kell felhúznia, bekapcsolnia.
A ruhadarabok felhúzásánál nem szabad segítenünk, de némi felügyelet engedé­
lyezett, pl. emlékeztetés és ellenőrzés, ha valamit elfelejtene. Ezen a szinten a
cipőfűzésnél, a nyakkendő megkötésénél kaphat segítséget.

74. A leggyakrabban használatos ruhadarabokat önállóan felveszi E

A gyermeknek ruháit saját magának kell a szekrényből kivennie, fel kell öltöznie -
fehérneműt, nadrágot, dzsekit, ruhát, kabátot, harisnyát, cipőt venni, mindegyiket
valamennyire bekapcsolni - és végül rendesen kell kinéznie. Végső ellenőrzésnél
több felügyeletet nem igényelhet. Ez a pont akkor is megadható, ha a gyermek még
nem tud önállóan cipőt és nyakkendőt kötni.

96. A cipőfűzőt megköti F

A cipőfűzőt úgy kell megkötnie, hogy azt már ne kelljen egy felnőttnek ellenőrizni,
átkötni.

112. Nyakkendőt, szalagot köt G

Ez a pont akkor adható meg, ha a gyermek megfelelően megköt egy nyakkendőt
vagy feltűz egy hajszalagot és masnit köt rá, vagy a hátán - pl. egy kötényen -
megköt egy masnit.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 47

Beszéd
8. Egyszerű utasításokat követ A
Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek a következő mondatok közül
legalább négyre helyesen reagál:
a) „Légy szíves, csukd be az ajtót!”
b) „Vedd fel az építőkockát!”
c) „Dobd ide a labdát!”
d) „Add ide a kabátod!”
e) „Mutasd a kezed!”
f) „Csukd be a szemed!”
Ezeket az utasításokat nem szabad gesztusokkal kísérni, érthetőbbé tenni. A tárgyak
(építőkocka, labda, kabát stb.) a gyermek számára legyenek könnyen elérhetők, de
4-5 másik tárgy is álljon a rendelkezésre, hogy neki kelljen közülük a helyeset
kiválasztani. Nem az a fő, hogy a gyermek az utasítást kiválóan végrehajtsa (pl. a
labdát célirányosan dobja), hanem hogy megértse a felszólítást.

9. Megért felszólításokat, amelyekben szerepel A

-ra, -re, -bán, -ben, mögött, alatt, fölött, előtt
Ezt a pontot akkor keli megadni, ha a gyermek a következő mondatok közül leg­
alább ötre helyesen reagál (itt különösen ügyelni kell arra, hogy ne segítsünk
gesztusokkal):
a) „Tedd a könyvet a székre!”
b) „Tedd a könyvet a dobozba!”
c) „Állj a szék mögé!”
d) „Menj az asztal alá!”
e) „Emeld a kezed a fejed fölé!”
f) „ Á llj........elé (olyan valakinek a nevét mondjuk, akit a gyermek jól ismer)!”
g) „Tedd az építőkockát a dobozra!”
h) „Tedd a ceruzát a papír alá!”
48 D r . H.C. G ü n z b u r g

25. Élményekről összefüggően beszámol B

Ez a pont akkor adható meg, ha a gyermek:
a) mondatokban beszél,
b) elég világosan beszél ahhoz, hogy meg lehessen érteni és
c) összefüggően mesél egymást követó' eseményekről (pl. hogy reggel mit csinált,
a hétvégéről, bevásárlásról stb.).

26. Mondataiban szerepel a többesszám, a múlt idő, az én és a főnévragok B

E pont eléréséhez szükséges, hogy a gyermeket hosszú ideig hallgassuk beszéd
közben. Nem szükséges, hogy a gyermek mindig grammatikailag helyes mondatok­
ban beszéljen, használnia kell azonban főnevek és igék összekapcsolását. M eg kell
adni a pontot, ha a gyermek használja az én kifejezést, alkalmaz legalább egy töb­
besszámot, egy múlt időt és egy ragozott főnevet vagy névutót. Ha ezek a spontán
beszédben nem kerülnek felszínre, akkor kérdésekkel lehet segíteni, természetesen
ügyelve arra, hogy ezeket a szavakat ne adjuk a gyermek szájába. Pl. ha nem
hallottunk viszonyszót, akkor megkérdezhetjük a gyermektől, hogy: „Hol van a
labda?” - válasz, pl.: „Az asztal alatt.”

40. Egyszerű kérdéseket megért és értelmes válaszokat ad C

A pont eléréséhez a gyermeknek a következő kérdések közül legalább ötre helyes
választ kell adnia:
a) „Mit csinálsz, ha éhes vagy?”
b) „Mi van a lábadon?”
c) „Mit lehet csinálni egy labdával?”
d) „Mit eszünk reggelire?”
e) „Mivel utazunk?”
f) „Mivel festesz?”
g) „Miből csinálják az ablakot?”
h) „Miből iszunk?”

56. Meghatároz egyszerű fogalmakat D

Meg kell adni a pontot, ha a gyermek a következő fogalmak közül legalább négyet
meg tud határozni: ablak, cipő, labda, csésze, kabát. Az egyszerűbb definíciók
vonatkozhatnak a használatra vagy a tárgy anyagára is (pl. „Mi a szék?” - „Ülésre
való.”, ill. „Mi az ablak?” - „Üvegből van.”).
Az ilyen válaszok már elegendők, de természetesen a formálisabb, szótárszerű
meghatározások is megfelelőek.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 49

57. Használ fő- és mellékmondatokat, alkalmazza a mivel, D

de stb. kifejezéseket
Ez a megállapítás a gyermek azon képességére vonatkozik, hogy e szavak segítsé­
gével ki tud-e fejezni összefüggéseket. A pont eléréséhez a gyermeknek a követ­
kező' szavak közül hármat kell spontán használnia: mert, de, mielőtt, ha, mégis,
vajon; anélkül, hogy..; akkor, mialatt, annak ellenére, hogy...

75. Hármas felszólítást végre tud hajtani, E

pl. „Tedd e z t..., azután ...., és utána ....!"
Ez a feladat nemcsak a beszédértést vizsgálja, hanem az emlékezetet és azt a képes­
séget is, hogy hogyan tudja az utasításokat végrehajtani anélkül, hogy összekeverné
őket. Pl. a következő hármas utasítást adhatjuk: „Tedd a könyvet az asztalra, azután
fogd meg a ceruzát, és utána menj az ablakhoz!” Fontos, hogy a gyermek a tevé­
kenységeket az utasításban meghatározott sorrendben hajtsa végre. A végrehajtás­
kor nem szabad a gyermeket gesztusokkal, pillantásokkal segíteni.

97. Ismeri az irányokat: balra fönt, jobbra lent stb. F

Ennek vizsgálatára vegyünk egy olyan táblát, amelyre valamilyen tárgyat fel lehet
szúrni/rögzíteni, és amelyet vonalazással kockákra osztottunk. Próbáljuk meg, hogy
a gyermek megérti-e a következő utasításokat:
1) „Szúrjál/tegyél e g y ........t a bal fölső sarokba!”
2) „Szúrjál/tegyél e g y ........t a jobb alsó sarokba!”
3) „Szúrjál/tegyél e g y ........t a jobb fölső sarokba!”
4) „Szúrjál/tegyél e g y ........t a bal alsó sarokba!”
5) „Lentről a második sort tedd tele!”
6) „A baloldali oszlopot tedd tele!”
Meg kell adni a pontot, ha a fent említeti hat utasításból négyre helyesen reagál.
Az, hogy a gyermek milyen ügyesen szúrja bele a táblába a pálcikákat, a feladat
szempontjából nem lényeges. Mozgássérült gyermek esetében eiegendő, ha a
kérdezett irányt megmutatja.

113. Nagyobb nehézség nélkül elismétel egy történetet G

Ezt a képességet egy rövid történet segítségével vizsgálhatjuk. M ondjunk el egy 10-
12 rövid mondatból álló mesét, amelynek 2-3 szereplője van. A történet legyen
egyszerű, és a gyermek számára teljesen ismeretlen. A gyermeknek a történetet az
elmesélés után közvetlenül meg kell ismételnie, főbb esgménveU a megfelelő
sorrendben kell visszaadnia és a szereplőket meg kell k ík ö ^ b fo ^ n ie egymástól.
/. $ ''A /*
50 D r . H.C. G ü n z b u r g

Némi segítség megengedett (pl. „És azután mi történt?”), de a történet részleteihez

ne adjunk segítséget.

Különbségek felismerése
10. Különbséget tesz a nemek között: férfi-nő, fiú-lány stb. A
Mutassunk a gyermeknek négy különböző képet, amelyek férfit, nőt, fiút és lányt
ábrázolnak, és figyeljük meg, hogy a gyermek meg tudja-e különböztetni a nem e­
ket. Elnevezésként elfogadhatók a következő kifejezések: néni, bácsi, mama, papa
stb., tekintet nélkül az ábrázolt személyek életkorára. A pontot meg kell adni, ha a
gyermek a négy képet helyesen megnevezi vagy megnevezésre a megfelelő képet
megmutatja.

27. Színeket egyeztet, megkülönböztet B

Ehhez a vizsgálathoz használjunk színes papírból készült négyszögeket. M ind­
egyikből két darab szükséges a következő színekben: piros, kék, zöld, narancssárga,
sárga, fekete, fehér és barna. M utassuk meg a gyermeknek, hogy mit csináljon, és
utána hagyjuk, hogy önállóan oldja meg a feladatot. Akkor adható meg a pont, ha a
gyermek mind a nyolc hozzárendelést helyesen végezte el. Nem szükséges, hogy a
gyermek a színeket meg is tudja nevezni.

41. Különbséget tesz rövid és hosszú, nagy és kicsi, vékony és vastag között C
E pont eléréséhez a gyermeknek a következőket kell teljesítenie:
a) Két ceruza közül megmutatja, hogy melyik a rövid és melyik a hosszú.
b) Két kanál közül megmutatja, hogy melyik a rövid és melyik a hosszú.
c) Két doboz közül megmutatja, hogy melyik a nagy és melyik a kicsi.
d) Két labda közül megmutatja, hogy melyik a nagy és melyik a kicsi.
e) Két ceruza közül megmutatja, hogy melyik a vastag és melyik a vékony.
1) Két könyv közül megmutatja, hogy melyik a vastag és melyik a vékony.
A pont megadásához a gyermeknek biztos tudással kell rendelkeznie és mind a hat
kérdésre helyesen kell válaszolnia.

58. Hibátlanul megkülönböztet és megnevez négy vagy több színt D

A legkönnyebben megtanulható színek: a piros, kék, sárga és zöld. A pont akkor
adható meg, ha a gyermek ezt a négy színt helyesen megnevezi.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 51

59. Tudja a különbséget a délelőtt és a délután között D

Akkor kell megadni ezt a pontot, ha a gyermek mindig helyesen válaszol arra a
kérdésre, hogy most délelőtt vagy délután van-e.
Ezt a kérdést a délelőtt és a délután folyamán is többször meg kell ismételni. Abban
az esetben, ha az egyébként helyesen válaszoló gyermek a köszönéskor nem a m eg­
felelő formát (jó napot, jó reggelt, jó estét...) használja, a pontot nem lehet megadni.

76. Saját magán megmutatja a jobb és a bal oldalt E

Akkor adható meg a pont, ha a gyermek a következő Öt felszólítás közül négyre
helyesen reagál:
a) „Mutasd meg a jobb kezedet!”
b) „Mutasd meg a bal lábadat!”
c) „Mutasd meg a jobb szemedet!”
d) „Emeld fel a bal karodat”
e) „Mutasd meg a bal füledet!”

77. Elsorolja a hét napjait, és „felismer" néhány napot E

A gyermeknek el kell tudni mondania a hét napjait. Nem feltétlenül szükséges,
hogy a naptár szerinti sorrendben mondja a napok neveit. Szükséges azonban, hogy
össze tudjon kapcsolni meghatározott eseményeket megfelelő napokkal, pl. hétfőn
kezdődik megint az iskola, szombaton megyünk moziba stb. Természetesen ez
minden gyermeknél egyéni és a megszokott életmenetéből adódik.
Ahhoz, hogy a pontot megkapja, legalább három napot jellemeznie kell ebben a
formában.

78. Megérti a különbséget nap és hét, perc és óra stb. között E

Nehéz megállapítani, hogy a gyermek felfogja-e ezeket a különbségeket. A
vizsgálatot kérdezéssel végezzük, pl.: „Mi a hosszabb: a nap, vagy a hét (perc-óra,
hónap-nap, hónap-év)?” A megfogalmazást meg lehet változtatni, ha érezhető, hogy
a gyermek nem értette meg a kérdést ebben a formában. A kérdést más alkalommal
a két fogalom felcserélésével kell megismételni, hogy megbizonyosodjunk arról,
hogy a gyermek nem találgatott, illetve nem egyszerűen a kérdés utolsó szavát
ismételte meg. Ha a gyermek kétszer is helyesen válaszol legalább 3-4 kérdésre, a
pont megadható.

98. Az órát legalább negyedóra pontossággal leolvassa F

Mutassuk meg a gyermeknek az óra számlapját, amelyen a mutatók a következő
pozícióban állnak: 10 óra; 11.15; 2.30; 3.45. Ha mind a négyet helyesen olvassa le,
52 D r . H.C. G ü n z b u r g

a pontot meg kell adni. Megadható a pont akkor is, ha egyet eltéveszt, de egy másik
- hasonló - számlapot mutatva, helyes választ ad, pl. ha a 11.15-nél tévedett, de a
12.15-öt helyesen olvassa le. Egynél több hiba nem megengedhető.

114. Leolvassa az időt, és összeköti az időpontokat különböző G

tevékenységekkel és eseményekkel
Ehhez a vizsgálathoz használhatunk órát vagy kartonból készült számlapot (moz­
gatható mutatókkal). M utassuk a gyermeknek a következő időpontokat, és
kérdezzük meg, hogy mennyi az idő: 8.10; 1.40; 9.15; 2.45. Ezenkívül mutassunk
neki két olyan időpontot, amely a szokásos napi tevékenysége során különösen
fontos eseményt jelöl (pl. 8.00: iskolai tanítási nap kezdete, 12.00: ebéd stb.). Ha
ilyenkor a - „Mi történik általában ebben az időben?” - kérdésre jó választ ad, és a
négy időpontot is helyesen olvasta le, akkor megadható a pont.

Számfogalom
11. Különbséget tesz egy tárgy és sok tárgy között A
Ennél a feladatnál a szabatos szóhasználat nem fontos, így nyugodtan mondhatunk
pl. a „sok” helyett „egy csomó”-t. A lényeg, hogy a gyermek különbséget tud-e
tenni egy tárgy és nagyobb mennyiségű (több mint 2-3) ugyanolyan tárgy között.
Használhatunk bármilyen gyöngyöt, golyót, érmét vagy efféle tárgyat. Kérjünk a
gyermektől egy ilyen tárgyat és utána sokat. Ezt a kettős utasítást háromszor meg
kell ismételni, és a pont csak akkor adható meg, ha a gyermek mind a hat felszólí­
tásra helyesen reagált.

28. Különbséget tud tenni kettő és sok tárgy között B

Ugyanaz az eljárás, mint a 11 -es feladatnál.

42. Meg tud számlálni 10 tárgyat C

Itt nem csak az a feladat, hogy a gyermek tízig el tudja mondani a számokat, hanem
az is, hogy tíz tárgyat meg tudjon számlálni. Ennek a vizsgálatához adjunk a gyer­
meknek 16 játékpénzt vagy építőkockát, és kérjük meg, hogy ebből számláljon meg
tizet. Ha gyanítható, hogy a gyermek csak véletlenül oldotta meg helyesen a
feladatot, akkor meg kell ismételtetni vele. Automatikusan meg kell adni a pontot,
ha a gyermek a 79-es feladatot teljesíti.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 53

43. Négyig kialakult számfogalma van C

A feladat játékpénzekkel vagy más tárgyakkal is elvégezhető. Kérjük meg a
gyermeket 4 összeadás: 1+1, 1+2, 1+3, 2+2 és 6 kivonás: 4-1, 4-2, 4-3, 3-2, 3-1, 2-
1 elvégzésére. Szükség esetén megfogalmazhatjuk a feladatot konkrét kérdés
formájában is, pl.: „Ha négy pénzed van, és kettőt elveszel, mennyi marad még?”
Egyes gyermekeknél nehézségek adódhatnak a koncentráció terén, és esetleg több­
ször meg kell ismételni a kérdéseket. A pontot megadhatjuk, ha a gyermek 3 össze­
adást és 4 kivonást helyesen elvégez.

60. Tárgyakat nagyság szerinti növekvő sorrendbe tud állítani D

Ehhez a vizsgálathoz 6 db azonos fajtájú, de eltérő nagyságú tárgyat kell
használnunk. Megfelelőek a ceruzák, de nem használhatók pl. csészék, formatáb­
lák, vagy egymásba illeszthető tárgyak, mert ezek túl sok utalást adnak a helyes
sorrendre. Kérjük meg a gyermeket, hogy a tárgyakat rendezze sorrendbe a legki­
sebbtől a legnagyobb felé. Esetleg másik tárgyakkal megmutathatjuk, hogy mi a
feladat, ha a gyermek nem értette meg. Ha a gyermek a sorrendbe rendezéskor egy
hibát vétett, akkor hívjuk fel a figyelmét arra, hogy mégegyszer jól nézze meg a
sort, de további segítség nem adható.

79. Meg tud számlálni 30 vagy több tárgyat E

Adjunk egy dobozban kb. 50 db játékpénzt a gyermeknek, és utasítsuk arra, hogy
vegyen el belőle 30-at. Mielőtt ellenőriznénk a végrehajtást, szólítsuk fel a
gyermeket, hogy számoljon még egyszer utána.

8 0 .13-ig vagy tovább kialakult számfogalma van E

Ugyanazt az eljárást kell alkalmazzuk, mint a 13. feladatnál, de a következő
műveletekkel: 4+7, 3+4, 7+5, 6+7, ill. 7-3, 10-4, 11-5, 12-7, 13-4, 8-2. Három
helyesen elvégzett összeadás és négy helyes kivonás esetén a pont megadható.

81. Pénzdarabokat 50 Ft-ig meg tud nevezni F

A gyermeknek a következő érméket kell felismernie és megneveznie: 1, 2, 5, 10, 50 Ft.

99. Különböző pénzérméket össze tud adni (50 Ft-ig) F

Tegyük fel a következő négy kérdést: mennyi 10 Ft + 5 Ft; 10 Ft + 2 Ft; 1 db 50
Ft-os + 3 db 10 Ft-os; 2 db 10 Ft-os + 5 Ft. Akkor kell megadni a pontot, ha a
gyemrek mind a négy kérdésre helyesen válaszol.
54 D r . H.C. G ü n z b u r g

115.100 Ft-ig tud pénzérmével fizetni G

Tegyük a gyermek elé az asztalra a következő érméket:
1 db 50 Ft-os, 3 db 10 Ft-os, 4 db 5 Ft-os.
Tegyük fel a következő kérdéseket:
a) Mutasd meg, mennyi pénzre van szükséged, ha valamit 30 Ft-ért akarsz vásárolni?
b) Mutasd meg, mennyi pénzre van szükséged, ha valamit 65 Ft-ért akarsz vásárolni?
Ha a gyermek az a) kérdést nem érti, akkor egy tetszőleges példán mutassuk be
neki. Utána próbáljuk meg mégegyszer az a) kérdést.
A pont csak akkor adható meg, ha a gyermek mindkét kérdésre helyesen válaszol.

Papír és ceruza használat

12. Megfogja a ceruzát, függőleges vonalakat és köröket másol A
Rajzoljunk előre a gyermeknek egy kb. 5-7 cm-es függőleges vonalat (szabadkéz­
zel, inkább lendületesen mint gondos precizitással) és közben buzdítsuk utánzásra.
Három próbálkozás engedélyezett. Ezután tegyük meg ugyanezt a körökkel is. A
gyermeknek nem kell teljes biztonsággal vezetnie a ceruzát, és a vonalak lehetnek
bizonytalanok. A pontot meg kell adni, ha a gyermek szándéka egy függőleges és
egy kör rajzolására felismerhető.

29. Tud köröket másolni B

Meg kell adni a pontot, ha a gyermek a vizsgáló személy által előrajzolt kört le
tudja rajzolni úgy, hogy a körformát utánozza és nem a vizsgáló által végzett
mozgást. A körnek nem kell teljesen kereknek lennie, és a körvonal is lehet bizony­
talan, „reszketős” . A vonal két végének nem kell teljes pontossággal összeérnie, de a
körformának felismerhetőnek kell lennie. A pont megadható, ha 3 kör közül
legalább 1 megfelelően sikerül.

44, Primitív emberalakot rajzol, amelynek legalább feje és lába van C

Egyáltalán nem szokatlan, hogy kicsi gyermekek olyan embert rajzolnak, aminek
nincs se törzse, se karja. Ezért ezt a pontot meg kell adni, ha a rajz tartalmaz egy
kört, amelyben sejthetők a szemek, orr és a száj, és a kör aljához hozzáfűzött két
lábat. A pontot, természetesen, akkor is meg kell adni, ha a gyermek rajza ennél
magasabb szintű.

61. Felismerhető embereket és házakat rajzol D

Meg kell adni a pontot, ha a rajz a következő feltételeknek megfelel:
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 55

a) A finommotorika feletti uralom kielégítő: a vonalak ott találkoznak, ahol kell. A

rajz nem firkálás jellegű, hanem azt a benyomást kelti, hogy a gyermek kontroll
alatt tartja a ceruza mozgását.
b) Az embert ábrázoló rajzon kell legyen fej, törzs, lábak, karok, szemek, orr, száj
és legalább némi utalás a ruházatra (egy sor gomb vagy a nyak körül egy vonal
berajzolása m ár elegendő).
c) A házról készített rajzon falaknak kell lenniük (téglalap vagy négyzet formájában),
és legyen rajta tető illetve egy-egy, legalább jelzésszerű ajtó és ablak.

82. Leírja nyomtatott betűkkel a nevét, és felismeri a nyomtatott E

betűkkel írt szavak és nevek között a saját nevét
E pont eléréséhez a gyermeknek le kell tudnia írni mind a kereszt-, mind a vezeték­
nevét nyomtatott betűkkel. Az írásmódnak helyesnek kell lennie, és minden betű­
nek helyesen kell állnia (nem tükör és nem fejreállított betűk). Ha ezt a gyermek
helyesen megoldja, akkor a vizsgáló nyomtatott betűkkel írjon egy lapra különböző
szavakat, amelyek ugyanolyan hosszúak, mint a gyermek neve. Szerepeljen köztük
a gyermek neve is két különböző helyen, és legyenek olyan szavak is, amelyeknek
kezdőbetűje megegyezik a gyermek nevével. A gyermeknek mindkét helyen meg
kell találnia a nevét hibázás nélkül.

83. Nyomtatott betűkkel írott szavak közül 40-et vagy annál többet felismer E
Ez a feladat csupán azt a képességet vizsgálja, hogy a gyermek felismer-e bizonyos
szavakat, ha leírva látja őket. Ha a vizsgálatot a tanár végzi, biztos, hogy könnyebb
megállapítani, hogy a gyermek tud-e 40-et vagy annál többet azon szavak közül,
amelyeket olvasni tanult. Ha a vizsgáló a gyermeket nem nagyon ismeri, úgy ezt a
feladatot nehéz reálisan felmérni. Ha a gyermek a mindennapi életben gyakori
szavakat, feliratokat tanulta olvasni, akkor a szavakat ebből a tudásanyagból
érdemes venni, pl. közlekedési táblák, üzletek nevei, jelölések, reklámfeliratok,
képeskönyvek, stb. Más esetekben egy kb. 100 szavas, nyomtatott betűkkel írott
listát alkalmazunk, amellyel megvizsgáljuk, hogy hány szót ismer föl a gyermek.

100. Leírja a nevét írott betűkkel F

Ahhoz, hogy ez a pont megadható legyen, három feltételnek kell teljesülni:
a) A gyermek a nevét olvashatóan, betűtévesztés nélkül le tudja írni.
b) A gyermek írott betűket használ.
c) A vezetéknévnek meg kell lenni, de a keresztnév vagy annak rövidítése nem
feltétlenül szükséges.
56 D r . H.C. G ü n z b u r g

101. Elolvas egyszerű utasításokat F

A gyermeknek képesnek kell lennie arra, hogy egyszerű utasításokat vagy utaláso­
kat (pl.: Dohányozni tilos!, Tolni stb.) felismerjen és elolvasson. M eg kell adni ezt a
pontot, ha a gyermek legalább 10 ilyen jellegű utasítást el tud olvasni (hétköznapi
szituációban), és legalább 5-öt közülük meg is tud magyarázni. Szókártyák, diák
vagy más segédeszközök használata tilos, a cél az olvasási képesség felmérése
hétköznapi szituációban.

102. Elfogadhatóan meg tud címezni egy borítékot F

Meg kell adni a pontot, ha a gyermek nevet és címet tud írni a borítékra a követ­
kezők szerint:
a) olvashatóan,
b) megfelelő sorrendben,
c) nagyjából jó helyesírással (1 vagy 2 helyesírási hiba megengedhető).
Ez a pont kicsit könnyebb, mint a nagyon hasonló 18. feladat a P-A-C 2-ben.

116. Egyszerű nyomtatott szöveget olvas G

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek szavakat nagyjából biztosan felis­
mer, pl. a TV-újságban szereplő műsort. Ezen a szinten azonban nem kell a gyer­
m eknek a mechanikusan olvasottakat praktikusan is felhasználnia. A P-A-C 2-ben
szereplő hasonló pont (20.) csak akkor adható meg, ha a vizsgált személy az olva­
sottak megértését mutatja.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 57

E rész vizsgálatához a gyermeket más, kb. azonos fejlettségi fokon levő gyerme­
kekkel folytatott játék közben kell megfigyelni.

13. Mások jelenlétében játszik, de nem közösségi játékot A

Ezen a szinten szabad a gyermeknek egyszerűen folytatni azt a játékot, amivel
addig tevékenykedett anélkül, hogy túl sok figyelmet szentelne a többi gyermek­
nek. A lényeg, hogy játéka ne zavarjon másokat. Meg kell adni a pontot, ha a
gyermek ezen a stádiumon már túljutott, és kész más gyermekkel együtt játszani.

30. Vár, amíg sorra kerül, tud osztozni B

Meg kell adni ezt a pontot, ha a gyermek - amikor a felnőtt figyelmezteti - előre
enged más gyermeket vagy vár, amíg sorra kerül, illetve másokkal valamit megoszt.
Nem kell elvárnunk, hogy rendszeresen, spontán, tehát felszólítás nélkül legyen
képes várakozni, osztozni.

45. Közösségi játékokba bekapcsolódik C

E pontnál az a követelmény, hogy a gyermek más gyermekek játékában részt tudjon
venni. Meg kell adni a pontot, ha a gyermek be tud kapcsolódni egyszerű körjá­
tékokba vagy más, tetszés szerinti játékba. Képes játékeszközt továbbadni, mástól
tárgyakat elkérni, pl. főzőcskézést, papás-mamást, babázást játszani, de természe­
tesen magasabb szintű játékok esetén is meg kell adni a pontot.

46. Másokat szívesen szórakoztat C

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek - egy felnőtt bíztatására - el tud
végezni egyszerű mutatványokat mások szórakoztatására, pl. táncol, énekel, verset
mond, eljátszik egy szerepet stb. Akkor is meg kell adni ezt a pontot, ha a gyermek
ezt valaha csinálta, csak már kinőtt belőle.
58 D r . H .C . G ü n zb u r g

62. Részt vesz versenyjátékokban D

Versenyjátéknak tekintjük azokat, amelyeknek vannak egyszerű szabályai, amik a
játék alatti viselkedést meghatározzák, így pl. bújócska, fogócska, labdajáték stb.
Ezt a pontot meg kell adni, ha a gyermek:
a) Egyszerű versenyjátékokban, azt megértve vesz részt.
b) Nehézségek nélkül, spontán tartja magát a szabályokhoz anélkül, hogy külön
felügyeletre lenne szükség.

63. Hallott történetet elő tud adni D

A lényeg az, hogy a gyermek már hallott történetet adjon elő némi színészkedéssel,
ahelyett, hogy saját maga találna ki egy történetet. Feltétel, hogy a gyermek
a) a történetből ismert szavakat és cselekvéseket vegyen segítségül;
b) lehetőleg szigorúan tartsa magát a hallott történethez (lehet olyan mese is, amit
már többször hallott).
Akkor is m eg kell adni a pontot, ha a gyermek ezt a szintet már túlhaladta.

64. Zenére énekel, táncol, lemezt/kazettát fel tud tenni D

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek aktív érdeklődést mutat a zene iránt,
ritmust és dallamot felismer. Nem elég, ha csak az ütemet együtt dobolja a zenével,
de ezt is csak felszólításra, hanem spontán érdeklődést kell tanúsítania a zene iránt.

84. Részt vesz egyszerű asztali játékokban E

A pont akkor adható meg, ha a gyermek valamilyen egyszerű asztali játékot (pl.
dominó, ma lom stb.) másokkal együtt játszik és közben:
a) vár a sorára;
b) van némi elképzelése a játék szabályairól, így nem kell mindig mondani neki,
hogy m it csináljon;
c) megérti a játék célját.

103. Részt vesz egyszerű labdajátékokban F

E pont eléréséhez a következő feltételeknek kell teljesülnie:
a) a játékhoz szükséges megfelelő motorikus kontroll;
b) tudjon a többiekkel együtt játszani, pl. a labdát egyik játékostól a másikhoz
továbbítani, védett kapura rúgni stb.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 59

117. Részt vesz csapatjátékokban G

A gyermek akkor kaphatja meg ezt a pontot, ha szervezett csapatjátékban vesz részt
(pl. labdarúgás, kosárlabda, tollaslabda, minigolf, kuglizás stb.) akkor is, ha ez csak
alkalmanként fordul elő. A pontot nem lehet megadni, ha az utóbbi időben ilyen
játékba nem kapcsolódott be.

Házimunka
14. Felszólításra hoz és visz A
E pont eléréséhez a gyermeknek a következőket kell tudnia:
a) Egyszerű utasításokra helyesen reagál, pl. „Vidd el ezt a könyvet XY-hoz!” (a
gyermek által ismert személy)
b) Felszólításra helyesen reagál, pl. „Hozd ide az üveget!” - ha az üveg a gyermek
látómezejében van.
c) Itt az a lényeg, hogy a gyermek ne csak utasításokat tudjon követni (mint a 8-as
pontnál), hanem az ilyen tevékenységek szokássá váljanak, és szabad akaratából
képes legyen kisebb segítséget nyújtani szülei, tanárai, nevelői stb. részére.

31. Segít otthon B

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek felszólításra segíteni tud a felnőttek­
nek az egyszerűbb házimunkák végrehajtásában. Pl. játékait elrámolja, a cserepes
növényeket megöntözi stb. A „munkát” nem kell feltétlenül nagyon ügyesen végre­
hajtania, és az sem szükséges, hogy a gyermek az effélét saját indíttatásból hajtsa
végre, de természetesen a pontot ilyen esetben is meg kell adni. Alkalmi megtaga­
dások esetén is nagyvonalúan kell eljárni, és a pontot meg kell adni, ha a gyermek
általában segítőkész. A pont automatikusan megadható, ha a 87-est meg lehet adni.

47. Elintéz egyszerűbb feladatokat házon kívül C

A pont akkor adható meg, ha a gyermeket valamilyen feladattal legalább a szom­
széd házig el lehet küldeni. Nem az a fontos, hogy a megtett távolság mekkora,
hanem sokkal inkább az, hogy a gyermek önállóan és rendszeresen kapcsolatba
kerüljön emberekkel saját, közvetlen, szűkebb környezetén kívül. M eg kell adni a
pontot minden esetben, ha a 65. és 85. pont megadható.

65. Bemegy az üzletbe, mialatt egy felnőtt kint várakozik D

Ez a megállapítás három különböző képességet foglal magában. Ha pontosan m eg­
magyarázzuk a gyermeknek, hogy mit vásároljon, és ha elegendő pénz van nála,
akkor képesnek kell lennie arra, hogy:
60 D r . H .C . G ü n zb u r g

a) Az üzletbe egyedül bemenjen, és legalább egy fajta árut kérjen, pl. kenyeret,
cukrot stb.
b) Utána fizessen.
c) A vásárolt árut és a visszajáró pénzt az üzlet előtt várakozó felnőttnek oda tudja adni.
Automatikusan meg kell a pontot adni, ha a 86-os pont megadható.

85. Rá lehet bízni pénzt E

E pont eléréséhez a gyermeket legalább három alkalommal el kell küldeni vala­
m inek a beszerzésére, amihez pénz szükséges. Minden alkalommal el kell számol­
nia a pénzzel. Ez azt jelenti, hogy a gyermek megérti, hogy a pénznek értéke van,
és ezért azzal elővigyázatosan kell bánni.

86. Elmegy az üzletbe és meghatározott dolgokat megvásárol E

Ezt a pontot akkor kell megadni, ha a gyermek képes:
a) Egy általa ismert üzletbe az utat egyedül megtalálni.
b) Megjegyezni, hogy mit kell hoznia (2 különböző árut).
c) Az üzletben ezt a két árut (szóban) kérni. Ezeket kifizetni, a bevásároltakat
valamint a visszajáró pénzt visszahozni.
d) Mindenképpen meg kell adni a pontot, ha a gyermek a 104-es pontot teljesíti.

87. Kisebb kötelezettségeket elvállal E

Meg kell adni a pontot, ha a gyermek egyszerű kötelezettségeket a háztartásban -
mint pl. a 31-es pontban említettek - teljesíteni tud: az alábbi módon:
a) Önállóan és felnőttek segítsége nélkül, de némi felügyelet azért engedélyezett.
b) Rendszeresen anélkül, hogy állandóan emlékeztetni kellene (alkalmankénti em-
lékeztetés megengedett).

104. Úgy segít, hogy több üzletbe is elmegy és meghatározott árucikket vásárol F
E pont eléréséhez a gyermeknek képesnek kell lennie a 86-os pont teljesítésére és
ezen felül a következőkre:
a) Tud egymás után három különböző árut kérni.
b) Be tud vásárolni legalább három különböző üzletben - nem kell feltétlenül
egyazon alkalommal történnie.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 61

105. Felügyelet nélkül el tud végezni kisebb rutinmunkákat, F

pl. szemeteskosarat kiüríteni, vizet, tejet, újságot hozni stb.
Ezt a pontot akkor lehet megadni, ha a gyermek képes egyszerű munkákat megbíz­
hatóan, önállóan, felügyelet nélkül elvégezni, pl. a szemeteskosarat rendszeresen
kiüríti, vizet, tejet, újságot hoz stb. Emlékeztetni csak alkalomadtán szükséges, és a
gyermek a feladatot általában teljesíti anélkül, hogy figyelmeztetni kellene.

118. Önállóan elvégez három egyszerű rutinmunkát G

Az e pontnál szóba jövő tevékenységek a következők lehetnek:
Cipőt tisztítani, elmosogatni, ruhákat összerakni, fehérneműt kicsavarni, réz és
ezüst tárgyakat fényesíteni, ragasztani, kocsit mosni, gombot felvarrni stb. E pont
eléréséhez a gyermeknek legalább három ilyen vagy ehhez hasonló tevékenységet
kell nagyjából rendszeresen és felügyelet nélkül elvégeznie.

TEVEKENYSEG

Finommotorika
15. Nagy gyöngyöket fel tud fűzni A
A gyermek kap egy nagy, gyöngyökkel teli dobozt és egy madzagot csomóval az
egyik végén, ami a gyöngyök lecsúszását akadályozza meg. A pontot akkor kell
megadni, ha a gyermek 10 perc alatt legalább 12 gyöngyöt fel tud fűzni.

16. Csavaró mozdulatot a gyakorlatban alkalmazni tud A

Ez a feladat azt vizsgálja, hogy a gyermek képes-e céürányos csavaró/fordító
mozdulatot tenni a kezével. A pontot akkor adjuk meg, ha a gyermek képes az ajtót
kinyitni vagy egy csavaros üveg tetejét levenni.

32. Ollóval tud papírt vágni B

Ez a pont akkor adható meg, ha a gyermek az ollóval megfelelő mozdulatokat tud
végezni annak érdekében, hogy a papírt elvágja. Nem kell elvárnunk, hogy egy
62 D r . H .C . G ü n z b u r g

mehatározott helyen tudjon vágni. Mindenképp meg kell adni a pontot, ha a 49-es
pontot megadjuk.

48. Konstruktívan tud építőkockával, gyurmával és hasonlókkal bánni C

E pont eléréséhez a gyermeknek képesnek kell lennie arra, hogy a játékaiból vala­
mit építsen vagy előállítson az alábbiak szerint:
a) Célirányosnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy a gyermeknek igyekeznie kell
valami olyat előállítani, ami elkészülte után felismerhető és nem szabad
véletlenül létrejövő eredményekkel megelégednie.
b) Túl kell jutnia azon a fokon, ahol az építőkockákat csak egyszerűen egymásra
rakja és a gyurmából gombócokat formáz. Mindenképpen meg kell adni a
pontot, ha a 67-es megadható.

49. Ha nem is a legpontosabban, de ki tud képeket vágni C

Ezt a pontot meg kell adni, ha:
a) A gyermek megpróbál valamit kivágni, még akkor is ha ez csak egy egyszerű
négyszögletes forma, ahelyett, hogy csak véletlenszerűen vagdosna.
b) Képes rá, hogy az elképzelt irányt kb. betartsa.
c) Pontosság ezen a fokon nem várható el. Automatikusan meg kell adni a pontot,
ha a gyermek a 119-est teljesíti.

66. Fonalat nagyjából egyenletesen fel tud tekerni egy spulnira D

Adjuk meg a pontot, ha a gyermek:
a) Két méter cérnát vagy spárgát kevesebb, mint 30 mp alatt egy spulnira fel tud
tekerni.
b) A fonal nagyjából egyenletesen van feltekerve.

67. M egfelelő játékból (építőkocka, építőjáték stb.) D

kom plikáltabb szerkezetet tud építeni
a) Fantáziadús (nem egyszerű utánzás).
b) Jelentős finommotorikus ügyességgel tud építeni, az építménynek többnek kell
lennie, mint egyszerűen egymásra rakott daraboknak.
A kerekek, anyák, csavarok értelmesen kell, hogy felhasználásra kerüljenek, és az
illesztéseknek ugyancsak megfelelőnek (keresztkötések stb.) kell lenniük.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 63

88. Ollóval szövetet tud vágni E

A pontot megadjuk, ha a gyermek egy kb. 10 cm2-es gyapjúszövetet ketté tud vág­
ni. Fontos arról is meggyőződnünk, hogy az olló elég éles-e ehhez.

106. Papírlapokat, játékkártyát stb. egymásra tud rakni F

Megadjuk a pontot, ha a gyermek 15 játékkártyát 3 rendes pakliba tud rakni.

119. Nagyon gondosan tud előrerajzolt vonalak mentén vágni G

Megadjuk a pontot, ha a következő feltételek teljesülnek:
a) A vágás pontos.
b) A gyermek sok különböző alakot ki tud vágni - nemcsak szögletes és kerek for­
mákat, hanem pl. emberek vagy játékok stb. képeit is.

Nagymozgás
17. Elesés nélkül bele tud rúgni a labdába A
Ennek vizsgálatára egy focilabdát vagy egy nagy gumilabdát használjunk. Meg kell
adni a pontot, ha a gyermek a labdát elrúgja (pontosságot és célirányosságot ezen a
szinten nem kell elvárnunk) és közben az egyensúlyát tartani tudja.

33. Tud két lábbal ugrálni B

A pontot meg kell adni, ha a gyermek helyben tud ugrálni, s közben:
a) A lábait zárva tartja.
b) Ugrálásnál a lábujjakra érkezik és térdét behajlítja.

50. Tud 10 mp-en keresztül lábujjhegyen állni C

Meg kell adni a pontot, ha a gyermek 5 próbálkozásból legalább 3 alkalommal tud
minimum 10 mp-ig felemelt sarokkal, lábujjhegyen állni. A pontot akkor is meg
kell adni, ha a gyermeknek hajolnia kell vagy odébb kell lépnie ahhoz, hogy az
egyensúlyát megtartsa.

68. Két lábbal tud ugrókötelezni D

Ennek vizsgálatára használjunk egy közönséges ugrókötelet.
A gyermeknek tudnia kell:
a) A kötelet saját magának hajtani.
64 D r . H .C . G ü n z b u r g

b) Egymás után legalább háromszor a kötelet páros lábbal átugrani - 10

próbálkozásból legalább 1-nek sikeresnek kell lennie.

89. Helyesen tud bánni a kalapáccsal vagy varrni tud E

A gyermeknek e pont eléréshez tudni kell:
a) Egymás után 3 szöget sikeresen egy fába beverni.
b) A szöget beverni anélkül, hogy az ujjára ütne.
c) Az elején a szöget a másik kezével megtartani, hogy el tudja kezdeni a kalapálást.
Vagy elég pontosan egy 15 cm-es vonal mentén varrni (ez azt jelenti, hogy az
eltérés nem lehet nagyobb 1 cm-nél), amely egy darab vásznon van kijelölve.

90. El tud találni labdával egy 30 x 30 cm-es célt 1,5 m távolságból E

Ennek a vizsgálatára egy kis gumilabdát használjunk. A pontot meg kell adni, ha a
következő feltételek teljesülnek:
a) A labdát egyenesen a célba kell dobni, a pont nem adható meg, ha a labda egy
kanyart ír le, lepattan és azután véletlenül éri el a célt.
b) Négy próbálkozásból legalább kétszer el kell találni a labdával a célt.

91. Játszótéri játékokkal elég biztosan és biztonságosan tud bánni E

Ezt a pontot meg kell adni, ha a gyermek:
a) A játékokkal (hinta, mérleghinta stb.) se nem túl félénken, se nem túl merészen
bánik.
b) Általában tartós felügyelet nélkül, egyedül lemehet a játszótérre és nem éri baleset.
c) A gyermek kielégítő testi ügyességet mutat, uralja az eszközöket, pl. le tudja fé­
kezni a hintát, ha az túl magasra száll.

107. Használ szerszámokat, konyhai- és kerti eszközöket F

A pontot meg kell adni, ha a gyermek vagy a felnőtt személy a háztartási eszközök­
kel értelmesen és valamennyire biztosan tud bánni. Ezeket a tevékenységeket nem
kell rendszeresen és rutinszerűen végeznie, de a szerszámokat ismernie kell és azok
használatában annyira járatosnak kell lennie, hogy ne szoruljon felügyeletre. A
gyermek megkapja a pontot, ha a következő eszközök közül 2-vel bánni tud:
a) Elektromos vagy gőzvasaló.
b) Porszívó vagy padlófényesítő gép.
c) Vízforraló (feltenni)..
d) Kézi fúrógép.
Fűnyíró gép.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 65

108. Tud lábujjhegyen állni és az egyensúlyát F

előrehajláskor is meg tudja tartani
Meg kell adni a pontot, ha a gyermek 5 próbálkozásból legalább 3-szór tud lábujj -
hegyen állni és közben előre tud hajolni méghozzá úgy, hogy:
a) A lábak együtt vannak.
b) A karok a háta mögött vannak.
c) Nem veszti el az egyensúlyát, azaz nem kell odébb lépnie vagy a sarkára
visszaereszkednie.

120. Guggolva lábujjhegyen meg tudja tartani az egyensúlyát G

A gyermeknek fel kell venni a guggoló testtartást és közben mintegy 10 mp-ig kell
a lábujjhegyén egyensúlyoznia. A karok legyenek oldalra kinyújtva, hogy az egyen­
súlyát meg tudja tartani.
Ez a feladat elég nehéz, a pontot már akkor meg kell adni, ha 3 közül 1 próbál­
kozás sikeres, és a másik kettő is majdnem sikerült.

A P-E -11
A P-E-I 1 (Pedagógiai Értékelő Index) 11 diagramja az értelmi fogyatékos gyer­
mekek átlagos teljesítményszintjét mutatja a P-A-C 1 részterületein a 6 és 15 év
közti életkor minden évére. A korcsoportonként elért pontok átlagértéket a kereszt­
be csíkozott rész jelöli, melyre akkor van szükség, ha egy bizonyos gyermek telje­
sítményét és haladását akarjuk értékelni. A P-E-I 1 kidolgozásánál felhasznált
adatok egy nagyváros foglalkoztató iskolájában végzett, 337 gyermekre kiterjedő
vizsgálaton alapulnak (Schiphorst, 1968. Günzburg 1968/a).
Ez a válogatás reprezentatív mintája azoknak az értelmi fogyatékos gyermekek­
nek, akiknek az IQ-ja 55 alatt van, és akiket a többségi iskolarendszer nem fogadott
be, mondván, hogy nem taníthatóak. Az ezekből az adatokból levont következ­
tetések tulajdonképpen egy nagyváros értelmi fogyatékos gyermekire vonatkoznak,
azonban semmi nem indokolja, hogy azt feltételezzük, hogy más értelmi fogyatékos
gyermekek, akik hasonló környezetben élnek, ettől jelentősen különböznének (a
mintavétel és a hospitalizált gyermekekkel történő összehasonlítás Günzburg
1968/a munkájában található).
A szociális fejlődést az életkor és az élettapasztalat erősen befolyásolja, ezért
valószínűleg a legpraktikusabb a kapott teljesítményszintet az életkorral összefüg­
gésbe hozni. Következésképpen a P-E-I 1 diagrammok az egyes korcsoportokban
66 D r . H .C . G ü n z b u r g

átlagosan elért teljesítményeket mutatnak, függetlenül az értelmi fogyatékosság

súlyossági fokától. A mintavétel magában foglalt középsúlyos, súlyos és halmozott
fogyatékos gyermekeket, emiatt bizonyos engedményeket lehet tenni az intelligen­
ciaszintre vonatkozóan, mikor a P-E-I 1 eredményeit alkalmazzuk. Nem várhatjuk
el, hogy egy halmozottan fogyatékos gyermek a megadott átlagos teljesítményeket
elérje. Másrészt remélhető, hogy egy középsúlyos fogyatékos gyermek a legtöbb
esetben a megadott szint felett teljesít.
Általában a P-E-I 1 átlagteljesítmény-szintjei nem haladják meg azoknak a
gyermekeknek a képességeit, akik foglalkoztató iskolába vagy intézethez csatlako­
zó iskolába járnak. A P-E-I 1-ben megadott teljesítményszintek olyan gyermekekre
alkalmazhatók, akiknek az IQ-ja 55 alatt van.
A P-A-C 1 eredményei (és emiatt a P-E-I 1 eredményei is) bizonyos fokig
összefüggnek az intelligencia-szinttel, de nem feltétlenül azt tükrözik. Általában a
szociális területen elért teljesítmények felülmúlják azt az eredményt, amelyet az
intelligenciateszt eredményei alapján várnánk (Günzburg, 1964/b). Egy kutatás
kimutatta (Marshall 1967), hogy a P-A-C 1 Kommunikáció kvadránsa a Stanford-
Binet teszt szókincspróbájában r = 61-el korrelált, de a többi három fejezet -
Önkiszolgálás, Szocializáció és Tevékenység - ugyanazzal a teszttel összehason­
lítva csak 42-vel, 41-gyei ill. 37-tel korrelált.
A P-E-I 1 pontosan megjelöli, hogy mit tekintsünk „átlagos” teljesítménynek, de
nem egyértelmű, hogy miként kell az „elmaradottság” fogalmát értelmezni. Az e
célra általában használatos módszer, a standard eltérés módszerének alkalmazása
ebben az összefüggésben nem lenne indokolt, ezért tapasztalaton és megfigyelésen
alapuló gyakorlati szabály kell felállítanunk.
Javasoljuk az „elmaradottság”-ot olyan teljesítményként definiálni, amely két
vagy több készségben elmarad az adott részterület átlagos értékétől. Az „átlag
feletti teljesítmény” minden esetben a P-E-I valamelyik részterületének átlagos
teljesítménye felett 2 tétellel kell legyen. Ez azt jelenti, hogy a „teljesítmény szó­
ródás” a P-E-I-ben megadott átlag nívóhoz képest plusz-mínusz egy-egy készséget
(tételt) foglal magába. Ha ehhez a megállapodáshoz tartjuk magunkat, akkor
legjobb, ha a vizsgálat és a nyomon követő vizsgálat eredményeit táblázatba fog­
laljuk, így figyelmüket arra a területre irányítjuk, amelyen a legtöbb gyermeknek
„elmaradása” van a csoportban.
A következő (3. táblázat) egy 6 gyermekből álló csoport vizsgálatának és egy
évvel későbbi újra vizsgálatának táblázatos feldolgozását mutatja a P-E-I 1 alapján.
 P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 67

3. táblázat
Célzott fejlesztő program segítségével elért
szociális kompetencianövekedés elemzése a P-A-C alapján:

Á = átlagos, Á + = jó átlagos, ÁF = átlag feletti, E = elm aradott

Önkiszolgálás Kommunikáció Szocializáció Tevékenység

Név Élet­ Étk. Közi. WC Ölt. Be­ Kül. Szám­ Papír Já­ Házi Finom- Nagy-
kor szók. széd fog. és c. ték m. mot. mozg.

P.G. 11 Á+ ÁF Á+ Á+ Á E E Á Á Á ÁF Á+
12 Á+ ÁF Á+ Á+ Á Á E Á+ Á Á+ ÁF Á+
11 Á+ ÁF Á Á E Á Á Á E Á Á Á
P.H. 12 Á+ ÁF Á+ Á E Á+ Á Á+ Á Á Á Á+
12 Á Á ÁF Á Á E E E E E Á Á
D.D. 13 Á Á ÁF Á Á+ Á E Á E Á Á Á+
12 Á Á E Á E E Á Á Á E Á Á
SW. 13 Á+ Á E Á Á E Á Á Á E Á Á+
13 ÁF ÁF ÁF ÁF E E Á Á Á Á Á Á
F.S. 14 ÁF ÁF ÁF ÁF E E Á Á Á Á Á Á
13 Á Á Á Á E Á Á Á E E E Á
K.B. 14 Á Á Á Á E E Á Á E E E Á+

A rövidítések az Önkiszolgálás, Kommunikáció, Szocializáció és Tevékenység

fejlécek alatt a 4 kvadráns részterületeire vonatkoznak. Pl.: Etk.szok. = Étkezési
szokások, Közi. = Közlekedés, WC = WC használat és mosakodás, Ölt. =
Öltözködés, Beszéd = Beszéd, Kül. = Különbségek felismerése, Számfog. =
Számfogalom, Papír és c. = Papír és ceruza használat, Játék = Játék, Házi m. =
Házimunka, Finommot. = Finommotorika, Nagymozg. = Nagymozgás

A P-A-C 1 SZOCIÁLIS KOMPETENCIA INDEXE (SZKI)

Az index a P-A-C 1 mind a 4 kvadránsára meghatározható mégpedig úgy, hogy
mindegyik terület pontszámát megszorozzuk a 4.sz. táblázat „készségértékével”.
Először keressük ki a bal oldali oszlopból a megfelelő kort, aztán szorozzuk meg a
68 D r . H .C . G ü n z b u r g

P-A-C 1 kvadránsonként összegzett pontjait (besatírozott mezőinek számát) a

táblázat készségértékével. Végül ennek a szorzásnak az eredményét, amely egy %-
bán kifejezett szám, írjuk be a megfelelő kockába a P-A-C 1 és a P-E-I 1 négy
sarkába. A négy SZKI szám %-os érték, amely különböző korban lévő értelmi
fogyatékos gyermekek átlagos teljesítményét mutatja.

4. táblázat
A P-A-C 1 SZKI-je

Életkor Önkiszolgálás Kommunikáció Szocializáció Tevékenység

6 6.66 16.67 20.00 25.00

7 6.25 11.11 14.29 25.00
8 5.88 10.00 14.29 25.00
9 5.26 10.00 12.50 16.67
10 5.00 9.09 12.50 12.50
11 5.00 8.33 12.50 12.50
12 4.76 7.69 12.50 10.00
13 4.16 7.14 10.00 10.00
14 4.00 6.25 9.09 8.33
15 3.57 5.26 8.33 8.33
16 3.45 5.00 8.33 7.69

PÉLDA:
Egy 12 éves fiú 20 pontot teljesített az Önkiszolgálás (Ö) körcikkben, 12-t a
Kommunikációban (K), 12-t a Szocializációban (Sz) és 11-et a Tevékenységben (T).
Ha kiszámítjuk az SZKI-ket, akkor a következő eredményeket kapjuk:
SZKI (Ö) - 95% (4,76x20)
SZKI (K) - 92% (7,69 x 12)
SZKI (Sz) - 150% (12,5x12)
SZKI (T) - 110% (10,00x11)
Ez azt jelenti, hogy ez a fiú, összehasonlítva más értelmi fogyatékos gyermekekkel,
' nagyjából átlagos képességű és különösen jó a szocializáció területén.
A kisfiú további célzott és következetes fejlesztő programban részesült. Két évvel
később - összehasonlítva a 14 éves korú gyermekekkel - a korábbinál jobb
eredményt ért el.
SZKI (Ö) - 112% (4,00 x 28)
SZKI (K) - 106% (6,25x17)
SZKI (Sz) - 109% (9,09x12)
SZKI (T) - 108% (8,33x13)
 P-A-C 1 ŰRLAP

P EDAGÓGIAI ANA
e d a g ó g ia i M n aLllZízIS és c
is ÉS I
V.URRICULUM

A SZOCIÁLIS ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS
MÉRÉSÉRE 6-16 ÉVES ÉS IDŐSEBB KÖZÉPSÚLYOS
ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKNÉL
H.C. Günzburg

Az űrlap kitöltéséhez elengedhetetlen

a P-A-C 1 kézikönyv használata!*

(az intézmény neve)

N é v :................................ ................................................ É letkor:.......................Nem:

C ím :....................................................................................................................................

Szül, idő: .................. A vizsgálat időpontja:.......................A felmérő aláírása:

Kérjük, hogy pontosan tartsa b e a kézikönyv instrukcióit!

*ln: Pedagógiai Analízis és Curriculum... Szerk.: Kedl Márta-Lányiné Engelmayer Ágnes.

ELTE-BGGYFK, Budapest, 2000.
 SZOCIÁLIS FELMÉRÉS
SZKI (K)

a
étkezés

a SZKI (SZ)
 P-A -C l ŰRLAP 71

ÖNKISZOLGÁLÁS

Étkezési szokások
1. Segítség nélkül használ az étkezéshez kanalat A
2. Kiloccsanás nélkül iszik, a poharat kézzel fogja A
18. Evéshez könnyűszerrel használ villát B
19. Képes magának innivalót hozni B
34. Az asztalnál kiszolgálja magát, és kevés segítséggel eszik C
51. Kést használ vaj, lekvár stb. kenéséhez D
69. Nagyobb nehézség nélkül vág a késsel E
92. Nehézség nélkül, helyesen használja a kést és a villát F
93. Folyadékot tölt: pl. kávét, tejet F
109. Gyümölcs hámozásához, kenyér vágásához kést használ G

Közlekedés
3. Utánlépéssel megy fel a lépcsőn A
4. Utánlépéssel megy le a lépcsőn A
20. Valamilyen gyermekjárművet használ B
35. Váltott lábbal megy fel a lépcsőn anélkül, hogy megkapaszkodna C
36. Kapaszkodás nélkül, váltott lábbal lemegy a lépcsőn C
52. Felkeresi a szomszédokat és a közeli helyeket D
70. A házon kívüli játékban kevés felügyeletet igényel, egy vagy több órát is kint tölt E
71. Össze-vissza barangol anélkül, hogy szigorúbb felügyeletet igényelne E
94. Felügyelet nélkül elmegy a szomszédos helyekre anélkül, hogy az úttesten
átmenne F
110. Felügyelet nélkül elmegy a szomszédos helyekre és az utcán is átmegy G

WC-használat és mosakodás
5. Szobatiszta, csak néha történik „baleset” A
21. Szól, ha WC-re kell mennie vagy elintézi egyedül B
72 D r . H .C . G ü n z b u r g

22. Különösebb segítség nélkül, rendesen megtörli a kezét B

37. Önállóan használja a WC-t és tisztálkodik C
38. Elfogadhatóan, szappannal megmossa a kezét C
53. Többé-kevésbé kielégítően megmossa az arcát (a fülek mögött nem feltétlenül
szükséges) D
54. Megmossa a fogát D
72. Rendszeresen rendbeteszi a haját E
95. Kis felügyelettel alaposan és teljesen meg tud mosakodni F
111. Mosakodáshoz mindent előkészít G

Öltözködés
6. Lehúzza a harisnyát A
7. Öltözködésnél együttműködik A
23. Egyszerű ruhadarabokat le- és felvesz B
24. Hozzáférhető gombokat kigombol B
39. Tud bánni a ruhán lévő zárakkal, a ruháit megigazítja magán C
55. Esténként különösebb felügyelet nélkül levetőzik D
73. Reggelente különösebb felügyelet nélkül felöltözik E
74. A leggyakrabban használatos ruhadarabokat önállóan felveszi E
96. A cipőfűzőt megköti F
112. Nyakkendőt, szalagot köt G

KOMMUNIKÁCIÓ

Beszéd
8. Egyszerű utasításokat követ A
9. Megért felszólításokat, amelyekben szerepel -ra, -re, -bán, -ben, mögött, alatt,
fölött, előtt A
25. Élményekről Összefüggően beszámol B
26. Mondataiban szerepel a többes szám, a múlt idő, az én és a főnévragok B
40. Egyszerű kérdéseket megért és értelmes válaszokat ad C
 P-A-C 1 Ű rlap 73

56. Meghatároz egyszerű fogalmakat D

57. Használ fő- és mellékmondatokat, alkalmazza a mivel, de stb. kifejezéseket D
75. Hármas felszólítást végre tud hajtani, pl. „Tedd e z t..., azután ...., és utána ....!” E
97. Ismeri az irányokat: balra fönt, jobbra lent stb. F
113. Nagyobb nehézség nélkül elismétel egy történetet G

Különbségek felismerése
10. Különbséget tesz a nemek között: férfi-nő, fiú-lány stb. A
27. Színeket egyeztet, megkülönböztet B
41. Különbséget tesz rövid és hosszú, nagy és kicsi, vékony és vastag között C
58. Hibátlanul megkülönböztet és megnevez négy vagy több színt D
59. Tudja a különbséget a délelőtt és a délután között D
76. Saját magán megmutatja a jobb és a bal oldalt E
77. Elsorolja a hét napjait, és „felismer” néhány napot E
78. Megérti a különbséget nap és hét, perc és óra stb. között E
98. Az órát legalább negyedóra pontossággal leolvassa F
114. Leolvassa az időt, és összeköti az időpontokat különböző tevékenységekkel és
eseményekkel G

Számfogalom
11. Különbséget tesz egy tárgy és sok tárgy között A
28. Különbséget tud tenni kettő és sok tárgy között B
42. Meg tud számlálni 10 tárgyat C
43. Négyig kialakult számfogalma van C
60. Tárgyakat nagyság szerinti növekvő sorrendbe tud állítani D
79. Meg tud számlálni 30 vagy több tárgyat E
80. 13-ig vagy tovább kialakult számfogalma van E
81. Pénzdarabokat 50 Ft-ig meg tud nevezni F
99. Különböző pénzérméket össze tud adni (50 Ft-ig) F
115. 100 Ft-ig tud pénzérmével fizetni G

Papír és ceruza használat

12. Megfogja a ceruzát, függőleges vonalakat és köröket másol A
29. Tud köröket másolni B
44. Primitív emberalakot rajzol, amelynek legalább feje és lába van C
61. Felismerhető embereket és házakat rajzol D
74 D r . H .C . G ü n z b u r g

82. Leírja nyomtatott betűkkel a nevét, és felismeri a nyomtatott betűkkel írt

szavak és nevek között a saját nevét E
83. Nyomtatott betűkkel írott szavak közül 40-et vagy annál többet felismer E
100. Leírja a nevét írott betűkkel F
101. Elolvas egyszerű utasításokat F
102. Elfogadhatóan meg tud címezni egy borítékot F
116. Egyszerű nyomtatott szöveget olvas G

SZOCIALIZACIO

Játék
13. Mások jelenlétében játszik, de nem közösségi játékot A
30. Vár, amíg sorra kerül, tud osztozni B
45. Közösségi játékokba bekapcsolódik C
46. Másokat szívesen szórakoztat C
62. Részt vesz versenyjátékokban D
63. Hallott történetet elő tud adni D
64. Zenére énekel, táncol, lemezt/kazettát fel tud tenni D
84. Részt vesz egyszerű asztali játékokban E
103. Részt vesz egyszerű labdajátékokban F
117. Részt vesz csapatjátékokban G

Házimunka
13. Felszólításra hoz és visz A
31. Segít otthon B
47. Elintéz egyszerűbb feladatokat házon kívül C
65. Bemegy az üzletbe, mialatt egy felnőtt kint várakozik D
85. Rá lehet bízni pénzt E
86. Elmegy az üzletbe és meghatározott dolgokat megvásárol E
87. Kisebb kötelezettségeket elvállal E
104. Úgy segít, hogy több üzletbe is elmegy és meghatározott árucikket vásárol F
 P-A -C l ŰRLAP 75

105. Felügyelet nélkül el tud végezni kisebb rutinmunkákat, pl. szemeteskosarat

kiüríteni, vizet, tejet, újságot hozni stb. F
106. Önállóan elvégez három egyszerű rutinmunkát G

TEVÉKENYSÉG

Finommotorika
15. Nagy gyöngyöket fel tud fűzni A
16. Csavaró mozdulatot a gyakorlatban alkalmazni tud A
32. Ollóval tud papírt vágni B
48. Konstruktívan tud építőkockával, gyurmával és hasonlókkal bánni C
49. Ha nem is a legpontosabban, de ki tud képeket vágni C
66. Fonalat nagyjából egyenletesen fel tud tekerni egy spulnira D
67. Megfelelő' játékból (építőkocka, építőjáték stb.) komplikáltabb szerkezetet tud
építeni D
88. Ollóval szövetet tud vágni E
106. Papírlapokat, játékkártyát stb. egymásra tud rakni F
119. Nagyon gondosan tud előrerajzolt vonalak mentén vágni G

Nagymozgás
15. Elesés nélkül bele tud rúgni a labdába A
33. Tud két lábbal ugrálni B
50. Tud 10 mp-en keresztül lábujjhegyen állni C
68. Két lábbal tud ugrókötelezni D
89. Helyesen tud bánni a kalapáccsal vagy varrni tud E
90. El tud találni labdával egy 30 x 30 cm-es célt 1,5 m távolságból E
91. Játszótéri játékokkal elég biztosan és biztonságosan tud bánni E
107. Használ szerszámokat, konyhai- és kerti eszközöket F
108. Tud lábujjhegyen állni és az egyensúlyát előrehajláskor is meg tudja tartani F
120. Guggolva lábujjhegyen meg tudja tartani az egyensúlyát G
76 D r . H .C . G ü n z b u r g

Most vezesse át a fenti elemzés eredményeit a Pedagógiai Értékelő Index 1-re (P-E-l 1)!

Megjegyzések:...............................................................................................................

* Lásd részletesen a 133-148 oldalakon „A P-A-C 1 és P-A-C 2 személyiség-felmérése” c. fejezetben.

 P-A-C 1 Ű rlap 77

I. ÖNÁLLÓSÁG AZ ÖNKISZOLGÁLÁSBAN
1. Maximális figyelemre van szüksége...
2. Segítségre és/vagy állandó ellenőrzésre van szükség...
3. Szükség van a végeredmény ellenőrzésére...
4. Egészen elfogadható szinten...
5. Társaihoz képest kiemelkedő képességek...

II. ALKALMAZKODÁS
1. Pszichotikus viselkedés - közömbös a környezete irán t...
2. Excentrikus, hyperaktív, megszállott viselkedés ...
3. Hipochondriás, paranoid vonások
4. Inadekvát, belátás nélküli, indulatos viselkedés
5. Nincs „abnormális”, zavaró elem a viselkedésben

III. KEDÉLYÁLLAPOT
1. Indulatkitörések (kiabálás, üvöltözés stb.)
2. Ingerlékeny viselkedés kisebb kitörésekkel
3. Kedélyhullámzások, de több mint rosszkedv...
4. Általában kiegyensúlyozott, és ha rosszkedvű, könnyen vigasztalható
5. Mindig vagy majdnem mindig kiegyensúlyozott

IV. SZEXUALITÁS
1. Elfogadhatatlan szexuális viselkedés, magamutogatás, erőszak stb.
2. Zavaró szexuális viselkedés, homoszexualitás, válogatás nélküli nemi élet stb.
3. Nehezen befolyásolható, túl ragaszkodó viselkedés
4. Nem mutat különösebb érdeklődést...
5. Barátkozik az ellenkező neműekkel

Y. KOMMUNIKÁCIÓ- KÉSZSÉG
1. Nincs kommunikációs szándéka - esetleg magában beszél
2. Ismételgető, összefüggéstelen, nem témába vágó, pontatlan és egyoldalú
kommunikáció
78 D r . H .C . G ü n z b u r g

3. Válaszol a kérdésekre és néha kérdezés nélkül is közöl

4. Néhány témáról beszélget, a kommunikáció kétoldalú, nem a hallgató erőlteti
5. Jól elbeszélget az életével kapcsolatos legtöbb témáról

VI. ŐSZINTESÉG
1. Gyakran, szándékosan hazudik vagy spontán és ártó szándékkal
2. Azért hazudik, hogy elkerülje a büntetést; kiszínez és nagyít; hazugságaival
magára akarja vonni a figyelmet
3. Nem mindig igaz és hihető, amit mesél - néha összekever dolgokat
4. Általában hinni lehet neki, de ha bajba kerül, kitérő választ ad
5. Mindig igazat mond, még akkor is, ha nem szeretne

VII. BECSÜLETESSÉG
1. Lopós vagy teljesen lelkiismeretlen a tárgyakkal szemben
2. Egyszer-egyszer elcsór valamit
3. Elvesz, engedély nélkül kölcsön vesz tárgyakat, és elfelejti visszaadni
4. Becsületes, de nem áll ellen a kínálkozó lehetőségnek
5. Teljesen megbízható és tiszteletben tartja mások tulajdonát

VIII. KAPCSOLATKÉSZSÉG
1. Durcáskodik, gyakori a fel- és lehangoltság, gorombaság
2. Könnyen félrevezethető, kihasználható
3. Nem érintkezik senkivel, de megközelíthető
4. Kedves, de csak néhány emberhez kötődik szorosabban
5. Oldott és készséges a legtöbb emberrel

IX.TÁRSAKHOZ VALÓ VISZONY

1. Általában nem szeretik, elutasítják
2. A többiek nem vagy alig figyelnek fel rá
3. Társai tolerálják és van néhány barátja
4. Általában népszerű, jobban szeretik, mint a csoport többségét
5. A társak igazodnak hozzá, követik a példáját
 P-A-C 1 ŰRLAP
79

X. TÁRSAS KAPCSOLATOK
1. Magányos, a saját világában él
2. Nyíltszívű, beavatkozik az eseményekbe, megpróbálja magára vonni a figyelmet
3. Nem keres személyes kapcsolatokat
4. Egy-két emberrel jó kapcsolatban van
5. A legtöbb emberrel jó a kapcsolata

XI. EGYÜTTMŰKÖDÉS
1. Gyakran visszautasítja az együttműködést; rendszerint passzív; szóban vagy
tettleg agresszív
2. Az együttműködés rövid ideig tart és nem túl készséges, nem figyel
3. Legtöbbször szívesen együttműködik
4. Néha felajánlja, hogy segít
5. Szeret örömet szerezni és nagyon készséges

XII. DOMINANCIA
1. Gyakran agresszív
2. Agresszív és arrogáns, szeret dirigálni, verekszik és összeugraszt másokat
3. Egy a sok közül, elfogadja a többieket
4. Kiáll magáért, mikor szükség van rá
5. Elfogadja azoknak a jogait, akik nála gyengébb helyzetben vannak

XIII. MUNKÁHOZ VALÓ VISZONY

1. Nyugtalan, labilis - érdektelen ...
2. Túlzottan lelkes és akadályozza mások tevékenységét
3. Elég nyugodt, a feladatot gépiesen végzi
4. Irányítást kér és megteszi, amit mondanak
5. Némi kezdeményezólcészséget mutat
 P-A-C 2
P, A r r

EDAGOGIAI /n N A L IZ IS ES C U R R IC U L U M G

A SZOCIÁLIS ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS
MÉRÉSÉRE ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKNÉL

KÉZIKÖNYV P-A-C 2 - a szociális és személyiségfejlődés

mérésére serdülő és felnőttkorú
középsúlyos, enyhe és határeset szintű
értelmi fogyatékos személyeknél
P-E-l 2 Pedagógiai Értékelő index

ŰRLAP

Dr. H.C. Günzburg: P-A-C Manual, 5. Ed. 1977. Lefordított rész: I. kötet p. 76-104.
Fordította: Tóth Andrea p. 76-88. és Mészáros Judit p. 88-104. Budapest, 1986.
 P -A -C 2 K é z ik ö n y v 83

A P-A-C 2
Azt az alapelvet, amely a P-A-C 1-ben a szociális készségek kiválasztását megha­
tározta, a P-A-C 2-ben nem lehetett használni, mert nem állnak rendelkezésre olyan
kutatási eredmények, melyek lehetővé tették volna a P-A-C 2-ben megadott
komplex viselkedésmódok nehézségi fok szerinti elrendezését.
A P-A-C 2-ben felsorolt készségek a szociális és neveltségi szint felmérésének
eredeti koncepciója alapján helyezkednek el, amelyet a szerző 1960-ban terjesztett
elő (Günzburg, 1960). A készségeket aszerint rendszereztük, hogy különböző
helyzetekben mennyire hasznosak. A leginkább védelmező szituáció (X) olyan
képességeket igényel, melyeket a legkönnyebb megtanulni, míg a legkevésbé
védelmező szituáció (Z) támasztja a legmagasabb követelményeket a tanulást
illetően. Ez az elrendezés körülbelül megfelel a nehézségi fokoknak is, ahogy azt
Matthew (1964), Struthers és Jackson (1974) kimutatta. Körülbelül tükrözi az
intelligenciaszintet is, bár vannak aspektusok, például az étkezési szokások, ahol
magas szintű jártasságot várhatunk el az intelligenciaszinttől függetlenül is. (Vö: A
három intelligenciacsoport átlagosan azonos eredményt ért el a P-E-I 2 Étkezési
szokások és Udvariasság részében.)
A P-A-C 2 készségei a „viselkedés egy-egy szeletét” jelentik, és többnyire nem
olyan képességeket írnak le, melyek könnyen vizsgálhatók, ill. ahol a vizsgált
személynek (továbbiakban: v.sz.) egy meghatározott feladatot kellene végrehaj­
tania. Ezáltal az „értékelés” is nehezebb, és rendkívül ajánlatos, hogy a vizsgáló
igen gondosan tanulmányozza át a kézikönyvet, és mindig azonos kritériumok
szerint végezze az értékelést, még akkor is, ha úgy látja, hogy változtatásra lenne
szükség. Amíg a fentebb említett P-A-C 1 szinte minden tétele az intézeti vagy
iskolai szituációban végzett közvetlen megfigyeléssel értékelhető, addig a P-A-C 2-
ben sok tétel vonatkozik olyan tevékenységekre, amelyeket a fogyatékos személyek
ezeken a helyzeteken kívül végeznek. Ha a vizsgáló nem tölt együtt egész napokat
a v.sz.-lyel, nem fogja tudni a P-A-C 2-t kitölteni csupán a fogyatékos személy
viselkedésének megfigyelésével.
Ezért szinte minden esetben szükséges olyan emberek véleményére is
támaszkodnunk, akik a v.sz.-t jól ismerik, sőt még ezeket az információkat is sok
esetben ki kell egészítenünk a fogyatékos egyénnel készített interjúval. A v.sz.
kikérdezését azonban másodlagos, kiegészítő eljárásnak kell tekintenünk, mert
gyakran feltárható ugyan, hogy a fogyatékos egyén milyen szociális készségeket
ismer, de az nem, hogy adott szituációban képes-e alkalmazni is ezt a tudást.
A fogyatékos személy szociális kompetenciáját nehéz feladat kikérdezés alapján
megítélni, és a kérdezés a vizsgálótól ügyességet és tapintatot igényel. Az interjú
84 D r. H.C. G ünzburg

túl könnyen fajulhat faggatássá, és lehetséges, hogy a fogyatékos egyént hirtelen

elfogja balsikereinek, kudarcainak tudata. Ezért fontos az ilyen helyzetek kerülése,
és hogy az információkat fesztelen beszélgetésből merítsük olyan kérdések
feltevésével, melyek látszólag természetesen adódnak a különböző témákról folyó
beszélgetésből.
Röviden szólva tehát legjobb lenne, ha a vizsgáló a P-A-C 2-t a v.sz.
viselkedésére vonatkozó saját megfigyelései alapján töltené ki. Mivel azonban ez
sok tételnél nem kivitelezhető, ezért a második legjobb megoldás olyasvalakitől
beszerezni az információkat, aki jól ismeri a v.sz.-t. Ahol ez nem lehetséges, ott a
fogyatékos egyénnel készített interjú lehet segítségünkre, azonban tisztában kell
lennünk azzal, hogy ez az eljárás valamivel kevésbé megbízható. Csak a Q-val
jelölt tételeket szabad a v.sz.-lyel folytatott beszélgetés alapján kitölteni. Ebben az
estben a Q köré rajzolt körrel jelöljük, hogy ezt a módszert alkalmaztuk. Ha egy
másik, nem Q-val jelölt tételhez nem áll rendelkezésünkre objektív információ,
akkor a mezőt hagyjuk üresen, jelölve, hogy a fennálló körülmények között e pont
vizsgálata nem volt lehetséges.
A következő oldalakon azokat a kritériumokat adtuk meg, amelyek a P-A-C 2
űrlap kitöltéséhez szükségesek. Nagyon fontos, hogy a kritériumok világosak és
általánosan alkalmazhatók legyenek, és hogy a vizsgálók pontosan betartsák őket,
mivel egyébként az egyéni vizsgálati eredményeket nem lehet a „normával”
összehasonlítani. Feltétlenül szükséges a pontosság akkor, ha egy meghatározott
személy szociális fejlettségi szintjét össze akarjuk mérni intelligencia csoportjának
„átlagteljesítmény szintjével”.
A b) fejezet az interjú útján történő információszerzéssel foglalkozik. Itt
kizárólag a Q-val jelölt tételeket soroltuk fel, de ezt az eljárást csak akkor
alkalmazzuk, ha más információforrás már nem áll rendelkezésünkre.
A c) fejezet, az „Előírás szerinti vizsgálat”, a Kommunikáció kvadráns
valamennyi tételét tartalmazza, kivéve a hat Q-val jelölt pontot. A kikérdezéssel
ellentétben a vizsgálatnak ezt a részét minden esetben el kell végezni. Az előírás
szerinti vizsgálatba tartozó tételek esetében feltétlenül szükséges, hogy a vizsgáló
maga győződjön meg a v.sz. különböző képességeiről. Ezért ezeknek a pontoknak a
vizsgálata teszt formában történik. A teszt a Beszéd körcikk három, a Pénz, Idő és
Mértékek és írás körcikkek valamennyi, valamint az Olvasás körcikk három
teszttételéből áll. A P-A-C 2-re jellemző, hogy megkülönbözteti az előírás szerint
folyó vizsgálati szakaszt - amikor a készségeket közvetlenül megfigyeljük - az
interjútól, amikor beszélünk a készségekről.
A P-A-C 2-ben leírt „viselkedés szeletek” gyakran elég átfogóak, ezeket a kü­
lönböző fogyatékos személyek eltérő mértékben teljesítik. Ha a v.sz. teljesítménye
megközelíti a teszttételben leírtakat, könnyen kísértésbe eshetünk, hogy megadjuk a
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 85

pontot, holott esetleg nem tesz eleget a kézikönyvben megadott valamennyi

feltételnek. Ennek a kísértésnek ellen kell állni, mivel az eltérő mércéjű értékelés az
egész eljárás célját megsemmisíti. Nagyon fontos, hogy teljes pontot csak akkor
adjunk, ha valamennyi feltétel teljesül. Másrészt figyelembe kell vennünk a helyi
adottságokat. A vizsgálónak meg kell tudni ítélni, milyen mértékben igazíthatja a
helyzethez a kritériumokat. (Lásd még a Bevezetés Teszt-e a P-A-C? c. részét.)

a) PONTOZÁSI KRITÉRIUMOK

ONKISZOLGALAS

Étkezési szokások
1. Helyesen és nehézség nélkül használ kést és villát X
Akkor adjuk meg ezt a pontot, ha a v.sz.
a) az evőeszközt a megfelelő helyen és biztosan fogja, és
b) helyesen használja, tehát a kést vágásra, a villát rögzítésre és felemelésre.

2. Az asztal m elletti viselkedése kifogástalan X

A v.sz. elég tisztán és rendesen eszik ahhoz, hogy egy átlagos asztaltársaságba
beilleszkedjék, azaz nem kelt feltűnést - hacsak nem mozgássérült.

41. Az asztalnál kiszolgálja m agát Y

Akkor adjuk meg ezt a pontot, ha a v.sz. megfelelő mennyiségű ételt vesz magának
és evése kultúráltnak mondható.

42. Folyadékot tö lt Y
Ezen azt értjük, hogy a v.sz. melléöntés nélkül tud egy szokásos edényből (kancsó,
teáskanna) csészébe vagy pohárba tölteni.
86 Dr . H.C. G ünzburg

81. Gyümölcshámozáshoz vagy kenyérvágáshoz kést használ Z

Ahhoz, hogy a v.sz. ezt a pontot megkapja, olyan jól kell bánnia a késsel, hogy egy
almát vagy körtét meg tudjon hámozni, és elfogadható szeleteket vágjon egy egész
kenyérből.

82. Q Minden további nélkül gondoskodik magáról Z

egy önkiszolgáló étterem ben vagy gyorsbüfében
Ide tartozik, hogy
a) önkiszolgáló pultnál ételt választ magának,
b) összeszedi az evőeszközt és más hozzávalókat,
c) a megfelelő helyen fizet a kiválasztott ételért, és elteszi a visszajáró pénzt.

Tisztaság
3. Rendszeres időközönként rendbe hozza a haját X
Nem kívánunk különleges ügyességet igénylő tevékenységet, de a hajnak jólfé-
sülten, rendesen kell kinéznie.

4. Tisztán tartja magát, fogat mos, megfelelően mosakszik X

Három feltételnek kell teljesülnie, hogy megadhassak ezt a pontot. A fogyatékos személy
a) tudja, milyen gyakran kell mosakodnia, fogat mosnia, hogy ezzel megfelelő
személyes tisztaságot biztosítson.
b) szappant és törölközőt használ, a vízcsapokat és egyéb berendezéseket megfe­
lelő állapotban hagyja maga után.
c) egyedül és kielégítő módon mos fogat.

43.Q Rendszeresen és teljesen segítség nélkül mosakszik Y

a) A v.sz. képes tetőtől talpig megmosakodni függetlenül a tisztálkodás módjától
(tehát pl. fürdőkád, zuhany, mosdó használata).
b) Saját indíttatásból kellő gyakorisággal kell tennie a megfelelő mértékű
személyes tisztaság fenntartása érdekében.
c) Gondoskodnia kell a szükséges dolgokról, pl. szappan, víz, törölköző stb. és
mindezt segítség nélkül kell elvégeznie.

44. Rendszeresen borotválkozik (férfiak), intim higiénéjére gondot fo rd ít (nők)Y

A pont megadásához három feltételnek kell teljesülnie:
A férfinak:
a) olyan gyakran kell borotválkoznia, hogy mindig rendesen nézzen ki,
 P -A -C 2 K é z ik ö n y v 87

b) segítség nélkül kell megfelelően megborotválkoznia,

c) gondoskodnia kell a szükséges eszközökről, pl. borotvakészülék, pamacs stb.
A nőnek:
a) fel kell készülnie menstruációjára, hogy a szükséges dolgok kéznél legyenek
vagy el kell kérnie, ami szükséges,
b) boldogulnia kell a vérzéssel anélkül, hogy túl sok mindent beszennyezne, és
c) az elhasznált anyagot megfelelő módon el kell távolítania.

83.Q Önszántából gondoskodik arról, hogy haját levágassa, ill. rendbe hozassaZ
A pont megadásának két feltétele van:
a) a fogyatékos személynek magának kell eldöntenie, mikor vágatja vagy hozatja
rendbe a haját,
b) saját ízlésének megfelelő frizurát kell csináltatnia.

84. Rendszeresen és segítség nélkül vágja vagy reszeli le a körm eit Z

Ennek a pontnak a megadásához két feltételnek kell teljesülnie. A v.sz.
a) tudja, mikor kell a körmét ápolnia,
b) képes láb- és kézkörmeit levágni ill. lereszelni anélkül, hogy megsértené magát
vagy segítségre volna szüksége.

Öltözködés
5. Megbízhatóan kikeresi az időjárásnak m egfelelő ruhát X
A v.sz.-nek bizonyos előrelátással kell kiválasztania a ruhadarabokat, melyeket föl
akar venni, pl. esőkabátot, ha esik, meleg kabátot, ha télen megy ki, nyáron
könnyebb ruhát stb.

6. Szalagot, nyakkendőt köt X

Ennek a pontnak a megítéléséhez férfiaktól a nyakkendő és cipőfűző megkötését,
nőktől a cipőfűző megkötése mellett a hátuk mögött lévő szalag - pl. kötény
szalagja - megkötését követlejük meg.

45. Gondot fo rd ít a ruházatára, rendszeresen tisztítja a cipőjét Y

Akkor adjuk meg ezt a pontot, ha a v.sz.
a) tudja, mikor kell a ruháját kitisztítani, megvarrni, javítani,
b) az éppen nem viselt ruhadarabokat rendesen összehajtogatja vagy felakasztja, és
c) segítség nélkül elég gyakran tisztítja a cipőjét ahhoz, hogy az elfogadhatóan
nézzen ki.
88 D r . H .C . G ü n z b u r g

46. Megbízhatóan, rendszeresen váltja a fehérnem űjét Y

Győződjünk meg arról, hogy a v.sz.
a) tudja, mikor kell fehérneműt váltani, és
b) ezt egyedül teszi és a piszkos alsóneműt megfelelő helyen hagyja.

8 5 .Q Cipőjét m egjavíttatja Z
Győződjünk meg arról, hogy a v.sz.
a) meg tudja ítélni, mikor kell megjavíttatni a cipőjét,
b) kérését érthetően közli (gumi vagy bőrtalpat, sarkalást stb. kér).

86.Q Használja az autom ata mosógépet Z

vagy maga is ki tud mosni kisebb darabokat
Győződjünk meg arról, hogy a v.sz. ismeri-e az automata mosógép használatának
menetét (mosópor adagolása, a gép bekapcsolása, szárítás stb.) vagy maga is ki
tudja-e mosni kisebb ruhadarabjait (melegvizet és mosószert használ, mosás után
öblít, végül a ruhát kiteregeti száradni).

Közlekedés, tájékozódás
7.Q Kis távolságon tömegközlekedési eszközt használ X
A v.sz.-nek viszonylag rendszeresen kell egy általa ismert szakaszon közeli célig
utaznia (pl. olyan szakaszon, melyen egyik ponttól a másikig csak egy busszal
utazik). Figyelmeztetés nélkül tudja, hogy melyik megállóban kell fel- ill.
leszállnia.

8.Q Olyan kisebb megbízatásokat teljesít, melyekhez át kell mennie az úttesten X

Hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek
a) el kell tudnia mondani, hogyan jut el egy boltba vagy más környékbeli helyre
(feltéve, hogy az nem a közvetlen szomszédban található), és
b) egyedül át kell mennie az úttesten.

47.Q Tömegközlekedési eszközöket használ olyan útvonalakon, Y

ahol legalább egyszer át kell szállnia
Ha nem lehet bizonyítani, hogy a v.sz. önállóan megtett ilyen utat, a kikérdezés
során el kell tudnia mondani, hol és hogyan kell az egyik buszról vagy vonatról a
másikra átszállni.
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 89

4 8 .Q Legalább 6 környékbeli helyre odatalál (kávézó, bolt, tem plom stb.) Y

Hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek otthonától vagy lakhelyétől legalább 6
különböző helyre kell tudnia elmenni (ezek nem lehetnek az intézet területén). Ha
nem figyelték meg, hogy ilyen helyekre el tud-e menni, akkor más helyekhez
viszonyítva (pl. kávéház, falatozó, templom, egy megnevezett utca vagy üzlet stb.)
kell tudnia elmondani, hogy azok hol találhatók.

87.Q Tömegközlekedési eszközöket használ számára ismeretlen, Z

nem túl bonyolult útvonalon
Ezzel a tétellel azt vizsgáljuk, képes-e a v.sz. tömegközlekedési eszközök
használatára rövidebb-hosszabb útvonalon, melyek során legalább egyszer át kell
szállnia, s melyeket nem tesz meg túl gyakran. Ha nem figyelték meg, hogy ilyen
utat megtett volna, a beszélgetés során egyértelműen ki kell derülnie, hogy
a) tisztában van a részletekkel (pl. útiköltség), és
b) el tudja mondani, hogyan találna oda egy ismeretlen célhoz (pl. úgy, hogy
megkérdez másokat vagy rendőrt).

88.Q Képes megtudakolni a tervezett út részleteit Z

Ha a v.sz. ilyen viselkedését még nem figyelték meg,
a) az interjú során a következő információforrások közül legalább egyet meg kell
említenie: menetrend, információs iroda, hordár, kalauz, járművezető. Nem
adunk pontot az ilyen válaszokra: „Megkérdezek egy embert.”, „Megkérdezek
valakit.”
b) Világosan kell kifejeznie, mit akar megtudni, azaz nemcsak megfelelő embert
kell találnia, hanem a kérdést is célszerűen kell megfogalmaznia, pl. „Mikor
indul a következő vonat........-ba?

Egészség
9. Szerszámokkal, gépekkel, üvegcseréppel stb. elég ügyesen bánik ahhoz,
hogy a sérülést elkerülje X
Három feltételnek kell teljesülnie:
a) A v.sz. betartja az általános, alapvető biztonsági szabályokat, pl. szerszámok
használata közben.
b) Szerszámokat használ anélkül, hogy magát megsértené, és
c) szükség esetén másokat is figyelmeztet a veszélyre.
90 D r . H .C . G ü n z b u r g

10. Q Tudja, m it kell tennie kisebb sérülésekkel X

A v.sz.-nek tudnia kell
a) hogyan tisztítson meg egy szennyezett, vérző, vágott sebet, és
b) vérzéscsillapításhoz, a seb védelméhez tudnia kell ragtapaszt, kötszert használni.

49. Figyel a közérzetére Y

Hogy ezt a pontot megadhassuk, tisztázni kell, hogy a v.sz. adott esetben
a) magától közölte, hogy nem érzi jól magát
b) megfelelően cselekedett (pl. ágyba feküdt, bevett egy aspirint, meleg italt ivott,
vagy melegítőpalackot készített stb.)

50. Q Tudja, hogy szükség esetén hogyan kaphat segítséget egy kórháztól Y
A vizsgálónak meg kell állapítania, mit tenne a fogyatékos személy olyan sérülés
esetén, mely azonnali kórházi ellátást igényel (pl. orrcsonttörés). Megadjuk a
pontot, ha a v.sz. vagy maga el tud menni egy kórház baleseti osztályára, vagy
tudja, hogyan hívhatna mentőt.

89. Q Tudja, hol és hogyan kaphat orvosi segítséget Z

A v.sz.-nek tudnia kell, hogyan talál orvost, és be kell látnia annak szükségességét,
hogy vagy rendelési időben menjen oda, vagy megbeszéljen egy időpontot aszerint,
ahogy az illető orvosnál szokás.

90. Q Tudja, hogy egyszerű gyógyszereknek kéznél kell lenniük, Z

és hogy hol szerezheti be ezeket
Két feltételnek kell teljesülnie:
a) A v.sz. tudja, hogy vannak szerek a mindennapos panaszok (köhögés, fejfájás)
enyhítésére, és
b) tudja, hol vásárolhatja meg ezeket, és hogy mit kell kérnie.
 P-A-C2 K é z ik ö n y v 91

11 .Q Érthetően beszámol egyszerű eseményekről X

Ha a v.sz. helytállóan és összefüggó'en el tudja mondani, mit csinált egy nap, egy
hétvégi kiránduláson vagy a szünidő alatt, megadjuk a pontot. A beszéd legyen
érthető, de nyelvtani hibák előfordulhatnak.

12.Q Felveszi a telefont és értelmesen válaszol X

Akkor adjuk meg ezt a pontot, ha
a) viszonylag udvariasan beszél telefonon, és
b) megfelelően cselekszik, pl. a kívánt személyt a készülékhez hívja, üzenetet vesz
át stb.

51. Egyszerű közlésekre 10 perc múlva is emlékszik Y

Legjobb, ha ezt a megállapítást a v.sz. megszokott munkahelyi vagy intézeti
körülményei között vizsgáljuk. Ha lehetséges, közöljünk a v.sz.-lyel egy egyszerű,
(kb. 15 szavas) üzenetet, ami általa jól ismert személyekre vagy dolgokra
vonatkozik. Kérjük meg, hogy az üzenetet azonnal ismételje el és 10 perc múlva
tegyünk még egyszer így. Akkor adjuk meg a pontot, ha az üzenet lényegét 10 perc
után is helyesen tudja visszaadni.
Ha a v.sz.-t nem a megszokott környezetében vizsgáljuk, akkor „tesztelnünk”
kell. Ilyenkor a következő üzenetet adjuk neki: „Müller úr ma nem tud dolgozni
jönni, mert beteg.” Aztán a fenti módon járunk el.

52. Bizonyos m ellékneveket m egért Y

Annak vizsgálatára, hogy megérti-e a v.sz. a mindennapos kifejezéseket öt, idővel
kapcsolatos fogalmat választottunk ki.
Kérdezzük meg a v.sz.-t, mit jelentenek a következő szavak: napi, mindennapi,
rövid, pontos, rendszeres és gyakori. Foglaljuk általa ismert összefüggésben mon­
92 Dr . H.C. G ünzburg

datba a szavakat, és ha magyarázataiból az derül ki, hogy a szavak közül négynek

megértette a jelentését, adjuk meg a pontot.

91 .Q Nyilvános telefont használ Z

Ennek a pontnak a tisztázása nem jelenthet nehézséget, ha a vizsgáló, vagy a
szülők, esetleg egy nevelő stb. látták, hogy a v.sz. nyilvános telefonon beszélt. A
kísérlet sikere vagy sikertelensége dönti el, megadjuk-e a pontot. Ha ez az
információ mégsem áll rendelkezésre, a kikérdezés során meg kell állapítani,
ismeri-e a v.sz. az eljárást.

92.Q Telefonszám után érdeklődik a tudakozónál Z

Az alapvető követelmények a következők:
a) felhívja a tudakozót, és
b) megkérdezi a számot, megadva a kívánt előfizető nevét és címét,
c) helyesen felírj a a számot.

Pénzismeret
Kétségkívül e z a P-A-C 2 legnehezebb fejezete. Azok a fogyatékos személyek, akik
általában jól teljesítenek az X szinten, itt hibákat ejtenek. Mindamellett, a
társadalmi beilleszkedés szempontjából bizonyos fokú pénzismeret elengedhetetlen
és fontosabb, mint az olvasási képesség, melyet sokkal több fogyatékos személy el
tud sajátítani.
A következő tételekhez (13, 14, 53, 54) ne használjunk játékpénzt, csak valódi
érméket. A 93. és 94. feladatnál is előnyösebb valódi pénz használata, de ha a
vizsgálónak nincs kéznél papírpénze, helyettesítő eszköz is használható, pl.
játékpénz vagy papírdarab, melyre felírjuk a szükséges összeget.

Szükséges anyag:
5 db egyforintos, 4 db kétforintos, 4 db ötforintos, 4 db tízforintos, 3 db húszforin­
tos, 3 db ötvenforintos, 3 db százforintos, 1 db kétszáz-forintos.

13. 50 Ft-ból visszaad X

Rakjuk a következő érméket az asztalra:
4 egyforintost, 3 kétforintost, 2 ötforintost, 3 tízforintost
Tegyük fel a következő kérdéseket!
a) Mutasd meg, mennyit kapsz vissza 50 forintból, ha 20 forintért vásárolsz valamit!
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 93

b) Mutasd meg, mennyit kapsz vissza 50 forintból, ha 38 forintért vásárolsz valamit!

Piti nem érti meg az első kérdést, mutassunk egy szabadon választott példát, és
tegyük fel ismét az a) kérdést. Akkor adjuk meg a pontot, ha mindkét kérdésre
helyes választ kapunk.

14. 50 Ft-ig különböző értékű érm éket számol össze X

a) Mutassunk egy kétforintost és 3 egyforintost, és kérdezzük meg: „Mennyi ez?”
b) Mutassunk égy tízforintost és 3 ötforintost, és kérdezzük meg: „Mennyi ez?”
c) Mutassunk egy tízforintost, egy ötforintost és egy kétforintost, és kérdezzük
meg: „Mennyi ez?”
Csak akkor adjuk meg a pontot, ha mindhárom kérdésre helyes választ kapunk.

53. 500 Ft-ból visszaad Y

A következő érméket ill. papírpénzt tesszük az asztalra: 4 ötforintost, 3 tízforintost,
1 ötvenforintost, 2 százforintost, 1 kétszáz-forintost
Kérjük meg a v.sz.-t, hogy számolja össze a pénzt. Ha a válasz helytelen,
hagyjuk itt abba. Egyébként a következőképpen megyünk tovább:
a) Mutasd meg, mennyi marad, ha 350 Ft-ot kiadsz!
b) Mutasd meg, mennyi marad, ha 270 Ft-ot kiadsz!
c) Mutasd meg, mennyi marad, ha 430 Ft-ot kiadsz!
Minden helyesen megoldott feladat után kérdezzük meg, mennyi marad. Csak
akkor adjuk meg a pontot, ha minden válasz helyes.

54. Különböző értékű érm éket számol össze 100 Ft összegig T

A következő érméket tesszük a v.sz. elé az asztalra: 5 egyforintost, 1 ötforintost, 2
tízforintost, 1 húszforintost, 1 ötvenforintost.
Kérjük meg, hogy számolja össze. Szakítsuk félbe, ha nem helyesen számol.
Egyébként kérjük meg, adja oda a következő összegeket:
a) 80 Ft
b) 24 Ft
c) 75 Ft

93. Egyszerű összegeket kiszámol Z

Valamennyi ebben a szakaszban felsorolt érmét tegyük az asztalra, és kérjük meg a
v.sz.-t, vonjon le 70 Ft-ot útiköltségre, 610 Ft-ot bevásárlásra és 200 Ft-ot ebédre.
Kérjük meg, számolja össze az egyes tételeket, és mondja meg az eredményt.
Csak akkor adunk pontot, ha a részlépéseket is helyesen végzi.
94 Dr . H.C. G ünzburg

Ez és a következő 94-es pont csak az érmék és bankjegyek ismeretére

vonatkozik, és nem arra, hogy ezt az ismeretet valódi bevásárlási szituációban
alkalmazni tudja-e. Ennek ellenére meg kell próbálni kideríteni, elég gyors-e a v.sz.
kistételű vásárlások elvégzéséhez. Tanácsos valamennyi számításra 3 perces
időkorlátozást bevezetni. Három perc után még ha helyes választ is kapunk, ezt a
tudást elméletinek kell tekintenünk, mivel a gyakorlatban kevéssé alkalmazható.
Ha a válasz majdnem jó, kérjük meg a v.sz.-t, ellenőrizze még egyszer a
feleletét. Ha nem helyes a válasz, nem adunk pontot. Megkapja viszont a pontot, ha
az időhatáron belül korrigálja válaszát.

9 4 .1 0 0 0 Ft-ná! nagyobb összegeket számol össze Z

Ha nincs kéznél 1000 Ft-os, használhatunk 3 játékbankjegyet, vagy 3 db papírt
1000 Ft felirattal. Kérjük meg a v.sz.-t, adjon az ott levő pénzből 2230 Ft-ot és 1150
Ft-ot. Kérdezzük meg, mennyi ez összesen. Csak akkor adunk pontot, ha
valamennyi válasz helyes (időhatár 3 perc).

Idő és mértékek
15. Megm ondja, hány óra, és az időpontokat tevékenységekkel X
és eseményekkel kapcsolja össze
Ehhez a vizsgálathoz valódi órát, vagy mozgó mutatójú papír órát használunk. A
következő mutatóállásokat mutatjuk, és megkérdezzük, mennyi az idő: 8.10, 1.40,
9.15, 2.45. Kiegészítésképpen mutassunk még két olyan időpontot, melynek a v.sz.
napirendjében jelentősége van (pl. 9 óra: munkakezdet, 12 óra: ebéd), és kérdezzük
meg, mi történik általában ebben az időben. Csak akkor adunk pontot, ha minden
válasz helyes.

16. M egérti az azonos jelentésű időpont jelöléseket X

(pl.: 9 óra 15 perc = negyed 10)
Mutassunk a számlapon 9.15-t, és kérdezzük meg, mennyi az idő. Ha a válasz
helyes, kérdezzük meg, hogyan lehet ezt másképp mondani. Tegyünk ugyanígy a
3.45-tel is. Minden válasznak helyesnek kell lennie, hogy pontot adhassunk.

55. Diktálás után felír időpontokat Y

Kérjük meg a v.sz.-t, írja le a következőket: 10 perccel múlt 8, 1 óra 40, negyed 10,
fél 4.
Akkor adunk pontot, ha a számokat érthetően, a szokásos jelöléssel írja le.
 P-A-C2 K é z ik ö n y v 95

56. Ki tud számolni időtartam okat Y

A következő' kérdéseket tesszük fel:
a) Ha egy tv-műsor fél négytől fél ötig tart, akkor mennyi ideig tart?
b) Ha a tea/kávészünet 3 órától 3 óra 15-ig tart, akkor milyen hosszú?
Mindkét válasznak helyesnek kell lennie, hogy megadhassuk a pontot.

95. M egadott időponthoz 1 vagy 2 órát helyesen hozzáad vagy levon Z

Mutassunk a v.sz.-nek a számlapon 1 órát, és kérdezzük meg, mennyi lesz az idő
két óra múlva.
Aztán mutassunk neki 4.15-öt, és kérdezzük meg, mennyi volt az idő egy órával
ezelőtt.
A pont megadásához mindkét válasznak helyesnek kell lennie.

96. Tud vonalzót, centim étert használni és érti a fél és negyed kifejezéseket Z
Vegyünk egy vonalzót vagy mérőszalagot, és kérjük meg a v.sz.-t, hogy mérjen le
két távolságot (pl. az asztal szélességét, egy könyv hosszát stb.) úgy, hogy az
eredményt föl- ill. lekerekítheti a legközelebbi teljes centiméterre.
Aztán vegyünk egy vonalzót, és kérjük meg a v.sz.-t, húzzon vele egy 2 1/2 cm
és 3 1/4 cm hosszú vonalat.
Ha ezt helyesen csinálja, feltételezhetjük, hogy van elképzelése a fél és negyed
jelentéséről. Csak akkor adunk pontot, ha minden feladatot helyesen oldott meg.
Vizsgáljuk meg ezt az eredményt úgy, hogy a mindennapi életben is lehetőséget
adunk ezeknek a kifejezéseknek a használatára (pl. egy fél kenyér).

írás
17. Elfogadható aláírása van X
Az aláírásnak a következő követelményeknek kell megfelelnie:
a) olvasható,
b) folyóírással (nem nyomtatott betűkkel) írt,
c) családi nevet és legalább egy keresztnevet tartalmaz.

18. Előírt módon megcímez egy borítékot X

Akkor adjuk meg ezt a pontot, ha a v.sz. föl tud írni a borítékra egy nevet címmel,
a) olvashatóan,
b) helyes sorrendben és
c) jó helyesírással.
96 D r . H .C . G ü n z b u r g

57. Ki tudja keresni a számjegyekkel lejegyzett összegnek m egfelelő

bankjegyeket és pénzérméket Y
Mutassunk a v.sz.-nek egy árcédulát (pl.: 1390 Ft), és kérjük meg, hogy az elé tett
pénzből - mely bankjegyeket és érméket is tartalmaz - válasszon ki megfelelő
összeget. Mutassunk három különböző árat a v.sz.-nek. Minden válasznak he­
lyesnek kell lennie, hogy megkaphassa a pontot.
Itt és a 97-es teszttételben a nyomtatott információ megértésén van a hangsúly.
Ebben a pontban a nyomtatott közlés elolvasását és megértését a pénz helyes
kiválasztása jelzi, míg a 97. feladatban ugyanezt írásos válasz tükrözi.

58. Diktálás után összegeket ír fel Y

Kérjük meg a v.sz.-t, írjon fel egy pénzösszeget, pl. 468 Ft. Erre akkor adunk
pontot, ha a számokat olvashatóan írja és azt is jelzi, hogy ezek pénzre vonatkoznak
(hozzáteszi a pénznem rövidítését, pl. Ft, DM), és ha a tizedesek helyét a szokásos
jellel, pl. ponttal vagy vesszővel világosan megjelöli. Három összeget diktáljunk. A
pontot akkor adhatjuk meg, ha minden válasz helyes.

97. Az űrlap főbb pontjait nagyrészt helyesen tölti ki Z

Ennek a tételnek az értékeléséhez olyan űrlapot használunk, mely a következő pon­
tokat tartalmazza: dátum, vezeték- és keresztnév, cím, életkor, születés ideje,
aláírás.
Kérjük meg a v.sz.-t, töltse ki. Néhány helyesírási hiba megengedett. Akkor
adunk pontot, ha a felsorolt információkat a megfelelő helyre írja.

98. Rövid köszönőlevelet ír a feladó megjelölésével Z

Kérjük meg a v.sz.-t, írjon köszönőlevelet egy ajándékért.
Akkor adunk pontot, ha
a) a feladó helyére a saját címét írja,
b) megszólítást használ (Kedves...),
c) megköszöni az ajándékot,
d) odaillő zárómondatot használ, aláírja a levelet,
e) olvashatóan ír (a helyesírási hibákat kezeljük nagyvonalúan).

Olvasás
19. Egyszerű nyom tatott feliratokat m egért X
A v.sz. felismer és megért néhány olyan egyszerű feliratot, mint pl. tömegköz­
lekedési eszközön Dohányozni tilos! Veszély stb. Akkor adunk pontot, ha a v.sz.
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 97

legalább 10 feliratot elolvas és megmagyaráz. Mivel ezt a pontot nehéz lesz

természetes szituációban vizsgálni, készítsünk legalább 15 nagy, nyomtatott betűs
feliratot. írjuk a mondatokat és szavakat úgy, ahogyan a tömegközlekedési
eszközökön és hasonló helyeken elóTordulnak.

20. Egyszerű nyom tatott szöveget elolvas és m egért X

Adjunk a v.sz.-nek egy tévéműsort, és mondassuk el vele, milyen adás lesz két
meghatározott időpontban, vagy adjunk neki egy mintaétlapot és olvastassunk el
kettőt a kínált ételek (nem italok!) közül.

59.Q 9 éves gyermekek számára ajánlott könyveket olvas Y

Ezt az információt legjobb olyan valakitől beszereznünk, aki a v.sz-t jól ismeri és
tisztában van az olvasási szokásaival.
Ha ilyen felvilágosítás nem áll rendelkezésre, azt kell megtudnunk, hogy
a) kellő gyakorlata van-e már az olvasásban (legalább a 9 évesek szintjén olvas) és
b) hogy használja-e olvasási készségét (kérdezzük meg, mit olvasott az utóbbi
időben stb.).

60. Napilapokból, magazinokból stb. megjegyez néhány inform ációtöredéket Y

Ennek a pontnak az értékeléséhez kérdezzük meg a v.sz.-t, milyen napilapokat,
újságokat olvas, és mire emlékszik valamelyik utóbbi számból.

99.Q Jó olvasási készséget igénylő könyveket olvas Z

Ezt az információt is olyan személytől legjobb beszerezni, aki ismeri a v.sz.
olvasási szokásait. Egyébként akkor adjunk pontot, ha a v.sz. olvasási készsége
körülbelül egy 12 évesének felel meg, és ha könnyen érthető, felnőttek számára
írott könyveket olvas.

100.Q Olvasási készségét információszerzésre használja Z

Akkor adunk pontot, ha a v.sz. keresi és megérti a nyomtatott információkat (pl.
futball eredmények, apróhirdetések, állásajánlatok stb.).
98 D r. H.C. G ünzburg

Vásárlás
E körcikk pontjai nagyrészt a vásárlási szituációra vonatkoznak, a pénz.zel való
bánás kevésbé fontos.
A vizsgálat célja, hogy megállapítsuk, képes-e a v.sz. bizonyos szituációkban
emberekkel érintkezni, és érti-e, hogy a bevásárlás nem csak abból áll, hogy
egyszerűen elveszi a dolgokat, amikor meglátja.
Gondoljunk arra is, hogy az első két pont (21., 22.) nem igényel túlságosan
magas szintű kompetenciát (X szint), és nem feltétlenül szükséges, hogy a v.sz. jól
tudjon pén zzel bánni. Ezért könnyen lehetséges, hogy valaki megkapja a 21., 22.
pontot, noha a Pénzismeret körcikkben egyetlen pontot sem tudott elérni. Az
önállóbb élethelyzetekre vonatkozó Y és Z szinteknél azonban már kell tudni
valamennyire a pénzzel bánni.

21.Q Kisebb bevásárlásokat végez önkiszolgáló boltban vagy áruházban X

Itt egyszerűen az áru kiválasztását és kifizetését várjuk el anélkül, hogy közben
beszélni kellene.
A v.sz.-nek meg kell tudnia különböztetni az önkiszolgáló boltot a hagyományos
üzletektől,
a) az önkiszolgáló boltban meg kell találnia a megfelelő részleget, ahol bizonyos
cikkeket megkaphat, és
b) segítségadás nélkül kell az áruval és elegendő pénzzel a pénztárhoz mennie. (Ezt
a pontot akkor is meg kell adnunk, ha a fizetésnél segítenünk kell.)

22.Q Két különböző helyen vásárolja meg az élelmiszert X

Azt kell megtudni, hogy a v.sz. vásárolt-e már magának élelmiszert, m égpedig
kisebb boltokban (zöldséges, hentes, pékség stb.), nem a nagy árukínálattal
rendelkező, önkiszolgáló áruházakban (21. kérdés). Azt, hogy képes-e erre, csak
olyan környezetben lehet vizsgálni, ahol vannak különböző szaküzletek. Hogy
pontot kapjon, a fogyatékos személynek legalább két különböző bevásárló helyet
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 99

kell megemlíteni, ahol készpénz ellenében vásárolhat egyszerű élelmiszereket (pl.

pékség, tejbolt stb.).
Fontos, hogy csak akkor adjunk pontot, ha biztos, hogy a v.sz. világosan
elmondja kívánságát, és nem csak elveszi a dolgokat, mint a 21. pontban. A
hangsúly az emberekkel való párbeszéden van és nem a vásárlás technikai részén.

61 .Q Szaküzletekben kisebb vásárlásokat végez Y

Ez a tétel hasonló a 22-eshez. Azt vizsgálja, hogy a v.sz. mennyire járatos olyan
vásárlásokban, amikor nem élelmiszert, hanem más árut vesz szaküzletben.
Ugyanúgy, mint a 22. pontban, a v.sz. csak akkor mutathatja meg ezt a képességét,
ha lakóhelyén vannak különböző' szaküzletek. A vizsgálónak tekintettel kell lennie
a helyi adottságokra. Csak akkor adjuk meg a pontot, ha a v.sz. - az élelmiszer
üzleteken kívül - legalább 3 különböző' helyen vásárolt, és ezekért elegendő'
pénzzel fizetett (pl. háztartási boltban).

62. Önkiszolgáló üzletekben kisebb ruhadarabokat és fehérnem űt vásárol Y

Hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek
a) tudnia kell, hogy eltérő' méretek vannak,
b) ismernie kell saját méretét,
c) és kell ismernie a nagyságjelzéseket (pl. S, M, L).
Ez a pont kisebb ruhadarabokra vonatkozik, pl. kesztyű, zokni, alsónadrág stb. Nem
szükséges, hogy a v.sz. tudjon a pénzzel bánni.

101.Q Maga vásárolja meg a ruháit, ismeri a m éreteit Z

Itt akkor adunk pontot, ha a v.sz. legalább két testméretét ismeri: pl. férfiak a
nyakbőségüket és cipőméretüket, nők a csípőbőségüket és a cipőméretüket stb.
A vásárlásnál kívánságait és méreteit érthetően és világosan közölje.

102.Q Kisebb javításokat rendel meg Z

Hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek legalább egy idevágó tapasztalattal kell
rendelkeznie, pl. karóra, rádió stb. javíttatása. Ilyen esetekben győződjünk meg
arról, hogy
a) a megfelelő helyre ment,
b) a megrendelés előtt érdeklődött a javítás költségéről,
c) aztán megkérdezte, mennyi ideig fog tartani a javítás.
100 D r . H .C . G ü n z b u r g

Udvariasság
23. Barátságos és készséges, betartja az alapvető udvariassági form ákat X
Akkor adunk pontot, ha a v.sz. olyan szokásos szófordulatokat, mint kérem,
köszönöm, Jó reggelt!, Jó napot! használ anélkül, hogy erre figyelmeztetni kellene.
Általában mindenkivel szemben udvariasan viselkedik. Nem adunk pontot, ha
viselkedése, bár nem kifejezetten sértő vagy udvariatlan, de egyszerűen passzív. A
fogyatékos embereknek is bizonyos szintű jólneveltséget kell mutatniuk a másokkal
való mindennapi érintkezések során.

24. Nem nyúl idegen tulajdonhoz és engedély nélkül X

semmit nem vesz kölcsön
Ez a tétel magyarázat nélkül is érthető, és a vizsgálónak belátása szerint kell
elbírálni.

63. Udvarias, kopog az ajtón, bocsánatot kér stb. Y

Itt magasabb követelményeket támasztunk az elfogadható viselkedésre vonat­
kozóan, mint a 23. tételben. A mechanikus reagálás (köszönöm, kérem stb.) helyett
inkább azt követeljük meg, hogy az aktuális szituációhoz igazítsa a viselkedését.
Tekintettel kell lennie a többi ember igényeire (pl.: ajtót nyit, székről gondoskodik,
az asztalnál továbbadja az ételt, kopogtat az ajtón, elnézést kér stb.). Csak akkor
adunk pontot, ha legalább három ilyen szintű viselkedésforma megfigyelhető a v.sz.
spontán viselkedésében (tehát figyelmeztetés nélkül cselekszik így).

64. Munkavégzés közben súrlódások nélkül illeszkedik be a csoportba Y

A csoporttal való együttműködésen itt egyszerűen azt értjük, hogy a fogyatékos
személy spontán viselkedése nem zavarja a többiek tevékenységet.
„Idegesítő” viselkedéssel (saját maga előtérbe helyezésével vagy túlságosan sok
és hangos beszéddel) ne váltson ki elutasítást, ellenségeskedést stb. és általában
engednie kell a csoport elutasítás formájában megmutatkozó nyomásának. A
vizsgáló lehetőleg munkaszituációban történő megfigyelésre alapozza ítéletét.

103. Készséggel és barátságosan fogadja az utasításokat Z

Hogy itt pontot adhassunk, ahhoz az ezt megelőző 23-as és 63-as tételekben is
igenlő választ kellett adnunk. A v.sz.-nek elégedetlenkedés nélkül kell fogadnia az
utasításokat, és általában igyekeznie kell ezeket teljesíteni. Ennek az alapvetően
udvarias viselkedésnek idegenekkel, valamint olyanokkal szemben is meg kell
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 101

nyilvánulnia, akik nem közvetlen tekintély-személyek a fogyatékos személy

számára.

104. Másokkal megosztja és/vagy kölcsönadja saját dolgait Z

Ez egy további példája annak, hogy a v.sz. mások igényeit képes figyelembe venni.
Itt azt várjuk el, hogy önszántából adja ki kezéből a személyes tulajdonát, és nem
elegendő a másokkal való általános udvarias viselkedés, mint a 23-as és 63-as
pontban. Legegyszerűbb esetben azt értjük ezen, hogy a v.sz. valamilyen apró
áldozatot hoz, hogy megfeleljen az általános udvariassági szabályoknak (pl.
cigarettát, édességet kínál körbe).

Házimunka
25. Rutinmunkákat végez X
Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a v.sz. egy bizonyos munkát elejétől a végéig
nagyrészt elfogadhatóan és rendszeresen, rutinszerűen végez akkor is, ha erre
esetleg emlékeztetni kell (pl. mosogatás, asztalterítés, söprés stb.).

26. Rendben tartja a holmiját, kitakarítja a saját lakrészét X

Hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek bizonyos felelősségérzetet kell mutatnia,
hogy tulajdonát rendben tartsa. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szekrényét
elfogadhatóan rendbe rakja, és a közvetlen környezetét úgy rendezi, hogy nem kell
állandóan rakodni utána. (A napi rendrakás nem szükséges, de legalább hetenként
egyszer kísérletet kell tennie.)

65. Q Pirítóst készít tojással, paradicsommal, Y

szardíniával vagy sajttal vagy más hasonló nehézségű ételt
A v.sz.-nek tudnia kell, hogyan pirítson kenyeret és készítsen valami rávalót. Az
eredménynek ehetőnek kell lennie. Más hasonló nehézségű konyhai feladat
teljesítése is elfogadható ennél a pontnál.

66.Q Megbízható, ha kisgyermekre vagy háziállatra vigyáz Y

Itt azt kell megállapítani, elég megbízhatónak tekinthető-e a v.sz. ahhoz, hogy
kisgyermekek vagy háziállatok felügyeletével bízzuk meg. A háziállatról való
gondoskodás az etetést, tisztántartást, szükség esetén a sétáltatást foglalja magában.
Ha gyerekekről van szó, a gondosság és figyelem csak olyan egyszerű feladatokra
102 D r . H .C . G ü n z b u r g

vonatkozik, mint pl. sétálni menni a gyerekekkel és játék közben szemmel tartani
őket. Csak akkor adunk pontot, ha ebben a felelősség érzetben akkor is
megbízhatunk, amikor a tevékenység a v.sz. számára már elvesztette az újdonság
örömét.

105.Q Teljes reggelit tud készíteni Z

Hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek nemcsak arra kell képesnek lennie, hogy
valami ehetőt készítsen (mint a 65-ös tételnél), hanem a tevékenységeket elég jó]
kell egymáshoz hangolnia ahhoz, hogy megfelelő időre készítsen el valami italt
(kávét, teát). Ez a minimális elvárás.
Ha valamivel igényesebb helyről származik, nyugodtan kérhetünk nehezebbet
is. Gondoljunk arra, hogy a fogyatékos embernek elfogadhatóvá kell válnia abban a
közösségben, ahol él.

106.Q M egfelelő ebédet/vacsorát tud „főzni" Z

Az ebédnek vagy vacsorának húst vagy halat kell tartalmaznia, valamint főzeléket,
burgonyát vagy rizst. Az értékeléshez elegendő, ha a v.sz. csak egyetlen ilyen
jellegű egyszerű menüt tud elkészíteni, feltéve, hogy úgy hangolja össze az
előkészítést és a főzést, hogy minden egy időben készüljön el. Felhasználhat
konzervet, de nem adhatunk pontot, ha az egész ebéd/vacsora konzervből készül.

Pénzügyi ismeretek
27.Q Ismeri a szabványos levél postai díját és tudja, hogy bélyeg hol kapható X
Ezt a pontot csak akkor szabad megadni, ha a v.sz. tudja, hogy hol lehet bélyeget
vásárolni (postahivatal, bélyegautomata stb.), és ezt az ismeretet már alkalmazta is.
Ismernie kell a szabványos levél pontos díját.

28.Q Meg tudja nevezni heti kiadásainak néhány állandó tételét X

Ennél a tételnél azt vizsgáljuk, hogy a v.sz.-nek pontos elképzelése van-e arról,
hogy kívánatos a kiadásokat előre megtervezni, ahelyett, hogy egyszerűen
pillanatnyi ötlettől vezérelve pénzt adna ki. A tervezés a kereset nagysága szerint
különböző, de a v.sz.-nek a rendszeres kiadások közül, amelyeket a heti kiadási
tervnél figyelembe kell venni legalább négyet meg kell tudnia nevezni (pl. lakbér,
étkezés, fűtés, mosás, dohányzás, utazási költség, szórakozás).
 P-A-C2 K é z ik ö n y v 103

67. Q M eghatározott cél érdekében takarékoskodik Y

és ismeri a pénzintézet igénybevételének előnyeit
E tétel és a következő' között az a különbség, hogy ez a pont meghatározott célú
takarékosságra vonatkozik. A pontot a v.sz csak akkor kaphatja meg, ha
kimutathatóan tud takarékoskodni, vagy jelenleg egy határozott célra gyűjt, pl.
üdülésre, kerékpárra, rádióra stb. Nem értékelhetőek a határozatlan válaszok, pl. „a
nehéz időkre”, „ha majd kell” stb. Éppen így nem lehet értékelni a takarékosságnak
azokat a formáit sem, amelyekkel nem hozzák kapcsolatba más emberekkel, pl.
gyűjtés a padlódeszka alatt stb. Ezen a szinten a v.sz.-nek képesnek kell lennie arra,
hogy a takarékosságnak legalább még egy funkcióját megadja, mint pl. a tőke
kamatozása, a biztosabb őrzés, annak elkerülése, hogy a pénz a „keze között
szétfolyjék”.

68.Q M egtakarított pénzét bankba vagy takarékpénztárba teszi Y

Ahhoz, hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek valamilyen takarékszámlával kell
rendelkeznie (postahivatal, bank stb.), ahová rendszeresen pénzt fizet. Tudatában
kell lennie, hogy a rendszeres befizetéseit, ha akarja, visszaveheti, és a felmérőnek
meg kell róla győződnie, hogy erre képes is. Ennek a pontnak az a célja, hogy
megállapítsuk a v.sz.-ról, érti-e, hogy a befizetett pénz az övé marad, és szabadon
rendelkezhet felette. Ha a személyzet ösztönzésére a pénzét rendszeresen
valamelyik dolgozónak adja, az itt nem értékelhető. Nem kell, hogy képes legyen a
nyomtatványokat kitölteni, ehhez kérhet másoktól segítséget, elég, ha tisztában van
azzal, hogy bankkimutatásra, takarékkönyvre vagy más dokumentumra van
szüksége ahhoz, hogy igazolja magát, ha a pénzét legközelebb ki akarja venni.

107.Q Érti a bérlevonások jelentőségét, rendeltetését Z

Hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek tudnia kell, hogy a béréből levonnak
bizonyos összegeket és ezek közül legalább két szokásost meg kell tudnia nevezni,
pl. adó, betegbiztosítás, nyugdíjjárulék. E levonások közül legalább egynek ismerje
a célját, pl. a Társadalom Biztosító fizeti a munkanélküli segélyt. Határozatlan
magyarázatok, mint pl. „ezt az állam kapja”, nem elegendőek. A fogyatékos
személynek meg kell értenie, hogy a bérlevonások meghatározott társadalmi célt
szolgálnak és nem a munkaadók sikkasztják el ezeket az összegeket.

108. Q Ismeri a betegállományba vétel Z

és a táppénzfolyósítás intézésének m ódját, teendőit
E pont megszerzéséhez a v.sz.-nek a következő három kritériumnak kell eleget
tennie:
104 D r. H.C. G ünzburg

a) Tudnia kell, hogy a betegség keresetkieséshez vezethet.

b) Tudnia kell, hogy mikor van szüksége igazolásra, és azt milyen módon kaphatja
meg.
c) Tudnia kell, hogy a kapott igazolással mit kell csinálni.
d) Információszerzés, kommunikáció idegenekkel

Információszerzés, kommunikáció idegenekkel

29. Q Felvilágosítást tud kérni rendőröktől vagy járókelőktől X
Ahhoz, hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek tudnia kell, hogy a rendőröktől
vagy a járókelőktől információkat kérhet. Ha felvilágosításra van szüksége, ne
féljen hozzájuk fordulni.

30. Q Az üzletekben kérni tud bizonyos cikkeket, X

és nemcsak rámutatással jelzi kívánságát
Ennél a tételnél az a fontos, hogy a v.sz. megfelelően meg tudja értetni az eladóval,
hogy mit szeretne, pl. nagyobb vagy kisebb méretet, valami olcsóbbat vagy
drágábbat, másik színben stb. Vagyis, ne elégedjen meg azzal, amit megmutatnak
neki, tudjon idegenhez fordulni, és megfelelően és érthetően fejezze ki magát.

69.Q Felvilágosítást tud kérni szokatlan helyeken, ism eretlenektől Y

Ez a tétel akkor értékelhető, ha a v.sz. vásárlásoknál felvilágosítást tud kérni (30.
tétel), és legalább egy ismeretlen helyen érdeklődni tud valami után, pl. szállást
keres, utazással kapcsolatban valamilyen felvilágosítást kér stb.

70.Q Kávéházba, falatozóba stb. jár, ahol rendelnie kell Y

Ennek a pontnak a megadásához a vizsgálatvezetőnek meg kell bizonyosodnia
arról, hogy a v.sz. rendelt-e már valaha egy általa kiválasztott ételt pincértől vagy
egy büfében. Ez több önbizalmat kíván, mint amikor egy önkiszolgáló étteremben
elveszi az ételt a pultról (ld. 82. tétel: Megfelelően gondoskodik magáról
önkiszolgáló étteremben).

109.Q Ismeretlen helyzetekre is vállalkozik, beszélgetést kezdeményez Z

Ahhoz, hogy ezt a pontot megadjuk, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a v.sz.
helyt állt-e már számára ismeretlen helyzetben, pl. egy kórház ambulanciáján,
megbeszélésen stb. és ezekben a helyzetekben megfelelő kéréseket fogalmazott
meg és meg tudta-e szerezni a szükséges információkat. A pontot akkor adjuk meg,
 P-A-C2 K é z ik ö n y v 105

ha a fogyatékos egyén kellő Önbizalommal tud megszólítani másokat, és nem riad

vissza a szituáció ismeretlenségétől.

110.Q Szükség esetén gondoskodni tud nyomtatványokról és engedélyekről Z

Ezt a pontot akkor adhatjuk meg, ha a v.sz.:
a) legalább egy olyan esetet meg tud nevezni, amikor nyomtatványra van szükség,
b) legalább egy olyan esetet meg tud nevezni, amikor engedélyre van szükség,
c) tudja, mik a következményei annak, ha az eljárást elmulasztja, és
d) bebizonyítja, hogy legalább egy esetben elintézett egy ilyen engedélyt vagy
kérelmet.

TEVÉKENYSÉG

Manuális tevékenységek
31. Kézügyessége elég jó, pl. kalapá^varr X
Ennél a tételnél a vizsgálat vezetőjének kell eldöntetnie, hogy mit jelent az „elég
jó”. Legjobb megoldás, ha a teljesítőképességet az egyszerű szerszámok használata,
vagy a varrásnál megnyilvánuló ügyesség alapján ítéljük meg. Akkor adjuk meg a
pontot, ha a v.sz. egy kb. 5 cm hosszú szöget egyenesen be tud verni egy darab
fába, vagy meg tud varrni egy kb. 30 cm hosszú, nagyjából egyenes szegélyt.

32. Elvégez olyan egyszerű feladatokat, amelyek nem fordulnak elő minden nap X
Ennél a tételnél azt az ügyességet értékeljük, amellyel a v.sz. különböző egyszerű,
kézügyességet igénylő, alkalmi munkákat végez. E pont teljesítéséhez elegendő
ilyen jellegű munkák elvégzése, mint pl. ruhadarabok összehajtogatása, a mosott
ruha kicsavarása, sárgaréz vagy ezüst tisztítása, bánás enyvvel, ragasztóanyaggal
stb., gombok felvarrása, autómosás. A pont megadásának feltétele, hogy a v.sz.-t
legalább 3 olyan különböző tevékenység elvégzésére tartsuk képesnek, amelyek
nem fordulnak elő annyira rendszeresen, hogy rutinmunkáknak tekinthetnénk őket
(25. tétel). A vizsgálónak kell eldöntenie, hogy az a bizonyos munka, amelyet a
v.sz. elvégez, megfelel-e a fenti leírásnak.
106 D r . H .C . G ü n z b u r g

71. Tartós felügyelet nélkül kitartással végez el egyszerű feladatokat Y

Ez a tétel azt a képességet vizsgálja, hogy a v.sz. kitartóan végez-e alkalmi
munkákat, és abban különbözik az előző (32.) tételtől, hogy itt elvárjuk tóle, hogy
olyan feladatokkal birkózzon meg, amelyek talán hosszabb idó't vesznek igénybe,
és addig kell ezeket végeznie, amíg a feladattal kész nem lesz. Egyszerű munkákról
van szó, pl. ásás, melyet a v.sz.-nek minimális felügyelet mellett kell elvégeznie. Ki
kell tartania a feladat elvégzéséhez szükséges idő alatt. Példák ilyen jellegű
munkára: ásás, porszívózás, vasalás, fűnyírás, gyomlálás stb.

72. Felügyelet nélkül végez el bonyolultabb feladatokat Y

Ahhoz, hogy ezt a pontot megkapja, a v.sz.-nek előzetes magyarázatok és
bemutatás után kell több műveletből álló feladatokat teljesíteni, pl. virághagymákat
ültetni, a kerékpár defektjét kijavítani, tapétázni. A feladat különböző műveleteit
helyes sorrendben és kitartással kell végezni. Mindehhez ne legyen szüksége
folyamatos buzdításra.

111. Bonyolultabb és hasznos munkákat végez Z

A pont megadásának feltétele, hogy a v.sz. önállóan és kielégítően végezzen
hasznos munkákat, pl. fűrészelés, mosás, falfestés, kerti munka.

112. Q Rendszeresen végez segédmunka jellegű, Z

egyszerű tevékenységeket vagy teljes-munkaidős állása van
Ennek a tételnek az a célja, hogy pontos képet nyerjünk arról, hogy a v.sz.
mennyire kitartó a rutinmunkákban. A pontot természetesen megadjuk, ha a v.sz.
egész napos tevékenységet végez. A hangsúly a bizonyos szintű alkalmi munka
rendszerességén van (legalább egyszer hetente), amiért fizetést is kap, pl.
autómosás, újságkihordás, segítés áruszállításnál, parasztgazdaságban vagy a
gazdasági udvarban stb. Többféle tevékenység is szóba jöhet. A pont akkor adható
meg, ha a v.sz. hosszabb ideje (legalább 2 hónapja) naponta vagy hetente néhány
órán át végez egy bizonyos tevékenységet. Nem lehet megadni a pontot, ha a v.sz. a
nem megfelelő munkateljesítmény következtében gyakran változtatja munkahelyét.

Szabadidős tevékenység
Ennek a körcikknek a célja megállapítani, hogy a v.sz. milyen mértékben tudja
kihasználni a szabadidejét. Nem az a legfontosabb, hogy szociálisan aktív-e, hanem
az, hogy tud-e egyáltalán valamit kezdeni a szabadidővel.
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 107

33.Q Saját maga alakítja szabadidejét X

Az értékelésnél az a lényeg, hogy a v.sz. ki tudja-e önállóan tölteni a szabad idejét,
ahelyett, hogy annak szervezését valaki más venné át. Nem szükséges az aktív
részvétel a játékokban, de örömet vagy érdeklődést kell mutatnia akkor, ha
futballmérkőzést, táncot, tévét stb. néz.

34.Q Fizikailag nem m egerőltető szobai játékokat játszik X

Ezekhez a játékokhoz, pl. a kártyajátékokhoz, kevesebb fizikai erő szükséges, mint
a 113. tételben felsoroltakhoz, de az értékelésnél ugyanazok a kritériumok
érvényesek. Ez azt jelenti, hogy a v.sz.-nek be kell kapcsolódnia a játékba, ha csak
alkalomszerűen is, és hogy az utóbbi időben részt kellett vegyen ilyen játékban.

73.Q Aktívan érdeklődik a tánc iránt Y

A kulcsszó itt az „aktív”. A pont megadásának feltétele, hogy a v.sz. vegyen részt
táncos rendezvényeken és maga is táncoljon.

74.Q Klub, csapat vagy más egyesület aktív tagja Y

Ez a tétel könnyen érthető. A hangsúly az „aktív” szón van, amit azt jelenti, hogy a
v.sz. részt vesz egy ilyen egyesület összejövetelein, és valamilyen módon
bekapcsolódik a programba.

113.Q Csoportos játékokat játszik Z

Ennek a pontnak az elnyeréséhez az szükséges, hogy a v.sz., ha csak
alkalomszerűen is, részt vegyen olyan játékokban, amelyeket játékszabályok
szerint, társakkal játszanak (futball, röplabda, kosárlabda, tollaslabda, teke stb.). A
pontot nem adjuk meg, ha az utóbbi időben nem játszott ilyen játékokat.

114.Q Van valamilyen hobbija Z

A pont megadásához elegendő gyűjtés, kötés, horgolás, horgászás, modellépítés stb.
szintű hobby, melyet a v.sz. már viszonylag hosszabb ideje folytat.

Munkavégzés
E körcikk felépítése abban különbözik a P-A-C 2 többi körcikkétől, hogy a
tételeket becslési skála formájában adtuk meg. Minden címszó alatt 3 lehetőség
van, amelyekből mindig csak egy, a v.sz. munkavégzését leginkább jellemző leírást
kell kiválasztanunk. Ezután vonalkázzuk be a diagramon a teszttételnek megfelelő
108 D r. H.C. G ünzburg

mezőt, és az összes alatta lévőt is. Vagyis amilyen szinten a v.sz. teljesít, azért kap
pontot, az alacsonyabb szinteket pedig teljesítettnek vesszük.
Például: Ha valaki megkapja a 117. pontot (lendületesen dolgozik anélkül, hogy
az időt elpocsékolná, felügyelet nem szükséges) a Tempó és teljesítmény
körcikkben, akkor az előző két pontot, a 77-et és a 37-et is meg kell neki adni. Ez
azt jelenti, hogy mind a három mezőt (37, 77 és 117) bevonalkázzuk, de
természetesen csak a legjobb teljesítmény - tehát ebben az esetben a 117. pont -
jelenti a munkavégzés megfelelő leírását.
A diagramon ugyanez a részterület jelzi a v.sz. megbízhatóságát is. Előfordul,
hogy a v.sz. csak a 38. tételt teljesíti, így ezt erősen színezzük be. Ebben az esetben
a diagramon a 37, 38, 77, és 117. tételek erősen színezettek, míg a 78, 118. pontok
halványak lesznek.
Hozzá kell tennünk, hogy a munkavégzésről szóló körcikk tételei közül egyik
sem vonatkozik a teljesen elégtelen munkateljesítményre. A legalacsonyabb
fokozatok megfogalmazásában is a magatartás valamilyen pozitív elemét találjuk.
Ha a v.sz. teljesítménye olyan gyenge, hogy a legalsó fokozat sem éri el, akkor a
diagramnak ezeket a mezőit halványan vonalkázzuk be, vagy húzzuk át átlósan. Ez
azt jelzi, hogy a teljesítmény ezen a részterületen nem felel meg a P-A-C 2
minimális követelményeinek.
Ez az értékelés a rendszeres, egész napos vagy néhány órás munkateljesít­
ményre vonatkozik és nem érvényes az alkalmi munkákra. Abban az esetben, ha az
illető személy nem végez rendszeres munkát, akkor a vizsgálatnál ezt a körcikket
teljesen ki kell hagyni.
(A pontozási kritériumok az űrlapon találhatók.)

b) AZ INTERJÚ
A FOGYATÉKOS EGYÉN KIKÉRDEZÉSÉNEK
MÓDJA
A vizsgálatvezető és a v.sz. üljenek egymással szemben, lehetőleg egy asztalnál. A
v.v. egy általános bevezetéssel kezdje a beszélgetést. („Hogy van ma?” - „Mi
mindent csinált ma reggel?” stb.) Aztán hozza szóba az első témát, melynek során
kezdetben még egészen általánosan - a Közlekedés és kisebb utazások témáról
beszélgetnek. Ez történhet úgy, hogy a beszélgetést „egy hétvégi látogatás otthon”
vagy egy olyan hasonló témára tereljük, amellyel kapcsolatban a v.sz.-nek
 P-A-C2 K é z ik ö n y v 109

tapasztalatai vannak. Nagy a jelentősége annak, hogy ebben a stádiumban jó

kontaktust alakítsunk ki.
Minden új témát az elsőhöz hasonlóan hozzunk szóba. A téma bevezetésénél
biztosítani kell, hogy a v.sz. is aktívan részt vegyen, és ne csak üljön a beszélgetést
teljesen átengedve a vizsgálónak. Nagyon fontos, hogy a vizsgáló mind a 6
témakörben tökéletesen tisztában legyen a teszttételek értékelési kritériumaival. Ha
egy témáról már megindult a beszélgetés, akkor a vizsgáló külön-külön tisztázhatja
az egyes teszttételeket, mikor melyikről van éppen szó. A kevésbé beszédes
fogyatékos egyéneket gyakran bíztatnunk kell, de a legtöbb esetben éppen ezzel
kerülhetjük el, hogy „jó és rossz” válaszokon alapuló „kihallgatás” és kikérdezés
légköre alakuljon ki.
Összesen 6 témakör van, amelyek címei utalnak a hozzájuk kapcsolódó témára.
Igen fontos, hogy a vizsgálatvezető nagyon figyelmesen olvassa el a tételek
részletes leírását. Ezek ismeretében tetszés szerint tervezze meg azt, hogy hogyan
vezeti be az egyes témákat. Az interjú témáit a jobb áttekinthetőség kedvéért
rendszereztük, de a témák és tételek kikérdezése történhet bármilyen tetszés szerinti
sorrendben. A beszélgetés során a v.sz. gyakran spontán ad választ olyan
kérdésekre, melyeket a v.v. még fel sem tett, vagy adódhatnak olyan alkalmak,
amikor célszerűbb eltérni az alább leírt sorrendtói. A v.v.-nek elsősorban arra kell
figyelnie, hogy a kapott információ alapján el tudja-e dönteni, hogy a válasz
megfelel-e a tételek értékelési kritériumainak, de az információk észrevétlen
megszerzésére bármilyen tetszőleges eljárást alkalmazhat.

A BESZÉLGETÉS TÉMÁI
1. Közlekedés és kisebb utazások
A beszélgetést könnyen el lehet kezdeni azzal, hogy megkérdezzük a v.sz.-t, mivel
szokta az idejét otthonán kívül tölteni, hogyan jut el ezekre a helyekre, hol járt már.
Az e témáról folyó beszélgetés lehetővé teszi, hogy értékeljük a Közlekedés,
tájékozódás fejezet összes teszttételét, valamint két kérdést az Ismeretszerzés,
kommunikáció idegenekkel teszttételei közül.

7. Q Kis távolságon tömegközlekedési eszközt használ.

8. Q Olyan kisebb megbízatásokat teljesít, melyekhez át kell mennie az úttesten.
47.Q Tömegközlekedési eszközöket használ olyan útvonalakon, ahol legalább
egyszer át kell szállnia.
48.Q Legalább 6 környékbeli helyre odatalál (kávézó, bolt, templom stb.)
110 D r . H .C . G ü n z b u r g

87.Q Közlekedési eszközöket használ számára ismeretlen, nem túl bonyolult

útvonalon.
88.Q Képes megtudakolni a tervezett út részleteit.
29.Q Felvilágosítást tud kérni rendőröktől vagy járókelőktől.
69.Q Felvilágosítást tud kérni szokatlan helyeken ismeretlenektől.

2. Vásárlás
A beszélgetést könnyedén terelhetjük a bevásárlással kapcsolatos élményekre, és
pontos képet szerezhetünk arról, hogy a v.sz. mennyire boldogul egyedül és
mennyit kell helyette elvégezni.
E témánál feldolgozzuk a Vásárlás-t érintő összes teszttételt és két ide
vonatkozó kérdést az Ism eretszerzés, kom m unikáció idegenekkel fejezetből.

21. Q Kisebb bevásárlásokat végez önkiszolgáló boltban vagy áruházban.

22. Q Két különböző helyen vásárolja meg az élelmiszert.
61. Q Szaküzletekben kisebb vásárlásokat végez.
62. Q Önkiszolgáló üzletekben kisebb ruhadarabokat és fehérneműt vásárol.
101.Q Maga vásárolja meg a ruháit, ismeri a méreteit.
102.Q Kisebb javításokat rendel meg.
30. Q Az üzletekben kérni tud bizonyos cikkeket, és nemcsak rámutatással jelzi
kívánságát.
70. Q Kávéházba, falatozóba stb. jár, ahol rendelnie kell.

3. Önállóság
A vásárlás témakörről könnyedén áttérhetünk más fontos - otthonon kívüli -
tevékenységekre. Észrevétlenül kikérdezhetjük, hogy igénybe veszi-e a következő
szolgáltatásokat: fodrász (83), cipész (85), patyolat (86), önkiszolgáló büfé (82). A
postahivatal eléggé fontos intézmény a hétköznapi életben, és amikor szóba
hozzuk, meg kell győződnünk arról, hogy a v.sz. tisztában van-e a postai díjakkal
(27), a takarékkönyvvel való bánásmóddal (68) és a kérelmekkel, nyomtat­
ványokkal stb. (110). Általában itt megfelelő alkalom adódik arra, hogy megtudjuk
ismereteit a telefon kezeléséről (12, 91, 92).
A beszélgetést azután könnyedén vezethetjük át a munkahelyi tapasztalatokra és
a fizetésre. így szóba kerül az adózás (107), a kiadások beosztásának szükségessége
(28) és a takarékosság (67). Ezen a helyen információkat lehet szerezni a rendszeres
jövedelemről (112) is.
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 111

Nagyon valószínű, hogy a vizsgálónak ekkorra már sikerült kialakítani a

véleményét arról, hogy hogyan értékelje a 109-es teszttételt (Ismeretlen helyzetekre
is vállalkozik). Ha mégsem, akkor e témánál is feltehet ezzel kapcsolatban
kérdéseket, bár a következő körcikkről szóló beszélgetés folyamán is sorra
kerülhet.

82. Q Minden további nélkül gondoskodik magáról egy önkiszolgáló étteremben

vagy gyorsbüfében.
83. Q Önszántából gondoskodik arról, hogy haját levágassa ill. rendbe hozassa.
85. Q Cipőjét megjavíttatja.
86. Q Használja az automata mosógépet vagy maga is ki tud mosni kisebb
ruhadarabokat.
27. Q Ismeri a szabványos levél postai díját, és tudja, hogy bélyeg hol kapható.
68. Q Megtakarított pénzét bankba vagy takarékpénztárba teszi.
110. Q Szükség esetén gondoskodni tud nyomtatványokról és engedélyekről.
12. Q Felveszi a telefont és értelmesen válaszol.
91. Q Nyilvános telefont használ.
92. Q Telefonszám után érdeklődik a tudakozónál.
67. Q Meghatározott cél érdekében takarékoskodik, és ismeri a pénzintézet
igénybevételének előnyeit.
28. Q Meg tudja nevezni heti előirányzott kiadási tervének több állandó tételét.
107.Q Érti a bér le vonások jelentőségét, rendeltetését.
112. Q Rendszeresen végez segédmunka jellegű egyszerű tevékenységeket vagy
teljes-munkaidős állása van
109.Q Ismeretlen helyzetekre is vállalkozik.

4. Egészség
Miután munkatevékenységről már esett szó, a figyelmet a v.sz. munkahelyi vagy
otthoni balesetekkel kapcsolatos tapasztaltaira lehet terelni. Ezzel tisztázhatjuk az
egészségről szóló körcikk négy teszttételét, és a rendszeres fürdésre vonatkozó (43)
kissé kényes kérdést is talán ezen a helyen a legjobb feltenni. Itt adódik alkalom
meggyőződnünk arról, hogy a v.sz. mennyire tájékozott a betegállománnyal
kapcsolatos tudnivalókban (108).

10. Q Tudja, mit kell tenni kisebb sérülésekkel.

50. Q Tudja, szükség esetén hogy kaphat segítséget egy kórházból.
89. Q Tudja, hol és hogyan kaphat orvosi segítséget.
112 D r. H.C. G ünzburg

90. Tudja, hogy egyszerű gyógyszereknek kéznél kell lenniük, és hogy hol
szerezheti be ezeket.
43. Q Rendszeresen és teljesen segítség nélkül mosakszik.
108.Q Ismeri a betegállományba vétel és a táppénzfolyósítás intézésének módját,
teendőit.

5. Házimunka
Itt egy egészen más témára térünk át, és a beszélgetést arra tereljük, hogy a v.sz.
mennyit segít otthon, és mennyire tudja a házi tennivalók egy részét önállóan
elvégezni.

65. Q Pirítóst készít tojással, paradicsommal, szardíniával vagy sajttal, vagy más
hasonló nehézségű ételt.
66. Megbízható, ha kisgyermekre vagy kisállatra vigyáz.
105.Q Teljes reggelit tud készíteni.
106.Q Megfelelő ebédet/vacsorát tud „főzni”.

6. Szabadidő
Szinte magától értetődik, hogy a mindennapi tevékenységről szóló beszámolót
azzal zárjuk, hogy megtudakoljuk, a szabadidős tevékenységek közül mi érdekli,
így a szabadidőről szóló összes tételt értékelhetjük, azon kívül jó alkalom nyílik
arra is, hogy az önálló olvasás minősége és terjedelme után érdeklődjünk.

33. Q Saját maga alakítja szabadidejét.

34. Q Fizikailag nem megerőltető szobai játékokat játszik.
73. Q Aktívan érdeklődik a tánc iránt.
74. Q Klub, csapat vagy más egyesület aktív tagja.
113. Q Csoportos játékokat játszik.
114. Q Van valamilyen hobbija.
59. Q 9 éves gyermekek számára ajánlott könyveket olvas.
99. Q Jó olvasási készséget igénylő könyveket olvas.
100.Q Olvasási készségét információszerzésre használja.
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 113

c) SZEMPONTOK AZ „ELŐÍRÁS SZERINTI”

VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSÁHOZ
A P-A-C 2 Kommunikáció kvadránsában szereplő tételek többségét vizsgálat alap­
ján kell értékelnünk, és be kell tartanunk bizonyos előírásokat, ezért nem kaphat
teret a téves megítélés, és lehetővé válik az előrehaladás pontos regisztrálása.
A vizsgálat a körülményektől függően történhet a kikérdezés előtt vagy után. A
vizsgálónak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a szükséges eszközök kéznél
vannak-e. Fennakadást okozhat például, hogy ha a pénzhasználat vizsgálatánál nem
találjuk meg a szükséges aprópénzt.
A vizsgálat alatt meg kell állapítani, hogy az illető személy a gyakorlatban meg
tud-e oldani bizonyos szituációkat, függetlenül attól, hogy milyen m ódszerrel teszi-
Ha a v.sz. pl. egyszerű összeadásokat (93) fejszámolással old meg, megkapja a
pontot. De akkor is megkapja a pontot, ha a helyes eredményt érmék fáradságos
megszámlálásával éri el. Ha az eredményt papíron számolja ki, akkor elővigyá­
zatosnak kell lennünk, mert a papírral és ceruzával kiszámolt összeg nem bizo­
nyítja, hogy az eljárást a gyakorlatban is tudja alkalmazni.
A vizsgálatban sorra kell venni a Kommunikáció kvadráns valamennyi teszt-
tételét, a Q-val jelöltek kivételével. Legjobb, ha a vizsgálatot abban a sorrendben
végezzük, ahogyan az a) fejezetben a tételek és az értékelési kritériumok egymás
után következnek - a Q-val jelölt teszttételek kihagyásával.

A P-E-I 2
A P-E-I 2 űrlapnak három változata (A, B és C) van, amelyek különböző intel­
ligenciaszintre vonatkoznak. Minden P-E-I 2 űrlap tizenkét diagramot tartalmaz,
amelyek az értelmi fogyatékos személyek A, B vagy C csoportjának átlag-teljesítmé­
nyeit adják meg a P-A-C 2 körcikkeire. Az első vizsgálat eredményeit, amelyeket
az első diagramon rögzítünk, nemcsak az azonos intelligencia-szintű referencia-
csoport teljesítményeivel hasonlíthatjuk össze, hanem a későbbi vizsgálatok ered­
ményeivel is, amelyek jelölésére a maradék 11 diagram szolgál.
Ellentétben azokkal a gyermekekkel, akiket a P-A-C 1 segítségével vizsgálunk,
az értelmi fogyatékos fiatalok és felnőttek (akiket általában a P-A-C 2-vel mérünk
fel), intelligencia-szintje nagyobb szóródást mutat. Találunk közöttük olyan fiata­
lokat, akiknek az intelligencia kvóciense sokkal magasabb, mint azoké a gyerekeké,
114 D r . H .C . G ü n z b u r g

akik számára a P-A-C 1-et kidolgoztuk. Fontos, hogy a szociális kompetencia

értékelésénél tekintetbe vegyük a magasabb értelmi teljesítőképességet.
A P-E-I 2 három különböző csoport (A, B és C) teljesítményszintjét adja meg:
akik az intelligenciatesztek eredményei alapján középsúlyos vagy enyhe értelmi
fogyatékosoknak ill. határesetnek minősülnek. Ezek a csoportok az össznépesség
intelligencia átlagától 4, 3 vagy 2 standard deviációval maradnak el. A 40 alatti IQ-
jú, súlyos értelmi fogyatékos embereket általában a P-A-C más formájával (pl.
P-A-C 1, S/P-A-C 1 és 2) vizsgáljuk.

A csoport - középsúlyos értelmi fogyatékos személyek: ide azokat soroljuk,

akiknek az IQ-ja a Wechsler intelligenciateszt felnőtt változata szerint 40 és 54
között, ill. a Stanford-Binet teszt alapján 36 és 51 között van.*

B csoport - enyhe értelmi fogyatékos személyek: akiknek az eredménye a

Wechsler intelligencia teszt alapján 55 és 69 ill. a Stanford-Binet teszt alapján 52 és
67 közé esik.

C csoport - határeset szintű személyek csoportja: a Wechsler intelligenciateszt

felnőtt változata szerint 70-84 közötti, a Stanford-Binet tesztben 68-83 közötti IQ-t
elérők alkotják.

A P-A-C 2-ben elért átlagteljesítmények lehetővé teszik az individuális teljesítmény

összehasonlítását a megfelelő intelligencia-csoport „átlagjával.
A P-A-C 2 bizonyos körcikkeiben a Wechsler teszt alapján mért intelligencia
nagyobb szerepet játszik, mint másokban. Például egy 144 felnőtt fogyatékosból
álló mintául szolgáló csoportnál a Kommunikáció 0,80-as korrelációt mutatott a
Wechsler teszttel mért IQ-val. A többi kvadráns esetén a korreláció lényegesen
alacsonyabb, mivel a készségek kialakulását számos egyéb tényező is befolyásolja
(Önellátás r = 0,39; Szocializáció r = 0,49; Tevékenység r = 0,28).
A P-A-C 2-t 144 15-31 év közötti férfival és nővel vettük fel. Ebben a mintában
vizsgált személyek - kivétel nélkül - négy különböző, értelmi fogyatékosoknak
fenntartott intézet gondozottai voltak. A felnőtt Wechsler tesztben elért összesített
IQ alapján soroltuk őket a fent említett 3 kategóriába, középsúlyos értelmi
fogyatékos, enyhe értelmi fogyatékos ill. határeset. Jogosan tételezhetjük fel, hogy
ez a minta reprezentatív a Wechsler teszt összesített IQ-ja alapján a 40 és 80 közötti
intelligenciaövbe tartozó, intézetben élő, felnőtt populáció vonatkozásában. A fenti
mintával végzett vizsgálatok alapján összesítettük a P-A-C 2 három kvadránsának
(Önellátás; Kommunikáció; Szocializáció), valamint a Tevékenység kvadráns 2

* A megadott értékek csak hozzávetőlegesen viszonyíthattak a tesztek magyar átdolgozásaihoz

(MAWI, MAWGYI-R)
 P -A -C 2 K é z ik ö n y v 115

körcikkének, a Manuális tevékenység és a Szabadidős tevékenység részterületnek

az eredményeit. (A Tevékenység kvadránsban a másik 3 körcikk becsléseket és nem
tényeket tartalmaz.)
A P-A-C 2 eredményeinek elemzése nem mutatott szignifikáns különbségeket
férfiak és nők között, ezért az értékeket összegeztük és a további értékelésnél nem
vesszük figyelembe a nemek közti különbségeket.
E munka eredményeit a P-E-I 2 űrlap mutatja, amelyen a három csoport (A, B és
C) átlagteljesítményeit a diagramra nyomtatott, vonalkázott területek adják, így
útmutatást kapunk a közepes, enyhe valamint a határeset jellegű értelmi fogyatékos
felnőttek többségétől elvárható teljesítményszintre nézve. A pontszámok, termé­
szetesen, kisebb szóródást mutathatnak, de a középértéktől való lényeges eltérés a
beavatkozás szükségességét jelzi.

A P-A-C 2 SZOCIÁLIS KOMPETENCIA INDEXE

(SZKI)
A P-A-C 2 átlagteljesítményeken alapuló „képesség-értékeit” az értelmi fogyatékos
felnőttek három csoportjára külön-külön adjuk meg (ld. előző fejezet). Ezért
szükséges, hogy vagy
a) rendelkezésünkre álljon az intelligencia-vizsgálat eredménye (a Wechsler
intelligenciateszt felnőtt változata alapján),
b) vagy becsléssel megállapítsuk, hogy a v.sz. melyik csoportba tartozhat.

Az első esetben világos, hogy a P-A-C 2 vizsgálat eredményét az azonos intelli­

gencia-csoportba tartozó fogyatékosok átlageredményeivel hasonlítjuk: össze.
Ha nem áll rendelkezésünkre semmilyen intelligencia-vizsgálati eredmény,
akkor tapasztalatainkra támaszkodva a v.sz.-t kísérletképpen besoroljuk valamelyik
csoportba. Ebben az esetben fontos a véleményben közölni, hogy az összehason­
lítás feltételezésen és nem intelligencia-teszt eredményen alapul. A vizsgálati
vélemény további megfogalmazásában világosan jelezni kell az alkalmazott mód­
szert, pl. „Ha a v.sz. teljesítményeit összehasonlítjuk az enyhe értelmi fogyatékosok
(B csoport) átlagteljesítményeivel, akkor kimutatható az, hogy a Kommunikáció és
a Szocializáció terén elmarad az átlagtól, de az Önellátásban és a Tevékenységben
átlagosan vagy átlagon felül teljesít.”
Ahhoz, természetesen, nem fér kétség, hogy ez a módszer teljes egészében a
vizsgáló tapasztalataitól függ. Lehet, hogy az előző példában az enyhe értelmi
fogyatékosok (B) csoportjával való összehasonlítás nem helyes, jobb lenne a
középsúlyos fogyatékosokkal (A csoport) való összevetés. Ebben az esetben a
116 D r . H .C . G ü n z b u r g

kommunikáció és a szocializáció teljesítményei nem lennének átlag alattiak, hanem

átlagosak vagy talán egy kicsit jobbak is.
A gyakorlatban, sajnos, gyakran előfordul, hogy a megfigyelő leértékeli a
teljesítőképességet és nem állít megfelelő követelményeket a fogyatékos egyén elé.
Ezért a becsléssel szemben mindig előnyben kell részesíteni az objektív
eredményeket, ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezek az
eredmények sem utalnak teljes bizonyossággal a végleges teljesítményhatárokra.

A SZKI kiszámításánál következő módon járunk el:

a) Először meghatározzuk, hogy a v.sz. melyik intelligencia-csoportba (A, B vagy
C) tartozik.
b) Azután összeszámoljuk a P-A-C 2 kvadránsaiban elért összpontszámokat.
c) Olvassuk le az 5. táblázat intelligencia-csoportnak és kvadránsnak megfelelő
képesség-értékekeit.
Ha a képesség-értékeket megszorozzuk a kvadránsok összpontszámával,
megkapjuk az Önellátás, Kommunikáció, Szocializáció és Tevékenység SZKI-jét
(szociális kompetencia indexét). A kapott szám százalékos adat, amely az adott
intelligencia-csoport átlagos szintjéhez (100%) viszonyítja a teljesítményt.

5. táblázat
A P-A-C 2 SZKI-je

Csoport Önellátás Kommunikáció Szocializáció Tevékenység

A 5,26 12,5 6,67 16,67

B 4,76 7,69 6,67 16,67
C 4,00 5,00 5,00 14,29

A Tevékenység kvadráns képesség-értékei csak 2 körcikkből származnak: Manuális

tevékenységek és Szabadidős tevékenység. (A többi 3 körcikknél olyan értékelési
rendszert alkalmazunk, amely az SZKI kiszámításához nem használható fel.) így a
tevékenység SZKI'¡ének kiszámításához csak a fent említett első 2 körcikk
összpontszámát vehetjük figyelembe.
PÉLDA: Egy 56 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos férfi (IQ: 43), aki 40 éve
intézetben él. Részt vett egy intenzív szociális rehabilitációs programban, amely 2
évig tartott. A program kezdetén meghatározták szociális kompetenciájának szint­
 P-A-C 2 K é z ik ö n y v 117

jét, és teljesítményeit összehasonlították a P-E-I 2 „A” referencia-csoportjának tel­

jesítményeivel. Az eredmények a következők voltak

SZKI (Ö) - 68% (5,26x13 pont az elvárt 19-ből)

SZKI (K) - 38% (12,5x3 pont az elvárt 8-ból)
SZKI (Sz) - 40% (6,67x6 pont az elvárt 15-ből)
SZKI (T) - 33% (16,67x2 pont az elvárt 6-ból)

2 évvel később a következő teszteredményt kapták:

SZKI (Ö) - 126% (5,26x24)

SZKI (K) - 153% (6,67x23)
SZKI (Sz) - 88% (12,5x7)
SZKI (T) - 167% (16,67x10)

A szociális kompetencia nagymértékű javulása főként az intenzív rehabilitációs

programnak köszönhető. A program részben az intézeten kívül zajlott, a P-A-C 2
elveit követte és a realitás talaján mozgott. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a
sok éves intézeti tartózkodás káros következményei és az adekvát tanulási
lehetőség hiánya bizonyos mértékben orvosolható, még akkor is, ha a fogyatékos
egyén már nem fiatal és intellektuális képességei gyengék.

RÖVID KIEGÉSZÍTÉS A P-E-I -HEZ

A P-E-I 2 három változata különböző intelligencia-szintekre vonatkozik, ezért
először el kell döntenünk, hogy az adott személy melyik csoportba tartozik.
Előfordul azonban, hogy a v.sz. nem hasonlítható a saját intelligencia csoportjához.
Például találkozhatunk olyan középsúlyos értelmi fogyatékos fiatallal, akit a P-A-C 1-
gyel tudunk felmérni, mert szociális kompetenciája nem üti meg a P-A-C 2 szintjét.
Ebben az esetben legjobb, ha az illető teljesítményét a P-E-I 1 fiatalabb
korosztályához mérjük - pl. ha 18 éves, akkor a l ó évesekéhez - feltéve, hogy a
megjegyzés rovatba beírjuk, hogy pl. „Ez a 18 éves fiú jelentősen elmarad a 16
évesek teljesítményszintjétől, bár két évvel idősebb.”
Tovább fejleszthetjük az ötletet azzal, hogy kvadránsonként más és más korcso­
porthoz hasonlítjuk az adott személy teljesítményét. A saját korának teljesít­
ményszintje összehasonlítva a P-E-I 1 diagrammjain látható eredményekkel nagyon
sokatmondó lehet, pl. „A v. sz. önkiszolgálása a 16 éves értelmi fogyatékosok szint­
jének felel meg, kommunikációs képességei a 10 évesekével állnak egy szinten.
118 Dr . H.C. G ünzburg

Szocializáció terén a 12 évesek eredményeit mutatja, a tevékenység kvadránsban

közel 15 éves szinten teljesített. Ez a fiú tehát, azt mondhatjuk, hogy korához
képest alulteljesít, legmagasabb eredményt az önkiszolgálásban ért el.” A fenti
eljárás, természetesen, nem a mentális kor meghatározása.
Ez a módszer mindegyik P-E-I-vel használható, de különösen hasznos a felnó'tt
fogyatékos személyek körében, pl. „Ennek a középsúlyos értelmi fogyatékos fiúnak
az összteljesítménye lényegesen magasabb, mint az azonos korú társaié. Majdnem
minden területen az enyhe értelmi fogyatékosok teljesítményét nyújtja, kivéve a
kommunikációt, ahol a középsúlyos fogyatékosok átlagának felel meg.
 P ed a g ó g ia í A n a líz is és C iURRICULUM
A SZOCIÁLIS ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS MÉRÉSÉRE
SERDÜLŐ ÉS FELNŐTTKORÚ KÖZÉPSÚLYOS, ENYHE ÉS HATÁRESET
SZINTŰ ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKNÉL
H. Günzburg
Az űrlap kitöltéséhez elengedhetetlen a P-A-C 2 kézikönyv használata!*

(az intézmény neve}

Név:.......................................................................... Életkor:.....................Nem:

Cím :.........................................................................................................................

Szül. idő: .................A vizsgálat időpontja:.................... A felmérő aláírása:

Példa:
SZOCIÁLIS felm érés s z e m é l y i s é g -f e l m é r é s

f
Ez a fogyatékos ember meglehetősen magas kompetenciát ért el a P-A-C 2 mind a négy kvadránsában.
Néhány képességet ugyan még nem sajátított el, de az összkép mindenképpen bíztató. A személyiség-
felmérés ábrája azonban kérdéseket vet fel. A jó pár nagyon gyenge eredmény arra enged következtetni,
hogy az Illető közösségbe való beilleszkedése -jó szociális képességei ellenére is - kérdéses.

Kérjük, hogy pontosan tartsa be a kézikönyv instrukcióit!

* In: Pedagógiai Analízis és Curriculum (szerk.: Kedl Márta-Lányiné dr. Engelmayer Ágnes) ELTE BGGYFK,
Budapest, 2000
SZOCIÁLIS FELMÉRÉS
 P-A-C 2 Ű rlap 121

ÖNKISZOLGÁLÁS

Étkezési szokások
1. Helyesen és nehézség nélkül használ kést és villát - X
2. Az asztal melletti viselkedése kifogástalan - X
41. Az asztalnál kiszolgálja magát - Y
42. Folyadékot tölt - Y
81. Gyümölcshámozáshoz vagy kenyérvágáshoz kést használ - Z
82. Q Minden további nélkül gondoskodik magáról egy önkiszolgáló étteremben
vagy gyorsbüfében - Z

Tisztaság
3. Rendszeres időközönként rendbe hozza a haját - X
4. Tisztán tartja magát, fogat mos, megfelelően mosakszik - X
43. Q Rendszeresen és teljesen segítség nélkül mosakszik - Y
44. Rendszeresen borotválkozik (férfiak), intim higiénéjére gondot fordít (nők) - Y
83. Q Önszántából gondoskodik arról, hogy haját levágassa ill. rendbe hozassa - Z
84. Rendszeresen és segítség nélkül vágja vagy reszeli le körmeit - Z

Öltözködés
5. Megbízhatóan kikeresi az időjárásnak megfelelő ruhát - X
6. Szalagot/nyakkendőt köt - X
45. Gondot fordít a ruházatára, rendszeresen tisztítja a cipőjét - Y
46. Megbízhatóan, rendszeresen váltja fehérneműjét - Y
85. Q Cipőjét megjavíttatja - Z
86. Q Használja az automata mosógépet vagy maga is ki tud mosni kisebb
darabokat - Z
122 Dr. H.C. G ü n z b u r g

Közlekedés, tájékozódás
7. Q Kis távolságon tömegközlekedési eszközt használ - X
8. Q Olyan kisebb megbízatásokat teljesít, melyekhez át kell mennie az úttesten - X
47. Q Tömegközlekedési eszközöket használ olyan útvonalakon, ahol legalább
egyszer át kell szállnia - Y
48. Q Legalább 6 környékbeli helyre odatalál (kávézó, bolt, templom stb.) - Y
87. Q Tömegközlekedési eszközöket használ számára ismeretlen, nem túl bonyolult
útvonalon - Z
88. Q Képes megtudakolni a tervezett út részleteit - Z

Egészség
9. Szerszámokkal, gépekkel, üvegcseréppel stb. elég ügyesen bánik ahhoz, hogy a
sérülést elkerülje - X
10. Q Tudja, hogy mit kell tennie kisebb sérülésekkel - X
49. Figyel a közérzetére - Y
50. Q Tudja, szükség esetén hogyan kaphat segítséget egy kórházból - Y
89. Q Tudja, hol és hogyan kaphat orvosi segítséget - Z
90. Q Tudja, hogy egyszerű gyógyszereknek kéznél kell lenniük, és hogy hol
szerezheti be ezeket - Z

KOMMUNIKÁCIÓ

Beszéd
11. Q Érthetően beszámol egyszerű eseményekről - X
12. Q Felveszi a telefont, és értelmesen válaszol - X
51. Egyszerű közlésekre 10 perc múlva is emlékszik - Y
52. Bizonyos mellékneveket megért - Y
91. Q Nyilvános telefont használ - Z
92. Q Telefonszám után érdekló'dik a tudakozónál - X
 P-A-C 2 Ű rlap 123

Pénzismeret
13. 50 Ft-ból visszaad - X
14. 50 Ft-ig különböző értékű érméket számol össze - X
53. 500 Ft-ból visszaad - Y
54. Különböző értékű érméket számol össze 100 Ft összegig - Y
93. Egyszerű összegeket kiszámol - Z
94. 1000 Ft-nál nagyobb összeget számol össze - Z

Idő és mértékek
15. Megmondja, hány óra, és az időpontokat különböző tevékenységekkel és
eseményekkel kapcsolja össze - X
16. Megérti az azonos jelentésű időpont jelöléseket - X
55. Diktálás után felír időpontokat - Y
,56. Ki tud számolni időtartamokat - Y
95. Megadott időponthoz 1 vagy 2 órát helyesen hozzáad vagy levon - Z
96. Tud vonalzót, centimétert stb. használni, és érti a fél és negyed kifejezéseket - Z

írás
17. Elfogadható aláírása van - X
18. Előírt módon megcímez egy borítékot - X
57. Ki tudja keresni a számjegyekkel lejegyzett összegnek megfelelő bankjegyeket
és pénzérméket - Y
58. Diktálás után összegeket ír fel - Y
97. Az űrlap fő pontjait nagyrészt helyesen tölti ki - Z
98. Rövid köszönőlevelet ír a feladó megjelölésével - Z

Olvasás
19. Egyszerű nyomtatott feliratokat megért - X
20. Egyszerű nyomtatott szöveget elolvas és megért - X
59. Q Kilenc éves gyermekek számára ajánlott könyveket olvas - Y
60. Napilapokból, magazinokból stb. megjegyez néhány információtöredéket - Y
99. Q Jó olvasási készséget igénylő könyveket olvas - Z
100.Q Olvasási készségét információszerzésre használja - Z
124 Dr. H.C. G ü n z b u r g

SZOCIALIZÁCIÓ

Vásárlás
21. Q Kisebb bevásárlásokat végez önkiszolgáló boltban vagy áruházban - X
22. Q Két különböző helyen vásárolja meg az élelmiszert - X
61. Q Szaküzletekben kisebb vásárlásokat végez - Y
62. Q Önkiszolgáló üzletekben kisebb ruhadarabokat és fehérneműt vásárol - Y
101 .Q Maga vásárolja meg a ruháit, ismeri a méreteit - Z
102.Q Kisebb javításokat rendel meg - Z

Udvariasság
23. Barátságos és készséges, betartja az alapvető udvariassági formákat - X
24. Nem nyúl idegen tulajdonhoz és engedély nélkül semmit nem vesz kölcsön - X
63. Udvarias, kopog az ajtón, bocsánatot kér stb. - Y
64. Munkavégzés közben súrlódások nélkül illeszkedik a csoportba - Y
103. Készséggel és barátságosan fogadja az utasításokat - Z
104. Másokkal megosztja és/vagy kölcsönadja saját dolgait - Z

Házimunka
25. Rutinmunkákat végez -X
26. Rendben tartja a holmiját, kitakarítja a saját lakrészét - X
65. Q Pirítóst készít tojással, paradicsommal, szardíniával vagy sajttal vagy más
hasonló nehézségű ételt - Y
66. Q Megbízható, ha kisgyermekekre vagy háziállatra vigyáz - Y
105.Q Teljes reggelit tud készíteni - Z
106.Q Megfelelő ebédet/vacsorát tud „főzni” - Z

Pénzügyi ismeretek
27. Q Ismeri a szabványos levél postai díját, és tudja, hogy bélyeg hol kapható - X
 P-A-C 2 Ű rlap 125

28. Q Meg tudja nevezni heti kiadásainak néhány állandó tételét - X

67. Q Meghatározott cél érdekében takarékoskodik, és ismeri a pénzintézet
igénybevételének előnyeit - Y
68. Q Megtakarított pénzét bankba vagy takarékpénztárba teszi - Y
107. Q Érti a bérlevonások jelentőségét, rendeltetését - Z
108.Q Ismeri a betegállományba vétel és táppénzfolyósítás intézésének módját,
teendőit - Z

Információszerzés, kommunikáció idegenekkel

29. Q Felvilágosítást tud kérni rendőröktől vagy járókelőktől - X
30. Q Az üzletekben kérni tud bizonyos cikkeket, és nemcsak rámutatással jelzi
kívánságát - X
69. Felvilágosítást tud kérni szokatlan helyeken, ismeretlenektől - Y
70. Kávéházba, falatozóba stb. jár, ahol rendelnie kell - Y
109.Q Ismeretlen helyzetekre is vállalkozik, beszélgetést kezdeményez - Z
110.Q Szükség esetén gondoskodni tud nyomtatványokról és engedélyekről - Z

TEVÉKENYSÉG

Manuális tevékenységek
31. Kézügyessége elég jó, pl. kalapál, varr - X
32. Elvégez olyan egyszerű feladatokat, amelyek nem fordulnak elő minden nap - X
71. Tartós felügyelet nélkül kitartással végez el egyszerű feladatokat - Y
72. Felügyelet nélkül végez el bonyolultabb feladatokat - Y
111. Bonyolultabb és hasznos munkákat végez - Z
112.Q Rendszeresen végez segédmunka jellegű, egyszerű tevékenységeket vagy
teljes-munkaidős állása van - Z

Szabadidős tevékenység
33. Q Saját maga alakítja szabadidejét - X
126 Dr. H.C. G ü n z b u r g

34. Q Fizikailag nem megerőltető szobai játékokat játszik - X

73. Q Aktívan érdeklődik a tánc iránt - Y
74. Q Klub, csapat vagy más egyesület aktív tagja - Y
113. Q Csoportos játékokat játszik - Z
114. Q Van valamilyen hobbija - Z

A /NAPI/ MUNKATELJESÍTMÉNY ÉRTÉKELÉSE

Kérjük, hogy az alábbi pontoknál mindig csak azt a megállapítást karikázza be,
amely az egyén legmagasabb teljesítményszintjét tükrözi. A diagramon erősen
vonalkázza be a megfelelő mezőt, valamint a körcikk összes megelőző teszttételét!

Igyekezet (a munkában)
35. Jól dolgozik, de csak állandó felügyelet mellett - X
75. Kevesebb felügyelettel is jól dolgozik, igyekszik, de magától nem keres új
feladatokat - Y
115. Szorgalmas, kevés felügyeletet igényel, maga is keres új feladatokat - Z

Minőség és pontosság
36. Munkája eredménye általában megfelelő, de állandó ellenőrzés szükséges - X
76. Elég gondosan dolgozik és ellenőrzést alig igényel - Y
116. Gondosan dolgozik és hibát alig követ el - Z

Tempó és teljesítmény
37. Lassan dolgozik, fölöslegesen sok időt vesz igénybe, buzdítani kell - X
77. Folyamatosan dolgozik, időpazarlás nélkül, buzdítani ritkán kell - Y
117. Elég ütemesen dolgozik anélkül, hogy időt pazarolna; felügyelet nem
szükséges - Z

Megbízhatóság
38. A hibákat észreveszi, megáll, de a hiba kijavítása érdekében mást nem tesz - X
78. A hibákat általában észreveszi, és tanácsot kér - Y
118. Gyorsan felfedezi a hibát, és kijavítja, ha lehetősége van rá - Z
 P-A-C 2 Ű rlap 127

Az idő betartása (pontosság)

39. Általában pontos, de gyakran emlékeztetni kell - X
79. Általában pontos, ebben vonatkozásban kevesebb felügyeletet igényel - Y
119.Mindig pontos, felügyeletet nem igényel - Z

A munkaeszközök és anyagok kezelése

40. Vigyáz a munkaeszközökre és anyagokra, de gyakran figyelmeztetni kell - X
80. Ritkán vagy egyáltalán nem készít selejtet, ebben a vonatkozásban kevés
felügyeletet igényel - Y
120. Önszántából takarékos és gondos - Z

Most vezesse át a fenti elemzés eredményeit a Pedagógiai Értékelő Index 2-re (P-E-l 2)!

Megjegyzések:
128 D r . H .C . G ü n z b u r g

I. ÖNÁLLÓSÁG AZ ÖNKISZOLGÁLÁSBAN
1. Maximális figyelemre van szüksége...
2. Segítségre és/vagy állandó ellenőrzésre van szükség...
3. Szükség van a végeredmény ellenőrzésére...
4. Egészen elfogadható szinten...
5. Társaihoz képest kiemelkedő képességek...

* L d részletesen a 133-148 oldalakon A P-A-C 1 és P-A-C 2 személyiség-felmérése c. fejezetben.

 P-A-C 2 ŰRLAP 129

II. ALKALMAZKODÁS
1. Pszichotikus viselkedés - közömbös a környezete irán t...
2. Excentrikus, hyperaktív, megszállott viselkedés ...
3. Hipochondriás, paranoid vonások
4. Inadekvát, belátás nélküli, indulatos viselkedés
5. Nincs „abnormális”, zavaró elem a viselkedésben

III. KEDÉLYÁLLAPOT
1. Indulatkitörések (kiabálás, üvöltözés stb.)
2. Ingerlékeny viselkedés kisebb kitörésekkel
3. Kedélyhullámzások, de több mint, rosszkedv...
4. Általában kiegyensúlyozott, és ha rosszkedvű, könnyen vigasztalható
5. Mindig vagy majdnem mindig kiegyensúlyozott

IV. SZEXUALITÁS
1. Elfogadhatatlan szexuális viselkedés, magamutogatás, erőszak stb.
2. Zavaró szexuális viselkedés, homoszexualitás, válogatás nélküli nemi élet stb.
3. Nehezen befolyásolható, túl ragaszkodó viselkedés
4. Nem mutat különösebb érdeklődést...
5. Barátkozik az ellenkező neműekkel

V. KOMMUNIKÁCIÓ- KÉSZSÉG
1. Nincs kommunikációs szándéka - esetleg magában beszél
2. Ismételgető, összefüggéstelen, nem témába vágó, pontatlan és egyoldalú
kommunikáció
3. Válaszol a kérdésekre és néha kérdezés nélkül is közöl
4. Néhány témáról beszélget, a kommunikáció kétoldalú, nem a hallgató erőlteti
5. Jól elbeszélget az életével kapcsolatos legtöbb témáról

VI. ŐSZINTESÉG
1. Gyakran, szándékosan hazudik vagy spontán és ártó szándékkal
130 Dr. H.C. G ü n z b u r g

2. Azért hazudik, hogy elkerülje a büntetést; kiszínez és nagyít; hazugságaival

magára akarja vonni a figyelmet
3. Nem mindig igaz és hihető, amit mesél - néha összekever dolgokat
4. Általában hinni lehet neki, de ha bajba kerül, kitérő választ ad
5. Mindig igazat mond, még akkor is, ha nem szeretne

VII. BECSÜLETESSÉG
1. Lopós vagy teljesen lelkiismeretlen a tárgyakkal szemben
2. Egyszer-egyszer elcsór valamit
3. Elvesz, engedély nélkül kölcsön vesz tárgyakat, és elfelejti visszaadni
4. Becsületes, de nem áll ellen a kínálkozó lehetőségnek
5. Teljesen megbízható és tiszteletben tartja mások tulajdonát

VIII. KAPCSOLATKÉSZSÉG
1. Durcáskodik, gyakori a fel- és lehangoltság, gorombaság
2. Könnyen félrevezethető, kihasználható
3. Nem érintkezik senkivel, de megközelíthető
4. Kedves, de csak néhány emberhez kötődik szorosabban
5. Oldott és készséges a legtöbb emberrel

IX. TÁRSAKHOZ VALÓ VISZONY

1. Általában nem szeretik, elutasítják
2. A többiek nem vagy alig figyelnek fel rá
3. Társai tolerálják és van néhány barátja
4. Általában népszerű, jobban szeretik, mint a csoport többségét
5. A társak igazodnak hozzá, követik a példáját

X. TÁRSAS KAPCSOLATOK
1. Magányos, a saját világában él
2. Nyíltszívű, beavatkozik az eseményekbe, megpróbálja magára vonni a figyelmet
3. Nem keres személyes kapcsolatokat
4. Egy-két emberrel jó kapcsolatban van
5. A legtöbb emberrel jó a kapcsolata
 P-A-C 2 ŰRLAP 131

XI. EGYÜTTMŰKÖDÉS
1. Gyakran visszautasítja az együttműködést; rendszerint passzív; szóban vagy
tettleg agresszív
2. Az együttműködés rövid ideig tart és nem túl készséges, nem figyel
3. Legtöbbször szívesen együttműködik
4. Néha felajánlja, hogy segít
5. Szeret örömet szerezni és nagyon készséges

XII. DOMINANCIA
1. Gyakran agresszív
2. Agresszív és arrogáns, szeret dirigálni, verekszik és összeugraszt másokat
3. Egy a sok közül, elfogadja a többieket
4. Kiáll magáért, mikor szükség van rá
5. Elfogadja azoknak a jogait, akik nála gyengébb helyzetben vannak

XIII. MUNKÁHOZ VALÓ VISZONY

1. Nyugtalan, labilis - érdektelen ...
2. Túlzottan lelkes és akadályozza mások tevékenységét
3. Elég nyugodt, a feladatot gépiesen végzi
4. Irányítást kér és megteszi, amit mondanak
5. Némi kezdeményezóTcészséget mutat
 A P-A-C 1 ÉS P-A-C 2
SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉSE

BEVEZETÉS
Bár a beilleszkedés szempontjából a szociális képességek a meghatározók, a
személyiség-felmérő' skála nem ezeket vizsgálja, hanem a személyiség néhány
vonását próbálja megvilágítani. Másrészről azonban a szociális érettség nem érhető
el, ha a tanulást nem támasztják alá megfelelő személyes adottságok.
A mérőskálák - melyek kevésbé tényekre, inkább ítéleteinkre támaszkodnak -
használata közismerten nagyon nehéz, mivel lehetetlen egyetlen skálán felsorolni
az emberi viselkedés minden olyan árnyalatát, amely kielégítő jellemzéshez vezet­
ne. Még nehezebbé teszi a feladatot, hogy nem csak az ítéletalkotás viszonylagos,
hanem az emberek is - ez esetben az értelmi fogyatékos személyek - más-más
reakciót mutatnak különböző környezetben, különböző emberekre. Ami egyik
nézőpontból igaznak látszik, máshonnan nézve teljesen torz lehet.
Az itt tárgyalt módszerrel azt a közösségi tolerancia-szintet mérhetjük fel, amely
a fogyatékos ember befogadásához szükséges. A viselkedési skálák pontjait nem
szabad úgy tekintenünk, mint fokozatokat az elméletileg „legjobb” és „leg­
rosszabb” viselkedés között. A pontokhoz tartozó leírások azt mutatják, hogy
melyek azok a magatartásformák, melyek tolerálhatok és elősegítik a fogyatékos
személy beilleszkedését, illetve melyek azok, amelyeket az emberek nem tudnak
elviselni.
A személyiség-felmérés különösen fontos, amikor olyan kapcsolatokat vizsgá­
lunk, amelyekben az emberek nem elnézőbbek a fogyatékos emberrel szemben -
vagyis a „nyílt” társadalom tagjaihoz való viszonyt. Ebből a szempontból az a
viselkedés a „jó”, azaz magas pontszámot érdemlő, amely nem túlzottan kirívó
vagy figyelemfelkeltő, összhangban van az emberek megszokott tevékenységeivel,
„átlagos”, nem kíván külön felügyeletet és nem ad okot aggodalomra, még akkor
sem, ha az illetőnek segítségre vagy útmutatásra van szüksége. „Alacsony”
pontszámú viselkedés az, amely sértő vagy törvényellenes, vagy - bármi okból -
elutasítás, kiközösítés a következménye. Az ilyen magatartás szegregációhoz
vezethet, azaz a fogyatékost intézetbe, börtönbe zárják vagy gyógykezelést írnak
fel, mert azt gondolják, hogy addig nem tud beilleszkedni, amíg ilyen „non-
konform” módon viselkedik. „Alacsony” pontszámot kapnak olyan emberek is,
akiknek sok odafigyelésre és segítségre van szükségük, pl. súlyos mozgássérültek,
akik ráutaltságuk miatt a megszokottnál több toleranciát igényelnek.

1
134 Dr. H.C. G ü n z b u r g

A szociális felmérés mellett végzett személyiség-felmérés teljesebb képet nyújt

arról, hogy milyen képességekkel rendelkezik a fogyatékos személy védett
környezetén kívül, kikerülve otthonából vagy munkahelyéről olyan körülmények
közé, ahol a berendezéseket nem fogyatékos emberek számára készítették. A magas
fokon elsajátított szociális képességek - melyeket a P-A-C diagramról is leolvas­
hatunk - csak akkor hasznosak a valós élethelyzetekben, ha megfelelő' személyes
adottságok állnak mögöttük. Ha a szociális és a személyiség-felmérés diagramján a
színezett terület a diagram széléhez közelít, akkor feltételezhetjük, hogy a szociális
kompetencia elfogadható személyes adottságokkal párosul, és - bár segítségre
mindig szükség lesz - az illető nem igényel túl sok toleranciát és megértést a
környezetétől. Ám ha a szociális felmérés a kör szélét éri, de a személyiség­
diagramon csak közepén láthatók kisebb-nagyobb foltok, akkor ez azt jelzi, hogy az
egyén beilleszkedése - jó szociális képességei ellenére is - súlyos gondokat fog
jelenteni a közösségnek.

PONTOZÁS
a) Minden részterületen jelöljük meg azt az állítást, amelyik - amennyire a vizsgált
személyt ismerjük - legközelebb áll a viselkedéséhez, vagy azt, amelyik a
legmegfelelőbb közösségi tolerancia-szintet jelöli.
b) Amennyiben a skálát mérőskálaként használjuk (azaz nem vesszük figyelembe a
leírásokat), ne felejtsük el, hogy a 3-as szint jelenti a toleranciának azt a fokát,
amikor a közösség „megtűri” a személyt, és nem érzi, hogy „itt valamit tenni
kéne”. A 4-es és az 5-ös érték az elfogadhatóság kétféle szintje: amikor az egyén
„jól beilleszkedett” (4), és amikor szívesen fogadják pozitív hozzáállása és
közreműködése miatt, vagy mert amennyire lehet, visszafogja magát (5). A 3-as
alatti pontszámok komoly beilleszkedési problémát jelentenek, ahol az egyén
kisebb (2) vagy nagyobb (1) mértékben szembe kerül az általános elvárásokkal
- bár esetleg kisebb közösségben, ahol igazodni tudnak a furcsa viselkedéshez,
nem okoz problémát.
c) Jelöljük meg a személyiség-diagram tengelyein a skálák megfelelő pontjait
(kereszttel vagy más módon). A pontokat kössük össze egyenes vonallal, és -
hogy jobban látható legyen - színezzük be a kör közepén kirajzolódó alakzatot.
Minél nagyobb a beszínezett terület, annál fejlettebbek a beilleszkedéshez
szükséges képességek. Minél kisebb ez a terület, annál nehezebb a közösségnek
tolerálnia az egyént. Minél szabálytalanabb az alakzat, annál inkább
változékony és következetlen a viselkedés, ami lehet, hogy környezeti hatások
eredménye, lehet, hogy nem, de mindenképpen nehezíti a beilleszkedést
 A P-A-C 1 ÉS A P-A-C 2 SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉSE 135

d) Az űrlapon a pontok leírását kicsit átfogalmazhatjuk, vagy a nem megfelelő

mondatot áthúzhatjuk. Amikor úgy gondoljuk, hogy a viselkedésre két leírás is
illik, akkor legjobb a „rosszabb” magatartást megjelölni (vagyis az alacsonyabb
pontszámút), mert ez az, amelyik több gondot fog okozni a kívülállók számára.
Az űrlapra megjegyzésként odaírhatjuk, hogy a viselkedés egyszerre több
pontban is értékelhető volt.
Sok állítás „befejezetlen mondat”-ként szerepel, így a felmérést végző a
megfigyeléseit „de...”, „ha....” stb. megjegyzésekkel pontosíthatja. Pl. Kedély­
állapot: Mindig vagy majdnem mindig kiegyensúlyozott ... de ha rossz kedvű,
akkor lassan változik.
Az állításokat „testre szabhatjuk” és „igazíthatunk” rajtuk, ha ezáltal pontosabb
képet nyerünk, de a viselkedést az öt pontos skálán mindenképpen el kell
helyeznünk. Nem elegendő a leírások átalakítása a skála megfelelő pontjának
megjelölése nélkül.
A leírások helyenként látszólag fedik egymást. Ez bizonyos mértékig annak
köszönhető, hogy az emberi viselkedést nem lehet szigorú kategóriákba sorolni,
a legtöbb esetben azonban, mikor a viselkedést a leíráshoz viszonyítjuk, ki fog
derülni, hogy nem is olyan nagy az átfedés.
e) Néha sajnos, kénytelenek vagyunk olyan leírást választani, amelyik nem helytál­
ló, mert egyik leírás sem fedi pontosan a viselkedést. Ilyen esetben legjobb, ha
eltekintünk a leírásoktól és egyszerűen az öt pontos skálán pontozunk. Az 1-es
értéket az emberek számára legnehezebben tolerálható viselkedésre adjuk, míg
az 5-ös a szívesen látott magatartást jelenti.
f) Ha az ötfokozatú skálán pontozunk —anélkül, hogy a leírásokat használnánk -
húzzuk á t a szöveget a kérdőíven! Ha a szöveg csak részben találó, húzzuk át
azokat a szövegrészeket, am elyek nem vonatkoznak a viselkedésre!

A személyiség-felmérő skálával inkább felnőtteket, mint gyerekeket vizsgálhatunk.

Sok leírás a felnőttek tevékenységeire vonatkozik, mindamellett a legtöbb
szempont gyerekekre is érvényes, ahol pedig nem, ott a b) pontban leírt pontozási
módszer használhatjuk.

PONTOZÁSI KRITÉRIUMOK
I. ÖNÁLLÓSÁG AZ ÖNKISZOLGÁLÁSBAN
1. Maximális figyelemre van szüksége...
Ez a teljes ellátást vagy nagy odafigyelést igénylő ápolási szükségletekre vonat­
kozik (pl. agyi eredetű bénulás esetén).
136 D r . H .C . G ü n z b u r g

2. Segítségre és/vagy állandó ellenőrzésre van szükség...

Ebbe a kategóriába olyan embereket sorolunk, akiknek komoly étkezési, öltöz­

ködési és WC-használati hiányosságaik vannak, így korrekcióra és segítségre szo­
rulnak. Idetartoznak azok is, akiknek megjelenése hanyag és megütközést keltő,
amely inkább személyes közömbösségből fakad, mintsem abból, hogy nehézséget
jelentene számukra ezeknek a szociális elvárásoknak a teljesítése.

3. Szükség van a végeredmény ellenőrzésére...

Ez a pont olyan emberekre vonatkozik, akiknél meg kell győződnünk arról, hogy
elfogadható szinten teljesítik az önellátási feladatokat, és figyelmeztetés nélkül is
tartják a szintet. Nincs szükség a tevékenység felügyeletére, de a végeredményt
ellenőriznünk kell.

4. Egészen elfogadható szinten...

Ide olyan személyek tartoznak, akik elsajátították azokat a szociális készségeket,

amelyek a személyes ellátás feladataiban szükségesek, és bízhatunk abban, hogy
ezeket a képességeket az esetek többségében használják is. Még ha a készségek
nem is a „legtökéletesebbek”, akkor is könnyebbé teszik a vizsgált személy számá­
ra, hogy „boldoguljon”.

5. Társaihoz képest kiemelkedő képességek...

Ezt a fokozatot csak akkor adjuk meg, ha vizsgált személy több figyelmet fordít a
megjelenésére, mint a legtöbb, vele azonos szinten álló társa. Ez az a szint, mely­
nek elérése „jó megjelenésűvé” teszi az értelmi fogyatékos személyt.

II. ALKALMAZKODÁS
1. Pszichotikus viselkedés - közömbös a környezete iránt...

Ezt a kategóriát akkor jelöljük meg, ha a viselkedés bizonyos fokú közösségtől való
elkülönítést kíván, még ha csak ideiglenesen is. Az ilyen viselkedés ijesztően bi­
zarr, ezért különösen bántó és zavaró az emberek számára. Ezek az egyének általá­
ban pszichiátriai kezelésre és/vagy szakszerű ápolásra szorulnak.
 A P-A-C 1 ÉS A P-A-C 2 SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉSE 137

2. Excentrikus, hyperaktív, megszállott viselkedés ...

Ebbe a kategóriába olyan emberek kerülnek, akiket a következő' pontba is sorolhat­
nánk, ha a viselkedésükben nem lenne valami „furcsaság”, melyet bizarmak, külö­
nösnek, modorosnak, excentrikusnak tartanak, és ami miatt feltűnést keltenek. Ez a
viselkedés is némi toleranciát igényel a „normális emberek” részéről. Az ide tartozó
értelmi fogyatékos emberek a feltűnés nélküli viselkedésnek csak a határát közelítik
meg.

3. Hipochondriás, paranoid vonások

Ezeknek az embereknek olyan hajlamaik vannak, melyek megnehezítik a velük
való együttélést, együtt dolgozást, bár viselkedésük alapján nem lehetetlen, hogy be
tudjanak illeszkedni. Ahhoz, hogy ebbe a kategóriába tartozzon valaki, elegendő
egyetlen olyan, következetesen előforduló viselkedési elem, amely időről időre
súrlódást, összetűzéseket eredményez.

4. Inadekvát, belátás nélküli, indulatos viselkedés

Ez a kategória olyan embereket foglal magába, akik látszólag jól beilleszkednek,
nem ellenálló vagy elutasító a magatartásuk, de „belátó képességük” hiányában
mégis okoznak problémákat. Ok nélküli és logikátlan „agyi rövidzárlatok” jelennek
meg a viselkedésükben, melyek - az amúgy jól működő - munka- és személyes
kapcsolatokban váratlan zavarokat idéznek elő. A szociáüs intézmények hathatós
beavatkozására van szükség, hogy lelki egyensúlyukat visszanyerjék.

5. Nincs „abnormális”, zavaró elem a viselkedésben

Ide soroljuk azokat az embereket, akiknek lehet, hogy szociális és munkaképes­
ségei nem a legmegfelelőbbek, mégsem jelentenek problémát a közösségnek, mert
vagy aíkalmazkodók, vagy apatikusak és érdektelenek.

III. KEDÉLYÁLLAPOT
l.Indulatkitörések (kiabálás, üvöltözés stb.)
Itt aligha van szükség magyarázatra. Mindamellett az indulatkitöréseket csak akkor
soroljuk ide, ha rendszeresek és elég drasztikusak ahhoz, hogy nehézségeket okoz­
zanak a kapcsolatokban, vagy ha csak bizonyos helyzetben jelennek meg, de ezek
138 D r . H .C . G ü n z b u r g

fontosak a fogyatékos személy számára vagy napi tevékenységeivel vannak össze­

függésben.

2. Ingerlékeny viselkedés kisebb kitörésekkel

Kiegyensúlyozatlan természet, különböző események hatására „kiborul”, így sok
alkalmazkodási nehézsége van, bár az indulatok nem olyan drámaian jutnak kifeje­
zésre, mint az előző pontban.

3. Kedélyhullámzások, de több mint rosszkedv...

Kedélyváltozások a magabiztosságtól az aggodalomig, a boldogságtól a sírásig, a
tettrekészségtól a depresszióig. Ezekkel az emberekkel „bánni” kell, bár a visel­
kedésük csak kisebb problémákat okoz, és a közösség el tudja fogadni.

4. Általában kiegyensúlyozott, és ha rosszkedvű, könnyen vigasztalható

Ezt a pontot olyan embereknek adjuk, akik lehangoltságukból viszonylag gyorsan
vissza tudnak térni megszokott viselkedésükhöz anélkül, hogy túlságosan a lelkűkre
kellene beszélni. Az „apró viharok” lehet, hogy gyakoriak, de hamar el is múlnak
és nincs különösebb következményük.

5. Mindig vagy majdnem mindig kiegyensúlyozott

Ez a legjobb pont, amit adhatunk.

IV. SZEXUALITÁS
1. Elfogadhatatlan szexuális viselkedés, magamutogatás, erőszak stb.
Ez a pont olyan magatartásformákra vonatkozik, amelyek elfogadhatatlanok vagy
bűnténynek minősülnek és elkülönítést, felügyelet alá helyezést vonnak maguk
után. Komoly problémát jelent a személyes kapcsolatokban és a beilleszkedésben.

2. Zavaró szexuális viselkedés, homoszexualitás, válogatás nélküli nemi élet stb.

Olyan viselkedésformákat sorolunk ide, amelyek nagyon kellemetlenek, de - a mai
felfogás szerint - nem bűntények. Súlyos személyiségfejló'dési hiányosságnak kell
 A P-A-C 1 ÉS A P-A-C 2 SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉSE 139

tekintenünk, ha a fogyatékos ember nem képes a szexuális életét a diszkréció ke­

retein belül tartani.

3. Nehezen befolyásolható, túl ragaszkodó viselkedés

Az érzelmek és a ragaszkodás túlságosan nyílt kifejezése sokszor zavart és ellen­
állást kelt. Bár a kedvességre vágyó és embereken csüngő’ viselkedést a legtöbben
örömmel elfogadják gyermek-felnőtt kapcsolatban, ugyanez a magatartás egy
felnőtt embertől némi ijedtséget és aggodalmat vált ki, mert az emberek nem
tudják, hogy a fogyatékos emberek érzelmi és testi fejlettsége nincs összhangban
egymással. Ez a fajta ragaszkodás néha gyanút kelt az emberekben. Akármennyire
is ártalmatlan viselkedés, mégis zavaró a személyes kapcsolatok kialakításában.

4. Nem mutat különösebb érdeklődést...

Azok az értelmi fogyatékos emberek kapják ezt a pontot, akik nem érdeklődnek az
ellenkező nem iránt (talán a koruk miatt), így a beilleszkedésük könnyebb és nem
szegik m eg a társadalmi konvenciókat.

5. Barátkozik az ellenkező nemitekkel

Ez a pont az ellenkező neműekkel való elfogadható és szabályozott kapcsolatokra

vonatkozik, ahol nincs ok különösebb aggodalomra, kivéve a megfelelő fogamzás-
gátlást. (Ezt a tényezőt nem kell figyelembe vennünk a pontozásnál.) E pont
elnyeréséhez nagyobb stabilitást és komolyságot kell mutatnia a fogyatékos sze­
mélynek, mint a 3. és 4. szinten. Előfordul, hogy valakit az 5-ös kategóriába kellene
sorolnunk, de a 2-esbe is beletartozik pl. homoszexuális viselkedése miatt. Mivel a
felmérés arra szolgál, hogy az egyén társadalmi beilleszkedési problémáit vizsgál­
juk, az ilyen embert a 2-es szintre kell helyeznünk, hogy a problematikus terület
láthatóvá váljék, ahelyett, hogy ebiklanánk fölötte és megadnánk az 5-ös pontot,
amelyet egyébként megérdemelne. Megjegyzésünkkel világossá tehetjük a helyzetet.

V. KOMMUNIKÁCIÓ-KÉSZSÉG
1. Nincs kommunikációs szándéka - esetleg magában beszél

Ide soroljuk azokat az embereket, akiknek nem fontos, hogy megértessék magukat
és megértsenek másokat. E mögött, természetesen, lehetnek súlyos fogyatékos­
140 Dr. H.C. G ü n z b u r g

ságok, pl. mutizmus, melyek azonban legyőzhetők, és még ha beszédképtelenséget

vagy egyéb kommunikációs nehézségeket tapasztalunk is, akkor se soroljuk a
személyt csakis emiatt ebbe a pontba, ha egyébként a kommunikációs szándéknak
jelét látjuk.

2. Ismételgető, összefüggéstelen, inadekvát, pontatlan és egyoldalú

kommunikáció
Néhány ember kommunikációja gyakorlatilag „leragad” a saját gondolatok ismétel­
getésénél, nem figyelnek másokra, és nem hallgatják meg mások véleményét.
Magasabb szintet jelent ugyan, mint az előző pontban leírt kommunikáció-kép­
telenség, de nem járul hozzá a személyes kapcsolatok kialakulásához.

3. Válaszol a kérdésekre és néha kérdezés nélkül is közöl

Ezt a pontot azoknak adjuk, akiknek a kommunikációs készsége toleráns közös­
ségben már elfogadható. A kérdéseket legjobb képessége szerint megválaszolja, és
előfordul, hogy a beszélgetéshez hozzátesz valamit. Ezt a leírást úgy tekintsük,
mint minimális kommunikációs szintet, amelyre már megadhatjuk a pontot. Ide
soroljuk az ennél jobb kommunikációs teljesítményeket is, amelyek még nem érik
el a következő szintet. Ez a kategória az „elmegy” szintet jelenti, míg magasabb
pontokat akkor adunk, ha a kommunikáció az „igazi” beszélgetés elemeit tartal­
mazza, és nem folyamatos kérdezgetés eredménye.

4. Néhány témáról beszélget, a kommunikáció kétoldalú, nem a hallgató erőlteti

Ez a pont olyan kommunikációt jelent, ahol a válaszok többek, mint egy-egy szó
vagy rövid mondatok, az illető képes és hajlandó néhány témáról - munka,
szabadnapok stb. - összefüggően mesélni. A pont elnyeréséhez szükséges az is,
hogy a részletekre vonatkozó kérdéseket is meg tudja válaszolni. Ha csak bő­
beszédű és nem válaszol kérdésekre, akkor ezt a pontot nem adhatjuk meg, az ilyen
ember valószínűleg a 2-es kategóriába tartozik.

5. Jól elbeszélget az életével kapcsolatos legtöbb témáról

Azok az emberek, akik összefüggően és kellő részletességgel tudnak beszélni éle­
tük számos területéről - pl. munka, vásárlás, szabadidő - biztosan kevesebb prob­
lémát jelentenek, mint azok, akik maguktól nem beszélnek. E pont elnyeréséhez
nem kell az illetőnek reális beszámolót nyújtania a tevékenységeiről, mivel ebben a
 A P-A-C 1 ÉS A P-A-C 2 SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉSE 141

fejezetben csak a kommunikációs képességet és hajlandóságot vizsgáljuk. Képes­

nek kell lennie azonban az életében jelenlevő dolgokról mesélni, és jobban kell
ismernie a részleteket, mint a 4-es szinten. Más szóval az életének bármely részle­
tére vonatkozó kérdést meg kell tudnia válaszolni, hacsak, természetesen, nincs
jogos indoka, hogy ne válaszoljon a kérdésre. Nem lesz nehéz eldöntenünk, hogy a
szó elakadását az ismeretek és képességek hiánya vagy pedig a személyes szféra
védelme okozza.
M egjegyzés: Az itt kapott pontok csakis a verbális kommunikáció szintjét tükrözik.
Vannak olyan esetek, amikor a verbális nehézségek ellenére adhatunk magasabb
pontszámot, ilyen esetekben a kritériumokon módosíthatunk, méltányoljuk, hogy az
illető képes legyőzni fogyatékosságát.

VI. ŐSZINTESÉG
E részterület nagyrészt az egyén kommunikációs képességétől függ - zavart
eredményt mutatna a pontozás süketek, némák és beszédképtelen emberek esetében.
Csak akkor szabad ezt a területet vizsgálnunk, ha megfelelően meg tudjuk ítélni az
illetőt. Ha valakit nem tudunk pontozni, akkor írjuk rá az űrlapra az indokot.

1. Gyakran, szándékosan hazudik vagy spontán és ártó szándékkal

Ezt a pontot akkor adjuk, ha az egyén történeteket talál ki, nem létező balesetekről
mesél stb., melyekkel bajt okoz, zavart, gyanakvást, vádaskodást kelt. Előfordul,
hogy nehéz különbséget tennünk e szint és a következő között. Általában akkor
tartozik ide az illető, ha az okozott bajok gyakoriak, súlyosak és komoly követ­
kezményekkel j árnak.

2. Azért hazudik, hogy elkerülje a büntetést; kiszínez és nagyít; hazugságaival

magára akarja vonni a figyelmet
„Normális” dolog azért hazudni, hogy egy rettenetes helyzetből „kivágjuk magun­
kat”, és nem is túlságosan elítélendő. Másrészről a hazudozás néha hátrányos járu­
lékos fogyatékossága a fogyatékos embereknek.

3. Nem mindig igaz és hihető, amit mesél - néha összekever dolgokat

Ez nem bajkeverés, hanem a képesség hiánya, hogy szétválassza a valóságot a
képzelettől. Az ilyen embereket általában mindenki hírből ismeri, de a meséiket
nem lehet készpénznek venni.
142 Dr. H.C. G ü n z b u r g

4. Általában hinni lehet neki, de ha bajba kerül, kitérő választ ad

A baj elkerülése megint „normális” viselkedésnek számít, elfogadható, de nem
olyan szép „ajánlólevél”, mint az 5-ös szint.

5. Mindig igazat mond, még akkor is, ha nem szeretne

Egy ilyen bizonyítvány nagyon előnyös, és jól kompenzál más hiányosságokat.

VII. BECSÜLETESSÉG
1. Lopkod vagy teljesen lelkiismeretlen a tárgyakkal szemben
Vannak emberek, akik híresek az ilyen viselkedésükről. A rossz hírnév időnként
alaptalannak tűnik, de ha a viselkedés folytatódik és komolyabb akadályt jelent az
együttélésben vagy együtt dolgozásban, akkor mindenképpen ide kell sorolnunk.

2. Egyszer-egyszer elcsór valamit

Ide tartoznak az alkalmi lopások (pl. cigaretta), melyek nem gyakoriak, mégis
kellemetlenséget okoznak.
Az 1-es és a 2-es pont közötti különbség a lopás nagysága és gyakorisága. Az
emberek hajlamosak elnézően tekinteni azokra, akik néha cigarettát, italt stb.
csórnak maguknak, mert ezek nem számítanak nagy értéknek. Az ilyen viselkedést
a 2-es szinthez soroljuk. Azonban a táskák kipakolása vagy a zárt szekrények
feltörése sokkal súlyosabb bűnnek számít, és az 1-es szinthez tartozik. Mindkét
viselkedés próbára teszi a közösség toleranciáját.

3. Elvesz, engedély nélkül kölcsönvesz tárgyakat, és elfelejti visszaadni

Ez olyan viselkedésre vonatkozik, amelyet, ha „normálisnak” tekintünk, akkor
tolerálni tudjuk, de az értelmi fogyatékosok esetében gyakran hátrányt jelent az
együttélésben. A 2-es és a 3-as pont közötti különbség megint az, hogy a közösség
az alkalmi botlásokat milyen súlyosnak ítéli. Sok múlik a „csintalanság” jellegén is.

4. Becsületes, de nem áll ellen a kínálkozó lehetőségnek

Teljesen „normális” magatartás, de benne rejlik a lehetőség, hogy kellemetlenséget
okozzon.
 A P-A-C 1 ÉS A P-A-C 2 SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉSE 143

5. Teljesen megbízható és tiszteletben tartja mások tulajdonát

Ez a viselkedés sok más hiányosságot kompenzál.

VIII. KAPCSOLATKÉSZSÉG
1. Durcáskodik, gyakori a fel- és lehangoltság, gorombaság
Gyerekes viselkedés egy felnőttól, amely sokszor visszatetszést vált ki, mert az
emberek nincsenek a folyamatos, túlzott érzelmi reakciókhoz hozzászokva.

2. Könnyen félrevezethető', kihasználható

Sajnos a nagyfokú nyitottság mindig azt jelenti, hogy könnyű „rosszaságba” és
bajba vinni. A mások irányításának kritikátlan követése a befolyásolhatóság kifeje­
zetten negatív aspektusa, ezért tartozik a 2-es szintre.

3. Nem érintkezik senkivel, de megközelíthető

Ha erre a szintre sorolunk valakit, az azt jelenti, hogy a beilleszkedési folyamat
során nem okoz nagyobb nehézségeket, de azt is, hogy nem fog segítséget kérni,
így a kellemetlen helyzetek még rosszabbá válhatnak, ha nem figyelünk oda.

4. Kedves, de csak néhány emberhez kötődik szorosabban

Ez a szociabilitási szint nagy előnyt jelent a beilleszkedés során, és valószínűleg a
legtöbb ember által elfogadott viselkedési stílus.

5. Oldott és készséges a legtöbb emberrel

A szociális készségeknek ez a szintje hozzásegíti az értelmi fogyatékos egyént,
hogy a környezete megkedvelje, így valószínűleg megadják neki mindazt a
segítséget és bátorítást, amire szüksége van.

IX. TÁRSAKHOZ VALÓ VISZONY

1. Általában nem szeretik, elutasítják
A járulékos fogyatékosságok gyakran nehézségeket okoznak a személyes kapcsola­
tokban, és a társak visszautasító magatartása valószínűleg ezt jelzi. Az elutasítás
144 D r . H .C . G ü n z b u r g

oka gyakran erőszakos viselkedés, elfogadhatatlan szokások, mások tulajdonának

semmibe vétele stb. Ha a társak nem szívesen, de teljesítik az erőszakos kéréseket
vagy látszólag ellenállás nélkül alávetik magukat a terrornak, az nem feltétlenül az
elutasítás hiányát jelenti.

2. A többiek nem vagy alig figyelnek fel rá

Az 1-es pontban elmondottak alapján ez a szint azt jelenti, hogy a társak reakciója
nem több, mint hogy nem bánják az illető jelenlétét. Ha valaki ebbe a kategóriába
tartozik, az azt jelenti, hogy a társai gyakorlatilag nem érdeklődnek iránta, nin­
csenek vele kapcsolatban és még csak el sem utasítják, mint az 1-es pontban. Ezen
a szinten nincsenek problémák a személyes kapcsolatokban, viszont a nagyfokú
érdektelenségnek köszönhetően hiányoznak a pozitív személyiségvonások is.

3. Társai tolerálják és van néhány barátja

Jó jele a beilleszkedésnek, ha nem csak az illető szimpatizál a többiekkel, hanem
talán kissé felszínes kapcsolatok kialakítására a társak is választják őt. Könnyebb
egy kisebb közösségbe beilleszkednie az olyan embernek, akinek a viselkedése
nem goromba vagy visszatetszést keltő.

4. Általában népszerű, jobban szeretik, mint a csoport többségét

A „népszerűség” sok apró, őszinte és jóindulatú gesztust sejtet, és mindenképpen
ehhez a ponthoz tartozik, sokkal inkább, mint aki a „vezetőt játssza” vagy önkéntes
szószólója a csoportnak.

5. A társak igazodnak hozzá, követik a példáját

Ez a pont ritka képességet tükröz: az illető - kényszerítés nélkül - saját jó és rossz
példájával befolyásolni tudja a többieket. A megjegyzés rovatba minden esetben
írjuk be, hogy milyen hatást gyakorol a társaira.

X. TÁRSAS KAPCSOLATOK
1. Magányos, a saját világában él
Az értelmi fogyatékos embernek mindig szüksége lesz bizonyos fokú segítségre,
ám a kifejezetten visszavonuló és visszahúzódó magatartás nagyon megnehezíti a
társadalom számára a segítségnyújtást.
146 D r . H .C . G ü n z b u r g

2. Az együttműködés rövid ideig tart és nem túl készséges, nem figyel

Az együttműködés visszautasítása itt ugyanolyan, mint az előző pontban, de
kevésbé gyakran fordul elő. A közreműködés megtagadása azonban elég súlyos és
kellemetlen ahhoz, hogy az átlagosnál toleránsabb munkaadót és családot kívánjon.

3. Legtöbbször szívesen együttműködik

Ez a szint az emberek többségének „normális” reakcióját jelenti, amikor önként nem
segít, nem tesz külön szolgálatot, de általában ellenkezés nélkül, szívesen eleget tesz
olyan kéréseknek és követelményeknek, amelyek a napi tevékenység részei.

4. Néha felajánlja, hogy segít

Olyan emberek tartoznak ide, akik szívességeket tesznek és segítenek anélkül, hogy
bármi ellenszolgáltatást várnának érte. Ezen a szinten a „segítség” nem lehet csu­
pán udvariassági gesztus, hanem valami olyan, ami némi erőfeszítést kíván.

5. Szeret örömet szerezni és nagyon készséges

Ez a kategória azokra az emberekre vonatkozik, akik gyakran „kitesznek magu­
kért”. A 4-es és az 5-ös pont között csak „egy fok” a különbség; az 5-ös szint
nagyon határozott és folyamatos együttműködési készséget jelent.

XII. DOMINANCIA
1. Gyakran agresszív
Azokat az embereket soroljuk ide, akik minimális indokkal vagy ok nélkül gyakran
folyamodnak fizikai erőszakhoz. Az alkalmanként előforduló indulatkitörések,
melyeknek van kiváltó oka, nem elegendők ehhez a kategóriához, mivel ez a pont
kifejezetten aszociáüs életvitelt jelent, mely lehetetlenné teszi a beilleszkedést.

2. Agresszív és arrogáns, szeret dirigálni, verekszik és összeugraszt másokat

Teljes joggal kerülnek ide a zsarnokok és bandavezérek, akik hatalmukban tartják

csoportot és másokat, a nagyszájú mindentudók, a minden lében kanál emberek és a
nagy szervezők, akik mindenféle jogalap nélkül megmondják másoknak, hogy mit
 A P-A-C 1 ÉS A P-A-C 2 SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉSE 147

kell tenniük. Ez a szint szegényes kapcsolatokat mutat, és bizonyos mértékig

kapcsolódik a Társakhoz való viszony fejezethez. De amíg a társakhoz való viszony
csak a csoporton belüli kapcsolatokat és a csoporttagok reakcióit tükrözi, addig a
Dominancia fejezet a többi emberrel szembeni viselkedését is mutatja. Az itt leírt
magatartás általában a jelentéktelen emberekre jellemző, semmiképpen sem
tekinthetjük őket igazi vezetőnek (a vezetőszemélyiséget a Társakhoz való viszony
5. pontjába kell sorolnunk).

3. Egy a sok közül, elfogadja a többieket

Ez a megszokott, „normális” helyzet, olyan emberek viselkedése, akik semmilyen

módon nem vonják magukra a figyelmet. Biztos, hogy nem uralkodnak mások
fölött.

4. Kiáll magáért, mikor szükség van rá

Bizonyos tekintélyt vívnak ki maguknak azok az emberek, akik a személyes

szabadságuk bizonyos szintjét meg tudják tartani a többiek elvárásaival szemben
komolyabb összetűzések nélkül. Önmaguk maradnak, csendesen és hatékonyan
érvényesítik személyiségi jogaikat, megőrzik előjogaikat és megvédik magukat az
igazságtalanságokkal szemben.

5. Elfogadja azoknak a jogait, akik nála gyengébb helyzetben vannak

Ez a kategória nem azokra az emberekre vonatkozik, akik érdektelenségből

otthagynak másokat, és így érik el a békét, hanem akik őszintén elfogadják mások
jogait, tulajdonát és kívánságait, még ha helyzetüknél fogva meg is tehetnék, hogy
semmibe vegyék azokat.

XIII. MUNKÁHOZ VALÓ VISZONY

1. Nyugtalan, labilis - érdektelen ...

Ez a kategória azt a szintet jelöli, amikor valaki képtelen nyugodtan egy helyben
maradni, és emiatt olyan feladatot sem tud elvégezni, amire egyébként képes lenne.
Mivel az értelmi fogyatékos emberektől megkövetelt feladatok általában nem túl
bonyolultak, a siker nagyrészt a kitartástól függ.
148 D r . H .C . G ü n z b u r g

2. Túlzottan lelkes és akadályozza mások tevékenységét

Csak egy árnyalattal kevésbé idegesítő viselkedés, mint az 1-es pontban leírt:
túlságosan nagy önbizalmú, kritikátlan és hanyag viselkedés gyenge képességű
emberek részéről. Ez a pont olyan emberekre vonatkozik, akik meglehetősen
kellemetlenné válnak, mert nem képesek a kívánt feladathoz tartani magukat.

3. Elég nyugodt, a feladatot gépiesen végzi

Ezt a pontot olyan emberek kapják, akik megfelelő munkát végeznek mindaddig,
amíg a feladatot maguk előtt találjak, de amikor a dolgukat elvégezték, nem néznek
újabb tennivaló után, hanem egyszerűen leállnak.

4. Irányítást kér és megteszi, amit mondanak

Ezen a viszonylag magas szinten az értelmi fogyatékos embernek munkája
folytatásához mások segítségét kell kérnie. Lehet, hogy újabb feladatot kér, mikor a
sajátját befejezte, vagy észrevesz valamilyen problémát, és segítséget kér stb.
Munkája folytatása érdekében készségesen kell reagálnia, ha kémek tőle valamit, és
meg kell fogadnia a tanácsokat. Bizonyos fokú rugalmasság is feltétele a pont
elnyerésének.

5. Némi kezdeményezőkészséget mutat

A munkához való viszony eme legmagasabb szintje csak akkor adható, ha a
„kezdeményezőkészség” építő jellegű és elfogadható eseményeket idéz elő.
Leggyakrabban azok az emberek kapják, akik új munkát keresnek, mikor az előzőt
befejezték, és akik észreveszik, hogy milyen feladatokat kell elvégezni anélkül,
hogy külön mondanák nekik. Nem adhatjuk ezt a pontot olyan embereknek, akik
válogatnak a feladatok között, és csak a kedvükre valót végzik el.

Dr. H.C. Günzburg: P-A-C Manual, 5. Ed. 1977

Lefordított rész: I. kötet p. 105-116.
Fordította: Rózsa Krisztina, 1998.
 Ai
p EDAGOGIAI rV N A LIZ IS

ES C
V-URRICULUM

A SZOCIÁLIS ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS
MÉRÉSÉRE ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKNÉL

KÉZIKÖNYV S/P-A-C 1 - súlyos értelmi fogyatékos

személyek számára 1-5 év közötti
fejlettségi szint esetén

ŰRLAP

Dr. H. C. Günzburg: PÁC Handbuch 2. Bánd: S1 Leitfaden - S/PAC1; p. 1-100.

Fordította: Mészáros Judit (Bevezető az S1 változathoz)
Tóth Andrea (Pontozási kritériumok) Budapest, 1986.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 151

BEVEZETŐ AZ SÍ VÁLTOZATHOZ
FEJLESZTŐ PROGRAM A P-A-C ALAPJÁN
A P-A-C változatok azoknak a szociális készségeknek a listái, amelyek segítséget
nyújtanak az értelmi fogyatékos embereknek, hogy a társadalmi együttélés
követelményeinek megfeleljenek és a társadalom többi tagjával azonos fokú
személyes önállóságot érjenek el. Az ép emberek a gyermekből ifjúvá majd felnőtté
válás során végtelen sok szociális készséget sajátítanak el, amelyek az asztalnál
való megfelelő viselkedéstől és a tisztálkodástól az iskola vagy a munkahely felé
vezető villamos vonalnak az ismeretéig terjed. A legtöbb ember anélkül sajátítja el
ezeket a készségeket, hogy tudatosan tanulná, és végül olyan mértékű szociális
kompetencia birtokába jut, hogy a mindennapjaiban biztonságban érzi magát. Van
azonban egy kisebbség, amelynek nem sikerül a megfelelő szociális kompetenciát
elérni vagy azért, mert lassan tanul, vagy azért, mert a környezet nem biztosítja a
szükséges készségek megtanulásának és gyakorlásának a feltételeit. Az emberek a
legtöbb ilyen készséget nem formális tanítási szituációban tanulják meg, hanem
szokásként veszik át, a szülők, szomszédok, barátok és embertársak megfigye­
lésével és utánzásával. A korlátozott tapasztalati térrel rendelkező emberek gyakran
a szükséges szociális készségek közül nem tanulnak meg megfelelő számút, vala­
mint azok az emberek sem, akiknek akkor is nehézségbe ütközik a tapasztalatokból
tanulni, ha van alkalmuk tapasztalatszerzésre.
A P-A-C változatok készségjegyzékei azokat a nélkülözhetetlen készségeket
tartalmazzák, amelyek a már megszerzett szociális kompetenciát bővítik. Minden
ember, még ha fogyatékos is, minden területen elért egy bizonyos készségfokot.
Célunk az, hogy erre az alapra építsünk, és úgy fejlesszük a kompetenciát, hogy a
fejlesztés és a tréning súlypontját releváns kiindulópontokhoz igazítsuk. A már elért
kompetenciaszintnek megfelelően kiválasztott P-A-C változat alkalmazásával
megállapíthatjuk azokat a teljesítmény-specifikus hiányosságokat (de pozitívumo­
kat is), amelyek terápiás beavatkozást igényelnek és sok esetben idővel megszün­
tethetek.
A P-A-C abban különbözik sok más vizsgálati módszertől, hogy a teljesítmé­
nyeket nem egyetlen számmal - teszt- vagy szociális kvócienssel - fejezi ki. Ezek a
módszerek nem teszik láthatóvá az adott területen lévő teljesítmény-különbségeket,
egyenetlenségeket, az alapkészségekben előforduló hiányosságokat és hogy egyes
területeken milyen váratlanul magas teljesítmények fordulnak elő - egyszóval
mindazt, ami az erősségek és gyenge pontok változatos és nagyon egyéni keverékét
adja.
152 D r. H.C. G ü n z b u r g

Bár szükséges lehet a készségek „mennyiségét” egyetlen számban összesíteni,

ha pl. valaki beszámolót ír vagy kutatómunkát végez, a számok nem tudnak olyan
információkat szolgáltatni, amelyekre a ne ve leiknek - legyen az akár szülő, tanár
vagy ápolószemélyzet - szükségük van ahhoz, hogy az egyén szempontjából a
leghasznosabb területeket tudják fejleszteni.
Ezzel szemben a P-A-C elsősorban a szociáüs kompetencia „minőségét” mutat­
ja, jóllehet a P-E-I 1 a szociális kompetencia mennyiségének mérését is lehetővé
teszi. A szociális kompetencia indexe is (SZKI) különbözik a legtöbb vizsgálati
eljárástól. 1
Amennyiben a szociális kompetencia alacsony szintje értelmi fogyatékossággal
van összefüggésben, akkor a nevelő számára fontosabb azt megállapítani, hogy a
teljesítmény más értelmi fogyatékosokhoz viszonyítva is elmaradást jelent-e, mint
annak igazolása, hogy az értelmi fogyatékos személy szociális kompetenciája
elmarad az épekétől. Több sikert ígér, ha az értelmi fogyatékos ember nevelője
megpróbálja azokat a hátrányokat leküzdeni, amelyek a lustaságból, a lehetőségek
hiányából stb. adódnak, és megpróbál a fogyatékosságnak megfelelő teljesítmény­
szintet elérni, mintha kísérletet tenne arra, hogy a fogyatékos egyén elérje az „ép”
intellektuális képességekkel rendelkező emberek szintjét. Az értelmi fogyatékos
emberek teljesítményének más értelmi fogyatékosokéval való összehasonlítása
felveti a kérdést: „Miért nem tud ez az értelmi fogyatékos személy ugyanannyit
teljesíteni, mint sok más értelmi fogyatékos társa?”. Ez a nevelőket jobban inspi­
rálja arra, hogy az elmaradás közvetlen okai után kutassanak - ne csak az értelmi
fogyatékosság tényével magyarázzák a helyzetet - és kitartóan törekedjenek a
hiányzó készségek fejlesztésére.
Az Összehasonlítás valójában az első lépés azon az úton, amelynek végén egy
nehezen meghatározható cél áll, nevezetesen az értelmi fogyatékos egyén „teljesítő-
képességének” maximális kibontakoztatása, amelynek mértéke teljesen ismeretlen a
számunkra.
A többi értelmi fogyatékos emberrel való összehasonlítás azonban nem segít
abban az esetben, ha a szociális inkompetencia nem értelmi fogyatékossággal van
összefüggésben. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy a kudarc okait elemezzük, és
hogy a hiányzó tanulási lehetőségek vizsgálatát helyezzük előtérbe.
A vizsgálat ezen módja új dimenziót jelent, mely a P-A-C űrlapon is megjelenik.
Míg a „+” és „-” jelzések csak azt mutatják, hogy a vizsgált személy elsajátított-e
egy bizonyos készséget vagy sem, az „NL” = „nincs lehetősége” jelzés azt az
információt teszi hozzá, hogy egy bizonyos inkompetencia elsősorban a megfelelő
tanulási lehetőségek hiányára vezethető vissza. Nyilvánvaló, hogy az ollóval való

1 Az S-változatokhoz még nincs pedagógiai értékelő index.

 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 153

bánásmódot nem fogja a kortársaival együtt megtanulni az a gyerek, akinek túlsá­

gosan aggódó anyja nem engedi gyakorolni. Épp így előfordulhat, hogy egy
intézetben élő felnőtt nem tanulja meg, hogyan kell a meleg- és hidegvizet beál­
lítani a fürdéshez, ha az otthon szabályzatában elő van írva, hogy ez a személyzet
feladata. Az ilyen és hasonló esetekben nem lenne helyes azt mondani, hogy az
illető bizonyos képességekkel nem rendelkezik, hiszen nincs lehetősége a tanulásra
és a gyakorlásra. A jelzés helyett ilyenkor „NL”-t kell beírni.2
Még egyszer: A szociális kompetencia hiányosságainak és a feltehetően szerepet
játszó körülményeknek a pontos meghatározása után tettek következzenek.
Az „NL” jelzés - amely a pontosan kitöltött P-A-C űrlapokon, sajnos, túl
gyakran fordul elő - arra figyelmeztet minket, hogy mielőtt bizonyos készségeket
iskolai szituációban kezdenénk tanítani, meg kell szűntetnünk az egyén közvetlen
környezetében azokat a korlátozásokat, amelyek nem teszik lehetővé a szociális
készségek gyakorlását.
Noha igaz, hogy sok korlátozás azoknak az embereknek a védelmére irányul,
akik sérülékenyek és gyakran nem látják előre cselekedeteik következményét. A
szabályok és az óvintézkedések megszüntetésével nagy rizikónak tesszük ki őket,
pl. az utcán, a konyhában stb., és a gondozó személyzet munkáját is megnehezítjük,
akik bizonyos helyzetek könnyebb megoldása érdekében meghatározott eljárásokat
és hagyományokat követnek, pl. csak kanállal terítenek kés, villa és kanál helyett.
Függetlenül az okoktól - még ha a korlátozások bizonyos szempontból indokoltak
is -, a nevelőnek tisztában kell lennie azzal, hogy az „abnormális” gyakorlat
bevezetése gátolja, sőt meg is hiúsítja a szociális fejlődést. Azt eredményezi, hogy
a fogyatékos egyén fogyatékosabbá válik, mint amennyire az elkerülhetetlen lenne.

NORMALIZÁCIÓ
Ebben az összefüggésben a normalizáció fogalma nagyon konkrét és specifikus
jelentést kap. Azokat az embereket, akik a szociális tanulás szempontjából akadá­
lyozottak, segíteni kell a szociális készségek gyakorlásában és alkalmazásában,
mégpedig olyan környezetben, ahol a készségeket a normális napirend részeként
gyakorolhatják. Pl. nem elég, ha a fogyatékos emberek a tankonyhában kávét
készítenek egy héten egyszer. Ott ezt jól „tudják”, de arra is lehetőséget kell
kapniuk, hogy ezt a képességet naponta a saját lakóterületükön gyakorolják.
Jóllehet az iskolai fejlesztésben tanítási szituációkat és speciális feltételeket kell
teremteni, a szociális készségek csak akkor nyernek értelmet, ha részei lesznek egy
olyan szociális készség-készletnek, amelyet a mindennapi életben használunk. A

2 ld: H.C. Gűnzburg: Schwierigkeiten in der Umwelt. (Nehézségek a környezetben. A z önállóságra

vezetés témában írt cikksorozat 3. része) Geistige Behinderung. 1981.4.szám, 230-243.
154 D r . H .C . G ü n z b u r g

puszta „tudás” és a valódi „kivitelezés” közötti különbség különösen fontos, és a

P-A-C űrlapok jelölései is utalnak erre (ld. az X tételeket). Egy fogyatékos egyénről
kitöltött P-A-C űrlapon az első NL jelzés olyan környezeti tényezőre utal, amely
felelős lehet a rosszabb teljesítményért. Objektiven mutatja az élmények hiányát, a
hétköznapi életben adódó korlátozásokat, amelyek megnehezítik, sőt esetleg
lehetetlenné is teszik a fejlődést. Ha egy P-A-C űrlapon sok NL jelzés fordul elő,
akkor ez arra utal, hogy a fogyatékos személy környezete - legyen az akár iskola,
műhely, intézet vagy szülői ház - alkalmatlan a céltudatos pedagógiai munkára.
A normalizáció elve a P-A-C alkalmazásában nem elsősorban abból áll, hogy a
fogyatékos embernek végleges célként olyan életfeltételeket kínálunk, amelyek
nem térnek el lényegesen a társadalomban élő legtöbb emberétől. Sokkal inkább azt
jelenti, hogy olyan környezetet kell teremtenünk, ahol a legjobban meg tudja
tanulni a természetes élethelyzetekben való megfelelő viselkedést. Az életfeltételek
normalizálását akár az iskolában, akár otthon, az intézetben, a műhelyben stb.
eszköznek, útnak kell tekinteni a mindennapi szituációkkal kapcsolatos jobb
kompetencia elérése érdekében. Ez azt is jelenti, hogy a „normál”, mindennapi
szituációk sokaságából azokat kell kiválasztani, amelyek fejlesztő munkánk végső
célját leginkább segítik, nevezetesen azt, hogy a fogyatékos ember számára
lehetővé váljon bizonyos fokú személyes önállóság elérése. Ez tehát azt jelenti,
hogy ebben a stádiumban normalizációnak a „normális” szituációk tudatos
kiválasztását kell tekintenünk, amely szituációk támogatják a fejlesztő munkát. El
kell kerülni azt, hogy a fogyatékos személy számtalan, egymással ellentmondó
„természetes szituációval” találkozzon. Azokat a szituációkat, amelyek a végleges
cél elérését nem segítik, hanem inkább zavaróak vagy ellentmondásosak - leg­
alábbis átmenetileg - kerülni kell. A tanítás és a tréning céljából leginkább
alkalmas „természetes szituációk” kiválasztásánál arra kell figyelni, hogy mennyire
járulnak hozzá a személyes önállóság eléréséhez (ld. e fejezet végén a Perszona-
lizáció című részt) anélkül, hogy összeütközésbe kerülnének a közösségi élet által
támasztott követelményekkel.3

SZOCIALIZÁCIÓ
A P-A-C nem csak a „tanuló” gyengéire mutat rá, hanem a környezet hiányosságaira
is, azaz, hogy a körülmények lehetővé teszik-e a megfelelő tapasztalatok megszer­
zését. Ezért a P-A-C akkor a legnagyobb segítség, ha a fogyatékos embert optimális
feltételek között próbáljuk maximálisan fejleszteni. A vizsgálat elősegíti a szociali­
záció céljának elérését - nevezetesen azt, hogy a fogyatékos egyén alkalmazkodni

3 H.C. Giinzburg, A.L. Giinzburg 1973: Personalization, Normalization and Socialization in: Mental
Handicap and Physical Environment, Bailliere Tindall, London
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 155

tudjon a „normális” életstílushoz és könnyebben részt vegyen a környezete

tevékenységeiben. A P-A-C az ehhez szükséges szociális készségek felsorolását
adja. Ezek a készségek között sok olyan magatartási szabály, szokás, illemszabály
szerepel, amelyek megszokott környezetben mechanikusan is alkalmazhatók.
Valószínű azonban, hogy a fogyatékos egyén nehezen tudja megszokni a
megváltozott környezetet még akkor is, ha otthon vagy a munkahelyén nagyon
önálló. Mégis az a képesség, hogy a napirendet különösebb nehézség és segítség
nélkül követi nemcsak önmagában hasznos teljesítmény, hanem ugyanakkor a
személyes önállóság kialakulásának alapjait is megteremti.
Ha a nevelő komolyan veszi az NL bejegyzéseket és a környezeti feltételeket
ennek megfelelően alakítja (pl. az előre kiadagolt ételek helyett önkiszolgálás az
asztalnál), akkor kitűzheti a közvetlen tanítási célokat és elkészítheti a fejlesztési
tervet.
A P-A-C felmérés alapján meg tudjuk állapítani azokat a készségterületeket,
amelyek elmaradottak vagy még nem fejló'dtek ki (a diagramon halványan színezett
vagy ferde vonallal áthúzott terület) és amelyek kialakulását mindenekelőtt
ösztönözni kell. Az iskolai, oktatási szituációban folyó tanítást támogatni kell olyan
mindennapi tapasztalatokkal, amelyeket a vizsgált személy a közvetlen környe­
zetében szerez. A napirendet egészítsük ki olyan tanulási szituációkkal, amelyek
elősegítik a készségek elsajátítását (pl. az iskolai étkezési szituáció szokásai ne
különbözzenek lényegesen a lakóegységbeliektól vagy az otthoniaktól).
A tanítási célok kiválasztása (amelyek idővel más célokká alakulnak át) lehetővé
teszi, hogy minden „tanuló” számára egyéni tanítási programot állítsunk össze,
valamint, hogy speciális tanulócsoportokat képezzünk azokból a személyekből,
akiknek azonos fejlesztési szükségleteik vannak.
Ebben az összefüggésben hangsúlyoznunk kell, hogy a „tanuló” és a „tanítás”
fogalmak minden olyan emberre - legyen az gyermek vagy felnőtt - vonatkoznak,
akinek szüksége van tanításra és a formális vagy informális tanítási szituációk ta­
pasztalataira. Nagyon gyakran előfordul, hogy az előrehaladottabb korú fogyatékos
felnőtt fiatal korában nem sajátította el az alapkészségeket vagy nem volt rá lehető­
sége, hogy gyakorolja ezeket. Ilyen esetben a megfelelő tanítási célokat a fiatalabb
korosztály számára használatos P-A-C változatból kell kikeresnünk (pl. P-A-C 1).
Ez teljesen megengedhető, mert az illető igényei szerint és az ő érdekében történik.
Miután kiválasztottuk a tanulók számára a legsürgősebb tanítási célokat - pl. a
hiányzó készségeket, amelyeket a diagram üresen hagyott részei jeleznek - a
nevelő feladata, hogy a fokozatosság elve szerint kidolgozza az eléréshez vezető
részcélokat. Az SÍ forma kritériumai minden képességnek három előfokát adják
meg, amelyeket mint részpontokat lehet elérni. Gyakran előfordul azonban, hogy -
az egyén képességeitől és fogékonyságától függően - a cél eléréséhez sokkal több
156 D r . H .C . G ü n z b u r g

lépés szükséges, akár 20-30 részlépés is. Vannak, akik nagyon lassan lépnek előre,
náluk a növekedő kompetenciát jobban nyomon tudjuk követni, ha a P-A-C
felmérés mellett külön feljegyezzük ezeket a kis lépéseket.

INKÁBB MEGFIGYELÉS, MINT TESZTELÉS

Bár a P-A-C-t sokan a szociális fejlettséget vizsgáló tesztként kezelik, nem szabad
elfelejteni, hogy eredetileg a fontos, kívánatos, és hasznos szociális készségek
felsorolásaként fejlesztettük ki. A P-A-C ugyanakkor megmutatja, milyen készsé­
geket sajátított már el a vizsgált személy, és melyek igényelnek különös figyelmet.
Legtöbb esetben - a készségek jellegéből adódóan - meg kell figyelnünk, hogy
ezeket a vizsgált személy hogyan és milyen helyzetben használja. Ha a megfigyelés
nem lehetséges, akkor a készségeket egyfajta tesztszituációban kell megvizsgál­
nunk. Azok, akik jól ismerik a vizsgált személy viselkedését (pl. szülők, tanárok,
gondozók) a P-A-C űrlap kitöltésénél előnyben vannak a kívülállóval (pl. pszicho­
lógussal) szemben, aki a vizsgált személyt csak viszonylag rövid ideig látja. Mégis,
ha a vizsgálat vezetője szigorúan ragaszkodik a kézikönyvben leírt kritériumokhoz,
akkor gyakran a közelebb állók lepődnek meg, mennyire keveset tudnak arról, hogy
a vizsgált személy milyen szintre jutott egyes készségeiben.
Ahhoz, hogy a P-A-C-t többnek tekinthessük egy meghatározott időszakban
nyújtott teljesítmény egyszerű leírásánál, meg kell értenünk a tételek célját, és pon­
tosan be kell tartanunk a kritériumokat.
Akkor tudjuk csak eldönteni, hogy mely területekre dolgozzuk ki a fejlesztő
programot, ha a P-A-C felmérés megbízhatóan tartalmazza a vizsgált személy
viselkedésének megfigyelését és analízisei, mert így tudjuk csak a teljesítményt
összehasonlítani más fogyatékos emberekével.
A P-A-C felmérésnek továbbá közvetítő eszközként kell szolgálnia a különböző
szakemberek, illetve a szakemberek és más érdekelt személyek (pl. szülők) között.
Bár az a P-A-C űrlap, melyet szülők töltenek ki, néhány részletében valóban eltér
attól, amit a tanár készít (és ezért további értékes információkat tartalmaz arról,
hogy eltérő körülmények között mennyire különbözőek lehetnek a viselkedés­
módok), az útmutatóban szereplő kritériumok szigorú betartása mégis szavatolja,
hogy a P-A-C adatok többé-kevésbé objektívek és jellemzők legyenek a vizsgált
ember általános viselkedésére.
Statisztikai vizsgálatok alátámasztották a P-A-C felmérések megbízható­
ságával kapcsolatos empirikus tapasztalatokat, és hogy a különböző vizsgálat­
vezetők megfigyelései többnyire megegyeznek, függetlenül attól, hogy a vizsgáló
szakképzett-e vagy nem, feltéve, hogy ragaszkodik a P-A-C kézikönyv utasítá­
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 157

saihoz. COLÉ4 0,97-es megbízhatósági koefficienst talált, MILÁN és HALL-

GREEN5 szerint pedig a két P-A-C alapformában (P-A-C 1 és P-A-C 2) a négy
kvadráns mindegyikének 0,87 és 0,97 közti a megbízhatósági koefficiense.
Ezek a koefficiensek lehetővé teszik, hogy a P-A-C-t „tesztként” használjuk,
mellyel az adott területen nyújtott teljesítmény változása megbízhatóan mérhető.
Bár a P-A-C-ban megállapított eredményeket nem szigorúan meghatározott
tesztfeltételek között kapjuk, és a változó körülmények az eredményeket erősen
befolyásolhatják, a vizsgálat mégis alapul szolgál az egyén legelmaradottabb terüle­
teire koncentráló intenzív fejlesztő' program megkezdésére.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a P-A-C-t nem szabad csak mérőeszköznek
tekintenünk, amivel megállapíthatjuk a fogyatékos személy fejlettségi fokát. A P-A-C
akkor járul hozzá a legpozitívabb és legértékesebb módon a rehabilitációhoz, ha a
módszerek és célok meghatározásához, helyesbítéséhez és követéséhez használjuk.
A P-A-C segítségével megállapított gyenge pontok megmutatják, hogy hol van
legnagyobb szükség a beavatkozásra. A következő vizsgálatnál aztán megfigyel­
hetjük és megállapíthatjuk az előrehaladást. Ez azt jelenti, hogy a nevelőket a
hiányzó készségek külön gyakoroltatására bátorítjuk, ami a hagyományos teszt-
eljárásokban, természetesen, nem szempont.

AZ EREDMÉNYEK MÉRÉSE
Fontos, hogy a „tanulóknak” és más érdekelteknek beszámoljunk a fáradozásaink
hatékonyságáról és relevanciájáról. Bármilyen dicséretesek és becsülendők is a
szülők, nevelők és terapeuták erőfeszítései a fogyatékos ember készségeinek fej­
lesztése érdekében, nagyon nehéz megítélni, hogy annyira jelentős-e és tartós-e az
eredmény, mint amennyire kellene, hogy legyen. Megtörténhet, hogy lassú előre­
haladást állapítunk meg, de vajon nem lehetne-e gyorsabb is, ha kevésbé lennénk
türelmesek, és többet követelnénk? Előfordul, hogy többet is kívánhatnánk a fogya­
tékostól a saját érdekében ahelyett, hogy őrá bízzuk az előrehaladás ütemét. Nem
lehetséges-e, hogy a fogyatékos emberek között is - éppen úgy, mint a nem fogya­
tékosok között - vannak lusták, figyelmetlenek, játékosak, közömbösek, engedet­
lenek és olyanok, akik nem reagálnak azokra a kezdeményezésekre, melyek
figyelmes, érdeklődő és kooperatív emberek esetében eredményesek?
Teljesítményük emiatt potenciális képességeik alatt marad. Ezért elengedhe­
tetlen, hogy olyan technikákat dolgozzunk ki, melyek megmutatják, hogy a vizsgált
személy teljesítménye egy meghatározott szint alatt vagy fölött van-e (erről már

4 P.G. COLE 1975: The Efficacy of a Social Learning Curriculum with Borderline Mentally Retarded
Children In: Austral. J. Ment. Retardation 3, 191-199.
5 M. Milan, S. Hallgreen 1976: The Uniform Client Assessment o f the Mentally Retarded. Michigan.
Department of Mental Health, Planning and Evaluation System.
158 D r . H .C . G ü n z b u r g

korábban a P-E-I-vel és az SZKI-vel kapcsolatban is szó volt). Ugyanilyen fontos a

megfelelő ellenőrző módszerek alkalmazása, hogy a kevésbé hatásos fejlesztési
módszereket megkülönböztessük az eredményesebbektől.
A P-A-C segítségével végzett mérések jelentősen hozzájárulnak a probléma jobb
megértéséhez.6
Fontos, hogy a vizsgáló, aki a P-A-C-t az egyes emberek előrehaladásának
vizsgálatára alkalmazza, tudatában legyen annak, hogy ugyanez az információ
használható - és fel is kell használni - arra is, hogy jobb betekintést kapjunk a
különböző intézmények munkájának hatékonyságába.
Itt elegendő néhány olyan vizsgálatra hivatkozni, melyek azt tanulmányozták,
hogy milyen hatása van a puszta környezetváltozásnak a célzott tréninggel
összekapcsolt környezetváltozáshoz képest.7 Az eredmények összehasonlítása azt a
nem meglepő eredményt mutatja - amit azonban mégis hangsúlyoznunk kell -
hogy az „abnormális” intézeti környezetnek a nyílt közösség „normális” életéhez
közelítése önmagában a szociális kompetencia javulásához vezetett. Ha ezt a
változást még célzott, szociális nevelési-oktatási programmal is kiegészítjük, és így
az új lehetőségeket megközelíthetővé tesszük, akkor még nagyobb lesz az előrelé­
pés, jobb a teljesítmény. Az átlagos teljesítménynövekedés így 47%, szemben a
13%-os eredménnyel, amikor a változtatás tréning nélkül történik.8 Ez erőteljesen
alátámasztja azt a tételt, hogy a lehető legjobb eredmény elérése érdekében össze
kell kapcsolni a szocializációt és a normalizációt - a szó előzőekben leírt
értelemében.

PERSZONALIZA CIÓ
Az elemzésnek ebben a szakaszában elkerülhetetlen, hogy definiáljuk az előző
részben említett „lehető legjobb eredmény” fogalmát. Biztosan nem lenne helyes a
normalizáció folyamán csak a lehető legjobb lakáskörülmények biztosítására töre­
kedni, és éppúgy kevéssé lenne helyes, ha azzal igazolnánk a szocializációban elért
kompetencia fokát, hogy a vizsgált személy a lehető legtöbbféle szociális készséget
képes felszólításra végrehajtani.
Bár mindkét területen nyújtott teljesítmény hasznos, mégis csak előfeltételeket
jelent ahhoz, hogy a fogyatékos egyén minél nagyobb mértékű személyes függet­
lenséget érjen el - amit minden igyekezetünk legvégső céljának kell tekintenünk.

6 H.C. Günzburg 1981: Führung zur Selbständigkeit. 2. Teil. Messungen und Vergleiche In: Geistige
Behinderung (1981)H eft3. S .158-170.
7 C.J. Seevers: An Evaluation of the Effects of Group Home Living. REAP (1975) Vol. 1,1-2, 61-65.
A. E. May: A New Hostel for the Mentally Haiidicapped and its Effects on Social Development In:
Brit. J. Ment. Subn. (1976) Vol. XXII. 42, 41-46.
8 H.C. Günzburg: Guided or Unguided Adjustment to Life in the Community: An Evaluation In: J.
^ — i— rv^nfoi Handicap (1977) Vol. 1,1,31-36.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 159

Ha a fogyatékos ember csak korlátozott mértékű személyes függetlenséget ér el,

akkor abban segíthetjük, hogy nagyobb mértékben kontrollálja cselekvéseit, mint
ahogy ezt addig megengedték neki.
Ahelyett, hogy az érintett személy fizikai és pszichés akadályozottságaira kon­
centrálnánk, folyamatosan támogatnánk és közvetlenül segítenénk, tanácsosabb
arra gondolnunk, hogy csak akkor fogják egy közösség tagjaként elfogadni, ha bi­
zonyos fokú önállóságot és személyes függetlenséget ért el. Sem intellektuális, sem
tanultsági hiányosságai nem akadályozzák komolyan az elfogadást, ha olyan tulaj­
donságokkal rendelkezik, melyek egyértelműen mutatják, hogy önálló egyéniség:
képes megalapozott döntést hozni, tud választani különböző lehetőségek közül,
egyes dolgokat előnyben részesít más dolgokkal szemben, elfogadható formában
ellent is tud mondani másoknak és nem egyezik mindenbe bele.
Bizonyára nem könnyű ezeket a személyiségjegyeket kibontakoztatni az értelmi
fogyatékos ember különféle akadályozottságai miatt. A feladatot még nehezebbé,
sőt gyakran lehetetlenné is teszi túlvédő és autoriter magatartásunk, amit az
elhanyagolt és elutasított ember iránti részvéttel, gondoskodással álcázunk. Az
ilyen viselkedés erősen akadályozza az önállósághoz vezető készségek kialakulását.
A túlvédő magatartás jelentős mértékben megnehezíti a normalizált életkörülmé­
nyek megszervezését, miközben a túlvédés gyakran úgy alakul ki, hogy a fogya­
tékos ember helyett vagyunk kénytelenek dönteni és nem vele együtt. Szinte nem is
mérlegeljük a lehetőséget, hogy a fogyatékos embert is bevonjuk a döntésbe, hogy
megengedjük a rossz döntés következtében kialakuló kellemetlenséget megtapasz­
talnia, és végül bizonyos mértékű döntési önállóságot adjunk számára.
A perszonalizációs cél eléréséhez vezető programot vagy „tanfolyamot” nem
lehet ugyanúgy kidolgozni, mintha olvasást vagy írást tanítanánk. Nem tudjuk a
„tanulót” ugyanolyan szisztematikusan megtanítani, hogyan hozzon meg kisebb
személyes döntéseket (pl. hogy italt hozzon magának ahelyett, hogy megvárná,
amíg másoktól kap), mint ahogy ezt a szocializációs készségeknél tehettük. Más­
részről a mindennapi szituációk végtelen sok lehetőséget kínálnak arra, hogy
bátorítsuk a fogyatékos embert, döntsön saját maga és tanuljon a következmények­
ből. Ez, természetesén, azt feltételezi, hogy az érintett személy környezetében élők
ne utasítgassák állandóan, ne vegyék el tőle a döntések jogát. A megengedő atti­
tűdnek eleinte az lesz a következménye, hogy minden lassabban megy, nehéz lesz a
napirendet betartani, ami másokból ingerültséget és türelmetlenséget válthat ki, de
feltétlenül szükséges, hogy támogassuk a fogyatékos embert egyéni viselkedésének
kibontakozásában.
A szociális készségek kiválasztását és a normalizáció bizonyos aspektusait a
személyiségfejlesztés szempontjainak kell alárendelnünk. Pl. nem elegendő minden
élethelyzetet elfogadnunk csak azért, mert „normális” és mindennapi szituáció. A
160 D r . H .C . G ü n z b u r g

nagyszámú „normális szituáció” közül azokat kell kiválasztani, melyek a legtöbb

lehetőséget nyújtják a döntéshozatalra, tapasztalatszerzésre.
Ez a súlyos fogyatékosokra is vonatkozik, akiknek környezete gyakran annál
sivárabb és ingerszegényebb, minél súlyosabb a fogyatékosság. Az alapos megfon­
tolással kiválasztott élmények, melyek megfelelnek értelmi és fizikai lehetőségeik­
nek9 éppúgy segítik őket, mint az enyhébb fogyatékos gyermekeket és felnőtteket
az olyan szituációk, ahol dönteniük kell. Pl. általában sorba kell állni az előre
elkészített ételért, de a fogyatékos személynek több lehetősége van a fejlődésre, ha
ehelyett az asztalnál ülve választhat a különböző ételek közül. Másik példa: mi,
nevelők többnyire megelégszünk azzal, ha a nevelő és fejlesztő intézetekben
elegendő számú, egyforma egy- és kétágyas szoba áll rendelkezésre, és azt hisszük,
hogy a „normál hotelrendszer” kialakításával elértük a normalizációs célt.
Jelentős előrehaladás lenne azonban, ha ragaszkodnánk hozzá, hogy ezeknél az
imitált normális körülményeknél többre van szükség: különböző nagyságú és alakú
szobákra, eltérően elrendezett bútorokkal. így megkönnyítenénk és ösztönöznénk a
személyes vélemény kialakítását, a döntéshozás megtanulását és jobban kiemel­
nénk a különböző életlehetőségek közti különbséget.10
Egyes P-A-C változatok különbséget tesznek a felszólításra és a felszólítás
nélkül végzett cselekvések között, hogy jelezzék, bátorítani kell a készségek önálló,
felszólítás nélküli alkalmazását, melyeket kezdetben bemutatással, segítségnyúj­
tással és sok bíztatással kellett megtanítanunk.
Az a képesség, hogy az egyén önállóan dönt (az S/P-A-C X tételei) és ugyanak­
kor másokra is tekintettel van, új, magasabb magatartásszintre juttatja a fogyatékos
embert és hozzásegíti, hogy közössége jobban elfogadja.
A személyes tulajdonságok vizsgálata (személyiségkép), ami a P-A-C legtöbb
változatában kiegészíti a szociális készségek felmérését, nemcsak azt jelzi, hogy
milyen súrlódások adódhatnak a vizsgált személy és a közösség között, hanem az
illető pozitívumait is megmutatja. A viselkedést ronthatja vagy javíthatja a bizony­
talanság vagy biztonságérzet, a saját képességekbe vetett bizalom és az, hogy
milyen mértékben boldogul a környezetével. Ezért, ha még nagyobb számú gyakor­
lati készség megtanításával javítanánk a szocializáció területén elért eredményeket,
és alkalmat teremtenénk arra, hogy az egyén gondosan kiválasztott „normális”
szituációkban használhassa ezeket a készségeket (normalizáció), akkor ez önmagá­
ban kedvezően hatna a fogyatékos ember viselkedésére és reakcióira, és elősegítené
a személyes önállóság (perszonalizáció) elérését. Valójában ez a három aspektus

9 Anna L. Günzburg, 1981: Umweltgestaltung für Schwerstbehinderte - Die Schaffung einer

Erfahrungswelt - In: D ie Förderung Schwehrstbehinderter (szerk.: Andreas D. Fröhlich) (1981),
Luzern, Verlag der Schweizerischen Zentralstelle für Heilpädagogik
10 H.C. Günzburg es Anna L. Günzburg 1979: „Normal” Environment with a Plus for the Mentally
Retarded In: Designing for Therapeutic Environments (szerk.: D. Canter) (1979) Chichester
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 161

olyan szorosan összefügg, hogy bármelyik területen bekövetkező fejlődés kedvező

hatással van a többi területre is.

AZ SÍ VÁLTOZAT
Az SÍ a P-A-C súlyos fogyatékosok számára kidolgozott változata. Olyan készsé­
geket tartalmaz, melyek az ép fejlődés során általában 1 és 5 éves kor között
alakulnak ki. A P-A-C diagram koncentrikus körein (e-tól h-ig) az ép fejlődésmenet
egymás után következő stádiumait láthatjuk.11
Ezek a készségek elengedhetetlenek a relatív függetlenség bizonyos fokának
eléréséhez (mozgásban, öltözködésben, tisztálkodásban) és a súlyos fogyatékos
felnőtteknek is rendelkezniük kell ezekkel. Az SÍ változat ezért azoknak az embe­
reknek a felmérésére alkalmas, akiknek .szociális fejlődése olyan mértékben korlá­
tozott, hogy teljesítménye ettől a szinttől jelentősen elmarad.
Különös figyelmet kell szentelnünk az X tételeknek. Ezek olyan önálló, saját
indíttatásból végzett cselekvések, melyek a súlyos értelmi fogyatékos embereknél
nem figyelhetők meg túl gyakran. Ha a vizsgálat során kiderül, hogy a vizsgált
személyre több ilyen, felszólítás nélkül végzett cselekvés jellemző, ismételten felül
kell vizsgálnunk a „súlyos értelmi fogyatékosság” diagnózist, és még több
lehetőséget kell biztosítanunk a perszonalizáció területén.
Mivel az S 1 főképp olyan készségeket tartalmaz, melyek ép fejlődés esetén az első
öt évben alakulnak ki, és mivel megadja azokat a fokozatokat illetve aspektusokat,
melyek elvezetnek és hozzájárulnak a „célkészségek” eléréséhez, az S/P-A-C
különösen nagy segítség annak megállapításában, hogy milyen fejlesztő mód­
szerekre van szükség a nevelési program során. A fejlesztő program súlyos értelmi
fogyatékosok esetében minden életkorban adekvát.

AZ ÉRTÉKELÉS ÉS A DIAGRAM KITÖLTÉSE

A készségek elsajátításának a következő fokozatai lehetségesek:

A készség kialakult - erős satírozás

A készség részben alakult ki - 1. 2. 3. részpont - a terület egy/kétharmadának vagy
egészének halvány satírozása
A készség nem alakult ki - ferde vonal

11 A megelőző stádiumok (a-tól d-ig) az S/E=P-A-C változatban szerepelnek, ami kizárólag az ép

fejlődés első életévére vonatkozik és a súlyos és halmozottan sérült emberek vizsgálatára
alkalmas. Ezt még nem fordították le németre. (1983.márc.)
162 D r . H .C . G ü n z b u r g

Az SÍ kritériumok a tanítási cél leírása után minden készséghez 4 állítást adnak

meg 1-4-ig számozva. Az első három állítás egy-egy részpont kritériumát
tartalmazza. Ha a vizsgálat végzője úgy dönt, hogy részpont adható, akkor az
űrlapon a készség száma előtt található rövid vonalra 1-est, 2-est vagy 3-ast kell
írnia. Ezután a diagramon annak a mezőnek az első, második vagy harmadik
harmadát kell halványan bevonalkáznia, amely a vizsgált készségre vonatkozik.
Ha a vizsgálat vezetője úgy határoz, hogy a v.sz.-t maximális pontszám illeti
meg, mert teljesítette a 4. állítást, akkor az SÍ űrlap megfelelő helyére 4-est kell
írnia és a diagramon a számozott mezőt erősen vonalkáznia.
Ha a vizsgálat közben kiderül, hogy egy készség még nincs olyan szinten, hogy
az első részpontot elérje, akkor az űrlap megfelelő helyét és a diagram
megszámozott mezőjét húzzuk át egy ferde vonallal annak jelzésére, hogy a tételt
felmértük.
Abban az esetben, ha a tételt valami miatt egyáltalán nem tudtuk megvizsgálni,
akkor a helyet az űrlapon és a diagramon is szabadon hagyjuk. Az üres helyeknek
mindig azokat a készségeket kell mutatniuk, amelyeket nem vizsgáltunk. Nem
jelenthetnek olyan teszttételeket, amelyeket értékeltünk, de pont nem jár értük.
Miután a vizsgálatot elvégeztük, az SÍ űrlapról leolvasható, hogy melyek azok a
készségek, amelyeket még nem sikerült elsajátítani. A sikertelenség okai nem
fémének rá az űrlapra, két kivételes eset azonban mégis van, amikor az okok
nyilvánvalók és objektíven megfogalmazhatók. Bizonyos esetekben azt a mezőt,
amelyet ferde vonallal jelölnénk vagy csak részben színeznénk „NL” vagy „NA”
jellel látjuk el. Az NL azt jelenti, hogy nincs lehetőség arra, hogy a v.sz. bizonyos
képességet megtanuljon és gyakoroljon, az NA pedig azt jelöli, hogy a tétel nem
alkalmazható, mert a v. sz. fizikai adottságai nem teszik lehetővé a képesség
megtanulását.

Az X tételek
Az SÍ változatot súlyos fogyatékos emberek számára dolgoztuk ki, ezért minden
tétel „tulajdonképpen tudja”-készség, mert a fogyatékosok általában csak ösztön­
zésre alkalmazzák ezeket. Mégis minden szociális készségfejlesztő tréning célja,
hogy a v.sz. a készséget felszólítás nélkül használja. Az X tételek az értékelésnél
csak akkor vehetők figyelembe, ha a v.sz. a tevékenységet maga kezdi el, anélkül,
hogy felszólítanák, és csak akkor kaphatja meg a teljes pontot, ha a következő
három kikötésnek is eleget tesz:
MK - a mozgáskontroll megfelelő,
TM - tekintettel van másokra,
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 163

I - megfelelő ítélőképességgel cselekszik és

K - maga kezdeményezi a cselekvést.
A v.sz. részpontot kap, ha a viselkedést elkezdi, és legalább egyet teljesít a
kikötések közül.
A teljes és részpontok adásában az X tételeknél is ugyanazt az elvet követjük,
mint a többi teszttételnél. A teljes pontszám csak akkor adható meg, ha a v.sz. a
három részpontot is megkapta. Az 1-es, 2-es és 3-as részpontok az X tételeknél
mindig a saját kezdeményezésre végzett cselekedetek különböző aspektusait
mutatják.

A segítségnyújtás

Az Önkiszolgálás, a Szocializáció és a Tevékenység kvadráns készségeinek

végrehajtásához sok esetben egy segítő személy támogatása szükséges. Gyakran
adódik azonban olyan rövid időtartam, amikor éppen nem kell segítséget nyújtani.
A részpontokat és a maximális pontot ezekért, a sokszor csak rövid pillanatokig
tartó önálló cselekvésekért adjuk, amikor a v.sz. a feladat valamely szakaszát
egyedül végzi, még ha a befejezéshez segítséget is igényel, pl. a kanalat egy rövid
szakaszon egyedül emeli a szája felé, de etetni kell. (Bizonyos engedményeket
tehetünk, ha a v.sz.-nek nincs fizikai ereje ahhoz, hogy a tevékenységet elvégezze,
és kisebb segítségre szorul, pl. a karját a könyökénél kissé meg kell emelnünk,
mert, bár szeretné a kanalat megemelni, nem tudja egyedül.) Tehát megadhatjuk a
pontot akkor, ha a v.sz. testileg gyenge, feltéve, hogy irányítás nélkül is pontosan
tudja, hogy mit akar csinálni.

Szóbeli segítség, bíztatás

Az SÍ változatban a szóbeli segítség adása nem befolyásolja az értékelést. (Az X

tételek, természetesen, kivételek.) Verbális segítségnyújtásra mégis csak akkor
kerüljön sor, ha nyilvánvaló, hogy a v.sz. bizonytalan a következő lépésben. Általá­
nos szabályként azt mondhatjuk, hogy a v.sz.-nek adjunk alkalmat, időt és
bátorítást, pl. „Most mi következik?” ahelyett, hogy folyamatosan irányítanánk.
A vizsgáló: Valamennyi P-A-C változatot konkrét nevelési szituációkra
dolgoztuk ki, legyen ez családban, intézetben, iskolai osztályban vagy műhelyben.
Ebből következik, hogy a v.sz.-el közvetlenül foglalkozó személyeknek kell a vizs­
gálatot és ennek alapján a fejlesztő program kidolgozását is elvégeznie. Elenged­
hetetlen, hogy a vizsgáló a legpontosabban ragaszkodjon az S/P-A-C 1 útmutató
164 D r . H .C . G ü n z b u r g

kritériumaihoz és eljárásaihoz, és hogy az értékelés közben felmerülő nehézségeket

beszélje meg kollégáival.
Az értékelés ne legyen „titkolózás”. A jó munkának gyakran csak hátrányára
van, ha a teszteredményeket végrehajtandó utasításokként adjuk tovább lefelé, anél­
kül, hogy érdekeltek lennénk az együttműködésben.
Az általános értékelési elv: a P-A-C-t (amibe az S/P-A-C 1 is beletartozik)
általában nem kellene tesztnek tekinteni, melyet egy bizonyos teszthelyzetben kell
felvenni.
A P-A-C olyan módszer, mellyel szisztematikusan felmérhető, milyen teljesít­
ményre képes valaki normális körülmények között. Az értékelést ezért lehetőleg
hosszabb ideig tartó megfigyelés alapján végezzük, melynek során meg lehet
állapítani, képes-e az illető egy készséget vagy legalább annak egy részét a min­
dennapi életben alkalmazni. Kevésbé megfelelő - bár gyakran elkerülhetetlen -
rövid idő alatt elvégzett izolált megfigyelések alapján értékelni. Kivételes esetek­
ben előfordulhat, hogy a v.sz. nem mutatja a kívánt viselkedést, és ezért kevésbé
kompetensnek tűnik, mint amilyen valójában. Speciális megfigyelések gyűjtése a
teszt elvégzéséhez mindig időrabló eljárás, ami könnyen természetellenessé válhat.
A fejlesztő munkája közben gyűjtött gondos megfigyelések alapján a vizsgáló
viszonylag gyorsan kitöltheti az S 1 űrlapot, mivel így alig lesz szüksége arra, hogy
egyesével tárjon fel tényeket.

Részletek az értékelésről és példák

Teljes pontszám (4): Ez a megjelölés a leírásban arra utal, hogy a v.sz. adott
készsége megfelel a kritériumoknak és a 4-es pontban leírt minimumkövetelmé­
nyeknek. Ha a v.sz. teljesíti a kritériumokat, a teljes pontszámot (4) az S/P-A-C 1
űrlap készségjegyzékén a tételszám elé írjuk, pl. i 55 Leöblíti a szappant a kezéről
és megtörli.
A diagramban a számozott részt színessel sötétre satírozzuk, jelölve, hogy a v.sz.
elérte ezt a tanítási célt, képes az adott - a kézikönyvben leírt - készség
elvégzésére. Akkor adunk maximális pontszámot, ha a v.sz. eléri vagy túlteljesíti a
minimumkövetelményt. (Pl. a 125/4-es készség)
Csak akkor adunk teljes pontszámot (4), ha a 3 részpontot is megkapja a v.sz.
Részpontok (1-3): Ha nem jár teljes pont, minden teszttétel 1-es, 2-es vagy 3-as
definíciójának megfelelően részpontok adhatók. Az értékelést (1., 2. vagy 3.) az
S/P-A-C 1 űrlapon a megfelelő tételszám elé írjuk, pl.:
-6. Folyékny étellel megtölti és emeli a kanalat, anélkül, hogy túl sokat ki-
löttyintene.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 165

A vizsgáló képzelje el, mintha a diagram számozott mezője háromfelé lenne

osztva. Az első harmad (az óramutató járása szerint) az 1-es pont értékelésére
vonatkozik, a középső a 2-es pontra és az utolsó a 3-as pontra. Ha megadunk egy
részpontot, a megfelelő mezőt világos színessel bevonalkázzuk. Az 1-es és 2-es
pontnál az első és második részt satírozzuk be, ha az 1-es, 2-es és 3-as pontot is
megadtuk, az egész területet világosra satírozzuk. A teljes mező sötét színezése
teljes pontot (4) jelent.
Akkor adunk részpontot a v.sz. cselekvéseire, ha azok vagy
a) egy P-A-C készség teljes kompetenciájához járulnak hozzá, pl. a 158-as: Sorban
áll, vár míg sorra kerül stb., vagy
b) valamilyen szintet jelentenek egy kometenciafok elérésében - ahogyan az a
leírásban szerepel. Pl. a 9 1-es számú készség Színeket egymáshoz rendel - egy,
két, három és nagy színű tárgyak összeválogatását tartalmazza.
Az a) ponthoz: pl. a 39-es teszttétel mindhárom részpontja a lépcsőn járás
képességének különböző aspektusait mutatja (széles fokok, magas fokok,
csigalépcső). Teljes pontszámot akkor adunk, ha a v.sz. megkapta a három
részpontot és ehhez még egy negyedik szempontnak is megfelel (csigalépcsőn
lejön). Egy ilyen teszttételnél adhatunk részpontot a 3-asnál leírt tevékenységre (pl.
legalább 8 fokot fölmegy egy csigalépcsőn), miközben az 1-es és 2-es pontoknál
leírtakra a v.sz. nem kapott pontot (mivel a v.sz. nem boldogul olyan lépcsőkkel,
melyek szélesebbek és magasabbak azoknál, amelyekkel általában találkozik.
Emiatt hézagok mutatkoznak a diagramon, ha egy látszólag „magasabb” részpontot
nem előzik meg az alacsonyabbak.
A b) ponthoz. A 33-as tételben valamennyi részpont egy-egy fokozatot jelent
ugyanannak a készségnek a fejlődése során (6., 7., 8. lépés) mielőtt elérhetnénk a
teljes pontot jelentő követelményt (legalább 9 lépcsőfok). Az ilyen fajta
teszttételeknél nem adódhatnak hézagok. Az elért legmagasabb teljesítményt
pontozzuk és automatikusan megadjuk az ezt megelőző részpontokat is. A leírásban
ezt úgy jeleztük, hogy a 2-es értékelésű pontnál figyelmeztetjük a vizsgálót, az 1-
es részpont megadására (rp. 1.) és hasonlóképpen a 3-as értékelésű pontnál, az 1-es
és 2-es részpontok megadására (rp.1,2.). Ha pl. a v.sz. 8 foknyit lemegy a lépcsőn,
ezt az egész 33-as tétel világosra satírozásával jelöljük.
M egjegyzés: Az S 1 változat 1-es, 2-es és 3-as részpontjai, melyeket a diagram a
mező részének vagy a teljes mező világos satírozásával jelölünk, megfelelnek a
P-A-C többi változatában alkalmazott „világos satírozás” módszernek. A „világos
satírozás” minden esetben azt jelenti, hogy nem lehetett teljes pontszámot adni,
mivel a v.sz. még nem teljesíti a szükséges kritériumokat, bár részben már szert tett
a képességre.
166 Dr. H.C. G ü n z b u r g

Az X tételek: a legtöbb esetben a készségek alkalmazásához legalább bátorítás és

irányítás formájában adott szóbeli támogatásra van szükség, ezenkívül többnyire
még fizikai segítségre is.
Az S 1 változatban szerepló' feladatokat a v.sz.-ek ritkán képesek ilyen segítség
nélkül teljesíteni.
Mégis minden pedagógiai erőfeszítés végső célja kell legyen, hogy a felszólítás­
ra mechanikusan végrehajtott cselekvések „életkészségekké” váljanak, melyek
lényegesen hozzájárulnak a magáról bizonyos fokig gondoskodni képes fogyatékos
ember méltóságához. Az ezen a fokon önállóságot jelző teljesítményeket az S-
változatokban „X” tételként jelöltük. Ezek olyan cselekvések melyeket a v.sz. a
mindennapi életben spontán végez, nincs szüksége sem szóbeli figyelmeztetésre,
sem fizikai segítségre.
A teljes részpontok adásában az „X ” tételeknél ugyanazt az elvet követjük, mint
amit az S 1 változat többi teszttételénél is alkalmaztunk. Teljes pontszám csak
akkor adható, ha a v.sz. a három részpontot is megkapta. Az 1-es, 2-es és 3-as rész­
pontok az X tételekben mindig az adott, saját kezdeményezésre végzett cselekvés
különböző aspektusait mutatják.
Ennek az értékelési rendszernek az alapelve a készségek spontán alkalmazását, a
mindennapi életbe való konstruktív, hasznos és másokat nem zavaró beillesztését
hangsúlyozza. Ha a v.sz. eléggé motivált arra, hogy egy bizonyos készséget igénylő
cselekvést elkezdjen és befejezzen, akkor a kezdeményezés (K) pontra teljes
pontszámot (4) kaphat. Ez a szociális kompetenciában nyújtott legkívánatosabb
teljesítmény, amennyiben a másik 3 feltételt is teljesíti. Végül is a kezdeményezés
nagyon destruktív és antiszociális is lehetne, és a szociális alkalmazkodás hiá­
nyához vezethetne, ha nem korlátoznák és kontrollálnák más faktorok, pl. tekintet­
tel levés a többiekre.
Az S 1 változat X tételeiben 3 aspektust választottunk ki, melyek megmutatják,
hogy a kezdeményezés, ami adott esetben nagyon egocentrikus is lehet (pl. elvenni
az ételt a szomszéd tányérjáról), szociálisan elfogadható formában jelenik meg.
A megfelelő „mozgáskontroll” (MK) fontos faktor a v.sz. viselkedésének elvi-
selhetőségében. Heves, meggondolatlan gesztusok, melyek baleseteket okoznak,
hirtelen mozdulatok, melyek másokat zavarnak, hirtelen cselekvések, amikor a v.sz.
az akadályokra való tekintet nélkül futkos és fellök dolgokat, gyakran korlátozzák
az adott kezdeményezés konstruktív oldalát.
„Tekintettel van másokra” (TM): ez a második fontos aspektus, ami elfogad­
hatóvá teszi a kezdeményezést. A v.sz.-nek figyelembe kell vennie szabályokat,
előírásokat, mások érzéseit, kívánságait és jogait.
„ ítélőképesség” (I). Ezt választottuk ki harmadik elengedhetetlen komponensül
a kezdeményezés irányításában. Ez segíti a v.sz.-t, hogy elkerülje azokat a helyze­
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 167

teket, melyek apró balesetekhez vezethetnek,pl túlságosan megtöltött kancsó,

tányér kiborítása, vagy hogy túl nagy bútorokat próbáljon meg elmozdítani.
Az S 1 változat X tételeinek értékelésénél a vizsgálónak el kell döntenie, hogy a
kezdeményezésre a három aspektus melyikével kapcsolatban adhat pontot. Soha­
sem értékelhetjük a kezdeményezést önmagában, ha hiányzik a megfelelő' mozgás-
kontroli, a figyelem másokra, vagy az ítélőképesség, mivel ez a legnagyobb való­
színűséggel nem konstruktív természetű, és így nem fogja segíteni a v.sz. beillesz­
kedését. A részpontok mindig azt mutatják, hogy az adott szituációban nemcsak
MK, TM vagy I figyelhető' meg, hanem „Kezdeményezés” is, hiszen enélkül
egyáltalán nem adhatnánk pontot ebben a tételben.
Példa az X 2-es tétel „Maga választ a különböző' ételek között” kitöltésére. Egy
fogyatékos fiatalember, aki intézetben él, arról ismert, hogy az evésben nagyon
válogatós. Elutasítja a különböző' főzelékeket, a sültkrumplit azonban kedveli. Az
ételt általában tálakon szolgálják fel, hogy azok akik képesek erre, vehessenek
maguknak. A fogyatékos fiatalember ezt nehézség nélkül megteszi. Nem vesz a
káposztából, de sültkrumplival és hússal a pereméig tölti a tányért. Néha túl sokat
vesz, különösen akkor hagy sokat a tányérján, ha a harmadik fogásra, azaz a
söteményre gondol. Előre szokott tolakodni, és elsőként venni, bár várnia kellene
míg sorra kerül.
A fiatalember viselkedésének értékelése azt mutatja, hogy kezdeményez, hiszen
kiszolgálja magát anélkül, hogy erre fel kellene szólítani. Arra is képes, hogy
megtegye a szükséges lépéseket, anélkül, hogy bármit fellökne, ezért megkapja a
mozgáskontroll pontot (1). Mivel nem vár, míg sorra kerül, és azt sem képes
megítélni, mennyit tud enni, sem a 2-es (tekintet másokra) sem a 3-as (ítélőké­
pesség) pontot nem adjuk meg. A bejegyzés az űrlapon tehát így néz ki: ÍX 2 Maga
választ a különböző ételek között és az X2 mezőt csak az első harmadon színezzük
be.
Nincs rá lehetősége, (NL): Ezt a jelzést akkor írjuk az S/P-A-C 1 űrlapján a
készséglista megfelelő tételszáma elé és a diagram számozott mezőjébe, ha
bebizonyosodik, hogy az adott készséget nem lehet kialakítani és megfelelően
alkalmazni, mert nincs lehetőség a gyakorlásra. Hogy egy példát is mondjunk:
„lépcsőn fel- és lejárás”, ehhez nyilvánvalóan feltételeztük, hogy van egy lépcső,
melyet a v.sz. rendszeresen és megszokottan használ. A tomagyakorlatoknál hasz­
nált „lépcsőfokok” nem elegendőek a szükséges teljesítményszint eléréséhez, bár a
fokozatok elsajátításában hasznosak lehetnek. Ha a lakókörzetben nincs lépcső, a
teszttételhez NL-t írunk.
Egyes készségek kialakulásához számos feltétel szükséges, melyek megterem­
tése nem olyan egyszerű.
168 D r . H .C . G ü n z b u r g

Az értékelő kísértésbe jöhet, hogy pontot adjon, ha a v.sz. egy szituációban

mutatja a kívánt készséget, bár nincs lehetősége azt hasonló, de mégis más hely­
zetekben alkalmazni. Az értékelő ilyenkor úgy gondolhatja, hogy a v.sz.
környezetének hiányos felszerelése miatt nem kerülhet hátrányos helyezetbe. Pl.
csak egyfajta vízcsap áll rendelkezésre bár az 56-os tételben kétfajta szerepel.
Ennek a teszttételnek a kritériumai mégis azt hangsúlyozzák, hogy két különbö­
ző típusú vízcsappal kell tudni bánni, és az NL beírásával azt jelezzük, hogy
további tanulási és gyakorlási lehetőségek megteremtésére van szükség a v.sz. köz­
vetlen környezetében. Az NL jelzés ezért új dimenzióval bővíti az S/P-A-C 1
(értelmezési) lehetőségeit, mivel a pedagógiai intézmény hiányosságaira és gyengé­
ire mutat rá, ellentétben a többi bejegyzéssel, melyek a v.sz. szociális kompeten­
ciájának hiányosságaira és gyengéire utalnak.
^-56. Az elzárócsappal szabályozni tudja a vízsugarat. Az NL jelzésű kudarc
ezért az S/P-A-C 1 jegyzőkönyvben a tanulási szituáció hátráltató körülményeire utal,
nem szabad, hogy ezt a v.sz. tanulási nehézségének tulajdonítsuk. Ezért mielőtt
hozzáfognánk valamilyen készség kialakításához, először a v.sz. környezetének
ilyen jellegű hiányosságait kell megszüntetni. (Ld. ugyanebben a kötetben a „39
lépés az intézményben élő értelmi fogyatékos személyek életmódjának normali­
zálásához” c. fejezetet.)
Nem alkalmazható (NA): Ha a v.sz. valamilyen fizikai fogyatékossága olyan
kifejezett, hogy emiatt bizonyos készségeket nem érhet el, akkor a tételszámot
megelőző rövid vonalra és a diagram számozott mezőjébe NA-t írunk.
-^A 34. Lépcsőn felmegy (váltott lábbal). Ilyen esetben például egy teljes bénulás
lehetetlenné teszi ennek a teszttételnek az értékelését,és az űrlapon feltüntetett rövid
megjegyzés magyarázatot szolgáltat az NA bejegyzéshez. Figyeljük azonban, hogy
ne bánjunk nagyvonalúan az NA jelzéssel, hogy így eltekinthessünk a viselkedés
hiányosságaitól. Lehetséges, hogy a v.sz. részleges bénulása miatt nehezen jár. Bár
emiatt a célt csak nehezebben érheti el, ez mégsem lehetetlen, ezért az NA jelzés itt
nem volna helyes.

Értékelt, de ponttal nem minősíthető tételek

Ha a v.sz. által elért teljesítményszint az egypontos értékeléshez sem elegendő, az

űrlapra és a diagramra ferde vonalat írunk, jelezve, hogy bár értékeltük a tételt, de a
v.sz. a legalsó szintet sem érte el. Pl. ¿78. Zoknit/harisnyát elővesz, felhúz, lehúz és
a helyére tesz.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 169

Nem értékelt tételek

Vannak olyan helyzetek, amikor időhiány miatt nem lehet elvégezni a teljes S/P-A-C 1
értékelést. Máskor nyilvánvaló, hogy időpocsékolás lenne tovább csinálni, hiszen
valamilyen fontos alapkészség hiányzik. Nem kell például megvizsgálni, hogy
valaki kedvtelésből olvas-e vagy azért, mert információra van szüksége (P-A-C 2),
ha az illető egyáltalán tud olvasni.
Azokat a készségeket, melyeket egyáltalán nem értékeltünk, az S 1-ben úgy
jelöltük, hogy sem az űrlapra sem a diagramra nem írunk semmit.
_17. Tisztán és egyenletesen eszik, minden felesleges megszakítás nélkül. A
diagram üres mezője mindig azt jelenti, hogy nem került sor a tétel vizsgálatára,
nem pedig azt, hogy az adott készség hiányzik.
A fogyatékos ember (a fordításban általában vizsgálati személy: v.sz.): a gya­
korlati munka során, ami a P-A-C különböző változatainak kidolgozásához ve­
zetett, különböző' életkorú, és intelligenciájú értelmi fogyatékos emberekkel fog­
lalkoztunk. Később megállapítottuk, hogy a P-A-C változatokban szereplő számos
tanítási cél más fogyatékosokkal való munkában is fontos, pl. elmebetegek, idősebb
és mozgássérült emberek.
Az S/P-A-C 1 tehát minden olyan helyzetben használható, ahol a fejlesztési
célok többsége fontosnak tűnik, függetlenül attól, hogy milyen fogyatékosságról
van szó (az NA jelzéssel kizárjuk azokat a célokat, melyek az adott összefüggésben
nem megvalósíthatók, pl. labdajáték idős személyek esetében).

M egjegyzés: Ezen útmutató első változatához sok segítséget nyújtottak kolléganőm,

Anna Naglik asszony gyakorlati megfigyelései, melyeket szívből köszönök.

Különösen köszönöm Monica Hoss fordítói munkáját.

P O N T O Z Á SI K R IT É R IU M O K

Étkezés
Az önkiszolgálás e területének általában nemcsak a gondozó személyzet szentel
rendszeres és fokozott figyelmet, hanem a különböző tevékenységek a napirendnek
is részei, ennek megfelelően sokszor végzik őket. Ezeknek a gyakorlati élethez
szükséges, alapvető készségeknek az elsajátítása a fogyatékos egyénnek a függet­
lenség érzését adja és megkönnyíti a segítők munkáját.
M egjegyzés:
Az S/PAC-1-ben ezen a területen a haladás látszólag viszonylag gyors lesz, mivel
mindössze néhány készségről van szó, amelyek jól körülhatárolt lépésekre bont­
hatók. Figyelembe kell venni, hogy az S/PAC-1-ben leírt cselekvéseket közvetlen
segítség nélkül kell elvégezni. Bár gyakran szükséges a folyamat elindításánál vagy
befejezésénél segíteni a vizsgált személynek (továbbiakban: v.sz.), ez az értékelést
nem befolyásolja, pl. a v.sz. a kanál önálló tartásáért kap egy pontot, jóllehet adott
esetben segítségre van szüksége ahhoz, hogy egyen belőle.

1. Kenyeret, süteményt fog a kezébe, megtartja és megeszi e

Ennél a cselekvésnél három dologra kell odafigyelni:
a) megfogja az ételt;
b) a szükséges ideig megtartja;
c) segítség nélkül megeszi.
1. Egy-egy harapás idejére fogja meg az ételt, aztán rögtön leejti.
2. Felemeli az ennivalót, és kb. annyi ideig tartja, míg a felét elfogyasztja. (+rp.l.)*
3. Felemeli az ételt, és kézben tartja mindaddig, amíg az egészet vagy csaknem az
egészet megette. (+ rp. 1,2.)*
4. Mindezt megteszi, valamint leteszi az ételt, és szükség esetén ismét felveszi.

2. Kanállal eszik e
Ez a tétel kizárólag az étel elfogyasztásával foglalkozik. Nincs szerepe annak, hogy
a kanállal való bánás képességét a v.sz. elsajátította-e vagy nem (ld. a 4. 5. 6.

* Ld. az S/P-A-C 1 változat Bevezetőjében az Értékelés és a diagram kitöltése c. alfejezetet

172 Dr. H.C. G ü n z b u r g

tételt!). Az ételt a segítőnek nem szabad a szájba tenni. Ahhoz, hogy a 3. és a 4.

részpontot megkapja, a v.sz.-nek meg kell tudni fognia a kanalat és a megfelelő
helyzetben tartani (nem feltétlenül emelni).
1. Viszonylag sűrű, pépes ételt eszik kanálból, nem tisztán.
2. Sűrű, pépes ételt elég tisztán eszik kanálból.
3. Folyékony ételt eszik kanálból, nem tisztán, de a kanalat segítség nélkül a
megfelelő helyzetben tartja.
4. Teljesen tisztán eszik kanálból szilárd és folyékony ételt is, és önállóan a
megfelelő helyzetben tartja a kanalat.

3. Csészéből vagy pohárból iszik e

Ez a tétel kizárólag az ivás folyamatával foglalkozik. Nem számít, hogy a tele
pohárral vagy csészével való bánás készségét a v.sz. megtanulta-e vagy nem (ld. a
7. 8. 9. 10. 11. és 12. tételnél). A segítő a folyadékot nem töltheti a v.sz. szájába.
Ahhoz, hogy a 3. és 4. részpontot megkapja, a v.sz.-nek megfelelően kell tartania és
döntenie a csészét ill. poharat (nem feltétlenül emelni).
1. Kortyolgatva, nem tisztán iszik a csészéből/pohárból (a csészét/poharat tartják a
v.sz. számára).
2. Teljesen tisztán iszik, kortyolgat a pohárból/csészéből (a csészét/poharat tartják
a v.sz. számára). (+ rp. 1.)
3. Nem tisztán iszik a pohárból/csészéből, de önállóan tartja és dönti a poharat.
(+rp. 1,2.)
4. Teljesen tisztán iszik, és önállóan tartja és dönti a poharat.

4. Sűrű, pépes étellel telt kanalat felemel anélkül, hogy a tartalmát kiöntené e
Ahhoz, hogy e tételnél a 2. 3. vagy 4. részpontot megkapja, a v.sz.-nek tudnia kell:
a) a kanalat biztosan és helyesen tartani;
b) a kanalat legalább egy szakaszon a szája felé emelni;
c) a tartalmát nem kiönteni.
Ezen a fokon a vizsgálatot csak sűrű, pépes étellel végezzük el, amelyet a segítő
tesz a szájba, és nem maga a v.sz.
1. Megtartja a teli kanalat anélkül, hogy a tartalmát kiöntené.
2. A tele kanalat a szájához vezető út egynegyedéig emeli. (+ rp. 1.)
3. A tele kanalat a szájához vezető út feléig emeli. (+ rp. 1,2.)
4. A tele kanalat egészen a szájáig emeli.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 173

5. Sűrű, pépes étellel megtölti a kanalát, és felemeli anélkül, e

hogy a tartalmát kiöntené
Ahhoz, hogy a 2. 3. vagy 4. részpontot elérje, a v.sz.-nek
a) a kanalat biztosan és helyesen kell tartani;
b) a kanalat meg kell tudnia tölteni;
c) a kanalat legalább egy szakaszon segítség nélkül a szája felé kell tudnia emelni;
d) a tartalmát nem szabad kiöntenie.
Ez a tétel csak a viszonylag sűrű, pépes ételekre vonatkozik, a folyékony
ételekkel való bánás készségét a 6. tétel vizsgálja.
1. Megtölti a kanalat és megtartja anélkül, hogy kiborítaná.
2. Megtölti a kanalt, és a szájához vezető út kb. negyedéig fel is emeli. (+ rp. 1.)
3. Megtölti a kanalat, és a szájához vezető út kb. feléig fel is emeli. (+ rp. 1,2.)
4. Megtölti a kanalat, és egészen a szájához emeli.

6. Folyékony étellel megtölti és emeli a kanalat anélkül, e

hogy túl sokat kilöttyintene
Itt is ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az 5. teszttételben. Mivel itt
folyékony ételről van szó, ez a tétel lényegesen nehezebb, ezért bizonyos mértékig
a kilöttyintés megengedhető.
1. Megtölti a kanalat és megtartja anélkül, hogy ki Öntené.
2. Megtölti és a szájához vezető út kb. negyedéig felemeli a kanalat. (+ rp. 1.)
3. Megtölti és a szájához vezető út kb. feléig felemeli a kanalat. (+ rp. 1,2.)
4. Megtölti és egészen a szájához emeli a kanalat.

7. A folyadékkal félig töltött csészét/poharat felemeli, de a tartalmát kilöttyinti f

Ahhoz, hogy a 2. 3. vagy 4. részpontot elérje, a v.sz.-nek
a) a csészét/poharat függőlegesen kell tartania;
b) segítség nélkül legalább egy szakaszon a szája felé kell emelnie;
c) a tartalmát nem szabad egészen kiöntenie.
1. A félig teli csészét/poharat megfogja és felemeli.
2. A félig teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. negyedéig felemeli. (+ rp. 1.)
3. A félig teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. feléig emeli. (+ rp. 1,2.)
4. A félig teli csészét/poharat egészen felemeli.

8. A félig teli csészét/poharat felemeli anélkül, hogy a tartalmát kilöttyintené f

Ugyanazok a feltételek érvényesek itt is, mint a 7. teszttételben, de itt, amíg a v.sz.
segítség nélkül cselekszik, mozdulatainak elég nyugodtnak kell lenniük, hogy a
kilöttyintést elkerülje.
174 D r . H .C . G ü n z b u r g

1. A féligteli csészét/poharat a szájához vezető út kb. negyedéig emeli.

2. A féligteli csészét/poharat, a szájához vezető út kb. feléig emeli. (+ rp. 1.)
3. A féligteli csészét/poharat egészen felemeli. (+ rp. 1,2.)
4. A féligteli csészét/poharat egészen felemeli, és a poharat a szájához dönti.
M egjegyzés: Ha ennél a tételnél részpontot vagy maximális pontot adunk, akkor a
7. teszttételben is meg kell adnunk a megfelelő részpontokat.

9. A majdnem teli csészét/poharat felemeli, de a tartalmát kilöttyinti f

Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint a 7. teszttételben, csak itt a csésze/pohár
majdnem tele van.
1. Megfogja a majdnem teli csészét/poharat és megemeli.
2. A majdnem teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. negyedéig felemeli.
(+rp. 1.)
3. A majdnem teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. feléig emeli. (+ rp. 1,2.)
4. A majdnem teli csészét/poharat egészen felemeli.

10. A majdnem teli csészét/poharat felemeli anélkül, f

hogy a tartalmát kilöttyintené
Ennél a tételnél ugyanazok a feltételek érvényesek, mint a 8. teszttételben, de itt,
amíg a v.sz. segítség nélkül cselekszik, a mozdulatainak elég nyugodtnak kell
lenniük ahhoz, hogy a folyadékból semmit se löttyintsen ki.
1. A majdnem teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. negyedéig emeli.
2. A majdnem teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. feléig emeli. (+ rp. 1.)
3. A majdnem teli csészét/poharat egészen felemeli. (+ rp. 1,2.)
4. A majdnem teli csészét/poharat egészen felemeli, és a poharat a szájához dönti.
M egjegyzés: Ha ennél a tételnél részpontot vagy maximális pontot adunk, akkor a
7. 8. és 9. teszttétel megfelelő pontjait is meg kell adnunk. Itt még mindkét kezet
szabad használni. Ha a v.sz. csak az egyik kezét használja, akkor a l l . teszttételre
kell rátérni.

11. A majdnem teli csészét/poharat fél kézzel emeli fel anélkül, f

hogy a tartalmát kilöttyintené
Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint a 10. teszttételben, csak itt a folyamatot
egy kézzel kell végrehajtani.
1. A majdnem teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. negyedéig emeli.
2. A majdnem teli csészét/poharat a szájához vezető út kb. feléig emeli. (+ rp. 1.)
3. A majdnem teli csészét/poharat egészen felemeli. (+ rp. 1,2.)
4. A majdnem teli csészét/poharat egészen felemeli, és a poharat a szájához dönti.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 175

M egjegyzés: Ha ennél a teszttételnél részpontot vagy maximális pontot adunk,

akkor a 7. 8. 9. 10. számú tétel megfelelő pontjait is meg kell adni.

12. A csészét/poharat a szájától az asztalhoz viszi anélkül, g

hogy a tartalmát kilöttyintené
A csészének/pohárnak majdnem tele kell lennie, amikor az ivás után a v.sz. az
asztalra teszi. A cselekvés, természetesen, annál könnyebb, minél többet ivott a
csészéből/pohárból. A csésze/pohár asztalra helyezésénél bármikor adható segítség
anélkül, hogy a részpontot vagy a maximális pontot befolyásolná.
1. A csészét/poharat a szájától az asztalig vezető út kb. negyedéig ereszti le.
2. A csészét/poharat a szájától az asztalig vezető út kb. feléig ereszti le. (+ rp. 1.)
3. A csészét/poharat a szájától az asztalig vezető út kb. háromnegyedéig ereszti le.
(+rp. 1,2.)
4. A csészét/poharat az asztalra teszi.

13. Az előkészített ételt a villára teszi g

Ahhoz, hogy a 2. 3. 4. részpontot elérje, a v.sz.-nek
a) a villát biztosan és helyesen kell tartania;
b) az ételt eredményesen kell felszednie a villával;
c) segítség nélkül, legalább egy szakaszon a szája felé kell vinnie a villát;
d) az ételt a villán kell tartania.
1. Összeszedi az ételt a villával, felemeli, és ez alatt az ételt a villán tartja.
2. A villát az étellel együtt a szájához vezető út negyedéig emeli. (+ rp. 1.)
3. A villát az étellel együtt a szájához vezető út feléig emeli. (+ rp. 1,2.)
4. A villát az étellel együtt a szájához emeli.

14. Kanállal és villával eszik g

Ahhoz, hogy az 1. és 2. részpontot elérje, a v.sz.-nek a 4. 5. és 6. teszttételnél meg
kellett kapnia a maximális pontszámot, és egyedül kell tudnia enni. A 3. és 4.
részpont eléréséhez a v.sz.-nek a 13. teszttételnél maximális pontszámot kellett
kapnia, és segítség nélkül kell ennie.
1. Sűrű, pépes ételt teljesen tisztán eszik kanállal.
2. Folyékony ételt teljesen tisztán eszik kanállal.
3. Szilárd ételt teljesen tisztán eszik villával.
4. Mint az előző 1-3 pontok, és az evésnél az egyik kezével biztosan tartja a
tányért/tálat.
M egjegyzés: Ha ennél a tételnél a részpontokat vagy a maximális pontot eléri,
akkor a 4. 5. 6. és 13. teszttételnél is a maximális pontot kell megadni.
176 Dr. H.C. G ü n z b u r g

15. A kést kenésre használja g

Ez a tétel csak könnyen kezelhető élelmiszerekkel mérhető fel, pl. a lekvárral.
Segítségre nemcsak a folyamat kezdetén és végén lehet szükség, hanem a tányér
tartásában stb. is. A kézben tartott kés kontrollálásánál 3 dologra kell figyelni:
a) a kés helyes és biztos tartására;
b) a kés kenéshez szükséges ismételt ide-oda mozgatására;
c) a megfelelő helyzetben való alkalmazásra.
1. A kenésnél a kést helyesen és biztosan tartja, de segítséget igényel.
2. Önállóan végez ismétlődő kenőmozdulatokat.
3. A kenéshez megfelelő erőt fejt ki.
4. Mint a fenti 2. és 3. pont, és a cselekvés megfelelő eredményhez vezet (ez azt
jelenti, hogy a lekvárt a kenyérre keni és nem magára).

16. Evéshez kést használ g

Ennek a tételnek az értékelése csak könnyen kezelhető ételekkel történhet, pl.
vagdalt hús, burgonya. Segítség nemcsak a tevékenység elején és végén adható,
hanem a tányér tartásánál stb. is. A kézben tartott kés kontrollálásakor 3 dologra
kell figyelni:
a) a kés helyes és biztos tartására;
b) a kés ide-oda történő mozgatására, amellyel az ételt a villa vagy a kanál felé
tolja;
c) a kés ide-oda történő mozgatására, amivel a könnyen kezelhető ételt elvágja.
1. A segítséggel végzett „toló mozdulatok” közben biztosan és megfelelően tartja a
kést.
2. A segítséggel végzett „vágó mozdulatok” közben biztosan és megfelelően tartja
a kést.
3. Egyedül eszik késsel úgy, hogy az ételt a villára vagy a kanálra „tolja”.
4. Teljesíti az előző, 3. pontot, és az étel elvágására is segítség nélkül használja a
kést.

17. Tisztán és folyamatosan eszik, felesleges megszakítások nélkül h

Három dologra kell figyelni:
a) az evőeszközt folyamatosan használja;
b) a táplálékot megfelelő időben veszi a szájába, azaz csak az előző falat lenyelése
után;
c) nem fordulnak elő túlságosan hosszú megszakítások, ami azt jelenti, hogy két
falat között nem érdeklődik minden látóterében lévő dolog iránt.
1. Az étkezés alatt szóbeli segítség nélkül, helyesen bánik az evőeszközzel.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 177

2. Szóbeli segítség nélkül eszik, de sok szünettel és nem elég tisztán.

3. Lenyeli a falatot, mieló'tt a következőt a szájába venné.
4. Mint az előző 1-3. pont, és szükségtelen szünetek nélkül eszik.
M egjegyzés: Ha ennél a teszttételnél részpontot vagy maximális pontot adunk,
akkor néhány előző tételnél is meg kell a pontot adni. Ha kanalat használ, akkor a
2. 4. 5. és a 6. teszttételnél maximális pontszámot kell adni. Ha villát használ, akkor
a 13. és 14. tételnél is a maximális pontszámot kell megadni.

18. A tálból ételt vesz magának h

Főleg arra kell odafigyelnünk, hogy a v.sz. hogyan tudja kontrollálni a kanál vagy
villa használatát akkor, amikor kínálásnál egy tálból a tányérjára ételt vesz
magának.
1. Szilárd ételt szed magának, de sokat leejt belőle.
2. Folyékony ételt szed magának, de sokat melléönt.
3. Szilárd ételt szed anélkül, hogy sokat leejtene. (+ rp. 1.)
4. Teljesíti a 3. pontot, és folyékony ételt is szed anélkül, hogy sokat kiöntene.
V_, •'
19. Gondoskodik az ital ízesítéséről, és megfelelően bánik az ízesítőkkel h
Ennél a cselekvésnél 3 dolgot kell megfigyelni:
a) az ízesítők, pl. cukor helyes megválasztása;
b) előveszi és beleteszi az ízesítőt az italba anélkül, hogy pl. a cukrot szétszórná;
c) megfelelően bánik az eszközökkel, pl. megkeveri a folyadékot anélkül, hogy
kiöntené.
Ezen a fokon nem kell megkövetelni a v.sz.-től, hogy megítélje, mennyit kell
vennie az ízesítőből.
1. Az összes rendelkezésre álló ízesítő közül kiválasztja a megfelelőt.
2. Vesz magának a szükséges ízesítőből.
3. Megfelelően bánik az ízesítővel.
4. Teljesíti a fenti 1-3. pontokat, és nem okoz „balesetet”.

20. Gondoskodik étele ízesítéséről, és helyesen bánik az ízesítőkkel h

Ennél a tevékenységnél 3 dolgot kell figyelembe venni:
a) a megfelelő ízesítő kiválasztása, pl. só, bors;
b) vesz magának az ízesítőből, és az ételbe teszi;
c) megfelelően bánik az ízesítőkkel, pl. nem szórja szét az asztalon.
Ezen a fokon a v.sz.-től nem kell megkövetelni, hogy az ízesítő mennyiségét
helyesen ítélje meg.
1. A rendelkezésre álló ízesítők, fűszerek közül kiválasztja a megfelelőt.
178 D r . H .C . G ü n z b u r g

2. Vesz magának a szükséges ízesítőkből.

3. Megfelelően bánik az ízesítőkkel.
4. Mint a fenti 1-3. pontok, és nem okoz „balesetet”.

X.1. Saját elhatározása szerint fogyaszt napközben folyadékot x

A v.sz.-nek alkalm at kell adni, és ösztönözni kell arra, hogy ha szomjas, akkor igyon
anélkül, hogy erre felszólítanák. Szükséges, hogy poharat és innivalót bocsássunk a
rendelkezésére és megtanítsuk arra, hogy hogyan készíthet italt magának.
Kívánatos lehetó'séget teremtenünk arra is, hogy vizet vegyen m agának egy
korsóból vagy a csapból.
1. MK. * A v.sz. -nek tudnia kell a csészével/pohárral és az innivalóval bánni.
2. TM. ** A v.sz.-nek adekvát viselkedési form át kell mutatnia, pl. nem löki fe l azt,
aki az útjába kerül, nem veszi el az innivalót másoktól.
3. /.*** A v.sz.-nek ítélőképességet kell mutatnia abban, hogy a rendelkezésére
bocsátott innivalóból ésszerű mennyiséget fogyaszt.
4. K. **** A v.sz.-t nem kell ösztönözni és bátorítani. M agától rájön arra, hogy
valam it tennie kell azért, hogy az eló're meghatározott, szokásos időn kívül is
kapjon innivalót.

X.2. Maga választ a különböző ételek közül x

Ez a teszttétel a v.sz.-nek azt a képességét vizsgálja, hogy tud-e az ennivalóból
felelősségteljesen választani, ill. visszautasítani. A gyerekes viselkedés, pl. az ételek
eltolása, kiköpése, elfordulás stb., természetesen, nem minősül ilyen viselkedésnek.
A tétel csak akkor értékelhető, ha az ételek közötti választás lehetősége
rendszeresen fennáll. A z étel visszautasítását nem szabad értékelni akkor, ha nincs
választási lehetőség.
1. M K A v.sz. úgy nyilvánítja ki kívánságát, hogy pl. az ujjával rámutat, vagy
kiszolgálja m agát stb., anélkül, hogy m ásokat zavarna, és az asztalt rendetlenné
tenné.
2. TM. A v.sz. tud várni, amíg sorra kerül és elfogadja, ha a választott étel közben
elfogyott.
3. D öntése reális , vagyis nem vesz magának több ételt, mint amennyit meg tud
enni.

* = mozgáskontroll
** = tekintet másokra
*** = ítélőképesség
**** _ kezdeményezőképesség (a fenti fogalmak kifejtését lásd a bevezető részben
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 179

4. K. A döntést, hogy m it egyen, a v.sz. hozza meg; já rta s a választás folyam atában
és m agától értetődőnek tekinti, hogy maga dönt.

Mozgáskészség
Ennek a körcikknek a tételei a helyváltoztató mozgás képességével, mint az
önkiszolgálás részével foglalkoznak. Természetesen, vannak más készségek is,
amelyek nagymértékben hozzájárulnak a magasabb szintű motoros kontroll
kialakulásához, ezek közül számos az Ügyesség fejezetben szerepel.
Megjegyzés:
Fontos figyelnünk arra, hogy a pontokat a cselekvésnek csak azon részeiért adjuk
meg, amelyekhez a v.sz. nem kapott közvetlen segítséget. Pl. lehet, hogy a v.sz.-t
járás közben kisebb-nagyobb mértékben segítjük, a pontot azonban csak azért a
néhány botladozó lépésért lehet megadni, amelyeket a v.sz. segítség nélkül tesz
meg. Ha sűlyqs mozgássérülés lehetetlenné teszi, hogy a feladatoknak akár részeit
is elvégezze, akkor az űrlapra és a diagramra írjunk NA jelet (nem alkalmazható).

21. Bútorokba kapaszkodva jár e

Ez a tétel a v.sz. azon képességére vonatkozik, hogy a bútordarabokat arra hasz­
nálja, hogy egyik helyről a másikra el tudjon mozdulni anélkül, hogy támogató
kezet igényelne.
1. Egy lépést tesz.
2. Két egymást követő lépést tesz. (+ rp. 1.)
3. Három egymást követő lépést tesz. (+ rp. 1,2.)
4. Négy egymást követő lépést tesz.

22. Hosszabb távolságot tesz meg kapaszkodva e

Ez a tétel az előző, 21. tétel folytatása.
1. Öt egymást követő lépést tesz.
2. Hat egymást követő lépést tesz. (+ rp. 1.)
3. Hét egymást követő lépést tesz. (+rp. 1,2.)
4. Legalább nyolc egymást követő lépést tesz.

M egjegyzés: Ha ennél a tételnél részpontot vagy egész pontot adunk, akkor az

előző, 21. teszttétel összes pontját is meg kell adni.
 1
i

180 D r . H .C . G ü n z b u r g

23. Néhány önálló lépést tesz e

A pont megítéléséhez számoljuk meg, hogy hány lépést tesz a v.sz. kapaszkodás
nélkül, mielőtt segítségre lenne szüksége.
1. Egyet lép.
2. Egymás után kettőt lép. (+ rp. 1.)
3. Egymás után hármat lép. (+ rp. 1,2.)
4. Egymás után négyet lép.

24. Hosszabb távolságot tesz meg e

1. Egymás után ötöt lép.
2. Egymás után hatot lép. (+ rp. 1.)
3. Egymás után hetet lép. (+rp. 1,2.)
4. Egymás után legalább nyolcat lép.
M egjegyzés: Ha ennél a tételnél részponot vagy egész pontot adunk, akkor az előző,
23. teszttétel összes pontját is meg kell adni.

25. Fel- és lelép e

Ez a tétel a v.sz. azon képességére vonatkozik, hogy a különböző talajmagasság
okozta akadályokon (pl. járdaszegély, gyalogút) át tud-e jutni. Ennek közvetlen
segítség nélkül és elfogadható módon kell történnie, pl. nem mászva és nem ülve
csúszva (ld. a 186. teszttételt is!).
1. Fellép, közben kapaszkodik.
2. Lelép, közben kapaszkodik.
3. Kapaszkodás nélkül lép fel. (+ rp. 1.)
4. Kapaszkodás nélkül lép fel és le.

26. Néhány lépést (botladozva) fut e

Ez a pont a 23. és 24. teszttétel mozgásaitól abban különbözik, hogy sokkal
gyorsabb, célirányosabb mozgás.
1. Három lépést fut.
2. Négy lépést fut. (+ rp. 1.)
3. Öt lépést fut. (+ rp. 1,2.)
4. Hat lépést fut.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 181

27. Fel-alá járkál, fut f

Itt olyan járási és futási készségről van szó, amelyhez némi energia és kitartás
szükséges. Ennél a mozgáskombinációnál azt az időt vesszük figyelembe, ameddig
a v.sz. függőleges testhelyzetben helyváltoztató mozgást végez.
1. Kb. két percig járkál, fut.
2. Kb. négy percig járkál, fut. (+ rp. 1.)
3. Kb. hat percig járkál, fut. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább hat percig fut.

28. Nagyobb távolságot fut (botladozva) f

1. 8 lépést fut megállás nélkül.
2. 10 lépést fut megállás nélkül. (+ rp. 1.)
3. 12 lépést fut megállás nélkül. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább 14 lépést fut megállás nélkül.
M egjegyzés: Ha a v.sz. ennél a tételnél részpontot vagy teljes pontot ér el, akkor a
26. teszttételnél is á maximális pontot kell megadni.

29. Járás közben fordulatot tesz f

A v.sz. mozgás közbeni fordulatának elég kifejezettnek kell lennie, és a fordulat
pillanatában nem kaphat segítséget. A fordulásnak egy töretlen mozdulattal kell
történnie, és azt követően a v.sz. rövid ideig nem ülhet le, és nem állhat meg.
1. Egyszer megfordul.
2. Kétszer megfordul. (+rp. 1.)
3. Háromszor megfordul. (+rp. 1,2.)
4. Legalább négyszer megfordul.
M egjegyzés: Sem a részpontokat, sem a teljes pontot nem lehet megadni, ha az
előző, járási teszttételeknél (23. 24. 27.) nem kapta meg a teljes pontot.

30. Néhány lépcsőfokot felmegy f

Ezen a szinten a v.sz. minden lépcsőfokra leteheti mindkét lábát, és foghatja a
korlátot vagy kapaszkodhat a falba.
1. Két lépcsőfokot felmegy.
2. Három lépcsőfokot felmegy. (+rp. 1.)
3. Négy lépcsőfokot felmegy. (+ rp. 1,2.)
4. Öt lépcsőfokot felmegy.
182 Dr. H.C. G ünzburg

31. Néhány lépcsőfokot lemegy f

Itt ugyanazok a megállapítások érvényesek, mint a 30. tételnél.
1. Két lépcsőfokot lemegy.
2. Három lépcsőfokot lemegy. (+ rp. 1.)
3. Négy lépcsőfokot lemegy. (+rp. 1,2.)
4. Öt lépcsőfokot lemegy.

32. Utánlépéssel megy fel a lépcsőn g

Három dologra kell figyelnünk:
a) a v.sz.-nek olyan átlagos fokbeosztású egyenes (nem kanyarodó) lépcsőn kell
felmennie, amilyennel a lakóhelyén is találkozik (ld. a 34. teszttételt is!);
b) kicsit kapaszkodhat csak a korlátba vagy a falba;
c) mindkét lábát egy lépcsőfokra helyezi, mielőtt megkísérelné, hogy a következő
fokot elérje.
1. Hat lépcsőfokot felmegy.
2. Hét lépcsőfokot felmegy. (+ rp. 1.)
3. Nyolc lépcsőfokot felmegy. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább kilenc lépcsőfokot felmegy.
M egjegyzés: Ha ennél a tételnél részpontot vagy teljes pontot adunk, akkor a 30.
teszttételnél is a maximális pontszámot kell megadni.

33. Utánlépéssel megy le a lépcsőn g

Ugyanazok a feltételek érvényesek, mint a 32. teszttételben.
1. Hat lépcsőfokot lemegy.
2. Hét lépcsőfokot lemegy. (+ rp. 1.)
3. Nyolc lépcsőfokot lemegy. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább kilenc lépcsőfokot lemegy.
M egjegyzés: Ha ennél a tételnél részpontot vagy a teljes pontot adunk, akkor a 31.
tétel teljes pontját is meg kell kapnia.

34. Váltott lábbal megy fel a lépcsőn g

Három dologra kell odafigyelnünk:
a) a lépcső átlagos fokbeosztású és egyenes legyen (ld. 39. a teszttételt is!);
b) a v.sz. csak kicsit kapaszkodhat a korlátba vagy a falba;
c) csak az egyik lábával léphet minden lépcsőfokra, közben a másik lábát a
következő fok felé emeü.
1. Hat lépcsőfokot megy fel.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 183

2. Hét lépcsőfokot megy fel. (+ rp. 1.)

3. Nyolc lépcsőfokot megy fel. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább kilenc lépcsőfokot megy fel.
M egjegyzés: Ez a teszttétel a 32. tételnél magasabb szintű készséget jelent, ezért ha
v.sz. ezt teljesíti, akkor automatikusan meg kell adni a 32. teszttétel megfelelő
részpontjait vagy a teljes pontot.

35. Váltott lábbal megy le a lépcsőn g

Ugyanazok a megállapítások érvényesek, mint a 34. teszttételben.
1. Hat lépcsőfokot lemegy.
2. Hét lépcsőfokot lemegy. (+ rp. 1.)
3. Nyolc lépcsőfokot lemegy. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább kilenc lépcsőfokot lemegy.
M egjegyzés: Ez a teszttétel a 33. tételnél magasabb szintű készséget jelent, ezért ha
a v.sz. ezt teljesíti, akkor automatikusan meg kell adni a 33. teszttétel megfelelő
részpontjait vagy a teljes pontot.
V __ -''

36. Másféle lépcsőn is közlekedik g

Ehhez egy legalább 3 lépcsőfokból és pihenőből álló, létraként használt eszköz
szükséges korláttal és a pihenő szintjén valamilyen támasszal. Ennek a tételnek az a
célja, hogy olyan szituációt teremtsen, amely ránézésre is és kipróbáláskor is más,
mint az az átlagos lépcső, amivel az előző teszttételben a felfelé és lefelé lépegetés
készségét vizsgáltuk.
1. Egy fokot megy fel és le.
2. Két fokot megy fel és le. (+ rp. 1.)
3. Három fokot megy fel és le. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább négy fokot megy fel és le, beszámítva a pihenőt is.

37. Helyváltoztatás közben akadályokat kikerül h

A v.sz.-nek azon képességét kell megfigyelnünk, hogy hogyan tud
irányváltoztatással akadályokat, pl. bútordarabokat és embereket kikerülni anélkül,
hogy megállna. A megfigyelésnek két különböző környezetben kell történnie: az
egyiknek egy, a v.sz. által jól ismert lakószobában megszokott bútordarabokkal; a
másiknak egy hasonló, de a v.sz. számára ismeretlen környezetben. A járkálás nem
szorítkozhat a környezeten belüli szabad területre. A v.sz.-t megkérhetjük, hogy
nézzen meg, hozzon oda bizonyos tárgyakat - így olyan feladat elé állítjuk, hogy a
bútordarabok között kelljen mozognia.
184 D r. H.C. G ünzburg

1. Egy olyan étkezőasztal vagy hasonló bútor mögé megy, amely szűk helyen áll,
és a kis helyen különösebb nehézség nélkül leül.
2. Nehézség nélkül mozog a bútordarabok között egy ismert lakószobában.
3. Nehézség nélkül mozog a bútordarabok között egy számára ismeretlen lakó­
szobában.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és nehézség nélkül mozog a zsúfolt utcán az emberek
között.

38. Siet h
Ez a tétel v.sz.-nek azon képességét vizsgálja, hogy hogyan tudja kérésre átmene­
tileg megváltoztatni a szokott tempóját anélkül, hogy motoros kontrollját elveszí­
tené, és kárt okozna.
1. Fokozza a tempóját egy olyan személy kérésére, akit lát.
2. Fokozza a tempóját egy olyan személy kérésére, akit nem lát.
3. Fokozza a tempóját pl. csengő, vekker stb. csörgésére.
4. Mint a fentil-3. pont, és tartja a tempót addig, amíg szükséges.

39. Különböző lépcsőkön fel- és lemegy h

Ez a tétel a v.sz.-nek azon képességére vonatkozik, hogy hogyan tud a lépcsők
különböző fajtáin le- és felmenni (ld. a 34. és 35. tételt!). Szükséges, hogy a v.sz.
találkozzon olyan lépcsővel:
a) melynek fokai szélesebbek;
b) melynek fokai magasabbak;
c) csigalépcsővel.
A pontozás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a v.sz. hogyan közlekedik
a lépcsőn - utánlépéssel vagy váltott lábbal - de senki sem segíthet neki, a
lépcsőnek különböznie kell az előző tételek lépcsőitől.
1. Legalább 8 fokot fel- és lemegy egy olyan lépcsőn, ahol szélesebb fokok vannak
annál, mint amit a v.sz. megszokott.
2. Legalább 8 fokot fel- és lemegy egy olyan lépcsőn, ahol magasabb fokok
vannak annál, mint amit a v.sz. megszokott.
3. Csigalépcsőn legalább 8 fokot felmegy.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és a csigalépcső 8 fokán lemegy.

40. Létrát használ, és csak egy kézzel kapaszkodik h

Ez a tétel azt vizsgálja, hogy a v.sz. hogyan használja a létrát (ld. 36. tétel!),
miközben valamit visz, megfog vagy továbbad. Ez azt jelenti, hogy az egyensúlyát
megtartja, és ha szükséges, egy kézzel kapaszkodik.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 185

1. Legalább 3 fokon felmegy úgy, hogy közben egyik kezében valamit visz.
2. Legalább 3 fokon lemegy úgy, hogy közben egyik kezében valamit visz.
3. A létra harmadik fokán állva az odanyújtott tárgyakat megfogja.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és tárgyakat tesz egy állványra vagy párkányra stb.

X.3. Úgy dönt, hogy elhoz egy nehezen elérhető helyen lévő dolgot x
Amennyiben szándékát meg tudja valósítani, lényegtelen, hogy m ozgáskészsége
milyen fokon áll.
1. MK. A v.sz. szabadon tud mozogni, em beri segítség nélkül.
2. TM. A v.sz. figyel arra, hogy más emberekre tekintettel legyen, nem m egy nekik,
nem löki őket félre stb., miközben igyekszik szándékát megvalósítani. Figyel
azokra a tárgyakra, bútorokra stb., amelyek útjában állnak.
3. I. A tárgy, am elyet el akar hozni, arányban van a v.sz. term etével és erejével.
4. K. A döntési folyam at spontán és nem mások javaslatára születik meg az
elhatározás.

X.4. Úgy dönt,4logy felderíti a környezetét x

Ez a tétel csak akkor értékelhető, ha a felderítés konstruktív jellegű, és nemcsak
abból áll, hogy a v.sz. nyugtalanul ide-oda járkál. A kíváncsiságnak egyértelműnek
kell lennie. E felfed ező utak egy része új ismereteket nyújt a tárgyakról. A
felfedezéseknek olyan területre kell irányulniuk, ahol még nem alakultak ki
rutinszerű készségek. Akkor a legvalószínűbb, hogy a v.sz. pon tot ér el, ha a
helyváltoztatásban nincs nehézsége, pl. ha a 39. tételben maximális pontszám ot
kapott.
1. MK. A v.sz. általában nehézség nélkül járkál, és boldogul az akadályokkal, pl.
zárt ajtók, lépcsők.
2. TM. A felfedezésbe nem szabad az előírások és a szabályok figyelem bevétele
nélkül belekezdeni, ezeket mindig be kell tartani.
3. Nyilvánvalóan fennáll annak a lehetősége, hogy a kíváncsiság veszélyes
szituációkhoz vezet. A veszélyforrásokat bizonyos fokig meg lehet engedni,
mégis fontos, hogy a v.sz. valamilyen módon m egfontoltságot mutasson, és ne
tegye ki m agát indokolatlanul veszélynek.
4. K. Hiperaktív, lázas rohangálásra nem lehet pon tot adni. Értékelhetők azonban
azok a cselekvések, amelyek egy ismeretlen szekrény tartalm ának gondos
m egvizsgálására, vagy egy ismerős em ber hollétének kiderítésére irányulnak.
Ezek a tevékenységek felism erésekhez juttatják az egyént, pl. a tárgyak
tárolásának helyével, vagy a szobákkal kapcsolatban, ahol bizonyos emberek
dolgoznak.
186 D r . H .C . G ü n z b u r g

Tisztaság
Az eltérő életkorú súlyos értelmi fogyatékosok testméreteiben és mozgásképes­
ségében levő nagy különbségek nehézséget okozhatnak a vizsgálatnál. Előfordul,
hogy az e körcikkben felsorolt készségek választéka nem elegendő, így szükség
esetén a v.sz. életkorának megfelelő kiegészítő teszttételekkel kell bővíteni a
felmérést.
Még egyszer utalnunk kell arra, hogy az értékelési elvek szerint csak azokat a
tevékenységeket vagy résztevékenységeket pontozhatjuk, amelyeknél a v.sz. nem
igényel közvetlen segítséget. Ha a v.sz. többnyire állandó segítséget igényel, de
vannak olyan hosszabb-rövidebb idősszakok, amíg önállóan cselekszik, akkor az
értékelésnél csak ezeket a szakaszokat vehetjük figyelembe.

41. Reagál arra, hogy pelenkája nedves, piszkos, száraz e

Ez a tétel a nedves és száraz, piszkos és tiszta közötti különbség érzékelését, ill.
értését vizsgálja. Ez a képesség általában a fejlődés korai szakaszában alakul ki. A
pont elbírálásához meg kell figyelnünk, hogy a v.sz. megérti-e a vele foglalkozó
személyek kérdéseit, amennyiben azok állandóan ugyanazt az egy vagy két
kifejezést használják, pl. piszkos - tiszta.
1. Sírással, nyöszörgéssel vagy nyögéssel stb. mutatja ki, hogy pelenkája nedves
vagy piszkos.
2. Helyesen felel arra a kérdésre, hogy pelenkája nedves-e vagy piszkos-e.
3. Helyesen felel arra a kérdésre, hogy pelenkája tiszta-e (nem nedves, nem
piszkos).
3. Mint a fenti 1-3. pont, és kinyilvánítja kellemetlen érzését.
M egjegyzés: Ennél a tételnél a v.sz.-nek meg kell kapnia a maximális pontot, ha
nincs nehézsége a WC-használatban.

42. Nappal szabályozza a hólyagműködését e

Ha szükséges, akkor ne mulasszuk el a toalett használatára irányuló tréningprogram
végrehajtását!
1. Száraz marad, ha minden órában kiviszik a toalettre.
2. Száraz marad, ha minden másfél órában kiviszik a toalettre. (+ rp. 1.)
3. Száraz marad, ha minden két órában kiviszik a toalettre. (+ rp. 1,2.)
4. Több mint két órára száraz marad, mielőtt kivinnék a toalettre.
M egjegyzés: Ha a v.sz. ezen a stádiumon túljutott, akkor itt maximális pontot
adunk.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 187

43. Jelzi szükségleteit, és felismeri a toalettet e

A szükséglet jelzése lehet verbális vagy mimikái - de nem elegendő csupán a
kellemetlen érzés jelzése, mint a 41. teszttételnél - vagy lehet cselekvés (kimegy a
toalettre). A toaletten a v.sz. viselkedésének valamilyen módon utalnia kell arra,
hogy felismerte, mit kell ott elvégeznie.
1. Jelzi szükségleteit, de gyakran későn.
2. Felismeri a toalettet és „szükségletét” vissza tudja tartani az ültetésig.
3. Idejében jelzi szükségletét, és az ültetésig vissza tudja tartani. (+ rp. 2.)
4. Mint az előző 2. és 3. pont, és igyekszik magán segíteni.
M egjegyzés: Ha a v.sz. ezen a stádiumon túljutott, akkor ezt a tételt maximális
pontszámmal értékeljük.

44. Megül a WC-n e

Két dologra kell odafigyelnünk:
a) egyenesen ül;
b) hosszabb késlekedés nélkül végzi szükségletét.
1. Egyenesénél egyedül, de csak rövid ideig.
2. Elvégzi szükségletét, de sokáig tart.
3. Megtartja magát, amíg elvégzi a dolgát. (+ rp. 1.)
4. Mint az előző 3. pont, és mindez megfelelő idő alatt történik meg.

45. Szükségletének elvégzését követően segít a megtisztításban e

Ebben a korai stádiumban csak alapszintű együttműködést várhatunk el, pl.
megfelelő helyzetben, nyugodtan marad. (Hasonlóan a 61. teszttételhez.)
1. Csak rövid időre marad nyugodt.
2. Az idő nagy részére nyugodt marad. (+ rp. 1.)
3. Lehajol, amikor szükséges.
4. Mint a fenti 2. és 3. pont, és más módokon is együttműködik.
M egjegyzés: Ha a v.sz. a toaletten önállóan ellátja magát, akkor ezt a tételt
maximális pontszámmal értékeljük.

46. A WC használata előtt lehúzza, ill. felemeli a felső ruházatát e

Ez a tétel csak azokra a ruhadarabokra vonatkozik - pl. nadrág, szoknya -
amelyeket le kell húzni vagy fel kell emelni ahhoz, hogy a fehérnemű hozzáférhető
legyen. (A fehérnemű kezelésére vonatkozó készséget máshol értékeljük, ld. a 48,
49. teszttételt!). A teljes pontot csak akkor adhatjuk meg, ha a v.sz. csak annyi
ruhadarabot húz le, ill. rendez el, amennyi a körülményeknek megfelelően
szükséges, ami azt jelenti, hogy a v.sz. nem úgy néz ki, mintha lefeküdni menne.
188 D r . H .C . G ü n z b u r g

1. Nehézkesen és nem túl eredményesen megpróbálja a nadrágját lehúzni, ill. a

ruháját felemelni stb.
2. Nagyjából megfelelő' irányba húzza, tolja a ruháját. (+ rp. 1.)
3. Több mint félig a helyes irányba húzza ill. tolja a ruhát. (+ rp. 1,2.)
4. Mint az előző 1-3. pont, és befejezi a tevékenységet.

47. Rendbe hozza a ruháját, miután a WC-t használta f

A 46. teszttétel után ez a következő lépés. Itt még nem az a legfontosabb szempont,
hogy milyen pontosan végzi el a műveletet, pl. a blúz, ing stb. betűrését - az ehhez
szükséges készségeket a 60. tételben fogjuk vizsgálni.
1. Nehézkesen és nem túl sok sikerrel megpróbálja a nadrágját felhúzni, a ruháját
rendbe hozni.
2. Nagyjából megfelelő irányba húzza, tolja a ruháját. (+ rp. 1.)
3. Több mint félig a megfelelő irányba húzza a ruháját. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 1-3. pont, és befejezi a tevékenységet.

48. A toalett használata előtt lehúzza a fehérneműjét f

E körcikk tételei nem azonosak a következő Öltözködés körcikk teszttételeivel,
jóllehet a feladatok mind kapcsolatban vannak az öltözködés készségeivel. Míg pl.
a vetkőzési képesség a teljes levetkőzést kívánja meg (pl. a 64. tétel), addig a toalett
szituációra vonatkozó tételeknél azt várjuk el, hogy csak annyi ruhadarabot
mozdítson el, amennyi szükséges.
1. Nehézkesen és nem túl nagy sikerrel próbája meg az alsóneműjét lehúzni.
2. Valamennyire lehúzza, letolja az alsóneműjét. (+ rp. 1.)
3. Több mint léiig lehúzza, letolja az alsóneműjét. (+ rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 1-3. pont, és befejezi a tevékenységet.

49. Felhúzza az alsóneműjét, miután használta a WC-t f

1. Nehézkesen és nem túl nagy sikerrel megpróbálja az alsóneműjét felhúzni.
2. Nagyjából felhúzza az alsóneműjét. (+ rp. 1.)
3. Több mint félig felhúzza alsóneműjét. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 1-3. pont, és befejezi a tevékenységet.

50. Tisztában van a toalett-helyzet „technikai" oldalával f

A toalett helyiségben a következőknek kell lennie:
a) WC-kagyló ülőkével és fedőlappal;
b) víztartály és öblítő gomb vagy WC-lánc stb.;
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 189

c) WC-papír tartó.
A tevékenységek kivitelezésében esetleg segítségre lehet szükség, ha a v.sz.-nek
nincs elég ereje, de semmiképpen nem szabad a cselekvést irányítani.
1. Felhajtja a WC fedőlapját és ülőkéjét, ha a szituáció úgy kívánja.
2. Lehajtja a WC fedőlapját és ülőkéjét, miután a WC-t használta.
3. Kiszolgálja magát a szükséges mennyiségű WC-papírral.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és lehúzza a WC-t használat után.

51. Elkerüli, hogy magát és a toalettet összepiszkítsa f

E tételnél nemcsak azt vizsgáljuk, hogy magát rendbe tudja-e hozni a szükséglet
elvégzése után, hanem azt is, hogy ügyel-e arra, hogy a ruhája és a WC tiszta
maradjon.
1. Nem piszkítja össze a toalettet.
2. Nem piszkítja össze a ruháját.
3. Nehézkes és nem túl sikeres kísérletet tesz arra, hogy önmagát megtisztítsa.
4. Mint a fenti 1. és 2. pont, de nagyjából sikerül magát megtisztítania.

52. Megmossa a kezét g

Ebben a tételben csak azt a képességet vizsgáljuk, hogy a vizet értelmesen
használja-e (felesleges spriccelés, ellenkezés nélkül stb.), és a kezét némiképp
energikusan, szappanhasználat nélkül megdörzsöli.
1. A vízzel teli mosdókagylóba teszi a kezét, és ott tartja.
2. A kezét a folyó víz alá tartja.
3. Viszonylag határozottan megdörzsöli a kezét. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 1-3. pont, nem túl sokat spriccel és a felesleges vizet lerázza,
mielőtt a kezét megszárítaná.

53. Szappannal mossa meg a kezét g

A szappanhasználat növeli az 52. tételben leírt cselekvés nehézségét. Kezdetben
segítségre van szükség a szappan átnyújtásában, felemelésében, ha kicsúszna a v.sz.
kezéből, valamint a helyre tevéskor is.
1. Megtartja a szappant, de nem forgatja.
2. Megtartja a szappant, egyszer vagy kétszer megforgatja, mielőtt kicsúszna a
kezéből. (+ rp. 1.)
3. Megtartja a szappant, többször is megforgatja, mielőtt visszaadná. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 3. pont, és a szappanos kezét a víz alá tartva megdörzsöli, hogy a
szappan lejöjjön.
190 D r. H.C. G ünzburg

54. Elveszi a szappant, és használat után visszateszi g

1. Elveszi a szappant a helyéről.
2. Elveszi a szappant a helyéről és használja anélkül, hogy leejtené. (+ rp. 1.)
3. A kézmosás után visszateszi anélkül, hogy leejtené.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és a szappant alapos mosakodás - pl. fürdés - közben
többször sikerrel használja.

55. Leöblíti a szappant és megtörli a kezét g

1. Elkezdi leöblíteni a szappant a kezéről, de túl hamar abbahagyja.
2. Majdnem egészen leöblíti a szappant a kezéről. (+ rp. 1.)
3. Beletörli a kezét a törölközőbe, de nem törli meg teljesen.
4. Megfelelően leöblíti és megtörli kezét.

56. A vízcsappal szabályozni tudja a vízsugarat g

Ez a tétel - jóllehet az Ügyesség körcikkben is szerepelhetne - fontos
részfolyamata a mosakodásnak. Szükséges, hogy a v.sz.-nek legyen alkalma arra,
hogy két különböző (eltérő formájú vagy működésű) vízcsappal találkozzon, de
ebben a stádiumban még nem a hideg- és melegvíz csappal.
1. A vízcsapot kinyitja és elzárja, de a vízsugarat nem szabályozza - a m ozgás
lassú és nehézkes.
2. A vízcsapot kinyitja és elzárja, de a vízsugarat nem szabályozza - a mozgás elég
célirányos és sikeres. (+ rp. 1.)
3. Egy fajta vízcsappal szabályozza a vízsugarat. (+rp. 1,2.)
4. Kétféle vízcsappal szabályozza a vízsugarat.

57. Mosdókesztyűt vesz elő és megmossa az arcát h

A pontok elérésében nem annyira a mosdás eredményessége a fontos, hanem sokkal
inkább
a) a mosdókesztyű helyének ismerete;
b) a mosdókesztyű megfelelő használata;
c) a használat után a mosdókesztyű visszaakasztása.
1. Leveszi a mosdókesztyűt, de nem megfelelően használja az arcmosáshoz (a
mosdókesztyűt előre meg kell nedvesítenünk).
2. Leveszi a mosdókesztyűt, és kielégítően használja (a mosdókesztyűt előre meg
kell nedvesíteni). (+ rp. 1.)
3. Mint az előző 2. pont, de vízbe mártja és kicsavarja, (-t- rp. 1,2.)
4. Mint az előző 1-3. pont, és visszateszi a helyére.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 191

58. Előveszi a fogkrémet és a fogkefét, és helyesen bánik velük h

Ennél a teszttételnél sok szóbeli segítség és irányítás adható ahhoz, hogy a v.sz.
megfelelő mennyiségű fogkrémet használjon, és hogy a kupakot le- és
visszacsavarja.
1. Előveszi a fogkrémet és a fogkefét és a tubus tetejét lecsavarja.
2. Mint az előző 1. pont, és megfelelő mennyiségű fogkrémet nyom a fogkefére.
3. Mint az előző 2. pont, és visszacsavarja a kupakot.
4. Mint az előző 1-3. pont, leöblíti a fogkeféjét, és a fogkrémmel együtt visszateszi
a helyére.

59. Megmossa a fogát h

Ahhoz, hogy a v.sz. a pontokat megkapja, nem annyira az a fontos, hogy
kompetensen végezze a tisztító mozdulatokat, mint inkább az, hogy mennyi
jártassága van a fogkefe használatában. Ahhoz, hogy a mosás folyamatát be tudja
fejezni, és hogy megfelelő eredményt érjen el, valószínűleg segítségre van
szüksége. Csak akkor adhatunk részpontokat vagy maximális pontszámot, ha a v.sz.
bizonyos ideig önállóan, segítség nélkül tudja végezni a cselekvést.
1. Ide-oda mozgatja a fogkefét, és megpróbál fogat mosni - a cselekvés nem
folyamatos.
2. Egyenletesen mos fogat a fogkefével, de csak az egyik oldalon. (+ rp. 1.)
3. Jobb-és baloldalon is tisztítja a fogait. (+rp. 1,2.)
4. Mint az előző 3. pont, és az alsó és felső fogsort is megtisztítja.

60. Rendbe hozza magát, mielőtt a toalettet elhagyná h

A fő kritérium nem a folyamat alapossága, hanem az, hogy a v.sz. tudja, mi a
teendője. A tétel minden olyan mozdulatra vonatkozik, amely a rendezett külső
eléréséhez szükséges: a szoknya lehúzása, a nadrág sliccének behúzása/begombo-
lása, az alsónemű kilógó részének betűrése stb. A fürdőszobában mosdókagylónak
és egy egész alakos tükörnek kell lennie.
1. A nadrág cipzárját felhúzza, a szoknyáját lehúzza.
2. Az ingét, blúzát stb. betűri, és az övét megigazítja.
3. Mint az előző 1. és 2. pont, és megmossa a kezét.
4. Mint az előző 1-3. pont, és ellenőrzi, megigazítja a ruházatát a tükör előtt.

X.5. A napirend szerinti kézmosásokon kívül magától is kezet mos x

Ez és a következő, X.6. tétel arra vonatkozik, hogy a v.sz. képes-e a reggeli, esti
toalett használat utáni stb. rutinszerű kézmosásokon kívül is használni ezjt a
képességét. A dódnak olyan helyzetek, amikor a keze és arca ragadós, izzadt,
192 Dr. H.C. Günzburg

piszkos stb. lesz; ha a v.sz- úgy dönt, hogy megmosakszik, m ert úgy jobban érzi
m agát vagy utána a munkáját jobban tudja végezni, akkor értékelhetjük ezt a tételt.
1. MK. A v.sz--nek rendelkeznie kell a szükséges motoros készségekkel a csap
kinyitásához és elzárásához, a víz folyásának szabályozásához, a szappan
használatához és a m egfelelő törölközéshez.
2. TM. A v.sz--nek figyelnie kell arra, hogy a m osdót tisztán tartsa, ne hagyjon
piszkos ujjnyomokat a törölközőn, gondoskodjon arról, hogy a szappan
visszakerüljön a helyére stb.
3. M ivel ez egy felü gyelet nélkül végzett tevékenység, az ítélőképesség különösen a
szappan takarékos használatában és abban kell, hogy m egmutatkozzon , hogy a
v.sz. felism eri, ha erőfeszítései sikeresek voltak.
4. K. A v.sz.-nek teljesen önállóan kell dönteni a mosakodás, tisztálkodás mellett,
és m agának kell a szükséges cselekvéseket elkezdenie.

X.6. A megszokott napirendi pontokon kívül magától megmossa az arcát x

Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X.5. teszttételben.
1. MK. Itt ugyanazok a kritériumok érvényesek, mint az X.5. tételben.
2. TM. Itt ugyanazok a kritériumok érvényesek, mint az X.5. tételben.
3. I. Itt ugyanazok a kritériumok érvényesek, mint az X.5. tételben.
4. K. Itt ugyanazok a kritériumok érvényesek, mint az X.5. tételben.

Öltözködés
Ennek a körcikknek a teszttételei a vetkőzés és öltözés készségének normális
fejlődését veszik alapul. A tanulási sorrend azonban nagyon erősen függ a helyi
adottságoktól. Nemcsak a v.sz. kooperációs készsége vagy annak hiánya játszik
szerepet vagy a bátorítás a gondozó személy részéről, hanem a szituációk
bonyolultsága is, amelyek az egyes képességek elsajátításának alapját képezik. Pl. a
cipő felhúzása a modern papucsok, tépőzáras cipők esetén nyilvánvalóan
egyszerűbb, mint a fűzős cipőknél. Tehát e tételeknek a nehézsége nemcsak az évek
során változik, hanem különbségek vannak a helyi szokásokban is.

61. Együttműködik e
Ez a tétel a v.sz. együttműködésének legegyszerűbb formájára vonatkozik:
öltöztetés közben nyugodtan marad és karját, lábát szükség szerint nyújtja.
1. A karját és lábát pár másodpercig nyugodtan tartja.
2. Egy kis időre mozdulatlanul tartja magát. (+ rp. 1.)
3. Áll vagy ül.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 193

4. Mint az előző 2. és 3. pont, és öltöztetésnél, vetkőztetésnél a karját és a lábát

nyújtja.
M egjegyzés: A maximális pontot kell megadni akkor, ha a v.sz. ezen a stádiumon
túl jutott.

62. Leveszi a cipőjét e

Ez a teszttétel nem arra az esetre vonatkozik, amikor a v.sz. lábán olyan papucs
vagy szandál van, amiből könnyen kilép. Olyan cipővel vizsgálható, amely
viszonylag zárt.
1. Közreműködik olyan cipő levételekor, amely annyira van nyitva, hogy a
lábfejnek csak az elülső részét tartja.
2. Közreműködik olyan cipő levételekor, amely csak részben van kilazítva és a
sarok szabadon van. (+ rp. 1.)
3. Közreműködik olyan cipő levételekor, amely ki van nyitva, és egy határozott,
energikus mozdulattal kibújik belőle.
4. Lehúzza a cipőt, miután maga lazította ki (a cipőfűzőt stb. előre kibontják).

63. Zoknit/harisnyát lehúz e

1. Közreműködik a lábujjáig lehúzott zokni/harisnya levételében.
2. Közreműködik a valamivel a sarok alatti részig lehúzott zokni/harisnya
levételében. (+rp. 1.)
3. Közreműködik a sarkáig lehúzott zokni/harisnya levételében. (+rp. 1,2.)
4. A zoknit/harisnyát maga húzza le.

64. Az alsónadrágját és a trikóját leveti e

Az alsónadrágot és az atlétatrikót az alábbi három fázisig kell segítenünk. A v.sz.
akkor érhet el részpontokat, ha a vetkőzést egyedül fejezi be. A teljes pontot csak
akkor kaphatja meg, ha a két ruhadarabból segítség nélkül ki tud bújni.
1. A lábfejéig lehúzott alsónadrágját, ill. a fej fölé húzott trikóját leveszi.
2. A térdéig lehúzott alsónadrágot, ill. a válláig felhúzott trikót leveszi. (+ rp. 1.)
3. Az alsónadrágját leveti, ill. egyik karját kihúzza a trikóból.
4. Leveszi az alsónadrágját, mindkét karját kihúzza a trikójából, és teljesen leveszi.

65. Pulóvert vagy inget levesz e

A v.sz. csak akkor kaphat pontot ebben a teszttételben, ha a szükséges kompetencia
fokot viszonylag szűk, feszes ruhadaraboknál éri el, pl. pulóvernél. A valamivel
bővebb ruhadarab levételét a 66. tétel vizsgálja.
194 D r . H .C . G ü n z b u r g

1. A feje fölé húzott ruhadarabot leveszi.

2. A válláig felhúzott ruhadarabot (mindkét kar a ruhaujjon kívül van) a feje fölé
húzza. (+ rp. 1.)
3. Az egyik karjáról lehúzott ruhadarabot a feje fölé húzza. (+rp. 1,2.)
4. Teljesen leveti a ruhadarabot.

66. A kardigánját, zakóját leveszi e

Néha szükség van rá, hogy megtartsuk a nehezen kezelhető vagy súlyos
ruhadarabot a v.sz. számára, míg a karját kihúzza a ruhaujjból. Ennek ellenére
megkaphatja a teljes pontot.
1. Egyik kezét kihúzza a ruhaujjból, ha könyökig segítenek neki.
2. Mindkét kezét kihúzza a ruhaujjból, ha könyökig segítenek neki. (+ rp. 1.)
3. Egyik kezét teljesen kihúzza a ruhaujjból.
4. Mindkét kezét egészen kihúzza a ruhaujjból.

67. A lábát a cipőbe bújtatja f

Ez a teszttétel csupán arra vonatkozik, hogy a v.sz. belebújik a cipőbe.
1. Bebújik a félig sarkára húzott cipőbe.
2. Közreműködik abban, hogy a cipőbe bebújjon, ha a sarkai még kívül vannak.
(+ rp. 1.)
3. Az oda tartott cipőbe belebújik. (+rp. 1,2.)
4. A lábát a cipőbe bújtatja anélkül, hogy azt valaki más tartaná.

68. Zoknit/harisnyát húz a lábára f

1. A sarkon túl húzott zoknit/harisnyát felhúzza.
2. A sarok alatti részig húzott zoknit/harisnyát felhúzza. (+ rp. 1.)
3. A lábujjakra húzott zoknit/harisnyát felhúzza. (+ rp. 1,2.)
4. A lábára húzza a zoknit/harisnyát (a pont akkor is megadható, ha a
zoknit/harisnyát a megfelelő pozícióban oda kell nyújtani a v.sz.-nek).

69. Alsónadrágot és trikót felvesz f

1. A térdéig ráadott alsónadrágot felhúzza, a vállmagasság alatt lévő trikót felveszi.
2. A bokáig ráadott alsónadrágot felhúzza, a vállmagasságnál lévő trikót (mindkét
karja a karkivágásban van) felveszi.
3. Egyik lábát az alsónadrágba bújtatja, egyik karját a trikó megfelelő nyílásán
keresztül dugja, és befejezi a feladatot. (+ rp. 1,2.)
4. Mindkét lábát és karját a ruhadarabokba dugja, és befejezi a feladatot.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 195

70. Pulóvert vagy inget felvesz f

1. A megfelelő pozícióban odatartott ruhadarab nyakkivágásába dugja a fejét.
2. A megfelelő pozícióban odatartott ruhadarab ujjába dugja az egyik karját.
3. A megfelelő pozícióban odatartott ruhadarab ujjába bedugja mindkét karját.
(+ rp. 2.)
4. Felhúz egy ruhadarabot, ha a helyes pozícióban nyújtják neki.
J'

71. Kabátot vagy dzsekit felvesz f

1. A megfelelő pozícióban odatartott ruhadarabba az egyik karját bedugja.
2. Megfelelő testmozdulatokkal közreműködik abban, hogy a másik karját a
második kabátujjba bújtassák, miután egyik karja már a ruhaujjban van.
3. Megfelelő testmozdulatokkal közreműködik abban, hogy a megfelelő
ruhaujjakat megtalálja.
4. Mindkét karjával bebújik a ruhaujjakba, ha a ruhadarabot a megfelelő
helyzetbeiytartják neki.

72. A cipzárt lehúzza g

Ennél a tételnél az a fontos, hogy a cipzárt legalább két különböző ruhadarabon ki
tudja nyitni. A cipzárnak jól elérhetőnek és legalább 15 cm hosszúnak kell lennie.
Az erőszakos széttépést nem értékeljük, és fontos, hogy a v.sz. maga találja meg a
cipzár megfelelő részét.
1. Egy ruhadarabon lehúzza a cipzárt, de nem teljesen.
2. Rendszeresen teljesen lehúzza a cipzárt. (+ rp. 1.)
3. Rendszeresen teljesen lehúzza cipzárt legalább két ruhadarabon. (+rp. 1,2.)
4. Mint az előző 3. pont, és a megfelelő módon megtartja a ruhát.

73. A ruháját kigombolja g

Ez nehezebb, mint a cipzár lehúzása. Nagyon fontos a kitartás, mellyel a gombokat
sorra veszi. A nyitás csak helyes ujjmozdulatokkal történhet - a ruhadarabok
egyszerű széthúzása, tépése nem fogadható el. Legalább négy gombnak kell a
ruhadarabon lennie.
1. Egy gombot kigombol.
2. Egymás után két gombot kigombol. (+ rp. 1.)
3. Egymás után három gombot kigombol. (+rp. 1,2.)
4. Egymás után legalább négy gombot kigombol.
196 D r . H .C . G ü n z b u r g

74. A gombot a megfelelő gomblyukkal párosítja g

Ennél a teszttételnél a v.sz-nek fel kell ismernie, hogy a gombnak és a
gomblyuknak egymással szemben kell lennie, és hogy ehhez a ruhadarab két
oldalát össze kell húzni. Lehet, hogy a gombot rossz gomblyukba gombolja, de a
pontosztásnál ez nem számít. Egész idő alatt segíthetünk a ruhadarabok feszes
tartásában, míg a v.sz. megkísérel egy gombot a gomblyukba bebújtatni. Ennél a
tételnél a sikeres begombolás nem követelmény. Ezt majd a 76. teszttételben
értékeljük
1. Megpróbálja a ruhadarab két oldalát párhuzamba hozni.
2. Megpróbál legalább egy gombot egy gomblyukkal egy szintbe hozni. (+ rp. 1.)
3. Mint az előző 2. pont, és a gombot a gomblyuk felé tolja.
4. Mint az előző 3. pont, és megtalálja a következő gombot és gomblyukat is.

75. A cipzárt felhúzza g

Itt legalább két különböző ruhadarab cipzárjának felhúzásáról van szó. A kezdeti
segítségen, a cipzár két oldalának egymáshoz illesztésén kívül nem lehet több
segítséget nyújtani a teljes pont megadásához.
1. Egy ruhadarabon egy szakaszon felhúzza a cipzárt.
2. Egy ruhadarabon rendszeresen, teljesen felhúzza cipzárt úgy, hogy közben
tartják neki. (+rp. 1.)
3. Rendszeresen, legalább két ruhadarabon teljesen felhúzza a cipzárt úgy, hogy
közben tartják neki. (+rp. 1,2.)
4. Rendszeresen, legalább két ruhadarabon, teljesen felhúzza a cipzárt úgy, hogy
közben maga tartja a ruhát.

76. Begombolja a gombokat g

Ez a 74. tétel folytatása, de itt a v.sz. akkor is érhet el pontot, ha a gombhoz való
hozzárendelés nem sikeres. A ruhadarabot kezdetben tarthatják neki (1, 2, 3. pont).
A ruhadarabon legalább négy gomb legyen.
1. Egy gombot begombol.
2. Egymás után két gombot begombol. (+ rp. 1.)
3. Egymás után három gombot begombol. (+rp. 1,2.)
4. Egymás után legalább négy gombot begombol, és a ruhadarabot egyedül tartja.

77. A cipőjét előveszi, felhúzza, lehúzza és elteszi h

E körcikk utolsó négy tétele olyan készségekre vonatkozik, amelyek az otthoni
szituációban vizsgálhatók. A v.sz.-nek a ruhadarabokat a szokott helyükről elő kell
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 197

vennie és ugyanoda kell visszatennie. Nem szabad azzal segítenünk, hogy a

ruhadarabokat, cipőt stb. a megfelelő helyzetben nyújtjuk oda.
Ez a tétel csak utcai cipőre vonatkozik, házi papucsra nem. Segítség csak a cipő
végső megigazításánál, a zárásnál és nyitásnál adható.
1. Előveszi a cipőt, és a lábujjait belebújtatja.
2. Előveszi a cipőt, és az egész lábfejét belebújtatja. (+ rp. 1.)
3. Mint az előző 2. pont, és megigazítja a cipő nyelvét, cipőfűzőt stb., hogy a cipő
jobban illeszkedjen a lábára. (+ rp. 1,2.)
4. Mint az előző 1-3. pont, és le is húzza, helyre is teszi a cipőt.
M egjegyzés: Ha ennél a teszttételnél a v.sz. 2, 3 vagy 4 pontot ér el, akkor a 67.
tételnél a teljes pontot meg kell kapnia. Ha ennél a teszttételnél a v.sz. maximális
pontot ér el, akkor ugyanígy a 62. és a 67. teszttételben is meg kell kapnia a teljes
pontot.

78. A zoknit, harisnyát előveszi, felhúzza, leveszi, és a helyére teszi h

í

Segítséget csak a végleges megigazításnál szabad adni, különösen a lábujjaknál és a

saroknál, de a v.sz.-nek is némileg magára kell igazítania a felvett darabot.
1. A zoknit, harisnyát előveszi, és a lábujjait bebújtatja.
2. A zoknit, harisnyát előveszi, és a lábfejét teljesen bebújtatja. (+ rp. 1.)
3. Mint az előző 2. pont, és teljesen felhúzza. (+ rp. 1,2.)
4. Mint az előző 1-3. pont, és lehúzza, és helyre rakja a zoknit, harisnyát.
M egjegyzés: Ha ennél a tételnél a v.sz. 3 vagy 4 pontot ér el, akkor a 68.
teszttételben a teljes pontot meg kell kapnia. Ha ennél a tételnél a teljes pontot
megadjuk, akkor a 63. teszttételben is meg kell kapnia a maximális pontot.

79. Az alsónadrágot, trikót előveszi, felhúzza, leveti, és a helyére teszi h

1. Az alsónadrágot és a trikót előveszi, és megkülönbözteti az elejét a hátuljától.
2. Mint az előző pont, és egyik lábával bebújik az alsónadrágba, egyik karját
átdugja a trikó karkivágásán. Mindkét ruhadarabot maga tartja, a tartásban nem
igényel segítséget. (+rp. 1.)
3. Az alsónadrágot és a trikót előveszi, mindkét lábával bebújik az alsónadrágba,
és mindkét karját átdugja a karkivágáson. Nem igényel segítséget a tartásnál, de
a felhúzásnál szükség lehet rá. (+ rp. 1,2.)
4. Az alsónadrágot és trikót előveszi, felhúzza, leveszi, és a helyére teszi.
M egjegyzés: Ha a v.sz. ennél a teszttételnél a teljes pontot eléri, akkor a 64. és 69.
teszttételnél is teljes pontot kell kapnia.
198 D r . H .C . G ü n z b u r g

80. A kabátot, dzsekit előveszi, felhúzza, leveszi, és a helyére teszi h

A kabát és a dzseki merevsége miatt lehet, hogy a v.sz.-nek segíteni kell a
ruhadarabot tartani. Ez nem befolyásolja a pont megadását. Arra kell figyelni, hogy
a karokat ne vezessük az ujjakba, jóllehet esetleg egy kis segítséget kell adnunk, ha
a v.sz. túl gyenge.
1. A kabátot (dzsekit) eló'veszi, megtalálja a megfelelő' karkivágást, és az egyik
karját beledugja.
2. A kabátot (dzsekit) előveszi, megtalálja a megfelelő kabátujjat, és mindkét karját
beledugja. (+ rp. 1.)
3. Mint az előző 2. pont, és a ruhadarabot megigazítja.
4. Mint az előző 1-3. pont, és leveszi, elteszi a kabátot.
M egjegyzés: Ha a v.sz. ennél a tételnél a 2. és 3. részpontot megkapja, akkor a 71.
tételnél is meg kell adni a teljes pontot. Abban az esetben, ha ennél a tételnél az
összes pontot megadjuk, akkor a 66. és 71. tételnél is meg kell kapnia a maximális
pontszámot.

X.7. A szokott napirendi pontokon kívül magától úgy dönt, x

hogy levet valamilyen ruhadarabot
Az, hogy a v.sz.-nek segítségre van szüksége a vetkó'zésnél, a pontok m egadását nem
befolyásolja, feltéve, hogy ezt a segítséget csak azután nyújtjuk, miután a v.sz. maga
döntött úgy, hogy le akar vetni valamit, és azt el is kezjdte. A kényelmetlenség
érzésének pu szta kimutatása nem elegendő a pont megadásához■A vetkőzést, mint
az ism ert napi szokásokra való egyszerű reakciót, nem fogadjuk el, pl.
fürdőszobába menés előtt, alváshoz készülődésnél.
1. MK. A v.sz. -nek a ruhadarabok levételében legalább annyira kell közremű­
ködnie, hogy a karját és a kezét mozgatja. A z egyensúlyát meg kell tudnia
tartani, vagy szám olnia kell azzal , hogy megtántorodhat. A rra is figyelnie kell,
hogy a vetkó'zésnél semmit (semmilyen tárgyat) ne borítson fel.
2. TM. A kényelmetlen vagy zavaró ruhadarabok levétele, az átöltözés vagy
levetkó'zés más emberekre való tekintettel és az illemszabályoknak megfelelően
történik.
3. I. A z időjárástól, a levegő hőmérsékletétől és a szituációtól függően dönt arról,
hogy m it vegyen le. Itt pon tot adhatunk pl. azért, ha a v.sz. leveszi a zakóját,
kardigánját, m ert rájön, hogy úgy jobban tud dolgozni.
4. K. Ezt a pontot csak akkor adjuk meg, ha a v.sz. azért szánja el m agát a
cselekvésre, m ert kényelmetlenül érzi magát, és nem azért, m ert m ásokat utánoz,
vagy m ert ez a szokás.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 199

X.8. A szokásos napirendi pontokon kívül úgy dönt, x

hogy felvesz valamilyen ruhadarabot
Itt m egfelelő változtatásokkal ugyanazok a feltételek érvényesek, mint a X.7.
tételben. A naponta átélt gyakorlat bizonyos reakciókat vált ki, pl. a kabát
automatikus felvétele a hidegbe való kimenetel előtt — de ezekért nem já r pont.
Viszont a v.sz- m egérdemli a pontot, ha felvesz egy esőkabátot, m ert esik, feltéve,
hogy a többi kritériumnak is eleget tesz-
1. MK. A m egfelelő változtatásokkal ugyanazok a m egállapítások érvényesek, mint
a X .7 . teszttételben.
2. TM. A m egfelelő változtatásokkal ugyanazok a m egállapítások érvényesek, mint
a X .7 . teszttételben.
3. I. A m egfelelő változtatásokkal ugyanazok a m egállapítások érvényesek, mint a
X.7. teszttételben.
4. K. A m egfelelő változtatásokkal ugyanazok a m egállapítások érvényesek, m int a
X.7. teszttételben.

Ebben a kvadránsban a kommunikáció három területét dolgoztunk fel, amellyel a

kommunikációs készségek szisztematikus fejlesztésére hívjuk fel a figyelmet.
Az első körcikk, a Non-verbális kommunikáció, különösen fontos, mert azok a
készségek, amelyek a szaglást, hallást és íz érzékelést feltételezik, nemcsak a jó
verbális készségű emberek tapasztalatait gazdagítják, hanem azokét is, akik
verbálisán súlyosan akadályozottak, és akiknek talán ez az egyetlen
kommunikációs csatornájuk.
A másik két körcikk - Kifejezőkészség és Beszédértés - az expresszív és a
receptív kommunikációt vizsgálja, és a minimáüs szókincsre vonatkozik.
Az alacsony életkorú ép gyermekek szókincse ennél jelentősen nagyobb. Szem
előtt kell tehát tartanunk, hogy ezen a területen - mint az S/P-A-C 1 más területein
is - a maximális pontszám meglehetősen alacsony szintet jelent, hogy a súlyos
fogyatékosok számára is elérhető legyen. Sok esetben a fogyatékos emberek túl
200 D r . H .C . G ü n z b u r g

fogják lépni ezt a szintet. Mint ahogyan a PAC-vel kapcsolatos megbeszéléseken,

vitákon már olyan sokszor említettük, a vizsgálatnak azokra a hiányokra és
szükségletekre kell felhívnia a figyelmet, amelyekkel legelőször kell foglalkoz­
nunk, de nem hanyagolhatjuk el azoknak a területnek a további fejlesztését sem,
ahol a v.sz. viszonylag jobb eredményt ért el.

Non-verbális kommunikáció
Ennek a körcikknek a teszttételei kizárólag azokra a kommunikációs képességekre
vonatkoznak, amelyek nem igényelnek verbális készséget. A szavak használatán
kívül más kommunikációs csatornák is vannak. Ezeknek az általános kommuni­
kációs rendszer részévé kell válniuk - nemcsak akkor, ha valaki siket és/vagy néma
ill. beszédképtelen.
Az előző oldalakon már többször hangsúlyoztuk, hogy a tanulás milyen
mértékben függ a közvetlen környezetben lévő' lehetőségek megfelelői felhaszná­
lásától. A „stimuláció” kifejezést gyakran és sok esetben meggondolatlanul
használjuk, de a szociális kompetencia fejlesztésére irányuló programban egyértel­
mű jelentést nyer, ha csak a formáljs tanítási szituációra értjük.
A környezet alakításában napi feladat a különböző érzékszervek útján történő
non-verbáüs kommunikációs lehetőségek biztosítása. Azoknak, akik súlyos fogya­
tékos emberek mellett dolgoznak, tudatosan kell arra törekedniük, hogy minden
kommunikációs lehetőséget kihasználjanak, ahelyett, hogy látszólag egyszerű,
gyakran használt szóbeü közlésekre szorítkoznak, amelyek sokszor félreértésekhez
vezetnek.
Ez a körcikk bizonyos mértékben megmutatja, hogy a v.sz. közvetlen környe­
zetében hányféle kommunikációs csatornát találunk és építhetünk be, ill. kell, hogy
beépítsünk a szisztematikus fejlesztési programba. Előfordul, hogy az otthoni
környezet tudatos átalakítására is szükség van, mert teljesen lehetetlen csak formá­
lis tanítási szituációban végezni a fejlesztő programot azon természetes életszituá­
ciók bevonása nélkül, amelyekben a kialakított készségeket valóban alkalmazni
lehet. Pl. a különböző csengők hangjának differenciálását nagyban elősegíti, ha a
v.sz.-nek otthon lehetősége nyílik az ajtócsengő, az ébresztőóra, a telefon stb.
hangjának megkülönböztetésére.
Arra még utalnunk kell, hogy az NA (nem alkalmazható) bejegyzés ebben a
körcikkben sokkal ^gyakoribb, mint bárhol a PAC-ben. Ilyenkor meg kell tennünk a
szükséges ]épé.yíkct, Hogy .a környezeti hiányosságokat megszüntessük.
/ - íÍ . >~V
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 201

81. Rámutat olyan tárgyakra, amelyek kb. kartávolságra vannak e

Ez a tétel a v.sz. azon képességére vonatkozik, hogy gesztust használ - ebben az
esetben rámutatást - saját kívánságának kifejezésére. Az ujjal való mutatást, mint
meghatározott kérdésre adott választ, a Beszédértés körcikkben többek között a
124. teszttételben vizsgáljuk.
1. Két felkínált tárgy közül rámutatással választ.
2. Három felkínált tárgy közül rámutatással egyet kiválaszt.
3. Két „nem felkínált” tárgy közül az egyikre rámutat.
4. Mint az előző 1-3. pont, és három „nem felkínált” tárgy közül egyre rámutat.

82. Követi a mutatóujjat e

Ahhoz, hogy ennél a teszttételnél az összes pontot megkapja, a vizsgált személynek
vizuális figyelmet kell mutatnia, és fel kell ismernie azt, hogy a mutatóujjnak
valamilyen köze van egy tárgyhoz vagy mozgáshoz.
1. Követi a mutatóujjat^ és mozdulatlan tárgyakra figyel.
2. Követi a mutatóujjat, és távoli, mozdulatlan tárgyakra figyel.
3. Követi a mutatóujjat, és közeli, mozgó tárgyakra figyel.
4. Mint az előző 1-3. pont, és a tőle némi távolságra lévő mozgó tárgyakra figyel.

83. Rámutat a kissé távolabb lévő tárgyakra e

A 81. tétel feltételei itt is érvényesek. Az egyetlen különbség az, hogy a tárgyak itt
kissé távolabb vannak. A pontokat csak akkor adjuk meg, ha a rámutatás a
felismerés valamilyen jeléhez kapcsolódik.
1. Kb. 2 m~re lévő, mozgó tárgyakra mutat.
2. Kb. 2 m-re lévő, mozdulatlan tárgyakra mutat.
3. A lakószoba másik részén (több mint 2 m távol) lévő tárgyakra mutat.
4. Mint az előző 1-3. pont, és az ablakon át mutat tárgyakat.

84. Képről tárgyakat felismer e

A v.sz. non-verbális kommunikációjának gondos megfigyelése szükséges ahhoz,
hogy meg tudjuk állapítani, hogy a tárgyakat felismeri-e képről, pl. ugyanazt a
tárgyat a szobában megmutatja, vagy mimikával fejezi ki, hogy felismerte stb. Jobb
a szobában lévő képeket felhasználni - soknak kell rendelkezésre állni - mint egy
teszt-készletet elővenni. A képek ne csak egy-egy tárgyat ábrázoljanak, hanem
olyan jeleneteket, amelyek több ismert tárgyat tartalmaznak.
1. Három képen két tárgyat felismer.
2. Három képen három tárgyat felismer. (+ rp. 1.)
3. Három képen négy tárgyat felismer. (+rp. 1,2.)
202 D r . H .C . G ü n z b u r g

4. Három képen legalább öt tárgyat felismer.

85. Kívánságait mimikával, gesztussal fejezi ki e

Olyan arckifejezést, gesztust veszünk itt figyelembe, amellyel a v.sz. kívánságot,
preferenciát vagy elutasítást fejez ki - feltéve, hogy a megnyilvánulás nem pusztán
abból áll, hogy rámutat valamire (ld. a 81. teszttételt!), hanem pl. az arc elhúzásával
elutasítást fejez ki, éhség jelzésére a hasát dörzsöli stb.
1. Egy gesztust használ.
2. Két különböző gesztust használ. (+rp. 1.)
3. Három különböző gesztust használ. (+rp. 1,2.)
4. Legalább négy különböző gesztust használ.

86. Gesztusokra reagál e

Ismert kézmozdulatokat (pl. „Gyere ide!”, „Csitt!” - ujj a szájon) gyorsan megért,
ha ezeket otthon, a játékban és a cselekvési szituációkban gyakran használják (ld. a
197. tételt!).
1. Más emberek gesztusaira figyel.
2. Megért egy gesztust - nem kell, hogy engedelmeskedjen is.
3. Két gesztust megért. (+ rp. 2.)
4. Mint az előző 3. pont, és mások figyelmét is felhívja a felszólításra (pl.
megismétli a gesztust).

87. Fényképről személyeket felismer f

A v.sz. által is ismert személyről készüli négy fényképnek kell rendelkezésre állni.
Elfogadunk minden jelet, ami arra utal, hogy a v.sz. a fényképet azonosította - pl. a
személyre tekint, megnevezi, vagy egy tulajdonságát jelzi.
1. Négy fénykép közül egyet gyakran felismer.
2. Négy fénykép közül egyet mindig felismer.
3. Négy fénykép közül kettőt mindig felismer.
4. Négy fénykép közül legalább hármat felismer.

88. Felismeri magát fényképről f

Ehhez a tételhez kétféle fénykép szükséges: a v.sz.-ről elölnézetben, ahogy a
tükörben látja magát, és olyan fényképek, amelyeket a 87. tételnél használtunk.
1. Két kép közül egyen felismeri magát (két képet mutatunk neki, az egyik róla
készült).
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 203

2. Három kép közül egyen felismeri magát (három képet mutatunk neki, az egyik
róla készült).
3. Négy kép közül egyen felismeri magát (négy képet mutatunk neki, az egyik róla
készült).
4. Hat kép közül kettőn felismeri magát (hat képet mutatunk neki, kettő róla
készült).

89. Kéz-, láb- vagy fejmozgással reagál a zenére f

Ez a teszttétel a zenére való tetszésnyilvánításra vonatkozik, pl. lábfejütögetés, hin­
tázás stb. Fontos megbizonyosodni arról, hogy a reakciókat a zene váltja ki, és nem
egy másik személy gesztusainak az utánzása.
1. Úgy reagál a zenére, hogy egy rövid időre a hangforrás felé néz.
2. Rövid ideig ritmikus mozgásokat végez.
3. A ritmusra testmozgással reagál.
4. Mint az előző 1-3. pont, és legalább két különböző módon reagál a ritmusra.

90. Egész testével reagál a zenére f

Ez a teszttétel kizárólag az egész test mozgásával adott reakciókra vonatkozik. A
hangsúly a zene ritmusa által kiváltott reakción van, pl. menetelés, tánc stb. Ennek
a készségnek a szintjé egyénenként nagyon különböző lehet, de a közös elem -
amely ennek a teszttételnek az értékelését meghatározza - a ritmus érzékelését
kifejező, az egész test mozgásával adott reakció.
1. Úgy reagál a zenére, hogy megáll és elkezd énekelni, pl. egy gyermekdalt.
2. A gyors és lassú zenére reagál.
3. A halk és hangos zenére reagál.
4. Mint az előző 1-3. pont, és testmozgását a ritmusnak megfelelően változtatja.

91. Színeket egymáshoz rendel f

Ez a készség abból áll, hogy néhány, csak részben eltérő tárgy közül kiválasztja az
azonos színűeket, pl. golyók, színes ceruzák stb. közül.
1. Egyféle színűeket kiválogat a tárgyak közül.
2, Két különböző szín szerint helyesen csoportosítja a tárgyakat. (+ rp. 1.)
3, Három különböző szín szerint helyesen csoportosítja a tárgyakat. (+ rp. 1,2.)
4. Négy különböző szín szerint helyesen csoportosítja a tárgyakat.
204 D r . H .C . G ü n z b u r g

92. Felismeri az otthoni zörejeket g

Ahhoz, hogy ennél a tételnél pontot kapjon, a v.sz.-nek meghatározott hangokat fel
kell ismernie és a többi otthoni zörejtói elkülönítenie. Biztosnak kell lennünk
abban, hogy a zörej jelentését felismerte, pl. várakozni kezd, amikor a bejárati ajtó
csöngőjét hallja, mert kapcsolatba hozza valakinek a megérkezésével, vagy a
csengő hangjáról tudja, hogy étkezés következik stb. Fontos megállapítanunk, hogy
egy bizonyos zörej nemcsak a figyelmet kelti-e fel, mint hang, hanem egyértelműen
valamilyen eseménnyel hozza kapcsolatba.
1. Egy otthoni zörej felkelti a figyelmét.
2. Feüsmer egy otthoni zörejt, és összefüggésbe hozza annak eredetével, pl. az
ajtócsengő hangja az ajtóra tereli figyelmét.
3. Két otthoni zörejt felismer, és összefüggésbe hozza ezeket forrásukkal. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább három otthoni zörejt felismer, és összefüggésbe ezeket forrásukkal.
(+rp. 1,2.)

93. Felismeri az „otthoni illatokat" g

Javasolt az otthoni környezetben állandóan többféle illat használata, pl. légfrissítők,
fürdősók, különböző ételek, fűszerek, virágok stb. Hívjuk fel ezekre a figyelmei. A
pontokat akkor adhatjuk meg, ha teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a v.sz. egy
bizonyos tárgyat kapcsolatba hoz az illatával és felismeri az illatot.
1. Egy otthoni illat felkelti az érdeklődését.
2. Felismer egy otthoni illatot, és azonosítja azt pl. a kávéillat a kávéskannára tereli
a figyelmét. (+ rp. 1.)
3. Felismer két otthoni illatot, és azonosítja azokat. (+ rp. 1,2.)
4. Felismer legalább három különböző otthoni illatot, és azonosítja azokat.

94. Felismeri az „otthoni ízeket" g

A non-verbális kommunikációs képességet olyan élelmiszerek megismertetésével
fejleszthetjük, amelyeknek erősen különbözik az íze (pl. fűszerek, gyümölcslevek,
kekszek, sütemények stb.), így a v.sz. felismeri a különbségeket, és választani tud,
pl. a citromos süteményből nem kér, de a csokoládésból vesz, vagy különbséget
tesz a narancslé és az almaié között.
1. Egy otthoni íz felkelti az érdeklődését.
2. Felismer egy otthoni ízt és összekapcsolja az élelmiszerrel, pl. egy jóízű ital az
üvegre tereli a figyelmét. (+ rp. 1.)
3. Felismer és azonosít két otthoni ízt. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább három ízt felismer és azonosít.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 205

95. Felismeri az „otthoni taktilis ingereket" g

Fontos, hogy olyan tárgyak álljanak rendelkezésünkre, amelyeket a felületükről
azonosítani lehet, pl. párna, bútorszövet, padlószőnyeg stb.
1. Egy otthonról ismert taktilis inger felkelti az érdeklődését.
2. Egy taktilis ingert felismer és azonosít, pl. egy sötét kamrában kiválasztja a
megfelelő portörlőt. (+rp. 1.)
3. Két taktilis ingert felismer és azonosít.
4. Legalább három taktilis ingert felismer.

96. Játékos mozgásokat utánoz g

Ez a teszttétel azt vizsgálja, hogy a v.sz. bekapcsolódik-e olyan játékba, amelyet
nem kísér verbális magyarázat. Ismételtessünk egyszerű mozgásokat és figyeljük
meg a v.sz. emlékező tehetségét.
1. Izolált, egyszerű mozgást utánoz a bemutatás alatt, pl. kockát dob.
2. Néhány egyszerű mozgást utánoz a bemutatás alatt, pl. egy dalhoz kapcsolódó
mozdulatokat.
3. Izolált, egyszerű mozgásokat ismétel rövid idővel a bemutatás után.
4. Mint az előző 1-3. pont, és egyszerű mozgásokat ismétel rövid idővel a
bemutatás után, melyek elkezdéséhez kisebb akusztikus vagy vizuális
emlékeztető elegendő.

97. Ecsettel fest h

Ezen a szinten általában sikerül a ceruzát három ujjal fogni (167. tétel). A v.sz.
viselkedésrepertoárjába kell tartozni vízszintes (168. tétel) és függőleges vonalak,
valamint körök (172. tétel) bemutatás utáni rajzolásának, és ecset és vízfesték
használatának. Mindezek birtokában meg tudja próbálni az érzéseit kifejezni vagy
valami olyat ábrázolni, ami őt különösen érdekli.
1. Megtartja az ecsetet, és rendezetlen vonalakat húz.
2. Megtartja az ecsetet, és szisztematikus ecsetvonalakat húz.
3. Mint az előző 2. pont, és a festékbe mártja az ecsetet.
4. Mint az előző 2. és 3. pont, és megpróbál egy „témát” festéssel ábrázolni.

98. Embert rajzol h

Az embernek a főbb testrészek alapján felismerhetőnek kell lennie. Segítség nélkül
kell rajzolnia, és anélkül, hogy utalnánk a hiányzó részekre.
1. Csak fejből, lábakból, karokból álló „embert” rajzol.
2. Mint az előző 1. pont, és a törzs is felismerhető.
3. Mint az előző 2. pont, és mindkét kezére ujjakat rajzol.
206 Dr. H.C. G ünzburg

4. Mint az előző 1-3. pont, és az arc részei (szem, orr, száj) is szerepelnek a rajzon.

99. „Házat" rajzol h

A kész háznak részleteket kell tartalmaznia, pl. függönyöket, kéményt, kertet stb.
Ezt segítség nélkül kell rajzolnia, és anélkül, hogy a hiányzó részekre felhívnánk a
figyelmet.
1. „Házat” rajzol ablakokkal.
2. Mint az előző 1. pont, és ajtót, tetőt is rajzol.
3. Mint az előző 1. és 2. pont, és kiegészíti néhány részlettel, pl. kilinccsel,
függönnyel.
4. Mint az előző 1-3. pont, és kiegészíti a környezet részleteivel, pl. fákkal,
virágokkal.

100. Bevonódik vizuális ingeren alapuló, humoros szituációkba h

Ennél a teszttételnél a hétköznapi élet valamilyen humoros szituációjának
megértése adja a legjobb támpontot. A vizsgálat végzése közben nehézséget
jelenthet, hogy egy olyan eseményre kell vámunk, amely viszonylag ritkán fordul
elő, ezért lehetséges, hogy nekünk kell ilyen helyzetet teremtenünk, pl. humoros
képek, ábrák, filmek mutatásával stb.
1. Nevet/mosolyog a körülötte lévő embereket érő eseményeken.
2. Nevet/mosolyog a körülötte lévő állatokkal kapcsolatos eseményeken, pl. egy
macskán, aki megpróbálja megfogni a farkát.
3. Nevet/mosolyog képen ábrázolt eseményeken.
4. Mint az előző 1-3. pont, és filmeken, televízióban látott eseményeken is.

X.9. Szaglás, ízlelés, tapintás alapján váteszt x

Ez a tétel olyan szituációkra vonatkozik, melyekben a v.sz. a szaglás, ízlelés vagy
tapintás útján szerzett információkat arra használja, hogy különböző lehetőségek
közül válasszon, pl. kiválasztja a legkényelmesebb széket, az erős illatú szappant
stb. M egfelelő alkalmak terem tésével irányítsuk a figyelm et a kevésbé használt
érzékek felé. Pl. ha a v.sz. jobban szereti a kakaót a kávénál, akkor tanulja meg ivás
előtt az illatáról megismerni az italt, ne csak kóstolás után, az ízéről.
1. MK. Ebben az összefüggésben a kívánság kifejezésének bármilyen „ te sti”
jelzését elfogadhatjuk - gesztust, mimikát, rámutatást egyaránt. A v.sz. -nek
kerülnie kell a heves, túlzott mozgásokat, melyek balesethez vezethetnek, vagy
valakit zavarnak.
2. TM. A v.sz • gyakoroljon önkontrollt kívánságai fölött. Nem fordulhat elő, hogy
valam it egyszerűen elvesz, anélkül, hogy mások kívánságára tekintettel lenne.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 207

3. I. A v.sz. ith akkor kap pontot, ha tudatosan és észszerűen választ a lehetőségek

között. Pl. az időjárásnak megfelelően, és nemcsak a szín és form a alapján
választja ki a sapkát vagy a kendőt.
4. K. Függetlenül attól, hogy kényelmes szék vagy csinos ruhadarab kiválasz­
tásáról van szó, a v.sz.-nek kell megtennie az első lépést. A választást nem
segítheti e lő valaki más kérdése, pl. „M elyiket szeretnéd?"

X. 10. Testhelyzetét vagy a környezetet megváltoztatja, x

hogy jobban lásson, halljon stb.
Ez a tétel azt vizsgálja, képes-e a v.sz. közvetlen környezetét megváltoztatni, hogy
jobban lásson vagy halljon. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. a székre nem
mindig ott ül le, ahol éppen találta, hanem hátrább tolja, vagy egy párnát hoz, hogy
m agasabban üljön és jobban lásson, vagy kinyitja az ablakot, hogy jobban halljon
valamit. Akkor is adjunk pontot, ha a v.sz. tévézés közben spontán helyet változtat
vagy félretol valamit, ami zavarja.
1. MK. Ez a dön tő szempont, m elynek alapján teljes pontszám ot adhatunk. A
környezet m egváltoztatásához csaknem mindig szükséges, hogy a v.sz. tárgyakat
félretegyen, az útból eltoljon, saját helyzetén változtasson, m egtartsa az
egyensúlyát, vagy valam i új helyzetet próbáljon ki. M indezeket sietség és heves
m ozdulatok nélkül kell végeznie.
2. TM. A v.sz. ténykedése, hogy jobban lásson és halljon, nem eredményezheti azt,
hogy végül mások kevésbé lássanak, halljanak, mint m ielőtt a v. sz. elhatározta,
hogy valamit m egváltoztat.
3. I. A jo b b látás vagy hallás érdekében végzett helyzetváltoztatás legyen valóban
sikeres. Ha a változtatás nem já r t a kívánt eredménnyel, akkor a frusztrációnak
észrevehetőnek kell lennie.
4. K. A v.sz. legyen a kezdem ényező anélkül, hogy mások figyelm eztetnék rá.

Kifejezőkészség
E körcikk fogalmainak pontos megértéséhez olvassuk el figyelmesen a következő
definíciókat:
A Kifejezőkészség körcikk a spontán vagy ösztönzéssel kiváltott verbális
(hangokból vagy szavakból álló) megnyilvánulásokat vizsgálja.
A „kiejteni” fogalom olyan hangok vagy szavak utánzását jelenti, melyeket
azzal a szándékkal mondunk, hogy a vizsgált személy megismételje. A „megnevez”
és ,ismer” kifejezések a szavak helyes képzésére vonatkoznak, de nem utánmon-
dásos helyzetben, hanem kérdésre adott válaszban (pl. Mi ez?). A „használja”
208 Dr. H.C. Günzburg

kifejezés azt jelenti, hogy a v.sz. a szavakat kommunikációs céllal használja. A

vizsgálat ezért nemcsak azt mutatja, hogy a v.sz. „ismeri”-e a szavakat, hanem azt
is, hogy megfelelő' támogatás és bíztatás mellett tudja-e használni ólcet.

101. Magánhangzókat érthetően utánoz e

1. Egy magánhangzót ismétel tiszta kiejtéssel.
2. Két magánhangzót ismétel tiszta kiejtéssel. (+ rp. 1.)
3. Négy magánhangzót ismétel tiszta kiejtéssel. (+rp. 1,2.)
4. Öt magánhangzót ismétel tiszta kiejtéssel.

102. Mássalhangzókat utánoz e

1. Egy mássalhangzót utánoz érthetó'en.
2. Két mássalhangzót utánoz érthetó'en. (+rp. 1.)
3. Négy mássalhangzót utánoz érthetó'en. ( + rp. 1,2.)
4. Legalább öt mássalhangzót utánoz érthetó'en.

103. Szótagokat utánoz e

1. Két szótagot ismétel érthetó'en, pl. mi, li stb.
2. Három szótagot ismétel érthetó'en. (+rp. 1.)
3. Négy szótagot ismétel érthetó'en. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt szótagot ismétel érthetó'en.

104. Szavakat érthetően utánoz e

1. Egy szót ismétel.
2. Három szót ismétel. (+rp. 1.)
3. Négy szót ismétel. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt szót ismétel.

105. Tárgyakat megnevez e

Lehet, hogy a megnevezések nem ismerhetők fel könnyen, ha azonban ugyanaz a
„szó” vagy hangsor minden esetben ugyanarra a tárgyra vonatkozik, ezt „valódi
szókincsként” kell elismernünk.
1. Egy tárgyat nevez meg.
2. Két tárgyat nevez meg. (+rp. 1.)
3. Három tárgyat nevez meg. (+rp. 1,2.)
4. Legalább négy tárgyat nevez meg.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 209

106. Képről nevez meg tárgyakat e

Ez a tétel a háromdimenziós tárgyak kétdimenziós képpel való azonosításának
készségét vizsgálja. Jó, ha olyan tárgyak képeit mutatjuk, melyeket a vizsgált
személy már meg tud nevezni, (ld. 105. tétel)
1. Egy tárgyat nevez meg képről.
2. Két tárgyat nevez meg képről. (+ rp. 1.)
3. Három tárgyat nevez meg képről. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább négy tárgyat nevez meg képről.

107. Érthetően kiejt 12 szót f

Erre a készségre csak akkor kap pontot a v.sz., ha a szavakat olyanok is könnyen
megértik, akik nem szoktak hozzá a v.sz. sajátos kiejtéséhez (ld. 105, 106. tétel). A
szókincset, ami főneveket, igéket stb. tartalmazhat, kérdések segítségével hívhatjuk
elő.
1. Ismer, és érthetően ejt 3 szót.
2. Ismer, és érthetően ejt 6 szót. (+ rp. 1.)
3. Ismer, és érthetően ejt 9 szót. (+rp. 1,2.)
4. Ismer, és érthetően ejt legalább 12 szót.

108. Használati tárgyak rendeltetését ismeri f

Ez a tétel egy lépéssel tovább vezeti a vizsgálatot, mivel a beszédértés és a
kifejezőkészség közti kapcsolat mértékét tükrözi. A tárgyak használatára vonatkozó
egyszerű kérdések nemcsak a beszédértés felmérését segítik, hanem a mindennapos
beszélgetések során is gyakran használhatók, pl. „Miből iszunk?” „Mivel eszünk?”
„Min alszunk?” „Min ülünk?” „Min lehet kinézni?”
1. Két használati tárgy nevét ismeri.
2. Három használati tárgy nevét ismeri. (+ rp. 1.)
3. Négy használati tárgy nevét ismeri. ( + rp. 1,2.)
4. Legalább 5 használati tárgy nevét ismeri.

109. Kétszavas szómagyarázatot ad f

Mutassunk a vizsgált személynek tárgyakat vagy képeket, és bíztassuk, hogy
nevezze meg valamilyen felhasználási módjukat. Pl. „Mit csinálunk ezzel?” Válasz:
,,Ezzel eszünk” vagy „Ezzel enni”.
1. Két helyes magyarázatot ad.
2. Három helyes magyarázatot ad. (+ rp. 1.)
3. Négy helyes magyarázatot ad. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt helyes magyarázatot ad.
210 Dr. H.C. G ünzburg

110. Nyelvtanilag helyes 2-3 szóból álló mondatokat használ f

Ezt a készséget úgy vizsgálhatjuk, hogy egy „igazi mondatot” kérünk a vizsgált
személytől. Itt fontos az igealak megfelelő egyeztetése a cselekvő személyével, pl.
(Én) „tejet iszom.” (Te) „kérsz almát?” Az ilyen mondatok használatát a
mindennapi beszédben is támogatnunk kell.
1. Két 2-3 szavas mondatot használ.
2. Három 2-3 szavas mondatot használ. (+rp. 1.)
3. Négy 2-3 szavas mondatot használ. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább öt 2-3 szavas mondatot használ.

111. Személyes és mutató névmásokat használ f

Hogy itt pontot kaphasson, a v.sz.-nek nem kell teljes mondatokat alkotnia, amikor
személyekre vagy tárgyakra rámutat, elég, ha használja az én, te, ő, ez, az
kifejezéseket.
1. Egy névmást használ.
2. Két névmást használ. (+rp. 1.)
3. Három névmást használ. (+rp. 1,2.)
4. Legalább négy névmást használ.

112. Ruhadarabokat érthetően megnevez g

Ezen a szinten a v.sz. emlékezzen a megfelelő szavakra, és tudjon helyesen
válaszolni a „Mi ez?” kérdésre, ha ruhadarabot mutatnak neki.
1. Öt ruhadarab nevét ismeri.
2. Hat ruhadarab nevét ismeri. (+ rp. 1.)
3. Nyolc ruhadarab nevét ismeri (+rp. 1,2.)
4. Legalább tíz ruhadarab nevét ismeri.

113. Érthetően megnevezi az otthoni környezet néhány tárgyát g

Mint az előző, 112, tételben, a szobában lévő ismert tárgyra való rámutatással
válthatjuk ki a választ, ha a v.sz. nem használja spontán a szavakat.
1. Érthetően megnevezi az otthoni környezet öt tárgyát.
2. Érthetően megnevezi az otthoni környezet hat tárgyát. (+ rp. 1.)
3. Érthetően megnevezi az otthoni környezet nyolc tárgyát. (+rp. 1,2.)
4. Érthetően megnevezi az otthoni környezet legalább tíz tárgyát.
M egjegyzés: Ne számoljuk azokat a szavakat, melyeket a 112, 114. és 115.
tételeknél értékelünk.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 211

114. Élelmiszereket érthetően megnevez g

Ha a v.sz. nem használja spontán ezeket a szavakat, akkor a vizsgálatnál
rámutatásra és a „Mi ez?” kérdésre kapott válaszra kell hagyatkoznunk.
1. Öt élelmiszer nevét ismeri.
2. Hat élelmiszer nevét ismeri. (+rp. 1.)
3. Nyolc élelmiszer nevét ismeri. (+rp. 1,2.)
4. Legalább tíz élelmiszer nevét ismeri.

115. Érthetően kiejt olyan szavakat, melyek az otthonon kívüli tárgyakra vonatkoznak g
Ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 112-114. tételeknél.
1. Öt otthonon kívüli tárgy megnevezését ismeri.
2. Hat otthonon kívüli tárgy megnevezését ismeri. (+ rp. 1.)
3. Nyolc otthonon kívül tárgy megnevezését ismeri. (+rp. 1,2.)
4. Legalább tíz otthonon kívül tárgy nevét ismeri.
M egjegyzés: Mivel a 112-115. tételek a v.sz. szókincsének terjedelmére és minősé­
gére egyaránt vonatkoznak, a vizsgálónak figyelnie kell, nehogy ugyanazt a szót
kétszer számolja más-más címen.

116. Megmondja a teljes nevét és az életkorát g

Itt csak akkor kaphat a v.sz. maximális pontot, ha a teljes nevét és a valódi életkorát
mondja meg. A sikertelenség többnyire arra vezethető vissza, hogy a v.sz. nem az
aktuáüs életkorát mondja, hanem fiatalabbat.
1. Csak a keresztnevét mondja.
2. Csak a vezetéknevét mondja.
3. Vezeték-és keresztnevet is mond. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 3. pont, és helyes életkort mond.

117. Mechanikusan elszámlál 20-ig h

Ez a tétel azt vizsgálja, hogy képes-e a v.sz. a számokat 20-ig felmondani, függet­
lenül attól, hogy tárgyakat meg tud-e számlálni.
1. Ötig számlál.
2. Tízig számlál. (+rp. 1.)
3. Tizenötig számlál. (+rp. 1,2.)
4. Legalább húszig számlál.
212 D r. H.C. G ünzburg

118. 5-ös körben tárgyakat megszámlál h

Itt a tárgyak megszámlálásának készségét vizsgáljuk. Győződjünk meg arról, hogy
a v.sz. legalább három helyes választ ad, olyan szituációban, amikor bizonyos
tárgyakat kell megszámlálnia, pl. 3 széket, 3 kanalat, 3 tányért.
1. Két tárgyat számlál meg.
2. Három tárgyat számlál meg.
3. Négy tárgyat számlál meg.
4. Legalább öt tárgyat számlál meg.

119. Megmondja a teljes címét h

Ez lehet a saját vagy az intézet címe, de tartalmaznia kell a város nevét, az utcát és
a házszámot, tehát három különálló részt.
1. A cím egy részét adja meg.
2. A cím két részét adja meg. (+rp. 1.)
3. A cím három részét adja meg. (+rp. 1,2.)
4. Teljes címet ad a teljes nevével együtt (ld. 116. tétel).

120. Megnevez négy színt h

Ez a tétel különbözik a Non-verbáüs kommunikáció fejezet hasonló (91.) tételétől,
mert itt a színek megnevezését követeljük, nemcsak egyszerű hozzárendelést. A
v.sz. nem bizonytalankodhat különböző ruhadarabok, bútorok stb. színének megne­
vezésekor, és minden színre vonatkozóan legalább 3 helyes választ kell adnia, pl.
piros pulóver, piros párna, piros könyvborító.
1. Egy színt nevez meg.
2. Két színt nevez meg. (+rp. 1.)
3. Három színt nevez meg. (+rp. 1,2.)
4. Legalább négy színt nevez meg.

X.11. Saját kezdeményezésből ad információt, mesél stb. x

A v.sz. legyen képes kommunikációs készségét táplálék kérésén vagy figyelem -
felhíváson kívül m ásra is spontán használni anélkül, hogy ezt más kezdeményezné.
Az értékelésnél, pl. az időjárással, a látott filmmel, a várt látogatással kapcsolatos
m egjegyzések jöhetnek szóba.
1. MK. A vizsgálónak figyelnie kell, nehogy túlértékelje ezt az aspektust. Ha v.sz.
kommunikációja nagyrészt gesztusokból, más személyek odahúzásából és
eltolásából áll, melyeket csak hangok és összefüggéstelen szavak kísérnek, nem
adunk pontot. Ha azonban a v.sz. verbális közléseit odaillő gesztusokkal,
rámutatással, m imikával nyomatékosítja, akkor adjuk meg a pontot.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 213

2. TM. Legyen term észetes az udvariassági kifejezések használata (kérem,

köszönöm). A v.sz- fogadja el, ha mások a túl hangos, izgatott, túl gyors szóbeli
közléseit módosítani, lassítani kérik.
3. I. Ennél a pontnál különösen vigyázni kell, m ivel a hallgató nélkül monologizáló
vagy kényszeresen beszélő szem ély nem kaphat pontot. A kommunikációnak
határozott célja kell, hogy legyen, pl. valakinek a figyelm ét egy szituációra
terelni, egy esem ényről beszámolni stb.
4. K. Ezt az aspektust könnyű vizsgálni, mégis hangsúlyozzuk, hogy itt csak a másik
három p o n t elérése esetén adhatunk pontot. Különben az összes fe c se g ő és
magában b eszélő is teljes pon tot kapna.

X. 12. Beszélgetést folytat x

Ebben a tételben nem a v.sz. kérdésekre adott válaszairól van szó, hanem olyan
kommunikációról, m ikor a v.sz. kezd kérdezni és folytatja a beszélgetést, vagy
észrevételeket tesz, és olyan válaszokat vár, melyek őt további közlésre indítják.
A beszélgetés lehet egyszerű, pl. az időjárásról, de a v.sz. aktivitásának és nem a
partner igyekezetének kell fenntartania.
1. MK. Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X .ll. tételnél.
2. TM. Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X .ll. tételnél.
3. I. Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X. 11. tételnél.
4. K. Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X .ll. tételnél.
Ezenkívül bizonyos állhatatosságot is meg kell figyelnünk, m ely legalább két
„vélem énycseréhez” vezet.

Beszédértés
Ebben a körcikkben a felismer és a megért a két fontos fogalom. Mindkettő a v.sz.
utasításokra adott reakciójára vonatkozik. Azt kell kiderítenünk, hogy érti-e a v.sz.
a verbális közlések jelentését, ha esetleg nem is tud szóban válaszolni. Gyakran
elegendőek ilyen kérdések: „Mutasd meg a kezedet! Mutasd meg a füledet!”,
melyekre az egyszerű rámutatás, vagy a helyes irányba tekintés is megfelelő válasz
lehet.
Más tételek azonban direkt felszólításokat (137, 139. tétel), vagy alapos
megfigyelést (140. tétel) kívánnak.
214 D r . H .C . G ü n z b u r g

121. Megnevezésre felismer néhány jelentősen különböző tárgyat a szobában e

A felismerendő tárgyak között legyen nagyon kifejezett nagyság-, forma- és
színbeli eltérés, pl. alma, szék, kanál stb. Általában elegendő, ha a v.sz. a fejét
elfordítja, és a tárgyra néz, amikor megkérdezik: „Hol az alma? Hol a szék?”
1. Két tárgyat ismer fel.
2. Három tárgyat ismer fel. (+rp. 1.)
3. Négy tárgyat ismer fel. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább öt tárgyat ismer fel.

122. Megnevezésre felismer néhány hasonló tárgyat a szobában e

Ez a tétel olyan tárgyak felismerésére vonatkozik, melyek külsőre nem külön­
böznek egymástól annyira, mint a 121. pontban, pl. alma és narancs; kés, villa,
kanál stb.
1. Két hasonló tárgyat ismer fel.
2. Három hasonló tárgyat ismer fel. (+ rp. 1.)
3. Négy hasonló tárgyat ismer fel. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt hasonló tárgyat ismer fel.

123. Megnevezésre megmutatja egy-két főbb testrészét e

A v.sz. helyesen felel néhány alapvető testrészére vonatkozó kérdésre (kéz, szem,
haj, orr). A kisebb testrészeket lásd a 134. tételben!
1. Előremutatás után saját magán megmutat egy testrészt. Pl.: „Ez az én kezem.
Mutasd meg a te kezedet!”
2. Előremutatás után két testrészét mutatja meg.
3. Előremutatás nélkül a kérdésnek megfelelő testrészre mutat.
4. Mint fenti 1-3. pont, és legalább két testrészét megmutatja rákérdezésre.

124. Megnevezett főbb testrészeket másokon felismer e

A v.sz.-t most arra kérjük, hogy a 123. tételben vizsgált képességét más emberre is
alkalmazza. Pl. „Mutasd meg az ő (másik személy) kezét!”
1. Egy másik személy egy megnevezett testrészét mutatja meg.
2. Három különböző személy egy megnevezett testrészét mutatja meg. (+rp. 1.)
3. Egy személyen megmutat két megnevezett testrészt. (+rp. 1,2.)
4. Három különböző személyen mutat meg két megnevezett testrészt.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 215

125. Megnevezésre felismer néhány ruhadarabot e

A vizsgálathoz a mindennapi életből jól ismert szavakat használjunk. Fel kell
mérnünk, hogy a v.sz. ezeket mimikára, gesztusokra való támaszkodás nélkül is
megérti-e. Míg a 112. tétel a v.sz.-nek arra a képességére vonatkozik, hogy a
szavakat tudja-e alkalmazni, ebben a pontban pusztán arról van szó, hogy megérti-
e, ha más mondja ki azokat.
1. Öt ruhadarab nevét ismeri fel.
2. Hat ruhadarab nevét ismeri fel. (+ rp. 1.)
3. Nyolc ruhadarab nevét ismeri fel. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább tíz ruhadarab nevét ismeri fel.

126. Megnevezésre felismer néhány használati tárgyat e

Ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 125. tételnél. Analóg a
Kifejezőkészség körcikk 113. tételével.
1. Öt használati tárgy nevét ismeri fel.
2. Hat használati tárgy nevét ismeri fel. (+rp. 1.)
3. Nyolc használati tárgy nevét ismeri fel. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább tíz használati tárgy nevét ismeri fel.
M egjegyzés: Ne vegyük figyelembe azokat a szavakat, melyeket 125. pontban
értékeltünk!

127. Felismer ételeket jelentő szavakat f

Segíti a szókincs bővülését, ha nemcsak általános gyűjtőfogalmakat használunk,
mint pl. leves, hanem differenciáltabb kifejezéseket, pl. paradicsomleves, zöldség­
leves stb. Ugyanakkor, utaljunk az ízbeli különbségekre is, pl. káposzta, hurka. Ez
is hozzájárul a szenzoros kommunikáció fejlődéséhez (ld. 93. és 94. tétel).
1. Öt étel nevét ismeri.
2. Hat étel nevét ismeri. (+rp. 1.)
3. Nyolc étel nevét ismeri. (+rp. 1,2.)
4. Legalább tíz étel nevét ismeri.

128. Felismer az otthonon kívüli tárgyakra vonatkozó szavakat f

A v.sz.-nek - amennyire lehetséges - saját otthonán kívül is látnia és tapasztalnia
kell a világot. Segíteni kell abban, hogy megértse a szavakat.
1. Öt tárgy nevét ismeri.
2. Hat tárgy nevét ismeri. (+rp. 1.)
3. Nyolc tárgy nevét ismeri. (+rp. 1,2.)
4. Legalább 10 tárgy nevét ismeri.
216 D r . H .C . G ü n z b u r g

M egjegyzés: Mivel a 125-128. tételek a v.sz. szókincsének terjedelmére és minősé­

gére egyaránt vonatkoznak, a vizsgálónak figyelnie kell, nehogy ugyanazt a szót
kétszer számolja más-más címen.

129. Képről felismer megnevezett tárgyakat f

Ez a tétel arról ad információt, hogy a v.sz. passzív szókincsét - melyet valódi
tárgyak vonatkozásában már vizsgáltunk - mennyire tudja használni a kétdimenziós
képekkel kapcsolatban. Természetesen, olyan tárgyak képeit mutatjuk, melyeket jól
ismer.
1. Egy tárgyat ismer fel képről.
2. Két tárgyat ismer fel képről. (+rp. 1.)
3. Három tárgyat ismer fel képről. (+rp. 1,2.)
4. Legalább négy tárgyat ismer fel képről.

130. Cselekvést ismer fel képről f

A vizsgálat úgy történik, hogy v.sz.-t megkérjük, mutasson rá bizonyos cselek­
vésekre, melyeket ismer és melyeket képen ábrázoltunk, pl. mutassa meg azt, aki
fut, stb.
1. Egy cselekvést ismer fel képről.
2. Két cselekvést ismer fel képről. (+ rp. 1.)
3. Három cselekvést ismer fel képről. (+ rp. 1,2.)
4. Négy cselekvést ismer fel képről.

131. A személyes névmások ragozott alakjait differenciálja f

Ezt a képességet legegyszerűbben utasítások adásával vizsgálhatjuk (ld. 124. tétel).
1. Megkülönbözteti az engem, nekem alakokat. „Add nekem az almát!”
2. Megkülönböztet két különböző személyre vonatkozó alakot, pl. nekem, neki.
„Add nekem a kanalat! Add neki a poharat!”
3. Megkülönböztet két birtokos névmást, pl. övé, enyém. „Ez a kanál az enyém. Ez
a kanál az övé.”
4. Mint fent, és még legalább egy névmást ismer.

132. Felismer nagyságra, méretre vonatkozó szavakat g

Itt a hosszú - rövid, kicsi - nagy, vastag - vékony stb. melléknevekről van szó.
Ezeknek a fogalmaknak a megértését az előző tételek szókincsével kapcsolatosan
kell használni, pl. ,Add ide a kiskanalat!”
1. Két nagyságot jelző melléknevet ismer fel.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 217

2. Három nagyságot jelző melléknevet ismer fel. (+rp. 1.)

3. Négy nagyságot jelző melléknevet ismer fel. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt nagyságot jelző melléknevet ismer fel.

133. Felismer egyéb, nem nagyságra vonatkozó mellékneveket g

Pl. piszkos, tiszta, világos, sötét, fényes, hideg, meleg.
1. Két ilyen melléknevet ismer fel.
2. Három ilyen melléknevet ismer fel. (+rp. 1.)
3. Négy ilyen melléknevet ismer fel. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább öt ilyen melléknevet ismer fel.

134. Megnevezésre megmutatja egy-két kisebb testrészét g

A v.sz. helyesen válaszol saját kisebb testrészeire vonatkozó kérdésekre (száj,
lábujjak, köröm, ajkak, fül, ujjak).
1. Előremutatás után saját magán megmutat egy testrészt.
2. Előremutatás után két testrészét mutatja meg.
3. Előremutatás nélkül, rákérdezésre mutatja meg a megfelelő testrészt.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és legalább két testrészt rákérdezésre is megmutat.

135. Megnevezett kisebb testrészeket másokon felismer g

A v.sz.-t most arra kérjük, hogy a 134. tételben vizsgált tudását más emberekkel
kapcsolatban is alkalmazza, pl. „Mutasd meg az én számat! Mutasd meg az ő
száját!”
1. Egy megnevezett testrészt egy másik személyen mutat meg.
2. Egy megnevezett testrészt három különböző személyen mutat meg. (+ rp. 1.)
3. Egy másik személy két megnevezett testrészére mutat. (+rp. 1,2.)
4. Három különböző személy két megnevezett testrészére mutat.

136. Megnevezett színt megmutat g

Legjobb, ha használati tárgyakat (és nem színes kartonlapot stb.) használunk.
Fontos, hogy azonos fajtájú tárgyakból többféle színű álljon rendelkezésre. (Pl. ha
különböző színű párnáink vannak, kérhetjük: „Légy szíves hozd ide a kék párnát!)”
A v.sz. nem bizonytalankodhat a ruhadarabok, bútorok stb. színének felisme­
résében, és minden szituációban legalább három helyes választ kell adnia, pl. „Légy
szíves hozd ide a kék sapkát, a kék könyvet, a kék sálat!”
1. Egy színt ismer fel.
2. Két színt ismer fel. (+rp. 1.)
218 D r . H .C . G ü n z b u r g

3. Három színt ismer fel. (+rp. 1,2.)

4. Legalább négy színt ismer fel.

137. Megérti a viszonyszavakat tartalmazó utasításokat h

Ezen a szinten a szükséges viszonyszavak: bele, fölé, rá, alá, elé, közé. A
viszonyszavak jelentését tárgyakkal és személyekkel összefüggésben vizsgáljuk, pl.
„Kérlek, tedd ezt a fazekat a szekrényre! Állj János és Zsuzsa közé!”
1. Két viszonyszó jelentését érti.
2. Három viszonyszó jelentését érti. (+rp. 1.)
3. Négy viszony szó jelentését érti. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt viszonyszó jelentését érti.

138. Megérti az igéket tartalmazó utasításokat h

Ezt a tételt legjobban olyan cselekvésekre vonatkozó utasításokkal vizsgálhatjuk,
mint amilyenek már pl. a Mozgáskészség körcikkben is szerepeltek, pl. menni,
futni, mászni, letenni stb.
1. Két ige jelentését érti.
2. Három ige jelentését érti. (+rp. 1.)
3. Négy ige jelentését érti. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt ige jelentését érti.

139. Összetett utasításokat megért h

Ennél a tételnél azt várjuk a v.sz.-tői, hogy olyan, egy mondatban közölt felszólítá­
soknak engedelmeskedjen, amelyek két különböző cselekvést tartalmaznak, pl.
„Nyújtsd ki a kezedet, és érintsd meg!” A vizsgáló ügyeljen arra, hogy v.sz. a teljes
utasítást végrehajtsa, ne csak az első vagy második részt. A pontozás attól függ,
hogy a v.sz. a kettős utasításokon belül hányféle cselekvést képes végrehajtani.
1. Két igét ért meg kettős parancsban.
2. Három igét ért meg kettős parancsokban. (+ rp. 1.)
3. Négy igét ért meg kettős parancsokban. (+rp. 1,2.)
4. Legalább öt igét ért meg kettős parancsokban.

140. Megfelelően viszonyul olyan szituációkhoz, melyben verbális humor van h

Ebben az esetben a szóbeli tréfa szintjét a vizsgáló a v.sz.-hez fűződő viszonya
alapján határozza meg. A tréfa lehet egyszerű („Te rossz fiú, nem kapsz süte­
ményt!” - miközben a v.sz. pontosan tudja, hogy semmi ilyesmi nem fog történni).
Vagy magasabb szinten egy történetben leírt vidám szituáció is használható. Ez a
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 219

tétel a verbális humort tartalmazó szituációk megértésének képességét tükrözi.

Lényegesen eltér a 100. tételtől, amely a vizuális humor értését vizsgálja.
1. Nevet/mosolyog ismétlődő egyszerű, személyes kapcsolatban előforduló
tréfákon, pl. „Már megint nem mostál kezet. El kell, hogy fenekeljelek.”
2. Nevet/mosolyog olyan egyszerű, személyes kapcsolatban hallott tréfákon,
melyek nem ismétlődnek rendszeresen, pl. „És most mit csináljunk. Hívjuk a
tűzoltókat?”
3. Történetekben leírt eseményeken nevet/mosolyog.
4. Mint fenn, és filmen, tévében hallott verbális-humoros szituáción is nevet.

X.13. Beszélgetésekből és hallomásból szerzett információkat használ x

A beszédértésnek ez az aspektusa szorosan összefügg a közvetlen környezet iránti
érdeklődéssel és a közösen fo lytatott tevékenységekkel, beszélgetésekkel. A v.sz.,
még ha sok járulékos fogyatékossága is van, érdeklődhet m ások - esetleg nem is
neki szóló - beszélgetései, észrevételei iránt, odafigyelhet, és véletlenszerűen
információhoz juthat, pl. egy váratlan látogató érkezéséről vagy, hogy egy bizonyos
élelm iszert nehéz beszerezni, új ruha vásárlásáról stb. A v.sz. szám ára érthető
szintű, érdekes témájú beszélgetések a külvilággal való kapcsolat f ő forrását
képezik. Fontos, hogy a v.sz.-t bátorítsuk az ilyen lehetőségek kihasználására.
1. MK. Ez az aspektus abban a képességben tükröződik, hogy a v.sz. törzsét vagy
fejét úgy mozgatja, hogy kedvezőbb pozícióba jusson a figyeléshez.
2. TM. A v.sz.-nek tudnia kell, hogy sok esetben szabad m ások beszélgetéseit
hallgatni, de le kell mondania a hallgatózásról „m agánbeszélgetések” esetén,
ha erre megkérik.
3. I. Legyen nyilvánvaló, hogy az érdeklődésnek és az odafigyelésnek célja van, a
v.sz. az információkat m egjegyzi, és valamilyen módon felhasználja.
4. K. Amennyiben a v.sz, odafigyel, m ajd később használja az így szerzett
információkat, és megkapta a másik 3 pontot, akkor itt teljes pontszám ot adunk.

X.14. Rádióból, televízióból stb. szerzett információt használ fel x

Egy olyan korban, melyben az em beri hang rádió, hangszalag, televízió, mozi stb.
formájában hatalmas mennyiségű, emberek tömegeinek szóló verbális információt
közvetít, fontos az ezekből a forrásokból történő ismeretszerzés. Teljesen v.sz.-en
múlik, hogy figyelm ét ki- vagy bekapcsolja, és hogy milyen információt választ ki a
hirdetésekből, dalokból, előadásokból, stb.
1. MK. Itt ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint az X. 13. tételnél.
220 D r . H .C . G ü n z b u r g

2. TM. A saját tetszés m ásokra erőltetése, egv-egy hirdetési szövegnek,

ugyanannak a viccnek a hallgatóság észrevehető tiltakozása ellenére történő
m egism étlése udvariatlanság, ebben az esetben itt nem adunk pontot.
3. I. Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X.13. tételnél.
4. K. Itt ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X.13. tételnél.

A Szocializáció kvadránsba tartozó tételek a más személyekkel történő interakciók­

ra vonatkoznak, a másik létezésének tudomásul vételétől a ház körüli tennivalókban
való segítésig. Ez bizonyos mértékig, természetesen, a v.sz. fizikai képességeitől is
függ. Ott, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy a feladatokat a v.sz. testi fogyatékossága
miatt nem tudja teljesíteni, az űrlapon és a diagramon NA (nem alkalmazható) jelet
használunk.
A két „önállóan kezdeményezett” tétel (X.15. és X.16.) értékelésénél legyünk
tekintettel a v.sz. korára és érettségére.
Aszerint, hogy gyermeket vagy felnőttet vizsgálunk, különböző elvárásaink
lehetnek a teljesített feladatok és a szociális érintkezési szint milyenségét illetően.

141. Szemkontaktust felvesz, fenntart e

A v.sz.-t körülvevő emberekkel való szemkontaktus-tartás a tanulás fontos
alapfeltétele. Sok esetben ezt speciális tréning keretében kell kialakítani.
1. Kérésre futólagos szemkontaktussal reagál.
2. Saját kéréseit futólagos szemkontaktussal kíséri.
3. Kérésre megfelelő szemkontaktussal reagál. (+rp. 1.)
4. Mint a fenti 1-3. pont, és szemkontaktust tart másokkal, ha valamit kér.

142. Megmutatja a saját tulajdonát vagy kéri, hogy nézzék meg e

Ez a tétel a v.sz. másokhoz fűződő bizalmas viszonyát mutatja, és hogy hogyan
próbál kapcsolatot teremteni és fenntartani.
1. Kérésre megmutatja különösen becses tulajdonát.
2. Kérésre tulajdonát megtekintésre átadja.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 221

3. Magától megmutatja a saját tulajdonát, de közben nem engedi el.

4. Mint a fenti 1-3. pont, és megtekintésre átadja tulajdonát.

143. Személyeket felismer e

Az értékelési nehézséget ennél a tételnél az okozza, hogy a személyek felismerése
és a köztük való különbségtétel módja nagyon egyéni.
1. Egy személyt ismer fel.
2. Két személyt ismer fel. (+rp. 1.)
3. Három személyt ismer fel. (+rp. 1,2.)
4. Négy személyt ismer fel.

144. Autoritást képviselő személyek barátságos közeledését elfogadja e

Adjunk gyakran lehetőséget a v.sz.-nek, hogy az „autoritást képviselő személyek”
(pl. felnőttek, szülők, tanárok) nevetésére, hangadására, arckifejezéseire, általuk
előidézett zörejekre reagáljon, kapcsolódjon be kezdeményezéseikbe. (Lásd a 151.
tételt is!)
1. Különösen feltűnő közeledésre néha reagál.
2. Különösen erős ingerre rendszerint reagál. (+rp. 1.)
3. Átlagos, barátságos közeledésre lassan, késve reagál.
4. Átlagos, barátságos közeledésre azonnal, könnyedén reagál.

145. Szívesen csatlakozik közös énekléshez stb., és kis ideig részt vesz benne e
Nem szabad, hogy ennek a tételnek az értékelését a v.sz. verbális vagy éneklési
képességeitől tegyük függővé, mivel itt arról van szó, hogy a v.sz. hajlandó-e ilyen
közös tevékenységekbe bekapcsolódni.
1. Csak akkor csatlakozik és vesz részt, ha állandó bíztatást kap.
2. Csatlakozik és részt vesz, ha időről időre bíztatják. (+ rp. 1.)
3. Szívesen és önként csatlakozik, de nem vesz részt sokáig.
4. Szívesen és önként csatlakozik, viszonylag hosszan részt vesz.

146. Ismeri a háztartási és a személyes tárgyak szokásos tárolási helyét e

Ennél a tételnél a v.sz.-nek tudnia kell, hogy hol találhat meg olyan tárgyakat,
amelyeket nem látható helyen, azaz szekrényekben, fiókokban tartanak.
Ezen a szinten 'elegendő, ha a v.sz. a tárgy helyét, amire szüksége van,
megmutatja vagy tekintetével jelzi. Azt is kell tudnia, hogy hol tartják azokat a
tárgyakat, amelyek nincsenek használatban.
1. Két tárgy tárolási helyét ismeri.
222 Dr. H.C. G ünzburg

2. Három tárgy tárolási helyét ismeri. (+rp. 1.)

3. Négy tárgy tárolási helyét ismeri. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább öt tárgy tárolási helyét ismeri.

147. Kérésre látótávolságán belül lévő tárgyakat odahoz, elvisz f

Ez a tétel bizonyos szintű mozgás- és beszédértési képességet feltételez. Nem a
szókincsre vonatkozik - azt a kommunikáció kvadránsban vizsgáljuk - hanem a
v.sz. szocializációs készségére, ezért ezt a tételt nem lehet mesterséges
tesztszituációban vizsgálni. Fontos megfigyelnünk, mutat-e a v.sz. önkéntességet és
buzgóságot a mások számára történő apróbb szolgálatok teljesítésében. Teljesen
magától értetődő módon kérhetjük erre a napi tevékenységek végzése során, az sem
baj, ha esetleg félbeszakítjuk a v.sz. saját tevékenységét. A v.sz. többnyire
megfelelően kell, hogy teljesítse a kérést.
Ezen a szinten a kérések nem vonatkozhatnak látótávolságon kívüli tárgyakra.
Ezt a képességet a 148. tételnél külön vizsgáljuk.
1. Vonakodva reagál a kérésekre, némi bíztatásra van szüksége.
2. Csak egy személy kérésének engedelmeskedik szívesen. (+rp. 1.)
3. Szívesen engedelmeskedik több ember kérésének is. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 3. pont, és kész további megbízások teljesítésére is, pl. bizonyos
alkalmakkor rendelkezésre áll.

148. Kérésre látótávolságon kívüli tárgyakat odahoz, elvisz f

Ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 147. tételnél. Itt azonban nem
szabad, hogy a tárgyak azonnal láthatóak legyenek. A megbízatás teljesítéséhez
ezért a szituáció jobb megértése szükséges.
1. Vonakodva reagál a kérésekre, némi bíztatásra van szüksége.
2. Csak egy személy kérésének engedelmeskedik szívesen. (+ rp. 1.)
3. Szívesen engedelmeskedik több ember kérésének is. (+ rp. 1,2.)
4. Mint fenti 3. pont, és kész további megbízások teljesítésére is, pl. bizonyos
alkalmakkor rendelkezésre áll.

149. Házimunkában segít f

Itt egyszerű házimunkákban mások irányítása melletti segítségnyújtásról van szó,
pl. tárgyakat átadni, tartani, felemelni. Ez a közreműködés a v.sz. számára
valamivel passzívabb, mint a 147. és 148. tételben vizsgált segítség, és ezért
kevésbé vonzó is.
1. Kelletlenül engedelmeskedik, hajlamos rá, hogy kibújjon a kérés alól.
2. Csak egy személy kérésének engedelmeskedik szívesen. (+rp. 1.)
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 223

3. Több személy kérésének is szívesen eleget tesz. (+ rp. 1,2.)

4. Mint a fenti 3. pont, és felismeri az ismétlődő tevékenységeket anélkül, hogy
erre felhívták volna a figyelmét. Pl. valahányszor szükség van rá, figyelmeztetés
nélkül odanyújt egy-egy szöget.

150. Elismeri mások tulajdon iránti igényét f

Elengedhetetlen, hogy a tulajdonjogot egyértelműen eüsmerjék, és a tárgyakat úgy
tartsák számon, mint bizonyos személyek sajátját. Az autoritást képviselő
személyeknek gondot kell fordítaniuk arra, hogy mindenkinek legyen olyan helye,
ahol a saját dolgait őrizheti.
1. Elismeri mások tulajdon iránti igényét azáltal, hogy kérésre megnevezi vagy
megmutatja egy-egy tárgy tulajdonosát.
2. Tiltakozás nélkül veszi tudomásul, ha vissza kell adnia mások tulajdonát, miután
„kölcsönvette” azt.
3. Kölcsönveszi mások dolgait, de kérésre azonnal visszaadja őket.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és igyekszik semmit sem elvenni anélkül, hogy először
megkérdezné.

151. Szívesen fogad el barátságos testi kontaktust a csoportjának tagjaitól f

Ez a tétel arra a készségességre vonatkozik, ahogyan a v.sz. az autoritást képviselő
személyeken kívül (lásd 144. tétel) mások barátságos testi közeledését is elfogadja.
Alkalmanként véletlenül vagy jó szándékú közeledéssel rövid testi kontaktus alakul
ki, ami nem válthat ki erőszakos reakciót.
1. Csoportjának egyik tagjától elfogadja a véletlen érintéseket, lökéseket vagy
hasonlót.
2. Csoportjának csak egy tagjától fogad el rövid, barátságos fizikai közeledést, pl.
kedves meglökést.
3. Csoportjának csak egy tagjától fogad el hosszabb testi érintkezést, pl. hagyja
magát kézen fogva vezetni.
4. Mint a fenti 1-3. pont legalább három különböző személlyel.
M egjegyzés: Míg az első három pontot egyetlen személlyel való kontaktus alapján
is el lehet érni, a v.sz. csak akkor kaphat teljes pontszámot, ha a kontaktus­
szituációkban három különböző személy szerepel.

152. Csoportjának tagjaival barátságos testkontaktust tart fenn g

Ennél a tételnél, amely a 151-eshez igen hasonló, azon van a hangsúly, hogy a v.sz.
tartsa fenn a kontaktust, amit valaki a csoportjából (nem autoritást képviselő
személy) kezdeményezett. Ezen a szinten még nem követelmény, hogy a v.sz. maga
224 D r . H .C . G ü n z b u r g

kezdeményezze a kontaktust. Nem elég azonban, ha csak passzívan elfogadja a

többiek közeledését (lásd 151. tétel), hanem a megfelelő módon válaszolnia is kell.
Pl. megszorítja a feléje nyújtott kezet, nemcsak ernyedten belehelyezi a sajátját.
1. Viszonylag hosszú, meglehetősen passzív testkontaktust tart fenn egy sze­
méllyel, pl. kar a karban, de a véletlenül megszakadt kapcsolatot nem próbálja
visszaállítani.
2. Rövid, barátságos fizikai kontaktust megfelelően viszonoz, pl. kezet ráz.
3. Egy személlyel aktív módon hosszabb fizikai kontaktust tart fenn, és a véletlenül
megszűnt kapcsolatot megkísérli visszaállítani - pl. kar a karban. (+ rp. 1.)
4. Mint a fenti 2. és 3. pont legalább három különböző személlyel.
M egjegyzés: Míg az első három pontot egyetlen személlyel való kontaktus alapján
is el lehet érni, a v.sz. csak akkor kaphat teljes pontszámot, ha a kontaktus­
szituációkban három különböző személy szerepel.

153. Tulajdonát megosztja másokkal g

Itt azt várjuk a v.sz.-től, hogy felfogja tulajdonának értékét. Ha saját tárgyait
válogatás nélkül osztogatja, vagy egyáltalán nem tiltakozik, amikor mások el
akarnak venni tőle valamit, ez azt jelenti, hogy nem érti teljes mértékben a tulajdon
fogalmát. Ilyenkor ezt a tételt nem vizsgálhatjuk. Édesség, cigaretta, élelmiszerek
megfelelő példák a megosztás megfigyeléséhez.
1. Egy bizonyos tulajdonát csoportjának egy tagjával, annak kérésére osztja meg.
2. Dolgait csoportjának egy tagjával osztja meg, annak kérésére. (+ rp. 1.)
3. Csoportjának legalább két tagjával megosztja a dolgait, az ő kérésükre. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 2. és 3. pont, valamint néhány különleges alkalommal a társasággal
is osztozik (pl. születésnapok, karácsony).

154. Segít bútorokat elhúzni, eltolni g

A bútorokat - ládákat, asztalokat, székeket - gyakran kell ide-oda tolni. A v.sz.
ilyen alkalmakkor nyújtott segítsége jelentős lehet. Ez a „segítség” mégis terhessé
válhat, ha a v.sz. képtelen utasításokat követni, vagy ha ügyetlenül irányítja a moz­
gását, hol húz, hol tol. Csak akkor adjunk pontot, ha az együttműködés hasznos és
tartós. A segítség állhat abból, hogy a v.sz. valakivel együtt félretol egy bútordara­
bot, miközben mozdulatokat és utasításokat követ, vagy egyedül teszi ezt meg
szóbeli irányítás mellett.
1. Segít nagy tárgyakat egy irányba mozgatni (tolni vagy húzni).
2. Segít nagy tárgyakat többféle irányba mozgatni, ahogy a szükség kívánja. (+ rp. 1.)
3. Segít nagy tárgyakat egy irányba mozgatni (tolni vagy húzni) miközben csak
szóbeü irányítást kap.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 225

4. Segít nagy tárgyakat különböző irányokba mozgatni, miközben csak szóbeli

irányítást kap.

155. Segít olyan házimunkákban, melyek oldalra haladást kívánnak g

Ennek és a következő tételnek az értékelése több szemponttól függ.
a) A feladat legyen valódi munka, amennyire ezt a v.sz. testmérete és fizikai álla­
pota lehetővé teszi.
b) A vállalt feladat teljesítése legyen állandó hozzájárulás a házimunkához.
c) A feladat tartalmazzon oldalra haladást egy háztartási géppel, pl. padlófényesítő,
porszívó, seprű stb.
1. Rövid ideig egyedül használ valamilyen háztartási eszközt, miközben 1-2 lépést
tesz oldalra.
2. A szükséges ideig bánik egyedül valamilyen háztartási eszközzel, rendszerte­
lenül dolgozik, de legalább két egymást követő lépést tesz oldalra. (+ rp. 1.)
3. Segítség nélkül a szükséges ideig használja a háztartási eszközt, szisztemati­
kusan dolgozik, miközben több egymást követő lépést tesz oldalra. (+ rp. 1,2.)
4. Segítség nélkül megfelelő ideig szisztematikusan dolgozik egy háztartási esz­
közzel, és valahányszor szükséges, oldalra lép.

156. Olyan házimunkákban segít, melyek hátrafelé lépést kívánnak g

Itt ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 155. tételnél, csak most a v.sz.-
nek, természetesen, hátrafelé kell haladnia, miközben a háztartási eszközt használja.
1. Rövid ideig egyedül használ valamilyen háztartási eszközt, miközben 1-2 lépést
tesz hátrafelé.
2. A szükséges ideig bánik egyedül valamilyen háztartási eszközzel, rendszer­
telenül dolgozik, de legalább két egymást követő lépést tesz hátrafelé. (+ rp. 1.)
3. Segítség nélkül a szükséges ideig használja a háztartási eszközt, szisztematikusan
dolgozik, miközben több egymást követő lépést tesz hátrafelé. (+ rp. 1,2.)
4. Segítség nélkül megfelelő ideig szisztematikusan dolgozik egy háztartási esz­
közzel, és valahányszor szükséges, hátrafelé lép.

157. Felismeri embercsoportok közös ismertetőjegyeit h

Ez a tétel a v.sz.-nek arra a képességére vonatkozik, hogy csoportokba sorol olyan
személyeket, akikben valami közös van. Fel kell ismernie, hogy egy csoport állhat
pl. férfiakból vagy nőkből, fiúkból vagy lányokból, de azt is, hogy egyenruhájuk
szerint valamennyien rendőrök, betegápolók vagy szakácsok stb.
Akkor is kaphat pontot a v.sz., ha felismeri, hogy egy bizonyos személy melyik
csoporthoz tartozik, pl. rendőr.
226 D r . H .C . G ü n z b u r g

1. Egy embercsoportot ismer fel.

2. Két embercsoportot ismer fel.
3. Három embercsoportot ismer fel.
4. Legalább négy embercsoportot ismer fel.

158. Sorban áll és vár, míg sorra kerül h

Előnyös szociális képesség, ha a v.sz. el tudja fogadni az olyan konvenciókat, mint
pl. várni, míg sorra kerül - bár szívesen tolakodna előre. Ez a tétel nem értékelhető,
ha a v.sz. nem érti a sorban állás, várakozás okát, lényegét, hanem egyszerűen csak
engedelmeskedik a felszólításnak. E képesség megfigyeléséhez alkalmas szituáció
lehet pl. játék, várakozás egy pultnál vagy sorban állás az evésnél stb.
1. Felismeri és elfogadja, hogy türelemmel kell várnia, míg sorra kerül, pl. míg az
ételt az asztalra teszik.
2. Felismeri és elfogadja, hogy néha rosszul jár, ha „vár, míg sorra kerül”, pl. ha a
játék közben félbeszakad.
3. Felismeri és elfogadja, hogy a sorban állás nem mindig hozza meg a kívánt
eredményt, pl. ha a sorban az utolsó már semmit sem kap.
4. Mint a fenti 1-3. pont, és észreveszi, ha mások nem tartják be ezeket a szabá­
lyokat, pl. megpróbálnak a sorban előretolakodni.

159. Egyszerű házimunkákat végez, hogy másoknak segítsen h

Ebben a tételben azt vizsgáljuk, hogy mit szokott tenni a v.sz., ha pár szóval
emlékeztetik, hogy a házimunkában valamilyen feladatot lásson el. Ennek - a
házimunkához és a szociális együttéléshez hozzájáruló segítségnek - magasabb
szinten kell folynia, mint tárgyak felszólításra történő elhozása, elvitele (147. és
148. tétel) vagy a bizonyos területeken történő segítségadás (149, 154, 155, 156.
tétel). A v.sz. fogadja szívesen a szociális kötelezettségeket, és legyen elég egy
rövid utalás, pl. „János, a virágok”, hogy naponta megöntözze a virágokat. Más
feladatok ezen a szinten: a papírkosár vagy szemétvödör rendszeres kiürítése, a
levél és újság behozása, háztartási eszközök használat utáni elrakása, ablaknyitás
stb.
1. Segítőkész, naponta egyfajta házimunkát végez el.
2. Segítőkész, naponta kétfajta házimunkát végez el.
3. Segítőkész, naponta háromfajta házimunkát végez el.
4. Segítőkész, naponta legalább négyfajta házimunkát végez el.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 227

160. Bonyolultabb feladatot lát el, hogy másoknak segítsen h

Itt ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 159. tételnél. A különbség abban
áll, hogy ezek a feladatok komplexebbek, több manipulációs készséget igényelnek,
és emiatt esetleg kevésbé szórakoztatóak.
Mégis hangsúlyozni kell, hogy ebben a tételben is, éppúgy, mint ennek a
körcikknek valamennyi tételében, a csoporton belüü segítségnyújtásról, együttes
munkavégzésről van szó.
Egy bizonyos feladat kötelességszerű végzését itt nem kívánjuk, a feladatoknak
váltakozniuk kell. A vizsgálathoz megfelelő tevékenységek: edény elrakása, cipő-
tisztítás, portörölgetés stb.
1. Segítőkész, naponta egy bonyolultabb, házimunkával kapcsolatos feladatot lát el.
2. Segítőkész, naponta két bonyolultabb, házimunkával kapcsolatos feladatot lát el.
(+rp. 1.)
3. Segítőkész, naponta három bonyolultabb, házimunkával kapcsolatos feladatot
lát el. (+rp. 1,2.)
4. Segítőkész, naponta legalább négy bonyolultabb, házimunkával kapcsolatos fel­
adatot lát el.

X.15. Időről időre elhatározza, hogy olyan munkában segít, x

mely nem tartozik a mindennapi kötelességei közé
Az X.15. és az elő ző tétel közti különbség az önkéntesség, am ellyel a v.sz. átvállalja
a feladatot, bár az ő teendőin kívül esik, és esetleg valaki más munkája. Ilyen akkor
fordulhat elő, ha valaki m egbetegszik vagy szabadságon van, és a v.sz. észreveszi,
hogy szükség van a feladat elvégzésére, bár senki sem kérte meg, hogy segítsen.
1. MK. M ivel a vállalt feladat viszonylag szokatlan, és hirtelen, önkéntes vállal­
kozás eredménye, fontos, hogy a szükséges m ozgások a lelkesedés ellenére kont­
rolláltak legyenek.
2. TM. Nem adhatunk pontot, ha a v.sz. azért veszi el mások feladatát, m ert
m egtetszik neki, és nem törődik az ellenvetésekkel, elutasítással.
3. I. Nem szabad értékelnünk ezt a tételt, ha a feladat valam elyik aspektusának
vonzereje annyira túlsúlyba kerül, hogy a tényleges cél elhanyagolódik, pl. egy
hangos porszívó tologatása vonzóbb, mint a szőnyegtisztítás. A nyújtott segítség
legyen tényleges - ha korlátozott m értékű is - és a célja legyen jó l felism erhető.
4. K. A v.sz. csak akkor kaphat teljes pontszámot, ha előzetesen nem kérték, hogy
segítsen.
228 Dr. H.C. Günzburg

X.16. Elhatározza, hogy szociális készséget kívánó szituációkban x

aktívan részt vesz
Ennél a tételnél a v.sz. -nek azon a készségén van a hangsúly, hogy más emberekkel
kapcsolatot teremt, hogy segítséget nyújtson, és így szociális készségeit komplex
módon alkalmazza, pl. köszönti az embereket, valamit megmutat nekik, odafigyel
rájuk, vezeti őket stb.
1. MK. A buzgalom, ami az ilyen alkalmakkal együtt jár, valam int az a tény, hogy a
szociális érintkezésnek sok szokatlan oldala van, könnyen vezethet heves,
kontrollálatlan és hirtelenkedő mozdulatokhoz, m elyek balesetet okozhatnak.
2. TM. Ebben a stádiumban ideje valamilyen köszönési form át megtanulni és más
társadalm i konvencióknak eleget tenni - a v.sz. csak akkor kapjon pontot, ha
ezeknek a szabályoknak meg tud felelni.
3. I. A z aktív részvétel többet kíván az egyszerű csatlakozásnál, a kéréseknek való
engedelmeskedésnél. A v.sz. mégis pontot kap m ár akkor is, ha csak fe lá ll és
azzal a céllal közeledik valakihez, hogy beszéljen vele, vagy alkalmas időt keres,
amikor az illető éppen „ sza b a d ”, vagy kikeres egy bizonyos hanglemezt, hogy
valakinek öröm et okozzon.
4. K. A részvételt a v.sz. m aga kell, hogy kezdeményezze.

A PÁC negyedik kvadránsának szokásos címét - Tevékenység - megtartottuk, de a

két alfejezet, a Kézügyesség és a Nagymozgás csak a mozgás kontrollálásának
képességére vonatkozik. A mozgáskontroll elengedhetetlen olyan további kész­
ségek fejlesztéséhez, melyek lehetővé teszik a v.sz.-nek, hogy dolgozzon, és mun­
kája után eltöltse a szabadidejét, ahogy azt az S/PAC 2-ben is leírtuk.
Azoknak a készségeknek a megtanításához, melyeket ebben a kvadránsban
írtunk le, pontos utasításokra van szükség - pl. az ollóhasználatnál (179. és 180.
tétel) -, de elsajátításuk után ezeket a mindennapi életben is gyakorolni kell.
Nem szabad a véletlenre hagynunk azoknak a körülményeknek a kialakulását,
melyek lehetővé teszik a formális gyakorlási szituációkban kialakított készségek
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 229

alkalmazását. Tekintsük feladatunknak, hogy olyan környezetet teremtsünk, amely

lehetőséget ad a tanultak alkalmazására.

Finommotorika
Ebben az alfejezetben valamennyi tétel a manipulációs készségre vonatkozik, a
feladatok komplexitási sorrendben következnek. Ide tartozik egyszerű szerszámok
használata; ceruzával, ecsettel, ollóval való bánás valamint a háztartásban nélkülöz­
hetetlen készségek, pl. folyadék töltése, papír hajtogatása, étel vivése stb. Az inté­
zeti környezetben az itt felsoroltaknál jóval több finommotoros készség gyakor­
lására adódik lehetőség. Feltétlenül használjuk ki ezeket a hétköznapi tanulási
szituációkat!

161. Megtartja a kalapácsot és „kalapál" e

A v.sz. akkor kaphat teljes pontszámot, ha nemcsak helyesen tartja a kalapácsot,
hanem annak használatát is ismeri. A kalapács nagysága és súlya feleljen meg a
v.sz. testméreteinek. A vizsgálat játékkalapáccsal vagy nagy fakalapáccsal is elvé­
gezhető.
1. Rövid ideig tartja a kalapácsot, de nem mozgatja.
2. Tartja a kalapácsot és néhány céltalan mozdulatot tesz vele. Előfordul, hogy
közbe-közbe elejti. (+rp. 1.)
3. Tartja a kalapácsot, és néhány célirányos mozdulatot tesz vele, nem ejti el.
(+rp. 1,2.)
4. Tartja a kalapácsot, célzás nélkül kalapál.

162. Célba talál a kalapáccsal e

Biztosítsunk megfelelő célpontot, faszeget, egyszerű szeget stb., melynek mérete
igazodik a v.sz.-hez. A kalapács tartásában nem szabad segítenünk, de kezdetben
szükség lehet rá, hogy kezét a cél fölé vezessük.
1. A kalapácsot a cél fölött tartja.
2. Nagyjából a cél irányába kalapál. (+rp. 1.)
3. Tudatosan céloz, véletlenszerűen talál. (+rp. 1,2.)
4. Céloz, és többször talál.
M egjegyzés: Ha a v.sz. itt részpontokat vagy teljes pontszámot ér el, akkor a 161.
tételben is teljes pontszámot kell adnunk.
230 Dr. H.C. Günzburg

163. Tartókba tárgyakat tesz be és vesz ki e

Ennek a készségnek három aspektusa van:
a) Szándékosan teszi be a tárgyat a tartóba.
b) Különböző' nagyságú tárgyakat fog meg a tartóban, melyeket nem lát, csak
tapint.
c) A tárgyakat kiveszi a tartóból anélkül, hogy elejtené.
Ennek a készségnek a gyakorlásához különböző nagyságú tárgyakat és tartókat
használjunk. A tartó legyen elég kicsi, hogy a v.sz. ne nagyon lássa a tárgyat, ha
meg akarja fogni.
1. Felemeli a tárgyakat és beteszi a tartóba.
2. Megfogja a számára nem látható tárgyakat és kiveszi a tartóból.
3. Mint a fenti 1. és 2. pont, és folytatja, míg minden tárgyat kivesz vagy ismét
betesz a tartóba.
4. Mint a fenti 1-3. pontok, és a tárgyakat egyik tartóból a másikba teszi.

164. Tárgyakat kicsomagol e

Ez a tétel nem csak élelmiszerekre, pl. édességre vonatkozik, hanem csomagokra,
dobozokra is. A tárgyakat a v.sz. fizikai képességeinek megfelelően kell kiválasz­
tanunk.
1. Teljesen kicsomagol egy tárgyat, miután szinte már kibontották neki.
2. Teljesen kicsomagol egy tárgyat, melyet részben kibontottak neki. (+ rp. 1.)
3. Teljesen kicsomagol egy tárgyat, amit nem bontottak ki neki. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább három különböző fajta tárgyat teljesen kicsomagol.

165. Leveszi dobozok, tartók tetejét e

A dobozok nagysága, formája és hogy milyen szoros a tető, igazodjon a v.sz. testi
adottságaihoz. Ha a v.sz. kora vagy testi fogyatékossága indokolja, biztosítsunk
olyan dobozokat, melyeknek a fedelét könnyen, nem a szokásos módon - pl.
lelökéssel - lehet eltávoh'tani (a csavaros tetők erre nem alkalmasak!).
1. A teljesen meglazított tetőt eltávolítja.
2. A részben meglazított tetőt eltávolítja. (+rp. 1.)
3. Olyan tetőt vesz le, amit előzőleg nem lazítottak meg. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább két különböző fajta tetőt távolít el.

1 6 6.Lapoz e
A könyveket vagy képes újságokat a v.sz. testi adottságainak megfelelően kell
kiválasztanunk. Ha a v.sz. tud is egyedül lapozni, lehet, hogy több oldalt hajt át
egyszerre. Ebben a tételben ilyenkor is teljes pontszámot adunk (lásd 171. tétel).
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 231

1. Átlapozza a számára csaknem teljesen áthajtott oldalt.

2. Átlapozza a számára félig áthajtott oldalt. (+ rp. 1.)
3. Átlapozza a számára „készen tartott” (elmozdított) oldalt. (+ rp. 1,2.)
4. Teljesen egyedül lapoz.

167. Tartja a ceruzát és rajzol a papírra f

A ceruzát a helyes tartásban v.sz. kezébe adhatjuk, és a hárompontos szinten még a
ceruza vezetésében is segíthetünk, de a ceruza tartásában nem.
1. Rövid ideig tartja a ceruzát, de lehet, hogy nem mozgatja.
2. Tartja a ceruzát, de elejti, amikor a papírt megérinti. (+ rp. 1.)
3. Tartja a ceruzát, és segítséggel nyomot hagy vele a papíron. (+ rp. 1,2.)
4. Tartja a ceruzát, és segítség nélkül hagy vele nyomot a papíron.

168. Utánzással függőleges vonalakat rajzol f

Az értékelés attól függ, hogy tudja-e a v.sz. utánozni a lefelé irányuló mozgást, amit
megmutatunk neki.
1. A vele együtt megrajzolt függőleges vonalak végét kiegészíti.
2. A feléig közösen megrajzolt vonal végét kiegészíti. (+ rp. 1.)
3. A közösen éppen hogy elkezdett függőleges vonalakat kiegészíti. (+rp. 1,2.)
4. Egyedül rajzol néhány függőleges vonalat.

169. Tárgyakat egymásba rak f

Jó manuális készség szükséges, hogy a tárgyakat helyes pozícióba hozzuk, pl.
gyűrűket rúdra, csészéket egymásba, lábasokat egymásra stb. tegyünk. Akkor adunk
teljes pontot, ha a v.sz. két teljesen különböző feladatot teljesít segítség nélkül.
1. Felemeli, és kb. félútig viszi a tárgyat.
2. Felemeli, és egészen a helyéig viszi a tárgyat, de segítségre van szüksége, hogy
betegye. (+rp. 1.)
3. Felveszi a tárgyat, és a másikba rakja.
4. Mint a fenti 3. pont két különböző feladattal.

170. Apró tárgyakat a helyükre tesz f

1. Apró tárgyakat felemel, de gyakran elengedi, és hamar leejti őket.
2. Felemel apró tárgyakat, és kb. félútig viszi őket. (+ rp. 1.)
3. Felemel apró tárgyakat, egészen a helyükig viszi őket, de a lerakásnál segítségre
van szüksége. (+rp. 1,2.)
4. Felvesz és helyre tesz apró tárgyakat.
232 D r . H .C . G ü n z b u r g

171. Oldalanként lapoz különféle nyomtatványokat f

A teljes pont eléréséhez három különböző fajtájú könyvet ill. folyóiratot kell hasz­
nálnunk:
a) jó minőségű, viszonylag kemény lapu folyóiratot,
b) átlagos papírból készült folyóiratot,
c) könyvet.
Figyeljünk arra, hogy a nyomtatványok súlya és nagysága feleljen meg a v.sz. testi
adottságainak.
1. Oldalanként lapoz, néha hibázik, a hibáit nem javítja.
2. Oldalanként lapoz, a hibáit alkalmanként javítja. (+rp. 1.)
3. Mint a fenti 2. pont két különböző nyomtatvánnyal.
4. Mint a fenti 2. és 3. pont három különböző nyomtatvánnyal.

172. Vízszintes vonalakat és köröket rajzol utánzással g

Itt ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 168. tételnél, bár a mozgások,
természetesen, mások.
1. Kiegészít vízszintes vonalakat, melyeket félig megrajzoltak vele.
2. Saját maga rajzol vízszintes vonalakat utánzással. (+rp. 1.)
3. Kiegészít köröket, melyeket félig megrajzoltak vele.
4. Több vízszintes vonalat és kört rajzol utánzással, segítség nélkül.

173. Folyadékot önt át egyik edényből a másikba g

Az edények, melyekből a v.sz. a folyadékot önti, olyan méretűek és súlyúak legye­
nek, hogy a v.sz. könnyen kézbe tudja venni őket, pl. pohár, üveg, palack stb. Az az
edény, amelyikbe öntjük a folyadékot, legyen nagyobb, de két kézzel még meg­
fogható (pl. fazék, tál stb.). A vizsgálatnál elsősorban az öntés nyugodtsága, biz­
tonsága fontos, a folyadék alig vagy egyáltalán ne loccsanjon ki. Kevésbé lényeges,
hogy a v.sz. meg tudja-e ítélni az edény nagyságát, amelybe a folyadékot tölti.
1. Folyadékot önt át egy negyedéig teli edényből egy másikba, közben sokat
kilocsogtat.
2. Folyadékot tölt egy negyedéig teli edényből egy másikba, keveset önt mellé.
(+rp. 1.)
3. Félig teli edényből folyadékot tölt egy másikba, sokat önt mellé.
3. Félig teli edényből folyadékot tölt át egy másikba, keveset önt mellé.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 233

174. Dobozok tetejét becsukja g

A vizsgálathoz három fajta, könnyen mozdítható tetejű dobozt használunk:
hosszúkását, szögleteset és kereket. Ezek a dobozok szolgáljanak személyes
tárgyak elhelyezésére, kinyitásuk, becsukásuk legyen a napi tevékenység része.
1. Egy fajta dobozt csuk be.
2. Két fajta dobozt csuk be. (+ rp. 1.)
3. Három fajta dobozt csuk be. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 3. pont, és ki is választja a megfelelő tetőt.

175. Az ajtót kinyitja és becsukja g

Ez a tétel nem arra vonatkozik, hogy a v.sz. tisztában van-e az ajtó mechaniz­
musával, hanem arra, hogy az ajtót helyesen használja-e.
1. Lenyomja a kilincset (vagy elcsavarja az ajtó gombját) úgy, hogy az ajtó
kinyílik.
2. Mint fent, és egy toló mozdulattal kinyitja vagy becsukja az ajtót. (+ rp. 1.)
3. Mint a fenti 1. és 2. pont, és egy húzó mozdulattal kinyitja vagy becsukja az
ajtót. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 1-3. pont, és mikor átmegy az ajtón, becsukja maga mögött.

176. Mindkét kezét használva rak össze tárgyakat g

Ez a tétel a 169. tételben vizsgált készség továbbfejlesztése. A kívánt eredmény
eléréséhez a két kéz koordinációjára van szükség. Az egyik kéz, melyben a v.sz. a
tárgyakat tartja, lehet viszonylag passzív, miközben a másik kéz végzi el a munka
nagy részét. Pl. képeslapokat tesz borítékba, kockákat vagy dobozokat rak
egymásra stb.
1. Mindkét kezével megfogja a tárgyakat, és kb. félútig egymáshoz közelíti őket.
2. Mindkét kezével megfogja a tárgyakat, egész közel viszi őket egymáshoz, de az
összerakáshoz segítségre van szüksége. (+rp. 1.)
3. Mindkét kezével megfogja a tárgyakat, és pontosan rakja őket össze. (+rp. 1,2.)
4. Mint a fenti 1-3. pontok két különböző feladattal.

177. Papírt, törölközőt, szalvétát, stb. összehajt h

Ez a tétel a különböző anyagok egyszeri összehajtásának készségével foglalkozik.
A két egymásra hajtogatott felületnek pontosan kell egymáson feküdnie.
1. Miután tulajdonképpen egymásra fektették a két felületet, végigsimítja és
meghajlítja az anyagot.
2. Nagyjából pontosan hajtja meg az anyagot, miután tulajdonképpen egymásra
fektették helyette. (+rp. 1.)
234 D r. H.C. Günzburg

3. Egyszer összehajt valamilyen anyagot. (+rp. 1,2.)

4. Mint a fenti 3. pont két különböző fajta anyaggal.

178. Sűrű ételt az asztalhoz visz h

Ennél a tételnél nem az a fontos, hogy a v.sz. rendszeresen részt vegyen a házi­
munkában. Azt vizsgáljuk, hogy rendelkezik-e megfelelő motoros kontrollal, hogy
egy étellel teli tányért pár lépésnyire elvigyen anélkül, hogy elcsöpögtetne belőle.
Bár ezen a szinten teljesen folyékony ennivalóval, pl. levessel nem próbálkozunk,
az étel túlságosan szilárd sem lehet. Megfelelő pl. pörkölt, vaníliakrém stb.
1. Félig teli tányért visz négy lépésnyire.
2. Félig teü tányért visz nyolc lépésnyire. (+rp. 1.)
3. Teli tányért visz négy lépésnyire. (+rp. 1,2.)
4. A teli tányért tálcán viszi nyolc lépésnyire.

179. Az ollóval rövid vágásokat végez h

A v.sz. akkor kap teljes pontot, ha képes az ollóval egy rövid szakaszon belevágni a
papírba. Fontos, hogy hogyan tartja az ollót, hogy helyes mozgást végez-e, és hogy
mennyire képes nem szakítani, hanem vágni a papírt.
1. Ujjait az olló fogójában tartja.
2. A levegőben helyesen mozgatja az ollót. (+rp. 1.)
3. Rövid vágást tesz a papíron, de nem sikerül ismét kinyitnia az ollót. (+ rp. 1,2.)
4. Néhányszor belevág a papírba, miközben kinyitja és becsukja az ollót.

180. Ollóval vág h

A gyakorlott ollóhasználat a papír folyamatos vágását jelenti, miközben egyik vágó
mozdulat a másikat követi, bár ezen a szinten nem követelmény, hogy a v.sz. pl.
vonal mentén tudjon vágni. Mint az előző tételnél, esetleg itt is szükséges lehet,
hogy a v.sz. ujjait az ollóra igazítsuk, és valamennyire tartsuk a papírt. Az olló
tartásában és a vágásban azonban nem szabad segíteni.
1. Két egymást követő vágó mozdulatot tesz.
2. Három egymást követő vágó mozdulatot tesz. (+rp. 1.)
3. Négy egymást követő vágó mozdulatot tesz. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább öt egymást követő vágó mozdulatot tesz.
M egjegyzés: Ennél a tételnél csak akkor adható teljes pontszám, ha az előző, 179.
tételnél is teljes pontszámot adtunk.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 235

X.17. Elhatározza, hogy olyan tevékenységbe kezd, x

ami egymásba rakást igényel
Itt azt várjuk el, hogy a v.sz. saját maga határozza el, hogy segít, és néhány
megtanult készségét alkalmazza olyan helyzetekben, m ikor nem a mindennapi
feladatait végzi. Ebben a tételben azokkal a tevékenységekkel foglalkozunk, ahol
valamilyen módon szerepel az egym ásba rakás, m elyet többnyire azért végzünk,
hogy helyet takarítsunk meg. Előfordul, hogy a v.sz. m egfigyelt valakit a
környezetében, aki a szekrényben lábasokat rakott egymásba, vagy tányérokat
rakott össze egy tálcán, kerti székeket tett egym ásra stb. H a egy ilyen szituáció arra
indítja, hogy m aga is megpróbálkozzon a tevékenységgel, akkor teljesíti azokat a
feltételeket, amelyek ennek a tételnek az értékeléséhez szükségesek.
1. MK. Ahhoz, hogy a v.sz. viszonylag törékeny dolgokat, pl. edényt, vagy nagyobb
tárgyakat —pl. székeket - vegyen a kezébe, és közben ne lökjön le más dolgokat,
eléggé óvatos m ozgás szükséges, különösen, ha látássérült is.
2. TM. Gyakran megfigyelhető', hogy a tárgyakat (tányért, csészealjat) a v.sz. m ár
akkor elveszi, mikor azokat még használják, csak azért, hogy teljesítse az
elrakodási feladatot. M ég a hozzáfűzött udvarias fordulatok — pl. „Elnézést
kérek. ” - sem kompenzálják a másik szem ély ilyen jelleg ű zavarását.
3. I. A v.sz.-nek tudnia kell, hogy hány tárgyat rakhat egymásra, és fe l kell
ismernie, m ikor szükséges megállnia, hogy ne történjen baleset. A v.sz. ne legyen
elragadtatva a toronytól, am it épít, és lássa be, hogy 2-3 tányér egymásra
rakása még biztonságos, de több tányér felrakása nehézségekhez vezethet.
4. K. A kezdeményezés ne csak abban mutatkozzon meg, hogy a v.sz. önként segít
másoknak, hanem abban is, hogy m aga választja meg a feladatot anélkül, hogy
erre felszólították volna.

X.18. Saját elhatározásából, megfelelő módon használja a kapcsolókat x

Ebben a tételben egész egyszerű kézm ozgás szükséges. A vizsgálat elvégzéséhez
bármilyen kapcsoló (világítás, fűtés, rádió, TV stb.) megfelel. A z egyszerű m ozdulat
azonban megfontolás eredménye kell, hogy legyen. A v.sz. valam i ilyesmit kell, hogy
mondjon magában: „Túl sötét van, több fény kellene. ”, „Senki sincs a szobában,
nem kell világítás. ” vagy „Fázom, bekapcsolom a fűtést. ”
1. MK. Többnyire megadjuk ezt a részpontot, kivéve, ha a v.sz. ügyetlenségből
bútorokat borít fe l stb.
2. TM. A v.sz. legyen tekintettel másokra, pl. ne kapcsolja le a villanyt vagy a tévét,
amíg mások is vannak a szobában, akik ez ellen - jogosan - tiltakoznának.
3. I. Ezen a ponton van a f ő hangsúly, ahogy azt m ár a bevezetőben is említettük.
Nem értékelhetjük pozitívan a lámpa le-fel kapcsolgatását, ha a v.sz. szám ára
236 Dr. H.C. G ünzburg

csak a cselekvés vonzó, és nem határozott céllal csinálja. Pl. „ Több fényre van
szükségem, hogy jobban lássam, am it csinálnom k ell.’’, nem pedig „Jó dolog
minden lám pát felkapcsolni. ” Tanácsos az értékelésnél a lámpa spontán
lekapcsolását is figyelem be venni, mivel ez azt jelenti, hogy a v.sz- helyesen
értelm ezte a szituációt.
4. K. A v.sz- nemcsak felszólításra, hanem gyakran magától is használja a kapcsolókat.

Nagy mozgás
E körcikk tételeinek nagy része sok közös vonást tartalmaz az Önkiszolgálás
kvadráns készségeivel. Míg a járással és futással kapcsolatos készségeket az ön-
kiszolgáláshoz elengedhetetlenül szükséges helyváltoztatási készségnek tekintettük,
addig a mozgáskontrollt feltételező feladatok (pl. lehajlás, letérdelés, egyen­
súlyozás, labdával bánás) a szabadidő-eltöltés és a munkaképesség készségcso­
portba tartoznak, mert közvetlenül vezetnek az e két területen elérhető kompetencia
kialakulásához (amit az S/PAC-2-ben vizsgálunk). Ezért ezeket az általános Tevé­
kenység cím alá csoportosítottuk. Az itt szereplő készségeket önképző program
keretében mindenkinek gyakorolnia kellene, kivéve az idős és a súlyos testi fogya­
tékos embereket.

181. Ülő helyzetben eltol magától egy labdát e

Itt a következő két szempontot vesszük figyelembe:
a) helyes irányba céloz-e a v.sz.,
b) a mozdulat elég erőteljes-e.
A labda focilabda vagy strandlabda méretű legyen.
A v.sz. a földön ül.
1. Valamilyen irányba eltolja vagy gurítja a labdát.
2. Cél felé (pl. egy személynek) gurítja a labdát. (+ rp. 1.)
3. A cél felé dobja a labdát. (+ rp. 1,2.)
4. Célirányosan dobja a labdát a cél felé.

182. Álló helyzetben tolja a labdát e

Ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 181. tételnél. A v.sz. áll.
1. Valamilyen irányba elgurítja vagy löki a labdát.
2. Cél felé (pl. egy embernek) löki vagy gurítja a labdát. (+ rp. 1.)
3. Cél felé dobja a labdát. (+ rp. 1,2.)
4. Célirányosan dobja a labdát a cél felé.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 237

183. Álló helyzetbe emelkedik e

Ha a földön ül, a v.sz. többféleképpen is megpróbálhat felállni. Általában, mielőtt
megtanulna egyedül felállni, valakiben vagy valamilyen bútordarabban kapasz­
kodik meg. Mint az egész S/PAC-1 során, a felállási mozgássomak is csak azok az
elemei értékelhetők, melyekre a v.sz. egyedül képes.
1. Feltérdel a felálláshoz készülődve.
2. Félig álló helyzetbe egyenesedik. (+rp. 1.)
3. Felegyenesedik álló helyzetbe, de az állva maradáshoz segítségre van szüksége.
(+rp. 1,2.)
4. Feláll, segítség nélkül áll.

184. Leguggol, és ismét feláll e

Azt a mozgássort, amit itt vizsgálunk, a földre esett tárgyak felvételekor használjuk.
A mozdulatsor végén gyakran kell segítséget adnunk az egyensúly visszanyerésé­
hez, a teljes pontszám elérésénél azonban nem segíthetünk.
1. Leguggol, de tárgyat nem tud felvenni a földről.
2. Leguggol, és fölvesz egy tárgyat a földről. (+ rp. 1.)
3. Körülbelül félig fölegyenesedik, mielőtt elvesztené az egyensúlyát.
4. Leguggol, fölvesz valamit és ismét feláll anélkül, hogy elvesztené az egyensúlyát.

185. Letérdel, és ismét feláll e

Ugyanazok a megfontolások érvényesek, mint a 184. tételnél.
1. Egy térden térdel.
2. Mindkét térdén térdel, fölvesz valamit a földről. (+ rp. 1.)
3. Körülbelül félig fölegyenesedik, mielőtt elveszti az egyensúlyát.
4. Mindkét térdén térdel, fölvesz valamit és föláll anélkül, hogy elvesztené az
egyensúlyát.

186. Talajon fekvő, alacsony akadályon átlép e

A v.sz. legyen képes az egyik lábát a talajról olyan magasra emelni, hogy dobozo­
kon, könyveken át tudjon lépni anélkül, hogy elvesztené az egyensúlyát. Ez a tétel
hasonló a Mozgáskészség körcikk 25. számú tételéhez. Itt azonban arról van szó,
hogy a v.sz. azonos talajszintre lép.
1. Kis tárgyon, pl. egy cipőn lép át.
2. Olyan tárgyon lép át, ami valamivel szélesebb, mint amilyen magas (pl. egy
ruhakupac).
3. Nagyobb tárgyat lép át (pl. összetekert szőnyeget).
4. Egymás után átlép két szorosan egymás mellé tett tárgyat.
238 Dr. H.C. G ünzburg

187.Egyhelyben szökdel f
Az ugrásokat egymás után kell végezni. Elég, ha a v.sz. csak pár centiméterre
emelkedik fel a talajtól. Teljes pontszámot csak akkor adhatunk, ha az ugrások után
nem kell segítséget nyújtanunk az egyensúly visszanyeréséhez.
1. Egymás után kétszer felugrik - lehet, hogy elveszti az egyensúlyát.
2. Egymás után háromszor felugrik - esetleg elveszti az egyensúlyát.
3. Egymás után négyszer felugrik - esetleg elveszti az egyensúlyát.
4. Legalább ötször ugrik fel egymás után anélkül, hogy az egyensúlyát elvesztené.

188. Leugrik a legalsó lépcsőfokról f

Ennél a tételnél nem feltétel, hogy a v.sz. mindkét lábával egyszerre ugorjon. Ha
azonban nem így teszi, akkor legyen egyértelmű, hogy valóban ugrott, nemcsak
gyorsan lépett. A v.sz.-nek minden ugrás után gyorsan vissza kell térnie a lépcsőre.
1. Kétszer leugrik a lépcsőről - lehet, hogy elveszti az egyensúlyát.
2. Háromszor leugrik a lépcsőről - lehet, hogy elveszti az egyensúlyát.
3. Négyszer leugrik a lépcsőről - lehet, hogy elveszti az egyensúlyát.
4. Ötször leugrik a lépcsőről és nem veszti el közben az egyensúlyát.

189. Megrúg egy nagy labdát f

A fejlődés korai stádiumában nem figyelhető meg valódi érdeklődés a labda iránt.
A v.sz. inkább akadálynak tekinti, amit el kell tenni az útból, mert különben
belebotlik. Ehhez a tételhez futball- vagy strandlabdát használunk.
1. Belebotlik a labdába, és elég erősen hozzáér ahhoz, hogy a labda
megmozduljon.
2. Könnyedén meglöki a labdát, esetleg elveszti közben az egyensúlyát. (+ rp. 1.)
3. Erősen megrúgja a labdát - lehet, hogy közben elveszti az egyensúlyát. (+rp. 1,2.)
4. Erősen belerúg a labdába, az egyensúlyát nem veszti el.

190. Járását nagyobb talajszint-változáshoz igazítja f

„Nagyobb talajszint változásira legjobb példa a kerekesszékekhez használt rámpa.
1. A rámpa teljes hosszán végigmegy fölfelé, lehet, hogy kapaszkodik a korlátba.
2. Pár lépést lefelé megy a rámpán, lehet, hogy kapaszkodik a korlátba.
3. A rámpa teljes hosszán végigmegy lefelé, lehet, hogy kapaszkodik a korlátba.
(+ rp. 2.)
4. Fölfelé és lefelé végigmegy a rámpán anélkül, hogy kapaszkodna.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 239

191. Lábujjhegyre áll f

A lábujjhegyen állás és az egyensúly megtartása két olyan feltétel, melyeket nagyon
nehéz teljesíteni, és az utolsó pillanatban gyakran kell segítséget nyújtani, ha a v.sz.
elveszíti az egyensúlyát. A teljes pontszám eléréséhez a v.sz.-nek egyensúlya
elvesztése nélkül kell lábujjhegyen állnia.
1. 3 mp-ig áll lábujjhegyen - esetleg elveszti az egyensúlyát.
2. 4 mp-ig áll lábujjhegyen - esetleg elveszti az egyensúlyát. (+rp. 1.)
3. 5 mp-ig áll lábujjhegyen - esetleg elveszti az egyensúlyát. (+ rp. 1,2.)
4. Legalább 6 mp-ig áll lábujjhegyen anélkül, hogy az egyensúlyát elvesztené.

192. Felül az ágyban, odaül az asztalhoz g

Az 1. és 2. pont teljesítéséhez nem elegendő', ha a v.sz. úgy változtatja meg a
helyzetét, hogy eló'tte az ágyban párnákkal megtámasztották. Legyen képes akkor is
felülni, ha eló'tte többé-kevésbé vízszintesen feküdt az ágyban. Ami az asztalhoz
ülést illeti (3. pont és a teljes pontszám), a v.sz. kissé felemelkedve úgy helyezze el
a székét, hogy közelebb vagy távolabb tudjon húzódni az asztalhoz.
1. Párnán fekvó' helyzetből ülő helyzetbe emelkedik.
2. Vízszintes fekvésből ülő helyzetbe emelkedik. (+rp. 1.)
3. Leül az asztalhoz.
4. Mint a fenti 2. és 3. pont, és székének helyét szükség szerint változtatja.

193. Lehajol és felegyenesedik g

A v.sz.-nek derékból kell lehajolnia, hogy pl. egy leesett tárgyat felvegyen, és aztán
ismét fölegyenesednie. Ez a tétel a 184-eshez hasonló, itt is ugyanazok a
megfontolások érvényesek.
1. Lehajol, de tárgyat nem tud fölvenni a földről.
2. Lehajol és fölvesz valamit a földről. (+ rp. 1.)
3. Lehajlás után fölegyenesedik, de elveszti az egyensúlyát.
4. Lehajol, fölvesz valamit a földről, fölegyenesedik, és közben nem veszíti el az
egyensúlyát.

194. Többször egymás után belerúg a labdába g

Ez a tétel tovább bővíti a 189. tételben vizsgált készséget, itt azonban a v.sz.-nek
folytatnia kell az első rúgást. Az értékelésnél két aspektust veszünk figyelembe:
a) hogyan követik egymást a rúgómozdulatok,
b) mennyire érdekű a v.sz.-t a labda helye.
Ha a v.sz. nem is mindig találja el a labdát, ez figyelmen kívül hagyható, feltéve,
hogy tovább próbálkozik.
240 D r . H .C . G ü n z b u r g

1. Egyet rúg, és figyeli a labdát, amíg az meg nem áll.

2. Mint a fenti 1. pont, és pár lépést tesz a labda után.
3. Egyet rúg, és követi a labdát, hogy még egyet rúghasson. (+ rp. 2.)
4. Mint a fenti 3. pont, és követi a labdát, hogy harmadszor is belerúghasson.

195. Megcélozza a labdát, és erősen megrúgja g

A figyelmet itt is két szempontra irányítjuk:
a) mennyire tudja a v.sz. a labdát egy bizonyos irányba rúgni,
b) milyen erőset rúg.
A követelmények azonban nem túl magasak. Megfelelő teljesítmény, ha a v.sz. csak
kis erővel, pár méterre rúgja a labdát egy közelben álló személy felé, nagyjából
megfelelő irányba anélkül, hogy az egyensúlyát elvesztené.
1. Megfelelően hozzákészül, hogy a labdát a cél felé rúgja.
2. Megrúgja a labdát, de a rúgás nem elég erős ahhoz, hogy a labda a kívánt
irányba menjen.
3. Elég gyakran úgy rúg bele a labdába, hogy az a kívánt irányba megy.
4. Mint a fenti 3. pont, és elég erősen rúg.

196. Előrenyújtott karjai és felsőteste között kapja el a labdát g

Egy nagy, puha, gyengén dobott labda karok és felsőtest között történő elkapása
megelőzi azt a stádiumot, mikor a labdát a két kéz fogja meg. (199. tétel)
1. Karjait szélesen és mereven széttartja, a labda kicsúszik.
2. Túl későn emeü föl a karját, a labda kicsúszik.
3. Karjait megfelelő tartásban és nem túl későn emeli fel, a labda kicsúszik.
4. Néha elkapja a labdát a karjaival.

197. Lábujjhegyen végigmegy a szobán h

Ezt a tételt legjobban olyan szituációban vizsgálhatjuk (pl. 86. tétel), amikor vala­
milyen jelzést adunk arra, hogy csendben kell maradni.
1. Körülbelül 1 métert tesz meg lábujjhegyen.
2. Körülbelül 2 métert tesz meg lábujjhegyen. (+rp. 1.)
3. Körülbelül 3 métert tesz meg lábujjhegyen. (+ rp. 2.)
4. Legalább 4 métert tesz meg lábujjhegyen.

198. Fél lábon áll h

A v.sz.-nek a megadott ideig segítség nélkül kell fél lábon állnia, és nem veszítheti
el az egyensúlyát, de mihelyt ismét két lábon áll, segíthetünk neki.
 S/P-A-C 1 KÉZIKÖNYV 241

1. 1 mp-ig áll fél lábon.

2. 2 mp-ig áll fél lábon. (+rp. 1.)
3. 3 mp-ig áll fél lábon. (+rp. 1,2.)
4. Legalább négy mp-ig áll fél lábon.

199. Két kézzel kapja el a labdát h

A gyengén dobott labdát (lásd 196. tétel) kézzel kell megfogni, a karral történő el-
kapás e tételnél nem értékelhető.
1. Két kezét szélesen és mereven széttartja, a labda kicsúszik.
2. Túl későn emeli föl a kezét, a labda kicsúszik.
3. Helyes tartásban és nem túl későn emeli föl a kezét, a labda kicsúszik.
4. Néha két kézzel kapja el a labdát.

200. Megállítja a felé haladó labdát h

A v.sz. legyen elég aktív ahhoz, hogy meg tudjon állítani egy lassan vagy gyor­
sabban feléje guruló labdát. A labdát dobjuk vagy gurítsuk a v.sz. közvetlen kö­
zelébe úgy, hogy a v.sz. a labda felé induljon.
1. Ránéz a labdára, de nem indul el feléje.
2. Néhány lépést tesz a labda felé, de lassan és túl későn.
3. Odamegy a labdához, de túl ügyetlen ahhoz, hogy megállítsa.
4. Néha sikerül megállítania a labdát.

X.19. Elhatározza, hogy labdával játszik x

Ez a tétel teljesen független a labda kezeléséhez szükséges készségek szintjétől, még
az is lehetséges, hogy a v.sz- itt pon tot kap anélkül, hogy a körcikk „labda­
tételeiben ” teljes pon tot ért volna el. Ennél a tételnél - mint minden X tételnél —a
hangsúly a szem élyes elhatározáson - pl. „Labdázni akarok." — és a szükséges
cselekvések elvégzésén van, akármilyen ügyetlen és nehézkes is a kivitelezés.
1. MK. Bár ennek a részpontnak az eléréséhez nem szükséges különösebb fürgeség,
mégis nyilvánvalónak kell lennie, hogy a v.sz■ m ozog a labda eléréséért,
nemcsak várja, hogy a labda odajusson hozzá. Nem adható pont, ha a v.sz.
m egbotlik a saját lábában, vagy túlságosan könnyen elveszíti az egyensúlyát.
2. TM. Ha a v.sz. úgy labdázik, hogy közben nincs tekintettel másokra, és figyelm en
kívül hagyja a lehetséges károkat, akkor nem kaphat pontot. A v.sz.-nek tudnia
kell, hogy csak bizonyos helyeken szabad labdázni-
3. I. Ha a kivitelezés távol is esik a szándéktól, legyen felism erhető, hogy a v.sz.
céltudatosan bánik a labdával, és saját m ozgásait a helyzet követelményeihez
igazítja.
242 Dr. H.C. Günzburg

4. K. Ennek az aspektusnak a m egítélése nem jelenthet problém át: a v.sz. nem kap
pontot, ha a szokást követi és csak bizonyos időben, bizonyos alkalmakkor
labdázik.

X.20. Elhatározza, hogy olyan tevékenységet folytat a szabadban, x

amely mozgást igényel
Gyakorlatilag minden szabadban folytatott tevékenység szóba jö h et - bogyók,
gesztenye, fenyőtoboz gyűjtése, eledel szedése a nyulaknak stb. - am elyhez bizonyos
testm ozgás szükséges, pl. nyújtózkodni, hajolni, letérdelni kell stb.
1. MK. A v.sz. legyen képes a terepnek megfelelően mozogni anélkül, hogy baleset
érné. Amennyiben letér a sim a útról, m ozgása legyen továbbra is kontrollált.
2. TM. M ások fizikai adottságait teljes mértékben vegye figyelem be. Ismerje fel,
hogy egyéni érdeklődésének követésével nem szabad kárt okoznia, pl. gallyakat
letörni, vetésen keresztülmenni, kaput nyitva hagyni stb.
3. I. A tevékenység, ami után érdeklődik, és annak m egvalósítása legyen a v.sz.
fizikai teljesítőképességének határain belül. A v.sz. legyen m egértő a hobbival
járó komplikációkkal kapcsolatban, pl. hol lehet tartani az összegyűjtött
dolgokat, a gyűjtemény nagysága és tárolási módja stb.
4. K. Az érdeklődés akár spontán, akár a szülők vagy tanárok keltették fe l és
fejlesztették ki, a saját kezdeményezés abból látszik, hogy a v.sz■ időről időre
elhatározza, hogy - pl. m ert szép id ő van - a hobbijával foglalkozik anélkül,
hogy valaki em lékeztetné rá.

A szerkesztők m egjegyzése:
Az S/P-A-C 1 változat útmutatójából nem került lefordításra a Személyiségkép c.
fejezet. Erre vonatkozóan ld. az S/P-A-C. 2 változat útmutatójának megfelelő feje­
zetét az alábbi kiegészítésekkel:
Ahogyan az űrlapból is kiderül, az S/P-A-C 2-től eltérően, az S/P-A-C 1 változat a
személyiségkép értékelésénél pusztán a 3-as értéknek megfelelő viselkedést
határozza meg. Ez a pontszám akkor adható meg, ha a v.sz. viselkedése a számára
megszokott, védett környezetben elfogadható. Amennyiben viselkedése sokkal
kedvezőbb e minimális követelménynél, akkor 4, ill. ha nagyon jó, 5 ponttal
értékeljük. Ha azonban viselkedése gyakran okoz nehézséget, akkor 2 ill. extrém
esetekben 1 ponttal értékelendő. Ehhez támpontokat adhatnak az S/P-A-C 2
Személyiségkép fejezetében ill. űrlapján az egyes értékeknél példaként megadott
leírások. Mivel az egyes területeken a viselkedés sokféle változata tapasztalható, az
S/P-A-C 1 űrlapon az 1-2, ill. 4-5 ponttal értékelt viselkedés esetén a felmérést
végző személynek kell néhány szavas jellemzést adni a v.sz. viselkedéséről.
 P edagógiai A nalízis és C urriculum

A SZOCIÁLIS ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS MÉRÉSÉRE

SÚLYOS ÉRTELMI FOGYATÉKOSOKNÁL
H. Günzburg

Az űrlap kitöltéséhez elengedhetetlen

a S/P-A-C 1 kézikönyv használata!*

(az intézmény neve)

N é v :.........................................................................Éle tko r:.................... Nem:

C ím :.......................................................................................................................

Szül. idő: ................ A vizsgálat időpontja:.................... A felmérő aláírása:

M egjegyzések:.....................................................................................................

Kérjük, hogy pontosan tartsa be a kézikönyv instrukcióit!

*ln: Pedagógiai Analízis és Curriculum... Szerk.: Kedl Márta-Lányiné Engelmayer Ágnes.

ELTE-BGGYFK, Budapest, 2000.
r

244 Dr. H.C. G ünzburg

Név: Kor:

SZOCIÁLIS FELMÉRÉS
 S/P-A-C 1 ŰRLAP 245

1. Kenyeret, süteményt fog a kezébe, megtartja és megeszi

2. Kanállal eszik
3. Csészéből vagy pohárból iszik
4. Sűrű, pépes étellel telt kanalat felemel anélkül, hogy a tartalmát kiöntené
5. Sűrű, pépes étellel megtölti a kanalát, és felemeü anélkül, hogy a tartalmát
kiöntené
6. Folyékony étellel megtölti és emeli a kanalat anélkül, hogy túl sokat
kilöttyintene
7. A folyadékkal félig töltött csészét/poharat felemeli, de a tartalmát kilöttyinti
8. A félig teli csészét/poharat felemeü anélkül, hogy a tartalmát kilöttyintené
9. A majdnem teli csészét/poharat felemeü, de a tartalmát kilöttyinti
10. A majdnem teü csészét/poharat felemeü anélkül, hogy a tartalmát kilöttyintené
11. A majdnem teü csészét/poharat fél kézzel emeü fel anélkül, hogy a tartalmát
kilöttyintené
12. A csészét/poharat a szájától az asztalhoz viszi anélkül, hogy a tartalmát
kilöttyintené
13. Az előkészített ételt a villára teszi
14. Kanállal és villával eszik
15. A kést kenésre használja
16. Evéshez kést használ
17. Tisztán és folyamatosan eszik, felesleges megszakítás nélkül
18. A tálból ételt vesz magának
19. Gondoskodik az ital ízesítéséről, és megfelelően bánik az ízesítőkkel
20. Gondoskodik étele ízesítéséről, és helyesen bánik az ízesítőkkel
X .l. Saját elhatározása szerint fogyaszt napközben folyadékot
X.2. Maga választ a különböző ételek közül
246 Dr. H.C. Günzburg

Mozgáskészség
21. Bútorokba kapaszkodva jár
22. Hosszabb távolságot tesz meg kapaszkodva
23. Néhány önálló lépést tesz
24. Hosszabb távolságot tesz meg
25. Fel- és lelép
26. Néhány lépést (botladozva) fut
27. Fel-alá járkál, fut
28. Nagyobb távolságot fut (botladozva)
29. Járás közben fordulatot tesz
30. Néhány lépcsőfokot felmegy
31. Néhány lépcsőfokot lemegy
32. Utánlépéssel megy fel a lépcsőn
33. Utánlépéssel megy le a lépcsőn
34. Váltott lábbal megy fel a lépcsőn
35. Váltott lábbal megy le a lépcsőn
36. Másféle lépcsőn is közlekedik
37. Helyváltoztatás közben akadályokat kikerül
38. Siet
39. Különböző lépcsőkön fel- és lemegy
40. Létrát használ, és csak egy kézzel kapaszkodik
X.3. Úgy dönt, hogy elhoz egy nehezen elérhető helyen lévő dolgot
X.4. Úgy dönt, hogy felderíti a környezetét

Tisztaság
41. Reagál arra, hogy pelenkája nedves, piszkos, száraz
42. Nappal szabályozza a hólyagműködését
43. Jelzi szükségleteit, és felismeri a toalettet
44. Megül a WC-n
45. Szükségletének elvégzését követően segít a megtisztításban
46. A WC használata előtt lehúzza, ill. felemeli a felső ruházatát
47. Rendbe hozza a ruháját, miután a WC-t használta
48. A toalett használata előtt lehúzza a fehérneműjét
49. Felhúzza az alsóneműjét, miután használta a WC-t
50. Tisztában van a toalett-helyzet „technikai” oldalával
51. Elkerüli, hogy magát és a toalettet összepiszkítsa
 S/P-A-C 1 ŰRLAP 247

52. Megmossa a kezét

53. Szappannal mossa meg a kezét
54. Elveszi a szappant, és használat után visszateszi
55. Leöblíti a szappant és meg törli a kezét
56. A vízcsappal szabályozni tudja a vízsugarat
57. Mosdókesztyűt vesz elő és megmossa az arcát
58. Előveszi a fogkrémet és a fogkefét, és helyesen bánik velük
59. Megmossa a fogát
60. Rendbe hozza magát, mielőtt a toalettet elhagyná
X.5. A napirend szerinti kézmosásokon kívül saját magától is kezet mos
X.6. A megszokott napirendi pontokon kívül, magától megmossa az arcát

Öltözködés
61. Együttműködik
62. Leveszi a cipőjét
63. Zoknit/harisnyát lehúz
64. Az alsónadrágját és a trikóját leveti
65. Pulóvert vagy inget levesz
66. A kardigánját, zakóját leveszi
67. A lábát a cipőbe bújtatja
68. Zoknit/harisnyát húz a lábára
69. Alsónadrágot és trikót felvesz
70. Pulóvert vagy inget felvesz
71. Kabátot vagy dzsekit felvesz
72. A zipzárt lehúzza
73. A ruháj át kigombolja
74. A gombot a megfelelő gomblyukkal párosítja
75. A zipzárt felhúzza
76. Begombolja a gombokat
77. A cipőjét előveszi, felhúzza, lehúzza és elteszi
78. A zoknit, harisnyát előveszi, felhúzza, leveszi, és a helyére teszi
79. Az alsónadrágot, trikót előveszi, felhúzza, leveti, és a helyére teszi
80. A kabátot, dzsekit előveszi, felhúzza, leveszi, és a helyére teszi
X.7. A szokott napirendi pontokon kívül magától úgy dönt, hogy levet valamilyen
ruhadarabot
X.8. A szokásos napirendi pontokon kívül úgy dönt, hogy felvesz valamilyen
ruhadarabot
248 D r . H .C . G ü n z b u r g

KOMMUNIKÁCIÓ

Non-verbális kommunikáció
81. Rámutat olyan tárgyakra, amelyek kb. kartávolságra vannak
82. Követi a mutatóujjat
83. Rámutat a kissé távolabb lévő tárgyakra
84. Képről tárgyakat felismer
85. Kívánságait mimikával, gesztussal fejezi ki
86. Gesztusokra reagál
87. Fényképről személyeket felismer
88. Felismeri magát fényképről
89. Kéz-, láb- vagy fejmozgással reagál a zenére
90. Egész testével reagál a zenére
91. Színeket egymáshoz rendel
92. Felismeri az otthoni zörejeket
93. Felismeri az „otthoni illatokat”
94. Felismeri az „otthoni ízeket”
95. Felismeri az „otthoni taktilis ingereket”
96. Játékos mozgásokat utánoz
97. Ecsettel fest
98. Embert rajzol
99. „Házat” rajzol
100. Bevonódik vizuális ingeren alapuló, humoros szituációkba
X.9. Szaglás, ízlelés, tapintás alapján választ
X. 10. Testhelyzetét vagy a környezetet megváltoztatja, hogy jobban lásson, halljon stb.

Kifej ezőkészség
101. Magánhangzókat érthetően utánoz
102. Mássalhangzókat utánoz
103. Szótagokat utánoz
104. Szavakat érthetően utánoz
 S/P-A-C 1 ŰRLAP 249

105. Tárgyakat megnevez

106. Képről nevez meg tárgyakat
107. Érthetően kiejt 12 szót
108. Használati tárgyak rendeltetését ismeri
109. Kétszavas szómagyarázatot ad
110. Nyelvtanilag helyes, két-három szavas mondatokat használ
111. Személyes és mutató névmásokat használ
112. Ruhadarabokat érthetően megnevez
113. Érthetően megnevezi az otthoni környezet néhány tárgyát
114. Élelmiszereket érthetően megnevez
115. Érthetően kiejt olyan szavakat, melyek az otthonon kívüli tárgyakra
vonatkoznak
116. Megmondja a teljes nevét és az életkorát
117. Mechanikusan elszámlál 20-ig
118. 5-ös körben tárgyakat megszámlál
119. Megmondja a teljes címét
120. Megnevez négy színt
X .ll. Saját kezdeményezésből ad információt, mesél stb.
X.12. Beszélgetést folytat

SZOCIALIZÁCIÓ

Beszédértés
121. Megnevezésre feüsmer néhány jelentősen különböző tárgyat a szobában
122. Megnevezésre felismer néhány hasonló tárgyat a szobában
123. Megnevezésre megmutatja egy-két főbb testrészét
124. Megnevezett főbb testrészeket másokon felismer
125. Megnevezésre felismer néhány ruhadarabot
126. Megnevezésre feüsmer néhány használati tárgyat
127. Feüsmer ételeket jelentő szavakat
128. Feüsmer az otthonon kívüü tárgyakra vonatkozó szavakat
250 Dr. H.C. G ünzburg

129. Képről felismer megnevezett tárgyakat

130. Cselekvést ismer fel képről
131. A személyes névmás ragozott alakjait differenciálja
132. Felismer nagyságra, méretre vonatkozó szavakat
133. Felismer egyéb, nem nagyságra vonatkozó mellékneveket
134. Megnevezésre megmutatja egy-két kisebb testrészét
135. Megnevezett kisebb testrészeket másokon felismer
136. Megnevezett színt megmutat
137. Megérti a viszonyszavakat tartalmazó utasításokat
138. Megérti az igéket tartalmazó utasításokat
139. Összetett utasításokat megért
140. Megfelelően viszonyul olyan szituációkhoz, melyben szóbeli humor van
X.13. Beszélgetésekből és hallomásból szerzett információkat használ
X.14. Rádióból, televízióból stb. szerzett információt használ fel
141. Szemkontaktust felvesz, fenntart
142. Megmutatja a saját tulajdonát vagy kéri, hogy nézzék meg
143. Személyeket felismer
144. Autoritást képviselő személyek barátságos közeledését elfogadja
145. Szívesen csatlakozik közös énekléshez stb., és kis ideig részt vesz benne
146. Ismeri a háztartási és a személyes tárgyak szokásos tárolási helyét
147. Kérésre látótávolságán belül lévő tárgyakat odahoz, elvisz
148. Kérésre látótávolságon kívüli tárgyakat odahoz, elvisz
149. Házimunkában segít
150. Elismeri mások tulajdon iránti igényét
151. Szívesen fogad el barátságos testi kontaktust a csoportjának tagjaitól
152. Csoportjának tagjaival barátságos testkontaktust tart fenn
153. Tulajdonát megosztja másokkal
154. Segít bútorokat elhúzni, eltolni
155. Segít olyan házimunkákban, melyek oldalra haladást kívánnak
156. Olyan házimunkákban segít, melyek hátrafelé lépést kívánnak
157. Felismeri embercsoportok közös ismertetőjegyeit
158. Sorban áll és vár, míg sorra kerül
159. Egyszerű házimunkákat végez, hogy másoknak segítsen
160. Bonyolultabb feladatot lát el, hogy másoknak segítsen
X.15. Időről időre elhatározza, hogy olyan munkában segít, mely nem tartozik a
mindennapi kötelességei közé
X.16. Elhatározza, hogy szociális készséget kívánó szituációkban aktívan részt vesz
 S/P-A-C 1 ŰRLAP 251

TEVÉKENYSÉG

Finommotorika
161. Megtartja a kalapácsot és „kalapál”
162. Célba talál a kalapáccsal
163. Tartókba tárgyakat tesz be és vesz ki
164. Tárgyakat kicsomagol
165. Leveszi dobozok, tartók tetejét
166. Lapoz
167. Tartja a ceruzát és rajzol a papírra
168. Utánzással függőleges vonalakat rajzol
169. Tárgyakat egymásba rak
170. Apró tárgyakat a helyükre tesz
171. Oldalanként lapoz különféle nyomtatványokat
172. Vízszintes vonalakat és köröket rajzol utánzással
173. Folyadékot önt át egyik edényből a másikba
174. Dobozok tetejét becsukja
175. Az ajtót kinyitja és becsukja
176. Mindkét kezét használva rak össze tárgyakat
177. Papírt, törölközőt, szalvétát stb. összehajt
178. Sűrű ételt az asztalhoz visz
179. Az ollóval rövid vágásokat végez
180. Ollóval vág
X.17. Elhatározza, hogy olyan tevékenységbe kezd, ami „egymásba rakást” igényel
X.18. Saját elhatározásából, megfelelő módon használja a kapcsolókat

Nagymozgás
181. Ülő helyzetben eltol magától egy labdát
182. Álló helyzetben tolja a labdát
183. Álló helyzetbe emelkedik
184. Leguggol, és ismét feláll
252 Dr. H.C. G ünzburg

185. Letérdel, és ismét feláll

186. Talajon fekvő, alacsony akadályon átlép
187. Egyhelyben szökdel
188. Leugrik a legalsó lépcsőfokról
189. Megrúg egy nagy labdát
190. Járását nagyobb talaj szint-változáshoz igazítja
191. Lábujjhegyre áll
192. Felül az ágyban, odaül az asztalhoz
193. Lehajol és felegyenesedik
194. Többször egymás után belerúg egy labdába
195. Megcélozza a labdát, és erősen megrúgja
196. Előrenyújtott karjai és felsőteste között kapja el a labdát
197. Lábujjhegyen végigmegy a szobán
198. Fél lábon áll
199. Két kézzel kapja el a labdát
200. Megállítja a felé haladó labdát
X.19. Elhatározza, hogy labdával játszik
X.20. Elhatározza, hogy olyan tevékenységet folytat a szabadban, amely mozgást
igényel

----------- SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉS --------------

I. ÖNÁLLÓSÁG AZ ÖNKISZOLGÁLÁSBAN
1.........................................................................................
2 ............................................................... ;...............
3. Szükség van a végeredmény ellenőrzésére...
4
5

II. SZOKÁSOK
1.........................................................................................
2 .............................................................
3. Nem visszataszító, de furcsa szokások...
4......................................................................................
 S/P-A-C 1 ŰRLAP 253

III. ÖNKONTROLL
1.........................................................................................
2.....................................................................................
3. Ingerlékeny, rövid ideig tartó dühkitörések, stb.
4
5

IV. SZEXUALITÁS
1........................................................................................
2.............................................................
254 Dr. H.C. Günzburg

3. Vannak zavaró szexuális szokásai, de „diszkrét” módon kezeli okét...

4 ...................................................
5

V. KOMMUNIKÁCIÓ-KÉSZSÉG
1.........................................................................................
2 .............................................................................................................
3. Kérdésekre válaszol és néha valamit közöl...
4
5

VI. KAPCSOLATKÉSZSÉG
1.........................................................................................
2 .............................................................................................................
3. Reagál a közeledésre...
4
5

VII. MEGBÍZHATÓSÁG
1.........................................................................................
2 .....................................................................................:......................
3. Alkalmanként eltulaj donítj a mások tárgyait...
4
5

VIII. VISELKEDÉS IDEGENEKKEL

1.........................................................................................
2 .............................................................................................................
3. Enyhén zavaró viselkedés...
4......................................................................................
 S/P-A-C 1 ŰRLAP 255

IX. TÁRSAKHOZ VALÓ VISZONY

1.........................................................................................
2 ...................................................................................................
3. Magányos - magába zárkózó...
4
5

X. EGYÜTTMŰKÖDÉS
1.........................................................................................
2 ........................................................................................................
3. Kerüli az együttműködést...
4
5

XI. VISELKEDÉS VAGYONTÁRGYAKKAL

1.........................................................................................
2 ...................................................................................................
3. Általában nem okoz problémát, de vannak alkalmi „botlásai”...
4
5

XII. FOGLALKOZTATHATÓSÁG
1.........................................................................................
2 ...................................................................................................
3. A megkívánt tevékenységben részt vesz, de csak megszakításokkal...
4
256 Dr. H.C. G ünzburg

Testi fogyatékosságok:
Bénulás:
□ Súlyos □ Közepes □ Enyhe □ Nincs

Egyéb mozgássériilés: ..........................

Leírás:.......................................................

Látás:
□ Súlyosan sérült. □ Közepesen sérült □ Enyhén sérült □ Ép

Hallás:
□ Súlyosan sérült. □ Közepesen sérült □ Enyhén sérült □ Ép

Beszédkészség:
□ Súlyosan sérült. □ Közepesen sérült □ Enyhén sérült □ Ép

Gyógyszerek
(Kérjük sorolja fel a rendszeresen szedett gyógyszerek nevét!)

Egyéb fogyatékosságok:
Epilepszia:
□ Súlyos □ Közepes □ Enyhe □ Nincs

Megjelenés:
□ Bizarr □ Elfogadható □ Normális

Megjegyzések:

A pontozáshoz mindig használjuk a P-A-C kézikönyvben található

kritériumokat és magyarázatokat!
 s
P edagógiai A nalízis
PAC
2
és C urriculum

A SZOCIÁLIS ÉS A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS MÉRÉSÉRE

ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKNÉL

KÉZIKÖNYV S/P-A-C 2 - a szociális és személyi­

ségfejlődés mérésére súlyos értelmi
fogyatékos személyeknél

ŰRLAP

Dr. H.C. Günzburg: P-A-C Manual, 5. Ed. 1977. Lefordított rész: II. kötet p 65-109.
Fordította: Weeber István, Budapest 1994. The Hungarian translation was financed by the EC. in
the framework of the TEMPUS Project JEP No.01403 in 1994. A fordítás az EK anyagi támo­
gatásával készült a JEP 01403 sz. TEMPUS projekt keretében 1994-ben.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 259

AZ S/P-A-C 2
Ezt a változatot a fogyatékos emberek speciális csoportjának, a súlyos értelmi
fogyatékos felnőtteknek a tanulási és gyakorlási szükségleteire dolgoztuk ki. A
kitűzött tanulási célok szerénynek tűnhetnek a korábbi P-A-C változatok /P-A-C 1
és P-A-C 2/ szintjéhez képest, de tekintve a súlyos értelmi fogyatékosok /IQ 0-39/
keskeny intelligencia sávját az elvárások így is meglehetősen magasak. E változat
még a középsúlyos értelmi fogyatékosok alsó határeseteinek /IQ 40-54/ is meg­
felelő szint, mert sokan közülük nem részesültek olyan nevelésben, amely lehetővé
tenné, hogy az S/P-A-C 2 szintjét meghaladják.
Az S/P-A-C 2-ben felsorolt készségek súlyos értelmi fogyatékos felnőttek
esetében is elsajátíthatók. Gyakran teljesen a segítők vagy a szülők erőfeszítésétől
függ, hogy az S/P-A-C 2-ben szereplő készségek elsajátíttatása mellett biztosí­
tanak-e folyamatosan lehetőséget ezek gyakorlására is. A felmérés ezért nem
pusztán annak a megállapítása, hogy az illető az adott készséget elsajátította-e vagy
nem, hanem azt is meg kell vizsgálnunk, hogy van-e alkalma és kap-e ösztönzést a
tanulásra. Mivel a súlyos értelmi fogyatékosnak minősített emberekről általában azt
gondoljuk, hogy nem tudnak kompetenssé válni bizonyos területeken, ezért sokszor
nem segítjük őket megfelelően és következetesen olyan jártasságok megszerzé­
sében, amelyekre képesek lennének.
Az S/P-A-C 2 tételei fejlesztési célokat jelentenek, nem pedig az „elfogadható”
és „elfogadhatatlan” teljesítmény-szintek leírásai. A P-A-C-módszemek ez mindig
is alapelve volt, de az S/P-A-C 2 változatban e megközeh'tés még hangsúlyosabb.
Az egyes tételeket egy-egy „tökéletesen elsajátított” készségnek kell tekintenünk,
amelyet a vizsgált személynek bizonyos kompetenciával kell végrehajtania /a
kritériumok szerint/ és a kevésbé elfogadható megoldásra nem adunk pontot (de
v.ö. a P-A-C 1 leírásával, a fél pontokról szóló résszel).

A KÉSZSÉGEK SORRENDJE
A részterületeken a készségek hasznossági sorrendben állnak, nem nehézségi fokok
szerint. A középponthoz közel álló készségek a legfontosabbak abból a szem­
pontból, hogy a súlyos értelmi fogyatékos embert jobban elfogadja környezete és
kevésbé legyen ráutalt. A periférián levő tételek sok esetben csak az alapkészség
részletesebb kidolgozásai, melyek az illetőt még elfogadhatóbbá teszik.
260 D r . H .C . G ij n z b u r g

Az S/P-A-C 2-ben új technikát vezetünk be: különbséget teszünk „kiváltott” és

„spontán” cselekvések között. Minden részterület első öt készsége kiváltott
cselekvés /az ábrán is látható/, míg az utolsó öt tétel spontán cselekvés. A kiváltott
cselekvések azok, amelyek végrehajtásához a súlyos értelmi fogyatékos embernek
általában szóbeli vagy manuális segítségre van szüksége, melyet más ember vagy a
helyzet nyújt a cselekvés megkezdése előtt. A késztetés lehet figyelmeztetés,
emlékeztetés, valamilyen jelzés a cselekvés elkezdésére /pl. fogkefe vagy fésű
kiosztása/, sőt még a mintakövetési szokás is. Mindezeket a cselekvéseket - még ha
a kritériumoknak megfelelőek is, és ezért pontot érdemelnek - nem hajtaná végre a
súlyos értelmi fogyatékos ember valaki más vagy valamilyen körülmény ösztönző
hatása nélkül.
Spontán cselekvésnek nevezzük azokat, melyeket az értelmi fogyatékos személy
saját elhatározásából és akaratából hajt végre, tehát választás és döntés eredménye.
Bár gyakran nem lehet éles határvonalat húzni a kétféle cselekvés között, a
legfontosabb szempont mégis az, hogy a vizsgált személy az adott cselekvést
rendszeresen, önszántából végzi-e és figyelmeztetés nélkül be is fejezi-e.
Néhány spontán cselekvés egyszerűen valamelyik kiváltott cselekvés ismétlése,
mert - nyilvánvalóan - „magasabb” pontszámot jelent a figyelmeztetés nélkül
végrehajtott cselekedet. Ebben az esetben az adott készség a kiváltott cselekvések
sávjában is pon tot érdemel, bár a vizsgált szem ély m agasabb szinten is teljesítette.
Ám vannak „új” készségek, melyek végrehajtása valamilyen döntést kíván, ezért a
spontán cselekvések közé tartoznak.
A spontán cselekvések „X” kategóriája meglehetősen magas kompetencia
szintet jelent, így valószínűleg túlzás lenne magas pontszámot vagy egy-két
részterületnél több helyen eredményt elvárni tekintve a súlyos értelmi fogyatékos
felnőttek komoly korlátait. Mindamellett tudnunk kell, hogy az itt elért eredmények
feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az értelmi fogyatékos
emberek „perszonalizáció”-jának átfogó célkitűzéséhez.

PONTOZÁSI KRITÉRIUMOK
Úgy gondoltuk, hogy a sok korlátozó tényező, mely a súlyos értelmi fogyatékos
felnőttek lehetőségeit behatárolja /fizikai adottságok és környezeti korlátok/
majdhogynem lehetetlenné teszi az általánosan alkalmazható - nehézségi fokokon
alapuló - kritériumok kidolgozását. Vegyük például az öltözködést és a cipőhúzást.
Néhány intézetben olyan speciálisan tervezett ruhák vannak, amelyek nagy
mértékben megkönnyítik az öltözködést, míg más helyeken hagyományos ruhákat
 S/F-A-C 2 KÉZIKÖNYV 261

használnak, melyeket nehéz felvenni és rendezetten viselni. Nincsen értelme

kevesebb pontot adni egy rendes külsejű súlyos értelmi fogyatékos személynek az
első intézetben csak azért, mert az öltözködési elvárások túlságosan alacsonyak a
második hely gombolási és cipzározási követelményéhez képest.
Fogadjuk tehát el pontozási alapelvként, hogy a vizsgált személynek a feladatot
a helyi feltételek és követelmények szintjéhez mérten kell teljesítenie. Pontot akkor
adhatunk, ha a teljesítmény olyan mértékben kielégítő, amennyire a körülmények
lehetővé teszik és a környezet megkívánja.
Ebben az összefüggésben az a fontos, hogy tanulási lehetőséget biztosítsunk,
bíztassuk és irányítással segítsük a vizsgált személyt. Ettől függnek az elért pontok,
valamint sokkal fontosabb, hogy a feladatot jól és rendszeresen el tudja végezni,
mint hogy megpróbáljunk pontosan meghatározott, ám mesterséges követelménye­
ket felállítani, melyek teljesítése az embereket egyforma viselkedésre kény­
szerítené. /Jó példa erre a mosakodás, fürdés, lábmosás stb. gyakorisága, amiben,
úgy tűnik, lehetetlenség általános normákat meghatározni./

:I: ÖNKISZOLGÁLÁS

Étkezési szokások

1. Kanállal ehető ételekhez sikeresen használ kanalat a

Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a vizsgált személy a megfelelően előkészített ételt
a kezében tartott kanállal el tudja fogyasztani. Segítséget kaphat abban, hogy a
kanalat a kezébe adjuk, és időnként szóban bíztatjuk a folytatásra. Mindemellett a
pontot megadjuk, ha a kanalat nagyjából helyesen használja.

2. Csészéből és pohárból iszik b

Ezt a pontot akkor értékelhetjük, ha a vizsgált személy a csészét vagy poharat egy
kezében tartva nagyobb kilötyögtetés nélkül tud inni. Bíztatásra még szükség lehet
és balesetek előfordulhatnak. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az étkezések
idején mindig legyen kéznél valamilyen innivaló.
262 D r . H .C . G ü n z b u r g

3. Elég ügyesen eszik zaj és nyáladzás nélkül c

Ha az étkezés módja nem feltűnést keltő, úgy akkor is értékeljük ezt a pontot, ha az
ételt ki kell tálalni vagy elő kell készíteni. Nem feltétel a 2. pontban elért eredmény,
viszont egyszerűen az 1-es pont teljesítése alapján megadhatjuk a pontot, ha az
étkezés módja megfelelő.

4. Nehézség nélkül használ villát d

Ehhez a feladathoz az ételt előzetesen előkészíthetjük és felvághatjuk, de a vizsgált
személynek képesnek kell lennie a villa helyes használatára. Az evés lehet némileg
rendetlen ennél a pontnál. Gesztusokkal vagy szavakkal való bíztatás, sőt a villa
kézbe adása is megengedhető, mindez nem befolyásolja az értékelést.

5. Képes a villa és a kés összehangolt használatára e

Ez a tétel akkor értékelhető, ha mindkét evőeszközt biztosan és helyesen tartja, és
együtt használja őket. Itt nincs arra szükség, hogy a kést vágásra és kenésre is
használja. Időnként kaphat bíztatást, és a rendetlen evés sem akadálya a pont
megadásának. Ha ez a tétel értékelhető, akkor a legtöbb esetben a 4-es és az 1-es
pontot is megadhatjuk.

***

XI.Csészéből/pohárból segítség nélkül iszik és az italból tölt magának I

Ez m agasabb szint, mint a 2-es pontnál. A követelmény az, hogy a vizsgált szem ély
ne csak önálló ivásra legyen képes, hanem arra is, hogy a kancsóból töltsön
anélkül, hogy a folyadékot kilötyögtetné. Ennél a tételnél a hangsúly a kezdem énye­
zőkészségen van, hogy önszántából lássa el m agát innivalóval anélkül, hogy fig ye l­
meztetnék. Ha értékelhető' ez a pont, akkor a 2-es pontot is besatírozhatjuk.

X2. Rendszeresen és gyakorlottan használja a kést és a villát II

Ez a pont nagyon hasonlít az 5-öshöz, de a kés és a villa helyes tartásának és m eg­
felelő' használatának (pl. vágás, kenés, a villával történ ő fölszúrás és azon tartás)
készségét is m agában foglalja. A vizsgált szem élyt semmilyen módon nem bíztat­
hatjuk sem szóban, sem gesztusokkal. Ha ez a tétel megadható, az 5 -őst is satíroz­
zuk be.
 S/P-A-C2 KÉZIKÖNYV 263

X3. Az asztalról a szennyeződést eltakarítja III

A vizsgált szem élynek észre kell vennie, hogy étel, kenyérmorzsa, folyadék stb.
került az asztalra —azaz környezete piszkos. Saját elhatározásából kell elővennie a
szükséges tisztítóeszközöket és letakarítani a szennyezó'dést a fogások között illetve
az étkezés után.

X4. Maga választ ételt és megfelelő adagokat tesz a tányérra IV

Ez a po n t valóban igen m agas szintet jelent. Előfeltétele, hogy az étel ne kiadagolva
kerüljön az asztalra és legyen kitéve választék zöldségből, burgonyából stb. az
asztalon. A vizsgált szem élynek képesnek kell lennie arra, hogy önmaga döntse el,
melyik ételből szeretne enni és mennyit tud elfogyasztani.

X5. Megfelelően választ az asztalon lévő fűszerekből, mártásokból V

Mindig kell sónak, paprikának és m ártásoknak lennie az asztalon, hogy legyen
lehetőség a választásra. Ha alkalom adódik, külön tartóban szolgáljuk fe l a szaftot,
a desszert-öntetet vagy egyéb szószt. Figyeljünk rá, hogy ezeket a választható étele­
ket ne tegyük a tányérra! A pontot akkor értékelhetjük, ha a vizsgált szem ély m egfe­
lelő adagokat vesz magának, illetve a folyékony ételekből helyes mennyiségeket önt.

Mozgáskészség

6. Le és fel tud menni a lépcsőn egyik kezében valamit hordozva a

A vizsgált személytől - tekintve, hogy felnőtt korú - elvárhatjuk, hogy nehézség
nélkül fel és le tudjon menni a lépcsőn. Azt, hogy milyen mozgással teszi, (pl. egy
lábbal vagy váltott lábbal lép, közben kapaszkodik-e vagy nem) nem kell
figyelembe venni, de felnőtt korára már tudnia kell valamit vinni az egyik kezében
anélkül, hogy ez nehézséget okozna. A tárgy lehet ruhadarab vagy egy vezeték
nélküli táskarádió. Nem szükséges, hogy nagy legyen, viszont olyasvalamit
válasszunk, amit a háztartásban szokás lépcsőn fel- és levinni.

7. Fél órát sétál leülés nélkül b

Ez a feladat felhívja a figyelmet arra, hogy a súlyos fogyatékos embereknek
szükségük van testmozgásra, amit biztosítanunk kell számukra. A vizsgált
személynek megengedhetjük, hogy rövid pihenőre megálljon, de ha minden adandó
alkalommal leül, akkor nem lehetünk biztosak benne, hogy részt tud venni olyan
komolyabb feladatokban, mint a bevásárlás vagy szórakoztató programok.
264 Dr. H.C. G ünzburg

8. Otthoni környezetben meghatározott helyeket megtalál c

(pl. konyha, hálószoba stb.)
Ez a pont a helyismeretet és az utasítások megértését teszteli. Akkor értékelhetjük,
ha a vizsgált személy üzenet átadásával vagy más feladattal megbízva a közvetlen
környezetében megtalál bizonyos helyeket (szobát, kertet stb). Az „otthoni kör­
nyezet” kifejezést azért hangsúlyozzuk, hogy megjelöljük a terület nagyságát,
amely ennek a tételnek az értékeléséhez szükséges. A terület ne legyen nagyobb
egy átlagos otthon méreténél.

9. Közeli helyekre (pl. szomszédba) odatalál anélkül, hogy eltévedne d

Ez a 8. pont továbbfejlesztése. Olyan területekre terjed ki, amelyek az otthonon
kívül vannak, de még elég közel ahhoz, hogy a közvetlen környékhez tartozzanak.
A vizsgált személynek elég otthonosnak kell lennie ezeken a területeken, hogy
kisebb kiruccanásokra elengedjék és nehézség nélkül térjen vissza.

10. Megfelelő óvintézkedéseket tesz, ha vizes padlóval e

vagy veszélyes útfelülettel találkozik
Ez a pont némi kezdeményezőkészséget kíván a vizsgált személy részéről, akinek
szokatlan körülmények közé kerülve óvintézkedéseket kell tennie. A cselekvés
megindítója ebben az esetben maga a jelenség - vagyis az egyenetlen útfelület vagy
a többi ember óvatos közlekedésének látványa.

* 1 ric

X6. Nehézség nélkül átjut különböző (lengő, forgó, automatikus stb.) I

típusú ajtókon
A súlyos fogyatékosok jó l ismert testi nehézkessége problém ássá teszi, hogy a
m egszokottól eltérő ajtókon is gond nélkül át tudjanak jutni. Nyilvánvaló, hogy
helyenként nehéz ilyen ajtót találni. Az értékelhetőséghez nincs is szükség arra,
hogy a vizsgált szem ély két vagy három fajta problematikus ajtón át tudjon jutni.
Amennyiben egyet megtanult sikeresen, kisebb balesetek nélkül kezelni, és az ajtó
igényel némi m anipulációs készséget - egy gomb megnyomását vagy egy kis
határozottságot - a pon tot megadhatjuk.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 265

X7. Zsúfolt utcán közlekedik anélkül, hogy másoknak ütközne II

A vizsgált szem élynek ism ét bizonyos mértékű önkontrollt és kezdem ényezőkészséget
kell mutatnia ahhoz, hogy a pon tot megkaphassa. A feladat értékeléséhez lehetősé­
get kell biztosítani arra, hogy egyedül sétáljon a város zsúfolt utcáin.

X8. Elhatározza, hogy elmegy közeli helyekre III

járműforgalomtól mentes útvonalon
Ez a tétel akkor értékelhető, ha képes m egtalálni az utat két-három, otthonához
közeli üzlethez vagy barátjához. Saját magának kell eldöntenie, hogy elm egy-e vagy
nem, és hogy hová akar menni. Nem szabad küldeni. A helyi körülményektől
függően átmehet az utcák túloldalára, amennyiben a járm űforgalom kicsi vagy
egyáltalán nincs.

X9. Elhatározza, hogy elmegy közeli helyekre IV

járműforgalmat is érintő útvonalon
Ez a tétel mindenben m egegyezik az előzővel, kivéve, hogy m agasabb szintet jelent,
mivel a vizsgált személynek meg kell küzdenie a járm űforgalom m al is. Nem
szükséges túl nagy forgalom, d e annyi mindenképpen, ami m ár odafigyelést igényel.
Ha ezt a pontot megadjuk, az X8-as tételt is satírozzuk be.

X10. Fél órás vagy hosszabb sétákat tesz egyedül (álldogálások nélkül) V
Ez a pon t akkor értékelhető, ha a vizsgált szem ély döntésképes abban, hogy m eg­
határozott szándékkal elinduljon-e valahová. Ha megszökik, de bizonyos céllal
m egy el, m egkaphatja a pontot, ám ha csak elcsavarog, akkor nem.

WC-használat
11. WC-re vitel után elfogadható időn belül reagál a
Ez a tétel teljesen független attól, hogy a viszgált személy milyen fokon szoba­
tiszta. Akkor értékelhető pozitívan, ha világosan felismeri a WC-re menetel célját,
és a WC-re helyezéstől számított tíz percen belül igyekszik elvégezni a dolgát.

12. Kontrollálja a szükségleteit b

Ez a pont akkor adható meg, ha napközben többé-kevésbé mentes a „balesetektől”,
megvárja, amíg elviszik a WC-re vagy jelzi, amikor menni akar. Ha nincsenek
„balesetei”, automatikusan megkapja a pontot.
266 D r . H .C . G ü n z b u r g

13. A WC használatakor - a szükséges mértékig - le tud vetkőzni c

Bár úgy tűnik, hogy ez a tétel inkább az öltözködéssel kapcsolatos részbe tartozik,
itt a hangsúly azon van, hogy az értelmi fogyatékos személy asszociál-e a levet-
kőzés szükségességére, amikor a WC-re ér, és ennek megfelelően magától cselek­
szik-e. Csak abban az esetben adjuk meg a pontot, ha mindkét funkció - székelés és
vizelés - esetében levetkőzik. Ha az adott funkcióhoz szükséges mértéknél jobban
levetkőzik, a pontot attól még megadjuk. Ennél a tételnél nem annyira a vetkőzés
készsége a hangsúlyos (ebben segítség is adható), inkább az, hogy felismeri-e, mit
kell tennie, és megpróbál-e aszerint cselekedni.

14. A WC használata után rendbe tudja hozni a ruházatát d

Ez a pont ismét arra vonatkozik, hogy a vizsgált személy tudatában van-e annak,
hogy a WC-t rendbe tett ruházattal kell elhagynia, és tesz-e valamilyen erőfeszítést
ennek érdekében. Csak akkor értékeljük, ha egyértelmű, hogy maga a környezet (a
WC) és a tevékenység (székelés vagy vizelés) elégséges volt ahhoz, hogy kiváltsa a
„ruha megigazítása” cselekvéssort a vizsgált személynél. Ez esetben megadjuk a
pontot még akkor is, ha a teljesítmény nem a legjobb, és a helyes végrehajtáshoz
segítséget kell adnunk. A ruházat rendbe tételének - amennyiben lehetséges - a
WC területén belül kell megtörténnie. Indirekt verbális segítséget adhatunk, pl:
„Nem felejtett el valamit?” vagy „Még nem készült el teljesen!”.

15. Le tudja húzni a WC-t és megtisztítja, mielőtt elhagyja e

Ez, természetesen, rendkívül egyszerű tétel. Azzal a céllal tettük be a sorba, hogy a
WC használat gyakorlásának részévé váljon a WC lehúzás és az érkezéskor talált
állapot visszaállítása. A tételt akkor értékeljük, ha a vizsgált személy indirekt
verbális segítség vagy gesztus - pl. a lehúzó kar ill. gomb felé biccentés vagy az
egyszerű „Mi jön most?” kérdés - hatására cselekszik. Nem értékeljük, ha a WC-t
csak direkt utasításra húzza le.

***

X11. Szükség esetén maga keresi fel a WC-t I

Ezt a pon tot akkor adhatjuk meg, ha a vizsgált szem ély napközben szobatiszta és
szükség esetén felkeresi a WC-t anélkül, hogy figyelmeztetnék, vagy hogy a
napirend része lenne. Ha teljesíti ezt a tételt, akkor a 12. pontot is satírozzuk be.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 267

X12. A WC használata után automatikusan megigazítja a ruháját II

Ez a tétel csak annyiban tér el a 14. ponttól, hogy a ruha m egigazítása m agától
értetó'cló'en, figyelm eztetés nélkül történik. Ha a slicc nyitva m arad vagy a szoknya
nincs teljesen visszahúzva, a pontot nem lehet megadni. Ha m egadtuk ezt a pontot,
akkor a 14-est is satírozzuk be.

X13. Helyesen használja a WC-papírt III

E tétel értékelése eló'tt m eg kell győződnünk arról, hogy mindig van-e elegendő
mennyiségű nedvszívó W C-papír a WC-ben. Akkor adjuk meg a pontot, ha a ruhára
nem kerül széklet, és nem kell segítséget adnunk. Lényegtelen, hogy mennyi p apírt
használ el.

X14. Magára zárja, kinyitja, lehúzza a WC-t IV

és maga után rendet tesz, mielőtt elhagyja
E pont és a 15-ös között ismét csak az automatikus cselekvés a különbség, leg­
alábbis ami a W C lehúzását illeti. Lehetőséget kell biztosítani a W C ajtajának b e­
zárására, és a vizsgált szem élynek követnie kell a m egszokott rendet anélkül, hogy
emlékeztetnék rá. (Természetesen m ind a 15., m ind ez a pon t azt feltételezi, hogy a
WC-t mindig tisztán tartjuk.) Ha ezt a tételt megadjuk, a 15-őst is satírozzuk be.

X15. Automatikusan megmossa a kezét V

A pon tot akkor értékeljük, ha a vizsgált szem ély minden egyes WC-re m enetel után
rendszeresen a nyitott csap alá tartja a kezét. Ennél a pontnál semmilyen speciális
tisztálkodási követelményt nem támasztunk (erre a tisztálkodással foglalkozó részben
fordítunk figyelmet). A hangsúly a tevékenység automatikus végrehajtásán van.

Tisztálkodás
16. Felszólításra szappannal megmossa a kezét a
A pontot megadjuk, ha a vizsgált személy képes arra, hogy megfelelően
cselekedjen, mikor a szappant a kezébe adják. Akkor is értékeljük a pontot, ha nem
veszi el a szappant a helyéről vagy nem teszi vissza.

17. Arcának megtöméséhez helyesen használja a törölközőt b

Ez a pont azt kívánja, hogy képes legyen elővenni a saját törölközőjét, megtörölje
az arcát, majd tegye vissza a helyére, ha emlékeztetik rá.
268 Dr. H.C. G ünzburg

18. Szappannal megmossa az arcát, de csak ha figyelmeztetik c

Ennél a pontnál a vizsgált személynek nem csak arra kell képesnek lennie, hogy
szappant használjon az arca megmosásához (nem szükséges, hogy a nyakát is meg
tudja mosni), hanem arra is, hogy a szappant lemossa. Ha az arc megmosásában
segíteni kell, attól még megkapja a pontot. Nem kaphat pontot azonban, ha a
szappant nem mosta le eléggé, mielőtt elkezdené megtörölni az arcát.

19. Kérésre megtörli a kezét d

Akkor értékeljük ezt a pontot, ha képes megtörölni a kezét, miután a törölközőt a
kezébe adjuk. A pont megadásához az ujjai között is megfelelően meg kell törölnie.

20. Elfogadhatóan megmossa a nyakát, fülét és a füle mögötti részt e

Ez a pont csak akkor adható meg, ha - bár segítségre volt szükség, mégis - az
összes előzőt megadtuk. Ez a p o n t m in ő sé g e t jel ö l , c s a k a k k o r s z a b a d m e g a d n i ,
HA A 16-19. PONTOKAT MÁR BESATÍROZTUK, ÉS A VIZSGÁLT SZEMÉLY ELSAJÁTÍTOTTA
AZOKAT A TOVÁBBI KÉSZSÉGEKET IS, AMELYEK EHHEZ A FELADATHOZ SZÜKSÉGESEK.

***

X16. A nap folyamán rendszeresen szappannal kezet mos és megtörli a kezét I

Ebben az alcsoportban ez az első tétel. A pontot csak akkor adhatjuk meg, ha
semmilyen felszólításra nincs szükség, és az egész tevékenység kielégítő módon és
szokáisszerűen m egy végbe (pl. étkezések előtt vagy W C-használat után). Ha ezt a
pontot megadjuk, a 17-es, 18-as és 20-as pontokat is satírozzuk be.

X17. Rendesen és rendszeresen megmossa II

és megtörli az arcát, nyakát és a fülét
Ugyanazok a szempontok érvényesek, mint az X16. pontban, kiterjesztve a nyakra
és a fülre is.

X18. Fürdéshez vagy mosakodáshoz beállítja a megfelelő vízhőmérsékletet III

A tétel értékelésének előfeltétele, hogy rendelkezésre álljon hideg-meleg vizes csap.
Csak akkor adhatjuk meg a pontot, ha a vizsgált személy képes úgy beállítani a
hideg és a meleg víz arányát, hogy m osakodásra alkalmas hőmérsékletet érjen el.
Nem fogadjuk el, ha a víz - inkább túlzott óvatosságból és nem szándékosan - csak
enyhén langyos.
 S/P-A-C2 KÉZIKÖNYV 269

X19. Legalább másnaponként megmossa IV

a mosdókagylónál a karját és a hónalját
Sokan rendszeresen alapos m osakodást végeznek a mosdónál. Ha ez em lékeztetés
nélkül, legalább minden m ásodik nap megtörténik, a pon tot megadjuk.

X20. Intim testrészeit és a lábát rendszeresen V

megmossa legalább másnaponként
H asonló megfontolások érvényesek, mint az elő ző pontnál. Ha a vizsgált szem ély
rendszeresen m agától fürdik illetve zuhanyzik, a pontot automatikusan megadjuk.
M indam ellett meg kell győződnünk arról, hogy helyesen használja-e a tisztálkodó
eszközöket, és figyel-e szem élyes tisztaságára rendszeresen, figyelm eztetés nélkül.

Testápolás
21. Kis segítséggel meg tudja fésülni a haját a
Elegendő, ha a vizsgált személy nagyjából képes a fésűt használni. Ezen a szinten
mindössze arra van szükség, hogy tudja, mire való a fésű, és bíztatásra többé-
kevésbé megfelelően megfésülje a haját.

22. Zsebkendővel megtörli az orrát b

Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a vizsgált személy felszólításra tisztára tudja
törölni az orrát. Meg kell győződnünk róla, hogy mindig rendelkezésére áll
zsebkendő, és hogy nem törli az orrát a ruhája ujjába.

23. Szükség esetén megtörli és kifújja az orrát c

A vizsgált személynek rendszeresen kell magánál hordania zsebkendőt, és amikor
csak szükséges, helyesen kell használnia. Nátha esetén gyakrabban kell elővennie a
zsebkendőt, és lényeges, hogy sose legyen „kifogásolható” amiatt, hogy nem képes
vagy nem hajlandó ezen a téren törődni a személyes higiénéjével. Segítséget
legfeljebb emlékeztetés formájában kaphat - pl. „Van valami a zsebedben, amire
épp most lenne szükséged!” - és nem kifejezett utasítással, mint pl. „Törölje meg
az orrát!”.

24. Fogkrémmel megmossa a fogát vagy megtisztítja a műfogsorát d

A tétel teljesítésének feltétele, hogy akarjon fogkrémet használni, és képes legyen
elfogadhatóan megmosni az alsó és a felső fogait egyaránt. Nem szükséges, hogy rá
tudja tenni a fogkrémet a fogkefére. Ha műfogsora van, a pontot a kefe megfelelő
270 D r . H .C . G ü n z b u r g

használatával szerezheti meg. Ha rendszeresen nem viseü a műfogsorát (még akkor

sem, ha emlékeztetik rá), akkor a pontot nem adhatjuk meg. Ez egy kiváltott
cselekvés, tehát teljesen elfogadható, ha a vizsgált személyt rá kell beszélni a
fogkefe használatára - de képesnek kell lennie arra, hogy segítség nélkül megmossa
a fogát illetve a műfogsorát.

25. Rendszeresen tükör előtt fésüli/keféli a haját e

Legalább napi egyszeri fésű illetve hajkefe használat a tétel teljesítésének az alap-
feltétele. Ha a frizurához tükör használata szükséges, úgy annak megfelelő kezelése
is részét képezi a tételnek. Aki olyan bonyolult frizurát visel, hogy nem képes maga
kezelni, az nem kaphatja meg a pontot. Ennek a tételnek a fő célja az, hogy
megbizonyosodjunk róla, hogy a személy efogadhatóan tudja kezelni a szokásos
frizuráját, bár ennél a pontnál még - természetesen - szüksége lehet emlékeztetésre.

* * *

X21. Szabálytalan időközönként megtisztítja a lábbelijét I

A pontot megadjuk, ha a vizsgált szem ély anélkül, hogy megmondanánk neki, tudja,
hogy a nagyobb szennyeződéseket el kell távolítani - és eszerint cselekszik és hogy
bőr cipők esetén cipőkrémet, műbőr cipőknél rongyot kell használni.

X22. Szokásszerűen megmossa a fogát fogkrémmel II

illetve megtisztítja a műfogsorát
Ennek a tételnek a feltételei nyilvánvalóak: legalább naponta egyszer m egfelelő
módon és szokásszerűen meg kell mosnia a fogát. A műfogsorát viselnie és tisztíta­
nia kell. Ezen a szinten m ár képesnek kell lennie arra, hogy m aga tegye a fogkrém et
a fogkefére, és nem fordulhat elő, hogy figyelm eztetni kelljen.

X23. Rendszeresen megtisztítja a lábbelijét III

Ehhez a tételhez szükséges, hogy m eg tudja választani a m egfelelő cipőkrém et
(feketét, barnát stb.) a bőr cipőkhöz vagy le tudja törölni a m űbőr cipőket, és az a
szándék, hogy a lábbelijét tisztán és rendesen tartsa. M indezt rendszeresen és emlé-
keztetés nélkül kell tennie. Ha ezt a tételt megadjuk, az X2 l-e s t is satírozzuk be.

X24. Alkalmanként megborotválkozik/gondoskodik IV

a frizurájáról (hajcsavarók, kefék)
Lényegtelen, hogy milyen borotvát használ. A pontot megkapja, ha képes elfogad­
hatóan - ha nem is elsőosztályúan - megborotválkozni. Elégséges, ha csak külön­
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 271

leges alkalmakra teszi meg —pl. táncos mulatság stb. — vagy am ikor észreveszi,
hogy kicsit „ki kellene csípnie m agát”. Indirekt em lékeztetés (pl. „M a este nem
vagy valam i csinos!”) megengedhető, amennyiben nem tartalm az közvetlen felszó lí­
tást a borotválkozásra.
Ami a hölgyeket illeti, hasonló mértékű alkalmi szépítkezés, azaz némi frizu ra­
igazítás m ár m egérdemli a pontot. Ám a vizsgált szem élynek a hajápolás nagyrészét
(pl. a hajcsavarók berakását) önmagának kell elvégeznie, és nem elegendő, ha csak
élvezettel aláveti m agát valaki más gondoskodó figyelmének! A hangsúlyt ismét
arra kell helyezni, hogy a hölgy m aga ismerje fe l az alkalmat, am ikor a haját ki
kell csinosítania, és próbáljon valam it tenni ennek érdekében.

X25. Rendszeresen borotválkozik/gondoskodik a frizurájáról V

Ezt a pon tot a készségeknek ugyanazon a szintjén adhatjuk meg, mint am elyet az
elő ző pontnál megköveteltünk. A különbség abban áll, hogy ez a pon t csak akkor
értékelhető, ha a borotválkozásra illetve a frizura ápolásra fordított figyelem már
annyira megszokottá vált, hogy még indirekt figyelm eztetésre sincs szükség. Lehet,
hogy a borotválkozás illetve a frizura elkészítésének minősége jo b b is lehetne, és
indokolt lenne, hogy gyakrabban so r kerüljön rá, de ezek nem dön tő kritériumai a
pont megadásának. Amennyiben valamiféle szokás szerint történik mindez (pl- a
borotválkozás hetente kétszer) a pontot meg kell adni. Ez esetben az X 24-est is
satírozzuk be.

Öltözködés
26. Bíztatásra teljesen le tud vetkőzni a
Ez egy nagyon könnyű tétel. Legtöbbször semmi mást nem igényel, mint a zoknik,
nadrág stb. lehúzását. Ezen a szinten a segítség csak verbáüs vagy gesztusokkal
történő bíztatás lehet, és nem kifejezett segítség - kivéve a gombok és a cipzárak
esetén.

27. Kérésre egyedül fel tudja venni az alsóruháit b

Ennek a pontnak a megszerzéséhez a vizsgált személynek képesnek kell lennie
egyedül felvenni az alsónadrágját, atlétatrikóját és zokniját anélkül, hogy segítségre
szorulna. A hölgyeknek lehet segíteni a melltartó és a harisnyanadrág felvételében -
amellett még megkaphatják a pontot.
272 D r . H .C . G ü n z b u r g

28. Segítség nélkül fel tudja venni a zoknit, harisnyát, c

harisnyanadrágot és a cipőt
Ez a tétel, akárcsak az előző, akkor fogadható el, ha a vizsgált személy egyedül
megoldja a feladatot, függetlenül attól, hogy a cipő bebújós (de nem papucs!) vagy
fűzős. Segítséget nem szabad adnunk, csak abban az esetben, ha a vizsgált személy­
nek testi fogyatékossága is van, így önállóan nem boldogulna a feladattal. Ugyanez
vonatkozik a zoknik, harisnyák és a harisnyanadrág felvételére is. Amennyiben a
vizsgált személy képes végrehajtani, amit kémek tőle, sok-sok bátorítást kaphat,
mely azonban az értékelést nem befolyásolja.

29. Megfelelően el tudja rakni a ruháit, ha emlékeztetik rá d

Ez a tétel arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen fontos megtanulni az éjszakára
illetve átöltözéskor levetett ruhák elrakását. A követelmény szint változhat a helyi
körülmények függvényében, de ez nem csökkentheti a készség megtanításának
jelentőségét. Verbális késztetésre és némi segítségre szükség lehet.

30. Segítség nélkül fel tudja venni a ruháit (és be is gombolkozik) e

Felszólításra minden szükséges ruhát fel tud venni még a harisnyanadrágot és a
harisnyát is, valamint boldogul a gombokkal, cipzárakkal és egyéb rögzítő elemek­
kel. Az ing ujjába bújáskor sem szabad segítséget kapnia, kivéve, ha mozgássérült
is. A pontot akkor is megadjuk, ha a ruhákat nem egészen tökéletesen igazítja
magára, de az öltözködési feladatot teljesítette (a cipzárak fel vannak húzva stb.).

***

X26. Teljesen fel tud öltözni (az alsó- felsőruházatot és a lábbelit is beleértve) I
Ezt a tételt akkor értékeljük, ha a vizsgált szem ély rendszeresen egyedül öltözködik
és ez szám ára m agától értetődő. K is csinosításra, igazításra szükség lehet, de az
öltözködés lényeges lépéseit elfogadhatóan végre kell hajtania, és nem fordulhat
elő, hogy külön figyelm eztetni kelljen. Ha ezt a pontot megadjuk, a 27., 28. és 30.
pontokat is satírozzuk be.

X27. A ruhákat összehajtja és elrakja a szekrénybe II

Ez a 29-es pont továbbfejlesztése, de itt a ruhák elrakása automatikus és szokás
szintű. A vizsgált szem élynek tudnia kell, hogy melyik ruhának hol a helye, és
törődnie kell az elrakás m egfelelő m ódjával is. Nem várjuk el azonban, hogy
különbséget tegyen a tiszta és a szennyes ruha között, és ennek megfelelően kezelje
őket. Ha ezt a pontot értékeljük, a 2 9 -est is satírozzuk be.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 273

X28. Vigyáz a ruhájára, óvja a nagyobb szennyeződésektől, nedvességtől stb. III

A pon tot akkor adjuk meg, ha a nap folyam án sikerül megfelelően m egőrizni tiszta
és rendezett külsejét. Kerülnie kell a pocsolyákat, piszkos helyeket, sőt m ég a
munkaruhája szükség nélküli beszennyezését is. Ennek a tételnek előfeltétele, hogy
a ruhák jó l álljanak a vizsgált személynek, és büszke lehessen rájuk.

X29. A ruhákat ruhatartóra teszi IV

Ismét arra van szükség, hogy minden felszólítás nélkül vállfára tegye az öltözékét
illetve a nadrágját a m egfelelő tartóra, ügyelve a részletekre, hölgy esetén pedig
ugyancsak, hogy feltegye a ruháját a vállfára. Nyilvánvaló, hogy a pon t m egadását
nem tudjuk eldönteni, ha nem áll elegendő ruhatartó rendelkezésre.

X30. Az időjárásnak és az alkalomnak megfelelő V

öltözéket választ és a szennyest elrakja
A vizsgált szem élynek képesnek kell lennie arra, hogy különbséget tegyen a munka­
ruhája és a legjobb öltözéke között, és hogy alkalmas ruhát vegyen zord id ő esetén.
A szennyes alsóruhát rendszeres időközönként el kell tennie a m egfelelő helyre, és
más időpontban is, amikor szükséges.

Sok súlyos fogyatékos ember számára a megszokott nyelvi kommunikációs csator­

na - különböző okok miatt - nem kellően hatékony, és szükség van más csatornák
kialakítására és fejlesztésére.
A kommunikáció témakörének ez a fejezete ezért az érzékelés és az érzék­
szervek hatékonyságával foglalkozik a mindennapi kommunikációs folyamatokban.
Az első szekcióban („a”-tói ,,e”-ig) a vizsgált személynek még segíthetünk, hogy a
kérésnek megfelelően reagáljon, amennyiben a segítség nem jelzi direkt módon,
hogy milyen cselekvést várunk tőle. Például egy hangra jelre (az ajtócsengő
hangjára stb.) verbális segítség lehet: „Nem hallott valamit? Mit jelent ez?” - és
nem: „Csöngettek! Nézzük meg, ki az!”. Az ízekkel kapcsolatban nagyon jó, ha ezt
274 D r . H .C . G ü n z b u r g

mondjuk: „Ennek más az íze. Mit gondol?” - inkább, mint hogy „Ez finom! Nem
szereti?”. Természetesen, ha a vizsgált személy spontán reagál és nincs szükség
figyelem felhívásra, akkor megadjuk a pontot.
A második szekcióban (I-tól V-ig) a reakcióknak ugyanilyen típusát várjuk, de
ezúttal anélkül, hogy szóbeli vagy gesztusok útján adott késztetés váltaná ki őket. A
pontok megszerzéséhez a vizsgált személynek fel kell ismernie és helyesen kell
értelmeznie az érzékszervei útján érkező információkat. Ezt, természetesen, akkor a
legkönnyebb ellenőrizni, ha van adekvát reakció, de a pontot akkor is megadjuk, ha
„negatív reakció”-t kapunk, pl. a csengő hangjára a vizsgált személy a kezeivel
befogja a fülét, jelezve, hogy nem kíván az elvárt módon reagálni.
Kétségtelen, hogy az értelmi fogyatékosok általában nem kapnak segítséget
abban, hogy teljes mértékben használni tudják az érzékszerveiken keresztül érkező
üzeneteket, így a felmérést végzőnek nehéz eldöntenie, hogy a vizsgált értelmi
fogyatékos személy érzékeli-e a szenzoros jelet és képes-e megérteni, hogy az mit
jelent. Éppen ezért ezzel a részterületettel nem pusztán azért szükséges foglalkozni,
hogy felmérjük ezeknek a kommunikációs csatornáknak a működését, hanem azért
is, mert a mindennapi életben számtalan olyan szituáció adódik, amely lehetőséget
biztosít a fogyatékos emberek számára, hogy kifejlesszék a szociális kompeten­
ciának eme lényeges készségeit. (Például az intézeti, kórházi vagy szálló jellegű
környezet valószínűleg nem nyújt elég íz- és szagingert.)

31. Figyelemfelhívással három látási ingerre helyesen reagál a

Általában ez a legfejlettebb kommunikációs csatorna, és segítségre ritkán van szük­
ség, legfeljebb bíztatásként vagy azért, hogy a félénkséget legyőzzük. Természe­
tesen, csak olyan szituációkat használhatunk a felmérésben, amelyek ismertek a
vizsgált személy számára: pl. étel érkezése, ami a figyelem fokozódásához vezet
(ez többféleképpen nyilvánulhat meg), vagy amikor annak jeleit mutatja, hogy
bizonyos személyeket megismer, vagy a figyelmét egy számára kedves tárgyra (pl.
képre, könyvre) összpontosítja.
Ezen a szinten csak arról kell megbizonyosodnunk, hogy felfogja a „látott üze­
net” jelentését, még ha a reakció „tökéletlen” marad is, mivel nem történt több,
mint hogy felfigyelt a jel fontosságára. Ha például az előbbi mintahelyzetben a
vizsgált személy egyszerűen csak ráirányítja a figyelmét az étel érkezésére, és jelzi,
hogy valóban tudatában van, mit jelent ez, a pontot már megadjuk. Ha ezen túl­
menően, megfelelően is reagál, például felkel, leül vagy más odaillő mozdulatot
tesz anélkül, hogy erre figyelmeztetnék, akkor az X31. pontot is értékelni kell
(amennyiben van még két hasonló szituáció).
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 275

32. Figyelemfelhívással három hangingerre helyesen reagál b

Gyakran szükség van rá, hogy egy-egy fontos hangra felhívjuk a figyelmet olyan
megjegyzésekkel, mint pl. „Hallgassa!”, „Figyeljen!”, de vigyázzunk rá, hogy ne
jelezzük, milyen fajta reakciót várunk el.
Adódnak tipikus helyzetek annak felmérésére, hogy bizonyos hangok rendelkez-
nek-e jelentéssel az értelmi fogyatékos személy számára. Ilyenek a bejárati ajtó
csengőjének csengése vagy zenéje, amely várakozó testtartást vált ki; elhúzó repü­
lőgép vagy autó zaja, ami a repülő vagy az autó imitálására késztet; tűzhelyen fü­
tyülő teáskanna, ami felhívja a figyelmet a melegítő eszköz kikapcsolására.
Legegyszerűbb szituáció a saját nevének hallása, az erre adott reakció is beszá­
mít a pont értékelésébe. Nincs szükség arra, hogy képes legyen vagy akarja kivite­
lezni a kívánt cselekvést (pl. „János, jöjjön ide!”) elég, ha azt látjuk, hogy a saját
nevét felismeri.
Ha viszont valamilyen hangjelre felfigyel és megérti - a figyelem felhívása
nélkül - és ezt megfelelő cselekvés is követi pl. beleszól a kaputelefonba, akkor az
X32. pontot kell értékelni, feltéve, hogy van még két hasonló szituáció.

33. Figyelemfelhívással három ízingerre helyesen reagál c

Valószínűleg a konyha az a hely, ahol a legtöbb alkalom adódik ennek a pontnak a
felmérésére. Vegyünk például egy fogyatékos személyt, aki a teát cukorral szereti,
és felhúzza az orrát, amikor nincs cukor a teában. Ha a hiány felismerése cselekvés­
hez vezet (figyelmeztetés nélkül) pl. cukrot tesz a teájába, akkor az X33. pontot is
értékeljük (feltéve, hogy még két hasonló esetet figyeltünk meg).
Édesség illetve sütemény fogyasztása közben az arckifejezés jelzi, hogy ízlik-e
vagy nem, de ha a vizsgált személy nagy gonddal kiválaszt magának bizonyos
ínyencfalatokat, akkor az X33. pontot is értékelnünk kell. A megégett pirítós
például kiválthatja a nem tetszésnek valamilyen jelét, amit beszámíthatunk ennek a
pontnak az értékelésébe, de az elutasítás vagy egy másik pirítós választása már az
X33. pont alá tartozik.

34. Figyelemfelhívással három szagingerre helyesen reagál d

Ahhoz, hogy megbízható asszociációk épüljenek ki a tárgyak és azok illata illetve
szaga között, szükséges, hogy gyakran használjunk illatosított szappant és hasonló
tárgyakat a mindennapi életszituációkban. Nem vonhatunk le megbízható következ­
tetéseket új szituációkból, és a felmérés csak akkor tekinthető megalapozottnak, ha
egy illat bizonyos idő elteltével határozottan rögződött és összekapcsolódott vala­
milyen eseménnyel, pl. a kávéfőzéssel.
276 Dr. H.C. Günzburg

35. Figyelem felhívással három tapintási ingerre helyesen reagál e

Ha a vizsgált személynek lehetősége van puha és kemény székek között választani,
és következetesen előnyben részesíti az egyiket (más szempontoktól függetlenül),
akkor a pontot megadhatjuk, valamint akkor is, ha kézmosáskor a hideg vagy a
meleg víz következetes használatát figyeljük meg hosszabb időn keresztül (de ha a
víz jéghideg vagy forró, a reakció természetesen ösztönös lesz, amit nem értékelhe­
tünk). Ennek a kommunikációs csatornának a felméréséhez további helyzeteket
találunk a műhelymunka során (pl. csiszolásnál: simaság-érdesség) illetve a házi
munkában (nedves és száraz felületek). Az ilyen szituációkban megengedett, hogy
indirekt módon felhívjuk a figyelmet a jelenség helyére, de a vizsgált személynek
képesnek kell lennie arra, hogy önállóan - megmutatás nélkül - megtegye a
megfelelő lépést (pl. kiválassza a csiszolandó felületet vagy megfogjon egy
rongyot, amivel letörli a nedvességet stb.).

***

X31. Megfelelő cselekvéssel válaszol három I

látási ingerre (figyelmeztetés nélkül)
Számos egyszerű m ódja van, hogy felmérjük, a látott jelek jelentéstartalm a ele­
gendőbe ahhoz, hogy spontán reakciót váltson ki. A z étel érkezése bizonyos visel­
kedésformához vezet, egy látogató m egjelenése tükör eló'tti szépítkezést válthat ki,
az alkony és a sötétedés a villanyok felgyújtását vagy a függöny elhúzását eredm é­
nyezheti. Nincs m eghatározva a szituációk köre ennek a pontnak a megadásánál, de
figyelni kell arra, hogy ne fogadjunk el ösztönszerű reakciókat az értékelésben (pl.
az erős fény ösztönös kerülése, a kanál látványa és az evés megkezdése).
Fontos szem előtt tartanunk, hogy ez a tétel — akárcsak a többi P-A -C tétel -
szociális fejlesztési célt jelent, így a pontozásnál ebből a nézőpontból kell értékel­
nünk. Például egy ismerős látogató megjelenése csaknem ösztönös körülrajongást,
figyelemfelkeltésre irányuló próbálkozást, zaklatását és nyaggatását válthat ki. Ez
nem olyan viselkedés, am elyre pon tot adhatnánk, mivel aligha tekinthetjük
m egfelelő szociális viselkedésnek - bár szem m el láthatóan jó l beérkezett a látási­
jel. A szenzoros jelek érzékelését, mint a helyes szociális vielkedésformák kiváltó
tényezőit vizsgáljuk, és nem csak a reakciókat önmagukban —például a m egfelelő
jártasságok alkalm azását az étkezési szituációban, és nem pusztán az étel szájba
lapátolásának készségét. Ha ezt a pontot megadjuk, a 31-est is satírozzuk be.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 277

X32. Helyesen reagál három hangingerre (figyelmeztetés nélkül) II

Ez a tétel a mindennapi életben gyakran előforduló hangjelekre adott válaszok
szociális elfogadhatóságát vizsgálja. Ugyanolyan típusú hangingerek szám ítanak
az értékelésben, mint amilyeneket a 32. pontnál tárgyaltunk, de ezúttal semmilyen
módon nem szabad a figyelm et a hangjelzésre irányítani. A cél az, hogy az értelm i
fogyatékos szem ély képes legyen helyesen reagálni a hangjelzésre anélkül, hogy
m ásoktól bármiféle segítséget kapna. Éppen ezért nem elegendő például, ha a
csengő hangjára csak azért áll föl, m ert látja, hogy m ások is ezt teszik. B eszá­
mítható azonban az értékelésbe, ha pl. felkel az ébresztőórára, amikor egymaga
van. Ha ezt a pon tot megadjuk, a 3 2 -est is satírozzuk be.

X33. Helyesen reagál három ízingerre (figyelmeztetés nélkül) III

Számos példa adódhat, m ely illusztrálja, hogy a vizsgált szem ély mennyire képes az
ÍZ ingereket beépíteni a szociális tanulás folyam atába. Az eddig felsorolt szituációk
közös eleme a választás gyakorlása - ebben az esetben ízlelés alapján - és bizonyos
fokú tudatosság m egszerzése a kívánt cél elérésének érdekében külső segítség
nélkül. Például több cukrot tesz a teába vagy só t az ételbe, miután m egkóstolta;
vízzel szörpöt kever és az arányt beállítja; több lekvárt ken a pirításra, vagy
önállóan szed m agának bizonyos ételekből - ezek mind olyan szituációk, amelyeket
a vizsgált szem ély környezetében meg kell teremtenünk, nem csak azért, hogy a
szociális készségekben elért kompetenciát láthatóvá tegyük, hanem azért is, hogy a
választás fontos elem ét - a „szeretem ” vagy „nem szeretem ” aspektust -
gyakoroltatni tudjuk. Ha ezt a pontot megadjuk, a 33-ast is satírozzuk be.

X34. Helyesen reagál három szagingerre (figyelmeztetés nélkül) IV

Ebben a pontban az értékelés legfontosabb eleme ismét egy olyan szándékos
cselekvés, am elyet szag ingert tartalm azó szituáció vált ki. Egy illatos rózsaszín
szappan az egyszerű szappannal szemben lehet, hogy inkább a színe, mint az illata
m iatt tetszik jobban, de nem nehéz meggyőződnünk arról, hogy m elyik tényező
jelenti a vonzerőt. Ha a vizsgált szem ély következetesen előnyben részesíti pl. a
fenyőillatú fürdőszappant a citromillatúval szemben a választási helyzetekben,
ebből láthatjuk, hogy az egyik illatot határozottan preferálja. A szaglást, mint
kommunikációs csatornát igénybe vevő egyéb szituáció lehet pl: a m egégett pirítás
gyors kiszedése vagy a szellőztető ventillátor bekapcsolása a konyhában a
káposztaszag kiszellőztetésére. A légfrissítő használata szükség esetén, vagy az
ablak kinyitása az áporodott levegő vagy a cigarettafüst kiszellőztetésére
ugyanolyan helyénvaló reakció, mint a finom illat mély belélegzése, vagy az orr
befogása a kellemetlen szag elkerülésére.
278 D r . H .C . G ü n z b u r g

Ennél a pontnál nem értékeljük azokat a cselekedeteket, am elyek szociálisan

nem hasznosak, pl. befogott orral elszalad a zavaró szag elől.
H a ezt a pontot megadjuk, a 34-est is satírozzuk be.

X35. Helyesen reagál három tapintási ingerre (figyelmeztetés nélkül) V

Ennek a kommunikációs csatornának a gyakorlására és felm érésére j ó alkalmak
olyan otthoni, éjszakai szituációk, amikor nem áll rendelkezésre világítás, és az
em ber szó szerint arra kényszerül, hogy a sötétben tapogatózzon. Am ikor a fo g y a ­
tékos szem ély megkeres egy bársony párn át a megvilágítatlan szobában, kiemel egy
bizonyos üveget a konyhaszekrényből, mikor nincs módjában alaposan szemügyre
venni a szekrényt, vagy a m egfelelő fajta fehérneműt tapintás alapján kiválasztja a
polcon lévő halom ból — mind olyan hétköznapi példa, ahol a cselekvést inkább a
tapintás vezérli, mint a látás. H a ezt a pontot megadjuk, a 35-öst is satírozzuk be.
Még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a tapintási ingernek szociális szem pont­
ból helyes reakcióhoz kell vezetnie, és a vizsgálati helyzetnek választási lehetőséget
is kell tartalmaznia. Bundás játékm ackó simogatása, ölelgetése nem értékelhető,
ahogy egy látogató szőrm ekabátjának cirógatása sem, jóllehet az anyag érintése
nagy élvezetet jelent.

Szókincs
36. Megért legalább húsz, tárgyat jelentő szót a
Húsz olyan tárgyat válasszunk, melyeket jelzőkkel - pl. kicsi, nagy - lehet
minősíteni (lásd a következő pontot). Például az asztal ebből a szempontból
megfelelő, mert lehet kicsi vagy nagy asztal. A felmérést kérdezéssel végezzük:
„Mutassa meg az asztalt, az órát stb.” vagy' „Hol a ceruzám?”.

37. Az előbbi húsz nevet jelzők alapján megkülönbözteti b

A leggyakrabban használható jelzők: kicsi, nagy, hosszú, rövid stb. A vizsgált
személynek képesnek kell lennie arra, hogy különbséget tegyen hosszú és rövid
nadrág, nagy és kicsi üveg között és így tovább. A felmérést úgy végezzük, hogy
megkérjük a vizsgált személyt, hozza el vagy mutassa meg a nagy asztalt, a kis
asztalt stb.

38. Helyesen végrehajt térbeli viszonyt tartalmazó utasításokat c

Három szópárt használjunk, hogy meggyőződjünk róla, érti-e ezeket a viszony­
szavakat: föl-le, rá-róla, alá-fölé. Az utasítások legyenek rövidek, pl. „Tegye ezt a
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 279

polc alá!” vagy „Tegye a könyvet az asztalra!”. Vigyázzunk, nehogy mutatással

vagy egyéb gesztussal segítséget adjunk.

39. Helyesen végrehajt öszehasonlítást tartalmazó utasításokat d

A megértés tesztelésére használható szavak: magasabb, alacsonyabb, keményebb,
gyorsabb. Az utasítások legyenek egyszerűek, pl: „Emelje feljebb a lapot!”, „Tud-e
gyorsabban futni?” stb.

40. Nehézség nélkül továbbít egyszerű szóbeli üzenetet e

Ebben a pontban nem csupán a szókincset vizsgáljuk, hanem a figyelmet és a rövid
távú emlékezetet is. A követelmény az, hogy a vizsgált személy az üzenetet, amivel
megbízták, fejben tudja tartani, és érthetően, torzítások nélkül átadni. Az üzenet
megkapása és továbbadása között csak annyi idő teljen el, amennyi szükséges
ahhoz, hogy a célját elérje. Az üzenet legyen egyszerű és a vizsgált személy
felfogókészségén belül.

***

X36. Spontán használ mindennapi szavakat I

és köztük legalább húsz tárgyat jelentő szót
Ez a pon t hasonlít a 36-oshoz, de ezúttal a hangsúly a szókincs spontán és kérés
nélküli használatán van. A felm érés itt egyaránt vonatkozik a szókincs használatára
és a megértésre. Ha ezt a tételt megadjuk, a 36-ost is satírozzuk be.

X37. Spontán használ legalább öt megkülönböztetésre szolgáló melléknevet II

Mint az elő ző pontban, a hangsúly itt is a melléknevek mindennapi beszédben
történő használatán van. Ebben a tételben meg kell próbálnunk felmérni, hogy a
vizsgált szem ély a szókincset valóban kommunikációs célra használja-e. A m ellék­
nevek lehetnek ugyanazok, mint a 37. pontban: nagy, kicsi, hosszú, rövid - de más
szavak is megfelelnek pl. csinos, csúnya, kedves stb. Ha ez a tétel értékelhető, a 37-
est is satírozzuk be.

X38. Legalább öt térbeli viszonyt jelölő szót helyesen használ III

A különbség a 38-as és e tétel között ismét a hétköznapi társalgásban való spontán
használat. Ebben az esetben ilyen szavakra adhatunk pontot, mint föl-le, rá-róla,
alá-fölé stb. A vizsgált szem élynek ezeket a szavakat spontán kell használnia. H a ezt
a pontot megadjuk, a 38-ast is satírozzuk be.
280 D r . H .C . G ü n z b u r g

X39. Legalább három melléknevet használ összehasonlító alakban IV

Nem mindig könnyű felmérni, hogy a vizsgált szem ély tudja-e használni ezeket a
szavakat, mivel ritkán adódik rá alkalom. Így a felm érést végzőnek a mindennapi
életben külön alkalmat kell teremtenie pl. keresni kezd valam it és a vizsgált sze­
m élytől kér instrukciókat, hogy hol keresse. Ha közben a vizsgált szem ély kimondja,
hogy „nem, nem, magasabban, följebb" stb. ez segíthet a pon t értékelésében. H á­
rom különböző szót kell használnia, és nem ugyanazt a szót háromféle szituációban.

X40. Megmondja másoknak, hogy adjanak át egyszerű szóbeli üzeneteket V

Ism ét szükség lehet külön szituációk teremtésére, hogy megállapítsuk, a vizsgált
szem ély képes-e más fogyatékos szem élyeket szóbeli üzenetek közvetítésére rávenni.
A problém át ebben az esetben az okozza, hogy néhány vezető hajlamú fogyatékos
em ber szám ára a feladat meglehetősen könnyű, ugyanakkor nehéz megfigyelnünk a
visszahúzódó, félénk embereket, akik keveset érintkeznek másokkal. H a a vizsgált
szem ély megböki a másikat, és megkéri, hogy mondja meg egy harmadiknak, hogy
jöjjön oda, ez elegendő a pon t megadásához.

Kifej ezőkészség
A kifejezőkészség és a szókincs fejezet közötti különbség - legalábbis ami az első
öt feladatot illeti - meglehetősen egyszerű. A szóhasználat-gyakorlatok a szókincs
fejezet első négy tételében a vizsgált személytől megértést, megkülönböztetést és
válaszreakciót várnak. Ez azt jelenti, hogy a kimondott szavak megértésének
készségét vizsgáljuk anélkül, hogy azt kérnénk a vizsgált személytől, hogy be­
széljen. így pl. egy néma személy könnyen megszerezheti ezeket a pontokat,
viszont nem kaphat pontot a kifejező készség tételeknél, amelyek szóbeli vála­
szokat kívánnak.

41. Rámutatásra megnevez tíz háztartásbeli tárgyat a

Amíg a szókincs fejezet megfelelő pontja felmérhető a „Nem látta az
aktatáskámat?” kérdéssel és a válasz lehet egyszerűen egy fejmozdulat és rámutatás
a táskára, addig a kijező készség tétel kérdése így hangzik: „Hogy hívjuk ezt?” és
szóbeli választ várunk.

42. Megnevezi négy, mindennapi tárgy színét b

A készség felmérésére a leggyakoribb színeket - kék, piros, fekete, fehér, zöld stb.
- használjuk. Elegendő, ha a vizsgált személy négy helyes választ ad, még akkor is,
ha más válaszai tévesek.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 281

43. Utasításra megfelelően válaszol és cselekszik c

Öszehasonlítva a szókincs fejezet 38-as pontjával a különbség ismét abban áll,
hogy nemcsak utasításnak megfelelő' cselekvést várunk, hanem valamilyen verbális
megjegyzést is, ami több kell, hogy legyen egyszerű igen/nem válasznál.

44. Kérdésekre válaszol és elég részletes választ ad d

Ez a tétel azt vizsgálja, hogy képes-e a vizsgált személy egymást követő kérdésekre
értelmes választ adni. A kérdések vonatkozhatnak ugyanarra a témára pl. egy tárgy
megkeresésére vagy annak tisztázására, hogy mi történt. A válaszoknak többnek
kell lenniük egyszerű igen/nem feleletnél, és kell valamilyen részletet tartalmazniuk
a kért információra vonatkozóan.

45. Beszélgetésbe bevonható és folyamatosan részt vesz benne e

Ez a tétel magáért beszél, további magyarázatot nem igényel.

* * *

X41. Kívánságai kifejezésére egy-egy érthető szót használ I

A 45-ös tétellel összehasonlítva ez, természetesen, nagyon egyszerű készség, mégis
jóval m agasabb szintet jelöl. A hangsúly ennél és a következő' pontoknál a spontán
nyelvhasználaton van. Bármelyik fogyatékos személy, aki csak képes kiejteni né­
hány szót - pl. víz, éhes , hideg - pon tot érdemel ezen a meglehetősen m agas szin­
ten, amennyiben világos, hogy a szavakat akkor használja, amikor a szükségeire
próbálja felhívni a figyelmet.

X42. Az előbbi egy-egy szó kombinációit használja kommunikációs céllal II

Ez a pon t meglehetősen egyszerű továbbfejlesztése az elő ző tételnek. Ugyanolyan
módon értékeljük, mint az előbbit, feltéve, hogy a szavakat szókombinációkban
használja pl. víz-szomjas. Ha ezt a pontot értékeljük, az X 41-est is satírozzuk be.

X43. Egyszerű, nem sztereotip mondatokat használ kommunikációs céllal III

Ez még m agasabb kommunikációs szint; a cím m agáért beszél. Vigyáznunk kell,
hogy nagyon gyakran használt sztereotip kifejezéseket, amelyek sokszor kommu­
nikációra irányuló igyekezet nélkül születnek, ne értékeljünk. Ha ezt a pontot
megadjuk, mind az X41-est, mind az X 42-est satírozzuk be.
282 D r. H.C. G ünzburg

X44. Értelmes kérdésekkel kezdeményez és fenntartja a párbeszédet IV

Sok értelm i fogyatékos feltesz kérdéseket anélkül, hogy a választ megvárná. A z ilyen
típusú párbeszédek itt nem értékelhetők. Csak olyan szem élyek kaphatják meg a
pontot, akik valóságos kérdéseket tesznek fel, érdekli őket a válasz és a kapott
válasszal kapcsolatban újabb kérdést fogalm aznak meg.

X45. Kevéssé ismert személyekhez közeledik és kész a párbeszédre V

Ezt a tételt azért tettük ide, hogy bátorítást adjunk olyan szituációk teremtésére,
ahol az értelmi fogyatékosok a kommunikációs készségüket szokatlan körülmények
között is használhatják. A beszélgetést a vizsgált személynek kell kezdeményeznie,
nem feltétlenül szóbeli megnyilvánulással, de m agatartásával mindenképpen je le z ­
nie kell, hogy beszélgetni szeretne.

Számok és pénz
46. Képes egy (darab) tárgyat kiválasztani a
Ennél a pontnál a vizsgált személynek képesnek kell lennie arra, hogy különbséget
tegyen egy és sok (vagyis több, mint kettő-három) tárgy között. Bármilyen tárgyat
használhatunk. A megértést kéréssel tesszük próbára: „Csak egy ceruzát adjon
nekem!” vagy „Csak egy süteményt adjon!”. A feladatot legalább háromszor
ismételjük meg, és csak akkor adjuk meg a pontot, ha a válasz mindig helyes.

47. Különbséget tud tenni kettő és sok között b

Ugyanazt a módszert alkalmazzuk, mint az előző pontban. Ez alkalommal a kérés
így hangzik: „Adjon két ceruzát!” vagy „Adjon két cukrot!” és aztán: „Adjon
nekem sok cukrot!” vagy „egy csomó cukrot!”.

48. Tízig ismeri a számsort c

Ez a pont egyszerű mechanikus számolást kíván egytől tízig. Azt teszteljük, hogy a
vizsgált személy ismeri-e a számok nevét, de nem feladat tárgyak megszámlálása.

49. Tíz tárgyat meg tud számlálni d

A vizsgált személynek adjunk egy halom - tíznél több - különböző tárgyat, és
kérjük meg, hogy számláljon meg tizet közülük. Több próbát kell végeznünk, hogy
meggyőződjünk róla, kialakult-e a tárgy-szám megfeleltetés. A legtöbb esetben a
vizsgált személy minden egyes tárgyat megérint, és a tizes szám után tovább
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 283

folytatja a számlálást. Ez teljesen megengedhető, amennyiben biztos, hogy felfogja,

hogy a számlálás a tárgyakra külön-külön, egyenként vonatkozik.

50. Utasításra kiválaszt megfelelő számú tárgyat (tíznél nem többet) e

Ez, természetesen, sokkal nehezebb tétel, hiszen azt kívánjuk a vizsgált személytől,
hogy utasításra egy tíznél több tárgyat tartalmazó halomból oda tudjon adni négy
vagy hat vagy két tárgyat. Csak ha hat egymást követő kérést helyesen végrehajtott,
akkor adhatjuk meg a pontot.

* * *

X46. A pénzre, mint az érték jelére reagál I

E pont értékeléséhez meg kell győződnünk arról, hogy a vizsgált szem ély felfogja-e,
hogy a pénz, akármilyen méretű vagy színű is, valamilyen értékkel bír, és hogy a
birtoklása kifejezett előnyökkel jár.

X47. Felfogja, hogy a több, az jobb II

Ez a tudás többféleképpen felmérhető, és nem kell feltétlenül pénzhez kapcsolódnia.
Könnyen lehet, hogy egyszerűbb a feladat, ha zsetonokat vagy jegyeket használunk.
Legfontosabb azt felmérnünk, hogy a vizsgált szem ély felfogja-e, hogy többre
tartják, jobban já r vagy több előnyben részesül, ha több pénze, több jegye, több
zsetonja van.

X48. Felfogja a pénz csereértékét III

Ennek a pontnak az értékeléséhez nem kell tudnia különbséget tenni a különböző
névértékű pénzérm ék vagy papírpénzek között. A lényeg az, hogy elfogadja, hogy a
zsebpénz vagy jutalom valamilyen értéket jelen t a vásárlási szituációban, és
vágyjon pén zt kapni azért, hogy újabb dolgokat vásárolhasson rajta.

X49. Felismeri és megkülönbözteti az ezüstszínű és a réz pénzérméket IV

Ahhoz, hogy ezt a tételt értékelni tudjuk, a vizsgált személynek pontosan érzékelnie
kell, hogy az egyik pénztípusnak m agasabb vásárlóértéke van, m int a másiknak.
Nem szükséges felfognia, hogy példáu l öt rézpénz egyenlő egy ezüstszínűvel, és
ragaszkodhat ahhoz, hogy inkább öt rézpénze legyen, és ne egyetlen ezüst. D e ha
képes felismerni, hogy egyetlen nagy ezüstpénz nagyobb vásárlóérték, mint több
rézpénz, m ár értékelnünk kell ezt a pontot.
284 D r . H .C . G ü n z b u r g

X50. Van elképzelése a pénzérmék körülbelüli vásárlóértékéről V

Ez a tétel csak akkor értékelhető, ha a vizsgált személynek van lehetősége kisebb
szem élyes dolgok (pl. édesség, cigaretta stb.) vásárlására. A hangsúlyt a körülbelül
szóra kell tennünk. M indössze annyit várunk a vizsgált személytől., hogy ha
nyilvánvalóan kevés a pén ze pl. egy doboz cigarettára vagy édességre, akkor ezt
felfogja. A pon t m egadását csak olyan esetben tudjuk eldönteni, am ikor a pénz
lényegesen több vagy lényegesen kevesebb. Képesnek kell lennie arra, hogy lássa,
mi a z ami teljesen elérhetetlen számára, és mi lenne esetleg elérhető, ha még
néhány érm ét hozzá tudna tenni a meglévőkhöz.

Olvasás, írás
51. Le tud másolni vízszintes vonalakat a
Ez a motoros készségek első szintje, ami a későbbi íráshoz szükséges, ezért gya­
koroltatnunk kell.

52. Le tud másolni függőleges és körkörös vonalakat b

Újabb lépcsőfoka az írásra felkészítő gyakorlatoknak. Meglehetősen egyszerűen ér­
tékelhető.

53. Lemásolja a nevének kezdőbetűit c

Ez a tétel azt kívánja,
a) hogy tudjon másolni (ez előkészíti a következő tételt) - nem átírni!
b) és hogy felfogja, hogy a kezdőbetűk őrá utalnak.

54. Le tudja írni a nevének kezdőbetűit d

Ezt a pontot akkor adjuk meg, ha a vizsgált személy kérésre nyomtatott betűkkel le­
írja a nevének kezdőbetűit.

55. Lemásolja a nevét e

Ahhoz, hogy ezt a pontot megkaphassa, a vizsgált személynek képesnek kell lennie
arra, hogy nyomtatott nagybetűkkel írt mintáról lemásolja a kereszt- vagy veze­
téknevét. Ezen a szinten nem kell figyelembe vennünk a másolat méretét, amely a
hétköznapi életben megkövetelt írással összehasonlítva valószínűleg meglehetősen
irreális lesz.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 285

***

X51. Saját tárgyaira ráírja a monogramját I

Ez sok súlyos értelm i fogyatékos em ber szám ára nagyon nehéz feladat. A hangsúly
azon van, hogy a nevének a kezdőbetűit ráírja (az 54. pontnál leírt módon) olyan
tárgyakra, amelyeket a sajátjának tekint, és ezzel jelzi (anélkül, hogy erre bíztat­
nák), hogy m egérti a saját tulajdon megjelölésének fontosságát. H a ugyanebből a
célból a nevét vagy a nevének egy részét írja le, a pontot akkor is megadjuk.

X52. Felszólítás nélkül leírja nyomtatott betűkkel a keresztnevét II

A vizsgált szem élynek le kell tudnia írni - nem másolni - a keresztnevét bármikor ;
ha alkalma adódik rá. Ezt a készséget spontán kell használnia a tulajdonának
megjelölésére. Csak akkor adhatjuk meg a pontot, ha a betűk elfogadható méretűek,
és a névben nincs betűhiba.

X53. Felszólítás nélkül leírja nyomtatott betűkkel a vezetéknevét III

Erre a pontra ugyanazok a feltételek érvényesek, mint az X52-esre.

X54. Felismeri és tudja a jelentését legalább két szó írott képének IV

Ezt a pon tot akkor értékeljük, ha a vizsgált szem ély felism er két szót gyakori
feliratok vagy más nyom tatott szavak közül - pl. NŐK, FÉRFIAK. Gondosan meg
kell győződni arról, hogy a szavakat felism eri azon a környezeten kívül is, amelyben
megtanulta és m egszokta őket (pl. nem csak a könyve lapján), és hogy a tudását a.
m egszokottól eltérő szituációkban is alkalmazni tudja.

X55. Felismeri és tudja a jelentését legalább öt szó írott képének V

Ugyanazok a kritériumok érvényesek, mint az X54. pont esetében. H a ezt a pontot
megadjuk, az X 54-est is satírozzuk be.
286 Dr. H.C. G ünzburg

SZOCIALIZACIO

Személyes kontaktus
56. Odamegy, ha a nevén szólítva hívják a
A pont értékelésének döntő kritériuma a néven szólításra adott reakció. Nem
elegendő, ha a vizsgált személy egyszerűen felnéz, jelezve, hogy felismeri a nevét,
hanem a felszólításra pl. „János, jöjjön ide!” valóban oda kell mennie. Nem elég a
pont megadásához, ha csak úgy sodródik valaki felé anélkül, hogy hívták volna.

57. Fenntartja a kontaktust, amikor beszélnek hozzá b

Ez a pont azt hangsúlyozza, hogy a beszélgetésre oda kell figyelnünk - ránézünk a
beszélőre vagy bármilyen más módon jelezzük, hogy a kontaktus nemcsak létrejött,
hanem fenn is tartjuk. Nem értékelhetjük a tételt, ha csak pillanatnyi figyelem
érhető el.

58. Megfelelően reagál, ha megpróbálják bevonni valamilyen tevékenységbe c

Pozitívan értékelhető a pont, ha a vizsgált személy általában készségesnek mutat­
kozik arra, hogy bekapcsolódjon bizonyos tevékenységekbe, hacsak nincs igazi oka
rá, amiért nem csatlakozik. Akit messziről csalogatni kell, vagy kisebb-nagyobb
fizikai erővel lehet csak kimozdítani visszavonultságából, és aki többnyire ked­
vetlen, itt nem kaphat pontot.

59. Kérésre kész osztozni másokkal d

Ez a tétel azt a készséget jelzi, hogy észreveszi más emberek jelenlétét, és tudja,
hogy szociális kötelezettségek származnak belőle. Természetesen a tétel értékelése
függ attól, hogy a vizsgált személynek van-e elegendő pl. édességből, cigarettából
vagy kekszből, amit megoszthat. Lehet, hogy csak olyan esetben tudjuk felmérni
ezt a tételt, amikor pl. egy csoport közösen kap cigarettát, édességet stb.

60. Kérésre segítséget nyújt másoknak e

Ez a pont magáért beszél. A vizsgált személy akkor kaphatja meg, ha kész meg­
tenni másokért, amit tud - még akkor is, ha a figyelmét külön fel kell hívni szóban
vagy gesztusokkal.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 287

***

X56. Kevéssé ismerős emberekhez elfogadható módon közeledik I

Az értékelésnek két kritériuma van:
a) A vizsgált szem élynek m egfelelő módon kell kimutatnia, hogy emlékszik a
szám ára kevéssé ismerős szem élyre (pl. a szem élyzet új tagjára, vendégre):
felnézéssel, m osollyal vagy közeledéssel és üdvözléssel.
b) Nem fordulhat elő, hogy a viselkedés visszatetszést keltő vagy zavarba ejtő, pl.
rácsim paszkodás az idegenre, lelkes körülrajongás, sim ogatás és tapogatás,
nyakába ugrás és csókolgatás.

X57. Megoszt és ad ésszerű határokon belül pl. édességet, cigarettát II

Ez az 59. tétel továbbfejlesztése. A z értékeléséhez az szükséges, hogy az osztozás és
az ajándékozás önkéntesen történjen. Nem követelmény, hogy folyam atosan így
tegyen, ső t a dolgainak meggondolatlan és kritikátlan szétosztogatását - ami azt
jelentené, hogy nincs tisztában a szem élyes tulajdon jelen tőségével - nem is
értékelhetjük. Ezzel a ponttal együtt általában az 5 9 -est is besatírozhatjuk.

X58. Mielőtt kölcsönvesz valamit, engedélyt kér rá, III

és amit kölcsönvett, azt vissza is adja
Ez elég magas szintű feladat. A zt jelzi, hogy a vizsgált szem ély tudatában van a
szem élyes tulajdon fontosságának, és felfogja, hogy a „szabályokra” tekintettel kell
lenni. A z értékeléshez a kölcsönvett tárgyakat külön kérés nélkül, önként vissza kell
adnia.

X59. Ha segítséget kér, ő közeledik másokhoz IV

Ez a pon t nem csak azt kívánja, hogy je lé t adja, ha segítséget kér, hanem azt is,
hogy felism erje, amikor segítségre szorul. Lehet, hogy egy nehéz vagy nagy tárgyat
kell cipelnie, vagy valamilyen fela d a t során nehézségbe ütközik és kéri a szü lő
illetve a gondozó segítségét. A z értékelés teljesen azon múlik, hogy ő m aga kér-e
segítséget —nem elég, ha csak egyszerűen elfogadja, amikor felkínálják.

X60. Rendszeresen és önként ellát valamilyen segítő feladatot V

Ez a 60. tétel továbbfejlesztése. Akkor adhatunk pontot, ha a vizsgált személynek
van valamilyen m egszokott feladata, amelynek elvégzésében rendszeresen és külön
kérés nélkül számítani lehet rá. A z is szükséges, hogy ez a vállalás egy szem éllyel
álljon kapcsolatban, pl. az asztal m egtérítésé itt nem értékelhető, m ert ebben a
288 D r . H .C . G ü n z b u r g

fejezetben az emberekhez fű ző d ő kapcsolatot vizsgáljuk. Ha ezt a pontot megadjuk,

a 60-ast is satírozzuk be.

Társas kapcsolatok

61. Csak a saját tisztálkodóeszközeit (pl. fogkeféjét) a

használja, és nem keveri össze másokéval
A fogkefe és más hasonló tisztálkodóeszközök különösen alkalmasak ennek a
területnek a felmérésére, mert ezeket nem lehet a barátokkal vagy más csoport­
tagokkal megosztható tulajdonnak tekinteni. Egyéb olyan tárgyak is megfelelők
ennek a pontnak a felmérésére, amelyeket semmilyen körülmények közt, sem
engedéllyel, sem anélkül nem lehet kölcsön venni.

62. Az asztalnál csak az előtte lévő evőeszközöket, tányért stb. használja b

Ez az előző pont továbbfejlesztése. Azt jelzi, hogy a vizsgált személy képes elfo­
gadni, hogy egyes tárgyak ideiglenesen mások birtokában vannak, és ezeket nem
lehet egyszerűen - csak mert jólesik - elvenni.

63. Az asztalnál csak a saját ételét eszi, és nem nyúl hozzá a másikéhoz c
Még magasabb szint, mint az előző két pont. Természetesen a más tányérján lévő
vonzó ételt elvenni nagyobb kísértés, mint az üres tányérokat és az evőeszközöket.
Az, hogy a vizsgált személy képes legyen tartózkodni a másik ember ételének az
elvevésétől, nyilvánvalóan olyan dolog, amit célul tűzhetünk ki magunk elé. A
pontot a viselkedés motivációjától függetlenül (pl. ha félénkség tartja vissza, akkor
is) értékeljük.

64. Munka közben kérésre együttműködik, d

odaadja a szerszámokat, anyagokat, stb.
Ez a tétel magáért beszél. A többi ember elfogadásának készségét és az ésszerű ké­
résekhez való alkalmazkodást vizsgálja.

65. Szabadidőben elfogadja a szervezett programokat, játékokban e

részt vesz vagy érdeklődést mutat más emberek tevékenysége iránt
Ez a pont arra vonatkozik, hogy a vizsgált személy szívesen részt vesz-e olyan
csoportjátékokban vagy egyéb csoportos szórakozásban, amelyek csak mások
társaságában élvezhetők, és nem tiltakozik a többi ember jelenléte ellen. Akkor is
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 289

megadhatjuk a pontot, ha a vizsgált személy viselkedése azt jelzi, hogy érdeklődik

mások iránt, de inkább megfigyelni szereti őket, mintsem a közelükben lenni.

***

X61. Segít más fogyatékos vagy idős embereknek az öltözködésben I

Ennek a tételnek a teljesítése azt jelzi, hogy a vizsgált szem ély elfogadja, hogy van­
nak nála nagyobb szükségben lévő emberek, és olyan segítési form át választ, amely
nem haladja meg a készségeit. Külön figyelmeztetnünk nem szabad.

X62. Az asztalnál mártást, italt stb. kínál másoknak II

A kritérium ism ét az, hogy elfogadja-e az emberek jelen létét és felism eri, hogy ilyen
apróságokkal másoknak segíteni lehet.

X63. Munka közben nem mindennapi helyzetekben segít másoknak III

Ez a tétel nem értékelhető, ha a segítségnyújtás a futószalag m ellett végzett munka
része vagy rendszeres napi feladat. Akkor adjuk meg a pontot, ha a vizsgált szem ély
alkalmanként észreveszi, hogy más em ber nehéz helyzetbe került - nincs elég mun­
kaanyaga, keres egy szerszám ot vagy nem tudja a munkáját folytatni - és valam i­
lyen módon segít: vagy maga teszi meg a szükséges lépést, vagy felhívja valakinek a
figyelmét, hogy segítségre van szükség.

X64. Szabadidőben csoportos tevékenységben részt vesz, IV

és alkalomadtán ő kezdeményez hasonlót
Ez a tétel hasonló a 6 5 -őshöz, de itt szükség van arra is, hogy a vizsgált szem ély a
mások által szervezett tevékenységhez valam i személyes, konstruktív jelleg ű dolgot
hozzátegyen. A pon tot akkor adjuk meg, ha például ja va so l egy hanglemezt, vagy
odahív valakit, aki nem kapcsolódott be a közös játékba, vagy van egy „ragyogó
ötlete ” stb.

X65. Hív másokat, hogy csatlakozzanak a tevékenységéhez V

Ennek a tételnek az a feltétele, hogy
a) a vizsgált szem ély m aga válassza meg a szabadidős tevékenységet pl. társasjáté­
kot, könyv nézegetést stb., és
b) határozza el, hogy rávesz másokat, hogy csatlakozzanak a tevékenységhez, játssza­
nak vele vagy nézegessék együtt a könyvet stb.
290 Dr. H.C. G ünzburg

Itt többről van szó, mint az elő ző tételben: a tevékenységgel kapcsolatos figyelem
folyamatos fenntartása is fontos, nem elég, ha csupán bevon valakit, aztán rögtön
el is feledkezik róla.

Illemtudás
66. Társaságban viszonylag nyugodtan, fészkelődés nélkül ül a
Ez egy igen egyszerűen értékelhető pont. Azoknak okoz nehézséget, akik nyug-
hatatlanságuk és folytonosan elkószáló figyelmük miatt képtelenek kapcsolatot
fenntartani másokkal. Természetesen, az is igaz, hogy az egyszerű egy helyben ülés
nem biztosítja a figyelmet, és a vizsgált személy ettől még lehet teljesen magába
forduló is. Mégis, ezt a pontot a társasági illem szempontjából kell értékelnünk,
tekintet nélkül a viselkedés motivációjára.

67. Megfelelően ül az asztalnál b

A pontot akkor értékeljük, ha a vizsgált személy a lábát az asztal alá rakja, a széket
kellően közel húzza, és nem nehézkedik rá az asztalra.

68. Az evéssel megvárja, amíg a többieknek tálalnak c

Ez a viselkedés segíti a vizsgált személyt abban, hogy elfogadhatóbbá váljon. Bizo­
nyos fokú önkontrollt feltételez, és jelzi a többi ember jelenlétének felismerését.

69. Használja a „köszönöm" szót d

Könnyebben elfogadják a vizsgált személyt, ha eleget tud tenni ennek a követel­
ménynek. Amennyiben képtelen a szavak kiejtésére, világos jelét kell mutatnia,
hogy felfogja ennek a szokásnak az értelmét.

70. Ha valamit kér, azt mondja, „légy szíves" e

Ez a modorbeli finomság gyakran csak direkt felszólítással csalogatható elő: „Mit
kellene mondania?”. A tételt akkor értékelhetjük, ha a vizsgált személy
a) egy-egy alkalommal használja a „légy szíves”-t, még ha legtöbbször figyel­
meztetni is kell rá, és
b) megérti, hogy ezt a „varázsszót” mondani kell ahhoz, hogy elérje, amit akar.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 291

***

X66. Másoknak nyitva tartja az ajtót I

Ez a pont azért került a döntéshozó tételek közé, m ert azt kívánja a vizsgált személytől,
hogy vegye észre, ha valaki készül belépni az ajtón, és ne csapja rá az ajtót.

X67. Segít másoknak pl. csomagokat vinni stb. II

Ez a tétel a csoporton belüli kapcsolatokkal foglalkozó fejezetben is lehetne, mégis
jobb, ha az illemtudás pontjai közé soroljuk, hiszen nyilvánvalóan olyan készség,
am ely segít a társadalom ba való beilleszkedésben. Ha bármilyen helyzetben m a­
gától észreveszi, hogy a másik em ber segítségre szorul, még ha idegen is az illető,
ebben a pontban értékelhető. Ilyen szolgálat lehet pl. csom agok átvállalása, az
ülőhely átadása vagy az, ha valakit elvezet valahová.

X68. Ásításkor, köhögéskor, böfögéskor a kezét a szája elé teszi III

Ez a tétel nem szorul további magyarázatra.

X69. Kopog az ajtón és „Jó reggelt!", „Jó napot!" kíván IV

Szintén nincs szükség további m agyarázatra. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a
kopogásnak illetve a köszönésnek m agától értetődően és önkéntesen kell történnie,
felszólítás nélkül.

X70. Ha hibát követ el, megfelelő módon elnézést kér V

A tétel a bocsánatkérés valamilyen form áját kívánja, pl. elnézést kér vagy megígéri,
hogy többször nem fog előfordulni. Természetesen, tudnunk kell, hogy a „spon tán ”
cselekvések többi pontjához hasonlóan ez is csak akkor értékelhető, ha a vizsgált
szem élyt egy ideig megfigyeljük, és az elvárt viselkedés bem utatására lehetőséget
adunk.

Tájékozottság
71. Környezetéből legalább négy embert emlékezetből meg tud nevezni a
Ahhoz, hogy ezt a pontot megkapja, a vizsgált személynek képesnek kell lennie
kérésre megnevezni azokat az embereket, akikkel együtt dolgozik. Ha nem tud
beszélni, akkor elegendő, ha azonosítani tudja az általunk megnevezett szemé­
lyeket.
292 D r . H .C . G ü n z b u r g

72. Legalább négy tárgyról felismeri, hogy az másvalakinek a tulajdona b

A pont értékeléséhez az szükséges, hogy a vizsgált személy képes legyen vala­
milyen módon jelezni, hogy bizonyos tárgyak - pl. egy rádió, ruhák vagy más
személyes dolgok - kihez tartoznak.

73. Kérdésre meg tudja mondani, hogy ismerősei hol vannak c

Ez a tétel azt tükrözi, hogy mennyi tudással rendelkezik a vizsgált személy azokkal
az emberekkel kapcsolatban, akikkel rendszeresen találkozik. Meg kell győződnünk
róla, hogy tudja-e, a barátja hol dolgozik, a másik ember hová ment stb.
Természetesen fontos, hogy csak olyan személyek hollétéről kérdezzünk, akik iránt
feltehetően érdeklődést mutat, mert együtt dolgoznak vagy sok közös szál fűzi őket
össze.

74. Azonosítani tud három, különböző egyenruhát viselő embert d

Ez a tétel olyan ismereteket tükröz, amelyek csak a tágabb környezettel való
kapcsolattartás során szerezhetők meg. A vizsgált személynek képesnek kell lennie
egyenruha alapján felismerni a rendőrt, a postást, a tűzoltót stb. Kórházban élő
fogyatékos személynél nem számíthatjuk be az értékelésbe, ha az egyenruhájáról
felismer egy ápolónőt.

75.Elmegy három megfelelő üzletbe, ha küldik e

Ez a tétel nehezen értékelhető intézeti vagy kórházi körülmények között. A fő cél
az, hogy lássuk, a vizsgált személy azonosítja-e a boltokat a nevük alapján, pl.
gyógyszertár, pék, cipőbolt stb. Bizonyos mértékig felmérhető ez a készség
intézetekben is, amennyiben a kérdést nem személyhez kötötten tesszük fel (pl:
„Menjen oda, ahol Kovács úr dolgozik!”), helyett pl. „Menjen a kantinba!” .

***

X71. Számon tartja a legkedvesebb programjainak I

(rádióműsornak, TV-műsornak, futballmeccsnek stb.) az időpontját
Ez a pon t azt jelzi, hogy a program okkal kapcsolatos információt m egjegyzi-e, és
tesz-e valamilyen előkészületet a m űsor meghallgatásának illetve m egnézésének
érdekében. Időben el kell kezdenie készülődni vagy biztosítania kell, hogy a
m egfelelő időben jelen legyen. Nem adhatunk pontot, ha csak az érdekli, hogy a TV
vagy a rádió úgy általában be legyen kapcsolva. Határozott je lé t kell látnunk, hogy
a program ra kíváncsi és számon tartja, mikor és hogyan nézheti/hallgathatja meg.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 293

A pon t értékeléséhez, természetesen, szükséges, hogy a vizsgált szem ély egyáltalán

érdeklődjön az ilyen tevékenységek iránt.

X72. Helyesen szólítja és nevezi meg az embereket, II

akikhez illetve akikről beszél
A „n én i” - „ b á c si”, „asszonyom ” - „u ram ” kifejezések gyakran összekeverednek
a m egszólításban és a beszédben. A pontot akkor adhatjuk meg, ha megfigyeltük,
hogy a vizsgált szem ély nem követ el ilyen hibákat.

X73. Helyesen nevez meg két rokoni kapcsolatot az apán és az anyán kívül III
Ez a tétel a vizsgálatot vég ző szem ély részéről némi utánjárást kíván. Sok fo g y a ­
tékos szem ély nem tud különbséget tenni nagybácsi és unokatestvér között, sőt a
nagymamát és a nagynénit sem tudja megkülönböztetni. Ha nincsenek a vizsgált
szem élynek rokoni kapcsolatai, ez a tétel nem értékelhető, hacsak más emberek
rokonait nem azonosítja.

X74. Mindig gondosan dobja el a gyufát, cigarettát és más szemetet IV

Ez a spontán és rendkívül fontos cselekedet azt jelzi, hogy a vizsgált szem ély tudatá­
ban van a tűzveszélynek és annak, hogy a szem etet m egfelelő tartóba kell helyezni-

X75. Számon tartja az ünnepnapokat és várja azokat V

Ez a pon t a közelgő események iránti érdeklődést mutatja. Könnyen értékelhető, ha
a vizsgált személyen látszik, hogy várja a születésnapját, a karácsonyt vagy bármi
más különleges eseményt. Nem kell megkövetelnünk, hogy tudja a pontos dátumot,
de annak alapján azért nem adhatjuk meg a pontot, hogy nyár közepén elkezdi
várni a karácsonyt. A segítők és nevelők feladata, hogy felhívják a figyelm et a
mindennapi élet fontos eseményeire.
294 D r . H .C . G ü n z b u r g

A Tevékenység fejezet tételeire csak akkor adhatjuk meg a pontot, ha a leírt

viselkedés rendszeresen megfigyelhető. Különleges motivációval elért csúcstelje­
sítményeket nem vehetünk figyelembe, minthogy ezek csak készséget, nem pedig
megszokott viselkedést jeleznek. Természetesen ez az alapelv a P-A-C értékelésre
általában is érvényes.

Munkamagatartás
76. Bíztatással körülbelül egy órán keresztül figyel a munka követelményeire a
Erre a tételre akkor adhatunk pontot, ha a vizsgált személy igyekszik végrehajtani a
kijelölt feladatot még akkor is, ha egyáltalán nem ért hozzá vagy nagyon lassú és
állandóan noszogatni kell. Aki megtagadja a munka elvégzését, elalszik vagy bármi
más módon kimutatja a feladat iránti érdektelenségét, nem kaphatja meg a pontot.
Ez vonatkozik az olyan személyre is, aki folyamatosan felugrál vagy a visel­
kedésével zavarja a többieket.

77. Figyelmeztetés mellett egész nap figyel a munka követelményeire b

Az egyedüli különbség az előző pont és e között a munkával töltött idő hossza.
Amennyiben a vizsgált személy készségesen, és az előírt szüneteken kívül nem túl
sok megszakítással dolgozik egy teljes munkanapon át, a pontot még akkor is meg­
adjuk, ha sok emlékeztetésre van szükség.

78. Figyelmeztetés mellett kitartóan dolgozik, c

és általában nem kerül összetűzésbe másokkal
Ez az előző pontnak a továbbfejlesztése, itt már a többi emberrel való összetűzések
elkerülését is megköveteljük. Olyan személyek, akik nem mutatnak érdeklődést a
többi ember iránt, természetesen, minden erőfeszítés nélkül megszerzik ezt a pon­
tot, míg másoknak türtőztetniük kell magukat, és már a bomlasztó viselkedés
csökkentése is jelentős előrelépés.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 295

79. Kitartóan dolgozik, nem kerül összetűzésbe másokkal, d

és külső események nem zavarják meg
Ennek a pontnak három kritériuma van: a munka követelményeire való odafigyelés
(77. pont), a többiekkel való összetűzések elkerülése (78. pont), és a figyelem­
összpontosítás olyan foka, hogy a külső események (pl. látogatók érkezése,
telefonok stb.) ne térítsék el a feladattól. Egy-egy emlékeztető szó teljesen megen­
gedhető.

80. Gyakori ösztönzés hatására növeli a megszokott munkateljesítményét e

Ez a pont csak akkor értékelhető, ha a vizsgált személy legalább a 76. pontot
megkapta, vagyis szokásává vált, hogy figyelembe veszi a munkakövetelményeket.
Ezen felül most már képesnek kell lennie arra is, hogy felajánlott jutalom - pl. pénz
vagy természetbeni juttatás - hatására növelje a gyorsaságát és/vagy a hatékony­
ságát. Ajutalom lehet óránkénti (jelképes), vagy a napi erőfeszítéseinek valamiféle
elismerése. A pont azonban csak akkor adható meg, ha a vizsgált személy elég
rendszeresen reagál a jutalom ígéretére, és a megnövelt teljesítményszintet folya­
matosan képes tartani. A lelkesedés alkalmankénti fellobbanása nem elegendő az
értékeléshez. A pont megszerzéséhez szükség van egy alap-teljesítményszint eléré­
sére (jutalmazás nélküli munkában), amelyhez viszonyítva meg tudjuk ítélni, hogy
a jutalmazásnak van-e hatása a teljesítményre. Ne feledjük, hogy ebben és a követ­
kező pontokban a szóbeli bíztatást nagyrészt a jutalmazás helyettesíti, bár az elis­
merő és magyarázó szavak, természetesen, továbbra is nagyon fontosak.

***

X76. Elfogadható ideig lelkiismeretesen kitart a munkában I

figyelmeztetés nélkül
A 76. pontnál felsorolt megfontolások érvényesek ennél a tételnél is, de ezúttal nem
bíztathatjuk vagy emlékeztethetjük a viszgált személyt. Nyilvánvaló, hogy a
„lelkiism eretes” munkavégzés nem engedi meg a gyakori felugrálást, a többiekkel
való összetűzést, sőt még a másoknak való asszisztálást sem. H a körülbelül egy
órás periódust vagy a szünetek közötti időt m egfelelő munkával tölti a vizsgált
személy, a pontot megadhatjuk még akkor is, ha a nap többi része másként telik el.
Ha ezt a pontot megadjuk, a 76-ost is satírozzuk be.
296 Dr. H.C. G ünzburg

X77. Egy egész munkanapon keresztül lelkiismeretesen II

kitart a munkában emlékeztetés nélkül
Ez a tétel az előzőtől csupán abban különbözik, hogy itt a munkával töltött idő
hosszabb. A 77-es pont megfelelője annyi eltéréssel, hogy ennél a tételnél nem adható
bíztatás vagy emlékeztetés. Ha ezt a pontot megadjuk, a 77-est is satírozzuk be.

X78. Pontosan érkezik a munkába III

Ennek a tételnek a vizsgálatához a fogyatékos személynek m ódot kell adnunk arra
is, hogy késve érkezzen a munkahelyre. Ha mások ébresztik, felkészítik az indulásra,
szállítják és kísérik a munkába anélkül, hogy bármiféle választási lehetősége volna,
akkor ezt a tételt nem tudjuk értékelni. Csak abban az esetben adhatjuk meg a
pontot, ha a pontosság vagy pontatlanság közötti döntés nagyrészt a vizsgált
szem ély kezében van —ezt világosan je lzi a katagória, ahol ezt a tételt elhelyeztük.
H a a vizsgált szem ély a munkába vezető út közben eltéved vagy az intézet területén
bolyong, még akkor sem adhatjuk meg a pontot, ha időben útnak indult.

X79. Emlékeztetés nélkül újra munkához lát teaszünet, stb. után IV

A hangsúly itt a vizsgált szem ély önkéntes elhatározásán van, hogy a kellemesen
eltöltött szünet után ism ét nekilát a munkának. A tétel értékeléséhez m egint arra
van szükség, hogy legyen lehetőség a szünet m eghosszabbítása is, hiszen a mun­
kához való visszatérést a vizsgált szem élynek önszántából kell kezdeményeznie.

X80. Ritkább jutalmazás hatására növeli a megszokott munkateljesítményét V

Ez a tétel a 80-as pont megfelelője annyi különbséggel, hogy a tényleges jutalom csak
a „fizetés napján ” következik, legtöbbször a heti, és nem a napi munka után. Jelképes
fizetségek, csillagok, pontozás vagy bármilyen más m ódszer akalmazása
megengedhető a munkateljesítmény rendszeres értékelésére, amennyiben a tényleges
jutalom nem olyan azonnali, mint a 80-as pont esetében. Ismét hangsúlyozzuk
azonban, hogy mind a 80-as pontot, mind ezt csak akkor értékelhetjük, ha bizonyít­
ható, hogy a vizsgált személy reagál a jutalom ígéretére, és enélkül alacsonyabb
szinten teljesítene. A pon t m egadása nem jelenti, hogy a jutalmat megbecsüli, csak azt,
hogy kész ezért erőfeszítést tenni. Ha ezt a pontot megadjuk, a 80-ast is satírozzuk be.

Munkaképesség
Ennek a fejezetnek a tételei közül egy sem vonatkozik a házi munkákra!
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 297

81. Tud egyszerű, ismétlődő munkát végezni a

pl. alkatrészeket elhelyezni, csiszolni
Ez a pont nagyon könnyen felmérhető, hiszen csak egyszerű munkák elvégzését
kívánja. Az értékelést nem befolyásolja a munkateljesítmény, pl. hogy a munka­
végzés elég hosszan tart-e. A Munkaképesség fejezet első öt pontjánál csak azt
várjuk el, hogy a feladatok végrehajtására képes legyen a vizsgált személy.

82. Rutinszerűen össze tud illeszteni egyszerű alkatrészeket pl. hajcsavarókat b

Ez ismét olyan pont, amelyet igen egyszerű értékelni, hiszen csak azt kell
megfigyelnünk, hogy a különböző alkatrészek összeillesztését igénylő feladatot
sikeresen végrehajtja-e.

83. Használ olyan eszközt, amely fél kézzel kezelhető c

Az ipari foglalkoztatásban gyakran satut használnak, hogy a munkát egyszerűvé és
biztonságossá tegyék. A feladat sikeres teljesítéséhez mindössze egy ilyen egyszerű
eszköz használata szükséges.

84. Használ olyan eszközt, amely két kézzel/lábbal kezelhető d

Ez valamivel magasabb szintet jelent, mint az előző pont. Kétféle mozdulatot
igényel. Maga a tevékenység azonban ismét olyan könnyű, hogy a tétel lényegében
csak a nagyon elemi mozzanatok egyszerű összehangolását kívánja.

85. Egyszerű szerszámot (csavarhúzót, kampót, tűt, ásót, lapátot) használ e

A képesség, hogy satu nélkül használja a szerszámokat, határozottan magasabb
szintet jelent. Bár a művelet nagyon egyszerű, sok minden félresikerülhet.

X81. Munkájában egyszerű döntéseket hoz saját belátása szerint I

A következő tételek m ind magukba foglalják a döntéshozás képességét. H a a munka
során befogókat, segédeszközöket használunk, azok ne legyenek hibabiztosak.
Lehetőséget kell hagynunk hibák elkövetésére. A pon tot megadhatjuk például
különböző méretű képeslapok m egfelelő borítékba helyezésére, ha a vizsgált
szem élynek kell eldöntenie, hogy m elyik lap m elyik borítékba kerüljön.

X82. Rendszeresen új munkát kér, miután a kiszabott munkáját elvégezte II

A cím megfogalmazása m agáért beszél. H a a vizsgált szem ély egyszerűen vár, amíg
az ellenőrző szem ély észre nem veszi a tétlenségét, a pon tot nem adhatjuk meg, sőt,
akkor sem, ha a munka kérésében hangulata vagy rossz kedélyállapota befolyásolja.
298 D r . H .C . G ü n z b u r g

X8B. Elhatározza, hogy további munkát keres magának III

Ez a p o n t egy következő lépés. A vizsgált személynek tisztában kell lennie azzal,
hogy a további munkához szükséges dolgokat hol tárolják, és anyagot stb. kell
szereznie magának. Nyilvánvaló, hogy ezt a tételt is csak akkor értékelhetjük, ha
lehetőséget adtunk az önálló döntésre és a végrehajtásra. Ha a munkaterv előírja,
hogy a fogyatékos szem élynek ülnie kell és jelezni, ha utánpótlásra szorul, akkor
csupán az elő ző pon tot mérhetjük fel, ezt nem.

X84. Saját elhatározásból ellenőrzi a munkáját, IV

hogy csökkentse a selejtek számát
Ismét döntési folyam atról van szó. A pon tot nem adhatjuk meg, ha a hibákat
célszerszám segítségével csökkenti. Képesnek kell lennie arra, hogy valamilyen
módon összehasonlítsa és ellenőrizze a munkadarabokat, és lehetőséget kell adni
arra is, hogy rossz döntést hozzon. Nyilvánvalóan nem értékelhetjük a pontot, ha az
ellenőrzés véletlenszerű, és nem hoz érdemleges javulást. Ha nem túl hatékonyan
ellenőriz, de egyébként minden más rendben megy, a pontot megadhatjuk.

X85. Bonyolultabb döntéseket hoz, mint az X81-es pont alattiak V

Ez a pont magas szintet jelent. Nyilvánvalóan a munka term észetétől is függ, hogy
értékelhető-e, ugyanúgy, mint az X 8I-es pontban. Több hibalehetőségnek kell
lennie, nem elég pl. két alkatrész közötti választás. Általános szabályként azt m ond­
hatjuk, hogy a tevékenységnek legalább három alternatívával kell rendelkeznie
ahhoz, hogy ezen a szinten értékelhessük.

Szabadidős tevékenység
A szabadidős tevékenység a szociális képességek tanításának nagyon fontos,
ugyanakkor sajnos nagyon elhanyagolt része. Az ebben a fejezetben felsorolt
készségeket inkább tanítási célokként kell kezelnünk, és nem a fennálló helyzet
leírásaként.

86. Érdeklődik, figyeli a körülötte levő világot a

Ez, természetesen, csak akkor érhető el, ha a vizsgált személyt körülvevő világ elég
színes ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését. Nagyon fontos gondoskodnunk róla,
hogy szemlélhesse a mindennapi eseményeket: a szabadidőben legyen lehetősége
az ablaknál ülni és nézni, hogy az emberek mit csinálnak, vagy lehessen a
szabadban, ahol figyelemmel kísérheti az eseményeket. Ezeknek a nézelődéseknek
 S/P- A-C 2 KÉZIKÖNYV 299

a biztosítása legalább olyan fontos - ha nem fontosabb - mint a színes televízió

beszerzése.

87. Helyesen reagál filmen vagy tévében látott egyszerű jelenetekre b

A pont értékeléséhez a vizsgált személy értelmi képességeinek megfelelő vizuális
ingereket kell biztosítanunk. Némelyik modem reklám, rajzfilm vagy a régi Charlie
Chapün filmek elég könnyen érthetők. Az adekvát reakciók - pl. nevetés,
megrémülés - egyértelmű jelek az értékeléshez ezen a szinten. Ismét nagyon
fontos, hogy ilyen jellegű ingereket rendszeresen biztosítsunk, és ne csak a
képesség felmérésekor.

88. Érdeklődéssel hallgat felvételeket, hanglemezeket, rádiót c

Ez a tétel sok szempontból hasonlít az előzőhöz. Az odafigyelést bizonyítja, ha a
vizsgált személy dobol a zenére, láthatóan örül, a zenével együtt énekel stb.

89. Szervezett sportjátékokban részt vesz (szabadban vagy teremben) d

A játékok színvonala tulajdonképpen lényegtelen a pont megítélésénél. A fő cél az,
hogy a vizsgált személyt bátorítsuk, hogy örömét lelje a mozgásos tevékenységben,
kapcsolódjon be és szívesen végezze.

90. Képes egyszerű társasjátékot játszani e

Ezt a pontot akkor is megadhatjuk, ha valamiben, pl. a számolásban, segítségre
szorul. A pontozás szempontjából az a legfontosabb, hogy örömét lelje a játékban
és képes legyen megérteni annak néhány aspektusát.

X86. Kicseréli a lemezeket/ kazettákat I

Ez az első olyan pon t ebben a fejezetben, amely nem képességet, hanem kezdem é­
nyezőkészséget tükröz. A vizsgált személynek képesnek kell lennie egy egyszerű
készüléken mechanikusan elvégezni a szükséges lépéseket, és eléggé érdeklődőnek
kell lennie ahhoz, hogy ezt saját elhatározásából tegye. Nincs szükség arra, hogy a
berendezést beállítani vagy kezelni is tudja.

X87. Választ a rádió/TV programok közül II

A hangsúly azon van, hogy a vizsgált szem ély jelezze, hogy valam elyik program ot
jobban szereti a másiknál, és ne csak elfogadja, am it felajánlanak neki.
Amennyiben bármi módon kifejezi a kívánságát, a pontot megadjuk, tekintet nélkül
arra, hogy képes-e tenni valamit a program megnézése érdekében.
300 D r . H .C . G ü n z b u r g

X88. Érdeklődik a hímzés, kötés, társasjátékok stb. iránt III

Ezek m egfelelő „normális szabadidős elfoglaltság"-ok, de szám os más tevé­
kenységre is megadhatjuk a pontot. M ég ha az érdeklődés nem is vezet egy igazi
hobby kialakulásához, a figyelm et és az önkéntes próbálkozást akkor is értékeljük.

X89. Van valamilyen hobbija, pl. kis állatot tart stb. IV

Ennél a tételnél a hangsúly a hobbin van, ami rendszeres és tartós érdeklődést
kíván, és amelyhez a vizsgált szem ély ismételten visszatér. A képességek szintjét
tekintve a hobbi nagyon alacsony szintű is lehet, pl. golyók vagy képeslapok
gyűjtése stb. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy ne értékeljünk túlzó, m egszállott
viselkedésformákat.

X90. Többféle elfogadható tevékenységgel leköti magát V

Ez a pon t akkor adható meg, ha a vizsgált szem ély képes a szabadidejét többé-
kevésbé önállóan, „pozitív m ódon ” eltölteni. Ha csak egyszerűen tétlenül ácsorog,
azt nem számíthatjuk be, de ha sikerül bekapcsolódnia az eseményekbe, amelyek
körülötte történnek anélkül, hogy m ások beszerveznék, akkor m egkapja a pon tot
(pl. ha saját elhatározásából elm egy a kantinba stb).

A SZEMÉLYISÉG-FELMÉRÉS
Talán a legtöbb értelmi fogyatékosokkal foglalkozó ember egyetért abban, hogy a
súlyos fogyatékosok szociális készségeinek fejlesztését - még a legelemibb szinten
is - gyakran megnehezíti, só't lehetetlenné teszi passzivitásuk, amely ellentétben áll
az enyhébb fogyatékosok viszonylag készséges együttműködésével. Azokban a
ritka esetekben is, amikor az enyhe fogyatékosok határozottan ellenállnak a
nevelési szándéknak, a körülmények jól megfontolt módosításával - pl. új tanár
bevonásával, különleges jutalmazással, rábeszéléssel stb. - változás érhető el.
Némelyik súlyos fogyatékos emberrel azonban azt a minimális kontaktust sem lehet
kialakítani, amely szükséges lenne a nevelési program elkezdéséhez. Az ilyen
személyek teljesen érdektelenek, visszahúzódnak saját belső világukba, és
nincsenek megfelelő motivációik. Néhányan közülük, kétségtelenül, különös, bizarr
viselkedési formákat mutatnak, amelyek inkább elmebetegségre emlékeztetnek
(sőt, lehetnek is azok), mint értelmi fogyatékosságra. A zavaró viselkedésformák
bizonyos elemeire hatással lehetünk, de más területek megfelelő működéséhez
gyógyszeres kezelés szükséges.*

* A zavaró, ill. érdektelen viselkedésnek különböző okai lehetnek, pl. a környezet elutasító visel­
kedése, vagy túlzott elvárásai, a túlságosan korlátozó vagy ingerszegény környezet, a sérült ember
hányatott életútja, súlyos kommunikációs zavarok. Érdemes megkísérelni ezen okok feltárását, mert
ez segítséget nyújthat a súlyos viselkedésbeli eltérések enyhítéséhez, és ezáltal gyakran a szociális
készségek fejlődéséhez is (pl. megfelelő' motiváció esetén a súlyosabb fogyatékossággal élő ember
több erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy megfeleljen környezete, a számára fontos személy(ek)
elvárásainak. - a szerkesztők megjegyzése.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 301

Amikor a súlyos értelmi fogyatékosok nevelésének eredményeit értékeljük,

akkor a kedvezőtlen személyi adottságokat sokkal inkább figyelembe kell vennünk,
mint a jobb képességű fogyatékosok esetében. Ezért az 5 pontos skála középső
értéke (3-as pont) olyan viselkedésre vonatkozik, amely zárt közösségben (védett
munkahelyen vagy intézeti lakóegységben) elfogadható magatartásnak minősül. Ha
azonban a súlyos fogyatékos személynek kevésbé védett körülmények közt kell
élnie és dolgoznia, ahol magasabbak az elvárások, a 4-es vagy az 5-ös érték jobb
beilleszkedési esélyeket jelent.
Más tekintetben az S/P-A-C 2 személyiség-felmérésének értékelése megegyezik
a többi P-A-C formákéval. Az 1-től 5-ig terjedő skálán az 1-es pont a közösség
szempontjából elfogadhatatlan viselkedés szélső értékét jelzi, az 5-ös pont pedig azt
a viselkedésformát, amely nem ütközik a társadalom általános normáival és
elvárásaival. Az S/P-A-C 2-ben a viszonyítási pont (3-as) az a viselkedés, amely
otthoni és védett környezetben elfogadható és nem szembetűnő, míg az 5-ös érték
olyan viselkedés, amely tágabb közösségben is elfogadott lehet, és nem von magára
külön figyelmet vagy ellenszenvet.
Az értékeléskor a vizsgálatot végző személynek szem előtt kell tartania mind a
közösség tűrőképességét, mind a vizsgált személy képességeinek korlátait. Az
értékskála nem a teljesítmény kiválóságának mérésére szolgál, hanem az elfogad­
hatóság és alkalmazkodás szintjét jelzi nagyon alacsony követelményeket támasztó
körülmények között.
A viselkedési skálákhoz tartozó állítások és magyarázatok célja, hogy megfigye­
léseinkhez szempontokat adjanak, és nem az, hogy a vizsgált személy viselkedé­
séről pontos leírást nyújtsanak. A leírások gyakran egyáltalán nem vagy csak
részben illenek a viselkedésre. Ebben az esetben húzzuk ki a szövegből azokat a
megállapításokat, amelyek nem igazak, és a megjegyzések rovatot használjuk a
viselkedés jellemzésére. Ha úgy érezzük, hogy egyik megállapítás sem találó a
személy viselkedésére, az összes megállapítást húzzuk ki. Ilyenkor az értékskálát
egyszerű 5 pontos skálaként használjuk (vagyis: 1 - legrosszabb, 5 - legjobb, 3 -
védett közösségbe illő).
Miután befejeztük az értékelést, a számokat kössük össze egyenes vonallal, így
egy szabálytalan alakú területet kapunk. Ha ezt besatírozzuk - ahogyan a szociális
képnél tettük - akkor kirajzolódnak előttünk a fejlettebb és az elmaradottabb
területek. A nagy satírozott rész azt jelzi, hogy sok olyan személyiségvonás van,
amely elfogadhatóvá teszi az értelmi fogyatékos személyt olyan környezetben,
amely igyekszik tolerálni, feltéve, hogy a jelenléte nem zavaró vagy túl sok
törődést kívánó. A kis terület sok negatív tényezőt jelez, amelyekkel speciális
helyen, speciális személyzetnek kell foglalkoznia. Ezek a tényezők indokolják, ha a
nevelési program lassan halad. A diagram sok esetben nagyon kiegyensúlyozatlan
képet mutat, egyszerre tartalmazhat meglehetősen magas és igen alacsony
302 D r . H .C . G ü n z b u r g

értékeket. Ezekben az esetekben a vizsgálat végzőjének kell ítéletet alkotnia figye­

lembe véve a negatív tényezők súlyát a pozitív vonások között.
A személyiség-felmérés a viselkedés legfontosabb aspektusaira irányul. Mégis
alapjában szubjektív megítélésen alapul, és meg sem kísérelhetjük az emberi maga­
tartás végtelen sokféleségét ilyen kicsi helyre összesűríteni. A kritériumok nem
jelentenek nevelési célokat, és nem a tennivalók kijelölésére szolgálnak. Hiányossá­
gai ellenére a személyiség-felmérés kiegészíti a szociális felmérést, mivel jelzi, hogy
a) miért lehet nehéz - jó szociális képességek ellenére is - a beilleszkedési
folyamat
b) miért van az értelmi fogyatékos személynek - gyenge szociális képességei
mellett is - esélye a beilleszkedésre és a „boldogulás”-ra
c) miért maradhat a nevelési program bizonyos esetekben teljesen hatástalan.

Végül pedig azt reméljük, hogy ha felhívjuk a figyelmet az értelmi fogyatékos

ember személyes adottságaira, akkor megtanuljuk őt embernek tekinteni, és nem
csak alacsony mentális képességeket vagy egy futószalag melletti munkaerőt látunk
benne.

Ismétlésképpen:
A súlyos értelmi fogyatékosság természetét figyelembe véve a személyiség-felmérés
viszonyítási pontja az a viselkedés, amely felügyelet mellett tolerálható. Amíg a P-
A-C 1 és a P-A-C 2 Személyiség-felmérés című részében az értékskála 3-as pontja a
nyitott közösség toleranciaszintjét jelzi, azaz olyan viselkedést, amely nyílt
közösségben is megengedhető, és nem vezet problémákhoz, addig az S/P-A-C 2-ben
a 3-as pont a zárt közösség tűrőképességére vonatkozik, ahol több dolog
megengedhető beavatkozás nélkül. Következésképpen az S/P-A-C 2 legmagasabb,
5-ös értéke többé-kevésbé a többi P-A-C forma 3-as pontjának felel meg, mivel
olyan viselkedést jelez, amelyet egy átlagos közösség is elfogad.

PONTOZÁSI KRITÉRIUMOK
I. ÖNÁLLÓSÁG AZ ÖNKISZOLGÁLÁSBAN
1. Maximális figyelmet igényel...
Ez olyan testápolási szükségletekre vonatkozik, amelyek alapos, gondos ellátást
igényelnek, pl. agyi eredetű bénulás esetén. Nem tartoznak ebbe a kategóriába az
értelmi fogyatékosságból eredő ápolási szükségletek.
 S /P -A -C 2 KÉZIKÖNYV 303

2. Segítségre és/vagy állandó ellenőrzésre szorul...

Ebbe a kategóriába azokat a személyeket soroljuk, akiknek komoly étkezési,
öltözködési és WC-használati hiányosságaik vannak, így korrekcióra és segítségre
szorulnak. Nem tartoznak ide olyan emberek, akik közömbösségből és
hanyagságból nem teljesítik ezeket az elvárásokat.

3. Szükség van a végeredmény ellenőrzésére...

Meg kell győződnünk arról, hogy a vizsgált személy elfogadható szinten teljesíti az
önellátási feladatokat, és figyelmeztetés nélkül is tartja ezt a szintet. Nincs szükség
a különféle tevékenységek felügyeletére, de a végeredményt azért ellenőriznünk
kell.

4. Egészen elfogadható szinten...

Ide olyan személyek sorolhatók, akik elsajátították azokat a szociális készségeket,
amelyek a személyes ellátás feladataiban szükségesek, és akiknél megbízhatunk
abban, hogy az esetek többségében használják is ezeket. Még ha a készségek a
„minősége” nem is a legmagasabb szintű, mégis könnyebbé teszik a vizsgált
személy számára, hogy „elboldoguljon”.

5. Társaihoz képest kiemelkedő...

Ezt a fokozatot csak akkor adjuk meg, ha vizsgált személy több figyelmet fordít a
megjelenésére, mint a legtöbb vele azonos szinten álló társa. Az e területen elért
eredmények „szalonképesebbé” teszik az értelmi fogyatékos személyt.

II. SZOKÁSOK
1. Elfogadhatatlan és visszataszító szokások...
E cím alá olyan bizarr szokások tartoznak, mint pl. a rendszeres és indokolatlan
vetkőzés a nyilvánosság előtt, ruhák vagy más tárgyak rágása és szopogatása.

2. Zavaró szokások...
Vannak olyan kevésbé extrém viselkedésformák, amelyek kellemetlenek és zava­
rók, de azért el lehet viselni azokat (ha nem kell túl hosszú ideig tolerálnunk) pl.
304 Dr. H.C. G ünzburg

kacatok gyűjtése, folyamatos nyáladzás, állandó locsogás, fogcsikorgatás, indoko­

latlan nevetgélés, hisztérikus vihogás stb.

3. Nem visszataszító, de furcsa szokások...

Ezek megnyilvánulhatnak enyhe tic formájában (pl. bólogatás, a fej rángatása,
kiáltozás stb.), valamilyen kényszerességben (pl. bizonyos helyeken való ácsorgás,
egyes tárgyak ölelgetése), vagy más viselkedési furcsaságban pl. nem viseli el, ha
megérintik, folyamatosan magában beszél, a hallott mondat utolsó szavát
ismételgeti vagy folytonosan mormog.
Ezeknek a szokásoknak egyike sem befolyásolja túlságosan a vizsgált személy
életét vagy az őt körülvevő világot, de azért több figyelmet von magára, mint
amennyi kívánatos lenne.

4. Nem okoz problémát, de furcsa viselkedés...

E cím alatt olyan a viselkedési formákat értünk, amelyek nem akadályozzák ugyan
a munkavégzést, mégis körültekintően kezelendők - pl. a visszatérő depresszív
viselkedés enyhe formája, amely másoktól óvatos bánásmódot igényel. Ugyancsak
ide sorolhatjuk a zavaró szokások egyéb fokozatait, amelyek némi toleranciát
igényelnek a „normális” emberek részéről (pl. rendszeres, kitörésszerű obszcén
vagy agresszív beszéd).

5. Nincsenek zavaró szokásai...

Ide olyan viselkedést sorolunk, amely az előző négy pontban leírt vonások egyikét
sem tartalmazza. Ezt a pontot kapják azok a személyek is, akik konstruktív szoká­
sokat alakítottak ki, pl. a személyes dolgaikat nagyon gondosan rendben tartják, a
bútorokat pontosan helyreigazítják stb.

III. ÖNKONTROLL
1. Extrém és visszataszító viselkedés...

Ez a pont olyan személyekre vonatkozik, akik székletükkel játszanak, látványosan a

végbelükben túrkálnak, tárgyakat levizelnek, lehánynak és beszennyeznek. Ide
soroljuk a durva autoagresszív viselkedés legszélsőségesebb formáit is. Az arc
pofozására és hasonló viselkedésekre azonban már a 2-es értéket adjuk.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 305

2. Zavaró viselkedés...
Az előző ponthoz képest a különbség abban áll, hogy valamivel kisebb zavart okoz
a viselkedés (pl. sikoltozás, nyugtalan futkározás, önmaga pofozása stb.).

3. Kellemetlen, sztereotip viselkedés...

Ez a minősítés a nyilvánvalóan értelmetlen viselkedésformákra vonatkozik, ame­

lyek rendszeresek - pl. hintázás, fejütögetés stb. - és kevésbé zavaró típusúak, mint
az 1-es és 2-es pont alatt értékelt viselkedések. Ide tartoznak az olyan termé­
szetellenes szokások is, mint a fejrázás, hintázás, különös testhelyzetek felvétele,
tárgyak szopogatása stb.

4. Dühkitörések, kellemetlen, rövid kirohanások...

Alapjában véve ez az elkényeztetett kisgyerekekre emlékeztető viselkedés teljesen

más jellegű, mint az előző három pontban leírt magatartásformák. A vizsgált
személy, amikor ellenállásba ütközik, kiabál, sikoltozik, toporzékol, az ajtókat
csapkodja, csúnyán beszél stb. Az ilyen rohamok azonban sokkal hatásosabban
kezelhetők nevelő-fegyelmező eszközökkel, mint az előbb leírt viselkedések.

5. Általában kiegyensúlyozott...
Ez a leírás azokra vonatkozik, akik az izgalmak vagy kiborulások után viszonylag
gyorsan vissza tudnak térni valamilyen elfogadható viselkedési mintához bíztatás
és rábeszélés nélkül. Ez a tipikus „vihar egy pohár vízben” eset, ami lehet, hogy
gyakran előfordul, de hamar el is múlik komolyabb következmények nélkül.

IV. SZEXUALITÁS
Függetlenül attól, hogy a szexuális morállal kapcsolatban változóak a nézetek, az
értelmi fogyatékosoknak - bármilyen közösségben élnek is - teljes elfogadásuk
érdekében a tradicionális, megszokott szemlélethez kell alkalmazkodniuk.

1. Teljesen gátlástalan szexuális viselkedés...

Ez elsősorban az alkalmatlan körülmények közt zajló genitális játékra vonatkozik,
amely ellenérzést és zavart kelt az idegenekben. Az ilyen fajta viselkedés, amely
306 D r . H .C . G ü n z b u r g

szokássá vált, és a vizsgált személy, úgy tűnik, teljesen megfeledkezik a környe­

zetéről, egyértelműen akadályozza a szociális integráció felé haladást.

2. Nem gyakori, de zavaró szexuális „bűncselekmények”...

Az értékskálának ez a pontja olyan szexuális cselekedetekre vonatkozik, melyek
gyakran jóval súlyosabbak, mint az előző pont, például mutogatás és gyerekek
zaklatása. Amíg a skála első pontja a társadalmi elvárásoknak nem csak a figyelmen
kívül hagyását jelzi, hanem azt is, hogy a vizsgált személy nincs is tudatában
ezeknek az elvárásoknak, addig a második pont olyan szexuális cselekedetekre utal,
amelyek törvény szerint büntetendők, de amelyekről a vizsgált személy is nagyon jól
tudja, hogy gorombák és esetenként bűncselekménynek számítanak.
Ezek a cselekedetek főként azért kerültek a 2. szintre, mert nem túl gyakoriak egy
értelmi fogyatékos személy életében, és nem jelentenek állandó problémát mások
számára. Mindazonáltal tisztában vagyunk vele, hogy a társadalom nézőpontjából az
ilyen fajta szexuális viselkedés komolyabb akadálya lehet a szociális beilleszkedésnek,
mint a gátlástalan, de csak zavaró viselkedés, amelyet a skála első pontjában írtunk le.

3. Vannak zavaró szexuális szokásai, de „diszkrét” módon kezeli ezeket...

Manapság a társadalom sokkal toleránsabb és nehezebben megbotránkoztatható,
mint a múltban. Ha a vizsgált személy a takaró alatt maszturbál, és nem a teljes
nyilvánosság előtt, akkor ezen a 3. szinten értékeljük, mivel a viselkedésében
alkalmazkodott a társadalmi konvenciókhoz. Hasonló indoklás illik a homoszexu-
alitásra is, amennyiben felnőttek között, közös megegyezéssel és diszkréten zajlik.

4. Nem érdeklődik az ellenkező' nem iránt...

Bár ez a szint, természetesen, azt jelzi, hogy az adott személy ezen a téren nem fog
semmilyen problémát sem okozni, fejlődését tekintve azonban ez a viselkedés nem
jelent olyan segítséget, mint a következő, 5-ös pont alatt leírtak. (Kivéve, ha a
vizsgált személy nagyon öreg, súlyos mozgássérült vagy meglehetősen súlyos
értelmi fogyatékos.)

5. Elfogadható módon nyilvánul meg a szexuális érdeklődés...

Hangsúlyoznunk kell, hogy az elfogadhatóság kritériumait nem az adott intézmény
szabályai - pl. a nemek közötti viselkedésre vonatkozó intézeti szabályok -
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 307

határozzák meg. Sokféle szabály lehet arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben
engedélyezett a szexuális érdeklődés kinyilvánítása, és egy adott környezet normái
ütközhetnek a más helyeken elfogadott szabályokkal.
Az értékelést végző személynek szem előtt kell tartania annak a tágabb
közösségnek a normáit, ahol az értelmi fogyatékos személy élhetne, ha más tényezők
nem akadályoznák, és úgy kell őt értékelnie, mintha a többiekhez hasonló ember
lenne, akivel szemben ezen a téren „normális” követelményeket lehet felállítani. Ha a
vizsgált személy nem kelt túlságosan nagy feltűnést és nem válik ellenszenvessé
amiatt, hogy képtelen uralkodni a szexuális késztetésein, akkor még abban az esetben
is ezen a szinten pontozzuk, ha számos „intézeti” és egyéb szabályt megszeg.

V. KOMMUNIKÁCIÓ-KÉSZSÉG
1. Nem érdeklődik a beszélgetés iránt - bár magában esetleg beszél...
Ez a szint olyan személyekre vonatkozik, akik semmilyen hajlandóságot nem
mutatnak arra, hogy megértessék magukat vagy hogy megértsenek másokat. Ha a
beszédképtelenségnek fizikai oka van, akkor nem kell az értelmi fogyatékos
személyt ebbe a kategóriába sorolnunk, feltéve, hogy egyértelmű jelét adja, hogy
szeretne valamilyen módon kommunikálni.

2. Képes hangadással kifejezni érzéseit és szükségleteit...

Ez két esetre vonatkozik:
A vizsgált személy képes különböző „hangokat” adni, melyek az artikulált
nyelvet helyettesítik, jelezve reakcióit vagy válaszait a környezet kezdemé­
nyezéseire (személyekre, eseményekre, zenére stb). A „hangok”-nak olyanoknak
kell lenniük, hogy a beleegyezés, elutasítás stb. embereknek szóló jelzéseként
lehessen őket értelmezni. Sztereotip hangadásokat nem értékelünk.
Magasabb nyelvi szinten álló személynek ezt a pontot abban az esetben adjuk
meg, ha a nyelvet arra használja, hogy reakcióit spontán kifejezze. Ide soroljuk
tehát a vizsgált személyt, ha pl. dühítő szituációban - többé-kevésbé megfelelő
válaszként - elkáromkodja magát, de nem adjuk meg a pontot, ha a káromkodást
ismételgeti és a mindennapi beszéd részeként használja.

3. Kérdésekre válaszol és néha valamit közöl...

Ebbe a kategóriába azok az értelmi fogyatékos személyek tartoznak, akik a kérdé­
sekre választ adnak, és - még ha nagyon korlátozott mértékben is - információval
308 D r . H .C . G ü n z b u r g

szolgálnak. Igen toleráns környezetben is sok türelmet igényel, hogy kiszűrjük az

ilyen kommunikáció lényegét, mégis, ez a szint olyan nyelvi képességet jelent,
amely egy kevésbé védett közösségben már éppen lehetővé teszi, hogy az értelmi
fogyatékos személyt elfogadják.

4. Szavakat és rövid mondatokat használ a szituációhoz illő megállapításainak

kifejezésére...
Ezt a pontot csak abban az esetben adhatjuk meg, ha a vizsgált személy verbális
megállapításai azon túl, hogy önmagukban véve elég érthetőek, az adott helyzetben
megfelelő jelentéssel bírnak. Ismétlődő, sztereotip nyelvi elemeket, amelyek nem a
témához kapcsolódnak, nem értékelünk. Azt sem pontozzuk, ha a személyzet vagy
a rokonok szavait egyszerűen megismétli. A hangsúly azon van, hogy a szavakat
szándékának megfelelően használja: valaminek az elérésére vagy valami olyannak
a megállapítására, ami az ő számára jelentőséggel bír.

5. Elfogadható módon kezdeményez szociális érintkezést: a látogatók spontán

üdvözlésével, stb ....
Itt az értékelésnél a nehézséget az „elfogadható módon” minősítés jelenti, mivel
egyes viselkedésformák elfogadhatóságának mértékét illetően számos, intézmé­
nyenként eltérő norma létezik.
A pontot nem szabad megadnunk, ha a viselkedés a látogatók és más viszonylag
ismeretlen személyek számára túlságosan megterhelő vagy zavarba ejtő. Az
értékeléshez meg kell győződnünk arról, hogy az értelmi fogyatékos személy
különbséget tesz szociális kapcsolataiban ismerősök és ismeretlenek között, és
eltérő módon üdvözöli őket. Az értékelhetőséghez azonban az is szükséges, hogy a
vizsgált személy maga tegye meg a helyes közeledés első lépéseit, és ne a látogató
hívja őt.

VI. KAPCSOLATKÉSZSÉG
Ez az értékelési skála azt tükrözi, hogy a vizsgált személy milyen mértékben reagál
más személyek közeledésére, és mennyire képes önálló kapcsolatteremtésre.
Nyilvánvaló, hogy a mások kitartó erőfeszítéseire adott teljesen közönyös reakció
nagyon megnehezíti az életet, legalábbis ami a szociális beilleszkedést illeti. Ez
jelenti a skála egyik (1-es) szélső értékét, míg a szociális kapcsolatokban tanúsított
könnyed és - elfogadható mértékig - barátságos kezdeményezőkészség az
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 309

ellenkező (5-ös) pólus, a két véglet között pedig a szociabilitás számos árnyalata
található.

1. Nem reagál az emberek közeledésére...

Ez olyan magatartást tükröz, amelyet az érdeklődés állandó hiányaként, illetve
következetes visszahúzódásként értelmezünk. Nem sorolhatjuk ebbe a kategóriába
a vizsgált személyt, ha a visszahúzódás egy ingerre adott válasz, vagy azért nem
érdeklődik, mert más dolgok vagy más emberek kötik le a figyelmét. A döntő
kritérium az, hogy a reakció hiánya a jellemző viselkedésforma, tekintet nélkül az
ingerekre, személyekre vagy tevékenységekre.

2. Reagál a közeledésre, de csak egy-egy pillanatra...

A kontaktus rövidsége, amikor a figyelmet állandóan elterelik más emberek, hely­
zetek, tevékenységek, stb. talán ugyanolyan zavaró, mint a kapcsolat kialakítására
irányuló, következetes erőfeszítések teljes kudarca. A vizsgált személy állandóan
elkószáló figyelme miatt úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk célba juttatni
bármilyen üzenetet, parancsot vagy kérdést.

3. Reagál a közeledésre...
Ez a pont akkor adható meg, ha a kontaktust ki lehet alakítani és kellő ideig fent is
lehet tartani ahhoz, hogy egy kérdést feltehessünk, egy utasítást vagy egy üzenetet
elmondhassunk. A vizsgált személy akkor éri el ezt a szintet, ha nyilvánvaló, hogy
igyekszik figyelni és reagálni. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy képes-e
helyesen végre is hajtani a kapott utasítást, vagy hogy megérti-e egyáltalán, amit
mondanak neki, sőt, még az is, hogy a válaszreakciója teljesen ellenkező-e, mint
amit várnak tőle.

4. Közelít másokhoz, felhívja magára a figyelmet, anélkül, hogy ez túl

megterhelő lenne...

A vizsgált személynek itt legalább olyan szintet kell elérnie, hogy saját kívánsága
szerint teremtsen kapcsolatot másokkal. Ez történhet, gesztusok útján, vagy pl. úgy,
hogy meghúz valakit, megfogja a kezét, hangokat ad stb. Az ilyen fajta közeledésben
agresszivitásnak nem lehet jele és a barátságos szándéknak nyilvánvalónak kell
lennie. Ha a viselkedés szociálisan nem megfelelő vagy túlságosan igénybe vevő - pl.
310 D r. H.C. Günzburg

ha egy felnőtt nő mindenkit ölelget, aki a szeme elé kerül - akkor nem jellemezhető
ezzel az értékkel.

5. Gesztusokat használ üzenetek, gondolatok stb. közlésére, akár önmagukban,

akár a beszéd nyomatékosítására...

Ez a minősítés elsősorban akkor adható, ha a vizsgált személy megtanulta megértetni

magát azzal, hogy - ha a beszédkészsége hiányzik - rámutat vagy körülír valamit
megfelelő gesztusokkal és mimikával. Nem várunk el nagy ügyességet, elegendő az
is, ha nagyon behatárolt jelrendszerrel rendelkezik, amely azonban megfelel a szük­
ségleteinek.
Olyan személyek, akik bizonyos mértékig vagy teljes egészében képesek a
nyelv használatára, akkor sorolhatók ide, ha a megfelelő gesztusok használata a
nyelvi kommunikációjukat gazdagítja.

VII. MEGBÍZHATÓSÁG
1. Rendszeresen és akár kerülő úton is megszerez mindent,
amire kedve támad...
Ez a szint azt jelenti, hogy a vizsgált személy gátlástalanul elveszi mások tárgyait,
még akkor is, ha el vannak zárva vagy a szekrénybe, táskába stb. éltévé. Az ilyen
viselkedés nem kísértésből eredő fellobbanás, hanem elszánt kísérlet arra, hogy
elvegyen olyan dolgot, amiről ő maga is jól tudja, hogy nem az övé, hiszen
gondosan el van téve előle.

2. Hirtelen felindulásból rendszeresen megszerez a látókörébe eső tárgyakat...

Talán ez valamivel kevésbé súlyos, mint az előző pontban leírt cselekedetek.

Ezekben az esetekben a vizsgált személy olyan tárgyakat tulajdonít el - pl.
cigarettát, édességet - amelyek viszonylag kisebb értékűek, de valaki más
tulajdonát képezik. A fő különbség az előző és e szint között az, hogy az 1-es
pontban a tárgyakhoz nehezebb hozzáférni, mert el vannak téve, és a vizsgált
személynek nehézségeket kell leküzdenie, hogy hozzájuk jusson, míg a 2-es
pontban a tárgyakat gondatlanul szem előtt hagyták, ami kísértést jelent hirtelen
cselekvésre.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 311

3. Alkalmanként eltulajdonítja mások tárgyait...

Az előző két értékelési pont a szinte megrögzött viselkedésformákra vonatkozik,

amelyeket a vizsgált személy csoportjának tagjai jól ismernek és bizonyos mértékig
megtűrnek. Amikor azonban megpróbálunk a fogyatékos személynek lehetőséget
biztosítani arra, hogy más emberekkel legyen együtt - akik, persze, kevésbé
ismerik őt és kevésbé tolerálják, hogy nincs tekintettel mások tulajdonára - akkor
az alkalmi lopások szintén lényeges akadályt jelentenek, még ha talán „normálisab-
bak” és kevésbé zavaróak is.

4. Csalással és hazugsággal nehézséget elkerül vagy okoz...

Ennek a viselkedésnek a 4-es szintre helyezése azt az általános szemléletet tükrözi,

hogy a tulajdon elleni cselekedeteket súlyosabbaknak tekintjük, mint az igazságnak
az eltorzítását. Ez utóbbi társadalmilag csaknem elfogadott. A súlyos fogyatékos
felnőttek - intellektuális szintjüket tekintve - csalási illetve hazugsági „hatásfoka”
a gyakorlatban többnyire nagyon gyenge, így rendkívül egyszerű az ilyen
kísérleteiket leleplezni, és elnéző mosollyal túltenni magunkat rajta. Természetesen,
azokat a személyeket is ide kell sorolnunk, akik félreértést és kellemetlenséget
tudnak okozni a másokról előadott történeteikkel, vagy időnként másokat
megvádolnak.

5. „Becsületes” és „őszinte”...

Ez a tétel egyszerűen azt a tényt tükrözi, hogy a vizsgált személy az őszinteség és a

becsületesség területén. nem okoz semmilyen nehézséget. Ennek nem kell
feltétlenül valami erkölcsi normából erednie, származhat egyszerűen az érdek
hiányából, vagy abból is, hogy nem képes másképpen viselkedni.

VIII. VISELKEDÉS IDEGENEKKEL

1. Teljesen elfogadhatatlan interperszonális viselkedés...

Ilyen szélsőséges és botrányos viselkedési példa, amikor az értelmi fogyatékos sze­

mély az óvatlan látogatónak mélyen a lába közé nyúl vagy viszonylag ismeretlen
emberek előtt gyors sztriptízjelenetet mutat be.
312 D r . H .C . G ü n z b u r g

2. Zavaró interperszonális viselkedés...

Az itt említett viselkedésformákat általában könnyen tolerálják azok, akik a vizsgált
személyt ismerik, ugyanakkor nagyon gyakran zavaróak a kívülállóknak. Ilyen a
puszilgatás és ölelgetés, néha az ismeretlen emberek nyalogatása és simogatása.
Ebbe a kategóriába soroljuk a másokra csimpaszkodást és azt, ha nem enged
embereket elmenni.

3. Enyhén zavaró viselkedés...

Ez a pont olyan viselkedésformákra vonatkozik, amelyek még éppen el viselhetők,
bár akire irányul, az megpróbálja elkerülni. Pl. túlságosan közelről és köpködve
beszélés, mások arcába lihegés, folyamatos kézrázás stb.

4. Elfogadható viselkedés...
Az ide tartozó személyek ugyan nem tesznek semmilyen erőfeszítést annak
érdekében, hogy ismeretlen emberekkel kapcsolatot teremtsenek, de készek
reagálni mások közeledésére anélkül, hogy olyan szélsőségekbe sodródnának,
amelyek miatt az 1-3. szintre kellene őket tennünk. Reakcióik természetesek és
társadalmilag elfogadhatók.

5. Elfogadható lépéseket tesz a kapcsolatok megteremtése és fenntartása

érdekében...
Ez előbbre lépés az előző tételben leírt viselkedéshez képest. A vizsgált személy
barátságos viszonyt alakít ki másokkal - a személyzet tagjaival, viszonylag idegen
személyekkel - és ezt olyan módon teszi, ami általában elfogadható, nem
ellenszenves és nem zavarba ejtő. Nem hívja fel magára a figyelmet, és nem tesz
kísérletet különleges kedvezmények kivívására.

IX. TÁRSAKHOZ VALÓ VISZONY

1. Agresszív, bántalmaz másokat...
Ebbe a kategóriába kell sorolnunk minden erőszakos cselekedetet, amely a csoport
tagjai ellen irányul. Ide tartoznak olyan esetek, mint a többiek indokolatlan
megütése, harapása, karmolása, megrúgása, tárgyakkal való dobálása, csakúgy,
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 313

mint a leköpésük vagy a hajuk meghúzása. Ezt a minősítést használjuk akkor is, ha
a fent említett cselekedetek egyetlen személyre irányulnak. Ne ebbe a kategóriába
soroljuk a vizsgált személyt, ha ilyen viselkedés csak ritkán fordul elő, illetve csak
a jogainak védelmében, utolsó, elkeseredett kísérletként.

2. Összetűzésekbe keveredik a többiekkel...

Bár a vizsgált személynek azok a cselekedetei, amelyek miatt erre a szintre
soroljuk, már nem annyira szélsőségesek, de azért mindenképpen nagyon felhá-
borítóak. Ide tartozik pl. más ételének a megkaparintása, mások munkájának a
zavarása, tárgyak elvétele azért, hogy felkavarja a kedélyeket stb. Ennél a pontnál is
igaz, hogy akkor is ide soroljuk az ilyen típusú viselkedést, ha csak egyetlen
személlyel kapcsolatban jelentkezik.
Ahhoz, hogy a viszálykodó viselkedést ebbe a kategóriába soroljuk, feltétlenül
annyira rendszeresnek és következetesnek kell lennie, hogy a megfékezése
drasztikus beavatkozást igényeljen. Ha inkább csak kellemetlenkedés és nem
igazán bajkeverés, akkor a 4-es pont alá tartozik.

3. Magányos - magába zárkózó...

Ez a minősítés nem csak azokra vonatkozik, akik a saját belső világukban élnek,
hanem olyan személyekre is, akiket nem érdekel a társaikkal való kapcsolat
kialakítása és fenntartása. Előfordulhat, hogy a saját dolgaikkal jól elfoglalják
magukat, és nincs igényük társaságra. Mások talán túlságosan félénkek és
szégyenlősek. A végeredmény azonban - a társakkal kialakított kapcsolatok
szegényessége - ugyanaz.

4. Összetűz és zavar, de inkább csak kellemetlen...

Ezekkel az emberekkel a környezetük - a társaik és a személyzet - általában tud

bánni, bár gyakorlatilag mindenkit fel tudnak bosszantani. Ide soroljuk azokat, akik
másokat ugratnak, kipécéznek maguknak, vagy zavarnak azzal, hogy „segítenek”
neki. Azok is ide sorolhatók, akik másokat manipulálnak vagy felbújtanak, alat­
tomos megjegyzéseket tesznek azért, hogy súrlódásokat okozzanak vagy különféle
mesékkel zavarokat keltenek. Annak ellenére, hogy az ilyen viselkedés minden
érintett számára kellemetlen, a szociális kapcsolatok kialakítása szempontjából
mégis magasabb szintet képvisel, mint az előző pontban leírt, magának való
viselkedés.
314 D r . H .C . G ü n z b u r g

5. Barátságos és nem zavaró kapcsolatokat kezdeményez...

Ez a minimális szint, amely szükséges ahhoz, hogy más emberekkel jól megértse
magát. Kifejezetten magasabb szintet jelent, mint a másokkal nem ütköző
magányos viselkedés, amelyet a 3. pontban vázoltunk, és konstruktívabb, mint a 4.
szint, amely mások zavarásával végződik. Akkor adhatjuk meg ezt a pontot, ha a
vizsgált személy szentel némi figyelmet mások szükségleteinek, pl. nem lökdösi
azt, aki mozgássérült, beszél másokhoz, alkalmanként segítséget nyújt, kölcsön ad
valamit stb.

X. EGYÜTTMŰKÖDÉS
Ez a rész csak a mindennapi munkaszituáción kívül - pl. otthon, öltözködés köz­
ben, étkezéskor vagy szabadidős elfoglaltság alatt stb. - tanúsított viselkedésre
vonatkozik. A vizsgált személy hozzáállását a rendszeres munkához (foglalkoztató
vagy ipari műhelyben) a Foglalkoztathatóság fejezetben értékeljük.

1. Gyakran szélsőséges módon utasítja vissza az együttműködést...

Ez sokféleképpen megnyilvánulhat. A vizsgált személy reakciója gyakran
szélsőséges és kifejezetten zavaró: fizikai erőszak, goromba beszéd, átkozódás. Ez
a pont csak az együttműködés igényével szemben tanúsított ellenállás legszélső­
ségesebb formáira vonatkozik, és olyan személyek sorolhatók ide, akik egyébként
képesek - csoportban, valakivel vagy egyedül - dolgozni.

2. Gyakran passzív ellenállással tagadja meg az együttműködést...

Bár a végeredmény - az együttműködés hiánya - ugyanaz, mint az 1. pontban, az
ellenállás formája kevésbé zavaró. Ide olyan ellenszenves és haragos viselkedést
sorolunk, amely passzivitáshoz vezet illetve azt eredményezi, hogy a vizsgált
személy tudatosan figyelmen kívül hagy másokat vagy hosszas késéssel fog hozzá
a feladathoz, inkább mert nem akarja, és kevésbé az érdeklődés hiánya vagy egyéb
ok miatt.

3. Kerüli az együttműködést...
Az együttműködés megtagadása ezúttal sokkal finomabb és kevésbé kihívó módon
történik. Hosszú távollétek a WC-n, emberek hosszas keresgélése és meg nem
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 315

találása mind-mind ingerlő, de nagyon hatásos módjai annak, hogy a fogyatékos

személy kibújjon a feladat alól, anélkül, hogy egy kis zsémbelődésnél vagy szidás­
nál többet vonna magára. Ugyancsak ebbe a kategóriába soroljuk a notórius későket
és a munkába vezető úton elkószálókat.

4. Az együttműködés általában rövid ideig tart - nem túlságosan készséges - a

koncentráció gyenge...
Ebben az esetben a nem megfelelő együttműködés nem annyira következetes,
átgondolt és szándékos munkakerülés eredménye, mint inkább valami hullámzó és
megbízhatatlan, talán kelletlen és érdektelen hozzáállás a feladathoz, amelyet
sosem sikerül befejeznie. Sok türelemre van szükség az ilyen személy elfoga­
dásához.

5. Rendszerint készségesen együttműködik...

Ez a szint hivatott kifejezni a legtöbb személy „normális” reakcióját, akik nem

jelentkeznek önként semmilyen extra segítségnyújtásra vagy szolgálatra, de
rendszerint elég készségesen és ellenállás nélkül reagálnak olyan felszólításokra és
igényekre, amelyek a megszokott napi tevékenység részét képezik.

XI. VISELKEDÉS VAGYONTÁRGYAKKAL

1. Rendkívül destruktív - mindent tönkretesz, ami a szeme elé kerül...

Ezt a minősítést csak azoknak az értelmi fogyatékos személyeknek szabad adni,

akik folyamatosan szétszaggatják, eltépik, tönkreteszik a ruhákat és a berendezési
tárgyakat, olyannyira, hogy különleges eszközökkel kell őket megakadályozni (pl.
speciális öltözékkel, a bútorok eltávolításával stb.).

2. Gyakori, de nem állandó destruktivitás...

Ide olyan eseteket sorolunk, amelyek hasonlítanak az előző pontban leírtakhoz. Bár
a destruktív viselkedés szintén elég gyakori, mégsem tesznek szükségessé hasonló
extrém fokú óvintézkedéseket. Ide tartoznak azok a dühkitörések is, amelyek
válogatás nélküli ablak kitöréshez, ruha tépéshez stb. vezetnek. Ezeket hatéko­
nyabban lehet kezelni, mint az 1. szinten értékelt viselkedést.
316 Dr. H.C. Günzburg

3. Általában nem okoz problémát, de vannak alkalmi „botlásai”...

Némelyik értelmi fogyatékos személy időnként csaknem kényszeres szükségét érzi
a destruktivitásnak - pl. hogy WC-papxrt tömjön a WC-be és túlfolyást idézzen elő,
vagy felgyújtsa a ruhásszekrényt azért, hogy figyelhesse a tűzoltók érkezését. Ilyen
esetekben a gyanú hamar azokra a személyekre terelődik, akik már azelőtt is
okoztak alkalmanként hasonló, szándékos károkat.

4. A tárgyakat meggondolatlanul használja...

Gyakran tapasztaljuk, hogy az értelmi fogyatékosok képtelenek vigyázni a
tárgyakra - akár a sajátjukra, akár a közös tulajdonra. Elég sok véletlen kárt
okoznak, pl. gombok leszakításával, ruházat bepiszkolásával, edények összetörésé­
vel stb., szándékos destruktivitás nélkül. Sokszor nem figyelnek mások tulajdonára:
engedély nélkül kölcsön vesznek dolgokat, és csaknem rendszeresen elveszítik
vagy tönkreteszik azokat.

5. A tárgyakkal óvatos és megbízható...

Ez a szint azt tükrözi, hogy a vizsgált személy a tárgyakkal - akár a saját
tulajdonával, akár másokéval vagy a köztulajdonnal - szemben általában legalább
minimális megbecsülést tanúsít. A tárgyakat megfelelő módon kezeli. Amennyiben
nem mutat rendszeres hanyagságot, nem róhatjuk fel neki, ha ügyetlensége
alkalmanként baleseteket okoz.

XII. FOGLALKOZTATHATÓSÁG
Általában ezen a területen a vizsgált személy eredményei nagyon hasonlítanak az
Együttműködés fejezetben elértekhez. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a két
terület két különböző környezetben tanúsított viselkedésre vonatkozik. Az
Együttműködés részben a viselkedést nem a munkahely körülményei között, hanem
pl. kötetlen otthoni szituációban figyeljük meg. A Foglalkoztathatóság fejezet
viszont kizárólag a rendszeres napi munka során - pl. bedolgozásban, futószalag
melett, ipari környezetben - tanúsított magatartásra vonatkozik. Lehetséges, hogy a
vizsgált személy viselkedése a kétféle környezetben egészen eltérő. Ha így van, ezt
az értékelésnek is tükröznie kell. Egyéb esetekben, ha a vizsgált személy, bárhol is
van, ugyanolyan hozzáállást mutat, akkor az értékeknek is hasonlítaniuk kell
egymásra.
 S/P-A-C 2 KÉZIKÖNYV 317

1. Ellenáll és/vagy nem érti a követelményeket...

Ebben az esetben teljes visszahúzódást vagy ellenállást tapasztalunk, és
rábeszéléssel vagy kényszerrel sem tudunk értékelhető' eredményt elérni. Só't, olyan
szélsó'ségesen eró'szakos reakcióval is találkozhatunk, amely hatásosan leállítja a
legtöbb próbálkozást.

2. Általában nem vesz részt a megkívánt tevékenységben...

A vizsgált személy számára többé-kevésbé érdektelen bármiféle „munka” .
Hosszasan üldögél, nézelődik vagy alszik, néha kényszer hatására csinál valamit,
de alapjában véve teljesen inaktív.

3. A megkívánt tevékenységben részt vesz, de csak megszakításokkal...

Ebben az esetben a vizsgált személyt nem lehet egyértelműen a 2. szintre sorolni,
mivel a kihagyási periódusai nem olyan hosszúak, és hosszabb-rövidebb időre
kérés nélkül is munkához lát. Munkavégzése azonban alapvetően gyenge, mivel
rendszertelen, és a figyelmét állandóan elterelik a külső események (hangok, más
emberek, az ablakon való kinézés stb.).

4. A napi munka legkisebb változtatása is érzelmi nehézséget okoz...

Ez a megállapítás azt tükrözi, hogy a vizsgált személy mennyire viseli el, ha
elvárják tőle, hogy megváltoztassa a megszokott munkáját vagy a munkavégzés
menetét. Gyakori reakciók lehetnek: erőszakos dühkitörések, duzzogás, visszahú­
zódás vagy akár szökés is.

5. Könnyen alkalmazkodik a munkában beállt változásokhoz...

Ez nem annak megítélésére szolgál, hogy a vizsgált személy értelmi képességeitől
függően mennyire tud megtanulni egy új feladatot, hanem csak azt, hogy mennyire
hajlandó valami újat megpróbálni. Kizárólag a munkában és a munkamenet során
felmerülő változásokra vonatkozik, és nem számít, hogy mennyire képes az új
feladatot végre is hajtani.
 5/P-A-C
» # ff W 'W 2
flW ŰRLAP
w * JW * # t

P edagógiai A nalízis és C iURRICULUM

A SZOCIÁLIS ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS MÉRÉSÉRE

SÚLYOS ÉRTELMI FOGYATÉKOS FELNŐTTEKNÉL
H. Günzburg
Az űrlap kitöltéséhez elengedhetetlen a S/P-A-C 2 kézikönyv használata!

(az intézmény neve)

N é v :.........................................................................Éle tko r:.................... Nem:

C ím :.......................................................................................................................

Szül. idő: ................ A vizsgálat időpontja:.................... A felmérő aláírása:

Példa:

Ez a súlyos értelmi fogyatékos személy megfelelően elsajátította a WC-használat és az öltözködés terén szükséges
képességeket, vagyis azon a két területen, ahol a készségek hiánya a legzavaróbb lenne. Más önellátási képességei
ehhez képest elhanyagoltak. A kommunikációs képességeiben nagy hiányosságok vannak, ezért mindent meg kell
tennünk, hogy ezeket a fontos készségeket - amelyek számára teljesen elérhetőek lennének - fejlesszük. A szocializáció
területe azt mutatja, hogy az emberek iránti érdeklődése csekély, valószínűleg azzal tesszük a legjobbat, ha rendszeresen
bíztatjuk a másokkal való kapcsolatteremtésre. Mindez kedvező következményekkeljárhat a kommunikációs mezőben és
befolyásolhatja a tevékenység területén elért készségeket is.

Kérjük, hogy pontosan tartsa be a kézikönyv instrukcióit!

*ln: Pedagógiai Analízis és Curriculum... Szerk.: Kedl Márta-Lányiné Engelmayer Ágnes.

ELTE-BGGYFK, Budapest, 2000.
320 Dr. H.C. G ünzburg

A személyiségfejlődési diagram jellem ző „ ellaposodását“ látjuk azokon a területeken, amelyek emberekkel

kapcsolatosak - a társaihoz fűződő viszonyban, a kapcsolatteremtő és kapcsolattartó viselkedésben stb. Hozzájárulnak
ehhez a kommunikációs nehézségek is, Így ha a kommunikációs csatornákat szisztematikus fejlesztő programmal
megnyitjuk valószínűleg jobb személyes kapcsolatok fognak kialakulni. Fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgált
személyhez hasonló, egészen , elviselhető" személyeket - hiszen kilenc területen ,3 -a s" vagy ,3-asnál jobb " értéket
szerzett! - elhanyagolják, mivelbeolvadnaka tömegbe: nemjobbak a társaiknál, de nem is „problémás esetek“.
KÖVETKEZTETÉS: A fejlesztő program elsődleges céljai a kommunikáció területén találhatók és az itt elért fejlődés
jelentős előrelépést eredményezheta „perszonalizáció" és a „ szocializáció ’ folyamatában.

Név: Kor:

SZOCIÁLIS FELMÉRÉS
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 321

ÖNKISZOLGÁLÁS

Étkezési szokások
1. Kanállal ehető ételekhez sikeresen használ kanalat - a
2. Csészéből és pohárból iszik - b
3. Elég ügyesen eszik zaj és nyáladzás nélkül - c
4. Nehézség nélkül használ villát - d
5. Képes a villa és a kés összehangolt használatára - e

XI. Csészéből/pohárból segítség nélkül iszik és az italból tölt m agának - 1

X2. Rendszeresen és gyakorlottan használja a kést és a villát - II
X3. Az asztalról a szennyeződést eltakarítja - III
X4. M aga választ ételt és m egfelelő adagokat tesz a tányérra - IV
X5, Megfelelően választ az asztalon lévő fűszerekből, mártásokból - V

Mozgáskészség
6. Le és fel tud menni a lépcsőn egyik kezében valamit hordozva - a
7. Fél órát sétál leülés nélkül - b
8. Otthoni környezetben meghatározott helyeket megtalál (pl. konyha,
hálószoba stb.) - c
9. Közeli helyekre (pl. szomszédba) odatalál anélkül, hogy eltévedne - d
10. Megfelelő óvintézkedéseket tesz, ha vizes padlóval vagy veszélyes útfelülettel
találkozik - e

X6. Nehézség nélkül átjut különböző (lengő, forgó, automatikus stb.) típusú
ajtókon - 1
X7. Zsúfolt utcán közlekedik anélkül, hogy másoknak ütközne - II
X8. Elhatározza, hogy elmegy közeli helyekre járműforgalomtól mentes útvonalon - III
X9. Elhatározza, hogy elmegy közeli helyekre járműforgalmat is érintő útvonalon - IV
X I0. Fél órás vagy hosszabb sétákat tesz egyedül (álldogálások nélkül) - V
322 D r . H .C . G ü n z b u r g

WC-használat
11. WC-re vitel után elfogadható időn belül reagál - a
12. Kontrollálja a szükségleteit - b
13. A WC használatakor - a szükséges mértékig - le tud vetkőzni - c
14. A WC használata után rendbe tudja hozni a ruházatát - d
15. Le tudja húzni a WC-t és megtisztítja, mielőtt elhagyja - e

X I1.Szükség esetén m aga keresi fe l a W C-t -1

X12. A WC használata után automatikusan m egigazítja a ruháját - II
X13. Helyesen használja a W C-papírt - III
X14. M agára zárja, kinyitja, lehúzza a WC-t és maga után rendet tesz, m ielőtt
elhagyja - TV
X15. Automatikusan m egm ossa a kezét - V

Tisztálkodás
16. Felszólításra szappannal megmossa a kezét - a
17. Arcának megtörléséhez helyesen használja a törölközőt - b
18. Szappannal megmossa az arcát, de csak ha figyelmeztetik - c
19. Kérésre megtörli a kezét - d
20. Elfogadhatóan megmossa a nyakát, fülét és a füle mögötti részt - e

X I6. A nap folyam án rendszeresen szappannal kezet mos és m egtörli a kezét -1

X I 7. Rendesen és rendszeresen m egm ossa és m egtörli az arcát, nyakát és a fü lét - II
X I8. Fürdéshez vagy m osakodáshoz beállítja a m egfelelő vízhőmérsékletet - III
X19. Legalább másnaponként megmossa a mosdókagylónál a karját és a hónalját - IV
X20. Intim testrészeit és a lábát rendszeresen megmossa legalább másnaponként - V

Testápolás
21. Kis segítséggel meg tudja fésülni a haját - a
22. Zsebkendővel megtörli az orrát - b
23. Szükség esetén megtörli és kifújja az orrát - c
24. Fogkrémmel megmossa a fogát vagy megtisztítja a műfogsorát - d
25. Rendszeresen tükör előtt fésüli/keféli a haját - e
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 323

X 2 1. Szabálytalan időközönként m egtisztítja a lábbelijét - 1

X22.Szokásszerűen megmossa a fogát fogkrémmel illetve megtisztítja a műfogsorát - II
X23. Rendszeresen m egtisztítja a lábbelijét - III
X24. Alkalmanként megborotválkozik/gondoskodik a frizurájáról (hajcsavarók,
kefék) - IV
X25. Rendszeresen borotválkozik/gondoskodik a frizurájáról - V

Öltözködés
26. Bíztatásra teljesen le tud vetkőzni - a
27. Kérésre egyedül fel tudja venni az alsóruháit - b
28. Segítség nélkül fel tudja venni a zoknit, harisnyát, harisnyanadrágot és a cipőt - c
29. Megfelelően el tudja rakni a ruháit, ha emlékeztetik rá - d
30. Segítség nélkül fel tudja venni a ruháit (és be is gombolkozik) - e

X26. Teljesen fe l tud öltözni (az alsó- felsőruházatot és a lábbelit is beleértve)- 1

X27. A ruhákat összehajtja és elrakja a szekrénybe -II
X28. Vigyáz a ruhájára, óvja a nagyobb szennyeződésektől, nedvességtől stb. - III
X29. A ruhákat ruhatartóra teszi - IV
X30.Az időjárásnak és az alkalomnak m egfelelő öltözéket választ és a szennyest
elrakja - V

KOMMUNIKÁCIÓ

Érzékelés
31. Figyelem felhívással három látási ingerre helyesen reagál - a
32. Figyelem felhívással három hangingerre helyesen reagál - b
33. Figyelem felhívással három íz ingerre helyesen reagál - c
34. Figyelem felhívással három szag ingerre helyesen reagál - d
324 Dr. H.C. Günzburg

35. Figyelem felhívással három tapintási ingerre helyesen reagál - e

X31. M egfelelő cselekvéssel válaszol három látási ingerre (figyelmeztetés nélkül) - 1

X32. Helyesen reagál három hangingerre (figyelm eztetés nélkül) - II
X33. Helyesen reagál három íz ingerre (figyelmeztetés nélkül) - III
X34. Helyesen reagál három szag ingerre (figyelmeztetés nélkül) - IV
X35. Helyesen reagál három tapintási ingerre (figyelmeztetés nélkül) - V

Szókincs
36. Megért legalább húsz, tárgyat jelentő szót - a
37. Az előbbi húsz nevet jelzők alapján megkülönbözteti - b
38. Helyesen végrehajt térbeü viszonyt tartalmazó utasításokat - c
39. Helyesen végerhajt öszehasonlítást tartalmazó utasításokat - d
40. Nehézség nélkül továbbít egyszerű szóbeli üzenetet - e

X36. Spontán használ mindennapi szavakat és köztük legalább húsz, tárgyat je le n tő

szót - 1
X37. Spontán használ legalább öt megkülönböztetésre szolgáló melléknevet - II
X38. Legalább öt térbeli viszonyt je lö lő szót helyesen használ - III
X39. Legalább három m elléknevet használ összehasonlító alakban - TV
X40. Megmondja másoknak, hogy adjanak át egyszerű szóbeli üzeneteket - V

Kifejező készség
41. Rámutatásra megnevez tíz, háztartásbeli tárgyat -a
42. Megnevezi négy, mindennapi tárgy színét - b
43. Utasításra megfelelően válaszol és cselekszik - c
44. Kérdésekre válaszol és elég részletes választ ad - d
45. Beszélgetésbe bevonható és folyamatos a részvétele - e

X41. K ívánságai kifejezésére egy-egy érth ető szót használ - 1

X42. Az előbbi egy-egy szó kom binációit használja kommunikációs céllal - II
X43. Egyszerű, nem sztereotip m ondatokat használ kommunikációs céllal - III
X44. Értelmes kérdésekkel kezdeményez és fenntartja a párbeszédet - IV
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 325

X45. K evéssé ismert szem élyekhez közeledik és kész a párbeszédre - V

Számok és pénz
46. Képes egy (darab) tárgyat kiválasztani - a
47. Különbséget tud tenni kettő és sok között - b
48. Tízig ismeri a számsort - c
49. Tíz tárgyat meg tud számlálni - d
50. Utasításra kiválaszt megfelelő számú tárgyat (tíznél nem többet) - e

X46. A pénzre, mint az érték jelére reagál - 1

X47. Felfogja, hogy a több, az jo b b - II
X48. Felfogja a pénz csereértékét - III
X49. Felismeri és megkülönbözteti az ezüstszínű és a réz pénzérm éket - IV
X50. Van elképzelése a pénzérm ék körülbelüli vásárlóértékéről. - V

Olvasás, írás
51. Le tud másolni vízszintes vonalakat - a
52. Le tud másolni függőleges és körkörös vonalakat - b
53. Lemásolja a nevének kezdőbetűit - c
54. Le tudja írni a nevének kezdőbetűit - d
55. Lemásolja a nevét - e

X51. Saját tárgyaira ráírja a m onogram ját - 1

X52. Felszólítás nélkül leírja nyom tatott betűkkel a keresztnevét - II
X53. Felszólítás nélkül leírja nyom tatott betűkkel a vezetéknevét - III
X54. Felismeri és tudja a jelen tését legalább két szó írott képének - IV
X55. Felismeri és tudja a jelen tését legalább öt szó írott képének - V
326 Dr. H.C. G ünzburg

SZOCIALIZÁCIÓ

Személyes kontaktus
56. Odamegy, ha a nevén szólítva hívják - a
57. Fenntartja a kontaktust, amikor beszélnek hozzá - b
58. Megfelelően reagál, ha megpróbálják bevonni valamilyen tevékenységbe - c
59. Kérésre kész osztozni másokkal - d
60. Kérésre segítséget nyújt másoknak - e

X56. K evéssé ismerős emberekhez elfogadható módon közeledik - 1

X57. M egoszt és ad ésszerű határokon belül pl. édességet , cigarettát - II
X58. M ielőtt kölcsönvesz valamit, engedélyt kér rá, és amit kölcsönvett, azt vissza is
adja - III
X59. Ha segítséget kér, ő közeledik másokhoz - FV
X60. Rendszeresen és önként ellát valamilyen segítő feladatot - V

Társas kapcsolatok
61. Csak a saját tisztálkodó eszközeit (pl. fogkeféjét) használja, és nem keveri
össze másokéval - a
62. Az asztalnál csak az előtte lévő evőeszközöket, tányért stb. használja - b
63. Az asztalnál csak a saját ételét eszi, és nem nyúl hozzá a másikéhoz - c
64. Munka közben kérésre együttműködik, odaadja a szerszámokat, anyagokat, stb. - d
65. Szabadidőben elfogadja a szervezett programokat, játékokban részt vesz vagy
érdeklődést mutat más emberek tevékenysége iránt - e

X 6 I. Segít más fogyatékos vagy idős embereknek az öltözködésben - 1

X62. Az asztalnál mártást, italt stb. kínál másoknak - II
X63. Munka közben nem mindennapi helyzetekben segít másoknak - III
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 327

X64. Szabadidőben csoportos tevékenységben részt vesz, és alkalomadtán ő is

kezdeményez - TV
X65. H ív másokat, hogy csatlakozzanak a tevékenységéhez - V

Illeratudás
66. Társaságban viszonylag nyugodtan, fészkelődés nélkül ül - a
67. Megfelelően ül az asztalnál- b
68. Az evéssel megvárja, amíg a többieknek tálalnak - c
69. Használja a „köszönöm” szót - d
70. Ha valamit kér, azt mondja, „légy szíves” - e

X66. Másoknak nyitva tartja az ajtót - 1

X67. Segít másoknak pl. a csom agokat vinni stb. - II
X68. Ásításkor, köhögéskor, böfögéskor a kezét a szája elé teszi - III
X69. Kopog az ajtón és „Jó reggelt!”, „Jó napot!” kíván - TV
X70. Ha hibát követ el, m egfelelő módon elnézést kér - V

Tájékozottság
71. Környezetéből legalább négy embert emlékezetből meg tud nevezni - a
72. Legalább négy tárgyról felismeri, hogy az másvalakinek a tulajdona - b
73. Kérdésre meg tudja mondani, hogy ismerősei hol vannak - c
74. Azonosítani tud három, különböző egyenruhát viselő embert - d
75. Elmegy három megfelelő üzletbe, ha küldik - e

***
X71. Számon tartja a legkedvesebb program jainak ( rádióműsornak, TV-műsomak,
futballmeccsnek stb.) az időpontját - 1
X72. Helyesen szólítja és nevezi meg az embereket, akikhez illetve akikről beszél - II
X73. Helyesen nevez meg két rokoni kapcsolatot az apán és az anyán kívül - III
X74. Mindig gondosan dobja el a gyufát, cigarettát és más szem etet - ÍV
X75. Számon tartja az ünnepnapokat és várja őket - V
328 D r . H .C . G ü n z b u r g

TEVÉKENYSÉG

Munkamagatartás
76. Bíztatással körülbelül egy órán keresztül figyel a munka követelményeire - a
77. Figyelmeztetés mellett egész nap figyel a munka követelményeire - b
78. Figyelmeztetés mellett kitartóan dolgozik, és általában nem kerül összetűzésbe
másokkal - c
79. Kitartóan dolgozik, nem kerül összetűzésbe másokkal, és külső események
nem zavarják meg -d
80. Gyakori ösztönzés hatására növeli a megszokott munkateljesítményét - e

X76. Elfogadható ideig lelkiismeretesen kitart a munkában figyelmeztetés nélkül - 1

X77. Egy egész munkanapon keresztül lelkiismeretesen kitart a munkában
emlékeztetés nélkül - II
X78. Pontosan érkezik a munkába - III
X79. Emlékeztetés nélkül újra munkához lát teaszünet, stb. után - IV
X80. Ritkább jutalm azás hatására növeli a megszokott munkateljesítményét - V

Munkaképesség
81. Tud egyszerű, ismétlődő munkát végezni pl. alkatrészeket elhelyezni, csiszolni - a
82. Rutinszerűen össze tud illeszteni egyszerű alkatrészeket pl. hajcsavarókat - b
83. Használ olyan eszközt, amely egy kézzel kezelhető - c
84. Használ olyan eszközt, amely két kézzel/lábbal kezelhető - d
85. Egyszerű szerszámot (csavarhúzót, kampót, tűt, ásót, lapátot) használ - e

X81. Munkájában egyszerű döntéseket hoz saját belátása szerint - 1

X82. Rendszeresen új munkát kér, miután a kiszabott munkáját elvégezte - II
X83. Elhatározza, hogy további munkát keres magának - III
X84. Saját elhatározásból ellenőrzi a munkáját, hogy csökkentse a selejtek számát - TV
X85. Bonyolultabb döntéseket hoz, mint az X 8I-es pont alattiak - V
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 329

Szabadidős tevékenység
86. Érdeklődik, figyeli a körülötte levő világot - a
87. Helyesen reagál filmen vagy tévében látott egyszerű jelenetekre - b
88. Érdeklődéssel hallgat felvételeket, hanglemezeket, rádiót - c
89. Szervezett sportjátékokban részt vesz (szabadban vagy teremben) - d
90. Képes egyszerű társasjátékot játszani - e

X86. K icseréli a lem ezeket/ kazettákat - 1

X87. Választ a rádió/TVprogram ok közül - II
X88. Érdeklődik a hímzés, kötés, társasjátékok stb. iránt -III
X89. Van valamilyen hobbija, pl. kis állatot tart stb. - TV
X90. Többféle elfogadható tevékenységgel leköti m agát - V
330 D r . H .C . G ü n z b u r g

I. ÖNÁLLÓSÁG AZ ÖNKISZOLGÁLÁSBAN
1. Maximális figyelmet igényel...
2. Segítségre és/vagy állandó ellenőrzésre szorul...
3. Szükség van a végeredmény ellenőrzésére...
4. Egészen elfogadható szinten...
5. Társaihoz képest kiemelkedő...

II. SZOKÁSOK
1. Elfogadhatatlan és visszataszító szokások...
2. Zavaró szokások...
3. Nem visszataszító, de furcsa szokások...
4. Nem okoz problémát, de furcsa viselkedés...
5. Nincsenek zavaró szokásai...

III. ÖNKONTROLL
1. Extrém és visszataszító viselkedés...
2. Zavaró viselkedés...
3. Kellemetlen, sztereotip viselkedés...
4. Dühkitörések, kellemetlen, rövid kirohanások.
5. Általában kiegyensúlyozott...

IV. SZEXUALITÁS
1. Teljesen gátlástalan szexuális viselkedés...
2. Nem gyakori, de zavaró szexuális „bűncselekmények”...
3. Vannak zavaró szexuális szokásai, de „diszkrét” módon kezeli ezeket...
4. Nem érdeklődik az ellenkező nem iránt...
5. Elfogadható módon nyilvánul meg a szexuális érdeklődés...

V. KOMMUNIKÁCIÓ-KÉSZSÉG
1. Nem érdeklődik a beszélgetés iránt - bár magában esetleg beszél...
2. Képes hangadással kifejezni érzéseit és szükségleteit...
3. Kérdésekre válaszol és néha valamit közöl...
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 331

4. Szavakat és rövid mondatokat használ a szituációhoz illő megállapításainak

kifejezésére...
5. Elfogadható módon kezdeményez szociális érintkezést: a látogatók spontán
üdvözlésével, stb. ...

VI. KAPCSOLATKÉSZSÉG
1. Nem reagál az emberek közeledésére...
2. Reagál a közeledésre, de csak egy-egy pillanatra...
3. Reagál a közeledésre...
4. Közelít másokhoz, felhívja magára a figyelmet anélkül, hogy ez túl
megterhelő lenne...
5. Gesztusokat használ üzenetek, gondolatok stb. közlésére, akár önmagukban,
akár a beszéd nyomatékosítására...

VII. MEGBÍZHATÓSÁG
1. Rendszeresen és akár kerülő úton is megszerez mindent, amire kedve támad...
2. Hirtelen felindulásból rendszeresen megszerez a látókörébe eső tárgyakat...
3. Alkalmanként eltulajdonítja mások tárgyait...
4. Csalással és hazugsággal nehézséget elkerül vagy okoz...
5. „Becsületes” és „őszinte”...

VIII. VISELKEDÉS IDEGENEKKEL

1. Teljesen elfogadhatatlan interperszonális viselkedés...
2. Zavaró interperszonális viselkedés...
3. Enyhén zavaró viselkedés...
4. Elfogadható viselkedés...
5. Elfogadható lépéseket tesz a kapcsolatok megteremtése és fenntartása
érdekében...

IX. TÁRSAKHOZ VALÓ VISZONY

1. Agresszív, bántalmaz másokat...
2. Összetűzésekbe keveredik a többiekkel...
3. Magányos - magába zárkózó...
332 D r . H .C . G ü n z b u r g

4. Összetűz és zavar, de inkább csak kellemetlen...

5. Barátságos és nem zavaró kapcsolatokat kezdeményez...

X. EGYÜTTMŰKÖDÉS
1. Gyakran szélsőséges módon utasítja vissza az együttműködést...
2. Gyakran passzív ellenállással tagadja meg az együttműködést...
3. Kerüli az együttműködést...
4. Az együttműködés általában rövid ideig tart - nem túlságosan készséges - a
koncentráció gyenge...
5. Rendszerint készségesen együttműködik...

XI. VISELKEDÉS VAGYONTÁRGYAKKAL

1. Rendkívül destruktív - mindent tönkretesz, ami a szeme elé kerül...
2. Gyakori, de nem állandó destruktivitás...
3. Általában nem okoz problémát, de vannak alkalmi „botlásai”...
4. A tárgyakat meggondolatlanul használj a...
5. A tárgyakkal óvatos és megbízható...

XII. FOGLALKOZTATHATÓSÁG
1. Ellenáll és/vagy nem érti a követelményeket...
2. Általában nem vesz részt a megkívánt tevékenységben...
3. A megkívánt tevékenységben részt vesz, de csak megszakításokkal...
4. A napi munka legkisebb változtatása is érzelmi nehézséget okoz...
5. Könnyen alkalmazkodik a munkában beállt változásokhoz...

Testi fogyatékosságok:
Bénulás:
□ Súlyos □ Közepes □ Enyhe □ Nincs

Egyéb mozgássériilés: .........................................................................................

Leírás:..........................................................................................................................

Látás:
□ Súlyosan sérült. □ Közepesen sérült □ Enyhén sérült □ Ép
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 333

Hallás:
□ Súlyosan sérült. □ Közepesen sérült □ Enyhén sérült □ Ép

Beszédkészség:
□ Súlyosan sérült. □ Közepesen sérült □ Enyhén sérült □ Ép

Gyógyszerek
(Kérjük sorolja fel a rendszeresen szedett gyógyszerek nevét!)

Egyéb fogyatékosságok:
Epilepszia:
□ Súlyos □ Közepes □ Enyhén □ Nincs

Megjelenés:
□ Bizarr □ Elfogadható □ Normális

Megjegyzések:

Az S/P-A-C 2
CÉL: Az S/P-A-C 2 azoknak a szociális készségeknek a felmérésére készült,
amelyek várhatóan nem haladják meg a súlyos értelmi fogyatékos (40-nél
alacsonyabb IQ-val rendelkező) felnőttek képességeit. Alkalmazható a kiindulási
helyzet felmérésére a szisztematikus szociális nevelés és képzés megkezdése előtt,
továbbá a fejlődés menetének követésére is, ha a felmérést rendszeres időközönként
elvégezzük. Bár ez a lista a súlyos értelmi fogyatékos felnőttekre vonatkozik (nem
a legsúlyosabban sérültekre), a középsúlyos értelmi fogyatékosok képzésének
kezdeti fázisaiban is nagyon hasznosnak fogjuk találni.
334 D r . H .C . G ü n z b u r g

FELÉPÍTÉS: Az újítás ebben a P-A-C formában a „kiváltott” cselekvések

elválasztása a „spontán” cselekvésektől (amelyek esetében a kezdeményezés
inkább a vizsgált személytől, mintsem a segítőtől származik). Minden fejezet első
öt pontja „kiváltott” cselekvés, vagyis a vizsgált személy akkor tudja ezeket végre­
hajtani, ha előtte szóban, gesztusokkal vagy a körülményekből adódóan segítséget
kap. Ezután következnek a „spontán” cselekvések, melyeket csak abban az esetben
honorálhatunk, ha ezeket a vizsgált személy spontán módon, a megfelelő körül­
mények közt hajtja végre.

Az S/P-A-C 2 esetében hiányzik a fejlődésértékelő index, (PEI) mivel

a) a követelmények a súlyos értelmi fogyatékos felnőtt képességein belül vannak,

és a képzés céljául azt kell kitűznünk, hogy betöltsük a diagram „belső - vagyis
kiváltott - magját”

b) a képességek elsajátításának nagy része a megfelelő gyakorlási feltételek

biztosításán múlik, és nem a vizsgált személy adottságain.

ÉRTÉKELÉS: A tételekre csak akkor adhatunk pontot, ha megfigyelés útján

meggyőződtünk róla, hogy a P-A-C kézikönyvben található kritériumok maradék­
talanul teljesültek. Pozitív értékelés esetén erősen satírozzuk be a megszámozott
helyek közül a megfelelőt.
Az olyan készséget, melyet felmértünk, de nem ismerhetjük el, mivel a kézi­
könyvben foglalt kritériumoknak nem felel meg, vagy halványan, vagy csak rész­
ben satírozzuk be, vagy egyszerűen egy átlós vonallal húzzuk át a területet.
Üres területet csak azoknál a pontoknál hagyjunk, amelyeket valamilyen okból
nem tudtunk felmérni.

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK: A kiváltott cselekvések területe - a diagram

belső magja - azokat a készségeket jelzi, amelyek várhatóan kifejleszthetők a sú­
lyos értelmi fogyatékos felnőtteknél. A külső öt körben található készségek nagy
részének vagy mindegyikének elsajátítását azonban a súlyosan fogyatékos embe­
reknek legfeljebb szűk körénél várhatjuk.

A SZEMÉLYISÉG FELMERÉSE: Fontos, hogy az idetartozó magyarázatokat

gondosan tanulmányozzuk át (lásd a P-A-C kézikönyvet). Az értékelési skálák 1-es
pontja a szélsőséges és elfogadhatatlan viselkedést minősíti, az 5-ös érték pedig azt
a viselkedést, amely a nyitott közösségben is tolerálható, anélkül, hogy problé­
mákhoz vezetne. A 3-as érték olyan magatartást tükröz, amely nem okoz zavarokat
a nyitott közösségnél toleránsabb, zárt, védett csoportban.
 S/P-A-C 2 ŰRLAP 335

Miután minden szempontot értékeltünk és a diagram sugarain megjelöltük a meg­

felelő értékeket, kössük össze ezeket a pontokat. így egy szabálytalan alakú terüle­
tet kapunk, amelyet könnyebben meg tudunk vizsgálni, ha besatírozzuk. Általában
véve az olyan terület, amelynek a csúcsai alacsony (1-es, 2-es) értékekből erednek,
jórészt megmagyarázza, hogy a fejlesztésre irányuló erőfeszítéseink miért voltak
olyan eredménytelenek. A nagy terület viszont, amelynek legtöbb csúcsa 4-es vagy
5-ös értéket köt össze, arra utal, hogy a fejlesztés eredményes lehet, és az adott
személy számára lehetővé válhat a nyitott közösségben olyan helyet találnunk,
amely korlátozott képességei mellett is megfelelő.

A pontozáshoz mindig használjuk a P-A-C kézikönyvben található

kritériumokat és magyarázatokat!
ÖSSZEGZÉS - A P-A-C ÉS A P-E-I
HASZNÁLATA

A P-A-C módszert a következő pontokban foglalhatjuk össze:

a) A P-A-C elsősorban az értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek viselke­
désének szisztematikus megfigyelésére és azok feljegyzésére szolgáló módszer.
A különböző időpontban készült megfigyeléseket egymással összehasonlítva
fel tudjuk mérni az eltelt időszakban bekövetkezett fejlődést.
b) A rendelkezésre álló P-A-C formák közül a felmérés végzőjének kell kiválasz­
tania a vizsgálandó gyermek/felnó'tt szám ára a legm egfelelőbbet - tekintet
nélkül az életkorra. Felnőtt korban is használhatjuk a P-A-C 1-et, amennyiben
a P-A-C 2 meghaladja az illető képességeit.
c) Ha a teljesítmény nem felel meg a P-A-C kritériumoknak, ne tegyünk enged­
ményeket csak azért, mert tudjuk, hogy a vizsgált gyermek/felnőtt számára
lehetetlen a feladat elvégzése (mert vak, siket, mozgássérült stb.). A m egfigye­
lések tényeket tükröznek, és nem vonatkoznak a képesség hiányának okaira.
d) A hiányosságokkal kapcsolatban azonban meg kell kérdeznünk: M iért nem
tudja ez a gyermek/felnőtt elvégezni ezt a feladatot? M it lehetne tenni ennek
kiküszöbölése érdekében ?
e) A P-E-I segítségével - mely értelmi fogyatékos gyermek és felnőtt csoportok
átlagteljesítményeit tartalmazza - a vizsgálat végzője újabb szemponttal
bővítheti az előző bekezdésben feltett kérdést: Miért nem tudja ez a személy
ezt a feladatot teljesíteni, amikor a vele azonos értelm i szinten levő kortársai
m ár képesek rá?
f) A P-E-I átlagteljesítm ényei követelményszinteket jelentenek: azt a minimumot
jelölik, amit reálisan elvárhatunk egy adott személytől. Ha az átlaghoz képest
nagy a lemaradás, akkor oda kell figyelnünk a hiányosságokra. A gyengébb
teljesítményt nem magyarázhatjuk egyszerűen az alacsonyabb intelligencia­
szinttel és életkorral, mert a PEI adatait felhasználva mindenkit, a vele közel
azonos helyzetben levőkkel hasonlítunk össze.
g) A P-E-I-ben szereplő követelményszintek meghatározott közösségek bizonyos
- korlátozott számú - csoportjainak valamely időpontban vett átlagteljesít­
ményei, tehát semmiképpen sem hasonlíthatók össze országos normákkal,
mint ahogy pl. az intelligenciatesztek esetén. Arra szolgálnak, hogy a hasonló
csoportok reprezentatív mintái legyenek. Az átlagteljesítm ény-szintek idővel
változnak, és várhatóan olyan mértékben fognak növekedni, ahogyan mi
338 D r . H .C . G ü n z b u r g

felismerjük hiányosságokat és kidolgozzuk a tanítás újabb módszereit. Mind­

amellett ezek a követelmény szintek napjainkban is m egvalósítható, reális
célkitűzések.
h) A P-E-I olyan eszköz, melynek segítségével könnyen meghatározhatjuk az
átlag alatti, átlag fölötti és elm aradottság kategóriáit. Ezeket a fogalmakat a
PEI átlagteljesítmény-szintjeihez viszonyítva kell használnunk, és a
megjelöléseknek a valóságos helyzetet kell tükrözniük, nem a hozzá vezető'
okokat. (Egy olyan gyermek, akit az azonos értelmi szinten lévő kortársaihoz
viszonyítva bizonyos szempontból elmaradottnak találunk, lehet, hogy
járulékos fogyatékosságát figyelembe véve kiváló eredményt ért el).
i) A P-E-I a P-A-C-ben elért eredményeket számszerűsíti, és lehetővé teszi az
egyéni teljesítmények összehasonlítását a társak csoportjával. A szociális
kompetencia indexe (SZKI) segítségével osztályozni tudjuk a P-A-C négy
részterületén elért eredményeket. A számok használata - bár bizonyos célokra
megfelelő - hajlamosít arra, hogy túlságosan leegyszerűsítsük a tényeket és
eltereli a figyelmet arról, hogy a fennálló helyzetben valamit tennünk kellene.
j) Amikor egy gyermek/felnőtt felmérését másodszor, harmadszor stb. végezzük,
tanácsos új űrlapot kezdenünk, és ne nézzük meg a korábbi eredményeket,
amíg az aktuális felmérést nem fejeztük be. Ez azt jelenti, hogy egy
képességet se vegyünk biztosra. Minden pontot alaposan vizsgáljunk meg, és
vegyük észre a "visszacsúszást". Miután befejeztük a vizsgálatot, hasonlítsuk
össze az új eredményeket a korábbiakkal. A szülők számára és azoknak az
embereknek, akiket érint a vizsgált személy fejlődése, ugyanarra az űrlapra
írjuk a vizsgálat eredményeit, amelyikre az előzőket vezettük, de más színnel
jelöljük.
k) A személyiség-felmérő skála a személyiség, azon aspektusaira próbál rávilágítani,
melyek hatással vannak a szociális kompetenciára. A személyiség-diagram
kitöltésével kirajzolódik előttünk a személyes adottságok képe, melyet könnyen
összehasonlíthatunk a P-A-C diagramon megjelenő szociális érettséggel.

ELLENŐRZÉS, PONTOSSÁG
A helyesen kitöltött P-A-C űrlapon háromféle jelölést találunk:

Erős satírozás
- azokat a készségeket jelzi, amelyekért a személy a P-A-C kézikönyv kritériumai
alapján megérdemelte a pontot.
 ÖSSZEGZÉS 339

Gyenge satfrozás vagy a területnek a fele van beszínezve vagy átlós vonallal
áthúzva
- azokat a készségeket jelöli, amelyeket megvizsgáltunk, de nem felelt meg a
kritériumoknak.
Nincs jelölés
- ezeket a készségeket nem vizsgáltuk meg.

HA AZONBAN minden készséget megvizsgáltunk, akkor a P-A-C űrlapon nem

lesznek jelöletlen helyek. CSAK ebben az esetben fordulhat elő, hogy az űrlapon
kétféle, esetleg csak egyféle jelölés található (erős és halvány satírozás vagy csak
erős satírozás). A jelöletlen területek mindig olyan készséget jelentenek, amelyeket
nem mértünk fel. A diagramnak pontosan kell mutatnia, hogy melyek azok a
készségek, amelyek nem érdemeltek pontot, és melyek azok, amelyeket nem
vizsgáltunk meg.
A halványan színezett (vagy átlós vonallal áthúzott vagy félig színezett)
területeken használhatunk egyéb jelöléseket is, pl.: NL - nincs lehetőség a készség
gyakorlására, NV - nem vizsgálható pl. süketnémák a nyelvi részben.
Győződjünk meg arról, hogy a P-A-C diagram pontosan és olvashatóan van-e
kitöltve. A vastag filctollak könnyen eltüntethetik a készségek számát, és szinte
lehetetlenné válik megkülönböztetnünk a gyenge és az erős árnyékolást. Legjobb,
ha színes ceruzát használunk.
Ne felejtsük el a személyiség-felmérés diagramján a tengelyek mentén megjelölt
pontokat összekötni és a kapott területet kiszínezni.

Joggal vetődhet fel a kérdés, vajon az értelmi fogyatékos emberek „normális”

közösségbe való integrációját célzó programok etikusak-e, figyelembe véve, hogy
az értelmi akadályozottsággal élő emberek a legjobb felkészítő program ellenére is
folyamatos hátrányt fognak szenvedni a „normális” társadalomban. Az emberek
egy része azt állítja, hogy a társadalom gyengébb tagjai számára folytonos
védettséget, biztonságot, és a védett környezeten belül otthonos légkört kell
biztosítani, és a felkészítő programok túlságosan nagy önállóságot céloznak.
Kétségkívül igaz, hogy az értelmileg akadályozott emberek nagy többsége min­
dig is több-kevesebb segítségre fog szorulni, melyet könnyebb a védett, fél-zárt
közösségekben biztosítani, mint a tágas „normális” társadalomban. Valószínűleg
boldogabban, kevesebb problémával és nagyobb biztonságban fognak élni olyan
környezetben, amely az ő igényeikhez igazodik, és nem az általános normákhoz.
Mindamellett nekünk, szakembereknek, nem szabad ítéletet mondanunk az értelmi
fogyatékos emberek készségei, vágyai és érzései fölött, mert lehet, hogy új környe­
zetben olyan arcukat mutatják, amelyről még csak nem is álmodtunk. A szociális
340 D r . H .C . G ü n z b u r g

nevelés - amely szorosan kapcsolódik a személyiség-felmérés eredményeihez -

nem elsősorban az értelmi akadályozottsággal élő emberek kevésbé védett
életformára való felkészítését jelenti, hanem olyan készségek és jártasságok
fejlesztését, amelyek elsajátítása után az illető eldöntheti, hogy hol szeretne élni.
Nem az a fontos, hogy a társadalmat mi jónak vagy rossznak gondoljuk az értelmi
fogyatékos ember számára, hanem, hogy a fogyatékos egyént olyan helyzetbe
juttassuk, ahol bizonyos kompetencia birtokában dönthet a saját sorsa felett, és ne a
gyengeségei kényszerítsék arra, hogy inkább elmeneküljön a fenyegető és problé­
más helyzetek elől. A szociális készségek fejlesztésének célja, hogy a személy
elérje azt a fejlettségi szintet, ahol meg tudja megtalálni a saját helyét - miután
minden szükséges segítséget megkapott, amelyet a fogyatékosságának megfelelően
kaphat.

Dr. H.C. Günzburg: P-A -C M anual, 5. Ed. 1977

Lefordított rész: I- kötet p. 117-120.
Fordította: Rózsa Krisztina, 1998.
39 LÉPÉS AZ INTÉZMÉNYBEN ÉLŐ
ÉRTELMI FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK
ÉLETMÓDJÁNAK NORMALIZÁLÁSÁRA*
A pedagógiai program ok tervezői általában túl nagy hangsúlyt fektetnek a
HATÉKONYSÁGra - a szónak a munka- és adm inisztráció-takarékosság értelmében.
Sokkal kevesebbet törődnek a terápiás hatékonysággal, ami talán a gazdaságosság
feláldozását jelentené annak érdekében, hogy jo b b lehetőségeket teremtsünk
bizonyos célok eléréséhez■ Ha azt akarjuk, hogy a tárgyi környezet segítse a
rehabilitációs programot, akkor m ár az első pillanattól - a program tervezésétől -
a m egvalósítás során végig úgy kell a tárgyi feltételeket alakítanunk, hogy a
tanítási és nevelési program ot alátámasszák. Speciális példával élve, a kórházi
elm e-rehabilitációs osztályokon a napi program nak és a napirend terápiás
jellegének mindenki szám ára tudottnak, világosnak és érthetőnek kell lenni, m ielőtt
a fejlesztési program legelső vázlatos terve megszületne. M ég ha a tervező teljesen
tudatában van is, hogy hogyan kellene egy újonnan nyílt rehabilitációs osztályt
működtetni, akkor sem biztos, hogy képes lesz a hagyományos elgondolásokkal
szakítani és kialakítani egy olyan új életstílust, amely a helyi sajátosságokat
figyelembe véve a korszerű irányzatokat követi, és nem egy remeknek tűnő, de
túlhaladott pszichológiai nézeten alapul.

BEVEZETÉS
Érdemes az értelmi fogyatékos személyekre kidolgozott fejlesztő programok fő
célkitűzéseit és ezek egymáshoz való viszonyát tanulmányoznunk. Különösen
érdekes a program részleteinek és a fennálló életmódnak a viszonya, mert az élet­
mód az, amit fejlesztenünk kell ahhoz, hogy az értelmi fogyatékos ember gaz­
dagabb életet élhessen. Ebben a meglehetősen összekuszálódott helyzetben három
alapelv segítségével fogunk rendet teremteni.
"Képességfejlesztő program” alatt gyakran a mindennapi életben szükséges
alapvető készségek tanítását értik, pl. megfelelő étkezési szokások kialakítását, a
mosás és egyszerű főzés gyakoroltatását, kis pénzösszeg beosztásának megtanítását
stb. Ezeket a célokat manapság a nevelési terv hangsúlyos részének tartják, és a
kultúrtechnikák elméleties oktatása lassan elveszti hagyományos, uralkodó szere­

* A British Journal of Mentái Subnormality XIX. évf. 37. számából, 1973. december
342 D r . H .C . G ü n z b u r g

pét. A képességfejlesztés célja egy szóval a szociálizáció. Ez azt jelenti, hogy az

elsajátított készségek lehetővé teszik, hogy az értelmi fogyatékos ember teljesebb
mértékben vegyen részt a hétköznapi élethelyzetekben anélkül, hogy a társadalmi
élet szabályait megszegné. Ez alapvető cél és első lépés, de nem jelent többet, mint
pl. az ábécé megtanulása, mely megnyitja a kaput a további fejlődéshez - nem
tekinthetjük a rehabilitációs munka legfelsőbb céljának.
A szocializáció folyamatát azzal tehetjük hatékonnyá, hogy a gyakorlatba
ágyazva többször átismételjük, amit már megtanítottunk, azaz konkretizáljuk és
megerősítjük a tudást. Mivel a gyakorlati oktatást nem lehet a normálistól eltérő
környezetben, kórházban vagy intézeti osztályon végezni, ezért vagy a fogyatékos
személyt kell nyitott, "normális"-nak mondható körülmények közé helyeznünk,
vagy az intézeti feltételeket kell, amennyire lehet, "normál” környezetté alakíta­
nunk. Ez a folyamat a normalizáció. A normalizációt terápiás célú beavatkozásnak
kell tekintenünk, mely azt jelenti, hogy a környezetet tudatosan formáljuk a
fejlesztési cél elérése érdekében.
A normalizáció és a szocializáció sem önmagában, sem együtt nem több, mint
az emberi élet alapvető feltételeinek megteremtése és a személyiségfejlődés
elősegítése. Amikor a személyt már nem gátolja az élet technikai oldalával való
küzdelem, sem a normálisnak nem mondható intézeti körülmények, melyek ellent­
mondásban vannak az intézeten kívül szerzett benyomásokkal és tapasztalatokkal,
akkor szabaddá válik az út a képességekkel arányban levő személyes függetlenség
elérésére. Alapvetően fontos tudnunk, hogy az értelmi fogyatékos embernek
segítségre van szüksége a kedvtelései, választásai, vágyai és döntései kifejezésében.
A terápiás program csak akkor mondható sikeresnek, ha a fogyatékos személy
megtanulja, hogyan legyen saját maga, amellett, hogy a közösség elvárásainak is
eleget tesz. Ha ezt elértük, azaz a perszonalizációs folyamat célját, akkor már nem
számít, hogy milyen típusú közösségbe szeretne az illető beilleszkedni.
A normalizáció, a szocializáció és a perszonalizáció viszonyát egy háromszögön
ábrázolhatjuk, ahol a perszonalizáció a háromszög csúcsa, melyet csak akkor
érhetünk el, ha a normalizáció és a szocializáció szilárd alapot nyújt. Másrészt a
három aspektus szorosan összefügg, és hatással van az egyes munkaterületek
szemléletmódjára is. Sok „normális"-nak tartott szokással találkozunk a
mindennapi életben, de nem mind szolgálja a szocializáció és a perszonalizáció
célját. A perszonalizációs elv bevezetése biztosítja a normalizációs elv helyes
alkalmazását: a sokféle, normálisnak tartott életvezetési stílus és munkatevé­
kenység közül ki kell választanunk azokat, amelyek a leginkább elősegítik a
fogyatékos egyén korlátozott mértékű függetlenségének elérését. A „normális” élet
nagyon sok olyan tevékenységet kínál, melyet „normális” értelmi képességű
emberek tudnak végezni és élvezni, és amelyek nagyon érthetetlenek és zavarba
 3 9 LÉPÉS 343

ejtők az értelmi fogyatékosok számára. Ezért fontos az életvezetési stílusok és

tevékenységi formák közül kiválasztanunk azokat, amelyek egyértelműen
hozzájárulnak az értelmi fogyatékosok szocializációjához és elősegítik, hogy
bizonyos mértékű magabiztosságot érjenek el az élet dolgaiban. Teljesen
elfogadhatatlan, hogy mindenféle negatív hatású és káros tényező bekerüljön az
úgynevezett normálizált körülmények közé csakis azért, mert valahol láttuk.
A szociaüzáció, normalizáció és perszonalizáció részletes leírását máshol
találjuk (Günzburg és Günzburg, 1973), de ez a rövid összefoglaló azért szükséges,
hogy a környezeti tényezők alábbi felsorolását megfelelő nézőpontból láthassuk.
Egy ilyen felsorolás talán túl egyszerű „recept”-nek tűnik a normál életkörülmé­
nyek felállításához, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy mind a nevelők, mind az
otthonokban élő értelmi fogyatékos emberek életét - anélkül, hogy észrevennék -
befolyásolja az őket körülvevő abnormális környezet, ami abnormális életritmushoz
vezet (Nirje, 1970). Ezért nagyon fontos, hogy a tervezés és átszervezés részleteit
alaposan végiggondoljuk, mielőtt nagyszabású átalakítási tervbe fognánk.
A lakóegységek és lakóotthonok alább felsorolt ideális környezeti feltételei csak
a 20 férőhelyes vagy annál kisebb otthonokban valósíthatók meg, ahol az alapfel­
tételek adottak (minden lakónak külön ruhásszekrénye van, a hálószobák maximum
6 ágyasak stb.). Köztudott, hogy sok „feljavított” lakóotthon még mindig nem sza­
kított a hagyományos „megőrző” szereppel a környezeti feltételek jelentős javulása
ellenére sem (beleértve a gondozottak számának csökkentését és a dolgozók ará­
nyának növelését). E felsorolás célja, hogy felhívja a figyelmet néhány szervezési
és szemléletbeli hiányosságra, melyek talán a menedzselési gyakorlat gyenge­
ségeiből származnak. A későbbi Magyarázatok részben leírtuk, hogy miért indokolt
elfogadni a + jellel ellátott feltételeket. Mivel mindig adódnak nehézségek az elvek
alkalmazásában, ezért a leggyakoribb akadályokra is található utalás. Felmérések
bizonyították, hogy az általános gyakorlattól eltérő megoldások is lehetségesek, de
ritkán valósulnak meg, mert több ember elhatározását és együttműködését
kívánnák, olyan, különböző szinteken dolgozó emberekét, akik készek elfogadni a
normalizáció, szocializáció és perszonalizáció filozófiáját a gyakorlatban. Ezért
tehát az alábbi felsorolásban megpróbáltuk megkülönböztetni azokat a döntéseket,
melyek csak a minisztériumi, önkormányzati vezetés szintjén hozhatók meg, mert
minden kétséget kizáróan szociálpolitikai kérdések (a), és amelyeket az intézmény-
vezetők személyes ítélőképességére kell bíznunk (c), mert nagymértékben az ő
hozzáállásuktól és elgondolásaiktól függ. E két végpont között átmeneti terület
található, ahol a szociálpolitikai problémákat az intézmény vezetőjének kell megol­
dania, általában azért, mert finanszírozási kérdéssel is együtt jár, vagy mert ilyen
vagy olyan okból nem tartozik a személyzet hatáskörébe a döntés (a lista b) pontja).
344 D r . H .C . G ü n z b u r g

Természetesen, helytelen kísérlet lenne egy olyan listát felállítani, amely a

lakóotthonokban, intézetekben megvalósítható „normális” körülményeket venné
számba, mégis, e lista alapján elért „maximális pontszám” azt jelenti, hogy a
„normális” életvitel néhány alapvető követelménye az intézeti környezeten belül
teljesült. Az „alacsony” pontszám pedig, remélhetőleg, elősegíti a kérdésfeltevést:
Miért nem? Mindannyian tudjuk, hogy a „normális” otthoni légkört az életmód és a
szokások teremtik meg, de nagyobb eséllyel épülnek be a szokások, ha a környezet
is „normális” otthon benyomását kelti. Ezért a listán csak azok a körülmények
szerepelnek, amelyek vagy közvetlen kapcsolatban állnak a tárgyi környezettel (pl.
nem megfelelő bútorok), vagy a hagyományos „megőrző” funkció részei, és a
környezetre is rányomták a bélyegüket, így valószínűleg gyengítik a környezet
terápiás hatását.

MAGYARÁZATOK

a) Döntések a legfelsőbb és a fenntartó intézmények szintjén

Nyilvánvalóan sok döntést, melyek befolyásolják az értelmi fogyatékos populáció
mindennapi életét, a magas beosztású, nagy felelősségű személyeknek kell meg­
hozniuk. Számos esetben ezek az emberek nincsenek tudatában, hogy csak ők
hoznak ilyen döntéseket, és ezért időnként határozottan és részletesen ki kellene
fejteniük, hogy mit kívánnak. Sokszor a megszokás és a hosszú idők óta fennálló
hagyományok szükségtelenül tovább élnek az otthonokban és intézetekben, mert a
dolgozóknak - akik észre vesznek egy pár hiányosságot - vagy hatáskörén kívül
esik ezeket megváltoztatni, vagy nincsenek megfelelő kommunikációs csatornáik a
magas rangú emberek felé, hogy a mindennapi élet részleteinek kialakításába
beleszóljanak. Mivel a felsőbb szinteken dolgozó emberek érdeklődése nem jut el
az intézmények szintjére, a részletek felől az intézmény vezető team stb. dönt, akik
a legtöbb esetben a „járt utat” választják, és nem honosítanak meg új formákat,
hacsak nem a felsőbb vezetők kifejezett kérése.
Azokat a döntéséket, melyek a fogyatékos emberek életformáját befolyásolják,
azoknak a magas rangú szakembereknek kellene közösen meghozniuk, akik
gyakorlatias szemléletben dolgoznak és készek annak a kockázatát is vállalni, hogy
az intézményben dolgozók fenntartásokkal fogadják a normalizáció szempontjait az
„olajozottan működő” rendszerben.
Az alább felsorolt vázlatpontokat a hozzájuk fűzött magyarázatokkal együtt kell
végigolvasni. A magyarázatok elmondják, hogy az adott pont miért került a listára
és rámutatnak a lehetséges akadályozó tényezőkre.
 3 9 LÉPÉS 345

1. A hideg és meleg csap a normáüs élet velejárója, ezért a fogyatékos emberek­

nek fel kell készülniük ezek használatára. A leforrázás veszélyét elkerülhetjük,
ha megfelelően állítjuk be a maximális vízhőmérsékletet a termosztáton.
2-3. Fontos, hogy ne legyen első- és másodosztályú WC és fürdőszoba, és már a
tervezésnél figyeljünk rá, hogy egyformán vonzó legyen a dolgozók és a
gondozottak számára. Kivételek, természetesen, vannak - pl. ahol a fogyaté­
kos emberek fokozott gondozást igényelnek - de még a kivételes körülmények
sem indokolhatják, hogy alacsony komfort fokozatú és színvonalú mellék-
helyiségeket tartsunk fenn a gondozottaknak, és viszonylag magas színvonalút
a dolgozóknak. Ha a közös WC-t és fürdőszobát általánosan elfogadható
szinten szereljük fel, akkor ez ösztönözni fogja a dolgozókat, hogy fenntartsák
a tisztaságot és a fogyatékosok személyeket is megtanítsák erre.
4-5. A tükrök, különösen az egész emberalakot mutató tükrök, nem luxuscikkek,
hanem az önkiszolgálás gyakoroltatásának elengedhetetlen kellékei. Szüksé­
gesek a ruházkodás és az elfogadható megjelenés tanításához, ezért a
megfelelő helyen kell lenniük, olyan magasságban, ahol az alacsonyabbak is
láthatják magukat. Ugyanilyen fontos, hogy elegendő fogas vagy akasztó
legyen azokon a helyeken, ahol a gondozottak vetkőznek. Ezek azok a rész­
letek, melyek rendszerint elfelejtődnek a tervezés kezdeti fázisában, és meg­
lepően nehéz őket később pótolni.
6-11. Sokszor a bútorok és a színek megválasztásában fantázia-szegénység uralko­
dik, a semleges és hagyományos színekhez ragaszkodunk, mert „biztos
megoldás” (nem igényel erőfeszítést az egymáshoz illő színek kiválasztása) és
nagyon praktikusak (könnyű tisztítani, nem látszik rajtuk a kosz). Ha
kivételesen a bútorok és a berendezési tárgyak különlegesebbek és kevésbé
szokványosak, akkor sajnos, az értelmi fogyatékos személyekre gyakorolt ha­
tást nagyon gyakran nem veszik figyelembe. Arra kellene törekedni, hogy
más-más „klímájú” helyiségeket hozzunk létre az intézet különböző részein,
ahol a környezet kellemes és vonzó a lakók számára, és hogy ne a „nagy­
terem” és „hálóterem” hagyományt örökítsük tovább, hanem nappali szobákat
és hálószobákat hozzunk létre. Igaz, hogy sok ember egyéni igényeit nehéz
egy helyen kielégíteni, de ha megfigyeljük az igazi, régimódi kocsmákat vagy
mulatóhelyeket, látni fogjuk, hogy eleget lehet tenni viszonylag sok ember
igényének anélkül, hogy a környezet az uniformitás benyomását keltené, és az
embereket egységes tömeggé olvasztaná.
12. A normalizációs elv téves értelmezése vezethet oda, hogy egy családi háló­
szoba nagyságú teremben vékony válaszfalakat húznak az ágyak közé vasúti
fülkék vagy közlekedőfolyosó benyomását keltve. Nincs szükség arra, hogy
minden lakónak külön hálószobája (vagy annak utánzata) legyen, mert sokkal
346 D r . H .C . G ü n z b u r g

több lehetőség adódik az együttélés, az osztozás, a mások magánszférájának

és tulajdonának tiszteletben tartására, ha egy kis csoport, 3-4 ember közös
hálószobában lakik. Jól elhelyezett, mozgatható válaszfalakkal olyan területet
különíthetünk el, amely a változatosság örömét adja és ellensúlyozza, hogy -
ugyan nem szándékosan, de - hospitalizált környezetet hozunk létre. Sokkal
nagyobb érték az értelmi fogyatékos emberek számára, ha az ágyakat ötletesen
helyezzük el a szobában, és a bútorok ügyes elrendezésével kijelöljük kinek
kinek a saját „területét", mint hogy egy szűk cellába „száműzzük” egy ágy és
egy szék kíséretében.
13. Takarékossági szempontok miatt és a könnyebb kiszolgálás érdekében gyakor­
lattá vált, hogy a fő étkezéseket a központi konyha biztosítja. Az értelmi
fogyatékos ember ezért folyamatos „éttermi környezetben” él, amely, termé­
szetesen, folytonossága miatt nem normális. Ráadásul sok tanulási lehető­
ségtől elesik. A külön főzés gazdasági hátránya nyilvánvaló, de kisebb komp­
romisszummal már el lehet érni, hogy néhány ételt a személyzet készíthessen
el a lakók segítségével.
14-15-16. A magánlakásokban nem szoktak az ajtókra feliratot tenni, mert nem
szükséges kiírni, hogy „fürdőszoba", „férfiak", „személyzeti szoba” stb. A „tilos
a dohányzás”, „vészkijárat” stb. kiírásokat gyakran azzal indokolják, hogy a
folyamatosan cserélődő személyzetnek szól, nem az olvasni nem tudó, állandó
lakóknak. Az érvelés azzal folytatódik, hogy a személyzetet mindig emlékez­
tetni kell, hogy egy zsúfolt lakókörnyezetben mik a hivatalos kívánalmak,
valamint a feliratok levétele súlyos következményeket vonna maga után, pl.
tűz esetén emberek halálát okozná. Ezeknek a feliratoknak a lakóotthoni
környezetben egész más a hatásuk, mint a szórakozóhelyeken, színházakban,
mozikban és így tovább. Kérdés, hogy a feliratok a dolgozókat éberebbé és
tudatosabbá teszik-e, de az biztos, hogy sokat rontanak a lakóotthon légkörén.
Megoldást inkább a gyakoribb és kézzel foghatóbb tűzvédelmi oktatás
jelentene, ahol a dolgozók megtanulnák, hogyan viselkedjenek tűz esetén. Ha
az oktatást rendszeresen megtartjuk, akkor nincs szükség arra sem, hogy a
legszebb és legszembetűnőbb helyen tűzoltó készüléket tartsunk.

b) A felettes szervek és az intézményvezetők közös döntései

Vannak olyan döntések, melyeket a felsőbb vezetés hoz - egy átfogó koncepció
részeként - de csak akkor tudják végrehajtani, ha a személyzet is egyet ért és
szívesen részt vesz a megvalósításban. Ilyen esetekben legjobb, ha a felettes szer-
 3 9 LÉPÉS 347

vek - vezető szerepüket megtartva - egyértelműen jelzik, hogy milyen változást

vagy fejlesztést szeretnének, de a döntést az intézmény munkatársaira bízzák.

17. Ha a személyzet tagjai és a lakók közösen étkeznek, lehetőség nyílik az étkezési

szokások kialakítására, valamint jó alkalom adódik beszélgetésre. Az étkezések
a nap legkötetlenebb és legpihentetőbb órái, amikor mindenki örömteli dolgot
csinál, ezért nagyon fontos és megér minden erőfeszítést, hogy a munkatársakat
hozzászoktassuk ehhez a gyakorlathoz. A közös étkezésnek lehet még egy
nagyon pozitív hatása, nevezetesen, hogy jelentősen javul az étel minősége,
mert a személyzet nem fogad el olyan alacsony színvonalú ennivalót, amelyet a
lakókra rá lehet kényszeríteni. A felsőbb vezetés azzal segíthet az ilyen szokások
kialakításában, hogy beleegyezik, hogy a dolgozók az osztályon étkezzenek, és
térítésmentes étkezést biztosít, ha az étel elfogyasztása tanítási célt szolgál.
18. Az egyenruha a dolgozókon az intézeti élet hagyományos velejárója volt, de
nem felel meg a normalizáció célkitűzéseinek. Az egyenruha elhagyása
bizonytalanságot kelthet a dolgozókban, ezért ebben is rájuk kell bízni a
döntést. Másfelől az intézmény vezetője elősegítheti a változást azzal, hogy
engedményeket tesz a ruházkodásban és buzdítja a dolgozókat, hogy a saját
ruháikat viseljék.
19. Az intézetek a ruhát - gyakran takarékossági okokból - nem „bevásárolják”,
hanem nagymennyiségben beszerzik. Valószínűleg többe kerül, ha a gondozott
megfelelő segítséggel maga választ és vásárol ruhát, de a saját tulajdonát
jobban meg fogja becsülni és a ruháira hosszabb időn át fog vigyázni, mint a
személytelen tömegcikkre. Fontos, hogy a személyzet gondot fordítson a
normalizációnak erre az aspektusára, és feladatának érezze a ruhák folyamatos
rendben tartását/tartatását. Hogy a lakók megtanuljanak a ruhákra vigyázni,
ahhoz megfelelő tárolási lehetőségre van szükség (tágas szekrényekre),
melyekhez a lakók könnyen hozzáférnek; a jövőben pedig már a tervezéskor
több figyelmet kell szentelni ennek az aspektusnak.
20. Az étel tányérban történő felszolgálása, bár a kávéházakban normálisnak
számít, nem egyezik az otthon gyakorlatával, amellett nagyon kevés lehe­
tőséget kínál a megfelelő étkezési szokások kialakítására. Fontos, hogy az
asztalokon külön tálban legyen a zöldség stb., amiből a gondozottak szedhet­
nek maguknak, és ne egyforma, kész adagokat kapjanak.

c) Az intézményvezetők döntései
Az otthonos hangulat és a normális életkörülmények megteremtése kétségtelenül
legnagyobb mértékben a személyzet hozzáállásától és szokásaitól függ. Egyre

■J
348 D r . H .C . G ü n z b u r g

szélesebb körben terjed a szigorú intézeti légkör - az elszemélytelenedés, a

távolságtartás, a merevség stb. - oldása, és már nem ezek a természetesek az olyan
kis létszámú lakóotthonokban, ahol gondosan válogatott munkatársak dolgoznak.
Mindamellett anélkül, hogy a dolgozók észrevennék, a múlt jó néhány maradványa
tovább él és rontja az amúgy nagyon jó általános képet. A munkatársakban valószí­
nűleg nem tudatosodik, hogy az apró részletek mennyire meghatározók az alaphan­
gulat kialakításában, és hiányzik az a képesség, hogy egy 3-4 fős család élet-
feltételeit egy 10-12 fős lakóotthonban megteremtsék. Pedig a legtöbb „normális”-
tól eltérő vonás egyszerűen azzal szüntethető meg, hogy észrevesszük őket.
Az alább felsorolt pontok, amelyekre a kis létszámú lakóotthonokban oda kell
figyelnünk, önmagukért beszélnek, és nem kívánnak nagy döntéséket. Egyszerűen
attól valósulnak meg, hogy a dolgozók azt mondják, eztán így lesz, és nem kívülről
várják a segítséget, irányítást és ösztönzést. A lakóotthoni körülmények azt tükrö­
zik, hogy a dolgozók mennyire tudják a normál életfeltételeket az intézményben
megvalósítani.

A LAKÓOTTHONOK NORMALIZÁCIÓJÁNAK 39 LÉPÉSE

a) Döntések a legfelsőbb és az intézmény fenntartók szintjén

1. A fürdőszobákban
- egységes a vízhőmérséklet
+ külön hideg- és melegvizes csapok vannak

2. A WC-k és a zuhanyzók
- elkülönítettek a személyzet és a lakók részére
+ közös használatúak

3. A WC-k
- könnyen felügyelet alatt tarthatók
(nincsenek vagy alacsony ajtók vannak, nincsenek zárak)
+ megfelelő elkülönítést biztosítanak

4. Tükrök
- csak a fürdőszobában vannak
+ a hálószobákban és a bejárati ajtó közelében is találhatók
(beleértve egy egész alakos nagytükröt is)
 3 9 LÉPÉS 349

5. A fogasok ruhák stb. felakasztásához

- hiányoznak a WC-kból és a mosdók mellól
+ a személyes igények szerint vannak elhelyezve
(pl. a fürdőszobában, a WC-ben, a hálószobában)

6. A falak, berendezési tárgyak színei

- ugyanaz az egy vagy két szín minden helyiségben
+ helyiségenként különbözőek, más-más jelleget adnak a szobáknak
(különböző tapéták stb.)

7. A függönyök és a szőnyegek
- színben és mintában egyformák az otthon egész területén
+ különbözőek a helyiségek sajátos jellege szerint

8. A világítás
- neoncsövek egységesen mindenhol
+ otthonos benyomást keltő, különböző típusú világító eszközök
- asztali lámpa, mennyezetvilágítás, falilámpa

9. A hálószoba bútorok
- mindenfelé egyformák
+ otthonias változatosságot mutatnak

10. A székek a nappaliban

- nagyrészt egyforma típusúak, mintájúak és a fal mentén vannak sorba rakva
+ formában és színben különböznek és hívogató, barátságos csoportokban
állnak

11. A nappali szobában

- csak székek, asztalok, TV és hamutartók vannak
+ fiókos, szekrényes asztal, könyvespolc, akvárium, asztali lámpa stb. is
található (A pontot csak akkor adhatjuk meg, ha legalább három ilyen darab
van a szobában.)

12. A 3-4 fős hálószobákban

- az ágyak között válaszfalak vannak
+ az ágyak úgy vannak elrendezve, hogy válaszfalak nélkül is kijelölik a lakók
„magánterületét"

13. Azételt
- a központi konyhából szállítják
+ a lakóegységekben készítik el
350 Dr. H.C. G ünzburg

14. Ajtófeliratok, számok stb.

- az egész lakóegységben találhatók
+ gyakorlatilag sehol sincsenek

15. A tűzvédelmi előírások

- feltűnő helyen vannak
+ egyáltalán nem láthatók (vagy csak félreeső helyen)

16. A tűzoltó készülék

- jól látható helyen van
+ feltűnés nélkül van elhelyezve

b) A felügyeleti szervek és az intézményvezetőség közös döntései

17. A dolgozók
- máshol étkeznek, mint a lakók
+ a lakókkal együtt étkeznek

18. A dolgozók
- egyenruhát vagy egyforma köpenyt viselnek
+ saját ruháikat, köpenyeiket, otthonkáikat hordják, melyek fazonban és
mintában különbözőek, és ha egyszerűek is, van rajtuk díszítés; a dolgozók
váltogatják a viseletűket

19. A lakók a ruháikat

- a központi raktárból kapják - ami éppen van
+ maguk vásárolják vagy a jelenlétükben veszik meg

20. Az ebédet
- egyforma adagokban, tányérra téve kapják
+ egyéni kívánságok szerint osztják ki

c) Az intézményvezetők döntései

21. A dolgozókat a lakók

- nővérnek, ápolónak stb. hívják
+ keresztnéven szólítják
 3 9 LÉPÉS 351

22. A lakóknak
- nem feladatuk, hogy tisztán tartsák a saját területüket (hálószobájukat), a
takarítást külön személyzet végzi
+ feladatuk és felelősségük, hogy a saját területüket rendben és tisztán tartsák
(beleértve az ágyazást is) akkor is, ha a közös helységeket a személyzet
takarítja

23. A konyhába
- csak néhány lakó mehet be
+ szabad bejárása van minden lakónak - italt és gyors ételt lehet készíteni

24. Az étkező helyiség

- csak étkezésre szolgál
+ az élettér része, gyakran használják más célra is, amikor asztalokra van
szükség

25. A terített asztalokon

- pohárba töltött ital és/vagy vajjal megkent kenyér van
+ kancsó ital, vajtartóban vaj és kenyér található

26. Étkezés után

- a lakók az elbocsátó jelre várnak
+ a lakók önállóan felállhatnak (bár esetleg az udvariasság szabálya szerint
megvárják, míg mindenki befejezi)

27. A reggeli
- meghatározott ételadag
+ „személyre szabott” (pl. választható müzli, lekvár)

28. Saját élelmiszer (narancslé, kakaó, keksz stb.) tartása

- nem megengedett
+ megengedett, a konyhaszekrényben vagy más kijelölt helyen tárolható

29. Étkezéskor a zöldség, burgonya stb.

- egyenlő, előre megszabott adagokban kerül felszolgálásra
(tányérokon vagy kávéházi stílusban porciózva)
+ tálban van az asztalon, kívánság szerint szedhet mindenki magának

30. Az élettérben
- elkülönített részek vannak (a nap bizonyos szakaszában nem lehet az
ágyakhoz menni, csak dolgozók mehetnek be, személyzeti szoba)
352 Dr. H.C. G ünzburg

+ minden lakó szabadon mozoghat (bár bizonyos helyeken zár vagy tolózár
van)

31. Az ágytakarók
- anyagban és színben egyformák az egész lakóegységben
+ „személyesek”, különböző anyagúak, mintájúak, díszítésnek és
különbözőképpen kell kezelni őket

32. A hálószobái asztalon, szekrényen stb.

- nincs semmi, a személyes tárgyak nincsenek kirakva
+ sok-sok személyes „ez-az” látható

33. A személyes tárgyakat a szekrényben

- a dolgozók rendszeresen „kiselejtezik”, hogy „ne gyűljön össze annyi kacat”
+ magántulajdonnak tekintik, csak megbeszélés vagy rábeszélés után dobnak
ki bármit is

34. Az esti lefekvés ideje

- megszabott időpont, melyet lámpaoltás követ
+ nagyrészt a lakókra van bízva (de a visszaéléseket nem támogatják)

35. A fürdést
- szigorúan felügyelik, a dolgozók az idő nagy részében jelen vannak
+ „magánéleti eseménynek” tartják, szükség szerint ellenőrzik, néha ránéznek

36. Az ünneplő ruha

- csak engedéllyel férhető hozzá
+ elérhető mindenki számára

37. Várakozni bizonyos eseményekre (orvosi rendelés, fürdés, étkezés)

- sorban állva kell a folyosón
+ a társakkal együtt ülve, valami játék vagy foglalatosság mellett lehet

38. A bejárati ajtót

- zárva tartják
+ csak éjszakára zárják

39. A vasárnap
- ugyan úgy telik, mint a hétköznapok - ugyanakkor kell kelni stb.
+ más, mint a többi nap - tovább lehet ágyban maradni (nem biztos, hogy
mindenki kihasználja ezt a lehetőséget) stb.
 353

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A fenti lista egy értelmi fogyatékosok életkörülményeit felmérő kutatás eredménye,
melyet a Kelet-Birmingham-i Értelmi Fogyatékos Osztály (Mentái Subnormality
Division, East Birmingham H.M.C.) öt modernizált intézetében végeztek. A
kutatást a Területi Kórházi Testület (Régiónál Hospital Board, Birmingham)
finanszírozta, és szeretnék köszönetét mondani az értelmi fogyatékos személyekkel
foglalkozó osztály szakmai részlegének a felmérés iránt tanúsított érdeklődésért és
az anyagi segítségért. A helyszíni munkákat kutatótársam, Dr Ann Green végezte,
melyről részletes beszámoló máshol olvasható. A listát az ő és más, a területen
dolgozó szakemberek, többek között R. King, Norma Raynes, A. Kushlik és
Pauline Morris megfigyelései alapján állítottuk össze. Hálával tartozom a
buzdításért, melyet tőlük kaptam.

Dr: H.C. Günzburg: P-A -C Manual, 5. Ed. 1977

Lefordított rész: //• kötet p. 6-15.
Fordította: Rózsa Krisztina, 1998.
354

P-E-l 1
PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
P-A-C 1I FÉL ÉVES ÉRTÉKELÉSÉHEZ

SZKI [ T ] V v > SZKI(SZ)

□ CZI
6 ÉV..... A VIZSC. IOÖPOMTJA................

SZKJ ( T Í N S ^ H h ^ í ^ S Z K K S Z ) SZK1 (T IN N ^ H [sz)

( - ^ > y sZ K I[S i szk i u ÍN S ^ H H ^ y szK iis z )
□ □ I I I I I— I L_l
8 ÉV..... A VIZSG IDŐPONTJA.. 10 ÉV...... A VISZO. IOÖPOMTJA............. 11 Év..... A VISZG.IDŐPONTJA...........

szki [T j N ^ C r - í t— ^ » • ' s z n i f s z i S Z K I(T) > C S ^ r ~ l l — ^ < y s z K i(s z

□ □ O ö
12 ÉV...... A VIZSG.IDŐPONTJA.. 13 ÉV .......A VIZSG. IDŐPONTJA................. 1 «É V ...... A VIZSG. IDŐPONTJA..

P -A -C 1
ÖNKISZOLGÁLÁS
Étkezési szokások
K özlekedés
W C -h a szn á la t, m osakodás
Öltözködés
KOMMUNIKÁCIÓ
Beszéd
Különbségek felismerése
Számfogadom
Papír és ce ruza használat
SZOCIALIZÁCIÓ
H ázim unka
Játék
TEVÉKENYSÉG
15 ÉV...... A VIZSG. IDŐPONTJA.. 16 ÉV ...... A VIZSG. IDŐPONTJA.. Finommotorika
N ag ym ozg á s
 355

P-E-l 1
PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
A | Z H * 1 FÉL ÉVES ÉRTÉKELÉSÉHEZ

12 ÉV..... A VESG.IDŐPONTJA.. 13ÉV.....AVESG.B(lPOMraA.............. 14Év..... A WZSO. DŐPOHTJA..

P-A -C1
ö n k is z o l ű Al As
étktzé*i xzDktaik
KOrieked ás
WC-tnaználat, mosakodá*
ÖMzkSdés
ko m m u m k Ac ió
Brazéd
Különbségek fe # s m * rt«
Számfogalom
Papír é* ccniza használat
s z o c ia l iz á c ió
Házlmunk*
Játék
TEVÉKENYSÉG
Ffiommotorika
» ÉV.... A VESS. lOŰPOMTJA.. 15 É V .....A V E S G . BŰPOM TJA..
Nagymozgáa
356

P-E-l 2
PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
A E E E O f é lé v e s értékeléséhez
;>
KÖZÉPSÚLYOS ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK SZÁMÁRA

A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:______________________________________ A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA^

A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:— -------------------------- ---------------------- --------A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA;.

 357

P-E-l 2
P E DAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
A E 2 2 If éléves értékeléséhez
SZKI ( 6 ) 8Z K I W «S U â L SZKI |K1

. *o C_J [---- I V,

A
ÍV

Tv
o
N
m-
u
cn
O
r~
-<
O
(fi
m-
H
m

O
Q
g
m-
*
ooo
O
7s
cn
&
358

P-E-l 2
P E DAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
A f lZ Z S ïféléves értékeléséhez
 359

P-E-l 2
PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
A E E E Q f é lé v e s értékeléséhez

A VIZSGÁLAT D ÓP ON TJA:..... ..............- ...........„ ................................. A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:,

ENYHE ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK SZÁMÁRA

A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:-------------------------------------------- ------------------------ a VIZSGÁLAT IDŐPONTJA;_____

A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:........— ........................................................ a VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:..... ..

360

P-E-l 2
PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
A E E E H f é lé v e s értékeléséhez
 361

P-E-l 2
P E DAGÓGIAI ÉRTÉKELŐ INDEX
1 féléves értékeléséhez

(T
___________________________ L __________ C 7 Á H Á D A ______ ___________ ___________
>
HATÁRESET JELLEGŰ ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK
A VIZSGALAT BÖPOMTJA:.................................. - ..... .... — ........... - A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:.

A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:------------ ---- ----------------------------------------------- -- A VIZSGÁLAT IDŐPONTJA:-..

Irodalom jegyzék
B l a n d , G.A. (1968). Education in Hospital School for the Mentally Handicapped. London
College o f Special Education, 85 Newman Sr., London, W. 1.
E l l io t t , R. a n d M a c K a y , D . N . (1 9 7 1 ). S o c ia l c o m p e te n c e o f su b n o rm a l a n d n o rm a l
children living under different types of residential care. Brit. J. Ment. Subnormality
XVn, 3 2 , 48-53.
G u n z b u r g , H. C. (1960). The Social Rehabilitation o f the Mentally Subnormal. London:
Balliere, Tindall and Cox.
G u n z b u r g , H. C. (1968a). Assessing Social Competence. Special Education 57.2.
G u n z b u r g , H. C. (1968b). Assessing Social Competence. Special Education 57.2.
G u n z b u r g , H. C. (1968). The Assesment and Evaluation of Social Development in the
Mentally Handicapped Child. Proceed 1st Congress of the Internat. Ass. for the
Scientific Study o f Mental Deficiency, Montpellier, p. 236-245.
G u n z b u r g , H. C. a n d G u n z b u r g , A. L. (1970). Social Education and the Institution: the
Shaping o f a Therapeutic „Non-Institutional” Environment. Proceed. Second
Congress o f the Intern. Ass. for the Scientific Study of Mental Deficiency, Warsaw,
p. 175-180.
G u n z b u r g , H. C. (1973). Social Competence and Mental Handicap. Balliere Tindall, 1968,
2. (ed.)
G u n z b u r g , H. C. (1974a). The Monitoring of Rehabilitation Programmes. In Gunzburg, H.
C. (Ed.) Experiments in the Rehabilitation of the Mentally Handicapped. London:
Butterworths.
G u n z b u r g , H. C. (1974b). The Monitoring o f Rehabilitation Programmes. In Gunzburg, H.
C. (Ed.) Experiments in the Rehabilitation of the Mentally Handicapped. London:
Butterworths.
G u n z b u r g , H. C. (1975). Institutionalized People in the Community. REAP, 1, 1-2, p. 36-
50.
G u n z b u r g , H. C. (1977). Guided or Unguided Adjustment to Life in the Community: An
Evaluation. J. Practical Approaches to Developmental Handicap, 1,1, (p. 31-35)
G u n z b u r g , H. C. (1978). The Use o f Documentation in Rehabilitation Work. Brit. J. Ment.
Subnormality, XXIV. 46, p. 4-12.
G u n z b u r g , H. C. u n d G u n z b u r g , A. L. (1979). Probleme der Selbständigkeitsentwicklung
und Umweltgestaltung für den behinderten Menschen. In Dittman, W., Klopfer, S.
und Ruoff, E. (Hrsg.) Zum Proglem der pädagogischen Förderung
schwerstbehinderter Kinder und Jugendlicher. Rheinstetten: Schindele Verlag.
G u n z b u r g , H. C. (1981). Führung zur Selbständigkeit, I. Kontrollierte Führung, Geistige
Behinderung, 20, 2, p. 97-107 II. Messungen und Vergleiche, Geistige Behinderung,
20, 3, p. 158-170 III. Schwierigkeiten in der Umwelt, Geistige Behinderung, 20, 4, p.
230-243.
G u n z b u r g , A. L. (1981). Umweltgestaltung für Schwerstbehinderte - Die Schaffung einer
Erfahrungswelt, In „Die Förderung Schwerstbehinderter” (Hsg. Andreas D.
Fröhlich). Luzern: Verlag der Schweizerischen Zentralstelle für Heilpädagogik.
364 Ir o d a l o m

H ir s t ,R. (1978). A Reliability an Validity Study on Gunzburg’s P-A-C with special

reference to environmental and social variables. University of Salford, U.K. Thesis.
K r u p in s k i , J. a n d O ’C o n n e l l , B. (1983). The P -A -C in an Epidemiological study of
mental retardation. Brit. J. Mental Subnormality XXIX, 1, 56.
L á n y in é E n g e l m a y e r Á., M a r t o n K.: Értelmi fogyatékosok szociális teljesítményeinek
vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991.
M c D o n a l d , G ., M c C a b e , B. a n d M a c k l e , B. (1976). Self-Help Skills in the profoundly
Subnormal. Brit J. Ment. Subnormality XXII, 43, p. 105-11.
M a r s h a l l , A. (1 9 6 7 ). The abilities and Attainments of Children Leaving Junior Training
Centres. London> N .A .M .H .
May, A. E. (1976). A new hostel for the Mentally Handicapped and its effect on Social
Development. Brit. J. Ment. Subnormality XXII, 42, p. 41-46.
M a t t h e w , G. C. (1964). The Social Competence of the subnormal school leaver. Brit. J.
Ment. Subnormality X, 19, p. 83-88.
M o r l e y , K. G. a n d A p p e l l , J. (1974). An Appraisal of the Social Progress of 59 Mentally
Handicapped Persons in Community Centres. In Gunzburg, H. C. (Ed.) Experiments
in the Rehabilitation of the Mentally Handicapped. London: Butterworths.
N ir je , B. (1969). The normalization principle and its human management implication. In:
Kugel, R., Wolfensberger, W. (Eds.) Changing patterns in residential services for the
mentally retarded. Washington D.C. President’s Committee on Mental Retardation.
O ’C o n n e l l , B. (1981). Social Competence. In Krupinski, J., Mackenzie, A. and O’Connell,
B., Needs of the Mentally Retarded in the Community Melbourne Ment. Health
Research Institute.
R e it e r , S., P a l n it z k i , A. a n d L e v i , A. M. (1981). Social and Vocational Integration of
Mentally Retarded Adults living in the Community and in two Institutions. Brit. J.
Ment. Subnormality. XXVII, 52, p. 3-7.
R e it e r , S. a n d L e v i , A. M. (1981). Factors affecting the integration of retarded persons into
society. In P. Mittler (Ed.) Frontiers of Knowledge in Mental Retardation, Vol. 1,
Baltimore, University Park Press, p. 247-254.
R o w e , D . (197 4 ). The Effect of a More Stimulating Environment on the Behaviour of a
Group of Severely Subnormal Adults. Brit. J. Ment. Subnormality XX, 38, p. 6-13.
S c h ip h o r st , B. (1968). Social education of the subnormal. Special Education 57, 1, 26-29.
S c h r o e d e r , S. R. a n d H e n e s , C . (1978). Assessment of Progress of Institutionalised and
Deinstitutionalised Retarded Adults. Mental Retardation, 16, 2,147-148.
S c h w a r t e , N., O b e r s t e -U f e r , R. (1999): L E W O Életminőség a felnőtt korú értelmi
fogyatékosok lakóformáiban. Segédeszköz a minőségfejlesztéshez, (ford, és szerk.:
Zászkaliczky P.) BGYTFF, Budapest.
S e e v e r s , C. J. (1975). An Evaluation of the Effects of Group Home Living. REAP 1, 1-2, p.
51-65.
S e ib e r t , R. (1976), Pädagogische Analyse und Curriculum der Sozialentwicklung- Ein
Erfahrungsbericht. Zur Fortbildung, 1976. 1/2. Stuttgart: Verband evangelischer
Einrichtungen für geistig und seelisch Behinderte.
 Ir o d a l o m 365

S in s o n , J. C. (1973). Assessment and Social Education of Severely Subnormal Children in

a Pre-School Unit. Brit. J. Ment. Subnormality XIX, 36, p. 21-32.
S t r u t h e r s , M. a n d J a c k s o n , S. (1974). A Survey of Scottish Adult Training Centres. '
Glasgow: Jordan Hill College of Education: Conference Paper.
T h o r n e , J. M., S e m r a d , R. L. a n d L i t t l e , R. E. (1977). Functional Expectancy Levels for
the Program Assessment Chart o f Social and Personal Development. In P. Mittler
(Ed.) Research to Practice in Mental Retardation. Vol. 2. Baltimore, University Park
Press.
Wolfensberger, W. (1969). The origin of nature of our institutional models. In: Kugel, R.,
Wolfensberger, W. (Eds.) Changing patterns in residential services for the mentally
retarded. Washington D.C. President’s Committee on Mental Retardation.

P -A -C eljárást felhasználó szakdolgozatok a B árczi G usztáv G yógypedagógiai T anárképző

Főiskolán:

B ene J. (1984): Középsúlyos értelmi fogyatékosok vizsgálata a Günzburg-féle pedagógiai

fejlődést értékelő skálával
B e r t h a L. (1991): Imbecillis tanulók szociális fejlettsége a foglalkoztató iskola 8.
csoportjában
G s c h e id t J-né (1992): Felnőtt értelmi fogyatékosok szociális fejlettsége és a pedagógiai
fejlesztő munka
G y u r k o v i c s M. (1989): A családi szoktatás hatása az imbecillis óvodások tisztasági
viselkedésére
I n d r e M. (2000): Értelmi akadályozottsággal élő férfiak vallomásai: életükről, önmagukról
K á r p á t i E. (1991): Óvodáskorú értelmi fogyatékos kisgyermekek szociális érettsége
K o r b e l y E. (1995): Felnőtt értelmileg akadályozottak véleménye környezetükről és saját
magukról
M a r t o n K. (1984): A Günzburg-féle P-A-C 1. szociális érettségi skálával végzett
vizsgálatok
O r o s z A. (1991): Súlyosabban sérült gyermekek a foglalkoztató iskolában
P á p a y Á - n é (1991): Súlyosabban sérült gyermekek a foglalkoztató iskolában
S z e k e r e s M. (1990): Súlyosabban sérült gyermekek a foglalkoztató iskolában
W is n y o v s z k i M. (1996): Adatok a felnőtt értelmileg akadályozottak személyiségéről és
m u n k a k é n e s s é ír é r ő l ^