Hát szerintem a brutális nagy sokkon úgy lehet kívül maradni, megúszni, kikerülni, kinek melyik tetszik, ha mindenről,

amiről eddig azt mondtuk, hogy összeesküvés-elmélet, annak megadjuk az esélyt, a lehetőséget, hogy lehet, hogy mégis

valós.

( Ezzel valójában magunknak adunk nagyobb teret és a kisebb megborulás lehetőségét.)

Barátkozni érdemes legalább a gondolattal....csak egy picinykét, merthogy mikor benne leszünk mélyebben, akkor ugye

kicsit túl sok lesz az infó és mindenhol ezt látjuk, nem csak Andi és néhány fura ember oldalán.

A mindenről pedig, szó szerint, a testünk, emberek, nem emberek, Hold, Föld, Királynő, pápa, az eredetünk, a sztárok,

hírességek, történések, az egész iskolai tananyag, a történelem könyvek, minden, szó szerint.

Jó reggelt és további jó szórakozást <3

Hogy kinek mit jelent önmagát választani, azt ő tudja. Én csak azt tudom leírni nekem mit jelent. Ezt sokkal egyszerűbb

érzékeltetni helyzetek és példák leírásával.

Jó sok évvel ezelőtt volt egy férfi az életemben, aki ha felhívott, hogy jön hozzám és nekem más programom volt,

lemondtam. Gyakran mégsem jött el, közbejött nála valami, munka, egyéb, én pedig dühöngtem, hogy hogy lehetek

ilyen hülye, hogy lemondtam a programjaimat miközben rá is mérges voltam egyben. Nem szerette, hogy masszírozok,

féltékeny volt, így hosszas vívódás után abba hagytam a masszírozást. Nem sokkal ezután szakított velem. Mikor vége

lett a kapcsolatunknak újra kezdtem masszírozni. Aztán egyre több új tevékenység van ma már az életemben, amit egyre

jobban szeretek, és lehet egyszer a masszázs már nem lesz része a szolgáltatásaimnak. Viszont most még van benne

örömöm. Valami olyat adok, ami egyedülálló és különleges, azzal, hogy én masszírozom meg valakinek a testét.

Ezt a példát a saját életemből azért írtam le, hogy lássátok, milyen az, amikor nem önmagamat
választom. Lemondok arról, amit szeretek, amit terveztem, amit szívesen és örömmel végzek, a
másikért lemondok önmagamról. Aztán bírálom magamat is és őt is, hogy de én mennyi mindenről
lemondtam a másik miatt. Lám – Érted és fel is adtam magam!
Egyre több az ilyen téma, légy önmagad, éld az álmaidat és válaszd önmagad. Régebben ezt önmegvalósításnak hívták.

Amikor valaki meglátja azt, hogy addig nem önmagát választotta és elindul egy másik úton, gyakran hátrahagyva

mindent.

Az önmagamat választom kifejezés – tudom, sokaknak nem tetszik, ugyanis ez néha azzal jár, hogy nemet mondunk

másoknak.
Sokan nem szeretjük, ha nemet mondanak nekünk, viszont azt sem, ha a nemet, nem fogadják el tőlünk.

Aki önmagát választja, ő bizony egyre több és több nemet fog mondani, világos lesz számára, hogy
mit is szeretne, és mit nem.
Valaki megkérdezte egy csoportban milyen kérdést tegyen fel, ha partnert szeretne, mi legyen benne? A kérdések teret

nyitnak, kinyilvánítanak egy szándékot, megteremthetünk velük bármit, amit szeretnénk. Természetesen egy kérdés nem

attól lesz kérdés, mert kérdőjel van a végén. Mindaz, amit hiszünk a bizonyos témáról, milyen nézőpontjaink,

hitrendszereink vannak, ezek befolyásolják a teremtéseinket. Én pedig azt írtam, többek között, hogy mi lenne, ha olyan

partnert választana, akivel a szex is szuper? Erre egy férfi teljesen felháborodott, hogy ez milyen ítélkezés, a szuper

szex. Vajon mi volt benne, hogy így reagált? Ő tudja, talán van magáról egy olyan ítélete, hogy rossz az ágyban. Ez

bántalmazás és egy érdekes nézőpont és nyilván lehet valakinek ő a szuper szexpartner.

Ha valaki engem meg akar változtatni és nem fogadja el azt, amit én csinálok, azt akarja kérés nélkül, hogy mondjak le
arról, amit szeretek csinálni, akkor ő mennyire fogad el engem?
Akkor minek választ engem, hogy legyen valaki, akit úgy alakíthat, mint az agyagedényt?

Megkérdezhetem magamtól, hogy hányszor csinálom ezt valaki mással? Választottam valakit, de nem tetszik ez, nem

tetszik az, átformálom. Minek képzelem magam, Higgins professzornak a My Fair Lady című musicalből?

Ma már nem adom fel azt, aki vagyok és ehhez sok idő kellett, hogy rájöjjek, mit szeretnék csinálni, mit nem.

Szeretnék-e például szuper szexet úgy, hogy az illetővel még beszélgetni sem tudunk egymással, nincs meg az összhang

semmi másban. Nem választanék ilyet ma már.

Önmagamat számtalan helyzetben adhatom fel. Először is, önmagamat választani nem jelenti, hogy
mindenki mást kizárok. Viszont ha nem magamat választom, kizártam magamat és mindenki mást is.
Ha azzal megyek például, hogy a család az első az életemben, akkor ez szuper.

Mindaddig, amíg ezt nem úgy élem meg, hogy háttérbe szorultam, hogy átnéznek rajtam, hogy elkezd eltűnni aki én

vagyok, hogy azt tapasztalom, hogy minden rám vár és egyre kevesebb az örömöm.

Ha kihasználnak, visszaélnek az előzékenységemmel, figyelmen kívül hagynak, ezen ezután mit csodálkozom?

Engedélyt adtam rá, az én választásom. Mindenbe, ami ezzel jár, beleegyeztem, még ha akkor is, ha ezt nem tudatosan

teszem.

Mi a jó másoknak abban, ha én önmagamat választom, ha a saját örömöm, boldogságom az első? Ők is boldogabbak

lesznek.
Kivéve, ha mindannyian abban lelik örömüket, hogy együtt szenvednek.

Láttál olyan anyát, aki mártírkodik és feladja önmagát a családjáért, a gyerekeiért, és ezt folyamatosan hangoztatja is?

Én igen. Az anyának van egy olyan nézőpontja, hogy ez jelenti a szeretet, ha feladja magát, ha magától megvon

mindent, ha feláldozza önmagát.

Gyakorlatilag nem is létezik saját élete. A másik életét éli, talán még bele is avatkozik, mit, hogy kéne csinálni.

Jellemzően ilyenkor, amikor a gyerekek felnőnek, kirepülnek, az van, hogy nem tud magával mit kezdeni. Ott van az

életével, amit másnak adott, és ezt senki nem értékeli.

Nincs az életében talán még barát sem, nincs hobbi, sem öröm, lelkesítő dolgok, amiért úgy érzi, hogy érdemes lenne

élnie, felkelni reggel. Azt mondogatja, hogy őrá már nincs szükség, meg is halhat.
Hányan hallottátok ezt a szöveget? –

-Én megtettem mindent érted, neked, te pedig egy hálátlan gyerek (partner, férj, feleség) vagy, mert nem értékeled!

A gyermeknek szerintem nagyobb öröm egy boldog anya, mint egy olyan, aki feláldozza magát és csak a gyerekeiért él.

Ha feladom magam, akkor nem tisztelem magam, és számíthatok rá, hogy más sem fog engem tisztelni.
Ha nem bíznak bennem, akkor én hol nem bízom magamban?
Bármilyen helyzetben tehát az első kérdés az, hogy én hol mellőzöm magam és hol nem választom önmagam?
A téma, ahogy írtam, számtalan helyzetben megjelenhet, munkahelyen, baráti, üzleti kapcsolatainkban is.

Ha például van egy álmom, szeretnék régész lenni, erre mindenki azt mondja, hülye vagyok, abból nem lehet megélni.

Azután feladom az álmomat és megyek valamilyen más irányba, ahol mások szerint meg lehet élni. Nincs benne sok

örömöm, de csinálom, mert ezt mondta más.

Mennyi művészeti alkotás, mennyi zenemű, épület, könyv, felfedezés és sok más nem jöhetett volna létre, ha a

megalkotói, létrehozói nem az álmaikat követik?

Mi van akkor, ha azt érdemes követni, amiben örömöm van, amitől lelkes vagyok és amitől lobog bennem valami, alig
várom, hogy belefoghassak?
Amikor egyre többször önmagamat választom, akkor egyre több az örömöm és megjelennek olyan
dolgok és olyan partnerek, akik ehhez hozzájárulások. Mivel én is értékelem önmagam, ők is
értékelnek engem és azt, amit csinálok.
Tudom, kényes téma a szex. Ha belegondolok, sokszor nem mondtam nemet a szexre.

Ha nem vagyok párkapcsolatban, akkor egy lehetséges partnerre, aktusra könnyedén nemet mondok.

Viszont ha van egy partnerem, akkor a szexre nemet mondani gyakran sok konfliktussal jár.

Írtam már erről egy másik cikkben.

Volt nálam nemrég egy hölgy masszázson, az arca szomorú volt, érintésre a teste nem reagált semmilyen módon. A teste

bezárult energetikailag, egy védelmi helyzetbe tette magát. A férjének megengedte, hogy bántalmazza, hogy

erőszakosan legyen vele együtt, nem mondott neki egyszer sem nemet.

Ő tudja mire jó ez, az áldozatszerep is választás kérdése. Nem az okokat szeretném kutatni, ki, miért mond nemet, vagy

nem mond nemet. Viszont amikor a partnerednek azt mondod, hogy most nem vágyom összebújni, milyen lenne

számodra az, ha a partner azt válaszolná erre, – oké drágám, elfogadom. Szerintem ez hatalmas megkönnyebbülés lenne

sokak számára.

Tudd, hogy mondhatsz nemet, bármire. Magyaráznod sem kell miért, csak. Viszont fogadnád Te is így a nemet? “Oké,
elfogadom.” Ebben benne van, hogy elfogadlak Téged, aki éppen most vagy. Van benne egy könnyedség, egy
kedvesség.
Neked mit jelent önmagadat választani? Van olyan helyzet az életedben, amiben feladod magad?
Akárhogy is, rendületlenül arra invitállak Titeket, nemtől, kortól, identitástól, nemzetiségtől, egyebektől függetlenül,

hogy egyre többet válasszátok önmagatokat.

Mi lenne, ha mostantól megfigyelnétek a helyzeteket, hol adjátok fel önmagatokat? És nem kell azonnal szakítani,

elköltözni, elhagyni a másikat. Mindent meg lehet beszélni.

Ha valamit másképp szeretnétek, mi lenne, ha egyszerűen csak megkérnétek rá a másikat?

Választanátok önmagatokat?