Elsődleges biogén elemek (organogén elemek)

- Szén (C)
Kiemelkedő fontosságú, a biológiai szempontból fontos vegyületek többsége szénvegyület
Az élet kialakulásának alapfeltétele a szerves szénvegyületek kialakulása volt
Fotoszintézis során a növények a szervetlen CO2 felhasználásával nagy molekulájú szerves anyagokat
képeznek
Vázalkotás (CaCO3 )
A növények CO2 vagy HCO3 - (hidrogénkarbonát-ion) formájában veszik fel
Az állatok növények (és/vagy növényevő állatok) révén jutnak hozzá
A legkisebb olyan elem, ami négy kovalens kötést tud kialakítani (négy vegyértékű)
Kovalens kötései erősek, molekulái stabilak
A szénatomok egymással korlátlan számú hosszú nyílt láncokat és gyűrűket képezhetnek
- Hidrogén (H)
Valamennyi élőlény számára nélkülözhetetlen, atomszám-arányát tekintve a legnagyobb
mennyiségben előforduló elsődleges biogén elem
A víz alkotójaként jelen van a sejtek alapállományában, valamennyi alapvető szerves molekula
építőelemeként a strukturális anyagokban és a legkülönbözőbb működéseket végző és irányító
molekulákban egyaránt
Ionként (H+ ) a sejteken belül és a sejteken kívüli terekben egyaránt jelen van
Fontos szerepet tölt be a transzport- és energiaforgalom folyamataiban
Az élőlények nagy része a szerves molekulák hidrogénjeit eloxidálja a szervezet vízzé, s a
felszabaduló energiát hasznosítja
- Oxigén (O)
Az élőlények a levegőből vagy vízből veszik fel az oxidációs folyamatokhoz
Szénvegyületekben is fontos alkotó
A víz alkotóeleme
A lebontó folyamatok legfontosabb elektronfölvevője (oxidációs folyamat). Ezért a legtöbb élőlény
elemi állapotban is hasznosítja
Az oxigénmolekulát kis méreténél fogva a sejtek környezetükből közvetlenül, szabad diffúzióval
veszik fel (pl. növények az éjszakai regenerálódása-nappal a CO2 hasznosítja fotoszintézis által, éjjel
viszont a megtermelt O2 egy részét hasznosítja önfenntartás céljából)
- Nitrogén (N)
Aminosavakban NH2 -csoportja → fehérjék alkotórésze
Nukleinsavak
 A lipidek közül a foszfatidok, valamint nitrogéntartalmú szénhidrátszármazékokat is ismerünk,ilyen
például a kitin (C8H13O5N)n , egy hosszú polimer láncmolekula)
A nitrogénmolekula kis mérete miatt szabad diffúzióval bejuthat a sejtekbe, de az elemi nitrogént
csak egyes nitrogénkötő baktériumok tudják felhasználni
Másodlagos biogén elemek
Mintegy 0,005 -néhány % -os mennyiségben képezik a sejtek anyagait
Nátrium és kálium (Na, K)– Testnedvekben találhatóak szabad kationként (Na + , K + ).
Növényekben főleg a kálium -, állatokban a nátriumvegyületek felelősek a sejtek és szervezetek
ozmotikus egyensúlyának fenntartásáért; ezen kívül részt vesznek bioelektromos jelenségekben is
Kalcium (Ca) – A csontok növekedéséhez, erősödéséhez, az izmok ingerlékenységéhez (hiányában
izomgörcsök lépnek fel), a véralvadáshoz, valamint a sejtek egymáshoz tapadásához
nélkülözhetetlen, részt vesz a bioelektromos jelenségekben is
Magnézium (Mg)– A klorofill fő alkotója, valamint fontos szerepe van az enzimek működésében
Kén (S) – Aminosavak egyik alkotó eleme
Foszfor (P) – Csontok, membránok, nukleinsavak és az ATP (adenozin -trifoszfát ) egyik alkotó eleme.
Elősegíti a növények virág és termésképzését.
Gerincesek vázának felépítése = Ca 3 (PO 4 ) 2
Vas (Fe) – A hemoglobin legfontosabb alkotórésze, az oxigénmolekulák laza kötéséhez
elengedhetetlen ATP
Minden élőlényben előforduló egyszerű ionok: kationok: a nátrium (Na+ ) a kálium (K+ ) a magnézium
(Mg+ ) a kalcium (Ca2+) és anion: a klór (Cl- )
⁃ Mivel a tengerekben is túlnyomóan ezek az ionok fordulnak elő, ezért a kialakuló élővilág számára
könnyen hozzáférhetők voltak, valószínűleg ezért tettek szert biológiai szerepre is
⁃ A sejtekben vagy a vérben általában a tengervízzel megegyező koncentrátumban fordulnak elő,
amely bizonyíték arra, hogy az élővilág a tengerben alakult ki
⁃ Vizes közegben ezek az ionok általában hidrátburokkal körülvéve találhatók
Harmadlagos biogén elemek (mikroelemek)
Mindössze néhány ezrelékben (mikrogrammnyi mennyiségben) fordulnak elő az élő szervezetekben a
mikroelemek (harmadlagos biogén elemek). Ennek ellenére nélkülözhetetlenek, hiszen legtöbbjük az
életfolyamatokhoz szükséges makromolekulák egy-egy alkotója. Hiányuk esetén a sejtek képtelenek
felépíteni egy sor fontos vegyületet.
Mangán (Mn) – Anyagcsere-folyamatokban vesz részt
Szelén (Se) -Májműködésben fontos
Kobalt (Co) – B12 vitamin alkotója, több enzim aktivitásához szükséges, a cianobaktériumok és más
nitrogéngyüjtő prokarioták (így a pillangósvirágúak gyökérgümőiben élő fajok számára ) a nitrogén
megkötéséhez is szükséges
Réz (Cu)– Enzimaktivátor, a puhatestűekben a hemocianin (vérfesték) képződésében vesz részt
Cink (Zn)– Enzimaktivátor, hormonokban található
Molibdén (Mo) – A purinanyagcserében vesz részt,egyes aldehideket és szulfátokat oxidáló
enzimekben található meg
Jód (I) – Az alacsonyabb rendű növények közül a barnamoszatok légzését fokozza, a magasabb rendű
növények számára növekedést stimuláló hatású.
Egyes vörös- és kovamoszatok, főképpen azonban a barnamoszatok nagy mennyiségben vonnak ki
jódot a tengervízből és a sejtek felületén, a sejtfalon rakódik le.
Az ember és más gerincesek pajzsmirigye által termelt hormonok egyik csoportja (tiroxin, trijód-
tironin) is tartalmaz jódot, ezért nélkülözhetetlen hormonalkotó
Negyedleges biogén elemek
Azok az elemek, amelyek nem minden élőlénynek számítanak létszükségletnek, csak bizonyos fajok
számára
Bór (B) - egyes növények fejlődéséhez szükséges
Szilícium (Si) – kovamoszatok, szivacsok váza, zsurlók sejtfala
Fluor (F) –az állati és az emberi szervezet számára fontos mikroelem, a fogzománc alkotója
Vanádium (V) – egyes tengeri algák fontos alkotórésze

KÉMIAILAG TISZTA VÍZ ÉS TULAJDONSÁGAI

A víz kémiai összetétele, szerkezete: A víz egy vegyület, melynek molekuláit két hidrogén, és egy
oxigén atom alkotja
Összetétel: A természetben a hidrogénnek három (1H, 2H, 3H), az oxigénnek hat (14O, 15O, 16O,
17O, 18O, 19O) izotópja létezik, elvileg 36 víz molekula szerkezet létezhet, amelyből 9 képez stabil
nuklidot
Legjelentősebb: 99,73 mol % 1H2 16O (normál víz) 2,3· 10-6 mol % 2H2 16O (nehézvíz)
Mivel a víz dipólus molekula, ezért a vízmolekulák között másodlagos dipólus kötés jön létre
Asszociátum: A hidrogénkötésekkel kapcsolódó molekulák (H2O)n
Egyetlen vízmolekula: H2O molekula nem lineáris: 104,5 º vegyértékszög (V-alak), erősen dipólus
A víz fizikai sajátosságai
• A víz különböző halmazállapotban fordul elő
• Átlátszó, színtelen, (vastagabb rétegek kékesek), szagtalan vegyület, 0 ºC és 100 ºC között folyékony
vízjég vízgőzvíz
 Fázishatárok (vonalak): két-két fázis stabilis, egymással egyensúlyban van
 Hármaspont: három fázis stabilis és egyensúlyban van (0,01 ºC; 0,006 atm)
 Kritikus pont: fölötte csak gázfázis van (374,11 ºC, 218,53 atm)
 Sűrűségének sajátos T függése van 4 Co -on maximum
 Természetes vizek befagyása nem teljes, élőszervezetek a kemény teleket is túlélik
 Fagyáskor kiterjed, a jég úszik a vízen (jégpáncél, jéghegyek), a kőzeteket málasztja
 A hidridekkel összehasonlítva magas olvadás (0 ºC) és forráspont (100 ºC)
• Fajhője a természetes anyagok között a legnagyobb: jó fűtő és hűtőközeg
• Jó poláros oldószer (ionos vegyületekre)
 Tiszta víz a villamos áramot rosszul vezeti, kis mennyiségű oldott ion hatására azonban
megnövekszik a vezetőképessége
• Belső súrlódása: viszonylag kis viszkozitása van
• Felületi feszültsége is nagy Igen jó cseppképző Kapilláris jelenséget is mutat
• A nagyobb fajsúlyú testeket magával ragadja (erózió, hordalék-mozgás), a kisebb fajsúlyú testek
a felszínén úsznak
• A domborzati viszonyokból adódó helyzeti energia jó hatásfokkal alakítható át más energiává

Az egyes szervek víztartalma erősen eltérő: legalacsonyabb a csontoké, a legmagasabb az agyé

• A zsigeri szervek, mint pl. a máj, a lép és a belek víztartalma az anyagcserétől függően bizonyos
határok között változik, átlagértéke közelít a szervezet egészének átlagához.
• A szövetek közül a zsírszövet tartalmazza a legkevesebb vizet, mindössze 20%-ot.

VÍZ ELŐFORDULÁSA AZ EMBERI SZERVEZETBEN

1. sejten belüli (intracelluláris, IC) tér: a testtömeg kb. 40%-a
2. sejtek közötti (extracelluláris, EC) tér: a testtömeg kb. 15%
3. vér: a teljes vérmennyiség a sejtes elemekkel együtt kb. 8%, ebből a vérplazma kb. 5%.

• A szervezet abszolút víztartalma az életkor előrehaladtával csökken, miközben a testfolyadékok

(vér, szövetnedv, sejten belüli folyadékterek) ozmotikus nyomása lényegesen nem változik
• A relatív víztartalom a csecsemőkben és a kisgyermekekben a legmagasabb, kb. 75%, majd később
elkezd fokozatosan csökkenni
• Eltérés van a férfiak (64%) és a nők (55%) között, mivel a nők testében nagyobb mennyiségű az
alacsony víztartalmú zsírszövet arányA
• A vízvesztésre legérzékenyebbek a csecsemők, a kisgyermekek és az idős emberek!!!
A víz – az ún. ozmotikus egyensúly mentén – szabadon mozog a sejthártyán át az ECtérből az IC-
térbe és viszont
• A szervezet víztartalmának fokozatos csökkenését jelzik a bőrön megjelenő ráncok, amelyek a bőr
kötött víztartalmának csökkenése miatt alakulnak ki. Csökken a hámsejtekben a sejtplazma
sejthártyára gyakorolt nyomása (turgornyomás), alacsonyabb lesz a bőr alatti kötőszövetek
víztartalma, ezért a bőr veszít feszességéből és rugalmasságából
• A vízforgalom a szervezet víznyereségének és vízleadásának összességét jelenti. Egyensúly esetén a
víznyereség és a vízleadás egyenlő, vagyis a szervezet víztartalma nem változik.
A vízfelvétel: a táplálékkal és az italokkal felvett víz + oxidációs víz: a lebontó anyagcsere-
folyamatok során keletkezik, a szerves molekulák hidrogéntartalmának elégetésével.
A vízleadás: a vizelettel, a verejtékkel, a légzéssel, a széklettel távozik a szervezetből. (kóros
körülmények között: vérzés, hasmenés, hányás) A víznyereség és a vízfelvétel kiegyenlíti egymást.
• Az átlagos napi vízforgalom a felnőtteknél a testtömeg mintegy harmincad része (pl. 90 kg-kb. 3
liter), a csecsemőknél azonban eléri a 10%-ot!
• A hormonális rendszer és az idegrendszer egyaránt szerepet játszik benne.
• A testfolyadékok ozmotikus koncentrációjának növekedése és/vagy térfogatának csökkenése
szomjúságérzést vált ki, ami folyadékpótlásra ösztönöz.
• Ezzel egyidejűleg növekszik a hipotalamuszban a vazopresszin (hormon) termelése, és fokozódik
annak leadása is
• A vazopresszin a véráramon keresztül a vesébe jut, ahol fokozza a vízvisszaszívást
• A hormon a verejtékmirigyek működését is gátolja. A vazopresszin hatására tehát csökken a
szervezet vízleadása.

A SZERVEZET VÍZFORGALMÁNAK SZABÁLYOZÁSA

Vízmérgezés
• A szervezet sok vizet vesz fel rövid idő alatt
• Tünetei: hányás, szédülés, súlyosabb esetben eszméletvesztés, sokkos állapot
• A túlzott mértékű vízfelvétel hatására a vér és a szövetnedv ozmotikus koncentrációja jelentősen
csökken, aminek következtében a sejten kívüli folyadékterekből víz áramlik a sejtekbe, az agy
idegsejtjei duzzadnak
• A testfolyadékok térfogatának növekedése, illetve ozmotikus koncentrációjának csökkenése idővel
gátolja a hipotalamusz vazopresszintermelését. Ennek következtében a vesében csökken a
vízvisszaszívás, és nő a vizelet térfogata.
Kiszáradás
• Ha a szervezet több vizet veszít, mint amennyit felvesz.
• A kiszáradás két úton történhet: a szomjazásos és a sóhiányos kiszáradás.
Szomjazásos kiszáradás: a víztartalom csökkenése miatt növekszik a testfolyadékok ozmotikus
koncentrációja, a sejtek veszítenek víztartalmukból.
Sóhiányos kiszáradás: a testfolyadékok fokozott vesztése, pl. hányás, hasmenés, erős verejtékezés,
vérzés, napszúrás, leégés miatt alakul ki.
• A fő oldott szárazanyag az EC-térben a nátrium az IC-térben a kálium.
• Az IC-térben igen kevés Na van, míg az EC-térben kevés K. • A Na+/K+-ATP-áz míg a nátriumot a
sejtből ki, a káliumot a sejtbe pumpálja.
Szerepe: Szállító funkció Sejttérfogat szabályozása: a sejt ozmotikus nyomása a benne lévő
különböző ionok, fehérjék és más szerves vegyületek koncentrációinak összessége. Ha ez meghaladja
a sejten kívüli tér ozmotikus nyomását, víz áramlik a sejtbe, a sejt megduzzad.